Skip to main content

Full text of "A magyar irodalom története"

See other formats


Presented to the 

LIBRARY ofthe 

UNIVERSITY OF TORONTO 

by 

GEORGE BISZTRAY 



MAGVAI! IRODALOM 

rriRTKxi-Ti- 



IRTA 

BODNÁR ZSIGMOND 



í. KÖTET. A \l' Ir^ 




BUDA FEST 1891 

ÍINGRR ÉS WOLFNER KÖNYVKRRRSKRDÉSE 

Andrássy-ut 10. 



<}ÜYAU EMLÉKEZETÉNEK. 



l* 



E L ü S Z O. 

I. 

Az ember mindig arra törekedett, iiogy 
megértse a tüneményeket. Az ember érteni akart. 
A tények és tünemények tudása sohasem elégí- 
tette ki. mindig azt kérdezte, hogy miért. Erre a 
számtalanszor föltett kérdésre akart felelni, midőn 
megalkotá a különféle vallásokat, midőn kutatta 
a történelmet, midőn megteremtette a bölcselő 
rendszereket és létre hozta az egyes tudományom 
kat. A felelet azonban nehéz, ha nem lehetetlen. 
Az ember valószínűleg sohasem tudja meg a 
dolgok lényegét. Szellemi, erkölcsi és aesthetikai 
kérdéseink legvégsőjére soha lesz válasza. 

Ez a felfogás azonban szintén nem vált 
vérévé. Most is magyaráz és magyarázni akar. 
Nemcsak a bölcsészek, hanem mindazok, kik az 
emberiség történelmével mélyebben foglalkoztak, 
úgy írták müveiket, hogy érthetővé váljanak előt- 
tünk az események. Már a XVI. század magyar 
krónikása, benczédi Székely István követte elődei 
példáját s nem kívánt egyszerű naplót nyújtani, 



VI 

nem hitte, hogy a véletlen hordja össze a leg- 
tarkább eseményeket, hanem az isteni gondviselés 
ujját kereste a világ és hazánk történetében. 
Kereste, de nem találta meg. 

Mások is, jóval nagyobb tehetségek, mint 
például a franczia nagy egyházi szónok, Bossuet,. 
szintén kereste. Ö is azokon a nyomokon haladt, 
de a világi örténet felett tartott í/íscowrsyVí nem vitte 
előbb a kérdést, a ml jámbor Székely Istvánunk- 
nál. Csodakülömbség van a két íérhú előadása 
között, össze sem hasonlítható a kettő művészete ; 
az igazság, ez a keresett igazság azonban mind- 
kettőnél hiányzik. 

A múlt század, a felvilágosodás, a gondol- 
kozás e százada, vakmerő kézzel fogott a törté- 
nelem nagy problémáihoz ; új utakon haladt a 
magasztos czél felesnem tagadhatni, hogy fényes 
sikerei voltak. A tudományok bámulatos haladása 
új világot tárt fel a néző és gondolkodó előtt ; 
de mint kezdők és merész újitók meglebbentették 
a fátyol egyik-másik szélét, elfújni, félreiiajlani 
azonban nem adatott nekik. 

Századunk már nagyobb haladást tőn. Az 
érteni törekvés soha sem ragadta meg annyira az 
emberiséget, mint épen a XIX. században. A 
figyelem íőleg az emberi szellem alkotásai leié 
fordult. Egy sereg tudomány keletkezett, melyek- 
ről alig álmodoztak az elölt, vagy a meglevők 
kibővültek, szélesebb lát kört nvitottak szemeink- 



vir 

nek. de legnagyobb odaadással mii vélték a törté- 
nelmet, kutatták az emberiség múltját. 

A század három első tizedének reactiója 
méltán dicsekedhetik azzal, hogy új életre ébresz- 
tette a történetírást. A reactió már természeténé] 
lógva szereti a múltat, könnyebben belé tudja 
magát helyezni a régmúlt időkbe, rokonszenvesen 
tárgyalja a letűnt napok nem egyszer apró, kicsi- 
nyes jelenségeit, melyek azonban kiegészítik, tel- 
jessé teszik a képet, örömét leli a legkülönösebb 
szokások és erkölcsök földerítésében ; ez a reactió 
egy nagy történeti regényíró, Scott Walter, nyo- 
main haladva megteremtette az érdekes, a kelle- 
mesen olvasható történetírást, mely talán gyilkosa 
lön testvérbátyjának, a történeti regénynek ; de 
elterjesztette a vonzó és csábító történeti előadást. 
Főleg a németeknél fejlődött ki a leggyorsabban, 
a német reactió legkitűnőbb képviselői járultak 
hozzá, hog^^ élvezetes müveket alkossanak. 

Müveik azonban nagyobbrészt felszínesek 
valának. Részint tehetségök, részint álláspontjuk 
akadályozta őket hogy mélyebbre hathai?sanak 
Voltak azonban egyesek, akadtak oly féríiak. kik 
szerencsésebb pillantást vetettek a múltba, át- 
láttak az idők sűrű ködén s egy-egy oly igazságot 
derítettek föl. mely lépcsőül szolgált a további 
haladásra. 

E lépcsőkre állottak azután a későbbiek és 
oly magas színvonalra emelték a történetírást, 



VIII 

melyet régebben nem is képzeltek. A müveit 
világ minden részéi )en, nemcsak Európában, ha- 
nem Amerikában is kitűnő történetírók támadtak, 
a kik rendesen egy-egy merész doctrina alapján 
építették föl szép müveiket. 

Rendkívül vonzók e különféle tanok, melye- 
ket az események sűrű tömegéből vontak el. Az 
emberi szellemnek csodálatos gazdagsága, lelemé- 
nyessége van bennök letéve s nem egyszer el- 
rejtve. Nem elégedtek meg a tények, a részletek, 
a körülmények és a szereplő jellemek elbeszélése-, 
elemzése- és bemutatásával, meg akarták fejteni 
az események és tények, az eszmék és érzelmek 
legrejtettebb okait, kitárni elénk ez okok bámu- 
latos lánczolatát. A múlt században a franczia 
Montesquieu, Turgot, llousseau, Condorcet. Vol- 
taire és mások érdekes történetphilosophiai észre- 
vételekkel állottak elő ; de csak a német Herder 
iparkodott behatóbb felfogásra jutni s legalább a 
magasabb czélt, a humanismust jelezni. Kant, 
különösen Hegel, Lotze néhány új gondolattal 
járultak a történet megértéséhez; de jóval többet 
köszönhetünk Comte Ágostonnak, a positivismus 
megalapítójának, utána Bucklenek és Spencernek, 
a kik a természettudomány befolyása alatt figye- 
lemmel voltak az emberi történet más tényezőire 
IS. Taine. kinek elméletét bővebben ismertetjük, 
szintén az ő iskolájokból való. Alapnézetök az 
embeii szabadság tagadása. Erős a hitök. hogy 



IX 

ír^zeiliMni világunkat is szigorú törvények szabá- 
lyozzák s csak akkor lehet tudomány a történet- 
írás, lia (olfedezi, fölismeri a törvényeket. A tör- 
ténelem mindaddig szellemes íérfiak dicséretes 
játéka, míg nem ismerjük e törvényeket. A mű- 
kritika, az irodalomtörténet vonzó rejtegetés, sok- 
szor tartalmatlan csevegés, mindenfére gondolatnak 
és érzetei unek belédiktálása a jámbor íróba és 
művészbe, melyekről nem is álmodott. A számos 
és nagy miértekre azonban nem tudnak felelni. 
Gyönge kísérleteik mellett is kiváló érdemeik 
vannak e gondolkodóknak, úgy. bogy mély tisz- 
telettel bajiunk meg előttük, kik nem egyszer 
•erős értelemmel, hatalmas gondolkodó erővel 
szedték szét a legtarkább jelenségek, a szellemi, 
erkölcsi és aesthetikai tünemények bogait, ma- 
gyarázgatták a társadalmi, politikai, művészeti és 
közgazdasági élet fejlődését ; mások kötelessége az 
ö éi'demeiket méltatni, az enyém szűkebb téj-re 
szorul s meg kell elégednem, ha fajunk művelő- 
désének csak egy ágát, az irodalmit, tudom né- 
mileg fejlődésében rajzolni. Sőt ezt se tehetem. 
Az emberi nemnek csak egy kis törzsét, a ma- 
gyart, akarom bemutatni irodalmi életében. Igaz 
ugyan, hogy e kis tükörben talán más nemzet is 
megláthatja magát. 



TI- 

Ha csábító és érdekes a politikai életnek, az 
országok és nemzetek lejlödésének. egyes íérfiak. 
nagy emberek viszontagságainak történelme, sok- 
kal érdekesebb és megragadóbb valamely nép 
irodalmának beható ismertetése. Hisz az irodalom 
az ember fensőbb életének egyik legközvetlenebb 
nyilvánulása. Nincs érdekesebb mint eleink érzel- 
meit és gondolatait ismerni s ennek legelső for- 
rása, a nemzet irodalma. Ebből tudom meg mii 
szerettek, minek örültek, mi lelkesítette őket, le- 
szítetle keblöket, mit gyűlöltek és kárhoztattak. 

A mióta nemünk érdeklődése felébredt az ö 
erkölcsi, szellemi és aestlietikai múltja ii'ánt, azóta 
nem tudunk ellankadni az irodalom tanúlmányo- 
zásá])an. Pedig még nem ért meg száz esztendőt 
ez a tudomány. írtak ugyan azelőtt is irodalom- 
ismertető munkákat, ezek azonban csak affélék, 
valának, minő a mi derék Bod Péterünk. Vallasz- 
kynk munkája. íiók életrajzi adatai, könyveik 
czímei. tartalmuk ismertetése, biographiai és bib- 
liographiai közlemények. Behatni a kor és az 
író lelkébe ők még nem törekedlek. JMindenesetre 
érdemes munka, de ludósok- és nem gondolko- 
dóknak való. 

Századunk tovább kivánl jutni, mélyebbre 
hatni, nem akart megállani a könyvek táblájánál. 
a boiíték adatainál, sőt a tartalom kivonatával 



XI 

svm clégcdcU meg: haiiciii láliii akaila az írói 
és munkáját összes érzolmoiv(^l és gondolataival^ 
tudni kívánta, niiért éreztek és gondolkodtak úgy 
és nem máskép. Ezek meglejtésével azután elénk 
áll a régmúlt idők szellemének vezére egész 
valójában, teljes képet kapunk az ö eszmei vilá- 
gáról. Ezért volt annyira kedvelt az irodalom 
története. 

E kívánságnak azonban csak kevés iroda- 
lomtörténet tudotl ainiyira-mennyire megtelelni. 
Egyes kiválóbb féríiakat nem említve, a német 
Gcninus teremtett legelőször (.'lí'ajta teljes iroda- 
lomtörténetet. Az ő munkája azonban csak kezdet, 
bár hatalmás kezdet vala. Mellette és utána többen 
művelték az iiodalomtörténetet, de egyik sem 
emelkedett löl annyira, hogy doctrinája az egész 
müveit világ figyelmét magára vonta volna. Talán 
mégis megemlíthetnök a müncheni C(írr*5?r/, kinek 
fejlődéstörténete nagy elismerésre tön szert. A 
többieknek, habár egy és más tekintetben jeles 
munkát adtak, nem sikerült oly harmonikus, igaz 
doctrinát állítani lel, mely arre pereumus emléket 
állított volna nekik. 

A francziáknál Nisai'd fogott ily munkához. 
Müve azonban más kérdést vetett lÖl és iparko- 
dott reá felelni. Nisard lelkében az a kérdés 
merült fel, arra kívánt válaszolni, hogy mely 
sajátságok teszik a jeles írót? Minek köszönhetni, 
hogy Corneille, Racine. Moliére oly müveket ír- 



:xii 

nak. iiiclyt'k talán öi'ök bccsűek. míg mások mü- 
vf'it ogy-két évig csodálják, hogy azután a mü- 
voltségtöíténpt adatai között legyenek eltemetve. 
Nisard e jelenség okait kereste. Nem riadt vissza 
a kérdés nehézségétől. Annyi irodalom annyi 
remekét általános szabályok, közös törvények alá 
vonni nem csekély feladat. De nem is népszerű 
törekvés. Két párt látszik egymással szemben 
állani. Az egyik nagyon hisz a szabályokban, a 
régi ihetorok és aesthetikusok rlvonásaiban. míg 
a másik, sokkal számosabb párt. nem hisz a sza- 
bályok isteni jogában, azt tartja, hogy réges-régen 
megdőltek, hogy nem akadémiai regulák szerint 
kell megítélni az írók alkotásait, hogy az igazság 
•csak eszményi lehet, az egyes írók müvei azonban 
összeru termékek, melyekbe bele öntik a saját és 
koruk lelkét, hogy ha vannak is a szépnek sza- 
bályai, ezek annyi változáson mennek át, annyi 
művész lelkén szűrődnek át. hogw alig lehet i'ájok 
ismerni és ha Ítéletet akarunk valamely műről 
.mondani, bírálatunk történeti vagy talán leíró 
lehet. A lángész minden egyes remeke maga a 
szabály; mint egyedül álló lényre nem alkalmaz- 
hatni a régiek ósdi törvényeit. Nisard nem így 
vélekedik. Nem hiszi, hogy a remekeknek nem vol- 
nának oly íelismerhetö sajátságaik, melyek örök 
szabályokúi szolgálhatnának minden időknek. 

Ha leszakítjuk és elvonjuk a munkából az 
•író lelkének pecsétjét, melyet reá nyomott, élőt- 



XIII 

tünk kell állaniok azon sajátságoknak, melyek a 
niíí becsét alkotják. Véleménye szerint ezek a 
tökéletes nyelven kifejezett általános igazságok: 
az emberi szív és ész nagy igazságai, máskép 
irodalmi igazságok, melyeket Xisard kél részre 
oszt, az egyik egyszerű vagy bölcsészeti mint 
például az indulatok, szenvedélyek, szokások, er- 
kölcsök festése : a másik erkölcsi, melyek maga- 
viseletünket szabályozzák. E kétféle igazság egye- 
sülése képezi minden nagy irodalom alapját. Tár- 
gya pedig az emberi élet eszménye. A mi e nagy 
igazságokkal ellenkezik, az mind hiba, tévedés. 
Ide tartoznak az egyes helytelen divatok, ferde 
nézetek, fura Ízlések, minők a francz iáknál : a 
precieux. a galans, a pompázó, a dagályos, a 
siránkozó, a grotesque. az érzéki stb. voltak. Ide 
számitiiatók az olasz és spanyol, az angol, német 
és görög utánzások. 

Ez a nézet magában véve nem helytelen. 
De hisz régi szabálya az irodalomnak. iMegtalálni 
Horatius, Quintilianus, Boilean és mások regulái 
között így vagy amúgy kifejezve. Különben is 
nemcsak az igazság maga. hanem a kifejezés 
módja, a művészi alkotás teszi az írót. a költöt« 
A legnagyobb igazságot is világosan, szabatosan 
kifejezve, még nem vagyunk nagy írók. Oda más 
egyéb is kell. És ezt a sok más egyebet nem 
méltatta Nisard. 

A franczia historikus azonban nem elégszik 



XIV 

meg az általános igazságokkal ; érzi. hogy mind- 
•ezzel keveset mond : keres, kutat egy más sza- 
bály után, melyet a fegyelem és a hagyomány 
nevével illet. Mikor a francziát a modern népek 
irodalmával állítja párhuzamba, ezekről így nyilat- 
kozik : «Náluk a természet körülbelül feltétlenül 
uralkodó s az összes tehetségek amaz egyensúlya, 
melyet nagy íróinkban annyira csodálok, ott min- 
den pillanatban megzavartatik. INIajd a képzelődés, 
majd az érzékiség kerül fölül, kiemelve az egyént 
az ember, a különöst az egyetemes rovására. Az 
észnek is megvan a maga sora, mikor uralkodik ; 
de az a baj. hogy csak sora van. nem állandó 
uralma. Azért az irodalom inkább egyéni mint 
-egyetemes; természetes, hogy inkább uralkodik 
benne a szabadság mint a fegyelem szelleme. 
Sőt ismeretes-e náluk a fegyelem szelleme ? Min- 
denütt számos elméletet látok a költői szabad- 
ság kiterjesztésére; de nem találok sehol, vagy 
ha igen, csak a mi irodalmunk utánzásakép, an- 
nak korlátozására vagy szabályozására. Az ábrán- 
dozás, a mi leggyakrabban nem egyéb mint az 
érzékenység rendetlensége, vagy oly látásbeli gyön- 
geség, mely a saját eszméinket elborító felhőkön 
nem bír áthatolni, korlátlanul uridRodik amaz 
irodalmakban. A szörszálhasogatást. mely nem 
egyéb mint a rosszul alkalmazott erő, szilárd és 
mélyreható pillantásnak magasztalják. E felhőket 
egyedül a józan ész oszlathatná el. ez erőt egye- 



XV 

dűl ez alkalmazhatná helyesen ; de szinte félnek 
tőle s gyanúsan nézik mint a természet szabad- 
ságának és változatosságának ellenségét.- 

Ez állításokban szintén sok igaz van. Egyik 
népnek gazdagabb a képzelete mint a másiknak; 
úe hogy nagy író lehessen valaki, egészséges ér- 
telemmel, józan belátással is kell bírnia a világ 
minden irodalmában, ismeretes a íranczia józan 
esze s nem egy pontban találkozik a magyaré- 
val ; ez a franczia szellem, ez a tiszta ész még 
senkit sem tett nagy íróvá. Sőt valljuk meg. ha 
Nisarddal a fegyelmet és a hagyományt fogadjuk 
el az ész szabályozóinak, mivé lesz akárhány 
nagy író, hová törpül az ö nagysága? Mi lesz Pas- 
calból, Feneionból, Descartes-ból. Roiisseauból, 
Hugó Viktorból, Heinebői. a mi Petőíinkböl és 
sok más jeles költőből? S ha Nisard könyvét ol- 
vassuk, minden lépten, kivált az újabb korban 
látjuk, hova ragadta ötét a tekintély, a disciplina 
és a hagyomány cultusa. A franczia historikus 
összezavarja az észt a fegyelemmel és hagyo- 
mánynyal. Pedig egészen külömböző valami ez a 
kettő. Hisz éppen az ész követeli, hogy akár- 
hányszor térjünk el a hagyománytól s a lángész 
legnagyobb érdeme, hogy nem jár a hagyomány 
taposott ösvényén. Egyébiránt valami igaz lebe- 
gett Nisard lelke előtt, csakhogy nem tudta meg- 
nevezni és gondolatját tisztába hozni. Ez az, a 
mit mi reactionak nevezzünk. 



XVI 

A mi pedi.ií az eszmék és érzelmek e.üymás- 
utánját, a tartalom és formára való hatásukat, a 
kor szellemének a műfajokkal való összefüggését 
és más egyéb kéi'dést illeti, ezekre Nisard gyönge 
válaszokat ad. vagy legtöbbször nem is fejtegeti, 
holott legfőbb feladata volna a történetírónak. 
Effajta magyarázatai homályosak vagy helytele- 
nek, úgy hogy nem éirlemes velök foglalkozni. 
Müve azonban hibái daczára széj) emléke marad 
tehetségének. 

II!. 

Nisard a gyöngéd és finom, nyájas és ele- 
gáns szellemek közé tartozik. Van neki egy más 
fajta földije, egy erős és vaskos lélek, egy nierész 
és nyers, kíméletlen és az érőtől duzzad(') szel- 
lem, a ki liatalmas képzelő tehetség és mély ér- 
lelem tulajdonosa, a kinek minden soia távol áll 
a hnomságiól, gyöngédségtől és az elegantiálól. 

Ez a szellem Taine szelleme. Míg Nisard 
jámbor spiritualista. ez vakmerő tanokat hirdet 
és egy igazán forradalmi müvet alkotott a törté- 
netírás mezején. Doctrináját Az anr/nl irodalom 
történdébcn mulatta be. () naturalista. Kzt mind- 
járt elárulja, mikor kimondja, hogy a híin és erémj 
csak olt/ trrniókek mint a vitriol és a czukor : hogy 
nincs szabad akaiat. lianem éppen úgy mint a 
természetben, a lelki világban is minden össze- 
tett dolog más egyszerűbb dolgok találkozásából 



XVII 

származik. Például, ha egy protestáns templom 
vallásos zenéje jut eszembe, keresem ennek az 
erkölcsi jelenségnek alkotó részeit. Vizsgálom, 
hogy miféle benső ok indította a hívek lelkét e 
komoly és egyhangú dallamok felé, ez a külső 
tisztelet általános eszméje, ez idomította a tem- 
plom építészetét, dobta ki az istenházából a katho- 
likus tisztelet jeleit, megváltoztatta a szertartáso- 
kat. Mindez megint egy általánosabb okból szár- 
mazik az összes belső és külső részletből, az 
imádságok, cselekedetek és mindennemű hangu- 
latok eszméjéből, melyekre az ember isten iránt 
köteles ; ez emelte trónjára a hittant és a ke- 
gyelmet, ez kevesbítette meg a papságot, alakí- 
totta át a szentségeket, ez szüntette meg az áj- 
tatos gyakorlatokat és változtatta erkölcsi vallássá 
a fegyelmi vallást. A példa uíiyan kissé homályos, 
de azért világosan mutatja Taine positivista állás- 
pontját, hogy az irodalomra is ugyanazt a mód- 
szert kell alkalmaznunk, melyet a szervetlen világ- 
nál használunk. Nincs külön test és külön lélek. 
Csak tények vannak: természetiek és szellemiek. 
Nincs substantia, csak tünemények, melyek egy- 
mástól függnek, kisebb-nagyobb erőt mutatnak, 
bizonyos irányban haladnak és bizonyos körül- 
mények között módosulást szenvednek. A művé- 
szet alkotása szintúgy elemezhető mint bármely 
test. Az is bizonyos erők szülötte. A kritika eze- 
ket az erőket méregeti. Az ok, az erő, a törvéni/ 

Bodnár Zs.: A nia};yar iroilalom története. 2 



XVIII 

azonos fogalmak. A történet emberi tények össze- 
tétele, melyeket csak úgy kell elemezni, mint a 
természeti tényeket, legfölebb azt kell bevallania, 
hogy az erők irányát és nagyságát nem tudjuk 
oly szabatosan megmérni mint a physikai esetek- 
ben. A szükségek egész hierarchiája kormányozza 
az erkölcsi világot éppen ugy mint a physikait. 
Valamely civilisatio, nép vagy század csak egy 
deíinitio. mely fejlődött. Az irodalom valamely 
nép műveltségének egv része. E nép lét- és gon- 
dolkodásmódját fejezi ki a sok különös tény, ér- 
zelem, eszme, okoskodás által, melyekből össze 
van téve. Valamely irodalmat tanulmányozni te- 
hát annyit tesz, mint elemzés által kikeresni a 
kezdetleges okokat, a különféle tényezőket; és ha 
birjuk ezeket, megértjük az irodalom természetéi, 
változásait és a nép életének más jelenségeihez, a 
bölcsészethez. a politikához, a religióhoz való vi- 
szonyát. Valamely írót tanulmányozni pedig any- 
nyit tesz mint fölismerni az okot, a honnan 
mindaz származik, a mit ez az író érzett és gon- 
dolt, fölismerni az erkölcsi szükségek törvényét, 
melyek szivét vagy agyát kormányozták. Az egyes 
író éppen úgy mint valamely irodalom nem egyéb 
mint elemzés által meghatározható és egy tör- 
vénp'e visszavezethető tünemények csoportja. 

A három főerő, a mi az egyes Írókban és az 
egész civilisátioban működik : a faj, a környezet 
és az időpont. A faj a velünk született, öröklött 



XIX 

dispositio. mely a népek szeiint változik és a 
testi szervezet meg a vérmérséklet különbözései- 
hez van kötve A köruyezpt a természeti vagy 
politikai és társadalmi körülmények összege, me- 
lyek módosítják a fajok benső szervezetét. A har- 
madik az íAöpont. melyben valaki él és dolgozik. 
Mert egészen más, ha a költő előd vagy utód; 
HZ elsőnek nincs mintája, a másiknak van ; más 
az, kezdetleges korban élni, más a művészet vala- 
mely ágának tökélye alatt. Ez az időpont a fajjal 
vag\ás a nemzeti szellemmel és a környezettel 
egyesülve kiegészíti, betetőzi az író egyéniségét. 

A spiritualisták természetesen nagyon meg- 
ütköztek ezen a doctrinán. Azt kérdek, hogy hol 
van itt az író személye ? Az a változékony, ru- 
ganyos, életteljes, hozzáférhetetlen valami, melyet 
nem szabad, nem lehet mechanikai problémának 
tekinteni: az író, a költő, a művész lelke? Ez 
nem tűnhetik el a faj. a clima és az időpont fa- 
talitásai között. 

Pedig Taine nemcsak az írót akarja így 
megbírálni, hanem az egyes nagy áramlatokat is ; 
e szabályok szerint kell megítélni a középkor, a 
protestáns actio, a kath. visszahatás, a forrada- 
lom stb. világnézeteit. Biztossággal állítja, hogy az 
ismeretlen alkotásokat, melyek felé a századok 
áramlata hajt bennünket, egészen a három őserő 
kelti életre és szabályozza: hogy ha ezen erőket 
meg lehetne mérni és számokkal jelölni, a jövendő 



XX 

polgárosultság tulajdonait mint valami formulából 
ki lehetne belőlök vonni. 

Mint a legtöbb cloctrina Taineé . sem volt 
egészen új. Jóval Darwin előtt sokan próbálgatták 
az evolutiót, a fejlődést alkalmazni a természeti 
és szellemi élet számos jelenségére ; de ő volt az, 
ki rendszeres doctrinává tette és tömérdek bizo- 
nyítékkal istápolta. Taine előtt is szemügyre vet- 
ték a kritikusok, miféle családból származott a 
kritizált író, 'milyen a vére. temperamentuma, 
minő volt a neveltetése, miféle környezetbe jutott, 
vizsgálták a vidék, az égalj befolyását, nem ke- 
rülte ki figyelmöket az időpont sem. Mindez te- 
hát megvolt előbb is. A rendszer azonban senki 
másé mint Taineé. Ö építette föl, az övé az ér- 
dem. Ö mondta ki mindazt, a mi rendszerré, egy- 
séges egészszé teszi. Sokan megijedtek, mikor azt. 
amit úgyis alkalmaztak, egyszerre mint doctrinát 
látták maguk előtt. Meghökkentek, erőszakosnak 
találták. Hisz az erkölcsi tudományokban oly in- 
gatag a felszín, kényes természetűek a tünemé- 
nyek, oly finom árnyalatúak a jelenségek, hogy 
véleményök szerint a legveszedelmesebb valamely 
népet vagy költőjét chablonszerű tan szerint meg- 
itélgetni, egy nehézkes rendszer vas korlátai közé 
szorítani akarna. Szerintök legjobb a réginél ma- 
radni és semmi rendszert sem követni. Pedig 
mint fennebb mondók, a rendszer, a tan, épen az 
emberi természet követelése. A történeti idők óta 



• XXI 

tudjuk, hogy az ember mindeni magyarázni 
vagyis egységre hozni törekedett, ez a törekvése 
mindig erösebb, hatalmasabb lesz. Mentől gon- 
dolkodóbb az emberiség, annál jobban kívánja a 
dolgok egységes magyarázatát. 

Lehet a Taine doctrináját erőszakosan alkal- 
mazni, talán maga a mester sem volt idegen e 
hibától ; hisz oly kemény, erőszakos genie mini 
ő, vakmerő képeivel, nyers, durva, de meglepő 
hasonlataival kegyetlen, ; gonosz természetű példái- 
val csak zsarnokilag tud valamely kérdést fejte- 
getni és még akkor is kedvünk volna őt gyanú- 
sítani, ha minden nézete helyt tudna állani. 
Ennyire azonban nem dicsérhetjük. Ö is ember 
sok tévedéssel és hibával. Müvét lassankint meg- 
korrigáija az idő ; de a faj, a környezet és az 
időpont befolyását nem igen fogják tagadni többé. 

IV. 

Taine doctrinája azonban még tömérdek kér- 
désre nem ad választ, vagy oly homályosan be- 
szél róla, hogy alig vagy épen nem érthetni. Az 
újabb philosophiának és természettudománynak 
vannak oly sikerei, melyek harmincz év előtt 
ismeretlenek valának. Ilyen mindjárt az eszmének 
mint erőnek hatása. A teremtő eszméről nem ma 
szólanak először. Hogy az eszme megragadja az 
embert, nem mai szólam. Tainenél és másoknál 



xxti 

is sokszor találni. Most azonban határozott doc- 
trina lett. Ma már sokan vallják, hogy az eszmo 
erő, van intensitása, mely mozgásra késztet ; épen 
úgy mint a physikai erő. Mindkettő hat, mind a 
kétféle erőnek vannak összeütközései ; a nagyobb 
a hatalmasabb elnyomja a másikat. Természetesen 
ezek az eszmék nem valami szellemi lények, ha- 
nem az öntudat állapotai, melyekkel velők jár az 
érzés és mozgásra indítanak. Az újabb lélektan 
sok mestere megengedi és vallja, hogy az eszmék, 
az öntudat ez állapotjai, összeköttetésben állanak 
az agy vibratioival, küzdenek létökért, a természeli 
selectióhoz hasonló selectiő által győznek az erő- 
sebbek. Számos újabb bölcsész tehát psychologiai 
darwinismusfélét tanít, mely nagyon hasonlít a 
biológiai darwinismushoz. Ezt hirdette Guyau és 
mások, most különösen Fouillée, a modern gon- 
dolkodók egyik legelső mestere, az ő philosophiája 
az eszme-erő bölcsészete. 

Amint tudjuk az eszme nemcsak egyeseket 
indít mozgásra, nemcsak egy embert ragad meg, 
hanem egész családokat, törzseket, nemzeteket. 
Ennek teljes, világos magyarázatával ugyan nem 
szolgálhatunk ; de legalább elképzelésére tudnunk 
kell, hogy a mai ködös lélektan nem ismeri a 
lelket, nem vallja a régi substantiát, azt az ön- 
álló, független egyediséget, melyet azelőtt tanítot- 
tak, mely szoros összefüggésben állott a lélek hal- 
hatatlanságával. Ma már csak a hű spiritualisták 



XXIII 

beszélnek lélekről. Valószínű, hogy az erő. mely 
a természeti világban mint fény, hő, villanyosság, 
delej, hang stb. mutatkozik, a szellemi világban 
mint eszme jelentkezik és öntudatunk nem egyéb, 
mint az eszmék harcztere, központja. Hihető, hogy 
hatalmas, fenséges, csodálatos egység uralkodik a 
mindenségben, hogy semmi sincs teljesen elszige- 
telve, elzárva és elkülönítve, hanem mindenütt 
összefüggés és folytonosság létezik. Ez az isteni 
egység, ez a csodálatos titok az, in qin vmmus, 
movemur ef síimus, ebben élünk, mozgunk és 
vagyunk. Ebben a fenséges egységben mi egye- 
sek csak kis centrumokat képezünk, melyekbeii 
az eszmék működnek, hatnak, küzdenek folyto- 
nos érintkezésben másokkal, más központokkal. 
Megvan ugyan az egyéniség, még beszélhetünk 
saját énünkről, sőt szükséges, hogy szóljunk róla, 
egyéniségünk nem merül el a mindenség tengeré- 
ben, azt mindnyájan érezzük és tudjuk; de nem 
erezhetek, nem gondolkodhatom, nem létezhetem 
egyedül, hanem másokkal együtt. Egyéniségem 
nincs úgy körülszabva, körülhatárolva, mint eddig 
hittük, hanem kölcsönös benyomással, hatással 
vagyunk egymásra. Hogyan történik ez ? Még nem 
tudjuk megmondani; csak annyit látunk, hogy 
olykor egy-egy hatalmas és új eszme többé- 
ke vésbbé megragad mindnyájunkat : törzseket és 
nemzeteket, melyeknek vezérszellemei rajongva 
rohannak előre, hogy maguk után vonják a nem- 



XXIV 

zet legnagyobb részét. Nincs szabad, önálló, má- 
soktól teljesen független tevékenységünk. Vala- 
mint a természetben az egyik mozgás szüli a 
másikat, úgy a szellemben is egyik lökés hozza 
mozgásba a másikat és megy végig a törzsek és 
nemzetek, birodalmak és világrészek, e kisebb- 
nagyobb központok, belvilágán. 

A történet mutatja, hogy bizonyos időszakok- 
ban egyes úgynevezett uralkodó eszmék foglallak 
helyet az emberiség elméjében, melyek csodálatos 
változásokat idéztek elő nemünk fejlődésében s 
képezték azokat a nagy áramlatokat, melyek amaz 
idők jellemző sajátsága. Csakis az eszme ere- 
jével lehet megmagyarázni az emberiség fejlődé- 
sének nagy századait. Ilyenek például a X. század, 
mikor a népek rohantak a keresztyénségbe. ilyen 
a XIII., XVI. és XVIII. század és XlX-ik első 
felének utóbbi része, melyek bámulatos actio 
tanúi voltak. Ez időszakokban új eszmék termé- 
kenyítették meg az európai népek szellemi világát- 
A magyar nemzeti eszmébe, az ős fatalismusba. 
a X. században a középkori katholicismus actioja 
hatott be, a XIII. században a renaissanceé, a 
XVI.-ban a protestantismusé. a XVlII.-ban az 
illuminatismusé, a XlX.-ben a liberalismusé. 

Ezek az eszmék a haladás eszméi. JMindig 
újabb és eddig ismeretlen irányt visznek be a 
nemzetek életébe, kitágítják az illető népek szel- 
lemi és erkölcsi, vallási, politikai és társadalmi 



XXV 

szabadságát. Vagyis más szóval : a haladás a 
szabadság kérdése. A barbár nép legkevésbbé 
szabad. Annyi mindenféle szokás és törvény, vak- 
hit és babona rabja, oly sok felöl nyomja a ter- 
mészet és embertársa, hogy csak gyermeki fejlel - 
lensége bírja ki ezt a nehéz rabságot. Egy-egy 
hatalmas eszme, mely változtat sorsán, kitágítja 
szabadságát, elenyészteti babonáinak egy részét, 
gyöngíti gyermeki hiszékenységét, szóval támogatja 
nagyobb értelmiségét, az ilyen eszme forradalmat 
csinál az ö társadalmi életében, bomlasztólag hat 
reá, annyit rombol régi eszméi, körében, hogy 
teljes erővel föllépnek a conserváló, fajfen tartó 
eszmék, visszaszorítják az újnak szertelenségeit, 
korlátozzák, s mivel ki nem irthatják, képes sza- 
vakkal élve. egyezkednek, egyességre lépnek vele. 

Ez megfelel az eszmék darwinismusának és 
megfelel a mozgás ritmusának. 

Sok természettudós hajlandó azt hirdetni, 
hogy a természet minden mozgása rhythmikus. 
Spencer, a bölcsész, a First Principles huszonkét 
lapján bizonyítgatja ezt az állítást. Szerinte a ter- 
mészetben nincs egyenes és folytonos mozgás : 
hanem egy lépés előre, egy hátra. A szél rohama 
szüneteket tart, a fa szabályosan inog. a levél 
szabályosan lebeg, a villám czikázik, a kalászos 
búza hullámzik mint a víz vagy más folyadék. 
Mindenütt vibratio. undulatio, oscillatio. Bármily 
tökéletes a vasút, a vonat mindig oscillál. Szívünk 



XXVI 



szabályosan dobog, tüdőnk váltakozva dolgozik és 
így tovább. Némelyek tagadják ezen nézet helyes- 
ségét; de a mi az izommozgást iÜeti, tudtomra 
mindnyájan megengedik. Ez a rhythmus pedig 
onnét ered, hogy a mozgás akadályokra bukkan? 
mert nincs vacimm. nincs üres tér a természetben. 
Még a csillag sugara is akadályokon áttörve ér 
hozzánk, azért oscillál. scintillál. csillámlik. 

Csak mellékesen érintjük e kérdést, minket 
nem a természeti, hanem az eszmei mozgás ér- 
dekel. Mert az eszmék világában sincs egyenes, 
rectilinearis mozgás, hanem ritmusos. Az eszme egy 
nagy lépést tesz előre, egy kisebbet hátra. Ha vala- 
mely eszme jobban megragad bennünket, nagyobb 
lépést teszünk előre, mozgásunk tartósabb lesz, 
hogy azután szintén nagy legyen a visszahatás- 
Az eszme kisebb lökése csekélyebb mozgást idéz 
elő, nem fáradunk ki annyira. E ritmusos mozgást 
azzal magyarázhatni meg. hogy az eszmének 
minden lökéshez pihenésre van szüksége. Ezzel 
fejthetni meg nemcsak minben ember eljárását, 
hanem a népek tetteit is. A legtöbb ember, midőn 
valamit végre akar hajtani, nem egészen úgy tel- 
jesíti, mint a hogy szándéka volt. Többé-kevésbbé 
meghajlik az akadályok előtt. Az országgyűlés elé 
benyújtanak egy törvényjavaslatot, a többség ugyan 
bizonyos, meg lehetne szavazni; de előáll a kisebbség, 
akadályokat gördít módosításokat nyújt be, melyeket 
részben elfogadnak. Az eszme actioja tehát soha sem 



XXVII 

határtalan, korlátlan, hanem hullámzó, rezgő, lebejíő. 
Nézzük például a protestantismus fölléptét. 

A renaissance befolyááa alatt megtisztult 
keresztvén eszme föllépett Németországban. Az 
új diadalmas eszme rögtön jelentkezett hazánkban 
is. Az első apostolok Luther hívei valának. Az 
eszme haladása azonban lassan ment. legalább 
40 — 50 évnek kellett lefolyni, míg az unitaris- 
musig jutott. Ekkor kimerült, elveszte erejét, fel- 
támadt ellene a nemzeti eszme, a íentartó idea, 
a tekintély, a rend, a fegyelem, a kedély, a család, 
a régi szokások és erkölcsök eszméje. Űjra hata- 
lomra jutott a katholikus vallás, győzött a tekin- 
tély ; de már nem tudta megsemmisíteni az eszme 
összes sikereit, csak egy részét irtotta ki, a töb- 
bivel megalkudott, egyességre lépett. Természetes, 
hogy mindez sok embervérbe került, szörnyű, 
rémes háború folyt a művelt világon ; a íentartó 
eszme legszélsőbb képviselője, a katholicismus, 
irtó háborút viselt a protestánsok ellen, pedig 
maga is igen sok változáson ment keresztül. Meg- 
szűnt annyira érzéki és babonás lenni, mint a 
minő volt ; tisztább, modernebb fényben jelent meg. 

De mi köze mindennek az irodalomhoz ? 
Sok. nagyon sok köze van. Ha nem is mindent, 
de sokat megmagyaráz. 

Legelőször is a mint föllépett az új eszme, 
roppant lelkesedést gerjesztett, lángia gyújtotta az 
emberek kebelét. A föld népének egyszerű fiai 



XXVIII 

az ország legkülönfélébb tájairól Németországba 
siettek, hogy elsajátítsák és hirdessék az új esz- 
mét. Nem gondolt hazájával, nem szüleivel, test- 
véreivel : ment, hogy azután apostol, hittérítő váljék 
belőle. Magyarul írt és szólott, nem mivel a nem- 
zet eszméje szólalt volna meg benne, hanem 
mivel a néphez fordult, a nép nyelvén kellett 
szólania. Nemcsak a tudósok, tanultak osztályai 
akarta megnyerni, hanem az egész nemzetet, azért 
ennek a nyelvén írt. Az országos hatás annyira 
szivén fekszik a szász Keltáinak és Dávid Fe- 
rencznek. hogy elhagyják a német és latin nyel- 
vet s magyarul apostolkodnak. 

Az actio tudja kifejleszteni az úgynevezett 
közvéleményt. A reactio idején a nemzeti eszmé- 
nek egy-egy megsértése gyors elégtételt von maga 
után. Az actio ezt nem teheti, nincs kezében a 
hatalom Ilyenkor lép fel azután a felháborodó 
közvélemény, mely néha az egész müveit világra 
kiterjed. így rajongott a közvélemény a protestáns 
eszméért, így háborodott fel a múlt században 
Voltaire szavára az üldözött protestánsok és ke- 
resztsértő ifjak érdekében. így szólalt fel több 
esetben 1848 előtt. 

És milyen műfajokban gyakorolta magát? 
Mindenekelőtt lyrai volt, hisz a lelkesedés a lanthoz 
szokott fordulni, a lantot pengeti, még pedig nem is 
szelíd, lágy, édesbús hangokat hallat, hanem az idu- 
latok magas hangján nyilatkozik. A lágy dal. az érzel- 



XXIX 

mes elégia sem vész ugyan ki, de elnyomj a az actió em- 
bereinek ódái heve. Óda, hymniis, dithyramb, rhap- 
sodia tisztán vagy más elemekkel szerepelnek az 
ö müveikben. Csakhogy az ily perorálcj. örökké 
deklamáló nemzedék nem minden tagja képes ;i 
iénséges hangján szólani, azért soha sem hallani 
annyi nagy szólamot, Ízléstelen szinfalhasgatásl. 
annyi üres dictiózást. mint az actio napjaiban. 
Még a jobb íróknál is hiányzik valami az ő ódáik- 
ból, tudniillik a szív melege, mert inkább ünnepé- 
lyesek, hidegek mint pl. Eötvös Búcsújn, Bajza ódái. 

A iyra mellett a tanító és gunyköltészet van 
elemében. Nemcsak az actio hőseinek felháboro- 
dása szüli ezt; hanem az a könnyűség, melylyel 
a haldokló reactio gúnyolása jár. A tehetetlen, 
megposhadt reactio ezer alkalmat szerez a gúny- 
nak, melyet bőven kizsákmányoltak a XVI. szá- 
zad reformátorai, a classicismus korában Ka- 
zinczy és társai, a jelen század negyvenes évei- 
ben Petőfi és mások, ilyenkor dívik a satyra és 
gúnyos epigramm, bár, főleg a reactio elején, ki- 
jut belőle majd az újítóknak is, csakhogy ez 
más fajta gúny lesz. 

Az új eszme új formákat is követel. A régi 
nyelv, a régi vers új alakot ölt. Újít minden áron. 
sokszor az izlés rovására. Gyűlöli az ódon, elavult 
formákat, megkövesült eszméket, a haladás e bilin- 
cseit, a fegyelem, a rend, a nemzeti e támaszait. 
A hol tudja, a hazait módosítja; a hol nem bírja. 



XXX 

idegen formát honosít meg. az ütemek helyére 
beiktatja a verslábakat, átülteti a magyar földbe 
a hexametert és pentametert, kiegyezteti az üte- 
met, lábakat és rímeket egymással. 

Érdekesen találkozik a nyagoti műveltebb- 
népek története a miénkkel. A francziáknál Ron- 
sard merészen újít. latin és görög kifejezéseket 
honosít meg, melyeket francziásított. új igeidőket 
alkotott, dagályos rhetorikát teremtett. Kortársai 
közül akárhányan még túlhaladták öt Baíf a la- 
tin középfok ragával látta el a mellékneveket, a 
régi óda verslábait és sorait alkalmazta úgy mint 
nálunk Erdősi, Székely István stb. Ronsard ugyan 
visszavonta doktrínáját halála előtt (1585); de 
akkor már mutatkozott a nemzetinek a reactioja. 
A liatásvadászó, keresett és dagályos stíl nálunk is 
mutatkozott a reactio kezdetén, bár nem annyira 
mintAngliában Erzsébet királyné udvarában, a mi- 
óta Lilly az ö «Euphues» czimű regényében meg- 
honosította azt. Az olaszoknál Marini volt a mes- 
tere, róla nevezték el marinismusnak ; ilyen volt a 
francziáknál a stijl precieux, a spanyoloknál az 
estilo culto. 

És mit csinál az elbeszélés meg a dráma 
terén ? 

Egyszerre eltűnnek a legendák, a középkor 
csodás, mesés, gyermekes alkotásai. Az új 
eszme rajongó hőse csak felháborodva gondol 
rajok. De talán a szép regényes históriák, bájos 



XKXI 

mondák, szerelmes kalandok még mindig tetsze- 
nek neki? Oli nem. Az actio rajongó hőse is 
szereti az elbeszélést. ír történetet, de csak azért, 
liogy ma/ii'^fra vUn<\ az élet mestere legyen, hogy 
ö rajta taníthasson. Neki tanítani, apostolkodni 
kell. S erre legalkalmasabb a bibliai és a hazai 
történet. Ez a kettő az elbeszélés tárgya. Ezekben 
sem szereti a regényes, bonyodalmas, kalandos és 
szerelmes részeket, hanem csak a miből közvet- 
lenül meríthet okulást. Néha megszorul, maga a 
bibliai történet is többé-kevésbbé i'egényes és 
szerelmes, megbicsaklik a reformátor eszejárása 
és oda nem illő morált kapcsol hozzá. Józanok- 
nak szoktuk őket nevezni, pedig minden egye- 
bek, csak nem józanok ; az új eszme mámora 
fogta el őket. 

De talán valami nagyszeríí eposzt fognak 
teremteni. Hisz van érzékök a fenségeshez, a 
magasztoshoz, a roppanthoz stb. Ez igaz ; de nincs 
a múlthoz. Ők a jövőbe néznek, nem tudják 
méltatni a letűnt időket. A múlt csak példa nekik. 
Azért hozzák fel, hogy meggyűlöltessék a hall- 
gatósággal. Báró Eötvös is megírja Mafiyarorssáfi 
történetét 1514-ben, leírja a régi vármegyét a Falu 
jegyzőjében, hogj meggyűlöltesse velünk. Az 
újító mindig czélzatos elbeszélő, előadása soha 
sem tárgyilagos, torzít, ferdít, nagyít, gúnyol, csú- 
fol és lelkesedik a szép jövőért, mely minden 
ízében elüt a régitől. 



XXXI I 

De talán szereti az aesopusi mesét és a 
példabeszédeket? Ezek tanító költemények mint 
az oktató allegóriák. És valóban némely refor- 
mátorok nem idegenkednek a mesétől. Lessing 
például maga is írt meséket. Igaz. hogy az ő 
meséi modern, kivált művészeti tanulságokat rej- 
tenek magukban. Az újító általában nem igen 
tud megbarátkozni a mesékkel. A mesének, példa- 
beszédnek, közmondásnak józan életbölcsesége, 
higgadt gyakorlati tanácsai, okos. számító tanul- 
ságai jobbadán nem kellenek neki. A mese mo- 
rálja rendesen szűkkörű. kicsinyes, con-ervativ; 
a nemzeti, a fajfentartó eszmék szolgálatában áll 
Az a kei'ek kis történetke. az állati életből vett 
képecske az ő meglepő élével a végén, nem felel 
meg az újító ínyének, nincs a szája íze szerint. 
Ha mégis arra szánja magát, hogy aesopusi me- 
sét írjon, ez nála többnyire kiszélesedik, állatbe- 
szélylyé válik, hogy beléolthassa a maga lelkét, 
mint Heltai tévé. Nálunk legalább a reactio ide- 
jén Fáy András. Czuczor stb. írtak eredeti meséket. 

Milyen a drámája ? Ez is ugyanazon hibák- 
ban szenved. Mindig czélzatos. Hőseinek jelleme 
nem szokott igaz és természetes lenni. Mindig 
ui'alkodó eszméje áll előtte s nem tud az emberi 
szív mélyibe látni, kz embei- neki csak egy báb, 
melyet ide-oda mozgat és rángat. Rendesen cse- 
kély a megfigyelő tehetsége. Az emberben min- 
dig a hivői, az eszme lelkes confessorál keresi 



XXXIIÍ 

és látja. Csak jussanak eszünkbe a íonadalom 
előtti drámák jellemei, Czakó Zsi.umojiü. Jósika, 
Eötvös s mások színmüvei. 

Azonban oyengül az új eszme ereje, kifárad 
haladásában, ellankad s fölébred a fentartás, a 
rend és fegyelem, szóval a nemzeti élet ideája, 
föllép a reactio. A két eszme találkozásánál, az 
újnak alkonyán és a réginek hajnalán, legmaga- 
sabbra emelkedik a lyra. Ekkor támad Balassa, 
Berzsenyi és Petői i. Ide számítjuk Vörösmartyt 
js élte második felében. Bennök egyesülni látszik 
a két eszme. Nem hiányzik a reactio melege és 
bensősége, megvan az újnnk ódái izgatottsága, 
van érzékök a haladás eszméjéhez, de van a 
nemzeti iránt is. 

Az actio végén többnyire kitör a forrada- 
lom. Ezt majd a liatalom képviselőinek felbáto- 
rodása. majd az új eszme hőseinek türelemvesz- 
tése idézi elő. Türelmöket pedig talán nemcsak 
a külső okok folytán vesztik el. Lehet, hogy en- 
nek saját belső elégedetlenségök is szülője. Bizo- 
nyára saját keblökben is érzik, hogy más idők 
hajnala viirad lel. Nem tudják megmagyarázni 
miért, de vakon rohannak a foriadalomba. mely- 
nek okvetlen buknia kell. mert a iejlődő reactio 
rövid idő alatt leveri lál)áról. Csak a nemzeti 
eszme lázadása győzhet, de a társadalmi forra- 
dalomé soha. mert ha nem valamely idegen, 
akkor a saját köréből támadó zsarnok igázza le. 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. o 



XXXIV 

Minden forradalomnak megvan a maga Napó- 
leonja. A reactio idején azonban gyakrabban for- 
dulnak elő az úgynevezett parasztlázadások. A 
nép elhagyatottnak, elnyomottnak érzi magát és 
zendülésben tör ki. Téves volna azt hinni, hogy 
csupán a rossz közigazgatás az oka e mozgal- 
maknak. Az actio napjaiban nem egyszer rosz- 
szabb a közigazgatás. De akkor az emelkedett 
hangulat, a nép iránti jóakarat, a szelídség és 
gyöngédség a társadalom legalsóbb osztálya iránt, 
a segíteni törekvés súlyos bajaiban annyira álta- 
lános, hogy békésen megvárja az óhajtott szebb 
jövőt; mely azonban rá nézve nagy ritkán kö- 
szönt be. A reactio napjaiban zárkozottabb az 
ember, a paragraphusok közé temetkezik a szolga- 
bíró és más tisztviselő. A rend, a feg\'elem úgy 
látszik merevebb mint máskor. A nép sehol sem 
talál elégtételt, nem kap igazságot, kivált akkor 
nem, ha szembeszáll elüljáróival. 

A nemzetinek igazi képviselői, a reactio va- 
lódi mesterei, az epika és dráma terén szoktak 
otthon lenni. Kiváló érzékök van a múlthoz. 
Visszahatásképen élvezik a régmúlt időket, gyö- 
nyörködnek jó és rossz napjainak emlegetésén 
megbecsülik a régi nemzeti szokásokat, a gyer- 
mekjátékoktól kezdve az öregek babonás, mystikus 
nézeteiig. Ha ilyenkor egy hatalmas tehetség 
támad, az vagy jeles epikus vagy kitűnő dráma- 
író lesz. Ekkor támad Zrinyi Miklós, Gyöngyösi és 



XXXV 

a nagy Arany, Vörösmarty, Czuczor, életének első 
l'ele is e korba esik és szorgalmasan írják epo- 
szaikat. A reactio napjaiba esik Katona Bánkban- 
jának, Kisfaludy Károly vígjátékainak, Tóth Ede 
Falu rosszának, a dráma és epika más jobb termé- 
keinek születése. Századunk első reactiója meg- 
teremtette Katona Bánkbdnját. a magyar tragédia 
•e legkitűnőbb termékét, a második azonban nem 
hozott napvilágra ily remeket. 

A reactio hajnala szülte Shakspearet a leg- 
nagyobb tragédia írót. utána léptek fel a fran- 
cziáknál Corneille, Racine, Moliére, a spanyoloknál 
Lope de Vega. Calderon ; míg a XVil. század lyrája 
egy nagyobb költőt sem tud felmutatni. Nagy lyrikus 
csak az actio kora végén, a két áramlat találkozá- 
sánál fejlődhetik ki. Schiller a reactio kezdetén írja 
drámáit, lelkét azonban még annyira eltölti az actio 
fénye, hogy tragédiáiban nagyon sok a lyrai. a 
subjectiv elem. Nem tud eléggé tárgyilagos lenni. 
Balladái szintén annyira alanyiak, hogy méltán 
szokták lyrai beszélyeknek tekinteni őket. A nagy 
Göthe leikéljen szintén találkozik a két áramlat, 
benne még oly erős a XVI II. század szelleme, 
hogy a reactio idején nem tekintek elég jó né- 
metnek. A nemzeti eszme harczosai sokszor meg- 
rótták, kárhoztatták őtet. Művészete azonban 
eléggé nemzeti, csakhogy az actio ililete magasz- 
tosabbá, általánosabbá teszi, úgy hogy minden 
nép fia szent tisztelettel hajol meg igazi nagysága 



XXXVI 

előtt. S ha a világ minden nagy költőjével évekig 
foglalkozunk, az így támadó összbenyomás Göthét 
mutatja legnagyobbnak, legeg^^etemesebbnek. — Az. 
elbeszélés szintén csak a reactio napjaiban virá- 
gozhatik igazán. Dante, Boccaccio, Arisoto. Bojardo, 
Chaucer a renaissance hosszú reactiójába esnek 
belé, Tassó ismét belékerül a reactio kezdetébe, 
azért van költeményében még annyi lyrai elem, 
Milton már a reactio embere. Scott Valter. Manzoni, 
a múlt idők ez istenitől, a történeti regények e 
mesterei, a reactio idején virágzottak, ugyan- 
akkor lépett föl a történeti dráma, a roman- 
tikus tragédia Hugó Victorral és másokkal. Szó- 
val a művészet e két hatalmas fajtája, a 
dráma és epika, a reactio csendesebb, nyugod- 
tabb idejében fejlődik és virágzik. A nemzeti elem 
diadala hozza világra e nagy poétákat. A tisztul- 
tabb, higgadtabb világnézet az ö édes anyjok; 
moráljuk józansága, egészséges itéletök megtalálja 
az eszme és forma összhangját és oly remeket 
nyújthatnak az emberiségnek, mely századokon 
keresztül gyönyörködteti az utódokat. 

A mi a gúnyt illeti, a reactio is ért hozzá, 
csakhogy nála ritkábban fordul elő az a sötét 
irónia és kegyetlen csúfolódás, a mi az actio ra- 
jongó hőseit jellemzi. Az actio kérlelhetlen sarcas- 
musa, maró gúnyja többé-kevésbbé ismeretlen 
előttök, mert az actio embereit lehet gyűlölni, de 
megvetni, aljasnak tekinteni nem. A reactio ide- 



XXXVIl 

jén azok', a kiket liajkiiiiiik az actio felé vonz, 
gúny helyeit a liinnort alkalmazzák lehetellensé- 
gökben, s a reaclio chaiivinislái. nagyzói alkal- 
mas tárgyul szolgálnak nekik, de leginkább az 
actio mámoros hősei. Az actio sentimentalismiisa, 
érzelmessége a reaclio idején az isteni humorban nyi- 
latkozik. Ekkor örökíti meg Cervantes a híres lovag 
történetét, a halhatatlan rajongó keserves kalandjait 
és bemutatja nekünk késő utódoknak a maga 
jámbor kortársait, a XVII. század derék Sancho 
Pauzáit. 

A reaclio kora természetesen nagyon kedvez 
mindannak, a mi a nemzeti élet előnyére válik. 
A nemzeti nyelv, a nemzeti íszokások újra ked- 
vesek; szeretetünk azonban összébb szorul, a 
íekintély. a fegyelem, a rend nem engedi, hogy az 
idegen szivünkig jusson, elzárkózunk tőle, gytalöl- 
jük a más fajta szokásokat és erkölcsöket és 
származik az antisemitismus. mint a XV., XVII. 
században és a XIX. elején s második felében, míg 
a XVI-ikban tisztelettel hajolnak meg a zsidóság 
•előtt, a XVIII-ikban minden embert becsülni ta- 
nulnak, 1840-ben pedig báró Eötvös nagy lelke 
hatalmas szózatot intéz a nemzethez a szegény 
zsidók ügyében. A reactio idején gúnyoljuk, csúfol- 
juk, nyomjuk az idegen nemzetiséget, igaz. hogy 
ilyenkor azok is gyűlölnek bennünket: míg az 
actio ragyogó napjaiban keblünkre ölelünk min- 
denkit és még sokan emlékeznek arra az időre, 



:x XXV 111 

mikor számos német. tót. szerb, rulhén, oláh 
büszkén magyarnak vallotta magát. A reactio- 
ellenben mindig veszedelmes ott a magyarságra^ 
a hol nagy kisebbségben van, mert az idegen 
többség rendesen elnyeli a kevés magyart. Ilyen- 
kor tűnt el számos magyar család és lett belőle 
tót, szerb, oláh, horvát és német. Egyébiránt 
mindkét időszak magyarosít, az aclio kora szere- 
tettel és lelkesedéssel : a reaclioé gyűlölettel, kény- 
szerrel és furfanggal; az előbbi önkénytelenül és 
akaratlanul, az utóbbi tudatosan és czélzatosan. 
Mindkettőnek meg van a maga sikere, csakhogy 
az egyiket áldás, a másikat átok kíséri. 

Az actio korának nyelve és művészete haj- 
hászsza az újat, gyakran erőszakosan reformál,, 
míg a reactio úri világáé sokszor édeskés, affectáló, 
keresett, mesterkélt, precieux. kényeskedő, majd da- 
gályos lesz. Eszünkbe jutnak Kazinczy affectálásai^ 
seli/pítéspf , Szemere Pál hájvirámjai és más hason- 
lók. Az úgynevezett nyelvújítás nyakra-főre faragja az- 
az új szókat, analógia utján képzőknek veszi a meg- 
honosúlt idegen szók végtagját és számtalan i'ij: 
kifejezést teremt, melyeket rohamosan felkap az 
ifjú nemzedék, a ma csinált szó pár hó alatt 
divatossá lesz az ország legkülönbözőbb tájain, 
bejutnak a könyvekbe, a költészet és szónoklat 
termékeibe. A reactio azonban fellázad ellenök^ 
eltörli az izetlenségeket. megtámadja az újítás^ 
vakmerő analógiáit, a Malvinok, Lillyk, Ervinek.. 



XXXIX 

Lorándok és hasonlók helyetl divatba hozza a 
Katákat, Böskéket, Erzsikel, Trézsiket, Jánosokat, 
Istvánokat és a többiebel. A természetes, egyszerű, 
igénytelen kifejezések ismét elfoglalják helyöket. 
Megvetjük a kifejezések keresett iinomságát, ne- 
gélyzö választékosságát, elfordulunk a hatásvadászó 
összetételektől. Nem óvakodunk az oly szók ki- 
ejtésétől, melyek azelőtt száműzve voltak a finom 
társalgóból. Az ember otthoni beszéde kezd sza- 
lonképes lenni. Nem ütközünk meg rajta, mikor 
Arany azt mondja, hogy « tiszta nyál csordult ki 
Toldi szája végén. » Gúny tárgyai lesznek a nagy 
pompájú szólamok, az üres phrasisok, az ünne- 
pélyes körmondatok. Csupán a tételes, rövid, át- 
tetsző mondatok kedvesek. Hisz csak ily monda- 
tokkal lehet társalogni mint a drámában, elbeszélni 
mint az eposzban. Az actio idején azért sem 
tudnak jó drámát és elbeszélést írni. mert nem tud- 
ják a nyelvét használni. A reactio minden különös 
szót azzal gyanúsít, hogy új, ennek a töve, a 
másiknak a képzője új, vagy idegen származású. 
A visszahatás azonban nem képes mindnyáj okai 
kiirtani. Egy részök már beleolvadt a nemzet 
eszmekörébe, magyar lett tetőtől talpig. A reactio 
sokszor elég ostoba elméleteket állít fel, hogy 
keresztül vigye szándékát ; de nem lehet, erősebb 
gyökeret vert az új, mint hogy ki lehetne irtani. 
Íme így harczolnak az eszmék. Ez az emberiség 
haladásának törvénye. — A reactiónak kedvencze 



XL 

az idyll: a csalá(]i élet apró örömeit, a földmives és 
polgárember igénytelen és egyszerű boldogságát, 
a jó anya, a házias nő édes gyönyörűségeit soha- 
sem érzik annyira, mini a nemzeti eszme idején. 
A poéta szívesen foglalkozik velők. Néha előkelő 
tehetségek művelik, mint például napjainkban 
Mikszáth Kálmán és mások. 

Nem idegen a reactiótól a mysticismus sem. 
Belemélyedni az emberi lélek titkaiba, ott keresni, 
kutatni a csodálatos tüneményeket s nagy hiszé- 
kenységgel vallani a nép babonás meséit a reactio 
szereti legjobban. Görres ekkor írja négy kötetes 
GhrisÜ'iclip MysUk-]éX és mások hasonló müveket. 
Ilyenkor erősödik az ascetismus. a pietismus és 
a rokon tünemények. 

A reactio kedveli az úgynevezett szépiro- 
dalmi szalonokat is. A gazdagok és előkelők széi) 
hölgyei a szellem képviselőivel találkoznak házi 
köreikben, az ü^ók felolvassák müveiket, a nők 
pedig bámulva hallgatják, köteles és udvarias 
magasztalásokkal követik, a mi legtöbbször hát- 
rányos lesz a hang igazságára és az irály termé- 
szetességére. Mindig bizonyos affectáló. galans és 
érzelgö hang honosúlt meg e társaságokban, mely 
a szépirodalomban is mutatkozott és kivetkőztette 
egészséges színéből. Az egész lünemény főleg az 
úri és előkelő szellem megjelenése az irodalom 
terén. Ez a nemzet nagy többségétől elváló szépii'o- 
dalom azután ízetlen termékeket hoz napvilágra 



XLl 

vd'^x legalább kizökkenti az írót a rendes kerék- 
vágásból. Néha rendkívül ems a hatása mint 
Fi'ancziaországban a XYJI. században vagy Né- 
nielniszágban a XÍX. század elején. 

De a mint vissza van szorítva az actio és 
.az i'ijnak egy része vérévé vált a nemzetnek, 
gyöngül a reactio ellentálló képessége, mind job- 
ban elernyed ; nyelve, művészete ellankad és 
pelybüdt lesz; mind nagyobb uralomra jut 
benne a kedélyes, a házias, a családias. Kezd 
lapos, pongyola, Ízetlen, művészietlen lenni. Ilyen 
időben, ilyen befolyások alatt keletkezett a XVII. 
század utolsó tizedeinek kevert zagyvalék nyelve,*) 
Gyöngyösi lágy és kedélyes, erőtlen és enyelgő 
szerelmes epikája, a lyra langymeleg búsongása, 
a semmit vagy keveset mondó hangulatos ver- 
sikék. a komikum terén a kedélyes és nevetséges 
izetlenkedések. Az erős szenvedély hiányzik, vagy 



■''■, Még a jobb tehelsé^ű írók sem tudják az üy jelenséget 
megmagyarázni. Beöthy Zsolt a szépprózai elbeszélés történetében 
elmondja, hogy a XVII. század végén különösen előkelőink, polili 
kusaink, liistória-iróink stílje nagyon ellatinosodik; elmondja, hogy 
e nyelvkevecék egy század múlva a purismus reactióját szülte ; de 
mindennek nem tudja okát adni. Csupán Rozsnyainál sejti, hogy a 
törököt utánoz! a. melynek udvari nyelvében sok az araij és perzsa 
s ennek mintájára ő latinnal keverte a magyart. Ez azonban 
országos tünemény volt, így beszéltek a vármegye tisztjei, 
a középnemesség, a diákos emberek, a papok, tanítók otthon, a 
gyűléseken, a megyén, szóval mindenütt. Ez a petyhüdt reactió ké- 
nyelmes pongyolasága volt, A deákos Rozsnyai sem volt külömb 
társainál, ö is ugyanazon befolyások alatt állott. A purismus pedig 
a XVIIL század nagy actiójának eró'szakos munkája volt. 



XLII 

ha jelentkezni akar, nem tud a művészetben 
érvényre jutni, vagy csak oly mesterkélt gyarló- 
ságokban nyilatkozik, milyen a híres Rákőczy- 
nótának nyomorúságos verse. Ilyenkor az új eszme 
újabb actióra készül ; gyönge az ellentállás, tehát 
újra támadhat. Megjelenik, felrázza, új életre 
ébreszti a tetszhalott nemzetet. Jótevő vihart idéz 
elő, mely megtisztítja a miasmás levegőt, elfújja 
a fülledt, kábító meleget és gyógyító ózonnal tölti 
be a légkört. 

Most a reactio napjait éljük, a nemzeti eszme 
árasztja el a világot, zsarnokilag uralkodik min- 
den téren, az állam és család, a tekintély, a rend, 
a fegyelem, a szabály eszméje vezet tetteinkben, 
többé-kevésbbé orthologusok vagyunk nyelvünk- 
ben, orthodoxok a vallásban, hisz a katliolikus 
vallás két dogmát csinált kurta időközökben, 
1854'-ben és IS 70-ben. a protestánsoknál tekin- 
télyre jutott az orthodoxia, a zsidóknál a Inthü 
felekezet, lyránk lágy hangulatos versekben nyi- 
latkozik, szép sikereket mutat fel epikánk és drá- 
mánk, nyelvünk józan, igaz és természetes, irá- 
lyunk tárgyszerű, numerosus, hangzatos és átlátszó, 
verselésünk könnyed, gördülékeny, zenei, művé- 
szetünk erősen reális és naturalista; nemzeti eszme 
vezeti társadalmunkat, politikai életünket, törvény- 
hozásunkat ; ez az eszme teszi hontalanná az 
orosz zsidókat, de ez szabályozza a közegészség 
ügyét, vezeti összes tanításunkat, tiltakozik a túl- 



XLIII 

terhelés ellen, emeli a testi nevelést ; ez az eszme 
juttatja befolyásia az aristokratiát, a clerust. a 
vagyont, a szenteskedést ; az ö pártolásával, takar- 
gatásával giassál a nepotismus, a vesztegetés, u 
jellemleien lörekvök és szélhámosok politikai sze- 
replése ; csak az ö tartós uralma alatt lehetséges 
a demoralisatio folytonos terjedése, tetteinkben az 
érdeknélküli eljárás hiánya. Alatta nézzük el. liogy 
a közügyek buzgó munkásai fejős tehénnek tekintik 
állásukat, 1 lefolyásukat, összeköttetéseiket s titbl)- 
nyire megszedik magukat. Mind e jó és rossz 
tulajdonságok, mind e fényes eredmények és gya- 
lázatos becstelenségek elmaradhatatlan következ- 
ményei minden tartós reactiónak. Meg kell tehát 
nyugodnunk bennök. A liecsületes emberelv azért 
mégis megteszik a magukét, a jótékonyság, az 
emberszeretet sok bajon segít, enyhít ; a szabad- 
ság egy része annyira vérünkbe van már oltva,. 
hogy csendesen megélhetünk az árnyékában. 
Legalább senki sem bántja a néma kutyát, mely 
nem tud. vagy nem akar ugatni. Csupán egy 
szörnyű baj fenyeget bennünket. Mindig jobban 
és jobban közeledünk ahhoz az időhöz, melyben 
a nemzeti eszme egy borzasztó háborút idéz a 
világ nyakára s a XVlí. század vallásos hadvise- 
lései vagy a napóleoni és szent szövetségi har- 
czok rémes pusztításai újulnak meg, hogy a né- 
pekkel meggyűlöltessék a nemzeti eszmét, a te- 
kintély, sokszor a zsarnokság eszméjét s siettessék. 



XLIV 

az újabb actio megjelenéséi. Félő, hogy e rette- 
netes háborúban a nemzeti eszmének igazibl) 
képviselői fognak győzni. A történelem legalább 
azt mutatja, hogy rendesen az nralkodó irány 
bősei aratják a babért. Bíztat azonban a remény, 
liogy nem tart sokáig e szörnyű háború s tartós 
béke boldogítja utána a míívelt világot. 

V. 

hne előttünk áll szellemi életünk tejlődésének 
ritmusa, érthető az a szabályosság, melyet részei- 
ben eddig is láttunk, csakhogy nem jutott eszünkbe 
világos rendszerbe szedni. Erre szükséges volt az 
eszmének mint erőnek ismerete, mely mozgatja 
■szellemi világunkat, ismernünk kellé az eszme 
rhythmikus mozgását, hogy megállapíthassuk gon- 
dolataink szükségszerűségét. Taine és mások is 
'.elmondották, hogy a szükségek egész hierarchiája 
kormányozza az erkölcsi világot épen űgv mint 
a physikait. De még müve után sem láttuk vilá- 
gosan e szükségeket. Ma látjuk, hogy a ki az 
.actio idején virágzik, ha tehetséges, fogékony 
szellem, apostol, reformátor, doctrinaire, rajongó, 
•újító válik belőle. Üj eszme hőse lesz: egy Krisz- 
tus, egy Savonarola, egy Giordano Bruno, egy 
Dávid Ferencz. a kit szintén íi Időznek, vérpadra 
hurczolnak, keresztre feszítenek, máglyán meg- 
égetnek vagy börtönben seny vesztenek. Csodálatos. 
■ érdek nélküli, magasztos gondolkodású emberek 



XI. \ 

ezek. kikel, egy új ideál lelkesít, ihletük lángia 
gyújt és szent tisztelettel, áhítatos bámulattal bo- 
rulunk le maiíasztos emlékük elölt. Istenek ök. 
kiket a szent hajdan mythosa a mennyorszá.u 
lakosaivá lett volna; az isten íiai ők, a kik egyek 
az atyával, az emberiség fejlődésének ismeretlen 
mysteriumával ; égi. mennyei álmodók ök. a kik 
álmaik után rohannak, hogy összetörjenek, meg- 
semmisüljenek, (iyűlölet kiséri őket sívjokba, a 
íajfentartó. h nemzeti idea, melyet rajongásuk 
megnemesít, dicsőbbé, magasztosabbá tesz, átkozva 
pusztítja el őket. szélnek ereszti poraikat, hogy 
egy későbbi nemzedék mariyr-ereklye gyanánt 
adorálja a megmaradt néhány szemecskét vagy 
más emiéköket. Századok múlva is ideáljaink 
lesznek ök, a kikhez áhítattal és reménynyel 
közeledik a szegény ember,, vigaszt keres bána- 
tában, földi gyötrelmében s ha képére vagy 
szobrára tekint, a kép vagy szobor azt susogja 
neki: Légy jó, légy nemes, küzdj a magasztos 
ideálért, szeresd minden fele! járatodat, szeresd 
jobban mint öimiagadati 

Kövessük tehát e szentek tanácsát és ne 
legyünk igazságtalanok. A nemzeti eszme az ő 
korlátolt érzése- és gondolkodásával egyedüli alapja 
fenmaradásunknak. fia nem lázadna fel az újítók 
vakmerősége, romboló eszményítése ellen, hova 
lenne a család, a község, az állam, az ország? 
Mivé válnék a nemzet? Mily szörnyű bomlást 



XLVI 

idézne elő az ősi nyelv, a százados szokások, a 
hagyományos erkölcsök, a társadalmi élet és a 
művészetek terén ! Fenekestül felforgatná életíinket. 
megsemmisítené hitünket, feldúlná családi boldog- 
ságunkat s oly változást szülne. \iog\ teljesen 
szétmállanék a család, a község, az állam és év- 
ezredekre, va.gv századokra volna szükség, hogy 
újra felépüljön egy hatalmas, erős és egészséges 
társadalom. A nagy római birodalom bukását épen 
az idézte elő. hogy a íajfentartó, a nemzeti eszme 
sokkal gyöngébb, lehetetlenebb volt, mint hogy 
ellenállhatott volna a keresztyén ideál rombolá- 
sának. Oly bomlást szült az új eszme, a krisztusi 
judaismus, a roppant birodalom lakosainak er- 
kölcsi, szellemi és aesthetikai világában, hogy 
semmiféle hatalom sem állíthatta meg összeom- 
lását. Az emberi nem szellemi haladása csak 
lassú lépésben mehet előre. Nemünk nem bírja 
el a nagy erkölcsi átalakulásokat. Szerencse, ha 
erős a nemzeti eszme: ha nem a pusztában 
hangzik el a rend. a tekintély, a fegyelem szava; 
ha van még erejök a régi szokásoknak és er- 
kölcsöknek és helyreállhat az a lelki egyensúly, 
mely a népek szerencsés fejlődésének nélkülöz- 
hetetlen föltétele. Meg van tehát a reactionak, a 
nemzetinek is a maga érdeme, még pedig roppant 
érdeme. Midőn sötét gyűlölettel ostorozza az újí- 
tókat; midőn vérpadra hurczolja az aktio szentjeit: 
csak egy részét tudja kiirtani nézeteiknek, a má- 



XLVIl 

sikat öntudatlanul magáévá teszi, vérré válik benne, 
egy új nemzeti álláspont, helyzet támad, mely 
haladást képez az actio-elötti korhoz képest. E 
megújult nemzeti, ez a vérében felfrissült reactio 
szüli azután a művészet és irodalom ama reme- 
keit, melyeknek dicső példáit mutatja a történet. 
Benne van meg a szív igazi melege, az az édes 
bensöség, az a verőfényes gyöngédség, mely vonz. 
leköt és csábít bennünket, mely boldoggá teszi 
az otthont, megnyugtatóvá, kedvessé a földi létet, 
elviselhetővé az életet. A rendnek, a fegyelemnek, 
a megszokottnak megvan a maga kedélyes bol- 
dogító hatása s kivált a családi életben, a szere- 
lem édes gyönyörében, a gyermekek őszinte 
ragaszkodásában gyakorolja a reactio legfőbb eré- 
nyeit. Benne igazán uralkodó hatalommá válik a 
szerelem, ez mutatkozik mindenfelé erényeivel és 
ballépéseivel, ezt énekli a poéta, ezt elemzi a 
regényíró, utána eped az ifjú s kérődzik rajta az 
öreg. Türelmes, elnéző iránta az egyház és állam, 
hisz ő a fajfentartó idea legjogosabb képviselője. 
Tisztelettel szólunk tehát a reactióról is. Fajfen- 
tartó eszméje hálával tölti el keblünket. Korlá- 
toltsága, kegyetlen és önző eljárása megmentője 
lesz a nemzetnek s addig teljesíti e fontos szere- 
pét, míg oly magasra nem emelkedik az emberiség, 
hogy nem lesz tere az actiónak s így nem jelent- 
kezik a reactio sem. Ez az egy akol és egy pász- 
tor isteni ábrándja. 



XLVIII 

Valószínű, hogy az eszme hatása a kezdet- 
leges műveltségű népeknél igen gyönge ; mert a. 
műveletlen nép vallásos babonája, állami és tár- 
sadalmi rendje nagy ellentállást fejt ki az új esz- 
mével szemben. Mythosának állítólagos isteni ere- 
dete mint valami kbinai tál akadályozza az új 
eszme támadását. A vallás megrendülésével gyor- 
sabb az új eszme hálása, gyengébb a nemzeti 
eszme ereje, míg végre a tökély magas tokán 
lanyhább lesz az actio támadása és csekély a 
reactio visszaszorító működése, úg>'. hogy az em- 
beriség egész fejlődése ismét egy hatalmas hul- 
lámnak tűnik fel. 

Én azonban csak előszót akartam írni köny- 
vemhez és röviden jelezni benne az emberiség 
szellemi fejlődésének törvényét : de most veszem 
észre, hogy sok olyat mondok, a mit az iroda- 
lomtörténet folyamán jóval bővebben, széleseb- 
ben beszélek el. Ez a rövid előszó csak útmnta- 
tóúl szolgáljon a t. olvasónak. Azt hiszem, hogy 
annyira világos, áttetsző a tan. egyszerű és józan, 
az elmélet hogy köiniyen eloszlanak a támadó 
kételyek. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az 
egyes írók, művészek és államférfiak sokszor túl- 
élik az irányt, melynek főképviselői, anélkül, hogy 
megszűnnének dolgozni vagy az új irányba csapná- 
nak át. Nem minden költővel történik meg az a szo- 
morú csoda, a mi Balassával és Petőfivel történt, hogy 
az actio határán letűntek a töiténet szinpadáról. Az 



XI.IX 

ily férfiú müküclik még a/iitáii is. Működése azonban 
népszerűtlen, hatástalan lesz, munkáját nem koro- 
názza a kívánt siker. A nagy költő ugyan meg- 
írja ódáit, a nagy államférfi mint nálunk Eötvös 
lekintélye megalkotja a nemzetiségi törvényt, kör- 
nvi'zete azonban már nem érti öt. Deák Ferencz 
megtartja nagy szózalát a vallásszabadság érde- 
kében, a körülötte ülő képviselők azonban nem 
érzik az actio ideáljának szükségét. Más idők^ 
más csillagok járnak. Ha mégis a ránk ma- 
radt müvek után akarnánk Ítélni, többször úgy 
látszik, hogy az actio mélyen benyúlik a reactióba, 
pedig csak az az oka. hogy a kérdéses művész. 
ír(), államférfi tovább élt mint kellett volna, mon- 
daná az irigység. Továbbá megtörténik az is. 
hogy a közönség egy része annyira magába 
szítta az actio eszméjét, hogy az erkölcsi világ 
egyes ágában még uralkodik, mikor a másikban 
már elvesztette minden befolyását ; azért nehéz a 
két eszme határpontját szabatosan megjelölni. A 
XVÍ. század hetvenes éveiben még tombol az 
actio, pedig a szivekben erősen mutatkozik a 
reactio; a XVIll. század kilenczvenes éveiben 
találkozik és küzd a két áramlat, míg századunk 
negyvenes évei mutatják ezt a háborút. Itt is 
úgy van mint a természetben, a nagy folyók édes 
vize messze behat a tenger sós habjaiba ; más- 
kor meg a tenger viharos hullámai látszanak 
visszaszorítani a folyó előretörő vizeit. A nagy 

Bodnár Zs. : A magyar iroilalom tiiiténete. ■* 



áramok ily összeütközése az emberi szellem na.sy 
képviselőinek találkozója és a nagy alkotások 
édes amja. — Az is nagyon természetes, hogy az 
erkölcsi világ igazságai csak relativok, az emberi- 
ség műveltségétől függenek, fénsőbb társadalmi 
Yisszonyok között fensőbb ideáljai vannak ne- 
münknek ; de a keret, a melyben föllépnek, csak 
az actio és reactio keretei lehetnek. Ez áll nem- 
csak az irodalom, a művészet eszméiről ; a szel- 
lemi és erkölcsi világ egyéb téréin sincs ellen- 
kező törvény. A mit mondottam, belevág a nem- 
zetek vallási, politikai, társadalmi és művészeti 
életébe. Előttem azonban csak a magyar nemzet 
irodalmának története lebegett, ezt akartam meg- 
ülni, ezzel akartam édes hazámnak szolgálni. 

A mi munkám berendezését illeti, két czélt 
tűztem ki magam elé. Először oly művet akartam 
írni, mely egészen új utón halad, új felfogást kö- 
vet, helyreigazítja az eddigi téves nézeteket, kimu- 
tatja, hogy mily szabályszerűség uralkodik az 
erkölcsi világban, módosítja az aesthetikai és er- 
kölcsi örök törvényekben való hitet, bebizonyítja, 
hogy a nyelv, a vers, a költői műfajok stb. bizo- 
nyos időkhöz és fejlődéshez vannak kötve, a 
költő, az író, a szónok, a művész csak kora esz- 
méinek és érzelmeinek tolmácsa, a nagy közön- 
ség szive, esze és szája ; mind ezt elérhettem 
volna egy 40 — 50 íves munkában ; annál inkább, 
mert a doctrina átlátszósága egy kissé előmoz- 



LI 

dítja a könyv rövidségét. A legtöbb irodalmi tanul- 
mánynak, kritikának, históriának nem csupán a 
történeti és aestheticai anyag alkotta jó részét, hanem 
az írónak az a buzgó törekvése, hogy magya- 
rázzon oly tüneményeket, melyeknek vagy nem 
tudta igazi okát adni, vagy csak homályosan le- 
begett előtte ilyesmi, üerengett, de nem derűit ki" 
Ekkor az író megragadott íut-fát, gyakran erős 
szellemmel és mély elmével bonczolgatta a tüne- 
ményeket s fárasztó munkája, a szellem e gym- 
nastikája, mindenesetre érdemes, de nagyon le- 
verő olvasmány volt, mely kitöltötte a lapokat, 
elnyújtotta a müvet; de nem sokat tőn a dolog 
érdemének magyarázatára. Részemről mindig fájó 
szívvel néztem a szellemeskedés e czigánykere- 
keit. bár sokszor elgondoltam magamban, hogy a 
szellem nehéz megfej tésű világában ezekért is 
köszönettel tartozunk. De egy másik czélom is volt. 
Oly munkát is akartam írni, mely lehetőleg 
felölelje az irodalom anyagát, hogy necsak egyes 
kitűnőbb írókat mutasson be, hanem mindazok, 
kik annyira-mennyire becses munkával járultak a 
közszellem fejlődéséhez, lehetőleg benne legyenek,, 
hogy necsak a gondolkodó, hanem a tudós is 
haszonnal forgathassa nuuikámat. Ez a czél sza- 
porította a mű íveinek számát. Kivált az iroda- 
lom kezdetén szellemi életünk legtöbb munkását 
be akartam vonni, a mi tömérdek irat és nyom- 
tatvány elolvasásával járt. E néha fárasztó munka 

4* 



Lll 

j-itka élvezetet is szerzett. Négy. majdnem öt sza- 
zad íróinak lelkébe tekinteni, eszméit, takart vagy 
feltárt érzelmeit látni, olvasni; szeretetét vagy 
gyűlöletét, reményét vagy kétségbeesését, hitét 
vagy hitetlenségét végig lapozni oly munka, melyre 
szívesen rászánja fejét és idejét a gondolkodó s 
örömmel a tudós. E régi penészes vagy szúette 
lapok mennyi könny és fájdalom, mennyi mosoly 
és remény tanúi voltak ! A modern olvasó kép- 
zeletében megelevenednek, föltámadnak a rég el- 
porlott szerzők ; mintha csak kezök nyomát érez- 
nők a lapokon, tollúk serczegését a sorokon; 
mintha velünk együtt forgatnák és mutogatnák 
az érdekesebb helyeket, melyekre büszkék voltak, 
melyeket lelkesedve olvastak fel társaiknak, me- 
lyek különösen felingerlék ellenfeleik és ellensé- 
geik dühét I Mint minden emberi alkotásban, az 
enyémben is lesz elég hiba és tévedés, ily nagy 
munkában tágas tér jut az emberi gyarlóságnak : 
de azt hiszem, hogy talán mégis elértem mind- 
két czélomat: szolgáltamx a gondolkodóknak, szol- 
gáltam a tudósoknak is. 

Tudom, hogy az első czél nagy ellenszenvet 
fog kelteni. A mostani reactio idején ezer meg 
€zer polgártársam meggyőződésével, hitével és 
reményével szállok szembe s csak növelem azt 
a bizalmatlanságot, melylyel évek óta kísérik 
munkásságomat. Mindig nagyra becsültem fele- 
barátaim szeretetét, elismerését; de soha sem 



l.llt 

tudtam annyira hallgatni, hogy néma legyek ak- 
kor, midőn eszein és szivem mást sugallt és 
mondott, mint a mit ők liittek és vallottak. Ez 
nem különczködés, hanem az igazság őszinte 
keresése. Ha megtaláljuk, végtelen örömei ére- 
zünk és könnyen megvigasztalődnnk a gytalölet- 
és bizalmatlanságért, melylyel embertársaink vi- 
seltettek irántunk ; míg ha siker nélkül jártunk 
a járatlan ösvényeken, lenéz a világ, de megnyug- 
tat a lelkiismeret, a jó emberek legszigorúbb bírája. 

Talán túlbecsülöm doctrinámat ; én azonban 
némi eredményt várok tőle. A mit annyi gondol- 
koiló sejt vagy hirdet és tanít, azt a szükség- 
szerűséget az erkölcsi világban, az egész iroda- 
lommal és több társadalmi tüneménynyel bizonyí- 
tom. Véleményem szerint tanulhat belőle a 
politikus, a jogász, a történetíró, az aesthetikus, 
a moralista, a sociolog, szóval mindazok, kik az 
ember szellemi, erkölcsi és aesthetikai világával 
foglalkoznak. ()k majd gyorsan haladnak a kije- 
lölt utón s meg vagyok győződve, hogy rövid idő 
alatt kifejtik, kibővítik e tant. mely könnyűvé 
tette nekem az irodalom történetének megírását. 
Az irodalomtörténet segített föltalálásában, hogy 
azután a tünemények érthetővé tételével hálálja 
meg, hogy napvilágra hoztuk. 

Kedves kötelességemnek ismerem hálával 
emlékezni a magyar irodalomtörténet nagynevű 
alapítójáról, Toldy Ferenczröl, a ki beható értei- 



LIV 

mével és ernyedetlen szorgalmával inecíalkotta e 
történelem kereteit, felkutatta rejtett kincseit és 
módot adott nekem, hogy az általa kijelölt ösvé- 
nyen haladva, megírhassam jelen munkámat. Vé- 
gül köszönetem nyilvánítom a hazai, különösen a 
fővárosi könyvtárak tisztviselőinek, a kik, noha 
sokszor alkalmatlankodtam nekik, soha sem fá- 
radtak el szives szolgálatkészségökben. Legtöbb- 
ször ültem a múzeumi könyvtár egyik-másik 
asztalánál, e derék intézet jeles tisztviselői azon- 
ban mindig szívesen láttak. Köszgiietemet fejezem 
ki Ráth Györgynek, a ki unikumokban gazdag 
könyvtárát barátságosan megnyitotta előttem. 

Köszönetet mondok még néhány barátom- és 
tanítványomnak, a kik lehetővé ohajták tenni e 
munka megjelenését. Nálunk csak a kormány, 
vagy az Akadémia, vagy valamely nagylelkű 
maecenas jóvoltából jelenhetik meg terjedelme- 
sebb tudományos mü. Talán önálló természetem 
miatt engem nem ért ily szerencse. De barátaim 
és tanítványaim tettek érettem egyet-mást. Leg^^en 
szabad névszerint is fölemlíteni kedves baráti- 
mat, dr. Jancsó Benedeket, dr. Kern Tivadart és 
Imre öcsémet, a kik nélkül világot sem láthatott 
volna a magyar actio és reactio irodalmának 
története. 

Budapesten, 1891. május l-én. 

BODXÁl? ZSIGMOXD. 



BEVEZETŐ RÉSZ. 



BEVEZETŐ. 



I. MI AZ IRODALOM? 

Kettős világot él az ember, a való és az eszmény 
világát. Az elsőt szigorú természeti törvények határolják, 
rideg szabályok korlátozzák, melyek kérlelhetlenül beszélik 
el az élet prózáját. E világ egészen a tudományok körébe 
esik ; a csillagász a nagy kosmos alakulásait és keringési 
törvényeit magyarázza, a geolog földünk fejlődését vizsgálja, 
a természettudós a tüneményeket fejtegeti, a vegyész az 
anyagot elemzi, a physiolog az élet folyamát kutatja, a 
sociolog az együttélés törvényeit keresi. Inductiv utón jár- 
nak el, a legcsekélyebb részeket is vizsgálatuk tárgyává 
teszik, szétrombolják az összetes formákat, hogy kizárja- 
nak minden alanyit. Ezt tartják legnagyobb ellenségöknek. 
Gyűlölnek minden önkényes alkotást, kigúnyolják a képzelő 
tehetség édes ábrándjait, megmosolyogják valótlan képeit. 
És igazuk van addig, míg alanyiságunknak az ő tudomá- 
nyukba avatkozásáról szólhatnak ; de nagyon tévednek, 
ha csupán az övéket tartják egyedüli világnak. 

Nekünk embereknek még egy más világunk is van, 
melyet eszményinek nevezünk. Míg a valóéban az egyes 
tünemények, a részek szerepelnek, az eszményiben főleg 
az egész áll elénk ; míg az előbbi bonczol és vizsgál, ez 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 1 



2 MI AZ IRODALOM ? 

Utóbbi Összetesz és az összetételben harmóniát, egységet 
keres. Az eszményi fölemelkedik a való porából, kiegé- 
szíti a reál világ hézagait, kikerekíti szegletességeit, egy 
szebb, dicsőbb és istenibb alkotást hoz létre. Igaz, hogy 
nem dicsekedhetik a való igazságával, gyönyörű épülete 
kedves csalódás és bájos tévedés ; de épen oly nagy szük- 
ségünk van reá, mint a való világára, sőt olykor többre 
becsüljük e magunk alkotta tündérvárakat, több enyhülést 
és vigaszt merítünk belőle, mint a való összes kincseiből. 
Kétségtelen azonban, hogy az ember természeti és erkölcsi 
világa egy forrásból származik, egy eredetre vihető vissza s 
habár nehéz a magyarázata, lehetetlen tagadnunk, hogy 
ugyanegy tüneménynek más-más alakjával állunk szemben. 
Az ember belvilága nem lehet egyéb, mint a külsőnek 
szebb vagy fensőbb, szellemibb formája. 

Az ember eszményi világát a vallás, bölcsészet és 
művészet terén találjuk, itt alkotja a teremtő eszme mindazt, 
a mit jónak, igaznak és szépnek vallunk; itt emelkedik 
az isteni körébe ; itt keresi azt az édes vigaszt, mely a 
léleknek erőt és boldogságot ad, hogy a lét nehézségein 
és bajain megnyugodni bírjon. E szép világ egy részét 
az ember rendesen írásba foglalta, phantasiája alkotásait, 
a képző- és hangmüvészet kivételével, a szó közönséges 
értelmében leírta s ez iratok összeségét értjük, midőn e 
e kifejezést: irodalom használjuk. Van ugyan e szónak 
szélesebb értelme is, midőn a tudományokat is felöleli, 
mert a műveltség egyik legnagyobb tényezője a reál isme- 
retek irodalma, azonban itt kiválóan az eszményi világ 
irodalmáról s kivált ennek legkifejezőbbjéről, a költészeté- 
ről lesz alkalmunk szólani. A tudományok irodalma csupán 
fölfedezéseket és feltalálásokat nyújt olvasóinak, az emberi 
szellem itt csak a kereső, kutató és combináló szerepét 
játszsza, míg az ideális világ irodalmában alkot és teremt. 



AZ lEODALOMTOKTENET 



II. AZ IRODALOMTÖRTÉNET. 

Ha fajunk szellemi tehetsége minden egyes tagjánál 
-egészen egyenlő volna és nem hatnának reá egyéb kö- 
rülmények : az ember eszményi alkotásai azonosak, egyen- 
lők lennének. Mindnyájan egyenlően nagy költők. írók és 
művészek volnánk, mindegyikünkből kitelnék egy Korner 
és Shakespeare, egy Phidias és Michel-Angelo, az irodal- 
makat is csak azért tanulnók, hogy ismerjük és élvezzük, 
de nem csodálnók mint jelenleg valamely lángész alkotá- 
sát. Hasonló erőfeszítés mellett mi is alkothatnánk afféléket. 
Fájdalom, az emberi természet annyira elüt egymástól, az 
egyén szellemi és erkölcsi sajátságai oly eltérők és külöm- 
bözők, hogy míg néhányan a lángelme hatalmával örök 
időkre szóló remekmüveket alkotnak ; addig mások a 
képesség oly alacsony színvonalán állanak, hogy alig ér- 
demlik meg az ember nevét. Nemünk egyike vagy másika 
a fejlődés utján különféle tényezők működése következtében 
csodálatos magasságra emelkedett. E fejlődést és tényezőit 
az irodalom terén kimutatni, a benne uralkodó eszméket 
s nyilatkozásuk módját feltüntetni, ezen eszmék forrását 
jelezni, okaikat nyomozni és összefüggőleg előadni lesz 
az irodalomtörténet föladata. 



A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET FELOSZTÁSA 



III. A MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNET FELOSZTÁSA. 

Könnyebb áttekintés és tárgyalás végett a magyar 
irodalom történetét egyes korszakokra oszthatni. E kor- 
szakokat a bennök uralkodó irányokról és más jelensé- 
gekről nevezték el. 

1. A mondák kora, mely az 1300-dik évig terjed. 

2. A középkori vallásos irodalom kora 1300 — 1526. 

3. A hitújítás kora 1526-1600. 

4. Pázmány kora 1600 — 1650. 

5. A kuruczvilág kora 1650 — 1712. 

6. A nemzeti szellem szunnyadásának kora 1712 — 



1772. 



7. A classicismus kora 1772 — 1815. 

8. A romantikus szellem kora 1815 — 1843. 

9. A nemzeti irodalom kora 1843 — napjainkig. 



A MAGYAR NYELV 



IV. A MAGYAR NYELV. 

Az irodalom közege a nyelv. Általa és benne nyi- 
latkozik az emberi szellem legkifejezőbben, mert habár 
minden művészeti alkotás, pl. egy díszes épület, szobor, 
kép stb. az emberi szellem hirdetői ; mégis a nyelv azon 
fő közeg, melylyel gondolatainkat megértetjük egymással. 
Míg a szép zsidó monda az első emberpár teremtéséről 
a tudós világban is tekintélyt és igazságának elismerését 
követelhette, a nyelv eredetét az ideál legmagasb képvise- 
lőjéig, a feltétlen istenig vittük vissza s a nyelvek külön- 
féleségét a bábeli zavarból magyaráztuk. E mythoszi fel- 
fogás azonban a tudomány szigorú vizsgálódása előtt 
azoD édes költői alkotások terére lépett vissza, melyeket 
az emberi képzelő tehetség a dolgok magyarázatára csodá- 
latos leleményességgel tud teremteni. Noha még sokan két- 
ségbe vonják a fejlődés tanának igazságát s kitartóan 
védik a fajok eredetiségét ; a nyelvre nézve mindnyájunk- 
nak el kell ismernünk, hogy nem egyszerre jött létre, 
hanem a legelemibb hangokból, valószínűleg a hangután- 
zókból emelkedett mai állására ; nemünk folytonosan képe- 
zett és változtatott rajta, bővítette es képessé tette nemcsak 
az összszerű tárgyak, hanem a fogalmak, az abstractiók 
kifejezésére is. Az ember e munkájában a szükségtől 
kényszerítve rendesen az analógia utján járt el. A hangok- 
ból alkotott szókat (gyököket) összerakta, majd az utóbbit 
elkoptatta s így csinált belőlök nyelvtani alakokat. Az 
ember e működése napjainkban sem szűnt meg : nemcsak 
a vad népek nyelve változik, a miénk is mutat fel ily 



6 A MAGYAR NYELV 

átalakulást, mint nyelvünk története világosan bizonyítja. 
E változtatások majd önkényesek, majd önkénytelenek, 
egy kezdi, és conventinalisak, mert csak annyiban érvé- 
nyesek, a mennyiben mások is elfogadják. 

E változások egyik nyelvben nagyobbak, mélyre ha- 
tóbbak, mint a másikban ; általában a gondolatok es 
viszonyaik szabatosabb kifejezésére törekszenek. De míg 
némelyikben alig van egy-két viszonyszó, képző és rag 
semmi, úgy hogy csak a szórenddel vagy a kimondásnál 
az arcz és kéz jeleivel segítenek magukon, hogy megér- 
tessenek : addig mások rendkívüli pazarlással teremtik a 
mód, idő, személy és egyéb viszonyok kifejezésére szolgáló 
ragokat, pl. az amerikai algonkin nyelv egy gyökéből 
állítólag tizenhét millió szóalakot képezhetni. E gazdagság 
azonban annyira árthat a kölcsönös megértésnek mint a nagy 
szűkösség. Azért látjuk, hogy a müveit népek lassankint 
elejtették a barbár korukban elszaporodott viszonyszókat, 
feloldották a hosszú nyelvtani alakokat s könnyed moz- 
gékonyságra, rövidségre, szabatosságra s határozottságra 
törekedtek. 

Ezt véve a tökély szabályául, első helyre az árja és 
sémi nyelveket teszik a linguisták. Ezekben a külső gya- 
rapodás, módosulás kevesbül, a belső, a hangzók válto- 
zása, a hajlítás igen nagy, mi által a nyelv bizonyos 
könnyűséget, ruganyosságot, élénkséget nyer; míg a ra- 
gozó nyelvek a számos képző s kettős- hármas rag által 
nehézkesek, lassan mozgók, ünneplések s szónokiak lesznek 
s a szellem gyors röptére, a gondolatok sebes szárnyalá- 
sára, az élénk társalgásra kevésbbé alkalmasoknak tartat- 
nak. A magyar nyelv a ragozok csoportjába tartozik, a 
nyelvésznek nem igen nehéz a munkája, mikor a képzőket 
és ragokat akarja megismerni a szókon ; bár e tekintet- 
ben is haladtunk s nem hagyánk annyi gyönyörűséget a 
grammatikusnak, mint a török nyelv, melyben a képzők 



A MAGYAR NYELV 7 

és ragok majd egész leijükben ott állanak a szóban. Ál- 
talában a nehézkes és lassú gondolkodású népek, melyek 
kevésbbé alkalmasok a civilisatióra, jóval erőtlenebbek 
nyelvökkel szemben. Náluk századokon keresztül alig vál- 
tozott a nyelv ; míg a mi tökéletesedésünk számos képzőt 
és ragot dobott és koptatott el vagy összevont, mint pl. 
tilutoa^hadlava^uruzacihele helyett most tiltá, hallá, országha 
szókat használjuk. Épen a könnyüség szempontjából nem 
egy szóalakot hagytunk el, pl. nem ragozzuk az igének 
határozói alakját s utánozzuk az árja nyelvek feloldó saját- 
ságait az igealakokban, milyenek ír vala, írt vala. írni 
fog stb. formák. Sőt a jelen század elején és a múlt végen 
a haladás örvendetes jelenségét épen az úgynevezett 
nyelvújításban értük el, midőn számos képzőt levetve, a 
szók gyökét ruháztuk fel az általunk óhajtott jelentéssel, 
mint háj, csend, héj, vágy, rom, óhaj, gyönyör, élv, üdv, 
pír, esd stb. Még tovább is mentünk, majdnem teremtő 
erővel egészen új. rövid és könnyed szókat alkotánk, a 
levegő ég bői lég-eí ; üde, elv, elem, hók, hösz, zöm, szerv, 
viszony stb. kifejezéseket csináltunk. 

Nyelvünk folytonos tökélyesbülésre képes. De mivel 
a nyelv csak a gondolatok jeleinek összege, e jelek minden 
javulása magára a beszélő tehetségére mint okra mutat 
vissza s így midőn a magyar nyelv fejlődését dicsérjük, 
a magyar nép tehetségét ismerjük el. Valóban nyelvünk 
történetéből is bátorságot meríthetünk népünk életrevaló- 
ságara. Európába törvén, bár hódító volt. rövid száz év 
alatt elfogadta a kereszténységet, el a sok szláv és német 
szót ; noha ez által a müveit nyelvek módja szerint vesztett 
kép-ességben, a szók metaphorikus, személyesítő jelentésé- 
ben ; de nyert gazdagságban és bőségben, eszmékben és 
határozottságban. E könnyű elsajátítása az idegen elemnek, 
hiba lehet egy és más tekintetben ; de mégis világos jele 
annak, hogy nem maradunk el az árja népek haladásától, 



8 A MAGYAR NYELV 

a mint hogy az uralaltaji népek között legtöbbre is vittük. 
Nem csekély tényező volt sikereink elérésében a velünk 
lakó germán, szláv és román nemzetiségek vérének vegyü- 
lése a miénkkel, ügy hogy napjainkban egyikünkről sem 
mondhatni el, hogy tiszta magyar vér foly ereiben. Ez 
igazság elismerésével tartozunk nekik és semmi sem tiltja, 
hogy szivesen hirdessük azt. 



A MAGYAR NEP 



V. A MAGYAR NÉP. 

A Kárpátok és a Duna, Dráva között széles és ter- 
mékeny, majd hegyes, majd sík föld terjed, melyet édes 
hazánknak nevezünk. A föld népe nemünk szebb fajának 
egyike, mely testileg és lelkileg fölemelkedik a többi közé. 
Nyilt és világos, derült és becsületes arcza, jól formált 
termete, lovagias és emberségtudó fellépése, nemes bá- 
torsága és vendégszerető háziassága megnyerő hatással 
van az idegenekre. Szereti a szabadságot természeti 
és szellemi életében, bátran kimondja véleményét és 
tudja tűrni a másét, kedélye, mint földjének éghajlata, 
rendkívül változó, majdnem szeszélyes, hol majd itáliai 
hőség fonnyasztja az állat- és növényvilág életét, majd 
oroszországi hideg fagyaszt csonttá mindent ; hol a 
nagy szárazságot nagy esőzés szokta felváltani s egyik 
szélsőségből a másikba csap át: úgy népe is a kedély- 
állapot csendes mélaságából határtalan élénkségbe megy, 
mit épen a magyar táncz tüntet fel legjobban, hol a 
lassü lépést a sebes furiosissimoja váltja fel. E tomboló 
ugrálás és vad kurjantozás nagyon jellemzi népünket, 
melyet rendes állapotjában a józan ész népének szokás 
nevezni. Most méltóságos komolyság ömlik el rajtunk, más- 
kor búskomorság látszik lefoglalni bennünket, úgy hogy 
sírva vigadunk dalainkban, búsongva andalgunk, majd 
ismét minden komolyságot levetve, hevesek, szenvedélye- 
sek, könnyen fellobbanok, szájasak, dicsekedők és kérke- 
dők leszünk. Most józan észszel ítélünk meg mindent, 
bolondságnak és bohóságnak keresztelünk sok ideális jelen- 



10 A MAGYAR NÉP 

séget s csak a reált, az érzéki gyönyöröket, a jó evést- 
ivást becsüljük, majd ismét az üres fényűzés, a csillogás, 
a láttatás ragad magával. Mindezeken azonban naiv ked- 
vesség ömlik el, szeretetreméltóságunk ritkán hagy el 
bennünket, nem egy szép vonás jelentkezik hibáinkban 
is. A magyar nemes szive, odaadása, becsületessége még 
gyarlóságaiban is mutatkozik. 

A mi népünk értelmét illeti, ez kiváló elismerést 
érdemel. A magyar könnyen felfog, átért mindent, nem 
szorul hosszas magyarázatokra. A mit belát, szívesen fel- 
karolja, magáévá teszi. De nem szereti az elvont igazsá- 
gokat, nem barátja a metaphysikai abstractióknak, concret 
formában szereti hallani, látni legközelebb álló dolgait is, 
nem mondja: az atya, az anya, a testvér^ hanem birtok- 
viszonyában fejezi ki : atyám, anyád és testvére. Talán 
reálisabb Európa bármely népénél, mert mindenütt a dolgok 
gyakorlatiságát keresi. Ezért szabadságával is össze tudja 
egyeztetni a rendet és fegyelmet, melyhez szellemi és 
erkölcsi vezérei, mint például egy Deák, Vörösmarty, 
Arany s mások rendületlenül hívek valának. Ök a mér- 
séklet, józanság, komoly megfontolás és higgadtság képvi- 
selői, a kik megvetek a merész elméleteket, elutasíták 
maguktól az extravagáns vagy messzemenő nézeteket. 
Azért kiváló repraesentánsai népünknek, melynek élete és 
világnézete szoros viszonyban áll egymással, mindkettő 
józan, természetes és erkölcsös. Nem vállalkozó, nem lele- 
ményes, ritkán tervez, nincs initiativája ; de ha meg tudják 
győzni valamely ujabb felfogás helyességéről, nem ragasz- 
kodik csökönyösen a régihez, hanem szívesen felkarolja 
az újat. 

Mint a történelem mutatja, kiváló tehetsége van a 
politikához, az ország és megye ügyeinek vezetéséhez. Egv 
ezredév óta a magyar kormányozza és vezeti ezt az or- 
szágot, melyet sokszor politikai erélyéve', kitartóságával 



A MAGYAR NEl' 1 1 

és függetlenségével tudott csak megmenteni. Ha valahol, 
itt hat áldásosán bölcs mérséklete és józan értelme, egész- 
séges esze és ítélete. 

Képzelő tehetsége már kevésbbé erős, mintha csak 
el volnának metszve szárnyai. Képzelmünk valóban kor- 
látoltabb, mint a szomszéd germán népeké. A német iro- 
dalom épen a képzelet gazdagsága által tűnik ki mint a 
görög ; de míg ez nemesen tudta mérsékelni, az éjszaki 
világ irodalmában merészen és féktelenül csapong. A ma- 
gyarnál nem szokott vakmerő magasba repülni, mert a 
magyar józan ész rögtön elejét veszi szárnyalásának. Lehet, 
hogy e sajátságunkra kivált a nagy síkság hatott, az a 
lapos föld, a bár szeszélyes, de a természet fenséges tü- 
neményeit épen nem mutató égalj. A sík föld nem ter- 
mékeny talaja a képzelemnek. Bármily széles és terjedel- 
mes, kevés képet talál rajta a phantasia, hogy átalakítsa 
és új módon párosítsa. Bérezek, sziklák, mély völgyek, 
hegy hasadékok, források és rengetegek, melyek annyira 
elragadják a föld gyermekét, az embert, itt hiányzanak, 
phantasiája nem igen akad megrendítő képekre. Hazánkban 
az égi tünemények sem szoktak oly erőszakosak, rend- 
kívüliek és borzasztók lenni, mint a nagy hegyek között ; 
pedig a magyarság kiválóan a sík földet lakja. 

Ellenben nagyon igaz, hogy az érzelemnek különösen 
kedvez a róna, a szabadság e képe, hol nincs korlát, 
nincs határ, csak a mit maga állít fel az ember. Mivel 
csekélyebb a képzelő tehetsége, nem barátja az apró 
művészi örömöknek, a különféle drámai s egyéb látvá- 
nyosságnak, de szereti a társas élet gyönyöreit, a tomboló 
mulatságokat, melyekben kitörhet a lelke, semmi sorompó 
sem állja útját hevének és lelkesedésének. Szeret énekelni, 
dalolni, mikor kiöntheti érzelmeit ; szívesen mesél és el- 
beszél, mikor lelke elmereng a népies meséken és régi 
történeteken. 



12 A MAGYAE NEMZET EREDETE 



VI. A MAGYAR NEMZET EREDETE. 

A nemzetek első alakulása mély homályba burko- 
lódzik a vizsgáló előtt s bármily fáradsággal kutassa a 
tényeket, bonczolja a meséket és elemezze a szókat, 
melyek rendelkezésére állanak ; biztosat keveset vagy épen 
semmit sem tud meg. Csak későbbi vándorlásukat és 
történetöket ismerjük, első keletkezésök ismeretlen De a 
hol hiányzik a tudás, ott segít a phantasia. A nép kép- 
zelötehetségével ősréginek, majd istenektől, majd hősöktől 
eredetinek tartja magát és a történetírás naiv korszakában 
a bizonyosság tekintélyével lépnek föl a phantasia ily me.séi. 

Nálunk kissé sokáig uralkodtak az ily mesék. Tör- 
ténetíróink a legaianyibb önkénynyel igazolták a monda 
nagyon is naiv vagy mesterkélt meséit. Noha már a műit 
században előkelő külföldi tudósok jelezték a helyesebb 
utat és irányt ; bár Sajnovits jezsuita felismerte a lapp 
nyelv rokonságát, történetíróink Horváth István egyetemi 
tanár vezetése alatt megvetették az ugor atyafiságot. A 
későbbiek sem tudtak e tannal megbarátkozni. Horváth 
Mihály. Szalay László és mások mindaddig ignorálták a 
tudomány iránytűjét, míg Hunfalvy Pálnak és társainak 
nyelvészeti működése nagyobb elismerésre nem tön szert. 
Ezóta a legújabb időben megindult a vita különösen 
Vámbéry Ármin és Hunfalvy Pal között. 

Nemzetünk eredetét vizsgálva, két szempontot kell 
figyelembe vennünk ; az első ethnologiai, a másik nyel- 
vészeti. Az elsőt Vámbéry és a török származás pártja, 
az utóbbit Hunfalvy Pál és az ugor elmélet mesterei 



A MAGYAR NEMZET EREDETE 13 

hangoztatják. Húsz-huszonöt év óta főleg a nyelvi szempont 
foglalkoztatta ugor tudósainkat. Szemlátomást kerülék az 
ethnologiait, mint a mely szerintök alig vezet czélra. Ezt 
annál kevésbbé szerelik, minél szembetűnőbb a kettő 
ellentéte. Történetíróink és mások szívesen hangoztatják 
az ethnologiát, emlékeztetnek arra, hogy a magyar szilaj 
és harczias, nemes és lovagias jelleme határozottan török 
és nomád eredetre vall ; a magyar arcz vonásai, termete, 
a magyar ember külseje semmi esetre sem támogatja az 
ugor eredetet. A lóra termett magyar közel rokona, test- 
vére a töröknek. Nem tekintve azt, hogy egykorú történet- 
írók, mint Bölcs Leo császár, turknak nevezik a ma- 
gyarokat, bőven és érdekesen leírják harczmodorukat. már 
maga a magyar jellem és külső mindenre inkább mutat, 
mint ugorra. Hogy nagyon óvatosak, hogy tervöket titok- 
ban tartják, hogy a kedvező alkalmat gondosan kilesik, 
hogy ellenségeiket inkább csellel, meglépésekkel, szükség- 
leteik elzárásával gvözik le, hogy vállaikon lándsát, 
kezökben íjat tartanak, lóhátról nyilaznak, hogy tartalék 
áll rendelkezésökre, melyet titokban küldenek az ellenségre, 
hogy távolról csatáznak, cselbeejtik és bekerítik az ellen- 
séget, színlelve hátrálnak, hamar visszafordulnak, hogy a 
futó ellenséget teljesen szétverjék, tönkretegyék, mindezt 
gondosan elmondja Bölcs Leo császár. 

Lehetséges-e, hogy egy ugor nép, melynek jellem- 
vonása a félénkség, a gyöngeség, a békés együttélés, képes 
volna ily charaktert mutatni ? 

Lehetséges-e, hogy ezen némely törzsében törpe és 
kevéssé formás ugorfaj ily hódító hadjáratokat viselhessen, 
minőket a magyarok hazánkba településök előtt és után 
vittek véghez ? Úgy látszik, hogy lehetetlen. 

Ennek ellene mond az általunk ismert ugor népek 
jelleme, külső és belső természete. A mi a nyelvtudo- 
mányt illeti, itt is szemben áll egymással a két iskola, 



14 A MAGYAR NEMZET EREDETE 

az egyik ugornak mondja a magyart, a másik töröknek. 
Az elsőnek Hunfalvy Pál és Budenz, a másiknak Vám- 
béry a prófétája. Hunfalvy és Budenz melleit az szól, hogy 
a számok, némely testrészek és több kezdetleges műveltségre 
valló kifejezés ugor eredetű ; ezek igazságát Vámbéryék 
sem tagadják, csakhogy úgy magyarázzák, hogy a mint a tót 
vagy oláh cseléd az ö primitív szavait reákényszeríti a 
mostani magyar családra, úgy «ment végbe a török ajkú 
régi magyaroknál is a részleges elugorosodás, még pedig az 
egyes nemzetségek és családok körébe befogadott nagy- 
számú ugor rabok által. Csak így magyarázható az, hogy 
a kezdetleges fogalmak egy része, de korántsem több, 
mint talán 100 vagy 150 szó, ugor eredetíi, míg a többi 
a primitív culturára, továbbá a művelődés minden szakára 
és rétegére, a politikai és katonai életre vonatkozó szók 
török eredetűek, még pedig a régi, keleti török nyelvcso- 
portba valók.* így Vámbéry. 

Aligha valószínű e magyarázat. Hihetőbb az, hogy 
a nagyobb számú, de műveletlenebb ugor nép a török 
által meghódítva, számos török szói fogadott és tanult 
el ; a hatalom, a kormány a török nép kezében volt, 
törökök lettek az ugor nép vezetői, mint a mongolok a 
chinaiakéi, erejökkel imponáltak a leigázott népnek, azt 
vezették, harczias kirándulásaik, portyázásaik és hódítá- 
saik támogatására kényszerítették. Míg végre egy néppé 
lettek. A nomád ugyanis nem tarthat rabszolgát oly ér- 
telemben mint a földmívelő. A szolga előbb-utóbb a család 
tagjává lesz. Innét van azután, hogy a magyar vezérek nevei 
könnyebben magyarázhatók a török, mint az ugor nyelv- 
ből, hogy az egykorú történetírók turkoknak nevezik őket. 

A mint a normannok meghódítják az angolokat, úgy 
hódíthatott meg egy ismeretlen török törzs egy jóval na- 
gyobb ugor törzset s habár ő parancsolt, nem volt képes 
az ugor nyelvet megsemmisíteni, sőt elfogadta ennek 



A MAGYAR NEMZET EREDETE 15 

primitív szavait és nyelvtani alakjainak nagy részét. 
Ennyiben ugor a magyar nemzet. 

A mi a nyelvi szempontot illeti, tény, hogy az első 
magyar számnevek és sok elemi szó a vogul, osztják, 
mordvin s finnel egyezik, hogy a szókezdő n, ny hangok 
az ugorban előkelő szerepet játszanak, míg a törökben 
hiányzanak. így a szókezdő l és r hang. A magyarban 
úgy mint az ugorban meg van a tárgyas ragozás. A tö- 
rökben nincs. 

A mi a szóképzést illeti az ugorban s így a ma- 
gyarban is, öt egyszerű frequentativ fi, íZ, ss, z^ s,) és 
hat egyszerű momentán igeképző {m futam^ ml sikanil, 
p állaiJodik^ ?, U ssöJcell, fuvall, U siJcoU, üvölt) szerepel, 
míg a törökben a reciprocitást kifejezők (török cooperativ : 
is, es, os) vannak nagyobb számmal. 

A mondattanból figyelemreméltó, hogy a török nem 
szereti a relatív mondatokat, hanem magába olvasztja s 
lehetőleg jelzővé, melléknévvé változtatja. 

Ezek és több más arra mutat, hogy a magyar 
nyelv főleg ugor eredetű, mely a török, szláv és német 
hatás daczára megőrizte ugor alakzatát. 



16 A MAGYAROK ÖSVALLÁSA 



VIÍ. A MAÍiYAROK ÖSVALLÁSA. 

Mivel a magyar nemzet az ugor és török össze- 
olvadásából származott, nehéz, csaknem lehetetlen az ős 
magyar nép vallásának keletkezését, fejlődését elbeszélni, 
tanait rendszerben összeáüítani. Mindenekelőtt ismernünk 
kellene az ugorok ősvallását, " majd a török hódítókét, 
azután az összeolvadás megtörténtével az ebből szárma- 
zott új vallást, a perzsa, majd jóval később a szláv ha- 
tásnak idejét és nagyságát stb. 

Mindezekről azonban nagyon kevés tudomásunk van. 
A keresztyénségnek úgy látszik rohamos elfogadása el- 
törölte a régi magyar mythos ismeretét, az elmúlt idők 
ködében már nem igen tudjuk elolvasni ama jeleket, 
melyeket a régi nyelv őrzött meg. A mit tudósaink nagy 
fáradsággal magyarázgattak a nyelv egyes szavaiból, a 
krónikások néhány jegyzetéből vagya szentkirályok egy- 
két törvényéből, mindössze is nagyon kevés és töredékes. 
Még most merészség volna belőlük a vallás rendszerét 
felépíteni akarni. 

A mi tudósaink, különösen Vámbéry és Hunfalvy 
idevágó fejtegetéseit illeti, kijegyzünk néhányat tetszető- 
sebb és valószínűbb magyarázataik közül. 

A Halotti Beszédben előfordul e két szó vimádjamük 
és vimádjonok Hunfalvy szerint összetett szók vim, im 
és áld-hó\ épen úgy mint a mordvinban in-aldom (kérek), 
a cseremiszben jum-ul-dem (imádkozom). Jum a csere- 
miszben, jumala a finnben, m a mordvinban Istent jelent ; 
az hU és aki a magyarban áld (áldozni), innét áldomás. 



A MAGYAROK OSVALLASA 17 

A vimáld (imád) Istennek áldozni ; a vim-áldomás épen 
Ui^y mini a cseremisz jum-nltemas Istennek nyújtott áldozat. 

Az áldomás szó a magyarok társaséletében mai 
napig megvan, sőt számos gyökeret eresztett, hajtást bo- 
csátott ki, annyira hogy a nem magyar nemzetiségek 
nyelvében is sokszor hallani. A latin okmányokban, mint 
victima hibitionis vagy henedicfio. Az adás-vevésnél a XVI. 
században bor- áldó, pohár- felmutató, kötő-pohár, bizonyság 
vagy tudomány -pohár, atállyai, mádi okmányokban Ukkon- 
pohár*) Ukko Isten a finneknél, kinek a tavaszi vetés és 
aratás után pohárral áldoztak. Különben a török ujgur okán 
és csagataj ogan (legfőbb Isten) is rokonnak látszik. A mi 
Vámbéryt illeti, ő az imádban a szláv vimodl-it-et sejti, 
mely annyit tesz, mint végig imádkozni, imádságot elmon- 
dani ; és ha az áldomás szónak nem volna oly nagy sze- 
repe, kétkedő természetünk szintén magáénak valianá e 
nézetet, így azonban Hunfalvynak adhatunk igazat. Bár 
Budenz sem tart vele, a ki a vim szótagban a vogul 
vou-wi kérni, híni, lálja, az áld tövet pedig Vámbéry a 
török alg, alk áldani, dicsérni, algais áldás, and, ant eskü, 
ünnepies ígéret, szókkal hozza kapcsolatba. 

A mi az Isten szót ileti, Otrokócsi a syr és khald 
esta (héber es tüz), Pray a chinai tien (ég), Hager Isisből, 
Gyarmati, Révay, Horváth János a héber jehovah. Nagy 
János az is, Dankovszky, Szabó István a görög sdén 
vagy sén szókból magyarázzák. Fraknói és mások eredeti 
magyaros szónak tartják, mert szerintök alig lehet föl- 
tenni, hogy oly nemzet, melynek az Istenségről való fo- 
galma körülötte lakó népekéit egyszerűség és tisztaságra 
annyira felülmulta, hogy egy ily nemzet ugyanezen fogalom 
kifejezésére eredeti szó hiányában épen amazoktól köl- 
csönzött volna ilyent. 



*) Némely kétkedő usucapionis-xa. magyarázza az ucco szót: 
mások a német Urkund-hól akarták megfejteni. 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom törtóuete. ^ 



18 A MAGYAROK OSV ÁLLASA 

Papi és nem papi íróink gyakran bizonyítgatták a 
magyarok egy Isten imádását, bár Luitprand azt írta 
rólunk : Gens Hungara Dei omnipotentis ignara, a ma- 
gyar nemzet nem ismeri a mindenható istent, és Richárd, 
fráter Julián társa, azt mondja az Ázsiában maradt roko- 
nainkról, hogy Pagani sünt, nullám Dei habentes notitiam, 
pogányok, a kiknek fogalmuk sincs az istenről, régibb és 
ujabb íróink szerint ennek ellene szól az ily mondás : Él 
még a magyarok istene ; megemlegeted a magyarok istenét ; 
nem rövidült meg a m. istenének a keze stb. Ipolyi papi 
állásának és hazaszeretetének egész melegével vitatja az 
egy Isten tanát. 

Mai tudomásunk nem rendelkezik annyi. adattal, hogy 
egy pár kétséges bizonyíték mellett erősen vitassuk e néze- 
tet a mythologiai tudomány ellenére ; annyi legvalószínűbb, 
hogy az Isten szó a perzsa je.idan-hól ered, mint Gornides 
Sándor, Jerney tanították s most Vámbéry hirdeti, noha 
Budenz kissé vakmerően afinn isü és a kicsinyítő hen képzőre 
viszi vissza származását. A jezdítmég a XIII. század kun 
nyelvében is Istent jelentett s az iráni mííveltséggel jött 
a magyarba a török útján. A régi török mythusban erteng 
a magyar ördög, ördöngös volt az alvilág legfőbb istensége, 
mely titkosat, elrejtettet jelent ; az altai hörmös, Jcörümes 
a. m. tisztátalan lélek ; szószerinti értelme : láthatatlan. 
Az altaiak földalatti istensége töröngöi, töröng előfordul a 
magyar teringette szóban, a mi Vámbéry nézete szerint 
ördögadta, terengadta. 

Theophilactus Simocatta görög azt írja a magyarok- 
ról, hogy < rendkívül tisztelik a tüzet, venerálják a vizet 
és levegőt, énekeket zengenek a földnek ; Istennek azon- 
ban csak azt nevezik és imádják, ki e mindenséget te- 
remtette és neki áldoznak lovakat, ökröket és juhokat.* 

Különösen a bálványimádástól óhajták megvédeni 
a magyarokat, azt állítva, hogy a halvány szó szláv ere- 



A MAGYAROK ÖSVALLÁSA 19 

detü. Igaz ugyan, hogy a bálvány szó megvan a szlávban. 
de ott is kölcsönvett. A bálvány a perzsa poJdivan-hól 
származik. Különben legrégibb okiratainkban találkozunk 
a halvány szóval és fogalmával ; így pl. : I. Endre király 
elrendelte, hogy a hamis istenek törüUessenek el és a bál- 
vámjhépeJi rontassanaJc le. A veszprémvölgyi apáczák 
oklevelében Szt.- István: A halomnál a határkő áll, mely 
halványnak nevestetih. Bálványföld, bálványpuszta, kőbál- 
vány nevek sokszor előfordulnak nyelvünkben. 

A vogul és osztyák nyelvben is a vogul teremtés- 
mondában tarom a föisten ; a magyar terem e szónak 
testvére s belőle származnak teremt, teremtő, természet, 
mely utóbbi szó Hunfalvy szerint a magyar nyelvgenius 
szép terméke. Ezek testvére a törökben a tőre, töret te- 
temteni, nemzeni. 

Ismert szó a magyarban a manó. Rosszat jelent. 
Megfejtésével a finn nyelv szolgál, melyben manala az 
alvilág, niana pedig az istene. 

Mythicus szónak tekinti Hunfalvy az ?>, i^é, izélni 
kifejezéseket ; az esk., eskü a finnben hitet jelent, a hit szót 
különben a magyar is használta eskü értelemben, míg a 
törökben az ickü eskü, áldásital. 

A esküt vérök bocsátásával erősítek meg, a mit nem- 
csak a krónikás tanúsít a vérszerződés előadásával, hanem 
az ugor népeknél is előfordul hasonló, midőn áldozáskor 
névtelen ujjukat felkarczolták és azt mondák : véremmel 
nevezlek és véremmel jegyezlek el. A bajor püspökök til- 
takoznak a szláv főpapok ama vádja ellen, mintha kutyára, 
farkasra vagy más utálatos és pogány dolgokra esküdtek 
volna, mikor a magyarokkal békét kötöttek. Hunfalvy 
felhozza, hogy 1181-ben Andronikos Comnenos szövet- 
ségre lépett a kunokkal s véreresztés, vérivás, majd egy 
kutya szétdarabolásával erősítek esküjöket. E kutya meg- 

2* 



20 A ]^IAGYAEOK ÖS VALLÁS A. 

öletésével hozza összeköttetésbe e kifejezéseket : ebadta, 
Jmtyateremtette. 

Mythicus szó a húháj, bűvölni, bájolni, a törökben 
hiijült, hajol bajla megbűvölni, a török : bag, magy. í'Oj, 
haj-his (bagoly) bűvös madár. A megkötés a fiatal háza- 
sokat terméketlenné teszi. Vajahol magyar elavult szó 
incantare megfelel a török hajkala kötözgetni szónak. 

Ide tartozik a magyar javas, javos, jós, melyek szintén 
rokonok a török joiir, jur jövendölni, magyarázni szókkal. 

A tátos szó mythicus használatát mindnyájan hisz- 
szük. most is él népünk beszédében, eredete a magyar 
tát, Játát-tal azonos, a mi ismét a törökben jaj. meg- 
nyitni, kifejteni szóval rokon, jaj esi a törökben, sajsi a 
kirgizben bűbájos, jövendölő, a ki esőt. vihart hoz.*) 

Kanta-ir a régi magyar szótárakban, orvosság, 
méreg ; hantaíres javasasszony, boszorkány, méregkeverő ; 
most az ír kenőcs, a vogulban áldozat. A Jcanta szónak 
értelme azonban elveszett. A Chronica Norvegicaban finnus 
incantatus gandus, gandius, a vogulban Jtant, hint vará- 
zsol, a székelyeknél most is mondják kantérolni, kantí- 
ro.i'ni. Vámbéry a török kam (pap) kamta (kámot működ- 
tetni, bűvös mondással, igével gyógyíttatni), kantair a 
magyarban bűvös ital. 

Az átok, áí/ico^ szókat Budenz az áld szóval köti össze? 
Vámbéry szerint a török aitiik beszéd, mondás, karaaituk 
(feketeszó) karga átkozni és a magyar káromkodni. 

A magyarban a templom neve egyház, itt az egy a 
népetymologia és analógia utján jött létre. Egy soproni 
község a régi okiratokban (1366. oki.) Egkü, Igkii név 
alatt fordul elő, míg német neve Heiligenstein. Assimilatio 



* Sándor, Kreszueris naiv magyarázata szerint = la(nu)lto(ko)s. 
A bécsi codex a Dániel II. r. 2. versében előforduló mágust táltosnak 
fordítja. 



A MAGYAROK OSVALLASA 21 

Utján lelt az eg, ig-hö\ ül, innét idnap ünnep. A régi 
magyar eg hihetőleg Istent, urat jelentett, mint a török 
ege, eje. 

A halotti tor mai napig megvan a magyaroknál, 
különösen az ev. reform, egyház híveinél, török neve: toj. 

A höjt szónak a cseremisz ^J^'(íö felel meg Neveze- 
tes, hogy a húshagyó és húsvét szó az észtben lihaheite 
és lihavöte. 

A tündér szó, mely a magyar nép meséiben oly 
nagy szerepet játszik, számos magyarázatra adott alkal- 
mat. Tündér Ilonáról sokat hallottunk mindnyájan, való- 
szinü, hogy Hunfalvy véleménye szerint a finn tar, tar 
van a dér végszótagban, luonnotnr a természet tündére, 
Jcieli'tar a nyelv tündére, paiva-tar a nap tündére. A tö- 
rökben a iün, tüng ragyogás, világítás, aj-tünlük hold- 
világa, tingri, tengri^ tangri Isten és ég török szókban 
megvan az egész tündér Vámbéry szerint, a mongolban 
a föld felett lévő szellemeket, és e kifejezésen a túlvilágot, 
az örök üdvösséget értik. 

Érdekes mythologiai kifejezés még a hosforkámj és 
sárkány. A Mng végzet miatt szlávnak tartották, pedig 
a bos.z alapfogalma megvan mind a magyarban, mind a 
törökben, hoszrkayi boszantó, a sárkány pedig a perzsa 
csarh sárkány többes számából ered, mely azonban a török 
mythosban már egeszén hiányzik. 

Az ősmagyar vallás ismeretéhez némi adalékul szol- 
gálnak még krónikásaink és régi törvényeink is. Ezek- 
ből és egy-két egykorú okiratból szintén megtudhatunk 
egyet-mást. Ilyen például, hogy istentiszteletökön áldoztak? 
még pedig többnyire lovat, halotti tort tartottak, halottai- 
kat megégették, felettök sírhalmot emeltek, kőbálványt 
raktak, hittek a másvilági életben, hol az elejtett ellenség 
szolgálja őket, a tej-útnak magyar neve : hadak útja, 
szintén mythosi eredetre vall stb. 



22 A MAGYAEOK OSVALLASA 

A tizedik század meghonosította nálunk a keresz- 
tyénséget. A hódító magyar nemzet meghódolt a keresz- 
tyén vallásnak, lemondott ősi hitéről s a nyugoti doctrinák 
hívei közé szegődött. 

Ez a változás azonban nem ment oly könnyen, s 
eleinte nem annyira vezéreink és királyaink bölcseségének 
vagy a hittérítők buzgóságának köszönhetni, mint inkább 
az új haza számos keresztyén lakosának s a tömérdek 
keresztyén rabszolgának, kik számukkal és nagyobb míi- 
veltségökkel szehden hódítóikra kényszeríték, velők meg- 
kedveltetek az új vallást. Már Piligrin passaui püspök a 
X. század második felében dicsekszik a magyarok türel- 
mességével, a farkas és bárány együtt lakásával, fölemlíti. 
hogy sok közöttük a keresztyén ; mindez a türelem, nem 
a magyar nemzet csodálatos erénye, mint inkább hatal- 
mas kényszerítő szükség, melyet az örökös harczokban 
megfogyatkozott magyar férfi nép kalandozása csak erős- 
bített, gyarapított. Ha később Géza és sz. István felismer- 
ték a helyzet parancsoló voltát, dicséretére válik fejedelmi 
bölcseségöknek. S midőn a magyarok egy része föllázad 
a felülről támogatott revolutio ellen, sz. István a külföldi 
segélyt veszi igénybe és legyőzi az ősvallás, a nemzeti 
hit és alkotmány védőit, meghonosítja a nyugoti állam- 
rendet és vallást, s ezzel megmenti a magyarságot, mely 
bizonyosan elpusztult volna, ha át nem alakúi s magáévá 
nem teszi Európa műveltségét. A nemzet megmentése a 
régi cultura elenyésztét vonta maga után, melyet ma már 
csak töredékeiben és romjaiban ismerhetni fel. Ha némely 
történetíróink, mint Jászay Pál, mély fájdalommal tekin- 
tették a dolgok e folyását, nem volt igazuk, mert minden 
haladásnak természetes következménye, hogy áldozatul 
kell esnie a régi rend kisebb-nagyobb részének. 



A MAGYAEOK OSKÖLTESZETE 23 



VÍII. A MAGYAROK OSKÖLTESZETE. 

Ma már azt bizonyítani, hogy valamely népnek, 
nemzetnek költészete volt és van, fölösleges munka. 
A dal, az ének minden nemzet életének lelki fűszere, 
enyhítő varázsa. Az ember nem élhet el nélküle. Mihelyt 
ember, énekelni, dalolnia kell. Dalolt tehát a magyar nemzet 
is. Theophylactus Simocatta görög író azt mondja a Vll. 
században a magyarokról, hogy énekeket zengenek a föld- 
nek (telluri hymnum concinunt), Ekkehard krónikája a 
magyarok szentgalleni portyázásáról (926) említi, hogy a 
pap, ki jól értette nyelvüket, velők dalolt s a magyarok 
tánczra kerekedtek és énekeltek főnökeik alatt ; Béla király 
Névtelen jegyzője (Anonymus) több helyen emlékezik a 
magyarok hegedűsei-, regöseiről (joculatores) ; szent Gellért 
püspök legendájában kedves az a kép, melyet az életíró 
a magyar szolgálóról fest, a ki éjféltájban kézi malom 
forgatása mellett jókedvűen dalolgatott, a mint most is 
teszi a falusi cseléd. « Valter hallod-e a magyarok dalát, 
hogyan hangzik !?» kérdé a püspök az ö kísérőjét. Es 
mindketten nevetének az éneken, «Valter, mondd meg ne- 
kem, ki énekli ezt a dalt ; ki az, a ki énekével félbenb agyat ja 
velem az olvasást?* kérdi tovább a püspök. Valter megadá 
a magyarázatot: «Ez egy ének dallama; az asszony, a 
ki danolja, ennek a gazdának a szolgálója, a kinél szállva 
vagyunk és ura gabonáját őrli most.» «Boldog — mond 
a püspök — ez az asszony, ki más hatalma alá vettetve, 
tartozó szolgálatját ily édesdeden, morgás nélkül, vígan 
teljesíti.* És nem kis összeg pénz adatott az asszonynak. 



24 A MAGYAROK OSKÖLTESZETE 

Békési Gonc Ha Emil azt hiszi, hogy az ének tartalmát 
is megmagyarázta Valter a püspöknek. 

Ugyanazon Gellért püspök vértanuságának idején 
1061-ben szörnyű dalokat énekeltek a keresztyén hit ellen 
(pracdicabant nefanda carmina contra fidem) : Gserhalom- 
nál 1070-ben dicsőítő verseket zengtek László és Géza 
herczegekre, úgy hogy fölébresztették Salamon féltékeny- 
ségét. E versek rögtönzött énekek leheltek, minőkről a 
kenyérmezei diadal után Bonfmius emlékszik meg. 

Hogy a magyarnak dalnoki rendje is volt. nem 
csupán Anonymus különböző helyei, az 1279-iki budai 
szinat VIII. kánona, mely a mimusok, histriók, és jocula- 
torok hallgatásától tilija el a papokat, mutatják ; hanem 
több okiratunk is tanúskodik róla. 

Régibb okirataink a királyi udvar és nemzet mulat- 
tatóinak több faját emlegetik, kiket még most nehéz volna 
biztosan osztályozni. 

Legtöbbször fordul elő az igricz név, a mi szláv 
eredetű és hangszeren játszót vagy általában játszót jelent. 
Több helység viseli e nevet, mint Igricldeluk (Torda m.), 
Igrichi (Borsod m.), Igrischtya lUng. m.), Igreclnj (Krassó m ) 
Igricliverse (Zaránd m. 1429). Az első igriczek természete- 
sen szlávok valának, de egy részök bizonyosan elmagya- 
rosodott. Latin nevök hihetőleg a jociilator volt, legalább 
IV. Béla király az ő joeulatorainak Igrichi nevű zalamegyei 
földjét Duruzló mesternek adományozza. Ugyanő a pozsonyi 
vár joeulatorainak lgrechne\ü. birtokát a kápolnai egyház- 
nak ajándékozza. A tatárjárás után hihetőleg kevés becsü- 
letök volt a szegény joculatoroknak. Egy pár okirat két ily 
joculatornak nevét tartotta fen : Mijkou (Mikó) káli (Zala 
m.) és Chiper sipos-karcsai (Pozsony m.) joculator volt. 

íróink egynek szokták tekinteni a joculatorokat a 
hegedűsökkel, kikről szintén több okirat emlékezik. Egy 
1358-iki oklevél István (Stephani fyellatoris), egy 1137- iki 



A MAGYAROK OSKÖLTESZETE 25 

Simon, és egy 1499-iki György hegedűs nevét tartotta 
fen. Hangszerök vonós lehetett vagyis a hegedű, csakhogy 
nyereg nélkül. 

A hegedűsökkel szemben állhaltak a Itohzosok. A koboz 
egy lantféle hangszer, melyet pengetni kellett. Egy 1326-iki 
oklevél egy János nevű kobzosról emlékezik. Vámbéry 
nagybecsű közleménye a mongol és kirgiz kobozról, azt 
gyaníttalja, hogy e hangszert keletről hoztuk. Különben 
a hegedű is régi eszköz, melynek használatát nyugaton 
a XI. századból származtatják. 

Hogy nálunk úgynevezett síposolc is valának, több 
közt a Sípos-Karcsa község neve is mutatja. A hegedűs, 
kobzos és sípos csakhamar alsóbb rendű mulattatói lettek 
a nemzetnek, és különösen a kobzos helyét a Imitos fog- 
lalta el. Legalább az urak kastélyaiban a lantos énekelt . 
Tinódi már némi megvetéssel szól a hegedűsökről, kiknek 
két vagy három fajtája lehetett. 

Egy 1337-iki okirat Tamás istrioról emlékezik, ki 
az idegen telepesek (hospites) művésze volt. Valószínű- 
leg a mostani komédiás, de a ki talán abban hagyta 
mesterségét, mert jobbágytelke volt, vagy csak a község 
és urasága mulattatására szorítkozott. Mi volt a histrio ? 
A középkor iratai sokszor emlékeznek ugyan rólok, de 
fölcserélik, összezavarják az elnevezéseket ; histrio, scurra, 
joculator, thíjmelicus, spilUman, mimus stb. nevek a lehető 
legtarkábban fordulnak elő. Sebestyén Gyula azt tartja, 
hogy « histrio és istrio alatt olyan mulattatót kell értenünk, 
ki táncz és zene mellett tréfás dalokat gajdolt vagy prózai, 
sőt legtöbbször pórias bohózatokat adott elő. Valami ke- 
verékét képezte az inkább énekmondó és zenész jocula- 
tornak és a kizárólag némajátékos raimusnak.» Nálunk a 
budai zsinat külön említi a joculator, histrio és mimus 
nevet ; ebből azonban merészség volna három külön 
rendre, czéhre biztosan következtetni, hisz a mimus később 



26 A MAGYAROK OSKÖLTESZETE 

mint zenész is szerepelt. Valószinííleg mind a histrio, mind 
a mimus, a mi olasz komédiásaink ki nem haló elődei 
voltak, a kik bohóskodtak, köteleken tánczoltak, ugráltak, 
muzsikáltak s más efféléket müveitek, mint a mostaniak 
teszik. Megjelentek a vásárokon, búcsúkon, bábukat sze- 
repeltettek, kardokat nyeltek, lángot fújtak, csepűt rágtak, 
utánozták az állatok hangját stb. Még annyi beesülésben 
sem részesültek mint a mostaniak. Azt hitték róluk, hogy 
eladták magukat az ördögnek. És mivel a joculatorokat 
is hozzájok számítja a budai zsinat, azt kell gondolnunk, 
hogy vagy nagyon hanyatlott a magyar hegedűsök becsü- 
lete, vagy ez esetben a joculatorok alatt nem akarta érteni 
a tulajdonképeni hegedűsöket. 

Nagyon érdekes az az okirat, mely a regősök emlé- 
két őrizte meg számunkra. Már egy 1219-iki oklevél em- 
lékezik bizonyos Begtis nevű udvarnokról. 

Egy 1347. oklevél Begtelulc (Regtelök Pestmegyében) 
birtok eladományozásáról beszél, mely a királyi combiba- 
torohé (együttivók) volt (vulgariter Regus dictorum), kiket 
közönségesen regősöknek hínak. A regősök igazi énekmon- 
dók, regélök lehettek, a kiknek latin nevéről azt véli 
Sebestyén Gyula, hogy « valószínűleg az oklevél fogalma- 
zója csinálta annak megértetésére, hogy a kiknek a királyi 
mulattató regélt, szép történeteket, epikai dalokat mondott, 
azokkal egyszersmind együtt mulatott és ivott.* A com- 
bibator szó ugyan nincs meg a közép és alsóbb latinság 
(mediae et infimae latinitatis) szótáraiban, Dufresne, Du- 
cange, Garpentarius, Adelung, Maigne d'Arnis müveiben, 
de azért használhatták hazánkban és talán az újabb 
levéltári kutatások világot derítenek e szóra, úgy mint a 
regösökre is. Az újévi regélő hétnek eredete, sajátsága 
sincs még kiderítve, azt sem tudjuk, van e a regösök és 
regélő hét között valami más kapocs, mint csupán a név 
közös töve. 



A MAGYAROK OSKÖLTESZETE 27 

Ez az énekes rend mesterségből űzte a költészetet, 
a versszerzést ; bizouynyal nem volt nagyobb müveltsé- 
gök ; a gyakorlás és hivatás azonban adott nekik egy kis 
ügyességet ; de szabadalmuk nem zárta el mások elöl a 
verselés útját, természetesen énekeltek, daloltak mindazok, 
a kik tehetséget éreztek magukban. Csakhogy a hegedősök 
és regösök mint testület, őrei és fejlesztői voltak a magyar 
népies költészetnek. 

Mi lehetett az ő verseiésök tárgya ? Tulajdonkép 
ez is a henye kérdések közé tartozik. A népek dalai mindazt 
felkarolják, a mi lelkesíti vagy bánatba dönti az embert ; 
mindazt, a mitől dobog az emberi szív. Inkább arra vonat- 
kozhatik e kérdés, mi volt a fő tárgya verselésöknek ? 
A népek műveltségi állapotja, a kor szokásai és erkölcsei 
jobban felölelik az ének egyik fajtáját, mint a másikat, 
a magyar nép kezdőbb műveltsége, harczias természete, 
kalandos vére jobban szeretheti a mondákat, hadi éne- 
keket és balladaféléket, mint más egyebet. Mátyás király 
asztalánál is csak ritkábban hangzottak a szerelmi dalok ; 
de hogy efféléket is énekeltek, a dolog természtéből foly. 
Mindenesetre legszívesebben énekelték a nemzet múlt- 
ját, eredetét és hősi tetteit mint Anonymus mondja elő- 
szavában (primordia suae generationis et fortia quaeque 
facta sua a garrulo cantu joculatorum), háborúit, mint 
ugyanő a 4:2-ik fejezetben említi (fortia facta et bella). 

De hogy a szerelmi dalokat sem vetette meg a nem- 
zet, nem csupán a dolog természete, hanem, igaz hogy ké- 
sőbbi időből, Erdősi Sylvester János nyilatkozata is mutatja. 
Uj testamentuma előszavában a képes kifejezésekről szól- 
tában mondja : «Az ilyen beszéddel teli a szentírás, melyhez 
hozzá kell szokni annak, a ki azt olvassa. Könnyű pediglen 
hozzászokni az mü népünknek, mert nem idegen az ilyen 
beszid neme. íl ilyen beszídvel naponkíd való szólásában, 
íl énekekben, kiváltképen az virágénekekben, melyekben 



28 A MAGYAROK OSKÖLTÉSZETE 

csudálhatja minden nép az magyar nípnek elmíjinek éles 
voltát azlelísben, mely nem egyéb, hanem magyar poé3Ís.'> 

Minő volt e költészet művészi színvonala ? Milyen 
volt a nyelve, rhythmusa, versszaka ? Könnyed, szépen 
folyó magyaros sorokban volt-e írva, vagy pedig rossz, 
darabos, ügyetlen versekben : ismerték -e a rímet vagy az 
alliteratiüt? nehéz volna megmondani. Nincsenek régi 
emlékeink, nincsenek a honalapítás első századaiból éne- 
keink, melyekből be tudnók bizonyítani, hogy regöseink 
szép verseket írtak. Legt'Ölebb azt mondhatjuk, hogy a nép 
kedvelt költeményei ezer meg ezer poéta gyalulásán, javí- 
tásán mennek keresztül, hogy a mit a nép felkarol, meg- 
tanul, számtalanszor ismétel, tökéletesít s így idővel jobb, 
művészibb formába önti, vagy pedig el sem fogadja, 
magáévá sem teszi. 

Ha azonban a későbbi századokból, például a XV-ből 
és a XVI. első feléből fenmaradt vallásos és világi éne- 
keinket vizsgáljuk, nem tudunk e nehéz kérdésre biztos 
feleletet adni. Kétkedő természetünk aggodalommal telik 
el s legfölebb hihetöségét fogadhatni el a művészibb for- 
mának. 



A MONDÁK KOK A 20 



I. 

A MONDÁK KORA. 



Kr. n 1300. évié 



BEVEZETÉS. 



A tizedik század végétől kezdve hatalmas belső 
mozgalom támadt a keresztyénségben. Szent rajongás 
ébredt a lelkesebb hivők keblében szívvel-lélekkel az 
Istennek élni. országát minél messzebb kiterjeszteni. 
E mozgalom jelentkezett mindenfelé, áthatott hazánkba, a 
magyar nemzet új földjére, meghódította az itjű fejedelem 
szivét, úgy, hogy követet küldött Rómába, hogy koronát 
kérjen a maga számára és egyházi intézkedéseinek meg- 
erősítését sürgesse. István elérte czélját. A pápa helyben- 
hagyá eljárását, támogatta törekvéseit, nagy befolyást 
engedett neki az egyházi dolgokba. Istvánnak minderre 
szüksége volt, hogy meghonosítsa a nyugati műveltséget, 
mely valóban rohamosan terjedt. 

Püspökségeket és apátságokat állított fel, melyek az 
új hit és műveltség hatalmas tényezői lettek. A székes- 
egyházak, kolostorok és plébániák mellett iskolák emel- 
kedtek, melyekben a külföldi tanintézetek tervei honosúl- 
tak meg. Idegen mesterek templomokat építettek, melyeket 
királyi bőkezűséggel ajándékozott meg. 

Utódjai alatt kevés kivétellel gyarapodott a római 
egyház. A pápák versengése a római császárral többnyire 



30 A MONDÁK K.OEA 

a magyar haza és egyház javára vált, noha olykor nem 
épen dicső volt a szerep, melyet játszottunk. Rendesen 
a pápai hatalom támaszai valánk, de másrészről számít- 
hattunk segítségére épen a német birodalommal, a magyar 
nemzet természetes ellenségével szemben. 

Az új magyar állam és egyház szakadatlan érint- 
kezésben állott a műveltebb nyugottal. Magyar tanulók 
jártak Olaszországba, magyar urak és főp ipok jártak kö- 
vetségbe külföldre, és a nagy egyházi reformmozgalom ha- 
zánkban is jelentkezett, számtalan szigorú kolostor emel- 
kedett és a vallásos élet középkori jelenségei nálunk is 
meghonosultak. Az egyház universalis iránya háttérbe 
szorította a nemzetiséget, a vallásos rajongás elnyomta a 
nemzeti egyediséget, s Róma egyetemesítő hatása meg- 
honosította a külföldi intézményeket. Részben ennek tu- 
lajdoníthatni, hogy nem jutott kizáró uralomra a magyar 
nemzetiség. Fejedelmeink a kor szellemének hatása alatt 
nem törekedtek magyarrá tenni az ország lakosait, a helyi 
kiváltságok és szabadalmak fentartása mellett, nem töre- 
kedtek az egészséges nemzeti szellem fölébresztésére. 
Ez időszak művelődésének uralkodó vonása bizonyos kos- 
mopolita universalismus volt. A nemzetiség nem tudta 
érvényre juttatni individualitását. Hisz a földi lét minden 
szépsége mellett a siralom völgyének tekintetett ; a keresz- 
tyén népek közös ideális czélokért lelkesedtek, melyeket 
rendesen az egyház tűzött ki. Az egyház feje, a pápa 
csodálatos hatalomra és befolyásra tőn szert, irányt és 
eszmét adott a népeknek és államoknak, beavatkozott a 
nemzetek kormányzásába, intézte a külső egyházak ügyeit, 
s nem kerülte ki befolyását a családi élet szentélye sem. 
Az egyház fejének és tagjainak e befolyása rendkívül 
emelte, nemesítette a kor sötét morálját, korlátozta a 
barbár harczokat és öldökléseket, fékezte az urak önké- 
nyét, nemes, lovagias áldozatkészségre, a szegények és 



A MONDÁK KORA 31 

Özvegyek, árvák és betegek istápolására tanította az idő- 
szak gőgös hübérurait, bizonyos előkelő és lovagias gon- 
dolkozásmódot oltott szivökbe, becsülésre tanította, bizo- 
nyos eszményi, ma marsok tekintetben nevetséges imádásra 
oktatta őket a szép és gyöoge női nem iránt s a szegény 
és gazdag szerzetesek és apáczák iránti hódolatra s 
tiszteletre ragadta őket. Ez az egyházi és vallási univer- 
salismus azonban, mely megadóztatta az egész keresztyén 
világot és lehető egyenlőséget honosított meg a müveit 
világ szellemi és erkölcsi életében, nem kedvezett a nemzeti 
irodalomnak. A latin nyelv lön a keresztyén világ nyelve, 
latinul szerkesztették a törvényeket, latmúl írták meg a 
bírák ítéleteiket, latinul adták a királyok adományaikat, 
latin lett az iskolák nyelve, latinul írták történetíróink a 
krónikákat, úgy hogy csak két kis emlékünk maradt 
nemzeti nyelvünkön, az egyik az úgynevezett Halotti 
Beszéd a deáki templom szerkönyvében a XIII. század 
elejéről, s egy másik : a Königshergi Töredék^ mely egy 
Máriáról szóló ének darabjának látszik. 

Azért e több századra terjedő korszak irodalma 
csupán mondákra szorítkozik, melyeket latin krónikásaink 
mentettek meg ösztövér soraikban. 

Mint külföldön, úgy nálunk is rendesen papok írták 
össze e mondákat, csakhogy amott széles és bő leírások 
voltak vagy vannak, nálunk megelégedtek néhány sornyi 
kivonattal. A regősök, kobzosok, hegedősök, igriczek (jocu- 
latorok) czéhe művelte, képezte, fejlesztette a nép ajkán vagy 
a saját körében támadt meséket, melyekre kiválóan alkal- 
mas volt e kor, mert hiányzott a való és a történet iránti 
érzéke, nála egybefolyt a história és monda, s a hol 
fogyatékos vagy halvány, közönséges és mindennapi a 
történet, ott segített a phantasia : az egyhangú történetet 
kiszínezte, kifestette, kikerekítette a képzelő tehetség. 
Bámulatos bőséggel, rendkívüli szaporasággal termettek a 



32 A MONDÁK KOEA 

mondák ; regöseink bizonynyal megtevék kötelességüket 
s czéhes berendezésük, testületi szervezésök támogatta, 
előmozdította költői alkotásaik elterjedését. Midőn az or- 
szágban szerte jártak és az úri nép kastélyaiban vidám 
társaságok körében vagy a pór gunyhajában énekeltek, 
fogékony és szives hallgatókra találtak, a kik könnyen 
eltanulták és ismételték a mester szavait. 

E korban virágzott egész Európában az udvari köl- 
tészet. A lovagok regényes és költői világa teremtette, 
ápolta és virágzásra juttatta a poezist, főleg az elbeszélőt. 
Kivált a németeknél több remeket, különösen a Nibelung- 
éneket alkotta. Királyi udvarunk folytonos kap3solata 
Németországgal, fejedelmeink rokoni és más összeköttetése 
a nyugoli tartományokkal, idegen lovagok megjelenése 
udvarunkon és a nagy urak palotáiban, továbbá külföldi 
lovagok bevándorlása, letelepedése és házassága a mieink- 
kel, számtalan nemesnek a szent földre rándulása a 
magyar földön keresztül, mind azt sejtetik velünk, hogy a 
hazánkban is volt efféle költészet, melynek azonban csak 
a krónikások elbeszéléseiben maradtak halvány nyomai. 
A lovagok költői fejtették ki valószínűleg a királyok egyik- 
másik mondását. A Salamon király szép kerek mondája, 
mely magára vonta Arany figyelmét és egy másik jó nevű 
költőnket kidolgozására buzdított, alighanem e lovagköl- 
tészet töredékes maradványa. A lovagköltészet e darabjait 
már nem tekintették krónikásaink a csácsogó hegedősök 
ügyetlen meséinek, hanem mint Jött dolgokat bevették 
lapjaikra és a nemzeti történelem igaz tényei közé igtatták. 
Talán épen e lovagvilágból származik a későbbi lantos ? 



A MAGYAR MONDAKÖLTESZET 33 



A MAC4YAR MONDA KÖLTÉSZET. 

A magyar nemzet mondaköltészete nem szűkös, nem 
szegény. Elég gazdag, mely és széles. A magyar nép 
eredetéről szólótól, Hunor- es Magyortól kezdve Salamon 
király mondájáig szép költői elbeszélések romjai állanak 
előttünk, melyeket, fájdalom, latin króikásaink is csak 
töredékeikben mentettek meg az enyészettől. Nem csuda, 
hisz bizonyos megvetéssel szólanak e mondák éneklői- és 
terjesztőiről. Ök, a tanúit férfiak lenézték a nemzet regeseit. 
Talán papi világnézetök sem kedvezett a világi felfogás- 
nak. Lehetőleg kurtán és mintegy mellékesen végeznek 
velők. Költői szépségük nem ragadja meg őket. Nem érzik 
a monda báját. Történeti igazságot keresnek benne. S a 
hol ez véleményök szerint hiányzik ; a hol naiv kritiká- 
jok mesésnek találja : elhallgatják, mert azt hiszik, hogy 
«illetlen volna ily nemes nemzethez (minő a magyar), ha 
eredetét és dicső tetteit a pórnép hamis meséiből, vagy 
a regősök csácsogó énekeiből mintegy álomban hallgatná », 
hisz ők «a históriák világos előadásából » akarnak meríteni. 

Mily szerencse volna reánk nézve, ha e mondák 
magyar nyelven népies alakjokban a tudákos krónikaírók 
szűkszavúsága nélkül, a csácsogó dalnokok jóízű bőbe- 
szédűségével maradtak volna reánk! Akkor alaposan hozzá- 
szólhatnánk eredetűk kérdéséhez is, míg most aggoda- 
lommal kell e nehéz, jóformán megoldhatatlan kérdést 
bolygatnunk, feszegetnünk. 

Minthogy a magyar nemzet eredetének kérdésével 
szorosan összefügg a mondáké is, nagyon természetes. 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. o 



34 A MAGYAR MOÍTDAKÖLTESZET 

hogy latin krónikásaink iiitelének megrendültével meg 
kellett rendülni a mondák magyar eredetiségének is. Ma 
kétkedve tekintünk reájok. Nincs ugyan elég határozott 
bizonyíték ellenök, de ugyanoly kevés szól mellettök. 

Két nagy osztályba csoportosíthatjuk mondáinkat, a 
hun és magyar mondára. Az utóbbinak eredete nem es- 
hetik kétség alá. A magyar nemzet képzelötehetsége al- 
kotta, teremtette, e néha szép igazán költői meséket, nem 
csinálta számára sem a német, sem a szláv. 

Máskép állunk a hun mondával, melynek nagyrésze 
az európai költészet egyik legszebb kincse. Könnyen 
támadhatott tehát a kétely, ébredhetett a gyanú, hogy 
germán hittérítők és gyarmatosok csempészték be hozzánk. 

E nézet legtehetségesebb apostola, a magyar nyelv 
és őstörténet egyik legjelesebb búvára : Hunfalvy Pál. Idáig 
ő tagadta leghatározottabban a hun monda magyar erede- 
tét. És mikor a monda forrását kérdezték tőle, egyenesen 
a Nibelung-énekre mutatott, ezt jelölte ki a hun monda 
forrásának. Nézete szerint e költeményből hallottak először 
a magyarok Attiláról. A magyarokat csak az arab Ibn 
Dasta és Constantinus Porphyrogenitus nevezi turkoknak. 
a minők talán a hunok lehettek ; Luitprand. Regino s 
nagyszámú német krónikás csak magyaroknak híja Sz. 
István, Sz. László és Kálmán törvényei, továbbá a sz. 
királyok legendái, mely királyok közül Sz. -Istvánét Hartvik 
(Pauler Gyula szerint talán Arduin győri püspök) Kálmán 
idejében szerkesztette, valamint Sz. Gellért legendája mit 
sem tudott a hunokról. Hunfalvy szerint, mikor Sz. István 
koronáért küldött a pápához, helyén lett volna felhozakodni 
a hun ősökkel; pedig nem tevék. Az úr angyala bizo- 
nyosan nem mulasztotta volna el arra a csodálatos külde- 
tésre figyelmeztetni a pápái, hogy most épen annak a 
pogány Attila népének utódai érkeztek, melyet elődje Leo 
tekintélyével visszatérített Róma elől. De mivel keletről 



A MAGYAR MONDAKÖLTESZET 35 

jöttek mint a hunok és avarok, könnyen képződhetett a 
monda, hogy a magyarok az előbbiek utódai. S ezt meg- 
téve a Nibelung-ének. E költemény utján tudták meg a 
magyarok, hogy ők a hun utódok. Tudósunk azután végig 
megy a Nibelung néhány énekén, de nem tud meggyőzni 
bennünket állítása igazságáról, mert oly kevés az, mit 
a költeményben találhattak a magyar krónikások, hogy 
rendkívül fogyatékos lett volna tudományuk. Ha már 
az idegenektől kellett tanulniok az Attila- mondát, miért 
szorítkoznánk csupán a Nibelung-énekre? Ha tanulták, 
valószínűleg a hazai germán, szláv és román népek hagyo- 
mányaiból merítették. Hisz itt egymásután s részben 
egymás mellett quadok, markomanok, gepidák, gótok, longo- 
bárdok, frankok laktak, maguk a legrégibb krónikások 
és legendások valószínűleg idegen papok voltak. Sz. István 
és más fejedelmeink udvarában a németek és olaszok elő- 
kelő szerepet játszottak. 

Mikor Hunfal vy merész állításával föllépett, sokan, 
többi közt Gyulai Pál a német és magyar mondák szigorú 
összevetését, egymás mellé állítását követelték. Ez némileg 
megtörtént Petz Gedeon derék pályamunkája által, a vita 
azonban mégsem dőlt el. Ujabban indirecte beleszólt 
Vámbéry is a török elmélettel s midőn annyiban neki 
adunk igazat, hogy a magyar nép egy nagyobb finnugor 
nép és valamely török törzs összeolvadásából származott ; 
hogy a hunok és avarok szintén a török fajhoz tartoztak : 
a hun és magyar nemzet eredetének mondája ősi időben 
keletkezhetett, a hunok és avarok rokonságának eszméje 
közöttük megmaradhatott ; tudhattak Attiláról és nagy 
birodalmáról, tudhattak az Isten kardjáról, mint a mely 
monda már Priskusnál is előfordul. Némi valószínűséggel 
moudhatni, hogy a magyarok bejövetelekor még a hunok 
és avarok élhettek a mai Magyarországon, mert a letele- 
pedett népek nem pusztulnak ki egyhamar, a különféle 

3* 



36 A MAGYAR MOXDAKÖLTÉSZET 

hódítók keze nem ér el minden völgybe és hegyi katlanba. 
Valószínűséggel következtethetni, hogy a hunok egyesííltek 
az avarokkal és midőn ké.'^öbb Nagy-Károly leverte őket. 
eltűntek, elenyésztek a magyar nemzetben, mondáik egy 
része azonban fenmaradt a hun és Csaba mondában. 
Az itt lakó germánok egy része beolvadván e nemzet- 
vegyülékbe, kibővítette, kiegészítette a hun mondát s annyira 
kiszélesítette, a mennyire krónikásainknál találjuk, a kik 
természetesen szokásuk szerint egygyel-mással szintén meg- 
toldották. 

Ha már Hunfalvy felteszi, hogy a magyarok emléke- 
zetében nem halt ki egészen őshazájok képe s hogy « króni- 
kásaink a régi szóhagyományból vevék a távol országok 
neveit (u. m. Togaty Dent, loria stb. neveit) és leírását, 
mert másunnan nem is vehették », nem maradhattak-e meg 
emiékezetökben a nagy Attiláról szóló mondák és törté- 
netek egyes részei, ha nem az egész? Ha a Névtelen 
jegyző fel tudja sorolni a hét kun vezér nevét, a kik 
Kievsrnél a magyarokhoz csatlakoztak, miért nem beszél- 
hetné el a hunok történeteit is ? Hunfalvy szerint azért 
nem, mert a magyarok csak új hazájokban es a német 
papoktól s a Nibelung-énekből tudták meg először, hogy 
a hunok őseik valának. Ezt azonban positive bebizonyí- 
tani époly kevéssé tudja, mint mi az ellenkezőt. 

Ezek után pár pontban legyen szabad összefoglalni 
a hun mondáról szóló nézetünket. 

Magyar eredetű- e a hun monda magva ? A hun és 
magyar nép közös származásának mondája a krónikások 
meséje vagy a magyar nép alkotá.sa-e? Talán őshazájok- 
ból hozta és a hunmagyar atyafiság hitével foglalta el 
ezt a földet, Attila örökét? 

Lehet, de bizonyítani nem tudjuk. Tény, hogy a 
külföldi írók. hol türk, hol t)un. hol magyar névvel illetik 
nemzetünket. A X. századtól kezdve a legtarkábban for- 



A MAGYAK MONDAKÖLTESZET 37 

dülnak elő ezek az elnevezések, különféle krónikákban 
mint liunok és turkok szerepelünk. Ez azonban mind neni 
bizonyítja, hogy magunk is hunutódoknak tartottuk ma- 
gunkat. E hit épen az európai írók elnevezései és tudákos 
históriái után támadhatott és fejlődhetett a magyar nem- 
zetben. Attila földjének új birtokosa itt a nyugati írók 
hatása alatt kerekíthette ki a csodaszarvas regéjét a hun 
és magyar nép közös származásával. Talán valamelyik 
elveszett magyar krónika szerzője egészítette ki először 
lordanes vagy lornandes történeti meséjének darabjait 
Talán ö tette ösapjokká a bibliai Nimródot, talán ő al 
kotta a magyar hasonlóságára a Hunort, a bibliai Enok- 
ból vagy Anakból csinált Enéht, ö vette át szinte lor- 
danesből vagy máshonnan a csodaszarvas regéjét, melyet 
Priskus görög író, ki a hunoknál járt, valószínűleg a hunok- 
tól hallott? 

Lehet, csakhogy nincs bebizonyítva és nem mérnök 
határozottan állítani, hogy e monda nem élhetett az ös- 
magyaroknál is. Ha rokon volt e két nép, a mi való- 
színűbb mint nem, mert mindkeltő keletről, Ázsiából jött, 
germán és szláv pedig alig lehetett : miért nem ismerhették 
volna a magyarok is a hun nép eredetének és csoda- 
szarvasának meséjét? Az, hogy a fehér ló regéjében nincs 
hivatkozás Attilára, nincs a testvér hunokra, csak oly 
negatív okoskodás, mint Hunfalvyé. mikor a római pápá- 
hoz intézett küldöttség szavaiban keresi az Attilára való 
hivatkozást ? Ha Etele után joguk van a földre, mi szük- 
ség a fehér lóra ? kérdi Marczali. E monda azonban ala- 
kulhatott a nélkül, hogy az elsőt különös figyelembe vette 
volna. A feMr ló mondája a Danántúli fejedelem rászede- 
tésével akarja igazolni a magyarok hódítását s ignorál- 
hatta az Attilaörökséget. Ekkor legalább nem állott, nem 
lebegett más czél a költő előtt 

A hun monda középső részei legnagyobbrészt és két- 



38 A MAaYAK MOXDAKÖLTESZET 

ségbevonhatlanúl európai származásúak ; a nyugoti népek 
mondáinak átvételei. Macrinus, római helytartó, a veronai 
Detre, a catalauni csata, Zsigmond burgund király, Aquileja 
veszedelme stb. ezek határozottan az európai népek alko- 
tásai, melyeket csak átvehetett a magyar. Egyben-másban 
kibővítette, változtatott rajta ; de senki sem mondhatja, 
hogy hazai fictio. 

Máskép vagyunk a hun monda végével. Egy részének 
magyarságát senki sem meri kétségbevonni. A Csaba- 
mondáról többen azt hiszik, hogy nemcsak nemzeti termék, 
hanem még mythicus alkotás is, mely csak később olvadt a 
hun mondába. A székelyek származásának mondája szintén 
kifogástalanul nemzeti származású. Ezeknek nyomuk sincs 
a külföldi sagák- és krónikákban. A Csabamondát hihe- 
tőleg őshazájából hozta nemzettünk, itt csak megtoldotta. 

E szerint a magyar hun monda összevetése az 
európai Attilamondákkal csak kételyeket ébreszt bennünk 
a nélkül, hogy megtudna győzni mondáink akár külföldi, 
akár ősmagyar eredetéről. Az is bizonyos, hogy arról 
sincsenek hiteles bizonyítékaink, hogy e mondák már 
hajdanában a nép száján éltek, mert a későbbi idők 
idevágó följegyzései nem igényelhetik, hogy a régmúlt 
időkre nézve kétségtelen hitelt adjunk nekik. Például Oláh 
Miklós esztergomi érsek írja, hogy atyja a királyi aján- 
dékok átvétele végett a székelyeknél járt és úgy találta, 
hogy e nép ismeri a régi mondákat és azt tartja, hogy 
Csaba nem tért vissza a szittya földre, hanem Gö- 
rögországban pusztult el, továbbá, hogy nagyra vannak 
hun eredetükkel. A nép e hite csak az akkori és alig múlt 
időnek kétségtelen bizonyítéka ; de hogy öt-hat századdal 
előbb is azt hitte, hogy e hit ős idők óta élt volna e nép 
kebelében, nem mérnők állítani : habár a nézet általános- 
sága bizonynyal nem csekély időre mutat vissza. De míg 
ujabb fölfedezések világot nem derítenek e kérdésre, a 



A MAGYAR MONDAKÖLTESZET 39 

mit azonban alig remélünk, valószínűnek tartjuk, hogy a 
magyar hun monda tetemesen kibővült az európai Attila- 
mondákkal és krónikásaink szívesen merítettek a népek 
közkincséből és toldozgatták ama költői meséket, melyeket 
nemzetünk alkotott, sőt egy részét magával hozta. 

E nemzeti alkotásban való hit vezette Arany Jánost 
ama kérdés fölvetésére: volt-e valaha naiv eposzunk? 
És midőn mondáink kerek szerkezetét, némelyiknek kifo- 
gástalan költői formáját vizsgálja, azon eredményre jut, 
hogy valóban létezett ily költeményünk ; s ha mégis el- 
tűnt, krónikásaink józankodásának, reflectáló tudatlansá- 
gának köszönhetni. «E józanság hátrányos vala népkölté- 
szetünk emlékeire, hátrányosabb talán, mint maga a 
keresztyén vallás terjesztése ; mert ez csak hitregénknek 
üzent hadat, míg a korai kritika dere hagyományos 
költészetünk virágait fonnyasztá el, midőn a történetből 
száműzni akar vala minden regeszerűt. Mert nincs a 
naivnak esküdtebb ellensége, mint azon kezdetleges, szin- 
tén naiv állapot, midőn valamely egyén vagy nemzet 
gyermeki elfogultságából kibontakozni kezd. Ilyenkor egy 
hitében megtértnek buzgalmával indít hadat azon tévelygés 
ellen, melynek előbb önmaga is rabja voh, gyűlöU azt, 
mert értelme világánál szegy enli, hogy valaha szerette.* 
Arany János e véleménye nem áll magányosan ; jó ideig 
és sokan tetszéssel fogadák egy magyar naiv eposz vol- 
tát ; azonban, ha az általa felhozott okokat tekintjük, 
ezek tulajdonkép semmit sem bizonyítanak, legföljebb azt, 
hogy ha volt ily eposz, mily okból tűnhetett el. 

Hogy voltak egyes mondáink, tudjuk ; máig ismerjük 
jó részöket : de egészen más kérdés egy nagy, epopoea 
megvoltát bizonyítani akarni. Fájdalom ! csak sejtés meg 
óhajtás, de nem bizonyíték, a mit az epopoea mellett 
felhozni tudnánk. Ellene talán azt hozzák fel, hogy ha 
volt ily epopoeánk, nagyon hihető, hogy művészi for- 



40 A MAGYAE MOXDAKÖLTESZET 

mája. kerek szerkezete, gördülékeny népies verselése meg- 
mentette volna az enyészettől. Hihetőleg már a vers ked- 
véért is többen leírták, énekelték vagy recitálták volna és 
ma nem kellene a latin krónikás szűkszavú feljegyzéseihez 
folyamodnunk. A népek nem egykönnyen felejtik azokat 
a verseket, melyekben a nemzeti monda simán gördülő 
sorokban van elmesélve. Az ily sorok századokról száza- 
dokra élnek s a nép ajkain újabb hajtásokkal bővülve 
virágoznak. Persze ennek a nézetnek sincs feltétlen erejű 
bizonyítéka, mert kitűnő alkotások is letűntek egyidöre s 
csak napjainkban kerültek felszínre, pl. a nemetek Nibe- 
lung-éneke századokig lappangott, pedig szépsége a mellett 
szól, hogy ismert lehetett. 

De ha nem tudjuk is hogy volt epopoeánk, voltak 
szép mondáink, melyeket Kezai, Mark barát. Anonymus, 
és Turóczi krónikái mentettek meg. Kézai és Mark barát, 
a régi szittyaföldre vezetnek bennünket, lerajzolják fek- 
vését, terjedelmét, elmondják a hunok elszaporodá.sát, a 
Dunához jöttét, átkelését és a tárnok völgyi ütközetet. 
Innét a mostani Ausztriába térnek at. elregélik a roppant 
cezumauri csatát a halaltalan Detre nyilával, gyászos 
végét a római és a germán hadaknak, majd Attilának 
királylyá választását és hódító hadjáratait délen és nyu- 
gaton Galliában a catalauni ütközettel, Italiában Aquileja 
veszedelmével. Végűi elmondják Attila utolsó menyegzőjét 
es halálát, a hun birodalom végét és a Csaba érdekes 
regéjét. Kézai a képes krónika mellett az első forrása 
a hun mondáknak, kiről azt állították, hogy egy régibb, 
hihetőleg 12 századbeli codt-x volt egyik forrása. Való- 
színű, hogy korában teljesen kifejlett az izmos hun monda, 
meyhez később Turóczi a többi közt Rheims város ve- 
szedelmét és a tizenegyezer szűz vértanúságának tör- 
ténetét csatolta az európai mondavilágból. Jól látszik sej- 
teni Flegler Sándor, hogy Kézai « korában újra föléled- 



A MAGYAK MONDAKOLTESZET 41^ 

vén a mozgalmakhoz való hajlandóság, a vadromantikus 
és kalandos iránti érzék*, szívesen olvasták tule a kedvelt 
hun regek összeállítását és nem múlt el száz esztendő, 
hogy Muglen Henrik lovag németre fordította, egy latin 
krónikás pedig rímekre szedte. 

A magyar vezérekről és királyokról szóló mondák 
előkelő forrása Anonymus, mint a hogy Béla király isme- 
retlen jegyzőjét nevezni szokták. Mai napig sincs eldöntve, 
melyik Bélának volt udvari embere ; de míg a régi iskola 
mindjárt I. Béla korába szerette helyezni, most rende- 
sen a Xill. századba vagy III. Béla udvarába teszik. 

Mind a hun, mind a magyar monda számos kisebb- 
nagyobb s kerek egészre oszlik. Némelyik csak egy helyhez 
vagy hőshöz kötött kis elbeszélés. Mmdkettöben sok a 
történeti rész A honfoglalás mondája azonban annyira 
népi eredetűnek látszik, hogy a benne szereplő hősökről 
alig vagy mit sem tud a történelem. Zalán, Men-Marót, 
Glad. Gyeló slb. történetileg ismeretlen fejedelmek. Orszá- 
gaikról sem tudnak semmit az egykorú írók. Ügy hogy 
nagyon meg vagyunk akadva, ha ki akarjuk választani a 
mondából a történeti valóságot. Némelyikben, mint pél- 
dául a fehér Jó regéjében félreismerhetlenül nyilatkozik bizo- 
nyos czélzatosság : az a látható törekvés, hogy a későbbi 
kor jogviszonyait a honfoglalás tényei által teljes érvényre 
emelje. Szépek és kerekebbek az egyes hősük és királyok 
regéi, melyeknek költői idomai egész bájaikban jelent- 
keznek s mint Arany János megjegyzi, a nép meséit 
megvető « krónikásaink minden józanságuk daczáí-a sem 
tehetik, hogy át ne villantsák ottan-ottan a költői forrást, 
melyből merítenek.* 



42 A KÖZEPÜOKI VALLÁSOS lEOD. KORA 



II. 

A KÖZÉPKORI VALLÁSOS IRODALOM KORA. 

1300—1526. 

BEVEZETÉS. 

A XÍV, és XV. század az átmenet kora. Új idők, 
új emberek vették át a szerepet. A középkor, az igazi 
középkor igazi fényes actiója, a X. század végén kezdődik 
és a XIII. alkonyán végződik. Ekkor érte el hatalmának 
déipontját az egyház. Róma igazgatta, kormányozta a 
világot, ő lelkesítette az egész nyugat benső világát, érette 
dobogott a nemzetek szive, szavára melegedett föl az 
emberiség. 

Must változott a helyzet. A gazdag, a hatalmas 
egyház betölté missióját, lerótta tartozását. Az eddig ural- 
kodó nézetek letűntek s mások foglalták el helyöket. 
A nemzetek egyetemes törekvései, a mindent átkaroló 
összetartozás érzete kialudt. A nagy keresztes hadjáratok 
nem lelkesítették többé, nem óhajták elfoglalni a szent 
földet, melyet az üdvözitő taposott lábaival s melyen a 
pogányok ütöttek tanyát. A közös eszmény nem ragadta 
meg többé a népeket, hanem mindenik magára látszott 
gondolni, magával törődni. Elváltak egymástól és mindenik 
maga akart tenni Bizonyos nemzeti szellem fejlődött ki, 
mely maga akart föllépni. 

S mivel megrendült az egyház tekintélye, új tanok 
léptek fel kebelében, Wiklef, Húsz, s előbb a waldok és 



A KÖZÉPKORI VALLÁSOS ÍROD. KORA 43 

albigok kezdtek rést törni a vaskorláton, melyet a közép- 
kor emelt és gondosan őrzött. Nem lehet föl nem ismerni 
bizonyos halvány törekvést e korszak mozgalmaiban, mely 
a religio helyére a philosophiát, a keresztyénség helyére 
pedig a pogányságot akarta tenni. Mint az ily időben 
szokott történni, az utópia rajongó hősei állottak elő és 
hirdettek oly tanokat, melyek borzadálylyal töltötték el a 
hivő kebelét. E tanok azonban a haladás tényezői lettek ; 
eszmesurlódást idéztek elő, melyek nemünk fejlődésén, az 
ember művelődésén sokat lendítettek. 

Hazánk nem maradt távol az efféle jelenségektől. 
Legalább is sürün érintkezett a műveltebb nyugottal. Nagy 
Lajos király uralkodása alatt tekintélye imponált, a köny- 
nyelmü és pazarló, de tanult Zsigmond alatt sok magyar 
járt Németországban és viszont, míg végre Mátyás alatt 
a műveltség oly fokára emelkedett, hogy az olasz renais- 
sance hazánkban talált második otthonra. 

A nyom nélkül elenyészett veszprémi egyetem helyébe 
Nagy Lajos király 1347-ben a pécsi egyetemet alapította. 
Ez évben állíttatott fel a bécsi, prágai és krakkai egyetem 
is. A jeles király nem akart elmaradni a mozgalomtól, 
és hazánkban megteremtette az új főiskolát, mely kétszá- 
zadon keresztül művelgette a magyar tudományságot. 
A középkor legkeresettebb stúdiuma a theologia ugyan 
nem taníttatott benne, de minden más szak talált műve- 
lőkre. Legalább csendes előmozdítói lettek az új eszmék- 
nek, melyek Zsigmond alatt mindenfelé föl-föltünedeztek. 
Ez az ingatag fejedelem pedig Ó-Budán kezdett ily főiskola 
alapításához. 

Az új szellem azonban Mátyás király uralma alatt 
talált legtöbb támogatásra. A nagy király roppant sokat 
költött a tudomány és irodalom képviselőire. Fejedelmi 
palotája mindig nyitva volt a renaissance mestereinek. 
A kik nem tudtak hazájokban boldogu'ni, ott hagyták a 



44 A KÖZÉPKORI VALLÁSOS lEOD. KOEA 

szelid olasz klímát, fáradságos utakat tettek, hogy felke- 
ressék a visegrádi vagy budai királyi palotát, melyben 
szives és jóságos fejedelmi pártfogásra leltek. Az eszter- 
gomi, nagyváradi, kalocsai, pécsi és más főpapok évenkirjt 
sokat áldoztak könyvek, műkincsek beszerzésere. paloták 
és templomok építésére és kiváló tudósok támogatására. 

Nagy fejedelmünk azonban, noha udvaránál magyar 
énekeket is adtak elő, mint Galeottitól tudjuk, látszólag 
nem sokat lendített n magyar irodalom ügyén. Nincs 
nyoma annak, hogy fejedelmi bőkezűsége, királyi pártfo- 
gása a nemzeti nyelv munkásait segítette volna. A büszke 
humanismus a latinnak élt, latin nyelven fejezte ki esz- 
méit s ignorálta, semmibe sem vette az időszak magyar 
poétáinak alkotását. Cesingéröl tudjuk ugyan, hogy harczi 
dalokkal buzdította a király seregét, melyek hihetőleg 
magyarok voltak. Hová lettek a finom műveltségű és frivol, 
kissé könnyüvérű főpap e magyar dalai? Elvesztek, mert 
talán maga sem becsülte, mert csak a humanista világ 
magasztalása után epekedett, csak azt áhította, ezt pedig 
megvetette. Úgy látszik, hogy a magyar nyelv majdnem 
kizárólag a vallásos irodalom terén és a kóbor hegedősök 
énekeiben talált pártolásra. A nagy király latinul, németül 
és szlávúl adta ki rendeleteit. Ügy látszik, udvari titká- 
rainak, kanczellárjainak könnyebben esett e nyelvek hasz- 
nálata. Egyetlen magyar okiratunk sincsen tőle. Annyira 
elragadta a humanismus szépsége, hog^^ a nemzeti nyelv 
és irodalom iránt épen nem látszott lelkesülni. Fényes 
hatalma csak indirecte kedvezett a nemzeti érzésnek, a 
magyar büszkeség- és önérzetnek. 

Talán ennek is tulajdoníthatni, hogy halála után oly 
gyorsan elenyészett az ö szellemének legtöbb nyoma. 
A kivándorolt, a hazájokba tért idegen tudósokkal meg- 
szűnt va^y legalább elnémult a magyar renaissance, mely 
az olasz föld után legelőször naiunk virágzott legjobban. 



A KÖZÉPKORI VALLÁSOS IBOl). KOIIA 45 

Miután meglazította a középkori vallásos ra.jons-'ás eresz- 
tékeit, szabadosabbá tette a müveit és tanúit papság er- 
kölcseit, segített, közreműködött a középkori vallásos in- 
tézmények elavulásában, a búcsúk és egyebek nevetségessé 
tételében, elalélt a nélkül, hogy erösebb és mélyebb nyo- 
mokat hagyott vo!na irodalmunkban. A király halála után 
főpapjaink sem támogatlak többé a tudouiány művelőit, 
a világi urak pedig azelőtt sem igen lelkesedtek érettöiv. 
Főuraink inkább a harcz és a kormányzás terén arattak 
diadalokat, udvaraik azonban nem nyíltak meg a huma- 
nismus apostolainak. Hogy külföldön erős és hatalmas 
volt a humanismus, okát a fejlett városokban, a moder- 
nizált olasz államocskákban kell keresnünk. Olt volt gazdag 
városi élet, műveltség után epedő társadalom, melynek 
egyes tagjai szabadulni kívántak a középkori élet kicsinyes 
kötelékeiből. Olaszországban megvoltak a római világ 
nagyszerű romjai, a művészet újonnan kiásott remekei, a 
latin irodalom fölfedezett termékei, míg nálunk a huma- 
nismus főleg a király udvarára, egyes püspökök, kápta- 
lanok, apátságok es zárdák körére és talán néhány főúr 
palotájára szorítkozott. Arról is keveset tudunk, mily 
viszonyban állottak vele iskoláink, kivált a pécsi egyetem. 
A mi a középrendű magyarságot illeti, valószínű, hogy 
némi nemzeti reactio párosult az egyházi orthodoxiával, 
s ennek körében érezte magát otthonabban a magyar 
nyelv, míg a királyi udvar idegen tudósaira, e jött-ment 
kegyenczekre majd irigységgel, majd megvetéssel nézett. 
Annyi tény, hogy két század alatt oly hatalmas 
királyok, mint Nagy Lajos és Mátyás idejéből, nem maradt 
reánk a magyar nemzeti szellemnek egyetlen kitűnőbb 
terméke sem, mely kifejezése volna annak a világi mű- 
veltségnek, melyet történeti adataink után okvetlenül el 
kell képzelnünk. A ránk maradt magyar költészet néhány 
vallásos ének fordítására vagy átdolgozására szorítkozik, 



46 A KÖZÉPKORI VALLÁSOS IKOD. KOEA 

és egy-két jelesünk vagy vitézi tettünk emlékezetének van 
szentelve. 

A művészet virágzásának már több nyomára aka- 
dunk. Hazai és külföldi mesterek müveivel találkozunk 
napnyugottól napkeletig, fényes paloták és lovagvárak, 
templomok és zárdák emelkedtek, melyek az izlés, a mű- 
veltség nem mindennapi tanúságai, melyekből hiszszük, 
hogy bátran következtethetünk a nemzet szellemi életének 
magas fokára, az irodalom némi virágzására ; fájdalom 
azonban a fejlettség e szebb alkotásaiból, ha voltak, 
semmit sem tartott fenn az idő. Ha volt, elkallódott, el- 
enyészett, s mi századok multán hiába keressük a nem- 
zeti szellem ama drága kincseit, melyekre méltán büszkék 
lehetnénk. 



A VALLÁSOS PRÓZA 



I. 

A VALLÁSOS PRÓZA. 

A LEGENDÁK ÉS MÁS VALLÁSOS IRATOK. 

I. A középkor szebb költői alkotásai közé tartoznak 
a legendák. A vad önkény és zsarnokság e napjaiban a 
szent lemondás és istenszeretet hőseinek élete volt a vi- 
gasztaló a sújtott emberre nézve A lét czélját egy jobb 
világba helyezvén, jól esett a jámbor keresztyénnek mások 
példáján épülni, felmagasztosulni. A földön csak szenvedés 
érhette őt. Örökös bizonytalanság vette körül. Nemcsak 
a természet bántotta, nemcsak az éhség, a nyomor, a 
járványos betegségek látogatták kis birtokán, nyomorult 
földecskéjén : eljött embertársa is, a tolvaj meglopta, a 
zsivány megrabolta, ura kizsarolta, elcsigázta, a szomszéd 
földesúr kipusztította őt. Még nagyobb baj is érhette. 
Beütött a tatár, a kún, a német vagy más nép, kardélre 
hányt vagy rabszíjra fűzött minden embert, a ki nem 
tudott hegyek, erdők vagy mocsárokba menekülni, a hol 
pedig az éhség várakozék reá ; feldúlt minden lakot, fel- 
égette a házakat s elvitte mindazt, a mit elvihetett. Ma 
jól érezte magát, ma nem bántotta senki és semmi ; 
holnap azonban beköszöntött a baj, a szerencsétlenség. 
Igen könnyen földönfutóvá lehetett. Egy-egy szigorúbb és 
erélyesb fejedelem alatt nyugodtabb sors részese vala, 
békében alhaték, müvelheté birtokát vagy a másét ; de az 
ilyen csak egyszer élt egyszáz esztendő alatt, máskor fél- 
hetett, retteghetett az élet viszontagságaitól. 



^g A VALLÁSOS PRÓZA 

Igaz, hogy a letelepedés, a honalapítás korszakában 
sem vala biztosabb az élet. De a félig nomád magyar a 
természettel és emberekkel való küzdelmében erőt merített 
a sors viszontagságaihoz. A pásztor mindig kész a küz- 
delemre. Majd a puszták és erdők vadjaival, majd a rab- 
lókkal gyűl meg a baja. Nem tudja mikor és honnét jön 
a támadás. Az ily népben sok a lelki erő, szereti a vak- 
merő kalandokat ; regényes hajlamai kedvessé teszik előtte 
a rendkívüli tetteket; soha sem tel koczkáztani életét. 
Ezzel állanak összeköttetésben a rablóhadjáratok, melyekkel 
népünk egész nyugatot megrettegteté. 

Nem lényegtelen befolyással leh^te világnézetök de- 
rültségére a nemzeti vallás is. Sokkal érzékibb levén, mint 
a Krisztusé, morálja sem vala oly szigorú. Noha eléggé 
babonás lehete, még sem volt sötét, mint a középkori 
keresztyénségé. A szentgalleni krónika élénk képét adja 
népünk csapongó vigságának s más krónikák nem egy 
helyen emlékeznek országos lakomákról. 

De a mint Európa összeszedte magát és a rabló- 
hadjáratokat lehetetlenné tette, a nemzetnek otthon kellé 
maradni. A haza földjén két dolog várakozott reá: a 
földmívelés és a keresztyén hitre térés. Eddig sem volt 
egészen idegen a földmíveléstöl. Valószínű, hogy a széles 
Alföldet kivéve, már mindenütt szántották, vetették és 
aratták földjeiket, ha nem maguk, legalább keresztyén rab- 
szolgáik. Azt is hihetőnek tartjuk, hogy az avarok, sőt 
hunok maradékai is élhettek e hazában, a kik már föld- 
mívelők és keresztyének valának. Ha rokonaik voltak e 
népek, lépcsőül szolgálhattak a magyarok keresztyén hitre 
térésének. S mivel főleg a Dunántúl laktak, talán némi 
magyarázatául szolgálnak annak a jelenségnek, hogy itt 
vert legelőször gyökeret a magyar keresztyénség. Itt volt 
a keresztyénedés középpontja : Pannonhalma. Az itteni 
szláv, német és avar nép mint keresztyén fogadta a magyart, 



A VALLÁSOS PEÓZA 49 

a ki előbb ura, de csakhamar társa lön. Az történt ná- 
lunk is, a mi másutt. A csekély számú hódító elem veszít 
éá nyer, ha műveltebb tájakra költözik. A magyar veszíte 
harcziasságából, veszíte durvasága- és nyers erejéből, de 
nyert nagyobb műveltséget. A keleti gnthok és longobár- 
dok beleolvadtak Ilaha népébe, a frankok a gallokba, 
összes nyomuk csak annyi, hogy néhány szóval gazdagí- 
tották az ott lakó népek nyelvét. Beleolvadtak, mert az 
itáliai és galliai nép száma és műveltsége elnyomta őket. 
Nálunk azonban más viszonyok valának. Némely tájon 
tömörebben laktak ugyan a szláv, vagy más fajú népek, 
másutt azonban igen kevés ember élhete. Azt hiszem ilyen 
volt az Alföld. Vagy ha volt is más nép, az elvonult a 
a magyarok elöl vagy elpusztult kardjaik alatt. A síkság 
kevés ótalmat nyújt ilyenkor. Ekként, ha voltak oly vidé- 
kek, melyeken az ott lakó nép száma és műveltsége el- 
nyomhatta s könnyen magába olvaszthatta volna a magyart, 
voltak oly vidékek is, melyeken kizárólag magyar lakott 
s nem félhetett az ellünés veszélyétől. E tájakon legkésőbb 
honosúlt meg a keresztyénség, legkésőbb terjedt el a föld- 
mívelés. Az egy Kalocsát kivéve e tájon nem is volt 
püspökség. A bácsi érsek, az egri, a nagyváradi és csanádi 
püspökök mind e nagy síkság szélén laktak. Magát Kalo- 
csát is, épen úgy mint Bácsot a Duna választja el a 
hegységtől. És a nagyváradit kivéve e püspökségek csekély 
szerepet játszanak a hazai műveltség történetében. Eszter- 
gom, Pannonhalma, Veszprém, Pécs annyi jeles férfiút 
mutathat fel egyenkint, a mennyit az Alföld együttvéve 
sem. A középkor folytán számos tanúit egyházi férfiú élt 
e püspökségek székhelyem, kik az iskolákat vezettek ; 
nagyszámú és népes zárda emelkedett e tájakon, hol tanúit 
férfiak által s e zárdák falai közt műveltetett a vallásos 
irodalom egyik legszebb ága a legenda-köiteszet. S mivel 
e szerzetesek nemzetisége vegyes, azaz szláv, német és 

Boduár Zs. : A magyar irodalom története. -t 



50 A VALLÁSOS PRÓZA 

magyar volt. de már az egyház irányánál fogva is, latin vala 
a költészet rendes nyelve. Valószínű, hogy e mellett kez- 
detben a szláv és német is erősen használtatott. S csakis 
a XII. és XIII. században, a magyarság teljes megté- 
résével, a magyar szerzetesek szaporodásával alkalmazták 
nemzeti nyelvünket a legendák olvasásánál. Az apáczák 
és kolduló barátok terjedése nem csekély tényezője lehetett 
a magyar nyelv közhasználatának. Zárdáikban ugyan 
minden honi nyelv dívhatott, de mégis a latin és magyar 
volt az uralkodó, annál inkább, mert az apáczák között 
számos magyar úr leánya vala. így emlékszik a Margit- 
legenda nyitrai Meloan Annáról, Tongay Péter úrnak 
Petronilla leányáról, Ajkay Péter úrnak Alincha leányáról, 
esztergomi Senye úrnak Katalin leányáról, Hévizy Donátnak 
Sabina leányáról, Serennay László Erzsébet leányáról stb. 
stb. csupa előkelő urak gyermekeiről, közöttük Margit, 
Anna, Erzsébet királyi herczegnök, továbbá Judit Moyzes 
nádorispán és Margit Mátyus erdélyi vajda leánya. Mint a 
legenda végén említett apáczák nevei mutatják, a margit- 
szigeti zárda lakosai mind vagy majd mind magyarok 
voltak, magyar volt a társalgás nyelve s így lehetett min- 
denfelé az ország főbb helyein. Ezért van oly nagyszámú 
magyar legendánk és mennyi veszhetett el, mikor ezek 
is többnyire régiebbek másolatai ! 

Az egyes különálló és terjedelmesebb legendákon 
kívül legendáriumok is voltak. Valószínű, hogy e legen- 
dáriumok vagy szentek életei nálunk is a XIV. és XV. 
században terjedtek el. A keresztyén világ ugyan már a 
IV. és V. században mutathatott fel számos életrajzot, 
melyek oly szent férfiakat és nőket magasztaltak, kik a 
bit igazságáért, magasztos meggyőződésökért ontották ve- 
rőket. Többi közt Toursi Gergely (539 — 595) História 
eules'iastica Francorutn és más müvei 107 fejezetében a 
vértanuk dicsőségét, 112-ben a hitvallókét, 20-Dan a szent 



A VALLÁSOS PKÓZA 51 

atyákét, 50-ben szent Juliánét irta meg ; ügyszintén szt. 
András és szt. Márton csodáit. Bármily kedvellek voltak e 
müvek, még sem terjedtek el annyira, mint sok századdal 
később Jacobus a Varagíne (1298) Arany legendája. Ez 
volt, ugy látszik, az első rendszeres szentek élete, tele 
csodás mesékkel, a vallásos képzelet olykor nagyon szép 
játékaival. Könyve csakhamar elterjedt az egész keresztyén 
világon s forrása lelt a mindeníele honos legendáriumok- 
nak. A magyar legendák szerzői ismerték e kiváló latin 
munkát, melyet költői lelke kiemelt más középkori lapos 
elbeszélések egyhangú csodásságából. 

Némely magyar legendaíró ismert még egy hozzá 
közelebb eső férfiút, kinek müveit hol szórul-szóra, hol 
nagyjából követve használta fel. E férfiú a hazai közép- 
kori vallásos irodalomnak méltó büszkesége. Temesvári 
Pelbárt, ferenczi szerzetes és a theologia tanára, a ki az 
ország központján a szent beszédek testes gyűjteményét 
állította össze és adta ki külföldön. Róla nagyon keveset 
jegyzett föl az irodalomtörténet; habár tudták, hogy müvei 
külföldön számtalan kiadást értek, itthon nem is sejtettük, 
mily szoros viszony van az ő müvei és számos magyar 
codexünk között. Csak Toldy fordított reá nagyobb figyel- 
met, Szilády Áron alapos kutatás tárgyává tette, mások 
(dr. Horváth Cyrill stb.) szintén buzgón foglalkoznak vele 
és csodálkozva látják, hogy számos magyar codexünknek 
e jámbor szerzetes és korának tekintélyes szónoka volt 
a fő forrása. Érzése, gondolkodása le van rakva a magyar 
müvekben is. S míg a latin müvekről csak egyes búvár, 
a theologia egy-egy történetírója vesz tudomást, a ma- 
gyarokat az Akadémia a Nyelvemléktárban a nemzet köz- 
kincsévé teszi, hogy a nyelvész, a történetíró, a régi 
irodalom szellemének tanulmányozója élvezhesse, vizsgál- 
hassa vagy legalább ismerhesse. De épen e magyar codexek 

tanulmányozása fordította figyelmünket kiváló forrásukra, 

4.* 



52 A VALLÁSOS PKOZA 

az egyszerű ferenczi barátra, s lehetetlen, hogy a felocsúdott 
érdeklődés ne kutasson, keresgéljen tovább és föl ne világo- 
sítsa annak a férfiúnak élete történetét, a ki hírt és nevet 
szerzett a magyar theologiai műveltségnek. A ki ily nagy 
müveket ír és közzéteszi azokat, bizonyosan ismerős nem- 
csak a hazában, hanem klüföldön is, fenmaradhattak levelei, 
melyek világosabb képet adhatnak róla. mint az a néhány 
realistikus megjegyzés, a melyeket pár helyen találunk. 

Mivel Pelbárt legendáink egyik fő. mondhatni legfőbb 
forrása, földerül néhány codexünk korának nehéz kérdése is. 
A mit a történetíró hajlandó lett volna a másolat újítá- 
sának tulajdonítani s a codex eredetét régmúlt időkbe 
helyezni. Pelbárt néhány passusának egyezése világossá 
teszi, hogy szerényebbek, lemondóbbak lehetünk, hisz csak 
a XV. század végén és a következőnek elején írathatott 
a kérdéses codex. 

A legendákat olvasva, lelkünk egy más, ma már alig 
ismert világba száll vissza, melyet képzelődésünk szívesen 
kiszépít s boldogítónak rajzol. Kemény, nyakas ivadékok, 
vad, durva kegyetlen emberek, nyers, embertelen szokások 
és erkölcsök elöl a zárda falai közé menekült jámborok 
társasága az, kik egy külön, rejtett és gyengédebb életet 
élnek. Ott künn harcz és küzdelem, férfias erőszakoskodás 
és féktelen tobzódás szerepel : itt benn lemondás és szere- 
tet, imádság és magábaszállás, engedelmesség és odaadás, 
gyöngédség és hűség a jelszó. Nem csoda, ha e gyöngéd 
elvonult lelkek bámulatra ragadják a külvilágot s a durva 
erőszak tombolása megdöbben a zárda kapujánál, leborul 
a monostor küszöbénél s rettegéssel várja az isten bün- 
tetését, melyet a kolostor falai közül ígértek meg neki. 
Nem csoda, ha királyi szüzek épen úgy. mint más jámbor 
hívek leányai édes vonzódással telnek el a zárda falai 
előtt, hogy ott a szent magányban éljek le háborgós nap- 
jaikat, melyeket a szerelemnek ke lett volna áldozniok. 



A VALLÁSOS PRÓZA 53 

De bár az áhítat és lemondás áldozataivá lettek, 
nem ragadja meg leiköket a hármoniás szép, ez sok lett 
volna nekik, a lélek ez állapotja magasabb műveltséget 
kíván, nemesebb érzést, behatóbb értelmet föltételez, a 
mi náluk hiányzott. A kellemes, a kedves, az igazán 
gyöngéd csak gyéren rakhatott fészket bensejökben, his/. 
a külvilág kevéssé ismerte az érzelmek e fajtáját s midőn 
a férfiak és nők a zárdákba léptek, leghamarább a külsőt 
vetkőzték le, a benső magasztosabb világa nem nyíit meg 
egészen elöttök. Vannak ugyan leveleink egyes kiváló 
szerzetesektől, melyekben a benső barátság, az édes ra- 
gaszkodás nyelve látszik nyilatkozni, vannak irataik, melyek- 
ből a természet, az állat- és a növényvilág szeretete rokon- 
szenvesen mutatkozik ; de irataik, olvasmányaik, legendáik 
legnagyobb része a rendkívülit, a csodálatost, a borzasz- 
tót, a rémest, a szörnyűt, a természetfölöttit keresi. Szentjeik 
alig látszanak ismerni más érzést, mint az Isten. Jézus 
és szűz Mária iránti rajongó szeretetet. E szeretet is sötét 
és kegyetlen vezeklés jeleiben nyilvánul, csak ritkán ta- 
lálni egy melegebb sugarat, emberibb, hogy úgy mondjuk 
természetesebb vonást. Künn harczot vívnak az emberek 
egymással, kétségbeesve küzdenek a természettel, szembe 
szállanak az erdők vadjaival : beon a kolostor falai között 
gyűlöletes harcz folyik az ördöggel, szemtelen kísértéseivel, 
erős képzeletük és ébredező kéj vágyuk érzéki csábításaival. 

Nagyon tévednénk, ha egy mai jámbor apácza vagy 
szent szerzetes nyugodt életét és kevéssé háborgatott pályáját 
állítanók oda mintaképűi, midőn a sötét középkor barát- 
jainak életéről beszélünk. Ma már ^ szentek rémes legen- 
dái is csak úgyszólván a hivatalos, de nem követett 
olvasmányok közé tartoznak. Napjaink apáczája nem gya- 
korolja a középkor szüzeinek vad sanyargatását : ö is 
lemond a világról, keresi lelke békéjét és boldogságát, de 
nem temeti el magát a gyötrelmek koporsójába 



54 A VALLÁSOS PEOZA 

A legendák irálya sem lehetett valami szép, költőileg 
bájos, hanem sokszor tudákos, izetlenül okoskodó, kivált 
a bevezetésekben az író száraz bölcselkedése mosolyog 
reánk. Tovább azután a rémes történetek, borzasztó ön- 
sanyargatások és embertelen gyötrések hosszú sora követ- 
kezik rideg, közönséges irálylyal írva, melyben sem a nyelv 
bája, sem a gondolatok varázsa nem kap meg bennünket. 
Ez némileg vele jár as^tismusukkal. A vallásos rajongó 
nem igen barátja a művészi alkotásnak. A művészi kif-!- 
jezés gondja, az úgynevezett ékesszólás üres hiúságnak 
tetszik előtte. Egyik-másik legenda határozottan kimondja 
e nézetet. Rendesen egyszerű és igénytelen akar lenni s 
igazi varázsa főleg ebben rejlik. Mikor a naiv elbeszélő 
gyermekies felfogása nem ölti fel a tudákosság mezét, 
külszínét, hanem édes bensőséggel tolmácsolja azt, a mit 
hallott és látott, a nélkül, hogy az olvasó lelkében kere- 
sett hatáf-ra törekednék ; akkor bennünket is elbájol. Csak- 
hogy ez nagyon ritka. Többnyire tudákos és értetlen 
bevezetésekkel akarják bölcseségöket fitogtatni és minden 
költői lélek nélküli szerzetesek irkálják össze a rémes 
históriákat, melyekbe akárhányan maguk sem hittek, 
írásukba néha belejátszik a |?ia fraus, a szent csalás is, 
mely nagyobb hatás kedvéért jámbor füllentésekkel tölti 
meg a lapokat. Talán épen azok a legszebbek közöttük, 
melyeknek népies eredete nyilvánvaló. Ilyen például sz. 
Barlaám és Jozaphat története, mely egy indiai mesének 
keresztyénítése. vagy sz. Elek gyönyörű és naiv históriája. 
Még moráljuk sem mindig kifogástalan. Például szent 
Erzsébet egyszer nagy hidegben apró ételmaradékokat vive 
az vár kapuja elében az szegényeknek, s atyjával találkozik, 
ki azt kérdezi tőle : Fiam Erzsébet hová mégy, mit viszesz. 
Mert felette szemérmes vala a leány, nagyon megssé- 
gyenlé magát és megijede és nem tuda félelmében egyebet 
mit felelni : lm, rózsát viszök. Atyja a7onban mint eszös 



A VALLÁSOS PRÓZA 55 

ember tudta, hogy nincs a rózsav'iráynah ideje és megnézé 
JceheUt, hát valóban csupa rózsa volt, mert az Isten nem 
akará as ő szerelmes szolgáló leánya heszédét hamisságban 
hagyni. 

Ez még egy kedves idylii vonás, mely ellenkezik 
ugyan a morállal, mert az Istent egy fölösleges hazugság 
istápolójává teszi ; de tagadhatatlanul kedves, úgy hogy 
minden idők művészete szívesen tárgyává tette alkotásá- 
nak. Kedves és naiv a legendákban az is, mikor a szent 
halálát, dicsőséges lakodalmát rajzolja, melyből hogy a 
zene se hiányozzék, egy igen szép mennyei madárka 
elejbe jőve és kezde előtte nagy, szép édes éneklést tenni. 
Akadnak ehhez hasonló helyek, passusok a legendák so- 
raiban, de szívesen foglalkoznak az érzékiség rajzolásával 
is, midőn emberibbek akarnak lenni. A mint ma a realis- 
ticus iskola az ember állati életét szereti rajzolni, a szent 
és szemérmes apáczák olvasmányai sem riadnak vissza 
olykor egy egy erősen érzéki dolog fölemlítésétöl és bővebb 
részletezésétől. A középkor szerzetese és apáczája minden 
szentsége és jámborsága mellett sem volt finom és müveit 
férfi és nő, ki áhítatát gyöngédséggel és tapintattal páro- 
sítja, a kinek buzgóságát műveltsége moderálja ; hanem 
legtöbbször rajongó phantasta, a kinek szélsőségeit, kép- 
zelete extravagantiáit, érzelme csapongásait csupán a 
fegyelem vasmarka tudta fékezni, korlátok közé szorítani. 

Nem volna épen nehéz oly idylii képet festeni éle- 
tökről, minőt például Montalembert adott a nyugoti szer- 
zetesekről vagy számos egyházi író készített zárdáink 
beléletéről, sőt nálunk is többen iparkodtak rajzolni mü- 
veikben ; e kép azonban nem felelne meg az igazságnak. 
Ha voltak egyesek, a kik távol állottak a szerzetesek 
majoritásától ; ha tanulásuk és fényes értelmi tehetségűk 
helyesebb útra terelte őket, ezek rendesen azon fehér 
hollók közé tartoztak, melyekről a közmondás is azt tartja, 



56 A VALLÁSOS PRÓZA 

hogy ritkán fordulnak elö. Nem is valószinü, hogy midőn 
a külvilág annyira zajos, féktelen és erőszakos, hogy akkor 
a zárda annyira szép és vonzó, csendes és nyugalmas, 
szent és isteni fészek legyen. E fészek egyik sötét ter- 
méke például a műveltség-történeti szempontból is érdekes 
Margit-legenda, mely úgy látszik, hogy a XIII. század 
hazai szerzetes-életének képe, kifejezése. Valóban a tatár- 
pusztítás után érthető az ily legenda, az ilyen szomorú 
világnézet és sivár elbeszélés, melyben alig van egy-egy 
melegebb, emberibb, természetesebb vonás. Egy szeren- 
csétlen király még szerencsétlenebb leányának gyászos 
története ez, a ki csak .«irni és vezekleni, imádkozni es 
böjtölni tud, rondaságban szolgál és az Isten és mások 
iránti szeretetből, a legkisebb földi örömtől is megfosztja 
magát. Margit gyermekkora óta csak sír, éjjel nappal állva 
vagy térdepelve «imádságban mulat vala . . . Vala ez szent 
szűznek nagy ájtatossága imádságra. Mert áll vala az 
karba siralmakkal nagy imádságokban. Némikoron imád- 
kozik az szent kereszt oltára előtt az karban. Némikoron 
az ő titkos imádkozó helyén az karban. Némikoron pedig 
áll vala az ablaknál, kiről nézik Krisztusnak sz. testét 
nagy ajtatossaggal és nagy siralmakkal.* Nagypénteken 
elveti magát a földön és ú?y sír. hogy az oratóriumból 
kihallatszik a szentegyházba. A legenda nem győzi em- 
líteni örökös sírását, nagy siralmait. Könnyeitől a veluma, 
fátyola annyira megvhesül vala, hogy facsarni lehetett. 
A sok sírástul végre meghidegül a feje s ezért sok ruhát 
visel rajta, térdének kalácsa megdagad és megkeményedik. 
Tizennyolcz esztendeig nem fürdik, lábait a bokán felül 
nem mosta, pedig «a szükségnek helyét, kit dunánakhivonk, 
nagy gyakorta megtisztítja vala», magát undok sárral, 
ganéjjel beszennyezi, úgy hogy társai futnak tőle; de ő 
csak tovább hordozza ronda csuháját, benne alszik, eszik, 
jár és szolgál. A sárból szed föl egy-egy rongyot, hogy 



A VALLÁSOS TROZA 57 

foltot ejtsen rajta. Húshagyótól húsvétig ló és tehénfark- 
ból készült kámzsát visel, mely megnehezül a rondaság- 
tól, féregtől és más állatkáktól, ezek ellepik a testét, kivált 
a fejet. Margit mindamellett nem mossa meg nagyszom- 
batig. Ezek a férgek és állatkák azonban mind frjérséges 
(jijóngijöhipli látszottak. Vasból csinált, máskor sündisznó 
bőréből készült övet hord. effélékkel pl. töviskes vesszővel 
ostorozza és ostoroztatja magát. «Kapczájába» apró hegyes 
vas szegeket tesz es varr, megkölteti magát, hogy karja 
húsába megy a kötél. Ágya egy hitvány gyékény, egy 
hitvány lasnok és egy kis vánkos. Olykor csupán egy 
gyékény s feje alá egy bőr. 

A legenda mindezt bőven, számtalanszor ismételve 
mondja el az olvasónak. Alig egy költői vagy egy kedve- 
sen emberi vonás. Még ott is, a hol a házasságra ösz- 
tönzést meséli el, azt mondatja a szűzzel: « Annyira bánt- 
hatnak engemet az én szüleim az házassággal, hogy el- 
metöm én magamnak az én orromat ajakammal öszve > 
Mikor király leányának mondják, sírva panaszkodik Olym- 
piadis asszonynak: «Én édes anyám, nagy tiszteletlenséget 
mondnak énnekem, azt mondják, hogy én király leánya 
vagyok. » Mindenütt túlzás, mindenütt szertelenség; de a 
túlzásból és szertelenségből hiányzik a kö tői vonás. Csak 
ott enyhül egy kissé e kietlen önsanyargatás lidércznyomása, 
a hol mindez valamelyik .soror javára történik, a hol a 
testvéri, a felebaráti szeretet édes melege járja át vagy 
a hol atyja, IV. Béla, és fivére, István, közötti polgárhá- 
ború felett bánkódik a szerető leány és a jó testvér szive. 

Természetesen a tartalom folytán a legenda irálya sem 
vonzó. Ily kietlen tárgy ízetlen ismétlése nem törődik a 
külsővel. Mindig csak egy áll a szerző előtt, a sötét cas- 
tigatio számtalan alakjával, kegyetlen változatával. Pedig 
a ki csak egyet tud mondani, csak azt ismétli és variálja, 
végre kifárad, de kifárasztja az olvasóját is. Igaz, hogy 



58 A VALLÁSOS PKOZA 

a jámbor apácza kolostora olyan kis világ volt, melyben 
nem sok történt, egy jeles és költői lelkű író azonban 
legalább a kis események színezésénél tudott volna érde- 
kelni bennünket. Leírója Ráskai Lea, egy régi nemes 
család jámbor leánya, szintén dömés-rendi apácza, a ki a 
XVI. század tizes éveiben élt a főváros környékén a rend 
valamelyik zárdájában. Több codex másolását köszönhet- 
jük neki. 

Az első magyar szentek legendái már vonzóbbak és 
változatosabbak. Több bennök a költészet varázsa, tisztább 
és nemesebb, igazabb és emberibb a moráljok. Csakhogy 
íróik a latin nyelvet használták s valószínűleg idegen papok 
voltak. Talán a költőibb részek is nem a nép phantasiá- 
janak, hanem idegen hivők, más nemzetiségű keresztyének 
elméjének szüleményei. E magyar szentek életrajzai azután 
rövidítve, megkurtítva kerültek a legendák közé. 

Az Erdy- codex számos legendája közt ott van pl. 
sz. István királyé, mely a nagy fejedelem életrajzát közli, 
«ugy mint ez ország krónikájában találjuk*. A szerző 
fölemlíti a politikai viszonyokat, a szentnek különféle 
háborúit, majd egyházi intézkedéseit magasztalja, « kiket 
az mostani jobbágyurak es nemesek felégetnek, elpusz- 
títanak és magoknak foglalnak, kiknek boszúállója a te- 
remtő úr isten*. Azonban kevésnek találja e kifakadást, 
újra kitör elkeseredése Sebestyén, Asztrik és Mór főpapok 
nevének említésénél, «kik nem pusztítottak mint az masta- 
niak, kik gonoszságra nem költötték az egyház jószágát mint 
az mastaniak, kik el nem rekkentötték Krisztusnak részét, 
jószágát mint az mastaniak ; kik sem hasártra, sem torkos- 
ságra, sem drága ruházatra nem vesztegelték az alamizsnát 
mint az mastaniak. Annak okáért minemű jámborsagban 
és szent életben éltének az régiek nyilván vallja anya- 
szentegyház. Viszon ellen az mastani országló és egyház- 
bíró fejedelmekkel pokol, nem mennyországh telik ei.» 



A VALLÁSOS PEOZA 59 

E legenda különben, mely nagyon sok helyen írja 
ki Pelbártot, kissé józanabb és egészségesebb fej rövidítő 
munkájának látszik, csak ott lép fel a középkor rajongó 
és egytígyíi elbeszélője, ahol elmondja, hogy a szent király 
egyszer egy zsacskó pénzzel ment a szegények közé, a 
kik «reá rohanának és mind pénzét elragadozák, mind szép 
király ősz szakállát kiszaggaták» ; a miért a jó király 
nem haragudott, hanem « felszóval és sírással » hálát 
adott érette a szűz Máriának. (Megvan Pelbárlnál is). 

Szent László legendája még egyszerűbb. Csupa vi- 
lági történet, melyet a szerző «az országnak régi króni- 
kájában* olvasott ; csupán a legenda végén a csodatételek 
emlékeztetnek, hogy nem világi história, hanem egy szent- 
nek életrajza áll előttünk. 

Magyar még e legendatárban szent Imre király, szent 
Gellért püspök, magyarországi dicsőséges szent Erzsébet 
asszony, a remete szűz szent Pál ősünknek kihozása. 
Fölemlíthetni magyar vonatkozásáért a tizenegyezer szűz 
legendáját is, melyben Attila helyett Julianus szerepel ; 
«ki akkoron az szittyái magyaroknak fejedelmük vala». 

A karthauzi legendatár vagy Erdy-codex némi józan- 
ságát vagy óvatosságát különben az is magyarázza és 
érthetővé teszi, hogy összeállítója vagy szerkesztője a 
«pestifera luteriana heresis», Luther pestises eretnekségét 
is szem előtt tartotta s habár régibb írókat másolt le 
vagy szedegetett belőlök, kihagyott oly részeket, melyek 
kirívóan ellenkeztek az idők józanabb gondolkozásával. 
Ennek néha éppen a költői részletek estek áldozatul. 
A középkor rajongó hitének naiv meséit itt-ott megnyir- 
bálta a XVI. század jámbor karthauzija, kinek lelkébe 
már a renaissance humanismusa volt beoltva, másfelől 
pedig a nagy hitújítás rémítgette. Irálya azonban elég 
pongyola és egyenetlen. Néhol mégis gondosabb, mint 
egyik-másik társáé vagy elődjéé. Szerkesztője nem akart 



f30 A VALLÁSOS PRÓZA 

egypzerü másoló lenni, hanem modernizálta és gördülé- 
kenyebbé tette a régieket. Nem idegen tőle a jóhangzat 
és beszédarány. Hihetőleg egy műveltebb szerzetes tollá- 
ból került ki a terjedelmes mü, melyről maga azt mondja, 
hogy cum diligenti cura et laboré multis annis, sok évi 
szorgalommal és munkával készült az anyanyelvén olvasók 
előmenetelére. A legendák többnyire csak részét képezik 
egy szent beszédnek, melyek a könyv elején nélkülök 
fordulnak elő. 

A középkor két ünnepelt szentjének, a vallásos fel- 
buzdulás két nagy képviselőjének bírjuk hosszabb élet- 
rajzát. E két nagyobb legenda assisi szt. Ferencz és szt. 
Domonkos életrajzát nyújtja. Az első a nyelvtörténet 
szempontjából kiváló becsű örökség. 

A magyar nyelv emlékei között egyik legrégibb irat 
az Ehrenfeld codexben fenmaradt ssent Ferencz legenda, 
mely e hazánkban szélesen elterjedt szerzetesek alapító- 
jának életrajzát adja. Dr. Ehrenfeld Adolf bécsi jogtanácsos 
nyitrai tanuló korában mentette meg e nagybecsű kéziratot, 
melylyel tanuló társai dobálózva játszottak. Nyolczvanegy 
levélből áll s az eleje és vége hiányzik. Papiro.sra van 
írva. A könyv nem az eredeti kézirat, hanem csak má- 
solat, helyesírása nem egyöntetű, valószínűleg a XV. 
század első felében került ki írója tollából s Speculum 
vitae beati Francisci czim alatt Velenczében 1504-ben ki- 
adott latin munkának szabad fordítása. 

A mi a jámbor szerzetes irályát illeti, kevés igénye 
lévén az eredetiséghez, alig szólhatunk stylusáról. A mi 
gondolatait illeti, elmondhatni róla, hogy bőbeszédű és 
fecsegő. Haszontalanul ismétel, ügyetlenül magyaráz, bár 
itt-ott némi drámai élénkséggel szól Nyelve a H. B. és 
K. T. után a legrégibb, nagyszámú nyelvtani alak és 
kihalt szó igazolja a tudósok ez állítá.sát. minők hana 
quasi, mintha; hadaposok ocsu\a., Cnók ; lingyapni spuere, 



A VALLÁSOS PRÓZA (jl 

köpni ; hóival reggel ; Imgyok stellae, csillajíok ; yonhom 
cor, szív ; Icydesség curiosita.s. kivánosiság ; kysal vála 
certare, küzdeni; kysalás pugra, csata ; Zwá'aí e^candalum. 
botrány; monnofél uterque. mindkettő ; olyma quasi, mintha ; 
elryweivUetteh rapti suiil : ,'ierhezedet tewtieivyte referre ; 
venere/cyeí pot.us, ital ; zerhhewt conjunctus ; Idétlen puszta ; 
nem ismeri a leg szócskát ; ma mostan ; alázatost humi- 
liter ; hetvséfiest aífluenter ; szerelmest caritative ; eivrewevel 
örömest; n?/ít;a/a nyilván ; vewlghelewl \'ó\%'^\)ö\ \ azokbalól 
azokból ; tynek neKtek ; eivnek neki ; gyewlhewtsegeteiti 
rabies ; erewstewn erősen ; eleztehy gondolás cogitatio pris- 
tina, előbbi ; eppeytés épités ; magastalya excitat ; itegyel itt; 
yombalól javamból; vetedni contendere; vyllamat fulgur; 
saradnok zarándok ; medneh mennek ; erdehne érdeme ; 
vymadny imádni ; romta ronta ; hymtiven hintvén ; valya 
habeas ; 'kereven kérvén ; czyttenet silentium, hallgatás, 
csend ; egez sanus, egészséges ; egyel együtt, semel ; egyet- 
lenhe simul ; hős juvenis, ifjú. 

Mutatóul három codex pár egyező sorát idézzük : 

Ehrenfeld codex. 
Mikoron azyzabelyek mezeytelen ewltett néznének 
mykeppen bolondott mewuetik vala Aloytwan ewtet és 
fráter Rufeent nagy penetenczeert meg kergetegewlny. 

Simor codex (1508 körül) 
Látván mezeytelen a városbeliek, mövetik vala ütet 
miképpen bolondot, aleytvan ütet es fráter Ruphinost, 
hogy ezök el vezöth volna az kemenségös penitencianak 
miatta. 

Virginia codex (16. század elejéről?) 
Latuan wlet az népek és az ifyak és az gyermekek 
kezdek Mrtet meuetni és raita chodalkodnak vala monduan. 
íme ezek az nagy penitenciaba megbolondultakh. 



62 A VALLÁSOS PRÓZA 

Szent Domonkos élete, újabb munka, melyről írója 
mondja, hogy 1517-ben készült el vele, mikor a vén so- 
rorok : Legéndy Kató asszony és a többi elhunyt. Rend- 
kívül sok benne a csodás és költői. Stilusa nem egyen- 
letes, de itt-ott tömör és erőteljes ; másutt gyöngéd és 
értelmes, legtöbbszőr egyszerű és kedves elbeszélő, tele 
naiv hiszékenységgel 

II. 

A szentek elete mellé csatolhatni a középkor másik 
kedves olvasmányát, az úgynevezett Példákat. Rövid 
történetkék ezek. melyek valamely dogmatikai vagy leg- 
többször erkölcsi doctrina igazolására vannak kitalálva. 
Rendesen csodás históriák. Sokszor szerepel bennök az 
ördög, a középkori hivönek e mindenfelé kísértő ellensége. 
Megfordulnak bennök a pogány bölcsek is, mint például 
a nagy erkölcstanító, Sokrates. Némelyik csak egy vonzó 
kép, érdekes hasonlat, másik szokatlan és különös, rend- 
kivüli és bizarr elbeszélés. Sokszor gyakorlati tanácsok 
fordulnak elő bennök. Nem ritkák az erkölcsi életelvek 
sem. Néha allegorikus alakok beszélgetnek egymással, 
mint például az élet és a halál. Mivel azonban rendesen 
a vallásos életből vannak véve és a vallásos életre vo- 
natkoznak, olykor a szentek legendáiból kiszakított mesés 
jeleneteket adnak elő, azért nem szükséges külön tárgyal- 
nunk őket, hanem a legendaköltészetbe kell soroznunk. 
Eredetökre nézve sem látszanak a magyar szellem ter- 
mékeinek, hanem a középkori keresztyénség nagy kincs- 
tárából merítették őket jámbor fordítóik. 

E példák némelyike érdekes világot vet a középkor 
gondolkodásmódjára. Van több a példák között, mely nem 
egyszerű történet, nem közönséges mese, hanem jelképes 
elbeszélés. A külső tünemény, a természeti jelenség belső 
értelmet kap. A gondolat képekben jelenik meg, mslyek- 



A VALLÁSOS PKÓZA (j3 

hez eszményi tartalmat fűztek, kötöttek, allegorizálták. 
A mint a góth templomokon mindenféle fura és szörny- 
alakokat helyeztek el, melyeknek symbolikus értelmét nem 
mindig könnyű kitalálni, úgy e példákhoz is sokszor hoz- 
zájok kell csatolni a magyarázatot, a tanulságot, mit 
rendesen meg is tesznek jámbor íróik. Ök még nem tudták 
a szellemit a megfelelő és találó formában kifejezni. 
Különben is szerették a rejtelmest, szerették olvasóikkal 
sejtetni a ki nem mondottat. E mythicu^ és legendás mesék 
sokszor megszépítették a dogmák ridegségét. A bűnös 
ember szörnyű vége, az örök kárhozat, az első ember 
bukása következtében beállott világromlás megbonták a 
világnézet harmóniáját, melyet azután a legendák és példák 
iparkodtak helyreállítani. Ha közel jutott az ember a két- 
ségbeeséshez, egy-egy példa, symbolikus kép, jámbor mese 
vigasztalta meg. melynek senki sem vizsgálta eredetét, 
senki sem nyomozta hitelességét, senki sem bírálta igaz- 
ságát. Elég volt tudni, hogy meg van írva, vagy a pap 
mondotta el egy szép beszéd keretében. 

III. 

Ide sorozhatni még a s.zent beszédeket és vallásos 
értekezéseket, melyeket nagy számmal mentettek meg zár- 
dáink. Az áhitat és jámborság e termékei többnyire a 
müveit nyugot vagy a magyar Pelbárt jobb alkotásai, 
melyek szépségök kedvéért gyorsan elterjedtek. A magyar 
pap sietett lefordítani és megörvendeztetni ve!e jámbor 
hallgatóit. Nem a mai korrect és józan szent beszédek 
ezek, hanem a legtöbbször naiv és kedves mesékkel, pél- 
dázatok- és idézetekkel elhalmozott előadások, melyekből 
rendesen hiányzik a mélyebb dogmatikai vagy erkölcstani 
fejtegetés. A hit e gyermeteg korszakában, midőn a hiszé- 
kenység, a csodálatos iránti vak érdeklődés a legnagyobb 
fokban életszükség volt, szerették ilyesmivel tölteni meg 



64 A VALLÁSOS PRÓZA 

a szent beszédeket ; melyek sokszor igazán szépek, való- 
ban költőiek. Például a kis Bod-kodex, mely csak két vallá- 
sos értekezésíéléböl áll, melyek egyike az ember három 
fő ellenségéről, a másika a halálról szól, gyönyörű bájos 
példákkal van tele, melyek közül nagyon kedves és vonzó, 
azért most is jól ismert, a keleti eredetű hasonlat az 
unicornis elől futó és mély verembe eső emberről, a ki 
hulltában egy bokorba kapaszkodék, lábaival pedig egy 
állhatatlan izamó köre álla. A bokor gyökereit épen egy 
fehér és egy fekete egér rágta. A verem fenekén egy sár- 
kány várt reá, a ki szájából lángos tüzet ereszt vala. A 
lábánál négy kígyó dugdosta ki a fejet. A bokor ágairól 
pedig egy kevés méz folydogált. A szegény ember elfe- 
ledte baját s a kis mézet nyaldosta fel, míg a mélységbe 
nem zuhant. Az értekező vagy a szónok azután megma- 
gyarázza hallgatóinak a mese, a példa értelmét. LéXeh 
szerint: Az unicornis a halál, a verem a világ, a bokor 
az ember élete, melyet a nap és éj fogyaszt A négy 
kígyó a négy éltető állat : a föld és az ég. a tűz és a víz, 
hikhől embernek teste szereztetett; a sárkány a pokol szája, 
a méz pedig a világ gyönyörűsége. 

A halálról szóló írásban a többi közt szűz Mária 
is szerepel az ítélő Jézus oldalán, a mint egy holt vitéz- 
nek lelke kerül eléje. Megjelent a diaholus rotae is, az 
igazi sátán s mellette az őrangyal. A sátán előadja, hogy 
ö ártani akart a léleknek, az angyal pedig őrizni kívánta 
azt. Mindahetten vadásBSzuk vala őtet. mint két agár egy 
nyulat. Az ördög magának követeli a lelket ; Mária, az 
irgalmasság anyja ótalmazza, kérdéseket tesz az ördögnek, 
kit hol nyavalyás, hol szegény czímmel illet, míg végre 
legyőzi, a viiez lelkét pedig megmenti. E példa, melyhez 
szebbnél-szebbek csatlakoznak, a középkor világnézetének 
találó kifejezése. A felfogás, hogy olyan a szegény ember 
élete mint a két agártól üldözött nyúlé, hogy egyik oldal- 



A VALLÁSOS PKÓZA 65 

ról az angyal védi, a másikról az ördög csábítja, hogy 
az ember úgyszólván szenvedő, passiv szerepet játszik 
s egy kis imádság, egy kis sóhajtás az élet végpillana- 
taiban elég, hogy megmentse a szegény lelket, kiről az 
ördög naplójának minden lapja ezer igénél is többet fog- 
lalt magában. S nagyon találó és jellemző még az író- 
nak vagy másolónak az írás végén az Ámen után tett 
megjegyzése is: Ennelijó áldomása volna jó helyen. 

Az író néha a frivoltól sem riadt vissza ; pl. a Cor- 
nides-codex húsvéti szent beszédében azt kérdi a szónok, 
hogy miért jelent meg épen aszonyoknak a feltámadott 
Jézus ? És megfelel reá, mivel leghamarabb elbeszélik : 
mert asszonyállatok titkot nem. tarthatnak. Ennek bizo- 
nyítására mindjárt kész a példa. Egy kolostor apáczái 
méltatlannak tekintettek, hogy ők egy férfiúnak gyónjanak, 
azért elküldik két társukat Rómába a pápához, hogy 
gyóntatok lehessenek. A pápa megértvén az apáczák 
együgyűséget és az ördög csalárdságát, egy szelenczét 
bízott rajok, melyet nyitatlanúl hozzanak el másnap. A 
kíváncsiság azonban legyőzte őket, felnyitják és a bezárt 
madárka kirepült belőle. A pápa másnap szemökre veté 
állhatatlanságuk- és gyarlóságukat. «Ezenképen tennétek 
egyik- másoknak, ha ti egymás gyónásat hallgatnátok.* A 
szónok nem törődik vele, hogy mily dogmaellenes az apá- 
czák ^elhatározása, nem is hozakodik fel a gyónás szent- 
ségének magyarázatával, a pápával megígérteti kérelmök 
teljesítését, ha másnap ezenképen herekesstvén hozzák 
vissza a szelenczét. Maga a hosszú szent beszéd formai 
egysége is meg van zavarva, mert három efféle példával 
végződik, a nélkül, hogy a szónok egy odaillő befejezéssel 
kerekítené ki. (Az apáczák adomája megvan Pelbártban is). 

E gyermeteg és sokszor gyermekes iratok stylusa 
legtöbbször nehézkes és lapos, a jámbor szerző erősen 
küszködik a nyelvvel, nem tudja megtalálni a kellő kife- 

Bodnár Zs. : A magvar irodalom története. 5 



66 A VALLÁSOS PIÍÓZA 

jezést, annál kevésbbé állanak rendelkezésére nyelvünk 
szép szólamai. Mint fordító nem sejti, hogy kellene -.iz 
eredeti gyönyörű metaphoráját vagy phrasisát magyarul 
kifejezni. Vannak azonban oly részek vagy egész dolgo- 
zatok is, melyekben a jó hangzat, a próza rhythmusa, a 
beszédarány, az édes költői képek és szólamok sem hiány- 
zanak, a melyeknek szerzői igazán írói számba mennek. 
F] müvek sokszor tartalmilag is legjobbak és legvonzóbbak. 
Látszik, hogy a tárgy megragadta és elbájolta az író vagy 
fordító lelkét és e varázs hatása alatt szépet tudott adni 
nemzeti nyelvünkön is, különösen akkor, ha egyszerűen, 
nagyobb értelmi igény nélkül kellett valamit elbeszélni, 
vagy a hol kitört az érzelem heve, az édes lelkesedés melege, 
és némi lángra lobbantotta a cella magányában munkál- 
kodó szerzetes kebelét. Hisz ők jobban értették az érzelem 
mint az értelem nyelvét, fejlettebb volt a szívok mint 
az elméjök, több indulat tanyázott kebelökben mint belá- 
tás a fejőkben. 

IV. 

Vannak ez időből hihliai fordításaink is. Nagyon 
valószínű, hogy mindjárt a magyar egyház keletkezésével 
lefordítottak egyes részeket a bibliából ; az is lehet, hogy 
pár száz év alatt az egész biblia a magyar papság kezében 
volt, hogy a női kolostorokban magyarul olvasták : ránk 
azonban csak nagyobb töredékek maradtak a bécsi és 
müncheni s más codexekben. Nyelvök még zord. nehézkes 
és sokszor egyenetlen. A latin vulgata állott elöttök. de 
ennek hiányai még jobban mutalkoztak náluk ; a hol ez 
nehezen érthető, náluk érthetetlen. Egészen a szavakhoz 
tapadt a hűségök, nem a gondolatot, hanem a szavakat 
akarjak kifejezni. A latin szólam értelmét nem tudják 
találó magyarsággal kifejezni, ha pl. a latin szónak csak 
többes száma van, ők is többest használnak, nem töröd- 



A VALLÁSOS PKÓZA 67 

nek a magyaros mondat füzessel, szóvonzattal. Példúl te- 
kintsük a Bécsi codexet. mely a többi közt magában 
foglalja a szentírás gyönyörű zsidó novelláját, a Ruth 
könyvét. Fordítása még a legkönnyebbek közé tartozik, naiv 
egyszerű mondatait minden fáradság nélkül ki lehet fejezni 
a világ bármely nyelvén. A jámbor fordító itt is megakad, 
rosszul fejezi ki magát, nála concipere (foganni) fogni; 
apta vinculo conjiif/ali késs liázasaág kötelének ; Ruth 
gratiam, malasztot lel Booz szemei előtt ; quod reliqueris 
parentes tuos, hogy meghagytad légy te stüleidet és így 
tovább. 

Pedig ez a fordítás régisége mellett a jobbak közé 
tartozik. Az ős zsidó poéta, ki e gyermeteg mondát tollára 
vette, a legegyszerűbb, legérthetöbb mondatokat használta, 
a hogy a nép szokott elbeszélni. Sokkal nagyobb nehéz- 
séget és akadályt gördített a fordító elé a zsidó szokások, 
erkölcsök, vallási, szertartási kifejezések megmagyarítása. 
De legnagyobb bajt a zsoltárok szereztek, melyeket értelem 
nélkül kellett recitálniok vagy ledarálniok az olvasóknak, 
mert igazán szerencséseknek tarthatták magukat, ha egyes 
verseket megértettek belőlük. Hisz már a latin fordítást is sok 
helyen alig érthetni, nem csoda, ha a magyar legtöbb 
helyen érthetetlen szók halmaza. Különben a középkor 
ájtatos gyermekének akárhányszor csak szók kellettek, a 
szó és értelme távol állhatott egymástól ; ö kiérezte, hogy 
e vagy ama sorban dicsőít, magasztal, a másikban sirán- 
kozik és vezekel. Vallásos érzelme nem kívánta mindig a 
világosságot, a gondolat átlátszóságát, a kifejezések, mon- 
datok szabatosságát ; sőt bizonyos mysticus színnel vonta 
be nyelvét az értelmetlenség ; az isteni úgy is homályos 
mindenki előtt, szinte ártalmára lenne a nagy világosság. 
Az áhítat embere nagy tisztelettel recitálta a nem értett so- 
rokat, lelke elragadtatva ismételhette a szent igéket, melyek 
néha zordonan, de fenségesen hangzottak ajkairól. Bár 



68 A VALLÁSOS PRÓZA 

nem értette meg a feje, átérzette a szive, neki melegedett 
a keble és mély áhítattal borúit le a mindenható atya, 
az üdvözítő Jézus, a boldogságos szent szűz és csodáit 
szentjei előtt, kik bizonyosan megértették azt, a mit ö nem 
értve dadogott vagy kiáltott vigaszra szomjazó ajkaival. 

Fontos kérdése az irodalomtörténetnek, kik fordí- 
tották le a bibliát vagy egyes részeit. A Bécsi és Mün- 
cheni codex jó részét magában foglalja a szent írásnak s 
nagy bizonyossággal erősítik, hogy Tamás és Bálint huszita 
érzelmíí papok fordították, kik fráter Jacobus de Marchia 
inquisitor elől a szerémi Kameniczröl Moldvába menekül- 
tek és Tatros határszéli városban vonták meg magukat. 
Jacobus de Marchiát az osztrák és magyar huszita moz- 
galmak elfojtására IV. Jenő pápa küldötte 1436-ban, de 
már 1439-ben egy magyart, loannes de Hungária sive 
de Vayát bízta meg. A két menekülő barát fordítása tehát 
ez időközbe esik. A Müncheni codex végén e pár sor 
fordul elő: «E könyv megvégeztetett Németi Györgynek, 
Hen'feel Emre fiának, keze miatt Moldovában Tathros váro- 
sában Ür születetének ezer négyszáz hatvanhatod eszten- 
dejében.* E Németi Györgyöt a codex későbbi másolójának 
tartják. Az érdekes kéziratot Döbrentei véleménye szerint 
Postellus Vilmos szerezhette meg kétszeri konstantinápolyi 
útjában, mikor Tatroson is megfordulhatott. Ö adta azután 
jó barátjának, a tudós orientalista és diplomatának Wid- 
manstadiusnak (Widmestád), kinek könyveivel Albert bajor 
herczeg birtokába s így a müncheni udvari könyvtárba 
került. 

Nagy port vert fel Bátori László bibliájának kérdése. 
A pálosok évkönyvei ugyanis említik, hogy a budaszent- 
lőrinczi pálos kolostor egyik tagja, Bátori László, az egész 
szentírást lefordította, mely a múlt század második felében 
a pálosok elefánti (Nyitra m.) zárdájában álh'lólag megvolt. 
Onnét a rend eltöröltetése után Fába Mátyás, majd 1826-ban 



A VALLÁSOS PRÓZA 69 

Jordánszky Elek tinnini püspök kezébe került. Ez az előadás 
azonban nincs bebizonyítva. Annyi tény, hogy van egy 
codexünk, mely Jordán.<ízky püspök nevéről van elnevezve, 
de hogy ez a Bátori bibliája vagy hogy kié, mai napig 
sincs eldöntve 

E fordítás nyelve közelebb áll hozzánk, mint a mün- 
cheni és bécsi könyvtár két codexének nyelve. Néhány 
régibb nyelvtani alakot nem találunk benne. Másrészt 
néha visszariad a nehézségektől, egyszerűen kihagyta, meg- 
rövidítette, a mi neki nem tetszett. Lehet különben, hogy 
a másolók hibájából is származtak az efféle kurtítások. 
Nagyon valószínű, hogy egyes nagy urak és női kolostorok 
számára gyakran másolgatták a szentírást, különösen a 
a XV. század egyes műveltebb hölgyei bizonyosan kíván- 
ták olvasni. A latin ugyan már megjelent nyoii tatásban, 
de a magyarhoz csak a leírók keze utján juthattak. 

A Jordánszky-codexen kívül találunk még más kézira- 
tainkban is szentírási részleteket, melyek néha az előbbi 
fordításokra emlékeztetnek. 



70 A VALLÁSOS LYRA ES EPIEA 



II. 

A VALLÁSOS LYRA ÉS EPIKA. 

I. 

A középkor vallásos énekei először nem annyira a 
templomban szólaltak meg, hanem a templomon kívül, a 
családban, a körmenetek és vallásos ünnepélyek alkalmá- 
val. A csatatéren, a búcsújárásokon stb. buzgó énekkel 
fordult a nép az atyaistenhez, az üdvözítő Jézushoz, a 
boldogságos szűz Máriához és kedvelt szentjeihez. Csak a 
középkor vége felé engedte meg a papság, hogy csendes 
miséken vagy a nagy mise egyes részei között az isten- 
háza falain belül is énekelhessen a nép. E czélra a többi 
közt lefordították a latin hymnusokat, melyeket kivált a 
női kolostorok énekeltek. A magyar irodalom kevés kivé- 
tellel csak ily vallásos éneket tud felmutatni a középkor- 
ból. Valószínűleg ezek sem régiebbek a XIV. századnál. 

A latin hymnusok közül több vagy kevesebb fordítás- 
ban bírjuk az Ave salutis hostia, Miserorum pia acljutrix, 
Patris sapientia, Conditor alme sidenim, Verbum super- 
7iurn prodiens, Veni redemptor gentium, A solis ortiis 
cardine, De patre verbum, líJx more docti mystico, Ghríste, 
qui lux es et dies, Vexilla regis prodeunt, Fange lingua 
gloriosi, Ave maris stella, Fit porta Christi pervia, 
gloriosa domina, Veni creator spirittis, Veni sande, Ave 
regina coelorum, Qui hahitat in adjutorio stb. énekeket^ 
melyeknek fordításai általában nagyon ragaszkodnak az 



A VALLÁSOS LYEA ÉS EPIKA 71 

eredetihez. Szolgai hűség jellemzi őket; néha az értelem, 
a gondolat rovására teszik magukévá az egyes latin kifeje- 
zéseket, melyeknek nem értik meg a képes jelentését. Van 
olyan is, mely inkább magyaráz és körülír mint fordít ; leg- 
többjük azonban szűk szavú és tömör. Némelyek a latin 
eredetinek rövidségét olykor szabatosan és hasonló rövid- 
séggel tudják magyarra tenni, a nélkül, hogy ridegek, 
hidegek vagy merevek lennének. Az egyes hymnusok köny- 
nyed népies hangját azonban ritkán találják el, de a hol 
különös nehézség nem állott utjokba, egyik-másik azon a 
kedves és lelkes nyelven tudja tolmácsolni, melyen a hymnus 
szólalt meg. 

Van akárhány versszak, melyet csak úgy értünk 
meg, ha a latin eredetit olvassuk el. Ennek nemcsak a 
nyelv régiessége az oka, hanem a fordító küzdelme is a 
nyelvvel. A középkori theologia műszavait is nehéz, csaknem 
lehetetlen volt nekik kifejezni. Például a Veni redeinptor 
gentium hymnusnak e sorait Procedens de thalamo suo, 
Pudoris aula regia, Geminae gigás suhstantiae Alacris ut 
currat viani így fordítja a magyar író : U teremehölöl kilép- 
vén, Tcirályi háznak szemérmeket, Allattyaheli óriás, Hogy 
vígan fusson hamar ját. Ez érthetetlen sorokban az allattya- 
heli a substantia szónak magyarsága, melyet magukévá 
tettek egyházi és világi íróink és a legújabb korig meg- 
tartottak és használtak ens, essentia és substantia érte- 
lemben, míg végre kiszorították a lény, lényeg, állag, szók, 
a nyelvújítók ez ügyes alkotásai. 

A legtöbbnek rhythmusa a latin hymnusok nyolez 
szótagú sora, mely két ütemre oszlik. A nép nyelvének 
e kedves ütemei meghódították a klassikus latin nyelvet 
és bájos zeneiséget, könnyű pendülést és édes meleget 
kölcsönöztek a latin versnek, míg a régiek metrum a 
ünnepiesebb, méltóságosabb s így kissé hidegebb vala. 

Ez a nyolez szótagú sor lehetett a régi magyar vers 



72 A VALLÁSOS LYRA ES EPIKA 

egyik legkedveltebb és legősibb formája. Bár egy-két ok 
mellette szól. nem hiszem, hogy csak a latin hymnusokból 
tanulta volna a magyar. A velünk rokon népeknél szintén 
kedvelt alak. melyek pedig messze estek a latin befolyásá- 
tól. Továbbá megfelel a magyar zene természetének is 
Akadunk másnemű vallási énekek fordításaira is. 
Ilyen például szent Bernát gyönyörű hymnusa A f'ólfesdtett 
Krisztushoz. E költemény legszebb alkotása a clairvaux-i 
kolostor nagyhírű apátjának, a középkor e nagy refor- 
mátora és szónokának, melyet a magyar fordító megkur- 
tított és szabadabban dolgozott át, de úgy, hogy megma- 
radt a szent szerző eszmemenefe, megmentett számos 
szép költői képet, a meghatott lélek gyöngéd érzelmeit- 
Nyelve annyi igazsággal és hűséggel tudja festeni a közép- 
kor szívből lélekből eredő áhítatát, magasztos rajongását, 
hogy most is élvezettel olvashatni sorait, minők például 

ezek : 

Látom hogy foly mindönünnen 
Te szép véröd nagy bévségvel : 
Piros oly mint mást nyílt rózsa, 
Mi lelkönknek váltságára. 
Bársony színű vérös kezed 
Szerelmemben megölelöm, 
Szoméhozott aszú számval 
Iszom szent verődet kivánságval. 
Körösztfádat ha szőre jtom, 
Sírva mondom vigaságom. 

E szép költemény korát nehéz meghatározni. Van 
benne néhány nyelvtani alak, mely a XIV. századra mutat; 
míg a verselés könnyedsége, a sorok rhythmicus menete 
azt sejteti velünk, hogy idébb kell keresnünk születésének 
idejét. Ha nem is látjuk Mátyás alatt irodalmunk teljes 
és bevégzett virágzás Jcoráf, mint Szilády tanítja, lehetetlen 
el nem ismernünk, hogy a magyar verselés, a technika, 
az irály, a nyelv művészibb kezelése mindjárt feltűnik az 



A VALLÁSOS LYRA ES EPIKA 73 

olvasónak, mihelyt régibb iratainkkal veti össze a nagy 
király idejére eső irodalmi müveket. Nem is csoda. A 
renaissance fényes műveltsége, mely Mátyás alatt uralko- 
dott hazánkban, bizonyo.san hatással volt magyar ének- 
szerzőinkre is. Udvarában és asztalánál történeti és más 
költeményeket énekeltek, a kényes ízlésű fejedelem és nagy 
műveltségű környezete, egy Vitéz, egy Cesinge és mások 
majd helyeslésük- és dicséretökkel, majd bírálatuk- és meg- 
rovásukkal hatottak a magyar énekesre, a ki valószínűleg 
nem mindig volt közönséges hegedűs és regős, hanem 
iskolázottabb, műveltebb férfiú is akadt közöttük. A hu- 
manismus erős befolyását jelezik bajorországi Arnoldnak 
(Arnoldus de Bavaria) ama sorai is, melyekben fölemlíti, 
hogy korának minden műveltebb népe, « maguk a magyarok 
is utánozni igyekeznek a chssicus remekeket, kik közül 
említésre méltó azon Magyar Gábor, ki a legválasztékosb 
dalokat és verseket anyanyelvén polgártársai gyönyörére 
oly szerencsésen szerzi, hogy maga az a felséges úr, 
Mátyás, a magyarok nagy tudományú királya is, mint 
mondják, gyakran szokott velők mulatni szünóráiban. S 
mikép odavaló szerzetestársaimtól értesülök, e Gábor jelen- 
leg abban fáradozik, hogy említett győzhetetlen királyurának 
erényeit és háborúit magyar és latin nyelven megénekel- 
vén, e nagy király soha el nem enyésző emlékezetét 
átadja a jövő századoknak.* 

A hazafias vallásos költemények sorába tartozik az 
Ének szerint László királyról, melyet valószínűleg a szent- 
nek ünnepén énekeltek és egy latin hymnus fordítása. Négy 
soros versszakokban van írva, tíz szótaggal egy sorban. 
E versforma többször előfordul népdalainkban. Maga a 
költemény kevésbbé költői. Nincs benne lendület, nincs 
bensőség és hév. A szerző ismétli a legenda adatait az 
érzés heve, csapongása nélkül. 

Melegebb és több érzéssel szól hozzánk a valószínűleg 



74 A VALLÁSOS LYEA ES EPIKA 

pesti Ferenczrendi szerzetes Vásárhelyi András éneke s.züz 
Máriáról. Igaz, hogy kissé lytaniaszerü egymásutánban 
czímezgeti a Boldogságos szüzet, a szerző fáradhatlan- 
sága azonban nem untat bennünket, mert érzéssel, elég 
jó technikával és sima nyelven szól olvasóihoz, úgy hogy 
kedvelt éneke lön a katholikus egyháznak. Ez az első 
egyházi ének, melynek versfejei megmondják a szerző 
nevét. Egyik eredetijének czíme azt is tudtunkra adja, 
hogy 1508-ban készült. 

A középkori naiv hit egyik hosszabb terméke a la- 
tinból fordított Ssent ének, ki dicséri szűz Máriát és az ő 
szent fiát. Szerkezeti hibájából, ismétléseiből azt sejthetni, 
hogy vagy a fordító, vagy a másoló több verset kötött 
össze. Szilády Áron megtalálta a 100 — 140 sorok négy 
versszakra terjedő eredetijét. 

Meg kell emlékeznünk a Szent István király jobbját 
dicsőítő énekről is. melyről Bartalis Antal (notitia parochiae 
Jegenyensis. Claudiopoli 1794) azt írja, hogy van nekik 
egy szent István király jobbjának feltalálásáról szóló magyar 
imádságuk és énekük, melyet hibásan tulajdonítanak Faludi 
Ferencz jézustársasági papnak. A költemény Nürnbergben 
1484ben nyomatott, ennélfogva a legrégibb magyar nyom- 
tatványt bírnók benne, ha megvolna az eredeti. Bartalis 
közli az ének első versszakát : 

deucheoseeges zenth iob keez 
mel'et magiar ohailua neez 

draaga genche neepeunknec 

nag' ereome ziueunknec etc. 

E bevezető sorok mutatják, hogy ugyanannak a 
szent éneknek eleje áll előttünk, melyet mai napig éne- 
kelnek a jámbor hívők. Régiségét ugyan gyanússá tehetné 
a helyesírása és a melyet visszamutató névmás kora elő- 
fordulása. Ez utóbbi azonban nem épen ritka ez időben, 



A VALLÁSOS LYRA ES EPIKA 75 

ami pedig az ö és ű hangzók írását illeti, ekkor mégw-vel 
szokták írni és a hiba a másolóé lehet, mondja Szilády 
Áron. Továbbá ugyanezen ének 1771-iki kiadása hivatkozik 
a nürnbergi 1448-iki (1484 helyett) kiadására. Mindamellett 
aggályos, hogy ily régi ének létére nincs benn a régi kath. 
énekeskönyvekben, hogy ki tudta kerülni a szerkesztők figyel- 
mét s hogy a múlt századig sehol sem akadunk némi 
nyomára. Azután a budai vagy más egyház százados 
szokása ősrégi traditiója sem harczol mellette. Gyanús 
végre az is, hogy ily régi magyar nyomtatvány, melyről 
nemcsak BartaUs, de mások is tudták, hogy páratlan 
nyomdai kincs, ismeretlen marad ; Bartalis sem mutatja 
senkinek. Es ha volt efféle nyomtatvány, a közlő halála 
után sem kerül a tudós világ elé, hogy szigorú vizsgalat 
alá vethetné, hogy lássuk, nem valami ügyes hamisítással 
gyűlt e meg a bajunk ! 

II. 
A keresztyén elbeszélő költészet egy nagyobb alko- 
tása maradt reánk ez időből, melynek jelentősége korszerű 
volt. A maga idején jelent meg e hosszú legenda. A 
renaissance-kori keresztyén apológiának hatásos terméke 
ez. A középkori legendák naiv csodatettei nagyon jól 
illettek a XI. és XII. századba, a jámbor hívő phantasiája 
száz számra csinálhatta a legmesésebb legendákat ; ezek 
azonban nem voltak helyökön az új idők humanistáival 
szemben. Mit gondolhatott egy Vitéz János, egy Janus 
Pannonius és egy Mátyás király e legendákat olvasva. 
Mit mondhatott rólok egy Celtes Konrád, Bonfin, Galeotti 
és mások, a kik Cicerót és Platót, Július Caesart és 
Plutarchot szerettek olvasni? Mily egészen más, elütő 
világ ez a középkoréval szemben? Mily józan és okos, 
egészséges és természetes a szerzetesek rajongásához ha- 
sonlítva ! A hajdani idők finom műveltsége, előkelő ízlése. 



76 A VALLÁSOS LYEA ES EPIKA 

biztos ítélete nézett most e phantastikus mesékre, melyeket 
annál mélyebb megvetéssel illettek a humanismus elbiza- 
kodott mesterei. Oly vallásvédő olvasmányt kellé tehát 
adni a hivő és hitetlen lelkeknek, melyet ne vethessen 
meg a kor műveltsége, melyben nem csupán bohó csodák, 
hanem okok, bizonyítékok is legyenek : érvek, melyek 
elölt maguk a tudós hitetlenek is meghajoljanak. 

Ilyen volt nálunk alexandriai szent Katalin verses 
legendája. 

Ez nem az egyszerű és tudatlan népnek volt szánva, 
nem hiszékeny és mesekedvelő emberek számára készült, 
hanem műveltebb, tanultabb olvasóknak, a kiket Krisztus 
hitének igazságáról kellé meggyőzni. Oly képzett egyé- 
neknek Íratott ez a legenda, kik épen a régi világ cso- 
dálói voltak; ezeknek kellé megmutatni, hogy nincs igazuk, 
mikor lenézéssel hallgatják Krisztus szent tanait, idézni 
kellé a bölcs Sokratest, az isteni Platót, a középkorban 
is ünnepelt Virgilt, az erkölcstanító Senecát, Vegetiust, 
Boethiust, a bölcselőt, leveretni, meggyőzetni mindezeket, 
szóvitába ereszkedni velők egy keresztyén szűznek és 
diadalmasan megállani velők a bajt. És ezt teszi ez a 
legenda, mely alighanem meg volt latinul is írva, csak 
magyarra kellé fordítani. 

Ki vállalta magára ezt a munkát, ki adta oly szép 
gördülékeny nyolcz szótagos sorokban ? Nem tudjuk. 
Szilády Áron több okból Temesvári Pelbártot, a tudós 
és ékesszóló ferenczrendi barátot sejti, kinek szent beszédei 
számos kiadást érn^k a középkor alkonyán és az újnak 
hajnalán. Nagyon illett volna hozzá ez a szerep Meg- 
felelt volna keresztyén theologiai műveltségének, tudo- 
mányos álláspontjának. Szilády bámulatos szorgalma és 
éleslátása alighanem megtalálta a Katalin-legenda for- 
rásait. Rajmundus bibornok 1504 ben szentünknek egy 
legendáját adta ki, melyet egy ferenczi szerzetes és a 



A VALLÁSOS LYRA ES EPIKA 77 

theologia tanára készített. Szüády szépen bizonyítgatja, 
hogy ez a ferenczi barát Temesvári Ptlbárt volt, a ki 
egy domonkosrendi szerzntestöl kapott egy könyvet, ebből 
merítette a római történetre vonatkozó adatait és mint 
maga erősíti, ugyanonnan vonta ki a vtrses mű tervét, 
valamint sz. Katalinnak a császárral és az ötven bölcs- 
csel folytatott vitatkozását is? E verses mű (carminis 
modus) Szilady szerint nem lehet más, mint a magyar 
verses legenda. Ez: a nézet azonban, noha nagyon való- 
színű, még nem egészen bizonyos. De akárki írta, csak 
dicséretére válik. 

A legenda különben is érdekesebb mint számtalan 
más középkori szent elete. A kiindulás ugyan hasonlít 
szent Gellértéhez és még más szentekéhez ; de csakhamar 
eltér tőle. Costus királynak nincs gyermeke, akire országát, 
Alexandriát hagyná. Végre teljesedik szive vágya, leánya 
születik. Katerina nevet adnak neki : Katalennah magyar- 
sága, Mind isteneknek romlása. Het esztendős korában 
atyja bölcs mesterekre bízza nevelését, a kik annyira 
kiképezték, «hogy széles Geregországban neveztetik tu- 
dományban bölcseségnek szépségének és mestereknek 
gyengyének.* Atyja halálos óráján egy képet, az igaz 
isten képét adja leányának s meghagyja neki, hogy csak 
szép és gazdag, bölcs és előkelő felséghez menjen nőül, 
mert Plató mester úgy monda : Ez világ hát boldog 
vala, mikort bölcsek országiának vagy királyok taniílának. 

Katalin egy kirándulás alkalmával az erdőben el- 
téved kíséretével együtt, végre egy remetére talál, a ki 
megismerteti Krisztussal, majd éjjeli visiók után megté- 
rése következik ; míg Maxentius császárnak Alexandriába 
jövetelével megkezdődik üldöztetése. A leány szépsége 
elbájolja a fejedelmet, megakarja nyerni a pogányságnak, 
azért ötven doktort kerestet, a kik vitába szálljanak a 
leánynyal. A tudósok nagy önbizalommal készülnek a 



78 A VALLÁSOS LYEA ES EPIKA 

(jenyett leány ellen. A vitában kerülnek azután elő a 
régi bölcsészet nagy mesterei. így Aristoteles, mint a 
világ öröktül valóságának bizonyítója, csakhogy a szűz 
Virgiliu-!sal felel : As líristen földet és mennyet teremte' 
Az egyik tudós tagadja, hogy Krisztus mint isten emhörré 
lett volt, mert az uraság és as szolgálat csah Jcét ellen- 
Mdő állat, Icikneh as tulajdonságok, hogy nincsen együtt 
lakások. A szűz nem riad vissza. Virgiliushoz folyamodik, 
belőle idéz, hogy; Syhillának kitölt ideje, mertilrnak eljütt 
ssiletése, új magzat jött meny országhői és egy i'ij szíz jett 
ez világból. Mikor a tudós azt vitatja, hogy szíznél szílés 
nem vagyon, Katalin a középkori theologia nagyon ismert 
hasonlatával áll elő : Lássad az ivegöt, kit az napfén 
meg nem szekhet, maga őtet általhatja, majd Albuma- 
zárral hozakodik elő (nem tudja a szerző, hogy Albumazar 
a IX. században élt arab philosophus volt), a ki írva 
hagyta, hogy egy szízleány leszen, kinek nagy széjisége 
leszen ; és ennek leszen egy gyermeke, kinek Jézus leszen 
neve. Mikor az egyik doktor azt veti Krisztus szemére, 
hogy ha már jó hitöt hozott, legalább bölcseket válasz- 
tott volna tanítványainak, Katalin azzal az ősrégi argu- 
mentummal védekezik, hogy épen a hit igazságáért kellé 
együgyűeket választani, «merí hölcs mester sokat tehet, 
igazakat hamissojthat és hamisat igazojthat ■^. Katalin a 
középkori tudákos legendából is hoz fel bizonyítékot ; 
ilyen az Elesponcia Sibylla mondása : Hogy oly isten 
bizony isten, ki fán feszöle, áldott isten (Félix ille deus 
ligno qui pendet ab alto) ; vagy mikor azt mondja, hogy 
Plató halála után egy arany lemezt találtak, melyen isten 
akaratja szerint e szók voltak felírva : 

«Éu ki vagyok Plató mester, 
Ez világban nagy bölcs mester, 
Hiszek Jézus Krisztusban 
És az szíztöl születettben, 



A VALLÁSOS LYRA ES EPIKA 79 

Ki emberért meghalandó, 
Harmadnap feltámadandó. 
Kik igazak, úrra látnak. 
Istenné és királylyá vállnak, 
Atyaistennek igéjét 
És mindeneknek teremlejét. 

Plátó szerepeltetése nagyon helyén vala a huma- 
nismus korában, mely a középkor kedvelt philosophu- 
sával, Aristotelessel szemben a nagy görög idealistát 
ünnepelte. A történeti kritika pedig gyarlóbb lábon állott, 
minthogy a Síbyllát és Plátó arany lemezének való- 
ságát sokan ne hitték volna. Különben is a nagy idealistát 
számos jeles író a pogányság és keresztyénség közvetí- 
tőjének, a múlt és jelen közötti hídnak tekintette és szent 
Ágoston, sz. Vazul, sz. Gergely, sz. Cyrill iránta való tisz- 
teletében ök is osztoztak ; a görög származású Bessarion 
pedig épen a renaissance idején írta nagy tekintélyű, de 
túlzó védiratát a halhatatlan Plátó mellett. 

A tudósok végre megadják magukat, meghajolnak 
a leány nagy képzettsége előtt, maguk is keresztyénekké 
és vértanukká lesznek, mialatt nagy csoda történik. Söt 
a császárnét is nyugtalanítja a leány üldöztetése, fölke- 
resi hű kísérőjével s mindketten keresztyének és utóbb 
martyrok lesznek. A császár azonban mindenkép meg 
akarja törni a szent leány akaratát, kínoztatja, börtöné- 
ben éhezteti, de még szebben kerül ki belőle, majd Thur- 
satest bízza meg a kínpad {tormenfum, mit a magyar 
énekes álgijiinak fordít) vezetésével, de egy angyal össze- 
zúzta a kerekeket, melyekkel össze kellett volna törni 
Katalin tagjait. A tormentum széthulló darabjai négy 
ezer pogányt öltek meg, kik a legenda erősen közép- 
kori felfogása szerint, mind pokolra síllyedének, Thur- 
sates is ebül jár a, szörnyű lialáUal megliala. A sirán- 
kozó és boszús császár még egyszer hosszú szemre- 



8() A VALLÁSOS LYEA ES EPIKA 

hányást tartott Katalinnak, a kit azután, ha nem áldozik 
az isteneknek, halálra ítél. A nyakvágó helyen Katalin 
imádkozik, majd a hóhérhoz fordul, kijelenti, hogy készen 
van, ki azután egy csapással iigy legyinté, hogy ez vi- 
lágból Mvégezé. Csakhogy vér nem jár a az ő nyakából, 
de tej folya derekából, az szizességnek jegyére, kiben 
lakék mind, míg éle. 

A költemény szerkezete elég kerekded : a bevezetés 
ugyan kelleténél hosszabb, a vége felé is elnyúlik, habár 
nem untatja az olvasót, mert mindig tud valami meg- 
lepővel állani elő. 

A mi a verstörlejtő előadását illeti, ez tiszta, nemes 
és józan. Nincsenek benne kényes helyek, vagy ha ilyenek 
adnák elő magukat, ügyesen átlép rajtok. A szűz maga- 
tartása, bölcsesége, egész beszéde sehol sem bánt, min- 
denütt lélekemelő és nemes. A császár dühöngése ugyan 
megokolatlan, de az efféle majd minden legenda hibája : 
különben a legenda a szebb középkori alkotások közé 
tartozik. Nyelve is magyaros, folyékony, verse elég rhyth- 
mikus, rímei elég jók. 



VILAÜI KÖLTÉSZET gl 



ITT. 

VILÁGI KÖLTÉSZET. 

Nemcsak a dolog természete, hanem történeti ada- 
taink is mondják, hogy a XÍV. és XV. században volt 
világi költészetünk, mely főleg történeti vala. A hegedűsök, 
regősök megénekelték a nemzet hőseit, s midőn való- 
színttleg dicsőitek a- mondák halhatatlanait, felkarolták az 
új eseményeket is, milyenek a cserhalmi ütközet, Kis 
Károly meggyilkoltatása, Kont István és a harminczkét 
nemes fővétele stb. A kor szerette a regényest is, minő 
Zách Klára és Feliczián szomoiű története, az óriás 
Lóránt külföldi regéje és a Toldi-monda. 

Mindezekről azonban csak annyit tudunk, hogy éne- 
kelték, regöseink zengették, nagyjaink kedvelték, Mátyás 
király és vendégei hallgatták, az egyes költemények szövege 
azonban nem maradt reánk. Zenészek, cziterások voltak 
a király asztalánál, a kik Galeotti szavaival élve, fortium 
gesta in lingua patria ad mensam in lyra decantant, baj- 
nokok vitézi tetteit éneklik lant kíséretében. Sőt megmondja 
az énekek legfőbb tárgyát is : ut plurimum gesta in 
Turcos in médiáim venitmt, non sine sermone concinno, 
többnyire a törökök ellen vívott harczok kerülnek sző- 
nyegre nem ékes előadás nélkül ; úgy hogy nem csoda, 
ha a Szahács megvételének bemutatásakor Toldy Ferencz 
nagy örömmel kiálthatott fel : íme egy ének, melyet 
Mátyás király asztalánál énekelhettek! 

Bodnár Zs. : A inagyar irodalom története. ö 



82 VILAG-I KÖLTÉSZET 

Bonfin előadásából tudjuk, hogy a kenyérmezei diadal 
után rögtönzött és nem valami jól megalkotott versekkel 
dicsőítették a vezéreket és a főembereket incomposito ex- 
temporaliqite carmine s e fényes diadalnak Bonfin által 
közlött előadására azt jegyzi meg Liszti János püspök, 
hogy haec omnia nostri transsilvani fidicines in tahernis 
lowje aliter decantant, a mi erdélyi hegedőseink mindezt 
egészen máskép éneklik a korcsmákban. 

Énekeltek tehát költeményeket, valószínűleg énekelték 
a SjíCihács megvételét is, melyet a magyar történelmi tár- 
sulat 1871-iki kirándulása alkalmával fedezett föl a csi- 
cseri Orosz-család levéltárában. A költemény 1476-ban 
készült és másfél száz tíz-szótagos sorból áll. Az ének eleje 
hiányzik, de így is becses Tárgya : Szabács várának 
ostroma és bevétele, Mátyás királynak egyik fényes hadi 
tette. Kinizsi Pál nézi Szabács várát és árkának mély- 
ségét, azután Nándor-Fehérvárra siet. hogy hírt vigyen 
a királynak. 

A fejedelem nagy hamar hajókat vontat fel a Szá- 
ván és tetemes hadsereggel, sok ágyúval ostromolni 
kezdi a várat. Támadásuk azonban nem sokat ártott : 

Azzal Sabacbnak ygen sem árthattak 
Mert mondhatatlan zakalosokwal 
Sok nylakwal swt zamtalan fokwal 
Kezy pwskakwal, nagy pattantywkwal 
Es kwiwmb kwlwmb algywkwal 
Sebes es gyuan zwnetlen Iwttek 
Swt menden ereyekwel raytonk hvttek. 

A kölcsönös ágyúzás következtében többben vesztek 
el, kiket a király nagy tisztességgel illetett. A fejedelem 
mindenütt ott volt. bátorságra és vitézségre buzdította 
katonáit, és a magyarok jó szerencsével vittak és «yo 
newet \vwnek.» 



VILAíJI KÖLTÉSZET 83 

A csehek azonban rosszul jártak, merész éjjeli tá- 
madásuk nem sikerült s némelyek fegyver által, mások 
a vízbe halának. E szerencsétlenség moralizáló félkiáltásra 
indítja a költőt : 

Oli nawalyas hythwan Ivemenseg 
^lyt tvvn nekyk es az kewelseg 
j\leg halauak nag vak merwsegbe 
Byzoa nem vytezlew meressegbe. 

De érzi. hogy félig-meddig eltért tárgyától, azért ab- 
ban hagyja moralizálását. «Merí semmit nem hoz nekwnk 
hazonba. » 

Visszatér tehát tárgyahoz s jelenti, hogy Aii bég 
érkezett meg 15000 lovassal a vár fölmentésére. Sza- 
bácshoz nem messze egy kis iialmon állítá fel seregét, 
onnét akarván kiáltás által az ostromlottak tudomására 
hozni megjöttét. A kirá'y észrevéve szándékát, azért : 

Hagya nagy sok dobot doboltatni 
Trombitákval es trombitáltatni ; 
Olyha hasad volt ég mindezektől — 
Es volt nagy kiáltás vitézektől 
Hogy szózatot wk ne vehessenek, 
Onnaton annálkül mehessenek. 

Valóban Ali bég haszontalanul jött s látván, hogy 
segélyét nem veszik igénybe s megtudván. «hogy nincs 
segédeim már több ezek be », eltávozott. 

Azalatt egy ifjú török tiszt szökött ki a várból, 
melynek egyik gyöngébb oldalát árulta el a királynak. 
Most új ostrom kezdödék. mire az őrség elhatározza, 
hogy feladja a várat. A magyarok számos ágyút és kin- 
cset találtak a várban s a király jobban megerősítvén azt, 
Budára tért vissza, hová számos török kíséré s nagyon 
elcsudálkozék. 



84 VILÁGI KÖLTÉSZET 

Hogy Budának menden wchayaba' 

Jelennen kyralnak odwaraban 

Lathyak Twrwknepeth kazdagh rwhaban 

Kyralnak ekessen odvvarlany 

Ment kel pyaczon varban állani . . . 

Ezt meg hallak mynd Twrwkorsagba — 

Tvvrvvk Chazar Ivvn nagy bossosagba. 

Itt végződnék a költemény ; de a papir szélén össze- 
kuszált sorokban még egy kis toldalékot írt hozzá a 
költő, melyet a vers kiadója Thaly Kálmán nem a mint 
valószínűleg kellelt volna mindjárt az első ágyúzásnál 
elesettekhez toldott be, hanem a költemény végéhez füg- 
gesztett. 

Mivel a kézirat hihetőleg eredeti fogalmazvány, e 
lapszéli sorokat a költő csak később írta oda. E tolda- 
lékban Várday Simonról és Franz cseh vitézről emlé- 
kezik, felhíja az ifjú Várday anyját, hogy sírjon kedden 
a csata napján ; íelhí mindenkit, hogy az elesettekért 
imádkozzék és 

Affélét istennek nag halat agyon 
Mendennemw nag sok yo tetelerwl 
Es erws Sabach meg vetelerwl. 

Mint a költemény elmondott tartalma bizonyítja, 
egyikével van dolgunk azon csinosabb históriás énekeknek, 
melyekben egyöntetű haladás, kellő részletezés, eléggé 
átérzett hangulat van. 

Csakhogy erösebb művészi alakítás vagy szép költői 
nyelv hiányzik belőle. Ki lehetett az ének szerzője? 

írt-e más költeményeket is? Mai napig sincs meg- 
fejtve, pedig épen Szabács viadalának feldolgozása mu- 
tatja, hogy némi tehetséggel rendelkezett. Lehet, hogy 
távol lakván az ország középpontjától, müvei, ha írt 
ilyeneket, nem jutottak a közforgalomba. 



VILÁGI KÖLTÉSZET 85 

A második költemény egy Emlékdal Mátijás király 
halálára, a gyöngyösi codexben találta Döbrentei Gábor. 
Négy, tízszótagós sorból álló versszakokban Íratott. A fe- 
jedelem hatalmát magasztalja « néhai való jó Mátyás 
király ! sok országokat te bírál, nagy dicséretö akkoron 
valál, ellenségednek ellene állal. » Mily hatalma volt a 
nagy királynak, avval jelezi, hogy meghódította Bécs vá- 
rosát, hogy «ékes» seregét és királyi székét odahelyezé. 
Németországot, a mikor csak kívánta, a szent koronához 
csatolá és részekre osztva a magyar uraknak tisztííl adá. 
Maga a cseh Prága is megnyerni óhajtá őtet ; de 

Meghervadoz ott szép zeld ága. 
Nem kellemetes neki virága. 

Elmondja, hogy a törökök is ajándékokkal kedves- 
kedének neki, csakhogy ne bántaná basáikat s ne fe- 
nyegetné császárjukat; a «belcs» olaszok, «az vízen álló 
Velence> és más hatalmas városok Mátyás igyekezetének 
komoly tárgyai valának. Még a lengyeleknek is rettenetes, 
éltében oltalmazója volt ő a magyar népnek és kívánja 
a költő, hogy legyen «Úr Istennél már nyugodalmas. » 

A történeti köríiltekintés zenei eleme igen csekély. 
A szerző verselése gyarlóbb mint Ssabács megvételének 
szerzőjéé. Négy tíz szótagos szóból áll egy-egy versszak, 
de némely sora több vagy kevesebb szótagot számlál. 
Sokkal zeneibbek ama négy soros versszakok, melyeket a 
nép Mátyás király megválasztásakor az utczákon énekelt. 

Mátyást mostan választotta 
Mind ez ország királyságra, 
Mert ezt. adta isten nekünk 
Mennyországból oltalmunkra. 

Azért mi is választottuk, 
Mint istennek ajándékát 
Kiből isten dicsértessék. 
És örökké mondjuk : Ámen. 



8(5 VILÁGI KÖLTÉSZET 

Vagy az a kis töredék, melyről Zrínyi Miklós mondja 
hogy *még a kis leányzók is közénekkel éneklik vala 
akkor Mahumet császárról » : 

Mikor magyar király zászlóját látá, 
Jó lovának száját futni bocsálá. 

A harmadik emlék Both János feletti (jijásséneke 
Gergely diáknak. A költemény szerzője egészen ismeret- 
len, hőse pedig Mátyás király követe volt a portánál, hol 
meghalt 1493 körül. Ezt az emieket is Döbrenteinek kö- 
szönhetjük, a ki a PaksV'Codexben fedezte föl. A verselő 
Gergely, a ki belső embere vala Bothnak, panaszkodik, 
hogy gondtalan életet élne, ha ura meg nem halt volna. 

Gondom nekem yó nagy Is . . . mastan nem wolna 
Feleym ... thyzthesseghewm tudom nagy ... na 
hogy ha az en zolgalth uram m . , nem holth wolna. 

De Mátyás király törökországi követségbe küldé 
Bothot, bízván a török császárban : 

El valazthnak en uramath az nagy zolgalathon 
kewethsegen el Bel kewldeek therek orzagba 
byzyk wala Mathyas kyraly therek Chazarban. 

Azonban csalódott a fejedelem bizalma és Both 
hazájától nres.^ze ott veszett az idegen földön. A vers- 
szakok kezdő betűiből állítak össze a Gregori nevet. Va- 
lószínű, hogy tovább is folyt a vers. mert a szerző neve 
még nincs bevégezve s több sor nem fért a lapra. Mint 
idézetünk mutatja, hármas sorokban íratott a költemény, 
három egyhangú rímmel. Elég laposan és a költés bája 
nélkül panaszkodik az elégia együgyű szerzője. 

Ez időszak legérdekesebb históriás éneke a Pannónia 
megvételéről szóló, melynek eredetét, származását sokféle- 
kép magyarázták, Subich protonotarius közölte először 



VILÁGI KÖLTÉSZET 87 

Prayval és circiter a XIV. századba teszi és azt mondja, 
hogy barátgóth betűs codexbenjordúl elö ; Pray a XIV. 
század alkonyán vagy a XV. hajnalán irt magyar éneknek 
tartja, mely azonban régibb eredetiből vétetett. Toldy azt 
állítja, hogy a Képes krónikából van merítve s hihetőleg vala- 
mely középkori barátnak munkája, ki helyenkint beszőtt ety- 
mologizálása által is elárulja magát. Különben is a krónika 
száraz rendé szerint a népies jellem minden nyoma nélkül 
s éhez képest nagyon is józanul beszéli ez ének szerzője 
szabálytalan és így éneke'.hetlen verseiben, a mit maga 
a krónikás valamely népies ének nyomán, helyenkint 
legalább csakugyan fölmelegedve adott. Szóval, Toldy 
kevés jót tud mondani róla. 

Arany János A magyar nemzeti versidomról szóló 
értekezésében épen az etymologizálások terén látja a köl- 
temény régiségét. 

iTelenföldén elmeiének, 
Az cseken ők (el) csekének, 
Az Tetemben elfelíetének, 
-Érden ők sokat értenek, 
Százhedomnál megs^ál Iának ; 
i^öldedet adtad fejér lovon, 
És /Vívedet aranyos féken — 

^Világos az alliteratio, mondja Arany, azért e helye- 
ket egy régibb szöveg maradványának tartom, mire az 
itt csoportozó avult szók is mutatnak ; ellenkezően Toldy 
úrral, ki valamely középkori barát ízetlen atymologizá- 
lásait látja bennök ; de én itt az eredeti néprhythmus 
lüktetését érzem, bötürímmel élesítve, melyet a tudákos 
szerző, ki ez éneket újra dolgozta, vagy nem akart, vagy 
nem bírt egészen elrontani.* 

Szilády osztozik Arany nézetében : Azt hiszi, hogy 
eredetileg mind tartalma, mind verses alakja népköltési 
maradvány — szerinte az álliterál sorok ősvoltát a ben- 



88 VILÁGI KÖLTÉSZET 

nök előforduló avult szók kétségtelenné teszik ; a meny- 
nyiben pedig ezen soroknak megfelelő szöveget a króni- 
kákban hijában keresünk, annyival bizonyosabbnak tart- 
hatjuk ezek népies származását. Végűi kimondja, hogy a 
Pannónia megvételéről szóló ének eredeti szerkezetű pél- 
dányát tartja valamennyi krónika forrásának. 

Még szaporíthatnók e nézetek számát és sorát, el- 
mondhatnók, hogy a szegény és szerencsétlen gr. Majláth 
János, ki a bajor földön leányával együtt vízbe ölte ma- 
gát, egyenesen Anonymusnak tulajdonítja ; első bibliogra- 
phusunk, Sándor István, a Halotti Beszéd korába teszi ; 
íölemlíthetnök Békés. -Concilia Emil pár talpraesett észre- 
vételét, mely szerint mindazon nyelvtények, 'melyeket a 
vers XIV. századi eredetére felhoztak, megtalálhatók a 
XVI. században ; a nyílt onh. önlc rag mindenütt olvas- 
ható , a hároms.ier, annat (annyit) és csekőneJ: alakok 
nem egy emlékben fordulnak elő ; a jutni (jönni), telese 
(tölte), meriárultonTc szintén olvashatók e század irataiban. 
Békési azon véleményben van, hogy a szerző budavidéki 
német születésű lehetett, a mire a költemény több ger- 
manismusa bátorítja őt. Ilyenek : magánaJc jónak itélé 
ö magában helyett, (für sich, bei sich), berezeg, jól meg- 
gondolj magad ; azért te utánad ők sok jót mondanak 
(sie werden dir viel Gutes nachsagen) stb. 

De ne szaporítsuk a meddő föltevések számát. A 
költemény kettős eredetéhez sem kell folyamodnunk, ha 
meg akarjuk érteni. A könnyen folyó, gördülékeny és 
álliteráló sorok csak úgy származhattak egy tűrhetőn ver- 
selő diákos embertől mint a kevésbbé sikerűitek. A ki el- 
mondta, hogy Dézsen háromszor Deust kiáltottak a ma- 
gyarok, elmondhatta azt is, hogy Érden ők sokat érte- 
nek. Nincs költeményünk a középkorból, mely kifogás- 
talan nyelvvel és csupa jó ütemmel szolgálna. A verstör- 
lejtő, mint itt-ott nevezik, épen úgy küzd a nyelvvel, mint 



VILÁGI KÖLTÉSZET g9 

a rhythmussal. De ha egy-két sora sikerűi, mindjárt azt 
mondjuk-e reá. hogy ezeket valamely ősénekből kölcsö- 
nözte ? A germanismusok sem bizonyítják, hogy német 
születésíí barátnak kellé a szerzőnek lenni. A középkor 
írói nem egy hibát követnek el a magyarosság ellen. A 
mint latinságukban nem egyszer akadunk a germán, gall, 
olasz, szláv és magyar szólásmódokra, úgy magyar szö- 
vegük sem vala ment hasonló idegenszerűségektől. 

De hát kinek a véleményét fogadjuk el, ha nem 
akarunk újat felállítani ? Most az egyszer oly emberhez 
csatlakozunk és szegődünk, a kivel ritkán evezhetünk egy 
csónakban. Ez a lelkes történetíró és tüzes nyelvbuvár: 
Horváth István, ki e költeményt Csáthi Demeternek tulaj- 
donította. 

Csáthi 1500 körűi volt a krakkai egyetemen, onnét 
hazakerült a nélkül, hogy szigorlatot tett volna. Azután a 
Szilágyságba jutott és ott működött, ott csinált egy verset, 
melyet mint töredéket 3Iagyarország mef/hódítása czím- 
mel közöl Szilády a Magyar költök tárában, Toldy pedig 
Magyarors.zág megvétele czím alatt em'ít. E töredék Hor- 
váth Istvánnál a Pannónia megvételéről szóló ének máso^ 
latában pár hiányzó sor után következik. Nyelve és verse 
annyira egyezik a fentebbi énekkel, hogy lehetetlen azt 
nem mondani, hogy e három versszak csupán megsza- 
kadt folytatása és vége az előbbi költeménynek. Szerzetté 
pedig Csáthi Demeter nagy gondolafjáhan. mikort nagy 
hil vala Magyarországiján. Ez volt 1514-ben a Dózsa láza- 
dás vagy 1526-ban a mohácsi vész idején. Ha 20—24 
éves fiatal embernek teszszük fel Csáthit, mikor a krakkai 
egyetemen tanúit, 34—38 éves lehetett a pórzendülés 
korában, 46 — 50 éves a mohácsi vész szomorú napjai- 
ban. Én a pórzendülés idejére szeretném tenni verse meg- 
írását, a mikor szintén nagy hú vala ebben az országban. 

Nem csekély becsű Szabatkay Mihálynak 1515 ben 



90 VILÁGI KÖLTÉSZET 

készült verse : Cantio Fetri Berlzló. A versfök mutatják 
a szerző nevét. Egy ideig az ének két versszakát ismertük, 
ügy a mint Jankovich közlötte Toldy Ferenczczel, nem rég 
megkerült az eredetinek teljes szövege. Az énekszerző a hős 
bán és veszprémi püspök dicséretével kezdi, miidön fel- 
szólítja a népeket, hogy bánkódjanak püspök veszedel- 
mén, kinek török császár soha sem uralkodék a fején. 
Ellenségit sok helyen meggyőzte, törökök sokaságit elűzte. 
Majd a püspök foglyát Báli szandsákvajdát szólaltatja meg, 
mi által némi balladai élénkséget kölcsönöz versének. 

Jaj ! hogy veszek, szégyent vallék én bátorságomban 
Egy pap miatt nagy kárt vallék én vajdaságomban. 

Én nem valék igaz hitö szegén horvátoknak. 

Sok rabolást én is töttem az ö velalokban. 

Azért fogván tart most engemet egy haragos papban. 

Később a magyar huszárokat dicsérteti vele : 

A hol vínak ö huszári, ott vígan osztoznak, 

szolgái az marháért csak meg sem bántatnak, 

Gyakor helen vígan laknak, mind magyaról szólnak. ■ 

Mivel Beriszló Péter csak 1820-ban hunyt el, 
Szilády hibának tartja a végső versszak 1515. évét. 
Szerinte 1525-nek kellene lenni. Lehet, bár Ábel Jenő 
azt sejti, hogy a költemény a püspök egy előbbi halál- 
hírére készülhetett. 

Ges2thy Lásdó éneke lo2o-höl nem teljes mü, csak 
töredékben van meg s az is több helyen alig olvasható. 
Szerzője akkor írta e költeményt, mikor Magyarország 
fö szükségéhen és a végek elveszendőhen valának ; bezzeg 
máskép volt Mátyás király idejében, mert egyetértett az 
ország, tisztelte a vitézeket, nem egyenetlenkedtek az 
urak. Intőleg emeli fel szavát, hogy ne háborogjanak az 



VILÁGI KÖLTÉSZET 91 

Úristen ellen, tartsák meg a régi decretomot, szolgáltassák 
ki a dézmát, jól végezzenek a hatvani gyűlésen s jó 
Lajos Tciralyunk diadalmat veciyen. 

A költemény négyes alexandrin sorokban van írva, 
melyekből többször nem hiányzik a metszet. Különben a 
verselő nem tudta müvét kiemelni, akár az érzés mele- 
gével, akár a kifejezések szépségével felruházni. 

Egy virágének, szerelmi költemény töredéke maradt 
reánk a körmöczi levéltár 1505. jegyzőkönyvének czím- 
lapján, melyet Krizsko Pál városi tanácsos 1876-ban fede- 
zett föl. A töredék csak néhány sorból áll : 

Supra agnő, szökj fel kabla. 
Hazajött fírjed, tombj Kató 
Az te szip palástodban, 
Gombos sarudban ; 
Haja, haja, virágom ! 

Fájdalom, csak e pár sornyi emléke maradt meg a 
lyrai költészet virágzó fajának ! Ezt sokan, többi közt 
Szilády Áron a szerelmes költemény üldözésének is tulaj- 
donítják. «A szigorú vallásosság és erkölcsiség szempont- 
jából szükségesnek veit üldözés volt az egyik oka.» 
Azután néhány vallásos írót idézve, leghevesebb kár- 
hoztatásaikat czitálva mondja : «Ily megvető elítélés súlya 
alatt nem csuda, hogy pusztulnia s enyésznie kellett a 
népköltés és énekszerzök virágénekeinek. » Ez talán némi 
nagyítás. A XV. század morálját nem szabad egyes szent 
beszédek vagy legendák kifakadásaiból megítélnünk. Te- 
mesvári Pelbárt, vagy Bornemisza, vagy Pázmány Péter 
és mások éles megrovása daczára örökké dalolt a magyar, 
nemcsak lytaniázott és vallásos éneket zengett. Kivált a 
XV. és a XVI. század első felének frivol papsága könnyű 
és léha magaviseletével nem üldözte a nótát, a dalt, sőt 
bizonyosan maga is jó kedvvel énekelt mulatság közben. 



92 VILÁGI KÖLTÉSZET 

A könnyen termett és könnyen tanúit nótákat azonban 
nem tartották arra érdemesnek, hogy leírogassák és őriz- 
zék, élőszóval adták tovább, énekelve terjesztették Az 
is hozzájárult e költemények eltűnéséhez, hogy a kik 
dalolni szerettek, nem igen tudtak irni ; az a néhány 
ember pedig, a ki írással foglalkozott, magához méltat- 
lannak nézte egy hitvány virágének másolását. 

A kis töredék első szava élénk vitát keltett. Szilády 
sutra szerette volna olvasni, Beöthy Zsolt a síípra mellett 
szólt. Az első nagyon erősnek találta a zsúpra való, 
égetni való kifejezést, azért a sutra szót ajánlotta ; a 
második azzal is védte, hogy «a zsúpra . . . csak ott 
szokták küldeni a vénasszonyt, a hol nem meggyalázni, 
hanem nevetségessé akarják tenni, tréfálkoznak vele. 
Alig jelent többet, minthogy a vén asszonynak már itt, 
a fiatalok között nincs semmi keresete. » Hogy a zsúpra 
vele értelme égetni való, tűsre való, nem lehet kétségbe 
vonni ; de hogy a tréfa és enyelgés hangján megrovó 
kifejezéseinket ellenkező vagy szelídebb értelemben szok- 
tuk használni és hogy ez a nyelv figurái közé tartozik, 
nagyon ismeretes. így használhatjuk a zsúpra szót is 
abban az értelemben, a melyet sutra ! hiczkóha ! stb. sza- 
vakkal szoktunk jelölni. 

A tanító költészetnek van egy rendkívül érdekes 
maradványa : Apáti Ferencz feddő énehe. Nevét a vers- 
főkben rejtette el ; de hogy ki volt, hol és mikor élt. 
máig sem tudjuk. A költemény szerkezete kissé laza, 
eszmekötése gyarló vagy hiányos, tartalma és venselése 
azonban nagyon becses. A középkori naiv és pathetikus, 
érzelmes és szenvedélyes költői dolgozatok mellett jól esik 
egy lehütő és józan, hideg és csúfolódó verset olvasni, 
mely sima verssorokban, hangzitos rhythmusokban énekli 
meg a kor erkölcsi világának fonákját, az érem hátulsó 
lapját. Mint jóravaló mester nem jön tűzbe, nem hábo- 



VILÁGI KÖLTÉSZET 93 

rodik fel ; egészséges szemével végig tekint az akkori 
társadalom minden osztályán. Először is barátain kezdi, 
a kik s:ép sióval járultak hozzá s azután megcsalták. 
Majd a hazug és hízelkedő eljárását festi, hogy a nagy 
urakra térjen át, kiknek azt a tanácsot adja, hogy ezüs- 
tös szablyáikkal ne vágják a pogány népet ; ne járjon 
csintalanságon az eszük, ne sokat piperézzék magukat. 
Ova int, hogy senki se bízza papokra ügyeinek intézését, 
mert nyájasságával beveszi magát a házba és a pénzed 
helyett leányoddal vigad. A leányok jámborsága most a 
tánczban nyilatkozik, mely ha szertelen, pártájokat vesz- 
tik. Úgy látszik, a menyecskéknek (lepliélc) adja azt a 
tanácsot, hogy otthon üljenek, tyúkokat ültessenek, sse- 
mérem kapálni bölcsöt ringassanak. Majd a parasztokra 
tér át, a kik elbizakodásukban Sámsonoknak tartják magu- 
kat, nem tisztelik uraikat, de ha valaki megrázza a sza- 
kállukat és elveszi a jószágukat, bizony megalázkodnak. 
Ezután újra a papokat veszi elő, a kiknek akkor volt 
tisztességük, mikor megtartották szabályaikat és nem 
jártak galléros köntösben, veres beretrában, pénz sem 
kellett nekik, szőrbe öltöztek ; most azonban szépen, 
nyájasan beszélnek, de forintokat kérnek s a ládába 
gyűjtik. A vers végén pedig az apát urakkal foglalkozik, 
a kiknek kevés a hajuk, de sok a jószáguk ; erős a 
régulájok, de csekély a zsolosmájok, bársonyos a szolgá- 
juk, fekete a kápájok. 

A költemény tartalma a renaissance idejére mutat, 
de közelebbről nehéz meghatározni, mikor írta Apáti. 
Sziládynak «úgy tetszik, mintha a benne rajzolt állapotok 
inkább I. Mátyás korára vallanának » Toldy a Jagellók 
idejéből valónak tartja. Biz ez lehet II. Lajos korából is. 
Egyetlen oly fogódzó sincs a költeményben, melyből kiin- 
dulva meg lehetne állapítani íratásának idejét. 

Egy-egy versszaka három 12 szótagos sorból áll, 



94 YILAOI KÖLTÉSZET 

melyet egy felsor köve! s így a sapphói versszakokra 
emlékeztet. 

Egy kis szabadsággal talán itt is föl lehet említeni 
A jó és (jonosz szerzet ősnek dicséreti és szidalma czímíi 
kis költeményt, ezt a kis tanító verset, mely két strophá- 
ban állítja egymással szembe a jó és gonosz szerzetest. 
A jóban kevélykedik a tisztaság lilioma, a szeretet rózsája 
és az alázatosság kék violája ; míg a gonosznak a szive 
méreggel, engedetlenséggel és gyíílölséggel van tele, átha- 
totta a kevélység, azért az ördög hírja és viszi az örök 
kínra. 

Épen ily versalakban és slylusban van írva az 
Asztalnak szent dicsérete, úgy hogy ugyanazon szerző 
müvének látszik. Az előbbinek naiv kedvességével mondja : 

Az alázatos szerzetös 
Nagy édösdön eszik ; 
Mert ő méltó reája. 
A mit eszik, iszik. 

Fölemlítjük még Nyírkállai Tamás jogi szabályát 
1484-ből. mely a Dobai Székely Sámuel-féle codexben 
maradt fen. Kovachich Márton a múlt század vegén 
1799-ben adta ki (Formuláé solennes styli etc). Latin 
eredetije: Regula juris : Qaod semel piacúit ulterius dis- 
plicere non pot:erit. 

^lert mit egyszer megszerzettéi 
Es tetőled elvetettél. 
Ha igazat akarsz tenned. 
Többször nem kell bozzád venned. 



A SZINKÖLTÉSZET 95 



lY. 

A SZINKÖLTÉSZET. 

Volt-e a magyarnak szinköltészete ? Volt-e neki 
akárminö kezdetleges drámája? Volt-e legalább mimelö, 
utánozó játéka, mely nevetséges helyzetekben másolja 
társainak tetteit s nevetésre fakasztja a néző közönséget ? 

Hogy a hunoknál, állítólagos rokonainknál voltak 
ily productiók, Priskos Rhetortól tudjuk, ki elbeszéli, hogy 
Attila ebédje után egy féleszű skytha lépett be, ki csodá- 
latos és képtelen sületlenségeket hadarva össze, mindnyá- 
jukat nevetésre fakasztotta. Ez ugyan nagyon elemi jelen- 
sége a drámai művészetnek, mondhatni első hajtása a 
színi alkotásnak ; de oly rügy, melyből más népeknél 
gyönyörű virág fejlődött. 

Volt-e legalább ily productio őseinknél ? Azt hiszszük, 
hogy volt. Akár egyesek, akár többen bohóskodhattak a 
nézők mulattatására. A mint a hunok, ügy a magyarok 
előkelői a török fajhoz tartoztak. Amazok szokásai nem 
sokban üthettek el a magyarokéitól. Vendégségek alkal- 
mával játszottak az öregek előtt, s habár a Névtelen 
jegyző szavait, hogy ifjaik játszadoznak vala a vezér és 
nemeseinek szine előtt, miként a bárányok a kosok előtt, 
nem magyarázhatjuk a színi mutatványok javára, azt sem 
tagadhatni, hogy e játékok a harczias bajvívások, öklelé- 
sek, dardavetések stb. mellett lehettek mimelő productiók 
is, melyek a mulatságok komikus oldalát képezték. Alig 



96 -^ SZIXKÖLTÉSZET 

képzelhető; hogy az igriczek, a joculatorok csupán a 
komoly éneknél maradtak, hogy többen komikus tehetségö- 
ket nem érvényesíthették volna ! 

A levelező-könyvek nemcsak napjainkban divatosak, 
mindig gyűjtöttek ily mintákat meg a középkorban is. 
Tapolczai Bertalan a XIV. század első feleben a bécsi 
egyetemen írt össze ily levélmintákat, melyek között egy 
érdekeset találunk tárgyunkra nézve. M. iskolamester P. 
és N. joculatorokat ajánlja Magyar Pál gymesi várnagy 
figyelmébe, mert az Ő lakodalmán jó kedvre derítették a 
társaságot. A joculatorok tehát mulattatták a hallgatókat 
vagy a nézőket, vidám tapsot, nevetést idéztek elő. Minő 
tréfákat, bohóságokat művelhettek ? Ki tudná megmondani, 
mikor e levélminta pár sora csak a hatást jelezi, de 
semmivel sem adja tudtunkra nevetséges játékaikat. Ezek 
azonban valószínűleg tréfás párbeszédek, komikus jelenetek, 
bohózatfélek voltak vastag tréfákkal, melyek megfeleltek 
a kor műveltségének. A szomszéd német földön a közép- 
korban a mysteriumok és farsangi bohózatok fejlődtek ki ; 
talán ez utóbbiak szerényebb fajtájával mulattatták e 
magyar joculatorok az iskolamester vendégeit ? 

De ha voltak is joculatorainknak ily nevettető mu- 
tatványaik, nagy kérdés marad, volt-e egyházi drámánk, 
minőt a nyugoti népeknél találunk. 

Götzinger szerint rósz szófejtés utján mysteriumnak 
nevezték el a középkor bibliai drámáit, holott a németek 
ludusoknak, a francziák misteriának és misterének minis- 
teriumtól nevezték, mivel vélemények szerint részét al- 
koták az isteni szolgálatnak, s nem voltak összeköttetés- 
ben a mysterium = titok szó fogalmával. Nálunk a német 
irodalom-történetírók nyomán elkezdték mysteriumoknak 
nevezni, s máig is úgy híjuk a bibliai színi játékokat. 
Állítólag a papok a templomban játszották el az egyház 
vagy Róma nyelvén, a nép nyelvéből csak ritkán vegyíílt 



A SZIXKOLTESZET 97 

bele egy-egy mondat, mint például a húsvétiba : Feltámadt 
Krisztus! Mária Magdolna néha énekelt is. Később oly 
drámai párbeszedet is írtak, melynek tele latin, fele a nép 
nyelvén folyt. A Szelepcsényi-kiadásü katholikus énekek 
közt fordul elő egy két nyelvű költemény. Régi ének 
czím alatt. 

A mysteriumok a francziáknál fejlődtek ki leghama- 
rább. Mint kiválóan drámai nép szerette a mutatványokat, 
papjaik pedig szivesen szemléltették a nép előtt a bibliai 
olvasmányokat. Egyébiránt a keresztyén történet már a 
második század végén említi Ezechielt, a zsidók tragikus 
költőjét, a ki Moyses Exodus könyvének történeteit a görög 
dráma alakjába öntötte. Nazianzi sz. Gergely konstanti- 
nápolyi pátriárka pedig a IV. században, hogy a görög 
színház veszélyét eltávolítsa, a szentírás egyes érdekesebb 
történeteit dolgozta fel dráma alakjában. Keresztyén hym- 
nusok pótolák a régi karokat. Ez ősrégi müvek úgy látszik 
követök nélkül maradtak. Legalább nincs semmi tudomá- 
sunk ily vallásos irányú drámákról. A pogány görög 
drámák emlőjén növekedett keresztyén alkotások kive.sztek. 

Körülbelül a IX. században egészen új hajtás kelet- 
kezett. Az isteni szolgálat fájának gyökeréből hajtott ki. 
Mondhatni, hogy az oltáron termett, ott növekedett és 
erősbödött. Az első hajtások még szerfölött gyengék. Alig 
ismerhetni reájok. Például a régi német szertartások között 
fordul elő húsvétkor az az utasítás, hogy két pap felöltözve 
és füstölővel ellátva, kimegy a karba és a szent sír felé 
haladva, középhangon énekli : Quisrevolvet nobis lapidem? 
Ki mozdítja el nekünk a követ ? A sír mögött álló diaco- 
nus azután kérdi tolok az ének hangján : Quem quaerifis ? 
Kit kerestek? mire azok felelik: Jesum Nasarenum, a 
nazarethi Jézust. A diaconus válasza : Non est hic, nincsen 
itt. Akkor tömjénezzék meg a sírt s a diaconus e sza- 
vaira : Ite, nuntiate, menjetek, hirdessétek, a kar felé for- 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. < 



98 A SZINKÖLTESZET 

dúlva a lépcsőn énekeljék : Surrexit dominus de sepulchro, 
feltámadt az úr sírjából. Ennek végével a dommts apát 
az oltár előtt a középen kezdje el a Te Dcum laudamnst. 
Másutt három pap asszonynak, egy a síron űlö pedig 
angyalnak öltözve szerepel, mint azt egy reichenaui per- 
gamentkézírat képe mutatja. A francziák feltámadási ün- 
nepén szintén megtaláljuk e szereplöket, csakhogy szapo- 
rodik a számuk, nagyobb a fény és pompa, több személy 
lép föl suh forma et liabitu niidierum et diiorum discipu- 
lorum scilieet Johannis et Petri. Itt már nincs meghagyva, 
hogy e személyek csak papok lehetnek ; az angyalok is 
többen vannak, de rólok sincs kimondva, hogy papok le- 
gyenek. Nálunk a Pray-codexben, a Halotti Beszéd mise- 
könyvében fordul elő e szertartás, hol ket diaconus an- 
gyaloknak öltözve, a szent sírnál e kérdéssel fogadja a 
miséző papságot : Quem quaeritis in sepulchro o Christi- 
colac ? A tömjénező és társai felelik : Jhesum Nazare- 
num. A diaconus válasza : Non est hic, surrexit. Azután 
folytatja : Venite et videte locum. Azok pedig félretolván 
a takarókat, a khorusba térnek vissza énekelve : Surrexit 
Dominus de sepulchro. Majd a presbyter intonálja a Te 
Deum laudamust, melyet Surrexit Dominus vére vers 
követ. Ezután Deus in adjutorium. 

A XIII. században egyházi helybenhagyás nélktíl 
verseket is kezdtek énekelni Francziaországban, Német- 
országban. A lichtenthali XIII. sz kézirat ily párbeszédes 
verse előfordul a pécsi egyházmegye Velenczében (1499) 
nyomtatott misekönyvében. Angyalok kérdik Mária Mag- 
dolnát : mit látott. A szent asszony elmondja azután, hogy 
feltámadt Krisztus, halálával legyőzte a halált. Ö a fel- 
függesztett bárány, de a ki a kereszten megválta az egész 
nyájat. Majd azt kérdik tőle az angyalok : mit látott, mikor 
Krisztust a kereszten szemlelte? A szent nő elpanaszolja 
Krisztus szenvedését s a magyar misekönyv hozzá teszi 



A SZlXlvÖLTESZET C)C» 

a Krisztus halálakor történt természeti tüneményt. Ezután 
azt kérdik tőle az angyalok : mit tett, mikor Krisztust 
elvesztette? A síró anyához szegődött, haza kisérte, le- 
borult és mindkettőt siratta. Azután kenőcsöt készített s 
mivel nem találta, a kit keresett, megkettőzte panaszát. 
Majd az angyal vigasztalja : Ne sírj Mária, mert igazán 
feltámadt Krisztus, certe multis argumentis, vidi signa 
resnrgentis. Ez utóbbi sorok hiányzanak a lichtenthali 
kéziratban, hanem a reichenaui XIV. századbeli Antipho- 
naléban van egy zenés töredék, melyben két gyermek 
mondja ama szavakat, melyeket a magyar misekönyv az 
angyal ajkaira ad. 

Efféle szertartások és dialogizaló énekes versekből 
fejlődött ki a középkor egyházi szinmüvészete, az úgyne- 
vezett mysterium. 

Úgy látszik, ezeknél régiebbek vagy legalább is egy- 
korúak a miraculumoh, a szentek életebői vett csodás 
játékok. A XII. század elején volt Francziaországban egy 
angol szerzetes, Hüarius, Abelard tanítványa ; ettől van a 
legrégibb ismert miraculum. Párizsi Máté már az 1119. 
évből említ bizonyos Gorhami Goítfridet, a ki Norman- 
diából sz. Albánba hivatott, hogy iskolát állítson, de el- 
késett és más foglalta el helyét, ő maga azonban Dun- 
stable-ben egy miraculumot írt, melyhez Albánból kérte 
a decoratiót, másnap éjjel azonban elégett a haza, elpusz- 
tult az írása könyveivel együtt. 

Hilarius három játéka közű! az egyik, szent Miklós- 
ról szól. Rímes latin versekben van írva : Czíme : Ludus 
snper 'iconia sancfi Nicohii. A szent nevenapján. egy neki 
szentelt templomban képét kivetlek a keretből és egy élő 
ember foglalta el a helyét. Az isteni szolgálat idején egy 
másik személy, gazdag pogánynak öltözve jelent meg a 
templomban, letette az oltár előtt a kincseit és felhítta a 
szentet, hogy őrizze meg, mert neki nagy útra kell mennie. 



lOü -^ SZIXKÓLTESZET 

Alig távozott a pogány, szép csendesen tolvajok vitték el' 
a kincseket. Ekkor visszatért a pogány és dühösen kifakadt 
a szent ellen, seprűt ragadt és a szentre emelte, erre 
megmozdult a szobor, leszállott, kiment és rátámadt a 
tolvajokra, hogy följelenti őket. Ezek megijedtek és resz- 
ketve visszahoztak mindent. A szobor újra elfoglalta helyét, 
a pogány pedig lelkes énekben tört ki és imádni kezdte 
a képet. Ekkor szent Miklós újra megszólalt, meghagyta 
a pogánynak, hogy csak az istent imádja és Krisztus nevét 
dicsőítse. A darab a mindenható imádásával végződött és 
az isteni szolgálat folytattatott. Az angol szerzetes után 
egy franczia szerzetes szintén latin versekben dolgozta át 
e tárgyat. Már egy század óta kedvencz darabja volt az 
egyházi drámának, mikor arrasi Bodel János, e szegény 
bélpoklos költő, kit szomorú betegsége kizárt az emberi 
társaságból, magáévá tette e miraculumot és franczia 
nyelven írta meg és költői kapcsolatba hozta a keresztes 
háborúval. 

Hilarius egy másik játéka már nem miraculum, 
hanem mysterium, még pedig Lázár feltámasztása. A mi- 
séző pap, mint Lázár fölkelt a sírból és szózatot intézett 
a gyülekezethez. Majd a Jézus képviselőjéhez fordult, ezt 
mint mesterét, királyát és urát imádta. A szerző utasításul 
hozzá adja, hogy ennek végeztével, ha matutinum van, 
Te Deum laudamust, ha pedig veternye : Magnifícat anima 
meat intonáljon a pap és így folyjon tovább az isteni 
szolgálat. 

Hilarius harmadik játéka, Dániel próféta története a 
karácsoni ünnepekre. 

A toursi városi könyvtárban egy XIL századbeli 
kéziratot találtak, mely több angol-normann miraculumot 
foglal magában és majdnem oly régiek mint Hilariuséi. 
itt látszik az első kisérlet, mely az előadást kiszorította a 
templomból, hogy nagyobb számú hallgatóság vehessen 



A SZINKOLTESZET 101 

részt az ünnepélyen. Lépcsőzetes állványok voltak, melyek 
három rétege a mennyországot, a földet és legalul a poklot 
jelezte ; ez utóbbi közel a nézők szomszédságában zárt 
hely volt, melyből .[ajgatás. lánczcsörgés és füst szállott 
fel, s ördögöknek öltözött emberek s gyermekek járlak ki 
s be az ajtaján. 

Úgy látszik, hogy nemsokára a templom mellől is 
kiszorultak az ily előadások. Okúi a sírok tulajdonosainak 
panasza szolgált. Határozatokat hoztak, melyek a czinterem 
sírjainak megsértését kárhoztatták és a játékokat más 
helyekre, közterekre szorították. Ezóta nem dicsekedhetett 
a mysterium az egyház pártolásával. Egyes pápák, mint 
11. Jenő és számos főpap, üldözték a bibliai drámákat, 
melyek előadására társulatok keletkeztek. Akadtak azonban 
oly főpapok is, a kik pártolták. A besangoni egyházmegye 
egy rendelete megengedi a papi tánczot esős időben még 
az Isten házának előcsarnokában is. Limogesban, sz. 
Martialis ünnepén a nép tánczolt a templomban és az 
egyes versszakok végén lelkesen énekelte ; 

Saint Martial, priez pour nous 

Et nous, nous danserons pour vous. 

Londonban III. Henrik alatt 1233-ban a lelkészpap- 
ságból zenetársaság alakult, mely a temetéseknél is sze- 
repelt és Chaucerból tudjuk, hogy mysteriumokat is játszott. 
De hogy még a XIII. század végén reactio mutatkozott a 
papság e szereplése ellen, különféle adatokból tudjuk. 
Természetes, hogy e játékokban rendesen nem a papság 
legbuzgóbb és legszentebb része szerepelt, ellenkezőleg a 
<iolog természetéből foly, hogy az apathicus elem vissza- 
vonult s a világiasabb gondolkozású papok ragadták 
magukhoz 

Érdekes e tárgyban a wimpfeni apátság okirata, 
melvnek hiánvzik a keleté, de az írás a XIV. század 



102 A SZIXKÖLTESZET 

elejére mutat. A káptalan megemlékezvén arról, hogy 
elődeik ájtatosság okáért rendelték decz. 27., sz. Jáno.s 
evangélista napján, hogy egyet kiválaszszanak maguk 
közül, a ki azután more episcopi ünnepélyes nagy misét 
szolgáljon. E szokás most in hidihrium vertitur, mert a 
templomban ludí ilieatrales finnt, nemcsak a templomba 
hoznak monstra larvarum vagy álarczokat, maskarákat, 
hanem a papok is nagy lakomákat csapnak, és cum vi- 
gellis, tvmpanis et cymbalis a város házaiban és utczáin 
tánczolnak, azután a többi közt meghagyja, hogy a miséző 
pap ebéd után ne üljön lóra vagy szamárra és more insani 
ne lovagoljon a város utczáin és ha tetszik egy kissé 
mulatni, áhítattal lépjen a templomba és szelíden hintse 
meg vízzel a körülállóka'., nem pedig hevesen öníse. 

A jámbor papság tehát megbotránykozott azon, hogy 
színdarabokat játszottak a templomban, hogy maskarák 
bohóskodtak az isten házában, hogy a presbyterek, dia- 
konok és subdiaconok pazar lakomák után hegedűszóval 
tánozolva vonultak végig az utczákon. a miséző pedig 
lóra vagy szamárra ülve bohóskodott az utczákon és vízzel 
locsolta a körülállókat. Nem tudni, minő színdarabokat 
játszottak, miféle pajzán énekeket daloltak ; ez okirat 
azonban biztos jele annak, hogy a templomi színjátékok 
nagyon hamar elfajulhattak s maguk után vonták azt is, 
hogy rövid idő alatt kitiltattak az egyházból, sőt a papság: 
sem vehetett reszt bennök. 

Voltak-e nálunk ily papi színjátékok ? 

Különféle véleménynyel találkozunk. Toldy azt hiszi, 
hogy voltak. « Legalább a kor szelleme és erkölcseiből 
indulva* vallja, hogy az 1279-iki budai nemzeti zsinat 
VIII. canona, mely a mimusok, histriók és joculatorok 
hallgatását a papoknak megtiltja, a népszínjátékokra és- 
bohózatokra érti, m.elyek a mysteriumokból eredtek, de 
tőlök már a XIII. században különváltak. E föltevés azon- 



A SZIXKÖLTESZET 103 

ban elég merész. Több benne a hazafias jóakarat mint 
a történeti kritika. Ha még azt sem tudjuk határozottan 
bebizonyítani, hogy voltak népszínjátékaink ; épen nem 
tudjuk érvekkel igazolni, hogy különváltak a mysteriumoktól. 

Valószinü ugyan, hogy mint Toldy nevezi «e vándor 
szinészrend» folyton létezett, legalább ezt bizonyítja az 
1460-iki szepesi zsinat 38. canona, mely inti a papokat, 
hogy mimusoknak, histrióknak, síposoknak Krisztus ala- 
mizsnájából, mely a szegényeket illeti, semmit se adjanak. 
Az azonban épen nem bizonyos, hogy e histriók többek 
lettek volna a magyar földön járó-kelő német és olasz 
komédiásoknál, kik nem színdarabokat adtak elő, hanem 
hengerbuczkavetésekkel, csepürágással s ilyenféle mutat- 
ványokkal gyönyörködtették a népet. 

Midőn Toldy a kor szelleméből és erkölcseiből indult 
ki. nagyon helyesen tette. Hisz mi is benne éltünk az 
európai szellemi világban, nagyszámú német és olasz tele- 
pesek laktak városainkban, s nemcsak folytonos össze- 
köttetésben állottak hazájokkal, hanem ottani szokásaikat 
és erkölcseiket némi részben meghonosították nálunk is. 
Nehéz azt hinnünk, hogy a XIII. század német telepese, 
colonistája : e vendégeJc, mint törvénykönyveink, okmá- 
nyaink nevezik, nem gyakorolták volna színjátékaikat, 
papjaik nem művelték volna mysteriumaikat. Igaz, hogy 
nincsenek meg mysteriumaik, de a bártfai szinlapból, a 
szereplők névsorából nagyon helyesen és találóan építette 
föl a darabot Ábel Jenő tanár. A bártfai számadások vi- 
lágosan bizonyítják, hogy ott a XV. század közepe óta 
még sokszor adtak elő egyházi színmüveket a polgárok 
előkelőbbjei. s hogy a pozsonyi játék is, melyet a múlt 
században Vallaszky és újabban Knauz említ, efféle lehe- 
tett, bizonyosnak tarthatjuk. Ugyanezt tették Lőcsén, Iglón, 
Nagy-Szebenben, Brassóban (1500). 

Csakhogy e színmüvek nem magyarok, hanem né- 



104 A SZIXKÖLTESZET 

metek voltak. Német és nem magyar passionsspiele mu- 
lattatták az ő közönségöket. De mivel e mulatságok több- 
nyire városokban tartattak, lehet, hogy a budai, pozsonyi, 
kassai, beszterczei és más magyar község utánozta német 
társait,, positiv adataink azonban nincsenek rólok. 

Az irodalom törtenete egy adomával, a kövesdi 
molnár adomájával is bizonyítgatja, hogy volt mysteriu- 
munk. E molnár Krisztus szerepében minden csúfságot 
eltűrt, de mikor az egyik «lisztlopónak» csúfolta, elfelej- 
tette szerepét s a csúfolódó után rohant. Majd egy kedves 
költői mesével erősítgeti, hogy volt mysteriumunk. Mária 
ugyanis keresi Krisztust s elmegy a kovácsokhoz, a kik 
épen a szegeket készítik, melyekkel fölfeszítik ; az ácsok- 
hoz, a kik a keresztfát faragják ; azután a szíjjártókhoz, 
a kik az ostort fonják, melylyel megkorbácsolják. Ez a 
töredék azonban egy balladaféléböl is maradhatott reánk. 

Laskai Osvald Biga Salutis (1498^ czimü prédiká- 
czióiban panaszkodik, hogy a klastromokban is színi 
énekek zajganak, cantus theatrales perstrepimt. Ez is 
nagyon hihető, hogy a szerzetesházakban a szerzetesek a 
polgárokkal, a tanítók tanítványaikkal producálták magu- 
kat, hogy ilyenkor, kivált a regélő hétben, pajzán világias 
nóták, dalok hangzottak a kolostor és iskola falai között, 
de hogy milyenek voltak, közelebbről nem mondja, meg 
nem határozza. Valamint a külföldi szerzetesek rendeztek 
ily színielőadásokat, csaknem bizonyosnak tekinthetjijk 
azt, hogy hazánkban sem maradtak el az európai szo- 
kástól, s meg vagyok győződve, hogy részletesebb levél- 
tári kutatások erre nézve még derítenek föl egyet-mást. 

Szerzeteseink e mulatságaiban része lehetett a népnek, 
de mennyi, még most senki sem tudná megmondani. 

Karácson és vízkereszt ünnepén a magyar nép 
mostanig jár a Bethlehemmel Van még Balázs- és Ger- 
gelyjárás, meg pünközsdö'és is. Húsvéti mysteriumaink, 



A SZINKÖLTÉSZET 105 

ha voltak, a nagy heti passiót kivéve, mind elenyészlek, 
csupán a téli ünnepi mulatságok maradtak meg mindenütt. 
Többé-kevésbbé külföldön is úgy volt. A told népének 
ápril havában, mikorra a húsvét esik, dolgot ád a mezei 
gazdaság, nem ér rá mulatozni. — Sokan lyturgiainak neve- 
zik e karácsoni mysteriumokat, mivel állítólag részét tevék 
az isteni szolgálatnak. Ez talán hibás elnevezés. Mysteriu- 
mot az egyház csak a XII. századig tűrt, de akkor sem 
vallott hivatalosan. A nyugoti egyház mise- és szertartás- 
könyvei nem ismernek mysteriumokat, nem ismerik el, 
hogy a lyturgiához tartoznának. Sőt mint láttuk, ellensége 
lön s üldözte. Az a kis dialógus, melyet a feltámadt Jézus 
sírjánál a szent asszonyok és angyalok egymással váltot- 
tak, mely nálunk is benne van a Pray-codexben, a Ha- 
lotti Beszéd könyvében, s a melyből a mysteriumok tá- 
madtak, fejlődtek, ez a kis párbeszéd lyturgiai, a többi 
nem az. 

A magyar karácsoni és vízkereszti játékok a nép 
vallásos játékai, melyeket szerzetesek vagy tanítók, tehát 
deákos litteratus emberek írtak a nép számára. Ezt majd- 
nem mindegyikből ki lehet mutatni, Erre mutatnak külö- 
nösen a Virgiliusi reminiscentiák, melyek nemcsak hazánk- 
ban fordulnak elő, erre mutatnak a görög római világból 
vett nevek, mint Orpheus, Nagy Sándor s egyebek. 

De nem volna igazunk, ha ennek folytán minden 
költői becset megtagadnánk tőlök, a mint némely kritiku- 
saik tevék. Némelyek valóban sok rosszat tudnak mon- 
dani rólok. Nem tagadhatni, hogy ízetlen tréfák, a latin 
szók elég bárgyú népetymologiái, aljas és trágár megjegy- 
zések fordulnak elő bennök. Hisz paraszt- és juhászlegé- 
nyek játszszák, a kik sokat megengedhetnek maguknak az 
illem rovására. De nagyot hibáznánk, ha csak rossz 
oldalukat emelnök ki. Ma már lelkes gyűjtök nagy szám- 
mal hoztak össze ily karácsoni játékokat, melyeknek 



lOü A SZINKÖLTÉSZET 

egyes részein a népies költészet kedves termékeire ismer- 
hetni. 

Például a göcsejiben mily kedves ez a versecske: 

Pásztortársim mit hallottam, 

Igaz-e, való-e ? 
Gyertek velem Bethlehembe 

Kérdezzek úgy van-e ? 
Hogy egy sziiz az éjszakán 
Fiacskát szült a szénán, 
János, Palkó, Bencze, Istók, 

Juhászok, bojtárok ! 
Zárjátok be na szaporán 

Az aklot pajtások ; 
Mézes, mákos, túrós lepényt 

Siessetek sütni. 
Hogy ha velünk Bethlehembe 

El akartok jönni ; 
Palkó töltsd meg kulacsodat 

Friss tejjel, édessel ; 
Hogy ne menjünk annyi földrül 

Üresen, üresen. 

Egy erdélyi játékból : 

Vedd rád pajtás a bundát, 
Te Geczi a furulyát. 
Én is viszek sajtocskát. 
Tejet, túcót, vajacskát 
Vigyünk Jézuskának ! 

Vagy ennek egy teljesebb alakja; 

Vedd rád pajtás a bundát, a bundát, 
Fogjunk göndör báránykát. 
Vigyük el az anyjának, 
Főzze meg a fiának. 
Vigyünk neki lisztecskét. 
Főzzünk neki fejecskét. 
Mennyből hozzunk furulyát. 
Fújjunk neki szép nótát, 
Fújjunk neki szép nótát. 



A SZINKOLTE^ZET 107 

Mennybe viszi lelivünket. 
Olt vigasztal bennünket, 
Ott vigasztal bennünket. 
Ez a világ váltsága, 
Pásztorok vigassága, 
Pásztorok vigassága. 

Ez alatt, két juhász tánczol. a tíibbiek pedig éne- 
kelnek. 

Némelyik külonöáen szereti az álliteratiót : 

Vedd válladra, 

Vidd Váradra ! 

Kelj fel kopasz kolompozz. 

Három óra, harangozz 

Nagyon gyöngéd és megindító a szegedi játékban a 
negyedik pásztor mondája Jézushoz : 

Örömtelve jöttem szegény jászolkádhoz. 
Irgalmat esdeklek, fogadj be magadhoz, 
Ne tekintsd, hogy szegény alávaló vagyok, 
Tudom, hogy isteni kegyességid nagyok. 
Fogadd kegyelmesen csekély tiszteletem. 
Vagy élek, vagy halok, légy mindenkor velem. 

Végtelenül kedves ugyanabban egy másik szereplő- 
nek, Zaránnak szózata : 

Édes kis Jézusom ! Nézd én szolga vagyok, 
Úgy hiszem az leszek, a míg meg nem halok ; 
Meguntam a gazdám, más gazdához megyek. 
Engedd, hogy ezentúl a te szolgád legyek. 
Engedd, hogy lehessek hív és igaz szolgád. 
Hű szolgálatomért vigy mennyekbe hozzád. 

Számos ily szép részletet idézhetnénk karácsoni játé- 
kainkból, melyek valóban dicséretökre válhatnak szerzőik- 
nek, az állítólag tudákos kántorok és iskolamestereknek. 

De hát valóban oly régiek e karácsoni játékok, hogy 
a középkori mysteriumok maradványainak mondhatni őket ? 



108 A SZINKOLTESZET 

Talán csak a múlt század közepéig vihetjük fel eredetök 
családfáját, mint dr. Vali Béla gondolja. 

Azt hiszszük, hogy épen nem. Mivel az egész magyar 
hazában, a brassai havasoktól a pozsonyi Kárpátokig 
mindenütt játszszák őket. lehetetlen, hogy jóval régiebbek 
ne legyenek. Az ily magánszokások, melyeket hivatalos 
közegek nem parancsolhatnak a népre, álmos lassúsággal 
szoktak elterjedni. Hogy némelyik modernizálva vagy né- 
metből, tótból fordítva jelentkezik, csak onnét eredhet, 
hogy a régi helyébe újat csúsztatott be a más vidékről 
oda származott tanító, kántor, lelkész, jegyző vagy más 
valaki. Vagy a nép magyarosodott meg. Újabb vonatko- 
zások, nevek, események szintén könnyen csúszhattak be. 
Hogy protestáns énekek is fordulnak elő bennök, keveset 
vagy éppen semmit sem bizonyít, mert a protestáns vidék 
szebb énekeit könnyen eltanulhatták. Még azt sem fogad- 
hatni el az újabb származás, keletkezés bizonyítékának, 
hogy nagyon hasonhtanak egymáshoz s a ránk maradt 
számos mysterium csekély számú eredetiből szakadt el, 
mert jól tudjuk, hogy a nép nagyon konservativ s nem 
egykönnyen válik meg a szokottól. 

Mi azt hiszszük. hogy e játékok bölcsejét a XIII — 
XIV. században kell keresnünk, hogy ekkor tanulta el 
őket a magyar nép, hogy e sokszor kedves és szép 
romok kezdetleges elődeit a bevándorlott idegenek, a kül- 
földről ideszakadt barátok és más szerzetesek s világlátó 
papjaink plántálták a magyar földre, hol nagy. müveit és 
kereskedő magyar városok hiánya miatt, nem vert oly 
gyökeret mint külföldön ; nem fejlődött oly terjedelmes 
fává mint nyugoton ; nem ágazott el annyifelé, mint a 
francziák, angolok, spanyolok, olaszok és németeknél ; de 
volt mindig és annyira kedvelték, hogy még a reformatio 
sem irthatta ki egészen. 



A hitújítás KOKA 109 



A HITÚJÍTÁS KORA. 

1526-1600. 

BEVEZETÉS. 

A renaissance édes és szép álmát egy új, nagy- 
szerű mozgalom, a hitújításé, zavarta meg. A humanismus 
mindig kedves emléke marad nemünk fejlődésének. A kö- 
zépkor czéhes és ascetikus szellemének romjain új élet 
kezdődött, mely rajongó lelkesedéssel csüngött a művészet 
gyönyörű alkotásain, el volt ragadtatva tudományos sike- 
reitől, a cella szűk korlátaiból kitörve, az élet teljét han- 
goztatta. Szabadabb, nyíltabb, őszintébb, kedvesebb lett 
a müveit emberek érintkezése, szellemesebb és szellemibb 
a társalgás, édesebb, vonzóbb költőibb a két nem érintke- 
zése. Vidám és derűit napok következtek a sötét időkre, 
a műveltség szerezte jó kedv trónolt az ember kedélyében, 
önérzettel lapozta a hajdankor remekeit, utánozni kezdte 
azok szép, természetes és egészséges életét, kielégítette ösz- 
töneit ; a szellemi és anyagi jólét lőn az ideálja. A közép- 
kor physikai és testi játékait szellemibb mulatság váltotta fel. 

Az egész renaissance úgy jelenik meg a történet 
lapjain mint az ifjúság gyönyörű álmának elbeszélése. 
Álom volt, nem is tarthatott sokáig. Az ábránd mámoros 
világából hiányzott az erkölcsi elem, ez az Ariadne-fonal, 
mely a kéj és gyönyör, a szabad és korlátlan élet útvesz- 
tőjében a helyes ösvényre terelhette volna a renaissance 
elkábult gyermekeit. Az ifjúság költői csapongása, édes 



110 A hitújítás kora 

ábrándja volt ez az időszak, mely nem tudta, nem hitte, 
hogy nincs tündérmesékből szőve az élet, hanem önmeg- 
tagadás, önsanyargatás az erkölcsi alapja. 

A középkornak meg volt a maga erkölcsi funda- 
mentuma. Sötét, kegyetlen és barbár, de biztos az alap. 
Most épen ez hiányzott. Ékesszólás, választékos előadás, 
csín, igéző forma, bájos kép, de még mindig csak kép, 
festett kép, melynek kevés volt a reális tartalma. 

A humanisták ideálja, a szép görög világ, messze 
esett az új kortól, a keresztyénség tizennégy százados 
múltja töltötte be az elválasztó közt s e hosszú időt 
nem lehetett kitörülni az emberiség emlékezetéből. Fényes 
dómjai, ragyogó templomai, hatalmas emlékei, művészeti, 
irodalmi és társadalmi traditiói eltörülhetetlenék valának. 
Az emberiség nem térhetett vissza a szép görög élethez, 
pedig eszmei alap nélkül nem élhet a nép. lelki vezérek 
nélkül nem haladhat előre. Megáll és bomlik. 

De a középkori keresztyénséghez sem lehet e vissza- 
térni. Műveltebb volt az emberiség, minthogy újra magáévá 
tehette volna a XII. század eszmekörét. Más eszmék boly- 
gatták az elméjét, más érzelmek dobogtatták a szivét, 
máskép érzett és gondolkozott mint apái háromszáz évvel 
előbb. A régi scholastica theologiája és bölcsészete ellen- 
kezett az új idők szellemével és lejárta magát. De az 
egyház is elveszíté nymbusát. Saját emlőjén nevelte a 
legmérgesebb kígyót, a humanismust, mely az új ideák mér- 
gét oltotta bele ereibe. A papok valának a renaissance hő 
pártolói. Pápa és bibornok, érsek és püspök csak úgy 
vagy még jobban szerette a humanismus hízelgő poétáját 
mint az alsó papság, ki egyház mételyes nagyjaitól tehát 
nem lehetett segítséget várni. 

Végre maga a humanismus is hanyatlani kezdett. 
A mi a renaissance hajnalán elragadta, elbájolta az ér- 
deklődőket, nemsokára unalmas lön. A sok pedáns és 



A hitújítás kora 111 

hízelgő tudós léha modorával, Ízetlen polémiáival, gyű- 
löletes veszekedései- és henczegéseivel, nevetséges hiúsá- 
gával, felszínes bölcselkedésével nem elégítette ki a reális 
gondolkodót. 

Gondolkozni tanították' az emberiséget, megismer- 
tették egy szebb és okosabb eszme- és érzelemvilággal, 
de nem tudták kielégíteni az igazság után epedő fele- 
barátjaikat. 

E szerepre vállalkozott a hitújítás, a reformatio. 

Luther Márton es társa Melanchton Fülöp a keresz- 
tyénség és a humanismus oszlopára állva, hirdették az 
új doctrinát, melynek az volt a czélja, hogy megnyugtassa 
az ember elméjét, kielégítse a hivő kebelét és szerezze 
meg neki azt a lelki boldogságot, mi nélkül tengeren 
hányatott hajóhoz hasonlít az élet. 

Keresztyének és humanisták akartak lenni egyszerre, 
egységbe, egyetértésbe kívánták hozni a két ellenkező 
eszmekört ; azért ki kell-e küszöbölni az új egyházból a 
középkori önmegtagadás borzasztóságait. a szerzetesek 
szörnyű szabályait, a tömérdek böjtöt, koplalást, búcsú- 
járást, végtelen sok imádságot és vezeklést, ostorozást 
és éjjelezést, egészségesebb- és természetesebbé tenni az 
áhítatot, szeretni az istent, imádni a gondviselést, eltelni 
a vallásos érzéssel a középkori gyötrelmek és sanyarga- 
tások nélkül. Kiirtani a műit csodás és vak hitét, mesés 
legendáját, gyermekes naivságát. babonás szertartásait s 
elfogadni a humanismusból mindazt, a mi összefér a ke- 
resztyénséggel. 

Ezen alapon indult meg a hitújítás És a hol érettek 
valának reá az elmék, mindenütt számos követőre talált. 

Míg a puszta humanismus az ö szabadsagával nem 
tudott a jámbor lelkek meggyőződésévé lenni, nem tudta 
keblöket betölteni ; most a keresztyénséggel párosulva meg- 
felelt az idők erkö'csi és értelmi színvonalának. 



112 -^ hitújítás kora 

És ha nálunk a protestantismus gyors elterjedését 
vizsgáljuk, látjuk, hogy nagyon megvolt a szükséges ér- 
telmi és erkölcsi színvonal. Bizonyosan a külső körül- 
mények is előmozdíták : a mohácsi vész, a főpapok el- 
vérzése a csatában, a két király versengése, a török hó- 
doltság, a kath. papság megfogyatkozása és más okok 
hozzájárulhattak a hitújítás terjedéséhez. Gyarapodásának 
igazi oka azonban műveltségünk és jellemünk megfelelő 
színvonalában rejlett. 

Alig terjedt el Luther Márton wittembergi hittanár 
és vallásújító fellépésének híre, csakhamar eljutott ha- 
zánkba és városaink, továbbá a Királyföld és a Szepesség 
német lakosságánál, élénk pártolásra talált. Rendezeti 
iskoláik, tekintélyes kereskedelmük, elég virágzó iparuk 
és fejlett müveltségök szívesen felkarolá az új tant, 
melynek teremtője ki tudta zsákmányolnia német nemzeti 
érzelem sajátságait és kivált a latin faj elleni gyűlöletet. 
A hitújító mozgalom áttörvén a római katholicitás sánczait, 
öntudatlanul is meghonosítani törekvék a vallás terén a 
nemzeti partiéul arismust és egyesíteni iparkodott a német 
fajokat. Luther maga legkiválóbb képviselője volt a német 
nemzeti szellemnek, az ő hatalmas lelkében és rendkívüli 
erejében, vas akaratában, s olykor merész féktelenségében, 
minden német oly embert látott, kihez feltétlenül lehete 
ragaszkodni, a ki tisztán és világosan tudta kifejezni az 
eszméket, melyek jó idő óta, bár homályosan, mindnyájok 
szivében világítottak. Hazai németeink, bár századok óta 
éltek távol ős hazájoktól és így simulhattak volna nem- 
zetünk szelleméhez ; azonban a középkori önkormányzat, 
bő kiváltságaik és a magyar nemzet gyöngesége bizto- 
sították nemzetiségök épségben maradását. Ügy, hogy 
mikor Luther lázító iratai, az ő nyers, de erőteljes stylu- 
sával közöttük megjelentek, rögtön visszhangra találtak. 
A szebeni és brassai szászok, a szepesi és bányavárosi 



A hitújítás kora 113 

németek, a budai és pozsonyi polgárok között többen 
olvasták és terjesztették e müveket, magában a királyi 
udvarban, Mária királyné belső szolgái közül Henckel 
.lános káplán. Pók János udvarmester és az alamizsnás 
pártolák az új tanokat ; hozzájok szegődtek : Grynaeus 
Simon, Ortel Vid, budai főiskolai tanárok, sőt maga Mária 
királyné is olvasta Luther müveit és a híres újító, habár 
engedelem nélkül, neki ajánlotta egyik munkáját. De a 
magyarok között is hamar terjedt a reformatio, sőt az új 
hit legügyesebb, leglelkesebb apostolai nem németek, hanem 
magyarok, tősgyökeres magyarok valának. Magyar főurak 
és tanulók állottak a mozgalom élére. A magyar ifjúság 
sietett Wittembergbe, hogy személyesen hallja az új mes- 
tereket, hű tanítványokká lettek, a kik nem szakították 
meg összeköttetésüket az egyetemi várossal még hazatér- 
tük után sem. 

És mily lelkes élet támadt ! Csodálatos az eszme 
hatalma ! Ha kedvező a talaj, ha érett az elme, rátermett 
a szív, magával ragadja az egyes embert, ki erősnek, 
nem : mindenhatónak képzeli magát és az eszme varázsa 
alatt igazán csodákat müvei. A XVI. század e csoda- 
emberek korszaka, kik mintha a föld alól bújtak volna elő, 
roppant számmal termettek. Szegény emberek gyermekei 
egy ismeretlen vagy félig sejtett ösztöntől űzetve, keresték 
föl az űj ige mesterét és rohanva rohantak vissza a ha- 
zába, hogy apostolok, esetleg vértanúk legyenek. Szóval 
és tollal hirdették az igét, írtak eredetit és lefordították 
az idegen újítók jobb müveit. De mint a győzök szoktak, 
rendesen támadólag léptek föl. Támadás, ostromlás volt 
az ő mindennapi kenyerök. Felhasználták a prózát, ki- 
aknázták a verset. És mivel nem volt az országban 
nyomda, hiányzott a sajtó, megtanulták a betűszedést, a 
nyomtatást s a mit írtak, mindjárt ki is szedték és le- 
nyomtatták, sőt némelyek a vásárra is vitték. Nyomukban 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 8 



1 



114 



A hitújítás kora 



új iskolák és egyházak keletkeztek, de különösen lábra- 
kapott az irodalom, mely azelőtt inkább henye lelkek 
kedves szórakozása volt, most az eszmei harcz legalkal- 
masabb közege Ion. 



A BIBLIA FOEDITASAI 115 



I. 

A VALLÁSOS PRÓZA. 

I. 

A BIBLIA FOBDÍTÁSAI. 

A XVI. század irodalmát a biblia fordításaival illik 
kezdenünk. A hitújítók ugyanis a bibliát, a könyvek 
könyvét, állították az első helyre. Míg azelőtt csak a 
papság kezében volt, ők a nép asztalára tevék. Ott és a 
mestergerendán mindennap szerepelt a szent könyv. Cso- 
dálatos becset tulajdonítottak neki. A dogma és morál forrá- 
sává tevék. Belőle olvasták ki, mit kell hinniök és mikép kell 
cselekedniök. Míg a katholikusok annyira óvakodtak a szent 
könyv terjesztésétől, hogy a mainzi érsek bibliai idézeté- 
vel éljünk, nem akarták disznók elé vetni a gyöngyöket 
és az egyház magának tartotta fen helyes magyarázatát, 
a hitújítók kimondották, hogy mindenki olvassa és ma- 
gyarázza szíve sugallata szerint. Lebontották a válasz- 
falat, mely elkülönítette a papot a világiaktól és így 
erős lépést tettek a civilisatio utján ; mindamellett egy rég 
elavult könyv fölelevenítése nem tartozik a protestantismus 
kiválóbb cselekedetei közé. A biblia nyújtotta lelki táp- 
lálék nagyon kétes értékű ; pátriárkái moráljával, imitt- 
amott sötét doctrinájával jó lehetett a zsidóság kezdet- 
leges műveltségi állapotában, de pár ezer év után csak- 
nem kizárólagos szerepre juttatni, hátrányos lőn a pro- 

8* 



116 KOMJATHI BENEDEK 

testáns vallásra és főkép a civilisatióra nézve. A magyar 
prózai stil kifejlődésére azonban kiváló befolyása volt. 
Egyszerű és naiv előadásmódja példányúi szolgálhatott 
az elbeszélő prózának ; az ó-szövetség kedves naivsága 
utánzásra csábíthatta a magyar epikust, habár ennek 
csekély nyomára akadunk ; Homer és mások remekein 
tanult lelkét elvarázsolhatta, megigézhette az a mesteri 
előadás, a mit a zsidó epika gyönyörű alkotásaiban mint 
pl. Ruth stb. talált. Úgy latszik, ezeknél mégis hatásosabbak 
voltak reá a didacticus könyvek és a próféták fensé- 
ges declamatiói. Ezek visiós kifakadásai igazán lelkéhez 
tudtak szólani s jobban tudta őket magyarul kifejezni, 
mint az elbeszéléseket. A reformátorok vallásos rajongása, 
hányatott pályája úgyis egy-egy prófétává tette őket, tehát 
rokon lelkeket láttak a zsidóság látnokaiban. — Volt 
azonban egy fontos hátránya is a biblia- olvasásnak. Nyo- 
masztólag hatott a magyaros stil kifejlődésére. Igaz, hogy 
sokoldalúvá, szélesebbé, általánosabbá tette az irályt, új 
fordulatokkal, szólásmódokkal és modorral ismertette meg ; 
de akadályul is szolgált. 

Az a tapadó hűség, melylyel minden szavához ra- 
gaszkodtak, értetlen rossz fordításaihoz oda szegődtek, 
zsidós és latinos szórendjét utánozták és a magyar nyelvre 
erőtették : mindez annál károsabb volt, minél jobban 
kedvelték és becsülték a szent könyvet. Nehéz és értel- 
metlen nyelve nem egyszer szolgált zsinórmértékűi a 
magyar írónak, a ki annál szebbnek, jobbnak tartotta 
nyelvét, mennél közelebb állott a bibliáéhoz. A szent- 
írás zamatát, színét, látszatát kereste a saját és mások 
soraiban és nem tetszettek neki, ha nem találta meg 
bennök. Talán ez is hozzájárult ahhoz a különös jelen- 
séghez, hogy a nagy hitvitában épen a kathoUkus fél, 
kivált Pázmány stílusa mutat több életet és lendületet, 
merészebb és élénkebb színt és változatosságot, számo- 



A BIBLIA fordításai 117 

sabb fordulatot, szóval több eloquentiát ; mert ők csak 
másodsorban olvasgatták a bibliát, nyelvök nem tapadt 
hozzá. 

Különben az által, hogy mindenki szabadon vizsgál- 
hatta a szentírást, nyert a szabadság ügye s nyert a fel- 
világosodás is, mert a hol többféle a nézet és eltérő a 
magyarázat, ott mindenesetre közelebb állunk az igazság- 
hoz, mint a hol egyetlen uralkodó vélemény vasmarokkal 
fojt meg minden más opiniót. 

A bibUa tehát indirecte e szempontból is hasznára 
vált az emberiségnek és kedvencz olvasmánya lön az új 
vallás híveinek. Nem csoda, ha még a század folytán 
teljes fordítást adtak a nép kezébe. 

A fordítás munkáját azonban a katholikusok indí- 
tották meg. Az első munkás egy katholikus pap, KomjátJii 
Benedek volt. 1532-ben Krakkóban adta ki ss. Tál le- 
veleit. Ö mint özv. Perényi Gáborné János fiának ne- 
velője, úrasszonya felszólítására magyarította az Apostol 
leveleit. Maga mondja könyvének előszavában: «The 
Nagyságod énnekem emlegethni kezdé, hogy az szent Pál 
apastal Leveleit örömesth akarná hallani, mikor valaki 
meghmagyarázná. Jóllehet penig hogy the Nagyságodnál 
azon szenth Pál apastalnak Leveli magyarázva valának, 
de maga the Nagyságod engemet onszol s inth vala, 
hogy megláthnám, ha mind megvolna s jómódon-e, s jó- 
képpen-e az deáki nyelvről magyaról fordojtatotth volna-i? 
Mely magyarázatoth mikoron en láttam volna, énnekem 
nem tetövék, hogy jól magyarázták volna, kinek nem 
csak az értelme, de olvasása is nehéznek tetszik vala. 
Azérth the Nagyságod engemeth kérni kezde, hogy ennen- 
magam magyar nyelvre fordojtanám. » Fordítása nehézkes 
s ugy látszik, nem sokat gondolt az úrnőjénél létező 
régibb fordítással. Minthogy nagyon is meg akarta ma- 
gyarázni sz. Pál leveleit, körülíró és terjengős lett. Ö a 



IJ^S PESTHI GÁBOR 

könnyebb értelem okáért egy diák szót két vagy három 
magyarral fejezett ki. A nehezen érthető versek kibőví- 
tésétől sem riadt vissza. Meg akarta értetni sz. Pált, azért 
néha egy fél vagy egész verssel, sőt többel is megtoldotta. 
Mindezt maga is elmondja. De ez nem ingatja meg a 
latinhoz való ragaszkodásában. A latin nyelv rámájába 
szorítja a magyart. Nincs érzéke a magyarosság iránt. 
a stilus szépsége sem csábítja. Ügy látszik józan, okos 
fő volt, mely szerette a világosságot, de nem törődött 
az élet szépségeivel. Ilyesmit olvashatni ki abból, a mit 
életére nézve müvének előszavában felhoz : «Emlikechetyk 
róla the Nagyságod Kegyelmes Aconyom, hogy mykoron 
halloth volna the Nagyságod engemeth, hogy yde ec fűidre 
budostam volna (mynth ydegen es iuveuyn Ember) ac fene 
türűkük elüt (kyketh aloytok en, hogy az ylü isten Ostora, 
es ac my gonos Bűneynkerth reánk boicatoth haragya) 
Huzth varából hocaia hyuatha the Nagyságod engemeth, 
hogy en az the nagysa. Egyetlen egy ydes fiat, ac nemes 
erkewcew Pereny Janosth tanoytanam.* Komjáthi nem 
szívesen vállalta el az ifjú János nevelését, mert terhes 
gondnak vélte növendékét a deáJci tudományra és nemes 
erkölcsökre oktatni ; másodszor, mert jobban szerette 
volna tudományát sok tanulóval közleni ; harmadszor, 
mivel sohasem szerette a kúriát, kyth my uduarnak hy- 
vunk. Az úri kastélyok számos cselédsége rendesen gyarló 
erkölcsiséget szokott mutatni s kivált az egyháziaknak, 
kik a falu vallásos és erkölcsi életének őrei, nem egy 
bajt okozni. Úgy látszik, fordítónk egyike vala azon kevés 
számú lelkiismeretes papoknak, kik az egyetemes hanyat- 
lás közepett, a régi hit jámbor apostolai maradtak es 
megismervén Frangepán Katalin vallásos lelkületét és talán 
súlyos helyzetétől is kényszerítve, elfogadta a neki fel- 
ajánlott állást. 

Egészen más jellemű egyéniség lehetett Festlií Gábor, 



A BIBLIA FORDÍTÁSAI 119 

nemzetsegerevl Mijsser (Mizsér) nemzetbevl való, kit Toldy 
Bécsben élő tudós papnak nevez, míg mások gyula- 
fehérvári kanonoknak és ugocsai főesperesnek mondanak. 
Komjáthi egyszerű és buzgó pap volt, a ki együgyű jám- 
borságában alig dicsekedhetek szélesebb tudománynyal, na- 
gyobb ember- és világismerettel; előbbi hazájából kiűzetve 
Husztra menekült, majd a Perényi családnál húzta meg 
magát és teljesíté nehéz kötelmeit. Pesthi Gábor humanista 
műveltséggel bírt, ismerte rotterdami Erasmus müveit, 
valószínűleg a többi humanistákat is. Maguk a katholikusok 
között is, erősen vitatott kérdés volt az : vájjon adható-e 
a köznép kezébe a biblia ? Az orthodox katholikus irány 
a könnyű félremagyarázás veszélyétől rettegve, óvakodott 
nemzeti nyelven terjeszteni a szent -írást; míg a szaba- 
dabb meggyőzödésűek mint a németalföldi Erasmus, nálunk 
a magyar Pesthi Gábor, szívesen nyújták a nép kezébe. 
Magyar írónk nagy tisztelettel hivatkozik e tekintetben 
Erasmusra «azon nagy elméjű, nagyobb képezettségű és 
legnagyobb íléletű s korának legbölcsebb és mindnyájok 
véleménye szerint legtudósabb > emberére, a ki lelkesen 
szembe száll az ellenkező véleménynyel. Pesthi Gábort a 
nemzeti nyelv és műveltség iránti lelkesülése vezette mun- 
kájában ; maga mondja Aesopus meséihez írt előszavában : 
«Kérdem miért nem lenne szabad nekem is nyelvünket 
és szellemünket a régi bölcsek tanaival tehetségem sze- 
rint kiművelni és hazánknak, melynek fiai vagyunk szol- 
gálni.* A kor latinos világában, a humanismus virágzá- 
sának közepette nem csekély érdem a nemzeti nyelv 
müvelésének szükségét felfogni. Annál fontosabb ez egy 
katholikusnál, a kinek leikében aligha volt erősebb térítői 
szellem ; ki, midőn magyar müvekettőn közzé, valószínűleg 
a hazai és magyar műveltséget kívánta emelni. Bibliája : 
Wij Testamentum magijar nijeluen, a négy evangéliumot 
foglalja magában (Bécsben 1536), melyeket könnyen folyó 



120 EKDÖSI JÁNOS 

és világos magyarsággal, úgy látszik, a görög eredetinek 
ismeretével fordított le nemzeti nyelvünkre. 

Valamint Komjáthiról nem tudjuk hol és mikor hunyt 
el ; úgy Pesthi Gábor életéről és haláláról sincs bővebb 
tudomásunk. 

1541-ben nyomatott Sárvár-Üjszigeten Erdősi vagy 
Sylvester János Új testamentoma, A fordító egyike volt 
a XVI. század legérdekesebb és hányatottabb életű tudó- 
sainak. Szinyér-Váralján született < hazánk azon vidékének 
városában, melyet Megyés- aljának neveznek, nagyságos 
Perényi János kegyes uramnak birtoka és hét gyönyörű 
s bortermő hegyéről, termékeny földéről, kövér legelő- 
jéről, virágzó mezei- és rétjeiről, bővizű forrásai- és folyóiról, 
szép fa-dús erdeiről, bő termésű gyümölcsfáiról, aranyá- 
ról, ezüstjéről és saváról híres, ott láttam meg először a 
napvilágot és neki köszönhetem mindenemet.* Űgy látszik, 
kedvező viszonyok közt született, de később, vagyonától 
megfosztva, hazájából elűzetve, bolyongott. Majd Krak- 
kóba a lengyel egyetemre távozott, hol a magyar bursába 
vétetett fel Belius János seniorátusa alatt. Később maga 
is viselte e tiszteleti hivatalt 1527-ben. Nagy buzgalommal 
fogott a classikus nyelvek és régiségek tanulásaihoz. A 
krakkai egyetemen érdekes felolvasásokat tartottak azon 
időben és valószínű, hogy szorgalommal olvasta Virgilt 
és Ovidiust, Horatiust és Cicerót, Donatust, Boetiust és 
Valerius Maximust ; csinált latin és görög verseket és gya- 
korlá magát a régi remekírók stílusában. A humanismus 
egyik első feladata volt : szép és elegáns kifejezésekkel 
élni. Európa minden áron le akarta vetni a középkor 
nyerseségét, durva és közvetlen írásmódját, természetes 
és símaságnélkűli kifejezéseit. A közszellem tehát a régi 
görögök és rómaiak finomsága- és elegantiájához fordult, 
eltanulta Cicero és Horatius nyelvét ritkább árnyalataival 
együtt, és az volt a szerencsés, a ki legközelebb jutott 



A BIBLIA FOKDITASAI 121 

e classicismushoz. Erdösi nagy ügyességet tanúsított a 
latin és görög nyelvekben, verselése, melynek később kü- 
lönféle irataiban számos jelet adta. megfelel azon kor 
humanistáinak. De ügy látszik, a krakkai egyetem egyol- 
dalú humanismusa és félig-meddig katolikus szelleme nem 
elégíté ki az ifjú tetterejét s a kor újító mozgalma Witten- 
bergbe Luther és Melanchton tanszékéhez édesgette öt. 
Ez utóbbinak kedves tanítványa lön. Melanchton Fülöp jó- 
akarata egy ajánlólevélben is részesítette, melyet a tudós 
férfiú Nádasdy Tamáshoz intézett. E hatalmas és tudo- 
mányszeretö főúr Gráczban, azután Bolognában és Rómá- 
ban tanúiván, ismerte a classikus irodalmat úgy, mint 
az akkor már virágzó olasz művészetet, és hazájába térve, 
csakhamar magas állást vívott ki magának a politikai 
téren. E főúr szívesen fogadta Erdösit, sárvár-újszigeti 
kastélyában ellátta a szükségesekkel, anyagi és erkölcsi 
támogatásával. Talán némi szellemi rokonság is létezett 
közöttük. Sem Nádasdy, sem Erdösi nem igen lelkesültek 
a vallási küzdelmek iránt. Kissé szabadabb gondolkodók 
lehettek mint a katolikus orthodoxia hívei és hallgatag 
támogatói a reformatiónak. Legalább Nádasdy nem ül- 
dözte, sőt bátorította széles birtokán az újítás vándorapos- 
tolait, a mi akkoribun majdnem egynek tekintetett a nyílt 
pártolással ; Erdösi pedig számos iratában seholsem adta 
jelét azon gyűlöletes kifakadásoknak. melyeket a XVL és 
XVII-ik század hitvitázói minden lépten használtak. Ezért 
mind a protestánsok, mind a katolikusok magukénak tartják 
s újabb időben terjedelmes történeti tanulmányokban hévvel 
vitatták vallási álláspontját. Nagyon hihető, hogy ő is 
egyike volt azon felvilágosodottabb tudós férfiaknak, minőket 
a humanisták között számosat találunk. Sárvár-Újszigeten 
adta ki a szentírás egy részét : Vij Testamentü mar/ar 
neliven, mellett a.s Gorog es Diák nelwbol vyonan for- 
dytaiik az mag'ar nipnek Kereszten hütben való ippú- 



122 SZÉKELY ISTVÁN 

Usire. 1541. Könyvét Miksa és Ferdinánd főherczegeknek, 
I. Ferdinánd király gyermekeinek, ajánlá és fordításában 
a görög eredetit tartá szem előtt, figyelemmel az egyház 
vulgata-kiadására. Nyelve a classikusok ismeretének be- 
befolyása alatt arányos és gördülékeny, mint gondolkozó 
grammatikusé szabályos és magyaros, bár inkább a csínra 
mint tömöttségre és a szentírás előadásának erőteljes 
rövidségére törekedett ; a kor szerette az ékesszólást és 
a körülíró amplificatiót, s Erdősi mint magyar humanista 
nem volt ment társainak e hibájától, löiá-ben a bécsi 
egyetemen a héber nyelv tanára lőn s noha más téren 
röpiratai, versei és egyéb müvei által kitűnt, a héber 
tudományosság mitsem köszönhet neki az irodalom terén. 
Egyébiránt nem is sokáig töltötte be a héber tanszéket. 
1551-ben egy parasztlázadás elűzte őt második nejével 
és gyermekeivel együtt, s csak futás által menekült meg 
a bántalmazástól. Még azon kis birtokától is megfosz- 
tották, melyet I. Ferdinánd király kegyéből Bécs város 
szomszédságában nyert. A tudós férfiú Querela Fidei 
czímü versében a fejedelemhez fordult panaszával, kinek 
az írás és hagyomány szerint fő kötelessége oltalmazni az 
elnyomottakat. Hová lett, vájjon elérte-e czélját ama súlyos 
időkben, nem tudjuk; lehet, hogy a Bécsben mutatkozó 
erősebb kath. reactio ignorálta a kissé szabadabb gondol- 
kozású magyar tudóst. 

A kik idáig fordítottak, erősebb polémiái irány nél- 
kül egyszerűen a hivő lelkek kezébe akarták adni a szent 
olvasmányt. Felekezeti jelleg nélkül akarták boldogítani 
embertársaikat. — A helyzet csakhamar megváltozott. 
A protestáns hittérítők már határozott felekezeti czél- 
zattal léptek föl. Ilyen volt Benczédi Székely István 
Zsoltár fordítása. Ö Erdélyben, Benczéden született, s 
ott hagyván szűkebb hazáját, külföldre vándorolt, hogy 
az ottani egyetemeken képezze ki magát. Haza térvén. 



A BIBLIA FORDÍTÁSAI J23 

Felső-Magyarországot lüzte ki működése teréül. Szerény 
körülmények közt élt, Szikszón iskolamesterkedett, míg 
később gönczi prédikátor és senior lön. Neve a történet- 
írás terén is előfordul, hol a kezdés érdeme illeti meg ; itt 
azonban talán kevesebb jót mondhatni róla. A zsoltárfordí- 
tás nehéz munkáját kissé gyarlón végezte. Mint sok más 
társa abban a hibában leiedzett, hogy nem olvasta a régibb 
fordításokat. Nem használta fel szépségeiket ; hanem jól- 
rosszúl neki fogott a munkához. Fordított néha értelem 
és művészet nélkül- « Elméjének ösztövér voltáért^ maga 
is sokáig ellenkezett, de mivel sokan sürgették, végre 
engedett a felhívásnak. « Vállaira vévé az zsoltárnak terhét » 
és « mindennek fölötte követte az zsidó nyelvet.* Sőt 
többet is szándékozott. Az egész szentírás fordításától 
sem riadt vissza. Ha ura Gávai Lukács «ió néven fogadja 
. . . hat rövid napon mind az egész Bibliát istennek se- 
gítségével kibocsátja.* Csak azért könyörög, hogy addig 
tartsa meg Isten e világi életben. Mivel érezte, mily nehéz 
megérteni a zsoltárokat, magyarázatot is adott hozzá. 
A könyv fele ily magyarázat, melyben előkelő zsidó exe- 
geták szavait használja fel. A 116. zsoltárnál pedig, midőn 
a megtartás poharát akarja megértetni, hivatkozik a 
magyar szokásra, hogy «egymásnak előrementéért isznak, 
az köszönés közbe pedig istentől egymásnak jót kérnek*. 
Tekintélyesebb nevet vívott ki magának a szász 
eredetű Heltai Gáspár^ a ki idegen származása daczára 
a gyökeres magyarság keresésével írta nagyszámú müveit 
és saját nyomdájában, melyet 1550-ben Kolozsvárt állíta 
fel, tette közzé azokat. Bevégezvén külföldi tanulását, 
Kolozsvárott prédikátor lőn, 1557-ben a brassai evangé- 
likusok is meghítták lelkészöknek. De nem fogadta el, állító- 
lag kolozsvári állásáról is lemondott és az irodalomnak élt. 
Gyulai Istvánnal, Vízaknai Gergelylyel és Ozorai Istvánnal 
szövetkezve, lefordítá a szentírást, mint maga mondja : 



124 MELirS PÉTER 

<Néha hárman s néha négyen is voltunk e munkába, 
Helthai Gáspár, kolozsvári fölelkipásztor, Gyulai Estván 
és Wízaknai Gergely scolamester. » A protestántismus 
hirdetői a szentírás hamisításával és ferdítésével vádolván 
a római egyházat, főleg az eredeti szöveget tárták szemeik 
előtt. Minden áron hűségre törekedenek és sokszor erő- 
szakkal kényszeríték a nyelvet a zsidó és görög idióma 
Procrustes ágyába. A lelkes Heltai sem volt ment e hi- 
bától, az idegenszerű szólamokat zsarnokilag teszi át 
nyelvünkre. Például sok ilyen mondatot lehetne kiszedni 
könyveiből: Gyapjilval és lennél cselekedik ; szolgáló leányi- 
naJc abrakot ad stb. Az Énekek énekét, a Viilgata Can- 
ticiim Canticorum-áí Salamon ler/feljehb való énekének 
mondja és elöljáró beszédében figyelmezteti az olvasót, 
hogy «noha sokszor emlékezik az ének a szeretetről, az 
ölelésről, az ápolásról, a szépségről és a szép termetről : 
de azért semmi e világi dolgot ezen ne érts. Mert lelki 
ez a szeretet: lelki az ölelés: lelki az ápolás is». De meg 
kell adni, hogy szász eredete daczára, jól értette a magyar 
nyelv sajátságait s ügyesen felhasználta a magyaros kifeje- 
zéseket. Ízlése mégis határozatlan és előadásában sokszor 
hiányzik a kellő simaság és olvadó folyékonyság. Azután az 
egyöntetűség rovására vette igénybe társai közreműködését 
is ; szentírása sem jelent meg teljesen. A részek kiadásá- 
ban nem tárta sort és a harmadik kötet Szabó Károly ki- 
mutatása szerint sohasem láta világot. A Jéms Sirah könyve 
pedig « egynéhány keresztyén atyafiúnak munkája,* mely 
Tolnáról került Erdélybe és átnézését Heltai Gáspár a ko- 
lozsvári szentegyház «főpásztora> ugyanazon « szentegyház 
szolgájára* Gyulai Istvánra bízta. Gyulai átnézte és « vilá- 
gosságnak okáért* itt-ott változtatott rajta. Buzgón ajánlja 
a hívőknek, mint olyan könyvecskét, melyből «több jó 
erkölcsre való tudományt tanúihat, hogy nem mint Piá- 
tónak és Aristotelesnek nagy hosszú könyveiből.* 



A BIBLIA FORDÍTÁSAI 125 

A híres debreczeni prédikátornak Horhi Melius 
Péter-nek köszönhetjük a biblia több részének fordítá- 
sát, melyek közül az Uj tesfamcnfom állítólag Szegeden 
jelent meg. A mi nagyon valószínűtlen, mert a török 
hódoltságban sehol sem volt nyomda. Ballagi Aladár 
Czeglédet gyanít és sajtóhibának nézi. Melius az ő fordí- 
tásaiban több körültekintéssel járt el. Azt állítja, hogy a 
zsidó eredeti mellett szemmel tartotta mások fordítását 
is, igyekezett úgy fordítani, <hogy sem a zsidó textus 
bötíijét, sem az értelmet el nem hagyta». Tiltakozik az 
ellen, hogy valaki a vetus translatióból (régi fordítás : 
talán a Vulgata?) tegyen Ítéletet, hanem a zsidó textus- 
ból; «ha ahoz nem tudsz, az Ítéletnek békét hagyj, mert 
coecus de colore» (a vak a színről). Melius munkája nem 
könnyű, felszínes munka, hanem figyelmet érdemel ; tud 
néha jó magyarsággal és nem egyszer találó, sokszor 
népies kifejezésekkel szólani. ízlése azonban nyers és 
durva, nincs meg benne a fordító simasága, leleményes- 
sége, kivánatos szógazdagsága. 

Félegyliázi Tamás debreczeni prédikátor szintén le- 
fordította a szentírás egy részét. 1586-ban jelent meg : 
A mi urunk Jézus Krisztusnak új testamentoma avagy 
frigye ; Görögből magyar nyelvre fordíttatott és nyilván 
való érlelemvel némely nehéz helyeken rövideden meg- 
magyaráztatott.* 

Gönczi György készítette, rendezte sajtó alá a ki- 
adást és a «becsületes és tiszteletes tanácsbeli uraknak> 
ajánlotta. Előszavában említi, hogy «az kegyelmes Isten 
sok országokban az ő igéjinek prédikálását ilyen bőven, 
nyilván és tisztán ki nem árasztotta mint az egynihány 
esztendőktül fogva az mi nemzetünkben. Jóllehet közel 
immár hatszáz esztendeje vagyon, mi üdötől fogva az 
magyar nemzet az ü régi szittyái bálvány Damasee 
Istenét elhagyván, szent István király idejében pápa tu- 



126 KAROLYI GASPAE 

dománya alá adta volt magát és Máriát tartotta Ma- 
gyarország oltalmának >. Azután részletesen felszámlálja 
a magyar protestantismus hirdetőit, kiemeli a debrecze- 
nieket. «kik között nem utolsóbb, sem haszontalanabb 
volt ez Félegyházi Tamás is, kinek Isten az szentírásban 
jó értelmet és az tanításban szép módot adott volt, ki én 
velem egyetemben ez ti kegyelmetek Ecclesiáját tizen- 
három esztendeiglen nagy haszonnal építette, és életében 
való fegyhetetlenséggel és jó példaadással is megékesítette. > 
Félegyházi számos jegyzettel látta el fordítását. «0 magok 
az olvasók, ha szorgalmatosak lesznek benne, ezekben 
veszik és megesmérik nagy hasznos és szükséges voltát 
főképen az magyarázatoknak, melyet szép és nyilvánvaló 
értelemmel tött az Tamás uram némely nehéz helyeken, 
főképen az apostoloknak írásin.* Legtöbb jegyzete van 
szent Pál leveleinél, kevesebb az evangeliomoknál és az 
apostolok cselekedeteinél, legkevesebb szent János titkos 
jelenéseinél. Egyébiránt Félegyházi « elvégezte volt peniglen 
halála előtt az Új testamentomnak minden könyveit az 
Júdás apostol levele kivül, melyet annak utána készítet- 
tünk hozzája*, mondja Gönczi. «Igyeközött továbbá az 
Tamás Uram ez Üj testamentomnak fordításában minde- 
neket igazán magyarázni és versekre rendelni, melyben, 
ha néhol egyebeknek ennek előtte való fordításátul vala- 
mennyire eltávozott, azokban ő tölök az mi az igazságot 
nézi, nem külömböz, hanem nézett az görög igéknek és 
nyelvnek folyására és jegyzésére, mindazáltal úgy igye- 
között az fordításban, hogy mind az igéknek igaz jegy- 
zése s mind nyilván való értelme megmaradjon*. 

A legutolsó bibliafordító Károlyi Gáspár sem igen 
emelkedett magasabbra a fordítás művészetében. E jeles 
prédikátor 1529 körül született, 1556-ban meglátogatá a 
német egyetemeket s hazatérvén, gönczi prédikátor, utóbb 
esperes és superintendens lön. Bibhája Vizsolyban jelent 



A BIBLIA FORDÍTÁSAI 127 

meg 1589-ben, Rákóczy Zsigmond egri kapitány, Báthory 
István országbíró és mások pártfogása alatt. Nem is a 
fordítás becsének, hanem más történeti körülményeknek, 
s talán leginkább a mü teljességének kell tulajdonítanunk, 
hogy Károlyi szentírása a hazai protestánsok kedvelt 
munkája lőn. 1589-ben kelt előszavában panaszkodva 
említi : «Bizony az Heltai Gáspár munkája és az Melius 
Péteré bizonyságot tészen arról, hogy találtattak volna 
ezelőtt is. kik a munkát nem restellettek volna ... ha 
vagyon is ebben valami bűnök az tanítóknak, hogy ennyi 
ideig az biblia nem volt magyar nyelven, de a fejedel- 
meknek nagyobb bűnök vagyon . . . Noha pedig volt 
darabonként az bibliának valami része megfordítva, de 
mindenestől fogva egészlen ez ideig az mi országunkban 
az mi nyelvünkön nem volt, hanem a kegyelmes Istennek 
jó kedvéből most mégyen ki.> ízlés nélküli bátorsággal 
és nyers magyarsággal fordítja le Tremelliusát, a biblia 
egy latin fordítását ; csak oly kevéssé törekszik a szépség, 
mint a szabatosságra, parlagi könnyűséggel írja le magyar 
szólamait, mitsem törődvén azzal, hogy kivetkőzteti az 
eredetit nemcsak formájából, hanem értelméből is. De úgy 
látszik, hogy ez is tetszett a reformatio első hirdetőinek. 
Az a nyers és kemény magyarság bizonyos ódon színt 
kölcsönze a fordításnak, mely tetszék a hallgatóságnak. 



l28 A HITVITÁZÓ ES EEKÖLCSTAXI IRODALOM 



II. 

A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM. 

Az új egyház természeténél fogva támadó vala. 
Minden áron tért kellé hódítania és ezt nem tehette a 
szelídség fegyvereivel, hanem ostromolnia kellé a régi 
egyház bomladozó falait. Ifjú üdeséggel és expansiv 
erővel támadta meg a római egyház aszkóros tehetetlen- 
ségét s gőgös merevségét. Fegyverei a szószék és sajtó 
valának. Bennünket főleg a sajtó érdekel. A szónok szavait 
elmosta az idők árja. A lelkes és tüzes újítók igéit nem 
jegyezte föl senki, így ma már ismeretlenek előttünk. De 
meg vannak könyveik. Igaz, hogy nem mind, az is kevés 
példányban, sokszor hiányos, szakadozott, foltos, szúette 
és kopott alakban. A többiek elvesztek, csak más köny- 
vekből van rólok tudomásunk. Ma már nem ismerjük őket. 
Elkallódtak, elpusztultak és a bibliographia derék mun- 
kásai csak mintegy hallomás után írnak pár sort felölük. 

A XVI. század nagyobb hitiratai közül egy sem 
jutott nagyobb jelentőségre. Nem tudunk oly müvet meg- 
nevezni, mely korszakalkotó lett volna. A protestantismus 
egyetlen apostola sem írt oly kiváló theologiai munkát, 
mely jó időre lekötötte volna a nemzet figyelmét, mely 
tartalom és stil tekintetében tekintélyre jutott volna. 
Mintha csak a napi szükségnek írtak volna. 

Eleinte nem sokat törődtek a stílussal. Nekik gyorsan 
termett munkára volt szükségök, melyet az új hivők ke- 
zébe adhassanak. Ha megvolt, ki voltak elégítve. Elmon- 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 129 

dották benne támadásaikat, a kath. egyház dogmáinak czáfo- 
latát, szidták a pilises és cautés papokat, a püspököket és 
pápákat : az előadás művészete nem igen kisértette őket. 

Csak a század három utolsó tizedében javult, szépült 
az előadás. Lassankint kifejlődött a jobb irodaimi nyelv, 
A sok írás. az örökös gyakorlat kisebb-nagyobb mérték- 
ben művészekké tette őket. Megtanultak írni, szebben, 
hatásosabban írni. Hasznát vették a latin eloquentiának, 
a rhetorica szabályainak. Nem hiába tanulták a görög- 
latin auctorokat. 

Különben sivár, egyoldalú és vigasztalan ez az iro- 
dalom. A század utolsó két tizedéig alig csendül meg más 
hang mint az egyhangú támadásé. A catholicismus tehe- 
tetlenül fetrengett a földön s mint a haldokló vad csak 
hörgött és kapálódzott. Ütötték és rúgták, pökdöstek és 
szidták, nem jött ajkára egy erélyes magyar szó, mely 
megdöbbentette volna ellenfeleit. 

Ez is mutatja, mennyire elhanyatlott a katholikus 
papság hite, elpárolgott a buzgósága, kihalt a szeretete. 
Alig volt benne egy kis élet. A század közepén tetsz- 
halottnak látszék. Csak a vége felé kezdett magához térni. 
Fölébredt benne a múlt fénye és dicsősége ; az idők vál- 
toztával újra összeszedte erejét és bátorságát, feltámadott 
a hite és reménye. 

Érdekesebb a protestánsok egymás közti vitája. Fájó 
és bántó szokott ugyan lenni a testvérek harcza, felhá- 
borító a viszálkodása ; ez azonban nem úgy van a szellem 
világában. Itt az eszmék küzdenek egymással. Az eszmék 
harcza pedig mindenkor érdekes. Mert csak a harczból 
fejlődhetik ki az igazság gyümölcse, csak a harcz hevében 
érik meg a termék. A felekezetek keletkezése és egye- 
netlensége szüli és hozza létre a végső egyetértést ; csak a 
szellemi viszálkodás utján közelíthetni meg az egy akol 
és egy pásztor fenséges ábrándját. 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 9 



X30 OZORAI IMEE 

A protestantismus belső és külső fejlődése rohamos 
volt. A század ötvenes éveiben már az ágostai és a helvét 
hitvallásnak két táborára szakadt. Alig tíz év múlva je- 
lentkezett az unitáriusok felekezete, kiknek egy része 
tovább haladt a lépcsőn vagy a lejtön és megalapította 
a szombatosok gyülekezetét. 

Ha nem volna oly egyhangú ez a hitvitázó irodalom ; 
ha nem tennők vele rendkívül nehézzé feladatunkat és a 
sok apró theologiai árnyalatokkal csaknem olvashatlanná 
irodalmi fejtegetésünket : szívesen tárgyalnók minden egyes 
író munkáját, eszmemenetét, eltérését, újításait ; de félünk, 
hogy elfárasztjuk vele az olvasót. Különben is könyvünk 
nem a protestantismus dogmatikájának története. Ennek 
megírása csak a latin és részben német müvek felhasz- 
nálásával és egybevetésével eshetnék meg. Inkább oda 
törekedtünk, hogy midőn némely kisebb írót is bemuta- 
tunk, főleg a nagyobb reformátorokról, mint Heltai, Melius, 
Károlyi Péter, Dávid Ferencz, Bornemisza és ellenfeleikről, 
mint Telegdi Miklós, Monoszlai András, némi képet nyújt- 
sunk ; hogy midőn olvasónk fogalmat nyer az egész mozga- 
lomról, egyúttal megismerje fő vezetőit is. Nekünk jobbadán 
az íróhoz van közünk és csak mellékesen hozakodhatunk 
fel a különféle doctrinákkal. Főleg azt szeretnők láttatni, 
mennyire haladt koronként az irodalmi nyelv, miként 
fejlődött a középkor nyers és érdes, támolygó és fejletlen 
stílusa egy század folytán odáig, hogy nemcsak a szerző 
gondolatát tudta könnyen kifejezni, hanem művészi alakot 
is öltött magára és élvezetet szerzett olvasójának. 

Kezdjük meg Ozoraival. 

Ozorai Imre volt az első, a ki 1535-ben Krisztus 
és Antrikrisztiis czimü munkájában szembe állította az 
új tanokat a régiekkel és Luther szabadszájúságával szi- 
dalmazta Róma meghökkent híveit. Müve figyelmet és ér- 
deklődést keltett, mert tizenegy év múlva új kiadást ért. 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 131 

Sokszor ismétli, hogy « valahol kelten avagy hárman 
öszvegyültenek én nevemben azaz az én beszédem szerint, 
ott vagyok közöltök ; nem mondja (Krisztus), hogy csak 
Jeruzsálemben vagy csak Rómában, valahol, azaz minde- 
nütt, ahhol azö nevében öszvegyültenek*. Beszél az Anti- 
krisztus híveiről, «a kik azt hirdetik, hogy az isten ami 
bűnünket megbocsátja a parancsolatnak megtartásának 
érdemeiért, az alamizsnának, böjtnek, alamizsnálkodásnak 
és egyéb jó téteménynek érdemeiért : nemhogy ezek jók 
nem volnának, mert jók és szükség lenni, ha a végre 
lesznek, a mi végre a szentírás mondja lenni. Azonképen 
a kik azt mondják, hogy a misehallásnak és a misemon- 
dásnak érdemeiért a szűz Máriának és mind a szenteknek 
érdemekért bocsátja meg minekünk a mi bűnünket az 
úristen, ime a szentírás azt mondja, hogy a Krisztusnak 
vére mossa el az világnak bűnét ; imezek penig azt 
mondják, hogy a jó tétemény, a böjt, a szenteknek érdeme ; 
mi lehet nagyobb a Krisztusnak ellene mint másnak tu- 
lajdonítani a Krisztusnak érdemét ; ezek a Krisztusnak 
ellenségei, ezek az Antrikrisztusok, ezek a parancsolatból, 
ezek az imádságból, a böjtből, az alamizsnálkodásból és 
egyéb jó téteményböl, a miséből és a nemes szűz Máriá- 
ból és mind a szentekből Jézus Krisztust csinálnak és 
tesznek, a Krisztust megtagadják és ismét eltemetik, az 
szűz Máriát pegig, a Krisztusnak embersége szerint való 
szent szüleit és a szenteket megrútoiják, megcsúfolják*. 
Jellemző, hogy a farizeust « szerzetes zsidónak > fordítja. 
Sok baja van a böjttel. A szegény nép vallása külső 
cselekedetekben nyilvánulván, a megszokott egyházi böjttel 
nem könnyen hagyhatott fel. Ozorai számos helyen támadja 
meg érdemét, elmondja, hogy a törökök és zsidók is böj- 
tölnek, mégsem állítja senki, hogy ezért megbocsáttatnak 
bűneik. Hirdeti, hogy a ki «nem él Krisztus urunk testé- 
nek, vérének vételével a mint ő szerzetté és a mi végre ő 

9* 



132 OZORAI IMRE 

hagyta, bálványimádásnak vétkébe esik» ilyenek, a kik 
«egy személy alatt adják és veszik ... De mondhat naja 
itt valaki, nincsen az Istennek szerzésének ellene, mert a 
kenyérszemély alatt a Krisztus mind teste s mind vére 
vagyon, azonképen a borszemély alatt is : valaki azért 
egyik személyt hozzája veszi, hozzája veszi mind a kettőt. 
Ez nem igaz» és az úrvacsora szentírási történetéből bi- 
zonyítgatja a római egyház tévedését és saját állítólagos 
igazságát. Már azon időben hozakodtak fel katholikus 
ellenfelei az egy szín alatti vétel számos előnyével, így 
mondja Ozorai: « Vannak még oly kába emberek is, hogy 
kik azt mondják, hogy így jobb, hogy egy személy alatt 
vegyék hozzájuk a köznépek, mert némelynek nagy sza- 
kálla vagyon és bele kenné, némelynek pegeg vagy szeme 
fáj, vagy a vénségnek miatta nem lát és eldőjti ; oztán 
mikor a beteghez vinnék egyöld a pap vagy részeg volna, 
vagy izomo idő volna és elontaná ; de így jobb, ezek azt 
mondják, hogy nem úgy a mint a Krisztus szerzetté, így 
jobb, a mint ők szerzettek. Meg emezt is mondják, a 
Krisztus nem tudta volt meggondolni, hogy még jövendőre 
nagy szakáló emberek lesznek, nagy bajuszó katonák, azt 
is nem tudta volt meggondolni, hogy vén emberek lesznek, 
a vagy velágtalanok, hogy kik nem látnának, hogy kik 
elontanáják és eltaszítanák az orrokkal vagy szájokkal ». 
Könyvének második fele szűz Mária és a szentek tiszte- 
letével sokszor foglalkozik s ugyanazon népies és kézzel- 
fogható capacitálással bizonyítgatja támadásait. 

Ozorai élénk tolla nem törekszik az irály szépségére. 
Úgy ír a mint tolla alájön. Mintha csak beszélgetne és vala- 
melyik felebarátjával ereszkednék vitába. Ez a háziasság elő- 
mozdította a könyv sikereit, melyet paptársai könnyen hasz- 
nálhattak szent beszédeikben vagy olvashattak a családban. 

Mindamellett nem Ozorait mondják a magyar hit- 
újítás Lutherjének, hanem Dévai Bíró Mátyást. 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTAXI IRODALOM 



133 



Igaz ugyan, hogy szereplése inkább a tettek meze- 
jén volt nagy jelentőségű és csak rendkívüli tevékenysége 
által emelkedett csekély irodalmi működésének a becse. 
Ö volt az első hatalmas magyar reformátor. A tizenha- 
todik század elején születve, több magyar ifjú példájára 
ö is fölkereste a krakkai egyetemet és 1523-ban Sajószent- 
péteri Péter seniórsága alatt tagja volt a magyar bursának. 
Hazánkba térve zárdába lépett s mint felszentelt pap 
Tomori Istvánnál Boldogkön buzgón működött. Hihetőleg 
munkás szelleme és izgatott kedélye nem talált elég tevé- 
kenységet egy előkelő család békés házában s lehet, hogy 
bő alkalma nyilt közelebbről megismerkedni Luther wit- 
tenbergi mozgalmával s kíváncsi lön hallgatójává lenni, 
mert 1529-ben már a német egyetemen találkozunk vele. 
A nagy mester állítólag szívesen és saját házába fogadta, 
mint mondják, nagy dolgokat olvasott szemeiben s hálát 
adott az istennek, hogy a maga második énjét nevelheté 
fel a magyar föld számára Dévai azonban az idegen 
földön sem tanulta meg a német nyelvet, hanem aligha 
több mint másfel évi tanulás után hazájába tért vissza, 
hol hányatott élet várakozott reá. Az ország középpontját 
választá működése teréül, Budán kezdé hirdetni az igét, 
valószínűleg itt adta ki Luther példájára ötvenkét tételes 
írását ; itt írta egyik barátja kérésére « A szentek aluvá- 
sáróU szóló latin müvét, mint maga mondja « minden sza- 
batosság nélkül »: ő valóban csak alkalomadtán dolgozott 
s mindig gyakorlati czélt tűzött ki magának. Nemsokára 
a kassai polgárok hittak meg prédikátoruknak, hol német 
mesterének határtalan szenvedélyével támadta meg a régi 
egyházat s lelkesen hirdette a hit által való megigazulást, 
a hívek egyetemes papságát, Krisztus kizárólagos közben- 
járását ; kárhoztatta a szentek segítségül hívását, a búcsú- 
kat, ereklyéket, a fülgyónást, a purgatóriumot, a latin 
egyházi szertartásokat, az oltári szentség egy szín alatti 



134 DÉVAI BIKO MATYAS 

kiszolgáltatását s kivált a jó cselekedetekbe való bizako- 
dást. E lázító tanok magukra vonták Szalaházi Tamás 
egri püspök figyelmét s Dévai a mellette kitört lázadás 
daczára, Liptó megye Likava várába s onnét Pozsonyba, 
s később Bécsbe hurczoltatott. Elég sokáig volt bécsi 
fogságában. Ritka erélye, bár nehezen, keresztül tudta 
vágni magát az ellene torlódó hullámokon. Mintegy 3 évi 
kétszeres letartóztatás után megszabadult fogságából é> 
Sárvárra Nádasdy Tamás pártfogása alá vonult. Sárváron 
felelt Szegedy Gergely ferenczrendi szerzetesnek, a ki té- 
teleit és A szentek aluvásáról szóló munkáját támadta 
meg. 1536-ban és a következő évben külföldön találjuk, 
honnét egykori tanárának, Melanchtonnak, hozta el Ná- 
dasdy Tamáshoz ajánló levelét. Ezután Dunántúl működött, 
majd ismét ki kellé bujdosnia a hazából, hová 1543-ban 
térhete vissza és itt a kalvinismusnak lön apostola. Mint 
debreczeni lelkész és esperes ö veté el magvát azon nagy 
mozgalomnak, mely az úgynevezett magyar hitet szülte. 
Neki tulajdonítják azon első grammatikafélét is, melyet 
krakkai ABC név alatt szoktak említeni: < Orthographia 
hungarica. Azaz, igaz írás módjáról való tudomány. Magyar 
nyelven írattatott. Mostan pedig újonnan megigazílatqtt 
és kinyomtatott 1549* Van Dévainak egy magyar mun- 
kája, mely a tíz parancsolatnak, a hit ágazatinak, a mi- 
atyánknak és a hitpecsétinek röviden való magyarázatja. 
At tiz parancsolatnac, ah hit agazatinac, am mi afancnac 
aes ah hit petsaetinec röviden való mag'arasatt'a. Mafas 
Dévai, melyről a legújabb időkig csak Batízi András ká- 
téjának előszavából tudtak valamit. Újabban előkerült es 
figyelmére méltatta az irodalomtörténet. A gyakorlati férfiú 
erőteljes nyelven hirdeti új tana igéit s már maga elő- 
adása mutatja, mily hatalommal tudott fellépni a magyar 
reformátor, kit nemzetünk Lutherének neveztek. Rövid 
életrajzát Révész Imre írta meg. 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 135 

A reformatio hajnalán Mtélra és ahcés meg énekes 
könyvekre volt szüksége a népnek. Főleg ilyeneket írtak 
újítóink. Ezt tévé Dévai is, Gálszécsi István : A keresztyéni 
tíidományról való könyvecskét (1538) ; Székely István : A 
keresztyénségnek fnndamentomáról való tanúságot (1538. 
csakhamar több kiadást ért) majd istenes énekeket, úgy 
mint Gálszécsi, adott ki. Ilyenek voltak még : Heltai 
Gáspár : Catechismus minor (1550). Heltai Gáspár : 
Agenda a miniszterek és lelkipásztorok számára (1559j. 
Huszár Gál : Isteni dicsiretek és psalmusok (1560). Melius 
Péter : Oatekismus (1562) ; továbbá Huszár Dávid, Beythe 
István, Félegyházi Tamás, Siderins János, stb. kátéi, 

Ezen és más téren jelentékeny szerepet játszott 
Batizi András, ki valószinüleg Szathmár vármegye Batíz 
helységében 1510 körül született. Északon s az északkeleti 
megyékben működött. Drágfi Gáspár pártolása mellett a 
reformatióra térítette Újhelyt, hol tanítóskodék. 1530-ban 
szikszai, később újhelyi, erdődi és tokaji prédikátor lön. 
Ernyedetlen munkássága és izgatott lelke szünteleni ván- 
dorlásra kényszeriték. Kétszer is megfordult Németország- 
ban, különösen Wittenbergben, majd hazatérve 1545-ben 
huszonkilencz társával aláírta a tizenkét zsinati hitczikket. 
Számos irodalmi müvet írt ; azonban ezek nagy részét 
csak később megjelent iratokból ismerjük. Mint egyházi 
költő és bibliai elbeszélő szintén jó nevet vívott ki ma- 
gának ; de itt csak egy tankönyvét kell megemhtenünk^ 
mely Szikszai Siderius Jánoséval együtt még a XVI. század 
vegén is használtatott a református iskolákban. ^Keresz- 
fyéni tudományrul való rövid könyveczke^ 1550-ben adta 
ki «az bártfai Christoph magyarországhi jámbor könyv- 
áros, ki engemet kére, hogy ha valamit magyarul írtam 
volna, ki bocsátnám. Mert mostan az nyomorot Magyar- 
országhban, nagy sok keresztyén atyafiak kévánnának 
magyar nyelven írattatni egy rövid könyveczkét, melyből 



136 BATIZI ANDKAS 

az keresztyéni tudománynak első fundamentomit meg ta- 
nulhatnak még az tudatlanok is es az igaz hitben épül- 
hetnének ... És jóllehet többen is irtanak én előttem 
ilyetén kisded könyveczkét, egyik az én tisztelendő mes- 
terem az Gálszéczi Isván mester, ki immáran istenben 
nyugszik : másik az tiszteletes Dévay Mátyás, Krisztusnak 
igaz prédikátora». Mint mondja, még többen is írtak, de 
ő is akarván használni a keresztyéneknek, megírta mun- 
káját, előbb azonban < közié több tudós keresztyén atya- 
fiakval». Felfogása szerint nagy szükségök van ilyen 
könyvecskékre, mert «a pogány törökök naponkéd rajtunk 
vadnak, országunkat dúlják, rabolják és azt sem tudjuk, 
mely borában el kell futnonk, az futásban prédikácziót 
nem hallhatunk* s ilyenkor nagyon jó magunkat e köny- 
vecskékből vigasztalnunk. Batízi semmit sem kételkedik 
azon, hogy ez «idö az, melyet Dániel propheta nevez 
keresztyén anya szent egyház eloszlásának. Az szent lélek 
isten nyilván megjelentette az szent írásokban, hogy az 
pogány törökök ez széles földet mind bekeringik, ez ve- 
lágot megtapodják, az keresztyéneket elhajtják es őket 
külömb-külömb országokba mind széllel el osztják*. De 
más baj is van. A futó keresztyének nem Krisztusban 
bíznak, hanem a « szentekbe, holt is azoktúl várnak se- 
ghedelmet. Futnak külömb-külömb bálvány képekhez, hogy 
ott irgalmat nyerhessenek : és az egy bizony istent mind el 
hagyták ; némelyek bíznak bölcs (bolczu, búcsú) levelekben, 
némelyek önnön cselekedetekben és az Krisztusnak vérét 
mind megutálják. Továbbá az papok, barátok az Krisztus- 
nak szent vacsoráját ighen megundokították, mert ők az 
mi urunknak szent halálának emlékezetét kereskedésre 
és bálvány isten imádásra változtatták, melyekért az 
pogány törökökkel egész ez velágot bünteti és ostorozza 
mostan az úristen*. Mennyi rosszat tesznek az egyháziak, 
kis kátéjának több helyén említi. Ezek ellene mondanak 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 137 

az evangeliomnak s háborgatják az isten igéjét és azokat, 
a kik az istennek igéjét hirdetik. '•Mostan az papok, pis- 
pekek és némely papok, barátok és hatalmas urak, kik 
tűzzel, vízzel, fegyverrel akarják az istennek igéjét eloltani, 
ezek még csak nevezet szerint sem keresztyének, de po- 
kolbeli ördögnek tagjai >. Megtámadja a papi breviáriumot 
és olvasót: cA kik nagy hosszú értelem nélkül való zso- 
losmákat tartanak, a kik nagy sok ezer Ave Máriát le 
berbetélnek. számtalan Páter nostert kipergetnek : ezek 
nem keresztyének, hanem pogányok*. A hit ágazati után 
a miatyánkot magyarázza, melyben még hiányzik a pro- 
testáns megtoldás. Majd az űr vacsorájáról szóló tan 
következik. 

A reformatiónak egyik legerősebb fegyverét, a sajtót, 
senki sem tartá annyira hatalmában, mint a kolozsváriak 
buzgó lelkipásztora, Heltai Gáspár, a kinek nyomdája 
bámulatos tevékenységet fejtett ki és központi műhelye 
lett a kor irodalmi működésének. Ö szász eredete daczára 
jól megtanulta a magyar nyelvet, s mint biblia-fordításai 
is mutatják, férfias erővel és, egyetmást kivéve, magyaros 
zamattal kezelte azt. Még 1552-ben kiadott: «A részeg- 
ségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való dialógus ^> 
czímű dolgozatában kéri ugyan Kendi Antalt, a nagyságos 
Kendi Ferenc?^ öcscsét : « Kérem ez okáért te kegyelmedet, 
hogy te kegyelmed jó néven vegye ; és ha szinte tiszta 
magyarsággal írva nincsen, te kegyelmed megbocsássa, 
mert jól tudja te kegyelmed, hogy nyelvem szerént szász 
vagyok és ezt a keveset tizenhat esztendeig tanultam*, 
de el kell ismernünk, hogy jól megtanulta, a mennyire 
egy nagykorú idegen megtanulhatja. Különben is tanu'é- 
konyság volt az ő uralkodó jellemvonása. Könnyen tanúit 
nem csupán nyelvet, hanem erkölcsöket és szokásokat, 
tudományos és theologiai nézeteket is. Nem volt kezde- 
ményező, nem vezér, a ki mások élén áll, nekik irányt 



138 HELTAI GASPAR 

ad ; de nem maradi el sehonnan, a hol haladást és jóra- 
való törekvést, bátorságot és győzelmet látott. 

Ezt mutatja theologiai és más működése, mely soha 
sem tudott pihenni s halálos ágyáig tartott. Mintegy 25 
évre terjedt munkássága, mely az eszme mellett gyakor- 
lati czélokat tűzött ki. Ö használni akart az országnak, 
erösbíteni kivánta a protestantismust, emelni a műveltséget 
és tudományt s egyúttal biztosítani saját anyagi és er- 
kölcsi jóllétét. Működése az irodalom számos ágára terjed, 
itt csupán theologiai munkáit említjük meg. Az elsőt, a 
kis kátét még 1550-ben adta ki. Ugyanakkor fogott hozzá 
a biblia fordításához ; 1553-ban adta ki a VigasstaU 
köníjvecskét. melyet volt Drágfi Gáspárné, most Báthory 
György nének ajánlott. 

E kis könyv « keresztyéni intéssel és tanítással adja 
elő, miképen kelljen az embernek készülni keresztyéni és 
bódog e világból való kimúlásához ». A protestáns ascesis 
idáig alig adott említésre méltót, a prédikátorok kevés 
müvei telvék theologiai vitatkozásokkal, melyek nem any- 
nyira a jámborság élesztősére, mint inkább a felekezeti 
gyűlölet felkeltésére szolgáltak. Heltai e munkája háttérbe 
szorítja a vallásos vitát s csak a léleknek Istenhez eme- 
léséről szól. Előszavában felemlíti, hogy már: «A pogány 
bölcsek ezt mondották : Jobb volna, hogy az ember ingyen 
se születettnéjek avagy ha születtetik, hogy legottan meg- 
halna. E mondásra adott okot e világi nagy sok nyava- 
lya, melybe forognak szinetlen az emberek. Ezt e sok 
nyomorúságot látván, elcsodálkoztanak . . . s okait ke- 
resték a pogányok az emberi természetnek folyásába . . . 
de szegények vakok voltának és nem tudták ismerni, 
honnét jött legyen e nagy nyavalya és a végső nyomo- 
rúság, a halál, az emberekre ... Az Istennek írása kedig 
ezt jelönti, hogy a bűn e sok nyavalyának oka és a hozta 
az emberi nemzetre a halált. Mert az Isten az örek életre 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 139 

terömtötte vala az embert. Teremtötle vala kedig szentnek. 
Mert az ő szömélyére terömtötte vala. Ezt az ö szömélyét 
viselvén az ember, minden nyavalya nélkül vala. De mikor 
az ördegnek engede és övék a megtiltott fának gyümöl- 
csébe : legottan elveszte az Istennek szömélyét és az ör- 
degnek rabja lön. És mivel hogy az Istennek átkát főjére 
hozza, avval egyetembe szállá reá e világi szántalan sok 
nyavalya és a halál ». Könyve elején azon három dolgot 
említi, melyek «kiváltképen megrettentenek minket utolsó 
szükségünkbe, mikor e világból kimúlnunk kell». Ilyenek: 
a halál, a bűn és a pokol. Ezután a halál rettegéséről. 
a halál eredetéről, kétes idejéről és visszariaszthatatlan- 
ságáról ír : 

Nem gondol a halál senkivel, 

Sem gazdaggal, sem kegyetlennel. 
Nem a pöló'knek esküvésekkel, 

Sem a patvarkodóknak nyelvekkel ; 
Nem gondol senki bölcseségével, 

Sem okossággal vagy sebes észszel ; 
Nem az uraknak fenyítésekkel, 

Sem a döUyeseknek haragjával. 
Nem gondol a gyenge leányokkal, 

Sem a szép czifrás asszonynépekkel. 
Nem gondol sem nagygyal, sem kicsiddel, 

Nem marhassál avagy szegénynyel. 
Elsiet ő a császár házába. 

Mint a szegény s hitvány pásztoréba. 
Hol vadnak most mindnyájan a pápák, 

A kardinálok és patriarchák ? 
Hol vadnak mindnyájan az érsekek, 

A praelatusok és a pispekek ? 
A prépostok és a kananokok, 

A dékánok és vicariusok ? 
Hol vadnak a kazdag apát urak, 

A priorok és gárdiánok ? 
Hol a sok mester és a doktorok 

És a számtalanféle barátok ? 
Hova lőttek el a sok császárok 



140 HELTAI GASPAE 

És a számtalan nagy sok királyok ? 
A külemb-külemb fejedelmek 

És a telhetetlen nemesek ? 
Hol vadnak az igen kevély groffok 

És a hamis kancelláriusok ? 
Hova lőttek a kegyetlen duxok. 

A híres neves s a nemes vitézek ? 
Hol vadnak a bírák és polgárok, 

A művesek és szántó emberek ? 
Hol gyermek, leány és asszonyállat 

És hol az egész emberi nemzet ? 

De ne folytassuk tovább a költeményt, mely Párizs- 
tól és a szép Helénától kezdve végig megy számos ó-kori 
hősön és tudóson, s egyikét adja azon részletezéseknek, 
mely a tudós poésisnak ismert hibája. 

Heltai vigasztalja az istenfélő keresztyéneket, hogy 
haláluk nem halál, hanem csak elaluvás ; ezután mind- 
nyájan feltámadunk, feltámad a lélek s egykor feltámad 
a test is. «E világ ezt tudja, hogy a halálnak általa sem- 
mivé leszünk és hogy a test örekken-örökké a földben 
marad. De nem így vagyon : téveleg e világ, mert nem 
oly igen utálatos a test az Isten előtt. Őneki is készen 
még készíttetött az ő dücsösége és bódogsága. És ugyan- 
ezen test, mely e veszett világba külemb-külemb-féle faj- 
dalmát szenved, az utolsó napon feltámad és örekké él 
a lélekkel egyetemben. Ha el kellene vesztenünk a mi 
testünket, hogy soha ismét megnemtalálnójok, így volna 
rettenetes a halál és nem volna drágalátos*. 

1553-ban adta ki nagyobb kátéját^ melyet « Szent- 
györgyi Péter deáknak, Nagy-Bányán lakozónak* ajánlott. 
tCatechismus, melybe a mennyei tudománynak sommája, 
a derék szentírásból és sok keresztyén tanítóknak írások- 
ból rövideden egybe szerzettetött és befoglaltatott*. Három 
szentséget vall benne. Első a keresztség, mely ellen a 
pokolbeli ördög a szerzeteseket támasztá, a kik «a kereszt- 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 141 

séget megutálván, szabadon ezt mondották, hogy a barát 
kapába való felöltezés oly szentséges dolog legyen, mint 
a megkeresztelküdés». A második az Úrvacsorájának 
szentsége, mely ellen «a toldott, foldott pápai messét> 
támasztá az ördög. A harmadik az ódozat szentsége, 
melyet a keresztyének közül kilopott az ördög és «egy Ró- 
mába rekeszté, honnét azután az ö hü szolgái által 
kecskebőrre, bárány- és bakbőrre kenvén, drága arany 
forintokon e vak világnak kioszta*. — Különféle eretnek- 
ségeket is támasztott. «A keresztség ellen a visszakeresz- 
telkedő eretnekeket, kiket anabaptistáknak hínak ; az űr 
vacsorája ellen kedig támasztá a vakmerő bátor Zwing- 
lianusokat, kiket sacramentariusoknak hínak ; az ódozat 
ellen kedig külemb-külemb tunya és rest pásztorokat, kik 
az evangéliumnak neve alatt csak a testi szabadságot ke- 
resik*. A mint e sorok mutatják, Heltai sem volt ment 
attól, a mit a katholikusok ráfogásnak, rágalmazásnak 
stb. mondottak, a mivel az újítókat szüntelen vádolták. 
Bizony ő is könnyen beléesik e hibába. Bár meg kell 
adni, hogy lelkes protestáns létére sokszor türelmesebb 
apostol társainál, így pl. a Krisztus közbenjárásának 
annyira vitatott tanát felekezeti gyűlölködés nélkül adja 
elő s oly szelíden magyarázza, hogy egy kis jóakarattal 
katholikus értelemben is vehetnők ; szóval azon kifakadá- 
sokat, melyeket mások vitáiban gyakran találunk, többször 
kerülni látszik. Talán protestáns hívei is észrevették e 
gondolkodásmódját, néha-néha fellépő ingadozását. Az 
izgatott világban mindjárt zokon veszik a szelídebb han- 
gokat. Míg aki túlkiáltja a másikat, rendesen azé alátszatos 
győzelem, az viszi elül a zászlót, az tűzi ki az ellenség 
elfoglalt bástyájára. A reformatio első rohama ekkor már 
megtörtént, fényes hódítást eszközölt a szellem világában, 
most bizonyos magábaszállás jelei mutatkozának egyesek- 
nél. Ily állapotban lehete Heltai is. Legalább egy 1570 



142 HELTAI GASPAR 

táján megjelent könyvecskéjében {Isteni dicséretek és 
köny'órgéseh stb.) panaszkodik, hogy < immár reám kezde- 
nek térni, mondván : lm elbolondúlt és gyermekké lőtt az 
vén Heltai Gáspár és ismét pápássá akar lönni, hogy új 
zsolosmás breviárt akar szörzeni. lm a szabad keresztyé- 
neket újonnan a pápai kötreczbe akarja beszorítani*. 
Heltai jól tudja, hogy mi éri majd kis könyvéért, «mint 
füzetnek énnekem érötte, kiváltképen az kolozsvári pas- 
quillárok és a felette igen bölcs kovácsok, kik minden 
héten új opiniókat és hitnek ágait kovácsolnak*. De csak- 
hamar megszüntette az okot, mely miatt társai a catholi- 
cismus iránti hajlandóságot fedezték föl benne. Oly munka 
fordítását és átdolgozását tette közzé, mely a leghevesebb 
támadást foglalta magában a katholikus egyház ellen. 
Könyve e czím alatt jelent meg: *Háló, melylyel a meg- 
testesült ördeg a pápa Antikristus Hispániába az együgyíí 
jámbor keresztyéneket, az evangeliomnak követőit hallat- 
lan álnakságokkal és mesterségökkel megkörüli, kikeresi, 
megfogja és minden marhájokat elvévén, kimondhattlan 
kegyetlen kényokkal megkényozza és rettenetes halálokkal 
megöli az ő pilésses hóhéri és az ő bolond szolgái, a 
megvakított fejedelmek által >. Gonsalvi Regináid munká- 
jából fordította. A mű az erdélyi fejedelemnek küldetett 
meg, ott látta Heltai és a király tetszésére « tolmácsolta 
magyar nyelven*. A fejedelem adta a kiadás költségeit 
is. A munka elején az ördög kísértéseit alkalmazza a 
pápákra. Az álnok ördögnek tulajdonsági ellen két tisztet 
szerzett az isten, a prédikátorok és fejedelmekét. Ez utób- 
biaknak mondja : «Nem csak az fejedelmeknek tiszti, hogy 
aranyos bársonyba felöltözvén szép lovakra felüljenek és 
té s tova moráljának, avagy napestig kártyázzanak és 
verfelylyezzenek ezt». 

Heltai elkeseredéssel olvasta hittársainak üldöztetését ; 
azért kel ki annyi kérlelhetlen gyűlölséggel a római egyház 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 143 

feje, a pápa ellen. Elöljáró beszédeiben, mely hatvankét 
kis lapra terjed, az egyház tanát az istenségről, különö- 
sen megtámadja. Ő már ekkor rokonszenvezett az unitá- 
riusokkal és a szent háromság doctrináját az ördög egyik 
találmányának mondja: «Az háromság avagy az papai 
állatos szömélyesség nem egy igaz isten, az Izraelnek 
istene, hanem, hogy ördegnek lidirczes istene, kit ő költelt, 
gondolt és talált. És mint az kakuk, ki ellopja a pacsir- 
tának monyát és az övét tojja és tolja helyébe, így lopta 
az álnak ördeg az igaz istent és az Izraelnek istene felöl 
való tudományt>. Azzal vádolja a pápát, hogy más isten- 
fiát talált ki, az egyik az első személynek öröktől fogva 
született fia, a másik pedig a Jézus Krisztus, ki foganta- 
tott szent Lélektől, született szttz Máriától. Ha mégis a 
szent irás isten fiának nevezi, «azt mondja a pápa Anti- 
krisztus az ő piléses doktorival, hogy más értelembe kell 
venni és érteni, t. i. per communicationem idiomatum. 
Azaz, hogy az Jezus-krisztus isten fiának neveztötik, a 
nevet kölesen veszi a másiktól, ki megtestesülésnek általa 
benne lakik, és ki ő vele megegyesült szömélyes egyesü- 
léssel, annyira, hogy noha kettő a természet, de azért az 
egyesülésnek általa annyira egygyé lőtt, hogy immár nem 

két fiú, sem két szömély, hanem egy olyanok 

mint a csíkok, akár mint fogj el, kicsusz markokból ; és 
olyanok mint a szallai kasza, melly mind elől s mind 
hátra fog ; avagy, mint a macska : Akár mint s akár- 
honnég vessed alá, mindenkoron lábára esik. Nem héjába 
találták a regulát : est, non est. Minden tanításokban ez 
az ő dolguk. Erősen viszik a taligát, az öröktől fogva 
való született Fiúval, és azt az öröktől fogva való szü- 
letést, szinetlen szórják az emberek előtt ; de választ nem 
tudnak tönni, ha ember megkérdi őket, mint lehessen ez, 
hogy az a Fiú öröktől és kezdet nélkül legyen, de azért 
ugyan atyjától született legyen? mert ha valaha született, 



144 HELTAI GASPAE 

tehát valami kezdetinek kell lönni. Ha kedig kezdeti 
vagyon, nem lehet öröktől fogva. Azt mondják ők : Ez a 
születés nem jár emberi elmélködés szerint,, ha titkos 
isteni dolog ... azt mondják : Hunyd be a szömedet s 
hidd el. (Pedig) Az Isten nem akarja, hogy a keresztyén 
ember bolond legyen. Undokságos hazugság az, a mit a 
pápás prédikátorok Ágoston barát felől prédikálottak, hogy 
erősen gondolkodván az Háromságnak titka felöl, a tenger 
mellett talált volna egy gyermecskére, mely kalánkával 
hordott volna vizet a tengerből egy kis vermecskebe, 
melyet a parton vájatt volna a fövénybe. A gyermecskét 
megszólítván, ezt mondotta volna : Mit művelsz fiacskám ? 
Az felelt volna az Ágoston barátnak ; ím az egész tengert 
behordom ebbe ez vermecskebe. Mondott volna Ágoston : 
Fiacskám, lehetetlen dologra ügyeközei, mert igen nagy 
a tenger, a vermecske pedig igen kicsiny hozzá. Felelt 
volna a gyermecske : Inkább lehetséges ez, hogy én a 
tengert ez vermecskebe behordjam, hogy nem mint te 
végére mehess annak, a mire te ügyeközel. Mert nagy 
tenger az a titok, melyet te fejedbe forgatsz, kinek vé- 
gére soha sem mehetsz, miképen lehessen és légyen az, 
hogy az Isten egy, de azért ugyan három ; nem kedig 
három, hanem csak egy. Szoros a te fejed ehhöz Ágos- 
ton. És annakutána a gyermecske elenyészett volna.* 
A jó Heltai azt hiszi, hogy az ördög jelent meg Ágoston 
barátnak. Minél tovább halad elöljáró beszédében, annál 
mélyebb harag fogja el a római egyház papjai iránt, 
kiket minden lépten piléses ördögöknek czímez. Antichris- 
tusuk «mind behálólta és vakságba beköritötte az embe- 
reket ez világon az ő gyónásával purgatoriumával, áto- 
kával, ódozásával. bulcsűjával etc. . . ., annyira, hogy 
mind lelkökkel, mind testekkel, mind feleségökkel, leányok- 
kal, szájokkal, kezekkel, lábokkal és minden marhájokkal 
bírt. Azt kellett mindennek hinni és vallani, valamit a 



A HITVITÁZÓ KS ERKÖLCSTAXI IRODALOM 145 

pilésesek mondtanak. Azt kellett önniek. mit a pilé»e.sek 
akartának. Ez napokon nem mertének húst önni. hanem 
csak lencsét etc. Más napon szabad volt a tikmony, vaj, 
tej, de a hús nem volt szabad. Akkoron kellett meghá- ■ 
zasúlniok, mikoron a pilésesek akarták ; hol kántort, hol 
bőjtet. hol adventet szörzettenek, akkoron nem lehetett a 
niegházasúlás. Azt is kellett venniek házasságra, kiket a 
pilésesek engödtenek. Mert ők csináltanak ízeket. Heted- 
ízig, ötödízig komások es svógorok között nem lehetett 
az házasság. Nem lehetett az házasság, az ö egybesugá- 
sok és stólazások nélkül». Az előszó után következik a 
fordított mű «Az hispániai vadasság » czím alatt. For- 
dítása annyira szabad, hogy Heltai néhol megtoldotta, 
másutt magyar szólásmódokkal bővítette azt. Az ördög 
hálója alatt az inquisitiót érti, melynek történetet Jeru- 
zsálem pusztulása után a zsidó népnek Hispániába hur- 
czoltatásávál kezdi meg. Azután a papság nagy befolyását 
rajzolja, hogy még a fejedelmek is féltenek tőlök. «Im egy 
históriát kell mondanom ennek bizonyságára. Mikoron 
írnának Krisztus urunk születése után 1538-at, bírja vala 
az két országot, Magyarországot s Erdélyt boldog emlé- 
közetü nagy János király, urunknak ő felségének az édes 
atyja. Akkoron kedig a kegyelmes Isten mind lecsendösi- 
tötte vala a mü felséges királyunknak, János királynak, 
minden ellenségit ; annyira hogy Segesvárott az urak 
előtt az asztalhoz támaszkodván monda : Istennek hála, 
az én ellenségim annyira lecsépelve vannak, hogy senki- 
től immár semmit nem tartok ; hanem a ket nagy bakot 
bocsáttom immár összve. Aki nyerheti, megválik. Akkoron 
kedig tiltul villamni kezde mind Magyarországban, mind 
Erdélyben, az úr Istennek igéje. De miért, hogy a többi 
kőzett nyilvábban kezde prédicállani a Szántai István 
mester, arra inkább dühödtek vala az piléses pápa dara- 
banti. Fráter (iyörgy ez okáért, az váradi pispek és 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 10 



146 HELTAI GASPAR 

kénestartó etc. (mert egy pokolbeli akasztófára eleget 
rákot vala fel az titulokba) és ama herélt Statilius, Jula- 
Fejérvári pispek, a szent szüzeségnek nagy patrónusa és 
a nagy kápájú egri érsek a Frangapán, a több piléses 
társokkal egyetembe, addig kalapálának a felséges János 
királyon, hogy végre nem tehete egyebet benne, hanem 
be kellé hozatni a szegény jámbor István mestert. Seges- 
várott reája a királyra tudulának a sok piléses hárpiák, 
és mind könyörgésekkel, mind fenyegetésekkel arra akar- 
ják vala vinni a királyt, hogy mindjárást megégetnéje 
minden törvénytétel nélkül, miért hogy Luther volna >. 
János király nem egyezek óhajtásukba, hanem nyilvános 
vitára engedé menni a dolgot. A katholikusok elküldenek 
«a fünces csacsagó* Gergely fráterért és több szerzetes- 
sel s világi pappal Segesvárra hozaták. A király két ar- 
bitert nevezett ki, Adrián doctort, a fejérvári vikáriust, 
és Kálmáncsehi Mártont, ki akkor fejérvári tanító vala, 
Igen élesen disputálhattak, bár Szántai egymagában állott, 
csupán egy orvos, Rezenei János támogatta öt. Az arbi- 
terek titokban Szántai mellett nyilatkoztak, maga a király 
is pártját fogta; de fráter Györgynek és társainak sürge- 
tésére eltávolította öt így szólván: ^Jó atyámfia, ne maradj 
az én országomba, mert az urak megfognak és megölnek, 
mert én meg nem oltalmazhatlak ellenek. Talán magam- 
nak is valami búm támadna belőle. Ez okáért menj el, 
add el minden marhádat és menj más fejedelem alá. 
És bőv költséget neki adván, erősen parancsola ötves 
Kristófnak és a több kassai polgároknak, kik elhozták 
vala is, hogy éjjel az István mestert elvinnék és békével 
hordoznák*. — Erdély és benne Dávid Ferencz mellett a jó 
Heltai tárja elénk a legérdekesebb szellemi processust, 
mint lett rövid harmincz év alatt katholikusból lutheránus, 
ebből kálvinista és ment tovább egy hatalmas lépéssel, 
a mindnyájukat messze túlhaladó unitáriusok közé. A pro- 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTAXI IRODALOM 147 

testáns szabad vizsgálódás elvének természetesen nem 
lehete határt szabni. S a mit Heltai tőn, csak szigorú 
logikai következménye vala derék múltjának. Bár a rósz 
nyelvek már éltében is azt mondák, hogy nem a meg- 
győződés, hanem a papi dézma vesztének félelme vitte az 
új vallás kebelébe ; azt mondák, hogy híveinek többsége 
áttért az unitáriusok közé és a pásztor csupa önzésből ment 
a nyáj után. De akkor számos rágalmat kellé hallania 
egy-egy reformátornak ; a felekezeti gyűlölség sok hazug- 
ságot diktált az írók tollába s a legkisebb és legkószább 
hír szent igazságnak vétetett. Azonban a magyar szellemi 
élet történetírója csak hálával fogja emlegetni a derék 
szász nevét, ki idegen eredete daczára lelkes magyar 
tudott lenni. Simulása, hajlékonysága tette a hazai szel- 
lemi élet derék mozgatójává. Ha merev, dermedt és ne- 
hézkes lett volna, ezer baj éri az erdélyi theologiai és 
udvari élet központján. Ha nem tudott volna megalkudni 
az uralomra jutott irányokkal, bizonyosan némaságra 
kárhoztatják. Különben lehetett az ő simulásának üzleti 
oldala is. Talán volt egy kis igazuk azoknak, a kik ezzel 
vádolták. Nem csoda oly férfiúnál, a ki annyira nyomdász 
és üzletember volt. mint ő. Nekünk azonban nehéz ítélni 
a távolból. Még mindig kevés jellemző adatunk van róla, 
nem alkothatunk biztos ítéletet azon indokok felöl, melyek 
fejlődésében vezették. Mi csak munkásságát látjuk és há- 
lával vagyunk eltelve irodalmi érdemeiért. 

Mindenesetre több oldalú szellemes író volt. Szerette 
a theologiát, mint a kor legtöbb fia ; de szerette az iro- 
dalom más ágait is. Szerette a költészetet, a vallásos és 
történeti énekeket, kedvelte a mesét és a történetet. Sok- 
oldalúsága némileg érthetővé teszi gyors szellemi átala- 
kulásait. Gazdagabb lelkéhez könnyebben hozzáférhetett 
valamely új theologiai nézet, mintha egy eszme ketreczébe 

10* 



148 HUSZAE GAL 

szorulva, kizárólag annak pánczéljába burkolva küzdötte 
volna végig az életet. 

A protestantismus buzgó munkása volt Huszár Gál 
is, ki magát Anaxiosnak szerette nevezni, mint Révész 
sejti, azért, hogy csak itthon képezte ki magát s nem 
látogatta a külföldi egyetemeket. Nagyon keveset tudunk 
élete folyásáról. 1557-ben mint magyar-óvári lelkipásztor 
írta érdekes levelét Bullinger Henrikhez, a híres zürichi 
lelkészhez. Itt állított nyomdát, melyben három egyházi 
beszédet nyomatott és Miksa cseh királynak ajánlott. 
A mü czíme : <^As Úr Jézus Krisztus szent vacsorájáról^ 
kínszenvedéséről és dicsőséges feltámadásáról való prédi- 
liáczióh.* Előszavában panaszkodik, hogy most nem csupán 
a törökök külső veszélye fenyegeti a keresztyén hitet, 
hanem az Antichristus kéjelgö papjai is. Ezért állítá fel 
nyomdáját tetemes költségen. Majd 1560-ban Kassán talál- 
kozunk vele. Itt ugyanis mint eretnek papot üldözte őt 
Verancz Antal egri püspök. Királyi rendeletből fogságra 
vetették és Egerbe akarák szállítani. De a kassai nép 
tiltakozott papjának elhurczoltatása ellen, mire kezesség 
mellett szabadon bocsájtatott, de Kassáról távoznia kellett 
s megtiltatott, hogy prédikáljon s szentségeket kiszolgál- 
tasson. A kassaiak nem egyeztek e föltételekbe s így 
tovább is a börfön falai közt senyvede prédikátoruk s a 
püspök kéri a királyt, hogy parancsolja meg Huszárnak 
Egerbe szállíttatását, sőt magát Huszárt is fölszólítá az 
Egerbe jövetelre ; másrészről a kassai nép is folyamodék 
Miksa cseh királyhoz, eszközölje ki. hogy Huszár Kassán 
maradhasson s szabad lábra helyeztessék s midőn Zay 
Ferencz főkapitány deczember 27-én titkon Egerbe akarta 
szállíttatni, a kassai nép fellázadt és papja börtönét fel- 
törve kiszabadította. Huszár titokban Debreczenbe mene- 
kült, legalább Melius Péternek, Arany Tamás elleni köny- 
véhez ő írta az ajánló levelet enyingi Török János s 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM I49 

Török Ferenez hunyadvármegyei örökös főispánoknak és 
a debreczeni keresztyén atyafiaknak. A reformatio e nagy 
városában úgy látszik főleg nyomtatással foglalkozék. 
U nyomatta Melius Péternek Christus közbenjárásáról 
szóló prédikáczióit. Azután eltűnik egy időre előlünk. Fia 
Dávid lefordította s kiadta 1577-ben a heidelbergi kátét. 
E könyvhöz csatolt imák között van egy Huszár Gáltól, 
melyet a budai csonkatoronyba zárt keresztyén foglyok 
számára irt. Valamint e könyörgesében és Bullingerhez 
irt panaszkodó levelében, úgy prédikáczióiban és énekei- 
ben mély vallásos érzés jelentkezik. Szép imájában lel- 
kesen mondja: « Emlékezzél meg Ür Isten haragodnak 
idején a te irgalmasságodról, ne gerjeszd fel egyszersmind a 
te haragodat. Mert te nem ember, hanem Isten vagy. Uram, 
mi te "sárid vagyunk, tekédig mi fazékgyártónk vagy... 
Vidd távol tőlünk és a mi magzatinktól a kegyetlen po- 
gányoknak éles fegyverét ... Ne hadd a mi lakóhelyinket 
a fertelmes undok pogányoknak istállóivá és tolvajló bar- 
langivá lenni, kik téged örök atya Istent a te szent Fiaddal 
és Lelkeddel egyetembe teljes torokkal oda föl az égbe is 
nem szűnnek káramlani, átkozni és szidalmazni, es a te 
Fiadnak tagjait öldösni. Adj te magad fegyvert a mi keresz- 
tyén császárunk jobb kezébe, és azoknak a vitézeknek ujjo- 
kattanits meg hadakozni, a kik az úrnak hadában vívnak. » 
1574-ben Komjáthiban Forgách Imre jószágán lel- 
készkedik, ír és nyomtat. Ott írta Énekes könyvének elő- 
szavát 1574-ben okt. 6-án. Nagy tisztelettel emlékezik 
róla földesura, clarissimus vir-nek. praetantissimus theo- 
logusnak nevezi őt. És mikor 1575-ben okt. 23-án mint 
pápai lelkészt megölte a döghalál, necrologjában második 
atyjának és legeslegjobb barátjának, legtudósabb theolo- 
gusnak, az evangeliom leghívebb és faradhatatlan hirde- 
tőjének mondja, a ki sok esztendővel ezelőtt nem egyszer 
jövendölte meg halála napját. 



150 MELIUS PÉTER 

A hazai puritanismus legkérlelhetlenebb alakja a 
debreczeniek nagytekintélyű és vasakaratú reformátora 
volt, a híres Horhi Ihass (Melius) Féter. Ö Horhiban 
Somogy megyében született, azután Németországba ment 
tanulását végezni. Hazájába térve, egyik legelőkelőbb har- 
czosa lön a protestantismusnak nemcsak a katholikusok 
ellenében, hanem saját szabadabb gondolkozóik ellen is. 
A protestánsok úgynevezett szabadvizsgálódása örökös 
tusát idézett elő egyházukban s alig terjedt el egy kissé 
az országban, máris több secta keletkezett s közöttük 
legerősebb a Kálvin tanait követő református felekezet 
vagy máskép magyar hit. Svájczi puritanismusukat ha- 
zánkban is megőrizték és sajátos, egészen különálló jelle- 
met alkottak a magyar nép közt, mely önálló és erélyes, 
büszke és hajthatatlan tudott lenni a legnehezebb időkben 
is. ízlésök általában alacsony fokon maradt, a szépnek s a 
kedélyesnek nem különös ápolói, de komoly és férfias 
megjelenésök mindig figyelmet kelt. Ök voltak a magyar 
nemzetiség erős támaszai. Rendíthetetlenek valának hitök- 
ben és magyarságukban. Ha a katholikus főpapok és 
főurak az udvar szolgálatába szegődtek ; ha a lutheránusok 
simák és engedékenyek valának: a kálvinisták gondosan 
megőrizték a nemzeti hagyományokat és erős ellenzéket 
alkottak. Ausztria százados politikája mindig szemben 
találta őket, a kormány nem emelte magasabb hivatalaiba, 
azért jelesbjeik a megyei és társadalmi életben töraked- 
tek befolyásra, úgy hogy mikor a magyar ministerium 
megalakult, nemcsak a képviselőházban voltak nagy szám- 
mal, hanem csakhamar előkelő hivatalokat is töltöttek be. 

Közöttük telepedett meg Melius Péter s Debreczen- 
ben egyik hírneves lelkipásztora lön a magyar kalvinis- 
musnak. Nemsokára hazatérte után 156i-ben a Krisztus 
közbenjárásáról való prédikácziókat tön közzé, melyet 
«a magyar országi kereskedő és áros népeknek* ajánlott. 



A HITVITÁZÓ ES EKKÖLCSTANI IKODALOM 151 

Szerinte általok terjedt el a reformatió ilyen hamar kö- 
zöttünk. «Mert a széjjel való járásban ti vöttetek és ti 
hallottátok előbb egyebeknél és ti dicsértétek s beszéltétek 
egyebeknek az Istennek kegyelméről való tudományt.* 
A kis könyv szent beszédei nagyon rövidek, inkább apró 
buzdítások, intelmek, telve vannak a szentírásra való hi- 
vatkozásokkal. Még ugyanazon esztendőben tette közzé 
Debreczenben Huszár Gál betűivel <A szent Pál apastal 
levelének, melyet a Colossaheliekneh irt, prédicatió sserént 
való magyarázatját. y> 1563-ban jelentek meg a Marjyar 
FraediJcatiók^ melyekben kiltinő értelemmel és éles dialec- 
tikával fejtegeti vallása tanait. A könyvben levő szentírási 
idézetek vagy a görög, vagy a zsidó nyelvből vannak 
fordítva. «Ha Ítéletet akarsz tenni róla, lásd meg a görög 
és zsidó textUíit, addig kérlek a Krisztusért, ne szidal- 
mazz.* Különben is «ez írással csak indétani akarta a 
nálánál bölcsebbeket, hogy ezeknél jobbakat czináljanak.* 
Szintén 1563-ban adta ki a Válogatott praediJcá- 
iióJcat «a próféták és apostolok írásából, mind egész esz- 
tendő által való fő innepekre és minden féle szükséges 
dolgokról és artikulusokról a régi és mastani doktorok- 
nak magyarázások szerint.* Könyve végén agenda-féie 
van «az egyházi rendtartásnak igaz módja szerint >. Mint 
«döbröczöni szigen kápláu» írta e szent beszédeket, me- 
lyekben épen oly bőven hivatkozik a szentírás egyes 
helyeire, mint más beszédeiben. Ez iratai mutatják, meny- 
nyire otthon volt a szentírás ismeretében, mennyire ki tudta 
aknázni annak prédikáczióiba illő mondásait. Majd a rá 
következő évben, az unitáriusok egyik debreczeni apos- 
tolát támadta meg szenvedélyes munkájában. Gzíme: «^áí 
Arany Tamás hamis és eretnek t év elygé sínek és egyébb 
sok tévelygéseknek, melyek mostan az elfordult fejő em- 
berek között eláradtanak, meghamisítási, a derék szent- 
írásból és a régi szentírás-magyarázó doktoroknak írá- 



152 MELIUS PÉTER 

sokból a debreczeni tanítók által. » E könyv egy hitvi- 
tának a kivonata, melyet szent András napján és kará- 
cson havának 1. 11 — 14 napjain tartottak az fgesz 
gyülekezet előtt 1561-ben. Arany Tamás, az unitáriusok 
apostola, szállott szembe Melius-szal és társaival, a debre- 
czeni papokkal. Arany tagadta a fiú istenségét és vele 
a szent Háromságot. Melius könyve elején kifejti a sz. 
Háromság tanát, azután pár sorban előadja Arany ellen- 
vetését, melyre bőven megfelel. Például Arany azt az 
ellenvetést teszi : Hát miért mondja, hogy az ő atyja 
nagyobb ö nálánál? Melius felel: Először nagyobbnak 
mondja az Atyját emberség szerint ; másodszor a szolgai 
ábrázatért. Arany újra ellenveti : Nám azt mondja, hogy 
embernek fia, hát küssebb atyjánál ! Melius válasza : 
Ember fia két okért, mert Máriátul született és mert 
atyánkfia. Arany : Jézus tanúi atyjától, nevekedik tudo- 
mányban ; nem övé, a mire tanít, hanem atyjáé ; hát nem 
egy isten az atyával. Melius : Nevekedik és tanúi ember- 
sége és tiszte szerint. Az ellenvetés tovább folyik, hogy 
Krisztus nem tudja, mikor lesz az utolsó ítélet napja, 
hogy asszonyi állat magva, hogy az atyaisten támasztotta 
fel halottaiból ; hogy atyjától veszi a parancsot ; hogy 
istenének mondja atyját; hogy férfiúnak, közbenjáró em- 
bernek, megholtnak mondja Krisztust és így tovább. Majd 
a sz. Lélek istenségére tér át, azután a három személy 
tanát fejtegeti. Arany más tévedéseit is czáfolja, pl. hogy 
nem kell bűneink bocsánatjáért esedeznünk, hogy testi 
jókat sem kell kérnünk, hogy az embernek nincs teremtett 
lelke, hanem csak test és belé fuvallott lelke ; hogy az 
Isten a bün oka ; hogy a jó és gonosz tudás fáját az 
Isten teremtette, abból eredt a vétek, tehát Isten az oka ; 
ö már a teremtés előtt tudta, hogy Ádám vétkezik és 
mégis teremtette, tehát ő az oka ; sz. .Jób is mondja : 
miért vetettél, uram, engem te ellened, hogy teveled 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 153 

ellenkedjem ; tehát Isten az oka, hogy mi bűnt tesz"ink ; 
egy ördög sincs több a bűnnél, hanem csak a bűn az 
ördög ; nem jó énekelni a kensztyén gyülekezetben ; hogy 
szabad a pápisták miséjét hallgatni. Erre Melfus magyar 
vonatkozású választ is ad : Az mastani némely udvar 
népei s egyéb színnel való keresztyének is, kik az Oláh 
Miklós kedveiért az aulica theologiat keresik, hogy csak 
Oláh érsek a fejedelemnél tisztet szerezzen nekiek, avagy 
alafajokat el ne vegye s e fr)ldi urának kedvébe lehessen, 
ugyan siveg vetve hallgatják a^ ördög szavát, a mesét. 
Kezeket felemelve imádják a szuvas korpét és nagy térdet 
bájtnak neki . . . Bizony hát bálványozok ezek.» E könyv 
Mfcliusnak legügyesebb és elég jól írt hitvitázó munkája. 
Az unitáriusok is látták, hogy hatalmas ellenféllel ütköz- 
tek össze. Ök azonban, mint később látjuk, nem riadtak 
vissza a harcztól. 

1567-ben adta ki Melius Péter a Debreczenben « Össse- 
gijült prédikátorok vallástételét a magyarországi jámbor 
és keresztyén áros népnek, a kik Debreczenben, Szombat- 
ban, Kassán és Váradon laknak ajánlva. « Ti nektek azért 
ajánlom és dedikálom ez kis kis könyvet, hogy tanuljatok és 
tétova járván tudjátok az eretnekek száját bedugni, kik 
az sz. háromságot, a Krisztus fiui valóságos Jehova isten- 
ségét, az sz. Lélek személyét, istenségét, Jehovaságát 
eretnekül tagadják.* A vallástétel az egy való Istenségről, 
a sz. h.íromságról, Krisztus istenségéről, a közbenjáróról, 
a bűn okairól, a választásról, a szabad akarat ellen stb. 
dogmatikai pontokról szól. Van azonban egy pár morális 
pont is benne. Ilyen a tanítók öltözetéről. «A kamurji- 
mok azaz vadok, barátok ruháját, szemfényvesztő bálvá- 
nyozó ruhát, idegönt a természettől és hittől, czalókd 
ruhát ne viseljenek ... A sz. János öltözeti nem friss 
vala, bohay szabású, teve szőrből czenált öltözeti vala . . . 
A nagy gallérú ruha, hogy a farodat éri, katona deli 



154 MELIUS PETEE 

ruha : a prófétánál, a kik igen fel czeszeltetik hajókat . . . 
jaj mond nekik. A bíró mást, a hajdú mást, egyéb mester 
mást, az ö tisztihez illendőt viseljen . . . Feleségednek is 
hánt, aljú garádiczos szoknyát ne czenáltass. Gyöngés 
fedélt se hagy viselni.* Melius 1568-ban szent beszéde- 
ket adott ki: Ssent János titkoB jelenésének magyarázá- 
sáról. Drasticus népiességgel s az ördögnek szünteleni 
emlegetésével, inti híveit a tévelygésektől s fejezi ki 
véleményét szerencsétlen s viszontagságos koráról. «Mint 
az zsidók, mikor elhíztak vala, az urat mint egy kövér 
tulok, megrugák ; így mostan ez világ nem igyeközik 
azon, hogy az Isten országát és az ö igazságát keres- 
neje legelőször . . . unásba ment náluk az ige, nincs 
arra fögondja. hogy jámbor és tudós igaz prédikátori 
legyenek, hanem ezen bölcseködik ez világ, hogy dúlót, 
kóborlót, hizelködöt tarthasson ... A tanétó rendet is az 
isten megkisebbeté. Az régi, vén jámborokat és tudósok, 
kik volnának, kiszedé, csak vannak valami maradékok : 
De qaalis popuius, talis et sacerdos. Sok helyen az szegén 
jámbor tanétók éhei halnak, telhetetlen neveket költik, 
hogy az ő berekét kérik. Ha nem szány, kapál, nem élhet. 
Ebből immár e követközik, hogy a csép, kapa, világi 
munka elvonsza a tanulástul a szegény tanétókat, oskolák 
megszűnnek ; mert az ország jüvedelme föstbe, fösvény- 
ségbe, here, néma ebek, meséző pilises barátokra, papokra, 
apáczákra, játékra, tánczra, tékozlásra. hizelködőkre kell>. 
Ezután Mágócsi Gáspárnéhoz, jószívű pártfogójához fordul, 
s hogy érdemeit kellőkép magasztalja, így szól: «Nagy 
kegyelme ez az úrnak, hogy az Lázár túrós lába nyála- 
sára ebeket, az Illés. Elizeus éltetésére asszony állatokat 
támaszt, ád dajkát ez világiul elvettetett nyomorult kicsin 
seregnek : ezek közül való te nagyságod, mind Bebekné 
asszonyommal ő nagyságával ». 

Melius Péter irodalmi munkássága nyolcz évre terjed. 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 155 

1562 — 1570-ig. Ez idö alatt nagy hírű prédikátor, jeles 
szónok és kilünö író tudott lenni. Mindenre talált időt. 
mindenre ráért. Szabó Károly tizenöt munkáját sorolja 
fel, köztük egy Herharkim, a,r fáhnah, füveknek nevekről, 
természetekről és hasznairól, czímü gyógyítás czéljából írt 
munkát. Mint Heltai Gáspár özvegye mondja róla, külön- 
féle bölcs orvosoknak könyvéből van összeszedve, egyéb- 
iránt a mű is megemlíti, hogy ^Galenosból, Piiniusból és 
Adamus Lonicerusból szedettetek ki». Zoványi Jenő még 
hárommal toldja meg e sort, a zsidók áldozatiról (1565 
előtt), a halálról (1565 előtt) és a háromságról (1567). 
sőt azt is valószínűnek tartja, hogy mind a krónikák 
könyvét, mind a többi történeti könyveket lefordította a 
szentírásból. 

Melius irálya nem közönséges, nem lapos, nem un- 
tató. Értelmesen, világosan ír. Tételeit elég szabatosan 
írja körül vagy fejtegeti. Jól át tudja gondolni és meg- 
értetni másokkal. Dogmatikai és morális magyarázatai elis- 
merést érdemelnek. Különben durva erő van stylusában. 
Gyűlölet mutatkozik vitázó soraiban. Nem akar, nem tud 
megalkudni a nézetekkel, nem habozik meggyőződésében, 
nem enged állításában. Makacs és megcsökönyösödött 
magaviseletében. A genfi Kálvin magyar földre telepítve. 
Mikor úgy hullámzottak a theologiai nézetek, mint a hat- 
vanas években, ő ridegen elutasít minden változást, minden 
gyöngeséget. Nem hiába féltek, rettegtek tőle. A mit Kálvin 
megtett Servettel. ő meg tudta volna tenni nálunk mások- 
kal, ha módjában lett volna. Szerencsére János Zsigmond 
ült á fejedelemségben és jobban hajlott az unitáriusokhoz, 
így csalódás es boszúság várakozott Meliusra, dicsőség és 
fejedelmi kitüntetés nem támogatta De annál jobban ra- 
gaszkodtak hozza a reformátusok. Benne találták legki- 
tűnőbb apostolukat. Különben korlátolt fő, a ki merev és 
rideg, mert nem lát tovább, mindig maga elé néz. nem 



15G KAROLYI PÉTER 

szeret vizsgálódni, hanem a miről meggyőződött, ahhoz 
körömszakadtáig ragaszkodik. 

Ezért müvei sem tesznek reánk kedvező benyomást. 
Néha eltaszítanak bennünket. Kedvünk ellenére csak a 
fanatikus papof, a rajongó sectariust, a református inqui- 
sitort látjuk benne. A jámbor, a vallásos embert, a ki 
föllelkesül az istenieken, ragaszkodik az égiekhez s a ki 
e lelki boldogság okaert szeretne magához emelni minden 
embert, nem találni benne. Erős volt a logikája, de annál 
hidegebb a szive. Nem tudott melegen érezni. Az eszmék 
hullámzásának idején mindenesetre sokat nyerlek benne 
a kálvinisták : megerősítette, meggyökereztette doktrínáju- 
kat, melynek Kalvinfele ridegségében méltó képviselője 
volt. Talán nem mindennapi érdeme van a debreczeni 
czivis jellemének kifejlesztésében is. Az az egyöntetű, sza- 
bályos, mérsékelt, józan, egészséges character, mely a 
debreczenieket jellemzi, századok alatt fejlődhetett azzá 5 
a török háborúk, az erdélyi és magyarországi hadak örökös 
átjárása és más egyebek számítóvá, bizalmatlanná tevék 
a debreczeni polgárt, de annál ridegebb, conservativabb, 
családiasabb maradt szerény körében. Hű őre és fentartója 
lett régi szokásainak és erkölcseinek. A Melius nyomán 
haladó protestáns papság szintén megőrizte mesterinek 
hatalmas traditióit annyira, hogy Debreczen ma is a pro- 
testáns orthodoxia fészke és támasza. A kálvinisták és 
unitáriusok kölcsönös gyűlölete sem könnyen aludt ki, 
sőt némelyek keblében ma is lobog a lángja. 

Más ember volt az ö társa és barátja. Károlyi Péter, 
aki 1540 körül született Nagy-Károlyban. Szokás szerint 
a külföldi egyetemeken tanult. Majd Erdélybe, Ko'ozsvárra 
ment, itt adta ki görög nyelvtanát, innét pedig Nagyvá- 
radra, hol tanár és prédikátor lön. A természettől csendes 
és tudományszeretö férfiú belévonatott a reformátusok és 
unitáriusok közötti polémiába. Melius erélye és parancsoló 



A HITVITÁZÓ KS ERKÖLCSTAXI IRODALOM 157 

magatartása imponált neki és 'e hatalmas izgatóra támasz- 
kodva, lépett síkra Blandrata és Dávid Ferencz ellen. 
A magyar theologiai irodalmat is szaporítá négy munká- 
jával. Egyik a protestáns asce.sis terméke, milyeneket 
ugyanakkor Heltai Gáspár, alsólindvai Kulcsár György stb. 
adtak, 1575-ben jelent meg ; czime : A halálról, feltáma- 
dásról stb. Könyvének megírására az a 7wss.:ú ideig való 
heterjség indította, melyet Erdélyből kijövet, hová a fejede- 
lem hítta meg, bocsátott reá az úr Isten. Ekkor «romlandó 
élete felől ugy mint kétségben esett vala.» A könyv maga 
a keresztyén ascesis és egy müveit férfiú szellemének 
alkotása. Látszik, hogy a szerző sokszor meg volt hatva, 
indítva tárgyától, azért sokszor fölmelegszik s igazán 
szépen fejtegeti a halál nagy kérdését. Azért vigasztaló 
könyvet akart nyújtani a keresztyén olvasónak, más- 
részről megrettenteni azokat, a ki « mostan czak mövetik 
és cziufolják, de farkas-mövetésre fordul dolgok. > Nem 
igen vegyít müvébe vitás kérdéseket, csak egy-két helyen 
érinti a hitvitát, mint például mikor Blandratáról és 
Dávid Ferenczről mondja, hogy az ő tanítványaik «Tót 
Miklós és Schomerus János egynehány hozzájok hasonló 
bolond és részeges emberekkel felindíták, hogy az ember- 
nek lelke nem valami lelki állat és hogy az testtel egye- 
temben ítélet napjáig meghal . . . Summája az Tót Miklós 
tudományának ez, hogy az embernek lelke semmi egyéb, 
hanem az ő élete az pára és szél miképen az oktalan 
állatokban . . . Nem igazán mondja Tót Miklós, hogy 
somogyi Kis Máténak olyan lelke vagyon mint az ő lová- 
nak, jóllehet értelme mind az kettőnek alább való az 
barmok értelménél.* Károlyi könnyű szerrel czáfolgatja e 
nézetet, hisz a biblia tele van az ellenkező tannal. Álta- 
lában könyve egészséges és józan oktatást ad. Például 
mikor az orvosok gyógyítását ajánlja, a következő pontja 
kijelenti, hogy megtiltott, Isten ellen való orvosságokkal. 



158 KAEOLYI PETEE 

ördögi babonákkal varázslásokkal, bűbájolásokkal ne élj >> 
Kárhoztatja a babonás igéket, egynéhány keresztirást, 
ónba képöntést, mesterkötéseket, súgó imádságokat. Arra 
a kérdésre, hogy szabad-e a döghalál elöl más vidékre 
menekülni, komolyan ajánlja: «Miképen az fegyver előtt 
szabad oda menned, hol az ellenség fegyvere ninczen ; 
az éhség előtt szabad oly városba és tartományba menned, 
hol életednek táplálására való eszközt találhatz: azonképen 
az dögös városból avagy tartományból szabad az tiszta 
égre elmenned más városba avagy tartományba.* Könyve 
végén ígéri, hogy rövid napon ennél nagyobb müveket 
is bocsát ki latinul és magyarul, ha az úr Isten jó daj- 
kákat azaz pártfogókat támaszt. Második munkája az egy 
ujaz Istenről szóló prédikácziók, a harmadikat Czeglédi 
Györgygyei együtt irta az unitáriusok ellen ; a negyedik 
íAz apostoli credönak avagy vallásnak igaz magyarázatja 
prédikácziók .szerint*. Debreezenben Hoffhalter Rudolf 
nyomdájában, a ki később cserben hagyta a reformátu- 
sokat és unitárius lőn, a miért Melius Rosszhalternek czí- 
mezte. Az előszót a nyomdász írta 1584-ben. nyolcz évvel 
a szerző halála után. A kiadók, ugy látszik, még mindig 
szükségesnek látták az anyanyelv irodalmi használatát 
igazolni vagy legalább hangsúlyozni. Hoffhalter is említi, 
hogy «az magyar nemzet ez elmúlt időkben igen meg- 
fogyatkozott volt az egyéb nemzetekre nézve, kik között 
sok jeles írások az önnön nyelveken olvastatnak > jeles 
tudósaik nemzeti nyelvökön írának, « kiknek jó példájok- 
ból könnyű megérteni, mi némü bolond ítéletek legyen 
azoknak, a kik azt kiáltják, hogy nem szükséges legyen 
magyar nyelven írni, miért hogy az görög avagy az deák 
nyelv az magyarázatra alkalmatosb legyen, mely noha 
igaznak láttatik, mindazáltal nem adatott oly értelem 
mindeneknek, hogy azokból derék épületet vehessenek.* 
Az ily munka ha.sznos az együgyű népnek, de üdvös ma- 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 159 

guknak a pásztoroknak is, a kik megtanulhatják belőle, 
miként tanítsanak. Mert vannak olya-nok, a kik < valami 
bolond agyaskodással avagy homályos igékkel megegye- 
lí^ik, avagy az írásnak folyása és czélja kivül járnak 
mindeneket összekevervén . . . Innét leszen, hogy osztán 
az ü bolond vélekedéseket követik és ű magoktul tanult 
mestereknek akarnak láttatni, és ebből az következik, 
hogy mennél tudatlanbak, annál merészbek. és az Isten 
igéjének magyarázatját igen könnyűnek ítélik lenni. » 
Károlyi Péter betegeskedése miatt « elszakasztatván ez 
világ szeretetitüU, szabad idejét irodalmi munkásságra 
fordította, hogy «az ü neki adatott ajándik szerint* írá- 
sával is vezetné a híveket. De alig végezte be fentebbi 
munkáját, súlyos betegségbe esek, mely később halálát 
okozta. A beteg utolsó órájában is könyvéről gondos- 
kodék. Egyik pártfogóját « tisztelendő nemes Váradi Kal- 
már Mihály urat, a Bihar vármegyében levő harmin- 
czadosok gondviselőjét » végrendeletileg kérte föl müve 
kiadására. Kalmár elfogadta a végrendeli ajánlást s mint 
Hoffhalter mondja, a mű «kinyomtatásátúl költséget sem 
szánta és nem kiméllötte, tudván azt, hogy az világi 
marhának első és fü vége az Istennek dicsősége és az 
anyaszentegyház épületire néz». A credónak szent beszéd 
alakjában szerzi Károlyi magyarázatját és először az apos- 
toli hitvallás szerzőjéről, majd hasznáról és azután részei- 
ről szól, egyszerű és világos, mérsékelt előadással, melyet 
számos tanítványa szeretett és szívesen hallgatott. Ez idő 
szerint az egyik legfontosbb vallási kérdés a credo körül 
forgott, a credo őseredetiségét. apostoli származását kellé 
támogatni unitárius támadói ellen. A protestánsok ekkor 
még attól sem rettentek vissza, hogy katholikusoknak 
czímezzék magukat. A credo tekintélyének biztosítására 
tíz < erősséget > hoz, többi közt, hogy «e tudomány* 
számos csodával bizonyíttatott be. Igaz ugyan, hogy az 



ItíO KAROLYI PETEK 

Ördög is müvei csodákat, «jóilehet az pogányok között és 
az ördög országában, ir.iképen az római Antichristus or- 
szágában is sok csudák voltának, de nagy külömbség 
vagyon az mennyei csudák között es az ördögnek csudái 
között ». Indokolása rendkívül naiv és bohó, mert azzal 
igazítja el, hogy «az ördög országában halottakat fel nem 
támaszthattak valóba és magtalan asszonyállatokat gyer- 
mekkel, magzattal meg nem ajándékozhattak és sok dol- 
gokat nem követhettek, melyek az anyaszentegyházban 
lesznek >. Majd «az római pápa, az riagj parázna és az 
ű hóhéra, császárok, királyok, berezegek, urak, annyi vért 
ontottanak ki ez tudományért, hogy semmi hajas ember- 
nek fején annyi hajszálat nem találnának. Vajha azt meg- 
gondolnák az váradi pápisták, kik még a sz. László lova 
farkát erősen tartják és tisztelik, bizony az barátoknak 
kápájok után ilyen szeretettel nem futnának. > 

Károlyi Péter nem volt az a tevékeny izgató, a 
minő Melius, talán irályából is hiányzik az a nyers erö 
és vadság, mely Ihász Péter iratait tünteti ki ; értelme 
nem oly beható, mint unitárius ellenfeleié; de buzgó és 
igazán vallásos lélek, mely ismereteinek körében alapos- 
ságra törekedett. Jelleme szerette az egyszerűséget és 
magányt, mert midőn állítólag Báthori István fejedelemnek 
udvari papságával kináltaték meg, nem fogadta el a díszes 
hivatalt, mely befolyást és tekintélyt szerzett volna neki. 
Szívesebben maradt Váradon hívei és tanítványai között, 
kiket szeretett s kiktől viszont szerettetett. Innét hívatott 
meg a híres gyulafehérvári nagy vitára, mely az unitáriusok 
és reformátusok között tartatott. A két fél vezérszónoka 
Melius és Dávid vala, mindketten éles és gyors dialecticus 
létökre nagy erővel czáfolgatták egymást. Dávid mellett 
Gyulai Pál, fehérvári tanár és Basiiius István, kolozsvári 
lelkész, saját czí mezesük szerint « evangélikus hitűek > 
vőnek részt ; Melius Péter mellett pedig Czeglédi György 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI lEODALOM 161 

váradi, Túri Pál bihari lelkész, továbbá Károlyi Péter 
léptek fel, e gyűlésen nyíltan katholikusoknak nevezvén 
magukat. A vita tíz napig tartott, János Zsigmond király 
gyulafehérvári palotájában, az egész udvar, Csáki Mihály 
és Békés Gáspár tanácsosok, és Blandrata udvari orvos 
jelenlétében. Ez utóbbi maga is egyike lévén az új tan 
alapítóinak, élénken érdeklődött a vita menete iránt. 
A győzelem az új hitvallás részére ütött ki. A következő 
1569. évben újabb, hat napig tartó vitát rendezett a két 
felekezet. Itt néhány új vitázó lépett fel a két vezető 
mellett. Ott látjuk Heltai Gáspárt az ismert írót, a kit 
Károlyi Péter kolozsvári Midásnak csúfolt, mint aki még 
a vallásból is aranyat akar szerezni, mert hogy el ne 
veszítse dézmáját unitárius lön. Ott volt Kozárvári Pál, 
Vásárhelyi Ambrus és mások, kik az unitáriusok érdeké- 
ben szólottak fel. Ott volt Thordai Ádám, Hellopeus Bálint, 
a kinek szintén előkelő része volt a harmadik nap vitá- 
jában a reformátusok mellett. Békés Gáspár, a tanácsos 
úr, részrehajlással avatkozék a küzdelembe, szemrehányá- 
sokat tőn Meliusnak, hogy « hosszú conciójával nem akar 
egyebet, csak az auuditoroknak a füleket bedugni.* Végre 
a jelen volt fejedelem is többször közbeszóla s intézője 
és bírája iőn vitának s a gyűlés végén így szóla a refor- 
mátusokhoz : «A mü birodalmunkban szabadon, valahol 
akarjátok és valamikor akarjátok, disputálhattok. Minden- 
koron mü a mü prédikátorunkat elöállatjuk. Szabadon, 
minden bántás nélkül eljöhettek. Elég jövedelmetek vagyon, 
csak ne kíméljétek a költséget. Sőt ezt kivánnók. hogy 
más országból is fötudós emberek eljönnének ; bátor 
ugyan Béza ő maga is avagy Simlerus, hogy az istennek 
tiszta igéjéből az igazság kinyilatkoztatnék. De miért hogy 
látjuk, hogy csak elkörülitek az igazságot, és a kérdésre 
felelni nem akartok directe, most disputatiónak véget ve- 
tünk ; mert egyébb országunknak gondjai kényszerítenek, 

Bocljiár Zs. : A magyar irodalom története. 11 



162 FÉLEGYHÁZI TAMÁS 

hogy Erdélyben be kelljen mennünk.* Ezzel biztosítta- 
tott mindkét félnek a szabadsága, Károlyi Péter pedig az 
alkalmat használva, Czeglédi Györgygyei egyesülten a szent 
Háromságról szóló munkát adott ki. melylyel a vita rossz 
benyomását kívánta ellensúlyozni. Pár évre rá 1572-ben 
az elhunyt Melius helyébe tiszántúli református püspökké 
választatott. De nemsokára még egészen fiatalon hunyt el 
1576-ban. 

A protestáns hitczikkek alapos magyarázatát Melius 
Péter utódjától, Félcgyhá.:i Tamástol bírjuk. Debreczenben 
született s helyben, majd Krakkó, Boroszló, Odera-Frank- 
furt és Wittemberg egyetemein tanult. Hazájában 1567-ben 
Túron tanitóskodék, honnét a következő évben Debreczenbe 
hivatott meg. Két év múlva számos tanítványának kísé- 
retében Kolozsvárra távozott ; de hihetőleg az unitárius 
mozgalom következtében és a debreczeniek kérése folytán 
szülőföldjére tért vissza. Ügy hogy egy év után ismét a 
debreczeni iskola élén találjuk őt. 1573-ban pedig Melius 
elhunytával lelkészszé választatott. Tizenhárom éven ke- 
resztül (1586-ig) tanította református hiveit s szabad 
perczeit a szentírás magyarítására s a református tanok 
alapos kifejtésére fordította Munkájának czíme : <^A,'s 
keresztyéni igás hitnek részeiről való tanítás* és hozzá- 
járul : « CatecJiesis, rövid kérdések és feleletek az keresz- 
tyén hitnek ágairól az gyermekeknek és együgyűeknek 
tanításokra^. Mindkét munka 1583-ban jelent meg. És 
egyike a legszabatosabb hit- és erkölcstani dolgozatoknak- 
Mélyen érezték a protestáns egyháziak, hogy tanaik foly- 
tonos hullámzása nem egy támadható pontot mutat a 
terjedő unitarismusnak és az ébredő catholicismusnak. 

Debreczen kiváló szerepet játszék az egyház tanainak 
precisiójában. Már láttuk, mily erővel küzdött Melius 
Péter az unitáriusok ellen, kik az értelem szövétneke után 
indulva, egymásután döntötték le a mysticismus támaszait. 



A HITVITÁZÓ ES EEKOLCSTANI IRODALOM 163 

Félegyházi Tamás egyenkint veszi elö a legfontosabb dog- 
mákat, melyek a szentírásról, az istenségről, Krisztusról, 
a szent lélekről, az angyalokról, az emberről, a lélekről, 
a választásról, a jó cselekedetekről, a könyörgésről, a 
szabadságról, a lelki vitézkedésröl, a bűnről, az Antikrisztus- 
ról, a penitencziáról, a kegyelemről, a megigazulásról. a két 
szentségről, továbbá a hit és erkölcstan még néhány életbe- 
vágó kérdéséről szólanak. Nem a mi teendőnk a fennforgó 
dogmai különbségek magyarázata, csupán a buzgó egyházi 
férfiak irodalmi működésének méltatása. S e tekintetben 
Félegyházi elismerést érdemel. Ö világos fej vala. Értel- 
mesen magyarázza a vitás dogmákat, úgy hogy az olvasó 
mindjárt tiszta fogalmat szerez a református hittan alap- 
czikkeiröl. Mennyire becsülték kortársai és utódjai, leg- 
obban bizonyítja müveinek számos kiadása. Ö már tanúja 
volt a jezsuiták hatalmas föllépésének. Azért elkeseredve 
szólal fel ellenök. «Az Antikrisztus minden erejével azon 
igyekszik, hogy a sötétségnek országát építhesse és az ő 
előtti dögleletes tudományát mostan újságnak neve alatt 
árulja, és a Jézusnak neve alatt jezsuitákat bocsátott ki, 
és ekképen a sátán, világosságnak angyalává tettetvén 
magát, hitegeti e világot, és a juhoknak ruháiba öltözvén, 
farkas módra ólálkodik*. Félegyházi roncsolt egészsége 
nem engedte, hogy oly tevékeny részt vegyen a nyilvános 
életben mint hírneves társai ; hatása inkább az irodalmi 
térre szorult, míg innét is el nem szólította a halál. Mikor 
a keleti dögvész 1586-ban iszonyúan pusztította Debreczen 
városát, a jámbor egyházi féríiát is magával ragadta. 

Károlyi Gáspár^ gönczi plébánus és híres bibliafor- 
dító, 1563-ban ruszkai Dobó Domokosnak ajánlotta ^Kéf 
könyvét minden ors zágohiah és Mrályoknak jó és gonosz 
szerenczéjéknek okairul stb > könyvében azt vizsgálja, mi 
az oka, hogy országunk és nemzetségünk szerencsétlen 
és a « pogány törököktől ilyen igen megrontatott és pusz- 
il* 



164 KÁROLYI GÁSPÁR 

tiltatott*. Némelyek a szerencsének és a véletlennek tu- 
lajdonítják, mások azt tartják, hogy ez a világ sora, majd 
meg azt, hogy az Isten nem törődik az effélével. Károlyi 
bibliai és világi történeti példákkal czáfolgatja az ily né- 
zeteket, az ő álláspontján mindez a szerencsétlenség isten 
büntetése: «mert mint az zsidók ellen, azonképen mi elle- 
nünk az isten fegyverközett fel és vonta reánk az ö kéz- 
ivét, ő eresztette reánk az ö fegyverét, ő támasztotta 
reánk az konslantinapolybeli török császárt . . . istennek 
indítása nélkül még csak szivébe is nem jőne az török 
császárnak, hogy Magyarországot rontassa ». Elkeseredve 
rajzolja az urak és fejedelmek pusztításait. Ékesszóló lesz 
az előadása, mikor a szegény ember sanyargatását festi : 
<Az szegény községnek bőrét lenyúzzák, húsát levonsz- 
szák, tetemét megrontják, mint az mészárszékre való ok- 
talan baromnak, minden igazságot és szabadságot elfor- 
dítanak ; ha aranyat vagy ezüstöt kévánnak, az szegény 
községre tátják torkukat, álnokságot fognak és patvart 
hozzájok, hogy kivehessek az szegény embertől, az mi 
nála vagyon ; ha mezőt vagy házat kévánnak, az szegény 
embert ottan kiűzik az ő örökségéből ; ha házat vagy 
várat rakatnak, szegény ember vérével rakják és kerítik 
az ő várókat.* 

A történelem eíTijta felfogása általános volt e korban. 
Az isteni gondviselés szép eszméje uralkodék a keresztyén 
világban. Őrangyal vigyáz a gyermekekre, isteni gondvi- 
selés őrzi és inti, vezeti é? bünteti a nemzeteket; szereti 
őket, ha jók; ostorozza, ha letérnek a jámborság ösvé- 
nyéről. Tömérdek szent beszéd hangoztatja ezt az eszmét 
számtalan lyrai és feddő ének alapgondolata ez ; s a 
jámbor nép hányszor ismételhette, mikor súlyos helyze^ 
tében úgy sem talált más vigasztalót ! ? Ez az idea sokszor 
erőt, férfias önérzetet adott a népeknek, kitartást és egyet- 
értést kelte sziveikben s nagy dolgokra kepesíté az elér- 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 165 

nyedt és nyomorba sűlyedt natiókat. E vigasztaló dogma 
hatása alatt javultak az erkölcsök, föllendült a nép mo- 
ralitása s buzgón hitték, hogy javulás esetén nem lesznek 
elhagyatva. E meggyőződés napjaiban támadnak az or- 
leansi szüzek, a kik a vallásos eszmétől lelkesítve, mint 
vezetők vagy mint közharczosok ellenállhatlan erővel 
rohannak az ellenségre. 

Kulcsár György alsólindvai mester, majd prédikátor, 
szintén buzgó munkása volt a protestantismusnak. Első 
müve : As halálra való hészöletről rövid tanosság stb. 
czírn alatt 1573-ban jelent meg. Először az «embernek 
életének rendiről* szól, másodszor a halálra való készü- 
letről, harmadszor az ördög kísértetiröl, negyedszer a 
vigasztalásokról. melyekkel <az hívek magokat vigasztal- 
ják az halálnak előtte és az halálnak óráján is.» A Bánffi 
Miklósnak ajánlott müvecske szívesen használja a szent- 
írás képeit, némi ízléssel alkalmazza a szép hasonlatokat, 
bibliai kifejezéseket, úgy hogy egyik szebb könyve a ke- 
resztyén mystikának. A tisztán nyomott és egyszerű, 
kedves magyarsággal írt munka rendesen tárgyánál marad 
s a hívők lelki életére irányozza összes figyelmét. 

Második munkája, melyet Zrínyi Györgynek, Kris- 
tófnak és Miklósnak ajánlott : As ördögnek a penitencia 
tartó bűnössel való veteJcedéséről és as Tíétséghe esés ellen 
az reménységről való tamísság szintén 1573-ban jelent meg. 
A kis mü nem eredeti, hanem fordítás. « Urbánus Regius 
doktor írt volt egy kicsiny rövid vetekedésnek rendit egy 
hü barátjának kedveiért, kit az ördög az ő álnok kísér- 
tetivei külömb-külömbképen ustromlván kétségbe akar vala 
ejteni idvössége felöl. » És mivel az ördög most is a régi, 
sőt «az ítéletig sem szűnik az ő álnok és dühös mester- 
ségétől* a jó Kulcsár magyarra fordította ezt a rövid 
vetekedést «az szegény magyaroknak kedvökért*. Meg is 
mondja fordítása alapelvét, hogy «sem a diák bötüt, sem 



ltí(j KULCSÁR GYŰEGY 

az értelmet el nem hagytam*, a mivel azt akarja mintegy 
mondani, hogy értelmes és magyaros előadásra törekedett. 
a mi Kulcsárnak minden müvében megvan. Ö is mint 
számos társa Jcépmntáló szerzetes zsidóknak nevezi a fari- 
zeusokat. A keresztyén ascesisnek egyik kedvencz formája 
az ördögnek és a szegény bűnös embernek mintegy dra- 
matizálása, vetekedésöknek párbeszédbe öntése ; nem utolsó 
volt az efféle müvek között Urbánus Regiusé, melyet 
Kulcsár elég jól adott magyarul, hogy nem csupán «szö- 
mélye szerint való szóllása által ez világi életében, de 
írása által is ez világból való kimúlása után* szolgálhatna 
nemzete üdvösségére. Úgy látszik, hogy legjobban elérte 
e szándékát szent beszédei által. 

Mennyire kedvelték Postilláit vagyis az evangéliu- 
moknak . . . prédikáczió .szerint való magyarázalját*, 
mutatja az, hogy háromszor adták ki a XVÍ. század 
végéig, ügy látszik, igazat mond, mikor könyvének meg- 
írása- és kiadásánál mások sürgetésére hivatkozik, hogy 
míg « egyéb nemzet igen bővölködik az Isten igéjének 
világosságával, az szegény magyar nemzet se fosztatnék 
meg attól*. Különben sem akarta hevertetni az Istentől 
reá bízott «talent-garast», azután a keresztyéneknek is 
utánozniok kell a méheket, kik minden erejökkel «töb- 
bejtik, sokasejtják, épejtik és rakják az ő kaptáruknak 
tárházát ... az heréket kedig . . . lábon fogva az kap- 
tárból kivonszák és megölik*. Kulcsár György kis szent- 
beszédei sem vitázok, még ott is, a hol alkalma nyitnék 
felekezeti polémiákba bocsátkozni, óvakodik tőle ; például 
a sz. háromság utáni nyolczad vasárnapra írt beszédében 
a hamis tanejtókról szóltában csak az általánosnál marad 
és Krisztus hasonlatát írja körül, azt amplifikálja. Mint a 
farkas azon van, <hogy az juhokat az akoltul elszakaszt- 
hassa, az erdőre űzhesse és ott elszaggathassa és elveszt- 
hesse . . . Oztán az farkas, hogy valakire száját és 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 1G7 

nyelvet nyitja, hogy azoknak szavok bereked : akképen 
valakikre az hamis tanejtók szájokat és nyelveket felnyit- 
ják azaz valakiket intenek és tanejtanak, de elnémulnak 
azok az igaz vallástúi és istentelenségre vitetnek.* Ritkán 
ugyan, de akadunk élénk, színes leírásokra is. Ilyen pél- 
dául a Jeruzsálem pusztulásáról szóló prédikáczió, mely 
hihetőleg Josephus vagy valamely kiírója nyomán hatásos 
és rikító színekkel festi Jeruzsálem nyomorát, éhségét s 
a gyermekét megenni készülő anyának drámai monológját 
kissé naivan adja elő. « Megyek én édes szerető fiam! 
Kinek hagyjalak téged megenni? Minem az vadaknak, 
madaraknak szülétek én tégedet? avagy az ellenségnek? 
hanem én magamnak : azért jobb. hogy ha én magam 
megeszlek. Reménlem vala, hogy ha felneveiködnél, tehát 
én éltetőm lennél : de látom, hogy mind tenéked s mind 
énnékem itt kell vesznünk, azért inkább én magam meg- 
eszlek, hogy nem mint ez városban való visszavonó pártos 
latrok ; avagy az ellenségnek rabságába juss ; hogy én- 
nékem életem légy és ez egész világnak csodája : menj 
bé ismeglen én édes derekamtól szakadt az te anyádnak 
méhébe, a hol fogantatal volt és az te anyád méhe legyen 
az te koporsód.* 

Szóval Kulcsár kis kerek szent beszédei a század 
jobb müvei közé tartoznak s habár nem árulnak el nagyobb 
szónoki tehetséget, valami elragadó rhetorikai erőt, szíve- 
sen olvasták, a papok elprédikálták és bőven kiaknázták. 

1574:-ben S^iks^ai [Zi/kzaj) Hellopoeiis Bálint deb- 
reczeni prédikátor adott ki egy Mtéf. Munkáját a nép 
oktatására írta, mert « feledékeny az embernek elméje és 
kiváltképen az szegény községnek, ki deákol sem tud és 
sokra vagyon gondja és ez világi ínségben és munkában 
szakad szegénynek nyaka». Az előszóban megemlékszik 
magáról is. <Hét esztendeig ti köztetek legeltetvén az 
Jézus Krisztus anyaszentegyházát, nem szűntem meg éjjel 



168 KULCSÁR GYÖRGY 

nappal titeket tanítani és inteni nagy szorgalmatossággal, 
hűséggel és könyhullatassal, kiről minthogy mostan bi- 
zonyságim vagytok mind fejenként és jó emberséggel, 
némely tudatlan szamároknak és tunya heréknek és iri- 
gyeknek szájokat bedugtátok, azonképen kétség nélkül 
dücsőségem lesztek az Ürnak napján.* 

Másik munkája <r~A2 my keresztyén hitönkneh és 
vallásonhnak három fő articulussáról^ 1. Az igaz istenről. 
2. Az választásról. 3. És az úr vacsorájáról való köny- 
vecske». 1574-ben szintén Debreczenben adta ki, mint 
«odavaló lelkipásztor*. Müvét nagyságos Török Ferencz. 
majd gróf Ecchius özvegyének, gúti Ország Borbálának 
ajánlotta, <hogy lenne mivel mulatni bánatját és két vitéz 
férjének halálán való keserűségét felejteni ». E'őszavában 
int, hogy « eljött az idő, melyben az Sátán egvszer kibo- 
csáttatott az tömlöczböl, hogy sokakat elhitessen és sok 
hamis prófétákat bocsásson ...» A szerző ferde logikával 
megátkozza az erdélyi eretnekeket, az unitáriusokat, hogy 
több istent hisznek, mert tagadják, hogy a fiú olyan te- 
remtő és örökkévaló isten, mint az atya. Különben nem 
szól a setétben tévelygőkről, «csak azokat lássák meg, 
kik elkezdvén a reformatiót, némelyek félben hagyták, 
nem érvén el az királyi utat, némelyek penig felettébb 
sietvén, hogy nem mint kell vala, jóval meg is haladták ». 
Az elsők megállapodtak a szabad akaratnak, a választás- 
nak és az úr vacsorájának igaz tana előtt. Azért sokat ír 
e két utóbbi hitágazatról. Külömbséget tesz a praedesti- 
natio (az eltökéliett végezés) és az electio (az választás) 
között, az előbbi az egész emberi nemzetre, a másik csak 
a kijelöltekre vonatkozik. Valóban sok gondot ad neki a 
választás kérdése, a protestantismus e rettenetes dogmája, 
mely nagyon elfoglalja elméjét és egy ügyes theologus 
furfangjával védi a sokféle támadás ellen. De talán még 
több gondot szerez neki az úr vacsorájának ágazata, 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSI ANI IRODALOM Kii) 

melyet kivált a katholikusok és brentiánok ellen véd. 
Könyvében maga teszi föl a kérdéseket és megadja rá a 
feleletet. Müve értelmes munka és elismerésben részesült 
protestáns atyaüainál. 

A hitüjítás egyik legderekabb hőse és rendkívüli 
munkása Borneinis.^a {Ahstemius) Péter volt. Pesten 
1535-ben született. Pestifinek is nevezi magát. Előkelő 
családból származott. Atyja talán az egykori kincstarló 
volt. Ifjüsága egy részét főurak házánál élte le. Mikor 
Kassán tanúit, már a reformatio híve lehetett, mert Feledi 
Lestár kassai kapitányt intette, hogy ne imádkozzék a 
fakép előtt, a miért ez buzogányával verte neg, csakhogy 
Bornemisza szerint Feledit is utóiérte a büntetés, mert 
egy Kálnai nevű szolgája annyira bántalmazta, hogy beié- 
halt. Bod Péter szerint nyolcz forinttal indult ki Olasz-, 
Franczia- és Németországba, ugyanannyival tért vissza 
hazájába. Itt mindenfelől üldözés várakozott reá, Oláh 
Miklós, Verancz Antal, Bornemisza főpapok üldözték. 
Sokfelé lakott, ezt nemcsak reformátori tevékenysége, 
hanem az üldözés is okozta. Huszt, Unghvár, Nagyszom- 
bat, Apaj, Galgócz, Németújvár, Pozsony, Zólyom, Sempte. 
Detrekö, Ráhrbok (Nádasd) stb. voltak lakóhelyei. Élete 
egy részét a Balassák pártfogása támogatása alatt töltötte. 

Bornemisza korán megkezdte irodalmi működését. 
1558-ban lefordította Sophocles Elektráját. A könyv 
megvolt a múlt században, de ma már elveszett. Besse- 
nyei György 1779-iki Holmijában tett közzé belőle egy 
jelenetet. Különben ez amolyan castigált kiadás és átdol- 
gozásfele lehetett, mert maga Bornemisza mondja, hogy 
«SophocIes Elektrájából nagyobb részre fordíttatott, ez az 
keresztyéneknek erkölczöknek jobbításokra például szépen 
j.Méknak módja szerint rendeltetett ». 

Ha egy kisebb iratkáját nem tekintjük, ezután 15 
évig nem foglalkozott könyvkiadással. 1573-ban jelent 



170 SZIKSZAI BÁLINT 

meg tőle Első része az evangeliomokhól és az epistolákhól 
való tamlságohiaJc stb. E hatalmas mü öt részből áll. 
Az I. Komjáthin kezdette és Semptén végezte be ; a 
II — IV. részt Semptén folytatta, az V. részt Semptén és 
Detrekőn adta ki. 

1577-ben Ssmptén nyomtatta Négij Mmjvecsltéjét. 
Az első abcés könyv, mely csak pár lapra terjed. A kezdő 
vagy öreg betűkkel, a szótevő és a mástul zengő betűk- 
kel és Luther kisebb kátéjával ismerteti meg a gyermeket. 
Azután Luther nagyobb kátéja következik nem csupán a 
gyermecsJcéJc, hanem minden horoshelieh számára ; a har- 
madik inkább szertartás- könyv ; a negyedik Vigasztaló 
Mmjveczke czímmel jelent meg. Az első hármat Balassi 
Miklósnak, az utolsót Ungnád Anna Máriának ajánlotta. 
Ez utolsó ájtatos elmélkedéseket és tanításokat foglal 
magában és így kiválóan erkölcsi tartalmú. Bornemisza 
a hitbeli meggyőződés és erős erkölc:-i érzés hangján szól 
és buzdítja a hivő lelkét. Egy lelkes férfiú sokszor tola- 
kodóan őszinte hangja zeng felénk, de a ki épen úgy tud 
meggyőzni, mint megindítani ; annyira érti az ész és ér- 
telem, mint a képzelem és kedély nyelvét. 

Ugyanezen évben jelent meg tőle a Fejtegetés czímü 
munka, melyet Telegdi Miklós ellen írt. Telegdi ugyanis 
szent beszédei második részének előszavában említi, hogy 
Bornemisza ^nagi/ sietséggel egy csomózó fejtegetést* írt 
ellene és az 1578-iki pozsonyi országgyűlésen maga osz- 
osztogatta ki. 

1575-ben adta ki Az ördögi hísértetehről avagy röt- 
tenetes utálatosságáról ez megfertőztetett világnak szóló 
prédikáczióit, melyekbe néha-néha belévegyíti saját élete 
dolgait. E szent beszédek tulajdonkép az Evangeliomok- 
hól és Epistolákhól való tanúságoknak negyedik részéhez 
kötve jelentek meg ; később azonban elválasztotta, kibő- 
vítette és külön adta ki. E müvének is köszönhetni, hogy 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 171 

ma egyetmást tudunk életéről, egynémely gondolkozásáról 
stb., pl. <Az Istennek naponkint való sanyargatását egy- 
néhány száz nyavalyáimból is tanú'tam, kemény és ha- 
lálos betegségeimből, fogságimból, három feleségem s öt 
gyermekÍTi haláliból és kemény dögvei való ostorozások- 
ból, cselédemnek sok nyavalyáiból, kik közül heten halá- 
nak 1577-be Semptén ez íráskor, némelyek meg is gyó- 
gyultak.* 

Hogy a XVI. század értelmesebb embere is mily 
könnyen meglátta az ördög kísértését, mutatja a fentebbi 
könyv egy helye, melyben Bornemisza Rajtam történt 
dolgok czim alatt magáról, anyagi helyzetéről, nagy ház- 
tartásáról beszél. «Tudok oly napot, hogy a sálán elkez- 
dette az haragot, az szorgalmatosságra, az bujaságra való 
indítást és azokban ugyan oktalanul megbolondított volna, 
ha az úr hozzám nem tért volna. Mert az nap jobbágyim 
ellenem felrohantak és morgottak velem és boczoztak és 
költözettek ok nélkííl. Feleségem is azonban megháborított 
igen apró dolgok miatt es hol egyik, hol másik gyerme- 
kim szofogadatlanságokkal . . . Ezek után mindjárt ko- 
csisom, szolgáim és más gyermekim, azután szakáczom. 
Az apró gyermekek rívtak, sívtak reám és ki kétségbe- 
esett bennek. Azon napon kön^ vnyomtatóim reám része- 
geitek és velem ketődtek ; könyvkötőim boczoztak. Még 
az ebek is a tyúkokat kergették és megölték, azokat 
egy felöl meghaltam, hogy a vízbe vessék, másfelől mas 
dolgom érközett. Az lovak elszaladoztak és egymást any- 
nyira marták, hogy senki el nem érhetné, hanem ö 
maguk ledőlnének és az véres veríték lecsorgana róluk. 
Oskolamesterem és udvarló deákim étel fölött szomorí- 
tottak. Etel után hol felhazamba mentem imátkozni. hol 
kertben és azokat velem felbe hagyattak. Tanulni akar- 
tam és barátim panaszolkodni hozzám jöttek, az város 
népe, az gróf, az tiszttartó reám izentek hol egyről, hol 



172 BOBXEMISZA PÉTER 

má?ról.» Mindez egy nap alatt történt; ebből azután arra 
a komoly következményre lyukad ki az okoskodása, hogy 
nem is egy ördöggel gyűlt meg a baja, < egy ördög nem 
győzte volna ezeket, hanem ugyan seregvei futostak elle- 
nem». Ezek után érthető lesz. hogy a mint maga mondja. 
< Balassi uramnak az én tartásom másfél ezer foriníjába 
bele került csak esztendeig is>. 

Pedig soha sem élvezhette nyugalomban a jólétet. 
1578-ban írt munkájában : Igen szép és szükséges prédi- 
káczió az Istennek irgalmasságáról stb. nem nevezi meg 
magát, sem a helyet, a hol nyomatta, talán nem akarta 
üldözőit nyomra vezetni ; de azért mégis elfogták, Bécsbe 
vitték és faggatták. Bornemisza vallásos és harczias lelke 
azonban megvigasztalódik: « Határt és módot szab Isten 
a mi nyomorúságunknak is, ha szintén kezökbe ereszt is 
háborgatóinknak és ha megölnének is, csak oly móddal 
ölhetnek meg, a mint isten engedi. Ellenségünk talán 
olajba rakatna, megnyúzatna, vízbe, árnyékszékre, kaszára 
vettetne, de ha isten nem engedi, nem lehet ; a mint 
engemet is mindezekkel és többekkel ijesztettek fogságom- 
ban és sok. több igaz taníiókat csak a mi időnkben is. 
De az Ihten megjelenti nekünk gonosz szándékjukat és 
utat ad az elszaladásra. Mint sz. Pál kosárba kiereszke- 
dék Damaskusból, csak én is nagy kőház ablakán Bécsből. 
Kassán 1553-ban két hétig, Bécsben három hétig voltam 
fogva és Isten kiszalasztott kezökböl, mint a madarat a 
kalitkából.* 

Az Istennek irgalmasságáról szóló szent beszédei- 
ben csak oly dúsan szórja a jelzőket, a mellékneveket 
mint egyéb müveiben. Bornemisza sohasem merül ki a 
gonoszság czímezésében. Néha elfárasztja az olvasót a 
sokféle bűn és gyarlóság czímezgetéseivel. A század kevés 
szónoka tud oly szörnyű képet rajzolni az ördögről és a 
pokol kínjairól mint Bornemisza. Mintha csak kedvét 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 173 

találná e sötét jövő borzasztó színeiben. Úgy látszik, 
szemére is vetették, hogy ezzel szeretett foglalkozni ; de 
ha nem i.3 szól az ördögről, Bornetuisza alapjelleme : a 
mértéktelenség, a határtalanság, bármely tárgynál is mu- 
tatkozik. Könyvében vannak érdekes vonatkozások, törté- 
neti adatok. Peldaúl « midőn Ferdinánd császárnak pa- 
naszlanának Listius pispekre, ki ö neki secretariusa volt. 
hogy az mely levelet egy Horvát György nevű kapitány 
reá bizott Kecskemét városa felől, ö azt megmoczkolta 
s valami igét kivakart és magának még kérte másfelöl 
az várost. Ezt hogy én megmondottam volna Ferdinan- 
dnsnah, ő monda : Nagy injuria lőtt az jámboron ; ez 
szánszándékkal való boszut injuriának nevezte. Ezfelék 
nem érdemlik az irgalmasságot. > Érdekes az a mondása, 
hogy «senki nincs, ki jó varga is, jó szabó is. jó vitéz is, 
jó deák is, jó lantos is, jó sípos is, jó király is legyen.* 
E hely azt látszik mutatni, hogy nálunk még az ö korá- 
ban is voltak lantosok, síposok, 

A mint bécsi fogságából kimenekült Beczkó várában 
vonta meg magát alsólindvai Bánífi Lászlónál ; titkon 
röjtökbe két hónapig időzött e várban, onnét ment át 
Detreköbe. Csakhogy Semptére szeretett volna jutni. Oda 
is húzódott, de 1579 január havában « hideg fagyos esőbe 
félesztendös két kicsiny szoptatós gyermecskéimmel csa- 
ládostul űzettem ki én is oly városból, kinek hat eszten- 
deig szolgáltam*. Nem maradt tehát más hátra, mint a 
hatalmas Balassi István Detrekő várában vonni meg magát. 
Halát adok ő felségének, hogy mint a halcyon-jégmadár- 
nak a nagy habokkal hánykódó tengerbe kősziklát adott, 
melyre fészkét rakja és fiait kiköltse és ki is költi, noha 
a hab mindenfelől felcsap reá : úgy én mellém is a több 
hívei között gyámolokat támasztott. » Valóban derek gyá- 
molai voltak a Balassák. Azonban mások sem feledkeztek 
meg róla. Sógora Máriássi Pál márkusfalvi kastélyából, 



174 BORNEMISZA PÉTER 

Kapi Ferencz tanulótársa és barátja Kapivárához való 
tölcseki házából, Esterhas Ferencz pozsonymegyei alispán. 
Debreczeni György, Bánffi László ,stb. segítették nagy 
munkája kiadásában, sőt ez utóbbi « szekereken tengetésre 
valót is küldözött> neki. 

A nagy munka czíme : PrédikáczióJc. Egész esz- 
tendő által minden vasárnapra rendeltetett evangeliomhóL 
1584-ben nyomatta Detrekö várában; de mint Bornemisza 
megjegyzi, Detrekön kezdte és Rárbokon (Nádasdon) Po- 
zsony megyében végezte. Mint egyéb munkáiban, itt is 
vannak becses történeti adatok és vonatkozások. Elete 
történetére nézve fontosak e sorok : « Bécsbe áruitatás 
után megfogattattam, estve vacsora fölett (Balassi István 
asztalától) az polgármester reám jővén sok német haczi- 
rokkal papok tanácsiból és fejedelem akaratjából három 
fogházban hordozva ... a császár ás berezeg vitetett 
és tartatott bécsi pispeknél 23. febr. 1579 az szándékban, 
hogy megöljenek. Azelőtt is, de régen volt az, tartattam 
kétszer halálra. » 

1579-ben meghasonlott urával, állítólag megrótta 
viseletéért, az elüldözte. E « dolog Sztárai Mihályon is, én 
rajtam is 1579. esztendőbe soknak keserves sírására és 
nagy kárára lőn». Bornemisza azzal drcsekszik. hogy 
«nagy urakat tud», a kik erkölcsi megrovása miatt vagy 
bántalmazták, vagy megfogatták, vagy az üldözők kezébe 
adták, « azután rövid nap magok jószágok mind elvesz- 
tek*. A ki megverte, azt úgy megverték, hogy meghalt 
belé, «noha zászlós úr volt». «Az ki martaléknak vetett 
az fejedelem eleibe, ő megfogattatott. Az ki jószágából 
kiboczátott, három várait elvesztette. Az ki penig ő maga 
is kézbe adott volna, ha kaphatott volna, csudaképen az 
mitől félt, azba esett. A ki kezét feltűrvén örült fogságo- 
mon és várt, hogy ha kezébe adnak és processióval 
készült élőmbe, hogy az Dunába vettessen, az nap vitték 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 175 

hírét, hogy elszabadultam, kin nagy sok paytársival sokáig 
pironkodván bánkódtak. > 

Élénk leírásának egyik helye a törökjárás borzalmait 
rajzolja : «Én időmben is mind a tatárok, mind a törökök 
rabláskort csak Magyarországban is nagy szörnyűségeket 
czelekettek. kik sok apró gyermecskéket is szablyára 
hánytak és hármasával is az ló hátára tarisznyába kö- 
tözték, kik egymáshoz verődvén elbágyadtak, elfuladtak, 
éheztek, szomjúhoztak ; édes atyjokat, anyjokat látván, 
ételt, italt sirván kértek ; de szüleiket tatárostorral, mint 
az barmot hajtották ; az kik elbágyadtak, kihagyították, 
lovakkal tapodták, agyok veleje, belek kiomlott ; ha meg- 
szállottak, lóvérrel és kaczolatejjel itatták és köztök sok 
ifjak, szüzek, inasok, vének, menyeczkék röttenetes szep- 
lőket és kínokat szenvedtek. > 

Ezek Bornemiszának theologiai és morális müvei. 
Terjedelmes munkák, melyekben figyelemméltó az előadás, 
becses a tartalom és vonzó, élénk, színes a nyelv, minőt 
kevés reformátorunknál találni. Nem kedvezett neki any- 
nyira a szerencse, mint Melius Péternek, a ki egy tekin- 
télyes város lelkésze volt. Bornemisza tulajdonkép mindig 
a más kenyerét ette. Rendesen udvari paposkodott. Szolga 
volt, de a ki eszénél és hivatalánál fogva kivételes és 
épen azért nehéz helyet foglalt el a főúri várkastélyban. 
Nyugtalan és vállalkozó természete sokszor kimeríthette 
pártfogójának türelmét. Hihetőleg sokszor íilt a nyakán 
ezzel vagy azzal a kérelemmel. M ászrészt urának öröme 
is telhetett kegyenczében, mert volt hatása működésének. 
Prédikátorának hatásköre nem volt csekély hazánk észak - 
nyugoti részén. Fáradhatatlan szorgalommal, odaadással 
tudott dolgozni, majd tekintélylyel, majd tolakodással föl- 
lépni, úgy hogy az országgyűlésen is beszélt. Előkelő 
származása és családi összeköttetései oly előnyöket sze- 
reztek neki, melyekkel más reformátorok nem birtak. 



17(j BORNEMISZA PÉTER 

Valami nemesség és választékosság ugyan nem érzik ki 
irataiból ; de mikor meg is alázza magát, akkor sem 
süiyed a porba. Ellenségeitől sem könnyen ijed meg- 
Tudja. hogy előkelő magyar nemes, a kit nem igen szabad 
bántani, a kinek szökésén talán azok is örültek, a kik 
Bécsben fogva tartották. Mint egyszerű reformátor értett 
az úri módhoz, úgy látszik becsessé tudta tenni munkás- 
ságát, megbecsülte filléreit, de nem kimélte ott, hol csa- 
ládja jólétéről volt szó. Szerette, ha sokan vették körül, 
de ő mindnyájoknak tudott foglalkozást adni. Hisz korán 
elhunyt, 10 éves Peti fiának is a templomban és otthon 
előimádkoznia kellé. Bornemisza mindamellett nem rokon- 
szenves alak, de nem is lehet ; az az örökös élet-halál 
harcz, melyet ellenségeivel vínia kellett, mindig izgatta 
képzeletét, háborította kedélyét. Nagyon szerette az erős 
vastag színeket. Habár erkölcsi oktatásai okosak, helye- 
sek, üdvösek ; szüntelen lángoló gyűlölete irályából is ki- 
törU a mérsékletet, mi nélkül szép stil nem lehet. Bőven 
használja a rikító színeket, a mi erős képzelő tehetségre 
mutat, de gyarló az Ízlése. Száz meg száz- gondolat és 
kép hullámzik fejében, soha sincs fogyatékán az írni va- 
lónak, ismételni is ritkán ismétli magát, magántörténetének 
ügyes beszövése csak néha teszi reánk a fecsegés hatását, 
jó magyarsággal és világosan fejezi ki magát ; életének 
alkonyán azonban kezdenek változni az idők, a katholi- 
cismus újra fölemeli a fejét és jelentkezik a reactio, 
melyet egy ideig sikerrel nyomott el. — A legújabb ideig 
maguk a protestánsok között is kétes volt. valljon luthe- 
ránus vagy kálvinista volt-e Bornemisza. Thury Etele 
lelkész kis dolgozata a kálvinisták részére döntötte el ezt 
a kérdést. Bornemisza soha sem bántotta a lutheránuso- 
kat, mert csak a katholikusok ellen küzdött, a lutheránu- 
sokkal szemben nem igen jelezte eltérő álláspontját, úgy 
hogy sokan és sokáig a lutheránusok egyik nagy tekin- 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 177 

télyü püspökének tartották. Püspök volt ugyan, de nem 
lutheránus. 

Itt mindjárt Bornemisza müvei után kell megemlé- 
keznünk egy kis munkáról, mert ő küldte meg a német 
eredetit a Balassáknak. A munka a következő czím alatt 
jelent meg : Beteg lelkeknek való füves kertecske, melyben 
sokféle jószagú és egészséges füvek találtatnak stb, 
Bock Mihály német eredetijéből gyarmati Balássij Bálint 
fordította magyarra a.: ö szerelmes szüleinek háborilsá- 
gokhan való vigasztalására. Bártfa 1580. A kertecske 
füvei azonban ismeretlenek a növénytanban, mert csupa 
efféle nevüek : As mint az úrnak tetszett, úgy lett. Sok 
jót vöttél el Istentől. Te hasznodra vagyon stb. A kis 
könyv jámbor erkölcsi oktatásokat foglal magában, melyek 
példái többször a gyakorlati életből vannak véve. «A mint 
közképen mondani szokták, az szamár, úgy mond, nem 
tűrheti el az jó napokat azaz mikoron kövéren tartják. 
Mert mikor jól vagyon dolga, hát az jégre megyén tán- 
€zolni és ott addig szökvén, csak mulatságban is ketté 
szegi az szárát. így az Isten is, mikor látja, hogy az szamár 
azaz Ó Ádám, a mi testünk-vérünk, igen erős szájúvá 
akarna lenni, úgy hogy nem akarná magát tőlünk meg- 
zaboláztatni, ki miatt my valami veszedelembe vagy kárba 
jutnánk, az okáért teszen ő osztán az szamár hátára egy 
megtöltött zsákot, melyet viselnie kell (t. i. az jó és hasz- 
nos keresztet) és jól megpálczázza, melylyel elmulatja az 
tánczot.» A magyar lyra XVI. századbeli nagy mesteré- 
nek e fordítása, noha nem válik ki a kor jobb stilistái- 
nak müvei közül, figyelemre méltó, mert bár az idegen 
szöveg megkötötte a szerző tehetségét, mégis könnyed, 
élvezetes munkát adott. 

Erős és gyűlöletes volt a harcz a reformátusok és 
unitáriusok között, kevésbbé zajos, de azért elég heves 
a lutheránusok és kálvinisták küzdelme Dunán túl. E küz- 

Boclnár Zs. : A magyar irodalom története. 12 



178 BEYTHE ISTVÁN 

delem egyik érdekes alakja Beythe István vala, a Baltyányi 
grófoknak és a német-ujvári eklézsiának prédikátora. 
Baranya megye Kő nevű helységében 1532-ben szülelett. 
Tolnán és külföldön végezvén tanulását. 1559-ben Sza- 
kolczán tanított, majd Sárvárott, Alsó-Lindván, továbbá 
Sopronyban lelkészkedett, hová Bornemisza Péter ajánlotta 
1574-ben. Innét Német-Újvárra költözött és 1585-ben 
püspöknek választatott. Élete heves támadásoknak volt 
kitéve. Püspöksége alatt folyt a híres csepregi colloquium, 
hol a két felekezet kemény csatát vívott egymással. 
A kölcsönös üldözéstől sem riadtak vissza. Vitás müveiket 
többnyire latinul írták, csak Beythe és egy-két társa ér- 
tekeztek magyarul is. Habár a kálvinistákhoz hajlott, 
müveiben kevés nyomára akadni irányának; azt pedig 
épen nem szokta tenni, hogy lutheránus társairól kelle- 
metlenül nyilatkozzék. Már nem volt fiatal ember, mikor 
magyar munkáit közzé tette. 1582-ben mdította meg e 
munkásságát, ekkor adta ki «Körösstyöm tudománynak 
rövid summáját^ és szertartás-könyvét; 1584ben <^As 
Evanfjeliumok inagyará.iatit» azután « Esztendő által való 
vasárnapi epistoláJc niagyarásatjoTckal öszve*, majd *A.í 
szentek fő innepiről való evangeliomok» s továbbá «Fő~ 
innepnapokra valő epistolák magyarázati esztendő által ». 
Ügy látszik kedvelték e szent beszédeket és tanításokat, 
mert Beythe nem dicsekedhetek Maecenásokkal, nem is 
szokta müveit nagy uraknak ajánlani és mégis megjelen- 
tek. Például a Vasárnapi epistolákat prédikátor társainak, 
piis ministris verbi Dei ajánlja, mert « senki sincs, a kinek 
művecskémet commendáljam». A Főünnepnapokra való 
epistolák magyarázatit pedig az élő isten szent fiának, az 
úr Jézus Krisztusnak ajánlja, hogy ne vegye «gonosz 
nevön» tőle e nagy bátorságot. Beythe szeret röviden és 
kérdezgetve magyarázni, ügy hogy nem csupán paptársai, 
hanem maga a nép is könnyen olvashatta. Maga mondja : 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 179 

«Nagy részt azért kérdezget, hogy a műveletlen magyar 
nép könnyebben felfoghassa az isteni ige hitszavait ; mert 
sok helyen hiányzanak a hü szolgák részint a törökök 
kegyetlensége, részint a hatalmasok hanyagsága miatt.* 
Még egy derék füvészeti munkáját ismerjük és e növény- 
tani ismereteiért érdemelte ki Clusius Károly belga füvész 
dicséretét, ki hazánkba jővén, Beythe István szives útmu- 
tatásában részesült. Beythe nyelve a század utolsó ne- 
gyedéhez képest nehézkes, köznapi, Ízlése nem iparkodott 
a stil magasabb színvonalára emolkedni, mert a nép 
számára egyszerűen akart írni. A XVI. század második 
telében sok nyomára és jelére találunk az irodalmi nyelv 
tetemes fejlődésének. A sok vita az egyház és politika 
kérdései körül, összébb hozták az irodalom művelőit, el- 
tanulták egymás találó kifejezéseit, kivált jelzőit és hatá- 
rozóit, csinosabb képeit. Helyesírásuk is javult. Egyesek 
számos követökre találtak. Javításukat magukévá tették. 
Bizonyos egyöntetűség jött létre, mely nem volt ugyan a 
mai, de nagy eredménynek tekinthetni oly időben, mikor 
sem Akadémia, sem más hatalom nem szabályozta az 
orthographiát. Igaz, hogy néha egy-egy idegen nyomdász 
vagy például a szász eredetű Dávid Ferencz nagy vissza- 
esést mutatnak e téren is. — A mi pedig a nyomdákat 
illeti, ezek is szebben állították ki az irodalom termékeit 
a század utolsó negyedében. Beythe azonban néha elma- 
radt kortársaitól. Nyelve bár értelmes és átlátszó, nem 
elég sima és irodalmi. Ifjúkora dialectusát szereti hasz- 
nálni. Néha a már kihaló és részben kihalt nyelvtani 
alakokat is megtaláljuk nála. Ügy látszik szerény ember 
volt ; egyszerű, igénytelen szokásokkal és tehetséggel. Csak 
meg akart értetni, híveit keresztyén jámborságban vezetni 
és tanítgatni, s ezzel elérte czélját. Nagyobb hatásra nem 
törekedett. Nem volt az erő és szenvedély embere. Mint 
egyszerű jámbor lélek, örömét találta népének áhítatában 

12* 



1 80 KÁROLYI ANDRÁS 

és a természet békés plántáinak gondos vizsgálatában és 
gyűjtésében. A véletlen hozhatta őt a dunántúli felekezeti 
tusa élére, honnét csakhamar visszavonulva, nyugodtan 
tűrte ellenfeleinek sértő gúnyolódását, míg nem élte 84-ik 
évében, megvakulva elhunyt 1611-ben. 

Károlyi (Caroli) András 1580-ban Krakóban nyo- 
matta ki könyvét ^Ev mostani vissza vonásokról > . Korának 
vallási függő kérdései voltak e visszavonások, melyek az 
isteni és emberi természelnek a Krisztus személyében 
egyesülésére, az úrnak asztalára, a keresztségre és a vá- 
lasztásra vonatkoztak. Károlyi András nem rokonszenves 
író, vitairatában hiányzik a szellem, mely vonzóvá tenné 
munkáját. Nyelves polémiája sok durvasággal támadja 
meg a kath. egyházat, szeret apodictice hivatkozni tör- 
téneti állításokra, melyeket még be kellene bizonyítani. 
Szereti a mendemondákat, a történeti meséket. Például a 
szent ostyáról említi: ♦Szerzé Sándor pápa Christus 
menybe felmenésének utána száz tizenkilencz esztendőbe, 
mikoron arrul kezdenek vetélkedni, miképen az kenyér 
és az bor Christus testévé és vérévé változzék az ige 
által. Azért szerzé az ördög által a pápa az kenyér helyébe 
az ostyát, hogy ne menjen a gyomorba mint az kenyér és 
ott megemésztessek ; ha nem elolvadjék az ember szájába 
és nyála legyen. Honorius negyedik pápa Krisztus felmenése 
után 1225. az ostyának helyet csináltata és parancsolja 
imádni, mikor a pap felmutatja a misébe avagy utczán beteg- 
hez hordozza. Azt hirdetek a pápa disznai, hogy sok helyütt 
az ostya vérrel veritékezett, az ostyában gyermekképek 
láttattak, gyakorta az tűzbe meg nem égtenek. Az egér rágta 
meg avagy féreg esett bele, a férget megégették és az ostyát 
felkoppantatták az szegény emberrel.; A mai történetírás 
magas színvonalán nem szívesen olvassuk a történeti rá- 
fogások effajta féligazságait, melyek a szerzőnek tudatlan- 
ságát épen annyira megvilágítják, mint rosszakaratát. 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 181 

A XVI. századi eszmefejlödés legkiválóbb példáját 
Dávid Ferencznél találjuk, ki Kolozsvárt született. 1547-ben 
AVittembergbe rándult. Eredetére szász volt s a szász 
nemzetiség képviselője vala a kolozsvári magyarok és 
szászok egyezkedésénél. Élénk hévvel vitatta Luther tanait 
a betörő kálvinismus ellen. Mint beszterczei iskolaigazgató, 
majd péterfalvi plébános, nagy munkásságot fejtett ki. 
Ez időben 1553-ban jutott Erdély Ferdinánd kezére, a ki 
Bornemisza Pált emelte a gyulafehérvári püspöki székbe. 
A buzgó kath. püspök a beszterczei káptalant és német 
papságot kathoiikussá akarta tenni, ez azonban tiltakozott 
ellene s e tiltakozásban valószínűleg élénk része volt 
Dávid Ferencznek. Majd Petrovich Péter, a helytartó és 
Izabella királyné kegyencze, Slancarót hozta be magával 
Erdélybe, a ki Olasz-, Német- és Lengyelországból űzetve, 
nála keresett menedéket. E nyugtalan jövevény itt sem 
hagyta abba új tanainak hirdetését. De Dávid Ferenczben 
emberére talált. Stancarónak még Bártfán meggyűlt a baja 
Stöckel Lénárttal, hol a vitán kezét hányta-vetette. lábait 
fölkalongyálta, hol igen halkan beszélt, hol annyira lár- 
mázott, hogy Stöckel Lénárt vagy a helység papsága 
Radási hiába beszéltek neki. A széki kerület papságának 
gyűlésén is szerepelt s Dávid Ferencz felelt neki írásban. 
A vita egyik fő tárgya volt : vájjon Krisztus isteni ter- 
mészete szerint is közbenjárónk-e vagy csupán emberi 
természete szerint. Stancaro ez utóbbit hirdette. Dávid a 
lutheránusok szellemében mindkét természet közbenjárása 
mellett harczolt. Ö rendkivüli vetélkedéssel dolgozék és 
rövid idő alatt gyors egymásutánban tette közé egyházi 
munkáit. E tevékenysége folytán csakhamar szuperinten- 
dens lőn. De előkelő állása és múlt polémiája sem tart- 
hatta vissza meggyőződésének könnyű változásától. Fogé- 
kony lelke alig ismerkedék meg Melius Péter heves elő- 
adásával, csakhamar a reformátusok védője lőn. Tekintélyes 



182 DÁVID FERENCZ 

hivatala és élénk társalgó szelleme magas összekötteté- 
seket szerzének neki és tisztelt egyéniség volt János király 
udvarában is. Itt találkozék 1563-ban Blandrata György- 
gyei, a fejedelem orvosával, ki az unitáriusok tanának 
nyerte meg. A fejedelem bizalmas viszonya iránta pártolá 
szent háromság ellenes tanaikat, csakhamar új eklézsiát, 
az egységhivőkét, alapíták. Ha eddig szóval hirdette az 
új vallást, most kivált a sajtó terén lépett föl, melyen 
tűzzel védte a szent háromság tagadók doctrináját. 

Mindössze csak öt évig dolgozott ez irodalom terén. 
Későn kezdte, korán végezte. Pedig gyorsan dolgozott 
Az 1567-ik évben egyszerre két munkát adott ki ; mind- 
kettő Gyula-Fehérvárt jelent meg gyarló betűkkel, sok 
sajtóhibával, megvénült, elavult helyesírással. <Bövid ma- 
gyarásat, miképen az Antikrisztus az istenről való tu- 
dományt meghomályosította» és <' Rövid útmutatás az Isten 
igéjének igaz értelmére, mostani szent Háromságról táma- 
dott vetélkedésnek megfejtésére és Ítélésére hasznos és 
szükséges*. Dávid Ferencz érzi, hogy merész dolgot müvei. 
Megtámadni a sz. Háromság tanát, « annyi Atyáknak ma- 
gyarázatjától, Conciliomoktól felépíttetett sok esztendőtől 
fogva háromságos istentől elállani» nehéz a testnek és 
szidalmas a világi hölcs emberek előtt, de a merész refor- 
mátor azt hiszi, hogy ez nein emberi erőből vagyon; nem; 
ezt az Isten sugallja, neki tennie, szólania kell. Könyvé- 
ben különös mysticismussal áll elö : kétféle teremtés, két- 
féle születés, két Ádám, két élet, két halál, két feltámadás, 
két környülmetélkedés, két Jeruzsálem foglalja el a lelkét 
és a XVI. században némileg elnyomott középkori mys- 
ticismus újra jelentkezik az ő soraiban. De míg ezt meg- 
engedi, addig ügyesen czáfolgatja azokat, kik a « derék 
szentírás* némely homályos helyéből a sz. Háromság 
doktrínáját akarják kimagyarázni. Azonban mintegy maga 
megnyugtatására és mások aggodalmainak csillapítására 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 183 

nem egyszer említi, hogy «a szentírásból támadott vissza- 
vonás az hivöknek ártalmas nem lehet,* hisz csak ily 
vitatkozás és polémia utján lesz világosabb az írás értelme. 
Egyébiránt e könyvének helyesírása még nagyon kezdet- 
leges. Bár nem közönséges, helyenkint szép az irálya, 
mégis érezzük, hogy ezek első munkái, melyekben a német 
születésű író többször vét az oly magyar hangok ellen, 
melyeket a német eltérőleg szokott kiejteni. 

Luther és Kálvin még nagy tiszteletben részesítik a 
szent atyákat ; a négy első század atyái nekik sérthetet- 
lenek. Az unitáriusok első harczosa már nem így gondol- 
kozik. Dávid nemcsak a szentírás sokfelé magyarázható- 
sága, hanem egyes szent atyák és a középkori egyház- 
tudorok ellen is határozott támadást intéz. Haszontalan 
veszekedésnek czímezi az Istennek állatjáról és természe- 
tiről szóló vitát. A scholastikusok, a pápának e kalandos 
társai, bár váltig törték a fejőket, írásaikkal meghomályo- 
sították az Istennek igaz ismeretét. Dávid fenhangon hir- 
deti, hogy «sem kettős, sem hármas Istent nem vall ; 
hanem egyet, ki a mi urunknak, a názáreti Jézus Krisz- 
tusnak szent atyja . . . Látjuk, hogy egy nap vagyon, 
mely az ö erejével és világosággal mindenek által hat és 
fényesít külön-külön képen. Ebből igazán senki sem több 
napokat, sem pedig annak erejét a nappal össze nem 
szúrhatja es zavarhatja . . . Köszönöm az én ellenségeim- 
nek, hogy naponként igazgatnak és kényszerítnek, hogy 
az Istennek igéjének elmélkedésében és tanulásában fog- 
laljam ön-ön magamat». 

1568-ban A^ szent írásnak fundamentomából vött ma- 
gyarázat az Jézus Krisztusról és az ő igaz istenségéről szóló 
müvét adta ki Pókai Jakab, király ö felsége hopmesterének 
és tanácsának ajánlva. A következő évben megkezdte szent 
beszédeinek közzétételét. Habár a hivők épülésére voltak 
szánva, nem kerülte, sőt kereste a dogmatikai magyarázatot. 



184 DATID FEREXCZ 

Az Elsó része az szentírásnak hiilen-külen részeiből 
vött prédikáczióknaJc az atya istenről stb. 1569-ben jelent 
meg Gyula-Fehérvárott, II. János választott királynak 
ajánlva. E szent beszédek rendesen három részből álla- 
nak, melyek a tárgy megfejtését adják és a beszéd végén 
rövid, de élénk befejezés következik. A beszéd minden 
lépten megragadja az alkalmat, hogy az unitárius nézetet 
támogassa, hirdesse : mindamellett csak ritkán engedi me? 
magának azt az erős hangot, melylyel a bevezetésben 
találkozunk, hol hatalommal és mélyen meggyőződve til- 
takozik az eilen, hogy a ki a sz. Háromságot tagadja, az 
már Antikrisztus. Ellenségeire hárítja ezt a gyűlölt nevet, 
mint a kinek «sok isteni vadnak, tudniillik az háromság 
az állat, egy háromban, három egyben, három személy ü 
avagy három tulajdonságban külömbözö, és látom, hogy 
sok Krisztusa vagyon, örökkévaló és üdő szerént megtes- 
tesült és felépíttetett kenyérből, fából és köböl : én azért 
ugyan tagadom, hogy ö neki igaz Istene és Krisztusa 
volna, mert minden ő találmánya hazugság és csalárdság >. 

1570-ben kiadta a: "^Könyvecske az igaz herestyéni 
keresztségről és a pápa Antichristiisnak maymozásárőU 
czímü könyvét, melyet Varsóból 1569-ben küldött nekj 
Wilini Sándor orvos. A Varsóban járó Gyulai Farkastól 
értesült Wilini, hogy az Isten <jeles dolgokat cseleköszik 
Erdélyben és Magyarországban . hogy az ö szent fiának, 
a megfeszültnek « tiszta esmereli-t» hirdetik, nagyon örül 
rajta és panaszkodik, hogy nekik Varsóban szomorúbb a 
helyzetök, nincs papjok, olvasgatásból merítik a lelki vi- 
gasztalást, épülés kedvéért lefordított egy flandriai nyelven 
Írott dolgozatot tiszta németre, ki szerette volna nyomatni, 
de náluk a nyomdászok « mindnyájan babanássok és gyű- 
lölik az úrnak igazságát. Dávidot kéri, hogy nyomtassa 
ki. A magyar hitújító lefordította és kinyomatta. A köny- 
vecske párbeszéd alakjában van írva. Tiltakozik a gyér- 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 185 

mekek keresztelése ellen, megtámadja a pápások és pá- 
pazók keresztségét és híveiknek újrakeresztelését sürgeti. 
Mikor a tanítvány a lutheránusok keresztelését védi, élesen 
ostromolja a munka szerzője és népiesen és jól adja 
Dávid: «Mintha más volna azoknak keresztségeik a pá- 
pások keresztségeitöl : Arra ezt mondom, hogy kétféle 
fonal, de egyfelé gyolcz ; kettő a tikmony, de csak egy 
tyúk tojta. Hogy pedig ezt mondod, hogy nem volt olaj, 
kenet, korosma. só. nyál, gyortya etc. a te keresztséged 
mellett, avval semmit sem használsz: mert a nyénék ott 
nem voltának, olt voltának a húgák. Mert ott volt a 
kámzsa, ott volt a korosma, ott voltának a komák, ott 
voltának a keresztezések, ott volt az ördögnek kénysze- 
rítése* stb. 

1571-ben jelent meg: «As egy ő magától való fel- 
séges Istenről stb. vallástétel » czimü munkája Hagymássi 
Kristófnak ajánlva. Az ajánlás 1571 márczius 25-én kelt. 
E müve Károlyi Péter, Melius Péter és Czeglédi György^ 
«a pápa kalandos társai » ellen van intézve : tulajdonképen 
* Melius Fétemek és Károlyi Péternek Jcáromló írások 
ellen rövid felelete. De nem sokat foglalkozik ellenfelei 
nevével, komolyabban és talán több nyugalommal, de 
azért csípősen és élesen támad. Itt is hangoztatja, hogy 
<a háromságos Isten vérontással, öldekléssel és hazugság- 
gal hozattatott be az Istennek gyülekezetiben*. Éles elmé- 
vel bonczolja és czáfoija a szent Háromság tanának ó 
és újszövetségi bizonyítékait, melyeket Backos Melius Péter 
es Károlyi Péter hirdetnek. Kifogyhatatlan a kérdésnek 
minden oldalról megvitatásában, fürge, elénk tollal szól 
mindezekhez, maga hoz fel számos ellenvetést és gyorsan, 
elég ügyesen megfelel reájok. Kijut azért néha a csúfoló- 
dásból is, mikor például Meliust Backos Péternek czímezi, 
mikor két ellenfeléhez így szól: «mutassa meg a szent- 
írásból a két Orias Péter és hiszünk nekik : de akkoron 



186 DÁVID FEEENCZ 

mutatják meg, mikoron a szamároknak szárnyok kel és 
hamarát röpülnek a darukkal*. Vagy mikor a faltörő 
kostól veszi a képet: sEzt a bakot úgy viszik utána, 
mintha teljességgel aczél volna az orra ; de czak szalma*. 
Egy hónappal későbbi kelettel (1571 ápril 22-én) 
irta egy másik munkájának előszavát, mely ^Az egy atya 
Istenneh és as ő áldott szent fiánaJc, az Jézus Krisztus- 
naJc, Istenségekről igaz vallás féteU czím alatt jelent meg 
és osornyáti Békés Gáspárnak van ajánlva. E munkájában 
is Károlyi Péter és Melius Péter, «e két pápázó Péter* 
ellen ír s midőn tanait védi ellenök, szükséges kérdéseket 
támaszt és megfelel azon calumniákra és hitvány hitságos 
marátosságra, melyekkel Károlyi Péter az ő könyvét meg- 
töltötte. Ilyen calumnia, hogy Dávid tagadja Jézus Isten- 
fiaságát. Ö meghazudtolja e vádat. «De jói vagyon: ez is 
számláltassék a több calumniák és hazugságok közé, 
melyekkel ezelőtt is megterheltenek bennünk, tudniillik, 
hogy azt tanítanók, hogy minden férfiúnak szabad lönne 
hét feleséget vonni. » A második calumniára, hogy t. i. 
a régieknek semmi sem igértetett az ó testamentumban, 
figyelmezteti Károlyit : « Tegye fel az oculárt és lássa meg 
Írásomat és megtalálja, hogy merő hamisság mind a több 
hazugságok, minthogy azt hirdetik felölünk, hogy azt 
mondjuk, hogy az asszonyembereknek nincsen lelkek. > 
Másutt durva köznapisággal s hozzá nem illő póriassággal, 
de sok erővel írja: «Mind bolondoskodol Károlyi, ha 
Servétus vallását, sem Dávid Ferenczét igazán nem érted, 
sem akarod érteni? Hanem csak kétfelé kapsz, mint az 
vízben haló ember. Hamisan proponálsz valamit abból, 
osztán okoskodol és magadnak gyermekmódra győzedel- 
met tulajdonitasz . . . Arginálj ellene és a tennen árnyé- 
koddal viaskodjál és vágj kérésztől korsul. és csinálj 
diadalmas koszorút magadnak, mint a gyermekek, kik a 
büreket türek gyanánt levágják . . . Csavarogj Károlyi 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI lUÜhALOM 1S7 

róka és káronkodjál, bizon meglátod, hogy böred még a 
csávába kerül* Mikor a három személyről van szó, csú- 
folódva mondja : « Bizonyára három külembezö és egye- 
netlen istened vagyon, miképen teneked Károlyi Péter, 
Melius Péter és Illyosvai Péter, egy közönséges emberség- 
tek vagyon ; de tulajdonságtokban és szömélyetekben 
külembeztek és egyenetlenek vattok,» A XIII. calumniában 
egy közmondásra hivatkozik és felel meg. 

Dávid polemikus müveiben néha találkozunk érdekes 
vonatkozásokkal a korra és embereire. Ilyen például a 
Gritti sáfránya. «Ezt írja, hogy mi írásunkat, mint Ciritti 
sáfrányát obtrudáljuk az embereknek. Bizony kévánnók 
és akarnók, hogy miképen a tü írástok szabadon forog 
és jár mü kezettünk, és szabad vásárokon, sokadalmak- 
ban adatik el, hogy akképen a müénk is szabad volna ; 
de tü mit cselekettek és minemű tilalmot találtattok, ennek, 
nyilván vagyon. A Gritti sáfrányt én nem értem, de hal- 
lottam, hogy az emberekre kiosztották és reájok küldték, 
aztán az árát megkérték és kévánták. Bizonyába szinte 
így vagyon a tü írástoknak is dolga, mint a Gritti sáf- 
ránynak, mert Melius Péter sok makulatóriumokat csinál 
és kettőnek, háromnak is a szegény együgyű jámborok 
közül dedikál bennök, de nem kért semmit érötte. Ha nem 
kért volna érötte, nem volna Melius Péternek olyan düszes 
palota a debreczeni piaczon : más a neve, Krisztus pa- 
lástját kell feldolgozni ; de az hypokrita palást alatt lakik. 
Nem szólunk semmit az jámbor és nagyságos Magóczi 
Gáspárnak és az ő jámbor feleségének nagy kölczége 
felől, mely ő neki nem hiába, de egyébképen igen hiába 
esett. Te kedig Cároli, Pendet Gjörgygyel mint hordoztá- 
tok sáfránytokat. Tudjuk, mint fejtetek szép szín alatt 
egynehányat a főszemélyek közül. Mondja meg az jámbor 
Albirt Deák, ha ingyen adtad neki a te prédikátióidat, 
úgy tetszik egy kezében a makulatóriumot adtad neki, a 



158 DÁVID FEKEXCZ 

másikban vártad a pótolást. De tü nem vagytok bünesek, 
hanem czak mü. Mondd meg, mind ez mai napiglan, 
kitől kértünk csak egy tallért is a mü sáfrányunkért. De 
mind így jár, szabadon mondjátok, de miért nem tüzes, 
és meg nem égeti szájatokat, szabadon elmentek benne: 
de Caroli öcsém, pulchre mentiri non est verum.» 

Mindenesetre nagyon érdekes, hogy Erdélyben a 
protestantismus két bátor harczosa épen szászokból kerül 
ki. Szászok elhagyják nemzetiségöket, elnémulnak saját 
nyelvükön és megszólalnak egy idegen idiomán, mely az 
ország nyelve volt. Heltai és Dávid Ferencz magyar író 
lesz. mert csak így tehetnek szert országos hatásra. Ott 
csak helyi vezérek, igy az eszme országos hősei lettek, a 
kiknek mindenki meghallja a szavát. 

Talán még más is hozzájárult e különös jelenség 
születéséhez. Az erdélyi szászok megállapodtak Luthernél 
és egy-két ember kivételével nem akartak tovább menni 
a wittembergi nagy mester reformjánál. Pedig II. János 
alatt kedveztek az idők a haladásnak. A fejedelem párt- 
fogása szívesen látta az eszmék súrlódását és fejlődését. 

Dávid Ferencz neki való férfiú volt : hajlékony és 
változó. A mint valamely új eszme ragadta meg a lelkét, 
egész szívvel csüngött rajta és haladt tovább az újság 
lidércze után. Ez fényes és becses tulajdonság ; élni és 
halni a jobb és igazabb újért, nagyon szép dolog : csak- 
hogy ritkán vagy soha sincs áldás rajta. Az eszmének 
ugyanis hivek kellenek ; hü követök nélkül elhal, elpusz- 
tul az idea. Pedig nemünk csak kakaslépéssel tud előre 
haladni. Nincs módunkban nagy erkölcsi, értelmi forra- 
dalmakat csinálni. Hogy közöttünk élhessen valamely új 
eszme, meg kell az ágyának vetve lenni. Ez talán még 
hiányzott Dávid Ferencz esetében. 

Theologiai nézeteinek merész, bár fokozatos válto- 
zása aggodalommal töltötte el barátait ; tehetsége, ékes- 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 189 

szólása, élénk és hatásos tolla megrémítette ellenségeit, 
s a mint letűnt János király uralma, mihelyt más kezekbe 
került a főhatalom : azonnal láthatta Dávid, hogy nem 
követik, söt eláruljak barátjai, kétségbeesetten üldözik 
ellenségei ; szomorúan tapasztalhatta, hogy majdnem egye- 
dül áll a theologiai eszmék harczában. Pedig a theologia 
csatáiban nem szoktak megkegyelmezni. A kiváló szónok 
és író végre is börtönbe került. Ott gyötrötték, bántották, 
míg végre megszánta a halál. Magas Déva várában 
1579-ben hunyt el 

Különben lehet, hogy ez a tehetséges férfiú jobbadán 
egy olyan iránynak lett vértanúja vagy hitvallója, mely a 
XVI. század végén különösen Erdélyben mutatkozott : a 
zsidósókat értem. E különös tünemény, e csodálatos ritkaság 
a szellem világában épen ott fejlődött ki legjobban, a hol 
alig ismerték a zsidókat és csupán a bibliából és a val- 
lásos iratokból hallottak felöle egyet-mást. Feltűnő, hogy 
épen a magyar nép körében tudott meggyökerezni ez a 
reactio. Valószinü, hogy Dávid távolról sem úgy fogta 
fel ezt az irányt, mint a hogy Eőssi András fejében s 
később Pécsi Simonéban megérlelődött ; nem lehet, hogy 
a haladás egyik apostola egy háromezer év előtti szellemi 
és erkölcsi állapot mellett ontsa vérét vagy szenvedjen 
börtönt ; de mindenesetre megdöbbenthette az ország 
vezérférfiait, mikor mindenfelé azt rebesgették, hogy Dávid 
Ferencz a zsidózás híve és hirdetője. 

Már a nagyváradi hitvitákban kitűnt az unitáriusok 
között Basilius István kolozsvári prédikátor, ki az <^ Apos- 
toli crédónak rövid magyará.:atját» és még ugyanazon 
1568-ik évben <^ Egynéhány Icérdések a keresztyéni igaz 
hitről és avval ellenkező tudományról^ czímü munkákat 
adott ki. Első munkáját Békés Gáspárnak ajánlotta s elő- 
szavából tudjuk meg, hogy az unitáriusok e hatalmas 
pártfogójának « nemes erkölcsi öcscseit, mint koloz.svári 



190 DÁVID FEREDCZ 

iskolagyermek* tanította; e müvében határozottan hirdeti 
az egységhitet s merészen ostromolja a szent háromságot, 
mely már az apostoli credóban nagyon érthetően ki van 
fejezve. Basilius azért bőven foglalkozik a credo külön- 
féle osztásával, a hol minden lépten megtámadja a Három- 
ság-Isten tanát, ő maga kétképen osztja fel a Hiszekegyet, 
«de úgy, hogy külömbözzön a régieknek osztásától ; egyik 
osztás derékképen való leszen ; másik kiváltképen önnen- 
magába való». A derék osztás szerint három része van a 
credónak, az első az üdvességnek fundamentum vetőjéről, 
az atyaistenről, a második az üdvességnek fundamentu- 
máról, Jézus Krisztusról, a harmadik az hitnek házának 
felkészítéséről szól. 

A kiváltképpen való osztás, mely az egyes pontokat 
veszi fel, három részre csoportosítja a credo mondásait, 
melyeknek ismét több águk van. Az első résznek négy, 
a másodiknak tizenkettő, a harmadiknak öt az ága. 
Basilius érzi, hogy ez új osztással új útra tért, némelyek 
talán hiúságnak fogják tulajdonítani, azért tiltakozik ellene. 
Az « osztásoknak külömbözésével bizony nem hiú dicsős- 
séget akartam vadásznom emberektől ... de az igazság- 
ról kellett tanúbizonyságot tennem és istentelen voltam 
volna, ha az Istennek nálam való kicsiny ajándékát el- 
rejtettem volna*. Különben beismeri, hogy az első osztás 
nem is az övé. Azután csak arra kéri a jámbor keresz- 
tyént, «a ki olvassa az ő írását, hogy csendesz elmével 
legyen és az igazságnak szeretője s nem patvarkodója*. 
Basilius mint értelmes fő és nem patvarkodó elme elég 
higgadtan és agyarkodás nélkül magyaráz. Egyébiránt a 
katholikusokat egészen vakoknak s a luthereseket félig 
megvilágosult keresztyéneknek mondja. Igen érdekes a mit 
magáról Lutherről mond: « Esmérem és vallom azt a 
férfiút Istennek igéje nagy drága edényének és ugyan 
utolsó Illés prófétának lenni, kit Isten az ő szent fiának 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 191 

Utolsó elbocsátása elölt támasztott volt fel az ö lelkével. 
De szükség adta tennem, hogy azokat (a luthereseket) az 
ő néven neveznem, a kik még sok dologba követik az 
Antikrisztus tudományát, melyet teljességgel Luther Márton 
el nem rontott volt. Mert nem egy emberbe adja az Isten 
minden ajándékát, sem egyre szokott minden dolgot bízni ; 
hanem rész szerint osztja az hitnek mértékét, mint akarja 
és a mennyet akar, és egyre egy dolgot bíz, másra mást, 
úgy mint ö sáfárira. Igen tévelegnek azért azok, kik egy 
személyre és egy időre szorítják az Isten ajándékit és 
cselekedetit ». Második müvét Pókai Jakabnak a király ö 
felsége hopmesterének ajánlja, mert « midőn Fejérvárat a 
közönséges disputatión volnának tized napig a király fel- 
sége ö palotájában, vőm eszembe, mely nagy figyelmetes- 
séggel és szeretettel hallgatnád te urasságod mind a két 
félnek beszédit*. Basilius egy erős igazságot fejez ki könyve 
elején, a mit sokan észrevettek már előtte is, hogy «az 
Isten a mostani üdőkbe nagyobb részre inkább a nyom- 
tatott könyvek által terjeszteté legelőször az evangéliumot 
nagy sok országokra ». Némelyek talán azzal gyanúsítják, 
hogy « éktelen nyereségnek vadászására» írja müveit, kü- 
lönösen azért, mert «könyveimet urak neve alá írom». 
De ha tudnák a gyanúsítok, mennyibe kerül a nyomtatás, 
mily drága a papiros, bizony « elhagynák az 6 hamis 
Ítéleteket ». Könyvében előadja, miben JciUönihöz a római 
hit «az igaz keresztyéni hittől >. Először abban, hogy egy 
bizony-isten helyett háromság-istent vall, másodszor, hogy 
kétféle Krisztust és harmadszor, hogy két szent lelket 
hirdet. Basilius rendesen fölteszi a kérdést és azután meg- 
felel reá világosan és olykor hatáskedvelő módon. Például 
mikor a kath. hit szentháromságtanát említi, mondja : 
« Tenger ez a tudomány a pápaságba és még szekér sem 
vonhatná el, mennyet e felől írtak kiváltképpen a klas- 
trombeli barátok. » A fönemlített három kath. dogmának 



192 CSAZMAI ISTVAX 

minden egyes bizonyítékát hol röviden, hol bővebben 
czáfolgafja és egy-két erősebb helyet kivéve, nem veszíti 
el a tisztes ellenfél hangját, a mi nagy ritkaság a század 
vallásos vitáiban. 

Csásmai (C^ias^mai) István gyulafejérvári prédikátor 
egy munkát írt Thordai Sándor András írására való 
felelet czim alatt (1568). E könyv ma csak egy példány- 
ban van meg, pedig előszavából azt is megtudjuk, hogy 
vitájok nem e dolgozattal kezdődik. Thordai « dévai ple- 
banus» erősen kárhoztatja Gsázmait, hogy «az Antikrisz- 
tus képeit, melyekkel az ö hamis tudományát a szegin 
együgyű községaek szüvébe behintette, kinyomtatta*. 
Thordai müve tehát már válasz volt Gsázmaiéra, ki azt 
hiszi, hogy nem is «az marja bélét a jámbornak», hogy 
írt ellene, '<ő a papirosra kinyomtatott képeket nem gyű- 
löli, mert mind könyvei, mind háza rakva ezekkel » ; 
hanem az bántja Thordait, «hogy az egy állatú és három 
személyit Isten, melyet az Antikrisztus talált, immár vo- 
nógyik*. 

Csázmai nem az a nagyobb szabású vitázó, a ki a 
dolog érdemébe bocsátkozik, a kérdés velejébe szeret 
hatni, hanem kicsinyes fogásokkal czibálja ellenfelének a 
haját, tépdesi szakálla egyes szálait. Például mikor Thordai 
azt mondja, hogy ö nem vall három Istent, Csázmai így 
felel neki: «Az állat külömb a személytől, azt vallja: 
három kedig a személy és egy az állat. Vesse le sarját 
Sándor és számlálja meg a lába ujján, az egy és három 
megválasztva mennyet tegyen : De vaj Varga Pál megta- 
nítja reá, ha nem tudja avagy tudni nem akarja.* Gúnyolja 
Thordai « keresztfogásait*, maga részéről pedig < az ember 
Jézus Krisztusnak örökké való Istenségét nem tagadja, 
mert az az Istenség, ki teljesképen az Krisztusban vagyon, 
örekké való ; de az ő személyes és megoszlott Istenségét, 
mely írásban nincsen, semmiképpen nem vallom; . Ö tehát 



A HITVITÁZÓ ES ERKOLCSTAXI IRODALOM 193 

Úgy látszik csak annyiban ismeri el Krisztus Istenségét, 
a mennyiben mindnyájunkban benne van az Isten. Eré- 
lyesen tiltakozik Thordai vádja ellen, mintha Krisztus ál- 
dozatját akarta volna megcsúfolni. « Eléggé én nem gyözek 
csodálkoznom Sándornak az ő dühösségén . . . holott 
én nekem semmi drágalátosb, sem kedvesb az Krisztus 
áldozatjánál nincsen és én semmit sem tudok, sem akarok 
prédikállanom, hanem csak a megfeszült Jézus Krisztust*. 
Azután Thordaira hárítja Krisztus áldozatjának kicsúfo- 
lását, mert ez «az ember Jézus Krisztust, az Istennek 
€gyetlen egy fiát, ki született szűz Máriától és fogantatott 
sz. Lélektől, lábával tapodja és semminek mondja lenni 
€s sem imádni, sem tisztelni nem akarja, mert azt mondja, 
hogy a másik fiúnak csak tokja». Különben bocsánatot 
kér, hogy « kemény igékkel élt;» de az úr házának és 
az Isten igazságának elevemeneü kényszerítette reá s 
bizony, ha Thordai káromló beszédjére valóban akart 
volna felelni, vastagban kellett volna ellene írnia*. 
Stílusa elég folyékony, bár néha szereti az elévülő nyelv- 
tani alakokat használni, minő pl. megengedhetnőjök, vál- 
iostatnaja stb. 

Tolnai Becsi Gáspár 1584-ben Nagy- Váradon adta 
ki Aí utolsó üdöhen egynehány regnáló hünökről való 
prédikáczióit. Mivel Decsi úgy látja, cennek előtte való 
űdőkben az mi nemzetünk tisztább életű volt, ennyi gyil- 
kosság, fertelmes élet, paráznaság, részegség és egyéb 
sokféle éktelenség nem hallattatott ez mi országunkban* 
megírta szent beszédeit, hogy Isten « igéje nemzetünkben 
meg ne fogyatkozzon és az réghi sötétség országunkra 
újonnan ne szálljon*. A buzgó prédikátor ostorozza a 
különféle bűnöket, szemére veti korának, hogy ha jó 
ivókra akadnak, ezekre nagy kannákkal köszönik a bort, 
kikből czordiilatlan, czöppenetlen kelljen hippenfeniek. De 
ha nem lehet, hol kilencz, hol tíz, hol húsz kortyával 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 13 



194 SIBOLTI PETEK 

köszöni reá. Czím mindig van az ivásra : vagy a király 
egészségére, vagy hő bor, búza vagy jó szerencse fejében ; 
némelyek az egész aszfalnépet befoglalják a dusTca italra. 
s ha nem iszol, nyahadba, kebeledbe töltik. Decsi szigo- 
rúan kárhoztatja a tánczot is. «Mert hova lehet éktelenb 
dolog az asszonyállattúl avagy leányzótűi, mint mikor 
mindenek előtt az férfiúnak kezére mennek, magokat fog- 
dostatják és hordoztatják» vagy mily orczátlanság a fér- 
fiútól más feleségét, leányát fogdosni, tapogatni, velők 
suttogni, vigyorogni és Jeremiással szólva az ő felebarát- 
jának feleségére nyeríteni.* Ez a nálunk divatos kurjan- 
tozásra vonatkozhatik. A szónok szigorú keresztyén állás- 
ponton áll, a ki szemére veti prédikátor társainak, hogy 
nemcsak nem tiltják a tánczot, hanem ugyancsak járják. 

Sibolti Péter, Bornemisza Péter utóda a püspöki 
széken, Tolnán és Temesvárott végezte iskoláit, azután 
a Mással családnál nevelő volt. 1559 ben Wittembergbe 
távozott, hol Melanchtont és másokat szívvel-lélekkel egy 
évig hallgatott. Majd haza tért. Gyulán, Csepregen műkö- 
dött, 1576-ban nagyszombati lelkipásztor volt. Két köny- 
vecskét írt, egyik a Vigasztaló könyvecske, mely 1584-ben 
Galgóczon jelent meg, előszavát Detreköből Balassa István 
várából írja Mantskovit Bálint könyvnyomtató. 

Szerző értelmes és jó magyarsággal vigasztalja a 
szenvedőket. A szentírás ezer meg ezer szavával hozako- 
dik elő, hogy enyhítse a testi-lelki szenvedők fájdalmát. 
Egy egyszerű és vallásos lélek enyhítő szavait olvassuk a 
kis vigasztaló könyvecskében, melyek csak embertársakat, 
felebarátokat ismernek, melyek a közös szenvedés nagy 
iskolájában szeretettel oktatnak bennünket. Valóban nyu- 
godtan olvashatni e könyvet, a nélkül, hogy felekezeti 
álláspontját hangoztatná a szerző. S a ki nem tudja, 
hogy Sibolti melyik felekezet hive volt, kedves müvecs- 
kéjében nagyon kevés tájékozást talál felőle. 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 195 

Ugyanazon évben jelent meg egy másik asceticus 
iratkája <^ Lelki harc.?. Az bűnös embernek felölte igen 
nehéz lelki kísértetekről való vetekedése és azoknak Isten 
igéjéből való meggyőzése^. A névtelen kiadó elmondja, 
hogy Sibolti Demeter Soós János uram kértére írta e kis 
munkát, melynek sok nemes hasznát vehetik egyéb hívek 
is. A szerző eljárása ez, hogy a bűnös ember kimondja 
valamely aggodalmát, mire valamivel hosszabb vigasztalás 
következik. Sibolti nem szereti a szigorú dogmatikát, nem 
igen ragaszkodik a protestántismus sötétebb dogmáihoz, 
a praedestinatio. a választás például nem felel meg az ő 
jámbor és becsületes ascesisének. 

A katholikusok ébredésének hajnala a XVI. század 
második felére esik. A század első felében kiválóan a 
hatalom fegyvereivel éltek a protestánsok ellen. A papság 
jó része impregnálva volt az új tannal, másik része azt 
hitte, hogy az eretnekség elnyomása a főpapság legelső 
teendője. Már az egyház püspöki szervezeténél fogva sem 
igen mozdult az alsó papság, a felső pedig hatalmas tár- 
sadalmi állásánál, előkelő politikai befolyásánál fogva sem 
tartotta magához méltónak, hogy holmi szegény és jött- 
ment iskolamesterekkel, földönfutó papokkal és csuhátlan 
barátokkal álljon szóba. Terjedelmes birtokai a jólét oly 
fokára emelik, melyen az irodalmi munkásság ritka jelen- 
ség. A büszke főpap, kit egyházmegyéjének kormányzása, 
politikai szerepe és nagy háztartása egészen lefoglalt, nem 
ért rá vallástudományi vitába elegyedni, le sem akarta 
magát odáig alázni, hogy apró emberkékkel bocsátkozzék 
hitvitába, ereszkedjék polémiába, kik szintoly élesen vagy 
még élesebben vetnék szemére tudatlanságát, gazdagságát, 
fényűzését, kényelmes életét s ha valami foltot találnának 
a jellemén, bizonyára nem maradnának adósai a szemre- 
hányással. Az után maga a kormány sem törekedett tudó- 
sokat ültetni a főpapi székbe, hanem inkább azt tekintette 

13* 



196 TELEGDI MIKLÓS 

a legelső kelléknek, hogy az egyház szolgája kiváló poli- 
tikai jelemmel birjon. Ekként a katholikusok egyházi iro- 
dalma jó ideig parlagon hevert, 

1561-ben ugyan Draskovics György pécsi püspök 
kiadta Lirinai Vincze és Lacantius müveit. Az idők azonban 
nem kedveztek a katholicismusnak, a haza fiai még a 
reform eszméjével valának eltelve, az újítás dagasztotta 
keblöket, dobogtatta szivökeí. Azután az egyházi irodalom 
e remekei nem feleltek meg a magyar viszonyoknak, az 
új idők követelésének sem. Még majdnem két évtizednek 
kellé lefolynia, hogy a kathoUkusok szembeszállhassanak 
a protestánsokkal. Ennyi idő kellé, hogy a reformtól el- 
fordulni kezdjenek az elmék és szivesen fogadják a nagy 
mozgalom természetes reactióját. Valóban csak 1577-ben 
jelent meg Telegdi Miklós esztergomi prépost és pécsi 
püspök az irodalom terén Az evangeliumohiak stb. ma- 
gyarásatjával. régi nemes családból származott. Teleg- 
den, az ősi birtokon. Biharmegyében született. Szorgal- 
mánál, kiváló tehetségénél és jámborságánál fogva gyorsan 
haladt előre az egyházi pálya létráján. Érseke, Oláh Miklós, 
a Hunyadiak unokája és az irodalom és tudomány ápo- 
lója és müvelője megtudta becsülni az ifjú pap tehetségét 
s csakhamar esztergomi kanonokká tette. Verancz Antal 
primás alatt már nagyprépost és 44 éves korában pécsi 
püspök lett. Telegdi a tevékeny és leleményes emberek 
fajtájából való volt. Evangéliumi magyarázatainak első 
részét Bécsben nyomatta, de már a második részt saját 
nyomdájában, mert ezer forinton megszerezte a bécsi 
jezsuiták használatlanul heverő sajtóját, mely két századig 
annyi könyvvel látta el azután hazánkat, a mennyivel 
semmi más ilyen intézet sem. Könyve előszavában igéri, 
hogy egyszerű és igaz akar lenni, megtartja a régi ma- 
gyarok elnevezéseit. Nem nevezi meg ugyan, de megtá- 
madja Bornemisza Pétert, a ki némely ünnepet máskép 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 197 

akart elnevezni. A vasárnapol úrnapjának, mert pogány 
dolog a vásárról nevezni az úr szent napját, a karácsont 
az úr születése napjának, nehogy kalácsonnak gondolják 
stb. Bornemisza ugyan vegyesen használja e neveket ; 
Telegdi mégis azt kérdi : «Micsoda nagy eltávoztathatatlan 
szükség erőltet, hogy elváltoztassam? Elég nekem, ha 
megérti az, a kivel szóllok, mit hivők vasárnapnak ; mégis 
érti bizony minden magyar. De ha úr napjának mondom, 
nem hiszem, hogy minden értse . . . gyűlölöm, mint sz. 
Pál is gyűlölte, a™ igéknek haszontalan újságát és a tudo- 
mánynak hamis nevének hányását >. A reformok idején 
a dolgok régi neveit is megszokták támadni, az újítók 
új neveket adnak ; Telegdi böl azonban a kath. reactio 
lelkes embere azon a hangon szól, milyenen egy mai 
orthologus a nyelvújítókról szokott emlékezni. Mikor a 
reactio beköszönt, gyűlölet fogja el az ember lelkét minden 
újítás iránt. Csak az kedves, a mi régi, a mit már apáink 
csináltak és a hogy ők csinálták. Még a neve sem kell 
az újnak. A kedély inkább a régiben, a megszokottban 
gyönyörködik. Épen úgy mint mikor az actio hajnala 
pirkad, mindent átalakítani, újítani szeretnénk s gyűlölettel 
tekintünk az elavult, lelketlen formákra, az eszme bilin- 
cseire, nevökkel nyomukat is ki akarnók törülni emléke- 
zetünkből. E két áramlat épen Telegdi korában kezdte 
felváltani egymást. A reformátio fénykora az ő napjaiban 
kezdett hanyatlani és alkonyodni, már kevesebb embert 
lelkesített a változás, az újítás ; a figyelem lassankint más- 
felé fordult, más istenek felé hajolt s a kiket előbb égig 
magasztaltak, unni kezdették. Közeledett a jezsuiták kor- 
szaka. Telegdi e kornak első hírnöke, jóravaló heroldja volt. 
Monoszlai András és Pécsi Lukács, e két kath. író, 
latin ódái vezetik be Telegdi első munkáját, melyben sze- 
mökre hányja másoknak, hogy < előveszik Georgius major 
postilláját, ki valami egyebet : toldoznak, foldoznak rajta* 



198 TELEGDI MIKLÓ?; 

s a saját nevök alatt adják ki. Telegdi nem jár ezeknek 
az utján ; nem fél elárulni saját tudatlanságát. 

Bornemisza megértette a kihivást, neki válaszolnia 
kellett a katholikus visszahatás 7senge munkájára. Felelt 
is. Fejtegetés czimű válasza azonban elveszett, ma már 
egy példányban sem ismerjük. Sejtjük, hogy Telegdinek. 
üldöző ellenségének, a septuagesima vasárnapra írt be- 
szédéből indult ki, ez adott alkalmat a polémiára. Az esz- 
tergomi prépost, már akkor pécsi püspök, azonnal felelt. 
E munka a következő czim alatt jelent meg : Telegdi 
Miklósnak pécsi püspöknek felelete Bornemisza Tetemek 
fejtegetés nevű könyvére. Nagy Szombat 1580. A szerző 
a jó cselekedetek jutalmáról szóló kath tant oltalmazza. 
Az 1578-ki országgyűlésen akadt kezébe Bornemisza 
könyve, melyet «rakva talált undok szitkokkal, rágalmazá- 
sokkal és csúfolásokkaU . Telegdi kissé régies magyarság- 
gal, de sok erővel válaszol Bornemisza éles támadásaira. 
Előadása élénk és épen nem ment a csúfolódásoktól. Midőn 
a protestánsok üldöztetését hozza fel Bornemisza, azt feleli : 
« Csodálkozom rajtad, micsoda orczával mondod, hogy ez 
egész világon semmi egyéb hit nem háborgattatik test 
szerint a tiéteknél! Dávid Ferencz a sz. Háromságnak 
ellensége váljon miért ül mostan a tömlöczbe ? Az hitért. 
Servetust miért égetek meg Genevába az te kálvinista tár- 
said ? Az hitért. Az anabaptistákat miért végezte egyne- 
hányszor ez ország az gyűlésekben, hogy ki kergessék 
a mi hazánkból? A hitért. stb.» 

Midőn Telegdinek szemére hányja üldözését, hogy 
a nagyszombati protestánsokat háborgatta, Bornemiszát 
Zólyomba űzte, ezt azonban « Isten szintén orrunk alá, 
két mély földre hozá Semptére* ; nem tagadja « mindenkor 
igyekeztem tégedet és minden efféle ragadozó farkasokat 
e Krisztusnak aklátul távul kergetni.* «A szegény megholt 
Feledi Lestárrul is kassai kapitánrul panaszolkodol, hogy 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 199 

18 esztendős korodba igen megvert volt bozogánynyal, 
mivel hogy intetted volna ütet, hogy a faképek előtt való 
imádkozást elhadnája. Utánna veted panaszolkodásodnak, 
hogy ennek históriája nagy és igen csoda volna, mint 
mentél éjjel hozzá, mit szólottál, mint ijedt amaz, mit 
láttál álmodba, és mint töltenek be mindenek rajta, mint 
fogatott meg tégedet, mint veretett, mint tartatolt, mint 
szaladtál el és mint veszett el az a kapitány végre. > 
Bornemisza nem mondta el e kassai kaland történetet. 
Telegdi vállalkozik reá. A 18 éves ifjú ugyanis angyallá 
tötte magát, a kemencze mögé vagy valami sötét sutra 
bujt s éjjel sötétben nagy szép vékony szóval kezdett szó- 
lani. Feledi eleinte megrémült, később neki bátorodott és 
kegyetlenül elbánt angyalával. Szemére hányja Bornemisza 
türelmetlenségét, a ki mikor Semptén lakott, hányszor 
kalodáztatta és birságoltatta meg szegény paraszt jobbá- 
gyait, kik Nagyszombatba jöttének gyunni, misét és pré- 
dikácziót liallani. 

A hitvita egyik legbántóbb kérdése az Antikrisztusé. 
A század elején a reformátorok szüntelen azt hangoz- 
tatták, hogy a pápa Antikrisztus. A keresztyén hitrege 
ezen érdekes alakja a homályban vész el. Csak keveset 
tudunk róla. De épen azért borzasztóbb, rémesebb lehetett, 
mert csupán a messze homályban tűnik elő. A sajátságos és 
rémes alak. az újítók szerint a kath. egyház feje : a pápa. 
Ez útszéli vád ellen szólal fel Telegdi Rövid írás czímü 
munkájával, « melyben megbizonyéttatik, hogy a pápa nem 
Antikrisztus*. Nagy-Szombatban 1580-ban adta ki. Ma 
persze csak kevéssé érdekelhet bennünket ez a rövid írás, 
mely nagyon kis könyvecske. Ma homályosabb vagy egé- 
szen eltűnt az Antikrisztus alakja, ma senki sem vádolja 
a római pápát azzal, hogy Antikrisztus ; de hogy valaha 
veszedelmes vád vala, legalább Telegdi védelme is bizo- 
nyítja. Telegdi komolyan teljesíti szerepét, bibliai és más 



200 TELEGDI MIKLÓS 

érvekkel bizonyítgatja, hogy a pápa nem Antikrisztus; 
azután könnyű szerrel ellenségeire hárítja a vádat s úgy 
találja, hogy «azok, a kik ütet annak nevezik, az Anti- 
krisztusnak tagjai,* mert a többi közt nincs küldet ésök^ 
hanem mint az Antikrisztus a magok nevében jönek, 
A küldetés, vagy mint Telegdi mondja, bocsátás módja 
kétféle : vagy csoda, vagy eszköz által történik : Telegdi 
azt hiszi, hogy a csoda módja nem adatott a prédikáto- 
roknak; tehát « eszköz által fogják mondani, hogy bo- 
csáttattanak». Hát hol van ez az eszköz? Majd azzal 
állanak elő, hogy « némelyek Döbröczönbe. némelyek 
Kolozsvárat, némelyek Semptén . . . némelyek egyebütt 
mondják, hogy választattanak a tisztre* ; de ki bízta meg 
superintendenseiket a küldés hatalmával ? Különben az 
eretnekek antikrisztusi uralma rövid ideig tartó. Luther 
uralkodása nagyon kurta volt. «Kalvinus sem mindenütt 
hosszú ideig uralkodhaték, mert Lengyelországban és 
Erdélyben a trinitariusok kivonák szájából a koncznak 
jobb részét. És azonközbe ezek is oszlani és romlani 
kezdenek, holott Dávid Ferencz, ki fő ember köztök, 
tovább ment immár a többinél abban a tévelygésben és 
az ü társaitúl sok résziben kilömbözö vélekedést vött elő, 
melyért mostan úgy tetszik érdeme szerént a tömlöczben 
tartatik.* 

1581-ben adta ki Nagy-Szombatban : Egij néhány 
jeles okait, melyekért Telegdi Miklós pécsi püspök nem 
veheti és nem akarja venni Luter Mártonnak és az ő 
maradékinak tudományát. Telegdi hálával emlegeti, hogy 
becsülete, méltósága és jövedelme mindig több volt annál, 
mint a mennyit érdemelt ; de ha kitérne, sem ülne az alsó 
széken és nem halna meg éhei, hisz a protestánsok még 
az oly kitérőket is megbecsülik, a kik nem tudnak egye- 
bet a csacsocj ásnál. De bármennyire megbecsülnék ötét, 
sem szökhetnék át hozzájok, mert jeles és bizonyos okok 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 201 

nem engedik, hogy ezt tegye. Legelső oka játszik a szóval, a 
bálványimádással. Nem akar bálványimádó lenni; már 
pedig <a hamis tudomány és az eretnekség bálvány s az igaz 
hittel ellenkező tévelygés bálványozás*, tehát katholikusnak 
kell maradnia. Második oka, hogy nem akar az ördöggel tár- 
salkodni. «Azok peniglen, kik az utolsó üdökben a római 
egyházból kiszakadtanak és sokakat kihitettenek, ümagok 
sem tagadjak, sőt nyilván valljáí, hogy nekik az ördög- 
gel szüntelen való társalkodások, barátságos trécselések 
és beszélgetések volt . . . Luter Márton azt írja maga 
felöl, hogy oly gyakran és barátságosan nyájaskodott 
ü vélle az ördög, hogy egy véka sónál többet ettenek 
meg együtt. Hogy éjjel is felserkentette ütet álmából és 
intette, hogy a mise ellen írna». Harmadik oka, hogy 
óvakodik a hamis prófétáktól s így tovább folytatja okait, 
melyek között nem utolsó, hogy a hitűjítók fejetlen láhok, 
hogy tanaik a régi eretnekségeknek egybe zavart mosléka. 
És mennyi rosszat hazudnak össze a pápistákra az újítók ! 
Csak ketten együtt legyenek is, a pápisták és kiváltképen a 
papok, barátok, apáczák forognak nyelveken*. Pedig csak 
őket kell megtekinteni, mindjárt látni, mennyit engednek 
a test szabadságának, feleségek van ugyan prédikátoraik- 
nak, de azért Luther tanítását követve «a szolgáló leá- 
nyokat is elővonszák*, vagy egymás « feleségével fajta- 
lankodnak ; söt az is történt immár egy néhány helyen 
közöttök, hogy feleséget cseréltenek egymással*. Erre 
azután egy hazai példát idéz a jó Telegdi : *Elmúlt immár 
(úgy tetszik) tizenkét esztendeje, hogy mikor egy időbe 
Bécsbe volnék, Vékei Ferenczczel és Milyth Györgygyei 
a cancellarián egybe találkozánk. Holott kezde Vékei 
Ferencz velem pántolódni és vetekedni a keresztyéni tu- 
dományról. És a többi között e mastani tévelygőknek 
szokások szerént, a papoknak életét hozá elő és monda, 
hogy jobb volna egy-egy igaz feleségeknek lenni, mint az 



202 TELEGDI MIKLÓS 

ti prédikátoroknak vagyon, hogy sem mini egynehány 
gonosz asszonyállatot tartani. Ezt hallván Milyth (iyorgy. 
ki az mi hitünket és vallásunkat tartja vala, nem vara. 
hogy én feleljek, hanem hamarsággal megfelele Vekéinek, 
mondván : Nem tudom, mivel jamborbak a ti prédikato- 
rituk a papoknál, noha feleségek vagyon, sut bizony sokka^ 
gonoszbak. Tudod-e mit mivele keltei nem régen a mi 
földünkben?* Itt azután elmondja, hogy egy ven papnak 
ifjú és egy fiatal papnak vén felesége volt, hogy béke 
legyen, kicserélték és «az agg babához (czigany módra) 
egy borjas tehenet » kellé adni. 

Azután Lnter hátt/ánJcnaJ: és társainak lelkéből 
hiányzik az a líiváltlirppen való erős hit, mely csodákat 
mivel, ördögöt üz, a mi a katholikus vallásban minden- 
nap történik. Nincs közöttük egység é.s egyetértés. <Ki 
egyet prédikál nekik, ki mást . Mindegyik máskép ma- 
gyarázza az evangeliomot, más szertartást követ. «Nem 
tud a szegény nép hova lenni köztök >. .Mindenfelé bomlás 
és romlás. Telegdi «szánja a nyavalyásokat, de boszonkodik 
is reájok, hogy látják a hitetöknek eí!yenellenségeket és 
visszavonyásokat . . . mégis hisznek nekik, a tanétásnak 
akármi szeletül is té s tova hagyjak magokat hordoztatni*. 

Pedig hogy mily gyászos következményei vannak 
Luther evangeliomanak, az is mutatja. «hogy miiül fogva 
azt kezdették hirdetni, a keresztyének között le nem száll 
a had s a fegyver és meg nem szűnik az öldöklés és a szünte- 
len való viaskodás. Telegdi történeti szemlét tart unnak 
bizonyítására, hogy mennyi rosszat okozott a népeknek a 
hitújítás, majd hazánkra tér át s azt tartja, hogy a tö- 
rökök fegyverei Luter cvangeliomjáyiak ni/ümölcsc <ki csak 
ebből is megtetszik, hogy mikor a Luterség közinkbe 
szállá, a tájban kezde hatalmat venni rajtunk t()rök császár.* 
A mohácsi vész akkor történt, «midön immár imitt-amott 
titkon fészket vér vala az országban az új tudomány. > 



A HITVI'l'AzÓ KS KI!K()Í.(;S'I'ANI II!(>I)AI/)M 203 

Ezek és effélék azok a főokok, melyekért mint Te- 
legdi könyve végén ismétli, «nem veheti és nem akarja 
venni Luter Mártonnak és az ü maradékinak tudományát.* 
Nem is kételkedik, hogy a ki ez okokat megolvassa és megros- 
tálja, megérzi, hogy « minemű okokból kelljen óni magát 
e mastani hamis prófétáktul.* 

Mindé támadások feltárjak előttünk a reactio érveit, 
a katholikus visszahatás számos bizonyítékát, melyekkel 
azután századokon keresztül napjainkig találkozunk a 
magyar vallásos vitairatokban. 

Bár sokat betegeskedett, mert nagyon kínozta a 
köszvény, nemcsak buzgón prédikált, a mit a főpapok 
ritkábban tettek, hanem mint láttuk egymás után ere.sz- 
tette világgá vitázó könyveit. Canisius Péter kátéját <még 
ifjú koromban én fordítottam magyarra*, mondja magá- 
ról, bár hihetőleg sohasem látott világot e munkája, mert 
csak a század végén Vásárhelyi Ginjely jezsuita adta ki 
e híres kátét, mely azután a XVII. században több.ször 
kikerült a sajtó alól. A kath. ébredés kiválóbb jele, hogy 
Telegdi könyveit mindenfelé olvasták s Káldi í^yörgy 
szerint a XVlí. .században már nagy pénzen sem lehetett 
Fájok szert tenni. Munkás élete fonalát azonban csakha- 
mar elvágta a halál, mert 1586-ban, 51 éves korában el- 
hunyt. 

A katholikus fölébreded második tekintélyes képvi- 
selője Monosdai András, Nagy-Váradon született 1552. 
Családja fontos szerepet ját.szék hazánk egyházi történe- 
tében. Több főpap származott belőle. Az ifjú Monoszlai 
alsóbb iskoláit Nagy-Váradon, a felsőbbeket Jiolognában 
és IJécsben végezte. 1574-ben már nagyszombati tanár 
vala. SajátkezQleg írt tankönyveit a poz.sonyi káptalani 
könyvtár őrzi, itt találhatók más kéziratai és egyéb köny- 
vei. Csakhamar magas egyházi méltóságra emelkedék. 
.1586-ban pozsonyi, később budai felhévvízi prépost vala ; 



204 MONOSZLAI ANDRÁS 

1599-ben pedig veszprémi püspök lett s mint ilyen II. 
Mátyás királytól útlevelet nyert, hogy Rómába mehessen ; 
1600- ban 500 frt útiköltséggel a törökhöz küldetett, hogy 
békét kössön velők ; de hiába járt nehéz követségében s 
nem sokára 1601-ben deczember 11-dikén elhunyt. 

Legelső irodalmi müve a derék Telegdi Miklós vé- 
delme vala. Ugyanis elődének kora halála következtében 
nem nyílt alkalma Dávid János kálvinista prédikátor most 
már ismeretlen polemikus iratára válaszolni, „A2)olofiia, a 
Icö.sönséf/es Iceresstyén hit áfia.iatinak és az anyaszentecjy- 
hás hizonyos fővallásinak oltalma Dávid János felelete 
ellen, ki ellenzetté Telegdi Miklós pécsi püspök írását, 
melyben nem akarta Luthernek vallását venni. » Negyed- 
ret alakban Nagy-Szombat városában (1588) jelent meg. 

Könyvét az esztergomi fökáptalannak ajánlva, latin 
előszavában beszéli, hogy e munkát Telegdi Miklós, pécsi 
püspök felhívására készítette Dávid ellen ; de a főpap ha- 
lála következtében nem kerülhetett nyomda alá. És már 
feledésbe látszók menni, mikor Kutassi János érsek meg- 
hagyása következtében javításához fogott és kiadott. A 
munka főbb része, hogy a római anyaszentegyház püs- 
pökei nem farkasok ; hogy az egyház nem bálványozó, 
nem eretnek ; hogy a szent mise igaz és szükséges áldo- 
zat ; hogy az egyház nem tiltja az ételt és házasságot ; 
hogy az Istennek igéje nem mérő madzag, hogy a ki az 
ördöggel tanácskozik az ő tagja az és tanítványa ; hogy 
a katholikusok nem mutogatják Krisztust a búcsujárásban ; 
hogy az apostolok idejétől voltának barátok, majd a con- 
ciliumokról, a puszta (sola) hitről, a római pápákról, a szep- 
lőtlen szűz Máriáról, Luthernek sok hitvány, tisztátalan 
beszédeiről s végül hosszasan az Antikrisztusról ír. «Ez 
elmúlt időkben pécsi püspök Telegdi Miklós az jámbor 
híveknek oktatására bocsátott vala ki egy könyvecskét, 
melyben ü magából Luter Márton vallásából bizonyítja, 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 205 

nem mélló legyen egy jámbor keresztyénnek is annak 
tudományához hajolni. És Luternek irásibul is oly jeles 
okokat hozott elő, hogy aki érti magát és kívánja idves- 
segét. nagykönnyen megesméri, hogy Luternek hamis és 
szédölgö tudománya lett légyen. De tekenthecze, mint 
midőn az mérges kígyónak fejét megnyomják, fulánkját 
kiszorétják, mégis farkával ártani igyekezik ; azonképen 
lén dolga pispök uramnak : jól kinyométa Luter Márton 
tanétásának mérgét, hogy ne árthatna sokaknak ; de ime 
az pokolbeli ördög még az kígyónak farkával kezde sér- 
tegetni az együgyűeknek lelkeket ; miért ? Mert szent Pál 
azt beszéli, hogy az eretnekek az sátánnak szolgái és sátán 
bélyegével vannak megjegyeztetve. Ezek közzül támada 
egy Dávid János nevö ... Ez azért a fölül megmondott 
pécsi pispök könyvecskéje ellen írt más ellenző írást, 
nem könyvet, mert a könyünek mégis értelme vagyon, 
de annak az írásnak, hogy sem feje, sem lába ki nem 
tetszik, zúrja- zavarja összve a hitnek ágazatait, miként rend 
szerint megmutatom*. Monoszlai tud éles, csípős lenni. 
Mikor például ellenfele Dávid János a papok vagyonáról 
és várairól beszél, kérdi : Mért nem számlálod elő az ti 
szép islogos, bogláros, frissen lépő kontyos feleségteket ? 
Miért hagyod el az mi eleinknek szentséges ájtatosságá- 
ból csenált, vont arany, ezüst, bársony, gyöngyös egyházi 
ruhájokkal (melyeket ti egyházi tolvajok elszaggattatok) 
fölczifrázott Dalilákot ? szemetekbe néző sok szolgáló leány- 
zótokat ? hogy nem számlálod elő törvénytelen sok fiato- 
kat, leánytokat? hogy nem beszélled képtelen sarczolta- 
íástokat, melyekkel sarc zoltatj átok az községet, újonnan 
talált evangéliumotokért ? hol találod az apostolok között 
az sok czifrás menyecskéket ?» Monoszlai könyve a katho- 
likus polémia föltámadásának jó terméke. A szerző ritka 
jártasságot tanúsít a római és prostestáns egyházi theologia 
terén, ismeri az egyház történetét és a protestántismus 



206 MONOSZLAI ANDEAS 

már akkor kifejlődött erős pártjainak tanait s az adatok 
és érvek ritka 'bőségével rendelkezik, midőn ellenfelét 
czáfolja. 

1589. évben „De mvocatione et veneratione sancto- 
rum. Az szenteknek hozzánk való segétségékri'd hasznos 
könyü az keresztyéneknek igaz hithen való épületekért"^ 
czimíí munkáját adta ki és Fejérkövi nyitrai püspöknek 
ajánlotta. A latin előszó és Pécsi Lukács pár verse után 
a keresztyén hívekhez fordul s hosszú élőbeszédében pro- 
testáns atyafiai mintájára figyelmezteti őket a hamis pró- 
fétákra. Majd azt magyarázza, miért írá testes munkáját 
épen a szentek tiszteletéről. « Legelőször azért, mert látom, 
mely közönséges dolog legyen az emberek között erről 
való vetélkedés, hogy akármely paraszt ember is csak 
ebben akad meg. -Másodszor, mert látom azt is, mely 
kevesen írtak legyen erről és akik írtak is, csak könnyen 
multak el mellőle. > A protestánsok kíméletlen támadásokat 
intéztek az úgynevezett túlvilági láthatatlan egyház tagjai 
ellen, kicsúfolták itteni életöket és azon tehetségűket, 
mintha a földi hívekért tehetnének valamit. A protestán- 
sok számos művökben magyarázták a Krisztus közben- 
járásáról szóló tant, tűzzel hirdették, hogy a szentek 
tisztelete és segítségííl hivása merőben ellenkedik az egy- 
ház e nagy dogmájával. A katholikusok első főlébredésök 
alkalmával a könnyebb végét fogták a polémiának. Semmi- 
sem állhat közelebb az emberi szívhez, mely hisz a hal- 
hatatlanságban és reményli, hogy valaha példányképével 
is találkozhatik, mint lelki elragadtatásában érintkezésbe 
lépni velők és bizalmas barátivá tenni őket az élet 
nyomorában. Azért állottak elő mindjárt a szentek tisz- 
teletével. Igazolniuk kellé az egyház e dogmáját, rést kellé 
ütni a protestantismus sánczain s erre legalkalmasabb 
pont a mennyei győzedelmes egyház iránti tisztelet jogos- 
sága volt s e munkájok annál könnyebb vala, minél többen 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 207 

találkoztak maguk a protestánsok között is férfiak, a kik 
sok tisztelettel szólottak az egyház szentjeiről, söt szent 
beszédeket is készítettek érdemeik méltatására. Egyébiránt 
nagyon érezték a protestánsok, hogy veszedelmes ellen- 
féllel gyűlt meg bajuk. Monoszlai szintén hazánk amaz 
északnyugati fészkéből írta támadó müveit, melyet Oláh 
Miklós a katholicismus erős bástyáival vett körül. Nagy- 
Szombat ezen, akkor még jórészben magyar város, lett 
központja a katholikus reactiónak s mint láttuk már 
Telegdiben, most Monoszlai András és Pécsi Lukácsban 
tehetséges védírókra talált. Érezték ezt a protestánsok is. 
Azért támadta meg Bornemisza Péter Telegdi Miklóst, 
most pedig Gyarmathi Miklós helmeezi prédikátor Monosz- 
lai Andrást. Ez utóbbinak támadása az ifjú Pázmán Pétert 
is bevonta e vitába, ki Monoszlai kora halála után vála- 
szolt az ellenfél vádjaira. Maga Monoszlai sem akart adós 
maradni, mert „Z)e gratia ac liberó hominis arhitrio et 
de vohmtate Dei. As Isten malasztjáról^ az szabad akarat- 
ról és as Istennek akaratjáról való ttidománp." (1600) 
czimü munkája latin előszavában említi, hogy midőn 
Pethe Márton választott kalocíai érsek, győri püspöki 
administrator és szepesi prépost buzdítására és segélyével 
e munkáját írá és nyomata, jelent meg Gyarmathi Miklós 
támadása, melyre azonnal szeretett volna tollat ragadni ; 
de elfoglaltsága és tervezett római útja akadályozák. Majd 
ha «épen és egészségesen térek vissza szeretett hazámba a 
szent Rómából, Gyarmathi is bizonyosan megkapja a 
választ s megbánja vastag tudatlanságát* A mai olvasót 
bántják Monoszlainak néha sértő és lenéző megjegyzései 
Gyarmathi derék munkájáról ; de hozzájárulhatott a katho- 
likus érzület gyarapodása, a győzelem reménye s a pro- 
testáns ügy némi hanyatlása. Még 1589-ben, tehát fen- 
tebbi munkája előtt adta: o^Be cultii iniaginum. Az idvős- 
sé'jre intő képeknek tiszteleteiről való igaz tudomány. t> czimü 



208 MONOSZLAI ANDRÁS 

testes dolgozatát, melyet erdődi gróf Pálíly Miklósnak 
ajánlott és a katholikus ügy költői lelkű barátja. Pécsi 
Lukács, látott el magyar előszóval. Ebben mondja: «Sok 
szép históriáknak is mehettek végére ezen könyünek 
olvasásából és magatokat ennek ismeretségéből könyen 
oltalmazhatjátok az képek ellenségitöl. Méltó is könyörög- 
nötek, hogy a fölséges úr Isten bocsásson igaz munká- 
sokat és aratókat az ő szent mezejébe, mert az aratás 
sok, de kevés a munkás és igaz arató, a visszaszegezett 
kaszások elegen vannak, látjuk, kik az egyességnek kévéit 
kötni nem tudják, hanem borzas boglyákat raknak minden 
szélnek és háborúnak rodhadásra nyilatkoztattakat.» 

Monoszlai rendkívül tevékeny és képzett férfiú volt. 
S a mit tanult, azt gyorsan és ügyesen fel tudta hasz- 
nálni. Sima. agilis és nyájas természete épen annyira hasz- 
nos volt a tanári kathedrán mint az író asztalnál vagy 
a főpap és diplomata pályáján. Jobb születése bizonyos 
előnyökkel ruházta fel. melyeket ritkán találni meg a 
szegény ember fiánál Vitájából is kierzik ez az ügyesség 
és bizonyos választékos előadásmód ; de az úri lené- 
zés is. Minden oldalról megragadja a kérdést és mesz- 
szebb lát mint buzgó, de egyszerűbb ellenfele, például 
Gyarmathi Miklós, a kinél épen nem hiányzott a tudo- 
mány. Általában a katholikus egyháznak nagy szeren- 
cséjére szolgált, hogy mindjárt fölébredése hajnalán oly 
előkelő származású írói akadtak mint Telegdi és Mo- 
noszlai, kikben a képzettséggel némi izlés párosult. A 
katholikus hagyomány is szolgálatukra állott. Különben 
minden reactio rendesen a magasabb állásúak köréből 
szokta toborzani munkásait. A régibb conservativ körök 
azonnal megérzik az új légáramot, nemcsak mindjárt 
hozzászegődnek, hanem tehetségesbjeik az élére is álla- 
nak, vezetik és támogatják. És ez természetes. Az ébre- 
dező reactio is nagyobb tisztelettel hajol meg oly férfiak 



A HITVITÁZÓ ES EKKÓLCSTANl IRODALOM 200 

előtt, kiknek családjai szerepet játszottak a haza történe- 
tében, mint a hítüjítók egyszerű hősei előtt, kik az alsó 
osztályból névtelenül törtek fölfelé, magukból merítették 
az erőt, melyet nem szelídített, simított a finomság, hanem 
nyers és nem egyszer vad volt. Ezeké sokszor rémített, 
alapjából felforgatott és gyűlöletes hangon dörgött ; míg 
Telegdi- és Monoszlaiból az előkelő születésű és társadalmi 
állásü egyén aránylag finomabb és simább polémiája hang- 
zik felénk. Az emberiségre, a haladás és szabadság ügyére 
áldásosabb volt a reformátorok működése, tombolásukkal 
örök hálára kötelezek nemünket, általok jutottunk a mai 
felvilágosodáshoz, úttörői valának jelen tudományosságunk- 
nak, mely ugyan nem hiszi, amit ők vallottak és hirdet- 
tek ; de lebontották a sötétség falait és betemették a 
tudatlanság sánczait. Mégis néha jobban esik a katholikus 
védiratok olvasásába mélyednünk, nem fárasztanak annyira 
bennünket s többé-kevésbbé némi nemesség és választékos- 
ság hangja üti meg fülünket, mely kivált az üldözöttek 
ajkain jól veszi ki magát. Mindez megváltozik a XVII. 
században, különösen a második felében; a katholikus írók, 
főleg a jezsuiták sötét középkori hangja és kegyetlen 
kiabálása tűzzel és vassal rohanja meg a szegény protes- 
tánsokat ; most azonban a XVI. sa^zad végén rokon- 
szenvesen tekintünk a néhány katholikus apologetára, a 
kik szives meghallgatást kérnek tőlünk, de úgy kérnek, 
hogy szívesen engedünk nekik. 

A katholikus visszahatás hajnalának talán mégis 
legrokonszenvesebb alakja Vécsi (Peechi) Lukács, az esz- 
tergomi egyház ügyésze, a ki szoros barátságban Teleg- 
divel és Monoszlaival, de kevesebb polémiával védte a 
catholicismust; szíve melegebb, képzelő tehetsége élénkebb 
volt mint társaié, bár nem látszik annyira jártasnak a 
theologiában s így nem volt az a nagy apologetai hatása, 
minőre két jó barátja tőn szert ; de volt költői lelke, emel- 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 1-i 



210 PÉCSI LUKACS 

kedett érzése és ezekhez illő nyelve. A század magyar 
irói között kevésnek volt annyi érzéke a természet szép- 
ségei iránt, mint Pécsi Lukácsnak. Keblét fölmelegítik a 
természet tüneméiiyei. szive hevesebben dobog a szépségek 
lattára s míg más. csupán a dogma igazolására tud ilyes- 
miket fölemlíteni, ö maga is gyönyörködni látszik bennök. 
Természetes, hogy e melegség irályának is oly kenetet, 
némi varázst ad. melylyel csak egy-kettő dicsekedhetek. 
Már 1591-ben kiadott munkája : Az leresHijén szü- 
zeknek tisztességes koszorója a természet iránti vonzal- 
mának tanuja. Bevallja ugyan, hogy idegen nyelven írókat 
követ, de a tartalom mutatja, hogy a maga lelkéből is 
tön hozzá egyet-mást s müve nem csupa fordítás, hanetn 
átdolgozás. A könyv abból indul ki, hogy a leányok az é^ 
alatt bizonyos virágokbvól koszorúkat kötnek, mely virágok 
egyes erények képviselői, jelképei. E virágokat mindenek- 
előtt veteményes ágyakba rakják s az első ágyat nevez- 
hetjük a természet rendelésének avagy oktatásának ; a 
második füves ágyat írásnak és nyelvil által való igeneli, 
a harmadik virágos ágyat sok jó példának ; a virágok 
szárán és kóróján pedig értjük a hitet, melyek erősen állanak, 
midőn az gi/ükeren megörögzöttenek. A könyv koszorújá- 
ban rendesen egyszerű hazai virágok szerepelnek ; ilyenek : 
a tavaszi első sárga fü. szegfű, sárga, fehér, szederjes és 
kék ivola (viola), czipros, majorána, putnok avagy czombor, 
Boldogasszony rózsája, bécsi fü, basilikom. bársony-virág, 
indiai szekfű. rutta, rozmaring, levendula, spikanard, te- 
mondádfü, izsóp, rukercz. A nekik megfelelő erények: 
Isten igaz ismerete. Isten félelme, a vénekhez való tisz- 
telet, dolgolódás, nyája.sság. irgalmasság, szemérmesség. 
ragyvaság, adakozás, hallgatás stb. A szerző eljárása az, 
hogy követvén az füvekhez értő jámbor írókat, megemlé- 
kezik a fü erejéről, sajátságáról, följegyez egy-egy szép 
mondást, majd szép példákat vet melléjök. Ilyen példa van 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCS lANI IRODALOM 211 

kettő is IV. Béla király leányáról szent Margitról, «kinek 
tetemei mostan is Nagyszombatba, sz. János claustromába 
vannak, mely 1590. esztenböbe. pinkösd havának máso- 
dik napján az tüz miatt igen megpusztula.> 

Az egyes erények, erkölcsi sajátságok leírása, meg- 
határozása szintén figyelemre méltó. Pécsi szépen tudja 
őket körülírni, megmagyarázni. Például a bársony virág- 
nál, mely «az ü kedves és szépséges színeért ezer szép 
és szeretet virágjának is hivattatik*, szól a nyájasságról, 
« melyben egyéb jószágos dolgok is öszvejárulnak, úgymint 
szeledség, egyigyüség, engedelmesség, kedvesség, kelleme- 
tesség, serenység minden szolgálatra ; midőn ember kö- 
zönséggel mindennel, de kiváltképpen az tökéletes jámbo- 
rokkal tartja barátságát, akaratja szerint senkinek kárt 
nem cselekszik, minden szolgálatra kész, minden közem- 
berekkel békeséges, igaz és szánakodó, maga igazságában 
is gyorsan megengedő, naponkint való öszvegyűlésben 
barátságos és könnyű, midőn képes és helye vagyon, 
mást örömest megszólító, jó és barátságos feleletet magátul 
adván, másnak beszédét örömest hallgatja stb.» 

Pécsi könyve az egyes virágok rajzával jelent meg 
a nagyszombati nyomdában. 

Esztergom bevétele, a lélekemelő kép. melyet Pécsi 
a táborban látott, hol hazánk nemességének dísze, virága 
volt jelen, arra indította, hogy egy új erkölcsi irányú 
munkát írjon a hadi életről. A könyvet 1595-ben végezte 
be Esztergom várában. Czíme : <As keresztyén Imdcűcozás- 
ndk tüköré, melyben minden hadviselők : hadnagyok, szá- 
zadosok és egyéb vitézlő nép, azok is, kik űket az tábor- 
ban követik etc. életeknek ártatlanságát és rendtartását 
haszonnal megtekenthetik*. Könyvét Hölgyi Gáspárnak, 
az érseki jövedelem « választott udvarbírójának » ajánlotta. 
Esztergom alatt beszélgettek ők Hölgyivei a hadi dolgok- 
ról, ott ccsudálkozott Pécsi az vitézlő népnek szép, eleven 

14* 



212 PÉCSI LUKACS 

vidámságán^ s hitte, hogy a paraszt ember a legalkalma- 
sabb a hadi életre, mivel ^az mezon neveltetik fel», el- 
szenvedi a hőséget, nem törődik az árnyékkal, nem simétja 
magát fördövel, semmi kedvetöU ételre nem igyelcezih ; 
azt hitte, hogy a paraszté «a legnagyobb erő és vastag- 
ság» s álmélkodva tapasztalta, hogy fölöttébb rettegnek 
a haláltól, könnyen megszaladnak s meggyőződött róla, 
hogy ^kisded korában kell az vitézséget tanulni, az ha- 
dakozó vakmerőséget, ugrást, futást megszokni, minek- 
előtte embernek teste megnehezedik*. Azt is leírja, melyek 
a3 hadra választott sugár ifjúban a jó katona jelei, 
« tudni illik, eleven szemei, igyenes nyaka, szélyes melle, 
kövér és inas vállai, ép ujjai, hosszú karja, kisded gyomra, 
az lábinak nem hosszak és az lábikrának húsa nem kövér, 
hanem inakkal vastag és gyakor*. Az ifjú magassága nem 
lényeges. 

A mü maga nem eredeti. Több íróból sincs össze- 
állítva, hanem Bacherius Péter latin munkáját dolgozta 
át magyarra, toldotta meg érdekes hazai példákkal, melyek 
között párszor előfordul Hunyadi János is Bonfmiből 
idézve. Pécsi lelkét is felháborítja százada katonáinak 
szörnyű kicsapongása, «kik tulajdon hazájokban. minek- 
előtte az ellenségre kivitetnek, zöld fizetésekkel, mely elég 
nagy és kaszdag, meg nem elégedvén, az szorgalmatos 
szántó embereket öszverontják, ijesztgetik, megfosztják 
es csak nem bélit is kivonszák : és mivelhogy semmi 
istenesség nem találtatik azok között, a kik tábort kö- 
vetnek, mint valami hárpiák és cserebo bugarak mindent 
megemésztenek, széjjel röpösvén mindeneket rútétnak, az 
veíések elégettetnek, az jegyben való szüzek elvitetnek, 
az szüzek megszeplősétetnek, mint barom és oktalan alla- 
tok elhajtatnak*. Neki is okoztak kárt 159J:-ben a morvái 
vitézek: pozsonyi szőlejét, « mint valami kökényfát levág- 
ván, gyümölcsét megették, az fáját a táborban megégették. 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 213 

mely volt az pozsonyi akasztófánál» : méltó haragjában 
azután felkiált : «Hogy nem aggatták, úr Isten, arra az 
fára, csak fél óráig I» 

lö97-ben adta ki Hasznos orvosság minden lelTti 
hetfífisér/ek ellen stb. czímü munkáját, melyet Erdödi Tamás 
hitvesének, Ugnóth (Ungnad) Anna Máriának ajánlott. 
A következő évben pedig A testi hét iríialmasságoJc stb. 
czímü munkája jelent meg Joó Balázs pilisi apátúrnak 
és nyitrai esperesnek ajánlva. Ezekben is többször kimu- 
tatja a természethez való szeretetét, a természeti tüne- 
mények szives emlegetését. Például ez utóbbi munkában 
az isteni jóságot, bölcseséget magasztalva, mondja : «Te- 
rempte két világosétó állatot az Isten, egy öregbet. mely 
bírná az napi idő folyást, mást kisebbet, mely vezérlene 
az éjjelt. Az fényes nap azért örökké való folyásával és 
az esztendő kerüléseknek, igyenetlen közbevetésével föl 
támadván, napot hoz munkára, elnyugodván, éjjelt szerez 
nyugodalomra ; messzebb távozván, telet csenál, közelebb 
járulván nyarat hoz vissza, az tavaszt és őszi időt is 
ezen távozással és visszatéréssel meghozza. Mely négy 
időknek változásival, az téli havakkal és nedvességekkel 
gyümölcsözésre kövéreszik a föld ; az tavasznak mérték- 
letességével virágokkal, az gyümölcsöknek reménységével, 
az mezők és munkás földek ékesűlnek ; az nyári meleg- 
séggel az gyümölcsök, földi vetemények tökéletes meg- 
érésre hozattatnak. Az őszi beuséggel penig életünknek 
táplálására, élésházunk mindenféle eledekkel megtöltetnek. 
Nem külömben az éjjelnek vezére a hold, mely lényének 
nevekedésével és fogyásával az holdnapoknak változásit 
megosztja és az vak irtózó sötétségeket, midőn az nap 
magát elreyti. fényességének szépséges világával, megnyi- 
latkoztatja es ékeseti, hogy az nyári utakat, hadi viselé- 
seket és munkákat az emberek kevés munka és töredel- 
mességgel végezhessék. Az több égi csillagok azonképen 



214 PÉCSI LUKACS 

mit végeznek fölkelésekkel és elnyugovásokkal, hanem 
hogy bizonyos strázsa állásokkal, az időknek külömbözö 
alkolmatosságát szolgáltatják az emberek cselekedetinek. 
Nagy jelenségi ezek az Isten irgalmasságának, mely az 
egész világra kiáradott, melyektül még az mi eleinknek 
vétkek után is nem akara az Isten megfosztani, hanem 
mindeneket mint az teremptésnek eredetin, az emberekért 
rendelt vala, az embernek birnya és azokkal élniek en- 
gede. > 

Pécsi sok erővel tudja magát kifejezni, tud a szen- 
vedély vagy az elkeseredés nyelvén is szólani, például 
mikor a fényűzés ellen fakad ki, lelkesen mondja : «Mennyi 
számtalan költségek lesznek az tisztátalan fertelmes asz- 
szonyoknak ruházatjokra ? Az bársonyra ingyen sem te- 
kenthet az szeretettel megbolondult ifjú, midőn, mint az 
szarván kötött ökör szeretője után készül hitegetvén : 
utálatos az kamuka, selyem ruha, sőt sem aranynyal, 
sem ezüsttel meg nem elégszik, hanem szokatlan ékessé- 
geket keres, aranyat aranyra halmoz és rak, szoknya 
peremét fényeskedő gyöngyökkel ekesséti és elméjét be 
nem tölti, míglen az ganajjal rakva töltölt zsákot ekes- 
sétvén, jüvedelmét örökségével egyetembe el ne pusztéísa». 
Meg kell emlékeznünk egy még 1591-ben kiadott fordítá- 
sáról is, mely Szent Ágoston doktornah elmélkedő, magán- 
heszéllÖ és naponként való imádsági stb. czim alatt jelent 
meg. Pécsi attól tart, hogy «gonoszra magyarázzák ezen 
kisded munkáját, mintha erre hivatala nem volna*, de 
ha szabad a szülőknek imádkozni tanítani gyermekeiket, 
anélkül, hogy azzal a szent gyülekezetben zűrzavart támasz- 
tanának, miért ne tehetné ő is ? E müvével nem álorczástatja 
magát, nem keresi a hiú dicsőséget. Könyvét Kuthasi János 
pécsi püspöknek, az esztergami egyház lelki főpásztorá- 
nak ajánlja, kinek «idvösséges nevedékenységet> kivan. 
Fordítása nem épen pontos, pontatlanságai azonban nem 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 215 

lényegesek. Ügy látszik kissé könnyen dolgozott, nem mű- 
fordítást akart készíteni, hanem a nagy egyházatyának vallá- 
sos lelkesedését,- szent rajongását az ő jó magyar nyelvén 
meíjtolmácsolm . Különben Pécsi szereti a régies formákat, 
itt-ott szívesen alkalmazza a már avulni kezdő nyelvtani alá- 
írókat s a ritka a szókat, a mik müveinek némi ódon szint 
kölcsönöznek. Mint gondolkozó nem mély, nem erős, 
logikája nem tud bonczolni, a gondolatokat apróra szét- 
szedni, de van figyelő tehetsége, észreveszi a tünemények 
és sajátságok számos jelentkezési módját, van érzéke a 
természet szépségeihez s irataiban nem a theologusokat, 
hanem a műveltebb közönséget tartotta szem előtt, tet- 
szetős formában tette közzé müveit és hogy valóban 
használták, olvasták, talán az is mutatja, hogy ma a 
század többi ritkaságai közé tartoznak. Mint müveinek 
száma elárulja, szeretett dolgozni s nemcsak valláser- 
kölcsi iratokat adott ki, hanem naptárakat is szerkesztett, 
továbbá 1579-ben kiadta Ranzanust is Gyalui Thorda 
Zsigmond kézirata után, majd átvizsgálta a Kuthasi, akkor 
már győri püspök és királyi kanczellár, rendeletére (1595) 
kiadott szertartáskönyvet, agendaríus liher-i stb. 

Vísaknai Gergely kis theologiai munkája : Az Jce- 
res^tyéni tudoniánnah eg néhány föarticulusiről való köny- 
veczJce eggügü heresztienehneli eppiiletelcre. 1593-ban jelent 
meg Manlius nyomdász előszavával. Az istenség, a te- 
remtés és az angyalok dogmatikai tana foglalkoztatja a 
a szerzőt, a ki lehetőleg kerüli a polémiát, hanem nyu- 
godtan az ellennézetek sértegetése nélkül fejti ki a refor- 
mátus atyafiak doktrínáját. Igaz ugyan, hogy «az keresz- 
tyén tudománynak, mely isteni bölcseségnek is mondatik, 
sok része vagyon >, de Vízaknai nem akar e sokféle tárgygyal 
foglalkozni, hanem csak «fő és tekelletes fundamentoma^ 
az isten ismerete köti le vizsgálódását s mindenekelőtt 
azt a kérdést veti fel: «vagyon-e isten vagy nincsen* s 



216 VÍZAKNAI GERGELY 

azt tartja, <miképen természet szerint minden ember tudja 
hogy a hétszer való héttő néciy, úgy az azt is tudja, hogy 
van isten. » Arra a kérdésre, hogy < mi állat az isten >, a 
theologia isteni sajátságait, attribútumait számlálja elő és 
röviden fejtegeti vagy magyarázza. Az isten értelmes, 
lelki, öröktől fogva való, bölcs, hatalmas, irgalmas, türö, 
igazságmondó, bünelvevő, jó, igaz. Majd a szent bárom- 
ság tanát értelmezi és arra a kérdésre, hogy miből terem- 
tetett e világ, beismeri, hogy az emberi okosság és e világi 
bölcseség szerint semmiből semmi sem lehet, cugy is vagyon 
a természetnek folyása és játszása szerint*, az isten azon- 
ban <a semmiből is azt csinálhatja, a mit akar csinálni ; 
azt is kedig. a mi valami, ha akarja, semmivé teheti, 
mert a mint mondom, mindenható.* Az angyalokról szól- 
tában mondja : «Érts meg, az angyal nem öröktől fogva 
való állat, hanem a több állatokkal egyetembe kezdetbe 
teremtetett : de azért nem testi állat, miképpen a kő 
avagy föld ; sem testi és lelki, miképpen az ember ; 
sem értelem nélkül való miképpen az nevekedő fák és 
füvek : hanem lelki okos és értelmes állat ; továbbá szép, 
tiszta, könnyű, gyors, rothadatlan és halhatatlan.* Az 
ördögök úgy támadtak, hogy az angyalok egy része meg- 
botránykozott a fiu Isten szándékán, hogy emberi termé- 
szetet akar fölvenni, gyűlülni kezdik mind az Istennek 
fiát s mind az embert. Az Istennek fiát azért kezdek 
gyűlülni, hogy az emberi és nem az angyali természettel 
egyesülne ... sőt nemcsak gyülűlik az Istennek fiát. 
hanem el is akarák veszteni mind az egész emberi nem- 
zettel egyetembe : hogy az Isteni természet egyesülhetne 
öszve az emberi természettel. > Ebből azután szörnyű 
háború támadt az égben. A jö és gonosz angyalok «nagy 
erős viadalt tartottanak egymással és ha az Isten fia 
nem segíti, rosszul járhattak volna a szegény jó angyalok, 
így azonban ^ nyakkal hányták alá onnan feljül Őket.» 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 217 

Vízaknai könyve végén a hiszekegyet vagyis az apos- 
toloknak vallástételét, majd a niceai zsinat, továbbá szent 
Athanáz, azután szent Ambrus és szent Ágoston vallás- 
tételét (Téged Isten dicsirünk) közli. 

Sóvári Sós Kristóf a XVÍ. század vége felé a pro- 
testáns szent beszéd írók sorába lépett Bártfán 1597-ben 
megjelent postiUájával. Bod szerint előkelő családból szár- 
mazott, a ki világi létére szívesen foglalkozék a szentírás 
magyarázatával, fél is hogy «sok irigye es kárhoztatója 
iészen az együgyű munkájának, kik tudván állapotját, 
életének rendit és raagaviselését. külső világi ember 
lévén, nem az ö tísztéhöz illendő és méltó cselekedöt- 
nek arányzák és ítélik lenni.* A papokra bízta volna e 
munkáját, de mások által bátorítva, kiadta. Hogy nem 
előbb tévé, e késedelmet tulajdonítsák: < Ez jelen való fel- 
háborodott időnek, egészségtelenségemnek és szükségeim- 
nek. Mert vajki kevesen találtatnak azok, az kik engemet 
ebben az Istentől nekiek üdéik engedtetett javokból meg- 
segitettenek volna ; sőt nagyobb részre apródonkint és 
csak cseppegve, hogy így szóljak, magam költségével 
készült meg.» Egyébiránt egy kis segélyhez is jutott s 
szeretné megnevezni őket, ha meg nem tiltatott volna 
általok. Bogáczi János «a koszorús költő és eperjesi tanító v, 
különben élelmes verselő, latin ódát intéz Sós Kristóf- 
hoz, melyben a többi magyar urakkal a Mars híveivel 
állítja szembe az írót s dicséri, hogy jámbor tollával 
érdemelte ki a férfiúi nevét. Szent beszédei közel állanak 
a mi formáinkhoz ; nem vesz fel ugyan alapigét, melyre 
az egész beszédet építse ; de azért van bizonyos egység 
és összetartozás dolgozataiban. Sós jámbor keresztyén 
vala, ki örömest élt az áhítat gyakorlatainak és szí- 
vesen munkálódék azon, hogy másokat is áhítatra bírjon. 
Nem hiába élt a század vége felé, szelídebb húrokat penget 
s csak itt-ott engedi meg magának, hogy szidja a pápáso- 



218 SOS KRISTÓF 

kat. Szemökre veti, hogy örömeslebb elszenvedik városaik 
és falvaikban a zsidókat mint a luthereket. Mondja, hogy 
«mi közöttünk itt Magyarországban is az Bar/ykó-papoh 
megoltalmaztatnak es szabadon hintik az téveldéseket. 
Mert oly istentelen urak es nömösök vadnak, az kik az 
pénzökön elcserélik leiköket, mint Ezsau az lencsén, sza- 
badon hagyják jószágokban eféle téveldöket, kik követik 
teljességgel agyoknak tetszését, fizetést vésznek tőlök és 
szabadon élnek jószágokban. » Sós Kristóf előadása nem 
emelkedik a középzerüség fölé, irálya simább mint elődeié, 
de hiányzik lelkében az a hatalmas szenvedély, mely XVI. 
század némely protestáns szónokának egyik kiváló előnye. 
Ugy látszik, mint ájtatos hivő szívesen foglalkozék az Isten 
igéjével és üres idejében szépen összeirogatta jó gondo- 
latait. Még egyszer megjelent az irodalom terén A hisehh 
próféták írásainak prédlkácziók szerinti mafjyarázatával. 
Csak az első ré.sz, mely Ozeas, Joel es Amosról szóla, 
látott napvilágot Bártfán 1601-ben. A többi elmaradt még 
ugyanazon évben történt halála miatt. 

Gyarmathi Miklós selmeczi lelkipásztor 1598-ban 
adta ki nagy vitairatát Monoszlai András De invocatione 
stb. munkája ellen. Czime : Keresztyéni felelet stb. A derék 
lelkipásztor látja az idők változását, a katholikusok ébre- 
dését ; fájdalommal nézi, hogy újult erővel dolgozik az 
ördög, c ujabb segitő seregeket állat », közöttük «az ő édes, 
szerelmes, újonnan született és gyengén feltartott mag- 
zatit » a jezsuitákat, és ezek iskolájából kikerült papo- 
kat. Nem utolsó ezek között, « hanem főbb az többinél 
Monozlói András vesperini püspök és pozsonyi prépost. > 
Elmondja, hogy ellenfele több vallásos munkát írt, melyeket 
szórté szélivel az egész országban ünun maga is mint 
egy arany almát, nagy és drága ajándékot küldöz főfő 
uraknak es nemes férfiaknak és egyébképen is kézről 
kézre hozdoztatnak az olvasóknak külömb külömb felölök 



A HITVITÁZÓ ÉS ERKÖLCSTANI IRODALOM 219 

való itéletekvel és hasznokval.> Gyarmathi szintoly vaskos 
munkát irt ellene, mint a minő Monoszlaié. Benne is 
alapos theologus és derék polemikus nyilatkozik mint 
Monoszlai müveiben. Gyarmathi rendszeres fö, tudomá- 
nyosan szeret tárgyalni, hogy könnyen tájékozódjék az 
olvasó. Könyve elörészében azt fejti ki, miben egyezik 
a katholikus és a protestáns fél a szentek tiszteletét ille- 
tőleg s azután világosan, de elesén tárgyalja a külömb- 
ségeket. Elmondja, hogy nincs vetélkedés a pápisták és 
«az igaz keresztyének » között arra nézve, hogy a szen- 
teknek juttatott ajándékokért dicsérjük az istent ; másod- 
szor hogy őket is dicsérjük, mert jól éltek ez ajándékok- 
kal ; harmadszor, hogy az ő jóságos cselekedeteiket ma- 
gunknak is kell követnünk és másoknak ajánlanunk. — 
A katb. tan kifejtésénél Gyarmathi ügyesen felhozakodik 
azzal, hogy Monoszlai gyöngíti, szelídíti a doctrina merev- 
ségét és ellentétbe jön a jezsuitákkal, -Monoszlai ugyanis 
kevesebb dolgokat foglal be a szenteknek segítségül hívá- 
sokba és olyat is mond felöle, kit el nem hihetünk sem- 
miképen, hogy az jezsuiták és pápisták tőle jó nevén 
vegyenek. » Monoszlai nem hangoztatja kellőleg a szentek 
érdemeinek « hozzánk való kapcsolását » és az istennél 
engesztelő hatását. Monoszlai ezt az eljárását különben 
csavargásnak, palástolásnak, szinelésnek, pókhalózásnak 
és szemfényvesztésnek tekinti Gyarmati és sokszor élesen, 
majd szellemesen vitatkozik derék ellenfelével. Szeret egy- 
szerűen, népies felfogással támadni, pl. mi szükség azokat 
imádnunk es segítségül hínunk, a kik . . . sem nem tud- 
hatják ez földön való embereknek szükségöket, sem nem 
hallhatják segítségül hívásokat. Olyan kedig asszonyunk 
szűz Mária és az Isten országában levő szentek ; nem 
tudják szükséginket és nem hallják könyörgésinket.* Sokat 
foglalkozik a katholikus egyház megkülönböztetésével, a 
latria- és duliával ; néha egyes kath. hymnusokhoz is 



220 GYAEMATHI MILKLÓS 

folyamodik, a jámbor költök egyes mondásait veti kritika 
alá. A keresztyén mythos gyönyörű alkotása, az Isten 
anyjának, a boldogságos szűznek, a nagy boldogasszony- 
nak magasztos ideája sokszor megragadta a költői lelkeket 
s nem csoda, ha merészebbnél merészebb jelzőkkel állít- 
mányokkal látták el, melyeken nagyon megbotránykozik 
Gyarmathi. Különben szolgálatára állottak a kath egyház 
legendái is, melyekből szintén merít, még pedig a legva- 
dabb mesékből pl. hogy Mária a legenda szerint « Beatrix 
apáczáért, míg az bordélyházban tizenöt esztendeig för- 
telmeskedett, az templomban korosként ö képéoen szol- 
gait . . . egy terhes abbatissának, apátúrasszonynak, két 
angyalt küldött volt bábaságra, hogy titkon szülhetne » 
A legenda jóakaró, bűnbocsátó s így igazán emberi meséje 
nem illik bele séma katholikus, sem a protestáns theolo- 
giába ; de belé diktálja az emberi ész, a vallások e leg- 
nagyobb reformátora és bomlasztója. Gyarmathi néha szereti 
a szójátékot is, mint például mikor a latriáról mondja, 
hogy ez < az az lajtorja, melyen az pápisták tolvaj módon 
meghágván az egeket, ellopták az Istentől az ö isteni dicső- 
ségét és méltóságát. És viszont az dulia legyen az, az mely vei 
az úr Jézus Krisztust megdúlták, mind istenségétől, érdemé- 
től, közbenjárásaiul és menyországának minden javaitul». 

Fons vitae. Az éleinek kútfeye, melyből folinak 
nag' bóűséggel bizonyos igéretök, a megkeserítött szomorú 
szüneknek vigasztalására. Debreczen 1599. Szentírási idéze- 
tek gyűjteménye, melyet néhány zsoltár és imádság követ. 
Nyelve értelmes, világos és könnyen folyó ; imádságai és 
zsoltárai nagy haladást mutatnak. írójok ura volt a nyelv- 
nek, gyakorlott tollal fogott munkájához. 

Ez rövid képe a XVI. szavad hitvitázó és erkölcs- 
tani irodalmának. Mintegy hatvan év irodalmát foglalja 
magában. Negyven évig csak egy szellemi irány mutat- 
kozik benne, csak egy hang üti meg fülünket : ez az 



A HITVITÁZÓ ES ERKÖLCSTANI IRODALOM 221 

actiüé. Az új eszme, a renaissance műveltségével párosult 
keresztyénség eszméje elemi erővel lépett föl és magával 
ragadta a civilisált népeket. Ez legfényesebb tanúsága 
annak, mily roppant hatalom és erő a maga helyén és 
idején fölvetett eszme. Míg a renaissance ideája csak a 
tudósok és tanultak, egyes írók és művészek lelkét ragadta 
meg ; a reformatióé mindenkinek szivébe és eszébe hatolt. 
Az új eszme mámora izgatja fel őket. Gyűlölik a múltat, 
kárhoztatják a középkori sötétséget, el akarják tüntetni 
a bálványozást, a vakságot s mindenfelé világot óhajta- 
nak gyújtani. Eszményi hit lelkesíti őket és azt tartják, 
hogy boldogok lesznek, ha igazán hátat fordítanak a 
múltnak. A század második felében szakadás áll be a 
testvérek között. Egymást megvérezve rohannak előre, 
némelyek messzire jutottak a pályán, mások megállottak 
a közepén ; de mindnyájan a szép, a fényes jövőbe tekin- 
tenek, onnét ragyog feléjök a remény csillaga. Lutheránus, 
kálvinista és unitárius előtt csak egy czél lebeg : az új 
szellemet tenni honossá az országban, kiirtani, megsem- 
misíteni még emlékezetét is a múltnak s ez új alapon 
építeni fel Isten országát e földön. 

A kik nem ismerik az eszme erejét, a kik nem 
tudják, hogy a mint a természetben a physikai erő, úgy 
az erkölcsi világban, az ember szellemi életében, az eszme 
az a mozgató erő, mely magával ragadja a népeket, igen 
felszínes magyarázatát adják e csodálatos és fenséges tü- 
neménynek. Számtalan írót és gondolkodót idézhetnénk, 
kiknek neveit tisztelettel említi a műveltség története, de 
legyen szabad egy jóravaló hazánkfiát. Gyulai Pál derék 
tanítványát, Beöthy Zsoltot felhoznunk, ki «^ szépprózai 
elbeszélés » történetében látja a rendkívüli átalakulást és 
bámulva jelenti ki: «Nem tudjuk, mi méltóbb a csodál- 
kozásra : az íróknak vagy az olvasó közönségnek gyors 
szaporodása-e ? Mintegy varázsütésre, néhány rövid év- 



222 GYAKMATHI MIKLÓS 

tized alatt, a legnyomorúságosabb közviszonyok között, 
állott elő egész író sereg s oly nagy számú olvasó kö- 
zönség, melyet alig volt képes kielégíteni. Mindennelc hét- 
séghivül az iskolák képezik forrását és nyújtják magyará- 
zatát.* És az iskoláknak mi nyújtja magyarázatát ? Miért 
rohant a magyar föld egyszerű, ismeretlen gyermeke Wit- 
tembergbe a német nagy mesterhez ; miért tódúlt a mi 
feldúlt hazánk ínséges ifjúsága a messze távolba oly idő- 
ben, mikor a nyomorúság a földhöz ragasztotta őt ? Miért 
siettek haza, hogy tanítsanak, prédikáljanak, iskolákat 
alapítsanak, hitközségeket alkossanak ? Miért látogatták 
annyian az ö iskoláikat, hallgatták szent beszédeiket, lestek 
tanításaikat? Az eszme ereje űzte, kergette őket. 

Csakhogy ez az erő félszázad múlva cserben hagyta 
őket. Törekvésüket megállította az idők árja. Bekövetke- 
zett a reactio. A nemzet lelke megunta az örökös újságot. 
emlékezete a múlt felé kezde fordulni, a szív, a kedély 
kifáradt az ész szünteleni reformján, meg akart pihenni 
s a század utolsó negyedében nemcsak a futók között 
hangzott fel a megállító kiáltás, hanem egy új, eddig elta- 
posott fél is hallatta szavát, még pedig annyi erélylyel, 
hogy m.eghallotta az egész ország. E szó a katholikusoké 
volt. Ez időtől fogva hanyatlani kezde a hitújítók napja, 
majd az új idők felhője borította el és egy más korszak 
hajnala virradt fel, mely csak bánatot, szomorúságot hozott 
nekik. Ök bár kissé lankadtan tovább harczolnak ugyan, 
de érezték, érezniök kellé, hogy megváltoztak az idők. 
A győzők úton-útfélen legyőzettek s talán ha nem segít 
rajtok a politikai helyzet, változott fényében újra felragyo- 
gott volna a múlt s az újítók nem egy alkotását árasz- 
totta volna el a pusztulás özöne. Szerencsére az ember 
szellemi világában nem szoktak elenyészni a mélyebb 
nyomok s az újítók félszázados munkáját, habár kissé 
megíogyva és megrontva, megmentették a jövőnek. 



A Történetírás 223 



11. 
VILÁGI PRÓZA. 

I. 
A TÖRTÉNETÍRÁS. 

Nálunk is a monda volt a történetírás forrása és 
édes anyja. A monda, a rege és a mese, a képzelet e 
kisebb-nagyobb alkotásai, melyekben enyhe fészket talál 
a való esemény is, teljesen kielégítették az ős magyart. 
Nem kívánta, mert nem volt érzéke hozzá, megismerni 
az igazi történetet. A műveletlen ember csodálatos hiszé- 
kenységével fogadta atyáinak mesés történeteit ; szent iga- 
zaknak tartotta a regösök hősi énekeit. Ez úgy volt és 
van minden műveletlen nép életében, nálunk sem lehetett 
külömben. Az ös népeknél epopoeák, mondák pótolják a 
történetet. 

Csak a fejlődő műveltség kezdi szétválasztani a 
mesét és az igaz történetet. Munkája még nagyon űgyet- 
jen és gyermekes. Nincs éles ítélete, biztos látása ; a 
mesék fátyola takargatja szemét, melyről nem tudja azt 
lerántani. Vaksi tekintetébe csak ritkán hat be az igazság 
egy-egy sugara ; ez az igazság azonban forradalmat csinál 
a lelkében és megerősíti kételyét, a mi legnagyobb kincse 
a gondolkodónak és leghatalmasabb tényezője a tudomány- 
nak. A monda és való szétválasztásának kezdetleges mun- 
kája nálunk már a középkorban megkezdődött, de csak 
latin nyelven folyt. 



224 A történetírás 

A hazai történetírás mesterei egész a XVí. századig 
latin nyelven beszélték el a múlt idők és koruk esemé- 
nyeit. Nem egy idegen volt közöttük, a ki nem bírta a 
nemzet nyelvét vagy idegen származása folytán nem szive- 
sen használta azt. Talán maga Anonymus is, az első hazai 
történetíró külföldről került hozánk ; Rogerius, nagyváradi 
kanonok, a tatárjárás gyászos pusztításainak e festője, nem 
volt magyar s csakhamar el is hagyta az országot ; Bon- 
fini pedig Mátyás királynak ezen udvari történetírója, ki 
a külföldön is a legolvasottabb magyar históriát szerzetté, 
olasz humanista volt. Egyébiránt maga a kor sem kedve- 
zett a nemzeti nyelv alkalmazásának. Előbb az egyház 
annyira uralkodott a közszellemen s nyelvével, a remek 
latinnal annyira félre tolta a műveletben hazait, hogy 
nem csak az idegen papok, hanem a magyar egyháziak 
is ezt használták irataikban ; a kik pedig nemzeti nyelv- 
vel éltek, csak a néppel való érintkezésökben tevék. Később, 
mikor műveltségünk odáig fejlődött, hogy mint külföldön, 
a nemzeti nyelv költői és prózai alkalmazása közkeletűvé 
válhatott volna, egész Európában virágzásra jutott a huma- 
nismus, mely a görög-római irodalmat tette divatossá s 
kivált a latin nyelvet az eszmék, a tudományos vitatko- 
zások közegévé. 

Annyi tény, hogy hazánkban csak a XVI. század 
folytán kezdték használni nyelvünket a történetírás terén. 
A nagy szellemi mozgalom itt is jogába helyezé a nem- 
zeti nyelvet, minek legfényesebb bizonysága az, hogy 
még az idegen származású Verancsics Antal is e nyelven 
írta egyik magyar történeti munkáját. A kor magyarnyelvű 
történetírói is részben csak naplókat és krónikákat írtak, 
mások memoireféléket, emlékiratokat nyújtottak és csak 
ketten írtak magyar nyelven nagyobb történeti müvet : 
Székely István és Heltai Gáspár. De latin nyelven jeles 
történészek tollából becses müvek is láttak világot. A derék 



A TÖRTÉNETÍKÁS 225 

Brulus Mihály, ki Báthori István lengyel király udvarában 
készítette magyar történetét, a lelkes Decsi János, a tehet- 
séges Szamosközy István, a kitűnő műveltségű Forgách 
Ferencz s az ünnepelt Istvánffy Miklós s mások, nagy- 
becsű latin történeti müvekkel gyarapították a magyar- 
latin irodalmat, melyek a regi latin classicusok, kivált 
Livius vagy Tacitus, példáján haladtak. Sikerűit rajzok, 
erőteljes csataképek, találó jellemzések, vonzó párhuzamok, 
majd művelődéstörténeti adatok nagy számmal fordulnak 
elő bennök. A magyar nyelvű történeti dolgozatok nem 
érdemlik ez általános dicseretet. Ha a latin müvek több- 
nyire fejedelmi megrendelésre és pártfogással készültek, a 
magyar nyelvűek a hazafias lélek őszinte följegyzései, de 
többnyire rövidek, egyszerű naplók vagy krónikák, melyek- 
ben a szerző nem akart művészeti előadásra törekedni, 
csupán pillanatnyi örömének vagy bánatának, vidámsága- 
vagy boszuságának kifejezést adni. De azért így is meg 
van saját szépségök. Egyszerűségök nem egyszer jobban 
vonz mint az ünnepi ruhába öltöztetett és külső kecsekbe 
bízó latin történetírás. Azután magas állású és kitűnő 
műveltségű férfiak is írtak magyarul, a kiknek nagyon 
jól állott a himezetlen őszinteség és egyszerűség előadása. 
I. A naplók és évkönyvek szerzői közt első helyen 
az előbb emiitett Verancsics Antalt hozzuk fel, ki állító- 
lag 1501-ben május 29-én Dalmátia Sebenico városában 
született. Korán Beriszló Péter, veszprémi püspökhöz, 
családja rokonához került, kinek eleste után Statilius 
János, anyai nagybátyja, előbb budai prépost, utóbb erdélyi 
püspök vállalta magára az ifju nevelését. Saját költségén 
Paduába küldötte. A mohácsi vész azonban nagy zavart 
idézett elő az országban s a nagybátya sietve hívta haza 
öcscsét, hogy János király szolgálatába álljon. A fejedelem 
hasznát vette a tehetséges fiatal embernek s halála után 
özvegye Izabella királyné is folyton küldötte öt egyik 

Bocinár Zs. : A magyar irodalom története. 15 



226 -A- történetírás 

udvartól a másikhoz. Kétszer volt Rómában, egyszer 
Franczia-, sőt Angolországban is, s többször megfordult 
a lengyel királyi, a bécsi és prágai császári udvaroknál 
is. A sima és ügyes, hajlékony és tehetséges államférfi 
még ott is jó benyomást hagyott maga után. ahol nem 
szerették az ügyet, melyet ajánlania kellé. Végre a Zápo- 
lyák uralmának ingadozása és Nádasdy Tamás sürgetése 
folytán 1549-ben Ferdinánd királyhoz csatlakozott, ki 
1553-ban pécsi, 1557-ben egri püspökké, 1569-ben eszter- 
gomi érsekké és három év múlva Magyarország királyi 
helytartójává tette. 

Verancsics nagyszámú latin és magyar kéziratát a 
magyar akadémia adta ki Szalay László gondozása mel- 
lett. Már előbb a derek történetbúvár és lelkes hazafi 
Kovachich György adott ki egyet-mást Scriptores rernm 
Hunfiaricartim minores (1798) czímü gyűjteményében. 
Müvei a 18-dik század végéig Dalmátiában a Draganics 
grófi család kezében valának s csak KoUer Józsefnek, a 
pécsi püspökség történetírójának sikerült később Magyar- 
országba hozatalukról vagy intézkedni, vagy legalább ennek 
különös alkalmául szolgálni. Biztosan csak egy magyar 
müvet tulajdoníthatunk Verancsicsnak, ez egy évlő, mely 
a II. Lajos király születésétől fogva történteket 1566-ig adja 
elő. Az elején, néhány sorral végez egy évet ; de már az 
1514-iki pórlázadást hosszabban írja le. Bakács Tamás 
esztergomi érsekkel nem rokonszenvez. Szemére veti, hogy 
«bémene Rómában az pápaságra, kivel sem magának, 
sem az országnak nem használhata ; kiért Tamás sok 
kincset elkölte.» Sajnálja az elnyomott népet, «Isten ellen 
valónak* mondja az 1514-iki országgyűlés végzéseit, hisz 
epén «az uraknak bűne >> vala. hogy a keresztes hadjáratra 
felkelt nép nem a maga utján haladt, hanem az urak 
ellen fordult. De már nincs érzéke Martinuzzi kétértelmű 
szerepének megítélésére, egyszerűen minden megjegyzés 



A TÖRTENETIJRAS 227 

iiélküi beszéli el <a barát* megöletését, nem sajnálja, nem 
védi. de nem is kárhoztatja. Valamivel hosszasabban időz 
a mohácsi vész előadásánál és részletesen tárgyalja az 
1540 után történteket. Előadása egyszerű krónikái egy- 
másutánban foly csin és hatáskeresés nélkül. Mint Szalay 
véli. Verancsics ezen annaleseket első konstantinápolyi 
követsége alatt, még pedig emlékezetből állította össze. 
Innét származtatja az egyes évszámhibákat, melyek alig 
eshettek meg a forrásokban gazdpg főpapon. Úgy látszik 
csak vázlatot akart készíteni nagy történeti munkájához, 
melynek létrejöttét sokféle teendője és kora halála akadá- 
lyozta meg. Valóban nagy kár hazánk történelmére nézve, 
hogy a magas szellemű és világlátott főpap munkája el nem 
készülhetett. Talán Július Caesar egyszerű és világos elő- 
adásával párosította volna a nagy római írónak belátását 
és higgadt ítéletét. 

II. Egy névtelen krómkája a mohácsi vész utáni 
évek eseményeiről, melyet az Akadémia kézirattárában 
őriztek. Mindjárt az irat elején ott álla a szerző neve, de 
ki van tintával törülve. A jegyzék alig terjed néhány lapra 
és legnagyobb részét Bornemisza János budai porkoláb és 
udvarbíró Pozsonyba menekülése, betegsége és végintéz- 
kedése s ennek meghiúsítása képezi. A beteg udvari ember 
a mohácsi vész hallatára tizenkét «öreg» ládába rakatja 
a király kincsét és az Alamizsnás szent János testét. 
Tatában találkozik a Mohácsról menekülő Zalai Jánossal, 
ki mintegy 150 lóval szabadult meg onnét. Útjában a 
könnyelmű királyné leset rá, de szerencsésen Pozsonyba 
ér. A már beteg Bornemisza itt maga elé hivatja .szolgáit, 
rajok bízza várait s meghagyja nekik, hogy őrizzék meg 
azokat Lajos király nénje, Ferdinánd berezeg neje szá- 
mára ; de Mária királyné asszonyt semmikép se bocsássák 
be. Még éltében megüzené a királynénak, hogy csak ma- 
radjon Pozsony városában, mert nem engedi a várba 

15* 



228 A TÖRTÉNETÍKÁS 

jönni. De alig hunyta be szemeit, eltitkolák halálát és 
hamis leveleket írtak nevében egyes várak porkolábjaihoz, 
úgy hogy csakhamar idegen vagy tiltott kezekbe kerültek. 
Ez rövid tartalma az egyszerű krónikának, mely a királyi 
kincsek Bécsbe vitelével végződik. 

III. WatJiaij Ferencz konstantinápolyi fogságában 
sok idővel rendelkezék arra, hogy életének hányatásait, 
reményeit és csalódásait beszélje el a késő utókornak. 
Családja fájának rövid rajza után saját életére tér át, 
híven elbeszéli nekünk, hogy Sziget vészese után 1568-ik 
esztendőben Szent-Mihály hónap fogytára született a Nagy- 
Vághon új házukban a Rába felől való szobában. Atyját 
egy szétszakadt ágyú ölte meg, anyja egyedül maradt, s 
miután többi gyermekétől is megfosztatott, mindig attól 
félt, hogy maholnap a kis Ferencz is elhal ; azért haza 
vitte a soproni iskolából «elég tudatlanságban, nekem elég 
nagy káromra, mely dolgokkal az anyák gyakran nagy 
károkat szereznek az ő gyermeküknek effélékkel*. Otthon 
agarászott s lovakat idomított s könnyedén elt, míg végre 
katonaéletre adta magát. Naiv együgyűséggel beszéli el 
különféle harczait, ide-oda küldetését, a németek gyáva- 
ságát, a magyarok vitézségét s többszörös megsebesülését. 
Többször elfogják, de ismét menekül, majd újólag török 
rabságba esik s Budáról Nándor-Fehérvár alá viszik. Itt 
újra megragadja a menekülés eszközét, átkel a Dunán, 
de ott a szerbek kezébe esik, kik a temesvári basának 
adják át s általa Konstantinápolyba küldetik. Naiv egy- 
szerűséggel számlálja el szenvedéseit s az Isten szent aka- 
ratjában való megnyugvással viseli el rabságát. Sorait a 
század multán írta, mikor már hosszú öt esztendőt töltött 
nehéz fogságban. Végül némi statisztikai kimutatást is 
közöl az egyes török csapatok fizetéseiről, majd meg a 
nándorfehérvár - konstantinápolyi lit katonai állomásait 
számlálja el. Wathay nem rendelkezik magasabb müveit- 



A Történetírás 229 

seggel, mint maga motidá, korán elhagyta iskoláit s a 
harcz zajában nem volt alkalma tanulni és magát képezni. 
S noha főember számában foglalt helyet börtönében, nem 
játszott nagyobb szerepet a dunánlúii hadjáratok történe- 
teben ; de mégis tanúja volt az eseményeknek s újabb 
bizonyságául szolgált a fogadott német, franczia, vallon 
és más idegen csapatok megbízhatlanságának. Előadása a 
legegyszerűbb krónikái előadás, csak itt-ott emelkedik 
egyes reflexiókra ; melyek józanok és mondójuk felfogá- 
sának vagy erkölcsi érzésének becsületére válnak. 

IV. Zaij Ferencz. Verancsics kéziratai mellett ta- 
láltak egy-két behatóbb történeti dolgozatot, milyenek 
^ A: Landor fejérvár elveszésének oJca e vöt és így esött*. 
*Az császár ellen való conjurátióncik kinpilatlcozása* -; 
<^ János Tiiráhj árultatása ». 

Szalay László ezeket Zay Ferencznek, Verancsics 
konstantinápolyi követtársának tulajdonította s később 
Toldynak sikerült legalább kezeírását felismerni. Állítóla- 
gos szerzőjük 1498-ban született, részt vett a mohácsi 
ütközetben, majd Eger vár parancsnoka. Szolnok első 
kapitánya s a megye főispánja lön ; 1555-ben pedig 
Verancsics Antallal Konstantinápolyba küldetek. Öt évvel 
később I. Ferdinánd király az ország bárójává tette. 
Az anélkül is gazdag férfiú majd örökség és női hozomány, 
majd szerzéá által annyi birtokra tett szert, hogy Ferdi- 
nánd király levele szerint, 23 megyére terjedtek ki jószágai. 

Szerzés módja alig volt más, mint az akkor sze- 
replő férfiaké. Zay Ferencz sem igen vala nemesebb a 
többinél. Hogy tetterejét maga számára biztosítsa, a király 
kitüntette öt ; de hogy az ország tisztességesebb polgárai 
épen nem becsülték, hogy az akkori közvélemény kevés 
jót tudott róla mondani, talán a Balassi Menyhárt ánd- 
tafásáról szóló komédiát is idézhetnök, melyben Balassa 
gyónja az érseknek: < Háromszáz hordót verettem vala 



230 A TÖKTÉNETÍKAS 

Halmiba, Zay társam vala, hogy az Megyesaljál beszür- 
jük» ; utóbb így vall: «Egy jámbor szegény legényt és j6 
vitéz embert árulék el Szálkában, Kerekes Györgyét, va- 
lami színnel, mert akkor még más párt valék ; de titkon 
Zayt reá indítam, kivongatám Szálkából szegényt*. Az 
érsek azután megfelel neki és kijelenti, hogy ö és Ferdi- 
nánd király többi tanácsosai azt ajánlották, hogy <tégedet 
és Zay Ferenczet, társodat felakasztasson*. Az érsek ta- 
nácsa nem teljesedett be; sőt Zay, a hetven éves aggas- 
tyán, 1569-ben Kassa és Felső-Magyarország főkapitánya 
lön. De rá egy évre elhunyt, maga után hagyva szép 
nejét, a bájos Mindszenty Katalint. 

Hogy Zay Ferencz írással foglalkozott volna, biztos 
adataink nincsenek ; de nagyon valószínű, hogy a folyton 
író Verancsics oldalánál Zay Ferencz is kedvet kapott 
leírni tapasztalatait s elbeszélni a haza viszontagságait. 
De bárki irta, ^A^ Landorfejérvár eloeszésének oka» czímü 
dolgozat igazán becsületére válik szerzőjének, mert mint 
Toldy Ferencz mondja, ez a legjelesb magyar történeti 
mti e században. Teljessége, kerek előadása, a részletek 
kellő elszámlálása meglehetős jellemzés, érdekes csopor- 
tosítás teszik vonzóvá e történeti munkát. 

A tehetetlen László királyon kezdi, a ki gyávasá- 
gában belátja, hogy minden áron békét kell kötni a tö- 
rökkel ; de nemsokára meghal «és száll az ország gondja 
a fiára Lajos királyra, ki igen ifjú és tudatlan volt, mert 
még ugyan gyermek volU. Ez alatt történt állítólag Várday 
Pál, akkor egri püspök tanácsára, hogy « megtagolták és 
rútították » Budán a török követeket, mi roppant haragra 
gerjesztette a szultánt s bosszút esküdött a magyarok 
ellen. Igen érdekes a budai kormányférfiak törekvése 
Landor-Feirvár, a későbbi Nándor-Fehérvár, most Belgrád 
megmentése körül. 

A vár Török Bálint fiának, Imrének, kezében vala. 



A TÖRTÉNETÍRÁS 231 

Gyámjai a két Sulyok nem akarák beereszteni a királyi 
sereget, míg a várba fektetett költségeiket ki nem fizeti 
az ország ; sőt azzal is fenyegetödztek, hogy inkább adnák 
át a várat a török császárnak, mint a magyar királynak, 
ha meg nem fizetik az ő uruk gyermekének adósságát és 
sok jámbor szolgálatját. 

Érdekes képét adja Báthori Isván nádor és Zápolya 
János erdélyi vajda kölcsönös vetélkedésének, a jeles 
szónok és tehetséges izgató Árthándi Pál, a híres jogász 
Verböczi István szereplésének. Élénken rajzolja Szabács 
várát ; majd Fehérvár ostromára tér át, elbeszéli a védők 
reményeit, csekély számuk daczára kitartását, végre az 
áruló Morgai János gyalázatát s a vár elfoglalását adja 
elő. Végül keservesen kifakad «az urak» gytílölkedése es 
versengése ellen. 

A mély erkölcstelenség és gyávaság e napjaiban úgy 
látszik e dolgozat szerzője erösebb erkölcsi érzettel bírt ; a 
mi nem egészen illenék az idősebb Zay Ferenczre. 

V. 3Iintszenthi Gábor, I. János király belső embere, 
rövid emlékiratot hagyott maga után, Majláth István és 
Balassa Imre erdélyi vajdák elleni hadjáratáról s élte 
utolsó napjairól. Ura iránti gyöngédsége és hő ragaszko- 
dása^ vonzó egyszerűséggel és babonás hiszékenységgel 
adja elő mindazt, a mit látott és hallott. Az állítólagos 
Zay Ferencz es Illésházi István mellett ö volt századának 
legkitűnőbb elbeszélője ; de míg azok előkelő állásuknál 
s magasabb miveltségüknél fogva, széles látkörrel s a 
tények rugóinak beható ismeretével bírtak, a jó Mintszenthi 
nélkülözte a viszonyok álértését s úgy ítélt a szereplőkről, 
a mint egy becsületes és ura-szerető udvari szolga tehette. 

Érdekes részletezéssel és drámai beszéltetéssel raj- 
zolja fejedelme készülődését ; csodás jelenségekké', a tem- 
plom gyertyáinak rögtöni kialvásával figyelmeztet bennün- 
ket ura közelgő halálára ; nem szereti Martinuzzit, mert 



232 ^ TOBTEifETIBAS 

<sok dolgokba mártotta vala az barát kalánját*. felhozza, 
hogy <ezen embert is porból emelé ki> a király, s jó 
szívvel csatolja hozzá: <adja Isten, meg ne csalatkozzék 
benne o felsége, mert bizony eddigien sokan csalták vala 
meg jámbor istenfélő urunkat, felségét*. Mintszenthi 
azután érdekes apróságok vegyítésével vonzó képét adja 
a király egészsége hanyatlásának és hü ragaszkodása 
urához jól esik az olvasónak, 

VI. Bornemiszi Tamás. Buda elestével egy ide való 
polgár Bornemisza Tamás, mint Szalay erősiti. Ferdinánd 
kegyelméből élősködött s később Verán csics udvarában 
tartózkodék, hol titkárai között foglalt helyet és Veran- 
csics évkönyveinek utolsó részét vagy lemásolta, vagy 
épen szerkesztette. E jámbor polgár néhány levélnyi em- 
lékiraton bázeli el Buda elestét, melynek *nag}' részében 
ott volt'. Valóban részt vőn Izabella királyné kíséretében, 
melylyel a várat Ferdmánd kezére akarta játszani, de a 
német vezér Roggendorf ügyetlensége es bizalmatlansága 
miatt nem sikerülvén. Fráter Gyorg}' szigorúan büntette 
a részes budai polgárokat. Báchy Ferenczet megnég^'el- 
tette. Bornemisza Tamásnak pedig, a ki elmenekült, házat 
feldülatta és mint maga beszéli, tizenegyezer forintnál több 
kárt tőn. Feleségéi és gyermekét rabszolgákúl adták a 
í-zultánnak. ez azonban Buda elnyerése fölötti örömében 
megkegyelmezett nekik. Ügy látszik Verancsics számára 
írta fel rövid előadását, legalább valószínűleg rávonatko- 
zik a többször előforduló megszólítás: <Eznek az dolgát 
ti kegyelmeteknek sok beszéddel írhatnám meg ; de csak 
ti kegyelmetek rövideden megértse>. 

VII. Bánffy Gergely. II. .János király mindjárt ural- 
kodása kezdetén háborúba keveredett Ferdinánddal. De 
ez utóbbinak Solimán szultánnal kötött békéje után nyu- 
galomban élt ÍI. Miksa trónra léptéig. Ekkor újra kitört 
a háoor:í. melv változó szerencsével folvt, az 1564—65. 



A TÖETENETIRAS 233 

esztendőben. Végre János király, Miksa hadvezére Svendy 
Lázár által szorongatva, alkudozni kezde Miksával, sőt 
szövetséget is ajánla néki. 

János utóbb megbánta Ígéreteit s ezért annyira ma- 
gára vonta Miksa neheztelését, hogy ez a portára küldé 
az alkudozó leveleket, melyekből világosan megérthette 
a török szultán kegyenczének árulását. Szerencsére oly 
nagy volt a török udvar bizalmatlansága a bécsi kormány 
iránt, hogy szívesen kétségbe vonta e levelek valódiságát, 
és II. János örömmel használta a gyöngék eszközét, mely 
tagadásban állott. 

A megszorult fejedelem soká tanácskozék az ud- 
varral teendőjük iránt s végre abban állapodtak meg, 
hogy maga a fejedelem rándul el személyesen a török 
szultán elé s igazolja félig-meddig kétségbe vont hűségét. 

Ezt levélben tudatták a szultánnal, ki most már nem 
kívánta János fejedelem személyes megjelenését s megelé- 
gedett a hódoló levéllel. A következő évben 1566-ban 
megtörtént a személyes hódolat s János király június 27-íkén 
érkezek Zimonyba s tévé udvarlását a hatalmas Soliman 
szultánnak. 

De az út részletes indokolását s a szíves fogadtatás 
leírását megtaláljuk egy azonkori memoireban, mely «77. 
János Magyarország választott királyának 11. Soliman 
török császárhoz menetele rendje és mócljay> czímét viseli. 
Ki a dolgozat szerzője, mai napig sem tudjuk. Első kiadói, 
gróf Kemény József és Nagyajtai Kovács István, magukévá 
tevék Aranka Györgynek azon föltevését, hogy Bánffy 
Gergely a szerzője, a ki személyesen vett részt urának 
tisztelgésében. 

VIIL Illésházy István. A XVI. század utolsó tize- 
dében a jámbor, nehézkes, jóakaró, de gyámoltalan Rudolf 
uralkodása idejében, Ernő, Mátyás és Miksa főherczegek 
kormányzói és hadvezető szereplése korában Illésházy 



234 A TÖRTÉNETÍRÁS 

István gróf részt vett a török elleni hadjáratban és gon- 
dosan följegyzé szomorú tapasztalatait 1592 — 1603-ig. 
Ujabb történetíróink szívesen használják e jegyzéseket, 
mert a magas állású férfiú nemcsak hogy részt vőn az 
előadottakban, hanem állásánál fogva széles látkörrel ítél- 
hette; meg a viszonyokat. Illésházy meg is felelt e fölte- 
vésnek. Bár nem rajzolja az események titkos rugóit, nem 
igen ismertet meg a cabinet homályos okaival, de a mit 
nyújt, elég világosan festi a tehetetlen király és udvara 
bizalmatlanságát nemzetünk iránt. De ha a német taná- 
csosok bizalmatlansággal viseltettek a királypárt magyarjai 
iránt, Illésházy sem vala barátjok. Nem .szerette, sőt gyű- 
lölte a németeket. Minden lépten megrója, hibáztatja őket ; 
ha elkésnek valahonnan jöttökben, szemökre veti, hogy 
« német módra* érkeznek; ha a magyar katonák akarnak 
egy erélyes támadást intézni, a németek állanak utjokba, 
a helyeit, hogy segítséget nyújtanának ; ha a derék PálíTy 
Miklós óhajtana valamit keresztülvinni, ügyetlen és gyáva, 
részeges és tobzódó német vezérek akadályozzák ; mikor 
fegyelem és rend kívántatnék a hadseregben, a német 
tisztek reggel tíz órától délutáni öt óráig isznak, dőzsölnek 
és részegen hevernek sátraikban ; Mátyás, Ernő és Miksa 
föherczegek nem tudnak rendet tartani seregökben ; a hol 
táboroznak, öt-hat mértföldre elpusztítják a vidéket, el- 
hordják a szegény ember minden vagyonát, meggyalázzák 
családi életét, de olykor maga az úr isten is sújtja őket, 
mert '<megbolondetá minden tanácsokot az németeknek ». 
Megvetéssel adja elő a külföldi segítség számos gyáva- 
ságát, várfeladását és futását az ellenség elöl. Nem is le- 
hetett másképen. E szedett-vetett seregek csupa kaland- 
vágyból, a henye és könnyű élet hajhászásából állottak a 
fejedelem zászlai alá, hazaszeretet vagy magasabb erkölcsi 
érzet nem sugallta katonai életmódjokat ; így nem csoda, 
hogy egy-két bravour-tetten kívül, a mi rendesen rosszul 



A TÖRTÉNETÍRÁS 235 

Ütött ki, alig tud rólok valami jót mondani a haza javáért 
lelkesülő krónikás. Csak két idegen hadvezérről szól kímé- 
lettel. Egyik az ismert nemet hadvezér, az annyiszor meg- 
dicsért es megrovott Mannsfeld, ki a legcsekélyebb kár- 
tevésért is kivégeztette <a. rossz németeket*, a keresztyén- 
ség védőjének mondotta a magyarságot s oly tisztelettel 
viseltetett fajunk iránt, hogy <:csak egy magyar drabant- 
nak is süveget vett vala.» A másik dux Mercurius, (Mer- 
coeur) < valami flandriai herczeg>, ki « minden régi hitvány 
szokásokból kivevé a németeket*, pt. nem engedte meg, 
hogy az asszonyok egész raja kisérje a tábort. Egyéb- 
iránt alig volt külömb a magyar szabad katona is. A 
jobbágyi életből felszabadált hajdúság a maga kezére dol- 
gozott és rendes díjazás nélkül harczolván a törökkel, 
egyenlő ostora lett a munkás földmívelő és a városi iparos 
népnek. 

íllésházy gyűlölte a kormány német tanácsosait, önző 
és zsarnoki eljárásukat s minden követ megmozdított 
hogy feltárja bűneiket. E gyűlöletének és a Rudolf alatti* 
önkényeknek méltó kifejezése azon latin dialógus, mely 
íllésházy magyar kézirataival egyszerre jelent meg az 
Akadémia kiadásában. Élénk és őszinte conversatioja akar 
ez lenni az Esztergomot ostromló sereg német tanácsosai- 
nak, kik a magyarok ellenében huzzák-halasztják a vár 
bevételét, csakhogy minél tovább ehessenek kincsszerző 
es dőzsölő vágyaiknak. Hazafias elkeseredésében írhatta e 
beszélgetést és bélyegezte meg általa e nyomorultakat ; 
de a kiknek sikerült őt a fejedele n előtt is gyanúsítani s 
midőn életére törnének, futásra kényszeríteni. A derék 
hazafi csakhamar tisztázta magát és az ország legmagasb 
méltóságára, nádorságra emeltetett. 

IX. Homonnai Driigeth Bálint, egyike azon lelkes 
hazafiaknak, kiket Rudolf .szerencsétlen kormánya üldözött 
vagy épen fej- és jószágvesztésre ítélt, mert az idegen 



236 A történetírás 

vezérek zsarnoki kegyetlenségétől és fizetetlen katonáik 
dúlásaitól felháborodva, erélyesen felszólalt. El is hagyta 
a német kormányt. Bocskai István elégületlenei között 
foglalt helyet, sőt a szerencsi gyűlésen a magyarországi 
hadak vezérének választatott. A még fiatal Homonnai 
elfogadta a választást, remélvén, hogy a hadjárat zajában 
enyhülni fog bánata, melyet szerető neje halála okozott. 
Az a gondolat is megfordult elméjében, hogy *ha kíván- 
tatik, édesen halált szenvedjen az ő társáért-. De hogy 
utódai ismerjék történetét, följegyezteté azt. Ez nem akart 
« valami história* lenni, csupán titkos jegyzetek, melyek 
1605-ik évi július 14ikétöl november 20-ig terjednek és 
idegen kéz által írvák. Ügy látszik, csak tollba mondotta 
őket. De itt-ott saját kezével is szúrt közbe néhány sort. 
E közbeszúrások rendesen egy-egy érzelmet, kifakadást 
vagy megnyugvást fejeznek ki. Düh, harag soha sem 
fogja el. Mint vezér folyton az észre és mérsékletre hallgat. 
Sok baja van az utón a törökkel és hajdúkkal. Az előb- 
biek kétszinüek, ravaszok, minden áron be akarnak jutni 
az általa elfoglalt várakba, engedély vagy megbízás nélkül 
szállják meg Esztergomot, pedig nagyon jól tudja Homon- 
nai, mily gyászos következménye van az ily megszállás- 
nak ; hogy békében lehessen velők, egymásután fogadott 
fiává lesz a török vezéreknek s elmondja, hogy « három 
török apám vagyon >, de valamint a sok apaság daczára 
sem engedte a törököket Ersek-Ujvárba jutni s a magyar 
asszonyokat elrabolni : úgy a török sem igen adott semmit 
az új atyafiságra, mert mint Sibrik Pál, az esztergomi 
török « vezér deákja ^ vállá, el akarja öt veszteni Csillag 
bég, hogy Rhédeinek adják a generálisságot. Nem is ment 
többé közéjök. Sok baja volt a hajdúkkal, e féktelen, zavargó 
sereggel, kik minden lépten fellázadtak tisztjeik ellen, el- 
fogták és bántalmazták azokat. De neki sikerül többször 
lecsendesíteni a lázongókat. Homonnai előrelátó, gondos 



A Történetírás 237 

vezér vala. Szigorú utasításokat ad a vár örizetére. Újvár 
bevétele után protestáns papot rendel az örségnek, saját 
tekintélyének megőrzésére is vigyáz, mert »^ha a várban 
oly szót hallana Desewffy úr, ki vagy ö felsége, vagy 
pedig én ellenem volna, az affélét meg kell Bosnyák 
uramnak mondani és azt kímélés nélkül való kemény bün- 
tetéssel meg kell büntetnie. A hadjáratban mindig szeme 
előtt áll «kicsiny szerelmes Homonnai István fiacskája* s 
engedelmet kér a fejedelemtől, hogy meglátogathassa, 
«kit isten akaratjából kívánsága szerint kedves jó egész- 
séges életben talált, kiért az én istenemnek méltó hála- 
adásokkal tartozom*. Ezzel végzi naplóját, mely becsü- 
letes és egyszerű, kedélyes és jószívű embernek mutatja 
szerzőjét, a ki szereti hazáját és embertársait, visszauta- 
?ítja a hamisság kincseit s a közérdeké után helyezi a 
magáét. 

X. Kevés becscsel bírnak, Borsos Sebestyén maros- 
vásárhelyi polgár följegyzései, melyek 1490-töl 1584-ig 
terjednek, mikor elhunyt és munkáját Nagy S.mbó Ferencz 
vette át folytatás végett. 1550-ig, mint gr. Mikó Imre 
helyesen monda, Székely István krónikáját írta ki Borsos ; 
csak azután rajzolja egyszerű tapasztalásait vagy inkább 
a híreket, melyek hozzájok értek. Mivel alig érinti a város 
ügyeit, az osztályok, vallásfelekezetek, czéhek küzdelmét 
és súrlódását egymással, nem érdemel nagyobb figyelmet 
műveltségtörténeti szempontból. Csak itt-ott hozza fel a jó 
vagy rossz időjárást, a bő vagy meddő termést s a 
gabona árát. Érzületének, gondolkozásának sem igen ad 
kifejezést, megmarad az országos hírek egyszerű közlé- 
sénél, pedig azokra számos és tekintélyes forrásaink vannak, 
melyekkel a jó városi polgár épen nem versenyezhet. 
Nagy Szabó Ferencz, a folytató, közbeszúrt egyet-mást 
Borsos jegyzetei közé, s már ezek sokkal becsesebbek, 
minő például a szombatosokat illető rész ; tőle tudjuk 



238 A történetírás 

meg, hogy e jámbor felekezet maros vásárhely hivei, <kik 
egy Istent vallanak és disznóhúst nem esznek, » 1595-ben 
hódoló levelet írtak a Havasalföldön győző Sinán basának, 
kegyelmét kérik s azt igérik, hogy oly jelt tesznek házaikra, 
melyről «a hatalmas császár vitézi nagy könnyen meges- 
mérhetik > ; tőle tudjuk meg, hogy a töröknek szánt levél 
Báthori Zsigmond fejedelem kezébe jutott, a ki tréfára 
vette az egész levelet s csak az urak javallatára egyezett 
bele elfogatásukba és mikép feledkeztek meg róluk fogsá- 
gukban s mikép szöktek haza vagy bocsáttattak el. Va- 
lóban Szabó Ferencz krónikája nagy becsti adalék a XVI. 
és mivel 1658-ig folytatta, a XVII. század történetéhez. 
Ö a nép embere volt. de olyan, a ki a közügyekhez is 
értett, irántok érdeklődött és szerepelt is bennök. Mint a 
nép fia, ismerte a nép felfogását, Ítéletét, ismerte az alsóbb 
világ közvéleményét s kifejezést adott neki csevegő mun- 
kájában. Mint a közügyek viselője közelebbről is látta, 
szemlélte azokat ; Maros-Vásárhely előkelő szintere volt 
a század mozgalmainak. Török és tatár, hajdú és német 
hadak vonultak végig a városon vagy táboroztak a város 
mellett s sokszor egyenlő kegyetlenséggel sújtották azt az 
ellenséges és magyar katonák. A jó módú és bíróviselt 
családból származott Nagy Szabó Ferencznek mindig ott 
kellé lennie, tanácsot adnia, vitézséget és bátorságot mu- 
tatnia s ö dicséretesen megállotta helyét. Egyébiránt ma- 
gasabb szerepe és küldetése is volt. Már nagybátyja Borsos 
Tamás konstantinápolyi követ vala. Ö maga a havas- 
alföldi vajda és Forgách Zsigmond német császári tábornok 
elleni fölkelés alkalmával 1611-ben a maros-vásárhelyi 
lovasság « vice hadnagya >' volt, 1618-ban ő vitte Brassóba 
a tizenkét mázsa rezet és hozta haza a belőle öntött 
ágyút és ráülve sütötte ki a város piaczán ; 1614-ben 
« látás és hallás kedvéért* Konstantinápolyba rándul, hat- 
száz tallért és száz aranyat visz magával, hogy « valami 



A TÖRTÉNETÍRÁS 239 

marhát> vásároljon, de nem nagy haszonnal, mert mint 
maga bevallja «nem tudott* ; különben azzal vigasztalja 
magát, hogy nem kalmárságra ment a török fővárosba, 
hol örömmel és áhítattal látogatta a katholikusok vagy 
pápás keresztyének tizenkét templomát és szívesen föl- 
említi a török vallási türelmét, mint a ki « senkit sem 
hitben, sem pedig templomában nem háborít.* 1614-ben 
élelmet szállít mint másod -felügyelő a török táborba, 
16-l:2-ben a görgényi uradalom tiszttartója, a következő 
évben Rákóczy György lakadalmán egyik gazda stb. így 
tehát közelről szemlélhette és jegyezhette a történt dolgo- 
kat. De másrészt nagyon óvatos ember vala. Nem beszél el 
mindent, a mit tud vagy gondol. E megjegyzéssel Sapienti 
satis vágja el a mondandók fonalát. Úgy látszik, attól félt, 
hogy profán kezekbe kerülhet írása. De azért mégis sokat 
mond. Egyébiránt az urakkal való érintkezés óvatosságra 
intette. Modora a felsőbbekkel szemben az alázatos polgáré 
lehetett, ki jól ismeri a válaszfalat, mely a két osztály 
között áll. Emberséges és beesüiettudó polgár vala, mi a 
magyar középosztálynak nagyon ismert sajátja, erénye és 
hibája egyszersmind, mert rendesen hiányzik mellőle azon 
tolakodó erély, melylyel könnyen sikert arathatni a köz- 
életben, a mi más fajoknak uralmat biztosít a népek 
roppant versenyében Másrészt eléggé életrevaló tudott 
lenni. A hol városán kellé segíteni, az elhagyott zárda 
köveiből bástyát emelni, a czéheket köztevékenységre buz- 
dítani, Nagy Szabó Ferencz soha sem hiányzik s megvédi 
városát a kóborló ellenség rohanásától. Érdekes városi 
történet az ily bástya-építés ; ez lön forrása Maros- Vásár- 
hely emelkedésének, mert míg ezelőtt, kivált a város 
vége felé, mindenki arra lakik, a hol « sátort s kalibát — 
mit csinált, » most úgy vevék észre, hogy «a nemesség 
is oda szárnyallik. alásugorodik és ott é!-hal velők és 
minden szerencséjökeí magával közli*. 



240 A Történetírás 

XI. Csekély fontosságú töredék maradt fen Gálfi 
Jánostól, egyikétől azon szerencsétlen áldozatoknak, kik 
Báthori Zsigmond gyengesége- és szeszélyének köszön- 
hették pusztulásukat. Gálfi a fejedelem unokatestvérétől, 
Báthori Boldizsártól üldöztetve, Magyarország felé mene- 
kült; de Belényesen elfogták és Nagyváradra, majd Husztra 
hurczolták. Itt, börtönében jegyzé fel életének rövid törté- 
netét. Különben az egész inkább csak az ő befolyásának 
rajza, melylyel a gyermek Zsigmondot a fejedelemséghez 
juttatta ; de a néhány lapra terjedő elbeszélés is mutatja, 
hogy szerzőjéből jeles emlékíró vált volna. Talán, ha 
tovább maradhat börtönében ; ha a fejedelem kegyetlen 
jó akarata Boldizsár irányában oly hamar ki nem végez- 
teti a szerencsétlent, fontosabb emléket hagy utódaira. 

Még kisebb becset tulajdoníthatni Bors János kró- 
niliájának. Csak néhány sorban emlékszik meg ama vi- 
szontagságos évek mindegyikéről, melyek Zsigmond válto- 
zékonysága, Báthori András trónra jutása és megveretése, 
majd Mihály oláh vajda bitorlása alatt tölt el. A jámbor 
székely ember egyszerűen, de nagyon felszínesen ad eiö 
néhány adatot, melyekkel alig érdemel ki többet, mint 
hogy megemlékezzünk róla. 

XII. Gyulafi Lestár (Eustachius) az erdélyi fejedelem 
udvari titkára és diplomatája becses jegyzeteket írt össze, 
melyekből megtudunk egyet-mást, így pl. Dávid Ferenci 
haláláról ; alakra nézve azonban nem külömb más föl- 
jegyzéseknél ; hol magyarul, hol latinul mond kisebb-na- 
gyobb részleteket, melyek ritkán alkotnak egy kis egészet. 

XIII. Jóval becsesebb ez utóbbi följegyzéseknél Már- 
tonfalvay Imre deálí Emlékirata, ki ifjú korában Török 
Bálint szolgálatába szegődött. Mindjárt dolgozata elején 
érdekes képet nyújt a század középnemeseinek életéről, 
kik folytonos harczot víttak egymással és a hatalmas 
Török Bálinttal. Ennek például egyik tisztje, Nagy Gergely 



A TÖRTÉNETÍRÁS 241 

somogyi várnagy magára vonja ura haragját, ezért So- 
mogyvárában megtámadja, mint Mártonfalvay képes kife- 
jezésekkel mondja : Trója hastéllát reá szállatá. Sok naiv- 
sággal emlegeti urához való hűségét, odaadó szolgálatát, 
uráért való harczait. Egyszer kezét is általlőtték az ura 
mellett, «ki miatt nagy* nyomorúságot kellett szenvednie, 
mert halálos seb vala rajta, közel két esztendeig gyógyí- 
tották külömb-külömb mesterborbélyoIi>, sok költségbe 
került a gyógyítás, de ura "■wagial ajánlotta magát érette >, 
azt is Ígérte, hogy megarant/ottatja a kezét és ha közöt- 
tük maradhat, teljesíti is Török Bálint ; «de ezután is 
várom györmekinek kegyelmességöket érette holtom nap- 
jáig >. Ez a kedves, meleg és alázatos hang vonul végig 
a jó szolga emlékiratán, melyet nagyobb részt béna és 
remegő kezével irogatott össze. Mily érdekes és vonzó el- 
beszélés az, mikor rosemberki feldőlését- meséli el, mikor 
holtssámmal emelték föl a rút jeges kőszikláról, hét jég- 
patkós cseri barát meg is akarja gyóntatni, ő azonban 
csak testi segítséget kér tölők. Útközben kenik-fenik, kö- 
pölyűzik, bár az nagy szertelen esés, melyet «01áh érsek 
föl nem vett volna talán félországért >> , mindenfelé gyöt- 
rötte, mégis teljesíté küldetését, hogy ura leányát, az ő 
Msasszomját nagy hideg időben haza hozza Terebesröl. 
Az utón « minden éjjel ajtója előtt kellett hálnia; néha 
a hol hitvány szállásonk esött, az hó is elburított ágyom- 
ban, még sem mentem házba viradtáig». De a vége mégis 
csak az, hogy mind e sok szolgálatért elmaradt a jutalom, 
semmiért állotta ki a sok szenvedést, «de ha élhet vala 
az ő kegyelmes ura, tudja, hogy el nem feledközött volna 
róla*. 

E szerény naplózókénál fontosabb Székely és Heltai 
munkája. Ok sem igazi történetírók, kivált az első nem 
az, nem csupán müve alakjánál, hanem tartalmánál fogva 
is. Az actio kora, a reform ideje, minő a XVI. század, 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. lo 



242 ^ TÖETENETIRAS 

épen nem alkalmas a komoly, igazságos történetírásra. 
A ki mindig a jövőről álmodik és nyugtalanul egy új, 
fényesebb időszak pirkadását lesi, nem alkalmas arra, 
hogy az elmúlt napok történetírója legyen. Akarva sem 
tud igazságos lenni. Ö mindig pártember. Mikor a jelen 
sem elégíti ki a lelkét, hogy tudna nyugodt szemlélője és 
vizsgálója lenni a múltnak. 

A reactiónak már több érzéke van a múlthoz ; a 
visszahatás idején szívesen fölemelgetjük a múlt fátyolát, 
szeretünk visszapillantani a nemzeti hősiség íényes tetteire, 
szeretjük magasztalni a régi jó szokásokat, csodáljuk a 
letűnt nagyságokat, kivált a lovagias és nemes, büszke és 
regényes alakokat : e csodálat azonban épen mivel cso- 
dálat, szintén messze esik az igazi történetírástól. Rende- 
sen csak a hatás és visszahatás íróinak működése után 
szokott támadni egy-két történetíró, a ki pártatlan és igaz 
ud lenni, a ki belé mélyed a kor szellemébe s hiven, 
♦legjobb tudomása szerint nyugodtan adja elő a múlt tör- 
ténetét. Aligha volt ilyen emberünk. Külföldön is csak a 
XIX. században van igazi történetírás. Annál kevésbbé 
lehetett nálunk a XVI. században. 

De lássuk a két magyar krónikást. Chronica ez vi- 
láf/nac jeles dolgairól S:ekeV Estván Craccoha 1559 czím 
alatt jelent meg Benczédi Székely István világkrónikája Né- 
meti Ferencznek ajánlva. Említi, hogy tanulás közben csinált 
magának egy kis chronologiát. a mit barátjai meglátván, 
kérni kezdek, hogy ne hányja el, hanem tegye közzé. 
Nem csupán a történeti adatok egymásutánját kívánta 
nyújtani, hanem azt is ki akarta mutatni, hogy «ez világ 
nem szerenczétől birattatik», hanem az isteni gondviselés 
vezeti. Könyve elején magáévá teszi azt a középkori né- 
zetet, hogy hatezer évig áll a világ. Kétezer a puszta- 
ságé, kétezer a törvényé, kétezer a Messiásé. A krónika 
első és második részében legtöbb helyet foglal a bibliai 



A TÖRTÉNET i:?>,As 243 

történet, csakhogy mindig több tért enged a világi histó- 
riának. Nem idegen a középkori mystika magyarázataitól, 
így például a 3363. évnél felhozza Nabuchodnozor álmát 
s utána következik a megfejtés. «Az arany fü (fej) vala 
a babyloniabeli birodalom, az ezüst mell a perzsiai, a réz 
hasz a Nagy Sándoré, a vas láb a római birodalom, ki 
két felé szakada Nagy Károly császárnak idejébe, ki*- 
jegyez vala a kípnek a két lába. Mert Károly (?) idejébe 
két imperatort emelének a római birodalomba, egyiket 
Rómába, a másikot pedig Konstantinopolba, kit aztán a 
török elfoga. Azért immár a római birodalomnak az utolja 
fele vas, ez a török ; fele pedig agyagból czenáít, ez a 
német ; de a vas mindenkort megrontja az agyagból czenált 
állatct». Erre a jóslatra többször visszatér és azt hiszi 
hogy a magyarok sem várhatnak már semmi jót. mert a 
török sújtja őket. 

Szereti az írók, költök, bölcsészek idejét is bejegyezni. 
A színészekről sem feledkezik meg. Még jobban tetszenek 
neki a természeti csodák és történeti mende-mondák. 3759., 
évben cegy tehén emberi nyelven szóla ; egy gyermek 
Syriába elefánt fűvel szülétek ... A fák gabanát termé- 
nek* 3676. Lysimachus macedoni királyról mondja, hogy 
<pinzét és aranyát Erdélybe a Maros mellett találák meg». 

Vallásos elfogultsága nagyon erős. Nagy Gergely 
pápáról mondja: «A misébe a canon között is való maez- 
kajátékot ez szerzé . . . kurvás papnak miséjetői eltiltá 
a keresztyéneket, kit bizony jámborul tőn, mert a római 
papok mind kurvások és bálványozok . . . gyertyát pa- 
ranczola gyújtani a misén, hogy lássanak ; vajha látná- 
nak, de nem látnak, mert mind vakok és néma ebek». 

A Kr. u. 605. évnél már teljesen szakít a régi egy- 
házzal : « Ettől fogva a pápák mind antichristosok és Lu- 
cipernek helytartói >•. A 853. évnél Johanna papissáról 
szól. Az 1201. évnél írja : «Ferencz barát az üdöbe hozá 

16* 



244 A TÖRTÉNETÍRÁS 

be a keresztyének közé az ö szürke, ondók, rút, tetves, 
küldus barátit*. 1410-ben Zsigmond király lelkébe tiszta 
papás vala és Krisztosnak fii ellensíge, mert ez égetteté 
meg egyik a szent Húsz Jánost Constantiaba és a prágai 
szent Jeronimost>. 

A világ teremtésének ötödik ezrében többször szól 
a magyarokról. A hunok neki is magyarok. A székelyek 
a hunok utódai, <kik még most is külömböznek a több 
magyaroktól törvínyekkel és írásokkal, kik Hunniabeli 
módra székely bötüvel élnek mind e napiglan^. Attila 
halála után «több magyar itt nem maradott . . . hanem 
voltak akkort itt Pannoniába jászok, oláhok, tótok, osz- 
trogottusok, görögök, bolgárok, ráczok és czigányok*. 

Bőven ír az egyes fejedelmekről, elszámlálja hábo- 
rúikat, intézkedéseiket, rajzolja jellemöket, jellemző tettei- 
ket, melyeket azonban többször a kor durvaságának vagy 
mende-mondának kell tulajdonítanunk pl. mikor Nagy 
Lajos Nápolyban «a figét az olaszokkal a szamár alfelé- 
ből kiharabtatás. Sokszor nehéz a helyzete, mert oly 
férfiúról kell szólania, kit jeles hazafinak és jámbor ke- 
resztyénnek, jó katholikusnak ismer a törtenelem ; ilyen- 
kor nem tud kibonyolódni helyzetéből, melybe protestáns 
felfogása juttatja és ellenmondásfélébe jő magával s az 
olvasó mindjárt megérzi félszeg állapotját, kellemetlenül 
hat reá az író vergődése vagy néha bántó igazságtalansága. 

Érdekes, a mit Mátyás király könyvtáráról mond, 
mert csak « egynéhány ezerre* teszi a könyvek számát, 
a mi inkább megfelel a valóságnak, mint a későbbi mese, 
mely ötvenezerről regélt. A könyvek ógörögül, zsidóul és 
deákul* valának írva. 

Komoly tárgyában beékel egy tréfás esetet is Mátyás 
királyról mely a nagy fejedelem pajkos kedvét mutatja. 
Különben Mátyás « minden erkölczébe igen ékes vala és 
beszédében nyájas és trufás, kinek az ö jámbor voltát 



A TÖRTÉNETÍRÁS 245 

emberi nyelv meg nem mondhatja, sem eleget nem szólhat 
felöle. Ez járásába gyars vala, beszédébe késedelmetlen 
és tekintetében kemény, annyira hogy valamelyfelé eltekin- 
tett, ottan megrettentek elölte. ^> Mint látjuk. Székely jel- 
lemző képessége kissé korlátolt, nem tud egyöntetű cha- 
ractert rajzolni, szétfolyó a vonásokban, ellenmondó a 
sajátságokban. Mátyás neki minden erkölcsében igen ékes, 
emberi nyelv el nem mondhatja jámborságát, de a mellett 
kemény tekintetű és trufás beszédű stb. 

Egyébiránt a jámbor krónikás munkája jóravaló 
törekvés volt az ö korában : megismertetni a magyar 
olvasóval a világ és magyar nemzet történeteit ; talán azt 
is elmondhatni róla, hogy a kor színvonalán állott, mely 
bizony mindenütt alacsony volt ; igaza lehet Lybecz Mi- 
hálynak is, a ki a könyv elején latin párversben dicsőíti 
Székelyt és azt mondja róla, hogy müvével halhatatlan 
nevet szerzett magának, mert napjainkban minden müveit 
magyar hall legalább egy pár szót Székely István kró- 
nikájáról ; a mű azonban ma már csak a curiosumok 
közé tartozik, elfogultsága, rosszakaratú megjegyzései, 
kritikátlan meséi bántanak bennünket. Szempontját sem 
tudja valami fényesen bebizonyítani, a gondviselés veze- 
tése nem igen rí ki előadásából. Pedig Székely önérzetes 
ember volt, a ki sokat tarthatott tudományára és irodalmi 
működésére. Stylusát mintának kívánta tekintetni. Azt 
akarta, hogy olvassák és az írók kövessék, tőle vegyenek 
« módot mostani írásra ». Legalább én azt hiszem, hogy 
a könyve elején álló magyar verset a Corrector nevében ő 
maga írta. E magyar distichonok érdemesek az olvasásra 
nem csupán tartalmukért, hanem formaszépségükért is. 
Annyi erő és zeneiség, helyes gondolat és ritmus van bennök 
mint Erdösiében. A corrector e versekben inti a jámbor 
olvasót, hogy ha megütközik a krónika nyelvén, ha a szónak 
módja hilemhes és as szólásnak líj folyaniása leend^ 



246 -^ Történetírás 

Mindjárt az régi székelyek nyelvére tekinczen, 
Kiknél tiszta magyar nyelv maradéka vagyon. 

köztök példát ez könyvbeli szóra keressen, 
És tőlök módot mostani írásra vegyen. 

Meg kell azonban adni krónikásunknak, hogy nem 
hajhászsza a székelyeskedést. Inkább gyéren, mint sokszor 
fordulnak elő nála e tájbeszéd sajátságai. Látszik, hogy 
régen elszakadt szülőföldjétől és az északkeleti magyarság 
kiforgatta dialectusából. 

A másik történetíró Heltai Gáspár volt. Ö is nagyobb 
munkát adott ki, de csak a magyarok történetét foglalta 
bele. Chronica az magyarok dolgairól stb. lo75-ben jelent 
meg. Heltai müve nem eredeti kutatáson alapuló munka, 
hanem mint a czímben is megírta: «az Bonfinius Antal- 
nak nagy könyvéből és egyéb históriás könyvekből nem 
kicsin munkával* készítette. Müvét folio-íven tette közzé. 
De míg Bonfmi decasokra és liberekre osztja munkáját, 
Heltai az egyes királyok történetére. Ö is megkülömböz- 
teti a magyarok többszörös bejövetelét hazánkba. Az első 
bejövetel a hunoké, kik végre szerencsétlenül járnak, 
Attila meghal, fiai elpusztulnak, csak néhány ezer hun 
vonja meg magát a székelyföldön. -Ök kitagadák mago- 
kat, hogy nem magyarok volnának, hanem székelyeknek 
nevezek magokat. Ezek mostan is laknak Erdélyben és 
külen törvények és erkölcsek vagyon.* Szabadosok is 
voltak; de hitellenségökért « elsütötte a dér az ő szabad- 
ságokat.* 

A magyarok második bejövetelét Árpád eszközlé. 
A magyarokat összeütközésbe hozza Nagy Károly csá- 
szárral, a ki legyőzi őket, megszállja Sicambriát. « melyben 
vala a Czaba berezeg*. Csaba halála után Nagy Károly 
jól kezde bánni a magyarokkal, intvén őket, <hogy el- 
hadnák az ő bálványokat, a Marsot és Herculest* : de 
mikor nyakaskodtak, «letöreté minden bálványoknak egy- 



A Történetírás 247 

házait >, adót vete rajok. Majd a saxoniabeli szászokkal 
gyűlt meg a baja Károlynak, kiket Magyarországba és 
Erdélybe telepített. 

Nagy Károly halála után a magyarok Lindeutust 
választották berezegnek ; majd Salárd, Toxus, Geysa ber- 
ezegek következnek, azután a királyokra kerül a sor, 
többnyire híven Bonfmi után. Néha azonban kijelenti, 
hogy uem követi az olasz írót. Mikor a Hunyadi nem- 
zetségről ír, tiltakozik Bonfini olaszító előadása ellen, 
mint a ki -kedvesködni akarván Mátyás királynak, a 
rómaiaktól hozza alá az ő eredetit és olaszt czinál belőle. 
De a dolog nem úgy vagyon : hanem mind ebben az 
írásban megtalálod írván ; így higyjed az históriát igaznak 
lö:]ni.» Ekkor azután közli a holló költői mondáját, úgy, 
a hogy ez már a XV. században kifejlődött. Különben 
Hunyadi János és Mátyás története foglalja el a könyv 
jó részét. Ez utóbbiakról mondja, hogy Beatrix-szal való 
házassága után nagyon megváltozott a magaviselete. 
« Azelőtt a magyari királyok a nemesekkel és urakkal nyájas- 
kodtanak*, akkor mentek be hozzá, a mikor akartak, a 
király M2 Jiemjérrel és selejt {sleyt) étkehkel minden 
pompaság nélh'il élt. Hitvány házban lakék. De a mint 
Mátyás újra megházasodott, minden megváltozék. Nagy 
palotákat épített, drága asztalokat, pohárszékeket csinál- 
tatott, meijiratá drága festékekkel és jó és drága arany- 
nyaL Olasz ételeket és italokat főzetett. Festők és szob- 
rászok, kőművesek és kőfaragók, asztalosok, ötvösök, 
rézművesek, szabók, gyöngyfüzök, szakácsok, gyógyszeré- 
szek, jeles fondálók stb. jöttek Budára. A jeles discantorok, 
orgonások és igen nagy szavó papok sem maradtak el. 
Csúfok, tánczolók, mindenféle síposok, lantosok, hegedősök 
nagy fizetést húztak. Tudós népeket, jeles doctorokat, 
«sőt még ördenges tudományú mestereket is kerestet vala» 
a király. Mindezt nagyon bánták a magyarok. A nagy 



248 A TÖETÉNETÍEÁS 

költség miatt örökös panasz lebeg ajkaikon. Fájt nekik, 
«hogy olyan kennyen elhányja vala az ország pénzét.* 
Nem tetszett nekik, hogy elhagyja a régi magyarok érett 
erkölcseit, hogy a felesége liordozná ötét minden encsen- 
henczeJcre és testi gyönyörüségelcre. Heltai felhozza a szép 
librariát, a könyvtárt, melyre évenkint harminczhárom 
ezer arany forintot költe a király, csupa deák és görög 
könyvekre. 

Mint buzgó protestáns szintén sokszor jött Heltai abba a 
kellemetlen helyzetbe, hogy jó katholikust kellé dicsérnie, 
pedig a középkori keresztyén hős nem volt az ideálja. 
Ilyenkor meg is látszik előadásán, hogy nem jól érzi magát. 
Olykor változtat Bonfini elbeszélésén, majd kihagyja a 
kérdéses helyet ; a hol pedig egyet sújthat a pápai kúrián, 
szívesen megteszi. Kitörli Bonfini azon sorait, melyekkel 
egyes szentek csodáit meséli el. Az egyházvédő, pap- 
pártoló királyokat nem igen magasztalja. Általában nem 
barátja a papoknak. Mindamellett lelkes hazafi és jó 
magyar, úgy hogy a hol ez a szempont kívánja, a papot 
sem bántja. Úgy látszik, könyve végén vigyázatlanabbúl 
dolgozott. Mert például mikor Mátyás király dicséretéről 
szól, híven lefordítja Bonfinit és mondja, hogy «véle voltam 
mindenütt a táborban és szömemmel megláttam, mint 
tanyította és oktatta őket. Soha népet nem láttam, mely 
inkább tudna mind hevet, mind hideget szenvedni mint 
az ő népe. Soha sem láttam népet, mely inkább szerette 
és böczülte volna az ö fejedelmét, mint az ő népe őtet 
szereti és böczüli vala.» Ezt elmondhatta Bonfini, a ki 
mindenüvé kísérte a királyt, de Heltai nem. 



A VALLÁSOS LYRA 249 



L Y R A. 

I. 
A VALLÁSOS LYRA. 

A mint nagy eszmék és érzelmek ragadják meg az 
emberiséget, kiválóan termékeny lesz a költészet egyik 
ága, a lantos költészet. Hivatottak és olyanok, a kik nin- 
csenek hivatva, az eszme hatalmától és az érzés erejétől 
lelkesítve megragadják a lantot és eléneklik eszméiket és 
érzelmeiket. A szelid lágy érzelmektől kezdve a leghatal- 
masabb ódái hangokig mindegyik kifejezést talál a sike- 
rült és nem sikerült sorokban. Az öröm és bánat, a lel- 
kesedés és kétségbeesés, a remény és fájdalom tehetséges 
vagy ügyetlen tolmácsokra találnak ily időkben s ilyen 
volt a XVL század. A nagy eszmék megifjítják az embe- 
reket, mindegyiknek duzzadt a kebele s mint az ifjú, kinek 
szivében a szerelem lángja lobog, dalol, énekel, úgy dalolt, 
énekelt ez az időszak, e megifjodott korszak. 

Az előbbi pár száz év is némileg a megifjodás kor- 
szaka volt. A klassikus világ emlékein megifjodott a müveit 
osztály. Csakhogy maga a nép, a nemzet nagy tömege 
hidegen maradt, nem érdeklődött az új szellem iránt. Ezért 
azt mondhatnók, hogy a XIV. és XV. század inkább az 
értelem, a gondolkodás, az izlés százada volt. A huma- 
nismus minden szépsége mellett sem játszott benne nagyobb 
szerepet az érzelem heve. a szív lángja. A müveit embe- 
rek, a tudósok és művészek gyönyörködtek a klassikus 
világ gondolatain, épültek remek alkotásain, a földből ki- 



250 ^ VALLÁSOS LYEA 

ásott szobrokon épen ügy, mint a könyvtárak lomjaiból 
kiszedett Platón és Homeruson, Sophoclesen és Aristo- 
phanesen s másokon, szívesen utánozták is őket vagy 
legalább hangoztatták eszméik- és érzelmeiket. A tüz és 
láng azonban nem égetett és nem lobbant föl bensejőkben. 
Költői alkotásaik nemcsak hideg agy szülöttei, de hidegen 
is hagynak bennünket. A legünnepeltebb új-latin költő is 
csak ritkán tud igazán szivünkhöz szólani. Rendesen pro- 
fessor és pap volt, a ki a tanító világnak zengette költe- 
ményeit. Ezek azután szemügyre vették jámbusait és más- 
nemű lábait, itt-ott dicsértek képeit, csinos hasonlatait, 
merész hyperboláit, magasztalták körülírásait, szokatlan 
inversióit. különösen szerették horatiusi, virgiliusi szólásait. 

Olyan költő, mint Janus Pannonius, a kit kora ün- 
nepelt és az elsők közé emelt, s a kire azért mi is büszkék 
vagyunk, nem írt egyetlen oly költeményt, mely akár ere- 
detiben, akár fordítva meg tudna ragadni, fel tudna lel- 
kesíteni bennünket, pedig poetai természet vala. Az idegen 
floscuiusok költészete csak az iskolás köröknek tetszett és 
tetszhetett, hidegen hagyta a nemzetet, mely nem értette 
az idegen poétát, a ki ügy sem neki dalolt. 

Most olyan költők léptek föl, kik mindenekelőtt a 
nemzet nyelven és a népnek énekeltek. Igaz ugyan, hogy 
már a XV. században is voltak vallásos énekek, melyek 
a nemzet nyelvén szólottak. Legnagyobb részt latin hym- 
nusok fordításai, de talán nem annyira a nép, mint az 
apáczák számára készültek. Latinul nem tudó sororok és 
fráterek énekelték azokat, nem az egyház községe. A nép 
éneke legfölebb a litánia Irgalmazz mi nekünk és könyö- 
rögj érettibik recitálásáig emelkedett. Ez az állítás teljesen 
kifogástalan a középkor régibb századaira nézve, úgy hogy 
tulajdonképen alig lehet a templomi énekekről szólani. 
Az egyház nem látta szívesen az anyanyelv megjelenését 
az egyházban. A népnek csendesen kellé imádkoznia 



A VALLÁSOS LYKA 251 

csupán a papságnak volt szabad szent éneket énekelni 
az egyház nyelvén. Századokon keresztül csak a Kyrie 
eleison-\. kiálthatta a pap énekére a nép, ezt hangoztatták 
a halotti kiséretnél, ezt a prédikácziók után, vecsernyéken, 
sőt mint a capitulariák mondják, a köznapi teendők között, 
a barmok ki- és behajtásánál. A Ludwigsiiedböl tudjuk, 
hogy a csatakiáltás is Kyrie elejson volt. Németországban 
a középkor végén szokottabb lön az egyházi ének, habár 
az isteni tiszteletnél csak ritkán használtatott. Az eretne- 
kek- és ostorozókról azonban tudjuk, hogy énekes mene- 
teket tartottak; sőt talán a kathoiika egyházról is be 
lehetne bizonyítani, hogy a XV, században, ha nem is 
mindenütt, sok ünnepélyes alkalommal énekelt a nép a 
templomban és a templomon kívül, búcsüjárások, körme- 
netek stb. idején. Azonban teljesen csak a XVI, század 
honosította meg a hívők templomi énekét. Az Isten há- 
zában és otthon megcsendült a vallásos lélek éneke és 
eltöltötte a század gyermekeinek kebelét. Lyrai hangulat 
vett erőt rajta. Nem hiába fejlődött a judaismusból a 
keresztyénség, de kiválóan lyrai volt mindig a költészete. 
Főleg a iyrában tudott szépet és fenségest, magasztost 
alkotni. Költőink előtt a héber zsoltárok lebegtek, melyek- 
ben legfőbb a gondolat és érzelem s kevesebb a rhythmus. 
Szent megadással s megsemmisítő alázatossággal kiáltanak 
fel az úrhoz, elvetik előtte magukat és lábaihoz teszik le 
a természet nagyságát, erejét, szépségét. Midőn ezekről 
szólanak, érezzük a költő szól belőlök, ki nem önmaguk- 
ért gyönyörködik bennök, hanem a vallásos kebel, mely 
az Istenre, a teremtőre, a nemzet megtartójára viszi vissza 
a természet megragadó sajátságait. 

Kivált az erkölcsi tartalom az, mi buzdítja, megra- 
gadja őket. Az erkölcsi elem szerepel minden szavokban, 
minden nyilatkozatokban. Költészetök paedagogiai irányú. 
Javítani, erkölcsileg emelni, nemesbíteni, nem pedig gyö- 



252 ^ VALLÁSOS LYRA 

nyörködtetni akar. Ilyen a XVI. század magyar vallásos 
lyrája. 

Buzgó és lelkes papok és scholamesterek , dalai ezek, 
kik mindenöket odaadták az Istenért, ha volt nekik, s ha 
nem volt, nem is tudtak szerezni, mert ma itt. holnap 
másutt fáradoztak az Isten országának érdekében. Vagyont, 
kincset uem szerezhettek, pedig életök minden napján mun- 
kálkodtak és dolgoztak ; de még szegényes életök is örökös 
koczkán forgott : ma valamelyik katholikus főpap küldötte 
ellene katonáit, holnap egy várparancsnok, egy főkapitány 
fogatta és kisértette várába, máskor a katholikus nép tört 
reá, hogy feldúlja a házát, kiirtsa az életét. Sehol bizton- 
ság, sehol nyugalom. Mar magának is oly természetűnek 
kellett lenni, a kinek támadólag kellett fellépni. Ha meg 
volt győződve hitének igazságáról, nem hagyhatott békét 
a katholikus papnak. A hol nem üldözték ötét, ö üldözött 
másokat, uton-úlfélen prédikált a népnek az új tan tisz- 
taságáról, a régi romlottságáról, a pápa istentelenségéről, 
a pilises papok telhetetlenségéröl, a cautés egyháziak faj- 
talanságáról s egyebekről. Neki bujtogatni kellé a népet 
és ha érezte, hogy vele tartanak az erősek és hatalma- 
sok, ki kellé azt űznie a plébániából és magának bele 
ülnie, míg a felsőbb hatalom vagy a nép elpártolása ki 
nem kergette ötét is, hogy másutt találjon ideiglenes szál- 
lásra. 

A középkori legenda magasztalja Alcuint. a szerze- 
test, a ki midőn meghallotta, hogy máshová rendelték. 
épen tanszékén űlt, betette könyvét s el sem búcsúzva 
társaitól, indult hosszú útjára, olyanok voltak az új tan 
ez apostolai is ; néha könyveikkel menekültek egyik helyről 
a másikra. Az ily emberek kiválóan lyrai természetek. 
Folyton égnek, lángolnak, lelkesednek. Nyugalom nem az 
ő kenyerök. Jár, megy, beszél és rábeszél, nyilvános vi- 
tatkozást rendez, melyben halállal lakoljon a legyőzött s 



A VALLÁSOS LYBA 253 

mikor mindebben kifáradt, leül, könyvet ír, szent éneket 
és szép históriát componál. majd fordít, maga nyomtat, 
sőt vásárra maga viszi könyveit, hogy ott eladva, pénzt 
szerezzen és bő alkalma legyen kapaczitálni az embere- 
ket, kik 10 — 20 községből verődtek össze s jó vásárt 
csinálva, megvesznek tőle egy-egy szent könyvet. Ott a 
maga csinálta verseit talán el is énekli nekik egy régi 
magyar vagy idegen ének dallamára, hogy a kik olvasni 
nem tudnak, ott helyben megtanulják a nótájával együtt. 

Ez a lyrai természet is követelte, hogy anyanyelvö- 
kön, a nemzet édes-kedves hangján szólaljanak meg. Csak 
anyanyelvén lehet az ember bensőleg igaz, csak azon 
fejezheti ki magát azzal az egyszerű és édes melegséggel, 
mely a költőt olvasottá teszi, mely hozzá von bennünket. 
Míg előbb az iskolázott, a müveit ember latinul szólamlott 
meg versben és prózában, ők csak barátjaik müveinek 
ajánlására használják a klassikus nyelvet, nekik első sorban 
a magyarra van szükségök, nemcsak azért, hogy megért- 
sék őket, hanem hogy az eszmék és érzelmek, melyektől 
duzzadnak, találó kifejezést is nyerjenek. 

Igaz. hogy akadályul szolgált nekik a nyelv fejletlen 
volta. A középkor nagyon elmaradt a müveit, kiképzett 
költői nyelv tekintetében. Legendaíróink szerény tehetsége 
és gyarló ízlése nem tudta kiemelni nyelvöket számos 
helytelenségéből, nem finomíthatta ízlésöket, nem tudta 
megadni neki az erőt és választékosságot, nem tette simává 
és lágygyá, nem gördülékenynyé és hangzatossá. Pedig az új 
tan hirdetői között is kevés volt az igazi poetai természet, a 
ki hatalmas képzeletével, a művész mesteri ízlésével tudott 
volna fellépni. Inkább rhetorok valának. Hosszú túlterhelt 
szavaikkal, pazarul használt s fölösleges jelzőikkel és 
mellékmondataikkal s cicerói periódusaikkal minden pilla- 
natban megakadtak, ha verselniök kellé. Kezdetben nehe- 
zen is ment. később a gyakorlat egy kissé megtanította őket. 



254 A VALLA.SOS LYRA 

Vallásos lyrájokból bizony sokszor hiányzik az a 
szent gyöngédség, mély bensőség. az az odaadó, hü és 
derült isteni szeretet, az a vonzó jámborság, a vallás idylli 
vonása, mely vonz és magához édesget, ők úgy tűnnek fel a tá- 
volban, mint a kik egyik kezökben karddal, másikban az áhí- 
tat könyvével dicsőítik az Istent és átkozzák ellenségeiket. Ezt 
azonban kimagyarázza nyomorult helyzete a hazának é.s 
saját maguknak. E század magyarjának nem volt alkalma 
megszerezni azt a jámbor és az Istenben megnyugvó ke- 
délyállapotot, mely a gyöngéd és átszellemült isteni felelem 
kedves sajátja. Háború és háború volt az életök, pusztu- 
lás és halál előttük és mögöttük. Csalás és hitszegés. faj- 
talanság és erőszak, gyűlölet és káromlás jobbra-balra 
mindenütt. Ily időben csak harczos lehet az Isten embere, 
a ki ura Istene nevében és puritán erkölcseiben gyűlölni 
és kegyetlenkedni is tud. 

E sötét hangulat gyümölcsei ama kínos panaszok, 
elkeseredett énekek, melyeket kétségbeejtő fájdalmuk és 
nyomorult hazájok sorsa diktált nekik s melyeket Toldy 
Ferencz jeremiádohiak nevezett el. Az egész ország ne- 
vében szólott a jó költő, Magyarország siralmána'k czí- 
mezte effajta feljajduló költeményét, s mély fajdalommal 
siránkozott bennök az ország romlásán és nagy pusztulá- 
sán, mely «az bálványimádásért, kegyetlen hamisságértés 
fertelmes élet miatt* érte hazánkat. 

És ez a vallásos lyra sokat tön az ország erkölcsi 
emelkedésére. Az a bomlás, mely a század első felében 
általános volt, lassanként háttérbe szorult. Nem mintha 
még mindig nem maradtak volna sokan a becstelenség 
utján, mint ha már eltűnt volna az erőszak és hitszegés ; 
de lehetetlen, hogy az erkölcsi érzés erösbödése, mely az 
Isten házában és azon kívül lelkesen hangoztatta az éne- 
keket, nyomást nem gyakorolt volna az erkölcstelenség 
mestereire. Nem tudjuk ugyan sem a statistika adataival, 



A 'VALLÁSOS LYKA ?55 

sem a történet tényeivel bizonyítgatni ezt az erkölcsi emel- 
kedést, mégis azt hiszszük. hogy a rendezettebb vallásos 
életnek, a buzgó papság által vezetett hitéletnek, mely 
buzgón énekelte az áhítat szavait, jámbor verseit, meg 
volt a maga erkölcsi következménye. Külföldön is hason- 
lót észleltek, A vallásos lyrahoz, mely maga is tele volt 
tanító elemmel, hozzájárult a kor tanító és feddő költészete, 
gúny és históriás éneke, melynek javító, erkölcsnemesítő 
czélja rendesen megvolt a költemény vége felé. S ha később 
javult a haza sorsa, ha összetartóbb lelt a nemzet, komo- 
lyabbak és munkásabbak az egyes osztályok, az országos 
csapáson kívül a protestáns énekeseknek is köszönhetjük. 
Mik voltak ez énekszerzöink forrásai, honnan merí- 
tették dalaikat? Talán önmagukból? Talán ihletett ben - 
sejökből ? Bizonyos, hogy ebből is, de nagyon ritkán. 
Az eredetiség nem a kezdők sajátja. Valószínű, hogy hit- 
vitáik is telvék idegen lapok fordításaival ; a hol a magyar 
viszonyokra alkalmas részeket találtak, szívesen beigtatták 
müveikbe, nem kérdezték, plagium-e vagy nem. Jámbor 
verseikkel sem vagyunk külömben. E versek legnagyobb 
része is átdolgozás. Fordításnak nem mondhatjuk, mert 
a fordítás igazi művészetét még nem ismerték. Az ere- 
detinek eszméjét és talán formáját is úgy átültetni, hogy 
jól és szépen is legyen magyarul mondva, még nem tud- 
ták. Ehhez sok kell. Ók szabadon szerettek és tudtak dol- 
gozni. Jó, ha az eredeti alapeszméjét híven tükrözik vissza. 
A mit nehezen esik lefordítani, azt egyszerűen elhagyják, 
a mi nekik nem tetszik, az szintén kimarad ; ha fordítás- 
közben egy tetszetős gondolat ötlik eszökbe, azt belé 
szövik ; ha a versfejek úgy kívánják, ha bizonyos betűre 
van szükségük és azt csak egy bizonyos szó elején ta- 
lálják meg, a szó kedvéért azután idegen gondolat kerül 
a versbe, melyet néha lazán fűz egybe a szükséges eszme- 
kötés. Máskor meg a mondat értelme szenved alatta. 



256 A VALLÁSOS LYRA 

Átdolgozások az ö zsoltárfordításaik is. A zsoltárok 
legjobban csábították őket a dilettáns munkára. Leginkább 
azért, mert mindjárt kezeiknél voltak. Azután megtalálták 
bennök az öröm és bánat hangját, a remény és félelem, 
a lelkesedés és sötét fájdalom, lelkigyötrelem szavait. 

A zsoltárok katholikus fordításait nem ismervén, 
rendesen a latinból, a vulgatából tették át magyarra. 
Többnyire az ismertebb zsoltárokat fordították, melyeket 
már a katholikus egyház is szeretett használni a brevi- 
áriumban, de fordítottak másokat is, így megtörtént, hogy 
némely zsoltár számtalan fordításban fordul elő, míg mások 
alig vagy ritkán. És ha ugyanazon zsoltár két vagy több 
fordítását vetjük össze, látjuk, hogy a jámbor énekesek 
aligha ismerték egymás müveit, mert jobban egyeztek 
volna. A szegény reformátor a szükségtől űzetve nem 
várta, míg megkapja valamelyik társának munkáját, neki 
állott és fordított a maga módja és tehetsége szerint. 
A dallam nehézsége sem riasztotta vissza, előkeresett egy 
régibb éneket, néha egy katholikus hymnust és annak a 
nótájára énekeltette versét. Ez azonban nem mindig al- 
kalmas e czélra. Rövid, nyolcz szótagú sorai nem feleltek 
meg az ő méltóságos és lassú, széles és terjedt sorokra 
áhító ízlésének. Annak könnyen lengő üteme olykor lé- 
hának tetszhetett az ő komoly lelke előtt. Neki hosszú 
sorok kellettek tizenkét, tizenhárom, tizenöt és még több 
szótaggal. A jobb ízlésűek szívesen használták a tizenegy 
szótagú sort 4 — 4 — 3 ütemmel, úgy a mint az népdala- 
inkban is gyakran előfordul. Hihetőleg magyaros dallamot 

is kerestek hozzá. 

A zsoltárokon kívül felhasználták a katholikus hym- 

nusokat is. Nem kell azt képzelnünk, hogy a protestáns 

istentisztelet rögtön elvált a kathoiikustól, hogy az újítók 

azonnal kész szertartással állottak elő. Az ember szellemi 

világában sincs ugrás. Itt is átmenet van. ügy mint a 



A VALLÁSOS LYRA 257 

természet minden vagy csupán sok mozgása, ritmusos a 
lelki mozgás, a haladás is. Pár lépés előre, egy hátra. 
Okául a haladó eszmének akadályait hozhatni fel. melyek 
legyőzésére új erőt kell merítenie. Az újabb lökéshez 
újabb, pihent erőre van szüksége. S ez bizonyos ritmus- 
ban történik. A protestáns újítás sem esett meg máské- 
pen. Lassankint vetek el az egyházi szertartásokat, lép- 
tenkint törlek el a régit és irtogaták erösebb nyomait, 
A szentek és a boldogságos szűz tisztelete még sokáig 
kisért. Egyes szentek és Mária ünnepein még rólok pré- 
dikálnak és énekelnek. Csak lassan hagyják abba dicsé- 
retökeí s az Istenre, különösen a szentháromságra szo- 
rítkoznak. Egy-egy lökésre rövid pihenés következett. A 
katholikus hymnusok azonban, melyek az istenségről s 
a vallásos áhítatról szólanak, melyek nem ütköznek pro- 
testáns hitelvekbe, még mindig tetszenek és szívesen ének- 
lik őket. Ezek fordítása sem egyezik a régiekkel. Látszik, 
hogy maguk a reformátorok fogtak a munkához és le- 
fordították a latin éneket. Mint volt egyháziak, világi 
lapok és szerzetesek, sokszor recitálták ezeket a hymnusokat, 
ismerték szépségöket, gyönyörködtek bensőségükben, az 
áhitat e közvetlen nyilatkozataiban, azért lefordították. 
Az újabb nemzedék már nem ismerte a latint, ö protes- 
táns éneknek tartotta és mivel szép volt, megtartotta 
továbbra is, míg egyik-másik katholikus ellenfele vagy a 
saját tudása nem tette bizalmatlanná a szép ének iránt. 
Végül harmadsorban jönnek az újítók saját alkotásai. 
Ezek sem mind eredetiek, sokan német és svajczi mestereik- 
től fordítottak ; müveik azonban új szellemet árúinak el. 
Sok bennök a tanító, a dogmatikus és a történeti elem. 
Szeretnek polemizálni. Szidják, átkozzák a bálványozást, 
a régi egyházat s magasztalják az újat. Bőbeszédűek, ki- 
fogyhatatlanok a szóban, szeretnek ismételni, magyarázni. 
Alig tudják bevégezni verseiket. Néha annyira húzzák, 

Bodnár Zs.: A magyar irodalom története. 17 



258 -'^ VALLÁSOS LYRA 

hogy az énekes jó hosszú ajánlása és neve is elfér a 
versfejekben. A hosszú ének különben jó szolgálatot te- 
hetett az isteni tisztelet- és a könyörgésnél. A mint las- 
sankint eltűntek a katholikus szertartások, nem maradt 
más hátra mint a prédikáczió, könyörgés, meg az ének. 
Kivált ez utóbbi nem fárasztotta ajág[ibor községet, mert 
minden egyes hivő közreműködött benne. Külömben e 
hosszadalmas énekek tanító és polemikus részei sem teszik 
semmivé beesőket. Bánt ugyan a bennök levő polémia és 
ellentét, felekezeti súrlódás és korlátoltság, egyoldalú buz- 
góság és gyűlölködő fanatismus ; de nem hiányzik, sőt a 
legtöbbször uralkodó a mély vallásos érzés, az Isten igaz 
félelme, a forró, lángoló hév, a gondviselés megnyugtató 
érzése és a határtalan bizodalom, melyet a század szegény 
embere az Istenbe helyezett. 

Nem lehet czélunk az összes ismert és ismeretlen 
vallásos lyrikust bemutatnunk. De lehetetlen, hogy irodal- 
munk ifjú korának több énekeséről pár szóval meg ne 
emlékezzünk. A kezdés fáradsága megérdemli, hogy bár 
gyöngébbek az ő alkotásaik, mégis szóba hozassanak s 
ha egy kis figyelemre méltót találunk bennök, kiemeljük 
őket. Hisz az ő vállukra állva tudtak azután a későbbiek 
jelesebb müveket teremteni. Az első tekintélyesebb kezdő 
a nagy reformátor, Dévai Bíró Mátijás volt. 

Az igaz hit által való üdvözölésnek módjáról írt 
költeménye egy lelkes szózat a hívekhez, melyben el- 
mondja, hogy «az hit nélkül senki sem idvözülhet, mint 
az virág nap nélkül nem zöldülhet*. Hinnünk kell a szent 
háromságot, a mi ha « nehéznek tetszik az esmeretre*, 
vegyük elő a szent írást, megtanít az bennünket. <Jaj 
azoknak, kik színnel keresztyének, sem nagy urat, sem 
papot ki nem veszek, sem parasztot, sem semmi szerze- 
teket, kik tisztekben igazán el nem lépnek. » 

Az énekből hiányzik az erösebb protestáns színezet, 



A VALLÁSOS LYKA 259 

hololt a magyar refbrmátio első lelkes apostolától talán 
megvárhatta volna közönsége. 11 szótagú sorokban van 
írva 4—4 — 3 ütemmel, bár nem egyszer vét eilenök. 
Szilády különösen kiemeli nyelvét, mely « erőteljes, világos, 
soronként rövid mondatokból áll s régi szók, törzsökös 
mondatok és praegnans kifejezések nélkül nem szűkölkö- 
dik*. Való, hogy e költemény zilált szerkezete mellett ko- 
rának nem utolsó alkotása. 

írt-e több ily vallásos költeményt Dévai, nem tudjuk; 
valószínű, hogy készített és vagy elvesztek mint egyné- 
mely munkája, vagy névtelenül szerepelnek az énekes 
könyvekben. 

Batlsi András lyrája 1530-ban énekelte « A. szent- 
egyháshéli dicséretet > a « kincses Kassában* több buzgó- 
sággal és jóakarattal mint költői hivatással, verse és 
irálya nagyon kezdetleges ; alig találni rá ütemeire, a 13 
szótagú sortól néha a 19 szótagig emelkedik, melyekből 
minden zeneiség hiányzik. 

Tetemes haladásra mutat «a Krisztus Jézusnak 
isteni és emberi természetiről való dicséret, melyet az com- 
miiniJcáláskor szoktak énekelnie 4 — 3 — 3 beosztású so- 
raiban van érzéke a vers zeneisége iránt. Számos vers- 
szakon keresztül kifogástalanok az ütemek és mintha a 
tartalom költőisége is emelkednék, az érzelem lángja is 
erősebben lobog. 

A * Húsvét avagy Krisztus feltámadása napjára* 
készült ének újra kivetkőzik minden formáiból, járabor 
próza lesz ; míg Az Krisztus feltámadásáról szóló 4 — 3 
ütemű soraival ismét jobb. A Pinkesd innepire írt két 
ének, továbbá Az halálról való emlékeztetés czímű sem 
válik ki jobban a többiek közül, csupán a 44. Zsoltár szabad 
fordítása érdemel nagyobb figyelmet, melyben az érzés 
melegét költőibb, lendületesb nyelv tolmácsolja s szépen 
mondja : 

17* 



260 ^ VALLÁSOS LYEA 

Árvákul eladád népedet, 
Várasrúl varasra viszik őket : 
Ifjakat, szűzeket, gyermekeket, 
Összekötözve hajtják el őket. 

Kelj fel már úristen te álmádból, 
Szabadíts ki minket nyavalyánkból, 
Az szegény foglyokat fogságból : 
Hozd ki Mahumet országából. 

Ez már szegény hazánkra illő szomorú vonatkozás. 

Fichicia in Deum czímmel 1544-ben egy tordai 
névtelen csinos lyrai költeményt készített, melyet a hang 
melegsége, a nyelv gördülékenysége és természetes folyása, 
verseinek zenei ritmusa kedvessé tesz az olvasó előtt. 

Méltó vagyok kárhozatra. 
Mert az Istent nagy haragra 
Indítottam bátran arra. 
Nem gondoltam semmi jóra. 

Lpírása élénk, képzelme ki tudja színezni, midőn 
példáiíl mondja, hogy 

Semmi kétség, meg -kell halnom, 
Életemtől meg kell válnom. 
Föld gyomrába kell szállanom, 
Ott kell nekem megrothadnom. 

Csontom széllel elhányatnak, 
Testem rólok szakadoznak, 
ízről ízre mardostatnak. 
Férgek miatt rágattatnak. 

Persze itt-ott erősen küzd a nyelvvel, mini a fen- 
tebbi versszak is bőven mutatja. 

Valkai Kelemen, kinek neve a krakkai egyetemen 
1536-ban fordul elő, 1545-ben írta "As Isten előtt való 
igasidásróU szóló énekét, melynek versfejeiből e monda- 
tot olvassuk ki: Clemens Valkai foecit Nate. Terjengős 



k 



A VALLÁSOS LYRA 261 

bevezetés után a protestantismus főtételére tér át, hogy 
a törvény szerint csak kárhozat várakozik reánk, hogy 
fejenkint csak halált érdemelnénk ; de a mily nagy volt 
az Isten haragja, annál nagyobb lett azután irgalma. 
«Sem házasság, sem barátság, sem apálczaság, sem 
papság, sem böjtölés, sem alamizsna* nem segített volna 
rajtunk; segített azonban Krisztus, a ki « bűneidet te rólad 
elvötte*. Gyönge verselése 4—4 — 6 vagy 4 — 4 — 4 — 2 
szótagú ütemekre vihető vissza, bár sokszor vétkezik 
ellene. 

Dicséret Krisztus feltámadásáról czímü költeménye 
az új szövetség fordítójának, Erclősi SylvesterneJc, aligha- 
nem átdolgozása valamely idegen húsvéti éneknek. Sem 
a tartalom, sem a forma nem emeli ezt az éneket, mely- 
nek egyes sorai hét szótagot foglalnak magukban 4 — 3 
vagy 3 — 4 szótagú ütemekkel. Rímmel is csak ritkán 
találkozunk benne, úgy hogy nem csoda, ha kimaradt a 
későbbi énekes könyvekből. 

Radán Balázs 1550 körül lehetett debreczeni pré- 
dikátor, később pedig Beregszászban martyromságot szen- 
vedett, állítólag egy szerzetes lőtte át. Tőle van egy tem- 
plomi ének, melyet Szilády Áron Háhoriíságnak idején 
való könyörgés czím alatt adott ki. 15 — 16 szótagú so- 
rokban csekély zeneiséggel kéri az Isten segítségét az 
antikrisztus szerzeti. a pápa tévelygései ellen ; fájó szívvel 
mondja, hogy a pogányok sok veszedelmet hoztak az or- 
szágra, számtalan embert leöltek, másokat elvittek vagy 
kiűztek. Mindezzel bűneinkért sújt bennünket az Isten, a 
kit kér, hogy emlékezzék vissza fogadására, hogy irgalma 
és nem álnokságunk szerint itél meg bennünket. Radán 
nem árul el nagyobb tehetséget sem a verselés, sem a 
tartalom terén. Egyszerű és igénytelen gondolatai a képek 
varázsa nélkül folynak tovább és sem az erő, sem az 
érzés heve nem ragad meg bennünket. 



262 A VALLÁSOS LYEA 

Déssi Andrástól egy lyrai vallásos költemény maradt 
reánk, mely hogy népszerű volt. az is mutatja, hogy 
minden énekes könyvben előfordul : ez a Halott temetéskor 
való isteni dicséret. A rövid nyolcz szótagú sorokban írt 
ének nem szíikölködik költői szépségekben. Szentírási és 
magyar népies szólamokkal nyeri meg olvasóját. Szépen 
mondja : 

Nincs itt maradó varasunk. 

De jövendőt kell kívánnunk. 



. . . földön olyan életünk, 
Miként az virág, kit nézünk 
Elváltozik mi életünk, 
Koporsóba betétetünk. 



A feltámadás hitét erősen és a régi alapon hirdeti: 

Ezen testtel feltámadunk, 
Ezen kézzel, lábbal állunk ; 
Krisztusnak akkor udvariunk, 
Régi szenteket meglátunk. 

Nagp Bánkai Mátyás hihetőleg Bács-Bodrog-megyé- 
ből származott, hol e nevű község virágzott hajdanában. 
De mivel a különféle kiadásokban neve többször ferdítve 
fordul elő, majd Báncsai. majd Nagy Báczai^ majd Nagy 
Bányai Mátyásnak írják. «A nyomorúságokhan való vi- 
gasstalásróh szóló énekét 1540-ben írta. Tíz szótagú 
négyes sorokban van írva, ritmusa gyönge, minden zenei- 
ség nélkül. 1575-ben készíté <^ Könyörgés* czímü énekét 
hármas tizenhat szótagú sorokban. Ütemei: 5 — 5 — 6. 

Az előkelő állású verselök közé tartozik Batthyányi 
Orhán, a ki mint Verancsicstól tudjuk, kitűnő műveltségű 
férfiú volt. Két ének maradt reánk tőle, az első : Az há- 
horúságnak szenvedéséről való ének az olasz hármas vers- 
szakfélében írva. Jób szenvedéseiből indul ki s az övére, 
meg hazánk más fiainak bujdosására tér át. «Jószáginkat 






. A VALLÁSOS LYKA 263 

•törököknek elosztotta ...» reánk szállolt ez világon az 
bujdosás, egyik helyről másik helyre nagy íutosás*. 
E versét Gyula- Fehérvárt 1547-ben készítette. Eilenképül 
szolgál második verse, mely a 32. zsoltár fordítása. Az 
Istenben való bizodalom tölti el a lelkét, e bizodalommal 
mondja: «Hívséges ö hatalmas beszédében és szentséges 
minden cselekedetben ; ez egész föld ismeri jővoltában, 
szavát telik nagy engedelmességben. » 

Siklósi Mihály^ Újhely reformátora és Perényi ud- 
vari papja, az 53. zsoltárt fordította magyarra elég rit- 
musos 10 és 11 szótagú sorokban. Modernizálja és a 
keresztyén hitre alkalmazza a zsoltárt. Panaszkodik, hogy 
= most minket az pogány népek, kik ellenségi az te szent 
igédnek, mint oroszlánok környűl vöttenek, te szent egy- 
házad ők megkörnyékezték*. 

Véghecskeméti Mihály az 55. zsoltár fordítója. Keserű 
bánat fogja el, hogy olyanok között kell laknia, kik nem 
engedik, hogy megmondja az igazságot. « Hogyha énnekem 
szárnyam lett volna, mint az galamb elröpültem volna. . . 
Akarok inkább pusztában laknom, vadon erdőben széllel 
bujdosnom.* E zsoltár tartalma nagyon megfelelhetett a 
reformátio hajnalán, mikor állítólag Végkecskeméti énekelt. 
Jogosan mondhatta: «Éjjel és nappal azon forgódnak, 
engem mi módon megfoghassanak, beszédem miatt vá- 
dolhassanak, hogy fogságomon ők vigadhassanak. » 

A vallásos érzésnek a hazafiúival párosulása azon 
jeremiád. melyet Bornemisza Péter «Az Magyarország 
siralma., etc.» czímmel iktatott be énekes könyvébe. Egy 
latin vers : Christtts jam surrexit. gaucleamus, exnltemiis 
nótájára késztilt s ez az ének elősegít bennünket verselése 
megfejtésében. Toldy Ferencz chorjambus lábakat olvas 
ki belőle, háromsoros versszakának első és harmadik sora 
negyedfél, a második harmadfél chorjambus lábból áll. 

Mint számos vallásos énekben, ebben is sok a leíró 



264 A VALLÁSOS LYEA 

és elbeszélő azaz hymnusi elem. A költő mély fájdalom 
hangján szólal meg és panaszolja el az úrnak, hogy mivel 
vétkeztünk, téged nem tiszteltünk, 

Azért kell tisztelnünk pogányokat, gyilkosokat, 

Paráznákot, bálványimádókat. 
Kiknek el kell viselnünk kemény igájokat. 

Elpanaszolja, hogy az úr elvette királyunkat, koro- 
nánkat, sok helyen megszűnt az Isten nevének dicsérete^ 
«szép ifjaknak ékes éneklési », megengedte, hogy sok főurat 
és vitézt levágjon, számos özvegyet, szép szüzet és gyer- 
meket rablánczra fűzzön a pogány. De bár <: siralomra 
fordült a mi nyájasságunk », nem hagyhat el az úr ben- 
nünket, azért ítámadj fel immár nagy úr Isten mimellet- 
tünk», kiált fel a költő, «lássák meg az pogánok, hogy 
mi reánk gondot viselsz i-. tMás siralma a magyar nem- 
setnek^ czímmel ad Bornemisza egy jeremiadot. mely a 
a zsidó próféta szavaival kezdődik: « Emlékezzél, mi tör- 
tének, uram, mi rajtunk. » S nemcsak a hangulat és né- 
mely kép, hanem egész mondatok is egyeznek a próféta 
siralmával. A tizenhárom szótagú sorokat Toldy Ferencz 
három chorjambus lábra és egy hosszú szótagra osztja. 
De talán egyszerűbb lesz 4 — 4 — 5 szótagú ütemekre 
szedni szét. 

E költemény is igazán szívből jövő panasza a ver- 
selőnek, a ki meg van győződve, hogy engedetlenségünk 
miatt ereszté reánk az Isten a pogányokat. Keservesen 
panaszolja, hogy a vizet is pénzen kell venniök, hogy az^ 
erdő fáját nagy áron megváltaniok, a török rabsága nya- 
kukat szegé, mivel nem segéllek a szegényeket ; most 
idegen nép közt kell kenyeröket keresniök. Dögönyeg 
fákkal verik a szegény rabokat ; «de bizodalmunk vagyon 
benned kegyelmes Isten, bár sújtod a mi testünket, nei» 
hagyod elszakadni tőled a mi lelkünket*. 



A VALLÁSOS LYKA 265 

A Fémjességes tewiernek csillaga kezdetű ének is 
A mi nyomorult orsságimhiak megszabadulásáért czímét 
viseli. Szerzője ismeretlen. A versfejek senti árúinak el 
semmit, nem tájékoztatnak bennünket. Az énekes azon- 
ban mely fájdalommal kiált fel Jézushoz, mert « nagy- 
haragja atyádnak reánk szállott, pogány népnek kezébe 
boczátolt, ki már minket oly igen megrontott, mind örökké 
nekünk sírást hagyott*. Jézus azonban segíthet rajtunk: 
« Véget tehetsz pogány hatalmának, czak kérjed azon az 
te atyádat, bátorítsa szegény keres7.tyéneket, rettentse meg 
az kevély pogányokat. » 

«.■! mi időuJchen oaló nyomor líságinkról való pana- 
szolkodás> keservesen feljajdul, hogy a pogányok birtoká- 
ban vagyunk, «immajdan esünk markokban. Lakőföldünk- 
ből immáran elkergettek már mindnyájan, .szüleinket az 
fogságban elbevitték országokban* • 

Egy másik ének Jeremiás próféta szavait alkalmazza 
Magyarországra. így is kezdődik : Keserves szívvel Ma- 
gyarországban mondhatjuk magunkról az nagy siralmat^ 
kit Jeremiás régen írt zsidókról, ügyanily jeremiád az az 
ének, mely A keresztyéneknek pogányok kegyetlensége ellen 
való könyörgések czímét viseli. Mély fájdalommal pana- 
szolja a költő, hogy a pogányok szétűzték, bujdosásra 
kényszeríték őket, dúlának. rablanak. sok pusztaságot 
szerzének, szűzeket rontanak, az vén jámborokat nyakon 
kötve hordják, édes magzatjokat elöttök levágják, stb.. 
Minden versszak végén ott az ismétlő sor : Szánjad meg 
i'ir Isten mi nyomor úságiyikat ! 

Efféle tartaUua van Stegedi versének, mely A ma- 
gyaroknak siralmas éneke a tatár rablásáról czím alatt 
maradt reánk és ha nincs meg a versfejekben a Szegedi 
neve, Bornemi.sza Péternek tulajdonítanók, mint a ki ha- 
sonló részletesseggel szól róla egyik szent beszédében, 
szintoly érzéssel festi a pogányok kegyetlenségét, habár 



266 A VALLA-SOS LYEA 

a versnek kell adnunk mégis az elsöí-éget. Ez egy-két 
helyen drámaibb : l^agy sírván annyoknak a gyermekih 
Máltnak : adnál vizet innom^ édes angám, azt mondjáh ; 
ö édes anyjohnah csak nem hasad szivek, hogy csak azt 
sem adhatják. A jámbor énekes azután végig megy a 
zsidók levert ellenségeinek során s a szabadulás reményé- 
vel vigasztalja a keresztyén foglyokat, kiket 1566-ban a 
tatár rabló hurczolt el a felföldről. 

Van még több is ily jeremiádfé'e ének, például : 
A pogányoknak és egyéb háhányoi óknak ellene, melynek 
jámbor szerzője kéri az istent: <Légy vezérünk, kegyes 
isten ; légy erős hadnagyunk ; légy kővárunk, légy paj- 
zsunk, légy minden oltalmunk, ne mondják azt a pogá- 
nyok, hogy nincsen isten ünk>, majd meg azért könyörög, 
hogy vegye el rólunk a sok ínséget, mert a fő népek most 
mind fáraók, lágyítsa hozzánk, mint a viaszt az ő kemény 
szivöket. 

A bálványimádók ellen való könyörgés a rövidebb 
énekek közül való. Iiyen amaz ének is, melynek czíme : 
Hogy az úr isten hatalmat ne hagyjon rajtunk venni a 
pogányoknak és más hasonló kisebb vallásos és hazafias 
költemények, melyekben e két eszme párosul egymással. 
Ezekbe többé-kevésbbé belé van oltva a gondolat, hogy 
az úr isten emlékezzék meg az 6 országáról, a Magyar- 
országról, ne hagyja elveszni pogány kéz miatt az 6 örök- 
ségét. Hisz a zsidók is vétkeztek, még sem hagyta el őket. 

A lelkes Bornemisza Péter mint mindenben, úgy a 
költészet terén is merész dolgokra vállalkozott ; de míg 
másutt megállta helyét, a verselés ez ágában elbukott. 
Énekecske gyermecskék regentésére czímü verse, Sulyok 
Anna Balassi Jánosné nevére szerzett gyarló müvecske, 
s jobbadán csak a jóakarat dicséretes benne. Az altató 
dalban nincs semmi gyermeki naivság vagy édesebb érzés. 

Barát István a 69. zsoltárt fordította volna ma- 



A VALLÁSOS LYKA 267 

gyárra, de csak az eleje emlékeztet a sz. ének szerzőjére, 
Barát rögtön Krisztusra és szent Mátéra tér át, hogy az 
új szövetséggel foglalkozzék. Gördülő versei szépen mondják : 

Világi életem csak árnyék énnekem. 
Mint a szép folyó víz elmúlik én tőlem ; 
De az te országod örök lakó helyem. 
Melybe Jézuí Krisztus által helyheztetem. 

Sz. Dávid 26. és 27. zsoltárából egy isteni dicséretet 
csinált Pít^J Benedek (Banedictus Pap). Hívebb-is a zsol- 
táros szavaihoz, mint számos társa. Negyedfél soros vers- 
szakai elég zeneiek. Tartalma is erős, élénk érzelemre mutat. 
Szépen mondja : 

Megfoglak tégedet az én igaz hitemmel, 
Reád támaszkodom eró's reménységemmel, 
És el nem eresztlek, míglen meg nem hallgatsz, 
Az én lelki kezemmel. 

Bornemisza Péter énekes könyvében négy vers kö- 
vetkezik egymásután a házasságról. Az elsőnek versfejébe 
e mondás van befoglalva : Ssent dolog a házasság, a má- 
sodikéban : Domine, salva nos, periinus ; a harmadikéban : 
Taniti János, a negyedikében : Nyilas István és SámhoJci 
Anna. Ez utóbbi egy kedves nászének, mely Nyilas István 
és Zsámboki Anna házasságara készült s Hasasok éneki 
czím alatt ismeretes és a vallásosnál nagyobb szerepe van 
benne a világi elemnek. 

A költemény két részből, a férj és nő szózatából áll. 
A férj erkölcsi irányú beszéde megemlékezik mennyasszo- 
nya piros gyenge szép orczájáról, kiemeli nyájas víg s.?ö- 
mélyét, felhozakodik két szép szemeivel. A mennyasszony, 
vagy mint a költemény mondja : a virág így szól viszon- 
tag szeretőjének, hogy kedves és szerelmes férjének be- 
széde, az ö erkölcséhez szabja a magáét, kéri az istenti 
hogy látogassa meg őket a házasság gyümölcsével, külön- 



268 ^ VALLÁSOS LYEA 

ben férje bánatjának vigasztalója, szükségének segítője, jó 
társa és gyámola akar lenni. Dallamos ritmusát 4 — 4 — 5 
szótagú ütemek alkotják. Szerzője 1548-ban írta, szemé- 
lyét azonban nem árulja el. Lehet, hogy az előtte álló 
Házasohialc könyörgési, valamint a Szent dolog a házas- 
ság és a Domine, salva nos, peritmis jelszavúak vele együtt 
ugyanazon szerzőtől. Panity Jánostól, erednek. Ez kissé 
merész föltevés, de a versek könnyű gördülése, sorainak 
zeneisége, a nyelv rokonsága, a gondolatok testvérisége 
talán megengedik ezt a bátor nézetet. Mindenikben találni 
kedves és gyöngéd sorokat, melyek szépen fejezik ki a 
házasfelek boldogságát. <Szaladott halacska mint az folyó- 
víznek, ugyan örvendezzen az jó hírnek-névnek ; miképen 
az fogoly az szabad menésnek, legyen kévánója minden 
jó erkölcsnek*, mondja az első ének, mely 4 — 4 — 3 — 3 
ütemekben van írva. A második költemény tartalma már 
nem oly megkapó, de azért gördülő sorai kedvesen mond- 
ják : «Jüvel immár, Jézus Krisztus, mi vendégségünkben, 
mi vizünket borrá tegyed az mi menyegzőnkben.> Ritmusa 
szintén 4 — 4 — 3 — 3 vagy 4 — 4 — 4 — 2. A harmadik, mely- 
nek versfejei a Panity János nevét foglalják magukban, 
azt is megmondja, hogy 1554 ben <víg kedvében* szer- 
zetté jámbor énekese. 

Tárgyánál fogva ide tartozik SziriáJci Bálás deák 
éneke. Az házasoknak czímmel. Az elején arra kéri az 
istent, hogy a szent házasságra társot mutasson neki, de 
néhány versszakkal később már messzemenő kérelmei 
vannak, nagy szép engedelmes fiak- és leányokért esedezik, 
kik velők sokáig éljenek, «sok gyenge vesszőczkék tölök 
származzanak, mint szép termő fák ugyan ágazzanak, 
megvirágozzanak, gyümölczet hozzanak, kiket vénségünk- 
ben szemeink lássanak. De az te szőlődben őket beplán- 
táljad, gonosz ellenségtől őket oltalmazzad, igyekben szépen 
férgektül tisztítsad, az ő gyümölczeket magadnak takarjad*. 



A VALLÁSOS LYRA '269 

1567-ben szerzetté Köm/örfiését Dóczi Ilona. Az 
érzés igazságával és melegségével szólanak sorai, melyek 
a későbbi Balassa stróphákra emlékeztetnek. 

Oh mely édességes, 

Es mely örvendetes 

Uram az te szent Lelked ; 

Boczásd én reám is, 

Hadd vigasztaljon meg 

Te nagy kegyelmességed. , 

Csak te benned uram, 
Mind örökké bíztam, 
Soha meg nem czalattam ; 
Most is én istenem, 
Mint erős kőfalhoz 
Te reád támaszkodtam. 

Dávid híres zsoltárát, az 51-iket többen fordították, 
közöttük Hartyáni Imre is. Balassa Bálint íródeákja.' 
Sorait 5 — 5—7 ütemekre oszthatni. Énekétől nem lehet 
megtagadni az érzés melegét, a bánat őszinteségét s hihe- 
tőleg igazán mondja «mint az nyárlevél én úgy reszketek 
féltemben előtted ». 

Istvánt deák (Temesvári ?) az 57. zsoltárban az isten 
jóságát és nagyságát szépen énekli meg. Miután az ég 
ura megrontotta ellenségeit, lelkesen kiált fel : «Kész most 
az én szívem neked énekelni, kész most jóvoltodért nagy 
hálákot adni és mindenek előtt tégedet vallani, szent ne- 
vedet neked örökké dicsérni*. Van neki más éneke is. 

Massai Ágnes neve van elrejtve egy ének versfejei- 
ben, melynek Hálaadás tiszta éltért a czíme. Váljon ő 
készítette-e vagy a család udvari papja, nem tudni ; de 
egyszerű és alant járó, majd tanító előadása nem ragadja 
meg olvasója lelkét. 

A hagyomány János Zsigmond királyt is köUövé 
teszi. Az egyik éneke Jozaphat könyörgése után készült : 



270 A VALLÁSOS LYRA 

Mostan az úr isten; a másik a XII. zsoltár körülírása az 
érzés igazságával. 

Hogy más főrangúak is írtak vallásos énekeket, 
mutatják az oly nevek, mint Németi Ferencsé, Falatics 
Györgyé, kitől a megható verset : Uram benned még az 
én reménységem bírjuk. Talán Petki János is még e század 
utolsó napjaiban írta igazán szép énekét, melyben többször 
vonatkozik az ínséges időkre: ToroctJcai Máté unitárius 
püspök lehet a Búdostáhan szent Dávid próféta kezdet íí 
88. zsoltárnak szerzője, melyben az átdolgozó keservesen 
mondja; «Mezőn, erdőn, erős kősziklákon, barlangokban, 
sötét vasbányákban, fenevadak között lappangásban éle- 
temet tartottam meg gyakran nagy futásban. > 

Dávid Ferencznek, az unitáriusok nagy alapítójának, 
több éneket tulajdonítanak, Sztárai Miklós, volt tordai uni- 
tárius papnak, a vallásos elbeszélőnek, szintén egyet, bar 
úgy látszik, hogy hibásan. 

Nem egy Szegedi volt az énekesek között. Szegedi 
Jsívítwnak több éneket köszönhetni, melyek között figye- 
lemre méltó : A török rabságból kiszabadulásáért való 
hálaadása. A szegény énekes, a ki megízlelte a rabság 
szörnyűségeit, őszinte hálával kiált fel az egek urához : 
c Megmentél engemet bánatból, megszabadítál tömlöczből, 
ki vőd lábaimat vas nehézségéből, kihozál engemet ellen- 
ség kezéből, az kegyetlen népnek nagy hatalmasságából. > 
Szegedi Gergely szintén termékeny énekes, ki a 6. zsoltár 
fordításában szépen írja körül szent Dávid szavait, érez- 
zük, hogy át volt hatva bűneinek nagyságától s mély 
megilletődéssel mondja az Istennek: « Háborúsága az én 
lelkemnek oly igen nagy vagyon, minemö szélvész és nagy 
háború az tengeren vagyon ; de míg reám nesz hatalmas 
isten, az czak addig vagyon. » A 37. zsoltárban ellensé- 
geinek bántalmait, üldözőinek sértéseit rajzolja, ritmusa 
azonban csak oly gyönge, mint egy-két más versében, 



A VALLÁSOS LVEA 271 

például a 71. zsoltár fordításában, melynek versfejeiben e 
szavak rejlenek: Uramnak Németinek éneköm; egy más 
énekben pedig, melyet Bornemisza Melius Péternek tulaj- 
donít, Szegedi Gergely neve van befoglalva : Gre(jorios 
Segedinos feci talán : Szegedi Gergelynek csináltam ? — 
Gyarló a Szegedi LŐrincs zsoltárfordítása is (a 7. zsoltáré), 
bár némely sorában jól csengenek az ütemek (4 — 4 — 3). 

Zeleméri Lás.dó az ország nagyjaira, «az fejedelmek 
és pap uraságokra» alkalmazza sz. Dávid 2. zsoltárát 
Ha orsságúl gyűlnek össze, «az űr istenre ott kicsin gond 
vagyon, az fő végezés Krisztus ellen vagyon, hogy mint 
romoljon az evangeliom». Némi erő és igazság, meg 
drámai élénkség van énekében, melynek azonban gyönge 
a ritmusa. 

Skaricza Máté más müvei mellett a 46. zsoltár for- 
dításában Luther Márton híres énekének : Eine feste Burg 
ist unser Gott fordítását adta. Kezdete : Erős várujik 
nekünk az Isten és fegyverünk ellenség ellen stb. A rövid 
ének sok erővel tudja kifejezni bizalmát az istenben és 
némi kihívással mondja: «No bátor dühösködjék, no fe- 
nekedjék ez világ ura (az ördög) ; nincs rajtunk hatalma, 
urunk Krisztus őtet megbírta.* 

Többen versbe szedték a.z Úr imádságát vagyis a 
Iliatyánkot és elég ügyesen, mások az lír vacsorájára 
készítettek énekeket, némelyek a hit ágazatit próbálták 
templomi énekbe foglalni. Az ily munka sokszor a lyra 
rovására történik. Néha a bekezdés egészen elbeszélő. 
Például az egyik énekes versbe szedte a nijolcz boldogsá- 
got, bizony rossz versekbe ; melyeknek csak a végén van 
egy-két lyrai sor, a bevezetés epikai. « Követi vala népnek 
soksága Krisztusnak czudáit, mert sok kórokat ő meg- 
gyógyít vala ; mikoron azért urunk ez népnek sokságát 
meglátá, ottan felmene az tábor hegyére. És ö leülvén, 
az apostalok ménének hozzája, tanyítván őket imezt 



272 A YALLASOS LYRA 

mondja vala.» Mintha csak prózában beszélne, pedig verset 
akart írni a szegény énekes. De mindezekről, névtelen és 
neves hősökről, nem akarunk szólam, csupán egy hatal- 
mas reformátor, egy kiváló tehetségű hitújító legyen tárgya 
megemlékezésünknek s ez Sztárai Miliály, a sokoldalú író. 

Sdárai Mihály, ferenczrendi szerzetes, elhagyta zár- 
dáját és beszegődött a protestantismus apostolának. Előbb 
Sáros-Patakon munkálkodott, később Baranya- és Tolna- 
megyében terjesztette az új evangeliomot. hol százhúsz 
községet alapított. Rendkívül mozgékony és lelkes ember 
volt. Csupa élet és tevékenység, mely alig látszott ismerni 
a pihenést. A katholikus papokkal élénk hitvitákat tartott, 
melyeken mindig ő volt a győztes. Mikor és hol halt meg, 
nem tudjuk. A korán elhunyt ifjú tudós Nagy Sándor és 
Szilády Áron sok adatot hoztak fel élete pályájának föl- 
derítésére. Szilády Bornemisza Péter szent beszédeiből 
vett idézettel bizonyítja, hogy Sztárai még 1578-ban él- 
hetett. Élt és 1579-ben ő is tapasztalta az idők változását. 
A protestantismus öreg apostolát ugyanaz a baj érte, a 
mi Bornemisza Pétert, tudui illik kiűzték abból a község- 
ből, melynek több évig szolgált. 

Sztárai különben művelt férfiú volt. Olaszországban, 
Paduában tanúit. Bár nem írt hitvitázó müveket, írt lyrai 
és elbeszélő, sőt drámai költeményeket, természetesen a 
protestantismus terjesztésére. Az ő lyrája is mindenekelőtt 
a zsoltárokhoz fordult. A 10. zsoltár tartalma szerint jól 
rajzolja ellenségeinek képét, bibliai felfogással állítja elénk 
a gonosz embert és felszólítja az istent, hogy törje meg 
immáron a hitlennek jobb kezét. A 12. zsoltárban, melyet 
a tetszetős tizenegy szótagú sorokban fordított, az akkori 
viszonyokra utalva mondja : < Az hitetlen és kegyetlen po- 
gányok mi körny ölünk járnak mint oroszlánok ; az egy- 
házi fejedelmek gonoszok, azért győznek az hitetlen pogá- 
nok.» A 15. zsoltár as igaz hitnelc jó gyümölcséről szól; 



A VALLÁSOS LYRA 273 

a kis ének egészen leíró költemény, melyben kevés vagy 
semmi sincs a lyrából. A 23. zsoltár azonban, ha kivesz- 
szük a bevezető sorokat, csuna lyra, melyben a költő 
szépen adja elő az isten gondviselését, rendesen kibőviti 
a biblia gondolatát, például a zsoltaros használja a legelés 
képét, ezt azután Sztárai kiszélesíti, elmondja az istenhez 
való viszonyáról, hogy ő az isten juha s így : 

Az ö mezejének szép zsiros füvein szépen legeltet engem, 
Szent igéretinek édes beszédével mikor vigasztal engem, 
Anyaszentegyházban és az ö aktában szépen megnyugot engem, 
Lopótól, farkastól hamis tanyííótól ott megótalmaz engem. 

Ekként foly tovább a legeltetés képe. Resgel. mikor 
az isten kiviszi, kihajtja, előtte megy igaz tudományával, 
kétszer megitatja lelki italával, « lelki folyóvíznek és élő- 
kútfőnek szép tiszta folyásával, evangéliumnak anyaszent- 
egyházban ő prédikállásával*. 

A 26. zsoltárban az istenhez való bizodalmát szépen 
■gördülő sorokban rajzolja ; a 28. zsoltárban kétségbeejtő 
helyzetéből kiált fel az úrhoz, mert úgy érzi magát, mint 
a «kit temetni visznek az veremben >. A 29. zsoltár az 
úr nagyságát, fenségét magasztalja s a vége felé mondja : 
« Hatalmas istennek ö haragja ezeket míveli. a nagy álló- 
fáknak ő ágait szörnyen leszegdeli, az ő népét ezzel tem- 
plomában dicséretre inti.* A 32. zsoltár körülírása igazán 
hosszú. Maga a szokásos bevezetés, mit Sztárai és társai 
csak ritkán engednek el. három hatalmas versszakra terjed. 
A zsoltárosnak azt a mondását : Ne legyetek mint a ló 
és az öszvér, melyeknek nincs értelmök. nála egy bő 
versszak adja magyarul, még pedig elég nehézkesen. A 34. 
zsoltár fordítása kedvelt ének lehetett és könnyen is gördül. 
Dallama más énekeknek is szolgált. A 36. zsoltárban 
az isten jóságát magasztalja, verselése : 5 — 5 — 6 vagy 
5 — 5 — 3 — 3. A 37. zsoltár az eredetiben is igen hosszú, 

Bodnár Zs. : A magj'ar irodalom történeke. ^ 18 



274 A VALLÁSOS LYÉA 

képzelhetni, hogy Sztárainal még iobban kibővül, bár elég 
zeneiséggel és szépen folyik. A 64. zsoltár a kedvelt tizen- 
egy szótagú sorokban van írva és ellenségeiről szól. a 
65.-ben újra az isteni nagyság és fenség magasztalásával 
találkozunk, míg a 74. zsoltárban az isten irgalmához 
fordul és a vezeklő, bűnbánó lélek őszinte fájdalmával 
kéri az isten segítségét. A 92. zsoltárban az isten iránti 
bizodalmat és az isteni jóságot tolmácsolja ; míg a 94.-ben 
a bosszúálló istenhez fordul és ellenségeit némi erővel és 
ékesszólással rajzolja, kik az isten népét rontják, nyomor- 
gatják ; örökséget dúlják, fosztják, a szegényeket nyúzzák 
ostorozzak, özvegyek és árváknak hajókat szaggatják, 
szegény jövevények vérét is kiontják. 

Sztárai azonban nem csak zsoltárokat fordított, ha- 
nem eredeti költeményeket is készített, milyen A^ úristen- 
nek való hálaadás és JcÖnyörgés, mely alexandrin verssza- 
kokban van írva. Egyszerű és őszinte hang nyilvánul 
soraiban. Elbeszélő és leíró lesz A2 poenitentiáról és hitről 
szóló versében, csak egy-két helyen fordul intő szóval 
embertársaihoz, midőn például mondja: «Ez nem csoda, 
hogy az bűnbe te esel, de nagy csoda, hogy az bűnben 
te fekszel, bűneidből hamar ki nem fejtezel, és csak az 
egy Krisztusba nem öltözöl.* De megint csak beléesik az 
előbbi tónusba es jól perdülő sorokban folytatja : < Sokan 
hallják az istennek mondását ; de úgy veszik mint egy 
csúfnak mondását, sőt nagy sokan hamisolják mondását, 
rajok várjak ö nagy tüzes haragját.* Hároui énekben 
emlékezik meg Sztárai A3 úr Krisstus születése innepiről. 
Mind a három vers alakja nagyon eltérő és szokatlan. 
Az első verselese nem következetes, sokat vét a szabályos 
ritmus ellen. Az első versszakot azonban így lehetne be- 
osztani : 

3-3—4—3 

4-4—3 
4-4 



A VALLÁSOS LYEA 275 

A második éneket hét szótagú sorok alkotják. Minden 
versszakban hét sor hét egyenlő rímmel fordul elő. 
A harmadik ének képlete ez : 

6-6 

4-4—3 

4—3—3 

2—3 vagy 3—2 

6—5 

4—3 

3—2 
Persze, hogy akárhányszor nem egyezik e beosztás- 
sal Sztárai verse. Ehhez azonban hozzászoktatnak a 
század buzgó énekesei. Náluk nagy ritkaság a szabályos 
verselés. Épen nem voltak a forma mesterei. Ez különben 
sem szokott az újítás korának sajátsága lenni, A reform 
idején nemcsak a régi eszméket kiséri a megvetés, az 
elavult szokásokat és erkölcsöket a lenézés ; a régi forma 
bilincseit sem szeretik, új alakok, új formák kellenek, 
melyek elütnek az ódon idomok- s mintáktól. Szebbnek, 
művészibbnek tekintik az újat, mely az idegent honosítja 
meg és oltja be a nemzeti elemekbe. Ez a törekvés ve- 
zette Erdősit, Székely Istvánt és másokat, hogy a görög- 
római verseléssel birkózzanak meg. Ennek a törekvésnek 
köszönhetni a XVi. század sokféle versalakjait. Az ily 
kísérlet nem igen szokott a reactio idején történni. Ekkor 
félnek, rettegnek minden idegentől. Annyira gyűlölik az 
újat, hogy meg sem próbálják meghonosítani. Csakhogy 
a reform idején megkezdett újság már annyira vérünkké 
vált, hogy a visszahatás akarva .sem tudja kiirtani. Egy- 
két ágat, hajtást lenyeshet ugyan a fájából, a fa azonban 
tovább el s a reactio későbbi nemzedéke vagy egészen 
magyarnak vagy legalább törvényes jogos hazai alkotás- 
nak nézi. Mivel maga sem tud ellenni nélküle, beleszeret 
és tökéletesíti, 

18* 



276 A VALLÁSOS LYRA 

A XVI. század verselése tehát nem bomlás, nem 
eltűnése a ritmus iránti érzéknek, E század új formákat 
keresett és talált. Egészen új alakokat teremtett vagy ho- 
nosított meg, melyeket azonban az ültetvényesek jóakarata 
rosszul vagy elég gyarlón kezelt, nem tudott velők ügye- 
sen bánni s a reactiónak maradt a kellő idomítás, szépí- 
tés munkája. De azért hálátlanok lennénk irántok, ha kö- 
szönettel nem fogadnók merész munkájokat. Alkotásaik 
ugyan sokszor hibásak, verselések nehézkes, gyakran vét- 
keznek a folyékony és zengzetes ritmus ellen ; az idegen 
és az új forma azonban legtöbbször nemzeti kincs lett és 
mi úgy élünk vele mint a legősibb, legeredetibb ugor- török 
formával, legnemzetibb örökséggel. Ez a haladás útja. ez 
a lelki fejlődés törvénye. 

Hátra van még egy kiváló egyházi lantos, kinek 
effajta müvei nem jelentek meg nyomtatásban, hanem 
számos kézirat tartotta fen verseit, melyek az újabb időben 
keltettek figyelmet ; Bogáti Fatakas Miklós zsoltárfor (Uta- 
sait értem. Szerzöjök Dávid Ferencznek előkelő híve volt : 
üldözés is érte e miatt. Baranyába menekült s csak később 
tért vissza, hogy folytassa egyházi és írói munkásságát. 
Ismeretes, hogy ő is kibékült a megfékezett unitárius egy- 
házzal, aláírta a kívánt formulát és megszabadult a to- 
vábbi üldözéstől, legalább Jakab Elek bebizonyítja róla, 
hogy tovább is mint unitárius pap működött, unitárius 
müveket írt és nem tartozott a szombatosokhoz. Megta- 
gadta őket. 

Ismeretes dolog, hogy az unitáriusok tanának gyors 
íejlödé.'íe nem állott meg. hanem Dávid Ferencz börtöne 
falait áttörve, megkezdette a zsidózók vagy szombatosok 
felekezetének megalapítását. A mit Dávid Ferencznek né- 
melyek szemére hánytak, hogy a zsidó vallás felé hajlik 
vagy mint Szántó István jezsuita mondotta róla, hogy *ha 
életben maradt volna, a?, volt a szándéka, hogy behozza 



A VALLÁSOS LYRA 277 

a zsidóságot s a körülmetélést és elvesse az egész újszö- 
vetséget*, némileg igaz volt, nem ugyan Dávid Ferencz 
személyere nézve ; de az irányra, mely a zsidózásban, a 
szombatosságban tetözödött be. Nézetünk szerint ezt a 
processust eléggé megmagyarázhatni. Mikor ugyanis Dávid 
Ferencz a protestáns fejlődés legmagasabb pontjáig jutott, 
beköszöntött a reaclio, mely nem tűrte tovább az űjítast, 
visszakívánt térni a régihez, a mi előmozdította a katho- 
likusok újabb és újabb győzelmeit, Balassa Bálintnak és 
másoknak a római egyházba térését, a protestánsok között 
is sürgette a régibb formák követését. Némelyek pedig, a 
kik nagyon messze mentek a szentháromság és Jézus 
istensége tagadásában, visszahajoltak az ó-törvény útjára 
és zsidózóvá tette őket a reactio. A dávidisták, minő 
Bogáti is volt, legnagyobb része az üldözéstől tartva vagy 
sújtva, megmaradt unitáriusnak, másik, a kisebb rész 
azonban szombatos lett és buzgón használta a zsoltárokat, 
melyeket Bogáti fordított le. 

E tehetséges és szorgalmas theologus sokat irt. mü- 
veinek nagy része azonban nem látott világot. Több elbe- 
szélő költeménye megjelent ugyan, de lantos versei, zsol- 
tárfordítása ismeretlen maradt az újabb időkig. Mikor az 
Akadémia Jancsó-códexében elékerültek, mindjárt nagy 
lelkesedéssel szólottak felölök. A derék Lugossy dagályos 
elragadtatás nyelven szól rólok. Véleménye szerint « ugyan- 
azon ünnepélyesség, ügy szólván sabeszi fényöltöny lebeg 
mindegyikén s mintha a sátoros ünnepre meggyújtott 
hétágú arany gyertatartó fénye kápráztatná mindegyikében 
szemeinket ». Ő ismertette először az Akadémiában az öt- 
venes években, mikor a magyar irodalom elnyomva seny- 
vedett. 

A mi Bogáti zsoltárait illeti, a hogy a szombatosok 
és unitáriusok útján hozzánk jutottak, annyira zsidózó 
fordítások, hogy nem lehet megütközni Kohn Sámuel kö- 



278 A VALLÁSOS LYRA 

vetkeztetésén, mikor Bogátit judaizansnak tartotta. így, a 
hogy e zsoltárok előttünk állanak, valóban zsidó szelle- 
műek, a zsidók iránti nagy tisztelet sugárzik ki belölök s 
nehéz volna szerzőjök zsidózó hajlamát tagadni. Bogátinak, 
ha változatlanul áll előttünk a fordítása, ismernie kellett 
a zsidó szentírást, a zsidó híres magyarázókat, jártasnak 
lenni a zsidó felfogásban. Ez annál könnyebb volt, mert 
a század második felében, külföldön kiváló gonddal ápol- 
ták a héber tanulmányokat és az ószövetség nagy csodá- 
lat és rokonszenv tárgya vala. Bogáti valóban jeles heb- 
raeista lehetett. 

Az ő fordítása szintén körülíró, mint társaié, csak- 
hogy nem távozik el a zsultáros gondolatától, nem sző 
bele mai vagy újszövetségi dolgokat. Verse általában gör- 
dülékeny és ritmusos, habár nála is találni nehézkes so- 
rokat, még pedig nagy számmal. Mivel zsoltárfordításai 
soha sem nyomattak ki. máig ismeretlenek. A régibb uni- 
tárius énekes könyvekben sok van belőlök, sőt uzoni 
Fosztó történeti munkája szerint 1665-ig Bogáti zsoltár- 
fordításait énekelték az unitárius egyházakban, mikor a 
szent-gütthardi békekötés örömünnepén szenczi Molnár 
Albert fordítását tették kötelezővé. 



II. 

A VILÁGI LYRA. 

Van a lyrának oiy faja, mint a dal és elégia, mely 
csak ugy megterem az eszme viharjában, mint a reactio 
csöndesebb kedély világában. Kétségtelen, hogy a magyar 
dal eléggé virágzott a XVI. század legviharosabb napjai- 
ban is. A szerelem, a remény, a bánat, a visszaemlékezés 
édes dalai mindig hangzottak a magyar ajkáról az erkölcsi 
felbuzdulás lángoló pillanataiban is. Hogy a század utolsó 
negyedében, a reactio hajnalán virágzásra jutott, eddig 
is tanította az irodalomtörténet. 

A lelkesedés napjaiból azonban nem maradtak reánk 
oly énekek, melyek a szereimet tolmácsolták, édes-bús 
örömeit zengették volna. A mint láttuk, ezt némelyek a 
kor vallásos irányának tulajdonították és nem hitték, hogy 
a magyar nép a szerelem költészetével foglalkozott volna. 
De ha más tudósításaink nem volnának, m/ir maga az 
egyes prédikátorok kifakadása mutatja, hogy a nemzet 
úton-útfélen zengette a^szerelmet, mert rendesen csak a fel- 
tűnő hibákat szokta ostorozni az egyházi szónoklat , a mi 
nincs, azzal nem foglalkozik. 

Reánk azonban nem maradtak ily költemények, mert 
az írás mesterei nem tartották magukhoz méltónak a 
szerelem gyönyöreit megénekelni, azokat papírra tenni ; 
a kik pedig megalkották az ily verseket, megtanították 
reájok barátjaikat. ismerőseiket és ajakról ajakra terjedt 
.az ének. minden ajkon zengett a dal. A hegedősök ápolói 



280 -^ VILÁGI LYRA 

és terjesztői valának. Ok vihették szét az ország minden* 
részébe, Ök gajdolták el apró adományok és egy-egy ponár 
bor fejében a haza ifjúságának. Hihetőleg már ekkor 
énekelték ezt a kedves, gyöngéd szerelmi dalt. ha talán 
más változatban is : 

Amott kerekedik egy fekete felhő, 
Abban tollászkodik egy fekete holló. 

Várj meg holló, várj meg, hadd izenjek tőled 
Apámnak, anyámnak, jegybéli mátkámnak. 

Könnyen megösmered ennek háza táját : 
Piros rózsák lepik aranyalmafáját. 

Gyémánt az ablakja, üveg az ajtaja : 
Magának kék szeme, aranyszínű haja. 

Még csatolhatnánk e nótához pár más népdalt \&,. 
melyek szintén régiek lehetnek ; de csak szaporítanók a 
sejtések számát, melyeknek úgy is bővében vagyunk. 

Van azonban néhány irott költeményünk is, me- 
lyekről érdemes megemlékezni. Ilyen egy törökké lelt 
magyarnak, Divínyí Mehmednek pár dala, melyeket Gévay 
Antal a bécsi udvari könyvtárnak egy török codexében 
fedezett fel. Török betűkkel vannak írva, épen ugy mint 
a codex horvát, német és magyar egyházi és világi 
énekei. A szerző Madzsar türki-nek nevezi dalát, a török 
virágénekek nevével illeti. A szerelem hevét érzéssel tudja- 
tolmácsolni. Egy-két képe és jelzője keleti származásra 
mutat. 

Voltak bizonyára vitézi énekek, katonadalok, melyek 
a harczos örömét, fájdalmát zengették. Ilyen volt Thúry 
György éneke (1548), melyben a törökverő hős arra kéri 
az eget, hogy hamar zöldítse ki az erdőket, -^hogy pró- 
bálhassuk már nyugodt fegyverünket ; adjad, nagy úristen^ 
vitézi tettekkel végházunk kérkedjen sok pogány fejekkel !- 



A VILAííI LYKA 281 

De nem csupán e szavak jelezik a hős hangulatát ; hanem 
a vers vege is, midőn moudjn, hogy vérszomjusásában 
dalolta énekét. 

Lakodalmas nótánk sem hiányzott oly időben, mikor 
a protestantismus a katholikus papokkal szemben az egy- 
háziak házasságát magasztalta s mint láttuk, számos efféle 
vallásos éneket alkotott. A Jlívesek lakodalma pajkos jó- 
kedvében az egyes kézművesekből Ü2 gúnyt, hogy azután 
bocsánatot "kérjen tőlük és a menyasszonyhoz meg a vő- 
legényhez fordüljrn, nekik « vonjanak hajnalt gyönyörű nótát, 
adják meg a módját*, a nyoszolyóasszonynak legyen gondja 
«mézeá borra, vajban sült fánkra», a vöfény vigyázzon a 
fönszólásra, felköszöntőkre, a szakácsasszonijoh dolgozza- 
nak. A vers rövid ritmusa talán a szazad végére mutat. 

A XVI. század világi lyrájának nagy mestere Ba- 
lassa Bálint volt, a kékKöi és gyarmathi Balassa János 
fia, ki 1551 ben született. Hol tanúit, nem tudni. Való- 
színű, hogy Bornemisza Péter vezette neveléset, ki atyjá- 
nak udvari papja volt. Talán ö ébresztgette az ifjú költői 
lelkét, talán ő adta a gondolatot Bálintnak, hogy Füves 
kertecske (Krakkó 1572. Bártfa 1580.) czím alatt fordítson 
le egy nemet munkát. Tőle tanúihatott latinul, mely nyelven 
olvasta Marullus és Angerianusnak, e két humanista költő- 
nek és másoknak verseit. 

Bizonyos, hogy, mint akkor mmden nemes ifjú, részt 
vett a végek harczaiban. Azért is tudott oly találó képet 
rajzolni e végvárak örökös küzdelmeiről, hisz e « széles 
föld felett nincs szebb dolog- a végeknél !» Valóban e kép 
egy XVI. századbeli ifjú képzeletének rajza, a ki önma- 
gáért szereti a harczot. lelkesül a dicsőségért s el van 
ragadtatva, ha szerecsen lován jó kedvebői « vitézpróbára » 
indulhat, benyargalhatja a «sík mezőt* s nem riad vissza 
attól, hogy '^sok vad madár gyomra gyakran koporsója* 
lesz holttestének. Bátorságának, vitézségének Balassa is 



282 A VILÁGI LYRA 

számos jelét adta. hisz mesr van írva róla, hogy egy nap 
tizenegy bajt vívott s mindeniket győzedelmesen 

A huszonnégy éves fiatal ember azonban egy nagyobb 
vállalatba is fogott. Ez Békési Gáspár támadása volt az 
erdélyi feledelem Báthori István ellen. Balassa Bálint is 
részt vett e harczban «jó ruhás legényekkel, hozzá ha- 
sonlókkal, vitéz ifiakkal, nem kehegös vénekkel*. A vál- 
lalat azonban szerencsétlenül ütött ki, Balassa Bálint 
Báthori fogságába került, kit Murád szultán magának ki- 
adatni óhajtott. Szerencsére Báthori meg tudta akadályozni 
a nagy úr kívánságának teljesülését. Mikor pedig Báthori 
István a lengyel trónra távozott. Báthori Kristóf folytatta 
a játékot a török portával és nem teljesítette a kiadást. 

Balassának nem lehetett valami rossz dolga az er- 
délyi fogságban, hanem élte világát, forgolódott az asszo- 
nyok körül, Bebek Juditnak és Csáki Borbálának szerel- 
mes verset írt. A Bebek Juditnak szólóból megtudjuk, 
hogy hősének .szép sugár termete, piros ajaka van, a ki 
ha tánczol. sebesen járja a nélkül, hogy dereka mozdulna. 
Nyájas, szelíd és szemérmes, de a ki szellemesen tud tár- 
salogni : a vers azonban hidegen hagy bennünket, hihető- 
leg Judit iránti szerelme sem lehetett valami lángoló ér- 
zelem. 

Talán a Morghai Kata nevére készült vers is ez 
időből ered. mely azonban könnyed, enyelgő hangon szól. 
Ugyanekkor írhatta Csáki Borbálára kissé forróbb és sze- 
relmesebb költeményét, bár itt sem hiányoznak az oly 
nagy mondások, melyek épppn azzal teszik tönkre a hatást, 
például mikor azt mondja, hogy szerelmének « akkor lészen 
vége. mikor a folyóvizek visszafolyók lesznek* es árkokká 
változnak a hegyek. 

A Báthoriak elbocsátották fogságából a fiatal Balas- 
sát, kinek anyja már elhunyt, atyját pedig úgy látszik 
kerülte, míg 1577-ben ez is elhunyván, a következő évben 



A VILÁGI LYKA 283 

megosztozott az örökségen. Most 1584 ig szerelem és mu- 
latság, költészet és hadiélet, pörlekedés és hatalmaskodás 
között folytatta életét, mely a mennyire a távolból és 
költeményeiből kivehetni, kalandos és zaklatott vala. A 
Balassák erőszakos és kegyetlen természete benne sem 
hiányzott. Nem volt meg kapzsiságuk, de ö is tudott durva 
lenni. Bár az ifjú daliás külseje és elegáns táncza az udvar 
dicséretét is magára vonta és szívesen élt a főúri nők tár- 
saságában, mégis a XVI. század szenvedélyes és nyers 
embere maradt, a ki sok esztendő multán is gyűlö- 
lettel emlékezett vissza Szkárossy Györgyre, egyik tiszt- 
tartójára, ki miatt úgy látszik kemény büntetést kapott 
atyjától, mert kegyetlenül megverte és egy éjjel fogságban 
tartotta. Még ugyanabban az évben egy másik hatalmas- 
kodásáról emlékszik meg Ernő föherczeg egy leirata a kir. 
kamarához. És mennyi maradhatott ismeretlenül oly idő- 
ben, mikor a szegény embernek alig volt módja igazságot 
szerezni magának a hatalmasok ellenében ! Bálin^ nem 
volt jobbágyainak atyja, hanem vérszopó nadálya, mert 
az okiratok említik, hogy majdnem éhen vesznek el job- 
bágyai, panaszkodni azonban még sem mernek. 

Talán e zilált és csapongó életből akart menekülni, 
mikor 1584-ben az egri hős leányát. Dobó Krisztinát. 
Várday Mihály fiatal özvegyét vette nőül. 

E házasság hozta meg neki a végső romlást és 
pusztulást. Mivel neje unokatestvére volt, dispensatiót pedig 
nem kért és nem kapott, vérfertőztetést követett el. mely- 
nek halál- és jószágvesztés volt a büntetése. Alig teltek 
el a mézes hetek s már megérkezett a nemezis, mely a 
költőt földönfutóvá, hazátlanná tette. Talán azért is, hogy 
kikerülje a büntetést, odahagyta protestáns vallását és a 
katholikusra tért át. Négy év múlva ugyan kegyelmet 
kapott, de az esztergomi szentszék fiát a vérfertőző ágy 
törvénytelen szülöttét örökre megfosztotta az ősi birtokok 



284 ^ VILÁGI LYRA 

örökösödési iogától. Azalatt neje is hütelen lett hozzá 
gersei Pethö Gáspár neje lön. 

A költő idegen országban vonta meg magát. Len- 
gyelországban, kivált Krakóban élt. Hihetőleg Danczká- 
ban látta meg a tengert, melyet oczeánnak nevezett. 
Bujdosása után hazájába tért, hogy mint lelkes gyermeke 
ott legyen Esztergom ostrománál, hol Magyarország dísze- 
virága volt jelen. Május 19-én ágyúgolyó érte s állítólag 
mindkét lábát megsebesítette. Mielőtt az orvos műtéte 
alá vetette volna magát, meggyónt Dobokay jezsuita 
atyának, átadta neki a katholicismus angol martyrjának, 
Gampianus Edmundnak hitvitázó iratát, melyet már nagy 
részben lefordított, majd Mátyás íöherczegnek írt levelet, 
melyben fiát ajánlotta kegyeibe. Halála nemsokára bekö- 
vetkezett s a mint Dobokay írja, pünkösd havának hu- 
szonhatodik napján keresztyéni módra meggyónván utolsó 
órájához szépen készüli », Az utolsó óra valószínűleg 
még az nap bekövetkezett. 

A halál és a szerencsétlenség kibékíti az embereket. 
Bálint elhunytával legnagyobb ellensége, volt feleségének 
testvére. Dobó Ftrencz az ő János fiát tette általános 
örökösévé. A végrendelet 1602 január havában készült, 
Balassa János azonban 16 éves korában egy hónappal 
előbb már boroszlói sírjában feküdt. Idegen földön tanult, 
halt és temettetett el. Dobó ezután csak sirkövet áilítha- 
tott neki, mig a költő hamvai Hibe városában a magas 
Kriván alatt pihennek. 

Istenes énekeit Rimay János adta ki Lőcsén 1604-ben. 
Mindössze huszonhat költeménye látott világot, közülök 
néhány megcsonkítva. A többiről azt tartoltak, hogy 
szerzőjük elégette. 

Ti penig szerzettem átkozott sok versek, 
Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek. 
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek, 
Mert haszontalanok, jót nem érdemeltek. 



A VILÁGI LYRA 285 

Pedig nem ugy volt. 1874-ben a történelmi társulat 
€gyik bizottsága a radványi levéltárban akadt reá a sokat 
keresett vagy legalább sajnált költeményekre, melyeket 
azután Szilády Áron gondos keze rendezett sajtó alá. Ö 
volt az, a ki a költő eddig kevésbbé ismert életét ujabb 
adatokkal derítette föl. Azóta számos történetírónk kuta- 
tása mindig több és több adatot közöl a jeles költő éle- 
téből, Szabó Károly pedig néhány, eddig ismeretlen köl- 
teményét mutatta be a « Századok* czímű folyóiratban. 

A mi a magyar lyra XVI. századbeli mesterének 
müveit illeti, az úgynevezett istenes énekek messze túl- 
haladják a század sok vallásos poétájának szent dalait. Majd 
mindenekben megragad bennünket az érzés igazsága, a 
fájdalom őszintesége, a nyelv képekkel dúskodó haszná- 
lata. Ez a szenvedélyes ember, ki sok igazságtalanságot 
követhetett el, de a kit lépten nyomon utolért a büntetés, 
lesújtott helyzetében istenéhez kiált s tőle vár vigasztalást. 
Olykor zsoltárokat körülírva fordít, máskor saját lelke 
gondolatait önti versekbe, de majd mindig dallamos so- 
rokban és költői nyelven szólal meg. Némelyik éneke a 
protestáns énekes könyvekbe is belekerült. Van azonban 
olyan is. melyek inkább száraz formaságok, melyekben 
az érzelem igazságát a század megszokott vallásos szó- 
lamai takarják, hisz az erkölcsi felháborodás korszakában 
semmi sem otthonosabb, mint a hipocrisis. a színlelés 
és a szentség szavaival való dobálás. 

Balassa vallásos költeményeiből sehol sem rí ki a 
katholikus szempont. Énekelheti őket a protestáns, úgy 
mint a pápista. Úgy látszik, áttérése után is nagyjából 
megmaradt annak, a mi volt. A felekezetek dogmái nem igen 
zaklatták. Lelke istenéhez sóhajtott, hozzá kiáltott és 
nem kérdezte, melyik oltáron áldozzon neki. 

Csak élte vége felé jelentkezik nála a vallási kérdés 
dogmatikai oldala. Ekkor sem énekeiben, hanem a Cam- 



286 -^ VILÁGI LYEA 

pianus könyvének fordításában. E munka olvasása mutatja, 
hogy komolyabban kezdett gondolkozni a vallás kérdése 
felöl. A kath. reactio hatása alatt áttérését akarta maga 
és mások előtt is igazolni. A nagy világ könnyelmű, 
majd szenvedélyes embere ismerni akarta a két vallás 
különbségét és tudatni kívánta a világgal meggyőződését. 
Talán ez időtájt épen rajongásig fokozódott nála a val- 
lásos érzés, hisz a Balassák mindenben szélsőségig jutnak, 
ezért kiált fel halála óráján : « Krisztus meghalt ériem, 
miért kételkedjem? Uram, a te katonád voltam, a te se- 
regedben jártam !» 

A mi világi költeményeit illeti, bennök a műdal 
megteremtöjeként lépett föl. Mint maga mondja, sokan 
írtak az ö korában világi dalokat, nem is hihető, hogy 
az erkölcsi elemnek bármily hatalmas föllépése elnyom- 
hatta volna a szerelem költészetét ; annyit azonban elért, 
hogy a virágénekeket éppen nem becsültek, szerzőik maguk 
nem sokat adtak reá s oly könnyelmű, ledér, léha színnel 
vonta be az erkölcsi érzés müveiket, hogy össze sem írták 
és elkallódni hagyták, vagy pedig megsemmisítették azokat. 
Hisz Balassa is meg akarta semmisíteni dalait és csak a 
legújabb idő hozta napvilágra őket. 

S ma csupán az övéit bírjuk. Összehasonlításra 
nincs alapunk, csupán Rimay magasztaló szavait kell 
magunkévá tennünk s az ő verseit tartanunk a legjob- 
baknak. Nincs okunk, igaznak uem tekinteni Rimay nyi- 
latkozatát. Szájával hihetőleg a közvélemény szólott. 

Balassa költeményeinek nagy része tartalom, forma 
és nyelv tekintetében kiváló figyelmet érdemel. Valamint 
vallásos költeményeiből sokszor az érzés igazsága, a 
szenvedély heve sugárzik felénk, úgy e világi dalok néme- 
lyikében annyi közvetlenség és bensőség van, hogy elbá- 
jolva olvassuk. És nem csupán a lángoló szerelem emésztő 
epedése, a csalódottnak kétségbeesése tör ki belőlük. 



A VILÁGI LYRA 287 

hanem olykor a könnyed, ledér és vidátn hang is találóan 
nyilatkozik verseiben. 

A hang változatossága, az érzelem élénksége minden 
lépten meglep bennünket. E változatosság ugyan nem oly 
nagy, mint valamely mai jeles költőnél, de mégis sok 
ama század lantosánál. 

Költeményeinek egymásutánja tulajdonkép a költő 
élete történetének elbeszélése. Megismerjük belőle, hol 
járt, mivel mulatott, kit és meddig szeretelt, hogy a 
házasság kötelékébe lépett, hogy vált, hogy nagy bajok 
érték, szerencsétlen és földönfutó lett s a mellett szeretett, 
olthatatlan lánggal égett Julia iránt, de azért minden 
szép leány szeme közé nézett és szivesen enyelgett velük. 

így nagyon természetesen támadt a kérdés, vájjon 
kinek szólanak a forróbb szerelmes versek ? Mig Toldy 
Ferencz és Tnaly Kálmán egy erdélyi főrangú hölgyet 
sejtenek, aduig Szilády Áron b. Ungnad Kristófnét szül. 
Losonczi Annát, a temesvári hős Losonczi István leá- 
nyát tartja Balassa Bálint szerelme tárgyának. Ez a 
tartós és álhatatos szerelem kisérte Balassát rövid élete 
folyásán, kezdettől végig. Érte égett az ifjú hős és végbeli 
harczos, érette lángolt a csatatéren elhullott lelkes hazafi. 
Kissé erőtetve magyarázgatja meg a különféle tartalmú 
szerelmes verset, róla szól a XXV. vers is, melynek 
czíme is megmondja, hogy Losonczi Anna nevére készült 
s neki szólva, mondja a költő, hogy « szeretője után ke- 
sereg szivébe, kit «más szűz kezére, mint tudatlan ember, 
ok nélkül ereszte*. E költemény « bánatos hangja és 
mélyebb érzése csak megerősíti Sziládyt ama föltevésében, 
hogy Balassának Losonczi Anna iránt érzett szerelme 
volt az első, valamennyinél forróbb s egész életére kiható. 
Ez volt az a forrás, melyből Balassa költészete eredetét 
vette . . . Zaklatott életének egyéb keservei okozhattak 
neki másnemű fájdalmakat : költővé azonban ez tehette. > 



288 A VILÁGI LYRA 

Károlyi Árpád tagadja e szerelem uralkodó voltát. 
A bécsi udvari kamarai levéltár huogaricái között oly 
okmányra akadt, melyben azon vád ellen védekezik a 
költő, hogy gróf Nogarolli Ferdinánd szathmári parancs- 
nok nejevei, szül. Harrach Annával lett volna bűnös vi- 
szonya, hisz <; Ferdinánd az ö kitűnő feleségét, kit a 
ráfogott bün gyanúja miatt elűzött magától, visszavette, 
vele uj házas életet kezdett, a régi injuriák emlékét örök 
feledésbe temetvén > (1859. márcz. 20.) Károlyi Árpád 
véleménye szerint a XXV. számú ének után következők 
nem a Szlavóniába távozó üngnadnét. hanem Harrach 
Annát illetik. 

Szilády Áron ugyan azzal védekezik, hogy ez a vers 
a férjhez menő Losonczi Annára vonatkozik; ez azonban 
kissé soknak látszik, mert üngnadné már akkor férjhez 
mehetett, mikor Balassa kis deák volt. Azért Kardos Albert 
ama véleménynyel állott elő, hogy Losonczi Anna alatt nem 
Üngnadnét, hanem Losonczi Anna-Máriát kell értenünk, 
ki már 1577-ben l-l — 17 éves leányka lehetett, mint 
Bornemisza Péter egyik ajánlásából következtethetni. 
Kardos azon sem ütközik meg. hogy az Ungnad név 
helyett Losoncziéval találkozunk, mert Ungnad Anna- 
Máriát fiúsított anyja után joggal megillette a Losonczi 
vezetéknév. Losonczi István leánya atyja érdemeiért 
fiúdlott leány volt. Ferdinánd király az árvában akarta 
megjutalmazni a hős apa érdemeit. 

Bármily érdekesek az irodalomtörténetiróra és a 
költői müvek megértésére nézve e föltevések, mivel nem 
biztosak, nem építhetünk reájuk. Bennünket mindenekelőtt 
a költő előttünk fekvő szülöttei érdekelnek s ha így is 
megérthetjük, elégedjünk meg azzal, a mink van. És 
Balassa müveivel, azt hiszszük. meg lehetünk elégedve. 
Oly poétával van dolgunk, a ki önmaga beszél, a ki ma- 
gyarázó jegyzetek nélkül is érthető. 



A VILÁGI LYRA 289 

Láttuk, hogy századának gyermeke a század eré- 
nyeivel és hibáival. Ma nagylelkű, holnap kegyetlen, ma 
jámbor és istenfélő, holnap vad és istenkáromló, ma 
ideális szerelem lelkesíti, holnap orgiát ül, ma önmagának 
ura, éhezik és szomjazik, akár vérét ontja hazája- és 
családjáért, holnap féktelen tivornyázó; ma csupa szeretet 
és önfeláldozás, holnap gyűlölet, megszólás és rágalmazás. 
Balassa nem lehetett külömb már fajánál fogva sem. A 
jelleme változó, de költeményeinek alaphangja majd 
mindig a szív igaz érzelméből fakad. Mikor versét írta, 
legtöbbször szívvel-lélekkel abban a hangulatban volt. 
ügy látszik féktelen volt a szerelemben. A radványi codex 
írója azt mondja róla : «Nem mindent bővít úgy a sze- 
rbiem tüze talám mint ötet>. Azért is tudott ennek tol- 
mácsolásában oly igaz lenni. Erőszakos charactere mellett 
igazán tudott buzogni az isten iránt is, mert csak így 
érthetők vallásos költeményei ; a kinek lelkét nem hatja 
át az isteni félelem, az nem írhat ily benső .szívből szóló 
énekeket. 

Költeményeit számtalan, szebbnél-szebb kép díszíti. 
A képzelet gyönyörű virágai azok. Olykor azonban mód 
nélkül összehalmozza őket. Erőltetve rakosgatja egymás 
mellé a képeket, mint a tudós poéták teszik. Az olvasó 
belefárad a sok hasonlat egymásutánjába, melyek mint a 
lánczszemek kapcsolódnak egymásba és untató egyhangú- 
ságot szülnek. 

Számos költeménye inkább szabad fordítás vagy 
átdolgozás, mint eredeti. Marullus, Angerianus és más új 
latin költők szolgáltatták az anyagot, melyet azután lelké- 
ben feldogozott anélkül, hogy hibáikat kikerülte volna. 

Sok baja volt a nyelvvel is. Rime és rhythmusa 
számos helytelen szó- és mondatfüzésre, ízetlen és oda 
nem illő gondolatra kényszerítették. Például a rím ked- 
véért írja : 

Bodnár Zs.: A magyar irodalom története^ 19 



290 A VILÁGI LYKA 

Megyek én immár, 

Ha keserves kár 

Engemet ez világbul kivégez. 

Sajátságos versformái is nem egyszer okozták, hogy 
ily hibába essék. 

Van azután, bár kevés, ilyen is: 

Kedvelt, böcsült véred lett csufoltságossá, 
Szablyádnak bő zsoldja nagy olcsóságossá, 
Megcsorbult nemzeted változott korcsossá, 
Neved ékessége nagy utálatossá. 

Néhány versszakkal utóbb : 

Sem pénz, jószág mostan s méltó árrú posztó. 
Nem indít, hogy szolgálj, megszűkült az osztó, 
Csudáld, hogy minden rend nem kóborló s fosztó, 
A nagy orv most kicsinyt szörnyebb felakasztó. 

Biz ezek gyarló, szerencsétlen versek, melyeknek 
alig van értelmük. Hányszor történik az meg vele, hogy 
néhány kitűnő sor vagy szép versszak után egy-egy Ízetlen 
és helytelen következik, melyben vagy az értelem hiányzik 
vagy a gondolat nem illik oda, vagy a kep csűrt, csavart, 
erőltetett. Balassa úgy látszik könnyen dolgozott, hevenyé- 
ben teremtett, talán át sem nézte nagy hirtelen alkotott 
verseit, mert lehetetlen, hogy kiváló tehetsége annyi 
gyarlóságot, hibát engedett volna meg költeményeiben. 

Némelyiken azonban meglátszik a gondosabb munka, 
nem hevenyészett, kurtán papírra vetett sorokkal vau 
dolgunk, melyekben azután hiába keresnénk ily értetlen- 
ségeket, minők a század első felének papi és iskolames- 
teri verselőinél nagy számmal fordulnak elő. 

Mint a versalak tehetséges újítója szintén kiváló 
figyelmet érdemel Balassa. Már a vallásos lyra és a 
bibliai epika művelőinél is számos fatája foídúl elő a 



A VILÁGI LYEA 291 

versalakoknak ; de Balassa gyarapította számukat. A leg- 
tarkább változatával találkozunk az ütemeknek, a sorok- 
nak és szakoknak. Vannak közöttük tetszetösek, vannak 
azonban olyanok is, melyek a mesterkedés ízét ébresztik 
az olvasóban. Ilyen maga a róla nevezett versszak, mely 
másfél századon keresztül nagyon kedvelt dalforma volt, 
ő maga is sok éneket írt rajta, kivált élte vége felé. Ezen 
költötte hires katonaénekét : 

Vitézek, mi lehet 

E széles föld felett 

Szebb dolog a végeknél ? 

Holott kikeletkor 

A sok szép madár szól, 

Kivel ember ugyan él: 

Mező jó illatot, 

Az ég szép harmatot 

Ád, ki kedves mindennél. 



!»* 



AZ ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET. 

A reform kora rendkívül termékeny volt az elbeszé- 
lésekben. Számtalan apró történet készült a XVI. század- 
ban, a buzgó költő azonban nem annyira a művészi 
czélt tűzte ki maga elé, mint inkább tanítani és buzdítani 
akart. Az ő lelke sem volt ment a kor hatalmas eszméjétől, 
őt is megragadta a nagy erkölcsi és vallási felbuzdulás, ö 
is méltatlannak nézte az oly történetet, mely csak mulat- 
tat és gönyörködtet, melyből semmit vagy igen keveset 
tanúihatunk. 

Hangulata sem volt hozzá, hogy tárgyilagos, nyugodt 
elbeszélő lehessen. Az actio eszméje senkit sem hagy 
nyugton. Nagyon kevés az olyan ember, a ki a lelkesedés 
óráin félre tud vonulni s csöndes, békés szemlélője ma- 
rad a hatalmas forgatagnak, a társadalmat megrázó vi- 
harnak. Az ilyennek vagy nincs tehetsége és akkor semmi 
becseset nem tud teremteni, vagy ha van, bizarr, ferde, 
Ízetlen lesz. Különben sem plvasná senki, nem érdeklőd- 
nék iránta, hisz mást, egészen mást kivannak az idők. 
Mikor az egész világ lelkesedni és tanulni akar, mikor 
mindenki egy büszke ideától buzog, a jó poéta sem lehet 
más, mint a minő társainak egyénisége. 

Miről írnak e kor elbeszélői ? Mindenről, a miből 
tanulni lehet, a miből okulást meríthetünk. Mondai és 
történeti, mesés, csodás események, bibliai és szent his- 
tóriák ép oly kedvesek epikusainknak mint a legújabb 
országos veszedelmek és győzelmek vagy világtörténeti 



AZ ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET 293 

részletek. Mindezeket többnyire szélesen és bőbeszédű fe- 
csegessél adják elő. Tanítás, elmélkedés, moralizálás majd 
minden lapon. A történet nem halad a művész jelölte 
utón, beleszól a pap, a tanító, az újító, az eszme lo- 
vagja. 

Szerkeszteni nem igen tudnak, sokszor nem is akar- 
nak. Hogy minden gondolatnak, érzelemnek és képnek meg 
van a maga helye, melyet más helyre tenni nem szabad, 
hogy önmagát ismételni, ugyanazt a gondolatot újra és újra 
emlékezetünkbe vagy lelkünkbe vésni, bennünket minden 
lépten oktatni nem az elbeszélésbe való : nem akarják 
felfogni. Nekik a történet olyan ruhaakasztó, afféle fogas, 
melyre a jámbor tanítás részeit függesztik. Ez az eljárás 
nem fér meg a jó szerkesztéssel. 

Még ha régi mondákat mesélnek is el, melyeket nagy- 
nevű költők remek formába öntöttek, még itt sem köve- 
tik mestereiket, megváltoztatják, átalakítják vagy kiforgat- 
ják eredeti szépségükből. A klassikus költő alakítása nem 
felelt meg a reform emberének. Compositiójukban a ter- 
mészetes egymásutánt kedvelik, csakhogy belé nem illő 
részletekkel és bő elméletekkel toldják meg. Néha még a 
versfejekbe is egy-egy erkölcsi tanítást rejtenek vagy jó- 
tevőikről, előkelő híveikről, az újítás hatalmas pártfogói- 
ról és a jámbor szerző saját magáról emlékezik meg. 
Akárhány elbeszélés szerzőjéről csak a versfők után tu- 
dunk egyet-mást, melyeket a költemény utolsó versszaka 
egészít ki. E szokás még a hitújítás előtti korból maradt 
rajok. Hisz akkor is elmondotta a verselő, hogy egy nagy 
jó kedvében szerzé énekét, mint Szabadkai Mihály tévé 
vagy azt irattá Geszthy Lászlóval, hogy Magyarország vala 
nagy fő S2iíkségében^ az végek valának mind elveszendőhen. 
Müveiket rendesen szép históriáknak nevezik. Valószinűleg 
ezt a czímezést is a régiektől örökölték, ezek pedig a 
külföldtől tanulták el. 



294 AZ ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET 

A mi előadásmódjukat illeti, ez is megfelelt eszmei 
irányuknak, mely megvetette, ignorálta a művészi czélt. 
Szép képek, megkapó hasonlatok és a szemléltetés más 
tényezői ritkábban fordulnak elő verseikben. Széles és lassan 
gördülő sorokban gyéren akadunk szebb nyelvre, gondo- 
sabb előadásra. A népnek írtak, a népet akarták jobbá, 
erkölcsösebbé tenni, többnyire úgy írtak, a hogy ajkaikra 
jött a kifejezés. 

Különben az irodalmi nyelv jóformán ismeretlen 
volt akárhány énekes előtt. Lehetett köztük olyan is, a 
ki alig látott magyarul irott könyvet. A mi könyv állott 
rendelkezésökre, az latin volt. Pedig nekik írniok kellett. 
írniok és általa hirdetniök az új tant. Akárhányan azután 
saját verseiken tanították a népet írni-olvasni, 

A verselés többeknél nagyon kezdetleges. Némely 
versfélén gyarló a ritmus, még gyarlóbb a rím. Csak az 
mutatja, hogy verssel van dolgunk, mert rövidek a sorok, 
vagy néhány sor végén ismétlödnek bizonyos refrain- 
szerü gondolatok. Egy-egy zeneibb talentom már nem 
csak új formát követ, hanem vigyáz az ütemekre, érezni 
kezdi a metszet szükségét, de nem tudja minden sorban 
keresztülvinni. Még nincs begyakorolva. Némelyik persze 
a sírig sem tudja elsajátítani. Pongyola ritmustalan marad, 
mint akárhány modern költő. Azzal sem látszik törődni, 
hány szótag jöjjön egy sorba. A tizenkilencz szótag sem 
épen ritka, bár az előbbi vele rímelő sor csak tizen- 
kettőt kívánna. Nagy bajt okoz a rím is. Van ugyan egy 
magyar segédige, melynek kiváló szerepe van a folyama- 
tos vagy tartós múltban, ezt a vala szócskát rántja elő 
és szükségből több versszakon végig ismétli. Azt sem 
bánja, ha az egyik vagy másik sor nem rímel, vagy az 
a az á-val, az e az é-vel rímelget. Kevéssel megelégszik, 
hisz ö nem igazi költő, kit az ihlet szólaltat meg, a ki 
azután egy vagy több kötetnyi verset is ír, ő csak szűk- 



AZ ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZET 295 

ségből versel, jobbak hiányában állott be versfaragónak, 
verstörlejtőnek. 

Müvében tehát nem ragyoghat fel a költői elem. Az 
előadás bája, a képek varázsa, az irály élénksége többször 
hiányzik. A gondolatok szerkesztése, a mü belalakja tőle 
nem sok gondot kíván. Egy kis bevezetés után követke- 
zik a lehető hü előadás, a szentírás vagy krónika szöve- 
géhez való ragaszkodás. Csak ott ragadja meg lelkét a 
tűz, a hol a hazára, a nyomorult hazára, a babyloni 
kurvára, a pilises papokra szúr belé egy-egy vonatkozást. 
Itt már tűzbe jön a verselő. Megszólalt benne a reformá- 
tor, az új tan apostola, a felháborodott erkölcsi lény, a 
régi világ gyűlölője. 



I. 

REGÉK, MONDÁK, BALLADAFÉLÉK ÉS ELBESZÉLÉSEK. 

Elbeszéléseiket tárgyuk szerint több fajra oszthatni. 
Némelyek az európai mondákból, mások a keleti mesék- 
ből származnak. Vannak olyanok, melyeket az olasz 
Boccaccio vagy Petrarca vagy a Gesta Romanorum^ a be- 
szélyek és példák e kedvelt gyüjtem.énye, tartott fen. Van- 
nak hazai tárgyúak is. Verselőink effajta elbeszéléseiről 
először fogunk szólani. Költőileg is magasabban állanak 
más társaiknál, a bibliai, világ- és hazai történeti szép 
históriáknál, hisz vagy a nép, vagy valamely igazi poéta 
alkotta meg őket. Némelyikben a tanító elem is gyöngébb 
vagy egészen hiányzik. Ilyen például Volter és Griseldis 
históriája. 

Griseldisnek. Walter, saluzzói őrgróf nejének népies 
történetét két olasz remekíró dolgozta fel : Boccaccio es 
Petrarca. Ez utóbbi állítólag nem ismerve társa elbeszélé- 
sét készíté saját müvét ; de később mégis latinra fordítá 
s «De obedientia et fide uxoria* czím alatt Boccaccionak 
ajánlá. A magyar épen úgy mint a legtöbb európai fordí- 
tás e latin dolgozat után készült. ^^ História regis Volter* 
cím alatt jelent meg 1539-ben s fordítója Istvánfí Tál, 
a történetíró atyja. A család ősi fészke Baranya megye 
Kisasszonyfa helysége, hol Pál születhetett s onnét a 
pécsi egyetemre került, majd Olaszországba a páduai 
egyetemre távozott. Itt állítólag 12 évig időzött. 1530. 
táján visszatért hazájába, hol a gazdag Perényi Péter 
pártján állhatott s vele török fogságba jutott. De csak- 



REGEK, MONDÁK STB. 297 

hamar kiváltatott és majd otthon élt a tudománynak, 
családjának és gazdaságának, majd megyéjében és az 
országban előkelő hivatalokat viselt. János királynak élte 
fogytáig híve volt, azután Ferdinándhoz pártolt át. ló-lö-ben 
hunyt el. 

Olaszországnak «egy szegletiben > Piemontban, hol 
«kulcsos» városok épültek és «jelesszin» népek lakának, 
uralkodék a fiatal Volter, «ki szabad ember voltát igen 
félti vala s azért jó ideig nőtelen élt vala. » Barátjai és hivei 
aggodalommal nézték ezt és nagy seregben járulának hozzá, 
hogy « törvény házasságban magadat foglaljad, asszonyun- 
kat nekünk nálunk látnunk hagyjad, kisded Volterodat 
még éltedben hagyjad. Ebben haladékot semmit nem kívá- 
nunk, mert az idők miként folyó vizek múlnak, az ifjúság- 
nak is virági elhullnak, az vénség utána mint egy farkas 
ballag*. Kérelmöknek enged s a menyegző napját is kitűzi, 
de nem szól menyasszonyáról. Nem messze a székvárostól 
egy kis falu volt, ott lakott a szegény Jankula leányával 
Griseldissel, kinek <termeti szépsége ékes vala, de jó erköl- 
csével felülmúlja vala.» «Az szegény életnek sanyarúsága- 
ban, Griseldis nőtt vala nagy gyorsaságában, nem ül vala 
veszteg semmi vakságában, semmi gyönyerőség nincs 
gondolatjában. De nagy vastagsággal atyját tartja vala, 
annak ü vénségét úgy táplálja vala, kevés juhocskáját tóra 
hajtja vala, rokkáját közösleg el nem hagyja vala. Onnét 
haza jővén párét aprít vala, hozzájuk illendő étket szerez 
vala, kemény szalma ágyát rázogatja vala, kegyességgel 
atyját elnyugotja vala. Az leányra szemet Volter vete vala, 
mert azon gyakorta vadászni jár vala, nem fajtalanságból 
azt miveli vala, azért embersége üt viseli vala». Megérkezék 
a menyegző napja, volt szép ruha, szép gyöngykoszorú, «de 
a menyasszonynak csak híre sem vala». Mintha csak a szom- 
szédba távoznék, indult el a vőlegény és az egész násza 
menyasszonyért. Griseldis miután «a kútfőről vizet vitt haza 



298 A'OLTER ES GKISELDIS 

és egyébb dolgátul megüresűlt vala, leánytársaival el ki ké- 
szült vala, hogy Volter mátkáját ű csak láthatnája.» Volter 
meglátja, nevén szólítja és kérdi tőle: honn van-e atyja? 
A leány « tisztességgel » válaszolt neki. Az öreg Jankulától 
megkéré leánya kezét és mindkettejük nagy csodálattal 
hallják urok szavait, szerényen beleegyeznek, Griseldist 
« szépen felkészítek, kézzel tapogatott haját ékesítek, arany- 
szal hajakkal közösleg illeték, szép gyöngykoszorúkkal 
fejét ékesítek. » Volter boldog házassága egy kis leánynak 
adott életet ; de próbára óhajtá tenni felesége ragaszko- 
dását, elvévé tőle magzatát és egy bolognai rokonának 
kiildé. Griseldis megadással viselte e kegyetlenséget. Utóbb 
egy fiat szült Volternek. Ezt is elvevék tőle. Ilyenkor 
egyebet sem tud mondani a szolgának mint: *Hogy ha 
lehetséges, vegyed oltalmadba, vadak-, madaraknak ne hadd 
szaggatásba; gyenge testét ne hadd foltonként szaggatni. > 
Végre arról értesítette férje, hogy pápai engedélylyel elvá- 
lik tőle és újra megnősül. Levetkőzteti a jó Griseldet, rá- 
adja pór ruháit és hazaküldi atyjához. A nő mindezt vak 
engedelmességgel és psychologiátlan önmegadással fogad- 
ja.. Sőt még arra is felszólítja Volter, hogy a háziasszony 
szerepéi játszsza a menyegző alatt. Megérkezék az új 
menyasszony és öcscse. Griseldis ritka előzékenységgel 
fogadja. Volter kérdésére, hogy tetszik neki menyasszo- 
nya, szépen magasztalja és arra kéri, hogy ezt ne kese- 
rítse annyira mint őt, «mert az mit én tűrtem, azt ez 
nem türheti». 

Tovább nem viheté szive keménységét, 
Nagy szépen szólítá asszony feleségét, 
Eléggé meglátám szívednek mélységét, 
Szerelmes Griseldis hozzám nagy hűséged. 

Te vagy az én társom. Volter mondja vala. 
Nem leszen énnekem egyéb te helyedben, 
Az kit jegyesemnek te alítasz vala, 
Az az te leányod, kit elvittek vala. 



REGÉK, MONDÁK STB. 299 

Ez szókat Griseldis hogy hallotta vala, 
Ű nagy öröméhea csak meg nem holt vala, 
Nagy kegyességében eszeveszett vala. 
Drága szolgájának nyakán csüggett vala. 

Istvánfi Pál több szabadsággal mint hűséggel adta 
magyarul az olasz poéta költeményét, nyelve és verse azon- 
ban elég folyékony és gördülékeny, hangzatos és könnyen 
olvasható. 

A legköltőibb átdolgozások egyikét Gergei vagy 
Gijergyai Alberttől kaptuk, a ki, mint maga mondja, olasz 
krónikából más tündérmesét is szerzett, de a mi reánk 
maradt és népünk szemében most is szívesen látott köny- 
vecske, ez az Argirus nevű királyfiról és egy tündér 
szüzleámjröl való história. A költemény átdolgozójáról 
idáig semmit sem derített fel a történeti kutatás s így 
azt sem tudjuk, valljon tagja volt-e az ismert szepes- 
megyei Görgei-családnak, vagy pedig a tornamegyei Görgő- 
falváról szárm.azván. innét vagy másunnét vette-e nevét. 

Akléton királynak szép felesége s három vitéz fia 
vala Tündérországban. Hatalmas kővárban lakott s benne 
szép kert díszlett. Egyszer egy különös fát pillantott meg 
a kertben, melynek virága «mint ezüst olyan színű vala, 
a közepi pedig szép gyöngyszemmel rakva, melynek a 
termését alig várja vala. Háromszor egy napon virágozik 
vala, éjtszaka nagyszépen megérik almája, de reggelre 
fáján egy sem marad vala.» A király kérdőre vonja a 
kertészt, kérdőre vonja az őröket, de nem kaphat választ, 
mert a szél minden éjjel elkábítja őket. Most Fiiarinus 
jóst hivatja, «ki ördögségekkel igen bölcs vala*. Ettől tudta 
meg. hogy egyik fia kedveért került a fa kertjébe. Most 
tehát a legöregebbnek a fa alatt vettetett ágyat, de mivel 
elaludt, másnap a középső fiával tette ugyanazt. Ez is 
elaludt. Haragjában leütteté a Fiiarinus fejét. Felesége és 
kisebbik fia, a szép Argirus, kezdek vigasztalni a királyt 



300 AKGmUS KIRÁLYFI 

s ez utóbbi engedelmet kére, hogy próbát tehessen a 
fával. A király akarata ellenére lement a fa alá és ret- 
tegő figyelemmel kisérte a történendöket. Mikorra az almák 
megértek, lassú szellő kezde zúgni, hat szép fehér hattyú 
szállá hozzá, a hetedik pedig fejéhez repült s midőn 
kezével a hattyú lábát megszorítá, az megszólamlott s 
újra megrázkódván « leányábrázatba magát változtatá*. 
Ott a szerelem édes ömlengései között társalgának egy- 
mással és aluvának. Reggel a király kíváncsi volt a 
történtekre és egy ajánlkozó vén asszonynak adatta a kert 
kulcsát, ki lemetszé a még alvó tündér aranyhaját. Ez 
csakhamar felébred és kétségbeesve látja hajának eltüntet 
s fajának törvénye szerint távoznia kell. Argirus sírva 
kéri és maraísztalja. «Én édes lelkemnek kegyes vidám- 
sága! Ennek az esetnek én vagyok-e oka, hogy engemet 
elhagysz keserves halálra ? Avvagy csak azt mondd mey : 
hol lesz maradásod, vagy mely felé vagyon te lakó vá- 
rosod, megkereslek téged bizonynyal meglátod Avvagy 
megmaraszlak vagy érted meghalok ». A leány fájdalmasan 
adta tudtára, hogy «ez országi ember* nem mehet oda, 
de mégis hozzá csatolta, hogy éjszakra tudakozódjék a 
fekete város felől s «a változó helynél* megtalálja ől. 
Most érdekes részletei következnek szülei gyöngéd marasz- 
tásának, de a királyfi mégis útra kel, egy inasával elér 
Tündérországba s nagy havasok között széles barlangban 
egy kis füstöt láta. S ime, egy óriás elé került, ez jó akarat 
tal viseltetek iránta, megvendégelé inasával együtt s egy 
tündért adott neki útitársul, a ki azonban csak a határig 
kísérte. A fekete városban egy özvegy asszonyhoz szállá, 
a ki mindent kitudakolt tőle s bár megmagyarázá neki, 
hogy hol van a változó hely s mellette a szép ékes kert 
« kiben egy szép leány minden nap mulatna*. De mivel 
magának is szép leánya volt, cselfogással élt s egy kis 
tömlőt adott Argirus inasának, melynek szelével urát 



REGEK, MONDÁK STB. 301 

mély álomba merítheti, továbbá kenettel látta el,, hogy a 
szép leány távozta után kenje be szemeit s felébred tőle. 
Reggel alig várták, hogy a kitűzött helyre jussanak, el 
is értek a gyönyörű kertbe ; de a fáradt Argirust elal- 
tatta hütelen inasa s mikor eljött a jó tündér, feloldha- 
tatlan álom környékezte szíve szerelmét, másnap s har- 
madnap újra megjelent a tündér, Argirus azonban szüntelen 
aludt s a tündér nem jöhete többet. Sötét fájdalommal 
vesz búcsút az alvótól, elmondja az inasnak, hogy Argirus 
ne iparkodjék utána, mert még a madár sem juthat el 
az ő országába s végül azon utasítást adá, hogy vegye 
le kardját a kisebbik szegről s akaszsza a nagyobbikra. 
Argirus felébredése után kétségbe esve hallja a tündér 
szavait, de a szegre akasztás homályos képéből kima- 
gyarázza, hogy inasa volt az áruló s miután megtudta 
az özvegyasszony gonosz czélját is, ezt leányával együtt 
megátkozá, amannak pedig fejét vévé. 

A költemény második részében ismét bujdosik Argi- 
rus. Feldúlt kebellel már öngyilkosságáról gondolkozik, 
midőn egy tündér jelent meg szemei előtt s vigasztalni 
kezdé. De hiába. A kétségbeesett Argirus nem akar 
hallgatni a jó tanácsra. Egyszerre iszonyú ordítás üté 
meg füleit s ime egy barlangban három ördögfi czivakodik 
atyjok örökségén : a csodás bocskoron, paláston és ostoron. 

A bocskor s palástnak oly ereje vagyon, 
Hogy a ki ezekben felöltözve vagyon, 
Háromszor ő magát az ostorral sújtván 
Azt mondja, ott legyek, a hol én akarom! 

Az ördögfiak bírájoknak kérik fel s ő három felé 
három nagy hegyet jelöl ki czélpontúl, hogy a ki először 
visszajönne, az lenne az örökös. De alig kezdik meg a 
futást, saját lábára húzza a bocskort, vállára veti a pa- 
lástot s markába szorítja az ostort, háromszor sújt magára 



302 AKGIRUS KIRÁLYFI 

vele s így szólt: chipp-hopp szeretömnél legyek. > Mint 
« sebesen lőtt nyíl» ragad laték s oly messze vitetek, hogy 
«szintén kenyere is már elfogyott vala.» De most meg- 
pillantja a várat, melyből egy szép leány jött vele szembe. 
«Ihol jő Argirus asszonyom!^ kiált a tündérleány egyik 
kísérője. Egymásután futnak tudtára adni neki a hírt ; 
de haragjában mindannyiszor arczul csapta őket, «hisz 
lehetetlen dolog, hogy ő ide jőne, az emberi nemzet ingyen 
seremélje, ha szárnya volna is. gond volna jőnie.» Végre 
maga is kiment s a mint meglátá, azonnal megismeré. 

Kiterjesztett kézzel nyakára borula, 
Nagy öröme miatt ugyan nem szólhata, 
Gyönge lágy ruháját köny%'ivel áztatja, 
De szive sokára helyére megálla. 

A harmadik rész rövid s a boldogság helyének 
leírását hozza ; igaz ugyan, hogy még három arczütést 
kell a tündérnek szenvednie Argirustól visszafizetésül azon 
bántalmazásokért, melyekkel kísérőit illette, kedvese azon- 
ban megvigasztalja : «a mely lehetetlen dolognak azt vélted, 
hogy én jelen lennék akkor te előtted : olyan lehetetlen 
dolognak én vélem, hogy megharagudnál, immár én ítélem.* 

Nagy szép szeretettel éltének egymással. 
Sok búdosás után szép nyugodalommal, 
A sok bánat után jeles vígasággal. 
Senkitől sem félnek, vaunak bátorsággal. 

Nincs már Argirusnak semmi fáradsága. 
Annyi búdosását csak semminek tartja, 
Mert a mit kívánt volt, már ölében tartja, 
A mikor kívánja, szintén akkor látja. 

A költemény külföldi eredete alig szenved kétséget. 
Nemcsak a nevek mutatják ezt, hanem a tartalom is. 
De magyarrá lett, annyira, hogy míg más népeknél úgy 



REGÉK, MONDÁK STB. 303 

látszik egészen kiveszett, nálunk századokon át kedves 
olvasmánya lett a magyar népnek. Napjainkig a ponyva- 
irodalom legkedveltebb füzete. Nem tudják feledtetni az 
újabb vállalatok és jó nevű költök népies versei, a nép 
újra meg újra visszatér hozzá, hisz oly kedves, olyan 
bájos történet, annyira népies a felfogása, mesés a his- 
tóriája, hogy övének ismerheti, az övének tarthatja. A fa 
a kertben, a második tiú elalvása és apja dühe, mely 
leütteti a jós fejét, végre a legkisebbik fiú vállalkozása, a 
kit mivel legjobban szeretnek, tartóztatnak ; csakhogy ez 
nem enged és neki sikerül megoldani a rejtély csomóját. 
Mindez kétségbevonhatlanúl népies. Más magyar mesék- 
ben is szerepel a három testvér, közöttük a két első 
pórul jár, csak a legifjabb, a legjobb, a legszeretettebb 
éri el a czélt. 

Csakhogy az Árgirus királyfi és Tündér Ilona me- 
séjének itt nem szakad vége. Újból kezdődik a változatos 
és érdekes hajsza. Egy vénasszony lemet.szi a tündér 
haját s örökre távoznia kell oda, hova sohase juthat el 
az ember. Argirust a szerelem hajtja. Ezelőtt nincs lehe- 
tetlen ; erre is vállalkozik. Elmegy Töndérországba, föl- 
keresi azt a földet, hová ha szárnya volna se tudna el- 
jutni. Ez megint kedvencz tárgya a nép meséinek. Nem 
valószínű, hogy népünk csak az Argirusból tanulta volna 
el a Tündérország fölkeresését. Hihetőleg a régi idők meséiből 
sem hiányzott az. A hajdankor magyarjai is fölkeresték és 
megtalálták a szép Tündérországot s a maga kedves elbe- 
széléseinek egyik szép változatára ismert Argirus ván- 
dorlásában. Azért nem csoda, ha irodalomtörténetünk atyja 
egyideig nem habozott magyarnak tartani. Utóbb a spanyol 
Amadis-mondakör regéire emlékeztette őt ez a szép tör- 
ténet, a mennyiben itt is egy királyfi sok és nehéz ván- 
dorlás és tömérdek fáradság és akadály legyőzése után jut 
csak a tündérkirályné birtokába ; de eredetijét feltalálnom 



304 BANKÓ LEÁNYA 

«nem sikerült* teszi hozzá resignatióval. Azt hiszem, hogy 
az olasz tündérmesék behatóbb vizsgálata nyomra vezet- 
hetne. Vali Béla Migne abbé nagy encyclopaediájában 
talált néhány sornyi útbaigazítást, a mi azonban édes 
kevés. Lázár Béla a motívumokból ítélve keleten keresi a 
mese őshazáját. Szerinte «Gyergyai közvetlen forrása — 
ha olasz krónika volt is — de mindenesetre egy keleti, 
talán ép ind regény görög átdolgozatából készült olasz 
krónika lehetett.* Katona Lajos az ördögfiaknak az örök- 
ségen, köpenyegén, ostoron és bocskoron való összeve- 
szését az ind mesékben keresi ; ott találja azt a motívumot. 
Julién «Les Avadánas* czímü gyűjteménye, továbbá a 
a Kathásaritsága ezt sugallja neki. Különben más népek 
meséiben is megvan, főleg a törökben. 

Az Béla Jcirályrul való és as BanJco leányáról szép 
história czímü XVL századbeli rege van Széli Farkas 
codexében, mely idáig ismeretlen volt az irodalom barátjai 
előtt. A kis történet nagyon érdekes, annál inkább, mert 
egy magyar király ifjúságával és egy horvát leány merész 
kalandjával foglalkozik. Az énekes elmondja, hogy nem 
regen fordíták le horvátból s a Vág mentében Sempte 
városában 1570-ben szerzé. Szerzőjéről semmit sem 
tudunk. Nincs nyoma nevének a versfőkben vagy az ének 
végén. De talán közel állott a szerző Bornemisza Péterhez, 
ki ekkortájt Galgóczon és Semptén tartózkodott. Gróf Salm 
Gyulánál megfordulhattak horvát származású tisztek is, 
a kiktől az énekes hallhatta, esetleg magának lefordíttatta 
és magyar versekbe szedve Bornemisza Péterrel kinyo- 
matta, csakhogy reánk sohasem jutott el ez a nyomatott 
példány. A költemény tartalma a következő : 

Béla király kiadja a rendeletet, hogy sok-sok főúr 
és százhetvenhét szentelt vitéz hamarsággal az udvarhoz 
gyűljön. A vitéz Bankó is megtudja, de maga nem mehet, 
mert megvénült, fiát sem küldheti, mert csak kilencz leánya 



EEGÜk, MONDÁK STB. 305 

van. A legifjabbik egyúttal a legszebbik, azonban nagyon 
katonás, férfias magatartású leány, « Járása neki férfi 
módra vala.>> Ez vállalkozaik kalandos szerepre. 

Én szerelmes atyám, borotváltasd hajamot, 
Huszár módra mostan csináltasd ruhámot, 
És én velem adjad le jó lovaidot, 
És velem bocsássad sok jó szolgáidot. 

A leány fiú helyett felkészül a királyhoz, atyja 
mindent megad neki. elereszti az udvarba. 

Béla megütközik «szép tekintésének leánymódján*, 
míg a «járása férfi módra vagyon ». És határozottan kö- 
veteli, hogy mondja meg, kicsoda és honnat való ; mert 
ha leány, nagyon tudná szeretni ; Budánál, mindennél 
többre becsülné. Mivel a leány nem vall semmit, cselhez 
fog a király, mely nagyon hasonlít Ulysses híres cseléhez, 
melylyel megfogta Akhillest ; csakhogy kissé ügyetlenebb, 
mert Ulysses cselében a hirtelen meglepetés szerepel, míg 
Béla király a piaczra rendeli szentelt vitézeit, hol orsót, 
rokkát árúinak, és ha ez az ifjú vitéz leány, « orsóra, 
rokkákra tekinteti leszen ; de ha férfi leszen : mellette el- 
megyen és fényes fegyverre neki szeme leszen». A vité- 
zeknek nem is kellett az orsó és rokka ; de az ifjú vitéz 
sem nézett rajok, hanem 

. , , felvó'n egy szarvas kézíjat, 
Az idegben vette nagy szép hosszú nyilat, 
Hamar általvonta két újjal az nyilat ; 
Ezt művelte vala vitézek láttára. 

Majd czélba lőnek, de senki sem talál a vitézek 
közül, míg a vén Bankó leánya «az czél közöpében egye- 
nest talála*. Azután követ vetnek, Bankó leánya egy sing- 
nyivel tovább hajta. « Jertek fussunk pályát*, kiáltanak a 
vitézek, Bankó leánya tutolszor indula : elíre az pályát* 
s harmadszor felveszi a vitézek zálogát, a pályadíjat ; most 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. -^O 



306 BANKÓ LEÁNYA 

felhívják, hogy tlljön velők horitalnalc, és mikor a vitézek 
«mind fejenként hanriar lerészegedének», Bankó leánya 
józan maradt, felvett egy szép kupát s a vitézekre kö- 
szöntve megitta a király egészségére. Ekkor már a vité- 
zek fölmentek a királyhoz és megmondák neki, hogy nem 
leány ez a vitéz, hanem «kurvaíia». A király végre álta- 
lános fürdést parancsol, maga is odamegy és Bankó leánya 
nem akar fürödni, hanem mikor sürgeti, apja levelét mu- 
tatja, melyben keservesen panaszolja, hogy a «törökök, 
tatárok* égetik, rabolják várait, tartományait. Béla most 
maga sietteti elutazását, dúsan megajándékozza ifjú vité- 
zét, a ki szolgáival felkészülve búcsúzik a királytól. 

Mikor beszörződe szép könnyő gályában, 
Az Duna vizének aláfolyásában. 
Hamar kapcsolja komoka dolmányát, 
Királynak mutatni szép két almáját. 

Az Bankó leánya ezt mondta királynak : 
«Teremnek-e király te birodalmadban, 
Az te szép kertidben ilyen drága almák, 
Mint az én kertemben, kik előtted voltak ? 

Budára hoztam volt az két drága almát, 
De nem tudtad király, megszegni az almát* 
Felszőval kiálta. utána indíta, 
Minden népének sokaságát indíta. 

<Utána, utána, vitézek! utána.> 
Nagy szép folyó sajkán sietnek utána. 
«Örök feleségem lészsz!* király azt mondja, 
«Tinektek fejenként királyné asszonytok. » 

De mint a láthatatlan sebes szél futása, eltűnik és 
nem érik utói. Ő pedig megtér atyjához, a ki nagy fen 
hahotával nevet rajta, hogy a leánya felséges JcirálynaJc 
mint udvarlóit volna. 

Valóban gyönyörű tréfás ballada, melyből nagyon 
keveset ronthatott el a fordító vagy átdolgozó, mert 



REGEK, MONDÁK STB. 307 

számos hely mutatja, hogy értett a népies költészet tit- 
kához. Előadásának drámai élénksége és gyorsasága, ügyes 
fordulatai, egyszerű naiv nyelve, a ritmushoz való finom 
érzéke mutatják, hogy igazi költő volt az is, a ki átdol- 
gozta, magyarra tette. 

A század kedvelt olvasmányai közé tartozott egy 
elbeszélés, mely Egy szép história as vitéz Franciscónd 
és az ö feleségéről czim alatt 1574-ben látott világot, 
bár a szerző azt mondja, hogy 1552-ben írta. Az 1574-iki 
kiadás szerzőjéül Vasfay Gáspár van megnevezve. Pon- 
tosabb az 1579-iki kiadás, mely Ráskay Gáspárt vallja 
szerzőjéül, kinek testvére Ilona alsó-lindvai Bánfft Ferencz 
neje volt, különben is rokona a Báuffi családnak. Elbeszé- 
lését ügy látszik BáníTi István családi ünuepére, kis fiának 
Gáspárnak születésére írta, mert a versfőkben egész kis 
verset közöl : 

Éljen Bánffi István az Alsó-Lindvában, 
Ő házatársával Ország Magdolnával ; 
Míg isten akarja az ő kis fiával : 
Jó Bánffi Miklóssal és Bánffi Annával, 
Jövendó't kit várna : a nagy isten adjon, 
Az ő jó voltából lű azir majd akkor. 

Széli Farkas közölte a kis Gáspár születési idejét 
1551. decz. 21. napját. Ráskay ugyan azt írja verse végén, 
hogy 1552-ben Alsó-Lindván (Az 1574-iki kiadás elsőüdö- 
ben ; az 1579-iki első-Lindvában) szerzé énekét, de lehet, 
hogy ez csak a lassan készült vers végére vonatkozik. 

Az elbeszélés hősei magyarok és hazánkban játsza- 
nak. Béla király ül a magyar trónon s nagy vígan él 
Budán, a hová meghívja az urakat s így meghívatja 
Vitéz Franciscót is, Zebernik várának urát. Épen úgy 
kezdődik, mint a Banlcó leányánah históriája, itt is, ott 
is királyi meghívás. Francisco tehát búcsúzik ifjú felesé- 
gétől, az udvarba siet, hol számtalan vitézek oJdelneh vala. 

20* 



308 VlTEZ FRANCISKO 

Az ily mulatságok után esznek, isznak és szokás szerint 
dicsekednek. Francisco is dicsekszik, dicséri a várát, hogy 
milyen, elmondja, hogy ő maga milyen nagy vitéz és a 
felesége minő derék asszony. Ebből ellenmondás támad, a 
nő hűsége fogadás tárgya lesz. Kassander, a győzhetetlen 
Kassander, de a kit Francisco mégis legyőzött az öklelésen 
s ezért gyűlöli Zebernik urát, vállalkozik az asszony hűt- 
lenségének bebizonyítására, igéri, hogy elhozza gyűrűjét 
és arany handzsárját. Kassander útnak ered, eljut Zeber- 
nik várához, de nem találkozhatik a hü feleséggel ; azért 
megveszteget egy öreg cselédet, ez megkeríti számára a 
gyűrűt és handzsárt. Francisco fejébe és vagyonába fo- 
gadott ; most elvesztené mindkettőt, ha életének meg nem 
kegyelmezne a király. Életben marad ugyan, de haza 
nem térhet. Csak apródjával adja tudtára az asszonynak 
a történteket, azután elbujdos a nagyvilágba. Most az 
asszony és az apród barátcsuhában keresik a bujdosót, 
de hiába, mert egy álló esztendeig nem akadtak reá. 
A szegény nő ezután leventének öltözve Béla király udvarába 
megy, mint a Bankó leánya. Lóránt, az ifjú leventét, 
megszereti a király és királyné, úgy, hogy fiúknak fogad- 
ják. Kassander ezalatt megnősül, elveszi a tolvaj cselédet, 
elfoglalja az odahagyott várat, majd nagy úr lesz, az 
ország nádorispánja, a ki vendégségbe híja az ifjú királyt. 
Ebédalatt azt kérdezi tőle a trónörökös, hogy mikép sze- 
rezte meg Zebernik várát. Kassander eldicsekszik ravasz 
fogásával. Francisco rászedésével, de rosszul jár, a királyfiú 
kivégezteti. 

Különben már megkerült a hű asszony férje is. 
Mint szegény katona a királyi udvarba jut és a királyfiú 
felszólítására egy kemény ütközetben legyőzi ellenfelét s 
jutalmul testőrévé teszi Lorán. Utóbb az asszony leveti 
férfi ruháját, megismerteti magát férjével, elárulja tör- 
ténetét. A király elesudálkozott rajta « asszonyban, hogy 



REGEK, JIONDAK STB. 309 

olyan okosság lett volna ». álmélkodik az < ilyen nagy 
hűségen » is s halála után örökösévé tette. 

E valószínűtlen história eredetijét Toldy Ferencz 
« valamely hézagos népregében* kereste; a mi nem lehe- 
tetlen. Ügy látszik, egy Béla király kedvelt alakja volt a 
magyar regeköltészetnek. Melyik? Nem tudnánk reá felelni, 
de talán BanJcö leánya és a Vitéz Francisco históriája 
után föltehetünk annyit, hogy egyik Béla királyunkkal 
szívesen foglalkozott a néprege. Toldy egyúttal Boccaccio 
Decameronjának elbeszélésére (II. 9.) emlékeztet bennün- 
ket, mely «egy egészen hasonló eszméjü rege ... de 
váltig különböző kivitellel >. Ebben is a nő hűségére fo- 
gadnak, ott is ellopják az asszony tárczáját, övét és gyű- 
rűjét, ott is férfinak öltözik a nő, de azért nagyon eltérő 
a mese. Bizonyos, hogy ez a tárgy európai közkincs volt, 
melyet a magyar az ő Béla királyához és Zebernik vá- 
rához kötött. Különben Heinrich Gusztáv rámutatott az 
devágó irodalomra, Grimm, Simrock stb. müveire. 

Tagadhatatlan, hogy a magyar feldolgozás nem tar- 
tozik a jobbak közé és nagyon mögötte marad a Deca- 
meron szép meséjének. 

A XVI. századnak egy kétes származású verses el- 
beszélése A Fortunatusról való szép história. Eredetéről 
sokat vitáztak, némelyek keletről származottnak, mások 
nyugatinak vélték. Az újabb kutatások kétségtelenné teszik, 
hogy a németeknél találkozunk vele először s német 
nyelven jelent meg 1480-ban Augsburg városában. Nép- 
könyv volt, mely csakhamar elterjedt és számos kiadást 
ért. Nálunk Lázár Béla bővebben foglalkozott a Fortunatus 
meséjével és motívumaiból kiindulva keleti eredetűnek 
tartja, mely Németországban kapta mostani alakját. Azelőtt 
legtöbben spanyol származásúnak vallották, majd a fran- 
czíáknál keresték az eredetét. Toldy a Gesta Romanorum- 
ból vagy egy ó-íranczia fahliauból készűltnek hitte, sőt mivel 



310 FORTUNATUS 

az angolok csakhamar dramatizálták, némelyek a britt szi- 
geten keresték a mese születését. Annyi bizonyos, hogy a 
tátos ló, a teli erszény, az elrejtő süveg, a terített asztal stb. 
meséjét minden nép tündérvilágában megtalálni. Tehát az 
ily motivumokból nagyon nehéz eligazodni. De még ke- 
vésbbe tájékozódhatunk abból, hogy Fortunatus és fiai 
mindenfelé utaznak, bejárják a nagyvilágot, mint nem 
egy görög mesekönyv hősei teszik, mert tudjuk, hogy az 
újkor hajnalán fölébredt az utazás, a világlátás vágya, 
kapósak kezdtek lenni az oly elbeszélések és leírások, 
melyek idegen országokat ismertettek és aligha tévednek 
azok, kik a Fortunalus eredetét ennek az ébredező irány- 
nak tulajdonítják. A szerző össze akarta kötni az erkölcsi 
czélt a tanítóival ; ismertetni, kivált az olasz földet be- 
mutatni, majd elvont erkölcsi kérdéseket megoldani, meg- 
magyarázni kíván. Ezért sokszor fárasztó és unalmas. 
Van ugyan benne kaland elég, de nincs kellő művészi 
alakítás. 

Ki volt a német eredetinek szerzője, nem tudni. 
A magyar átdolgozóról sem tudunk semmit. Toldy Ferencz 
Heltait sejti fordítójának, a nyomás valószínűleg Heltaiék 
műhelyéből került ki. A magyar versszerző azt írja, hogy 
hogy Szebenben hallotta németül, hogy derék írást még 
nem olvasott és hallani sem hallott felőle, azért szinte 
gondolatból írta. És ha a német prózai elbeszéléssel ha- 
sonlítjuk össze, könnyen elhihetjük neki, hogy egy szebeni 
német elbeszéléséből tudja, mert sokszor eltér a némettől, 
leleményes alakításokat tesz rajta, új dolgokat sző bele. 
Igaz ugyan, hogy egy pár helyen német írást emleget : 
de német íráshói így értettem volna, ez azonban a német 
elbeszélő könyvére is vonatkozhatik, melyet maga nem 
olvasott. Ha előtte állott volna a német munka, hihetőleg 
jobban ragaszkodik az eredeti elbeszéléshez. Különben ez 
is csak oly sejtés, a minőt többet is írhatnánk ide és 



REGÉK, MONDÁK STB. 311 

gyarapithatnók a conjecturák hiú számát, melyek azon- 
ban senkit sem győznek meg. Toldy föltevése, a ki Heltait 
sejti a szerzőben, szintén az oly jóakaratú combinatiók 
egyike, melyeket tovább adunk a nélkül, bogy építenénk 
reá. Találóbb Lázár Béla ama véleménye, hogy az elbe- 
szélésbe szőtt elmélkedések és az írónak a pápa ellen 
való kikelése protestáns szerzőre mutatnak. « Szerzője pap 
lehetett, még pedig református, mert kikél egy helyt a 
pápa ellen is !» 

A mi a magyar átdolgozó előadását illeti, az épen 
nem művészi. Előtte főleg az erkölcsi és tanítói czél lebeg. 
Ott, a hol elbeszélni, érdekesen mesélni, hallgatóit gyö- 
nyörködtetni kellene, magyarázattal, elmélkedéssel untat, 
példákat hoz fel, melyek elmaradhatnának, ismétel oly 
történeteket, melyeket már egyszer tudtunkra adott. 

Verselése sem jobb, mint a minőt a XVI. század 
középszerű énekeseinél találunk. Pedig müve a hetvenes 
években jelenhetett meg, a mikor már jobb példányok 
állottak előtte. 

A Fortunaüisról való s."ép liistóriándk szerzője az 
emberiség elszaporodásán kezdi munkáját s egész nemzet- 
ségi tábláját adja nemünknek ; majd a magyar nemzetre 
tér át és elmondja, hogy nyelvünk is Babylonban támada, 
hogy istentelen pogányok valánk s noha Noé átka érte a 
nemzetet, az úr az áldomás földére szállította a magya- 
rokat s az áldásból való fiak mellé adta. Csak a máso- 
dik rész progreditur ad rem, fog a dologhoz, hogy szerző 
szavaival éljünk. Sok kitérés és fecsegessél beszél Olasz- 
országról, végre áttér Fortunatusra és szegény családjára, 
mely azelőtt gazdag és hatalmas vala. Maga föntartása 
végett szolgálatot keres az ifjú s talált is volna egy király- 
nál, kinek leányát kellene tanítania ; de oly feltétel alatt, 
mely rémülettel tölte el. Azért sietve menekül a királyi 
udvarból s megéhezve egy körtefához juta, melyen egy 



312 FOETUNATUS 

medve ült. Innen is elfutott, de egy oroszlánnal találkozék, 
melyet szerencsésen megölt, majd egy sárkány akadt út- 
jába s ezt is megölé. Szomjasan egy kúthoz ére, de alig 
mosdék meg, egy szózatot hallá s ime egy gyönyörű leány 
emelkedék fel előtte. A leány a szerencse istenasszonya 
vala és felhívá, hogy kérjen tőle valamit. Fortunatus 
azonban oly nagy zavarba jött, hogy kérni sem tudoct, 
erre egy teli erszénynyel ajándékozta meg s így szóla 

hozzá : 

Soha ezer arany ezböl ki nem logy. 
Ha tudod örüzni te nem költheted úgy, 
De ha el vesztended. nem keresheted úgy. 
Ki helyébe osztoo mást keresnie tudgy. 
Nem mindenkor találsz elől üstökömet. 
De fordulok hozzád eggyüld kopasz fejemet, 
Az hova indultál immár oit te menny el. 
Én is el távuzom tőled már ezennel. 

Ellűnvén előle a Szerencse asszonya, magához téré 
Fortunatus és elvété az erszényt, de majd ismét jobban 
megfontolva a dolgot, fölvevé és éhes gyomorral ment a 
legközelebbi városba. Nemsokára alkalma nyilt szórni a 
pénzét, nagy szolgasereget gyűjteni, megismerkedni magá- 
val a királylyal és részt venni fényes lakomákban. Pazar- 
lása felkelté a király gyanúját és irigységét, hivatja For- 
tunatus gazdáját, ki ezután ellopta kincseit. De segíte rajta 
a kimeríthetlen erszény s négy felé vágatván a gazdát, 
tovább utazék. Messze földön hadával egy császár szol- 
gálatába lépett, legyőzte ennek ellenségeit s a császár 
akaratjából elveszi egyetlen leányát. A szerző mintegy 
18 lapon beszél a házasságról, különösen a fejedelmeké- 
ről. Fortunatus egész várost és várat épített magának 
és a császárnak, ott tartaték a menyegző s az öreg 
császár megélte, hogy Fortunatusnak gyermeke született. 
Gazdagságának híre messze terjedett és két király veteke- 
dék véle. Fénves kincseiket mutogatták egymásnak, az 



REGEK, MONDÁK STB. 313 

€gyik többi közt azon süveget is megmutatá neki. melylyel 
egy pillanat alatt ott teremhet, a hol akar. Mintha csak 
tréfából próbálná. Fortunalus is fejére teszi s eltűnik a 
bámuló király elöl. Ez majdnem kétségbe esik veszteségén, 
Fortunatus pedig övéinél terem ; majd haza atyjához, any- 
jához kívánkozik. Péter nevű szolgáját küldi szüleihez 
azon üzenettel, hogy a császár fog hozzájok szállani és 
nálok ebédelni. Itt megismerik egymást, könnyezve beszélik 
el történetöket. Ezután magához viteti szüleit, kik tisztes 
öreg korban hánytak el. Bújában neje is megbetegedett, 
s atyja után nemsokára meghalt. Egyedül maradt Fortu- 
natus. összegyüjté híveit és meghagyá nekik, hogy enge- 
delmeskedjenek fiainak, tiszteljék Pétert, az ő hü szolgáját, 
majd kiküldvén őket, fiait vezeté be a rút erszény és 
süveg ismeretének titkába s elbúcsúzván tölök, nemsokára 
meghalt. 

1571-ben «Szendörő» várában szerzé egy ifjú <egy 
poétának ő verseiből* Szilágyi 3Iiliály és Hajmási László 
históriáját. Toldy a szerb Szendrö várát tartotta az ifju 
költő tartózkodó helyének, míg Gyulai Pál a borsodmegyei 
Szendröt. a török időkben végvárat. A szerző egy magyar 
balladat dolgozott fel. melyet először Gegö Elek a csán- 
góknál, utóbb Szabó Károly a székely földön fedezett föl. 
E ballada drámai élénksége, szűkös indokolása úgy látszik 
nem elégítette ki azt a költőt, kiből a névtelen vette az 
övét s széles magyarázgatásával, iskolás műveltsége moti- 
válásával adja a balladát, mely művészi formájával és 
népies felfogásával bántotta az ő lélektani ismereteit. 
Azért kihagyta a népies ballada azon állítását, hogy a 
két magyar úrfi két gerezd szőlőért esett rabságba. Ter- 
mészetesebbé, világosabbá tette az átmenetet egyik hely- 
zetből a másikba, átlátszóbbá a császárleány magatartását, 
ki felfogadtatja Szilágyi Mihálylyal, hogy feleségül veszi. 
Azután «megszörződik» a tömlöcztarlóval, s mikor a 



314 SZILAGYI ES HAJMASI 

harminczadosok megállítják őket. azt felelik, hogy «Nágy- 
Szombat felé mennek az farkasokkal szöröncsét pró- 
bálni. > A népballada egész tábort küldet utánok, a szen- 
drei névtelen csak öt vajdát, kiket azután levágnak, míg 
a népballada Nagy Szilágyi Miklósa «egy elmentére gya- 
logösvényt vága, visszajöttére szekérutat csapa. > A köl- 
temény végét is tragikusabbá tette, mert míg a nép két 
magyar úrfija jó szóval megegyezik, mivel Szilágyinak 
van « otthon jegyese, gyűrűse, hüttel elkötözött hütes 
felesége* s így lemond a császár leányáról, addig a szen- 
drei névtelen megvivatja a két magyar vitézt s a párbaj- 
ban, «a csapkodásban vitéz Hajmásinak kezét bokában 
(Szilágyi) elcsapkodía vala.» Ezután fölébred benne az 
erkölcsi érzés s a század szellemében és a költői igazság- 
szolgáltatás kedvéért is elmondja, hogy «az úristen bűnöm 
szerént vére most meg engemet ... ez jutalma, mindnyájan 
tudjuk, a bűnös embernek ». 

A hosszas indokolás, az elbeszélő elem gyarapodása 
kis beszélylyé teszik a szendrei ifjú költeményét, kiben 
talán a versforma kedvéért is némelyek Balassa Bálintot 
sejtik. Kardos Albert azt hiszi, hogy a magyar költő 
latinból fordította versét, hisz maga mondja, hogy «egy 
poétának ő verseiből* szerzé, poéta pedig csak az volt, 
a ki latinul verselt ; verselőink szerettek latinból fordítani, 
divatos volt a latin versírás. A latin melleit szól a költő 
ama sora is, hogy «Nagy- Szombat felé az farkasokkal 
igyekeznek szöröncsét próbálni*, ez a Nagy-Szombat nem 
lehet más, mint Bulgária Tirnavaja, úgy hogy véleménye 
szerint e ballada mai alakját a XV. század török har- 
czainak köszönheti, a mikor is egy latin poéta versekbe 
foglalta. Ezt a verset fordította le azután a szendrei név- 
telen es ez által a mondanak egy eredetibb, kifejlésében 
költőibb változatát hagyta reánk. 

A fölteves nagyon valószinü. Az eredeti magyar 



REGÉK, MONDÁK STB. 3^5 

népballadát alig ismerte a magyar költő, különben nem 
tagadta volna meg költői szépségeit, kedves szólamait, 
nem szélesítette és töltötte volna ki hézagait, nem lassí- 
totta volna meg gyors lüktetését, nem szőtt volna bele 
lyrai áradozásokat. De az már nem valószínű, hogy a 
szendrei névtelen versének formája XV. századi alkotás, 
hogy ezt mentette meg a latin poéta, ellenkezőleg már az ő 
müve határozott átdolgozás. A népies balladát átalakította, 
müveit közönsége ízléséhez idomította, részleteket toldott 
belé, magyarázgatta a történteket, szóval egy müveit 
költő alkotásává csinálta, teremtette. Ö hagyhatta ki a 
ki a két gerezd szőlőért való fogságot, nem tudta latinul 
visszaadni vagy megvetette a kedves megszólítást: «Paj- 
tásom, pajtásom, kenyeres pajtásom !» ő változtatta meg 
a két fogoly egyszerű panaszos beszélgetését arra, hogy 
Szilágyi Mihály « kobza kezében keserves nótát szépen 
veri vala.» Ö csinálta, ő alakította át a többi eltéréseket, 
melyek bevezetnek, indokolnak, magyaráznak. Lehet, hogy 
a szendrei névtelen is tett hozzá egyet-mást, a ki nagyon 
meglehet, hogy Balassa Bálint volt. 

A tSsilágiji és Hajmásig -féle ballada azon sejtést 
kelti fel bennünk, hogy nemcsak ezt ismerte a XV. és 
XVÍ. század magyar embere, hanem újabban fölfedezett 
balladáink jó részét is. Ilyen például Fogarasi István, 
Bátori Ilona, Piros Szép Örzséhet, BorisJca stb., melyek- 
ben török vonatkozások fordulnak elő, mások, melyekben 
régi szokások, erkölcsök kövesültek meg, mint például 
Kömives Kelemennéhen és másokban. 

A hazai elbeszélő költészet egyik szorgalmasabb 
munkása Jlosvai Selymes Péter vala. Előbb Nagy-Idán, 
1564-ben Szatmárt tanífott, 1568-ban Szántón, később 
pedig a szilágysági Kusalköben tartózkodott. Hogy a Kál- 
vinisták és unitáriusok harczában is résztvett, Dávid Fe- 
rencz egy gúnyos megjegyzéséből is sejthetjük, ki a három 



316 TOLDI MIKLÓS 

Pétert, (Melius. Károlyi és Ilosvai) a szentlíáromsággal 
hasonlítja össze. Ő dolgozta fel 1574-ben az ismert Toldi- 
inondáf, de mint tudákos poéta nem bírta egységes s 
kerek formába önteni. Az ö Toldija sem több. sem keve- 
sebb mint egy erős ember «az örök Istennek nagy sok 
ajándéka, melylyel mindez világ körös-köríil rakva, az 
erősség sem utolsó ajándéka, melylyel Toldi Miklóst régen 
megáldotta.* A kis Toldi csak «erös, vastag gyermek.* 
Míg bátyja, György, Lajos király udvaránál Budán tartóz- 
kodik, « Miklós otthon lakik az anyjával, lát minden dolog- 
hoz az béres szolgákkal, hatalmas erejét nézik meg 
csodával, nagy malomköveket emel föl karjával ». Miklós 
megöU György szolgáját és azért el kell bujdosnia a réten 
s nádon. Csak anyját sajnálja s néha szárcsatojást küld 
asztalára, míg meg nem kegyelmez neki bátyja. Nem- 
sokára Laczfy András jő Erdélyből Budára s Nagy-Falu 
mellett, egy által- úton elveszte az irányt s épen Toldi 
Miklóst kérdezte útja felöl. Ez féliíezevel megkapja a 
nyomó rudat s bús kedvében azzal mutatá meg az utat. 
«Történék hogy is meg esek gyilkosságba, melyért 
következek neki bujdosása*. így juta Pestre, hol éhség- 
gel küzd és a vágóhídhoz megy, hogy májat kaphasson. 
A mint itt ólálkodik vala, « pokol fene bika» elszabadul, 
Toldi azonban farkon ragadja és a mészárszékbe vonja. 
Majd a budai mészárosnak szolgál, sőt eltekint a király 
konyhájára is és «étel után szennyes fazekokat mos vala. 
Onnét az Dunára vizért küldik vala, két jó öreg kondért 
hamar ragad vala, két kezében vízzel teli hoza vala, az 
ő nagy erején elálmékodnak vala*. A konyhából elballag 
a rúdhányáshoz is s a király csodálkozására két annyira 
veti mint a többi vitéz, s mikor elmondják a fejedelem- 
nek, hogy gyilkosságért b'jjdosott el hazulról, megkegyel- 
mez neki, sőt dorgáló levelet ír Györgynek. Bátyja most 
őt «két lóra felépítette vala», anyja pedig száz aranyat 



EEGÉK, MONDÁK STB. 317 

tön rozskenyerébe, de csak hütös szolgájának adta tud- 
tára. Hogy Budára ere, Lajos király új udvart tárta s 
egy cseh vitéz győzött az öklelésben ; többi közt egy 
özvegyasszonynak két fiát ej lé el. Miklós boszut akar 
állani rajta, tollát küldé neki kihívás jeléül. Nagy nép- 
tömeg jelenlétében, két csónakon szállanak át Margit- 
szigetére, de mihelyt Toldi porondra juta, elereszti csó- 
nakát, hisz «elég egy embernek vizén egy csólnakon járni, 
meg kell itt ma halni egyikünknek, nem szükséges az 
hajó, aztán holt embernek.* Erre imádkozik, azután 
harczra száll ellenfelével, szörnyű rángatással fárasztá, 
epeszté, ugyan ropog vala az cseh vitéznek teste. » 
Hiába Ígéri vagyonát Miklósnak, ez fejét veszi s pénzé- 
vel elküldi az özvegy asszonynak. Alig jutott a király 
tudomására e tette, udvarába vévé s tizenkét lóra hó- 
pénzzel látta el. 

Ilosvai úgy látszik ismerte a Toldi-monda több ré- 
szét, de egy pár kalandját meséli el. Egyik azon csúfság, 
mely az ifjú özvegyasszonynál érte, mikor az oroszlánra 
akarván felugrani, egy ingben Buda piaczára esek. Másik, 
midőn egy lakatos álkulcsaival egy kis kápolna sírját 
bontá fel, de a kövek közé szorulva, a lakatos megijede 
s elfuta, Toldi pedig sok vesződés után fölemelé a követ 
s a lakatos ruhájában menekült haza. A költő nem hoz 
fel több kalandot hőse ifjúságából, hanem áttér vénségé- 
nek csodadolgaira. Egyszer levelet kap a király a császár- 
tól, hogy hozza el adóját Magyarországnak s hogy sze- 
mélyesen jöjjön el, mert a nála levő 11 király is akarná 
látni. Lajos nagyon elbúsult ezen az üzeneten, de Laczfy 
András biztatja, hogy ne bánkódjék, hanem vigye ma- 
gával Toldi Miklóst s indítsa meg maga után nagy 
hadseregét. Laczíy tovább is oktatja a királyt, hogy ne 
féljen, de hiába, mert midőn a császár elé lépett, « ijed- 
tében szólni sem tud vala, sarkát Toldi Miklós úgy nyo- 



318 TOLDI MLKLOS 

módja vala, sarkából királynak az vér is kifoly vala». De 
ezalatt megérkeznek a magyarok, beveszik Prága váro- 
sát s a tizenkét idegen fejedelem, Miklós nagy botjától 
rettegve, fejet hajt a magyar királynak. 

Hazatérte után egyszer csak megharagudott Miklósra, 
úgy hogy három esztendeig udvarát sem látta. Ekkor 
Német-Ujhely várába fényes udvart hirdete a király, hová 
nagyszámú és előkelő vendégsereg érkezek. Megjelent ott 
egy olasz vitéz is, a ki mindnyájukat legyőzte ökleléseik- 
ben. A király most Toldira emlékezett vissza s a fejede- 
lem megemlékezését megírák a vén Toldinak. 

«Egy cseppet sem késék, Pesten általment, clastrom- 
ban gárdjánytól barátruhát véve, kurta pejlovára, mint 
egy barát üle, Uj-Helyvára felé, hamar el-kiléptete. Miko- 
ron TJj helyben lovon el-béjuta, Ujhely piaczára szépen 
benyomtata, oktalan ö neki nagy öklelő fája, piaczon hogy 
nyargal, szikrázik lópatkója. Nagy öklelő fáját hogy fel- 
hánja vala, nyakában csuklája lobogdogál vala, derekán 
kapája rengdegél vala.» 

Toldi csakhamar leteríté az olaszt s megismertetvén 
magát, kegyelmet nyert a királytól. Késő vénségében kas- 
sai palotájában lakék, mikor egyszer Budára hivatá a 
király. Miklós sejté, hogy ki fogják csúfolni az ifjú vitézek 
és szakálahoz fordulva, zsörtölödék magában, s megigéré 
neki, hogy gyöngybe füzeti, ha boszút áll rajtok, míg 
szálanként szaggatja ki s szemétre veti, ha meg nem ta- 
nítandja őket. A csúfság valóban megtörtént, az egyik 
ifjú azzal gúnyolja, hogy molnár volt és lisztes zsákot 
vertek a fejéhez, másik, hogy halász létére halacskákat 
nyelt el, a harmadik, hogy talán ludat hozott a királynak. 
Erre dühbe jött az öreg és köntösujjával, melyben hét- 
tollú buzogánya vala, hármat ütött agyon a csúfolódók 
közül. Sőt a király kérdésére jelleme egész vadságával 
felel: « Király ! Ha nem nézném vitézi voltomat, majd f e- 



EEGÉK, MONDÁK STB. 319 

jedhez verném héttollú botomat, másszor megfeddenéd 
apró kölykeidet, hogy meg ne csúfolják vitézi vén fejemet. » 

Ezzel végzi Ilosvai a Toldi- mopdát, még csupán 
azt adja hozzá, hogy két esztendő múlva elhunyt Nagy- 
Faluban. «Ott vagyon most is Miklós feje csontja, szer- 
telen temérdek agya koponyája, még most is ott vagyon 
nagy öklelő faja, híres ez világban szive nagy bátorsága. 
Vétek ez lön benne, hogy részeges vala, minden remény- 
sége boritalban vala, ö nagyerejének nem sok hasznát 
látá, semmiben marháját meg nem szaporíthatá.» 

Igaza van Ilosvainak, midőn azon csodálkozik, hogy 
az érdekes Toldi-mondát nem dolgozák fel a tizenhatodik 
század énekszerzői. De a mit azok elhanyagoltak ő nagyon 
rosszul teljesítette s csupán azzal kötelez hálánkra, hogy 
megmentette a nép veszendőbe menő regéjét. Hősének 
nem tudott érdeket kölcsönözni, durva és heves, művelet- 
len és állatias embernek festi. Nem emeli ki lelkében a 
nemesebb vonásokat, sőt egészen aljas dolgokat, minő a 
sír kirablása, említ fel róla. Még ott is, a hol mások ro- 
vására kiemeli, megrovásunkat érdemli meg. A császár 
és a tizenegy király naiv és költői mondájában annyira 
lealacsonyítja nagy Lajos királyt, hogy ellentétbe jön az 
egé.sz magyar nemzet történeti felfogásával. Lajos nagy 
és bölcs király vala s nemzetünkben nevéhez köték a lo- 
vagiasság fogalmát is. Azért nagyon valószínű, hogy a 
monda e részletét valamely más európai meséből szedte 
s a történetit idegen elemmel vegyítette. A költői motívu- 
mokat teljesen elhanyagolta és századának tudákos és 
moralizáló modorában időrendi életrajzfélét adott olvasói- 
nak, mely a szerkesztés nehéz művészetét teljesen nélkü- 
lözik Müvének gyarlósága akkor tűnik fel leginkább, ha 
egy háromszáz évvel utóbb élő nagy költőnknek, Arany 
Jánosnak, két remek munkájával Toldival és Toldi esté- 
jével hasonlítjuk össze. 



320 JÁNOS PAP ORSZÁGA 

Különben a Toldi-monda mindig érdekelte tudósain- 
kat. Toldy Ferencz a magyar hitregéböl eredettnek vélte. 
Ipolyi a mythosi vonásokat kereste benne. Heinrich Gusz- 
táv a német Kurzibold-mondában, Greguss a franczia 
Gamelynben talált egyező vonásokat. Mások a magyar 
nép meséiben kutatták nyomait. Szilády Áron, kinek Toldy 
Ferencz után legtöbbet köszönhet a magyar irodalomtör- 
ténet, összevetette mindazon népmeséket, melyekben a 
Toldi-monda hőséhez hasonló Miklósok szerepelnek, kik 
«testi erő és bátorság dolgában állnak azon fokon, hogy 
Toldival kiállják az összehasonlítást. Hogy Toldi csak cse- 
hekkel, olaszszal mérkőzik, míg eme Miklósok sárkányok- 
kal viaskodnak, nem zárja ki azt, hogy a Toldi-mondának 
szintén lehettek oly részletei, melyek szörnyetegekkel vívott 
küzdelmekről szóltak.* Szüády azután folytatja még az 
összevetést. Majd a Toldi-nevet vizsgálja. Nagyon érdeke- 
sek felhozott adatai, de legérdekesebb, a mit a magyar 
Toldi Miklósról tud felhozni. Nagy Lajos király alatt 
ugyanis szerepelt egy Toldi Miklós pozsonyi alispán es 
várnagy. Majd 1359-ben Florenczbe küldi őt a király, 
mint nagy erejű embert, hogy két oroszlánkölyket kérjen 
a köztársaságtól. 1365-ben az olaszországi fehér zsoldos 
csapat egyik főtisztje volt. Később több magyar megye 
főispánja és életének 66. évében hall meg. Valószínü,^ 
hogy a történet e kalandos Toldija lett a monda hőse. a 
a kinek mesés históriáját azonban Ilosvai helytelenül és 
ügyetlenül dolgozta fel. 

1573-ban fordította Valkai András Kalotaszegen 
€ Krónikáját, melyben niegírattatik Prister Johannis azas a 
nagy János pap császárnak igen nagy császári birodalma, 
ki Indiában bir igen nagy böw^ földön ». Versét, mint a 
szakok kezdő betűi mutatják, Báthori István erdélyi feje- 
delemnek ajánlotta. Tárgya azon különös monda, mely egész 
Európában ismeretes lőn és nálunk is János pap országa 



líKiiKK. MONHÁK S 1 B. 321 

neve alatt fordul elo. Hihetőleg a jó Valkai érdeme annak 
meghonosítása. «Mikoron Írnának az jó nyolczszázban, 
Ogerus herceg Dana-Markában » «ö3szehíja tizenöt atyafiát s 
meghagyja nekik, hogy öregbítsék Krisztus országát>. Sok 
készülődés után Indiába mennek. Nagy szerencsével járnak, 
mert a már a nélkül is terjedelmes Indiát sok tarto- 
mánynyal és szigettel meghódították ; de Ogerus közeledni 
látá a halált és végre ideletében János papot, Gondeboriff 
grófnak fiát rendelte császárul. Azóta ő és utódai ural- 
kodtak e nagy birodalomban. Valkai hosszasan leírja 
udvartartásukat, majd «a mostani János papról, abissinu- 
soknak nagy kiraiyjokról-* kezd szólani. Itt sincs történet, 
csak ethnographiai rajz, úgy mint azt Mandeviile János 
nagyon olvasott könyvéből és Jovius magyarázatából merí- 
tette. Egy-ket helyen eltért az eredetitől vagy magyar 
vonatkozassál lattá el, mint pl. János pap-császár «jó 
bort iszik tiszta arany pohárból, a sert pediglen iszsza ő 
kristályból, maga bor szine látszanék kristályból, szegény 
magyar megiszsza fakupaból*. Prister Johannes mondájának 
eredete mai napig kétes, bár egy-két német irodalom- 
történetíró becses tanulmánya némi világot derített a 
kérdésre. Johannes Presbyter vagy a papkirály első hírét 
Freisingi Ottó, a történetíró, III. Konrád császár mosto- 
hatestvére hozta, midőn azt írta, hogy 1145-ben egy szyr 
püspök a következőket mesélte neki : Néhány év előtt 
Örmény- és Perzsaországon túl a messze keleten bizonyos 
Johannes pap és király lepett föl nestorián nép élén, 
először a med fővárost, Egbatanát, hódította meg, azután 
Perzsia és Média uralkodóit, a samiard királyi testvéreket 
győzte le háromnapi csatában, hogy nyugatra menve, a 
jeruzsálemi egyháznak segítségére jöhessen. De útját állotta 
a Tigris folyó és vissza kellé térnie. Ez az elbeszélés a 
khitanok tunguz- mandzsuri törzsére és Yeliutazére. a törzs 
első gurchanjára illik, a kik Szandzsár perzsa zultánt és 

Bodnár Zs. : Á magj^ar ii-odalom története. 21 



322 ALBOIN 

unökaöcscseit Szamarkandnál legyőzték. Vannak olyanok 
is, a kik Dávid georgiai fejedelem Orbelian János nevű 
híres vezérére vonatkoztatják ; az előbbi esetben a gurchan 
szó alakult volna át Johannesre, a másik esetben már 
meg volna a János név. E mondának hatalmas tényezője 
volt egy koholt levél, mely az európai uralkodóknak : Bar- 
barossa Frigyesnek, Comnen Manónak stb. szólott, melyet 
János pap írt volna. Későbbi utazók a Kaspitenger mögött 
keresték János pap országát, majd Khinában és Indiában 
hitték megtalálni. Végre a XV. században Abyssinia ke- 
resztyén királyát tartották János pap utódjának. Nálunk 
behatóbb értekezést irt Prister Johannesről Binder Jenő 
tanár, melyben kétségbe vonja Toldynak azon vélemé- 
nyét, hogy Valkai a Prister Johannes mondáját német 
eredeti után ültette át hozzánk. Mindenesetre a német 
czím vezethette Toldyt véleménye felállításában, de a két 
német dolgozat (a harmadikról, egy névtelen fordítóéról nem 
tud) összevetése a magyarral, arról győzte meg Bindert, 
hogy nem ezeket követte, hanem Mandeville latin fordítását 
és azt is szabadon dolgozta át. Második forrása pedig mint 
maga Valkai mondja, Jovius volt. Ez utóbbit nem tizedeli 
meg annyira mint Mandevillet, mert ennek phantastikus 
meséit nem hitte el a józan magyar krónikás. Históriájának 
mintegy ötöde saját toldása, melyekben itt-ott a magyar 
viszonyokat állítja a mesés ország mesés viszonyai mellé így 
például ott a katonaság «a szolgáló nép a községet nem pré- 
dálja, mert a császár bő füzetessel tartja*. Ismeretes dolog, 
hogy hazánkban rosszul vagy épen nem fizették a kato- 
nákat, a kik ennek folytán, a hol lehetett, raboltak, loptak. 
Heltai Gáspárné műhelyében jelent meg 1580-ban 
szintén ValJcai Andrástól a híres longobard rege Alboinról. 
A magyar fordítás hosszú czíme elbeszéli az egész történetet, 
hogy Alboin legyőzvén Kunimundot, koponyájából csészét 
csináltatott s nőül vévén a legyőzött király leányát, Rosi- 



REGEK, MONDÁK STB. 323 

mundát, arra kényszeríté, hogy atyja koponyájából igyék. 
mire az « szörnyű álnoksággal megöleté az urát*. Saját 
tisztaságát áldozza fel Peredeusnak, csak hogy megnyerje 
czéljának. «Peredeus vitéz, úgy megfélelmék, gyilkosság 
ban nagy félelemből esek, királyné asszonynak így kedve 
telek*. De Rosimunda Elmikushoz, a gyilkos szolgához 
ment nőül, együtt menekültek Ravennába, hol ismét az 
ottani kormányzó szeretett belé. 

Izent annak, ho?y urát megölje, 

Méreggel ez világból kitörölje, 

Ha akarná, Ravenna övé lenne. 

Mint asszony volt, ismét asszonynyá lenne. 

Ez tökéletlen asszony reá haj la, 
Feredőben urának mérget ada. 
Megérezvén Elmikus mi itt volna. 
Kiugrik feredőböi s fegyvert ránta. 

Fegyverrel Rosi mundát kényszeríté. 
Ital maradékját, hogy hozzá venné. 
Mert megölné ; hogyha azt nem művelné, 
Rosimunda féltébe hozzá vévé. 

Valkai regéje Bonfini után készült, ki, mint Toldy 
mondja, Warnefrid longobard történetéből (VIII. század) 
merítette tárgyát. 

A Gesfa Romanorum legregényesebb kalandja az 
ApoUonius királyfi története. Csodás, mesés, kalandos 
história, melynek nem ismerjük a szerzőjét, épen, úgy mint 
a Gesta legtöbb elbeszélőjének szerzője sincs kiderítve. 
A magyar fordítóét sem tudjuk. Ö hiven ragaszkodott az 
eredetihez. Nyelve azonban kevésbbé költői. Nem igen 
értett az írás művészetéhez. Tolla sokszor nehézkesen 
halad előre, csak a hol melegebb érzelmet, szenvedélyt 
kell rajzolni, tud fölmelegíteni bennünket ; azután irálya is 
változik, helylyelközzel szép is tud lenni. 

Antiochus királynak szép eladó leánya vala, kibe 
önmaga lett szerelmes. A leány sírva kért tanácsot daj- 

21* 



324 APOLLONIUS KIEALYFI 

kajától ; de ez mitsem tud ajánlani ; a gonosz apa pedig 
azon töprenkedik, miként utasítsa el a folyton szaporodó 
kérőket ; végre kihirdetteté, hogy csak annak adja leányát, 
a ki megoldja neki a feltett kérdést, ellenkező esetben 
fejet véteti. Nemsokára egy ApoUonius nevű fő királyfi 
érkezek Tyriából, a ki csakhamar megfejté az elébe tett 
kérdést. A király zavarba jött, tagadja, hogy vendége 
megoldotta a talányt és harmincz napot hagy neki, hogy 
gondolkodjék a mese értelmén s ha megtalálná, elviheti 
a leányt, különben fejét veszti. Felháborodva szállt hajóra 
az ifjú, de Antiochus is utána küldé Talyarchus vezérét 
úgy, hogy ApoUonius csak rövid ideig maradhata szülőföld- 
jén ; hanem nagy erős gályákon tömérdek kincsével s száz- 
ezer köböl búzával menekült hazulról. Népétől gyöngéden 
elbúcsúzván, mindenkitől gyászoltatva hagyta oda kedves 
hazáját. Antiochus bujdosásában üldözi, de nem akad rá. 
ApoUonius Tharsis városába vetődik, hol ellensége 
gonosz szándékára figyelmeztették s azért a Tyrrhéni 
tenger Penopolis városa felé vette ulját. A hirtelen támadt 
szélvész elnyelte mindenét, csak magát veté ki a partra. 
Egy nagy erős pozsgás halász szánta meg a szerencsét- 
lent és Altristrates királyhoz utasítá. Éppen azon gondol- 
kozék, hogy kihez térjen be, mikor egy mezítelen gyer- 
meket pillanta meg az utczán, ki « olajjal a fejét, mint 
béköpölözte s futosva kiáltja : az, a ki azt kívánja, hogy 
megmosódhassék, menjen az laptaházba, király is ott 
lészen, az jövevényeknek a förödő után elég ételek lészen ^. 
ApoUonius kapja magát, hozzávetközödik a lapta-színben 
s a játékokkal izzasztja magát, mulattatván a jelenlevő 
királyt. Megtetszik a fejedelemnek, aranyos ruhába öltözteti 
s asztalához ülteti. Lucina. a tizennégy éves királyleány, 
megtudja tőle viszontagságait s miután a virginazene ke- 
zelésével és nemes magaviseletével mindnyájok szeretetét 
megnyerte, sok ajándékkal ellátva útra eresztik. Lucina 



KEGEK, MONDÁK ST15. 325 

csak azt kéri, hogy az éjjelre maradjon. De az éjszaka 
nagy betegséget hozott a szerető leányra. Hiába gyógy ílak 
az orvosok, nagyon beteg lön. Azalatt három királyfi 
kérte meg a kezét, de mindnyájukat ehUasítá s atyja 
megegyezéséből Apolloniushoz ment nőül. Egyszer másod- 
magával sétált ApoUonius a tenger partján és egy hajót 
pillanta meg, mely érette jött hazájából. Neje kértére öt 
is magával viszi, ki a tengeren egy kis gyermekkel aján- 
dékozá meg, maga azonban a halál fia lön. Fájó szívvel 
csináltatott ApoUonius egy koporsót s beönteté fenyö- 
viaszszal, réztáblára felirata nevét és ezer aranyat téve 
lábához, a tengerbe bocsájtá. Harmadnapra Efezusnal 
fogta ki Geremanes orvos a koporsót s felnyitva veszi 
észre, hogy nem halt meg a királyleány, hanem csak 
aluszik. A mester egy tanítványa vállalkozek a beteg 
meggyógyítására. ApoUonius azalatt Tharsison keresztül 
hazaért és csakhamar elfoglalta Antiochiát és Tyriát, de 
mivel nem viheté magával kis leányát, ez Tharsisban 
maradt és gonosz nevelő-anyjának fondorkodása kövei- 
keztében ezer viszontagságon ment keresztül. A ros^^z 
szívű asszony, hogy saját gyermekének szerezze meg 
Tharsia kincseit, gyilkost bérelt fel ellene, maid rabszo - 
gálónak adaték el s bordélyházba került, hol azonban meg- 
őrizte ártatlanságát. Végre megtalálta kereső atyja, Apol- 
lonius abba a varosba jutott, hol leánya nyomorgott. 
Athenagoras megszánta a gyászba öltözött királyt, éke<- 
szóló leányát küldte bs hozzá, hogy vigasztalja; egyúttal 
mindjárt kezét is kérte, mert neki köszönhetni, «hogy el 
nem vesztette szüzessége virágát^. Most már vejével és 
leányával űit hajóra ApoUonius, ki álmában megtudta, 
hogy Efezuában a Diana templomában kell előadnia szen- 
vedéseit, ügy is lön; ott azután nejére talált. Miután 
czelját érte, megjutalmazta a halászt, ellenségeit pedig 
megbüntette. Otthon azután boldogul élt, öreg napjait 



326 TITUS ES GISIPPUS 

nyugalomban és- boldogságban tölte. Maga a versszerzö is 
érzé meséje kalandos szerlelenségeit, azért gondosan hozzá 
teszi, «hogy ha ez dologban semmi nem volt légyen, 
megérd egy NemtudommaN. Költeményét ezerötszáznyolcz- 
vanban fordító. 

Szatmári Fahricius István 1577-ben versekbe szedve 
kiadta História : ex Farteny Nicenensis : De amatorys 
sectionibiís colltcta czím alatt a görög mythologiából ösz- 
szegyüjtölt szerelmi törtenetkéket, mint maga mondja a 
versfejekben: de amore impuclico, a tisztátalan szerelemről. 
E kurta történetkék valóban szennyes kis elbeszélések, 
melyekből nem mindig hiányzik az ügyes verselés, a kö:tői 
nyelv, a szellemes előadás, de igen a tisztességes tartalom. 
Akad néha egy-egy sikerült versszaka, például : 

Csoda madár azért az leánymadar, 
Gyakran jegyesére nagy romlást hadar, 
Szebbnél szebbet látván arra vigyurog, 
Szemét arra vetvén igen hunyorog. 

E jámhorók tanúságára írt pornographiai históriák 
úgy látszik, nem igen tetszettek a magyar közönségnek, 
mert csak egy újabb kiadásukról tud a bibliographia. 

Apró elbeszéléseinek forrása Parthenios Kr. e. első 
századbeli görög író, a ki Suidas szerint a Mithridates 
elleni háborúban fogságba esett. Rómába került, de költői 
tehetségeért szabaddá lön. Cornelius Galius volt a barátja 
és Virgilius a tanítványa. Csak egy prózai munkája maradt 
Feri eroticon 'patliemat(yn szerelmi történetkék, melyek sze- 
rencsétlenül végződnek. Ezeket latinul többször kiadták és 
az európai nyelvekre is lefordították. 

1577-ben Deésen .az nagy Szamos vize mentében 
szerzetté énekét Szerjedi Veres Gáspár: Szép roevid his- 
tória Ttét nemes ifjalcnak igazi barátságokról. 1578-ban 
jelent meg Kolozsvárit. A szerelmes história a görög-római 



REGEK, MCNDAK STB. 327 

életből van véve. Quintus Fulvius előkelő római senator 
fia, Titiis. Athénbe megy tanulni. Atyja nehezen bocsátja 
el, de végre is Chremes barátjának ajánlja, kinek házánál 
jó dolga van. Gazdájának fia, Gisippus, és Titus benső 
barátok lesznek. Chremes azonban nemsokára meghal, 
Gisippus pedig házasodik. A szép Sophroniát jegyzi el. 
Csakhogy Titus halálosan szerelmes lesz a szép szűzbe. 
A költő élénken festi és részletezi a jó barát szerelmi 
kínjait. Eleinte erősen küzd magával, a s.terelemnelc tüzé- 
vel, mely megtöri a törvényeket, meggyőzi a királyokat. 
Végre nem eszik, nem iszik, orczái meghervadnak és mint 
holt-eleven fekszik kórágyán. A bölcs doctorok azonban 
rájönnek a baj nyitjára és Titusnak be kell vallani baja 
okát. Most Gisippus azon töprenkedik, hogyan segítsen 
barátján. Az esküvőnek nemsokára meg kell történni, le 
nem mondhat a leányról, hogy megmentse barátját. Egy 
rejtekajtót csináltat tehát és azon jár be Titus a szép asz- 
szonyhoz, a ki éjjel a sötétben nem ismeri fel a jó barátot, 
mert teljesen hasonlított Gisippushoz. Végre meghal Titus 
atyja, haza kell mennie Rómába. Most elárulják a rásze- 
dést. A leány atyja és rokonai nagy zajt ütnek és csak 
hosszas vita után egyeznek belé a leány elvitelébe. Titus 
megy Sophroniával, Gisippus marad. Az előkelő szerepet 
játszik Rómában, ezt annyira üldözik, hogy koldusbotra 
jut. Ekkor eszébe jut régi barátja és Rómába utazik. 
Rongyosan ér Titus palotája elé, a ki úgy megy el mel- 
lette, mintha nem ismerné. Kétségbeesik és öngyilkosságról 
gondolkodva egy barlangba bujdosik. Éjjel kél tolvaj jön 
a barlangba, összevesznek a zsákmányon, az egyik meg- 
öli a másikat. Gisippus magára vállalja a gyilkosságot, 
elfogják és halálra ítélik. Mikor a vérpadra hurczolják, 
megismeri Titus és hogy megmentse, magát vallja a gyil- 
kosnak, míg végre az igazi gyilkos is megkerül, úgy hogy 
a bíró mindháromnak megkegyelmez. Titus örömében 



328 TANCEEDUS KIRÁLY HÁZASSÁGA 

minden kincsét előhozatá, drága «ezüst marháit kirakata, 
mindeneket kétfelé osztott vala, felét Gisippusnak mind 
adta vala.» Sőt szép húgát, Fulviát, is megszerezte neki 
feleségül. 

Érdekes a keresztyén énekszerző gondolkozása, fel- 
fogása e pogány tárgy előadásában. Hogy iparkodik ösz- 
szeegyeztetni a kényes mesét, a görög világnézetét és ke- 
resztyén vallásos tant egymással. 

Verselése elég sima, könnyed és zenei, tizenegy 
szótagú sorait soKszor jó ütemekre oszthatni : 4 — 4 — 3 ; 
mely versalak népdalainkban is gyakran előfordul. 

A mi közvetlen forrását illeti, úgy látszik Boccsccio 
Deeameronjának Beroaldo-fele latin fordíta.«a volt. 

Enyedi György^ a későbbi unitárius superintendens 
lő74-ben lefordította Beroaido Fülöp után Bocaccio olasz 
novelláját «Ige:i szép história az Tancredus lárály leá- 
nyáról. Gismundaról és az JárálynaJc titkos tanácsossár ól, 
Gisquardiisról, kik között felbomolhatatlan szeretet lévén, 
halálra adták magokat* czím alatt. Mint verse végén 
mondja, fordítását akkor készítette társához szerelmében, 
mikor «a szép rózsa vala mar kijövésben, piros pünköst 
havának közepiben>. Neve a versfejekben van elrejtve, 
valamint hosszú ajánlása is. Különben Enyedi munkája 
szintén igen szabad dolgozat, mely tetemesen eltér erede- 
tijétől. Beroaldus verses munkája lehetőleg gyorsan halad 
a czél felé. Nem bőbeszédű, nem fecsegő, moralizálása 
takarékos, Enyedi nem tud véget vetni a szóárnak, er- 
kölcsi elmélkedései megnyúlnak s mythologiai képekkel 
szaporítja történetét. Az ő Tancredus királya, Olaszor- 
szágnak ura vala, a ki Salernoban lakik és egyetlen gyer- 
meke Gismunda leánya, kit emherkorhan «ezer kérő egy 
nap kérette vala». A király azonban halasztja a házassá- 
got, míg Ardeából az ifjú és gazdag, de rút görög király 
jöve és ennek adá leányát. Az ifjú férj azonban meghal 



REGEK, JrONDAK STB. 329 

és Gismunda kétségbeesve gyászol, majd hazamegy aty- 
jához, hogy «szívének lenne könnyebbsége, bánátiról kcs- 
lelné szokott földe>. Itt fogadást tesz. hogy haláláig gyászol, 
királyatyja is megnyugszik benne. Csakhogy az udvarban 
egy Gisquardus nevű ifjú lakik vala, «szép termetű, jó 
erkölcsű, jámbor ékes beszédű, minden dolgaiban oly jó 
víg kedvű*. Mint a fejedelem kanczellárja, többször látta 
a gyászoló özvegyet, ki lángoló szerelemre gyuladt iránta. 
Integet szemével az ifjúnak, majd «egy szép öreg fuval- 
lóban» levelet külde neki es a királyi lak melletti barlang- 
ban találkozóra híja. Zsinóron ereszkedik le Gismunda a 
vár falán, s «noha tövis gyenge lestét érleli, siet a bar- 
langba, hol « szive retteg a sötét házban*. Azalatt Gis- 
quardus is szittyán ruhába öltözik, futva fut szerelméhez, 
« ölelgeti szép gyenge kezei vei 3>. 

Fájdalom a király észrevette a dolgot. « futni látá 
szép leányát barlangban*. Egy ideig hallgat, hogy « hall- 
gatással idő titkot kinyitná*. Sorsukról hamar végzett. 
Gisquardust elfogatta, kemény szemrehányást tesz neki, 
hogy fölemelte a porból : kanczellárja azonban «az nagy 
szűbeli hatalmasság* vonzásának tulaj ionít mindent. -Ha- 
talmának hidgyed szélesb határa, szerelemnek olthatatlan 
tűzlángja, ez vitt engem sebes tüze habjába*. 

Azalatt Gismunda vígan van, nem tudja kedvese 
elfogatását. . 

A király megüzente neki is, hogy « homálya történt 
fényes napjának, vérrel fordult feredöje az holdnak*. Majd 
vén tatiácsot hívott meg, de ez « bolondságnak monda, 
sőt ifjakat öszve adni tanácslá*. A király azonban most 
sem enged, hosszú és ízetlen leczkét tart leányának, mely- 
ben még Menelaus is előfordul és különösen kiemeli, hogy 
« nemtelent vittél ágyas házadban*. Gismunda sem késik 
szép szavakkal magasztalni a szerelem hatalmát : «Szep 
termetnek hidd el a szüzességgel olyan harcza vagyon 



330 JASOX KIEALY HÁZASSÁGA 

mint ellenséggel . . . életemnek most nálam szép virága, 
időm olyan mint szépen kinyílt rózsa, ifjúságnak kebe- 
lemben illatja, hogy lehetnék ily jóknak titkolója? Kőfal 
között életem nem tűrhetem, fenemódra élnie sem szeret- 
tem . . . esztelenség habok ellen evezni, sebes szélnek 
ellene igyekezni, nyájasságról ifjakat is tiltani, természet- 
folyásában megfogni.* Azután kedvese lelki nemességét 
vitatja s Enyedi nagy önállósággal szólaltatja meg hőseit. 
A király megkegyelmez leányának, de megöleti kanczel- 
lárját, sőt ennek szívét egy szép arany mosdóhsin . . . 
kocsonyául küldi leányának, ki elkeseredve kemény sza- 
vakat üzen atyjának, majd szemrehányó beszéddel fordul 
a szép Venushoz, kinek nevére szép kápolnát emeltetett 
volna a barlang helyén; most azonban «néked neved 
lészen tökéletlen, gyakran esik zsidó mise fejeden*. Azután 
mérget vesz be, a mitől földön fetreng kínjában, szép or- 
czája fertezve undok vértől, közel vagyon búcsúja életétől. 
A király is abban hagyja koczkajátékát, sírva borúi leá- 
nyára, ki csak annyit kér tőle, hogy «egy koporsó nyu- 
gossa az két testet*. Az atya teljesíti a haldokló kérését, 
de maga sem bírja tovább elviselni fájdalmát s handsár- 
jával általveré önmagát. 

Végűi bő, de lelkes szózatot intéz az atyák- és gyá- 
mokhoz, szép képeket és hasonlatokat használ beszédében, 
de a mi legfeltűnőbb, legsajátságosabb Enyedinél, hogy 
igen szép és találó mondásokat vegyít előadásába. A kis 
elbeszélés egész kis bányája az ily mondásoknak, melyek 
a magyar átdolgozó lelkéből erednek. 

Vajdaliamarási Lőrincs. mint a versfejekben magát 
nevezi, írta 1580-ban as Jason IdrálynaU házassáyáról 
szóló igen szép históriát Kovaczóczy Farkas házassági 
örömére. Mivel nagy sokan írnak krónikákat, Ö sem akar 
elmaradni, hanem megírta Jason ifjúkori jámborságát, 
nagy gazdagságát és szent házasságát. Történet azonban 



JREGÉK, MOXDÁK STB. 331 

nagyon kevés van az egész versben, csupa elmélkedés, 
példa és buzdítás. Jason berezeg Persepolisban lakik, 
jámbor életű, szereti a szent tudományt, az isten törvé- 
nyét és Ábrahám életét chaldeai nyelven olvassa. Korán 
megházasodik, <DfUsella szép asszonyt belső Indiában* 
veszi el, a kivel mikor az ágyas házba mentek, hosszú 
könyörgést folytattak. Ezt az imádságot meghallgatta az 
űr, mert nagyon gazdaggá tette Jasont, a szerző hivatko- 
zik Lebena könyvére, a ki a Chaldeusokról írt históriájá- 
ban magasztalja Jason gazdagságát és igazságos Ítéleteit. 
Az ének második része a házasságról (de matrimonio) 
van czímezve ; itt már várnók a szerzőtől, hogy Jason 
házas életebői nyújtson valamit, egy kis képet, történetet. 
Mindez azonban hiányzik. Vajdakamarási unalmas elmél- 
kedéssel tölti be a lapokat, legfölebb társai példájára fel- 
hozza Ábrahámot Sárával. Izsákot Rebekkával, az egyp- 
tomi Józsefet stb. 

Valóban a szerző nem tudott sem igen szép históriát, 
sem egy alkalmas tanító költeményt írni. Nincs egy szép 
gondolata, hasonlata, képe, minden laposan hömpölyög 
odább, a nélkííl hogy figyelmet érdemelne. 

História az Joveniamis nevű római császárnak Isten 
ellen való felfuvalkodásáról és az nagy TJr Istenneh rajta 
tött hossztíállásáról és eléhhi tisztiben való állásáról, mely 
deákból magyarra fordíttatott 1593. esztendőben. Verselője 
Póli István, mint a versszakok kezdőbetűi mutatják. Só- 
várban írta munkáját. Csak annyit mond ugyan, hogy 
deákból fordított és elhallgatja a latin eredetinek czímét, 
de mint Váczy János is mondja, « bizonyos, hogy a Gestáh 
59-ik darabját használta mint eredetit*. Bár néhol többet 
moralizál, jobban részletez, mégis nyugodtan elmondhatni, 
hogy a Gesta Bomanorum állott a fordító előtt. Legenda- 
szerű tartalma katholikus verselőre enged következtetni. 

Az elbeszélés szerint Jovenianus császár elbizakodék 



332 JOVEXIANUS CSÁSZÁR 

nagy hatalmában és Istenhez hasonlílá magát s ezért a 
következő büntetés érte. Egyszer a mint kilovagolt vala, 
« testében megpozsdula> s hogy eltávolítsa hőségét, leszál- 
lott lováról, levetkezék s a hüs vízbe bocsátkozék. S ima 
egy hozzá hasonló ember jőve, felölté a császár ruháját, 
lovára szállá s a fejedelmi udvarban császárként viselé 
magát. Jovenianus pedig nagyon rosszul járt : mezítelen- 
ségében eszébe jutott, hogy egy vitéz lakik onnét nem 
messze, a kit nem régen tett úrrá szegénységéből. De 
pártolás helyett jól elvesszőzték a nemes házában. Amint 
kínos fajdalmában a nemes háza előtt fetreng vala, így 
szóla magához : «No, tudom mit tegyek, nem messze az 
kastélyban vagyon egy hadnagyom nékem imez falúban, 
elmegyek én oda, talám az megismer engem szegény vol- 
tomban », de itt is bolondnak nézték, majd tömlöczbe vetek, 
majd börtönbe vetek s mezítelen testét tatárostorokkal 
verék>. Kiszabadulván, így szóla magához: «Sokkal jobb 
én nékem udvaromban betérek s feleségemhez én házam- 
ban bemegyek, mezítelenségért ott az en testemnek elég 
ruhákat lelek. » De ott is rosszul jára, még felesége sem 
ismerte meg, vizslája és sólyma mardosták testét s az al- 
fejedelem emberei kezét, lábát összekötve, « holt elevenen > 
hagyák a városon kivüi. Még most sem tért Istenéhez, 
csak gyóntató barátja jutott eszébe ; ez azonban kísértet- 
nek gondolván. < kezében ragadá foltozott breviárját, erősen 
olvassa az áldott medicinát, sok kereszthányással és nagy 
reszketéssel zárolja ő ajtaját >. Most kezdé igazán belátni 
nyomorúságát a császár, s mivel az emberek mind elfor- 
dűlának tőle, Istenhez emelé szivét, a mindenhatótól kért 
segítséget s az ő szent nevére kérte a barátot, a ki csak- 
hamar megismerte, foltos köntösével felruházta s úgy bo- 
csátá a fejedelmi palotába, hol illő tisztelettel fogadák ; 
<az új császár* pedig kijelenté, hogy ő Rafael angyal, az 
az isteni bosszúállás eszköze; «mert az kevélyeket az 



KKCrKK. MONDÁK STB 333 

Isten nem szereti, az maga hitteket, higyétek, nem kedveli, 
es az szegényeket, alázatosokat az égig fölemeli*. 

Póli István, mint verse végén mondja, a Szecsö men- 
tében, Sóvárban lakolt s a hegedűsök szokása szerint azt 
kívánja a hallgatótól, hogy borával töltse meg az ének- 
n^ondónak a nagy poharat. 

Nyelve és rhythmusa elég könnyed verselöre mutat. 
Szépen folyó sorokban, hangzatos ütemekkel beszéli el 
az idegen történetet, melynek mesés tartalmát szívesen 
olvasta a nép. bar sohasem tartozott legkedveltebb olvas- 
mányai közé. Ezt némileg katholikus szelleme is okozhatta. 
A mese közel áll a legendákhoz. Rafael arkangyal szerepe 
elejétől végig, a gyóntató barát s egyebek, nem igen kel- 
lettek annak a magyar protestáns közönségnek, mely a 
XVI. században olvasni szeretett. 

Stróphái három egész és egy fel sorból állanak. 
Az egész sorok tizenhárom szótagból állanak, 2 — 4 — 4-3 
beosztású ütemekkel. A fel sor 4 — 3. 

Az Akadémia Csorna- ccdéxében van egy elbeszélés, 
melyet a Drávai névtelen Bitstún császárjának nevezett 
el Toldy Ferencz. A szép história soha sem jelent meg 
nyomtatva, legalább nem tud róla a magyar bibliographia. 
Mint a névtelen szerző mondja, meséjét a Gestákból me- 
rítette. Igaz ugyan, hogy sokban eltér tőle, nemcsak ne- 
veket változtat, hanem új motívumot is költ ; de határo- 
zottan kijelenti, hogy a ^Rómaságnah írt hömjvéhöU vette 
dolgozatát, melyben Eustachius római császárt egy angyal 
a keresztség fölvételére bírja. A keresztségben Rustán lesz 
a neve. Rá van hagyva 2iZ is. hogy fiatal korában legyen 
gazdag és öreg napjaiban szegény vagy pedig megfordítva. 
A lelkes császár boldog öreg akar lenui. Azért csakhamar 
eléri a baj. Szerencsétlen harcz következtében földönfutóvá 
lesz. Feleségével, Rhea Sylviával, és két kis gyermekevei, 
Romulus- és Remussal, egy szigetre akar vonulni, de mivel 



33J: EUSTAN CSÁSZÁR 

nem tudta kifizetni az evezőket, a révész lefoglalja nejét. 
Azután más bajok sújtják. Az egyik fiát egy oroszlán, a 
másikat egy farkas ragadja el, míg neki szolgálattal kell 
keresni kenyerét. Sok-sok esztendő múlva rossz napok 
özönlenek Rómára, a szerecséllenségek eszökbe juttatják 
egykori császárukat, a jó Rustánt, tizenkét követtel keres- 
tetik, míg megtalálják és haza hozzák. Most fiai is elő- 
kerülnek. Megmentették őket a vadászok, jó emberek 
fölnevelték és a háborúban hős vezérek lettek, kikre el- 
beszéléseik útján rajok ismert Ruslán. Végre anyjukat is 
megtalálták, a ki mindvégig megóvta tisztaságát s most 
boldog öregségben töltötték napjaikat. 

Ez az elbeszélés azonban annyira eltér a Gesta 
Romanoriim előadásától vagy a szent Eustachius legendá- 
jától, hogy a magyar elbeszélő sok önállóságot mutat, 
vagy pedig közvetlenül más forrása volt. Szent Eustach a 
legenda szerint római vezér, a vadászok patrónusa, a va- 
dászaton egy fehérszarvas agancsai közt egy keresztet lát, 
megtér s a régi Piacidus helyett az Eustach nevet veszi 
fel, de császára kivégezteti s az új hit vértanúja lesz 
(Kr. u. 119. május 21.). A Gesta Romanorumhan sem 
császár Eustachius. hanem vezér, a kit elűznek, de 15 év 
múlva Traján császár a fenyegető bajok miatt vissza akarja 
híni a hű vezért, keresteti és megtalálják egy csordapásztor 
alakjában. Megkerül felesége és két fia is, kikkel visszatér 
Rómába, hol azonban nem akarván az isteneknek áldozni, 
Traján parancsára elébb oroszlán elé vetik, de mivel nem 
bántotta, egy rézbikába tevék és megégetek. Nagyon lehet, 
hogy a drávai névtelen Rustán császárja egy előttünk 
ismeretlen forrást használt s abból azután, mint maga 
mondja, «í;-á» vonzó elbeszélését. 

Ssép históriás énelz az Telamon lúrályról és az ő 
űánák Diomedes szörnyö haláláról. Kolozsvárit 1578. 
A középkori rege nevei idegen származásra mutatnak. 



EEGÉK, MONDÁK STB. 335 

Egyetlen példánya Nagy István könyvtárával külföldre 
vándorolt s ma a britt múzeum birtokában van. Ujabb 
szövege Széli Farkas tulajdona. Ennek czíme : Jeles szép 
história egy Telamon nevö királyról, az ő egytlen egy 
fiárúl és egy Ncstorcius fürdiis Catharista nevő lányárúi. 
Rövid meséje ez : Telamon antiochiai királynak volt egy 
Diomedes nevű fia. ki a szomszéd falúban megszereti 
Nestorcius fürdős Katharista leányát és el akarta venni ; 
atyja azonban mit sem akar tudni róla és hogy elfeled- 
tesse fiával a szegény ember leányát, háborúba küldi. 
Diomedes azonban távozása előtt meglátogatta a leányt 
és atyja-anyja jelenlétében kézfogó gyűrűüel eljegyezte 
magának. 

A király most Polidorus tanácsát kéri, majd jövendő- 
mondókat hívatott, de mindezek fiának fogják a pártját. 
Telamon azonban hajthatatlan, és elteszi láb alól a leányt, 
a Xanthus vizébe dobatja. Azalatt 

Diomedes király álmában meglátá, 
Hogy az ő magzatját király az ő atyja 
Megölette volna, álmában meglátta, 
Hogy megrettent vala, ő felugrott vala. 

Visszafordul tehát országos hadával^ beszállítja sere- 
gét, azután 

Az fürdős házához nagy bánattal mene, 
Mindjárt szeretőjét, mátkáját megkérdé, 
«A te atyád, úgy mond, vízbe bevetette. 
Xanthusnak vizében vagyon mátkád teste. > 

Sírva ölelgette most Nestorcius fürdőst, ezt nevezte 
igazi atyjának, míg a magáét megátkozta, azután keserves 
jó kedvet színlelve mulatni ment az udvariakkal s mikor 
a Xanthus partjára értek, Katharista halálának helyéről 
tudakozódott. És mikor kövecske- dobással megjelölték a 
helyét, hátra küldé az urakat, maga pedig : 



336 TELAMON KlUALY 

Szent keresztnek jegyét Xanthusnak vizébe 
Diomedes király háromszor vetette ; 
Imádságot kezde, égre feltekinte ; 
Urakat tekiute ; szökellék a vízbe. 

Telamon király búvárokat küldött a Xanthus vizébe, 
a kik « vízben megtalalák királyt és leányt, ölelve öszve 
vannak, azt igen csudálák>. Azután egy koporsóba és 
sírba helyezte el a két testet, Nestorciust pedig magához 
vette. 

Verse végén az énekes erkölcsi tanítást ad, elmondja, 
hogy «szegényt és gazdagot egyaránt szeret* a teremtő, 

Sz(imélyválogatást nem néz az úristen, 
Az kik benne bíznak, hozzája fogadja, 
Örökkön örökké szent országát adja. 

Sem a vers végén nem mondja meg a szerző a 
nevét, sem a versíőkben nem rejtette el ; azért nem is 
tudjuk. Szeli Farkas azt hiszi, hogy Volter és Griséldis 
szerzője, Istvánfi Pal alkotta. Erre először a mese rokon- 
sága, a motívumok testvérisége bírta. Hasonló technikájok 
van. Volter úgy ismerkedik meg Griseldissel, mint Diome- 
des Katharistaval. Jarásuk-kelésüs alatt szeretik meg a 
szegény leányt, mindketten a leányok termeti szépségét 
es jó erkölcsét csudálják stb. A verselés, a nyelv szintén 
mutatnak rokonvonásokat, melyeket Széli Farkas Istvánfi 
szerzőségére magyaráz. Azt hiszi, hogy mindkét költeményt 
ugyanegy kéz ültette at a mi íöldünkbe : az Istvánfi Fái 

keze. 

A mese számos költeménynek, balladának tárgya, a 

mi Kádár Katánk is ezt a megható történetet foglalja ma- 
gában. S azért) valóban különös, hogy midőn a XVI. 
század sok gyarló verse több kiadást ér, ennek nem is- 
merjük újabb kiadásait, pedig a szép mesén kivül az 
ügyes technika is ajánlja. Maga az erkölcsi irány és ok- 



REGÉK, MONDÁK STD. 337 

tatás a költemény végén sem ellenkezett a század felfo- 
gásával ; legfölebb a keresztvetésben ütközhettek meg a 
protestánsok, pedig a század nyomdái majd mind az ő 
kezökben voltak. 

Bof/áti Fasákas Miklós ismert zsoltárfordító verse : 
Aspasia asszony dolga és az jó érkölczü asszonyok tüköré 
1591-ben jelent meg Kolozsvártt. A versfejekben két latin 
sort ad, megmondja nevét, kívánságát, hogy Forró barátja 
leányának akarta megírni Aspasia történetét : az utolsó 
versszakban pedig tudtunkra adja. hogy Sz.-Pálon a Szé- 
kelyföldön laktában 1587-ben, új esztendő havában ké- 
szítette müvecskéjét. Bevezetésképen elmeséli, hogy III. 
Dárius perzsa királynak két fia volt, Artraxerxes és Gyrus, 
kit anyja jobban szeretett. Atyjok elhunyta után az első 
fiú lett azután uralkodó, a második pedig kegyelemből 
visszakapta helytartói tisztét. Mivel « Ázsia földében nincz 
az paráznaság, de egynek sok házasa*, azért Gyrus az 
anyátlan Aspasiát magához viteté. Most egy kitérés kö- 
vetkezik, Aspasia eredetének története. Szegény atyja 
tisztán és jó erkölcsben nagy keményen feltárta leányát, 
csakhogy középkorában állán rút sömör kelé, a miért 
orvoshoz ménének, ez azonban három statert kért. A 
szegény Hermotim nem tudott fizetni, gyógyítatlanúl mentek 
tehát vissza, Aspasia pedig félrevonulva keservesen sírt. 
nem evett, nem ivott, majd tükrét térdére téve nézegette 
magát. Fájdalmában elaludt. Azt álmodta, mintha egy 
szép galamb repült volna hozzá, előtte «egy szép kegyessé 
lőn> és azt ajánlotta, hogy asszú rózsát törjön porrá, 
kösse arczára és elmúlik a sömöreg. Úgy is lett. Bogáti 
most elég élénken írja le a leány szépségét; a kinek gesz- 
tenyeszínű volt a haja, egy kissé fodros, lobogó ; két 
szeme künn álló zomok, a mit akkor nagyon szépnek tar- 
tottak. Az orra kissé horgas, rövid a két füle, képe rózsa- 
színű azaz piros-fehér, ajaka piros, bőre gyönge, minden 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 22 



338 ASPASIA ASSZONY 

foga fejérebb mint az új hó, lába és járása, a mit nem 
hagyhatni alább, szintén szép ; szava gyönyörűséges mint 
a régi syreneké stb. Szülővárosa, Fokea, ellenség kezébe 
kerül, őtet pedig Cyrushoz viszik három más leánynyal. 
Közülök Aspasia tartózkodása, szemérme, könnyezése meg- 
tetszik a királynak, görög módra feleségül veszi és boldog 
vele ; mert a természet két java volt meg a leányban : 
szép volt és jó az esze ; a kinek ha ura tanácsát fogadta, 
soha sem bánta meg. S mikor Cyrus elesik, a síró Aspasia 
Artaxerxes rabjává lesz, ki szintén belészeret és időtelve 
nejévé teszi. «bár Cyrus szerelme úgy beleolvadt volt, 
hogy ki nem törülhete!> De végre mint «bölcz asszony > 
ő is engedett. 

Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa 
még mint Zsigmond király és császár titkára írt egy költői 
elbeszélést „De duohus amantihus, Eiirialo et Lucretia,"' 
melyet a müveit világ minden nyelvére lefordítottak. Ha- 
zánkban jól ismerték az eredetit is. már Mátyás király 
korában lemásolták ; de nyelvünkre csak 1577-ben fordí- 
totta le egy névtelen patnM én^kQ?, „EurialusnaJc és Lucre- 
tiának szép históriája, melyben megirattatik egymáshoz 
való nagy szerelmek, mely szerelemből végre Lucretiának 
következek szörnyű halála. > A novellának való történet 
szolgál alapúi. Schlick Gáspár, Zsigmond császár kan- 
czellárja. belészeretett egy sienai előkelő polgár nejébe, 
egy ideig ellenállott a nő, azután engedett, s titkos talál- 
kozásaik ezer veszélylyel valának összekötve ; míg végre 
a kanczellárnak távoznia kellett, a mi a szegény nő halálát 
okozta. A .szerető férfi Eurialus, a nő Lucretia, a ki először 
Zosias német szolgához fordul s lassan megnyeri segítőnek. 
Forró levelezés támad a két szerető fél között, az elbe- 
szélés jó része szerelmes levelekből áll. Hogy Eurialus 
találkozhassék Lucretiával, zsákhordó parasztnak öltözik 
és úgy nyit be a nő ágyas házába, hova nemsokára a 



REGEK, MONDÁK STB. 339 

férj lép be másodmagával, de akkorra Eurialus már az 
agy alatt van. Innét azután kimenti a nő leleményessége. 
Meg többször találkoznak, egyszer Eurialus az istálló 
szénájában vonja meg magát s majd hogy vasviliára nem 
kerül, másszor más veszély fenyeget:. Menelaus, a férj, 
mindenütt nyomán jár. Mélyen meghatók a szerelmesek 
gyöngéd levelei és nyilatkozatai. A szerző és fordító elta- 
lálják az érzés nyelvét, a lángoló szerelem heves kifejezé- 
seit. A két szerető fel lelkiállapotjának rajza hű, igaz, 
természetes. 

A történet maga elég kalandos és érdekfeszítő. A 
hős és hősnő törekvése egymással találkozni mindig nagy 
veszélylyel jár, az olvasó folyton érzi a veszély fenye- 
gető voltát, érdeklődik sorsuk iránt, résztvesz örömük- és 
bánatukban s a mi a novella ritka sajátsága, lehetőleg 
kerüU a lélektani hibákat ; a mit a szeretök mondanak 
és tesznek, azt elmondhatják és megtehetik a történeti és 
lélektani igazság sérelme nélkül. A kor legtöbb elbeszé- 
lése számos valószínűtlen részleteket foglal magában. Az 
érdekes kalandok nagy része mesés, lehetetlen történetek, 
míg Eurialus és Lucretia majdnem kifogástalanok. 

A költemény elején és végén erkölcsi tanítást ad a 
magyar énekes, a forró szerelem veszedelmes voltát fej- 
tegeti, a mi a latin elbeszélésben hiányzik. 

Itt lölmerűl az a kérdés, hogy miért fordította vers- 
ben a magyar énekes ezt a latin prózai novellát? Hisz 
a próza már javában dívott a nyugati irodalmakban. 
Prózában szabadabb és könnyebb az elbeszélés. Köznapi 
dolgokat is lehet, sőt kell érinteni, melyek bántanak a 
vers nemes és művészi előadásában. Hamarább is el 
lehet készülni vele mint a verssel, mert az ünnepiesebb 
s több gondot igényel. Hihetőleg, a tárgy nemes és szo- 
morú volta csábította a költőt a verses formára. Alig van 
benne prózai elem. Azt hiszem, az nem elég magyarázta. 



340 EURIALUS ES LUCRÉTIA 

hogy nálunk még alig született meg a széppróza, hogy 
íróink ne lehettek volna gyakorlatában. Azt sem állíthatni, 
hogy a pataki névtelennek nem lett volna tehetsége müvét 
prózában írni. A hol annyira élénk volt a hitvitázó próza, 
a hol annyira éles harczokat víttak az irodalom terén, 
ott könnyen ment a prózaírás. A pataki névtelen müvét 
nem csupán a ritmus és rím tette költőivé és ha prózá- 
ban írja is müvét, azért költő marad, a ki meg tudja 
hatni, ragadni olvasóját. Bizonyára szebbnek, nemesebbnek 
tartotta versben adni elő ily komoly és megindító tör- 
ténetet. 

Több közös eszme, hasonlat, nyelvi és verselési 
sajátság és egy pár más körülmény arra indítja Szilády 
Áront, hogy Balassa Bálintot tartsa a pataki névtelen- 
nek, a költemény átdolgozójának. Balassa «jóval elébb 
elkezdhette s erdélyi fogságából történt szabadulása után 
végezhette be Patakon, közel rokonánál s későbbi sógo- 
ránál Dobó Ferencznél, a kinek Patak 1576-ban adatott 
birtokába. » Nem lehetetlen. De bárki dolgozta át, ügyes 
munkát végzett vele s megérdemli elismerésünket. Csodá- 
latos, hogy az olvasó közönség nem látszott támogatni e 
nézetet, mert az Burialus és Lucretia ssép históriája 
nem tartozott kedvencz olvasmányai közé. 

< Három jeles főhadnagyoknak az Nagy Sándornak^ 
Anihalnak és as római Scipiónak az bódogságnak helyin 
az fő helyről való vetélkedések* czímű költemény 1576-ban 
jelent meg. Szerzője Bogáti Faiakas Miidós. Az ének 
bevezetésében elmondja a szerző, hogy a jók és gonoszok 
nincsenek egymástól messze a másvilágon, hol két avagy 
három bírájok vagyon. «Érdemekhöz képest osztán la- 
kolnak*, a rosszakat a /ió/iérefc kezébe adják, a jók pedig, 
ha sok jót tettek, c eszet, vitézséget nagyot töttenek* 
főhelyeket kapnak a föld alatt, hol minden gyönyörűség 
várakozik rajok. A mennyország ezen érzéki felfogása után 



. REGÉK, MONDÁK STB 341 

tudtunkra adja Bogáti, hogy <egy fö török», Ferhát, jött 
a minap onnét s bár tudta a másvilágról a Credót, «de 
mindenbe ö ott külembet látott* és különösen a három jeles 
főhadnagy : Sándor, Hannibál és Scipio vetélkedése, a főbb 
helyekre pályázása, ragadta meg a figyelmét, ügy látszik 
e három jeles katonát tárták a régi világ legnagyobb had- 
vezéreinek. Mint maga Bogáti figyelmeztet, hogy «eszében 
forgottak Mátyás királynak > is. Lehet, hogy a magyar énekest 
is Bonfini vagy Galeotti előadása kapta meg, hogy foglal- 
kozzék e vitás kérdéssel. Előadása nem érdeknélküli, tud szel- 
lemmel és némi tréfával szólani e tárgyról. Például mikor 
Nagy Sándor győzelmeivel dicsekszik, magukra a bírákra 
hivatkozik, hogy legjobban tudhatják, mennyi lélek omlott 
le akkor a pokolba. A révész bizonyára gályát csináltatott 
nekik, mert csolnakon nem győzte szállításukat. A bírák 
is Sándornak adják a legjobb helyet, Scipiónak a második, 
Hannibálnak «az harmad rendet ». Azt a kifogást, hogy 
«nem vala ott híre Mátyás királynak, az nagy Szoli- 
mánnak, sem Atillának, » azzal üti el az énekszerző: 
Hiszem más bírájoJc vagyon asoTcnak. 

Debreczenben 1588-ban jelent meg Effedus amoris^ 
A szerelemnek ereje, kit Acheneusból magyar ritmusba 
szerzettének atyáknak, anyáknak tanúságára Mense Julio 
Anno Domini 1587. A tanító elbeszélés Athenaeus után 
közli, hogy volt a nagy Ázsiában két «szép ifjú legény,* 
Hystaspes és Zariadres, kikről az idegenek azt tárták, 
hogy Venus szülöttei. Hystaspes Alsó-Mediának parancsolt, 
Zariadres pedig a cCaspium tenger felett mind az Tanais 
vízig bírja földet.* A Tanaison túl lakó maratonusok ki- 
rályának Homanesnek (Homartes) volt egy szép leánya, 
Odatis, «ki éppen eladó korában vala.> Odatis Ázsia leg- 
szebb leánya volt. Az a különös történt vele, hogy álmában 
meglátta Zariadrest és belészeretett. Zariadres szintén a 
nélkül, hogy valaha látták volna egymást. A férfi követet 



342 EFFECTUS AMORIS 

küldött Homaneshez, megkérte leánya kezét, de nem kapta 
meg, mert a királynak nem volt fia és hogy otthon tartsa 
leányát, egyik rokonának szánta. Homanes díszes vendég- 
sereget hitt össze, tudtokra adta, hogy leánya lakomáját 
ülik meg, de nem mondta meg. ki lesz a vőlegény. 
Mulatság közben az apa behíja leányát és felszólítja, hogy 

Tölcz meg a pohárt jó borral te annak, 
Ezek közül, kit szeretsz, adjad annak, 
Mert annak feleségül téged adlak. 

A szegény leány nagy gonosz kedvvel nézte a ven- 
dégeket, Zariadrest kereste közöttük, mert megüzente neki, 
hogy meglesz a lakoma. Kedve.se épen a Tanais vizénél 
táborozott, titkon éjjel egy kocsis kíséretében gyors lován 
sietett a menyegző helyére, ssitiay ruhában jelent meg és 
látta a kesergő Odatist. a ki mikor megpillantotta az ál- 
mában látott ifjút, megörült es neki adta a serleget. Zári 
adres pedig sietve kocsijához vezette és elmenekült vele. 
A magyar fordító, a ki lehetőleg ragaszkodik Athenaeus 
szövegéhez, itt azután eltér mesterétől, kibővíti ennek 
szavait, rajzolja a szerető pár boldogságát, mert « egyik 
a másik ölében elalvék. » 

Odatis kertében két fejér alma. 
Kerté felett ismét két piros alma ; 
Drágalátos vala Venus illatja, 
Ezeket ó'rzötte, mégis tartotta. 

Zariadres ám az két fejér almát 
Fogdosni kezdé neki mint sajátját ; 
Czókolni és harapni az pirossát. 
Ilyen jókkal tölte el az éjszakát. 

A magyar fordító azután folytatja Athenaeust s vele 
együtt állítja, hogy ezt a szerelmet egész Ázsiában minden 
paraszt tudja, kiszoktak írni a királyi palotákra, sőt köz- 



REGÉK, MONDÁK STB. 343 

ember háza falára is. Majd ismét elhagyja a görög szer- 
zőt és a tanító énekes szólal meg versében, a ki a sze- 
relem hatalmát néhány példával illustrálja és kijelenti, hogy 
Csegén «egy ifjú schola mesterségében > és «egy jó kedvé- 
ben* éneklé e verseket deákból fordítva. Ügy látszik, hogy 
a velenczei Natalis e Comitibus latin fordítását használta, 
mely 1556-ban Velenczében jelent meg Ferdinánd király- 
nak ajánlva. 

A görög-római epikusok müvei csak későn kerültek 
fordító kéz alá. Mint külföldön, nálunk is szívesen olvasták 
e költői mondákat, de csak az eredetiben. Tanúit papjaink 
es tanítóink ismerték a klassikusokat, nyelvünkre azonban 
nem fordították le, mert a népnek nem kellettek volna e 
remek müvek, melyek a régi világ ismeretet tételezik föl. 
Helyettök már a középkorban szívesen olvasták a remekírók 
ügyesebb vagy gyarlóbb kivonatait, átdolgozásait. A trójai 
és a Sándor-monda kedvencz olvasmánya volt a XVÍ. 
századnak is. Van néhány ily elbeszélésünk magyarul, 
melyek e század folytán készültek. Ilyen például: < Aeneis 
asaz as trójai Aeneas herczeg dolgai, melyben Trója vé- 
tele és romlása, trójaiak búdosások Aeneással együtt, 
hadok Olaszországban és Róma városának eredeti, nagy, 
szép, díszes versekkel megiratUi.- Bártfán 1582-ben jelent 
meg. Szerzője, mint a versfejek mutatják, Huszti Téter, 
kinek müvét alig mondhatnók Virgil Aeneise gyarló kivo- 
natának. 

Trója alapításán kezdi, majd a görögök ostromára 
tér át, hosszasabban szól a fa- lóról, hogy azután Aeneas 
menekülését adja elő, a ki futtában a templomba rejtőző 
Ilonát akarja megölni, de «édes anyja*, Venus, megaka- 
dályozza, különben magának Aeneasnak is aggályai vannak, 
mert 

Régen én hallottam ezt sok jámboroktól, 
Semmi diczíreti ninczen emberektől, 
Ha ki asszonyembert fegyverével megöl. 



344 AENEIS 

Venus inti fiát, hogy ne vessen okot erre az asz- 
szonyra, hogy ő ne legyen ihi versenyes, hanem fusson 
kicsin Júliusával, szép feleségével és atyjával meg háza 
népével. 

A költemény második része Virgil harmadik éneké- 
vel kezdődik s czíme megmondja tartalmát : A2 Aeneas 
királi/nah húdosásaban történt szerencséjének forgása. 
A harmadik részben azt a kérdést teszi fel az énekes:: 
Honnat legyen származott az romai birodalom? De mielőtt 
róla szólana, a mostani Rómáról ejt néhány szót, 

Vak pogányság holott mostan uralkodik 
És az keresztyén hüt hói még most nem tetszik. 
Számtalan országok mostanis rettegik, 
Mennyország kapuját mert onnat zörgetik. 

E rész Venus esdeklésével kezdődik, a ki « éj jel 
nappal fohászkodással sír vala. Jupiter kegyelmét ígyen 
kéri vala>. A bájos istennő kérelmére kegyelmesen lete- 
kinte Jupiter az égből, megmondja a trójaiak jövőjét és 
útnak indíttatja őket. A negyedik rész Didó szerelmével 
foglalkozik ; a mi énekeseink régi szokása szerint Garthagó 
alapításának elbeszélésével kezdődik. Majd elég ügyesen 
és drámai élénkséggel adja a carthagói királyné szerelmet 
és halálát, kinek «lelke az Plútóhoz pokolba vitetek, haja, 
körme czigány módra elmetéltetek*, testvére Anna pedig 
megszaggatá haját és orczáját, « onnat maradt az mód 
az szegény czigányokra*. Az ő Didója azonban nem a 
klassikus költő alkotása, sem egy szerelmes nő eszménye, 
hanem valami gyakorlati és szenvedélyes nő vegyüléke. a 
ki azt hiszi, hogy idővel felejti talán hánatjáf, de nagyobb 
baj az, hogy hova menjen szégyensége mialt, sok kérője 
megutálta ölet. azért jobb lesz meghalni még ma. 



. REGEK, MONDÁK STB. 345 

Sok siralom mia feje meghivula, 
Aszúfát hordata, hogy áldoznék, monda, 
Sicbeusnak kardját im elő ragadá, 
Önnön maga az fát egy hajnalban meggyújtá. 

Az ötödik rész már kevesebbet részletez, gyorsan 
elvégzi Aeneas életét és halálát az olasz földön, hogy 
Róma alapítását adja elő. 

Ez lén az nagy Róma ez mai napig, 
Kit senki meg nem bírt még ez ideig ; 
De soknak parancsolt mai óráig. 

Végül azt Ígéri a szerző, hogy ha isten megsegélli, 
másszor elmondja Zsidóország romlását. 

Forrása talán maga Virgil volt a nagy művész alkotó 
ereje nélkül. Huszti munkája még sem kivonat, mert bi- 
zonyos részeket egyszerűen elhagy, míg a hol az érzelem 
tolmácsa lehet, ott hosszan tartózkodik és elég hévvel 
tudja festeni az érzelmet és szenvedélyt. Nyelve sem min- 
dennapi, olvasói nagyon kedvelték, szívesen forgatták. Két 
század alatt számos kiadást ért és sokan hivatkoz- 
tak reá. 

Paris és Görög Ilona históriája, ki miatt végre az 
egész trójai birodalom elvesze*) czímü ének szerzője Léva 
város mellett lakott s 1570-ben írta müvét. Paris szüle- 
tésén, kitételén és híres Ítéletén kezdi. Venus felszólítja : 
«Mondjad Paris, hogy ezeknél szebb vagyok, szép házas 
társat én te néked adok.» Paris tehát neki ítéli Eris al- 
máját, de egyúttal magára vonja a másik két istenasszony 
haragját. A második rész Spartába vezet s bemutatja 



*) Az 1576-iki kolozsvári kiadás czíme latin : História, con- 
tinens verissimam excidii Trojani causam, ipsum videlicet Helenae 
raptum per Paridem Trojanum cum finali utriusque exitu, non ita 
pridem idiomate hungarico per anonymam quendam ex scriptis 
poetae Nasonis causa roluptatis in rythmos diligeuter coacta. Anuo 
Domini IT^Ttí. 



346 PARIS ÉS GÖRÖG ILONA 

Menelaus királynak szép felesegét, Ilonát, kinek mása az 
országban nem vaia. A jámbor verselő egészen el van 
telve a görög nő szénségével. Testének semmi része sem 
kerüli ki figyelmét, mindenikről tud valami szépet és jót 
mondani. Álljon itt egy kis mutatvány e leírásból, melyet 
elvezettel olvastak a század szerelmes ifjai, leányi : 

Gyenge teste, termeti Ilonának, 
Szép két szeme fekete az asszonynak, 
Szemöldöke fekete homlokának, 
Arczai kerekded pirosak vannak. 

Füle kicsin és szép kerekded vala. 
Homlokában erek meglátszanak vala, 
Az vér szép ereken szépen foly vala, 
Felment homloka nagy szép ékes vala. 

Szája kicsin, ajaka piros vala, 
Keskeny dereka középszerű vala, 
Aranyszínű szép hosszú haja vala, 
Magassága szép középszerű vala. 

Foga szájában nem rút, ritka vala. 
Karja, keze oly nagy szép gyenge vala, 
Szeme és ajaka mosolyog vala, 
Édes és bölcs beszéd nála vala. 

Nem a görög szépség ideálja ez ; talán inkább a 
távol éjszak földjén találni hasonlókat, ilyenek tetszhettek a 
magyar verselönek is. A görög földre érkezett Paris ud- 
varol Ilonának s hosszú szerelmes levelet ír neki. A har- 
madik részben Ilona válaszol Parisnak, közbeszőve Ovid 
híres heroldját. A negyedik rész ismét történeti s Trója 
pusztulásának rövid rajzával végződik. A szerző kimondja, 
hogy nevét készakarva hallgatja el s énekét barátjának 
ajánlja. 

Ez, úgy látszik, az egyetlen vers, melynek szerzője 
kimondja, hogy causa voluptatis mások gyönyörködtetésére 
írta kis elbeszélését. A többiek rendesen a mi tanúsa- 



REGEK, MONOAIv STB. 347 

gunkra készítik verseiket, olvasóik erkölcsi emelésére 
hordják össze érzéki meséiket : a Paris és Görög Ilona 
szerzője csupán gyönyörködtetni kíván. 

Hunyadi Ferencz elbeszélése : História. Az régi és 
híres neves Trója városának iís esztendeicj való megszál- 
lásáról és rettenetes veszedelméről. Kolozsvár 1577 . A 
költő Hekuba álmán és Paris születésén, kilételén kezdi. 
A mint megnő, híres lesz, sereget gyűjt, kibíja testvérét, 
Hektort, de rosszul jár. leveri a bátyja. 

Immár orrán az vér kimégyen vala, 
A táborból oly igen nézik vala, 
Alexandert erősen szánják vala, 
Mert az Hector arczúl csapdossa vala. 

Hector azután Trójába viszi rabul, hol megismeri 
az atyja és jó dolga lesz. Utóbb az egyik görög császár- 
hoz rándul három szép sereggel, t i. vörös, fejér és tiszta 
kékkel és elrabolja Helénát a spártai leányokkal. 

Menelaus hiisúltáhan ruháját szaggatá és Agamemnon 
biztatására : Ezt el ne tűrd öcsém., megindul az egész 
Görögország, öt évig azonban kevés siker koronázta fára- 
dozásukat, hisz Hector magát a hevély Patroclust is el- 
ejtette. Azután a szerecsenek is segélyére jöttek Trójának. 
Hector iszonyú dúlást követ el mindenfelé. Priamus leá- 
nyának, Cassandrának, jegyese, majd meg az amazonok 
százhetvenezren érkeznek meg ; szóval rosszul jártak a 
görögök. Achilles azonban fordított helyzetükön. Sok vér- 
ontás után Hectorra lesett, mérges nyilat lőtt a nyakába, 
csakhogy meg a haldoklótól is olyan csapást kapott, mely 
a fejébe ment és ezen igen ijedt vala s csak mikor győzött 
a méreg, tért vissza Achilles futásából, Hector testét a 
lóról letaszította vala., szegény holt testét általverte vala., 
Ttocsi után mindjárt kötött vala. A görög vezéren Paris 
állott boszút, megölte tőrével ; majd a faló históriáját és 



348 KET GÖRÖG HERCZEG 

a Város pusztulását írja le a költő. E romlás, pusztulás 
tantíja Paris, a ki végre vesztét találja. Itt a költő a 
compositio teljes hiányával szövi be Paris szerelmének 
támadását, közli hosszú levelét Ilonához s e nagyon érzéki 
levél után minden átmenet nélkül festi tovább a város 
megsemmisültét, a görögök hazatértét, Antenor és Aeneas 
futását. így végződik a költemény, melyet a szerző 1569- 
ben állítólag sok krónikákhói írt össze versekben. 

E verset Sándor István a múlt században Dalnoki 
János kolozsvári deáknak tulajdonította s a legújabb időkig 
az ő neve alatt említették. Szabó Károly vette észre a 
tévedést, ő látta meg a hatodik ének első verseinek fejei- 
ben a Francisms Hivniadinus nevet s ennek folytán ki- 
igazította a hibát. 

1592-ben írta Csáktornyai Mátyás jeles szép histó- 
riáját Két Göröfi herciegről, erős Ajaxról és bölcs ülis- 
sesröl stb. Énekét három részre osztotta ; az elsőben Ajax 
támadja meg Ulissest és magának követeh Akhilles fegy- 
vereit. Elmondja benne, hogy ő nem a szó, hanem a tett 
embere, elmeséli isteni származását, hősi tetteit, majd 
kicsinyíti a szós Ulisses érdemeit, hányan jártak miatta 
rosszul, hánynak ártott ravaszsága, alattomos eljárása; 
de különben is kár volna neki adni, hisz e fegyver tün- 
dökléseelárúlná lappangását, a vastag sisaktól megroppanna 
a nyaka, a kopjától lecsüggesztené a kezét, a paizs sem 
illik oly gyarló emberre, a kinek a bal keze lopásra szü- 
letett. 

A második részben Ulysses adja elő válaszát. Itt az 
ügyes szónok kezd beszélni. Szemét kevéssér/ a földre 
függeszti, azután a székűlőkre kegyesen emeli. Mély fáj- 
dalmát fejezi ki Akhilles vesztén ; visszautasítja Ajax ne- 
mességének hánytorgatását, hisz ő sem alábbvaló. Majd 
Akhillesre tér át, hogy nyerte meg a görög tábornak ; ő 
bírta rá Agamemnont, hogy engedje meg feláldozni a 



líEGEK, MONDÁK STB. 349 

leányát, sőt még az anyához is ötét küldék. Bezzeg ha 
Ajax ment volna, inost is ott vessódnénh. így előszámlálja 
többi érdemeit, melyeknél nemcsak erő kellett, hanem ész 
is. Különösen, hogy vette meg Tróját, végül felszólítja a 
görög fejedelmeket, hogy emlékezzenek meg róla, ha még 
egyszer hadat viselnének ; ha pedig teljességgel nem néz- 
nének reá, semmibe sem vennék sok jó szolgálatit, fel- 
mutatván nekik a Páliásnak képét, szóla : Már csak ennék 
engedjetek. 

A harmadik rész jóval rövidebb és a katastrophát 
foglalja magában. Ulysses hölcs ékesszólása megtetssék a 
hadnagyoknak és neki ítélték a fegyvert. Ajax elkesere- 
désében elővette tőrét, egy kis szemrehányást tön Ulys- 
sesnek, majd tőrét szólítá meg, hogy szolgáljon utolsó 
órájában: «A ki sokat ittál ellenség vérében, most meg- 
részegedjél uradnak vérében!* Azzal reá bocsátkozék és 
úgy reá fekvék, hogy kezével nem tudta kivenni, a sebes 
vér azonban kitolta. Ott bőven megpirosúlt a zöld pázsit. 
szép szederjes színű liliomot terme. Végűi rövid elmélke- 
dést csatol hozzá a szerző, hogy tanács nélkül nem sokat 
ér az erő ; Ajax nyughatatlan lelkét, hirtelen haragját, 
dicsekedő szavát legyőzte Ulysses, a ki «czendesz, mér- 
tékletes, igen mélyen elmélkedő czelekedetiben*. 

E sajátságos költemény becse, érdeme nem minden- 
napi. Igazán szépen van megalkotva. Kerek szerkezete, 
lelkes előadása a jobb alkotások közé iktatják. 

Végül meg kell emlékeznünk e rovatban is a derék 
magyar lantosról. Tinódi Sebestyén a kor hazai történe- 
tének elbeszélője tollára vett egy görög mondai tárgyat 
is : Jázonról és Medeáról. Tinódi abból indul ki, hogy 
sok bölcsek megírták Trója munkáját, ő is akar e meg- 
lőtt dologról szólani, de az ő tárgya e romlás fundamen- 
toma, Peleus király ugyanis azon töprenkedik, hogyan 
tegye el lába alól az erős Jázont, mert « igazán országa azt 



350 JÁZON És MEDEA 

illeti vala.» Ekkor kezdek híresztelni, hogy van egy sziget 
egy vendégországhan Tróján túl, hol akkor egy kos élt, 
«kinek az ü gyapa szép sárarany vala, lángbocsátó ökrök 
azt őrizik vala.» Peleus egy új udvar alkalmával rábírta 
Jázont, hogy hozza el neki az arany gyapjat. Jázon vállal- 
kozott és vitézeivel Trója alá jutott, hol nagyon rosszul 
fogadta őket Lamédon király. Ezért megígérték, hogy ha 
dolguk végezték, eljönnek bosszút állani rajta. Kolkos szi- 
getén a királynak egy szép leánya volt, a ki 

Sok jó tudományban bölcs ördöngös vala, 
Homálba az napfényt fordíthatja vala, 
Szeleket, vizekel ű támaszthat vala, 
Véneket ifjakká ű szerezhet vala. 

Télben, ha akarta, az fák virágoztak, 
Földek megindultak, vizek visszafoltak. 
Nap, hold világátúl es megfogyatkoztak. 
Róla régi bölcsek ha igazat írtak. 

Ez a híres szépségíí leány belészeret Jázonba és 
visszaakarja tartani az arangyapju megszerzésétől. Jázon 
azonban nem enged. Akkor Media segít rajta és meg- 
szökik vele, de már a menekülés történetét nem említi 
Tinódi, csupán szóval jelenti a sziget királyának bosszú- 
ságát leányának és kincseinek elvitelén, hogy nemsokára 
Medea megcsalatásával és megöletésével hozakodjék fel, 
a «kin végre az Jazon oly igen bánkódék,» s nem felejté 
el Trójára való haragját, hírül adta ezt a királynak, a 
ki most Trója ellen küidte őket. «Ez lön eredeti mind az 
két Trójának fundamentomából elkiromlásának.* 

Tinódi némi drámai élénkséggel tudja előadni tár- 
gyát, csakhogy e hosszú történet nála néhány lapra szo- 
rul össze s krónikás modorában nincs módja kidomborí- 
tására. Honnét vette kis elbeszélését ; állott-e előtte valamely 
minta vagy pedig tanúlói visszaemlékezéséből írta le, nem 
tudom megmondani. 



II. 

HAZAI ÉS VILÁGTÖRTÉNETI ELBESZÉLÉSEK. 

Habár mindig volt érzékök a nemzet fiainak a tör- 
téneti eseményekhez ; ha máskor is a költészet tárgyai 
voltak a hősök és hősi tettek, a várostromok és baj vívások, 
most a mindennapi harczok idején szívesen énekelték 
azokat utón és útfélen. A hegedősök, a kik nagy számmal 
valának, bizonyosan énekeikbe foglalták ez eseményeket, 
S talán költőileg feldolgozva adták elő. Tinódi Sebestyén 
a János királyról szóló énekében mondja: <;Sok hegedős 
vagyon itt Magyarországban. Kármán Demeternél jobb 
nincs a rácz módba.* Milyenek voltak énekeik, nem tudni, 
mert semmi sem maradt reánk müveikből. Lehet, hogy 
némelyik költői becscsel bírhatott. Talán balladaszerü kis 
elbeszélések voltak ; melyek azonban soha sem jelentek 
meg, sőt le sem írták és csak napjainkban fedezték fel 
őket a székelyeknél vagy az ország más vidékén. Nem 
lehettek hosszúk. A költői érzékű hegedűs hihetőleg 
drámai rövidséggel és élénkséggel, a ballada hézagossá- 
gával adta elő énekét, ezt könnyen megtanulhatta, emlé- 
kezetébe véshette és mindenfelé recitálhatta. Az ily verset 
nem kellett sokáig tanulni s mivel hihetőleg kevesen tudtak 
írni, jól bevéste az agyába, néha javított vagy rontott 
rajta, a mint jobb vagy rosszabb ízlése követelte. Meddig 
éltek, virágzottak e hegedűsök, nehéz volna biztosan meg- 
mondani. Sem a török, sem az osztrák ház uralma nem 
kedvezett nekik. Hozzájárult az országos zűrzavar és 



352 TIXODI MÜVEI 

pusztulás, a vallási szakadás, a kölcsönös bizalmatlanság, 
a kétes jellemű jövevények iránti idegenkedés és sok más 
egyéb, különösen a nagyobb műveltség. De legnagyobb 
ellenségök, igazi eltemetőjök a czigány muzsikusok lehet- 
tek, a kik csakhamar elfoglalták helyöket s egyedüli mu- 
lattatói lettek a magyar népnek. Eltanulták a magyar 
zenét és belévegyítve leikök sajátságait, sallanggal, súj- 
tassál díszítek föl s midőn beléönték egyéni keservöket, 
sokszor azzal a tomboló erővel adták elő, mely tetszett 
a lesújtott nemzetnek s szive mélyéig, a velők oszlásáig 
megindulva hallgatta őket. 

A hegedűsök mellett voltak azután literátus éneke- 
sek, lantosok, deákok is, a kik megvetéssel néztek a csácsogó 
hegedűsökre, a kik többre becsülték magukat és a tanúit 
emberek szintén többre becsülték őket. Ezekben már inkább 
hiányzott a költői természet. Olyanok voltak mint a 
Szabács megvételéneJc derék szerzője, mint a szent és bibliai 
históriák jámbor feldolgozói, a kik előtt keveset nyomott 
a latban a költői szempont. Nekik buzgó és lelkes, er- 
kölcsös és megindító história kellett, mely nemesítse erköl- 
cseiket, jóra indítsa a kor vásott fiait, ördöggel, pokollal 
rémítse az elvadúltakat. Legtöbbjük már nem járta be 
az országot, nem tartózkodott az előkelők udvarában, nem 
mulattatta őket lakomáikon ; hanem majd az egyházi, 
majd a tanítói pályán működtek és ha módjukba esett, 
kinyomatták verseiket, melyek élére azután oda biggyesz- 
tették : s^ép história^ igen szép história^ jeles ssép história 
stb. Pedig sokszor éppen a szépség hiányzott belőlük. 
Volt bennök tárgyilagosság, történeti hűség, hazafias lel- 
kesedés, csak épen a poesis melege hiányzott. Tudákos 
ember létökre nem tettek külömbséget a költő és törté- 
netíró között, rendesen úgy adják elő a történeti esemé- 
nyeket, a mint lefolytak, művészi csoportosítás és költői 
indokolás nélkül. Formaérzékök csekély vagy semmi, a 



HAZAI ES VILAGTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 353 

költői motívumok feldolgozása hiányos vagy gyarló. Ver- 
sekbe szedett históriát adtak az olvasónak, néha saját 
tapasztalataikat, máskor a Bonfmiból vagy másutt olva- 
sottakat. Okét is áthatotta a kor vallásos lelkesülése, er- 
kölcsi felbuzdulása, mely jobban látszott gyönyörködni a 
hősök megragadó tetteiben, mint e tettek vonzó előadá- 
sában. 

E verselök sorába tartozik Tinódi Lantos Sebestyén, 
a ki annyiban rokon a hegedűsökkel, hogy néha előkelő 
férfiak, különösen Török Bálint udvarában tartózkodott ; 
de különben teljesen a diákos, a iitteratus verselők sorába 
tartozik. Költeményei éreztetik, hogy gymnasiumi okta- 
tásban részesült, hogy tudott latinul. Török Bálint házánál 
tartózkodott hosszabb ideig. Megfordult az ország több 
vidékén Nagy-Szombatban, Pozsonyban, Kassán. Nyír- 
Bátorban, Kolozsvárott. Majd jól, majd rosszul ment a 
dolga, legalább költeményeinek végén nem egyszer keser- 
vesen panaszkodik, hogy nagy bújában, máskor egy hideg 
szobában szörzé énekét gyakran fúva körmébe, mert 
nem volt pénz tarsolyában. Kassán a betegség is bán- 
totta, legalább Eger váráról szóló históriáját «a kincses 
Kassában, egy füstös szobában és nagy beteges voltában 
szörzé. » 1553-ban Kassáról Kolozsvárra ment és ott 
telepedett le. Összegyűjtött munkáit Ferdinánd királynak 
ajánlva Cronica czím alatt Hoffgref György műhelyében 
1554-ben tette közzé. A király megjutalmazta, ötven frtot 
adatott neki. Eger váráról szóló költeményét pedig Zsámboki 
által latinra fordíttatta. 

Tinódi müveit 1881-ben adta ki az Akadémia Szilády 
Áron nagybecsű életrajzi adataival és jegyzeteivei. Szilády 
a rendezésben hü maradt a kolozsvári Crónicához és csak 
függelékül adta hozzá az onnét hiányzókat. Rövid szem- 
lénkben mi is ezt az utat követjük. 

Első darab az Erdéli história, mely öt részből áll 

Bocljaár Zs.: A magyar irodalom története. 23 



354 TINÓDI MÜVEI 

Fráter György, Petrovits és Izabella királyné versengő fél- 
tékenysége körül forog és a barát gyászos halálával vég- 
ződik. A jó Tinódi nem értette meg Fráter György nehéz 
szerepét, diplomata ravaszságát, gyűlöletes volt előtte mint 
sok más előtt, egykedvűen meséli el, hogy as johh fülét 
nehi gyapjastúl elmetszek, királyi felségnek postán vivék, 
jelenték. Csak néhány szolgája és a horvát urak sajnálták, 
kikkel mint atyafiaival sok jót tett. 

A Ssegedi veszedelemről szóló históriás ének Tóth 
Mihály szegedi főbíró és a hajdúk kalandját adja elő. 
Kölcsönös meglepetésekről van szó, melyeket a versszerző 
jóakaró tanácsokkal végez be ; inti, figyelmezteti a hajdú- 
kat, hogy hallgassák az isten igéjét és a próféták módjára 
hadakozzanak. 

Az vég Temesvárban Losonczi Istvánnak haláláról 
czímű históriájában a temesvári hős elvesztet siratja. 
Losoncziról hővehhen Crónikámhan írtam, mondja Tinódi, 
vitézségéről többet beleraktam, most azonban elhunytáról 
szól. Ezt élénkséggel, némi drámaisággal teszi. Beszédet 
tartat a hőssel, majd meg hozzá, az úrflioz szólanak. 

Budai Ali pasa históriája *nyolcz várnak, kastély- 
nak romlását, vevését, az Ördög hadának bölcsen meg- 
kerűlését> foglalja magában. E várak között foglal helyet 
Drégely palánk, melyet Szondi őrizett. 

Az Egervár viadaljáról való ének rendkivűl lelkes 
hangon készült ; az énekes tudja, hogy olyasmit mesél, a 
minek «talám mássát soha nem hallottátok*. Azon kezdi, 
hogy ez időtájt hat nagy csoda történt, majd a dicső 
védelem elbeszélésére tér át, hogy végül hozzátegye, hogy 
nagy beteges voltában kéncsös Kassában egy föstös szobá- 
ban szerzi énekét ; de azért mégis 

Egör jó szerencséjén víg voltában, 
Vígan iszik szikszai jó borában. 
Mert ha terek csúsz vala Egórvárba, 
Víztől nád teröm vala ö orrába. 



HAZAI ÉS VILÁG lÖRT. ELBESZÉLÉSEK 355 

Ezt az éneket különben megkurlilva Egri históriá- 
nak summája czím alatt újra kiadta. 

Emjinr/i Terek János vitézsége 1553-ban készült . 
«arany lábú Debreczen városában*. Károly császár hada 
Saxoniáha, ott kúrfírstnek megfogása a schmalkaldi há- 
borúban a magyar segélyhadak működését rajzolja, hol a 
magyar Luka Józsa magát a választófejedelmet is elfogta. 
Károly császár pedig annyira megszereti a magyarokat, 
hogy lelkesedve kiált fel : 

Immár magamban azt én elvégeztem, 
Valamikor lészön én ellenségöm. 
Magyar nélkül nem leszön ütközésöm, 
Mert akkor, tudom, lesz néköm nyerésöm ! 

Ssitnya, Léva, Csáhrág és Murán váraknak meg- 
vevése, érdekes részlet a kor történetéből, szintén ilyen, 
bár nem hazai a Szulimán császár Kazul hasával vidal- 
járól szóló ének, melyet Tinódi egy a császártól jövő 
lírfiií szájából hallott és versbe szedett 1546-ban. 

Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról szóló 
verse úgy látszik több érzéssel van írva, mint egyik-másik 
éneke, mert annak szomorú sorsára vonatkozik, a ki neki 
hatalmas pártfogója és jóakarója volt. Azért mondja, ho^iy 
vége lett víg életöknek : «Ezt tévé fogsága kegyös vezé- 
rünknek. > Szegény úrnőjéről pedig nagyon megindulva 

mondja : 

Erő szakaszkodék kezének, lábának. 
Földhöz üté magát — ott sokán siráuak. 
Csudaképen töri, fárasztja ő magát, 
Sírva ápolgatja futosó két fiát. 
Oly igen kesergi urának fogságát. 
És az két fiával az nagy árvaságát. 

Príni Péternek. Majlát Istvánnak és Terek Bálint- 
nak fogságokról czímű éneken is ugyanazon gyászos hang 
ömlik el ; meghatottan kiált fel a lelkes Tinódi : 

23* 



356 TINÓDI MÜVEI 

Sírva veszik öl mást szegín Magyarország, 
Mert tőle távozék hangosság, vigasság, 
Belőle kikele sok fénös gazdagság, 
És fogságban esek egynéhány uraság. 

Verbőci Imréknek Kásson hadával Tcosári mezőn 
viadalja kisebb költemény ugyan, de a hazaszeretet nagy 
lángja lobog fel benne. Az szálkai mezőn váló viadalról 
a magyarok egy sikeres ütközetéről szól, mely nagy bá- 
natot okozott Memhet basának, míg a magyarok az szép 
nyereségön nagy hálát adának. 

A Varkucs Tamás idejébe lőtt csaták Egörből czímű 
ének kisebb csatározást foglal magában, de a mi szintén 
elég alkalmat ád a költőnek, hogy óvakodásra intse ma- 
gyarjait, mert ki kivánna lakni a török kéz alatt? 

Könyörögjünk, hogy nabróra ne jussunk, 
A hol lakunk, épen megmaradhassunk, 
Régi főidőnkben es uralkodhassunk. 

Kapitán György bajviadalja egyikét adja elő azon 
párbajoknak, melyek a XVI. században már csak ritkán 
fordultak elő s nehézséggel járt az engedélyt kikérni reá. 

Van Tinódinak egy hosszú éneke, melynek czíme : 
Zsigmond király és császárnak krónikája és lőtt dolgai 
renddel Írattattak^ ebben fordul elő az a néhány sor, 
mely Tar Lörincz pokolba meneteléről szól és a már el- 
veszett monda egy-két mozzanatát őrizte meg. 

Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt. 
Tar Lőrincz hogy pokolba bement volt, 
Egy tüzes nyoszolyát ö ott látott volt, 
Négy szeginéi négy tüzes ember áll volt. 

A szózat megmondá Tar Lőrincznek, hogy a nyo- 
szolya Zsigmond király, a négy tüzes ember pedig az 
érsek, a ki a dézsmáért, a kanczellár, a ki levél-váltság- 
ért, a két úr pedig, a ki dúlásért és hamis vámszedésért 



HAZAI ÉS VILÁGTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 357 

kárhozott el. Azután egy tüzes Mdferedőt is látott Tar 
Lörincz, melyben Zsigmond király és Mária királyné fü- 
rödtek, forgódtak. Tar mindezt elmondá Zsigmondnak, a 
ki megigéré, hogy lés2;en arról nagy gondja, mint ő ágyát 
'pokolból kiiktassa. — Tinódi mint más verséhez, ehhez 
is szerzett dallamot: « nótáját is csak ő maga gondola*. 

Ezen kivül van még egy éneke, mely a kalandos és 
könnyelmű király történetének egy epizódját foglalja ma- 
gában : História Zsigmond császárnak fogságáról és sza- 
badulásáról Magyarországban történt dolgáról., melynek 
versszakai három sorból állának 5 — 5 — 3 — 3 vagy 5 — 5— 6 
szótagú ütemekkel, ügyanily versszakokban írta meg Az 
János király fiáról való szép krónikát három részben. 

íme a szorgalom és hazafiság e bő gyümölcse, tele 
jóakarattal és nemzete igaz szeretetével ! Nélkülöz és nyo- 
morog, jár és kel az országban, ma nyugaton, holnnp 
éjszakon találkozunk vele, majd napkeleten, túl a Király- 
hágón, tűnik fel kereső pillantásunknak, mindig küzdve 
a nehéz viszonyokkal, egyéni és országos bajokkal. Sokat 
lát. még többet hall ; fölkeresi a harcz hőseit, lelkesül és 
bámul tüzes előadásukon s rövid idő alatt versbe szedi 
a hallottakat. «Én azt meggondolván és látván ez szegín 
Magyarországban, mely csuda veszödelmes hadak kezde- 
nek lennie: ezeknek megírására, hogy ki lenne vég em- 
léközet, senkit nem hallhaték. Mindezök meggondolván 
és uraimnak, barátimnak erre való intésöket gyakorta 
hallván, készörítetém en magamat ez szegín eszömmel 
ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egy néhány is- 
toriát meg irnom, öszve szednöm és az községnek kiad- 
nom, ki lenne az több Crónikák között vég emléközet, 
kinek munkálásába sokat fáradtam, futostam, tudakoztam, 
sokat es költöttem. Igaz mondó jámbor vitézöktűl. kik ez 
dolgokba jelön voltának, érteköztem. sem adományért, 
sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam. 



358 TINÓDI MÜVEI 

az mi keveset írtam, igazat írtam : ha valahol penig vétöli 
volna benne, azt ne en vétkömnek, hanem az kiktől ér- 
teköztem. tulajdonítsátok és kérlek titokét énneköm meg- 
bocsássatok. > A mint azok prózában beszélték el a tör- 
ténteket, úgy adja ö tovább, csakhogy versekbe fűzi a 
szókat. Nem fáradságos munka. Tinódi többet is végez. 
Dallamot szerez hozzájok, pengeti lantját és maga is el- 
enekli a dalt. Ezért hittak «Lantos Sebestyénnek*. Állás- 
pontja ritkán magasabb az elbeszélők politikai felfogásá- 
nál ; gyűlölte azokat, a kiket társai gyűlöltek ; és szerette 
azokat, a kiket e szeretetre méltóknak találtak előtte. 
Egyébiránt néha magasabb államférfiúi felfogás sem isme- 
retlen előtte. Különben csak messzeterjedö visszhangja volt 
környezetének. Nem is lehete másképen. Idegen kenyerén 
élt. mások táplálták, ő pedig öntudatlanul is érzelmeiket 
táplálta verseiben. De szolgává nem sülyedt le soha. Leg- 
fölebb a hála vezette dalaiban, de a szolgai függés ve- 
szélyét legtöbbször ki tudta kerülni. Nem dicséri, nem 
magasztalja, a mit hazaárulásnak nézett a kor, becste- 
lennek tartottak baratjai. Messze nem lát, Ítélete korlátolt. 
De érez úgy mint mások vagy még jobban. Erkölcsi ér- 
zése kifogástalan. Gyűlöli a «kövély lengyeleket, kiknek 
csak bujaság és táncz kell kedveknek, esznek, isznak, 
leányok körűi csellegnek» ; gyűlöli «a barátot*, a híres 
^lartinuzzit, mert elárulta a királynét s a királyné-asszony 
fiát Magyarországgal együtt. Megrója a hajdúkat, hisz *oly 
liagy gonoszságba ők elmerűlének. mert nagy kövélységbe 
fejenként esének. a rút bujaságba nagy sokan élének, a 
nagy részegségekbe rutalmasan élének*. Jól esik neki 
elismerni bátorságukat, de szemökre veti hóbortjaikat is: 
«Siűvel, könnyűiéggel jó vitézek vagytok, de hadakozásba 
igen bolondok vagytok, rendtartás jó nincsen hadakozás- 
tokba, hitelek semmi nincs a Krisztus Jézusba, vagyon 
reménysegtek csak fajtalanságba, az rút részegségbe, a 



HAZAI ES VILAGTÜRT. ELBESZÉLÉSEK 359 

kövély bujaságba. Vágynak nyelvetekbe rutalmas szitkok, 
mind testét, mind lelket Pestnek mondjátok, lovag vitéze- 
ket gyakran csúfoljátok, köztetek egymást kurta szeletnek 
híjátok. > Haragszik rajok azért is, mert kiűzték több 
helyről a prot. prédikátorokat, pedig a jó lantos nem 
egyszer ajánlja az ige e buzgó hirdetőit. Elbeszéléseinek 
művészi oldala nem gyarlóbb a tartalomnál. Compt)sitiója 
bizony sokszor gyenge, nem tudja az egyéneket, a jelle- 
meket sem kidomborítani, nála csendes egymásutánban 
folynak tovább az események, a nélkül hogy érdekfeszítőkké 
válnának. Egyes vonzóbb jeleneteket tud néha élénkebben 
leírni. Képzelme azonban megtagadja a nagyobb szolgá- 
latot. Különben csak hü és igaz akar lenni. <A3 vég 
Temesvárnak elveszéséről ■» szóló krónikájában valódi kró- 
nikás hűséggel számlálja el két lapon keresztül a kivo- 
núiáskor elveszetteknek versbe szedett neveit. Hát még 
Eger ostromáról irt énekeben hány nevet sorol fel ! ? 
Valóban csupa nevek, a nélkül, hogy élő egyének vol- 
nának ! 

Egyébiránt vigyáznunk kell, nehogy méltánytalanok 
legyünk Ítéletünkben. Tinódi és krónikásaink többnyire mo- 
dern tárgyakat énekeltek meg, melyekben csak kevés mondai 
vagy költői elem volt. A nemzet múltja és jelene iránti 
érdeklődés szülte az ő munkásságukat, előszedtek sokszor 
a tegnap történt dolgokat, egy vagy több csatát, melyek 
elbeszélésén nagyon nehéz volt valamit változtatni. Csak 
ritka költő tudhat ily tárgyakat remekművé átalakítani. 
A derék és lelkes Tinódi nem tudta. Pedig mind hozzá 
illettek nagyszámú követői. Egyik sem emelkedett túl a 
középszerűségen. Daloltak nagyobb költői erő nélkül. 
Érdemök azonban úgy is elismerésre méltó. S Tinódi után 
nevesebb krónikásaink a kö\ étkezők voltak. 

Nagy Bánicai Mátyá&naJc « História az vitéz Hunyadi 
János vajdáról* czímű éneke egy történeti kivonat versbe 



3(iü HUNYADI JÁNOS 

szedése (1570). A költeményben szárazon adja elö az 
eseményeket a nélkül, hogy maga fölmelegednék, vagy 
olvasóját neki melegítené. Szinte jól esik az olvasónak, 
mikor egy-két esetben elhagyja az események monoton 
eldarálását és beszélteti hősét vagy a végén külsejét raj- 
zolja : 

Nagy szép közép ember és tömérdek nyakó Hunyadi János vala. 
Haja nagy, szép fodor és gesztenye szinő. vitézi feje vala 
Nagy öreg szemei, kegyes tekinteti, kegelmességgel vala. 
Fejedelemséghez illendő erkölcse neki mindenben vala. 

Verselése azonban némi figyelemre méltó. Ütemei 
elég folyékonyan ömlenek egymás után. Sorait így lehetne 
fölosztani 6 — 6—4 — 3. A rímre már kevesebb gondot 
fordíta. Nála az a ég á, e és é többször rímelnek egy- 
mással. A négyes rím helyett egyszer párrím csendül meg. 

1571-ben szedte öszve és deák krónikából versekbe 
rendelte. Dezsen lakásában beszörzé énekbe Temesvári 
János deák (literátus) : A Béla királyról, mint jöttének 
he a tatárok és elpusztították mind egész Magyarországot 
czímü históriáját. Temesvári példa, tanulság kedvéért írja 
törtenetét : « Tudom hasznos nektek euiléköznem erről, 
hogy példát vegyetek tü minnyájan ebből.* Tud kissé élénk 
színekkel festeni, például mikor a tatárokat mutatja be: 
«Igen hamar az vert nyersen is megiszszák, ha kenyeret 
kapnak, azt belé aprítják : sőt még embernek testet is 
megrágják, a miből ők esznek, soha meg nem mossak*. 
Némi népies naivsággal mondja rólok, hogy Nagy Sándor 
a Kaspi tenger mögé mint egy rekeszbe szorította őket : 
de mikor elsokasodtak, az erős vas kapukat mind leron- 
tották volt. Különben a tatárjárás csak néhány részletét, 
például Esztergom ostromát. írja le bővebben, a többit 
vagy elhagyja, vagy csak megérinti, hogy a vegén újra 
eczkéztesse a nemzetet. cTürő és irgalmas, tudjuk, az 



HAZAI ES VILAGTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 361 

Úr isten ; de népét ha látja ugyan hitetlen, sanyarú os- 
torát boczátja hirtelen, késő osztun ternyi, elveszt nagy 
szertelen.* 

€ Históriás Ének as jeles gyözedelemröl, mint verte 
meg Mátyás király üdéjében Báthori István erdélyi vajda 
a király hadával és az erdélyi és magyarországi hadával 
az Ali beket hatvan ezer törökkel Erdélybe az Kenyér- 
mezőjén, mikoron írnának 1479. szent Kálmán napján> 
hosszú czím alatt írta le a kenyérmezei csatát Temesvári 
István deák telegdi iskolamestf^r 1569 ben. Az érdekes 
tárgy némi lelkesedést ébresztett a derék énekmondóban. 
Nem felejti el énekébe beigtatni a vezér biztató szavait, 
a ki szembeállítja a másokért es az önmagukért harezo- 
lókat. A magyarok önmagukért küzdenek : 

De a mü gyermekünk ő édes anyjokkal 
Rabságra vitetnek minden marháinkkal, 
Szüzek, szép leányok, szép kisded gyermekek. 
Vélek egyetembe szép tisztes szömélyek, 
Kiket, ha engedünk, békével elvisznek, 
Nagy keserűségben mind halálig élnek. 

Mivel hogy négyféle nép volt a táborban : magyar, 
székely, szász és oláh, külön állította őket a vajda. 
Azután dohok és tromhifák zöngése mellett megkezdődött 
a csata ; az egyik török sereg nagy rikoltással támadta 
meg a szászokat, kik az oláhok közé futának, hogy 
azután újult erővel lépjenek föl. A székelyek és magyarok 
is érezték a török túlnyomó erejét, míg meg nem érkezett 
Kinizsi Pál, a ki Jézust kiáltatva indult a törökre. 3Iint 
sívó ordító kegyetlen oroszlán rohanta meg az ellenséget, 
«valahová téröl, hátat ad a pogány, két éles tőr vala 
neki az oldalán*. A győzelem után mulatott a magyar 
had. Temesvári hosszasabban írja le ezt a barbár mulat- 
ságot . 



362 II. JÁNOS 

CJianádi Demeter scitico sermone azaz szittya nyelven 
megírta //. János választott mar/ynr király életét, Tordán 
1571-ben, mint verse vegén mondja. Történet azonban 
nagyon kevés van benne. Inkább elmélkedik az Isten 
mely tanácsáról, a szerencse forgásáról, hol a .század 
vallásos felfogását magyarázza. Már a versfejekben kije- 
lenti, hogy versét sok elmúlandó dolgokról gondolkodva 
készítette. Pedig ö mint a fejedelem volt titkára mond- 
hatott volna egyet- mást uráról, különösen fejedelemsége 
idejéről. Chanádi azonban hallgat. Többet mond anyjáról, 
lí. János gyermekkoráról, míg elete folyásáról, király- 
ságáról semmit sem tud mondani. Nyelve közepes, nincs 
benne semmi ajánló. Verse is gyarló. Tizenhárom szótagos 
soraiban gyönge a ritmus, kevés a zeneiség. Ügy látszik, 
hogy teljesen igaza volt, midőn versét így czímezte : Vita 
Joannis secundi electi Hunfiariae Regis, scitico sermone 
a Denietrio Chanádi. ejusdem principis secretario mise- 
rabiliter decantata (gyarlón megénekelve). 

Históriás ének, az nagy iir Bánk bánról, miképen 
az András királnak feleségét megölte az ő nagy vét- 
kéért. 1573. A versszerző tréfálkozva mondja, hogy *a ki 
szörzette ezt magyar versekben, nem jelente nevét ő meg 
ezekben, sem pedig nem írta az vers fejekben. Valkon 
megtalálják Kalotaszegben* elmondja, hogy 1201-ben 
András király nagy haddal készíílt fel, mert «akar lenni 
pogányok üldözője, Christus neve káromlók kergetője.* 
Azért az ország gondját, feleségét es gyermekeit Bánk 
bánra bízta, ki nagy örömmel és bizalommal fogott teen- 
dőjéhez, jámborsága és vitézsége batoríták ezekben : de a 
forgó szerencse csakhamar elfordult tőle. 

«Kopasz, neki csak egy fürt haja vagyon, 
Mind tükörnek oly tündeklése vagyon, 
Az ő járása forgó szélen vagyon. 
Természeti, hogy mindenkor forogjon. 



HAZAI ES VILAGTÖKT. ELBESZÉLÉSEK S6íi 

Nem kell hinni azért ő forgásának, 
Mind az forgó szélnek ö zúgásának, 
Mert hamar változása lészen annak. 
Mind megmutatja példája Bánk bánnak. 

A királyné vigasztalására eljött Bank ban szép 
felesége is és csakhamar szerelmére gerjede a királyné 
atyafia. Maga a fejedelemasszony mozdítá elő találkozá- 
sukat, rejtekházba vezeté a jámbor Bánk bánnét. hol ez 
« megtöretek az ö tisztaságában* és mikor férje meg akará 
ölelni, ékesszóló elkeseredéssel festi a rajta tett gyalázatot 
és bármennyire vígasztala, szerető ura, nem hagyott fel 
bánatával. 

A te ágyad immáron szöplesűlt. 
Tisztaságtól társod immár megürült, 
Jámborságnak hajója most elm_erűlt, 
Én miattam orczádra szégyen térült. 

Nem kivánom én immár életemet, 
lm kezedbe hoztam az én fejemet, 
Fegyvereddel ölj meg uram engemet, 
Ez szégyennel ne egyem kenyeremet. 

Másnap tőrét kuté oldalára és mérgét nem tarthatva 
indul az udvarhoz, hol szembe juta a királynéval s legottan 
agyondöfe. 

A véres tört kezében tartva szól az udvar népéhez 
inti, hogy nyugodtan maradjanak, háborúságot ne kezd- 
jenek, a mit tőn, nem tette ok nélkííl, mert ez mü asz- 
szonyunk én házas társomat, megferteztötte öczével ágya- 
mat, tudtokra adja, hogy jó reggel a király után megy 
és érdem szerinti büntetést kivan tőle. 

Konstanczinápolyban érte el a királyt, ott hoszasan 
előadta bűnét ; elmondta, mennyire tisztelte a királynét: 
« Feleséged, én asszonyom Gertrúd, kit én olynak véltem 
mint szent Rut, oly dolgot müveit, ki megmondásra rút.^ 



364 BAXK BAX 

halálára ki volt választatott út >; végül hozzátette bizalmát 
a király igazságszeretetében. 

A fejedelem el sem változék szinében, megnyugtatá 
Bánk bánt, meghágva kormányzóságában és haza küldé. 

Már el is feledkezék Bánk bán. hogy törvényt kért 
a királytól fejére s midőn ez egykor feleségét említé, 
Bánk bán a fejedelem elé veté magát ; de a király ke- 
gyelme felszahadítá, « híre-neve királynak azért jó lön, 
mert igaz András király ő neve lőn.» 

Verse végén a szerző Bonfiniusra utalja olvasóját. 
Valkai tizenegyszóta^ú néí?yes sorokban írta versét, mely- 
nek azonban gyönge a ritmusa, nem tartja meg az üte- 
meket Nyelve is durva, darabos. 

Valkai András másik munkája : Genealógia historica 
regum Utingariae stb. asaz Az magyar királyoknak erede- 
tekről és nemzetségekről vnló szép história stb. a legterje- 
delmesebb magyar tárgyú históriás ének, melylyel Valkai 
Kalota szegen 1567. borkóstoló Márton püspök hetében 
készüli el. A versfejek egy rendkívül hosszú dedicatío betűit 
foglalják magukban. Ádámon kezdi a történetet, a hunok 
neve helyett a magyarokét használja, gyorsan végez 
Atillával, a ki százhuszonnéiíy éves korában *ő maga 
vérébe megfuladt vala». Különben ha valaki rövidnek 
találja például a magyarok egy hadának megveretését, 
másik krónikájára utalja őket. Egy helyen meg azzal 
biztat: * Másszor akarok erről többet írnom*. Egyszer 
meg azt mondja : Ha <ez krónikában meg lenne mind 
írva, számlálása ugyan üdőt foglalna*. Kálmán király 
«igen ravasz, szőres mint egy Ézsau és szeme czipás, 
czomós hátú és pelb sánta rutalmas állapatja sem vala 
igen magas ». Többször elkeseredve szidja a pártoskodást. 
Például mikor Boriczért küldnek az urak. mondja : Sokan 
vadnak hiszem most is bennünk, kiknek nem teljességgel 
jól áll szüvünk. Noha magyar gallért nekik viselünk. 



HAZAI És VILÁGTÖHT. ELBESZÉLÉS 'SK 335 

Vagyunk kik ez szüpponra ügyekezünk. » Protestáns" szel- 
lemét árulja el, mikor mondja, hogy Kapisztrán János 
« teste szerem Újlakon volt szárasztván, Az barátok kal- 
márságára tartván*. 

Mint Valkai András legtöbb krónikájában, itt is 
kevés a poésis. Verse végén a nemet iránti gyűlöletnek 
ad hangot és ezzel némi tekintetben érdekessé válik és 
a nemzeti ellenhatás tüzes kifejezője lesz. Nagyon őszintén, 
igaz szívből kiált fel : « Vaj, magyaroTc, mely bolondok tü 
vagytok, magyar fejedelmet tük nem uraltok, nyilvánvaló 
vessésteket látjátok; de hiszem, hogy németté vált gyom- 
rotok. » 

Históriás ének az felséges Mátyás királynak, az 
nagyságos Hunyadi János fiának, jeles viselt dolgairól, 
életiről, vitézségiről, végre az ő ez világból való kimúlá- 
sáról. Colosvárot Heltai Gáspárne műhelyében 1577. 

A versf'ő kezdő betűin Ambrossius litheratus de 
Gercián (Görcsönyi Ambrusnak) nevezi magát. A történeti 
ének Árpáddal kezdődik. A vers első sorára : Árpád vala 
fő az kapitányságban többször hivatkoznak a későbbi 
énekszerzők, midőn müveik dallamát akarják megjelölni. 
A mi talán azt mutatja, hogy népszerű volt a magyar 
közönségnél. Egyébiránt a költemény Árpád, Attila, István, 
Szent-László, Lajos kurta megemlítése után, Zsigmond 
királyra tér át és az ő törvénytelen fiának, mondja 
Hunyadi Jánost. Elég ügyesen adja elő a nagy férfiú 
születését és a holló meséjét, mely a XV. és XVL szá- 
zadnak kedves mondája volt nemcsak nálunk, hanem 
egész Európában is. Zsigmond halála után Albertet említi, 
majd László királyt, Hunyadi János kormányzói hivatalát 
es ez alatt történteket. Éneke második részében Nándor 
vára ostromáról és a vajda győzelméről szól. Az igaz 
lelkesedés hangja ömlik el néha sorain, mikor a nagy 
vajdáról beszél, bár általában azt kell mondani Görcsö- 



3fi6 MÁTYÁS KIRÁLY 

nyiröl, hogy noha értelmes fő lehetett, szárazon, hidegen 
adja elö a történetet. Egy-egy kép, hasonlat vajmi ritka 
nála, minő például ez : 

Oly dolog az, kit megéget az kása, 
Hogy ha látja, az torlaiót is fúja. 

Néha azonban megengedi magának egy egy törté- 
nelmi hes.téd, valamely vezér ajkára tett szózat közlését. 
A harmadik részben Hunyadi János két fiáról, László és 
Mátyásról énekel, elmondja László kivégeztetését. Szilágyi 
Mihály szereplését, Mátyás Csehoi szagban tartózkodását. 
Ezután a kolpeni és szent-demeteri ütközetet írja le és 
ezt urának, homonnai Drugeth Gáspárnak, ajánlja és 
folytatja Mátyás királynak történetét, egész Bécs város 
megfékezéséig, hol az urak mind letelepedének. A könyv 
végen mondja : « Következik az ötedik része Mátyás király 
haláláról. > Ezt azonban nem ő írta meg. Versszerzését 
már befejezte : nem is bírunk tőle többet. De azon a 
hangon, melyen ö kezdte, jelent meg az ének igért foly- 
tatása. 

As ötödik réssé : 3Iátyás király dolgainak mind 
halálai (j. 1576-ban írta Bogáti Thordán «igen koplalok, 
valék nagy haragban ». Magasztalja Mátyás királyt, de 
mindjárt szemére veti, hogy « csuda jó szokását ö eleinek, 
elfelejtette magyar nemzetnek, ezt magyarok királynénak 
köszönnek, rontója lön király jó. erkölcsének ». Olasz er- 
kölcsei, a művészet és tudomány pártolása miatt «(íor- 
gálják* a nagy urak, « királyt lágy erkölczeért igen szól- 
ják, csaknem szemében pirongatják, hogy az nyerget a 
hátára felrakták, hogy annyira adta magát asszonynak. 
Országát . . . sok enczem-bencz apróságra pállaná, mely- 
lyel eleitől elhasonlana*. A király azonban megfelel nekik, 
hogy nem szereti a magyarok vad erkölcseit : gyönyörű 
palotákat építtet és minden áron emeli a műveltséget. 



HAZAI És VILAGTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 367 

A halódik rész László király választását, koronázását és 
hadait adja elő : a hetedik alföldi hadait, a nyolczadik 
Lajos. János és Ferdinandus királyok történetét meséli el. 
Mint e rövid tartalomjegyzék mutatja. Bogáti költeménye 
nem csupán Mátyás királylyal foglalkozik, a hogy az ének 
homlokán levő öreg betűk jelezik. A nagy király csak 
szerény helyet kapott benne ; hanem mint a versfejekben 
maga a szerző mondja : Matthiam cecinere alii, cane 
Musa sequentes : Mátyást mások énekelték meg. Múzsa 
énekeld meg te a következőket stb. Különben is ez az 
ének Görcsönyi Ambrus Hunyadi Mátyás históriája után 
függelékképen adatott ki. 

As vitéz Túri Giurgi haláláról czímü históriás ének 
a XVL század jeles íörökverőjének halálát énekli meg. 
A költemény szerkezete gyönge, az énekes nem törődik a 
belalakkal. tárgyának ügyes beosztásával. Verselése sem jó. 

Itt-ott mégis fölmelegszik, fölbuzdul és lelkes sza- 
vakban szólaltatja meg Túrit, a ki az istenhez intézi 
áhítatos szavait. Kissé ügyetlenül rajzolja a hős személyét, 
midőn így festi: * Vitéz és magyar módra törmett vala 
tisztös öreg és vastag ember vala, vitézi fejében szép két 
szöm vala, mindennemű józág ű benne vala.» Az énekes 
nézete szerint Hunyadi óta nem volt nagyobb hőse a 
magyarnak, a kit a király pohárszékével ajándékozott meg. 

Ki a szerzője., nem tudni : sem a versfejek, sem a 
költemény végsora nem mondja meg. 

Gosárvári Mátyás: <^Az régi magyaroknak első be- 
jövésekröl való história, Atillával miképen telepedtenek le 
Sicamhriáhan és mely nagy vérontással férkestenek he 
Fannoniáha> (Kolos vár 1579) czímü költeményében egész 
húnkrónikát adott. Tizenegy szótagos négyes sorokban 
van írva. Mint a versfök betűiből kitetszik, hunyadmegyei 
harminczados vala és müvét somlyói Báthori Istvánnak 
ajánlá. Hat részben rajzolja a húnbirodalom megalapítá- 



368 TURI GYOKGY HALÁLA 

sának és Atilla után felbomlásának történetét. Előadásá- 
ban Heltai krónikáját követi s a székelyek megtelepedé- 
sével végzi : 

Ezek magokat elnevezték vala, 
Magyar nevet rólok tagadták vala, 
Székely nevet magoknak adtak vala, 
Magokat székelynek nevezték vala. 

A csodaszarvas regéjét józan motívummá törpíti, 
mikor pár sorban a magyar nép akkori müveletlenségét 
adván elő. hogy «sem szántást, kapálást nem tudnak 
vala, csak vadászásokkal élnek vala>, elmondja, hogy ily 
vadászat alkalmával « zsírosabb > földre akadtak és oda- 
telepedtek. Atilla tábora utczás varasnak tetszik az énekes 
szemében. Az ^^s végzetet többször elhagyja a latin ne- 
veknél, pl. Macrin, Rhen ; a német Dítrich vagy Detre, 
nála Deitrieli stb. Nyelve elég folyékony és magyaros, 
verselese azonban kevésbbé gördíilékeny. 

Salánki György megénekelte a Nádudvari győzedel- 
met. A históriás ének e czím alatt jelent meg : História 
cladis turcicae ad Nádudvar nec non victoriae ungarorum 
duce magnífico dominó dominó Francisco Gesti. A latin 
czím után ugyanazon nyelven Geszti Ferenczhez, kegyes 
pártfogójához pár verset mtéz s elmondja, hogy hálából 
énekli meg öt. Költeménye elején bemutatja Sásvár béget, 
e magyar pór eredetű törököt, ki keresztyénből kegyetlen 
pogány lett, ki akárhányszor elmondotta «ha magyar ver csak 
egy csepp bennem volna, kimetszetném, mondom az nagy 
Allahra, nem akarnám, hogy ez hitből kivonna.* Sásvári 
egy neophytus vakságával üldözé a magyart, Salánki tör- 
téneti példákkal illustrálja az áttérők e vakbuzgóságát, 
hisz < valakik mitőlünk elszakadtak, Mahometnek vallására 
állottak, marháinkat inkább dúlták, fosztották, gyerme- 
kinket inkább ölték, vagdalták. Ezek között mind híresebb 
az Sásvár, kit csak azért szeret vala a császár, tisztől 



HAZAI ES VILAGTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 369 

neki adattaték Szolnokvár, hogy ez földen inkább félne az 
magyar. Mert ö maga egynéhányszor kérkedett, császnr 
előtt ilyen szókkal beszéllett: adjad nekem a szolnoki beg- 
séget, néked adom császár Magyarországot.* Meg is nyerte 
Szolnokot, de Ruber Károlyban. Kolonitz Bertalanban es 
Kátay Ferenczben veszélyes ellenségekre talált, kik har- 
madfél ezer emberrel támadták meg és bevették Hatvan 
városát Kegyetlenül öldösék a törököket s a szerző há- 
lásan emlékszik meg a németek bátorságáról is. E győ- 
zelem boszúra ingerli Veiz basát «egész éjjel nem alhalik 
búában, ide s tova gondolkodik magában.* Seregét Győr 
felé küidi. de hiába, mert megveretik ; azután Kaproncat 
támadja meg egy másik török basa, de ez is rosszul járt a 
horvát urakkal szemben. Büntetésül *Budábul igen hamar 
kihányák. úgy sajkában igen hamar berakák, aláküldék Duna 
vizén császárnak.* Budai basa nem létében Sásvár bég 
gyűjti össze a törököket, megrohanja Makiárt, leöldösi a 
magukat mindjárt meg nem adó keresztyéneket, <csak 
fejeket az kocsira felrakák. gyermekeket mint juhokat fog- 
dosák.* Azután Eger alá ménének, de látván, hogy itt 
semmit sem vihetnek ki, Hatvanba sietének. Sásvár ujabban 
összegyüjté. még pedig nagyobb számmal törökjeit s a 
messze vidékre rabolni indult. Geszti Ferencz, « mihelyt 
hallá az török dolgát, kihozatá mindjárt veres zászlóját, 
kiki mihelyt felkészifé őmagát, Diósgyörbül kiindítá szép 
hadát.* Csakhamar számosan gyülekeznek táborába és 
szerző történeti hűséggel adja elő a sereg elrendezését. 
Szép csendben mennek a törökök után, Nádudvarnál érik 
el őket és rútul megverik. Nagyszámú törököt fogtak el, 
«tíz zászlókat egyetemben nyerének, hatszáz magyar rabot 
szabadítanak.* Végül elmondja, mikor és hol készíté 
versét : « Ezerötszáz és az felett nyolczvanban, ez dolgokat 
kik ezen esztendőben történtének nagy szép renddel ver- 
sekben, befoglalák az Bársonyos mentében (Borsodban). 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 42 



370 ICOX VICISSITUDINIS 

Icon viclssitudinis humanae (Az emberi viszontagság 
képe) czim alatt jelent meg egy kis elbeszélés, mely Ali 
budai basa magatartását, nösülését és szörnyű halálát 
adja elő. Az elején Ali basa (1580 — 3j egyéniségét mutatja 
s különösen kiemeli, hogy jó nyilas és pályafuttató. Több 
példát hoz fel ügyességére Ó-Budánál egy magas fát ása- 
tott a földbe, egy gömböt tétetett a hegyére és lófuttában 
(fokában) meglőtte Buda-Eörsnél és a budakeszi utón is 
hasonlót tőn, « tetejében fellőtt nyilat ott látod*, mondja 
a névtelen énekes. Hogy szerette az efféle gyakorlatokat, 
az is mutatja, hogy 

Az Ali egy gyantáros szép sima fát, 
Felállatott egy nagy magas fenyőfát, 
Az hegyében feltétetett egy kupát. 
Annak adja. ki felmászsza az nagy fát. 

A szultán leányának férje elhunyván, Ali budai 
pasa felesége szeretett volna lenni. Ez enged a császári 
kívánságnak és sajkára teszi nejét és házanépét, hogy 
Azma zultána férje legyen. Megtörtént ugyan a házasság, 
Ali is újra elnyerte budai állását (1586) ; de csakhamar 
elhunyt az a-sszony, a császár nénje és mivel nem maradt 
Alitul gyermeke, mindenét vissza kellé küldeni Konstan- 
tinápolyba. Csupán a taczát (c.>aladi koronáját) tartá 
vissza egy asszony csábítására . Ez a nő azonban árulója 
lön és halálát okozta. A szerző végül inti olvasóit, hogy 
«czuda dolog az asszonyoknak dolgok . , . jobb nyilván 
(a) szeretőnek ö czapása, hogy nem mint czalardnak ö 
czókolása*. Ennek bizonyítására üéhány hazai és mas tör- 
téneti példa következik. A históriás ének a török világ 
egy-ket eljárásával ismertei meg bennünket, előadása 
azonban gyönge, nyelve nehezen érthető. 

Toldy azt hiszi, hogy a versszerző kevéssel 1586 
után írla históriás éneket s mivel Ihász Gábortól kapta 
az Akadémia, Ihass névtelenének nevezte el a szerzőt. 



HAZAI ES VILAGTORT. ELBESZÉLÉSEK 371 

A Kí'm-codex megőrizte egy névtelennek a históriás 
énekét, melyben a vég- gyulavári őrségnek egy kalandját 
meséli el ; az ének azonban még nem adatott ki. 

Tőke Ferenc:: megénekelte Szigetvárának 1556. évi 
ostromát. Müvét mindjárt az ostrom után készitette. Érde- 
kesen számlálja elő a harcz részleteit, magasztalja Horváth 
Márkot a hős védőt. Előadása és nyelve kevésbbé vonzó. 
Töredékben maradt reánk egy névtelennek Histó- 
riája a" Szifjetvárának veszéséről^ mely érdekesen és 
eltérő állításokkal énekli meg a híres ostromot és a vár 
pusztulását. Az énekes előadása szerint a nyolczadih 
ustromon megsebesült, és halálos ágyán feküdt, ügy, 
hogy részt sem vehetett a végső harczban. Érdekes epi- 
zód az is, hogy a hős védők maguk öldösték le felesé- 
geiket, hogy ne jussanak a pogányok kezébe. Egy nő 
azonban rávette férjét, hogy fegyverezze föl s vele együtt 
hutlott el a csatatéren. 

Egy névtelen szerzett egy históriát^ melyheti az felsé- 
ges ^áthori Zsigmondnak erdélyi fejedelemnek 1595. eszten- 
dőben viselt hadai irattattanak meg. Kolozsvár 1596. A kis 
elbeszélés több vitára adott alkalmat, egynek vették Szőllősi 
István ugyanazon tárgyú munkájával, mely 1635-ben jelent 
meg. Szabó Karoly kiderítette a tévedést és bebizonyította, 
hogy ez a históriás ének SzőUősié nem lehet. Megemlítendő 
még egy galatai rab éneke Székes -Fej ér vár veszedelméről. 
A világtörténeti tárgyak énekesei között figyelemre 
méltó a tehetséges Kákonyi Péter, a ki bibliai történetein 
kivül egy ókori történet elbeszélésével is megpróbálkozott. 
A História Astiagis regis et Oyri 1549-ben készült. Már 
maga a kettős czím jelenti, hogy két külön történet ját- 
szik össze, Astyages királyé es később Cyrusé. A szerző 
fel is híja az «urak» figyelmét, hogy hallgassanak reá, 
mert «hataimas urakról néktek emiéközöm, gazdag királyok 
életit teszéllöm, elmúlt nagy üdőkről mostan emlékezöm. > 

24* 



372 ASTIAGES 

Ismeretes a Cyrus király mondája, hogy nagyatyja As- 
tyages rosszat álmodott, és hogy álma be ne teljesedjék, 
leányát « emberkorában* nem adta « úrfinak . . . sem 
penig kazdagnak>, hanem egy Cambises nevű kis ember- 
nek. Házasságuk gyümölcsét pedig Harpagusra bízza, ezzel 
« titkon elrekkönteti*. Harpagus azonban nem engedelmes- 
kedik, hanem egy pásztornak adja át, hogy pusztítsa el, ca 
hol neki tetszenék*. A pásztor « egy erdőkebelbe* rejté, de 
nem bánta, otthon pedig a feleségének elmondá, a kinek 
megesett rajta a szive és a gyermekért küldi férjét. Épen 
«egy fias kamondor* szoptatta és köiüifogta. vadak-, ma- 
daraktól igen oltahuazta és melegségével táplálta, majd 
ugatva követte a gyermekvívö pásztort, kinek felesége a 
csecsemő láttára c édest mosolyodék>, míg az «ü fiát ki- 
veté király magzatjáért*. Kákonyi szerint «nem bánkódik 
vaia az ü magzatjáért ». Mikor azután kitudódott Cyrus 
életben maradása s e miatt Astyages Harpagus fiát «meg- 
ölete . . . étkűl megfőzeté egy lakodalmában », Harpagus 
bosszún törte a fejét. Azalatt Cyrus íel-felörögödék» és 
atyjának «íühadnagya az úrfi Harpagus > elárulta neki 
nagyatyja hadseregét, ez legyőzetett, noha « sokan asszony 
népek» támogatták. Cyrus azonban «nagy kegyelmességét* 
mutatta az elbukott király iránt, «Média országgal ismét 
megonszollá*. Cyrusból jámbor és nagy kegyelmes király 
lön, kinek sok háborúját röviden végzi Kákonyi, csak a 
szittyák királynéjának ügyes fogását és győzedelmet írja 
le kissé bővebben, a ki az elesett Cyrus «királ testét elö- 
vitetteté, az egy cseber vérben nyakra ereszteté, Keserű- 
ségében neki ezt ivölté : Cyrus királ ! igyál eleget az vér- 
ben. Kit te szomihozal kegyetlenségedben, Kiben nem 
ihatál eleget éltedben, legyen ez te néked nagy kevélysé- 
gedben*. 

Szilády x4ron nagy véleménynyel van Kákonyi iránt. 
Szerinte kár, hogy a magyar történetből nem énekelt meg 



HAZAT ES ViLAGTORT. ELBESZÉLÉSEK 373 

vagy egy eseményt, mert a ki a bibliából s más nép tör- 
ténetéből vett tárgyat ily alakban tudta feltüntetni, az 
nemzete epicusává is válhatott volna. Mint a fentebbi 
részletezés mutatja, Kákonyi nem rendelkezett a belalak 
mesteri képességével. Conceptiója nem emelkedik kora 
színvonala fölé. Ügy adta a mesét, a hogy találta. Nem 
tudta jobban kikerekíteni ; bár előadása átlátszó és elég 
drámai, még nagyon messze esett attól, hogy nemzete 
epicusává válhasson. 

^Crónica avagy szép históriás éneJ:, miképpen Ua- 
riadenus^ tengeri tolvaj, Barbarossa és basává lőtt és 
miképpen ez által Suliman császár a tengert bírta és 
megháborította a tengert, sok földeket, várakat és váraso- 
kat és megvötte Tunetum királyi birodalmat, midőn az or- 
szágbeliek egyenetlenségből veszédnének egymással. ValJcai 
Andrástői versekbe szépen szörzettetett (1573 Kolozsvár). 
Valkai Jovius 33. könyvéből 1571-ben fordította e müvét. 
Két évvel utóbb megírta folytatását : «Gronica avagy szép 
históriás ének, miképen Károly császár hadakozott Afri- 
kában a Barbarossa basa ellen és miképen Mulessest, 
tunetumi kiűzetett királyt ismét az ő királyi birodalomba 
bevitte és székiben helyheztötte. > Szerzője tudósít, hogy 
munkáját Mandevillai János írása és Jovius püspök ma- 
gyarázata után készítette s igéri, hogy ha élete meg nem 
rövidül, több históriákat ad ki versül. Fordítása költőiet- 
len elbeszélése a történetnek s a hol élénkebb előadásra 
is tudna emelkedni, ott egyes magyartalanságaival bánt. 

História Alexandri Magni czim alatt jelent meg 
Ilosvai Selymes Pétertől Nagy-Sándor története, melyet 
hat részben 1548-ban írt. Mint maga mondja Justinusból 
és Curtius töredékeiből gyűjtötte össze. Mindjárt versei- 
nek elején említi, hogy már előbb sokat szólott Sándor- 
ról, e munkája azonban nem jutott el hozzánk. Költe- 
ményét a görögök fellázadásával kezdi s ez után Dárius 



374 NAGY SÁNDOR 

perzsa király ellen indul ; mindkét fél erősen fegyverke- 
zik, a költő leírja seregök berendezését és Sándor első 
győzelmeit, a második rész Tyrus lerontásával s Dárius- 
nak Sándorhoz intézett levelével kezdődik, elbeszéli egyp- 
tomi hadjáratát és újabb ázsiai győzelmét. A harmadik 
rész a szittyákkal hozza érintkezésbe, a negyedik Indiába 
vezeti, az ötödik indiai küzdelmeit és bajait rajzolja, a 
hatodikban visszatértét, halálát és birodalmának felosztá- 
sát meséli el. A majdnem háromezer sorra terjedő his- 
tóriás ének nem szivesen vegyíti előadásába a mondai 
elemet, józan és egyszerű, igaz és történeti akar lenni, 
a mit a költői elem rovására teljesít. Az egyes részek 
versfejeiben a latin verses tartalom van befoglalva, a 
mi talán szintén elömozditotta a költemény mesterkélt 
és rideg előadását. Csak az itt-ott használt párbeszéd tud 
némi élénkséget kölcsönözni a históriának, melyben sok 
a tudás, de annál kevesebb a költészet. Még az oly 
vonatkozások, modern viszonyok érintései is hiányzanak 
versében, melyek többé-kevésbbé fölkeltik érdeklődésün- 
ket. Az egyes népeket és tájakat néha ügyesen írja le, úgy 
hogy világosabb képekben állítja elénk azokat. Verselése 
nem jobb mint más müveiben, van érzéke a ritmus 
iránt, többnyire megtartja a középmetszetet, úgy hogy a 
sorok döczögés nélkííl folynak, de más valami különös 
érdeme nincsen. 

1561-ben Medgyes városában szerzé Varsányi 
György : Egy s^ép históriáját a Tersei királyról, Xerxes 
neve, miképpen röviden időben elvesztett volt tízszer 
százezer embert. Czíme után ítélve egy világtörténeti el- 
beszélést várna az olvasó, a régi görögök és perzsák 
csodálatos harczat, melyben a műveltség, hősiség és a 
lángész leleményessége legyőzi a barbár erőt és szörnyű 
hatalmat ; e helyett azonban, hosszú erkölcsi oktatás 
a szerencí^e álihatatlanságaról, az elbizakodás vészedéi- 



HAZAI ES VILAGTÖET. ELBESZÉLÉSEK 375 

mérői áll előttünk, melynek bizonyítására szolgál a perzsa 
király története : sőt nem egyedül teljesíti a könnyű sze- 
repet, mert ott van másodiknak Polycrates gyűrűje, 
melyet a hal gyomrából vettek ki. Majd Cyrus következik, 
kinek fejét elvétette a szittya királyné, «egy naf/y edény 
vérben gyorsan hévdctte^ ssiáalmas beszéddel ezJcépen 
illette: vérben annyit innék, ne kivánna többet.* Ezekkel 
sem elégszik meg a versszerző, hanem azt mondja : 
Jőjön elő Sándor, utóbb meg azt kérdi, hol vagyon most 
Kroesus nagy gazdagságával, vitéz Hannibál jó hadnagy- 
ságával, Scipio Rómából szerencsés hadával, nagy Július 
Császár sok birodalmával ? És igy folytatja tovább, hivat- 
kozik sok liíres és jeles emberre, a kik mind elvesztek, 
elpusztultak, mert itt e földön nem használ semmit a 
♦ királyság, császárság avagy nagy papság, érsekség, pis- 
pekség és sem uraság, mind egyaránt esik rajtok nyo- 
morüság». Éneke vége felé pedig figyelmeztet a jámbor 
s-cerzö. hogy mé<: csak négyszázharminczkilencz esztendő 
van hátra, e hitében megerősíti őt a nagy romlottság, 
melynek n inden jelenségét buzgón elszámlálja, némelyiket 
például a ravaszságot, hamisságot, álnok barátságot külön 
is bemutatja : «Veled gyakran beszél és ajánlja magát, 
Hallja jó barátom ! úgy adja poharát, ugyan lantol, néha 
latod térdhajtását ; ha igen eszes vagy. kérd elö forintját.* 

Mennyire alaktalan a kis költemény, a bevezetés is 
mutatja, melyben hosszasan rajzolja az ember teremte- 
tesét, elszaporodását, az isteni akaratot és gondviselést. 

3íádai Mihály, hihetőleg Szabolesvármegye jegyzője, 
Jeruzsálem puszttdásáról kezdett meg egy elbeszélést, 
melyből csak 16 versszakot készített el. Jászay Pál azt 
sejti, hogy ez a megyei jegyző saját költeménye, «ki a 
megye közdolgait hihetőleg papiros szűke miatt írta az 



376 CASTKIOTA GYÖRGY 

ÍV még fenmaradt tiszta lapjaira.* Magán a töredéken 
a szabolcsi kiejtés vonul végig, mely az é helyett í-t 
szeret használni, mint píns, leszid, szip, nípivel stb. 

Bofjáti Fazekas Iliklós megénekelte Hunyadi János 
egy híres szövetségesét. Énekének czíme: A^ nagy Cas- 
triot Györgynelt^ hit az török Szkender bégnek hivott, ki 
Hunyadi Jánossal kétfelöl vitt az törökre, különb- különb 
csodaszerencsével, vitézi dolgainak históriája, hat részben. 
Az első rész Nagy Sándorról emlékezvén, második Sán- 
dorul Szkender béget hozza fel, kilenczedik fiát Epyrus 
fejedelmének, kinek mielőtt anyja a világra hozta volna, 
csodálatos álomlátással megjövendölé nagyságát. Elbeszéli 
ifjúkori történetét mint állt el Murád, török szultántól és 
tért atyja országába. A második rész előadja hányszor 
veri meg a törököt és üzi el Velencze hadát. A harma- 
dikban Murád megtámadja Epyrust, beveszi Szvetigradot, 
de Krója alatt bújában hal meg. A negyedikben Murád 
utódát Memhetet mutatja be, mint a ki «sok nyelvet, 
tudományt tanola, csillagok forgását oly igen tudja, hogy 
minden útára jövendőt látna, tolvajoktól csendes ország 
és uta.» Mégis újabb háború támad, mely a török vere- 
ségével és frigykérésével végződik. Az ötödikben Ferdinánd 
nápolyi király többször megveri Memhet császár hadát, 
békét is kötének, de a törökök megszegik. A hatodikban 
Memhet is csatát veszt Krójánál, Szkender beg pedig vég- 
rendeletet csinál, szép szózatot intéz híveihez és meghal. 
A költemény szerzője felemlíti, hogy «nem tudék jobbat 
én régi dolgokban, magyar nemzetnek irom ezt példában, 
Epyrus lenne az Erdélyországban, szü, kéz kellene az 
török torkában.* Majd Hunyadira emlckszik s mondja : 
«Régi jó dolgok forgának eszemben, török fegyvere mint 
hatott földökben, szent Gal hetében iram |,ezt Tót-Örben 
Ezerötszázban és hetvenkilenczben. Verselése néhol hibás, 
irálya itt-ott értelemnélküü ; elöndása a történethez tapad 



HAZAI ÉS VILÁGTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 377 

Ugyan, de többször meglátszik rajta Bogáti ügyessége. 
Nyelve is színesebb mint több más énekesé. 

História az persiai monarchiabeli fejedelmekről stb. 
Ghieremj Miháltól. Cserényi Mihály 1591-ben írta énekét 
és a következő évben adta ki Kolozsvárt. A könyv a perzsa 
királyok mesés történetét foglalja magában Herodotusból 
és más írókból. Terjedelmére nézve a legnagyobb históriás 
énekek egyike. Az első rész Cyrussal foglalkozik, A má- 
sodik Cambyses királynak viselt dolgait, czoda holondos- 
kodásif, kegyetlenkedéseit és halálát adja elő. A harma- 
dik Dáriusnak csudaképpen a trónra jutását, babyloniai 
és scythiai hadjáratát és halálát meséli el. A negyedik 
Xerxesnek van szentelve. Ez a versekbe szedett perzsa 
történet sem tár elénk semmi kiváló sajátságot composi- 
tiójában. Egyenletesen és sokszor unalmasan, művészi 
öntudat nélkül meséli el a lőtt dolgokat. Szinte jól esik 
az olvasónak, ha közbe-közbe egy kis beszéd, vita indul 
meg, vagy egy érdekesebb, szokatlanabb kifejezésre talál. 
Nyelve ugyan nem rossz, nem érthetetlen ; versei is 
könnyen folynak, tizenegyszótagos sorokban hömpölyög 
előttünk a hosszú lélekzetü história, de nincs benne 
melegség vagy érzés. 

Csengeri András, mint verse végén mondja, Teleg- 
den 1553-ban írta Jeruzsálem veszedelméről szóió költe- 
ményét, mely Debreczenben 157J:-ben Komlós Andrásnál, 
1580-ban meg Kolozsvárt jeleni meg ^ História Josephusból 
sth.* czím alatt. Tizenegy szótagos négyes sorokban elég 
könnyed verseléssel és élénk színezéssel írta kis munkáját. 



III. 

BIBLIAI ÉS SZENTTÖRTÉNETI ELBESZÉLÉSEK. 

A bibliai és szent történetek verses feldolgozása a 
XVI. század költészetének lényeges részét teszi. Számos 
költője próbálkozott meg azzal a nehéz feladattal, hogy a 
szentírás egy-egy költői mondáját versbe öntse. A tárgy 
önmagától kinálkozék s a XVÍ. század olvasója szivesen 
olvasta. 

Ha nem i? voit a pad alatt a szentírás a múlt 
századokban, annyi tény, hogy nem olvasta a köznép. 
Hol is olvashatta volna? A nagy gonddal másolt szent- 
írás kevés ember tulajdona lehetett, csak gazdag urak 
dicsekedhettek vele, mit azután udvari papjaikkal olvas- 
tattak, mert maguk, kivált nálunk, nem igen tudtak olvasni. 

A sajtó feltalálása mindent megváltoztatott. Olcsóbb 
lett a könvv és vele a biblia. Oly heh ékre is eljutott a 
könyv, hol azelőtt csak a templomban padhoz, oszlophoz 
lánczolva látták. A köznép olvasni kivánó tagjai is hozzá- 
férhettek, úgy hogy az olvasás vágya könnyen fölébredt 
a szegény emberben s szivesen áldozta néhány garasát 
egy-egy könyvért, melyet a vásáron árultak neki. A vásár 
volt a biblia nagy terjesztője. 

A hirdetést azonban a protestantismus rendezte. 
Luther tette népszerűvé a bibliát. Ö kívánta, hogy minden 
hívő olvassa. Egy századdal előbb, 1417-ben mindez hiú 
kívánság lett volna. A wittembergi nagy demosntratio előtt 
száz évvel még hiába sürgette volna, ritka volt a biblia. 



BIBLIA I ÉS SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 379 

Most azonban más világ következett be, más idők 
állottak elő. Ott volt a piaezon a biblia, csak meg kellett 
venni s Luther reá fordította a müveit emberek s a köz- 
nép figyelmét. 

A nép ugyan eddig is hallotta a szent történetet, 
ismerte a teremtés, a paradicsom, Kain és Ábel, a baby- 
loni torony, Noe, Ábrahám, Jákob, Sámson, Zsuzsanna, 
Jónás próféta es más szent férfiak históriáját, most azonban 
maga kezdte olvasni. Üdvössége követelte ezt. A bibUát 
forgatni, a bibliával elnyugodni, a bibliával ébredni voit 
minden jámbor prolestáns ember kötelessége. Pedig a 
magyar kiadás még késett. Megjelentek ugyan egyes részek, 
legkorábban az új szövetség, de még mindig hiányzott 
az egész biblia. 

Ezt pótolták némileg a bibliai történetek verses fel- 
dolgozásai. A wittembergi vagy más egyetemből hazakerült 
buzgó reformátor nem hiába tanulta a poesist, csakhamar 
beállott poétának s lehető hűséggel ^.versehhe rendel fe> a 
biblia szövegét. 

A század közepe táján legjobban virágzott a szent 
és hazai történetek feldolgozása. Mindkettő a való his- 
tória, az igazán meglőtt dolgok benyomását tévé rajok. 
Mindkettőt okulás czéljából készítek. A reformátor, az 
actio embere nem magáért a művészetért, nem hallgatói 
puszta gyönyörködtetésére szerzé verseit ; előtte a kor 
eszméje lebegett s erre legalkalmasabb volt a bibliai tör- 
ténet és az akkori idők országos históriája. Mindkettővel 
emelhette hallgatóinak vallásos és hazafiúi érzését. Csak 
e két eszme lebegett előtte. Az első általános és elsőrendű 
volt. az utóbbi másodrendű. Ez csak annyiban lelkesítette. 
a mennyiben nem ellenkezett az uralkodó eszmével. 
Ö legelőször és legjobban a protestáns vallásos eszme 
harczosa volt, az töltötte be a lelkét vagy egészen, vagy 
túlnyomóan. Az országos szerencsétlenséget ezzel az esz- 



380 BIBLIAI ÉS SZEXTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 

mével kapcsolta össze. A nemzeti eszme háttérbe szorult 
nála. Csak a kevésbbé fanatikusok valának buzgóbb ma- 
gyarok. A középkor azonban nekik sem tetszett. Ezt nem 
énekelték meg. Hisz épen e kor ellen harczoltak. e kor 
eszméit sújtották irataikkal, nem is kedvelhették. Ez a 
magyarázata, miért nem írnak róla szép históriákat. 

Csak később, a reactio hajnalán kezdenek meg- 
jelenni a középkor regényes elbeszélései, a hetvenes évek- 
ben kezdik fordítgatni és átdolgozni a regényes históriákat. 
Még moralizál ugyan az elbeszélő, hosszú tanúságokkal, 
elmélkedésekkel tömi tele lapjait, de már nem gyűlöli 
annyira a multat, nem veti meg a romantikus kalandokat, 
sőt némi rokonszenvvel meséli el a középkor néha katho- 
likus szellemű történeteit. Mindez lassan áll be, de mégis 
feltartóztatás nélkííl köszönt be a reactio özöne. Lassan- 
kint eláraszt mindent. Megint csak a regényes középkor 
kezdi érdekelni a világot. A protestáns eszme józansága, 
világossága csak kevés embert vonz még magához. A 
bibliai történetek sem igen lelkesítik többé az olvasókat. 
Abban hagyják feldolgozásukat, vagy legalább úgy írják 
verseiket, hogy a katholikus is elolvashatja. Kiszorul be- 
lőle a kizárólagos protestáns eszme. 

A mi elbeszélésmódjukat illeti, lehetőleg az egyszerű, 
világos történetet szeretik. Ez legjobban megfelel czéljok- 
nak. Legyen benne rövid a történeti elem, az igazi mese ; 
kevés vagy semmi a kalandos, az érdekfeszítő, a bonyodal- 
mas. Ez csak az eszmétől vonná el a hallgatót. Ha mégis 
ilyen fordul elő történetében, azzal röviden bánik, könnyen 
átsurran rajta vagy néha ferde morált kapcsol hozzá. 
Eihagyja helyes és józan ítélete. Később már részlete- 
sebben rajzolják a szentírás érdekesebb meséit, szivesebben 
adják elő a vonzó históriát, például 1590-ben lefordítjuk 
Jephtának tragédiáját, mini az énekes nevezi. 

A bibliai és szent történetek énekeseinek száma elég 



BIBLIAI ES SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 381 

nagy. Annyian vannak, hogy alig ismertethetjük mind- 
nyájok müveit, melyek majd gyűjteményes, majd külön 
kiadásokban vagy mindkettőben is megjelentek. Vannak 
olyanok is, melyeket kéziratos gyűjtemények tartottak fen 
számunkra. Az írás terjedésével szívesen másolgatták az 
ily müveket, söt nagyobbakat is. Ismeretes dolog, hogy 
kivált nálunk a jelen századig szívesen másolgatták a 
becsesebb müveket. Akárhány ily régibb kézirat csak most 
kerül napfényre s egykor talán jóval nagyobb lesz ismert 
énekeseink száma mint a minő mostan. 

De hát lássuk őket ! 

A sort egy olyan férfiúval nyitjuk meg, a ki tulaj- 
donkép nem tartozik ez időszakba, ő egy már letünŐ 
világ képviselője volt. mert egy katholikus legendát dol- 
gozott fel versében, sz. Miklós püspök életét. Előadása is 
inkább vallásos hymnus mint szent történet ; de mivel e 
kor elejére esik versének keletkezése, őt teszszük az első 
helyre. 

1529-ben Pécsi Ferencs kozári plébános lefordította 
magyarra egy olasz verselő Laus sancti Nicolaí pontificis 
czímü költeményét, mely bőven elbeszéli a szentnek le- 
gendáját, benne van az a része is a szent életének, 
melyet a középkori mysteriumok annyira népszerűvé tettek 
a müveit nyugaton, csakhogy a gazdag pogány helyett 
egy zsidó szerepel, a ki a szent képét « házában kőfalon 
tartja vala, mikoron megyén vala kalmárárójával sokada- 
lomba» s mikor «a sokadalomból megjutott vala» s meg- 
tudta, hogy elrabolták kincsét, a szent képét leragadta 
Tiöfal oldaláról és kegyetlenül meorverte. Erre a szent 
nagy véres ruhájával megjelenek neki, visszaadatá kincsét, 
a zsidó pedig legottan heresstyénné lőtt vala. 

Pécsi verse kissé gyarló fordítása a latin sapphói 
soroknak. Az ő 11 szótagú negyedfél sora sokszor több 



382 BATIZI ANDRÁS 

tagot foglal össze egy sorban; s nem egyszer az értelem 
rovására rövid. 

Pécsi után áttérhetünk a protestáns énekesekre, a 
kik a kor szellemének igazi kifejezői voltak s Batízi 
Andrással kezdjük, a ki többet átültetett a bibliai elbe- 
szélések közül ; ilyen mindjárt A Krisztus születésének 
históriája, mely tulajdonkép karácsoni ének bő elbeszélő 
részszel. A költeményben még alig találni a protestáns 
szellem nyomára, ha csak e szavakat nem veszszük annak, 
hogy a «kik bíznak (Jézus) érdemében, születésében, nem 
kárhoznak, de bemennek az mennyországban ». 4 — 5 — 5 
ütemű sorokban van írva. 

Valódi bibliai elbeszélés <Az drága és istenfélő vitéz 
Gedeonról szép história^, mely a zsidó vezér háromszáz 
emberét százharminczötezer pogáuynyal áliitja szembe. 
A zsidó vitézeknek egy-egy öres palaszk, egy-egy látnpás 
és trombita volt a fegyverük, melyektől a megbomlott 
pogányság százharminczötezer embere mind elpusztult. 

Megveretének égő lámpásokkal, 
Üres palaszkoknak csak az ő zörgésektől, 
Nagy kiáltásokkal, trombitálásokkal. 
Egymást levágák önnön fegyverekkel. 

Szintén 1541-ben irlsi Az istenfélő Zsuzsanna assson- 
nak históriáját, a bibliai epika e népszerű tárgyát. Épen 
úgy mint az előbbit alexandrm sorokban és gyakorlott 
kézzel készítette. A gyönyörű mondát drámai élénkséggel 
s jellemző képes nyelven tolmácsolja, midőn például a 
két vén főbírót emígy rajzolja: 

Hosszú vén szakátok, mint az kecskebaknak, 
Alnak ő elméjek mint az agg farkasnak. 

Hűség tekintetében is kiváló, bár szemérmesebb mint 
az ős idők jámbor elbeszélője, mert bizonyos kifejezéseket, 
melyek az olvasó szemérmét sérthetnék, kerülni iparkodik. 



BIBLIAI ES SZKNTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 383 

Jónás prófétának históriáját «a keresztyénekért ö 
nagy szerelmében* 1541 ben szerzetté Batízi András. Ez 
az év nagyon termékeny volt az ö költői alkotásaiban. 
A szép zsidó monda szívesen kínálkozott neki a feldol- 
gozásra, mit nem is mulasztott el végrehajtani. Elég jól 
teijesíté. Már tetemes haladást mutat a verselesben. Rhyth- 
musa zeneibb, nyelve találóbb, helyesebb, mondatai nem 
ütköznek össze oly gyakran a sor ütemeivel mint régeb- 
ben. Csak a rímekkel nem boldogul még most sem. Nincs 
ugyan egy egész hosszú lap, melyen csupán a vala se- 
gédige rímel mint a Zsuzsanna históriájában^ hanem 
annál meg annál is rosszabb, vagy legalább is oly rossz, 
mert néhol semmi rím sincs benne. 

Legutolsó költői terméke úgy látszik az Izsák pá- 
triárkának házasságáról való szép história volt. 1546-ban 
készítette. Előadásában nem ment némi kicsinyes hatás- 
vadászattól, némi széptevéstöl. A biblia naiv és egyszerű 
elbeszélésével szemben a jámbor költő kétszer is elmondja, 
hogy este felé szüzek és virágok jöttek a kútra meríteni ; 
Adj innom szép leámj ! akarta mondani Izsák jövendő- 
beliének s Rebekka sem fél kijelenteni: Vagyok Batuel- 
nek az ő szép leánya. A biblia fülönfüggőről szól, míg 
Batízi násfát emleget, melyet szépen felfiiggeszte leány 
homlokára. Ábrahám felesége pedig mindig a szép Sára 
asszony^ Batuel is elismeri, hogy im előtted vaí^yon a mi 
szép leányunk, légyen felesége az vígkedvö Izsáknak. Végül 
a szent házasság háromféle czélját magyarázza meg a 
költő, jámborsagra inti olvasóit s elbúcsúzik tőlök. 

História az ifjú Tóbiásnak az Raphael angyallal való 
útra eredéséröl stb. hosszú czím alatt a szép zsidó mondát 
írta meg Dézsi (Desii) András Dabreczenben mint a vers- 
fők mutatják 1550-ben. Az ének Bártfán nyomatott. Köl- 
tője inti az olvasót, hogy mint egy drága követ őrizze a 
hitet, mert ha elvesztitök, meg nem lelhetitek. Stylusa 



384 DEZSI ANDRÁS 

szívesen használja a kepéket, melyek néha épen nem 
költőiek, például mikor mondja, hogy « ugyan nem fog 
rajtunk Istennek mondása, mint töknek nem ragad tövis 
oldalára.* Majd korának erkölcseire tesz megjegyzéseket, 
midőn Tóbiás mennyegzöje után az akkori lakomák hibáit 
sorolja fel. 

De ha ti gyűltök az menyeközó'ben. 
Hét féle nagy jószág vagyon erkölcstökbea, 
Az első jó erkölcs áll az részegségben, 
Az másik jó erkölcs az nagy tombolásban. 

Ruba öltözeti vagyon kevélységgel. 
Hunytorgatnak ifjak ott mérges szemekkel, 
Ördög is forgódik köztök az fakéssel. 
Nem szerez jót, hidgyed, ott a mesterséggel. 

Bor-elköszönésben azon tanácskoznak, 
Ajtót vőlegényre, hogy megostromlanak, 
Bizon nem tisztesség, bátor elhagyjátok, 
Mondom, hogy gonoszság, valahol azt kaptátok. 

Tőle van a Világ hezdeüUil lőtt dolgokról szóló tör- 
téneti költemény, recapitulatiója a szent históriának a 
világ teremtése óta. Ádámon és Éván kezdi, a történetet 
azonban bő tanítás levével ereszti föl ; az özönvíz után 
kezdődik a második világ, a törvény világa, melyben négy 
monarchia keletkezését adja elő, úgymint a babyloni, a 
perzsa, a macedón és a római birodalomét ; majd a har- 
madik világ, a kegyelemé, következik. Ez a Krisztus or- 
szága. Az első világot vízözönnel irta ki az Isten, a máso- 
dikat « vérontással feddé.> a harmadikat kü özönnel veszti 
el. Ezt azonban jelek előzik meg s a mint a «szép figefák 
mikoron megberkeznek, közelvoltát az nyárnak ők esmér- 
fiék : azonképen az jegyek jelentenék, ítéletnek közelvoltát 
jegyeznék.* Végül egy hosszú exhortatio ad pios és egy 
rövid oratio ad Deum járul a költeményhez, melyben 
nem elég szigorú a belső forma, rendetlen a szerkezet és 



BIBLIAI ES SZENTTORT. ELBESZÉLÉSEK 385 

csekély a művész alakító képessége. Tizenegy sz(3tagú 
•(4 — 4 — 3) soraiban tűrhető zeneiséggel énekel. 

E mű is mint számos társa, egyik alkotása annak 
az emberi törekvésnek, mely meg akarja érteni a múltat, 
a jelent és a jövőt mely meg akarja fejteni az események 
összfüggését, meg akarja magyarázni a tünemények igazi 
okát. Ez az ős törekvés szülhette a mythosokat. ezzel 
foglalkoztak a későbbi vallásalapítók és bölcsészek s nap- 
jainkban is ez köti le minden gondolkodó figyelmét. 

Izsáh áldosatjáról szóló költeménye a Genesis 22. 
fejezetét dolgozta fel. Ügyesen rajzolja Ábrahám szere- 
tetét gyermekéhez, e szeretet próbáját akarja látni az 
Isten és megparancsolja neki : 

Menj el. vedd fel te kicsinded fiadat, 
Az melyet igen szeretsz az Izsákot. 
Magas hegyre kit neked megmutatok, 
Ott megöljed, tégy nekem áldozatot ! 

Meghatóan rajzolja a biblia utáu a gyermek naiv 
kérdezősködéset. patheticus hangon szól az atya borzasztó 
áldozatáról, reális hűséggel Ábrahám készülődéséről, midőn 
éles tőrét kivoná, mert már az oltáron volt a fa, « nyak- 
csigáját az gyermeknek megfogá. édes magzatját az ol- 
tárra lenyomá, két karjait az gyermekhöz felhúzá.> Azúr 
azonban megelégszik a jóakarattal megjutalmazza Ábrahám 
áldozatkészségét és istenségére fogadja «eskésével neki 
kezét adja*, hogy nemzetségét 

Mint az égnek csillagit szaporítom, 
Mint tengernek fövenyit sokasítom. 

A költő azután elképzeli Ábrahám nagy örömét, 
•melynél nem gondolhat nagyobbat, hatalmasabb a föld 
Jierekségén sem lehet 

Kinek fia hatalmából kimenbet, 
Kik kóstolták, azok tudják, mi lehet. 
Bodnár Zs : A magyar irodalom története. 25 



386 DEZSI ANDRÁS 

Dézsi hoi?szú erkölcsi oktatással toldja meg elbeszé- 
lését, megrontja előadásának sikerét s unalmas moralizá- 
lásra változtatja a szép zsidó mondát, melyet tizenegy 
szótagú sorokban elég jól gördülő versekben énekelt meg, 
1549-ben írta a 3Iakhaheusról szóló költeményét, 
melyben mindjárt megrója olvasóit, hogy «istoriát hallom 
igen mondattok, de csak csodáljátok, nem tanoljátok^, 
azután ígéri, hogy «nagy régi dolgokat* fog elbeszélni, a 
mik azonban nem álmok. E nagy dolog a Macchabaeusok 
régi hősies története, mely kedvencz olvasmánya volt a 
keresztény világnak is. Dézsi jól színezett képekben raj- 
zolja elénk a zsidó nép pusztulását, melyet Antiochus 
hozott rája, átugorja Eleazár vértanuságát, röviden beszél 
Matathias főpapról, hogy Judas Macchabaeusra térjen át. 
Mikor 

Sisakját tévé fejébe Júdás 
Képe. tekintete mint az Goliás. 
Pánczélában ékes mint egy óriás, 
Éles tőr kezében mint egy villámás. 

Síró oroszlánhoz ám hasonlatos, 
Szeme tekinteti oly gyorsaságos, 
Csengő' szava neki népe közt hangos, 
Minden viadalban nagy gyorsaságos. 

Judas leveri ApoUoniust, Syria helytartóját, s midőn 
Antiochus Seront küldi ellene, az Istennel bíztatja seregét 
és tönkreteszi az ellenséget ; mikor pedig Antiochus fő- 
vezére Lysias támadja meg huszáraival és gyalog kato- 
náival, áldozatot nyújt be az istennek, majd forró imád- 
ságot intéz az egek urához, Israel megszabadítójához s 
sikerűi leverni Lysiast. 

A cCantio* második részében nem folytatja Júdás 
háborúit, hanem erkölcsi oktatást ád olvasóinak és végül 
a Benedictio magistratus, az elüljáróság megáldatása kö- 
vetkezik, a mi tulajdonbép lelkes buzdítás a jóra, a ré- 



BIBLIAI ÉS SZEXTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 387 

szegeskedés abbanhagyására, az igazságtalanság elkerülé- 
sére, az ártatlanok védelmére. 

Csak hagyjunk el immár sok gonoszságot, 
Tészen isten vélünk irgalmasságot, 
Megszabadítja jó Magyarországot, 
Megépíti ez nagy sok pusztaságot. 

Szerkezetét nézve gyönge az ének, melynek tizenegy 
szótagú soraiban nehéz az ütemeket megkülömböztetni, 
legfölebb annyit mondhatni, hogy 6 — 5. 

<A2 Levitáról história* az állati becstelenség egyik 
legsötétebb foltját dolgozta fel, ezt az aljas történetet 
adta a magyar nép kezébe ; majd Szodoma városával, 
Jákob leányának, Dina asszonynak, továbbá Támárnak 
történetével hozakodik fel, hogy hivatkozzék szent Pál 
mondására : 

Sem részeg, sem orv, tolvaj, sem parázna, 
Menyországnak örökségét nem bírja. 

De hagyjuk ez alaktalan elbeszélését ; lássuk az 
utolsót, forma tekintetében nem jobbat: Jloyses és Jósue 
hadáról az Amálek ellen czímü elbeszélést, melyben el- 
mondván a bibUai történetet, aránytalanul hosszú meg- 
toldásban adja az erkölcsi tanulságot. Egyenkint fölemhti 
a különféle népek pusztulását., többi közt a czigányokét 
is, kikről nem tudja, ha Egyptom volt-e az országuk, de 
tudja, <hogy otthon voltak hatalmasok. Isten veszté, 
csak marada sátoruk* ; majd a magyarokra tér át, kiket 
az amalekiták sorsától felt, bár azzal látszik vigasztalni 
magát, hogy a köztünk levő pogányok, a törökök, most 
noha vannak vakságban, a szent lélek hozhatja igazság- 
ban*. E hiú remény különben nem egy reformátort bíz- 
tatott, kik a XVÍ. század közepén a törökök megtéréséről 
ábrándoztak. Talán a török ez időbeli pártoló fellépése 
keltette bennök ezt az üres, alaptalan reményt. 



388 SZEREMLYÉNI MIHÁLY 

Szeremlyéni Miháhj pap Kanizsa várában 1544-ben 
szerzé Eriyptomheli Jcijövéséröl Izraelnek czímü szenttör- 
téneti költeményét. Bár a kijövetel volna a vers tárgya, 
a zsidók gyötretésén kezdi, mert Farao 

Meszet, téglát kevertet az ifjúkkal 
Megbúsítá nagy sok ostor adókkal. 

Különben nemcsak az ifjaknak, hanem az öregek- 
nek is dolgozniuk kellé. 

Semmiben az vénség nem tiszteltetek, 
Palléroktul gyakran megverettetek 
És ravással igen kesergettetek 

Majd Moize? születése és neveltetésére tér át. A bib- 
liához híven adja elő a történet további fejlődését, az 
Isten csapásait és a zsidó nép menekülését. Fárahó azon- 
ban megbánja engedékenységét, utánok rohan, gyalog fegy- 
vereseit a « havas felőle állítja fel. «a huszárokat pedig 
szárnyul. > A zsidók azonban, <noha hatszázezerén ök 
valának», nagyon megijedtek és csak Moizesben bíztak. 
Hűségesen tolmácsolja a költő a nép változó hangulatát 
a pusztában, hol a lábuk sem repedezek meg, betegek sem 
voltak • mindamellett többször eltántorodtak az igaz útról. 
A mily arányos és rendes folyamatú a történet 
első része, annyira sietve látszott a szerző dolgozni a 
másodikon. Elmesél ugyan minden részletet, de össze- 
rántva teszi. Előadása tárgyias, sehol sincs a szokásos 
kitérés a hazai vagy rablási viszonyokra. Nem árulja el, 
hogy protestáns s még kevesbbé szidja a katholikusokat. 
Pedig könnyen csúsztathatott volna bele ilyes vonatkozá- 
sokat. Tizenegy szótagú soraiban 4—4 — 3 szótagú üte- 
meknek kellene állaniok. de kevés dicsekedhetik ily helyes 
beo.sztással, úgy, hogy gyarló a zeneisége. 

Egy névtelen, a ki versének fejeiben e vallásos 



BIBLIAI ÉS SZENTTÖKT. ELBESZÉLÉSEK 389 

mondást rejtette el : MiJii autcm obsit gloriari nisi in 
enice domini nosiri Jesu Chrisü egy történeti éneket 
szerzett A teremtésről való história czím alatt. A terem- 
téssel magával néhány sorban végez, hogy a bibliai tör- 
ténetet adja elö egész Józsefig. Az elbeszélés gyorsan 
tolyik ; Ábrahámról mondja, hogy «egy nagy mély kút 
neki adaték, rajta Ábrahám megtelepedők*. József pedig 
atyját és testvéreit «mind nemessé » tette. Négy tíz szótagú 
sorból áll egy verszak. Sorait 4— 3 — 3 ütemekre oszthatni. 
Kakomji Péter, ki egy ideig herczegszőllösi prédi- 
kátor volt, 1544-ben írta versekben Eszter történetét «Á^ 
Asverus Mrályről és az isten félő Hestlier hlráhjné asz- 
szonyről való história*. Asverus király «új udvart hirdete 
egy jó kedvében*, melynek 150 napig kell tartania. Nagy 
urak és nagy asszonyok udvarolnak a királynak, csak 
Vasti királyné «veti hátra > a király parancsát, a mivel 
felingerii a nagy urakat s hogy rossz példája feleségeikre 
ne ragadjon, felhíják a királyt, hogy váljék el nejétől, 
«az királyné asszony legyen hitlened.* A fejedelem tel- 
jesíti kérelmeket s fölkerestetik <:házak-szerte» a szép 
leányokat, de csak Eszter « gyenge szüne* tetszik meg a 
a királynak. Ezalatt Mardocheus, Eszter nagybátyja, egy 
összeesküvés nyomára vezeti a fejedelmet, melynek czélja 
ca királyt titkon elrekkenteni*. Majd Amán története kezd 
a mesébe belejátszani. Mardocheus, a királyné büszke 
nagybátyja, nem köszönti Amánt ; azért ez neki és né- 
pének vesztére tör. Közeledik a pusztulás ideje, de 
Észter közbelép és megmenti a zsidó népet, mert vendége 
lett a király, a ki « vígan lakék a jó borban, nagy sokat 
ivék» és végre megborosodék. Ekkor aztán kérhetett tőle 
Eszter, a mit akart, országának felét is neki adta volna, 
de ö csak népeért esedezik : « Bánatomat, uram, én nem 
mondanám, ha népemnek csak rabságát hallanám, csak 
leányól felségedet én örömest hallgatnám* ; Amán elvé- 



390 KAKONYI PÉTER 

gezte, hogy «én népemet, mindenütt levágják nemzetsé- 
gemet)*. A király meghallgatá Eszter könyörgését és arra 
az « ötven singnyi magas fára akasztatá-, melyet Amán 
Mardocheusnak « faragtata >, sőt tíz fiát és minden nem- 
zetségét levágatá ; a zsidóknak pedig jó dolguk lesz, Mar- 
docheus is a királyi udvar tagja lön. 

Kákonyi folyékony nyelven, gördülékeny, hangzitos, 
tizenegy szótagú sorokban mulattatja olvasóját. Rhythmusa : 
4—4 — 3, mely azonban sokszor megbotlik. 

A nemzeti múzeum könyvtára egy unicumot őriz. 
mely Bártfán a XVI. szászadban nyomathatott, czíme 
História az nagy erős Sámsonról. A zsidó mondát rész- 
letesen feldolgozza a szerző, Sámson születését, ifjúságát, 
házasságát, küzdelmeit a filiszteusokkal, « kiket jásznak 
hínak», Balida szerelmét, elfogatását és halálát, mert 
megszegte, a mit az angyal mondott születésekor : 

Ne igyék az gyermek soha bort éltében, 
Borotva se érje fejét életében. 

Négyes alexandrin sorokban elég hangzatos üte- 
mekkel ír a költő, nyelve gördülékeny és eléggé szines. 
Könnyed és világos elbeszélő, a kit nem csak művészete, 
hanem a versfőkben rejlő neve is elárul, t. i. Káhonyi 
Péter. A vers különben megvan Bornemisza és Hofgreff 
énekgyüjteményében is, némi változattal. 

Csikei vagy talán Csíki István Nyigtótfaluban (?) 
1542-ben írta meg <s-Az Ilyes prófétáról és Acháb király- 
ról való histonát.y> Achábot, a bűnös királyt meginteti az 
úr Illés prófétával, megfenyíti az eső három esztendei el- 
maradásával, prófétáját pedig jobb vidékre küldi, hol 
gondja leszen reá, mert «az hollók kenyeret, húst hoznak 
vala, mind este, hóival ezt teszik vala.> Illésnek azonban 
még távolabb kell menni. Saraptába, Szidóniába megy. 



liliJLLAT ES .SZEXI TOKT. ELBESZÉLÉSEK 391 

Olt talál egy nőt, kitől inni, majd enni kér. De az asz- 
szonyi állat ily feleletet ad : 

01 az isten, nincsen kenyerem. 
Csak vagyon nekem kicsinv' lisztem, 
Kit befoghatna markába kezern, 
Kicsiny olajom, kivel magam kényem. 

liles bátoritja az asszonyt, úgy hogy «nem lön a 
li.-ztnek fogyatkozása, sem az olajnak olt elfogyása. > 

G-;ikei tíz szótagú 5 — 5 vagy 3—2, 3—2 ütemes, 
■sorokban írta énekét. Rövid mondataival, élénk, drámai 
•előadásával versenyeznek rhythmusai és rí:nei. 

Biai Gáspár ^ Dávid királyról és Bethzabea Uriás- 
"iiaJc feleségéről való história^ czím alatt a királyok II. köny- 
vének 11. szakaszát dolgozta fel 4—4 — 6 szótagú sorok- 
ban. Egy versszaknak három sora van. A biblia drámai 
takarékossággal, a .szaggatottság élénkségével, az elbeszé- 
lés mesteri rövidségevei meséli el a történleket. Igazán 
rövid és praegnans. Biai nem. Míg a szent könyv üriása 
szépen, nemesen felel Dávidnak, miért nem akar haza- 
menni feleségéhez, addig Biai üriása, noha a király «feny- 
nyen és szemszembe* megparancsolja neki, minden ne- 
messég, önfeláldozó büszkeség nélkül fejezi ki magát és 
a király vitézi közt maradásának okát. Dávidnak nem 
marad más hatra, mint újra az asztalához ültetni és a 
jó borokkal mind szünetlen kénálni*, azután Joabnak ál- 
tala levelet küldeni, melyet a vezér « igéről igére* mind 
elolvasott. Biai ösztövér képzelötehetsége bőbeszédű előadá- 
sában nem tudja egy gyarló képpel sem világítani tárgyát. 
Száraz, lapos krónikás, üriás halálát is homályosan adja 
elő. Joab követével mindjárt elmondatja, hogy veszett el 
Uriás. holott a vezér a vitéz halálát csak a végére tar- 
tatja fel, hogv a harczi kudarcz leverő híre után megvi- 
gasztalódjék. Szóval Biai a leggyarlóbb szentírás-magya- 



392 ELEAZAK 

rázó, a ki attól sem tudja megóvni magát, hogy fel ne há- 
borítsa olvasóját. Mert mikor Dávid megtudja, hogy meg" 
kell halnia gyermekének, <kemény ruhába*, «cilieiomba» 
öltözék. *semmi étekkel nem éle heted napiglan> : de a 
mint haiála hírét veszi, a jámbor poéta harsányan hir- 
deti : «Bánafja immár neki semmi nem vala, felöltözék 
ruhájában, nagy vigan vala* : pedig az írás csak annyit 
mond, hogy ne.m gyászolta többe a gyermeket, nem ve- 
zeklett érette. 

1546ban egy névtelen költő Eleazár történetét írta 
meg negyedfél soros versszakokban, melyeknek 12 szóta- 
gos harmadik sora nem rímel, az utolsó fél sor hét szó- 
tagü, mint a sorok második fele. A szokatlan versformát 
hiába keressük társai közt, úgvlatszik a dallam köve- 
telte, kívánta. 

A zsidó történet e megragadó alakját, melyet Bor- 
nemisza Miklós is megénekelt, a névtelen költő élénk 
drámai nyelven, hosszú párbeszédekben állítja elénk, 
Antiochus király behízelgő kéréssel adja elő kívánságát, 
hivatkozik a bölcsnek könyvére, hogy ne tegyünk semmi 
válogatást az ételben, hivatkozik okosságára, de Eiiazar 
nem enged. « ezüstért, aranyert mi egyebet nem vallunk^ 
félelmekert. kínokért az mi istenünket csak meg sem kell 
tagadnunk*. Nem riad vissza a legszörnyűbb büntetések- 
től. Oda' felel Antiochusnak : < Kegyetlenségedben szememet 
kifolyassad, minden tagaimat borotvákkal hasogassad,, 
minden tetemimet, minden inaimat izröl ízre szaggassad*. 

Be is kö%'etkezett a szörnyű büntetés. Ostorokkal 
verték a mezítelen embert : de < minden kínja neki álom- 
képen esek*. Végre megtörik, s miu*án torkát is megta- 
podták. Antiochus «igen kereti vala>. hogy < disznóhússal 
élne*, de nem használ semmit. Ekkor <■ nagy büdös állatot 
orraiban ütének*, majd tűzbe dobák. de akkor is csak 
népeért imádkozik. E * szóbeszéd közben* megégett : An- 



BIBLIAI ÉS SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 393 

tiochus haragja azonban nem csillapodott, most bet 
gyermeke ellen fordult, kik * eszesek valának, igen szépek 
valának*. A király újra hízelgő szavakat intéz hozzájok : 

En tüteket kérlek, én szerető fiaim, 
Minden jóra intlek, legyetek én gyermekim. 
Az mit nektek mondok, azt szerelve mondom 

Szerelő csomotáim I 
Szép személyek vagytok és nagy szép ábrázatóvak. 

E dicséret után kínzó szerszaraokkal és hóhérokkal 
ijesztgeti és végre meg is öleti. A gyermekek nagy példát 
hagyának a keresztyéneknek, mondja a költő, hogy mi 
is ezképen az keresztyén bitnek ótalmazói lennénk I 

A névtelen szerző nagyon eltér a biblia kissé mora- 
lizáló, de még mindig gyönyörű elbeszélésétől, nem hasz- 
nálja a biblia legszebb motivumait, többi közt az édes 
anya megragadó szerepét. 

Az szent TóhiámaJc egész históriája az szent hibliá- 
hől énekbe szerzettet ett czímü ének szerzője Székely Balázs. 
Külföldön tanúit. A krakkói egyetemen 1527-ben írta be 
a nevét. Majd a Révay fiuk nevelője volt. De később 
elégedetlenek lőnek vele. 1545 ben az erdődi zsinaton 
fordul ismét elő a neve. Azontúl mit sem tudunk róla. 
Nagy tárgyat. Tóbiás egész történetét foglalta versekbe. 
Sorrendje a bibliáé. Tóbiás syriai rabságában a kegyetlen 
Sennakherib uralkodása alatt jámborságával tűnt ki, mert 
midőn a király «ölette a szenteket> s neki is «jó3zága, 
marhája immár elvétetett, mégis koporsóban eltemeti a 
szenteket*. Székely Balázs homályos előadásában beszéli 
tovább, hogy nagy Tóbiás < szemeit megvakítá fecskének 
ganéja*. de nyomorúságában sem tűri el, hogy <or-marha» 
kerüljön a hazához és buzgón fohászkodik istenéhez. De 
« ugyanazon napon* Ragesnek városában az szolgáló leány 
Ráguel házában Sárát pirongatja : «Te ágyas házadban 



394 SZÉKELY BALÁZS 

hét ifjat megöltél és vagy gyilkosságban*. Sára csak sír 
és <nagy sóhajtással > imádkozik. Ezen epizód után újra 
a nagy Tóbiáshoz vezet bennünket a költő, ki a kis 
Tóbiást tanítja. Székelynek legtöbb bajt okoz az átmenet. 
az eszmekötés. Itt is hiányzik a kis Tóbiás úlrakelésénél. 
Nem tudjuk meg. miért eredt útnak isten angyalával 
Megmondja azonban, hogy a Tigris vize mellett volt 
«első szállások*, elmeséli vízi kalandjokat, majd Raguéi- 
hez érkeztöket, hol nem riad vissza Raguéi leányának 
kezét kérni, mert « házasság ördögét isten megkötözteté*. 
Az angyal Gabellus adósságát is behajtja s két heti lako- 
dalom után vígan indulnak az ifjú szüleihez, «ki ö nekik 
vala szemeknek világa és ő vénségének tápláló estápja^. 
Aggódtak is a szülők fiok elmaradásán, sírni kezd az 
asszony, de vigasztalja az öreg : «Vesztegj Anna asszony, 
hadd el te a sírást*. A költemény vége fele szaporodik 
a verstörlejtö erkölcsi oktatása, fájó szívvel említi, hogy 
«az keresztyenek pogány hitre térnek, Krisztust megta- 
gadják, tisztelik Mohumetet». A költő elég ügyes verselő- 
nek mutatkozik, rímei ugyan sokszor cserben hagyják, 
ütemei azonban elég szabályosak. De ha tűrhető sikert arat a 
verselő, elmarad tőle a poéta. Költeménye kenetteljes; de 
ügyetlen versbe szedése a zsidó költészet e vonzó tár- 
gyának. 

A.f erős és istenfélő vitéz Sámsonról história czímü 
énekét Fekete Imre 1546-ban írta kissé régi nyelven és 
itt-ott egy-egy letűnt szóval. Vagy öregebb ember volt 
már, mikor a költői szerepre vállalkozott, vagy pedig oly 
vidéken lakott, hol ez a régiesség még szokásban volt. 
Talán a latin vers hatása alatt, de szabadon bánik a 
magyar szórenddel, például mikor azt mondja, hogy 
« Sernek italától és bornak megtilta*, vagy « Borotválás 
fejét kinek nem illetné». 

Fekete Sámsona egy «meddűkepen való Asszonytúl 



BIBLIAI ES SZENTTOET. ELBESZÉLÉSEK 395 

születik, borotva, bor és ser el vannak tiltva neki, nagy 
korában meglátott és megszeretett egy asszonyállatot. 
«mely a jász nemzetségből akkor támadt volna >. Majd az 
oroszlánnal való kalandját adja elő. « Oroszlánt az Sámson 
kezébe ragadá, mint egy kecskeollót ő ketté szakasztá.> 
Ezután feladott talányát (meséjét) mondja el: «Az evö 
állatból jó étek származik és az erősségből édesség ada- 
tik. > A harmincz ifjú azonban nem tudja kitalálni a 
mesét, azért a feleségéhez fordulnak, a ki kicsalja Sám- 
sonból a magyarázatot : «Mi legyen édesebb méznél, 
erősb oroszlánnál?* A mint Sámson hallja, azt feleli az 
ifjaknak: «Ha az én üszőmön nem szántottatok volna, 
az én mesémet ti meg nem leltétek volna!* Hogy tehát 
a megfejtés díját megadhassa, megölt harmincz felöltözött 
embert és «mese-megmondóknak városba bevivé* ruhá- 
jokat. Utóbb a feleségéhez akar menni, de mivel az apósa 
már másnak adta. bosszúból háromszáz rókával felgyúj- 
tatja a jászok búzáját. Most először a zsidók viszik a 
jászok elé, de mint «egy fonal- szálat* szaggatja el a kö- 
teleket, Gazában betér <:egy fertelmetes asszonyhoz*, kinél 
<csak éííelikorig ott nyugovék*, azután fölkelt és a város- 
kapút € lakatostul vállára felvéve, az városon kövűl egy 
nagy hegyre vivé». Ööretnek völgyében pedig Dalilával 
gyűlik meg a baja. Ez először «hétszerö kötéllel* kötözi 
meg, másodszor «eppring selyemmel* köt meg hét haj- 
szálat s egy erős vasszöggel földbe beszegezi ; végre har- 
madszor «Sámsomot az asszony térdén elalótá, haját 
mindenestől elborotváltatá.* Ez utóbbit siker koronázta. 
Sámson a jászok kezébe került, kik a «két szemét fejé- 
ből kiváják, őtet pedig tömlöczbe zárták ». Utoljára kö- 
vetkezik Sámson boszúja és halála. A nagy erejű férfiú, 
a zsidó Herkules számos csalódása a jámbor poétát a 
következő erkölcsi leczkére hangolja : 



396 FEKETE IMRE 

Nyomorúság annak élte ez világban. 
Ki felettébb hiszen asszonyi állatban. 
És ki egyet elhagy, ragaszkodik másban, 
Annak nem öregbedik élte ez világban. 

Bölcseket olvasunk, régen kik elvesztek, 
Asszonyi állatban, hogy kik igen hittek. 
Sok veszedelmeket ö tölök szenvedtek. 
Sámsomot példájól ebben vehetitek. 

Mint a fentebbi sorok is mutatják, Feketének van 
érzéke a vers zeneisége iránt, ütemei elég szabályosak. 
Régies nyelve és különös szórendje néha kellemesen 
lep meg. 

Bár költeménye elején azt írja Fekete, hogy « sokat 
szentírásból eddig emlékeztünké, még sem tudunk többet 
felmutatni mint még egyet Sámsonon kívül, t. i. Sámuel^ 
Saul és Dávid históriáját, melyet szintén 1546-ban ké- 
szített. Igaz, hogy e verse aránylag hosszü, mert 528 
soros. De annál szabálytalanabb a verselése. Egy-egy 
versszak hat sorból áll, a negyedik néha rövidebb a töb- 
binél, melyek tizenkét szótagúak óhajtanak lenni, csakhogy 
sokszor többre terjednek. Irályáról ugyanazt mondhatjuk, 
a mit a fentebbiről említettünk. A históriát a kis Sámuel 
történetén kezdi, kit négyszer szólít fel az úr, míg végre 
meghallgatja az isteni szózatot. Ekkor kezdődik hivatása 
és nagy tevékenysége. Leírja Eli papnak szörnyű halálát, 
kinek «feje meghasada*. A költő azután elmondja, hogy 
<az isten bárkáját pogánok elvivék*, a mit irtózatos vesz- 
tökre tevének. Később a zsidók « ország törvéniben* királyt 
kérnek tőle, ő meghallgatá «népe kérelmését* s Sault 
emelte a trónra, de mivel ez megszegte az isten parancsát, 
újra olyat kellé keresnie, « parancsolatját ki bétellesejtené> 
s így került a kis Dávid a zsidók királyi székébe. Itt kez- 
dődik a kis pásztor hősisége Góliáttal, nagylelkűsége Saul 
üldözésével szemben. Saul ugyan egyszer «hagyá ezer 



BIBLIAI ÉS SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 397 

ember előtt járóvá », másszor leányát adá neki nőül, a ki 
midőn Saul üldözte férjét, « ágyába egy tökét fekete, bőrrel 
főtől azt bélepedé », később pedig őszintén bevallá, hogy: 
«Az te igaz voltodat most esmérem ... mert engem az 
isten ma adott kezedbe ; látom az te kezed hozzám en- 
gedelmes volt.» De azért Saul mégis a régi maradt, míg 
Gyelboe hegyén a jászok elleni csatában fiaival «egyembe> 
el nem veszett. Dávid további története már nincs meg 
a « históriájában*. 

Tinódi, a magyar történet jólelkű és buzgó énekese, 
adós maradt volna a kor szellemének, ha a szent bibliá- 
ból is nem merít egy-két tárgyat. Ilyen Dávid hlrály mint 
az nagy Góliáttal mer/viutt. Míg Fekete Imre Sámuel, 
Saiií és Dávid történetét igéri megírni, Tinódi rövid czím 
alatt majdnem ugyanazt adja. Az ő előadása is Sámuelen 
kezdődik, de kihagyja Eli történetét, csak az úr « bárká- 
jának » a jászok kezébe kerültét hozza fel, majd Saulra 
tér át, a ki egy «jó keresztyén >-nek Kisnek volt a fia. 
Sőt a zsidókat is megtiszteli e czímmel a költő. Szilády 
Áron mondja, hogy «a pogány jászokkal szemben álló 
zsidókat Tinódi naivúl keresztyéneknek írja>'. Ezt persze 
öntudatosan teszi, mert az ó és új törvény hiveit Krisz- 
tuséinak tekinti. Saul azután megkapja az isteni parancsot 
az amalekiák kiirtására s «tőn indulatot, hogy ezt hallá* ; 
de «hátraveté» az úr parancsolatját, azért Dávidot keneti 
fel az úr, kit Saul magához hivatott, midőn «az gonosz 
lelök ő belé jött vala», mert hallotta, hogy 

Igen bölcs lantban és az begedőben, 
Hadakozásban bölcs nagy erejében, 
Szép termetében, bölcs az ö nyelvében, 
Szép énöklésben 

Dávid erejének rajzában szépen festi Góliáth fegy- 
verzetét, mindjárt meglátszik a poéta, a hazafi lantos, a 



498 TIKODI SEBESTYEN 

ki számos vitézt rajzolt le költeményeiben. Góliáth fején 
érczsisak, testén halhéjú pánczél, ötezer lat nehéz ; szá- 
rain «megérczesölt szekernyék>, kopjanyele mint egy 
« szövő czuborfa>. Élénk drámaisággal adja elő Dávid vé- 
lekedését testvéreivel, Góliáth legyőzetését ; végül a mai 
világ fejedelmeihez, hadnagyaihoz és vitézeihez fordul a 
költő, felhíja őket, hogy a próféták módjára » hadakoz- 
zanak, a szegény községöt ne nyomorgassák és ne nyúz- 
zák, a gazdát a kertre ki ne kergessék ; míg ha elfelejt- 
keznek ezekről, ördög bújik beléjök és Dávid lesz a 
hegedősük, azért elvesznek. 

Tinódi a böjt nagy hetében szerzé ezt az éneket, 
melynek verse a Sapphóféle versek magyaros formája, 
Tinódiéi azonban jóval gyarlóbbak mint Baranyai Pál e 
nemű versei. 

A vándor lantos másik bibliai tárgyú elbeszélése 
Judit asszony históriája^ melyet Anthimus szigedben azaz 
Szigetvárott Török Bálint házában szerzett. A 4 — 4—;^ 
ütemű 11 szótagú sorokban írt költemény Nabugodonozor 
királyt mutatja be, a ki követeket futtat a világ minden 
tája felé. hogy adózzanak, engedelmeskedjenek neki a 
nemzetek, sőt isten gyanánt imádják s mikor kívánsága 
nem teljesül, Olofernes főhadnagyát, vezérét bízza meg, 
hogy dúljon fel országokat, kulcsos városokat, a mit Olo- 
fernes « derék táborával* meg is tesz. Csak a zsidók ál- 
htják meg őtet. A hadnagyok közt egy vitéz, Achior 
berezeg szép szavakkal inti a vezért a zsidó nép különös 
szabadalmára, hogy ha istenhez tér győzhetetlen, a vezér 
azonban a szabad szóért egy nagy fához kötözteti a her- 
czeget, hogy <herczegöt iktatnák az zsidó népnek*. A 
hegyháti Betuliának már a vitézség sem látszott használni, 
mert a <; kifolyó kutakat Olofernes mind elfoglalá*, de 
segített rajtok egy szent életű özvegy asszony, Judit, ki 
még mindig «szép asszony vala nagy gyenge voltában*. 



15IBLIAI PZS SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 399 

Éjjel azután kiment Olot'ernes táborába, a ki « szépségére 
elálmélkodik s szereimere indíttaték*. Judit, az «eszös és 
bölcs asszony> teleimet színlel, majd tudtára adja, hogy 
Izrael népe rabbá lesz, mire Olofernes «nagy gazdagon 
sokat fözete», hatalmas ebédet adatott, a melyre a héber 
asszonyt is meghivá. Judit vígan viseli magát, mitől Olo- 
fernes is megvidúla és gonosz kívánságában gerjedez 
vala>>, örömében le is itta magát, <mert éltében ennye 
bort nem itt vala». Mikor azután a szép sátorban lefek- 
tetek, «az szép asszony Juditot ott rekesztek », de a ki 
észrevette, hogy a bortól mind elaludtak, buzgó imádság 
után megragadá Olofernes üstökét s fejét vévé az kegyet- 
lennek, azzal Betuliába sietett, hol leültetek a megfáradt 
asszonyt, Olofernes fejét pedig kitüzék. Az ellenség min- 
dent hátrahagyva eloszlott, Nabugodonozort pedig az isten 
«vad képébe változtatta vala*. 

Míg Dávid históriáját élénkebb előadásban állítja 
elénk, addig Judit asszonyé szélesebb elbeszélő mederben 
folyik a Tinódi- féle költészet egy-két jó és számos rossz 
tulajdonával. Itt különösen nem volt módjában az előadás 
ama történeti hűségét feltüntetni, melyet magyar históriás 
énekeiben minden olvasója elismer és dicsér. Még a ha- 
zaszeretet kedves hangját sem lobogtathatta, mely hazai 
történeti verseiben minden lépten szemünkbe tűnik. 

A.i istenneh röttenetes haragjáról éíf büntetéséről, 
ki megjelentetett ez mostani időben, az Spira Ferencz 
dactorban azoknak példájára, kik az hitet megesmérvén, 
megtagadják avagy eltitkolják. Szorzotté Tőke Ferencz 
Alsó-Lindván. Egy szegény bolond tötrénetét adja a jó 
verselő, a kit megőrjített a vallásos rajongás és lelketlen 
gyötrelmeknek vetett alá az akkori hatóság. A protestáns 
énekes pedig jámborul felhasználja, hogy a vallásosságot 
ajánlja vele. Olaszország Citedelle városában lakott Spira 
Ferencz, egy fődoctor «a ki megismeré az istent s háza 



400 TOKÉ FEHEXCZ 

népit Krisztus hitében igazgatá. De a pápa követe Velen- 
czében eretnekségről vádolja őtet s a hatalmas város inqui- 
sitiója elé idézik. Az utón a szentlélek bátorságra inté az 
ördög csábítása ellen, később pedig az ördöggel egy ta- 
nácson levő teste szólal fel: <Francisce! meggondold jól 
tennenmagadban, mind végét, mind hosszát meghányod 
szivedben, tanácsát ne fogadd lelkednek semmiben, mert 
ha azt fogadod, elvesztél életödben. Nagy sok gazdagságid 
hirtelen elveszted, sok munkád, sok gondod csak semmivé 
leszed, az te híred-neved csak örök szégyen leszen, utá- 
latos neved majd eretnek leszen. Nem félsz-e az undok 
és büdös temlectíil, és majd abban való dögletességtől, 
nem félsz-e a halálnak véres fogaltul, nem félsz- e az 
tűznek sanyarú lángját ól >. Azután feleségére és tizenegy 
gyermekere figyelmezteté s végre sikerült legyőznie a lélek 
szavát és Spira megígérte, hogy visszavonja eretnektanát. 
De alig szabadult ki Veienczéből, ismét hallá a lélek szó- 
zatát, sőt meggyő.-^ödésének eltagadása után, «Ügy tetszék 
mint hogy ha <egy menyütőkővel, ha ütötte volna nagy 
hertelenséggel, ördögnek halálnak lön szíve markában, 
rettenetességgel pokolnak kínjában.^ Őrültség lepte meg, 
ügy hogy meg kellé kötözni kezeit s három jeles orvos 
foglalkozék gyógyításával : de érzé, hogy csak isten lehet 
az orvosa s íenhangon hirdeté, hogy a szentlélek ellen 
vétkezek s bűne bocsánatlan marad. Beszédeire sokan 
oda gyülekezének : « tizenkét országból nemzetség ott vala, 
kik közül némelyik tanoló is vala», eljött hozzá Yengérius 
püspök is, vitába ereszkedék vele, majd az « ördög for- 
gató* Saudiomus Bernáide inté jó reménységre : de hiába, 
Spira ketségbeesék «s mikor ö házában akarnák bevinni, 
sz kamora környül kezde verekedni, kietlen szemekkel tés- 
tova nézeini. maga halálára kezde igyeközni. Az asztalon 
egy kést mihelyt ö megláta, ragada, magában azt verni 
akara. fiai kezében de gyorsan megkapák; erővel kéziből 



BIBLIAI ES SZENTTÖET. ELBESZÉLÉSEK 401 

atyjoknak kévonák». Spira e/utan nemsokára meghalt, de 
a protestáns szerző isten csodájának akarja bemutatni 
azt, hogy félesztendös betegségében egy egész hónapig 
étel-ital nélkül vala és hosszú intést kapcsol elbeszélő 
költeményéhez, melyben megróia azokat, a kik jobb meg- 
győződésük ellenére tévedéseikhez ragaszkodnak. Tudja 
ugyan, hogy «u:ijnt szerecsesnek fehérítésére, az szappan 
nem hasznai megszépüiesére*, de kötelességét teljesíti. 
Versét 1553-ban készítette. 

S^ent lUyésneh és Akliáh királynak idejében lőtt 
dolgokról, melyek az mostani időbeli dolgokhoz igen ha- 
sonlatosok czím alatt 15-i9-ben írta Sztárai Mihály a 
€tar papokkal való nagy itkizetiben* e bibliai történetet, 
melyet elég naivúl így kezd meg: «Mostan emlékezzünk 
az keresztyénekről*. Akháb király, hogy betetőzze go- 
noszságát. «megházasodék egy pogány asszonynyal . . . 
és a Bál-istennek adá önnen magát». a miért Illés az 
Istentől indítva, elment hozzá meginteni, azután a pusz- 
tába távozott, majd Sareptába egy özvegy asszonyhoz 
ment s mikor az asszony fia «halálra kórjula», ezt feltá- 
masztá. Utóbb Abdiást küldé Akhábhoz, ki előtt Bál 
papjaival nyújt be áldozatot az istennek, hol fényes dia- 
dalt arat «a tar papokon », kiket Akháb mind levágat. 
A királyné azonban azt üzeni Illésnek : « Isten elveszessen. 
ha meg nem öletlek*. A próféta megijed és menekül. 
Utóbb Michaeas és Elizeus próféta szerepe következik, míg 
el nem éri Akhábot az isten büntetése. Elizeus törtene- 
tével sem marad adós a költő. Végül hosszabb allegori- 
záló magyarázat következik, mely azzal végződik, hogy 
sok most az Akháb király, kik közül az egyik « Bécsben 
lakozik, ki az isten ellen nagyon hadakozik. Másik Alkáb 
király barátból lőtt király, ki soha nem tanult, de mos- 
tan prédikál, ő jobb keze felől nyilván az ördög áll, kivel 
egyetembe pokolba alászáll.* 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. ^^ 



402 SZTARAI MIHÁLY 

Habár mint. az ének czíme mutatja egységes ese- 
ményről nem lehet szó, csupáu a személy egysége van 
meg, Sztárai elbeszélése drámai élénkséggel és a tárgyas 
előadás naivságával folyik le előttünk, úgy, hogy olvasása 
gyönyörködtet. Sztárai nagyon bőbeszédű ; a mit a biblia 
gyermeteg rövidséggel és drámai takarékossággal beszél 
el, ő sokszavú magyarázattal kiszélesíti ; de oly ügyes és 
találó a dialógusa, hogy nem unjuk meg, hanem szívesen 
olvassuk. Verselése néha eltalálja a magyaros költői elő- 
adást pl. 

Monda szolgájának : «Menj az hegytetőre, 
És tekints el messze, az széles tengerre ; 
Az szolga elméne, tenger felé néze. 
Semmit nem láthata, azért haza téré. 

^As Holofernes és Judit asszony históriáját > 
1552-ben írta Sztárai Mihály. E költemény egyike a leg- 
sikerültebb bibliai elbeszéléseknek s azon kezdi a lelkes 
szerző, hogy Nabugodonozor « isten helyett magát akarja 
imádtatni», a mit nem fogadtak siliet füllel a zsidók, 
hanem ellentállottak Holofernesnek a király haragos had- 
nagyánali. A fővezér Akiort kérdezte a zsidók felől ; de 
mikor az a választott nép történetére hivatkozott, a zsi- 
dókhoz űzé, maga pedig megindítá hadseregét Betúlia 
ellen. A zsidók kétségbeesve fordultak az istenhez, míg 
Judit, «ki az zsidóságban nagy jámbor asszony vala>, 
elő nem lépett és meg nem hagyta nekik, hogy 

Az város kapuján az éjjel tü álljatok, 
Ábra leányommal az kapun én kimegyek, 
De én tanácsomról ne kérdőzködjetek, 
Érettem imádjatok ! 

Az elöljárók engedelmeskedtek, Judit sokáig imád- 
kozék, azután szépen megmosdott, megkente magát, össze- 
fonta a haját, fejére tette szép aranyos násfáját, arany 
levegőJáel ékesíté fejét, fölvevé nagy szép gyönge ruháját 



BIBLIAI ES SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 403 

és magára vette más ékszereit ; leányának pedig egy 
palásak bort, egy korsó olajat, pogácsát, paréjt, kenyeret 
és sajtot adott át s úgy indult Holofernes táborába, a kit 
csakhamar megnyert a bájaival s mikor nagy Jcévánsár/ha 
esek s annyit ivek, mennyit nem itt éltében^ Judit elvágta 
a vezér nyakát. Érdekesen adja elö Sztárai a később tör- 
ténteket, a zsidók roppant győzedelmet, majd hálájokat 
az istennek. A hymnus hangján dicsőítik az isten hatal- 
mát, midőn kiáltják : 

Az magas hegyeket tövéből megindítod, 
Az erős köveket viaszképen olvasztod, 
Az kik téged félnek, felmagasztalod, 
Kevélyeket alázod. 

Sztárai a nagyobb feladatoktól sem riadt vissza- 
Ilyen például sz. Athanáz élete, melyet História de vita 
heati Athanasii Alexandriae episcopi fidelissimi czím alatt 
Tolna városában 1557-ben készített. A protestánsok el- 
fordultak a középkor nagy szentjeitől, de annál jobban 
ragaszkodtak az első századok nagy apostolai és szent 
atyáihoz. A hol csak lehete, szívesen előhozakodtak velők. 
A régi idők homálya kedvezett a többféle magyarázatnak 
s nem kellé nagy erőszakkal csűrni-csavarni az egyes 
doktrínákat. A nagy költemény első része Arius eretnek- 
ségéve!, a niceai zsinattal és Athanáz ifjúságával foglal- 
kozik. Sztárai szívesen megragadja az alkalmat, hogy 
Pafnuciusnak. Egyptom püspökének szavaival védje a 
papok házasságát, «mert noha ő magát szűzen megtar- 
totta, mégis oltalmazá papok házasságát*, nem is sike- 
rült akkor az ördög akaratja, csak mikor Calixt ült a 
pápai székbe. A második rész a szent püspök küzdelmes 
életét, viszontagságait adja, a harmadik pedig folytatja és 
halálával végzi. E részben fordul elő a nagy Julián csá- 
szár törekvése visszaállítani az egykori római és zsidó 

26* 



404 SZTAKAI MIHÁLY 

vallást, a minek nagyon megörültek a zsidók ; «nagy sok 
pénzt, nagy kincset ök összegyűjtenek — — az Jeruzsá- 
lemnek rakására ménének » ; de hiába dolgoztak mert a 
mennyit nappal ástak, annyit éjjel felnőtt az árok. 

A hosszú elbeszélés azonban nem iparkodik kidom- 
borítani a szereplők jellemeit, noha az egyes részletek 
némi képet, bár halványát, festenek a korról. 

Egyébiránt a protestantismus lelkes apostola nem 
elégedett meg a távoli múlt szentjeinek történetével; ö 
az új vallás új vértanúját is sietett bemutatni a magyar 
közönségnek. <í História Granmerus Tamás érsehieJc as 
az igaz hitben való állhatatosságáról, ki mikor az pápa 
tudományát hamisolnaja, Angliában Mária királyné asszony 
által szörnyű halált szenvedett*, czímü elbeszélése az új 
martyr története. A király 1558-ban végeztette ki Gran- 
mert és Sztárai két év múlva a magyar históriás énekek 
közé igtatta érdekes pőrét és halálát. Tartalmánál fogva 
előkelő szerepet játszik benne a felekezeti szempont, a 
pápások elleni gyűlölet. Erős szavakkal mondja az énekes : 

Valamely ember után az ördög elinduland 

És az ő hatalmával ö neki nem árthatand, 

Ugyanazon dologra barátot előrántand, 

És ha ez nem árthatand : 

Egy vén agg nőt előránt, ki ördögnél, barátnál 

Mindenkinél többet ránt. 

Granmerus vértanúsága azonban nem igen válik a 
protestantismus dicsőségére, csupán a katholikus üldözést 
illusztrálja. Az érsek nem érdemli becsüiésünket jelleme 
szempontjából ; halálának története azonban mutatja a 
katholikusok üldözéséi, a mit azután felháborodással ol- 
vastak az újítás magyar hívei és barátjai. 

Nagg Tolnai György talán 1550 körül vállalkozott 
Az szent Jóbról szóló históriás ének megírására. A rend- 
kívül szép nionda csak Tolnait indította feldolgozására, 



BIBLIAI ÉS SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 405 

mások nem nyúltak hozzá, talán a hódító eszme mun- 
kásai nem találták elég alkalmasnak az áhítat emelésére 
vagy más okból nem fordultak feléje. Tolnai munkája 
azonban figyelemre méltó. Csinos kerek képet ad. Eleje 
a szent férfiút mutatja be kincseivel, gazdagságával, majd 
az ördögöt jelenteti meg az Isten előtt, a ki arra kéri a 
mindenhatót, hogy adja ki szent Jóbot. Az isten azután 
a2 ördög marlcáha bocsátja, csah a lelkét nem szabad 
bántania. Erre azután elkezdődtek a csapások, de nem 
tudják fellázítani Jób lelkét. Hét nap múlva tehát újra 
megjelent a sátán az isten előtt, a ki Jób felől kérdezős- 
ködött tőle: 

Hogy mikor jött vohia szent Jób hazáiul, 

Igaz embertűi és hív szolgájátul. 

És mint hagyta Jóbot jővén házátul ? 

A mindenható kérdezősködésére azzal felel a sátán 
hogy Mré Jóbot ismét markában. Az újabb csapások 
azután megrendítik a szent férfiút, keserves átkozódásban 
fakad ki ; hogy újra magába szálljon és nemcsak vissza- 
nyerje régi kincseit és boldogságát, hanem még sokkal 
többet is kapjon. 

Nagy Bánkai 3Iátyás 1556-ban megírta Históriáját 
as Jákob patriarcJia fiáról Józsefről. Az énekes elég 
ügyesen szedte versbe a biblia e gyönyörű mondáját, 
szépen adja elő József álmait, melyek fölkeltik bátyjai 
irigységét és elhatározzák, hogy elvesztik atyjok szeretett 
fiát. Majd eladatását és Egyptomba jutását meséli el, hol 
Putifár házánál nagy becsület és tisztesség éri, míg nem 
az asszony fondorkodása következtében börtönbe kerül. 
Kiszabadulása és alkirályi méltósága, továbbá a hét 
sovány esztendő bekövetkezése és testvéreinek bevándor- 
lása mind könnyen folyó versekben van elbeszélve. József 
politikája, az éhségnek a fejedelmi tekintély és kincstár 
gyarapítására való fölhasználása végzi be a csinos histó- 



406 ILOSVAI SELYMES PÉTER 

riát. Nagy Bánkai alexandrinjei könnyen gördülnek, rímei 
azonban gyöngébbek és sokszor szabálytalanok. 

Ilosvai Selymes Péter (Sericeus Petrus Ilosvanus) 
deák bánatjáhan 1564-ben hideglelő kisasssomjnak havá- 
ban egy jámbor lakatgijártónak házában Szathmárott írta 
meg Az nagy szent Tál apostolnak életéről és haláláról 
szóló szép históriáját. Panaszkodik is, hogy a sok resze- 
lés, fűrás kárt tett neki az írásban s nem csuda, ha véteTz 
vagyon benne. Verse elején most is azzal kezdi, a mivel 
Nagy Sándorról szóló versét : Sokat szóltam immár néktök 
stb. a miből többen azt gyanítjuk, hogy egyik-másik éneke 
elveszett. Ilosvai ez énekében az új szövetség egyik legelső 
alakját tette tárgyává. A merész és tanult férfiú, a római 
polgár és nagyeszű apostol megfelelt a lelkes reformáto- 
rok ideáljának, ők is mindnyájan apostolok, még pedig 
tanult és eszes apostolok voltak, a kik szembe szálltak 
a hatalommal és az uralkodó egyházzal. Rólok is el 
lehete mondani, a mit Ilosvai mond szent Pálról, hogy 
három egész hónapig disputált az egyik helyen vagy a 
másikon ; az ő életök is örök disputában folyt le, az ő 
egyházuk is csak annyira alakult meg, mint szent Pálé. 
A nagy apostol hányatása és vetődése is nagyon hason- 
lított az ő küzdelmes életök hányatásaihoz. Ilosvai azért 
lelkesen fog magasztos tárgyához és meglátszik előadásán, 
hogy szívesen foglalkozott vele. Az ének három részre 
oszlik, melyek gyors egymásután beszélik el az apostol 
fáradságos napjait. 

Másik érdekes tárgya Ilosvai énekmondásának a 
*Ptolomeus király históriája, miképpen Moisesnek öt 
könyvét nagy költséggel hetvenkét tolmács által zsidó 
nyelvből görögre fordíttatá.» E nem kis terjedelmű versét 
1570-ben írta a sovány Szilágyságban, egy cellában azaz 
egy füstös házban, bevégezte pedig egy sombokorban. 
Forrása Aristeas volt. 



BIBLIAI ES SZENTTÖRT.. ELBESZELETEK 407 

Miután elbeszélte a szerző, hogy oszlott fel világbíró 
Nagy Sándor országa, mint jutott Egyptom Ptolomaeus 
kezébe s ennek halála után fia mennyire szerette a köny- 
veket, megemlíti, hogy egy docktor tanácsára kívánatosnak 
találta a zsidók könyveit, az élő isten törvényeit görögre 
fordítani. Erre a czélra meghagyja, hogy birodalma zsidai 
húsz siklus váltság mellett szabadon bocsáttassanak, majd 
levelet irat Eleázár főpapnak, hogy küldje el neki a szent 
könyveket és velők hetvenkét tolmácsot. Eleázár aján- 
dékokat is kapott tőle, azért szívesen teljesíté a király 
kívánságát. A fejedelem jól fogadá vendégeit és nagy 
tisztelettel a szent könyveket. A dolgok megünneplésére 
«királytul egy új udvar, hirdettetek, hét egész nap akkor 
minden jól lakék, hegedűsnek jó bor innya adassék >. 

A költemény második része a hétnapi vendégséget, 
s ez alkalommal tett királyi kérdéseket írja le. A fejede- 
lem minden egyes tudóshoz kérdéseket intézett, melyekre 
fzok rögtön felelének. Mind a kérdések, mind a válaszok 
rendesen erkölcsi tartalmúak, pl. azt kérdi a király a 
második mestertől: <Mint lehetne igaz cselekedete ? Szóla 
az bölcs : « Király, ha te mindenben te magadot megtekin- 
ted éltedben^. Vagy midőn azt kérdi, hogy lehetnek ba- 
rátjai olyanok mint ő maga ? A bölcs erre így felel : 
« Olyan légy te mint isten ő felsége ... ezt barátid meg- 
értik és mindenben követnek tégedet ez kegyességben*. 
Az ötödiktől azt kérdi, hogy lehet a viadalban győzhetet- 
len ? A bölcs felel: «Ha nem bíznék semmit ő fegyve- 
rébe. > A hatvanadik mestertől pedig azt kérdi a király: 
«Mint lehessen kedves és tiszteletes*, azt feleU: *Király, 
légy te jóságos, az latorság az isten előtt utálatos*. Ezután 
munkájukhoz látnak, lefordítják a szentírást s a fejede- 
lem ajándékival hazatérnek. «Példa lehet ez az magyari 
uraknak, kik mindenkor csak magoknak vakarnak, isten 
tisztességére nem gondolnak, az. mit arra költnek, alít- 



408 ABIGAIL E3 NABAL 

ják kárnak. Váljon miért, hogy ily szoros markatok, én 
azt hiszem, hogy megszegényedtetek ; de ha az szegény- 
ség bánt ti bennetek, torkotoknak urak azt köszönjétek. > 
A jó énekesnek azonban csak kevés az igaza, mert nagy 
uraink legalább a hetvenes évekig lelkesen pártolták a moz- 
galmat; vagyonukat pedig feldúlta a sok háború, elpusz- 
tította a török és tatár. 

A Ki'iküllö mentén 1560-ban készült a História 
Ahigail, uxoris Nahal etc. czímű bibliai elbeszélés, mely- 
nek kissé eredeti eszejárású szerzője tudott némi becset 
szerezni előadásával. Józan népies felfogása, erős és ri- 
kító jellemzése meglepi az olvasót. A jó Nabal ott az 
havas hözhe pásztorkodik, csak hogy ez egy éktelen hosz- 
szú ember vala, értetlen, pór természetű, agya teljes a 
bolondsággal s minden hitvány erkölcs meg van benne ; 
csak juhai és kecskéiben tehk a kedve; « ilyeneket most 
is látunk gyakorta, nem kell neki emberek barátsága, 
kik szüntelen barmok között forgódnak, kecskékkel és disz- 
nókkal nyájaskodnak, emberek személye előtt elbúnak, 
mint az rókák csak maguknak kullognak. > Az eíTajta em- 
bereknek, a gonosz kedvű gazdar/ohiah szól ez a történet, 
ezeket példázza « Hermán uram, nagy Nabal* kiált fel a 
szerző. Ismeretes a bibliai czélzatos história, hogy Dávid 
eleséget kér seregének Nabaltó), hogy ez visszautasítja és 
mikor boszút akar állani rajta, Nabal, felesége, a szép 
Abigail dús ellátása és cékes beszéde* engeszteli ki. A 
fürge asszony siet haza, *holond urát találja nagy la- 
Jcásba, iszik, mintha semmi gondja nem volna.* Látta, 
hogy most kár volna rá vesztegetni a szót Nabalra, azért 
hajnalig várakozik, a mikor eszére tér, kijózanodik az ura. 
csakhogy ez ijedtében annyira elálmélkodott vala, hogy 
mivel kezet vete rá az Ür isten, tized napon meghala. 
Dávidnak ekkor eszébe jutott Abigail asszony szépsége 
és feleségül vette. Ezután a szerző azt tanácsolja, a szá- 



BIBLIAI ÉS SZENTTÖRT ELBESZÉLÉSEK 409 

zad jámbor keresztyén asszonyainak, hogy Abigail asz- 
szonytól tanuljanak, a kinek «vala egy bolond gonosz 
ura ; de hogy annak nagy hűséggel szolgála, nem utálja, 
meg sem csúfolja vala, sőt fogyatkozásít éppíti vala. Nézd 
meg, ezzel magának ő mit nyere, mi nem soká búsítá 
bolond férje, mert az isten hamar megmenté tőle és 
lőn a szent királynak felesége.* Egy gondolkodó törté- 
nész persze máskép adta volna elő a bibliai elbeszélést, 
jBgy vizsgáló fő alighanem megütközött volna rajta, egy 
igaz bíró kapcsot keresett volna a férj hirtelen halála és 
a nő sietős házassága között : a XVI. század jámbor éne- 
kese azonban példaképül állítja oda a gyanús asszonyt, 
a kit megjutalmaz a jó isten, leveszi nyakáról a gonosz 
férjet és egy szent király feleségévé teszi. Majd a férjek 
és a gonoszkedvü gazdagok kapnak ki, «kik az Nabal- 
nak unokái vagytok, ha szolgáló emher megyén hozzátok, 
az szalmába előttök ne bujátok. » Ez a szolgáló ember nem 
más, mint a zsoldos katona, meg a tábor, a század e réme, 
ki elöl sok jó és rossz kedvű gazdag menekíílt, a hová 
tudott, talán még a szalmába is elbújt. A Küküllő vidéki 
szerző azonban nagy barátja a katonáknak, felszólítja a 
gazdagokat, hogy amijök van, «örömest közöljétek ő velők, 
mert az marha nemcsak ti érettetök, de adatott, hogy 
mást is éltessetök* és ha nem adtok jó kedvvel, elveszik 
a katonák majd erővel, «mert lovastól a fát meg nem 
ehetik. > Végííl a katonákhoz fordul, inti őket, hogy kímél- 
jék a szegény községet, sőt verőket ontsák érette. 

Négy tizenegy szótagú sorai alkotnak egy verssza- 
kot, melynek ütemei (4 — 4 — 3) elég jól csengenek és 
könnyen folynak. 

Nagyfalvi György deák Bánfi-Hunyadon Galota 
széliben 1557-ben írta Chain és Ahel históriáját. A jámbop 
költő nem elégszik meg a biblia indokolásával, természe- 
tesebbé akarja tenni az első testvérgyilkosságot s azt 



410 XAGYFALYI GYÓKGY 

mondja, hogy Káin szántó ember lön ifjúságában, paraszt 
ruhába jártatáh szülei, míg Ábelt szép ruhába öltöztetek, 
ezért irigykedék a paraszt Káin. Ábel juhpásztor lett s 
igás dézmát adott, Kain is adott, de csak a búza kon- 
kolyossát. Az isten megveté áldozatát. Kain megharagu- 
dott és elhatározta, hogy öcscsét igen megbotohiája. Azért 
borzas fővel és nagy bottal övében kihítta öcscsét a me- 
zőre. Ábel úgy látszik megütközött a nagy boton és azt 
kérdezi, hogy mire való az a bot. Kain egy hazugságot, 
rögtönöz : «Sok verebek búzájára mentenek, verebeket 
bottal haiigálnája». Az úr is megszólítja az utón, hogy 
miért akarja öcscsét megölni ; Kain azonban nem hallgat 
rá, mert a mint kiértek a mezőre, «édes öcscsét istökön 
kapta vaia» és levonta a földre. Szegény Ábel sírni 
kezdett és sírva kérte a bátyját, hogy we lenne hóhéra; 
de mit sem használt a kérés, « bottal öcscsét ott agyon 
verte vala». A szerző ezután hívebb a szent íráshoz. 
Mikor az isten számon kéri tőle Ábelt, azt feleli, hogy 
nem volt gondja reá, hogy nem őrizője, gondviselője 
öcscséuek : 

Semiai gondom nem volt nekem Ábelre, 
Nem tudom, hol járt, hova lett éltében. 

Majd az Isten átka és Kain kétségbeesése követke- 
zik. Azt hiszi, hogy bujdosásában mindenki megöli őtet ; 
az isten azonban bíztatja, hogy nem bántja senki: «Meg- 
büntetném, ki megölne tégedet.* A költő ezután a gyil- 
kosokhoz fordul, hogy ne féljenek, ne essenek kétségbe, 
ne véljék nagyobbnak bűnüket, mint az isten kegyelmes- 
ségét. 

Az szent János Baptistánah fejevételéről való szép 
ének szerzője, mint a vers végén mondja, Erdélyi Máté 
deák, a ki^ó kedvéhen tanidságúl írta költeményét 1560-ban, 
Hánffi László fiának hűségében. Toldy Ferenecz és Szabó 



BIBLIAI ES SZENTTÓKT. ELBESZÉLÉSEK 411 

Károly szintén megemlékeznek róla ; de a Gsoma-codex 
hiányos lapja és a versfejek félrevezették Nagy Sándort 
és utána Beöthy Zsoltot ; a jó Erdélyi Mátéból S.tent- 
Gratianus név alatt csináltak egy katholikus ének szerzőt. 
Annyi tény, hogy a versfőkben ily betűk vannak : szer- 
deteha (jiratiamis mtthevsspaulohánffi stb. A vers azonban 
hely és évszám nélkül megjelent nyomtatásban is. Való- 
szinüleg Debreczenben látott világot. 

Nagy tévedésben voltak arra nézve is, hogy Szent 
Gratianus katholikus verselő. Hisz a tartalom többször 
figyelmeztethette őket, hogy katholikus ember nem mond- 
hatja Sz.-Jánosról, hogy jeruzsalemheli sok ssörsetösök 
irigykedtek reá. Különben az ének érdekesen írja le, hogyan 
fogatta meg Heródes keresztelő Szent Jánost, nyakra-főre 
az tömlöc.tbeti hehajtá. Börtönében ott fetrengett szegény 
János, nem könyörültek rajta, mert elkölt immár az régi 
jó idő. Heródes születése napjára nagy lakomát csapott, 
«sok borait mind megkóstoltatá, udvarnépének vígan hor- 
dattatá, egynéhányát utczára kitolatá, mindenekkel sza- 
badon itattatá.* Heródes megörült leánya tánczának, min- 
dent ígért neki, a ki anyja tanácsára János fejét kéri. 
« Atyja előtt szemtelenül megálla, keskeny derekának nagy 
fejet hajta.s- A király teljesíté ígéretét, de a verselő meg- 
mondja : <Ily embernek kár egy leányért halni, egy 
kicsiny szökellésért fejét vetetni, nagy sok jámbor torkot 
így megmetszeni, lelkierő kenyértől megfosztani.* A szerző 
most a szerkezet szabályai ellenére elkezdi Sz.- János élet- 
módját előadni, majd panaszkodik, hogy «tömlöczözik most 
az Krisztus híveit, mint régen az zsidó prédikátorit,* míg 
a katholikus papoknak jó dolguk van, «czélcsapoknak 
mostan kenyerek vagyon, miseüvöUőknek kenyerek vagyon.* 
Hogy lehetett Erdélyi Mátét katholikus szerzőnek tartani? 
Ugyanazon Sent Gratianitsnak van egy kiadatlan 
verse is História divi Stephani Szent István vértanú histo- 



412 ERDÉLYI MATE 

riája czím alatt. Főleg ez a tárgy indította Nagy Sándort 
arra a véleményre, hogy a kérdéses versszerző katholikus 
volt. cTárgya olyan körből van véve, a melyből bibliai 
epikánk művelői — épen mert kivétel nélkül a protes- 
táns egyháznak voltak tagjai — Szent Gratianus előtt 
épen nem dolgoztak fel semmit, legalább ez ideig nincs 
tudomásunk ilyen legendái tárgyú elbeszélésről.* Tárgya 
azonban nem ellenkezik a protestáns felfogással, hisz 
Sztárai Mihály szent Athanáz életét is versekbe szedte, 
a ki már a végén van azon atyák sorának, kiket a protes- 
tánsok is tiszteltek. 

Nagy Sándor Szent Gratianus korát is iparkodik 
meghatározni s azon véleményben van, hogy versei a XVÍ. 
század vége felé készültek ; kikérte Szilády Áron véle- 
ményét is. a ki «úgy nyilatkozik, hogy Szent Gratianus 
korát legfölebb 1580-ig lehet fölvinni, azontúl nem s talán 
addig is bajosan*. Valószínű, hogy Szent Istvánról szóló 
munkája is 1560 körül készülhetett. 

Erdélyi Máté rendes epikai egyszerűséggel kezdi 
énekét : Szent Istvánnak halálát jelentem stb. Azután el- 
mondja, hogy sokan tértek át Krisztus hitére, söndülés 
támadt a zsidóságban s mivel István sok csodát tőn, a 
zsidók megölni törekedtek őtet. Disputáltak ugyan vele, 
de nem állhattak ellene. Azért be akarták vádolni a papok 
előtt, hamis tanúkat szereztek, felizgatták a községet, 
vámheli sok gyülevész népet. «Vén tanácsok és sok ször- 
zetösök> állottak ott a vádlók között, de Szent István 
erélyesen megfelel nekik, mire ezek « fogókat reá csikor- 
gatják vala, a főpapok agyarkodnak vala», majd meg- 
ragadják, kiviszik, véle r/i/orsan kiiga.túlnak, ^^kövedzeni 
kezdek, agyban, főben kövekkel leverek . . . Semmi épség 
testében nem vala, feje, teste mind elromlott vala.> Szö- 
flény István térdre hullva könyörög hóhériért az istennek, 
hogy bocsássa meg a bűneiket, kögyelmességét mutassa 



B.IJJ.IAI KS SZENTTÖKT. ELBESZÉLÉSEK 413 

nekik, c Többet szögény nem szólhatott vala, veres miatt 
elsebhelött vala, e szók után földre borúit vala.» 

Czefflédi Nyíri János nevét viseli egy Ighen szép 
história, mely a JlachahaeusoJchóí írt második könyvből 
szeresztetött versökben Czeglédi Nyíri János által az kevi 
anyaszentegyháznak lelkipásztora által. > Ha a'-onban a 
versfejeket vizsgáljuk, e szavakat foglalják magukban : 
Gioke Ferencs az bibliában találta. Ebből a körülmény- 
ből bizonyosnak tarthatjuk, mondja Szabó Károly, hogy 
a valódi szerző nem Czeglédi Nyíri János, ki a szerző- 
séget hamisan tulajdonítja magának, hanem Gyöke Ferencz. 
Nagyon lehet. Egyébiránt nehéz a távolból ítéletet mon- 
dani. Hisz akkor mindenki ismerte a versfejek szerepét, 
mindenki vizsgálhatta Nyíri állítását. Azért talán nem js 
merte oda biggyeszteni a nevét, ha valóban nem ö a szerző. 
Lehet az is, hogy csak valami szeszélyből, tréfából ig- 
tatta be Gyöke Ferencz nevét. Lehet, hogy ez utóbbi a 
bibliát forgatva a Macchabaeusok második könyvére tette 
figyelmessé Nyírit, melyet azután a kövi egyház lelkésze 
versekbe rendelt. Az is lehef, a mit Toldy gondol, hogy 
csak a kiadó tulajdonította Nyíri Jánosnak. Szóval több- 
féle föltevés lehetséges. 

1561-ben írta Thorkos János bibliai elbeszélését : 
História regis Absolon filii Dávid czím alatt. Mikor és 
hcl jelent meg, nem tudjuk. Valószíatí, hogy Debreczen- 
ben. Torkos három részre osztja énekét, melyben itt-ott 
a szentírástól eltérs^e beszéli el az érdekes történetet. 
A versfejekben latinul megmondja éneklése czélját, t. i. 
a házasságtörés megboszúlására. Verset kápolnai Bam 
Farkasnak, király Ő felsége tanácsosának ajánlotta. A 
második részről azt állítja, hogy e'.eganter depingit, válasz- 
tékosan lefesti a gonoszok szörnyű vesztét és a jámbo- 
roknak a halálos veszedelmekből való megszabadulását. 

Manasses és Nabugodonozor történetét sok tanítás- 



414 BEKESI BALÁZS 

sal és intéssel egy névtelen szerző dolgozta fel. Az énekes 
különösen hangoztatja az isten kegyelmét, a ki minden 
gonosznak meg tud bocsátani: «Ez világon soha nem 
volt oly bűnös, kinek isten nem volt volna kegyelmes. > 
Felhozakodik a zsidók példájával, a kik ha istenhez 
tértek, bocsánatot nyertek. Mi azonban nem tudjuk istent 
megengesztelni, mert csok miséket tudunk csak szolgál- 
tatni, misék által akarunk szabadulni. De nem használ 
miseszolgáltatásunk, olvasásunk, processio-járásunk. utá- 
latos sok zsolozsmatartásunk, egyházbeU sok szóval kiál- 
tásunk.* Nem ez a módja az isten kiengesztelésének, 
hanem a szentírás útján keressük és megleljük : majd 
arra kéri az istent, hogy « vegye róluk az régi nagy vak- 
ságot, testünkbeli nagy sok háborúságot, oltalmazza ez 
nyomorult országot és engedje az régi szabadságot,* 
Ritkán fordul elö reformátorainknál, hogy a régi jó időkre 
hivatkozzanak ; ilyenkor rendesen az ősrégi időket értik. 
Békési Balázs deák 1559 -ben Gyula városában szer- 
zetté História Sodorna és Gomorra veszödelméröl szóló 
énekét két részben. Az első részben a vífi kedvű Izsák 
fogantatásárul van szó, mikor két angyal jön a kilencz- 
venkilencz esztendős Ábrahámhoz és a vén Sárához, a 
kiknek kövér borjut nyúzatott és pogácsát süttetett a 
vendégszerető Ábrahám. A vendégek hálából fiat Ígértek 
neki, a kinek «tíz heán száz felesége vala». Sára meg- 
nevette vala az Ígéretet, de komolyan megfeddették és 
egyúttal a gazda tudomására adták, hogy Sodoma el- 
pusztul. A második részben Lóthhoz térnek be az an- 
gyalok, a kinél « vacsorán jó kedvvel ivának, övének>, 
míg a nép rá akart törni a házra, hogy adják ki nekik 
az ifjakat. Lóth sséj) leányát kínálja nekik ; de nem 
használ semmit. Végre rosszul jártak a zendülők, az 
angyalok pedig azt sem engedték meg Lóthnak, hogy el- 
beszélje az álmát, hanem ki kellett sietnie rokonságával 



BIBLIAI És SZENTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 415 

és háza népével a városból. Lóth egy magas hegyre köl- 
tözködött, onnan liezdt nézni a fold vesztét ; Ábrahám 
pedig «elfölkele regvei ágyábul, kiméne az högyre ottan 
sátorábul, Sodorna, Gomorra felé álla arczczal, tehát az 
füst mégyen mint egy kemenczébűl. » Ezután hozzánk 
fordul a költő, bennünket int, hogy « foglaljuk magunkat 
azért jó életben. Ábrahámmal leszünk nagy hosszú életben.* 
Becsi Gáspár 1579-ben a Duna mentén. Tolna vá- 
rosában, a Szervator hegyének csaknem a tövében írta 
Históriáját az Dávid Türálynak Uriasnak féleségévél való 
vétkéről stb. A költő drága dolgot akar elbeszélni és kissé 
aránytalan bevezetéssel adja elő az Anion Jcirálg elleni 
háború keletkezését, követeinek meggyaláztatását, Joáb 
hadjáratát az ammoniták ellen. Azalatt Dávid király egg 
ablakról másikra vagyon nagy sétáláshan. Az ablakon 
keresztül fürödni látja Úrias feleségét, megkívánja, át- 
hivatja és vétkezik vele. A vétek után haza bocsátja. 
Most az énekes moralizál, a szem a szeretetre első grádics 
a bűnre, fenyítékben kell tartani a szemet, «ha tálban 
koncz asszonyra, nem kell nézni az konytra». Majd az 
asszonyok viseletét rója meg. hogy azután a paráznaság 
következményeiről szóljon. Most Dávid fogásai következ- 
nek, melyekkel a hazatért Uriast feleségéhez akarja kül- 
deni: íMenj el immár házadhoz, egyél, igyál, nyugodjál, 
mert tudom, hogy megfáradtál, asszony feleségeddel régulta 
nem háltál.* Sem ez, sem másnapi biztatása nem használ, 
pedig közeleg a veszély, mert meglátszik az asszony ter- 
hessége, uriasnak tehát meg kell halni. A második rész 
Dávid megbüntetésével foglalkozik. Náthán próféta kül- 
detése, Dávid gyermekének megjövendölt halála. A költő 
előadása kiemelkedik a mindennapiságból, elnyújtott er- 
kölcsi elmélkedései hátráltatják a mese gyors folyását, de 
tud néha élénkséget kölcsönözni sorainak, tud lelket önteni 
az elmélkedésbe, tételei és közmondásai érdeket keltenek. 



416 SZTAKAI MIKLÓS 

Nyelvre sem közönséges. Vannak találó kifejezései, jó 
mondásai, melyek fölébresztik az olvasó tetszését, habár 
egy-két értelmetlen mondata csökkenti az élvezetet. 

1576-ban Balásfalván írta Sztárai Miidós tA viz- 
ösönnek históriájáról való szép énekét* s pártfogójának 
ngos Bagdi György úrnak ajánlá. 1581-ben jelent meg 
Kolozsvárt Heltai Gáspárné műhelyében. Híven a szent- 
írás szavaival beszéli el a vízözön regéjét s vége felé 
Noe bárkáját Krisztushoz és egyházához hasonlítja s pél- 
dázatát több lapon folytatja és ügyesen alkalmazza. 

Hlye falvi István 1590-ben Radnóton fordította le 
az angol-latin költő Buchanan versét Jephta sive tragoe- 
dia Jephtae czím alatt radnóti Kendi Ferencz és Zsófia 
leánya tiszteletére. 

A hazájából elüldözött Jephta idegen földre bujdo- 
sott, hol a vitéz emberhez « vándorlók, szegények, kó- 
borlók, tolvajok mind hozzá gyűlnek vala, tiltul gyűlt 
sok ledér mint egy fejedelmet immár úgy tartja vala». 
Mikor azután bajba jutott a zsidóság, Jephtához fordul- 
tak. Ennek neje ros.szat álmodik, de végre Iphis leánya 
biztatására megnyugszik, hogy férje a zsidók vezére legyen. 
Jephta elfogadja az új szerepet s áldozatul igéri az isten- 
nek, a mit először otthon megláthat. Győz, dicsőséggel 
tér meg, de saját, leánya jön eléje. Jephta megijed, fejét 
földre hajtja. Meghatóan rajzolja a leány és anyja talál- 
kozását, a leány töprengését, az atya fájdalmát, barát- 
jának Symakosnak kérdését, Jephta válaszát, a ki a 
parasztember boldogságát irigyli. 

«Ha kompódi módra szegény nem járhat is, 
Mégis czendesen vagyon, zűrzavart nem szenved, 
Házában nyugoszik, nagy békességben vagyon, 
Moczkos szép gyermekit mind koronkint látja, oly nagy 

örömben vagyon. » 



BIBLIAI ÉS SZEXTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 417 

Symakus vigasztalja, hogy ne búsuljon, hisz csép- 
keböl lőttél úrrá. És mikor maga nem bír Jephta állha- 
tatosságával és makacsságával egy paphoz fordul és se- 
gítségével akarja kijózanítani a győztes vezért. E vita 
drámai élénkséggel folyik előttünk és élvezetes olvasmányt 
ad. Jephtát azonban a pap sem téríti meg, elutasítja a 
tanácsot : « Inkább akarok én együgyüen élni. bár bolond- 
nak híjának, Pimponia módra, hogy sem beszíUeni, csak 
jámbornak tartsanak . . . Többet az malomban nem he- 
gedült vala, el dolgára ment vala.> 

A második rész az anya fájdalmát beszéli el. Sirán- 
kozik leánya sorsán, majd szemrehányást tesz férjének : 
<Óh koszaitól szakadt, óh fatermészelü. vadok tején tar- 
tatott, vassal, kovacz kővel, hogy ilyen fene vagy. az te 
szüved rakodott, talám egy csepp ver is, ki embertől volna, 
^e beléd nem avatott»; az anya gyötrődik, de nem enged ; 
leánya azonban nagy szívvel készül a halálra. Ket hóna- 
pig magát siratja. Hegyeken, völgyeken keserves sírást 
tesz leánytársaival. Végre haza tér. Kéri atyját, hogy fo- 
gasson be és vitesse az oltárhoz, hová elhíják a mészá- 
ros ^ayíoí is, a ki felköti surcsát, csakhogy ez maga is visz- 
szariad ; a leány azonban rászól és teljesíti szomorú kö- 
telességét. 

Illyefalvi nem mindennapi tehetség. Nyelve válasz- 
tékos, olykor erőteljes, ki tudja fejezni a mély fájdalmat 
és szenvedélyt. Máskor kifejezései szokatlanok, újak; ügye- 
sen és Ízléssel alkalmazza őket. A tartalom ugyan nem 
az ő érdeme, de a magyar előadásban nagy része van- 
A bibliai szép monda motívuma különben számos 
klöteménynek : mondának és balladának kedvelt tárgya. 
Az először meglátottnak feláldozása például előfordul Kő- 
míves Kelemennében, e megható népballadában. 

1560-ban Nagy-Szombatban szerze Fráter Gáspár 
bibliai éneket : « História az pogány AntiocJms Tziráhjnak 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 27 



418 FRÁTER GASPAR 

Txegijettenhödésséről az Sidó országban és az istennek rajta 
lett igaz Ítéletiről és büntetéséről.* A költemény szerzője, 
szegény Fráter Gáspár, a ki nagy hánatjáhan írta versét, 
nem adott semmi történetet. Verse nem elbeszélés, csak 
rövid jelzése Antiochus szándékának, Jeruzsálem elpusz- 
tításának, a miért az isten kegyetlenül büntette, gyomrá- 
nak a bele sanyarogni kezdett, ágyában sírt, kiabált, a 
sokaság közt üvöltött, rettenetes férgek támadtak beleiben, 
kínjában ide-oda fetrengett és végre fájdalmában az isten- 
hez fordult. Fráter egy hosszú imádságot tesz a király 
ajkaira, szép, igazán megható vallomást és könyörgést : 
ez azonban nem használ ; nem hallgat rá az isten és 
folytatja büntetését. 

Nagy szörnyű halállal férgek megemésztek, 
Teste maradékját neki eltemetek, 
Örök kárhozatra az ő lelkét vetek. 
Az ö nagy bűnei oly nagy tőrbe ejtek. 

A költő szívökre köti az uraknak, hogy szeressék a 
szegény népet, ne nyomják, ne sanyargassak. Versén 
mely könnyedén gördül, az érzés igazsága, őszintesége 
ömlik el. 

Bornemisza MiMós 1568-ban írta bibliai elbeszélé- 
sét, históriáját^ miképen az szent Eleázár pap Antiochus 
király alatt az istennek törvényének megtartásáért marty- 
romságot szenvedett az ú feleségével és hét fiaival egye- 
temben slb. Bornemisza azon kezdi versét, hogy felhíja 
olvasóit s megmondja nekik mily nagy csodát fog elbe- 
szelni. Először is Antiochus kü-alyt mutatja be, a ki ke- 
gyetlenül uralkodik népein, különösen Izrael népét sújtja, 
tőn nagy pusztaságot az szent templomba, oltárit letöréy 
igen dálatá. Megörült a sok prédának, kevély lett a nagy 
tékozlástól s kevélységeben «Jupiter istennek áldozott vala, 
Moyzes törvényét karomlja vala». Végre a di.sznóhúsra 



• BIBLIAI ES SZENTTORT ELBESZÉLÉSEK 419 

akarta kényszeríteni a zsidókat. Különösen Eleázár papot 
akarta rávenni, haraggal, szép szóval ötét unszolá, ilyen 
beszédekkel végre szólítá : 

Igen kérlek, hogy az én tanácsomat 
Vegyed és fogadjad én intésemet, 
Kiből vénségednek tiszta .virágát, 
Nyerjed életednek megmaradását. 

Sietséggel azért az disznóhúsban, 
Egyél te vén jámbor az áldozatban, 
Hogy külömb kínoknak rád szánt soksága, 
Te reád ne szálljon nagy sok ostora. 

Eleázár bátran elutasítja a király szép szavait, hogy 
azután megkezdődjék a kínzás. Végre maguk a poroszlók 
kérik, hogy egyék a húsból, de nem használ semmit. Majd 
felesége és gyermekei következnek. Az anya lelkesíti, bá- 
torítja az utolsó fiút is, kit különösen megkínzatott a 
király. Végűi a jó asszonyt vették elő a hóhérok, emlőit 
kiszaggatták, égő vasfogakkal kiránták. Az énekes azután 
hozzáteszi, hogy 2sid6 nemből valók esek valának, majd 
kortársaihoz fordul és őket vigasztalja, hogy az isten 
€nem hagy minket pogány késben örökké elvesznünk az 
gaz hitben, noha gyötrettetünk itt ez világban, ismég 
hozzánk fordul kegyelmességben. » Az énekes nyelve néha 
keresett és úgy látszik, erösebb hatásra törekszik. 

Egy névtelen históriás megírta Kolozsvárt 1577-ben 
Eszter dolgát, melyben a versfejek erkölcái tanácsot adnak 
az eszes fejedelemnek, hogy az asszony nemzetit segítse, 
a nő pedig intse az urát, szelídítse a nyomorultakhoz és 
kövesse Esztert. Az ügyes verselő élénken adja elő a bibiai 
történetet, hogyan szereti meg a király a szép zsidó leányt, 
csakhogy Mordokai tanácsára Eszter elhallgatja szárma- 
zását. Majd rossz idők járnak a zsidókra. Aman kiállít- 
tatja a király rendeletét : 

27* 



420 NÉVTELEN : ESZTER DOLGA * 

Valahol országomba zsidó vagyon, 
Hagyom, kiczin-nagy mindenütt meghaljon, 
Ebben senki ne kedvezzen, halaszszon, 
Aman azt megmondja, légyen egy napon. 

Megható a zsidó nép aggodalmának, félelmének, 
Eszter törekvésének előadása, míg siker nem koronázza 
bátorságát. Végűi Esztert állítja fel a szerző például a 
szerencse változására. Mordokai erkölcsös intést ad a 
királynénak, hogy vegye fontolóra és becsülje fényes állá- 
sát. Olyan ő mint az asztalra tött gyortya, a fejedelemség 
pedig nem hivolkodás, de nagy gondlátás. 

Hogy más megnyughassék, te arra vigyázz, 
Hadd mondjon jót rólad sok nyomorult giáz. 

1581-ben írta egy névtelen egy szegény falúban 
« Históriáját, az bölcs Salamon királynak két versengő 
asszonyállatok között való igaz Ítéletéről és törvénytételé- 
ről. > A versfejekben két latin distichon van elrejtve, a 
szerző neve azonban nincs sehol sem említve. A költe- 
mény két részből áll. Az első rész Salamon ifjúságával 
és a hatalomra jutásával foglalkozik, melynek alig van 
köze a szűkebb czímhez. A második rész Salamon Ítéle- 
tének érdekes, világos elbeszélésével kezdődik, a szerző 
tud szemléltetően, vonzón előadni ; de röviden végez a 
történettel, hogy a parázna asszonyok ellen forduljon. 
Szépen folyó versekben, találó hasonlatokkal, képekkel 
rajzolja az erkölcstelen asszonyokat. A jó szerző keményen 
szidja a nővilágot, neki a nő a csábító, az asszony a férfi 
gonosz kívánságának lUmutatója, pergő nyelvök élesb a 
szablyánál, boszűállás, harag, irigység kedves dolguk ; 

Világ állapatja ha megfordulhatna. 
Avagy egy szál czérnán ha midőn figgene, 
Asszony haragjában gyorsan elmetszené. 
Olyat cselekednék, kit ü maga megbánna. 



BIBLIAI És SZEXTTÖRT. ELBESZÉLÉSEK 421 

Asszonygyűlölőnek tarthatnók a szerzőt kifakadásai, 
részletes rajzai, kifogyhatatlan fecsegéseiröl ítélve. Nincs 
vege-hossza tanításának ; a mily könnyen folynak versei, 
annyira kimeríthetetlen az oktatás dolgában. Sok mindent 
összehord, beszél a nő családi és más életéről és sok 
egyébről. 

1600-ban írta meg Munkácsi János Regéczen as 
nagy Tóbiásnak életét, a ki az zsidók fogságában Salma- 
nassar sáfárává tétetek s ura titán nagy becsületben ré- 
szesült. De csakhamar baj éri, szükségbe jut s fiát, a kis 
Tóbiást, adósához küldi. A fiú engedelmességénél megra- 
gadja a szót az énekes és leiekkel buzdítja az atyákat, 
hogy jól neveljék gyermekeiket, mert 

Lészen az jó fáuak mikint jó gyümölcze 
Es mint olajfának ő szép zöldellése. 
Asztalotok környűl minden ékössége, 
Ha virga üdéjén serkenti ó'ket erre. 

Tóbiás szerencsésen megteszi útját, az angyal taná- 
csa mindenütt segít rajta, elveszi Raguéi leányát, s mikor 
apósa látja, hogy a házasság első éjszakáján nem halt 
meg a lyánya, sem a veje, tizennégy napig tartó lakzit 
csapott. Végre hazatérnek s a jó fiú vak apjának is meg- 
gyógyítja a szemét. 

Könnyen gördülő verseit Munkácsi nagy bújában 
készítette és kassai Kalmár Jánosnak és háza népének 
ajánlotta, mint azt a versfejek mutatják. 

Még fölemlíthetnénk néhány szenttörténeti éneket 
minő Zomborí Antal Eleásárja (1583), mely megvolt Nagy 
István könyvtárában, továbbá egy-két névtelennek müveit: 
Az három istenfélő férfiakról, kik a." igaz hitnek vallása 
miatt az égő kemenczében vetettének, azután Ábrahám 
pátriárka áldoiatjáról (1555) stb. De a közlött énekek 
úgyis világos képet nyújthatnak a kor bibliai verselőiről. 



IV. 
A TANÍTÓ ÉS FEDDŐ KÖLTÉSZET. 

A legtermészetesebb jelenség, hogy a nagy vallási 
mozgalom nem maradhatott el tanító és feddököltészet 
nélkül, A vallás és morál oly szoros viszonyban állanak 
egymással, hogy a vallásos ember rendesen szigorú er- 
kölcsbiró is egyszersmind. Az oltár és a szószék közel 
vannak egymáshoz. Ott áldozik és imádkozik a pap, a 
szószéken pedig tanít és fedd. 

Ha nem volna egyéb a protestantismus, mint az el- 
hanyagolt és elnyomott erkölcsi elemnek egy kitörésmódja 
a XV. század szellemes léhasága, aestheticai élvezete, 
művészeti gyönyörködése után, akkor sem volna csoda, 
ha ez a kitörő vulkán kemény és zord kritikával lép föl 
a népek erkölcsi életének vizsgálatánál. A későbbi huma- 
nisták sok léha üres szellemi játéka, a választékos, de tar- 
talmatlan előadás hajhászata után, magasabb, erkölcsösebb 
tartalomra, szilárd meggyőződésre, nemes komolyságra és 
az ideális törekvések szentségére áhítoztak az emberek. 
Csoda volt-e, ha ott duzzogott keblökben a keserű gúny, 
a kegyetlen satyra és egyes költeményekben mutatkozott 
az a gyűlölség, melyre kiválóan a morál és az actio em- 
bere képes ? A hol a gondolat embere, az eszmék búvára 
csak érteni kíván, ott az actio munkása, az erkölcs hir- 
detője, a szent komolyság apostola kegyellenül gyűlöl. 
E gyűlölet megvetésben, majd felháborodásban és gúnyban 
nyilvánul. 



A TANtTü ES FEDDŐ KÖLTÉSZET 423 

A gúny nem csupán az actio napjaiban mutatkozik, 
hanem a reactio kedélyes világában is. Mindketten tudnak 
gúnyolni, csakhoijy éles a kettő közötti külömbség. Az 
actio emberének satvrája sötét, kegyetlen, sarcasticus. 
A reactióé legtöbbször tréfás, enyelgő csúfolódás, például 
az idegen nemzetiségek, fajok, vallások, czéhek, osztályok 
kicsúfolása, akárhányszor kicsinyes lenézés, tréfás jó kedv 
kiséretében, melyekre elég példát nyújtanak az irodalom 
reactionarius korszakai. Például felhozhatni a XV. század 
végéről Apáti Ferencz Feddő énekét^ a XVII. századból 
A tótok csúfolása^ Csúfos gajd a tótról s mas efféléket. 
Ez az enyelgő, kedélyes trefaiódzas, mosolygó satyra, ne- 
vető gúny csak ritkán fordul elő az actio hőseinek ajkán. 
Az ö gúnyjok nem ily szelid fajtából való. Ok nem igen 
tudnak az enyelgő tréfa, a nevettető és könyezve mosolygó 
humor hangján szólani ; epével vannak elöntve s igazán 
gyűlölnek. 

A reactio vége felé, az actio hajnalán, a lelki tehe- 
tetlenség, a szellemi tespedés, a kedélyes korlátoltság, a 
pongyola és lapos realismus napjaiban, mikor megfogyat- 
kozik a fönkelt szellem, az emelkedett gondolkodás, az 
ideális törekvés : ekkor a művészet és irodalom, az er- 
kölcsi és vallási élet, a jogi és társadalmi viszonyok ezer 
meg ezer okot és alkalmat szereznek a gúnyos hangulat 
felébresztésére. Oh hány oka és alkalma van az actio 
szegény emberének a felháborodásra, az elkeseredésre. 
A hatalom képviselői boszantják és üldözik, a régi jó idők 
együgyű hivei félbolondnak tekintik ; ő azonban rendület- 
lenül halad előre, szánja az együgyűeket, sajnálja a sze- 
gény községet; de átkozza, ostorozza, korbácsolja, szóval 
€s tollal csipdesi, vagdossa a hatalom lelketlen es lomha, 
önző és erkölcstelen repraesentansait. 

A XVI. században különben volt elég ok az elke- 
seredésre, méltó alkalom a felháborodásra, A megköve- 



424 A TAXITO ES FEDDŐ KÖLTÉSZET 

sedett reactio hibáihoz járult a felbomlott állami élet, a 
török hódítás, a kétféle magyar kormány versengése ; 
mind olyan tényezők, melyek kedveztek az általános de- 
moralisatiónak és jellemtelenségnek. A megposhadt társa- 
dalmi élet nem bírt semmi erővel a kegyetlen urak. az önz6 
nagyok, a sikkasztok, a közvagyon-elharácsolók ellen. 
Magasabb erkölcsi szempont nem vezette a hatalom em- 
bereit. A fajfentartó eszme hatása alatt olyanok jutottak 
az előkelő állásokra és a megyei hivatalokba, a kiknek 
csekély vagy semmi tehetsegök sem volt az ország és. 
megye ügyeinek vezetésére, bajainak elhárítására. Akadt 
közöttük becsületes, tisztességes ember is elég, de hiány- 
zott bennök a kívánatos szellemi és erkölcsi erő. Külö- 
nösen a papság sülyedt a legmélyebben. Léha, kapzsi es 
lelketlen vala. A gazdag beneíiciumokon, egyházi javadal- 
makon kényelmesen és csendesen élni, a lét apró örömeit 
élvezni, jól enni. inni és szerelmeskedni, a vallás miséit, 
bücsújárásait pénzszerzésre fordítani : ez volt minden vágya. 
Minden bensőség, szent exaltatio nélkül gyakorolta hiva- 
tását, űzte mesterségét, míg az actio hajnalán be nem 
csapott a villám egy-egy újító személyében. 

Ez a lelkes reformátor, a mint megjelent valamely 
vidéken, egymagán állott, mint a tengeren hányatott hajó. 
De míg e hajóban nincs lelki erő, matrózai elvesztették 
bátorságukat; a reformátor duzzad az új eszmétől, nem 
fél, nem riad vissza a támadástól, hanem azt mondja, a 
mit Dávid Ferencz mondott, hogy az isteni erő téteti vele, 
a mit tesz. Rendületlen bátorságában keresi, kutatja az 
erkölcsi bajok forrásait és tényezőit, a régi viszonyok 
támaszain akad meg a szeme, melyek között legelső a 
katholikus egyház, ennek belső életét és külső pompáját 
állította az idők komolyságának ellenébe és két kézzel 
ragadta meg. tette magáévá azok tanítását, kik mint egy 
új tan hirdetői a szentség és jámborság szavait hordozák 



A TANITO ES FEDDŐ KÖLTÉSZET 425 

ajkaikon, kik a mennyiben szabadabb életet éltek, azt 
erkölcsi engedélylyel ruházták fel, kik tanultak, olvastak, 
tanítottak, prédikáltak és írtak ; de soha sem pihentek, 
nem éltek a kényelemnek és az édes munkátlanságnak. 

Gúnynyal volt tele a légkör. Gúny lebegett minden 
erkölcsös ember ajkán. S mikor az új hit buzgó hirdetője 
sokszor sikerteleníil fáradozott, mikor éjjel-nappali tevé- 
kenysége nem dicsekedhetett a kivánt sikerrel, elkeseredve 
ült íróasztalához s vagy egy szenvedélyes hitvitázó iratban, 
vagy egy feljajduló jeremiádban és hazai vonatkozásokkal 
telt szent történetben, vagy pedig sötét, néha gyűlöletes 
satyrában, tanító és feddő költeményben öntötte ki bo- 
szúságát és szent fájdalmát. 

A megszeppent katholikusok még nem tudtak gú- 
nyolni. Még nem virradt fel nekik. Most ők is látták 
ugyan az országos csapást, nekik is látniok és szenved- 
niök keile, a mit mindenki látott és szenvedett : egy 
részök azonban érzéketlen maradt az új eszme iránt, a 
másik rész pedig magát okozta a sok bajért és szeren- 
csétlenségért. S nem egy kathoUkus pap hagyta oda az 
egyházat csak azért, mert elégedetlen volt társainak lé- 
haságaval ; míg ha egy erőteljes, hatalmas és leleményes^ 
a mellett buzgó és szent főpap ül az esztergomi székben, 
talán sok dolog nem jutott volna annyira, talán távolról sem 
tett volna oly haladást a protestantismus, hogy a század 
vege felé Telegdi kétségbeesve írta a pápának, hogy a 
protestánsok «nem sokára ellepik az ország minden városát, 
falúját, helységét és pusztáját mint a legyek. Még csak a 
neve sem marad fenn a katholikus hitnek !» De épen az, 
hogy a kath. egyház nem tudott jeles vezetőkre, kitűnő 
mesterekre, nagy föpásztorokra szert tenni, mutatja, hogy 
nincs módunkban gátot vetni az uralkodó eszme haladá- 
sának, mert a kiválóbb tehetségek az új apostolokhoz 
szegődnek, az eszme hősei közé sorakoznak ; a kiket pedig 



426 HORVÁTH ANDEAS 

vagy az anyagi érdek, vagy más kapocs a régi állapotok- 
hoz lánczol, csak örömmel nézik az új tan embereinek 
győzelmét. 

Tállyán lakott a protestantismus legkitűnőbb satira- 
írója, Horváth András, ki a felvidékről, Szkárosról szár- 
mazhatott Hegyaljára. Legalább erre mutat a költemények 
versfejeiben rejlő Szkárosi név. írói szerepe csak rövid 
hét évig tartott. 1542 — 49-ig. Nála sok erővel nyilatkozik 
a gúny. találó elnevezésekkel illeti a katholikus nép val- 
lásos életének szokásait, nem riad vissza a keményebb 
kifejezések tői sem. Például a i. Kétféle hitről, a christusbeli 
és pápai folytos hitről* szóló gúnyiratában elkeseredéssel 
rajzolja, hogy nálunk ki a némettel, ki a törökkel tart ; 
csúfolja a római egyház tanait és papjait, elmondja, hogy 
üdvözít a sok pap-barát morgás, sósvíz, kenet olajozás*. 
Az isten ugyan eiküldé az üdvözölő Jézust, de hiába, a 
pápa láb alá tapodja. Az isten ugyan parancsolja, hogy 
ünnepet szenteljünk, de a pápa szent István napján zabot 
szentel, szent Jánosén jó borokat s az apró-szentekén 
vesszőt. A farsang szabadságot ad minden gonoszságnak, 
de « senki ne féljen akkor részegségétől, gyolkosságtúl, 
fertelmes élettül. csak bőtbe megszűnjék az gonosz étkek- 
től, túrótól, tikmonytiíl és az húsételtűL Ütközet nagy lesz 
mindenkor a farsangban, mikor Cibere bán beszáll az 
bánságban, Koncz vajda haragszik, dúl-fúl haragjában, 
mert nincs tisztessége az 46 napban. Oh mely szemérem 
ez a sós Szalonnának, az disznó Soldornak, ho^y füstön 
hallgatnak, de csak Lencse, Borsó tisztességbe vannak, 
az szegény kapások halat nem kaphatnak*. Meg élesebben 
hangzanak «/l^ Antichristus országa ellen* (1542.) írt 
feddő költeményének egyes helyei. Csúfolódik a .szentek 
segítségül hívásával. «Trink Urbán ! sokszor részegségben 
mondják, bornak bőségét mert ő tüle várják, egérüzőnek 
Kakukillát mondják.* Majd a házasságot ajánlja. *Az 



A TANÍTÓ ÉS FEDDŐ KÖLTÉSZET 427 

Istennek irgalmasságáról és es világnak hálaadatlanságá- 
róU czímü versében (1546.) szüntelen a világ vakságát 
emlegeti s szenttörténeti elmefuttatás után szidja a búcsu- 
járást Rómába. Kölnbe, Compostellába, de «az kinek 
nincsen annyi költsége, megyén csak Bátára, avagy Kas- 
sára, avagy Váraddá, avagy csak Darnóra, de hol taníta 
minket Krisztus az fassangozásra». A hatalmasok klas- 
tromokat építenek a barátoknak, «ott egy gonoszból kettőt 
csinálnak*. 

Xékik csúf ruhát czafrangot, kuklyát örömest viselnek, 

Sokan kordával beövedzenek, apálczává lesznek, 

Szent házasságot mert nem szeretnek, szégyenségben élnek. 

Nékik böjtölnek, egynéhány napon az hússal megszűnnek, 
Ektelenségtől, gonosz beszédtűi soha meg nem szűnnek, 
Ezek ott élnek, hol nincs félelem, hitetlenül élnek. 

Sokan bömbölnek és berbitélnek, nem tudják mint mondnak 
Lélekváltságot és harmincz misét igen olvastatnak. 
Ezek a nyomát az bottal ütik az elfutott nyúlnak. 

Az vagdalt hurkát, az abrak osztót nagy sokan forgatják, 
Ezerszer egy nap ha megszámlálják, imádságnak tudják, 
Az szent asszonyok nagy szentségeket ezzel mutogatják. 

«.á fejedelemségről* szóló énekében (1545) a század 
erélyével fordul az urakhoz, szemökre hányja kegyetlen - 
ségöket és idegenkedésöket Luther tanától, példákat hoz 
fel a szent és hazai történetből. *A Fösvénységről^ szóló 
versében (1545) számos új és ó-szövetségi példával illus- 
trálja e bűnt. Majd «PáZ érsek levelére váló feleletében* 
(1548) Várdai Pál esztergomi érsek, örökös főispán, pász- 
tori levele ellen szólal fel s megtámadja az esztergomi 
érsek különféle hivatalait: « Király képe sohasem volt 
szent Péter apostal, espánságot sem viselt az szent Pál 
apostal, ebből látjuk, hogy te érsek nem vagy az Krisz- 
tussal. Kár szemérem, uram érsek, az te vén fejednek, 



428 HORVÁTH AXDRAS 

hogy nem látod hamisságát az te levelednek, elleni irs?: 
temagadnak és az Úristennek.* A következő 1549. évben 
írta : « Vanasza Krisztusnak^ hogy ellene támadnak ez vilá- 
giak* czímü feddő költeményét. Ebben is a f'^jedelmek és 
urak. papok és szerzetesek ellen fordul, szent Dávid má" 
sodik zsoltárát alkalmazza reájok : «Ébröljetek feU, úgy- 
mond, «királyok Isten törvényét megtanuljátok ; urak. az 
földet a kik bírjátok, az Isten beszédét megfogadjátok*. 
Szemökre veti, hogy Luther Márton előtt híre sem volt a 
bibliának, s neki köszönhetjük, hogy földeríté Róma 
vétkeit s tudtára adta a világnak, hogy < immár nincs 
haszna az sok bolcsoknak>. Majd a magyar nemzetet 
szólítja meg s Váradot hozza fel : < Várad, nagy kárt 
tessz mind ez országnak, hogy véget nem vetsz az sok 
vakságnak, csak zabot palazz az nagy érczlónak, hiszem 
az Istent alítod vaknak. Oly igen féltem, az török császár 
meg ne nyargalná szent László lovát, fogva ne vinné sok 
kövér papját, az kik kerengik szíp koporsóját. Mit piron- 
kodtok varadi papok, az kövérségtől fénylik nyakatok, 
nem kell Istennek ti zsolozsmátok, misemondástok és 
kiáltástok. Szent László fejét ti imádjátok, szépen ezüstbe 
befoglaltátok, olaj az teste, mind azt mondjátok, ezvel az 
nép közt ti kompiárkodtok*. De legerősebb feddő költe- 
ménye az <íÁtokról> czimű. Mózes ötödik könyvének sötét 
átkozódását alkalmazza nemzetünkre s a zsidó szerző és 
iiépvezer hatalmas költői erejét jó magyarsággal fejezi ki. 
A zsidók egyptomi szolgaságát nemzetünknek a török 
alatti jármával hasonlítja össze és romlásunknak egyik 
okául a fejedelmeket hozza fel, kik csak hatalmaskodni 
tudnak s azon tanakodnak, miként rontsák el isten igaz- 
ságát és nyomják az ő hív szolgáit : «Azt tudjátok, hogy 
az Isten megvakult már, nem lát ; de nem aluszik, reánk 
pillog, noha sok boszút lát, így jól látja ez világnak minden 
álnokságát, majd levágja az fejszével az gonosz termöfát. > 



A TANÍTÓ ÉS FEDDŐ KÖLTÉSZET 429 

Horvát András működése a magyar protestantismus 
legnehezebb napjaira esik. Meg nem alakúit meg az új 
egyház. Magának kellé megteremteni plébániáját, harczot 
víni a hatalmakkal, küzdeni az állami és egyházi ható- 
sággal és lecsillapítani a községi ellenzéket, elnémítani az 
ó hit védőit. Mindez nehezen ment, sokszor vérbe került ; 
e harczokban az új apostol volt az izgató, a felbujtó. 
Az ilyen ember nem szokott sima szavakkal élni. Horvát 
Andrásnál sem keressük ezeket, de annál több volt benne 
az erő, a szent tüz és a felháborodás. 

^Egy barátból löU» protestáns pap, ki <bánta bo- 
londságát, elrúgta csuklyáját-* és « bitire fogadta, soha 
többet nem csal», Emberi szörzésről czím alatt írt egy 
csúfolódó es elég piszkos feddő éneket volt szerzetestársai 
ellen, kik «nem tom minek híják, kötéllel övedzik* ma- 
gúkat, « hosszú ránczos ruhát és czafrangot» viselnek ; 
csúfolja a remetéket, kik «barlangban lakoznak* «éjjel- 
nappal bömbölnek*. Pedig «a kis gyermek erkölcse* is 
figyelmeztethetné a keresztyéneket, hogy telni való ellen- 
séggel van dolguk, mert a mint meglátja, «ottan fut any- 
jához, hogy megmentse fejét*. Szemére veti, hogy szem- 
lesütve jár, < alánézve ballag, álnokságot gondol, de kétfelé 
hallgat; távol ha tekinted, olyan mint egy méhkas; ha 
hozzá közel mégy, olyan mint egy agg sas ; Vaj ! puhán 
övedzett ragadozó farkas*. Kicsúfolja azt a szokást, hogy 
szerzetes ruhában temetnek el néha világiakat is : « Holt testre 
felvonszák rosszas büdös kápát» ; szemökre hányja, hogy 

Az tudatlanságról senkit meg nem feddnek, 
Az sok részegségről meg sem emlékeznek, 
Az paráznaságért senkit meg nem vernek. 

Nem szeretik a házasságot, mert nem szenvedhetik 
el a keserűséget es «új edényt szeretnek*, olyan a szer- 
zetesek jámbcrsága mint a konkoly virága, mely fehér, 
de fekete a magva. 



30 FARKAS ANDRÁS 

Szilády Áron Szkárosi Horváth Andrásnak tulajdo- 
nítja, mert szerinte ezt « mutatja a nyelv és verselés épen 
úgy, mint a tárgy választása, felfogása és kidolgozása ». 

Farkas András 1538-ban a magyar és zsidó nem- 
zetet hasonlítá össze egy nagyobb költeményéhen, melynek 
egyik kiadása Cronica czímet visel. Szerzőjét Andreas 
Lupus Strigoniensis név alatt jegyezték be a wittenbergi 
egyetem lajstromába 1531-ben. Később mi volt, hol mű- 
ködött, nem tudni, hacsak mint Szilády Áron sejti, egy 
nem volt azon András pappal, a ki Debreczenben lelkész- 
kedett. Verse 1538-ban jelent meg Krakkóban Gálszécsi 
Aheresztyéni tudományról való rövid könyvecskéje mellett; 
társának e munkája azonban ismeretlen. 

Farkas alighanem ismerte a Pannónia megvételéről 
szóló éneket, ezt sejteti egy majdnem egyező sora, sok 
helyen a nyelve és felfogásmódja ; talán még az etymo- 
logiája is, midőn Pannónia nevét a panishó\ magyarázza. 

A szerző párhuzamosan állítja egymás mellé a zsidó 
és magyar nép történetét. Az elsőt Egyptomból vezeti ki, 
hol a farao 

Kezdé ííket igen sanyargatnia. 

Nagy sok szolgálatval, kenszeríttésekkel, 

Sok pallérok által ükét nehezíteni. 

Téglaverésekkel, sárcsinálásokkal. 

Erős nagy munkákkai. sauyaró rabságokkal. 

A magyarokat Scythiából hozta ki, hol az istent és 
az ő szent fiát nem ismerve 

Azért barom módra nagy pogány vakságban 
Úk is élnek vala, bálvánt imádnak vala. 

Majd Zsidóország vezetőit és fejedelmeit említi s 
utána a magyar királyok során fut végig, hogy, mert el- 
feledkezének isten nagy jóvoltáról, a csapásokat számlálja 



A TANÍTÓ ÉS FEDDŐ KÖLTÉSZET 431 

el, melyek a zsidókat és magyarokat erek. Bűneink között 
szerepel az is, hogy 

Mi kápolnáinkban voltak éneklések. 

De ah szent írásnak nem volt prédikálása. 

Végre megelégelvén a két nemzetre hullott csapásait, 
megbocsájtott nekik, a zsidókhoz elküldé szent fiát, csak- 
hogy a papok és szerzetes zsidók nem fogadták el urunkat 
s azért «mind elvesztette, kik nem engedenek az evange- 
liomnak*, a magyarok közé pedig a XVI. században «sok 
bölcseket és jámbor tanítókat* bocsáta, kik az <áldott 
Jézus Krisztust egy üdvösségnek lenni> hirdetik, csakhogy 
fájdalom, vannak a 

Kik egyebek által akarnak üdvösséget, 
Vagy önön magoknak érdemeknek általa, 
Ezek megtagadják az Krisztusnak vérét, 
És az ő szent atyját káromlással illetik. 

A mi a szerző politikai hitvallását illeti, János király 
pártján állott. Mert midőn elmondja, hogy az isten bün- 
tetésül 

Magyarokat adá törökök markába. 
Kik ah Sarlóközből, ah bő Mátyás földéből, 
Szálából, Somogyból, ah Szerem földéről, 
Ah széles alföldről sok népet elhajtanak. 

A kiket azután e romlás meghagyott, cJános királt 
királlá koronázzak*. Mikor pedig belátta a fejedelem, hogy 
nem bír a török temérdek sokaságával, bölcsen cselekedék, 
frigyet vete vélek, hogy csak épölhetne a megnyomorodott 
ország. Akadtak azonban magyart urak, a kiij elhajlanak 
koronás királyuktól, pártot ütenek s királyt emelének Né- 
metországból. 

Farkas András költeménye 12 szótagü sorokban van 
írva, melyekben sokszor kierzik a metszet, bár néhol 14 



432 DOBAI ANDRÁS 

szótag is van egy sorban. Minden versszaka hat sorból 
áll, melyek azonban nem rímelnek. 

Dohai András Sáros-Patakon 1540 ben intő éneket 
írt az utohó Ítéletről és urának Vas Mihálynak (Bicaeli 
Vas) ajánlotta. Az istent szólaltatja meg és az egész köl- 
teményen az ő szózata vonul végig az ismert bibliai ké- 
pekkel. «Az hatalmas Isten, királyok királya és minden 
uraknak nagy hatalmas ura> egyenkint számlálja elö sok 
jó tettét az emberekkel, majd az utolsó Ítélet végrehajtá- 
sát adja elő. « Vetek angyalokat földnek négy szegére, kik 
eleveneket behoznak élőmbe, kik az halottakat támasztják 
életre, jókat, gonoszokat hívnak az törvénybe*. Dobai a 
biblia szép költői előadását követi, elmondja az irgalmas- 
ság cselekedetit, a gonoszok mentegetődzését ; de mégis 
«pokolra és az véghetetlen nagy örök kínokra > vettetnek, 
a hívek pedig « mennyországra és az véghetetlen örök 
boldogságra > szállíttatnak. 

Dobai nem mindennapi tehetséget árúi el költemé- 
nyében. A ki így tud verselni, a kinek az ütem és rím 
oly szívesen szolgál és engedelmeskedik, arról azt kellene 
föltennünk, hogy számos költői mü alkotója. Pedig csak 
ezt az egyet bírjuk tőle. Szépségének azonban nem csekély 
jele. hogy több énekes könyv tartotta fel szamunkra az 
ének szövegét. Ügy látszik a XVI. század gyönyörűségét 
találta benne s szívesen olvasta a kiváló mester jeles al- 
kotását. 

Az Ítéletről: az Jconkolyos búza példásatjának ma- 
gyarázatjából czímü hosszabb verset közöl Bornemisza 
Péter énekes könyve, melynek versfejei végtelen erkölcsi 
oktatást foglalnak magukban. Az ének először a konkolyos 
búzáról szóló példabeszédét adja elö, hogy azután Ádám 
és Éva teremtését és történetét és a példa alkalmazását 
mesélje el. Szelesen rajzolja az Ítélet napját, mikor c teljes 
világ ott a szérőn leszen >. Ott leszen aztán a nagy cséplés, 



A TANÍTÓ ÉS KKDDÖ KÖl/riiSZET 433 

az Úr Jézus «a szérön a búzát esépleni* kezdi. Majd 
maga az Ítélet következik. Többi közt jelen lesznek az 
ördögök is tí^ ^ászlóoal. Jézus a pogányokat Banjth nevű 
ördögnek, a zsidókat Ebronnak, a hamis hitre burultakat 
ErromaJc. a kevélyeket LnciperfieJc, a fösvényeket Mam- 
monnak, a bujaság fiait, leányit AsmodeusnaJc, a harago- 
sakat a Sátánnak^ a torkosokat Belzebubnak, az irigyeket 
Leviathánnak, a jóra resteket Belfegor ördögnek adja. Az 
ítélet kimondása után sírnak, rínak, jajgatnak a kárho- 
zottak és átkozódva kiáltanak istenhez : «Te nagy Isten, 
jübb ne voltál volna, vagy minket nem teremtettél volna, 
mi szüleinket ne láthattuk volna, hogy nem mint ily nagy 
kínt láttunk volna !> — A jámborok az angyalok kilencz 
kara ala kerülnek, « egyetemben vélek énekelnek, űr isten- 
ben nagyon dicseködnek*. Az ének szerkezete elég helyes, 
nyelve élénk, a szerző képzelő tehetsége nem mindennapi ; 
költőibb rajza és az ördögök szereplése talán egy közép- 
kori költemény ügyes fordítója- vagy átdolgozójára mutat. 

A házasságról való ének-é\. Batízi András 1546-ban 
készíti és elég szerényen nem czímezi az annyira elcsépel 
szép jelzővel. 5 — 5 szótagos ütemű sorokban adja elő a 
nő teremtését a biblia szerint, a házasság három okát, 
t. i. az emberi nem szaporodását, a férj segítségét, a 
paráznaság kikerülését. Ezután a hazasok kötelességeire 
tér át, a férj tiszte, hogy feleségét szeresse, jóra oktassa ; 
az asszony embernek pedig az a tiszte, hogy férjét sze- 
resse, urának mondja, neki engedelmeskedjék, házát őrizze, 
«morhájának», vagyonának gondját viselje, «az szövést, 
fonást el ne felejtse*, magzatait nagy szeretettel nevelje, 
isten felelmére tanítsa. Ekkor megáldja őket az isten, mert 
a házasokat Jé/us is « szerété, és az mennyegzőt megéke- 
síté, jelenvoltával megerősíté és csudájával őket segíté*. 

Szabályos ütemei, tűrhetőbb rímei is jelezik, hogy 

Bodnár Zs.: A magyar irodalom története. ^ö 



434 BATÍZI ANDRÁS 

e versét költői tevékenységének végén írhatta. Nyelve 
is világosabb és értelmesebb, mint egyik-másik költemé- 
nyében. 

Ugyanazon Batísi András 1544-ben egy 564 soros 
verset írt a ^Meglőtt és megleendő dolgoJcnaJc teremtéstid 
fogva mind az Ítéletig való história* -']?iv6\. Illés, Dániel 
és más próféták jövendölését magyarázza. Illés szerint 
hatezer esztendeig tart a világ, «osztán vége lészen, az 
első kétezer úgymint üres lészen, a második kétezer tör- 
vény alatt lészen, az harmadik kétezer Krisztus után 
lészen*. Az első kétezer évet üresnek mondja, mert nincs 
benne törvény, különben egy szenttörténeti elmefuttatással 
megy végig rajta. A második kétezerbe esik Nabugodono- 
zor álma. melyet Dániel fejt meg és Batízi a modern 
időkre magyaráz, majd Ezechiel és Dániel jövendöléseit 
világítja meg s a törökökre meg a pápára alkalmazza. 
Az előbbiek « törököknek mondatnak, mert ők mindent 
törnek*. Kétféle Antikrisztust különböztetnek meg, egy 
testit és egy lelkit. Testi Mahumet, lelki a pápa. A kath. 
egyház fejének bűneit nagy részletességgel számlálja elé, 
« szentségével lába alá hajtja* a császárokat és királyokat 
megfojtja «a keresztyén népnek virágát*, magához csá- 
bítja «a bö'cs népeket*, elhagyja a régi atyák istenét, 
imádja a szenteket, <bolcs6-utat nyit* a bálványképekhez, 
torok, gyomor és has az istene, pénz és gazdagság a 
mennyországa, megtiltja a házasságot és húsételt stb- 
De lejárt az Antrikrisztus ideje s eljő az igazi Krisztus, 
közelget az utolsó Ítélet, mert már hirdettetik az evan- 
gehum s megfeddetik a pápa csalárdsága, és 

cA ki ő szívébe az írást bévötte, 

Annak ő lelkében az pápa inár megholt.* 

Házasságri'd való dicsíret czímmel egy éhek készült 
Mező-Szegeden 1541-ben. Szerzője azt vallja, hogy a 



A TANÍTÓ ÉS FEDDŐ KÖLTÉSZET - 435 

versbe telte nevét, de ha keressük, Benedidus Thaarare 
jön ki a versfökből. E kétes értékű betűk vezették az iro- 
dalonritörténet művelőit a Tar Benedek névre. Bárhogy 
hívták a szerzőt, annyi igaz, hogy költeménye a XVI. 
század egyik kedvencz tárgyát, a házasságot énekli meg. 
Míg a katholikus papság épen nötelenségénél fogva bizo- 
nyos tartózkodással szól a házasságról, addig a reformatio 
apostolai, a kik rendesen sietlek a házasság édes igájának 
fölvételével, szívesen elmélkedtek a házasfelek kötelessé- 
geiről. Ilyen Tar Benedek munkája is. Először a hitves- 
keresésről szól. Különösen óv a gazdagság hajhászásálól, 
«a nő csak jámbor nemzetből, bátor szegény légyen >, most 
sokan aggot is elvesznek, csak gazdag legyen ; pedig 

Csuda szép íletek egyes madaraknak. 
És vadon erdőben járó szép vadaknak, 
Kiki mind hasonlót keres ő magának, 
Pelikán nem vészi baglyot ö társának. 

A fiatal ember szerinte úgy illik össze egy vénasz- 
szonynyal, «mint az ikes sólyom az bagoly feszkibe>^ 
különben a házassági fegyelem eszközének a sompálczút 
ajánlja, hogy a feleség ne nyargaljon mindig a piaczon. 

Az kövér lúd ha felkél ö sugár szárnyára, 
lm az éh keselyö' mely igen forogja, 
És ha hamarsággal földre lerúghatja, 
Fényes toUaitól ott űtet megfosztja. 

Ettől az éh keselyűtől óvakodjék a nő, azért gyakran 
kezében forogjon rokkája. 

A költemény szerzője jó kedvű, vidám, bölcs lehetett^ 
a ki okos tanácsait jóízű humorral vegyítette soraiban. 
Világot vet kora ferde szokásaira és erkölcsére ; a két 
nem akkori találkozó helyére, a piaczra. 



43(i ERDÖSI SYLVESTER JÁNOS 

Négy soros alexandrin verse lehetőleg megtartja az 
ütemeket, hangzatos sorai gördülékenyek, irálya kiemel- 
kedik társainak hasonló alkotásai közül, képei találók és 
tetszetősek. 

Erdősi Sylvesler János az új testamentora elé 
ajánlást és egyes részei elé rövid kivonatot írt versekben, 
még pedig idömértékes sorokban. A latin-görög párverset 
ő ültette át a magyar irodalomba, ö volt első munkása 
annak a nagy irodalmi mozgalomnak, mely a classicis- 
musban érte el tetőpontját. Ha a classicus distichon ez 
első kísérletét olvassuk, gyönyörködünk a nyelv erején, 
élvezzük a sorok zeneiségét, a verslábak lüktetését, rhyth- 
musos folyását, mely éles ellentétben áll a XVí. század 
számos poétájának széteső, ellaposodó, zenétlen soraival. 
Mily komolyság és nyomatékkal kezdi, hogy €prófétáh által 
szólt régen néked a.z Isteni>^ de most megadta szent fiát, 
«ez próféta szavát hallgasd, mert téged az Isten elveszt 
és nyomós itt nem lehet a te neved*. Az időmérték azon- 
ban megnehezíti a költő munkáját, gyakorlatlansága nagyon 
meglátszik, s mivel mindenről akar egy- két szót szólani, 
a mi az egyes evangéliumokban foglaltatik, nem tud 
könnytí és világos lenni. Nyelve sokszor régies, mondatai 
magyarázatot igénylenek. De tény, hogy ha ez a classicus 
verselés meghonosült volna hazánkban, költői nyelvünk 
rég tömörebb, erőteljesebb, kerekdedebb és folyékonyabb 
lett volna, mint a minő harmadfélszázadon át volt. Réges- 
rég bekövetkezett volna Kazinczyja s nem kellett volna 
a XIX. századig várnunk. 

Baranyai Fái de Muclie írt versekbe szedve a té- 
kozló fiúról szóló példabeszédet a kesergők vigasztalására 
(in consolationem moestorum) mint a versfőkben mondja. 
Ugyanott tudatja, hogy Fehérvárott (Albae) készítette, hol 
Szilády véleménye szerint az első protestáns pap vagy 
tanító lehetett. 



A tanító És feddő költészet 437 

Ritka eset, hogy a költemény utolsó versszakában 
nem a költő mondja meg, mikor, hol és ki írta a verset, 
hanem egy idegen toll adja tudtunkra a szerzőről, hogy 
«az ő életét Isten elvégezé* 154:5-ben. Szilády a vers e 
szavait átvitt értelemben veszi. Baranyai nem halt meg? 
csak visszatért a katholikus hitre és mint árúlóról' írhatta 
Bornemisza Péter vagy más valaki, hogy (erkölcsileg) 
meghalt Merész föltevését azzal támogatja, hogy Muche 
Pál pozsonyi kanonok volt és 1557 körül 42 aranyat 
hagyott a szegény tanulóknak. 

Baranyai megváltoztatta a tékozló fiú családját. Nem 
tart a bibliával, hol az úr csak annyit mond, hogy egy 
embernek két fia vala. Baranyai a népmesével, egy « gazdag 
királyságról* szól, kinek két fia volt, s « vígan » tanította 
őket az isteni félelemben. 

De keveset használ a tanítás, a mint a fiúk <öreg- 
bülének» es « emberré lőnek », az ifjabbik a maga törvé- 
nyes részét követelte és kijelentette, hogy nem -udvarol* 
többé atyjának. Apja erkölcsi oktatást ad neki és igéri, 
hogy reá hagyja országát és sok jószágát ; mindez azon- 
ban nem kell a fiúnak, «Osztassék marha, törvény akarja* , 
s útnak ered a fiú. «Házsártos borivókat, jó szakácsokat, 
trombitás és kártyásokat, hitető és híres paráznákat, 
kertészt, madarászt hí magához ; el is jön két városi 
liazug, « kiknek marhájok nem vala, sem házok», de ver- 
felyében (koczka) sok a nyereségök. Hamar elpazarlá dús 
örökét. «Kincsét elveszte házsárton es nagy lakáson ». 
Bekövetkeztek a nem szeretem napok. «Meghalok éhvel, 
mert csépet nem szoktam, az vaskapát es soha nem for- 
gattam, az kéregetést, koldólást utáltam és szidalmaztam!* 
kiált fel a könnyelmű ifjú. Drámai elevenséggel és feltűnő 
színekkel rajzolja a költő az ifjú nyomorúságát ás atyjá- 
hoz térését. 



438 ORMPRUsr kristof 

A^erse a sapphói versnek második megjelenése a 
magyar költészetben ; az első Péchyé volt, a második 
kísérlet az övé és kiilömb mint az előbbi. 

< Gonosz asszonyemhereknek erkölcsökről való ének, 
kit szerze Szeheni Ormprust Kristóf egy kopott eb agg- 
nőnek bosszúságára, kit osztán egy barátja kérésére ma- 
gyarra fordíla.> A költemény valószínűleg mindjárt 1550 
után készülhetett. Helyesírása legalább ez időszakra mutat. 
A második versszakban megemiiti a szerző, «ki neveztetik 
szegény mellünek>, hogy Augsburgban a birodalmi gyűlés 
idején egy kis házba szállott, hol «vala neki az szálláson 
egy hideg szobája és az mellett igen megvénhedt, meg- 
kopott aggnéja, ki az hazat bosszúságra be nem (íiti vala, 
magyarokat csudakepen igen gyűlöl vala*. E magyargyű- 
lölet abban is nyilvánult, hogy nem adott neki « magyar 
éfket>. A szerző azután azzal áll boszút rajta, hogy egy- 
más után felsorolja a görög, latin és más mondák gonosz 
asszonyait és egy pár újabbat. 

Verselése 4—4—6 tagú ütemekre osztható, rhyth- 
musa szabályos, annyira, hogy a XVI. század közepén 
kevés énekes versenyezhet vele. 

1560-ban Pesti György literátus A halálról való 
emlékeztető éneket szerzé, mintha beszélne az Ádám fiaival. 
Versét az emberiség bölcsején, a paradicsomon kezdi, 
honnan első szüleink kiűzetvén, «nagy mezítelenségében 
atyánknak csak egy ködment ő reája adának, csépet, 
kapát eleibe rakának*. Utána pedig « egy száradott halál* 
ment. kit legelőször papokkal, barátokkal akaszt össze az 
énekes. Pedig igazán hatalmasak, a legfőbbnek « vagyon 
három rendkoronája, földi Istennek ő magát hivatja, kirá- 
lyokkal bal lábát csókoltatja*. Csak «nagy sok pénzzel* lehet 
hozzáférni. Szentelt vízzel, tömjénnel, átokkal fordul a halál 
ellen ; de nem használ semmit. Azután a királyokkal áll 



A TANÍTÓ ES l-'EDÜO KÖLTÉSZET 43'J 

szóba a halál, majd a többi társadalmi osztályok jönnek 
elé sorban. Végre megvigasztal az énekes, hogy Krisztus 
halála enyhítette a halál rémes voltát, sőt örömmé vál- 
toztatta. 

Egy ssép énelc, miJcépen as úr isten megáldja azokat 
minden jóval, a kik őtet félik és a.z istenteleneket meg- 
átkoz'.ta stb. czímü vers szerzőjének nevét nem tudjuk, 
csak annyit mond éneke végén, hogy « bűneiért méltán 
megnyomorodott, pogány elöl földéből kibúdosott>. A 
szerző Mózes harmadik könyvének 26. és ötödik könyvé- 
nek 28. részébői szedte ki müve tartalmát. Az első rész 
azzal foglalkozik, mikép áldja meg az úr ő népét, ha 
megtartja törvényeit, a második az átkokat, büntetéseket 
foglalja magában. Ilt-olt ismetel ugyan az énekes, de ál- 
talában ügyes versekbe önti Mózes áldó és sújtó szavait. 
Például háromszor is említi, a hogy az éhező anya gyer- 
meke húsát is megeszi. 

Az kedvetölt gyönge asszonyiállat, 
Ki nem tudja, földre mint tegye lábát, 
Vagy mi módon ékesítse ő magát, 
Ugyan nézted tavoly mint egy friss pávát. 

Ez megsüti az mostan szült magzatját, 
Gonosz szemmel nézi az önnen urát, 
Rejtegeti tőle gyermeke húsát. 
Hogy ő maga táplálja azzal magát. 

Hogy ha vennéd te asszony itt eszedben. 
Az nagy Isten m\í beszél ez átkokban. 
Bizony nem ülsz merő nyakkal az konty bau, 
Sem szökdetzel gyöngédeden az tántzban. 

Mint ez az idézet mutatja, tizenegy szótagú (4 — 4—3) 
rímes sorokban írta a szerző intő énekét, mely azonban 
sokszor vét a helyes ritmus ellen. 



440 BORNEMISZA PETEU 

Bornemisza Péter Huszt várában írta intő énekel : 
Oantio s~. János látásáról. A szerző abból indul ki, hogy 
«panaszolkodunk most országunknak ily nagy pusztasá- 
gán és boszankodunk mi marháink nagy sok Rárvallásán* ; 
de nem bánt a menyország pusztasága. Azért sz. János 
látásával írja le az eget. a boldogok boldogságát, a kár- 
hozottak kínjait. Az isten országa mindenkinek nyitva 
van, <akár rácz legyen, akár tót legyen, akár czigán 
legyen*, mondja a poéta szavaival az úr. 

Van Bornemiszának egy másik rokontartalmú verse, 
melyet 1561-ben Zólyom várában szerzett. Tulajdonkép 
az előbbinek átdolgozása ez. Czíme: A: Isten városáról, 
az menyországról való énei'. A versfejekben tudtunkra 
adja, hogy Balassi Jánosnak és Súlyok Annának prédi- 
kátora. Versét az isten segítségül hívásával, invocatióval 
kezdi: « Bátoríts, uram édes Istenem, lelkemet, nyelvemet, 
a te nevednek tisztességére indíts beszédemet, a te né- 
pednek idvösségére adj nekem értelmet » Itt is sz. János 
látása szerint rajzolja a menyországot, hol nincsen sár, 
agyag és fövény, hitvány faragott hő, csak tiszta arany 
gyöngy és jáspis Jcö; tizenkétféle drágakövekből van a kő- 
fala, mely mindenütt tarka, csak a derelcán egyszínű. 
A kövek színe zöld, szederjes, sárgafejér, piros testszín, 
hamúkék és arany. E városban jó dolguk lesz a jámbo- 
roknak, míg az istentelenek, a kárhozottak a pokolra 
jutnak, hol « sírás, rívás, nagy fogcsikorgatás, tüzkígyó, 
béka leszen, örökké ordítás, bú, gond és bánat, nagy 
keserűség, leszen nagy óhajtás ». Azért térj meg jó ember, 
gondold meg, hogy «az egész világ nagyobb részében mind 
setétben lakik, mennyi sok török, zsidó, tévelygő setétség- 
ben lakik, egész pápaság kincses ördögnek hegyen imád- 
kozik*. Kérjük azért az istent, oltalmazzon meg bennünket 
a zsidó, török hittől, a meghalt szenteknek imádásától, a 
kenyér- istentől stb. 



A TANÍTÓ KS FKDDÖ KÖLTÉSZKT 441 

1552-ben a Sarlóközhen ei/i/ névtelen ivó foglalkozott 
<is utolsó Ítélettel. A jámbor szerző nagy hatással akarja 
leírni a szörnyű ítélet napjait, nyelve azonban durva, elő- 
adása nehézkes és kelletlen. 

Ennél kissé külömb Skaricza Máté verse : Descriptio 
rcftni coelestis. a mennyország leírása, mely sz. Ágoston 
után készíilt és é!énk színekkel festi a mennyei boldog- 
ságot és díszt, a mi sokszor naivnak tetszik, mikor pl. 
azt mondja, hogy ott mindönök szép eleven gyöngyökkel 
épéttettek, czifrás arany magas házak szép drágasággal 
vannak, székek, ágyak fényesen villognak, az utczák pá- 
dimontuma csak arany. Mind e fény és pompa mellett 
kétszer is emlegeti az énekes a megunás hiányát, mintha 
csak tartott volna tőle. 

Decsi Mihál deák szép példázata a Lugossy-codex- 
ben Tököre és példája ez jeVón való romlandó életnek, 
mely környül vétetött mind as háláltál, mind penig az 
sátántál való féleleminl czím alatt van elmondva. Toldy 
azt véli, hogy 1540 ben szerzé. de ő valószínűleg téved. 
A versfejek e szavakat foglalják magukban: «Deczi pré- 
dikátornénak, Judit a.sszonynak, Deczi Mihal deáktúl aján- 
dék. > A verselés, nyelv és tartalom későbbi szerzőre mu- 
tatnak. Dienös hatalmas királij vala Siciliában, kinek 
csuda szomorúság fogta el a szivét, min sokat tanakodtak 
az urak. míg végre öcscsét Damoclest küldek hozzá kér- 
dezősködni. A király megígérte, hogy másnap válaszol. 
Addig is megparancsolta, hogy nagy vermet ássanak, belé 
eleven szenet dobjanak, a verem szájára szúette széket 
tegyenek, körülötte ifjak kivont karddal álljanak, egy asz- 
talra pedig drága étkeket, italokat rakjanak. Másnap 
öcscsét ülteté a veszedelmes székre és bíztatta, hogy csak 
vígan legyen, bár az ifjak kardjai fenyegetöleg emelkedtek 
reá, sőt a padlásról egy nagy pallos lógott alá. Mikor 



442 DECSl MIHÁLY 

öcscse nem akart vigadni, a király megfejté a példabe- 
szédet, szomorúságának okát. A lefüggő kard a mennyei 
bírót, a tüzes verem a poklot példázza, körülötte az ördög 
forgolódik, hogy legyen tehát jó kedve? 

Christus Comparnt regnum coelorwn nerfotiafori 
qiiaerenti margaritas czím alatt szent Máté 13. részeben 
előforduló szép példázatot bővíli ki a Lugossy-codex egy 
ismeretlen énekese. Verseben a gyöngykagyló természetet, 
életmódját hisonlítgatja az isten igéjéhez, a keresztyén 
ember életéhez. 

Szép tavaszi idő mikor elközelget. 
Nagy sereggel csigák tengörböl kijönnek, 
Szomjúságot nagyot mert vÍ7,ben szenvednek. 
Tengör sós vizével kit meg nem olthatnak. 

Csigájukat parton az égre fölnyitják. 
Az égi harmatot kévánsággal várják, 
Mihelyt leszállani az égből azt látják, 
Nagy gyönyörűséggel mellökben beszívják. 

A csigák szeretik a viharokat is. mert szebb é.-í 
tisztább lesz a gyöngyük. A keresztyén ember is szívesen 
tűri a nyavalyát, háborúságot, se világ, se ördög nincsen 
ártalmára. — A szerkezet rovására egy kis történetet is 
illeszt példázatába a költő, Antonius és Cieopatra gyöngy- 
historiaját. 

A század szokásaira nézve érdekes ének, melyet a 
Lugossy-codex História de morihiis in convivio ezímmel 
foglal magában. Szerzője Tholnai Bnliuf. A költemény 
két részből áll, az első a házigazda kötelességet adja elő, 
a második a vendégeket. Mindkel részben fordulnak elÖ 
jellemző szokások, példáú!, hogy a pohár rónádéi járt és 
nem Jcörös^fül, hogy némelyik nádon szítta a bort, másik 
ajakával borította be a poharat, egy hajtóban kiiszsza a 



A TANÍTÓ KS FEDDŐ KÖLTKSZKT 44;5 

bort. mire a poharat fölveti és ismét fölkapja. A mi a 
pohárban maradt, azt czigányfinak nevezték stb. Elnyúló 
fecsegése azonban nem igen vonz bennünKet, előadása 
nem köti le érdeklődésünket. U-;y látszik valamely lako- 
mára készííé a jámbor szerző, bocsánatot is kér hallga- 
tóitól, ha talán megbántaná őket. 

Tmódi Sebestijén intő énekeinek egyike e czímet 
viseli : Iladnagi/oknaJc tanúsa'/, mikor terekkel szömhe 
akarnak öklelni. Utasítás akar lenni a költő éneke, el- 
mondja, hogy <igyet()kben nyerni ha akartok, hallgassá- 
tok, ezt megtanü jatok ». Ezek azonban nem taktikai né- 
zetek és tanácsok, csupán valláserkölcsi utasítások. Kö- 
telességévé teszi ugyanis a hadnagyoknak, hogy a csata 
előtt nagy fels^óval így szóljanak katonáiknak : 

Csak istenben vitézük bizjatok, 
Mert ű lészön fegyvertök. paizstok. 

így foly tovább a csata előtti szózat, melyben a 
mennyei jutalomra való kilátással biztatja az elesendőket, 
gazdag prédával az életben maradókat, majd Jézus es 
a sz. Lélek segítségíil hívása és a győzelem bibliai példái 
következnek, a rohanás pillanatában pedig azt kiáltják : 
< Vessük fel mi fánkat, .fézust. Jézust üvöltsünk, ropp. 
csatt, patt.> 

Sokféle részögösröl czim alatt a szőlő mondáját 
dolgozta fel Tinódi, melyhez azután tanításait fűzi. Jó 
munkát végzett, mint a ki sok leleménynyel. változattal 
részletezi a részegesek és boromiszak számtalan fajtájat, 
bár szerkesztésén itt-ott megütközünk. Azon kezdi, hogy 
az vízözön után egy magas hegyben megmaradt a szőlő 
és egy meleg nyáron bőven is termett. Egy kecskebak 
akadt reá, megharapdáita es annyira felvidult, hogy 
szép szakálát igen rázá, magát hagyigálá. A hogy hírét 
hallotta Noé. kis kertjébe hozatta, oroszlán- és majom- 



444 TINÓDI SEBESTYÉN 

vérrel öntözte, sőt disznó- és kecskevért is kerített, 
melyeket nem sajnált tőle. Eijyszer azután sokat höppente 
a vi.téhől, megártott neki, a miből a biblia ismert törté- 
nete, Noénak Káinra szórt átka fejlődött. «Iljuk ebből ta- 
nulhattok mint atyátokat tisztöljétek, hallgassátok ti 
anyátokat, hogy reátok ne vegyetök az ö átkokat », teszi 
liozzá Tinódi. Majd az oroszlán-, majom-, di.^znó- és 
kecskevér magyarázata következik, melyet a részegek 
többféle fajával elég ügyesen szaporít a derék lantos. 
Ilyenek azok, a kik bölcsek lesznek mint Dámján lova, 
részegen vitatkoznak a hit dolgáról, pedig józanon setwwi- 
ttidók a szentírásból. Az asszonyok borívó fajtáit sem 
kiméli, sőt a lantosok- és hegedősökről is megemlékszik. 
mint a kiknek hor a leikök, csak borért is elzörgetnek 
néha szegémjök. Végül a részegség bűnétől óv bennün- 
ket, mértékletesen éljünk a borral és habár jó kedvre 
gerjeszt a bor, « istenünknek, nemzetünknek csak mi ne 
vétsünk ». Különben versét 1548-ban írta Nyír Bátorban 
szoméliságáhan, mint a kinek »udvarbírák bort nem ad- 
nak, vannak átkjában». 

Harmadik e nemű költeménye : Az udvarbírákról 
és kulcsárokról emlékszik meg. Előre is bocsánatot kér 
megbántásaért, melylyel az oly udvarbírákat csúfolja, 
a kik ^ö: bort, büdös lőrét, boros vizet adnak neki. Pe- 
dig ha jó bort kapna, feje bátorodnék, hangos lenne a 
szava, míg így rozsdás a torka, utálatos a liorútása, 
nád terem az orrában, nincs egészsége dolgában, kösseb- 
bödik gégéje az krónikában. A cselédeket sem kímélik a 
rossz udvarbírák, fagyos és sovány étket adnak a sze- 
gény ifjaknak, de a kik hálából sápi zsoltárt olvasnak 
leikökért és dolhai decrétomot mondanak fejökre. A jó 
Tinódi azt kívánja, hogy magas part üsse meg az ily 
udvarbírákat és kulcsárokat, mint a kik Kis Küküllö 
mellett Bethlen Farkasnak bohnyai házáuál «nem úr 



A TANÍTÓ ÉS FKDDÖ KÖLTÉSZET 44;> 

hírével büdös bort adának Sebők deáknak*. Különben 
a nagyidai kulcsár sem jár más utón, csak olyan, mint 
a bohnyai. mert «ha fiamat küldöm, illet szitokval*, teszi 
hozzá Tinódi. 

A magyar vallás, a református felekezet tehetséges 
apostola Horhi 3Míhs Péter egy hosszabb vitázó költe- 
ményt írt Blandrata vagy a servetianusok egységhívö 
doctrinája ellen. Czíme : If/a.: s.tenüráshól h'S.iedetett 
énei', mely Kolozsvárt 1570-ben jelent meg. Az ének öt 
részből áll: az egy igaz istenről vagy inkább a szenthárom- 
ságról, Krisztus fiuságáról, istenségéről, majd a szent 
lélek jehovaságáról s végre a: eretnekek ellenvetési fejté- 
séről. Versét Melius Magóesi Gáspárnak és nejének, Más- 
sal Euláliának, mint az anyaszentegyház hü és igaz daj- 
káinak ajánlotta. Ismert élességével, csípős tollával sér- 
tegeti ellenfeleit, a.f hamis vadkanokat, a kik undok, 
agyaras, éles. hamis fogukkal megtörék a Jézus Krisz- 
tust, új idegen, kent-fent istenné, aszútőkévé, bálványnyá 
tevék. MeHus a maga neveben kezdi munkáját s inti 
olvasóit, a kik meghallgatják a világi hazugságot, hall- 
gassák meg most Krisztus keserű panaszát, az eretnekek 
és antikrisztusok elleni nagy haragját. Ezután Krisztus, 
az isten fia szólal meg és követeli a meghallgatást : 
«A kik hallják, élnek; ha kik megutálják, bíínökért el- 
hárhoznak*. Jézus bizonyítgatja isteni számazását : mint 
a nap fényével, a pöcsét czímerével, úgy volt ő vele az 
atya isten. 

Nem mívelt az atyám semmit nálam nélkül, mert voltam teljessége. 
Hatalma és karja, szája és formája, jobb keze, bölcsessége. 

Sokszor megemlékezik Blandratáról és a servetia- 
nusokról, kik még a hitlen pápistáknál is förtelmesb 
embörök. Számos reformátorral, különösen az unitáriu- 
sokkal szemben nem szereti a zsidókat, erősen meg- 



446 ílosvai 

támadja, hóhéroknak nevezi őket. Rendületlenül hisz 
Krisztus istenségében s meg van győződve, hogy a kik 
tagadták, undok halállal haltak meg, mint a többi közt 
Arius, Servetus., Gratianus, Mezőgyáni Ambrus és mások, 
üdvözli Ugnot (Ungnád) Kristófot, az egri kapitányt, 
hogy kergeti e rókákat, kanokat és ö nagyságuk szegény 
árvája reményli, hogy Magócsiék is megteszik azt, hogy 
a hol vannak, kergetik a Sámson rókáit és nem hagyják 
a megért búzát felgyújtani Verse végén megmondja, 
hogy százhatvanöt szakból áll, a versfőkben pedig ki- 
jelenti éneke tartalmát. Az ének 1570 ben Komlós András 
nyomdájában jelent meg. a mikor hasonló tartalmú hit- 
vitázó munkája : A.v egész szent íráshói való igaz tudo- 
mány egy hónappal előbb szintén Debreczenben látott 
napvilágot. 

Sokféle neveknek magyar ásatja czim alatt Ílosvai 
Selymes Péter 1578-ban írt egy tanító és intő költeményt, 
melynek első részében a keresztségről szól, erről a testi- 
lelki f eredőről ; az egyiket a víz, a másikat Krisztus vére 
eszközli, mindkettő bőséges és hasznos ; hiszen Ígérte ezt 
s igéretét függő pecsétekkel confirmálta. Ilyen függő pecsét 
Ádámnál a bárányvér, Noénál a szivárvány, Ábrahámnál 
a körülmetélés, nálunk a szent keresztség és szent va- 
csora. A második rész a visszaélésekről, de ahusibus szól, 
milyenek a katholikusoknál a viasz, a bűvös olaj, a 
gyertya, a czifrás korozsma. Mijd a fiúgyermek kívánására 
és a leánytól való félelemre tér, mennyire örülnek a fiú 
születésének s restellik a leányét ; nagy mulatságot, gaz- 
dag pusztöriköt rendeznek, ha fiú születik, melyben sok 
régi fazék törik, annyi lesz a koma, hogy gátat íölthetni 
velők, a romlott lantnak, hegedűnek jó ára leszen. Meg- 
ajándékozzák az örömmondót, míg ha leány születik, 
alig ér rá a szegény hírnök a futásra. Azután a bábák 
babonájára tér át, a kik temondádfüvet tesznek a küszöb 



A TANITO ES FEDDü KÖLTÉSZET 447 

alá, hogy meg ne igézze valaki a gyermekeket, a szop- 
tató asszonyok tejét ráfecskendezik a betegre, hogy el ne 
vegyék a tejét. Ilosvai óva int bennünket, hogy iszonyú 
soh babonának mi ne adjunk szállást. Csak a harmadik 
részben tér tulajdonképi feladatára, a férfi- és nőnevek 
magyarázatjára. A vége felé megemlékezik Thúri Katus- 
káról is, kinek keresztelőjére szerzé ezt az éneket, hogy 
< ékesen mosolyogjon ö édes anyjának és nagy hiven 
szolgálhasson ő édes atyjának és lehessen megtartója az 
szép tisztaságnak*. De a legegyszerűbb szerkesztői sza- 
bály ellenére újra folytatja a nevek magyarázatját, hogy 
a végén tréfásan elmondhassa: « Eddig elég, jer az többit 
hagyjuk mi másszorra>. 

Besenyei Jakab, tasnádi iskolamester <'Az hásassáif- 
ról való szép ének, melyben az halcion madárról vött 
hasonlatosságból rautattatik meg, micsoda egyesség és egy- 
máshoz való szeretet kívántassék abban* (Kolozsvárt 
1580) czímű fanköUeménye a kánai mennyegzön kezdi 
énekét s elmondja a házasság paradicsomi történetét. 
Majd Ceix és Halcion görög regéjét meséli el. Geix Apol- 
lóhoz indul tanácsot kérni, a szárazföldi út bizonytalan- 
sága miatt a tengert választja. Neje tartóztatja: *Ez part 
környűl látod-e a búvárokat, mint futosnak, látod-e a 
hollókat ; a szovárványt, mint vonsza a vizeket, tengeren 
látsz most igen nagy vészeket!* Ceix elnyomja félelmét, 
« vidámítja vala az ő orczáját,* és a hajósok sürgetésére 
útnak índúl. Neje szemeivel kíséri, «nem veszi el S7emet 
az bárkát látván, megjövésére sok jót kíván*. D3 csak- 
hamar fölkeltek a <patvaros szelek* s a költő sikerült 
képét adja a tengeri viharnak és a hajó pusztulásának, 
majd Halcion asszonyhoz vezet, ki leányával Calidon 
városában számlálja férje távoztának napjait s várja 
megérkeztének óráját. De csak holt testét pillantja meg 
a tengerparton, végtelenül fájlalja, hogy nem indult 



44S BESENVEl JAKAB 

együtt férjével és nem veszett oda vele és meghatá 
nyelven rajzolja halál utáni vágyát. «]gy jól látjuk meg- 
olvasztja az enyvet, az meleg tüz megolvasztja az viaszt, 
aképen megemészté ezt a bánat, urához való igen nagy 
szeretet*, mondja a költő. Az Isten is megszánta és 
leányaival együtt « madarakká változtafá hirtelen . . . 
Ismeretes partoknál ők forognak, halcionoknak mindentől 
mondatnak*. Még ez állatok .szokásait beszéli el s azután 
bőven moralizál a házasságról, de olykor egy-egy szép 
hasonlattal ékesíti előadását: «Mint az barlangból folyó 
forrás, az kőszikláról leszakadó zúgás, hátra nem tér 
soha többé az a folyás, ekképen ember élete elmúlás*. 
Versét 1562-ben Tasnádon írta. 

<Ashopaszsá( inal!, dicséreti^ czítnű tréfás irat 1589- 
ben Kolozsvártt jelent meg. Prózában van írva. írója azzal 
vezeti be kis dicséretét, hogy többekkel vacsorára hívták. 
Volt közöttük egy kopasz öreg is, a kin nevettek a fiatalok. 
Az egyik azzal gúnyolta, hogy kopasz feje világánál is látnak, 
a házi gazda is azért hítta meg, hogy « kevesebb gyertyája kel- 
jen el ». A másik meg azzal csúfolta : < Bezzeg könnyű volna im 
ez jámbort beretválni, bizony azután sem gazdagulhatnak 
meg az borbélyok*. Az öreg azzal felel e gúnyolódásra, 
hogy a kopaszságot dicséri, szidja a hajat, a szőrt ; ki- 
emeli, hogy tudósok, bölcsek és becsületesek a kopaszok. 
Az egészségnek is hasznára válik a kopaszság. Csak az 
asszony-állatok gyönyörködnek a hosszú bajokban. Több, 
a magyar viszonyokra ilő megjegyzése, magyaros dicsek- 
vése folytán azt hitte Szabó Károly, hogy eredeti mun- 
kával van dolga. Kiemeli e helyet: « Egyéb tudós és 
okos nemzetségük, mikor esznek, süvegöket az fejekben 
tartják, az magyarok pedig le szokták venni. Mely szo- 
kásra talám az sz. Pál írásából (I. Cor. II.) vöttek 
alkalmazottságot, ki azt írja, szemérem, ha az férfi, mikor 
könyöreg, valamivel befedi az fejét ; az magyarok penig 



A TANITO líS b'EL»])Ő KÖLTÉSZET 44<) 

nemcsak az aszfaláldásra kezdik gyakran el az ételt, 
hanem valamennyiszer isznak, annyiszor említik az istent 
es azoknak, az kikre köszönik poharokat, kit az egyéb 
nemzetség nem mindenkor mivel, sok jó szerencsét és 
áldomást szoktak kívánni és istentől kérni. Azért azt ítil- 
ték, hogy jobb fel sem tenni, hogy nem minduntalan 
levetni ax süveget*. 

E föltevést azonban megczáfolfa Bognár T, D.. 
a ki Synesios : FalaJcras Encomion czímü munkájára, mint 
a magyar dolgozat forrására mutatott rá. Synesios Kr. u. 
370-ben Pentapolisban született. Szülővárosában püspök 
lett. Több bölcsészeti és vallásos munkát írt. Valószínű 
azonban, hogy a magyar író valamely latin fordítás vagy 
átdolgozás után készítette munkáját, legalább nálunk 
gyérek a görögből közvetlenül fordított dolgozatok. 

Pécsi János, mint a versfökben mondja. Budai Ta- 
más menyegzőjére szerzetté az Oeconomia Covjugalis ez. 
versét, mely 1580-ban jelent meg Kolozsvárt. A szerző 
nem akar süket malomban hegedülni, tudja, hogy a sok 
szó nem szerez jó kedvet, de ha jót beszél, szívesen 
meghallgatják. Házassági tanácsokat osztogat, a feleség 
legyen jó erkölcsű, jámhor és jó nemből, a gazdagság 
nem szükséges, pedig sok bolond ifjaknál, nem megyén 
Tiroska Pálhoz\ mert szegény Pál. Szélesen adja elő az 
asszony kötelességeit ; a férfiakéról az ének második ré- 
szében szól. Majd a nő alakjára és hozományára tér át. 
Természetesen itt nem a külső, hanem az erkölcsi szépség 
a fődolog és Pécsi találó jelzőkkel tudja morális megjegy- 
zéseit majd fűszerezni, majd ékesíteni. A szemvesztő czifra 
csalódást szül, mert ha más formában látják az asszonyt, 
megbánják, hogy rossz zsákat vontak a nyakukba. Az 
elhányó beszéd nem illik az asszonynak ; a gonosz asz- 
szonynál nincs mérgesb fű a világon ; a jó asszony esze 
nem forog az pintben, pávát nem követi az tarka kön- 

Bodnár Zs. : A magyar irodalom története. 29 



450 PÉCSI JÁNOS 

tösben, hosszú singet sem tart ura erszényében. Az asz- 
szony fékezze a nyelvét : «az ollóval nem vágjon nagy 
rendet.* — Ezek és hasonlók teszik a nő szépségét és 
hozományát. 

Némi melegséggel rajzolja a házas élet gyümölcsét, 
de meg nem állhatja, hogy be ne szője a szegény fráte- 
reket, a kik utálják a házasságot, csak kedvesek nálok a 
szép SZÜ3 apáczák. 

Az klastromban szegények sokat koplalnak, 
Az sós víz mellett özvegységet tártnak, 
Szentek, de hozzájok zesztrák közöl laknak. 
Özvegységeket hogy jobban titkolhassák. 

Ugyanez a kedélyes és gyakorlatias, képes és szel- 
lemes oktatás vonul végig a költeményen ; a férjnek fö 
kötelessége a szeretet ; sokat kell ugyan engedni a nő 
éretlenségének, nagy sompálczára sincs szüksége a jó 
asszonynak ; arra azonban vigyázzon a férfi, hogy Simon 
híró nyergét felvetni ne hagyja. 

Végül a gyermekek neveléséről szól, sok helyes ta- 
nácsot ad, melyek között legeiül fordul elő, hogy a hajló 
vessző nincs a gyermek sérelmére. 

Adhortatio mulierum (Asszonyok buzdítása) czímet 
visel egy tréfás vers a XVI. századból, melyet hihetőleg 
a Szamos mentén télen szerzett az írója, mikor fejszével 
vágták a vizet; nevét azonban nem írja ki, csak annyit 
említ, hogy jó emhörnek mondották. Négy epikus sorban 
elmondja a költő, hogy egy ifjú megházasodott s azután 
a fiatal férj veszi át a szót s oktatást ad szép társának 
és szép virágjának, kitől azt kívánja, hogy édes urának 
szólítsa, a vendégeknek vigasságot mutasson, nehogy 
ehlül késztilinek tartsák ; csak kérdve beszéljen, nehogy 
csácsogó szajkónak tekintsék ; az utón férje előtt ne jár- 
jon, hogy kaholavezérnek ne mondják ; ha követek jönnek a 
házhoz, az asszony ne szóljon, mert különben Simon bi- 



A TANITO ES FEDDŐ KÖLTÉSZET 45 1 

rónak; ha pazarol, feneketlen kasnak; ha korcsmába 
megy, jeles horcsismrnak stb. mondják. Ellenben, ha szót 
fogad férjének, ezt nagy holdoc/ embörnek nevezik. Az 
egész költeményen jóizü, egészséges és okos bölcseség 
tréfás hangja vonul végig, melyet csak emel az utolsó 
szó, a botnak, pálczának emlegetése. 

*E2 világi nagy sok zür-zavarról való tnek*-éi 
1586-ban szerzé Bogáti. Előadja, hogy ország-világ járni 
sokan kivánkoznak, e vágy lepett meg egyszer egy ördögöt, 
<a ki kéredzék. hogy szemével nézze meg, világ mint 
vesződnék, az lelkek oly jajjal oda mire jőnek, mi jóról 
váltak meg, mikor Pokolra mentek.* A «setétes», vagyis 
az ördög egy angyalt kapott vezetőül, a ki megmutatja neki 
a világ nevezetességeit, a sok pusztulást, romot, a szám- 
talan küzdő embert, majd egyeseket, mint Croesust, Po- 
lycrates « vajdát > s másokat, míg végre az angyal felszó- 
lítja a Setétet, hogy ne mulassanak tovább, rakják le a 
hegyet s miután ez megköszönte az angyal szívességét s 

Azzal nagy kaczagva az föld alá mene, 
Hogy többi bolondság az, mit látott, beszéle. 

Bogáti Fazakas Miklós más tanító költeményt is 
írt, melyet épen számos történeti vonatkozásainál fogva 
a szép históriák közé sorozhattunk volna. Gzíme : Szép 
história az tökélletes asszonyállatokról, mely az Plutar- 
chushól fordíttatott magyar nyelvre. — Nyomatott Colos- 
vartt 1577. De annyira túlnyomó benne az oktatás, hogy 
e csoportba jutott. 

Az unitárius író e müvén sem látszik az éles fele- 
kezeti álláspont ; a mit elmond, nagyrészt elmondhatná a 
reactio bármely munkása is. ítélete az asszonyokról régi 
és igaz. Nagyon helyesen mondja : 

Jámbor asszonynak régen azt mondották, 
Kit háza körül sohse nem gyaláznak, 

29* 



452 BOGÁTl 

De nem is dicsérik, sern magasztalják ; 
Mert azt csak ura esmérje, ászt hatták. 

Helyes felfogásának, józan ítéletének bizonyítására 
történeti példákat idéz. Első például szolgálnak a phociai 
asszonyok, majd a melini, tyrrheni és miletusiak. Ötödik 
példa Lucretia, hatodik Cius (Ziae), hetedik Micca Virgo 
et Megistona Matróna ; nyolczadik Aretaphila ; kilencze- 
dik Gamma ; tizedik Chiomara ; tizenegyedik Timoclia ; 
tizenkettedik Pythei uxor ; tizenharmadik Stratonica. E 
rövid példák vonzó tarkaságban haladnak előttünk s az 
énekes ügyes tollára mutatnak, bár Bogáti müvei soha 
sem nyújtanak tiszta élvezetet. Végül a kissé zavart epi- 
lógus következik : 

Megtetszik az asszonyoknak jó volta, 
Hogy mikor embernek eladó leánya, 
Házasítani socioval akarja, 
Mert semmi jó nincs a nélkül ó' magába. 

Eladni nagy sok szépséggel ők szokták, 
Bizony avval gonosz voltát mutatják. 
Azért a szép képet nagyon cifrázzák, 
Hogy valamely ifjat vele csalják. 

Rajta vaió szépséget mikor látom, 
Ördögét öltöztették abba tudom, 
Mert az, mi jó urat talál ruhátlan, 
Szép ruhást nem tudom még ha jót láttam. 

Ezt akarnám istenem megbocsássad, 
Hogy rendeled ember szaporodását, 
Nem teremtesz vala asszonyállatot, 
Ennek te találtad volna más módját. 

A derék unitárius énekes, úgy látszik, nem volt va- 
lami nagy barátjok az asszonyoknak. Nem ragadja el a 
házasság eszméje, mint a század közepén virágzó refor- 
mátorokat. Ha már szaporodnia kell az emberi nemnek, 
tréfásan azt mondja Bogati, kár volt teremteni asszonyi 



A TANITO ES FEDDŐ KÖLTÉSZET 453 

állatot, a szaporodás egyéb módját találhatta volna ki az 
isten. 

CsáTitornyai JMátyás a Muraközben 1599 ben írta 
és adta ki versét tRégenten az római fő asszonyoknrtk 
czifraság tilalmáról való perlődések az tanács előtt •> 
czímmel. Mikor a többi közt Cafo volt Róma főbírája, a 
község hadnagya pedig Marcus Fundanius stb., a világ- 
hódító város asszonyai féllázadtak azon rendszabály ellen, 
mely szerint 

Egynek is ne legyen szabad czifrálkodni, 
Bársony és sokszínű könlest sem viselni, 
Félnehezék aranynál többet nem fűzni. 
Koczin és hintóba városban hordoztatni. 

Cato csak nehezen juthat a tanácsterembe, hová 
azután beeresztik az asszonyokat s Proterva adja elő 
zendülésök okait, számos panaszukat, hogy megfosztattak 
régi jogaiktól, és nagy szerepöket a múltban. A költemény 
második részében Aristarchus czáíblgatja őket, hivatkozik 
az egyes rossz asszonyokra, körülírja, megszabja köteles- 
ségeiket. 

A költő erőteljes nyelven ír, de az erő mellett meg 
van a nehézkesség, itt-ott a homályosság is. Egyik-másik 
képe sem világos. Verselése elég folyékony. 

Csáktornyai Máté: Grohian verseinek magyar énekbe 
való fordítása, melyekben az jó tisztességes erkölcsnek 
regulái visszaváló értelemmel vannak megíratván. Ad nó- 
tám : Hegedősek néktek szólok, meghallgassátok. Kolos- 
várott. 

A regg, del és est szerint három részre osztja. «Ez 
erkölcsről írt ének is áll három részben, mint meg va- 
gyon elrendelvén bölcs verseiben, Friderik Dedekindus- 
nak Grobian szerben. Első részben az szolga ifjakat ta- 
nítja, Másikban az Gazda uraimat szólítja, Harmadikban 
az leányzókat is oktatja.* Igen szabad fordítása a német 



454 VA.JDA-KAMARÁSI LÖEINCZ 

eredetinek, itt-ott ha/ai eseményre, helyekre hivatkozik és 
ironicus erkölcsi illemszabályokat nyújt. Müveltségtörténeti 
becscsel is bír. 

Vajda- Kamarási Lőrincz prédikátor 'szintén feldol- 
gozta az utolsó Ítélet eszméjét. ^-Ssép tamdsáfi az jövendő 
rettenetes itilet napjáról-^ czímü tanító költeményében, 
mely 1596-ban Debreczenben jelent meg. Az ének szer- 
zője azzal hozakodik fel, hogy míg mások «nagy króni- 
kákat írnak, hatalmas uraknak életekről szólnak, erős 
vitézeknek halálokról írnak, sok veszedelmekről, hadakról 
tanítnak», melyek igen « kedvesek uraknál, — gyönyörű- 
ség az Írástudóknál, nemesnél, községnél és tanítóknál*, 
mert «szép dolgokat* hallanak belőlök ; addig ő <iövendő 
dolgokról* énekel, hogy megtérnének «az magyar nem- 
zetek.* Költeménye, mint a többi e nemű kísérletek, a 
szentírás képeivel él és két részre osztja tárgyát : először a 
gonoszok feltámadásáról és veszedelméről, másodszor az 
igazak dicsőséges feltámadásáról és örökkévaló nagy bol- 
dogságáról. Tizenkét szótagos négyes sorokban elég folyé- 
konyan és gonddal versel. 

Dicta Graeciae sapientum interprete Erasmo Ro- 
terodamo item mimi Publiani. As Göröff országheli 
bölczeknek szép jeles mondási. Csáktornyai János nyom- 
dájában Debreczenben (1591) jelentek meg a Rotterdami 
Rézmán összegyűjtötte jeles mondások, melyek nemcsak 
nálunk, hanem külföldön is több kiadást értek. A for- 
dító tapadó hűséggel, szórúl-szóra teszi magyarra az 
idegen mondást, de azután zárjel között magyarosabban is ki 
szokta jelenteni az értelmét, bár így is sokszor világosabb a 
latin, mint a magyar. Különben is az ily rövid, laconicus 
erkölcsi oktatások, a magaviselet kurta szabályai még az 
eredetiben is többször magyarázatot kivannak, annál in- 
kább, ha idegen nyelvekre fordítjuk át. Sokszor épen for- 
díthatlanok. A magyar fordító sem tudott megbirkózni 



A TANÍTÓ ÉS FEDDŐ KÖLTÉSZET 455 

nehéz feladatával s csak néha sikerült találó rövidséggel, 
szabatossággal és elég jó magyarsággal mondani el a 
maga dolgát. 

Adámi János (anagrammja : Amans Dei animo) 
1599-ben írta *-A£ iga.r, jámbor és tökéletes barátságról 
való éneliét.-o Verse elején egy furcsa kép van, mely a 
barátság képe akar lenni, bozontos hajjal, felhasított mel- 
lel ; az egyik lábánál Croesus király szunnyadozik, a 
másiknál a szerencse istenasszonya térdel egy gömbön. E 
rajz jelképes magyarázatával szolgál a költemény, mely 
szidja, kárhoztatja a gazdagságot, fösvénységet, de ügyet- 
lenül dicséri a barátságot. Adámi munkájának szerkezete 
zilált, formátlan, nem kerekded. Az elég könnyen verselő 
énekes homályos fejű ember lehetett, a ki nem tudta ér- 
telemmel magyarázni e kedves és könnyű tárgyat. 

Kevésbbé együgyű egy másik munkájában : Az Mt 
3Iusák, 3íinerva és Pallas egymással veteködnek, ez mos- 
tani világ állapotja és az jó szerencze felől, végre Mi- 
nerva meggi/őzettetik és Pallast barátjának fogadja. A 
gazdag, erős, fiatal és szép Minerva csudálkozik azon, 
hogy némelyek bánkódnak és szomorkodnak. «Az szo- 
morkodást és az fösvénységet nem kellene követni* — 
Pallas inti, hogy ő is máskép járhat, ha elfordul tőle a 
szerencse. «Hát mivel tartod te magad s házad népét, 
holott ninczen barátod ?» kérdi tőle Minerva. Pallas imád- 
ságára hivatkozik, melyet mindjárt elmond. Minervát 
megindítja az eléggé jól szerkesztett ima és maga is rög- 
tönöz egyet, melyben Múzsa létére elismeri, hogy « ember 
vagyok én is. bizonytalan tudom mindeneknek halálok. > 
Végül In ohtrectatorem, a megszólónak, kritikusainak ír 
a szerző néhány sort s kéri őket, hogy «ne feljebb az 
kaptánál rendeljék elméjek.* 

Igen szép könyvecske, mely Catonak neveztetik., az 
közönséges jó életnek oktatásáról latin, magyar és német 



456 LT'THEBPAPOK ELLEN 

nyelven ad erkölcsi oktatásokat, melyek sokszoros kiadást 
értek. Toldy Ferencz bemutatott az Akadémiában egy 
gúnyos recipét a rest és csácsogó asszonyok ellen ; pró- 
zában van írva és hirdetés alakjában nyomtatva, hogy, 
mint ö sejti, korcsmákban és mulatóhelyeken falra ragasz- 
tathassék. Végül megemlékezik Toldy Ferencz egy kath. 
feddő költeményről 1565 bői, <Ének a Lutherimpoh ellen -^^ 
mely első hang, első gúnyos tiltakozás a régi egyház kö- 
réből. Miután Draskovich kiadta Lactantius és Lirinai 
Vincze müveinek, Telegdi pedig Ganisius kátéjának állító- 
lagos fordítását, a gúnyköltészet terén is megjelent a 
katholikus vallás, csakhogy még nem hallgattak rája. 



A DRÁMAI KÖLTÉSZET. 

Csontosai Jánosnak lengyelországi könyvtárbuvárlatai 
kiderítették, hogy Csanádi Albert pálosrendi szerzetes 
1514-ben maijijar verses passiójátékot (series passionis 
dominicae stylo rhylhnnico et idiomate hungarico) irt, 
mely azonban elveszett. így nem állhatunk elő egyetlen 
mysteriummal sem. Azonban hogy voltak ily pasziójáté- 
kaink. talán a katholi^us egyház érzéki és szemléltető 
iránya is tanú'^ítja. Talán a szemléltetés, érzékités e példái 
szintén ismeretlenek volnának előttünk, ha az újítók erős 
kifakadásai többé kevésbbé nem tanúsítanák. 

Vannak ugyanis oly felekezeti kifakadások es szemre- 
hányások, melyekben a protestáns írók megrójak a 
katholikusokaí, hogy illetlenül profanálják a Krisztus szen- 
vedéseit, ilyenek például a kissé szájas Bornemisza Péter- 
nek következő szavai: « Elmegyen azért a barát, mikor a 
fafeszületet szokták volt helyére felvinni az egyház köze- 
pire, az hol állott nagy-péntek után és mutogatták az 
Krisztus kinját és mennjberaenéset, akkor az barát, a ki 
a lajtorján felvitte, elöl arczczal nagy sírva és ájtatosan 
vitte és a miatt a kábák és az balgatag ajtatosok mind 

sírtak. De hatul az kapát felfoszlotta, hogy az 

kitetszett, azt valaki lattá, mind elfakadott nevetve.* 
Magyart István sárvári prédikátor a XVI. század végén 
írja : «Az pünkösd napi fagalambnak, mintha mennyből a 
szent Líiek jőne, alábocsatása ; az falegénynek iiyakon- 
kötve, felakasztva, mintha Krisztus menne mennybe a 

templom padlására való felhúzása a pálmában 

felöltöztetett szamár .... és ezekhez hasonló kábaságok. 



458 -^ DRÁMAI KÖLTÉSZET 

melyekből bűnök bocsánatjoknak érdemét tanítják a pá- 
pisták kiszármazni. » Hogy az effélék még a XVII. század- 
ban sem hiányoztak, mutatják Sziládii Áron nagy gond- 
dal gyűjtött idézetei. Ilyenek először Geleji Katona István 
szavai: « Elment Krisztus elöl a kere.sztnek emeltetésében, 
hogy mi ötét hátul követnők. D3 nem hypocritaképen 
mint ama fatalpu ostoba barátok, a kik Nagy-Penteken 
fákból rótatott kereszteket emelnek nagy szepelkedésvel 
vallókon és gyepiöböl fonalott ostorral csapkodják til-túl 
a hatokat; hanem keresztyéni engedelmességvei.* Még 
jellemzőbbek Fósaliázi János szavai, melyek talán színi 
elöadásfélet jelentenek: «A Krisztus szeny védésének és 
halálának játékos komédiára való fordítása, a mely Jézus 
Krisztust boszantó szokást esztendőnkint a pápistáknál 
szemünkkel tapasztalunk.* Gzeglédi István pedig 1670-ben 
felkiált: «Még sem szűntök meg Krisztus urunk szenve- 
dését kitragédiázni?* S idézi Manliust (Locorum comm. 
collectanea 1600 p. 12.) Mikor egyszer a városban tra- 
gédiát akarnának tenni a Krisztus kínszenvedéséből, egyi- 
tek viselvén a keresztjén függő Krisztusnak személyét, 
más ismét a Krisztus oldalát által öklelő vitéznek tiszti- 
ben hagyván, nem találta öklelni a vérrel megtöltött 
hólyagot a megfeszítettnek oldalán, hanem halálosképen 
általöklelte szivét, ki csak elbocsátotta magát s szörnyű 
halállal holt leesvén a keresztről. Mi löt? Más megint, 
ki a Krisztust síratónak viselte a kereszt alatt személyét, 
a keresztrűl reá esett ember miatt, az is megholt. Reá 
támad azonban a vitézre a kereszten által ökleltetett 
ifjúnak atyjafia s ugyanott megöli, de neki is e cseleke - 
detiért elesek feje — No már, mivel négyen holtak meg 
e tragédia miatt, te nem félsz-e Isten haragjaiul, ki csak 
nevetséget űzsz e szentségből? Ha mi is fársángosokká, 
így tennők magunkat mint ti ; méltóbban viselhetnők mi 
azt a Krisztus kötelet jedzö övecskét.> 



A DRÁMAI KÖLTÉSZET 459 

Annyi bizonyos, hogy nálunk is voltak mysteriumok 
vagy legalább kisebb, rövidebb mysteriumi játékok. Csu- 
pán az csodálatos, hogy történetbuváraink egyet sem tud- 
nak felmutatni ; s ha Csontosi kutatásai, a kor jelleme, 
továbbá a protestáns hitvitázók nem tanúsítanák, még 
ennyit sem tudnánk meg. mert sem az egyes városok 
számadás könyvei, sem más iratok nem tanúskodnak 
magyar mysteriumok előadásáról. 

Ezeken az előadásokon nem hiányzottak a pár- 
beszédek, bizonyosan nem voltak csupán némajátékok, idáig 
azonban egyetlen papi archívum sem tárt fel ily kéziratokat. 

A protestáns szemrehányások azonban oly határo- 
zottak, hogy okvetlenül kellett színijátékoknak lenniök, 
bár nem tejedtek el annyira, mint a külföld nagy és hatal- 
mas városaiban. Kézirataik természetesen vagy elkallódtak, 
vagy pedig lappanganak. Sőt még a XVIIl. század előtt 
sem ismeretlen a mysterium. Játszották-e? újra nem tudjuk ; 
de kétségtelen, hogy Juháss il/áíé minorita az ő <^ssép ájta- 
tos külömh-Jcülömhféle magyar versei» közt (1761), melye- 
ket «nemes és privilegiumos Jasz-Apáti Várossának iste- 
nes költségével nyomattatott ki», egy terjedelmes mys- 
teriumot is tett közzé, mely hét szakaszban több ószö- 
vetségi intermezzóval vegyítve adja elő Krisztus szenve- 
dését. Hogy előadásra szánta, az előszó is mutatja, mert 
azon kezdi, hogy «E jelenvaló nap, a kik itten vagytok, 
nagy szép sokasággal látjuk csoportoztok, s talán ezen 
napra azért fáradtatok, hogy példákban Krisztus halálát 
lássátok.* A lapszélen mindenütt megvan a szerző uta- 
sítása színészei számára pl. «Ádám mezítelen látván 
magát monda. » 

Jaj bújjunk el hamar a fának tövében, 
Raggassunk fa levélt s öltözzünk köntösben, 
Mivel hogy mi estünk immáron vétekben, 
Ne lásson szent szeme mezítelenségben. 



4G0 SZTARAT MIHÁLY 

Ugy látszik Juhász meztelenül szerepeltette Ádám 
és Éváját mint a XV. század Angolorszáeában. hol első 
szüleink csak a második jelenetben léptek a szinpadra 
fügefalevéllel takarva. 

Hogy síposaink, joculatoraink, histrióink voltak, két- 
ségtelen. De hogy mit játszottak, nem tudjuk. Szilády azt 
hiszi, hogy «meg kellett alakulnia az afajta előadások 
módjának, melyeket a magyar ízlés élvezni vagy legalább 
tűrni tudott. Egyszerű volt ez az ízlés, egyszerűeknek 
kellett lenni azon productióknak is, melyek mulattatták. 
Nem vitathatjuk, hogy színirodalmunk lett volna, Pate- 
linnel s hasonlókkal nem dicsekedhetünk, de ez nem 
zárja ki, hogy a magyar síposok is ne adhattak volna 
elő tréfás párbeszédéket, mint az másutt is divatozott.* 

Azt hiszszük, hogy a histriók e valószínűleg durva 
játékai nincsenek összefüggésben azon színjátékokkalr 
melyeket a XVI. század irodalma szamunkra fentartott. 
Ez persze csak távoli fölteves. mert semmi fogalmunk 
sincs játékaikról. Az irodalom termekei Knrádi néotelenét 
kivéve, pedig oly férfiak alkotásai, kik bizonyosan meg- 
vetéssel fordultak el az egyház üldözte síposoktól. Müveik 
sem világi alkotások, hanem tisztán egyházi darabok, me- 
lyeket hihetöle'^í csak papok alkottak. Czéljok sem az 
volt, hogy előadásukkal a nagy közönségnek nyúitsanak 
aestheticai élvezetet, hanem hogy főleg a hitnek nyerjék 
meg őket. 

Ilyen Sstárai Mihály: „.4 papolt házasságáról" 
1550-ben készült drámai müve, tnely egy könyv táblájá- 
ból került elő s mint ilyen csak pár lapra nyúló töredék. 
Földié volt es tőle jutott az Akadémia könyvtárába. 
Második darabját 1559-ben irta. Gzime : Comoedia Lc- 
pidissima de sacerdotio: As ir/as papságnak tüköré^ me- 
lyet a Sztárai Mihály mester mostan szerzett. > Huszár 
Gál «az óvári egyházi szolga >, ki mint fia Dávid állítja. 



A DRÁMAI KÖLTÉSZET 4(31 

első magyar nyomdász volt, a semneczi, cremneczi és 
beszterczei bölcs tanácsoknak ajánlja, kiknél szintúgy 
mint Mátyásföldén és Csallóközben haddal üldözi Oláh- 
érsek a szegény kiföldi plébánosokat*, de a kik állhata- 
tosan megmaradnak az igazság mellett s így illőnek tartja 
a kiadó, <hogy e könyvecske a magyar nemzetnek a ti 
nevetek alatt menjen ki. > 

A mű személyei a katholikus Antal és a protestáns 
Borbás bíró, Böröczk és Tamás papok, fráter Lukács, 
Vikárius, Pápa, Püspök. A szereplöknek nem igen van 
határozott jellemök, mivel hiányzik a cselekvény, nincs is 
alkalom a darab jellemeinek kifejtésére. A jellemek sem 
fejlődhetnek előttünk, készen kapjuk őket. Ilyen mindjárt 
az Antal bíróé, kit a költő Prológusa így mutat be : «Nagy 
sokan vannak ez mostani időben, kiknek utálatos az 
igazság és keilyemetes az hamisáá^. Némelyek pedig 
vannak, kiknek valamennyire keilyemetes az igazság, de 
mégis bennek vagyon azért az vakság és tudatlanság — 
es innen következik osztán, hogy nem igaznak tetszik ő 
nekiek az igaz papság, az pllisellen és olajotlan papság, 
mintha a pilistől, olajtól és lökörömre nyírt hajtul volna 
az igaz papság. Efféle tudatlan emberek közül való az 
Antal bíró, ki majdan ti kegyelmetek eleibe jö borzadt 
szakállával ... De a mint látom, imhol jő egy igen nagy 
bottal . . .» E bemutaló sem tár elénk több jellemző vo- 
nást, melyek azután a dráma folyamán szaporodnának. 

Ellentéte Borbás bíró, ki egész theologus, otthon 
érzi magát az egyházi tudományokban. Erélyes és nyug- 
talan ember, akinek mindig van valami gondolata, mely 
agyát fúrja és nem hagy békét Antal bírónak. Szelesen 
kifejti Antal bíró előtt a papság protestáns tanát, míg ez 
Böröczk paphoz folyamodik segélyért. Ez azonban kényel- 
mes ember, a ki kerüli az éles vitákat; csak «hájas» 
breviárjával meg a szatyor palaczkjával foglalkozik és a 



4(52 SZATRAI MIHÁLY 

a kolostor vicariusát keresik fel. Borbás bíró az ö Tamás 
pap.jáv^al utánok megyén, elérik őket a klastromnál, hol 
Lukács fráter támadja meg Borbást. hogy *Nagy dolog 
ez Borbás bíró, hogy te soha nem nyughatól, hanem 
mind reánk törsz. > A vicarius tömlöczbe akarja őket kül- 
deni, de a békés Antal bíró is megingott és keményen 
felel a vikárius e szavaira: Mi ördögért jöttetek ? « Azért 
jöttünk, hogy nyakanyírott papokat, bérelteién kappano- 
kat. fapapokat, vázpapokat, csufpapokat. bolond papokat,, 
hivalkodó tudatlan papokat ezután nem akarunk tar- 
tanyi . . .> Mikor ismét a tömlöczöt emlegeti, Borbás- 
támadja meg: «.Jöszte csak hagró-szökő kankó. bizony úgy 
ütöm az apáczamaró fogadat, hogy kiesik onnan.* A 
vicarius azután a pápához appellál, a ki midőn Tamás- 
papságával hozakodik elö, azt kérdi : Mi ördög pap vagy 
te? Tamás felel: Isten papja vagyok es az igaz keresz- 
tyének tanítója. Micsoda Isten papja, kérdi újra a pápa, 
hiszen én vagyok az isten papja! <A volnál, ha istened 
volna, » mondja Tamás. Az új tanító mind erősebben 
ostromolja a régi egyház papságát, szemökre veti, hogy 
pénzért szentelik papoknak a tudatlanokat, mire a pápa azt 
feleli: «Mi ingyen nem vettük, azért ingyen sem adjuk* 
Mikor Tamás az ö püspökét említi, azt kérdi a pápa : 
Hol ördögbe vagyon az ti pispektök ? Tamás azt feleli : 
«Nem ördögben, hanem Erdélyben, ki mindenült vagyon, 
valahol az istennek igéje vagyon.* Majd az írásból, majd 
ismét hájas breviárjából bizonyítgat ellenök, melyet a pa- 
laczk mellől a szatyorból kerestet elő Antal bíró. Azután 
az esztergomi breviárium szent Apollinaris életéből hozza 
fel, hogy e szentnek sem olajjal nem kentek meg az 
ujját, se meg nem nyírták a fejét és mégis nemcsak 
pap, hanem püspök lett. Böröczk pap elismeri, hogy ezt 
nem tudta, Tamás azonban így vigasztalja : « Igyál jobban 
csak az palaczkból, jobban megtudod.* A pápa pedig 



A DRÁMAI KÖLTKSZET 463 

felakarja magát akasztani. Tamás a kapálásra utalja, 
azssal is eíéíhet. cHév ám a kapa nyele,* feleli a pápa, 
«Megpükjed te s meghidegedik.* viszonozza Tamás: 
« Mégis jobb kapálnod, mintsem magadat felakasztanod.* 
«Bizony én vargává leszek*, mondja a vicarius. Böröczk 
pedig: «Én pedig timárrá leszek és olcsón adom osztana 
bőrt, csak te ritkán varrjad.* Fráter: «No pispök uram, 
légy kovácscsá te s im én szénégetőd leszek.* Pispök: 
« Bátor, de leesik ám az okulár az óromrúl, ha az nagy 
verőt kezembe vejendem.* Végre Borbás bíró diadalmasan 
kijelenti, hogy «Lám mondám, szomszéd, hogy mind fa- 
papok ezek> azaz nem tudnak prédikálni és Antal bíró 
ráhagyja mondván : «Bizony azok, hála legyen az isten- 
nek, hogy torkunkról elvethetek őket, többé ne tartsunk 
immár efféle néma ebeket.* 

Ezzel vége a hitvitázó drámának, mely szerkezet 
tekintetében elég ügyes, a mennyire a szűkös cselekvény 
engedi. Meg ügyesebb, drámaibb a nyelve, mely frissen 
élénken folyik a vitázok ajkairól. Jó magyarsággal, né- 
piesen és értelmesen szólaltatja meg őket a költő s jel- 
lemzetes is akar lenni, amennyiben mindenki fölvett 
characteréhez hiven beszél. 

Hol tanulta Sztárai a drámaírást, kiktől vette a 
példát, kiket követett müvei alkotásában, még nem 
tudni. A szinjátékot hihetőleg Paduában ismerte meg, 
hisz Olaszország már a XV. század második felében 
erősen fejlődő színi életet mutat ; ott azonban nem ad- 
tak protestáns szellemű darabokat. Ebben a németek 
lehettek mintái, kiknél már a húszas és harminczas 
években katholikus ellenes darabokat adtak elő. 

A német példa azonban még nem bizonyítja, hogy 
Sztárai darabjai fordítások ; sőt épen az egész előadás 
azt sejteti, hogy az ő alkotásai eredetiek. Legalább még 
senki sem állította vagy bizonyítgatta az ellenkezőt, ha- 



464 SZTARAl MIHÁLY 

nem Toldy Ferencz is kivált azért, hogy «ő az adott 
concret, még pedig az őt körülvevő viszonyokból szőtte 
(bármily) cselekvényt, kétségkívül teljesen eredetinek* 
kivánja tekintetni. Sőt mivel bizonyos alakító képességet, 
biztosságot és némi könnyűséget talál benne, nyelvét 
pedig színerősen népiesnek, eredetinek és gyakorlottnak 
nézi, nagyon hajlandó azt hinni, hogy nemcsak a 
coelibatust és a papkérdést, hanem más rokon kérdések 
megoldását is e formában kísérletté meg. Ehhez nem 
szólhatunk, más müve nem ismeretes. így nem tudni 
írt-e vagy nem ily drámaszerü vitákat. Az 1562-iki 
debreczeni hitvallás, mely a zsinatokkal eltiltotta és kár- 
hoztatta a ludos, spectacula és impudieas saltationes, 
megengedte a honestum et non impudicum lusum et 
saltationem pudicam. 

Hogy előadatta, majdnem bizonyosnak vehetjük. 
Az oly élénk, mozgékony, nyughatatlan ember, a ki min- 
den alkalmas fegyverrel és szüntelen ostromolta a katho- 
likus papokat, a ki dicsekedve említi, hogy ultra Sauro- 
matas videlicet et ultra glacealem Caucasum űzte őket, 
a ki minden lépten nyilvános hitvitára kényszerítette a 
hivek régi pásztorait : nem mulaszthatott el efféle színi 
előadásokat, melyek nagy sikerrel kecsegtethették a szer- 
zőt és a hatalmas újítót. 

Szilády Áron azt hiszi, hogy a debreczeni hitval- 
lás kárhozható Ítélete nagy hatással volt a reformált 
felekezetre, hogy miatta maradt abban a drámai iroda- 
lom, melyet Sztárai annyi tehetséggel kezdett meg. Mi 
nem tartjuk valószíníinek ezt a nagy hatást. Legalább a 
Sztárai féle komédiákra nem illett ez a kárhoztatás és a 
hitújítók úgy sem írtak volna más fajta darabokat mint 
csak olyanokat, melyek reform-eszméikel hirdetik, nép- 
szerűsítik. A Sztárai-féle drámai müveket valóban nem 
a debreczeni zsinat irtotta ki, hanem a beköszöntő reac- 



A DRÁMAI KÖLTÉSZET 4(35 

tió. Ez felbátorította a katholikusokat és mind jobban 
elnémította, vagy bátortalanokká tette a protestánsokat. 
Nem ők gúnyolták többé a katholikusokat, hanem tűrték, 
szenvedték ezek gúnyjait, csúfolódásait. Egyelőre azonban 
még valóban talált követőkre Sztárai. Hogy müvei vissz- 
hangot keltettek, látni a Dispiitatio Dehreczinensis, comoe- 
dia válasmtina iUustrafa-hő\, melyet Jakab Elek muta- 
tott be a nagy közönségnek 1879-ben. Ö Kénosi Tőzsér 
Jánosnah kézirati munkájából, az Unitariusoh történeté- 
hői, melyet Fosztó-Uzoni folytatott, írta ki azt a hit- 
vitázó drámát, melyet a fentartó állítása szerint elő is 
adtak, még pedig a válaszúti iskola rectora adat- 
hatta elő. 

A darab interlocutorait három csoportra osztja a 
szerző úgy, mint personae Calvini: Péter pápa (Melius 
Péter), Dékány, György cardinál (Gzeglédi György, váradi 
pap), Vicarius Pál (valószínűleg Thuri Pál) ; personae 
unitarii : Varga Ferencz (Dávid Ferencz), Carianus János 
boroszlói unitárius pap. Olasz doctor (Blandrata), Filep 
bíró ; personae lutheranii : Gál bíró, Máthé bíró. Mindjárt 
a szereplő személyek emlékeztetnek bennünket Sztárai 
drámáira. A válaszúti comedia azonban a debreczeni 
pápa jólétének rajzával kezdődik, a ki hálát ad a szent- 
háromságnak, hogy jó szerencsével szerette és gazdag- 
sággal látogatta meg. Van nagy hírneve, boldogabb a 
királynál, kinek ezer gondja van, míg ö hetenkint lemor_ 
zsol egy prédikácziót, azután nyugszik. Szép gyenge fele- 
sége és derék gyermekei vannak. 

De csakhamar vége e boldogságnak. Várad felől 
György cardinál szomorú hírt hoz, vitatkozniok kell az 
eretnekekkel, az erdélyi eretnekekkel, a kik tagadják a 
szentháromságot. A drámai hatás kedvéért György azt is 
elmondja, hogy Vicarius Pál, kiben nagyon bíznak, búj