Skip to main content

Full text of "A magyar irodalom története"

See other formats 


Presented  to  the 

LIBRARY  ofthe 

UNIVERSITY  OF  TORONTO 

by 

GEORGE  BISZTRAY 


MAGVAI!  IRODALOM 

rriRTKxi-Ti- 


IRTA 

BODNÁR  ZSIGMOND 


í.  KÖTET.  A  \l'  Ir^ 


BUDA  FEST  1891 

ÍINGRR  ÉS  WOLFNER  KÖNYVKRRRSKRDÉSE 

Andrássy-ut  10. 


<}ÜYAU  EMLÉKEZETÉNEK. 


l* 


E  L  ü  S  Z  O. 

I. 

Az  ember  mindig  arra  törekedett,  iiogy 
megértse  a  tüneményeket.  Az  ember  érteni  akart. 
A  tények  és  tünemények  tudása  sohasem  elégí- 
tette ki.  mindig  azt  kérdezte,  hogy  miért.  Erre  a 
számtalanszor  föltett  kérdésre  akart  felelni,  midőn 
megalkotá  a  különféle  vallásokat,  midőn  kutatta 
a  történelmet,  midőn  megteremtette  a  bölcselő 
rendszereket  és  létre  hozta  az  egyes  tudományom 
kat.  A  felelet  azonban  nehéz,  ha  nem  lehetetlen. 
Az  ember  valószínűleg  sohasem  tudja  meg  a 
dolgok  lényegét.  Szellemi,  erkölcsi  és  aesthetikai 
kérdéseink  legvégsőjére  soha  lesz  válasza. 

Ez  a  felfogás  azonban  szintén  nem  vált 
vérévé.  Most  is  magyaráz  és  magyarázni  akar. 
Nemcsak  a  bölcsészek,  hanem  mindazok,  kik  az 
emberiség  történelmével  mélyebben  foglalkoztak, 
úgy  írták  müveiket,  hogy  érthetővé  váljanak  előt- 
tünk az  események.  Már  a  XVI.  század  magyar 
krónikása,  benczédi  Székely  István  követte  elődei 
példáját  s  nem  kívánt   egyszerű    naplót    nyújtani, 


VI 

nem  hitte,  hogy  a  véletlen  hordja  össze  a  leg- 
tarkább  eseményeket,  hanem  az  isteni  gondviselés 
ujját  kereste  a  világ  és  hazánk  történetében. 
Kereste,  de  nem  találta  meg. 

Mások  is,  jóval  nagyobb  tehetségek,  mint 
például  a  franczia  nagy  egyházi  szónok,  Bossuet,. 
szintén  kereste.  Ö  is  azokon  a  nyomokon  haladt, 
de  a  világi  örténet  felett  tartott  í/íscowrsyVí  nem  vitte 
előbb  a  kérdést,  a  ml  jámbor  Székely  Istvánunk- 
nál. Csodakülömbség  van  a  két  íérhú  előadása 
között,  össze  sem  hasonlítható  a  kettő  művészete ; 
az  igazság,  ez  a  keresett  igazság  azonban  mind- 
kettőnél hiányzik. 

A  múlt  század,  a  felvilágosodás,  a  gondol- 
kozás e  százada,  vakmerő  kézzel  fogott  a  törté- 
nelem nagy  problémáihoz ;  új  utakon  haladt  a 
magasztos  czél  felesnem  tagadhatni,  hogy  fényes 
sikerei  voltak.  A  tudományok  bámulatos  haladása 
új  világot  tárt  fel  a  néző  és  gondolkodó  előtt  ; 
de  mint  kezdők  és  merész  újitók  meglebbentették 
a  fátyol  egyik-másik  szélét,  elfújni,  félreiiajlani 
azonban  nem  adatott  nekik. 

Századunk  már  nagyobb  haladást  tőn.  Az 
érteni  törekvés  soha  sem  ragadta  meg  annyira  az 
emberiséget,  mint  épen  a  XIX.  században.  A 
figyelem  íőleg  az  emberi  szellem  alkotásai  leié 
fordult.  Egy  sereg  tudomány  keletkezett,  melyek- 
ről alig  álmodoztak  az  elölt,  vagy  a  meglevők 
kibővültek,  szélesebb  lát  kört    nvitottak    szemeink- 


vir 

nek.  de  legnagyobb  odaadással  mii  vélték  a  törté- 
nelmet, kutatták  az  emberiség  múltját. 

A  század  három  első  tizedének  reactiója 
méltán  dicsekedhetik  azzal,  hogy  új  életre  ébresz- 
tette a  történetírást.  A  reactió  már  természeténé] 
lógva  szereti  a  múltat,  könnyebben  belé  tudja 
magát  helyezni  a  régmúlt  időkbe,  rokonszenvesen 
tárgyalja  a  letűnt  napok  nem  egyszer  apró,  kicsi- 
nyes jelenségeit,  melyek  azonban  kiegészítik,  tel- 
jessé teszik  a  képet,  örömét  leli  a  legkülönösebb 
szokások  és  erkölcsök  földerítésében ;  ez  a  reactió 
egy  nagy  történeti  regényíró,  Scott  Walter,  nyo- 
main haladva  megteremtette  az  érdekes,  a  kelle- 
mesen olvasható  történetírást,  mely  talán  gyilkosa 
lön  testvérbátyjának,  a  történeti  regénynek ;  de 
elterjesztette  a  vonzó  és  csábító  történeti  előadást. 
Főleg  a  németeknél  fejlődött  ki  a  leggyorsabban, 
a  német  reactió  legkitűnőbb  képviselői  járultak 
hozzá,  hog^^  élvezetes  müveket  alkossanak. 

Müveik  azonban  nagyobbrészt  felszínesek 
valának.  Részint  tehetségök,  részint  álláspontjuk 
akadályozta  őket  hogy  mélyebbre  hathai?sanak 
Voltak  azonban  egyesek,  akadtak  oly  féríiak.  kik 
szerencsésebb  pillantást  vetettek  a  múltba,  át- 
láttak az  idők  sűrű  ködén  s  egy-egy  oly  igazságot 
derítettek  föl.  mely  lépcsőül  szolgált  a  további 
haladásra. 

E  lépcsőkre  állottak  azután  a  későbbiek  és 
oly   magas    színvonalra    emelték   a    történetírást, 


VIII 

melyet  régebben  nem  is  képzeltek.  A  müveit 
világ  minden  részéi )en,  nemcsak  Európában,  ha- 
nem Amerikában  is  kitűnő  történetírók  támadtak, 
a  kik  rendesen  egy-egy  merész  doctrina  alapján 
építették  föl  szép  müveiket. 

Rendkívül  vonzók  e  különféle  tanok,  melye- 
ket az  események  sűrű  tömegéből  vontak  el.  Az 
emberi  szellemnek  csodálatos  gazdagsága,  lelemé- 
nyessége van  bennök  letéve  s  nem  egyszer  el- 
rejtve. Nem  elégedtek  meg  a  tények,  a  részletek, 
a  körülmények  és  a  szereplő  jellemek  elbeszélése-, 
elemzése-  és  bemutatásával,  meg  akarták  fejteni 
az  események  és  tények,  az  eszmék  és  érzelmek 
legrejtettebb  okait,  kitárni  elénk  ez  okok  bámu- 
latos lánczolatát.  A  múlt  században  a  franczia 
Montesquieu,  Turgot,  llousseau,  Condorcet.  Vol- 
taire és  mások  érdekes  történetphilosophiai  észre- 
vételekkel állottak  elő  ;  de  csak  a  német  Herder 
iparkodott  behatóbb  felfogásra  jutni  s  legalább  a 
magasabb  czélt,  a  humanismust  jelezni.  Kant, 
különösen  Hegel,  Lotze  néhány  új  gondolattal 
járultak  a  történet  megértéséhez;  de  jóval  többet 
köszönhetünk  Comte  Ágostonnak,  a  positivismus 
megalapítójának,  utána  Bucklenek  és  Spencernek, 
a  kik  a  természettudomány  befolyása  alatt  figye- 
lemmel voltak  az  emberi  történet  más  tényezőire 
IS.  Taine.  kinek  elméletét  bővebben  ismertetjük, 
szintén  az  ő  iskolájokból  való.  Alapnézetök  az 
embeii  szabadság  tagadása.    Erős    a   hitök.    hogy 


IX 

ír^zeiliMni  világunkat  is  szigorú  törvények  szabá- 
lyozzák s  csak  akkor  lehet  tudomány  a  történet- 
írás, lia  (olfedezi,  fölismeri  a  törvényeket.  A  tör- 
ténelem mindaddig  szellemes  íérfiak  dicséretes 
játéka,  míg  nem  ismerjük  e  törvényeket.  A  mű- 
kritika,  az  irodalomtörténet  vonzó  rejtegetés,  sok- 
szor tartalmatlan  csevegés,  mindenfére  gondolatnak 
és  érzetei unek  belédiktálása  a  jámbor  íróba  és 
művészbe,  melyekről  nem  is  álmodott.  A  számos 
és  nagy  miértekre  azonban  nem  tudnak  felelni. 
Gyönge  kísérleteik  mellett  is  kiváló  érdemeik 
vannak  e  gondolkodóknak,  úgy.  bogy  mély  tisz- 
telettel bajiunk  meg  előttük,  kik  nem  egyszer 
•erős  értelemmel,  hatalmas  gondolkodó  erővel 
szedték  szét  a  legtarkább  jelenségek,  a  szellemi, 
erkölcsi  és  aesthetikai  tünemények  bogait,  ma- 
gyarázgatták a  társadalmi,  politikai,  művészeti  és 
közgazdasági  élet  fejlődését ;  mások  kötelessége  az 
ö  éi'demeiket  méltatni,  az  enyém  szűkebb  téj-re 
szorul  s  meg  kell  elégednem,  ha  fajunk  művelő- 
désének csak  egy  ágát,  az  irodalmit,  tudom  né- 
mileg fejlődésében  rajzolni.  Sőt  ezt  se  tehetem. 
Az  emberi  nemnek  csak  egy  kis  törzsét,  a  ma- 
gyart, akarom  bemutatni  irodalmi  életében.  Igaz 
ugyan,  hogy  e  kis  tükörben  talán  más  nemzet  is 
megláthatja  magát. 


TI- 

Ha  csábító  és  érdekes  a  politikai  életnek,  az 
országok  és  nemzetek  lejlödésének.  egyes  íérfiak. 
nagy  emberek  viszontagságainak  történelme,  sok- 
kal érdekesebb  és  megragadóbb  valamely  nép 
irodalmának  beható  ismertetése.  Hisz  az  irodalom 
az  ember  fensőbb  életének  egyik  legközvetlenebb 
nyilvánulása.  Nincs  érdekesebb  mint  eleink  érzel- 
meit és  gondolatait  ismerni  s  ennek  legelső  for- 
rása, a  nemzet  irodalma.  Ebből  tudom  meg  mii 
szerettek,  minek  örültek,  mi  lelkesítette  őket,  le- 
szítetle  keblöket,  mit  gyűlöltek  és  kárhoztattak. 

A  mióta  nemünk  érdeklődése  felébredt  az  ö 
erkölcsi,  szellemi  és  aestlietikai  múltja ii'ánt,  azóta 
nem  tudunk  ellankadni  az  irodalom  tanúlmányo- 
zásá])an.  Pedig  még  nem  ért  meg  száz  esztendőt 
ez  a  tudomány.  írtak  ugyan  azelőtt  is  irodalom- 
ismertető  munkákat,  ezek  azonban  csak  affélék, 
valának,  minő  a  mi  derék  Bod  Péterünk.  Vallasz- 
kynk  munkája.  íiók  életrajzi  adatai,  könyveik 
czímei.  tartalmuk  ismertetése,  biographiai  és  bib- 
liographiai  közlemények.  Behatni  a  kor  és  az 
író  lelkébe  ők  még  nem  törekedlek.  JMindenesetre 
érdemes  munka,  de  ludósok-  és  nem  gondolko- 
dóknak való. 

Századunk  tovább  kivánl  jutni,  mélyebbre 
hatni,  nem  akart  megállani  a  könyvek  táblájánál. 
a  boiíték  adatainál,    sőt    a    tartalom    kivonatával 


XI 

svm  clégcdcU  meg:  haiiciii  láliii  akaila  az  írói 
és  munkáját  összes  érzolmoiv(^l  és  gondolataival^ 
tudni  kívánta,  niiért  éreztek  és  gondolkodtak  úgy 
és  nem  máskép.  Ezek  meglejtésével  azután  elénk 
áll  a  régmúlt  idők  szellemének  vezére  egész 
valójában,  teljes  képet  kapunk  az  ö  eszmei  vilá- 
gáról. Ezért  volt  annyira  kedvelt  az  irodalom 
története. 

E  kívánságnak  azonban  csak  kevés  iroda- 
lomtörténet tudotl  ainiyira-mennyire  megtelelni. 
Egyes  kiválóbb  féríiakat  nem  említve,  a  német 
Gcninus  teremtett  legelőször  (.'lí'ajta  teljes  iroda- 
lomtörténetet. Az  ő  munkája  azonban  csak  kezdet, 
bár  hatalmás  kezdet  vala.  Mellette  és  utána  többen 
művelték  az  iiodalomtörténetet,  de  egyik  sem 
emelkedett  löl  annyira,  hogy  doctrinája  az  egész 
müveit  világ  figyelmét  magára  vonta  volna.  Talán 
mégis  megemlíthetnök  a  müncheni  C(írr*5?r/,  kinek 
fejlődéstörténete  nagy  elismerésre  tön  szert.  A 
többieknek,  habár  egy  és  más  tekintetben  jeles 
munkát  adtak,  nem  sikerült  oly  harmonikus,  igaz 
doctrinát  állítani  lel,  mely  arre  pereumus  emléket 
állított  volna  nekik. 

A  francziáknál  Nisai'd  fogott  ily  munkához. 
Müve  azonban  más  kérdést  vetett  lÖl  és  iparko- 
dott reá  felelni.  Nisard  lelkében  az  a  kérdés 
merült  fel,  arra  kívánt  válaszolni,  hogy  mely 
sajátságok  teszik  a  jeles  írót?  Minek  köszönhetni, 
hogy  Corneille,    Racine.    Moliére    oly  müveket  ír- 


:xii 

nak.  iiiclyt'k  talán  öi'ök  bccsűek.  míg  mások  mü- 
vf'it  ogy-két  évig  csodálják,  hogy  azután  a  mü- 
voltségtöíténpt  adatai  között  legyenek  eltemetve. 
Nisard  e  jelenség  okait  kereste.  Nem  riadt  vissza 
a  kérdés  nehézségétől.  Annyi  irodalom  annyi 
remekét  általános  szabályok,  közös  törvények  alá 
vonni  nem  csekély  feladat.  De  nem  is  népszerű 
törekvés.  Két  párt  látszik  egymással  szemben 
állani.  Az  egyik  nagyon  hisz  a  szabályokban,  a 
régi  ihetorok  és  aesthetikusok  rlvonásaiban.  míg 
a  másik,  sokkal  számosabb  párt.  nem  hisz  a  sza- 
bályok isteni  jogában,  azt  tartja,  hogy  réges-régen 
megdőltek,  hogy  nem  akadémiai  regulák  szerint 
kell  megítélni  az  írók  alkotásait,  hogy  az  igazság 
•csak  eszményi  lehet,  az  egyes  írók  müvei  azonban 
összeru  termékek,  melyekbe  bele  öntik  a  saját  és 
koruk  lelkét,  hogy  ha  vannak  is  a  szépnek  sza- 
bályai, ezek  annyi  változáson  mennek  át,  annyi 
művész  lelkén  szűrődnek  át.  hogw  alig  lehet  i'ájok 
ismerni  és  ha  Ítéletet  akarunk  valamely  műről 
.mondani,  bírálatunk  történeti  vagy  talán  leíró 
lehet.  A  lángész  minden  egyes  remeke  maga  a 
szabály;  mint  egyedül  álló  lényre  nem  alkalmaz- 
hatni a  régiek  ósdi  törvényeit.  Nisard  nem  így 
vélekedik.  Nem  hiszi,  hogy  a  remekeknek  nem  vol- 
nának oly  íelismerhetö  sajátságaik,  melyek  örök 
szabályokúi  szolgálhatnának  minden  időknek. 

Ha  leszakítjuk  és    elvonjuk  a  munkából    az 
•író  lelkének  pecsétjét,  melyet    reá  nyomott,    élőt- 


XIII 

tünk  kell  állaniok  azon  sajátságoknak,  melyek  a 
niíí  becsét  alkotják.  Véleménye  szerint  ezek  a 
tökéletes  nyelven  kifejezett  általános  igazságok: 
az  emberi  szív  és  ész  nagy  igazságai,  máskép 
irodalmi  igazságok,  melyeket  Xisard  kél  részre 
oszt,  az  egyik  egyszerű  vagy  bölcsészeti  mint 
például  az  indulatok,  szenvedélyek,  szokások,  er- 
kölcsök festése  :  a  másik  erkölcsi,  melyek  maga- 
viseletünket szabályozzák.  E  kétféle  igazság  egye- 
sülése képezi  minden  nagy  irodalom  alapját.  Tár- 
gya pedig  az  emberi  élet  eszménye.  A  mi  e  nagy 
igazságokkal  ellenkezik,  az  mind  hiba,  tévedés. 
Ide  tartoznak  az  egyes  helytelen  divatok,  ferde 
nézetek,  fura  Ízlések,  minők  a  francz iáknál :  a 
precieux.  a  galans,  a  pompázó,  a  dagályos,  a 
siránkozó,  a  grotesque.  az  érzéki  stb.  voltak.  Ide 
számitiiatók  az  olasz  és  spanyol,  az  angol,  német 
és  görög  utánzások. 

Ez  a  nézet  magában  véve  nem  helytelen. 
De  hisz  régi  szabálya  az  irodalomnak.  iMegtalálni 
Horatius,  Quintilianus,  Boilean  és  mások  regulái 
között  így  vagy  amúgy  kifejezve.  Különben  is 
nemcsak  az  igazság  maga.  hanem  a  kifejezés 
módja,  a  művészi  alkotás  teszi  az  írót.  a  költöt« 
A  legnagyobb  igazságot  is  világosan,  szabatosan 
kifejezve,  még  nem  vagyunk  nagy  írók.  Oda  más 
egyéb  is  kell.  És  ezt  a  sok  más  egyebet  nem 
méltatta  Nisard. 

A  franczia  historikus  azonban  nem  elégszik 


XIV 

meg  az  általános  igazságokkal ;  érzi.  hogy  mind- 
•ezzel  keveset  mond :  keres,  kutat  egy  más  sza- 
bály után,  melyet  a  fegyelem  és  a  hagyomány 
nevével  illet.  Mikor  a  francziát  a  modern  népek 
irodalmával  állítja  párhuzamba,  ezekről  így  nyilat- 
kozik :  «Náluk  a  természet  körülbelül  feltétlenül 
uralkodó  s  az  összes  tehetségek  amaz  egyensúlya, 
melyet  nagy  íróinkban  annyira  csodálok,  ott  min- 
den pillanatban  megzavartatik.  INIajd  a  képzelődés, 
majd  az  érzékiség  kerül  fölül,  kiemelve  az  egyént 
az  ember,  a  különöst  az  egyetemes  rovására.  Az 
észnek  is  megvan  a  maga  sora,  mikor  uralkodik  ; 
de  az  a  baj.  hogy  csak  sora  van.  nem  állandó 
uralma.  Azért  az  irodalom  inkább  egyéni  mint 
-egyetemes;  természetes,  hogy  inkább  uralkodik 
benne  a  szabadság  mint  a  fegyelem  szelleme. 
Sőt  ismeretes-e  náluk  a  fegyelem  szelleme  ?  Min- 
denütt számos  elméletet  látok  a  költői  szabad- 
ság kiterjesztésére;  de  nem  találok  sehol,  vagy 
ha  igen,  csak  a  mi  irodalmunk  utánzásakép,  an- 
nak korlátozására  vagy  szabályozására.  Az  ábrán- 
dozás, a  mi  leggyakrabban  nem  egyéb  mint  az 
érzékenység  rendetlensége,  vagy  oly  látásbeli  gyön- 
geség, mely  a  saját  eszméinket  elborító  felhőkön 
nem  bír  áthatolni,  korlátlanul  uridRodik  amaz 
irodalmakban.  A  szörszálhasogatást.  mely  nem 
egyéb  mint  a  rosszul  alkalmazott  erő,  szilárd  és 
mélyreható  pillantásnak  magasztalják.  E  felhőket 
egyedül  a  józan   ész  oszlathatná  el.  ez  erőt  egye- 


XV 

dűl  ez  alkalmazhatná  helyesen  ;  de  szinte  félnek 
tőle  s  gyanúsan  nézik  mint  a  természet  szabad- 
ságának és  változatosságának  ellenségét.- 

Ez  állításokban  szintén  sok  igaz  van.  Egyik 
népnek  gazdagabb  a  képzelete  mint  a  másiknak; 
úe  hogy  nagy  író  lehessen  valaki,  egészséges  ér- 
telemmel, józan  belátással  is  kell  bírnia  a  világ 
minden  irodalmában,  ismeretes  a  íranczia  józan 
esze  s  nem  egy  pontban  találkozik  a  magyaré- 
val ;  ez  a  franczia  szellem,  ez  a  tiszta  ész  még 
senkit  sem  tett  nagy  íróvá.  Sőt  valljuk  meg.  ha 
Nisarddal  a  fegyelmet  és  a  hagyományt  fogadjuk 
el  az  ész  szabályozóinak,  mivé  lesz  akárhány 
nagy  író,  hová  törpül  az  ö  nagysága?  Mi  lesz  Pas- 
calból, Feneionból,  Descartes-ból.  Roiisseauból, 
Hugó  Viktorból,  Heinebői.  a  mi  Petőíinkböl  és 
sok  más  jeles  költőből?  S  ha  Nisard  könyvét  ol- 
vassuk, minden  lépten,  kivált  az  újabb  korban 
látjuk,  hova  ragadta  ötét  a  tekintély,  a  disciplina 
és  a  hagyomány  cultusa.  A  franczia  historikus 
összezavarja  az  észt  a  fegyelemmel  és  hagyo- 
mánynyal. Pedig  egészen  külömböző  valami  ez  a 
kettő.  Hisz  éppen  az  ész  követeli,  hogy  akár- 
hányszor térjünk  el  a  hagyománytól  s  a  lángész 
legnagyobb  érdeme,  hogy  nem  jár  a  hagyomány 
taposott  ösvényén.  Egyébiránt  valami  igaz  lebe- 
gett Nisard  lelke  előtt,  csakhogy  nem  tudta  meg- 
nevezni és  gondolatját  tisztába  hozni.  Ez  az,  a 
mit  mi  reactionak  nevezzünk. 


XVI 

A  mi  pedi.ií  az  eszmék  és  érzelmek  e.üymás- 
utánját,  a  tartalom  és  formára  való  hatásukat,  a 
kor  szellemének  a  műfajokkal  való  összefüggését 
és  más  egyéb  kéi'dést  illeti,  ezekre  Nisard  gyönge 
válaszokat  ad.  vagy  legtöbbször  nem  is  fejtegeti, 
holott  legfőbb  feladata  volna  a  történetírónak. 
Effajta  magyarázatai  homályosak  vagy  helytele- 
nek, úgy  hogy  nem  éirlemes  velök  foglalkozni. 
Müve  azonban  hibái  daczára  széj)  emléke  marad 
tehetségének. 

II!. 

Nisard  a  gyöngéd  és  finom,  nyájas  és  ele- 
gáns szellemek  közé  tartozik.  Van  neki  egy  más 
fajta  földije,  egy  erős  és  vaskos  lélek,  egy  nierész 
és  nyers,  kíméletlen  és  az  érőtől  duzzad(')  szel- 
lem, a  ki  liatalmas  képzelő  tehetség  és  mély  ér- 
lelem tulajdonosa,  a  kinek  minden  soia  távol  áll 
a  hnomságiól,  gyöngédségtől  és  az  elegantiálól. 

Ez  a  szellem  Taine  szelleme.  Míg  Nisard 
jámbor  spiritualista.  ez  vakmerő  tanokat  hirdet 
és  egy  igazán  forradalmi  müvet  alkotott  a  törté- 
netírás mezején.  Doctrináját  Az  anr/nl  irodalom 
történdébcn  mulatta  be.  ()  naturalista.  Kzt  mind- 
járt elárulja,  mikor  kimondja,  hogy  a  híin  és  erémj 
csak  olt/  trrniókek  mint  a  vitriol  és  a  czukor :  hogy 
nincs  szabad  akaiat.  lianem  éppen  úgy  mint  a 
természetben,  a  lelki  világban  is  minden  össze- 
tett dolog  más  egyszerűbb    dolgok    találkozásából 


XVII 

származik.  Például,  ha  egy  protestáns  templom 
vallásos  zenéje  jut  eszembe,  keresem  ennek  az 
erkölcsi  jelenségnek  alkotó  részeit.  Vizsgálom, 
hogy  miféle  benső  ok  indította  a  hívek  lelkét  e 
komoly  és  egyhangú  dallamok  felé,  ez  a  külső 
tisztelet  általános  eszméje,  ez  idomította  a  tem- 
plom építészetét,  dobta  ki  az  istenházából  a  katho- 
likus  tisztelet  jeleit,  megváltoztatta  a  szertartáso- 
kat. Mindez  megint  egy  általánosabb  okból  szár- 
mazik az  összes  belső  és  külső  részletből,  az 
imádságok,  cselekedetek  és  mindennemű  hangu- 
latok eszméjéből,  melyekre  az  ember  isten  iránt 
köteles ;  ez  emelte  trónjára  a  hittant  és  a  ke- 
gyelmet, ez  kevesbítette  meg  a  papságot,  alakí- 
totta át  a  szentségeket,  ez  szüntette  meg  az  áj- 
tatos gyakorlatokat  és  változtatta  erkölcsi  vallássá 
a  fegyelmi  vallást.  A  példa  uíiyan  kissé  homályos, 
de  azért  világosan  mutatja  Taine  positivista  állás- 
pontját, hogy  az  irodalomra  is  ugyanazt  a  mód- 
szert kell  alkalmaznunk,  melyet  a  szervetlen  világ- 
nál használunk.  Nincs  külön  test  és  külön  lélek. 
Csak  tények  vannak:  természetiek  és  szellemiek. 
Nincs  substantia,  csak  tünemények,  melyek  egy- 
mástól függnek,  kisebb-nagyobb  erőt  mutatnak, 
bizonyos  irányban  haladnak  és  bizonyos  körül- 
mények között  módosulást  szenvednek.  A  művé- 
szet alkotása  szintúgy  elemezhető  mint  bármely 
test.  Az  is  bizonyos  erők  szülötte.  A  kritika  eze- 
ket az  erőket    méregeti.  Az  ok,  az    erő,  a  törvéni/ 

Bodnár  Zs.:  A    nia};yar  iroilalom  története.  2 


XVIII 

azonos  fogalmak.  A  történet  emberi  tények  össze- 
tétele, melyeket  csak  úgy  kell  elemezni,  mint  a 
természeti  tényeket,  legfölebb  azt  kell  bevallania, 
hogy  az  erők  irányát  és  nagyságát  nem  tudjuk 
oly  szabatosan  megmérni  mint  a  physikai  esetek- 
ben. A  szükségek  egész  hierarchiája  kormányozza 
az  erkölcsi  világot  éppen  ugy  mint  a  physikait. 
Valamely  civilisatio,  nép  vagy  század  csak  egy 
deíinitio.  mely  fejlődött.  Az  irodalom  valamely 
nép  műveltségének  egv  része.  E  nép  lét-  és  gon- 
dolkodásmódját fejezi  ki  a  sok  különös  tény,  ér- 
zelem, eszme,  okoskodás  által,  melyekből  össze 
van  téve.  Valamely  irodalmat  tanulmányozni  te- 
hát annyit  tesz,  mint  elemzés  által  kikeresni  a 
kezdetleges  okokat,  a  különféle  tényezőket;  és  ha 
birjuk  ezeket,  megértjük  az  irodalom  természetéi, 
változásait  és  a  nép  életének  más  jelenségeihez,  a 
bölcsészethez.  a  politikához,  a  religióhoz  való  vi- 
szonyát. Valamely  írót  tanulmányozni  pedig  any- 
nyit  tesz  mint  fölismerni  az  okot,  a  honnan 
mindaz  származik,  a  mit  ez  az  író  érzett  és  gon- 
dolt, fölismerni  az  erkölcsi  szükségek  törvényét, 
melyek  szivét  vagy  agyát  kormányozták.  Az  egyes 
író  éppen  úgy  mint  valamely  irodalom  nem  egyéb 
mint  elemzés  által  meghatározható  és  egy  tör- 
vénp'e  visszavezethető  tünemények  csoportja. 

A  három  főerő,  a  mi  az  egyes  Írókban  és  az 
egész  civilisátioban  működik  :  a  faj,  a  környezet 
és    az  időpont.  A  faj  a  velünk  született,  öröklött 


XIX 

dispositio.  mely  a  népek  szeiint  változik  és  a 
testi  szervezet  meg  a  vérmérséklet  különbözései- 
hez van  kötve  A  köruyezpt  a  természeti  vagy 
politikai  és  társadalmi  körülmények  összege,  me- 
lyek módosítják  a  fajok  benső  szervezetét.  A  har- 
madik az  íAöpont.  melyben  valaki  él  és  dolgozik. 
Mert  egészen  más,  ha  a  költő  előd  vagy  utód; 
HZ  elsőnek  nincs  mintája,  a  másiknak  van  ;  más 
az,  kezdetleges  korban  élni,  más  a  művészet  vala- 
mely ágának  tökélye  alatt.  Ez  az  időpont  a  fajjal 
vag\ás  a  nemzeti  szellemmel  és  a  környezettel 
egyesülve  kiegészíti,  betetőzi    az    író    egyéniségét. 

A  spiritualisták  természetesen  nagyon  meg- 
ütköztek ezen  a  doctrinán.  Azt  kérdek,  hogy  hol 
van  itt  az  író  személye  ?  Az  a  változékony,  ru- 
ganyos, életteljes,  hozzáférhetetlen  valami,  melyet 
nem  szabad,  nem  lehet  mechanikai  problémának 
tekinteni:  az  író,  a  költő,  a  művész  lelke?  Ez 
nem  tűnhetik  el  a  faj.  a  clima  és  az  időpont  fa- 
talitásai  között. 

Pedig  Taine  nemcsak  az  írót  akarja  így 
megbírálni,  hanem  az  egyes  nagy  áramlatokat  is ; 
e  szabályok  szerint  kell  megítélni  a  középkor,  a 
protestáns  actio,  a  kath.  visszahatás,  a  forrada- 
lom stb.  világnézeteit.  Biztossággal  állítja,  hogy  az 
ismeretlen  alkotásokat,  melyek  felé  a  századok 
áramlata  hajt  bennünket,  egészen  a  három  őserő 
kelti  életre  és  szabályozza:  hogy  ha  ezen  erőket 
meg  lehetne  mérni  és  számokkal  jelölni,  a  jövendő 


XX 

polgárosultság  tulajdonait  mint  valami  formulából 
ki  lehetne  belőlök  vonni. 

Mint  a  legtöbb  cloctrina  Taineé .  sem  volt 
egészen  új.  Jóval  Darwin  előtt  sokan  próbálgatták 
az  evolutiót,  a  fejlődést  alkalmazni  a  természeti 
és  szellemi  élet  számos  jelenségére  ;  de  ő  volt  az, 
ki  rendszeres  doctrinává  tette  és  tömérdek  bizo- 
nyítékkal istápolta.  Taine  előtt  is  szemügyre  vet- 
ték a  kritikusok,  miféle  családból  származott  a 
kritizált  író,  'milyen  a  vére.  temperamentuma, 
minő  volt  a  neveltetése,  miféle  környezetbe  jutott, 
vizsgálták  a  vidék,  az  égalj  befolyását,  nem  ke- 
rülte ki  figyelmöket  az  időpont  sem.  Mindez  te- 
hát megvolt  előbb  is.  A  rendszer  azonban  senki 
másé  mint  Taineé.  Ö  építette  föl,  az  övé  az  ér- 
dem. Ö  mondta  ki  mindazt,  a  mi  rendszerré,  egy- 
séges egészszé  teszi.  Sokan  megijedtek,  mikor  azt. 
amit  úgyis  alkalmaztak,  egyszerre  mint  doctrinát 
látták  maguk  előtt.  Meghökkentek,  erőszakosnak 
találták.  Hisz  az  erkölcsi  tudományokban  oly  in- 
gatag a  felszín,  kényes  természetűek  a  tünemé- 
nyek, oly  finom  árnyalatúak  a  jelenségek,  hogy 
véleményök  szerint  a  legveszedelmesebb  valamely 
népet  vagy  költőjét  chablonszerű  tan  szerint  meg- 
itélgetni,  egy  nehézkes  rendszer  vas  korlátai  közé 
szorítani  akarna.  Szerintök  legjobb  a  réginél  ma- 
radni és  semmi  rendszert  sem  követni.  Pedig 
mint  fennebb  mondók,  a  rendszer,  a  tan,  épen  az 
emberi  természet  követelése.  A  történeti  idők  óta 


•     XXI 

tudjuk,  hogy  az  ember  mindeni  magyarázni 
vagyis  egységre  hozni  törekedett,  ez  a  törekvése 
mindig  erösebb,  hatalmasabb  lesz.  Mentől  gon- 
dolkodóbb az  emberiség,  annál  jobban  kívánja  a 
dolgok  egységes  magyarázatát. 

Lehet  a  Taine  doctrináját  erőszakosan  alkal- 
mazni, talán  maga  a  mester  sem  volt  idegen  e 
hibától ;  hisz  oly  kemény,  erőszakos  genie  mini 
ő,  vakmerő  képeivel,  nyers,  durva,  de  meglepő 
hasonlataival  kegyetlen, ;  gonosz  természetű  példái- 
val csak  zsarnokilag  tud  valamely  kérdést  fejte- 
getni és  még  akkor  is  kedvünk  volna  őt  gyanú- 
sítani, ha  minden  nézete  helyt  tudna  állani. 
Ennyire  azonban  nem  dicsérhetjük.  Ö  is  ember 
sok  tévedéssel  és  hibával.  Müvét  lassankint  meg- 
korrigáija  az  idő ;  de  a  faj,  a  környezet  és  az 
időpont  befolyását  nem  igen  fogják  tagadni  többé. 

IV. 

Taine  doctrinája  azonban  még  tömérdek  kér- 
désre nem  ad  választ,  vagy  oly  homályosan  be- 
szél róla,  hogy  alig  vagy  épen  nem  érthetni.  Az 
újabb  philosophiának  és  természettudománynak 
vannak  oly  sikerei,  melyek  harmincz  év  előtt 
ismeretlenek  valának.  Ilyen  mindjárt  az  eszmének 
mint  erőnek  hatása.  A  teremtő  eszméről  nem  ma 
szólanak  először.  Hogy  az  eszme  megragadja  az 
embert,  nem  mai  szólam.  Tainenél   és    másoknál 


xxti 

is  sokszor  találni.  Most  azonban  határozott  doc- 
trina  lett.  Ma  már  sokan  vallják,  hogy  az  eszmo 
erő,  van  intensitása,  mely  mozgásra  késztet ;  épen 
úgy  mint  a  physikai  erő.  Mindkettő  hat,  mind  a 
kétféle  erőnek  vannak  összeütközései ;  a  nagyobb 
a  hatalmasabb  elnyomja  a  másikat.  Természetesen 
ezek  az  eszmék  nem  valami  szellemi  lények,  ha- 
nem az  öntudat  állapotai,  melyekkel  velők  jár  az 
érzés  és  mozgásra  indítanak.  Az  újabb  lélektan 
sok  mestere  megengedi  és  vallja,  hogy  az  eszmék, 
az  öntudat  ez  állapotjai,  összeköttetésben  állanak 
az  agy  vibratioival,  küzdenek  létökért,  a  természeli 
selectióhoz  hasonló  selectiő  által  győznek  az  erő- 
sebbek. Számos  újabb  bölcsész  tehát  psychologiai 
darwinismusfélét  tanít,  mely  nagyon  hasonlít  a 
biológiai  darwinismushoz.  Ezt  hirdette  Guyau  és 
mások,  most  különösen  Fouillée,  a  modern  gon- 
dolkodók egyik  legelső  mestere,  az  ő  philosophiája 
az  eszme-erő  bölcsészete. 

Amint  tudjuk  az  eszme  nemcsak  egyeseket 
indít  mozgásra,  nemcsak  egy  embert  ragad  meg, 
hanem  egész  családokat,  törzseket,  nemzeteket. 
Ennek  teljes,  világos  magyarázatával  ugyan  nem 
szolgálhatunk ;  de  legalább  elképzelésére  tudnunk 
kell,  hogy  a  mai  ködös  lélektan  nem  ismeri  a 
lelket,  nem  vallja  a  régi  substantiát,  azt  az  ön- 
álló, független  egyediséget,  melyet  azelőtt  tanítot- 
tak, mely  szoros  összefüggésben  állott  a  lélek  hal- 
hatatlanságával. Ma  már  csak  a  hű  spiritualisták 


XXIII 

beszélnek  lélekről.  Valószínű,  hogy  az  erő.  mely 
a  természeti  világban  mint  fény,  hő,  villanyosság, 
delej,  hang  stb.  mutatkozik,  a  szellemi  világban 
mint  eszme  jelentkezik  és  öntudatunk  nem  egyéb, 
mint  az  eszmék  harcztere,  központja.  Hihető,  hogy 
hatalmas,  fenséges,  csodálatos  egység  uralkodik  a 
mindenségben,  hogy  semmi  sincs  teljesen  elszige- 
telve, elzárva  és  elkülönítve,  hanem  mindenütt 
összefüggés  és  folytonosság  létezik.  Ez  az  isteni 
egység,  ez  a  csodálatos  titok  az,  in  qin  vmmus, 
movemur  ef  síimus,  ebben  élünk,  mozgunk  és 
vagyunk.  Ebben  a  fenséges  egységben  mi  egye- 
sek csak  kis  centrumokat  képezünk,  melyekbeii 
az  eszmék  működnek,  hatnak,  küzdenek  folyto- 
nos érintkezésben  másokkal,  más  központokkal. 
Megvan  ugyan  az  egyéniség,  még  beszélhetünk 
saját  énünkről,  sőt  szükséges,  hogy  szóljunk  róla, 
egyéniségünk  nem  merül  el  a  mindenség  tengeré- 
ben, azt  mindnyájan  érezzük  és  tudjuk;  de  nem 
erezhetek,  nem  gondolkodhatom,  nem  létezhetem 
egyedül,  hanem  másokkal  együtt.  Egyéniségem 
nincs  úgy  körülszabva,  körülhatárolva,  mint  eddig 
hittük,  hanem  kölcsönös  benyomással,  hatással 
vagyunk  egymásra.  Hogyan  történik  ez  ?  Még  nem 
tudjuk  megmondani;  csak  annyit  látunk,  hogy 
olykor  egy-egy  hatalmas  és  új  eszme  többé- 
ke vésbbé  megragad  mindnyájunkat :  törzseket  és 
nemzeteket,  melyeknek  vezérszellemei  rajongva 
rohannak  előre,  hogy  maguk  után  vonják  a  nem- 


XXIV 

zet  legnagyobb  részét.  Nincs  szabad,  önálló,  má- 
soktól teljesen  független  tevékenységünk.  Vala- 
mint a  természetben  az  egyik  mozgás  szüli  a 
másikat,  úgy  a  szellemben  is  egyik  lökés  hozza 
mozgásba  a  másikat  és  megy  végig  a  törzsek  és 
nemzetek,  birodalmak  és  világrészek,  e  kisebb- 
nagyobb  központok,  belvilágán. 

A  történet  mutatja,  hogy  bizonyos  időszakok- 
ban egyes  úgynevezett  uralkodó  eszmék  foglallak 
helyet  az  emberiség  elméjében,  melyek  csodálatos 
változásokat  idéztek  elő  nemünk  fejlődésében  s 
képezték  azokat  a  nagy  áramlatokat,  melyek  amaz 
idők  jellemző  sajátsága.  Csakis  az  eszme  ere- 
jével lehet  megmagyarázni  az  emberiség  fejlődé- 
sének nagy  századait.  Ilyenek  például  a  X.  század, 
mikor  a  népek  rohantak  a  keresztyénségbe.  ilyen 
a  XIII.,  XVI.  és  XVIII.  század  és  XlX-ik  első 
felének  utóbbi  része,  melyek  bámulatos  actio 
tanúi  voltak.  Ez  időszakokban  új  eszmék  termé- 
kenyítették meg  az  európai  népek  szellemi  világát- 
A  magyar  nemzeti  eszmébe,  az  ős  fatalismusba. 
a  X.  században  a  középkori  katholicismus  actioja 
hatott  be,  a  XIII.  században  a  renaissanceé,  a 
XVI.-ban  a  protestantismusé.  a  XVlII.-ban  az 
illuminatismusé,  a  XlX.-ben  a  liberalismusé. 

Ezek  az  eszmék  a  haladás  eszméi.  JMindig 
újabb  és  eddig  ismeretlen  irányt  visznek  be  a 
nemzetek  életébe,  kitágítják  az  illető  népek  szel- 
lemi és  erkölcsi,    vallási,    politikai    és    társadalmi 


XXV 

szabadságát.  Vagyis  más  szóval :  a  haladás  a 
szabadság  kérdése.  A  barbár  nép  legkevésbbé 
szabad.  Annyi  mindenféle  szokás  és  törvény,  vak- 
hit és  babona  rabja,  oly  sok  felöl  nyomja  a  ter- 
mészet és  embertársa,  hogy  csak  gyermeki  fejlel - 
lensége  bírja  ki  ezt  a  nehéz  rabságot.  Egy-egy 
hatalmas  eszme,  mely  változtat  sorsán,  kitágítja 
szabadságát,  elenyészteti  babonáinak  egy  részét, 
gyöngíti  gyermeki  hiszékenységét,  szóval  támogatja 
nagyobb  értelmiségét,  az  ilyen  eszme  forradalmat 
csinál  az  ö  társadalmi  életében,  bomlasztólag  hat 
reá,  annyit  rombol  régi  eszméi,  körében,  hogy 
teljes  erővel  föllépnek  a  conserváló,  fajfen  tartó 
eszmék,  visszaszorítják  az  újnak  szertelenségeit, 
korlátozzák,  s  mivel  ki  nem  irthatják,  képes  sza- 
vakkal élve.  egyezkednek,  egyességre  lépnek  vele. 

Ez  megfelel  az  eszmék  darwinismusának  és 
megfelel  a  mozgás  ritmusának. 

Sok  természettudós  hajlandó  azt  hirdetni, 
hogy  a  természet  minden  mozgása  rhythmikus. 
Spencer,  a  bölcsész,  a  First  Principles  huszonkét 
lapján  bizonyítgatja  ezt  az  állítást.  Szerinte  a  ter- 
mészetben nincs  egyenes  és  folytonos  mozgás : 
hanem  egy  lépés  előre,  egy  hátra.  A  szél  rohama 
szüneteket  tart,  a  fa  szabályosan  inog.  a  levél 
szabályosan  lebeg,  a  villám  czikázik,  a  kalászos 
búza  hullámzik  mint  a  víz  vagy  más  folyadék. 
Mindenütt  vibratio.  undulatio,  oscillatio.  Bármily 
tökéletes  a  vasút,  a  vonat  mindig  oscillál.  Szívünk 


XXVI 


szabályosan  dobog,  tüdőnk  váltakozva  dolgozik  és 
így  tovább.  Némelyek  tagadják  ezen  nézet  helyes- 
ségét; de  a  mi  az  izommozgást  iÜeti,  tudtomra 
mindnyájan  megengedik.  Ez  a  rhythmus  pedig 
onnét  ered,  hogy  a  mozgás  akadályokra  bukkan? 
mert  nincs  vacimm.  nincs  üres  tér  a  természetben. 
Még  a  csillag  sugara  is  akadályokon  áttörve  ér 
hozzánk,  azért  oscillál.  scintillál.  csillámlik. 

Csak  mellékesen  érintjük  e  kérdést,  minket 
nem  a  természeti,  hanem  az  eszmei  mozgás  ér- 
dekel. Mert  az  eszmék  világában  sincs  egyenes, 
rectilinearis  mozgás,  hanem  ritmusos.  Az  eszme  egy 
nagy  lépést  tesz  előre,  egy  kisebbet  hátra.  Ha  vala- 
mely eszme  jobban  megragad  bennünket,  nagyobb 
lépést  teszünk  előre,  mozgásunk  tartósabb  lesz, 
hogy  azután  szintén  nagy  legyen  a  visszahatás- 
Az  eszme  kisebb  lökése  csekélyebb  mozgást  idéz 
elő,  nem  fáradunk  ki  annyira.  E  ritmusos  mozgást 
azzal  magyarázhatni  meg.  hogy  az  eszmének 
minden  lökéshez  pihenésre  van  szüksége.  Ezzel 
fejthetni  meg  nemcsak  minben  ember  eljárását, 
hanem  a  népek  tetteit  is.  A  legtöbb  ember,  midőn 
valamit  végre  akar  hajtani,  nem  egészen  úgy  tel- 
jesíti, mint  a  hogy  szándéka  volt.  Többé-kevésbbé 
meghajlik  az  akadályok  előtt.  Az  országgyűlés  elé 
benyújtanak  egy  törvényjavaslatot,  a  többség  ugyan 
bizonyos,  meg  lehetne  szavazni;  de  előáll  a  kisebbség, 
akadályokat  gördít  módosításokat  nyújt  be,  melyeket 
részben  elfogadnak.  Az  eszme  actioja  tehát  soha  sem 


XXVII 

határtalan,  korlátlan,  hanem  hullámzó,  rezgő,  lebejíő. 
Nézzük  például  a  protestantismus  fölléptét. 

A  renaissance  befolyááa  alatt  megtisztult 
keresztvén  eszme  föllépett  Németországban.  Az 
új  diadalmas  eszme  rögtön  jelentkezett  hazánkban 
is.  Az  első  apostolok  Luther  hívei  valának.  Az 
eszme  haladása  azonban  lassan  ment.  legalább 
40 — 50  évnek  kellett  lefolyni,  míg  az  unitaris- 
musig  jutott.  Ekkor  kimerült,  elveszte  erejét,  fel- 
támadt ellene  a  nemzeti  eszme,  a  íentartó  idea, 
a  tekintély,  a  rend,  a  fegyelem,  a  kedély,  a  család, 
a  régi  szokások  és  erkölcsök  eszméje.  Űjra  hata- 
lomra jutott  a  katholikus  vallás,  győzött  a  tekin- 
tély ;  de  már  nem  tudta  megsemmisíteni  az  eszme 
összes  sikereit,  csak  egy  részét  irtotta  ki,  a  töb- 
bivel megalkudott,  egyességre  lépett.  Természetes, 
hogy  mindez  sok  embervérbe  került,  szörnyű, 
rémes  háború  folyt  a  művelt  világon ;  a  íentartó 
eszme  legszélsőbb  képviselője,  a  katholicismus, 
irtó  háborút  viselt  a  protestánsok  ellen,  pedig 
maga  is  igen  sok  változáson  ment  keresztül.  Meg- 
szűnt annyira  érzéki  és  babonás  lenni,  mint  a 
minő  volt ;  tisztább,  modernebb  fényben  jelent  meg. 

De  mi  köze  mindennek  az  irodalomhoz  ? 
Sok.  nagyon  sok  köze  van.  Ha  nem  is  mindent, 
de  sokat  megmagyaráz. 

Legelőször  is  a  mint  föllépett  az  új  eszme, 
roppant  lelkesedést  gerjesztett,  lángia  gyújtotta  az 
emberek  kebelét.    A    föld  népének    egyszerű  fiai 


XXVIII 

az  ország  legkülönfélébb  tájairól  Németországba 
siettek,  hogy  elsajátítsák  és  hirdessék  az  új  esz- 
mét. Nem  gondolt  hazájával,  nem  szüleivel,  test- 
véreivel:  ment,  hogy  azután  apostol,  hittérítő  váljék 
belőle.  Magyarul  írt  és  szólott,  nem  mivel  a  nem- 
zet eszméje  szólalt  volna  meg  benne,  hanem 
mivel  a  néphez  fordult,  a  nép  nyelvén  kellett 
szólania.  Nemcsak  a  tudósok,  tanultak  osztályai 
akarta  megnyerni,  hanem  az  egész  nemzetet,  azért 
ennek  a  nyelvén  írt.  Az  országos  hatás  annyira 
szivén  fekszik  a  szász  Keltáinak  és  Dávid  Fe- 
rencznek.  hogy  elhagyják  a  német  és  latin  nyel- 
vet s  magyarul  apostolkodnak. 

Az  actio  tudja  kifejleszteni  az  úgynevezett 
közvéleményt.  A  reactio  idején  a  nemzeti  eszmé- 
nek egy-egy  megsértése  gyors  elégtételt  von  maga 
után.  Az  actio  ezt  nem  teheti,  nincs  kezében  a 
hatalom  Ilyenkor  lép  fel  azután  a  felháborodó 
közvélemény,  mely  néha  az  egész  müveit  világra 
kiterjed.  így  rajongott  a  közvélemény  a  protestáns 
eszméért,  így  háborodott  fel  a  múlt  században 
Voltaire  szavára  az  üldözött  protestánsok  és  ke- 
resztsértő  ifjak  érdekében.  így  szólalt  fel  több 
esetben  1848  előtt. 

És  milyen  műfajokban  gyakorolta  magát? 
Mindenekelőtt  lyrai  volt,  hisz  a  lelkesedés  a  lanthoz 
szokott  fordulni,  a  lantot  pengeti,  még  pedig  nem  is 
szelíd,  lágy,  édesbús  hangokat  hallat,  hanem  az  idu- 
latok  magas  hangján  nyilatkozik.  A  lágy  dal.  az  érzel- 


XXIX 

mes  elégia  sem  vész  ugyan  ki,  de  elnyomj  a  az  actió  em- 
bereinek ódái  heve.  Óda,  hymniis,  dithyramb,  rhap- 
sodia  tisztán  vagy  más  elemekkel  szerepelnek  az 
ö  müveikben.  Csakhogy  az  ily  perorálcj.  örökké 
deklamáló  nemzedék  nem  minden  tagja  képes  ;i 
iénséges  hangján  szólani,  azért  soha  sem  hallani 
annyi  nagy  szólamot,  Ízléstelen  szinfalhasgatásl. 
annyi  üres  dictiózást.  mint  az  actio  napjaiban. 
Még  a  jobb  íróknál  is  hiányzik  valami  az  ő  ódáik- 
ból, tudniillik  a  szív  melege,  mert  inkább  ünnepé- 
lyesek, hidegek  mint  pl.  Eötvös  Búcsújn,  Bajza  ódái. 

A  iyra  mellett  a  tanító  és  gunyköltészet  van 
elemében.  Nemcsak  az  actio  hőseinek  felháboro- 
dása szüli  ezt;  hanem  az  a  könnyűség,  melylyel 
a  haldokló  reactio  gúnyolása  jár.  A  tehetetlen, 
megposhadt  reactio  ezer  alkalmat  szerez  a  gúny- 
nak, melyet  bőven  kizsákmányoltak  a  XVI.  szá- 
zad reformátorai,  a  classicismus  korában  Ka- 
zinczy és  társai,  a  jelen  század  negyvenes  évei- 
ben Petőfi  és  mások,  ilyenkor  dívik  a  satyra  és 
gúnyos  epigramm,  bár,  főleg  a  reactio  elején,  ki- 
jut belőle  majd  az  újítóknak  is,  csakhogy  ez 
más  fajta  gúny  lesz. 

Az  új  eszme  új  formákat  is  követel.  A  régi 
nyelv,  a  régi  vers  új  alakot  ölt.  Újít  minden  áron. 
sokszor  az  izlés  rovására.  Gyűlöli  az  ódon,  elavult 
formákat,  megkövesült  eszméket,  a  haladás  e  bilin- 
cseit, a  fegyelem,  a  rend,  a  nemzeti  e  támaszait. 
A  hol  tudja,  a  hazait  módosítja;  a  hol  nem  bírja. 


XXX 

idegen  formát  honosít  meg.  az  ütemek  helyére 
beiktatja  a  verslábakat,  átülteti  a  magyar  földbe 
a  hexametert  és  pentametert,  kiegyezteti  az  üte- 
met, lábakat  és  rímeket  egymással. 

Érdekesen  találkozik  a  nyagoti  műveltebb- 
népek  története  a  miénkkel.  A  francziáknál  Ron- 
sard  merészen  újít.  latin  és  görög  kifejezéseket 
honosít  meg,  melyeket  francziásított.  új  igeidőket 
alkotott,  dagályos  rhetorikát  teremtett.  Kortársai 
közül  akárhányan  még  túlhaladták  öt  Baíf  a  la- 
tin középfok  ragával  látta  el  a  mellékneveket,  a 
régi  óda  verslábait  és  sorait  alkalmazta  úgy  mint 
nálunk  Erdősi,  Székely  István  stb.  Ronsard  ugyan 
visszavonta  doktrínáját  halála  előtt  (1585);  de 
akkor  már  mutatkozott  a  nemzetinek  a  reactioja. 
A  liatásvadászó,  keresett  és  dagályos  stíl  nálunk  is 
mutatkozott  a  reactio  kezdetén,  bár  nem  annyira 
mintAngliában  Erzsébet  királyné  udvarában,  a  mi- 
óta Lilly  az  ö  «Euphues»  czimű  regényében  meg- 
honosította azt.  Az  olaszoknál  Marini  volt  a  mes- 
tere, róla  nevezték  el  marinismusnak ;  ilyen  volt  a 
francziáknál  a  stijl  precieux,  a  spanyoloknál  az 
estilo  culto. 

És  mit  csinál  az  elbeszélés  meg  a  dráma 
terén  ? 

Egyszerre  eltűnnek  a  legendák,  a  középkor 
0  csodás,  mesés,  gyermekes  alkotásai.  Az  új 
eszme  rajongó  hőse  csak  felháborodva  gondol 
rajok.  De  talán  a  szép  regényes    históriák,  bájos 


XKXI 

mondák,  szerelmes  kalandok  még  mindig  tetsze- 
nek neki?  Oli  nem.  Az  actio  rajongó  hőse  is 
szereti  az  elbeszélést.  ír  történetet,  de  csak  azért, 
liogy  ma/ii'^fra  vUn<\  az  élet  mestere  legyen,  hogy 
ö  rajta  taníthasson.  Neki  tanítani,  apostolkodni 
kell.  S  erre  legalkalmasabb  a  bibliai  és  a  hazai 
történet.  Ez  a  kettő  az  elbeszélés  tárgya.  Ezekben 
sem  szereti  a  regényes,  bonyodalmas,  kalandos  és 
szerelmes  részeket,  hanem  csak  a  miből  közvet- 
lenül meríthet  okulást.  Néha  megszorul,  maga  a 
bibliai  történet  is  többé-kevésbbé  i'egényes  és 
szerelmes,  megbicsaklik  a  reformátor  eszejárása 
és  oda  nem  illő  morált  kapcsol  hozzá.  Józanok- 
nak szoktuk  őket  nevezni,  pedig  minden  egye- 
bek, csak  nem  józanok ;  az  új  eszme  mámora 
fogta  el  őket. 

De  talán  valami  nagyszeríí  eposzt  fognak 
teremteni.  Hisz  van  érzékök  a  fenségeshez,  a 
magasztoshoz,  a  roppanthoz  stb.  Ez  igaz  ;  de  nincs 
a  múlthoz.  Ők  a  jövőbe  néznek,  nem  tudják 
méltatni  a  letűnt  időket.  A  múlt  csak  példa  nekik. 
Azért  hozzák  fel,  hogy  meggyűlöltessék  a  hall- 
gatósággal. Báró  Eötvös  is  megírja  Mafiyarorssáfi 
történetét  1514-ben,  leírja  a  régi  vármegyét  a  Falu 
jegyzőjében,  hogj  meggyűlöltesse  velünk.  Az 
újító  mindig  czélzatos  elbeszélő,  előadása  soha 
sem  tárgyilagos,  torzít,  ferdít,  nagyít,  gúnyol,  csú- 
fol és  lelkesedik  a  szép  jövőért,  mely  minden 
ízében  elüt  a  régitől. 


XXXI I 

De  talán  szereti  az  aesopusi  mesét  és  a 
példabeszédeket?  Ezek  tanító  költemények  mint 
az  oktató  allegóriák.  És  valóban  némely  refor- 
mátorok nem  idegenkednek  a  mesétől.  Lessing 
például  maga  is  írt  meséket.  Igaz.  hogy  az  ő 
meséi  modern,  kivált  művészeti  tanulságokat  rej- 
tenek magukban.  Az  újító  általában  nem  igen 
tud  megbarátkozni  a  mesékkel.  A  mesének,  példa- 
beszédnek, közmondásnak  józan  életbölcsesége, 
higgadt  gyakorlati  tanácsai,  okos.  számító  tanul- 
ságai jobbadán  nem  kellenek  neki.  A  mese  mo- 
rálja rendesen  szűkkörű.  kicsinyes,  con-ervativ; 
a  nemzeti,  a  fajfentartó  eszmék  szolgálatában  áll 
Az  a  kei'ek  kis  történetke.  az  állati  életből  vett 
képecske  az  ő  meglepő  élével  a  végén,  nem  felel 
meg  az  újító  ínyének,  nincs  a  szája  íze  szerint. 
Ha  mégis  arra  szánja  magát,  hogy  aesopusi  me- 
sét írjon,  ez  nála  többnyire  kiszélesedik,  állatbe- 
szélylyé  válik,  hogy  beléolthassa  a  maga  lelkét, 
mint  Heltai  tévé.  Nálunk  legalább  a  reactio  ide- 
jén Fáy  András.  Czuczor  stb.  írtak  eredeti  meséket. 

Milyen  a  drámája  ?  Ez  is  ugyanazon  hibák- 
ban szenved.  Mindig  czélzatos.  Hőseinek  jelleme 
nem  szokott  igaz  és  természetes  lenni.  Mindig 
ui'alkodó  eszméje  áll  előtte  s  nem  tud  az  emberi 
szív  mélyibe  látni,  kz  embei-  neki  csak  egy  báb, 
melyet  ide-oda  mozgat  és  rángat.  Rendesen  cse- 
kély a  megfigyelő  tehetsége.  Az  emberben  min- 
dig a  hivői,  az    eszme    lelkes    confessorál    keresi 


XXXIIÍ 

és  látja.  Csak  jussanak  eszünkbe  a  íonadalom 
előtti  drámák  jellemei,  Czakó  Zsi.umojiü.  Jósika, 
Eötvös  s  mások  színmüvei. 

Azonban  oyengül  az  új  eszme  ereje,  kifárad 
haladásában,  ellankad  s  fölébred  a  fentartás,  a 
rend  és  fegyelem,  szóval  a  nemzeti  élet  ideája, 
föllép  a  reactio.  A  két  eszme  találkozásánál,  az 
újnak  alkonyán  és  a  réginek  hajnalán,  legmaga- 
sabbra emelkedik  a  lyra.  Ekkor  támad  Balassa, 
Berzsenyi  és  Petői i.  Ide  számítjuk  Vörösmartyt 
js  élte  második  felében.  Bennök  egyesülni  látszik 
a  két  eszme.  Nem  hiányzik  a  reactio  melege  és 
bensősége,  megvan  az  újnnk  ódái  izgatottsága, 
van  érzékök  a  haladás  eszméjéhez,  de  van  a 
nemzeti  iránt   is. 

Az  actio  végén  többnyire  kitör  a  forrada- 
lom. Ezt  majd  a  liatalom  képviselőinek  felbáto- 
rodása.  majd  az  új  eszme  hőseinek  türelemvesz- 
tése idézi  elő.  Türelmöket  pedig  talán  nemcsak 
a  külső  okok  folytán  vesztik  el.  Lehet,  hogy  en- 
nek saját  belső  elégedetlenségök  is  szülője.  Bizo- 
nyára saját  keblökben  is  érzik,  hogy  más  idők 
hajnala  viirad  lel.  Nem  tudják  megmagyarázni 
miért,  de  vakon  rohannak  a  foriadalomba.  mely- 
nek okvetlen  buknia  kell.  mert  a  iejlődő  reactio 
rövid  idő  alatt  leveri  lál)áról.  Csak  a  nemzeti 
eszme  lázadása  győzhet,  de  a  társadalmi  forra- 
dalomé soha.  mert  ha  nem  valamely  idegen, 
akkor  a  saját  köréből  támadó  zsarnok  igázza  le. 

Bodnár  Zs.  :   A   magyar  irodalom  története.  o 


XXXIV 

Minden  forradalomnak  megvan  a  maga  Napó- 
leonja. A  reactio  idején  azonban  gyakrabban  for- 
dulnak elő  az  úgynevezett  parasztlázadások.  A 
nép  elhagyatottnak,  elnyomottnak  érzi  magát  és 
zendülésben  tör  ki.  Téves  volna  azt  hinni,  hogy 
csupán  a  rossz  közigazgatás  az  oka  e  mozgal- 
maknak. Az  actio  napjaiban  nem  egyszer  rosz- 
szabb  a  közigazgatás.  De  akkor  az  emelkedett 
hangulat,  a  nép  iránti  jóakarat,  a  szelídség  és 
gyöngédség  a  társadalom  legalsóbb  osztálya  iránt, 
a  segíteni  törekvés  súlyos  bajaiban  annyira  álta- 
lános, hogy  békésen  megvárja  az  óhajtott  szebb 
jövőt;  mely  azonban  rá  nézve  nagy  ritkán  kö- 
szönt be.  A  reactio  napjaiban  zárkozottabb  az 
ember,  a  paragraphusok  közé  temetkezik  a  szolga- 
bíró és  más  tisztviselő.  A  rend,  a  feg\'elem  úgy 
látszik  merevebb  mint  máskor.  A  nép  sehol  sem 
talál  elégtételt,  nem  kap  igazságot,  kivált  akkor 
nem,  ha  szembeszáll  elüljáróival. 

A  nemzetinek  igazi  képviselői,  a  reactio  va- 
lódi mesterei,  az  epika  és  dráma  terén  szoktak 
otthon  lenni.  Kiváló  érzékök  van  a  múlthoz. 
Visszahatásképen  élvezik  a  régmúlt  időket,  gyö- 
nyörködnek jó  és  rossz  napjainak  emlegetésén 
megbecsülik  a  régi  nemzeti  szokásokat,  a  gyer- 
mekjátékoktól kezdve  az  öregek  babonás,  mystikus 
nézeteiig.  Ha  ilyenkor  egy  hatalmas  tehetség 
támad,  az  vagy  jeles  epikus  vagy  kitűnő  dráma- 
író lesz.  Ekkor  támad  Zrinyi  Miklós,  Gyöngyösi  és 


XXXV 

a  nagy  Arany,  Vörösmarty,  Czuczor,  életének  első 
l'ele  is  e  korba  esik  és  szorgalmasan  írják  epo- 
szaikat. A  reactio  napjaiba  esik  Katona  Bánkban- 
jának,  Kisfaludy  Károly  vígjátékainak,  Tóth  Ede 
Falu  rosszának,  a  dráma  és  epika  más  jobb  termé- 
keinek születése.  Századunk  első  reactiója  meg- 
teremtette Katona  Bánkbdnját.  a  magyar  tragédia 
•e  legkitűnőbb  termékét,  a  második  azonban  nem 
hozott  napvilágra  ily  remeket. 

A  reactio  hajnala  szülte  Shakspearet  a  leg- 
nagyobb tragédia  írót.  utána  léptek  fel  a  fran- 
cziáknál  Corneille,  Racine,  Moliére,  a  spanyoloknál 
Lope  de  Vega.  Calderon ;  míg  a  XVil.  század  lyrája 
egy  nagyobb  költőt  sem  tud  felmutatni.  Nagy  lyrikus 
csak  az  actio  kora  végén,  a  két  áramlat  találkozá- 
sánál fejlődhetik  ki.  Schiller  a  reactio  kezdetén  írja 
drámáit,  lelkét  azonban  még  annyira  eltölti  az  actio 
fénye,  hogy  tragédiáiban  nagyon  sok  a  lyrai.  a 
subjectiv  elem.  Nem  tud  eléggé  tárgyilagos  lenni. 
Balladái  szintén  annyira  alanyiak,  hogy  méltán 
szokták  lyrai  beszélyeknek  tekinteni  őket.  A  nagy 
Göthe  leikéljen  szintén  találkozik  a  két  áramlat, 
benne  még  oly  erős  a  XVI II.  század  szelleme, 
hogy  a  reactio  idején  nem  tekintek  elég  jó  né- 
metnek. A  nemzeti  eszme  harczosai  sokszor  meg- 
rótták, kárhoztatták  őtet.  Művészete  azonban 
eléggé  nemzeti,  csakhogy  az  actio  ililete  magasz- 
tosabbá,  általánosabbá  teszi,  úgy  hogy  minden 
nép  fia  szent  tisztelettel  hajol  meg  igazi  nagysága 


XXXVI 

előtt.  S  ha  a  világ  minden  nagy  költőjével  évekig 
foglalkozunk,  az  így  támadó  összbenyomás  Göthét 
mutatja  legnagyobbnak,  legeg^^etemesebbnek.  —  Az. 
elbeszélés  szintén  csak  a  reactio  napjaiban  virá- 
gozhatik  igazán.  Dante,  Boccaccio,  Arisoto.  Bojardo, 
Chaucer  a  renaissance  hosszú  reactiójába  esnek 
belé,  Tassó  ismét  belékerül  a  reactio  kezdetébe, 
azért  van  költeményében  még  annyi  lyrai  elem, 
Milton  már  a  reactio  embere.  Scott  Valter.  Manzoni, 
a  múlt  idők  ez  istenitől,  a  történeti  regények  e 
mesterei,  a  reactio  idején  virágzottak,  ugyan- 
akkor lépett  föl  a  történeti  dráma,  a  roman- 
tikus tragédia  Hugó  Victorral  és  másokkal.  Szó- 
val a  művészet  e  két  hatalmas  fajtája,  a 
dráma  és  epika,  a  reactio  csendesebb,  nyugod- 
tabb idejében  fejlődik  és  virágzik.  A  nemzeti  elem 
diadala  hozza  világra  e  nagy  poétákat.  A  tisztul- 
tabb,  higgadtabb  világnézet  az  ö  édes  anyjok; 
moráljuk  józansága,  egészséges  itéletök  megtalálja 
az  eszme  és  forma  összhangját  és  oly  remeket 
nyújthatnak  az  emberiségnek,  mely  századokon 
keresztül  gyönyörködteti  az  utódokat. 

A  mi  a  gúnyt  illeti,  a  reactio  is  ért  hozzá, 
csakhogy  nála  ritkábban  fordul  elő  az  a  sötét 
irónia  és  kegyetlen  csúfolódás,  a  mi  az  actio  ra- 
jongó hőseit  jellemzi.  Az  actio  kérlelhetlen  sarcas- 
musa,  maró  gúnyja  többé-kevésbbé  ismeretlen 
előttök,  mert  az  actio  embereit  lehet  gyűlölni,  de 
megvetni,  aljasnak  tekinteni   nem.  A  reactio   ide- 


XXXVIl 

jén  azok',  a  kiket  liajkiiiiiik  az  actio  felé  vonz, 
gúny  helyeit  a  liinnort  alkalmazzák  lehetellensé- 
gökben,  s  a  reaclio  chaiivinislái.  nagyzói  alkal- 
mas tárgyul  szolgálnak  nekik,  de  leginkább  az 
actio  mámoros  hősei.  Az  actio  sentimentalismiisa, 
érzelmessége  a  reaclio  idején  az  isteni  humorban  nyi- 
latkozik. Ekkor  örökíti  meg  Cervantes  a  híres  lovag 
történetét,  a  halhatatlan  rajongó  keserves  kalandjait 
és  bemutatja  nekünk  késő  utódoknak  a  maga 
jámbor  kortársait,  a  XVII.  század  derék  Sancho 
Pauzáit. 

A  reaclio  kora  természetesen  nagyon  kedvez 
mindannak,  a  mi  a  nemzeti  élet  előnyére  válik. 
A  nemzeti  nyelv,  a  nemzeti  íszokások  újra  ked- 
vesek; szeretetünk  azonban  összébb  szorul,  a 
íekintély.  a  fegyelem,  a  rend  nem  engedi,  hogy  az 
idegen  szivünkig  jusson,  elzárkózunk  tőle,  gytalöl- 
jük  a  más  fajta  szokásokat  és  erkölcsöket  és 
származik  az  antisemitismus.  mint  a  XV.,  XVII. 
században  és  a  XIX.  elején  s  második  felében,  míg 
a  XVI-ikban  tisztelettel  hajolnak  meg  a  zsidóság 
•előtt,  a  XVIII-ikban  minden  embert  becsülni  ta- 
nulnak, 1840-ben  pedig  báró  Eötvös  nagy  lelke 
hatalmas  szózatot  intéz  a  nemzethez  a  szegény 
zsidók  ügyében.  A  reactio  idején  gúnyoljuk,  csúfol- 
juk, nyomjuk  az  idegen  nemzetiséget,  igaz.  hogy 
ilyenkor  azok  is  gyűlölnek  bennünket:  míg  az 
actio  ragyogó  napjaiban  keblünkre  ölelünk  min- 
denkit és  még  sokan    emlékeznek    arra  az  időre, 


:x  XXV 111 

mikor  számos  német.  tót.  szerb,  rulhén,  oláh 
büszkén  magyarnak  vallotta  magát.  A  reactio- 
ellenben  mindig  veszedelmes  ott  a  magyarságra^ 
a  hol  nagy  kisebbségben  van,  mert  az  idegen 
többség  rendesen  elnyeli  a  kevés  magyart.  Ilyen- 
kor tűnt  el  számos  magyar  család  és  lett  belőle 
tót,  szerb,  oláh,  horvát  és  német.  Egyébiránt 
mindkét  időszak  magyarosít,  az  aclio  kora  szere- 
tettel és  lelkesedéssel :  a  reaclioé  gyűlölettel,  kény- 
szerrel és  furfanggal;  az  előbbi  önkénytelenül  és 
akaratlanul,  az  utóbbi  tudatosan  és  czélzatosan. 
Mindkettőnek  meg  van  a  maga  sikere,  csakhogy 
az  egyiket  áldás,  a  másikat  átok  kíséri. 

Az  actio  korának  nyelve  és  művészete  haj- 
hászsza  az  újat,  gyakran  erőszakosan  reformál,, 
míg  a  reactio  úri  világáé  sokszor  édeskés,  affectáló, 
keresett,  mesterkélt,  precieux.  kényeskedő,  majd  da- 
gályos lesz.  Eszünkbe  jutnak  Kazinczy  affectálásai^ 
seli/pítéspf ,  Szemere  Pál  hájvirámjai  és  más  hason- 
lók. Az  úgynevezett  nyelvújítás  nyakra-főre  faragja  az- 
az új  szókat,  analógia  utján  képzőknek  veszi  a  meg- 
honosúlt  idegen  szók  végtagját  és  számtalan  i'ij: 
kifejezést  teremt,  melyeket  rohamosan  felkap  az 
ifjú  nemzedék,  a  ma  csinált  szó  pár  hó  alatt 
divatossá  lesz  az  ország  legkülönbözőbb  tájain, 
bejutnak  a  könyvekbe,  a  költészet  és  szónoklat 
termékeibe.  A  reactio  azonban  fellázad  ellenök^ 
eltörli  az  izetlenségeket.  megtámadja  az  újítás^ 
vakmerő  analógiáit,    a    Malvinok,  Lillyk,   Ervinek.. 


XXXIX 

Lorándok  és  hasonlók  helyetl  divatba  hozza  a 
Katákat,  Böskéket,  Erzsikel,  Trézsiket,  Jánosokat, 
Istvánokat  és  a  többiebel.  A  természetes,  egyszerű, 
igénytelen  kifejezések  ismét  elfoglalják  helyöket. 
Megvetjük  a  kifejezések  keresett  iinomságát,  ne- 
gélyzö  választékosságát,  elfordulunk  a  hatásvadászó 
összetételektől.  Nem  óvakodunk  az  oly  szók  ki- 
ejtésétől, melyek  azelőtt  száműzve  voltak  a  finom 
társalgóból.  Az  ember  otthoni  beszéde  kezd  sza- 
lonképes lenni.  Nem  ütközünk  meg  rajta,  mikor 
Arany  azt  mondja,  hogy  « tiszta  nyál  csordult  ki 
Toldi  szája  végén. »  Gúny  tárgyai  lesznek  a  nagy 
pompájú  szólamok,  az  üres  phrasisok,  az  ünne- 
pélyes körmondatok.  Csupán  a  tételes,  rövid,  át- 
tetsző mondatok  kedvesek.  Hisz  csak  ily  monda- 
tokkal lehet  társalogni  mint  a  drámában,  elbeszélni 
mint  az  eposzban.  Az  actio  idején  azért  sem 
tudnak  jó  drámát  és  elbeszélést  írni.  mert  nem  tud- 
ják a  nyelvét  használni.  A  reactio  minden  különös 
szót  azzal  gyanúsít,  hogy  új,  ennek  a  töve,  a 
másiknak  a  képzője  új,  vagy  idegen  származású. 
A  visszahatás  azonban  nem  képes  mindnyáj  okai 
kiirtani.  Egy  részök  már  beleolvadt  a  nemzet 
eszmekörébe,  magyar  lett  tetőtől  talpig.  A  reactio 
sokszor  elég  ostoba  elméleteket  állít  fel,  hogy 
keresztül  vigye  szándékát ;  de  nem  lehet,  erősebb 
gyökeret  vert  az  új,  mint  hogy  ki  lehetne  irtani. 
Íme  így  harczolnak  az  eszmék.  Ez  az  emberiség 
haladásának  törvénye.  —  A  reactiónak  kedvencze 


XL 

az  idyll:  a  csalá(]i  élet  apró  örömeit,  a  földmives  és 
polgárember  igénytelen  és  egyszerű  boldogságát, 
a  jó  anya,  a  házias  nő  édes  gyönyörűségeit  soha- 
sem érzik  annyira,  mini  a  nemzeti  eszme  idején. 
A  poéta  szívesen  foglalkozik  velők.  Néha  előkelő 
tehetségek  művelik,  mint  például  napjainkban 
Mikszáth  Kálmán  és  mások. 

Nem  idegen  a  reactiótól  a  mysticismus  sem. 
Belemélyedni  az  emberi  lélek  titkaiba,  ott  keresni, 
kutatni  a  csodálatos  tüneményeket  s  nagy  hiszé- 
kenységgel  vallani  a  nép  babonás  meséit  a  reactio 
szereti  legjobban.  Görres  ekkor  írja  négy  kötetes 
GhrisÜ'iclip  MysUk-]éX  és  mások  hasonló  müveket. 
Ilyenkor  erősödik  az  ascetismus.  a  pietismus  és 
a  rokon  tünemények. 

A  reactio  kedveli  az  úgynevezett  szépiro- 
dalmi szalonokat  is.  A  gazdagok  és  előkelők  széi) 
hölgyei  a  szellem  képviselőivel  találkoznak  házi 
köreikben,  az  ü^ók  felolvassák  müveiket,  a  nők 
pedig  bámulva  hallgatják,  köteles  és  udvarias 
magasztalásokkal  követik,  a  mi  legtöbbször  hát- 
rányos lesz  a  hang  igazságára  és  az  irály  termé- 
szetességére. Mindig  bizonyos  affectáló.  galans  és 
érzelgö  hang  honosúlt  meg  e  társaságokban,  mely 
a  szépirodalomban  is  mutatkozott  és  kivetkőztette 
egészséges  színéből.  Az  egész  lünemény  főleg  az 
úri  és  előkelő  szellem  megjelenése  az  irodalom 
terén.  Ez  a  nemzet  nagy  többségétől  elváló  szépii'o- 
dalom   azután  ízetlen   termékeket  hoz  napvilágra 


XLl 

vd'^x  legalább  kizökkenti  az  írót  a  rendes  kerék- 
vágásból. Néha  rendkívül  ems  a  hatása  mint 
Fi'ancziaországban  a  XYJI.  században  vagy  Né- 
nielniszágban  a  XÍX.  század  elején. 

De  a  mint  vissza  van  szorítva  az  actio  és 
.az  i'ijnak  egy  része  vérévé  vált  a  nemzetnek, 
gyöngül  a  reactio  ellentálló  képessége,  mind  job- 
ban elernyed  ;  nyelve,  művészete  ellankad  és 
pelybüdt  lesz;  mind  nagyobb  uralomra  jut 
benne  a  kedélyes,  a  házias,  a  családias.  Kezd 
lapos,  pongyola,  Ízetlen,  művészietlen  lenni.  Ilyen 
időben,  ilyen  befolyások  alatt  keletkezett  a  XVII. 
század  utolsó  tizedeinek  kevert  zagyvalék  nyelve,*) 
Gyöngyösi  lágy  és  kedélyes,  erőtlen  és  enyelgő 
szerelmes  epikája,  a  lyra  langymeleg  búsongása, 
a  semmit  vagy  keveset  mondó  hangulatos  ver- 
sikék. a  komikum  terén  a  kedélyes  és  nevetséges 
izetlenkedések.  Az  erős  szenvedély  hiányzik,  vagy 


■''■,  Még  a  jobb  tehelsé^ű  írók  sem  tudják  az  üy  jelenséget 
megmagyarázni.  Beöthy  Zsolt  a  szépprózai  elbeszélés  történetében 
elmondja,  hogy  a  XVII.  század  végén  különösen  előkelőink,  polili 
kusaink,  liistória-iróink  stílje  nagyon  ellatinosodik;  elmondja,  hogy 
e  nyelvkevecék  egy  század  múlva  a  purismus  reactióját  szülte ;  de 
mindennek  nem  tudja  okát  adni.  Csupán  Rozsnyainál  sejti,  hogy  a 
törököt  utánoz! a.  melynek  udvari  nyelvében  sok  az  araij  és  perzsa 
s  ennek  mintájára  ő  latinnal  keverte  a  magyart.  Ez  azonban 
országos  tünemény  volt,  így  beszéltek  a  vármegye  tisztjei, 
a  középnemesség,  a  diákos  emberek,  a  papok,  tanítók  otthon,  a 
gyűléseken,  a  megyén,  szóval  mindenütt.  Ez  a  petyhüdt  reactió  ké- 
nyelmes pongyolasága  volt,  A  deákos  Rozsnyai  sem  volt  külömb 
társainál,  ö  is  ugyanazon  befolyások  alatt  állott.  A  purismus  pedig 
a  XVIIL  század  nagy  actiójának  eró'szakos  munkája  volt. 


XLII 

ha  jelentkezni  akar,  nem  tud  a  művészetben 
érvényre  jutni,  vagy  csak  oly  mesterkélt  gyarló- 
ságokban nyilatkozik,  milyen  a  híres  Rákőczy- 
nótának  nyomorúságos  verse.  Ilyenkor  az  új  eszme 
újabb  actióra  készül ;  gyönge  az  ellentállás,  tehát 
újra  támadhat.  Megjelenik,  felrázza,  új  életre 
ébreszti  a  tetszhalott  nemzetet.  Jótevő  vihart  idéz 
elő,  mely  megtisztítja  a  miasmás  levegőt,  elfújja 
a  fülledt,  kábító  meleget  és  gyógyító  ózonnal  tölti 
be  a  légkört. 

Most  a  reactio  napjait  éljük,  a  nemzeti  eszme 
árasztja  el  a  világot,  zsarnokilag  uralkodik  min- 
den téren,  az  állam  és  család,  a  tekintély,  a  rend, 
a  fegyelem,  a  szabály  eszméje  vezet  tetteinkben, 
többé-kevésbbé  orthologusok  vagyunk  nyelvünk- 
ben, orthodoxok  a  vallásban,  hisz  a  katliolikus 
vallás  két  dogmát  csinált  kurta  időközökben, 
1854'-ben  és  IS 70-ben.  a  protestánsoknál  tekin- 
télyre jutott  az  orthodoxia,  a  zsidóknál  a  Inthü 
felekezet,  lyránk  lágy  hangulatos  versekben  nyi- 
latkozik, szép  sikereket  mutat  fel  epikánk  és  drá- 
mánk, nyelvünk  józan,  igaz  és  természetes,  irá- 
lyunk tárgyszerű,  numerosus,  hangzatos  és  átlátszó, 
verselésünk  könnyed,  gördülékeny,  zenei,  művé- 
szetünk erősen  reális  és  naturalista;  nemzeti  eszme 
vezeti  társadalmunkat,  politikai  életünket,  törvény- 
hozásunkat ;  ez  az  eszme  teszi  hontalanná  az 
orosz  zsidókat,  de  ez  szabályozza  a  közegészség 
ügyét,  vezeti  összes  tanításunkat,  tiltakozik  a  túl- 


XLIII 

terhelés  ellen,  emeli  a  testi  nevelést ;  ez  az  eszme 
juttatja  befolyásia  az  aristokratiát,  a  clerust.  a 
vagyont,  a  szenteskedést ;  az  ö  pártolásával,  takar- 
gatásával  giassál  a  nepotismus,  a  vesztegetés,  u 
jellemleien  lörekvök  és  szélhámosok  politikai  sze- 
replése ;  csak  az  ö  tartós  uralma  alatt  lehetséges 
a  demoralisatio  folytonos  terjedése,  tetteinkben  az 
érdeknélküli  eljárás  hiánya.  Alatta  nézzük  el.  liogy 
a  közügyek  buzgó  munkásai  fejős  tehénnek  tekintik 
állásukat,  1  lefolyásukat,  összeköttetéseiket  s  titbl)- 
nyire  megszedik  magukat.  Mind  e  jó  és  rossz 
tulajdonságok,  mind  e  fényes  eredmények  és  gya- 
lázatos becstelenségek  elmaradhatatlan  következ- 
ményei minden  tartós  reactiónak.  Meg  kell  tehát 
nyugodnunk  bennök.  A  liecsületes  emberelv  azért 
mégis  megteszik  a  magukét,  a  jótékonyság,  az 
emberszeretet  sok  bajon  segít,  enyhít ;  a  szabad- 
ság egy  része  annyira  vérünkbe  van  már  oltva,. 
hogy  csendesen  megélhetünk  az  árnyékában. 
Legalább  senki  sem  bántja  a  néma  kutyát,  mely 
nem  tud.  vagy  nem  akar  ugatni.  Csupán  egy 
szörnyű  baj  fenyeget  bennünket.  Mindig  jobban 
és  jobban  közeledünk  ahhoz  az  időhöz,  melyben 
a  nemzeti  eszme  egy  borzasztó  háborút  idéz  a 
világ  nyakára  s  a  XVlí.  század  vallásos  hadvise- 
lései vagy  a  napóleoni  és  szent  szövetségi  har- 
czok  rémes  pusztításai  újulnak  meg,  hogy  a  né- 
pekkel meggyűlöltessék  a  nemzeti  eszmét,  a  te- 
kintély, sokszor  a  zsarnokság  eszméjét  s  siettessék. 


XLIV 

az  újabb  actio  megjelenéséi.  Félő,  hogy  e  rette- 
netes háborúban  a  nemzeti  eszmének  igazibl) 
képviselői  fognak  győzni.  A  történelem  legalább 
azt  mutatja,  hogy  rendesen  az  nralkodó  irány 
bősei  aratják  a  babért.  Bíztat  azonban  a  remény, 
liogy  nem  tart  sokáig  e  szörnyű  háború  s  tartós 
béke  boldogítja  utána  a  míívelt  világot. 

V. 

hne  előttünk  áll  szellemi  életünk  tejlődésének 
ritmusa,  érthető  az  a  szabályosság,  melyet  részei- 
ben eddig  is  láttunk,  csakhogy  nem  jutott  eszünkbe 
világos  rendszerbe  szedni.  Erre  szükséges  volt  az 
eszmének  mint  erőnek    ismerete,    mely    mozgatja 
■szellemi  világunkat,    ismernünk    kellé   az    eszme 
rhythmikus  mozgását,  hogy  megállapíthassuk  gon- 
dolataink szükségszerűségét.    Taine    és  mások  is 
'.elmondották,  hogy  a  szükségek  egész  hierarchiája 
kormányozza   az   erkölcsi    világot  épen  űgv  mint 
a  physikait.  De  még  müve  után  sem  láttuk  vilá- 
gosan e  szükségeket.    Ma    látjuk,    hogy    a  ki  az 
.actio    idején    virágzik,    ha    tehetséges,    fogékony 
szellem,  apostol,  reformátor,    doctrinaire,    rajongó, 
•újító  válik  belőle.  Üj  eszme  hőse  lesz:  egy  Krisz- 
tus, egy  Savonarola,    egy    Giordano    Bruno,    egy 
Dávid  Ferencz.  a  kit  szintén  íi Időznek,   vérpadra 
hurczolnak,    keresztre    feszítenek,    máglyán  meg- 
égetnek vagy  börtönben  seny vesztenek.  Csodálatos. 
■  érdek  nélküli,   magasztos  gondolkodású    emberek 


XI. \ 

ezek.  kikel,  egy  új  ideál  lelkesít,  ihletük  lángia 
gyújt  és  szent  tisztelettel,  áhítatos  bámulattal  bo- 
rulunk le  maiíasztos  emlékük  elölt.  Istenek  ök. 
kiket  a  szent  hajdan  mythosa  a  mennyorszá.u 
lakosaivá  lett  volna;  az  isten  íiai  ők,  a  kik  egyek 
az  atyával,  az  emberiség  fejlődésének  ismeretlen 
mysteriumával ;  égi.  mennyei  álmodók  ök.  a  kik 
álmaik  után  rohannak,  hogy  összetörjenek,  meg- 
semmisüljenek, (iyűlölet  kiséri  őket  sívjokba,  a 
íajfentartó.  h  nemzeti  idea,  melyet  rajongásuk 
megnemesít,  dicsőbbé,  magasztosabbá  tesz,  átkozva 
pusztítja  el  őket.  szélnek  ereszti  poraikat,  hogy 
egy  későbbi  nemzedék  mariyr-ereklye  gyanánt 
adorálja  a  megmaradt  néhány  szemecskét  vagy 
más  emiéköket.  Századok  múlva  is  ideáljaink 
lesznek  ök,  a  kikhez  áhítattal  és  reménynyel 
közeledik  a  szegény  ember,,  vigaszt  keres  bána- 
tában, földi  gyötrelmében  s  ha  képére  vagy 
szobrára  tekint,  a  kép  vagy  szobor  azt  susogja 
neki:  Légy  jó,  légy  nemes,  küzdj  a  magasztos 
ideálért,  szeresd  minden  fele! járatodat,  szeresd 
jobban  mint  öimiagadati 

Kövessük  tehát  e  szentek  tanácsát  és  ne 
legyünk  igazságtalanok.  A  nemzeti  eszme  az  ő 
korlátolt  érzése-  és  gondolkodásával  egyedüli  alapja 
fenmaradásunknak.  fia  nem  lázadna  fel  az  újítók 
vakmerősége,  romboló  eszményítése  ellen,  hova 
lenne  a  család,  a  község,  az  állam,  az  ország? 
Mivé  válnék   a  nemzet?    Mily    szörnyű    bomlást 


XLVI 

idézne  elő  az  ősi  nyelv,  a  százados  szokások,  a 
hagyományos  erkölcsök,  a  társadalmi  élet  és  a 
művészetek  terén !  Fenekestül  felforgatná  életíinket. 
megsemmisítené  hitünket,  feldúlná  családi  boldog- 
ságunkat s  oly  változást  szülne.  \iog\  teljesen 
szétmállanék  a  család,  a  község,  az  állam  és  év- 
ezredekre, va.gv  századokra  volna  szükség,  hogy 
újra  felépüljön  egy  hatalmas,  erős  és  egészséges 
társadalom.  A  nagy  római  birodalom  bukását  épen 
az  idézte  elő.  hogy  a  íajfentartó,  a  nemzeti  eszme 
sokkal  gyöngébb,  lehetetlenebb  volt,  mint  hogy 
ellenállhatott  volna  a  keresztyén  ideál  rombolá- 
sának. Oly  bomlást  szült  az  új  eszme,  a  krisztusi 
judaismus,  a  roppant  birodalom  lakosainak  er- 
kölcsi, szellemi  és  aesthetikai  világában,  hogy 
semmiféle  hatalom  sem  állíthatta  meg  összeom- 
lását. Az  emberi  nem  szellemi  haladása  csak 
lassú  lépésben  mehet  előre.  Nemünk  nem  bírja 
el  a  nagy  erkölcsi  átalakulásokat.  Szerencse,  ha 
erős  a  nemzeti  eszme:  ha  nem  a  pusztában 
hangzik  el  a  rend.  a  tekintély,  a  fegyelem  szava; 
ha  van  még  erejök  a  régi  szokásoknak  és  er- 
kölcsöknek és  helyreállhat  az  a  lelki  egyensúly, 
mely  a  népek  szerencsés  fejlődésének  nélkülöz- 
hetetlen föltétele.  Meg  van  tehát  a  reactionak,  a 
nemzetinek  is  a  maga  érdeme,  még  pedig  roppant 
érdeme.  Midőn  sötét  gyűlölettel  ostorozza  az  újí- 
tókat; midőn  vérpadra  hurczolja az  aktio  szentjeit: 
csak  egy  részét  tudja  kiirtani  nézeteiknek,  a  má- 


XLVIl 

sikat  öntudatlanul  magáévá  teszi,  vérré  válik  benne, 
egy  új  nemzeti  álláspont,  helyzet  támad,  mely 
haladást  képez  az  actio-elötti  korhoz  képest.  E 
megújult  nemzeti,  ez  a  vérében  felfrissült  reactio 
szüli  azután  a  művészet  és  irodalom  ama  reme- 
keit, melyeknek  dicső  példáit  mutatja  a  történet. 
Benne  van  meg  a  szív  igazi  melege,  az  az  édes 
bensöség,  az  a  verőfényes  gyöngédség,  mely  vonz. 
leköt  és  csábít  bennünket,  mely  boldoggá  teszi 
az  otthont,  megnyugtatóvá,  kedvessé  a  földi  létet, 
elviselhetővé  az  életet.  A  rendnek,  a  fegyelemnek, 
a  megszokottnak  megvan  a  maga  kedélyes  bol- 
dogító hatása  s  kivált  a  családi  életben,  a  szere- 
lem édes  gyönyörében,  a  gyermekek  őszinte 
ragaszkodásában  gyakorolja  a  reactio  legfőbb  eré- 
nyeit. Benne  igazán  uralkodó  hatalommá  válik  a 
szerelem,  ez  mutatkozik  mindenfelé  erényeivel  és 
ballépéseivel,  ezt  énekli  a  poéta,  ezt  elemzi  a 
regényíró,  utána  eped  az  ifjú  s  kérődzik  rajta  az 
öreg.  Türelmes,  elnéző  iránta  az  egyház  és  állam, 
hisz  ő  a  fajfentartó  idea  legjogosabb  képviselője. 
Tisztelettel  szólunk  tehát  a  reactióról  is.  Fajfen- 
tartó eszméje  hálával  tölti  el  keblünket.  Korlá- 
toltsága, kegyetlen  és  önző  eljárása  megmentője 
lesz  a  nemzetnek  s  addig  teljesíti  e  fontos  szere- 
pét, míg  oly  magasra  nem  emelkedik  az  emberiség, 
hogy  nem  lesz  tere  az  actiónak  s  így  nem  jelent- 
kezik a  reactio  sem.  Ez  az  egy  akol  és  egy  pász- 
tor isteni  ábrándja. 


XLVIII 

Valószínű,  hogy  az  eszme  hatása  a  kezdet- 
leges műveltségű  népeknél  igen  gyönge ;  mert  a. 
műveletlen  nép  vallásos  babonája,  állami  és  tár- 
sadalmi rendje  nagy  ellentállást  fejt  ki  az  új  esz- 
mével szemben.  Mythosának  állítólagos  isteni  ere- 
dete mint  valami  kbinai  tál  akadályozza  az  új 
eszme  támadását.  A  vallás  megrendülésével  gyor- 
sabb az  új  eszme  hálása,  gyengébb  a  nemzeti 
eszme  ereje,  míg  végre  a  tökély  magas  tokán 
lanyhább  lesz  az  actio  támadása  és  csekély  a 
reactio  visszaszorító  működése,  úg>'.  hogy  az  em- 
beriség egész  fejlődése  ismét  egy  hatalmas  hul- 
lámnak tűnik  fel. 

Én  azonban  csak  előszót  akartam  írni  köny- 
vemhez és  röviden  jelezni  benne  az  emberiség 
szellemi  fejlődésének  törvényét :  de  most  veszem 
észre,  hogy  sok  olyat  mondok,  a  mit  az  iroda- 
lomtörténet folyamán  jóval  bővebben,  széleseb- 
ben beszélek  el.  Ez  a  rövid  előszó  csak  útmnta- 
tóúl  szolgáljon  a  t.  olvasónak.  Azt  hiszem,  hogy 
annyira  világos,  áttetsző  a  tan.  egyszerű  és  józan, 
az  elmélet  hogy  köiniyen  eloszlanak  a  támadó 
kételyek.  Meg  kell  azonban  jegyeznem,  hogy  az 
egyes  írók,  művészek  és  államférfiak  sokszor  túl- 
élik az  irányt,  melynek  főképviselői,  anélkül,  hogy 
megszűnnének  dolgozni  vagy  az  új  irányba  csapná- 
nak át.  Nem  minden  költővel  történik  meg  az  a  szo- 
morú csoda,  a  mi  Balassával  és  Petőfivel  történt,  hogy 
az  actio  határán  letűntek  a  töiténet  szinpadáról.  Az 


XI.IX 

ily  férfiú  müküclik  még  a/iitáii  is.  Működése  azonban 
népszerűtlen,  hatástalan  lesz,  munkáját  nem  koro- 
názza a  kívánt  siker.  A  nagy  költő  ugyan  meg- 
írja ódáit,  a  nagy  államférfi  mint  nálunk  Eötvös 
lekintélye  megalkotja  a  nemzetiségi  törvényt,  kör- 
nvi'zete  azonban  már  nem  érti  öt.  Deák  Ferencz 
megtartja  nagy  szózalát  a  vallásszabadság  érde- 
kében, a  körülötte  ülő  képviselők  azonban  nem 
érzik  az  actio  ideáljának  szükségét.  Más  idők^ 
más  csillagok  járnak.  Ha  mégis  a  ránk  ma- 
radt müvek  után  akarnánk  Ítélni,  többször  úgy 
látszik,  hogy  az  actio  mélyen  benyúlik  a  reactióba, 
pedig  csak  az  az  oka.  hogy  a  kérdéses  művész. 
ír(),  államférfi  tovább  élt  mint  kellett  volna,  mon- 
daná az  irigység.  Továbbá  megtörténik  az  is. 
hogy  a  közönség  egy  része  annyira  magába 
szítta  az  actio  eszméjét,  hogy  az  erkölcsi  világ 
egyes  ágában  még  uralkodik,  mikor  a  másikban 
már  elvesztette  minden  befolyását ;  azért  nehéz  a 
két  eszme  határpontját  szabatosan  megjelölni.  A 
XVÍ.  század  hetvenes  éveiben  még  tombol  az 
actio,  pedig  a  szivekben  erősen  mutatkozik  a 
reactio;  a  XVIll.  század  kilenczvenes  éveiben 
találkozik  és  küzd  a  két  áramlat,  míg  századunk 
negyvenes  évei  mutatják  ezt  a  háborút.  Itt  is 
úgy  van  mint  a  természetben,  a  nagy  folyók  édes 
vize  messze  behat  a  tenger  sós  habjaiba ;  más- 
kor meg  a  tenger  viharos  hullámai  látszanak 
visszaszorítani  a   folyó    előretörő    vizeit.    A  nagy 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  iroilalom  tiiiténete.  ■* 


áramok  ily  összeütközése  az  emberi  szellem  na.sy 
képviselőinek  találkozója  és  a  nagy  alkotások 
édes  amja.  —  Az  is  nagyon  természetes,  hogy  az 
erkölcsi  világ  igazságai  csak  relativok,  az  emberi- 
ség műveltségétől  függenek,  fénsőbb  társadalmi 
Yisszonyok  között  fensőbb  ideáljai  vannak  ne- 
münknek ;  de  a  keret,  a  melyben  föllépnek,  csak 
az  actio  és  reactio  keretei  lehetnek.  Ez  áll  nem- 
csak az  irodalom,  a  művészet  eszméiről ;  a  szel- 
lemi és  erkölcsi  világ  egyéb  téréin  sincs  ellen- 
kező törvény.  A  mit  mondottam,  belevág  a  nem- 
zetek vallási,  politikai,  társadalmi  és  művészeti 
életébe.  Előttem  azonban  csak  a  magyar  nemzet 
irodalmának  története  lebegett,  ezt  akartam  meg- 
ülni, ezzel  akartam  édes  hazámnak  szolgálni. 

A  mi  munkám  berendezését  illeti,  két  czélt 
tűztem  ki  magam  elé.  Először  oly  művet  akartam 
írni,  mely  egészen  új  utón  halad,  új  felfogást  kö- 
vet, helyreigazítja  az  eddigi  téves  nézeteket,  kimu- 
tatja, hogy  mily  szabályszerűség  uralkodik  az 
erkölcsi  világban,  módosítja  az  aesthetikai  és  er- 
kölcsi örök  törvényekben  való  hitet,  bebizonyítja, 
hogy  a  nyelv,  a  vers,  a  költői  műfajok  stb.  bizo- 
nyos időkhöz  és  fejlődéshez  vannak  kötve,  a 
költő,  az  író,  a  szónok,  a  művész  csak  kora  esz- 
méinek és  érzelmeinek  tolmácsa,  a  nagy  közön- 
ség szive,  esze  és  szája ;  mind  ezt  elérhettem 
volna  egy  40 — 50  íves  munkában  ;  annál  inkább, 
mert  a  doctrina   átlátszósága   egy   kissé    előmoz- 


LI 

dítja  a  könyv  rövidségét.  A  legtöbb  irodalmi  tanul- 
mánynak, kritikának,    históriának  nem  csupán  a 
történeti  és  aestheticai  anyag  alkotta  jó  részét,  hanem 
az  írónak   az  a  buzgó    törekvése,    hogy    magya- 
rázzon oly  tüneményeket,  melyeknek   vagy    nem 
tudta  igazi  okát  adni,  vagy  csak    homályosan  le- 
begett előtte  ilyesmi,  üerengett,  de  nem  derűit  ki" 
Ekkor   az   író   megragadott  íut-fát,  gyakran    erős 
szellemmel  és  mély  elmével  bonczolgatta  a  tüne- 
ményeket s  fárasztó   munkája,  a  szellem  e  gym- 
nastikája,   mindenesetre    érdemes,   de   nagyon  le- 
verő  olvasmány   volt,    mely   kitöltötte  a  lapokat, 
elnyújtotta  a  müvet;  de  nem    sokat  tőn  a  dolog 
érdemének  magyarázatára.  Részemről  mindig  fájó 
szívvel   néztem  a   szellemeskedés    e  czigánykere- 
keit.  bár  sokszor  elgondoltam  magamban,  hogy  a 
szellem    nehéz    megfej tésű    világában    ezekért    is 
köszönettel  tartozunk.  De  egy  másik  czélom  is  volt. 
Oly  munkát  is  akartam  írni,  mely   lehetőleg 
felölelje  az  irodalom  anyagát,  hogy  necsak   egyes 
kitűnőbb  írókat  mutasson  be,    hanem    mindazok, 
kik  annyira-mennyire  becses  munkával  járultak  a 
közszellem  fejlődéséhez,  lehetőleg  benne  legyenek,, 
hogy    necsak    a   gondolkodó,    hanem  a  tudós  is 
haszonnal  forgathassa  nuuikámat.  Ez  a  czél  sza- 
porította a  mű  íveinek    számát.    Kivált  az  iroda- 
lom kezdetén  szellemi  életünk  legtöbb  munkását 
be  akartam  vonni,  a  mi  tömérdek  irat  és  nyom- 
tatvány elolvasásával  járt.  E  néha  fárasztó  munka 

4* 


Lll 

j-itka  élvezetet  is  szerzett.  Négy.  majdnem  öt  sza- 
zad íróinak  lelkébe  tekinteni,  eszméit,  takart  vagy 
feltárt  érzelmeit  látni,  olvasni;  szeretetét  vagy 
gyűlöletét,  reményét  vagy  kétségbeesését,  hitét 
vagy  hitetlenségét  végig  lapozni  oly  munka,  melyre 
szívesen  rászánja  fejét  és  idejét  a  gondolkodó  s 
örömmel  a  tudós.  E  régi  penészes  vagy  szúette 
lapok  mennyi  könny  és  fájdalom,  mennyi  mosoly 
és  remény  tanúi  voltak !  A  modern  olvasó  kép- 
zeletében megelevenednek,  föltámadnak  a  rég  el- 
porlott  szerzők  ;  mintha  csak  kezök  nyomát  érez- 
nők  a  lapokon,  tollúk  serczegését  a  sorokon; 
mintha  velünk  együtt  forgatnák  és  mutogatnák 
az  érdekesebb  helyeket,  melyekre  büszkék  voltak, 
melyeket  lelkesedve  olvastak  fel  társaiknak,  me- 
lyek különösen  felingerlék  ellenfeleik  és  ellensé- 
geik dühét  I  Mint  minden  emberi  alkotásban,  az 
enyémben  is  lesz  elég  hiba  és  tévedés,  ily  nagy 
munkában  tágas  tér  jut  az  emberi  gyarlóságnak  : 
de  azt  hiszem,  hogy  talán  mégis  elértem  mind- 
két czélomat:  szolgáltamx  a  gondolkodóknak,  szol- 
gáltam a  tudósoknak  is. 

Tudom,  hogy  az  első  czél  nagy  ellenszenvet 
fog  kelteni.  A  mostani  reactio  idején  ezer  meg 
€zer  polgártársam  meggyőződésével,  hitével  és 
reményével  szállok  szembe  s  csak  növelem  azt 
a  bizalmatlanságot,  melylyel  évek  óta  kísérik 
munkásságomat.  Mindig  nagyra  becsültem  fele- 
barátaim   szeretetét,   elismerését;    de    soha    sem 


l.llt 

tudtam  annyira  hallgatni,  hogy  néma  legyek  ak- 
kor, midőn  eszein  és  szivem  mást  sugallt  és 
mondott,  mint  a  mit  ők  liittek  és  vallottak.  Ez 
nem  különczködés,  hanem  az  igazság  őszinte 
keresése.  Ha  megtaláljuk,  végtelen  örömei  ére- 
zünk és  könnyen  megvigasztalődnnk  a  gytalölet- 
és  bizalmatlanságért,  melylyel  embertársaink  vi- 
seltettek irántunk ;  míg  ha  siker  nélkül  jártunk 
a  járatlan  ösvényeken,  lenéz  a  világ,  de  megnyug- 
tat a  lelkiismeret,  a  jó  emberek  legszigorúbb  bírája. 

Talán  túlbecsülöm  doctrinámat ;  én  azonban 
némi  eredményt  várok  tőle.  A  mit  annyi  gondol- 
koiló  sejt  vagy  hirdet  és  tanít,  azt  a  szükség- 
szerűséget az  erkölcsi  világban,  az  egész  iroda- 
lommal és  több  társadalmi  tüneménynyel  bizonyí- 
tom. Véleményem  szerint  tanulhat  belőle  a 
politikus,  a  jogász,  a  történetíró,  az  aesthetikus, 
a  moralista,  a  sociolog,  szóval  mindazok,  kik  az 
ember  szellemi,  erkölcsi  és  aesthetikai  világával 
foglalkoznak.  ()k  majd  gyorsan  haladnak  a  kije- 
lölt utón  s  meg  vagyok  győződve,  hogy  rövid  idő 
alatt  kifejtik,  kibővítik  e  tant.  mely  könnyűvé 
tette  nekem  az  irodalom  történetének  megírását. 
Az  irodalomtörténet  segített  föltalálásában,  hogy 
azután  a  tünemények  érthetővé  tételével  hálálja 
meg,  hogy  napvilágra  hoztuk. 

Kedves  kötelességemnek  ismerem  hálával 
emlékezni  a  magyar  irodalomtörténet  nagynevű 
alapítójáról,  Toldy  Ferenczröl,  a  ki    beható    értei- 


LIV 

mével  és  ernyedetlen  szorgalmával  inecíalkotta  e 
történelem  kereteit,  felkutatta  rejtett  kincseit  és 
módot  adott  nekem,  hogy  az  általa  kijelölt  ösvé- 
nyen haladva,  megírhassam  jelen  munkámat.  Vé- 
gül köszönetem  nyilvánítom  a  hazai,  különösen  a 
fővárosi  könyvtárak  tisztviselőinek,  a  kik,  noha 
sokszor  alkalmatlankodtam  nekik,  soha  sem  fá- 
radtak el  szives  szolgálatkészségökben.  Legtöbb- 
ször ültem  a  múzeumi  könyvtár  egyik-másik 
asztalánál,  e  derék  intézet  jeles  tisztviselői  azon- 
ban mindig  szívesen  láttak.  Köszgiietemet  fejezem 
ki  Ráth  Györgynek,  a  ki  unikumokban  gazdag 
könyvtárát  barátságosan  megnyitotta  előttem. 

Köszönetet  mondok  még  néhány  barátom-  és 
tanítványomnak,  a  kik  lehetővé  ohajták  tenni  e 
munka  megjelenését.  Nálunk  csak  a  kormány, 
vagy  az  Akadémia,  vagy  valamely  nagylelkű 
maecenas  jóvoltából  jelenhetik  meg  terjedelme- 
sebb tudományos  mü.  Talán  önálló  természetem 
miatt  engem  nem  ért  ily  szerencse.  De  barátaim 
és  tanítványaim  tettek  érettem  egyet-mást.  Leg^^en 
szabad  névszerint  is  fölemlíteni  kedves  baráti- 
mat, dr.  Jancsó  Benedeket,  dr.  Kern  Tivadart  és 
Imre  öcsémet,  a  kik  nélkül  világot  sem  láthatott 
volna  a  magyar  actio  és  reactio  irodalmának 
története. 

Budapesten,  1891.  május  l-én. 

BODXÁl?  ZSIGMOXD. 


BEVEZETŐ  RÉSZ. 


BEVEZETŐ. 


I.  MI  AZ  IRODALOM? 

Kettős  világot  él  az  ember,  a  való  és  az  eszmény 
világát.  Az  elsőt  szigorú  természeti  törvények  határolják, 
rideg  szabályok  korlátozzák,  melyek  kérlelhetlenül  beszélik 
el  az  élet  prózáját.  E  világ  egészen  a  tudományok  körébe 
esik ;  a  csillagász  a  nagy  kosmos  alakulásait  és  keringési 
törvényeit  magyarázza,  a  geolog  földünk  fejlődését  vizsgálja, 
a  természettudós  a  tüneményeket  fejtegeti,  a  vegyész  az 
anyagot  elemzi,  a  physiolog  az  élet  folyamát  kutatja,  a 
sociolog  az  együttélés  törvényeit  keresi.  Inductiv  utón  jár- 
nak el,  a  legcsekélyebb  részeket  is  vizsgálatuk  tárgyává 
teszik,  szétrombolják  az  összetes  formákat,  hogy  kizárja- 
nak minden  alanyit.  Ezt  tartják  legnagyobb  ellenségöknek. 
Gyűlölnek  minden  önkényes  alkotást,  kigúnyolják  a  képzelő 
tehetség  édes  ábrándjait,  megmosolyogják  valótlan  képeit. 
És  igazuk  van  addig,  míg  alanyiságunknak  az  ő  tudomá- 
nyukba avatkozásáról  szólhatnak ;  de  nagyon  tévednek, 
ha  csupán  az  övéket  tartják  egyedüli  világnak. 

Nekünk  embereknek  még  egy  más  világunk  is  van, 
melyet  eszményinek  nevezünk.  Míg  a  valóéban  az  egyes 
tünemények,  a  részek  szerepelnek,  az  eszményiben  főleg 
az  egész  áll  elénk  ;  míg  az  előbbi  bonczol  és  vizsgál,  ez 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  1 


2  MI  AZ  IRODALOM  ? 

Utóbbi  Összetesz  és  az  összetételben  harmóniát,  egységet 
keres.  Az  eszményi  fölemelkedik  a  való  porából,  kiegé- 
szíti a  reál  világ  hézagait,  kikerekíti  szegletességeit,  egy 
szebb,  dicsőbb  és  istenibb  alkotást  hoz  létre.  Igaz,  hogy 
nem  dicsekedhetik  a  való  igazságával,  gyönyörű  épülete 
kedves  csalódás  és  bájos  tévedés ;  de  épen  oly  nagy  szük- 
ségünk van  reá,  mint  a  való  világára,  sőt  olykor  többre 
becsüljük  e  magunk  alkotta  tündérvárakat,  több  enyhülést 
és  vigaszt  merítünk  belőle,  mint  a  való  összes  kincseiből. 
Kétségtelen  azonban,  hogy  az  ember  természeti  és  erkölcsi 
világa  egy  forrásból  származik,  egy  eredetre  vihető  vissza  s 
habár  nehéz  a  magyarázata,  lehetetlen  tagadnunk,  hogy 
ugyanegy  tüneménynek  más-más  alakjával  állunk  szemben. 
Az  ember  belvilága  nem  lehet  egyéb,  mint  a  külsőnek 
szebb  vagy  fensőbb,  szellemibb  formája. 

Az  ember  eszményi  világát  a  vallás,  bölcsészet  és 
művészet  terén  találjuk,  itt  alkotja  a  teremtő  eszme  mindazt, 
a  mit  jónak,  igaznak  és  szépnek  vallunk;  itt  emelkedik 
az  isteni  körébe  ;  itt  keresi  azt  az  édes  vigaszt,  mely  a 
léleknek  erőt  és  boldogságot  ad,  hogy  a  lét  nehézségein 
és  bajain  megnyugodni  bírjon.  E  szép  világ  egy  részét 
az  ember  rendesen  írásba  foglalta,  phantasiája  alkotásait, 
a  képző-  és  hangmüvészet  kivételével,  a  szó  közönséges 
értelmében  leírta  s  ez  iratok  összeségét  értjük,  midőn  e 
e  kifejezést:  irodalom  használjuk.  Van  ugyan  e  szónak 
szélesebb  értelme  is,  midőn  a  tudományokat  is  felöleli, 
mert  a  műveltség  egyik  legnagyobb  tényezője  a  reál  isme- 
retek irodalma,  azonban  itt  kiválóan  az  eszményi  világ 
irodalmáról  s  kivált  ennek  legkifejezőbbjéről,  a  költészeté- 
ről lesz  alkalmunk  szólani.  A  tudományok  irodalma  csupán 
fölfedezéseket  és  feltalálásokat  nyújt  olvasóinak,  az  emberi 
szellem  itt  csak  a  kereső,  kutató  és  combináló  szerepét 
játszsza,  míg  az  ideális  világ  irodalmában  alkot  és  teremt. 


AZ  lEODALOMTOKTENET 


II.  AZ  IRODALOMTÖRTÉNET. 

Ha  fajunk  szellemi  tehetsége  minden  egyes  tagjánál 
-egészen  egyenlő  volna  és  nem  hatnának  reá  egyéb  kö- 
rülmények :  az  ember  eszményi  alkotásai  azonosak,  egyen- 
lők lennének.  Mindnyájan  egyenlően  nagy  költők.  írók  és 
művészek  volnánk,  mindegyikünkből  kitelnék  egy  Korner 
és  Shakespeare,  egy  Phidias  és  Michel-Angelo,  az  irodal- 
makat is  csak  azért  tanulnók,  hogy  ismerjük  és  élvezzük, 
de  nem  csodálnók  mint  jelenleg  valamely  lángész  alkotá- 
sát. Hasonló  erőfeszítés  mellett  mi  is  alkothatnánk  afféléket. 
Fájdalom,  az  emberi  természet  annyira  elüt  egymástól,  az 
egyén  szellemi  és  erkölcsi  sajátságai  oly  eltérők  és  külöm- 
bözők,  hogy  míg  néhányan  a  lángelme  hatalmával  örök 
időkre  szóló  remekmüveket  alkotnak ;  addig  mások  a 
képesség  oly  alacsony  színvonalán  állanak,  hogy  alig  ér- 
demlik meg  az  ember  nevét.  Nemünk  egyike  vagy  másika 
a  fejlődés  utján  különféle  tényezők  működése  következtében 
csodálatos  magasságra  emelkedett.  E  fejlődést  és  tényezőit 
az  irodalom  terén  kimutatni,  a  benne  uralkodó  eszméket 
s  nyilatkozásuk  módját  feltüntetni,  ezen  eszmék  forrását 
jelezni,  okaikat  nyomozni  és  összefüggőleg  előadni  lesz 
az  irodalomtörténet  föladata. 


A  MAGYAR  IRODALOMTÖRTÉNET  FELOSZTÁSA 


III.    A  MAGYAR  IRODALOMTÖRTÉNET  FELOSZTÁSA. 

Könnyebb  áttekintés  és  tárgyalás  végett  a  magyar 
irodalom  történetét  egyes  korszakokra  oszthatni.  E  kor- 
szakokat a  bennök  uralkodó  irányokról  és  más  jelensé- 
gekről nevezték  el. 

1.  A  mondák  kora,    mely    az  1300-dik  évig  terjed. 

2.  A  középkori  vallásos  irodalom  kora  1300  —  1526. 

3.  A  hitújítás  kora  1526-1600. 

4.  Pázmány  kora  1600 — 1650. 

5.  A  kuruczvilág  kora  1650 — 1712. 

6.  A  nemzeti  szellem  szunnyadásának  kora  1712 — 


1772. 


7.  A  classicismus  kora  1772 — 1815. 

8.  A  romantikus  szellem  kora  1815 — 1843. 

9.  A  nemzeti  irodalom  kora  1843 — napjainkig. 


A  MAGYAR  NYELV 


IV.  A  MAGYAR  NYELV. 

Az  irodalom  közege  a  nyelv.  Általa  és  benne  nyi- 
latkozik az  emberi  szellem  legkifejezőbben,  mert  habár 
minden  művészeti  alkotás,  pl.  egy  díszes  épület,  szobor, 
kép  stb.  az  emberi  szellem  hirdetői ;  mégis  a  nyelv  azon 
fő  közeg,  melylyel  gondolatainkat  megértetjük  egymással. 
Míg  a  szép  zsidó  monda  az  első  emberpár  teremtéséről 
a  tudós  világban  is  tekintélyt  és  igazságának  elismerését 
követelhette,  a  nyelv  eredetét  az  ideál  legmagasb  képvise- 
lőjéig, a  feltétlen  istenig  vittük  vissza  s  a  nyelvek  külön- 
féleségét  a  bábeli  zavarból  magyaráztuk.  E  mythoszi  fel- 
fogás azonban  a  tudomány  szigorú  vizsgálódása  előtt 
azoD  édes  költői  alkotások  terére  lépett  vissza,  melyeket 
az  emberi  képzelő  tehetség  a  dolgok  magyarázatára  csodá- 
latos leleményességgel  tud  teremteni.  Noha  még  sokan  két- 
ségbe vonják  a  fejlődés  tanának  igazságát  s  kitartóan 
védik  a  fajok  eredetiségét ;  a  nyelvre  nézve  mindnyájunk- 
nak el  kell  ismernünk,  hogy  nem  egyszerre  jött  létre, 
hanem  a  legelemibb  hangokból,  valószínűleg  a  hangután- 
zókból emelkedett  mai  állására ;  nemünk  folytonosan  képe- 
zett és  változtatott  rajta,  bővítette  es  képessé  tette  nemcsak 
az  összszerű  tárgyak,  hanem  a  fogalmak,  az  abstractiók 
kifejezésére  is.  Az  ember  e  munkájában  a  szükségtől 
kényszerítve  rendesen  az  analógia  utján  járt  el.  A  hangok- 
ból alkotott  szókat  (gyököket)  összerakta,  majd  az  utóbbit 
elkoptatta  s  így  csinált  belőlök  nyelvtani  alakokat.  Az 
ember  e  működése  napjainkban  sem  szűnt  meg :  nemcsak 
a    vad    népek    nyelve    változik,  a    miénk  is  mutat  fel  ily 


6  A  MAGYAR  NYELV 

átalakulást,  mint  nyelvünk  története  világosan  bizonyítja. 
E  változtatások  majd  önkényesek,  majd  önkénytelenek, 
egy  kezdi,  és  conventinalisak,  mert  csak  annyiban  érvé- 
nyesek, a  mennyiben    mások  is  elfogadják. 

E  változások  egyik  nyelvben  nagyobbak,  mélyre  ha- 
tóbbak, mint  a  másikban ;  általában  a  gondolatok  es 
viszonyaik  szabatosabb  kifejezésére  törekszenek.  De  míg 
némelyikben  alig  van  egy-két  viszonyszó,  képző  és  rag 
semmi,  úgy  hogy  csak  a  szórenddel  vagy  a  kimondásnál 
az  arcz  és  kéz  jeleivel  segítenek  magukon,  hogy  megér- 
tessenek :  addig  mások  rendkívüli  pazarlással  teremtik  a 
mód,  idő,  személy  és  egyéb  viszonyok  kifejezésére  szolgáló 
ragokat,  pl.  az  amerikai  algonkin  nyelv  egy  gyökéből 
állítólag  tizenhét  millió  szóalakot  képezhetni.  E  gazdagság 
azonban  annyira  árthat  a  kölcsönös  megértésnek  mint  a  nagy 
szűkösség.  Azért  látjuk,  hogy  a  müveit  népek  lassankint 
elejtették  a  barbár  korukban  elszaporodott  viszonyszókat, 
feloldották  a  hosszú  nyelvtani  alakokat  s  könnyed  moz- 
gékonyságra, rövidségre,  szabatosságra  s  határozottságra 
törekedtek. 

Ezt  véve  a  tökély  szabályául,  első  helyre  az  árja  és 
sémi  nyelveket  teszik  a  linguisták.  Ezekben  a  külső  gya- 
rapodás, módosulás  kevesbül,  a  belső,  a  hangzók  válto- 
zása, a  hajlítás  igen  nagy,  mi  által  a  nyelv  bizonyos 
könnyűséget,  ruganyosságot,  élénkséget  nyer;  míg  a  ra- 
gozó nyelvek  a  számos  képző  s  kettős- hármas  rag  által 
nehézkesek,  lassan  mozgók,  ünneplések  s  szónokiak  lesznek 
s  a  szellem  gyors  röptére,  a  gondolatok  sebes  szárnyalá- 
sára, az  élénk  társalgásra  kevésbbé  alkalmasoknak  tartat- 
nak. A  magyar  nyelv  a  ragozok  csoportjába  tartozik,  a 
nyelvésznek  nem  igen  nehéz  a  munkája,  mikor  a  képzőket 
és  ragokat  akarja  megismerni  a  szókon  ;  bár  e  tekintet- 
ben is  haladtunk  s  nem  hagyánk  annyi  gyönyörűséget  a 
grammatikusnak,  mint  a    török  nyelv,  melyben  a  képzők 


A  MAGYAR  NYELV  7 

és  ragok  majd  egész  leijükben  ott  állanak  a  szóban.  Ál- 
talában a  nehézkes  és  lassú  gondolkodású  népek,  melyek 
kevésbbé  alkalmasok  a  civilisatióra,  jóval  erőtlenebbek 
nyelvökkel  szemben.  Náluk  századokon  keresztül  alig  vál- 
tozott a  nyelv ;  míg  a  mi  tökéletesedésünk  számos  képzőt 
és  ragot  dobott  és  koptatott  el  vagy  összevont,  mint  pl. 
tilutoa^hadlava^uruzacihele  helyett  most  tiltá,  hallá, országha 
szókat  használjuk.  Épen  a  könnyüség  szempontjából  nem 
egy  szóalakot  hagytunk  el,  pl.  nem  ragozzuk  az  igének 
határozói  alakját  s  utánozzuk  az  árja  nyelvek  feloldó  saját- 
ságait az  igealakokban,  milyenek  ír  vala,  írt  vala.  írni 
fog  stb.  formák.  Sőt  a  jelen  század  elején  és  a  múlt  végen 
a  haladás  örvendetes  jelenségét  épen  az  úgynevezett 
nyelvújításban  értük  el,  midőn  számos  képzőt  levetve,  a 
szók  gyökét  ruháztuk  fel  az  általunk  óhajtott  jelentéssel, 
mint  háj,  csend,  héj,  vágy,  rom,  óhaj,  gyönyör,  élv,  üdv, 
pír,  esd  stb.  Még  tovább  is  mentünk,  majdnem  teremtő 
erővel  egészen  új.  rövid  és  könnyed  szókat  alkotánk,  a 
levegő  ég  bői  lég-eí ;  üde,  elv,  elem,  hók,  hösz,  zöm,  szerv, 
viszony  stb.  kifejezéseket  csináltunk. 

Nyelvünk  folytonos  tökélyesbülésre  képes.  De  mivel 
a  nyelv  csak  a  gondolatok  jeleinek  összege,  e  jelek  minden 
javulása  magára  a  beszélő  tehetségére  mint  okra  mutat 
vissza  s  így  midőn  a  magyar  nyelv  fejlődését  dicsérjük, 
a  magyar  nép  tehetségét  ismerjük  el.  Valóban  nyelvünk 
történetéből  is  bátorságot  meríthetünk  népünk  életrevaló- 
ságara. Európába  törvén,  bár  hódító  volt.  rövid  száz  év 
alatt  elfogadta  a  kereszténységet,  el  a  sok  szláv  és  német 
szót ;  noha  ez  által  a  müveit  nyelvek  módja  szerint  vesztett 
kép-ességben,  a  szók  metaphorikus,  személyesítő  jelentésé- 
ben ;  de  nyert  gazdagságban  és  bőségben,  eszmékben  és 
határozottságban.  E  könnyű  elsajátítása  az  idegen  elemnek, 
hiba  lehet  egy  és  más  tekintetben ;  de  mégis  világos  jele 
annak,  hogy  nem  maradunk  el  az  árja  népek  haladásától, 


8  A  MAGYAR  NYELV 

a  mint  hogy  az  uralaltaji  népek  között  legtöbbre  is  vittük. 
Nem  csekély  tényező  volt  sikereink  elérésében  a  velünk 
lakó  germán,  szláv  és  román  nemzetiségek  vérének  vegyü- 
lése  a  miénkkel,  ügy  hogy  napjainkban  egyikünkről  sem 
mondhatni  el,  hogy  tiszta  magyar  vér  foly  ereiben.  Ez 
igazság  elismerésével  tartozunk  nekik  és  semmi  sem  tiltja, 
hogy  szivesen  hirdessük  azt. 


A  MAGYAR  NEP 


V.  A  MAGYAR  NÉP. 

A  Kárpátok  és  a  Duna,  Dráva  között  széles  és  ter- 
mékeny, majd  hegyes,  majd  sík  föld  terjed,  melyet  édes 
hazánknak  nevezünk.  A  föld  népe  nemünk  szebb  fajának 
egyike,  mely  testileg  és  lelkileg  fölemelkedik  a  többi  közé. 
Nyilt  és  világos,  derült  és  becsületes  arcza,  jól  formált 
termete,  lovagias  és  emberségtudó  fellépése,  nemes  bá- 
torsága és  vendégszerető  háziassága  megnyerő  hatással 
van  az  idegenekre.  Szereti  a  szabadságot  természeti 
és  szellemi  életében,  bátran  kimondja  véleményét  és 
tudja  tűrni  a  másét,  kedélye,  mint  földjének  éghajlata, 
rendkívül  változó,  majdnem  szeszélyes,  hol  majd  itáliai 
hőség  fonnyasztja  az  állat-  és  növényvilág  életét,  majd 
oroszországi  hideg  fagyaszt  csonttá  mindent ;  hol  a 
nagy  szárazságot  nagy  esőzés  szokta  felváltani  s  egyik 
szélsőségből  a  másikba  csap  át:  úgy  népe  is  a  kedély- 
állapot csendes  mélaságából  határtalan  élénkségbe  megy, 
mit  épen  a  magyar  táncz  tüntet  fel  legjobban,  hol  a 
lassü  lépést  a  sebes  furiosissimoja  váltja  fel.  E  tomboló 
ugrálás  és  vad  kurjantozás  nagyon  jellemzi  népünket, 
melyet  rendes  állapotjában  a  józan  ész  népének  szokás 
nevezni.  Most  méltóságos  komolyság  ömlik  el  rajtunk,  más- 
kor búskomorság  látszik  lefoglalni  bennünket,  úgy  hogy 
sírva  vigadunk  dalainkban,  búsongva  andalgunk,  majd 
ismét  minden  komolyságot  levetve,  hevesek,  szenvedélye- 
sek, könnyen  fellobbanok,  szájasak,  dicsekedők  és  kérke- 
dők leszünk.  Most  józan  észszel  ítélünk  meg  mindent, 
bolondságnak  és  bohóságnak  keresztelünk  sok  ideális  jelen- 


10  A  MAGYAR  NÉP 

séget  s  csak  a  reált,  az  érzéki  gyönyöröket,  a  jó  evést- 
ivást  becsüljük,  majd  ismét  az  üres  fényűzés,  a  csillogás, 
a  láttatás  ragad  magával.  Mindezeken  azonban  naiv  ked- 
vesség ömlik  el,  szeretetreméltóságunk  ritkán  hagy  el 
bennünket,  nem  egy  szép  vonás  jelentkezik  hibáinkban 
is.  A  magyar  nemes  szive,  odaadása,  becsületessége  még 
gyarlóságaiban  is  mutatkozik. 

A  mi  népünk  értelmét  illeti,  ez  kiváló  elismerést 
érdemel.  A  magyar  könnyen  felfog,  átért  mindent,  nem 
szorul  hosszas  magyarázatokra.  A  mit  belát,  szívesen  fel- 
karolja, magáévá  teszi.  De  nem  szereti  az  elvont  igazsá- 
gokat, nem  barátja  a  metaphysikai  abstractióknak,  concret 
formában  szereti  hallani,  látni  legközelebb  álló  dolgait  is, 
nem  mondja:  az  atya,  az  anya,  a  testvér^  hanem  birtok- 
viszonyában fejezi  ki :  atyám,  anyád  és  testvére.  Talán 
reálisabb  Európa  bármely  népénél,  mert  mindenütt  a  dolgok 
gyakorlatiságát  keresi.  Ezért  szabadságával  is  össze  tudja 
egyeztetni  a  rendet  és  fegyelmet,  melyhez  szellemi  és 
erkölcsi  vezérei,  mint  például  egy  Deák,  Vörösmarty, 
Arany  s  mások  rendületlenül  hívek  valának.  Ök  a  mér- 
séklet, józanság,  komoly  megfontolás  és  higgadtság  képvi- 
selői, a  kik  megvetek  a  merész  elméleteket,  elutasíták 
maguktól  az  extravagáns  vagy  messzemenő  nézeteket. 
Azért  kiváló  repraesentánsai  népünknek,  melynek  élete  és 
világnézete  szoros  viszonyban  áll  egymással,  mindkettő 
józan,  természetes  és  erkölcsös.  Nem  vállalkozó,  nem  lele- 
ményes, ritkán  tervez,  nincs  initiativája  ;  de  ha  meg  tudják 
győzni  valamely  ujabb  felfogás  helyességéről,  nem  ragasz- 
kodik csökönyösen  a  régihez,  hanem  szívesen  felkarolja 
az  újat. 

Mint  a  történelem  mutatja,  kiváló  tehetsége  van  a 
politikához,  az  ország  és  megye  ügyeinek  vezetéséhez.  Egv 
ezredév  óta  a  magyar  kormányozza  és  vezeti  ezt  az  or- 
szágot,   melyet  sokszor  politikai  erélyéve',    kitartóságával 


A  MAGYAR  NEl'  1 1 

és  függetlenségével  tudott  csak  megmenteni.  Ha  valahol, 
itt  hat  áldásosán  bölcs  mérséklete  és  józan  értelme,  egész- 
séges esze  és  ítélete. 

Képzelő  tehetsége  már  kevésbbé  erős,  mintha  csak 
el  volnának  metszve  szárnyai.  Képzelmünk  valóban  kor- 
látoltabb, mint  a  szomszéd  germán  népeké.  A  német  iro- 
dalom épen  a  képzelet  gazdagsága  által  tűnik  ki  mint  a 
görög  ;  de  míg  ez  nemesen  tudta  mérsékelni,  az  éjszaki 
világ  irodalmában  merészen  és  féktelenül  csapong.  A  ma- 
gyarnál nem  szokott  vakmerő  magasba  repülni,  mert  a 
magyar  józan  ész  rögtön  elejét  veszi  szárnyalásának.  Lehet, 
hogy  e  sajátságunkra  kivált  a  nagy  síkság  hatott,  az  a 
lapos  föld,  a  bár  szeszélyes,  de  a  természet  fenséges  tü- 
neményeit épen  nem  mutató  égalj.  A  sík  föld  nem  ter- 
mékeny talaja  a  képzelemnek.  Bármily  széles  és  terjedel- 
mes, kevés  képet  talál  rajta  a  phantasia,  hogy  átalakítsa 
és  új  módon  párosítsa.  Bérezek,  sziklák,  mély  völgyek, 
hegy  hasadékok,  források  és  rengetegek,  melyek  annyira 
elragadják  a  föld  gyermekét,  az  embert,  itt  hiányzanak, 
phantasiája  nem  igen  akad  megrendítő  képekre.  Hazánkban 
az  égi  tünemények  sem  szoktak  oly  erőszakosak,  rend- 
kívüliek és  borzasztók  lenni,  mint  a  nagy  hegyek  között ; 
pedig  a  magyarság  kiválóan  a  sík  földet  lakja. 

Ellenben  nagyon  igaz,  hogy  az  érzelemnek  különösen 
kedvez  a  róna,  a  szabadság  e  képe,  hol  nincs  korlát, 
nincs  határ,  csak  a  mit  maga  állít  fel  az  ember.  Mivel 
csekélyebb  a  képzelő  tehetsége,  nem  barátja  az  apró 
művészi  örömöknek,  a  különféle  drámai  s  egyéb  látvá- 
nyosságnak, de  szereti  a  társas  élet  gyönyöreit,  a  tomboló 
mulatságokat,  melyekben  kitörhet  a  lelke,  semmi  sorompó 
sem  állja  útját  hevének  és  lelkesedésének.  Szeret  énekelni, 
dalolni,  mikor  kiöntheti  érzelmeit ;  szívesen  mesél  és  el- 
beszél, mikor  lelke  elmereng  a  népies  meséken  és  régi 
történeteken. 


12  A  MAGYAE  NEMZET  EREDETE 


VI.  A  MAGYAR  NEMZET  EREDETE. 

A  nemzetek  első  alakulása  mély  homályba  burko- 
lódzik a  vizsgáló  előtt  s  bármily  fáradsággal  kutassa  a 
tényeket,  bonczolja  a  meséket  és  elemezze  a  szókat, 
melyek  rendelkezésére  állanak  ;  biztosat  keveset  vagy  épen 
semmit  sem  tud  meg.  Csak  későbbi  vándorlásukat  és 
történetöket  ismerjük,  első  keletkezésök  ismeretlen  De  a 
hol  hiányzik  a  tudás,  ott  segít  a  phantasia.  A  nép  kép- 
zelötehetségével  ősréginek,  majd  istenektől,  majd  hősöktől 
eredetinek  tartja  magát  és  a  történetírás  naiv  korszakában 
a  bizonyosság  tekintélyével  lépnek  föl  a  phantasia  ily  me.séi. 

Nálunk  kissé  sokáig  uralkodtak  az  ily  mesék.  Tör- 
ténetíróink a  legaianyibb  önkénynyel  igazolták  a  monda 
nagyon  is  naiv  vagy  mesterkélt  meséit.  Noha  már  a  műit 
században  előkelő  külföldi  tudósok  jelezték  a  helyesebb 
utat  és  irányt ;  bár  Sajnovits  jezsuita  felismerte  a  lapp 
nyelv  rokonságát,  történetíróink  Horváth  István  egyetemi 
tanár  vezetése  alatt  megvetették  az  ugor  atyafiságot.  A 
későbbiek  sem  tudtak  e  tannal  megbarátkozni.  Horváth 
Mihály.  Szalay  László  és  mások  mindaddig  ignorálták  a 
tudomány  iránytűjét,  míg  Hunfalvy  Pálnak  és  társainak 
nyelvészeti  működése  nagyobb  elismerésre  nem  tön  szert. 
Ezóta  a  legújabb  időben  megindult  a  vita  különösen 
Vámbéry  Ármin  és  Hunfalvy  Pal  között. 

Nemzetünk  eredetét  vizsgálva,  két  szempontot  kell 
figyelembe  vennünk ;  az  első  ethnologiai,  a  másik  nyel- 
vészeti. Az  elsőt  Vámbéry  és  a  török  származás  pártja, 
az   utóbbit    Hunfalvy    Pál    és   az   ugor    elmélet  mesterei 


A  MAGYAR  NEMZET  EREDETE  13 

hangoztatják.  Húsz-huszonöt  év  óta  főleg  a  nyelvi  szempont 
foglalkoztatta  ugor  tudósainkat.  Szemlátomást  kerülék  az 
ethnologiait,  mint  a  mely  szerintök  alig  vezet  czélra.  Ezt 
annál  kevésbbé  szerelik,  minél  szembetűnőbb  a  kettő 
ellentéte.  Történetíróink  és  mások  szívesen  hangoztatják 
az  ethnologiát,  emlékeztetnek  arra,  hogy  a  magyar  szilaj 
és  harczias,  nemes  és  lovagias  jelleme  határozottan  török 
és  nomád  eredetre  vall ;  a  magyar  arcz  vonásai,  termete, 
a  magyar  ember  külseje  semmi  esetre  sem  támogatja  az 
ugor  eredetet.  A  lóra  termett  magyar  közel  rokona,  test- 
vére a  töröknek.  Nem  tekintve  azt,  hogy  egykorú  történet- 
írók, mint  Bölcs  Leo  császár,  turknak  nevezik  a  ma- 
gyarokat, bőven  és  érdekesen  leírják  harczmodorukat.  már 
maga  a  magyar  jellem  és  külső  mindenre  inkább  mutat, 
mint  ugorra.  Hogy  nagyon  óvatosak,  hogy  tervöket  titok- 
ban tartják,  hogy  a  kedvező  alkalmat  gondosan  kilesik, 
hogy  ellenségeiket  inkább  csellel,  meglépésekkel,  szükség- 
leteik elzárásával  gvözik  le,  hogy  vállaikon  lándsát, 
kezökben  íjat  tartanak,  lóhátról  nyilaznak,  hogy  tartalék 
áll  rendelkezésökre,  melyet  titokban  küldenek  az  ellenségre, 
hogy  távolról  csatáznak,  cselbeejtik  és  bekerítik  az  ellen- 
séget, színlelve  hátrálnak,  hamar  visszafordulnak,  hogy  a 
futó  ellenséget  teljesen  szétverjék,  tönkretegyék,  mindezt 
gondosan  elmondja  Bölcs  Leo  császár. 

Lehetséges-e,  hogy  egy  ugor  nép,  melynek  jellem- 
vonása a  félénkség,  a  gyöngeség,  a  békés  együttélés,  képes 
volna  ily  charaktert  mutatni  ? 

Lehetséges-e,  hogy  ezen  némely  törzsében  törpe  és 
kevéssé  formás  ugorfaj  ily  hódító  hadjáratokat  viselhessen, 
minőket  a  magyarok  hazánkba  településök  előtt  és  után 
vittek  véghez  ?  Úgy  látszik,  hogy  lehetetlen. 

Ennek  ellene  mond  az  általunk  ismert  ugor  népek 
jelleme,  külső  és  belső  természete.  A  mi  a  nyelvtudo- 
mányt   illeti,    itt  is  szemben  áll    egymással  a   két  iskola, 


14  A  MAGYAR  NEMZET  EREDETE 

az  egyik  ugornak  mondja  a  magyart,  a  másik  töröknek. 
Az  elsőnek  Hunfalvy  Pál  és  Budenz,  a  másiknak  Vám- 
béry  a  prófétája.  Hunfalvy  és  Budenz  melleit  az  szól,  hogy 
a  számok,  némely  testrészek  és  több  kezdetleges  műveltségre 
valló  kifejezés  ugor  eredetű  ;  ezek  igazságát  Vámbéryék 
sem  tagadják,  csakhogy  úgy  magyarázzák,  hogy  a  mint  a  tót 
vagy  oláh  cseléd  az  ö  primitív  szavait  reákényszeríti  a 
mostani  magyar  családra,  úgy  «ment  végbe  a  török  ajkú 
régi  magyaroknál  is  a  részleges  elugorosodás,  még  pedig  az 
egyes  nemzetségek  és  családok  körébe  befogadott  nagy- 
számú ugor  rabok  által.  Csak  így  magyarázható  az,  hogy 
a  kezdetleges  fogalmak  egy  része,  de  korántsem  több, 
mint  talán  100  vagy  150  szó,  ugor  eredetíi,  míg  a  többi 
a  primitív  culturára,  továbbá  a  művelődés  minden  szakára 
és  rétegére,  a  politikai  és  katonai  életre  vonatkozó  szók 
török  eredetűek,  még  pedig  a  régi,  keleti  török  nyelvcso- 
portba valók.*  így  Vámbéry. 

Aligha  valószínű  e  magyarázat.  Hihetőbb  az,  hogy 
a  nagyobb  számú,  de  műveletlenebb  ugor  nép  a  török 
által  meghódítva,  számos  török  szói  fogadott  és  tanult 
el ;  a  hatalom,  a  kormány  a  török  nép  kezében  volt, 
törökök  lettek  az  ugor  nép  vezetői,  mint  a  mongolok  a 
chinaiakéi,  erejökkel  imponáltak  a  leigázott  népnek,  azt 
vezették,  harczias  kirándulásaik,  portyázásaik  és  hódítá- 
saik támogatására  kényszerítették.  Míg  végre  egy  néppé 
lettek.  A  nomád  ugyanis  nem  tarthat  rabszolgát  oly  ér- 
telemben mint  a  földmívelő.  A  szolga  előbb-utóbb  a  család 
tagjává  lesz.  Innét  van  azután,  hogy  a  magyar  vezérek  nevei 
könnyebben  magyarázhatók  a  török,  mint  az  ugor  nyelv- 
ből, hogy  az  egykorú  történetírók  turkoknak  nevezik  őket. 

A  mint  a  normannok  meghódítják  az  angolokat,  úgy 
hódíthatott  meg  egy  ismeretlen  török  törzs  egy  jóval  na- 
gyobb ugor  törzset  s  habár  ő  parancsolt,  nem  volt  képes 
az    ugor    nyelvet    megsemmisíteni,    sőt    elfogadta    ennek 


A  MAGYAR  NEMZET  EREDETE  15 

primitív  szavait  és  nyelvtani  alakjainak  nagy  részét. 
Ennyiben  ugor  a  magyar  nemzet. 

A  mi  a  nyelvi  szempontot  illeti,  tény,  hogy  az  első 
magyar  számnevek  és  sok  elemi  szó  a  vogul,  osztják, 
mordvin  s  finnel  egyezik,  hogy  a  szókezdő  n,  ny  hangok 
az  ugorban  előkelő  szerepet  játszanak,  míg  a  törökben 
hiányzanak.  így  a  szókezdő  l  és  r  hang.  A  magyarban 
úgy  mint  az  ugorban  meg  van  a  tárgyas  ragozás.  A  tö- 
rökben nincs. 

A  mi  a  szóképzést  illeti  az  ugorban  s  így  a  ma- 
gyarban is,  öt  egyszerű  frequentativ  fi,  íZ,  ss,  z^  s,)  és 
hat  egyszerű  momentán  igeképző  {m  futam^  ml  sikanil, 
p  állaiJodik^  ?,  U  ssöJcell,  fuvall,  U  siJcoU,  üvölt)  szerepel, 
míg  a  törökben  a  reciprocitást  kifejezők  (török  cooperativ : 
is,  es,  os)  vannak  nagyobb  számmal. 

A  mondattanból  figyelemreméltó,  hogy  a  török  nem 
szereti  a  relatív  mondatokat,  hanem  magába  olvasztja  s 
lehetőleg  jelzővé,  melléknévvé  változtatja. 

Ezek  és  több  más  arra  mutat,  hogy  a  magyar 
nyelv  főleg  ugor  eredetű,  mely  a  török,  szláv  és  német 
hatás  daczára  megőrizte  ugor  alakzatát. 


16  A  MAGYAROK  ÖSVALLÁSA 


VIÍ.    A  MAÍiYAROK  ÖSVALLÁSA. 

Mivel  a  magyar  nemzet  az  ugor  és  török  össze- 
olvadásából származott,  nehéz,  csaknem  lehetetlen  az  ős 
magyar  nép  vallásának  keletkezését,  fejlődését  elbeszélni, 
tanait  rendszerben  összeáüítani.  Mindenekelőtt  ismernünk 
kellene  az  ugorok  ősvallását, "  majd  a  török  hódítókét, 
azután  az  összeolvadás  megtörténtével  az  ebből  szárma- 
zott új  vallást,  a  perzsa,  majd  jóval  később  a  szláv  ha- 
tásnak idejét  és  nagyságát  stb. 

Mindezekről  azonban  nagyon  kevés  tudomásunk  van. 
A  keresztyénségnek  úgy  látszik  rohamos  elfogadása  el- 
törölte a  régi  magyar  mythos  ismeretét,  az  elmúlt  idők 
ködében  már  nem  igen  tudjuk  elolvasni  ama  jeleket, 
melyeket  a  régi  nyelv  őrzött  meg.  A  mit  tudósaink  nagy 
fáradsággal  magyarázgattak  a  nyelv  egyes  szavaiból,  a 
krónikások  néhány  jegyzetéből  vagya  szentkirályok  egy- 
két törvényéből,  mindössze  is  nagyon  kevés  és  töredékes. 
Még  most  merészség  volna  belőlük  a  vallás  rendszerét 
felépíteni  akarni. 

A  mi  tudósaink,  különösen  Vámbéry  és  Hunfalvy 
idevágó  fejtegetéseit  illeti,  kijegyzünk  néhányat  tetszető- 
sebb és  valószínűbb  magyarázataik  közül. 

A  Halotti  Beszédben  előfordul  e  két  szó  vimádjamük 
és  vimádjonok  Hunfalvy  szerint  összetett  szók  vim,  im 
és  áld-hó\  épen  úgy  mint  a  mordvinban  in-aldom  (kérek), 
a  cseremiszben  jum-ul-dem  (imádkozom).  Jum  a  csere- 
miszben, jumala  a  finnben,  m  a  mordvinban  Istent  jelent ; 
az  hU  és  aki  a  magyarban  áld  (áldozni),  innét  áldomás. 


A  MAGYAROK  OSVALLASA  17 

A  vimáld  (imád)  Istennek  áldozni ;    a   vim-áldomás    épen 
Ui^y  mini  a  cseremisz  jum-nltemas  Istennek  nyújtott  áldozat. 

Az  áldomás  szó  a  magyarok  társaséletében  mai 
napig  megvan,  sőt  számos  gyökeret  eresztett,  hajtást  bo- 
csátott ki,  annyira  hogy  a  nem  magyar  nemzetiségek 
nyelvében  is  sokszor  hallani.  A  latin  okmányokban,  mint 
victima  hibitionis  vagy  henedicfio.  Az  adás-vevésnél  a  XVI. 
században  bor- áldó,  pohár- felmutató,  kötő-pohár,  bizonyság 
vagy  tudomány -pohár,  atállyai,  mádi  okmányokban  Ukkon- 
pohár*)  Ukko  Isten  a  finneknél,  kinek  a  tavaszi  vetés  és 
aratás  után  pohárral  áldoztak.  Különben  a  török  ujgur  okán 
és  csagataj  ogan  (legfőbb  Isten)  is  rokonnak  látszik.  A  mi 
Vámbéryt  illeti,  ő  az  imádban  a  szláv  vimodl-it-et  sejti, 
mely  annyit  tesz,  mint  végig  imádkozni,  imádságot  elmon- 
dani ;  és  ha  az  áldomás  szónak  nem  volna  oly  nagy  sze- 
repe, kétkedő  természetünk  szintén  magáénak  valianá  e 
nézetet,  így  azonban  Hunfalvynak  adhatunk  igazat.  Bár 
Budenz  sem  tart  vele,  a  ki  a  vim  szótagban  a  vogul 
vou-wi  kérni,  híni,  lálja,  az  áld  tövet  pedig  Vámbéry  a 
török  alg,  alk  áldani,  dicsérni,  algais  áldás,  and,  ant  eskü, 
ünnepies  ígéret,  szókkal  hozza  kapcsolatba. 

A  mi  az  Isten  szót  ileti,  Otrokócsi  a  syr  és  khald 
esta  (héber  es  tüz),  Pray  a  chinai  tien  (ég),  Hager  Isisből, 
Gyarmati,  Révay,  Horváth  János  a  héber  jehovah.  Nagy 
János  az  is,  Dankovszky,  Szabó  István  a  görög  sdén 
vagy  sén  szókból  magyarázzák.  Fraknói  és  mások  eredeti 
magyaros  szónak  tartják,  mert  szerintök  alig  lehet  föl- 
tenni, hogy  oly  nemzet,  melynek  az  Istenségről  való  fo- 
galma körülötte  lakó  népekéit  egyszerűség  és  tisztaságra 
annyira  felülmulta,  hogy  egy  ily  nemzet  ugyanezen  fogalom 
kifejezésére  eredeti  szó  hiányában  épen  amazoktól  köl- 
csönzött volna  ilyent. 


*)  Némely  kétkedő  usucapionis-xa.  magyarázza  az  ucco  szót: 
mások  a  német  Urkund-hól  akarták   megfejteni. 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  törtóuete.  ^ 


18  A  MAGYAROK  OSV ÁLLASA 

Papi  és  nem  papi  íróink  gyakran  bizonyítgatták  a 
magyarok  egy  Isten  imádását,  bár  Luitprand  azt  írta 
rólunk :  Gens  Hungara  Dei  omnipotentis  ignara,  a  ma- 
gyar nemzet  nem  ismeri  a  mindenható  istent,  és  Richárd, 
fráter  Julián  társa,  azt  mondja  az  Ázsiában  maradt  roko- 
nainkról, hogy  Pagani  sünt,  nullám  Dei  habentes  notitiam, 
pogányok,  a  kiknek  fogalmuk  sincs  az  istenről,  régibb  és 
ujabb  íróink  szerint  ennek  ellene  szól  az  ily  mondás :  Él 
még  a  magyarok  istene ;  megemlegeted  a  magyarok  istenét ; 
nem  rövidült  meg  a  m.  istenének  a  keze  stb.  Ipolyi  papi 
állásának  és  hazaszeretetének  egész  melegével  vitatja  az 
egy  Isten  tanát. 

Mai  tudomásunk  nem  rendelkezik  annyi. adattal,  hogy 
egy  pár  kétséges  bizonyíték  mellett  erősen  vitassuk  e  néze- 
tet a  mythologiai  tudomány  ellenére ;  annyi  legvalószínűbb, 
hogy  az  Isten  szó  a  perzsa  je.idan-hól  ered,  mint  Gornides 
Sándor,  Jerney  tanították  s  most  Vámbéry  hirdeti,  noha 
Budenz  kissé  vakmerően  afinn  isü  és  a  kicsinyítő  hen  képzőre 
viszi  vissza  származását.  A  jezdítmég  a  XIII.  század  kun 
nyelvében  is  Istent  jelentett  s  az  iráni  mííveltséggel  jött 
a  magyarba  a  török  útján.  A  régi  török  mythusban  erteng 
a  magyar  ördög,  ördöngös  volt  az  alvilág  legfőbb  istensége, 
mely  titkosat,  elrejtettet  jelent ;  az  altai  hörmös,  Jcörümes 
a.  m.  tisztátalan  lélek ;  szószerinti  értelme :  láthatatlan. 
Az  altaiak  földalatti  istensége  töröngöi,  töröng  előfordul  a 
magyar  teringette  szóban,  a  mi  Vámbéry  nézete  szerint 
ördögadta,  terengadta. 

Theophilactus  Simocatta  görög  azt  írja  a  magyarok- 
ról, hogy  < rendkívül  tisztelik  a  tüzet,  venerálják  a  vizet 
és  levegőt,  énekeket  zengenek  a  földnek ;  Istennek  azon- 
ban csak  azt  nevezik  és  imádják,  ki  e  mindenséget  te- 
remtette és  neki  áldoznak  lovakat,    ökröket  és  juhokat.* 

Különösen  a  bálványimádástól  óhajták  megvédeni 
a  magyarokat,  azt  állítva,  hogy  a  halvány  szó  szláv  ere- 


A  MAGYAROK  ÖSVALLÁSA  19 

detü.  Igaz  ugyan,  hogy  a  bálvány  szó  megvan  a  szlávban. 
de  ott  is  kölcsönvett.  A  bálvány  a  perzsa  poJdivan-hól 
származik.  Különben  legrégibb  okiratainkban  találkozunk 
a  halvány  szóval  és  fogalmával ;  így  pl. :  I.  Endre  király 
elrendelte,  hogy  a  hamis  istenek  törüUessenek  el  és  a  bál- 
vámjhépeJi  rontassanaJc  le.  A  veszprémvölgyi  apáczák 
oklevelében  Szt.- István:  A  halomnál  a  határkő  áll,  mely 
halványnak  nevestetih.  Bálványföld,  bálványpuszta,  kőbál- 
vány nevek  sokszor  előfordulnak  nyelvünkben. 

A  vogul  és  osztyák  nyelvben  is  a  vogul  teremtés- 
mondában  tarom  a  föisten ;  a  magyar  terem  e  szónak 
testvére  s  belőle  származnak  teremt,  teremtő,  természet, 
mely  utóbbi  szó  Hunfalvy  szerint  a  magyar  nyelvgenius 
szép  terméke.  Ezek  testvére  a  törökben  a  tőre,  töret  te- 
temteni,  nemzeni. 

Ismert  szó  a  magyarban  a  manó.  Rosszat  jelent. 
Megfejtésével  a  finn  nyelv  szolgál,  melyben  manala  az 
alvilág,  niana  pedig  az  istene. 

Mythicus  szónak  tekinti  Hunfalvy  az  ?>,  i^é,  izélni 
kifejezéseket ;  az  esk.,  eskü  a  finnben  hitet  jelent,  a  hit  szót 
különben  a  magyar  is  használta  eskü  értelemben,  míg  a 
törökben  az  ickü  eskü,  áldásital. 

A  esküt  vérök  bocsátásával  erősítek  meg,  a  mit  nem- 
csak a  krónikás  tanúsít  a  vérszerződés  előadásával,  hanem 
az  ugor  népeknél  is  előfordul  hasonló,  midőn  áldozáskor 
névtelen  ujjukat  felkarczolták  és  azt  mondák :  véremmel 
nevezlek  és  véremmel  jegyezlek  el.  A  bajor  püspökök  til- 
takoznak a  szláv  főpapok  ama  vádja  ellen,  mintha  kutyára, 
farkasra  vagy  más  utálatos  és  pogány  dolgokra  esküdtek 
volna,  mikor  a  magyarokkal  békét  kötöttek.  Hunfalvy 
felhozza,  hogy  1181-ben  Andronikos  Comnenos  szövet- 
ségre lépett  a  kunokkal  s  véreresztés,  vérivás,  majd  egy 
kutya  szétdarabolásával  erősítek  esküjöket.  E  kutya   meg- 

2* 


20  A  ]^IAGYAEOK  ÖS  VALLÁS  A. 

öletésével    hozza  összeköttetésbe  e  kifejezéseket :    ebadta, 
Jmtyateremtette. 

Mythicus  szó  a  húháj,  bűvölni,  bájolni,  a  törökben 
hiijült,  hajol  bajla  megbűvölni,  a  török :  bag,  magy.  í'Oj, 
haj-his  (bagoly)  bűvös  madár.  A  megkötés  a  fiatal  háza- 
sokat terméketlenné  teszi.  Vajahol  magyar  elavult  szó 
incantare  megfelel  a  török  hajkala  kötözgetni  szónak. 

Ide  tartozik  a  magyar  javas,  javos,  jós,  melyek  szintén 
rokonok  a  török  joiir,  jur  jövendölni,  magyarázni  szókkal. 

A  tátos  szó  mythicus  használatát  mindnyájan  hisz- 
szük.  most  is  él  népünk  beszédében,  eredete  a  magyar 
tát,  Játát-tal  azonos,  a  mi  ismét  a  törökben  jaj.  meg- 
nyitni, kifejteni  szóval  rokon,  jaj  esi  a  törökben,  sajsi  a 
kirgizben  bűbájos,  jövendölő,    a  ki  esőt.  vihart  hoz.*) 

Kanta-ir  a  régi  magyar  szótárakban,  orvosság, 
méreg  ;  hantaíres  javasasszony,  boszorkány,  méregkeverő ; 
most  az  ír  kenőcs,  a  vogulban  áldozat.  A  Jcanta  szónak 
értelme  azonban  elveszett.  A  Chronica  Norvegicaban  finnus 
incantatus  gandus,  gandius,  a  vogulban  Jtant,  hint  vará- 
zsol, a  székelyeknél  most  is  mondják  kantérolni,  kantí- 
ro.i'ni.  Vámbéry  a  török  kam  (pap)  kamta  (kámot  működ- 
tetni, bűvös  mondással,  igével  gyógyíttatni),  kantair  a 
magyarban  bűvös  ital. 

Az  átok,  áí/ico^  szókat  Budenz  az  áld  szóval  köti  össze? 
Vámbéry  szerint  a  török  aitiik  beszéd,  mondás,  karaaituk 
(feketeszó)  karga  átkozni  és  a  magyar  káromkodni. 

A  magyarban  a  templom  neve  egyház,  itt  az  egy  a 
népetymologia  és  analógia  utján  jött  létre.  Egy  soproni 
község  a  régi  okiratokban  (1366.  oki.)  Egkü,  Igkii  név 
alatt  fordul  elő,  míg  német  neve  Heiligenstein.  Assimilatio 


*  Sándor,  Kreszueris  naiv  magyarázata  szerint  =  la(nu)lto(ko)s. 
A  bécsi  codex  a  Dániel  II.  r.  2.  versében  előforduló  mágust  táltosnak 
fordítja. 


A  MAGYAROK  OSVALLASA  21 

Utján  lelt  az  eg,  ig-hö\  ül,  innét  idnap  ünnep.  A  régi 
magyar  eg  hihetőleg  Istent,  urat  jelentett,  mint  a  török 
ege,  eje. 

A  halotti  tor  mai  napig  megvan  a  magyaroknál, 
különösen  az  ev.  reform,  egyház  híveinél,  török  neve:  toj. 

A  höjt  szónak  a  cseremisz  ^J^'(íö  felel  meg  Neveze- 
tes, hogy  a  húshagyó  és  húsvét  szó  az  észtben  lihaheite 
és    lihavöte. 

A  tündér  szó,  mely  a  magyar  nép  meséiben  oly 
nagy  szerepet  játszik,  számos  magyarázatra  adott  alkal- 
mat. Tündér  Ilonáról  sokat  hallottunk  mindnyájan,  való- 
szinü,  hogy  Hunfalvy  véleménye  szerint  a  finn  tar,  tar 
van  a  dér  végszótagban,  luonnotnr  a  természet  tündére, 
Jcieli'tar  a  nyelv  tündére,  paiva-tar  a  nap  tündére.  A  tö- 
rökben a  iün,  tüng  ragyogás,  világítás,  aj-tünlük  hold- 
világa, tingri,  tengri^  tangri  Isten  és  ég  török  szókban 
megvan  az  egész  tündér  Vámbéry  szerint,  a  mongolban 
a  föld  felett  lévő  szellemeket,  és  e  kifejezésen  a  túlvilágot, 
az  örök  üdvösséget  értik. 

Érdekes  mythologiai  kifejezés  még  a  hosforkámj  és 
sárkány.  A  Mng  végzet  miatt  szlávnak  tartották,  pedig 
a  bos.z  alapfogalma  megvan  mind  a  magyarban,  mind  a 
törökben,  hoszrkayi  boszantó,  a  sárkány  pedig  a  perzsa 
csarh  sárkány  többes  számából  ered,  mely  azonban  a  török 
mythosban  már  egeszén  hiányzik. 

Az  ősmagyar  vallás  ismeretéhez  némi  adalékul  szol- 
gálnak még  krónikásaink  és  régi  törvényeink  is.  Ezek- 
ből és  egy-két  egykorú  okiratból  szintén  megtudhatunk 
egyet-mást.  Ilyen  például,  hogy  istentiszteletökön  áldoztak? 
még  pedig  többnyire  lovat,  halotti  tort  tartottak,  halottai- 
kat megégették,  felettök  sírhalmot  emeltek,  kőbálványt 
raktak,  hittek  a  másvilági  életben,  hol  az  elejtett  ellenség 
szolgálja  őket,  a  tej-útnak  magyar  neve :  hadak  útja, 
szintén  mythosi  eredetre  vall  stb. 


22  A  MAGYAEOK  OSVALLASA 

A  tizedik  század  meghonosította  nálunk  a  keresz- 
tyénséget.  A  hódító  magyar  nemzet  meghódolt  a  keresz- 
tyén vallásnak,  lemondott  ősi  hitéről  s  a  nyugoti  doctrinák 
hívei  közé  szegődött. 

Ez  a  változás  azonban  nem  ment  oly  könnyen,  s 
eleinte  nem  annyira  vezéreink  és  királyaink  bölcseségének 
vagy  a  hittérítők  buzgóságának  köszönhetni,  mint  inkább 
az  új  haza  számos  keresztyén  lakosának  s  a  tömérdek 
keresztyén  rabszolgának,  kik  számukkal  és  nagyobb  míi- 
veltségökkel  szehden  hódítóikra  kényszeríték,  velők  meg- 
kedveltetek az  új  vallást.  Már  Piligrin  passaui  püspök  a 
X.  század  második  felében  dicsekszik  a  magyarok  türel- 
mességével, a  farkas  és  bárány  együtt  lakásával,  fölemlíti. 
hogy  sok  közöttük  a  keresztyén  ;  mindez  a  türelem,  nem 
a  magyar  nemzet  csodálatos  erénye,  mint  inkább  hatal- 
mas kényszerítő  szükség,  melyet  az  örökös  harczokban 
megfogyatkozott  magyar  férfi  nép  kalandozása  csak  erős- 
bített,  gyarapított.  Ha  később  Géza  és  sz.  István  felismer- 
ték a  helyzet  parancsoló  voltát,  dicséretére  válik  fejedelmi 
bölcseségöknek.  S  midőn  a  magyarok  egy  része  föllázad 
a  felülről  támogatott  revolutio  ellen,  sz.  István  a  külföldi 
segélyt  veszi  igénybe  és  legyőzi  az  ősvallás,  a  nemzeti 
hit  és  alkotmány  védőit,  meghonosítja  a  nyugoti  állam- 
rendet és  vallást,  s  ezzel  megmenti  a  magyarságot,  mely 
bizonyosan  elpusztult  volna,  ha  át  nem  alakúi  s  magáévá 
nem  teszi  Európa  műveltségét.  A  nemzet  megmentése  a 
régi  cultura  elenyésztét  vonta  maga  után,  melyet  ma  már 
csak  töredékeiben  és  romjaiban  ismerhetni  fel.  Ha  némely 
történetíróink,  mint  Jászay  Pál,  mély  fájdalommal  tekin- 
tették a  dolgok  e  folyását,  nem  volt  igazuk,  mert  minden 
haladásnak  természetes  következménye,  hogy  áldozatul 
kell  esnie  a  régi  rend  kisebb-nagyobb  részének. 


A  MAGYAEOK  OSKÖLTESZETE  23 


VÍII.  A  MAGYAROK  OSKÖLTESZETE. 

Ma  már  azt  bizonyítani,  hogy  valamely  népnek, 
nemzetnek  költészete  volt  és  van,  fölösleges  munka. 
A  dal,  az  ének  minden  nemzet  életének  lelki  fűszere, 
enyhítő  varázsa.  Az  ember  nem  élhet  el  nélküle.  Mihelyt 
ember,  énekelni,  dalolnia  kell.  Dalolt  tehát  a  magyar  nemzet 
is.  Theophylactus  Simocatta  görög  író  azt  mondja  a  Vll. 
században  a  magyarokról,  hogy  énekeket  zengenek  a  föld- 
nek (telluri  hymnum  concinunt),  Ekkehard  krónikája  a 
magyarok  szentgalleni  portyázásáról  (926)  említi,  hogy  a 
pap,  ki  jól  értette  nyelvüket,  velők  dalolt  s  a  magyarok 
tánczra  kerekedtek  és  énekeltek  főnökeik  alatt ;  Béla  király 
Névtelen  jegyzője  (Anonymus)  több  helyen  emlékezik  a 
magyarok  hegedűsei-,  regöseiről  (joculatores) ;  szent  Gellért 
püspök  legendájában  kedves  az  a  kép,  melyet  az  életíró 
a  magyar  szolgálóról  fest,  a  ki  éjféltájban  kézi  malom 
forgatása  mellett  jókedvűen  dalolgatott,  a  mint  most  is 
teszi  a  falusi  cseléd.  « Valter  hallod-e  a  magyarok  dalát, 
hogyan  hangzik !?»  kérdé  a  püspök  az  ö  kísérőjét.  Es 
mindketten  nevetének  az  éneken,  «Valter,  mondd  meg  ne- 
kem, ki  énekli  ezt  a  dalt ;  ki  az,  a  ki  énekével  félbenb  agyat  ja 
velem  az  olvasást?*  kérdi  tovább  a  püspök.  Valter  megadá 
a  magyarázatot:  «Ez  egy  ének  dallama;  az  asszony,  a 
ki  danolja,  ennek  a  gazdának  a  szolgálója,  a  kinél  szállva 
vagyunk  és  ura  gabonáját  őrli  most.»  «Boldog  —  mond 
a  püspök  —  ez  az  asszony,  ki  más  hatalma  alá  vettetve, 
tartozó  szolgálatját  ily  édesdeden,  morgás  nélkül,  vígan 
teljesíti.*  És  nem  kis  összeg  pénz  adatott  az  asszonynak. 


24  A  MAGYAROK  OSKÖLTESZETE 

Békési  Gonc  Ha  Emil   azt    hiszi,    hogy    az  ének  tartalmát 
is  megmagyarázta  Valter  a  püspöknek. 

Ugyanazon  Gellért  püspök  vértanuságának  idején 
1061-ben  szörnyű  dalokat  énekeltek  a  keresztyén  hit  ellen 
(pracdicabant  nefanda  carmina  contra  fidem) :  Gserhalom- 
nál  1070-ben  dicsőítő  verseket  zengtek  László  és  Géza 
herczegekre,  úgy  hogy  fölébresztették  Salamon  féltékeny- 
ségét. E  versek  rögtönzött  énekek  leheltek,  minőkről  a 
kenyérmezei  diadal  után  Bonfmius  emlékszik  meg. 

Hogy  a  magyarnak  dalnoki  rendje  is  volt.  nem 
csupán  Anonymus  különböző  helyei,  az  1279-iki  budai 
szinat  VIII.  kánona,  mely  a  mimusok,  histriók,  és  jocula- 
torok  hallgatásától  tilija  el  a  papokat,  mutatják  ;  hanem 
több  okiratunk  is  tanúskodik   róla. 

Régibb  okirataink  a  királyi  udvar  és  nemzet  mulat- 
tatóinak több  faját  emlegetik,  kiket  még  most  nehéz  volna 
biztosan  osztályozni. 

Legtöbbször  fordul  elő  az  igricz  név,  a  mi  szláv 
eredetű  és  hangszeren  játszót  vagy  általában  játszót  jelent. 
Több  helység  viseli  e  nevet,  mint  Igricldeluk  (Torda  m.), 
Igrichi  (Borsod  m.),  Igrischtya  lUng.  m.),  Igreclnj  (Krassó  m  ) 
Igricliverse  (Zaránd  m.  1429).  Az  első  igriczek  természete- 
sen szlávok  valának,  de  egy  részök  bizonyosan  elmagya- 
rosodott. Latin  nevök  hihetőleg  a  jociilator  volt,  legalább 
IV.  Béla  király  az  ő  joeulatorainak  Igrichi  nevű  zalamegyei 
földjét  Duruzló  mesternek  adományozza.  Ugyanő  a  pozsonyi 
vár  joeulatorainak  lgrechne\ü.  birtokát  a  kápolnai  egyház- 
nak ajándékozza.  A  tatárjárás  után  hihetőleg  kevés  becsü- 
letök  volt  a  szegény  joculatoroknak.  Egy  pár  okirat  két  ily 
joculatornak  nevét  tartotta  fen :  Mijkou  (Mikó)  káli  (Zala 
m.)  és  Chiper  sipos-karcsai  (Pozsony  m.)  joculator  volt. 

íróink  egynek  szokták  tekinteni  a  joculatorokat  a 
hegedűsökkel,  kikről  szintén  több  okirat  emlékezik.  Egy 
1358-iki  oklevél  István  (Stephani  fyellatoris),  egy  1137- iki 


A  MAGYAROK  OSKÖLTESZETE  25 

Simon,  és  egy  1499-iki  György  hegedűs  nevét  tartotta 
fen.  Hangszerök  vonós  lehetett  vagyis  a  hegedű,  csakhogy 
nyereg  nélkül. 

A  hegedűsökkel  szemben  állhaltak  a  Itohzosok.  A  koboz 
egy  lantféle  hangszer,  melyet  pengetni  kellett.  Egy  1326-iki 
oklevél  egy  János  nevű  kobzosról  emlékezik.  Vámbéry 
nagybecsű  közleménye  a  mongol  és  kirgiz  kobozról,  azt 
gyaníttalja,  hogy  e  hangszert  keletről  hoztuk.  Különben 
a  hegedű  is  régi  eszköz,  melynek  használatát  nyugaton 
a  XI.  századból  származtatják. 

Hogy  nálunk  úgynevezett  síposolc  is  valának,  több 
közt  a  Sípos-Karcsa  község  neve  is  mutatja.  A  hegedűs, 
kobzos  és  sípos  csakhamar  alsóbb  rendű  mulattatói  lettek 
a  nemzetnek,  és  különösen  a  kobzos  helyét  a  Imitos  fog- 
lalta el.  Legalább  az  urak  kastélyaiban  a  lantos  énekelt . 
Tinódi  már  némi  megvetéssel  szól  a  hegedűsökről,  kiknek 
két  vagy   három  fajtája  lehetett. 

Egy  1337-iki  okirat  Tamás  istrioról  emlékezik,  ki 
az  idegen  telepesek  (hospites)  művésze  volt.  Valószínű- 
leg a  mostani  komédiás,  de  a  ki  talán  abban  hagyta 
mesterségét,  mert  jobbágytelke  volt,  vagy  csak  a  község 
és  urasága  mulattatására  szorítkozott.  Mi  volt  a  histrio  ? 
A  középkor  iratai  sokszor  emlékeznek  ugyan  rólok,  de 
fölcserélik,  összezavarják  az  elnevezéseket ;  histrio,  scurra, 
joculator,  thíjmelicus,  spilUman,  mimus  stb.  nevek  a  lehető 
legtarkábban  fordulnak  elő.  Sebestyén  Gyula  azt  tartja, 
hogy  « histrio  és  istrio  alatt  olyan  mulattatót  kell  értenünk, 
ki  táncz  és  zene  mellett  tréfás  dalokat  gajdolt  vagy  prózai, 
sőt  legtöbbször  pórias  bohózatokat  adott  elő.  Valami  ke- 
verékét képezte  az  inkább  énekmondó  és  zenész  jocula- 
tornak  és  a  kizárólag  némajátékos  raimusnak.»  Nálunk  a 
budai  zsinat  külön  említi  a  joculator,  histrio  és  mimus 
nevet ;  ebből  azonban  merészség  volna  három  külön 
rendre,  czéhre  biztosan  következtetni,  hisz  a  mimus  később 


26  A  MAGYAROK  OSKÖLTESZETE 

mint  zenész  is  szerepelt.  Valószinííleg  mind  a  histrio,  mind 
a  mimus,  a  mi  olasz  komédiásaink  ki  nem  haló  elődei 
voltak,  a  kik  bohóskodtak,  köteleken  tánczoltak,  ugráltak, 
muzsikáltak  s  más  efféléket  müveitek,  mint  a  mostaniak 
teszik.  Megjelentek  a  vásárokon,  búcsúkon,  bábukat  sze- 
repeltettek, kardokat  nyeltek,  lángot  fújtak,  csepűt  rágtak, 
utánozták  az  állatok  hangját  stb.  Még  annyi  beesülésben 
sem  részesültek  mint  a  mostaniak.  Azt  hitték  róluk,  hogy 
eladták  magukat  az  ördögnek.  És  mivel  a  joculatorokat 
is  hozzájok  számítja  a  budai  zsinat,  azt  kell  gondolnunk, 
hogy  vagy  nagyon  hanyatlott  a  magyar  hegedűsök  becsü- 
lete, vagy  ez  esetben  a  joculatorok  alatt  nem  akarta  érteni 
a  tulajdonképeni  hegedűsöket. 

Nagyon  érdekes  az  az  okirat,  mely  a  regősök  emlé- 
két őrizte  meg  számunkra.  Már  egy  1219-iki  oklevél  em- 
lékezik bizonyos  Begtis  nevű  udvarnokról. 

Egy  1347.  oklevél  Begtelulc  (Regtelök  Pestmegyében) 
birtok  eladományozásáról  beszél,  mely  a  királyi  combiba- 
torohé  (együttivók)  volt  (vulgariter  Regus  dictorum),  kiket 
közönségesen  regősöknek  hínak.  A  regősök  igazi  énekmon- 
dók, regélök  lehettek,  a  kiknek  latin  nevéről  azt  véli 
Sebestyén  Gyula,  hogy  « valószínűleg  az  oklevél  fogalma- 
zója csinálta  annak  megértetésére,  hogy  a  kiknek  a  királyi 
mulattató  regélt,  szép  történeteket,  epikai  dalokat  mondott, 
azokkal  egyszersmind  együtt  mulatott  és  ivott.*  A  com- 
bibator szó  ugyan  nincs  meg  a  közép  és  alsóbb  latinság 
(mediae  et  infimae  latinitatis)  szótáraiban,  Dufresne,  Du- 
cange,  Garpentarius,  Adelung,  Maigne  d'Arnis  müveiben, 
de  azért  használhatták  hazánkban  és  talán  az  újabb 
levéltári  kutatások  világot  derítenek  e  szóra,  úgy  mint  a 
regösökre  is.  Az  újévi  regélő  hétnek  eredete,  sajátsága 
sincs  még  kiderítve,  azt  sem  tudjuk,  van  e  a  regösök  és 
regélő  hét  között  valami  más  kapocs,  mint  csupán  a  név 
közös  töve. 


A  MAGYAROK  OSKÖLTESZETE  27 

Ez  az  énekes  rend  mesterségből  űzte  a  költészetet, 
a  versszerzést ;  bizouynyal  nem  volt  nagyobb  müveltsé- 
gök ;  a  gyakorlás  és  hivatás  azonban  adott  nekik  egy  kis 
ügyességet ;  de  szabadalmuk  nem  zárta  el  mások  elöl  a 
verselés  útját,  természetesen  énekeltek,  daloltak  mindazok, 
a  kik  tehetséget  éreztek  magukban.  Csakhogy  a  hegedősök 
és  regösök  mint  testület,  őrei  és  fejlesztői  voltak  a  magyar 
népies  költészetnek. 

Mi  lehetett  az  ő  verseiésök  tárgya  ?  Tulajdonkép 
ez  is  a  henye  kérdések  közé  tartozik.  A  népek  dalai  mindazt 
felkarolják,  a  mi  lelkesíti  vagy  bánatba  dönti  az  embert  ; 
mindazt,  a  mitől  dobog  az  emberi  szív.  Inkább  arra  vonat- 
kozhatik  e  kérdés,  mi  volt  a  fő  tárgya  verselésöknek  ? 
A  népek  műveltségi  állapotja,  a  kor  szokásai  és  erkölcsei 
jobban  felölelik  az  ének  egyik  fajtáját,  mint  a  másikat, 
a  magyar  nép  kezdőbb  műveltsége,  harczias  természete, 
kalandos  vére  jobban  szeretheti  a  mondákat,  hadi  éne- 
keket és  balladaféléket,  mint  más  egyebet.  Mátyás  király 
asztalánál  is  csak  ritkábban  hangzottak  a  szerelmi  dalok  ; 
de  hogy  efféléket  is  énekeltek,  a  dolog  természtéből  foly. 
Mindenesetre  legszívesebben  énekelték  a  nemzet  múlt- 
ját, eredetét  és  hősi  tetteit  mint  Anonymus  mondja  elő- 
szavában (primordia  suae  generationis  et  fortia  quaeque 
facta  sua  a  garrulo  cantu  joculatorum),  háborúit,  mint 
ugyanő  a  4:2-ik  fejezetben  említi  (fortia  facta  et  bella). 

De  hogy  a  szerelmi  dalokat  sem  vetette  meg  a  nem- 
zet, nem  csupán  a  dolog  természete,  hanem,  igaz  hogy  ké- 
sőbbi időből,  Erdősi  Sylvester  János  nyilatkozata  is  mutatja. 
Uj  testamentuma  előszavában  a  képes  kifejezésekről  szól- 
tában  mondja  :  «Az  ilyen  beszéddel  teli  a  szentírás,  melyhez 
hozzá  kell  szokni  annak,  a  ki  azt  olvassa.  Könnyű  pediglen 
hozzászokni  az  mü  népünknek,  mert  nem  idegen  az  ilyen 
beszid  neme.  íl  ilyen  beszídvel  naponkíd  való  szólásában, 
íl  énekekben,    kiváltképen  az    virágénekekben,  melyekben 


28  A  MAGYAROK  OSKÖLTÉSZETE 

csudálhatja  minden  nép  az  magyar  nípnek  elmíjinek  éles 
voltát  azlelísben,  mely  nem  egyéb,  hanem  magyar  poé3Ís.'> 

Minő  volt  e  költészet  művészi  színvonala  ?  Milyen 
volt  a  nyelve,  rhythmusa,  versszaka  ?  Könnyed,  szépen 
folyó  magyaros  sorokban  volt-e  írva,  vagy  pedig  rossz, 
darabos,  ügyetlen  versekben  :  ismerték -e  a  rímet  vagy  az 
alliteratiüt?  nehéz  volna  megmondani.  Nincsenek  régi 
emlékeink,  nincsenek  a  honalapítás  első  századaiból  éne- 
keink, melyekből  be  tudnók  bizonyítani,  hogy  regöseink 
szép  verseket  írtak.  Legt'Ölebb  azt  mondhatjuk,  hogy  a  nép 
kedvelt  költeményei  ezer  meg  ezer  poéta  gyalulásán,  javí- 
tásán mennek  keresztül,  hogy  a  mit  a  nép  felkarol,  meg- 
tanul, számtalanszor  ismétel,  tökéletesít  s  így  idővel  jobb, 
művészibb  formába  önti,  vagy  pedig  el  sem  fogadja, 
magáévá  sem  teszi. 

Ha  azonban  a  későbbi  századokból,  például  a  XV-ből 
és  a  XVI.  első  feléből  fenmaradt  vallásos  és  világi  éne- 
keinket vizsgáljuk,  nem  tudunk  e  nehéz  kérdésre  biztos 
feleletet  adni.  Kétkedő  természetünk  aggodalommal  telik 
el  s  legfölebb  hihetöségét  fogadhatni  el  a  művészibb  for- 
mának. 


A  MONDÁK  KOK  A  20 


I. 

A   MONDÁK   KORA. 


Kr.  n    1300.  évié 


BEVEZETÉS. 


A  tizedik  század  végétől  kezdve  hatalmas  belső 
mozgalom  támadt  a  keresztyénségben.  Szent  rajongás 
ébredt  a  lelkesebb  hivők  keblében  szívvel-lélekkel  az 
Istennek  élni.  országát  minél  messzebb  kiterjeszteni. 
E  mozgalom  jelentkezett  mindenfelé,  áthatott  hazánkba,  a 
magyar  nemzet  új  földjére,  meghódította  az  itjű  fejedelem 
szivét,  úgy,  hogy  követet  küldött  Rómába,  hogy  koronát 
kérjen  a  maga  számára  és  egyházi  intézkedéseinek  meg- 
erősítését sürgesse.  István  elérte  czélját.  A  pápa  helyben- 
hagyá  eljárását,  támogatta  törekvéseit,  nagy  befolyást 
engedett  neki  az  egyházi  dolgokba.  Istvánnak  minderre 
szüksége  volt,  hogy  meghonosítsa  a  nyugati  műveltséget, 
mely  valóban  rohamosan  terjedt. 

Püspökségeket  és  apátságokat  állított  fel,  melyek  az 
új  hit  és  műveltség  hatalmas  tényezői  lettek.  A  székes- 
egyházak, kolostorok  és  plébániák  mellett  iskolák  emel- 
kedtek, melyekben  a  külföldi  tanintézetek  tervei  honosúl- 
tak  meg.  Idegen  mesterek  templomokat  építettek,  melyeket 
királyi  bőkezűséggel  ajándékozott  meg. 

Utódjai  alatt  kevés  kivétellel  gyarapodott  a  római 
egyház.  A  pápák  versengése  a  római  császárral  többnyire 


30  A  MONDÁK  K.OEA 

a  magyar  haza  és  egyház  javára  vált,  noha  olykor  nem 
épen  dicső  volt  a  szerep,  melyet  játszottunk.  Rendesen 
a  pápai  hatalom  támaszai  valánk,  de  másrészről  számít- 
hattunk segítségére  épen  a  német  birodalommal,  a  magyar 
nemzet  természetes  ellenségével  szemben. 

Az  új  magyar  állam  és  egyház  szakadatlan  érint- 
kezésben állott  a  műveltebb  nyugottal.  Magyar  tanulók 
jártak  Olaszországba,  magyar  urak  és  főp  ipok  jártak  kö- 
vetségbe külföldre,  és  a  nagy  egyházi  reformmozgalom  ha- 
zánkban is  jelentkezett,  számtalan  szigorú  kolostor  emel- 
kedett és  a  vallásos  élet  középkori  jelenségei  nálunk  is 
meghonosultak.  Az  egyház  universalis  iránya  háttérbe 
szorította  a  nemzetiséget,  a  vallásos  rajongás  elnyomta  a 
nemzeti  egyediséget,  s  Róma  egyetemesítő  hatása  meg- 
honosította a  külföldi  intézményeket.  Részben  ennek  tu- 
lajdoníthatni, hogy  nem  jutott  kizáró  uralomra  a  magyar 
nemzetiség.  Fejedelmeink  a  kor  szellemének  hatása  alatt 
nem  törekedtek  magyarrá  tenni  az  ország  lakosait,  a  helyi 
kiváltságok  és  szabadalmak  fentartása  mellett,  nem  töre- 
kedtek az  egészséges  nemzeti  szellem  fölébresztésére. 
Ez  időszak  művelődésének  uralkodó  vonása  bizonyos  kos- 
mopolita  universalismus  volt.  A  nemzetiség  nem  tudta 
érvényre  juttatni  individualitását.  Hisz  a  földi  lét  minden 
szépsége  mellett  a  siralom  völgyének  tekintetett ;  a  keresz- 
tyén népek  közös  ideális  czélokért  lelkesedtek,  melyeket 
rendesen  az  egyház  tűzött  ki.  Az  egyház  feje,  a  pápa 
csodálatos  hatalomra  és  befolyásra  tőn  szert,  irányt  és 
eszmét  adott  a  népeknek  és  államoknak,  beavatkozott  a 
nemzetek  kormányzásába,  intézte  a  külső  egyházak  ügyeit, 
s  nem  kerülte  ki  befolyását  a  családi  élet  szentélye  sem. 
Az  egyház  fejének  és  tagjainak  e  befolyása  rendkívül 
emelte,  nemesítette  a  kor  sötét  morálját,  korlátozta  a 
barbár  harczokat  és  öldökléseket,  fékezte  az  urak  önké- 
nyét, nemes,    lovagias    áldozatkészségre,    a    szegények  és 


A  MONDÁK  KORA  31 

Özvegyek,  árvák  és  betegek  istápolására  tanította  az  idő- 
szak gőgös  hübérurait,  bizonyos  előkelő  és  lovagias  gon- 
dolkozásmódot oltott  szivökbe,  becsülésre  tanította,  bizo- 
nyos eszményi,  ma  marsok  tekintetben  nevetséges imádásra 
oktatta  őket  a  szép  és  gyöoge  női  nem  iránt  s  a  szegény 
és  gazdag  szerzetesek  és  apáczák  iránti  hódolatra  s 
tiszteletre  ragadta  őket.  Ez  az  egyházi  és  vallási  univer- 
salismus  azonban,  mely  megadóztatta  az  egész  keresztyén 
világot  és  lehető  egyenlőséget  honosított  meg  a  müveit 
világ  szellemi  és  erkölcsi  életében,  nem  kedvezett  a  nemzeti 
irodalomnak.  A  latin  nyelv  lön  a  keresztyén  világ  nyelve, 
latinul  szerkesztették  a  törvényeket,  latmúl  írták  meg  a 
bírák  ítéleteiket,  latinul  adták  a  királyok  adományaikat, 
latin  lett  az  iskolák  nyelve,  latinul  írták  történetíróink  a 
krónikákat,  úgy  hogy  csak  két  kis  emlékünk  maradt 
nemzeti  nyelvünkön,  az  egyik  az  úgynevezett  Halotti 
Beszéd  a  deáki  templom  szerkönyvében  a  XIII.  század 
elejéről,  s  egy  másik :  a  Königshergi  Töredék^  mely  egy 
Máriáról  szóló  ének  darabjának  látszik. 

Azért  e  több  századra  terjedő  korszak  irodalma 
csupán  mondákra  szorítkozik,  melyeket  latin  krónikásaink 
mentettek  meg  ösztövér  soraikban. 

Mint  külföldön,  úgy  nálunk  is  rendesen  papok  írták 
össze  e  mondákat,  csakhogy  amott  széles  és  bő  leírások 
voltak  vagy  vannak,  nálunk  megelégedtek  néhány  sornyi 
kivonattal.  A  regősök,  kobzosok,  hegedősök,  igriczek  (jocu- 
latorok)  czéhe  művelte,  képezte,  fejlesztette  a  nép  ajkán  vagy 
a  saját  körében  támadt  meséket,  melyekre  kiválóan  alkal- 
mas volt  e  kor,  mert  hiányzott  a  való  és  a  történet  iránti 
érzéke,  nála  egybefolyt  a  história  és  monda,  s  a  hol 
fogyatékos  vagy  halvány,  közönséges  és  mindennapi  a 
történet,  ott  segített  a  phantasia :  az  egyhangú  történetet 
kiszínezte,  kifestette,  kikerekítette  a  képzelő  tehetség. 
Bámulatos  bőséggel,  rendkívüli  szaporasággal  termettek  a 


32  A  MONDÁK  KOEA 

mondák ;  regöseink  bizonynyal  megtevék  kötelességüket 
s  czéhes  berendezésük,  testületi  szervezésök  támogatta, 
előmozdította  költői  alkotásaik  elterjedését.  Midőn  az  or- 
szágban szerte  jártak  és  az  úri  nép  kastélyaiban  vidám 
társaságok  körében  vagy  a  pór  gunyhajában  énekeltek, 
fogékony  és  szives  hallgatókra  találtak,  a  kik  könnyen 
eltanulták  és  ismételték  a  mester  szavait. 

E  korban  virágzott  egész  Európában  az  udvari  köl- 
tészet. A  lovagok  regényes  és  költői  világa  teremtette, 
ápolta  és  virágzásra  juttatta  a  poezist,  főleg  az  elbeszélőt. 
Kivált  a  németeknél  több  remeket,  különösen  a  Nibelung- 
éneket  alkotta.  Királyi  udvarunk  folytonos  kap3solata 
Németországgal,  fejedelmeink  rokoni  és  más  összeköttetése 
a  nyugoli  tartományokkal,  idegen  lovagok  megjelenése 
udvarunkon  és  a  nagy  urak  palotáiban,  továbbá  külföldi 
lovagok  bevándorlása,  letelepedése  és  házassága  a  mieink- 
kel, számtalan  nemesnek  a  szent  földre  rándulása  a 
magyar  földön  keresztül,  mind  azt  sejtetik  velünk,  hogy  a 
hazánkban  is  volt  efféle  költészet,  melynek  azonban  csak 
a  krónikások  elbeszéléseiben  maradtak  halvány  nyomai. 
A  lovagok  költői  fejtették  ki  valószínűleg  a  királyok  egyik- 
másik mondását.  A  Salamon  király  szép  kerek  mondája, 
mely  magára  vonta  Arany  figyelmét  és  egy  másik  jó  nevű 
költőnket  kidolgozására  buzdított,  alighanem  e  lovagköl- 
tészet töredékes  maradványa.  A  lovagköltészet  e  darabjait 
már  nem  tekintették  krónikásaink  a  csácsogó  hegedősök 
ügyetlen  meséinek,  hanem  mint  Jött  dolgokat  bevették 
lapjaikra  és  a  nemzeti  történelem  igaz  tényei  közé  igtatták. 
Talán  épen  e  lovagvilágból  származik  a  későbbi  lantos  ? 


A  MAGYAR  MONDAKÖLTESZET  33 


A  MAC4YAR  MONDA  KÖLTÉSZET. 

A  magyar  nemzet  mondaköltészete  nem  szűkös,  nem 
szegény.  Elég  gazdag,  mely  és  széles.  A  magyar  nép 
eredetéről  szólótól,  Hunor-  es  Magyortól  kezdve  Salamon 
király  mondájáig  szép  költői  elbeszélések  romjai  állanak 
előttünk,  melyeket,  fájdalom,  latin  króikásaink  is  csak 
töredékeikben  mentettek  meg  az  enyészettől.  Nem  csuda, 
hisz  bizonyos  megvetéssel  szólanak  e  mondák  éneklői-  és 
terjesztőiről.  Ök,  a  tanúit  férfiak  lenézték  a  nemzet  regeseit. 
Talán  papi  világnézetök  sem  kedvezett  a  világi  felfogás- 
nak. Lehetőleg  kurtán  és  mintegy  mellékesen  végeznek 
velők.  Költői  szépségük  nem  ragadja  meg  őket.  Nem  érzik 
a  monda  báját.  Történeti  igazságot  keresnek  benne.  S  a 
hol  ez  véleményök  szerint  hiányzik  ;  a  hol  naiv  kritiká- 
jok  mesésnek  találja  :  elhallgatják,  mert  azt  hiszik,  hogy 
«illetlen  volna  ily  nemes  nemzethez  (minő  a  magyar),  ha 
eredetét  és  dicső  tetteit  a  pórnép  hamis  meséiből,  vagy 
a  regősök  csácsogó  énekeiből  mintegy  álomban  hallgatná », 
hisz  ők  «a  históriák  világos  előadásából »  akarnak  meríteni. 

Mily  szerencse  volna  reánk  nézve,  ha  e  mondák 
magyar  nyelven  népies  alakjokban  a  tudákos  krónikaírók 
szűkszavúsága  nélkül,  a  csácsogó  dalnokok  jóízű  bőbe- 
szédűségével maradtak  volna  reánk!  Akkor  alaposan  hozzá- 
szólhatnánk eredetűk  kérdéséhez  is,  míg  most  aggoda- 
lommal kell  e  nehéz,  jóformán  megoldhatatlan  kérdést 
bolygatnunk,  feszegetnünk. 

Minthogy  a  magyar  nemzet  eredetének  kérdésével 
szorosan    összefügg    a  mondáké  is,    nagyon    természetes. 

Bodnár  Zs. :  A  magyar    irodalom  története.  o 


34  A  MAGYAR  MOÍTDAKÖLTESZET 

hogy  latin  krónikásaink  iiitelének  megrendültével  meg 
kellett  rendülni  a  mondák  magyar  eredetiségének  is.  Ma 
kétkedve  tekintünk  reájok.  Nincs  ugyan  elég  határozott 
bizonyíték  ellenök,  de    ugyanoly  kevés  szól   mellettök. 

Két  nagy  osztályba  csoportosíthatjuk  mondáinkat,  a 
hun  és  magyar  mondára.  Az  utóbbinak  eredete  nem  es- 
hetik kétség  alá.  A  magyar  nemzet  képzelötehetsége  al- 
kotta, teremtette,  e  néha  szép  igazán  költői  meséket,  nem 
csinálta  számára  sem  a  német,  sem  a  szláv. 

Máskép  állunk  a  hun  mondával,  melynek  nagyrésze 
az  európai  költészet  egyik  legszebb  kincse.  Könnyen 
támadhatott  tehát  a  kétely,  ébredhetett  a  gyanú,  hogy 
germán  hittérítők  és  gyarmatosok  csempészték  be  hozzánk. 

E  nézet  legtehetségesebb  apostola,  a  magyar  nyelv 
és  őstörténet  egyik  legjelesebb  búvára :  Hunfalvy  Pál.  Idáig 
ő  tagadta  leghatározottabban  a  hun  monda  magyar  erede- 
tét. És  mikor  a  monda  forrását  kérdezték  tőle,  egyenesen 
a  Nibelung-énekre  mutatott,  ezt  jelölte  ki  a  hun  monda 
forrásának.  Nézete  szerint  e  költeményből  hallottak  először 
a  magyarok  Attiláról.  A  magyarokat  csak  az  arab  Ibn 
Dasta  és  Constantinus  Porphyrogenitus  nevezi  turkoknak. 
a  minők  talán  a  hunok  lehettek  ;  Luitprand.  Regino  s 
nagyszámú  német  krónikás  csak  magyaroknak  híja  Sz. 
István,  Sz.  László  és  Kálmán  törvényei,  továbbá  a  sz. 
királyok  legendái,  mely  királyok  közül  Sz. -Istvánét  Hartvik 
(Pauler  Gyula  szerint  talán  Arduin  győri  püspök)  Kálmán 
idejében  szerkesztette,  valamint  Sz.  Gellért  legendája  mit 
sem  tudott  a  hunokról.  Hunfalvy  szerint,  mikor  Sz.  István 
koronáért  küldött  a  pápához,  helyén  lett  volna  felhozakodni 
a  hun  ősökkel;  pedig  nem  tevék.  Az  úr  angyala  bizo- 
nyosan nem  mulasztotta  volna  el  arra  a  csodálatos  külde- 
tésre figyelmeztetni  a  pápái,  hogy  most  épen  annak  a 
pogány  Attila  népének  utódai  érkeztek,  melyet  elődje  Leo 
tekintélyével    visszatérített   Róma   elől.  De  mivel   keletről 


A  MAGYAR  MONDAKÖLTESZET  35 

jöttek  mint  a  hunok  és  avarok,  könnyen  képződhetett  a 
monda,  hogy  a  magyarok  az  előbbiek  utódai.  S  ezt  meg- 
téve a  Nibelung-ének.  E  költemény  utján  tudták  meg  a 
magyarok,  hogy  ők  a  hun  utódok.  Tudósunk  azután  végig 
megy  a  Nibelung  néhány  énekén,  de  nem  tud  meggyőzni 
bennünket  állítása  igazságáról,  mert  oly  kevés  az,  mit 
a  költeményben  találhattak  a  magyar  krónikások,  hogy 
rendkívül  fogyatékos  lett  volna  tudományuk.  Ha  már 
az  idegenektől  kellett  tanulniok  az  Attila- mondát,  miért 
szorítkoznánk  csupán  a  Nibelung-énekre?  Ha  tanulták, 
valószínűleg  a  hazai  germán,  szláv  és  román  népek  hagyo- 
mányaiból merítették.  Hisz  itt  egymásután  s  részben 
egymás  mellett  quadok,  markomanok,  gepidák,  gótok,  longo- 
bárdok, frankok  laktak,  maguk  a  legrégibb  krónikások 
és  legendások  valószínűleg  idegen  papok  voltak.  Sz.  István 
és  más  fejedelmeink  udvarában  a  németek  és  olaszok  elő- 
kelő szerepet  játszottak. 

Mikor  Hunfal vy  merész  állításával  föllépett,  sokan, 
többi  közt  Gyulai  Pál  a  német  és  magyar  mondák  szigorú 
összevetését,  egymás  mellé  állítását  követelték.  Ez  némileg 
megtörtént  Petz  Gedeon  derék  pályamunkája  által,  a  vita 
azonban  mégsem  dőlt  el.  Ujabban  indirecte  beleszólt 
Vámbéry  is  a  török  elmélettel  s  midőn  annyiban  neki 
adunk  igazat,  hogy  a  magyar  nép  egy  nagyobb  finnugor 
nép  és  valamely  török  törzs  összeolvadásából  származott  ; 
hogy  a  hunok  és  avarok  szintén  a  török  fajhoz  tartoztak : 
a  hun  és  magyar  nemzet  eredetének  mondája  ősi  időben 
keletkezhetett,  a  hunok  és  avarok  rokonságának  eszméje 
közöttük  megmaradhatott ;  tudhattak  Attiláról  és  nagy 
birodalmáról,  tudhattak  az  Isten  kardjáról,  mint  a  mely 
monda  már  Priskusnál  is  előfordul.  Némi  valószínűséggel 
moudhatni,  hogy  a  magyarok  bejövetelekor  még  a  hunok 
és  avarok  élhettek  a  mai  Magyarországon,  mert  a  letele- 
pedett népek  nem    pusztulnak  ki    egyhamar,    a  különféle 

3* 


36  A  MAGYAR  MOXDAKÖLTÉSZET 

hódítók  keze  nem  ér  el  minden  völgybe  és  hegyi  katlanba. 
Valószínűséggel  következtethetni,  hogy  a  hunok  egyesííltek 
az  avarokkal  és  midőn  ké.'^öbb  Nagy-Károly  leverte  őket. 
eltűntek,  elenyésztek  a  magyar  nemzetben,  mondáik  egy 
része  azonban  fenmaradt  a  hun  és  Csaba  mondában. 
Az  itt  lakó  germánok  egy  része  beolvadván  e  nemzet- 
vegyülékbe,  kibővítette,  kiegészítette  a  hun  mondát  s  annyira 
kiszélesítette,  a  mennyire  krónikásainknál  találjuk,  a  kik 
természetesen  szokásuk  szerint  egygyel-mással  szintén  meg- 
toldották. 

Ha  már  Hunfalvy  felteszi,  hogy  a  magyarok  emléke- 
zetében nem  halt  ki  egészen  őshazájok  képe  s  hogy  « króni- 
kásaink a  régi  szóhagyományból  vevék  a  távol  országok 
neveit  (u.  m.  Togaty  Dent,  loria  stb.  neveit)  és  leírását, 
mert  másunnan  nem  is  vehették »,  nem  maradhattak-e  meg 
emiékezetökben  a  nagy  Attiláról  szóló  mondák  és  törté- 
netek egyes  részei,  ha  nem  az  egész?  Ha  a  Névtelen 
jegyző  fel  tudja  sorolni  a  hét  kun  vezér  nevét,  a  kik 
Kievsrnél  a  magyarokhoz  csatlakoztak,  miért  nem  beszél- 
hetné el  a  hunok  történeteit  is  ?  Hunfalvy  szerint  azért 
nem,  mert  a  magyarok  csak  új  hazájokban  es  a  német 
papoktól  s  a  Nibelung-énekből  tudták  meg  először,  hogy 
a  hunok  őseik  valának.  Ezt  azonban  positive  bebizonyí- 
tani époly  kevéssé  tudja,  mint  mi  az  ellenkezőt. 

Ezek  után  pár  pontban  legyen  szabad  összefoglalni 
a  hun  mondáról  szóló   nézetünket. 

Magyar  eredetű- e  a  hun  monda  magva  ?  A  hun  és 
magyar  nép  közös  származásának  mondája  a  krónikások 
meséje  vagy  a  magyar  nép  alkotá.sa-e?  Talán  őshazájok- 
ból  hozta  és  a  hunmagyar  atyafiság  hitével  foglalta  el 
ezt  a  földet,  Attila  örökét? 

Lehet,  de  bizonyítani  nem  tudjuk.  Tény,  hogy  a 
külföldi  írók.  hol  türk,  hol  t)un.  hol  magyar  névvel  illetik 
nemzetünket.  A  X.  századtól  kezdve  a  legtarkábban  for- 


A  MAGYAK  MONDAKÖLTESZET  37 

dülnak  elő  ezek  az  elnevezések,  különféle  krónikákban 
mint  liunok  és  turkok  szerepelünk.  Ez  azonban  mind  neni 
bizonyítja,  hogy  magunk  is  hunutódoknak  tartottuk  ma- 
gunkat. E  hit  épen  az  európai  írók  elnevezései  és  tudákos 
históriái  után  támadhatott  és  fejlődhetett  a  magyar  nem- 
zetben. Attila  földjének  új  birtokosa  itt  a  nyugati  írók 
hatása  alatt  kerekíthette  ki  a  csodaszarvas  regéjét  a  hun 
és  magyar  nép  közös  származásával.  Talán  valamelyik 
elveszett  magyar  krónika  szerzője  egészítette  ki  először 
lordanes  vagy  lornandes  történeti  meséjének  darabjait 
Talán  ö  tette  ösapjokká  a  bibliai  Nimródot,  talán  ő  al 
kotta  a  magyar  hasonlóságára  a  Hunort,  a  bibliai  Enok- 
ból  vagy  Anakból  csinált  Enéht,  ö  vette  át  szinte  lor- 
danesből  vagy  máshonnan  a  csodaszarvas  regéjét,  melyet 
Priskus  görög  író,  ki  a  hunoknál  járt,  valószínűleg  a  hunok- 
tól hallott? 

Lehet,  csakhogy  nincs  bebizonyítva  és  nem  mérnök 
határozottan  állítani,  hogy  e  monda  nem  élhetett  az  ös- 
magyaroknál  is.  Ha  rokon  volt  e  két  nép,  a  mi  való- 
színűbb mint  nem,  mert  mindkeltő  keletről,  Ázsiából  jött, 
germán  és  szláv  pedig  alig  lehetett :  miért  nem  ismerhették 
volna  a  magyarok  is  a  hun  nép  eredetének  és  csoda- 
szarvasának meséjét?  Az,  hogy  a  fehér  ló  regéjében  nincs 
hivatkozás  Attilára,  nincs  a  testvér  hunokra,  csak  oly 
negatív  okoskodás,  mint  Hunfalvyé.  mikor  a  római  pápá- 
hoz intézett  küldöttség  szavaiban  keresi  az  Attilára  való 
hivatkozást  ?  Ha  Etele  után  joguk  van  a  földre,  mi  szük- 
ség a  fehér  lóra  ?  kérdi  Marczali.  E  monda  azonban  ala- 
kulhatott a  nélkül,  hogy  az  elsőt  különös  figyelembe  vette 
volna.  A  feMr  ló  mondája  a  Danántúli  fejedelem  rászede- 
tésével  akarja  igazolni  a  magyarok  hódítását  s  ignorál- 
hatta az  Attilaörökséget.  Ekkor  legalább  nem  állott,  nem 
lebegett  más  czél  a  költő   előtt 

A  hun  monda  középső  részei  legnagyobbrészt  és  két- 


38  A  MAaYAK  MOXDAKÖLTESZET 

ségbevonhatlanúl  európai  származásúak ;  a  nyugoti  népek 
mondáinak  átvételei.  Macrinus,  római  helytartó,  a  veronai 
Detre,  a  catalauni  csata,  Zsigmond  burgund  király,  Aquileja 
veszedelme  stb.  ezek  határozottan  az  európai  népek  alko- 
tásai, melyeket  csak  átvehetett  a  magyar.  Egyben-másban 
kibővítette,  változtatott  rajta ;  de  senki  sem  mondhatja, 
hogy  hazai  fictio. 

Máskép  vagyunk  a  hun  monda  végével.  Egy  részének 
magyarságát  senki  sem  meri  kétségbevonni.  A  Csaba- 
mondáról többen  azt  hiszik,  hogy  nemcsak  nemzeti  termék, 
hanem  még  mythicus  alkotás  is,  mely  csak  később  olvadt  a 
hun  mondába.  A  székelyek  származásának  mondája  szintén 
kifogástalanul  nemzeti  származású.  Ezeknek  nyomuk  sincs 
a  külföldi  sagák-  és  krónikákban.  A  Csabamondát  hihe- 
tőleg őshazájából  hozta  nemzettünk,  itt  csak  megtoldotta. 

E  szerint  a  magyar  hun  monda  összevetése  az 
európai  Attilamondákkal  csak  kételyeket  ébreszt  bennünk 
a  nélkül,  hogy  megtudna  győzni  mondáink  akár  külföldi, 
akár  ősmagyar  eredetéről.  Az  is  bizonyos,  hogy  arról 
sincsenek  hiteles  bizonyítékaink,  hogy  e  mondák  már 
hajdanában  a  nép  száján  éltek,  mert  a  későbbi  idők 
idevágó  följegyzései  nem  igényelhetik,  hogy  a  régmúlt 
időkre  nézve  kétségtelen  hitelt  adjunk  nekik.  Például  Oláh 
Miklós  esztergomi  érsek  írja,  hogy  atyja  a  királyi  aján- 
dékok átvétele  végett  a  székelyeknél  járt  és  úgy  találta, 
hogy  e  nép  ismeri  a  régi  mondákat  és  azt  tartja,  hogy 
Csaba  nem  tért  vissza  a  szittya  földre,  hanem  Gö- 
rögországban pusztult  el,  továbbá,  hogy  nagyra  vannak 
hun  eredetükkel.  A  nép  e  hite  csak  az  akkori  és  alig  múlt 
időnek  kétségtelen  bizonyítéka  ;  de  hogy  öt-hat  századdal 
előbb  is  azt  hitte,  hogy  e  hit  ős  idők  óta  élt  volna  e  nép 
kebelében,  nem  mérnők  állítani :  habár  a  nézet  általános- 
sága bizonynyal  nem  csekély  időre  mutat  vissza.  De  míg 
ujabb    fölfedezések  világot    nem    derítenek    e  kérdésre,   a 


A  MAGYAR  MONDAKÖLTESZET  39 

mit  azonban  alig  remélünk,  valószínűnek  tartjuk,  hogy  a 
magyar  hun  monda  tetemesen  kibővült  az  európai  Attila- 
mondákkal és  krónikásaink  szívesen  merítettek  a  népek 
közkincséből  és  toldozgatták  ama  költői  meséket,  melyeket 
nemzetünk  alkotott,  sőt  egy  részét  magával  hozta. 

E  nemzeti  alkotásban  való  hit  vezette  Arany  Jánost 
ama  kérdés  fölvetésére:  volt-e  valaha  naiv  eposzunk? 
És  midőn  mondáink  kerek  szerkezetét,  némelyiknek  kifo- 
gástalan költői  formáját  vizsgálja,  azon  eredményre  jut, 
hogy  valóban  létezett  ily  költeményünk ;  s  ha  mégis  el- 
tűnt, krónikásaink  józankodásának,  reflectáló  tudatlansá- 
gának köszönhetni.  «E  józanság  hátrányos  vala  népkölté- 
szetünk emlékeire,  hátrányosabb  talán,  mint  maga  a 
keresztyén  vallás  terjesztése ;  mert  ez  csak  hitregénknek 
üzent  hadat,  míg  a  korai  kritika  dere  hagyományos 
költészetünk  virágait  fonnyasztá  el,  midőn  a  történetből 
száműzni  akar  vala  minden  regeszerűt.  Mert  nincs  a 
naivnak  esküdtebb  ellensége,  mint  azon  kezdetleges,  szin- 
tén naiv  állapot,  midőn  valamely  egyén  vagy  nemzet 
gyermeki  elfogultságából  kibontakozni  kezd.  Ilyenkor  egy 
hitében  megtértnek  buzgalmával  indít  hadat  azon  tévelygés 
ellen,  melynek  előbb  önmaga  is  rabja  voh,  gyűlöU  azt, 
mert  értelme  világánál  szegy enli,  hogy  valaha  szerette.* 
Arany  János  e  véleménye  nem  áll  magányosan  ;  jó  ideig 
és  sokan  tetszéssel  fogadák  egy  magyar  naiv  eposz  vol- 
tát ;  azonban,  ha  az  általa  felhozott  okokat  tekintjük, 
ezek  tulajdonkép  semmit  sem  bizonyítanak,  legföljebb  azt, 
hogy  ha  volt  ily  eposz,  mily  okból  tűnhetett  el. 

Hogy  voltak  egyes  mondáink,  tudjuk  ;  máig  ismerjük 
jó  részöket  :  de  egészen  más  kérdés  egy  nagy,  epopoea 
megvoltát  bizonyítani  akarni.  Fájdalom !  csak  sejtés  meg 
óhajtás,  de  nem  bizonyíték,  a  mit  az  epopoea  mellett 
felhozni  tudnánk.  Ellene  talán  azt  hozzák  fel,  hogy  ha 
volt   ily    epopoeánk,    nagyon    hihető,    hogy    művészi  for- 


40  A  MAGYAE  MOXDAKÖLTESZET 

mája.  kerek  szerkezete,  gördülékeny  népies  verselése  meg- 
mentette volna  az  enyészettől.  Hihetőleg  már  a  vers  ked- 
véért is  többen  leírták,  énekelték  vagy  recitálták  volna  és 
ma  nem  kellene  a  latin  krónikás  szűkszavú  feljegyzéseihez 
folyamodnunk.  A  népek  nem  egykönnyen  felejtik  azokat 
a  verseket,  melyekben  a  nemzeti  monda  simán  gördülő 
sorokban  van  elmesélve.  Az  ily  sorok  századokról  száza- 
dokra élnek  s  a  nép  ajkain  újabb  hajtásokkal  bővülve 
virágoznak.  Persze  ennek  a  nézetnek  sincs  feltétlen  erejű 
bizonyítéka,  mert  kitűnő  alkotások  is  letűntek  egyidöre  s 
csak  napjainkban  kerültek  felszínre,  pl.  a  nemetek  Nibe- 
lung-éneke századokig  lappangott,  pedig  szépsége  a  mellett 
szól,  hogy  ismert  lehetett. 

De  ha  nem  tudjuk  is  hogy  volt  epopoeánk,  voltak 
szép  mondáink,  melyeket  Kezai,  Mark  barát.  Anonymus, 
és  Turóczi  krónikái  mentettek  meg.  Kézai  és  Mark  barát, 
a  régi  szittyaföldre  vezetnek  bennünket,  lerajzolják  fek- 
vését, terjedelmét,  elmondják  a  hunok  elszaporodá.sát,  a 
Dunához  jöttét,  átkelését  és  a  tárnok  völgyi  ütközetet. 
Innét  a  mostani  Ausztriába  térnek  at.  elregélik  a  roppant 
cezumauri  csatát  a  halaltalan  Detre  nyilával,  gyászos 
végét  a  római  és  a  germán  hadaknak,  majd  Attilának 
királylyá  választását  és  hódító  hadjáratait  délen  és  nyu- 
gaton Galliában  a  catalauni  ütközettel,  Italiában  Aquileja 
veszedelmével.  Végűi  elmondják  Attila  utolsó  menyegzőjét 
es  halálát,  a  hun  birodalom  végét  és  a  Csaba  érdekes 
regéjét.  Kézai  a  képes  krónika  mellett  az  első  forrása 
a  hun  mondáknak,  kiről  azt  állították,  hogy  egy  régibb, 
hihetőleg  12  századbeli  codt-x  volt  egyik  forrása.  Való- 
színű, hogy  korában  teljesen  kifejlett  az  izmos  hun  monda, 
meyhez  később  Turóczi  a  többi  közt  Rheims  város  ve- 
szedelmét és  a  tizenegyezer  szűz  vértanúságának  tör- 
ténetét csatolta  az  európai  mondavilágból.  Jól  látszik  sej- 
teni  Flegler  Sándor,    hogy    Kézai    « korában  újra  föléled- 


A  MAGYAK  MONDAKOLTESZET  41^ 

vén  a  mozgalmakhoz  való  hajlandóság,  a  vadromantikus 
és  kalandos  iránti  érzék*,  szívesen  olvasták  tule  a  kedvelt 
hun  regek  összeállítását  és  nem  múlt  el  száz  esztendő, 
hogy  Muglen  Henrik  lovag  németre  fordította,  egy  latin 
krónikás  pedig  rímekre  szedte. 

A  magyar  vezérekről  és  királyokról  szóló  mondák 
előkelő  forrása  Anonymus,  mint  a  hogy  Béla  király  isme- 
retlen jegyzőjét  nevezni  szokták.  Mai  napig  sincs  eldöntve, 
melyik  Bélának  volt  udvari  embere  ;  de  míg  a  régi  iskola 
mindjárt  I.  Béla  korába  szerette  helyezni,  most  rende- 
sen a  Xill.  századba  vagy  III.  Béla  udvarába  teszik. 

Mind  a  hun,  mind  a  magyar  monda  számos  kisebb- 
nagyobb  s  kerek  egészre  oszlik.  Némelyik  csak  egy  helyhez 
vagy  hőshöz  kötött  kis  elbeszélés.  Mmdkettöben  sok  a 
történeti  rész  A  honfoglalás  mondája  azonban  annyira 
népi  eredetűnek  látszik,  hogy  a  benne  szereplő  hősökről 
alig  vagy  mit  sem  tud  a  történelem.  Zalán,  Men-Marót, 
Glad.  Gyeló  slb.  történetileg  ismeretlen  fejedelmek.  Orszá- 
gaikról sem  tudnak  semmit  az  egykorú  írók.  Ügy  hogy 
nagyon  meg  vagyunk  akadva,  ha  ki  akarjuk  választani  a 
mondából  a  történeti  valóságot.  Némelyikben,  mint  pél- 
dául a  fehér  Jó  regéjében  félreismerhetlenül  nyilatkozik  bizo- 
nyos czélzatosság :  az  a  látható  törekvés,  hogy  a  későbbi 
kor  jogviszonyait  a  honfoglalás  tényei  által  teljes  érvényre 
emelje.  Szépek  és  kerekebbek  az  egyes  hősük  és  királyok 
regéi,  melyeknek  költői  idomai  egész  bájaikban  jelent- 
keznek s  mint  Arany  János  megjegyzi,  a  nép  meséit 
megvető  « krónikásaink  minden  józanságuk  daczáí-a  sem 
tehetik,  hogy  át  ne  villantsák  ottan-ottan  a  költői  forrást, 
melyből  merítenek.* 


42  A  KÖZEPÜOKI  VALLÁSOS  lEOD.  KORA 


II. 

A  KÖZÉPKORI  VALLÁSOS  IRODALOM  KORA. 

1300—1526. 

BEVEZETÉS. 

A  XÍV,  és  XV.  század  az  átmenet  kora.  Új  idők, 
új  emberek  vették  át  a  szerepet.  A  középkor,  az  igazi 
középkor  igazi  fényes  actiója,  a  X.  század  végén  kezdődik 
és  a  XIII.  alkonyán  végződik.  Ekkor  érte  el  hatalmának 
déipontját  az  egyház.  Róma  igazgatta,  kormányozta  a 
világot,  ő  lelkesítette  az  egész  nyugat  benső  világát,  érette 
dobogott  a  nemzetek  szive,  szavára  melegedett  föl  az 
emberiség. 

Must  változott  a  helyzet.  A  gazdag,  a  hatalmas 
egyház  betölté  missióját,  lerótta  tartozását.  Az  eddig  ural- 
kodó nézetek  letűntek  s  mások  foglalták  el  helyöket. 
A  nemzetek  egyetemes  törekvései,  a  mindent  átkaroló 
összetartozás  érzete  kialudt.  A  nagy  keresztes  hadjáratok 
nem  lelkesítették  többé,  nem  óhajták  elfoglalni  a  szent 
földet,  melyet  az  üdvözitő  taposott  lábaival  s  melyen  a 
pogányok  ütöttek  tanyát.  A  közös  eszmény  nem  ragadta 
meg  többé  a  népeket,  hanem  mindenik  magára  látszott 
gondolni,  magával  törődni.  Elváltak  egymástól  és  mindenik 
maga  akart  tenni  Bizonyos  nemzeti  szellem  fejlődött  ki, 
mely  maga  akart  föllépni. 

S  mivel  megrendült  az  egyház  tekintélye,  új  tanok 
léptek  fel  kebelében,  Wiklef,  Húsz,    s  előbb  a  waldok  és 


A  KÖZÉPKORI  VALLÁSOS  ÍROD.  KORA  43 

albigok  kezdtek  rést  törni  a  vaskorláton,  melyet  a  közép- 
kor emelt  és  gondosan  őrzött.  Nem  lehet  föl  nem  ismerni 
bizonyos  halvány  törekvést  e  korszak  mozgalmaiban,  mely 
a  religio  helyére  a  philosophiát,  a  keresztyénség  helyére 
pedig  a  pogányságot  akarta  tenni.  Mint  az  ily  időben 
szokott  történni,  az  utópia  rajongó  hősei  állottak  elő  és 
hirdettek  oly  tanokat,  melyek  borzadálylyal  töltötték  el  a 
hivő  kebelét.  E  tanok  azonban  a  haladás  tényezői  lettek ; 
eszmesurlódást  idéztek  elő,  melyek  nemünk  fejlődésén,  az 
ember  művelődésén  sokat  lendítettek. 

Hazánk  nem  maradt  távol  az  efféle  jelenségektől. 
Legalább  is  sürün  érintkezett  a  műveltebb  nyugottal.  Nagy 
Lajos  király  uralkodása  alatt  tekintélye  imponált,  a  köny- 
nyelmü  és  pazarló,  de  tanult  Zsigmond  alatt  sok  magyar 
járt  Németországban  és  viszont,  míg  végre  Mátyás  alatt 
a  műveltség  oly  fokára  emelkedett,  hogy  az  olasz  renais- 
sance  hazánkban  talált  második  otthonra. 

A  nyom  nélkül  elenyészett  veszprémi  egyetem  helyébe 
Nagy  Lajos  király  1347-ben  a  pécsi  egyetemet  alapította. 
Ez  évben  állíttatott  fel  a  bécsi,  prágai  és  krakkai  egyetem 
is.  A  jeles  király  nem  akart  elmaradni  a  mozgalomtól, 
és  hazánkban  megteremtette  az  új  főiskolát,  mely  kétszá- 
zadon keresztül  művelgette  a  magyar  tudományságot. 
A  középkor  legkeresettebb  stúdiuma  a  theologia  ugyan 
nem  taníttatott  benne,  de  minden  más  szak  talált  műve- 
lőkre. Legalább  csendes  előmozdítói  lettek  az  új  eszmék- 
nek, melyek  Zsigmond  alatt  mindenfelé  föl-föltünedeztek. 
Ez  az  ingatag  fejedelem  pedig  Ó-Budán  kezdett  ily  főiskola 
alapításához. 

Az  új  szellem  azonban  Mátyás  király  uralma  alatt 
talált  legtöbb  támogatásra.  A  nagy  király  roppant  sokat 
költött  a  tudomány  és  irodalom  képviselőire.  Fejedelmi 
palotája  mindig  nyitva  volt  a  renaissance  mestereinek. 
A  kik  nem  tudtak  hazájokban  boldogu'ni,    ott  hagyták  a 


44  A  KÖZÉPKORI  VALLÁSOS  lEOD.  KOEA 

szelid  olasz  klímát,  fáradságos  utakat  tettek,  hogy  felke- 
ressék a  visegrádi  vagy  budai  királyi  palotát,  melyben 
szives  és  jóságos  fejedelmi  pártfogásra  leltek.  Az  eszter- 
gomi, nagyváradi,  kalocsai,  pécsi  és  más  főpapok  évenkirjt 
sokat  áldoztak  könyvek,  műkincsek  beszerzésere.  paloták 
és  templomok  építésére    és  kiváló    tudósok  támogatására. 

Nagy  fejedelmünk  azonban,  noha  udvaránál  magyar 
énekeket  is  adtak  elő,  mint  Galeottitól  tudjuk,  látszólag 
nem  sokat  lendített  n  magyar  irodalom  ügyén.  Nincs 
nyoma  annak,  hogy  fejedelmi  bőkezűsége,  királyi  pártfo- 
gása a  nemzeti  nyelv  munkásait  segítette  volna.  A  büszke 
humanismus  a  latinnak  élt,  latin  nyelven  fejezte  ki  esz- 
méit s  ignorálta,  semmibe  sem  vette  az  időszak  magyar 
poétáinak  alkotását.  Cesingéröl  tudjuk  ugyan,  hogy  harczi 
dalokkal  buzdította  a  király  seregét,  melyek  hihetőleg 
magyarok  voltak.  Hová  lettek  a  finom  műveltségű  és  frivol, 
kissé  könnyüvérű  főpap  e  magyar  dalai?  Elvesztek,  mert 
talán  maga  sem  becsülte,  mert  csak  a  humanista  világ 
magasztalása  után  epekedett,  csak  azt  áhította,  ezt  pedig 
megvetette.  Úgy  látszik,  hogy  a  magyar  nyelv  majdnem 
kizárólag  a  vallásos  irodalom  terén  és  a  kóbor  hegedősök 
énekeiben  talált  pártolásra.  A  nagy  király  latinul,  németül 
és  szlávúl  adta  ki  rendeleteit.  Ügy  látszik,  udvari  titká- 
rainak, kanczellárjainak  könnyebben  esett  e  nyelvek  hasz- 
nálata. Egyetlen  magyar  okiratunk  sincsen  tőle.  Annyira 
elragadta  a  humanismus  szépsége,  hog^^  a  nemzeti  nyelv 
és  irodalom  iránt  épen  nem  látszott  lelkesülni.  Fényes 
hatalma  csak  indirecte  kedvezett  a  nemzeti  érzésnek,  a 
magyar  büszkeség-  és  önérzetnek. 

Talán  ennek  is  tulajdoníthatni,  hogy  halála  után  oly 
gyorsan  elenyészett  az  ö  szellemének  legtöbb  nyoma. 
A  kivándorolt,  a  hazájokba  tért  idegen  tudósokkal  meg- 
szűnt va^y  legalább  elnémult  a  magyar  renaissance,  mely 
az  olasz  föld  után  legelőször    naiunk  virágzott  legjobban. 


A  KÖZÉPKORI  VALLÁSOS  IBOl).  KOIIA  45 

Miután  meglazította  a  középkori    vallásos  ra.jons-'ás  eresz- 
tékeit, szabadosabbá  tette  a   müveit  és  tanúit  papság  er- 
kölcseit, segített,  közreműködött   a    középkori  vallásos  in- 
tézmények elavulásában,  a  búcsúk  és  egyebek  nevetségessé 
tételében,  elalélt  a  nélkül,  hogy  erösebb  és  mélyebb  nyo- 
mokat hagyott  vo!na  irodalmunkban.  A  király  halála  után 
főpapjaink  sem  támogatlak  többé    a    tudouiány  művelőit, 
a  világi  urak  pedig  azelőtt  sem  igen    lelkesedtek  érettöiv. 
Főuraink  inkább  a  harcz  és  a  kormányzás  terén  arattak 
diadalokat,  udvaraik  azonban   nem  nyíltak  meg  a  huma- 
nismus    apostolainak.    Hogy    külföldön    erős    és    hatalmas 
volt  a  humanismus,  okát  a  fejlett    városokban,  a  moder- 
nizált olasz  államocskákban  kell  keresnünk.  Olt  volt  gazdag 
városi  élet,   műveltség    után    epedő    társadalom,    melynek 
egyes  tagjai  szabadulni  kívántak  a  középkori  élet  kicsinyes 
kötelékeiből.    Olaszországban    megvoltak    a    római    világ 
nagyszerű  romjai,  a  művészet  újonnan  kiásott  remekei,  a 
latin  irodalom  fölfedezett  termékei,    míg  nálunk  a  huma- 
nismus főleg  a  király    udvarára,  egyes  püspökök,    kápta- 
lanok, apátságok  es  zárdák  körére    és  talán  néhány  főúr 
palotájára    szorítkozott.    Arról    is    keveset    tudunk,    mily 
viszonyban  állottak  vele  iskoláink,  kivált  a  pécsi  egyetem. 
A  mi  a  középrendű    magyarságot   illeti,    valószínű,    hogy 
némi  nemzeti  reactio    párosult  az  egyházi    orthodoxiával, 
s    ennek    körében    érezte    magát    otthonabban    a  magyar 
nyelv,  míg  a  királyi  udvar    idegen  tudósaira,  e  jött-ment 
kegyenczekre  majd    irigységgel,  majd    megvetéssel  nézett. 
Annyi    tény,    hogy    két    század    alatt    oly    hatalmas 
királyok,  mint  Nagy  Lajos  és  Mátyás  idejéből,  nem  maradt 
reánk    a    magyar   nemzeti   szellemnek    egyetlen    kitűnőbb 
terméke  sem,  mely  kifejezése    volna  annak  a  világi    mű- 
veltségnek, melyet   történeti  adataink   után  okvetlenül    el 
kell  képzelnünk.  A  ránk  maradt  magyar  költészet  néhány 
vallásos  ének  fordítására  vagy    átdolgozására  szorítkozik, 


46  A  KÖZÉPKORI  VALLÁSOS  IKOD.  KOEA 

és  egy-két  jelesünk  vagy  vitézi  tettünk  emlékezetének  van 
szentelve. 

A  művészet  virágzásának  már  több  nyomára  aka- 
dunk. Hazai  és  külföldi  mesterek  müveivel  találkozunk 
napnyugottól  napkeletig,  fényes  paloták  és  lovagvárak, 
templomok  és  zárdák  emelkedtek,  melyek  az  izlés,  a  mű- 
veltség nem  mindennapi  tanúságai,  melyekből  hiszszük, 
hogy  bátran  következtethetünk  a  nemzet  szellemi  életének 
magas  fokára,  az  irodalom  némi  virágzására ;  fájdalom 
azonban  a  fejlettség  e  szebb  alkotásaiból,  ha  voltak, 
semmit  sem  tartott  fenn  az  idő.  Ha  volt,  elkallódott,  el- 
enyészett, s  mi  századok  multán  hiába  keressük  a  nem- 
zeti szellem  ama  drága  kincseit,  melyekre  méltán  büszkék 
lehetnénk. 


A  VALLÁSOS  PRÓZA 


I. 

A  VALLÁSOS   PRÓZA. 

A  LEGENDÁK  ÉS  MÁS  VALLÁSOS  IRATOK. 

I.  A  középkor  szebb  költői  alkotásai  közé  tartoznak 
a  legendák.  A  vad  önkény  és  zsarnokság  e  napjaiban  a 
szent  lemondás  és  istenszeretet  hőseinek  élete  volt  a  vi- 
gasztaló a  sújtott  emberre  nézve  A  lét  czélját  egy  jobb 
világba  helyezvén,  jól  esett  a  jámbor  keresztyénnek  mások 
példáján  épülni,  felmagasztosulni.  A  földön  csak  szenvedés 
érhette  őt.  Örökös  bizonytalanság  vette  körül.  Nemcsak 
a  természet  bántotta,  nemcsak  az  éhség,  a  nyomor,  a 
járványos  betegségek  látogatták  kis  birtokán,  nyomorult 
földecskéjén :  eljött  embertársa  is,  a  tolvaj  meglopta,  a 
zsivány  megrabolta,  ura  kizsarolta,  elcsigázta,  a  szomszéd 
földesúr  kipusztította  őt.  Még  nagyobb  baj  is  érhette. 
Beütött  a  tatár,  a  kún,  a  német  vagy  más  nép,  kardélre 
hányt  vagy  rabszíjra  fűzött  minden  embert,  a  ki  nem 
tudott  hegyek,  erdők  vagy  mocsárokba  menekülni,  a  hol 
pedig  az  éhség  várakozék  reá ;  feldúlt  minden  lakot,  fel- 
égette a  házakat  s  elvitte  mindazt,  a  mit  elvihetett.  Ma 
jól  érezte  magát,  ma  nem  bántotta  senki  és  semmi ; 
holnap  azonban  beköszöntött  a  baj,  a  szerencsétlenség. 
Igen  könnyen  földönfutóvá  lehetett.  Egy-egy  szigorúbb  és 
erélyesb  fejedelem  alatt  nyugodtabb  sors  részese  vala, 
békében  alhaték,  müvelheté  birtokát  vagy  a  másét ;  de  az 
ilyen  csak  egyszer  élt  egyszáz  esztendő  alatt,  máskor  fél- 
hetett, retteghetett  az  élet  viszontagságaitól. 


^g  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

Igaz,  hogy  a  letelepedés,  a  honalapítás  korszakában 
sem  vala  biztosabb  az  élet.  De  a  félig  nomád  magyar  a 
természettel  és  emberekkel  való  küzdelmében  erőt  merített 
a  sors  viszontagságaihoz.  A  pásztor  mindig  kész  a  küz- 
delemre. Majd  a  puszták  és  erdők  vadjaival,  majd  a  rab- 
lókkal gyűl  meg  a  baja.  Nem  tudja  mikor  és  honnét  jön 
a  támadás.  Az  ily  népben  sok  a  lelki  erő,  szereti  a  vak- 
merő kalandokat ;  regényes  hajlamai  kedvessé  teszik  előtte 
a  rendkívüli  tetteket;  soha  sem  tel  koczkáztani  életét. 
Ezzel  állanak  összeköttetésben  a  rablóhadjáratok,  melyekkel 
népünk  egész  nyugatot  megrettegteté. 

Nem  lényegtelen  befolyással  leh^te  világnézetök  de- 
rültségére a  nemzeti  vallás  is.  Sokkal  érzékibb  levén,  mint 
a  Krisztusé,  morálja  sem  vala  oly  szigorú.  Noha  eléggé 
babonás  lehete,  még  sem  volt  sötét,  mint  a  középkori 
keresztyénségé.  A  szentgalleni  krónika  élénk  képét  adja 
népünk  csapongó  vigságának  s  más  krónikák  nem  egy 
helyen  emlékeznek  országos  lakomákról. 

De  a  mint  Európa  összeszedte  magát  és  a  rabló- 
hadjáratokat lehetetlenné  tette,  a  nemzetnek  otthon  kellé 
maradni.  A  haza  földjén  két  dolog  várakozott  reá:  a 
földmívelés  és  a  keresztyén  hitre  térés.  Eddig  sem  volt 
egészen  idegen  a  földmíveléstöl.  Valószínű,  hogy  a  széles 
Alföldet  kivéve,  már  mindenütt  szántották,  vetették  és 
aratták  földjeiket,  ha  nem  maguk,  legalább  keresztyén  rab- 
szolgáik. Azt  is  hihetőnek  tartjuk,  hogy  az  avarok,  sőt 
hunok  maradékai  is  élhettek  e  hazában,  a  kik  már  föld- 
mívelők  és  keresztyének  valának.  Ha  rokonaik  voltak  e 
népek,  lépcsőül  szolgálhattak  a  magyarok  keresztyén  hitre 
térésének.  S  mivel  főleg  a  Dunántúl  laktak,  talán  némi 
magyarázatául  szolgálnak  annak  a  jelenségnek,  hogy  itt 
vert  legelőször  gyökeret  a  magyar  keresztyénség.  Itt  volt 
a  keresztyénedés  középpontja :  Pannonhalma.  Az  itteni 
szláv,  német  és  avar  nép  mint  keresztyén  fogadta  a  magyart, 


A  VALLÁSOS  PEÓZA  49 

a  ki  előbb  ura,  de  csakhamar  társa  lön.  Az  történt  ná- 
lunk is,  a  mi  másutt.  A  csekély  számú  hódító  elem  veszít 
éá  nyer,  ha  műveltebb  tájakra  költözik.  A  magyar  veszíte 
harcziasságából,  veszíte  durvasága-  és  nyers  erejéből,  de 
nyert  nagyobb  műveltséget.  A  keleti  gnthok  és  longobár- 
dok beleolvadtak  Ilaha  népébe,  a  frankok  a  gallokba, 
összes  nyomuk  csak  annyi,  hogy  néhány  szóval  gazdagí- 
tották az  ott  lakó  népek  nyelvét.  Beleolvadtak,  mert  az 
itáliai  és  galliai  nép  száma  és  műveltsége  elnyomta  őket. 
Nálunk  azonban  más  viszonyok  valának.  Némely  tájon 
tömörebben  laktak  ugyan  a  szláv,  vagy  más  fajú  népek, 
másutt  azonban  igen  kevés  ember  élhete.  Azt  hiszem  ilyen 
volt  az  Alföld.  Vagy  ha  volt  is  más  nép,  az  elvonult  a 
a  magyarok  elöl  vagy  elpusztult  kardjaik  alatt.  A  síkság 
kevés  ótalmat  nyújt  ilyenkor.  Ekként,  ha  voltak  oly  vidé- 
kek, melyeken  az  ott  lakó  nép  száma  és  műveltsége  el- 
nyomhatta s  könnyen  magába  olvaszthatta  volna  a  magyart, 
voltak  oly  vidékek  is,  melyeken  kizárólag  magyar  lakott 
s  nem  félhetett  az  ellünés  veszélyétől.  E  tájakon  legkésőbb 
honosúlt  meg  a  keresztyénség,  legkésőbb  terjedt  el  a  föld- 
mívelés.  Az  egy  Kalocsát  kivéve  e  tájon  nem  is  volt 
püspökség.  A  bácsi  érsek,  az  egri,  a  nagyváradi  és  csanádi 
püspökök  mind  e  nagy  síkság  szélén  laktak.  Magát  Kalo- 
csát is,  épen  úgy  mint  Bácsot  a  Duna  választja  el  a 
hegységtől.  És  a  nagyváradit  kivéve  e  püspökségek  csekély 
szerepet  játszanak  a  hazai  műveltség  történetében.  Eszter- 
gom, Pannonhalma,  Veszprém,  Pécs  annyi  jeles  férfiút 
mutathat  fel  egyenkint,  a  mennyit  az  Alföld  együttvéve 
sem.  A  középkor  folytán  számos  tanúit  egyházi  férfiú  élt 
e  püspökségek  székhelyem,  kik  az  iskolákat  vezettek ; 
nagyszámú  és  népes  zárda  emelkedett  e  tájakon,  hol  tanúit 
férfiak  által  s  e  zárdák  falai  közt  műveltetett  a  vallásos 
irodalom  egyik  legszebb  ága  a  legenda-köiteszet.  S  mivel 
e  szerzetesek    nemzetisége  vegyes,    azaz    szláv,  német  és 

Boduár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  -t 


50  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

magyar  volt.  de  már  az  egyház  irányánál  fogva  is,  latin  vala 
a  költészet  rendes  nyelve.  Valószínű,  hogy  e  mellett  kez- 
detben a  szláv  és  német  is  erősen  használtatott.  S  csakis 
a  XII.  és  XIII.  században,  a  magyarság  teljes  megté- 
résével, a  magyar  szerzetesek  szaporodásával  alkalmazták 
nemzeti  nyelvünket  a  legendák  olvasásánál.  Az  apáczák 
és  kolduló  barátok  terjedése  nem  csekély  tényezője  lehetett 
a  magyar  nyelv  közhasználatának.  Zárdáikban  ugyan 
minden  honi  nyelv  dívhatott,  de  mégis  a  latin  és  magyar 
volt  az  uralkodó,  annál  inkább,  mert  az  apáczák  között 
számos  magyar  úr  leánya  vala.  így  emlékszik  a  Margit- 
legenda nyitrai  Meloan  Annáról,  Tongay  Péter  úrnak 
Petronilla  leányáról,  Ajkay  Péter  úrnak  Alincha  leányáról, 
esztergomi  Senye  úrnak  Katalin  leányáról,  Hévizy  Donátnak 
Sabina  leányáról,  Serennay  László  Erzsébet  leányáról  stb. 
stb.  csupa  előkelő  urak  gyermekeiről,  közöttük  Margit, 
Anna,  Erzsébet  királyi  herczegnök,  továbbá  Judit  Moyzes 
nádorispán  és  Margit  Mátyus  erdélyi  vajda  leánya.  Mint  a 
legenda  végén  említett  apáczák  nevei  mutatják,  a  margit- 
szigeti zárda  lakosai  mind  vagy  majd  mind  magyarok 
voltak,  magyar  volt  a  társalgás  nyelve  s  így  lehetett  min- 
denfelé az  ország  főbb  helyein.  Ezért  van  oly  nagyszámú 
magyar  legendánk  és  mennyi  veszhetett  el,  mikor  ezek 
is  többnyire  régiebbek  másolatai ! 

Az  egyes  különálló  és  terjedelmesebb  legendákon 
kívül  legendáriumok  is  voltak.  Valószínű,  hogy  e  legen- 
dáriumok vagy  szentek  életei  nálunk  is  a  XIV.  és  XV. 
században  terjedtek  el.  A  keresztyén  világ  ugyan  már  a 
IV.  és  V.  században  mutathatott  fel  számos  életrajzot, 
melyek  oly  szent  férfiakat  és  nőket  magasztaltak,  kik  a 
bit  igazságáért,  magasztos  meggyőződésökért  ontották  ve- 
rőket. Többi  közt  Toursi  Gergely  (539 — 595)  História 
eules'iastica  Francorutn  és  más  müvei  107  fejezetében  a 
vértanuk  dicsőségét,  112-ben  a  hitvallókét,  20-Dan  a  szent 


A  VALLÁSOS  PKÓZA  51 

atyákét,  50-ben  szent  Juliánét  irta  meg  ;  ügyszintén  szt. 
András  és  szt.  Márton  csodáit.  Bármily  kedvellek  voltak  e 
müvek,  még  sem  terjedtek  el  annyira,  mint  sok  századdal 
később  Jacobus  a  Varagíne  (1298)  Arany  legendája.  Ez 
volt,  ugy  látszik,  az  első  rendszeres  szentek  élete,  tele 
csodás  mesékkel,  a  vallásos  képzelet  olykor  nagyon  szép 
játékaival.  Könyve  csakhamar  elterjedt  az  egész  keresztyén 
világon  s  forrása  lelt  a  mindeníele  honos  legendáriumok- 
nak. A  magyar  legendák  szerzői  ismerték  e  kiváló  latin 
munkát,  melyet  költői  lelke  kiemelt  más  középkori  lapos 
elbeszélések  egyhangú   csodásságából. 

Némely  magyar  legendaíró  ismert  még  egy  hozzá 
közelebb  eső  férfiút,  kinek  müveit  hol  szórul-szóra,  hol 
nagyjából  követve  használta  fel.  E  férfiú  a  hazai  közép- 
kori vallásos  irodalomnak  méltó  büszkesége.  Temesvári 
Pelbárt,  ferenczi  szerzetes  és  a  theologia  tanára,  a  ki  az 
ország  központján  a  szent  beszédek  testes  gyűjteményét 
állította  össze  és  adta  ki  külföldön.  Róla  nagyon  keveset 
jegyzett  föl  az  irodalomtörténet;  habár  tudták,  hogy  müvei 
külföldön  számtalan  kiadást  értek,  itthon  nem  is  sejtettük, 
mily  szoros  viszony  van  az  ő  müvei  és  számos  magyar 
codexünk  között.  Csak  Toldy  fordított  reá  nagyobb  figyel- 
met, Szilády  Áron  alapos  kutatás  tárgyává  tette,  mások 
(dr.  Horváth  Cyrill  stb.)  szintén  buzgón  foglalkoznak  vele 
és  csodálkozva  látják,  hogy  számos  magyar  codexünknek 
e  jámbor  szerzetes  és  korának  tekintélyes  szónoka  volt 
a  fő  forrása.  Érzése,  gondolkodása  le  van  rakva  a  magyar 
müvekben  is.  S  míg  a  latin  müvekről  csak  egyes  búvár, 
a  theologia  egy-egy  történetírója  vesz  tudomást,  a  ma- 
gyarokat az  Akadémia  a  Nyelvemléktárban  a  nemzet  köz- 
kincsévé teszi,  hogy  a  nyelvész,  a  történetíró,  a  régi 
irodalom  szellemének  tanulmányozója  élvezhesse,  vizsgál- 
hassa vagy  legalább  ismerhesse.  De  épen  e  magyar  codexek 

tanulmányozása  fordította  figyelmünket  kiváló  forrásukra, 

4.* 


52  A  VALLÁSOS  PKOZA 

az  egyszerű  ferenczi  barátra,  s  lehetetlen,  hogy  a  felocsúdott 
érdeklődés  ne  kutasson,  keresgéljen  tovább  és  föl  ne  világo- 
sítsa annak  a  férfiúnak  élete  történetét,  a  ki  hírt  és  nevet 
szerzett  a  magyar  theologiai  műveltségnek.  A  ki  ily  nagy 
müveket  ír  és  közzéteszi  azokat,  bizonyosan  ismerős  nem- 
csak a  hazában,  hanem  klüföldön  is,  fenmaradhattak  levelei, 
melyek  világosabb  képet  adhatnak  róla.  mint  az  a  néhány 
realistikus  megjegyzés,  a  melyeket  pár  helyen  találunk. 

Mivel  Pelbárt  legendáink  egyik  fő.  mondhatni  legfőbb 
forrása,  földerül  néhány  codexünk  korának  nehéz  kérdése  is. 
A  mit  a  történetíró  hajlandó  lett  volna  a  másolat  újítá- 
sának tulajdonítani  s  a  codex  eredetét  régmúlt  időkbe 
helyezni.  Pelbárt  néhány  passusának  egyezése  világossá 
teszi,  hogy  szerényebbek,  lemondóbbak  lehetünk,  hisz  csak 
a  XV.  század  végén  és  a  következőnek  elején  írathatott 
a  kérdéses  codex. 

A  legendákat  olvasva,  lelkünk  egy  más,  ma  már  alig 
ismert  világba  száll  vissza,  melyet  képzelődésünk  szívesen 
kiszépít  s  boldogítónak  rajzol.  Kemény,  nyakas  ivadékok, 
vad,  durva  kegyetlen  emberek,  nyers,  embertelen  szokások 
és  erkölcsök  elöl  a  zárda  falai  közé  menekült  jámborok 
társasága  az,  kik  egy  külön,  rejtett  és  gyengédebb  életet 
élnek.  Ott  künn  harcz  és  küzdelem,  férfias  erőszakoskodás 
és  féktelen  tobzódás  szerepel  :  itt  benn  lemondás  és  szere- 
tet, imádság  és  magábaszállás,  engedelmesség  és  odaadás, 
gyöngédség  és  hűség  a  jelszó.  Nem  csoda,  ha  e  gyöngéd 
elvonult  lelkek  bámulatra  ragadják  a  külvilágot  s  a  durva 
erőszak  tombolása  megdöbben  a  zárda  kapujánál,  leborul 
a  monostor  küszöbénél  s  rettegéssel  várja  az  isten  bün- 
tetését, melyet  a  kolostor  falai  közül  ígértek  meg  neki. 
Nem  csoda,  ha  királyi  szüzek  épen  úgy.  mint  más  jámbor 
hívek  leányai  édes  vonzódással  telnek  el  a  zárda  falai 
előtt,  hogy  ott  a  szent  magányban  éljek  le  háborgós  nap- 
jaikat, melyeket  a  szerelemnek  ke  lett  volna  áldozniok. 


A  VALLÁSOS  PRÓZA  53 

De  bár  az  áhítat  és  lemondás  áldozataivá  lettek, 
nem  ragadja  meg  leiköket  a  hármoniás  szép,  ez  sok  lett 
volna  nekik,  a  lélek  ez  állapotja  magasabb  műveltséget 
kíván,  nemesebb  érzést,  behatóbb  értelmet  föltételez,  a 
mi  náluk  hiányzott.  A  kellemes,  a  kedves,  az  igazán 
gyöngéd  csak  gyéren  rakhatott  fészket  bensejökben,  his/. 
a  külvilág  kevéssé  ismerte  az  érzelmek  e  fajtáját  s  midőn 
a  férfiak  és  nők  a  zárdákba  léptek,  leghamarább  a  külsőt 
vetkőzték  le,  a  benső  magasztosabb  világa  nem  nyíit  meg 
egészen  elöttök.  Vannak  ugyan  leveleink  egyes  kiváló 
szerzetesektől,  melyekben  a  benső  barátság,  az  édes  ra- 
gaszkodás nyelve  látszik  nyilatkozni,  vannak  irataik,  melyek- 
ből a  természet,  az  állat-  és  a  növényvilág  szeretete  rokon- 
szenvesen mutatkozik ;  de  irataik,  olvasmányaik,  legendáik 
legnagyobb  része  a  rendkívülit,  a  csodálatost,  a  borzasz- 
tót, a  rémest,  a  szörnyűt,  a  természetfölöttit  keresi.  Szentjeik 
alig  látszanak  ismerni  más  érzést,  mint  az  Isten.  Jézus 
és  szűz  Mária  iránti  rajongó  szeretetet.  E  szeretet  is  sötét 
és  kegyetlen  vezeklés  jeleiben  nyilvánul,  csak  ritkán  ta- 
lálni egy  melegebb  sugarat,  emberibb,  hogy  úgy  mondjuk 
természetesebb  vonást.  Künn  harczot  vívnak  az  emberek 
egymással,  kétségbeesve  küzdenek  a  természettel,  szembe 
szállanak  az  erdők  vadjaival :  beon  a  kolostor  falai  között 
gyűlöletes  harcz  folyik  az  ördöggel,  szemtelen  kísértéseivel, 
erős  képzeletük  és  ébredező  kéj  vágyuk  érzéki  csábításaival. 

Nagyon  tévednénk,  ha  egy  mai  jámbor  apácza  vagy 
szent  szerzetes  nyugodt  életét  és  kevéssé  háborgatott  pályáját 
állítanók  oda  mintaképűi,  midőn  a  sötét  középkor  barát- 
jainak életéről  beszélünk.  Ma  már  ^  szentek  rémes  legen- 
dái is  csak  úgyszólván  a  hivatalos,  de  nem  követett 
olvasmányok  közé  tartoznak.  Napjaink  apáczája  nem  gya- 
korolja a  középkor  szüzeinek  vad  sanyargatását :  ö  is 
lemond  a  világról,  keresi  lelke  békéjét  és  boldogságát,  de 
nem  temeti  el  magát  a  gyötrelmek  koporsójába 


54  A  VALLÁSOS  PEOZA 

A  legendák  irálya  sem  lehetett  valami  szép,  költőileg 
bájos,  hanem  sokszor  tudákos,  izetlenül  okoskodó,  kivált 
a  bevezetésekben  az  író  száraz  bölcselkedése  mosolyog 
reánk.  Tovább  azután  a  rémes  történetek,  borzasztó  ön- 
sanyargatások  és  embertelen  gyötrések  hosszú  sora  követ- 
kezik rideg,  közönséges  irálylyal  írva,  melyben  sem  a  nyelv 
bája,  sem  a  gondolatok  varázsa  nem  kap  meg  bennünket. 
Ez  némileg  vele  jár  as^tismusukkal.  A  vallásos  rajongó 
nem  igen  barátja  a  művészi  alkotásnak.  A  művészi  kif-!- 
jezés  gondja,  az  úgynevezett  ékesszólás  üres  hiúságnak 
tetszik  előtte.  Egyik-másik  legenda  határozottan  kimondja 
e  nézetet.  Rendesen  egyszerű  és  igénytelen  akar  lenni  s 
igazi  varázsa  főleg  ebben  rejlik.  Mikor  a  naiv  elbeszélő 
gyermekies  felfogása  nem  ölti  fel  a  tudákosság  mezét, 
külszínét,  hanem  édes  bensőséggel  tolmácsolja  azt,  a  mit 
hallott  és  látott,  a  nélkül,  hogy  az  olvasó  lelkében  kere- 
sett hatáf-ra  törekednék ;  akkor  bennünket  is  elbájol.  Csak- 
hogy ez  nagyon  ritka.  Többnyire  tudákos  és  értetlen 
bevezetésekkel  akarják  bölcseségöket  fitogtatni  és  minden 
költői  lélek  nélküli  szerzetesek  irkálják  össze  a  rémes 
históriákat,  melyekbe  akárhányan  maguk  sem  hittek, 
írásukba  néha  belejátszik  a  |?ia  fraus,  a  szent  csalás  is, 
mely  nagyobb  hatás  kedvéért  jámbor  füllentésekkel  tölti 
meg  a  lapokat.  Talán  épen  azok  a  legszebbek  közöttük, 
melyeknek  népies  eredete  nyilvánvaló.  Ilyen  például  sz. 
Barlaám  és  Jozaphat  története,  mely  egy  indiai  mesének 
keresztyénítése.  vagy  sz.  Elek  gyönyörű  és  naiv  históriája. 
Még  moráljuk  sem  mindig  kifogástalan.  Például  szent 
Erzsébet  egyszer  nagy  hidegben  apró  ételmaradékokat  vive 
az  vár  kapuja  elében  az  szegényeknek,  s  atyjával  találkozik, 
ki  azt  kérdezi  tőle  :  Fiam  Erzsébet  hová  mégy,  mit  viszesz. 
Mert  felette  szemérmes  vala  a  leány,  nagyon  megssé- 
gyenlé  magát  és  megijede  és  nem  tuda  félelmében  egyebet 
mit  felelni :  lm,   rózsát  viszök.  Atyja  a7onban  mint  eszös 


A  VALLÁSOS  PRÓZA  55 

ember  tudta,  hogy  nincs  a  rózsav'iráynah  ideje  és  megnézé 
JceheUt,  hát  valóban  csupa  rózsa  volt,  mert  az  Isten  nem 
akará  as  ő  szerelmes  szolgáló  leánya  heszédét  hamisságban 
hagyni. 

Ez  még  egy  kedves  idylii  vonás,  mely  ellenkezik 
ugyan  a  morállal,  mert  az  Istent  egy  fölösleges  hazugság 
istápolójává  teszi ;  de  tagadhatatlanul  kedves,  úgy  hogy 
minden  idők  művészete  szívesen  tárgyává  tette  alkotásá- 
nak. Kedves  és  naiv  a  legendákban  az  is,  mikor  a  szent 
halálát,  dicsőséges  lakodalmát  rajzolja,  melyből  hogy  a 
zene  se  hiányozzék,  egy  igen  szép  mennyei  madárka 
elejbe  jőve  és  kezde  előtte  nagy,  szép  édes  éneklést  tenni. 
Akadnak  ehhez  hasonló  helyek,  passusok  a  legendák  so- 
raiban, de  szívesen  foglalkoznak  az  érzékiség  rajzolásával 
is,  midőn  emberibbek  akarnak  lenni.  A  mint  ma  a  realis- 
ticus  iskola  az  ember  állati  életét  szereti  rajzolni,  a  szent 
és  szemérmes  apáczák  olvasmányai  sem  riadnak  vissza 
olykor  egy  egy  erősen  érzéki  dolog  fölemlítésétöl  és  bővebb 
részletezésétől.  A  középkor  szerzetese  és  apáczája  minden 
szentsége  és  jámborsága  mellett  sem  volt  finom  és  müveit 
férfi  és  nő,  ki  áhítatát  gyöngédséggel  és  tapintattal  páro- 
sítja, a  kinek  buzgóságát  műveltsége  moderálja  ;  hanem 
legtöbbször  rajongó  phantasta,  a  kinek  szélsőségeit,  kép- 
zelete extravagantiáit,  érzelme  csapongásait  csupán  a 
fegyelem  vasmarka  tudta  fékezni,  korlátok  közé  szorítani. 

Nem  volna  épen  nehéz  oly  idylii  képet  festeni  éle- 
tökről,  minőt  például  Montalembert  adott  a  nyugoti  szer- 
zetesekről vagy  számos  egyházi  író  készített  zárdáink 
beléletéről,  sőt  nálunk  is  többen  iparkodtak  rajzolni  mü- 
veikben ;  e  kép  azonban  nem  felelne  meg  az  igazságnak. 
Ha  voltak  egyesek,  a  kik  távol  állottak  a  szerzetesek 
majoritásától ;  ha  tanulásuk  és  fényes  értelmi  tehetségűk 
helyesebb  útra  terelte  őket,  ezek  rendesen  azon  fehér 
hollók  közé  tartoztak,  melyekről  a  közmondás  is  azt  tartja, 


56  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

hogy  ritkán  fordulnak  elö.  Nem  is  valószinü,  hogy  midőn 
a  külvilág  annyira  zajos,  féktelen  és  erőszakos,  hogy  akkor 
a  zárda  annyira  szép  és  vonzó,  csendes  és  nyugalmas, 
szent  és  isteni  fészek  legyen.  E  fészek  egyik  sötét  ter- 
méke például  a  műveltség-történeti  szempontból  is  érdekes 
Margit-legenda,  mely  úgy  látszik,  hogy  a  XIII.  század 
hazai  szerzetes-életének  képe,  kifejezése.  Valóban  a  tatár- 
pusztítás után  érthető  az  ily  legenda,  az  ilyen  szomorú 
világnézet  és  sivár  elbeszélés,  melyben  alig  van  egy-egy 
melegebb,  emberibb,  természetesebb  vonás.  Egy  szeren- 
csétlen király  még  szerencsétlenebb  leányának  gyászos 
története  ez,  a  ki  csak  .«irni  és  vezekleni,  imádkozni  es 
böjtölni  tud,  rondaságban  szolgál  és  az  Isten  és  mások 
iránti  szeretetből,  a  legkisebb  földi  örömtől  is  megfosztja 
magát.  Margit  gyermekkora  óta  csak  sír,  éjjel  nappal  állva 
vagy  térdepelve  «imádságban  mulat  vala  .  .  .  Vala  ez  szent 
szűznek  nagy  ájtatossága  imádságra.  Mert  áll  vala  az 
karba  siralmakkal  nagy  imádságokban.  Némikoron  imád- 
kozik az  szent  kereszt  oltára  előtt  az  karban.  Némikoron 
az  ő  titkos  imádkozó  helyén  az  karban.  Némikoron  pedig 
áll  vala  az  ablaknál,  kiről  nézik  Krisztusnak  sz.  testét 
nagy  ajtatossaggal  és  nagy  siralmakkal.*  Nagypénteken 
elveti  magát  a  földön  és  ú?y  sír.  hogy  az  oratóriumból 
kihallatszik  a  szentegyházba.  A  legenda  nem  győzi  em- 
líteni örökös  sírását,  nagy  siralmait.  Könnyeitől  a  veluma, 
fátyola  annyira  megvhesül  vala,  hogy  facsarni  lehetett. 
A  sok  sírástul  végre  meghidegül  a  feje  s  ezért  sok  ruhát 
visel  rajta,  térdének  kalácsa  megdagad  és  megkeményedik. 
Tizennyolcz  esztendeig  nem  fürdik,  lábait  a  bokán  felül 
nem  mosta,  pedig  «a  szükségnek  helyét,  kit  dunánakhivonk, 
nagy  gyakorta  megtisztítja  vala»,  magát  undok  sárral, 
ganéjjel  beszennyezi,  úgy  hogy  társai  futnak  tőle;  de  ő 
csak  tovább  hordozza  ronda  csuháját,  benne  alszik,  eszik, 
jár  és  szolgál.  A  sárból    szed  föl  egy-egy   rongyot,    hogy 


A   VALLÁSOS TROZA  57 

foltot  ejtsen  rajta.  Húshagyótól  húsvétig  ló  és  tehénfark- 
ból készült  kámzsát  visel,  mely  megnehezül  a  rondaság- 
tól, féregtől  és  más  állatkáktól,  ezek  ellepik  a  testét,  kivált 
a  fejet.  Margit  mindamellett  nem  mossa  meg  nagyszom- 
batig. Ezek  a  férgek  és  állatkák  azonban  mind  frjérséges 
(jijóngijöhipli  látszottak.  Vasból  csinált,  máskor  sündisznó 
bőréből  készült  övet  hord.  effélékkel  pl.  töviskes  vesszővel 
ostorozza  és  ostoroztatja  magát.  «Kapczájába»  apró  hegyes 
vas  szegeket  tesz  es  varr,  megkölteti  magát,  hogy  karja 
húsába  megy  a  kötél.  Ágya  egy  hitvány  gyékény,  egy 
hitvány  lasnok  és  egy  kis  vánkos.  Olykor  csupán  egy 
gyékény  s  feje  alá  egy  bőr. 

A  legenda  mindezt  bőven,  számtalanszor  ismételve 
mondja  el  az  olvasónak.  Alig  egy  költői  vagy  egy  kedve- 
sen emberi  vonás.  Még  ott  is,  a  hol  a  házasságra  ösz- 
tönzést meséli  el,  azt  mondatja  a  szűzzel:  « Annyira  bánt- 
hatnak engemet  az  én  szüleim  az  házassággal,  hogy  el- 
metöm én  magamnak  az  én  orromat  ajakammal  öszve  > 
Mikor  király  leányának  mondják,  sírva  panaszkodik  Olym- 
piadis  asszonynak:  «Én  édes  anyám,  nagy  tiszteletlenséget 
mondnak  énnekem,  azt  mondják,  hogy  én  király  leánya 
vagyok. »  Mindenütt  túlzás,  mindenütt  szertelenség;  de  a 
túlzásból  és  szertelenségből  hiányzik  a  kö  tői  vonás.  Csak 
ott  enyhül  egy  kissé  e  kietlen  önsanyargatás  lidércznyomása, 
a  hol  mindez  valamelyik  .soror  javára  történik,  a  hol  a 
testvéri,  a  felebaráti  szeretet  édes  melege  járja  át  vagy 
a  hol  atyja,  IV.  Béla,  és  fivére,  István,  közötti  polgárhá- 
ború felett  bánkódik  a  szerető  leány  és  a  jó  testvér  szive. 

Természetesen  a  tartalom  folytán  a  legenda  irálya  sem 
vonzó.  Ily  kietlen  tárgy  ízetlen  ismétlése  nem  törődik  a 
külsővel.  Mindig  csak  egy  áll  a  szerző  előtt,  a  sötét  cas- 
tigatio  számtalan  alakjával,  kegyetlen  változatával.  Pedig 
a  ki  csak  egyet  tud  mondani,  csak  azt  ismétli  és  variálja, 
végre  kifárad,    de  kifárasztja  az    olvasóját  is.  Igaz,  hogy 


58  A  VALLÁSOS  PKOZA 

a  jámbor  apácza  kolostora  olyan  kis  világ  volt,  melyben 
nem  sok  történt,  egy  jeles  és  költői  lelkű  író  azonban 
legalább  a  kis  események  színezésénél  tudott  volna  érde- 
kelni bennünket.  Leírója  Ráskai  Lea,  egy  régi  nemes 
család  jámbor  leánya,  szintén  dömés-rendi  apácza,  a  ki  a 
XVI.  század  tizes  éveiben  élt  a  főváros  környékén  a  rend 
valamelyik  zárdájában.  Több  codex  másolását  köszönhet- 
jük neki. 

Az  első  magyar  szentek  legendái  már  vonzóbbak  és 
változatosabbak.  Több  bennök  a  költészet  varázsa,  tisztább 
és  nemesebb,  igazabb  és  emberibb  a  moráljok.  Csakhogy 
íróik  a  latin  nyelvet  használták  s  valószínűleg  idegen  papok 
voltak.  Talán  a  költőibb  részek  is  nem  a  nép  phantasiá- 
janak,  hanem  idegen  hivők,  más  nemzetiségű  keresztyének 
elméjének  szüleményei.  E  magyar  szentek  életrajzai  azután 
rövidítve,  megkurtítva  kerültek  a  legendák  közé. 

Az  Erdy- codex  számos  legendája  közt  ott  van  pl. 
sz.  István  királyé,  mely  a  nagy  fejedelem  életrajzát  közli, 
«ugy  mint  ez  ország  krónikájában  találjuk*.  A  szerző 
fölemlíti  a  politikai  viszonyokat,  a  szentnek  különféle 
háborúit,  majd  egyházi  intézkedéseit  magasztalja,  « kiket 
az  mostani  jobbágyurak  es  nemesek  felégetnek,  elpusz- 
títanak és  magoknak  foglalnak,  kiknek  boszúállója  a  te- 
remtő úr  isten*.  Azonban  kevésnek  találja  e  kifakadást, 
újra  kitör  elkeseredése  Sebestyén,  Asztrik  és  Mór  főpapok 
nevének  említésénél,  «kik  nem  pusztítottak  mint  az  masta- 
niak,  kik  gonoszságra  nem  költötték  az  egyház  jószágát  mint 
az  mastaniak,  kik  el  nem  rekkentötték  Krisztusnak  részét, 
jószágát  mint  az  mastaniak  ;  kik  sem  hasártra,  sem  torkos- 
ságra, sem  drága  ruházatra  nem  vesztegelték  az  alamizsnát 
mint  az  mastaniak.  Annak  okáért  minemű  jámborsagban 
és  szent  életben  éltének  az  régiek  nyilván  vallja  anya- 
szentegyház. Viszon  ellen  az  mastani  országló  és  egyház- 
bíró fejedelmekkel  pokol,  nem  mennyországh  telik  ei.» 


A  VALLÁSOS  PEOZA  59 

E  legenda  különben,  mely  nagyon  sok  helyen  írja 
ki  Pelbártot,  kissé  józanabb  és  egészségesebb  fej  rövidítő 
munkájának  látszik,  csak  ott  lép  fel  a  középkor  rajongó 
és  egytígyíi  elbeszélője,  ahol  elmondja,  hogy  a  szent  király 
egyszer  egy  zsacskó  pénzzel  ment  a  szegények  közé,  a 
kik  «reá  rohanának  és  mind  pénzét  elragadozák,  mind  szép 
király  ősz  szakállát  kiszaggaták»  ;  a  miért  a  jó  király 
nem  haragudott,  hanem  « felszóval  és  sírással »  hálát 
adott  érette  a  szűz  Máriának.  (Megvan  Pelbárlnál  is). 

Szent  László  legendája  még  egyszerűbb.  Csupa  vi- 
lági történet,  melyet  a  szerző  «az  országnak  régi  króni- 
kájában* olvasott ;  csupán  a  legenda  végén  a  csodatételek 
emlékeztetnek,  hogy  nem  világi  história,  hanem  egy  szent- 
nek életrajza  áll  előttünk. 

Magyar  még  e  legendatárban  szent  Imre  király,  szent 
Gellért  püspök,  magyarországi  dicsőséges  szent  Erzsébet 
asszony,  a  remete  szűz  szent  Pál  ősünknek  kihozása. 
Fölemlíthetni  magyar  vonatkozásáért  a  tizenegyezer  szűz 
legendáját  is,  melyben  Attila  helyett  Julianus  szerepel ; 
«ki  akkoron  az  szittyái    magyaroknak    fejedelmük    vala». 

A  karthauzi  legendatár  vagy  Erdy-codex  némi  józan- 
ságát vagy  óvatosságát  különben  az  is  magyarázza  és 
érthetővé  teszi,  hogy  összeállítója  vagy  szerkesztője  a 
«pestifera  luteriana  heresis»,  Luther  pestises  eretnekségét 
is  szem  előtt  tartotta  s  habár  régibb  írókat  másolt  le 
vagy  szedegetett  belőlök,  kihagyott  oly  részeket,  melyek 
kirívóan  ellenkeztek  az  idők  józanabb  gondolkozásával. 
Ennek  néha  éppen  a  költői  részletek  estek  áldozatul. 
A  középkor  rajongó  hitének  naiv  meséit  itt-ott  megnyir- 
bálta a  XVI.  század  jámbor  karthauzija,  kinek  lelkébe 
már  a  renaissance  humanismusa  volt  beoltva,  másfelől 
pedig  a  nagy  hitújítás  rémítgette.  Irálya  azonban  elég 
pongyola  és  egyenetlen.  Néhol  mégis  gondosabb,  mint 
egyik-másik  társáé  vagy  elődjéé.    Szerkesztője  nem  akart 


f30  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

egypzerü  másoló  lenni,  hanem  modernizálta  és  gördülé- 
kenyebbé tette  a  régieket.  Nem  idegen  tőle  a  jóhangzat 
és  beszédarány.  Hihetőleg  egy  műveltebb  szerzetes  tollá- 
ból került  ki  a  terjedelmes  mü,  melyről  maga  azt  mondja, 
hogy  cum  diligenti  cura  et  laboré  multis  annis,  sok  évi 
szorgalommal  és  munkával  készült  az  anyanyelvén  olvasók 
előmenetelére.  A  legendák  többnyire  csak  részét  képezik 
egy  szent  beszédnek,  melyek  a  könyv  elején  nélkülök 
fordulnak  elő. 

A  középkor  két  ünnepelt  szentjének,  a  vallásos  fel- 
buzdulás két  nagy  képviselőjének  bírjuk  hosszabb  élet- 
rajzát. E  két  nagyobb  legenda  assisi  szt.  Ferencz  és  szt. 
Domonkos  életrajzát  nyújtja.  Az  első  a  nyelvtörténet 
szempontjából  kiváló  becsű  örökség. 

A  magyar  nyelv  emlékei  között  egyik  legrégibb  irat 
az  Ehrenfeld  codexben  fenmaradt  ssent  Ferencz  legenda, 
mely  e  hazánkban  szélesen  elterjedt  szerzetesek  alapító- 
jának életrajzát  adja.  Dr.  Ehrenfeld  Adolf  bécsi  jogtanácsos 
nyitrai  tanuló  korában  mentette  meg  e  nagybecsű  kéziratot, 
melylyel  tanuló  társai  dobálózva  játszottak.  Nyolczvanegy 
levélből  áll  s  az  eleje  és  vége  hiányzik.  Papiro.sra  van 
írva.  A  könyv  nem  az  eredeti  kézirat,  hanem  csak  má- 
solat, helyesírása  nem  egyöntetű,  valószínűleg  a  XV. 
század  első  felében  került  ki  írója  tollából  s  Speculum 
vitae  beati  Francisci  czim  alatt  Velenczében  1504-ben  ki- 
adott latin  munkának  szabad  fordítása. 

A  mi  a  jámbor  szerzetes  irályát  illeti,  kevés  igénye 
lévén  az  eredetiséghez,  alig  szólhatunk  stylusáról.  A  mi 
gondolatait  illeti,  elmondhatni  róla,  hogy  bőbeszédű  és 
fecsegő.  Haszontalanul  ismétel,  ügyetlenül  magyaráz,  bár 
itt-ott  némi  drámai  élénkséggel  szól  Nyelve  a  H.  B.  és 
K.  T.  után  a  legrégibb,  nagyszámú  nyelvtani  alak  és 
kihalt  szó  igazolja  a  tudósok  ez  állítá.sát.  minők  hana 
quasi,  mintha;  hadaposok  ocsu\a.,  Cnók  ;  lingyapni  spuere, 


A  VALLÁSOS  PRÓZA  (jl 

köpni ;  hóival  reggel ;  Imgyok  stellae,  csillajíok  ;  yonhom 
cor,  szív ;  Icydesség  curiosita.s.  kivánosiság ;  kysal  vála 
certare,  küzdeni;  kysalás  pugra,  csata ;  Zwá'aí  e^candalum. 
botrány;  monnofél uterque.  mindkettő  ;  olyma  quasi,  mintha ; 
elryweivUetteh  rapti  suiil :  ,'ierhezedet  tewtieivyte  referre  ; 
venere/cyeí  pot.us,  ital ;  zerhhewt  conjunctus  ;  Idétlen  puszta  ; 
nem  ismeri  a  leg  szócskát ;  ma  mostan ;  alázatost  humi- 
liter  ;  hetvséfiest  aífluenter  ;  szerelmest  caritative  ;  eivrewevel 
örömest;  n?/ít;a/a  nyilván  ;  vewlghelewl  \'ó\%'^\)ö\  \  azokbalól 
azokból ;  tynek  neKtek  ;  eivnek  neki ;  gyewlhewtsegeteiti 
rabies  ;  erewstewn  erősen  ;  eleztehy  gondolás  cogitatio  pris- 
tina,  előbbi ;  eppeytés  épités  ;  magastalya  excitat ;  itegyel  itt; 
yombalól  javamból;  vetedni  contendere;  vyllamat  fulgur; 
saradnok  zarándok  ;  medneh  mennek  ;  erdehne  érdeme  ; 
vymadny  imádni ;  romta  ronta  ;  hymtiven  hintvén  ;  valya 
habeas ;  'kereven  kérvén ;  czyttenet  silentium,  hallgatás, 
csend  ;  egez  sanus,  egészséges  ;  egyel  együtt,  semel ;  egyet- 
lenhe  simul  ;  hős  juvenis,  ifjú. 

Mutatóul  három  codex    pár    egyező    sorát    idézzük : 

Ehrenfeld  codex. 
Mikoron    azyzabelyek    mezeytelen  ewltett    néznének 
mykeppen  bolondott    mewuetik    vala   Aloytwan    ewtet  és 
fráter  Rufeent  nagy  penetenczeert  meg   kergetegewlny. 

Simor  codex  (1508  körül) 
Látván  mezeytelen  a  városbeliek,  mövetik  vala  ütet 
miképpen    bolondot,    aleytvan    ütet    es    fráter   Ruphinost, 
hogy  ezök  el  vezöth  volna  az  kemenségös   penitencianak 
miatta. 

Virginia  codex  (16.  század  elejéről?) 
Latuan  wlet  az  népek  és  az  ifyak  és  az  gyermekek 
kezdek  Mrtet  meuetni  és  raita  chodalkodnak  vala  monduan. 
íme  ezek  az  nagy  penitenciaba  megbolondultakh. 


62  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

Szent  Domonkos  élete,  újabb  munka,  melyről  írója 
mondja,  hogy  1517-ben  készült  el  vele,  mikor  a  vén  so- 
rorok  :  Legéndy  Kató  asszony  és  a  többi  elhunyt.  Rend- 
kívül sok  benne  a  csodás  és  költői.  Stilusa  nem  egyen- 
letes, de  itt-ott  tömör  és  erőteljes  ;  másutt  gyöngéd  és 
értelmes,  legtöbbszőr  egyszerű  és  kedves  elbeszélő,  tele 
naiv  hiszékenységgel 

II. 

A  szentek  elete  mellé  csatolhatni  a  középkor  másik 
kedves  olvasmányát,  az  úgynevezett  Példákat.  Rövid 
történetkék  ezek.  melyek  valamely  dogmatikai  vagy  leg- 
többször erkölcsi  doctrina  igazolására  vannak  kitalálva. 
Rendesen  csodás  históriák.  Sokszor  szerepel  bennök  az 
ördög,  a  középkori  hivönek  e  mindenfelé  kísértő  ellensége. 
Megfordulnak  bennök  a  pogány  bölcsek  is,  mint  például 
a  nagy  erkölcstanító,  Sokrates.  Némelyik  csak  egy  vonzó 
kép,  érdekes  hasonlat,  másik  szokatlan  és  különös,  rend- 
kivüli  és  bizarr  elbeszélés.  Sokszor  gyakorlati  tanácsok 
fordulnak  elő  bennök.  Nem  ritkák  az  erkölcsi  életelvek 
sem.  Néha  allegorikus  alakok  beszélgetnek  egymással, 
mint  például  az  élet  és  a  halál.  Mivel  azonban  rendesen 
a  vallásos  életből  vannak  véve  és  a  vallásos  életre  vo- 
natkoznak, olykor  a  szentek  legendáiból  kiszakított  mesés 
jeleneteket  adnak  elő,  azért  nem  szükséges  külön  tárgyal- 
nunk őket,  hanem  a  legendaköltészetbe  kell  soroznunk. 
Eredetökre  nézve  sem  látszanak  a  magyar  szellem  ter- 
mékeinek, hanem  a  középkori  keresztyénség  nagy  kincs- 
tárából merítették  őket  jámbor  fordítóik. 

E  példák  némelyike  érdekes  világot  vet  a  középkor 
gondolkodásmódjára.  Van  több  a  példák  között,  mely  nem 
egyszerű  történet,  nem  közönséges  mese,  hanem  jelképes 
elbeszélés.  A  külső  tünemény,  a  természeti  jelenség  belső 
értelmet  kap.  A  gondolat  képekben  jelenik  meg,   mslyek- 


A  VALLÁSOS  PKÓZA  (j3 

hez  eszményi  tartalmat  fűztek,  kötöttek,  allegorizálták. 
A  mint  a  góth  templomokon  mindenféle  fura  és  szörny- 
alakokat helyeztek  el,  melyeknek  symbolikus  értelmét  nem 
mindig  könnyű  kitalálni,  úgy  e  példákhoz  is  sokszor  hoz- 
zájok  kell  csatolni  a  magyarázatot,  a  tanulságot,  mit 
rendesen  meg  is  tesznek  jámbor  íróik.  Ök  még  nem  tudták 
a  szellemit  a  megfelelő  és  találó  formában  kifejezni. 
Különben  is  szerették  a  rejtelmest,  szerették  olvasóikkal 
sejtetni  a  ki  nem  mondottat.  E  mythicu^  és  legendás  mesék 
sokszor  megszépítették  a  dogmák  ridegségét.  A  bűnös 
ember  szörnyű  vége,  az  örök  kárhozat,  az  első  ember 
bukása  következtében  beállott  világromlás  megbonták  a 
világnézet  harmóniáját,  melyet  azután  a  legendák  és  példák 
iparkodtak  helyreállítani.  Ha  közel  jutott  az  ember  a  két- 
ségbeeséshez, egy-egy  példa,  symbolikus  kép,  jámbor  mese 
vigasztalta  meg.  melynek  senki  sem  vizsgálta  eredetét, 
senki  sem  nyomozta  hitelességét,  senki  sem  bírálta  igaz- 
ságát. Elég  volt  tudni,  hogy  meg  van  írva,  vagy  a  pap 
mondotta  el  egy  szép  beszéd  keretében. 

III. 

Ide  sorozhatni  még  a  s.zent  beszédeket  és  vallásos 
értekezéseket,  melyeket  nagy  számmal  mentettek  meg  zár- 
dáink. Az  áhitat  és  jámborság  e  termékei  többnyire  a 
müveit  nyugot  vagy  a  magyar  Pelbárt  jobb  alkotásai, 
melyek  szépségök  kedvéért  gyorsan  elterjedtek.  A  magyar 
pap  sietett  lefordítani  és  megörvendeztetni  ve!e  jámbor 
hallgatóit.  Nem  a  mai  korrect  és  józan  szent  beszédek 
ezek,  hanem  a  legtöbbször  naiv  és  kedves  mesékkel,  pél- 
dázatok- és  idézetekkel  elhalmozott  előadások,  melyekből 
rendesen  hiányzik  a  mélyebb  dogmatikai  vagy  erkölcstani 
fejtegetés.  A  hit  e  gyermeteg  korszakában,  midőn  a  hiszé- 
kenység, a  csodálatos  iránti  vak  érdeklődés  a  legnagyobb 
fokban   életszükség  volt,    szerették  ilyesmivel    tölteni  meg 


64  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

a  szent  beszédeket ;  melyek  sokszor  igazán  szépek,  való- 
ban költőiek.  Például  a  kis  Bod-kodex,  mely  csak  két  vallá- 
sos értekezésíéléböl  áll,  melyek  egyike  az  ember  három 
fő  ellenségéről,  a  másika  a  halálról  szól,  gyönyörű  bájos 
példákkal  van  tele,  melyek  közül  nagyon  kedves  és  vonzó, 
azért  most  is  jól  ismert,  a  keleti  eredetű  hasonlat  az 
unicornis  elől  futó  és  mély  verembe  eső  emberről,  a  ki 
hulltában  egy  bokorba  kapaszkodék,  lábaival  pedig  egy 
állhatatlan  izamó  köre  álla.  A  bokor  gyökereit  épen  egy 
fehér  és  egy  fekete  egér  rágta.  A  verem  fenekén  egy  sár- 
kány várt  reá,  a  ki  szájából  lángos  tüzet  ereszt  vala.  A 
lábánál  négy  kígyó  dugdosta  ki  a  fejet.  A  bokor  ágairól 
pedig  egy  kevés  méz  folydogált.  A  szegény  ember  elfe- 
ledte baját  s  a  kis  mézet  nyaldosta  fel,  míg  a  mélységbe 
nem  zuhant.  Az  értekező  vagy  a  szónok  azután  megma- 
gyarázza hallgatóinak  a  mese,  a  példa  értelmét.  LéXeh 
szerint:  Az  unicornis  a  halál,  a  verem  a  világ,  a  bokor 
az  ember  élete,  melyet  a  nap  és  éj  fogyaszt  A  négy 
kígyó  a  négy  éltető  állat :  a  föld  és  az  ég.  a  tűz  és  a  víz, 
hikhől  embernek  teste  szereztetett;  a  sárkány  a  pokol  szája, 
a  méz  pedig  a  világ  gyönyörűsége. 

A  halálról  szóló  írásban  a  többi  közt  szűz  Mária 
is  szerepel  az  ítélő  Jézus  oldalán,  a  mint  egy  holt  vitéz- 
nek lelke  kerül  eléje.  Megjelent  a  diaholus  rotae  is,  az 
igazi  sátán  s  mellette  az  őrangyal.  A  sátán  előadja,  hogy 
ö  ártani  akart  a  léleknek,  az  angyal  pedig  őrizni  kívánta 
azt.  Mindahetten  vadásBSzuk  vala  őtet.  mint  két  agár  egy 
nyulat.  Az  ördög  magának  követeli  a  lelket ;  Mária,  az 
irgalmasság  anyja  ótalmazza,  kérdéseket  tesz  az  ördögnek, 
kit  hol  nyavalyás,  hol  szegény  czímmel  illet,  míg  végre 
legyőzi,  a  viiez  lelkét  pedig  megmenti.  E  példa,  melyhez 
szebbnél-szebbek  csatlakoznak,  a  középkor  világnézetének 
találó  kifejezése.  A  felfogás,  hogy  olyan  a  szegény  ember 
élete  mint  a  két  agártól  üldözött  nyúlé,  hogy  egyik  oldal- 


A  VALLÁSOS  PKÓZA  65 

ról  az  angyal  védi,  a  másikról  az  ördög  csábítja,  hogy 
az  ember  úgyszólván  szenvedő,  passiv  szerepet  játszik 
s  egy  kis  imádság,  egy  kis  sóhajtás  az  élet  végpillana- 
taiban elég,  hogy  megmentse  a  szegény  lelket,  kiről  az 
ördög  naplójának  minden  lapja  ezer  igénél  is  többet  fog- 
lalt magában.  S  nagyon  találó  és  jellemző  még  az  író- 
nak vagy  másolónak  az  írás  végén  az  Ámen  után  tett 
megjegyzése  is:  Ennelijó  áldomása  volna  jó  helyen. 

Az  író  néha  a  frivoltól  sem  riadt  vissza ;  pl.  a  Cor- 
nides-codex  húsvéti  szent  beszédében  azt  kérdi  a  szónok, 
hogy  miért  jelent  meg  épen  aszonyoknak  a  feltámadott 
Jézus  ?  És  megfelel  reá,  mivel  leghamarabb  elbeszélik : 
mert  asszonyállatok  titkot  nem.  tarthatnak.  Ennek  bizo- 
nyítására mindjárt  kész  a  példa.  Egy  kolostor  apáczái 
méltatlannak  tekintettek,  hogy  ők  egy  férfiúnak  gyónjanak, 
azért  elküldik  két  társukat  Rómába  a  pápához,  hogy 
gyóntatok  lehessenek.  A  pápa  megértvén  az  apáczák 
együgyűséget  és  az  ördög  csalárdságát,  egy  szelenczét 
bízott  rajok,  melyet  nyitatlanúl  hozzanak  el  másnap.  A 
kíváncsiság  azonban  legyőzte  őket,  felnyitják  és  a  bezárt 
madárka  kirepült  belőle.  A  pápa  másnap  szemökre  veté 
állhatatlanságuk-  és  gyarlóságukat.  «Ezenképen  tennétek 
egyik- másoknak,  ha  ti  egymás  gyónásat  hallgatnátok.*  A 
szónok  nem  törődik  vele,  hogy  mily  dogmaellenes  az  apá- 
czák ^elhatározása,  nem  is  hozakodik  fel  a  gyónás  szent- 
ségének magyarázatával,  a  pápával  megígérteti  kérelmök 
teljesítését,  ha  másnap  ezenképen  herekesstvén  hozzák 
vissza  a  szelenczét.  Maga  a  hosszú  szent  beszéd  formai 
egysége  is  meg  van  zavarva,  mert  három  efféle  példával 
végződik,  a  nélkül,  hogy  a  szónok  egy  odaillő  befejezéssel 
kerekítené  ki.  (Az  apáczák  adomája  megvan  Pelbártban  is). 

E  gyermeteg  és  sokszor  gyermekes  iratok  stylusa 
legtöbbször  nehézkes  és  lapos,  a  jámbor  szerző  erősen 
küszködik  a  nyelvvel,  nem  tudja  megtalálni  a  kellő  kife- 

Bodnár  Zs.  :  A  magvar  irodalom  története.  5 


66  A  VALLÁSOS  PIÍÓZA 

jezést,  annál  kevésbbé  állanak  rendelkezésére  nyelvünk 
szép  szólamai.  Mint  fordító  nem  sejti,  hogy  kellene  -.iz 
eredeti  gyönyörű  metaphoráját  vagy  phrasisát  magyarul 
kifejezni.  Vannak  azonban  oly  részek  vagy  egész  dolgo- 
zatok is,  melyekben  a  jó  hangzat,  a  próza  rhythmusa,  a 
beszédarány,  az  édes  költői  képek  és  szólamok  sem  hiány- 
zanak, a  melyeknek  szerzői  igazán  írói  számba  mennek. 
F]  müvek  sokszor  tartalmilag  is  legjobbak  és  legvonzóbbak. 
Látszik,  hogy  a  tárgy  megragadta  és  elbájolta  az  író  vagy 
fordító  lelkét  és  e  varázs  hatása  alatt  szépet  tudott  adni 
nemzeti  nyelvünkön  is,  különösen  akkor,  ha  egyszerűen, 
nagyobb  értelmi  igény  nélkül  kellett  valamit  elbeszélni, 
vagy  a  hol  kitört  az  érzelem  heve,  az  édes  lelkesedés  melege, 
és  némi  lángra  lobbantotta  a  cella  magányában  munkál- 
kodó szerzetes  kebelét.  Hisz  ők  jobban  értették  az  érzelem 
mint  az  értelem  nyelvét,  fejlettebb  volt  a  szívok  mint 
az  elméjök,  több  indulat  tanyázott  kebelökben  mint  belá- 
tás a  fejőkben. 

IV. 

Vannak  ez  időből  hihliai  fordításaink  is.  Nagyon 
valószínű,  hogy  mindjárt  a  magyar  egyház  keletkezésével 
lefordítottak  egyes  részeket  a  bibliából ;  az  is  lehet,  hogy 
pár  száz  év  alatt  az  egész  biblia  a  magyar  papság  kezében 
volt,  hogy  a  női  kolostorokban  magyarul  olvasták :  ránk 
azonban  csak  nagyobb  töredékek  maradtak  a  bécsi  és 
müncheni  s  más  codexekben.  Nyelvök  még  zord.  nehézkes 
és  sokszor  egyenetlen.  A  latin  vulgata  állott  elöttök.  de 
ennek  hiányai  még  jobban  mutalkoztak  náluk  ;  a  hol  ez 
nehezen  érthető,  náluk  érthetetlen.  Egészen  a  szavakhoz 
tapadt  a  hűségök,  nem  a  gondolatot,  hanem  a  szavakat 
akarjak  kifejezni.  A  latin  szólam  értelmét  nem  tudják 
találó  magyarsággal  kifejezni,  ha  pl.  a  latin  szónak  csak 
többes  száma  van,  ők  is  többest  használnak,  nem  töröd- 


A  VALLÁSOS  PKÓZA  67 

nek  a  magyaros  mondat  füzessel,  szóvonzattal.  Példúl  te- 
kintsük a  Bécsi  codexet.  mely  a  többi  közt  magában 
foglalja  a  szentírás  gyönyörű  zsidó  novelláját,  a  Ruth 
könyvét.  Fordítása  még  a  legkönnyebbek  közé  tartozik,  naiv 
egyszerű  mondatait  minden  fáradság  nélkül  ki  lehet  fejezni 
a  világ  bármely  nyelvén.  A  jámbor  fordító  itt  is  megakad, 
rosszul  fejezi  ki  magát,  nála  concipere  (foganni)  fogni; 
apta  vinculo  conjiif/ali  késs  liázasaág  kötelének ;  Ruth 
gratiam,  malasztot  lel  Booz  szemei  előtt ;  quod  reliqueris 
parentes  tuos,  hogy  meghagytad  légy  te  stüleidet  és  így 
tovább. 

Pedig  ez  a  fordítás  régisége  mellett  a  jobbak  közé 
tartozik.  Az  ős  zsidó  poéta,  ki  e  gyermeteg  mondát  tollára 
vette,  a  legegyszerűbb,  legérthetöbb  mondatokat  használta, 
a  hogy  a  nép  szokott  elbeszélni.  Sokkal  nagyobb  nehéz- 
séget és  akadályt  gördített  a  fordító  elé  a  zsidó  szokások, 
erkölcsök,  vallási,  szertartási  kifejezések  megmagyarítása. 
De  legnagyobb  bajt  a  zsoltárok  szereztek,  melyeket  értelem 
nélkül  kellett  recitálniok  vagy  ledarálniok  az  olvasóknak, 
mert  igazán  szerencséseknek  tarthatták  magukat,  ha  egyes 
verseket  megértettek  belőlük.  Hisz  már  a  latin  fordítást  is  sok 
helyen  alig  érthetni,  nem  csoda,  ha  a  magyar  legtöbb 
helyen  érthetetlen  szók  halmaza.  Különben  a  középkor 
ájtatos  gyermekének  akárhányszor  csak  szók  kellettek,  a 
szó  és  értelme  távol  állhatott  egymástól ;  ö  kiérezte,  hogy 
e  vagy  ama  sorban  dicsőít,  magasztal,  a  másikban  sirán- 
kozik és  vezekel.  Vallásos  érzelme  nem  kívánta  mindig  a 
világosságot,  a  gondolat  átlátszóságát,  a  kifejezések,  mon- 
datok szabatosságát ;  sőt  bizonyos  mysticus  színnel  vonta 
be  nyelvét  az  értelmetlenség ;  az  isteni  úgy  is  homályos 
mindenki  előtt,  szinte  ártalmára  lenne  a  nagy  világosság. 
Az  áhítat  embere  nagy  tisztelettel  recitálta  a  nem  értett  so- 
rokat, lelke  elragadtatva  ismételhette  a  szent  igéket,  melyek 
néha    zordonan,  de    fenségesen    hangzottak    ajkairól.  Bár 


68  A  VALLÁSOS  PRÓZA 

nem  értette  meg  a  feje,  átérzette  a  szive,  neki  melegedett 
a  keble  és  mély  áhítattal  borúit  le  a  mindenható  atya, 
az  üdvözítő  Jézus,  a  boldogságos  szent  szűz  és  csodáit 
szentjei  előtt,  kik  bizonyosan  megértették  azt,  a  mit  ö  nem 
értve  dadogott  vagy  kiáltott   vigaszra   szomjazó   ajkaival. 

Fontos  kérdése  az  irodalomtörténetnek,  kik  fordí- 
tották le  a  bibliát  vagy  egyes  részeit.  A  Bécsi  és  Mün- 
cheni codex  jó  részét  magában  foglalja  a  szent  írásnak  s 
nagy  bizonyossággal  erősítik,  hogy  Tamás  és  Bálint  huszita 
érzelmíí  papok  fordították,  kik  fráter  Jacobus  de  Marchia 
inquisitor  elől  a  szerémi  Kameniczröl  Moldvába  menekül- 
tek és  Tatros  határszéli  városban  vonták  meg  magukat. 
Jacobus  de  Marchiát  az  osztrák  és  magyar  huszita  moz- 
galmak elfojtására  IV.  Jenő  pápa  küldötte  1436-ban,  de 
már  1439-ben  egy  magyart,  loannes  de  Hungária  sive 
de  Vayát  bízta  meg.  A  két  menekülő  barát  fordítása  tehát 
ez  időközbe  esik.  A  Müncheni  codex  végén  e  pár  sor 
fordul  elő:  «E  könyv  megvégeztetett  Németi  Györgynek, 
Hen'feel  Emre  fiának,  keze  miatt  Moldovában  Tathros  váro- 
sában Ür  születetének  ezer  négyszáz  hatvanhatod  eszten- 
dejében.* E  Németi  Györgyöt  a  codex  későbbi  másolójának 
tartják.  Az  érdekes  kéziratot  Döbrentei  véleménye  szerint 
Postellus  Vilmos  szerezhette  meg  kétszeri  konstantinápolyi 
útjában,  mikor  Tatroson  is  megfordulhatott.  Ö  adta  azután 
jó  barátjának,  a  tudós  orientalista  és  diplomatának  Wid- 
manstadiusnak  (Widmestád),  kinek  könyveivel  Albert  bajor 
herczeg  birtokába  s  így  a  müncheni  udvari  könyvtárba 
került. 

Nagy  port  vert  fel  Bátori  László  bibliájának  kérdése. 
A  pálosok  évkönyvei  ugyanis  említik,  hogy  a  budaszent- 
lőrinczi  pálos  kolostor  egyik  tagja,  Bátori  László,  az  egész 
szentírást  lefordította,  mely  a  múlt  század  második  felében 
a  pálosok  elefánti  (Nyitra  m.)  zárdájában  álh'lólag  megvolt. 
Onnét  a  rend  eltöröltetése  után  Fába  Mátyás,  majd  1826-ban 


A  VALLÁSOS  PRÓZA  69 

Jordánszky  Elek  tinnini  püspök  kezébe  került.  Ez  az  előadás 
azonban  nincs  bebizonyítva.  Annyi  tény,  hogy  van  egy 
codexünk,  mely  Jordán.<ízky  püspök  nevéről  van  elnevezve, 
de  hogy  ez  a  Bátori  bibliája  vagy  hogy  kié,  mai  napig 
sincs  eldöntve 

E  fordítás  nyelve  közelebb  áll  hozzánk,  mint  a  mün- 
cheni és  bécsi  könyvtár  két  codexének  nyelve.  Néhány 
régibb  nyelvtani  alakot  nem  találunk  benne.  Másrészt 
néha  visszariad  a  nehézségektől,  egyszerűen  kihagyta,  meg- 
rövidítette, a  mi  neki  nem  tetszett.  Lehet  különben,  hogy 
a  másolók  hibájából  is  származtak  az  efféle  kurtítások. 
Nagyon  valószínű,  hogy  egyes  nagy  urak  és  női  kolostorok 
számára  gyakran  másolgatták  a  szentírást,  különösen  a 
a  XV.  század  egyes  műveltebb  hölgyei  bizonyosan  kíván- 
ták olvasni.  A  latin  ugyan  már  megjelent  nyoii tatásban, 
de  a  magyarhoz  csak  a  leírók  keze  utján  juthattak. 

A  Jordánszky-codexen  kívül  találunk  még  más  kézira- 
tainkban is  szentírási  részleteket,  melyek  néha  az  előbbi 
fordításokra  emlékeztetnek. 


70  A  VALLÁSOS  LYRA  ES  EPIEA 


II. 

A  VALLÁSOS  LYRA  ÉS  EPIKA. 

I. 

A  középkor  vallásos  énekei  először  nem  annyira  a 
templomban  szólaltak  meg,  hanem  a  templomon  kívül,  a 
családban,  a  körmenetek  és  vallásos  ünnepélyek  alkalmá- 
val. A  csatatéren,  a  búcsújárásokon  stb.  buzgó  énekkel 
fordult  a  nép  az  atyaistenhez,  az  üdvözítő  Jézushoz,  a 
boldogságos  szűz  Máriához  és  kedvelt  szentjeihez.  Csak  a 
középkor  vége  felé  engedte  meg  a  papság,  hogy  csendes 
miséken  vagy  a  nagy  mise  egyes  részei  között  az  isten- 
háza falain  belül  is  énekelhessen  a  nép.  E  czélra  a  többi 
közt  lefordították  a  latin  hymnusokat,  melyeket  kivált  a 
női  kolostorok  énekeltek.  A  magyar  irodalom  kevés  kivé- 
tellel csak  ily  vallásos  éneket  tud  felmutatni  a  középkor- 
ból.   Valószínűleg  ezek  sem    régiebbek  a  XIV.  századnál. 

A  latin  hymnusok  közül  több  vagy  kevesebb  fordítás- 
ban bírjuk  az  Ave  salutis  hostia,  Miserorum  pia  acljutrix, 
Patris  sapientia,  Conditor  alme  sidenim,  Verbum  super- 
7iurn  prodiens,  Veni  redemptor  gentium,  A  solis  ortiis 
cardine,  De  patre  verbum,  líJx  more  docti  mystico,  Ghríste, 
qui  lux  es  et  dies,  Vexilla  regis  prodeunt,  Fange  lingua 
gloriosi,  Ave  maris  stella,  Fit  porta  Christi  pervia,  0 
gloriosa  domina,  Veni  creator  spirittis,  Veni  sande,  Ave 
regina  coelorum,  Qui  hahitat  in  adjutorio  stb.  énekeket^ 
melyeknek    fordításai  általában    nagyon    ragaszkodnak  az 


A  VALLÁSOS  LYEA  ÉS  EPIKA  71 

eredetihez.  Szolgai  hűség  jellemzi  őket;  néha  az  értelem, 
a  gondolat  rovására  teszik  magukévá  az  egyes  latin  kifeje- 
zéseket, melyeknek  nem  értik  meg  a  képes  jelentését.  Van 
olyan  is,  mely  inkább  magyaráz  és  körülír  mint  fordít ;  leg- 
többjük azonban  szűk  szavú  és  tömör.  Némelyek  a  latin 
eredetinek  rövidségét  olykor  szabatosan  és  hasonló  rövid- 
séggel tudják  magyarra  tenni,  a  nélkül,  hogy  ridegek, 
hidegek  vagy  merevek  lennének.  Az  egyes  hymnusok  köny- 
nyed  népies  hangját  azonban  ritkán  találják  el,  de  a  hol 
különös  nehézség  nem  állott  utjokba,  egyik-másik  azon  a 
kedves  és  lelkes  nyelven  tudja  tolmácsolni,  melyen  a  hymnus 
szólalt  meg. 

Van  akárhány  versszak,  melyet  csak  úgy  értünk 
meg,  ha  a  latin  eredetit  olvassuk  el.  Ennek  nemcsak  a 
nyelv  régiessége  az  oka,  hanem  a  fordító  küzdelme  is  a 
nyelvvel.  A  középkori  theologia  műszavait  is  nehéz,  csaknem 
lehetetlen  volt  nekik  kifejezni.  Például  a  Veni  redeinptor 
gentium  hymnusnak  e  sorait  Procedens  de  thalamo  suo, 
Pudoris  aula  regia,  Geminae  gigás  suhstantiae  Alacris  ut 
currat  viani  így  fordítja  a  magyar  író  :  U  teremehölöl  kilép- 
vén, Tcirályi  háznak  szemérmeket,  Allattyaheli  óriás,  Hogy 
vígan  fusson  hamar  ját.  Ez  érthetetlen  sorokban  az  allattya- 
heli a  substantia  szónak  magyarsága,  melyet  magukévá 
tettek  egyházi  és  világi  íróink  és  a  legújabb  korig  meg- 
tartottak és  használtak  ens,  essentia  és  substantia  érte- 
lemben, míg  végre  kiszorították  a  lény,  lényeg,  állag,  szók, 
a  nyelvújítók  ez  ügyes  alkotásai. 

A  legtöbbnek  rhythmusa  a  latin  hymnusok  nyolez 
szótagú  sora,  mely  két  ütemre  oszlik.  A  nép  nyelvének 
e  kedves  ütemei  meghódították  a  klassikus  latin  nyelvet 
és  bájos  zeneiséget,  könnyű  pendülést  és  édes  meleget 
kölcsönöztek  a  latin  versnek,  míg  a  régiek  metrum  a 
ünnepiesebb,  méltóságosabb  s  így  kissé  hidegebb  vala. 

Ez  a  nyolez  szótagú  sor  lehetett  a  régi  magyar  vers 


72  A  VALLÁSOS  LYRA  ES  EPIKA 

egyik  legkedveltebb  és  legősibb  formája.  Bár  egy-két  ok 
mellette  szól.  nem  hiszem,  hogy  csak  a  latin  hymnusokból 
tanulta  volna  a  magyar.  A  velünk  rokon  népeknél  szintén 
kedvelt  alak.  melyek  pedig  messze  estek  a  latin  befolyásá- 
tól. Továbbá  megfelel  a  magyar  zene  természetének  is 
Akadunk  másnemű  vallási  énekek  fordításaira  is. 
Ilyen  például  szent  Bernát  gyönyörű  hymnusa  A  f'ólfesdtett 
Krisztushoz.  E  költemény  legszebb  alkotása  a  clairvaux-i 
kolostor  nagyhírű  apátjának,  a  középkor  e  nagy  refor- 
mátora és  szónokának,  melyet  a  magyar  fordító  megkur- 
tított és  szabadabban  dolgozott  át,  de  úgy,  hogy  megma- 
radt a  szent  szerző  eszmemenefe,  megmentett  számos 
szép  költői  képet,  a  meghatott  lélek  gyöngéd  érzelmeit- 
Nyelve  annyi  igazsággal  és  hűséggel  tudja  festeni  a  közép- 
kor szívből  lélekből  eredő  áhítatát,  magasztos  rajongását, 
hogy  most  is  élvezettel    olvashatni    sorait,  minők  például 

ezek : 

Látom  hogy  foly  mindönünnen 
Te  szép  véröd  nagy  bévségvel : 
Piros  oly  mint  mást  nyílt  rózsa, 
Mi  lelkönknek  váltságára. 
Bársony  színű  vérös  kezed 
Szerelmemben  megölelöm, 
Szoméhozott  aszú  számval 
Iszom  szent  verődet  kivánságval. 
Körösztfádat  ha  szőre jtom, 
Sírva  mondom  vigaságom. 

E  szép  költemény  korát  nehéz  meghatározni.  Van 
benne  néhány  nyelvtani  alak,  mely  a  XIV.  századra  mutat; 
míg  a  verselés  könnyedsége,  a  sorok  rhythmicus  menete 
azt  sejteti  velünk,  hogy  idébb  kell  keresnünk  születésének 
idejét.  Ha  nem  is  látjuk  Mátyás  alatt  irodalmunk  teljes 
és  bevégzett  virágzás  Jcoráf,  mint  Szilády  tanítja,  lehetetlen 
el  nem  ismernünk,  hogy  a  magyar  verselés,  a  technika, 
az  irály,  a  nyelv  művészibb  kezelése  mindjárt  feltűnik  az 


A  VALLÁSOS  LYRA  ES  EPIKA  73 

olvasónak,  mihelyt  régibb  iratainkkal  veti  össze  a  nagy 
király  idejére  eső  irodalmi  müveket.  Nem  is  csoda.  A 
renaissance  fényes  műveltsége,  mely  Mátyás  alatt  uralko- 
dott hazánkban,  bizonyo.san  hatással  volt  magyar  ének- 
szerzőinkre is.  Udvarában  és  asztalánál  történeti  és  más 
költeményeket  énekeltek,  a  kényes  ízlésű  fejedelem  és  nagy 
műveltségű  környezete,  egy  Vitéz,  egy  Cesinge  és  mások 
majd  helyeslésük-  és  dicséretökkel,  majd  bírálatuk-  és  meg- 
rovásukkal hatottak  a  magyar  énekesre,  a  ki  valószínűleg 
nem  mindig  volt  közönséges  hegedűs  és  regős,  hanem 
iskolázottabb,  műveltebb  férfiú  is  akadt  közöttük.  A  hu- 
manismus  erős  befolyását  jelezik  bajorországi  Arnoldnak 
(Arnoldus  de  Bavaria)  ama  sorai  is,  melyekben  fölemlíti, 
hogy  korának  minden  műveltebb  népe,  « maguk  a  magyarok 
is  utánozni  igyekeznek  a  chssicus  remekeket,  kik  közül 
említésre  méltó  azon  Magyar  Gábor,  ki  a  legválasztékosb 
dalokat  és  verseket  anyanyelvén  polgártársai  gyönyörére 
oly  szerencsésen  szerzi,  hogy  maga  az  a  felséges  úr, 
Mátyás,  a  magyarok  nagy  tudományú  királya  is,  mint 
mondják,  gyakran  szokott  velők  mulatni  szünóráiban.  S 
mikép  odavaló  szerzetestársaimtól  értesülök,  e  Gábor  jelen- 
leg abban  fáradozik,  hogy  említett  győzhetetlen  királyurának 
erényeit  és  háborúit  magyar  és  latin  nyelven  megénekel- 
vén, e  nagy  király  soha  el  nem  enyésző  emlékezetét 
átadja  a  jövő  századoknak.* 

A  hazafias  vallásos  költemények  sorába  tartozik  az 
Ének  szerint  László  királyról,  melyet  valószínűleg  a  szent- 
nek ünnepén  énekeltek  és  egy  latin  hymnus  fordítása.  Négy 
soros  versszakokban  van  írva,  tíz  szótaggal  egy  sorban. 
E  versforma  többször  előfordul  népdalainkban.  Maga  a 
költemény  kevésbbé  költői.  Nincs  benne  lendület,  nincs 
bensőség  és  hév.  A  szerző  ismétli  a  legenda  adatait  az 
érzés  heve,  csapongása  nélkül. 

Melegebb  és  több  érzéssel  szól  hozzánk  a  valószínűleg 


74  A  VALLÁSOS  LYEA  ES  EPIKA 

pesti  Ferenczrendi  szerzetes  Vásárhelyi  András  éneke  s.züz 
Máriáról.  Igaz,  hogy  kissé  lytaniaszerü  egymásutánban 
czímezgeti  a  Boldogságos  szüzet,  a  szerző  fáradhatlan- 
sága  azonban  nem  untat  bennünket,  mert  érzéssel,  elég 
jó  technikával  és  sima  nyelven  szól  olvasóihoz,  úgy  hogy 
kedvelt  éneke  lön  a  katholikus  egyháznak.  Ez  az  első 
egyházi  ének,  melynek  versfejei  megmondják  a  szerző 
nevét.  Egyik  eredetijének  czíme  azt  is  tudtunkra  adja, 
hogy  1508-ban  készült. 

A  középkori  naiv  hit  egyik  hosszabb  terméke  a  la- 
tinból fordított  Ssent  ének,  ki  dicséri  szűz  Máriát  és  az  ő 
szent  fiát.  Szerkezeti  hibájából,  ismétléseiből  azt  sejthetni, 
hogy  vagy  a  fordító,  vagy  a  másoló  több  verset  kötött 
össze.  Szilády  Áron  megtalálta  a  100 — 140  sorok  négy 
versszakra  terjedő  eredetijét. 

Meg  kell  emlékeznünk  a  Szent  István  király  jobbját 
dicsőítő  énekről  is.  melyről  Bartalis  Antal  (notitia  parochiae 
Jegenyensis.  Claudiopoli  1794)  azt  írja,  hogy  van  nekik 
egy  szent  István  király  jobbjának  feltalálásáról  szóló  magyar 
imádságuk  és  énekük,  melyet  hibásan  tulajdonítanak  Faludi 
Ferencz  jézustársasági  papnak.  A  költemény  Nürnbergben 
1484ben  nyomatott,  ennélfogva  a  legrégibb  magyar  nyom- 
tatványt bírnók  benne,  ha  megvolna  az  eredeti.  Bartalis 
közli  az  ének  első  versszakát : 

0  deucheoseeges  zenth  iob  keez 
mel'et  magiar  ohailua  neez 

draaga  genche  neepeunknec 

nag'  ereome  ziueunknec  etc. 

E  bevezető  sorok  mutatják,  hogy  ugyanannak  a 
szent  éneknek  eleje  áll  előttünk,  melyet  mai  napig  éne- 
kelnek a  jámbor  hívők.  Régiségét  ugyan  gyanússá  tehetné 
a  helyesírása  és  a  melyet  visszamutató  névmás  kora  elő- 
fordulása. Ez  utóbbi  azonban  nem  épen  ritka  ez  időben, 


A  VALLÁSOS  LYRA  ES  EPIKA  75 

ami  pedig  az  ö  és  ű  hangzók  írását  illeti,  ekkor  mégw-vel 
szokták  írni  és  a  hiba  a  másolóé  lehet,  mondja  Szilády 
Áron.  Továbbá  ugyanezen  ének  1771-iki  kiadása  hivatkozik 
a  nürnbergi  1448-iki  (1484  helyett)  kiadására.  Mindamellett 
aggályos,  hogy  ily  régi  ének  létére  nincs  benn  a  régi  kath. 
énekeskönyvekben,  hogy  ki  tudta  kerülni  a  szerkesztők  figyel- 
mét s  hogy  a  múlt  századig  sehol  sem  akadunk  némi 
nyomára.  Azután  a  budai  vagy  más  egyház  százados 
szokása  ősrégi  traditiója  sem  harczol  mellette.  Gyanús 
végre  az  is,  hogy  ily  régi  magyar  nyomtatvány,  melyről 
nemcsak  BartaUs,  de  mások  is  tudták,  hogy  páratlan 
nyomdai  kincs,  ismeretlen  marad ;  Bartalis  sem  mutatja 
senkinek.  Es  ha  volt  efféle  nyomtatvány,  a  közlő  halála 
után  sem  kerül  a  tudós  világ  elé,  hogy  szigorú  vizsgalat 
alá  vethetné,  hogy  lássuk,  nem  valami  ügyes  hamisítással 
gyűlt  e  meg  a  bajunk  ! 

II. 
A  keresztyén  elbeszélő  költészet  egy  nagyobb  alko- 
tása maradt  reánk  ez  időből,  melynek  jelentősége  korszerű 
volt.  A  maga  idején  jelent  meg  e  hosszú  legenda.  A 
renaissance-kori  keresztyén  apológiának  hatásos  terméke 
ez.  A  középkori  legendák  naiv  csodatettei  nagyon  jól 
illettek  a  XI.  és  XII.  századba,  a  jámbor  hívő  phantasiája 
száz  számra  csinálhatta  a  legmesésebb  legendákat ;  ezek 
azonban  nem  voltak  helyökön  az  új  idők  humanistáival 
szemben.  Mit  gondolhatott  egy  Vitéz  János,  egy  Janus 
Pannonius  és  egy  Mátyás  király  e  legendákat  olvasva. 
Mit  mondhatott  rólok  egy  Celtes  Konrád,  Bonfin,  Galeotti 
és  mások,  a  kik  Cicerót  és  Platót,  Július  Caesart  és 
Plutarchot  szerettek  olvasni?  Mily  egészen  más,  elütő 
világ  ez  a  középkoréval  szemben?  Mily  józan  és  okos, 
egészséges  és  természetes  a  szerzetesek  rajongásához  ha- 
sonlítva !  A  hajdani  idők  finom  műveltsége,  előkelő  ízlése. 


76  A  VALLÁSOS  LYEA  ES  EPIKA 

biztos  ítélete  nézett  most  e  phantastikus  mesékre,  melyeket 
annál  mélyebb  megvetéssel  illettek  a  humanismus  elbiza- 
kodott mesterei.  Oly  vallásvédő  olvasmányt  kellé  tehát 
adni  a  hivő  és  hitetlen  lelkeknek,  melyet  ne  vethessen 
meg  a  kor  műveltsége,  melyben  nem  csupán  bohó  csodák, 
hanem  okok,  bizonyítékok  is  legyenek :  érvek,  melyek 
elölt  maguk  a  tudós  hitetlenek  is  meghajoljanak. 

Ilyen  volt  nálunk  alexandriai  szent  Katalin  verses 
legendája. 

Ez  nem  az  egyszerű  és  tudatlan  népnek  volt  szánva, 
nem  hiszékeny  és  mesekedvelő  emberek  számára  készült, 
hanem  műveltebb,  tanultabb  olvasóknak,  a  kiket  Krisztus 
hitének  igazságáról  kellé  meggyőzni.  Oly  képzett  egyé- 
neknek Íratott  ez  a  legenda,  kik  épen  a  régi  világ  cso- 
dálói voltak;  ezeknek  kellé  megmutatni,  hogy  nincs  igazuk, 
mikor  lenézéssel  hallgatják  Krisztus  szent  tanait,  idézni 
kellé  a  bölcs  Sokratest,  az  isteni  Platót,  a  középkorban 
is  ünnepelt  Virgilt,  az  erkölcstanító  Senecát,  Vegetiust, 
Boethiust,  a  bölcselőt,  leveretni,  meggyőzetni  mindezeket, 
szóvitába  ereszkedni  velők  egy  keresztyén  szűznek  és 
diadalmasan  megállani  velők  a  bajt.  És  ezt  teszi  ez  a 
legenda,  mely  alighanem  meg  volt  latinul  is  írva,  csak 
magyarra  kellé  fordítani. 

Ki  vállalta  magára  ezt  a  munkát,  ki  adta  oly  szép 
gördülékeny  nyolcz  szótagos  sorokban  ?  Nem  tudjuk. 
Szilády  Áron  több  okból  Temesvári  Pelbártot,  a  tudós 
és  ékesszóló  ferenczrendi  barátot  sejti,  kinek  szent  beszédei 
számos  kiadást  érn^k  a  középkor  alkonyán  és  az  újnak 
hajnalán.  Nagyon  illett  volna  hozzá  ez  a  szerep  Meg- 
felelt volna  keresztyén  theologiai  műveltségének,  tudo- 
mányos álláspontjának.  Szilády  bámulatos  szorgalma  és 
éleslátása  alighanem  megtalálta  a  Katalin-legenda  for- 
rásait. Rajmundus  bibornok  1504  ben  szentünknek  egy 
legendáját  adta   ki,  melyet    egy    ferenczi    szerzetes    és    a 


A  VALLÁSOS  LYRA  ES  EPIKA  77 

theologia  tanára  készített.  Szüády  szépen  bizonyítgatja, 
hogy  ez  a  ferenczi  barát  Temesvári  Ptlbárt  volt,  a  ki 
egy  domonkosrendi  szerzntestöl  kapott  egy  könyvet,  ebből 
merítette  a  római  történetre  vonatkozó  adatait  és  mint 
maga  erősíti,  ugyanonnan  vonta  ki  a  vtrses  mű  tervét, 
valamint  sz.  Katalinnak  a  császárral  és  az  ötven  bölcs- 
csel folytatott  vitatkozását  is?  E  verses  mű  (carminis 
modus)  Szilady  szerint  nem  lehet  más,  mint  a  magyar 
verses  legenda.  Ez:  a  nézet  azonban,  noha  nagyon  való- 
színű, még  nem  egészen  bizonyos.  De  akárki  írta,  csak 
dicséretére  válik. 

A  legenda  különben  is  érdekesebb  mint  számtalan 
más  középkori  szent  elete.  A  kiindulás  ugyan  hasonlít 
szent  Gellértéhez  és  még  más  szentekéhez ;  de  csakhamar 
eltér  tőle.  Costus  királynak  nincs  gyermeke,  akire  országát, 
Alexandriát  hagyná.  Végre  teljesedik  szive  vágya,  leánya 
születik.  Katerina  nevet  adnak  neki  :  Katalennah  magyar- 
sága, Mind  isteneknek  romlása.  Het  esztendős  korában 
atyja  bölcs  mesterekre  bízza  nevelését,  a  kik  annyira 
kiképezték,  «hogy  széles  Geregországban  neveztetik  tu- 
dományban bölcseségnek  szépségének  és  mestereknek 
gyengyének.*  Atyja  halálos  óráján  egy  képet,  az  igaz 
isten  képét  adja  leányának  s  meghagyja  neki,  hogy  csak 
szép  és  gazdag,  bölcs  és  előkelő  felséghez  menjen  nőül, 
mert  Plató  mester  úgy  monda :  Ez  világ  hát  boldog 
vala,  mikort  bölcsek  országiának  vagy  királyok  taniílának. 

Katalin  egy  kirándulás  alkalmával  az  erdőben  el- 
téved kíséretével  együtt,  végre  egy  remetére  talál,  a  ki 
megismerteti  Krisztussal,  majd  éjjeli  visiók  után  megté- 
rése következik ;  míg  Maxentius  császárnak  Alexandriába 
jövetelével  megkezdődik  üldöztetése.  A  leány  szépsége 
elbájolja  a  fejedelmet,  megakarja  nyerni  a  pogányságnak, 
azért  ötven  doktort  kerestet,  a  kik  vitába  szálljanak  a 
leánynyal.    A    tudósok   nagy   önbizalommal    készülnek   a 


78  A  VALLÁSOS  LYEA  ES  EPIKA 

(jenyett  leány  ellen.  A  vitában  kerülnek  azután  elő  a 
régi  bölcsészet  nagy  mesterei.  így  Aristoteles,  mint  a 
világ  öröktül  valóságának  bizonyítója,  csakhogy  a  szűz 
Virgiliu-!sal  felel :  As  líristen  földet  és  mennyet  teremte' 
Az  egyik  tudós  tagadja,  hogy  Krisztus  mint  isten  emhörré 
lett  volt,  mert  az  uraság  és  as  szolgálat  csah  Jcét  ellen- 
Mdő  állat,  Icikneh  as  tulajdonságok,  hogy  nincsen  együtt 
lakások.  A  szűz  nem  riad  vissza.  Virgiliushoz  folyamodik, 
belőle  idéz,  hogy;  Syhillának  kitölt  ideje,  mertilrnak  eljütt 
0  ssiletése,  új  magzat  jött  meny  országhői  és  egy  i'ij  szíz  jett 
ez  világból.  Mikor  a  tudós  azt  vitatja,  hogy  szíznél  szílés 
nem  vagyon,  Katalin  a  középkori  theologia  nagyon  ismert 
hasonlatával  áll  elő :  Lássad  az  ivegöt,  kit  az  napfén 
meg  nem  szekhet,  maga  őtet  általhatja,  majd  Albuma- 
zárral hozakodik  elő  (nem  tudja  a  szerző,  hogy  Albumazar 
a  IX.  században  élt  arab  philosophus  volt),  a  ki  írva 
hagyta,  hogy  egy  szízleány  leszen,  kinek  nagy  széjisége 
leszen ;  és  ennek  leszen  egy  gyermeke,  kinek  Jézus  leszen 
neve.  Mikor  az  egyik  doktor  azt  veti  Krisztus  szemére, 
hogy  ha  már  jó  hitöt  hozott,  legalább  bölcseket  válasz- 
tott volna  tanítványainak,  Katalin  azzal  az  ősrégi  argu- 
mentummal védekezik,  hogy  épen  a  hit  igazságáért  kellé 
együgyűeket  választani,  «merí  hölcs  mester  sokat  tehet, 
igazakat  hamissojthat  és  hamisat  igazojthat ■^.  Katalin  a 
középkori  tudákos  legendából  is  hoz  fel  bizonyítékot ; 
ilyen  az  Elesponcia  Sibylla  mondása :  Hogy  oly  isten 
bizony  isten,  ki  fán  feszöle,  áldott  isten  (Félix  ille  deus 
ligno  qui  pendet  ab  alto) ;  vagy  mikor  azt  mondja,  hogy 
Plató  halála  után  egy  arany  lemezt  találtak,  melyen  isten 
akaratja  szerint  e  szók  voltak  felírva  : 

«Éu  ki  vagyok  Plató  mester, 
Ez  világban  nagy  bölcs  mester, 
Hiszek  Jézus  Krisztusban 
És  az  szíztöl  születettben, 


A  VALLÁSOS  LYRA  ES  EPIKA  79 

Ki  emberért  meghalandó, 
Harmadnap  feltámadandó. 
Kik  igazak,  úrra  látnak. 
Istenné  és  királylyá  vállnak, 
Atyaistennek  igéjét 
És  mindeneknek  teremlejét. 

Plátó  szerepeltetése  nagyon  helyén  vala  a  huma- 
nismus  korában,  mely  a  középkor  kedvelt  philosophu- 
sával,  Aristotelessel  szemben  a  nagy  görög  idealistát 
ünnepelte.  A  történeti  kritika  pedig  gyarlóbb  lábon  állott, 
minthogy  a  Síbyllát  és  Plátó  arany  lemezének  való- 
ságát sokan  ne  hitték  volna.  Különben  is  a  nagy  idealistát 
számos  jeles  író  a  pogányság  és  keresztyénség  közvetí- 
tőjének, a  múlt  és  jelen  közötti  hídnak  tekintette  és  szent 
Ágoston,  sz.  Vazul,  sz.  Gergely,  sz.  Cyrill  iránta  való  tisz- 
teletében ök  is  osztoztak ;  a  görög  származású  Bessarion 
pedig  épen  a  renaissance  idején  írta  nagy  tekintélyű,  de 
túlzó  védiratát  a  halhatatlan  Plátó  mellett. 

A  tudósok  végre  megadják  magukat,  meghajolnak 
a  leány  nagy  képzettsége  előtt,  maguk  is  keresztyénekké 
és  vértanukká  lesznek,  mialatt  nagy  csoda  történik.  Söt 
a  császárnét  is  nyugtalanítja  a  leány  üldöztetése,  fölke- 
resi hű  kísérőjével  s  mindketten  keresztyének  és  utóbb 
martyrok  lesznek.  A  császár  azonban  mindenkép  meg 
akarja  törni  a  szent  leány  akaratát,  kínoztatja,  börtöné- 
ben éhezteti,  de  még  szebben  kerül  ki  belőle,  majd  Thur- 
satest  bízza  meg  a  kínpad  {tormenfum,  mit  a  magyar 
énekes  álgijiinak  fordít)  vezetésével,  de  egy  angyal  össze- 
zúzta a  kerekeket,  melyekkel  össze  kellett  volna  törni 
Katalin  tagjait.  A  tormentum  széthulló  darabjai  négy 
ezer  pogányt  öltek  meg,  kik  a  legenda  erősen  közép- 
kori felfogása  szerint,  mind  pokolra  síllyedének,  Thur- 
sates  is  ebül  jár  a,  szörnyű  lialáUal  megliala.  A  sirán- 
kozó   és    boszús    császár    még    egyszer    hosszú    szemre- 


8()  A  VALLÁSOS  LYEA  ES  EPIKA 

hányást  tartott  Katalinnak,  a  kit  azután,  ha  nem  áldozik 
az  isteneknek,  halálra  ítél.  A  nyakvágó  helyen  Katalin 
imádkozik,  majd  a  hóhérhoz  fordul,  kijelenti,  hogy  készen 
van,  ki  azután  egy  csapással  iigy  legyinté,  hogy  ez  vi- 
lágból Mvégezé.  Csakhogy  vér  nem  jár  a  az  ő  nyakából, 
de  tej  folya  derekából,  az  szizességnek  jegyére,  kiben 
lakék  mind,  míg   éle. 

A  költemény  szerkezete  elég  kerekded  :  a  bevezetés 
ugyan  kelleténél  hosszabb,  a  vége  felé  is  elnyúlik,  habár 
nem  untatja  az  olvasót,  mert  mindig  tud  valami  meg- 
lepővel állani  elő. 

A  mi  a  verstörlejtő  előadását  illeti,  ez  tiszta,  nemes 
és  józan.  Nincsenek  benne  kényes  helyek,  vagy  ha  ilyenek 
adnák  elő  magukat,  ügyesen  átlép  rajtok.  A  szűz  maga- 
tartása, bölcsesége,  egész  beszéde  sehol  sem  bánt,  min- 
denütt lélekemelő  és  nemes.  A  császár  dühöngése  ugyan 
megokolatlan,  de  az  efféle  majd  minden  legenda  hibája : 
különben  a  legenda  a  szebb  középkori  alkotások  közé 
tartozik.  Nyelve  is  magyaros,  folyékony,  verse  elég  rhyth- 
mikus,  rímei  elég  jók. 


VILAÜI  KÖLTÉSZET  gl 


ITT. 

VILÁGI  KÖLTÉSZET. 

Nemcsak  a  dolog  természete,  hanem  történeti  ada- 
taink is  mondják,  hogy  a  XÍV.  és  XV.  században  volt 
világi  költészetünk,  mely  főleg  történeti  vala.  A  hegedűsök, 
regősök  megénekelték  a  nemzet  hőseit,  s  midőn  való- 
színttleg  dicsőitek  a- mondák  halhatatlanait,  felkarolták  az 
új  eseményeket  is,  milyenek  a  cserhalmi  ütközet,  Kis 
Károly  meggyilkoltatása,  Kont  István  és  a  harminczkét 
nemes  fővétele  stb.  A  kor  szerette  a  regényest  is,  minő 
Zách  Klára  és  Feliczián  szomoiű  története,  az  óriás 
Lóránt  külföldi  regéje  és  a  Toldi-monda. 

Mindezekről  azonban  csak  annyit  tudunk,  hogy  éne- 
kelték, regöseink  zengették,  nagyjaink  kedvelték,  Mátyás 
király  és  vendégei  hallgatták,  az  egyes  költemények  szövege 
azonban  nem  maradt  reánk.  Zenészek,  cziterások  voltak 
a  király  asztalánál,  a  kik  Galeotti  szavaival  élve,  fortium 
gesta  in  lingua  patria  ad  mensam  in  lyra  decantant,  baj- 
nokok vitézi  tetteit  éneklik  lant  kíséretében.  Sőt  megmondja 
az  énekek  legfőbb  tárgyát  is :  ut  plurimum  gesta  in 
Turcos  in  médiáim  venitmt,  non  sine  sermone  concinno, 
többnyire  a  törökök  ellen  vívott  harczok  kerülnek  sző- 
nyegre nem  ékes  előadás  nélkül ;  úgy  hogy  nem  csoda, 
ha  a  Szahács  megvételének  bemutatásakor  Toldy  Ferencz 
nagy  örömmel  kiálthatott  fel :  íme  egy  ének,  melyet 
Mátyás  király  asztalánál  énekelhettek! 

Bodnár  Zs.  :  A  inagyar  irodalom  története.  ö 


82  VILAG-I  KÖLTÉSZET 

Bonfin  előadásából  tudjuk,  hogy  a  kenyérmezei  diadal 
után  rögtönzött  és  nem  valami  jól  megalkotott  versekkel 
dicsőítették  a  vezéreket  és  a  főembereket  incomposito  ex- 
temporaliqite  carmine  s  e  fényes  diadalnak  Bonfin  által 
közlött  előadására  azt  jegyzi  meg  Liszti  János  püspök, 
hogy  haec  omnia  nostri  transsilvani  fidicines  in  tahernis 
lowje  aliter  decantant,  a  mi  erdélyi  hegedőseink  mindezt 
egészen  máskép  éneklik  a  korcsmákban. 

Énekeltek  tehát  költeményeket,  valószínűleg  énekelték 
a  SjíCihács  megvételét  is,  melyet  a  magyar  történelmi  tár- 
sulat 1871-iki  kirándulása  alkalmával  fedezett  föl  a  csi- 
cseri Orosz-család  levéltárában.  A  költemény  1476-ban 
készült  és  másfél  száz  tíz-szótagos  sorból  áll.  Az  ének  eleje 
hiányzik,  de  így  is  becses  Tárgya :  Szabács  várának 
ostroma  és  bevétele,  Mátyás  királynak  egyik  fényes  hadi 
tette.  Kinizsi  Pál  nézi  Szabács  várát  és  árkának  mély- 
ségét, azután  Nándor-Fehérvárra  siet.  hogy  hírt  vigyen 
a  királynak. 

A  fejedelem  nagy  hamar  hajókat  vontat  fel  a  Szá- 
ván és  tetemes  hadsereggel,  sok  ágyúval  ostromolni 
kezdi   a  várat.  Támadásuk  azonban  nem  sokat  ártott : 

Azzal  Sabacbnak  ygen  sem  árthattak 
Mert  mondhatatlan  zakalosokwal 
Sok  nylakwal  swt  zamtalan  fokwal 
Kezy  pwskakwal,  nagy  pattantywkwal 
Es  kwiwmb  kwlwmb  algywkwal 
Sebes  es  gyuan  zwnetlen  Iwttek 
Swt  menden  ereyekwel  raytonk  hvttek. 

A  kölcsönös  ágyúzás  következtében  többben  vesztek 
el,  kiket  a  király  nagy  tisztességgel  illetett.  A  fejedelem 
mindenütt  ott  volt.  bátorságra  és  vitézségre  buzdította 
katonáit,  és  a  magyarok  jó  szerencsével  vittak  és  «yo 
newet  \vwnek.» 


VILAíJI  KÖLTÉSZET  83 

A  csehek  azonban  rosszul  jártak,  merész  éjjeli  tá- 
madásuk nem  sikerült  s  némelyek  fegyver  által,  mások 
a  vízbe  halának.  E  szerencsétlenség  moralizáló  félkiáltásra 
indítja  a  költőt : 

Oli  nawalyas  hythwan  Ivemenseg 
^lyt  tvvn  nekyk  es  az  kewelseg 
j\leg  halauak  nag  vak  merwsegbe 
Byzoa  nem  vytezlew  meressegbe. 

De  érzi.  hogy  félig-meddig  eltért  tárgyától,  azért  ab- 
ban hagyja  moralizálását.  «Merí  semmit  nem  hoz  nekwnk 
hazonba. » 

Visszatér  tehát  tárgyahoz  s  jelenti,  hogy  Aii  bég 
érkezett  meg  15000  lovassal  a  vár  fölmentésére.  Sza- 
bácshoz  nem  messze  egy  kis  iialmon  állítá  fel  seregét, 
onnét  akarván  kiáltás  által  az  ostromlottak  tudomására 
hozni  megjöttét.  A  kirá'y  észrevéve  szándékát,  azért : 

Hagya  nagy  sok  dobot  doboltatni 
Trombitákval  es  trombitáltatni ; 
Olyha  hasad  volt  ég  mindezektől  — 
Es  volt  nagy  kiáltás  vitézektől 
Hogy  szózatot  wk  ne  vehessenek, 
Onnaton  annálkül  mehessenek. 

Valóban  Ali  bég  haszontalanul  jött  s  látván,  hogy 
segélyét  nem  veszik  igénybe  s  megtudván.  «hogy  nincs 
segédeim  már  több  ezek  be »,  eltávozott. 

Azalatt  egy  ifjú  török  tiszt  szökött  ki  a  várból, 
melynek  egyik  gyöngébb  oldalát  árulta  el  a  királynak. 
Most  új  ostrom  kezdödék.  mire  az  őrség  elhatározza, 
hogy  feladja  a  várat.  A  magyarok  számos  ágyút  és  kin- 
cset találtak  a  várban  s  a  király  jobban  megerősítvén  azt, 
Budára  tért  vissza,  hová  számos  török  kíséré  s  nagyon 
elcsudálkozék. 


84  VILÁGI  KÖLTÉSZET 

Hogy  Budának  menden  wchayaba' 

Jelennen  kyralnak  odwaraban 

Lathyak  Twrwknepeth  kazdagh  rwhaban 

Kyralnak  ekessen  odvvarlany 

Ment  kel  pyaczon  varban  állani  .  .  . 

Ezt  meg  hallak  mynd  Twrwkorsagba  — 

Tvvrvvk  Chazar  Ivvn  nagy  bossosagba. 

Itt  végződnék  a  költemény ;  de  a  papir  szélén  össze- 
kuszált sorokban  még  egy  kis  toldalékot  írt  hozzá  a 
költő,  melyet  a  vers  kiadója  Thaly  Kálmán  nem  a  mint 
valószínűleg  kellelt  volna  mindjárt  az  első  ágyúzásnál 
elesettekhez  toldott  be,  hanem  a  költemény  végéhez  füg- 
gesztett. 

Mivel  a  kézirat  hihetőleg  eredeti  fogalmazvány,  e 
lapszéli  sorokat  a  költő  csak  később  írta  oda.  E  tolda- 
lékban Várday  Simonról  és  Franz  cseh  vitézről  emlé- 
kezik, felhíja  az  ifjú  Várday  anyját,  hogy  sírjon  kedden 
a  csata  napján ;  íelhí  mindenkit,  hogy  az  elesettekért 
imádkozzék  és 

Affélét  istennek  nag  halat  agyon 
Mendennemw  nag  sok  yo  tetelerwl 
Es  erws  Sabach  meg  vetelerwl. 

Mint  a  költemény  elmondott  tartalma  bizonyítja, 
egyikével  van  dolgunk  azon  csinosabb  históriás  énekeknek, 
melyekben  egyöntetű  haladás,  kellő  részletezés,  eléggé 
átérzett  hangulat  van. 

Csakhogy  erösebb  művészi  alakítás  vagy  szép  költői 
nyelv  hiányzik  belőle.  Ki  lehetett  az  ének  szerzője? 

írt-e  más  költeményeket  is?  Mai  napig  sincs  meg- 
fejtve, pedig  épen  Szabács  viadalának  feldolgozása  mu- 
tatja, hogy  némi  tehetséggel  rendelkezett.  Lehet,  hogy 
távol  lakván  az  ország  középpontjától,  müvei,  ha  írt 
ilyeneket,  nem  jutottak  a  közforgalomba. 


VILÁGI  KÖLTÉSZET  85 

A  második  költemény  egy  Emlékdal  Mátijás  király 
halálára,  a  gyöngyösi  codexben  találta  Döbrentei  Gábor. 
Négy,  tízszótagós  sorból  álló  versszakokban  Íratott.  A  fe- 
jedelem hatalmát  magasztalja  « néhai  való  jó  Mátyás 
király !  sok  országokat  te  bírál,  nagy  dicséretö  akkoron 
valál,  ellenségednek  ellene  állal. »  Mily  hatalma  volt  a 
nagy  királynak,  avval  jelezi,  hogy  meghódította  Bécs  vá- 
rosát, hogy  «ékes»  seregét  és  királyi  székét  odahelyezé. 
Németországot,  a  mikor  csak  kívánta,  a  szent  koronához 
csatolá  és  részekre  osztva  a  magyar  uraknak  tisztííl  adá. 
Maga  a  cseh  Prága  is  megnyerni  óhajtá  őtet ;  de 

Meghervadoz  ott  szép  zeld  ága. 
Nem  kellemetes  neki  virága. 

Elmondja,  hogy  a  törökök  is  ajándékokkal  kedves- 
kedének  neki,  csakhogy  ne  bántaná  basáikat  s  ne  fe- 
nyegetné császárjukat;  a  «belcs»  olaszok,  «az  vízen  álló 
Velence>  és  más  hatalmas  városok  Mátyás  igyekezetének 
komoly  tárgyai  valának.  Még  a  lengyeleknek  is  rettenetes, 
éltében  oltalmazója  volt  ő  a  magyar  népnek  és  kívánja 
a  költő,   hogy  legyen  «Úr  Istennél  már  nyugodalmas. » 

A  történeti  köríiltekintés  zenei  eleme  igen  csekély. 
A  szerző  verselése  gyarlóbb  mint  Ssabács  megvételének 
szerzőjéé.  Négy  tíz  szótagos  szóból  áll  egy-egy  versszak, 
de  némely  sora  több  vagy  kevesebb  szótagot  számlál. 
Sokkal  zeneibbek  ama  négy  soros  versszakok,  melyeket  a 
nép  Mátyás  király  megválasztásakor  az  utczákon  énekelt. 

Mátyást  mostan  választotta 
Mind  ez  ország  királyságra, 
Mert  ezt.  adta  isten  nekünk 
Mennyországból  oltalmunkra. 

Azért  mi  is  választottuk, 
Mint  istennek  ajándékát 
Kiből  isten  dicsértessék. 
És  örökké  mondjuk :  Ámen. 


8(5  VILÁGI  KÖLTÉSZET 

Vagy  az  a  kis  töredék,  melyről  Zrínyi  Miklós  mondja 
hogy  *még  a  kis  leányzók  is  közénekkel  éneklik  vala 
akkor  Mahumet  császárról »  : 

Mikor  magyar  király  zászlóját   látá, 
Jó  lovának  száját  futni  bocsálá. 

A  harmadik  emlék  Both  János  feletti  (jijásséneke 
Gergely  diáknak.  A  költemény  szerzője  egészen  ismeret- 
len, hőse  pedig  Mátyás  király  követe  volt  a  portánál,  hol 
meghalt  1493  körül.  Ezt  az  emieket  is  Döbrenteinek  kö- 
szönhetjük, a  ki  a  PaksV'Codexben  fedezte  föl.  A  verselő 
Gergely,  a  ki  belső  embere  vala  Bothnak,  panaszkodik, 
hogy  gondtalan  életet  élne,  ha  ura  meg  nem  halt   volna. 

Gondom  nekem  yó  nagy  Is  .  .  .  mastan  nem  wolna 
Feleym  ...  thyzthesseghewm  tudom  nagy  ...  na 
hogy  ha  az  en  zolgalth  uram  m  .  ,  nem  holth  wolna. 

De  Mátyás  király  törökországi  követségbe  küldé 
Bothot,  bízván  a  török  császárban : 

El  valazthnak  en  uramath    az    nagy   zolgalathon 
kewethsegen  el  Bel  kewldeek  therek  orzagba 
byzyk  wala  Mathyas  kyraly  therek  Chazarban. 

Azonban  csalódott  a  fejedelem  bizalma  és  Both 
hazájától  nres.^ze  ott  veszett  az  idegen  földön.  A  vers- 
szakok kezdő  betűiből  állítak  össze  a  Gregori  nevet.  Va- 
lószínű, hogy  tovább  is  folyt  a  vers.  mert  a  szerző  neve 
még  nincs  bevégezve  s  több  sor  nem  fért  a  lapra.  Mint 
idézetünk  mutatja,  hármas  sorokban  íratott  a  költemény, 
három  egyhangú  rímmel.  Elég  laposan  és  a  költés  bája 
nélkül  panaszkodik  az  elégia  együgyű  szerzője. 

Ez  időszak  legérdekesebb  históriás  éneke  a  Pannónia 
megvételéről  szóló,  melynek  eredetét,  származását  sokféle- 
kép magyarázták,    Subich   protonotarius    közölte   először 


VILÁGI  KÖLTÉSZET  87 

Prayval  és  circiter  a  XIV.  századba  teszi  és  azt  mondja, 
hogy  barátgóth  betűs  codexbenjordúl  elö ;  Pray  a  XIV. 
század  alkonyán  vagy  a  XV.  hajnalán  irt  magyar  éneknek 
tartja,  mely  azonban  régibb  eredetiből  vétetett.  Toldy  azt 
állítja,  hogy  a  Képes  krónikából  van  merítve  s  hihetőleg  vala- 
mely középkori  barátnak  munkája,  ki  helyenkint  beszőtt  ety- 
mologizálása  által  is  elárulja  magát.  Különben  is  a  krónika 
száraz  rendé  szerint  a  népies  jellem  minden  nyoma  nélkül 
s  éhez  képest  nagyon  is  józanul  beszéli  ez  ének  szerzője 
szabálytalan  és  így  éneke'.hetlen  verseiben,  a  mit  maga 
a  krónikás  valamely  népies  ének  nyomán,  helyenkint 
legalább  csakugyan  fölmelegedve  adott.  Szóval,  Toldy 
kevés  jót  tud  mondani  róla. 

Arany  János  A  magyar  nemzeti  versidomról  szóló 
értekezésében  épen  az  etymologizálások  terén  látja  a  köl- 
temény  régiségét. 

iTelenföldén  elmeiének, 
Az  cseken  ők  (el)  csekének, 
Az  Tetemben  elfelíetének, 
-Érden  ők  sokat  értenek, 
Százhedomnál  megs^ál Iának  ; 
i^öldedet  adtad  fejér  lovon, 
És  /Vívedet  aranyos  féken  — 

^Világos  az  alliteratio,  mondja  Arany,  azért  e  helye- 
ket egy  régibb  szöveg  maradványának  tartom,  mire  az 
itt  csoportozó  avult  szók  is  mutatnak  ;  ellenkezően  Toldy 
úrral,  ki  valamely  középkori  barát  ízetlen  atymologizá- 
lásait  látja  bennök ;  de  én  itt  az  eredeti  néprhythmus 
lüktetését  érzem,  bötürímmel  élesítve,  melyet  a  tudákos 
szerző,  ki  ez  éneket  újra  dolgozta,  vagy  nem  akart,  vagy 
nem  bírt  egészen   elrontani.* 

Szilády  osztozik  Arany  nézetében :  Azt  hiszi,  hogy 
eredetileg  mind  tartalma,  mind  verses  alakja  népköltési 
maradvány  —  szerinte  az    álliterál  sorok  ősvoltát  a  ben- 


88  VILÁGI  KÖLTÉSZET 

nök  előforduló  avult  szók  kétségtelenné  teszik ;  a  meny- 
nyiben pedig  ezen  soroknak  megfelelő  szöveget  a  króni- 
kákban hijában  keresünk,  annyival  bizonyosabbnak  tart- 
hatjuk ezek  népies  származását.  Végűi  kimondja,  hogy  a 
Pannónia  megvételéről  szóló  ének  eredeti  szerkezetű  pél- 
dányát tartja  valamennyi  krónika  forrásának. 

Még  szaporíthatnók  e  nézetek  számát  és  sorát,  el- 
mondhatnók,  hogy  a  szegény  és  szerencsétlen  gr.  Majláth 
János,  ki  a  bajor  földön  leányával  együtt  vízbe  ölte  ma- 
gát, egyenesen  Anonymusnak  tulajdonítja  ;  első  bibliogra- 
phusunk,  Sándor  István,  a  Halotti  Beszéd  korába  teszi ; 
íölemlíthetnök  Békés. -Concilia  Emil  pár  talpraesett  észre- 
vételét, mely  szerint  mindazon  nyelvtények,  'melyeket  a 
vers  XIV.  századi  eredetére  felhoztak,  megtalálhatók  a 
XVI.  században ;  a  nyílt  onh.  önlc  rag  mindenütt  olvas- 
ható ,  a  hároms.ier,  annat  (annyit)  és  csekőneJ:  alakok 
nem  egy  emlékben  fordulnak  elő ;  a  jutni  (jönni),  telese 
(tölte),  meriárultonTc  szintén  olvashatók  e  század  irataiban. 
Békési  azon  véleményben  van,  hogy  a  szerző  budavidéki 
német  születésű  lehetett,  a  mire  a  költemény  több  ger- 
manismusa  bátorítja  őt.  Ilyenek  :  0  magánaJc  jónak  itélé 
ö  magában  helyett,  (für  sich,  bei  sich),  berezeg,  jól  meg- 
gondolj magad ;  azért  te  utánad  ők  sok  jót  mondanak 
(sie  werden  dir  viel  Gutes  nachsagen)  stb. 

De  ne  szaporítsuk  a  meddő  föltevések  számát.  A 
költemény  kettős  eredetéhez  sem  kell  folyamodnunk,  ha 
meg  akarjuk  érteni.  A  könnyen  folyó,  gördülékeny  és 
álliteráló  sorok  csak  úgy  származhattak  egy  tűrhetőn  ver- 
selő diákos  embertől  mint  a  kevésbbé  sikerűitek.  A  ki  el- 
mondta, hogy  Dézsen  háromszor  Deust  kiáltottak  a  ma- 
gyarok, elmondhatta  azt  is,  hogy  Érden  ők  sokat  érte- 
nek. Nincs  költeményünk  a  középkorból,  mely  kifogás- 
talan nyelvvel  és  csupa  jó  ütemmel  szolgálna.  A  verstör- 
lejtő,  mint  itt-ott  nevezik,  épen  úgy  küzd  a  nyelvvel,  mint 


VILÁGI  KÖLTÉSZET  g9 

a  rhythmussal.  De  ha  egy-két  sora  sikerűi,  mindjárt  azt 
mondjuk-e  reá.  hogy  ezeket  valamely  ősénekből  kölcsö- 
nözte ?  A  germanismusok  sem  bizonyítják,  hogy  német 
születésíí  barátnak  kellé  a  szerzőnek  lenni.  A  középkor 
írói  nem  egy  hibát  követnek  el  a  magyarosság  ellen.  A 
mint  latinságukban  nem  egyszer  akadunk  a  germán,  gall, 
olasz,  szláv  és  magyar  szólásmódokra,  úgy  magyar  szö- 
vegük sem  vala  ment  hasonló  idegenszerűségektől. 

De  hát  kinek  a  véleményét  fogadjuk  el,  ha  nem 
akarunk  újat  felállítani  ?  Most  az  egyszer  oly  emberhez 
csatlakozunk  és  szegődünk,  a  kivel  ritkán  evezhetünk  egy 
csónakban.  Ez  a  lelkes  történetíró  és  tüzes  nyelvbuvár: 
Horváth  István,  ki  e  költeményt  Csáthi  Demeternek  tulaj- 
donította. 

Csáthi  1500  körűi  volt  a  krakkai  egyetemen,  onnét 
hazakerült  a  nélkül,  hogy  szigorlatot  tett  volna.  Azután  a 
Szilágyságba  jutott  és  ott  működött,  ott  csinált  egy  verset, 
melyet  mint  töredéket  3Iagyarország  mef/hódítása  czím- 
mel  közöl  Szilády  a  Magyar  költök  tárában,  Toldy  pedig 
Magyarors.zág  megvétele  czím  alatt  em'ít.  E  töredék  Hor- 
váth Istvánnál  a  Pannónia  megvételéről  szóló  ének  máso^ 
latában  pár  hiányzó  sor  után  következik.  Nyelve  és  verse 
annyira  egyezik  a  fentebbi  énekkel,  hogy  lehetetlen  azt 
nem  mondani,  hogy  e  három  versszak  csupán  megsza- 
kadt folytatása  és  vége  az  előbbi  költeménynek.  Szerzetté 
pedig  Csáthi  Demeter  nagy  gondolafjáhan.  mikort  nagy 
hil  vala  Magyarországiján.  Ez  volt  1514-ben  a  Dózsa  láza- 
dás vagy  1526-ban  a  mohácsi  vész  idején.  Ha  20—24 
éves  fiatal  embernek  teszszük  fel  Csáthit,  mikor  a  krakkai 
egyetemen  tanúit,  34—38  éves  lehetett  a  pórzendülés 
korában,  46 — 50  éves  a  mohácsi  vész  szomorú  napjai- 
ban. Én  a  pórzendülés  idejére  szeretném  tenni  verse  meg- 
írását, a  mikor  szintén  nagy  hú  vala  ebben  az  országban. 

Nem  csekély  becsű  Szabatkay  Mihálynak  1515  ben 


90  VILÁGI  KÖLTÉSZET 

készült  verse :  Cantio  Fetri  Berlzló.  A  versfök  mutatják 
a  szerző  nevét.  Egy  ideig  az  ének  két  versszakát  ismertük, 
ügy  a  mint  Jankovich  közlötte  Toldy  Ferenczczel,  nem  rég 
megkerült  az  eredetinek  teljes  szövege.  Az  énekszerző  a  hős 
bán  és  veszprémi  püspök  dicséretével  kezdi,  miidön  fel- 
szólítja a  népeket,  hogy  bánkódjanak  püspök  veszedel- 
mén, kinek  török  császár  soha  sem  uralkodék  a  fején. 
Ellenségit  sok  helyen  meggyőzte,  törökök  sokaságit  elűzte. 
Majd  a  püspök  foglyát  Báli  szandsákvajdát  szólaltatja  meg, 
mi  által  némi  balladai  élénkséget  kölcsönöz  versének. 

Jaj  !  hogy  veszek,  szégyent  vallék  én  bátorságomban 
Egy  pap  miatt  nagy  kárt  vallék  én  vajdaságomban. 

Én  nem  valék  igaz  hitö  szegén  horvátoknak. 

Sok  rabolást  én  is  töttem  az  ö  velalokban. 

Azért  fogván  tart  most  engemet  egy  haragos  papban. 

Később  a  magyar  huszárokat  dicsérteti  vele : 

A  hol  vínak  ö  huszári,  ott  vígan  osztoznak, 

0  szolgái  az  marháért  csak  meg  sem  bántatnak, 

Gyakor  helen  vígan  laknak,  mind  magyaról  szólnak.  ■ 

Mivel  Beriszló  Péter  csak  1820-ban  hunyt  el, 
Szilády  hibának  tartja  a  végső  versszak  1515.  évét. 
Szerinte  1525-nek  kellene  lenni.  Lehet,  bár  Ábel  Jenő 
azt  sejti,  hogy  a  költemény  a  püspök  egy  előbbi  halál- 
hírére készülhetett. 

Ges2thy  Lásdó  éneke  lo2o-höl  nem  teljes  mü,  csak 
töredékben  van  meg  s  az  is  több  helyen  alig  olvasható. 
Szerzője  akkor  írta  e  költeményt,  mikor  Magyarország 
fö  szükségéhen  és  a  végek  elveszendőhen  valának ;  bezzeg 
máskép  volt  Mátyás  király  idejében,  mert  egyetértett  az 
ország,  tisztelte  a  vitézeket,  nem  egyenetlenkedtek  az 
urak.  Intőleg  emeli  fel  szavát,    hogy  ne  háborogjanak  az 


VILÁGI  KÖLTÉSZET  91 

Úristen  ellen,  tartsák  meg  a  régi  decretomot,  szolgáltassák 
ki  a  dézmát,  jól  végezzenek  a  hatvani  gyűlésen  s  jó 
Lajos  Tciralyunk  diadalmat  veciyen. 

A  költemény  négyes  alexandrin  sorokban  van  írva, 
melyekből  többször  nem  hiányzik  a  metszet.  Különben  a 
verselő  nem  tudta  müvét  kiemelni,  akár  az  érzés  mele- 
gével, akár  a  kifejezések  szépségével  felruházni. 

Egy  virágének,  szerelmi  költemény  töredéke  maradt 
reánk  a  körmöczi  levéltár  1505.  jegyzőkönyvének  czím- 
lapján,  melyet  Krizsko  Pál  városi  tanácsos  1876-ban  fede- 
zett föl.  A  töredék  csak  néhány  sorból  áll : 

Supra  agnő,  szökj  fel  kabla. 
Hazajött  fírjed,  tombj  Kató 
Az  te  szip  palástodban, 
Gombos  sarudban ; 
Haja,  haja,  virágom ! 

Fájdalom,  csak  e  pár  sornyi  emléke  maradt  meg  a 
lyrai  költészet  virágzó  fajának !  Ezt  sokan,  többi  közt 
Szilády  Áron  a  szerelmes  költemény  üldözésének  is  tulaj- 
donítják. «A  szigorú  vallásosság  és  erkölcsiség  szempont- 
jából szükségesnek  veit  üldözés  volt  az  egyik  oka.» 
Azután  néhány  vallásos  írót  idézve,  leghevesebb  kár- 
hoztatásaikat czitálva  mondja :  «Ily  megvető  elítélés  súlya 
alatt  nem  csuda,  hogy  pusztulnia  s  enyésznie  kellett  a 
népköltés  és  énekszerzök  virágénekeinek. »  Ez  talán  némi 
nagyítás.  A  XV.  század  morálját  nem  szabad  egyes  szent 
beszédek  vagy  legendák  kifakadásaiból  megítélnünk.  Te- 
mesvári Pelbárt,  vagy  Bornemisza,  vagy  Pázmány  Péter 
és  mások  éles  megrovása  daczára  örökké  dalolt  a  magyar, 
nemcsak  lytaniázott  és  vallásos  éneket  zengett.  Kivált  a 
XV.  és  a  XVI.  század  első  felének  frivol  papsága  könnyű 
és  léha  magaviseletével  nem  üldözte  a  nótát,  a  dalt,  sőt 
bizonyosan  maga  is  jó  kedvvel  énekelt  mulatság  közben. 


92  VILÁGI  KÖLTÉSZET 

A  könnyen  termett  és  könnyen  tanúit  nótákat  azonban 
nem  tartották  arra  érdemesnek,  hogy  leírogassák  és  őriz- 
zék, élőszóval  adták  tovább,  énekelve  terjesztették  Az 
is  hozzájárult  e  költemények  eltűnéséhez,  hogy  a  kik 
dalolni  szerettek,  nem  igen  tudtak  irni  ;  az  a  néhány 
ember  pedig,  a  ki  írással  foglalkozott,  magához  méltat- 
lannak nézte  egy  hitvány  virágének  másolását. 

A  kis  töredék  első  szava  élénk  vitát  keltett.  Szilády 
sutra  szerette  volna  olvasni,  Beöthy  Zsolt  a  síípra  mellett 
szólt.  Az  első  nagyon  erősnek  találta  a  zsúpra  való, 
égetni  való  kifejezést,  azért  a  sutra  szót  ajánlotta ;  a 
második  azzal  is  védte,  hogy  «a  zsúpra  .  .  .  csak  ott 
szokták  küldeni  a  vénasszonyt,  a  hol  nem  meggyalázni, 
hanem  nevetségessé  akarják  tenni,  tréfálkoznak  vele. 
Alig  jelent  többet,  minthogy  a  vén  asszonynak  már  itt, 
a  fiatalok  között  nincs  semmi  keresete. »  Hogy  a  zsúpra 
vele  értelme  égetni  való,  tűsre  való,  nem  lehet  kétségbe 
vonni ;  de  hogy  a  tréfa  és  enyelgés  hangján  megrovó 
kifejezéseinket  ellenkező  vagy  szelídebb  értelemben  szok- 
tuk használni  és  hogy  ez  a  nyelv  figurái  közé  tartozik, 
nagyon  ismeretes.  így  használhatjuk  a  zsúpra  szót  is 
abban  az  értelemben,  a  melyet  sutra !  hiczkóha !  stb.  sza- 
vakkal szoktunk  jelölni. 

A  tanító  költészetnek  van  egy  rendkívül  érdekes 
maradványa :  Apáti  Ferencz  feddő  énehe.  Nevét  a  vers- 
főkben rejtette  el ;  de  hogy  ki  volt,  hol  és  mikor  élt. 
máig  sem  tudjuk.  A  költemény  szerkezete  kissé  laza, 
eszmekötése  gyarló  vagy  hiányos,  tartalma  és  venselése 
azonban  nagyon  becses.  A  középkori  naiv  és  pathetikus, 
érzelmes  és  szenvedélyes  költői  dolgozatok  mellett  jól  esik 
egy  lehütő  és  józan,  hideg  és  csúfolódó  verset  olvasni, 
mely  sima  verssorokban,  hangzitos  rhythmusokban  énekli 
meg  a  kor  erkölcsi  világának  fonákját,  az  érem  hátulsó 
lapját.    Mint  jóravaló  mester  nem  jön  tűzbe,    nem  hábo- 


VILÁGI  KÖLTÉSZET  93 

rodik  fel ;  egészséges  szemével  végig  tekint  az  akkori 
társadalom  minden  osztályán.  Először  is  barátain  kezdi, 
a  kik  s:ép  sióval  járultak  hozzá  s  azután  megcsalták. 
Majd  a  hazug  és  hízelkedő  eljárását  festi,  hogy  a  nagy 
urakra  térjen  át,  kiknek  azt  a  tanácsot  adja,  hogy  ezüs- 
tös szablyáikkal  ne  vágják  a  pogány  népet ;  ne  járjon 
csintalanságon  az  eszük,  ne  sokat  piperézzék  magukat. 
Ova  int,  hogy  senki  se  bízza  papokra  ügyeinek  intézését, 
mert  nyájasságával  beveszi  magát  a  házba  és  a  pénzed 
helyett  leányoddal  vigad.  A  leányok  jámborsága  most  a 
tánczban  nyilatkozik,  mely  ha  szertelen,  pártájokat  vesz- 
tik. Úgy  látszik,  a  menyecskéknek  (lepliélc)  adja  azt  a 
tanácsot,  hogy  otthon  üljenek,  tyúkokat  ültessenek,  sse- 
mérem  kapálni  bölcsöt  ringassanak.  Majd  a  parasztokra 
tér  át,  a  kik  elbizakodásukban  Sámsonoknak  tartják  magu- 
kat, nem  tisztelik  uraikat,  de  ha  valaki  megrázza  a  sza- 
kállukat és  elveszi  a  jószágukat,  bizony  megalázkodnak. 
Ezután  újra  a  papokat  veszi  elő,  a  kiknek  akkor  volt 
tisztességük,  mikor  megtartották  szabályaikat  és  nem 
jártak  galléros  köntösben,  veres  beretrában,  pénz  sem 
kellett  nekik,  szőrbe  öltöztek  ;  most  azonban  szépen, 
nyájasan  beszélnek,  de  forintokat  kérnek  s  a  ládába 
gyűjtik.  A  vers  végén  pedig  az  apát  urakkal  foglalkozik, 
a  kiknek  kevés  a  hajuk,  de  sok  a  jószáguk ;  erős  a 
régulájok,  de  csekély  a  zsolosmájok,  bársonyos  a  szolgá- 
juk, fekete  a  kápájok. 

A  költemény  tartalma  a  renaissance  idejére  mutat, 
de  közelebbről  nehéz  meghatározni,  mikor  írta  Apáti. 
Sziládynak  «úgy  tetszik,  mintha  a  benne  rajzolt  állapotok 
inkább  I.  Mátyás  korára  vallanának  »  Toldy  a  Jagellók 
idejéből  valónak  tartja.  Biz  ez  lehet  II.  Lajos  korából  is. 
Egyetlen  oly  fogódzó  sincs  a  költeményben,  melyből  kiin- 
dulva meg  lehetne  állapítani  íratásának  idejét. 

Egy-egy    versszaka    három    12    szótagos  sorból  áll, 


94  YILAOI KÖLTÉSZET 

melyet  egy  felsor  köve!  s  így  a  sapphói  versszakokra 
emlékeztet. 

Egy  kis  szabadsággal  talán  itt  is  föl  lehet  említeni 
A  jó  és  (jonosz  szerzet  ősnek  dicséreti  és  szidalma  czímíi 
kis  költeményt,  ezt  a  kis  tanító  verset,  mely  két  strophá- 
ban  állítja  egymással  szembe  a  jó  és  gonosz  szerzetest. 
A  jóban  kevélykedik  a  tisztaság  lilioma,  a  szeretet  rózsája 
és  az  alázatosság  kék  violája  ;  míg  a  gonosznak  a  szive 
méreggel,  engedetlenséggel  és  gyíílölséggel  van  tele,  átha- 
totta a  kevélység,  azért  az  ördög  hírja  és  viszi  az  örök 
kínra. 

Épen  ily  versalakban  és  slylusban  van  írva  az 
Asztalnak  szent  dicsérete,  úgy  hogy  ugyanazon  szerző 
müvének  látszik.  Az  előbbinek  naiv  kedvességével  mondja  : 

Az  alázatos  szerzetös 
Nagy  édösdön  eszik  ; 
Mert  ő  méltó  reája. 
A  mit  eszik,  iszik. 

Fölemlítjük  még  Nyírkállai  Tamás  jogi  szabályát 
1484-ből.  mely  a  Dobai  Székely  Sámuel-féle  codexben 
maradt  fen.  Kovachich  Márton  a  múlt  század  vegén 
1799-ben  adta  ki  (Formuláé  solennes  styli  etc).  Latin 
eredetije:  Regula  juris :  Qaod  semel  piacúit  ulterius  dis- 
plicere  non  pot:erit. 

^lert  mit  egyszer  megszerzettéi 
Es  tetőled  elvetettél. 
Ha  igazat  akarsz  tenned. 
Többször  nem  kell  bozzád  venned. 


A  SZINKÖLTÉSZET  95 


lY. 

A  SZINKÖLTÉSZET. 

Volt-e  a  magyarnak  szinköltészete  ?  Volt-e  neki 
akárminö  kezdetleges  drámája?  Volt-e  legalább  mimelö, 
utánozó  játéka,  mely  nevetséges  helyzetekben  másolja 
társainak  tetteit  s  nevetésre  fakasztja  a  néző  közönséget  ? 

Hogy  a  hunoknál,  állítólagos  rokonainknál  voltak 
ily  productiók,  Priskos  Rhetortól  tudjuk,  ki  elbeszéli,  hogy 
Attila  ebédje  után  egy  féleszű  skytha  lépett  be,  ki  csodá- 
latos és  képtelen  sületlenségeket  hadarva  össze,  mindnyá- 
jukat nevetésre  fakasztotta.  Ez  ugyan  nagyon  elemi  jelen- 
sége a  drámai  művészetnek,  mondhatni  első  hajtása  a 
színi  alkotásnak ;  de  oly  rügy,  melyből  más  népeknél 
gyönyörű  virág  fejlődött. 

Volt-e  legalább  ily  productio  őseinknél  ?  Azt  hiszszük, 
hogy  volt.  Akár  egyesek,  akár  többen  bohóskodhattak  a 
nézők  mulattatására.  A  mint  a  hunok,  ügy  a  magyarok 
előkelői  a  török  fajhoz  tartoztak.  Amazok  szokásai  nem 
sokban  üthettek  el  a  magyarokéitól.  Vendégségek  alkal- 
mával játszottak  az  öregek  előtt,  s  habár  a  Névtelen 
jegyző  szavait,  hogy  ifjaik  játszadoznak  vala  a  vezér  és 
nemeseinek  szine  előtt,  miként  a  bárányok  a  kosok  előtt, 
nem  magyarázhatjuk  a  színi  mutatványok  javára,  azt  sem 
tagadhatni,  hogy  e  játékok  a  harczias  bajvívások,  öklelé- 
sek, dardavetések  stb.  mellett  lehettek  mimelő  productiók 
is,  melyek  a  mulatságok  komikus    oldalát    képezték.   Alig 


96  -^  SZIXKÖLTÉSZET 

képzelhető;  hogy  az  igriczek,  a  joculatorok  csupán  a 
komoly  éneknél  maradtak,  hogy  többen  komikus  tehetségö- 
ket  nem  érvényesíthették  volna  ! 

A  levelező-könyvek  nemcsak  napjainkban  divatosak, 
mindig  gyűjtöttek  ily  mintákat  meg  a  középkorban  is. 
Tapolczai  Bertalan  a  XIV.  század  első  feleben  a  bécsi 
egyetemen  írt  össze  ily  levélmintákat,  melyek  között  egy 
érdekeset  találunk  tárgyunkra  nézve.  M.  iskolamester  P. 
és  N.  joculatorokat  ajánlja  Magyar  Pál  gymesi  várnagy 
figyelmébe,  mert  az  Ő  lakodalmán  jó  kedvre  derítették  a 
társaságot.  A  joculatorok  tehát  mulattatták  a  hallgatókat 
vagy  a  nézőket,  vidám  tapsot,  nevetést  idéztek  elő.  Minő 
tréfákat,  bohóságokat  művelhettek  ?  Ki  tudná  megmondani, 
mikor  e  levélminta  pár  sora  csak  a  hatást  jelezi,  de 
semmivel  sem  adja  tudtunkra  nevetséges  játékaikat.  Ezek 
azonban  valószínűleg  tréfás  párbeszédek,  komikus  jelenetek, 
bohózatfélek  voltak  vastag  tréfákkal,  melyek  megfeleltek 
a  kor  műveltségének.  A  szomszéd  német  földön  a  közép- 
korban a  mysteriumok  és  farsangi  bohózatok  fejlődtek  ki ; 
talán  ez  utóbbiak  szerényebb  fajtájával  mulattatták  e 
magyar  joculatorok  az  iskolamester  vendégeit  ? 

De  ha  voltak  is  joculatorainknak  ily  nevettető  mu- 
tatványaik, nagy  kérdés  marad,  volt-e  egyházi  drámánk, 
minőt  a  nyugoti  népeknél  találunk. 

Götzinger  szerint  rósz  szófejtés  utján  mysteriumnak 
nevezték  el  a  középkor  bibliai  drámáit,  holott  a  németek 
ludusoknak,  a  francziák  misteriának  és  misterének  minis- 
teriumtól  nevezték,  mivel  vélemények  szerint  részét  al- 
koták  az  isteni  szolgálatnak,  s  nem  voltak  összeköttetés- 
ben a  mysterium  =  titok  szó  fogalmával.  Nálunk  a  német 
irodalom-történetírók  nyomán  elkezdték  mysteriumoknak 
nevezni,  s  máig  is  úgy  híjuk  a  bibliai  színi  játékokat. 
Állítólag  a  papok  a  templomban  játszották  el  az  egyház 
vagy  Róma  nyelvén,  a  nép  nyelvéből  csak  ritkán  vegyíílt 


A  SZIXKOLTESZET  97 

bele  egy-egy  mondat,  mint  például  a  húsvétiba  :  Feltámadt 
Krisztus!  Mária  Magdolna  néha  énekelt  is.  Később  oly 
drámai  párbeszedet  is  írtak,  melynek  tele  latin,  fele  a  nép 
nyelvén  folyt.  A  Szelepcsényi-kiadásü  katholikus  énekek 
közt  fordul  elő  egy  két  nyelvű  költemény.  Régi  ének 
czím  alatt. 

A  mysteriumok  a  francziáknál  fejlődtek  ki  leghama- 
rább. Mint  kiválóan  drámai  nép  szerette  a  mutatványokat, 
papjaik  pedig  szivesen  szemléltették  a  nép  előtt  a  bibliai 
olvasmányokat.  Egyébiránt  a  keresztyén  történet  már  a 
második  század  végén  említi  Ezechielt,  a  zsidók  tragikus 
költőjét,  a  ki  Moyses  Exodus  könyvének  történeteit  a  görög 
dráma  alakjába  öntötte.  Nazianzi  sz.  Gergely  konstanti- 
nápolyi pátriárka  pedig  a  IV.  században,  hogy  a  görög 
színház  veszélyét  eltávolítsa,  a  szentírás  egyes  érdekesebb 
történeteit  dolgozta  fel  dráma  alakjában.  Keresztyén  hym- 
nusok  pótolák  a  régi  karokat.  Ez  ősrégi  müvek  úgy  látszik 
követök  nélkül  maradtak.  Legalább  nincs  semmi  tudomá- 
sunk ily  vallásos  irányú  drámákról.  A  pogány  görög 
drámák  emlőjén  növekedett  keresztyén  alkotások  kive.sztek. 

Körülbelül  a  IX.  században  egészen  új  hajtás  kelet- 
kezett. Az  isteni  szolgálat  fájának  gyökeréből  hajtott  ki. 
Mondhatni,  hogy  az  oltáron  termett,  ott  növekedett  és 
erősbödött.  Az  első  hajtások  még  szerfölött  gyengék.  Alig 
ismerhetni  reájok.  Például  a  régi  német  szertartások  között 
fordul  elő  húsvétkor  az  az  utasítás,  hogy  két  pap  felöltözve 
és  füstölővel  ellátva,  kimegy  a  karba  és  a  szent  sír  felé 
haladva,  középhangon  énekli :  Quisrevolvet  nobis  lapidem? 
Ki  mozdítja  el  nekünk  a  követ  ?  A  sír  mögött  álló  diaco- 
nus  azután  kérdi  tolok  az  ének  hangján  :  Quem  quaerifis  ? 
Kit  kerestek?  mire  azok  felelik:  Jesum  Nasarenum,  a 
nazarethi  Jézust.  A  diaconus  válasza :  Non  est  hic,  nincsen 
itt.  Akkor  tömjénezzék  meg  a  sírt  s  a  diaconus  e  sza- 
vaira :  Ite,  nuntiate,  menjetek,  hirdessétek,  a  kar  felé  for- 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  < 


98  A  SZINKÖLTESZET 

dúlva  a  lépcsőn  énekeljék :  Surrexit  dominus  de  sepulchro, 
feltámadt  az  úr  sírjából.  Ennek  végével  a  dommts  apát 
az  oltár  előtt  a  középen  kezdje  el  a  Te  Dcum  laudamnst. 
Másutt  három  pap  asszonynak,  egy  a  síron  űlö  pedig 
angyalnak  öltözve  szerepel,  mint  azt  egy  reichenaui  per- 
gamentkézírat  képe  mutatja.  A  francziák  feltámadási  ün- 
nepén szintén  megtaláljuk  e  szereplöket,  csakhogy  szapo- 
rodik a  számuk,  nagyobb  a  fény  és  pompa,  több  személy 
lép  föl  suh  forma  et  liabitu  niidierum  et  diiorum  discipu- 
lorum  scilieet  Johannis  et  Petri.  Itt  már  nincs  meghagyva, 
hogy  e  személyek  csak  papok  lehetnek  ;  az  angyalok  is 
többen  vannak,  de  rólok  sincs  kimondva,  hogy  papok  le- 
gyenek. Nálunk  a  Pray-codexben,  a  Halotti  Beszéd  mise- 
könyvében fordul  elő  e  szertartás,  hol  ket  diaconus  an- 
gyaloknak öltözve,  a  szent  sírnál  e  kérdéssel  fogadja  a 
miséző  papságot :  Quem  quaeritis  in  sepulchro  o  Christi- 
colac  ?  A  tömjénező  és  társai  felelik :  Jhesum  Nazare- 
num.  A  diaconus  válasza :  Non  est  hic,  surrexit.  Azután 
folytatja :  Venite  et  videte  locum.  Azok  pedig  félretolván 
a  takarókat,  a  khorusba  térnek  vissza  énekelve  :  Surrexit 
Dominus  de  sepulchro.  Majd  a  presbyter  intonálja  a  Te 
Deum  laudamust,  melyet  Surrexit  Dominus  vére  vers 
követ.  Ezután  Deus  in  adjutorium. 

A  XIII.  században  egyházi  helybenhagyás  nélktíl 
verseket  is  kezdtek  énekelni  Francziaországban,  Német- 
országban. A  lichtenthali  XIII.  sz  kézirat  ily  párbeszédes 
verse  előfordul  a  pécsi  egyházmegye  Velenczében  (1499) 
nyomtatott  misekönyvében.  Angyalok  kérdik  Mária  Mag- 
dolnát :  mit  látott.  A  szent  asszony  elmondja  azután,  hogy 
feltámadt  Krisztus,  halálával  legyőzte  a  halált.  Ö  a  fel- 
függesztett bárány,  de  a  ki  a  kereszten  megválta  az  egész 
nyájat.  Majd  azt  kérdik  tőle  az  angyalok :  mit  látott,  mikor 
Krisztust  a  kereszten  szemlelte?  A  szent  nő  elpanaszolja 
Krisztus    szenvedését    s  a  magyar  misekönyv  hozzá  teszi 


A  SZlXlvÖLTESZET  C)C» 

a  Krisztus  halálakor  történt  természeti  tüneményt.  Ezután 
azt  kérdik  tőle  az  angyalok :  mit  tett,  mikor  Krisztust 
elvesztette?  A  síró  anyához  szegődött,  haza  kisérte,  le- 
borult és  mindkettőt  siratta.  Azután  kenőcsöt  készített  s 
mivel  nem  találta,  a  kit  keresett,  megkettőzte  panaszát. 
Majd  az  angyal  vigasztalja :  Ne  sírj  Mária,  mert  igazán 
feltámadt  Krisztus,  certe  multis  argumentis,  vidi  signa 
resnrgentis.  Ez  utóbbi  sorok  hiányzanak  a  lichtenthali 
kéziratban,  hanem  a  reichenaui  XIV.  századbeli  Antipho- 
naléban  van  egy  zenés  töredék,  melyben  két  gyermek 
mondja  ama  szavakat,  melyeket  a  magyar  misekönyv  az 
angyal  ajkaira  ad. 

Efféle  szertartások  és  dialogizaló  énekes  versekből 
fejlődött  ki  a  középkor  egyházi  szinmüvészete,  az  úgyne- 
vezett mysterium. 

Úgy  látszik,  ezeknél  régiebbek  vagy  legalább  is  egy- 
korúak a  miraculumoh,  a  szentek  életebői  vett  csodás 
játékok.  A  XII.  század  elején  volt  Francziaországban  egy 
angol  szerzetes,  Hüarius,  Abelard  tanítványa ;  ettől  van  a 
legrégibb  ismert  miraculum.  Párizsi  Máté  már  az  1119. 
évből  említ  bizonyos  Gorhami  Goítfridet,  a  ki  Norman- 
diából sz.  Albánba  hivatott,  hogy  iskolát  állítson,  de  el- 
késett és  más  foglalta  el  helyét,  ő  maga  azonban  Dun- 
stable-ben  egy  miraculumot  írt,  melyhez  Albánból  kérte 
a  decoratiót,  másnap  éjjel  azonban  elégett  a  haza,  elpusz- 
tult az  írása  könyveivel   együtt. 

Hilarius  három  játéka  közű!  az  egyik,  szent  Miklós- 
ról szól.  Rímes  latin  versekben  van  írva :  Czíme  :  Ludus 
snper  'iconia  sancfi  Nicohii.  A  szent  nevenapján.  egy  neki 
szentelt  templomban  képét  kivetlek  a  keretből  és  egy  élő 
ember  foglalta  el  a  helyét.  Az  isteni  szolgálat  idején  egy 
másik  személy,  gazdag  pogánynak  öltözve  jelent  meg  a 
templomban,  letette  az  oltár  előtt  a  kincseit  és  felhítta  a 
szentet,  hogy  őrizze  meg,  mert  neki  nagy  útra  kell  mennie. 


lOü  -^  SZIXKÓLTESZET 

Alig  távozott  a  pogány,  szép  csendesen  tolvajok  vitték  el' 
a  kincseket.  Ekkor  visszatért  a  pogány  és  dühösen  kifakadt 
a  szent  ellen,  seprűt  ragadt  és  a  szentre  emelte,  erre 
megmozdult  a  szobor,  leszállott,  kiment  és  rátámadt  a 
tolvajokra,  hogy  följelenti  őket.  Ezek  megijedtek  és  resz- 
ketve visszahoztak  mindent.  A  szobor  újra  elfoglalta  helyét, 
a  pogány  pedig  lelkes  énekben  tört  ki  és  imádni  kezdte 
a  képet.  Ekkor  szent  Miklós  újra  megszólalt,  meghagyta 
a  pogánynak,  hogy  csak  az  istent  imádja  és  Krisztus  nevét 
dicsőítse.  A  darab  a  mindenható  imádásával  végződött  és 
az  isteni  szolgálat  folytattatott.  Az  angol  szerzetes  után 
egy  franczia  szerzetes  szintén  latin  versekben  dolgozta  át 
e  tárgyat.  Már  egy  század  óta  kedvencz  darabja  volt  az 
egyházi  drámának,  mikor  arrasi  Bodel  János,  e  szegény 
bélpoklos  költő,  kit  szomorú  betegsége  kizárt  az  emberi 
társaságból,  magáévá  tette  e  miraculumot  és  franczia 
nyelven  írta  meg  és  költői  kapcsolatba  hozta  a  keresztes 
háborúval. 

Hilarius  egy  másik  játéka  már  nem  miraculum, 
hanem  mysterium,  még  pedig  Lázár  feltámasztása.  A  mi- 
séző pap,  mint  Lázár  fölkelt  a  sírból  és  szózatot  intézett 
a  gyülekezethez.  Majd  a  Jézus  képviselőjéhez  fordult,  ezt 
mint  mesterét,  királyát  és  urát  imádta.  A  szerző  utasításul 
hozzá  adja,  hogy  ennek  végeztével,  ha  matutinum  van, 
Te  Deum  laudamust,  ha  pedig  veternye  :  Magnifícat  anima 
meat  intonáljon  a  pap  és  így  folyjon  tovább  az  isteni 
szolgálat. 

Hilarius  harmadik  játéka,  Dániel  próféta  története  a 
karácsoni  ünnepekre. 

A  toursi  városi  könyvtárban  egy  XIL  századbeli 
kéziratot  találtak,  mely  több  angol-normann  miraculumot 
foglal  magában  és  majdnem  oly  régiek  mint  Hilariuséi. 
itt  látszik  az  első  kisérlet,  mely  az  előadást  kiszorította  a 
templomból,    hogy    nagyobb  számú   hallgatóság   vehessen 


A  SZINKOLTESZET  101 

részt  az  ünnepélyen.  Lépcsőzetes  állványok  voltak,  melyek 
három  rétege  a  mennyországot,  a  földet  és  legalul  a  poklot 
jelezte ;  ez  utóbbi  közel  a  nézők  szomszédságában  zárt 
hely  volt,  melyből  .[ajgatás.  lánczcsörgés  és  füst  szállott 
fel,  s  ördögöknek  öltözött  emberek  s  gyermekek  járlak  ki 
s  be  az  ajtaján. 

Úgy  látszik,  hogy  nemsokára  a  templom  mellől  is 
kiszorultak  az  ily  előadások.  Okúi  a  sírok  tulajdonosainak 
panasza  szolgált.  Határozatokat  hoztak,  melyek  a  czinterem 
sírjainak  megsértését  kárhoztatták  és  a  játékokat  más 
helyekre,  közterekre  szorították.  Ezóta  nem  dicsekedhetett 
a  mysterium  az  egyház  pártolásával.  Egyes  pápák,  mint 
11.  Jenő  és  számos  főpap,  üldözték  a  bibliai  drámákat, 
melyek  előadására  társulatok  keletkeztek.  Akadtak  azonban 
oly  főpapok  is,  a  kik  pártolták.  A  besangoni  egyházmegye 
egy  rendelete  megengedi  a  papi  tánczot  esős  időben  még 
az  Isten  házának  előcsarnokában  is.  Limogesban,  sz. 
Martialis  ünnepén  a  nép  tánczolt  a  templomban  és  az 
egyes  versszakok  végén  lelkesen  énekelte  ; 

Saint  Martial,  priez  pour  nous 

Et  nous,  nous  danserons  pour  vous. 

Londonban  III.  Henrik  alatt  1233-ban  a  lelkészpap- 
ságból zenetársaság  alakult,  mely  a  temetéseknél  is  sze- 
repelt és  Chaucerból  tudjuk,  hogy  mysteriumokat  is  játszott. 
De  hogy  még  a  XIII.  század  végén  reactio  mutatkozott  a 
papság  e  szereplése  ellen,  különféle  adatokból  tudjuk. 
Természetes,  hogy  e  játékokban  rendesen  nem  a  papság 
legbuzgóbb  és  legszentebb  része  szerepelt,  ellenkezőleg  a 
<iolog  természetéből  foly,  hogy  az  apathicus  elem  vissza- 
vonult s  a  világiasabb  gondolkozású  papok  ragadták 
magukhoz 

Érdekes  e  tárgyban  a  wimpfeni  apátság  okirata, 
melvnek    hiánvzik    a    keleté,    de    az    írás  a  XIV.  század 


102  A  SZIXKÖLTESZET 

elejére  mutat.  A  káptalan  megemlékezvén  arról,  hogy 
elődeik  ájtatosság  okáért  rendelték  decz.  27.,  sz.  Jáno.s 
evangélista  napján,  hogy  egyet  kiválaszszanak  maguk 
közül,  a  ki  azután  more  episcopi  ünnepélyes  nagy  misét 
szolgáljon.  E  szokás  most  in  hidihrium  vertitur,  mert  a 
templomban  ludí  ilieatrales  finnt,  nemcsak  a  templomba 
hoznak  monstra  larvarum  vagy  álarczokat,  maskarákat, 
hanem  a  papok  is  nagy  lakomákat  csapnak,  és  cum  vi- 
gellis,  tvmpanis  et  cymbalis  a  város  házaiban  és  utczáin 
tánczolnak,  azután  a  többi  közt  meghagyja,  hogy  a  miséző 
pap  ebéd  után  ne  üljön  lóra  vagy  szamárra  és  more  insani 
ne  lovagoljon  a  város  utczáin  és  ha  tetszik  egy  kissé 
mulatni,  áhítattal  lépjen  a  templomba  és  szelíden  hintse 
meg  vízzel  a  körülállóka'.,  nem  pedig  hevesen  öníse. 

A  jámbor  papság  tehát  megbotránykozott  azon,  hogy 
színdarabokat  játszottak  a  templomban,  hogy  maskarák 
bohóskodtak  az  isten  házában,  hogy  a  presbyterek,  dia- 
konok és  subdiaconok  pazar  lakomák  után  hegedűszóval 
tánozolva  vonultak  végig  az  utczákon.  a  miséző  pedig 
lóra  vagy  szamárra  ülve  bohóskodott  az  utczákon  és  vízzel 
locsolta  a  körülállókat.  Nem  tudni,  minő  színdarabokat 
játszottak,  miféle  pajzán  énekeket  daloltak  ;  ez  okirat 
azonban  biztos  jele  annak,  hogy  a  templomi  színjátékok 
nagyon  hamar  elfajulhattak  s  maguk  után  vonták  azt  is, 
hogy  rövid  idő  alatt  kitiltattak  az  egyházból,  sőt  a  papság: 
sem  vehetett  reszt    bennök. 

Voltak-e  nálunk  ily  papi  színjátékok  ? 

Különféle  véleménynyel  találkozunk.  Toldy  azt  hiszi, 
hogy  voltak.  « Legalább  a  kor  szelleme  és  erkölcseiből 
indulva*  vallja,  hogy  az  1279-iki  budai  nemzeti  zsinat 
VIII.  canona,  mely  a  mimusok,  histriók  és  joculatorok 
hallgatását  a  papoknak  megtiltja,  a  népszínjátékokra  és- 
bohózatokra  érti,  m.elyek  a  mysteriumokból  eredtek,  de 
tőlök  már  a  XIII.  században  különváltak.  E  föltevés  azon- 


A  SZIXKÖLTESZET  103 

ban  elég  merész.  Több  benne  a  hazafias  jóakarat  mint 
a  történeti  kritika.  Ha  még  azt  sem  tudjuk  határozottan 
bebizonyítani,  hogy  voltak  népszínjátékaink ;  épen  nem 
tudjuk  érvekkel  igazolni,  hogy  különváltak  a  mysteriumoktól. 

Valószinü  ugyan,  hogy  mint  Toldy  nevezi  «e  vándor 
szinészrend»  folyton  létezett,  legalább  ezt  bizonyítja  az 
1460-iki  szepesi  zsinat  38.  canona,  mely  inti  a  papokat, 
hogy  mimusoknak,  histrióknak,  síposoknak  Krisztus  ala- 
mizsnájából, mely  a  szegényeket  illeti,  semmit  se  adjanak. 
Az  azonban  épen  nem  bizonyos,  hogy  e  histriók  többek 
lettek  volna  a  magyar  földön  járó-kelő  német  és  olasz 
komédiásoknál,  kik  nem  színdarabokat  adtak  elő,  hanem 
hengerbuczkavetésekkel,  csepürágással  s  ilyenféle  mutat- 
ványokkal gyönyörködtették  a  népet. 

Midőn  Toldy  a  kor  szelleméből  és  erkölcseiből  indult 
ki.  nagyon  helyesen  tette.  Hisz  mi  is  benne  éltünk  az 
európai  szellemi  világban,  nagyszámú  német  és  olasz  tele- 
pesek laktak  városainkban,  s  nemcsak  folytonos  össze- 
köttetésben állottak  hazájokkal,  hanem  ottani  szokásaikat 
és  erkölcseiket  némi  részben  meghonosították  nálunk  is. 
Nehéz  azt  hinnünk,  hogy  a  XIII.  század  német  telepese, 
colonistája :  e  vendégeJc,  mint  törvénykönyveink,  okmá- 
nyaink nevezik,  nem  gyakorolták  volna  színjátékaikat, 
papjaik  nem  művelték  volna  mysteriumaikat.  Igaz,  hogy 
nincsenek  meg  mysteriumaik,  de  a  bártfai  szinlapból,  a 
szereplők  névsorából  nagyon  helyesen  és  találóan  építette 
föl  a  darabot  Ábel  Jenő  tanár.  A  bártfai  számadások  vi- 
lágosan bizonyítják,  hogy  ott  a  XV.  század  közepe  óta 
még  sokszor  adtak  elő  egyházi  színmüveket  a  polgárok 
előkelőbbjei.  s  hogy  a  pozsonyi  játék  is,  melyet  a  múlt 
században  Vallaszky  és  újabban  Knauz  említ,  efféle  lehe- 
tett, bizonyosnak  tarthatjuk.  Ugyanezt  tették  Lőcsén,  Iglón, 
Nagy-Szebenben,  Brassóban  (1500). 

Csakhogy  e  színmüvek    nem   magyarok,  hanem  né- 


104  A  SZIXKÖLTESZET 

metek  voltak.  Német  és  nem  magyar  passionsspiele  mu- 
lattatták az  ő  közönségöket.  De  mivel  e  mulatságok  több- 
nyire városokban  tartattak,  lehet,  hogy  a  budai,  pozsonyi, 
kassai,  beszterczei  és  más  magyar  község  utánozta  német 
társait,,  positiv  adataink  azonban    nincsenek  rólok. 

Az  irodalom  törtenete  egy  adomával,  a  kövesdi 
molnár  adomájával  is  bizonyítgatja,  hogy  volt  mysteriu- 
munk.  E  molnár  Krisztus  szerepében  minden  csúfságot 
eltűrt,  de  mikor  az  egyik  «lisztlopónak»  csúfolta,  elfelej- 
tette szerepét  s  a  csúfolódó  után  rohant.  Majd  egy  kedves 
költői  mesével  erősítgeti,  hogy  volt  mysteriumunk.  Mária 
ugyanis  keresi  Krisztust  s  elmegy  a  kovácsokhoz,  a  kik 
épen  a  szegeket  készítik,  melyekkel  fölfeszítik  ;  az  ácsok- 
hoz, a  kik  a  keresztfát  faragják ;  azután  a  szíjjártókhoz, 
a  kik  az  ostort  fonják,  melylyel  megkorbácsolják.  Ez  a 
töredék  azonban  egy  balladaféléböl  is  maradhatott  reánk. 

Laskai  Osvald  Biga  Salutis  (1498^  czimü  prédiká- 
czióiban  panaszkodik,  hogy  a  klastromokban  is  színi 
énekek  zajganak,  cantus  theatrales  perstrepimt.  Ez  is 
nagyon  hihető,  hogy  a  szerzetesházakban  a  szerzetesek  a 
polgárokkal,  a  tanítók  tanítványaikkal  producálták  magu- 
kat, hogy  ilyenkor,  kivált  a  regélő  hétben,  pajzán  világias 
nóták,  dalok  hangzottak  a  kolostor  és  iskola  falai  között, 
de  hogy  milyenek  voltak,  közelebbről  nem  mondja,  meg 
nem  határozza.  Valamint  a  külföldi  szerzetesek  rendeztek 
ily  színielőadásokat,  csaknem  bizonyosnak  tekinthetjijk 
azt,  hogy  hazánkban  sem  maradtak  el  az  európai  szo- 
kástól, s  meg  vagyok  győződve,  hogy  részletesebb  levél- 
tári kutatások  erre    nézve    még  derítenek    föl  egyet-mást. 

Szerzeteseink  e  mulatságaiban  része  lehetett  a  népnek, 
de  mennyi,  még  most  senki  sem  tudná    megmondani. 

Karácson  és  vízkereszt  ünnepén  a  magyar  nép 
mostanig  jár  a  Bethlehemmel  Van  még  Balázs-  és  Ger- 
gelyjárás, meg    pünközsdö'és  is.    Húsvéti    mysteriumaink, 


A  SZINKÖLTÉSZET  105 

ha  voltak,  a  nagy  heti  passiót  kivéve,  mind  elenyészlek, 
csupán  a  téli  ünnepi  mulatságok  maradtak  meg  mindenütt. 
Többé-kevésbbé  külföldön  is  úgy  volt.  A  told  népének 
ápril  havában,  mikorra  a  húsvét  esik,  dolgot  ád  a  mezei 
gazdaság,  nem  ér  rá  mulatozni.  —  Sokan  lyturgiainak  neve- 
zik e  karácsoni  mysteriumokat,  mivel  állítólag  részét  tevék 
az  isteni  szolgálatnak.  Ez  talán  hibás  elnevezés.  Mysteriu- 
mot  az  egyház  csak  a  XII.  századig  tűrt,  de  akkor  sem 
vallott  hivatalosan.  A  nyugoti  egyház  mise-  és  szertartás- 
könyvei nem  ismernek  mysteriumokat,  nem  ismerik  el, 
hogy  a  lyturgiához  tartoznának.  Sőt  mint  láttuk,  ellensége 
lön  s  üldözte.  Az  a  kis  dialógus,  melyet  a  feltámadt  Jézus 
sírjánál  a  szent  asszonyok  és  angyalok  egymással  váltot- 
tak, mely  nálunk  is  benne  van  a  Pray-codexben,  a  Ha- 
lotti Beszéd  könyvében,  s  a  melyből  a  mysteriumok  tá- 
madtak, fejlődtek,  ez  a  kis  párbeszéd  lyturgiai,  a  többi 
nem  az. 

A  magyar  karácsoni  és  vízkereszti  játékok  a  nép 
vallásos  játékai,  melyeket  szerzetesek  vagy  tanítók,  tehát 
deákos  litteratus  emberek  írtak  a  nép  számára.  Ezt  majd- 
nem mindegyikből  ki  lehet  mutatni,  Erre  mutatnak  külö- 
nösen a  Virgiliusi  reminiscentiák,  melyek  nemcsak  hazánk- 
ban fordulnak  elő,  erre  mutatnak  a  görög  római  világból 
vett  nevek,  mint  Orpheus,  Nagy  Sándor  s  egyebek. 

De  nem  volna  igazunk,  ha  ennek  folytán  minden 
költői  becset  megtagadnánk  tőlök,  a  mint  némely  kritiku- 
saik tevék.  Némelyek  valóban  sok  rosszat  tudnak  mon- 
dani rólok.  Nem  tagadhatni,  hogy  ízetlen  tréfák,  a  latin 
szók  elég  bárgyú  népetymologiái,  aljas  és  trágár  megjegy- 
zések fordulnak  elő  bennök.  Hisz  paraszt-  és  juhászlegé- 
nyek  játszszák,  a  kik  sokat  megengedhetnek  maguknak  az 
illem  rovására.  De  nagyot  hibáznánk,  ha  csak  rossz 
oldalukat  emelnök  ki.  Ma  már  lelkes  gyűjtök  nagy  szám- 
mal    hoztak    össze    ily    karácsoni    játékokat,    melyeknek 


lOü  A  SZINKÖLTÉSZET 

egyes  részein  a  népies  költészet  kedves  termékeire  ismer- 
hetni. 

Például    a  göcsejiben    mily  kedves  ez  a  versecske: 

Pásztortársim  mit  hallottam, 

Igaz-e,  való-e  ? 
Gyertek   velem  Bethlehembe 

Kérdezzek  úgy  van-e  ? 
Hogy  egy  sziiz  az  éjszakán 
Fiacskát  szült  a  szénán, 
János,  Palkó,  Bencze,  Istók, 

Juhászok,  bojtárok  ! 
Zárjátok  be  na  szaporán 

Az  aklot   pajtások  ; 
Mézes,  mákos,  túrós  lepényt 

Siessetek  sütni. 
Hogy  ha  velünk  Bethlehembe 

El  akartok  jönni ; 
Palkó  töltsd  meg  kulacsodat 

Friss  tejjel,  édessel ; 
Hogy  ne  menjünk  annyi  földrül 

Üresen,  üresen. 

Egy  erdélyi  játékból : 

Vedd  rád  pajtás  a  bundát, 
Te  Geczi  a  furulyát. 
Én  is  viszek  sajtocskát. 
Tejet,  túcót,  vajacskát 
Vigyünk  Jézuskának  ! 

Vagy  ennek  egy  teljesebb  alakja; 

Vedd  rád  pajtás  a  bundát,  a  bundát, 
Fogjunk  göndör  báránykát. 
Vigyük  el   az  anyjának, 
Főzze  meg  a  fiának. 
Vigyünk  neki  lisztecskét. 
Főzzünk  neki  fejecskét. 
Mennyből  hozzunk   furulyát. 
Fújjunk  neki  szép  nótát, 
Fújjunk  neki  szép  nótát. 


A  SZINKOLTE^ZET  107 

Mennybe  viszi  lelivünket. 
Olt  vigasztal    bennünket, 
Ott  vigasztal   bennünket. 
Ez  a  világ    váltsága, 
Pásztorok  vigassága, 
Pásztorok  vigassága. 

Ez  alatt,  két  juhász  tánczol.  a  tíibbiek  pedig  éne- 
kelnek. 

Némelyik  külonöáen  szereti  az  álliteratiót  : 

Vedd  válladra, 

Vidd    Váradra  ! 

Kelj   fel  kopasz  kolompozz. 

Három  óra,  harangozz 

Nagyon  gyöngéd  és  megindító  a  szegedi  játékban  a 
negyedik  pásztor  mondája  Jézushoz : 

Örömtelve  jöttem  szegény  jászolkádhoz. 
Irgalmat  esdeklek,  fogadj  be  magadhoz, 
Ne  tekintsd,  hogy  szegény  alávaló  vagyok, 
Tudom,  hogy  isteni  kegyességid    nagyok. 
Fogadd  kegyelmesen  csekély  tiszteletem. 
Vagy  élek,  vagy  halok,  légy  mindenkor  velem. 

Végtelenül  kedves  ugyanabban  egy  másik  szereplő- 
nek, Zaránnak  szózata  : 

Édes  kis  Jézusom !  Nézd   én  szolga  vagyok, 
Úgy  hiszem  az  leszek,   a  míg  meg  nem  halok  ; 
Meguntam  a  gazdám,  más  gazdához  megyek. 
Engedd,  hogy  ezentúl  a  te  szolgád  legyek. 
Engedd,  hogy  lehessek  hív  és  igaz  szolgád. 
Hű  szolgálatomért  vigy   mennyekbe  hozzád. 

Számos  ily  szép  részletet  idézhetnénk  karácsoni  játé- 
kainkból, melyek  valóban  dicséretökre  válhatnak  szerzőik- 
nek, az  állítólag  tudákos  kántorok   és  iskolamestereknek. 

De  hát  valóban  oly  régiek  e  karácsoni  játékok,  hogy 
a  középkori  mysteriumok  maradványainak  mondhatni  őket  ? 


108  A  SZINKOLTESZET 

Talán  csak  a  múlt  század  közepéig  vihetjük  fel  eredetök 
családfáját,  mint  dr.  Vali  Béla  gondolja. 

Azt  hiszszük,  hogy  épen  nem.  Mivel  az  egész  magyar 
hazában,  a  brassai  havasoktól  a  pozsonyi  Kárpátokig 
mindenütt  játszszák  őket.  lehetetlen,  hogy  jóval  régiebbek 
ne  legyenek.  Az  ily  magánszokások,  melyeket  hivatalos 
közegek  nem  parancsolhatnak  a  népre,  álmos  lassúsággal 
szoktak  elterjedni.  Hogy  némelyik  modernizálva  vagy  né- 
metből, tótból  fordítva  jelentkezik,  csak  onnét  eredhet, 
hogy  a  régi  helyébe  újat  csúsztatott  be  a  más  vidékről 
oda  származott  tanító,  kántor,  lelkész,  jegyző  vagy  más 
valaki.  Vagy  a  nép  magyarosodott  meg.  Újabb  vonatko- 
zások, nevek,  események  szintén  könnyen  csúszhattak  be. 
Hogy  protestáns  énekek  is  fordulnak  elő  bennök,  keveset 
vagy  éppen  semmit  sem  bizonyít,  mert  a  protestáns  vidék 
szebb  énekeit  könnyen  eltanulhatták.  Még  azt  sem  fogad- 
hatni el  az  újabb  származás,  keletkezés  bizonyítékának, 
hogy  nagyon  hasonhtanak  egymáshoz  s  a  ránk  maradt 
számos  mysterium  csekély  számú  eredetiből  szakadt  el, 
mert  jól  tudjuk,  hogy  a  nép  nagyon  konservativ  s  nem 
egykönnyen  válik  meg  a  szokottól. 

Mi  azt  hiszszük.  hogy  e  játékok  bölcsejét  a  XIII — 
XIV.  században  kell  keresnünk,  hogy  ekkor  tanulta  el 
őket  a  magyar  nép,  hogy  e  sokszor  kedves  és  szép 
romok  kezdetleges  elődeit  a  bevándorlott  idegenek,  a  kül- 
földről ideszakadt  barátok  és  más  szerzetesek  s  világlátó 
papjaink  plántálták  a  magyar  földre,  hol  nagy.  müveit  és 
kereskedő  magyar  városok  hiánya  miatt,  nem  vert  oly 
gyökeret  mint  külföldön ;  nem  fejlődött  oly  terjedelmes 
fává  mint  nyugoton  ;  nem  ágazott  el  annyifelé,  mint  a 
francziák,  angolok,  spanyolok,  olaszok  és  németeknél ;  de 
volt  mindig  és  annyira  kedvelték,  hogy  még  a  reformatio 
sem  irthatta  ki  egészen. 


A  hitújítás  KOKA  109 


A  HITÚJÍTÁS  KORA. 

1526-1600. 

BEVEZETÉS. 

A  renaissance  édes  és  szép  álmát  egy  új,  nagy- 
szerű mozgalom,  a  hitújításé,  zavarta  meg.  A  humanismus 
mindig  kedves  emléke  marad  nemünk  fejlődésének.  A  kö- 
zépkor czéhes  és  ascetikus  szellemének  romjain  új  élet 
kezdődött,  mely  rajongó  lelkesedéssel  csüngött  a  művészet 
gyönyörű  alkotásain,  el  volt  ragadtatva  tudományos  sike- 
reitől, a  cella  szűk  korlátaiból  kitörve,  az  élet  teljét  han- 
goztatta. Szabadabb,  nyíltabb,  őszintébb,  kedvesebb  lett 
a  müveit  emberek  érintkezése,  szellemesebb  és  szellemibb 
a  társalgás,  édesebb,  vonzóbb  költőibb  a  két  nem  érintke- 
zése. Vidám  és  derűit  napok  következtek  a  sötét  időkre, 
a  műveltség  szerezte  jó  kedv  trónolt  az  ember  kedélyében, 
önérzettel  lapozta  a  hajdankor  remekeit,  utánozni  kezdte 
azok  szép,  természetes  és  egészséges  életét,  kielégítette  ösz- 
töneit ;  a  szellemi  és  anyagi  jólét  lőn  az  ideálja.  A  közép- 
kor physikai  és  testi  játékait  szellemibb  mulatság  váltotta  fel. 

Az  egész  renaissance  úgy  jelenik  meg  a  történet 
lapjain  mint  az  ifjúság  gyönyörű  álmának  elbeszélése. 
Álom  volt,  nem  is  tarthatott  sokáig.  Az  ábránd  mámoros 
világából  hiányzott  az  erkölcsi  elem,  ez  az  Ariadne-fonal, 
mely  a  kéj  és  gyönyör,  a  szabad  és  korlátlan  élet  útvesz- 
tőjében a  helyes  ösvényre  terelhette  volna  a  renaissance 
elkábult    gyermekeit.    Az   ifjúság  költői   csapongása,  édes 


110  A  hitújítás  kora 

ábrándja  volt  ez  az  időszak,  mely  nem  tudta,  nem  hitte, 
hogy  nincs  tündérmesékből  szőve  az  élet,  hanem  önmeg- 
tagadás, önsanyargatás  az  erkölcsi  alapja. 

A  középkornak  meg  volt  a  maga  erkölcsi  funda- 
mentuma. Sötét,  kegyetlen  és  barbár,  de  biztos  az  alap. 
Most  épen  ez  hiányzott.  Ékesszólás,  választékos  előadás, 
csín,  igéző  forma,  bájos  kép,  de  még  mindig  csak  kép, 
festett  kép,  melynek  kevés  volt  a  reális  tartalma. 

A  humanisták  ideálja,  a  szép  görög  világ,  messze 
esett  az  új  kortól,  a  keresztyénség  tizennégy  százados 
múltja  töltötte  be  az  elválasztó  közt  s  e  hosszú  időt 
nem  lehetett  kitörülni  az  emberiség  emlékezetéből.  Fényes 
dómjai,  ragyogó  templomai,  hatalmas  emlékei,  művészeti, 
irodalmi  és  társadalmi  traditiói  eltörülhetetlenék  valának. 
Az  emberiség  nem  térhetett  vissza  a  szép  görög  élethez, 
pedig  eszmei  alap  nélkül  nem  élhet  a  nép.  lelki  vezérek 
nélkül  nem  haladhat  előre.  Megáll  és  bomlik. 

De  a  középkori  keresztyénséghez  sem  lehet  e  vissza- 
térni. Műveltebb  volt  az  emberiség,  minthogy  újra  magáévá 
tehette  volna  a  XII.  század  eszmekörét.  Más  eszmék  boly- 
gatták az  elméjét,  más  érzelmek  dobogtatták  a  szivét, 
máskép  érzett  és  gondolkozott  mint  apái  háromszáz  évvel 
előbb.  A  régi  scholastica  theologiája  és  bölcsészete  ellen- 
kezett az  új  idők  szellemével  és  lejárta  magát.  De  az 
egyház  is  elveszíté  nymbusát.  Saját  emlőjén  nevelte  a 
legmérgesebb  kígyót,  a  humanismust,  mely  az  új  ideák  mér- 
gét oltotta  bele  ereibe.  A  papok  valának  a  renaissance  hő 
pártolói.  Pápa  és  bibornok,  érsek  és  püspök  csak  úgy 
vagy  még  jobban  szerette  a  humanismus  hízelgő  poétáját 
mint  az  alsó  papság,  ki  egyház  mételyes  nagyjaitól  tehát 
nem  lehetett  segítséget  várni. 

Végre  maga  a  humanismus  is  hanyatlani  kezdett. 
A  mi  a  renaissance  hajnalán  elragadta,  elbájolta  az  ér- 
deklődőket,   nemsokára  unalmas    lön.    A    sok    pedáns    és 


A  hitújítás  kora  111 

hízelgő  tudós  léha  modorával,  Ízetlen  polémiáival,  gyű- 
löletes veszekedései-  és  henczegéseivel,  nevetséges  hiúsá- 
gával, felszínes  bölcselkedésével  nem  elégítette  ki  a  reális 
gondolkodót. 

Gondolkozni  tanították'  az  emberiséget,  megismer- 
tették egy  szebb  és  okosabb  eszme-  és  érzelemvilággal, 
de  nem  tudták  kielégíteni  az  igazság  után  epedő  fele- 
barátjaikat. 

E  szerepre  vállalkozott  a  hitújítás,  a  reformatio. 

Luther  Márton  es  társa  Melanchton  Fülöp  a  keresz- 
tyénség és  a  humanismus  oszlopára  állva,  hirdették  az 
új  doctrinát,  melynek  az  volt  a  czélja,  hogy  megnyugtassa 
az  ember  elméjét,  kielégítse  a  hivő  kebelét  és  szerezze 
meg  neki  azt  a  lelki  boldogságot,  mi  nélkül  tengeren 
hányatott  hajóhoz  hasonlít  az  élet. 

Keresztyének  és  humanisták  akartak  lenni  egyszerre, 
egységbe,  egyetértésbe  kívánták  hozni  a  két  ellenkező 
eszmekört ;  azért  ki  kell-e  küszöbölni  az  új  egyházból  a 
középkori  önmegtagadás  borzasztóságait.  a  szerzetesek 
szörnyű  szabályait,  a  tömérdek  böjtöt,  koplalást,  búcsú- 
járást,  végtelen  sok  imádságot  és  vezeklést,  ostorozást 
és  éjjelezést,  egészségesebb-  és  természetesebbé  tenni  az 
áhítatot,  szeretni  az  istent,  imádni  a  gondviselést,  eltelni 
a  vallásos  érzéssel  a  középkori  gyötrelmek  és  sanyarga- 
tások nélkül.  Kiirtani  a  műit  csodás  és  vak  hitét,  mesés 
legendáját,  gyermekes  naivságát.  babonás  szertartásait  s 
elfogadni  a  humanismusból  mindazt,  a  mi  összefér  a  ke- 
resztyénséggel. 

Ezen  alapon  indult  meg  a  hitújítás  És  a  hol  érettek 
valának  reá  az  elmék,  mindenütt  számos  követőre  talált. 

Míg  a  puszta  humanismus  az  ö  szabadsagával  nem 
tudott  a  jámbor  lelkek  meggyőződésévé  lenni,  nem  tudta 
keblöket  betölteni ;  most  a  keresztyénséggel  párosulva  meg- 
felelt az  idők  erkö'csi  és  értelmi   színvonalának. 


112  -^  hitújítás  kora 

És  ha  nálunk  a  protestantismus  gyors  elterjedését 
vizsgáljuk,  látjuk,  hogy  nagyon  megvolt  a  szükséges  ér- 
telmi és  erkölcsi  színvonal.  Bizonyosan  a  külső  körül- 
mények is  előmozdíták :  a  mohácsi  vész,  a  főpapok  el- 
vérzése a  csatában,  a  két  király  versengése,  a  török  hó- 
doltság, a  kath.  papság  megfogyatkozása  és  más  okok 
hozzájárulhattak  a  hitújítás  terjedéséhez.  Gyarapodásának 
igazi  oka  azonban  műveltségünk  és  jellemünk  megfelelő 
színvonalában  rejlett. 

Alig  terjedt  el  Luther  Márton  wittembergi  hittanár 
és  vallásújító  fellépésének  híre,  csakhamar  eljutott  ha- 
zánkba és  városaink,  továbbá  a  Királyföld  és  a  Szepesség 
német  lakosságánál,  élénk  pártolásra  talált.  Rendezeti 
iskoláik,  tekintélyes  kereskedelmük,  elég  virágzó  iparuk 
és  fejlett  müveltségök  szívesen  felkarolá  az  új  tant, 
melynek  teremtője  ki  tudta  zsákmányolnia  német  nemzeti 
érzelem  sajátságait  és  kivált  a  latin  faj  elleni  gyűlöletet. 
A  hitújító  mozgalom  áttörvén  a  római  katholicitás  sánczait, 
öntudatlanul  is  meghonosítani  törekvék  a  vallás  terén  a 
nemzeti  partiéul  arismust  és  egyesíteni  iparkodott  a  német 
fajokat.  Luther  maga  legkiválóbb  képviselője  volt  a  német 
nemzeti  szellemnek,  az  ő  hatalmas  lelkében  és  rendkívüli 
erejében,  vas  akaratában,  s  olykor  merész  féktelenségében, 
minden  német  oly  embert  látott,  kihez  feltétlenül  lehete 
ragaszkodni,  a  ki  tisztán  és  világosan  tudta  kifejezni  az 
eszméket,  melyek  jó  idő  óta,  bár  homályosan,  mindnyájok 
szivében  világítottak.  Hazai  németeink,  bár  századok  óta 
éltek  távol  ős  hazájoktól  és  így  simulhattak  volna  nem- 
zetünk szelleméhez  ;  azonban  a  középkori  önkormányzat, 
bő  kiváltságaik  és  a  magyar  nemzet  gyöngesége  bizto- 
sították nemzetiségök  épségben  maradását.  Ügy,  hogy 
mikor  Luther  lázító  iratai,  az  ő  nyers,  de  erőteljes  stylu- 
sával  közöttük  megjelentek,  rögtön  visszhangra  találtak. 
A    szebeni    és  brassai  szászok,    a  szepesi  és  bányavárosi 


A  hitújítás  kora  113 

németek,  a  budai  és  pozsonyi  polgárok  között  többen 
olvasták  és  terjesztették  e  müveket,  magában  a  királyi 
udvarban,  Mária  királyné  belső  szolgái  közül  Henckel 
.lános  káplán.  Pók  János  udvarmester  és  az  alamizsnás 
pártolák  az  új  tanokat ;  hozzájok  szegődtek :  Grynaeus 
Simon,  Ortel  Vid,  budai  főiskolai  tanárok,  sőt  maga  Mária 
királyné  is  olvasta  Luther  müveit  és  a  híres  újító,  habár 
engedelem  nélkül,  neki  ajánlotta  egyik  munkáját.  De  a 
magyarok  között  is  hamar  terjedt  a  reformatio,  sőt  az  új 
hit  legügyesebb,  leglelkesebb  apostolai  nem  németek,  hanem 
magyarok,  tősgyökeres  magyarok  valának.  Magyar  főurak 
és  tanulók  állottak  a  mozgalom  élére.  A  magyar  ifjúság 
sietett  Wittembergbe,  hogy  személyesen  hallja  az  új  mes- 
tereket, hű  tanítványokká  lettek,  a  kik  nem  szakították 
meg  összeköttetésüket  az  egyetemi  várossal  még  hazatér- 
tük után  sem. 

És  mily  lelkes  élet  támadt !  Csodálatos  az  eszme 
hatalma !  Ha  kedvező  a  talaj,  ha  érett  az  elme,  rátermett 
a  szív,  magával  ragadja  az  egyes  embert,  ki  erősnek, 
nem :  mindenhatónak  képzeli  magát  és  az  eszme  varázsa 
alatt  igazán  csodákat  müvei.  A  XVI.  század  e  csoda- 
emberek korszaka,  kik  mintha  a  föld  alól  bújtak  volna  elő, 
roppant  számmal  termettek.  Szegény  emberek  gyermekei 
egy  ismeretlen  vagy  félig  sejtett  ösztöntől  űzetve,  keresték 
föl  az  űj  ige  mesterét  és  rohanva  rohantak  vissza  a  ha- 
zába, hogy  apostolok,  esetleg  vértanúk  legyenek.  Szóval 
és  tollal  hirdették  az  igét,  írtak  eredetit  és  lefordították 
az  idegen  újítók  jobb  müveit.  De  mint  a  győzök  szoktak, 
rendesen  támadólag  léptek  föl.  Támadás,  ostromlás  volt 
az  ő  mindennapi  kenyerök.  Felhasználták  a  prózát,  ki- 
aknázták a  verset.  És  mivel  nem  volt  az  országban 
nyomda,  hiányzott  a  sajtó,  megtanulták  a  betűszedést,  a 
nyomtatást  s  a  mit  írtak,  mindjárt  ki  is  szedték  és  le- 
nyomtatták, sőt  némelyek  a  vásárra  is  vitték.  Nyomukban 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  8 


1 


114 


A  hitújítás  kora 


új  iskolák  és  egyházak  keletkeztek,  de  különösen  lábra- 
kapott az  irodalom,  mely  azelőtt  inkább  henye  lelkek 
kedves  szórakozása  volt,  most  az  eszmei  harcz  legalkal- 
masabb közege  Ion. 


A  BIBLIA  FOEDITASAI  115 


I. 

A  VALLÁSOS   PRÓZA. 

I. 

A  BIBLIA  FOBDÍTÁSAI. 

A  XVI.  század  irodalmát  a  biblia  fordításaival  illik 
kezdenünk.  A  hitújítók  ugyanis  a  bibliát,  a  könyvek 
könyvét,  állították  az  első  helyre.  Míg  azelőtt  csak  a 
papság  kezében  volt,  ők  a  nép  asztalára  tevék.  Ott  és  a 
mestergerendán  mindennap  szerepelt  a  szent  könyv.  Cso- 
dálatos becset  tulajdonítottak  neki.  A  dogma  és  morál  forrá- 
sává tevék.  Belőle  olvasták  ki,  mit  kell  hinniök  és  mikép  kell 
cselekedniök.  Míg  a  katholikusok  annyira  óvakodtak  a  szent 
könyv  terjesztésétől,  hogy  a  mainzi  érsek  bibliai  idézeté- 
vel éljünk,  nem  akarták  disznók  elé  vetni  a  gyöngyöket 
és  az  egyház  magának  tartotta  fen  helyes  magyarázatát, 
a  hitújítók  kimondották,  hogy  mindenki  olvassa  és  ma- 
gyarázza szíve  sugallata  szerint.  Lebontották  a  válasz- 
falat, mely  elkülönítette  a  papot  a  világiaktól  és  így 
erős  lépést  tettek  a  civilisatio  utján  ;  mindamellett  egy  rég 
elavult  könyv  fölelevenítése  nem  tartozik  a  protestantismus 
kiválóbb  cselekedetei  közé.  A  biblia  nyújtotta  lelki  táp- 
lálék nagyon  kétes  értékű ;  pátriárkái  moráljával,  imitt- 
amott  sötét  doctrinájával  jó  lehetett  a  zsidóság  kezdet- 
leges műveltségi  állapotában,  de  pár  ezer  év  után  csak- 
nem kizárólagos  szerepre  juttatni,    hátrányos   lőn  a  pro- 

8* 


116  KOMJATHI  BENEDEK 

testáns  vallásra  és  főkép  a  civilisatióra  nézve.  A  magyar 
prózai  stil  kifejlődésére  azonban  kiváló  befolyása  volt. 
Egyszerű  és  naiv  előadásmódja  példányúi  szolgálhatott 
az  elbeszélő  prózának ;  az  ó-szövetség  kedves  naivsága 
utánzásra  csábíthatta  a  magyar  epikust,  habár  ennek 
csekély  nyomára  akadunk ;  Homer  és  mások  remekein 
tanult  lelkét  elvarázsolhatta,  megigézhette  az  a  mesteri 
előadás,  a  mit  a  zsidó  epika  gyönyörű  alkotásaiban  mint 
pl.  Ruth  stb.  talált.  Úgy  latszik,  ezeknél  mégis  hatásosabbak 
voltak  reá  a  didacticus  könyvek  és  a  próféták  fensé- 
ges declamatiói.  Ezek  visiós  kifakadásai  igazán  lelkéhez 
tudtak  szólani  s  jobban  tudta  őket  magyarul  kifejezni, 
mint  az  elbeszéléseket.  A  reformátorok  vallásos  rajongása, 
hányatott  pályája  úgyis  egy-egy  prófétává  tette  őket,  tehát 
rokon  lelkeket  láttak  a  zsidóság  látnokaiban.  —  Volt 
azonban  egy  fontos  hátránya  is  a  biblia- olvasásnak.  Nyo- 
masztólag hatott  a  magyaros  stil  kifejlődésére.  Igaz,  hogy 
sokoldalúvá,  szélesebbé,  általánosabbá  tette  az  irályt,  új 
fordulatokkal,  szólásmódokkal  és  modorral  ismertette  meg  ; 
de  akadályul  is  szolgált. 

Az  a  tapadó  hűség,  melylyel  minden  szavához  ra- 
gaszkodtak, értetlen  rossz  fordításaihoz  oda  szegődtek, 
zsidós  és  latinos  szórendjét  utánozták  és  a  magyar  nyelvre 
erőtették :  mindez  annál  károsabb  volt,  minél  jobban 
kedvelték  és  becsülték  a  szent  könyvet.  Nehéz  és  értel- 
metlen nyelve  nem  egyszer  szolgált  zsinórmértékűi  a 
magyar  írónak,  a  ki  annál  szebbnek,  jobbnak  tartotta 
nyelvét,  mennél  közelebb  állott  a  bibliáéhoz.  A  szent- 
írás zamatát,  színét,  látszatát  kereste  a  saját  és  mások 
soraiban  és  nem  tetszettek  neki,  ha  nem  találta  meg 
bennök.  Talán  ez  is  hozzájárult  ahhoz  a  különös  jelen- 
séghez, hogy  a  nagy  hitvitában  épen  a  kathoUkus  fél, 
kivált  Pázmány  stílusa  mutat  több  életet  és  lendületet, 
merészebb  és  élénkebb    színt  és  változatosságot,    számo- 


A  BIBLIA  fordításai  117 

sabb  fordulatot,  szóval  több  eloquentiát ;  mert  ők  csak 
másodsorban  olvasgatták  a  bibliát,  nyelvök  nem  tapadt 
hozzá. 

Különben  az  által,  hogy  mindenki  szabadon  vizsgál- 
hatta a  szentírást,  nyert  a  szabadság  ügye  s  nyert  a  fel- 
világosodás is,  mert  a  hol  többféle  a  nézet  és  eltérő  a 
magyarázat,  ott  mindenesetre  közelebb  állunk  az  igazság- 
hoz, mint  a  hol  egyetlen  uralkodó  vélemény  vasmarokkal 
fojt  meg  minden  más  opiniót. 

A  bibUa  tehát  indirecte  e  szempontból  is  hasznára 
vált  az  emberiségnek  és  kedvencz  olvasmánya  lön  az  új 
vallás  híveinek.  Nem  csoda,  ha  még  a  század  folytán 
teljes  fordítást  adtak  a  nép  kezébe. 

A  fordítás  munkáját  azonban  a  katholikusok  indí- 
tották meg.  Az  első  munkás  egy  katholikus  pap,  KomjátJii 
Benedek  volt.  1532-ben  Krakkóban  adta  ki  ss.  Tál  le- 
veleit. Ö  mint  özv.  Perényi  Gáborné  János  fiának  ne- 
velője, úrasszonya  felszólítására  magyarította  az  Apostol 
leveleit.  Maga  mondja  könyvének  előszavában:  «The 
Nagyságod  énnekem  emlegethni  kezdé,  hogy  az  szent  Pál 
apastal  Leveleit  örömesth  akarná  hallani,  mikor  valaki 
meghmagyarázná.  Jóllehet  penig  hogy  the  Nagyságodnál 
azon  szenth  Pál  apastalnak  Leveli  magyarázva  valának, 
de  maga  the  Nagyságod  engemet  onszol  s  inth  vala, 
hogy  megláthnám,  ha  mind  megvolna  s  jómódon-e,  s  jó- 
képpen-e az  deáki  nyelvről  magyaról  fordojtatotth  volna-i? 
Mely  magyarázatoth  mikoron  en  láttam  volna,  énnekem 
nem  tetövék,  hogy  jól  magyarázták  volna,  kinek  nem 
csak  az  értelme,  de  olvasása  is  nehéznek  tetszik  vala. 
Azérth  the  Nagyságod  engemeth  kérni  kezde,  hogy  ennen- 
magam  magyar  nyelvre  fordojtanám. »  Fordítása  nehézkes 
s  ugy  látszik,  nem  sokat  gondolt  az  úrnőjénél  létező 
régibb  fordítással.  Minthogy  nagyon  is  meg  akarta  ma- 
gyarázni  sz.  Pál  leveleit,  körülíró  és  terjengős  lett.    Ö  a 


IJ^S  PESTHI    GÁBOR 

könnyebb  értelem  okáért  egy  diák  szót  két  vagy  három 
magyarral  fejezett  ki.  A  nehezen  érthető  versek  kibőví- 
tésétől sem  riadt  vissza.  Meg  akarta  értetni  sz.  Pált,  azért 
néha  egy  fél  vagy  egész  verssel,  sőt  többel  is  megtoldotta. 
Mindezt  maga  is  elmondja.  De  ez  nem  ingatja  meg  a 
latinhoz  való  ragaszkodásában.  A  latin  nyelv  rámájába 
szorítja  a  magyart.  Nincs  érzéke  a  magyarosság  iránt. 
a  stilus  szépsége  sem  csábítja.  Ügy  látszik  józan,  okos 
fő  volt,  mely  szerette  a  világosságot,  de  nem  törődött 
az  élet  szépségeivel.  Ilyesmit  olvashatni  ki  abból,  a  mit 
életére  nézve  müvének  előszavában  felhoz  :  «Emlikechetyk 
róla  the  Nagyságod  Kegyelmes  Aconyom,  hogy  mykoron 
halloth  volna  the  Nagyságod  engemeth,  hogy  yde  ec  fűidre 
budostam  volna  (mynth  ydegen  es  iuveuyn  Ember)  ac  fene 
türűkük  elüt  (kyketh  aloytok  en,  hogy  az  ylü  isten  Ostora, 
es  ac  my  gonos  Bűneynkerth  reánk  boicatoth  haragya) 
Huzth  varából  hocaia  hyuatha  the  Nagyságod  engemeth, 
hogy  en  az  the  nagysa.  Egyetlen  egy  ydes  fiat,  ac  nemes 
erkewcew  Pereny  Janosth  tanoytanam.*  Komjáthi  nem 
szívesen  vállalta  el  az  ifjú  János  nevelését,  mert  terhes 
gondnak  vélte  növendékét  a  deáJci  tudományra  és  nemes 
erkölcsökre  oktatni ;  másodszor,  mert  jobban  szerette 
volna  tudományát  sok  tanulóval  közleni  ;  harmadszor, 
mivel  sohasem  szerette  a  kúriát,  kyth  my  uduarnak  hy- 
vunk.  Az  úri  kastélyok  számos  cselédsége  rendesen  gyarló 
erkölcsiséget  szokott  mutatni  s  kivált  az  egyháziaknak, 
kik  a  falu  vallásos  és  erkölcsi  életének  őrei,  nem  egy 
bajt  okozni.  Úgy  látszik,  fordítónk  egyike  vala  azon  kevés 
számú  lelkiismeretes  papoknak,  kik  az  egyetemes  hanyat- 
lás közepett,  a  régi  hit  jámbor  apostolai  maradtak  es 
megismervén  Frangepán  Katalin  vallásos  lelkületét  és  talán 
súlyos  helyzetétől  is  kényszerítve,  elfogadta  a  neki  fel- 
ajánlott állást. 

Egészen  más  jellemű  egyéniség  lehetett  Festlií  Gábor, 


A  BIBLIA  FORDÍTÁSAI  119 

nemzetsegerevl  Mijsser  (Mizsér)  nemzetbevl  való,  kit  Toldy 
Bécsben  élő  tudós  papnak  nevez,  míg  mások  gyula- 
fehérvári kanonoknak  és  ugocsai  főesperesnek  mondanak. 
Komjáthi  egyszerű  és  buzgó  pap  volt,  a  ki  együgyű  jám- 
borságában  alig  dicsekedhetek  szélesebb  tudománynyal,  na- 
gyobb ember-  és  világismerettel;  előbbi  hazájából  kiűzetve 
Husztra  menekült,  majd  a  Perényi  családnál  húzta  meg 
magát  és  teljesíté  nehéz  kötelmeit.  Pesthi  Gábor  humanista 
műveltséggel  bírt,  ismerte  rotterdami  Erasmus  müveit, 
valószínűleg  a  többi  humanistákat  is.  Maguk  a  katholikusok 
között  is,  erősen  vitatott  kérdés  volt  az :  vájjon  adható-e 
a  köznép  kezébe  a  biblia  ?  Az  orthodox  katholikus  irány 
a  könnyű  félremagyarázás  veszélyétől  rettegve,  óvakodott 
nemzeti  nyelven  terjeszteni  a  szent -írást;  míg  a  szaba- 
dabb meggyőzödésűek  mint  a  németalföldi  Erasmus,  nálunk 
a  magyar  Pesthi  Gábor,  szívesen  nyújták  a  nép  kezébe. 
Magyar  írónk  nagy  tisztelettel  hivatkozik  e  tekintetben 
Erasmusra  «azon  nagy  elméjű,  nagyobb  képezettségű  és 
legnagyobb  íléletű  s  korának  legbölcsebb  és  mindnyájok 
véleménye  szerint  legtudósabb >  emberére,  a  ki  lelkesen 
szembe  száll  az  ellenkező  véleménynyel.  Pesthi  Gábort  a 
nemzeti  nyelv  és  műveltség  iránti  lelkesülése  vezette  mun- 
kájában ;  maga  mondja  Aesopus  meséihez  írt  előszavában  : 
«Kérdem  miért  nem  lenne  szabad  nekem  is  nyelvünket 
és  szellemünket  a  régi  bölcsek  tanaival  tehetségem  sze- 
rint kiművelni  és  hazánknak,  melynek  fiai  vagyunk  szol- 
gálni.* A  kor  latinos  világában,  a  humanismus  virágzá- 
sának közepette  nem  csekély  érdem  a  nemzeti  nyelv 
müvelésének  szükségét  felfogni.  Annál  fontosabb  ez  egy 
katholikusnál,  a  kinek  leikében  aligha  volt  erősebb  térítői 
szellem  ;  ki,  midőn  magyar  müvekettőn  közzé,  valószínűleg 
a  hazai  és  magyar  műveltséget  kívánta  emelni.  Bibliája : 
Wij  Testamentum  magijar  nijeluen,  a  négy  evangéliumot 
foglalja  magában  (Bécsben  1536),  melyeket  könnyen  folyó 


120  EKDÖSI  JÁNOS 

és  világos  magyarsággal,  úgy  látszik,  a  görög  eredetinek 
ismeretével  fordított  le  nemzeti  nyelvünkre. 

Valamint  Komjáthiról  nem  tudjuk  hol  és  mikor  hunyt 
el ;  úgy  Pesthi  Gábor  életéről  és  haláláról  sincs  bővebb 
tudomásunk. 

1541-ben  nyomatott  Sárvár-Üjszigeten  Erdősi  vagy 
Sylvester  János  Új  testamentoma,  A  fordító  egyike  volt 
a  XVI.  század  legérdekesebb  és  hányatottabb  életű  tudó- 
sainak. Szinyér-Váralján  született  < hazánk  azon  vidékének 
városában,  melyet  Megyés- aljának  neveznek,  nagyságos 
Perényi  János  kegyes  uramnak  birtoka  és  hét  gyönyörű 
s  bortermő  hegyéről,  termékeny  földéről,  kövér  legelő- 
jéről, virágzó  mezei-  és  rétjeiről,  bővizű  forrásai-  és  folyóiról, 
szép  fa-dús  erdeiről,  bő  termésű  gyümölcsfáiról,  aranyá- 
ról, ezüstjéről  és  saváról  híres,  ott  láttam  meg  először  a 
napvilágot  és  neki  köszönhetem  mindenemet.*  Űgy  látszik, 
kedvező  viszonyok  közt  született,  de  később,  vagyonától 
megfosztva,  hazájából  elűzetve,  bolyongott.  Majd  Krak- 
kóba a  lengyel  egyetemre  távozott,  hol  a  magyar  bursába 
vétetett  fel  Belius  János  seniorátusa  alatt.  Később  maga 
is  viselte  e  tiszteleti  hivatalt  1527-ben.  Nagy  buzgalommal 
fogott  a  classikus  nyelvek  és  régiségek  tanulásaihoz.  A 
krakkai  egyetemen  érdekes  felolvasásokat  tartottak  azon 
időben  és  valószínű,  hogy  szorgalommal  olvasta  Virgilt 
és  Ovidiust,  Horatiust  és  Cicerót,  Donatust,  Boetiust  és 
Valerius  Maximust ;  csinált  latin  és  görög  verseket  és  gya- 
korlá  magát  a  régi  remekírók  stílusában.  A  humanismus 
egyik  első  feladata  volt :  szép  és  elegáns  kifejezésekkel 
élni.  Európa  minden  áron  le  akarta  vetni  a  középkor 
nyerseségét,  durva  és  közvetlen  írásmódját,  természetes 
és  símaságnélkűli  kifejezéseit.  A  közszellem  tehát  a  régi 
görögök  és  rómaiak  finomsága-  és  elegantiájához  fordult, 
eltanulta  Cicero  és  Horatius  nyelvét  ritkább  árnyalataival 
együtt,  és    az    volt    a  szerencsés,  a  ki  legközelebb  jutott 


A  BIBLIA  FOKDITASAI  121 

e  classicismushoz.  Erdösi  nagy  ügyességet  tanúsított  a 
latin  és  görög  nyelvekben,  verselése,  melynek  később  kü- 
lönféle irataiban  számos  jelet  adta.  megfelel  azon  kor 
humanistáinak.  De  ügy  látszik,  a  krakkai  egyetem  egyol- 
dalú humanismusa  és  félig-meddig  katolikus  szelleme  nem 
elégíté  ki  az  ifjú  tetterejét  s  a  kor  újító  mozgalma  Witten- 
bergbe Luther  és  Melanchton  tanszékéhez  édesgette  öt. 
Ez  utóbbinak  kedves  tanítványa  lön.  Melanchton  Fülöp  jó- 
akarata egy  ajánlólevélben  is  részesítette,  melyet  a  tudós 
férfiú  Nádasdy  Tamáshoz  intézett.  E  hatalmas  és  tudo- 
mányszeretö  főúr  Gráczban,  azután  Bolognában  és  Rómá- 
ban tanúiván,  ismerte  a  classikus  irodalmat  úgy,  mint 
az  akkor  már  virágzó  olasz  művészetet,  és  hazájába  térve, 
csakhamar  magas  állást  vívott  ki  magának  a  politikai 
téren.  E  főúr  szívesen  fogadta  Erdösit,  sárvár-újszigeti 
kastélyában  ellátta  a  szükségesekkel,  anyagi  és  erkölcsi 
támogatásával.  Talán  némi  szellemi  rokonság  is  létezett 
közöttük.  Sem  Nádasdy,  sem  Erdösi  nem  igen  lelkesültek 
a  vallási  küzdelmek  iránt.  Kissé  szabadabb  gondolkodók 
lehettek  mint  a  katolikus  orthodoxia  hívei  és  hallgatag 
támogatói  a  reformatiónak.  Legalább  Nádasdy  nem  ül- 
dözte, sőt  bátorította  széles  birtokán  az  újítás  vándorapos- 
tolait, a  mi  akkoribun  majdnem  egynek  tekintetett  a  nyílt 
pártolással ;  Erdösi  pedig  számos  iratában  seholsem  adta 
jelét  azon  gyűlöletes  kifakadásoknak.  melyeket  a  XVL  és 
XVII-ik  század  hitvitázói  minden  lépten  használtak.  Ezért 
mind  a  protestánsok,  mind  a  katolikusok  magukénak  tartják 
s  újabb  időben  terjedelmes  történeti  tanulmányokban  hévvel 
vitatták  vallási  álláspontját.  Nagyon  hihető,  hogy  ő  is 
egyike  volt  azon  felvilágosodottabb  tudós  férfiaknak,  minőket 
a  humanisták  között  számosat  találunk.  Sárvár-Újszigeten 
adta  ki  a  szentírás  egy  részét :  Vij  Testamentü  mar/ar 
neliven,  mellett  a.s  Gorog  es  Diák  nelwbol  vyonan  for- 
dytaiik    az  mag'ar    nipnek    Kereszten   hütben   való    ippú- 


122  SZÉKELY  ISTVÁN 

Usire.  1541.  Könyvét  Miksa  és  Ferdinánd  főherczegeknek, 
I.  Ferdinánd  király  gyermekeinek,  ajánlá  és  fordításában 
a  görög  eredetit  tartá  szem  előtt,  figyelemmel  az  egyház 
vulgata-kiadására.  Nyelve  a  classikusok  ismeretének  be- 
befolyása  alatt  arányos  és  gördülékeny,  mint  gondolkozó 
grammatikusé  szabályos  és  magyaros,  bár  inkább  a  csínra 
mint  tömöttségre  és  a  szentírás  előadásának  erőteljes 
rövidségére  törekedett ;  a  kor  szerette  az  ékesszólást  és 
a  körülíró  amplificatiót,  s  Erdősi  mint  magyar  humanista 
nem  volt  ment  társainak  e  hibájától,  löiá-ben  a  bécsi 
egyetemen  a  héber  nyelv  tanára  lőn  s  noha  más  téren 
röpiratai,  versei  és  egyéb  müvei  által  kitűnt,  a  héber 
tudományosság  mitsem  köszönhet  neki  az  irodalom  terén. 
Egyébiránt  nem  is  sokáig  töltötte  be  a  héber  tanszéket. 
1551-ben  egy  parasztlázadás  elűzte  őt  második  nejével 
és  gyermekeivel  együtt,  s  csak  futás  által  menekült  meg 
a  bántalmazástól.  Még  azon  kis  birtokától  is  megfosz- 
tották, melyet  I.  Ferdinánd  király  kegyéből  Bécs  város 
szomszédságában  nyert.  A  tudós  férfiú  Querela  Fidei 
czímü  versében  a  fejedelemhez  fordult  panaszával,  kinek 
az  írás  és  hagyomány  szerint  fő  kötelessége  oltalmazni  az 
elnyomottakat.  Hová  lett,  vájjon  elérte-e  czélját  ama  súlyos 
időkben,  nem  tudjuk;  lehet,  hogy  a  Bécsben  mutatkozó 
erősebb  kath.  reactio  ignorálta  a  kissé  szabadabb  gondol- 
kozású magyar   tudóst. 

A  kik  idáig  fordítottak,  erősebb  polémiái  irány  nél- 
kül egyszerűen  a  hivő  lelkek  kezébe  akarták  adni  a  szent 
olvasmányt.  Felekezeti  jelleg  nélkül  akarták  boldogítani 
embertársaikat.  —  A  helyzet  csakhamar  megváltozott. 
A  protestáns  hittérítők  már  határozott  felekezeti  czél- 
zattal  léptek  föl.  Ilyen  volt  Benczédi  Székely  István 
Zsoltár  fordítása.  Ö  Erdélyben,  Benczéden  született,  s 
ott  hagyván  szűkebb  hazáját,  külföldre  vándorolt,  hogy 
az   ottani    egyetemeken    képezze    ki  magát.  Haza  térvén. 


A  BIBLIA  FORDÍTÁSAI  J23 

Felső-Magyarországot  lüzte  ki  működése  teréül.  Szerény 
körülmények  közt  élt,  Szikszón  iskolamesterkedett,  míg 
később  gönczi  prédikátor  és  senior  lön.  Neve  a  történet- 
írás terén  is  előfordul,  hol  a  kezdés  érdeme  illeti  meg ;  itt 
azonban  talán  kevesebb  jót  mondhatni  róla.  A  zsoltárfordí- 
tás nehéz  munkáját  kissé  gyarlón  végezte.  Mint  sok  más 
társa  abban  a  hibában  leiedzett,  hogy  nem  olvasta  a  régibb 
fordításokat.  Nem  használta  fel  szépségeiket ;  hanem  jól- 
rosszúl  neki  fogott  a  munkához.  Fordított  néha  értelem 
és  művészet  nélkül-  « Elméjének  ösztövér  voltáért^  maga 
is  sokáig  ellenkezett,  de  mivel  sokan  sürgették,  végre 
engedett  a  felhívásnak.  « Vállaira  vévé  az  zsoltárnak  terhét » 
és  « mindennek  fölötte  követte  az  zsidó  nyelvet.*  Sőt 
többet  is  szándékozott.  Az  egész  szentírás  fordításától 
sem  riadt  vissza.  Ha  ura  Gávai  Lukács  «ió  néven  fogadja 
.  .  .  hat  rövid  napon  mind  az  egész  Bibliát  istennek  se- 
gítségével kibocsátja.*  Csak  azért  könyörög,  hogy  addig 
tartsa  meg  Isten  e  világi  életben.  Mivel  érezte,  mily  nehéz 
megérteni  a  zsoltárokat,  magyarázatot  is  adott  hozzá. 
A  könyv  fele  ily  magyarázat,  melyben  előkelő  zsidó  exe- 
geták  szavait  használja  fel.  A  116.  zsoltárnál  pedig,  midőn 
a  megtartás  poharát  akarja  megértetni,  hivatkozik  a 
magyar  szokásra,  hogy  «egymásnak  előrementéért  isznak, 
az  köszönés  közbe  pedig  istentől  egymásnak  jót  kérnek*. 
Tekintélyesebb  nevet  vívott  ki  magának  a  szász 
eredetű  Heltai  Gáspár^  a  ki  idegen  származása  daczára 
a  gyökeres  magyarság  keresésével  írta  nagyszámú  müveit 
és  saját  nyomdájában,  melyet  1550-ben  Kolozsvárt  állíta 
fel,  tette  közzé  azokat.  Bevégezvén  külföldi  tanulását, 
Kolozsvárott  prédikátor  lőn,  1557-ben  a  brassai  evangé- 
likusok is  meghítták  lelkészöknek.  De  nem  fogadta  el,  állító- 
lag kolozsvári  állásáról  is  lemondott  és  az  irodalomnak  élt. 
Gyulai  Istvánnal,  Vízaknai  Gergelylyel  és  Ozorai  Istvánnal 
szövetkezve,    lefordítá  a  szentírást,    mint    maga    mondja : 


124  MELirS  PÉTER 

<Néha  hárman  s  néha  négyen  is  voltunk  e  munkába, 
Helthai  Gáspár,  kolozsvári  fölelkipásztor,  Gyulai  Estván 
és  Wízaknai  Gergely  scolamester. »  A  protestántismus 
hirdetői  a  szentírás  hamisításával  és  ferdítésével  vádolván 
a  római  egyházat,  főleg  az  eredeti  szöveget  tárták  szemeik 
előtt.  Minden  áron  hűségre  törekedenek  és  sokszor  erő- 
szakkal kényszeríték  a  nyelvet  a  zsidó  és  görög  idióma 
Procrustes  ágyába.  A  lelkes  Heltai  sem  volt  ment  e  hi- 
bától, az  idegenszerű  szólamokat  zsarnokilag  teszi  át 
nyelvünkre.  Például  sok  ilyen  mondatot  lehetne  kiszedni 
könyveiből:  Gyapjilval  és  lennél  cselekedik ;  szolgáló  leányi- 
naJc  abrakot  ad  stb.  Az  Énekek  énekét,  a  Viilgata  Can- 
ticiim  Canticorum-áí  Salamon  ler/feljehb  való  énekének 
mondja  és  elöljáró  beszédében  figyelmezteti  az  olvasót, 
hogy  «noha  sokszor  emlékezik  az  ének  a  szeretetről,  az 
ölelésről,  az  ápolásról,  a  szépségről  és  a  szép  termetről  : 
de  azért  semmi  e  világi  dolgot  ezen  ne  érts.  Mert  lelki 
ez  a  szeretet:  lelki  az  ölelés:  lelki  az  ápolás  is».  De  meg 
kell  adni,  hogy  szász  eredete  daczára,  jól  értette  a  magyar 
nyelv  sajátságait  s  ügyesen  felhasználta  a  magyaros  kifeje- 
zéseket. Ízlése  mégis  határozatlan  és  előadásában  sokszor 
hiányzik  a  kellő  simaság  és  olvadó  folyékonyság.  Azután  az 
egyöntetűség  rovására  vette  igénybe  társai  közreműködését 
is  ;  szentírása  sem  jelent  meg  teljesen.  A  részek  kiadásá- 
ban nem  tárta  sort  és  a  harmadik  kötet  Szabó  Károly  ki- 
mutatása szerint  sohasem  láta  világot.  A  Jéms  Sirah  könyve 
pedig  « egynéhány  keresztyén  atyafiúnak  munkája,*  mely 
Tolnáról  került  Erdélybe  és  átnézését  Heltai  Gáspár  a  ko- 
lozsvári szentegyház  «főpásztora>  ugyanazon  « szentegyház 
szolgájára*  Gyulai  Istvánra  bízta.  Gyulai  átnézte  és  « vilá- 
gosságnak okáért*  itt-ott  változtatott  rajta.  Buzgón  ajánlja 
a  hívőknek,  mint  olyan  könyvecskét,  melyből  «több  jó 
erkölcsre  való  tudományt  tanúihat,  hogy  nem  mint  Piá- 
tónak és  Aristotelesnek  nagy  hosszú  könyveiből.* 


A  BIBLIA  FORDÍTÁSAI  125 

A  híres  debreczeni  prédikátornak  Horhi  Melius 
Péter-nek  köszönhetjük  a  biblia  több  részének  fordítá- 
sát, melyek  közül  az  Uj  tesfamcnfom  állítólag  Szegeden 
jelent  meg.  A  mi  nagyon  valószínűtlen,  mert  a  török 
hódoltságban  sehol  sem  volt  nyomda.  Ballagi  Aladár 
Czeglédet  gyanít  és  sajtóhibának  nézi.  Melius  az  ő  fordí- 
tásaiban több  körültekintéssel  járt  el.  Azt  állítja,  hogy  a 
zsidó  eredeti  mellett  szemmel  tartotta  mások  fordítását 
is,  igyekezett  úgy  fordítani,  <hogy  sem  a  zsidó  textus 
bötíijét,  sem  az  értelmet  el  nem  hagyta».  Tiltakozik  az 
ellen,  hogy  valaki  a  vetus  translatióból  (régi  fordítás : 
talán  a  Vulgata?)  tegyen  Ítéletet,  hanem  a  zsidó  textus- 
ból; «ha  ahoz  nem  tudsz,  az  Ítéletnek  békét  hagyj,  mert 
coecus  de  colore»  (a  vak  a  színről).  Melius  munkája  nem 
könnyű,  felszínes  munka,  hanem  figyelmet  érdemel ;  tud 
néha  jó  magyarsággal  és  nem  egyszer  találó,  sokszor 
népies  kifejezésekkel  szólani.  ízlése  azonban  nyers  és 
durva,  nincs  meg  benne  a  fordító  simasága,  leleményes- 
sége, kivánatos  szógazdagsága. 

Félegyliázi  Tamás  debreczeni  prédikátor  szintén  le- 
fordította a  szentírás  egy  részét.  1586-ban  jelent  meg : 
A  mi  urunk  Jézus  Krisztusnak  új  testamentoma  avagy 
frigye ;  Görögből  magyar  nyelvre  fordíttatott  és  nyilván 
való  érlelemvel  némely  nehéz  helyeken  rövideden  meg- 
magyaráztatott.* 

Gönczi  György  készítette,  rendezte  sajtó  alá  a  ki- 
adást és  a  «becsületes  és  tiszteletes  tanácsbeli  uraknak> 
ajánlotta.  Előszavában  említi,  hogy  «az  kegyelmes  Isten 
sok  országokban  az  ő  igéjinek  prédikálását  ilyen  bőven, 
nyilván  és  tisztán  ki  nem  árasztotta  mint  az  egynihány 
esztendőktül  fogva  az  mi  nemzetünkben.  Jóllehet  közel 
immár  hatszáz  esztendeje  vagyon,  mi  üdötől  fogva  az 
magyar  nemzet  az  ü  régi  szittyái  bálvány  Damasee 
Istenét  elhagyván,    szent  István  király  idejében   pápa  tu- 


126  KAROLYI  GASPAE 

dománya  alá  adta  volt  magát  és  Máriát  tartotta  Ma- 
gyarország oltalmának >.  Azután  részletesen  felszámlálja 
a  magyar  protestantismus  hirdetőit,  kiemeli  a  debrecze- 
nieket.  «kik  között  nem  utolsóbb,  sem  haszontalanabb 
volt  ez  Félegyházi  Tamás  is,  kinek  Isten  az  szentírásban 
jó  értelmet  és  az  tanításban  szép  módot  adott  volt,  ki  én 
velem  egyetemben  ez  ti  kegyelmetek  Ecclesiáját  tizen- 
három esztendeiglen  nagy  haszonnal  építette,  és  életében 
való  fegyhetetlenséggel  és  jó  példaadással  is  megékesítette.  > 
Félegyházi  számos  jegyzettel  látta  el  fordítását.  «0  magok 
az  olvasók,  ha  szorgalmatosak  lesznek  benne,  ezekben 
veszik  és  megesmérik  nagy  hasznos  és  szükséges  voltát 
főképen  az  magyarázatoknak,  melyet  szép  és  nyilvánvaló 
értelemmel  tött  az  Tamás  uram  némely  nehéz  helyeken, 
főképen  az  apostoloknak  írásin.*  Legtöbb  jegyzete  van 
szent  Pál  leveleinél,  kevesebb  az  evangeliomoknál  és  az 
apostolok  cselekedeteinél,  legkevesebb  szent  János  titkos 
jelenéseinél.  Egyébiránt  Félegyházi  « elvégezte  volt  peniglen 
halála  előtt  az  Új  testamentomnak  minden  könyveit  az 
Júdás  apostol  levele  kivül,  melyet  annak  utána  készítet- 
tünk hozzája*,  mondja  Gönczi.  «Igyeközött  továbbá  az 
Tamás  Uram  ez  Üj  testamentomnak  fordításában  minde- 
neket igazán  magyarázni  és  versekre  rendelni,  melyben, 
ha  néhol  egyebeknek  ennek  előtte  való  fordításátul  vala- 
mennyire eltávozott,  azokban  ő  tölök  az  mi  az  igazságot 
nézi,  nem  külömböz,  hanem  nézett  az  görög  igéknek  és 
nyelvnek  folyására  és  jegyzésére,  mindazáltal  úgy  igye- 
között  az  fordításban,  hogy  mind  az  igéknek  igaz  jegy- 
zése s  mind  nyilván  való  értelme  megmaradjon*. 

A  legutolsó  bibliafordító  Károlyi  Gáspár  sem  igen 
emelkedett  magasabbra  a  fordítás  művészetében.  E  jeles 
prédikátor  1529  körül  született,  1556-ban  meglátogatá  a 
német  egyetemeket  s  hazatérvén,  gönczi  prédikátor,  utóbb 
esperes  és  superintendens  lön.    Bibhája  Vizsolyban  jelent 


A  BIBLIA  FORDÍTÁSAI  127 

meg  1589-ben,  Rákóczy  Zsigmond  egri  kapitány,  Báthory 
István  országbíró  és  mások  pártfogása  alatt.  Nem  is  a 
fordítás  becsének,  hanem  más  történeti  körülményeknek, 
s  talán  leginkább  a  mü  teljességének  kell  tulajdonítanunk, 
hogy  Károlyi  szentírása  a  hazai  protestánsok  kedvelt 
munkája  lőn.  1589-ben  kelt  előszavában  panaszkodva 
említi :  «Bizony  az  Heltai  Gáspár  munkája  és  az  Melius 
Péteré  bizonyságot  tészen  arról,  hogy  találtattak  volna 
ezelőtt  is.  kik  a  munkát  nem  restellettek  volna  ...  ha 
vagyon  is  ebben  valami  bűnök  az  tanítóknak,  hogy  ennyi 
ideig  az  biblia  nem  volt  magyar  nyelven,  de  a  fejedel- 
meknek nagyobb  bűnök  vagyon  .  .  .  Noha  pedig  volt 
darabonként  az  bibliának  valami  része  megfordítva,  de 
mindenestől  fogva  egészlen  ez  ideig  az  mi  országunkban 
az  mi  nyelvünkön  nem  volt,  hanem  a  kegyelmes  Istennek 
jó  kedvéből  most  mégyen  ki.>  ízlés  nélküli  bátorsággal 
és  nyers  magyarsággal  fordítja  le  Tremelliusát,  a  biblia 
egy  latin  fordítását ;  csak  oly  kevéssé  törekszik  a  szépség, 
mint  a  szabatosságra,  parlagi  könnyűséggel  írja  le  magyar 
szólamait,  mitsem  törődvén  azzal,  hogy  kivetkőzteti  az 
eredetit  nemcsak  formájából,  hanem  értelméből  is.  De  úgy 
látszik,  hogy  ez  is  tetszett  a  reformatio  első  hirdetőinek. 
Az  a  nyers  és  kemény  magyarság  bizonyos  ódon  színt 
kölcsönze  a  fordításnak,    mely    tetszék    a  hallgatóságnak. 


l28  A  HITVITÁZÓ  ES  EEKÖLCSTAXI  IRODALOM 


II. 

A   HITVITÁZÓ   ÉS    ERKÖLCSTANI   IRODALOM. 

Az  új  egyház  természeténél  fogva  támadó  vala. 
Minden  áron  tért  kellé  hódítania  és  ezt  nem  tehette  a 
szelídség  fegyvereivel,  hanem  ostromolnia  kellé  a  régi 
egyház  bomladozó  falait.  Ifjú  üdeséggel  és  expansiv 
erővel  támadta  meg  a  római  egyház  aszkóros  tehetetlen- 
ségét s  gőgös  merevségét.  Fegyverei  a  szószék  és  sajtó 
valának.  Bennünket  főleg  a  sajtó  érdekel.  A  szónok  szavait 
elmosta  az  idők  árja.  A  lelkes  és  tüzes  újítók  igéit  nem 
jegyezte  föl  senki,  így  ma  már  ismeretlenek  előttünk.  De 
meg  vannak  könyveik.  Igaz,  hogy  nem  mind,  az  is  kevés 
példányban,  sokszor  hiányos,  szakadozott,  foltos,  szúette 
és  kopott  alakban.  A  többiek  elvesztek,  csak  más  köny- 
vekből van  rólok  tudomásunk.  Ma  már  nem  ismerjük  őket. 
Elkallódtak,  elpusztultak  és  a  bibliographia  derék  mun- 
kásai csak  mintegy  hallomás  után  írnak  pár  sort  felölük. 

A  XVI.  század  nagyobb  hitiratai  közül  egy  sem 
jutott  nagyobb  jelentőségre.  Nem  tudunk  oly  müvet  meg- 
nevezni, mely  korszakalkotó  lett  volna.  A  protestantismus 
egyetlen  apostola  sem  írt  oly  kiváló  theologiai  munkát, 
mely  jó  időre  lekötötte  volna  a  nemzet  figyelmét,  mely 
tartalom  és  stil  tekintetében  tekintélyre  jutott  volna. 
Mintha  csak  a  napi  szükségnek  írtak  volna. 

Eleinte  nem  sokat  törődtek  a  stílussal.  Nekik  gyorsan 
termett  munkára  volt  szükségök,  melyet  az  új  hivők  ke- 
zébe adhassanak.  Ha  megvolt,  ki  voltak  elégítve.  Elmon- 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  129 

dották  benne  támadásaikat,  a  kath.  egyház  dogmáinak  czáfo- 
latát,  szidták  a  pilises  és  cautés  papokat,  a  püspököket  és 
pápákat :  az  előadás  művészete  nem  igen  kisértette  őket. 

Csak  a  század  három  utolsó  tizedében  javult,  szépült 
az  előadás.  Lassankint  kifejlődött  a  jobb  irodaimi  nyelv, 
A  sok  írás.  az  örökös  gyakorlat  kisebb-nagyobb  mérték- 
ben művészekké  tette  őket.  Megtanultak  írni,  szebben, 
hatásosabban  írni.  Hasznát  vették  a  latin  eloquentiának, 
a  rhetorica  szabályainak.  Nem  hiába  tanulták  a  görög- 
latin  auctorokat. 

Különben  sivár,  egyoldalú  és  vigasztalan  ez  az  iro- 
dalom. A  század  utolsó  két  tizedéig  alig  csendül  meg  más 
hang  mint  az  egyhangú  támadásé.  A  catholicismus  tehe- 
tetlenül fetrengett  a  földön  s  mint  a  haldokló  vad  csak 
hörgött  és  kapálódzott.  Ütötték  és  rúgták,  pökdöstek  és 
szidták,  nem  jött  ajkára  egy  erélyes  magyar  szó,  mely 
megdöbbentette  volna  ellenfeleit. 

Ez  is  mutatja,  mennyire  elhanyatlott  a  katholikus 
papság  hite,  elpárolgott  a  buzgósága,  kihalt  a  szeretete. 
Alig  volt  benne  egy  kis  élet.  A  század  közepén  tetsz- 
halottnak látszék.  Csak  a  vége  felé  kezdett  magához  térni. 
Fölébredt  benne  a  múlt  fénye  és  dicsősége ;  az  idők  vál- 
toztával  újra  összeszedte  erejét  és  bátorságát,  feltámadott 
a  hite  és  reménye. 

Érdekesebb  a  protestánsok  egymás  közti  vitája.  Fájó 
és  bántó  szokott  ugyan  lenni  a  testvérek  harcza,  felhá- 
borító a  viszálkodása  ;  ez  azonban  nem  úgy  van  a  szellem 
világában.  Itt  az  eszmék  küzdenek  egymással.  Az  eszmék 
harcza  pedig  mindenkor  érdekes.  Mert  csak  a  harczból 
fejlődhetik  ki  az  igazság  gyümölcse,  csak  a  harcz  hevében 
érik  meg  a  termék.  A  felekezetek  keletkezése  és  egye- 
netlensége szüli  és  hozza  létre  a  végső  egyetértést ;  csak  a 
szellemi  viszálkodás  utján  közelíthetni  meg  az  egy  akol 
és  egy  pásztor  fenséges  ábrándját. 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  9 


X30  OZORAI  IMEE 

A  protestantismus  belső  és  külső  fejlődése  rohamos 
volt.  A  század  ötvenes  éveiben  már  az  ágostai  és  a  helvét 
hitvallásnak  két  táborára  szakadt.  Alig  tíz  év  múlva  je- 
lentkezett az  unitáriusok  felekezete,  kiknek  egy  része 
tovább  haladt  a  lépcsőn  vagy  a  lejtön  és  megalapította 
a  szombatosok  gyülekezetét. 

Ha  nem  volna  oly  egyhangú  ez  a  hitvitázó  irodalom  ; 
ha  nem  tennők  vele  rendkívül  nehézzé  feladatunkat  és  a 
sok  apró  theologiai  árnyalatokkal  csaknem  olvashatlanná 
irodalmi  fejtegetésünket :  szívesen  tárgyalnók  minden  egyes 
író  munkáját,  eszmemenetét,  eltérését,  újításait ;  de  félünk, 
hogy  elfárasztjuk  vele  az  olvasót.  Különben  is  könyvünk 
nem  a  protestantismus  dogmatikájának  története.  Ennek 
megírása  csak  a  latin  és  részben  német  müvek  felhasz- 
nálásával és  egybevetésével  eshetnék  meg.  Inkább  oda 
törekedtünk,  hogy  midőn  némely  kisebb  írót  is  bemuta- 
tunk, főleg  a  nagyobb  reformátorokról,  mint  Heltai,  Melius, 
Károlyi  Péter,  Dávid  Ferencz,  Bornemisza  és  ellenfeleikről, 
mint  Telegdi  Miklós,  Monoszlai  András,  némi  képet  nyújt- 
sunk ;  hogy  midőn  olvasónk  fogalmat  nyer  az  egész  mozga- 
lomról, egyúttal  megismerje  fő  vezetőit  is.  Nekünk  jobbadán 
az  íróhoz  van  közünk  és  csak  mellékesen  hozakodhatunk 
fel  a  különféle  doctrinákkal.  Főleg  azt  szeretnők  láttatni, 
mennyire  haladt  koronként  az  irodalmi  nyelv,  miként 
fejlődött  a  középkor  nyers  és  érdes,  támolygó  és  fejletlen 
stílusa  egy  század  folytán  odáig,  hogy  nemcsak  a  szerző 
gondolatát  tudta  könnyen  kifejezni,  hanem  művészi  alakot 
is  öltött  magára  és  élvezetet   szerzett  olvasójának. 

Kezdjük  meg  Ozoraival. 

Ozorai  Imre  volt  az  első,  a  ki  1535-ben  Krisztus 
és  Antrikrisztiis  czimü  munkájában  szembe  állította  az 
új  tanokat  a  régiekkel  és  Luther  szabadszájúságával  szi- 
dalmazta Róma  meghökkent  híveit.  Müve  figyelmet  és  ér- 
deklődést keltett,  mert  tizenegy  év   múlva  új  kiadást  ért. 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  131 

Sokszor  ismétli,  hogy  « valahol  kelten  avagy  hárman 
öszvegyültenek  én  nevemben  azaz  az  én  beszédem  szerint, 
ott  vagyok  közöltök ;  nem  mondja    (Krisztus),  hogy  csak 
Jeruzsálemben  vagy  csak  Rómában,  valahol,  azaz  minde- 
nütt, ahhol  azö  nevében  öszvegyültenek*.  Beszél  az  Anti- 
krisztus híveiről,   «a  kik  azt  hirdetik,  hogy  az  isten  ami 
bűnünket    megbocsátja   a   parancsolatnak    megtartásának 
érdemeiért,  az  alamizsnának,  böjtnek,  alamizsnálkodásnak 
és    egyéb  jó    téteménynek  érdemeiért :  nemhogy  ezek  jók 
nem  volnának,    mert   jók   és    szükség  lenni,    ha  a    végre 
lesznek,  a  mi  végre  a  szentírás  mondja  lenni.  Azonképen 
a  kik  azt  mondják,  hogy  a  misehallásnak  és  a  misemon- 
dásnak érdemeiért  a  szűz  Máriának  és  mind  a  szenteknek 
érdemekért    bocsátja    meg    minekünk  a    mi  bűnünket    az 
úristen,  ime  a  szentírás  azt  mondja,  hogy  a  Krisztusnak 
vére    mossa    el    az    világnak    bűnét ;    imezek    penig    azt 
mondják,  hogy  a  jó  tétemény,  a  böjt,  a  szenteknek  érdeme ; 
mi  lehet  nagyobb  a  Krisztusnak    ellene  mint  másnak  tu- 
lajdonítani a    Krisztusnak    érdemét ;  ezek    a    Krisztusnak 
ellenségei,  ezek  az  Antrikrisztusok,    ezek  a  parancsolatból, 
ezek  az  imádságból,  a  böjtből,    az  alamizsnálkodásból  és 
egyéb  jó  téteményböl,  a  miséből  és  a  nemes  szűz  Máriá- 
ból és  mind  a    szentekből    Jézus    Krisztust    csinálnak    és 
tesznek,  a  Krisztust    megtagadják  és    ismét  eltemetik,    az 
szűz  Máriát  pegig,  a    Krisztusnak  embersége  szerint  való 
szent  szüleit  és    a  szenteket    megrútoiják,    megcsúfolják*. 
Jellemző,  hogy  a    farizeust    « szerzetes  zsidónak  >  fordítja. 
Sok  baja   van    a    böjttel.    A   szegény   nép    vallása   külső 
cselekedetekben  nyilvánulván,  a  megszokott  egyházi  böjttel 
nem  könnyen  hagyhatott  fel.  Ozorai  számos  helyen  támadja 
meg  érdemét,  elmondja,  hogy  a  törökök  és  zsidók  is  böj- 
tölnek, mégsem  állítja  senki,  hogy  ezért  megbocsáttatnak 
bűneik.  Hirdeti,  hogy  a  ki  «nem  él  Krisztus  urunk  testé- 
nek, vérének  vételével  a  mint  ő  szerzetté  és  a  mi  végre  ő 

9* 


132  OZORAI  IMRE 

hagyta,  bálványimádásnak  vétkébe  esik»  ilyenek,  a  kik 
«egy  személy  alatt  adják  és  veszik  ...  De  mondhat naja 
itt  valaki,  nincsen  az  Istennek  szerzésének  ellene,  mert  a 
kenyérszemély  alatt  a  Krisztus  mind  teste  s  mind  vére 
vagyon,  azonképen  a  borszemély  alatt  is :  valaki  azért 
egyik  személyt  hozzája  veszi,  hozzája  veszi  mind  a  kettőt. 
Ez  nem  igaz»  és  az  úrvacsora  szentírási  történetéből  bi- 
zonyítgatja a  római  egyház  tévedését  és  saját  állítólagos 
igazságát.  Már  azon  időben  hozakodtak  fel  katholikus 
ellenfelei  az  egy  szín  alatti  vétel  számos  előnyével,  így 
mondja  Ozorai:  « Vannak  még  oly  kába  emberek  is,  hogy 
kik  azt  mondják,  hogy  így  jobb,  hogy  egy  személy  alatt 
vegyék  hozzájuk  a  köznépek,  mert  némelynek  nagy  sza- 
kálla vagyon  és  bele  kenné,  némelynek  pegeg  vagy  szeme 
fáj,  vagy  a  vénségnek  miatta  nem  lát  és  eldőjti ;  oztán 
mikor  a  beteghez  vinnék  egyöld  a  pap  vagy  részeg  volna, 
vagy  izomo  idő  volna  és  elontaná  ;  de  így  jobb,  ezek  azt 
mondják,  hogy  nem  úgy  a  mint  a  Krisztus  szerzetté,  így 
jobb,  a  mint  ők  szerzettek.  Meg  emezt  is  mondják,  a 
Krisztus  nem  tudta  volt  meggondolni,  hogy  még  jövendőre 
nagy  szakáló  emberek  lesznek,  nagy  bajuszó  katonák,  azt 
is  nem  tudta  volt  meggondolni,  hogy  vén  emberek  lesznek, 
a  vagy  velágtalanok,  hogy  kik  nem  látnának,  hogy  kik 
elontanáják  és  eltaszítanák  az  orrokkal  vagy  szájokkal ». 
Könyvének  második  fele  szűz  Mária  és  a  szentek  tiszte- 
letével sokszor  foglalkozik  s  ugyanazon  népies  és  kézzel- 
fogható capacitálással  bizonyítgatja   támadásait. 

Ozorai  élénk  tolla  nem  törekszik  az  irály  szépségére. 
Úgy  ír  a  mint  tolla  alájön.  Mintha  csak  beszélgetne  és  vala- 
melyik felebarátjával  ereszkednék  vitába.  Ez  a  háziasság  elő- 
mozdította a  könyv  sikereit,  melyet  paptársai  könnyen  hasz- 
nálhattak szent  beszédeikben  vagy  olvashattak  a  családban. 

Mindamellett  nem  Ozorait  mondják  a  magyar  hit- 
újítás Lutherjének,  hanem  Dévai  Bíró  Mátyást. 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTAXI  IRODALOM 


133 


Igaz  ugyan,  hogy  szereplése  inkább  a  tettek  meze- 
jén volt  nagy  jelentőségű  és  csak  rendkívüli  tevékenysége 
által  emelkedett  csekély  irodalmi  működésének  a  becse. 
Ö  volt  az  első  hatalmas  magyar  reformátor.  A  tizenha- 
todik század  elején  születve,  több  magyar  ifjú  példájára 
ö  is  fölkereste  a  krakkai  egyetemet  és  1523-ban  Sajószent- 
péteri Péter  seniórsága  alatt  tagja  volt  a  magyar  bursának. 
Hazánkba  térve  zárdába  lépett  s  mint  felszentelt  pap 
Tomori  Istvánnál  Boldogkön  buzgón  működött.  Hihetőleg 
munkás  szelleme  és  izgatott  kedélye  nem  talált  elég  tevé- 
kenységet egy  előkelő  család  békés  házában  s  lehet,  hogy 
bő  alkalma  nyilt  közelebbről  megismerkedni  Luther  wit- 
tenbergi mozgalmával  s  kíváncsi  lön  hallgatójává  lenni, 
mert  1529-ben  már  a  német  egyetemen  találkozunk  vele. 
A  nagy  mester  állítólag  szívesen  és  saját  házába  fogadta, 
mint  mondják,  nagy  dolgokat  olvasott  szemeiben  s  hálát 
adott  az  istennek,  hogy  a  maga  második  énjét  nevelheté 
fel  a  magyar  föld  számára  Dévai  azonban  az  idegen 
földön  sem  tanulta  meg  a  német  nyelvet,  hanem  aligha 
több  mint  másfel  évi  tanulás  után  hazájába  tért  vissza, 
hol  hányatott  élet  várakozott  reá.  Az  ország  középpontját 
választá  működése  teréül,  Budán  kezdé  hirdetni  az  igét, 
valószínűleg  itt  adta  ki  Luther  példájára  ötvenkét  tételes 
írását ;  itt  írta  egyik  barátja  kérésére  « A  szentek  aluvá- 
sáróU  szóló  latin  müvét,  mint  maga  mondja  « minden  sza- 
batosság nélkül »:  ő  valóban  csak  alkalomadtán  dolgozott 
s  mindig  gyakorlati  czélt  tűzött  ki  magának.  Nemsokára 
a  kassai  polgárok  hittak  meg  prédikátoruknak,  hol  német 
mesterének  határtalan  szenvedélyével  támadta  meg  a  régi 
egyházat  s  lelkesen  hirdette  a  hit  által  való  megigazulást, 
a  hívek  egyetemes  papságát,  Krisztus  kizárólagos  közben- 
járását ;  kárhoztatta  a  szentek  segítségül  hívását,  a  búcsú- 
kat, ereklyéket,  a  fülgyónást,  a  purgatóriumot,  a  latin 
egyházi  szertartásokat,  az  oltári  szentség   egy    szín  alatti 


134  DÉVAI  BIKO  MATYAS 

kiszolgáltatását  s  kivált  a  jó  cselekedetekbe  való  bizako- 
dást. E  lázító  tanok  magukra  vonták  Szalaházi  Tamás 
egri  püspök  figyelmét  s  Dévai  a  mellette  kitört  lázadás 
daczára,  Liptó  megye  Likava  várába  s  onnét  Pozsonyba, 
s  később  Bécsbe  hurczoltatott.  Elég  sokáig  volt  bécsi 
fogságában.  Ritka  erélye,  bár  nehezen,  keresztül  tudta 
vágni  magát  az  ellene  torlódó  hullámokon.  Mintegy  3  évi 
kétszeres  letartóztatás  után  megszabadult  fogságából  é> 
Sárvárra  Nádasdy  Tamás  pártfogása  alá  vonult.  Sárváron 
felelt  Szegedy  Gergely  ferenczrendi  szerzetesnek,  a  ki  té- 
teleit és  A  szentek  aluvásáról  szóló  munkáját  támadta 
meg.  1536-ban  és  a  következő  évben  külföldön  találjuk, 
honnét  egykori  tanárának,  Melanchtonnak,  hozta  el  Ná- 
dasdy Tamáshoz  ajánló  levelét.  Ezután  Dunántúl  működött, 
majd  ismét  ki  kellé  bujdosnia  a  hazából,  hová  1543-ban 
térhete  vissza  és  itt  a  kalvinismusnak  lön  apostola.  Mint 
debreczeni  lelkész  és  esperes  ö  veté  el  magvát  azon  nagy 
mozgalomnak,  mely  az  úgynevezett  magyar  hitet  szülte. 
Neki  tulajdonítják  azon  első  grammatikafélét  is,  melyet 
krakkai  ABC  név  alatt  szoktak  említeni:  < Orthographia 
hungarica.  Azaz,  igaz  írás  módjáról  való  tudomány.  Magyar 
nyelven  írattatott.  Mostan  pedig  újonnan  megigazílatqtt 
és  kinyomtatott  1549*  Van  Dévainak  egy  magyar  mun- 
kája, mely  a  tíz  parancsolatnak,  a  hit  ágazatinak,  a  mi- 
atyánknak  és  a  hitpecsétinek  röviden  való  magyarázatja. 
At  tiz  parancsolatnac,  ah  hit  agazatinac,  am  mi  afancnac 
aes  ah  hit  petsaetinec  röviden  való  mag'arasatt'a.  Mafas 
Dévai,  melyről  a  legújabb  időkig  csak  Batízi  András  ká- 
téjának előszavából  tudtak  valamit.  Újabban  előkerült  es 
figyelmére  méltatta  az  irodalomtörténet.  A  gyakorlati  férfiú 
erőteljes  nyelven  hirdeti  új  tana  igéit  s  már  maga  elő- 
adása mutatja,  mily  hatalommal  tudott  fellépni  a  magyar 
reformátor,  kit  nemzetünk  Lutherének  neveztek.  Rövid 
életrajzát  Révész  Imre  írta  meg. 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  135 

A  reformatio  hajnalán  Mtélra  és  ahcés  meg  énekes 
könyvekre  volt  szüksége  a  népnek.  Főleg  ilyeneket  írtak 
újítóink.  Ezt  tévé  Dévai  is,  Gálszécsi  István :  A  keresztyéni 
tíidományról  való  könyvecskét  (1538)  ;  Székely  István  :  A 
keresztyénségnek  fnndamentomáról  való  tanúságot  (1538. 
csakhamar  több  kiadást  ért)  majd  istenes  énekeket,  úgy 
mint  Gálszécsi,  adott  ki.  Ilyenek  voltak  még :  Heltai 
Gáspár :  Catechismus  minor  (1550).  Heltai  Gáspár  : 
Agenda  a  miniszterek  és  lelkipásztorok  számára  (1559j. 
Huszár  Gál :  Isteni  dicsiretek  és  psalmusok  (1560).  Melius 
Péter :  Oatekismus  (1562) ;  továbbá  Huszár  Dávid,  Beythe 
István,  Félegyházi  Tamás,  Siderins  János,  stb.  kátéi, 

Ezen  és  más  téren  jelentékeny  szerepet  játszott 
Batizi  András,  ki  valószinüleg  Szathmár  vármegye  Batíz 
helységében  1510  körül  született.  Északon  s  az  északkeleti 
megyékben  működött.  Drágfi  Gáspár  pártolása  mellett  a 
reformatióra  térítette  Újhelyt,  hol  tanítóskodék.  1530-ban 
szikszai,  később  újhelyi,  erdődi  és  tokaji  prédikátor  lön. 
Ernyedetlen  munkássága  és  izgatott  lelke  szünteleni  ván- 
dorlásra kényszeriték.  Kétszer  is  megfordult  Németország- 
ban, különösen  Wittenbergben,  majd  hazatérve  1545-ben 
huszonkilencz  társával  aláírta  a  tizenkét  zsinati  hitczikket. 
Számos  irodalmi  müvet  írt ;  azonban  ezek  nagy  részét 
csak  később  megjelent  iratokból  ismerjük.  Mint  egyházi 
költő  és  bibliai  elbeszélő  szintén  jó  nevet  vívott  ki  ma- 
gának ;  de  itt  csak  egy  tankönyvét  kell  megemhtenünk^ 
mely  Szikszai  Siderius  Jánoséval  együtt  még  a  XVI.  század 
vegén  is  használtatott  a  református  iskolákban.  ^Keresz- 
fyéni  tudományrul  való  rövid  könyveczke^  1550-ben  adta 
ki  «az  bártfai  Christoph  magyarországhi  jámbor  könyv- 
áros, ki  engemet  kére,  hogy  ha  valamit  magyarul  írtam 
volna,  ki  bocsátnám.  Mert  mostan  az  nyomorot  Magyar- 
országhban,  nagy  sok  keresztyén  atyafiak  kévánnának 
magyar  nyelven  írattatni  egy  rövid   könyveczkét,  melyből 


136  BATIZI  ANDKAS 

az  keresztyéni  tudománynak  első  fundamentomit  meg  ta- 
nulhatnak még  az  tudatlanok  is  es  az  igaz  hitben  épül- 
hetnének ...  És  jóllehet  többen  is  irtanak  én  előttem 
ilyetén  kisded  könyveczkét,  egyik  az  én  tisztelendő  mes- 
terem az  Gálszéczi  Isván  mester,  ki  immáran  istenben 
nyugszik  :  másik  az  tiszteletes  Dévay  Mátyás,  Krisztusnak 
igaz  prédikátora».  Mint  mondja,  még  többen  is  írtak,  de 
ő  is  akarván  használni  a  keresztyéneknek,  megírta  mun- 
káját, előbb  azonban  < közié  több  tudós  keresztyén  atya- 
fiakval».  Felfogása  szerint  nagy  szükségök  van  ilyen 
könyvecskékre,  mert  «a  pogány  törökök  naponkéd  rajtunk 
vadnak,  országunkat  dúlják,  rabolják  és  azt  sem  tudjuk, 
mely  borában  el  kell  futnonk,  az  futásban  prédikácziót 
nem  hallhatunk*  s  ilyenkor  nagyon  jó  magunkat  e  köny- 
vecskékből vigasztalnunk.  Batízi  semmit  sem  kételkedik 
azon,  hogy  ez  «idö  az,  melyet  Dániel  propheta  nevez 
keresztyén  anya  szent  egyház  eloszlásának.  Az  szent  lélek 
isten  nyilván  megjelentette  az  szent  írásokban,  hogy  az 
pogány  törökök  ez  széles  földet  mind  bekeringik,  ez  ve- 
lágot  megtapodják,  az  keresztyéneket  elhajtják  es  őket 
külömb-külömb  országokba  mind  széllel  el  osztják*.  De 
más  baj  is  van.  A  futó  keresztyének  nem  Krisztusban 
bíznak,  hanem  a  « szentekbe,  holt  is  azoktúl  várnak  se- 
ghedelmet.  Futnak  külömb-külömb  bálvány  képekhez,  hogy 
ott  irgalmat  nyerhessenek  :  és  az  egy  bizony  istent  mind  el 
hagyták ;  némelyek  bíznak  bölcs  (bolczu,  búcsú)  levelekben, 
némelyek  önnön  cselekedetekben  és  az  Krisztusnak  vérét 
mind  megutálják.  Továbbá  az  papok,  barátok  az  Krisztus- 
nak szent  vacsoráját  ighen  megundokították,  mert  ők  az 
mi  urunknak  szent  halálának  emlékezetét  kereskedésre 
és  bálvány  isten  imádásra  változtatták,  melyekért  az 
pogány  törökökkel  egész  ez  velágot  bünteti  és  ostorozza 
mostan  az  úristen*.  Mennyi  rosszat  tesznek  az  egyháziak, 
kis  kátéjának  több   helyén   említi.  Ezek  ellene  mondanak 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  137 

az  evangeliomnak  s  háborgatják  az  isten  igéjét  és  azokat, 
a  kik  az  istennek  igéjét  hirdetik.  '•Mostan  az  papok,  pis- 
pekek  és  némely  papok,  barátok  és  hatalmas  urak,  kik 
tűzzel,  vízzel,  fegyverrel  akarják  az  istennek  igéjét  eloltani, 
ezek  még  csak  nevezet  szerint  sem  keresztyének,  de  po- 
kolbeli ördögnek  tagjai  >.  Megtámadja  a  papi  breviáriumot 
és  olvasót:  cA  kik  nagy  hosszú  értelem  nélkül  való  zso- 
losmákat  tartanak,  a  kik  nagy  sok  ezer  Ave  Máriát  le 
berbetélnek.  számtalan  Páter  nostert  kipergetnek :  ezek 
nem  keresztyének,  hanem  pogányok*.  A  hit  ágazati  után 
a  miatyánkot  magyarázza,  melyben  még  hiányzik  a  pro- 
testáns megtoldás.  Majd  az  űr  vacsorájáról  szóló  tan 
következik. 

A  reformatiónak  egyik  legerősebb  fegyverét,  a  sajtót, 
senki  sem  tartá  annyira  hatalmában,  mint  a  kolozsváriak 
buzgó  lelkipásztora,  Heltai  Gáspár,  a  kinek  nyomdája 
bámulatos  tevékenységet  fejtett  ki  és  központi  műhelye 
lett  a  kor  irodalmi  működésének.  Ö  szász  eredete  daczára 
jól  megtanulta  a  magyar  nyelvet,  s  mint  biblia-fordításai 
is  mutatják,  férfias  erővel  és,  egyetmást  kivéve,  magyaros 
zamattal  kezelte  azt.  Még  1552-ben  kiadott:  «A  részeg- 
ségnek és  tobzódásnak  veszedelmes  voltáról  való  dialógus  ^> 
czímű  dolgozatában  kéri  ugyan  Kendi  Antalt,  a  nagyságos 
Kendi  Ferenc?^  öcscsét :  « Kérem  ez  okáért  te  kegyelmedet, 
hogy  te  kegyelmed  jó  néven  vegye ;  és  ha  szinte  tiszta 
magyarsággal  írva  nincsen,  te  kegyelmed  megbocsássa, 
mert  jól  tudja  te  kegyelmed,  hogy  nyelvem  szerént  szász 
vagyok  és  ezt  a  keveset  tizenhat  esztendeig  tanultam*, 
de  el  kell  ismernünk,  hogy  jól  megtanulta,  a  mennyire 
egy  nagykorú  idegen  megtanulhatja.  Különben  is  tanu'é- 
konyság  volt  az  ő  uralkodó  jellemvonása.  Könnyen  tanúit 
nem  csupán  nyelvet,  hanem  erkölcsöket  és  szokásokat, 
tudományos  és  theologiai  nézeteket  is.  Nem  volt  kezde- 
ményező, nem  vezér,    a  ki    mások  élén  áll,   nekik  irányt 


138  HELTAI GASPAR 

ad ;  de  nem  maradi  el  sehonnan,  a  hol  haladást  és  jóra- 
való törekvést,  bátorságot  és  győzelmet  látott. 

Ezt  mutatja  theologiai  és  más  működése,  mely  soha 
sem  tudott  pihenni  s  halálos  ágyáig  tartott.  Mintegy  25 
évre  terjedt  munkássága,  mely  az  eszme  mellett  gyakor- 
lati czélokat  tűzött  ki.  Ö  használni  akart  az  országnak, 
erösbíteni  kivánta  a  protestantismust,  emelni  a  műveltséget 
és  tudományt  s  egyúttal  biztosítani  saját  anyagi  és  er- 
kölcsi jóllétét.  Működése  az  irodalom  számos  ágára  terjed, 
itt  csupán  theologiai  munkáit  említjük  meg.  Az  elsőt,  a 
kis  kátét  még  1550-ben  adta  ki.  Ugyanakkor  fogott  hozzá 
a  biblia  fordításához ;  1553-ban  adta  ki  a  VigasstaU 
köníjvecskét.  melyet  volt  Drágfi  Gáspárné,  most  Báthory 
György nének   ajánlott. 

E  kis  könyv  « keresztyéni  intéssel  és  tanítással  adja 
elő,  miképen  kelljen  az  embernek  készülni  keresztyéni  és 
bódog  e  világból  való  kimúlásához ».  A  protestáns  ascesis 
idáig  alig  adott  említésre  méltót,  a  prédikátorok  kevés 
müvei  telvék  theologiai  vitatkozásokkal,  melyek  nem  any- 
nyira  a  jámborság  élesztősére,  mint  inkább  a  felekezeti 
gyűlölet  felkeltésére  szolgáltak.  Heltai  e  munkája  háttérbe 
szorítja  a  vallásos  vitát  s  csak  a  léleknek  Istenhez  eme- 
léséről szól.  Előszavában  felemlíti,  hogy  már:  «A  pogány 
bölcsek  ezt  mondották :  Jobb  volna,  hogy  az  ember  ingyen 
se  születettnéjek  avagy  ha  születtetik,  hogy  legottan  meg- 
halna. E  mondásra  adott  okot  e  világi  nagy  sok  nyava- 
lya, melybe  forognak  szinetlen  az  emberek.  Ezt  e  sok 
nyomorúságot  látván,  elcsodálkoztanak  .  .  .  s  okait  ke- 
resték a  pogányok  az  emberi  természetnek  folyásába  .  .  . 
de  szegények  vakok  voltának  és  nem  tudták  ismerni, 
honnét  jött  legyen  e  nagy  nyavalya  és  a  végső  nyomo- 
rúság, a  halál,  az  emberekre  ...  Az  Istennek  írása  kedig 
ezt  jelönti,  hogy  a  bűn  e  sok  nyavalyának  oka  és  a  hozta 
az  emberi  nemzetre  a  halált.  Mert  az  Isten  az  örek  életre 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  139 

terömtötte  vala  az  embert.  Teremtötle  vala  kedig  szentnek. 
Mert  az  ő  szömélyére  terömtötte  vala.  Ezt  az  ö  szömélyét 
viselvén  az  ember,  minden  nyavalya  nélkül  vala.  De  mikor 
az  ördegnek  engede  és  övék  a  megtiltott  fának  gyümöl- 
csébe :  legottan  elveszte  az  Istennek  szömélyét  és  az  ör- 
degnek rabja  lön.  És  mivel  hogy  az  Istennek  átkát  főjére 
hozza,  avval  egyetembe  szállá  reá  e  világi  szántalan  sok 
nyavalya  és  a  halál ».  Könyve  elején  azon  három  dolgot 
említi,  melyek  «kiváltképen  megrettentenek  minket  utolsó 
szükségünkbe,  mikor  e  világból  kimúlnunk  kell».  Ilyenek: 
a  halál,  a  bűn  és  a  pokol.  Ezután  a  halál  rettegéséről. 
a  halál  eredetéről,  kétes  idejéről  és  visszariaszthatatlan- 
ságáról  ír : 

Nem  gondol  a  halál  senkivel, 

Sem  gazdaggal,  sem  kegyetlennel. 
Nem  a  pöló'knek  esküvésekkel, 

Sem  a  patvarkodóknak  nyelvekkel ; 
Nem  gondol  senki  bölcseségével, 

Sem  okossággal   vagy  sebes  észszel ; 
Nem  az  uraknak  fenyítésekkel, 

Sem  a  döUyeseknek  haragjával. 
Nem  gondol  a  gyenge  leányokkal, 

Sem  a  szép  czifrás  asszonynépekkel. 
Nem  gondol  sem  nagygyal,  sem    kicsiddel, 

Nem  marhassál   avagy  szegénynyel. 
Elsiet  ő  a  császár  házába. 

Mint  a  szegény  s  hitvány  pásztoréba. 
Hol  vadnak  most  mindnyájan  a  pápák, 

A  kardinálok  és  patriarchák  ? 
Hol  vadnak  mindnyájan  az  érsekek, 

A  praelatusok   és  a  pispekek  ? 
A  prépostok  és  a  kananokok, 

A    dékánok  és  vicariusok  ? 
Hol  vadnak  a  kazdag  apát  urak, 

A  priorok  és  gárdiánok  ? 
Hol  a  sok  mester  és   a  doktorok 

És  a  számtalanféle  barátok  ? 
Hova  lőttek  el  a  sok  császárok 


140  HELTAI GASPAE 

És  a  számtalan  nagy   sok  királyok  ? 
A  külemb-külemb    fejedelmek 

És  a  telhetetlen  nemesek  ? 
Hol  vadnak  az  igen  kevély  groffok 

És  a  hamis   kancelláriusok  ? 
Hova  lőttek  a  kegyetlen  duxok. 

A  híres  neves  s  a  nemes  vitézek  ? 
Hol  vadnak  a  bírák  és  polgárok, 

A  művesek  és  szántó  emberek  ? 
Hol  gyermek,  leány  és  asszonyállat 

És  hol  az  egész  emberi  nemzet  ? 

De  ne  folytassuk  tovább  a  költeményt,  mely  Párizs- 
tól és  a  szép  Helénától  kezdve  végig  megy  számos  ó-kori 
hősön  és  tudóson,  s  egyikét  adja  azon  részletezéseknek, 
mely  a  tudós  poésisnak  ismert  hibája. 

Heltai  vigasztalja  az  istenfélő  keresztyéneket,  hogy 
haláluk  nem  halál,  hanem  csak  elaluvás ;  ezután  mind- 
nyájan feltámadunk,  feltámad  a  lélek  s  egykor  feltámad 
a  test  is.  «E  világ  ezt  tudja,  hogy  a  halálnak  általa  sem- 
mivé leszünk  és  hogy  a  test  örekken-örökké  a  földben 
marad.  De  nem  így  vagyon  :  téveleg  e  világ,  mert  nem 
oly  igen  utálatos  a  test  az  Isten  előtt.  Őneki  is  készen 
még  készíttetött  az  ő  dücsösége  és  bódogsága.  És  ugyan- 
ezen test,  mely  e  veszett  világba  külemb-külemb-féle  faj- 
dalmát szenved,  az  utolsó  napon  feltámad  és  örekké  él 
a  lélekkel  egyetemben.  Ha  el  kellene  vesztenünk  a  mi 
testünket,  hogy  soha  ismét  megnemtalálnójok,  így  volna 
rettenetes  a  halál  és  nem  volna  drágalátos*. 

1553-ban  adta  ki  nagyobb  kátéját^  melyet  « Szent- 
györgyi Péter  deáknak,  Nagy-Bányán  lakozónak*  ajánlott. 
tCatechismus,  melybe  a  mennyei  tudománynak  sommája, 
a  derék  szentírásból  és  sok  keresztyén  tanítóknak  írások- 
ból rövideden  egybe  szerzettetött  és  befoglaltatott*.  Három 
szentséget  vall  benne.  Első  a  keresztség,  mely  ellen  a 
pokolbeli  ördög  a  szerzeteseket  támasztá,  a  kik  «a  kereszt- 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  141 

séget  megutálván,  szabadon  ezt  mondották,  hogy  a  barát 
kapába  való  felöltezés  oly  szentséges  dolog  legyen,  mint 
a  megkeresztelküdés».  A  második  az  Úrvacsorájának 
szentsége,  mely  ellen  «a  toldott,  foldott  pápai  messét> 
támasztá  az  ördög.  A  harmadik  az  ódozat  szentsége, 
melyet  a  keresztyének  közül  kilopott  az  ördög  és  «egy  Ró- 
mába rekeszté,  honnét  azután  az  ö  hü  szolgái  által 
kecskebőrre,  bárány-  és  bakbőrre  kenvén,  drága  arany 
forintokon  e  vak  világnak  kioszta*.  —  Különféle  eretnek- 
ségeket is  támasztott.  «A  keresztség  ellen  a  visszakeresz- 
telkedő eretnekeket,  kiket  anabaptistáknak  hínak  ;  az  űr 
vacsorája  ellen  kedig  támasztá  a  vakmerő  bátor  Zwing- 
lianusokat,  kiket  sacramentariusoknak  hínak ;  az  ódozat 
ellen  kedig  külemb-külemb  tunya  és  rest  pásztorokat,  kik 
az  evangéliumnak  neve  alatt  csak  a  testi  szabadságot  ke- 
resik*. A  mint  e  sorok  mutatják,  Heltai  sem  volt  ment 
attól,  a  mit  a  katholikusok  ráfogásnak,  rágalmazásnak 
stb.  mondottak,  a  mivel  az  újítókat  szüntelen  vádolták. 
Bizony  ő  is  könnyen  beléesik  e  hibába.  Bár  meg  kell 
adni,  hogy  lelkes  protestáns  létére  sokszor  türelmesebb 
apostol  társainál,  így  pl.  a  Krisztus  közbenjárásának 
annyira  vitatott  tanát  felekezeti  gyűlölködés  nélkül  adja 
elő  s  oly  szelíden  magyarázza,  hogy  egy  kis  jóakarattal 
katholikus  értelemben  is  vehetnők ;  szóval  azon  kifakadá- 
sokat,  melyeket  mások  vitáiban  gyakran  találunk,  többször 
kerülni  látszik.  Talán  protestáns  hívei  is  észrevették  e 
gondolkodásmódját,  néha-néha  fellépő  ingadozását.  Az 
izgatott  világban  mindjárt  zokon  veszik  a  szelídebb  han- 
gokat. Míg  aki  túlkiáltja  a  másikat,  rendesen  azé  alátszatos 
győzelem,  az  viszi  elül  a  zászlót,  az  tűzi  ki  az  ellenség 
elfoglalt  bástyájára.  A  reformatio  első  rohama  ekkor  már 
megtörtént,  fényes  hódítást  eszközölt  a  szellem  világában, 
most  bizonyos  magábaszállás  jelei  mutatkozának  egyesek- 
nél. Ily   állapotban   lehete    Heltai  is.  Legalább  egy    1570 


142  HELTAI  GASPAR 

táján  megjelent  könyvecskéjében  {Isteni  dicséretek  és 
köny'órgéseh  stb.)  panaszkodik,  hogy  <  immár  reám  kezde- 
nek térni,  mondván :  lm  elbolondúlt  és  gyermekké  lőtt  az 
vén  Heltai  Gáspár  és  ismét  pápássá  akar  lönni,  hogy  új 
zsolosmás  breviárt  akar  szörzeni.  lm  a  szabad  keresztyé- 
neket újonnan  a  pápai  kötreczbe  akarja  beszorítani*. 
Heltai  jól  tudja,  hogy  mi  éri  majd  kis  könyvéért,  «mint 
füzetnek  énnekem  érötte,  kiváltképen  az  kolozsvári  pas- 
quillárok  és  a  felette  igen  bölcs  kovácsok,  kik  minden 
héten  új  opiniókat  és  hitnek  ágait  kovácsolnak*.  De  csak- 
hamar megszüntette  az  okot,  mely  miatt  társai  a  catholi- 
cismus  iránti  hajlandóságot  fedezték  föl  benne.  Oly  munka 
fordítását  és  átdolgozását  tette  közzé,  mely  a  leghevesebb 
támadást  foglalta  magában  a  katholikus  egyház  ellen. 
Könyve  e  czím  alatt  jelent  meg:  *Háló,  melylyel  a  meg- 
testesült ördeg  a  pápa  Antikristus  Hispániába  az  együgyíí 
jámbor  keresztyéneket,  az  evangeliomnak  követőit  hallat- 
lan álnakságokkal  és  mesterségökkel  megkörüli,  kikeresi, 
megfogja  és  minden  marhájokat  elvévén,  kimondhattlan 
kegyetlen  kényokkal  megkényozza  és  rettenetes  halálokkal 
megöli  az  ő  pilésses  hóhéri  és  az  ő  bolond  szolgái,  a 
megvakított  fejedelmek  által >.  Gonsalvi  Regináid  munká- 
jából fordította.  A  mű  az  erdélyi  fejedelemnek  küldetett 
meg,  ott  látta  Heltai  és  a  király  tetszésére  « tolmácsolta 
magyar  nyelven*.  A  fejedelem  adta  a  kiadás  költségeit 
is.  A  munka  elején  az  ördög  kísértéseit  alkalmazza  a 
pápákra.  Az  álnok  ördögnek  tulajdonsági  ellen  két  tisztet 
szerzett  az  isten,  a  prédikátorok  és  fejedelmekét.  Ez  utób- 
biaknak mondja  :  «Nem  csak  az  fejedelmeknek  tiszti,  hogy 
aranyos  bársonyba  felöltözvén  szép  lovakra  felüljenek  és 
té  s  tova  moráljának,  avagy  napestig  kártyázzanak  és 
verfelylyezzenek  ezt». 

Heltai  elkeseredéssel  olvasta  hittársainak  üldöztetését ; 
azért  kel  ki  annyi  kérlelhetlen  gyűlölséggel  a  római  egyház 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  143 

feje,  a  pápa  ellen.  Elöljáró  beszédeiben,  mely  hatvankét 
kis  lapra  terjed,  az  egyház  tanát  az  istenségről,  különö- 
sen megtámadja.  Ő  már  ekkor  rokonszenvezett  az  unitá- 
riusokkal és  a  szent  háromság  doctrináját  az  ördög  egyik 
találmányának  mondja:  «Az  háromság  avagy  az  papai 
állatos  szömélyesség  nem  egy  igaz  isten,  az  Izraelnek 
istene,  hanem,  hogy  ördegnek  lidirczes  istene,  kit  ő  költelt, 
gondolt  és  talált.  És  mint  az  kakuk,  ki  ellopja  a  pacsir- 
tának monyát  és  az  övét  tojja  és  tolja  helyébe,  így  lopta 
az  álnak  ördeg  az  igaz  istent  és  az  Izraelnek  istene  felöl 
való  tudományt>.  Azzal  vádolja  a  pápát,  hogy  más  isten- 
fiát  talált  ki,  az  egyik  az  első  személynek  öröktől  fogva 
született  fia,  a  másik  pedig  a  Jézus  Krisztus,  ki  foganta- 
tott szent  Lélektől,  született  szttz  Máriától.  Ha  mégis  a 
szent  irás  isten  fiának  nevezi,  «azt  mondja  a  pápa  Anti- 
krisztus az  ő  piléses  doktorival,  hogy  más  értelembe  kell 
venni  és  érteni,  t.  i.  per  communicationem  idiomatum. 
Azaz,  hogy  az  Jezus-krisztus  isten  fiának  neveztötik,  a 
nevet  kölesen  veszi  a  másiktól,  ki  megtestesülésnek  általa 
benne  lakik,  és  ki  ő  vele  megegyesült  szömélyes  egyesü- 
léssel, annyira,  hogy  noha  kettő  a  természet,  de  azért  az 
egyesülésnek  általa  annyira  egygyé  lőtt,  hogy  immár  nem 

két  fiú,  sem  két  szömély,  hanem   egy olyanok 

mint  a  csíkok,  akár  mint  fogj  el,  kicsusz  markokból ;  és 
olyanok  mint  a  szallai  kasza,  melly  mind  elől  s  mind 
hátra  fog ;  avagy,  mint  a  macska  :  Akár  mint  s  akár- 
honnég  vessed  alá,  mindenkoron  lábára  esik.  Nem  héjába 
találták  a  regulát :  est,  non  est.  Minden  tanításokban  ez 
az  ő  dolguk.  Erősen  viszik  a  taligát,  az  öröktől  fogva 
való  született  Fiúval,  és  azt  az  öröktől  fogva  való  szü- 
letést, szinetlen  szórják  az  emberek  előtt ;  de  választ  nem 
tudnak  tönni,  ha  ember  megkérdi  őket,  mint  lehessen  ez, 
hogy  az  a  Fiú  öröktől  és  kezdet  nélkül  legyen,  de  azért 
ugyan  atyjától  született  legyen?  mert  ha  valaha  született, 


144  HELTAI  GASPAE 

tehát  valami  kezdetinek  kell  lönni.  Ha  kedig  kezdeti 
vagyon,  nem  lehet  öröktől  fogva.  Azt  mondják  ők :  Ez  a 
születés  nem  jár  emberi  elmélködés  szerint,,  ha  titkos 
isteni  dolog  ...  azt  mondják :  Hunyd  be  a  szömedet  s 
hidd  el.  (Pedig)  Az  Isten  nem  akarja,  hogy  a  keresztyén 
ember  bolond  legyen.  Undokságos  hazugság  az,  a  mit  a 
pápás  prédikátorok  Ágoston  barát  felől  prédikálottak,  hogy 
erősen  gondolkodván  az  Háromságnak  titka  felöl,  a  tenger 
mellett  talált  volna  egy  gyermecskére,  mely  kalánkával 
hordott  volna  vizet  a  tengerből  egy  kis  vermecskebe, 
melyet  a  parton  vájatt  volna  a  fövénybe.  A  gyermecskét 
megszólítván,  ezt  mondotta  volna  :  Mit  művelsz  fiacskám  ? 
Az  felelt  volna  az  Ágoston  barátnak ;  ím  az  egész  tengert 
behordom  ebbe  ez  vermecskebe.  Mondott  volna  Ágoston : 
Fiacskám,  lehetetlen  dologra  ügyeközei,  mert  igen  nagy 
a  tenger,  a  vermecske  pedig  igen  kicsiny  hozzá.  Felelt 
volna  a  gyermecske  :  Inkább  lehetséges  ez,  hogy  én  a 
tengert  ez  vermecskebe  behordjam,  hogy  nem  mint  te 
végére  mehess  annak,  a  mire  te  ügyeközel.  Mert  nagy 
tenger  az  a  titok,  melyet  te  fejedbe  forgatsz,  kinek  vé- 
gére soha  sem  mehetsz,  miképen  lehessen  és  légyen  az, 
hogy  az  Isten  egy,  de  azért  ugyan  három  ;  nem  kedig 
három,  hanem  csak  egy.  Szoros  a  te  fejed  ehhöz  Ágos- 
ton. És  annakutána  a  gyermecske  elenyészett  volna.* 
A  jó  Heltai  azt  hiszi,  hogy  az  ördög  jelent  meg  Ágoston 
barátnak.  Minél  tovább  halad  elöljáró  beszédében,  annál 
mélyebb  harag  fogja  el  a  római  egyház  papjai  iránt, 
kiket  minden  lépten  piléses  ördögöknek  czímez.  Antichris- 
tusuk  «mind  behálólta  és  vakságba  beköritötte  az  embe- 
reket ez  világon  az  ő  gyónásával  purgatoriumával,  áto- 
kával,  ódozásával.  bulcsűjával  etc.  .  .  .,  annyira,  hogy 
mind  lelkökkel,  mind  testekkel,  mind  feleségökkel,  leányok- 
kal, szájokkal,  kezekkel,  lábokkal  és  minden  marhájokkal 
bírt.  Azt    kellett    mindennek    hinni  és  vallani,    valamit  a 


A  HITVITÁZÓ  KS  ERKÖLCSTAXI  IRODALOM  145 

pilésesek  mondtanak.  Azt  kellett  önniek.  mit  a  pilé»e.sek 
akartának.  Ez  napokon  nem  mertének  húst  önni.  hanem 
csak  lencsét  etc.  Más  napon  szabad  volt  a  tikmony,  vaj, 
tej,  de  a  hús  nem  volt  szabad.  Akkoron  kellett  meghá-  ■ 
zasúlniok,  mikoron  a  pilésesek  akarták  ;  hol  kántort,  hol 
bőjtet.  hol  adventet  szörzettenek,  akkoron  nem  lehetett  a 
niegházasúlás.  Azt  is  kellett  venniek  házasságra,  kiket  a 
pilésesek  engödtenek.  Mert  ők  csináltanak  ízeket.  Heted- 
ízig, ötödízig  komások  es  svógorok  között  nem  lehetett 
az  házasság.  Nem  lehetett  az  házasság,  az  ö  egybesugá- 
sok  és  stólazások  nélkül».  Az  előszó  után  következik  a 
fordított  mű  «Az  hispániai  vadasság »  czím  alatt.  For- 
dítása annyira  szabad,  hogy  Heltai  néhol  megtoldotta, 
másutt  magyar  szólásmódokkal  bővítette  azt.  Az  ördög 
hálója  alatt  az  inquisitiót  érti,  melynek  történetet  Jeru- 
zsálem pusztulása  után  a  zsidó  népnek  Hispániába  hur- 
czoltatásávál  kezdi  meg.  Azután  a  papság  nagy  befolyását 
rajzolja,  hogy  még  a  fejedelmek  is  féltenek  tőlök.  «Im  egy 
históriát  kell  mondanom  ennek  bizonyságára.  Mikoron 
írnának  Krisztus  urunk  születése  után  1538-at,  bírja  vala 
az  két  országot,  Magyarországot  s  Erdélyt  boldog  emlé- 
közetü  nagy  János  király,  urunknak  ő  felségének  az  édes 
atyja.  Akkoron  kedig  a  kegyelmes  Isten  mind  lecsendösi- 
tötte  vala  a  mü  felséges  királyunknak,  János  királynak, 
minden  ellenségit ;  annyira  hogy  Segesvárott  az  urak 
előtt  az  asztalhoz  támaszkodván  monda  :  Istennek  hála, 
az  én  ellenségim  annyira  lecsépelve  vannak,  hogy  senki- 
től immár  semmit  nem  tartok  ;  hanem  a  ket  nagy  bakot 
bocsáttom  immár  összve.  Aki  nyerheti,  megválik.  Akkoron 
kedig  tiltul  villamni  kezde  mind  Magyarországban,  mind 
Erdélyben,  az  úr  Istennek  igéje.  De  miért,  hogy  a  többi 
kőzett  nyilvábban  kezde  prédicállani  a  Szántai  István 
mester,  arra  inkább  dühödtek  vala  az  piléses  pápa  dara- 
banti.   Fráter    (iyörgy    ez    okáért,    az    váradi    pispek    és 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  10 


146  HELTAI  GASPAR 

kénestartó  etc.  (mert  egy  pokolbeli  akasztófára  eleget 
rákot  vala  fel  az  titulokba)  és  ama  herélt  Statilius,  Jula- 
Fejérvári  pispek,  a  szent  szüzeségnek  nagy  patrónusa  és 
a  nagy  kápájú  egri  érsek  a  Frangapán,  a  több  piléses 
társokkal  egyetembe,  addig  kalapálának  a  felséges  János 
királyon,  hogy  végre  nem  tehete  egyebet  benne,  hanem 
be  kellé  hozatni  a  szegény  jámbor  István  mestert.  Seges- 
várott  reája  a  királyra  tudulának  a  sok  piléses  hárpiák, 
és  mind  könyörgésekkel,  mind  fenyegetésekkel  arra  akar- 
ják vala  vinni  a  királyt,  hogy  mindjárást  megégetnéje 
minden  törvénytétel  nélkül,  miért  hogy  Luther  volna  >. 
János  király  nem  egyezek  óhajtásukba,  hanem  nyilvános 
vitára  engedé  menni  a  dolgot.  A  katholikusok  elküldenek 
«a  fünces  csacsagó*  Gergely  fráterért  és  több  szerzetes- 
sel s  világi  pappal  Segesvárra  hozaták.  A  király  két  ar- 
bitert  nevezett  ki,  Adrián  doctort,  a  fejérvári  vikáriust, 
és  Kálmáncsehi  Mártont,  ki  akkor  fejérvári  tanító  vala, 
Igen  élesen  disputálhattak,  bár  Szántai  egymagában  állott, 
csupán  egy  orvos,  Rezenei  János  támogatta  öt.  Az  arbi- 
terek  titokban  Szántai  mellett  nyilatkoztak,  maga  a  király 
is  pártját  fogta;  de  fráter  Györgynek  és  társainak  sürge- 
tésére eltávolította  öt  így  szólván:  ^Jó  atyámfia,  ne  maradj 
az  én  országomba,  mert  az  urak  megfognak  és  megölnek, 
mert  én  meg  nem  oltalmazhatlak  ellenek.  Talán  magam- 
nak is  valami  búm  támadna  belőle.  Ez  okáért  menj  el, 
add  el  minden  marhádat  és  menj  más  fejedelem  alá. 
És  bőv  költséget  neki  adván,  erősen  parancsola  ötves 
Kristófnak  és  a  több  kassai  polgároknak,  kik  elhozták 
vala  is,  hogy  éjjel  az  István  mestert  elvinnék  és  békével 
hordoznák*.  —  Erdély  és  benne  Dávid  Ferencz  mellett  a  jó 
Heltai  tárja  elénk  a  legérdekesebb  szellemi  processust, 
mint  lett  rövid  harmincz  év  alatt  katholikusból  lutheránus, 
ebből  kálvinista  és  ment  tovább  egy  hatalmas  lépéssel, 
a  mindnyájukat  messze  túlhaladó  unitáriusok  közé.  A  pro- 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTAXI  IRODALOM  147 

testáns  szabad  vizsgálódás  elvének  természetesen  nem 
lehete  határt  szabni.  S  a  mit  Heltai  tőn,  csak  szigorú 
logikai  következménye  vala  derék  múltjának.  Bár  a  rósz 
nyelvek  már  éltében  is  azt  mondák,  hogy  nem  a  meg- 
győződés, hanem  a  papi  dézma  vesztének  félelme  vitte  az 
új  vallás  kebelébe ;  azt  mondák,  hogy  híveinek  többsége 
áttért  az  unitáriusok  közé  és  a  pásztor  csupa  önzésből  ment 
a  nyáj  után.  De  akkor  számos  rágalmat  kellé  hallania 
egy-egy  reformátornak ;  a  felekezeti  gyűlölség  sok  hazug- 
ságot diktált  az  írók  tollába  s  a  legkisebb  és  legkószább 
hír  szent  igazságnak  vétetett.  Azonban  a  magyar  szellemi 
élet  történetírója  csak  hálával  fogja  emlegetni  a  derék 
szász  nevét,  ki  idegen  eredete  daczára  lelkes  magyar 
tudott  lenni.  Simulása,  hajlékonysága  tette  a  hazai  szel- 
lemi élet  derék  mozgatójává.  Ha  merev,  dermedt  és  ne- 
hézkes lett  volna,  ezer  baj  éri  az  erdélyi  theologiai  és 
udvari  élet  központján.  Ha  nem  tudott  volna  megalkudni 
az  uralomra  jutott  irányokkal,  bizonyosan  némaságra 
kárhoztatják.  Különben  lehetett  az  ő  simulásának  üzleti 
oldala  is.  Talán  volt  egy  kis  igazuk  azoknak,  a  kik  ezzel 
vádolták.  Nem  csoda  oly  férfiúnál,  a  ki  annyira  nyomdász 
és  üzletember  volt.  mint  ő.  Nekünk  azonban  nehéz  ítélni 
a  távolból.  Még  mindig  kevés  jellemző  adatunk  van  róla, 
nem  alkothatunk  biztos  ítéletet  azon  indokok  felöl,  melyek 
fejlődésében  vezették.  Mi  csak  munkásságát  látjuk  és  há- 
lával vagyunk  eltelve  irodalmi  érdemeiért. 

Mindenesetre  több  oldalú  szellemes  író  volt.  Szerette 
a  theologiát,  mint  a  kor  legtöbb  fia  ;  de  szerette  az  iro- 
dalom más  ágait  is.  Szerette  a  költészetet,  a  vallásos  és 
történeti  énekeket,  kedvelte  a  mesét  és  a  történetet.  Sok- 
oldalúsága némileg  érthetővé  teszi  gyors  szellemi  átala- 
kulásait. Gazdagabb  lelkéhez  könnyebben  hozzáférhetett 
valamely  új  theologiai  nézet,  mintha  egy  eszme  ketreczébe 

10* 


148  HUSZAE  GAL 

szorulva,  kizárólag  annak  pánczéljába    burkolva  küzdötte 
volna  végig  az  életet. 

A  protestantismus  buzgó  munkása  volt  Huszár  Gál 
is,  ki  magát  Anaxiosnak  szerette  nevezni,  mint  Révész 
sejti,  azért,  hogy  csak  itthon  képezte  ki  magát  s  nem 
látogatta  a  külföldi  egyetemeket.  Nagyon  keveset  tudunk 
élete  folyásáról.  1557-ben  mint  magyar-óvári  lelkipásztor 
írta  érdekes  levelét  Bullinger  Henrikhez,  a  híres  zürichi 
lelkészhez.  Itt  állított  nyomdát,  melyben  három  egyházi 
beszédet  nyomatott  és  Miksa  cseh  királynak  ajánlott. 
A  mü  czíme  :  <^As  Úr  Jézus  Krisztus  szent  vacsorájáról^ 
kínszenvedéséről  és  dicsőséges  feltámadásáról  való  prédi- 
liáczióh.*  Előszavában  panaszkodik,  hogy  most  nem  csupán 
a  törökök  külső  veszélye  fenyegeti  a  keresztyén  hitet, 
hanem  az  Antichristus  kéjelgö  papjai  is.  Ezért  állítá  fel 
nyomdáját  tetemes  költségen.  Majd  1560-ban  Kassán  talál- 
kozunk vele.  Itt  ugyanis  mint  eretnek  papot  üldözte  őt 
Verancz  Antal  egri  püspök.  Királyi  rendeletből  fogságra 
vetették  és  Egerbe  akarák  szállítani.  De  a  kassai  nép 
tiltakozott  papjának  elhurczoltatása  ellen,  mire  kezesség 
mellett  szabadon  bocsájtatott,  de  Kassáról  távoznia  kellett 
s  megtiltatott,  hogy  prédikáljon  s  szentségeket  kiszolgál- 
tasson. A  kassaiak  nem  egyeztek  e  föltételekbe  s  így 
tovább  is  a  börfön  falai  közt  senyvede  prédikátoruk  s  a 
püspök  kéri  a  királyt,  hogy  parancsolja  meg  Huszárnak 
Egerbe  szállíttatását,  sőt  magát  Huszárt  is  fölszólítá  az 
Egerbe  jövetelre  ;  másrészről  a  kassai  nép  is  folyamodék 
Miksa  cseh  királyhoz,  eszközölje  ki.  hogy  Huszár  Kassán 
maradhasson  s  szabad  lábra  helyeztessék  s  midőn  Zay 
Ferencz  főkapitány  deczember  27-én  titkon  Egerbe  akarta 
szállíttatni,  a  kassai  nép  fellázadt  és  papja  börtönét  fel- 
törve kiszabadította.  Huszár  titokban  Debreczenbe  mene- 
kült, legalább  Melius  Péternek,  Arany  Tamás  elleni  köny- 
véhez  ő   írta   az   ajánló   levelet   enyingi   Török  János  s 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  I49 

Török  Ferenez  hunyadvármegyei  örökös  főispánoknak  és 
a  debreczeni  keresztyén  atyafiaknak.  A  reformatio  e  nagy 
városában  úgy  látszik  főleg  nyomtatással  foglalkozék. 
U  nyomatta  Melius  Péternek  Christus  közbenjárásáról 
szóló  prédikáczióit.  Azután  eltűnik  egy  időre  előlünk.  Fia 
Dávid  lefordította  s  kiadta  1577-ben  a  heidelbergi  kátét. 
E  könyvhöz  csatolt  imák  között  van  egy  Huszár  Gáltól, 
melyet  a  budai  csonkatoronyba  zárt  keresztyén  foglyok 
számára  irt.  Valamint  e  könyörgesében  és  Bullingerhez 
irt  panaszkodó  levelében,  úgy  prédikáczióiban  és  énekei- 
ben mély  vallásos  érzés  jelentkezik.  Szép  imájában  lel- 
kesen mondja:  « Emlékezzél  meg  Ür  Isten  haragodnak 
idején  a  te  irgalmasságodról,  ne  gerjeszd  fel  egyszersmind  a 
te  haragodat.  Mert  te  nem  ember,  hanem  Isten  vagy.  Uram, 
mi  te  "sárid  vagyunk,  tekédig  mi  fazékgyártónk  vagy... 
Vidd  távol  tőlünk  és  a  mi  magzatinktól  a  kegyetlen  po- 
gányoknak éles  fegyverét  ...  Ne  hadd  a  mi  lakóhelyinket 
a  fertelmes  undok  pogányoknak  istállóivá  és  tolvajló  bar- 
langivá lenni,  kik  téged  örök  atya  Istent  a  te  szent  Fiaddal 
és  Lelkeddel  egyetembe  teljes  torokkal  oda  föl  az  égbe  is 
nem  szűnnek  káramlani,  átkozni  és  szidalmazni,  es  a  te 
Fiadnak  tagjait  öldösni.  Adj  te  magad  fegyvert  a  mi  keresz- 
tyén császárunk  jobb  kezébe,  és  azoknak  a  vitézeknek  ujjo- 
kattanits  meg  hadakozni,  a  kik  az  úrnak  hadában  vívnak. » 
1574-ben  Komjáthiban  Forgách  Imre  jószágán  lel- 
készkedik,  ír  és  nyomtat.  Ott  írta  Énekes  könyvének  elő- 
szavát 1574-ben  okt.  6-án.  Nagy  tisztelettel  emlékezik 
róla  földesura,  clarissimus  vir-nek.  praetantissimus  theo- 
logusnak  nevezi  őt.  És  mikor  1575-ben  okt.  23-án  mint 
pápai  lelkészt  megölte  a  döghalál,  necrologjában  második 
atyjának  és  legeslegjobb  barátjának,  legtudósabb  theolo- 
gusnak,  az  evangeliom  leghívebb  és  faradhatatlan  hirde- 
tőjének mondja,  a  ki  sok  esztendővel  ezelőtt  nem  egyszer 
jövendölte  meg  halála  napját. 


150  MELIUS  PÉTER 

A  hazai  puritanismus  legkérlelhetlenebb  alakja  a 
debreczeniek  nagytekintélyű  és  vasakaratú  reformátora 
volt,  a  híres  Horhi  Ihass  (Melius)  Féter.  Ö  Horhiban 
Somogy  megyében  született,  azután  Németországba  ment 
tanulását  végezni.  Hazájába  térve,  egyik  legelőkelőbb  har- 
czosa  lön  a  protestantismusnak  nemcsak  a  katholikusok 
ellenében,  hanem  saját  szabadabb  gondolkozóik  ellen  is. 
A  protestánsok  úgynevezett  szabadvizsgálódása  örökös 
tusát  idézett  elő  egyházukban  s  alig  terjedt  el  egy  kissé 
az  országban,  máris  több  secta  keletkezett  s  közöttük 
legerősebb  a  Kálvin  tanait  követő  református  felekezet 
vagy  máskép  magyar  hit.  Svájczi  puritanismusukat  ha- 
zánkban is  megőrizték  és  sajátos,  egészen  különálló  jelle- 
met alkottak  a  magyar  nép  közt,  mely  önálló  és  erélyes, 
büszke  és  hajthatatlan  tudott  lenni  a  legnehezebb  időkben 
is.  ízlésök  általában  alacsony  fokon  maradt,  a  szépnek  s  a 
kedélyesnek  nem  különös  ápolói,  de  komoly  és  férfias 
megjelenésök  mindig  figyelmet  kelt.  Ök  voltak  a  magyar 
nemzetiség  erős  támaszai.  Rendíthetetlenek  valának  hitök- 
ben  és  magyarságukban.  Ha  a  katholikus  főpapok  és 
főurak  az  udvar  szolgálatába  szegődtek  ;  ha  a  lutheránusok 
simák  és  engedékenyek  valának:  a  kálvinisták  gondosan 
megőrizték  a  nemzeti  hagyományokat  és  erős  ellenzéket 
alkottak.  Ausztria  százados  politikája  mindig  szemben 
találta  őket,  a  kormány  nem  emelte  magasabb  hivatalaiba, 
azért  jelesbjeik  a  megyei  és  társadalmi  életben  töraked- 
tek  befolyásra,  úgy  hogy  mikor  a  magyar  ministerium 
megalakult,  nemcsak  a  képviselőházban  voltak  nagy  szám- 
mal, hanem  csakhamar  előkelő  hivatalokat  is  töltöttek  be. 

Közöttük  telepedett  meg  Melius  Péter  s  Debreczen- 
ben  egyik  hírneves  lelkipásztora  lön  a  magyar  kalvinis- 
musnak.  Nemsokára  hazatérte  után  156i-ben  a  Krisztus 
közbenjárásáról  való  prédikácziókat  tön  közzé,  melyet 
«a  magyar  országi  kereskedő  és  áros  népeknek*  ajánlott. 


A    HITVITÁZÓ  ES  EKKÖLCSTANI  IKODALOM  151 

Szerinte  általok  terjedt  el  a  reformatió  ilyen  hamar  kö- 
zöttünk. «Mert  a  széjjel  való  járásban  ti  vöttetek  és  ti 
hallottátok  előbb  egyebeknél  és  ti  dicsértétek  s  beszéltétek 
egyebeknek  az  Istennek  kegyelméről  való  tudományt.* 
A  kis  könyv  szent  beszédei  nagyon  rövidek,  inkább  apró 
buzdítások,  intelmek,  telve  vannak  a  szentírásra  való  hi- 
vatkozásokkal. Még  ugyanazon  esztendőben  tette  közzé 
Debreczenben  Huszár  Gál  betűivel  <A  szent  Pál  apastal 
levelének,  melyet  a  Colossaheliekneh  irt,  prédicatió  sserént 
való  magyarázatját. y>  1563-ban  jelentek  meg  a  Marjyar 
FraediJcatiók^  melyekben  kiltinő  értelemmel  és  éles  dialec- 
tikával  fejtegeti  vallása  tanait.  A  könyvben  levő  szentírási 
idézetek  vagy  a  görög,  vagy  a  zsidó  nyelvből  vannak 
fordítva.  «Ha  Ítéletet  akarsz  tenni  róla,  lásd  meg  a  görög 
és  zsidó  textUíit,  addig  kérlek  a  Krisztusért,  ne  szidal- 
mazz.* Különben  is  «ez  írással  csak  indétani  akarta  a 
nálánál  bölcsebbeket,  hogy  ezeknél  jobbakat  czináljanak.* 
Szintén  1563-ban  adta  ki  a  Válogatott  praediJcá- 
iióJcat  «a  próféták  és  apostolok  írásából,  mind  egész  esz- 
tendő által  való  fő  innepekre  és  minden  féle  szükséges 
dolgokról  és  artikulusokról  a  régi  és  mastani  doktorok- 
nak magyarázások  szerint.*  Könyve  végén  agenda-féie 
van  «az  egyházi  rendtartásnak  igaz  módja  szerint >.  Mint 
«döbröczöni  szigen  kápláu»  írta  e  szent  beszédeket,  me- 
lyekben épen  oly  bőven  hivatkozik  a  szentírás  egyes 
helyeire,  mint  más  beszédeiben.  Ez  iratai  mutatják,  meny- 
nyire otthon  volt  a  szentírás  ismeretében,  mennyire  ki  tudta 
aknázni  annak  prédikáczióiba  illő  mondásait.  Majd  a  rá 
következő  évben,  az  unitáriusok  egyik  debreczeni  apos- 
tolát támadta  meg  szenvedélyes  munkájában.  Gzíme:  «^áí 
Arany  Tamás  hamis  és  eretnek  t év elygé sínek  és  egyébb 
sok  tévelygéseknek,  melyek  mostan  az  elfordult  fejő  em- 
berek között  eláradtanak,  meghamisítási,  a  derék  szent- 
írásból  és  a    régi    szentírás-magyarázó  doktoroknak    írá- 


152  MELIUS  PÉTER 

sokból  a    debreczeni    tanítók    által. »    E  könyv   egy  hitvi- 
tának a  kivonata,    melyet  szent  András  napján  és  kará- 
cson   havának    1.    11 — 14    napjain    tartottak    az    fgesz 
gyülekezet   előtt  1561-ben.    Arany   Tamás,  az  unitáriusok 
apostola,  szállott  szembe  Melius-szal  és  társaival,  a  debre- 
czeni   papokkal.    Arany  tagadta    a  fiú  istenségét    és  vele 
a    szent    Háromságot.    Melius    könyve   elején  kifejti  a  sz. 
Háromság  tanát,  azután  pár  sorban  előadja  Arany  ellen- 
vetését,   melyre    bőven    megfelel.    Például    Arany    azt    az 
ellenvetést    teszi :    Hát    miért    mondja,    hogy    az  ő    atyja 
nagyobb   ö    nálánál?    Melius    felel:    Először   nagyobbnak 
mondja  az  Atyját  emberség  szerint ;   másodszor  a  szolgai 
ábrázatért.  Arany  újra  ellenveti :  Nám  azt  mondja,  hogy 
embernek    fia,    hát    küssebb    atyjánál !    Melius    válasza : 
Ember   fia    két    okért,    mert    Máriátul    született    és    mert 
atyánkfia.  Arany :    Jézus  tanúi  atyjától,    nevekedik   tudo- 
mányban ;  nem  övé,  a  mire  tanít,  hanem  atyjáé ;  hát  nem 
egy  isten  az  atyával.  Melius :  Nevekedik  és  tanúi  ember- 
sége és  tiszte  szerint.    Az  ellenvetés    tovább  folyik,  hogy 
Krisztus  nem  tudja,    mikor   lesz    az    utolsó    ítélet    napja, 
hogy  asszonyi  állat  magva,  hogy  az  atyaisten  támasztotta 
fel    halottaiból ;    hogy  atyjától    veszi    a    parancsot ;    hogy 
istenének  mondja  atyját;  hogy  férfiúnak,  közbenjáró  em- 
bernek, megholtnak  mondja  Krisztust  és  így  tovább.  Majd 
a  sz.  Lélek  istenségére  tér  át,    azután  a  három    személy 
tanát  fejtegeti.  Arany  más  tévedéseit  is  czáfolja,  pl.  hogy 
nem    kell  bűneink    bocsánatjáért    esedeznünk,    hogy    testi 
jókat  sem  kell  kérnünk,  hogy  az  embernek  nincs  teremtett 
lelke,    hanem    csak    test  és  belé  fuvallott  lelke ;    hogy  az 
Isten  a  bün  oka ;    hogy  a  jó    és   gonosz    tudás    fáját    az 
Isten  teremtette,  abból  eredt  a  vétek,  tehát  Isten  az  oka ; 
ö  már    a  teremtés   előtt   tudta,  hogy   Ádám    vétkezik  és 
mégis    teremtette,    tehát  ő    az  oka ;    sz.  .Jób   is    mondja  : 
miért    vetettél,    uram,    engem    te    ellened,    hogy    teveled 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  153 

ellenkedjem  ;  tehát  Isten  az  oka,  hogy  mi  bűnt  tesz"ink  ; 
egy  ördög  sincs  több  a  bűnnél,  hanem  csak  a  bűn  az 
ördög  ;  nem  jó  énekelni  a  kensztyén  gyülekezetben  ;  hogy 
szabad  a  pápisták  miséjét  hallgatni.  Erre  Melfus  magyar 
vonatkozású  választ  is  ad :  Az  mastani  némely  udvar 
népei  s  egyéb  színnel  való  keresztyének  is,  kik  az  Oláh 
Miklós  kedveiért  az  aulica  theologiat  keresik,  hogy  csak 
Oláh  érsek  a  fejedelemnél  tisztet  szerezzen  nekiek,  avagy 
alafajokat  el  ne  vegye  s  e  fr)ldi  urának  kedvébe  lehessen, 
ugyan  siveg  vetve  hallgatják  a^  ördög  szavát,  a  mesét. 
Kezeket  felemelve  imádják  a  szuvas  korpét  és  nagy  térdet 
bájtnak  neki  .  .  .  Bizony  hát  bálványozok  ezek.»  E  könyv 
Mfcliusnak  legügyesebb  és  elég  jól  írt  hitvitázó  munkája. 
Az  unitáriusok  is  látták,  hogy  hatalmas  ellenféllel  ütköz- 
tek össze.  Ök  azonban,  mint  később  látjuk,  nem  riadtak 
vissza  a  harcztól. 

1567-ben  adta  ki  Melius  Péter  a  Debreczenben  «  Össse- 
gijült  prédikátorok  vallástételét  a  magyarországi  jámbor 
és  keresztyén  áros  népnek,  a  kik  Debreczenben,  Szombat- 
ban, Kassán  és  Váradon  laknak  ajánlva.  « Ti  nektek  azért 
ajánlom  és  dedikálom  ez  kis  kis  könyvet,  hogy  tanuljatok  és 
tétova  járván  tudjátok  az  eretnekek  száját  bedugni,  kik 
az  sz.  háromságot,  a  Krisztus  fiui  valóságos  Jehova  isten- 
ségét, az  sz.  Lélek  személyét,  istenségét,  Jehovaságát 
eretnekül  tagadják.*  A  vallástétel  az  egy  való  Istenségről, 
a  sz.  h.íromságról,  Krisztus  istenségéről,  a  közbenjáróról, 
a  bűn  okairól,  a  választásról,  a  szabad  akarat  ellen  stb. 
dogmatikai  pontokról  szól.  Van  azonban  egy  pár  morális 
pont  is  benne.  Ilyen  a  tanítók  öltözetéről.  «A  kamurji- 
mok  azaz  vadok,  barátok  ruháját,  szemfényvesztő  bálvá- 
nyozó ruhát,  idegönt  a  természettől  és  hittől,  czalókd 
ruhát  ne  viseljenek  ...  A  sz.  János  öltözeti  nem  friss 
vala,  bohay  szabású,  teve  szőrből  czenált  öltözeti  vala  .  .  . 
A    nagy    gallérú    ruha,    hogy  a  farodat    éri,    katona    deli 


154  MELIUS  PETEE 

ruha  :  a  prófétánál,  a  kik  igen  fel  czeszeltetik  hajókat  .  .  . 
jaj  mond  nekik.  A  bíró  mást,  a  hajdú  mást,  egyéb  mester 
mást,  az  ö  tisztihez  illendőt  viseljen  .  .  .  Feleségednek  is 
hánt,  aljú  garádiczos  szoknyát  ne  czenáltass.  Gyöngés 
fedélt  se  hagy  viselni.*  Melius  1568-ban  szent  beszéde- 
ket adott  ki:  Ssent  János  titkoB  jelenésének  magyarázá- 
sáról. Drasticus  népiességgel  s  az  ördögnek  szünteleni 
emlegetésével,  inti  híveit  a  tévelygésektől  s  fejezi  ki 
véleményét  szerencsétlen  s  viszontagságos  koráról.  «Mint 
az  zsidók,  mikor  elhíztak  vala,  az  urat  mint  egy  kövér 
tulok,  megrugák ;  így  mostan  ez  világ  nem  igyeközik 
azon,  hogy  az  Isten  országát  és  az  ö  igazságát  keres- 
neje  legelőször  .  .  .  unásba  ment  náluk  az  ige,  nincs 
arra  fögondja.  hogy  jámbor  és  tudós  igaz  prédikátori 
legyenek,  hanem  ezen  bölcseködik  ez  világ,  hogy  dúlót, 
kóborlót,  hizelködöt  tarthasson  ...  A  tanétó  rendet  is  az 
isten  megkisebbeté.  Az  régi,  vén  jámborokat  és  tudósok, 
kik  volnának,  kiszedé,  csak  vannak  valami  maradékok  : 
De  qaalis  popuius,  talis  et  sacerdos.  Sok  helyen  az  szegén 
jámbor  tanétók  éhei  halnak,  telhetetlen  neveket  költik, 
hogy  az  ő  berekét  kérik.  Ha  nem  szány,  kapál,  nem  élhet. 
Ebből  immár  e  követközik,  hogy  a  csép,  kapa,  világi 
munka  elvonsza  a  tanulástul  a  szegény  tanétókat,  oskolák 
megszűnnek ;  mert  az  ország  jüvedelme  föstbe,  fösvény- 
ségbe, here,  néma  ebek,  meséző  pilises  barátokra,  papokra, 
apáczákra,  játékra,  tánczra,  tékozlásra.  hizelködőkre  kell>. 
Ezután  Mágócsi  Gáspárnéhoz,  jószívű  pártfogójához  fordul, 
s  hogy  érdemeit  kellőkép  magasztalja,  így  szól:  «Nagy 
kegyelme  ez  az  úrnak,  hogy  az  Lázár  túrós  lába  nyála- 
sára ebeket,  az  Illés.  Elizeus  éltetésére  asszony  állatokat 
támaszt,  ád  dajkát  ez  világiul  elvettetett  nyomorult  kicsin 
seregnek  :  ezek  közül  való  te  nagyságod,  mind  Bebekné 
asszonyommal  ő  nagyságával ». 

Melius  Péter  irodalmi  munkássága  nyolcz  évre  terjed. 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  155 

1562 — 1570-ig.  Ez  idö  alatt  nagy  hírű  prédikátor,  jeles 
szónok  és  kilünö  író  tudott  lenni.  Mindenre  talált  időt. 
mindenre  ráért.  Szabó  Károly  tizenöt  munkáját  sorolja 
fel,  köztük  egy  Herharkim,  a,r  fáhnah,  füveknek  nevekről, 
természetekről  és  hasznairól,  czímü  gyógyítás  czéljából  írt 
munkát.  Mint  Heltai  Gáspár  özvegye  mondja  róla,  külön- 
féle bölcs  orvosoknak  könyvéből  van  összeszedve,  egyéb- 
iránt a  mű  is  megemlíti,  hogy  ^Galenosból,  Piiniusból  és 
Adamus  Lonicerusból  szedettetek  ki».  Zoványi  Jenő  még 
hárommal  toldja  meg  e  sort,  a  zsidók  áldozatiról  (1565 
előtt),  a  halálról  (1565  előtt)  és  a  háromságról  (1567). 
sőt  azt  is  valószínűnek  tartja,  hogy  mind  a  krónikák 
könyvét,  mind  a  többi  történeti  könyveket  lefordította  a 
szentírásból. 

Melius  irálya  nem  közönséges,  nem  lapos,  nem  un- 
tató. Értelmesen,  világosan  ír.  Tételeit  elég  szabatosan 
írja  körül  vagy  fejtegeti.  Jól  át  tudja  gondolni  és  meg- 
értetni másokkal.  Dogmatikai  és  morális  magyarázatai  elis- 
merést érdemelnek.  Különben  durva  erő  van  stylusában. 
Gyűlölet  mutatkozik  vitázó  soraiban.  Nem  akar,  nem  tud 
megalkudni  a  nézetekkel,  nem  habozik  meggyőződésében, 
nem  enged  állításában.  Makacs  és  megcsökönyösödött 
magaviseletében.  A  genfi  Kálvin  magyar  földre  telepítve. 
Mikor  úgy  hullámzottak  a  theologiai  nézetek,  mint  a  hat- 
vanas években,  ő  ridegen  elutasít  minden  változást,  minden 
gyöngeséget.  Nem  hiába  féltek,  rettegtek  tőle.  A  mit  Kálvin 
megtett  Servettel.  ő  meg  tudta  volna  tenni  nálunk  mások- 
kal, ha  módjában  lett  volna.  Szerencsére  János  Zsigmond 
ült  á  fejedelemségben  és  jobban  hajlott  az  unitáriusokhoz, 
így  csalódás  es  boszúság  várakozott  Meliusra,  dicsőség  és 
fejedelmi  kitüntetés  nem  támogatta  De  annál  jobban  ra- 
gaszkodtak hozza  a  reformátusok.  Benne  találták  legki- 
tűnőbb apostolukat.  Különben  korlátolt  fő,  a  ki  merev  és 
rideg,    mert  nem   lát  tovább,    mindig  maga  elé  néz.  nem 


15G  KAROLYI  PÉTER 

szeret    vizsgálódni,    hanem  a  miről  meggyőződött,    ahhoz 
körömszakadtáig  ragaszkodik. 

Ezért  müvei  sem  tesznek  reánk  kedvező  benyomást. 
Néha  eltaszítanak  bennünket.  Kedvünk  ellenére  csak  a 
fanatikus  papof,  a  rajongó  sectariust,  a  református  inqui- 
sitort  látjuk  benne.  A  jámbor,  a  vallásos  embert,  a  ki 
föllelkesül  az  istenieken,  ragaszkodik  az  égiekhez  s  a  ki 
e  lelki  boldogság  okaert  szeretne  magához  emelni  minden 
embert,  nem  találni  benne.  Erős  volt  a  logikája,  de  annál 
hidegebb  a  szive.  Nem  tudott  melegen  érezni.  Az  eszmék 
hullámzásának  idején  mindenesetre  sokat  nyerlek  benne 
a  kálvinisták :  megerősítette,  meggyökereztette  doktrínáju- 
kat, melynek  Kalvinfele  ridegségében  méltó  képviselője 
volt.  Talán  nem  mindennapi  érdeme  van  a  debreczeni 
czivis  jellemének  kifejlesztésében  is.  Az  az  egyöntetű,  sza- 
bályos, mérsékelt,  józan,  egészséges  character,  mely  a 
debreczenieket  jellemzi,  századok  alatt  fejlődhetett  azzá  5 
a  török  háborúk,  az  erdélyi  és  magyarországi  hadak  örökös 
átjárása  és  más  egyebek  számítóvá,  bizalmatlanná  tevék 
a  debreczeni  polgárt,  de  annál  ridegebb,  conservativabb, 
családiasabb  maradt  szerény  körében.  Hű  őre  és  fentartója 
lett  régi  szokásainak  és  erkölcseinek.  A  Melius  nyomán 
haladó  protestáns  papság  szintén  megőrizte  mesterinek 
hatalmas  traditióit  annyira,  hogy  Debreczen  ma  is  a  pro- 
testáns orthodoxia  fészke  és  támasza.  A  kálvinisták  és 
unitáriusok  kölcsönös  gyűlölete  sem  könnyen  aludt  ki, 
sőt  némelyek  keblében  ma  is  lobog  a  lángja. 

Más  ember  volt  az  ö  társa  és  barátja.  Károlyi  Péter, 
aki  1540  körül  született  Nagy-Károlyban.  Szokás  szerint 
a  külföldi  egyetemeken  tanult.  Majd  Erdélybe,  Ko'ozsvárra 
ment,  itt  adta  ki  görög  nyelvtanát,  innét  pedig  Nagyvá- 
radra, hol  tanár  és  prédikátor  lön.  A  természettől  csendes 
és  tudományszeretö  férfiú  belévonatott  a  reformátusok  és 
unitáriusok  közötti  polémiába.  Melius  erélye  és  parancsoló 


A  HITVITÁZÓ  KS  ERKÖLCSTAXI  IRODALOM  157 

magatartása  imponált  neki  és  'e  hatalmas  izgatóra  támasz- 
kodva, lépett  síkra  Blandrata  és  Dávid  Ferencz  ellen. 
A  magyar  theologiai  irodalmat  is  szaporítá  négy  munká- 
jával. Egyik  a  protestáns  asce.sis  terméke,  milyeneket 
ugyanakkor  Heltai  Gáspár,  alsólindvai  Kulcsár  György  stb. 
adtak,  1575-ben  jelent  meg  ;  czime :  A  halálról,  feltáma- 
dásról stb.  Könyvének  megírására  az  a  7wss.:ú  ideig  való 
heterjség  indította,  melyet  Erdélyből  kijövet,  hová  a  fejede- 
lem hítta  meg,  bocsátott  reá  az  úr  Isten.  Ekkor  «romlandó 
élete  felől  ugy  mint  kétségben  esett  vala.»  A  könyv  maga 
a  keresztyén  ascesis  és  egy  müveit  férfiú  szellemének 
alkotása.  Látszik,  hogy  a  szerző  sokszor  meg  volt  hatva, 
indítva  tárgyától,  azért  sokszor  fölmelegszik  s  igazán 
szépen  fejtegeti  a  halál  nagy  kérdését.  Azért  vigasztaló 
könyvet  akart  nyújtani  a  keresztyén  olvasónak,  más- 
részről megrettenteni  azokat,  a  ki  « mostan  czak  mövetik 
és  cziufolják,  de  farkas-mövetésre  fordul  dolgok.  >  Nem 
igen  vegyít  müvébe  vitás  kérdéseket,  csak  egy-két  helyen 
érinti  a  hitvitát,  mint  például  mikor  Blandratáról  és 
Dávid  Ferenczről  mondja,  hogy  az  ő  tanítványaik  «Tót 
Miklós  és  Schomerus  János  egynehány  hozzájok  hasonló 
bolond  és  részeges  emberekkel  felindíták,  hogy  az  ember- 
nek lelke  nem  valami  lelki  állat  és  hogy  az  testtel  egye- 
temben ítélet  napjáig  meghal  .  .  .  Summája  az  Tót  Miklós 
tudományának  ez,  hogy  az  embernek  lelke  semmi  egyéb, 
hanem  az  ő  élete  az  pára  és  szél  miképen  az  oktalan 
állatokban  .  .  .  Nem  igazán  mondja  Tót  Miklós,  hogy 
somogyi  Kis  Máténak  olyan  lelke  vagyon  mint  az  ő  lová- 
nak, jóllehet  értelme  mind  az  kettőnek  alább  való  az 
barmok  értelménél.*  Károlyi  könnyű  szerrel  czáfolgatja  e 
nézetet,  hisz  a  biblia  tele  van  az  ellenkező  tannal.  Álta- 
lában könyve  egészséges  és  józan  oktatást  ad.  Például 
mikor  az  orvosok  gyógyítását  ajánlja,  a  következő  pontja 
kijelenti,  hogy  megtiltott,  Isten  ellen  való    orvosságokkal. 


158  KAEOLYI  PETEE 

ördögi  babonákkal  varázslásokkal,  bűbájolásokkal  ne  élj  >> 
Kárhoztatja  a  babonás  igéket,  egynéhány  keresztirást, 
ónba  képöntést,  mesterkötéseket,  súgó  imádságokat.  Arra 
a  kérdésre,  hogy  szabad-e  a  döghalál  elöl  más  vidékre 
menekülni,  komolyan  ajánlja:  «Miképen  az  fegyver  előtt 
szabad  oda  menned,  hol  az  ellenség  fegyvere  ninczen  ; 
az  éhség  előtt  szabad  oly  városba  és  tartományba  menned, 
hol  életednek  táplálására  való  eszközt  találhatz:  azonképen 
az  dögös  városból  avagy  tartományból  szabad  az  tiszta 
égre  elmenned  más  városba  avagy  tartományba.*  Könyve 
végén  ígéri,  hogy  rövid  napon  ennél  nagyobb  müveket 
is  bocsát  ki  latinul  és  magyarul,  ha  az  úr  Isten  jó  daj- 
kákat azaz  pártfogókat  támaszt.  Második  munkája  az  egy 
ujaz  Istenről  szóló  prédikácziók,  a  harmadikat  Czeglédi 
Györgygyei  együtt  irta  az  unitáriusok  ellen ;  a  negyedik 
íAz  apostoli  credönak  avagy  vallásnak  igaz  magyarázatja 
prédikácziók  .szerint*.  Debreezenben  Hoffhalter  Rudolf 
nyomdájában,  a  ki  később  cserben  hagyta  a  reformátu- 
sokat és  unitárius  lőn,  a  miért  Melius  Rosszhalternek  czí- 
mezte.  Az  előszót  a  nyomdász  írta  1584-ben.  nyolcz  évvel 
a  szerző  halála  után.  A  kiadók,  ugy  látszik,  még  mindig 
szükségesnek  látták  az  anyanyelv  irodalmi  használatát 
igazolni  vagy  legalább  hangsúlyozni.  Hoffhalter  is  említi, 
hogy  «az  magyar  nemzet  ez  elmúlt  időkben  igen  meg- 
fogyatkozott volt  az  egyéb  nemzetekre  nézve,  kik  között 
sok  jeles  írások  az  önnön  nyelveken  olvastatnak  >  jeles 
tudósaik  nemzeti  nyelvökön  írának,  « kiknek  jó  példájok- 
ból  könnyű  megérteni,  mi  némü  bolond  ítéletek  legyen 
azoknak,  a  kik  azt  kiáltják,  hogy  nem  szükséges  legyen 
magyar  nyelven  írni,  miért  hogy  az  görög  avagy  az  deák 
nyelv  az  magyarázatra  alkalmatosb  legyen,  mely  noha 
igaznak  láttatik,  mindazáltal  nem  adatott  oly  értelem 
mindeneknek,  hogy  azokból  derék  épületet  vehessenek.* 
Az  ily  munka  ha.sznos  az  együgyű  népnek,  de  üdvös  ma- 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  159 

guknak  a  pásztoroknak  is,  a  kik    megtanulhatják    belőle, 
miként  tanítsanak.  Mert  vannak  olya-nok,    a    kik  < valami 
bolond  agyaskodással  avagy  homályos    igékkel    megegye- 
lí^ik,    avagy    az    írásnak    folyása    és    czélja    kivül  járnak 
mindeneket  összekevervén  .  .  .  Innét  leszen,   hogy  osztán 
az  ü  bolond  vélekedéseket    követik  és  ű  magoktul  tanult 
mestereknek    akarnak    láttatni,    és    ebből    az    következik, 
hogy  mennél  tudatlanbak,  annál   merészbek.  és    az    Isten 
igéjének     magyarázatját    igen    könnyűnek    ítélik    lenni. » 
Károlyi    Péter    betegeskedése    miatt    « elszakasztatván    ez 
világ    szeretetitüU,    szabad    idejét    irodalmi    munkásságra 
fordította,  hogy  «az  ü  neki  adatott  ajándik  szerint*    írá- 
sával is  vezetné  a  híveket.    De    alig  végezte  be    fentebbi 
munkáját,    súlyos    betegségbe    esek,  mely  később    halálát 
okozta.    A    beteg   utolsó   órájában    is   könyvéről   gondos- 
kodék.  Egyik  pártfogóját  « tisztelendő   nemes    Váradi  Kal- 
már   Mihály    urat,   a    Bihar    vármegyében    levő    harmin- 
czadosok    gondviselőjét »    végrendeletileg    kérte    föl    müve 
kiadására.  Kalmár  elfogadta  a  végrendeli  ajánlást  s  mint 
Hoffhalter  mondja,  a  mű  «kinyomtatásátúl   költséget  sem 
szánta    és    nem    kiméllötte,    tudván    azt,    hogy    az    világi 
marhának    első    és    fü  vége  az  Istennek    dicsősége  és  az 
anyaszentegyház  épületire  néz».  A  credónak  szent  beszéd 
alakjában  szerzi  Károlyi  magyarázatját  és  először  az  apos- 
toli hitvallás  szerzőjéről,  majd  hasznáról  és  azután  részei- 
ről szól,  egyszerű  és  világos,  mérsékelt  előadással,  melyet 
számos  tanítványa  szeretett  és  szívesen  hallgatott.  Ez  idő 
szerint  az  egyik  legfontosbb  vallási  kérdés  a  credo  körül 
forgott,  a  credo  őseredetiségét.  apostoli  származását  kellé 
támogatni  unitárius  támadói  ellen.    A  protestánsok  ekkor 
még    attól    sem    rettentek    vissza,    hogy    katholikusoknak 
czímezzék  magukat.    A    credo  tekintélyének    biztosítására 
tíz    < erősséget  >     hoz,    többi    közt,    hogy     «e    tudomány* 
számos  csodával  bizonyíttatott  be.    Igaz   ugyan,    hogy  az 


ItíO  KAROLYI  PETEK 

Ördög  is  müvei  csodákat,  «jóilehet  az  pogányok  között  és 
az  ördög  országában,  ir.iképen  az  római  Antichristus  or- 
szágában is  sok  csudák  voltának,  de  nagy  külömbség 
vagyon  az  mennyei  csudák  között  es  az  ördögnek  csudái 
között ».  Indokolása  rendkívül  naiv  és  bohó,  mert  azzal 
igazítja  el,  hogy  «az  ördög  országában  halottakat  fel  nem 
támaszthattak  valóba  és  magtalan  asszonyállatokat  gyer- 
mekkel, magzattal  meg  nem  ajándékozhattak  és  sok  dol- 
gokat nem  követhettek,  melyek  az  anyaszentegyházban 
lesznek >.  Majd  «az  római  pápa,  az  riagj  parázna  és  az 
ű  hóhéra,  császárok,  királyok,  berezegek,  urak,  annyi  vért 
ontottanak  ki  ez  tudományért,  hogy  semmi  hajas  ember- 
nek fején  annyi  hajszálat  nem  találnának.  Vajha  azt  meg- 
gondolnák az  váradi  pápisták,  kik  még  a  sz.  László  lova 
farkát  erősen  tartják  és  tisztelik,  bizony  az  barátoknak 
kápájok  után  ilyen  szeretettel  nem  futnának.  > 

Károlyi  Péter  nem  volt  az  a  tevékeny  izgató,  a 
minő  Melius,  talán  irályából  is  hiányzik  az  a  nyers  erö 
és  vadság,  mely  Ihász  Péter  iratait  tünteti  ki ;  értelme 
nem  oly  beható,  mint  unitárius  ellenfeleié;  de  buzgó  és 
igazán  vallásos  lélek,  mely  ismereteinek  körében  alapos- 
ságra törekedett.  Jelleme  szerette  az  egyszerűséget  és 
magányt,  mert  midőn  állítólag  Báthori  István  fejedelemnek 
udvari  papságával  kináltaték  meg,  nem  fogadta  el  a  díszes 
hivatalt,  mely  befolyást  és  tekintélyt  szerzett  volna  neki. 
Szívesebben  maradt  Váradon  hívei  és  tanítványai  között, 
kiket  szeretett  s  kiktől  viszont  szerettetett.  Innét  hívatott 
meg  a  híres  gyulafehérvári  nagy  vitára,  mely  az  unitáriusok 
és  reformátusok  között  tartatott.  A  két  fél  vezérszónoka 
Melius  és  Dávid  vala,  mindketten  éles  és  gyors  dialecticus 
létökre  nagy  erővel  czáfolgatták  egymást.  Dávid  mellett 
Gyulai  Pál,  fehérvári  tanár  és  Basiiius  István,  kolozsvári 
lelkész,  saját  czí mezesük  szerint  « evangélikus  hitűek > 
vőnek  részt ;  Melius  Péter  mellett  pedig    Czeglédi  György 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  lEODALOM  161 

váradi,  Túri  Pál  bihari  lelkész,  továbbá  Károlyi  Péter 
léptek  fel,  e  gyűlésen  nyíltan  katholikusoknak  nevezvén 
magukat.  A  vita  tíz  napig  tartott,  János  Zsigmond  király 
gyulafehérvári  palotájában,  az  egész  udvar,  Csáki  Mihály 
és  Békés  Gáspár  tanácsosok,  és  Blandrata  udvari  orvos 
jelenlétében.  Ez  utóbbi  maga  is  egyike  lévén  az  új  tan 
alapítóinak,  élénken  érdeklődött  a  vita  menete  iránt. 
A  győzelem  az  új  hitvallás  részére  ütött  ki.  A  következő 
1569.  évben  újabb,  hat  napig  tartó  vitát  rendezett  a  két 
felekezet.  Itt  néhány  új  vitázó  lépett  fel  a  két  vezető 
mellett.  Ott  látjuk  Heltai  Gáspárt  az  ismert  írót,  a  kit 
Károlyi  Péter  kolozsvári  Midásnak  csúfolt,  mint  aki  még 
a  vallásból  is  aranyat  akar  szerezni,  mert  hogy  el  ne 
veszítse  dézmáját  unitárius  lön.  Ott  volt  Kozárvári  Pál, 
Vásárhelyi  Ambrus  és  mások,  kik  az  unitáriusok  érdeké- 
ben szólottak  fel.  Ott  volt  Thordai  Ádám,  Hellopeus  Bálint, 
a  kinek  szintén  előkelő  része  volt  a  harmadik  nap  vitá- 
jában a  reformátusok  mellett.  Békés  Gáspár,  a  tanácsos 
úr,  részrehajlással  avatkozék  a  küzdelembe,  szemrehányá- 
sokat tőn  Meliusnak,  hogy  « hosszú  conciójával  nem  akar 
egyebet,  csak  az  auuditoroknak  a  füleket  bedugni.*  Végre 
a  jelen  volt  fejedelem  is  többször  közbeszóla  s  intézője 
és  bírája  iőn  vitának  s  a  gyűlés  végén  így  szóla  a  refor- 
mátusokhoz :  «A  mü  birodalmunkban  szabadon,  valahol 
akarjátok  és  valamikor  akarjátok,  disputálhattok.  Minden- 
koron mü  a  mü  prédikátorunkat  elöállatjuk.  Szabadon, 
minden  bántás  nélkül  eljöhettek.  Elég  jövedelmetek  vagyon, 
csak  ne  kíméljétek  a  költséget.  Sőt  ezt  kivánnók.  hogy 
más  országból  is  fötudós  emberek  eljönnének ;  bátor 
ugyan  Béza  ő  maga  is  avagy  Simlerus,  hogy  az  istennek 
tiszta  igéjéből  az  igazság  kinyilatkoztatnék.  De  miért  hogy 
látjuk,  hogy  csak  elkörülitek  az  igazságot,  és  a  kérdésre 
felelni  nem  akartok  directe,  most  disputatiónak  véget  ve- 
tünk ;  mert  egyébb  országunknak  gondjai  kényszerítenek, 

Bocljiár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  11 


162  FÉLEGYHÁZI  TAMÁS 

hogy  Erdélyben  be  kelljen  mennünk.*  Ezzel  biztosítta- 
tott mindkét  félnek  a  szabadsága,  Károlyi  Péter  pedig  az 
alkalmat  használva,  Czeglédi  Györgygyei  egyesülten  a  szent 
Háromságról  szóló  munkát  adott  ki.  melylyel  a  vita  rossz 
benyomását  kívánta  ellensúlyozni.  Pár  évre  rá  1572-ben 
az  elhunyt  Melius  helyébe  tiszántúli  református  püspökké 
választatott.  De  nemsokára  még  egészen  fiatalon  hunyt  el 
1576-ban. 

A  protestáns  hitczikkek  alapos  magyarázatát  Melius 
Péter  utódjától,  Félcgyhá.:i  Tamástol  bírjuk.  Debreczenben 
született  s  helyben,  majd  Krakkó,  Boroszló,  Odera-Frank- 
furt és  Wittemberg  egyetemein  tanult.  Hazájában  1567-ben 
Túron  tanitóskodék,  honnét  a  következő  évben  Debreczenbe 
hivatott  meg.  Két  év  múlva  számos  tanítványának  kísé- 
retében Kolozsvárra  távozott ;  de  hihetőleg  az  unitárius 
mozgalom  következtében  és  a  debreczeniek  kérése  folytán 
szülőföldjére  tért  vissza.  Ügy  hogy  egy  év  után  ismét  a 
debreczeni  iskola  élén  találjuk  őt.  1573-ban  pedig  Melius 
elhunytával  lelkészszé  választatott.  Tizenhárom  éven  ke- 
resztül (1586-ig)  tanította  református  hiveit  s  szabad 
perczeit  a  szentírás  magyarítására  s  a  református  tanok 
alapos  kifejtésére  fordította  Munkájának  czíme :  <^A,'s 
keresztyéni  igás  hitnek  részeiről  való  tanítás*  és  hozzá- 
járul :  « CatecJiesis,  rövid  kérdések  és  feleletek  az  keresz- 
tyén hitnek  ágairól  az  gyermekeknek  és  együgyűeknek 
tanításokra^.  Mindkét  munka  1583-ban  jelent  meg.  És 
egyike  a  legszabatosabb  hit-  és  erkölcstani  dolgozatoknak- 
Mélyen  érezték  a  protestáns  egyháziak,  hogy  tanaik  foly- 
tonos hullámzása  nem  egy  támadható  pontot  mutat  a 
terjedő  unitarismusnak   és  az   ébredő  catholicismusnak. 

Debreczen  kiváló  szerepet  játszék  az  egyház  tanainak 
precisiójában.  Már  láttuk,  mily  erővel  küzdött  Melius 
Péter  az  unitáriusok  ellen,  kik  az  értelem  szövétneke  után 
indulva,  egymásután  döntötték  le  a  mysticismus  támaszait. 


A  HITVITÁZÓ  ES  EEKOLCSTANI  IRODALOM  163 

Félegyházi  Tamás  egyenkint  veszi  elö  a  legfontosabb  dog- 
mákat, melyek  a  szentírásról,  az  istenségről,  Krisztusról, 
a  szent  lélekről,  az  angyalokról,  az  emberről,  a  lélekről, 
a  választásról,  a  jó  cselekedetekről,  a  könyörgésről,  a 
szabadságról,  a  lelki  vitézkedésröl,  a  bűnről,  az  Antikrisztus- 
ról, a  penitencziáról,  a  kegyelemről,  a  megigazulásról.  a  két 
szentségről,  továbbá  a  hit  és  erkölcstan  még  néhány  életbe- 
vágó kérdéséről  szólanak.  Nem  a  mi  teendőnk  a  fennforgó 
dogmai  különbségek  magyarázata,  csupán  a  buzgó  egyházi 
férfiak  irodalmi  működésének  méltatása.  S  e  tekintetben 
Félegyházi  elismerést  érdemel.  Ö  világos  fej  vala.  Értel- 
mesen magyarázza  a  vitás  dogmákat,  úgy  hogy  az  olvasó 
mindjárt  tiszta  fogalmat  szerez  a  református  hittan  alap- 
czikkeiröl.  Mennyire  becsülték  kortársai  és  utódjai,  leg- 
obban  bizonyítja  müveinek  számos  kiadása.  Ö  már  tanúja 
volt  a  jezsuiták  hatalmas  föllépésének.  Azért  elkeseredve 
szólal  fel  ellenök.  «Az  Antikrisztus  minden  erejével  azon 
igyekszik,  hogy  a  sötétségnek  országát  építhesse  és  az  ő 
előtti  dögleletes  tudományát  mostan  újságnak  neve  alatt 
árulja,  és  a  Jézusnak  neve  alatt  jezsuitákat  bocsátott  ki, 
és  ekképen  a  sátán,  világosságnak  angyalává  tettetvén 
magát,  hitegeti  e  világot,  és  a  juhoknak  ruháiba  öltözvén, 
farkas  módra  ólálkodik*.  Félegyházi  roncsolt  egészsége 
nem  engedte,  hogy  oly  tevékeny  részt  vegyen  a  nyilvános 
életben  mint  hírneves  társai ;  hatása  inkább  az  irodalmi 
térre  szorult,  míg  innét  is  el  nem  szólította  a  halál.  Mikor 
a  keleti  dögvész  1586-ban  iszonyúan  pusztította  Debreczen 
városát,  a  jámbor  egyházi  féríiát  is  magával  ragadta. 

Károlyi  Gáspár^  gönczi  plébánus  és  híres  bibliafor- 
dító, 1563-ban  ruszkai  Dobó  Domokosnak  ajánlotta  ^Kéf 
könyvét  minden  ors zágohiah  és  Mrályoknak  jó  és  gonosz 
szerenczéjéknek  okairul  stb  >  könyvében  azt  vizsgálja,  mi 
az  oka,  hogy  országunk  és  nemzetségünk  szerencsétlen 
és  a  « pogány  törököktől  ilyen  igen  megrontatott  és  pusz- 
il* 


164  KÁROLYI  GÁSPÁR 

tiltatott*.  Némelyek  a  szerencsének  és  a  véletlennek  tu- 
lajdonítják, mások  azt  tartják,  hogy  ez  a  világ  sora,  majd 
meg  azt,  hogy  az  Isten  nem  törődik  az  effélével.  Károlyi 
bibliai  és  világi  történeti  példákkal  czáfolgatja  az  ily  né- 
zeteket, az  ő  álláspontján  mindez  a  szerencsétlenség  isten 
büntetése:  «mert  mint  az  zsidók  ellen,  azonképen  mi  elle- 
nünk az  isten  fegyverközett  fel  és  vonta  reánk  az  ö  kéz- 
ivét, ő  eresztette  reánk  az  ö  fegyverét,  ő  támasztotta 
reánk  az  konslantinapolybeli  török  császárt  .  .  .  istennek 
indítása  nélkül  még  csak  szivébe  is  nem  jőne  az  török 
császárnak,  hogy  Magyarországot  rontassa ».  Elkeseredve 
rajzolja  az  urak  és  fejedelmek  pusztításait.  Ékesszóló  lesz 
az  előadása,  mikor  a  szegény  ember  sanyargatását  festi : 
<Az  szegény  községnek  bőrét  lenyúzzák,  húsát  levonsz- 
szák,  tetemét  megrontják,  mint  az  mészárszékre  való  ok- 
talan baromnak,  minden  igazságot  és  szabadságot  elfor- 
dítanak ;  ha  aranyat  vagy  ezüstöt  kévánnak,  az  szegény 
községre  tátják  torkukat,  álnokságot  fognak  és  patvart 
hozzájok,  hogy  kivehessek  az  szegény  embertől,  az  mi 
nála  vagyon ;  ha  mezőt  vagy  házat  kévánnak,  az  szegény 
embert  ottan  kiűzik  az  ő  örökségéből  ;  ha  házat  vagy 
várat  rakatnak,  szegény  ember  vérével  rakják  és  kerítik 
az  ő  várókat.* 

A  történelem  eíTijta  felfogása  általános  volt  e  korban. 
Az  isteni  gondviselés  szép  eszméje  uralkodék  a  keresztyén 
világban.  Őrangyal  vigyáz  a  gyermekekre,  isteni  gondvi- 
selés őrzi  és  inti,  vezeti  é?  bünteti  a  nemzeteket;  szereti 
őket,  ha  jók;  ostorozza,  ha  letérnek  a  jámborság  ösvé- 
nyéről. Tömérdek  szent  beszéd  hangoztatja  ezt  az  eszmét 
számtalan  lyrai  és  feddő  ének  alapgondolata  ez ;  s  a 
jámbor  nép  hányszor  ismételhette,  mikor  súlyos  helyze^ 
tében  úgy  sem  talált  más  vigasztalót !  ?  Ez  az  idea  sokszor 
erőt,  férfias  önérzetet  adott  a  népeknek,  kitartást  és  egyet- 
értést kelte  sziveikben  s   nagy  dolgokra  kepesíté  az  elér- 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  165 

nyedt  és  nyomorba  sűlyedt  natiókat.  E  vigasztaló  dogma 
hatása  alatt  javultak  az  erkölcsök,  föllendült  a  nép  mo- 
ralitása s  buzgón  hitték,  hogy  javulás  esetén  nem  lesznek 
elhagyatva.  E  meggyőződés  napjaiban  támadnak  az  or- 
leansi  szüzek,  a  kik  a  vallásos  eszmétől  lelkesítve,  mint 
vezetők  vagy  mint  közharczosok  ellenállhatlan  erővel 
rohannak  az  ellenségre. 

Kulcsár  György  alsólindvai  mester,  majd  prédikátor, 
szintén  buzgó  munkása  volt  a  protestantismusnak.  Első 
müve :  As  halálra  való  hészöletről  rövid  tanosság  stb. 
czírn  alatt  1573-ban  jelent  meg.  Először  az  «embernek 
életének  rendiről*  szól,  másodszor  a  halálra  való  készü- 
letről, harmadszor  az  ördög  kísértetiröl,  negyedszer  a 
vigasztalásokról.  melyekkel  <az  hívek  magokat  vigasztal- 
ják az  halálnak  előtte  és  az  halálnak  óráján  is.»  A  Bánffi 
Miklósnak  ajánlott  müvecske  szívesen  használja  a  szent- 
írás képeit,  némi  ízléssel  alkalmazza  a  szép  hasonlatokat, 
bibliai  kifejezéseket,  úgy  hogy  egyik  szebb  könyve  a  ke- 
resztyén mystikának.  A  tisztán  nyomott  és  egyszerű, 
kedves  magyarsággal  írt  munka  rendesen  tárgyánál  marad 
s  a  hívők  lelki  életére  irányozza  összes  figyelmét. 

Második  munkája,  melyet  Zrínyi  Györgynek,  Kris- 
tófnak és  Miklósnak  ajánlott :  As  ördögnek  a  penitencia 
tartó  bűnössel  való  veteJcedéséről  és  as  Tíétséghe  esés  ellen 
az  reménységről  való  tamísság szintén  1573-ban  jelent  meg. 
A  kis  mü  nem  eredeti,  hanem  fordítás.  « Urbánus  Regius 
doktor  írt  volt  egy  kicsiny  rövid  vetekedésnek  rendit  egy 
hü  barátjának  kedveiért,  kit  az  ördög  az  ő  álnok  kísér- 
tetivei külömb-külömbképen  ustromlván  kétségbe  akar  vala 
ejteni  idvössége  felöl. »  És  mivel  az  ördög  most  is  a  régi, 
sőt  «az  ítéletig  sem  szűnik  az  ő  álnok  és  dühös  mester- 
ségétől* a  jó  Kulcsár  magyarra  fordította  ezt  a  rövid 
vetekedést  «az  szegény  magyaroknak  kedvökért*.  Meg  is 
mondja  fordítása  alapelvét,  hogy  «sem  a  diák  bötüt,  sem 


ltí(j  KULCSÁR  GYŰEGY 

az  értelmet  el  nem  hagytam*,  a  mivel  azt  akarja  mintegy 
mondani,  hogy  értelmes  és  magyaros  előadásra  törekedett. 
a  mi  Kulcsárnak  minden  müvében  megvan.  Ö  is  mint 
számos  társa  Jcépmntáló  szerzetes  zsidóknak  nevezi  a  fari- 
zeusokat. A  keresztyén  ascesisnek  egyik  kedvencz  formája 
az  ördögnek  és  a  szegény  bűnös  embernek  mintegy  dra- 
matizálása, vetekedésöknek  párbeszédbe  öntése  ;  nem  utolsó 
volt  az  efféle  müvek  között  Urbánus  Regiusé,  melyet 
Kulcsár  elég  jól  adott  magyarul,  hogy  nem  csupán  «szö- 
mélye  szerint  való  szóllása  által  ez  világi  életében,  de 
írása  által  is  ez  világból  való  kimúlása  után*  szolgálhatna 
nemzete  üdvösségére.  Úgy  látszik,  hogy  legjobban  elérte 
e  szándékát  szent  beszédei  által. 

Mennyire  kedvelték  Postilláit  vagyis  az  evangéliu- 
moknak .  .  .  prédikáczió  .szerint  való  magyarázalját*, 
mutatja  az,  hogy  háromszor  adták  ki  a  XVÍ.  század 
végéig,  ügy  látszik,  igazat  mond,  mikor  könyvének  meg- 
írása- és  kiadásánál  mások  sürgetésére  hivatkozik,  hogy 
míg  « egyéb  nemzet  igen  bővölködik  az  Isten  igéjének 
világosságával,  az  szegény  magyar  nemzet  se  fosztatnék 
meg  attól*.  Különben  sem  akarta  hevertetni  az  Istentől 
reá  bízott  «talent-garast»,  azután  a  keresztyéneknek  is 
utánozniok  kell  a  méheket,  kik  minden  erejökkel  «töb- 
bejtik,  sokasejtják,  épejtik  és  rakják  az  ő  kaptáruknak 
tárházát  ...  az  heréket  kedig  .  .  .  lábon  fogva  az  kap- 
tárból kivonszák  és  megölik*.  Kulcsár  György  kis  szent- 
beszédei sem  vitázok,  még  ott  is,  a  hol  alkalma  nyitnék 
felekezeti  polémiákba  bocsátkozni,  óvakodik  tőle ;  például 
a  sz.  háromság  utáni  nyolczad  vasárnapra  írt  beszédében 
a  hamis  tanejtókról  szóltában  csak  az  általánosnál  marad 
és  Krisztus  hasonlatát  írja  körül,  azt  amplifikálja.  Mint  a 
farkas  azon  van,  <hogy  az  juhokat  az  akoltul  elszakaszt- 
hassa, az  erdőre  űzhesse  és  ott  elszaggathassa  és  elveszt- 
hesse .  .  .    Oztán   az    farkas,    hogy    valakire    száját    és 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  1G7 

nyelvet  nyitja,  hogy  azoknak  szavok  bereked :  akképen 
valakikre  az  hamis  tanejtók  szájokat  és  nyelveket  felnyit- 
ják azaz  valakiket  intenek  és  tanejtanak,  de  elnémulnak 
azok  az  igaz  vallástúi  és  istentelenségre  vitetnek.*  Ritkán 
ugyan,  de  akadunk  élénk,  színes  leírásokra  is.  Ilyen  pél- 
dául a  Jeruzsálem  pusztulásáról  szóló  prédikáczió,  mely 
hihetőleg  Josephus  vagy  valamely  kiírója  nyomán  hatásos 
és  rikító  színekkel  festi  Jeruzsálem  nyomorát,  éhségét  s 
a  gyermekét  megenni  készülő  anyának  drámai  monológját 
kissé  naivan  adja  elő.  « Megyek  én  édes  szerető  fiam! 
Kinek  hagyjalak  téged  megenni?  Minem  az  vadaknak, 
madaraknak  szülétek  én  tégedet?  avagy  az  ellenségnek? 
hanem  én  magamnak  :  azért  jobb.  hogy  ha  én  magam 
megeszlek.  Reménlem  vala,  hogy  ha  felneveiködnél,  tehát 
én  éltetőm  lennél :  de  látom,  hogy  mind  tenéked  s  mind 
énnékem  itt  kell  vesznünk,  azért  inkább  én  magam  meg- 
eszlek, hogy  nem  mint  ez  városban  való  visszavonó  pártos 
latrok ;  avagy  az  ellenségnek  rabságába  juss ;  hogy  én- 
nékem életem  légy  és  ez  egész  világnak  csodája :  menj 
bé  ismeglen  én  édes  derekamtól  szakadt  az  te  anyádnak 
méhébe,  a  hol  fogantatal  volt  és  az  te  anyád  méhe  legyen 
az  te  koporsód.* 

Szóval  Kulcsár  kis  kerek  szent  beszédei  a  század 
jobb  müvei  közé  tartoznak  s  habár  nem  árulnak  el  nagyobb 
szónoki  tehetséget,  valami  elragadó  rhetorikai  erőt,  szíve- 
sen olvasták,  a  papok  elprédikálták  és  bőven  kiaknázták. 

1574:-ben  S^iks^ai  [Zi/kzaj)  Hellopoeiis  Bálint  deb- 
reczeni  prédikátor  adott  ki  egy  Mtéf.  Munkáját  a  nép 
oktatására  írta,  mert  « feledékeny  az  embernek  elméje  és 
kiváltképen  az  szegény  községnek,  ki  deákol  sem  tud  és 
sokra  vagyon  gondja  és  ez  világi  ínségben  és  munkában 
szakad  szegénynek  nyaka».  Az  előszóban  megemlékszik 
magáról  is.  <Hét  esztendeig  ti  köztetek  legeltetvén  az 
Jézus  Krisztus  anyaszentegyházát,  nem  szűntem  meg  éjjel 


168  KULCSÁR  GYÖRGY 

nappal  titeket  tanítani  és  inteni  nagy  szorgalmatossággal, 
hűséggel  és  könyhullatassal,  kiről  minthogy  mostan  bi- 
zonyságim  vagytok  mind  fejenként  és  jó  emberséggel, 
némely  tudatlan  szamároknak  és  tunya  heréknek  és  iri- 
gyeknek szájokat  bedugtátok,  azonképen  kétség  nélkül 
dücsőségem  lesztek  az   Ürnak  napján.* 

Másik  munkája  <r~A2  my  keresztyén  hitönkneh  és 
vallásonhnak  három  fő  articulussáról^  1.  Az  igaz  istenről. 
2.  Az  választásról.  3.  És  az  úr  vacsorájáról  való  köny- 
vecske».  1574-ben  szintén  Debreczenben  adta  ki,  mint 
«odavaló  lelkipásztor*.  Müvét  nagyságos  Török  Ferencz. 
majd  gróf  Ecchius  özvegyének,  gúti  Ország  Borbálának 
ajánlotta,  <hogy  lenne  mivel  mulatni  bánatját  és  két  vitéz 
férjének  halálán  való  keserűségét  felejteni ».  E'őszavában 
int,  hogy  « eljött  az  idő,  melyben  az  Sátán  egvszer  kibo- 
csáttatott az  tömlöczböl,  hogy  sokakat  elhitessen  és  sok 
hamis  prófétákat  bocsásson  ...»  A  szerző  ferde  logikával 
megátkozza  az  erdélyi  eretnekeket,  az  unitáriusokat,  hogy 
több  istent  hisznek,  mert  tagadják,  hogy  a  fiú  olyan  te- 
remtő és  örökkévaló  isten,  mint  az  atya.  Különben  nem 
szól  a  setétben  tévelygőkről,  «csak  azokat  lássák  meg, 
kik  elkezdvén  a  reformatiót,  némelyek  félben  hagyták, 
nem  érvén  el  az  királyi  utat,  némelyek  penig  felettébb 
sietvén,  hogy  nem  mint  kell  vala,  jóval  meg  is  haladták ». 
Az  elsők  megállapodtak  a  szabad  akaratnak,  a  választás- 
nak és  az  úr  vacsorájának  igaz  tana  előtt.  Azért  sokat  ír 
e  két  utóbbi  hitágazatról.  Külömbséget  tesz  a  praedesti- 
natio  (az  eltökéliett  végezés)  és  az  electio  (az  választás) 
között,  az  előbbi  az  egész  emberi  nemzetre,  a  másik  csak 
a  kijelöltekre  vonatkozik.  Valóban  sok  gondot  ad  neki  a 
választás  kérdése,  a  protestantismus  e  rettenetes  dogmája, 
mely  nagyon  elfoglalja  elméjét  és  egy  ügyes  theologus 
furfangjával  védi  a  sokféle  támadás  ellen.  De  talán  még 
több    gondot    szerez    neki    az    úr    vacsorájának    ágazata, 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSI  ANI  IRODALOM  Kii) 

melyet  kivált  a  katholikusok  és  brentiánok  ellen  véd. 
Könyvében  maga  teszi  föl  a  kérdéseket  és  megadja  rá  a 
feleletet.  Müve  értelmes  munka  és  elismerésben  részesült 
protestáns  atyaüainál. 

A  hitüjítás  egyik  legderekabb  hőse  és  rendkívüli 
munkása  Borneinis.^a  {Ahstemius)  Péter  volt.  Pesten 
1535-ben  született.  Pestifinek  is  nevezi  magát.  Előkelő 
családból  származott.  Atyja  talán  az  egykori  kincstarló 
volt.  Ifjüsága  egy  részét  főurak  házánál  élte  le.  Mikor 
Kassán  tanúit,  már  a  reformatio  híve  lehetett,  mert  Feledi 
Lestár  kassai  kapitányt  intette,  hogy  ne  imádkozzék  a 
fakép  előtt,  a  miért  ez  buzogányával  verte  neg,  csakhogy 
Bornemisza  szerint  Feledit  is  utóiérte  a  büntetés,  mert 
egy  Kálnai  nevű  szolgája  annyira  bántalmazta,  hogy  beié- 
halt.  Bod  Péter  szerint  nyolcz  forinttal  indult  ki  Olasz-, 
Franczia-  és  Németországba,  ugyanannyival  tért  vissza 
hazájába.  Itt  mindenfelől  üldözés  várakozott  reá,  Oláh 
Miklós,  Verancz  Antal,  Bornemisza  főpapok  üldözték. 
Sokfelé  lakott,  ezt  nemcsak  reformátori  tevékenysége, 
hanem  az  üldözés  is  okozta.  Huszt,  Unghvár,  Nagyszom- 
bat, Apaj,  Galgócz,  Németújvár,  Pozsony,  Zólyom,  Sempte. 
Detrekö,  Ráhrbok  (Nádasd)  stb.  voltak  lakóhelyei.  Élete 
egy  részét  a  Balassák  pártfogása  támogatása  alatt  töltötte. 

Bornemisza  korán  megkezdte  irodalmi  működését. 
1558-ban  lefordította  Sophocles  Elektráját.  A  könyv 
megvolt  a  múlt  században,  de  ma  már  elveszett.  Besse- 
nyei György  1779-iki  Holmijában  tett  közzé  belőle  egy 
jelenetet.  Különben  ez  amolyan  castigált  kiadás  és  átdol- 
gozásfele lehetett,  mert  maga  Bornemisza  mondja,  hogy 
«SophocIes  Elektrájából  nagyobb  részre  fordíttatott,  ez  az 
keresztyéneknek  erkölczöknek  jobbításokra  például  szépen 
j.Méknak  módja  szerint  rendeltetett ». 

Ha  egy  kisebb  iratkáját  nem  tekintjük,  ezután  15 
évig    nem    foglalkozott    könyvkiadással.    1573-ban    jelent 


170  SZIKSZAI  BÁLINT 

meg  tőle  Első  része  az  evangeliomokhól  és  az  epistolákhól 
való  tamlságohiaJc  stb.  E  hatalmas  mü  öt  részből  áll. 
Az  I.  Komjáthin  kezdette  és  Semptén  végezte  be ;  a 
II — IV.  részt  Semptén  folytatta,  az  V.  részt  Semptén  és 
Detrekőn  adta  ki. 

1577-ben  Ssmptén  nyomtatta  Négij  Mmjvecsltéjét. 
Az  első  abcés  könyv,  mely  csak  pár  lapra  terjed.  A  kezdő 
vagy  öreg  betűkkel,  a  szótevő  és  a  mástul  zengő  betűk- 
kel és  Luther  kisebb  kátéjával  ismerteti  meg  a  gyermeket. 
Azután  Luther  nagyobb  kátéja  következik  nem  csupán  a 
gyermecsJcéJc,  hanem  minden  horoshelieh  számára ;  a  har- 
madik inkább  szertartás- könyv ;  a  negyedik  Vigasztaló 
Mmjveczke  czímmel  jelent  meg.  Az  első  hármat  Balassi 
Miklósnak,  az  utolsót  Ungnád  Anna  Máriának  ajánlotta. 
Ez  utolsó  ájtatos  elmélkedéseket  és  tanításokat  foglal 
magában  és  így  kiválóan  erkölcsi  tartalmú.  Bornemisza 
a  hitbeli  meggyőződés  és  erős  erkölc:-i  érzés  hangján  szól 
és  buzdítja  a  hivő  lelkét.  Egy  lelkes  férfiú  sokszor  tola- 
kodóan őszinte  hangja  zeng  felénk,  de  a  ki  épen  úgy  tud 
meggyőzni,  mint  megindítani ;  annyira  érti  az  ész  és  ér- 
telem, mint  a  képzelem  és  kedély  nyelvét. 

Ugyanezen  évben  jelent  meg  tőle  a  Fejtegetés  czímü 
munka,  melyet  Telegdi  Miklós  ellen  írt.  Telegdi  ugyanis 
szent  beszédei  második  részének  előszavában  említi,  hogy 
Bornemisza  ^nagi/  sietséggel  egy  csomózó  fejtegetést*  írt 
ellene  és  az  1578-iki  pozsonyi  országgyűlésen  maga  osz- 
osztogatta  ki. 

1575-ben  adta  ki  Az  ördögi  hísértetehről  avagy  röt- 
tenetes  utálatosságáról  ez  megfertőztetett  világnak  szóló 
prédikáczióit,  melyekbe  néha-néha  belévegyíti  saját  élete 
dolgait.  E  szent  beszédek  tulajdonkép  az  Evangeliomok- 
hól és  Epistolákhól  való  tanúságoknak  negyedik  részéhez 
kötve  jelentek  meg  ;  később  azonban  elválasztotta,  kibő- 
vítette és  külön  adta  ki.  E  müvének  is  köszönhetni,  hogy 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  171 

ma  egyetmást  tudunk  életéről,  egynémely  gondolkozásáról 
stb.,  pl.  <Az  Istennek  naponkint  való  sanyargatását  egy- 
néhány száz  nyavalyáimból  is  tanú'tam,  kemény  és  ha- 
lálos betegségeimből,  fogságimból,  három  feleségem  s  öt 
gyermekÍTi  haláliból  és  kemény  dögvei  való  ostorozások- 
ból,  cselédemnek  sok  nyavalyáiból,  kik  közül  heten  halá- 
nak 1577-be  Semptén  ez  íráskor,  némelyek  meg  is  gyó- 
gyultak.* 

Hogy  a  XVI.  század  értelmesebb  embere  is  mily 
könnyen  meglátta  az  ördög  kísértését,  mutatja  a  fentebbi 
könyv  egy  helye,  melyben  Bornemisza  Rajtam  történt 
dolgok  czim  alatt  magáról,  anyagi  helyzetéről,  nagy  ház- 
tartásáról beszél.  «Tudok  oly  napot,  hogy  a  sálán  elkez- 
dette az  haragot,  az  szorgalmatosságra,  az  bujaságra  való 
indítást  és  azokban  ugyan  oktalanul  megbolondított  volna, 
ha  az  úr  hozzám  nem  tért  volna.  Mert  az  nap  jobbágyim 
ellenem  felrohantak  és  morgottak  velem  és  boczoztak  és 
költözettek  ok  nélkííl.  Feleségem  is  azonban  megháborított 
igen  apró  dolgok  miatt  es  hol  egyik,  hol  másik  gyerme- 
kim szofogadatlanságokkal  .  .  .  Ezek  után  mindjárt  ko- 
csisom, szolgáim  és  más  gyermekim,  azután  szakáczom. 
Az  apró  gyermekek  rívtak,  sívtak  reám  és  ki  kétségbe- 
esett bennek.  Azon  napon  kön^  vnyomtatóim  reám  része- 
geitek és  velem  ketődtek  ;  könyvkötőim  boczoztak.  Még 
az  ebek  is  a  tyúkokat  kergették  és  megölték,  azokat 
egy  felöl  meghaltam,  hogy  a  vízbe  vessék,  másfelől  mas 
dolgom  érközett.  Az  lovak  elszaladoztak  és  egymást  any- 
nyira  marták,  hogy  senki  el  nem  érhetné,  hanem  ö 
maguk  ledőlnének  és  az  véres  veríték  lecsorgana  róluk. 
Oskolamesterem  és  udvarló  deákim  étel  fölött  szomorí- 
tottak.  Etel  után  hol  felhazamba  mentem  imátkozni.  hol 
kertben  és  azokat  velem  felbe  hagyattak.  Tanulni  akar- 
tam és  barátim  panaszolkodni  hozzám  jöttek,  az  város 
népe,  az  gróf,  az  tiszttartó  reám  izentek    hol  egyről,  hol 


172  BOBXEMISZA  PÉTER 

má?ról.»  Mindez  egy  nap  alatt  történt;  ebből  azután  arra 
a  komoly  következményre  lyukad  ki  az  okoskodása,  hogy 
nem  is  egy  ördöggel  gyűlt  meg  a  baja,  <  egy  ördög  nem 
győzte  volna  ezeket,  hanem  ugyan  seregvei  futostak  elle- 
nem».  Ezek  után  érthető  lesz.  hogy  a  mint  maga  mondja. 
< Balassi  uramnak  az  én  tartásom  másfél  ezer  foriníjába 
bele  került  csak  esztendeig  is>. 

Pedig  soha  sem  élvezhette  nyugalomban  a  jólétet. 
1578-ban  írt  munkájában  :  Igen  szép  és  szükséges  prédi- 
káczió  az  Istennek  irgalmasságáról  stb.  nem  nevezi  meg 
magát,  sem  a  helyet,  a  hol  nyomatta,  talán  nem  akarta 
üldözőit  nyomra  vezetni ;  de  azért  mégis  elfogták,  Bécsbe 
vitték  és  faggatták.  Bornemisza  vallásos  és  harczias  lelke 
azonban  megvigasztalódik:  « Határt  és  módot  szab  Isten 
a  mi  nyomorúságunknak  is,  ha  szintén  kezökbe  ereszt  is 
háborgatóinknak  és  ha  megölnének  is,  csak  oly  móddal 
ölhetnek  meg,  a  mint  isten  engedi.  Ellenségünk  talán 
olajba  rakatna,  megnyúzatna,  vízbe,  árnyékszékre,  kaszára 
vettetne,  de  ha  isten  nem  engedi,  nem  lehet ;  a  mint 
engemet  is  mindezekkel  és  többekkel  ijesztettek  fogságom- 
ban és  sok.  több  igaz  taníiókat  csak  a  mi  időnkben  is. 
De  az  Ihten  megjelenti  nekünk  gonosz  szándékjukat  és 
utat  ad  az  elszaladásra.  Mint  sz.  Pál  kosárba  kiereszke- 
dék  Damaskusból,  csak  én  is  nagy  kőház  ablakán  Bécsből. 
Kassán  1553-ban  két  hétig,  Bécsben  három  hétig  voltam 
fogva  és  Isten  kiszalasztott  kezökböl,  mint  a  madarat  a 
kalitkából.* 

Az  Istennek  irgalmasságáról  szóló  szent  beszédei- 
ben csak  oly  dúsan  szórja  a  jelzőket,  a  mellékneveket 
mint  egyéb  müveiben.  Bornemisza  sohasem  merül  ki  a 
gonoszság  czímezésében.  Néha  elfárasztja  az  olvasót  a 
sokféle  bűn  és  gyarlóság  czímezgetéseivel.  A  század  kevés 
szónoka  tud  oly  szörnyű  képet  rajzolni  az  ördögről  és  a 
pokol    kínjairól    mint    Bornemisza.    Mintha   csak    kedvét 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  173 

találná  e  sötét  jövő  borzasztó  színeiben.  Úgy  látszik, 
szemére  is  vetették,  hogy  ezzel  szeretett  foglalkozni ;  de 
ha  nem  i.3  szól  az  ördögről,  Bornetuisza  alapjelleme :  a 
mértéktelenség,  a  határtalanság,  bármely  tárgynál  is  mu- 
tatkozik. Könyvében  vannak  érdekes  vonatkozások,  törté- 
neti adatok.  Peldaúl  « midőn  Ferdinánd  császárnak  pa- 
naszlanának  Listius  pispekre,  ki  ö  neki  secretariusa  volt. 
hogy  az  mely  levelet  egy  Horvát  György  nevű  kapitány 
reá  bizott  Kecskemét  városa  felől,  ö  azt  megmoczkolta 
s  valami  igét  kivakart  és  magának  még  kérte  másfelöl 
az  várost.  Ezt  hogy  én  megmondottam  volna  Ferdinan- 
dnsnah,  ő  monda :  Nagy  injuria  lőtt  az  jámboron ;  ez 
szánszándékkal  való  boszut  injuriának  nevezte.  Ezfelék 
nem  érdemlik  az  irgalmasságot. >  Érdekes  az  a  mondása, 
hogy  «senki  nincs,  ki  jó  varga  is,  jó  szabó  is.  jó  vitéz  is, 
jó  deák  is,  jó  lantos  is,  jó  sípos  is,  jó  király  is  legyen.* 
E  hely  azt  látszik  mutatni,  hogy  nálunk  még  az  ö  korá- 
ban is  voltak  lantosok,  síposok, 

A  mint  bécsi  fogságából  kimenekült  Beczkó  várában 
vonta  meg  magát  alsólindvai  Bánífi  Lászlónál ;  titkon 
röjtökbe  két  hónapig  időzött  e  várban,  onnét  ment  át 
Detreköbe.  Csakhogy  Semptére  szeretett  volna  jutni.  Oda 
is  húzódott,  de  1579  január  havában  « hideg  fagyos  esőbe 
félesztendös  két  kicsiny  szoptatós  gyermecskéimmel  csa- 
ládostul űzettem  ki  én  is  oly  városból,  kinek  hat  eszten- 
deig szolgáltam*.  Nem  maradt  tehát  más  hátra,  mint  a 
hatalmas  Balassi  István  Detrekő  várában  vonni  meg  magát. 
Halát  adok  ő  felségének,  hogy  mint  a  halcyon-jégmadár- 
nak  a  nagy  habokkal  hánykódó  tengerbe  kősziklát  adott, 
melyre  fészkét  rakja  és  fiait  kiköltse  és  ki  is  költi,  noha 
a  hab  mindenfelől  felcsap  reá :  úgy  én  mellém  is  a  több 
hívei  között  gyámolokat  támasztott. »  Valóban  derek  gyá- 
molai  voltak  a  Balassák.  Azonban  mások  sem  feledkeztek 
meg  róla.  Sógora    Máriássi    Pál  márkusfalvi    kastélyából, 


174  BORNEMISZA  PÉTER 

Kapi  Ferencz  tanulótársa  és  barátja  Kapivárához  való 
tölcseki  házából,  Esterhas  Ferencz  pozsonymegyei  alispán. 
Debreczeni  György,  Bánffi  László  ,stb.  segítették  nagy 
munkája  kiadásában,  sőt  ez  utóbbi  « szekereken  tengetésre 
valót  is  küldözött>  neki. 

A  nagy  munka  czíme :  PrédikáczióJc.  Egész  esz- 
tendő által  minden  vasárnapra  rendeltetett  evangeliomhóL 
1584-ben  nyomatta  Detrekö  várában;  de  mint  Bornemisza 
megjegyzi,  Detrekön  kezdte  és  Rárbokon  (Nádasdon)  Po- 
zsony megyében  végezte.  Mint  egyéb  munkáiban,  itt  is 
vannak  becses  történeti  adatok  és  vonatkozások.  Elete 
történetére  nézve  fontosak  e  sorok :  « Bécsbe  áruitatás 
után  megfogattattam,  estve  vacsora  fölett  (Balassi  István 
asztalától)  az  polgármester  reám  jővén  sok  német  haczi- 
rokkal  papok  tanácsiból  és  fejedelem  akaratjából  három 
fogházban  hordozva  ...  a  császár  ás  berezeg  vitetett 
és  tartatott  bécsi  pispeknél  23.  febr.  1579  az  szándékban, 
hogy  megöljenek.  Azelőtt  is,  de  régen  volt  az,  tartattam 
kétszer  halálra. » 

1579-ben  meghasonlott  urával,  állítólag  megrótta 
viseletéért,  az  elüldözte.  E  « dolog  Sztárai  Mihályon  is,  én 
rajtam  is  1579.  esztendőbe  soknak  keserves  sírására  és 
nagy  kárára  lőn».  Bornemisza  azzal  drcsekszik.  hogy 
«nagy  urakat  tud»,  a  kik  erkölcsi  megrovása  miatt  vagy 
bántalmazták,  vagy  megfogatták,  vagy  az  üldözők  kezébe 
adták,  « azután  rövid  nap  magok  jószágok  mind  elvesz- 
tek*. A  ki  megverte,  azt  úgy  megverték,  hogy  meghalt 
belé,  «noha  zászlós  úr  volt».  «Az  ki  martaléknak  vetett 
az  fejedelem  eleibe,  ő  megfogattatott.  Az  ki  jószágából 
kiboczátott,  három  várait  elvesztette.  Az  ki  penig  ő  maga 
is  kézbe  adott  volna,  ha  kaphatott  volna,  csudaképen  az 
mitől  félt,  azba  esett.  A  ki  kezét  feltűrvén  örült  fogságo- 
mon és  várt,  hogy  ha  kezébe  adnak  és  processióval 
készült  élőmbe,  hogy  az  Dunába  vettessen,  az  nap  vitték 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  175 

hírét,  hogy  elszabadultam,  kin  nagy  sok  paytársival  sokáig 
pironkodván  bánkódtak.  > 

Élénk  leírásának  egyik  helye  a  törökjárás  borzalmait 
rajzolja  :  «Én  időmben  is  mind  a  tatárok,  mind  a  törökök 
rabláskort  csak  Magyarországban  is  nagy  szörnyűségeket 
czelekettek.  kik  sok  apró  gyermecskéket  is  szablyára 
hánytak  és  hármasával  is  az  ló  hátára  tarisznyába  kö- 
tözték, kik  egymáshoz  verődvén  elbágyadtak,  elfuladtak, 
éheztek,  szomjúhoztak ;  édes  atyjokat,  anyjokat  látván, 
ételt,  italt  sirván  kértek  ;  de  szüleiket  tatárostorral,  mint 
az  barmot  hajtották ;  az  kik  elbágyadtak,  kihagyították, 
lovakkal  tapodták,  agyok  veleje,  belek  kiomlott ;  ha  meg- 
szállottak, lóvérrel  és  kaczolatejjel  itatták  és  köztök  sok 
ifjak,  szüzek,  inasok,  vének,  menyeczkék  röttenetes  szep- 
lőket  és  kínokat  szenvedtek.  > 

Ezek  Bornemiszának  theologiai  és  morális  müvei. 
Terjedelmes  munkák,  melyekben  figyelemméltó  az  előadás, 
becses  a  tartalom  és  vonzó,  élénk,  színes  a  nyelv,  minőt 
kevés  reformátorunknál  találni.  Nem  kedvezett  neki  any- 
nyira  a  szerencse,  mint  Melius  Péternek,  a  ki  egy  tekin- 
télyes város  lelkésze  volt.  Bornemisza  tulajdonkép  mindig 
a  más  kenyerét  ette.  Rendesen  udvari  paposkodott.  Szolga 
volt,  de  a  ki  eszénél  és  hivatalánál  fogva  kivételes  és 
épen  azért  nehéz  helyet  foglalt  el  a  főúri  várkastélyban. 
Nyugtalan  és  vállalkozó  természete  sokszor  kimeríthette 
pártfogójának  türelmét.  Hihetőleg  sokszor  íilt  a  nyakán 
ezzel  vagy  azzal  a  kérelemmel.  M ászrészt  urának  öröme 
is  telhetett  kegyenczében,  mert  volt  hatása  működésének. 
Prédikátorának  hatásköre  nem  volt  csekély  hazánk  észak - 
nyugoti  részén.  Fáradhatatlan  szorgalommal,  odaadással 
tudott  dolgozni,  majd  tekintélylyel,  majd  tolakodással  föl- 
lépni, úgy  hogy  az  országgyűlésen  is  beszélt.  Előkelő 
származása  és  családi  összeköttetései  oly  előnyöket  sze- 
reztek   neki,    melyekkel    más   reformátorok   nem    birtak. 


17(j  BORNEMISZA  PÉTER 

Valami  nemesség  és  választékosság  ugyan  nem  érzik  ki 
irataiból ;  de  mikor  meg  is  alázza  magát,  akkor  sem 
süiyed  a  porba.  Ellenségeitől  sem  könnyen  ijed  meg- 
Tudja.  hogy  előkelő  magyar  nemes,  a  kit  nem  igen  szabad 
bántani,  a  kinek  szökésén  talán  azok  is  örültek,  a  kik 
Bécsben  fogva  tartották.  Mint  egyszerű  reformátor  értett 
az  úri  módhoz,  úgy  látszik  becsessé  tudta  tenni  munkás- 
ságát, megbecsülte  filléreit,  de  nem  kimélte  ott,  hol  csa- 
ládja jólétéről  volt  szó.  Szerette,  ha  sokan  vették  körül, 
de  ő  mindnyájoknak  tudott  foglalkozást  adni.  Hisz  korán 
elhunyt,  10  éves  Peti  fiának  is  a  templomban  és  otthon 
előimádkoznia  kellé.  Bornemisza  mindamellett  nem  rokon- 
szenves alak,  de  nem  is  lehet ;  az  az  örökös  élet-halál 
harcz,  melyet  ellenségeivel  vínia  kellett,  mindig  izgatta 
képzeletét,  háborította  kedélyét.  Nagyon  szerette  az  erős 
vastag  színeket.  Habár  erkölcsi  oktatásai  okosak,  helye- 
sek, üdvösek  ;  szüntelen  lángoló  gyűlölete  irályából  is  ki- 
törU  a  mérsékletet,  mi  nélkül  szép  stil  nem  lehet.  Bőven 
használja  a  rikító  színeket,  a  mi  erős  képzelő  tehetségre 
mutat,  de  gyarló  az  Ízlése.  Száz  meg  száz- gondolat  és 
kép  hullámzik  fejében,  soha  sincs  fogyatékán  az  írni  va- 
lónak, ismételni  is  ritkán  ismétli  magát,  magántörténetének 
ügyes  beszövése  csak  néha  teszi  reánk  a  fecsegés  hatását, 
jó  magyarsággal  és  világosan  fejezi  ki  magát ;  életének 
alkonyán  azonban  kezdenek  változni  az  idők,  a  katholi- 
cismus  újra  fölemeli  a  fejét  és  jelentkezik  a  reactio, 
melyet  egy  ideig  sikerrel  nyomott  el.  —  A  legújabb  ideig 
maguk  a  protestánsok  között  is  kétes  volt.  valljon  luthe- 
ránus vagy  kálvinista  volt-e  Bornemisza.  Thury  Etele 
lelkész  kis  dolgozata  a  kálvinisták  részére  döntötte  el  ezt 
a  kérdést.  Bornemisza  soha  sem  bántotta  a  lutheránuso- 
kat, mert  csak  a  katholikusok  ellen  küzdött,  a  lutheránu- 
sokkal szemben  nem  igen  jelezte  eltérő  álláspontját,  úgy 
hogy  sokan  és  sokáig  a    lutheránusok    egyik  nagy  tekin- 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  177 

télyü  püspökének    tartották.    Püspök  volt  ugyan,  de  nem 
lutheránus. 

Itt  mindjárt  Bornemisza  müvei  után  kell  megemlé- 
keznünk egy  kis  munkáról,  mert  ő  küldte  meg  a  német 
eredetit  a  Balassáknak.  A  munka  a  következő  czím  alatt 
jelent  meg  :  Beteg  lelkeknek  való  füves  kertecske,  melyben 
sokféle  jószagú  és  egészséges  füvek  találtatnak  stb, 
Bock  Mihály  német  eredetijéből  gyarmati  Balássij  Bálint 
fordította  magyarra  a.:  ö  szerelmes  szüleinek  háborilsá- 
gokhan  való  vigasztalására.  Bártfa  1580.  A  kertecske 
füvei  azonban  ismeretlenek  a  növénytanban,  mert  csupa 
efféle  nevüek :  As  mint  az  úrnak  tetszett,  úgy  lett.  Sok 
jót  vöttél  el  Istentől.  Te  hasznodra  vagyon  stb.  A  kis 
könyv  jámbor  erkölcsi  oktatásokat  foglal  magában,  melyek 
példái  többször  a  gyakorlati  életből  vannak  véve.  «A  mint 
közképen  mondani  szokták,  az  szamár,  úgy  mond,  nem 
tűrheti  el  az  jó  napokat  azaz  mikoron  kövéren  tartják. 
Mert  mikor  jól  vagyon  dolga,  hát  az  jégre  megyén  tán- 
€zolni  és  ott  addig  szökvén,  csak  mulatságban  is  ketté 
szegi  az  szárát.  így  az  Isten  is,  mikor  látja,  hogy  az  szamár 
azaz  Ó  Ádám,  a  mi  testünk-vérünk,  igen  erős  szájúvá 
akarna  lenni,  úgy  hogy  nem  akarná  magát  tőlünk  meg- 
zaboláztatni,  ki  miatt  my  valami  veszedelembe  vagy  kárba 
jutnánk,  az  okáért  teszen  ő  osztán  az  szamár  hátára  egy 
megtöltött  zsákot,  melyet  viselnie  kell  (t.  i.  az  jó  és  hasz- 
nos keresztet)  és  jól  megpálczázza,  melylyel  elmulatja  az 
tánczot.»  A  magyar  lyra  XVI.  századbeli  nagy  mesteré- 
nek e  fordítása,  noha  nem  válik  ki  a  kor  jobb  stilistái- 
nak  müvei  közül,  figyelemre  méltó,  mert  bár  az  idegen 
szöveg  megkötötte  a  szerző  tehetségét,  mégis  könnyed, 
élvezetes  munkát  adott. 

Erős  és  gyűlöletes  volt  a  harcz  a  reformátusok  és 
unitáriusok  között,  kevésbbé  zajos,  de  azért  elég  heves 
a  lutheránusok  és  kálvinisták  küzdelme  Dunán  túl.  E  küz- 

Boclnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  12 


178  BEYTHE  ISTVÁN 

delem  egyik  érdekes  alakja  Beythe  István  vala,  a  Baltyányi 
grófoknak  és  a  német-ujvári  eklézsiának  prédikátora. 
Baranya  megye  Kő  nevű  helységében  1532-ben  szülelett. 
Tolnán  és  külföldön  végezvén  tanulását.  1559-ben  Sza- 
kolczán  tanított,  majd  Sárvárott,  Alsó-Lindván,  továbbá 
Sopronyban  lelkészkedett,  hová  Bornemisza  Péter  ajánlotta 
1574-ben.  Innét  Német-Újvárra  költözött  és  1585-ben 
püspöknek  választatott.  Élete  heves  támadásoknak  volt 
kitéve.  Püspöksége  alatt  folyt  a  híres  csepregi  colloquium, 
hol  a  két  felekezet  kemény  csatát  vívott  egymással. 
A  kölcsönös  üldözéstől  sem  riadtak  vissza.  Vitás  müveiket 
többnyire  latinul  írták,  csak  Beythe  és  egy-két  társa  ér- 
tekeztek magyarul  is.  Habár  a  kálvinistákhoz  hajlott, 
müveiben  kevés  nyomára  akadni  irányának;  azt  pedig 
épen  nem  szokta  tenni,  hogy  lutheránus  társairól  kelle- 
metlenül nyilatkozzék.  Már  nem  volt  fiatal  ember,  mikor 
magyar  munkáit  közzé  tette.  1582-ben  mdította  meg  e 
munkásságát,  ekkor  adta  ki  «Körösstyöm  tudománynak 
rövid  summáját^  és  szertartás-könyvét;  1584ben  <^As 
Evanfjeliumok  inagyará.iatit»  azután  « Esztendő  által  való 
vasárnapi  epistoláJc  niagyarásatjoTckal  öszve*,  majd  *A.í 
szentek  fő  innepiről  való  evangeliomok»  s  továbbá  «Fő~ 
innepnapokra  valő  epistolák  magyarázati  esztendő  által ». 
Ügy  látszik  kedvelték  e  szent  beszédeket  és  tanításokat, 
mert  Beythe  nem  dicsekedhetek  Maecenásokkal,  nem  is 
szokta  müveit  nagy  uraknak  ajánlani  és  mégis  megjelen- 
tek. Például  a  Vasárnapi  epistolákat  prédikátor  társainak, 
piis  ministris  verbi  Dei  ajánlja,  mert  « senki  sincs,  a  kinek 
művecskémet  commendáljam».  A  Főünnepnapokra  való 
epistolák  magyarázatit  pedig  az  élő  isten  szent  fiának,  az 
úr  Jézus  Krisztusnak  ajánlja,  hogy  ne  vegye  «gonosz 
nevön»  tőle  e  nagy  bátorságot.  Beythe  szeret  röviden  és 
kérdezgetve  magyarázni,  ügy  hogy  nem  csupán  paptársai, 
hanem  maga  a  nép  is  könnyen  olvashatta.  Maga  mondja : 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  179 

«Nagy  részt  azért  kérdezget,  hogy  a  műveletlen  magyar 
nép  könnyebben  felfoghassa  az  isteni  ige  hitszavait ;  mert 
sok  helyen  hiányzanak  a  hü  szolgák  részint  a  törökök 
kegyetlensége,  részint  a  hatalmasok  hanyagsága  miatt.* 
Még  egy  derék  füvészeti  munkáját  ismerjük  és  e  növény- 
tani ismereteiért  érdemelte  ki  Clusius  Károly  belga  füvész 
dicséretét,  ki  hazánkba  jővén,  Beythe  István  szives  útmu- 
tatásában részesült.  Beythe  nyelve  a  század  utolsó  ne- 
gyedéhez képest  nehézkes,  köznapi,  Ízlése  nem  iparkodott 
a  stil  magasabb  színvonalára  emolkedni,  mert  a  nép 
számára  egyszerűen  akart  írni.  A  XVI.  század  második 
telében  sok  nyomára  és  jelére  találunk  az  irodalmi  nyelv 
tetemes  fejlődésének.  A  sok  vita  az  egyház  és  politika 
kérdései  körül,  összébb  hozták  az  irodalom  művelőit,  el- 
tanulták egymás  találó  kifejezéseit,  kivált  jelzőit  és  hatá- 
rozóit, csinosabb  képeit.  Helyesírásuk  is  javult.  Egyesek 
számos  követökre  találtak.  Javításukat  magukévá  tették. 
Bizonyos  egyöntetűség  jött  létre,  mely  nem  volt  ugyan  a 
mai,  de  nagy  eredménynek  tekinthetni  oly  időben,  mikor 
sem  Akadémia,  sem  más  hatalom  nem  szabályozta  az 
orthographiát.  Igaz,  hogy  néha  egy-egy  idegen  nyomdász 
vagy  például  a  szász  eredetű  Dávid  Ferencz  nagy  vissza- 
esést mutatnak  e  téren  is.  —  A  mi  pedig  a  nyomdákat 
illeti,  ezek  is  szebben  állították  ki  az  irodalom  termékeit 
a  század  utolsó  negyedében.  Beythe  azonban  néha  elma- 
radt  kortársaitól.  Nyelve  bár  értelmes  és  átlátszó,  nem 
elég  sima  és  irodalmi.  Ifjúkora  dialectusát  szereti  hasz- 
nálni. Néha  a  már  kihaló  és  részben  kihalt  nyelvtani 
alakokat  is  megtaláljuk  nála.  Ügy  látszik  szerény  ember 
volt ;  egyszerű,  igénytelen  szokásokkal  és  tehetséggel.  Csak 
meg  akart  értetni,  híveit  keresztyén  jámborságban  vezetni 
és  tanítgatni,  s  ezzel  elérte  czélját.  Nagyobb  hatásra  nem 
törekedett.  Nem  volt  az  erő  és  szenvedély  embere.  Mint 
egyszerű  jámbor  lélek,  örömét  találta  népének  áhítatában 

12* 


1  80  KÁROLYI  ANDRÁS 

és  a  természet  békés  plántáinak  gondos  vizsgálatában  és 
gyűjtésében.  A  véletlen  hozhatta  őt  a  dunántúli  felekezeti 
tusa  élére,  honnét  csakhamar  visszavonulva,  nyugodtan 
tűrte  ellenfeleinek  sértő  gúnyolódását,  míg  nem  élte  84-ik 
évében,  megvakulva  elhunyt  1611-ben. 

Károlyi  (Caroli)  András    1580-ban    Krakóban  nyo- 
matta ki  könyvét  ^Ev  mostani  vissza  vonásokról  > .  Korának 
vallási  függő  kérdései  voltak  e  visszavonások,    melyek  az 
isteni   és    emberi    természelnek    a    Krisztus    személyében 
egyesülésére,  az  úrnak  asztalára,  a  keresztségre  és  a  vá- 
lasztásra vonatkoztak.   Károlyi  András  nem  rokonszenves 
író,  vitairatában  hiányzik  a  szellem,  mely  vonzóvá  tenné 
munkáját.    Nyelves    polémiája    sok    durvasággal    támadja 
meg  a  kath.    egyházat,    szeret    apodictice  hivatkozni  tör- 
téneti   állításokra,    melyeket    még    be    kellene  bizonyítani. 
Szereti  a  mendemondákat,  a  történeti  meséket.  Például  a 
szent    ostyáról    említi:     ♦Szerzé    Sándor    pápa    Christus 
menybe  felmenésének  utána  száz  tizenkilencz  esztendőbe, 
mikoron  arrul    kezdenek    vetélkedni,   miképen    az    kenyér 
és  az    bor    Christus    testévé    és    vérévé    változzék  az  ige 
által.  Azért  szerzé  az  ördög  által  a  pápa  az  kenyér  helyébe 
az  ostyát,  hogy  ne  menjen  a  gyomorba  mint  az  kenyér  és 
ott  megemésztessek ;  ha  nem  elolvadjék  az  ember  szájába 
és  nyála  legyen.  Honorius  negyedik  pápa  Krisztus  felmenése 
után  1225.  az  ostyának    helyet  csináltata   és    parancsolja 
imádni,  mikor  a  pap  felmutatja  a  misébe  avagy  utczán  beteg- 
hez hordozza.  Azt  hirdetek  a  pápa  disznai,  hogy  sok  helyütt 
az  ostya  vérrel    veritékezett,  az  ostyában   gyermekképek 
láttattak,  gyakorta  az  tűzbe  meg  nem  égtenek.  Az  egér  rágta 
meg  avagy  féreg  esett  bele,  a  férget  megégették  és  az  ostyát 
felkoppantatták  az  szegény  emberrel.;    A  mai  történetírás 
magas  színvonalán  nem  szívesen  olvassuk  a  történeti  rá- 
fogások  effajta  féligazságait,  melyek  a  szerzőnek  tudatlan- 
ságát épen  annyira  megvilágítják,  mint  rosszakaratát. 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  181 

A  XVI.  századi  eszmefejlödés  legkiválóbb  példáját 
Dávid  Ferencznél  találjuk,  ki  Kolozsvárt  született.  1547-ben 
AVittembergbe  rándult.  Eredetére  szász  volt  s  a  szász 
nemzetiség  képviselője  vala  a  kolozsvári  magyarok  és 
szászok  egyezkedésénél.  Élénk  hévvel  vitatta  Luther  tanait 
a  betörő  kálvinismus  ellen.  Mint  beszterczei  iskolaigazgató, 
majd  péterfalvi  plébános,  nagy  munkásságot  fejtett  ki. 
Ez  időben  1553-ban  jutott  Erdély  Ferdinánd  kezére,  a  ki 
Bornemisza  Pált  emelte  a  gyulafehérvári  püspöki  székbe. 
A  buzgó  kath.  püspök  a  beszterczei  káptalant  és  német 
papságot  kathoiikussá  akarta  tenni,  ez  azonban  tiltakozott 
ellene  s  e  tiltakozásban  valószínűleg  élénk  része  volt 
Dávid  Ferencznek.  Majd  Petrovich  Péter,  a  helytartó  és 
Izabella  királyné  kegyencze,  Slancarót  hozta  be  magával 
Erdélybe,  a  ki  Olasz-,  Német-  és  Lengyelországból  űzetve, 
nála  keresett  menedéket.  E  nyugtalan  jövevény  itt  sem 
hagyta  abba  új  tanainak  hirdetését.  De  Dávid  Ferenczben 
emberére  talált.  Stancarónak  még  Bártfán  meggyűlt  a  baja 
Stöckel  Lénárttal,  hol  a  vitán  kezét  hányta-vetette.  lábait 
fölkalongyálta,  hol  igen  halkan  beszélt,  hol  annyira  lár- 
mázott, hogy  Stöckel  Lénárt  vagy  a  helység  papsága 
Radási  hiába  beszéltek  neki.  A  széki  kerület  papságának 
gyűlésén  is  szerepelt  s  Dávid  Ferencz  felelt  neki  írásban. 
A  vita  egyik  fő  tárgya  volt :  vájjon  Krisztus  isteni  ter- 
mészete szerint  is  közbenjárónk-e  vagy  csupán  emberi 
természete  szerint.  Stancaro  ez  utóbbit  hirdette.  Dávid  a 
lutheránusok  szellemében  mindkét  természet  közbenjárása 
mellett  harczolt.  Ö  rendkivüli  vetélkedéssel  dolgozék  és 
rövid  idő  alatt  gyors  egymásutánban  tette  közé  egyházi 
munkáit.  E  tevékenysége  folytán  csakhamar  szuperinten- 
dens lőn.  De  előkelő  állása  és  múlt  polémiája  sem  tart- 
hatta vissza  meggyőződésének  könnyű  változásától.  Fogé- 
kony lelke  alig  ismerkedék  meg  Melius  Péter  heves  elő- 
adásával, csakhamar  a  reformátusok  védője  lőn.  Tekintélyes 


182  DÁVID  FERENCZ 

hivatala  és  élénk  társalgó  szelleme  magas  összekötteté- 
seket szerzének  neki  és  tisztelt  egyéniség  volt  János  király 
udvarában  is.  Itt  találkozék  1563-ban  Blandrata  György- 
gyei, a  fejedelem  orvosával,  ki  az  unitáriusok  tanának 
nyerte  meg.  A  fejedelem  bizalmas  viszonya  iránta  pártolá 
szent  háromság  ellenes  tanaikat,  csakhamar  új  eklézsiát, 
az  egységhivőkét,  alapíták.  Ha  eddig  szóval  hirdette  az 
új  vallást,  most  kivált  a  sajtó  terén  lépett  föl,  melyen 
tűzzel  védte  a  szent  háromság  tagadók  doctrináját. 

Mindössze  csak  öt  évig  dolgozott  ez  irodalom  terén. 
Későn  kezdte,  korán  végezte.  Pedig  gyorsan  dolgozott 
Az  1567-ik  évben  egyszerre  két  munkát  adott  ki ;  mind- 
kettő Gyula-Fehérvárt  jelent  meg  gyarló  betűkkel,  sok 
sajtóhibával,  megvénült,  elavult  helyesírással.  <Bövid  ma- 
gyarásat, miképen  az  Antikrisztus  az  istenről  való  tu- 
dományt meghomályosította»  és  <' Rövid  útmutatás  az  Isten 
igéjének  igaz  értelmére,  mostani  szent  Háromságról  táma- 
dott vetélkedésnek  megfejtésére  és  Ítélésére  hasznos  és 
szükséges*.  Dávid  Ferencz  érzi,  hogy  merész  dolgot  müvei. 
Megtámadni  a  sz.  Háromság  tanát,  « annyi  Atyáknak  ma- 
gyarázatjától,  Conciliomoktól  felépíttetett  sok  esztendőtől 
fogva  háromságos  istentől  elállani»  nehéz  a  testnek  és 
szidalmas  a  világi  hölcs  emberek  előtt,  de  a  merész  refor- 
mátor azt  hiszi,  hogy  ez  nein  emberi  erőből  vagyon;  nem; 
ezt  az  Isten  sugallja,  neki  tennie,  szólania  kell.  Könyvé- 
ben különös  mysticismussal  áll  elö :  kétféle  teremtés,  két- 
féle születés,  két  Ádám,  két  élet,  két  halál,  két  feltámadás, 
két  környülmetélkedés,  két  Jeruzsálem  foglalja  el  a  lelkét 
és  a  XVI.  században  némileg  elnyomott  középkori  mys- 
ticismus  újra  jelentkezik  az  ő  soraiban.  De  míg  ezt  meg- 
engedi, addig  ügyesen  czáfolgatja  azokat,  kik  a  « derék 
szentírás*  némely  homályos  helyéből  a  sz.  Háromság 
doktrínáját  akarják  kimagyarázni.  Azonban  mintegy  maga 
megnyugtatására   és    mások    aggodalmainak  csillapítására 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  183 

nem  egyszer  említi,  hogy  «a  szentírásból  támadott  vissza- 
vonás az  hivöknek  ártalmas  nem  lehet,*  hisz  csak  ily 
vitatkozás  és  polémia  utján  lesz  világosabb  az  írás  értelme. 
Egyébiránt  e  könyvének  helyesírása  még  nagyon  kezdet- 
leges. Bár  nem  közönséges,  helyenkint  szép  az  irálya, 
mégis  érezzük,  hogy  ezek  első  munkái,  melyekben  a  német 
születésű  író  többször  vét  az  oly  magyar  hangok  ellen, 
melyeket  a  német  eltérőleg  szokott  kiejteni. 

Luther  és  Kálvin  még  nagy  tiszteletben  részesítik  a 
szent  atyákat ;  a  négy  első  század  atyái  nekik  sérthetet- 
lenek. Az  unitáriusok  első  harczosa  már  nem  így  gondol- 
kozik. Dávid  nemcsak  a  szentírás  sokfelé  magyarázható- 
sága,  hanem  egyes  szent  atyák  és  a  középkori  egyház- 
tudorok ellen  is  határozott  támadást  intéz.  Haszontalan 
veszekedésnek  czímezi  az  Istennek  állatjáról  és  természe- 
tiről szóló  vitát.  A  scholastikusok,  a  pápának  e  kalandos 
társai,  bár  váltig  törték  a  fejőket,  írásaikkal  meghomályo- 
sították az  Istennek  igaz  ismeretét.  Dávid  fenhangon  hir- 
deti, hogy  «sem  kettős,  sem  hármas  Istent  nem  vall ; 
hanem  egyet,  ki  a  mi  urunknak,  a  názáreti  Jézus  Krisz- 
tusnak szent  atyja  .  .  .  Látjuk,  hogy  egy  nap  vagyon, 
mely  az  ö  erejével  és  világosággal  mindenek  által  hat  és 
fényesít  külön-külön  képen.  Ebből  igazán  senki  sem  több 
napokat,  sem  pedig  annak  erejét  a  nappal  össze  nem 
szúrhatja  es  zavarhatja  .  .  .  Köszönöm  az  én  ellenségeim- 
nek, hogy  naponként  igazgatnak  és  kényszerítnek,  hogy 
az  Istennek  igéjének  elmélkedésében  és  tanulásában  fog- 
laljam ön-ön  magamat». 

1568-ban  A^  szent  írásnak  fundamentomából  vött  ma- 
gyarázat az  Jézus  Krisztusról  és  az  ő  igaz  istenségéről  szóló 
müvét  adta  ki  Pókai  Jakab,  király  ö  felsége  hopmesterének 
és  tanácsának  ajánlva.  A  következő  évben  megkezdte  szent 
beszédeinek  közzétételét.  Habár  a  hivők  épülésére  voltak 
szánva,  nem  kerülte,  sőt  kereste  a  dogmatikai  magyarázatot. 


184  DATID  FEREXCZ 

Az  Elsó  része  az  szentírásnak  hiilen-külen  részeiből 
vött  prédikáczióknaJc  az  atya  istenről  stb.  1569-ben  jelent 
meg    Gyula-Fehérvárott,    II.    János    választott    királynak 
ajánlva.  E  szent   beszédek   rendesen    három  részből  álla- 
nak, melyek  a  tárgy  megfejtését  adják  és  a  beszéd  végén 
rövid,    de  élénk    befejezés    következik.    A    beszéd  minden 
lépten  megragadja  az  alkalmat,  hogy  az  unitárius  nézetet 
támogassa,  hirdesse :  mindamellett  csak  ritkán  engedi  me? 
magának    azt    az    erős    hangot,    melylyel  a    bevezetésben 
találkozunk,  hol  hatalommal    és  mélyen  meggyőződve  til- 
takozik az  eilen,  hogy  a  ki  a  sz.  Háromságot  tagadja,  az 
már  Antikrisztus.  Ellenségeire  hárítja  ezt  a  gyűlölt  nevet, 
mint  a  kinek  «sok  isteni  vadnak,  tudniillik  az  háromság 
az  állat,  egy  háromban,    három  egyben,  három  személy  ü 
avagy  három  tulajdonságban    külömbözö,  és  látom,  hogy 
sok  Krisztusa  vagyon,  örökkévaló  és  üdő  szerént  megtes- 
tesült és  felépíttetett  kenyérből,  fából  és  köböl :  én    azért 
ugyan   tagadom,    hogy    ö  neki    igaz    Istene    és    Krisztusa 
volna,  mert  minden  ő  találmánya  hazugság  és  csalárdság  >. 

1570-ben  kiadta  a:  "^Könyvecske  az  igaz  herestyéni 
keresztségről  és  a  pápa  Antichristiisnak  maymozásárőU 
czímü  könyvét,  melyet  Varsóból  1569-ben  küldött  nekj 
Wilini  Sándor  orvos.  A  Varsóban  járó  Gyulai  Farkastól 
értesült  Wilini,  hogy  az  Isten  <jeles  dolgokat  cseleköszik 
Erdélyben  és  Magyarországban  .  hogy  az  ö  szent  fiának, 
a  megfeszültnek  « tiszta  esmereli-t»  hirdetik,  nagyon  örül 
rajta  és  panaszkodik,  hogy  nekik  Varsóban  szomorúbb  a 
helyzetök,  nincs  papjok,  olvasgatásból  merítik  a  lelki  vi- 
gasztalást, épülés  kedvéért  lefordított  egy  flandriai  nyelven 
Írott  dolgozatot  tiszta  németre,  ki  szerette  volna  nyomatni, 
de  náluk  a  nyomdászok  « mindnyájan  babanássok  és  gyű- 
lölik az  úrnak  igazságát.  Dávidot  kéri,  hogy  nyomtassa 
ki.  A  magyar  hitújító  lefordította  és  kinyomatta.  A  köny- 
vecske párbeszéd    alakjában  van  írva.    Tiltakozik  a  gyér- 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  185 

mekek  keresztelése  ellen,  megtámadja  a  pápások  és  pá- 
pazók  keresztségét  és  híveiknek  újrakeresztelését  sürgeti. 
Mikor  a  tanítvány  a  lutheránusok  keresztelését  védi,  élesen 
ostromolja  a  munka  szerzője  és  népiesen  és  jól  adja 
Dávid:  «Mintha  más  volna  azoknak  keresztségeik  a  pá- 
pások keresztségeitöl :  Arra  ezt  mondom,  hogy  kétféle 
fonal,  de  egyfelé  gyolcz  ;  kettő  a  tikmony,  de  csak  egy 
tyúk  tojta.  Hogy  pedig  ezt  mondod,  hogy  nem  volt  olaj, 
kenet,  korosma.  só.  nyál,  gyortya  etc.  a  te  keresztséged 
mellett,  avval  semmit  sem  használsz:  mert  a  nyénék  ott 
nem  voltának,  olt  voltának  a  húgák.  Mert  ott  volt  a 
kámzsa,  ott  volt  a  korosma,  ott  voltának  a  komák,  ott 
voltának  a  keresztezések,  ott  volt  az  ördögnek  kénysze- 
rítése* stb. 

1571-ben  jelent  meg:  «As  egy  ő  magától  való  fel- 
séges Istenről  stb.  vallástétel »  czimü  munkája  Hagymássi 
Kristófnak  ajánlva.  Az  ajánlás  1571  márczius  25-én  kelt. 
E  müve  Károlyi  Péter,  Melius  Péter  és  Czeglédi  György^ 
«a  pápa  kalandos  társai »  ellen  van  intézve  :  tulajdonképen 
*  Melius  Fétemek  és  Károlyi  Péternek  Jcáromló  írások 
ellen  rövid  felelete.  De  nem  sokat  foglalkozik  ellenfelei 
nevével,  komolyabban  és  talán  több  nyugalommal,  de 
azért  csípősen  és  élesen  támad.  Itt  is  hangoztatja,  hogy 
<a  háromságos  Isten  vérontással,  öldekléssel  és  hazugság- 
gal hozattatott  be  az  Istennek  gyülekezetiben*.  Éles  elmé- 
vel bonczolja  és  czáfoija  a  szent  Háromság  tanának  ó 
és  újszövetségi  bizonyítékait,  melyeket  Backos  Melius  Péter 
es  Károlyi  Péter  hirdetnek.  Kifogyhatatlan  a  kérdésnek 
minden  oldalról  megvitatásában,  fürge,  elénk  tollal  szól 
mindezekhez,  maga  hoz  fel  számos  ellenvetést  és  gyorsan, 
elég  ügyesen  megfelel  reájok.  Kijut  azért  néha  a  csúfoló- 
dásból is,  mikor  például  Meliust  Backos  Péternek  czímezi, 
mikor  két  ellenfeléhez  így  szól:  «mutassa  meg  a  szent- 
írásból a  két    Orias  Péter  és  hiszünk  nekik  :  de  akkoron 


186  DÁVID  FEEENCZ 

mutatják  meg,  mikoron  a  szamároknak  szárnyok  kel  és 
hamarát  röpülnek  a  darukkal*.  Vagy  mikor  a  faltörő 
kostól  veszi  a  képet:  sEzt  a  bakot  úgy  viszik  utána, 
mintha  teljességgel  aczél  volna  az  orra  ;  de  czak  szalma*. 
Egy  hónappal  későbbi  kelettel  (1571  ápril  22-én) 
irta  egy  másik  munkájának  előszavát,  mely  ^Az  egy  atya 
Istenneh  és  as  ő  áldott  szent  fiánaJc,  az  Jézus  Krisztus- 
naJc,  Istenségekről  igaz  vallás féteU  czím  alatt  jelent  meg 
és  osornyáti  Békés  Gáspárnak  van  ajánlva.  E  munkájában 
is  Károlyi  Péter  és  Melius  Péter,  «e  két  pápázó  Péter* 
ellen  ír  s  midőn  tanait  védi  ellenök,  szükséges  kérdéseket 
támaszt  és  megfelel  azon  calumniákra  és  hitvány  hitságos 
marátosságra,  melyekkel  Károlyi  Péter  az  ő  könyvét  meg- 
töltötte. Ilyen  calumnia,  hogy  Dávid  tagadja  Jézus  Isten- 
fiaságát.  Ö  meghazudtolja  e  vádat.  «De  jói  vagyon:  ez  is 
számláltassék  a  több  calumniák  és  hazugságok  közé, 
melyekkel  ezelőtt  is  megterheltenek  bennünk,  tudniillik, 
hogy  azt  tanítanók,  hogy  minden  férfiúnak  szabad  lönne 
hét  feleséget  vonni. »  A  második  calumniára,  hogy  t.  i. 
a  régieknek  semmi  sem  igértetett  az  ó  testamentumban, 
figyelmezteti  Károlyit :  « Tegye  fel  az  oculárt  és  lássa  meg 
Írásomat  és  megtalálja,  hogy  merő  hamisság  mind  a  több 
hazugságok,  minthogy  azt  hirdetik  felölünk,  hogy  azt 
mondjuk,  hogy  az  asszonyembereknek  nincsen  lelkek.  > 
Másutt  durva  köznapisággal  s  hozzá  nem  illő  póriassággal, 
de  sok  erővel  írja:  «Mind  bolondoskodol  Károlyi,  ha 
Servétus  vallását,  sem  Dávid  Ferenczét  igazán  nem  érted, 
sem  akarod  érteni?  Hanem  csak  kétfelé  kapsz,  mint  az 
vízben  haló  ember.  Hamisan  proponálsz  valamit  abból, 
osztán  okoskodol  és  magadnak  gyermekmódra  győzedel- 
met tulajdonitasz  .  .  .  Arginálj  ellene  és  a  tennen  árnyé- 
koddal viaskodjál  és  vágj  kérésztől  korsul.  és  csinálj 
diadalmas  koszorút  magadnak,  mint  a  gyermekek,  kik  a 
büreket    türek   gyanánt   levágják  .  .  .  Csavarogj    Károlyi 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI   lUÜhALOM  1S7 

róka  és  káronkodjál,  bizon  meglátod,  hogy  böred  még  a 
csávába  kerül*  Mikor  a  három  személyről  van  szó,  csú- 
folódva mondja :  « Bizonyára  három  külembezö  és  egye- 
netlen istened  vagyon,  miképen  teneked  Károlyi  Péter, 
Melius  Péter  és  Illyosvai  Péter,  egy  közönséges  emberség- 
tek  vagyon  ;  de  tulajdonságtokban  és  szömélyetekben 
külembeztek  és  egyenetlenek  vattok,»  A  XIII.  calumniában 
egy  közmondásra  hivatkozik  és  felel  meg. 

Dávid  polemikus  müveiben  néha  találkozunk  érdekes 
vonatkozásokkal  a  korra  és  embereire.  Ilyen  például  a 
Gritti  sáfránya.  «Ezt  írja,  hogy  mi  írásunkat,  mint  Ciritti 
sáfrányát  obtrudáljuk  az  embereknek.  Bizony  kévánnók 
és  akarnók,  hogy  miképen  a  tü  írástok  szabadon  forog 
és  jár  mü  kezettünk,  és  szabad  vásárokon,  sokadalmak- 
ban adatik  el,  hogy  akképen  a  müénk  is  szabad  volna  ; 
de  tü  mit  cselekettek  és  minemű  tilalmot  találtattok,  ennek, 
nyilván  vagyon.  A  Gritti  sáfrányt  én  nem  értem,  de  hal- 
lottam, hogy  az  emberekre  kiosztották  és  reájok  küldték, 
aztán  az  árát  megkérték  és  kévánták.  Bizonyába  szinte 
így  vagyon  a  tü  írástoknak  is  dolga,  mint  a  Gritti  sáf- 
ránynak, mert  Melius  Péter  sok  makulatóriumokat  csinál 
és  kettőnek,  háromnak  is  a  szegény  együgyű  jámborok 
közül  dedikál  bennök,  de  nem  kért  semmit  érötte.  Ha  nem 
kért  volna  érötte,  nem  volna  Melius  Péternek  olyan  düszes 
palota  a  debreczeni  piaczon :  más  a  neve,  Krisztus  pa- 
lástját kell  feldolgozni ;  de  az  hypokrita  palást  alatt  lakik. 
Nem  szólunk  semmit  az  jámbor  és  nagyságos  Magóczi 
Gáspárnak  és  az  ő  jámbor  feleségének  nagy  kölczége 
felől,  mely  ő  neki  nem  hiába,  de  egyébképen  igen  hiába 
esett.  Te  kedig  Cároli,  Pendet  Gjörgygyel  mint  hordoztá- 
tok sáfránytokat.  Tudjuk,  mint  fejtetek  szép  szín  alatt 
egynehányat  a  főszemélyek  közül.  Mondja  meg  az  jámbor 
Albirt  Deák,  ha  ingyen  adtad  neki  a  te  prédikátióidat, 
úgy  tetszik  egy  kezében   a  makulatóriumot  adtad  neki,  a 


158  DÁVID  FEKEXCZ 

másikban  vártad  a  pótolást.  De  tü  nem  vagytok  bünesek, 
hanem  czak  mü.  Mondd  meg,  mind  ez  mai  napiglan, 
kitől  kértünk  csak  egy  tallért  is  a  mü  sáfrányunkért.  De 
mind  így  jár,  szabadon  mondjátok,  de  miért  nem  tüzes, 
és  meg  nem  égeti  szájatokat,  szabadon  elmentek  benne: 
de  Caroli  öcsém,  pulchre  mentiri  non  est  verum.» 

Mindenesetre  nagyon  érdekes,  hogy  Erdélyben  a 
protestantismus  két  bátor  harczosa  épen  szászokból  kerül 
ki.  Szászok  elhagyják  nemzetiségöket,  elnémulnak  saját 
nyelvükön  és  megszólalnak  egy  idegen  idiomán,  mely  az 
ország  nyelve  volt.  Heltai  és  Dávid  Ferencz  magyar  író 
lesz.  mert  csak  így  tehetnek  szert  országos  hatásra.  Ott 
csak  helyi  vezérek,  igy  az  eszme  országos  hősei  lettek,  a 
kiknek  mindenki  meghallja  a  szavát. 

Talán  még  más  is  hozzájárult  e  különös  jelenség 
születéséhez.  Az  erdélyi  szászok  megállapodtak  Luthernél 
és  egy-két  ember  kivételével  nem  akartak  tovább  menni 
a  wittembergi  nagy  mester  reformjánál.  Pedig  II.  János 
alatt  kedveztek  az  idők  a  haladásnak.  A  fejedelem  párt- 
fogása szívesen   látta  az  eszmék    súrlódását  és  fejlődését. 

Dávid  Ferencz  neki  való  férfiú  volt :  hajlékony  és 
változó.  A  mint  valamely  új  eszme  ragadta  meg  a  lelkét, 
egész  szívvel  csüngött  rajta  és  haladt  tovább  az  újság 
lidércze  után.  Ez  fényes  és  becses  tulajdonság ;  élni  és 
halni  a  jobb  és  igazabb  újért,  nagyon  szép  dolog :  csak- 
hogy ritkán  vagy  soha  sincs  áldás  rajta.  Az  eszmének 
ugyanis  hivek  kellenek ;  hü  követök  nélkül  elhal,  elpusz- 
tul az  idea.  Pedig  nemünk  csak  kakaslépéssel  tud  előre 
haladni.  Nincs  módunkban  nagy  erkölcsi,  értelmi  forra- 
dalmakat csinálni.  Hogy  közöttünk  élhessen  valamely  új 
eszme,  meg  kell  az  ágyának  vetve  lenni.  Ez  talán  még 
hiányzott  Dávid  Ferencz  esetében. 

Theologiai  nézeteinek  merész,  bár  fokozatos  válto- 
zása aggodalommal    töltötte    el  barátait ;  tehetsége,  ékes- 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  189 

szólása,  élénk  és  hatásos  tolla  megrémítette  ellenségeit, 
s  a  mint  letűnt  János  király  uralma,  mihelyt  más  kezekbe 
került  a  főhatalom :  azonnal  láthatta  Dávid,  hogy  nem 
követik,  söt  eláruljak  barátjai,  kétségbeesetten  üldözik 
ellenségei ;  szomorúan  tapasztalhatta,  hogy  majdnem  egye- 
dül áll  a  theologiai  eszmék  harczában.  Pedig  a  theologia 
csatáiban  nem  szoktak  megkegyelmezni.  A  kiváló  szónok 
és  író  végre  is  börtönbe  került.  Ott  gyötrötték,  bántották, 
míg  végre  megszánta  a  halál.  Magas  Déva  várában 
1579-ben  hunyt  el 

Különben  lehet,  hogy  ez  a  tehetséges  férfiú  jobbadán 
egy  olyan  iránynak  lett  vértanúja  vagy  hitvallója,  mely  a 
XVI.  század  végén  különösen  Erdélyben  mutatkozott :  a 
zsidósókat  értem.  E  különös  tünemény,  e  csodálatos  ritkaság 
a  szellem  világában  épen  ott  fejlődött  ki  legjobban,  a  hol 
alig  ismerték  a  zsidókat  és  csupán  a  bibliából  és  a  val- 
lásos iratokból  hallottak  felöle  egyet-mást.  Feltűnő,  hogy 
épen  a  magyar  nép  körében  tudott  meggyökerezni  ez  a 
reactio.  Valószinü,  hogy  Dávid  távolról  sem  úgy  fogta 
fel  ezt  az  irányt,  mint  a  hogy  Eőssi  András  fejében  s 
később  Pécsi  Simonéban  megérlelődött ;  nem  lehet,  hogy 
a  haladás  egyik  apostola  egy  háromezer  év  előtti  szellemi 
és  erkölcsi  állapot  mellett  ontsa  vérét  vagy  szenvedjen 
börtönt  ;  de  mindenesetre  megdöbbenthette  az  ország 
vezérférfiait,  mikor  mindenfelé  azt  rebesgették,  hogy  Dávid 
Ferencz  a  zsidózás  híve  és  hirdetője. 

Már  a  nagyváradi  hitvitákban  kitűnt  az  unitáriusok 
között  Basilius  István  kolozsvári  prédikátor,  ki  az  <^ Apos- 
toli crédónak  rövid  magyará.:atját»  és  még  ugyanazon 
1568-ik  évben  <^ Egynéhány  Icérdések  a  keresztyéni  igaz 
hitről  és  avval  ellenkező  tudományról^  czímü  munkákat 
adott  ki.  Első  munkáját  Békés  Gáspárnak  ajánlotta  s  elő- 
szavából tudjuk  meg,  hogy  az  unitáriusok  e  hatalmas 
pártfogójának    « nemes   erkölcsi   öcscseit,    mint  koloz.svári 


190  DÁVID  FEREDCZ 

iskolagyermek*  tanította;  e  müvében  határozottan  hirdeti 
az  egységhitet  s  merészen  ostromolja  a  szent  háromságot, 
mely  már  az  apostoli  credóban  nagyon  érthetően  ki  van 
fejezve.  Basilius  azért  bőven  foglalkozik  a  credo  külön- 
féle osztásával,  a  hol  minden  lépten  megtámadja  a  Három- 
ság-Isten tanát,  ő  maga  kétképen  osztja  fel  a  Hiszekegyet, 
«de  úgy,  hogy  külömbözzön  a  régieknek  osztásától ;  egyik 
osztás  derékképen  való  leszen  ;  másik  kiváltképen  önnen- 
magába  való».  A  derék  osztás  szerint  három  része  van  a 
credónak,  az  első  az  üdvességnek  fundamentum  vetőjéről, 
az  atyaistenről,  a  második  az  üdvességnek  fundamentu- 
máról, Jézus  Krisztusról,  a  harmadik  az  hitnek  házának 
felkészítéséről  szól. 

A  kiváltképpen  való  osztás,  mely  az  egyes  pontokat 
veszi  fel,  három  részre  csoportosítja  a  credo  mondásait, 
melyeknek  ismét  több  águk  van.  Az  első  résznek  négy, 
a  másodiknak  tizenkettő,  a  harmadiknak  öt  az  ága. 
Basilius  érzi,  hogy  ez  új  osztással  új  útra  tért,  némelyek 
talán  hiúságnak  fogják  tulajdonítani,  azért  tiltakozik  ellene. 
Az  « osztásoknak  külömbözésével  bizony  nem  hiú  dicsős- 
séget akartam  vadásznom  emberektől  ...  de  az  igazság- 
ról kellett  tanúbizonyságot  tennem  és  istentelen  voltam 
volna,  ha  az  Istennek  nálam  való  kicsiny  ajándékát  el- 
rejtettem volna*.  Különben  beismeri,  hogy  az  első  osztás 
nem  is  az  övé.  Azután  csak  arra  kéri  a  jámbor  keresz- 
tyént, «a  ki  olvassa  az  ő  írását,  hogy  csendesz  elmével 
legyen  és  az  igazságnak  szeretője  s  nem  patvarkodója*. 
Basilius  mint  értelmes  fő  és  nem  patvarkodó  elme  elég 
higgadtan  és  agyarkodás  nélkül  magyaráz.  Egyébiránt  a 
katholikusokat  egészen  vakoknak  s  a  luthereseket  félig 
megvilágosult  keresztyéneknek  mondja.  Igen  érdekes  a  mit 
magáról  Lutherről  mond:  « Esmérem  és  vallom  azt  a 
férfiút  Istennek  igéje  nagy  drága  edényének  és  ugyan 
utolsó  Illés  prófétának    lenni,  kit  Isten  az  ő  szent  fiának 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  191 

Utolsó  elbocsátása  elölt  támasztott  volt  fel  az  ö  lelkével. 
De  szükség  adta  tennem,  hogy  azokat  (a  luthereseket)  az 
ő  néven  neveznem,  a  kik  még  sok  dologba  követik  az 
Antikrisztus  tudományát,  melyet  teljességgel  Luther  Márton 
el  nem  rontott  volt.  Mert  nem  egy  emberbe  adja  az  Isten 
minden  ajándékát,  sem  egyre  szokott  minden  dolgot  bízni ; 
hanem  rész  szerint  osztja  az  hitnek  mértékét,  mint  akarja 
és  a  mennyet  akar,  és  egyre  egy  dolgot  bíz,  másra  mást, 
úgy  mint  ö  sáfárira.  Igen  tévelegnek  azért  azok,  kik  egy 
személyre  és  egy  időre  szorítják  az  Isten  ajándékit  és 
cselekedetit ».  Második  müvét  Pókai  Jakabnak  a  király  ö 
felsége  hopmesterének  ajánlja,  mert  « midőn  Fejérvárat  a 
közönséges  disputatión  volnának  tized  napig  a  király  fel- 
sége ö  palotájában,  vőm  eszembe,  mely  nagy  figyelmetes- 
séggel  és  szeretettel  hallgatnád  te  urasságod  mind  a  két 
félnek  beszédit*.  Basilius  egy  erős  igazságot  fejez  ki  könyve 
elején,  a  mit  sokan  észrevettek  már  előtte  is,  hogy  «az 
Isten  a  mostani  üdőkbe  nagyobb  részre  inkább  a  nyom- 
tatott könyvek  által  terjeszteté  legelőször  az  evangéliumot 
nagy  sok  országokra ».  Némelyek  talán  azzal  gyanúsítják, 
hogy  « éktelen  nyereségnek  vadászására»  írja  müveit,  kü- 
lönösen azért,  mert  «könyveimet  urak  neve  alá  írom». 
De  ha  tudnák  a  gyanúsítok,  mennyibe  kerül  a  nyomtatás, 
mily  drága  a  papiros,  bizony  « elhagynák  az  6  hamis 
Ítéleteket ».  Könyvében  előadja,  miben  JciUönihöz  a  római 
hit  «az  igaz  keresztyéni  hittől  >.  Először  abban,  hogy  egy 
bizony-isten  helyett  háromság-istent  vall,  másodszor,  hogy 
kétféle  Krisztust  és  harmadszor,  hogy  két  szent  lelket 
hirdet.  Basilius  rendesen  fölteszi  a  kérdést  és  azután  meg- 
felel reá  világosan  és  olykor  hatáskedvelő  módon.  Például 
mikor  a  kath.  hit  szentháromságtanát  említi,  mondja : 
« Tenger  ez  a  tudomány  a  pápaságba  és  még  szekér  sem 
vonhatná  el,  mennyet  e  felől  írtak  kiváltképpen  a  klas- 
trombeli  barátok. »    A  fönemlített    három  kath.  dogmának 


192  CSAZMAI  ISTVAX 

minden  egyes  bizonyítékát  hol  röviden,  hol  bővebben 
czáfolgafja  és  egy-két  erősebb  helyet  kivéve,  nem  veszíti 
el  a  tisztes  ellenfél  hangját,  a  mi  nagy  ritkaság  a  század 
vallásos  vitáiban. 

Csásmai  (C^ias^mai)  István  gyulafejérvári  prédikátor 
egy  munkát  írt  Thordai  Sándor  András  írására  való 
felelet  czim  alatt  (1568).  E  könyv  ma  csak  egy  példány- 
ban van  meg,  pedig  előszavából  azt  is  megtudjuk,  hogy 
vitájok  nem  e  dolgozattal  kezdődik.  Thordai  « dévai  ple- 
banus»  erősen  kárhoztatja  Gsázmait,  hogy  «az  Antikrisz- 
tus képeit,  melyekkel  az  ö  hamis  tudományát  a  szegin 
együgyű  községaek  szüvébe  behintette,  kinyomtatta*. 
Thordai  müve  tehát  már  válasz  volt  Gsázmaiéra,  ki  azt 
hiszi,  hogy  nem  is  «az  marja  bélét  a  jámbornak»,  hogy 
írt  ellene,  '<ő  a  papirosra  kinyomtatott  képeket  nem  gyű- 
löli, mert  mind  könyvei,  mind  háza  rakva  ezekkel »  ; 
hanem  az  bántja  Thordait,  «hogy  az  egy  állatú  és  három 
személyit  Isten,  melyet  az  Antikrisztus  talált,  immár  vo- 
nógyik*. 

Csázmai  nem  az  a  nagyobb  szabású  vitázó,  a  ki  a 
dolog  érdemébe  bocsátkozik,  a  kérdés  velejébe  szeret 
hatni,  hanem  kicsinyes  fogásokkal  czibálja  ellenfelének  a 
haját,  tépdesi  szakálla  egyes  szálait.  Például  mikor  Thordai 
azt  mondja,  hogy  ö  nem  vall  három  Istent,  Csázmai  így 
felel  neki:  «Az  állat  külömb  a  személytől,  azt  vallja: 
három  kedig  a  személy  és  egy  az  állat.  Vesse  le  sarját 
Sándor  és  számlálja  meg  a  lába  ujján,  az  egy  és  három 
megválasztva  mennyet  tegyen :  De  vaj  Varga  Pál  megta- 
nítja reá,  ha  nem  tudja  avagy  tudni  nem  akarja.*  Gúnyolja 
Thordai  « keresztfogásait*,  maga  részéről  pedig  <  az  ember 
Jézus  Krisztusnak  örökké  való  Istenségét  nem  tagadja, 
mert  az  az  Istenség,  ki  teljesképen  az  Krisztusban  vagyon, 
örekké  való ;  de  az  ő  személyes  és  megoszlott  Istenségét, 
mely  írásban  nincsen,  semmiképpen  nem  vallom; .  Ö  tehát 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKOLCSTAXI  IRODALOM  193 

Úgy  látszik  csak  annyiban  ismeri  el  Krisztus  Istenségét, 
a  mennyiben  mindnyájunkban  benne  van  az  Isten.  Eré- 
lyesen tiltakozik  Thordai  vádja  ellen,  mintha  Krisztus  ál- 
dozatját akarta  volna  megcsúfolni.  « Eléggé  én  nem  gyözek 
csodálkoznom  Sándornak  az  ő  dühösségén  .  .  .  holott 
én  nekem  semmi  drágalátosb,  sem  kedvesb  az  Krisztus 
áldozatjánál  nincsen  és  én  semmit  sem  tudok,  sem  akarok 
prédikállanom,  hanem  csak  a  megfeszült  Jézus  Krisztust*. 
Azután  Thordaira  hárítja  Krisztus  áldozatjának  kicsúfo- 
lását, mert  ez  «az  ember  Jézus  Krisztust,  az  Istennek 
€gyetlen  egy  fiát,  ki  született  szűz  Máriától  és  fogantatott 
sz.  Lélektől,  lábával  tapodja  és  semminek  mondja  lenni 
€s  sem  imádni,  sem  tisztelni  nem  akarja,  mert  azt  mondja, 
hogy  a  másik  fiúnak  csak  tokja».  Különben  bocsánatot 
kér,  hogy  « kemény  igékkel  élt;»  de  az  úr  házának  és 
az  Isten  igazságának  elevemeneü  kényszerítette  reá  s 
bizony,  ha  Thordai  káromló  beszédjére  valóban  akart 
volna  felelni,  vastagban  kellett  volna  ellene  írnia*. 
Stílusa  elég  folyékony,  bár  néha  szereti  az  elévülő  nyelv- 
tani alakokat  használni,  minő  pl.  megengedhetnőjök,  vál- 
iostatnaja  stb. 

Tolnai  Becsi  Gáspár  1584-ben  Nagy- Váradon  adta 
ki  Aí  utolsó  üdöhen  egynehány  regnáló  hünökről  való 
prédikáczióit.  Mivel  Decsi  úgy  látja,  cennek  előtte  való 
űdőkben  az  mi  nemzetünk  tisztább  életű  volt,  ennyi  gyil- 
kosság, fertelmes  élet,  paráznaság,  részegség  és  egyéb 
sokféle  éktelenség  nem  hallattatott  ez  mi  országunkban* 
megírta  szent  beszédeit,  hogy  Isten  « igéje  nemzetünkben 
meg  ne  fogyatkozzon  és  az  réghi  sötétség  országunkra 
újonnan  ne  szálljon*.  A  buzgó  prédikátor  ostorozza  a 
különféle  bűnöket,  szemére  veti  korának,  hogy  ha  jó 
ivókra  akadnak,  ezekre  nagy  kannákkal  köszönik  a  bort, 
kikből  czordiilatlan,  czöppenetlen  kelljen  hippenfeniek.  De 
ha  nem  lehet,  hol   kilencz,    hol    tíz,    hol    húsz    kortyával 

Bodnár  Zs. :  A  magyar  irodalom  története.  13 


194  SIBOLTI  PETEK 

köszöni  reá.  Czím  mindig  van  az  ivásra :  vagy  a  király 
egészségére,  vagy  hő  bor,  búza  vagy  jó  szerencse  fejében  ; 
némelyek  az  egész  aszfalnépet  befoglalják  a  dusTca  italra. 
s  ha  nem  iszol,  nyahadba,  kebeledbe  töltik.  Decsi  szigo- 
rúan kárhoztatja  a  tánczot  is.  «Mert  hova  lehet  éktelenb 
dolog  az  asszonyállattúl  avagy  leányzótűi,  mint  mikor 
mindenek  előtt  az  férfiúnak  kezére  mennek,  magokat  fog- 
dostatják és  hordoztatják»  vagy  mily  orczátlanság  a  fér- 
fiútól más  feleségét,  leányát  fogdosni,  tapogatni,  velők 
suttogni,  vigyorogni  és  Jeremiással  szólva  az  ő  felebarát- 
jának feleségére  nyeríteni.*  Ez  a  nálunk  divatos  kurjan- 
tozásra  vonatkozhatik.  A  szónok  szigorú  keresztyén  állás- 
ponton áll,  a  ki  szemére  veti  prédikátor  társainak,  hogy 
nemcsak  nem  tiltják  a  tánczot,  hanem  ugyancsak  járják. 

Sibolti  Péter,  Bornemisza  Péter  utóda  a  püspöki 
széken,  Tolnán  és  Temesvárott  végezte  iskoláit,  azután 
a  Mással  családnál  nevelő  volt.  1559  ben  Wittembergbe 
távozott,  hol  Melanchtont  és  másokat  szívvel-lélekkel  egy 
évig  hallgatott.  Majd  haza  tért.  Gyulán,  Csepregen  műkö- 
dött, 1576-ban  nagyszombati  lelkipásztor  volt.  Két  köny- 
vecskét írt,  egyik  a  Vigasztaló  könyvecske,  mely  1584-ben 
Galgóczon  jelent  meg,  előszavát  Detreköből  Balassa  István 
várából  írja  Mantskovit  Bálint  könyvnyomtató. 

Szerző  értelmes  és  jó  magyarsággal  vigasztalja  a 
szenvedőket.  A  szentírás  ezer  meg  ezer  szavával  hozako- 
dik elő,  hogy  enyhítse  a  testi-lelki  szenvedők  fájdalmát. 
Egy  egyszerű  és  vallásos  lélek  enyhítő  szavait  olvassuk  a 
kis  vigasztaló  könyvecskében,  melyek  csak  embertársakat, 
felebarátokat  ismernek,  melyek  a  közös  szenvedés  nagy 
iskolájában  szeretettel  oktatnak  bennünket.  Valóban  nyu- 
godtan olvashatni  e  könyvet,  a  nélkül,  hogy  felekezeti 
álláspontját  hangoztatná  a  szerző.  S  a  ki  nem  tudja, 
hogy  Sibolti  melyik  felekezet  hive  volt,  kedves  müvecs- 
kéjében  nagyon  kevés  tájékozást  talál  felőle. 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  195 

Ugyanazon  évben  jelent  meg  egy  másik  asceticus 
iratkája  <^ Lelki  harc.?.  Az  bűnös  embernek  felölte  igen 
nehéz  lelki  kísértetekről  való  vetekedése  és  azoknak  Isten 
igéjéből  való  meggyőzése^.  A  névtelen  kiadó  elmondja, 
hogy  Sibolti  Demeter  Soós  János  uram  kértére  írta  e  kis 
munkát,  melynek  sok  nemes  hasznát  vehetik  egyéb  hívek 
is.  A  szerző  eljárása  ez,  hogy  a  bűnös  ember  kimondja 
valamely  aggodalmát,  mire  valamivel  hosszabb  vigasztalás 
következik.  Sibolti  nem  szereti  a  szigorú  dogmatikát,  nem 
igen  ragaszkodik  a  protestántismus  sötétebb  dogmáihoz, 
a  praedestinatio.  a  választás  például  nem  felel  meg  az  ő 
jámbor  és  becsületes  ascesisének. 

A  katholikusok  ébredésének  hajnala  a  XVI.  század 
második  felére  esik.  A  század  első  felében  kiválóan  a 
hatalom  fegyvereivel  éltek  a  protestánsok  ellen.  A  papság 
jó  része  impregnálva  volt  az  új  tannal,  másik  része  azt 
hitte,  hogy  az  eretnekség  elnyomása  a  főpapság  legelső 
teendője.  Már  az  egyház  püspöki  szervezeténél  fogva  sem 
igen  mozdult  az  alsó  papság,  a  felső  pedig  hatalmas  tár- 
sadalmi állásánál,  előkelő  politikai  befolyásánál  fogva  sem 
tartotta  magához  méltónak,  hogy  holmi  szegény  és  jött- 
ment iskolamesterekkel,  földönfutó  papokkal  és  csuhátlan 
barátokkal  álljon  szóba.  Terjedelmes  birtokai  a  jólét  oly 
fokára  emelik,  melyen  az  irodalmi  munkásság  ritka  jelen- 
ség. A  büszke  főpap,  kit  egyházmegyéjének  kormányzása, 
politikai  szerepe  és  nagy  háztartása  egészen  lefoglalt,  nem 
ért  rá  vallástudományi  vitába  elegyedni,  le  sem  akarta 
magát  odáig  alázni,  hogy  apró  emberkékkel  bocsátkozzék 
hitvitába,  ereszkedjék  polémiába,  kik  szintoly  élesen  vagy 
még  élesebben  vetnék  szemére  tudatlanságát,  gazdagságát, 
fényűzését,  kényelmes  életét  s  ha  valami  foltot  találnának 
a  jellemén,  bizonyára  nem  maradnának  adósai  a  szemre- 
hányással. Az  után  maga  a  kormány  sem  törekedett  tudó- 
sokat ültetni  a  főpapi  székbe,  hanem  inkább  azt  tekintette 

13* 


196  TELEGDI  MIKLÓS 

a  legelső  kelléknek,  hogy  az  egyház  szolgája  kiváló  poli- 
tikai jelemmel  birjon.  Ekként  a  katholikusok  egyházi  iro- 
dalma jó  ideig  parlagon  hevert, 

1561-ben    ugyan  Draskovics    György    pécsi   püspök 
kiadta  Lirinai  Vincze  és  Lacantius  müveit.  Az  idők  azonban 
nem  kedveztek  a    katholicismusnak,  a    haza    fiai    még    a 
reform  eszméjével  valának  eltelve,  az    újítás   dagasztotta 
keblöket,  dobogtatta  szivökeí.  Azután  az  egyházi  irodalom 
e  remekei  nem  feleltek  meg  a  magyar  viszonyoknak,    az 
új  idők  követelésének  sem.  Még  majdnem  két  évtizednek 
kellé  lefolynia,  hogy  a  kathoUkusok    szembeszállhassanak 
a    protestánsokkal.  Ennyi  idő  kellé,    hogy  a  reformtól  el- 
fordulni kezdjenek  az  elmék  és  szivesen  fogadják  a  nagy 
mozgalom  természetes  reactióját.  Valóban  csak  1577-ben 
jelent  meg  Telegdi    Miklós    esztergomi   prépost   és   pécsi 
püspök  az  irodalom  terén    Az  evangeliumohiak  stb.  ma- 
gyarásatjával.  0  régi  nemes  családból  származott.  Teleg- 
den,  az  ősi  birtokon.    Biharmegyében    született.    Szorgal- 
mánál, kiváló  tehetségénél  és  jámborságánál  fogva  gyorsan 
haladt  előre  az  egyházi  pálya  létráján.  Érseke,  Oláh  Miklós, 
a  Hunyadiak  unokája  és  az  irodalom  és  tudomány   ápo- 
lója és  müvelője  megtudta  becsülni  az  ifjú  pap  tehetségét 
s  csakhamar  esztergomi  kanonokká  tette.  Verancz  Antal 
primás  alatt  már  nagyprépost  és  44  éves  korában   pécsi 
püspök  lett.  Telegdi  a  tevékeny    és    leleményes    emberek 
fajtájából  való    volt.    Evangéliumi    magyarázatainak    első 
részét  Bécsben   nyomatta,  de  már   a  második  részt  saját 
nyomdájában,  mert    ezer    forinton    megszerezte    a    bécsi 
jezsuiták  használatlanul  heverő  sajtóját,  mely  két  századig 
annyi  könyvvel  látta  el    azután    hazánkat,    a    mennyivel 
semmi  más  ilyen  intézet  sem.  Könyve  előszavában  igéri, 
hogy  egyszerű  és  igaz  akar  lenni,  megtartja  a  régi   ma- 
gyarok elnevezéseit.  Nem  nevezi  meg  ugyan,  de    megtá- 
madja Bornemisza  Pétert,  a  ki  némely    ünnepet    máskép 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  197 

akart  elnevezni.  A  vasárnapol  úrnapjának,  mert  pogány 
dolog  a  vásárról  nevezni  az  úr  szent  napját,  a  karácsont 
az  úr  születése  napjának,  nehogy  kalácsonnak  gondolják 
stb.  Bornemisza  ugyan  vegyesen  használja  e  neveket ; 
Telegdi  mégis  azt  kérdi :  «Micsoda  nagy  eltávoztathatatlan 
szükség  erőltet,  hogy  elváltoztassam?  Elég  nekem,  ha 
megérti  az,  a  kivel  szóllok,  mit  hivők  vasárnapnak  ;  mégis 
érti  bizony  minden  magyar.  De  ha  úr  napjának  mondom, 
nem  hiszem,  hogy  minden  értse  .  .  .  gyűlölöm,  mint  sz. 
Pál  is  gyűlölte,  a™  igéknek  haszontalan  újságát  és  a  tudo- 
mánynak hamis  nevének  hányását  >.  A  reformok  idején 
a  dolgok  régi  neveit  is  megszokták  támadni,  az  újítók 
új  neveket  adnak  ;  Telegdi böl  azonban  a  kath.  reactio 
lelkes  embere  azon  a  hangon  szól,  milyenen  egy  mai 
orthologus  a  nyelvújítókról  szokott  emlékezni.  Mikor  a 
reactio  beköszönt,  gyűlölet  fogja  el  az  ember  lelkét  minden 
újítás  iránt.  Csak  az  kedves,  a  mi  régi,  a  mit  már  apáink 
csináltak  és  a  hogy  ők  csinálták.  Még  a  neve  sem  kell 
az  újnak.  A  kedély  inkább  a  régiben,  a  megszokottban 
gyönyörködik.  Épen  úgy  mint  mikor  az  actio  hajnala 
pirkad,  mindent  átalakítani,  újítani  szeretnénk  s  gyűlölettel 
tekintünk  az  elavult,  lelketlen  formákra,  az  eszme  bilin- 
cseire, nevökkel  nyomukat  is  ki  akarnók  törülni  emléke- 
zetünkből. E  két  áramlat  épen  Telegdi  korában  kezdte 
felváltani  egymást.  A  reformátio  fénykora  az  ő  napjaiban 
kezdett  hanyatlani  és  alkonyodni,  már  kevesebb  embert 
lelkesített  a  változás,  az  újítás  ;  a  figyelem  lassankint  más- 
felé fordult,  más  istenek  felé  hajolt  s  a  kiket  előbb  égig 
magasztaltak,  unni  kezdették.  Közeledett  a  jezsuiták  kor- 
szaka. Telegdi  e  kornak  első  hírnöke,  jóravaló  heroldja  volt. 
Monoszlai  András  és  Pécsi  Lukács,  e  két  kath.  író, 
latin  ódái  vezetik  be  Telegdi  első  munkáját,  melyben  sze- 
mökre hányja  másoknak,  hogy  < előveszik  Georgius  major 
postilláját,  ki  valami  egyebet :  toldoznak,  foldoznak  rajta* 


198  TELEGDI  MIKLÓ?; 

s  a  saját  nevök  alatt  adják  ki.  Telegdi  nem  jár  ezeknek 
az  utján  ;  nem  fél  elárulni  saját  tudatlanságát. 

Bornemisza  megértette  a  kihivást,  neki  válaszolnia 
kellett  a  katholikus  visszahatás  7senge  munkájára.  Felelt 
is.  Fejtegetés  czimű  válasza  azonban  elveszett,  ma  már 
egy  példányban  sem  ismerjük.  Sejtjük,  hogy  Telegdinek. 
üldöző  ellenségének,  a  septuagesima  vasárnapra  írt  be- 
szédéből indult  ki,  ez  adott  alkalmat  a  polémiára.  Az  esz- 
tergomi prépost,  már  akkor  pécsi  püspök,  azonnal  felelt. 
E  munka  a  következő  czim  alatt  jelent  meg :  Telegdi 
Miklósnak  pécsi  püspöknek  felelete  Bornemisza  Tetemek 
fejtegetés  nevű  könyvére.  Nagy  Szombat  1580.  A  szerző 
a  jó  cselekedetek  jutalmáról  szóló  kath  tant  oltalmazza. 
Az  1578-ki  országgyűlésen  akadt  kezébe  Bornemisza 
könyve,  melyet  «rakva  talált  undok  szitkokkal,  rágalmazá- 
sokkal és  csúfolásokkaU .  Telegdi  kissé  régies  magyarság- 
gal, de  sok  erővel  válaszol  Bornemisza  éles  támadásaira. 
Előadása  élénk  és  épen  nem  ment  a  csúfolódásoktól.  Midőn 
a  protestánsok  üldöztetését  hozza  fel  Bornemisza,  azt  feleli : 
« Csodálkozom  rajtad,  micsoda  orczával  mondod,  hogy  ez 
egész  világon  semmi  egyéb  hit  nem  háborgattatik  test 
szerint  a  tiéteknél!  Dávid  Ferencz  a  sz.  Háromságnak 
ellensége  váljon  miért  ül  mostan  a  tömlöczbe  ?  Az  hitért. 
Servetust  miért  égetek  meg  Genevába  az  te  kálvinista  tár- 
said ?  Az  hitért.  Az  anabaptistákat  miért  végezte  egyne- 
hányszor ez  ország  az  gyűlésekben,  hogy  ki  kergessék 
a  mi  hazánkból?  A  hitért.  stb.» 

Midőn  Telegdinek  szemére  hányja  üldözését,  hogy 
a  nagyszombati  protestánsokat  háborgatta,  Bornemiszát 
Zólyomba  űzte,  ezt  azonban  « Isten  szintén  orrunk  alá, 
két  mély  földre  hozá  Semptére*  ;  nem  tagadja  « mindenkor 
igyekeztem  tégedet  és  minden  efféle  ragadozó  farkasokat 
e  Krisztusnak  aklátul  távul  kergetni.*  «A  szegény  megholt 
Feledi  Lestárrul  is  kassai  kapitánrul  panaszolkodol,   hogy 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  199 

18  esztendős  korodba  igen  megvert  volt  bozogánynyal, 
mivel  hogy  intetted  volna  ütet,  hogy  a  faképek  előtt  való 
imádkozást  elhadnája.  Utánna  veted  panaszolkodásodnak, 
hogy  ennek  históriája  nagy  és  igen  csoda  volna,  mint 
mentél  éjjel  hozzá,  mit  szólottál,  mint  ijedt  amaz,  mit 
láttál  álmodba,  és  mint  töltenek  be  mindenek  rajta,  mint 
fogatott  meg  tégedet,  mint  veretett,  mint  tartatolt,  mint 
szaladtál  el  és  mint  veszett  el  az  a  kapitány  végre.  > 
Bornemisza  nem  mondta  el  e  kassai  kaland  történetet. 
Telegdi  vállalkozik  reá.  A  18  éves  ifjú  ugyanis  angyallá 
tötte  magát,  a  kemencze  mögé  vagy  valami  sötét  sutra 
bujt  s  éjjel  sötétben  nagy  szép  vékony  szóval  kezdett  szó- 
lani. Feledi  eleinte  megrémült,  később  neki  bátorodott  és 
kegyetlenül  elbánt  angyalával.  Szemére  hányja  Bornemisza 
türelmetlenségét,  a  ki  mikor  Semptén  lakott,  hányszor 
kalodáztatta  és  birságoltatta  meg  szegény  paraszt  jobbá- 
gyait, kik  Nagyszombatba  jöttének  gyunni,  misét  és  pré- 
dikácziót  liallani. 

A  hitvita  egyik  legbántóbb  kérdése  az  Antikrisztusé. 
A  század  elején  a  reformátorok  szüntelen  azt  hangoz- 
tatták, hogy  a  pápa  Antikrisztus.  A  keresztyén  hitrege 
ezen  érdekes  alakja  a  homályban  vész  el.  Csak  keveset 
tudunk  róla.  De  épen  azért  borzasztóbb,  rémesebb  lehetett, 
mert  csupán  a  messze  homályban  tűnik  elő.  A  sajátságos  és 
rémes  alak.  az  újítók  szerint  a  kath.  egyház  feje  :  a  pápa. 
Ez  útszéli  vád  ellen  szólal  fel  Telegdi  Rövid  írás  czímü 
munkájával,  « melyben  megbizonyéttatik,  hogy  a  pápa  nem 
Antikrisztus*.  Nagy-Szombatban  1580-ban  adta  ki.  Ma 
persze  csak  kevéssé  érdekelhet  bennünket  ez  a  rövid  írás, 
mely  nagyon  kis  könyvecske.  Ma  homályosabb  vagy  egé- 
szen eltűnt  az  Antikrisztus  alakja,  ma  senki  sem  vádolja 
a  római  pápát  azzal,  hogy  Antikrisztus ;  de  hogy  valaha 
veszedelmes  vád  vala,  legalább  Telegdi  védelme  is  bizo- 
nyítja. Telegdi  komolyan  teljesíti  szerepét,  bibliai  és  más 


200  TELEGDI  MIKLÓS 

érvekkel  bizonyítgatja,  hogy  a  pápa  nem  Antikrisztus; 
azután  könnyű  szerrel  ellenségeire  hárítja  a  vádat  s  úgy 
találja,  hogy  «azok,  a  kik  ütet  annak  nevezik,  az  Anti- 
krisztusnak tagjai,*  mert  a  többi  közt  nincs  küldet ésök^ 
hanem  mint  az  Antikrisztus  a  magok  nevében  jönek, 
A  küldetés,  vagy  mint  Telegdi  mondja,  bocsátás  módja 
kétféle :  vagy  csoda,  vagy  eszköz  által  történik  :  Telegdi 
azt  hiszi,  hogy  a  csoda  módja  nem  adatott  a  prédikáto- 
roknak; tehát  « eszköz  által  fogják  mondani,  hogy  bo- 
csáttattanak».  Hát  hol  van  ez  az  eszköz?  Majd  azzal 
állanak  elő,  hogy  « némelyek  Döbröczönbe.  némelyek 
Kolozsvárat,  némelyek  Semptén  .  .  .  némelyek  egyebütt 
mondják,  hogy  választattanak  a  tisztre*  ;  de  ki  bízta  meg 
superintendenseiket  a  küldés  hatalmával  ?  Különben  az 
eretnekek  antikrisztusi  uralma  rövid  ideig  tartó.  Luther 
uralkodása  nagyon  kurta  volt.  «Kalvinus  sem  mindenütt 
hosszú  ideig  uralkodhaték,  mert  Lengyelországban  és 
Erdélyben  a  trinitariusok  kivonák  szájából  a  koncznak 
jobb  részét.  És  azonközbe  ezek  is  oszlani  és  romlani 
kezdenek,  holott  Dávid  Ferencz,  ki  fő  ember  köztök, 
tovább  ment  immár  a  többinél  abban  a  tévelygésben  és 
az  ü  társaitúl  sok  résziben  kilömbözö  vélekedést  vött  elő, 
melyért  mostan  úgy  tetszik  érdeme  szerént  a  tömlöczben 
tartatik.* 

1581-ben  adta  ki  Nagy-Szombatban  :  Egij  néhány 
jeles  okait,  melyekért  Telegdi  Miklós  pécsi  püspök  nem 
veheti  és  nem  akarja  venni  Luter  Mártonnak  és  az  ő 
maradékinak  tudományát.  Telegdi  hálával  emlegeti,  hogy 
becsülete,  méltósága  és  jövedelme  mindig  több  volt  annál, 
mint  a  mennyit  érdemelt ;  de  ha  kitérne,  sem  ülne  az  alsó 
széken  és  nem  halna  meg  éhei,  hisz  a  protestánsok  még 
az  oly  kitérőket  is  megbecsülik,  a  kik  nem  tudnak  egye- 
bet a  csacsocj  ásnál.  De  bármennyire  megbecsülnék  ötét, 
sem  szökhetnék  át  hozzájok,  mert  jeles  és  bizonyos  okok 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  201 

nem  engedik,  hogy  ezt  tegye.  Legelső  oka  játszik  a  szóval,  a 
bálványimádással.  Nem  akar  bálványimádó  lenni;  már 
pedig  <a  hamis  tudomány  és  az  eretnekség  bálvány  s  az  igaz 
hittel  ellenkező  tévelygés  bálványozás*,  tehát  katholikusnak 
kell  maradnia.  Második  oka,  hogy  nem  akar  az  ördöggel  tár- 
salkodni. «Azok  peniglen,  kik  az  utolsó  üdökben  a  római 
egyházból  kiszakadtanak  és  sokakat  kihitettenek,  ümagok 
sem  tagadjak,  sőt  nyilván  valljáí,  hogy  nekik  az  ördög- 
gel szüntelen  való  társalkodások,  barátságos  trécselések 
és  beszélgetések  volt  .  .  .  Luter  Márton  azt  írja  maga 
felöl,  hogy  oly  gyakran  és  barátságosan  nyájaskodott 
ü  vélle  az  ördög,  hogy  egy  véka  sónál  többet  ettenek 
meg  együtt.  Hogy  éjjel  is  felserkentette  ütet  álmából  és 
intette,  hogy  a  mise  ellen  írna».  Harmadik  oka,  hogy 
óvakodik  a  hamis  prófétáktól  s  így  tovább  folytatja  okait, 
melyek  között  nem  utolsó,  hogy  a  hitűjítók  fejetlen  láhok, 
hogy  tanaik  a  régi  eretnekségeknek  egybe  zavart  mosléka. 
És  mennyi  rosszat  hazudnak  össze  a  pápistákra  az  újítók  ! 
Csak  ketten  együtt  legyenek  is,  a  pápisták  és  kiváltképen  a 
papok,  barátok,  apáczák  forognak  nyelveken*.  Pedig  csak 
őket  kell  megtekinteni,  mindjárt  látni,  mennyit  engednek 
a  test  szabadságának,  feleségek  van  ugyan  prédikátoraik- 
nak, de  azért  Luther  tanítását  követve  «a  szolgáló  leá- 
nyokat is  elővonszák*,  vagy  egymás  « feleségével  fajta- 
lankodnak ;  söt  az  is  történt  immár  egy  néhány  helyen 
közöttök,  hogy  feleséget  cseréltenek  egymással*.  Erre 
azután  egy  hazai  példát  idéz  a  jó  Telegdi :  *Elmúlt  immár 
(úgy  tetszik)  tizenkét  esztendeje,  hogy  mikor  egy  időbe 
Bécsbe  volnék,  Vékei  Ferenczczel  és  Milyth  Györgygyei 
a  cancellarián  egybe  találkozánk.  Holott  kezde  Vékei 
Ferencz  velem  pántolódni  és  vetekedni  a  keresztyéni  tu- 
dományról. És  a  többi  között  e  mastani  tévelygőknek 
szokások  szerént,  a  papoknak  életét  hozá  elő  és  monda, 
hogy  jobb  volna  egy-egy  igaz  feleségeknek  lenni,  mint  az 


202  TELEGDI  MIKLÓS 

ti  prédikátoroknak  vagyon,  hogy  sem  mini  egynehány 
gonosz  asszonyállatot  tartani.  Ezt  hallván  Milyth  (iyorgy. 
ki  az  mi  hitünket  és  vallásunkat  tartja  vala,  nem  vara. 
hogy  én  feleljek,  hanem  hamarsággal  megfelele  Vekéinek, 
mondván  :  Nem  tudom,  mivel  jamborbak  a  ti  prédikato- 
rituk  a  papoknál,  noha  feleségek  vagyon,  sut  bizony  sokka^ 
gonoszbak.  Tudod-e  mit  mivele  keltei  nem  régen  a  mi 
földünkben?*  Itt  azután  elmondja,  hogy  egy  ven  papnak 
ifjú  és  egy  fiatal  papnak  vén  felesége  volt,  hogy  béke 
legyen,  kicserélték  és  «az  agg  babához  (czigany  módra) 
egy  borjas  tehenet »   kellé    adni. 

Azután  Lnter  hátt/ánJcnaJ:  és  társainak  lelkéből 
hiányzik  az  a  líiváltlirppen  való  erős  hit,  mely  csodákat 
mivel,  ördögöt  üz,  a  mi  a  katholikus  vallásban  minden- 
nap történik.  Nincs  közöttük  egység  é.s  egyetértés.  <Ki 
egyet  prédikál  nekik,  ki  mást  .  Mindegyik  máskép  ma- 
gyarázza az  evangeliomot,  más  szertartást  követ.  «Nem 
tud  a  szegény  nép  hova  lenni  köztök >.  .Mindenfelé  bomlás 
és  romlás.  Telegdi  «szánja  a  nyavalyásokat,  de  boszonkodik 
is  reájok,  hogy  látják  a  hitetöknek  eí!yenellenségeket  és 
visszavonyásokat  .  .  .  mégis  hisznek  nekik,  a  tanétásnak 
akármi  szeletül  is  té  s  tova  hagyjak  magokat  hordoztatni*. 

Pedig  hogy  mily  gyászos  következményei  vannak 
Luther  evangeliomanak,  az  is  mutatja.  «hogy  miiül  fogva 
azt  kezdették  hirdetni,  a  keresztyének  között  le  nem  száll 
a  had  s  a  fegyver  és  meg  nem  szűnik  az  öldöklés  és  a  szünte- 
len való  viaskodás.  Telegdi  történeti  szemlét  tart  unnak 
bizonyítására,  hogy  mennyi  rosszat  okozott  a  népeknek  a 
hitújítás,  majd  hazánkra  tér  át  s  azt  tartja,  hogy  a  tö- 
rökök fegyverei  Luter  cvangeliomjáyiak  ni/ümölcsc  <ki  csak 
ebből  is  megtetszik,  hogy  mikor  a  Luterség  közinkbe 
szállá,  a  tájban  kezde  hatalmat  venni  rajtunk  t()rök  császár.* 
A  mohácsi  vész  akkor  történt,  «midön  immár  imitt-amott 
titkon    fészket    vér    vala  az  országban  az  új  tudomány.  > 


A    HITVI'l'AzÓ   KS  KI!K()Í.(;S'I'ANI    II!(>I)AI/)M  203 

Ezek  és  effélék  azok  a  főokok,  melyekért  mint  Te- 
legdi  könyve  végén  ismétli,  «nem  veheti  és  nem  akarja 
venni  Luter  Mártonnak  és  az  ü  maradékinak  tudományát.* 
Nem  is  kételkedik,  hogy  a  ki  ez  okokat  megolvassa  és  megros- 
tálja, megérzi,  hogy  « minemű  okokból  kelljen  óni  magát 
e  mastani  hamis  prófétáktul.* 

Mindé  támadások  feltárjak  előttünk  a  reactio  érveit, 
a  katholikus  visszahatás  számos  bizonyítékát,  melyekkel 
azután  századokon  keresztül  napjainkig  találkozunk  a 
magyar  vallásos  vitairatokban. 

Bár  sokat  betegeskedett,  mert  nagyon  kínozta  a 
köszvény,  nemcsak  buzgón  prédikált,  a  mit  a  főpapok 
ritkábban  tettek,  hanem  mint  láttuk  egymás  után  ere.sz- 
tette  világgá  vitázó  könyveit.  Canisius  Péter  kátéját  <még 
ifjú  koromban  én  fordítottam  magyarra*,  mondja  magá- 
ról, bár  hihetőleg  sohasem  látott  világot  e  munkája,  mert 
csak  a  század  végén  Vásárhelyi  Ginjely  jezsuita  adta  ki 
e  híres  kátét,  mely  azután  a  XVII.  században  több.ször 
kikerült  a  sajtó  alól.  A  kath.  ébredés  kiválóbb  jele,  hogy 
Telegdi  könyveit  mindenfelé  olvasták  s  Káldi  í^yörgy 
szerint  a  XVlí.  .században  már  nagy  pénzen  sem  lehetett 
Fájok  szert  tenni.  Munkás  élete  fonalát  azonban  csakha- 
mar elvágta  a  halál,  mert  1586-ban,  51  éves  korában  el- 
hunyt. 

A  katholikus  fölébreded  második  tekintélyes  képvi- 
selője Monosdai  András,  Nagy-Váradon  született  1552. 
Családja  fontos  szerepet  ját.szék  hazánk  egyházi  történe- 
tében. Több  főpap  származott  belőle.  Az  ifjú  Monoszlai 
alsóbb  iskoláit  Nagy-Váradon,  a  felsőbbeket  Jiolognában 
és  IJécsben  végezte.  1574-ben  már  nagyszombati  tanár 
vala.  SajátkezQleg  írt  tankönyveit  a  poz.sonyi  káptalani 
könyvtár  őrzi,  itt  találhatók  más  kéziratai  és  egyéb  köny- 
vei. Csakhamar  magas  egyházi  méltóságra  emelkedék. 
.1586-ban  pozsonyi,  később  budai  felhévvízi  prépost  vala  ; 


204  MONOSZLAI  ANDRÁS 

1599-ben  pedig  veszprémi  püspök  lett  s  mint  ilyen  II. 
Mátyás  királytól  útlevelet  nyert,  hogy  Rómába  mehessen  ; 
1600- ban  500  frt  útiköltséggel  a  törökhöz  küldetett,  hogy 
békét  kössön  velők ;  de  hiába  járt  nehéz  követségében  s 
nem  sokára  1601-ben  deczember  11-dikén  elhunyt. 

Legelső  irodalmi  müve  a  derék  Telegdi  Miklós  vé- 
delme vala.  Ugyanis  elődének  kora  halála  következtében 
nem  nyílt  alkalma  Dávid  János  kálvinista  prédikátor  most 
már  ismeretlen  polemikus  iratára  válaszolni,  „A2)olofiia,  a 
Icö.sönséf/es  Iceresstyén  hit  áfia.iatinak  és  az  anyaszentecjy- 
hás  hizonyos  fővallásinak  oltalma  Dávid  János  felelete 
ellen,  ki  ellenzetté  Telegdi  Miklós  pécsi  püspök  írását, 
melyben  nem  akarta  Luthernek  vallását  venni. »  Negyed- 
ret  alakban  Nagy-Szombat  városában  (1588)  jelent    meg. 

Könyvét  az  esztergomi  fökáptalannak  ajánlva,  latin 
előszavában  beszéli,  hogy  e  munkát  Telegdi  Miklós,  pécsi 
püspök  felhívására  készítette  Dávid  ellen ;  de  a  főpap  ha- 
lála következtében  nem  kerülhetett  nyomda  alá.  És  már 
feledésbe  látszók  menni,  mikor  Kutassi  János  érsek  meg- 
hagyása következtében  javításához  fogott  és  kiadott.  A 
munka  főbb  része,  hogy  a  római  anyaszentegyház  püs- 
pökei nem  farkasok ;  hogy  az  egyház  nem  bálványozó, 
nem  eretnek ;  hogy  a  szent  mise  igaz  és  szükséges  áldo- 
zat ;  hogy  az  egyház  nem  tiltja  az  ételt  és  házasságot ; 
hogy  az  Istennek  igéje  nem  mérő  madzag,  hogy  a  ki  az 
ördöggel  tanácskozik  az  ő  tagja  az  és  tanítványa  ;  hogy 
a  katholikusok  nem  mutogatják  Krisztust  a  búcsujárásban ; 
hogy  az  apostolok  idejétől  voltának  barátok,  majd  a  con- 
ciliumokról,  a  puszta  (sola)  hitről,  a  római  pápákról,  a  szep- 
lőtlen szűz  Máriáról,  Luthernek  sok  hitvány,  tisztátalan 
beszédeiről  s  végül  hosszasan  az  Antikrisztusról  ír.  «Ez 
elmúlt  időkben  pécsi  püspök  Telegdi  Miklós  az  jámbor 
híveknek  oktatására  bocsátott  vala  ki  egy  könyvecskét, 
melyben   ü    magából    Luter  Márton  vallásából  bizonyítja, 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  205 

nem  mélló  legyen  egy  jámbor  keresztyénnek  is  annak 
tudományához  hajolni.  És  Luternek  irásibul  is  oly  jeles 
okokat  hozott  elő,  hogy  aki  érti  magát  és  kívánja  idves- 
segét.  nagykönnyen  megesméri,  hogy  Luternek  hamis  és 
szédölgö  tudománya  lett  légyen.  De  tekenthecze,  mint 
midőn  az  mérges  kígyónak  fejét  megnyomják,  fulánkját 
kiszorétják,  mégis  farkával  ártani  igyekezik ;  azonképen 
lén  dolga  pispök  uramnak :  jól  kinyométa  Luter  Márton 
tanétásának  mérgét,  hogy  ne  árthatna  sokaknak  ;  de  ime 
az  pokolbeli  ördög  még  az  kígyónak  farkával  kezde  sér- 
tegetni az  együgyűeknek  lelkeket ;  miért  ?  Mert  szent  Pál 
azt  beszéli,  hogy  az  eretnekek  az  sátánnak  szolgái  és  sátán 
bélyegével  vannak  megjegyeztetve.  Ezek  közzül  támada 
egy  Dávid  János  nevö  ...  Ez  azért  a  fölül  megmondott 
pécsi  pispök  könyvecskéje  ellen  írt  más  ellenző  írást, 
nem  könyvet,  mert  a  könyünek  mégis  értelme  vagyon, 
de  annak  az  írásnak,  hogy  sem  feje,  sem  lába  ki  nem 
tetszik,  zúrja- zavarja  összve  a  hitnek  ágazatait,  miként  rend 
szerint  megmutatom*.  Monoszlai  tud  éles,  csípős  lenni. 
Mikor  például  ellenfele  Dávid  János  a  papok  vagyonáról 
és  várairól  beszél,  kérdi :  Mért  nem  számlálod  elő  az  ti 
szép  islogos,  bogláros,  frissen  lépő  kontyos  feleségteket  ? 
Miért  hagyod  el  az  mi  eleinknek  szentséges  ájtatosságá- 
ból  csenált,  vont  arany,  ezüst,  bársony,  gyöngyös  egyházi 
ruhájokkal  (melyeket  ti  egyházi  tolvajok  elszaggattatok) 
fölczifrázott  Dalilákot  ?  szemetekbe  néző  sok  szolgáló  leány- 
zótokat ?  hogy  nem  számlálod  elő  törvénytelen  sok  fiato- 
kat, leánytokat?  hogy  nem  beszélled  képtelen  sarczolta- 
íástokat,  melyekkel  sarc zoltatj átok  az  községet,  újonnan 
talált  evangéliumotokért  ?  hol  találod  az  apostolok  között 
az  sok  czifrás  menyecskéket ?»  Monoszlai  könyve  a  katho- 
likus  polémia  föltámadásának  jó  terméke.  A  szerző  ritka 
jártasságot  tanúsít  a  római  és  prostestáns  egyházi  theologia 
terén,    ismeri    az    egyház  történetét  és  a  protestántismus 


206  MONOSZLAI  ANDEAS 

már  akkor  kifejlődött  erős  pártjainak  tanait  s  az  adatok 
és  érvek  ritka  'bőségével  rendelkezik,  midőn  ellenfelét 
czáfolja. 

1589.  évben  „De  mvocatione  et  veneratione  sancto- 
rum.  Az  szenteknek  hozzánk  való  segétségékri'd  hasznos 
könyü  az  keresztyéneknek  igaz  hithen  való  épületekért"^ 
czimíí  munkáját  adta  ki  és  Fejérkövi  nyitrai  püspöknek 
ajánlotta.  A  latin  előszó  és  Pécsi  Lukács  pár  verse  után 
a  keresztyén  hívekhez  fordul  s  hosszú  élőbeszédében  pro- 
testáns atyafiai  mintájára  figyelmezteti  őket  a  hamis  pró- 
fétákra. Majd  azt  magyarázza,  miért  írá  testes  munkáját 
épen  a  szentek  tiszteletéről.  « Legelőször  azért,  mert  látom, 
mely  közönséges  dolog  legyen  az  emberek  között  erről 
való  vetélkedés,  hogy  akármely  paraszt  ember  is  csak 
ebben  akad  meg.  -Másodszor,  mert  látom  azt  is,  mely 
kevesen  írtak  legyen  erről  és  akik  írtak  is,  csak  könnyen 
multak  el  mellőle.  >  A  protestánsok  kíméletlen  támadásokat 
intéztek  az  úgynevezett  túlvilági  láthatatlan  egyház  tagjai 
ellen,  kicsúfolták  itteni  életöket  és  azon  tehetségűket, 
mintha  a  földi  hívekért  tehetnének  valamit.  A  protestán- 
sok számos  művökben  magyarázták  a  Krisztus  közben- 
járásáról szóló  tant,  tűzzel  hirdették,  hogy  a  szentek 
tisztelete  és  segítségííl  hivása  merőben  ellenkedik  az  egy- 
ház e  nagy  dogmájával.  A  katholikusok  első  főlébredésök 
alkalmával  a  könnyebb  végét  fogták  a  polémiának.  Semmi- 
sem állhat  közelebb  az  emberi  szívhez,  mely  hisz  a  hal- 
hatatlanságban és  reményli,  hogy  valaha  példányképével 
is  találkozhatik,  mint  lelki  elragadtatásában  érintkezésbe 
lépni  velők  és  bizalmas  barátivá  tenni  őket  az  élet 
nyomorában.  Azért  állottak  elő  mindjárt  a  szentek  tisz- 
teletével. Igazolniuk  kellé  az  egyház  e  dogmáját,  rést  kellé 
ütni  a  protestantismus  sánczain  s  erre  legalkalmasabb 
pont  a  mennyei  győzedelmes  egyház  iránti  tisztelet  jogos- 
sága volt  s  e  munkájok  annál  könnyebb  vala,  minél  többen 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  207 

találkoztak  maguk  a  protestánsok  között  is  férfiak,  a  kik 
sok  tisztelettel  szólottak  az  egyház  szentjeiről,  söt  szent 
beszédeket  is  készítettek  érdemeik  méltatására.  Egyébiránt 
nagyon  érezték  a  protestánsok,  hogy  veszedelmes  ellen- 
féllel gyűlt  meg  bajuk.  Monoszlai  szintén  hazánk  amaz 
északnyugati  fészkéből  írta  támadó  müveit,  melyet  Oláh 
Miklós  a  katholicismus  erős  bástyáival  vett  körül.  Nagy- 
Szombat  ezen,  akkor  még  jórészben  magyar  város,  lett 
központja  a  katholikus  reactiónak  s  mint  láttuk  már 
Telegdiben,  most  Monoszlai  András  és  Pécsi  Lukácsban 
tehetséges  védírókra  talált.  Érezték  ezt  a  protestánsok  is. 
Azért  támadta  meg  Bornemisza  Péter  Telegdi  Miklóst, 
most  pedig  Gyarmathi  Miklós  helmeezi  prédikátor  Monosz- 
lai Andrást.  Ez  utóbbinak  támadása  az  ifjú  Pázmán  Pétert 
is  bevonta  e  vitába,  ki  Monoszlai  kora  halála  után  vála- 
szolt az  ellenfél  vádjaira.  Maga  Monoszlai  sem  akart  adós 
maradni,  mert  „Z)e  gratia  ac  liberó  hominis  arhitrio  et 
de  vohmtate  Dei.  As  Isten  malasztjáról^  az  szabad  akarat- 
ról és  as  Istennek  akaratjáról  való  ttidománp."  (1600) 
czimü  munkája  latin  előszavában  említi,  hogy  midőn 
Pethe  Márton  választott  kalocíai  érsek,  győri  püspöki 
administrator  és  szepesi  prépost  buzdítására  és  segélyével 
e  munkáját  írá  és  nyomata,  jelent  meg  Gyarmathi  Miklós 
támadása,  melyre  azonnal  szeretett  volna  tollat  ragadni ; 
de  elfoglaltsága  és  tervezett  római  útja  akadályozák.  Majd 
ha  «épen  és  egészségesen  térek  vissza  szeretett  hazámba  a 
szent  Rómából,  Gyarmathi  is  bizonyosan  megkapja  a 
választ  s  megbánja  vastag  tudatlanságát*  A  mai  olvasót 
bántják  Monoszlainak  néha  sértő  és  lenéző  megjegyzései 
Gyarmathi  derék  munkájáról ;  de  hozzájárulhatott  a  katho- 
likus érzület  gyarapodása,  a  győzelem  reménye  s  a  pro- 
testáns ügy  némi  hanyatlása.  Még  1589-ben,  tehát  fen- 
tebbi munkája  előtt  adta:  o^Be  cultii  iniaginum.  Az  idvős- 
sé'jre  intő  képeknek  tiszteleteiről  való  igaz  tudomány.  t>  czimü 


208  MONOSZLAI  ANDRÁS 

testes  dolgozatát,  melyet  erdődi  gróf  Pálíly  Miklósnak 
ajánlott  és  a  katholikus  ügy  költői  lelkű  barátja.  Pécsi 
Lukács,  látott  el  magyar  előszóval.  Ebben  mondja:  «Sok 
szép  históriáknak  is  mehettek  végére  ezen  könyünek 
olvasásából  és  magatokat  ennek  ismeretségéből  könyen 
oltalmazhatjátok  az  képek  ellenségitöl.  Méltó  is  könyörög- 
nötek,  hogy  a  fölséges  úr  Isten  bocsásson  igaz  munká- 
sokat és  aratókat  az  ő  szent  mezejébe,  mert  az  aratás 
sok,  de  kevés  a  munkás  és  igaz  arató,  a  visszaszegezett 
kaszások  elegen  vannak,  látjuk,  kik  az  egyességnek  kévéit 
kötni  nem  tudják,  hanem  borzas  boglyákat  raknak  minden 
szélnek  és  háborúnak  rodhadásra    nyilatkoztattakat.» 

Monoszlai  rendkívül  tevékeny  és  képzett  férfiú  volt. 
S  a  mit  tanult,  azt  gyorsan  és  ügyesen  fel  tudta  hasz- 
nálni. Sima.  agilis  és  nyájas  természete  épen  annyira  hasz- 
nos volt  a  tanári  kathedrán  mint  az  író  asztalnál  vagy 
a  főpap  és  diplomata  pályáján.  Jobb  születése  bizonyos 
előnyökkel  ruházta  fel.  melyeket  ritkán  találni  meg  a 
szegény  ember  fiánál  Vitájából  is  kierzik  ez  az  ügyesség 
és  bizonyos  választékos  előadásmód ;  de  az  úri  lené- 
zés is.  Minden  oldalról  megragadja  a  kérdést  és  mesz- 
szebb  lát  mint  buzgó,  de  egyszerűbb  ellenfele,  például 
Gyarmathi  Miklós,  a  kinél  épen  nem  hiányzott  a  tudo- 
mány. Általában  a  katholikus  egyháznak  nagy  szeren- 
cséjére szolgált,  hogy  mindjárt  fölébredése  hajnalán  oly 
előkelő  származású  írói  akadtak  mint  Telegdi  és  Mo- 
noszlai, kikben  a  képzettséggel  némi  izlés  párosult.  A 
katholikus  hagyomány  is  szolgálatukra  állott.  Különben 
minden  reactio  rendesen  a  magasabb  állásúak  köréből 
szokta  toborzani  munkásait.  A  régibb  conservativ  körök 
azonnal  megérzik  az  új  légáramot,  nemcsak  mindjárt 
hozzászegődnek,  hanem  tehetségesbjeik  az  élére  is  álla- 
nak, vezetik  és  támogatják.  És  ez  természetes.  Az  ébre- 
dező reactio  is  nagyobb  tisztelettel    hajol  meg  oly  férfiak 


A    HITVITÁZÓ  ES  EKKÓLCSTANl  IRODALOM  200 

előtt,  kiknek  családjai  szerepet  játszottak  a  haza  történe- 
tében, mint  a  hítüjítók  egyszerű  hősei  előtt,  kik  az  alsó 
osztályból  névtelenül  törtek  fölfelé,  magukból  merítették 
az  erőt,  melyet  nem  szelídített,  simított  a  finomság,  hanem 
nyers  és  nem  egyszer  vad  volt.  Ezeké  sokszor  rémített, 
alapjából  felforgatott  és  gyűlöletes  hangon  dörgött ;  míg 
Telegdi-  és  Monoszlaiból  az  előkelő  születésű  és  társadalmi 
állásü  egyén  aránylag  finomabb  és  simább  polémiája  hang- 
zik felénk.  Az  emberiségre,  a  haladás  és  szabadság  ügyére 
áldásosabb  volt  a  reformátorok  működése,  tombolásukkal 
örök  hálára  kötelezek  nemünket,  általok  jutottunk  a  mai 
felvilágosodáshoz,  úttörői  valának  jelen  tudományosságunk- 
nak, mely  ugyan  nem  hiszi,  amit  ők  vallottak  és  hirdet- 
tek ;  de  lebontották  a  sötétség  falait  és  betemették  a 
tudatlanság  sánczait.  Mégis  néha  jobban  esik  a  katholikus 
védiratok  olvasásába  mélyednünk,  nem  fárasztanak  annyira 
bennünket  s  többé-kevésbbé  némi  nemesség  és  választékos- 
ság hangja  üti  meg  fülünket,  mely  kivált  az  üldözöttek 
ajkain  jól  veszi  ki  magát.  Mindez  megváltozik  a  XVII. 
században,  különösen  a  második  felében;  a  katholikus  írók, 
főleg  a  jezsuiták  sötét  középkori  hangja  és  kegyetlen 
kiabálása  tűzzel  és  vassal  rohanja  meg  a  szegény  protes- 
tánsokat ;  most  azonban  a  XVI.  sa^zad  végén  rokon- 
szenvesen tekintünk  a  néhány  katholikus  apologetára,  a 
kik  szives  meghallgatást  kérnek  tőlünk,  de  úgy  kérnek, 
hogy  szívesen  engedünk  nekik. 

A  katholikus  visszahatás  hajnalának  talán  mégis 
legrokonszenvesebb  alakja  Vécsi  (Peechi)  Lukács,  az  esz- 
tergomi egyház  ügyésze,  a  ki  szoros  barátságban  Teleg- 
divel  és  Monoszlaival,  de  kevesebb  polémiával  védte  a 
catholicismust;  szíve  melegebb,  képzelő  tehetsége  élénkebb 
volt  mint  társaié,  bár  nem  látszik  annyira  jártasnak  a 
theologiában  s  így  nem  volt  az  a  nagy  apologetai  hatása, 
minőre  két  jó  barátja  tőn  szert ;  de  volt  költői  lelke,  emel- 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  1-i 


210  PÉCSI  LUKACS 

kedett   érzése  és  ezekhez    illő   nyelve.  A    század  magyar 
irói  között  kevésnek  volt  annyi  érzéke  a  természet  szép- 
ségei iránt,  mint  Pécsi  Lukácsnak.   Keblét  fölmelegítik  a 
természet  tüneméiiyei.  szive  hevesebben  dobog  a  szépségek 
lattára  s  míg  más.  csupán  a  dogma  igazolására  tud  ilyes- 
miket fölemlíteni,  ö  maga  is  gyönyörködni  látszik  bennök. 
Természetes,    hogy    e  melegség  irályának  is  oly    kenetet, 
némi  varázst  ad.  melylyel   csak  egy-kettő    dicsekedhetek. 
Már  1591-ben  kiadott  munkája  :  Az  leresHijén  szü- 
zeknek   tisztességes    koszorója   a  természet    iránti  vonzal- 
mának tanuja.  Bevallja  ugyan,  hogy  idegen  nyelven  írókat 
követ,  de  a  tartalom    mutatja,    hogy  a    maga  lelkéből  is 
tön  hozzá  egyet-mást  s  müve  nem  csupa  fordítás,  hanetn 
átdolgozás.  A  könyv  abból  indul  ki,  hogy  a  leányok  az  é^ 
alatt  bizonyos  virágokbvól  koszorúkat  kötnek,  mely  virágok 
egyes  erények  képviselői,  jelképei.  E  virágokat  mindenek- 
előtt veteményes  ágyakba  rakják  s  az  első  ágyat  nevez- 
hetjük   a  természet    rendelésének    avagy  oktatásának  ;    a 
második  füves  ágyat  írásnak  és  nyelvil  által  való  igeneli, 
a   harmadik   virágos  ágyat   sok   jó  példának  ;    a  virágok 
szárán  és  kóróján  pedig  értjük  a  hitet,  melyek  erősen  állanak, 
midőn  az  gi/ükeren   megörögzöttenek.  A  könyv  koszorújá- 
ban rendesen  egyszerű  hazai  virágok  szerepelnek  ;  ilyenek  : 
a  tavaszi  első  sárga  fü.  szegfű,  sárga,  fehér,  szederjes  és 
kék  ivola  (viola),  czipros,  majorána,  putnok  avagy  czombor, 
Boldogasszony  rózsája,  bécsi  fü,  basilikom.  bársony-virág, 
indiai  szekfű.  rutta,  rozmaring,   levendula,  spikanard,    te- 
mondádfü,    izsóp,    rukercz.    A  nekik    megfelelő    erények: 
Isten   igaz  ismerete.  Isten    félelme,  a  vénekhez  való  tisz- 
telet,   dolgolódás,    nyája.sság.  irgalmasság,    szemérmesség. 
ragyvaság,  adakozás,  hallgatás  stb.  A  szerző  eljárása  az, 
hogy  követvén  az  füvekhez   értő  jámbor  írókat,  megemlé- 
kezik a    fü  erejéről,  sajátságáról,    följegyez    egy-egy  szép 
mondást,  majd  szép  példákat  vet  melléjök.  Ilyen  példa  van 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCS  lANI  IRODALOM  211 

kettő  is  IV.  Béla  király  leányáról  szent  Margitról,  «kinek 
tetemei  mostan  is  Nagyszombatba,  sz.  János  claustromába 
vannak,  mely  1590.  esztenböbe.  pinkösd  havának  máso- 
dik napján  az  tüz  miatt  igen  megpusztula.> 

Az  egyes  erények,  erkölcsi  sajátságok  leírása,  meg- 
határozása szintén  figyelemre  méltó.  Pécsi  szépen  tudja 
őket  körülírni,  megmagyarázni.  Például  a  bársony  virág- 
nál, mely  «az  ü  kedves  és  szépséges  színeért  ezer  szép 
és  szeretet  virágjának  is  hivattatik*,  szól  a  nyájasságról, 
« melyben  egyéb  jószágos  dolgok  is  öszvejárulnak,  úgymint 
szeledség,  egyigyüség,  engedelmesség,  kedvesség,  kelleme- 
tesség, serenység  minden  szolgálatra  ;  midőn  ember  kö- 
zönséggel mindennel,  de  kiváltképpen  az  tökéletes  jámbo- 
rokkal tartja  barátságát,  akaratja  szerint  senkinek  kárt 
nem  cselekszik,  minden  szolgálatra  kész,  minden  közem- 
berekkel békeséges,  igaz  és  szánakodó,  maga  igazságában 
is  gyorsan  megengedő,  naponkint  való  öszvegyűlésben 
barátságos  és  könnyű,  midőn  képes  és  helye  vagyon, 
mást  örömest  megszólító,  jó  és  barátságos  feleletet  magátul 
adván,  másnak  beszédét  örömest  hallgatja  stb.» 

Pécsi  könyve  az  egyes  virágok  rajzával  jelent  meg 
a  nagyszombati  nyomdában. 

Esztergom  bevétele,  a  lélekemelő  kép.  melyet  Pécsi 
a  táborban  látott,  hol  hazánk  nemességének  dísze,  virága 
volt  jelen,  arra  indította,  hogy  egy  új  erkölcsi  irányú 
munkát  írjon  a  hadi  életről.  A  könyvet  1595-ben  végezte 
be  Esztergom  várában.  Czíme  :  <As  keresztyén  Imdcűcozás- 
ndk  tüköré,  melyben  minden  hadviselők  :  hadnagyok,  szá- 
zadosok és  egyéb  vitézlő  nép,  azok  is,  kik  űket  az  tábor- 
ban követik  etc.  életeknek  ártatlanságát  és  rendtartását 
haszonnal  megtekenthetik*.  Könyvét  Hölgyi  Gáspárnak, 
az  érseki  jövedelem  « választott  udvarbírójának »  ajánlotta. 
Esztergom  alatt  beszélgettek  ők  Hölgyivei  a  hadi  dolgok- 
ról, ott  ccsudálkozott  Pécsi  az  vitézlő  népnek  szép,  eleven 

14* 


212  PÉCSI  LUKACS 

vidámságán^  s  hitte,  hogy  a  paraszt  ember  a  legalkalma- 
sabb a  hadi  életre,  mivel  ^az  mezon  neveltetik  fel»,  el- 
szenvedi a  hőséget,  nem  törődik  az  árnyékkal,  nem  simétja 
magát  fördövel,  semmi  kedvetöU  ételre  nem  igyelcezih ; 
azt  hitte,  hogy  a  paraszté  «a  legnagyobb  erő  és  vastag- 
ság»  s  álmélkodva  tapasztalta,  hogy  fölöttébb  rettegnek 
a  haláltól,  könnyen  megszaladnak  s  meggyőződött  róla, 
hogy  ^kisded  korában  kell  az  vitézséget  tanulni,  az  ha- 
dakozó vakmerőséget,  ugrást,  futást  megszokni,  minek- 
előtte embernek  teste  megnehezedik*.  Azt  is  leírja,  melyek 
a3  hadra  választott  sugár  ifjúban  a  jó  katona  jelei, 
« tudni  illik,  eleven  szemei,  igyenes  nyaka,  szélyes  melle, 
kövér  és  inas  vállai,  ép  ujjai,  hosszú  karja,  kisded  gyomra, 
az  lábinak  nem  hosszak  és  az  lábikrának  húsa  nem  kövér, 
hanem  inakkal  vastag  és  gyakor*.  Az  ifjú  magassága  nem 
lényeges. 

A  mü  maga  nem  eredeti.  Több  íróból  sincs  össze- 
állítva, hanem  Bacherius  Péter  latin  munkáját  dolgozta 
át  magyarra,  toldotta  meg  érdekes  hazai  példákkal,  melyek 
között  párszor  előfordul  Hunyadi  János  is  Bonfmiből 
idézve.  Pécsi  lelkét  is  felháborítja  százada  katonáinak 
szörnyű  kicsapongása,  «kik  tulajdon  hazájokban.  minek- 
előtte az  ellenségre  kivitetnek,  zöld  fizetésekkel,  mely  elég 
nagy  és  kaszdag,  meg  nem  elégedvén,  az  szorgalmatos 
szántó  embereket  öszverontják,  ijesztgetik,  megfosztják 
es  csak  nem  bélit  is  kivonszák  :  és  mivelhogy  semmi 
istenesség  nem  találtatik  azok  között,  a  kik  tábort  kö- 
vetnek, mint  valami  hárpiák  és  cserebo  bugarak  mindent 
megemésztenek,  széjjel  röpösvén  mindeneket  rútétnak,  az 
veíések  elégettetnek,  az  jegyben  való  szüzek  elvitetnek, 
az  szüzek  megszeplősétetnek,  mint  barom  és  oktalan  alla- 
tok elhajtatnak*.  Neki  is  okoztak  kárt  159J:-ben  a  morvái 
vitézek:  pozsonyi  szőlejét,  « mint  valami  kökényfát  levág- 
ván, gyümölcsét  megették,  az  fáját  a  táborban  megégették. 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  213 

mely  volt  az  pozsonyi  akasztófánál»  :  méltó  haragjában 
azután  felkiált  :  «Hogy  nem  aggatták,  úr  Isten,  arra  az 
fára,  csak  fél  óráig  I» 

lö97-ben  adta  ki  Hasznos  orvosság  minden  lelTti 
hetfífisér/ek  ellen  stb.  czímü  munkáját,  melyet  Erdödi  Tamás 
hitvesének,  Ugnóth  (Ungnad)  Anna  Máriának  ajánlott. 
A  következő  évben  pedig  A  testi  hét  iríialmasságoJc  stb. 
czímü  munkája  jelent  meg  Joó  Balázs  pilisi  apátúrnak 
és  nyitrai  esperesnek  ajánlva.  Ezekben  is  többször  kimu- 
tatja a  természethez  való  szeretetét,  a  természeti  tüne- 
mények szives  emlegetését.  Például  ez  utóbbi  munkában 
az  isteni  jóságot,  bölcseséget  magasztalva,  mondja :  «Te- 
rempte  két  világosétó  állatot  az  Isten,  egy  öregbet.  mely 
bírná  az  napi  idő  folyást,  mást  kisebbet,  mely  vezérlene 
az  éjjelt.  Az  fényes  nap  azért  örökké  való  folyásával  és 
az  esztendő  kerüléseknek,  igyenetlen  közbevetésével  föl 
támadván,  napot  hoz  munkára,  elnyugodván,  éjjelt  szerez 
nyugodalomra  ;  messzebb  távozván,  telet  csenál,  közelebb 
járulván  nyarat  hoz  vissza,  az  tavaszt  és  őszi  időt  is 
ezen  távozással  és  visszatéréssel  meghozza.  Mely  négy 
időknek  változásival,  az  téli  havakkal  és  nedvességekkel 
gyümölcsözésre  kövéreszik  a  föld  ;  az  tavasznak  mérték- 
letességével virágokkal,  az  gyümölcsöknek  reménységével, 
az  mezők  és  munkás  földek  ékesűlnek  ;  az  nyári  meleg- 
séggel az  gyümölcsök,  földi  vetemények  tökéletes  meg- 
érésre  hozattatnak.  Az  őszi  beuséggel  penig  életünknek 
táplálására,  élésházunk  mindenféle  eledekkel  megtöltetnek. 
Nem  külömben  az  éjjelnek  vezére  a  hold,  mely  lényének 
nevekedésével  és  fogyásával  az  holdnapoknak  változásit 
megosztja  és  az  vak  irtózó  sötétségeket,  midőn  az  nap 
magát  elreyti.  fényességének  szépséges  világával,  megnyi- 
latkoztatja es  ékeseti,  hogy  az  nyári  utakat,  hadi  viselé- 
seket és  munkákat  az  emberek  kevés  munka  és  töredel- 
mességgel  végezhessék.    Az  több  égi  csillagok  azonképen 


214  PÉCSI  LUKACS 

mit  végeznek  fölkelésekkel  és  elnyugovásokkal,  hanem 
hogy  bizonyos  strázsa  állásokkal,  az  időknek  külömbözö 
alkolmatosságát  szolgáltatják  az  emberek  cselekedetinek. 
Nagy  jelenségi  ezek  az  Isten  irgalmasságának,  mely  az 
egész  világra  kiáradott,  melyektül  még  az  mi  eleinknek 
vétkek  után  is  nem  akara  az  Isten  megfosztani,  hanem 
mindeneket  mint  az  teremptésnek  eredetin,  az  emberekért 
rendelt  vala,  az  embernek  birnya  és  azokkal  élniek  en- 
gede.  > 

Pécsi  sok  erővel  tudja  magát  kifejezni,  tud  a  szen- 
vedély vagy  az  elkeseredés  nyelvén  is  szólani,  például 
mikor  a  fényűzés  ellen  fakad  ki,  lelkesen  mondja  :  «Mennyi 
számtalan  költségek  lesznek  az  tisztátalan  fertelmes  asz- 
szonyoknak  ruházatjokra  ?  Az  bársonyra  ingyen  sem  te- 
kenthet  az  szeretettel  megbolondult  ifjú,  midőn,  mint  az 
szarván  kötött  ökör  szeretője  után  készül  hitegetvén  : 
utálatos  az  kamuka,  selyem  ruha,  sőt  sem  aranynyal, 
sem  ezüsttel  meg  nem  elégszik,  hanem  szokatlan  ékessé- 
geket keres,  aranyat  aranyra  halmoz  és  rak,  szoknya 
peremét  fényeskedő  gyöngyökkel  ekesséti  és  elméjét  be 
nem  tölti,  míglen  az  ganajjal  rakva  töltölt  zsákot  ekes- 
sétvén,  jüvedelmét  örökségével  egyetembe  el  ne  pusztéísa». 
Meg  kell  emlékeznünk  egy  még  1591-ben  kiadott  fordítá- 
sáról is,  mely  Szent  Ágoston  doktornah  elmélkedő,  magán- 
heszéllÖ  és  naponként  való  imádsági  stb.  czim  alatt  jelent 
meg.  Pécsi  attól  tart,  hogy  «gonoszra  magyarázzák  ezen 
kisded  munkáját,  mintha  erre  hivatala  nem  volna*,  de 
ha  szabad  a  szülőknek  imádkozni  tanítani  gyermekeiket, 
anélkül,  hogy  azzal  a  szent  gyülekezetben  zűrzavart  támasz- 
tanának, miért  ne  tehetné  ő  is  ?  E  müvével  nem  álorczástatja 
magát,  nem  keresi  a  hiú  dicsőséget.  Könyvét  Kuthasi  János 
pécsi  püspöknek,  az  esztergami  egyház  lelki  főpásztorá- 
nak  ajánlja,  kinek  «idvösséges  nevedékenységet>  kivan. 
Fordítása  nem  épen  pontos,  pontatlanságai  azonban  nem 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  215 

lényegesek.  Ügy  látszik  kissé  könnyen  dolgozott,  nem  mű- 
fordítást akart  készíteni,  hanem  a  nagy  egyházatyának  vallá- 
sos lelkesedését,-  szent  rajongását  az  ő  jó  magyar  nyelvén 
meíjtolmácsolm .  Különben  Pécsi  szereti  a  régies  formákat, 
itt-ott  szívesen  alkalmazza  a  már  avulni  kezdő  nyelvtani  alá- 
írókat s  a  ritka  a  szókat,  a  mik  müveinek  némi  ódon  szint 
kölcsönöznek.  Mint  gondolkozó  nem  mély,  nem  erős, 
logikája  nem  tud  bonczolni,  a  gondolatokat  apróra  szét- 
szedni, de  van  figyelő  tehetsége,  észreveszi  a  tünemények 
és  sajátságok  számos  jelentkezési  módját,  van  érzéke  a 
természet  szépségeihez  s  irataiban  nem  a  theologusokat, 
hanem  a  műveltebb  közönséget  tartotta  szem  előtt,  tet- 
szetős formában  tette  közzé  müveit  és  hogy  valóban 
használták,  olvasták,  talán  az  is  mutatja,  hogy  ma  a 
század  többi  ritkaságai  közé  tartoznak.  Mint  müveinek 
száma  elárulja,  szeretett  dolgozni  s  nemcsak  valláser- 
kölcsi iratokat  adott  ki,  hanem  naptárakat  is  szerkesztett, 
továbbá  1579-ben  kiadta  Ranzanust  is  Gyalui  Thorda 
Zsigmond  kézirata  után,  majd  átvizsgálta  a  Kuthasi,  akkor 
már  győri  püspök  és  királyi  kanczellár,  rendeletére  (1595) 
kiadott  szertartáskönyvet,    agendaríus  liher-i  stb. 

Vísaknai  Gergely  kis  theologiai  munkája  :  Az  Jce- 
res^tyéni  tudoniánnah  eg  néhány  föarticulusiről  való  köny- 
veczJce  eggügü  heresztienehneli  eppiiletelcre.  1593-ban  jelent 
meg  Manlius  nyomdász  előszavával.  Az  istenség,  a  te- 
remtés és  az  angyalok  dogmatikai  tana  foglalkoztatja  a 
a  szerzőt,  a  ki  lehetőleg  kerüli  a  polémiát,  hanem  nyu- 
godtan az  ellennézetek  sértegetése  nélkül  fejti  ki  a  refor- 
mátus atyafiak  doktrínáját.  Igaz  ugyan,  hogy  «az  keresz- 
tyén tudománynak,  mely  isteni  bölcseségnek  is  mondatik, 
sok  része  vagyon  >,  de  Vízaknai  nem  akar  e  sokféle  tárgygyal 
foglalkozni,  hanem  csak  «fő  és  tekelletes  fundamentoma^ 
az  isten  ismerete  köti  le  vizsgálódását  s  mindenekelőtt 
azt  a  kérdést  veti  fel:   «vagyon-e  isten  vagy  nincsen*    s 


216  VÍZAKNAI  GERGELY 

azt  tartja,  <miképen  természet  szerint  minden  ember  tudja 
hogy  a  hétszer  való  héttő  néciy,  úgy  az  azt  is  tudja,  hogy 
van  isten. »  Arra  a  kérdésre,  hogy  <  mi  állat  az  isten  >,  a 
theologia  isteni  sajátságait,  attribútumait  számlálja  elő  és 
röviden  fejtegeti  vagy  magyarázza.  Az  isten  értelmes, 
lelki,  öröktől  fogva  való,  bölcs,  hatalmas,  irgalmas,  türö, 
igazságmondó,  bünelvevő,  jó,  igaz.  Majd  a  szent  bárom- 
ság tanát  értelmezi  és  arra  a  kérdésre,  hogy  miből  terem- 
tetett e  világ,  beismeri,  hogy  az  emberi  okosság  és  e  világi 
bölcseség  szerint  semmiből  semmi  sem  lehet,  cugy  is  vagyon 
a  természetnek  folyása  és  játszása  szerint*,  az  isten  azon- 
ban <a  semmiből  is  azt  csinálhatja,  a  mit  akar  csinálni ; 
azt  is  kedig.  a  mi  valami,  ha  akarja,  semmivé  teheti, 
mert  a  mint  mondom,  mindenható.*  Az  angyalokról  szól- 
tában  mondja :  «Érts  meg,  az  angyal  nem  öröktől  fogva 
való  állat,  hanem  a  több  állatokkal  egyetembe  kezdetbe 
teremtetett :  de  azért  nem  testi  állat,  miképpen  a  kő 
avagy  föld ;  sem  testi  és  lelki,  miképpen  az  ember ; 
sem  értelem  nélkül  való  miképpen  az  nevekedő  fák  és 
füvek  :  hanem  lelki  okos  és  értelmes  állat ;  továbbá  szép, 
tiszta,  könnyű,  gyors,  rothadatlan  és  halhatatlan.*  Az 
ördögök  úgy  támadtak,  hogy  az  angyalok  egy  része  meg- 
botránykozott  a  fiu  Isten  szándékán,  hogy  emberi  termé- 
szetet akar  fölvenni,  gyűlülni  kezdik  mind  az  Istennek 
fiát  s  mind  az  embert.  Az  Istennek  fiát  azért  kezdek 
gyűlülni,  hogy  az  emberi  és  nem  az  angyali  természettel 
egyesülne  ...  sőt  nemcsak  gyülűlik  az  Istennek  fiát. 
hanem  el  is  akarák  veszteni  mind  az  egész  emberi  nem- 
zettel egyetembe :  hogy  az  Isteni  természet  egyesülhetne 
öszve  az  emberi  természettel.  >  Ebből  azután  szörnyű 
háború  támadt  az  égben.  A  jö  és  gonosz  angyalok  «nagy 
erős  viadalt  tartottanak  egymással  és  ha  az  Isten  fia 
nem  segíti,  rosszul  járhattak  volna  a  szegény  jó  angyalok, 
így    azonban    ^  nyakkal    hányták    alá  onnan  feljül  Őket.» 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  217 

Vízaknai  könyve  végén  a  hiszekegyet  vagyis  az  apos- 
toloknak vallástételét,  majd  a  niceai  zsinat,  továbbá  szent 
Athanáz,  azután  szent  Ambrus  és  szent  Ágoston  vallás- 
tételét   (Téged  Isten  dicsirünk)  közli. 

Sóvári  Sós  Kristóf  a  XVÍ.  század  vége  felé  a  pro- 
testáns szent  beszéd  írók  sorába  lépett  Bártfán  1597-ben 
megjelent  postiUájával.  Bod  szerint  előkelő  családból  szár- 
mazott, a  ki  világi  létére  szívesen  foglalkozék  a  szentírás 
magyarázatával,    fél  is    hogy    «sok  irigye  es  kárhoztatója 
iészen    az    együgyű    munkájának,    kik    tudván    állapotját, 
életének    rendit    és    raagaviselését.     külső     világi    ember 
lévén,    nem    az    ö  tísztéhöz    illendő  és  méltó    cselekedöt- 
nek  arányzák  és  ítélik  lenni.*    A    papokra  bízta  volna  e 
munkáját,    de    mások    által  bátorítva,    kiadta.  Hogy  nem 
előbb  tévé,  e  késedelmet  tulajdonítsák:   <  Ez  jelen  való  fel- 
háborodott időnek,  egészségtelenségemnek  és  szükségeim- 
nek. Mert  vajki  kevesen  találtatnak  azok,  az  kik  engemet 
ebben  az  Istentől  nekiek  üdéik  engedtetett  javokból  meg- 
segitettenek    volna ;    sőt   nagyobb    részre   apródonkint  és 
csak    cseppegve,    hogy    így    szóljak,    magam    költségével 
készült    meg.»    Egyébiránt   egy   kis    segélyhez  is  jutott  s 
szeretné    megnevezni    őket,    ha  meg  nem    tiltatott  volna 
általok.  Bogáczi  János  «a  koszorús  költő  és  eperjesi  tanító  v, 
különben    élelmes  verselő,    latin  ódát   intéz   Sós   Kristóf- 
hoz,   melyben    a  többi    magyar  urakkal  a  Mars   híveivel 
állítja    szembe    az   írót  s  dicséri,    hogy  jámbor   tollával 
érdemelte  ki  a  férfiúi  nevét.  Szent  beszédei  közel  állanak 
a   mi  formáinkhoz ;  nem  vesz  fel  ugyan    alapigét,  melyre 
az  egész  beszédet  építse ;  de    azért  van    bizonyos  egység 
és   összetartozás   dolgozataiban.    Sós    jámbor    keresztyén 
vala,   ki    örömest    élt   az   áhítat    gyakorlatainak    és    szí- 
vesen munkálódék  azon,  hogy  másokat  is  áhítatra  bírjon. 
Nem  hiába  élt  a  század  vége  felé,  szelídebb  húrokat  penget 
s  csak  itt-ott  engedi  meg  magának,  hogy  szidja  a  pápáso- 


218  SOS  KRISTÓF 

kat.  Szemökre  veti,  hogy  örömeslebb  elszenvedik  városaik 
és  falvaikban  a  zsidókat  mint  a  luthereket.  Mondja,  hogy 
«mi  közöttünk  itt  Magyarországban  is  az  Bar/ykó-papoh 
megoltalmaztatnak  es  szabadon  hintik  az  téveldéseket. 
Mert  oly  istentelen  urak  es  nömösök  vadnak,  az  kik  az 
pénzökön  elcserélik  leiköket,  mint  Ezsau  az  lencsén,  sza- 
badon hagyják  jószágokban  eféle  téveldöket,  kik  követik 
teljességgel  agyoknak  tetszését,  fizetést  vésznek  tőlök  és 
szabadon  élnek  jószágokban. »  Sós  Kristóf  előadása  nem 
emelkedik  a  középzerüség  fölé,  irálya  simább  mint  elődeié, 
de  hiányzik  lelkében  az  a  hatalmas  szenvedély,  mely  XVI. 
század  némely  protestáns  szónokának  egyik  kiváló  előnye. 
Ugy  látszik,  mint  ájtatos  hivő  szívesen  foglalkozék  az  Isten 
igéjével  és  üres  idejében  szépen  összeirogatta  jó  gondo- 
latait. Még  egyszer  megjelent  az  irodalom  terén  A  hisehh 
próféták  írásainak  prédlkácziók  szerinti  mafjyarázatával. 
Csak  az  első  ré.sz,  mely  Ozeas,  Joel  es  Amosról  szóla, 
látott  napvilágot  Bártfán  1601-ben.  A  többi  elmaradt  még 
ugyanazon  évben  történt  halála  miatt. 

Gyarmathi  Miklós  selmeczi  lelkipásztor  1598-ban 
adta  ki  nagy  vitairatát  Monoszlai  András  De  invocatione 
stb.  munkája  ellen.  Czime  :  Keresztyéni  felelet  stb.  A  derék 
lelkipásztor  látja  az  idők  változását,  a  katholikusok  ébre- 
dését ;  fájdalommal  nézi,  hogy  újult  erővel  dolgozik  az 
ördög,  c ujabb  segitő  seregeket  állat »,  közöttük  «az  ő  édes, 
szerelmes,  újonnan  született  és  gyengén  feltartott  mag- 
zatit»  a  jezsuitákat,  és  ezek  iskolájából  kikerült  papo- 
kat. Nem  utolsó  ezek  között,  « hanem  főbb  az  többinél 
Monozlói  András  vesperini  püspök  és  pozsonyi  prépost.  > 
Elmondja,  hogy  ellenfele  több  vallásos  munkát  írt,  melyeket 
szórté  szélivel  az  egész  országban  ünun  maga  is  mint 
egy  arany  almát,  nagy  és  drága  ajándékot  küldöz  főfő 
uraknak  es  nemes  férfiaknak  és  egyébképen  is  kézről 
kézre  hozdoztatnak  az  olvasóknak  külömb  külömb  felölök 


A  HITVITÁZÓ  ÉS  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  219 

való  itéletekvel  és  hasznokval.>  Gyarmathi  szintoly  vaskos 
munkát  irt  ellene,  mint  a  minő  Monoszlaié.  Benne  is 
alapos  theologus  és  derék  polemikus  nyilatkozik  mint 
Monoszlai  müveiben.  Gyarmathi  rendszeres  fö,  tudomá- 
nyosan szeret  tárgyalni,  hogy  könnyen  tájékozódjék  az 
olvasó.  Könyve  elörészében  azt  fejti  ki,  miben  egyezik 
a  katholikus  és  a  protestáns  fél  a  szentek  tiszteletét  ille- 
tőleg s  azután  világosan,  de  elesén  tárgyalja  a  külömb- 
ségeket.  Elmondja,  hogy  nincs  vetélkedés  a  pápisták  és 
«az  igaz  keresztyének »  között  arra  nézve,  hogy  a  szen- 
teknek juttatott  ajándékokért  dicsérjük  az  istent ;  másod- 
szor hogy  őket  is  dicsérjük,  mert  jól  éltek  ez  ajándékok- 
kal ;  harmadszor,  hogy  az  ő  jóságos  cselekedeteiket  ma- 
gunknak is  kell  követnünk  és  másoknak  ajánlanunk.  — 
A  katb.  tan  kifejtésénél  Gyarmathi  ügyesen  felhozakodik 
azzal,  hogy  Monoszlai  gyöngíti,  szelídíti  a  doctrina  merev- 
ségét és  ellentétbe  jön  a  jezsuitákkal,  -Monoszlai  ugyanis 
kevesebb  dolgokat  foglal  be  a  szenteknek  segítségül  hívá- 
sokba és  olyat  is  mond  felöle,  kit  el  nem  hihetünk  sem- 
miképen, hogy  az  jezsuiták  és  pápisták  tőle  jó  nevén 
vegyenek. »  Monoszlai  nem  hangoztatja  kellőleg  a  szentek 
érdemeinek  « hozzánk  való  kapcsolását »  és  az  istennél 
engesztelő  hatását.  Monoszlai  ezt  az  eljárását  különben 
csavargásnak,  palástolásnak,  szinelésnek,  pókhalózásnak 
és  szemfényvesztésnek  tekinti  Gyarmati  és  sokszor  élesen, 
majd  szellemesen  vitatkozik  derék  ellenfelével.  Szeret  egy- 
szerűen, népies  felfogással  támadni,  pl.  mi  szükség  azokat 
imádnunk  es  segítségül  hínunk,  a  kik  .  .  .  sem  nem  tud- 
hatják ez  földön  való  embereknek  szükségöket,  sem  nem 
hallhatják  segítségül  hívásokat.  Olyan  kedig  asszonyunk 
szűz  Mária  és  az  Isten  országában  levő  szentek ;  nem 
tudják  szükséginket  és  nem  hallják  könyörgésinket.*  Sokat 
foglalkozik  a  katholikus  egyház  megkülönböztetésével,  a 
latria-  és  duliával ;    néha    egyes    kath.    hymnusokhoz    is 


220  GYAEMATHI  MILKLÓS 

folyamodik,  a  jámbor  költök  egyes  mondásait  veti  kritika 
alá.  A  keresztyén  mythos  gyönyörű  alkotása,  az  Isten 
anyjának,  a  boldogságos  szűznek,  a  nagy  boldogasszony- 
nak magasztos  ideája  sokszor  megragadta  a  költői  lelkeket 
s  nem  csoda,  ha  merészebbnél  merészebb  jelzőkkel  állít- 
mányokkal  látták  el,  melyeken  nagyon  megbotránykozik 
Gyarmathi.  Különben  szolgálatára  állottak  a  kath  egyház 
legendái  is,  melyekből  szintén  merít,  még  pedig  a  legva- 
dabb mesékből  pl.  hogy  Mária  a  legenda  szerint  « Beatrix 
apáczáért,  míg  az  bordélyházban  tizenöt  esztendeig  för- 
telmeskedett,  az  templomban  korosként  ö  képéoen  szol- 
gait .  .  .  egy  terhes  abbatissának,  apátúrasszonynak,  két 
angyalt  küldött  volt  bábaságra,  hogy  titkon  szülhetne  » 
A  legenda  jóakaró,  bűnbocsátó  s  így  igazán  emberi  meséje 
nem  illik  bele  séma  katholikus,  sem  a  protestáns  theolo- 
giába ;  de  belé  diktálja  az  emberi  ész,  a  vallások  e  leg- 
nagyobb reformátora  és  bomlasztója.  Gyarmathi  néha  szereti 
a  szójátékot  is,  mint  például  mikor  a  latriáról  mondja, 
hogy  ez  <  az  az  lajtorja,  melyen  az  pápisták  tolvaj  módon 
meghágván  az  egeket,  ellopták  az  Istentől  az  ö  isteni  dicső- 
ségét és  méltóságát.  És  viszont  az  dulia  legyen  az,  az  mely  vei 
az  úr  Jézus  Krisztust  megdúlták,  mind  istenségétől,  érdemé- 
től, közbenjárásaiul  és  menyországának  minden  javaitul». 

Fons  vitae.  Az  éleinek  kútfeye,  melyből  folinak 
nag'  bóűséggel  bizonyos  igéretök,  a  megkeserítött  szomorú 
szüneknek  vigasztalására.  Debreczen  1599.  Szentírási  idéze- 
tek gyűjteménye,  melyet  néhány  zsoltár  és  imádság  követ. 
Nyelve  értelmes,  világos  és  könnyen  folyó  ;  imádságai  és 
zsoltárai  nagy  haladást  mutatnak.  írójok  ura  volt  a  nyelv- 
nek, gyakorlott  tollal  fogott  munkájához. 

Ez  rövid  képe  a  XVI.  szavad  hitvitázó  és  erkölcs- 
tani irodalmának.  Mintegy  hatvan  év  irodalmát  foglalja 
magában.  Negyven  évig  csak  egy  szellemi  irány  mutat- 
kozik   benne,    csak    egy    hang   üti    meg  fülünket :    ez  az 


A  HITVITÁZÓ  ES  ERKÖLCSTANI  IRODALOM  221 

actiüé.  Az  új  eszme,  a  renaissance  műveltségével  párosult 
keresztyénség  eszméje  elemi  erővel  lépett  föl  és  magával 
ragadta  a  civilisált  népeket.  Ez  legfényesebb  tanúsága 
annak,  mily  roppant  hatalom  és  erő  a  maga  helyén  és 
idején  fölvetett  eszme.  Míg  a  renaissance  ideája  csak  a 
tudósok  és  tanultak,  egyes  írók  és  művészek  lelkét  ragadta 
meg ;  a  reformatióé  mindenkinek  szivébe  és  eszébe  hatolt. 
Az  új  eszme  mámora  izgatja  fel  őket.  Gyűlölik  a  múltat, 
kárhoztatják  a  középkori  sötétséget,  el  akarják  tüntetni 
a  bálványozást,  a  vakságot  s  mindenfelé  világot  óhajta- 
nak gyújtani.  Eszményi  hit  lelkesíti  őket  és  azt  tartják, 
hogy  boldogok  lesznek,  ha  igazán  hátat  fordítanak  a 
múltnak.  A  század  második  felében  szakadás  áll  be  a 
testvérek  között.  Egymást  megvérezve  rohannak  előre, 
némelyek  messzire  jutottak  a  pályán,  mások  megállottak 
a  közepén ;  de  mindnyájan  a  szép,  a  fényes  jövőbe  tekin- 
tenek, onnét  ragyog  feléjök  a  remény  csillaga.  Lutheránus, 
kálvinista  és  unitárius  előtt  csak  egy  czél  lebeg :  az  új 
szellemet  tenni  honossá  az  országban,  kiirtani,  megsem- 
misíteni még  emlékezetét  is  a  múltnak  s  ez  új  alapon 
építeni  fel  Isten  országát  e  földön. 

A  kik  nem  ismerik  az  eszme  erejét,  a  kik  nem 
tudják,  hogy  a  mint  a  természetben  a  physikai  erő,  úgy 
az  erkölcsi  világban,  az  ember  szellemi  életében,  az  eszme 
az  a  mozgató  erő,  mely  magával  ragadja  a  népeket,  igen 
felszínes  magyarázatát  adják  e  csodálatos  és  fenséges  tü- 
neménynek. Számtalan  írót  és  gondolkodót  idézhetnénk, 
kiknek  neveit  tisztelettel  említi  a  műveltség  története,  de 
legyen  szabad  egy  jóravaló  hazánkfiát.  Gyulai  Pál  derék 
tanítványát,  Beöthy  Zsoltot  felhoznunk,  ki  «^  szépprózai 
elbeszélés »  történetében  látja  a  rendkívüli  átalakulást  és 
bámulva  jelenti  ki:  «Nem  tudjuk,  mi  méltóbb  a  csodál- 
kozásra :  az  íróknak  vagy  az  olvasó  közönségnek  gyors 
szaporodása-e  ?    Mintegy  varázsütésre,    néhány  rövid   év- 


222  GYAKMATHI  MIKLÓS 

tized  alatt,  a  legnyomorúságosabb  közviszonyok  között, 
állott  elő  egész  író  sereg  s  oly  nagy  számú  olvasó  kö- 
zönség, melyet  alig  volt  képes  kielégíteni.  Mindennelc  hét- 
séghivül  az  iskolák  képezik  forrását  és  nyújtják  magyará- 
zatát.* És  az  iskoláknak  mi  nyújtja  magyarázatát  ?  Miért 
rohant  a  magyar  föld  egyszerű,  ismeretlen  gyermeke  Wit- 
tembergbe  a  német  nagy  mesterhez ;  miért  tódúlt  a  mi 
feldúlt  hazánk  ínséges  ifjúsága  a  messze  távolba  oly  idő- 
ben, mikor  a  nyomorúság  a  földhöz  ragasztotta  őt  ?  Miért 
siettek  haza,  hogy  tanítsanak,  prédikáljanak,  iskolákat 
alapítsanak,  hitközségeket  alkossanak  ?  Miért  látogatták 
annyian  az  ö  iskoláikat,  hallgatták  szent  beszédeiket,  lestek 
tanításaikat?  Az  eszme  ereje  űzte,  kergette  őket. 

Csakhogy  ez  az  erő  félszázad  múlva  cserben  hagyta 
őket.  Törekvésüket  megállította  az  idők  árja.  Bekövetke- 
zett a  reactio.  A  nemzet  lelke  megunta  az  örökös  újságot. 
emlékezete  a  múlt  felé  kezde  fordulni,  a  szív,  a  kedély 
kifáradt  az  ész  szünteleni  reformján,  meg  akart  pihenni 
s  a  század  utolsó  negyedében  nemcsak  a  futók  között 
hangzott  fel  a  megállító  kiáltás,  hanem  egy  új,  eddig  elta- 
posott fél  is  hallatta  szavát,  még  pedig  annyi  erélylyel, 
hogy  m.eghallotta  az  egész  ország.  E  szó  a  katholikusoké 
volt.  Ez  időtől  fogva  hanyatlani  kezde  a  hitújítók  napja, 
majd  az  új  idők  felhője  borította  el  és  egy  más  korszak 
hajnala  virradt  fel,  mely  csak  bánatot,  szomorúságot  hozott 
nekik.  Ök  bár  kissé  lankadtan  tovább  harczolnak  ugyan, 
de  érezték,  érezniök  kellé,  hogy  megváltoztak  az  idők. 
A  győzők  úton-útfélen  legyőzettek  s  talán  ha  nem  segít 
rajtok  a  politikai  helyzet,  változott  fényében  újra  felragyo- 
gott volna  a  múlt  s  az  újítók  nem  egy  alkotását  árasz- 
totta volna  el  a  pusztulás  özöne.  Szerencsére  az  ember 
szellemi  világában  nem  szoktak  elenyészni  a  mélyebb 
nyomok  s  az  újítók  félszázados  munkáját,  habár  kissé 
megíogyva  és  megrontva,  megmentették  a  jövőnek. 


A  Történetírás  223 


11. 
VILÁGI  PRÓZA. 

I. 
A  TÖRTÉNETÍRÁS. 

Nálunk  is  a  monda  volt  a  történetírás  forrása  és 
édes  anyja.  A  monda,  a  rege  és  a  mese,  a  képzelet  e 
kisebb-nagyobb  alkotásai,  melyekben  enyhe  fészket  talál 
a  való  esemény  is,  teljesen  kielégítették  az  ős  magyart. 
Nem  kívánta,  mert  nem  volt  érzéke  hozzá,  megismerni 
az  igazi  történetet.  A  műveletlen  ember  csodálatos  hiszé- 
kenységével fogadta  atyáinak  mesés  történeteit ;  szent  iga- 
zaknak tartotta  a  regösök  hősi  énekeit.  Ez  úgy  volt  és 
van  minden  műveletlen  nép  életében,  nálunk  sem  lehetett 
külömben.  Az  ös  népeknél  epopoeák,  mondák  pótolják  a 
történetet. 

Csak  a  fejlődő  műveltség  kezdi  szétválasztani  a 
mesét  és  az  igaz  történetet.  Munkája  még  nagyon  űgyet- 
jen  és  gyermekes.  Nincs  éles  ítélete,  biztos  látása ;  a 
mesék  fátyola  takargatja  szemét,  melyről  nem  tudja  azt 
lerántani.  Vaksi  tekintetébe  csak  ritkán  hat  be  az  igazság 
egy-egy  sugara  ;  ez  az  igazság  azonban  forradalmat  csinál 
a  lelkében  és  megerősíti  kételyét,  a  mi  legnagyobb  kincse 
a  gondolkodónak  és  leghatalmasabb  tényezője  a  tudomány- 
nak. A  monda  és  való  szétválasztásának  kezdetleges  mun- 
kája nálunk  már  a  középkorban  megkezdődött,  de  csak 
latin  nyelven  folyt. 


224  A  történetírás 

A  hazai  történetírás  mesterei  egész  a  XVí.  századig 
latin  nyelven  beszélték  el  a  múlt  idők  és  koruk  esemé- 
nyeit. Nem  egy  idegen  volt  közöttük,  a  ki  nem  bírta  a 
nemzet  nyelvét  vagy  idegen  származása  folytán  nem  szive- 
sen  használta  azt.  Talán  maga  Anonymus  is,  az  első  hazai 
történetíró  külföldről  került  hozánk  ;  Rogerius,  nagyváradi 
kanonok,  a  tatárjárás  gyászos  pusztításainak  e  festője,  nem 
volt  magyar  s  csakhamar  el  is  hagyta  az  országot ;  Bon- 
fini  pedig  Mátyás  királynak  ezen  udvari  történetírója,  ki 
a  külföldön  is  a  legolvasottabb  magyar  históriát  szerzetté, 
olasz  humanista  volt.  Egyébiránt  maga  a  kor  sem  kedve- 
zett a  nemzeti  nyelv  alkalmazásának.  Előbb  az  egyház 
annyira  uralkodott  a  közszellemen  s  nyelvével,  a  remek 
latinnal  annyira  félre  tolta  a  műveletben  hazait,  hogy 
nem  csak  az  idegen  papok,  hanem  a  magyar  egyháziak 
is  ezt  használták  irataikban ;  a  kik  pedig  nemzeti  nyelv- 
vel éltek,  csak  a  néppel  való  érintkezésökben  tevék.  Később, 
mikor  műveltségünk  odáig  fejlődött,  hogy  mint  külföldön, 
a  nemzeti  nyelv  költői  és  prózai  alkalmazása  közkeletűvé 
válhatott  volna,  egész  Európában  virágzásra  jutott  a  huma- 
nismus,  mely  a  görög-római  irodalmat  tette  divatossá  s 
kivált  a  latin  nyelvet  az  eszmék,  a  tudományos  vitatko- 
zások közegévé. 

Annyi  tény,  hogy  hazánkban  csak  a  XVI.  század 
folytán  kezdték  használni  nyelvünket  a  történetírás  terén. 
A  nagy  szellemi  mozgalom  itt  is  jogába  helyezé  a  nem- 
zeti nyelvet,  minek  legfényesebb  bizonysága  az,  hogy 
még  az  idegen  származású  Verancsics  Antal  is  e  nyelven 
írta  egyik  magyar  történeti  munkáját.  A  kor  magyarnyelvű 
történetírói  is  részben  csak  naplókat  és  krónikákat  írtak, 
mások  memoireféléket,  emlékiratokat  nyújtottak  és  csak 
ketten  írtak  magyar  nyelven  nagyobb  történeti  müvet : 
Székely  István  és  Heltai  Gáspár.  De  latin  nyelven  jeles 
történészek  tollából  becses  müvek  is  láttak  világot.  A  derék 


A  TÖRTÉNETÍKÁS  225 

Brulus  Mihály,  ki  Báthori  István  lengyel  király  udvarában 
készítette  magyar  történetét,  a  lelkes  Decsi  János,  a  tehet- 
séges Szamosközy  István,  a  kitűnő  műveltségű  Forgách 
Ferencz  s  az  ünnepelt  Istvánffy  Miklós  s  mások,  nagy- 
becsű latin  történeti  müvekkel  gyarapították  a  magyar- 
latin irodalmat,  melyek  a  regi  latin  classicusok,  kivált 
Livius  vagy  Tacitus,  példáján  haladtak.  Sikerűit  rajzok, 
erőteljes  csataképek,  találó  jellemzések,  vonzó  párhuzamok, 
majd  művelődéstörténeti  adatok  nagy  számmal  fordulnak 
elő  bennök.  A  magyar  nyelvű  történeti  dolgozatok  nem 
érdemlik  ez  általános  dicseretet.  Ha  a  latin  müvek  több- 
nyire fejedelmi  megrendelésre  és  pártfogással  készültek,  a 
magyar  nyelvűek  a  hazafias  lélek  őszinte  följegyzései,  de 
többnyire  rövidek,  egyszerű  naplók  vagy  krónikák,  melyek- 
ben a  szerző  nem  akart  művészeti  előadásra  törekedni, 
csupán  pillanatnyi  örömének  vagy  bánatának,  vidámsága- 
vagy boszuságának  kifejezést  adni.  De  azért  így  is  meg 
van  saját  szépségök.  Egyszerűségök  nem  egyszer  jobban 
vonz  mint  az  ünnepi  ruhába  öltöztetett  és  külső  kecsekbe 
bízó  latin  történetírás.  Azután  magas  állású  és  kitűnő 
műveltségű  férfiak  is  írtak  magyarul,  a  kiknek  nagyon 
jól  állott  a  himezetlen  őszinteség  és  egyszerűség  előadása. 
I.  A  naplók  és  évkönyvek  szerzői  közt  első  helyen 
az  előbb  emiitett  Verancsics  Antalt  hozzuk  fel,  ki  állító- 
lag 1501-ben  május  29-én  Dalmátia  Sebenico  városában 
született.  Korán  Beriszló  Péter,  veszprémi  püspökhöz, 
családja  rokonához  került,  kinek  eleste  után  Statilius 
János,  anyai  nagybátyja,  előbb  budai  prépost,  utóbb  erdélyi 
püspök  vállalta  magára  az  ifju  nevelését.  Saját  költségén 
Paduába  küldötte.  A  mohácsi  vész  azonban  nagy  zavart 
idézett  elő  az  országban  s  a  nagybátya  sietve  hívta  haza 
öcscsét,  hogy  János  király  szolgálatába  álljon.  A  fejedelem 
hasznát  vette  a  tehetséges  fiatal  embernek  s  halála  után 
özvegye    Izabella    királyné    is    folyton   küldötte   öt  egyik 

Bocinár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  15 


226  -A-  történetírás 

udvartól  a  másikhoz.  Kétszer  volt  Rómában,  egyszer 
Franczia-,  sőt  Angolországban  is,  s  többször  megfordult 
a  lengyel  királyi,  a  bécsi  és  prágai  császári  udvaroknál 
is.  A  sima  és  ügyes,  hajlékony  és  tehetséges  államférfi 
még  ott  is  jó  benyomást  hagyott  maga  után.  ahol  nem 
szerették  az  ügyet,  melyet  ajánlania  kellé.  Végre  a  Zápo- 
lyák  uralmának  ingadozása  és  Nádasdy  Tamás  sürgetése 
folytán  1549-ben  Ferdinánd  királyhoz  csatlakozott,  ki 
1553-ban  pécsi,  1557-ben  egri  püspökké,  1569-ben  eszter- 
gomi érsekké  és  három  év  múlva  Magyarország  királyi 
helytartójává  tette. 

Verancsics  nagyszámú  latin  és  magyar  kéziratát  a 
magyar  akadémia  adta  ki  Szalay  László  gondozása  mel- 
lett. Már  előbb  a  derek  történetbúvár  és  lelkes  hazafi 
Kovachich  György  adott  ki  egyet-mást  Scriptores  rernm 
Hunfiaricartim  minores  (1798)  czímü  gyűjteményében. 
Müvei  a  18-dik  század  végéig  Dalmátiában  a  Draganics 
grófi  család  kezében  valának  s  csak  KoUer  Józsefnek,  a 
pécsi  püspökség  történetírójának  sikerült  később  Magyar- 
országba hozatalukról  vagy  intézkedni,  vagy  legalább  ennek 
különös  alkalmául  szolgálni.  Biztosan  csak  egy  magyar 
müvet  tulajdoníthatunk  Verancsicsnak,  ez  egy  évlő,  mely 
a  II.  Lajos  király  születésétől  fogva  történteket  1566-ig  adja 
elő.  Az  elején,  néhány  sorral  végez  egy  évet ;  de  már  az 
1514-iki  pórlázadást  hosszabban  írja  le.  Bakács  Tamás 
esztergomi  érsekkel  nem  rokonszenvez.  Szemére  veti,  hogy 
«bémene  Rómában  az  pápaságra,  kivel  sem  magának, 
sem  az  országnak  nem  használhata ;  kiért  Tamás  sok 
kincset  elkölte.»  Sajnálja  az  elnyomott  népet,  «Isten  ellen 
valónak*  mondja  az  1514-iki  országgyűlés  végzéseit,  hisz 
epén  «az  uraknak  bűne >>  vala.  hogy  a  keresztes  hadjáratra 
felkelt  nép  nem  a  maga  utján  haladt,  hanem  az  urak 
ellen  fordult.  De  már  nincs  érzéke  Martinuzzi  kétértelmű 
szerepének   megítélésére,    egyszerűen    minden  megjegyzés 


A  TÖRTENETIJRAS  227 

iiélküi  beszéli  el  <a  barát*  megöletését,  nem  sajnálja,  nem 
védi.  de  nem  is  kárhoztatja.  Valamivel  hosszasabban  időz 
a  mohácsi  vész  előadásánál  és  részletesen  tárgyalja  az 
1540  után  történteket.  Előadása  egyszerű  krónikái  egy- 
másutánban foly  csin  és  hatáskeresés  nélkül.  Mint  Szalay 
véli.  Verancsics  ezen  annaleseket  első  konstantinápolyi 
követsége  alatt,  még  pedig  emlékezetből  állította  össze. 
Innét  származtatja  az  egyes  évszámhibákat,  melyek  alig 
eshettek  meg  a  forrásokban  gazdpg  főpapon.  Úgy  látszik 
csak  vázlatot  akart  készíteni  nagy  történeti  munkájához, 
melynek  létrejöttét  sokféle  teendője  és  kora  halála  akadá- 
lyozta meg.  Valóban  nagy  kár  hazánk  történelmére  nézve, 
hogy  a  magas  szellemű  és  világlátott  főpap  munkája  el  nem 
készülhetett.  Talán  Július  Caesar  egyszerű  és  világos  elő- 
adásával párosította  volna  a  nagy  római  írónak  belátását 
és  higgadt  ítéletét. 

II.  Egy  névtelen  krómkája  a  mohácsi  vész  utáni 
évek  eseményeiről,  melyet  az  Akadémia  kézirattárában 
őriztek.  Mindjárt  az  irat  elején  ott  álla  a  szerző  neve,  de 
ki  van  tintával  törülve.  A  jegyzék  alig  terjed  néhány  lapra 
és  legnagyobb  részét  Bornemisza  János  budai  porkoláb  és 
udvarbíró  Pozsonyba  menekülése,  betegsége  és  végintéz- 
kedése s  ennek  meghiúsítása  képezi.  A  beteg  udvari  ember 
a  mohácsi  vész  hallatára  tizenkét  «öreg»  ládába  rakatja 
a  király  kincsét  és  az  Alamizsnás  szent  János  testét. 
Tatában  találkozik  a  Mohácsról  menekülő  Zalai  Jánossal, 
ki  mintegy  150  lóval  szabadult  meg  onnét.  Útjában  a 
könnyelmű  királyné  leset  rá,  de  szerencsésen  Pozsonyba 
ér.  A  már  beteg  Bornemisza  itt  maga  elé  hivatja  .szolgáit, 
rajok  bízza  várait  s  meghagyja  nekik,  hogy  őrizzék  meg 
azokat  Lajos  király  nénje,  Ferdinánd  berezeg  neje  szá- 
mára ;  de  Mária  királyné  asszonyt  semmikép  se  bocsássák 
be.  Még  éltében  megüzené  a  királynénak,  hogy  csak  ma- 
radjon  Pozsony    városában,    mert    nem   engedi   a    várba 

15* 


228  A  TÖRTÉNETÍKÁS 

jönni.  De  alig  hunyta  be  szemeit,  eltitkolák  halálát  és 
hamis  leveleket  írtak  nevében  egyes  várak  porkolábjaihoz, 
úgy  hogy  csakhamar  idegen  vagy  tiltott  kezekbe  kerültek. 
Ez  rövid  tartalma  az  egyszerű  krónikának,  mely  a  királyi 
kincsek  Bécsbe  vitelével   végződik. 

III.  WatJiaij  Ferencz  konstantinápolyi  fogságában 
sok  idővel  rendelkezék  arra,  hogy  életének  hányatásait, 
reményeit  és  csalódásait  beszélje  el  a  késő  utókornak. 
Családja  fájának  rövid  rajza  után  saját  életére  tér  át, 
híven  elbeszéli  nekünk,  hogy  Sziget  vészese  után  1568-ik 
esztendőben  Szent-Mihály  hónap  fogytára  született  a  Nagy- 
Vághon  új  házukban  a  Rába  felől  való  szobában.  Atyját 
egy  szétszakadt  ágyú  ölte  meg,  anyja  egyedül  maradt,  s 
miután  többi  gyermekétől  is  megfosztatott,  mindig  attól 
félt,  hogy  maholnap  a  kis  Ferencz  is  elhal ;  azért  haza 
vitte  a  soproni  iskolából  «elég  tudatlanságban,  nekem  elég 
nagy  káromra,  mely  dolgokkal  az  anyák  gyakran  nagy 
károkat  szereznek  az  ő  gyermeküknek  effélékkel*.  Otthon 
agarászott  s  lovakat  idomított  s  könnyedén  elt,  míg  végre 
katonaéletre  adta  magát.  Naiv  együgyűséggel  beszéli  el 
különféle  harczait,  ide-oda  küldetését,  a  németek  gyáva- 
ságát, a  magyarok  vitézségét  s  többszörös  megsebesülését. 
Többször  elfogják,  de  ismét  menekül,  majd  újólag  török 
rabságba  esik  s  Budáról  Nándor-Fehérvár  alá  viszik.  Itt 
újra  megragadja  a  menekülés  eszközét,  átkel  a  Dunán, 
de  ott  a  szerbek  kezébe  esik,  kik  a  temesvári  basának 
adják  át  s  általa  Konstantinápolyba  küldetik.  Naiv  egy- 
szerűséggel számlálja  el  szenvedéseit  s  az  Isten  szent  aka- 
ratjában való  megnyugvással  viseli  el  rabságát.  Sorait  a 
század  multán  írta,  mikor  már  hosszú  öt  esztendőt  töltött 
nehéz  fogságban.  Végül  némi  statisztikai  kimutatást  is 
közöl  az  egyes  török  csapatok  fizetéseiről,  majd  meg  a 
nándorfehérvár  -  konstantinápolyi  lit  katonai  állomásait 
számlálja  el.   Wathay  nem  rendelkezik  magasabb  müveit- 


A  Történetírás  229 

seggel,  mint  maga  motidá,  korán  elhagyta  iskoláit  s  a 
harcz  zajában  nem  volt  alkalma  tanulni  és  magát  képezni. 
S  noha  főember  számában  foglalt  helyet  börtönében,  nem 
játszott  nagyobb  szerepet  a  dunánlúii  hadjáratok  történe- 
teben ;  de  mégis  tanúja  volt  az  eseményeknek  s  újabb 
bizonyságául  szolgált  a  fogadott  német,  franczia,  vallon 
és  más  idegen  csapatok  megbízhatlanságának.  Előadása  a 
legegyszerűbb  krónikái  előadás,  csak  itt-ott  emelkedik 
egyes  reflexiókra  ;  melyek  józanok  és  mondójuk  felfogá- 
sának vagy  erkölcsi  érzésének  becsületére  válnak. 

IV.  Zaij  Ferencz.  Verancsics  kéziratai  mellett  ta- 
láltak egy-két  behatóbb  történeti  dolgozatot,  milyenek 
^  A:  Landor fejérvár  elveszésének  oJca  e  vöt  és  így  esött*. 
*Az  császár  ellen  való  conjurátióncik  kinpilatlcozása* -; 
<^ János  Tiiráhj  árultatása ». 

Szalay  László  ezeket  Zay  Ferencznek,  Verancsics 
konstantinápolyi  követtársának  tulajdonította  s  később 
Toldynak  sikerült  legalább  kezeírását  felismerni.  Állítóla- 
gos szerzőjük  1498-ban  született,  részt  vett  a  mohácsi 
ütközetben,  majd  Eger  vár  parancsnoka.  Szolnok  első 
kapitánya  s  a  megye  főispánja  lön ;  1555-ben  pedig 
Verancsics  Antallal  Konstantinápolyba  küldetek.  Öt  évvel 
később  I.  Ferdinánd  király  az  ország  bárójává  tette. 
Az  anélkül  is  gazdag  férfiú  majd  örökség  és  női  hozomány, 
majd  szerzéá  által  annyi  birtokra  tett  szert,  hogy  Ferdi- 
nánd király  levele  szerint,  23  megyére  terjedtek  ki  jószágai. 

Szerzés  módja  alig  volt  más,  mint  az  akkor  sze- 
replő férfiaké.  Zay  Ferencz  sem  igen  vala  nemesebb  a 
többinél.  Hogy  tetterejét  maga  számára  biztosítsa,  a  király 
kitüntette  öt ;  de  hogy  az  ország  tisztességesebb  polgárai 
épen  nem  becsülték,  hogy  az  akkori  közvélemény  kevés 
jót  tudott  róla  mondani,  talán  a  Balassi  Menyhárt  ánd- 
tafásáról  szóló  komédiát  is  idézhetnök,  melyben  Balassa 
gyónja  az  érseknek:    < Háromszáz    hordót   verettem    vala 


230  A  TÖKTÉNETÍKAS 

Halmiba,  Zay  társam  vala,  hogy  az  Megyesaljál  beszür- 
jük»  ;  utóbb  így  vall:  «Egy  jámbor  szegény  legényt  és  j6 
vitéz  embert  árulék  el  Szálkában,  Kerekes  Györgyét,  va- 
lami színnel,  mert  akkor  még  más  párt  valék ;  de  titkon 
Zayt  reá  indítam,  kivongatám  Szálkából  szegényt*.  Az 
érsek  azután  megfelel  neki  és  kijelenti,  hogy  ö  és  Ferdi- 
nánd király  többi  tanácsosai  azt  ajánlották,  hogy  <tégedet 
és  Zay  Ferenczet,  társodat  felakasztasson*.  Az  érsek  ta- 
nácsa nem  teljesedett  be;  sőt  Zay,  a  hetven  éves  aggas- 
tyán, 1569-ben  Kassa  és  Felső-Magyarország  főkapitánya 
lön.  De  rá  egy  évre  elhunyt,  maga  után  hagyva  szép 
nejét,  a  bájos  Mindszenty  Katalint. 

Hogy  Zay  Ferencz  írással  foglalkozott  volna,  biztos 
adataink  nincsenek ;  de  nagyon  valószínű,  hogy  a  folyton 
író  Verancsics  oldalánál  Zay  Ferencz  is  kedvet  kapott 
leírni  tapasztalatait  s  elbeszélni  a  haza  viszontagságait. 
De  bárki  irta,  ^A^  Landorfejérvár  eloeszésének  oka»  czímü 
dolgozat  igazán  becsületére  válik  szerzőjének,  mert  mint 
Toldy  Ferencz  mondja,  ez  a  legjelesb  magyar  történeti 
mti  e  században.  Teljessége,  kerek  előadása,  a  részletek 
kellő  elszámlálása  meglehetős  jellemzés,  érdekes  csopor- 
tosítás teszik  vonzóvá  e  történeti  munkát. 

A  tehetetlen  László  királyon  kezdi,  a  ki  gyávasá- 
gában belátja,  hogy  minden  áron  békét  kell  kötni  a  tö- 
rökkel ;  de  nemsokára  meghal  «és  száll  az  ország  gondja 
a  fiára  Lajos  királyra,  ki  igen  ifjú  és  tudatlan  volt,  mert 
még  ugyan  gyermek  volU.  Ez  alatt  történt  állítólag  Várday 
Pál,  akkor  egri  püspök  tanácsára,  hogy  « megtagolták  és 
rútították »  Budán  a  török  követeket,  mi  roppant  haragra 
gerjesztette  a  szultánt  s  bosszút  esküdött  a  magyarok 
ellen.  Igen  érdekes  a  budai  kormányférfiak  törekvése 
Landor-Feirvár,  a  későbbi  Nándor-Fehérvár,  most  Belgrád 
megmentése  körül. 

A  vár  Török  Bálint  fiának,  Imrének,  kezében  vala. 


A  TÖRTÉNETÍRÁS  231 

Gyámjai  a  két  Sulyok  nem  akarák  beereszteni  a  királyi 
sereget,  míg  a  várba  fektetett  költségeiket  ki  nem  fizeti 
az  ország  ;  sőt  azzal  is  fenyegetödztek,  hogy  inkább  adnák 
át  a  várat  a  török  császárnak,  mint  a  magyar  királynak, 
ha  meg  nem  fizetik  az  ő  uruk  gyermekének  adósságát  és 
sok  jámbor  szolgálatját. 

Érdekes  képét  adja  Báthori  Isván  nádor  és  Zápolya 
János  erdélyi  vajda  kölcsönös  vetélkedésének,  a  jeles 
szónok  és  tehetséges  izgató  Árthándi  Pál,  a  híres  jogász 
Verböczi  István  szereplésének.  Élénken  rajzolja  Szabács 
várát ;  majd  Fehérvár  ostromára  tér  át,  elbeszéli  a  védők 
reményeit,  csekély  számuk  daczára  kitartását,  végre  az 
áruló  Morgai  János  gyalázatát  s  a  vár  elfoglalását  adja 
elő.  Végül  keservesen  kifakad  «az  urak»  gytílölkedése  es 
versengése  ellen. 

A  mély  erkölcstelenség  és  gyávaság  e  napjaiban  úgy 
látszik  e  dolgozat  szerzője  erösebb  erkölcsi  érzettel  bírt ;  a 
mi  nem  egészen  illenék  az  idősebb  Zay  Ferenczre. 

V.  3Iintszenthi  Gábor,  I.  János  király  belső  embere, 
rövid  emlékiratot  hagyott  maga  után,  Majláth  István  és 
Balassa  Imre  erdélyi  vajdák  elleni  hadjáratáról  s  élte 
utolsó  napjairól.  Ura  iránti  gyöngédsége  és  hő  ragaszko- 
dása^ vonzó  egyszerűséggel  és  babonás  hiszékenységgel 
adja  elő  mindazt,  a  mit  látott  és  hallott.  Az  állítólagos 
Zay  Ferencz  es  Illésházi  István  mellett  ö  volt  századának 
legkitűnőbb  elbeszélője ;  de  míg  azok  előkelő  állásuknál 
s  magasabb  miveltségüknél  fogva,  széles  látkörrel  s  a 
tények  rugóinak  beható  ismeretével  bírtak,  a  jó  Mintszenthi 
nélkülözte  a  viszonyok  álértését  s  úgy  ítélt  a  szereplőkről, 
a  mint  egy  becsületes  és  ura-szerető  udvari  szolga  tehette. 

Érdekes  részletezéssel  és  drámai  beszéltetéssel  raj- 
zolja fejedelme  készülődését ;  csodás  jelenségekké',  a  tem- 
plom gyertyáinak  rögtöni  kialvásával  figyelmeztet  bennün- 
ket ura  közelgő  halálára  ;  nem   szereti   Martinuzzit,  mert 


232  ^  TOBTEifETIBAS 

<sok  dolgokba  mártotta  vala  az  barát  kalánját*.  felhozza, 
hogy  <ezen  embert  is  porból  emelé  ki>  a  király,  s  jó 
szívvel  csatolja  hozzá:  <adja  Isten,  meg  ne  csalatkozzék 
benne  o  felsége,  mert  bizony  eddigien  sokan  csalták  vala 
meg  jámbor  istenfélő  urunkat,  0  felségét*.  Mintszenthi 
azután  érdekes  apróságok  vegyítésével  vonzó  képét  adja 
a  király  egészsége  hanyatlásának  és  hü  ragaszkodása 
urához  jól  esik  az  olvasónak, 

VI.  Bornemiszi  Tamás.  Buda  elestével  egy  ide  való 
polgár  Bornemisza  Tamás,  mint  Szalay  erősiti.  Ferdinánd 
kegyelméből  élősködött  s  később  Verán csics  udvarában 
tartózkodék,  hol  titkárai  között  foglalt  helyet  és  Veran- 
csics  évkönyveinek  utolsó  részét  vagy  lemásolta,  vagy 
épen  szerkesztette.  E  jámbor  polgár  néhány  levélnyi  em- 
lékiraton bázeli  el  Buda  elestét,  melynek  *nag}'  részében 
ott  volt'.  Valóban  részt  vőn  Izabella  királyné  kíséretében, 
melylyel  a  várat  Ferdmánd  kezére  akarta  játszani,  de  a 
német  vezér  Roggendorf  ügyetlensége  es  bizalmatlansága 
miatt  nem  sikerülvén.  Fráter  Gyorg}'  szigorúan  büntette 
a  részes  budai  polgárokat.  Báchy  Ferenczet  megnég^'el- 
tette.  Bornemisza  Tamásnak  pedig,  a  ki  elmenekült,  házat 
feldülatta  és  mint  maga  beszéli,  tizenegyezer  forintnál  több 
kárt  tőn.  Feleségéi  és  gyermekét  rabszolgákúl  adták  a 
í-zultánnak.  ez  azonban  Buda  elnyerése  fölötti  örömében 
megkegyelmezett  nekik.  Ügy  látszik  Verancsics  számára 
írta  fel  rövid  előadását,  legalább  valószínűleg  rávonatko- 
zik a  többször  előforduló  megszólítás:  <Eznek  az  dolgát 
ti  kegyelmeteknek  sok  beszéddel  írhatnám  meg ;  de  csak 
ti  kegyelmetek  rövideden  megértse>. 

VII.  Bánffy  Gergely.  II.  .János  király  mindjárt  ural- 
kodása kezdetén  háborúba  keveredett  Ferdinánddal.  De 
ez  utóbbinak  Solimán  szultánnal  kötött  békéje  után  nyu- 
galomban élt  ÍI.  Miksa  trónra  léptéig.  Ekkor  újra  kitört 
a  háoor:í.  melv  változó  szerencsével  folvt,  az  1564—65. 


A  TÖETENETIRAS  233 

esztendőben.  Végre  János  király,  Miksa  hadvezére  Svendy 
Lázár  által  szorongatva,  alkudozni  kezde  Miksával,  sőt 
szövetséget  is  ajánla  néki. 

János  utóbb  megbánta  Ígéreteit  s  ezért  annyira  ma- 
gára vonta  Miksa  neheztelését,  hogy  ez  a  portára  küldé 
az  alkudozó  leveleket,  melyekből  világosan  megérthette 
a  török  szultán  kegyenczének  árulását.  Szerencsére  oly 
nagy  volt  a  török  udvar  bizalmatlansága  a  bécsi  kormány 
iránt,  hogy  szívesen  kétségbe  vonta  e  levelek  valódiságát, 
és  II.  János  örömmel  használta  a  gyöngék  eszközét,  mely 
tagadásban  állott. 

A  megszorult  fejedelem  soká  tanácskozék  az  ud- 
varral teendőjük  iránt  s  végre  abban  állapodtak  meg, 
hogy  maga  a  fejedelem  rándul  el  személyesen  a  török 
szultán  elé  s  igazolja  félig-meddig  kétségbe  vont  hűségét. 

Ezt  levélben  tudatták  a  szultánnal,  ki  most  már  nem 
kívánta  János  fejedelem  személyes  megjelenését  s  megelé- 
gedett a  hódoló  levéllel.  A  következő  évben  1566-ban 
megtörtént  a  személyes  hódolat  s  János  király  június  27-íkén 
érkezek  Zimonyba  s  tévé  udvarlását  a  hatalmas  Soliman 
szultánnak. 

De  az  út  részletes  indokolását  s  a  szíves  fogadtatás 
leírását  megtaláljuk  egy  azonkori  memoireban,  mely  «77. 
János  Magyarország  választott  királyának  11.  Soliman 
török  császárhoz  menetele  rendje  és  mócljay>  czímét  viseli. 
Ki  a  dolgozat  szerzője,  mai  napig  sem  tudjuk.  Első  kiadói, 
gróf  Kemény  József  és  Nagyajtai  Kovács  István,  magukévá 
tevék  Aranka  Györgynek  azon  föltevését,  hogy  Bánffy 
Gergely  a  szerzője,  a  ki  személyesen  vett  részt  urának 
tisztelgésében. 

VIIL  Illésházy  István.  A  XVI.  század  utolsó  tize- 
dében a  jámbor,  nehézkes,  jóakaró,  de  gyámoltalan  Rudolf 
uralkodása  idejében,  Ernő,  Mátyás  és  Miksa  főherczegek 
kormányzói    és   hadvezető    szereplése    korában    Illésházy 


234  A  TÖRTÉNETÍRÁS 

István  gróf  részt  vett  a  török  elleni  hadjáratban  és  gon- 
dosan följegyzé  szomorú  tapasztalatait  1592  — 1603-ig. 
Ujabb  történetíróink  szívesen  használják  e  jegyzéseket, 
mert  a  magas  állású  férfiú  nemcsak  hogy  részt  vőn  az 
előadottakban,  hanem  állásánál  fogva  széles  látkörrel  ítél- 
hette; meg  a  viszonyokat.  Illésházy  meg  is  felelt  e  fölte- 
vésnek. Bár  nem  rajzolja  az  események  titkos  rugóit,  nem 
igen  ismertet  meg  a  cabinet  homályos  okaival,  de  a  mit 
nyújt,  elég  világosan  festi  a  tehetetlen  király  és  udvara 
bizalmatlanságát  nemzetünk  iránt.  De  ha  a  német  taná- 
csosok bizalmatlansággal  viseltettek  a  királypárt  magyarjai 
iránt,  Illésházy  sem  vala  barátjok.  Nem  .szerette,  sőt  gyű- 
lölte a  németeket.  Minden  lépten  megrója,  hibáztatja  őket ; 
ha  elkésnek  valahonnan  jöttökben,  szemökre  veti,  hogy 
« német  módra*  érkeznek;  ha  a  magyar  katonák  akarnak 
egy  erélyes  támadást  intézni,  a  németek  állanak  utjokba, 
a  helyeit,  hogy  segítséget  nyújtanának  ;  ha  a  derék  PálíTy 
Miklós  óhajtana  valamit  keresztülvinni,  ügyetlen  és  gyáva, 
részeges  és  tobzódó  német  vezérek  akadályozzák  ;  mikor 
fegyelem  és  rend  kívántatnék  a  hadseregben,  a  német 
tisztek  reggel  tíz  órától  délutáni  öt  óráig  isznak,  dőzsölnek 
és  részegen  hevernek  sátraikban ;  Mátyás,  Ernő  és  Miksa 
föherczegek  nem  tudnak  rendet  tartani  seregökben ;  a  hol 
táboroznak,  öt-hat  mértföldre  elpusztítják  a  vidéket,  el- 
hordják a  szegény  ember  minden  vagyonát,  meggyalázzák 
családi  életét,  de  olykor  maga  az  úr  isten  is  sújtja  őket, 
mert  '<megbolondetá  minden  tanácsokot  az  németeknek ». 
Megvetéssel  adja  elő  a  külföldi  segítség  számos  gyáva- 
ságát, várfeladását  és  futását  az  ellenség  elöl.  Nem  is  le- 
hetett másképen.  E  szedett-vetett  seregek  csupa  kaland- 
vágyból, a  henye  és  könnyű  élet  hajhászásából  állottak  a 
fejedelem  zászlai  alá,  hazaszeretet  vagy  magasabb  erkölcsi 
érzet  nem  sugallta  katonai  életmódjokat ;  így  nem  csoda, 
hogy  egy-két  bravour-tetten  kívül,  a  mi  rendesen  rosszul 


A  TÖRTÉNETÍRÁS  235 

Ütött  ki,  alig  tud  rólok  valami  jót  mondani  a  haza  javáért 
lelkesülő  krónikás.  Csak  két  idegen  hadvezérről  szól  kímé- 
lettel. Egyik  az  ismert  nemet  hadvezér,  az  annyiszor  meg- 
dicsért es  megrovott  Mannsfeld,  ki  a  legcsekélyebb  kár- 
tevésért is  kivégeztette  <a.  rossz  németeket*,  a  keresztyén- 
ség védőjének  mondotta  a  magyarságot  s  oly  tisztelettel 
viseltetett  fajunk  iránt,  hogy  <:csak  egy  magyar  drabant- 
nak  is  süveget  vett  vala.»  A  másik  dux  Mercurius,  (Mer- 
coeur)  <  valami  flandriai  herczeg>,  ki  « minden  régi  hitvány 
szokásokból  kivevé  a  németeket*,  pt.  nem  engedte  meg, 
hogy  az  asszonyok  egész  raja  kisérje  a  tábort.  Egyéb- 
iránt alig  volt  külömb  a  magyar  szabad  katona  is.  A 
jobbágyi  életből  felszabadált  hajdúság  a  maga  kezére  dol- 
gozott és  rendes  díjazás  nélkül  harczolván  a  törökkel, 
egyenlő  ostora  lett  a  munkás  földmívelő  és  a  városi  iparos 
népnek. 

íllésházy  gyűlölte  a  kormány  német  tanácsosait,  önző 
és  zsarnoki  eljárásukat  s  minden  követ  megmozdított 
hogy  feltárja  bűneiket.  E  gyűlöletének  és  a  Rudolf  alatti* 
önkényeknek  méltó  kifejezése  azon  latin  dialógus,  mely 
íllésházy  magyar  kézirataival  egyszerre  jelent  meg  az 
Akadémia  kiadásában.  Élénk  és  őszinte  conversatioja  akar 
ez  lenni  az  Esztergomot  ostromló  sereg  német  tanácsosai- 
nak, kik  a  magyarok  ellenében  huzzák-halasztják  a  vár 
bevételét,  csakhogy  minél  tovább  ehessenek  kincsszerző 
es  dőzsölő  vágyaiknak.  Hazafias  elkeseredésében  írhatta  e 
beszélgetést  és  bélyegezte  meg  általa  e  nyomorultakat  ; 
de  a  kiknek  sikerült  őt  a  fejedele  n  előtt  is  gyanúsítani  s 
midőn  életére  törnének,  futásra  kényszeríteni.  A  derék 
hazafi  csakhamar  tisztázta  magát  és  az  ország  legmagasb 
méltóságára,  nádorságra  emeltetett. 

IX.  Homonnai  Driigeth  Bálint,  egyike  azon  lelkes 
hazafiaknak,  kiket  Rudolf  .szerencsétlen  kormánya  üldözött 
vagy  épen    fej-  és   jószágvesztésre   ítélt,    mert    az  idegen 


236  A  történetírás 

vezérek  zsarnoki  kegyetlenségétől  és  fizetetlen  katonáik 
dúlásaitól  felháborodva,  erélyesen  felszólalt.  El  is  hagyta 
a  német  kormányt.  Bocskai  István  elégületlenei  között 
foglalt  helyet,  sőt  a  szerencsi  gyűlésen  a  magyarországi 
hadak  vezérének  választatott.  A  még  fiatal  Homonnai 
elfogadta  a  választást,  remélvén,  hogy  a  hadjárat  zajában 
enyhülni  fog  bánata,  melyet  szerető  neje  halála  okozott. 
Az  a  gondolat  is  megfordult  elméjében,  hogy  *ha  kíván- 
tatik, édesen  halált  szenvedjen  az  ő  társáért-.  De  hogy 
utódai  ismerjék  történetét,  följegyezteté  azt.  Ez  nem  akart 
« valami  história*  lenni,  csupán  titkos  jegyzetek,  melyek 
1605-ik  évi  július  14ikétöl  november  20-ig  terjednek  és 
idegen  kéz  által  írvák.  Ügy  látszik,  csak  tollba  mondotta 
őket.  De  itt-ott  saját  kezével  is  szúrt  közbe  néhány  sort. 
E  közbeszúrások  rendesen  egy-egy  érzelmet,  kifakadást 
vagy  megnyugvást  fejeznek  ki.  Düh,  harag  soha  sem 
fogja  el.  Mint  vezér  folyton  az  észre  és  mérsékletre  hallgat. 
Sok  baja  van  az  utón  a  törökkel  és  hajdúkkal.  Az  előb- 
biek kétszinüek,  ravaszok,  minden  áron  be  akarnak  jutni 
az  általa  elfoglalt  várakba,  engedély  vagy  megbízás  nélkül 
szállják  meg  Esztergomot,  pedig  nagyon  jól  tudja  Homon- 
nai, mily  gyászos  következménye  van  az  ily  megszállás- 
nak ;  hogy  békében  lehessen  velők,  egymásután  fogadott 
fiává  lesz  a  török  vezéreknek  s  elmondja,  hogy  « három 
török  apám  vagyon  >,  de  valamint  a  sok  apaság  daczára 
sem  engedte  a  törököket  Ersek-Ujvárba  jutni  s  a  magyar 
asszonyokat  elrabolni :  úgy  a  török  sem  igen  adott  semmit 
az  új  atyafiságra,  mert  mint  Sibrik  Pál,  az  esztergomi 
török  « vezér  deákja ^  vállá,  el  akarja  öt  veszteni  Csillag 
bég,  hogy  Rhédeinek  adják  a  generálisságot.  Nem  is  ment 
többé  közéjök.  Sok  baja  volt  a  hajdúkkal,  e  féktelen,  zavargó 
sereggel,  kik  minden  lépten  fellázadtak  tisztjeik  ellen,  el- 
fogták és  bántalmazták  azokat.  De  neki  sikerül  többször 
lecsendesíteni  a  lázongókat.    Homonnai  előrelátó,    gondos 


A  Történetírás  237 

vezér  vala.  Szigorú  utasításokat  ad  a  vár  örizetére.  Újvár 
bevétele  után  protestáns  papot  rendel  az  örségnek,  saját 
tekintélyének  megőrzésére  is  vigyáz,  mert  »^ha  a  várban 
oly  szót  hallana  Desewffy  úr,  ki  vagy  ö  felsége,  vagy 
pedig  én  ellenem  volna,  az  affélét  meg  kell  Bosnyák 
uramnak  mondani  és  azt  kímélés  nélkül  való  kemény  bün- 
tetéssel meg  kell  büntetnie.  A  hadjáratban  mindig  szeme 
előtt  áll  «kicsiny  szerelmes  Homonnai  István  fiacskája*  s 
engedelmet  kér  a  fejedelemtől,  hogy  meglátogathassa, 
«kit  isten  akaratjából  kívánsága  szerint  kedves  jó  egész- 
séges életben  talált,  kiért  az  én  istenemnek  méltó  hála- 
adásokkal tartozom*.  Ezzel  végzi  naplóját,  mely  becsü- 
letes és  egyszerű,  kedélyes  és  jószívű  embernek  mutatja 
szerzőjét,  a  ki  szereti  hazáját  és  embertársait,  visszauta- 
?ítja  a  hamisság  kincseit  s  a  közérdeké  után  helyezi  a 
magáét. 

X.  Kevés  becscsel  bírnak,  Borsos  Sebestyén  maros- 
vásárhelyi polgár  följegyzései,  melyek  1490-töl  1584-ig 
terjednek,  mikor  elhunyt  és  munkáját  Nagy  S.mbó  Ferencz 
vette  át  folytatás  végett.  1550-ig,  mint  gr.  Mikó  Imre 
helyesen  monda,  Székely  István  krónikáját  írta  ki  Borsos  ; 
csak  azután  rajzolja  egyszerű  tapasztalásait  vagy  inkább 
a  híreket,  melyek  hozzájok  értek.  Mivel  alig  érinti  a  város 
ügyeit,  az  osztályok,  vallásfelekezetek,  czéhek  küzdelmét 
és  súrlódását  egymással,  nem  érdemel  nagyobb  figyelmet 
műveltségtörténeti  szempontból.  Csak  itt-ott  hozza  fel  a  jó 
vagy  rossz  időjárást,  a  bő  vagy  meddő  termést  s  a 
gabona  árát.  Érzületének,  gondolkozásának  sem  igen  ad 
kifejezést,  megmarad  az  országos  hírek  egyszerű  közlé- 
sénél, pedig  azokra  számos  és  tekintélyes  forrásaink  vannak, 
melyekkel  a  jó  városi  polgár  épen  nem  versenyezhet. 
Nagy  Szabó  Ferencz,  a  folytató,  közbeszúrt  egyet-mást 
Borsos  jegyzetei  közé,  s  már  ezek  sokkal  becsesebbek, 
minő  például    a    szombatosokat    illető    rész ;  tőle    tudjuk 


238  A  történetírás 

meg,  hogy  e  jámbor  felekezet  maros  vásárhely  hivei,  <kik 
egy  Istent  vallanak  és  disznóhúst  nem  esznek, »  1595-ben 
hódoló  levelet  írtak  a  Havasalföldön  győző  Sinán  basának, 
kegyelmét  kérik  s  azt  igérik,  hogy  oly  jelt  tesznek  házaikra, 
melyről  «a  hatalmas  császár  vitézi  nagy  könnyen  meges- 
mérhetik >  ;  tőle  tudjuk  meg,  hogy  a  töröknek  szánt  levél 
Báthori  Zsigmond  fejedelem  kezébe  jutott,  a  ki  tréfára 
vette  az  egész  levelet  s  csak  az  urak  javallatára  egyezett 
bele  elfogatásukba  és  mikép  feledkeztek  meg  róluk  fogsá- 
gukban s  mikép  szöktek  haza  vagy  bocsáttattak  el.  Va- 
lóban Szabó  Ferencz  krónikája  nagy  becsti  adalék  a  XVI. 
és  mivel  1658-ig  folytatta,  a  XVII.  század  történetéhez. 
Ö  a  nép  embere  volt.  de  olyan,  a  ki  a  közügyekhez  is 
értett,  irántok  érdeklődött  és  szerepelt  is  bennök.  Mint  a 
nép  fia,  ismerte  a  nép  felfogását,  Ítéletét,  ismerte  az  alsóbb 
világ  közvéleményét  s  kifejezést  adott  neki  csevegő  mun- 
kájában. Mint  a  közügyek  viselője  közelebbről  is  látta, 
szemlélte  azokat ;  Maros-Vásárhely  előkelő  szintere  volt 
a  század  mozgalmainak.  Török  és  tatár,  hajdú  és  német 
hadak  vonultak  végig  a  városon  vagy  táboroztak  a  város 
mellett  s  sokszor  egyenlő  kegyetlenséggel  sújtották  azt  az 
ellenséges  és  magyar  katonák.  A  jó  módú  és  bíróviselt 
családból  származott  Nagy  Szabó  Ferencznek  mindig  ott 
kellé  lennie,  tanácsot  adnia,  vitézséget  és  bátorságot  mu- 
tatnia s  ö  dicséretesen  megállotta  helyét.  Egyébiránt  ma- 
gasabb szerepe  és  küldetése  is  volt.  Már  nagybátyja  Borsos 
Tamás  konstantinápolyi  követ  vala.  Ö  maga  a  havas- 
alföldi vajda  és  Forgách  Zsigmond  német  császári  tábornok 
elleni  fölkelés  alkalmával  1611-ben  a  maros-vásárhelyi 
lovasság  « vice  hadnagya >'  volt,  1618-ban  ő  vitte  Brassóba 
a  tizenkét  mázsa  rezet  és  hozta  haza  a  belőle  öntött 
ágyút  és  ráülve  sütötte  ki  a  város  piaczán  ;  1614-ben 
« látás  és  hallás  kedvéért*  Konstantinápolyba  rándul,  hat- 
száz tallért  és  száz  aranyat  visz  magával,  hogy    « valami 


A  TÖRTÉNETÍRÁS  239 

marhát>  vásároljon,  de  nem  nagy  haszonnal,  mert  mint 
maga  bevallja  «nem  tudott*  ;  különben  azzal  vigasztalja 
magát,  hogy  nem  kalmárságra  ment  a  török  fővárosba, 
hol  örömmel  és  áhítattal  látogatta  a  katholikusok  vagy 
pápás  keresztyének  tizenkét  templomát  és  szívesen  föl- 
említi a  török  vallási  türelmét,  mint  a  ki  « senkit  sem 
hitben,  sem  pedig  templomában  nem  háborít.*  1614-ben 
élelmet  szállít  mint  másod -felügyelő  a  török  táborba, 
16-l:2-ben  a  görgényi  uradalom  tiszttartója,  a  következő 
évben  Rákóczy  György  lakadalmán  egyik  gazda  stb.  így 
tehát  közelről  szemlélhette  és  jegyezhette  a  történt  dolgo- 
kat. De  másrészt  nagyon  óvatos  ember  vala.  Nem  beszél  el 
mindent,  a  mit  tud  vagy  gondol.  E  megjegyzéssel  Sapienti 
satis  vágja  el  a  mondandók  fonalát.  Úgy  látszik,  attól  félt, 
hogy  profán  kezekbe  kerülhet  írása.  De  azért  mégis  sokat 
mond.  Egyébiránt  az  urakkal  való  érintkezés  óvatosságra 
intette.  Modora  a  felsőbbekkel  szemben  az  alázatos  polgáré 
lehetett,  ki  jól  ismeri  a  válaszfalat,  mely  a  két  osztály 
között  áll.  Emberséges  és  beesüiettudó  polgár  vala,  mi  a 
magyar  középosztálynak  nagyon  ismert  sajátja,  erénye  és 
hibája  egyszersmind,  mert  rendesen  hiányzik  mellőle  azon 
tolakodó  erély,  melylyel  könnyen  sikert  arathatni  a  köz- 
életben, a  mi  más  fajoknak  uralmat  biztosít  a  népek 
roppant  versenyében  Másrészt  eléggé  életrevaló  tudott 
lenni.  A  hol  városán  kellé  segíteni,  az  elhagyott  zárda 
köveiből  bástyát  emelni,  a  czéheket  köztevékenységre  buz- 
dítani, Nagy  Szabó  Ferencz  soha  sem  hiányzik  s  megvédi 
városát  a  kóborló  ellenség  rohanásától.  Érdekes  városi 
történet  az  ily  bástya-építés  ;  ez  lön  forrása  Maros- Vásár- 
hely emelkedésének,  mert  míg  ezelőtt,  kivált  a  város 
vége  felé,  mindenki  arra  lakik,  a  hol  « sátort  s  kalibát  — 
mit  csinált, »  most  úgy  vevék  észre,  hogy  «a  nemesség 
is  oda  szárnyallik.  alásugorodik  és  ott  é!-hal  velők  és 
minden  szerencséjökeí  magával  közli*. 


240  A  Történetírás 

XI.  Csekély  fontosságú  töredék  maradt  fen  Gálfi 
Jánostól,  egyikétől  azon  szerencsétlen  áldozatoknak,  kik 
Báthori  Zsigmond  gyengesége-  és  szeszélyének  köszön- 
hették pusztulásukat.  Gálfi  a  fejedelem  unokatestvérétől, 
Báthori  Boldizsártól  üldöztetve,  Magyarország  felé  mene- 
kült; de  Belényesen  elfogták  és  Nagyváradra,  majd  Husztra 
hurczolták.  Itt,  börtönében  jegyzé  fel  életének  rövid  törté- 
netét. Különben  az  egész  inkább  csak  az  ő  befolyásának 
rajza,  melylyel  a  gyermek  Zsigmondot  a  fejedelemséghez 
juttatta ;  de  a  néhány  lapra  terjedő  elbeszélés  is  mutatja, 
hogy  szerzőjéből  jeles  emlékíró  vált  volna.  Talán,  ha 
tovább  maradhat  börtönében  ;  ha  a  fejedelem  kegyetlen 
jó  akarata  Boldizsár  irányában  oly  hamar  ki  nem  végez- 
teti  a   szerencsétlent,    fontosabb   emléket   hagy  utódaira. 

Még  kisebb  becset  tulajdoníthatni  Bors  János  kró- 
niliájának.  Csak  néhány  sorban  emlékszik  meg  ama  vi- 
szontagságos évek  mindegyikéről,  melyek  Zsigmond  válto- 
zékonysága, Báthori  András  trónra  jutása  és  megveretése, 
majd  Mihály  oláh  vajda  bitorlása  alatt  tölt  el.  A  jámbor 
székely  ember  egyszerűen,  de  nagyon  felszínesen  ad  eiö 
néhány  adatot,  melyekkel  alig  érdemel  ki  többet,  mint 
hogy  megemlékezzünk  róla. 

XII.  Gyulafi  Lestár  (Eustachius)  az  erdélyi  fejedelem 
udvari  titkára  és  diplomatája  becses  jegyzeteket  írt  össze, 
melyekből  megtudunk  egyet-mást,  így  pl.  Dávid  Ferenci 
haláláról ;  alakra  nézve  azonban  nem  külömb  más  föl- 
jegyzéseknél ;  hol  magyarul,  hol  latinul  mond  kisebb-na- 
gyobb részleteket,  melyek  ritkán  alkotnak  egy  kis  egészet. 

XIII.  Jóval  becsesebb  ez  utóbbi  följegyzéseknél  Már- 
tonfalvay  Imre  deálí  Emlékirata,  ki  ifjú  korában  Török 
Bálint  szolgálatába  szegődött.  Mindjárt  dolgozata  elején 
érdekes  képet  nyújt  a  század  középnemeseinek  életéről, 
kik  folytonos  harczot  víttak  egymással  és  a  hatalmas 
Török  Bálinttal.  Ennek  például  egyik  tisztje,  Nagy  Gergely 


A  TÖRTÉNETÍRÁS  241 

somogyi  várnagy  magára  vonja  ura  haragját,  ezért  So- 
mogyvárában  megtámadja,  mint  Mártonfalvay  képes  kife- 
jezésekkel mondja :  Trója  hastéllát  reá  szállatá.  Sok  naiv- 
sággal emlegeti  urához  való  hűségét,  odaadó  szolgálatát, 
uráért  való  harczait.  Egyszer  kezét  is  általlőtték  az  ura 
mellett,  «ki  miatt  nagy*  nyomorúságot  kellett  szenvednie, 
mert  halálos  seb  vala  rajta,  közel  két  esztendeig  gyógyí- 
tották külömb-külömb  mesterborbélyoIi>,  sok  költségbe 
került  a  gyógyítás,  de  ura  "■wagial  ajánlotta  magát  érette >, 
azt  is  Ígérte,  hogy  megarant/ottatja  a  kezét  és  ha  közöt- 
tük maradhat,  teljesíti  is  Török  Bálint ;  «de  ezután  is 
várom  györmekinek  kegyelmességöket  érette  holtom  nap- 
jáig >.  Ez  a  kedves,  meleg  és  alázatos  hang  vonul  végig 
a  jó  szolga  emlékiratán,  melyet  nagyobb  részt  béna  és 
remegő  kezével  irogatott  össze.  Mily  érdekes  és  vonzó  el- 
beszélés az,  mikor  rosemberki  feldőlését- meséli  el,  mikor 
holtssámmal  emelték  föl  a  rút  jeges  kőszikláról,  hét  jég- 
patkós  cseri  barát  meg  is  akarja  gyóntatni,  ő  azonban 
csak  testi  segítséget  kér  tölők.  Útközben  kenik-fenik,  kö- 
pölyűzik,  bár  az  nagy  szertelen  esés,  melyet  «01áh  érsek 
föl  nem  vett  volna  talán  félországért  >> ,  mindenfelé  gyöt- 
rötte,  mégis  teljesíté  küldetését,  hogy  ura  leányát,  az  ő 
Msasszomját  nagy  hideg  időben  haza  hozza  Terebesröl. 
Az  utón  « minden  éjjel  ajtója  előtt  kellett  hálnia;  néha 
a  hol  hitvány  szállásonk  esött,  az  hó  is  elburított  ágyom- 
ban,  még  sem  mentem  házba  viradtáig».  De  a  vége  mégis 
csak  az,  hogy  mind  e  sok  szolgálatért  elmaradt  a  jutalom, 
semmiért  állotta  ki  a  sok  szenvedést,  «de  ha  élhet  vala 
az  ő  kegyelmes  ura,  tudja,  hogy  el  nem  feledközött  volna 
róla*. 

E  szerény  naplózókénál  fontosabb  Székely  és  Heltai 
munkája.  Ok  sem  igazi  történetírók,  kivált  az  első  nem 
az,  nem  csupán  müve  alakjánál,  hanem  tartalmánál  fogva 
is.  Az  actio  kora,  a  reform  ideje,    minő  a  XVI.    század, 

Bodnár  Zs. :  A  magyar  irodalom  története.  lo 


242  ^  TÖETENETIRAS 

épen  nem  alkalmas  a  komoly,  igazságos  történetírásra. 
A  ki  mindig  a  jövőről  álmodik  és  nyugtalanul  egy  új, 
fényesebb  időszak  pirkadását  lesi,  nem  alkalmas  arra, 
hogy  az  elmúlt  napok  történetírója  legyen.  Akarva  sem 
tud  igazságos  lenni.  Ö  mindig  pártember.  Mikor  a  jelen 
sem  elégíti  ki  a  lelkét,  hogy  tudna  nyugodt  szemlélője  és 
vizsgálója  lenni  a  múltnak. 

A  reactiónak  már  több  érzéke  van  a  múlthoz ;  a 
visszahatás  idején  szívesen  fölemelgetjük  a  múlt  fátyolát, 
szeretünk  visszapillantani  a  nemzeti  hősiség  íényes  tetteire, 
szeretjük  magasztalni  a  régi  jó  szokásokat,  csodáljuk  a 
letűnt  nagyságokat,  kivált  a  lovagias  és  nemes,  büszke  és 
regényes  alakokat :  e  csodálat  azonban  épen  mivel  cso- 
dálat, szintén  messze  esik  az  igazi  történetírástól.  Rende- 
sen csak  a  hatás  és  visszahatás  íróinak  működése  után 
szokott  támadni  egy-két  történetíró,  a  ki  pártatlan  és  igaz 
ud  lenni,  a  ki  belé  mélyed  a  kor  szellemébe  s  hiven, 
♦legjobb  tudomása  szerint  nyugodtan  adja  elő  a  múlt  tör- 
ténetét. Aligha  volt  ilyen  emberünk.  Külföldön  is  csak  a 
XIX.  században  van  igazi  történetírás.  Annál  kevésbbé 
lehetett  nálunk  a  XVI.  században. 

De  lássuk  a  két  magyar  krónikást.  Chronica  ez  vi- 
láf/nac  jeles  dolgairól  S:ekeV  Estván  Craccoha  1559  czím 
alatt  jelent  meg  Benczédi  Székely  István  világkrónikája  Né- 
meti Ferencznek  ajánlva.  Említi,  hogy  tanulás  közben  csinált 
magának  egy  kis  chronologiát.  a  mit  barátjai  meglátván, 
kérni  kezdek,  hogy  ne  hányja  el,  hanem  tegye  közzé. 
Nem  csupán  a  történeti  adatok  egymásutánját  kívánta 
nyújtani,  hanem  azt  is  ki  akarta  mutatni,  hogy  «ez  világ 
nem  szerenczétől  birattatik»,  hanem  az  isteni  gondviselés 
vezeti.  Könyve  elején  magáévá  teszi  azt  a  középkori  né- 
zetet, hogy  hatezer  évig  áll  a  világ.  Kétezer  a  puszta- 
ságé,  kétezer  a  törvényé,  kétezer  a  Messiásé.  A  krónika 
első  és  második   részében    legtöbb    helyet  foglal  a  bibliai 


A  TÖRTÉNET i:?>,As  243 

történet,  csakhogy  mindig  több  tért  enged  a  világi  histó- 
riának. Nem  idegen  a  középkori  mystika  magyarázataitól, 
így  például  a  3363.  évnél  felhozza  Nabuchodnozor  álmát 
s  utána  következik  a  megfejtés.  «Az  arany  fü  (fej)  vala 
a  babyloniabeli  birodalom,  az  ezüst  mell  a  perzsiai,  a  réz 
hasz  a  Nagy  Sándoré,  a  vas  láb  a  római  birodalom,  ki 
két  felé  szakada  Nagy  Károly  császárnak  idejébe,  ki*- 
jegyez  vala  a  kípnek  a  két  lába.  Mert  Károly  (?)  idejébe 
két  imperatort  emelének  a  római  birodalomba,  egyiket 
Rómába,  a  másikot  pedig  Konstantinopolba,  kit  aztán  a 
török  elfoga.  Azért  immár  a  római  birodalomnak  az  utolja 
fele  vas,  ez  a  török ;  fele  pedig  agyagból  czenáít,  ez  a 
német ;  de  a  vas  mindenkort  megrontja  az  agyagból  czenált 
állatct».  Erre  a  jóslatra  többször  visszatér  és  azt  hiszi 
hogy  a  magyarok  sem  várhatnak  már  semmi  jót.  mert  a 
török  sújtja  őket. 

Szereti  az  írók,  költök,  bölcsészek  idejét  is  bejegyezni. 
A  színészekről  sem  feledkezik  meg.  Még  jobban  tetszenek 
neki  a  természeti  csodák  és  történeti  mende-mondák.  3759., 
évben  cegy  tehén  emberi  nyelven  szóla ;  egy  gyermek 
Syriába  elefánt  fűvel  szülétek  ...  A  fák  gabanát  termé- 
nek* 3676.  Lysimachus  macedoni  királyról  mondja,  hogy 
<pinzét  és  aranyát  Erdélybe  a  Maros  mellett  találák  meg». 

Vallásos  elfogultsága  nagyon  erős.  Nagy  Gergely 
pápáról  mondja:  «A  misébe  a  canon  között  is  való  maez- 
kajátékot  ez  szerzé  .  .  .  kurvás  papnak  miséjetői  eltiltá 
a  keresztyéneket,  kit  bizony  jámborul  tőn,  mert  a  római 
papok  mind  kurvások  és  bálványozok  .  .  .  gyertyát  pa- 
ranczola  gyújtani  a  misén,  hogy  lássanak  ;  vajha  látná- 
nak, de  nem  látnak,    mert  mind    vakok  és  néma    ebek». 

A  Kr.  u.  605.  évnél  már  teljesen  szakít  a  régi  egy- 
házzal :  « Ettől  fogva  a  pápák  mind  antichristosok  és  Lu- 
cipernek  helytartói >•.  A  853.  évnél  Johanna  papissáról 
szól.  Az  1201.  évnél  írja  :   «Ferencz  barát  az  üdöbe  hozá 

16* 


244  A  TÖRTÉNETÍRÁS 

be  a  keresztyének  közé  az  ö  szürke,  ondók,  rút,  tetves, 
küldus  barátit*.  1410-ben  Zsigmond  király  lelkébe  tiszta 
papás  vala  és  Krisztosnak  fii  ellensíge,  mert  ez  égetteté 
meg  egyik  a  szent  Húsz  Jánost  Constantiaba  és  a  prágai 
szent  Jeronimost>. 

A  világ  teremtésének  ötödik  ezrében  többször  szól 
a  magyarokról.  A  hunok  neki  is  magyarok.  A  székelyek 
a  hunok  utódai,  <kik  még  most  is  külömböznek  a  több 
magyaroktól  törvínyekkel  és  írásokkal,  kik  Hunniabeli 
módra  székely  bötüvel  élnek  mind  e  napiglan^.  Attila 
halála  után  «több  magyar  itt  nem  maradott  .  .  .  hanem 
voltak  akkort  itt  Pannoniába  jászok,  oláhok,  tótok,  osz- 
trogottusok,  görögök,  bolgárok,  ráczok  és  czigányok*. 

Bőven  ír  az  egyes  fejedelmekről,  elszámlálja  hábo- 
rúikat, intézkedéseiket,  rajzolja  jellemöket,  jellemző  tettei- 
ket, melyeket  azonban  többször  a  kor  durvaságának  vagy 
mende-mondának  kell  tulajdonítanunk  pl.  mikor  Nagy 
Lajos  Nápolyban  «a  figét  az  olaszokkal  a  szamár  alfelé- 
ből kiharabtatás.  Sokszor  nehéz  a  helyzete,  mert  oly 
férfiúról  kell  szólania,  kit  jeles  hazafinak  és  jámbor  ke- 
resztyénnek, jó  katholikusnak  ismer  a  törtenelem ;  ilyen- 
kor nem  tud  kibonyolódni  helyzetéből,  melybe  protestáns 
felfogása  juttatja  és  ellenmondásfélébe  jő  magával  s  az 
olvasó  mindjárt  megérzi  félszeg  állapotját,  kellemetlenül 
hat  reá  az  író  vergődése  vagy  néha  bántó  igazságtalansága. 

Érdekes,  a  mit  Mátyás  király  könyvtáráról  mond, 
mert  csak  « egynéhány  ezerre*  teszi  a  könyvek  számát, 
a  mi  inkább  megfelel  a  valóságnak,  mint  a  későbbi  mese, 
mely  ötvenezerről  regélt.  A  könyvek  ógörögül,  zsidóul  és 
deákul*  valának  írva. 

Komoly  tárgyában  beékel  egy  tréfás  esetet  is  Mátyás 
királyról  mely  a  nagy  fejedelem  pajkos  kedvét  mutatja. 
Különben  Mátyás  « minden  erkölczébe  igen  ékes  vala  és 
beszédében    nyájas   és  trufás,    kinek    az  ö  jámbor   voltát 


A  TÖRTÉNETÍRÁS  245 

emberi  nyelv  meg  nem  mondhatja,  sem  eleget  nem  szólhat 
felöle.  Ez  járásába  gyars  vala,  beszédébe  késedelmetlen 
és  tekintetében  kemény,  annyira  hogy  valamelyfelé  eltekin- 
tett, ottan  megrettentek  elölte.  ^>  Mint  látjuk.  Székely  jel- 
lemző képessége  kissé  korlátolt,  nem  tud  egyöntetű  cha- 
ractert  rajzolni,  szétfolyó  a  vonásokban,  ellenmondó  a 
sajátságokban.  Mátyás  neki  minden  erkölcsében  igen  ékes, 
emberi  nyelv  el  nem  mondhatja  jámborságát,  de  a  mellett 
kemény  tekintetű  és  trufás  beszédű  stb. 

Egyébiránt  a  jámbor  krónikás  munkája  jóravaló 
törekvés  volt  az  ö  korában :  megismertetni  a  magyar 
olvasóval  a  világ  és  magyar  nemzet  történeteit ;  talán  azt 
is  elmondhatni  róla,  hogy  a  kor  színvonalán  állott,  mely 
bizony  mindenütt  alacsony  volt ;  igaza  lehet  Lybecz  Mi- 
hálynak is,  a  ki  a  könyv  elején  latin  párversben  dicsőíti 
Székelyt  és  azt  mondja  róla,  hogy  müvével  halhatatlan 
nevet  szerzett  magának,  mert  napjainkban  minden  müveit 
magyar  hall  legalább  egy  pár  szót  Székely  István  kró- 
nikájáról ;  a  mű  azonban  ma  már  csak  a  curiosumok 
közé  tartozik,  elfogultsága,  rosszakaratú  megjegyzései, 
kritikátlan  meséi  bántanak  bennünket.  Szempontját  sem 
tudja  valami  fényesen  bebizonyítani,  a  gondviselés  veze- 
tése nem  igen  rí  ki  előadásából.  Pedig  Székely  önérzetes 
ember  volt,  a  ki  sokat  tarthatott  tudományára  és  irodalmi 
működésére.  Stylusát  mintának  kívánta  tekintetni.  Azt 
akarta,  hogy  olvassák  és  az  írók  kövessék,  tőle  vegyenek 
« módot  mostani  írásra ».  Legalább  én  azt  hiszem,  hogy 
a  könyve  elején  álló  magyar  verset  a  Corrector  nevében  ő 
maga  írta.  E  magyar  distichonok  érdemesek  az  olvasásra 
nem  csupán  tartalmukért,  hanem  formaszépségükért  is. 
Annyi  erő  és  zeneiség,  helyes  gondolat  és  ritmus  van  bennök 
mint  Erdösiében.  A  corrector  e  versekben  inti  a  jámbor 
olvasót,  hogy  ha  megütközik  a  krónika  nyelvén,  ha  a  szónak 
módja  hilemhes  és  as  szólásnak  líj  folyaniása  leend^ 


246  -^  Történetírás 

Mindjárt  az  régi  székelyek  nyelvére  tekinczen, 
Kiknél  tiszta  magyar  nyelv  maradéka  vagyon. 

0  köztök  példát  ez  könyvbeli  szóra  keressen, 
És  tőlök  módot  mostani  írásra  vegyen. 

Meg  kell  azonban  adni  krónikásunknak,  hogy  nem 
hajhászsza  a  székelyeskedést.  Inkább  gyéren,  mint  sokszor 
fordulnak  elő  nála  e  tájbeszéd  sajátságai.  Látszik,  hogy 
régen  elszakadt  szülőföldjétől  és  az  északkeleti  magyarság 
kiforgatta  dialectusából. 

A  másik  történetíró  Heltai  Gáspár  volt.  Ö  is  nagyobb 
munkát  adott  ki,  de  csak  a  magyarok  történetét  foglalta 
bele.  Chronica  az  magyarok  dolgairól  stb.  lo75-ben  jelent 
meg.  Heltai  müve  nem  eredeti  kutatáson  alapuló  munka, 
hanem  mint  a  czímben  is  megírta:  «az  Bonfinius  Antal- 
nak nagy  könyvéből  és  egyéb  históriás  könyvekből  nem 
kicsin  munkával*  készítette.  Müvét  folio-íven  tette  közzé. 
De  míg  Bonfmi  decasokra  és  liberekre  osztja  munkáját, 
Heltai  az  egyes  királyok  történetére.  Ö  is  megkülömböz- 
teti  a  magyarok  többszörös  bejövetelét  hazánkba.  Az  első 
bejövetel  a  hunoké,  kik  végre  szerencsétlenül  járnak, 
Attila  meghal,  fiai  elpusztulnak,  csak  néhány  ezer  hun 
vonja  meg  magát  a  székelyföldön.  -Ök  kitagadák  mago- 
kat, hogy  nem  magyarok  volnának,  hanem  székelyeknek 
nevezek  magokat.  Ezek  mostan  is  laknak  Erdélyben  és 
külen  törvények  és  erkölcsek  vagyon.*  Szabadosok  is 
voltak;  de  hitellenségökért  « elsütötte  a  dér  az  ő  szabad- 
ságokat.* 

A  magyarok  második  bejövetelét  Árpád  eszközlé. 
A  magyarokat  összeütközésbe  hozza  Nagy  Károly  csá- 
szárral, a  ki  legyőzi  őket,  megszállja  Sicambriát.  « melyben 
vala  a  Czaba  berezeg*.  Csaba  halála  után  Nagy  Károly 
jól  kezde  bánni  a  magyarokkal,  intvén  őket,  <hogy  el- 
hadnák  az  ő  bálványokat,  a  Marsot  és  Herculest*  :  de 
mikor  nyakaskodtak,   «letöreté  minden  bálványoknak  egy- 


A  Történetírás  247 

házait >,  adót  vete  rajok.  Majd  a  saxoniabeli  szászokkal 
gyűlt  meg  a  baja  Károlynak,  kiket  Magyarországba  és 
Erdélybe  telepített. 

Nagy  Károly  halála  után  a  magyarok  Lindeutust 
választották  berezegnek ;  majd  Salárd,  Toxus,  Geysa  ber- 
ezegek következnek,  azután  a  királyokra  kerül  a  sor, 
többnyire  híven  Bonfmi  után.  Néha  azonban  kijelenti, 
hogy  uem  követi  az  olasz  írót.  Mikor  a  Hunyadi  nem- 
zetségről ír,  tiltakozik  Bonfini  olaszító  előadása  ellen, 
mint  a  ki  -kedvesködni  akarván  Mátyás  királynak,  a 
rómaiaktól  hozza  alá  az  ő  eredetit  és  olaszt  czinál  belőle. 
De  a  dolog  nem  úgy  vagyon :  hanem  mind  ebben  az 
írásban  megtalálod  írván  ;  így  higyjed  az  históriát  igaznak 
lö:]ni.»  Ekkor  azután  közli  a  holló  költői  mondáját,  úgy, 
a  hogy  ez  már  a  XV.  században  kifejlődött.  Különben 
Hunyadi  János  és  Mátyás  története  foglalja  el  a  könyv 
jó  részét.  Ez  utóbbiakról  mondja,  hogy  Beatrix-szal  való 
házassága  után  nagyon  megváltozott  a  magaviselete. 
« Azelőtt  a  magyari  királyok  a  nemesekkel  és  urakkal  nyájas- 
kodtanak*,  akkor  mentek  be  hozzá,  a  mikor  akartak,  a 
király  M2  Jiemjérrel  és  selejt  {sleyt)  étkehkel  minden 
pompaság  nélh'il  élt.  Hitvány  házban  lakék.  De  a  mint 
Mátyás  újra  megházasodott,  minden  megváltozék.  Nagy 
palotákat  épített,  drága  asztalokat,  pohárszékeket  csinál- 
tatott, meijiratá  drága  festékekkel  és  jó  és  drága  arany- 
nyaL  Olasz  ételeket  és  italokat  főzetett.  Festők  és  szob- 
rászok, kőművesek  és  kőfaragók,  asztalosok,  ötvösök, 
rézművesek,  szabók,  gyöngyfüzök,  szakácsok,  gyógyszeré- 
szek, jeles  fondálók  stb.  jöttek  Budára.  A  jeles  discantorok, 
orgonások  és  igen  nagy  szavó  papok  sem  maradtak  el. 
Csúfok,  tánczolók,  mindenféle  síposok,  lantosok,  hegedősök 
nagy  fizetést  húztak.  Tudós  népeket,  jeles  doctorokat, 
«sőt  még  ördenges  tudományú  mestereket  is  kerestet  vala» 
a  király.    Mindezt   nagyon   bánták   a  magyarok.    A  nagy 


248  A  TÖETÉNETÍEÁS 

költség  miatt  örökös  panasz  lebeg  ajkaikon.  Fájt  nekik, 
«hogy  olyan  kennyen  elhányja  vala  az  ország  pénzét.* 
Nem  tetszett  nekik,  hogy  elhagyja  a  régi  magyarok  érett 
erkölcseit,  hogy  a  felesége  liordozná  ötét  minden  encsen- 
henczeJcre  és  testi  gyönyörüségelcre.  Heltai  felhozza  a  szép 
librariát,  a  könyvtárt,  melyre  évenkint  harminczhárom 
ezer  arany  forintot  költe  a  király,  csupa  deák  és  görög 
könyvekre. 

Mint  buzgó  protestáns  szintén  sokszor  jött  Heltai  abba  a 
kellemetlen  helyzetbe,  hogy  jó  katholikust  kellé  dicsérnie, 
pedig  a  középkori  keresztyén  hős  nem  volt  az  ideálja. 
Ilyenkor  meg  is  látszik  előadásán,  hogy  nem  jól  érzi  magát. 
Olykor  változtat  Bonfini  elbeszélésén,  majd  kihagyja  a 
kérdéses  helyet ;  a  hol  pedig  egyet  sújthat  a  pápai  kúrián, 
szívesen  megteszi.  Kitörli  Bonfini  azon  sorait,  melyekkel 
egyes  szentek  csodáit  meséli  el.  Az  egyházvédő,  pap- 
pártoló királyokat  nem  igen  magasztalja.  Általában  nem 
barátja  a  papoknak.  Mindamellett  lelkes  hazafi  és  jó 
magyar,  úgy  hogy  a  hol  ez  a  szempont  kívánja,  a  papot 
sem  bántja.  Úgy  látszik,  könyve  végén  vigyázatlanabbúl 
dolgozott.  Mert  például  mikor  Mátyás  király  dicséretéről 
szól,  híven  lefordítja  Bonfinit  és  mondja,  hogy  «véle  voltam 
mindenütt  a  táborban  és  szömemmel  megláttam,  mint 
tanyította  és  oktatta  őket.  Soha  népet  nem  láttam,  mely 
inkább  tudna  mind  hevet,  mind  hideget  szenvedni  mint 
az  ő  népe.  Soha  sem  láttam  népet,  mely  inkább  szerette 
és  böczülte  volna  az  ö  fejedelmét,  mint  az  ő  népe  őtet 
szereti  és  böczüli  vala.»  Ezt  elmondhatta  Bonfini,  a  ki 
mindenüvé  kísérte  a  királyt,  de  Heltai  nem. 


A  VALLÁSOS  LYRA  249 


L  Y  R  A. 

I. 
A  VALLÁSOS  LYRA. 

A  mint  nagy  eszmék  és  érzelmek  ragadják  meg  az 
emberiséget,  kiválóan  termékeny  lesz  a  költészet  egyik 
ága,  a  lantos  költészet.  Hivatottak  és  olyanok,  a  kik  nin- 
csenek hivatva,  az  eszme  hatalmától  és  az  érzés  erejétől 
lelkesítve  megragadják  a  lantot  és  eléneklik  eszméiket  és 
érzelmeiket.  A  szelid  lágy  érzelmektől  kezdve  a  leghatal- 
masabb ódái  hangokig  mindegyik  kifejezést  talál  a  sike- 
rült és  nem  sikerült  sorokban.  Az  öröm  és  bánat,  a  lel- 
kesedés és  kétségbeesés,  a  remény  és  fájdalom  tehetséges 
vagy  ügyetlen  tolmácsokra  találnak  ily  időkben  s  ilyen 
volt  a  XVL  század.  A  nagy  eszmék  megifjítják  az  embe- 
reket, mindegyiknek  duzzadt  a  kebele  s  mint  az  ifjú,  kinek 
szivében  a  szerelem  lángja  lobog,  dalol,  énekel,  úgy  dalolt, 
énekelt  ez  az  időszak,  e  megifjodott  korszak. 

Az  előbbi  pár  száz  év  is  némileg  a  megifjodás  kor- 
szaka volt.  A  klassikus  világ  emlékein  megifjodott  a  müveit 
osztály.  Csakhogy  maga  a  nép,  a  nemzet  nagy  tömege 
hidegen  maradt,  nem  érdeklődött  az  új  szellem  iránt.  Ezért 
azt  mondhatnók,  hogy  a  XIV.  és  XV.  század  inkább  az 
értelem,  a  gondolkodás,  az  izlés  százada  volt.  A  huma- 
nismus  minden  szépsége  mellett  sem  játszott  benne  nagyobb 
szerepet  az  érzelem  heve.  a  szív  lángja.  A  müveit  embe- 
rek, a  tudósok  és  művészek  gyönyörködtek  a  klassikus 
világ  gondolatain,  épültek  remek  alkotásain,  a  földből  ki- 


250  ^  VALLÁSOS  LYEA 

ásott  szobrokon  épen  ügy,  mint  a  könyvtárak  lomjaiból 
kiszedett  Platón  és  Homeruson,  Sophoclesen  és  Aristo- 
phanesen  s  másokon,  szívesen  utánozták  is  őket  vagy 
legalább  hangoztatták  eszméik-  és  érzelmeiket.  A  tüz  és 
láng  azonban  nem  égetett  és  nem  lobbant  föl  bensejőkben. 
Költői  alkotásaik  nemcsak  hideg  agy  szülöttei,  de  hidegen 
is  hagynak  bennünket.  A  legünnepeltebb  új-latin  költő  is 
csak  ritkán  tud  igazán  szivünkhöz  szólani.  Rendesen  pro- 
fessor  és  pap  volt,  a  ki  a  tanító  világnak  zengette  költe- 
ményeit. Ezek  azután  szemügyre  vették  jámbusait  és  más- 
nemű lábait,  itt-ott  dicsértek  képeit,  csinos  hasonlatait, 
merész  hyperboláit,  magasztalták  körülírásait,  szokatlan 
inversióit.  különösen  szerették  horatiusi,  virgiliusi  szólásait. 

Olyan  költő,  mint  Janus  Pannonius,  a  kit  kora  ün- 
nepelt és  az  elsők  közé  emelt,  s  a  kire  azért  mi  is  büszkék 
vagyunk,  nem  írt  egyetlen  oly  költeményt,  mely  akár  ere- 
detiben, akár  fordítva  meg  tudna  ragadni,  fel  tudna  lel- 
kesíteni bennünket,  pedig  poetai  természet  vala.  Az  idegen 
floscuiusok  költészete  csak  az  iskolás  köröknek  tetszett  és 
tetszhetett,  hidegen  hagyta  a  nemzetet,  mely  nem  értette 
az  idegen  poétát,  a  ki  ügy  sem  neki  dalolt. 

Most  olyan  költők  léptek  föl,  kik  mindenekelőtt  a 
nemzet  nyelven  és  a  népnek  énekeltek.  Igaz  ugyan,  hogy 
már  a  XV.  században  is  voltak  vallásos  énekek,  melyek 
a  nemzet  nyelvén  szólottak.  Legnagyobb  részt  latin  hym- 
nusok  fordításai,  de  talán  nem  annyira  a  nép,  mint  az 
apáczák  számára  készültek.  Latinul  nem  tudó  sororok  és 
fráterek  énekelték  azokat,  nem  az  egyház  községe.  A  nép 
éneke  legfölebb  a  litánia  Irgalmazz  mi  nekünk  és  könyö- 
rögj érettibik  recitálásáig  emelkedett.  Ez  az  állítás  teljesen 
kifogástalan  a  középkor  régibb  századaira  nézve,  úgy  hogy 
tulajdonképen  alig  lehet  a  templomi  énekekről  szólani. 
Az  egyház  nem  látta  szívesen  az  anyanyelv  megjelenését 
az    egyházban.    A    népnek    csendesen    kellé   imádkoznia 


A  VALLÁSOS  LYKA  251 

csupán  a  papságnak  volt  szabad  szent  éneket  énekelni 
az  egyház  nyelvén.  Századokon  keresztül  csak  a  Kyrie 
eleison-\.  kiálthatta  a  pap  énekére  a  nép,  ezt  hangoztatták 
a  halotti  kiséretnél,  ezt  a  prédikácziók  után,  vecsernyéken, 
sőt  mint  a  capitulariák  mondják,  a  köznapi  teendők  között, 
a  barmok  ki-  és  behajtásánál.  A  Ludwigsiiedböl  tudjuk, 
hogy  a  csatakiáltás  is  Kyrie  elejson  volt.  Németországban 
a  középkor  végén  szokottabb  lön  az  egyházi  ének,  habár 
az  isteni  tiszteletnél  csak  ritkán  használtatott.  Az  eretne- 
kek- és  ostorozókról  azonban  tudjuk,  hogy  énekes  mene- 
teket tartottak;  sőt  talán  a  kathoiika  egyházról  is  be 
lehetne  bizonyítani,  hogy  a  XV,  században,  ha  nem  is 
mindenütt,  sok  ünnepélyes  alkalommal  énekelt  a  nép  a 
templomban  és  a  templomon  kívül,  búcsüjárások,  körme- 
netek stb.  idején.  Azonban  teljesen  csak  a  XVI,  század 
honosította  meg  a  hívők  templomi  énekét.  Az  Isten  há- 
zában és  otthon  megcsendült  a  vallásos  lélek  éneke  és 
eltöltötte  a  század  gyermekeinek  kebelét.  Lyrai  hangulat 
vett  erőt  rajta.  Nem  hiába  fejlődött  a  judaismusból  a 
keresztyénség,  de  kiválóan  lyrai  volt  mindig  a  költészete. 
Főleg  a  iyrában  tudott  szépet  és  fenségest,  magasztost 
alkotni.  Költőink  előtt  a  héber  zsoltárok  lebegtek,  melyek- 
ben legfőbb  a  gondolat  és  érzelem  s  kevesebb  a  rhythmus. 
Szent  megadással  s  megsemmisítő  alázatossággal  kiáltanak 
fel  az  úrhoz,  elvetik  előtte  magukat  és  lábaihoz  teszik  le 
a  természet  nagyságát,  erejét,  szépségét.  Midőn  ezekről 
szólanak,  érezzük  a  költő  szól  belőlök,  ki  nem  önmaguk- 
ért gyönyörködik  bennök,  hanem  a  vallásos  kebel,  mely 
az  Istenre,  a  teremtőre,  a  nemzet  megtartójára  viszi  vissza 
a  természet  megragadó  sajátságait. 

Kivált  az  erkölcsi  tartalom  az,  mi  buzdítja,  megra- 
gadja őket.  Az  erkölcsi  elem  szerepel  minden  szavokban, 
minden  nyilatkozatokban.  Költészetök  paedagogiai  irányú. 
Javítani,  erkölcsileg  emelni,  nemesbíteni,  nem  pedig  gyö- 


252  ^  VALLÁSOS   LYRA 

nyörködtetni  akar.  Ilyen  a  XVI.  század  magyar  vallásos 
lyrája. 

Buzgó  és  lelkes  papok  és  scholamesterek  ,  dalai  ezek, 
kik  mindenöket  odaadták  az  Istenért,  ha  volt  nekik,  s  ha 
nem  volt,  nem  is  tudtak  szerezni,  mert  ma  itt.  holnap 
másutt  fáradoztak  az  Isten  országának  érdekében.  Vagyont, 
kincset  uem  szerezhettek,  pedig  életök  minden  napján  mun- 
kálkodtak és  dolgoztak ;  de  még  szegényes  életök  is  örökös 
koczkán  forgott :  ma  valamelyik  katholikus  főpap  küldötte 
ellene  katonáit,  holnap  egy  várparancsnok,  egy  főkapitány 
fogatta  és  kisértette  várába,  máskor  a  katholikus  nép  tört 
reá,  hogy  feldúlja  a  házát,  kiirtsa  az  életét.  Sehol  bizton- 
ság, sehol  nyugalom.  Mar  magának  is  oly  természetűnek 
kellett  lenni,  a  kinek  támadólag  kellett  fellépni.  Ha  meg 
volt  győződve  hitének  igazságáról,  nem  hagyhatott  békét 
a  katholikus  papnak.  A  hol  nem  üldözték  ötét,  ö  üldözött 
másokat,  uton-úlfélen  prédikált  a  népnek  az  új  tan  tisz- 
taságáról, a  régi  romlottságáról,  a  pápa  istentelenségéről, 
a  pilises  papok  telhetetlenségéröl,  a  cautés  egyháziak  faj- 
talanságáról s  egyebekről.  Neki  bujtogatni  kellé  a  népet 
és  ha  érezte,  hogy  vele  tartanak  az  erősek  és  hatalma- 
sok, ki  kellé  azt  űznie  a  plébániából  és  magának  bele 
ülnie,  míg  a  felsőbb  hatalom  vagy  a  nép  elpártolása  ki 
nem  kergette  ötét  is,  hogy  másutt  találjon  ideiglenes  szál- 
lásra. 

A  középkori  legenda  magasztalja  Alcuint.  a  szerze- 
test, a  ki  midőn  meghallotta,  hogy  máshová  rendelték. 
épen  tanszékén  űlt,  betette  könyvét  s  el  sem  búcsúzva 
társaitól,  indult  hosszú  útjára,  olyanok  voltak  az  új  tan 
ez  apostolai  is  ;  néha  könyveikkel  menekültek  egyik  helyről 
a  másikra.  Az  ily  emberek  kiválóan  lyrai  természetek. 
Folyton  égnek,  lángolnak,  lelkesednek.  Nyugalom  nem  az 
ő  kenyerök.  Jár,  megy,  beszél  és  rábeszél,  nyilvános  vi- 
tatkozást rendez,  melyben    halállal  lakoljon  a  legyőzött  s 


A  VALLÁSOS  LYBA  253 

mikor  mindebben  kifáradt,  leül,  könyvet  ír,  szent  éneket 
és  szép  históriát  componál.  majd  fordít,  maga  nyomtat, 
sőt  vásárra  maga  viszi  könyveit,  hogy  ott  eladva,  pénzt 
szerezzen  és  bő  alkalma  legyen  kapaczitálni  az  embere- 
ket, kik  10 — 20  községből  verődtek  össze  s  jó  vásárt 
csinálva,  megvesznek  tőle  egy-egy  szent  könyvet.  Ott  a 
maga  csinálta  verseit  talán  el  is  énekli  nekik  egy  régi 
magyar  vagy  idegen  ének  dallamára,  hogy  a  kik  olvasni 
nem  tudnak,  ott  helyben  megtanulják  a  nótájával  együtt. 

Ez  a  lyrai  természet  is  követelte,  hogy  anyanyelvö- 
kön,  a  nemzet  édes-kedves  hangján  szólaljanak  meg.  Csak 
anyanyelvén  lehet  az  ember  bensőleg  igaz,  csak  azon 
fejezheti  ki  magát  azzal  az  egyszerű  és  édes  melegséggel, 
mely  a  költőt  olvasottá  teszi,  mely  hozzá  von  bennünket. 
Míg  előbb  az  iskolázott,  a  müveit  ember  latinul  szólamlott 
meg  versben  és  prózában,  ők  csak  barátjaik  müveinek 
ajánlására  használják  a  klassikus  nyelvet,  nekik  első  sorban 
a  magyarra  van  szükségök,  nemcsak  azért,  hogy  megért- 
sék őket,  hanem  hogy  az  eszmék  és  érzelmek,  melyektől 
duzzadnak,  találó  kifejezést  is  nyerjenek. 

Igaz.  hogy  akadályul  szolgált  nekik  a  nyelv  fejletlen 
volta.  A  középkor  nagyon  elmaradt  a  müveit,  kiképzett 
költői  nyelv  tekintetében.  Legendaíróink  szerény  tehetsége 
és  gyarló  ízlése  nem  tudta  kiemelni  nyelvöket  számos 
helytelenségéből,  nem  finomíthatta  ízlésöket,  nem  tudta 
megadni  neki  az  erőt  és  választékosságot,  nem  tette  simává 
és  lágygyá,  nem  gördülékenynyé  és  hangzatossá.  Pedig  az  új 
tan  hirdetői  között  is  kevés  volt  az  igazi  poetai  természet,  a 
ki  hatalmas  képzeletével,  a  művész  mesteri  ízlésével  tudott 
volna  fellépni.  Inkább  rhetorok  valának.  Hosszú  túlterhelt 
szavaikkal,  pazarul  használt  s  fölösleges  jelzőikkel  és 
mellékmondataikkal  s  cicerói  periódusaikkal  minden  pilla- 
natban megakadtak,  ha  verselniök  kellé.  Kezdetben  nehe- 
zen is  ment.  később  a  gyakorlat  egy  kissé  megtanította  őket. 


254  A  VALLA.SOS  LYRA 

Vallásos  lyrájokból  bizony  sokszor  hiányzik  az  a 
szent  gyöngédség,  mély  bensőség.  az  az  odaadó,  hü  és 
derült  isteni  szeretet,  az  a  vonzó  jámborság,  a  vallás  idylli 
vonása,  mely  vonz  és  magához  édesget,  ők  úgy  tűnnek  fel  a  tá- 
volban, mint  a  kik  egyik  kezökben  karddal,  másikban  az  áhí- 
tat könyvével  dicsőítik  az  Istent  és  átkozzák  ellenségeiket.  Ezt 
azonban  kimagyarázza  nyomorult  helyzete  a  hazának  é.s 
saját  maguknak.  E  század  magyarjának  nem  volt  alkalma 
megszerezni  azt  a  jámbor  és  az  Istenben  megnyugvó  ke- 
délyállapotot, mely  a  gyöngéd  és  átszellemült  isteni  felelem 
kedves  sajátja.  Háború  és  háború  volt  az  életök,  pusztu- 
lás és  halál  előttük  és  mögöttük.  Csalás  és  hitszegés.  faj- 
talanság és  erőszak,  gyűlölet  és  káromlás  jobbra-balra 
mindenütt.  Ily  időben  csak  harczos  lehet  az  Isten  embere, 
a  ki  ura  Istene  nevében  és  puritán  erkölcseiben  gyűlölni 
és  kegyetlenkedni  is  tud. 

E  sötét  hangulat  gyümölcsei  ama  kínos  panaszok, 
elkeseredett  énekek,  melyeket  kétségbeejtő  fájdalmuk  és 
nyomorult  hazájok  sorsa  diktált  nekik  s  melyeket  Toldy 
Ferencz  jeremiádohiak  nevezett  el.  Az  egész  ország  ne- 
vében szólott  a  jó  költő,  Magyarország  siralmána'k  czí- 
mezte  effajta  feljajduló  költeményét,  s  mély  fajdalommal 
siránkozott  bennök  az  ország  romlásán  és  nagy  pusztulá- 
sán, mely  «az  bálványimádásért,  kegyetlen  hamisságértés 
fertelmes  élet   miatt*    érte    hazánkat. 

És  ez  a  vallásos  lyra  sokat  tön  az  ország  erkölcsi 
emelkedésére.  Az  a  bomlás,  mely  a  század  első  felében 
általános  volt,  lassanként  háttérbe  szorult.  Nem  mintha 
még  mindig  nem  maradtak  volna  sokan  a  becstelenség 
utján,  mint  ha  már  eltűnt  volna  az  erőszak  és  hitszegés ; 
de  lehetetlen,  hogy  az  erkölcsi  érzés  erösbödése,  mely  az 
Isten  házában  és  azon  kívül  lelkesen  hangoztatta  az  éne- 
keket, nyomást  nem  gyakorolt  volna  az  erkölcstelenség 
mestereire.  Nem  tudjuk  ugyan  sem  a  statistika  adataival, 


A 'VALLÁSOS  LYKA  ?55 

sem  a  történet  tényeivel  bizonyítgatni  ezt  az  erkölcsi  emel- 
kedést, mégis  azt  hiszszük.    hogy  a  rendezettebb  vallásos 
életnek,  a  buzgó    papság    által    vezetett    hitéletnek,    mely 
buzgón  énekelte  az  áhítat    szavait,   jámbor   verseit,    meg 
volt  a  maga  erkölcsi  következménye.  Külföldön  is  hason- 
lót észleltek,  A    vallásos  lyrahoz,   mely  maga  is  tele  volt 
tanító  elemmel,  hozzájárult  a  kor  tanító  és  feddő  költészete, 
gúny  és  históriás  éneke,    melynek  javító,  erkölcsnemesítő 
czélja  rendesen  megvolt  a  költemény  vége  felé.  S  ha  később 
javult  a  haza  sorsa,  ha  összetartóbb  lelt  a  nemzet,  komo- 
lyabbak és  munkásabbak  az  egyes  osztályok,  az  országos 
csapáson  kívül  a  protestáns  énekeseknek  is  köszönhetjük. 
Mik  voltak  ez  énekszerzöink  forrásai,  honnan  merí- 
tették  dalaikat?   Talán  önmagukból?   Talán  ihletett  ben - 
sejökből  ?    Bizonyos,    hogy  ebből    is,    de    nagyon  ritkán. 
Az  eredetiség  nem  a  kezdők  sajátja.  Valószínű,  hogy  hit- 
vitáik is  telvék  idegen  lapok  fordításaival ;  a  hol  a  magyar 
viszonyokra  alkalmas  részeket  találtak,  szívesen  beigtatták 
müveikbe,   nem  kérdezték,  plagium-e   vagy  nem.  Jámbor 
verseikkel   sem  vagyunk  külömben.  E  versek   legnagyobb 
része   is  átdolgozás.    Fordításnak  nem    mondhatjuk,  mert 
a    fordítás  igazi  művészetét    még  nem  ismerték.  Az  ere- 
detinek eszméjét  és  talán   formáját  is  úgy  átültetni,  hogy 
jól  és  szépen  is  legyen  magyarul  mondva,  még  nem  tud- 
ták. Ehhez  sok  kell.  Ók  szabadon  szerettek  és  tudtak  dol- 
gozni. Jó,  ha  az  eredeti  alapeszméjét  híven  tükrözik  vissza. 
A  mit  nehezen  esik  lefordítani,  azt  egyszerűen  elhagyják, 
a  mi  nekik  nem  tetszik,  az  szintén  kimarad ;  ha  fordítás- 
közben   egy   tetszetős    gondolat    ötlik    eszökbe,    azt    belé 
szövik ;  ha  a  versfejek  úgy  kívánják,  ha  bizonyos  betűre 
van    szükségük  és  azt  csak  egy    bizonyos  szó    elején  ta- 
lálják meg,  a  szó  kedvéért  azután  idegen  gondolat  kerül 
a  versbe,  melyet  néha  lazán  fűz  egybe  a  szükséges  eszme- 
kötés. Máskor  meg  a  mondat  értelme  szenved  alatta. 


256  A  VALLÁSOS  LYRA 

Átdolgozások  az  ö  zsoltárfordításaik  is.  A  zsoltárok 
legjobban  csábították  őket  a  dilettáns  munkára.  Leginkább 
azért,  mert  mindjárt  kezeiknél  voltak.  Azután  megtalálták 
bennök  az  öröm  és  bánat  hangját,  a  remény  és  félelem, 
a  lelkesedés  és  sötét  fájdalom,  lelkigyötrelem  szavait. 

A  zsoltárok  katholikus  fordításait  nem  ismervén, 
rendesen  a  latinból,  a  vulgatából  tették  át  magyarra. 
Többnyire  az  ismertebb  zsoltárokat  fordították,  melyeket 
már  a  katholikus  egyház  is  szeretett  használni  a  brevi- 
áriumban, de  fordítottak  másokat  is,  így  megtörtént,  hogy 
némely  zsoltár  számtalan  fordításban  fordul  elő,  míg  mások 
alig  vagy  ritkán.  És  ha  ugyanazon  zsoltár  két  vagy  több 
fordítását  vetjük  össze,  látjuk,  hogy  a  jámbor  énekesek 
aligha  ismerték  egymás  müveit,  mert  jobban  egyeztek 
volna.  A  szegény  reformátor  a  szükségtől  űzetve  nem 
várta,  míg  megkapja  valamelyik  társának  munkáját,  neki 
állott  és  fordított  a  maga  módja  és  tehetsége  szerint. 
A  dallam  nehézsége  sem  riasztotta  vissza,  előkeresett  egy 
régibb  éneket,  néha  egy  katholikus  hymnust  és  annak  a 
nótájára  énekeltette  versét.  Ez  azonban  nem  mindig  al- 
kalmas e  czélra.  Rövid,  nyolcz  szótagú  sorai  nem  feleltek 
meg  az  ő  méltóságos  és  lassú,  széles  és  terjedt  sorokra 
áhító  ízlésének.  Annak  könnyen  lengő  üteme  olykor  lé- 
hának tetszhetett  az  ő  komoly  lelke  előtt.  Neki  hosszú 
sorok  kellettek  tizenkét,  tizenhárom,  tizenöt  és  még  több 
szótaggal.  A  jobb  ízlésűek  szívesen  használták  a  tizenegy 
szótagú  sort  4 — 4 — 3  ütemmel,  úgy  a  mint  az  népdala- 
inkban is  gyakran  előfordul.  Hihetőleg  magyaros  dallamot 

is  kerestek  hozzá. 

A  zsoltárokon  kívül  felhasználták  a  katholikus  hym- 

nusokat  is.  Nem  kell  azt    képzelnünk,  hogy  a  protestáns 

istentisztelet  rögtön  elvált  a  kathoiikustól,  hogy  az  újítók 

azonnal  kész  szertartással  állottak  elő.  Az  ember  szellemi 

világában  sincs  ugrás.  Itt   is   átmenet   van.  ügy   mint    a 


A  VALLÁSOS  LYRA  257 

természet  minden  vagy  csupán  sok  mozgása,  ritmusos  a 
lelki  mozgás,  a  haladás  is.  Pár  lépés  előre,  egy  hátra. 
Okául  a  haladó  eszmének  akadályait  hozhatni  fel.  melyek 
legyőzésére  új  erőt  kell  merítenie.  Az  újabb  lökéshez 
újabb,  pihent  erőre  van  szüksége.  S  ez  bizonyos  ritmus- 
ban történik.  A  protestáns  újítás  sem  esett  meg  máské- 
pen. Lassankint  vetek  el  az  egyházi  szertartásokat,  lép- 
tenkint  törlek  el  a  régit  és  irtogaták  erösebb  nyomait, 
A  szentek  és  a  boldogságos  szűz  tisztelete  még  sokáig 
kisért.  Egyes  szentek  és  Mária  ünnepein  még  rólok  pré- 
dikálnak és  énekelnek.  Csak  lassan  hagyják  abba  dicsé- 
retökeí  s  az  Istenre,  különösen  a  szentháromságra  szo- 
rítkoznak. Egy-egy  lökésre  rövid  pihenés  következett.  A 
katholikus  hymnusok  azonban,  melyek  az  istenségről  s 
a  vallásos  áhítatról  szólanak,  melyek  nem  ütköznek  pro- 
testáns hitelvekbe,  még  mindig  tetszenek  és  szívesen  ének- 
lik őket.  Ezek  fordítása  sem  egyezik  a  régiekkel.  Látszik, 
hogy  maguk  a  reformátorok  fogtak  a  munkához  és  le- 
fordították a  latin  éneket.  Mint  volt  egyháziak,  világi 
lapok  és  szerzetesek,  sokszor  recitálták  ezeket  a  hymnusokat, 
ismerték  szépségöket,  gyönyörködtek  bensőségükben,  az 
áhitat  e  közvetlen  nyilatkozataiban,  azért  lefordították. 
Az  újabb  nemzedék  már  nem  ismerte  a  latint,  ö  protes- 
táns éneknek  tartotta  és  mivel  szép  volt,  megtartotta 
továbbra  is,  míg  egyik-másik  katholikus  ellenfele  vagy  a 
saját  tudása  nem  tette  bizalmatlanná  a  szép  ének  iránt. 
Végül  harmadsorban  jönnek  az  újítók  saját  alkotásai. 
Ezek  sem  mind  eredetiek,  sokan  német  és  svajczi  mestereik- 
től fordítottak ;  müveik  azonban  új  szellemet  árúinak  el. 
Sok  bennök  a  tanító,  a  dogmatikus  és  a  történeti  elem. 
Szeretnek  polemizálni.  Szidják,  átkozzák  a  bálványozást, 
a  régi  egyházat  s  magasztalják  az  újat.  Bőbeszédűek,  ki- 
fogyhatatlanok a  szóban,  szeretnek  ismételni,  magyarázni. 
Alig  tudják   bevégezni    verseiket.    Néha    annyira   húzzák, 

Bodnár  Zs.:  A    magyar  irodalom  története.  17 


258  -'^  VALLÁSOS    LYRA 

hogy  az  énekes  jó  hosszú  ajánlása  és  neve  is  elfér  a 
versfejekben.  A  hosszú  ének  különben  jó  szolgálatot  te- 
hetett az  isteni  tisztelet-  és  a  könyörgésnél.  A  mint  las- 
sankint eltűntek  a  katholikus  szertartások,  nem  maradt 
más  hátra  mint  a  prédikáczió,  könyörgés,  meg  az  ének. 
Kivált  ez  utóbbi  nem  fárasztotta  ajág[ibor  községet,  mert 
minden  egyes  hivő  közreműködött  benne.  Külömben  e 
hosszadalmas  énekek  tanító  és  polemikus  részei  sem  teszik 
semmivé  beesőket.  Bánt  ugyan  a  bennök  levő  polémia  és 
ellentét,  felekezeti  súrlódás  és  korlátoltság,  egyoldalú  buz- 
góság és  gyűlölködő  fanatismus ;  de  nem  hiányzik,  sőt  a 
legtöbbször  uralkodó  a  mély  vallásos  érzés,  az  Isten  igaz 
félelme,  a  forró,  lángoló  hév,  a  gondviselés  megnyugtató 
érzése  és  a  határtalan  bizodalom,  melyet  a  század  szegény 
embere  az  Istenbe  helyezett. 

Nem  lehet  czélunk  az  összes  ismert  és  ismeretlen 
vallásos  lyrikust  bemutatnunk.  De  lehetetlen,  hogy  irodal- 
munk ifjú  korának  több  énekeséről  pár  szóval  meg  ne 
emlékezzünk.  A  kezdés  fáradsága  megérdemli,  hogy  bár 
gyöngébbek  az  ő  alkotásaik,  mégis  szóba  hozassanak  s 
ha  egy  kis  figyelemre  méltót  találunk  bennök,  kiemeljük 
őket.  Hisz  az  ő  vállukra  állva  tudtak  azután  a  későbbiek 
jelesebb  müveket  teremteni.  Az  első  tekintélyesebb  kezdő 
a  nagy  reformátor,  Dévai  Bíró  Mátijás  volt. 

Az  igaz  hit  által  való  üdvözölésnek  módjáról  írt 
költeménye  egy  lelkes  szózat  a  hívekhez,  melyben  el- 
mondja, hogy  «az  hit  nélkül  senki  sem  idvözülhet,  mint 
az  virág  nap  nélkül  nem  zöldülhet*.  Hinnünk  kell  a  szent 
háromságot,  a  mi  ha  « nehéznek  tetszik  az  esmeretre*, 
vegyük  elő  a  szent  írást,  megtanít  az  bennünket.  <Jaj 
azoknak,  kik  színnel  keresztyének,  sem  nagy  urat,  sem 
papot  ki  nem  veszek,  sem  parasztot,  sem  semmi  szerze- 
teket, kik  tisztekben  igazán  el  nem  lépnek. » 

Az  énekből  hiányzik  az  erösebb  protestáns  színezet, 


A    VALLÁSOS  LYKA  259 

hololt  a  magyar  refbrmátio  első  lelkes  apostolától  talán 
megvárhatta  volna  közönsége.  11  szótagú  sorokban  van 
írva  4—4  —  3  ütemmel,  bár  nem  egyszer  vét  eilenök. 
Szilády  különösen  kiemeli  nyelvét,  mely  « erőteljes,  világos, 
soronként  rövid  mondatokból  áll  s  régi  szók,  törzsökös 
mondatok  és  praegnans  kifejezések  nélkül  nem  szűkölkö- 
dik*. Való,  hogy  e  költemény  zilált  szerkezete  mellett  ko- 
rának nem  utolsó  alkotása. 

írt-e  több  ily  vallásos  költeményt  Dévai,  nem  tudjuk; 
valószínű,  hogy  készített  és  vagy  elvesztek  mint  egyné- 
mely munkája,  vagy  névtelenül  szerepelnek  az  énekes 
könyvekben. 

Batlsi  András  lyrája  1530-ban  énekelte  «  A.  szent- 
egyháshéli  dicséretet >  a  « kincses  Kassában*  több  buzgó- 
sággal és  jóakarattal  mint  költői  hivatással,  verse  és 
irálya  nagyon  kezdetleges  ;  alig  találni  rá  ütemeire,  a  13 
szótagú  sortól  néha  a  19  szótagig  emelkedik,  melyekből 
minden  zeneiség  hiányzik. 

Tetemes  haladásra  mutat  «a  Krisztus  Jézusnak 
isteni  és  emberi  természetiről  való  dicséret,  melyet  az  com- 
miiniJcáláskor  szoktak  énekelnie  4 — 3 — 3  beosztású  so- 
raiban van  érzéke  a  vers  zeneisége  iránt.  Számos  vers- 
szakon keresztül  kifogástalanok  az  ütemek  és  mintha  a 
tartalom  költőisége  is  emelkednék,  az  érzelem  lángja  is 
erősebben  lobog. 

A  *  Húsvét  avagy  Krisztus  feltámadása  napjára* 
készült  ének  újra  kivetkőzik  minden  formáiból,  járabor 
próza  lesz  ;  míg  Az  Krisztus  feltámadásáról  szóló  4 — 3 
ütemű  soraival  ismét  jobb.  A  Pinkesd  innepire  írt  két 
ének,  továbbá  Az  halálról  való  emlékeztetés  czímű  sem 
válik  ki  jobban  a  többiek  közül,  csupán  a  44.  Zsoltár  szabad 
fordítása  érdemel  nagyobb  figyelmet,  melyben  az  érzés 
melegét  költőibb,  lendületesb  nyelv  tolmácsolja  s  szépen 
mondja : 

17* 


260  ^  VALLÁSOS  LYEA 

Árvákul  eladád   népedet, 
Várasrúl  varasra  viszik  őket  : 
Ifjakat,  szűzeket,  gyermekeket, 
Összekötözve  hajtják  el  őket. 

Kelj  fel  már  úristen  te  álmádból, 
Szabadíts  ki  minket  nyavalyánkból, 
Az  szegény  foglyokat   fogságból : 
Hozd  ki  Mahumet  országából. 

Ez  már  szegény  hazánkra  illő  szomorú  vonatkozás. 

Fichicia  in  Deum  czímmel  1544-ben  egy  tordai 
névtelen  csinos  lyrai  költeményt  készített,  melyet  a  hang 
melegsége,  a  nyelv  gördülékenysége  és  természetes  folyása, 
verseinek  zenei  ritmusa  kedvessé  tesz  az  olvasó  előtt. 

Méltó  vagyok  kárhozatra. 
Mert  az  Istent  nagy  haragra 
Indítottam  bátran  arra. 
Nem  gondoltam  semmi  jóra. 

Lpírása  élénk,  képzelme  ki  tudja  színezni,  midőn 
példáiíl  mondja,  hogy 

Semmi  kétség,   meg  -kell  halnom, 
Életemtől  meg  kell  válnom. 
Föld  gyomrába  kell  szállanom, 
Ott  kell  nekem  megrothadnom. 

Csontom  széllel  elhányatnak, 
Testem  rólok  szakadoznak, 
ízről  ízre  mardostatnak. 
Férgek  miatt  rágattatnak. 

Persze  itt-ott  erősen  küzd  a  nyelvvel,  mini  a  fen- 
tebbi versszak  is  bőven   mutatja. 

Valkai  Kelemen,  kinek  neve  a  krakkai  egyetemen 
1536-ban  fordul  elő,  1545-ben  írta  "As  Isten  előtt  való 
igasidásróU  szóló  énekét,  melynek  versfejeiből  e  monda- 
tot olvassuk  ki:    Clemens  Valkai  foecit    Nate.    Terjengős 


k 


A  VALLÁSOS    LYRA  261 

bevezetés  után  a  protestantismus  főtételére  tér  át,  hogy 
a  törvény  szerint  csak  kárhozat  várakozik  reánk,  hogy 
fejenkint  csak  halált  érdemelnénk ;  de  a  mily  nagy  volt 
az  Isten  haragja,  annál  nagyobb  lett  azután  irgalma. 
«Sem  házasság,  sem  barátság,  sem  apálczaság,  sem 
papság,  sem  böjtölés,  sem  alamizsna*  nem  segített  volna 
rajtunk;  segített  azonban  Krisztus,  a  ki  « bűneidet  te  rólad 
elvötte*.  Gyönge  verselése  4—4  —  6  vagy  4 — 4 — 4 — 2 
szótagú  ütemekre  vihető  vissza,  bár  sokszor  vétkezik 
ellene. 

Dicséret  Krisztus  feltámadásáról  czímü  költeménye 
az  új  szövetség  fordítójának,  Erclősi  SylvesterneJc,  aligha- 
nem átdolgozása  valamely  idegen  húsvéti  éneknek.  Sem 
a  tartalom,  sem  a  forma  nem  emeli  ezt  az  éneket,  mely- 
nek egyes  sorai  hét  szótagot  foglalnak  magukban  4 — 3 
vagy  3 — 4  szótagú  ütemekkel.  Rímmel  is  csak  ritkán 
találkozunk  benne,  úgy  hogy  nem  csoda,  ha  kimaradt  a 
későbbi  énekes  könyvekből. 

Radán  Balázs  1550  körül  lehetett  debreczeni  pré- 
dikátor, később  pedig  Beregszászban  martyromságot  szen- 
vedett, állítólag  egy  szerzetes  lőtte  át.  Tőle  van  egy  tem- 
plomi ének,  melyet  Szilády  Áron  Háhoriíságnak  idején 
való  könyörgés  czím  alatt  adott  ki.  15 — 16  szótagú  so- 
rokban csekély  zeneiséggel  kéri  az  Isten  segítségét  az 
antikrisztus  szerzeti.  a  pápa  tévelygései  ellen ;  fájó  szívvel 
mondja,  hogy  a  pogányok  sok  veszedelmet  hoztak  az  or- 
szágra, számtalan  embert  leöltek,  másokat  elvittek  vagy 
kiűztek.  Mindezzel  bűneinkért  sújt  bennünket  az  Isten,  a 
kit  kér,  hogy  emlékezzék  vissza  fogadására,  hogy  irgalma 
és  nem  álnokságunk  szerint  itél  meg  bennünket.  Radán 
nem  árul  el  nagyobb  tehetséget  sem  a  verselés,  sem  a 
tartalom  terén.  Egyszerű  és  igénytelen  gondolatai  a  képek 
varázsa  nélkül  folynak  tovább  és  sem  az  erő,  sem  az 
érzés  heve  nem  ragad  meg  bennünket. 


262  A  VALLÁSOS  LYEA 

Déssi  Andrástól  egy  lyrai  vallásos  költemény  maradt 
reánk,  mely  hogy  népszerű  volt.  az  is  mutatja,  hogy 
minden  énekes  könyvben  előfordul  :  ez  a  Halott  temetéskor 
való  isteni  dicséret.  A  rövid  nyolcz  szótagú  sorokban  írt 
ének  nem  szíikölködik  költői  szépségekben.  Szentírási  és 
magyar  népies  szólamokkal  nyeri  meg  olvasóját.  Szépen 
mondja  : 

Nincs  itt  maradó  varasunk. 

De  jövendőt  kell  kívánnunk. 


.  .  .  földön  olyan  életünk, 
Miként  az  virág,   kit  nézünk 
Elváltozik  mi  életünk, 
Koporsóba  betétetünk. 


A  feltámadás  hitét  erősen  és  a  régi  alapon  hirdeti: 

Ezen  testtel  feltámadunk, 
Ezen  kézzel,  lábbal  állunk ; 
Krisztusnak  akkor  udvariunk, 
Régi  szenteket  meglátunk. 

Nagp  Bánkai  Mátyás  hihetőleg  Bács-Bodrog-megyé- 
ből  származott,  hol  e  nevű  község  virágzott  hajdanában. 
De  mivel  a  különféle  kiadásokban  neve  többször  ferdítve 
fordul  elő,  majd  Báncsai.  majd  Nagy  Báczai^  majd  Nagy 
Bányai  Mátyásnak  írják.  «A  nyomorúságokhan  való  vi- 
gasstalásróh  szóló  énekét  1540-ben  írta.  Tíz  szótagú 
négyes  sorokban  van  írva,  ritmusa  gyönge,  minden  zenei- 
ség nélkül.  1575-ben  készíté  <^ Könyörgés*  czímü  énekét 
hármas  tizenhat  szótagú  sorokban.  Ütemei:  5 — 5 — 6. 

Az  előkelő  állású  verselök  közé  tartozik  Batthyányi 
Orhán,  a  ki  mint  Verancsicstól  tudjuk,  kitűnő  műveltségű 
férfiú  volt.  Két  ének  maradt  reánk  tőle,  az  első :  Az  há- 
horúságnak  szenvedéséről  való  ének  az  olasz  hármas  vers- 
szakfélében írva.  Jób  szenvedéseiből  indul  ki  s  az  övére, 
meg  hazánk  más  fiainak  bujdosására  tér  át.   «Jószáginkat 


.     A  VALLÁSOS  LYKA  263 

•törököknek  elosztotta  ...»  reánk  szállolt  ez  világon  az 
bujdosás,  egyik  helyről  másik  helyre  nagy  íutosás*. 
E  versét  Gyula- Fehérvárt  1547-ben  készítette.  Eilenképül 
szolgál  második  verse,  mely  a  32.  zsoltár  fordítása.  Az 
Istenben  való  bizodalom  tölti  el  a  lelkét,  e  bizodalommal 
mondja:  «Hívséges  ö  hatalmas  beszédében  és  szentséges 
minden  cselekedetben ;  ez  egész  föld  ismeri  jővoltában, 
szavát  telik  nagy  engedelmességben. » 

Siklósi  Mihály^  Újhely  reformátora  és  Perényi  ud- 
vari papja,  az  53.  zsoltárt  fordította  magyarra  elég  rit- 
musos 10  és  11  szótagú  sorokban.  Modernizálja  és  a 
keresztyén  hitre  alkalmazza  a  zsoltárt.  Panaszkodik,  hogy 
=  most  minket  az  pogány  népek,  kik  ellenségi  az  te  szent 
igédnek,  mint  oroszlánok  környűl  vöttenek,  te  szent  egy- 
házad ők  megkörnyékezték*. 

Véghecskeméti  Mihály  az  55.  zsoltár  fordítója.  Keserű 
bánat  fogja  el,  hogy  olyanok  között  kell  laknia,  kik  nem 
engedik,  hogy  megmondja  az  igazságot.  « Hogyha  énnekem 
szárnyam  lett  volna,  mint  az  galamb  elröpültem  volna.  .  . 
Akarok  inkább  pusztában  laknom,  vadon  erdőben  széllel 
bujdosnom.*  E  zsoltár  tartalma  nagyon  megfelelhetett  a 
reformátio  hajnalán,  mikor  állítólag  Végkecskeméti  énekelt. 
Jogosan  mondhatta:  «Éjjel  és  nappal  azon  forgódnak, 
engem  mi  módon  megfoghassanak,  beszédem  miatt  vá- 
dolhassanak, hogy  fogságomon    ők  vigadhassanak. » 

A  vallásos  érzésnek  a  hazafiúival  párosulása  azon 
jeremiád.  melyet  Bornemisza  Péter  «Az  Magyarország 
siralma.,  etc.»  czímmel  iktatott  be  énekes  könyvébe.  Egy 
latin  vers  :  Christtts  jam  surrexit.  gaucleamus,  exnltemiis 
nótájára  késztilt  s  ez  az  ének  elősegít  bennünket  verselése 
megfejtésében.  Toldy  Ferencz  chorjambus  lábakat  olvas 
ki  belőle,  háromsoros  versszakának  első  és  harmadik  sora 
negyedfél,  a  második    harmadfél    chorjambus    lábból    áll. 

Mint  számos  vallásos  énekben,  ebben  is  sok  a  leíró 


264  A  VALLÁSOS  LYEA 

és  elbeszélő  azaz  hymnusi  elem.  A  költő  mély  fájdalom 
hangján  szólal  meg  és  panaszolja  el  az  úrnak,  hogy  mivel 
vétkeztünk,   téged  nem  tiszteltünk, 

Azért  kell  tisztelnünk  pogányokat,  gyilkosokat, 

Paráznákot,  bálványimádókat. 
Kiknek  el  kell  viselnünk  kemény  igájokat. 

Elpanaszolja,  hogy  az  úr  elvette  királyunkat,  koro- 
nánkat, sok  helyen  megszűnt  az  Isten  nevének  dicsérete^ 
«szép  ifjaknak  ékes  éneklési »,  megengedte,  hogy  sok  főurat 
és  vitézt  levágjon,  számos  özvegyet,  szép  szüzet  és  gyer- 
meket rablánczra  fűzzön  a  pogány.  De  bár  <: siralomra 
fordült  a  mi  nyájasságunk »,  nem  hagyhat  el  az  úr  ben- 
nünket, azért  ítámadj  fel  immár  nagy  úr  Isten  mimellet- 
tünk»,  kiált  fel  a  költő,  «lássák  meg  az  pogánok,  hogy 
mi  reánk  gondot  viselsz i-.  tMás  siralma  a  magyar  nem- 
setnek^  czímmel  ad  Bornemisza  egy  jeremiadot.  mely  a 
a  zsidó  próféta  szavaival  kezdődik:  « Emlékezzél,  mi  tör- 
tének, uram,  mi  rajtunk. »  S  nemcsak  a  hangulat  és  né- 
mely kép,  hanem  egész  mondatok  is  egyeznek  a  próféta 
siralmával.  A  tizenhárom  szótagú  sorokat  Toldy  Ferencz 
három  chorjambus  lábra  és  egy  hosszú  szótagra  osztja. 
De  talán  egyszerűbb  lesz  4  —  4 — 5  szótagú  ütemekre 
szedni  szét. 

E  költemény  is  igazán  szívből  jövő  panasza  a  ver- 
selőnek, a  ki  meg  van  győződve,  hogy  engedetlenségünk 
miatt  ereszté  reánk  az  Isten  a  pogányokat.  Keservesen 
panaszolja,  hogy  a  vizet  is  pénzen  kell  venniök,  hogy  az^ 
erdő  fáját  nagy  áron  megváltaniok,  a  török  rabsága  nya- 
kukat szegé,  mivel  nem  segéllek  a  szegényeket ;  most 
idegen  nép  közt  kell  kenyeröket  keresniök.  Dögönyeg 
fákkal  verik  a  szegény  rabokat ;  «de  bizodalmunk  vagyon 
benned  kegyelmes  Isten,  bár  sújtod  a  mi  testünket,  nei» 
hagyod  elszakadni  tőled  a  mi  lelkünket*. 


A  VALLÁSOS  LYKA  265 

A  Fémjességes  tewiernek  csillaga  kezdetű  ének  is 
A  mi  nyomorult  orsságimhiak  megszabadulásáért  czímét 
viseli.  Szerzője  ismeretlen.  A  versfejek  senti  árúinak  el 
semmit,  nem  tájékoztatnak  bennünket.  Az  énekes  azon- 
ban mely  fájdalommal  kiált  fel  Jézushoz,  mert  « nagy- 
haragja  atyádnak  reánk  szállott,  pogány  népnek  kezébe 
boczátolt,  ki  már  minket  oly  igen  megrontott,  mind  örökké 
nekünk  sírást  hagyott*.  Jézus  azonban  segíthet  rajtunk: 
« Véget  tehetsz  pogány  hatalmának,  czak  kérjed  azon  az 
te  atyádat,  bátorítsa  szegény  keres7.tyéneket,  rettentse  meg 
az  kevély  pogányokat. » 

«.■!  mi  időuJchen  oaló  nyomor líságinkról  való  pana- 
szolkodás>  keservesen  feljajdul,  hogy  a  pogányok  birtoká- 
ban vagyunk,  «immajdan  esünk  markokban.  Lakőföldünk- 
ből  immáran  elkergettek  már  mindnyájan,  .szüleinket  az 
fogságban  elbevitték   országokban* • 

Egy  másik  ének  Jeremiás  próféta  szavait  alkalmazza 
Magyarországra.  így  is  kezdődik :  Keserves  szívvel  Ma- 
gyarországban mondhatjuk  magunkról  az  nagy  siralmat^ 
kit  Jeremiás  régen  írt  zsidókról,  ügyanily  jeremiád  az  az 
ének,  mely  A  keresztyéneknek  pogányok  kegyetlensége  ellen 
való  könyörgések  czímét  viseli.  Mély  fájdalommal  pana- 
szolja a  költő,  hogy  a  pogányok  szétűzték,  bujdosásra 
kényszeríték  őket,  dúlának.  rablanak.  sok  pusztaságot 
szerzének,  szűzeket  rontanak,  az  vén  jámborokat  nyakon 
kötve  hordják,  édes  magzatjokat  elöttök  levágják,  stb.. 
Minden  versszak  végén  ott  az  ismétlő  sor  :  Szánjad  meg 
i'ir  Isten  mi  nyomor úságiyikat ! 

Efféle  tartaUua  van  Stegedi  versének,  mely  A  ma- 
gyaroknak siralmas  éneke  a  tatár  rablásáról  czím  alatt 
maradt  reánk  és  ha  nincs  meg  a  versfejekben  a  Szegedi 
neve,  Bornemi.sza  Péternek  tulajdonítanók,  mint  a  ki  ha- 
sonló részletesseggel  szól  róla  egyik  szent  beszédében, 
szintoly  érzéssel  festi   a    pogányok    kegyetlenségét,  habár 


266  A  VALLA-SOS  LYEA 

a  versnek  kell  adnunk  mégis  az  elsöí-éget.  Ez  egy-két 
helyen  drámaibb :  l^agy  sírván  annyoknak  a  gyermekih 
Máltnak :  adnál  vizet  innom^  édes  angám,  azt  mondjáh ; 
ö  édes  anyjohnah  csak  nem  hasad  szivek,  hogy  csak  azt 
sem  adhatják.  A  jámbor  énekes  azután  végig  megy  a 
zsidók  levert  ellenségeinek  során  s  a  szabadulás  reményé- 
vel vigasztalja  a  keresztyén  foglyokat,  kiket  1566-ban  a 
tatár  rabló  hurczolt  el  a  felföldről. 

Van  még  több  is  ily  jeremiádfé'e  ének,  például : 
A  pogányoknak  és  egyéb  háhányoi óknak  ellene,  melynek 
jámbor  szerzője  kéri  az  istent:  <Légy  vezérünk,  kegyes 
isten ;  légy  erős  hadnagyunk ;  légy  kővárunk,  légy  paj- 
zsunk, légy  minden  oltalmunk,  ne  mondják  azt  a  pogá- 
nyok, hogy  nincsen  isten ünk>,  majd  meg  azért  könyörög, 
hogy  vegye  el  rólunk  a  sok  ínséget,  mert  a  fő  népek  most 
mind  fáraók,  lágyítsa  hozzánk,  mint  a  viaszt  az  ő  kemény 
szivöket. 

A  bálványimádók  ellen  való  könyörgés  a  rövidebb 
énekek  közül  való.  Iiyen  amaz  ének  is,  melynek  czíme  : 
Hogy  az  úr  isten  hatalmat  ne  hagyjon  rajtunk  venni  a 
pogányoknak  és  más  hasonló  kisebb  vallásos  és  hazafias 
költemények,  melyekben  e  két  eszme  párosul  egymással. 
Ezekbe  többé-kevésbbé  belé  van  oltva  a  gondolat,  hogy 
az  úr  isten  emlékezzék  meg  az  6  országáról,  a  Magyar- 
országról, ne  hagyja  elveszni  pogány  kéz  miatt  az  6  örök- 
ségét. Hisz  a  zsidók  is  vétkeztek,  még  sem  hagyta  el  őket. 

A  lelkes  Bornemisza  Péter  mint  mindenben,  úgy  a 
költészet  terén  is  merész  dolgokra  vállalkozott ;  de  míg 
másutt  megállta  helyét,  a  verselés  ez  ágában  elbukott. 
Énekecske  gyermecskék  regentésére  czímü  verse,  Sulyok 
Anna  Balassi  Jánosné  nevére  szerzett  gyarló  müvecske, 
s  jobbadán  csak  a  jóakarat  dicséretes  benne.  Az  altató 
dalban  nincs  semmi  gyermeki  naivság  vagy  édesebb  érzés. 

Barát  István  a    69.    zsoltárt    fordította    volna   ma- 


A  VALLÁSOS  LYKA  267 

gyárra,  de  csak  az  eleje  emlékeztet  a  sz.  ének  szerzőjére, 
Barát  rögtön  Krisztusra  és  szent  Mátéra  tér  át,  hogy  az 
új  szövetséggel  foglalkozzék.  Gördülő  versei  szépen  mondják  : 

Világi  életem  csak  árnyék  énnekem. 
Mint  a  szép  folyó  víz  elmúlik  én  tőlem  ; 
De  az  te  országod  örök  lakó  helyem. 
Melybe  Jézuí  Krisztus  által  helyheztetem. 

Sz.  Dávid  26.  és  27.  zsoltárából  egy  isteni  dicséretet 
csinált  Pít^J  Benedek  (Banedictus  Pap).  Hívebb-is  a  zsol- 
táros szavaihoz,  mint  számos  társa.  Negyedfél  soros  vers- 
szakai elég  zeneiek.  Tartalma  is  erős,  élénk  érzelemre  mutat. 
Szépen  mondja : 

Megfoglak  tégedet  az  én  igaz  hitemmel, 
Reád  támaszkodom  eró's  reménységemmel, 
És  el  nem  eresztlek,  míglen  meg  nem  hallgatsz, 
Az  én  lelki  kezemmel. 

Bornemisza  Péter  énekes  könyvében  négy  vers  kö- 
vetkezik egymásután  a  házasságról.  Az  elsőnek  versfejébe 
e  mondás  van  befoglalva :  Ssent  dolog  a  házasság,  a  má- 
sodikéban :  Domine,  salva  nos,  periinus ;  a  harmadikéban  : 
Taniti  János,  a  negyedikében :  Nyilas  István  és  SámhoJci 
Anna.  Ez  utóbbi  egy  kedves  nászének,  mely  Nyilas  István 
és  Zsámboki  Anna  házasságara  készült  s  Hasasok  éneki 
czím  alatt  ismeretes  és  a  vallásosnál  nagyobb  szerepe  van 
benne  a  világi  elemnek. 

A  költemény  két  részből,  a  férj  és  nő  szózatából  áll. 
A  férj  erkölcsi  irányú  beszéde  megemlékezik  mennyasszo- 
nya piros  gyenge  szép  orczájáról,  kiemeli  nyájas  víg  s.?ö- 
mélyét,  felhozakodik  két  szép  szemeivel.  A  mennyasszony, 
vagy  mint  a  költemény  mondja  :  a  virág  így  szól  viszon- 
tag szeretőjének,  hogy  kedves  és  szerelmes  férjének  be- 
széde, az  ö  erkölcséhez  szabja  a  magáét,  kéri  az  istenti 
hogy  látogassa  meg  őket  a  házasság  gyümölcsével,  külön- 


268  ^  VALLÁSOS  LYEA 

ben  férje  bánatjának  vigasztalója,  szükségének  segítője,  jó 
társa  és  gyámola  akar  lenni.  Dallamos  ritmusát  4 — 4 — 5 
szótagú  ütemek  alkotják.  Szerzője  1548-ban  írta,  szemé- 
lyét azonban  nem  árulja  el.  Lehet,  hogy  az  előtte  álló 
Házasohialc  könyörgési,  valamint  a  Szent  dolog  a  házas- 
ság és  a  Domine,  salva  nos,  peritmis  jelszavúak  vele  együtt 
ugyanazon  szerzőtől.  Panity  Jánostól,  erednek.  Ez  kissé 
merész  föltevés,  de  a  versek  könnyű  gördülése,  sorainak 
zeneisége,  a  nyelv  rokonsága,  a  gondolatok  testvérisége 
talán  megengedik  ezt  a  bátor  nézetet.  Mindenikben  találni 
kedves  és  gyöngéd  sorokat,  melyek  szépen  fejezik  ki  a 
házasfelek  boldogságát.  <Szaladott  halacska  mint  az  folyó- 
víznek, ugyan  örvendezzen  az  jó  hírnek-névnek  ;  miképen 
az  fogoly  az  szabad  menésnek,  legyen  kévánója  minden 
jó  erkölcsnek*,  mondja  az  első  ének,  mely  4 — 4 — 3 — 3 
ütemekben  van  írva.  A  második  költemény  tartalma  már 
nem  oly  megkapó,  de  azért  gördülő  sorai  kedvesen  mond- 
ják :  «Jüvel  immár,  Jézus  Krisztus,  mi  vendégségünkben, 
mi  vizünket  borrá  tegyed  az  mi  menyegzőnkben.>  Ritmusa 
szintén  4 — 4 — 3 — 3  vagy  4 — 4 — 4 — 2.  A  harmadik,  mely- 
nek versfejei  a  Panity  János  nevét  foglalják  magukban, 
azt  is  megmondja,  hogy  1554  ben  <víg  kedvében*  szer- 
zetté jámbor  énekese. 

Tárgyánál  fogva  ide  tartozik  SziriáJci  Bálás  deák 
éneke.  Az  házasoknak  czímmel.  Az  elején  arra  kéri  az 
istent,  hogy  a  szent  házasságra  társot  mutasson  neki,  de 
néhány  versszakkal  később  már  messzemenő  kérelmei 
vannak,  nagy  szép  engedelmes  fiak-  és  leányokért  esedezik, 
kik  velők  sokáig  éljenek,  «sok  gyenge  vesszőczkék  tölök 
származzanak,  mint  szép  termő  fák  ugyan  ágazzanak, 
megvirágozzanak,  gyümölczet  hozzanak,  kiket  vénségünk- 
ben  szemeink  lássanak.  De  az  te  szőlődben  őket  beplán- 
táljad, gonosz  ellenségtől  őket  oltalmazzad,  igyekben  szépen 
férgektül  tisztítsad,  az  ő  gyümölczeket  magadnak  takarjad*. 


A  VALLÁSOS  LYRA  '269 

1567-ben  szerzetté  Köm/örfiését  Dóczi  Ilona.  Az 
érzés  igazságával  és  melegségével  szólanak  sorai,  melyek 
a  későbbi  Balassa  stróphákra  emlékeztetnek. 

Oh  mely  édességes, 

Es  mely  örvendetes 

Uram  az  te  szent  Lelked  ; 

Boczásd  én  reám  is, 

Hadd  vigasztaljon  meg 

Te  nagy  kegyelmességed.  , 

Csak  te  benned   uram, 
Mind  örökké  bíztam, 
Soha  meg  nem  czalattam ; 
Most  is  én  istenem, 
Mint  erős  kőfalhoz 
Te  reád  támaszkodtam. 

Dávid  híres  zsoltárát,  az  51-iket  többen  fordították, 
közöttük  Hartyáni  Imre  is.  Balassa  Bálint  íródeákja.' 
Sorait  5 — 5—7  ütemekre  oszthatni.  Énekétől  nem  lehet 
megtagadni  az  érzés  melegét,  a  bánat  őszinteségét  s  hihe- 
tőleg igazán  mondja  «mint  az  nyárlevél  én  úgy  reszketek 
féltemben  előtted ». 

Istvánt  deák  (Temesvári  ?)  az  57.  zsoltárban  az  isten 
jóságát  és  nagyságát  szépen  énekli  meg.  Miután  az  ég 
ura  megrontotta  ellenségeit,  lelkesen  kiált  fel :  «Kész  most 
az  én  szívem  neked  énekelni,  kész  most  jóvoltodért  nagy 
hálákot  adni  és  mindenek  előtt  tégedet  vallani,  szent  ne- 
vedet neked  örökké  dicsérni*.  Van  neki  más  éneke  is. 

Massai  Ágnes  neve  van  elrejtve  egy  ének  versfejei- 
ben, melynek  Hálaadás  tiszta  éltért  a  czíme.  Váljon  ő 
készítette-e  vagy  a  család  udvari  papja,  nem  tudni ;  de 
egyszerű  és  alant  járó,  majd  tanító  előadása  nem  ragadja 
meg  olvasója  lelkét. 

A  hagyomány  János  Zsigmond  királyt  is  köUövé 
teszi.  Az  egyik  éneke  Jozaphat  könyörgése  után  készült : 


270  A  VALLÁSOS  LYRA 

Mostan  az  úr  isten;  a  másik  a  XII.  zsoltár  körülírása  az 
érzés  igazságával. 

Hogy  más  főrangúak  is  írtak  vallásos  énekeket, 
mutatják  az  oly  nevek,  mint  Németi  Ferencsé,  Falatics 
Györgyé,  kitől  a  megható  verset :  Uram  benned  még  az 
én  reménységem  bírjuk.  Talán  Petki  János  is  még  e  század 
utolsó  napjaiban  írta  igazán  szép  énekét,  melyben  többször 
vonatkozik  az  ínséges  időkre:  ToroctJcai  Máté  unitárius 
püspök  lehet  a  Búdostáhan  szent  Dávid  próféta  kezdet íí 
88.  zsoltárnak  szerzője,  melyben  az  átdolgozó  keservesen 
mondja;  «Mezőn,  erdőn,  erős  kősziklákon,  barlangokban, 
sötét  vasbányákban,  fenevadak  között  lappangásban  éle- 
temet tartottam  meg  gyakran  nagy  futásban.  > 

Dávid  Ferencznek,  az  unitáriusok  nagy  alapítójának, 
több  éneket  tulajdonítanak,  Sztárai  Miklós,  volt  tordai  uni- 
tárius papnak,  a  vallásos  elbeszélőnek,  szintén  egyet,  bar 
úgy  látszik,  hogy  hibásan. 

Nem  egy  Szegedi  volt  az  énekesek  között.  Szegedi 
Jsívítwnak  több  éneket  köszönhetni,  melyek  között  figye- 
lemre méltó :  A  török  rabságból  kiszabadulásáért  való 
hálaadása.  A  szegény  énekes,  a  ki  megízlelte  a  rabság 
szörnyűségeit,  őszinte  hálával  kiált  fel  az  egek  urához  : 
c Megmentél  engemet  bánatból,  megszabadítál  tömlöczből, 
ki  vőd  lábaimat  vas  nehézségéből,  kihozál  engemet  ellen- 
ség kezéből,  az  kegyetlen  népnek  nagy  hatalmasságából.  > 
Szegedi  Gergely  szintén  termékeny  énekes,  ki  a  6.  zsoltár 
fordításában  szépen  írja  körül  szent  Dávid  szavait,  érez- 
zük, hogy  át  volt  hatva  bűneinek  nagyságától  s  mély 
megilletődéssel  mondja  az  Istennek:  « Háborúsága  az  én 
lelkemnek  oly  igen  nagy  vagyon,  minemö  szélvész  és  nagy 
háború  az  tengeren  vagyon ;  de  míg  reám  nesz  hatalmas 
isten,  az  czak  addig  vagyon. »  A  37.  zsoltárban  ellensé- 
geinek bántalmait,  üldözőinek  sértéseit  rajzolja,  ritmusa 
azonban    csak   oly    gyönge,  mint   egy-két   más  versében, 


A   VALLÁSOS  LVEA  271 

például  a  71.  zsoltár  fordításában,  melynek  versfejeiben  e 
szavak  rejlenek:  Uramnak  Németinek  éneköm;  egy  más 
énekben  pedig,  melyet  Bornemisza  Melius  Péternek  tulaj- 
donít, Szegedi  Gergely  neve  van  befoglalva :  Gre(jorios 
Segedinos  feci  talán :  Szegedi  Gergelynek  csináltam  ?  — 
Gyarló  a  Szegedi  LŐrincs  zsoltárfordítása  is  (a  7.  zsoltáré), 
bár  némely  sorában  jól  csengenek  az  ütemek  (4 — 4 — 3). 

Zeleméri  Lás.dó  az  ország  nagyjaira,  «az  fejedelmek 
és  pap  uraságokra»  alkalmazza  sz.  Dávid  2.  zsoltárát 
Ha  orsságúl  gyűlnek  össze,  «az  űr  istenre  ott  kicsin  gond 
vagyon,  az  fő  végezés  Krisztus  ellen  vagyon,  hogy  mint 
romoljon  az  evangeliom».  Némi  erő  és  igazság,  meg 
drámai  élénkség  van  énekében,  melynek  azonban  gyönge 
a  ritmusa. 

Skaricza  Máté  más  müvei  mellett  a  46.  zsoltár  for- 
dításában Luther  Márton  híres  énekének  :  Eine  feste  Burg 
ist  unser  Gott  fordítását  adta.  Kezdete :  Erős  várujik 
nekünk  az  Isten  és  fegyverünk  ellenség  ellen  stb.  A  rövid 
ének  sok  erővel  tudja  kifejezni  bizalmát  az  istenben  és 
némi  kihívással  mondja:  «No  bátor  dühösködjék,  no  fe- 
nekedjék ez  világ  ura  (az  ördög) ;  nincs  rajtunk  hatalma, 
urunk  Krisztus  őtet  megbírta.* 

Többen  versbe  szedték  a.z  Úr  imádságát  vagyis  a 
Iliatyánkot  és  elég  ügyesen,  mások  az  lír  vacsorájára 
készítettek  énekeket,  némelyek  a  hit  ágazatit  próbálták 
templomi  énekbe  foglalni.  Az  ily  munka  sokszor  a  lyra 
rovására  történik.  Néha  a  bekezdés  egészen  elbeszélő. 
Például  az  egyik  énekes  versbe  szedte  a  nijolcz  boldogsá- 
got, bizony  rossz  versekbe ;  melyeknek  csak  a  végén  van 
egy-két  lyrai  sor,  a  bevezetés  epikai.  « Követi  vala  népnek 
soksága  Krisztusnak  czudáit,  mert  sok  kórokat  ő  meg- 
gyógyít vala ;  mikoron  azért  urunk  ez  népnek  sokságát 
meglátá,  ottan  felmene  az  tábor  hegyére.  És  ö  leülvén, 
az    apostalok    ménének    hozzája,    tanyítván    őket    imezt 


272  A  YALLASOS  LYRA 

mondja  vala.»  Mintha  csak  prózában  beszélne,  pedig  verset 
akart  írni  a  szegény  énekes.  De  mindezekről,  névtelen  és 
neves  hősökről,  nem  akarunk  szólam,  csupán  egy  hatal- 
mas reformátor,  egy  kiváló  tehetségű  hitújító  legyen  tárgya 
megemlékezésünknek  s  ez  Sztárai  Miliály,  a  sokoldalú  író. 

Sdárai  Mihály,  ferenczrendi  szerzetes,  elhagyta  zár- 
dáját és  beszegődött  a  protestantismus  apostolának.  Előbb 
Sáros-Patakon  munkálkodott,  később  Baranya-  és  Tolna- 
megyében terjesztette  az  új  evangeliomot.  hol  százhúsz 
községet  alapított.  Rendkívül  mozgékony  és  lelkes  ember 
volt.  Csupa  élet  és  tevékenység,  mely  alig  látszott  ismerni 
a  pihenést.  A  katholikus  papokkal  élénk  hitvitákat  tartott, 
melyeken  mindig  ő  volt  a  győztes.  Mikor  és  hol  halt  meg, 
nem  tudjuk.  A  korán  elhunyt  ifjú  tudós  Nagy  Sándor  és 
Szilády  Áron  sok  adatot  hoztak  fel  élete  pályájának  föl- 
derítésére. Szilády  Bornemisza  Péter  szent  beszédeiből 
vett  idézettel  bizonyítja,  hogy  Sztárai  még  1578-ban  él- 
hetett. Élt  és  1579-ben  ő  is  tapasztalta  az  idők  változását. 
A  protestantismus  öreg  apostolát  ugyanaz  a  baj  érte,  a 
mi  Bornemisza  Pétert,  tudui  illik  kiűzték  abból  a  község- 
ből, melynek  több  évig  szolgált. 

Sztárai  különben  művelt  férfiú  volt.  Olaszországban, 
Paduában  tanúit.  Bár  nem  írt  hitvitázó  müveket,  írt  lyrai 
és  elbeszélő,  sőt  drámai  költeményeket,  természetesen  a 
protestantismus  terjesztésére.  Az  ő  lyrája  is  mindenekelőtt 
a  zsoltárokhoz  fordult.  A  10.  zsoltár  tartalma  szerint  jól 
rajzolja  ellenségeinek  képét,  bibliai  felfogással  állítja  elénk 
a  gonosz  embert  és  felszólítja  az  istent,  hogy  törje  meg 
immáron  a  hitlennek  jobb  kezét.  A  12.  zsoltárban,  melyet 
a  tetszetős  tizenegy  szótagú  sorokban  fordított,  az  akkori 
viszonyokra  utalva  mondja :  <  Az  hitetlen  és  kegyetlen  po- 
gányok mi  körny ölünk  járnak  mint  oroszlánok ;  az  egy- 
házi fejedelmek  gonoszok,  azért  győznek  az  hitetlen  pogá- 
nok.»  A  15.  zsoltár  as  igaz  hitnelc  jó  gyümölcséről  szól; 


A  VALLÁSOS  LYRA  273 

a  kis  ének  egészen  leíró  költemény,  melyben  kevés  vagy 
semmi  sincs  a  lyrából.  A  23.  zsoltár  azonban,  ha  kivesz- 
szük  a  bevezető  sorokat,  csuna  lyra,  melyben  a  költő 
szépen  adja  elő  az  isten  gondviselését,  rendesen  kibőviti 
a  biblia  gondolatát,  például  a  zsoltaros  használja  a  legelés 
képét,  ezt  azután  Sztárai  kiszélesíti,  elmondja  az  istenhez 
való  viszonyáról,  hogy  ő  az  isten  juha  s  így : 

Az  ö  mezejének  szép  zsiros  füvein  szépen  legeltet  engem, 
Szent  igéretinek  édes  beszédével  mikor  vigasztal  engem, 
Anyaszentegyházban  és  az  ö  aktában  szépen  megnyugot  engem, 
Lopótól,  farkastól    hamis  tanyííótól  ott  megótalmaz  engem. 

Ekként  foly  tovább  a  legeltetés  képe.  Resgel.  mikor 
az  isten  kiviszi,  kihajtja,  előtte  megy  igaz  tudományával, 
kétszer  megitatja  lelki  italával,  « lelki  folyóvíznek  és  élő- 
kútfőnek szép  tiszta  folyásával,  evangéliumnak  anyaszent- 
egyházban ő  prédikállásával*. 

A  26.  zsoltárban  az  istenhez  való  bizodalmát  szépen 
■gördülő  sorokban  rajzolja  ;  a  28.  zsoltárban  kétségbeejtő 
helyzetéből  kiált  fel  az  úrhoz,  mert  úgy  érzi  magát,  mint 
a  «kit  temetni  visznek  az  veremben >.  A  29.  zsoltár  az 
úr  nagyságát,  fenségét  magasztalja  s  a  vége  felé  mondja : 
« Hatalmas  istennek  ö  haragja  ezeket  míveli.  a  nagy  álló- 
fáknak ő  ágait  szörnyen  leszegdeli,  az  ő  népét  ezzel  tem- 
plomában dicséretre  inti.*  A  32.  zsoltár  körülírása  igazán 
hosszú.  Maga  a  szokásos  bevezetés,  mit  Sztárai  és  társai 
csak  ritkán  engednek  el.  három  hatalmas  versszakra  terjed. 
A  zsoltárosnak  azt  a  mondását :  Ne  legyetek  mint  a  ló 
és  az  öszvér,  melyeknek  nincs  értelmök.  nála  egy  bő 
versszak  adja  magyarul,  még  pedig  elég  nehézkesen.  A  34. 
zsoltár  fordítása  kedvelt  ének  lehetett  és  könnyen  is  gördül. 
Dallama  más  énekeknek  is  szolgált.  A  36.  zsoltárban 
az  isten  jóságát  magasztalja,  verselése :  5 — 5 — 6  vagy 
5 — 5 — 3 — 3.  A  37.  zsoltár  az  eredetiben  is  igen  hosszú, 

Bodnár  Zs.  :  A  magj'ar  irodalom  történeke.  ^   18 


274  A  VALLÁSOS  LYÉA 

képzelhetni,  hogy  Sztárainal  még  iobban  kibővül,  bár  elég 
zeneiséggel  és  szépen  folyik.  A  64.  zsoltár  a  kedvelt  tizen- 
egy szótagú  sorokban  van  írva  és  ellenségeiről  szól.  a 
65.-ben  újra  az  isteni  nagyság  és  fenség  magasztalásával 
találkozunk,  míg  a  74.  zsoltárban  az  isten  irgalmához 
fordul  és  a  vezeklő,  bűnbánó  lélek  őszinte  fájdalmával 
kéri  az  isten  segítségét.  A  92.  zsoltárban  az  isten  iránti 
bizodalmat  és  az  isteni  jóságot  tolmácsolja  ;  míg  a  94.-ben 
a  bosszúálló  istenhez  fordul  és  ellenségeit  némi  erővel  és 
ékesszólással  rajzolja,  kik  az  isten  népét  rontják,  nyomor- 
gatják ;  örökséget  dúlják,  fosztják,  a  szegényeket  nyúzzák 
ostorozzak,  özvegyek  és  árváknak  hajókat  szaggatják, 
szegény  jövevények  vérét  is  kiontják. 

Sztárai  azonban  nem  csak  zsoltárokat  fordított,  ha- 
nem eredeti  költeményeket  is  készített,  milyen  A^  úristen- 
nek való  hálaadás  és  JcÖnyörgés,  mely  alexandrin  verssza- 
kokban van  írva.  Egyszerű  és  őszinte  hang  nyilvánul 
soraiban.  Elbeszélő  és  leíró  lesz  A2  poenitentiáról  és  hitről 
szóló  versében,  csak  egy-két  helyen  fordul  intő  szóval 
embertársaihoz,  midőn  például  mondja:  «Ez  nem  csoda, 
hogy  az  bűnbe  te  esel,  de  nagy  csoda,  hogy  az  bűnben 
te  fekszel,  bűneidből  hamar  ki  nem  fejtezel,  és  csak  az 
egy  Krisztusba  nem  öltözöl.*  De  megint  csak  beléesik  az 
előbbi  tónusba  es  jól  perdülő  sorokban  folytatja  :  < Sokan 
hallják  az  istennek  mondását ;  de  úgy  veszik  mint  egy 
csúfnak  mondását,  sőt  nagy  sokan  hamisolják  mondását, 
rajok  várjak  ö  nagy  tüzes  haragját.*  Hároui  énekben 
emlékezik  meg  Sztárai  A3  úr  Krisstus  születése  innepiről. 
Mind  a  három  vers  alakja  nagyon  eltérő  és  szokatlan. 
Az  első  verselese  nem  következetes,  sokat  vét  a  szabályos 
ritmus  ellen.  Az  első  versszakot  azonban  így  lehetne  be- 
osztani : 

3-3—4—3 

4-4—3 
4-4 


A  VALLÁSOS  LYEA  275 

A  második  éneket  hét  szótagú  sorok  alkotják.  Minden 
versszakban  hét  sor  hét  egyenlő  rímmel  fordul  elő. 
A  harmadik  ének   képlete  ez : 

6-6 

4-4—3 

4—3—3 

2—3  vagy  3—2 

6—5 

4—3 

3—2 
Persze,  hogy  akárhányszor  nem  egyezik  e  beosztás- 
sal Sztárai  verse.  Ehhez  azonban  hozzászoktatnak  a 
század  buzgó  énekesei.  Náluk  nagy  ritkaság  a  szabályos 
verselés.  Épen  nem  voltak  a  forma  mesterei.  Ez  különben 
sem  szokott  az  újítás  korának  sajátsága  lenni,  A  reform 
idején  nemcsak  a  régi  eszméket  kiséri  a  megvetés,  az 
elavult  szokásokat  és  erkölcsöket  a  lenézés ;  a  régi  forma 
bilincseit  sem  szeretik,  új  alakok,  új  formák  kellenek, 
melyek  elütnek  az  ódon  idomok-  s  mintáktól.  Szebbnek, 
művészibbnek  tekintik  az  újat,  mely  az  idegent  honosítja 
meg  és  oltja  be  a  nemzeti  elemekbe.  Ez  a  törekvés  ve- 
zette Erdősit,  Székely  Istvánt  és  másokat,  hogy  a  görög- 
római verseléssel  birkózzanak  meg.  Ennek  a  törekvésnek 
köszönhetni  a  XVi.  század  sokféle  versalakjait.  Az  ily 
kísérlet  nem  igen  szokott  a  reactio  idején  történni.  Ekkor 
félnek,  rettegnek  minden  idegentől.  Annyira  gyűlölik  az 
újat,  hogy  meg  sem  próbálják  meghonosítani.  Csakhogy 
a  reform  idején  megkezdett  újság  már  annyira  vérünkké 
vált,  hogy  a  visszahatás  akarva  .sem  tudja  kiirtani.  Egy- 
két ágat,  hajtást  lenyeshet  ugyan  a  fájából,  a  fa  azonban 
tovább  el  s  a  reactio  későbbi  nemzedéke  vagy  egészen 
magyarnak  vagy  legalább  törvényes  jogos  hazai  alkotás- 
nak nézi.  Mivel  maga  sem  tud  ellenni  nélküle,  beleszeret 
és  tökéletesíti, 

18* 


276  A  VALLÁSOS  LYRA 

A  XVI.  század  verselése  tehát  nem  bomlás,  nem 
eltűnése  a  ritmus  iránti  érzéknek,  E  század  új  formákat 
keresett  és  talált.  Egészen  új  alakokat  teremtett  vagy  ho- 
nosított meg,  melyeket  azonban  az  ültetvényesek  jóakarata 
rosszul  vagy  elég  gyarlón  kezelt,  nem  tudott  velők  ügye- 
sen bánni  s  a  reactiónak  maradt  a  kellő  idomítás,  szépí- 
tés munkája.  De  azért  hálátlanok  lennénk  irántok,  ha  kö- 
szönettel nem  fogadnók  merész  munkájokat.  Alkotásaik 
ugyan  sokszor  hibásak,  verselések  nehézkes,  gyakran  vét- 
keznek a  folyékony  és  zengzetes  ritmus  ellen ;  az  idegen 
és  az  új  forma  azonban  legtöbbször  nemzeti  kincs  lett  és 
mi  úgy  élünk  vele  mint  a  legősibb,  legeredetibb  ugor- török 
formával,  legnemzetibb  örökséggel.  Ez  a  haladás  útja.  ez 
a  lelki  fejlődés  törvénye. 

Hátra  van  még  egy  kiváló  egyházi  lantos,  kinek 
effajta  müvei  nem  jelentek  meg  nyomtatásban,  hanem 
számos  kézirat  tartotta  fen  verseit,  melyek  az  újabb  időben 
keltettek  figyelmet ;  Bogáti  Fatakas  Miklós  zsoltárfor (Uta- 
sait értem.  Szerzöjök  Dávid  Ferencznek  előkelő  híve  volt : 
üldözés  is  érte  e  miatt.  Baranyába  menekült  s  csak  később 
tért  vissza,  hogy  folytassa  egyházi  és  írói  munkásságát. 
Ismeretes,  hogy  ő  is  kibékült  a  megfékezett  unitárius  egy- 
házzal, aláírta  a  kívánt  formulát  és  megszabadult  a  to- 
vábbi üldözéstől,  legalább  Jakab  Elek  bebizonyítja  róla, 
hogy  tovább  is  mint  unitárius  pap  működött,  unitárius 
müveket  írt  és  nem  tartozott  a  szombatosokhoz.  Megta- 
gadta őket. 

Ismeretes  dolog,  hogy  az  unitáriusok  tanának  gyors 
íejlödé.'íe  nem  állott  meg.  hanem  Dávid  Ferencz  börtöne 
falait  áttörve,  megkezdette  a  zsidózók  vagy  szombatosok 
felekezetének  megalapítását.  A  mit  Dávid  Ferencznek  né- 
melyek szemére  hánytak,  hogy  a  zsidó  vallás  felé  hajlik 
vagy  mint  Szántó  István  jezsuita  mondotta  róla,  hogy  *ha 
életben  maradt  volna,   a?,  volt  a  szándéka,  hogy  behozza 


A  VALLÁSOS  LYRA  277 

a  zsidóságot  s  a  körülmetélést  és  elvesse  az  egész  újszö- 
vetséget*, némileg  igaz  volt,  nem  ugyan  Dávid  Ferencz 
személyere  nézve  ;  de  az  irányra,  mely  a  zsidózásban,  a 
szombatosságban  tetözödött  be.  Nézetünk  szerint  ezt  a 
processust  eléggé  megmagyarázhatni.  Mikor  ugyanis  Dávid 
Ferencz  a  protestáns  fejlődés  legmagasabb  pontjáig  jutott, 
beköszöntött  a  reaclio,  mely  nem  tűrte  tovább  az  űjítast, 
visszakívánt  térni  a  régihez,  a  mi  előmozdította  a  katho- 
likusok  újabb  és  újabb  győzelmeit,  Balassa  Bálintnak  és 
másoknak  a  római  egyházba  térését,  a  protestánsok  között 
is  sürgette  a  régibb  formák  követését.  Némelyek  pedig,  a 
kik  nagyon  messze  mentek  a  szentháromság  és  Jézus 
istensége  tagadásában,  visszahajoltak  az  ó-törvény  útjára 
és  zsidózóvá  tette  őket  a  reactio.  A  dávidisták,  minő 
Bogáti  is  volt,  legnagyobb  része  az  üldözéstől  tartva  vagy 
sújtva,  megmaradt  unitáriusnak,  másik,  a  kisebb  rész 
azonban  szombatos  lett  és  buzgón  használta  a  zsoltárokat, 
melyeket  Bogáti  fordított  le. 

E  tehetséges  és  szorgalmas  theologus  sokat  irt.  mü- 
veinek nagy  része  azonban  nem  látott  világot.  Több  elbe- 
szélő költeménye  megjelent  ugyan,  de  lantos  versei,  zsol- 
tárfordítása ismeretlen  maradt  az  újabb  időkig.  Mikor  az 
Akadémia  Jancsó-códexében  elékerültek,  mindjárt  nagy 
lelkesedéssel  szólottak  felölök.  A  derék  Lugossy  dagályos 
elragadtatás  nyelven  szól  rólok.  Véleménye  szerint  « ugyan- 
azon ünnepélyesség,  ügy  szólván  sabeszi  fényöltöny  lebeg 
mindegyikén  s  mintha  a  sátoros  ünnepre  meggyújtott 
hétágú  arany  gyertatartó  fénye  kápráztatná  mindegyikében 
szemeinket ».  Ő  ismertette  először  az  Akadémiában  az  öt- 
venes években,  mikor  a  magyar  irodalom  elnyomva  seny- 
vedett. 

A  mi  Bogáti  zsoltárait  illeti,  a  hogy  a  szombatosok 
és  unitáriusok  útján  hozzánk  jutottak,  annyira  zsidózó 
fordítások,  hogy  nem  lehet  megütközni  Kohn  Sámuel  kö- 


278  A  VALLÁSOS  LYRA 

vetkeztetésén,  mikor  Bogátit  judaizansnak  tartotta.  így,  a 
hogy  e  zsoltárok  előttünk  állanak,  valóban  zsidó  szelle- 
műek, a  zsidók  iránti  nagy  tisztelet  sugárzik  ki  belölök  s 
nehéz  volna  szerzőjök  zsidózó  hajlamát  tagadni.  Bogátinak, 
ha  változatlanul  áll  előttünk  a  fordítása,  ismernie  kellett 
a  zsidó  szentírást,  a  zsidó  híres  magyarázókat,  jártasnak 
lenni  a  zsidó  felfogásban.  Ez  annál  könnyebb  volt,  mert 
a  század  második  felében,  külföldön  kiváló  gonddal  ápol- 
ták a  héber  tanulmányokat  és  az  ószövetség  nagy  csodá- 
lat és  rokonszenv  tárgya  vala.  Bogáti  valóban  jeles  heb- 
raeista  lehetett. 

Az  ő  fordítása  szintén  körülíró,  mint  társaié,  csak- 
hogy nem  távozik  el  a  zsultáros  gondolatától,  nem  sző 
bele  mai  vagy  újszövetségi  dolgokat.  Verse  általában  gör- 
dülékeny és  ritmusos,  habár  nála  is  találni  nehézkes  so- 
rokat, még  pedig  nagy  számmal.  Mivel  zsoltárfordításai 
soha  sem  nyomattak  ki.  máig  ismeretlenek.  A  régibb  uni- 
tárius énekes  könyvekben  sok  van  belőlök,  sőt  uzoni 
Fosztó  történeti  munkája  szerint  1665-ig  Bogáti  zsoltár- 
fordításait énekelték  az  unitárius  egyházakban,  mikor  a 
szent-gütthardi  békekötés  örömünnepén  szenczi  Molnár 
Albert  fordítását  tették  kötelezővé. 


II. 

A  VILÁGI  LYRA. 

Van  a  lyrának  oiy  faja,  mint  a  dal  és  elégia,  mely 
csak  ugy  megterem  az  eszme  viharjában,  mint  a  reactio 
csöndesebb  kedély  világában.  Kétségtelen,  hogy  a  magyar 
dal  eléggé  virágzott  a  XVI.  század  legviharosabb  napjai- 
ban is.  A  szerelem,  a  remény,  a  bánat,  a  visszaemlékezés 
édes  dalai  mindig  hangzottak  a  magyar  ajkáról  az  erkölcsi 
felbuzdulás  lángoló  pillanataiban  is.  Hogy  a  század  utolsó 
negyedében,  a  reactio  hajnalán  virágzásra  jutott,  eddig 
is  tanította  az  irodalomtörténet. 

A  lelkesedés  napjaiból  azonban  nem  maradtak  reánk 
oly  énekek,  melyek  a  szereimet  tolmácsolták,  édes-bús 
örömeit  zengették  volna.  A  mint  láttuk,  ezt  némelyek  a 
kor  vallásos  irányának  tulajdonították  és  nem  hitték,  hogy 
a  magyar  nép  a  szerelem  költészetével  foglalkozott  volna. 
De  ha  más  tudósításaink  nem  volnának,  m/ir  maga  az 
egyes  prédikátorok  kifakadása  mutatja,  hogy  a  nemzet 
úton-útfélen  zengette  a^szerelmet,  mert  rendesen  csak  a  fel- 
tűnő hibákat  szokta  ostorozni  az  egyházi  szónoklat  ,  a  mi 
nincs,  azzal  nem  foglalkozik. 

Reánk  azonban  nem  maradtak  ily  költemények,  mert 
az  írás  mesterei  nem  tartották  magukhoz  méltónak  a 
szerelem  gyönyöreit  megénekelni,  azokat  papírra  tenni ; 
a  kik  pedig  megalkották  az  ily  verseket,  megtanították 
reájok  barátjaikat.  ismerőseiket  és  ajakról  ajakra  terjedt 
.az  ének.  minden   ajkon  zengett  a  dal.  A  hegedősök  ápolói 


280  -^  VILÁGI  LYRA 

és  terjesztői  valának.  Ok  vihették  szét  az  ország  minden* 
részébe,  Ök  gajdolták  el  apró  adományok  és  egy-egy  ponár 
bor  fejében  a  haza  ifjúságának.  Hihetőleg  már  ekkor 
énekelték  ezt  a  kedves,  gyöngéd  szerelmi  dalt.  ha  talán 
más  változatban   is  : 

Amott  kerekedik  egy  fekete  felhő, 
Abban  tollászkodik  egy  fekete   holló. 

Várj  meg  holló,  várj  meg,  hadd  izenjek  tőled 
Apámnak,  anyámnak,  jegybéli   mátkámnak. 

Könnyen  megösmered  ennek  háza  táját  : 
Piros  rózsák  lepik  aranyalmafáját. 

Gyémánt  az  ablakja,  üveg  az  ajtaja  : 
Magának  kék  szeme,  aranyszínű  haja. 

Még  csatolhatnánk  e  nótához  pár  más  népdalt  \&,. 
melyek  szintén  régiek  lehetnek  ;  de  csak  szaporítanók  a 
sejtések  számát,  melyeknek  úgy  is  bővében  vagyunk. 

Van  azonban  néhány  irott  költeményünk  is,  me- 
lyekről érdemes  megemlékezni.  Ilyen  egy  törökké  lelt 
magyarnak,  Divínyí  Mehmednek  pár  dala,  melyeket  Gévay 
Antal  a  bécsi  udvari  könyvtárnak  egy  török  codexében 
fedezett  fel.  Török  betűkkel  vannak  írva,  épen  ugy  mint 
a  codex  horvát,  német  és  magyar  egyházi  és  világi 
énekei.  A  szerző  Madzsar  türki-nek  nevezi  dalát,  a  török 
virágénekek  nevével  illeti.  A  szerelem  hevét  érzéssel  tudja- 
tolmácsolni.  Egy-két  képe  és  jelzője  keleti  származásra 
mutat. 

Voltak  bizonyára  vitézi  énekek,  katonadalok,  melyek 
a  harczos  örömét,  fájdalmát  zengették.  Ilyen  volt  Thúry 
György  éneke  (1548),  melyben  a  törökverő  hős  arra  kéri 
az  eget,  hogy  hamar  zöldítse  ki  az  erdőket,  -^hogy  pró- 
bálhassuk már  nyugodt  fegyverünket ;  adjad,  nagy  úristen^ 
vitézi  tettekkel  végházunk  kérkedjen  sok  pogány  fejekkel !- 


A  VILAííI  LYKA  281 

De  nem  csupán  e  szavak  jelezik  a  hős  hangulatát ;  hanem 
a  vers  vege  is,  midőn  moudjn,  hogy  vérszomjusásában 
dalolta  énekét. 

Lakodalmas  nótánk  sem  hiányzott  oly  időben,  mikor 
a  protestantismus  a  katholikus  papokkal  szemben  az  egy- 
háziak házasságát  magasztalta  s  mint  láttuk,  számos  efféle 
vallásos  éneket  alkotott.  A  Jlívesek  lakodalma  pajkos  jó- 
kedvében az  egyes  kézművesekből  Ü2  gúnyt,  hogy  azután 
bocsánatot  "kérjen  tőlük  és  a  menyasszonyhoz  meg  a  vő- 
legényhez fordüljrn,  nekik  « vonjanak  hajnalt  gyönyörű  nótát, 
adják  meg  a  módját*,  a  nyoszolyóasszonynak  legyen  gondja 
«mézeá  borra,  vajban  sült  fánkra»,  a  vöfény  vigyázzon  a 
fönszólásra,  felköszöntőkre,  a  szakácsasszonijoh  dolgozza- 
nak. A  vers  rövid  ritmusa  talán  a  szazad   végére  mutat. 

A  XVI.  század  világi  lyrájának  nagy  mestere  Ba- 
lassa Bálint  volt,  a  kékKöi  és  gyarmathi  Balassa  János 
fia,  ki  1551  ben  született.  Hol  tanúit,  nem  tudni.  Való- 
színű, hogy  Bornemisza  Péter  vezette  neveléset,  ki  atyjá- 
nak udvari  papja  volt.  Talán  ö  ébresztgette  az  ifjú  költői 
lelkét,  talán  ő  adta  a  gondolatot  Bálintnak,  hogy  Füves 
kertecske  (Krakkó  1572.  Bártfa  1580.)  czím  alatt  fordítson 
le  egy  nemet  munkát.  Tőle  tanúihatott  latinul,  mely  nyelven 
olvasta  Marullus  és  Angerianusnak,  e  két  humanista  költő- 
nek és  másoknak  verseit. 

Bizonyos,  hogy,  mint  akkor  mmden  nemes  ifjú,  részt 
vett  a  végek  harczaiban.  Azért  is  tudott  oly  találó  képet 
rajzolni  e  végvárak  örökös  küzdelmeiről,  hisz  e  « széles 
föld  felett  nincs  szebb  dolog-  a  végeknél !»  Valóban  e  kép 
egy  XVI.  századbeli  ifjú  képzeletének  rajza,  a  ki  önma- 
gáért szereti  a  harczot.  lelkesül  a  dicsőségért  s  el  van 
ragadtatva,  ha  szerecsen  lován  jó  kedvebői  « vitézpróbára » 
indulhat,  benyargalhatja  a  «sík  mezőt*  s  nem  riad  vissza 
attól,  hogy  '^sok  vad  madár  gyomra  gyakran  koporsója* 
lesz  holttestének.    Bátorságának,    vitézségének    Balassa  is 


282  A  VILÁGI  LYRA 

számos  jelét  adta.  hisz  mesr  van  írva  róla,  hogy  egy  nap 
tizenegy  bajt  vívott  s  mindeniket  győzedelmesen 

A  huszonnégy  éves  fiatal  ember  azonban  egy  nagyobb 
vállalatba  is  fogott.  Ez  Békési  Gáspár  támadása  volt  az 
erdélyi  feledelem  Báthori  István  ellen.  Balassa  Bálint  is 
részt  vett  e  harczban  «jó  ruhás  legényekkel,  hozzá  ha- 
sonlókkal, vitéz  ifiakkal,  nem  kehegös  vénekkel*.  A  vál- 
lalat azonban  szerencsétlenül  ütött  ki,  Balassa  Bálint 
Báthori  fogságába  került,  kit  Murád  szultán  magának  ki- 
adatni óhajtott.  Szerencsére  Báthori  meg  tudta  akadályozni 
a  nagy  úr  kívánságának  teljesülését.  Mikor  pedig  Báthori 
István  a  lengyel  trónra  távozott.  Báthori  Kristóf  folytatta 
a  játékot  a  török    portával    és  nem  teljesítette  a  kiadást. 

Balassának  nem  lehetett  valami  rossz  dolga  az  er- 
délyi fogságban,  hanem  élte  világát,  forgolódott  az  asszo- 
nyok körül,  Bebek  Juditnak  és  Csáki  Borbálának  szerel- 
mes verset  írt.  A  Bebek  Juditnak  szólóból  megtudjuk, 
hogy  hősének  .szép  sugár  termete,  piros  ajaka  van,  a  ki 
ha  tánczol.  sebesen  járja  a  nélkül,  hogy  dereka  mozdulna. 
Nyájas,  szelíd  és  szemérmes,  de  a  ki  szellemesen  tud  tár- 
salogni :  a  vers  azonban  hidegen  hagy  bennünket,  hihető- 
leg Judit  iránti  szerelme  sem  lehetett  valami  lángoló  ér- 
zelem. 

Talán  a  Morghai  Kata  nevére  készült  vers  is  ez 
időből  ered.  mely  azonban  könnyed,  enyelgő  hangon  szól. 
Ugyanekkor  írhatta  Csáki  Borbálára  kissé  forróbb  és  sze- 
relmesebb  költeményét,  bár  itt  sem  hiányoznak  az  oly 
nagy  mondások,  melyek  épppn  azzal  teszik  tönkre  a  hatást, 
például  mikor  azt  mondja,  hogy  szerelmének  « akkor  lészen 
vége.  mikor  a  folyóvizek  visszafolyók  lesznek*  es  árkokká 
változnak  a  hegyek. 

A  Báthoriak  elbocsátották  fogságából  a  fiatal  Balas- 
sát,  kinek  anyja  már  elhunyt,  atyját  pedig  úgy  látszik 
kerülte,  míg  1577-ben  ez  is  elhunyván,  a  következő  évben 


A  VILÁGI  LYKA  283 

megosztozott  az  örökségen.  Most  1584  ig  szerelem  és  mu- 
latság, költészet  és  hadiélet,  pörlekedés  és  hatalmaskodás 
között  folytatta  életét,  mely  a  mennyire  a  távolból  és 
költeményeiből  kivehetni,  kalandos  és  zaklatott  vala.  A 
Balassák  erőszakos  és  kegyetlen  természete  benne  sem 
hiányzott.  Nem  volt  meg  kapzsiságuk,  de  ö  is  tudott  durva 
lenni.  Bár  az  ifjú  daliás  külseje  és  elegáns  táncza  az  udvar 
dicséretét  is  magára  vonta  és  szívesen  élt  a  főúri  nők  tár- 
saságában, mégis  a  XVI.  század  szenvedélyes  és  nyers 
embere  maradt,  a  ki  sok  esztendő  multán  is  gyűlö- 
lettel emlékezett  vissza  Szkárossy  Györgyre,  egyik  tiszt- 
tartójára, ki  miatt  úgy  látszik  kemény  büntetést  kapott 
atyjától,  mert  kegyetlenül  megverte  és  egy  éjjel  fogságban 
tartotta.  Még  ugyanabban  az  évben  egy  másik  hatalmas- 
kodásáról  emlékszik  meg  Ernő  föherczeg  egy  leirata  a  kir. 
kamarához.  És  mennyi  maradhatott  ismeretlenül  oly  idő- 
ben, mikor  a  szegény  embernek  alig  volt  módja  igazságot 
szerezni  magának  a  hatalmasok  ellenében !  Bálin^  nem 
volt  jobbágyainak  atyja,  hanem  vérszopó  nadálya,  mert 
az  okiratok  említik,  hogy  majdnem  éhen  vesznek  el  job- 
bágyai, panaszkodni  azonban  még  sem  mernek. 

Talán  e  zilált  és  csapongó  életből  akart  menekülni, 
mikor  1584-ben  az  egri  hős  leányát.  Dobó  Krisztinát. 
Várday  Mihály  fiatal  özvegyét   vette  nőül. 

E  házasság  hozta  meg  neki  a  végső  romlást  és 
pusztulást.  Mivel  neje  unokatestvére  volt,  dispensatiót  pedig 
nem  kért  és  nem  kapott,  vérfertőztetést  követett  el.  mely- 
nek halál-  és  jószágvesztés  volt  a  büntetése.  Alig  teltek 
el  a  mézes  hetek  s  már  megérkezett  a  nemezis,  mely  a 
költőt  földönfutóvá,  hazátlanná  tette.  Talán  azért  is,  hogy 
kikerülje  a  büntetést,  odahagyta  protestáns  vallását  és  a 
katholikusra  tért  át.  Négy  év  múlva  ugyan  kegyelmet 
kapott,  de  az  esztergomi  szentszék  fiát  a  vérfertőző  ágy 
törvénytelen  szülöttét  örökre  megfosztotta  az  ősi  birtokok 


284  ^  VILÁGI  LYRA 

örökösödési    iogától.    Azalatt    neje    is    hütelen  lett  hozzá 
gersei  Pethö  Gáspár   neje  lön. 

A  költő  idegen  országban  vonta  meg  magát.  Len- 
gyelországban, kivált  Krakóban  élt.  Hihetőleg  Danczká- 
ban  látta  meg  a  tengert,  melyet  oczeánnak  nevezett. 
Bujdosása  után  hazájába  tért,  hogy  mint  lelkes  gyermeke 
ott  legyen  Esztergom  ostrománál,  hol  Magyarország  dísze- 
virága volt  jelen.  Május  19-én  ágyúgolyó  érte  s  állítólag 
mindkét  lábát  megsebesítette.  Mielőtt  az  orvos  műtéte 
alá  vetette  volna  magát,  meggyónt  Dobokay  jezsuita 
atyának,  átadta  neki  a  katholicismus  angol  martyrjának, 
Gampianus  Edmundnak  hitvitázó  iratát,  melyet  már  nagy 
részben  lefordított,  majd  Mátyás  íöherczegnek  írt  levelet, 
melyben  fiát  ajánlotta  kegyeibe.  Halála  nemsokára  bekö- 
vetkezett s  a  mint  Dobokay  írja,  pünkösd  havának  hu- 
szonhatodik napján  keresztyéni  módra  meggyónván  utolsó 
órájához  szépen  készüli »,  Az  utolsó  óra  valószínűleg 
még  az  nap  bekövetkezett. 

A  halál  és  a  szerencsétlenség  kibékíti  az  embereket. 
Bálint  elhunytával  legnagyobb  ellensége,  volt  feleségének 
testvére.  Dobó  Ftrencz  az  ő  János  fiát  tette  általános 
örökösévé.  A  végrendelet  1602  január  havában  készült, 
Balassa  János  azonban  16  éves  korában  egy  hónappal 
előbb  már  boroszlói  sírjában  feküdt.  Idegen  földön  tanult, 
halt  és  temettetett  el.  Dobó  ezután  csak  sirkövet  áilítha- 
tott  neki,  mig  a  költő  hamvai  Hibe  városában  a  magas 
Kriván  alatt  pihennek. 

Istenes  énekeit  Rimay  János  adta  ki  Lőcsén  1604-ben. 
Mindössze  huszonhat  költeménye  látott  világot,  közülök 
néhány  megcsonkítva.  A  többiről  azt  tartoltak,  hogy 
szerzőjük  elégette. 

Ti  penig  szerzettem  átkozott  sok  versek, 
Búnál  kik  egyebet  nekem  nem  nyertetek. 
Tűzben  mind  fejenként  égjetek,  vesszetek, 
Mert  haszontalanok,  jót  nem  érdemeltek. 


A  VILÁGI  LYRA  285 

Pedig  nem  ugy  volt.  1874-ben  a  történelmi  társulat 
€gyik  bizottsága  a  radványi  levéltárban  akadt  reá  a  sokat 
keresett  vagy  legalább  sajnált  költeményekre,  melyeket 
azután  Szilády  Áron  gondos  keze  rendezett  sajtó  alá.  Ö 
volt  az,  a  ki  a  költő  eddig  kevésbbé  ismert  életét  ujabb 
adatokkal  derítette  föl.  Azóta  számos  történetírónk  kuta- 
tása mindig  több  és  több  adatot  közöl  a  jeles  költő  éle- 
téből, Szabó  Károly  pedig  néhány,  eddig  ismeretlen  köl- 
teményét mutatta  be  a   « Századok*    czímű    folyóiratban. 

A  mi  a  magyar  lyra  XVI.  századbeli  mesterének 
müveit  illeti,  az  úgynevezett  istenes  énekek  messze  túl- 
haladják a  század  sok  vallásos  poétájának  szent  dalait.  Majd 
mindenekben  megragad  bennünket  az  érzés  igazsága,  a 
fájdalom  őszintesége,  a  nyelv  képekkel  dúskodó  haszná- 
lata. Ez  a  szenvedélyes  ember,  ki  sok  igazságtalanságot 
követhetett  el,  de  a  kit  lépten  nyomon  utolért  a  büntetés, 
lesújtott  helyzetében  istenéhez  kiált  s  tőle  vár  vigasztalást. 
Olykor  zsoltárokat  körülírva  fordít,  máskor  saját  lelke 
gondolatait  önti  versekbe,  de  majd  mindig  dallamos  so- 
rokban és  költői  nyelven  szólal  meg.  Némelyik  éneke  a 
protestáns  énekes  könyvekbe  is  belekerült.  Van  azonban 
olyan  is.  melyek  inkább  száraz  formaságok,  melyekben 
az  érzelem  igazságát  a  század  megszokott  vallásos  szó- 
lamai takarják,  hisz  az  erkölcsi  felháborodás  korszakában 
semmi  sem  otthonosabb,  mint  a  hipocrisis.  a  színlelés 
és  a  szentség  szavaival  való  dobálás. 

Balassa  vallásos  költeményeiből  sehol  sem  rí  ki  a 
katholikus  szempont.  Énekelheti  őket  a  protestáns,  úgy 
mint  a  pápista.  Úgy  látszik,  áttérése  után  is  nagyjából 
megmaradt  annak,  a  mi  volt.  A  felekezetek  dogmái  nem  igen 
zaklatták.  Lelke  istenéhez  sóhajtott,  hozzá  kiáltott  és 
nem  kérdezte,  melyik  oltáron  áldozzon  neki. 

Csak  élte  vége  felé  jelentkezik  nála  a  vallási  kérdés 
dogmatikai  oldala.  Ekkor  sem  énekeiben,  hanem  a  Cam- 


286  -^  VILÁGI  LYEA 

pianus  könyvének  fordításában.  E  munka  olvasása  mutatja, 
hogy  komolyabban  kezdett  gondolkozni  a  vallás  kérdése 
felöl.  A  kath.  reactio  hatása  alatt  áttérését  akarta  maga 
és  mások  előtt  is  igazolni.  A  nagy  világ  könnyelmű, 
majd  szenvedélyes  embere  ismerni  akarta  a  két  vallás 
különbségét  és  tudatni  kívánta  a  világgal  meggyőződését. 
Talán  ez  időtájt  épen  rajongásig  fokozódott  nála  a  val- 
lásos érzés,  hisz  a  Balassák  mindenben  szélsőségig  jutnak, 
ezért  kiált  fel  halála  óráján  :  « Krisztus  meghalt  ériem, 
miért  kételkedjem?  Uram,  a  te  katonád  voltam,  a  te  se- 
regedben jártam  !» 

A  mi  világi  költeményeit  illeti,  bennök  a  műdal 
megteremtöjeként  lépett  föl.  Mint  maga  mondja,  sokan 
írtak  az  ö  korában  világi  dalokat,  nem  is  hihető,  hogy 
az  erkölcsi  elemnek  bármily  hatalmas  föllépése  elnyom- 
hatta volna  a  szerelem  költészetét ;  annyit  azonban  elért, 
hogy  a  virágénekeket  éppen  nem  becsültek,  szerzőik  maguk 
nem  sokat  adtak  reá  s  oly  könnyelmű,  ledér,  léha  színnel 
vonta  be  az  erkölcsi  érzés  müveiket,  hogy  össze  sem  írták 
és  elkallódni  hagyták,  vagy  pedig  megsemmisítették  azokat. 
Hisz  Balassa  is  meg  akarta  semmisíteni  dalait  és  csak  a 
legújabb  idő  hozta  napvilágra  őket. 

S  ma  csupán  az  övéit  bírjuk.  Összehasonlításra 
nincs  alapunk,  csupán  Rimay  magasztaló  szavait  kell 
magunkévá  tennünk  s  az  ő  verseit  tartanunk  a  legjob- 
baknak. Nincs  okunk,  igaznak  uem  tekinteni  Rimay  nyi- 
latkozatát. Szájával  hihetőleg  a  közvélemény  szólott. 

Balassa  költeményeinek  nagy  része  tartalom,  forma 
és  nyelv  tekintetében  kiváló  figyelmet  érdemel.  Valamint 
vallásos  költeményeiből  sokszor  az  érzés  igazsága,  a 
szenvedély  heve  sugárzik  felénk,  úgy  e  világi  dalok  néme- 
lyikében annyi  közvetlenség  és  bensőség  van,  hogy  elbá- 
jolva olvassuk.  És  nem  csupán  a  lángoló  szerelem  emésztő 
epedése,    a   csalódottnak   kétségbeesése    tör    ki    belőlük. 


A  VILÁGI  LYRA  287 

hanem  olykor  a  könnyed,  ledér  és  vidátn  hang  is  találóan 
nyilatkozik  verseiben. 

A  hang  változatossága,  az  érzelem  élénksége  minden 
lépten  meglep  bennünket.  E  változatosság  ugyan  nem  oly 
nagy,  mint  valamely  mai  jeles  költőnél,  de  mégis  sok 
ama  század  lantosánál. 

Költeményeinek  egymásutánja  tulajdonkép  a  költő 
élete  történetének  elbeszélése.  Megismerjük  belőle,  hol 
járt,  mivel  mulatott,  kit  és  meddig  szeretelt,  hogy  a 
házasság  kötelékébe  lépett,  hogy  vált,  hogy  nagy  bajok 
érték,  szerencsétlen  és  földönfutó  lett  s  a  mellett  szeretett, 
olthatatlan  lánggal  égett  Julia  iránt,  de  azért  minden 
szép  leány  szeme  közé  nézett  és  szivesen  enyelgett  velük. 

így  nagyon  természetesen  támadt  a  kérdés,  vájjon 
kinek  szólanak  a  forróbb  szerelmes  versek  ?  Mig  Toldy 
Ferencz  és  Tnaly  Kálmán  egy  erdélyi  főrangú  hölgyet 
sejtenek,  aduig  Szilády  Áron  b.  Ungnad  Kristófnét  szül. 
Losonczi  Annát,  a  temesvári  hős  Losonczi  István  leá- 
nyát tartja  Balassa  Bálint  szerelme  tárgyának.  Ez  a 
tartós  és  álhatatos  szerelem  kisérte  Balassát  rövid  élete 
folyásán,  kezdettől  végig.  Érte  égett  az  ifjú  hős  és  végbeli 
harczos,  érette  lángolt  a  csatatéren  elhullott  lelkes  hazafi. 
Kissé  erőtetve  magyarázgatja  meg  a  különféle  tartalmú 
szerelmes  verset,  róla  szól  a  XXV.  vers  is,  melynek 
czíme  is  megmondja,  hogy  Losonczi  Anna  nevére  készült 
s  neki  szólva,  mondja  a  költő,  hogy  « szeretője  után  ke- 
sereg szivébe,  kit  «más  szűz  kezére,  mint  tudatlan  ember, 
ok  nélkül  ereszte*.  E  költemény  « bánatos  hangja  és 
mélyebb  érzése  csak  megerősíti  Sziládyt  ama  föltevésében, 
hogy  Balassának  Losonczi  Anna  iránt  érzett  szerelme 
volt  az  első,  valamennyinél  forróbb  s  egész  életére  kiható. 
Ez  volt  az  a  forrás,  melyből  Balassa  költészete  eredetét 
vette  .  .  .  Zaklatott  életének  egyéb  keservei  okozhattak 
neki  másnemű  fájdalmakat :  költővé  azonban  ez  tehette.  > 


288  A  VILÁGI  LYRA 

Károlyi  Árpád  tagadja  e  szerelem  uralkodó  voltát. 
A  bécsi  udvari  kamarai  levéltár  huogaricái  között  oly 
okmányra  akadt,  melyben  azon  vád  ellen  védekezik  a 
költő,  hogy  gróf  Nogarolli  Ferdinánd  szathmári  parancs- 
nok nejevei,  szül.  Harrach  Annával  lett  volna  bűnös  vi- 
szonya, hisz  <; Ferdinánd  az  ö  kitűnő  feleségét,  kit  a 
ráfogott  bün  gyanúja  miatt  elűzött  magától,  visszavette, 
vele  uj  házas  életet  kezdett,  a  régi  injuriák  emlékét  örök 
feledésbe  temetvén  >  (1859.  márcz.  20.)  Károlyi  Árpád 
véleménye  szerint  a  XXV.  számú  ének  után  következők 
nem  a  Szlavóniába  távozó  üngnadnét.  hanem  Harrach 
Annát  illetik. 

Szilády  Áron  ugyan  azzal  védekezik,  hogy  ez  a  vers 
a  férjhez  menő  Losonczi  Annára  vonatkozik;  ez  azonban 
kissé  soknak  látszik,  mert  üngnadné  már  akkor  férjhez 
mehetett,  mikor  Balassa  kis  deák  volt.  Azért  Kardos  Albert 
ama  véleménynyel  állott  elő,  hogy  Losonczi  Anna  alatt  nem 
Üngnadnét,  hanem  Losonczi  Anna-Máriát  kell  értenünk, 
ki  már  1577-ben  l-l  — 17  éves  leányka  lehetett,  mint 
Bornemisza  Péter  egyik  ajánlásából  következtethetni. 
Kardos  azon  sem  ütközik  meg.  hogy  az  Ungnad  név 
helyett  Losoncziéval  találkozunk,  mert  Ungnad  Anna- 
Máriát  fiúsított  anyja  után  joggal  megillette  a  Losonczi 
vezetéknév.  Losonczi  István  leánya  atyja  érdemeiért 
fiúdlott  leány  volt.  Ferdinánd  király  az  árvában  akarta 
megjutalmazni  a  hős  apa  érdemeit. 

Bármily  érdekesek  az  irodalomtörténetiróra  és  a 
költői  müvek  megértésére  nézve  e  föltevések,  mivel  nem 
biztosak,  nem  építhetünk  reájuk.  Bennünket  mindenekelőtt 
a  költő  előttünk  fekvő  szülöttei  érdekelnek  s  ha  így  is 
megérthetjük,  elégedjünk  meg  azzal,  a  mink  van.  És 
Balassa  müveivel,  azt  hiszszük.  meg  lehetünk  elégedve. 
Oly  poétával  van  dolgunk,  a  ki  önmaga  beszél,  a  ki  ma- 
gyarázó jegyzetek  nélkül  is  érthető. 


A  VILÁGI  LYRA  289 

Láttuk,  hogy  századának  gyermeke  a  század  eré- 
nyeivel és  hibáival.  Ma  nagylelkű,  holnap  kegyetlen,  ma 
jámbor  és  istenfélő,  holnap  vad  és  istenkáromló,  ma 
ideális  szerelem  lelkesíti,  holnap  orgiát  ül,  ma  önmagának 
ura,  éhezik  és  szomjazik,  akár  vérét  ontja  hazája-  és 
családjáért,  holnap  féktelen  tivornyázó;  ma  csupa  szeretet 
és  önfeláldozás,  holnap  gyűlölet,  megszólás  és  rágalmazás. 
Balassa  nem  lehetett  külömb  már  fajánál  fogva  sem.  A 
jelleme  változó,  de  költeményeinek  alaphangja  majd 
mindig  a  szív  igaz  érzelméből  fakad.  Mikor  versét  írta, 
legtöbbször  szívvel-lélekkel  abban  a  hangulatban  volt. 
ügy  látszik  féktelen  volt  a  szerelemben.  A  radványi  codex 
írója  azt  mondja  róla :  «Nem  mindent  bővít  úgy  a  sze- 
rbiem tüze  talám  mint  ötet>.  Azért  is  tudott  ennek  tol- 
mácsolásában oly  igaz  lenni.  Erőszakos  charactere  mellett 
igazán  tudott  buzogni  az  isten  iránt  is,  mert  csak  így 
érthetők  vallásos  költeményei ;  a  kinek  lelkét  nem  hatja 
át  az  isteni  félelem,  az  nem  írhat  ily  benső  .szívből  szóló 
énekeket. 

Költeményeit  számtalan,  szebbnél-szebb  kép  díszíti. 
A  képzelet  gyönyörű  virágai  azok.  Olykor  azonban  mód 
nélkül  összehalmozza  őket.  Erőltetve  rakosgatja  egymás 
mellé  a  képeket,  mint  a  tudós  poéták  teszik.  Az  olvasó 
belefárad  a  sok  hasonlat  egymásutánjába,  melyek  mint  a 
lánczszemek  kapcsolódnak  egymásba  és  untató  egyhangú- 
ságot szülnek. 

Számos  költeménye  inkább  szabad  fordítás  vagy 
átdolgozás,  mint  eredeti.  Marullus,  Angerianus  és  más  új 
latin  költők  szolgáltatták  az  anyagot,  melyet  azután  lelké- 
ben feldogozott  anélkül,   hogy  hibáikat  kikerülte  volna. 

Sok  baja  volt  a  nyelvvel  is.  Rime  és  rhythmusa 
számos  helytelen  szó-  és  mondatfüzésre,  ízetlen  és  oda 
nem  illő  gondolatra  kényszerítették.  Például  a  rím  ked- 
véért írja  : 

Bodnár  Zs.:  A    magyar  irodalom  története^  19 


290  A  VILÁGI  LYKA 

Megyek  én  immár, 

Ha  keserves  kár 

Engemet  ez  világbul  kivégez. 

Sajátságos  versformái  is  nem  egyszer  okozták,  hogy 
ily  hibába  essék. 

Van  azután,  bár  kevés,  ilyen  is: 

Kedvelt,  böcsült  véred  lett  csufoltságossá, 
Szablyádnak  bő  zsoldja  nagy  olcsóságossá, 
Megcsorbult  nemzeted  változott  korcsossá, 
Neved  ékessége  nagy  utálatossá. 

Néhány  versszakkal  utóbb  : 

Sem  pénz,  jószág  mostan  s  méltó  árrú  posztó. 
Nem  indít,  hogy  szolgálj,  megszűkült  az  osztó, 
Csudáld,  hogy  minden  rend  nem  kóborló  s  fosztó, 
A  nagy  orv  most  kicsinyt  szörnyebb  felakasztó. 

Biz  ezek  gyarló,  szerencsétlen  versek,  melyeknek 
alig  van  értelmük.  Hányszor  történik  az  meg  vele,  hogy 
néhány  kitűnő  sor  vagy  szép  versszak  után  egy-egy  Ízetlen 
és  helytelen  következik,  melyben  vagy  az  értelem  hiányzik 
vagy  a  gondolat  nem  illik  oda,  vagy  a  kep  csűrt,  csavart, 
erőltetett.  Balassa  úgy  látszik  könnyen  dolgozott,  hevenyé- 
ben teremtett,  talán  át  sem  nézte  nagy  hirtelen  alkotott 
verseit,  mert  lehetetlen,  hogy  kiváló  tehetsége  annyi 
gyarlóságot,  hibát  engedett  volna  meg  költeményeiben. 

Némelyiken  azonban  meglátszik  a  gondosabb  munka, 
nem  hevenyészett,  kurtán  papírra  vetett  sorokkal  vau 
dolgunk,  melyekben  azután  hiába  keresnénk  ily  értetlen- 
ségeket, minők  a  század  első  felének  papi  és  iskolames- 
teri verselőinél  nagy  számmal  fordulnak  elő. 

Mint  a  versalak  tehetséges  újítója  szintén  kiváló 
figyelmet  érdemel  Balassa.  Már  a  vallásos  lyra  és  a 
bibliai  epika  művelőinél  is   számos   fatája   foídúl   elő    a 


A  VILÁGI  LYEA  291 

versalakoknak  ;  de  Balassa  gyarapította  számukat.  A  leg- 
tarkább  változatával  találkozunk  az  ütemeknek,  a  sorok- 
nak és  szakoknak.  Vannak  közöttük  tetszetösek,  vannak 
azonban  olyanok  is,  melyek  a  mesterkedés  ízét  ébresztik 
az  olvasóban.  Ilyen  maga  a  róla  nevezett  versszak,  mely 
másfél  századon  keresztül  nagyon  kedvelt  dalforma  volt, 
ő  maga  is  sok  éneket  írt  rajta,  kivált  élte  vége  felé.  Ezen 
költötte  hires  katonaénekét : 

Vitézek,  mi  lehet 

E  széles  föld  felett 

Szebb  dolog  a  végeknél  ? 

Holott  kikeletkor 

A  sok  szép  madár  szól, 

Kivel  ember  ugyan  él: 

Mező  jó  illatot, 

Az  ég  szép  harmatot 

Ád,  ki  kedves  mindennél. 


!»* 


AZ  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZET. 

A  reform  kora  rendkívül  termékeny  volt  az  elbeszé- 
lésekben. Számtalan  apró  történet  készült  a  XVI.  század- 
ban, a  buzgó  költő  azonban  nem  annyira  a  művészi 
czélt  tűzte  ki  maga  elé,  mint  inkább  tanítani  és  buzdítani 
akart.  Az  ő  lelke  sem  volt  ment  a  kor  hatalmas  eszméjétől, 
őt  is  megragadta  a  nagy  erkölcsi  és  vallási  felbuzdulás,  ö 
is  méltatlannak  nézte  az  oly  történetet,  mely  csak  mulat- 
tat és  gönyörködtet,  melyből  semmit  vagy  igen  keveset 
tanúihatunk. 

Hangulata  sem  volt  hozzá,  hogy  tárgyilagos,  nyugodt 
elbeszélő  lehessen.  Az  actio  eszméje  senkit  sem  hagy 
nyugton.  Nagyon  kevés  az  olyan  ember,  a  ki  a  lelkesedés 
óráin  félre  tud  vonulni  s  csöndes,  békés  szemlélője  ma- 
rad a  hatalmas  forgatagnak,  a  társadalmat  megrázó  vi- 
harnak. Az  ilyennek  vagy  nincs  tehetsége  és  akkor  semmi 
becseset  nem  tud  teremteni,  vagy  ha  van,  bizarr,  ferde, 
Ízetlen  lesz.  Különben  sem  plvasná  senki,  nem  érdeklőd- 
nék iránta,  hisz  mást,  egészen  mást  kivannak  az  idők. 
Mikor  az  egész  világ  lelkesedni  és  tanulni  akar,  mikor 
mindenki  egy  büszke  ideától  buzog,  a  jó  poéta  sem  lehet 
más,  mint  a  minő  társainak  egyénisége. 

Miről  írnak  e  kor  elbeszélői  ?  Mindenről,  a  miből 
tanulni  lehet,  a  miből  okulást  meríthetünk.  Mondai  és 
történeti,  mesés,  csodás  események,  bibliai  és  szent  his- 
tóriák ép  oly  kedvesek  epikusainknak  mint  a  legújabb 
országos    veszedelmek    és    győzelmek   vagy  világtörténeti 


AZ  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZET  293 

részletek.  Mindezeket  többnyire  szélesen  és  bőbeszédű  fe- 
csegessél adják  elő.  Tanítás,  elmélkedés,  moralizálás  majd 
minden  lapon.  A  történet  nem  halad  a  művész  jelölte 
utón,  beleszól  a  pap,  a  tanító,  az  újító,  az  eszme  lo- 
vagja. 

Szerkeszteni  nem  igen  tudnak,  sokszor  nem  is  akar- 
nak. Hogy  minden  gondolatnak,  érzelemnek  és  képnek  meg 
van  a  maga  helye,  melyet  más  helyre  tenni  nem  szabad, 
hogy  önmagát  ismételni,  ugyanazt  a  gondolatot  újra  és  újra 
emlékezetünkbe  vagy  lelkünkbe  vésni,  bennünket  minden 
lépten  oktatni  nem  az  elbeszélésbe  való :  nem  akarják 
felfogni.  Nekik  a  történet  olyan  ruhaakasztó,  afféle  fogas, 
melyre  a  jámbor  tanítás  részeit  függesztik.  Ez  az  eljárás 
nem  fér  meg  a  jó  szerkesztéssel. 

Még  ha  régi  mondákat  mesélnek  is  el,  melyeket  nagy- 
nevű költők  remek  formába  öntöttek,  még  itt  sem  köve- 
tik mestereiket,  megváltoztatják,  átalakítják  vagy  kiforgat- 
ják eredeti  szépségükből.  A  klassikus  költő  alakítása  nem 
felelt  meg  a  reform  emberének.  Compositiójukban  a  ter- 
mészetes egymásutánt  kedvelik,  csakhogy  belé  nem  illő 
részletekkel  és  bő  elméletekkel  toldják  meg.  Néha  még  a 
versfejekbe  is  egy-egy  erkölcsi  tanítást  rejtenek  vagy  jó- 
tevőikről, előkelő  híveikről,  az  újítás  hatalmas  pártfogói- 
ról és  a  jámbor  szerző  saját  magáról  emlékezik  meg. 
Akárhány  elbeszélés  szerzőjéről  csak  a  versfők  után  tu- 
dunk egyet-mást,  melyeket  a  költemény  utolsó  versszaka 
egészít  ki.  E  szokás  még  a  hitújítás  előtti  korból  maradt 
rajok.  Hisz  akkor  is  elmondotta  a  verselő,  hogy  egy  nagy 
jó  kedvében  szerzé  énekét,  mint  Szabadkai  Mihály  tévé 
vagy  azt  irattá  Geszthy  Lászlóval,  hogy  Magyarország  vala 
nagy  fő  S2iíkségében^  az  végek  valának  mind  elveszendőhen. 
Müveiket  rendesen  szép  históriáknak  nevezik.  Valószinűleg 
ezt  a  czímezést  is  a  régiektől  örökölték,  ezek  pedig  a 
külföldtől  tanulták  el. 


294  AZ  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZET 

A  mi  előadásmódjukat  illeti,  ez  is  megfelelt  eszmei 
irányuknak,  mely  megvetette,  ignorálta  a  művészi  czélt. 
Szép  képek,  megkapó  hasonlatok  és  a  szemléltetés  más 
tényezői  ritkábban  fordulnak  elő  verseikben.  Széles  és  lassan 
gördülő  sorokban  gyéren  akadunk  szebb  nyelvre,  gondo- 
sabb előadásra.  A  népnek  írtak,  a  népet  akarták  jobbá, 
erkölcsösebbé  tenni,  többnyire  úgy  írtak,  a  hogy  ajkaikra 
jött  a  kifejezés. 

Különben  az  irodalmi  nyelv  jóformán  ismeretlen 
volt  akárhány  énekes  előtt.  Lehetett  köztük  olyan  is,  a 
ki  alig  látott  magyarul  irott  könyvet.  A  mi  könyv  állott 
rendelkezésökre,  az  latin  volt.  Pedig  nekik  írniok  kellett. 
írniok  és  általa  hirdetniök  az  új  tant.  Akárhányan  azután 
saját  verseiken  tanították  a  népet  írni-olvasni, 

A  verselés  többeknél  nagyon  kezdetleges.  Némely 
versfélén  gyarló  a  ritmus,  még  gyarlóbb  a  rím.  Csak  az 
mutatja,  hogy  verssel  van  dolgunk,  mert  rövidek  a  sorok, 
vagy  néhány  sor  végén  ismétlödnek  bizonyos  refrain- 
szerü  gondolatok.  Egy-egy  zeneibb  talentom  már  nem 
csak  új  formát  követ,  hanem  vigyáz  az  ütemekre,  érezni 
kezdi  a  metszet  szükségét,  de  nem  tudja  minden  sorban 
keresztülvinni.  Még  nincs  begyakorolva.  Némelyik  persze 
a  sírig  sem  tudja  elsajátítani.  Pongyola  ritmustalan  marad, 
mint  akárhány  modern  költő.  Azzal  sem  látszik  törődni, 
hány  szótag  jöjjön  egy  sorba.  A  tizenkilencz  szótag  sem 
épen  ritka,  bár  az  előbbi  vele  rímelő  sor  csak  tizen- 
kettőt kívánna.  Nagy  bajt  okoz  a  rím  is.  Van  ugyan  egy 
magyar  segédige,  melynek  kiváló  szerepe  van  a  folyama- 
tos vagy  tartós  múltban,  ezt  a  vala  szócskát  rántja  elő 
és  szükségből  több  versszakon  végig  ismétli.  Azt  sem 
bánja,  ha  az  egyik  vagy  másik  sor  nem  rímel,  vagy  az 
a  az  á-val,  az  e  az  é-vel  rímelget.  Kevéssel  megelégszik, 
hisz  ö  nem  igazi  költő,  kit  az  ihlet  szólaltat  meg,  a  ki 
azután  egy  vagy  több  kötetnyi  verset  is  ír,  ő  csak  szűk- 


AZ  ELBESZÉLŐ  KÖLTÉSZET  295 

ségből  versel,  jobbak    hiányában  állott  be  versfaragónak, 
verstörlejtőnek. 

Müvében  tehát  nem  ragyoghat  fel  a  költői  elem.  Az 
előadás  bája,  a  képek  varázsa,  az  irály  élénksége  többször 
hiányzik.  A  gondolatok  szerkesztése,  a  mü  belalakja  tőle 
nem  sok  gondot  kíván.  Egy  kis  bevezetés  után  követke- 
zik a  lehető  hü  előadás,  a  szentírás  vagy  krónika  szöve- 
géhez való  ragaszkodás.  Csak  ott  ragadja  meg  lelkét  a 
tűz,  a  hol  a  hazára,  a  nyomorult  hazára,  a  babyloni 
kurvára,  a  pilises  papokra  szúr  belé  egy-egy  vonatkozást. 
Itt  már  tűzbe  jön  a  verselő.  Megszólalt  benne  a  reformá- 
tor, az  új  tan  apostola,  a  felháborodott  erkölcsi  lény,  a 
régi  világ  gyűlölője. 


I. 

REGÉK,  MONDÁK,  BALLADAFÉLÉK  ÉS  ELBESZÉLÉSEK. 

Elbeszéléseiket  tárgyuk  szerint  több  fajra  oszthatni. 
Némelyek  az  európai  mondákból,  mások  a  keleti  mesék- 
ből származnak.  Vannak  olyanok,  melyeket  az  olasz 
Boccaccio  vagy  Petrarca  vagy  a  Gesta  Romanorum^  a  be- 
szélyek  és  példák  e  kedvelt  gyüjtem.énye,  tartott  fen.  Van- 
nak hazai  tárgyúak  is.  Verselőink  effajta  elbeszéléseiről 
először  fogunk  szólani.  Költőileg  is  magasabban  állanak 
más  társaiknál,  a  bibliai,  világ-  és  hazai  történeti  szép 
históriáknál,  hisz  vagy  a  nép,  vagy  valamely  igazi  poéta 
alkotta  meg  őket.  Némelyikben  a  tanító  elem  is  gyöngébb 
vagy  egészen  hiányzik.  Ilyen  például  Volter  és  Griseldis 
históriája. 

Griseldisnek.  Walter,  saluzzói  őrgróf  nejének  népies 
történetét  két  olasz  remekíró  dolgozta  fel :  Boccaccio  es 
Petrarca.  Ez  utóbbi  állítólag  nem  ismerve  társa  elbeszélé- 
sét készíté  saját  müvét ;  de  később  mégis  latinra  fordítá 
s  «De  obedientia  et  fide  uxoria*  czím  alatt  Boccaccionak 
ajánlá.  A  magyar  épen  úgy  mint  a  legtöbb  európai  fordí- 
tás e  latin  dolgozat  után  készült.  ^^  História  regis  Volter* 
cím  alatt  jelent  meg  1539-ben  s  fordítója  Istvánfí  Tál, 
a  történetíró  atyja.  A  család  ősi  fészke  Baranya  megye 
Kisasszonyfa  helysége,  hol  Pál  születhetett  s  onnét  a 
pécsi  egyetemre  került,  majd  Olaszországba  a  páduai 
egyetemre  távozott.  Itt  állítólag  12  évig  időzött.  1530. 
táján  visszatért  hazájába,  hol  a  gazdag  Perényi  Péter 
pártján   állhatott   s  vele  török  fogságba  jutott.    De  csak- 


REGEK,  MONDÁK  STB.  297 

hamar  kiváltatott  és  majd  otthon  élt  a  tudománynak, 
családjának  és  gazdaságának,  majd  megyéjében  és  az 
országban  előkelő  hivatalokat  viselt.  János  királynak  élte 
fogytáig  híve  volt,  azután  Ferdinándhoz  pártolt  át.  ló-lö-ben 
hunyt  el. 

Olaszországnak  «egy  szegletiben >  Piemontban,  hol 
«kulcsos»  városok  épültek  és  «jelesszin»  népek  lakának, 
uralkodék  a  fiatal  Volter,  «ki  szabad  ember  voltát  igen 
félti  vala  s  azért  jó  ideig  nőtelen  élt  vala. »  Barátjai  és  hivei 
aggodalommal  nézték  ezt  és  nagy  seregben  járulának  hozzá, 
hogy  « törvény  házasságban  magadat  foglaljad,  asszonyun- 
kat nekünk  nálunk  látnunk  hagyjad,  kisded  Volterodat 
még  éltedben  hagyjad.  Ebben  haladékot  semmit  nem  kívá- 
nunk, mert  az  idők  miként  folyó  vizek  múlnak,  az  ifjúság- 
nak is  virági  elhullnak,  az  vénség  utána  mint  egy  farkas 
ballag*.  Kérelmöknek  enged  s  a  menyegző  napját  is  kitűzi, 
de  nem  szól  menyasszonyáról.  Nem  messze  a  székvárostól 
egy  kis  falu  volt,  ott  lakott  a  szegény  Jankula  leányával 
Griseldissel,  kinek  <termeti  szépsége  ékes  vala,  de  jó  erköl- 
csével felülmúlja  vala.»  «Az  szegény  életnek  sanyarúsága- 
ban,  Griseldis  nőtt  vala  nagy  gyorsaságában,  nem  ül  vala 
veszteg  semmi  vakságában,  semmi  gyönyerőség  nincs 
gondolatjában.  De  nagy  vastagsággal  atyját  tartja  vala, 
annak  ü  vénségét  úgy  táplálja  vala,  kevés  juhocskáját  tóra 
hajtja  vala,  rokkáját  közösleg  el  nem  hagyja  vala.  Onnét 
haza  jővén  párét  aprít  vala,  hozzájuk  illendő  étket  szerez 
vala,  kemény  szalma  ágyát  rázogatja  vala,  kegyességgel 
atyját  elnyugotja  vala.  Az  leányra  szemet  Volter  vete  vala, 
mert  azon  gyakorta  vadászni  jár  vala,  nem  fajtalanságból 
azt  miveli  vala,  azért  embersége  üt  viseli  vala».  Megérkezék 
a  menyegző  napja,  volt  szép  ruha,  szép  gyöngykoszorú,  «de 
a  menyasszonynak  csak  híre  sem  vala».  Mintha  csak  a  szom- 
szédba távoznék,  indult  el  a  vőlegény  és  az  egész  násza 
menyasszonyért.  Griseldis  miután  «a  kútfőről  vizet  vitt  haza 


298  A'OLTER  ES  GKISELDIS 

és  egyébb  dolgátul  megüresűlt  vala,  leánytársaival  el  ki  ké- 
szült vala,  hogy  Volter  mátkáját  ű  csak  láthatnája.»  Volter 
meglátja,  nevén  szólítja  és  kérdi  tőle:  honn  van-e  atyja? 
A  leány  « tisztességgel »  válaszolt  neki.  Az  öreg  Jankulától 
megkéré  leánya  kezét  és  mindkettejük  nagy  csodálattal 
hallják  urok  szavait,  szerényen  beleegyeznek,  Griseldist 
« szépen  felkészítek,  kézzel  tapogatott  haját  ékesítek,  arany- 
szal  hajakkal  közösleg  illeték,  szép  gyöngykoszorúkkal 
fejét  ékesítek. »  Volter  boldog  házassága  egy  kis  leánynak 
adott  életet ;  de  próbára  óhajtá  tenni  felesége  ragaszko- 
dását, elvévé  tőle  magzatát  és  egy  bolognai  rokonának 
kiildé.  Griseldis  megadással  viselte  e  kegyetlenséget.  Utóbb 
egy  fiat  szült  Volternek.  Ezt  is  elvevék  tőle.  Ilyenkor 
egyebet  sem  tud  mondani  a  szolgának  mint:  *Hogy  ha 
lehetséges,  vegyed  oltalmadba,  vadak-,  madaraknak  ne  hadd 
szaggatásba;  gyenge  testét  ne  hadd  foltonként  szaggatni. > 
Végre  arról  értesítette  férje,  hogy  pápai  engedélylyel  elvá- 
lik tőle  és  újra  megnősül.  Levetkőzteti  a  jó  Griseldet,  rá- 
adja pór  ruháit  és  hazaküldi  atyjához.  A  nő  mindezt  vak 
engedelmességgel  és  psychologiátlan  önmegadással  fogad- 
ja.. Sőt  még  arra  is  felszólítja  Volter,  hogy  a  háziasszony 
szerepéi  játszsza  a  menyegző  alatt.  Megérkezék  az  új 
menyasszony  és  öcscse.  Griseldis  ritka  előzékenységgel 
fogadja.  Volter  kérdésére,  hogy  tetszik  neki  menyasszo- 
nya, szépen  magasztalja  és  arra  kéri,  hogy  ezt  ne  kese- 
rítse annyira  mint  őt,  «mert  az  mit  én  tűrtem,  azt  ez 
nem  türheti». 

Tovább  nem  viheté  szive  keménységét, 
Nagy  szépen  szólítá  asszony  feleségét, 
Eléggé  meglátám  szívednek  mélységét, 
Szerelmes  Griseldis  hozzám  nagy  hűséged. 

Te  vagy  az  én  társom.  Volter  mondja  vala. 
Nem  leszen  énnekem  egyéb  te  helyedben, 
Az  kit  jegyesemnek  te  alítasz  vala, 
Az  az  te  leányod,  kit  elvittek  vala. 


REGÉK,  MONDÁK  STB.  299 

Ez  szókat  Griseldis   hogy  hallotta  vala, 
Ű  nagy  öröméhea  csak  meg  nem  holt  vala, 
Nagy  kegyességében  eszeveszett  vala. 
Drága  szolgájának  nyakán  csüggett  vala. 

Istvánfi  Pál  több  szabadsággal  mint  hűséggel  adta 
magyarul  az  olasz  poéta  költeményét,  nyelve  és  verse  azon- 
ban elég  folyékony  és  gördülékeny,  hangzatos  és  könnyen 
olvasható. 

A  legköltőibb  átdolgozások  egyikét  Gergei  vagy 
Gijergyai  Alberttől  kaptuk,  a  ki,  mint  maga  mondja,  olasz 
krónikából  más  tündérmesét  is  szerzett,  de  a  mi  reánk 
maradt  és  népünk  szemében  most  is  szívesen  látott  köny- 
vecske, ez  az  Argirus  nevű  királyfiról  és  egy  tündér 
szüzleámjröl  való  história.  A  költemény  átdolgozójáról 
idáig  semmit  sem  derített  fel  a  történeti  kutatás  s  így 
azt  sem  tudjuk,  valljon  tagja  volt-e  az  ismert  szepes- 
megyei  Görgei-családnak,  vagy  pedig  a  tornamegyei  Görgő- 
falváról    szárm.azván.  innét  vagy  másunnét  vette-e  nevét. 

Akléton  királynak  szép  felesége  s  három  vitéz  fia 
vala  Tündérországban.  Hatalmas  kővárban  lakott  s  benne 
szép  kert  díszlett.  Egyszer  egy  különös  fát  pillantott  meg 
a  kertben,  melynek  virága  «mint  ezüst  olyan  színű  vala, 
a  közepi  pedig  szép  gyöngyszemmel  rakva,  melynek  a 
termését  alig  várja  vala.  Háromszor  egy  napon  virágozik 
vala,  éjtszaka  nagyszépen  megérik  almája,  de  reggelre 
fáján  egy  sem  marad  vala.»  A  király  kérdőre  vonja  a 
kertészt,  kérdőre  vonja  az  őröket,  de  nem  kaphat  választ, 
mert  a  szél  minden  éjjel  elkábítja  őket.  Most  Fiiarinus 
jóst  hivatja,  «ki  ördögségekkel  igen  bölcs  vala*.  Ettől  tudta 
meg.  hogy  egyik  fia  kedveért  került  a  fa  kertjébe.  Most 
tehát  a  legöregebbnek  a  fa  alatt  vettetett  ágyat,  de  mivel 
elaludt,  másnap  a  középső  fiával  tette  ugyanazt.  Ez  is 
elaludt.  Haragjában  leütteté  a  Fiiarinus  fejét.  Felesége  és 
kisebbik  fia,  a  szép  Argirus,  kezdek  vigasztalni  a  királyt 


300  AKGmUS  KIRÁLYFI 

s  ez  utóbbi  engedelmet  kére,  hogy  próbát  tehessen  a 
fával.  A  király  akarata  ellenére  lement  a  fa  alá  és  ret- 
tegő figyelemmel  kisérte  a  történendöket.  Mikorra  az  almák 
megértek,  lassú  szellő  kezde  zúgni,  hat  szép  fehér  hattyú 
szállá  hozzá,  a  hetedik  pedig  fejéhez  repült  s  midőn 
kezével  a  hattyú  lábát  megszorítá,  az  megszólamlott  s 
újra  megrázkódván  « leányábrázatba  magát  változtatá*. 
Ott  a  szerelem  édes  ömlengései  között  társalgának  egy- 
mással és  aluvának.  Reggel  a  király  kíváncsi  volt  a 
történtekre  és  egy  ajánlkozó  vén  asszonynak  adatta  a  kert 
kulcsát,  ki  lemetszé  a  még  alvó  tündér  aranyhaját.  Ez 
csakhamar  felébred  és  kétségbeesve  látja  hajának  eltüntet 
s  fajának  törvénye  szerint  távoznia  kell.  Argirus  sírva 
kéri  és  maraísztalja.  «Én  édes  lelkemnek  kegyes  vidám- 
sága! Ennek  az  esetnek  én  vagyok-e  oka,  hogy  engemet 
elhagysz  keserves  halálra  ?  Avvagy  csak  azt  mondd  mey  : 
hol  lesz  maradásod,  vagy  mely  felé  vagyon  te  lakó  vá- 
rosod, megkereslek  téged  bizonynyal  meglátod  Avvagy 
megmaraszlak  vagy  érted  meghalok ».  A  leány  fájdalmasan 
adta  tudtára,  hogy  «ez  országi  ember*  nem  mehet  oda, 
de  mégis  hozzá  csatolta,  hogy  éjszakra  tudakozódjék  a 
fekete  város  felől  s  «a  változó  helynél*  megtalálja  ől. 
Most  érdekes  részletei  következnek  szülei  gyöngéd  marasz- 
tásának,  de  a  királyfi  mégis  útra  kel,  egy  inasával  elér 
Tündérországba  s  nagy  havasok  között  széles  barlangban 
egy  kis  füstöt  láta.  S  ime,  egy  óriás  elé  került,  ez  jó  akarat 
tal  viseltetek  iránta,  megvendégelé  inasával  együtt  s  egy 
tündért  adott  neki  útitársul,  a  ki  azonban  csak  a  határig 
kísérte.  A  fekete  városban  egy  özvegy  asszonyhoz  szállá, 
a  ki  mindent  kitudakolt  tőle  s  bár  megmagyarázá  neki, 
hogy  hol  van  a  változó  hely  s  mellette  a  szép  ékes  kert 
« kiben  egy  szép  leány  minden  nap  mulatna*.  De  mivel 
magának  is  szép  leánya  volt,  cselfogással  élt  s  egy  kis 
tömlőt    adott    Argirus    inasának,    melynek    szelével   urát 


REGEK,  MONDÁK  STB.  301 

mély  álomba  merítheti,  továbbá  kenettel  látta  el,,  hogy  a 
szép  leány  távozta  után  kenje  be  szemeit  s  felébred  tőle. 
Reggel  alig  várták,  hogy  a  kitűzött  helyre  jussanak,  el 
is  értek  a  gyönyörű  kertbe ;  de  a  fáradt  Argirust  elal- 
tatta hütelen  inasa  s  mikor  eljött  a  jó  tündér,  feloldha- 
tatlan álom  környékezte  szíve  szerelmét,  másnap  s  har- 
madnap újra  megjelent  a  tündér,  Argirus  azonban  szüntelen 
aludt  s  a  tündér  nem  jöhete  többet.  Sötét  fájdalommal 
vesz  búcsút  az  alvótól,  elmondja  az  inasnak,  hogy  Argirus 
ne  iparkodjék  utána,  mert  még  a  madár  sem  juthat  el 
az  ő  országába  s  végül  azon  utasítást  adá,  hogy  vegye 
le  kardját  a  kisebbik  szegről  s  akaszsza  a  nagyobbikra. 
Argirus  felébredése  után  kétségbe  esve  hallja  a  tündér 
szavait,  de  a  szegre  akasztás  homályos  képéből  kima- 
gyarázza, hogy  inasa  volt  az  áruló  s  miután  megtudta 
az  özvegyasszony  gonosz  czélját  is,  ezt  leányával  együtt 
megátkozá,  amannak  pedig  fejét  vévé. 

A  költemény  második  részében  ismét  bujdosik  Argi- 
rus. Feldúlt  kebellel  már  öngyilkosságáról  gondolkozik, 
midőn  egy  tündér  jelent  meg  szemei  előtt  s  vigasztalni 
kezdé.  De  hiába.  A  kétségbeesett  Argirus  nem  akar 
hallgatni  a  jó  tanácsra.  Egyszerre  iszonyú  ordítás  üté 
meg  füleit  s  ime  egy  barlangban  három  ördögfi  czivakodik 
atyjok  örökségén  :  a  csodás  bocskoron,  paláston  és  ostoron. 

A  bocskor  s  palástnak  oly  ereje  vagyon, 
Hogy  a  ki  ezekben  felöltözve  vagyon, 
Háromszor  ő  magát  az  ostorral  sújtván 
Azt  mondja,  ott  legyek,  a  hol  én  akarom! 

Az  ördögfiak  bírájoknak  kérik  fel  s  ő  három  felé 
három  nagy  hegyet  jelöl  ki  czélpontúl,  hogy  a  ki  először 
visszajönne,  az  lenne  az  örökös.  De  alig  kezdik  meg  a 
futást,  saját  lábára  húzza  a  bocskort,  vállára  veti  a  pa- 
lástot s  markába  szorítja  az  ostort,  háromszor  sújt  magára 


302  AKGIRUS  KIRÁLYFI 

vele  s  így  szólt:  chipp-hopp  szeretömnél  legyek. >  Mint 
« sebesen  lőtt  nyíl»  ragad laték  s  oly  messze  vitetek,  hogy 
«szintén  kenyere  is  már  elfogyott  vala.»  De  most  meg- 
pillantja a  várat,  melyből  egy  szép  leány  jött  vele  szembe. 
«Ihol  jő  Argirus  asszonyom!^  kiált  a  tündérleány  egyik 
kísérője.  Egymásután  futnak  tudtára  adni  neki  a  hírt  ; 
de  haragjában  mindannyiszor  arczul  csapta  őket,  «hisz 
lehetetlen  dolog,  hogy  ő  ide  jőne,  az  emberi  nemzet  ingyen 
seremélje,  ha  szárnya  volna  is.  gond  volna  jőnie.»  Végre 
maga  is  kiment  s  a  mint  meglátá,  azonnal  megismeré. 

Kiterjesztett  kézzel  nyakára  borula, 
Nagy  öröme  miatt  ugyan  nem  szólhata, 
Gyönge  lágy  ruháját  köny%'ivel  áztatja, 
De  szive  sokára  helyére   megálla. 

A  harmadik  rész  rövid  s  a  boldogság  helyének 
leírását  hozza ;  igaz  ugyan,  hogy  még  három  arczütést 
kell  a  tündérnek  szenvednie  Argirustól  visszafizetésül  azon 
bántalmazásokért,  melyekkel  kísérőit  illette,  kedvese  azon- 
ban megvigasztalja  :  «a  mely  lehetetlen  dolognak  azt  vélted, 
hogy  én  jelen  lennék  akkor  te  előtted :  olyan  lehetetlen 
dolognak  én  vélem,  hogy  megharagudnál,  immár  én  ítélem.* 

Nagy  szép  szeretettel  éltének  egymással. 
Sok  búdosás  után  szép  nyugodalommal, 
A  sok  bánat  után  jeles  vígasággal. 
Senkitől  sem  félnek,  vaunak  bátorsággal. 

Nincs  már  Argirusnak  semmi  fáradsága. 
Annyi  búdosását  csak  semminek  tartja, 
Mert  a  mit  kívánt  volt,  már  ölében  tartja, 
A  mikor  kívánja,  szintén  akkor  látja. 

A  költemény  külföldi  eredete  alig  szenved  kétséget. 
Nemcsak  a  nevek  mutatják  ezt,  hanem  a  tartalom  is. 
De  magyarrá  lett,  annyira,  hogy  míg  más    népeknél  úgy 


REGÉK,  MONDÁK  STB.  303 

látszik  egészen  kiveszett,  nálunk  századokon  át  kedves 
olvasmánya  lett  a  magyar  népnek.  Napjainkig  a  ponyva- 
irodalom legkedveltebb  füzete.  Nem  tudják  feledtetni  az 
újabb  vállalatok  és  jó  nevű  költök  népies  versei,  a  nép 
újra  meg  újra  visszatér  hozzá,  hisz  oly  kedves,  olyan 
bájos  történet,  annyira  népies  a  felfogása,  mesés  a  his- 
tóriája, hogy  övének  ismerheti,  az  övének  tarthatja.  A  fa 
a  kertben,  a  második  tiú  elalvása  és  apja  dühe,  mely 
leütteti  a  jós  fejét,  végre  a  legkisebbik  fiú  vállalkozása,  a 
kit  mivel  legjobban  szeretnek,  tartóztatnak  ;  csakhogy  ez 
nem  enged  és  neki  sikerül  megoldani  a  rejtély  csomóját. 
Mindez  kétségbevonhatlanúl  népies.  Más  magyar  mesék- 
ben is  szerepel  a  három  testvér,  közöttük  a  két  első 
pórul  jár,  csak  a  legifjabb,  a  legjobb,  a  legszeretettebb 
éri  el  a  czélt. 

Csakhogy  az  Árgirus  királyfi  és  Tündér  Ilona  me- 
séjének itt  nem  szakad  vége.  Újból  kezdődik  a  változatos 
és  érdekes  hajsza.  Egy  vénasszony  lemet.szi  a  tündér 
haját  s  örökre  távoznia  kell  oda,  hova  sohase  juthat  el 
az  ember.  Argirust  a  szerelem  hajtja.  Ezelőtt  nincs  lehe- 
tetlen ;  erre  is  vállalkozik.  Elmegy  Töndérországba,  föl- 
keresi azt  a  földet,  hová  ha  szárnya  volna  se  tudna  el- 
jutni. Ez  megint  kedvencz  tárgya  a  nép  meséinek.  Nem 
valószínű,  hogy  népünk  csak  az  Argirusból  tanulta  volna 
el  a  Tündérország  fölkeresését.  Hihetőleg  a  régi  idők  meséiből 
sem  hiányzott  az.  A  hajdankor  magyarjai  is  fölkeresték  és 
megtalálták  a  szép  Tündérországot  s  a  maga  kedves  elbe- 
széléseinek egyik  szép  változatára  ismert  Argirus  ván- 
dorlásában. Azért  nem  csoda,  ha  irodalomtörténetünk  atyja 
egyideig  nem  habozott  magyarnak  tartani.  Utóbb  a  spanyol 
Amadis-mondakör  regéire  emlékeztette  őt  ez  a  szép  tör- 
ténet, a  mennyiben  itt  is  egy  királyfi  sok  és  nehéz  ván- 
dorlás és  tömérdek  fáradság  és  akadály  legyőzése  után  jut 
csak  a  tündérkirályné  birtokába ;  de  eredetijét  feltalálnom 


304  BANKÓ  LEÁNYA 

«nem  sikerült*  teszi  hozzá  resignatióval.  Azt  hiszem,  hogy 
az  olasz  tündérmesék  behatóbb  vizsgálata  nyomra  vezet- 
hetne. Vali  Béla  Migne  abbé  nagy  encyclopaediájában 
talált  néhány  sornyi  útbaigazítást,  a  mi  azonban  édes 
kevés.  Lázár  Béla  a  motívumokból  ítélve  keleten  keresi  a 
mese  őshazáját.  Szerinte  «Gyergyai  közvetlen  forrása  — 
ha  olasz  krónika  volt  is  —  de  mindenesetre  egy  keleti, 
talán  ép  ind  regény  görög  átdolgozatából  készült  olasz 
krónika  lehetett.*  Katona  Lajos  az  ördögfiaknak  az  örök- 
ségen, köpenyegén,  ostoron  és  bocskoron  való  összeve- 
szését  az  ind  mesékben  keresi ;  ott  találja  azt  a  motívumot. 
Julién  «Les  Avadánas*  czímü  gyűjteménye,  továbbá  a 
a  Kathásaritsága  ezt  sugallja  neki.  Különben  más  népek 
meséiben  is  megvan,  főleg  a  törökben. 

Az  Béla  Jcirályrul  való  és  as  BanJco  leányáról  szép 
história  czímü  XVL  századbeli  rege  van  Széli  Farkas 
codexében,  mely  idáig  ismeretlen  volt  az  irodalom  barátjai 
előtt.  A  kis  történet  nagyon  érdekes,  annál  inkább,  mert 
egy  magyar  király  ifjúságával  és  egy  horvát  leány  merész 
kalandjával  foglalkozik.  Az  énekes  elmondja,  hogy  nem 
regen  fordíták  le  horvátból  s  a  Vág  mentében  Sempte 
városában  1570-ben  szerzé.  Szerzőjéről  semmit  sem 
tudunk.  Nincs  nyoma  nevének  a  versfőkben  vagy  az  ének 
végén.  De  talán  közel  állott  a  szerző  Bornemisza  Péterhez, 
ki  ekkortájt  Galgóczon  és  Semptén  tartózkodott.  Gróf  Salm 
Gyulánál  megfordulhattak  horvát  származású  tisztek  is, 
a  kiktől  az  énekes  hallhatta,  esetleg  magának  lefordíttatta 
és  magyar  versekbe  szedve  Bornemisza  Péterrel  kinyo- 
matta, csakhogy  reánk  sohasem  jutott  el  ez  a  nyomatott 
példány.  A  költemény  tartalma  a  következő : 

Béla  király  kiadja  a  rendeletet,  hogy  sok-sok  főúr 
és  százhetvenhét  szentelt  vitéz  hamarsággal  az  udvarhoz 
gyűljön.  A  vitéz  Bankó  is  megtudja,  de  maga  nem  mehet, 
mert  megvénült,  fiát  sem  küldheti,  mert  csak  kilencz  leánya 


EEGÜk,  MONDÁK  STB.  305 

van.  A  legifjabbik  egyúttal  a  legszebbik,  azonban  nagyon 
katonás,  férfias  magatartású  leány,  « Járása  neki  férfi 
módra  vala.>>  Ez  vállalkozaik    kalandos  szerepre. 

Én  szerelmes  atyám,  borotváltasd  hajamot, 
Huszár  módra  mostan   csináltasd  ruhámot, 
És  én  velem  adjad  le  jó  lovaidot, 
És  velem  bocsássad  sok  jó  szolgáidot. 

A  leány  fiú  helyett  felkészül  a  királyhoz,  atyja 
mindent  megad  neki.  elereszti  az  udvarba. 

Béla  megütközik  «szép  tekintésének  leánymódján*, 
míg  a  «járása  férfi  módra  vagyon ».  És  határozottan  kö- 
veteli, hogy  mondja  meg,  kicsoda  és  honnat  való ;  mert 
ha  leány,  nagyon  tudná  szeretni ;  Budánál,  mindennél 
többre  becsülné.  Mivel  a  leány  nem  vall  semmit,  cselhez 
fog  a  király,  mely  nagyon  hasonlít  Ulysses  híres  cseléhez, 
melylyel  megfogta  Akhillest ;  csakhogy  kissé  ügyetlenebb, 
mert  Ulysses  cselében  a  hirtelen  meglepetés  szerepel,  míg 
Béla  király  a  piaczra  rendeli  szentelt  vitézeit,  hol  orsót, 
rokkát  árúinak,  és  ha  ez  az  ifjú  vitéz  leány,  « orsóra, 
rokkákra  tekinteti  leszen  ;  de  ha  férfi  leszen  :  mellette  el- 
megyen és  fényes  fegyverre  neki  szeme  leszen».  A  vité- 
zeknek nem  is  kellett  az  orsó  és  rokka ;  de  az  ifjú  vitéz 
sem  nézett  rajok,   hanem 

.  ,  ,  felvó'n  egy  szarvas  kézíjat, 
Az  idegben  vette  nagy  szép  hosszú  nyilat, 
Hamar  általvonta  két  újjal  az  nyilat ; 
Ezt  művelte  vala  vitézek  láttára. 

Majd  czélba  lőnek,  de  senki  sem  talál  a  vitézek 
közül,  míg  a  vén  Bankó  leánya  «az  czél  közöpében  egye- 
nest talála*.  Azután  követ  vetnek,  Bankó  leánya  egy  sing- 
nyivel  tovább  hajta.  « Jertek  fussunk  pályát*,  kiáltanak  a 
vitézek,  Bankó  leánya  tutolszor  indula :  elíre  az  pályát* 
s  harmadszor  felveszi  a  vitézek  zálogát,  a  pályadíjat ;  most 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  -^O 


306  BANKÓ  LEÁNYA 

felhívják,  hogy  tlljön  velők  horitalnalc,  és  mikor  a  vitézek 
«mind  fejenként  hanriar  lerészegedének»,  Bankó  leánya 
józan  maradt,  felvett  egy  szép  kupát  s  a  vitézekre  kö- 
szöntve megitta  a  király  egészségére.  Ekkor  már  a  vité- 
zek fölmentek  a  királyhoz  és  megmondák  neki,  hogy  nem 
leány  ez  a  vitéz,  hanem  «kurvaíia».  A  király  végre  álta- 
lános fürdést  parancsol,  maga  is  odamegy  és  Bankó  leánya 
nem  akar  fürödni,  hanem  mikor  sürgeti,  apja  levelét  mu- 
tatja, melyben  keservesen  panaszolja,  hogy  a  «törökök, 
tatárok*  égetik,  rabolják  várait,  tartományait.  Béla  most 
maga  sietteti  elutazását,  dúsan  megajándékozza  ifjú  vité- 
zét, a  ki  szolgáival  felkészülve  búcsúzik  a  királytól. 

Mikor  beszörződe  szép  könnyő  gályában, 
Az  Duna  vizének  aláfolyásában. 
Hamar  kapcsolja  komoka  dolmányát, 
Királynak  mutatni  szép  két  almáját. 

Az  Bankó  leánya  ezt  mondta  királynak : 
«Teremnek-e  király  te  birodalmadban, 
Az  te  szép  kertidben  ilyen  drága  almák, 
Mint  az  én  kertemben,  kik  előtted  voltak  ? 

Budára  hoztam  volt  az  két  drága  almát, 
De  nem  tudtad  király,  megszegni  az  almát* 
Felszőval  kiálta.  utána  indíta, 
Minden  népének   sokaságát  indíta. 

<Utána,  utána,  vitézek!  utána.> 
Nagy  szép  folyó  sajkán  sietnek  utána. 
«Örök  feleségem  lészsz!*  király  azt  mondja, 
«Tinektek  fejenként  királyné  asszonytok. » 

De  mint  a  láthatatlan  sebes  szél  futása,  eltűnik  és 
nem  érik  utói.  Ő  pedig  megtér  atyjához,  a  ki  nagy  fen 
hahotával  nevet  rajta,  hogy  a  leánya  felséges  JcirálynaJc 
mint  udvarlóit  volna. 

Valóban  gyönyörű  tréfás  ballada,  melyből  nagyon 
keveset   ronthatott   el    a    fordító    vagy    átdolgozó,    mert 


REGEK,  MONDÁK  STB.  307 

számos  hely  mutatja,  hogy  értett  a  népies  költészet  tit- 
kához. Előadásának  drámai  élénksége  és  gyorsasága,  ügyes 
fordulatai,  egyszerű  naiv  nyelve,  a  ritmushoz  való  finom 
érzéke  mutatják,  hogy  igazi  költő  volt  az  is,  a  ki  átdol- 
gozta, magyarra  tette. 

A  század  kedvelt  olvasmányai  közé  tartozott  egy 
elbeszélés,  mely  Egy  szép  história  as  vitéz  Franciscónd 
és  az  ö  feleségéről  czim  alatt  1574-ben  látott  világot, 
bár  a  szerző  azt  mondja,  hogy  1552-ben  írta.  Az  1574-iki 
kiadás  szerzőjéül  Vasfay  Gáspár  van  megnevezve.  Pon- 
tosabb az  1579-iki  kiadás,  mely  Ráskay  Gáspárt  vallja 
szerzőjéül,  kinek  testvére  Ilona  alsó-lindvai  Bánfft  Ferencz 
neje  volt,  különben  is  rokona  a  Báuffi  családnak.  Elbeszé- 
lését ügy  látszik  BáníTi  István  családi  ünuepére,  kis  fiának 
Gáspárnak  születésére  írta,  mert  a  versfőkben  egész  kis 
verset  közöl : 

Éljen  Bánffi  István  az  Alsó-Lindvában, 
Ő  házatársával  Ország  Magdolnával ; 
Míg  isten  akarja  az  ő  kis  fiával : 
Jó  Bánffi  Miklóssal  és  Bánffi  Annával, 
Jövendó't  kit  várna :  a  nagy  isten  adjon, 
Az  ő  jó  voltából  lű  azir  majd  akkor. 

Széli  Farkas  közölte  a  kis  Gáspár  születési  idejét 
1551.  decz.  21.  napját.  Ráskay  ugyan  azt  írja  verse  végén, 
hogy  1552-ben  Alsó-Lindván  (Az  1574-iki  kiadás  elsőüdö- 
ben ;  az  1579-iki  első-Lindvában)  szerzé  énekét,  de  lehet, 
hogy  ez  csak  a  lassan  készült  vers  végére  vonatkozik. 

Az  elbeszélés  hősei  magyarok  és  hazánkban  játsza- 
nak. Béla  király  ül  a  magyar  trónon  s  nagy  vígan  él 
Budán,  a  hová  meghívja  az  urakat  s  így  meghívatja 
Vitéz  Franciscót  is,  Zebernik  várának  urát.  Épen  úgy 
kezdődik,  mint  a  Banlcó  leányánah  históriája,  itt  is,  ott 
is  királyi  meghívás.  Francisco  tehát  búcsúzik  ifjú  felesé- 
gétől, az  udvarba  siet,  hol  számtalan  vitézek  oJdelneh  vala. 

20* 


308  VlTEZ  FRANCISKO 

Az  ily  mulatságok  után  esznek,  isznak  és  szokás  szerint 
dicsekednek.  Francisco  is  dicsekszik,  dicséri  a  várát,  hogy 
milyen,  elmondja,  hogy  ő  maga  milyen  nagy  vitéz  és  a 
felesége  minő  derék  asszony.  Ebből  ellenmondás  támad,  a 
nő  hűsége  fogadás  tárgya  lesz.  Kassander,  a  győzhetetlen 
Kassander,  de  a  kit  Francisco  mégis  legyőzött  az  öklelésen 
s  ezért  gyűlöli  Zebernik  urát,  vállalkozik  az  asszony  hűt- 
lenségének bebizonyítására,  igéri,  hogy  elhozza  gyűrűjét 
és  arany  handzsárját.  Kassander  útnak  ered,  eljut  Zeber- 
nik várához,  de  nem  találkozhatik  a  hü  feleséggel ;  azért 
megveszteget  egy  öreg  cselédet,  ez  megkeríti  számára  a 
gyűrűt  és  handzsárt.  Francisco  fejébe  és  vagyonába  fo- 
gadott ;  most  elvesztené  mindkettőt,  ha  életének  meg  nem 
kegyelmezne  a  király.  Életben  marad  ugyan,  de  haza 
nem  térhet.  Csak  apródjával  adja  tudtára  az  asszonynak 
a  történteket,  azután  elbujdos  a  nagyvilágba.  Most  az 
asszony  és  az  apród  barátcsuhában  keresik  a  bujdosót, 
de  hiába,  mert  egy  álló  esztendeig  nem  akadtak  reá. 
A  szegény  nő  ezután  leventének  öltözve  Béla  király  udvarába 
megy,  mint  a  Bankó  leánya.  Lóránt,  az  ifjú  leventét, 
megszereti  a  király  és  királyné,  úgy,  hogy  fiúknak  fogad- 
ják. Kassander  ezalatt  megnősül,  elveszi  a  tolvaj  cselédet, 
elfoglalja  az  odahagyott  várat,  majd  nagy  úr  lesz,  az 
ország  nádorispánja,  a  ki  vendégségbe  híja  az  ifjú  királyt. 
Ebédalatt  azt  kérdezi  tőle  a  trónörökös,  hogy  mikép  sze- 
rezte meg  Zebernik  várát.  Kassander  eldicsekszik  ravasz 
fogásával.  Francisco  rászedésével,  de  rosszul  jár,  a  királyfiú 
kivégezteti. 

Különben  már  megkerült  a  hű  asszony  férje  is. 
Mint  szegény  katona  a  királyi  udvarba  jut  és  a  királyfiú 
felszólítására  egy  kemény  ütközetben  legyőzi  ellenfelét  s 
jutalmul  testőrévé  teszi  Lorán.  Utóbb  az  asszony  leveti 
férfi  ruháját,  megismerteti  magát  férjével,  elárulja  tör- 
ténetét. A  király  elesudálkozott  rajta    « asszonyban,    hogy 


REGEK,  JIONDAK  STB.  309 

olyan  okosság  lett  volna ».  álmélkodik  az  <  ilyen  nagy 
hűségen »  is  s  halála  után  örökösévé  tette. 

E  valószínűtlen  história  eredetijét  Toldy  Ferencz 
« valamely  hézagos  népregében*  kereste;  a  mi  nem  lehe- 
tetlen. Ügy  látszik,  egy  Béla  király  kedvelt  alakja  volt  a 
magyar  regeköltészetnek.  Melyik?  Nem  tudnánk  reá  felelni, 
de  talán  BanJcö  leánya  és  a  Vitéz  Francisco  históriája 
után  föltehetünk  annyit,  hogy  egyik  Béla  királyunkkal 
szívesen  foglalkozott  a  néprege.  Toldy  egyúttal  Boccaccio 
Decameronjának  elbeszélésére  (II.  9.)  emlékeztet  bennün- 
ket, mely  «egy  egészen  hasonló  eszméjü  rege  ...  de 
váltig  különböző  kivitellel >.  Ebben  is  a  nő  hűségére  fo- 
gadnak, ott  is  ellopják  az  asszony  tárczáját,  övét  és  gyű- 
rűjét, ott  is  férfinak  öltözik  a  nő,  de  azért  nagyon  eltérő 
a  mese.  Bizonyos,  hogy  ez  a  tárgy  európai  közkincs  volt, 
melyet  a  magyar  az  ő  Béla  királyához  és  Zebernik  vá- 
rához kötött.  Különben  Heinrich  Gusztáv  rámutatott  az 
devágó  irodalomra,  Grimm,  Simrock  stb.  müveire. 

Tagadhatatlan,  hogy  a  magyar  feldolgozás  nem  tar- 
tozik a  jobbak  közé  és  nagyon  mögötte  marad  a  Deca- 
meron  szép  meséjének. 

A  XVI.  századnak  egy  kétes  származású  verses  el- 
beszélése A  Fortunatusról  való  szép  história.  Eredetéről 
sokat  vitáztak,  némelyek  keletről  származottnak,  mások 
nyugatinak  vélték.  Az  újabb  kutatások  kétségtelenné  teszik, 
hogy  a  németeknél  találkozunk  vele  először  s  német 
nyelven  jelent  meg  1480-ban  Augsburg  városában.  Nép- 
könyv volt,  mely  csakhamar  elterjedt  és  számos  kiadást 
ért.  Nálunk  Lázár  Béla  bővebben  foglalkozott  a  Fortunatus 
meséjével  és  motívumaiból  kiindulva  keleti  eredetűnek 
tartja,  mely  Németországban  kapta  mostani  alakját.  Azelőtt 
legtöbben  spanyol  származásúnak  vallották,  majd  a  fran- 
czíáknál  keresték  az  eredetét.  Toldy  a  Gesta  Romanorum- 
ból  vagy  egy  ó-íranczia  fahliauból  készűltnek  hitte,  sőt  mivel 


310  FORTUNATUS 

az  angolok  csakhamar  dramatizálták,  némelyek  a  britt  szi- 
geten keresték  a  mese  születését.  Annyi  bizonyos,  hogy  a 
tátos  ló,  a  teli  erszény,  az  elrejtő  süveg,  a  terített  asztal  stb. 
meséjét  minden  nép  tündérvilágában  megtalálni.  Tehát  az 
ily  motivumokból  nagyon  nehéz  eligazodni.  De  még  ke- 
vésbbe  tájékozódhatunk  abból,  hogy  Fortunatus  és  fiai 
mindenfelé  utaznak,  bejárják  a  nagyvilágot,  mint  nem 
egy  görög  mesekönyv  hősei  teszik,  mert  tudjuk,  hogy  az 
újkor  hajnalán  fölébredt  az  utazás,  a  világlátás  vágya, 
kapósak  kezdtek  lenni  az  oly  elbeszélések  és  leírások, 
melyek  idegen  országokat  ismertettek  és  aligha  tévednek 
azok,  kik  a  Fortunalus  eredetét  ennek  az  ébredező  irány- 
nak tulajdonítják.  A  szerző  össze  akarta  kötni  az  erkölcsi 
czélt  a  tanítóival ;  ismertetni,  kivált  az  olasz  földet  be- 
mutatni, majd  elvont  erkölcsi  kérdéseket  megoldani,  meg- 
magyarázni kíván.  Ezért  sokszor  fárasztó  és  unalmas. 
Van  ugyan  benne  kaland  elég,  de  nincs  kellő  művészi 
alakítás. 

Ki  volt  a  német  eredetinek  szerzője,  nem  tudni. 
A  magyar  átdolgozóról  sem  tudunk  semmit.  Toldy  Ferencz 
Heltait  sejti  fordítójának,  a  nyomás  valószínűleg  Heltaiék 
műhelyéből  került  ki.  A  magyar  versszerző  azt  írja,  hogy 
hogy  Szebenben  hallotta  németül,  hogy  derék  írást  még 
nem  olvasott  és  hallani  sem  hallott  felőle,  azért  szinte 
gondolatból  írta.  És  ha  a  német  prózai  elbeszéléssel  ha- 
sonlítjuk össze,  könnyen  elhihetjük  neki,  hogy  egy  szebeni 
német  elbeszéléséből  tudja,  mert  sokszor  eltér  a  némettől, 
leleményes  alakításokat  tesz  rajta,  új  dolgokat  sző  bele. 
Igaz  ugyan,  hogy  egy  pár  helyen  német  írást  emleget : 
de  német  íráshói  így  értettem  volna,  ez  azonban  a  német 
elbeszélő  könyvére  is  vonatkozhatik,  melyet  maga  nem 
olvasott.  Ha  előtte  állott  volna  a  német  munka,  hihetőleg 
jobban  ragaszkodik  az  eredeti  elbeszéléshez.  Különben  ez 
is  csak  oly  sejtés,    a    minőt  többet   is    írhatnánk   ide   és 


REGÉK,  MONDÁK  STB.  311 

gyarapithatnók  a  conjecturák  hiú  számát,  melyek  azon- 
ban senkit  sem  győznek  meg.  Toldy  föltevése,  a  ki  Heltait 
sejti  a  szerzőben,  szintén  az  oly  jóakaratú  combinatiók 
egyike,  melyeket  tovább  adunk  a  nélkül,  bogy  építenénk 
reá.  Találóbb  Lázár  Béla  ama  véleménye,  hogy  az  elbe- 
szélésbe szőtt  elmélkedések  és  az  írónak  a  pápa  ellen 
való  kikelése  protestáns  szerzőre  mutatnak.  « Szerzője  pap 
lehetett,  még  pedig  református,  mert  kikél  egy  helyt  a 
pápa  ellen  is !» 

A  mi  a  magyar  átdolgozó  előadását  illeti,  az  épen 
nem  művészi.  Előtte  főleg  az  erkölcsi  és  tanítói  czél  lebeg. 
Ott,  a  hol  elbeszélni,  érdekesen  mesélni,  hallgatóit  gyö- 
nyörködtetni kellene,  magyarázattal,  elmélkedéssel  untat, 
példákat  hoz  fel,  melyek  elmaradhatnának,  ismétel  oly 
történeteket,  melyeket  már  egyszer  tudtunkra  adott. 

Verselése  sem  jobb,  mint  a  minőt  a  XVI.  század 
középszerű  énekeseinél  találunk.  Pedig  müve  a  hetvenes 
években  jelenhetett  meg,  a  mikor  már  jobb  példányok 
állottak   előtte. 

A  Fortunaüisról  való  s."ép  liistóriándk  szerzője  az 
emberiség  elszaporodásán  kezdi  munkáját  s  egész  nemzet- 
ségi tábláját  adja  nemünknek  ;  majd  a  magyar  nemzetre 
tér  át  és  elmondja,  hogy  nyelvünk  is  Babylonban  támada, 
hogy  istentelen  pogányok  valánk  s  noha  Noé  átka  érte  a 
nemzetet,  az  úr  az  áldomás  földére  szállította  a  magya- 
rokat s  az  áldásból  való  fiak  mellé  adta.  Csak  a  máso- 
dik rész  progreditur  ad  rem,  fog  a  dologhoz,  hogy  szerző 
szavaival  éljünk.  Sok  kitérés  és  fecsegessél  beszél  Olasz- 
országról, végre  áttér  Fortunatusra  és  szegény  családjára, 
mely  azelőtt  gazdag  és  hatalmas  vala.  Maga  föntartása 
végett  szolgálatot  keres  az  ifjú  s  talált  is  volna  egy  király- 
nál, kinek  leányát  kellene  tanítania  ;  de  oly  feltétel  alatt, 
mely  rémülettel  tölte  el.  Azért  sietve  menekül  a  királyi 
udvarból    s  megéhezve    egy  körtefához   juta,  melyen  egy 


312  FOETUNATUS 

medve  ült.  Innen  is  elfutott,  de  egy  oroszlánnal  találkozék, 
melyet  szerencsésen  megölt,  majd  egy  sárkány  akadt  út- 
jába s  ezt  is  megölé.  Szomjasan  egy  kúthoz  ére,  de  alig 
mosdék  meg,  egy  szózatot  hallá  s  ime  egy  gyönyörű  leány 
emelkedék  fel  előtte.  A  leány  a  szerencse  istenasszonya 
vala  és  felhívá,  hogy  kérjen  tőle  valamit.  Fortunatus 
azonban  oly  nagy  zavarba  jött,  hogy  kérni  sem  tudoct, 
erre  egy    teli   erszénynyel   ajándékozta   meg   s  így   szóla 

hozzá  : 

Soha  ezer  arany  ezböl  ki  nem  logy. 
Ha  tudod  örüzni  te  nem  költheted  úgy, 
De  ha  el  vesztended.  nem  keresheted  úgy. 
Ki  helyébe  osztoo  mást  keresnie  tudgy. 
Nem  mindenkor   találsz  elől  üstökömet. 
De  fordulok  hozzád  eggyüld  kopasz  fejemet, 
Az  hova  indultál  immár  oit  te  menny  el. 
Én  is  el  távuzom  tőled  már  ezennel. 

Ellűnvén  előle  a  Szerencse  asszonya,  magához  téré 
Fortunatus  és  elvété  az  erszényt,  de  majd  ismét  jobban 
megfontolva  a  dolgot,  fölvevé  és  éhes  gyomorral  ment  a 
legközelebbi  városba.  Nemsokára  alkalma  nyilt  szórni  a 
pénzét,  nagy  szolgasereget  gyűjteni,  megismerkedni  magá- 
val a  királylyal  és  részt  venni  fényes  lakomákban.  Pazar- 
lása felkelté  a  király  gyanúját  és  irigységét,  hivatja  For- 
tunatus gazdáját,  ki  ezután  ellopta  kincseit.  De  segíte  rajta 
a  kimeríthetlen  erszény  s  négy  felé  vágatván  a  gazdát, 
tovább  utazék.  Messze  földön  hadával  egy  császár  szol- 
gálatába lépett,  legyőzte  ennek  ellenségeit  s  a  császár 
akaratjából  elveszi  egyetlen  leányát.  A  szerző  mintegy 
18  lapon  beszél  a  házasságról,  különösen  a  fejedelmeké- 
ről. Fortunatus  egész  várost  és  várat  épített  magának 
és  a  császárnak,  ott  tartaték  a  menyegző  s  az  öreg 
császár  megélte,  hogy  Fortunatusnak  gyermeke  született. 
Gazdagságának  híre  messze  terjedett  és  két  király  veteke- 
dék  véle.    Fénves   kincseiket   mutogatták   egymásnak,    az 


REGEK,  MONDÁK  STB.  313 

€gyik  többi  közt  azon  süveget  is  megmutatá  neki.  melylyel 
egy  pillanat  alatt  ott  teremhet,  a  hol  akar.  Mintha  csak 
tréfából  próbálná.  Fortunalus  is  fejére  teszi  s  eltűnik  a 
bámuló  király  elöl.  Ez  majdnem  kétségbe  esik  veszteségén, 
Fortunatus  pedig  övéinél  terem  ;  majd  haza  atyjához,  any- 
jához kívánkozik.  Péter  nevű  szolgáját  küldi  szüleihez 
azon  üzenettel,  hogy  a  császár  fog  hozzájok  szállani  és 
nálok  ebédelni.  Itt  megismerik  egymást,  könnyezve  beszélik 
el  történetöket.  Ezután  magához  viteti  szüleit,  kik  tisztes 
öreg  korban  hánytak  el.  Bújában  neje  is  megbetegedett, 
s  atyja  után  nemsokára  meghalt.  Egyedül  maradt  Fortu- 
natus. összegyüjté  híveit  és  meghagyá  nekik,  hogy  enge- 
delmeskedjenek fiainak,  tiszteljék  Pétert,  az  ő  hü  szolgáját, 
majd  kiküldvén  őket,  fiait  vezeté  be  a  rút  erszény  és 
süveg  ismeretének  titkába  s  elbúcsúzván  tölök,  nemsokára 
meghalt. 

1571-ben  «Szendörő»  várában  szerzé  egy  ifjú  <egy 
poétának  ő  verseiből*  Szilágyi  3Iiliály  és  Hajmási  László 
históriáját.  Toldy  a  szerb  Szendrö  várát  tartotta  az  ifju 
költő  tartózkodó  helyének,  míg  Gyulai  Pál  a  borsodmegyei 
Szendröt.  a  török  időkben  végvárat.  A  szerző  egy  magyar 
balladat  dolgozott  fel.  melyet  először  Gegö  Elek  a  csán- 
góknál, utóbb  Szabó  Károly  a  székely  földön  fedezett  föl. 
E  ballada  drámai  élénksége,  szűkös  indokolása  úgy  látszik 
nem  elégítette  ki  azt  a  költőt,  kiből  a  névtelen  vette  az 
övét  s  széles  magyarázgatásával,  iskolás  műveltsége  moti- 
válásával adja  a  balladát,  mely  művészi  formájával  és 
népies  felfogásával  bántotta  az  ő  lélektani  ismereteit. 
Azért  kihagyta  a  népies  ballada  azon  állítását,  hogy  a 
két  magyar  úrfi  két  gerezd  szőlőért  esett  rabságba.  Ter- 
mészetesebbé, világosabbá  tette  az  átmenetet  egyik  hely- 
zetből a  másikba,  átlátszóbbá  a  császárleány  magatartását, 
ki  felfogadtatja  Szilágyi  Mihálylyal,  hogy  feleségül  veszi. 
Azután     «megszörződik»    a    tömlöcztarlóval,     s    mikor  a 


314  SZILAGYI  ES  HAJMASI 

harminczadosok  megállítják  őket.  azt  felelik,  hogy  «Nágy- 
Szombat  felé  mennek  az  farkasokkal  szöröncsét  pró- 
bálni. >  A  népballada  egész  tábort  küldet  utánok,  a  szen- 
drei  névtelen  csak  öt  vajdát,  kiket  azután  levágnak,  míg 
a  népballada  Nagy  Szilágyi  Miklósa  «egy  elmentére  gya- 
logösvényt  vága,  visszajöttére  szekérutat  csapa.  >  A  köl- 
temény végét  is  tragikusabbá  tette,  mert  míg  a  nép  két 
magyar  úrfija  jó  szóval  megegyezik,  mivel  Szilágyinak 
van  « otthon  jegyese,  gyűrűse,  hüttel  elkötözött  hütes 
felesége*  s  így  lemond  a  császár  leányáról,  addig  a  szen- 
drei  névtelen  megvivatja  a  két  magyar  vitézt  s  a  párbaj- 
ban, «a  csapkodásban  vitéz  Hajmásinak  kezét  bokában 
(Szilágyi)  elcsapkodía  vala.»  Ezután  fölébred  benne  az 
erkölcsi  érzés  s  a  század  szellemében  és  a  költői  igazság- 
szolgáltatás kedvéért  is  elmondja,  hogy  «az  úristen  bűnöm 
szerént  vére  most  meg  engemet ...  ez  jutalma,  mindnyájan 
tudjuk,  a  bűnös  embernek ». 

A  hosszas  indokolás,  az  elbeszélő  elem  gyarapodása 
kis  beszélylyé  teszik  a  szendrei  ifjú  költeményét,  kiben 
talán  a  versforma  kedvéért  is  némelyek  Balassa  Bálintot 
sejtik.  Kardos  Albert  azt  hiszi,  hogy  a  magyar  költő 
latinból  fordította  versét,  hisz  maga  mondja,  hogy  «egy 
poétának  ő  verseiből*  szerzé,  poéta  pedig  csak  az  volt, 
a  ki  latinul  verselt ;  verselőink  szerettek  latinból  fordítani, 
divatos  volt  a  latin  versírás.  A  latin  melleit  szól  a  költő 
ama  sora  is,  hogy  «Nagy- Szombat  felé  az  farkasokkal 
igyekeznek  szöröncsét  próbálni*,  ez  a  Nagy-Szombat  nem 
lehet  más,  mint  Bulgária  Tirnavaja,  úgy  hogy  véleménye 
szerint  e  ballada  mai  alakját  a  XV.  század  török  har- 
czainak  köszönheti,  a  mikor  is  egy  latin  poéta  versekbe 
foglalta.  Ezt  a  verset  fordította  le  azután  a  szendrei  név- 
telen es  ez  által  a  mondanak  egy  eredetibb,  kifejlésében 
költőibb  változatát  hagyta  reánk. 

A    fölteves    nagyon    valószinü.    Az    eredeti    magyar 


REGÉK,  MONDÁK  STB.  3^5 

népballadát  alig  ismerte  a  magyar  költő,  különben  nem 
tagadta  volna  meg  költői  szépségeit,  kedves  szólamait, 
nem  szélesítette  és  töltötte  volna  ki  hézagait,  nem  lassí- 
totta volna  meg  gyors  lüktetését,  nem  szőtt  volna  bele 
lyrai  áradozásokat.  De  az  már  nem  valószínű,  hogy  a 
szendrei  névtelen  versének  formája  XV.  századi  alkotás, 
hogy  ezt  mentette  meg  a  latin  poéta,  ellenkezőleg  már  az  ő 
müve  határozott  átdolgozás.  A  népies  balladát  átalakította, 
müveit  közönsége  ízléséhez  idomította,  részleteket  toldott 
belé,  magyarázgatta  a  történteket,  szóval  egy  müveit 
költő  alkotásává  csinálta,  teremtette.  Ö  hagyhatta  ki  a 
ki  a  két  gerezd  szőlőért  való  fogságot,  nem  tudta  latinul 
visszaadni  vagy  megvetette  a  kedves  megszólítást:  «Paj- 
tásom,  pajtásom,  kenyeres  pajtásom  !»  ő  változtatta  meg 
a  két  fogoly  egyszerű  panaszos  beszélgetését  arra,  hogy 
Szilágyi  Mihály  « kobza  kezében  keserves  nótát  szépen 
veri  vala.»  Ö  csinálta,  ő  alakította  át  a  többi  eltéréseket, 
melyek  bevezetnek,  indokolnak,  magyaráznak.  Lehet,  hogy 
a  szendrei  névtelen  is  tett  hozzá  egyet-mást,  a  ki  nagyon 
meglehet,  hogy  Balassa  Bálint  volt. 

A  tSsilágiji  és  Hajmásig -féle  ballada  azon  sejtést 
kelti  fel  bennünk,  hogy  nemcsak  ezt  ismerte  a  XV.  és 
XVÍ.  század  magyar  embere,  hanem  újabban  fölfedezett 
balladáink  jó  részét  is.  Ilyen  például  Fogarasi  István, 
Bátori  Ilona,  Piros  Szép  Örzséhet,  BorisJca  stb.,  melyek- 
ben török  vonatkozások  fordulnak  elő,  mások,  melyekben 
régi  szokások,  erkölcsök  kövesültek  meg,  mint  például 
Kömives   Kelemennéhen  és  másokban. 

A  hazai  elbeszélő  költészet  egyik  szorgalmasabb 
munkása  Jlosvai  Selymes  Péter  vala.  Előbb  Nagy-Idán, 
1564-ben  Szatmárt  tanífott,  1568-ban  Szántón,  később 
pedig  a  szilágysági  Kusalköben  tartózkodott.  Hogy  a  Kál- 
vinisták és  unitáriusok  harczában  is  résztvett,  Dávid  Fe- 
rencz  egy  gúnyos  megjegyzéséből  is  sejthetjük,  ki  a  három 


316  TOLDI  MIKLÓS 

Pétert,  (Melius.  Károlyi  és  Ilosvai)  a  szentlíáromsággal 
hasonlítja  össze.  Ő  dolgozta  fel  1574-ben  az  ismert  Toldi- 
inondáf,  de  mint  tudákos  poéta  nem  bírta  egységes  s 
kerek  formába  önteni.  Az  ö  Toldija  sem  több.  sem  keve- 
sebb mint  egy  erős  ember  «az  örök  Istennek  nagy  sok 
ajándéka,  melylyel  mindez  világ  körös-köríil  rakva,  az 
erősség  sem  utolsó  ajándéka,  melylyel  Toldi  Miklóst  régen 
megáldotta.*  A  kis  Toldi  csak  «erös,  vastag  gyermek.* 
Míg  bátyja,  György,  Lajos  király  udvaránál  Budán  tartóz- 
kodik, « Miklós  otthon  lakik  az  anyjával,  lát  minden  dolog- 
hoz az  béres  szolgákkal,  hatalmas  erejét  nézik  meg 
csodával,  nagy  malomköveket  emel  föl  karjával ».  Miklós 
megöU  György  szolgáját  és  azért  el  kell  bujdosnia  a  réten 
s  nádon.  Csak  anyját  sajnálja  s  néha  szárcsatojást  küld 
asztalára,  míg  meg  nem  kegyelmez  neki  bátyja.  Nem- 
sokára Laczfy  András  jő  Erdélyből  Budára  s  Nagy-Falu 
mellett,  egy  által- úton  elveszte  az  irányt  s  épen  Toldi 
Miklóst  kérdezte  útja  felöl.  Ez  féliíezevel  megkapja  a 
nyomó  rudat  s  bús  kedvében  azzal  mutatá  meg  az  utat. 
«Történék  hogy  is  meg  esek  gyilkosságba,  melyért 
következek  neki  bujdosása*.  így  juta  Pestre,  hol  éhség- 
gel küzd  és  a  vágóhídhoz  megy,  hogy  májat  kaphasson. 
A  mint  itt  ólálkodik  vala,  « pokol  fene  bika»  elszabadul, 
Toldi  azonban  farkon  ragadja  és  a  mészárszékbe  vonja. 
Majd  a  budai  mészárosnak  szolgál,  sőt  eltekint  a  király 
konyhájára  is  és  «étel  után  szennyes  fazekokat  mos  vala. 
Onnét  az  Dunára  vizért  küldik  vala,  két  jó  öreg  kondért 
hamar  ragad  vala,  két  kezében  vízzel  teli  hoza  vala,  az 
ő  nagy  erején  elálmékodnak  vala*.  A  konyhából  elballag 
a  rúdhányáshoz  is  s  a  király  csodálkozására  két  annyira 
veti  mint  a  többi  vitéz,  s  mikor  elmondják  a  fejedelem- 
nek, hogy  gyilkosságért  b'jjdosott  el  hazulról,  megkegyel- 
mez neki,  sőt  dorgáló  levelet  ír  Györgynek.  Bátyja  most 
őt  «két  lóra  felépítette    vala»,  anyja    pedig  száz  aranyat 


EEGÉK,  MONDÁK  STB.  317 

tön  rozskenyerébe,  de  csak  hütös  szolgájának  adta  tud- 
tára. Hogy  Budára  ere,  Lajos  király  új  udvart  tárta  s 
egy  cseh  vitéz  győzött  az  öklelésben ;  többi  közt  egy 
özvegyasszonynak  két  fiát  ej  lé  el.  Miklós  boszut  akar 
állani  rajta,  tollát  küldé  neki  kihívás  jeléül.  Nagy  nép- 
tömeg jelenlétében,  két  csónakon  szállanak  át  Margit- 
szigetére, de  mihelyt  Toldi  porondra  juta,  elereszti  csó- 
nakát,  hisz  «elég  egy  embernek  vizén  egy  csólnakon  járni, 
meg  kell  itt  ma  halni  egyikünknek,  nem  szükséges  az 
hajó,  aztán  holt  embernek.*  Erre  imádkozik,  azután 
harczra  száll  ellenfelével,  szörnyű  rángatással  fárasztá, 
epeszté,  ugyan  ropog  vala  az  cseh  vitéznek  teste. » 
Hiába  Ígéri  vagyonát  Miklósnak,  ez  fejét  veszi  s  pénzé- 
vel elküldi  az  özvegy  asszonynak.  Alig  jutott  a  király 
tudomására  e  tette,  udvarába  vévé  s  tizenkét  lóra  hó- 
pénzzel  látta  el. 

Ilosvai  úgy  látszik  ismerte  a  Toldi-monda  több  ré- 
szét, de  egy  pár  kalandját  meséli  el.  Egyik  azon  csúfság, 
mely  az  ifjú  özvegyasszonynál  érte,  mikor  az  oroszlánra 
akarván  felugrani,  egy  ingben  Buda  piaczára  esek.  Másik, 
midőn  egy  lakatos  álkulcsaival  egy  kis  kápolna  sírját 
bontá  fel,  de  a  kövek  közé  szorulva,  a  lakatos  megijede 
s  elfuta,  Toldi  pedig  sok  vesződés  után  fölemelé  a  követ 
s  a  lakatos  ruhájában  menekült  haza.  A  költő  nem  hoz 
fel  több  kalandot  hőse  ifjúságából,  hanem  áttér  vénségé- 
nek csodadolgaira.  Egyszer  levelet  kap  a  király  a  császár- 
tól, hogy  hozza  el  adóját  Magyarországnak  s  hogy  sze- 
mélyesen jöjjön  el,  mert  a  nála  levő  11  király  is  akarná 
látni.  Lajos  nagyon  elbúsult  ezen  az  üzeneten,  de  Laczfy 
András  biztatja,  hogy  ne  bánkódjék,  hanem  vigye  ma- 
gával Toldi  Miklóst  s  indítsa  meg  maga  után  nagy 
hadseregét.  Laczíy  tovább  is  oktatja  a  királyt,  hogy  ne 
féljen,  de  hiába,  mert  midőn  a  császár  elé  lépett,  « ijed- 
tében szólni  sem  tud  vala,  sarkát  Toldi  Miklós  úgy  nyo- 


318  TOLDI  MLKLOS 

módja  vala,  sarkából  királynak  az  vér  is  kifoly  vala».  De 
ezalatt  megérkeznek  a  magyarok,  beveszik  Prága  váro- 
sát s  a  tizenkét  idegen  fejedelem,  Miklós  nagy  botjától 
rettegve,  fejet  hajt  a  magyar  királynak. 

Hazatérte  után  egyszer  csak  megharagudott  Miklósra, 
úgy  hogy  három  esztendeig  udvarát  sem  látta.  Ekkor 
Német-Ujhely  várába  fényes  udvart  hirdete  a  király,  hová 
nagyszámú  és  előkelő  vendégsereg  érkezek.  Megjelent  ott 
egy  olasz  vitéz  is,  a  ki  mindnyájukat  legyőzte  ökleléseik- 
ben. A  király  most  Toldira  emlékezett  vissza  s  a  fejede- 
lem megemlékezését  megírák  a  vén  Toldinak. 

«Egy  cseppet  sem  késék,  Pesten  általment,  clastrom- 
ban  gárdjánytól  barátruhát  véve,  kurta  pejlovára,  mint 
egy  barát  üle,  Uj-Helyvára  felé,  hamar  el-kiléptete.  Miko- 
ron  TJj helyben  lovon  el-béjuta,  Ujhely  piaczára  szépen 
benyomtata,  oktalan  ö  neki  nagy  öklelő  fája,  piaczon  hogy 
nyargal,  szikrázik  lópatkója.  Nagy  öklelő  fáját  hogy  fel- 
hánja  vala,  nyakában  csuklája  lobogdogál  vala,  derekán 
kapája  rengdegél  vala.» 

Toldi  csakhamar  leteríté  az  olaszt  s  megismertetvén 
magát,  kegyelmet  nyert  a  királytól.  Késő  vénségében  kas- 
sai palotájában  lakék,  mikor  egyszer  Budára  hivatá  a 
király.  Miklós  sejté,  hogy  ki  fogják  csúfolni  az  ifjú  vitézek 
és  szakálahoz  fordulva,  zsörtölödék  magában,  s  megigéré 
neki,  hogy  gyöngybe  füzeti,  ha  boszút  áll  rajtok,  míg 
szálanként  szaggatja  ki  s  szemétre  veti,  ha  meg  nem  ta- 
nítandja  őket.  A  csúfság  valóban  megtörtént,  az  egyik 
ifjú  azzal  gúnyolja,  hogy  molnár  volt  és  lisztes  zsákot 
vertek  a  fejéhez,  másik,  hogy  halász  létére  halacskákat 
nyelt  el,  a  harmadik,  hogy  talán  ludat  hozott  a  királynak. 
Erre  dühbe  jött  az  öreg  és  köntösujjával,  melyben  hét- 
tollú buzogánya  vala,  hármat  ütött  agyon  a  csúfolódók 
közül.  Sőt  a  király  kérdésére  jelleme  egész  vadságával 
felel:   « Király  !  Ha  nem  nézném  vitézi  voltomat,  majd  f e- 


EEGÉK,  MONDÁK  STB.  319 

jedhez  verném  héttollú  botomat,  másszor  megfeddenéd 
apró  kölykeidet,  hogy  meg  ne  csúfolják  vitézi  vén  fejemet. » 

Ezzel  végzi  Ilosvai  a  Toldi- mopdát,  még  csupán 
azt  adja  hozzá,  hogy  két  esztendő  múlva  elhunyt  Nagy- 
Faluban.  «Ott  vagyon  most  is  Miklós  feje  csontja,  szer- 
telen temérdek  agya  koponyája,  még  most  is  ott  vagyon 
nagy  öklelő  faja,  híres  ez  világban  szive  nagy  bátorsága. 
Vétek  ez  lön  benne,  hogy  részeges  vala,  minden  remény- 
sége boritalban  vala,  ö  nagyerejének  nem  sok  hasznát 
látá,  semmiben  marháját  meg  nem  szaporíthatá.» 

Igaza  van  Ilosvainak,  midőn  azon  csodálkozik,  hogy 
az  érdekes  Toldi-mondát  nem  dolgozák  fel  a  tizenhatodik 
század  énekszerzői.  De  a  mit  azok  elhanyagoltak  ő  nagyon 
rosszul  teljesítette  s  csupán  azzal  kötelez  hálánkra,  hogy 
megmentette  a  nép  veszendőbe  menő  regéjét.  Hősének 
nem  tudott  érdeket  kölcsönözni,  durva  és  heves,  művelet- 
len és  állatias  embernek  festi.  Nem  emeli  ki  lelkében  a 
nemesebb  vonásokat,  sőt  egészen  aljas  dolgokat,  minő  a 
sír  kirablása,  említ  fel  róla.  Még  ott  is,  a  hol  mások  ro- 
vására kiemeli,  megrovásunkat  érdemli  meg.  A  császár 
és  a  tizenegy  király  naiv  és  költői  mondájában  annyira 
lealacsonyítja  nagy  Lajos  királyt,  hogy  ellentétbe  jön  az 
egé.sz  magyar  nemzet  történeti  felfogásával.  Lajos  nagy 
és  bölcs  király  vala  s  nemzetünkben  nevéhez  köték  a  lo- 
vagiasság fogalmát  is.  Azért  nagyon  valószínű,  hogy  a 
monda  e  részletét  valamely  más  európai  meséből  szedte 
s  a  történetit  idegen  elemmel  vegyítette.  A  költői  motívu- 
mokat teljesen  elhanyagolta  és  századának  tudákos  és 
moralizáló  modorában  időrendi  életrajzfélét  adott  olvasói- 
nak, mely  a  szerkesztés  nehéz  művészetét  teljesen  nélkü- 
lözik Müvének  gyarlósága  akkor  tűnik  fel  leginkább,  ha 
egy  háromszáz  évvel  utóbb  élő  nagy  költőnknek,  Arany 
Jánosnak,  két  remek  munkájával  Toldival  és  Toldi  esté- 
jével hasonlítjuk  össze. 


320  JÁNOS  PAP  ORSZÁGA 

Különben  a  Toldi-monda  mindig  érdekelte  tudósain- 
kat. Toldy  Ferencz  a  magyar  hitregéböl  eredettnek  vélte. 
Ipolyi  a  mythosi  vonásokat  kereste  benne.  Heinrich  Gusz- 
táv a  német  Kurzibold-mondában,  Greguss  a  franczia 
Gamelynben  talált  egyező  vonásokat.  Mások  a  magyar 
nép  meséiben  kutatták  nyomait.  Szilády  Áron,  kinek  Toldy 
Ferencz  után  legtöbbet  köszönhet  a  magyar  irodalomtör- 
ténet, összevetette  mindazon  népmeséket,  melyekben  a 
Toldi-monda  hőséhez  hasonló  Miklósok  szerepelnek,  kik 
«testi  erő  és  bátorság  dolgában  állnak  azon  fokon,  hogy 
Toldival  kiállják  az  összehasonlítást.  Hogy  Toldi  csak  cse- 
hekkel, olaszszal  mérkőzik,  míg  eme  Miklósok  sárkányok- 
kal viaskodnak,  nem  zárja  ki  azt,  hogy  a  Toldi-mondának 
szintén  lehettek  oly  részletei,  melyek  szörnyetegekkel  vívott 
küzdelmekről  szóltak.*  Szüády  azután  folytatja  még  az 
összevetést.  Majd  a  Toldi-nevet  vizsgálja.  Nagyon  érdeke- 
sek felhozott  adatai,  de  legérdekesebb,  a  mit  a  magyar 
Toldi  Miklósról  tud  felhozni.  Nagy  Lajos  király  alatt 
ugyanis  szerepelt  egy  Toldi  Miklós  pozsonyi  alispán  es 
várnagy.  Majd  1359-ben  Florenczbe  küldi  őt  a  király, 
mint  nagy  erejű  embert,  hogy  két  oroszlánkölyket  kérjen 
a  köztársaságtól.  1365-ben  az  olaszországi  fehér  zsoldos 
csapat  egyik  főtisztje  volt.  Később  több  magyar  megye 
főispánja  és  életének  66.  évében  hall  meg.  Valószínü,^ 
hogy  a  történet  e  kalandos  Toldija  lett  a  monda  hőse.  a 
a  kinek  mesés  históriáját  azonban  Ilosvai  helytelenül  és 
ügyetlenül  dolgozta  fel. 

1573-ban  fordította  Valkai  András  Kalotaszegen 
€  Krónikáját,  melyben  niegírattatik  Prister  Johannis  azas  a 
nagy  János  pap  császárnak  igen  nagy  császári  birodalma, 
ki  Indiában  bir  igen  nagy  böw^  földön ».  Versét,  mint  a 
szakok  kezdő  betűi  mutatják,  Báthori  István  erdélyi  feje- 
delemnek ajánlotta.  Tárgya  azon  különös  monda,  mely  egész 
Európában  ismeretes  lőn  és  nálunk  is  János  pap  országa 


líKiiKK.  MONHÁK  S  1  B.  321 

neve  alatt  fordul  elo.  Hihetőleg  a  jó  Valkai  érdeme  annak 
meghonosítása.  «Mikoron  Írnának  az  jó  nyolczszázban, 
Ogerus  herceg  Dana-Markában »  «ö3szehíja  tizenöt  atyafiát  s 
meghagyja  nekik,  hogy  öregbítsék  Krisztus  országát>.  Sok 
készülődés  után  Indiába  mennek.  Nagy  szerencsével  járnak, 
mert  a  már  a  nélkül  is  terjedelmes  Indiát  sok  tarto- 
mánynyal és  szigettel  meghódították  ;  de  Ogerus  közeledni 
látá  a  halált  és  végre  ideletében  János  papot,  Gondeboriff 
grófnak  fiát  rendelte  császárul.  Azóta  ő  és  utódai  ural- 
kodtak e  nagy  birodalomban.  Valkai  hosszasan  leírja 
udvartartásukat,  majd  «a  mostani  János  papról,  abissinu- 
soknak  nagy  kiraiyjokról-*  kezd  szólani.  Itt  sincs  történet, 
csak  ethnographiai  rajz,  úgy  mint  azt  Mandeviile  János 
nagyon  olvasott  könyvéből  és  Jovius  magyarázatából  merí- 
tette. Egy-ket  helyen  eltért  az  eredetitől  vagy  magyar 
vonatkozassál  lattá  el,  mint  pl.  János  pap-császár  «jó 
bort  iszik  tiszta  arany  pohárból,  a  sert  pediglen  iszsza  ő 
kristályból,  maga  bor  szine  látszanék  kristályból,  szegény 
magyar  megiszsza  fakupaból*.  Prister  Johannes  mondájának 
eredete  mai  napig  kétes,  bár  egy-két  német  irodalom- 
történetíró becses  tanulmánya  némi  világot  derített  a 
kérdésre.  Johannes  Presbyter  vagy  a  papkirály  első  hírét 
Freisingi  Ottó,  a  történetíró,  III.  Konrád  császár  mosto- 
hatestvére hozta,  midőn  azt  írta,  hogy  1145-ben  egy  szyr 
püspök  a  következőket  mesélte  neki :  Néhány  év  előtt 
Örmény-  és  Perzsaországon  túl  a  messze  keleten  bizonyos 
Johannes  pap  és  király  lepett  föl  nestorián  nép  élén, 
először  a  med  fővárost,  Egbatanát,  hódította  meg,  azután 
Perzsia  és  Média  uralkodóit,  a  samiard  királyi  testvéreket 
győzte  le  háromnapi  csatában,  hogy  nyugatra  menve,  a 
jeruzsálemi  egyháznak  segítségére  jöhessen.  De  útját  állotta 
a  Tigris  folyó  és  vissza  kellé  térnie.  Ez  az  elbeszélés  a 
khitanok  tunguz- mandzsuri  törzsére  és  Yeliutazére.  a  törzs 
első  gurchanjára  illik,  a  kik  Szandzsár  perzsa  zultánt  és 

Bodnár  Zs.  :  Á  magj^ar  ii-odalom  története.  21 


322  ALBOIN 

unökaöcscseit  Szamarkandnál  legyőzték.  Vannak  olyanok 
is,  a  kik  Dávid  georgiai  fejedelem  Orbelian  János  nevű 
híres  vezérére  vonatkoztatják  ;  az  előbbi  esetben  a  gurchan 
szó  alakult  volna  át  Johannesre,  a  másik  esetben  már 
meg  volna  a  János  név.  E  mondának  hatalmas  tényezője 
volt  egy  koholt  levél,  mely  az  európai  uralkodóknak  :  Bar- 
barossa  Frigyesnek,  Comnen  Manónak  stb.  szólott,  melyet 
János  pap  írt  volna.  Későbbi  utazók  a  Kaspitenger  mögött 
keresték  János  pap  országát,  majd  Khinában  és  Indiában 
hitték  megtalálni.  Végre  a  XV.  században  Abyssinia  ke- 
resztyén királyát  tartották  János  pap  utódjának.  Nálunk 
behatóbb  értekezést  irt  Prister  Johannesről  Binder  Jenő 
tanár,  melyben  kétségbe  vonja  Toldynak  azon  vélemé- 
nyét, hogy  Valkai  a  Prister  Johannes  mondáját  német 
eredeti  után  ültette  át  hozzánk.  Mindenesetre  a  német 
czím  vezethette  Toldyt  véleménye  felállításában,  de  a  két 
német  dolgozat  (a  harmadikról,  egy  névtelen  fordítóéról  nem 
tud)  összevetése  a  magyarral,  arról  győzte  meg  Bindert, 
hogy  nem  ezeket  követte,  hanem  Mandeville  latin  fordítását 
és  azt  is  szabadon  dolgozta  át.  Második  forrása  pedig  mint 
maga  Valkai  mondja,  Jovius  volt.  Ez  utóbbit  nem  tizedeli 
meg  annyira  mint  Mandevillet,  mert  ennek  phantastikus 
meséit  nem  hitte  el  a  józan  magyar  krónikás.  Históriájának 
mintegy  ötöde  saját  toldása,  melyekben  itt-ott  a  magyar 
viszonyokat  állítja  a  mesés  ország  mesés  viszonyai  mellé  így 
például  ott  a  katonaság  «a  szolgáló  nép  a  községet  nem  pré- 
dálja, mert  a  császár  bő  füzetessel  tartja*.  Ismeretes  dolog, 
hogy  hazánkban  rosszul  vagy  épen  nem  fizették  a  kato- 
nákat, a  kik  ennek  folytán,  a  hol  lehetett,  raboltak,  loptak. 
Heltai  Gáspárné  műhelyében  jelent  meg  1580-ban 
szintén  ValJcai  Andrástól  a  híres  longobard  rege  Alboinról. 
A  magyar  fordítás  hosszú  czíme  elbeszéli  az  egész  történetet, 
hogy  Alboin  legyőzvén  Kunimundot,  koponyájából  csészét 
csináltatott  s  nőül  vévén  a  legyőzött  király  leányát,  Rosi- 


REGEK,  MONDÁK  STB.  323 

mundát,  arra  kényszeríté,  hogy  atyja  koponyájából  igyék. 
mire  az  « szörnyű  álnoksággal  megöleté  az  urát*.  Saját 
tisztaságát  áldozza  fel  Peredeusnak,  csak  hogy  megnyerje 
czéljának.  «Peredeus  vitéz,  úgy  megfélelmék,  gyilkosság 
ban  nagy  félelemből  esek,  királyné  asszonynak  így  kedve 
telek*.  De  Rosimunda  Elmikushoz,  a  gyilkos  szolgához 
ment  nőül,  együtt  menekültek  Ravennába,  hol  ismét  az 
ottani  kormányzó  szeretett  belé. 

Izent  annak,  ho?y  urát  megölje, 

Méreggel  ez  világból  kitörölje, 

Ha  akarná,  Ravenna  övé  lenne. 

Mint  asszony  volt,  ismét  asszonynyá  lenne. 

Ez  tökéletlen  asszony  reá  haj  la, 
Feredőben  urának  mérget  ada. 
Megérezvén  Elmikus  mi  itt  volna. 
Kiugrik  feredőböi  s  fegyvert  ránta. 

Fegyverrel  Rosi mundát  kényszeríté. 
Ital  maradékját,  hogy  hozzá  venné. 
Mert  megölné  ;  hogyha  azt  nem  művelné, 
Rosimunda  féltébe  hozzá  vévé. 

Valkai  regéje  Bonfini  után  készült,  ki,  mint  Toldy 
mondja,  Warnefrid  longobard  történetéből  (VIII.  század) 
merítette  tárgyát. 

A  Gesfa  Romanorum  legregényesebb  kalandja  az 
ApoUonius  királyfi  története.  Csodás,  mesés,  kalandos 
história,  melynek  nem  ismerjük  a  szerzőjét,  épen,  úgy  mint 
a  Gesta  legtöbb  elbeszélőjének  szerzője  sincs  kiderítve. 
A  magyar  fordítóét  sem  tudjuk.  Ö  hiven  ragaszkodott  az 
eredetihez.  Nyelve  azonban  kevésbbé  költői.  Nem  igen 
értett  az  írás  művészetéhez.  Tolla  sokszor  nehézkesen 
halad  előre,  csak  a  hol  melegebb  érzelmet,  szenvedélyt 
kell  rajzolni,  tud  fölmelegíteni  bennünket ;  azután  irálya  is 
változik,  helylyelközzel  szép  is  tud  lenni. 

Antiochus  királynak  szép  eladó  leánya  vala,  kibe 
önmaga  lett  szerelmes.  A  leány  sírva  kért  tanácsot    daj- 

21* 


324  APOLLONIUS  KIEALYFI 

kajától ;  de  ez  mitsem  tud  ajánlani ;  a  gonosz  apa  pedig 
azon  töprenkedik,  miként  utasítsa  el  a  folyton  szaporodó 
kérőket ;  végre  kihirdetteté,  hogy  csak  annak  adja  leányát, 
a  ki  megoldja  neki  a  feltett  kérdést,  ellenkező  esetben 
fejet  véteti.  Nemsokára  egy  ApoUonius  nevű  fő  királyfi 
érkezek  Tyriából,  a  ki  csakhamar  megfejté  az  elébe  tett 
kérdést.  A  király  zavarba  jött,  tagadja,  hogy  vendége 
megoldotta  a  talányt  és  harmincz  napot  hagy  neki,  hogy 
gondolkodjék  a  mese  értelmén  s  ha  megtalálná,  elviheti 
a  leányt,  különben  fejét  veszti.  Felháborodva  szállt  hajóra 
az  ifjú,  de  Antiochus  is  utána  küldé  Talyarchus  vezérét 
úgy,  hogy  ApoUonius  csak  rövid  ideig  maradhata  szülőföld- 
jén ;  hanem  nagy  erős  gályákon  tömérdek  kincsével  s  száz- 
ezer köböl  búzával  menekült  hazulról.  Népétől  gyöngéden 
elbúcsúzván,  mindenkitől  gyászoltatva  hagyta  oda  kedves 
hazáját.  Antiochus  bujdosásában  üldözi,  de  nem  akad  rá. 
ApoUonius  Tharsis  városába  vetődik,  hol  ellensége 
gonosz  szándékára  figyelmeztették  s  azért  a  Tyrrhéni 
tenger  Penopolis  városa  felé  vette  ulját.  A  hirtelen  támadt 
szélvész  elnyelte  mindenét,  csak  magát  veté  ki  a  partra. 
Egy  nagy  erős  pozsgás  halász  szánta  meg  a  szerencsét- 
lent és  Altristrates  királyhoz  utasítá.  Éppen  azon  gondol- 
kozék,  hogy  kihez  térjen  be,  mikor  egy  mezítelen  gyer- 
meket pillanta  meg  az  utczán,  ki  « olajjal  a  fejét,  mint 
béköpölözte  s  futosva  kiáltja  :  az,  a  ki  azt  kívánja,  hogy 
megmosódhassék,  menjen  az  laptaházba,  király  is  ott 
lészen,  az  jövevényeknek  a  förödő  után  elég  ételek  lészen  ^. 
ApoUonius  kapja  magát,  hozzávetközödik  a  lapta-színben 
s  a  játékokkal  izzasztja  magát,  mulattatván  a  jelenlevő 
királyt.  Megtetszik  a  fejedelemnek,  aranyos  ruhába  öltözteti 
s  asztalához  ülteti.  Lucina.  a  tizennégy  éves  királyleány, 
megtudja  tőle  viszontagságait  s  miután  a  virginazene  ke- 
zelésével és  nemes  magaviseletével  mindnyájok  szeretetét 
megnyerte,  sok  ajándékkal    ellátva  útra    eresztik.    Lucina 


KEGEK,  MONDÁK  ST15.  325 

csak  azt  kéri,  hogy  az  éjjelre  maradjon.  De  az  éjszaka 
nagy  betegséget  hozott  a  szerető  leányra.  Hiába  gyógy ílak 
az  orvosok,  nagyon  beteg  lön.  Azalatt  három  királyfi 
kérte  meg  a  kezét,  de  mindnyájukat  ehUasítá  s  atyja 
megegyezéséből  Apolloniushoz  ment  nőül.  Egyszer  másod- 
magával sétált  ApoUonius  a  tenger  partján  és  egy  hajót 
pillanta  meg,  mely  érette  jött  hazájából.  Neje  kértére  öt 
is  magával  viszi,  ki  a  tengeren  egy  kis  gyermekkel  aján- 
dékozá  meg,  maga  azonban  a  halál  fia  lön.  Fájó  szívvel 
csináltatott  ApoUonius  egy  koporsót  s  beönteté  fenyö- 
viaszszal,  réztáblára  felirata  nevét  és  ezer  aranyat  téve 
lábához,  a  tengerbe  bocsájtá.  Harmadnapra  Efezusnal 
fogta  ki  Geremanes  orvos  a  koporsót  s  felnyitva  veszi 
észre,  hogy  nem  halt  meg  a  királyleány,  hanem  csak 
aluszik.  A  mester  egy  tanítványa  vállalkozek  a  beteg 
meggyógyítására.  ApoUonius  azalatt  Tharsison  keresztül 
hazaért  és  csakhamar  elfoglalta  Antiochiát  és  Tyriát,  de 
mivel  nem  viheté  magával  kis  leányát,  ez  Tharsisban 
maradt  és  gonosz  nevelő-anyjának  fondorkodása  kövei- 
keztében  ezer  viszontagságon  ment  keresztül.  A  ros^^z 
szívű  asszony,  hogy  saját  gyermekének  szerezze  meg 
Tharsia  kincseit,  gyilkost  bérelt  fel  ellene,  maid  rabszo  - 
gálónak  adaték  el  s  bordélyházba  került,  hol  azonban  meg- 
őrizte ártatlanságát.  Végre  megtalálta  kereső  atyja,  Apol- 
lonius  abba  a  varosba  jutott,  hol  leánya  nyomorgott. 
Athenagoras  megszánta  a  gyászba  öltözött  királyt,  éke<- 
szóló  leányát  küldte  bs  hozzá,  hogy  vigasztalja;  egyúttal 
mindjárt  kezét  is  kérte,  mert  neki  köszönhetni,  «hogy  el 
nem  vesztette  szüzessége  virágát^.  Most  már  vejével  és 
leányával  űit  hajóra  ApoUonius,  ki  álmában  megtudta, 
hogy  Efezuában  a  Diana  templomában  kell  előadnia  szen- 
vedéseit, ügy  is  lön;  ott  azután  nejére  talált.  Miután 
czelját  érte,  megjutalmazta  a  halászt,  ellenségeit  pedig 
megbüntette.    Otthon    azután    boldogul    élt,    öreg    napjait 


326  TITUS  ES  GISIPPUS 

nyugalomban  és-  boldogságban  tölte.  Maga  a  versszerzö  is 
érzé  meséje  kalandos  szerlelenségeit,  azért  gondosan  hozzá 
teszi,  «hogy  ha  ez  dologban  semmi  nem  volt  légyen, 
megérd  egy  NemtudommaN.  Költeményét  ezerötszáznyolcz- 
vanban  fordító. 

Szatmári  Fahricius  István  1577-ben  versekbe  szedve 
kiadta  História :  ex  Farteny  Nicenensis :  De  amatorys 
sectionibiís  colltcta  czím  alatt  a  görög  mythologiából  ösz- 
szegyüjtölt  szerelmi  törtenetkéket,  mint  maga  mondja  a 
versfejekben:  de  amore  impuclico,  a  tisztátalan  szerelemről. 
E  kurta  történetkék  valóban  szennyes  kis  elbeszélések, 
melyekből  nem  mindig  hiányzik  az  ügyes  verselés,  a  kö:tői 
nyelv,  a  szellemes  előadás,  de  igen  a  tisztességes  tartalom. 
Akad  néha  egy-egy  sikerült  versszaka,  például : 

Csoda  madár  azért  az  leánymadar, 
Gyakran  jegyesére  nagy  romlást  hadar, 
Szebbnél  szebbet  látván  arra  vigyurog, 
Szemét  arra  vetvén  igen  hunyorog. 

E  jámhorók  tanúságára  írt  pornographiai  históriák 
úgy  látszik,  nem  igen  tetszettek  a  magyar  közönségnek, 
mert  csak  egy  újabb  kiadásukról  tud  a  bibliographia. 

Apró  elbeszéléseinek  forrása  Parthenios  Kr.  e.  első 
századbeli  görög  író,  a  ki  Suidas  szerint  a  Mithridates 
elleni  háborúban  fogságba  esett.  Rómába  került,  de  költői 
tehetségeért  szabaddá  lön.  Cornelius  Galius  volt  a  barátja 
és  Virgilius  a  tanítványa.  Csak  egy  prózai  munkája  maradt 
Feri  eroticon  'patliemat(yn  szerelmi  történetkék,  melyek  sze- 
rencsétlenül végződnek.  Ezeket  latinul  többször  kiadták  és 
az  európai  nyelvekre  is  lefordították. 

1577-ben  Deésen  .az  nagy  Szamos  vize  mentében 
szerzetté  énekét  Szerjedi  Veres  Gáspár:  Szép  roevid  his- 
tória Ttét  nemes  ifjalcnak  igazi  barátságokról.  1578-ban 
jelent  meg  Kolozsvárit.  A  szerelmes  história  a  görög-római 


REGEK,  MCNDAK  STB.  327 

életből  van  véve.  Quintus  Fulvius  előkelő  római  senator 
fia,  Titiis.  Athénbe  megy  tanulni.  Atyja  nehezen  bocsátja 
el,  de  végre  is  Chremes  barátjának  ajánlja,  kinek  házánál 
jó  dolga  van.  Gazdájának  fia,  Gisippus,  és  Titus  benső 
barátok  lesznek.  Chremes  azonban  nemsokára  meghal, 
Gisippus  pedig  házasodik.  A  szép  Sophroniát  jegyzi  el. 
Csakhogy  Titus  halálosan  szerelmes  lesz  a  szép  szűzbe. 
A  költő  élénken  festi  és  részletezi  a  jó  barát  szerelmi 
kínjait.  Eleinte  erősen  küzd  magával,  a  s.terelemnelc  tüzé- 
vel, mely  megtöri  a  törvényeket,  meggyőzi  a  királyokat. 
Végre  nem  eszik,  nem  iszik,  orczái  meghervadnak  és  mint 
holt-eleven  fekszik  kórágyán.  A  bölcs  doctorok  azonban 
rájönnek  a  baj  nyitjára  és  Titusnak  be  kell  vallani  baja 
okát.  Most  Gisippus  azon  töprenkedik,  hogyan  segítsen 
barátján.  Az  esküvőnek  nemsokára  meg  kell  történni,  le 
nem  mondhat  a  leányról,  hogy  megmentse  barátját.  Egy 
rejtekajtót  csináltat  tehát  és  azon  jár  be  Titus  a  szép  asz- 
szonyhoz,  a  ki  éjjel  a  sötétben  nem  ismeri  fel  a  jó  barátot, 
mert  teljesen  hasonlított  Gisippushoz.  Végre  meghal  Titus 
atyja,  haza  kell  mennie  Rómába.  Most  elárulják  a  rásze- 
dést.  A  leány  atyja  és  rokonai  nagy  zajt  ütnek  és  csak 
hosszas  vita  után  egyeznek  belé  a  leány  elvitelébe.  Titus 
megy  Sophroniával,  Gisippus  marad.  Az  előkelő  szerepet 
játszik  Rómában,  ezt  annyira  üldözik,  hogy  koldusbotra 
jut.  Ekkor  eszébe  jut  régi  barátja  és  Rómába  utazik. 
Rongyosan  ér  Titus  palotája  elé,  a  ki  úgy  megy  el  mel- 
lette, mintha  nem  ismerné.  Kétségbeesik  és  öngyilkosságról 
gondolkodva  egy  barlangba  bujdosik.  Éjjel  kél  tolvaj  jön 
a  barlangba,  összevesznek  a  zsákmányon,  az  egyik  meg- 
öli a  másikat.  Gisippus  magára  vállalja  a  gyilkosságot, 
elfogják  és  halálra  ítélik.  Mikor  a  vérpadra  hurczolják, 
megismeri  Titus  és  hogy  megmentse,  magát  vallja  a  gyil- 
kosnak, míg  végre  az  igazi  gyilkos  is  megkerül,  úgy  hogy 
a    bíró    mindháromnak    megkegyelmez.    Titus    örömében 


328  TANCEEDUS  KIRÁLY  HÁZASSÁGA 

minden  kincsét  előhozatá,  drága  «ezüst  marháit  kirakata, 
mindeneket  kétfelé  osztott  vala,  felét  Gisippusnak  mind 
adta  vala.»  Sőt  szép  húgát,  Fulviát,  is  megszerezte  neki 
feleségül. 

Érdekes  a  keresztyén  énekszerző  gondolkozása,  fel- 
fogása e  pogány  tárgy  előadásában.  Hogy  iparkodik  ösz- 
szeegyeztetni  a  kényes  mesét,  a  görög  világnézetét  és  ke- 
resztyén vallásos  tant  egymással. 

Verselése  elég  sima,  könnyed  és  zenei,  tizenegy 
szótagú  sorait  soKszor  jó  ütemekre  oszthatni :  4 — 4 — 3  ; 
mely  versalak  népdalainkban  is  gyakran  előfordul. 

A  mi  közvetlen  forrását  illeti,  úgy  látszik  Boccsccio 
Deeameronjának  Beroaldo-fele  latin  fordíta.«a  volt. 

Enyedi  György^  a  későbbi  unitárius  superintendens 
lő74-ben  lefordította  Beroaido  Fülöp  után  Bocaccio  olasz 
novelláját  «Ige:i  szép  história  az  Tancredus  lárály  leá- 
nyáról. Gismundaról  és  az  JárálynaJc  titkos  tanácsossár  ól, 
Gisquardiisról,  kik  között  felbomolhatatlan  szeretet  lévén, 
halálra  adták  magokat*  czím  alatt.  Mint  verse  végén 
mondja,  fordítását  akkor  készítette  társához  szerelmében, 
mikor  «a  szép  rózsa  vala  mar  kijövésben,  piros  pünköst 
havának  közepiben>.  Neve  a  versfejekben  van  elrejtve, 
valamint  hosszú  ajánlása  is.  Különben  Enyedi  munkája 
szintén  igen  szabad  dolgozat,  mely  tetemesen  eltér  erede- 
tijétől. Beroaldus  verses  munkája  lehetőleg  gyorsan  halad 
a  czél  felé.  Nem  bőbeszédű,  nem  fecsegő,  moralizálása 
takarékos,  Enyedi  nem  tud  véget  vetni  a  szóárnak,  er- 
kölcsi elmélkedései  megnyúlnak  s  mythologiai  képekkel 
szaporítja  történetét.  Az  ő  Tancredus  királya,  Olaszor- 
szágnak ura  vala,  a  ki  Salernoban  lakik  és  egyetlen  gyer- 
meke Gismunda  leánya,  kit  emherkorhan  «ezer  kérő  egy 
nap  kérette  vala».  A  király  azonban  halasztja  a  házassá- 
got, míg  Ardeából  az  ifjú  és  gazdag,  de  rút  görög  király 
jöve  és  ennek  adá   leányát.  Az    ifjú  férj  azonban  meghal 


REGEK,  JrONDAK  STB.  329 

és  Gismunda  kétségbeesve  gyászol,  majd  hazamegy  aty- 
jához, hogy  «szívének  lenne  könnyebbsége,  bánátiról  kcs- 
lelné  szokott  földe>.  Itt  fogadást  tesz.  hogy  haláláig  gyászol, 
királyatyja  is  megnyugszik  benne.  Csakhogy  az  udvarban 
egy  Gisquardus  nevű  ifjú  lakik  vala,  «szép  termetű,  jó 
erkölcsű,  jámbor  ékes  beszédű,  minden  dolgaiban  oly  jó 
víg  kedvű*.  Mint  a  fejedelem  kanczellárja,  többször  látta 
a  gyászoló  özvegyet,  ki  lángoló  szerelemre  gyuladt  iránta. 
Integet  szemével  az  ifjúnak,  majd  «egy  szép  öreg  fuval- 
lóban»  levelet  külde  neki  es  a  királyi  lak  melletti  barlang- 
ban találkozóra  híja.  Zsinóron  ereszkedik  le  Gismunda  a 
vár  falán,  s  «noha  tövis  gyenge  lestét  érleli,  siet  a  bar- 
langba, hol  « szive  retteg  a  sötét  házban*.  Azalatt  Gis- 
quardus  is  szittyán  ruhába  öltözik,  futva  fut  szerelméhez, 
« ölelgeti  szép  gyenge  kezei  vei  3>. 

Fájdalom  a  király  észrevette  a  dolgot.  « futni  látá 
szép  leányát  barlangban*.  Egy  ideig  hallgat,  hogy  « hall- 
gatással idő  titkot  kinyitná*.  Sorsukról  hamar  végzett. 
Gisquardust  elfogatta,  kemény  szemrehányást  tesz  neki, 
hogy  fölemelte  a  porból :  kanczellárja  azonban  «az  nagy 
szűbeli  hatalmasság*  vonzásának  tulaj ionít  mindent.  -Ha- 
talmának hidgyed  szélesb  határa,  szerelemnek  olthatatlan 
tűzlángja,  ez  vitt  engem  sebes  tüze  habjába*. 

Azalatt  Gismunda  vígan  van,  nem  tudja  kedvese 
elfogatását.    . 

A  király  megüzente  neki  is,  hogy  « homálya  történt 
fényes  napjának,  vérrel  fordult  feredöje  az  holdnak*.  Majd 
vén  tatiácsot  hívott  meg,  de  ez  « bolondságnak  monda, 
sőt  ifjakat  öszve  adni  tanácslá*.  A  király  azonban  most 
sem  enged,  hosszú  és  ízetlen  leczkét  tart  leányának,  mely- 
ben még  Menelaus  is  előfordul  és  különösen  kiemeli,  hogy 
« nemtelent  vittél  ágyas  házadban*.  Gismunda  sem  késik 
szép  szavakkal  magasztalni  a  szerelem  hatalmát :  «Szep 
termetnek  hidd    el    a    szüzességgel   olyan  harcza    vagyon 


330  JASOX  KIEALY  HÁZASSÁGA 

mint  ellenséggel  .  .  .  életemnek  most  nálam  szép  virága, 
időm  olyan  mint  szépen  kinyílt  rózsa,  ifjúságnak  kebe- 
lemben illatja,  hogy  lehetnék  ily  jóknak  titkolója?  Kőfal 
között  életem  nem  tűrhetem,  fenemódra  élnie  sem  szeret- 
tem .  .  .  esztelenség  habok  ellen  evezni,  sebes  szélnek 
ellene  igyekezni,  nyájasságról  ifjakat  is  tiltani,  természet- 
folyásában megfogni.*  Azután  kedvese  lelki  nemességét 
vitatja  s  Enyedi  nagy  önállósággal  szólaltatja  meg  hőseit. 
A  király  megkegyelmez  leányának,  de  megöleti  kanczel- 
lárját,  sőt  ennek  szívét  egy  szép  arany  mosdóhsin  .  .  . 
kocsonyául  küldi  leányának,  ki  elkeseredve  kemény  sza- 
vakat üzen  atyjának,  majd  szemrehányó  beszéddel  fordul 
a  szép  Venushoz,  kinek  nevére  szép  kápolnát  emeltetett 
volna  a  barlang  helyén;  most  azonban  «néked  neved 
lészen  tökéletlen,  gyakran  esik  zsidó  mise  fejeden*.  Azután 
mérget  vesz  be,  a  mitől  földön  fetreng  kínjában,  szép  or- 
czája  fertezve  undok  vértől,  közel  vagyon  búcsúja  életétől. 
A  király  is  abban  hagyja  koczkajátékát,  sírva  borúi  leá- 
nyára, ki  csak  annyit  kér  tőle,  hogy  «egy  koporsó  nyu- 
gossa  az  két  testet*.  Az  atya  teljesíti  a  haldokló  kérését, 
de  maga  sem  bírja  tovább  elviselni  fájdalmát  s  handsár- 
jával  általveré  önmagát. 

Végűi  bő,  de  lelkes  szózatot  intéz  az  atyák-  és  gyá- 
mokhoz, szép  képeket  és  hasonlatokat  használ  beszédében, 
de  a  mi  legfeltűnőbb,  legsajátságosabb  Enyedinél,  hogy 
igen  szép  és  találó  mondásokat  vegyít  előadásába.  A  kis 
elbeszélés  egész  kis  bányája  az  ily  mondásoknak,  melyek 
a  magyar  átdolgozó  lelkéből   erednek. 

Vajdaliamarási  Lőrincs.  mint  a  versfejekben  magát 
nevezi,  írta  1580-ban  as  Jason  IdrálynaU  házassáyáról 
szóló  igen  szép  históriát  Kovaczóczy  Farkas  házassági 
örömére.  Mivel  nagy  sokan  írnak  krónikákat,  Ö  sem  akar 
elmaradni,  hanem  megírta  Jason  ifjúkori  jámborságát, 
nagy  gazdagságát  és  szent   házasságát.  Történet  azonban 


JREGÉK,  MOXDÁK  STB.  331 

nagyon  kevés  van  az  egész  versben,  csupa  elmélkedés, 
példa  és  buzdítás.  Jason  berezeg  Persepolisban  lakik, 
jámbor  életű,  szereti  a  szent  tudományt,  az  isten  törvé- 
nyét és  Ábrahám  életét  chaldeai  nyelven  olvassa.  Korán 
megházasodik,  <DfUsella  szép  asszonyt  belső  Indiában* 
veszi  el,  a  kivel  mikor  az  ágyas  házba  mentek,  hosszú 
könyörgést  folytattak.  Ezt  az  imádságot  meghallgatta  az 
űr,  mert  nagyon  gazdaggá  tette  Jasont,  a  szerző  hivatko- 
zik Lebena  könyvére,  a  ki  a  Chaldeusokról  írt  históriájá- 
ban magasztalja  Jason  gazdagságát  és  igazságos  Ítéleteit. 
Az  ének  második  része  a  házasságról  (de  matrimonio) 
van  czímezve ;  itt  már  várnók  a  szerzőtől,  hogy  Jason 
házas  életebői  nyújtson  valamit,  egy  kis  képet,  történetet. 
Mindez  azonban  hiányzik.  Vajdakamarási  unalmas  elmél- 
kedéssel tölti  be  a  lapokat,  legfölebb  társai  példájára  fel- 
hozza Ábrahámot  Sárával.  Izsákot  Rebekkával,  az  egyp- 
tomi  Józsefet   stb. 

Valóban  a  szerző  nem  tudott  sem  igen  szép  históriát, 
sem  egy  alkalmas  tanító  költeményt  írni.  Nincs  egy  szép 
gondolata,  hasonlata,  képe,  minden  laposan  hömpölyög 
odább,  a  nélkííl  hogy  figyelmet  érdemelne. 

História  az  Joveniamis  nevű  római  császárnak  Isten 
ellen  való  felfuvalkodásáról  és  az  nagy  TJr  Istenneh  rajta 
tött  hossztíállásáról  és  eléhhi  tisztiben  való  állásáról,  mely 
deákból  magyarra  fordíttatott  1593.  esztendőben.  Verselője 
Póli  István,  mint  a  versszakok  kezdőbetűi  mutatják.  Só- 
várban  írta  munkáját.  Csak  annyit  mond  ugyan,  hogy 
deákból  fordított  és  elhallgatja  a  latin  eredetinek  czímét, 
de  mint  Váczy  János  is  mondja,  « bizonyos,  hogy  a  Gestáh 
59-ik  darabját  használta  mint  eredetit*.  Bár  néhol  többet 
moralizál,  jobban  részletez,  mégis  nyugodtan  elmondhatni, 
hogy  a  Gesta  Bomanorum  állott  a  fordító  előtt.  Legenda- 
szerű   tartalma    katholikus  verselőre   enged  következtetni. 

Az  elbeszélés  szerint  Jovenianus  császár  elbizakodék 


332  JOVEXIANUS    CSÁSZÁR 

nagy  hatalmában  és  Istenhez  hasonlílá  magát  s  ezért  a 
következő  büntetés  érte.  Egyszer  a  mint  kilovagolt  vala, 
« testében  megpozsdula>  s  hogy  eltávolítsa  hőségét,  leszál- 
lott lováról,  levetkezék  s  a  hüs  vízbe  bocsátkozék.  S  ima 
egy  hozzá  hasonló  ember  jőve,  felölté  a  császár  ruháját, 
lovára  szállá  s  a  fejedelmi  udvarban  császárként  viselé 
magát.  Jovenianus  pedig  nagyon  rosszul  járt :  mezítelen- 
ségében eszébe  jutott,  hogy  egy  vitéz  lakik  onnét  nem 
messze,  a  kit  nem  régen  tett  úrrá  szegénységéből.  De 
pártolás  helyett  jól  elvesszőzték  a  nemes  házában.  Amint 
kínos  fajdalmában  a  nemes  háza  előtt  fetreng  vala,  így 
szóla  magához :  «No,  tudom  mit  tegyek,  nem  messze  az 
kastélyban  vagyon  egy  hadnagyom  nékem  imez  falúban, 
elmegyek  én  oda,  talám  az  megismer  engem  szegény  vol- 
tomban»,  de  itt  is  bolondnak  nézték,  majd  tömlöczbe  vetek, 
majd  börtönbe  vetek  s  mezítelen  testét  tatárostorokkal 
verék>.  Kiszabadulván,  így  szóla  magához:  «Sokkal  jobb 
én  nékem  udvaromban  betérek  s  feleségemhez  én  házam- 
ban bemegyek,  mezítelenségért  ott  az  en  testemnek  elég 
ruhákat  lelek. »  De  ott  is  rosszul  jára,  még  felesége  sem 
ismerte  meg,  vizslája  és  sólyma  mardosták  testét  s  az  al- 
fejedelem  emberei  kezét,  lábát  összekötve,  « holt  elevenen > 
hagyák  a  városon  kivüi.  Még  most  sem  tért  Istenéhez, 
csak  gyóntató  barátja  jutott  eszébe ;  ez  azonban  kísértet- 
nek gondolván.  < kezében  ragadá  foltozott  breviárját,  erősen 
olvassa  az  áldott  medicinát,  sok  kereszthányással  és  nagy 
reszketéssel  zárolja  ő  ajtaját >.  Most  kezdé  igazán  belátni 
nyomorúságát  a  császár,  s  mivel  az  emberek  mind  elfor- 
dűlának  tőle,  Istenhez  emelé  szivét,  a  mindenhatótól  kért 
segítséget  s  az  ő  szent  nevére  kérte  a  barátot,  a  ki  csak- 
hamar megismerte,  foltos  köntösével  felruházta  s  úgy  bo- 
csátá  a  fejedelmi  palotába,  hol  illő  tisztelettel  fogadák ; 
<az  új  császár*  pedig  kijelenté,  hogy  ő  Rafael  angyal,  az 
az   isteni   bosszúállás    eszköze;    «mert    az  kevélyeket    az 


KKCrKK.  MONDÁK  STB  333 

Isten  nem  szereti,  az  maga  hitteket,  higyétek,  nem  kedveli, 
es  az  szegényeket,  alázatosokat    az  égig  fölemeli*. 

Póli  István,  mint  verse  végén  mondja,  a  Szecsö  men- 
tében, Sóvárban  lakolt  s  a  hegedűsök  szokása  szerint  azt 
kívánja  a  hallgatótól,  hogy  borával  töltse  meg  az  ének- 
n^ondónak  a  nagy  poharat. 

Nyelve  és  rhythmusa  elég  könnyed  verselöre  mutat. 
Szépen  folyó  sorokban,  hangzatos  ütemekkel  beszéli  el 
az  idegen  történetet,  melynek  mesés  tartalmát  szívesen 
olvasta  a  nép.  bar  sohasem  tartozott  legkedveltebb  olvas- 
mányai közé.  Ezt  némileg  katholikus  szelleme  is  okozhatta. 
A  mese  közel  áll  a  legendákhoz.  Rafael  arkangyal  szerepe 
elejétől  végig,  a  gyóntató  barát  s  egyebek,  nem  igen  kel- 
lettek annak  a  magyar  protestáns  közönségnek,  mely  a 
XVI.  században  olvasni  szeretett. 

Stróphái  három  egész  és  egy  fel  sorból  állanak. 
Az  egész  sorok  tizenhárom  szótagból  állanak,  2 — 4 — 4-3 
beosztású  ütemekkel.  A  fel  sor  4 — 3. 

Az  Akadémia  Csorna- ccdéxében  van  egy  elbeszélés, 
melyet  a  Drávai  névtelen  Bitstún  császárjának  nevezett 
el  Toldy  Ferencz.  A  szép  história  soha  sem  jelent  meg 
nyomtatva,  legalább  nem  tud  róla  a  magyar  bibliographia. 
Mint  a  névtelen  szerző  mondja,  meséjét  a  Gestákból  me- 
rítette. Igaz  ugyan,  hogy  sokban  eltér  tőle,  nemcsak  ne- 
veket változtat,  hanem  új  motívumot  is  költ ;  de  határo- 
zottan kijelenti,  hogy  a  ^Rómaságnah  írt  hömjvéhöU  vette 
dolgozatát,  melyben  Eustachius  római  császárt  egy  angyal 
a  keresztség  fölvételére  bírja.  A  keresztségben  Rustán  lesz 
a  neve.  Rá  van  hagyva  2iZ  is.  hogy  fiatal  korában  legyen 
gazdag  és  öreg  napjaiban  szegény  vagy  pedig  megfordítva. 
A  lelkes  császár  boldog  öreg  akar  lenui.  Azért  csakhamar 
eléri  a  baj.  Szerencsétlen  harcz  következtében  földönfutóvá 
lesz.  Feleségével,  Rhea  Sylviával,  és  két  kis  gyermekevei, 
Romulus-  és  Remussal,  egy  szigetre  akar  vonulni,  de  mivel 


33J:  EUSTAN  CSÁSZÁR 

nem  tudta  kifizetni  az  evezőket,  a  révész  lefoglalja  nejét. 
Azután  más  bajok  sújtják.  Az  egyik  fiát  egy  oroszlán,  a 
másikat  egy  farkas  ragadja  el,  míg  neki  szolgálattal  kell 
keresni  kenyerét.  Sok-sok  esztendő  múlva  rossz  napok 
özönlenek  Rómára,  a  szerecséllenségek  eszökbe  juttatják 
egykori  császárukat,  a  jó  Rustánt,  tizenkét  követtel  keres- 
tetik, míg  megtalálják  és  haza  hozzák.  Most  fiai  is  elő- 
kerülnek. Megmentették  őket  a  vadászok,  jó  emberek 
fölnevelték  és  a  háborúban  hős  vezérek  lettek,  kikre  el- 
beszéléseik útján  rajok  ismert  Ruslán.  Végre  anyjukat  is 
megtalálták,  a  ki  mindvégig  megóvta  tisztaságát  s  most 
boldog  öregségben  töltötték  napjaikat. 

Ez  az  elbeszélés  azonban  annyira  eltér  a  Gesta 
Romanoriim  előadásától  vagy  a  szent  Eustachius  legendá- 
jától, hogy  a  magyar  elbeszélő  sok  önállóságot  mutat, 
vagy  pedig  közvetlenül  más  forrása  volt.  Szent  Eustach  a 
legenda  szerint  római  vezér,  a  vadászok  patrónusa,  a  va- 
dászaton egy  fehérszarvas  agancsai  közt  egy  keresztet  lát, 
megtér  s  a  régi  Piacidus  helyett  az  Eustach  nevet  veszi 
fel,  de  császára  kivégezteti  s  az  új  hit  vértanúja  lesz 
(Kr.  u.  119.  május  21.).  A  Gesta  Romanorumhan  sem 
császár  Eustachius.  hanem  vezér,  a  kit  elűznek,  de  15  év 
múlva  Traján  császár  a  fenyegető  bajok  miatt  vissza  akarja 
híni  a  hű  vezért,  keresteti  és  megtalálják  egy  csordapásztor 
alakjában.  Megkerül  felesége  és  két  fia  is,  kikkel  visszatér 
Rómába,  hol  azonban  nem  akarván  az  isteneknek  áldozni, 
Traján  parancsára  elébb  oroszlán  elé  vetik,  de  mivel  nem 
bántotta,  egy  rézbikába  tevék  és  megégetek.  Nagyon  lehet, 
hogy  a  drávai  névtelen  Rustán  császárja  egy  előttünk 
ismeretlen  forrást  használt  s  abból  azután,  mint  maga 
mondja,   «í;-á»  vonzó  elbeszélését. 

Ssép  históriás  énelz  az  Telamon  lúrályról  és  az  ő 
űánák  Diomedes  szörnyö  haláláról.  Kolozsvárit  1578. 
A  középkori   rege    nevei   idegen   származásra    mutatnak. 


EEGÉK,  MONDÁK  STB.  335 

Egyetlen  példánya  Nagy  István  könyvtárával  külföldre 
vándorolt  s  ma  a  britt  múzeum  birtokában  van.  Ujabb 
szövege  Széli  Farkas  tulajdona.  Ennek  czíme :  Jeles  szép 
história  egy  Telamon  nevö  királyról,  az  ő  egytlen  egy 
fiárúl  és  egy  Ncstorcius  fürdiis  Catharista  nevő  lányárúi. 
Rövid  meséje  ez :  Telamon  antiochiai  királynak  volt  egy 
Diomedes  nevű  fia.  ki  a  szomszéd  falúban  megszereti 
Nestorcius  fürdős  Katharista  leányát  és  el  akarta  venni ; 
atyja  azonban  mit  sem  akar  tudni  róla  és  hogy  elfeled- 
tesse fiával  a  szegény  ember  leányát,  háborúba  küldi. 
Diomedes  azonban  távozása  előtt  meglátogatta  a  leányt 
és  atyja-anyja  jelenlétében  kézfogó  gyűrűüel  eljegyezte 
magának. 

A  király  most  Polidorus  tanácsát  kéri,  majd  jövendő- 
mondókat hívatott,  de  mindezek  fiának  fogják  a  pártját. 
Telamon  azonban  hajthatatlan,  és  elteszi  láb  alól  a  leányt, 
a  Xanthus  vizébe  dobatja.  Azalatt 

Diomedes  király  álmában  meglátá, 
Hogy  az  ő  magzatját  király  az  ő  atyja 
Megölette  volna,  álmában  meglátta, 
Hogy  megrettent  vala,  ő  felugrott  vala. 

Visszafordul  tehát  országos  hadával^  beszállítja  sere- 
gét, azután 

Az  fürdős  házához  nagy  bánattal  mene, 
Mindjárt  szeretőjét,  mátkáját  megkérdé, 
«A  te  atyád,  úgy  mond,  vízbe  bevetette. 
Xanthusnak  vizében  vagyon  mátkád  teste.  > 

Sírva  ölelgette  most  Nestorcius  fürdőst,  ezt  nevezte 
igazi  atyjának,  míg  a  magáét  megátkozta,  azután  keserves 
jó  kedvet  színlelve  mulatni  ment  az  udvariakkal  s  mikor 
a  Xanthus  partjára  értek,  Katharista  halálának  helyéről 
tudakozódott.  És  mikor  kövecske- dobással  megjelölték  a 
helyét,  hátra  küldé  az  urakat,  maga  pedig  : 


336  TELAMON  KlUALY 

Szent  keresztnek  jegyét  Xanthusnak  vizébe 
Diomedes  király  háromszor  vetette  ; 
Imádságot  kezde,  égre  feltekinte ; 
Urakat  tekiute  ;  szökellék  a  vízbe. 

Telamon  király  búvárokat  küldött  a  Xanthus  vizébe, 
a  kik  « vízben  megtalalák  királyt  és  leányt,  ölelve  öszve 
vannak,  azt  igen  csudálák>.  Azután  egy  koporsóba  és 
sírba  helyezte  el  a  két  testet,  Nestorciust  pedig  magához 
vette. 

Verse  végén  az  énekes  erkölcsi  tanítást  ad,  elmondja, 
hogy   «szegényt  és    gazdagot  egyaránt  szeret*  a  teremtő, 

Sz(imélyválogatást  nem  néz  az  úristen, 
Az  kik  benne  bíznak,  hozzája  fogadja, 
Örökkön  örökké  szent  országát  adja. 

Sem  a  vers  végén  nem  mondja  meg  a  szerző  a 
nevét,  sem  a  versíőkben  nem  rejtette  el ;  azért  nem  is 
tudjuk.  Szeli  Farkas  azt  hiszi,  hogy  Volter  és  Griséldis 
szerzője,  Istvánfi  Pal  alkotta.  Erre  először  a  mese  rokon- 
sága, a  motívumok  testvérisége  bírta.  Hasonló  technikájok 
van.  Volter  úgy  ismerkedik  meg  Griseldissel,  mint  Diome- 
des Katharistaval.  Jarásuk-kelésüs  alatt  szeretik  meg  a 
szegény  leányt,  mindketten  a  leányok  termeti  szépségét 
es  jó  erkölcsét  csudálják  stb.  A  verselés,  a  nyelv  szintén 
mutatnak  rokonvonásokat,  melyeket  Széli  Farkas  Istvánfi 
szerzőségére  magyaráz.  Azt  hiszi,  hogy  mindkét  költeményt 
ugyanegy  kéz  ültette  at  a  mi    íöldünkbe :  az  Istvánfi  Fái 

keze. 

A  mese  számos  költeménynek,  balladának  tárgya,  a 

mi  Kádár  Katánk  is  ezt  a  megható  történetet  foglalja  ma- 
gában. S  azért)  valóban  különös,  hogy  midőn  a  XVI. 
század  sok  gyarló  verse  több  kiadást  ér,  ennek  nem  is- 
merjük újabb  kiadásait,  pedig  a  szép  mesén  kivül  az 
ügyes  technika  is  ajánlja.  Maga  az  erkölcsi  irány  és  ok- 


REGÉK,  MONDÁK  STD.  337 

tatás  a  költemény  végén  sem  ellenkezett  a  század  felfo- 
gásával ;  legfölebb  a  keresztvetésben  ütközhettek  meg  a 
protestánsok,  pedig  a  század  nyomdái  majd  mind  az  ő 
kezökben  voltak. 

Bof/áti  Fasákas  Miklós  ismert  zsoltárfordító  verse  : 
Aspasia  asszony  dolga  és  az  jó  érkölczü  asszonyok  tüköré 
1591-ben  jelent  meg  Kolozsvártt.  A  versfejekben  két  latin 
sort  ad,  megmondja  nevét,  kívánságát,  hogy  Forró  barátja 
leányának  akarta  megírni  Aspasia  történetét :  az  utolsó 
versszakban  pedig  tudtunkra  adja.  hogy  Sz.-Pálon  a  Szé- 
kelyföldön laktában  1587-ben,  új  esztendő  havában  ké- 
szítette müvecskéjét.  Bevezetésképen  elmeséli,  hogy  III. 
Dárius  perzsa  királynak  két  fia  volt,  Artraxerxes  és  Gyrus, 
kit  anyja  jobban  szeretett.  Atyjok  elhunyta  után  az  első 
fiú  lett  azután  uralkodó,  a  második  pedig  kegyelemből 
visszakapta  helytartói  tisztét.  Mivel  « Ázsia  földében  nincz 
az  paráznaság,  de  egynek  sok  házasa*,  azért  Gyrus  az 
anyátlan  Aspasiát  magához  viteté.  Most  egy  kitérés  kö- 
vetkezik, Aspasia  eredetének  története.  Szegény  atyja 
tisztán  és  jó  erkölcsben  nagy  keményen  feltárta  leányát, 
csakhogy  középkorában  állán  rút  sömör  kelé,  a  miért 
orvoshoz  ménének,  ez  azonban  három  statert  kért.  A 
szegény  Hermotim  nem  tudott  fizetni,  gyógyítatlanúl  mentek 
tehát  vissza,  Aspasia  pedig  félrevonulva  keservesen  sírt. 
nem  evett,  nem  ivott,  majd  tükrét  térdére  téve  nézegette 
magát.  Fájdalmában  elaludt.  Azt  álmodta,  mintha  egy 
szép  galamb  repült  volna  hozzá,  előtte  «egy  szép  kegyessé 
lőn>  és  azt  ajánlotta,  hogy  asszú  rózsát  törjön  porrá, 
kösse  arczára  és  elmúlik  a  sömöreg.  Úgy  is  lett.  Bogáti 
most  elég  élénken  írja  le  a  leány  szépségét;  a  kinek  gesz- 
tenyeszínű volt  a  haja,  egy  kissé  fodros,  lobogó ;  két 
szeme  künn  álló  zomok,  a  mit  akkor  nagyon  szépnek  tar- 
tottak. Az  orra  kissé  horgas,  rövid  a  két  füle,  képe  rózsa- 
színű azaz  piros-fehér,  ajaka  piros,  bőre  gyönge,  minden 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  22 


338  ASPASIA  ASSZONY 

foga  fejérebb  mint  az  új  hó,  lába  és  járása,  a  mit  nem 
hagyhatni  alább,  szintén  szép ;  szava  gyönyörűséges  mint 
a  régi  syreneké  stb.  Szülővárosa,  Fokea,  ellenség  kezébe 
kerül,  őtet  pedig  Cyrushoz  viszik  három  más  leánynyal. 
Közülök  Aspasia  tartózkodása,  szemérme,  könnyezése  meg- 
tetszik a  királynak,  görög  módra  feleségül  veszi  és  boldog 
vele ;  mert  a  természet  két  java  volt  meg  a  leányban  : 
szép  volt  és  jó  az  esze ;  a  kinek  ha  ura  tanácsát  fogadta, 
soha  sem  bánta  meg.  S  mikor  Cyrus  elesik,  a  síró  Aspasia 
Artaxerxes  rabjává  lesz,  ki  szintén  belészeret  és  időtelve 
nejévé  teszi.  «bár  Cyrus  szerelme  úgy  beleolvadt  volt, 
hogy  ki  nem  törülhete!>  De  végre  mint  «bölcz  asszony  > 
ő  is  engedett. 

Aeneas  Sylvius  Piccolomini,  a  későbbi  II.  Pius  pápa 
még  mint  Zsigmond  király  és  császár  titkára  írt  egy  költői 
elbeszélést  „De  duohus  amantihus,  Eiirialo  et  Lucretia,"' 
melyet  a  müveit  világ  minden  nyelvére  lefordítottak.  Ha- 
zánkban jól  ismerték  az  eredetit  is.  már  Mátyás  király 
korában  lemásolták ;  de  nyelvünkre  csak  1577-ben  fordí- 
totta le  egy  névtelen  patnM  én^kQ?,  „EurialusnaJc  és  Lucre- 
tiának  szép  históriája,  melyben  megirattatik  egymáshoz 
való  nagy  szerelmek,  mely  szerelemből  végre  Lucretiának 
következek  szörnyű  halála. >  A  novellának  való  történet 
szolgál  alapúi.  Schlick  Gáspár,  Zsigmond  császár  kan- 
czellárja.  belészeretett  egy  sienai  előkelő  polgár  nejébe, 
egy  ideig  ellenállott  a  nő,  azután  engedett,  s  titkos  talál- 
kozásaik ezer  veszélylyel  valának  összekötve ;  míg  végre 
a  kanczellárnak  távoznia  kellett,  a  mi  a  szegény  nő  halálát 
okozta.  A  .szerető  férfi  Eurialus,  a  nő  Lucretia,  a  ki  először 
Zosias  német  szolgához  fordul  s  lassan  megnyeri  segítőnek. 
Forró  levelezés  támad  a  két  szerető  fél  között,  az  elbe- 
szélés jó  része  szerelmes  levelekből  áll.  Hogy  Eurialus 
találkozhassék  Lucretiával,  zsákhordó  parasztnak  öltözik 
és   úgy  nyit  be   a  nő  ágyas  házába,    hova  nemsokára  a 


REGEK,  MONDÁK  STB.  339 

férj  lép  be  másodmagával,  de  akkorra  Eurialus  már  az 
agy  alatt  van.  Innét  azután  kimenti  a  nő  leleményessége. 
Meg  többször  találkoznak,  egyszer  Eurialus  az  istálló 
szénájában  vonja  meg  magát  s  majd  hogy  vasviliára  nem 
kerül,  másszor  más  veszély  fenyeget:.  Menelaus,  a  férj, 
mindenütt  nyomán  jár.  Mélyen  meghatók  a  szerelmesek 
gyöngéd  levelei  és  nyilatkozatai.  A  szerző  és  fordító  elta- 
lálják az  érzés  nyelvét,  a  lángoló  szerelem  heves  kifejezé- 
seit. A  két  szerető  fel  lelkiállapotjának  rajza  hű,  igaz, 
természetes. 

A  történet  maga  elég  kalandos  és  érdekfeszítő.  A 
hős  és  hősnő  törekvése  egymással  találkozni  mindig  nagy 
veszélylyel  jár,  az  olvasó  folyton  érzi  a  veszély  fenye- 
gető voltát,  érdeklődik  sorsuk  iránt,  résztvesz  örömük-  és 
bánatukban  s  a  mi  a  novella  ritka  sajátsága,  lehetőleg 
kerüU  a  lélektani  hibákat ;  a  mit  a  szeretök  mondanak 
és  tesznek,  azt  elmondhatják  és  megtehetik  a  történeti  és 
lélektani  igazság  sérelme  nélkül.  A  kor  legtöbb  elbeszé- 
lése számos  valószínűtlen  részleteket  foglal  magában.  Az 
érdekes  kalandok  nagy  része  mesés,  lehetetlen  történetek, 
míg  Eurialus  és  Lucretia  majdnem  kifogástalanok. 

A  költemény  elején  és  végén  erkölcsi  tanítást  ad  a 
magyar  énekes,  a  forró  szerelem  veszedelmes  voltát  fej- 
tegeti, a  mi  a  latin  elbeszélésben  hiányzik. 

Itt  lölmerűl  az  a  kérdés,  hogy  miért  fordította  vers- 
ben a  magyar  énekes  ezt  a  latin  prózai  novellát?  Hisz 
a  próza  már  javában  dívott  a  nyugati  irodalmakban. 
Prózában  szabadabb  és  könnyebb  az  elbeszélés.  Köznapi 
dolgokat  is  lehet,  sőt  kell  érinteni,  melyek  bántanak  a 
vers  nemes  és  művészi  előadásában.  Hamarább  is  el 
lehet  készülni  vele  mint  a  verssel,  mert  az  ünnepiesebb 
s  több  gondot  igényel.  Hihetőleg,  a  tárgy  nemes  és  szo- 
morú volta  csábította  a  költőt  a  verses  formára.  Alig  van 
benne  prózai  elem.  Azt  hiszem,  az  nem  elég  magyarázta. 


340  EURIALUS  ES  LUCRÉTIA 

hogy  nálunk  még  alig  született  meg  a  széppróza,  hogy 
íróink  ne  lehettek  volna  gyakorlatában.  Azt  sem  állíthatni, 
hogy  a  pataki  névtelennek  nem  lett  volna  tehetsége  müvét 
prózában  írni.  A  hol  annyira  élénk  volt  a  hitvitázó  próza, 
a  hol  annyira  éles  harczokat  víttak  az  irodalom  terén, 
ott  könnyen  ment  a  prózaírás.  A  pataki  névtelen  müvét 
nem  csupán  a  ritmus  és  rím  tette  költőivé  és  ha  prózá- 
ban írja  is  müvét,  azért  költő  marad,  a  ki  meg  tudja 
hatni,  ragadni  olvasóját.  Bizonyára  szebbnek,  nemesebbnek 
tartotta  versben  adni  elő  ily  komoly  és  megindító  tör- 
ténetet. 

Több  közös  eszme,  hasonlat,  nyelvi  és  verselési 
sajátság  és  egy  pár  más  körülmény  arra  indítja  Szilády 
Áront,  hogy  Balassa  Bálintot  tartsa  a  pataki  névtelen- 
nek, a  költemény  átdolgozójának.  Balassa  «jóval  elébb 
elkezdhette  s  erdélyi  fogságából  történt  szabadulása  után 
végezhette  be  Patakon,  közel  rokonánál  s  későbbi  sógo- 
ránál Dobó  Ferencznél,  a  kinek  Patak  1576-ban  adatott 
birtokába. »  Nem  lehetetlen.  De  bárki  dolgozta  át,  ügyes 
munkát  végzett  vele  s  megérdemli  elismerésünket.  Csodá- 
latos, hogy  az  olvasó  közönség  nem  látszott  támogatni  e 
nézetet,  mert  az  Burialus  és  Lucretia  ssép  históriája 
nem  tartozott  kedvencz  olvasmányai  közé. 

<  Három  jeles  főhadnagyoknak  az  Nagy  Sándornak^ 
Anihalnak  és  as  római  Scipiónak  az  bódogságnak  helyin 
az  fő  helyről  való  vetélkedések*  czímű  költemény  1576-ban 
jelent  meg.  Szerzője  Bogáti  Faiakas  Miidós.  Az  ének 
bevezetésében  elmondja  a  szerző,  hogy  a  jók  és  gonoszok 
nincsenek  egymástól  messze  a  másvilágon,  hol  két  avagy 
három  bírájok  vagyon.  «Érdemekhöz  képest  osztán  la- 
kolnak*, a  rosszakat  a  /ió/iérefc  kezébe  adják,  a  jók  pedig, 
ha  sok  jót  tettek,  c  eszet,  vitézséget  nagyot  töttenek* 
főhelyeket  kapnak  a  föld  alatt,  hol  minden  gyönyörűség 
várakozik  rajok.  A  mennyország  ezen  érzéki  felfogása  után 


.  REGÉK,  MONDÁK  STB  341 

tudtunkra  adja  Bogáti,  hogy  <egy  fö  török»,  Ferhát,  jött 
a  minap  onnét  s  bár  tudta  a  másvilágról  a  Credót,  «de 
mindenbe  ö  ott  külembet  látott*  és  különösen  a  három  jeles 
főhadnagy  :  Sándor,  Hannibál  és  Scipio  vetélkedése,  a  főbb 
helyekre  pályázása,  ragadta  meg  a  figyelmét,  ügy  látszik 
e  három  jeles  katonát  tárták  a  régi  világ  legnagyobb  had- 
vezéreinek. Mint  maga  Bogáti  figyelmeztet,  hogy  «eszében 
forgottak  Mátyás  királynak  >  is.  Lehet,  hogy  a  magyar  énekest 
is  Bonfini  vagy  Galeotti  előadása  kapta  meg,  hogy  foglal- 
kozzék e  vitás  kérdéssel.  Előadása  nem  érdeknélküli,  tud  szel- 
lemmel és  némi  tréfával  szólani  e  tárgyról.  Például  mikor 
Nagy  Sándor  győzelmeivel  dicsekszik,  magukra  a  bírákra 
hivatkozik,  hogy  legjobban  tudhatják,  mennyi  lélek  omlott 
le  akkor  a  pokolba.  A  révész  bizonyára  gályát  csináltatott 
nekik,  mert  csolnakon  nem  győzte  szállításukat.  A  bírák 
is  Sándornak  adják  a  legjobb  helyet,  Scipiónak  a  második, 
Hannibálnak  «az  harmad  rendet ».  Azt  a  kifogást,  hogy 
«nem  vala  ott  híre  Mátyás  királynak,  az  nagy  Szoli- 
mánnak,  sem  Atillának, »  azzal  üti  el  az  énekszerző: 
Hiszem  más  bírájoJc  vagyon  asoTcnak. 

Debreczenben  1588-ban  jelent  meg  Effedus  amoris^ 
A  szerelemnek  ereje,  kit  Acheneusból  magyar  ritmusba 
szerzettének  atyáknak,  anyáknak  tanúságára  Mense  Julio 
Anno  Domini  1587.  A  tanító  elbeszélés  Athenaeus  után 
közli,  hogy  volt  a  nagy  Ázsiában  két  «szép  ifjú  legény,* 
Hystaspes  és  Zariadres,  kikről  az  idegenek  azt  tárták, 
hogy  Venus  szülöttei.  Hystaspes  Alsó-Mediának  parancsolt, 
Zariadres  pedig  a  cCaspium  tenger  felett  mind  az  Tanais 
vízig  bírja  földet.*  A  Tanaison  túl  lakó  maratonusok  ki- 
rályának Homanesnek  (Homartes)  volt  egy  szép  leánya, 
Odatis,  «ki  éppen  eladó  korában  vala.>  Odatis  Ázsia  leg- 
szebb leánya  volt.  Az  a  különös  történt  vele,  hogy  álmában 
meglátta  Zariadrest  és  belészeretett.  Zariadres  szintén  a 
nélkül,  hogy  valaha  látták  volna  egymást.  A  férfi  követet 


342  EFFECTUS  AMORIS 

küldött  Homaneshez,  megkérte  leánya  kezét,  de  nem  kapta 
meg,  mert  a  királynak  nem  volt  fia  és  hogy  otthon  tartsa 
leányát,  egyik  rokonának  szánta.  Homanes  díszes  vendég- 
sereget hitt  össze,  tudtokra  adta,  hogy  leánya  lakomáját 
ülik  meg,  de  nem  mondta  meg.  ki  lesz  a  vőlegény. 
Mulatság  közben  az  apa  behíja  leányát  és  felszólítja,  hogy 

Tölcz  meg  a  pohárt  jó  borral  te  annak, 
Ezek  közül,  kit  szeretsz,  adjad  annak, 
Mert  annak  feleségül  téged  adlak. 

A  szegény  leány  nagy  gonosz  kedvvel  nézte  a  ven- 
dégeket, Zariadrest  kereste  közöttük,  mert  megüzente  neki, 
hogy  meglesz  a  lakoma.  Kedve.se  épen  a  Tanais  vizénél 
táborozott,  titkon  éjjel  egy  kocsis  kíséretében  gyors  lován 
sietett  a  menyegző  helyére,  ssitiay  ruhában  jelent  meg  és 
látta  a  kesergő  Odatist.  a  ki  mikor  megpillantotta  az  ál- 
mában látott  ifjút,  megörült  es  neki  adta  a  serleget.  Zári 
adres  pedig  sietve  kocsijához  vezette  és  elmenekült  vele. 
A  magyar  fordító,  a  ki  lehetőleg  ragaszkodik  Athenaeus 
szövegéhez,  itt  azután  eltér  mesterétől,  kibővíti  ennek 
szavait,  rajzolja  a  szerető  pár  boldogságát,  mert  « egyik 
a  másik  ölében  elalvék. » 

Odatis  kertében  két  fejér  alma. 
Kerté  felett  ismét  két  piros  alma  ; 
Drágalátos  vala  Venus  illatja, 
Ezeket  ó'rzötte,  mégis  tartotta. 

Zariadres  ám  az  két  fejér  almát 
Fogdosni  kezdé  neki  mint  sajátját ; 
Czókolni  és  harapni  az  pirossát. 
Ilyen  jókkal  tölte  el  az  éjszakát. 

A  magyar  fordító  azután  folytatja  Athenaeust  s  vele 
együtt  állítja,  hogy  ezt  a  szerelmet  egész  Ázsiában  minden 
paraszt  tudja,  kiszoktak  írni  a  királyi  palotákra,  sőt  köz- 


REGÉK,  MONDÁK  STB.  343 

ember  háza  falára  is.  Majd  ismét  elhagyja  a  görög  szer- 
zőt és  a  tanító  énekes  szólal  meg  versében,  a  ki  a  sze- 
relem hatalmát  néhány  példával  illustrálja  és  kijelenti,  hogy 
Csegén  «egy  ifjú  schola  mesterségében >  és  «egy  jó  kedvé- 
ben* éneklé  e  verseket  deákból  fordítva.  Ügy  látszik,  hogy 
a  velenczei  Natalis  e  Comitibus  latin  fordítását  használta, 
mely  1556-ban  Velenczében  jelent  meg  Ferdinánd  király- 
nak ajánlva. 

A  görög-római  epikusok  müvei  csak  későn  kerültek 
fordító  kéz  alá.  Mint  külföldön,  nálunk  is  szívesen  olvasták 
e  költői  mondákat,  de  csak  az  eredetiben.  Tanúit  papjaink 
es  tanítóink  ismerték  a  klassikusokat,  nyelvünkre  azonban 
nem  fordították  le,  mert  a  népnek  nem  kellettek  volna  e 
remek  müvek,  melyek  a  régi  világ  ismeretet  tételezik  föl. 
Helyettök  már  a  középkorban  szívesen  olvasták  a  remekírók 
ügyesebb  vagy  gyarlóbb  kivonatait,  átdolgozásait.  A  trójai 
és  a  Sándor-monda  kedvencz  olvasmánya  volt  a  XVÍ. 
századnak  is.  Van  néhány  ily  elbeszélésünk  magyarul, 
melyek  e  század  folytán  készültek.  Ilyen  például:  < Aeneis 
asaz  as  trójai  Aeneas  herczeg  dolgai,  melyben  Trója  vé- 
tele és  romlása,  trójaiak  búdosások  Aeneással  együtt, 
hadok  Olaszországban  és  Róma  városának  eredeti,  nagy, 
szép,  díszes  versekkel  megiratUi.-  Bártfán  1582-ben  jelent 
meg.  Szerzője,  mint  a  versfejek  mutatják,  Huszti  Téter, 
kinek  müvét  alig  mondhatnók  Virgil  Aeneise  gyarló  kivo- 
natának. 

Trója  alapításán  kezdi,  majd  a  görögök  ostromára 
tér  át,  hosszasabban  szól  a  fa- lóról,  hogy  azután  Aeneas 
menekülését  adja  elő,  a  ki  futtában  a  templomba  rejtőző 
Ilonát  akarja  megölni,  de  «édes  anyja*,  Venus,  megaka- 
dályozza, különben  magának  Aeneasnak  is  aggályai  vannak, 
mert 

Régen  én  hallottam  ezt  sok  jámboroktól, 
Semmi  diczíreti  ninczen  emberektől, 
Ha  ki  asszonyembert  fegyverével  megöl. 


344  AENEIS 

Venus  inti  fiát,  hogy  ne  vessen  okot  erre  az  asz- 
szonyra,  hogy  ő  ne  legyen  ihi  versenyes,  hanem  fusson 
kicsin  Júliusával,  szép  feleségével  és  atyjával  meg  háza 
népével. 

A  költemény  második  része  Virgil  harmadik  éneké- 
vel kezdődik  s  czíme  megmondja  tartalmát :  A2  Aeneas 
királi/nah  húdosásaban  történt  szerencséjének  forgása. 
A  harmadik  részben  azt  a  kérdést  teszi  fel  az  énekes:: 
Honnat  legyen  származott  az  romai  birodalom?  De  mielőtt 
róla  szólana,  a  mostani  Rómáról  ejt  néhány  szót, 

Vak  pogányság  holott  mostan  uralkodik 
És  az  keresztyén  hüt  hói  még  most  nem  tetszik. 
Számtalan  országok  mostanis  rettegik, 
Mennyország  kapuját  mert  onnat  zörgetik. 

E  rész  Venus  esdeklésével  kezdődik,  a  ki  « éj  jel 
nappal  fohászkodással  sír  vala.  Jupiter  kegyelmét  ígyen 
kéri  vala>.  A  bájos  istennő  kérelmére  kegyelmesen  lete- 
kinte  Jupiter  az  égből,  megmondja  a  trójaiak  jövőjét  és 
útnak  indíttatja  őket.  A  negyedik  rész  Didó  szerelmével 
foglalkozik  ;  a  mi  énekeseink  régi  szokása  szerint  Garthagó 
alapításának  elbeszélésével  kezdődik.  Majd  elég  ügyesen 
és  drámai  élénkséggel  adja  a  carthagói  királyné  szerelmet 
és  halálát,  kinek  «lelke  az  Plútóhoz  pokolba  vitetek,  haja, 
körme  czigány  módra  elmetéltetek*,  testvére  Anna  pedig 
megszaggatá  haját  és  orczáját,  « onnat  maradt  az  mód 
az  szegény  czigányokra*.  Az  ő  Didója  azonban  nem  a 
klassikus  költő  alkotása,  sem  egy  szerelmes  nő  eszménye, 
hanem  valami  gyakorlati  és  szenvedélyes  nő  vegyüléke.  a 
ki  azt  hiszi,  hogy  idővel  felejti  talán  hánatjáf,  de  nagyobb 
baj  az,  hogy  hova  menjen  szégyensége  mialt,  sok  kérője 
megutálta  ölet.  azért  jobb  lesz  meghalni  még  ma. 


.    REGEK,  MONDÁK  STB.  345 

Sok  siralom  mia  feje  meghivula, 
Aszúfát  hordata,  hogy  áldoznék,  monda, 
0  Sicbeusnak  kardját  im  elő  ragadá, 
Önnön  maga  az  fát  egy  hajnalban  meggyújtá. 

Az  ötödik  rész  már  kevesebbet  részletez,  gyorsan 
elvégzi  Aeneas  életét  és  halálát  az  olasz  földön,  hogy 
Róma  alapítását  adja  elő. 

Ez  lén  az  nagy  Róma  ez  mai  napig, 
Kit  senki  meg  nem  bírt  még  ez  ideig ; 
De  soknak  parancsolt  mai  óráig. 

Végül  azt  Ígéri  a  szerző,  hogy  ha  isten  megsegélli, 
másszor  elmondja  Zsidóország  romlását. 

Forrása  talán  maga  Virgil  volt  a  nagy  művész  alkotó 
ereje  nélkül.  Huszti  munkája  még  sem  kivonat,  mert  bi- 
zonyos részeket  egyszerűen  elhagy,  míg  a  hol  az  érzelem 
tolmácsa  lehet,  ott  hosszan  tartózkodik  és  elég  hévvel 
tudja  festeni  az  érzelmet  és  szenvedélyt.  Nyelve  sem  min- 
dennapi, olvasói  nagyon  kedvelték,  szívesen  forgatták.  Két 
század  alatt  számos  kiadást  ért  és  sokan  hivatkoz- 
tak reá. 

Paris  és  Görög  Ilona  históriája,  ki  miatt  végre  az 
egész  trójai  birodalom  elvesze*)  czímü  ének  szerzője  Léva 
város  mellett  lakott  s  1570-ben  írta  müvét.  Paris  szüle- 
tésén, kitételén  és  híres  Ítéletén  kezdi.  Venus  felszólítja : 
«Mondjad  Paris,  hogy  ezeknél  szebb  vagyok,  szép  házas 
társat  én  te  néked  adok.»  Paris  tehát  neki  ítéli  Eris  al- 
máját, de  egyúttal  magára  vonja  a  másik  két  istenasszony 
haragját.    A    második    rész    Spartába    vezet  s    bemutatja 


*)  Az  1576-iki  kolozsvári  kiadás  czíme  latin  :  História,  con- 
tinens  verissimam  excidii  Trojani  causam,  ipsum  videlicet  Helenae 
raptum  per  Paridem  Trojanum  cum  finali  utriusque  exitu,  non  ita 
pridem  idiomate  hungarico  per  anonymam  quendam  ex  scriptis 
poetae  Nasonis  causa  roluptatis  in  rythmos  diligeuter  coacta.  Anuo 
Domini  IT^Ttí. 


346  PARIS  ÉS  GÖRÖG  ILONA 

Menelaus  királynak  szép  felesegét,  Ilonát,  kinek  mása  az 
országban  nem  vaia.  A  jámbor  verselő  egészen  el  van 
telve  a  görög  nő  szénségével.  Testének  semmi  része  sem 
kerüli  ki  figyelmét,  mindenikről  tud  valami  szépet  és  jót 
mondani.  Álljon  itt  egy  kis  mutatvány  e  leírásból,  melyet 
elvezettel  olvastak  a  század  szerelmes  ifjai,  leányi : 

Gyenge  teste,  termeti  Ilonának, 
Szép  két  szeme  fekete  az  asszonynak, 
Szemöldöke  fekete  homlokának, 
Arczai  kerekded  pirosak  vannak. 

Füle  kicsin  és  szép  kerekded  vala. 
Homlokában  erek  meglátszanak  vala, 
Az  vér  szép  ereken  szépen  foly  vala, 
Felment  homloka  nagy  szép  ékes  vala. 

Szája  kicsin,  ajaka  piros  vala, 
Keskeny  dereka  középszerű  vala, 
Aranyszínű  szép  hosszú  haja  vala, 
Magassága  szép  középszerű  vala. 

Foga  szájában  nem  rút,  ritka  vala. 
Karja,  keze  oly  nagy  szép  gyenge  vala, 
Szeme  és  ajaka  mosolyog  vala, 
Édes  és  bölcs  beszéd  nála  vala. 

Nem  a  görög  szépség  ideálja  ez ;  talán  inkább  a 
távol  éjszak  földjén  találni  hasonlókat,  ilyenek  tetszhettek  a 
magyar  verselönek  is.  A  görög  földre  érkezett  Paris  ud- 
varol Ilonának  s  hosszú  szerelmes  levelet  ír  neki.  A  har- 
madik részben  Ilona  válaszol  Parisnak,  közbeszőve  Ovid 
híres  heroldját.  A  negyedik  rész  ismét  történeti  s  Trója 
pusztulásának  rövid  rajzával  végződik.  A  szerző  kimondja, 
hogy  nevét  készakarva  hallgatja  el  s  énekét  barátjának 
ajánlja. 

Ez,  úgy  látszik,  az  egyetlen  vers,  melynek  szerzője 
kimondja,  hogy  causa  voluptatis  mások  gyönyörködtetésére 
írta   kis    elbeszélését.    A    többiek    rendesen  a  mi  tanúsa- 


REGEK,  MONOAIv  STB.  347 

gunkra  készítik  verseiket,  olvasóik  erkölcsi  emelésére 
hordják  össze  érzéki  meséiket :  a  Paris  és  Görög  Ilona 
szerzője  csupán  gyönyörködtetni  kíván. 

Hunyadi  Ferencz  elbeszélése  :  História.  Az  régi  és 
híres  neves  Trója  városának  iís  esztendeicj  való  megszál- 
lásáról és  rettenetes  veszedelméről.  Kolozsvár  1577 .  A 
költő  Hekuba  álmán  és  Paris  születésén,  kilételén  kezdi. 
A  mint  megnő,  híres  lesz,  sereget  gyűjt,  kibíja  testvérét, 
Hektort,  de  rosszul  jár.  leveri  a  bátyja. 

Immár  orrán  az  vér  kimégyen  vala, 
A  táborból  oly  igen  nézik  vala, 
Alexandert  erősen  szánják  vala, 
Mert  az  Hector  arczúl  csapdossa  vala. 

Hector  azután  Trójába  viszi  rabul,  hol  megismeri 
az  atyja  és  jó  dolga  lesz.  Utóbb  az  egyik  görög  császár- 
hoz rándul  három  szép  sereggel,  t  i.  vörös,  fejér  és  tiszta 
kékkel  és  elrabolja  Helénát  a  spártai  leányokkal. 

Menelaus  hiisúltáhan  ruháját  szaggatá  és  Agamemnon 
biztatására :  Ezt  el  ne  tűrd  öcsém.,  megindul  az  egész 
Görögország,  öt  évig  azonban  kevés  siker  koronázta  fára- 
dozásukat, hisz  Hector  magát  a  hevély  Patroclust  is  el- 
ejtette. Azután  a  szerecsenek  is  segélyére  jöttek  Trójának. 
Hector  iszonyú  dúlást  követ  el  mindenfelé.  Priamus  leá- 
nyának, Cassandrának,  jegyese,  majd  meg  az  amazonok 
százhetvenezren  érkeznek  meg ;  szóval  rosszul  jártak  a 
görögök.  Achilles  azonban  fordított  helyzetükön.  Sok  vér- 
ontás után  Hectorra  lesett,  mérges  nyilat  lőtt  a  nyakába, 
csakhogy  meg  a  haldoklótól  is  olyan  csapást  kapott,  mely 
a  fejébe  ment  és  ezen  igen  ijedt  vala  s  csak  mikor  győzött 
a  méreg,  tért  vissza  Achilles  futásából,  Hector  testét  a 
lóról  letaszította  vala.,  szegény  holt  testét  általverte  vala., 
Ttocsi  után  mindjárt  kötött  vala.  A  görög  vezéren  Paris 
állott  boszút,  megölte  tőrével ;   majd  a  faló  históriáját  és 


348  KET  GÖRÖG  HERCZEG 

a  Város  pusztulását  írja  le  a  költő.  E  romlás,  pusztulás 
tantíja  Paris,  a  ki  végre  vesztét  találja.  Itt  a  költő  a 
compositio  teljes  hiányával  szövi  be  Paris  szerelmének 
támadását,  közli  hosszú  levelét  Ilonához  s  e  nagyon  érzéki 
levél  után  minden  átmenet  nélkül  festi  tovább  a  város 
megsemmisültét,  a  görögök  hazatértét,  Antenor  és  Aeneas 
futását.  így  végződik  a  költemény,  melyet  a  szerző  1569- 
ben  állítólag  sok  krónikákhói  írt  össze  versekben. 

E  verset  Sándor  István  a  múlt  században  Dalnoki 
János  kolozsvári  deáknak  tulajdonította  s  a  legújabb  időkig 
az  ő  neve  alatt  említették.  Szabó  Károly  vette  észre  a 
tévedést,  ő  látta  meg  a  hatodik  ének  első  verseinek  fejei- 
ben a  Francisms  Hivniadinus  nevet  s  ennek  folytán  ki- 
igazította a  hibát. 

1592-ben  írta  Csáktornyai  Mátyás  jeles  szép  histó- 
riáját Két  Göröfi  herciegről,  erős  Ajaxról  és  bölcs  ülis- 
sesröl  stb.  Énekét  három  részre  osztotta ;  az  elsőben  Ajax 
támadja  meg  Ulissest  és  magának  követeh  Akhilles  fegy- 
vereit. Elmondja  benne,  hogy  ő  nem  a  szó,  hanem  a  tett 
embere,  elmeséli  isteni  származását,  hősi  tetteit,  majd 
kicsinyíti  a  szós  Ulisses  érdemeit,  hányan  jártak  miatta 
rosszul,  hánynak  ártott  ravaszsága,  alattomos  eljárása; 
de  különben  is  kár  volna  neki  adni,  hisz  e  fegyver  tün- 
dökléseelárúlná lappangását,  a  vastag  sisaktól  megroppanna 
a  nyaka,  a  kopjától  lecsüggesztené  a  kezét,  a  paizs  sem 
illik  oly  gyarló  emberre,  a  kinek  a  bal  keze  lopásra  szü- 
letett. 

A  második  részben  Ulysses  adja  elő  válaszát.  Itt  az 
ügyes  szónok  kezd  beszélni.  Szemét  kevéssér/  a  földre 
függeszti,  azután  a  székűlőkre  kegyesen  emeli.  Mély  fáj- 
dalmát fejezi  ki  Akhilles  vesztén ;  visszautasítja  Ajax  ne- 
mességének hánytorgatását,  hisz  ő  sem  alábbvaló.  Majd 
Akhillesre  tér  át,  hogy  nyerte  meg  a  görög  tábornak  ;  ő 
bírta    rá   Agamemnont,    hogy   engedje   meg   feláldozni   a 


líEGEK,  MONDÁK  STB.  349 

leányát,  sőt  még  az  anyához  is  ötét  küldék.  Bezzeg  ha 
Ajax  ment  volna,  inost  is  ott  vessódnénh.  így  előszámlálja 
többi  érdemeit,  melyeknél  nemcsak  erő  kellett,  hanem  ész 
is.  Különösen,  hogy  vette  meg  Tróját,  végül  felszólítja  a 
görög  fejedelmeket,  hogy  emlékezzenek  meg  róla,  ha  még 
egyszer  hadat  viselnének ;  ha  pedig  teljességgel  nem  néz- 
nének reá,  semmibe  sem  vennék  sok  jó  szolgálatit,  fel- 
mutatván nekik  a  Páliásnak  képét,  szóla  :  Már  csak  ennék 
engedjetek. 

A  harmadik  rész  jóval  rövidebb  és  a  katastrophát 
foglalja  magában.  Ulysses  hölcs  ékesszólása  megtetssék  a 
hadnagyoknak  és  neki  ítélték  a  fegyvert.  Ajax  elkesere- 
désében elővette  tőrét,  egy  kis  szemrehányást  tön  Ulys- 
sesnek,  majd  tőrét  szólítá  meg,  hogy  szolgáljon  utolsó 
órájában:  «A  ki  sokat  ittál  ellenség  vérében,  most  meg- 
részegedjél uradnak  vérében!*  Azzal  reá  bocsátkozék  és 
úgy  reá  fekvék,  hogy  kezével  nem  tudta  kivenni,  a  sebes 
vér  azonban  kitolta.  Ott  bőven  megpirosúlt  a  zöld  pázsit. 
szép  szederjes  színű  liliomot  terme.  Végűi  rövid  elmélke- 
dést csatol  hozzá  a  szerző,  hogy  tanács  nélkül  nem  sokat 
ér  az  erő ;  Ajax  nyughatatlan  lelkét,  hirtelen  haragját, 
dicsekedő  szavát  legyőzte  Ulysses,  a  ki  «czendesz,  mér- 
tékletes, igen  mélyen  elmélkedő    czelekedetiben*. 

E  sajátságos  költemény  becse,  érdeme  nem  minden- 
napi. Igazán  szépen  van  megalkotva.  Kerek  szerkezete, 
lelkes  előadása  a  jobb  alkotások  közé  iktatják. 

Végül  meg  kell  emlékeznünk  e  rovatban  is  a  derék 
magyar  lantosról.  Tinódi  Sebestyén  a  kor  hazai  történe- 
tének elbeszélője  tollára  vett  egy  görög  mondai  tárgyat 
is :  Jázonról  és  Medeáról.  Tinódi  abból  indul  ki,  hogy 
sok  bölcsek  megírták  Trója  munkáját,  ő  is  akar  e  meg- 
lőtt dologról  szólani,  de  az  ő  tárgya  e  romlás  fundamen- 
toma,  Peleus  király  ugyanis  azon  töprenkedik,  hogyan 
tegye  el  lába  alól  az  erős  Jázont,  mert  « igazán  országa  azt 


350  JÁZON  És  MEDEA 

illeti  vala.»  Ekkor  kezdek  híresztelni,  hogy  van  egy  sziget 
egy  vendégországhan  Tróján  túl,  hol  akkor  egy  kos  élt, 
«kinek  az  ü  gyapa  szép  sárarany  vala,  lángbocsátó  ökrök 
azt  őrizik  vala.»  Peleus  egy  új  udvar  alkalmával  rábírta 
Jázont,  hogy  hozza  el  neki  az  arany  gyapjat.  Jázon  vállal- 
kozott és  vitézeivel  Trója  alá  jutott,  hol  nagyon  rosszul 
fogadta  őket  Lamédon  király.  Ezért  megígérték,  hogy  ha 
dolguk  végezték,  eljönnek  bosszút  állani  rajta.  Kolkos  szi- 
getén a  királynak  egy  szép  leánya  volt,  a  ki 

Sok  jó  tudományban  bölcs  ördöngös  vala, 
Homálba  az  napfényt  fordíthatja  vala, 
Szeleket,  vizekel  ű  támaszthat  vala, 
Véneket  ifjakká  ű  szerezhet  vala. 

Télben,  ha  akarta,  az  fák  virágoztak, 
Földek  megindultak,  vizek  visszafoltak. 
Nap,  hold  világátúl  es  megfogyatkoztak. 
Róla  régi  bölcsek  ha  igazat  írtak. 

Ez  a  híres  szépségíí  leány  belészeret  Jázonba  és 
visszaakarja  tartani  az  arangyapju  megszerzésétől.  Jázon 
azonban  nem  enged.  Akkor  Media  segít  rajta  és  meg- 
szökik vele,  de  már  a  menekülés  történetét  nem  említi 
Tinódi,  csupán  szóval  jelenti  a  sziget  királyának  bosszú- 
ságát leányának  és  kincseinek  elvitelén,  hogy  nemsokára 
Medea  megcsalatásával  és  megöletésével  hozakodjék  fel, 
a  «kin  végre  az  Jazon  oly  igen  bánkódék,»  s  nem  felejté 
el  Trójára  való  haragját,  hírül  adta  ezt  a  királynak,  a 
ki  most  Trója  ellen  küidte  őket.  «Ez  lön  eredeti  mind  az 
két  Trójának  fundamentomából  elkiromlásának.* 

Tinódi  némi  drámai  élénkséggel  tudja  előadni  tár- 
gyát, csakhogy  e  hosszú  történet  nála  néhány  lapra  szo- 
rul össze  s  krónikás  modorában  nincs  módja  kidomborí- 
tására.  Honnét  vette  kis  elbeszélését ;  állott-e  előtte  valamely 
minta  vagy  pedig  tanúlói  visszaemlékezéséből  írta  le,  nem 
tudom  megmondani. 


II. 

HAZAI  ÉS  VILÁGTÖRTÉNETI  ELBESZÉLÉSEK. 

Habár  mindig  volt  érzékök  a  nemzet  fiainak  a  tör- 
téneti eseményekhez  ;  ha  máskor  is  a  költészet  tárgyai 
voltak  a  hősök  és  hősi  tettek,  a  várostromok  és  baj  vívások, 
most  a  mindennapi  harczok  idején  szívesen  énekelték 
azokat  utón  és  útfélen.  A  hegedősök,  a  kik  nagy  számmal 
valának,  bizonyosan  énekeikbe  foglalták  ez  eseményeket, 
S  talán  költőileg  feldolgozva  adták  elő.  Tinódi  Sebestyén 
a  János  királyról  szóló  énekében  mondja:  <;Sok  hegedős 
vagyon  itt  Magyarországban.  Kármán  Demeternél  jobb 
nincs  a  rácz  módba.*  Milyenek  voltak  énekeik,  nem  tudni, 
mert  semmi  sem  maradt  reánk  müveikből.  Lehet,  hogy 
némelyik  költői  becscsel  bírhatott.  Talán  balladaszerü  kis 
elbeszélések  voltak ;  melyek  azonban  soha  sem  jelentek 
meg,  sőt  le  sem  írták  és  csak  napjainkban  fedezték  fel 
őket  a  székelyeknél  vagy  az  ország  más  vidékén.  Nem 
lehettek  hosszúk.  A  költői  érzékű  hegedűs  hihetőleg 
drámai  rövidséggel  és  élénkséggel,  a  ballada  hézagossá- 
gával adta  elő  énekét,  ezt  könnyen  megtanulhatta,  emlé- 
kezetébe véshette  és  mindenfelé  recitálhatta.  Az  ily  verset 
nem  kellett  sokáig  tanulni  s  mivel  hihetőleg  kevesen  tudtak 
írni,  jól  bevéste  az  agyába,  néha  javított  vagy  rontott 
rajta,  a  mint  jobb  vagy  rosszabb  ízlése  követelte.  Meddig 
éltek,  virágzottak  e  hegedűsök,  nehéz  volna  biztosan  meg- 
mondani. Sem  a  török,  sem  az  osztrák  ház  uralma  nem 
kedvezett   nekik.    Hozzájárult    az   országos   zűrzavar    és 


352  TIXODI  MÜVEI 

pusztulás,  a  vallási  szakadás,  a  kölcsönös  bizalmatlanság, 
a  kétes  jellemű  jövevények  iránti  idegenkedés  és  sok  más 
egyéb,  különösen  a  nagyobb  műveltség.  De  legnagyobb 
ellenségök,  igazi  eltemetőjök  a  czigány  muzsikusok  lehet- 
tek, a  kik  csakhamar  elfoglalták  helyöket  s  egyedüli  mu- 
lattatói  lettek  a  magyar  népnek.  Eltanulták  a  magyar 
zenét  és  belévegyítve  leikök  sajátságait,  sallanggal,  súj- 
tassál díszítek  föl  s  midőn  beléönték  egyéni  keservöket, 
sokszor  azzal  a  tomboló  erővel  adták  elő,  mely  tetszett 
a  lesújtott  nemzetnek  s  szive  mélyéig,  a  velők  oszlásáig 
megindulva  hallgatta  őket. 

A  hegedűsök  mellett  voltak  azután  literátus  éneke- 
sek, lantosok,  deákok  is,  a  kik  megvetéssel  néztek  a  csácsogó 
hegedűsökre,  a  kik  többre  becsülték  magukat  és  a  tanúit 
emberek  szintén  többre  becsülték  őket.  Ezekben  már  inkább 
hiányzott  a  költői  természet.  Olyanok  voltak  mint  a 
Szabács  megvételéneJc  derék  szerzője,  mint  a  szent  és  bibliai 
históriák  jámbor  feldolgozói,  a  kik  előtt  keveset  nyomott 
a  latban  a  költői  szempont.  Nekik  buzgó  és  lelkes,  er- 
kölcsös és  megindító  história  kellett,  mely  nemesítse  erköl- 
cseiket, jóra  indítsa  a  kor  vásott  fiait,  ördöggel,  pokollal 
rémítse  az  elvadúltakat.  Legtöbbjük  már  nem  járta  be 
az  országot,  nem  tartózkodott  az  előkelők  udvarában,  nem 
mulattatta  őket  lakomáikon ;  hanem  majd  az  egyházi, 
majd  a  tanítói  pályán  működtek  és  ha  módjukba  esett, 
kinyomatták  verseiket,  melyek  élére  azután  oda  biggyesz- 
tették :  s^ép  história^  igen  szép  história^  jeles  ssép  história 
stb.  Pedig  sokszor  éppen  a  szépség  hiányzott  belőlük. 
Volt  bennök  tárgyilagosság,  történeti  hűség,  hazafias  lel- 
kesedés, csak  épen  a  poesis  melege  hiányzott.  Tudákos 
ember  létökre  nem  tettek  külömbséget  a  költő  és  törté- 
netíró között,  rendesen  úgy  adják  elő  a  történeti  esemé- 
nyeket, a  mint  lefolytak,  művészi  csoportosítás  és  költői 
indokolás    nélkül.    Formaérzékök  csekély    vagy  semmi,  a 


HAZAI  ES  VILAGTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  353 

költői  motívumok  feldolgozása  hiányos  vagy  gyarló.  Ver- 
sekbe szedett  históriát  adtak  az  olvasónak,  néha  saját 
tapasztalataikat,  máskor  a  Bonfmiból  vagy  másutt  olva- 
sottakat. Okét  is  áthatotta  a  kor  vallásos  lelkesülése,  er- 
kölcsi felbuzdulása,  mely  jobban  látszott  gyönyörködni  a 
hősök  megragadó  tetteiben,  mint  e  tettek  vonzó  előadá- 
sában. 

E  verselök  sorába  tartozik  Tinódi  Lantos  Sebestyén, 
a  ki  annyiban  rokon  a  hegedűsökkel,  hogy  néha  előkelő 
férfiak,  különösen  Török  Bálint  udvarában  tartózkodott  ; 
de  különben  teljesen  a  diákos,  a  iitteratus  verselők  sorába 
tartozik.  Költeményei  éreztetik,  hogy  gymnasiumi  okta- 
tásban részesült,  hogy  tudott  latinul.  Török  Bálint  házánál 
tartózkodott  hosszabb  ideig.  Megfordult  az  ország  több 
vidékén  Nagy-Szombatban,  Pozsonyban,  Kassán.  Nyír- 
Bátorban,  Kolozsvárott.  Majd  jól,  majd  rosszul  ment  a 
dolga,  legalább  költeményeinek  végén  nem  egyszer  keser- 
vesen panaszkodik,  hogy  nagy  bújában,  máskor  egy  hideg 
szobában  szörzé  énekét  gyakran  fúva  körmébe,  mert 
nem  volt  pénz  tarsolyában.  Kassán  a  betegség  is  bán- 
totta, legalább  Eger  váráról  szóló  históriáját  «a  kincses 
Kassában,  egy  füstös  szobában  és  nagy  beteges  voltában 
szörzé. »  1553-ban  Kassáról  Kolozsvárra  ment  és  ott 
telepedett  le.  Összegyűjtött  munkáit  Ferdinánd  királynak 
ajánlva  Cronica  czím  alatt  Hoffgref  György  műhelyében 
1554-ben  tette  közzé.  A  király  megjutalmazta,  ötven  frtot 
adatott  neki.  Eger  váráról  szóló  költeményét  pedig  Zsámboki 
által  latinra   fordíttatta. 

Tinódi  müveit  1881-ben  adta  ki  az  Akadémia  Szilády 
Áron  nagybecsű  életrajzi  adataival  és  jegyzeteivei.  Szilády 
a  rendezésben  hü  maradt  a  kolozsvári  Crónicához  és  csak 
függelékül  adta  hozzá  az  onnét  hiányzókat.  Rövid  szem- 
lénkben mi  is  ezt  az  utat  követjük. 

Első  darab  az  Erdéli  história,  mely  öt  részből  áll 

Bocljaár  Zs.:  A    magyar  irodalom  története.  23 


354  TINÓDI  MÜVEI 

Fráter  György,  Petrovits  és  Izabella  királyné  versengő  fél- 
tékenysége körül  forog  és  a  barát  gyászos  halálával  vég- 
ződik. A  jó  Tinódi  nem  értette  meg  Fráter  György  nehéz 
szerepét,  diplomata  ravaszságát,  gyűlöletes  volt  előtte  mint 
sok  más  előtt,  egykedvűen  meséli  el,  hogy  as  johh  fülét 
nehi  gyapjastúl  elmetszek,  királyi  felségnek  postán  vivék, 
jelenték.  Csak  néhány  szolgája  és  a  horvát  urak  sajnálták, 
kikkel  mint  atyafiaival  sok  jót  tett. 

A  Ssegedi  veszedelemről  szóló  históriás  ének  Tóth 
Mihály  szegedi  főbíró  és  a  hajdúk  kalandját  adja  elő. 
Kölcsönös  meglepetésekről  van  szó,  melyeket  a  versszerző 
jóakaró  tanácsokkal  végez  be  ;  inti,  figyelmezteti  a  hajdú- 
kat, hogy  hallgassák  az  isten  igéjét  és  a  próféták  módjára 
hadakozzanak. 

Az  vég  Temesvárban  Losonczi  Istvánnak  haláláról 
czímű  históriájában  a  temesvári  hős  elvesztet  siratja. 
Losoncziról  hővehhen  Crónikámhan  írtam,  mondja  Tinódi, 
vitézségéről  többet  beleraktam,  most  azonban  elhunytáról 
szól.  Ezt  élénkséggel,  némi  drámaisággal  teszi.  Beszédet 
tartat  a  hőssel,  majd  meg  hozzá,    az  úrflioz  szólanak. 

Budai  Ali  pasa  históriája  *nyolcz  várnak,  kastély- 
nak romlását,  vevését,  az  Ördög  hadának  bölcsen  meg- 
kerűlését>  foglalja  magában.  E  várak  között  foglal  helyet 
Drégely  palánk,  melyet   Szondi  őrizett. 

Az  Egervár  viadaljáról  való  ének  rendkivűl  lelkes 
hangon  készült ;  az  énekes  tudja,  hogy  olyasmit  mesél,  a 
minek  «talám  mássát  soha  nem  hallottátok*.  Azon  kezdi, 
hogy  ez  időtájt  hat  nagy  csoda  történt,  majd  a  dicső 
védelem  elbeszélésére  tér  át,  hogy  végül  hozzátegye,  hogy 
nagy  beteges  voltában  kéncsös  Kassában  egy  föstös  szobá- 
ban szerzi  énekét ;  de  azért  mégis 

Egör  jó  szerencséjén  víg  voltában, 
Vígan  iszik  szikszai  jó  borában. 
Mert  ha  terek  csúsz  vala  Egórvárba, 
Víztől  nád  teröm  vala  ö  orrába. 


HAZAI  ÉS  VILÁG  lÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  355 

Ezt  az  éneket  különben  megkurlilva  Egri  históriá- 
nak summája  czím  alatt  újra  kiadta. 

Emjinr/i  Terek  János  vitézsége  1553-ban  készült . 
«arany  lábú  Debreczen  városában*.  Károly  császár  hada 
Saxoniáha,  ott  kúrfírstnek  megfogása  a  schmalkaldi  há- 
borúban a  magyar  segélyhadak  működését  rajzolja,  hol  a 
magyar  Luka  Józsa  magát  a  választófejedelmet  is  elfogta. 
Károly  császár  pedig  annyira  megszereti  a  magyarokat, 
hogy  lelkesedve  kiált  fel : 

Immár  magamban  azt  én  elvégeztem, 
Valamikor  lészön  én  ellenségöm. 
Magyar  nélkül  nem  leszön  ütközésöm, 
Mert  akkor,  tudom,  lesz  néköm  nyerésöm  ! 

Ssitnya,  Léva,  Csáhrág  és  Murán  váraknak  meg- 
vevése, érdekes  részlet  a  kor  történetéből,  szintén  ilyen, 
bár  nem  hazai  a  Szulimán  császár  Kazul  hasával  vidal- 
járól  szóló  ének,  melyet  Tinódi  egy  a  császártól  jövő 
lírfiií  szájából  hallott  és  versbe  szedett  1546-ban. 

Buda  veszéséről  és  Terek  Bálint  fogságáról  szóló 
verse  úgy  látszik  több  érzéssel  van  írva,  mint  egyik-másik 
éneke,  mert  annak  szomorú  sorsára  vonatkozik,  a  ki  neki 
hatalmas  pártfogója  és  jóakarója  volt.  Azért  mondja,  ho^iy 
vége  lett  víg  életöknek :  «Ezt  tévé  fogsága  kegyös  vezé- 
rünknek. >    Szegény    úrnőjéről  pedig    nagyon    megindulva 

mondja : 

Erő  szakaszkodék  kezének,  lábának. 
Földhöz  üté  magát  —  ott  sokán  siráuak. 
Csudaképen  töri,   fárasztja  ő  magát, 
Sírva  ápolgatja  futosó  két  fiát. 
Oly  igen  kesergi  urának  fogságát. 
És  az  két  fiával  az  nagy  árvaságát. 

Príni  Péternek.  Majlát  Istvánnak  és  Terek  Bálint- 
nak fogságokról  czímű  éneken  is  ugyanazon  gyászos  hang 
ömlik  el ;  meghatottan  kiált  fel  a  lelkes  Tinódi : 

23* 


356  TINÓDI  MÜVEI 

Sírva  veszik  öl  mást  szegín  Magyarország, 
Mert  tőle  távozék   hangosság,  vigasság, 
Belőle  kikele  sok  fénös  gazdagság, 
És  fogságban  esek  egynéhány  uraság. 

Verbőci  Imréknek  Kásson  hadával  Tcosári  mezőn 
viadalja  kisebb  költemény  ugyan,  de  a  hazaszeretet  nagy 
lángja  lobog  fel  benne.  Az  szálkai  mezőn  váló  viadalról 
a  magyarok  egy  sikeres  ütközetéről  szól,  mely  nagy  bá- 
natot okozott  Memhet  basának,  míg  a  magyarok  az  szép 
nyereségön  nagy  hálát  adának. 

A  Varkucs  Tamás  idejébe  lőtt  csaták  Egörből  czímű 
ének  kisebb  csatározást  foglal  magában,  de  a  mi  szintén 
elég  alkalmat  ád  a  költőnek,  hogy  óvakodásra  intse  ma- 
gyarjait, mert  ki  kivánna  lakni  a  török  kéz  alatt? 

Könyörögjünk,  hogy  nabróra  ne  jussunk, 
A  hol  lakunk,  épen  megmaradhassunk, 
Régi  főidőnkben  es  uralkodhassunk. 

Kapitán  György  bajviadalja  egyikét  adja  elő  azon 
párbajoknak,  melyek  a  XVI.  században  már  csak  ritkán 
fordultak  elő  s  nehézséggel  járt  az  engedélyt  kikérni  reá. 

Van  Tinódinak  egy  hosszú  éneke,  melynek  czíme : 
Zsigmond  király  és  császárnak  krónikája  és  lőtt  dolgai 
renddel  Írattattak^  ebben  fordul  elő  az  a  néhány  sor, 
mely  Tar  Lörincz  pokolba  meneteléről  szól  és  a  már  el- 
veszett monda  egy-két  mozzanatát  őrizte  meg. 

Énekben  hallottam,  vagy  volt,  vagy  nem  volt. 
Tar  Lőrincz  hogy  pokolba  bement  volt, 
Egy  tüzes  nyoszolyát  ö  ott  látott  volt, 
Négy  szeginéi  négy  tüzes  ember  áll  volt. 

A  szózat  megmondá  Tar  Lőrincznek,  hogy  a  nyo- 
szolya  Zsigmond  király,  a  négy  tüzes  ember  pedig  az 
érsek,  a  ki  a  dézsmáért,  a  kanczellár,  a  ki  levél-váltság- 
ért, a  két  úr  pedig,  a  ki  dúlásért  és  hamis  vámszedésért 


HAZAI  ÉS  VILÁGTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  357 

kárhozott  el.  Azután  egy  tüzes  Mdferedőt  is  látott  Tar 
Lörincz,  melyben  Zsigmond  király  és  Mária  királyné  fü- 
rödtek, forgódtak.  Tar  mindezt  elmondá  Zsigmondnak,  a 
ki  megigéré,  hogy  lés2;en  arról  nagy  gondja,  mint  ő  ágyát 
'pokolból  kiiktassa.  —  Tinódi  mint  más  verséhez,  ehhez 
is  szerzett  dallamot:    « nótáját  is  csak  ő  maga  gondola*. 

Ezen  kivül  van  még  egy  éneke,  mely  a  kalandos  és 
könnyelmű  király  történetének  egy  epizódját  foglalja  ma- 
gában :  História  Zsigmond  császárnak  fogságáról  és  sza- 
badulásáról Magyarországban  történt  dolgáról.,  melynek 
versszakai  három  sorból  állának  5 — 5 — 3 — 3  vagy  5 — 5—  6 
szótagú  ütemekkel,  ügyanily  versszakokban  írta  meg  Az 
János  király  fiáról  való  szép  krónikát  három  részben. 

íme  a  szorgalom  és  hazafiság  e  bő  gyümölcse,  tele 
jóakarattal  és  nemzete  igaz  szeretetével !  Nélkülöz  és  nyo- 
morog, jár  és  kel  az  országban,  ma  nyugaton,  holnnp 
éjszakon  találkozunk  vele,  majd  napkeleten,  túl  a  Király- 
hágón, tűnik  fel  kereső  pillantásunknak,  mindig  küzdve 
a  nehéz  viszonyokkal,  egyéni  és  országos  bajokkal.  Sokat 
lát.  még  többet  hall ;  fölkeresi  a  harcz  hőseit,  lelkesül  és 
bámul  tüzes  előadásukon  s  rövid  idő  alatt  versbe  szedi 
a  hallottakat.  «Én  azt  meggondolván  és  látván  ez  szegín 
Magyarországban,  mely  csuda  veszödelmes  hadak  kezde- 
nek lennie:  ezeknek  megírására,  hogy  ki  lenne  vég  em- 
léközet, senkit  nem  hallhaték.  Mindezök  meggondolván 
és  uraimnak,  barátimnak  erre  való  intésöket  gyakorta 
hallván,  készörítetém  en  magamat  ez  szegín  eszömmel 
ezöknek  gondviselésére  foglalnom,  és  ez  egy  néhány  is- 
toriát  meg  irnom,  öszve  szednöm  és  az  községnek  kiad- 
nom, ki  lenne  az  több  Crónikák  között  vég  emléközet, 
kinek  munkálásába  sokat  fáradtam,  futostam,  tudakoztam, 
sokat  es  költöttem.  Igaz  mondó  jámbor  vitézöktűl.  kik  ez 
dolgokba  jelön  voltának,  érteköztem.  sem  adományért, 
sem  barátságért,    sem    félelemért    hamisat  be  nem  írtam. 


358  TINÓDI  MÜVEI 

az  mi  keveset  írtam,  igazat  írtam  :  ha  valahol  penig  vétöli 
volna  benne,  azt  ne  en  vétkömnek,  hanem  az  kiktől  ér- 
teköztem.  tulajdonítsátok  és  kérlek  titokét  énneköm  meg- 
bocsássatok. >  A  mint  azok  prózában  beszélték  el  a  tör- 
ténteket, úgy  adja  ö  tovább,  csakhogy  versekbe  fűzi  a 
szókat.  Nem  fáradságos  munka.  Tinódi  többet  is  végez. 
Dallamot  szerez  hozzájok,  pengeti  lantját  és  maga  is  el- 
enekli  a  dalt.  Ezért  hittak  «Lantos  Sebestyénnek*.  Állás- 
pontja ritkán  magasabb  az  elbeszélők  politikai  felfogásá- 
nál ;  gyűlölte  azokat,  a  kiket  társai  gyűlöltek  ;  és  szerette 
azokat,  a  kiket  e  szeretetre  méltóknak  találtak  előtte. 
Egyébiránt  néha  magasabb  államférfiúi  felfogás  sem  isme- 
retlen előtte.  Különben  csak  messzeterjedö  visszhangja  volt 
környezetének.  Nem  is  lehete  másképen.  Idegen  kenyerén 
élt.  mások  táplálták,  ő  pedig  öntudatlanul  is  érzelmeiket 
táplálta  verseiben.  De  szolgává  nem  sülyedt  le  soha.  Leg- 
fölebb  a  hála  vezette  dalaiban,  de  a  szolgai  függés  ve- 
szélyét legtöbbször  ki  tudta  kerülni.  Nem  dicséri,  nem 
magasztalja,  a  mit  hazaárulásnak  nézett  a  kor,  becste- 
lennek tartottak  baratjai.  Messze  nem  lát,  Ítélete  korlátolt. 
De  érez  úgy  mint  mások  vagy  még  jobban.  Erkölcsi  ér- 
zése kifogástalan.  Gyűlöli  a  «kövély  lengyeleket,  kiknek 
csak  bujaság  és  táncz  kell  kedveknek,  esznek,  isznak, 
leányok  körűi  csellegnek»  ;  gyűlöli  «a  barátot*,  a  híres 
^lartinuzzit,  mert  elárulta  a  királynét  s  a  királyné-asszony 
fiát  Magyarországgal  együtt.  Megrója  a  hajdúkat,  hisz  *oly 
liagy  gonoszságba  ők  elmerűlének.  mert  nagy  kövélységbe 
fejenként  esének.  a  rút  bujaságba  nagy  sokan  élének,  a 
nagy  részegségekbe  rutalmasan  élének*.  Jól  esik  neki 
elismerni  bátorságukat,  de  szemökre  veti  hóbortjaikat  is: 
«Siűvel,  könnyűiéggel  jó  vitézek  vagytok,  de  hadakozásba 
igen  bolondok  vagytok,  rendtartás  jó  nincsen  hadakozás- 
tokba, hitelek  semmi  nincs  a  Krisztus  Jézusba,  vagyon 
reménysegtek   csak    fajtalanságba,  az   rút  részegségbe,    a 


HAZAI  ES  VILAGTÜRT.  ELBESZÉLÉSEK  359 

kövély  bujaságba.  Vágynak  nyelvetekbe  rutalmas  szitkok, 
mind  testét,  mind  lelket  Pestnek  mondjátok,  lovag  vitéze- 
ket gyakran  csúfoljátok,  köztetek  egymást  kurta  szeletnek 
híjátok.  >  Haragszik  rajok  azért  is,  mert  kiűzték  több 
helyről  a  prot.  prédikátorokat,  pedig  a  jó  lantos  nem 
egyszer  ajánlja  az  ige  e  buzgó  hirdetőit.  Elbeszéléseinek 
művészi  oldala  nem  gyarlóbb  a  tartalomnál.  Compt)sitiója 
bizony  sokszor  gyenge,  nem  tudja  az  egyéneket,  a  jelle- 
meket sem  kidomborítani,  nála  csendes  egymásutánban 
folynak  tovább  az  események,  a  nélkül  hogy  érdekfeszítőkké 
válnának.  Egyes  vonzóbb  jeleneteket  tud  néha  élénkebben 
leírni.  Képzelme  azonban  megtagadja  a  nagyobb  szolgá- 
latot. Különben  csak  hü  és  igaz  akar  lenni.  <A3  vég 
Temesvárnak  elveszéséről ■»  szóló  krónikájában  valódi  kró- 
nikás hűséggel  számlálja  el  két  lapon  keresztül  a  kivo- 
núiáskor  elveszetteknek  versbe  szedett  neveit.  Hát  még 
Eger  ostromáról  irt  énekeben  hány  nevet  sorol  fel !  ? 
Valóban  csupa  nevek,  a  nélkül,  hogy  élő  egyének  vol- 
nának ! 

Egyébiránt  vigyáznunk  kell,  nehogy  méltánytalanok 
legyünk  Ítéletünkben.  Tinódi  és  krónikásaink  többnyire  mo- 
dern tárgyakat  énekeltek  meg,  melyekben  csak  kevés  mondai 
vagy  költői  elem  volt.  A  nemzet  múltja  és  jelene  iránti 
érdeklődés  szülte  az  ő  munkásságukat,  előszedtek  sokszor 
a  tegnap  történt  dolgokat,  egy  vagy  több  csatát,  melyek 
elbeszélésén  nagyon  nehéz  volt  valamit  változtatni.  Csak 
ritka  költő  tudhat  ily  tárgyakat  remekművé  átalakítani. 
A  derék  és  lelkes  Tinódi  nem  tudta.  Pedig  mind  hozzá 
illettek  nagyszámú  követői.  Egyik  sem  emelkedett  túl  a 
középszerűségen.  Daloltak  nagyobb  költői  erő  nélkül. 
Érdemök  azonban  úgy  is  elismerésre  méltó.  S  Tinódi  után 
nevesebb  krónikásaink  a  kö\ étkezők   voltak. 

Nagy  Bánicai  Mátyá&naJc «  História  az  vitéz  Hunyadi 
János  vajdáról*  czímű  éneke  egy  történeti  kivonat  versbe 


3(iü  HUNYADI  JÁNOS 

szedése  (1570).  A  költeményben  szárazon  adja  elö  az 
eseményeket  a  nélkül,  hogy  maga  fölmelegednék,  vagy 
olvasóját  neki  melegítené.  Szinte  jól  esik  az  olvasónak, 
mikor  egy-két  esetben  elhagyja  az  események  monoton 
eldarálását  és  beszélteti  hősét  vagy  a  végén  külsejét  raj- 
zolja : 

Nagy  szép  közép  ember  és  tömérdek  nyakó  Hunyadi  János  vala. 
Haja  nagy,  szép  fodor  és  gesztenye  szinő.  vitézi  feje  vala 
Nagy  öreg  szemei,  kegyes  tekinteti,  kegelmességgel  vala. 
Fejedelemséghez  illendő  erkölcse  neki  mindenben  vala. 

Verselése  azonban  némi  figyelemre  méltó.  Ütemei 
elég  folyékonyan  ömlenek  egymás  után.  Sorait  így  lehetne 
fölosztani  6 — 6—4 — 3.  A  rímre  már  kevesebb  gondot 
fordíta.  Nála  az  a  ég  á,  e  és  é  többször  rímelnek  egy- 
mással. A  négyes  rím   helyett  egyszer  párrím  csendül  meg. 

1571-ben  szedte  öszve  és  deák  krónikából  versekbe 
rendelte.  Dezsen  lakásában  beszörzé  énekbe  Temesvári 
János  deák  (literátus)  :  A  Béla  királyról,  mint  jöttének 
he  a  tatárok  és  elpusztították  mind  egész  Magyarországot 
czímü  históriáját.  Temesvári  példa,  tanulság  kedvéért  írja 
törtenetét :  « Tudom  hasznos  nektek  euiléköznem  erről, 
hogy  példát  vegyetek  tü  minnyájan  ebből.*  Tud  kissé  élénk 
színekkel  festeni,  például  mikor  a  tatárokat  mutatja  be: 
«Igen  hamar  az  vert  nyersen  is  megiszszák,  ha  kenyeret 
kapnak,  azt  belé  aprítják :  sőt  még  embernek  testet  is 
megrágják,  a  miből  ők  esznek,  soha  meg  nem  mossak*. 
Némi  népies  naivsággal  mondja  rólok,  hogy  Nagy  Sándor 
a  Kaspi  tenger  mögé  mint  egy  rekeszbe  szorította  őket : 
de  mikor  elsokasodtak,  az  erős  vas  kapukat  mind  leron- 
tották volt.  Különben  a  tatárjárás  csak  néhány  részletét, 
például  Esztergom  ostromát.  írja  le  bővebben,  a  többit 
vagy  elhagyja,  vagy  csak  megérinti,  hogy  a  vegén  újra 
eczkéztesse  a  nemzetet.    cTürő    és    irgalmas,  tudjuk,    az 


HAZAI  ES  VILAGTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  361 

Úr  isten ;  de  népét  ha  látja  ugyan  hitetlen,  sanyarú  os- 
torát boczátja  hirtelen,  késő  osztun  ternyi,  elveszt  nagy 
szertelen.* 

€  Históriás  Ének  as  jeles  gyözedelemröl,  mint  verte 
meg  Mátyás  király  üdéjében  Báthori  István  erdélyi  vajda 
a  király  hadával  és  az  erdélyi  és  magyarországi  hadával 
az  Ali  beket  hatvan  ezer  törökkel  Erdélybe  az  Kenyér- 
mezőjén, mikoron  írnának  1479.  szent  Kálmán  napján> 
hosszú  czím  alatt  írta  le  a  kenyérmezei  csatát  Temesvári 
István  deák  telegdi  iskolamestf^r  1569  ben.  Az  érdekes 
tárgy  némi  lelkesedést  ébresztett  a  derék  énekmondóban. 
Nem  felejti  el  énekébe  beigtatni  a  vezér  biztató  szavait, 
a  ki  szembeállítja  a  másokért  es  az  önmagukért  harezo- 
lókat.  A  magyarok  önmagukért  küzdenek  : 

De  a  mü  gyermekünk  ő  édes  anyjokkal 
Rabságra  vitetnek  minden  marháinkkal, 
Szüzek,  szép  leányok,  szép  kisded  gyermekek. 
Vélek  egyetembe  szép  tisztes  szömélyek, 
Kiket,  ha  engedünk,  békével  elvisznek, 
Nagy  keserűségben  mind  halálig  élnek. 

Mivel  hogy  négyféle  nép  volt  a  táborban :  magyar, 
székely,  szász  és  oláh,  külön  állította  őket  a  vajda. 
Azután  dohok  és  tromhifák  zöngése  mellett  megkezdődött 
a  csata  ;  az  egyik  török  sereg  nagy  rikoltással  támadta 
meg  a  szászokat,  kik  az  oláhok  közé  futának,  hogy 
azután  újult  erővel  lépjenek  föl.  A  székelyek  és  magyarok 
is  érezték  a  török  túlnyomó  erejét,  míg  meg  nem  érkezett 
Kinizsi  Pál,  a  ki  Jézust  kiáltatva  indult  a  törökre.  3Iint 
sívó  ordító  kegyetlen  oroszlán  rohanta  meg  az  ellenséget, 
«valahová  téröl,  hátat  ad  a  pogány,  két  éles  tőr  vala 
neki  az  oldalán*.  A  győzelem  után  mulatott  a  magyar 
had.  Temesvári  hosszasabban  írja  le  ezt  a  barbár  mulat- 
ságot . 


362  II.  JÁNOS 

CJianádi  Demeter  scitico  sermone  azaz  szittya  nyelven 
megírta  //.  János  választott  mar/ynr  király  életét,  Tordán 
1571-ben,  mint  verse  vegén  mondja.  Történet  azonban 
nagyon  kevés  van  benne.  Inkább  elmélkedik  az  Isten 
mely  tanácsáról,  a  szerencse  forgásáról,  hol  a  .század 
vallásos  felfogását  magyarázza.  Már  a  versfejekben  kije- 
lenti, hogy  versét  sok  elmúlandó  dolgokról  gondolkodva 
készítette.  Pedig  ö  mint  a  fejedelem  volt  titkára  mond- 
hatott volna  egyet- mást  uráról,  különösen  fejedelemsége 
idejéről.  Chanádi  azonban  hallgat.  Többet  mond  anyjáról, 
lí.  János  gyermekkoráról,  míg  elete  folyásáról,  király- 
ságáról semmit  sem  tud  mondani.  Nyelve  közepes,  nincs 
benne  semmi  ajánló.  Verse  is  gyarló.  Tizenhárom  szótagos 
soraiban  gyönge  a  ritmus,  kevés  a  zeneiség.  Ügy  látszik, 
hogy  teljesen  igaza  volt,  midőn  versét  így  czímezte :  Vita 
Joannis  secundi  electi  Hunfiariae  Regis,  scitico  sermone 
a  Denietrio  Chanádi.  ejusdem  principis  secretario  mise- 
rabiliter  decantata  (gyarlón  megénekelve). 

Históriás  ének,  az  nagy  iir  Bánk  bánról,  miképen 
az  András  királnak  feleségét  megölte  az  ő  nagy  vét- 
kéért. 1573.  A  versszerző  tréfálkozva  mondja,  hogy  *a  ki 
szörzette  ezt  magyar  versekben,  nem  jelente  nevét  ő  meg 
ezekben,  sem  pedig  nem  írta  az  vers  fejekben.  Valkon 
megtalálják  Kalotaszegben*  elmondja,  hogy  1201-ben 
András  király  nagy  haddal  készíílt  fel,  mert  «akar  lenni 
pogányok  üldözője,  Christus  neve  káromlók  kergetője.* 
Azért  az  ország  gondját,  feleségét  es  gyermekeit  Bánk 
bánra  bízta,  ki  nagy  örömmel  és  bizalommal  fogott  teen- 
dőjéhez, jámborsága  és  vitézsége  batoríták  ezekben  :  de  a 
forgó  szerencse  csakhamar  elfordult  tőle. 

«Kopasz,  neki  csak  egy  fürt  haja  vagyon, 
Mind  tükörnek  oly  tündeklése  vagyon, 
Az  ő  járása  forgó  szélen  vagyon. 
Természeti,  hogy  mindenkor  forogjon. 


HAZAI  ES  VILAGTÖKT.  ELBESZÉLÉSEK  S6íi 

Nem  kell  hinni  azért  ő  forgásának, 
Mind  az  forgó  szélnek  ö  zúgásának, 
Mert  hamar  változása  lészen  annak. 
Mind  megmutatja  példája  Bánk  bánnak. 

A  királyné  vigasztalására  eljött  Bank  ban  szép 
felesége  is  és  csakhamar  szerelmére  gerjede  a  királyné 
atyafia.  Maga  a  fejedelemasszony  mozdítá  elő  találkozá- 
sukat, rejtekházba  vezeté  a  jámbor  Bánk  bánnét.  hol  ez 
« megtöretek  az  ö  tisztaságában*  és  mikor  férje  meg  akará 
ölelni,  ékesszóló  elkeseredéssel  festi  a  rajta  tett  gyalázatot 
és  bármennyire  vígasztala,  szerető  ura,  nem  hagyott  fel 
bánatával. 

A  te  ágyad  immáron  szöplesűlt. 
Tisztaságtól  társod  immár  megürült, 
Jámborságnak  hajója  most  elm_erűlt, 
Én  miattam  orczádra  szégyen  térült. 

Nem  kivánom  én  immár   életemet, 
lm  kezedbe  hoztam  az  én  fejemet, 
Fegyvereddel  ölj  meg  uram  engemet, 
Ez  szégyennel  ne  egyem  kenyeremet. 

Másnap  tőrét  kuté  oldalára  és  mérgét  nem  tarthatva 
indul  az  udvarhoz,  hol  szembe  juta  a  királynéval  s  legottan 
agyondöfe. 

A  véres  tört  kezében  tartva  szól  az  udvar  népéhez 
inti,  hogy  nyugodtan  maradjanak,  háborúságot  ne  kezd- 
jenek, a  mit  tőn,  nem  tette  ok  nélkííl,  mert  ez  mü  asz- 
szonyunk  én  házas  társomat,  megferteztötte  öczével  ágya- 
mat, tudtokra  adja,  hogy  jó  reggel  a  király  után  megy 
és  érdem  szerinti  büntetést  kivan  tőle. 

Konstanczinápolyban  érte  el  a  királyt,  ott  hoszasan 
előadta  bűnét  ;  elmondta,  mennyire  tisztelte  a  királynét: 
« Feleséged,  én  asszonyom  Gertrúd,  kit  én  olynak  véltem 
mint  szent  Rut,  oly  dolgot  müveit,  ki    megmondásra  rút.^ 


364  BAXK  BAX 

halálára  ki  volt  választatott  út >;  végül  hozzátette  bizalmát 
a  király  igazságszeretetében. 

A  fejedelem  el  sem  változék  szinében,  megnyugtatá 
Bánk  bánt,  meghágva  kormányzóságában  és  haza  küldé. 

Már  el  is  feledkezék  Bánk  bán.  hogy  törvényt  kért 
a  királytól  fejére  s  midőn  ez  egykor  feleségét  említé, 
Bánk  bán  a  fejedelem  elé  veté  magát ;  de  a  király  ke- 
gyelme felszahadítá,  « híre-neve  királynak  azért  jó  lön, 
mert  igaz  András  király  ő  neve  lőn.» 

Verse  végén  a  szerző  Bonfiniusra  utalja  olvasóját. 
Valkai  tizenegyszóta^ú  néí?yes  sorokban  írta  versét,  mely- 
nek azonban  gyönge  a  ritmusa,  nem  tartja  meg  az  üte- 
meket   Nyelve  is  durva,  darabos. 

Valkai  András  másik  munkája  :  Genealógia  historica 
regum  Utingariae  stb.  asaz  Az  magyar  királyoknak  erede- 
tekről és  nemzetségekről  vnló  szép  história  stb.  a  legterje- 
delmesebb magyar  tárgyú  históriás  ének,  melylyel  Valkai 
Kalota  szegen  1567.  borkóstoló  Márton  püspök  hetében 
készüli  el.  A  versfejek  egy  rendkívül  hosszú  dedicatío  betűit 
foglalják  magukban.  Ádámon  kezdi  a  történetet,  a  hunok 
neve  helyett  a  magyarokét  használja,  gyorsan  végez 
Atillával,  a  ki  százhuszonnéiíy  éves  korában  *ő  maga 
vérébe  megfuladt  vala».  Különben  ha  valaki  rövidnek 
találja  például  a  magyarok  egy  hadának  megveretését, 
másik  krónikájára  utalja  őket.  Egy  helyen  meg  azzal 
biztat:  *  Másszor  akarok  erről  többet  írnom*.  Egyszer 
meg  azt  mondja  :  Ha  <ez  krónikában  meg  lenne  mind 
írva,  számlálása  ugyan  üdőt  foglalna*.  Kálmán  király 
«igen  ravasz,  szőres  mint  egy  Ézsau  és  szeme  czipás, 
czomós  hátú  és  pelb  sánta  rutalmas  állapatja  sem  vala 
igen  magas ».  Többször  elkeseredve  szidja  a  pártoskodást. 
Például  mikor  Boriczért  küldnek  az  urak.  mondja  :  Sokan 
vadnak  hiszem  most  is  bennünk,  kiknek  nem  teljességgel 
jól  áll  szüvünk.    Noha    magyar    gallért    nekik    viselünk. 


HAZAI  És  VILÁGTÖHT.  ELBESZÉLÉS 'SK  335 

Vagyunk  kik  ez  szüpponra  ügyekezünk. »  Protestáns"  szel- 
lemét árulja  el,  mikor  mondja,  hogy  Kapisztrán  János 
« teste  szerem  Újlakon  volt  szárasztván,  Az  barátok  kal- 
márságára tartván*. 

Mint  Valkai  András  legtöbb  krónikájában,  itt  is 
kevés  a  poésis.  Verse  végén  a  nemet  iránti  gyűlöletnek 
ad  hangot  és  ezzel  némi  tekintetben  érdekessé  válik  és 
a  nemzeti  ellenhatás  tüzes  kifejezője  lesz.  Nagyon  őszintén, 
igaz  szívből  kiált  fel :  «  Vaj,  magyaroTc,  mely  bolondok  tü 
vagytok,  magyar  fejedelmet  tük  nem  uraltok,  nyilvánvaló 
vessésteket  látjátok;  de  hiszem,  hogy  németté  vált  gyom- 
rotok. » 

Históriás  ének  az  felséges  Mátyás  királynak,  az 
nagyságos  Hunyadi  János  fiának,  jeles  viselt  dolgairól, 
életiről,  vitézségiről,  végre  az  ő  ez  világból  való  kimúlá- 
sáról. Colosvárot  Heltai  Gáspárne  műhelyében  1577. 

A  versf'ő  kezdő  betűin  Ambrossius  litheratus  de 
Gercián  (Görcsönyi  Ambrusnak)  nevezi  magát.  A  történeti 
ének  Árpáddal  kezdődik.  A  vers  első  sorára :  Árpád  vala 
fő  az  kapitányságban  többször  hivatkoznak  a  későbbi 
énekszerzők,  midőn  müveik  dallamát  akarják  megjelölni. 
A  mi  talán  azt  mutatja,  hogy  népszerű  volt  a  magyar 
közönségnél.  Egyébiránt  a  költemény  Árpád,  Attila,  István, 
Szent-László,  Lajos  kurta  megemlítése  után,  Zsigmond 
királyra  tér  át  és  az  ő  törvénytelen  fiának,  mondja 
Hunyadi  Jánost.  Elég  ügyesen  adja  elő  a  nagy  férfiú 
születését  és  a  holló  meséjét,  mely  a  XV.  és  XVL  szá- 
zadnak kedves  mondája  volt  nemcsak  nálunk,  hanem 
egész  Európában  is.  Zsigmond  halála  után  Albertet  említi, 
majd  László  királyt,  Hunyadi  János  kormányzói  hivatalát 
es  ez  alatt  történteket.  Éneke  második  részében  Nándor 
vára  ostromáról  és  a  vajda  győzelméről  szól.  Az  igaz 
lelkesedés  hangja  ömlik  el  néha  sorain,  mikor  a  nagy 
vajdáról  beszél,  bár  általában  azt  kell  mondani    Görcsö- 


3fi6  MÁTYÁS  KIRÁLY 

nyiröl,  hogy  noha  értelmes  fő  lehetett,  szárazon,  hidegen 
adja  elö  a  történetet.  Egy-egy  kép,  hasonlat  vajmi  ritka 
nála,  minő  például  ez : 

Oly  dolog  az,  kit  megéget  az  kása, 
Hogy  ha  látja,  az  torlaiót  is  fúja. 

Néha  azonban  megengedi  magának  egy  egy  törté- 
nelmi hes.téd,  valamely  vezér  ajkára  tett  szózat  közlését. 
A  harmadik  részben  Hunyadi  János  két  fiáról,  László  és 
Mátyásról  énekel,  elmondja  László  kivégeztetését.  Szilágyi 
Mihály  szereplését,  Mátyás  Csehoi szagban  tartózkodását. 
Ezután  a  kolpeni  és  szent-demeteri  ütközetet  írja  le  és 
ezt  urának,  homonnai  Drugeth  Gáspárnak,  ajánlja  és 
folytatja  Mátyás  királynak  történetét,  egész  Bécs  város 
megfékezéséig,  hol  az  urak  mind  letelepedének.  A  könyv 
végen  mondja  :  « Következik  az  ötedik  része  Mátyás  király 
haláláról.  >  Ezt  azonban  nem  ő  írta  meg.  Versszerzését 
már  befejezte :  nem  is  bírunk  tőle  többet.  De  azon  a 
hangon,  melyen  ö  kezdte,  jelent  meg  az  ének  igért  foly- 
tatása. 

As  ötödik  réssé :  3Iátyás  király  dolgainak  mind 
halálai (j.  1576-ban  írta  Bogáti  Thordán  «igen  koplalok, 
valék  nagy  haragban ».  Magasztalja  Mátyás  királyt,  de 
mindjárt  szemére  veti,  hogy  « csuda  jó  szokását  ö  eleinek, 
elfelejtette  magyar  nemzetnek,  ezt  magyarok  királynénak 
köszönnek,  rontója  lön  király  jó.  erkölcsének ».  Olasz  er- 
kölcsei, a  művészet  és  tudomány  pártolása  miatt  «(íor- 
gálják*  a  nagy  urak,  « királyt  lágy  erkölczeért  igen  szól- 
ják, csaknem  szemében  pirongatják,  hogy  az  nyerget  a 
hátára  felrakták,  hogy  annyira  adta  magát  asszonynak. 
Országát  .  .  .  sok  enczem-bencz  apróságra  pállaná,  mely- 
lyel  eleitől  elhasonlana*.  A  király  azonban  megfelel  nekik, 
hogy  nem  szereti  a  magyarok  vad  erkölcseit  :  gyönyörű 
palotákat   építtet   és   minden   áron    emeli  a  műveltséget. 


HAZAI  És  VILAGTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  367 

A  halódik  rész  László  király  választását,  koronázását  és 
hadait  adja  elő  :  a  hetedik  alföldi  hadait,  a  nyolczadik 
Lajos.  János  és  Ferdinandus  királyok  történetét  meséli  el. 
Mint  e  rövid  tartalomjegyzék  mutatja.  Bogáti  költeménye 
nem  csupán  Mátyás  királylyal  foglalkozik,  a  hogy  az  ének 
homlokán  levő  öreg  betűk  jelezik.  A  nagy  király  csak 
szerény  helyet  kapott  benne ;  hanem  mint  a  versfejekben 
maga  a  szerző  mondja :  Matthiam  cecinere  alii,  cane 
Musa  sequentes :  Mátyást  mások  énekelték  meg.  Múzsa 
énekeld  meg  te  a  következőket  stb.  Különben  is  ez  az 
ének  Görcsönyi  Ambrus  Hunyadi  Mátyás  históriája  után 
függelékképen  adatott  ki. 

As  vitéz  Túri  Giurgi  haláláról  czímü  históriás  ének 
a  XVL  század  jeles  íörökverőjének  halálát  énekli  meg. 
A  költemény  szerkezete  gyönge,  az  énekes  nem  törődik  a 
belalakkal.  tárgyának  ügyes  beosztásával.  Verselése  sem  jó. 

Itt-ott  mégis  fölmelegszik,  fölbuzdul  és  lelkes  sza- 
vakban szólaltatja  meg  Túrit,  a  ki  az  istenhez  intézi 
áhítatos  szavait.  Kissé  ügyetlenül  rajzolja  a  hős  személyét, 
midőn  így  festi:  *  Vitéz  és  magyar  módra  törmett  vala 
tisztös  öreg  és  vastag  ember  vala,  vitézi  fejében  szép  két 
szöm  vala,  mindennemű  józág  ű  benne  vala.»  Az  énekes 
nézete  szerint  Hunyadi  óta  nem  volt  nagyobb  hőse  a 
magyarnak,  a  kit  a  király  pohárszékével  ajándékozott  meg. 

Ki  a  szerzője.,  nem  tudni  :  sem  a  versfejek,  sem  a 
költemény  végsora  nem  mondja  meg. 

Gosárvári  Mátyás:  <^Az  régi  magyaroknak  első  be- 
jövésekröl  való  história,  Atillával  miképen  telepedtenek  le 
Sicamhriáhan  és  mely  nagy  vérontással  férkestenek  he 
Fannoniáha>  (Kolos vár  1579)  czímü  költeményében  egész 
húnkrónikát  adott.  Tizenegy  szótagos  négyes  sorokban 
van  írva.  Mint  a  versfök  betűiből  kitetszik,  hunyadmegyei 
harminczados  vala  és  müvét  somlyói  Báthori  Istvánnak 
ajánlá.  Hat  részben  rajzolja   a  húnbirodalom  megalapítá- 


368  TURI  GYOKGY  HALÁLA 

sának  és  Atilla  után  felbomlásának  történetét.  Előadásá- 
ban Heltai  krónikáját  követi  s  a  székelyek  megtelepedé- 
sével végzi : 

Ezek  magokat  elnevezték  vala, 
Magyar  nevet  rólok   tagadták  vala, 
Székely  nevet  magoknak  adtak  vala, 
Magokat  székelynek  nevezték  vala. 

A  csodaszarvas  regéjét  józan  motívummá  törpíti, 
mikor  pár  sorban  a  magyar  nép  akkori  müveletlenségét 
adván  elő.  hogy  «sem  szántást,  kapálást  nem  tudnak 
vala,  csak  vadászásokkal  élnek  vala>,  elmondja,  hogy  ily 
vadászat  alkalmával  « zsírosabb >  földre  akadtak  és  oda- 
telepedtek. Atilla  tábora  utczás  varasnak  tetszik  az  énekes 
szemében.  Az  ^^s  végzetet  többször  elhagyja  a  latin  ne- 
veknél, pl.  Macrin,  Rhen ;  a  német  Dítrich  vagy  Detre, 
nála  Deitrieli  stb.  Nyelve  elég  folyékony  és  magyaros, 
verselese  azonban  kevésbbé  gördíilékeny. 

Salánki  György  megénekelte  a  Nádudvari  győzedel- 
met. A  históriás  ének  e  czím  alatt  jelent  meg :  História 
cladis  turcicae  ad  Nádudvar  nec  non  victoriae  ungarorum 
duce  magnífico  dominó  dominó  Francisco  Gesti.  A  latin 
czím  után  ugyanazon  nyelven  Geszti  Ferenczhez,  kegyes 
pártfogójához  pár  verset  mtéz  s  elmondja,  hogy  hálából 
énekli  meg  öt.  Költeménye  elején  bemutatja  Sásvár  béget, 
e  magyar  pór  eredetű  törököt,  ki  keresztyénből  kegyetlen 
pogány  lett,  ki  akárhányszor  elmondotta  «ha  magyar  ver  csak 
egy  csepp  bennem  volna,  kimetszetném,  mondom  az  nagy 
Allahra,  nem  akarnám,  hogy  ez  hitből  kivonna.*  Sásvári 
egy  neophytus  vakságával  üldözé  a  magyart,  Salánki  tör- 
téneti példákkal  illustrálja  az  áttérők  e  vakbuzgóságát, 
hisz  <  valakik  mitőlünk  elszakadtak,  Mahometnek  vallására 
állottak,  marháinkat  inkább  dúlták,  fosztották,  gyerme- 
kinket inkább  ölték,  vagdalták.  Ezek  között  mind  híresebb 
az  Sásvár,  kit  csak  azért  szeret  vala    a    császár,    tisztől 


HAZAI  ES  VILAGTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  369 

neki  adattaték  Szolnokvár,  hogy  ez  földen  inkább  félne  az 
magyar.  Mert  ö  maga  egynéhányszor  kérkedett,  császnr 
előtt  ilyen  szókkal  beszéllett:  adjad  nekem  a  szolnoki  beg- 
séget,  néked  adom  császár  Magyarországot.*  Meg  is  nyerte 
Szolnokot,  de  Ruber  Károlyban.  Kolonitz  Bertalanban  es 
Kátay  Ferenczben  veszélyes  ellenségekre  talált,  kik  har- 
madfél ezer  emberrel  támadták  meg  és  bevették  Hatvan 
városát  Kegyetlenül  öldösék  a  törököket  s  a  szerző  há- 
lásan emlékszik  meg  a  németek  bátorságáról  is.  E  győ- 
zelem boszúra  ingerli  Veiz  basát  «egész  éjjel  nem  alhalik 
búában,  ide  s  tova  gondolkodik  magában.*  Seregét  Győr 
felé  küidi.  de  hiába,  mert  megveretik  ;  azután  Kaproncat 
támadja  meg  egy  másik  török  basa,  de  ez  is  rosszul  járt  a 
horvát  urakkal  szemben.  Büntetésül  *Budábul  igen  hamar 
kihányák.  úgy  sajkában  igen  hamar  berakák,  aláküldék  Duna 
vizén  császárnak.*  Budai  basa  nem  létében  Sásvár  bég 
gyűjti  össze  a  törököket,  megrohanja  Makiárt,  leöldösi  a 
magukat  mindjárt  meg  nem  adó  keresztyéneket,  <csak 
fejeket  az  kocsira  felrakák.  gyermekeket  mint  juhokat  fog- 
dosák.*  Azután  Eger  alá  ménének,  de  látván,  hogy  itt 
semmit  sem  vihetnek  ki,  Hatvanba  sietének.  Sásvár  ujabban 
összegyüjté.  még  pedig  nagyobb  számmal  törökjeit  s  a 
messze  vidékre  rabolni  indult.  Geszti  Ferencz,  « mihelyt 
hallá  az  török  dolgát,  kihozatá  mindjárt  veres  zászlóját, 
kiki  mihelyt  felkészifé  őmagát,  Diósgyörbül  kiindítá  szép 
hadát.*  Csakhamar  számosan  gyülekeznek  táborába  és 
szerző  történeti  hűséggel  adja  elő  a  sereg  elrendezését. 
Szép  csendben  mennek  a  törökök  után,  Nádudvarnál  érik 
el  őket  és  rútul  megverik.  Nagyszámú  törököt  fogtak  el, 
«tíz  zászlókat  egyetemben  nyerének,  hatszáz  magyar  rabot 
szabadítanak.*  Végül  elmondja,  mikor  és  hol  készíté 
versét :  « Ezerötszáz  és  az  felett  nyolczvanban,  ez  dolgokat 
kik  ezen  esztendőben  történtének  nagy  szép  renddel  ver- 
sekben,   befoglalák  az  Bársonyos  mentében    (Borsodban). 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  42 


370  ICOX  VICISSITUDINIS 

Icon  viclssitudinis  humanae  (Az  emberi  viszontagság 
képe)  czim  alatt  jelent  meg  egy  kis  elbeszélés,  mely  Ali 
budai  basa  magatartását,  nösülését  és  szörnyű  halálát 
adja  elő.  Az  elején  Ali  basa  (1580  — 3j  egyéniségét  mutatja 
s  különösen  kiemeli,  hogy  jó  nyilas  és  pályafuttató.  Több 
példát  hoz  fel  ügyességére  Ó-Budánál  egy  magas  fát  ása- 
tott a  földbe,  egy  gömböt  tétetett  a  hegyére  és  lófuttában 
(fokában)  meglőtte  Buda-Eörsnél  és  a  budakeszi  utón  is 
hasonlót  tőn,  « tetejében  fellőtt  nyilat  ott  látod*,  mondja 
a  névtelen  énekes.  Hogy  szerette  az  efféle  gyakorlatokat, 
az  is  mutatja,  hogy 

Az  Ali  egy  gyantáros  szép  sima  fát, 
Felállatott  egy  nagy  magas  fenyőfát, 
Az  hegyében  feltétetett  egy  kupát. 
Annak  adja.  ki  felmászsza  az  nagy  fát. 

A  szultán  leányának  férje  elhunyván,  Ali  budai 
pasa  felesége  szeretett  volna  lenni.  Ez  enged  a  császári 
kívánságnak  és  sajkára  teszi  nejét  és  házanépét,  hogy 
Azma  zultána  férje  legyen.  Megtörtént  ugyan  a  házasság, 
Ali  is  újra  elnyerte  budai  állását  (1586) ;  de  csakhamar 
elhunyt  az  a-sszony,  a  császár  nénje  és  mivel  nem  maradt 
Alitul  gyermeke,  mindenét  vissza  kellé  küldeni  Konstan- 
tinápolyba.  Csupán  a  taczát  (c.>aladi  koronáját)  tartá 
vissza  egy  asszony  csábítására .  Ez  a  nő  azonban  árulója 
lön  és  halálát  okozta.  A  szerző  végül  inti  olvasóit,  hogy 
«czuda  dolog  az  asszonyoknak  dolgok  .  ,  .  jobb  nyilván 
(a)  szeretőnek  ö  czapása,  hogy  nem  mint  czalardnak  ö 
czókolása*.  Ennek  bizonyítására  üéhány  hazai  és  mas  tör- 
téneti példa  következik.  A  históriás  ének  a  török  világ 
egy-ket  eljárásával  ismertei  meg  bennünket,  előadása 
azonban  gyönge,  nyelve  nehezen  érthető. 

Toldy  azt  hiszi,  hogy  a  versszerző  kevéssel  1586 
után  írla  históriás  éneket  s  mivel  Ihász  Gábortól  kapta 
az  Akadémia,  Ihass  névtelenének  nevezte  el  a  szerzőt. 


HAZAI  ES  VILAGTORT.  ELBESZÉLÉSEK  371 

A  Kí'm-codex  megőrizte  egy  névtelennek  a  históriás 
énekét,  melyben  a  vég- gyulavári  őrségnek  egy  kalandját 
meséli  el  ;  az  ének  azonban  még  nem  adatott  ki. 

Tőke  Ferenc::  megénekelte  Szigetvárának  1556.  évi 
ostromát.  Müvét  mindjárt  az  ostrom  után  készitette.  Érde- 
kesen számlálja  elő  a  harcz  részleteit,  magasztalja  Horváth 
Márkot  a  hős  védőt.  Előadása  és  nyelve  kevésbbé  vonzó. 
Töredékben  maradt  reánk  egy  névtelennek  Histó- 
riája a"  Szifjetvárának  veszéséről^  mely  érdekesen  és 
eltérő  állításokkal  énekli  meg  a  híres  ostromot  és  a  vár 
pusztulását.  Az  énekes  előadása  szerint  a  nyolczadih 
ustromon  megsebesült,  és  halálos  ágyán  feküdt,  ügy, 
hogy  részt  sem  vehetett  a  végső  harczban.  Érdekes  epi- 
zód az  is,  hogy  a  hős  védők  maguk  öldösték  le  felesé- 
geiket, hogy  ne  jussanak  a  pogányok  kezébe.  Egy  nő 
azonban  rávette  férjét,  hogy  fegyverezze  föl  s  vele  együtt 
hutlott  el  a  csatatéren. 

Egy  névtelen  szerzett  egy  históriát^  melyheti  az  felsé- 
ges ^áthori  Zsigmondnak  erdélyi  fejedelemnek  1595.  eszten- 
dőben viselt  hadai  irattattanak  meg.  Kolozsvár  1596.  A  kis 
elbeszélés  több  vitára  adott  alkalmat,  egynek  vették  Szőllősi 
István  ugyanazon  tárgyú  munkájával,  mely  1635-ben  jelent 
meg.  Szabó  Karoly  kiderítette  a  tévedést  és  bebizonyította, 
hogy  ez  a  históriás  ének  SzőUősié  nem  lehet.  Megemlítendő 
még  egy  galatai  rab  éneke  Székes -Fej  ér  vár  veszedelméről. 
A  világtörténeti  tárgyak  énekesei  között  figyelemre 
méltó  a  tehetséges  Kákonyi  Péter,  a  ki  bibliai  történetein 
kivül  egy  ókori  történet  elbeszélésével  is  megpróbálkozott. 
A  História  Astiagis  regis  et  Oyri  1549-ben  készült.  Már 
maga  a  kettős  czím  jelenti,  hogy  két  külön  történet  ját- 
szik össze,  Astyages  királyé  es  később  Cyrusé.  A  szerző 
fel  is  híja  az  «urak»  figyelmét,  hogy  hallgassanak  reá, 
mert  «hataimas  urakról  néktek  emiéközöm,  gazdag  királyok 
életit  teszéllöm,  elmúlt  nagy  üdőkről  mostan  emlékezöm.  > 

24* 


372  ASTIAGES 

Ismeretes  a  Cyrus  király  mondája,  hogy  nagyatyja  As- 
tyages  rosszat  álmodott,  és  hogy  álma  be  ne  teljesedjék, 
leányát  « emberkorában*  nem  adta  « úrfinak  .  .  .  sem 
penig  kazdagnak>,  hanem  egy  Cambises  nevű  kis  ember- 
nek. Házasságuk  gyümölcsét  pedig  Harpagusra  bízza,  ezzel 
« titkon  elrekkönteti*.  Harpagus  azonban  nem  engedelmes- 
kedik, hanem  egy  pásztornak  adja  át,  hogy  pusztítsa  el,  ca 
hol  neki  tetszenék*.  A  pásztor  « egy  erdőkebelbe*  rejté,  de 
nem  bánta,  otthon  pedig  a  feleségének  elmondá,  a  kinek 
megesett  rajta  a  szive  és  a  gyermekért  küldi  férjét.  Épen 
«egy  fias  kamondor*  szoptatta  és  köiüifogta.  vadak-,  ma- 
daraktól igen  oltahuazta  és  melegségével  táplálta,  majd 
ugatva  követte  a  gyermekvívö  pásztort,  kinek  felesége  a 
csecsemő  láttára  c édest  mosolyodék>,  míg  az  «ü  fiát  ki- 
veté  király  magzatjáért*.  Kákonyi  szerint  «nem  bánkódik 
vaia  az  ü  magzatjáért ».  Mikor  azután  kitudódott  Cyrus 
életben  maradása  s  e  miatt  Astyages  Harpagus  fiát  «meg- 
ölete  .  .  .  étkűl  megfőzeté  egy  lakodalmában »,  Harpagus 
bosszún  törte  a  fejét.  Azalatt  Cyrus  íel-felörögödék»  és 
atyjának  «íühadnagya  az  úrfi  Harpagus >  elárulta  neki 
nagyatyja  hadseregét,  ez  legyőzetett,  noha  « sokan  asszony 
népek»  támogatták.  Cyrus  azonban  «nagy  kegyelmességét* 
mutatta  az  elbukott  király  iránt,  «Média  országgal  ismét 
megonszollá*.  Cyrusból  jámbor  és  nagy  kegyelmes  király 
lön,  kinek  sok  háborúját  röviden  végzi  Kákonyi,  csak  a 
szittyák  királynéjának  ügyes  fogását  és  győzedelmet  írja 
le  kissé  bővebben,  a  ki  az  elesett  Cyrus  «királ  testét  elö- 
vitetteté,  az  egy  cseber  vérben  nyakra  ereszteté,  Keserű- 
ségében neki  ezt  ivölté :  Cyrus  királ !  igyál  eleget  az  vér- 
ben. Kit  te  szomihozal  kegyetlenségedben,  Kiben  nem 
ihatál  eleget  éltedben,  legyen  ez  te  néked  nagy  kevélysé- 
gedben*. 

Szilády  x4ron  nagy  véleménynyel  van  Kákonyi  iránt. 
Szerinte  kár,  hogy  a  magyar  történetből  nem  énekelt  meg 


HAZAT  ES  ViLAGTORT.  ELBESZÉLÉSEK  373 

vagy  egy  eseményt,  mert  a  ki  a  bibliából  s  más  nép  tör- 
ténetéből vett  tárgyat  ily  alakban  tudta  feltüntetni,  az 
nemzete  epicusává  is  válhatott  volna.  Mint  a  fentebbi 
részletezés  mutatja,  Kákonyi  nem  rendelkezett  a  belalak 
mesteri  képességével.  Conceptiója  nem  emelkedik  kora 
színvonala  fölé.  Ügy  adta  a  mesét,  a  hogy  találta.  Nem 
tudta  jobban  kikerekíteni ;  bár  előadása  átlátszó  és  elég 
drámai,  még  nagyon  messze  esett  attól,  hogy  nemzete 
epicusává  válhasson. 

^Crónica  avagy  szép  históriás  éneJ:,  miképpen  Ua- 
riadenus^  tengeri  tolvaj,  Barbarossa  és  basává  lőtt  és 
miképpen  ez  által  Suliman  császár  a  tengert  bírta  és 
megháborította  a  tengert,  sok  földeket,  várakat  és  váraso- 
kat és  megvötte  Tunetum  királyi  birodalmat,  midőn  az  or- 
szágbeliek egyenetlenségből  veszédnének  egymással.  ValJcai 
Andrástői  versekbe  szépen  szörzettetett  (1573  Kolozsvár). 
Valkai  Jovius  33.  könyvéből  1571-ben  fordította  e  müvét. 
Két  évvel  utóbb  megírta  folytatását :  «Gronica  avagy  szép 
históriás  ének,  miképen  Károly  császár  hadakozott  Afri- 
kában a  Barbarossa  basa  ellen  és  miképen  Mulessest, 
tunetumi  kiűzetett  királyt  ismét  az  ő  királyi  birodalomba 
bevitte  és  székiben  helyheztötte.  >  Szerzője  tudósít,  hogy 
munkáját  Mandevillai  János  írása  és  Jovius  püspök  ma- 
gyarázata után  készítette  s  igéri,  hogy  ha  élete  meg  nem 
rövidül,  több  históriákat  ad  ki  versül.  Fordítása  költőiet- 
len  elbeszélése  a  történetnek  s  a  hol  élénkebb  előadásra 
is  tudna  emelkedni,  ott  egyes    magyartalanságaival  bánt. 

História  Alexandri  Magni  czim  alatt  jelent  meg 
Ilosvai  Selymes  Pétertől  Nagy-Sándor  története,  melyet 
hat  részben  1548-ban  írt.  Mint  maga  mondja  Justinusból 
és  Curtius  töredékeiből  gyűjtötte  össze.  Mindjárt  versei- 
nek elején  említi,  hogy  már  előbb  sokat  szólott  Sándor- 
ról, e  munkája  azonban  nem  jutott  el  hozzánk.  Költe- 
ményét a  görögök  fellázadásával  kezdi  s  ez    után  Dárius 


374  NAGY  SÁNDOR 

perzsa  király  ellen  indul ;  mindkét  fél  erősen  fegyverke- 
zik, a  költő  leírja  seregök  berendezését  és  Sándor  első 
győzelmeit,  a  második  rész  Tyrus  lerontásával  s  Dárius- 
nak Sándorhoz  intézett  levelével  kezdődik,  elbeszéli  egyp- 
tomi  hadjáratát  és  újabb  ázsiai  győzelmét.  A  harmadik 
rész  a  szittyákkal  hozza  érintkezésbe,  a  negyedik  Indiába 
vezeti,  az  ötödik  indiai  küzdelmeit  és  bajait  rajzolja,  a 
hatodikban  visszatértét,  halálát  és  birodalmának  felosztá- 
sát meséli  el.  A  majdnem  háromezer  sorra  terjedő  his- 
tóriás ének  nem  szivesen  vegyíti  előadásába  a  mondai 
elemet,  józan  és  egyszerű,  igaz  és  történeti  akar  lenni, 
a  mit  a  költői  elem  rovására  teljesít.  Az  egyes  részek 
versfejeiben  a  latin  verses  tartalom  van  befoglalva,  a 
mi  talán  szintén  elömozditotta  a  költemény  mesterkélt 
és  rideg  előadását.  Csak  az  itt-ott  használt  párbeszéd  tud 
némi  élénkséget  kölcsönözni  a  históriának,  melyben  sok 
a  tudás,  de  annál  kevesebb  a  költészet.  Még  az  oly 
vonatkozások,  modern  viszonyok  érintései  is  hiányzanak 
versében,  melyek  többé-kevésbbé  fölkeltik  érdeklődésün- 
ket. Az  egyes  népeket  és  tájakat  néha  ügyesen  írja  le,  úgy 
hogy  világosabb  képekben  állítja  elénk  azokat.  Verselése 
nem  jobb  mint  más  müveiben,  van  érzéke  a  ritmus 
iránt,  többnyire  megtartja  a  középmetszetet,  úgy  hogy  a 
sorok  döczögés  nélkííl  folynak,  de  más  valami  különös 
érdeme  nincsen. 

1561-ben  Medgyes  városában  szerzé  Varsányi 
György :  Egy  s^ép  históriáját  a  Tersei  királyról,  Xerxes 
neve,  miképpen  röviden  időben  elvesztett  volt  tízszer 
százezer  embert.  Czíme  után  ítélve  egy  világtörténeti  el- 
beszélést várna  az  olvasó,  a  régi  görögök  és  perzsák 
csodálatos  harczat,  melyben  a  műveltség,  hősiség  és  a 
lángész  leleményessége  legyőzi  a  barbár  erőt  és  szörnyű 
hatalmat ;  e  helyett  azonban,  hosszú  erkölcsi  oktatás 
a  szerencí^e    álihatatlanságaról,  az    elbizakodás    vészedéi- 


HAZAI  ES  VILAGTÖET.  ELBESZÉLÉSEK  375 

mérői  áll  előttünk,  melynek  bizonyítására  szolgál  a  perzsa 
király  története  :  sőt  nem  egyedül  teljesíti  a  könnyű  sze- 
repet, mert  ott  van  másodiknak  Polycrates  gyűrűje, 
melyet  a  hal  gyomrából  vettek  ki.  Majd  Cyrus  következik, 
kinek  fejét  elvétette  a  szittya  királyné,  «egy  naf/y  edény 
vérben  gyorsan  hévdctte^  ssiáalmas  beszéddel  ezJcépen 
illette:  vérben  annyit  innék,  ne  kivánna  többet.*  Ezekkel 
sem  elégszik  meg  a  versszerző,  hanem  azt  mondja : 
Jőjön  elő  Sándor,  utóbb  meg  azt  kérdi,  hol  vagyon  most 
Kroesus  nagy  gazdagságával,  vitéz  Hannibál  jó  hadnagy- 
ságával, Scipio  Rómából  szerencsés  hadával,  nagy  Július 
Császár  sok  birodalmával  ?  És  igy  folytatja  tovább,  hivat- 
kozik sok  liíres  és  jeles  emberre,  a  kik  mind  elvesztek, 
elpusztultak,  mert  itt  e  földön  nem  használ  semmit  a 
♦  királyság,  császárság  avagy  nagy  papság,  érsekség,  pis- 
pekség  és  sem  uraság,  mind  egyaránt  esik  rajtok  nyo- 
morüság».  Éneke  vége  felé  pedig  figyelmeztet  a  jámbor 
s-cerzö.  hogy  mé<:  csak  négyszázharminczkilencz  esztendő 
van  hátra,  e  hitében  megerősíti  őt  a  nagy  romlottság, 
melynek  n  inden  jelenségét  buzgón  elszámlálja,  némelyiket 
például  a  ravaszságot,  hamisságot,  álnok  barátságot  külön 
is  bemutatja :  «Veled  gyakran  beszél  és  ajánlja  magát, 
Hallja  jó  barátom  !  úgy  adja  poharát,  ugyan  lantol,  néha 
latod  térdhajtását ;  ha  igen  eszes  vagy.  kérd  elö  forintját.* 

Mennyire  alaktalan  a  kis  költemény,  a  bevezetés  is 
mutatja,  melyben  hosszasan  rajzolja  az  ember  teremte- 
tesét,  elszaporodását,  az  isteni  akaratot    és    gondviselést. 

3íádai  Mihály,  hihetőleg  Szabolesvármegye  jegyzője, 
Jeruzsálem  puszttdásáról  kezdett  meg  egy  elbeszélést, 
melyből  csak  16  versszakot  készített  el.  Jászay  Pál  azt 
sejti,  hogy  ez  a  megyei  jegyző  saját  költeménye,  «ki  a 
megye    közdolgait  hihetőleg  papiros  szűke   miatt    írta  az 


376  CASTKIOTA  GYÖRGY 

ÍV  még  fenmaradt  tiszta  lapjaira.*  Magán  a  töredéken 
a  szabolcsi  kiejtés  vonul  végig,  mely  az  é  helyett  í-t 
szeret  használni,  mint  píns,  leszid,  szip,  nípivel  stb. 

Bofjáti  Fazekas  Iliklós  megénekelte  Hunyadi  János 
egy  híres  szövetségesét.  Énekének  czíme:  A^  nagy  Cas- 
triot  Györgynelt^  hit  az  török  Szkender  bégnek  hivott,  ki 
Hunyadi  Jánossal  kétfelöl  vitt  az  törökre,  különb- különb 
csodaszerencsével,  vitézi  dolgainak  históriája,  hat  részben. 
Az  első  rész  Nagy  Sándorról  emlékezvén,  második  Sán- 
dorul Szkender  béget  hozza  fel,  kilenczedik  fiát  Epyrus 
fejedelmének,  kinek  mielőtt  anyja  a  világra  hozta  volna, 
csodálatos  álomlátással  megjövendölé  nagyságát.  Elbeszéli 
ifjúkori  történetét  mint  állt  el  Murád,  török  szultántól  és 
tért  atyja  országába.  A  második  rész  előadja  hányszor 
veri  meg  a  törököt  és  üzi  el  Velencze  hadát.  A  harma- 
dikban Murád  megtámadja  Epyrust,  beveszi  Szvetigradot, 
de  Krója  alatt  bújában  hal  meg.  A  negyedikben  Murád 
utódát  Memhetet  mutatja  be,  mint  a  ki  «sok  nyelvet, 
tudományt  tanola,  csillagok  forgását  oly  igen  tudja,  hogy 
minden  útára  jövendőt  látna,  tolvajoktól  csendes  ország 
és  uta.»  Mégis  újabb  háború  támad,  mely  a  török  vere- 
ségével és  frigykérésével  végződik.  Az  ötödikben  Ferdinánd 
nápolyi  király  többször  megveri  Memhet  császár  hadát, 
békét  is  kötének,  de  a  törökök  megszegik.  A  hatodikban 
Memhet  is  csatát  veszt  Krójánál,  Szkender  beg  pedig  vég- 
rendeletet csinál,  szép  szózatot  intéz  híveihez  és  meghal. 
A  költemény  szerzője  felemlíti,  hogy  «nem  tudék  jobbat 
én  régi  dolgokban,  magyar  nemzetnek  irom  ezt  példában, 
Epyrus  lenne  az  Erdélyországban,  szü,  kéz  kellene  az 
török  torkában.*  Majd  Hunyadira  emlckszik  s  mondja  : 
«Régi  jó  dolgok  forgának  eszemben,  török  fegyvere  mint 
hatott  földökben,  szent  Gal  hetében  iram  |,ezt  Tót-Örben 
Ezerötszázban  és  hetvenkilenczben.  Verselése  néhol  hibás, 
irálya  itt-ott  értelemnélküü  ;  elöndása  a  történethez  tapad 


HAZAI  ÉS  VILÁGTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  377 

Ugyan,  de  többször  meglátszik  rajta  Bogáti  ügyessége. 
Nyelve  is  színesebb  mint  több  más  énekesé. 

História  az  persiai  monarchiabeli  fejedelmekről  stb. 
Ghieremj  Miháltól.  Cserényi  Mihály  1591-ben  írta  énekét 
és  a  következő  évben  adta  ki  Kolozsvárt.  A  könyv  a  perzsa 
királyok  mesés  történetét  foglalja  magában  Herodotusból 
és  más  írókból.  Terjedelmére  nézve  a  legnagyobb  históriás 
énekek  egyike.  Az  első  rész  Cyrussal  foglalkozik,  A  má- 
sodik Cambyses  királynak  viselt  dolgait,  czoda  holondos- 
kodásif,  kegyetlenkedéseit  és  halálát  adja  elő.  A  harma- 
dik Dáriusnak  csudaképpen  a  trónra  jutását,  babyloniai 
és  scythiai  hadjáratát  és  halálát  meséli  el.  A  negyedik 
Xerxesnek  van  szentelve.  Ez  a  versekbe  szedett  perzsa 
történet  sem  tár  elénk  semmi  kiváló  sajátságot  composi- 
tiójában.  Egyenletesen  és  sokszor  unalmasan,  művészi 
öntudat  nélkül  meséli  el  a  lőtt  dolgokat.  Szinte  jól  esik 
az  olvasónak,  ha  közbe-közbe  egy  kis  beszéd,  vita  indul 
meg,  vagy  egy  érdekesebb,  szokatlanabb  kifejezésre  talál. 
Nyelve  ugyan  nem  rossz,  nem  érthetetlen  ;  versei  is 
könnyen  folynak,  tizenegyszótagos  sorokban  hömpölyög 
előttünk  a  hosszú  lélekzetü  história,  de  nincs  benne 
melegség  vagy  érzés. 

Csengeri  András,  mint  verse  végén  mondja,  Teleg- 
den  1553-ban  írta  Jeruzsálem  veszedelméről  szóió  költe- 
ményét, mely  Debreczenben  157J:-ben  Komlós  Andrásnál, 
1580-ban  meg  Kolozsvárt  jeleni  meg  ^  História  Josephusból 
sth.*  czím  alatt.  Tizenegy  szótagos  négyes  sorokban  elég 
könnyed  verseléssel  és  élénk  színezéssel  írta  kis  munkáját. 


III. 

BIBLIAI  ÉS  SZENTTÖRTÉNETI  ELBESZÉLÉSEK. 

A  bibliai  és  szent  történetek  verses  feldolgozása  a 
XVI.  század  költészetének  lényeges  részét  teszi.  Számos 
költője  próbálkozott  meg  azzal  a  nehéz  feladattal,  hogy  a 
szentírás  egy-egy  költői  mondáját  versbe  öntse.  A  tárgy 
önmagától  kinálkozék  s  a  XVÍ.  század  olvasója  szivesen 
olvasta. 

Ha  nem  i?  voit  a  pad  alatt  a  szentírás  a  múlt 
századokban,  annyi  tény,  hogy  nem  olvasta  a  köznép. 
Hol  is  olvashatta  volna?  A  nagy  gonddal  másolt  szent- 
írás kevés  ember  tulajdona  lehetett,  csak  gazdag  urak 
dicsekedhettek  vele,  mit  azután  udvari  papjaikkal  olvas- 
tattak, mert  maguk,  kivált  nálunk,  nem  igen  tudtak  olvasni. 

A  sajtó  feltalálása  mindent  megváltoztatott.  Olcsóbb 
lett  a  könvv  és  vele  a  biblia.  Oly  heh  ékre  is  eljutott  a 
könyv,  hol  azelőtt  csak  a  templomban  padhoz,  oszlophoz 
lánczolva  látták.  A  köznép  olvasni  kivánó  tagjai  is  hozzá- 
férhettek, úgy  hogy  az  olvasás  vágya  könnyen  fölébredt 
a  szegény  emberben  s  szivesen  áldozta  néhány  garasát 
egy-egy  könyvért,  melyet  a  vásáron  árultak  neki.  A  vásár 
volt  a  biblia  nagy  terjesztője. 

A  hirdetést  azonban  a  protestantismus  rendezte. 
Luther  tette  népszerűvé  a  bibliát.  Ö  kívánta,  hogy  minden 
hívő  olvassa.  Egy  századdal  előbb,  1417-ben  mindez  hiú 
kívánság  lett  volna.  A  wittembergi  nagy  demosntratio  előtt 
száz  évvel  még  hiába  sürgette  volna,  ritka  volt  a  biblia. 


BIBLIA I  ÉS  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  379 

Most  azonban  más  világ  következett  be,  más  idők 
állottak  elő.  Ott  volt  a  piaezon  a  biblia,  csak  meg  kellett 
venni  s  Luther  reá  fordította  a  müveit  emberek  s  a  köz- 
nép figyelmét. 

A  nép  ugyan  eddig  is  hallotta  a  szent  történetet, 
ismerte  a  teremtés,  a  paradicsom,  Kain  és  Ábel,  a  baby- 
loni  torony,  Noe,  Ábrahám,  Jákob,  Sámson,  Zsuzsanna, 
Jónás  próféta  es  más  szent  férfiak  históriáját,  most  azonban 
maga  kezdte  olvasni.  Üdvössége  követelte  ezt.  A  bibUát 
forgatni,  a  bibliával  elnyugodni,  a  bibliával  ébredni  voit 
minden  jámbor  prolestáns  ember  kötelessége.  Pedig  a 
magyar  kiadás  még  késett.  Megjelentek  ugyan  egyes  részek, 
legkorábban  az  új  szövetség,  de  még  mindig  hiányzott 
az  egész  biblia. 

Ezt  pótolták  némileg  a  bibliai  történetek  verses  fel- 
dolgozásai. A  wittembergi  vagy  más  egyetemből  hazakerült 
buzgó  reformátor  nem  hiába  tanulta  a  poesist,  csakhamar 
beállott  poétának  s  lehető  hűséggel  ^.versehhe  rendel fe>  a 
biblia  szövegét. 

A  század  közepe  táján  legjobban  virágzott  a  szent 
és  hazai  történetek  feldolgozása.  Mindkettő  a  való  his- 
tória, az  igazán  meglőtt  dolgok  benyomását  tévé  rajok. 
Mindkettőt  okulás  czéljából  készítek.  A  reformátor,  az 
actio  embere  nem  magáért  a  művészetért,  nem  hallgatói 
puszta  gyönyörködtetésére  szerzé  verseit ;  előtte  a  kor 
eszméje  lebegett  s  erre  legalkalmasabb  volt  a  bibliai  tör- 
ténet és  az  akkori  idők  országos  históriája.  Mindkettővel 
emelhette  hallgatóinak  vallásos  és  hazafiúi  érzését.  Csak 
e  két  eszme  lebegett  előtte.  Az  első  általános  és  elsőrendű 
volt.  az  utóbbi  másodrendű.  Ez  csak  annyiban  lelkesítette. 
a  mennyiben  nem  ellenkezett  az  uralkodó  eszmével. 
Ö  legelőször  és  legjobban  a  protestáns  vallásos  eszme 
harczosa  volt,  az  töltötte  be  a  lelkét  vagy  egészen,  vagy 
túlnyomóan.  Az  országos  szerencsétlenséget  ezzel  az  esz- 


380  BIBLIAI  ÉS  SZEXTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK 

mével  kapcsolta  össze.  A  nemzeti  eszme  háttérbe  szorult 
nála.  Csak  a  kevésbbé  fanatikusok  valának  buzgóbb  ma- 
gyarok. A  középkor  azonban  nekik  sem  tetszett.  Ezt  nem 
énekelték  meg.  Hisz  épen  e  kor  ellen  harczoltak.  e  kor 
eszméit  sújtották  irataikkal,  nem  is  kedvelhették.  Ez  a 
magyarázata,  miért  nem  írnak  róla  szép  históriákat. 

Csak  később,  a  reactio  hajnalán  kezdenek  meg- 
jelenni a  középkor  regényes  elbeszélései,  a  hetvenes  évek- 
ben kezdik  fordítgatni  és  átdolgozni  a  regényes  históriákat. 
Még  moralizál  ugyan  az  elbeszélő,  hosszú  tanúságokkal, 
elmélkedésekkel  tömi  tele  lapjait,  de  már  nem  gyűlöli 
annyira  a  multat,  nem  veti  meg  a  romantikus  kalandokat, 
sőt  némi  rokonszenvvel  meséli  el  a  középkor  néha  katho- 
likus  szellemű  történeteit.  Mindez  lassan  áll  be,  de  mégis 
feltartóztatás  nélkííl  köszönt  be  a  reactio  özöne.  Lassan- 
kint eláraszt  mindent.  Megint  csak  a  regényes  középkor 
kezdi  érdekelni  a  világot.  A  protestáns  eszme  józansága, 
világossága  csak  kevés  embert  vonz  még  magához.  A 
bibliai  történetek  sem  igen  lelkesítik  többé  az  olvasókat. 
Abban  hagyják  feldolgozásukat,  vagy  legalább  úgy  írják 
verseiket,  hogy  a  katholikus  is  elolvashatja.  Kiszorul  be- 
lőle a  kizárólagos  protestáns  eszme. 

A  mi  elbeszélésmódjukat  illeti,  lehetőleg  az  egyszerű, 
világos  történetet  szeretik.  Ez  legjobban  megfelel  czéljok- 
nak.  Legyen  benne  rövid  a  történeti  elem,  az  igazi  mese  ; 
kevés  vagy  semmi  a  kalandos,  az  érdekfeszítő,  a  bonyodal- 
mas. Ez  csak  az  eszmétől  vonná  el  a  hallgatót.  Ha  mégis 
ilyen  fordul  elő  történetében,  azzal  röviden  bánik,  könnyen 
átsurran  rajta  vagy  néha  ferde  morált  kapcsol  hozzá. 
Eihagyja  helyes  és  józan  ítélete.  Később  már  részlete- 
sebben rajzolják  a  szentírás  érdekesebb  meséit,  szivesebben 
adják  elő  a  vonzó  históriát,  például  1590-ben  lefordítjuk 
Jephtának  tragédiáját,  mini  az  énekes  nevezi. 

A  bibliai  és  szent  történetek  énekeseinek  száma  elég 


BIBLIAI  ES  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  381 

nagy.  Annyian  vannak,  hogy  alig  ismertethetjük  mind- 
nyájok  müveit,  melyek  majd  gyűjteményes,  majd  külön 
kiadásokban  vagy  mindkettőben  is  megjelentek.  Vannak 
olyanok  is,  melyeket  kéziratos  gyűjtemények  tartottak  fen 
számunkra.  Az  írás  terjedésével  szívesen  másolgatták  az 
ily  müveket,  söt  nagyobbakat  is.  Ismeretes  dolog,  hogy 
kivált  nálunk  a  jelen  századig  szívesen  másolgatták  a 
becsesebb  müveket.  Akárhány  ily  régibb  kézirat  csak  most 
kerül  napfényre  s  egykor  talán  jóval  nagyobb  lesz  ismert 
énekeseink  száma  mint  a  minő  mostan. 

De  hát  lássuk  őket ! 

A  sort  egy  olyan  férfiúval  nyitjuk  meg,  a  ki  tulaj- 
donkép nem  tartozik  ez  időszakba,  ő  egy  már  letünŐ 
világ  képviselője  volt.  mert  egy  katholikus  legendát  dol- 
gozott fel  versében,  sz.  Miklós  püspök  életét.  Előadása  is 
inkább  vallásos  hymnus  mint  szent  történet ;  de  mivel  e 
kor  elejére  esik  versének  keletkezése,  őt  teszszük  az  első 
helyre. 

1529-ben  Pécsi  Ferencs  kozári  plébános  lefordította 
magyarra  egy  olasz  verselő  Laus  sancti  Nicolaí  pontificis 
czímü  költeményét,  mely  bőven  elbeszéli  a  szentnek  le- 
gendáját, benne  van  az  a  része  is  a  szent  életének, 
melyet  a  középkori  mysteriumok  annyira  népszerűvé  tettek 
a  müveit  nyugaton,  csakhogy  a  gazdag  pogány  helyett 
egy  zsidó  szerepel,  a  ki  a  szent  képét  « házában  kőfalon 
tartja  vala,  mikoron  megyén  vala  kalmárárójával  sokada- 
lomba»  s  mikor  «a  sokadalomból  megjutott  vala»  s  meg- 
tudta, hogy  elrabolták  kincsét,  a  szent  képét  leragadta 
Tiöfal  oldaláról  és  kegyetlenül  meorverte.  Erre  a  szent 
nagy  véres  ruhájával  megjelenek  neki,  visszaadatá  kincsét, 
a  zsidó  pedig  legottan  heresstyénné  lőtt  vala. 

Pécsi  verse  kissé  gyarló  fordítása  a  latin  sapphói 
soroknak.  Az  ő  11  szótagú   negyedfél   sora  sokszor  több 


382  BATIZI  ANDRÁS 

tagot  foglal  össze  egy  sorban;  s  nem  egyszer  az  értelem 
rovására  rövid. 

Pécsi  után  áttérhetünk  a  protestáns  énekesekre,  a 
kik  a  kor  szellemének  igazi  kifejezői  voltak  s  Batízi 
Andrással  kezdjük,  a  ki  többet  átültetett  a  bibliai  elbe- 
szélések közül ;  ilyen  mindjárt  A  Krisztus  születésének 
históriája,  mely  tulajdonkép  karácsoni  ének  bő  elbeszélő 
részszel.  A  költeményben  még  alig  találni  a  protestáns 
szellem  nyomára,  ha  csak  e  szavakat  nem  veszszük  annak, 
hogy  a  «kik  bíznak  (Jézus)  érdemében,  születésében,  nem 
kárhoznak,  de  bemennek  az  mennyországban ».  4 — 5 — 5 
ütemű  sorokban  van  írva. 

Valódi  bibliai  elbeszélés  <Az  drága  és  istenfélő  vitéz 
Gedeonról  szép  história^,  mely  a  zsidó  vezér  háromszáz 
emberét  százharminczötezer  pogáuynyal  áliitja  szembe. 
A  zsidó  vitézeknek  egy-egy  öres  palaszk,  egy-egy  látnpás 
és  trombita  volt  a  fegyverük,  melyektől  a  megbomlott 
pogányság  százharminczötezer  embere  mind  elpusztult. 

Megveretének   égő  lámpásokkal, 
Üres  palaszkoknak  csak  az  ő  zörgésektől, 
Nagy  kiáltásokkal,  trombitálásokkal. 
Egymást  levágák  önnön  fegyverekkel. 

Szintén  1541-ben  irlsi  Az  istenfélő  Zsuzsanna  assson- 
nak  históriáját,  a  bibliai  epika  e  népszerű  tárgyát.  Épen 
úgy  mint  az  előbbit  alexandrm  sorokban  és  gyakorlott 
kézzel  készítette.  A  gyönyörű  mondát  drámai  élénkséggel 
s  jellemző  képes  nyelven  tolmácsolja,  midőn  például  a 
két  vén  főbírót  emígy  rajzolja: 

Hosszú  vén  szakátok,  mint  az  kecskebaknak, 
Alnak  ő  elméjek  mint  az  agg  farkasnak. 

Hűség  tekintetében  is  kiváló,  bár  szemérmesebb  mint 
az  ős  idők  jámbor  elbeszélője,  mert  bizonyos  kifejezéseket, 
melyek  az  olvasó  szemérmét  sérthetnék,  kerülni  iparkodik. 


BIBLIAI  ES  SZKNTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  383 

Jónás  prófétának  históriáját  «a  keresztyénekért  ö 
nagy  szerelmében*  1541  ben  szerzetté  Batízi  András.  Ez 
az  év  nagyon  termékeny  volt  az  ö  költői  alkotásaiban. 
A  szép  zsidó  monda  szívesen  kínálkozott  neki  a  feldol- 
gozásra, mit  nem  is  mulasztott  el  végrehajtani.  Elég  jól 
teijesíté.  Már  tetemes  haladást  mutat  a  verselesben.  Rhyth- 
musa  zeneibb,  nyelve  találóbb,  helyesebb,  mondatai  nem 
ütköznek  össze  oly  gyakran  a  sor  ütemeivel  mint  régeb- 
ben. Csak  a  rímekkel  nem  boldogul  még  most  sem.  Nincs 
ugyan  egy  egész  hosszú  lap,  melyen  csupán  a  vala  se- 
gédige rímel  mint  a  Zsuzsanna  históriájában^  hanem 
annál  meg  annál  is  rosszabb,  vagy  legalább  is  oly  rossz, 
mert  néhol  semmi  rím  sincs  benne. 

Legutolsó  költői  terméke  úgy  látszik  az  Izsák  pá- 
triárkának házasságáról  való  szép  história  volt.  1546-ban 
készítette.  Előadásában  nem  ment  némi  kicsinyes  hatás- 
vadászattól, némi  széptevéstöl.  A  biblia  naiv  és  egyszerű 
elbeszélésével  szemben  a  jámbor  költő  kétszer  is  elmondja, 
hogy  este  felé  szüzek  és  virágok  jöttek  a  kútra  meríteni ; 
Adj  innom  szép  leámj !  akarta  mondani  Izsák  jövendő- 
beliének s  Rebekka  sem  fél  kijelenteni:  Vagyok  Batuel- 
nek  az  ő  szép  leánya.  A  biblia  fülönfüggőről  szól,  míg 
Batízi  násfát  emleget,  melyet  szépen  felfiiggeszte  leány 
homlokára.  Ábrahám  felesége  pedig  mindig  a  szép  Sára 
asszony^  Batuel  is  elismeri,  hogy  im  előtted  vaí^yon  a  mi 
szép  leányunk,  légyen  felesége  az  vígkedvö  Izsáknak.  Végül 
a  szent  házasság  háromféle  czélját  magyarázza  meg  a 
költő,  jámborsagra  inti  olvasóit  s  elbúcsúzik  tőlök. 

História  az  ifjú  Tóbiásnak  az  Raphael  angyallal  való 
útra  eredéséröl  stb.  hosszú  czím  alatt  a  szép  zsidó  mondát 
írta  meg  Dézsi  (Desii)  András  Dabreczenben  mint  a  vers- 
fők mutatják  1550-ben.  Az  ének  Bártfán  nyomatott.  Köl- 
tője inti  az  olvasót,  hogy  mint  egy  drága  követ  őrizze  a 
hitet,    mert    ha    elvesztitök,    meg  nem    lelhetitek.    Stylusa 


384  DEZSI  ANDRÁS 

szívesen  használja  a  kepéket,  melyek  néha  épen  nem 
költőiek,  például  mikor  mondja,  hogy  « ugyan  nem  fog 
rajtunk  Istennek  mondása,  mint  töknek  nem  ragad  tövis 
oldalára.*  Majd  korának  erkölcseire  tesz  megjegyzéseket, 
midőn  Tóbiás  mennyegzöje  után  az  akkori  lakomák  hibáit 
sorolja  fel. 

De  ha  ti  gyűltök  az  menyeközó'ben. 
Hét  féle  nagy  jószág  vagyon  erkölcstökbea, 
Az  első  jó  erkölcs  áll  az  részegségben, 
Az  másik  jó  erkölcs  az  nagy  tombolásban. 

Ruba  öltözeti  vagyon  kevélységgel. 
Hunytorgatnak  ifjak  ott  mérges  szemekkel, 
Ördög  is  forgódik  köztök  az  fakéssel. 
Nem  szerez  jót,  hidgyed,  ott  a  mesterséggel. 

Bor-elköszönésben  azon  tanácskoznak, 
Ajtót  vőlegényre,  hogy  megostromlanak, 
Bizon  nem  tisztesség,  bátor  elhagyjátok, 
Mondom,  hogy  gonoszság,  valahol  azt  kaptátok. 

Tőle  van  a  Világ  hezdeüUil  lőtt  dolgokról  szóló  tör- 
téneti költemény,  recapitulatiója  a  szent  históriának  a 
világ  teremtése  óta.  Ádámon  és  Éván  kezdi,  a  történetet 
azonban  bő  tanítás  levével  ereszti  föl ;  az  özönvíz  után 
kezdődik  a  második  világ,  a  törvény  világa,  melyben  négy 
monarchia  keletkezését  adja  elő,  úgymint  a  babyloni,  a 
perzsa,  a  macedón  és  a  római  birodalomét ;  majd  a  har- 
madik világ,  a  kegyelemé,  következik.  Ez  a  Krisztus  or- 
szága. Az  első  világot  vízözönnel  irta  ki  az  Isten,  a  máso- 
dikat « vérontással  feddé.>  a  harmadikat  kü özönnel  veszti 
el.  Ezt  azonban  jelek  előzik  meg  s  a  mint  a  «szép  figefák 
mikoron  megberkeznek,  közelvoltát  az  nyárnak  ők  esmér- 
fiék  :  azonképen  az  jegyek  jelentenék,  ítéletnek  közelvoltát 
jegyeznék.*  Végül  egy  hosszú  exhortatio  ad  pios  és  egy 
rövid  oratio  ad  Deum  járul  a  költeményhez,  melyben 
nem  elég  szigorú  a  belső  forma,  rendetlen  a  szerkezet  és 


BIBLIAI  ES  SZENTTORT.  ELBESZÉLÉSEK  385 

csekély  a  művész  alakító  képessége.  Tizenegy  sz(3tagú 
•(4 — 4  —  3)  soraiban  tűrhető  zeneiséggel  énekel. 

E  mű  is  mint  számos  társa,  egyik  alkotása  annak 
az  emberi  törekvésnek,  mely  meg  akarja  érteni  a  múltat, 
a  jelent  és  a  jövőt  mely  meg  akarja  fejteni  az  események 
összfüggését,  meg  akarja  magyarázni  a  tünemények  igazi 
okát.  Ez  az  ős  törekvés  szülhette  a  mythosokat.  ezzel 
foglalkoztak  a  későbbi  vallásalapítók  és  bölcsészek  s  nap- 
jainkban is  ez  köti  le  minden  gondolkodó  figyelmét. 

Izsáh  áldosatjáról  szóló  költeménye  a  Genesis  22. 
fejezetét  dolgozta  fel.  Ügyesen  rajzolja  Ábrahám  szere- 
tetét gyermekéhez,  e  szeretet  próbáját  akarja  látni  az 
Isten  és  megparancsolja  neki : 

Menj  el.  vedd  fel  te  kicsinded   fiadat, 
Az  melyet  igen  szeretsz   az  Izsákot. 
Magas  hegyre  kit  neked  megmutatok, 
Ott  megöljed,  tégy  nekem  áldozatot ! 

Meghatóan  rajzolja  a  biblia  utáu  a  gyermek  naiv 
kérdezősködéset.  patheticus  hangon  szól  az  atya  borzasztó 
áldozatáról,  reális  hűséggel  Ábrahám  készülődéséről,  midőn 
éles  tőrét  kivoná,  mert  már  az  oltáron  volt  a  fa,  « nyak- 
csigáját az  gyermeknek  megfogá.  édes  magzatját  az  ol- 
tárra lenyomá,  két  karjait  az  gyermekhöz  felhúzá.>  Azúr 
azonban  megelégszik  a  jóakarattal  megjutalmazza  Ábrahám 
áldozatkészségét  és  istenségére  fogadja  «eskésével  neki 
kezét  adja*,  hogy  nemzetségét 

Mint  az  égnek  csillagit  szaporítom, 
Mint  tengernek  fövenyit  sokasítom. 

A  költő  azután  elképzeli  Ábrahám  nagy  örömét, 
•melynél  nem  gondolhat  nagyobbat,  hatalmasabb  a  föld 
Jierekségén  sem  lehet 

Kinek  fia  hatalmából  kimenbet, 
Kik  kóstolták,  azok  tudják,  mi  lehet. 
Bodnár  Zs  :  A  magyar  irodalom  története.  25 


386  DEZSI  ANDRÁS 

Dézsi  hoi?szú  erkölcsi  oktatással  toldja  meg  elbeszé- 
lését, megrontja  előadásának  sikerét  s  unalmas  moralizá- 
lásra  változtatja  a  szép  zsidó  mondát,  melyet  tizenegy 
szótagú  sorokban  elég  jól  gördülő  versekben  énekelt  meg, 
1549-ben  írta  a  3Iakhaheusról  szóló  költeményét, 
melyben  mindjárt  megrója  olvasóit,  hogy  «istoriát  hallom 
igen  mondattok,  de  csak  csodáljátok,  nem  tanoljátok^, 
azután  ígéri,  hogy  «nagy  régi  dolgokat*  fog  elbeszélni,  a 
mik  azonban  nem  álmok.  E  nagy  dolog  a  Macchabaeusok 
régi  hősies  története,  mely  kedvencz  olvasmánya  volt  a 
keresztény  világnak  is.  Dézsi  jól  színezett  képekben  raj- 
zolja elénk  a  zsidó  nép  pusztulását,  melyet  Antiochus 
hozott  rája,  átugorja  Eleazár  vértanuságát,  röviden  beszél 
Matathias  főpapról,  hogy  Judas  Macchabaeusra  térjen  át. 
Mikor 

Sisakját  tévé  fejébe  Júdás 
Képe.  tekintete  mint  az  Goliás. 
Pánczélában  ékes  mint  egy  óriás, 
Éles  tőr  kezében  mint  egy  villámás. 

Síró  oroszlánhoz  ám  hasonlatos, 
Szeme  tekinteti  oly  gyorsaságos, 
Csengő'  szava  neki  népe  közt  hangos, 
Minden  viadalban  nagy  gyorsaságos. 

Judas  leveri  ApoUoniust,  Syria  helytartóját,  s  midőn 
Antiochus  Seront  küldi  ellene,  az  Istennel  bíztatja  seregét 
és  tönkreteszi  az  ellenséget ;  mikor  pedig  Antiochus  fő- 
vezére Lysias  támadja  meg  huszáraival  és  gyalog  kato- 
náival, áldozatot  nyújt  be  az  istennek,  majd  forró  imád- 
ságot intéz  az  egek  urához,  Israel  megszabadítójához  s 
sikerűi  leverni  Lysiast. 

A  cCantio*  második  részében  nem  folytatja  Júdás 
háborúit,  hanem  erkölcsi  oktatást  ád  olvasóinak  és  végül 
a  Benedictio  magistratus,  az  elüljáróság  megáldatása  kö- 
vetkezik, a  mi  tulajdonbép  lelkes  buzdítás    a  jóra,  a  ré- 


BIBLIAI    ÉS  SZEXTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  387 

szegeskedés  abbanhagyására,  az  igazságtalanság  elkerülé- 
sére, az  ártatlanok  védelmére. 

Csak  hagyjunk  el  immár  sok  gonoszságot, 
Tészen  isten  vélünk  irgalmasságot, 
Megszabadítja  jó  Magyarországot, 
Megépíti  ez  nagy  sok  pusztaságot. 

Szerkezetét  nézve  gyönge  az  ének,  melynek  tizenegy 
szótagú  soraiban  nehéz  az  ütemeket  megkülömböztetni, 
legfölebb  annyit  mondhatni,  hogy  6 — 5. 

<A2  Levitáról  história*  az  állati  becstelenség  egyik 
legsötétebb  foltját  dolgozta  fel,  ezt  az  aljas  történetet 
adta  a  magyar  nép  kezébe  ;  majd  Szodoma  városával, 
Jákob  leányának,  Dina  asszonynak,  továbbá  Támárnak 
történetével  hozakodik  fel,  hogy  hivatkozzék  szent  Pál 
mondására : 

Sem  részeg,  sem  orv,  tolvaj,  sem  parázna, 
Menyországnak  örökségét  nem  bírja. 

De  hagyjuk  ez  alaktalan  elbeszélését ;  lássuk  az 
utolsót,  forma  tekintetében  nem  jobbat:  Jloyses  és  Jósue 
hadáról  az  Amálek  ellen  czímü  elbeszélést,  melyben  el- 
mondván a  bibUai  történetet,  aránytalanul  hosszú  meg- 
toldásban  adja  az  erkölcsi  tanulságot.  Egyenkint  fölemhti 
a  különféle  népek  pusztulását.,  többi  közt  a  czigányokét 
is,  kikről  nem  tudja,  ha  Egyptom  volt-e  az  országuk,  de 
tudja,  <hogy  otthon  voltak  hatalmasok.  Isten  veszté, 
csak  marada  sátoruk*  ;  majd  a  magyarokra  tér  át,  kiket 
az  amalekiták  sorsától  felt,  bár  azzal  látszik  vigasztalni 
magát,  hogy  a  köztünk  levő  pogányok,  a  törökök,  most 
noha  vannak  vakságban,  a  szent  lélek  hozhatja  igazság- 
ban*. E  hiú  remény  különben  nem  egy  reformátort  bíz- 
tatott, kik  a  XVÍ.  század  közepén  a  törökök  megtéréséről 
ábrándoztak.  Talán  a  török  ez  időbeli  pártoló  fellépése 
keltette  bennök  ezt  az  üres,  alaptalan  reményt. 


388  SZEREMLYÉNI  MIHÁLY 

Szeremlyéni  Miháhj  pap  Kanizsa  várában  1544-ben 
szerzé  Eriyptomheli  Jcijövéséröl  Izraelnek  czímü  szenttör- 
téneti költeményét.  Bár  a  kijövetel  volna  a  vers  tárgya, 
a  zsidók  gyötretésén  kezdi,  mert  Farao 

Meszet,  téglát  kevertet  az  ifjúkkal 
Megbúsítá  nagy  sok  ostor   adókkal. 

Különben  nemcsak  az  ifjaknak,  hanem  az  öregek- 
nek is  dolgozniuk  kellé. 

Semmiben  az  vénség  nem   tiszteltetek, 
Palléroktul  gyakran  megverettetek 
És  ravással  igen  kesergettetek 

Majd  Moize?  születése  és  neveltetésére  tér  át.  A  bib- 
liához híven   adja  elő    a    történet    további   fejlődését,    az 
Isten  csapásait  és  a  zsidó  nép  menekülését.  Fárahó  azon- 
ban megbánja  engedékenységét,  utánok  rohan,  gyalog  fegy- 
vereseit a  « havas  felőle  állítja    fel.    «a  huszárokat    pedig 
szárnyul. >  A    zsidók    azonban,    <noha    hatszázezerén    ök 
valának»,  nagyon  megijedtek  és    csak    Moizesben    bíztak. 
Hűségesen  tolmácsolja  a  költő  a  nép    változó    hangulatát 
a  pusztában,  hol  a  lábuk  sem  repedezek  meg,  betegek  sem 
voltak  •  mindamellett  többször  eltántorodtak  az  igaz  útról. 
A   mily    arányos   és    rendes   folyamatú    a    történet 
első  része,    annyira   sietve   látszott   a   szerző    dolgozni  a 
másodikon.    Elmesél    ugyan  minden    részletet,    de    össze- 
rántva teszi.  Előadása  tárgyias,    sehol    sincs    a    szokásos 
kitérés  a  hazai  vagy  rablási  viszonyokra.  Nem    árulja  el, 
hogy  protestáns  s  még  kevesbbé  szidja  a  katholikusokat. 
Pedig  könnyen  csúsztathatott  volna  bele  ilyes  vonatkozá- 
sokat. Tizenegy  szótagú  soraiban  4—4 — 3   szótagú    üte- 
meknek kellene  állaniok.  de  kevés  dicsekedhetik  ily  helyes 
beo.sztással,  úgy,  hogy  gyarló  a  zeneisége. 

Egy    névtelen,    a  ki    versének    fejeiben    e    vallásos 


BIBLIAI  ÉS  SZENTTÖKT.  ELBESZÉLÉSEK  389 

mondást  rejtette  el :  MiJii  autcm  obsit  gloriari  nisi  in 
enice  domini  nosiri  Jesu  Chrisü  egy  történeti  éneket 
szerzett  A  teremtésről  való  história  czím  alatt.  A  terem- 
téssel magával  néhány  sorban  végez,  hogy  a  bibliai  tör- 
ténetet adja  elö  egész  Józsefig.  Az  elbeszélés  gyorsan 
tolyik ;  Ábrahámról  mondja,  hogy  «egy  nagy  mély  kút 
neki  adaték,  rajta  Ábrahám  megtelepedők*.  József  pedig 
atyját  és  testvéreit  «mind  nemessé »  tette.  Négy  tíz  szótagú 
sorból  áll  egy  verszak.  Sorait  4— 3 — 3  ütemekre  oszthatni. 
Kakomji  Péter,  ki  egy  ideig  herczegszőllösi  prédi- 
kátor volt,  1544-ben  írta  versekben  Eszter  történetét  «Á^ 
Asverus  Mrályről  és  az  isten  félő  Hestlier  hlráhjné  asz- 
szonyről  való  história*.  Asverus  király  «új  udvart  hirdete 
egy  jó  kedvében*,  melynek  150  napig  kell  tartania.  Nagy 
urak  és  nagy  asszonyok  udvarolnak  a  királynak,  csak 
Vasti  királyné  «veti  hátra >  a  király  parancsát,  a  mivel 
felingerii  a  nagy  urakat  s  hogy  rossz  példája  feleségeikre 
ne  ragadjon,  felhíják  a  királyt,  hogy  váljék  el  nejétől, 
«az  királyné  asszony  legyen  hitlened.*  A  fejedelem  tel- 
jesíti kérelmeket  s  fölkerestetik  <:házak-szerte»  a  szép 
leányokat,  de  csak  Eszter  « gyenge  szüne*  tetszik  meg  a 
a  királynak.  Ezalatt  Mardocheus,  Eszter  nagybátyja,  egy 
összeesküvés  nyomára  vezeti  a  fejedelmet,  melynek  czélja 
ca  királyt  titkon  elrekkenteni*.  Majd  Amán  története  kezd 
a  mesébe  belejátszani.  Mardocheus,  a  királyné  büszke 
nagybátyja,  nem  köszönti  Amánt ;  azért  ez  neki  és  né- 
pének vesztére  tör.  Közeledik  a  pusztulás  ideje,  de 
Észter  közbelép  és  megmenti  a  zsidó  népet,  mert  vendége 
lett  a  király,  a  ki  « vígan  lakék  a  jó  borban,  nagy  sokat 
ivék»  és  végre  megborosodék.  Ekkor  aztán  kérhetett  tőle 
Eszter,  a  mit  akart,  országának  felét  is  neki  adta  volna, 
de  ö  csak  népeért  esedezik  :  « Bánatomat,  uram,  én  nem 
mondanám,  ha  népemnek  csak  rabságát  hallanám,  csak 
leányól  felségedet  én  örömest  hallgatnám*  ;    Amán    elvé- 


390  KAKONYI  PÉTER 

gezte,  hogy  «én  népemet,  mindenütt  levágják  nemzetsé- 
gemet)*. A  király  meghallgatá  Eszter  könyörgését  és  arra 
az  « ötven  singnyi  magas  fára  akasztatá-,  melyet  Amán 
Mardocheusnak  « faragtata >,  sőt  tíz  fiát  és  minden  nem- 
zetségét levágatá  ;  a  zsidóknak  pedig  jó  dolguk  lesz,  Mar- 
docheus  is  a  királyi    udvar  tagja  lön. 

Kákonyi  folyékony  nyelven,  gördülékeny,  hangzitos, 
tizenegy  szótagú  sorokban  mulattatja  olvasóját.  Rhythmusa : 
4—4 — 3,  mely  azonban  sokszor  megbotlik. 

A  nemzeti  múzeum  könyvtára  egy  unicumot  őriz. 
mely  Bártfán  a  XVI.  szászadban  nyomathatott,  czíme 
História  az  nagy  erős  Sámsonról.  A  zsidó  mondát  rész- 
letesen feldolgozza  a  szerző,  Sámson  születését,  ifjúságát, 
házasságát,  küzdelmeit  a  filiszteusokkal,  « kiket  jásznak 
hínak»,  Balida  szerelmét,  elfogatását  és  halálát,  mert 
megszegte,  a  mit  az  angyal  mondott  születésekor  : 

Ne  igyék  az  gyermek  soha  bort  éltében, 
Borotva  se  érje  fejét  életében. 

Négyes  alexandrin  sorokban  elég  hangzatos  üte- 
mekkel ír  a  költő,  nyelve  gördülékeny  és  eléggé  szines. 
Könnyed  és  világos  elbeszélő,  a  kit  nem  csak  művészete, 
hanem  a  versfőkben  rejlő  neve  is  elárul,  t.  i.  Káhonyi 
Péter.  A  vers  különben  megvan  Bornemisza  és  Hofgreff 
énekgyüjteményében  is,  némi  változattal. 

Csikei  vagy  talán  Csíki  István  Nyigtótfaluban  (?) 
1542-ben  írta  meg  <s-Az  Ilyes  prófétáról  és  Acháb  király- 
ról való  histonát.y>  Achábot,  a  bűnös  királyt  meginteti  az 
úr  Illés  prófétával,  megfenyíti  az  eső  három  esztendei  el- 
maradásával, prófétáját  pedig  jobb  vidékre  küldi,  hol 
gondja  leszen  reá,  mert  «az  hollók  kenyeret,  húst  hoznak 
vala,  mind  este,  hóival  ezt  teszik  vala.>  Illésnek  azonban 
még   távolabb    kell    menni.  Saraptába,  Szidóniába  megy. 


liliJLLAT  ES  .SZEXI TOKT.  ELBESZÉLÉSEK  391 

Olt   talál  egy  nőt,  kitől    inni,  majd  enni  kér.  De  az  asz- 
szonyi  állat  ily  feleletet  ad : 

01  az  isten,  nincsen  kenyerem. 
Csak  vagyon  nekem  kicsinv'  lisztem, 
Kit  befoghatna  markába  kezern, 
Kicsiny  olajom,  kivel  magam  kényem. 

liles  bátoritja  az  asszonyt,  úgy  hogy  «nem  lön  a 
li.-ztnek  fogyatkozása,  sem  az  olajnak  olt  elfogyása. > 

G-;ikei  tíz  szótagú  5 — 5  vagy  3—2,  3—2  ütemes, 
■sorokban  írta  énekét.  Rövid  mondataival,  élénk,  drámai 
•előadásával  versenyeznek  rhythmusai  és  rí:nei. 

Biai  Gáspár  ^  Dávid  királyról  és  Bethzabea  Uriás- 
"iiaJc  feleségéről  való  história^  czím  alatt  a  királyok  II.  köny- 
vének 11.  szakaszát  dolgozta  fel  4—4 — 6  szótagú  sorok- 
ban. Egy  versszaknak  három  sora  van.  A  biblia  drámai 
takarékossággal,  a  .szaggatottság  élénkségével,  az  elbeszé- 
lés mesteri  rövidségevei  meséli  el  a  történleket.  Igazán 
rövid  és  praegnans.  Biai  nem.  Míg  a  szent  könyv  üriása 
szépen,  nemesen  felel  Dávidnak,  miért  nem  akar  haza- 
menni feleségéhez,  addig  Biai  üriása,  noha  a  király  «feny- 
nyen  és  szemszembe*  megparancsolja  neki,  minden  ne- 
messég, önfeláldozó  büszkeség  nélkül  fejezi  ki  magát  és 
a  király  vitézi  közt  maradásának  okát.  Dávidnak  nem 
marad  más  hatra,  mint  újra  az  asztalához  ültetni  és  a 
jó  borokkal  mind  szünetlen  kénálni*,  azután  Joabnak  ál- 
tala levelet  küldeni,  melyet  a  vezér  « igéről  igére*  mind 
elolvasott.  Biai  ösztövér  képzelötehetsége  bőbeszédű  előadá- 
sában nem  tudja  egy  gyarló  képpel  sem  világítani  tárgyát. 
Száraz,  lapos  krónikás,  üriás  halálát  is  homályosan  adja 
elő.  Joab  követével  mindjárt  elmondatja,  hogy  veszett  el 
Uriás.  holott  a  vezér  a  vitéz  halálát  csak  a  végére  tar- 
tatja fel,  hogv  a  harczi  kudarcz  leverő  híre  után  megvi- 
gasztalódjék. Szóval  Biai    a  leggyarlóbb  szentírás-magya- 


392  ELEAZAK 

rázó,  a  ki  attól  sem  tudja  megóvni  magát,  hogy  fel  ne  há- 
borítsa olvasóját.  Mert  mikor  Dávid  megtudja,  hogy  meg" 
kell  halnia  gyermekének,  <kemény  ruhába*,  «cilieiomba» 
öltözék.  *semmi  étekkel  nem  éle  heted  napiglan>  :  de  a 
mint  haiála  hírét  veszi,  a  jámbor  poéta  harsányan  hir- 
deti :  «Bánafja  immár  neki  semmi  nem  vala,  felöltözék 
ruhájában,  nagy  vigan  vala*  :  pedig  az  írás  csak  annyit 
mond,  hogy  ne.m  gyászolta  többe  a  gyermeket,  nem  ve- 
zeklett  érette. 

1546ban  egy  névtelen  költő  Eleazár  történetét  írta 
meg  negyedfél  soros  versszakokban,  melyeknek  12  szóta- 
gos harmadik  sora  nem  rímel,  az  utolsó  fél  sor  hét  szó- 
tagü,  mint  a  sorok  második  fele.  A  szokatlan  versformát 
hiába  keressük  társai  közt,  úgvlatszik  a  dallam  köve- 
telte, kívánta. 

A  zsidó  történet  e  megragadó  alakját,  melyet  Bor- 
nemisza Miklós  is  megénekelt,  a  névtelen  költő  élénk 
drámai  nyelven,  hosszú  párbeszédekben  állítja  elénk, 
Antiochus  király  behízelgő  kéréssel  adja  elő  kívánságát, 
hivatkozik  a  bölcsnek  könyvére,  hogy  ne  tegyünk  semmi 
válogatást  az  ételben,  hivatkozik  okosságára,  de  Eiiazar 
nem  enged.  « ezüstért,  aranyert  mi  egyebet  nem  vallunk^ 
félelmekert.  kínokért  az  mi  istenünket  csak  meg  sem  kell 
tagadnunk*.  Nem  riad  vissza  a  legszörnyűbb  büntetések- 
től. Oda' felel  Antiochusnak  :  <  Kegyetlenségedben  szememet 
kifolyassad,  minden  tagaimat  borotvákkal  hasogassad,, 
minden  tetemimet,  minden  inaimat  izröl  ízre  szaggassad*. 

Be  is  kö%'etkezett  a  szörnyű  büntetés.  Ostorokkal 
verték  a  mezítelen  embert  :  de  <  minden  kínja  neki  álom- 
képen esek*.  Végre  megtörik,  s  miu*án  torkát  is  megta- 
podták. Antiochus  «igen  kereti  vala>.  hogy  <  disznóhússal 
élne*,  de  nem  használ  semmit.  Ekkor  <■  nagy  büdös  állatot 
orraiban  ütének*,  majd  tűzbe  dobák.  de  akkor  is  csak 
népeért  imádkozik.  E  *  szóbeszéd  közben*  megégett  :  An- 


BIBLIAI  ÉS  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  393 

tiochus  haragja  azonban  nem  csillapodott,  most  bet 
gyermeke  ellen  fordult,  kik  *  eszesek  valának,  igen  szépek 
valának*.  A  király  újra  hízelgő  szavakat  intéz  hozzájok  : 

En  tüteket  kérlek,  én  szerető  fiaim, 
Minden  jóra  intlek,  legyetek  én  gyermekim. 
Az  mit  nektek  mondok,  azt  szerelve  mondom 

Szerelő  csomotáim  I 
Szép  személyek  vagytok  és  nagy  szép  ábrázatóvak. 

E  dicséret  után  kínzó  szerszaraokkal  és  hóhérokkal 
ijesztgeti  és  végre  meg  is  öleti.  A  gyermekek  nagy  példát 
hagyának  a  keresztyéneknek,  mondja  a  költő,  hogy  mi 
is  ezképen  az  keresztyén  bitnek  ótalmazói  lennénk  I 

A  névtelen  szerző  nagyon  eltér  a  biblia  kissé  mora- 
lizáló, de  még  mindig  gyönyörű  elbeszélésétől,  nem  hasz- 
nálja a  biblia  legszebb  motivumait,  többi  közt  az  édes 
anya  megragadó  szerepét. 

Az  szent  TóhiámaJc  egész  históriája  az  szent  hibliá- 
hől  énekbe  szerzettet ett  czímü  ének  szerzője  Székely  Balázs. 
Külföldön  tanúit.  A  krakkói  egyetemen  1527-ben  írta  be 
a  nevét.  Majd  a  Révay  fiuk  nevelője  volt.  De  később 
elégedetlenek  lőnek  vele.  1545  ben  az  erdődi  zsinaton 
fordul  ismét  elő  a  neve.  Azontúl  mit  sem  tudunk  róla. 
Nagy  tárgyat.  Tóbiás  egész  történetét  foglalta  versekbe. 
Sorrendje  a  bibliáé.  Tóbiás  syriai  rabságában  a  kegyetlen 
Sennakherib  uralkodása  alatt  jámborságával  tűnt  ki,  mert 
midőn  a  király  «ölette  a  szenteket>  s  neki  is  «jó3zága, 
marhája  immár  elvétetett,  mégis  koporsóban  eltemeti  a 
szenteket*.  Székely  Balázs  homályos  előadásában  beszéli 
tovább,  hogy  nagy  Tóbiás  < szemeit  megvakítá  fecskének 
ganéja*.  de  nyomorúságában  sem  tűri  el,  hogy  <or-marha» 
kerüljön  a  hazához  és  buzgón  fohászkodik  istenéhez.  De 
« ugyanazon  napon*  Ragesnek  városában  az  szolgáló  leány 
Ráguel  házában  Sárát  pirongatja :    «Te  ágyas    házadban 


394  SZÉKELY  BALÁZS 

hét  ifjat  megöltél  és  vagy  gyilkosságban*.  Sára  csak  sír 
és  <nagy  sóhajtással >  imádkozik.  Ezen  epizód  után  újra 
a  nagy  Tóbiáshoz  vezet  bennünket  a  költő,  ki  a  kis 
Tóbiást  tanítja.  Székelynek  legtöbb  bajt  okoz  az  átmenet. 
az  eszmekötés.  Itt  is  hiányzik  a  kis  Tóbiás  úlrakelésénél. 
Nem  tudjuk  meg.  miért  eredt  útnak  isten  angyalával 
Megmondja  azonban,  hogy  a  Tigris  vize  mellett  volt 
«első  szállások*,  elmeséli  vízi  kalandjokat,  majd  Raguéi- 
hez  érkeztöket,  hol  nem  riad  vissza  Raguéi  leányának 
kezét  kérni,  mert  « házasság  ördögét  isten  megkötözteté*. 
Az  angyal  Gabellus  adósságát  is  behajtja  s  két  heti  lako- 
dalom után  vígan  indulnak  az  ifjú  szüleihez,  «ki  ö  nekik 
vala  szemeknek  világa  és  ő  vénségének  tápláló  estápja^. 
Aggódtak  is  a  szülők  fiok  elmaradásán,  sírni  kezd  az 
asszony,  de  vigasztalja  az  öreg  :  «Vesztegj  Anna  asszony, 
hadd  el  te  a  sírást*.  A  költemény  vége  fele  szaporodik 
a  verstörlejtö  erkölcsi  oktatása,  fájó  szívvel  említi,  hogy 
«az  keresztyenek  pogány  hitre  térnek,  Krisztust  megta- 
gadják, tisztelik  Mohumetet».  A  költő  elég  ügyes  verselő- 
nek  mutatkozik,  rímei  ugyan  sokszor  cserben  hagyják, 
ütemei  azonban  elég  szabályosak.  De  ha  tűrhető  sikert  arat  a 
verselő,  elmarad  tőle  a  poéta.  Költeménye  kenetteljes;  de 
ügyetlen  versbe  szedése  a  zsidó  költészet  e  vonzó  tár- 
gyának. 

A.f  erős  és  istenfélő  vitéz  Sámsonról  história  czímü 
énekét  Fekete  Imre  1546-ban  írta  kissé  régi  nyelven  és 
itt-ott  egy-egy  letűnt  szóval.  Vagy  öregebb  ember  volt 
már,  mikor  a  költői  szerepre  vállalkozott,  vagy  pedig  oly 
vidéken  lakott,  hol  ez  a  régiesség  még  szokásban  volt. 
Talán  a  latin  vers  hatása  alatt,  de  szabadon  bánik  a 
magyar  szórenddel,  például  mikor  azt  mondja,  hogy 
« Sernek  italától  és  bornak  megtilta*,  vagy  « Borotválás 
fejét  kinek  nem  illetné». 

Fekete  Sámsona  egy  «meddűkepen  való  Asszonytúl 


BIBLIAI  ES  SZENTTOET.  ELBESZÉLÉSEK  395 

születik,  borotva,  bor  és  ser  el  vannak  tiltva  neki,  nagy 
korában  meglátott  és  megszeretett  egy  asszonyállatot. 
«mely  a  jász  nemzetségből  akkor  támadt  volna >.  Majd  az 
oroszlánnal  való  kalandját  adja  elő.  « Oroszlánt  az  Sámson 
kezébe  ragadá,  mint  egy  kecskeollót  ő  ketté  szakasztá.> 
Ezután  feladott  talányát  (meséjét)  mondja  el:  «Az  evö 
állatból  jó  étek  származik  és  az  erősségből  édesség  ada- 
tik. >  A  harmincz  ifjú  azonban  nem  tudja  kitalálni  a 
mesét,  azért  a  feleségéhez  fordulnak,  a  ki  kicsalja  Sám- 
sonból a  magyarázatot  :  «Mi  legyen  édesebb  méznél, 
erősb  oroszlánnál?*  A  mint  Sámson  hallja,  azt  feleli  az 
ifjaknak:  «Ha  az  én  üszőmön  nem  szántottatok  volna, 
az  én  mesémet  ti  meg  nem  leltétek  volna!*  Hogy  tehát 
a  megfejtés  díját  megadhassa,  megölt  harmincz  felöltözött 
embert  és  «mese-megmondóknak  városba  bevivé*  ruhá- 
jokat.  Utóbb  a  feleségéhez  akar  menni,  de  mivel  az  apósa 
már  másnak  adta.  bosszúból  háromszáz  rókával  felgyúj- 
tatja a  jászok  búzáját.  Most  először  a  zsidók  viszik  a 
jászok  elé,  de  mint  «egy  fonal- szálat*  szaggatja  el  a  kö- 
teleket, Gazában  betér  <:egy  fertelmetes  asszonyhoz*,  kinél 
<csak  éííelikorig  ott  nyugovék*,  azután  fölkelt  és  a  város- 
kapút €  lakatostul  vállára  felvéve,  az  városon  kövűl  egy 
nagy  hegyre  vivé».  Ööretnek  völgyében  pedig  Dalilával 
gyűlik  meg  a  baja.  Ez  először  «hétszerö  kötéllel*  kötözi 
meg,  másodszor  «eppring  selyemmel*  köt  meg  hét  haj- 
szálat s  egy  erős  vasszöggel  földbe  beszegezi ;  végre  har- 
madszor «Sámsomot  az  asszony  térdén  elalótá,  haját 
mindenestől  elborotváltatá.*  Ez  utóbbit  siker  koronázta. 
Sámson  a  jászok  kezébe  került,  kik  a  «két  szemét  fejé- 
ből kiváják,  őtet  pedig  tömlöczbe  zárták ».  Utoljára  kö- 
vetkezik Sámson  boszúja  és  halála.  A  nagy  erejű  férfiú, 
a  zsidó  Herkules  számos  csalódása  a  jámbor  poétát  a 
következő  erkölcsi  leczkére  hangolja : 


396  FEKETE  IMRE 

Nyomorúság  annak  élte  ez  világban. 
Ki  felettébb  hiszen  asszonyi  állatban. 
És  ki  egyet   elhagy,  ragaszkodik  másban, 
Annak  nem  öregbedik  élte  ez  világban. 

Bölcseket  olvasunk,  régen  kik  elvesztek, 
Asszonyi  állatban,  hogy  kik  igen  hittek. 
Sok  veszedelmeket  ö  tölök  szenvedtek. 
Sámsomot  példájól  ebben  vehetitek. 

Mint  a  fentebbi  sorok  is  mutatják,  Feketének  van 
érzéke  a  vers  zeneisége  iránt,  ütemei  elég  szabályosak. 
Régies  nyelve  és  különös  szórendje  néha  kellemesen 
lep  meg. 

Bár  költeménye  elején  azt  írja  Fekete,  hogy  « sokat 
szentírásból  eddig  emlékeztünké,  még  sem  tudunk  többet 
felmutatni  mint  még  egyet  Sámsonon  kívül,  t.  i.  Sámuel^ 
Saul  és  Dávid  históriáját,  melyet  szintén  1546-ban  ké- 
szített. Igaz,  hogy  e  verse  aránylag  hosszü,  mert  528 
soros.  De  annál  szabálytalanabb  a  verselése.  Egy-egy 
versszak  hat  sorból  áll,  a  negyedik  néha  rövidebb  a  töb- 
binél, melyek  tizenkét  szótagúak  óhajtanak  lenni,  csakhogy 
sokszor  többre  terjednek.  Irályáról  ugyanazt  mondhatjuk, 
a  mit  a  fentebbiről  említettünk.  A  históriát  a  kis  Sámuel 
történetén  kezdi,  kit  négyszer  szólít  fel  az  úr,  míg  végre 
meghallgatja  az  isteni  szózatot.  Ekkor  kezdődik  hivatása 
és  nagy  tevékenysége.  Leírja  Eli  papnak  szörnyű  halálát, 
kinek  «feje  meghasada*.  A  költő  azután  elmondja,  hogy 
<az  isten  bárkáját  pogánok  elvivék*,  a  mit  irtózatos  vesz- 
tökre tevének.  Később  a  zsidók  « ország  törvéniben*  királyt 
kérnek  tőle,  ő  meghallgatá  «népe  kérelmését*  s  Sault 
emelte  a  trónra,  de  mivel  ez  megszegte  az  isten  parancsát, 
újra  olyat  kellé  keresnie,  « parancsolatját  ki  bétellesejtené> 
s  így  került  a  kis  Dávid  a  zsidók  királyi  székébe.  Itt  kez- 
dődik a  kis  pásztor  hősisége  Góliáttal,  nagylelkűsége  Saul 
üldözésével   szemben.    Saul   ugyan    egyszer    «hagyá   ezer 


BIBLIAI  ÉS  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  397 

ember  előtt  járóvá »,  másszor  leányát  adá  neki  nőül,  a  ki 
midőn  Saul  üldözte  férjét,  « ágyába  egy  tökét  fekete,  bőrrel 
főtől  azt  bélepedé »,  később  pedig  őszintén  bevallá,  hogy: 
«Az  te  igaz  voltodat  most  esmérem  ...  mert  engem  az 
isten  ma  adott  kezedbe ;  látom  az  te  kezed  hozzám  en- 
gedelmes volt.»  De  azért  Saul  mégis  a  régi  maradt,  míg 
Gyelboe  hegyén  a  jászok  elleni  csatában  fiaival  «egyembe> 
el  nem  veszett.  Dávid  további  története  már  nincs  meg 
a  « históriájában*. 

Tinódi,  a  magyar  történet  jólelkű  és  buzgó  énekese, 
adós  maradt  volna  a  kor  szellemének,  ha  a  szent  bibliá- 
ból is  nem  merít  egy-két  tárgyat.  Ilyen  Dávid  hlrály  mint 
az  nagy  Góliáttal  mer/viutt.  Míg  Fekete  Imre  Sámuel, 
Saiií  és  Dávid  történetét  igéri  megírni,  Tinódi  rövid  czím 
alatt  majdnem  ugyanazt  adja.  Az  ő  előadása  is  Sámuelen 
kezdődik,  de  kihagyja  Eli  történetét,  csak  az  úr  « bárká- 
jának»  a  jászok  kezébe  kerültét  hozza  fel,  majd  Saulra 
tér  át,  a  ki  egy  «jó  keresztyén  >-nek  Kisnek  volt  a  fia. 
Sőt  a  zsidókat  is  megtiszteli  e  czímmel  a  költő.  Szilády 
Áron  mondja,  hogy  «a  pogány  jászokkal  szemben  álló 
zsidókat  Tinódi  naivúl  keresztyéneknek  írja>'.  Ezt  persze 
öntudatosan  teszi,  mert  az  ó  és  új  törvény  hiveit  Krisz- 
tuséinak tekinti.  Saul  azután  megkapja  az  isteni  parancsot 
az  amalekiák  kiirtására  s  «tőn  indulatot,  hogy  ezt  hallá*  ; 
de  «hátraveté»  az  úr  parancsolatját,  azért  Dávidot  keneti 
fel  az  úr,  kit  Saul  magához  hivatott,  midőn  «az  gonosz 
lelök  ő  belé  jött  vala»,  mert  hallotta,  hogy 

Igen  bölcs  lantban  és  az  begedőben, 
Hadakozásban  bölcs  nagy  erejében, 
Szép  termetében,  bölcs  az  ö  nyelvében, 
Szép  énöklésben 

Dávid  erejének    rajzában  szépen  festi  Góliáth   fegy- 
verzetét, mindjárt  meglátszik  a   poéta,  a  hazafi  lantos,  a 


498  TIKODI  SEBESTYEN 

ki  számos  vitézt  rajzolt  le  költeményeiben.  Góliáth  fején 
érczsisak,  testén  halhéjú  pánczél,  ötezer  lat  nehéz ;  szá- 
rain «megérczesölt  szekernyék>,  kopjanyele  mint  egy 
« szövő  czuborfa>.  Élénk  drámaisággal  adja  elő  Dávid  vé- 
lekedését testvéreivel,  Góliáth  legyőzetését ;  végül  a  mai 
világ  fejedelmeihez,  hadnagyaihoz  és  vitézeihez  fordul  a 
költő,  felhíja  őket,  hogy  a  próféták  módjára »  hadakoz- 
zanak, a  szegény  községöt  ne  nyomorgassák  és  ne  nyúz- 
zák, a  gazdát  a  kertre  ki  ne  kergessék ;  míg  ha  elfelejt- 
keznek ezekről,  ördög  bújik  beléjök  és  Dávid  lesz  a 
hegedősük,  azért  elvesznek. 

Tinódi  a  böjt  nagy  hetében  szerzé  ezt  az  éneket, 
melynek  verse  a  Sapphóféle  versek  magyaros  formája, 
Tinódiéi  azonban  jóval  gyarlóbbak  mint  Baranyai  Pál  e 
nemű  versei. 

A  vándor  lantos  másik  bibliai  tárgyú  elbeszélése 
Judit  asszony  históriája^  melyet  Anthimus  szigedben  azaz 
Szigetvárott  Török  Bálint  házában  szerzett.  A  4 — 4—;^ 
ütemű  11  szótagú  sorokban  írt  költemény  Nabugodonozor 
királyt  mutatja  be,  a  ki  követeket  futtat  a  világ  minden 
tája  felé.  hogy  adózzanak,  engedelmeskedjenek  neki  a 
nemzetek,  sőt  isten  gyanánt  imádják  s  mikor  kívánsága 
nem  teljesül,  Olofernes  főhadnagyát,  vezérét  bízza  meg, 
hogy  dúljon  fel  országokat,  kulcsos  városokat,  a  mit  Olo- 
fernes « derék  táborával*  meg  is  tesz.  Csak  a  zsidók  ál- 
htják  meg  őtet.  A  hadnagyok  közt  egy  vitéz,  Achior 
berezeg  szép  szavakkal  inti  a  vezért  a  zsidó  nép  különös 
szabadalmára,  hogy  ha  istenhez  tér  győzhetetlen,  a  vezér 
azonban  a  szabad  szóért  egy  nagy  fához  kötözteti  a  her- 
czeget,  hogy  <herczegöt  iktatnák  az  zsidó  népnek*.  A 
hegyháti  Betuliának  már  a  vitézség  sem  látszott  használni, 
mert  a  <;  kifolyó  kutakat  Olofernes  mind  elfoglalá*,  de 
segített  rajtok  egy  szent  életű  özvegy  asszony,  Judit,  ki 
még  mindig  «szép  asszony    vala  nagy  gyenge  voltában*. 


15IBLIAI  PZS  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  399 

Éjjel  azután  kiment  Olot'ernes  táborába,  a  ki  « szépségére 
elálmélkodik  s  szereimere  indíttaték*.  Judit,  az  «eszös  és 
bölcs  asszony>  teleimet  színlel,  majd  tudtára  adja,  hogy 
Izrael  népe  rabbá  lesz,  mire  Olofernes  «nagy  gazdagon 
sokat  fözete»,  hatalmas  ebédet  adatott,  a  melyre  a  héber 
asszonyt  is  meghivá.  Judit  vígan  viseli  magát,  mitől  Olo- 
fernes is  megvidúla  és  gonosz  kívánságában  gerjedez 
vala>>,  örömében  le  is  itta  magát,  <mert  éltében  ennye 
bort  nem  itt  vala».  Mikor  azután  a  szép  sátorban  lefek- 
tetek, «az  szép  asszony  Juditot  ott  rekesztek »,  de  a  ki 
észrevette,  hogy  a  bortól  mind  elaludtak,  buzgó  imádság 
után  megragadá  Olofernes  üstökét  s  fejét  vévé  az  kegyet- 
lennek, azzal  Betuliába  sietett,  hol  leültetek  a  megfáradt 
asszonyt,  Olofernes  fejét  pedig  kitüzék.  Az  ellenség  min- 
dent hátrahagyva  eloszlott,  Nabugodonozort  pedig  az  isten 
«vad  képébe  változtatta  vala*. 

Míg  Dávid  históriáját  élénkebb  előadásban  állítja 
elénk,  addig  Judit  asszonyé  szélesebb  elbeszélő  mederben 
folyik  a  Tinódi- féle  költészet  egy-két  jó  és  számos  rossz 
tulajdonával.  Itt  különösen  nem  volt  módjában  az  előadás 
ama  történeti  hűségét  feltüntetni,  melyet  magyar  históriás 
énekeiben  minden  olvasója  elismer  és  dicsér.  Még  a  ha- 
zaszeretet kedves  hangját  sem  lobogtathatta,  mely  hazai 
történeti  verseiben  minden  lépten  szemünkbe  tűnik. 

A.i  istenneh  röttenetes  haragjáról  éíf  büntetéséről, 
ki  megjelentetett  ez  mostani  időben,  az  Spira  Ferencz 
dactorban  azoknak  példájára,  kik  az  hitet  megesmérvén, 
megtagadják  avagy  eltitkolják.  Szorzotté  Tőke  Ferencz 
Alsó-Lindván.  Egy  szegény  bolond  tötrénetét  adja  a  jó 
verselő,  a  kit  megőrjített  a  vallásos  rajongás  és  lelketlen 
gyötrelmeknek  vetett  alá  az  akkori  hatóság.  A  protestáns 
énekes  pedig  jámborul  felhasználja,  hogy  a  vallásosságot 
ajánlja  vele.  Olaszország  Citedelle  városában  lakott  Spira 
Ferencz,  egy  fődoctor  «a  ki  megismeré  az  istent  s    háza 


400  TOKÉ  FEHEXCZ 

népit  Krisztus  hitében  igazgatá.  De  a  pápa  követe  Velen- 
czében  eretnekségről  vádolja  őtet  s  a  hatalmas  város  inqui- 
sitiója  elé  idézik.  Az  utón  a  szentlélek  bátorságra  inté  az 
ördög  csábítása  ellen,  később  pedig  az    ördöggel  egy    ta- 
nácson levő  teste  szólal  fel:   <Francisce!  meggondold  jól 
tennenmagadban,    mind    végét,  mind  hosszát    meghányod 
szivedben,  tanácsát  ne  fogadd  lelkednek  semmiben,    mert 
ha  azt  fogadod,  elvesztél  életödben.  Nagy  sok  gazdagságid 
hirtelen  elveszted,  sok  munkád,  sok  gondod  csak  semmivé 
leszed,  az  te  híred-neved  csak  örök  szégyen  leszen,  utá- 
latos neved  majd  eretnek  leszen.  Nem  félsz-e    az    undok 
és  büdös  temlectíil,  és    majd    abban    való    dögletességtől, 
nem    félsz-e  a    halálnak    véres    fogaltul,   nem   félsz- e   az 
tűznek  sanyarú  lángját  ól  >.  Azután  feleségére  és   tizenegy 
gyermekere  figyelmezteté  s  végre  sikerült  legyőznie  a  lélek 
szavát  és  Spira  megígérte,  hogy  visszavonja  eretnektanát. 
De  alig  szabadult  ki  Veienczéből,  ismét  hallá  a  lélek  szó- 
zatát, sőt  meggyő.-^ödésének  eltagadása  után,  «Ügy  tetszék 
mint  hogy  ha  <egy  menyütőkővel,   ha  ütötte    volna    nagy 
hertelenséggel,  ördögnek    halálnak    lön    szíve    markában, 
rettenetességgel  pokolnak  kínjában.^  Őrültség    lepte  meg, 
ügy  hogy  meg  kellé  kötözni  kezeit  s  három    jeles    orvos 
foglalkozék  gyógyításával :  de  érzé,  hogy  csak  isten  lehet 
az  orvosa  s  íenhangon  hirdeté,  hogy    a    szentlélek    ellen 
vétkezek    s    bűne    bocsánatlan    marad.    Beszédeire  sokan 
oda  gyülekezének :   « tizenkét  országból  nemzetség  ott  vala, 
kik  közül  némelyik  tanoló  is  vala»,  eljött  hozzá  Yengérius 
püspök  is,  vitába  ereszkedék  vele,  majd  az    « ördög    for- 
gató*  Saudiomus  Bernáide  inté  jó  reménységre  :  de  hiába, 
Spira  ketségbeesék   «s  mikor  ö  házában  akarnák  bevinni, 
sz  kamora  környül  kezde  verekedni,  kietlen  szemekkel  tés- 
tova  nézeini.  maga  halálára  kezde  igyeközni.  Az  asztalon 
egy  kést  mihelyt  ö  megláta,  ragada,  magában  azt    verni 
akara.  fiai  kezében  de  gyorsan  megkapák;  erővel  kéziből 


BIBLIAI  ES  SZENTTÖET.  ELBESZÉLÉSEK  401 

atyjoknak  kévonák».  Spira  e/utan  nemsokára  meghalt,  de 
a  protestáns  szerző  isten  csodájának  akarja  bemutatni 
azt,  hogy  félesztendös  betegségében  egy  egész  hónapig 
étel-ital  nélkül  vala  és  hosszú  intést  kapcsol  elbeszélő 
költeményéhez,  melyben  megróia  azokat,  a  kik  jobb  meg- 
győződésük ellenére  tévedéseikhez  ragaszkodnak.  Tudja 
ugyan,  hogy  «u:ijnt  szerecsesnek  fehérítésére,  az  szappan 
nem  hasznai  megszépüiesére*,  de  kötelességét  teljesíti. 
Versét  1553-ban  készítette. 

S^ent  lUyésneh  és  Akliáh  királynak  idejében  lőtt 
dolgokról,  melyek  az  mostani  időbeli  dolgokhoz  igen  ha- 
sonlatosok czím  alatt  15-i9-ben  írta  Sztárai  Mihály  a 
€tar  papokkal  való  nagy  itkizetiben*  e  bibliai  történetet, 
melyet  elég  naivúl  így  kezd  meg:  «Mostan  emlékezzünk 
az  keresztyénekről*.  Akháb  király,  hogy  betetőzze  go- 
noszságát. «megházasodék  egy  pogány  asszonynyal  .  .  . 
és  a  Bál-istennek  adá  önnen  magát».  a  miért  Illés  az 
Istentől  indítva,  elment  hozzá  meginteni,  azután  a  pusz- 
tába távozott,  majd  Sareptába  egy  özvegy  asszonyhoz 
ment  s  mikor  az  asszony  fia  «halálra  kórjula»,  ezt  feltá- 
masztá.  Utóbb  Abdiást  küldé  Akhábhoz,  ki  előtt  Bál 
papjaival  nyújt  be  áldozatot  az  istennek,  hol  fényes  dia- 
dalt arat  «a  tar  papokon »,  kiket  Akháb  mind  levágat. 
A  királyné  azonban  azt  üzeni  Illésnek  :  « Isten  elveszessen. 
ha  meg  nem  öletlek*.  A  próféta  megijed  és  menekül. 
Utóbb  Michaeas  és  Elizeus  próféta  szerepe  következik,  míg 
el  nem  éri  Akhábot  az  isten  büntetése.  Elizeus  törtene- 
tével sem  marad  adós  a  költő.  Végül  hosszabb  allegori- 
záló magyarázat  következik,  mely  azzal  végződik,  hogy 
sok  most  az  Akháb  király,  kik  közül  az  egyik  « Bécsben 
lakozik,  ki  az  isten  ellen  nagyon  hadakozik.  Másik  Alkáb 
király  barátból  lőtt  király,  ki  soha  nem  tanult,  de  mos- 
tan prédikál,  ő  jobb  keze  felől  nyilván  az  ördög  áll,  kivel 
egyetembe  pokolba  alászáll.* 

Bodnár  Zs. :  A  magyar  irodalom   története.  ^^ 


402  SZTARAI  MIHÁLY 

Habár  mint.  az  ének  czíme  mutatja  egységes  ese- 
ményről nem  lehet  szó,  csupáu  a  személy  egysége  van 
meg,  Sztárai  elbeszélése  drámai  élénkséggel  és  a  tárgyas 
előadás  naivságával  folyik  le  előttünk,  úgy,  hogy  olvasása 
gyönyörködtet.  Sztárai  nagyon  bőbeszédű  ;  a  mit  a  biblia 
gyermeteg  rövidséggel  és  drámai  takarékossággal  beszél 
el,  ő  sokszavú  magyarázattal  kiszélesíti ;  de  oly  ügyes  és 
találó  a  dialógusa,  hogy  nem  unjuk  meg,  hanem  szívesen 
olvassuk.  Verselése  néha  eltalálja  a  magyaros  költői  elő- 
adást pl. 

Monda  szolgájának :  «Menj  az  hegytetőre, 
És  tekints  el  messze,  az  széles  tengerre  ; 
Az  szolga  elméne,  tenger  felé  néze. 
Semmit  nem  láthata,  azért  haza  téré. 

^As  Holofernes  és  Judit  asszony  históriáját  > 
1552-ben  írta  Sztárai  Mihály.  E  költemény  egyike  a  leg- 
sikerültebb bibliai  elbeszéléseknek  s  azon  kezdi  a  lelkes 
szerző,  hogy  Nabugodonozor  « isten  helyett  magát  akarja 
imádtatni»,  a  mit  nem  fogadtak  siliet  füllel  a  zsidók, 
hanem  ellentállottak  Holofernesnek  a  király  haragos  had- 
nagyánali. A  fővezér  Akiort  kérdezte  a  zsidók  felől ;  de 
mikor  az  a  választott  nép  történetére  hivatkozott,  a  zsi- 
dókhoz űzé,  maga  pedig  megindítá  hadseregét  Betúlia 
ellen.  A  zsidók  kétségbeesve  fordultak  az  istenhez,  míg 
Judit,  «ki  az  zsidóságban  nagy  jámbor  asszony  vala>, 
elő  nem  lépett  és  meg  nem  hagyta  nekik,  hogy 

Az  város  kapuján  az  éjjel  tü  álljatok, 
Ábra  leányommal  az  kapun  én  kimegyek, 
De  én  tanácsomról  ne  kérdőzködjetek, 
Érettem  imádjatok  ! 

Az  elöljárók  engedelmeskedtek,  Judit  sokáig  imád- 
kozék,  azután  szépen  megmosdott,  megkente  magát,  össze- 
fonta a  haját,  fejére  tette  szép  aranyos  násfáját,  arany 
levegőJáel  ékesíté  fejét,  fölvevé  nagy  szép  gyönge  ruháját 


BIBLIAI  ES  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  403 

és  magára  vette  más  ékszereit ;  leányának  pedig  egy 
palásak  bort,  egy  korsó  olajat,  pogácsát,  paréjt,  kenyeret 
és  sajtot  adott  át  s  úgy  indult  Holofernes  táborába,  a  kit 
csakhamar  megnyert  a  bájaival  s  mikor  nagy  Jcévánsár/ha 
esek  s  annyit  ivek,  mennyit  nem  itt  éltében^  Judit  elvágta 
a  vezér  nyakát.  Érdekesen  adja  elö  Sztárai  a  később  tör- 
ténteket, a  zsidók  roppant  győzedelmet,  majd  hálájokat 
az  istennek.  A  hymnus  hangján  dicsőítik  az  isten  hatal- 
mát, midőn  kiáltják  : 

Az  magas  hegyeket  tövéből  megindítod, 
Az  erős  köveket  viaszképen  olvasztod, 
Az  kik  téged  félnek,  felmagasztalod, 
Kevélyeket  alázod. 

Sztárai  a  nagyobb  feladatoktól  sem  riadt  vissza- 
Ilyen  például  sz.  Athanáz  élete,  melyet  História  de  vita 
heati  Athanasii  Alexandriae  episcopi  fidelissimi  czím  alatt 
Tolna  városában  1557-ben  készített.  A  protestánsok  el- 
fordultak a  középkor  nagy  szentjeitől,  de  annál  jobban 
ragaszkodtak  az  első  századok  nagy  apostolai  és  szent 
atyáihoz.  A  hol  csak  lehete,  szívesen  előhozakodtak  velők. 
A  régi  idők  homálya  kedvezett  a  többféle  magyarázatnak 
s  nem  kellé  nagy  erőszakkal  csűrni-csavarni  az  egyes 
doktrínákat.  A  nagy  költemény  első  része  Arius  eretnek- 
ségéve!, a  niceai  zsinattal  és  Athanáz  ifjúságával  foglal- 
kozik. Sztárai  szívesen  megragadja  az  alkalmat,  hogy 
Pafnuciusnak.  Egyptom  püspökének  szavaival  védje  a 
papok  házasságát,  «mert  noha  ő  magát  szűzen  megtar- 
totta, mégis  oltalmazá  papok  házasságát*,  nem  is  sike- 
rült akkor  az  ördög  akaratja,  csak  mikor  Calixt  ült  a 
pápai  székbe.  A  második  rész  a  szent  püspök  küzdelmes 
életét,  viszontagságait  adja,  a  harmadik  pedig  folytatja  és 
halálával  végzi.  E  részben  fordul  elő  a  nagy  Julián  csá- 
szár   törekvése    visszaállítani    az    egykori  római  és  zsidó 

26* 


404  SZTAKAI  MIHÁLY 

vallást,  a  minek  nagyon  megörültek  a  zsidók  ;  «nagy  sok 
pénzt,  nagy  kincset  ök  összegyűjtenek  —  —  az  Jeruzsá- 
lemnek rakására  ménének »  ;  de  hiába  dolgoztak  mert  a 
mennyit  nappal  ástak,    annyit  éjjel  felnőtt  az  árok. 

A  hosszú  elbeszélés  azonban  nem  iparkodik  kidom- 
borítani a  szereplők  jellemeit,  noha  az  egyes  részletek 
némi  képet,  bár  halványát,  festenek  a  korról. 

Egyébiránt  a  protestantismus  lelkes  apostola  nem 
elégedett  meg  a  távoli  múlt  szentjeinek  történetével;  ö 
az  új  vallás  új  vértanúját  is  sietett  bemutatni  a  magyar 
közönségnek.  <í  História  Granmerus  Tamás  érsehieJc  as 
az  igaz  hitben  való  állhatatosságáról,  ki  mikor  az  pápa 
tudományát  hamisolnaja,  Angliában  Mária  királyné  asszony 
által  szörnyű  halált  szenvedett*,  czímü  elbeszélése  az  új 
martyr  története.  A  király  1558-ban  végeztette  ki  Gran- 
mert  és  Sztárai  két  év  múlva  a  magyar  históriás  énekek 
közé  igtatta  érdekes  pőrét  és  halálát.  Tartalmánál  fogva 
előkelő  szerepet  játszik  benne  a  felekezeti  szempont,  a 
pápások  elleni  gyűlölet.  Erős  szavakkal  mondja  az  énekes : 

Valamely  ember  után  az  ördög  elinduland 

És  az  ő  hatalmával  ö  neki  nem  árthatand, 

Ugyanazon  dologra  barátot  előrántand, 

És  ha  ez  nem  árthatand  : 

Egy  vén  agg  nőt  előránt,  ki  ördögnél,  barátnál 

Mindenkinél  többet  ránt. 

Granmerus  vértanúsága  azonban  nem  igen  válik  a 
protestantismus  dicsőségére,  csupán  a  katholikus  üldözést 
illusztrálja.  Az  érsek  nem  érdemli  becsüiésünket  jelleme 
szempontjából ;  halálának  története  azonban  mutatja  a 
katholikusok  üldözéséi,  a  mit  azután  felháborodással  ol- 
vastak az  újítás  magyar  hívei  és  barátjai. 

Nagg  Tolnai  György  talán  1550  körül  vállalkozott 
Az  szent  Jóbról  szóló  históriás  ének  megírására.  A  rend- 
kívül szép  nionda  csak  Tolnait    indította    feldolgozására, 


BIBLIAI  ÉS  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  405 

mások  nem  nyúltak  hozzá,  talán  a  hódító  eszme  mun- 
kásai nem  találták  elég  alkalmasnak  az  áhítat  emelésére 
vagy  más  okból  nem  fordultak  feléje.  Tolnai  munkája 
azonban  figyelemre  méltó.  Csinos  kerek  képet  ad.  Eleje 
a  szent  férfiút  mutatja  be  kincseivel,  gazdagságával,  majd 
az  ördögöt  jelenteti  meg  az  Isten  előtt,  a  ki  arra  kéri  a 
mindenhatót,  hogy  adja  ki  szent  Jóbot.  Az  isten  azután 
a2  ördög  marlcáha  bocsátja,  csah  a  lelkét  nem  szabad 
bántania.  Erre  azután  elkezdődtek  a  csapások,  de  nem 
tudják  fellázítani  Jób  lelkét.  Hét  nap  múlva  tehát  újra 
megjelent  a  sátán  az  isten  előtt,  a  ki  Jób  felől  kérdezős- 
ködött tőle: 

Hogy  mikor  jött  vohia  szent  Jób  hazáiul, 

Igaz  embertűi  és  hív  szolgájátul. 

És  mint  hagyta  Jóbot  jővén  házátul  ? 

A  mindenható  kérdezősködésére  azzal  felel  a  sátán 
hogy  Mré  Jóbot  ismét  markában.  Az  újabb  csapások 
azután  megrendítik  a  szent  férfiút,  keserves  átkozódásban 
fakad  ki ;  hogy  újra  magába  szálljon  és  nemcsak  vissza- 
nyerje régi  kincseit  és  boldogságát,  hanem  még  sokkal 
többet  is  kapjon. 

Nagy  Bánkai  3Iátyás  1556-ban  megírta  Históriáját 
as  Jákob  patriarcJia  fiáról  Józsefről.  Az  énekes  elég 
ügyesen  szedte  versbe  a  biblia  e  gyönyörű  mondáját, 
szépen  adja  elő  József  álmait,  melyek  fölkeltik  bátyjai 
irigységét  és  elhatározzák,  hogy  elvesztik  atyjok  szeretett 
fiát.  Majd  eladatását  és  Egyptomba  jutását  meséli  el,  hol 
Putifár  házánál  nagy  becsület  és  tisztesség  éri,  míg  nem 
az  asszony  fondorkodása  következtében  börtönbe  kerül. 
Kiszabadulása  és  alkirályi  méltósága,  továbbá  a  hét 
sovány  esztendő  bekövetkezése  és  testvéreinek  bevándor- 
lása mind  könnyen  folyó  versekben  van  elbeszélve.  József 
politikája,  az  éhségnek  a  fejedelmi  tekintély  és  kincstár 
gyarapítására  való  fölhasználása  végzi  be  a  csinos  histó- 


406  ILOSVAI  SELYMES  PÉTER 

riát.  Nagy  Bánkai  alexandrinjei  könnyen  gördülnek,  rímei 
azonban  gyöngébbek  és  sokszor  szabálytalanok. 

Ilosvai  Selymes  Péter  (Sericeus  Petrus  Ilosvanus) 
deák  bánatjáhan  1564-ben  hideglelő  kisasssomjnak  havá- 
ban egy  jámbor  lakatgijártónak  házában  Szathmárott  írta 
meg  Az  nagy  szent  Tál  apostolnak  életéről  és  haláláról 
szóló  szép  históriáját.  Panaszkodik  is,  hogy  a  sok  resze- 
lés, fűrás  kárt  tett  neki  az  írásban  s  nem  csuda,  ha  véteTz 
vagyon  benne.  Verse  elején  most  is  azzal  kezdi,  a  mivel 
Nagy  Sándorról  szóló  versét :  Sokat  szóltam  immár  néktök 
stb.  a  miből  többen  azt  gyanítjuk,  hogy  egyik-másik  éneke 
elveszett.  Ilosvai  ez  énekében  az  új  szövetség  egyik  legelső 
alakját  tette  tárgyává.  A  merész  és  tanult  férfiú,  a  római 
polgár  és  nagyeszű  apostol  megfelelt  a  lelkes  reformáto- 
rok ideáljának,  ők  is  mindnyájan  apostolok,  még  pedig 
tanult  és  eszes  apostolok  voltak,  a  kik  szembe  szálltak 
a  hatalommal  és  az  uralkodó  egyházzal.  Rólok  is  el 
lehete  mondani,  a  mit  Ilosvai  mond  szent  Pálról,  hogy 
három  egész  hónapig  disputált  az  egyik  helyen  vagy  a 
másikon ;  az  ő  életök  is  örök  disputában  folyt  le,  az  ő 
egyházuk  is  csak  annyira  alakult  meg,  mint  szent  Pálé. 
A  nagy  apostol  hányatása  és  vetődése  is  nagyon  hason- 
lított az  ő  küzdelmes  életök  hányatásaihoz.  Ilosvai  azért 
lelkesen  fog  magasztos  tárgyához  és  meglátszik  előadásán, 
hogy  szívesen  foglalkozott  vele.  Az  ének  három  részre 
oszlik,  melyek  gyors  egymásután  beszélik  el  az  apostol 
fáradságos  napjait. 

Másik  érdekes  tárgya  Ilosvai  énekmondásának  a 
*Ptolomeus  király  históriája,  miképpen  Moisesnek  öt 
könyvét  nagy  költséggel  hetvenkét  tolmács  által  zsidó 
nyelvből  görögre  fordíttatá.»  E  nem  kis  terjedelmű  versét 
1570-ben  írta  a  sovány  Szilágyságban,  egy  cellában  azaz 
egy  füstös  házban,  bevégezte  pedig  egy  sombokorban. 
Forrása  Aristeas  volt. 


BIBLIAI  ES  SZENTTÖRT..  ELBESZELETEK  407 

Miután  elbeszélte  a  szerző,  hogy  oszlott  fel  világbíró 
Nagy  Sándor  országa,  mint  jutott  Egyptom  Ptolomaeus 
kezébe  s  ennek  halála  után  fia  mennyire  szerette  a  köny- 
veket, megemlíti,  hogy  egy  docktor  tanácsára  kívánatosnak 
találta  a  zsidók  könyveit,  az  élő  isten  törvényeit  görögre 
fordítani.  Erre  a  czélra  meghagyja,  hogy  birodalma  zsidai 
húsz  siklus  váltság  mellett  szabadon  bocsáttassanak,  majd 
levelet  irat  Eleázár  főpapnak,  hogy  küldje  el  neki  a  szent 
könyveket  és  velők  hetvenkét  tolmácsot.  Eleázár  aján- 
dékokat is  kapott  tőle,  azért  szívesen  teljesíté  a  király 
kívánságát.  A  fejedelem  jól  fogadá  vendégeit  és  nagy 
tisztelettel  a  szent  könyveket.  A  dolgok  megünneplésére 
«királytul  egy  új  udvar,  hirdettetek,  hét  egész  nap  akkor 
minden  jól  lakék,  hegedűsnek  jó  bor  innya  adassék >. 

A  költemény  második  része  a  hétnapi  vendégséget, 
s  ez  alkalommal  tett  királyi  kérdéseket  írja  le.  A  fejede- 
lem minden  egyes  tudóshoz  kérdéseket  intézett,  melyekre 
fzok  rögtön  felelének.  Mind  a  kérdések,  mind  a  válaszok 
rendesen  erkölcsi  tartalmúak,  pl.  azt  kérdi  a  király  a 
második  mestertől:  <Mint  lehetne  igaz  cselekedete ?  Szóla 
az  bölcs  :  « Király,  ha  te  mindenben  te  magadot  megtekin- 
ted éltedben^.  Vagy  midőn  azt  kérdi,  hogy  lehetnek  ba- 
rátjai  olyanok  mint  ő  maga  ?  A  bölcs  erre  így  felel : 
« Olyan  légy  te  mint  isten  ő  felsége  ...  ezt  barátid  meg- 
értik és  mindenben  követnek  tégedet  ez  kegyességben*. 
Az  ötödiktől  azt  kérdi,  hogy  lehet  a  viadalban  győzhetet- 
len ?  A  bölcs  felel:  «Ha  nem  bíznék  semmit  ő  fegyve- 
rébe. >  A  hatvanadik  mestertől  pedig  azt  kérdi  a  király: 
«Mint  lehessen  kedves  és  tiszteletes*,  azt  feleU:  *Király, 
légy  te  jóságos,  az  latorság  az  isten  előtt  utálatos*.  Ezután 
munkájukhoz  látnak,  lefordítják  a  szentírást  s  a  fejede- 
lem ajándékival  hazatérnek.  «Példa  lehet  ez  az  magyari 
uraknak,  kik  mindenkor  csak  magoknak  vakarnak,  isten 
tisztességére    nem    gondolnak,    az.  mit  arra  költnek,  alít- 


408  ABIGAIL  E3  NABAL 

ják  kárnak.  Váljon  miért,  hogy  ily  szoros  markatok,  én 
azt  hiszem,  hogy  megszegényedtetek  ;  de  ha  az  szegény- 
ség bánt  ti  bennetek,  torkotoknak  urak  azt  köszönjétek.  > 
A  jó  énekesnek  azonban  csak  kevés  az  igaza,  mert  nagy 
uraink  legalább  a  hetvenes  évekig  lelkesen  pártolták  a  moz- 
galmat; vagyonukat  pedig  feldúlta  a  sok  háború,  elpusz- 
tította a  török  és  tatár. 

A    Ki'iküllö   mentén    1560-ban    készült    a    História 
Ahigail,  uxoris  Nahal  etc.  czímű  bibliai  elbeszélés,  mely- 
nek kissé  eredeti  eszejárású  szerzője  tudott  némi    becset 
szerezni  előadásával.  Józan  népies   felfogása,    erős  és  ri- 
kító  jellemzése   meglepi    az    olvasót.    A  jó  Nabal    ott  az 
havas  hözhe  pásztorkodik,  csak  hogy  ez  egy  éktelen  hosz- 
szú   ember   vala,    értetlen,  pór  természetű,  agya  teljes  a 
bolondsággal  s  minden    hitvány  erkölcs  meg  van  benne  ; 
csak  juhai  és  kecskéiben  tehk  a  kedve;  « ilyeneket  most 
is    látunk   gyakorta,    nem   kell    neki   emberek  barátsága, 
kik  szüntelen  barmok  között  forgódnak,  kecskékkel  és  disz- 
nókkal   nyájaskodnak,    emberek   személye   előtt   elbúnak, 
mint  az  rókák  csak  maguknak  kullognak.  >  Az  eíTajta  em- 
bereknek, a  gonosz  kedvű  gazdar/ohiah  szól  ez  a  történet, 
ezeket  példázza  « Hermán  uram,   nagy  Nabal*  kiált  fel  a 
szerző.  Ismeretes  a  bibliai  czélzatos  história,  hogy  Dávid 
eleséget  kér  seregének  Nabaltó),  hogy  ez  visszautasítja  és 
mikor   boszút  akar    állani   rajta,    Nabal,  felesége,  a  szép 
Abigail  dús   ellátása   és  cékes    beszéde*   engeszteli  ki.  A 
fürge    asszony    siet    haza,  *holond  urát  találja  nagy  la- 
Jcásba,    iszik,    mintha   semmi    gondja  nem  volna.*  Látta, 
hogy  most  kár  volna  rá  vesztegetni  a  szót  Nabalra,  azért 
hajnalig  várakozik,  a  mikor  eszére  tér,  kijózanodik  az  ura. 
csakhogy    ez   ijedtében   annyira  elálmélkodott  vala,  hogy 
mivel  kezet   vete  rá  az   Ür    isten,  tized  napon  meghala. 
Dávidnak   ekkor   eszébe  jutott    Abigail  asszony  szépsége 
és  feleségül  vette.  Ezután  a  szerző  azt  tanácsolja,  a  szá- 


BIBLIAI  ÉS  SZENTTÖRT    ELBESZÉLÉSEK  409 

zad  jámbor  keresztyén   asszonyainak,    hogy  Abigail  asz- 
szonytól   tanuljanak,    a   kinek    «vala    egy  bolond  gonosz 
ura ;  de  hogy  annak  nagy  hűséggel  szolgála,  nem  utálja, 
meg  sem  csúfolja  vala,  sőt  fogyatkozásít  éppíti  vala.  Nézd 
meg,    ezzel    magának   ő    mit  nyere,  mi  nem  soká  búsítá 
bolond    férje,    mert    az    isten    hamar    megmenté   tőle  és 
lőn  a  szent    királynak    felesége.*    Egy  gondolkodó  törté- 
nész persze  máskép  adta    volna  elő  a  bibliai  elbeszélést, 
jBgy  vizsgáló  fő  alighanem    megütközött    volna  rajta,  egy 
igaz  bíró  kapcsot  keresett  volna  a  férj  hirtelen  halála  és 
a  nő  sietős  házassága  között :  a  XVI.  század  jámbor  éne- 
kese  azonban    példaképül  állítja  oda  a  gyanús  asszonyt, 
a  kit  megjutalmaz  a  jó    isten,  leveszi  nyakáról  a  gonosz 
férjet  és  egy  szent  király  feleségévé  teszi.    Majd  a  férjek 
és   a    gonoszkedvü    gazdagok  kapnak  ki,  «kik  az  Nabal- 
nak  unokái  vagytok,  ha  szolgáló  emher  megyén  hozzátok, 
az  szalmába  előttök  ne  bujátok. »  Ez  a  szolgáló  ember  nem 
más,  mint  a  zsoldos  katona,  meg  a  tábor,  a  század  e  réme, 
ki    elöl    sok  jó  és  rossz  kedvű  gazdag  menekíílt,  a  hová 
tudott,  talán  még  a  szalmába  is  elbújt.  A  Küküllő  vidéki 
szerző  azonban  nagy  barátja  a  katonáknak,    felszólítja  a 
gazdagokat,  hogy  amijök  van,  «örömest  közöljétek  ő  velők, 
mert   az    marha    nemcsak  ti  érettetök,    de  adatott,  hogy 
mást  is  éltessetök*   és  ha  nem  adtok  jó  kedvvel,  elveszik 
a   katonák    majd   erővel,    «mert  lovastól  a  fát  meg  nem 
ehetik.  >  Végííl  a  katonákhoz  fordul,  inti  őket,  hogy  kímél- 
jék a  szegény  községet,  sőt  verőket  ontsák  érette. 

Négy  tizenegy  szótagú  sorai  alkotnak  egy  verssza- 
kot, melynek  ütemei  (4 — 4 — 3)  elég  jól  csengenek  és 
könnyen  folynak. 

Nagyfalvi  György  deák  Bánfi-Hunyadon  Galota 
széliben  1557-ben  írta  Chain  és  Ahel  históriáját.  A  jámbop 
költő  nem  elégszik  meg  a  biblia  indokolásával,  természe- 
tesebbé akarja   tenni  az    első    testvérgyilkosságot    s    azt 


410  XAGYFALYI  GYÓKGY 

mondja,  hogy  Káin  szántó  ember  lön  ifjúságában,  paraszt 
ruhába  jártatáh  szülei,  míg  Ábelt  szép  ruhába  öltöztetek, 
ezért  irigykedék  a  paraszt  Káin.  Ábel  juhpásztor  lett  s 
igás  dézmát  adott,  Kain  is  adott,  de  csak  a  búza  kon- 
kolyossát.  Az  isten  megveté  áldozatát.  Kain  megharagu- 
dott és  elhatározta,  hogy  öcscsét  igen  megbotohiája.  Azért 
borzas  fővel  és  nagy  bottal  övében  kihítta  öcscsét  a  me- 
zőre. Ábel  úgy  látszik  megütközött  a  nagy  boton  és  azt 
kérdezi,  hogy  mire  való  az  a  bot.  Kain  egy  hazugságot, 
rögtönöz :  «Sok  verebek  búzájára  mentenek,  verebeket 
bottal  haiigálnája».  Az  úr  is  megszólítja  az  utón,  hogy 
miért  akarja  öcscsét  megölni ;  Kain  azonban  nem  hallgat 
rá,  mert  a  mint  kiértek  a  mezőre,  «édes  öcscsét  istökön 
kapta  vaia»  és  levonta  a  földre.  Szegény  Ábel  sírni 
kezdett  és  sírva  kérte  a  bátyját,  hogy  we  lenne  hóhéra; 
de  mit  sem  használt  a  kérés,  « bottal  öcscsét  ott  agyon 
verte  vala».  A  szerző  ezután  hívebb  a  szent  íráshoz. 
Mikor  az  isten  számon  kéri  tőle  Ábelt,  azt  feleli,  hogy 
nem  volt  gondja  reá,  hogy  nem  őrizője,  gondviselője 
öcscséuek : 

Semiai  gondom  nem  volt  nekem  Ábelre, 
Nem  tudom,  hol  járt,  hova  lett  éltében. 

Majd  az  Isten  átka  és  Kain  kétségbeesése  követke- 
zik. Azt  hiszi,  hogy  bujdosásában  mindenki  megöli  őtet ; 
az  isten  azonban  bíztatja,  hogy  nem  bántja  senki:  «Meg- 
büntetném,  ki  megölne  tégedet.*  A  költő  ezután  a  gyil- 
kosokhoz fordul,  hogy  ne  féljenek,  ne  essenek  kétségbe, 
ne  véljék  nagyobbnak  bűnüket,  mint  az  isten  kegyelmes- 
ségét. 

Az  szent  János  Baptistánah  fejevételéről  való  szép 
ének  szerzője,  mint  a  vers  végén  mondja,  Erdélyi  Máté 
deák,  a  ki^ó  kedvéhen  tanidságúl  írta  költeményét  1560-ban, 
Hánffi  László  fiának  hűségében.  Toldy  Ferenecz  és  Szabó 


BIBLIAI  ES  SZENTTÓKT.  ELBESZÉLÉSEK  411 

Károly  szintén  megemlékeznek  róla ;  de  a  Gsoma-codex 
hiányos  lapja  és  a  versfejek  félrevezették  Nagy  Sándort 
és  utána  Beöthy  Zsoltot ;  a  jó  Erdélyi  Mátéból  S.tent- 
Gratianus  név  alatt  csináltak  egy  katholikus  ének  szerzőt. 
Annyi  tény,  hogy  a  versfőkben  ily  betűk  vannak :  szer- 
deteha  (jiratiamis  mtthevsspaulohánffi  stb.  A  vers  azonban 
hely  és  évszám  nélkül  megjelent  nyomtatásban  is.  Való- 
szinüleg  Debreczenben  látott  világot. 

Nagy  tévedésben  voltak    arra  nézve    is,  hogy  Szent 
Gratianus   katholikus    verselő.    Hisz  a  tartalom  többször 
figyelmeztethette  őket,  hogy  katholikus  ember  nem  mond- 
hatja  Sz.-Jánosról,    hogy    jeruzsalemheli   sok    ssörsetösök 
irigykedtek  reá.  Különben  az  ének  érdekesen  írja  le,  hogyan 
fogatta  meg  Heródes  keresztelő   Szent  Jánost,  nyakra-főre 
az  tömlöc.tbeti  hehajtá.  Börtönében  ott  fetrengett  szegény 
János,  nem  könyörültek  rajta,  mert  elkölt  immár  az  régi 
jó  idő.  Heródes   születése  napjára   nagy  lakomát  csapott, 
«sok  borait  mind  megkóstoltatá,  udvarnépének  vígan  hor- 
dattatá,  egynéhányát    utczára  kitolatá,    mindenekkel  sza- 
badon itattatá.*   Heródes  megörült  leánya  tánczának,  min- 
dent  ígért  neki,    a  ki  anyja    tanácsára    János  fejét  kéri. 
« Atyja  előtt  szemtelenül  megálla,  keskeny  derekának  nagy 
fejet  hajta.s-  A  király  teljesíté  ígéretét,  de  a  verselő  meg- 
mondja :    <Ily    embernek    kár    egy    leányért    halni,    egy 
kicsiny  szökellésért  fejét  vetetni,  nagy  sok  jámbor  torkot 
így  megmetszeni,  lelkierő  kenyértől  megfosztani.*  A  szerző 
most  a  szerkezet  szabályai  ellenére  elkezdi  Sz.- János  élet- 
módját előadni,  majd  panaszkodik,  hogy  «tömlöczözik  most 
az  Krisztus  híveit,  mint  régen  az   zsidó  prédikátorit,*  míg 
a   katholikus    papoknak   jó   dolguk   van,    «czélcsapoknak 
mostan  kenyerek  vagyon,  miseüvöUőknek  kenyerek  vagyon.* 
Hogy  lehetett  Erdélyi  Mátét  katholikus  szerzőnek   tartani? 
Ugyanazon   Sent    Gratianitsnak   van  egy   kiadatlan 
verse  is  História  divi  Stephani  Szent  István  vértanú  histo- 


412  ERDÉLYI   MATE 

riája  czím  alatt.  Főleg  ez  a  tárgy  indította  Nagy  Sándort 
arra  a  véleményre,  hogy  a  kérdéses  versszerző  katholikus 
volt.  cTárgya  olyan  körből  van  véve,  a  melyből  bibliai 
epikánk  művelői  —  épen  mert  kivétel  nélkül  a  protes- 
táns egyháznak  voltak  tagjai  —  Szent  Gratianus  előtt 
épen  nem  dolgoztak  fel  semmit,  legalább  ez  ideig  nincs 
tudomásunk  ilyen  legendái  tárgyú  elbeszélésről.*  Tárgya 
azonban  nem  ellenkezik  a  protestáns  felfogással,  hisz 
Sztárai  Mihály  szent  Athanáz  életét  is  versekbe  szedte, 
a  ki  már  a  végén  van  azon  atyák  sorának,  kiket  a  protes- 
tánsok is  tiszteltek. 

Nagy  Sándor  Szent  Gratianus  korát  is  iparkodik 
meghatározni  s  azon  véleményben  van,  hogy  versei  a  XVÍ. 
század  vége  felé  készültek ;  kikérte  Szilády  Áron  véle- 
ményét is.  a  ki  «úgy  nyilatkozik,  hogy  Szent  Gratianus 
korát  legfölebb  1580-ig  lehet  fölvinni,  azontúl  nem  s  talán 
addig  is  bajosan*.  Valószínű,  hogy  Szent  Istvánról  szóló 
munkája  is  1560  körül  készülhetett. 

Erdélyi  Máté  rendes  epikai  egyszerűséggel  kezdi 
énekét :  Szent  Istvánnak  halálát  jelentem  stb.  Azután  el- 
mondja, hogy  sokan  tértek  át  Krisztus  hitére,  söndülés 
támadt  a  zsidóságban  s  mivel  István  sok  csodát  tőn,  a 
zsidók  megölni  törekedtek  őtet.  Disputáltak  ugyan  vele, 
de  nem  állhattak  ellene.  Azért  be  akarták  vádolni  a  papok 
előtt,  hamis  tanúkat  szereztek,  felizgatták  a  községet, 
vámheli  sok  gyülevész  népet.  «Vén  tanácsok  és  sok  ször- 
zetösök>  állottak  ott  a  vádlók  között,  de  Szent  István 
erélyesen  megfelel  nekik,  mire  ezek  « fogókat  reá  csikor- 
gatják vala,  a  főpapok  agyarkodnak  vala»,  majd  meg- 
ragadják, kiviszik,  véle  r/i/orsan  kiiga.túlnak,  ^^kövedzeni 
kezdek,  agyban,  főben  kövekkel  leverek  .  .  .  Semmi  épség 
testében  nem  vala,  feje,  teste  mind  elromlott  vala.>  Szö- 
flény  István  térdre  hullva  könyörög  hóhériért  az  istennek, 
hogy  bocsássa  meg  a  bűneiket,     kögyelmességét    mutassa 


B.IJJ.IAI  KS  SZENTTÖKT.  ELBESZÉLÉSEK  413 

nekik,   c Többet  szögény   nem  szólhatott  vala,  veres  miatt 
elsebhelött  vala,  e  szók  után  földre  borúit  vala.» 

Czefflédi  Nyíri  János  nevét  viseli  egy  Ighen  szép 
história,  mely  a  JlachahaeusoJchóí  írt  második  könyvből 
szeresztetött  versökben  Czeglédi  Nyíri  János  által  az  kevi 
anyaszentegyháznak  lelkipásztora  által.  >  Ha  a'-onban  a 
versfejeket  vizsgáljuk,  e  szavakat  foglalják  magukban : 
Gioke  Ferencs  az  bibliában  találta.  Ebből  a  körülmény- 
ből bizonyosnak  tarthatjuk,  mondja  Szabó  Károly,  hogy 
a  valódi  szerző  nem  Czeglédi  Nyíri  János,  ki  a  szerző- 
séget hamisan  tulajdonítja  magának,  hanem  Gyöke  Ferencz. 
Nagyon  lehet.  Egyébiránt  nehéz  a  távolból  ítéletet  mon- 
dani. Hisz  akkor  mindenki  ismerte  a  versfejek  szerepét, 
mindenki  vizsgálhatta  Nyíri  állítását.  Azért  talán  nem  js 
merte  oda  biggyeszteni  a  nevét,  ha  valóban  nem  ö  a  szerző. 
Lehet  az  is,  hogy  csak  valami  szeszélyből,  tréfából  ig- 
tatta  be  Gyöke  Ferencz  nevét.  Lehet,  hogy  ez  utóbbi  a 
bibliát  forgatva  a  Macchabaeusok  második  könyvére  tette 
figyelmessé  Nyírit,  melyet  azután  a  kövi  egyház  lelkésze 
versekbe  rendelt.  Az  is  lehef,  a  mit  Toldy  gondol,  hogy 
csak  a  kiadó  tulajdonította  Nyíri  Jánosnak.  Szóval  több- 
féle föltevés  lehetséges. 

1561-ben  írta  Thorkos  János  bibliai  elbeszélését : 
História  regis  Absolon  filii  Dávid  czím  alatt.  Mikor  és 
hcl  jelent  meg,  nem  tudjuk.  Valószíatí,  hogy  Debreczen- 
ben.  Torkos  három  részre  osztja  énekét,  melyben  itt-ott 
a  szentírástól  eltérs^e  beszéli  el  az  érdekes  történetet. 
A  versfejekben  latinul  megmondja  éneklése  czélját,  t.  i. 
a  házasságtörés  megboszúlására.  Verset  kápolnai  Bam 
Farkasnak,  király  Ő  felsége  tanácsosának  ajánlotta.  A 
második  részről  azt  állítja,  hogy  e'.eganter  depingit,  válasz- 
tékosan lefesti  a  gonoszok  szörnyű  vesztét  és  a  jámbo- 
roknak a    halálos  veszedelmekből  való    megszabadulását. 

Manasses  és  Nabugodonozor  történetét  sok  tanítás- 


414  BEKESI  BALÁZS 

sal  és  intéssel  egy  névtelen  szerző  dolgozta  fel.  Az  énekes 
különösen  hangoztatja  az  isten  kegyelmét,  a  ki  minden 
gonosznak  meg  tud  bocsátani:  «Ez  világon  soha  nem 
volt  oly  bűnös,  kinek  isten  nem  volt  volna  kegyelmes.  > 
Felhozakodik  a  zsidók  példájával,  a  kik  ha  istenhez 
tértek,  bocsánatot  nyertek.  Mi  azonban  nem  tudjuk  istent 
megengesztelni,  mert  csok  miséket  tudunk  csak  szolgál- 
tatni, misék  által  akarunk  szabadulni.  De  nem  használ 
miseszolgáltatásunk,  olvasásunk,  processio-járásunk.  utá- 
latos sok  zsolozsmatartásunk,  egyházbeU  sok  szóval  kiál- 
tásunk.* Nem  ez  a  módja  az  isten  kiengesztelésének, 
hanem  a  szentírás  útján  keressük  és  megleljük :  majd 
arra  kéri  az  istent,  hogy  « vegye  róluk  az  régi  nagy  vak- 
ságot, testünkbeli  nagy  sok  háborúságot,  oltalmazza  ez 
nyomorult  országot  és  engedje  az  régi  szabadságot,* 
Ritkán  fordul  elö  reformátorainknál,  hogy  a  régi  jó  időkre 
hivatkozzanak ;  ilyenkor  rendesen  az  ősrégi  időket  értik. 
Békési  Balázs  deák  1559  -ben  Gyula  városában  szer- 
zetté História  Sodorna  és  Gomorra  veszödelméröl  szóló 
énekét  két  részben.  Az  első  részben  a  vífi  kedvű  Izsák 
fogantatásárul  van  szó,  mikor  két  angyal  jön  a  kilencz- 
venkilencz  esztendős  Ábrahámhoz  és  a  vén  Sárához,  a 
kiknek  kövér  borjut  nyúzatott  és  pogácsát  süttetett  a 
vendégszerető  Ábrahám.  A  vendégek  hálából  fiat  Ígértek 
neki,  a  kinek  «tíz  heán  száz  felesége  vala».  Sára  meg- 
nevette vala  az  Ígéretet,  de  komolyan  megfeddették  és 
egyúttal  a  gazda  tudomására  adták,  hogy  Sodoma  el- 
pusztul. A  második  részben  Lóthhoz  térnek  be  az  an- 
gyalok, a  kinél  « vacsorán  jó  kedvvel  ivának,  övének>, 
míg  a  nép  rá  akart  törni  a  házra,  hogy  adják  ki  nekik 
az  ifjakat.  Lóth  sséj)  leányát  kínálja  nekik ;  de  nem 
használ  semmit.  Végre  rosszul  jártak  a  zendülők,  az 
angyalok  pedig  azt  sem  engedték  meg  Lóthnak,  hogy  el- 
beszélje az  álmát,  hanem  ki  kellett  sietnie   rokonságával 


BIBLIAI  És  SZENTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  415 

és  háza  népével  a  városból.  Lóth  egy  magas  hegyre  köl- 
tözködött, onnan  liezdt  nézni  a  fold  vesztét ;  Ábrahám 
pedig  «elfölkele  regvei  ágyábul,  kiméne  az  högyre  ottan 
sátorábul,  Sodorna,  Gomorra  felé  álla  arczczal,  tehát  az 
füst  mégyen  mint  egy  kemenczébűl. »  Ezután  hozzánk 
fordul  a  költő,  bennünket  int,  hogy  « foglaljuk  magunkat 
azért  jó  életben.  Ábrahámmal  leszünk  nagy  hosszú  életben.* 
Becsi  Gáspár  1579-ben  a  Duna  mentén.  Tolna  vá- 
rosában, a  Szervator  hegyének  csaknem  a  tövében  írta 
Históriáját  az  Dávid  Türálynak  Uriasnak  féleségévél  való 
vétkéről  stb.  A  költő  drága  dolgot  akar  elbeszélni  és  kissé 
aránytalan  bevezetéssel  adja  elő  az  Anion  Jcirálg  elleni 
háború  keletkezését,  követeinek  meggyaláztatását,  Joáb 
hadjáratát  az  ammoniták  ellen.  Azalatt  Dávid  király  egg 
ablakról  másikra  vagyon  nagy  sétáláshan.  Az  ablakon 
keresztül  fürödni  látja  Úrias  feleségét,  megkívánja,  át- 
hivatja és  vétkezik  vele.  A  vétek  után  haza  bocsátja. 
Most  az  énekes  moralizál,  a  szem  a  szeretetre  első  grádics 
a  bűnre,  fenyítékben  kell  tartani  a  szemet,  «ha  tálban 
koncz  asszonyra,  nem  kell  nézni  az  konytra».  Majd  az 
asszonyok  viseletét  rója  meg.  hogy  azután  a  paráznaság 
következményeiről  szóljon.  Most  Dávid  fogásai  következ- 
nek, melyekkel  a  hazatért  Uriast  feleségéhez  akarja  kül- 
deni: íMenj  el  immár  házadhoz,  egyél,  igyál,  nyugodjál, 
mert  tudom,  hogy  megfáradtál,  asszony  feleségeddel  régulta 
nem  háltál.*  Sem  ez,  sem  másnapi  biztatása  nem  használ, 
pedig  közeleg  a  veszély,  mert  meglátszik  az  asszony  ter- 
hessége, uriasnak  tehát  meg  kell  halni.  A  második  rész 
Dávid  megbüntetésével  foglalkozik.  Náthán  próféta  kül- 
detése, Dávid  gyermekének  megjövendölt  halála.  A  költő 
előadása  kiemelkedik  a  mindennapiságból,  elnyújtott  er- 
kölcsi elmélkedései  hátráltatják  a  mese  gyors  folyását,  de 
tud  néha  élénkséget  kölcsönözni  sorainak,  tud  lelket  önteni 
az  elmélkedésbe,  tételei  és  közmondásai  érdeket  keltenek. 


416  SZTAKAI  MIKLÓS 

Nyelvre  sem  közönséges.  Vannak  találó  kifejezései,  jó 
mondásai,  melyek  fölébresztik  az  olvasó  tetszését,  habár 
egy-két  értelmetlen  mondata  csökkenti  az  élvezetet. 

1576-ban  Balásfalván  írta  Sztárai  Miidós  tA  viz- 
ösönnek  históriájáról  való  szép  énekét*  s  pártfogójának 
ngos  Bagdi  György  úrnak  ajánlá.  1581-ben  jelent  meg 
Kolozsvárt  Heltai  Gáspárné  műhelyében.  Híven  a  szent- 
írás szavaival  beszéli  el  a  vízözön  regéjét  s  vége  felé 
Noe  bárkáját  Krisztushoz  és  egyházához  hasonlítja  s  pél- 
dázatát több  lapon  folytatja  és  ügyesen  alkalmazza. 

Hlye  falvi  István  1590-ben  Radnóton  fordította  le 
az  angol-latin  költő  Buchanan  versét  Jephta  sive  tragoe- 
dia  Jephtae  czím  alatt  radnóti  Kendi  Ferencz  és  Zsófia 
leánya  tiszteletére. 

A  hazájából  elüldözött  Jephta  idegen  földre  bujdo- 
sott, hol  a  vitéz  emberhez  « vándorlók,  szegények,  kó- 
borlók, tolvajok  mind  hozzá  gyűlnek  vala,  tiltul  gyűlt 
sok  ledér  mint  egy  fejedelmet  immár  úgy  tartja  vala». 
Mikor  azután  bajba  jutott  a  zsidóság,  Jephtához  fordul- 
tak. Ennek  neje  ros.szat  álmodik,  de  végre  Iphis  leánya 
biztatására  megnyugszik,  hogy  férje  a  zsidók  vezére  legyen. 
Jephta  elfogadja  az  új  szerepet  s  áldozatul  igéri  az  isten- 
nek, a  mit  először  otthon  megláthat.  Győz,  dicsőséggel 
tér  meg,  de  saját,  leánya  jön  eléje.  Jephta  megijed,  fejét 
földre  hajtja.  Meghatóan  rajzolja  a  leány  és  anyja  talál- 
kozását, a  leány  töprengését,  az  atya  fájdalmát,  barát- 
jának Symakosnak  kérdését,  Jephta  válaszát,  a  ki  a 
parasztember  boldogságát  irigyli. 

«Ha  kompódi  módra  szegény  nem  járhat  is, 
Mégis  czendesen  vagyon,  zűrzavart  nem  szenved, 
Házában  nyugoszik,  nagy  békességben  vagyon, 
Moczkos  szép  gyermekit  mind  koronkint  látja,    oly  nagy 

örömben  vagyon. » 


BIBLIAI  ÉS  SZEXTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  417 

Symakus  vigasztalja,  hogy  ne  búsuljon,  hisz  csép- 
keböl  lőttél  úrrá.  És  mikor  maga  nem  bír  Jephta  állha- 
tatosságával  és  makacsságával  egy  paphoz  fordul  és  se- 
gítségével akarja  kijózanítani  a  győztes  vezért.  E  vita 
drámai  élénkséggel  folyik  előttünk  és  élvezetes  olvasmányt 
ad.  Jephtát  azonban  a  pap  sem  téríti  meg,  elutasítja  a 
tanácsot :  « Inkább  akarok  én  együgyüen  élni.  bár  bolond- 
nak híjának,  Pimponia  módra,  hogy  sem  beszíUeni,  csak 
jámbornak  tartsanak  .  .  .  Többet  az  malomban  nem  he- 
gedült vala,  el  dolgára  ment  vala.> 

A  második  rész  az  anya  fájdalmát  beszéli  el.  Sirán- 
kozik leánya  sorsán,  majd  szemrehányást  tesz  férjének  : 
<Óh  koszaitól  szakadt,  óh  fatermészelü.  vadok  tején  tar- 
tatott, vassal,  kovacz  kővel,  hogy  ilyen  fene  vagy.  az  te 
szüved  rakodott,  talám  egy  csepp  ver  is,  ki  embertől  volna, 
^e  beléd  nem  avatott»;  az  anya  gyötrődik,  de  nem  enged ; 
leánya  azonban  nagy  szívvel  készül  a  halálra.  Ket  hóna- 
pig magát  siratja.  Hegyeken,  völgyeken  keserves  sírást 
tesz  leánytársaival.  Végre  haza  tér.  Kéri  atyját,  hogy  fo- 
gasson be  és  vitesse  az  oltárhoz,  hová  elhíják  a  mészá- 
ros ^ayíoí  is,  a  ki  felköti  surcsát,  csakhogy  ez  maga  is  visz- 
szariad ;  a  leány  azonban  rászól  és  teljesíti  szomorú  kö- 
telességét. 

Illyefalvi  nem  mindennapi  tehetség.  Nyelve  válasz- 
tékos, olykor  erőteljes,  ki  tudja  fejezni  a  mély  fájdalmat 
és  szenvedélyt.  Máskor  kifejezései  szokatlanok,  újak;  ügye- 
sen és  Ízléssel  alkalmazza  őket.  A  tartalom  ugyan  nem 
az  ő  érdeme,  de  a  magyar  előadásban  nagy  része  van- 
A  bibliai  szép  monda  motívuma  különben  számos 
klöteménynek :  mondának  és  balladának  kedvelt  tárgya. 
Az  először  meglátottnak  feláldozása  például  előfordul  Kő- 
míves  Kelemennében,  e  megható  népballadában. 

1560-ban    Nagy-Szombatban  szerze  Fráter  Gáspár 
bibliai  éneket :   «  História  az  pogány  AntiocJms  Tziráhjnak 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  27 


418  FRÁTER  GASPAR 

Txegijettenhödésséről  az  Sidó  országban  és  az  istennek  rajta 
lett  igaz  Ítéletiről  és  büntetéséről.*  A  költemény  szerzője, 
szegény  Fráter  Gáspár,  a  ki  nagy  hánatjáhan  írta  versét, 
nem  adott  semmi  történetet.  Verse  nem  elbeszélés,  csak 
rövid  jelzése  Antiochus  szándékának,  Jeruzsálem  elpusz- 
tításának, a  miért  az  isten  kegyetlenül  büntette,  gyomrá- 
nak a  bele  sanyarogni  kezdett,  ágyában  sírt,  kiabált,  a 
sokaság  közt  üvöltött,  rettenetes  férgek  támadtak  beleiben, 
kínjában  ide-oda  fetrengett  és  végre  fájdalmában  az  isten- 
hez fordult.  Fráter  egy  hosszú  imádságot  tesz  a  király 
ajkaira,  szép,  igazán  megható  vallomást  és  könyörgést : 
ez  azonban  nem  használ ;  nem  hallgat  rá  az  isten  és 
folytatja  büntetését. 

Nagy  szörnyű  halállal  férgek  megemésztek, 
Teste  maradékját  neki  eltemetek, 
Örök  kárhozatra  az  ő  lelkét  vetek. 
Az  ö  nagy  bűnei  oly  nagy  tőrbe  ejtek. 

A  költő  szívökre  köti  az  uraknak,  hogy  szeressék  a 
szegény  népet,  ne  nyomják,  ne  sanyargassak.  Versén 
mely  könnyedén  gördül,  az  érzés  igazsága,  őszintesége 
ömlik  el. 

Bornemisza  MiMós  1568-ban  írta  bibliai  elbeszélé- 
sét, históriáját^  miképen  az  szent  Eleázár  pap  Antiochus 
király  alatt  az  istennek  törvényének  megtartásáért  marty- 
romságot  szenvedett  az  ú  feleségével  és  hét  fiaival  egye- 
temben slb.  Bornemisza  azon  kezdi  versét,  hogy  felhíja 
olvasóit  s  megmondja  nekik  mily  nagy  csodát  fog  elbe- 
szelni. Először  is  Antiochus  kü-alyt  mutatja  be,  a  ki  ke- 
gyetlenül uralkodik  népein,  különösen  Izrael  népét  sújtja, 
tőn  nagy  pusztaságot  az  szent  templomba,  oltárit  letöréy 
igen  dálatá.  Megörült  a  sok  prédának,  kevély  lett  a  nagy 
tékozlástól  s  kevélységeben  «Jupiter  istennek  áldozott  vala, 
Moyzes    törvényét    karomlja  vala».    Végre    a  di.sznóhúsra 


•       BIBLIAI  ES  SZENTTORT    ELBESZÉLÉSEK  419 

akarta  kényszeríteni  a  zsidókat.  Különösen  Eleázár  papot 
akarta  rávenni,  haraggal,  szép  szóval  ötét  unszolá,  ilyen 
beszédekkel  végre  szólítá : 

Igen  kérlek,  hogy  az  én  tanácsomat 
Vegyed  és  fogadjad  én  intésemet, 
Kiből  vénségednek  tiszta  .virágát, 
Nyerjed  életednek   megmaradását. 

Sietséggel  azért  az  disznóhúsban, 
Egyél  te  vén  jámbor  az  áldozatban, 
Hogy  külömb  kínoknak  rád  szánt  soksága, 
Te  reád  ne  szálljon  nagy  sok  ostora. 

Eleázár  bátran  elutasítja  a  király  szép  szavait,  hogy 
azután  megkezdődjék  a  kínzás.  Végre  maguk  a  poroszlók 
kérik,  hogy  egyék  a  húsból,  de  nem  használ  semmit.  Majd 
felesége  és  gyermekei  következnek.  Az  anya  lelkesíti,  bá- 
torítja az  utolsó  fiút  is,  kit  különösen  megkínzatott  a 
király.  Végűi  a  jó  asszonyt  vették  elő  a  hóhérok,  emlőit 
kiszaggatták,  égő  vasfogakkal  kiránták.  Az  énekes  azután 
hozzáteszi,  hogy  2sid6  nemből  valók  esek  valának,  majd 
kortársaihoz  fordul  és  őket  vigasztalja,  hogy  az  isten 
€nem  hagy  minket  pogány  késben  örökké  elvesznünk  az 
gaz  hitben,  noha  gyötrettetünk  itt  ez  világban,  ismég 
hozzánk  fordul  kegyelmességben. »  Az  énekes  nyelve  néha 
keresett  és  úgy  látszik,    erösebb  hatásra  törekszik. 

Egy  névtelen  históriás  megírta  Kolozsvárt  1577-ben 
Eszter  dolgát,  melyben  a  versfejek  erkölcái  tanácsot  adnak 
az  eszes  fejedelemnek,  hogy  az  asszony  nemzetit  segítse, 
a  nő  pedig  intse  az  urát,  szelídítse  a  nyomorultakhoz  és 
kövesse  Esztert.  Az  ügyes  verselő  élénken  adja  elő  a  bibiai 
történetet,  hogyan  szereti  meg  a  király  a  szép  zsidó  leányt, 
csakhogy  Mordokai  tanácsára  Eszter  elhallgatja  szárma- 
zását. Majd  rossz  idők  járnak  a  zsidókra.  Aman  kiállít- 
tatja a  király  rendeletét : 

27* 


420  NÉVTELEN :    ESZTER  DOLGA  * 

Valahol  országomba  zsidó  vagyon, 
Hagyom,  kiczin-nagy  mindenütt  meghaljon, 
Ebben  senki  ne  kedvezzen,  halaszszon, 
Aman  azt  megmondja,  légyen  egy  napon. 

Megható  a  zsidó  nép  aggodalmának,  félelmének, 
Eszter  törekvésének  előadása,  míg  siker  nem  koronázza 
bátorságát.  Végűi  Esztert  állítja  fel  a  szerző  például  a 
szerencse  változására.  Mordokai  erkölcsös  intést  ad  a 
királynénak,  hogy  vegye  fontolóra  és  becsülje  fényes  állá- 
sát. Olyan  ő  mint  az  asztalra  tött  gyortya,  a  fejedelemség 
pedig  nem  hivolkodás,  de  nagy  gondlátás. 

Hogy  más  megnyughassék,   te  arra  vigyázz, 
Hadd  mondjon  jót  rólad  sok  nyomorult  giáz. 

1581-ben  írta  egy  névtelen  egy  szegény  falúban 
« Históriáját,  az  bölcs  Salamon  királynak  két  versengő 
asszonyállatok  között  való  igaz  Ítéletéről  és  törvénytételé- 
ről.>  A  versfejekben  két  latin  distichon  van  elrejtve,  a 
szerző  neve  azonban  nincs  sehol  sem  említve.  A  költe- 
mény két  részből  áll.  Az  első  rész  Salamon  ifjúságával 
és  a  hatalomra  jutásával  foglalkozik,  melynek  alig  van 
köze  a  szűkebb  czímhez.  A  második  rész  Salamon  Ítéle- 
tének érdekes,  világos  elbeszélésével  kezdődik,  a  szerző 
tud  szemléltetően,  vonzón  előadni ;  de  röviden  végez  a 
történettel,  hogy  a  parázna  asszonyok  ellen  forduljon. 
Szépen  folyó  versekben,  találó  hasonlatokkal,  képekkel 
rajzolja  az  erkölcstelen  asszonyokat.  A  jó  szerző  keményen 
szidja  a  nővilágot,  neki  a  nő  a  csábító,  az  asszony  a  férfi 
gonosz  kívánságának  lUmutatója,  pergő  nyelvök  élesb  a 
szablyánál,  boszűállás,  harag,  irigység  kedves  dolguk ; 

Világ  állapatja  ha  megfordulhatna. 
Avagy  egy  szál  czérnán  ha  midőn  figgene, 
Asszony  haragjában  gyorsan  elmetszené. 
Olyat  cselekednék,  kit  ü  maga  megbánna. 


BIBLIAI  És  SZEXTTÖRT.  ELBESZÉLÉSEK  421 

Asszonygyűlölőnek  tarthatnók  a  szerzőt  kifakadásai, 
részletes  rajzai,  kifogyhatatlan  fecsegéseiröl  ítélve.  Nincs 
vege-hossza  tanításának ;  a  mily  könnyen  folynak  versei, 
annyira  kimeríthetetlen  az  oktatás  dolgában.  Sok  mindent 
összehord,  beszél  a  nő  családi  és  más  életéről  és  sok 
egyébről. 

1600-ban  írta  meg  Munkácsi  János  Regéczen  as 
nagy  Tóbiásnak  életét,  a  ki  az  zsidók  fogságában  Salma- 
nassar  sáfárává  tétetek  s  ura  titán  nagy  becsületben  ré- 
szesült. De  csakhamar  baj  éri,  szükségbe  jut  s  fiát,  a  kis 
Tóbiást,  adósához  küldi.  A  fiú  engedelmességénél  megra- 
gadja a  szót  az  énekes  és  leiekkel  buzdítja  az  atyákat, 
hogy  jól  neveljék    gyermekeiket,  mert 

Lészen  az  jó  fáuak   mikint  jó  gyümölcze 
Es  mint  olajfának  ő  szép  zöldellése. 
Asztalotok  környűl   minden  ékössége, 
Ha  virga  üdéjén  serkenti  ó'ket  erre. 

Tóbiás  szerencsésen  megteszi  útját,  az  angyal  taná- 
csa mindenütt  segít  rajta,  elveszi  Raguéi  leányát,  s  mikor 
apósa  látja,  hogy  a  házasság  első  éjszakáján  nem  halt 
meg  a  lyánya,  sem  a  veje,  tizennégy  napig  tartó  lakzit 
csapott.  Végre  hazatérnek  s  a  jó  fiú  vak  apjának  is  meg- 
gyógyítja a  szemét. 

Könnyen  gördülő  verseit  Munkácsi  nagy  bújában 
készítette  és  kassai  Kalmár  Jánosnak  és  háza  népének 
ajánlotta,  mint  azt  a  versfejek   mutatják. 

Még  fölemlíthetnénk  néhány  szenttörténeti  éneket 
minő  Zomborí  Antal  Eleásárja  (1583),  mely  megvolt  Nagy 
István  könyvtárában,  továbbá  egy-két  névtelennek  müveit: 
Az  három  istenfélő  férfiakról,  kik  a."  igaz  hitnek  vallása 
miatt  az  égő  kemenczében  vetettének,  azután  Ábrahám 
pátriárka  áldoiatjáról  (1555)  stb.  De  a  közlött  énekek 
úgyis  világos  képet  nyújthatnak  a    kor  bibliai  verselőiről. 


IV. 
A  TANÍTÓ  ÉS  FEDDŐ  KÖLTÉSZET. 

A  legtermészetesebb  jelenség,  hogy  a  nagy  vallási 
mozgalom  nem  maradhatott  el  tanító  és  feddököltészet 
nélkül,  A  vallás  és  morál  oly  szoros  viszonyban  állanak 
egymással,  hogy  a  vallásos  ember  rendesen  szigorú  er- 
kölcsbiró  is  egyszersmind.  Az  oltár  és  a  szószék  közel 
vannak  egymáshoz.  Ott  áldozik  és  imádkozik  a  pap,  a 
szószéken  pedig  tanít  és  fedd. 

Ha  nem  volna  egyéb  a  protestantismus,  mint  az  el- 
hanyagolt és  elnyomott  erkölcsi  elemnek  egy  kitörésmódja 
a  XV.  század  szellemes  léhasága,  aestheticai  élvezete, 
művészeti  gyönyörködése  után,  akkor  sem  volna  csoda, 
ha  ez  a  kitörő  vulkán  kemény  és  zord  kritikával  lép  föl 
a  népek  erkölcsi  életének  vizsgálatánál.  A  későbbi  huma- 
nisták sok  léha  üres  szellemi  játéka,  a  választékos,  de  tar- 
talmatlan előadás  hajhászata  után,  magasabb,  erkölcsösebb 
tartalomra,  szilárd  meggyőződésre,  nemes  komolyságra  és 
az  ideális  törekvések  szentségére  áhítoztak  az  emberek. 
Csoda  volt-e,  ha  ott  duzzogott  keblökben  a  keserű  gúny, 
a  kegyetlen  satyra  és  egyes  költeményekben  mutatkozott 
az  a  gyűlölség,  melyre  kiválóan  a  morál  és  az  actio  em- 
bere képes  ?  A  hol  a  gondolat  embere,  az  eszmék  búvára 
csak  érteni  kíván,  ott  az  actio  munkása,  az  erkölcs  hir- 
detője, a  szent  komolyság  apostola  kegyellenül  gyűlöl. 
E  gyűlölet  megvetésben,  majd  felháborodásban  és  gúnyban 
nyilvánul. 


A  TANtTü  ES  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  423 

A  gúny  nem  csupán  az  actio  napjaiban  mutatkozik, 
hanem  a  reactio  kedélyes  világában  is.  Mindketten  tudnak 
gúnyolni,  csakhoijy  éles  a  kettő  közötti  külömbség.  Az 
actio  emberének  satvrája  sötét,  kegyetlen,  sarcasticus. 
A  reactióé  legtöbbször  tréfás,  enyelgő  csúfolódás,  például 
az  idegen  nemzetiségek,  fajok,  vallások,  czéhek,  osztályok 
kicsúfolása,  akárhányszor  kicsinyes  lenézés,  tréfás  jó  kedv 
kiséretében,  melyekre  elég  példát  nyújtanak  az  irodalom 
reactionarius  korszakai.  Például  felhozhatni  a  XV.  század 
végéről  Apáti  Ferencz  Feddő  énekét^  a  XVII.  századból 
A  tótok  csúfolása^  Csúfos  gajd  a  tótról  s  mas  efféléket. 
Ez  az  enyelgő,  kedélyes  trefaiódzas,  mosolygó  satyra,  ne- 
vető gúny  csak  ritkán  fordul  elő  az  actio  hőseinek  ajkán. 
Az  ö  gúnyjok  nem  ily  szelid  fajtából  való.  Ok  nem  igen 
tudnak  az  enyelgő  tréfa,  a  nevettető  és  könyezve  mosolygó 
humor  hangján  szólani ;  epével  vannak  elöntve  s  igazán 
gyűlölnek. 

A  reactio  vége  felé,  az  actio  hajnalán,  a  lelki  tehe- 
tetlenség, a  szellemi  tespedés,  a  kedélyes  korlátoltság,  a 
pongyola  és  lapos  realismus  napjaiban,  mikor  megfogyat- 
kozik a  fönkelt  szellem,  az  emelkedett  gondolkodás,  az 
ideális  törekvés :  ekkor  a  művészet  és  irodalom,  az  er- 
kölcsi és  vallási  élet,  a  jogi  és  társadalmi  viszonyok  ezer 
meg  ezer  okot  és  alkalmat  szereznek  a  gúnyos  hangulat 
felébresztésére.  Oh  hány  oka  és  alkalma  van  az  actio 
szegény  emberének  a  felháborodásra,  az  elkeseredésre. 
A  hatalom  képviselői  boszantják  és  üldözik,  a  régi  jó  idők 
együgyű  hivei  félbolondnak  tekintik  ;  ő  azonban  rendület- 
lenül halad  előre,  szánja  az  együgyűeket,  sajnálja  a  sze- 
gény községet;  de  átkozza,  ostorozza,  korbácsolja,  szóval 
€s  tollal  csipdesi,  vagdossa  a  hatalom  lelketlen  es  lomha, 
önző  és  erkölcstelen  repraesentansait. 

A  XVI.  században  különben  volt  elég  ok  az  elke- 
seredésre,   méltó   alkalom    a  felháborodásra,  A  megköve- 


424  A  TAXITO  ES  FEDDŐ  KÖLTÉSZET 

sedett  reactio  hibáihoz  járult  a  felbomlott  állami  élet,  a 
török  hódítás,  a  kétféle  magyar  kormány  versengése ; 
mind  olyan  tényezők,  melyek  kedveztek  az  általános  de- 
moralisatiónak  és  jellemtelenségnek.  A  megposhadt  társa- 
dalmi élet  nem  bírt  semmi  erővel  a  kegyetlen  urak.  az  önz6 
nagyok,  a  sikkasztok,  a  közvagyon-elharácsolók  ellen. 
Magasabb  erkölcsi  szempont  nem  vezette  a  hatalom  em- 
bereit. A  fajfentartó  eszme  hatása  alatt  olyanok  jutottak 
az  előkelő  állásokra  és  a  megyei  hivatalokba,  a  kiknek 
csekély  vagy  semmi  tehetsegök  sem  volt  az  ország  és. 
megye  ügyeinek  vezetésére,  bajainak  elhárítására.  Akadt 
közöttük  becsületes,  tisztességes  ember  is  elég,  de  hiány- 
zott bennök  a  kívánatos  szellemi  és  erkölcsi  erő.  Külö- 
nösen a  papság  sülyedt  a  legmélyebben.  Léha,  kapzsi  es 
lelketlen  vala.  A  gazdag  beneíiciumokon,  egyházi  javadal- 
makon kényelmesen  és  csendesen  élni,  a  lét  apró  örömeit 
élvezni,  jól  enni.  inni  és  szerelmeskedni,  a  vallás  miséit, 
bücsújárásait  pénzszerzésre  fordítani :  ez  volt  minden  vágya. 
Minden  bensőség,  szent  exaltatio  nélkül  gyakorolta  hiva- 
tását, űzte  mesterségét,  míg  az  actio  hajnalán  be  nem 
csapott  a  villám  egy-egy  újító  személyében. 

Ez  a  lelkes  reformátor,  a  mint  megjelent  valamely 
vidéken,  egymagán  állott,  mint  a  tengeren  hányatott  hajó. 
De  míg  e  hajóban  nincs  lelki  erő,  matrózai  elvesztették 
bátorságukat;  a  reformátor  duzzad  az  új  eszmétől,  nem 
fél,  nem  riad  vissza  a  támadástól,  hanem  azt  mondja,  a 
mit  Dávid  Ferencz  mondott,  hogy  az  isteni  erő  téteti  vele, 
a  mit  tesz.  Rendületlen  bátorságában  keresi,  kutatja  az 
erkölcsi  bajok  forrásait  és  tényezőit,  a  régi  viszonyok 
támaszain  akad  meg  a  szeme,  melyek  között  legelső  a 
katholikus  egyház,  ennek  belső  életét  és  külső  pompáját 
állította  az  idők  komolyságának  ellenébe  és  két  kézzel 
ragadta  meg.  tette  magáévá  azok  tanítását,  kik  mint  egy 
új  tan  hirdetői  a  szentség  és  jámborság  szavait  hordozák 


A  TANITO  ES  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  425 

ajkaikon,  kik  a  mennyiben  szabadabb  életet  éltek,  azt 
erkölcsi  engedélylyel  ruházták  fel,  kik  tanultak,  olvastak, 
tanítottak,  prédikáltak  és  írtak  ;  de  soha  sem  pihentek, 
nem  éltek    a  kényelemnek    és  az  édes  munkátlanságnak. 

Gúnynyal  volt  tele  a  légkör.  Gúny  lebegett  minden 
erkölcsös  ember  ajkán.  S  mikor  az  új  hit  buzgó  hirdetője 
sokszor  sikerteleníil  fáradozott,  mikor  éjjel-nappali  tevé- 
kenysége nem  dicsekedhetett  a  kivánt  sikerrel,  elkeseredve 
ült  íróasztalához  s  vagy  egy  szenvedélyes  hitvitázó  iratban, 
vagy  egy  feljajduló  jeremiádban  és  hazai  vonatkozásokkal 
telt  szent  történetben,  vagy  pedig  sötét,  néha  gyűlöletes 
satyrában,  tanító  és  feddő  költeményben  öntötte  ki  bo- 
szúságát  és  szent  fájdalmát. 

A  megszeppent  katholikusok  még  nem  tudtak  gú- 
nyolni. Még  nem  virradt  fel  nekik.  Most  ők  is  látták 
ugyan  az  országos  csapást,  nekik  is  látniok  és  szenved- 
niök  keile,  a  mit  mindenki  látott  és  szenvedett :  egy 
részök  azonban  érzéketlen  maradt  az  új  eszme  iránt,  a 
másik  rész  pedig  magát  okozta  a  sok  bajért  és  szeren- 
csétlenségért. S  nem  egy  kathoUkus  pap  hagyta  oda  az 
egyházat  csak  azért,  mert  elégedetlen  volt  társainak  lé- 
haságaval ;  míg  ha  egy  erőteljes,  hatalmas  és  leleményes^ 
a  mellett  buzgó  és  szent  főpap  ül  az  esztergomi  székben, 
talán  sok  dolog  nem  jutott  volna  annyira,  talán  távolról  sem 
tett  volna  oly  haladást  a  protestantismus,  hogy  a  század 
vege  felé  Telegdi  kétségbeesve  írta  a  pápának,  hogy  a 
protestánsok  «nem  sokára  ellepik  az  ország  minden  városát, 
falúját,  helységét  és  pusztáját  mint  a  legyek.  Még  csak  a 
neve  sem  marad  fenn  a  katholikus  hitnek !»  De  épen  az, 
hogy  a  kath.  egyház  nem  tudott  jeles  vezetőkre,  kitűnő 
mesterekre,  nagy  föpásztorokra  szert  tenni,  mutatja,  hogy 
nincs  módunkban  gátot  vetni  az  uralkodó  eszme  haladá- 
sának, mert  a  kiválóbb  tehetségek  az  új  apostolokhoz 
szegődnek,  az  eszme  hősei  közé  sorakoznak  ;  a  kiket  pedig 


426  HORVÁTH  ANDEAS 

vagy  az  anyagi  érdek,  vagy  más  kapocs  a  régi  állapotok- 
hoz lánczol,  csak  örömmel  nézik  az  új  tan  embereinek 
győzelmét. 

Tállyán  lakott  a  protestantismus  legkitűnőbb  satira- 
írója,  Horváth  András,  ki  a  felvidékről,  Szkárosról  szár- 
mazhatott Hegyaljára.  Legalább  erre  mutat  a  költemények 
versfejeiben  rejlő  Szkárosi  név.  írói  szerepe  csak  rövid 
hét  évig  tartott.  1542 — 49-ig.  Nála  sok  erővel  nyilatkozik 
a  gúny.  találó  elnevezésekkel  illeti  a  katholikus  nép  val- 
lásos életének  szokásait,  nem  riad  vissza  a  keményebb 
kifejezések  tői  sem.  Például  a  i.  Kétféle  hitről,  a  christusbeli 
és  pápai  folytos  hitről*  szóló  gúnyiratában  elkeseredéssel 
rajzolja,  hogy  nálunk  ki  a  némettel,  ki  a  törökkel  tart ; 
csúfolja  a  római  egyház  tanait  és  papjait,  elmondja,  hogy 
üdvözít  a  sok  pap-barát  morgás,  sósvíz,  kenet  olajozás*. 
Az  isten  ugyan  eiküldé  az  üdvözölő  Jézust,  de  hiába,  a 
pápa  láb  alá  tapodja.  Az  isten  ugyan  parancsolja,  hogy 
ünnepet  szenteljünk,  de  a  pápa  szent  István  napján  zabot 
szentel,  szent  Jánosén  jó  borokat  s  az  apró-szentekén 
vesszőt.  A  farsang  szabadságot  ad  minden  gonoszságnak, 
de  « senki  ne  féljen  akkor  részegségétől,  gyolkosságtúl, 
fertelmes  élettül.  csak  bőtbe  megszűnjék  az  gonosz  étkek- 
től, túrótól,  tikmonytiíl  és  az  húsételtűL  Ütközet  nagy  lesz 
mindenkor  a  farsangban,  mikor  Cibere  bán  beszáll  az 
bánságban,  Koncz  vajda  haragszik,  dúl-fúl  haragjában, 
mert  nincs  tisztessége  az  46  napban.  Oh  mely  szemérem 
ez  a  sós  Szalonnának,  az  disznó  Soldornak,  ho^y  füstön 
hallgatnak,  de  csak  Lencse,  Borsó  tisztességbe  vannak, 
az  szegény  kapások  halat  nem  kaphatnak*.  Meg  élesebben 
hangzanak  «/l^  Antichristus  országa  ellen*  (1542.)  írt 
feddő  költeményének  egyes  helyei.  Csúfolódik  a  .szentek 
segítségül  hívásával.  «Trink  Urbán !  sokszor  részegségben 
mondják,  bornak  bőségét  mert  ő  tüle  várják,  egérüzőnek 
Kakukillát    mondják.*    Majd    a    házasságot    ajánlja.    *Az 


A  TANÍTÓ  ÉS  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  427 

Istennek  irgalmasságáról  és  es  világnak  hálaadatlanságá- 
róU  czímü  versében  (1546.)  szüntelen  a  világ  vakságát 
emlegeti  s  szenttörténeti  elmefuttatás  után  szidja  a  búcsu- 
járást  Rómába.  Kölnbe,  Compostellába,  de  «az  kinek 
nincsen  annyi  költsége,  megyén  csak  Bátára,  avagy  Kas- 
sára, avagy  Váraddá,  avagy  csak  Darnóra,  de  hol  taníta 
minket  Krisztus  az  fassangozásra».  A  hatalmasok  klas- 
tromokat  építenek  a  barátoknak,  «ott  egy  gonoszból  kettőt 
csinálnak*. 

Xékik  csúf  ruhát  czafrangot,  kuklyát  örömest  viselnek, 

Sokan  kordával  beövedzenek,  apálczává  lesznek, 

Szent  házasságot  mert  nem   szeretnek,  szégyenségben  élnek. 

Nékik  böjtölnek,  egynéhány  napon  az  hússal  megszűnnek, 
Ektelenségtől,  gonosz  beszédtűi  soha  meg  nem  szűnnek, 
Ezek  ott  élnek,  hol  nincs  félelem,  hitetlenül  élnek. 

Sokan  bömbölnek  és   berbitélnek,  nem  tudják  mint  mondnak 
Lélekváltságot  és  harmincz  misét  igen  olvastatnak. 
Ezek  a  nyomát  az  bottal  ütik  az  elfutott  nyúlnak. 

Az  vagdalt  hurkát,  az  abrak  osztót  nagy  sokan  forgatják, 
Ezerszer  egy  nap  ha  megszámlálják,  imádságnak  tudják, 
Az  szent  asszonyok  nagy  szentségeket  ezzel  mutogatják. 

«.á  fejedelemségről*  szóló  énekében  (1545)  a  század 
erélyével  fordul  az  urakhoz,  szemökre  hányja  kegyetlen - 
ségöket  és  idegenkedésöket  Luther  tanától,  példákat  hoz 
fel  a  szent  és  hazai  történetből.  *A  Fösvénységről^  szóló 
versében  (1545)  számos  új  és  ó-szövetségi  példával  illus- 
trálja  e  bűnt.  Majd  «PáZ  érsek  levelére  váló  feleletében* 
(1548)  Várdai  Pál  esztergomi  érsek,  örökös  főispán,  pász- 
tori levele  ellen  szólal  fel  s  megtámadja  az  esztergomi 
érsek  különféle  hivatalait:  « Király  képe  sohasem  volt 
szent  Péter  apostal,  espánságot  sem  viselt  az  szent  Pál 
apostal,  ebből  látjuk,  hogy  te  érsek  nem  vagy  az  Krisz- 
tussal.   Kár    szemérem,  uram    érsek,    az  te  vén  fejednek, 


428  HORVÁTH  AXDRAS 

hogy  nem  látod  hamisságát  az  te  levelednek,  elleni  irs?: 
temagadnak  és  az  Úristennek.*  A  következő  1549.  évben 
írta  :  « Vanasza  Krisztusnak^  hogy  ellene  támadnak  ez  vilá- 
giak* czímü  feddő  költeményét.  Ebben  is  a  f'^jedelmek  és 
urak.  papok  és  szerzetesek  ellen  fordul,  szent  Dávid  má" 
sodik  zsoltárát  alkalmazza  reájok  :  «Ébröljetek  feU,  úgy- 
mond, «királyok  Isten  törvényét  megtanuljátok ;  urak.  az 
földet  a  kik  bírjátok,  az  Isten  beszédét  megfogadjátok*. 
Szemökre  veti,  hogy  Luther  Márton  előtt  híre  sem  volt  a 
bibliának,  s  neki  köszönhetjük,  hogy  földeríté  Róma 
vétkeit  s  tudtára  adta  a  világnak,  hogy  < immár  nincs 
haszna  az  sok  bolcsoknak>.  Majd  a  magyar  nemzetet 
szólítja  meg  s  Váradot  hozza  fel :  < Várad,  nagy  kárt 
tessz  mind  ez  országnak,  hogy  véget  nem  vetsz  az  sok 
vakságnak,  csak  zabot  palazz  az  nagy  érczlónak,  hiszem 
az  Istent  alítod  vaknak.  Oly  igen  féltem,  az  török  császár 
meg  ne  nyargalná  szent  László  lovát,  fogva  ne  vinné  sok 
kövér  papját,  az  kik  kerengik  szíp  koporsóját.  Mit  piron- 
kodtok varadi  papok,  az  kövérségtől  fénylik  nyakatok, 
nem  kell  Istennek  ti  zsolozsmátok,  misemondástok  és 
kiáltástok.  Szent  László  fejét  ti  imádjátok,  szépen  ezüstbe 
befoglaltátok,  olaj  az  teste,  mind  azt  mondjátok,  ezvel  az 
nép  közt  ti  kompiárkodtok*.  De  legerősebb  feddő  költe- 
ménye az  <íÁtokról>  czimű.  Mózes  ötödik  könyvének  sötét 
átkozódását  alkalmazza  nemzetünkre  s  a  zsidó  szerző  és 
iiépvezer  hatalmas  költői  erejét  jó  magyarsággal  fejezi  ki. 
A  zsidók  egyptomi  szolgaságát  nemzetünknek  a  török 
alatti  jármával  hasonlítja  össze  és  romlásunknak  egyik 
okául  a  fejedelmeket  hozza  fel,  kik  csak  hatalmaskodni 
tudnak  s  azon  tanakodnak,  miként  rontsák  el  isten  igaz- 
ságát és  nyomják  az  ő  hív  szolgáit :  «Azt  tudjátok,  hogy 
az  Isten  megvakult  már,  nem  lát ;  de  nem  aluszik,  reánk 
pillog,  noha  sok  boszút  lát,  így  jól  látja  ez  világnak  minden 
álnokságát,  majd  levágja  az  fejszével  az  gonosz  termöfát.  > 


A  TANÍTÓ  ÉS  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  429 

Horvát  András  működése  a  magyar  protestantismus 
legnehezebb  napjaira  esik.  Meg  nem  alakúit  meg  az  új 
egyház.  Magának  kellé  megteremteni  plébániáját,  harczot 
víni  a  hatalmakkal,  küzdeni  az  állami  és  egyházi  ható- 
sággal és  lecsillapítani  a  községi  ellenzéket,  elnémítani  az 
ó  hit  védőit.  Mindez  nehezen  ment,  sokszor  vérbe  került ; 
e  harczokban  az  új  apostol  volt  az  izgató,  a  felbujtó. 
Az  ilyen  ember  nem  szokott  sima  szavakkal  élni.  Horvát 
Andrásnál  sem  keressük  ezeket,  de  annál  több  volt  benne 
az  erő,  a  szent   tüz  és  a  felháborodás. 

^Egy  barátból  löU»  protestáns  pap,  ki  <bánta  bo- 
londságát, elrúgta  csuklyáját-*  és  « bitire  fogadta,  soha 
többet  nem  csal»,  Emberi  szörzésről  czím  alatt  írt  egy 
csúfolódó  es  elég  piszkos  feddő  éneket  volt  szerzetestársai 
ellen,  kik  «nem  tom  minek  híják,  kötéllel  övedzik*  ma- 
gúkat, « hosszú  ránczos  ruhát  és  czafrangot»  viselnek ; 
csúfolja  a  remetéket,  kik  «barlangban  lakoznak*  «éjjel- 
nappal  bömbölnek*.  Pedig  «a  kis  gyermek  erkölcse*  is 
figyelmeztethetné  a  keresztyéneket,  hogy  telni  való  ellen- 
séggel van  dolguk,  mert  a  mint  meglátja,  «ottan  fut  any- 
jához, hogy  megmentse  fejét*.  Szemére  veti,  hogy  szem- 
lesütve jár,  < alánézve  ballag,  álnokságot  gondol,  de  kétfelé 
hallgat;  távol  ha  tekinted,  olyan  mint  egy  méhkas;  ha 
hozzá  közel  mégy,  olyan  mint  egy  agg  sas ;  Vaj !  puhán 
övedzett  ragadozó  farkas*.  Kicsúfolja  azt  a  szokást,  hogy 
szerzetes  ruhában  temetnek  el  néha  világiakat  is :  « Holt  testre 
felvonszák  rosszas  büdös  kápát»  ;  szemökre  hányja,  hogy 

Az  tudatlanságról  senkit  meg  nem  feddnek, 
Az  sok  részegségről  meg  sem  emlékeznek, 
Az  paráznaságért  senkit  meg  nem  vernek. 

Nem  szeretik  a  házasságot,  mert  nem  szenvedhetik 
el  a  keserűséget  es  «új  edényt  szeretnek*,  olyan  a  szer- 
zetesek jámbcrsága  mint  a  konkoly  virága,  mely  fehér, 
de  fekete  a  magva. 


30  FARKAS  ANDRÁS 

Szilády  Áron  Szkárosi  Horváth  Andrásnak  tulajdo- 
nítja, mert  szerinte  ezt  « mutatja  a  nyelv  és  verselés  épen 
úgy,  mint    a  tárgy  választása,    felfogása  és  kidolgozása ». 

Farkas  András  1538-ban  a  magyar  és  zsidó  nem- 
zetet hasonlítá  össze  egy  nagyobb  költeményéhen,  melynek 
egyik  kiadása  Cronica  czímet  visel.  Szerzőjét  Andreas 
Lupus  Strigoniensis  név  alatt  jegyezték  be  a  wittenbergi 
egyetem  lajstromába  1531-ben.  Később  mi  volt,  hol  mű- 
ködött, nem  tudni,  hacsak  mint  Szilády  Áron  sejti,  egy 
nem  volt  azon  András  pappal,  a  ki  Debreczenben  lelkész- 
kedett.  Verse  1538-ban  jelent  meg  Krakkóban  Gálszécsi 
Aheresztyéni  tudományról  való  rövid  könyvecskéje  mellett; 
társának  e  munkája  azonban  ismeretlen. 

Farkas  alighanem  ismerte  a  Pannónia  megvételéről 
szóló  éneket,  ezt  sejteti  egy  majdnem  egyező  sora,  sok 
helyen  a  nyelve  és  felfogásmódja ;  talán  még  az  etymo- 
logiája  is,  midőn  Pannónia  nevét  a  panishó\  magyarázza. 

A  szerző  párhuzamosan  állítja  egymás  mellé  a  zsidó 
és  magyar  nép  történetét.  Az  elsőt  Egyptomból  vezeti  ki, 
hol  a  farao 

Kezdé  ííket   igen  sanyargatnia. 

Nagy  sok  szolgálatval,  kenszeríttésekkel, 

Sok  pallérok  által  ükét  nehezíteni. 

Téglaverésekkel,    sárcsinálásokkal. 

Erős  nagy  munkákkai.  sauyaró  rabságokkal. 

A  magyarokat  Scythiából  hozta  ki,  hol  az  istent  és 
az  ő  szent  fiát  nem  ismerve 

Azért  barom  módra  nagy  pogány  vakságban 
Úk  is  élnek  vala,  bálvánt  imádnak  vala. 

Majd  Zsidóország  vezetőit  és  fejedelmeit  említi  s 
utána  a  magyar  királyok  során  fut  végig,  hogy,  mert  el- 
feledkezének  isten  nagy  jóvoltáról,  a  csapásokat  számlálja 


A  TANÍTÓ  ÉS  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  431 

el,  melyek  a  zsidókat  és  magyarokat  erek.  Bűneink  között 
szerepel  az  is,  hogy 

Mi  kápolnáinkban  voltak  éneklések. 

De  ah  szent   írásnak  nem  volt  prédikálása. 

Végre  megelégelvén  a  két  nemzetre  hullott  csapásait, 
megbocsájtott  nekik,  a  zsidókhoz  elküldé  szent  fiát,  csak- 
hogy a  papok  és  szerzetes  zsidók  nem  fogadták  el  urunkat 
s  azért  «mind  elvesztette,  kik  nem  engedenek  az  evange- 
liomnak*,  a  magyarok  közé  pedig  a  XVI.  században  «sok 
bölcseket  és  jámbor  tanítókat*  bocsáta,  kik  az  <áldott 
Jézus  Krisztust  egy  üdvösségnek  lenni>  hirdetik,  csakhogy 
fájdalom,  vannak  a 

Kik  egyebek  által  akarnak  üdvösséget, 
Vagy  önön  magoknak  érdemeknek  általa, 
Ezek  megtagadják  az  Krisztusnak  vérét, 
És  az  ő  szent  atyját  káromlással  illetik. 

A  mi  a  szerző  politikai  hitvallását  illeti,  János  király 
pártján  állott.  Mert  midőn  elmondja,  hogy  az  isten  bün- 
tetésül 

Magyarokat  adá  törökök  markába. 
Kik  ah  Sarlóközből,    ah  bő  Mátyás  földéből, 
Szálából,  Somogyból,   ah  Szerem  földéről, 
Ah  széles  alföldről  sok  népet  elhajtanak. 

A  kiket  azután  e  romlás  meghagyott,  cJános  királt 
királlá  koronázzak*.  Mikor  pedig  belátta  a  fejedelem,  hogy 
nem  bír  a  török  temérdek  sokaságával,  bölcsen  cselekedék, 
frigyet  vete  vélek,  hogy  csak  épölhetne  a  megnyomorodott 
ország.  Akadtak  azonban  magyart  urak,  a  kiij  elhajlanak 
koronás  királyuktól,  pártot  ütenek  s  királyt  emelének  Né- 
metországból. 

Farkas  András  költeménye  12  szótagü  sorokban  van 
írva,  melyekben  sokszor  kierzik   a  metszet,  bár  néhol  14 


432  DOBAI ANDRÁS 

szótag  is  van  egy  sorban.  Minden  versszaka  hat  sorból 
áll,  melyek  azonban  nem  rímelnek. 

Dohai  András  Sáros-Patakon  1540  ben  intő  éneket 
írt  az  utohó  Ítéletről  és  urának  Vas  Mihálynak  (Bicaeli 
Vas)  ajánlotta.  Az  istent  szólaltatja  meg  és  az  egész  köl- 
teményen az  ő  szózata  vonul  végig  az  ismert  bibliai  ké- 
pekkel. «Az  hatalmas  Isten,  királyok  királya  és  minden 
uraknak  nagy  hatalmas  ura>  egyenkint  számlálja  elö  sok 
jó  tettét  az  emberekkel,  majd  az  utolsó  Ítélet  végrehajtá- 
sát adja  elő.  « Vetek  angyalokat  földnek  négy  szegére,  kik 
eleveneket  behoznak  élőmbe,  kik  az  halottakat  támasztják 
életre,  jókat,  gonoszokat  hívnak  az  törvénybe*.  Dobai  a 
biblia  szép  költői  előadását  követi,  elmondja  az  irgalmas- 
ság cselekedetit,  a  gonoszok  mentegetődzését ;  de  mégis 
«pokolra  és  az  véghetetlen  nagy  örök  kínokra >  vettetnek, 
a  hívek  pedig  « mennyországra  és  az  véghetetlen  örök 
boldogságra >  szállíttatnak. 

Dobai  nem  mindennapi  tehetséget  árúi  el  költemé- 
nyében. A  ki  így  tud  verselni,  a  kinek  az  ütem  és  rím 
oly  szívesen  szolgál  és  engedelmeskedik,  arról  azt  kellene 
föltennünk,  hogy  számos  költői  mü  alkotója.  Pedig  csak 
ezt  az  egyet  bírjuk  tőle.  Szépségének  azonban  nem  csekély 
jele.  hogy  több  énekes  könyv  tartotta  fel  szamunkra  az 
ének  szövegét.  Ügy  látszik  a  XVI.  század  gyönyörűségét 
találta  benne  s  szívesen  olvasta  a  kiváló  mester  jeles  al- 
kotását. 

Az  Ítéletről:  az  Jconkolyos  búza  példásatjának  ma- 
gyarázatjából  czímü  hosszabb  verset  közöl  Bornemisza 
Péter  énekes  könyve,  melynek  versfejei  végtelen  erkölcsi 
oktatást  foglalnak  magukban.  Az  ének  először  a  konkolyos 
búzáról  szóló  példabeszédét  adja  elö,  hogy  azután  Ádám 
és  Éva  teremtését  és  történetét  és  a  példa  alkalmazását 
mesélje  el.  Szelesen  rajzolja  az  Ítélet  napját,  mikor  c teljes 
világ  ott  a  szérőn  leszen  >.  Ott  leszen  aztán  a  nagy  cséplés, 


A  TANÍTÓ  ÉS  KKDDÖ  KÖl/riiSZET  433 

az  Úr  Jézus  «a  szérön  a  búzát  esépleni*  kezdi.  Majd 
maga  az  Ítélet  következik.  Többi  közt  jelen  lesznek  az 
ördögök  is  tí^  ^ászlóoal.  Jézus  a  pogányokat  Banjth  nevű 
ördögnek,  a  zsidókat  Ebronnak,  a  hamis  hitre  burultakat 
ErromaJc.  a  kevélyeket  LnciperfieJc,  a  fösvényeket  Mam- 
monnak, a  bujaság  fiait,  leányit  AsmodeusnaJc,  a  harago- 
sakat a  Sátánnak^  a  torkosokat  Belzebubnak,  az  irigyeket 
Leviathánnak,  a  jóra  resteket  Belfegor  ördögnek  adja.  Az 
ítélet  kimondása  után  sírnak,  rínak,  jajgatnak  a  kárho- 
zottak és  átkozódva  kiáltanak  istenhez :  «Te  nagy  Isten, 
jübb  ne  voltál  volna,  vagy  minket  nem  teremtettél  volna, 
mi  szüleinket  ne  láthattuk  volna,  hogy  nem  mint  ily  nagy 
kínt  láttunk  volna  !>  —  A  jámborok  az  angyalok  kilencz 
kara  ala  kerülnek,  « egyetemben  vélek  énekelnek,  űr  isten- 
ben nagyon  dicseködnek*.  Az  ének  szerkezete  elég  helyes, 
nyelve  élénk,  a  szerző  képzelő  tehetsége  nem  mindennapi ; 
költőibb  rajza  és  az  ördögök  szereplése  talán  egy  közép- 
kori költemény  ügyes  fordítója-  vagy  átdolgozójára  mutat. 

A  házasságról  való  ének-é\.  Batízi  András  1546-ban 
készíti  és  elég  szerényen  nem  czímezi  az  annyira  elcsépel 
szép  jelzővel.  5 — 5  szótagos  ütemű  sorokban  adja  elő  a 
nő  teremtését  a  biblia  szerint,  a  házasság  három  okát, 
t.  i.  az  emberi  nem  szaporodását,  a  férj  segítségét,  a 
paráznaság  kikerülését.  Ezután  a  hazasok  kötelességeire 
tér  át,  a  férj  tiszte,  hogy  feleségét  szeresse,  jóra  oktassa ; 
az  asszony  embernek  pedig  az  a  tiszte,  hogy  férjét  sze- 
resse, urának  mondja,  neki  engedelmeskedjék,  házát  őrizze, 
«morhájának»,  vagyonának  gondját  viselje,  «az  szövést, 
fonást  el  ne  felejtse*,  magzatait  nagy  szeretettel  nevelje, 
isten  felelmére  tanítsa.  Ekkor  megáldja  őket  az  isten,  mert 
a  házasokat  Jé/us  is  « szerété,  és  az  mennyegzőt  megéke- 
síté,  jelenvoltával  megerősíté    és  csudájával  őket    segíté*. 

Szabályos  ütemei,  tűrhetőbb    rímei  is  jelezik,    hogy 

Bodnár  Zs.:  A   magyar  irodalom  története.  ^ö 


434  BATÍZI  ANDRÁS 

e  versét  költői  tevékenységének  végén  írhatta.  Nyelve 
is  világosabb  és  értelmesebb,  mint  egyik-másik  költemé- 
nyében. 

Ugyanazon  Batísi  András  1544-ben  egy  564  soros 
verset  írt  a  ^Meglőtt  és  megleendő  dolgoJcnaJc  teremtéstid 
fogva  mind  az  Ítéletig  való  história* -']?iv6\.  Illés,  Dániel 
és  más  próféták  jövendölését  magyarázza.  Illés  szerint 
hatezer  esztendeig  tart  a  világ,  «osztán  vége  lészen,  az 
első  kétezer  úgymint  üres  lészen,  a  második  kétezer  tör- 
vény alatt  lészen,  az  harmadik  kétezer  Krisztus  után 
lészen*.  Az  első  kétezer  évet  üresnek  mondja,  mert  nincs 
benne  törvény,  különben  egy  szenttörténeti  elmefuttatással 
megy  végig  rajta.  A  második  kétezerbe  esik  Nabugodono- 
zor  álma.  melyet  Dániel  fejt  meg  és  Batízi  a  modern 
időkre  magyaráz,  majd  Ezechiel  és  Dániel  jövendöléseit 
világítja  meg  s  a  törökökre  meg  a  pápára  alkalmazza. 
Az  előbbiek  « törököknek  mondatnak,  mert  ők  mindent 
törnek*.  Kétféle  Antikrisztust  különböztetnek  meg,  egy 
testit  és  egy  lelkit.  Testi  Mahumet,  lelki  a  pápa.  A  kath. 
egyház  fejének  bűneit  nagy  részletességgel  számlálja  elé, 
« szentségével  lába  alá  hajtja*  a  császárokat  és  királyokat 
megfojtja  «a  keresztyén  népnek  virágát*,  magához  csá- 
bítja «a  bö'cs  népeket*,  elhagyja  a  régi  atyák  istenét, 
imádja  a  szenteket,  <bolcs6-utat  nyit*  a  bálványképekhez, 
torok,  gyomor  és  has  az  istene,  pénz  és  gazdagság  a 
mennyországa,  megtiltja  a  házasságot  és  húsételt  stb- 
De  lejárt  az  Antrikrisztus  ideje  s  eljő  az  igazi  Krisztus, 
közelget  az  utolsó  Ítélet,  mert  már  hirdettetik  az  evan- 
gehum  s  megfeddetik  a  pápa  csalárdsága,  és 

cA  ki  ő  szívébe  az  írást  bévötte, 

Annak  ő  lelkében  az  pápa  inár  megholt.* 

Házasságri'd  való  dicsíret  czímmel  egy  éhek  készült 
Mező-Szegeden    1541-ben.    Szerzője    azt    vallja,    hogy    a 


A  TANÍTÓ  ÉS  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  -      435 

versbe  telte  nevét,  de  ha  keressük,  Benedidus  Thaarare 
jön  ki  a  versfökből.  E  kétes  értékű  betűk  vezették  az  iro- 
dalonritörténet  művelőit  a  Tar  Benedek  névre.  Bárhogy 
hívták  a  szerzőt,  annyi  igaz,  hogy  költeménye  a  XVI. 
század  egyik  kedvencz  tárgyát,  a  házasságot  énekli  meg. 
Míg  a  katholikus  papság  épen  nötelenségénél  fogva  bizo- 
nyos tartózkodással  szól  a  házasságról,  addig  a  reformatio 
apostolai,  a  kik  rendesen  sietlek  a  házasság  édes  igájának 
fölvételével,  szívesen  elmélkedtek  a  házasfelek  kötelessé- 
geiről. Ilyen  Tar  Benedek  munkája  is.  Először  a  hitves- 
keresésről  szól.  Különösen  óv  a  gazdagság  hajhászásálól, 
«a  nő  csak  jámbor  nemzetből,  bátor  szegény  légyen >,  most 
sokan  aggot  is  elvesznek,  csak  gazdag  legyen  ;  pedig 

Csuda  szép  íletek  egyes  madaraknak. 
És  vadon  erdőben  járó  szép  vadaknak, 
Kiki  mind  hasonlót  keres  ő  magának, 
Pelikán  nem  vészi  baglyot  ö  társának. 

A  fiatal  ember  szerinte  úgy  illik  össze  egy  vénasz- 
szonynyal,  «mint  az  ikes  sólyom  az  bagoly  feszkibe>^ 
különben  a  házassági  fegyelem  eszközének  a  sompálczút 
ajánlja,  hogy  a  feleség    ne    nyargaljon  mindig  a  piaczon. 

Az  kövér  lúd  ha  felkél  ö  sugár  szárnyára, 
lm  az  éh  keselyö'  mely  igen  forogja, 
És  ha  hamarsággal  földre  lerúghatja, 
Fényes  toUaitól  ott  űtet  megfosztja. 

Ettől  az  éh  keselyűtől  óvakodjék  a  nő,  azért  gyakran 
kezében  forogjon  rokkája. 

A  költemény  szerzője  jó  kedvű,  vidám,  bölcs  lehetett^ 
a  ki  okos  tanácsait  jóízű  humorral  vegyítette  soraiban. 
Világot  vet  kora  ferde  szokásaira  és  erkölcsére  ;  a  két 
nem  akkori  találkozó  helyére,  a  piaczra. 


43(i  ERDÖSI  SYLVESTER  JÁNOS 

Négy  soros  alexandrin  verse  lehetőleg  megtartja  az 
ütemeket,  hangzatos  sorai  gördülékenyek,  irálya  kiemel- 
kedik társainak  hasonló  alkotásai  közül,  képei  találók  és 
tetszetősek. 

Erdősi  Sylvesler  János  az  új  testamentora  elé 
ajánlást  és  egyes  részei  elé  rövid  kivonatot  írt  versekben, 
még  pedig  idömértékes  sorokban.  A  latin-görög  párverset 
ő  ültette  át  a  magyar  irodalomba,  ö  volt  első  munkása 
annak  a  nagy  irodalmi  mozgalomnak,  mely  a  classicis- 
musban  érte  el  tetőpontját.  Ha  a  classicus  distichon  ez 
első  kísérletét  olvassuk,  gyönyörködünk  a  nyelv  erején, 
élvezzük  a  sorok  zeneiségét,  a  verslábak  lüktetését,  rhyth- 
musos  folyását,  mely  éles  ellentétben  áll  a  XVí.  század 
számos  poétájának  széteső,  ellaposodó,  zenétlen  soraival. 
Mily  komolyság  és  nyomatékkal  kezdi,  hogy  €prófétáh  által 
szólt  régen  néked  a.z  Isteni>^  de  most  megadta  szent  fiát, 
«ez  próféta  szavát  hallgasd,  mert  téged  az  Isten  elveszt 
és  nyomós  itt  nem  lehet  a  te  neved*.  Az  időmérték  azon- 
ban megnehezíti  a  költő  munkáját,  gyakorlatlansága  nagyon 
meglátszik,  s  mivel  mindenről  akar  egy- két  szót  szólani, 
a  mi  az  egyes  evangéliumokban  foglaltatik,  nem  tud 
könnytí  és  világos  lenni.  Nyelve  sokszor  régies,  mondatai 
magyarázatot  igénylenek.  De  tény,  hogy  ha  ez  a  classicus 
verselés  meghonosült  volna  hazánkban,  költői  nyelvünk 
rég  tömörebb,  erőteljesebb,  kerekdedebb  és  folyékonyabb 
lett  volna,  mint  a  minő  harmadfélszázadon  át  volt.  Réges- 
rég  bekövetkezett  volna  Kazinczyja  s  nem  kellett  volna 
a  XIX.  századig  várnunk. 

Baranyai  Fái  de  Muclie  írt  versekbe  szedve  a  té- 
kozló  fiúról  szóló  példabeszédet  a  kesergők  vigasztalására 
(in  consolationem  moestorum)  mint  a  versfőkben  mondja. 
Ugyanott  tudatja,  hogy  Fehérvárott  (Albae)  készítette,  hol 
Szilády  véleménye  szerint  az  első  protestáns  pap  vagy 
tanító  lehetett. 


A  tanító  És  feddő  költészet  437 

Ritka  eset,  hogy  a  költemény  utolsó  versszakában 
nem  a  költő  mondja  meg,  mikor,  hol  és  ki  írta  a  verset, 
hanem  egy  idegen  toll  adja  tudtunkra  a  szerzőről,  hogy 
«az  ő  életét  Isten  elvégezé*  154:5-ben.  Szilády  a  vers  e 
szavait  átvitt  értelemben  veszi.  Baranyai  nem  halt  meg? 
csak  visszatért  a  katholikus  hitre  és  mint  árúlóról'  írhatta 
Bornemisza  Péter  vagy  más  valaki,  hogy  (erkölcsileg) 
meghalt  Merész  föltevését  azzal  támogatja,  hogy  Muche 
Pál  pozsonyi  kanonok  volt  és  1557  körül  42  aranyat 
hagyott  a  szegény  tanulóknak. 

Baranyai  megváltoztatta  a  tékozló  fiú  családját.  Nem 
tart  a  bibliával,  hol  az  úr  csak  annyit  mond,  hogy  egy 
embernek  két  fia  vala.  Baranyai  a  népmesével,  egy  « gazdag 
királyságról*  szól,  kinek  két  fia  volt,  s  « vígan »  tanította 
őket  az  isteni  félelemben. 

De  keveset  használ  a  tanítás,  a  mint  a  fiúk  <öreg- 
bülének»  es  « emberré  lőnek »,  az  ifjabbik  a  maga  törvé- 
nyes részét  követelte  és  kijelentette,  hogy  nem  -udvarol* 
többé  atyjának.  Apja  erkölcsi  oktatást  ad  neki  és  igéri, 
hogy  reá  hagyja  országát  és  sok  jószágát ;  mindez  azon- 
ban nem  kell  a  fiúnak,  «Osztassék  marha,  törvény  akarja* , 
s  útnak  ered  a  fiú.  «Házsártos  borivókat,  jó  szakácsokat, 
trombitás  és  kártyásokat,  hitető  és  híres  paráznákat, 
kertészt,  madarászt  hí  magához  ;  el  is  jön  két  városi 
liazug,  « kiknek  marhájok  nem  vala,  sem  házok»,  de  ver- 
felyében  (koczka)  sok  a  nyereségök.  Hamar  elpazarlá  dús 
örökét.  «Kincsét  elveszte  házsárton  es  nagy  lakáson ». 
Bekövetkeztek  a  nem  szeretem  napok.  «Meghalok  éhvel, 
mert  csépet  nem  szoktam,  az  vaskapát  es  soha  nem  for- 
gattam, az  kéregetést,  koldólást  utáltam  és  szidalmaztam!* 
kiált  fel  a  könnyelmű  ifjú.  Drámai  elevenséggel  és  feltűnő 
színekkel  rajzolja  a  költő  az  ifjú  nyomorúságát  ás  atyjá- 
hoz térését. 


438  ORMPRUsr  kristof 

A^erse  a  sapphói  versnek  második  megjelenése  a 
magyar  költészetben ;  az  első  Péchyé  volt,  a  második 
kísérlet  az  övé  és  kiilömb  mint  az  előbbi. 

<  Gonosz  asszonyemhereknek  erkölcsökről  való  ének, 
kit  szerze  Szeheni  Ormprust  Kristóf  egy  kopott  eb  agg- 
nőnek bosszúságára,  kit  osztán  egy  barátja  kérésére  ma- 
gyarra fordíla.>  A  költemény  valószínűleg  mindjárt  1550 
után  készülhetett.  Helyesírása  legalább  ez  időszakra  mutat. 
A  második  versszakban  megemiiti  a  szerző,  «ki  neveztetik 
szegény  mellünek>,  hogy  Augsburgban  a  birodalmi  gyűlés 
idején  egy  kis  házba  szállott,  hol  «vala  neki  az  szálláson 
egy  hideg  szobája  és  az  mellett  igen  megvénhedt,  meg- 
kopott aggnéja,  ki  az  hazat  bosszúságra  be  nem  (íiti  vala, 
magyarokat  csudakepen  igen  gyűlöl  vala*.  E  magyargyű- 
lölet  abban  is  nyilvánult,  hogy  nem  adott  neki  « magyar 
éfket>.  A  szerző  azután  azzal  áll  boszút  rajta,  hogy  egy- 
más után  felsorolja  a  görög,  latin  és  más  mondák  gonosz 
asszonyait  és  egy  pár  újabbat. 

Verselése  4—4—6  tagú  ütemekre  osztható,  rhyth- 
musa  szabályos,  annyira,  hogy  a  XVI.  század  közepén 
kevés  énekes  versenyezhet  vele. 

1560-ban  Pesti  György  literátus  A  halálról  való 
emlékeztető  éneket  szerzé,  mintha  beszélne  az  Ádám  fiaival. 
Versét  az  emberiség  bölcsején,  a  paradicsomon  kezdi, 
honnan  első  szüleink  kiűzetvén,  «nagy  mezítelenségében 
atyánknak  csak  egy  ködment  ő  reája  adának,  csépet, 
kapát  eleibe  rakának*.  Utána  pedig  « egy  száradott  halál* 
ment.  kit  legelőször  papokkal,  barátokkal  akaszt  össze  az 
énekes.  Pedig  igazán  hatalmasak,  a  legfőbbnek  « vagyon 
három  rendkoronája,  földi  Istennek  ő  magát  hivatja,  kirá- 
lyokkal bal  lábát  csókoltatja*.  Csak  «nagy  sok  pénzzel*  lehet 
hozzáférni.  Szentelt  vízzel,  tömjénnel,  átokkal  fordul  a  halál 
ellen  ;  de  nem  használ  semmit.  Azután  a  királyokkal  áll 


A  TANÍTÓ  ES  l-'EDÜO  KÖLTÉSZET  43'J 

szóba  a  halál,  majd  a  többi  társadalmi  osztályok  jönnek 
elé  sorban.  Végre  megvigasztal  az  énekes,  hogy  Krisztus 
halála  enyhítette  a  halál  rémes  voltát,  sőt  örömmé  vál- 
toztatta. 

Egy  ssép  énelc,  miJcépen  as  úr  isten  megáldja  azokat 
minden  jóval,  a  kik  őtet  félik  és  a.z  istenteleneket  meg- 
átkoz'.ta  stb.  czímü  vers  szerzőjének  nevét  nem  tudjuk, 
csak  annyit  mond  éneke  végén,  hogy  « bűneiért  méltán 
megnyomorodott,  pogány  elöl  földéből  kibúdosott>.  A 
szerző  Mózes  harmadik  könyvének  26.  és  ötödik  könyvé- 
nek 28.  részébői  szedte  ki  müve  tartalmát.  Az  első  rész 
azzal  foglalkozik,  mikép  áldja  meg  az  úr  ő  népét,  ha 
megtartja  törvényeit,  a  második  az  átkokat,  büntetéseket 
foglalja  magában.  Ilt-olt  ismetel  ugyan  az  énekes,  de  ál- 
talában ügyes  versekbe  önti  Mózes  áldó  és  sújtó  szavait. 
Például  háromszor  is  említi,  a  hogy  az  éhező  anya  gyer- 
meke húsát  is  megeszi. 

Az  kedvetölt  gyönge  asszonyiállat, 
Ki  nem  tudja,  földre  mint  tegye  lábát, 
Vagy  mi  módon  ékesítse   ő  magát, 
Ugyan  nézted  tavoly  mint  egy  friss  pávát. 

Ez  megsüti  az  mostan  szült  magzatját, 
Gonosz  szemmel  nézi  az  önnen  urát, 
Rejtegeti  tőle  gyermeke  húsát. 
Hogy  ő  maga  táplálja  azzal  magát. 

Hogy  ha  vennéd  te  asszony  itt  eszedben. 
Az  nagy  Isten  m\í   beszél  ez  átkokban. 
Bizony  nem  ülsz  merő  nyakkal  az  konty bau, 
Sem  szökdetzel  gyöngédeden  az   tántzban. 

Mint  ez  az  idézet  mutatja,  tizenegy  szótagú  (4 — 4—3) 
rímes  sorokban  írta  a  szerző  intő  énekét,  mely  azonban 
sokszor  vét  a  helyes    ritmus  ellen. 


440  BORNEMISZA  PETEU 

Bornemisza  Péter  Huszt  várában  írta  intő  énekel  : 
Oantio  s~.  János  látásáról.  A  szerző  abból  indul  ki,  hogy 
«panaszolkodunk  most  országunknak  ily  nagy  pusztasá- 
gán és  boszankodunk  mi  marháink  nagy  sok  Rárvallásán*  ; 
de  nem  bánt  a  menyország  pusztasága.  Azért  sz.  János 
látásával  írja  le  az  eget.  a  boldogok  boldogságát,  a  kár- 
hozottak kínjait.  Az  isten  országa  mindenkinek  nyitva 
van,  <akár  rácz  legyen,  akár  tót  legyen,  akár  czigán 
legyen*,  mondja  a  poéta  szavaival  az  úr. 

Van  Bornemiszának  egy  másik  rokontartalmú  verse, 
melyet  1561-ben  Zólyom  várában  szerzett.  Tulajdonkép 
az  előbbinek  átdolgozása  ez.  Czíme:  A:  Isten  városáról, 
az  menyországról  való  énei'.  A  versfejekben  tudtunkra 
adja,  hogy  Balassi  Jánosnak  és  Súlyok  Annának  prédi- 
kátora. Versét  az  isten  segítségül  hívásával,  invocatióval 
kezdi:  « Bátoríts,  uram  édes  Istenem,  lelkemet,  nyelvemet, 
a  te  nevednek  tisztességére  indíts  beszédemet,  a  te  né- 
pednek idvösségére  adj  nekem  értelmet  »  Itt  is  sz.  János 
látása  szerint  rajzolja  a  menyországot,  hol  nincsen  sár, 
agyag  és  fövény,  hitvány  faragott  hő,  csak  tiszta  arany 
gyöngy  és  jáspis  Jcö;  tizenkétféle  drágakövekből  van  a  kő- 
fala, mely  mindenütt  tarka,  csak  a  derelcán  egyszínű. 
A  kövek  színe  zöld,  szederjes,  sárgafejér,  piros  testszín, 
hamúkék  és  arany.  E  városban  jó  dolguk  lesz  a  jámbo- 
roknak, míg  az  istentelenek,  a  kárhozottak  a  pokolra 
jutnak,  hol  « sírás,  rívás,  nagy  fogcsikorgatás,  tüzkígyó, 
béka  leszen,  örökké  ordítás,  bú,  gond  és  bánat,  nagy 
keserűség,  leszen  nagy  óhajtás ».  Azért  térj  meg  jó  ember, 
gondold  meg,  hogy  «az  egész  világ  nagyobb  részében  mind 
setétben  lakik,  mennyi  sok  török,  zsidó,  tévelygő  setétség- 
ben  lakik,  egész  pápaság  kincses  ördögnek  hegyen  imád- 
kozik*. Kérjük  azért  az  istent,  oltalmazzon  meg  bennünket 
a  zsidó,  török  hittől,  a  meghalt  szenteknek  imádásától,  a 
kenyér- istentől  stb. 


A  TANÍTÓ  KS  FKDDÖ   KÖLTÉSZKT  441 

1552-ben  a  Sarlóközhen  ei/i/  névtelen  ivó  foglalkozott 
<is  utolsó  Ítélettel.  A  jámbor  szerző  nagy  hatással  akarja 
leírni  a  szörnyű  ítélet  napjait,  nyelve  azonban  durva,  elő- 
adása nehézkes  és  kelletlen. 

Ennél  kissé  külömb  Skaricza  Máté  verse :  Descriptio 
rcftni  coelestis.  a  mennyország  leírása,  mely  sz.  Ágoston 
után  készíilt  és  é!énk  színekkel  festi  a  mennyei  boldog- 
ságot és  díszt,  a  mi  sokszor  naivnak  tetszik,  mikor  pl. 
azt  mondja,  hogy  ott  mindönök  szép  eleven  gyöngyökkel 
épéttettek,  czifrás  arany  magas  házak  szép  drágasággal 
vannak,  székek,  ágyak  fényesen  villognak,  az  utczák  pá- 
dimontuma  csak  arany.  Mind  e  fény  és  pompa  mellett 
kétszer  is  emlegeti  az  énekes  a  megunás  hiányát,  mintha 
csak  tartott  volna  tőle. 

Decsi  Mihál  deák  szép  példázata  a  Lugossy-codex- 
ben  Tököre  és  példája  ez  jeVón  való  romlandó  életnek, 
mely  környül  vétetött  mind  as  háláltál,  mind  penig  az 
sátántál  való  féleleminl  czím  alatt  van  elmondva.  Toldy 
azt  véli,  hogy  1540  ben  szerzé.  de  ő  valószínűleg  téved. 
A  versfejek  e  szavakat  foglalják  magukban:  «Deczi  pré- 
dikátornénak,  Judit  a.sszonynak,  Deczi  Mihal  deáktúl  aján- 
dék. >  A  verselés,  nyelv  és  tartalom  későbbi  szerzőre  mu- 
tatnak. Dienös  hatalmas  királij  vala  Siciliában,  kinek 
csuda  szomorúság  fogta  el  a  szivét,  min  sokat  tanakodtak 
az  urak.  míg  végre  öcscsét  Damoclest  küldek  hozzá  kér- 
dezősködni. A  király  megígérte,  hogy  másnap  válaszol. 
Addig  is  megparancsolta,  hogy  nagy  vermet  ássanak,  belé 
eleven  szenet  dobjanak,  a  verem  szájára  szúette  széket 
tegyenek,  körülötte  ifjak  kivont  karddal  álljanak,  egy  asz- 
talra pedig  drága  étkeket,  italokat  rakjanak.  Másnap 
öcscsét  ülteté  a  veszedelmes  székre  és  bíztatta,  hogy  csak 
vígan  legyen,  bár  az  ifjak  kardjai  fenyegetöleg  emelkedtek 
reá,    sőt    a    padlásról    egy    nagy  pallos  lógott    alá.  Mikor 


442  DECSl  MIHÁLY 

öcscse  nem  akart  vigadni,  a  király  megfejté  a  példabe- 
szédet, szomorúságának  okát.  A  lefüggő  kard  a  mennyei 
bírót,  a  tüzes  verem  a  poklot  példázza,  körülötte  az  ördög 
forgolódik,  hogy  legyen  tehát  jó  kedve? 

Christus  Comparnt  regnum  coelorwn  nerfotiafori 
qiiaerenti  margaritas  czím  alatt  szent  Máté  13.  részeben 
előforduló  szép  példázatot  bővíli  ki  a  Lugossy-codex  egy 
ismeretlen  énekese.  Verseben  a  gyöngykagyló  természetet, 
életmódját  hisonlítgatja  az  isten  igéjéhez,  a  keresztyén 
ember  életéhez. 

Szép  tavaszi  idő  mikor  elközelget. 
Nagy  sereggel  csigák  tengörböl  kijönnek, 
Szomjúságot  nagyot  mert   vÍ7,ben  szenvednek. 
Tengör  sós  vizével  kit   meg  nem  olthatnak. 

Csigájukat  parton  az  égre  fölnyitják. 
Az  égi  harmatot  kévánsággal  várják, 
Mihelyt  leszállani  az  égből  azt  látják, 
Nagy  gyönyörűséggel  mellökben  beszívják. 

A  csigák  szeretik  a  viharokat  is.  mert  szebb  é.-í 
tisztább  lesz  a  gyöngyük.  A  keresztyén  ember  is  szívesen 
tűri  a  nyavalyát,  háborúságot,  se  világ,  se  ördög  nincsen 
ártalmára.  —  A  szerkezet  rovására  egy  kis  történetet  is 
illeszt  példázatába  a  költő,  Antonius  és  Cieopatra  gyöngy- 
historiaját. 

A  század  szokásaira  nézve  érdekes  ének,  melyet  a 
Lugossy-codex  História  de  morihiis  in  convivio  ezímmel 
foglal  magában.  Szerzője  Tholnai  Bnliuf.  A  költemény 
két  részből  áll,  az  első  a  házigazda  kötelességet  adja  elő, 
a  második  a  vendégeket.  Mindkel  részben  fordulnak  elÖ 
jellemző  szokások,  példáú!,  hogy  a  pohár  rónádéi  járt  és 
nem  Jcörös^fül,  hogy  némelyik  nádon  szítta  a  bort,  másik 
ajakával  borította  be  a  poharat,   egy  hajtóban  kiiszsza  a 


A  TANÍTÓ  KS  FEDDŐ  KÖLTKSZKT  44;5 

bort.  mire  a  poharat  fölveti  és  ismét  fölkapja.  A  mi  a 
pohárban  maradt,  azt  czigányfinak  nevezték  stb.  Elnyúló 
fecsegése  azonban  nem  igen  vonz  bennünKet,  előadása 
nem  köti  le  érdeklődésünket.  U-;y  látszik  valamely  lako- 
mára készííé  a  jámbor  szerző,  bocsánatot  is  kér  hallga- 
tóitól, ha  talán  megbántaná  őket. 

Tmódi  Sebestijén  intő  énekeinek  egyike  e  czímet 
viseli :  Iladnagi/oknaJc  tanúsa'/,  mikor  terekkel  szömhe 
akarnak  öklelni.  Utasítás  akar  lenni  a  költő  éneke,  el- 
mondja, hogy  <igyet()kben  nyerni  ha  akartok,  hallgassá- 
tok, ezt  megtanü  jatok ».  Ezek  azonban  nem  taktikai  né- 
zetek és  tanácsok,  csupán  valláserkölcsi  utasítások.  Kö- 
telességévé teszi  ugyanis  a  hadnagyoknak,  hogy  a  csata 
előtt  nagy  fels^óval  így  szóljanak  katonáiknak : 

Csak  istenben  vitézük  bizjatok, 
Mert  ű  lészön  fegyvertök.  paizstok. 

így  foly  tovább  a  csata  előtti  szózat,  melyben  a 
mennyei  jutalomra  való  kilátással  biztatja  az  elesendőket, 
gazdag  prédával  az  életben  maradókat,  majd  Jézus  es 
a  sz.  Lélek  segítségíil  hívása  és  a  győzelem  bibliai  példái 
következnek,  a  rohanás  pillanatában  pedig  azt  kiáltják  : 
< Vessük  fel  mi  fánkat,  .fézust.  Jézust  üvöltsünk,  ropp. 
csatt,  patt.> 

Sokféle  részögösröl  czim  alatt  a  szőlő  mondáját 
dolgozta  fel  Tinódi,  melyhez  azután  tanításait  fűzi.  Jó 
munkát  végzett,  mint  a  ki  sok  leleménynyel.  változattal 
részletezi  a  részegesek  és  boromiszak  számtalan  fajtájat, 
bár  szerkesztésén  itt-ott  megütközünk.  Azon  kezdi,  hogy 
az  vízözön  után  egy  magas  hegyben  megmaradt  a  szőlő 
és  egy  meleg  nyáron  bőven  is  termett.  Egy  kecskebak 
akadt  reá,  megharapdáita  es  annyira  felvidult,  hogy 
szép  szakálát  igen  rázá,  magát  hagyigálá.  A  hogy  hírét 
hallotta  Noé.  kis  kertjébe  hozatta,    oroszlán-    és    majom- 


444  TINÓDI  SEBESTYÉN 

vérrel  öntözte,  sőt  disznó-  és  kecskevért  is  kerített, 
melyeket  nem  sajnált  tőle.  Eijyszer  azután  sokat  höppente 
a  vi.téhől,  megártott  neki,  a  miből  a  biblia  ismert  törté- 
nete, Noénak  Káinra  szórt  átka  fejlődött.  «Iljuk  ebből  ta- 
nulhattok mint  atyátokat  tisztöljétek,  hallgassátok  ti 
anyátokat,  hogy  reátok  ne  vegyetök  az  ö  átkokat »,  teszi 
liozzá  Tinódi.  Majd  az  oroszlán-,  majom-,  di.^znó-  és 
kecskevér  magyarázata  következik,  melyet  a  részegek 
többféle  fajával  elég  ügyesen  szaporít  a  derék  lantos. 
Ilyenek  azok,  a  kik  bölcsek  lesznek  mint  Dámján  lova, 
részegen  vitatkoznak  a  hit  dolgáról,  pedig  józanon  setwwi- 
ttidók  a  szentírásból.  Az  asszonyok  borívó  fajtáit  sem 
kiméli,  sőt  a  lantosok-  és  hegedősökről  is  megemlékszik. 
mint  a  kiknek  hor  a  leikök,  csak  borért  is  elzörgetnek 
néha  szegémjök.  Végül  a  részegség  bűnétől  óv  bennün- 
ket, mértékletesen  éljünk  a  borral  és  habár  jó  kedvre 
gerjeszt  a  bor,  « istenünknek,  nemzetünknek  csak  mi  ne 
vétsünk ».  Különben  versét  1548-ban  írta  Nyír  Bátorban 
szoméliságáhan,  mint  a  kinek  »udvarbírák  bort  nem  ad- 
nak, vannak  átkjában». 

Harmadik  e  nemű  költeménye :  Az  udvarbírákról 
és  kulcsárokról  emlékszik  meg.  Előre  is  bocsánatot  kér 
megbántásaért,  melylyel  az  oly  udvarbírákat  csúfolja, 
a  kik  ^ö:  bort,  büdös  lőrét,  boros  vizet  adnak  neki.  Pe- 
dig ha  jó  bort  kapna,  feje  bátorodnék,  hangos  lenne  a 
szava,  míg  így  rozsdás  a  torka,  utálatos  a  liorútása, 
nád  terem  az  orrában,  nincs  egészsége  dolgában,  kösseb- 
bödik  gégéje  az  krónikában.  A  cselédeket  sem  kímélik  a 
rossz  udvarbírák,  fagyos  és  sovány  étket  adnak  a  sze- 
gény ifjaknak,  de  a  kik  hálából  sápi  zsoltárt  olvasnak 
leikökért  és  dolhai  decrétomot  mondanak  fejökre.  A  jó 
Tinódi  azt  kívánja,  hogy  magas  part  üsse  meg  az  ily 
udvarbírákat  és  kulcsárokat,  mint  a  kik  Kis  Küküllö 
mellett  Bethlen    Farkasnak    bohnyai    házáuál    «nem    úr 


A  TANÍTÓ  ÉS  FKDDÖ  KÖLTÉSZET  44;> 

hírével  büdös  bort  adának  Sebők  deáknak*.  Különben 
a  nagyidai  kulcsár  sem  jár  más  utón,  csak  olyan,  mint 
a  bohnyai.  mert  «ha  fiamat  küldöm,  illet  szitokval*,  teszi 
hozzá  Tinódi. 

A  magyar  vallás,  a  református  felekezet  tehetséges 
apostola  Horhi  3Míhs  Péter  egy  hosszabb  vitázó  költe- 
ményt írt  Blandrata  vagy  a  servetianusok  egységhívö 
doctrinája  ellen.  Czíme :  If/a.:  s.tenüráshól  h'S.iedetett 
énei',  mely  Kolozsvárt  1570-ben  jelent  meg.  Az  ének  öt 
részből  áll:  az  egy  igaz  istenről  vagy  inkább  a  szenthárom- 
ságról, Krisztus  fiuságáról,  istenségéről,  majd  a  szent 
lélek  jehovaságáról  s  végre  a:  eretnekek  ellenvetési  fejté- 
séről. Versét  Melius  Magóesi  Gáspárnak  és  nejének,  Más- 
sal Euláliának,  mint  az  anyaszentegyház  hü  és  igaz  daj- 
káinak ajánlotta.  Ismert  élességével,  csípős  tollával  sér- 
tegeti ellenfeleit,  a.f  hamis  vadkanokat,  a  kik  undok, 
agyaras,  éles.  hamis  fogukkal  megtörék  a  Jézus  Krisz- 
tust, új  idegen,  kent-fent  istenné,  aszútőkévé,  bálványnyá 
tevék.  MeHus  a  maga  neveben  kezdi  munkáját  s  inti 
olvasóit,  a  kik  meghallgatják  a  világi  hazugságot,  hall- 
gassák meg  most  Krisztus  keserű  panaszát,  az  eretnekek 
és  antikrisztusok  elleni  nagy  haragját.  Ezután  Krisztus, 
az  isten  fia  szólal  meg  és  követeli  a  meghallgatást : 
«A  kik  hallják,  élnek;  ha  kik  megutálják,  bíínökért  el- 
hárhoznak*.  Jézus  bizonyítgatja  isteni  számazását :  mint 
a  nap  fényével,  a  pöcsét  czímerével,  úgy  volt  ő  vele  az 
atya  isten. 

Nem  mívelt  az  atyám  semmit  nálam  nélkül,  mert  voltam  teljessége. 
Hatalma  és  karja,  szája  és  formája,  jobb  keze,  bölcsessége. 

Sokszor  megemlékezik  Blandratáról  és  a  servetia- 
nusokról,  kik  még  a  hitlen  pápistáknál  is  förtelmesb 
embörök.  Számos  reformátorral,  különösen  az  unitáriu- 
sokkal   szemben    nem    szereti    a    zsidókat,    erősen  meg- 


446  ílosvai 

támadja,  hóhéroknak  nevezi  őket.  Rendületlenül  hisz 
Krisztus  istenségében  s  meg  van  győződve,  hogy  a  kik 
tagadták,  undok  halállal  haltak  meg,  mint  a  többi  közt 
Arius,  Servetus.,  Gratianus,  Mezőgyáni  Ambrus  és  mások, 
üdvözli  Ugnot  (Ungnád)  Kristófot,  az  egri  kapitányt, 
hogy  kergeti  e  rókákat,  kanokat  és  ö  nagyságuk  szegény 
árvája  reményli,  hogy  Magócsiék  is  megteszik  azt,  hogy 
a  hol  vannak,  kergetik  a  Sámson  rókáit  és  nem  hagyják 
a  megért  búzát  felgyújtani  Verse  végén  megmondja, 
hogy  százhatvanöt  szakból  áll,  a  versfőkben  pedig  ki- 
jelenti éneke  tartalmát.  Az  ének  1570  ben  Komlós  András 
nyomdájában  jelent  meg.  a  mikor  hasonló  tartalmú  hit- 
vitázó munkája :  A.v  egész  szent  íráshói  való  igaz  tudo- 
mány egy  hónappal  előbb  szintén  Debreczenben  látott 
napvilágot. 

Sokféle  neveknek  magyar  ásatja  czim  alatt  Ílosvai 
Selymes  Péter  1578-ban  írt  egy  tanító  és  intő  költeményt, 
melynek  első  részében  a  keresztségről  szól,  erről  a  testi- 
lelki f eredőről ;  az  egyiket  a  víz,  a  másikat  Krisztus  vére 
eszközli,  mindkettő  bőséges  és  hasznos  ;  hiszen  Ígérte  ezt 
s  igéretét  függő  pecsétekkel  confirmálta.  Ilyen  függő  pecsét 
Ádámnál  a  bárányvér,  Noénál  a  szivárvány,  Ábrahámnál 
a  körülmetélés,  nálunk  a  szent  keresztség  és  szent  va- 
csora. A  második  rész  a  visszaélésekről,  de  ahusibus  szól, 
milyenek  a  katholikusoknál  a  viasz,  a  bűvös  olaj,  a 
gyertya,  a  czifrás  korozsma.  Mijd  a  fiúgyermek  kívánására 
és  a  leánytól  való  félelemre  tér,  mennyire  örülnek  a  fiú 
születésének  s  restellik  a  leányét ;  nagy  mulatságot,  gaz- 
dag pusztöriköt  rendeznek,  ha  fiú  születik,  melyben  sok 
régi  fazék  törik,  annyi  lesz  a  koma,  hogy  gátat  íölthetni 
velők,  a  romlott  lantnak,  hegedűnek  jó  ára  leszen.  Meg- 
ajándékozzák az  örömmondót,  míg  ha  leány  születik, 
alig  ér  rá  a  szegény  hírnök  a  futásra.  Azután  a  bábák 
babonájára  tér  át,  a  kik  temondádfüvet  tesznek  a  küszöb 


A  TANITO  ES  FEDDü  KÖLTÉSZET  447 

alá,  hogy  meg  ne  igézze  valaki  a  gyermekeket,  a  szop- 
tató asszonyok  tejét  ráfecskendezik  a  betegre,  hogy  el  ne 
vegyék  a  tejét.  Ilosvai  óva  int  bennünket,  hogy  iszonyú 
soh  babonának  mi  ne  adjunk  szállást.  Csak  a  harmadik 
részben  tér  tulajdonképi  feladatára,  a  férfi-  és  nőnevek 
magyarázatjára.  A  vége  felé  megemlékezik  Thúri  Katus- 
káról is,  kinek  keresztelőjére  szerzé  ezt  az  éneket,  hogy 
< ékesen  mosolyogjon  ö  édes  anyjának  és  nagy  hiven 
szolgálhasson  ő  édes  atyjának  és  lehessen  megtartója  az 
szép  tisztaságnak*.  De  a  legegyszerűbb  szerkesztői  sza- 
bály ellenére  újra  folytatja  a  nevek  magyarázatját,  hogy 
a  végén  tréfásan  elmondhassa:  « Eddig  elég,  jer  az  többit 
hagyjuk  mi  másszorra>. 

Besenyei  Jakab,  tasnádi  iskolamester  <'Az  hásassáif- 
ról  való  szép  ének,  melyben  az  halcion  madárról  vött 
hasonlatosságból  rautattatik  meg,  micsoda  egyesség  és  egy- 
máshoz való  szeretet  kívántassék  abban*  (Kolozsvárt 
1580)  czímű  fanköUeménye  a  kánai  mennyegzön  kezdi 
énekét  s  elmondja  a  házasság  paradicsomi  történetét. 
Majd  Ceix  és  Halcion  görög  regéjét  meséli  el.  Geix  Apol- 
lóhoz indul  tanácsot  kérni,  a  szárazföldi  út  bizonytalan- 
sága miatt  a  tengert  választja.  Neje  tartóztatja:  *Ez  part 
környűl  látod-e  a  búvárokat,  mint  futosnak,  látod-e  a 
hollókat ;  a  szovárványt,  mint  vonsza  a  vizeket,  tengeren 
látsz  most  igen  nagy  vészeket!*  Ceix  elnyomja  félelmét, 
« vidámítja  vala  az  ő  orczáját,*  és  a  hajósok  sürgetésére 
útnak  índúl.  Neje  szemeivel  kíséri,  «nem  veszi  el  S7emet 
az  bárkát  látván,  megjövésére  sok  jót  kíván*.  D3  csak- 
hamar fölkeltek  a  <patvaros  szelek*  s  a  költő  sikerült 
képét  adja  a  tengeri  viharnak  és  a  hajó  pusztulásának, 
majd  Halcion  asszonyhoz  vezet,  ki  leányával  Calidon 
városában  számlálja  férje  távoztának  napjait  s  várja 
megérkeztének  óráját.  De  csak  holt  testét  pillantja  meg 
a    tengerparton,    végtelenül    fájlalja,    hogy    nem     indult 


44S  BESENVEl  JAKAB 

együtt  férjével  és  nem  veszett  oda  vele  és  meghatá 
nyelven  rajzolja  halál  utáni  vágyát.  «]gy  jól  látjuk  meg- 
olvasztja az  enyvet,  az  meleg  tüz  megolvasztja  az  viaszt, 
aképen  megemészté  ezt  a  bánat,  urához  való  igen  nagy 
szeretet*,  mondja  a  költő.  Az  Isten  is  megszánta  és 
leányaival  együtt  « madarakká  változtafá  hirtelen  .  .  . 
Ismeretes  partoknál  ők  forognak,  halcionoknak  mindentől 
mondatnak*.  Még  ez  állatok  .szokásait  beszéli  el  s  azután 
bőven  moralizál  a  házasságról,  de  olykor  egy-egy  szép 
hasonlattal  ékesíti  előadását:  «Mint  az  barlangból  folyó 
forrás,  az  kőszikláról  leszakadó  zúgás,  hátra  nem  tér 
soha  többé  az  a  folyás,  ekképen  ember  élete  elmúlás*. 
Versét  1562-ben  Tasnádon  írta. 

<Ashopaszsá( inal!,  dicséreti^  czítnű  tréfás  irat  1589- 
ben  Kolozsvártt  jelent  meg.  Prózában  van  írva.  írója  azzal 
vezeti  be  kis  dicséretét,  hogy  többekkel  vacsorára  hívták. 
Volt  közöttük  egy  kopasz  öreg  is,  a  kin  nevettek  a  fiatalok. 
Az  egyik  azzal  gúnyolta,  hogy  kopasz  feje  világánál  is  látnak, 
a  házi  gazda  is  azért  hítta  meg,  hogy « kevesebb  gyertyája  kel- 
jen el ».  A  másik  meg  azzal  csúfolta  :  <  Bezzeg  könnyű  volna  im 
ez  jámbort  beretválni,  bizony  azután  sem  gazdagulhatnak 
meg  az  borbélyok*.  Az  öreg  azzal  felel  e  gúnyolódásra, 
hogy  a  kopaszságot  dicséri,  szidja  a  hajat,  a  szőrt ;  ki- 
emeli, hogy  tudósok,  bölcsek  és  becsületesek  a  kopaszok. 
Az  egészségnek  is  hasznára  válik  a  kopaszság.  Csak  az 
asszony-állatok  gyönyörködnek  a  hosszú  bajokban.  Több, 
a  magyar  viszonyokra  ilő  megjegyzése,  magyaros dicsek- 
vése  folytán  azt  hitte  Szabó  Károly,  hogy  eredeti  mun- 
kával van  dolga.  Kiemeli  e  helyet:  « Egyéb  tudós  és 
okos  nemzetségük,  mikor  esznek,  süvegöket  az  fejekben 
tartják,  az  magyarok  pedig  le  szokták  venni.  Mely  szo- 
kásra talám  az  sz.  Pál  írásából  (I.  Cor.  II.)  vöttek 
alkalmazottságot,  ki  azt  írja,  szemérem,  ha  az  férfi,  mikor 
könyöreg,  valamivel  befedi  az  fejét ;    az  magyarok  penig 


A  TANITO  líS  b'EL»])Ő  KÖLTÉSZET  44<) 

nemcsak  az  aszfaláldásra  kezdik  gyakran  el  az  ételt, 
hanem  valamennyiszer  isznak,  annyiszor  említik  az  istent 
es  azoknak,  az  kikre  köszönik  poharokat,  kit  az  egyéb 
nemzetség  nem  mindenkor  mivel,  sok  jó  szerencsét  és 
áldomást  szoktak  kívánni  és  istentől  kérni.  Azért  azt  ítil- 
ték,  hogy  jobb  fel  sem  tenni,  hogy  nem  minduntalan 
levetni  ax  süveget*. 

E  föltevést  azonban  megczáfolfa  Bognár  T,  D.. 
a  ki  Synesios :  FalaJcras  Encomion  czímü  munkájára,  mint 
a  magyar  dolgozat  forrására  mutatott  rá.  Synesios  Kr.  u. 
370-ben  Pentapolisban  született.  Szülővárosában  püspök 
lett.  Több  bölcsészeti  és  vallásos  munkát  írt.  Valószínű 
azonban,  hogy  a  magyar  író  valamely  latin  fordítás  vagy 
átdolgozás  után  készítette  munkáját,  legalább  nálunk 
gyérek  a  görögből  közvetlenül  fordított  dolgozatok. 

Pécsi  János,  mint  a  versfökben  mondja.  Budai  Ta- 
más menyegzőjére  szerzetté  az  Oeconomia  Covjugalis  ez. 
versét,  mely  1580-ban  jelent  meg  Kolozsvárt.  A  szerző 
nem  akar  süket  malomban  hegedülni,  tudja,  hogy  a  sok 
szó  nem  szerez  jó  kedvet,  de  ha  jót  beszél,  szívesen 
meghallgatják.  Házassági  tanácsokat  osztogat,  a  feleség 
legyen  jó  erkölcsű,  jámhor  és  jó  nemből,  a  gazdagság 
nem  szükséges,  pedig  sok  bolond  ifjaknál,  nem  megyén 
Tiroska  Pálhoz\  mert  szegény  Pál.  Szélesen  adja  elő  az 
asszony  kötelességeit ;  a  férfiakéról  az  ének  második  ré- 
szében szól.  Majd  a  nő  alakjára  és  hozományára  tér  át. 
Természetesen  itt  nem  a  külső,  hanem  az  erkölcsi  szépség 
a  fődolog  és  Pécsi  találó  jelzőkkel  tudja  morális  megjegy- 
zéseit majd  fűszerezni,  majd  ékesíteni.  A  szemvesztő  czifra 
csalódást  szül,  mert  ha  más  formában  látják  az  asszonyt, 
megbánják,  hogy  rossz  zsákat  vontak  a  nyakukba.  Az 
elhányó  beszéd  nem  illik  az  asszonynak  ;  a  gonosz  asz- 
szonynál  nincs  mérgesb  fű  a  világon ;  a  jó  asszony  esze 
nem  forog  az  pintben,  pávát  nem  követi  az    tarka    kön- 

Bodnár  Zs.  :  A  magyar  irodalom  története.  29 


450  PÉCSI  JÁNOS 

tösben,  hosszú  singet  sem  tart  ura  erszényében.  Az  asz- 
szony  fékezze  a  nyelvét :  «az  ollóval  nem  vágjon  nagy 
rendet.*  —  Ezek  és  hasonlók  teszik  a  nő  szépségét  és 
hozományát. 

Némi  melegséggel  rajzolja  a  házas  élet  gyümölcsét, 
de  meg  nem  állhatja,  hogy  be  ne  szője  a  szegény  fráte- 
reket, a  kik  utálják  a  házasságot,  csak  kedvesek  nálok  a 
szép  SZÜ3  apáczák. 

Az  klastromban  szegények  sokat  koplalnak, 
Az  sós  víz  mellett  özvegységet  tártnak, 
Szentek,  de  hozzájok  zesztrák  közöl  laknak. 
Özvegységeket  hogy  jobban  titkolhassák. 

Ugyanez  a  kedélyes  és  gyakorlatias,  képes  és  szel- 
lemes oktatás  vonul  végig  a  költeményen ;  a  férjnek  fö 
kötelessége  a  szeretet ;  sokat  kell  ugyan  engedni  a  nő 
éretlenségének,  nagy  sompálczára  sincs  szüksége  a  jó 
asszonynak  ;  arra  azonban  vigyázzon  a  férfi,  hogy  Simon 
híró  nyergét  felvetni  ne  hagyja. 

Végül  a  gyermekek  neveléséről  szól,  sok  helyes  ta- 
nácsot ad,  melyek  között  legeiül  fordul  elő,  hogy  a  hajló 
vessző  nincs  a  gyermek  sérelmére. 

Adhortatio  mulierum  (Asszonyok  buzdítása)  czímet 
visel  egy  tréfás  vers  a  XVI.  századból,  melyet  hihetőleg 
a  Szamos  mentén  télen  szerzett  az  írója,  mikor  fejszével 
vágták  a  vizet;  nevét  azonban  nem  írja  ki,  csak  annyit 
említ,  hogy  jó  emhörnek  mondották.  Négy  epikus  sorban 
elmondja  a  költő,  hogy  egy  ifjú  megházasodott  s  azután 
a  fiatal  férj  veszi  át  a  szót  s  oktatást  ad  szép  társának 
és  szép  virágjának,  kitől  azt  kívánja,  hogy  édes  urának 
szólítsa,  a  vendégeknek  vigasságot  mutasson,  nehogy 
ehlül  késztilinek  tartsák  ;  csak  kérdve  beszéljen,  nehogy 
csácsogó  szajkónak  tekintsék ;  az  utón  férje  előtt  ne  jár- 
jon, hogy  kaholavezérnek  ne  mondják  ;  ha  követek  jönnek  a 
házhoz,  az  asszony  ne  szóljon,  mert  különben  Simon  bi- 


A  TANITO  ES  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  45 1 

rónak;  ha  pazarol,  feneketlen  kasnak;  ha  korcsmába 
megy,  jeles  horcsismrnak  stb.  mondják.  Ellenben,  ha  szót 
fogad  férjének,  ezt  nagy  holdoc/  embörnek  nevezik.  Az 
egész  költeményen  jóizü,  egészséges  és  okos  bölcseség 
tréfás  hangja  vonul  végig,  melyet  csak  emel  az  utolsó 
szó,  a  botnak,  pálczának  emlegetése. 

*E2  világi  nagy  sok  zür-zavarról  való  tnek*-éi 
1586-ban  szerzé  Bogáti.  Előadja,  hogy  ország-világ  járni 
sokan  kivánkoznak,  e  vágy  lepett  meg  egyszer  egy  ördögöt, 
<a  ki  kéredzék.  hogy  szemével  nézze  meg,  világ  mint 
vesződnék,  az  lelkek  oly  jajjal  oda  mire  jőnek,  mi  jóról 
váltak  meg,  mikor  Pokolra  mentek.*  A  «setétes»,  vagyis 
az  ördög  egy  angyalt  kapott  vezetőül,  a  ki  megmutatja  neki 
a  világ  nevezetességeit,  a  sok  pusztulást,  romot,  a  szám- 
talan küzdő  embert,  majd  egyeseket,  mint  Croesust,  Po- 
lycrates  « vajdát >  s  másokat,  míg  végre  az  angyal  felszó- 
lítja a  Setétet,  hogy  ne  mulassanak  tovább,  rakják  le  a 
hegyet  s  miután  ez  megköszönte  az  angyal  szívességét  s 

Azzal  nagy  kaczagva  az  föld  alá  mene, 
Hogy  többi  bolondság  az,  mit  látott,  beszéle. 

Bogáti  Fazakas  Miklós  más  tanító  költeményt  is 
írt,  melyet  épen  számos  történeti  vonatkozásainál  fogva 
a  szép  históriák  közé  sorozhattunk  volna.  Gzíme  :  Szép 
história  az  tökélletes  asszonyállatokról,  mely  az  Plutar- 
chushól  fordíttatott  magyar  nyelvre.  —  Nyomatott  Colos- 
vartt  1577.  De  annyira  túlnyomó  benne  az  oktatás,  hogy 
e  csoportba  jutott. 

Az  unitárius  író  e  müvén  sem  látszik  az  éles  fele- 
kezeti álláspont ;  a  mit  elmond,  nagyrészt  elmondhatná  a 
reactio  bármely  munkása  is.  ítélete  az  asszonyokról  régi 
és  igaz.  Nagyon  helyesen  mondja  : 

Jámbor  asszonynak  régen  azt  mondották, 
Kit  háza  körül  sohse  nem  gyaláznak, 

29* 


452  BOGÁTl 

De  nem  is  dicsérik,  sern  magasztalják  ; 
Mert  azt  csak  ura  esmérje,  ászt  hatták. 

Helyes  felfogásának,  józan  ítéletének  bizonyítására 
történeti  példákat  idéz.  Első  például  szolgálnak  a  phociai 
asszonyok,  majd  a  melini,  tyrrheni  és  miletusiak.  Ötödik 
példa  Lucretia,  hatodik  Cius  (Ziae),  hetedik  Micca  Virgo 
et  Megistona  Matróna  ;  nyolczadik  Aretaphila  ;  kilencze- 
dik  Gamma  ;  tizedik  Chiomara  ;  tizenegyedik  Timoclia  ; 
tizenkettedik  Pythei  uxor ;  tizenharmadik  Stratonica.  E 
rövid  példák  vonzó  tarkaságban  haladnak  előttünk  s  az 
énekes  ügyes  tollára  mutatnak,  bár  Bogáti  müvei  soha 
sem  nyújtanak  tiszta  élvezetet.  Végül  a  kissé  zavart  epi- 
lógus következik  : 

Megtetszik  az  asszonyoknak  jó  volta, 
Hogy  mikor  embernek  eladó  leánya, 
Házasítani  socioval  akarja, 
Mert  semmi  jó  nincs  a  nélkül  ó'  magába. 

Eladni  nagy  sok  szépséggel  ők  szokták, 
Bizony  avval  gonosz  voltát  mutatják. 
Azért  a  szép  képet  nagyon  cifrázzák, 
Hogy  valamely  ifjat  vele  csalják. 

Rajta  vaió  szépséget  mikor  látom, 
Ördögét  öltöztették  abba  tudom, 
Mert  az,  mi  jó  urat  talál  ruhátlan, 
Szép  ruhást  nem  tudom  még  ha  jót  láttam. 

Ezt  akarnám  istenem  megbocsássad, 
Hogy  rendeled  ember  szaporodását, 
Nem  teremtesz  vala  asszonyállatot, 
Ennek  te  találtad  volna  más  módját. 

A  derék  unitárius  énekes,  úgy  látszik,  nem  volt  va- 
lami nagy  barátjok  az  asszonyoknak.  Nem  ragadja  el  a 
házasság  eszméje,  mint  a  század  közepén  virágzó  refor- 
mátorokat. Ha  már  szaporodnia  kell  az  emberi  nemnek, 
tréfásan  azt  mondja  Bogati,    kár  volt  teremteni  asszonyi 


A  TANITO  ES  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  453 

állatot,  a  szaporodás  egyéb  módját  találhatta  volna  ki  az 
isten. 

CsáTitornyai  JMátyás  a  Muraközben  1599  ben  írta 
és  adta  ki  versét  tRégenten  az  római  fő  asszonyoknrtk 
czifraság  tilalmáról  való  perlődések  az  tanács  előtt •> 
czímmel.  Mikor  a  többi  közt  Cafo  volt  Róma  főbírája,  a 
község  hadnagya  pedig  Marcus  Fundanius  stb.,  a  világ- 
hódító város  asszonyai  féllázadtak  azon  rendszabály  ellen, 
mely  szerint 

Egynek  is  ne  legyen  szabad  czifrálkodni, 
Bársony  és  sokszínű  könlest  sem  viselni, 
Félnehezék  aranynál  többet  nem  fűzni. 
Koczin  és  hintóba  városban  hordoztatni. 

Cato  csak  nehezen  juthat  a  tanácsterembe,  hová 
azután  beeresztik  az  asszonyokat  s  Proterva  adja  elő 
zendülésök  okait,  számos  panaszukat,  hogy  megfosztattak 
régi  jogaiktól,  és  nagy  szerepöket  a  múltban.  A  költemény 
második  részében  Aristarchus  czáíblgatja  őket,  hivatkozik 
az  egyes  rossz  asszonyokra,  körülírja,  megszabja  köteles- 
ségeiket. 

A  költő  erőteljes  nyelven  ír,  de  az  erő  mellett  meg 
van  a  nehézkesség,  itt-ott  a  homályosság  is.  Egyik-másik 
képe  sem  világos.  Verselése  elég  folyékony. 

Csáktornyai  Máté:  Grohian  verseinek  magyar  énekbe 
való  fordítása,  melyekben  az  jó  tisztességes  erkölcsnek 
regulái  visszaváló  értelemmel  vannak  megíratván.  Ad  nó- 
tám :  Hegedősek  néktek  szólok,  meghallgassátok.  Kolos- 
várott. 

A  regg,  del  és  est  szerint  három  részre  osztja.  «Ez 
erkölcsről  írt  ének  is  áll  három  részben,  mint  meg  va- 
gyon elrendelvén  bölcs  verseiben,  Friderik  Dedekindus- 
nak  Grobian  szerben.  Első  részben  az  szolga  ifjakat  ta- 
nítja, Másikban  az  Gazda  uraimat  szólítja,  Harmadikban 
az  leányzókat  is  oktatja.*   Igen  szabad  fordítása  a  német 


454  VA.JDA-KAMARÁSI  LÖEINCZ 

eredetinek,  itt-ott  ha/ai  eseményre,  helyekre  hivatkozik  és 
ironicus  erkölcsi  illemszabályokat  nyújt.  Müveltségtörténeti 
becscsel  is  bír. 

Vajda- Kamarási  Lőrincz  prédikátor  'szintén  feldol- 
gozta az  utolsó  Ítélet  eszméjét.  ^-Ssép  tamdsáfi  az  jövendő 
rettenetes  itilet  napjáról-^  czímü  tanító  költeményében, 
mely  1596-ban  Debreczenben  jelent  meg.  Az  ének  szer- 
zője azzal  hozakodik  fel,  hogy  míg  mások  «nagy  króni- 
kákat írnak,  hatalmas  uraknak  életekről  szólnak,  erős 
vitézeknek  halálokról  írnak,  sok  veszedelmekről,  hadakról 
tanítnak»,  melyek  igen  « kedvesek  uraknál,  —  gyönyörű- 
ség az  Írástudóknál,  nemesnél,  községnél  és  tanítóknál*, 
mert  «szép  dolgokat*  hallanak  belőlök ;  addig  ő  <iövendő 
dolgokról*  énekel,  hogy  megtérnének  «az  magyar  nem- 
zetek.* Költeménye,  mint  a  többi  e  nemű  kísérletek,  a 
szentírás  képeivel  él  és  két  részre  osztja  tárgyát :  először  a 
gonoszok  feltámadásáról  és  veszedelméről,  másodszor  az 
igazak  dicsőséges  feltámadásáról  és  örökkévaló  nagy  bol- 
dogságáról. Tizenkét  szótagos  négyes  sorokban  elég  folyé- 
konyan és  gonddal  versel. 

Dicta  Graeciae  sapientum  interprete  Erasmo  Ro- 
terodamo  item  mimi  Publiani.  As  Göröff  országheli 
bölczeknek  szép  jeles  mondási.  Csáktornyai  János  nyom- 
dájában Debreczenben  (1591)  jelentek  meg  a  Rotterdami 
Rézmán  összegyűjtötte  jeles  mondások,  melyek  nemcsak 
nálunk,  hanem  külföldön  is  több  kiadást  értek.  A  for- 
dító tapadó  hűséggel,  szórúl-szóra  teszi  magyarra  az 
idegen  mondást,  de  azután  zárjel  között  magyarosabban  is  ki 
szokta  jelenteni  az  értelmét,  bár  így  is  sokszor  világosabb  a 
latin,  mint  a  magyar.  Különben  is  az  ily  rövid,  laconicus 
erkölcsi  oktatások,  a  magaviselet  kurta  szabályai  még  az 
eredetiben  is  többször  magyarázatot  kivannak,  annál  in- 
kább, ha  idegen  nyelvekre  fordítjuk  át.  Sokszor  épen  for- 
díthatlanok.    A    magyar    fordító   sem   tudott  megbirkózni 


A  TANÍTÓ  ÉS  FEDDŐ  KÖLTÉSZET  455 

nehéz  feladatával  s  csak  néha  sikerült  találó  rövidséggel, 
szabatossággal  és  elég  jó  magyarsággal  mondani  el  a 
maga  dolgát. 

Adámi  János  (anagrammja :  Amans  Dei  animo) 
1599-ben  írta  *-A£  iga.r,  jámbor  és  tökéletes  barátságról 
való  éneliét.-o  Verse  elején  egy  furcsa  kép  van,  mely  a 
barátság  képe  akar  lenni,  bozontos  hajjal,  felhasított  mel- 
lel ;  az  egyik  lábánál  Croesus  király  szunnyadozik,  a 
másiknál  a  szerencse  istenasszonya  térdel  egy  gömbön.  E 
rajz  jelképes  magyarázatával  szolgál  a  költemény,  mely 
szidja,  kárhoztatja  a  gazdagságot,  fösvénységet,  de  ügyet- 
lenül dicséri  a  barátságot.  Adámi  munkájának  szerkezete 
zilált,  formátlan,  nem  kerekded.  Az  elég  könnyen  verselő 
énekes  homályos  fejű  ember  lehetett,  a  ki  nem  tudta  ér- 
telemmel magyarázni  e  kedves  és  könnyű  tárgyat. 

Kevésbbé  együgyű  egy  másik  munkájában  :  Az  Mt 
3Iusák,  3íinerva  és  Pallas  egymással  veteködnek,  ez  mos- 
tani világ  állapotja  és  az  jó  szerencze  felől,  végre  Mi- 
nerva meggi/őzettetik  és  Pallast  barátjának  fogadja.  A 
gazdag,  erős,  fiatal  és  szép  Minerva  csudálkozik  azon, 
hogy  némelyek  bánkódnak  és  szomorkodnak.  «Az  szo- 
morkodást  és  az  fösvénységet  nem  kellene  követni*  — 
Pallas  inti,  hogy  ő  is  máskép  járhat,  ha  elfordul  tőle  a 
szerencse.  «Hát  mivel  tartod  te  magad  s  házad  népét, 
holott  ninczen  barátod  ?»  kérdi  tőle  Minerva.  Pallas  imád- 
ságára hivatkozik,  melyet  mindjárt  elmond.  Minervát 
megindítja  az  eléggé  jól  szerkesztett  ima  és  maga  is  rög- 
tönöz egyet,  melyben  Múzsa  létére  elismeri,  hogy  « ember 
vagyok  én  is.  bizonytalan  tudom  mindeneknek  halálok.  > 
Végül  In  ohtrectatorem,  a  megszólónak,  kritikusainak  ír 
a  szerző  néhány  sort  s  kéri  őket,  hogy  «ne  feljebb  az 
kaptánál  rendeljék  elméjek.* 

Igen  szép  könyvecske,  mely  Catonak  neveztetik.,  az 
közönséges  jó  életnek  oktatásáról    latin,  magyar  és  német 


456  LT'THEBPAPOK  ELLEN 

nyelven  ad  erkölcsi  oktatásokat,  melyek  sokszoros  kiadást 
értek.  Toldy  Ferencz  bemutatott  az  Akadémiában  egy 
gúnyos  recipét  a  rest  és  csácsogó  asszonyok  ellen  ;  pró- 
zában van  írva  és  hirdetés  alakjában  nyomtatva,  hogy, 
mint  ö  sejti,  korcsmákban  és  mulatóhelyeken  falra  ragasz- 
tathassék.  Végül  megemlékezik  Toldy  Ferencz  egy  kath. 
feddő  költeményről  1565  bői,  <Ének  a  Lutherimpoh  ellen -^^ 
mely  első  hang,  első  gúnyos  tiltakozás  a  régi  egyház  kö- 
réből. Miután  Draskovich  kiadta  Lactantius  és  Lirinai 
Vincze  müveinek,  Telegdi  pedig  Ganisius  kátéjának  állító- 
lagos fordítását,  a  gúnyköltészet  terén  is  megjelent  a 
katholikus  vallás,  csakhogy  még  nem  hallgattak  rája. 


A  DRÁMAI  KÖLTÉSZET. 

Csontosai  Jánosnak  lengyelországi  könyvtárbuvárlatai 
kiderítették,  hogy  Csanádi  Albert  pálosrendi  szerzetes 
1514-ben  maijijar  verses  passiójátékot  (series  passionis 
dominicae  stylo  rhylhnnico  et  idiomate  hungarico)  irt, 
mely  azonban  elveszett.  így  nem  állhatunk  elő  egyetlen 
mysteriummal  sem.  Azonban  hogy  voltak  ily  pasziójáté- 
kaink.  talán  a  katholi^us  egyház  érzéki  és  szemléltető 
iránya  is  tanú'^ítja.  Talán  a  szemléltetés,  érzékités  e  példái 
szintén  ismeretlenek  volnának  előttünk,  ha  az  újítók  erős 
kifakadásai  többé  kevésbbé  nem  tanúsítanák. 

Vannak  ugyanis  oly  felekezeti  kifakadások  es  szemre- 
hányások, melyekben  a  protestáns  írók  megrójak  a 
katholikusokaí,  hogy  illetlenül  profanálják  a  Krisztus  szen- 
vedéseit, ilyenek  például  a  kissé  szájas  Bornemisza  Péter- 
nek következő  szavai:  « Elmegyen  azért  a  barát,  mikor  a 
fafeszületet  szokták  volt  helyére  felvinni  az  egyház  köze- 
pire,  az  hol  állott  nagy-péntek  után  és  mutogatták  az 
Krisztus  kinját  és  mennjberaenéset,  akkor  az  barát,  a  ki 
a  lajtorján  felvitte,  elöl  arczczal  nagy  sírva  és  ájtatosan 
vitte  és  a  miatt  a  kábák  és  az  balgatag  ajtatosok  mind 

sírtak.  De  hatul  az  kapát  felfoszlotta,  hogy  az 

kitetszett,  azt  valaki  lattá,  mind  elfakadott  nevetve.* 
Magyart  István  sárvári  prédikátor  a  XVI.  század  végén 
írja  :  «Az  pünkösd  napi  fagalambnak,  mintha  mennyből  a 
szent  Líiek  jőne,  alábocsatása  ;  az  falegénynek  iiyakon- 
kötve,    felakasztva,    mintha   Krisztus    menne    mennybe  a 

templom    padlására    való    felhúzása a   pálmában 

felöltöztetett  szamár  ....  és  ezekhez  hasonló  kábaságok. 


458  -^  DRÁMAI  KÖLTÉSZET 

melyekből  bűnök  bocsánatjoknak  érdemét  tanítják  a  pá- 
pisták kiszármazni. »  Hogy  az  effélék  még  a  XVII.  század- 
ban sem  hiányoztak,  mutatják  Sziládii  Áron  nagy  gond- 
dal gyűjtött  idézetei.  Ilyenek  először  Geleji  Katona  István 
szavai:  « Elment  Krisztus  elöl  a  kere.sztnek  emeltetésében, 
hogy  mi  ötét  hátul  követnők.  D3  nem  hypocritaképen 
mint  ama  fatalpu  ostoba  barátok,  a  kik  Nagy-Penteken 
fákból  rótatott  kereszteket  emelnek  nagy  szepelkedésvel 
vallókon  és  gyepiöböl  fonalott  ostorral  csapkodják  til-túl 
a  hatokat;  hanem  keresztyéni  engedelmességvei.*  Még 
jellemzőbbek  Fósaliázi  János  szavai,  melyek  talán  színi 
elöadásfélet  jelentenek:  «A  Krisztus  szeny védésének  és 
halálának  játékos  komédiára  való  fordítása,  a  mely  Jézus 
Krisztust  boszantó  szokást  esztendőnkint  a  pápistáknál 
szemünkkel  tapasztalunk.*  Gzeglédi  István  pedig  1670-ben 
felkiált:  «Még  sem  szűntök  meg  Krisztus  urunk  szenve- 
dését kitragédiázni?*  S  idézi  Manliust  (Locorum  comm. 
collectanea  1600  p.  12.)  Mikor  egyszer  a  városban  tra- 
gédiát akarnának  tenni  a  Krisztus  kínszenvedéséből,  egyi- 
tek  viselvén  a  keresztjén  függő  Krisztusnak  személyét, 
más  ismét  a  Krisztus  oldalát  által  öklelő  vitéznek  tiszti- 
ben hagyván,  nem  találta  öklelni  a  vérrel  megtöltött 
hólyagot  a  megfeszítettnek  oldalán,  hanem  halálosképen 
általöklelte  szivét,  ki  csak  elbocsátotta  magát  s  szörnyű 
halállal  holt  leesvén  a  keresztről.  Mi  löt?  Más  megint, 
ki  a  Krisztust  síratónak  viselte  a  kereszt  alatt  személyét, 
a  keresztrűl  reá  esett  ember  miatt,  az  is  megholt.  Reá 
támad  azonban  a  vitézre  a  kereszten  által  ökleltetett 
ifjúnak  atyjafia  s  ugyanott  megöli,  de  neki  is  e  cseleke - 
detiért  elesek  feje  —  No  már,  mivel  négyen  holtak  meg 
e  tragédia  miatt,  te  nem  félsz-e  Isten  haragjaiul,  ki  csak 
nevetséget  űzsz  e  szentségből?  Ha  mi  is  fársángosokká, 
így  tennők  magunkat  mint  ti ;  méltóbban  viselhetnők  mi 
azt  a  Krisztus  kötelet  jedzö  övecskét.> 


A  DRÁMAI  KÖLTÉSZET  459 

Annyi  bizonyos,  hogy  nálunk  is  voltak  mysteriumok 
vagy  legalább  kisebb,  rövidebb  mysteriumi  játékok.  Csu- 
pán az  csodálatos,  hogy  történetbuváraink  egyet  sem  tud- 
nak felmutatni ;  s  ha  Csontosi  kutatásai,  a  kor  jelleme, 
továbbá  a  protestáns  hitvitázók  nem  tanúsítanák,  még 
ennyit  sem  tudnánk  meg.  mert  sem  az  egyes  városok 
számadás  könyvei,  sem  más  iratok  nem  tanúskodnak 
magyar  mysteriumok  előadásáról. 

Ezeken  az  előadásokon  nem  hiányzottak  a  pár- 
beszédek, bizonyosan  nem  voltak  csupán  némajátékok,  idáig 
azonban  egyetlen  papi  archívum  sem  tárt  fel  ily  kéziratokat. 

A  protestáns  szemrehányások  azonban  oly  határo- 
zottak, hogy  okvetlenül  kellett  színijátékoknak  lenniök, 
bár  nem  tejedtek  el  annyira,  mint  a  külföld  nagy  és  hatal- 
mas városaiban.  Kézirataik  természetesen  vagy  elkallódtak, 
vagy  pedig  lappanganak.  Sőt  még  a  XVIIl.  század  előtt 
sem  ismeretlen  a  mysterium.  Játszották-e?  újra  nem  tudjuk  ; 
de  kétségtelen,  hogy  Juháss  il/áíé  minorita  az  ő  <^ssép  ájta- 
tos külömh-Jcülömhféle  magyar  versei»  közt  (1761),  melye- 
ket «nemes  és  privilegiumos  Jasz-Apáti  Várossának  iste- 
nes költségével  nyomattatott  ki»,  egy  terjedelmes  mys- 
teriumot  is  tett  közzé,  mely  hét  szakaszban  több  ószö- 
vetségi intermezzóval  vegyítve  adja  elő  Krisztus  szenve- 
dését. Hogy  előadásra  szánta,  az  előszó  is  mutatja,  mert 
azon  kezdi,  hogy  «E  jelenvaló  nap,  a  kik  itten  vagytok, 
nagy  szép  sokasággal  látjuk  csoportoztok,  s  talán  ezen 
napra  azért  fáradtatok,  hogy  példákban  Krisztus  halálát 
lássátok.*  A  lapszélen  mindenütt  megvan  a  szerző  uta- 
sítása színészei  számára  pl.  «Ádám  mezítelen  látván 
magát  monda. » 

Jaj  bújjunk  el  hamar  a  fának  tövében, 
Raggassunk  fa  levélt  s  öltözzünk  köntösben, 
Mivel  hogy  mi  estünk  immáron  vétekben, 
Ne  lásson  szent  szeme  mezítelenségben. 


4G0  SZTARAT  MIHÁLY 

Ugy  látszik  Juhász  meztelenül  szerepeltette  Ádám 
és  Éváját  mint  a  XV.  század  Angolorszáeában.  hol  első 
szüleink  csak  a  második  jelenetben  léptek  a  szinpadra 
fügefalevéllel  takarva. 

Hogy  síposaink,  joculatoraink,  histrióink  voltak,  két- 
ségtelen. De  hogy  mit  játszottak,  nem  tudjuk.  Szilády  azt 
hiszi,  hogy  «meg  kellett  alakulnia  az  afajta  előadások 
módjának,  melyeket  a  magyar  ízlés  élvezni  vagy  legalább 
tűrni  tudott.  Egyszerű  volt  ez  az  ízlés,  egyszerűeknek 
kellett  lenni  azon  productióknak  is,  melyek  mulattatták. 
Nem  vitathatjuk,  hogy  színirodalmunk  lett  volna,  Pate- 
linnel  s  hasonlókkal  nem  dicsekedhetünk,  de  ez  nem 
zárja  ki,  hogy  a  magyar  síposok  is  ne  adhattak  volna 
elő  tréfás  párbeszédéket,  mint  az  másutt    is    divatozott.* 

Azt  hiszszük,  hogy  a  histriók  e  valószínűleg  durva 
játékai  nincsenek  összefüggésben  azon  színjátékokkalr 
melyeket  a  XVI.  század  irodalma  szamunkra  fentartott. 
Ez  persze  csak  távoli  fölteves.  mert  semmi  fogalmunk 
sincs  játékaikról.  Az  irodalom  termekei  Knrádi  néotelenét 
kivéve,  pedig  oly  férfiak  alkotásai,  kik  bizonyosan  meg- 
vetéssel fordultak  el  az  egyház  üldözte  síposoktól.  Müveik 
sem  világi  alkotások,  hanem  tisztán  egyházi  darabok,  me- 
lyeket hihetöle'^í  csak  papok  alkottak.  Czéljok  sem  az 
volt,  hogy  előadásukkal  a  nagy  közönségnek  nyúitsanak 
aestheticai  élvezetet,  hanem  hogy  főleg  a  hitnek  nyerjék 
meg  őket. 

Ilyen  Sstárai  Mihály:  „.4  papolt  házasságáról" 
1550-ben  készült  drámai  müve,  tnely  egy  könyv  táblájá- 
ból került  elő  s  mint  ilyen  csak  pár  lapra  nyúló  töredék. 
Földié  volt  es  tőle  jutott  az  Akadémia  könyvtárába. 
Második  darabját  1559-ben  irta.  Gzime :  Comoedia  Lc- 
pidissima  de  sacerdotio:  As  ir/as  papságnak  tüköré^  me- 
lyet a  Sztárai  Mihály  mester  mostan  szerzett.  >  Huszár 
Gál   «az  óvári  egyházi  szolga >,  ki  mint  fia  Dávid  állítja. 


A  DRÁMAI  KÖLTÉSZET  4(31 

első  magyar  nyomdász  volt,  a  semneczi,  cremneczi  és 
beszterczei  bölcs  tanácsoknak  ajánlja,  kiknél  szintúgy 
mint  Mátyásföldén  és  Csallóközben  haddal  üldözi  Oláh- 
érsek a  szegény  kiföldi  plébánosokat*,  de  a  kik  állhata- 
tosan megmaradnak  az  igazság  mellett  s  így  illőnek  tartja 
a  kiadó,  <hogy  e  könyvecske  a  magyar  nemzetnek  a  ti 
nevetek  alatt  menjen  ki.  > 

A  mű  személyei  a  katholikus  Antal  és  a  protestáns 
Borbás  bíró,  Böröczk  és  Tamás  papok,  fráter  Lukács, 
Vikárius,  Pápa,  Püspök.  A  szereplöknek  nem  igen  van 
határozott  jellemök,  mivel  hiányzik  a  cselekvény,  nincs  is 
alkalom  a  darab  jellemeinek  kifejtésére.  A  jellemek  sem 
fejlődhetnek  előttünk,  készen  kapjuk  őket.  Ilyen  mindjárt 
az  Antal  bíróé,  kit  a  költő  Prológusa  így  mutat  be :  «Nagy 
sokan  vannak  ez  mostani  időben,  kiknek  utálatos  az 
igazság  és  keilyemetes  az  hamisáá^.  Némelyek  pedig 
vannak,  kiknek  valamennyire  keilyemetes  az  igazság,  de 
mégis  bennek  vagyon  azért  az  vakság  és  tudatlanság  — 
es  innen  következik  osztán,  hogy  nem  igaznak  tetszik  ő 
nekiek  az  igaz  papság,  az  pllisellen  és  olajotlan  papság, 
mintha  a  pilistől,  olajtól  és  lökörömre  nyírt  hajtul  volna 
az  igaz  papság.  Efféle  tudatlan  emberek  közül  való  az 
Antal  bíró,  ki  majdan  ti  kegyelmetek  eleibe  jö  borzadt 
szakállával  ...  De  a  mint  látom,  imhol  jő  egy  igen  nagy 
bottal  .  .  .»  E  bemutaló  sem  tár  elénk  több  jellemző  vo- 
nást, melyek  azután  a  dráma    folyamán    szaporodnának. 

Ellentéte  Borbás  bíró,  ki  egész  theologus,  otthon 
érzi  magát  az  egyházi  tudományokban.  Erélyes  és  nyug- 
talan ember,  akinek  mindig  van  valami  gondolata,  mely 
agyát  fúrja  és  nem  hagy  békét  Antal  bírónak.  Szelesen 
kifejti  Antal  bíró  előtt  a  papság  protestáns  tanát,  míg  ez 
Böröczk  paphoz  folyamodik  segélyért.  Ez  azonban  kényel- 
mes ember,  a  ki  kerüli  az  éles  vitákat;  csak  «hájas» 
breviárjával    meg  a  szatyor  palaczkjával  foglalkozik  és  a 


4(52  SZATRAI  MIHÁLY 

a  kolostor  vicariusát  keresik  fel.  Borbás  bíró  az  ö  Tamás 
pap.jáv^al  utánok  megyén,  elérik  őket  a  klastromnál,  hol 
Lukács  fráter  támadja  meg  Borbást.  hogy  *Nagy  dolog 
ez  Borbás  bíró,  hogy  te  soha  nem  nyughatól,  hanem 
mind  reánk  törsz.  >  A  vicarius  tömlöczbe  akarja  őket  kül- 
deni, de  a  békés  Antal  bíró  is  megingott  és  keményen 
felel  a  vikárius  e  szavaira:  Mi  ördögért  jöttetek  ?  « Azért 
jöttünk,  hogy  nyakanyírott  papokat,  bérelteién  kappano- 
kat.  fapapokat,  vázpapokat,  csufpapokat.  bolond  papokat,, 
hivalkodó  tudatlan  papokat  ezután  nem  akarunk  tar- 
tanyi  .  .  .>  Mikor  ismét  a  tömlöczöt  emlegeti,  Borbás- 
támadja  meg:  «.Jöszte  csak  hagró-szökő  kankó.  bizony  úgy 
ütöm  az  apáczamaró  fogadat,  hogy  kiesik  onnan.*  A 
vicarius  azután  a  pápához  appellál,  a  ki  midőn  Tamás- 
papságával hozakodik  elö,  azt  kérdi :  Mi  ördög  pap  vagy 
te?  Tamás  felel:  Isten  papja  vagyok  es  az  igaz  keresz- 
tyének tanítója.  Micsoda  Isten  papja,  kérdi  újra  a  pápa, 
hiszen  én  vagyok  az  isten  papja!  <A  volnál,  ha  istened 
volna, »  mondja  Tamás.  Az  új  tanító  mind  erősebben 
ostromolja  a  régi  egyház  papságát,  szemökre  veti,  hogy 
pénzért  szentelik  papoknak  a  tudatlanokat,  mire  a  pápa  azt 
feleli:  «Mi  ingyen  nem  vettük,  azért  ingyen  sem  adjuk* 
Mikor  Tamás  az  ö  püspökét  említi,  azt  kérdi  a  pápa  : 
Hol  ördögbe  vagyon  az  ti  pispektök  ?  Tamás  azt  feleli  : 
«Nem  ördögben,  hanem  Erdélyben,  ki  mindenült  vagyon, 
valahol  az  istennek  igéje  vagyon.*  Majd  az  írásból,  majd 
ismét  hájas  breviárjából  bizonyítgat  ellenök,  melyet  a  pa- 
laczk  mellől  a  szatyorból  kerestet  elő  Antal  bíró.  Azután 
az  esztergomi  breviárium  szent  Apollinaris  életéből  hozza 
fel,  hogy  e  szentnek  sem  olajjal  nem  kentek  meg  az 
ujját,  se  meg  nem  nyírták  a  fejét  és  mégis  nemcsak 
pap,  hanem  püspök  lett.  Böröczk  pap  elismeri,  hogy  ezt 
nem  tudta,  Tamás  azonban  így  vigasztalja  :  « Igyál  jobban 
csak  az  palaczkból,    jobban    megtudod.*     A    pápa    pedig 


A   DRÁMAI   KÖLTKSZET  463 

felakarja  magát  akasztani.  Tamás  a  kapálásra  utalja, 
azssal  is  eíéíhet.  cHév  ám  a  kapa  nyele,*  feleli  a  pápa, 
«Megpükjed  te  s  meghidegedik.*  viszonozza  Tamás: 
« Mégis  jobb  kapálnod,  mintsem  magadat  felakasztanod.* 
«Bizony  én  vargává  leszek*,  mondja  a  vicarius.  Böröczk 
pedig:  «Én  pedig  timárrá  leszek  és  olcsón  adom  osztana 
bőrt,  csak  te  ritkán  varrjad.*  Fráter:  «No  pispök  uram, 
légy  kovácscsá  te  s  im  én  szénégetőd  leszek.*  Pispök: 
« Bátor,  de  leesik  ám  az  okulár  az  óromrúl,  ha  az  nagy 
verőt  kezembe  vejendem.*  Végre  Borbás  bíró  diadalmasan 
kijelenti,  hogy  «Lám  mondám,  szomszéd,  hogy  mind  fa- 
papok  ezek>  azaz  nem  tudnak  prédikálni  és  Antal  bíró 
ráhagyja  mondván  :  «Bizony  azok,  hála  legyen  az  isten- 
nek, hogy  torkunkról  elvethetek  őket,  többé  ne  tartsunk 
immár  efféle  néma  ebeket.* 

Ezzel  vége  a  hitvitázó  drámának,  mely  szerkezet 
tekintetében  elég  ügyes,  a  mennyire  a  szűkös  cselekvény 
engedi.  Meg  ügyesebb,  drámaibb  a  nyelve,  mely  frissen 
élénken  folyik  a  vitázok  ajkairól.  Jó  magyarsággal,  né- 
piesen és  értelmesen  szólaltatja  meg  őket  a  költő  s  jel- 
lemzetes  is  akar  lenni,  amennyiben  mindenki  fölvett 
characteréhez  hiven  beszél. 

Hol  tanulta  Sztárai  a  drámaírást,  kiktől  vette  a 
példát,  kiket  követett  müvei  alkotásában,  még  nem 
tudni.  A  szinjátékot  hihetőleg  Paduában  ismerte  meg, 
hisz  Olaszország  már  a  XV.  század  második  felében 
erősen  fejlődő  színi  életet  mutat ;  ott  azonban  nem  ad- 
tak protestáns  szellemű  darabokat.  Ebben  a  németek 
lehettek  mintái,  kiknél  már  a  húszas  és  harminczas 
években  katholikus  ellenes  darabokat  adtak  elő. 

A  német  példa  azonban  még  nem  bizonyítja,  hogy 
Sztárai  darabjai  fordítások ;  sőt  épen  az  egész  előadás 
azt  sejteti,  hogy  az  ő  alkotásai  eredetiek.  Legalább  még 
senki  sem  állította  vagy  bizonyítgatta  az   ellenkezőt,    ha- 


464  SZTARAl  MIHÁLY 

nem  Toldy  Ferencz  is  kivált  azért,  hogy  «ő  az  adott 
concret,  még  pedig  az  őt  körülvevő  viszonyokból  szőtte 
(bármily)  cselekvényt,  kétségkívül  teljesen  eredetinek* 
kivánja  tekintetni.  Sőt  mivel  bizonyos  alakító  képességet, 
biztosságot  és  némi  könnyűséget  talál  benne,  nyelvét 
pedig  színerősen  népiesnek,  eredetinek  és  gyakorlottnak 
nézi,  nagyon  hajlandó  azt  hinni,  hogy  nemcsak  a 
coelibatust  és  a  papkérdést,  hanem  más  rokon  kérdések 
megoldását  is  e  formában  kísérletté  meg.  Ehhez  nem 
szólhatunk,  más  müve  nem  ismeretes.  így  nem  tudni 
írt-e  vagy  nem  ily  drámaszerü  vitákat.  Az  1562-iki 
debreczeni  hitvallás,  mely  a  zsinatokkal  eltiltotta  és  kár- 
hoztatta a  ludos,  spectacula  és  impudieas  saltationes, 
megengedte  a  honestum  et  non  impudicum  lusum  et 
saltationem  pudicam. 

Hogy  előadatta,  majdnem  bizonyosnak  vehetjük. 
Az  oly  élénk,  mozgékony,  nyughatatlan  ember,  a  ki  min- 
den alkalmas  fegyverrel  és  szüntelen  ostromolta  a  katho- 
likus  papokat,  a  ki  dicsekedve  említi,  hogy  ultra  Sauro- 
matas  videlicet  et  ultra  glacealem  Caucasum  űzte  őket, 
a  ki  minden  lépten  nyilvános  hitvitára  kényszerítette  a 
hivek  régi  pásztorait :  nem  mulaszthatott  el  efféle  színi 
előadásokat,  melyek  nagy  sikerrel  kecsegtethették  a  szer- 
zőt és  a  hatalmas  újítót. 

Szilády  Áron  azt  hiszi,  hogy  a  debreczeni  hitval- 
lás kárhozható  Ítélete  nagy  hatással  volt  a  reformált 
felekezetre,  hogy  miatta  maradt  abban  a  drámai  iroda- 
lom, melyet  Sztárai  annyi  tehetséggel  kezdett  meg.  Mi 
nem  tartjuk  valószíníinek  ezt  a  nagy  hatást.  Legalább  a 
Sztárai  féle  komédiákra  nem  illett  ez  a  kárhoztatás  és  a 
hitújítók  úgy  sem  írtak  volna  más  fajta  darabokat  mint 
csak  olyanokat,  melyek  reform-eszméikel  hirdetik,  nép- 
szerűsítik. A  Sztárai-féle  drámai  müveket  valóban  nem 
a  debreczeni  zsinat  irtotta  ki,  hanem  a  beköszöntő  reac- 


A  DRÁMAI  KÖLTÉSZET  4(35 

tió.  Ez  felbátorította  a  katholikusokat  és  mind  jobban 
elnémította,  vagy  bátortalanokká  tette  a  protestánsokat. 
Nem  ők  gúnyolták  többé  a  katholikusokat,  hanem  tűrték, 
szenvedték  ezek  gúnyjait,  csúfolódásait.  Egyelőre  azonban 
még  valóban  talált  követőkre  Sztárai.  Hogy  müvei  vissz- 
hangot keltettek,  látni  a  Dispiitatio  Dehreczinensis,  comoe- 
dia  válasmtina  iUustrafa-hő\,  melyet  Jakab  Elek  muta- 
tott be  a  nagy  közönségnek  1879-ben.  Ö  Kénosi  Tőzsér 
Jánosnah  kézirati  munkájából,  az  Unitariusoh  történeté- 
hői, melyet  Fosztó-Uzoni  folytatott,  írta  ki  azt  a  hit- 
vitázó drámát,  melyet  a  fentartó  állítása  szerint  elő  is 
adtak,  még  pedig  a  válaszúti  iskola  rectora  adat- 
hatta elő. 

A  darab  interlocutorait  három  csoportra  osztja  a 
szerző  úgy,  mint  personae  Calvini:  Péter  pápa  (Melius 
Péter),  Dékány,  György  cardinál  (Gzeglédi  György,  váradi 
pap),  Vicarius  Pál  (valószínűleg  Thuri  Pál) ;  personae 
unitarii :  Varga  Ferencz  (Dávid  Ferencz),  Carianus  János 
boroszlói  unitárius  pap.  Olasz  doctor  (Blandrata),  Filep 
bíró  ;  personae  lutheranii :  Gál  bíró,  Máthé  bíró.  Mindjárt 
a  szereplő  személyek  emlékeztetnek  bennünket  Sztárai 
drámáira.  A  válaszúti  comedia  azonban  a  debreczeni 
pápa  jólétének  rajzával  kezdődik,  a  ki  hálát  ad  a  szent- 
háromságnak, hogy  jó  szerencsével  szerette  és  gazdag- 
sággal látogatta  meg.  Van  nagy  hírneve,  boldogabb  a 
királynál,  kinek  ezer  gondja  van,  míg  ö  hetenkint  lemor_ 
zsol  egy  prédikácziót,  azután  nyugszik.  Szép  gyenge  fele- 
sége és  derék  gyermekei  vannak. 

De  csakhamar  vége  e  boldogságnak.  Várad  felől 
György  cardinál  szomorú  hírt  hoz,  vitatkozniok  kell  az 
eretnekekkel,  az  erdélyi  eretnekekkel,  a  kik  tagadják  a 
szentháromságot.  A  drámai  hatás  kedvéért  György  azt  is 
elmondja,  hogy  Vicarius  Pál,  kiben  nagyon  bíznak,  bújá- 
ban nem  tud  enni,  mert  egy    paraszt   fölvetette   előtte  a 

Boduái-  Zs,  :    A  magyar  irodalom  története.  0O 


466  VALASZUTI  rOMOEI>IA 

kérdést,  hogy  hol  vau  megírva  a  szentháromság  a  bibhá- 
ban  s  nem  tudott  neki  megfelelni.  Egy  tanácsosai  azon- 
ban mégis  szolgál,  hogy  hirdesse  be  a  papokat  egytől 
egyig  és  eskesse  meg,  hogy  soha  sem  vallanak  egyebet^ 
csak  a  mit  MeUus  Péter  vall,  írjon  a  faluknak  és  váro- 
soknak, hogy  a  másféle  hítü  embereket  fogják  és  égessék 
meg,  mert  egy  vak  paraszt  egy  hitvány  írás  nélkül  egy 
tartományt  «elhat>  azzal  a  tudománynyal,  oly  igen  «ra- 
gadó»  tudomány. 

Valóban  a  kálvinisták  aggodalma  és  aprólékos  ké- 
szülődése, agyarkodása  az  unitáriusok  ellen,  drámai  lele- 
ményességgel van  előadva.  Kicsúfolja  a  dialecticát,  a 
semmitmondó  szónokok  üres  beszédárját,  kigúnyolja  az 
összehívó  levelet :  literae  convocatoriae.  Majd  Vicarius 
Pál  érkezik,  ki  «az  erdélyi  bestiák>  megjöttél  hírleli,  a 
mitől  Péter  pápa  elájul  és  mikor  magához  tér  és  meg- 
tudja, hogy  a  bírónál  vannak  az  unitáriusok  szállva,  ki 
akarja  onnét  tiltani,  de  kudarczot  vall. 

Itt  azonban  a  költő  kissé  naiv  eljárást  követett, 
mert  a  szolga  a  pápa  szavai  után  mindjárt  beszél  a  bí- 
róhoz és  a  bíró  szavait  azonnal  átadja  a  pápának,  mintha 
helyét  el  sem  hagyva  vinné  a  rendeletet  és  hozná  a 
választ,  a  mi  csak  úgy  történhetett,  hogy  míg  a  színpad 
egyik  oldalán  a  pápa  lakása  volt,  a  másikon  a  bíró  háza 
emelkedett.  A  bíró  kellemetlen  elutasító  válaszára  azután 
egy  maccaroni-közmondást  ejt  ki  a  pápa :  Est  fides  in 
paras.i't,  sicut  piscis  in  haras.it. 

Végre  sok  aggodalommal  megkezdik  a  vitát,  mely- 
ben el  vannak  osztva  a  szerepek.  Péter  pápa  Dávid 
Ferenczczel,  György  cardinál  Garianus  Jánossal,  majd 
Vicarius  Pál  az  olasz  doktorral,  Blandratával  vitatkozik. 
De  mint  Sztárainál  Borbás  bíró  az  intéző  szellem,  úgy 
itt  Gál  bíró  játszik  fontos  szerepet.  Borbás  hatalmasabb, 
tanultabb,  egész  theologus  mint  valamely  pap,  Gál  szives 


Á  DKAMAl  KÖLTÉSZET  4(i7 

vendégszerető  házigazda,  a  kit  nagyon  érdekel  a  vallás 
kérdése  és  ha  meggyőződött,  még  olyannak  sem  enged, 
a  kitől  máskor  elfogadta  a  parancsot.  Az  ö  beavatkozása 
hatalmas  támasza  az  unitáriusoknak,  kik  teljes  győzelmet 
aratnak,  midőn  Vicarius  Pál  hozzájok  szegődik,  ki  a 
mily  ügyetlen  vitatkozónak  mutatta  magát,  annyira  meg- 
alázódik most  és  őszintén  bevallja,  hogy  tévedett,  «az 
pokolbeli  ördög  eltévelyítette  volt  az  istennek  utait>.  Az 
ö  megtérése  föUelkesíté  a  hallgatóságot,  úgy,  hogy  fel- 
kiáltottak :  íMü  is  ma,  Vicarius  uram,  mind  az  egész 
város  a  megtérésben  követünk  téged  >  ;  Dávid  Ferencz 
pedig  magához  híja  és  letéteti  vele  a  vicarius  nevet, 
«mert  az  apostolok  között  sem  volt  eardinál,  sem  vica- 
rius*. György  eardinál  azonban  marad  a  régi,  hivatkozik 
az  ebédre:  « Menjünk  haza,  monda,  mert  az  jó  főzök 
várnak.* 

A  szereplök  közül  legjobban  vannak  egyénítve  a 
kálvinista  felekezet  tagjai.  Az  ő  hőseik  több  jellemvonás- 
sal dicsekedhetnek,  mint  a  mennyivel  az  unitáriusokat 
ruházta  fel  a  szerző.  A  gyűlölet  jobban  ért  a  vonások 
feltalálásához  mint  a  szeretet  és  míg  a  drámai  hatás 
kedvéért  kiváló  vonásokkal  kellett  kiemelni  a  kálvinistákat, 
addig  az  unitáriusok  csak  a  dogmatikai  magyarázatokkal 
foglalkozván,  nem  nyílt  alkalma  a  szerzőnek  őket  kiemelő 
vonásokkal  kitüntetni.  Legtöbb  jellemvonása  van  Péter 
pápának,  hisz  az  életben  is  Melius  Péter  nagy  tekintélyű 
és  szigorú  kálvinista  pap  volt,  a  ki  az  erőszaktól  sem 
riadt  vissza.  Mint  Béza  és  Calvin  a  helvét  földön,  oly 
zsarnok  volt  ő  a  magyar  kálvinismus  Rómájában.  Mindig 
erélyesen  szól :  Hagyom  és  parancsolom  én  tü  nektek 
felföldi  és  alföldi  papok.  A  veszély  tudatában,  tehetetlen- 
sége érzetében  elájul ;  de  mikor  magához  tér,  újra  a  régi 
energia  embere. 

György  kardinál  félénkebb.    Okos  számító,    rendező 

30* 


468  VÁLASZÚTI  COMOEDIA 

talentum,  de  világosabban  lát,  vitájában  óvatos,  nem  sért, 
nem  bánt  és  könnyen  letorkolhatni,  nem  jártas  a  polé- 
miában, mint  Vioarius  Pál  mondja  róla  :  « Ebben  a  hó- 
napban meghigul  az  agyveleje  is,  az  feje  megczám- 
porodik*. 

Pál  vicarius  még  gyengébb  ellenfél.  Mindjárt  bevallja 
felekezetük  gyöngeségét,  elárulja  gyarlóságukat  s  így 
maga  alatt  vágja  a  fát.  Vele  szemben  könnyű  dolga  van 
az  ellenpártnak. 

Mikor  írta  drámáját  a  névtelen  költő,  nem  tudni. 
A  debreczeni  hitvita  1567-ben  deczember  4-én  folyt  le, 
melyet  valószínűleg  hamarjában  öntöttek  drámába,  mert 
semmi  vonatkozás  sem  árulja  el  Dávid  Ferencz  romlását, 
fogságát  és  halálát,  a  mit  a  kor  írója  nehezen  engedett 
volna  el. 

Akart-e  vele  a  nagy  közönségre,  felekezete  hiveire 
hatni  ?  Bizonyosan,  különben  nem  írta  volna.  S  ha  igaz, 
hogy  előadták,  hihetőleg  tetszett  is,  mert  e  kor  drámai 
alkotásaiban  a  tanító  és  az  erkölcsi  elem  nagyon  kielé- 
gítette a  hallgatóság  szerény  igényeit.  Mert  míg  egyrész- 
ről tanúit  belőle,  megtanulta  az  unitárius  vallás  legfőbb 
hitágazatát  és  annak  bebizonyítását,  az  alatt  mulatott 
is  a  kálvinista  pápa  rövid  boldogságán,  komikus  aggo- 
dalmán, nevetséges  kifakadásain,  majd  elájulásán,  utóbb 
nagyhangú  fellépésén  és  ügyes  letorkoltatásán.  Gál  bíró 
és  a  többiek  lármás  beavatkozása  szintén  megkaczagtatta 
az  egyszerű  paraszt  közönséget ,  melynek  nem  sok  kellett, 
hogy  jóízűen  nevethessen  a  papok  máskor  irigyelt 
helyzetén. 

Abrudbányán  1569-ben  adott  ki  Karádi  Pál  uni- 
tárius püspök  és  nyomdász  :  Comoedia  Balassi  Mennihart 
áruUatásáról  melliel  elszalcada  as  magyar  országi  második 
válaztot  János  láráltul  czímű  drámai  müvet.  Mint  maga 
mondja,  a  munka  csak  úgy  akadt  a  kezébe  és  nem  tűr- 


A  DRÁMAI  KÖLTÉSZET  46ÍI 

hette,  hogy  ki  ne  adja,  mert  meg  akarta  bélyegezni  a 
sok  árulást,  a  miért  az  egész  Magyarország  puszUda, 
ves."e  és  romla ;  kiadta  azért  is,  hogy  példát  vegyenek 
kortársai  az  egy  Balassán,  kit  nézete  szerint  sokáig  tűrt, 
de  végre  súlyosan  megbüntetett  az  isten.  Hosszú  és  ügyet- 
len ajánlás  után  a  színdarab  következik  öt  részben.  A 
szereplöket  közbeszólóknak  nevezi.  Az  első  részben  Kasza 
Mátyás,  Szénási  István  prédikátor  és  Balassi  Menyhért 
játszanak.  Mint  Kertbeny  megjegyezte,  színpadi  ügyes- 
séggel van  megkezdve  és  érdekesen  folyik  tovább,  hogy 
bemutassa  a  hős  erkölcsi  és  társadalmi  életét.  A  második 
részben  Balassi  belső  embereinek,  czinkos  szolgáinak 
tanácsát  kéri  ki,  hogy  mivel  nyerje  meg  az  urakat.  Ta- 
más azt  feleli,  hogy  ajándékkal  és  hittel.  Ez  utóbbi  nagyon 
megtetszik  az  úrnak,  «mert  nagy  jó  és  hasznos  keres- 
kedésnek esmérte  az  hittel  való  kereskedési  mindenkor, 
kihez  az  több  kereskedések  mind  semminek  tetszenek*.  A 
harmadik  rész  nagyon  rövid.  Balassi  küldöttje,  Józsa 
deák  és  Oláh  érsek  állanak  szemben  egymással.  A  negyedik 
részben  Balassa  gyónik  az  érseknek,  cynicus  könnyűség- 
gel vallja  bűneit  és  kissé  túlozva,  de  megismerjük  a  hős 
aljas  életét ;  míg  végre  tizenegyet  üt  az  óra,  az  érsek  is 
megunja  a  sok  gyalázatos  cselekedet  hallgatását :  «Ideje 
ennünk,  assok  dolgot  másszorra  hagyjuk*.  Balassi  azon- 
ban folytatja,  míg  száz  gíra  ezüstöt  nem  ajánl  fel  az 
érseknek,  melyet  ez  köszönettel  fogad,  minden  jót  igér  a 
bűnösnek,  fel  is  oldozza.  Az  ötödik  rész  nincs  összeköt- 
tetésben a  négy  elsővel.  Ebben  Balas.'^a  Boldizsár,  a  német 
udvar  e  kezese,  szökik  meg  Detrekőbe,  vagy  mint  ő  csú- 
folja :  Gyölreköbe, 

A  ritka  mű  fölkeltette  Toldy  Ferencz  figyelmét,  a 
ki  látta,  hogy  cselekvény  és  drámai  haladás  nincs  a 
darabban,  a  feltalálás  igen  szegény,  a  jellemfejlödés  szin- 
ten hiányzik  ;  de  a  jellem  festés  éles  határozó  vonásokkal 


470  KAEÁDI  PÁL  NÉVTELENÉ 

készült.  Mint  korfestő  irat  is  becses.  A  szerző  szándéka 
azonban  nem  irodalmi,  művészi,  hanem  erkölcs-politikaii 
volt.  P.  Szathmáry  Károly  csekély  vagy  semmi  költő 
becset  sem  tulajdonít  a  színműnek,  neki  alig  egyéb  mint 
szatíra  a  fülgyónás  ellen.  Jellemző  korrajznak  sem  tekinti. 
Kertbeny  ellenkezőleg  magasztalással  szól  róla.  Nézete 
szerint  a  jellemek  plasztikus  festése,  finom  lélektani  indo- 
kolások a  névtelen  szerző  legerősebb,  valóban  művészi 
alkotásai  s  még  remek  színpadi  dialogizálását  is  felül- 
múlják. Dialógja  oly  művészi,  hogy  azt  csak  szakember, 
színész  írhatta.  Oly  mondatok,  kérdések,  feleletek  fordul- 
nak elő  benne,  melyek  fején  találják  a  szöget  és  egye- 
nesen Aristophanesre  vagy  Moliérere  emlékeztetnek.  Azt 
hiszi,  hogy  Balassi  Menyhárt  nem  vallásos  vitairat,  nem 
írta  prédikátor,  de  akárki  írta,  csak  az  volt  a  czélja,  a 
mit  Toldy  mond:  « Balassi  Menyhárt  jellemét  a  közmeg- 
vetésnek adni  által.*  Ugyanezt  hirdeti  más  szóval  Beöthy 
Zsolt  is,  mikor  a  darab  czéljáról  mondja:  «Nem  volt, 
nem  lehetett  az  egyéb  mint  Balassának  és  egész  fajzat- 
jának  pellengére  állítása >.  De  helyesen  leszállítja  Kertbeny 
tűlzásait  és  egy  írásban  terjesztett  politikai  pamfletet  lát 
benne,  melyet  a  jellemfestés  nagy  ereje  és  a  dialóg  ritka 
életteljessége  tüntet  ki.  Egyéníteni  törekszik.  Az  egész 
egyíránt  nagy  értékű  korkép. 

Mindez  a  kritika  elismeri  a  mű  kor  és  jellemfestő 
erejét  és  élénk  dialógját;  a  többi  dicséret  alighanem 
nagyítás.  Színészeink  nem  voltak  s  így  nem  is  játszhatták, 
legfölebb  műkedvelők  tehették  volna,  a  mi  szintén  való- 
színűtlen. Komposítióról,  drámai  szerkezetről,  mely  okvet- 
lenül szükséges  a  hatásos  előadáshoz,  szót  sem  lehet 
ejteni.  Azért  kerek  cselekvényről  sem  lehet  beszélni.  De 
hát  kinek  a  müve  ?  Egy  oly  férfiúé,  a  ki  megunta  a  val- 
lási villongásokat,  a  ki  nem  szerette  a  protestáns  prédi- 
kátorokat, nem  becsülte  a  katholikus  papokat,  gyűlölte  a 


A    liKAMAl    KÓLTKSZET  471 

szenteskedést,  még  jobban  a  nagy  urak  és  szolgáik  gaz- 
ságát, felháborodott  az  emberek  aljasságán,  kegyetlen 
önzésén,  sötét  jellemtelenségén.  melynek  legmerészebb, 
leghatalmasabb  személyesitöje  Balassi  Menyhért  és  udvara 
volt.  A  reactio  hajnalán  szoktak  az  ily  egyének  szórvá- 
nyosan mutatkozni,  előfordulnak  azonban  mindenkor. 
Olyanok  ők,  a  kik  unják  az  új  eszme  lármás  hőseinek 
nagyhangú  szólamait ;  nem  szeretik,  nem  ünneplik  a  ré- 
git, nem  állnak  be  a  reactio  szolgálatába  ;  de  van  érzé- 
kök  a  kor  gyarlóságainak  földerítéséhez,  látnak  és  szem- 
lélnek a  nélkül  hogy  lelkesednének.  Van  bennök  egészsé- 
ges, józan  ész,  mely  helyesen  tud  ítélni,  nem  rajongnak 
semmiért,  de  nem  is  fanatikusok  ;  komédiának  nézik  az 
életet  és  némelyikük  tréfálkozva  tud  szólani  oly  szörnyűsé- 
gekről, egy  komédia  tárgyává  tud  tenni  oly  aljasságokat, 
melyeket  csak  felháborodva  olvashat  a  jó  szívű,  nemes- 
lelkű  ember.  Ö  sem  gyönyörködik  bennök,  de  nem  ba- 
rátja a  páthosnak,  a  szenvedélyes  kifakadásoknak  ;  azért 
a  nevetséges  mezében  láttatja  a  kor  bűneit  s  keserűség 
helyett  mégvető  mosoly  jelentkezik  ajkain.  Én  legalább 
ilyennek  látom  a  szerzőt,  a  ki  megunta  az  örökös  hit- 
vitát, nem  csodálta,  ünnepelte  a  régit  és  többé-kevésbbé 
szomorú  komédiának  tekinthette  az  életet. 

Előkelő  államférfi  vagy  valamely  szegény  tanító  és 
prédikátor  volt-e  az  illető,  nehéz  volna  megmondani. 
Való.színü,  hogy  magasabb  állású  volt,  de  már  prédiká- 
toroknál is  akadunk  effajta  gondolkodásra,  a  kik  inkább 
emberek  mint  az  új  eszme  rajongó  hősei  valának.  Az 
ilyen  gondolkozásúak  azonban  csak  szórványosan  fordul- 
nak elő,  félretolja,  névtelenné  teszi  őket  a  fejlődő  reac- 
tio vagy  pedig  bölcsészek  válnak  belőlök,  a  kik  szerény 
körükben  hirdetik  a  kétkedés  tanát.  Nem  apostolok,  csak 
gondolkozók,  amelyen  Descartes-féle  ábrándozok  ;  de  a 
kik  lassú  munkásai  egy  új  világnézetnek.  Balassi  Meny- 


472  ■  S    EGEDI  LORINCZ 

hárt  szerzője  névtelen  maradt,  senkinek  sem  állolt  érde- 
kében ismerni,  magasztalni  az  írót  :  a  protestánst  bán- 
totta müvében  a  prédikátor  komisz,  megvetett  szerepe,  a 
katholikust  az  érsek  szátnító,  politikus,  igazi  vallásosság 
nélküli  megjelenése  és  más  egyéb.  Talán  örült  volna  neki 
a  színész,  a  művész,  ilyenek  azonban  aligha  valának. 
De  mindenesetre  tisztelettel  emlékezett  róla  az  a  kevés 
gondolkozó,  a  kiknek  negativ  eszméit  és  érzelmeit  ö 
tudta  legszebben  kifejezni  a  XVI    század  irodalmában. 

Szegedi  LŐrincs  fordította  Selneccerus  latin  mü- 
vét magyarra.  Tlieopliania  asaz  isteni  megjelenés.  Üj  és 
igen  szép  comoedia  az  mi  első  atyáinlinah  állapotjáról  és 
az  emberi  tisztehneh  rendeléséről  avagy  grádicsáról  czím 
alatt.  Megjelent  1575-ben  Debreczenben.  —  Szegedi  nem 
nevezi  meg  forrását,  Heinrich  Gusztáv  azonban  megta- 
lálta a  német  szerzőt,  a  kit  a  magyar  író  hiven  követett. 
A  munka  előadásra  volt  szánva,  ezt  mutatja  a  prológus, 
melyben  az  egyik  ifjú  kijelenti,  hogy  «az  mi  gyülekeze- 
tünk comoediát  akar  ágálni,  kinek  neveTheophania.*  Az 
ifjúsági  színdarab  egyike  ama  gyarlóságoknak,  melyek  csak 
naiv  gyermekeknek  tetszhetnek.  A  munka  azon  kezdődik, 
hogy  Éva  siratja  a  bűnét,  Ádám  a  mezőre  készül  és  vi- 
gasztalja feleséget ;  egyúttal  meghagyja,  hogy  mosdassa 
és  füröszsze  meg  fiait,  mert  harmadnap  múlva  ünnep 
lészen.  Kain  nem  akar  mosakodni,  öcscseit  halállal  fenye- 
geti. Azalatt  eljö  az  élő  isten  a  három  föangyallal.  A 
tiszta  x\bel  es  Szeth  örömmel  néznek  eléje,  a  « rusnya  és 
undok*  Kain  azonban  elrejtőzik  a  szénában.  Az  Úr  meg- 
dicséri őket,  előhija  Ábelt,  elmondatja  vele  a  tízparan- 
csolatot, « hitének  ygait*  és  a  miatyánkot.  Majd  Káint 
hivatja  elő. 

Szeth  :  Kain  bátya  ! 

Kain  :  Az  istenre  kérlek,  hallgass,  ne  szólj.  Elmeueieamaz  .^ 

Sz. :  Kicsoda  amaz  ? 


A   DRÁMAI  KÖLTÉSZET  47;^ 

K. :  Az.  kit  istennek  mondotok. 

Sz. :  Még  ugyan  itten  vagyon. 

K. :  Hát  miért  hisz  engemet  V  Menj  el  veszteg,  hogy  meg  ne 
tudja,  hol  vagyok. 

Sz.  :  De  immáron  tudja  és  jól  lát. 

K.  :  De  ki  árúit  engemet  el  ? 

Sz. :  Ki  árúit  volna  el  ?  Senki  sem.  Jól  lát  téged  az  isten 
mind  küviil  és  belől. 

K. :  Hány  szeme  vagyon? 

Sz. :  Mindeneket  jól  tud  ó',  valamit  mi  cselekedünk,  mind  jól 
tudja  és  jól  látja.  De  tégedet  vár,  jöjj  elő. 

K. :  Mit  kell  cselekednem,  mondd  meg. 

Sz.  :  Kérdi  tőled,  mit  tanultál. 

K.  :  Elveszek,  mert  semmit  se  tudok. 

Sz.  :  Jövel,  ne  késsél. 

K. :  Utánad  megyek. 

Kain  amiigy  borzasán,  szalmásán  beállít  a  házba, 
hátat  fordít  az  islennek.  Az  isten  megrója  piszkosságát, 
köszöntése  elmaradását,  mire  Kain  igy  üdvözli :  Egészséggel ! 

Nem  tud  az  isten  kérdéseire  felelni,  nem  tudja  el- 
mondani a  miatyánkot,  példáiíl  így  alakítja  át  az  Úr 
imádságát:  <Adj  minékünk  nagy  sokságú  kenyeret  és 
bocsásd  meg  az  adósságot  és  adj  minekünk  minden  go- 
noszt Amen».  Mivel  Kain  értetlenül  felele,  isten  «öcscsei- 
nek  szolgájává  teve »,  megalapítá  a  társadalmi  osztályokat, 
Ábelnek  ajánlotta  az  ige  hirdetését,  Szethnek  a  község 
gondozását.  Végül  a  jó  keresztyéneket  és  Évát  vigasztalja. 

A  darabban  tizenegy  intcrlocutor  szerepel,  az  emlí- 
tetteken kívül  Ham,  Esau,  a  három  főangyal :  Gábor, 
Mihály  és  Rafael.  A  felvonások  között  a  kar  énekel. 
Nyelve  elég  élénk,  elég  drámai  ;  ha  azonban  e  munkából 
kellene  megítélni  a  kor  benső,  családi  életét,  talán  nagyon 
tévednénk.  Kain  viselete  anyjával  szemben,  majd  olyan 
mint  egy  kis  elkényeztetett  szemtelen  kölyöké,  majd  meg 
egy  érett  ficzkóé,  vad  suhanczé,  a  ki  eszik,  iszik,  leányok 
után  jár,  tud  Jupiterről  stb. 


A    SZÉPPRÓZA. 

A  prózában  írt,  de  gyönyörködtetésre  szánt  müvek, 
a  széppróza  keretébe  tartoznak.  A  XVI.  század  is  mutat- 
hat fel  ilyeneket,  melyek  az  olvasókat  mulattatni  kívánták. 
Igaz,  hogy  tanítani  is  óhajtottak,  de  gyönyörködtetve 
tanítani.  Keletkezésök  alig  esik  az  actío  legtüzesebb  nap- 
jaiba. Az  új  eszme  lovagjai  nem  szeretik  a  tiszta  nyu- 
godt elbeszélést,  nyelvök  duzzadtabb,  szenvedélyesebb, 
előadásuk  czélzatosabb,  mint  hogy  jó  elbeszélők  lehetné- 
nek. Kivált  nem  kedvelik  a  prózát.  Ez  könnyebb,  szaba- 
dabb természeténél  fogva  csábít  a  szélességre,  az  apró- 
zásra  és  részletezésre,  a  körülmények  bővebb,  majd 
élénkebb  festésére,  a  mit  nem  szeretnek  az  actio  em- 
berei, mert  előttök  magasabb  czél,  az  új  eszme  terjesz- 
tése lebeg.  Csak  a  reactió  hajnalán  honosul  meg  és  ter- 
jed el  a  széppróza.  Ez  is  még  nehézkes,  nem  eleven  es 
mozgékony.  Alig  tud  kivetkőzni  az  actio  kothurnusából, 
nagyhangú  dictiójából.  Idő  kell  hozzá,  hogy  könnyed- 
ségre tegyen  szert.  Nem  sokára  ez  sem  hiányzik.  A  mint 
elenyészik  az  actio  izgatottsága,  megjelenik  a  kedély 
hangja ;  csakhamar  érzi  az  olvasó,  hogy  némi  melegség 
nyilatkozik  az  irályban,  bensőség  az  előadásban,  könnyű 
kezelés  a  nyelvben.  Nemzeti  és  népies  akar  lenni  az 
író.  Magyaros  fordulatok,  házias  szólamok  kezdenek  tet- 
szeni. Az  actió  írója  inkább  beszélni,  szónokolni  tud,  a 
reactióé  elbeszélni  és  társalogni. 

A  XVI.  század  szépprózája  egy-két  meseírót,  néhány 


A  SZEPPKOZA  475 

regényes  elbeszélőt  és  fordítót    tud  felmutatni.    Először  a 
meseírókról  szólunk. 

I.  Pesti  Gábor  volt  hazánkban  az  Aesopusi  mesék 
első  átdolgozója.  1536-ban  jelentek  meg  az  ö  meséi  Bécs- 
ben. Aesopí  Phryfiis  fahulae  Gábrielé  Pannonio  Pesthino 
interprete.  Esopits  fabulaij,  stb.  czím  alatt.  Egyetlen 
példánya  a  bécsi  cs.  és  kir.  udvari  könyvtárban  van, 
másolatából  adta  ki  utóbb  Toldy  Ferencz,  sőt  megtalálta 
azon  gyűjteményes  munkát  is,  mely  Pestinek  forrásúi 
szolgált.  Ezzel  gondosan  összevetette,  kimutatta,  mely 
szerzőket  vett  át,  kiket  hagyott  ki.  A  magyar  mesék 
száma  185.  Ugyanaz  a  tárgy  azonban  kétszer  is  elő- 
fordul Pestinél,  a  ki  lelkes  előszavában  mondja,  hogy  mint- 
egy három  mesében  megváltoztatta  az  állatok  neveit  s 
Ígéri,  hogy  ha  kedvező  fogadtatásra  talál  munkája,  többet 
is  fog  merni  és  buzgóbban  szolgál  hazájának,  mert  Pesti 
valóban  a  nemzet  szellemét  és  nyelvét  akarta  művelni; 
meg  van  győződve,  hogy  mindnyájan  adósai  vagyunk  a 
hazának  s  javát  előmozdítani  tartozunk.  Fordítása  jel- 
szavául Horatius  híres  tanácsát  fogadta  el.  hogy  a  szót 
nem  kell  szóval  kifejezni,  nem  kell  szolgai  hűséggel  ra- 
gaszkodni a  szókhoz,  hanem  a  gondolatot  kell  szép  és 
találó  nyelven  tolmácsolni.  Pesti  követte  is  e  tanácsot, 
müvében  nincs  meg  a  szolgai  hűség,  meglátszik  a  köny- 
nyed,  folyékony  és  magyaros  előadásra  törekvés.  Igaz 
ugyan,  hogy  nem  igen  éri  el  czéiját :  de  az  ő  korában 
még  a  törekvés  is  elismerésre  méltó.  Különben  jól  elbe- 
szélni, könnyen,  kerekdeden  valamit  előadni  nem  könnyű 
feladat  és  mindig  nehéz  munka  volt  a  kezdő  írókra  nézve- 
Pesti  azonban  elég  jól  végezte  munkáját.  Könyve  elé 
Aesopus  életrajzát  tette.  A  néhány  lapra  terjedő  biographia 
Planudesből  van  kiszedve.  Ez  is  elég  folyékonyan,  kelle- 
mesen halad  s  mutatja,  hogy  Pesti  egy  fejlett  irodalomban 
az  irály  mestere  lett  volna.  Különben  ő  nem  tartozott  az 


476  PESTI  GÁBOR 

Új  eszme  apostolai  közé.  Leikél  nem  ragadta  me?,  csak 
érintette  a  század  szelleme  ;  működése  csak  hídjáúl  szolgált 
a  renaissance-kori  gondolkozásnak  az  új  eszméhez.  Az 
actio  korában  nem  is  szokott  nagyon  szerepelni  az  aeso- 
pusi  mese.  Az  eszme  rajongó  hősei  ódái  hangulatukban 
nem  szeretik  a  görög  mese  higgadt  és  csendes,  tiszta  és 
derült  világát.  A  mese.  a  példázat,  a  közmondás  rendesen 
a  csendesebb  idők  irodalmában  vannak  otthon.  Talán 
ennek  tulajdoníthatni,  hogy  megint  csak  a  protestáns 
izgatás  lohadásával  jelenik  meg  újra  Aesopus  fabulája 
1566-ban.  A  mese  egyszerű  eletbölcsesége  nem  igen  illik 
a  rajongás  hőseinek  ajkaira.  .íózan,  kitisztult  és  gyakor- 
lati bölcsesége  csak  lehűti  a  tV)lhevűlt  kebleket,  egészséges 
és  emberszerető  morálra  tanítja  őket  szenvedély  és  izga- 
tottság nélkül.  Oly  idők  elmeszüleménye,  mikor  nem  lehet 
mindent  szabadon  és  hangosan  kimondani ;  mikor  a  ha- 
talom és  a  közszellem  nem  igen  szereti  az  exaltált  em- 
bereket, nem  tűri  vakmerő  nyíltságukat:  de  sokszor  elszí- 
veli a  mesében  rejlő  tanúiságot,  a  rövid  történetke  erkölcsi 
doctrináját.  Ezt  a  tanúiságot  Pesti  Gábor,  mint  ő  nevezi, 
értelmet,  versekben  adta,  melyek  azonban  csak  azt  mu- 
tatják, hogy  gyönge  verselő  volt. 

Heltai  Háspár  kiadott  s.iá.r  fahidat,  mehjehet  Aeso- 
pushől  és  eiiyehünnen  egijhegyüjtett  és  össve  szörzett  a 
fabuláknah  értelmével  efjyetembe.  A  buzgó  reformátor  e 
müvében  szelídebb  húrokat  kezd  pengetni ;  azt  akarja 
mondani,  hogy  béke  lábra  óhajt  állani  mindenkivel,  azért 
kijelenti  előszavában :  *  Senkinek  e  munkámmal  nem 
akartam  ártani,  senkit  nem  akartam  boszantani,  sen- 
kit is  megkissebbiteni.  És  vélem,  hogy  ha  valaki  e 
fabulákol  jó  szívvel  meg  akarja  olvasni,  hogy  sok  jó 
hasznot  vehet  belőle. >  Ez  már  nem  az  újítás  emberének 
hanpja.  Nem  így  szólottak  társai.  Eszméjök  vezérlete 
alatt  merészen  támadtak,    ostromoltak  s  nem  keresték  a 


A  SZÉPPRÓZA  477 

békét.  E  szelid  hang  daczára  attól  tart,  hogy  jó  szándé- 
kát és  nehéz  munkáját  sokan  ^^vissza  és  gonoszra  magya- 
rázzak ;  mert  a  szája  veszetteknek    akármit    adj    eleikbe, 
azért    ugyan  nem    kedvelik,    mert  a  szájoknak    ize    elve- 
szett.*   Ha  nem  tetszik  nekik,   «üljenek  le  és  csináljanak 
jobbat.  Én  bizon  nem  irillem.*  Heltai  nem  akar  úgy  járni 
mint  a  szegény    ember  a  fiával  és  szamarával   járt.    Ezt 
a  mesét  azután  kibővítve  hosszan  tárgyalja  az  előszóban 
és  tiltakozik  a  szegény  ember  kábasága  ellen,  a  ki  utol- 
jára   is  a  vízbe  dobta  szamarát,  Heltai  a  különféle  hara- 
pásokért és  mérges    Ítéletekért    nem    veti   tűzbe    munká- 
ját ;  erősen  hiszi,  hogy  a  jámboroknak  fog  tetetni  e  müve, 
mert  nem  csak  puszta  fabulákat    gyűjtött    össze,    hanem 
< minden  fabulának  az  értelmét  is  melléje  töttem,  melyet  meg 
szerköltem  és  megékössítöttem    szent    írásokkal  és  egyéb 
szép  bölcs  mondásokkal  és  közbeszédökkel.*  Valóban  az 
értelem  nála  ki  szokott  bővülni,  hogy  akárhányszor  akkora 
mint  maga  a  mese.  Kivételt  azok  a  mesék  tesznek,  melyek 
rendkívül  hosszúak,  mint  például ;    Az  egy  nemes  ember- 
ről és  az    ördögről   szóló  mese,  mely  tizenhat  lapra  ter- 
jed, itt  már  jóval  rövidebb  a  tanúiság,  melyet  ő  nemcsak 
bölcs  mondásokkal    és  szent  írási  helyekkel  szokott  gya- 
rapítani, hanem  történeti  vonatkozásokkal  is.  Martinuzziról 
háromszor  is  megemlékezik.  Békés  hangja  mellett  mégis  fel- 
üti fejét  müveiben  az  újító  bátorsága  és  lelki  ereje.  Például 
egyik  meséjében  erősen  int,  hogy  «boszuállásra  ne  igye- 
kezzünk, mert  gyakran  történik,  hogy  istennek    ítéletétől 
visszafordul  a  koczka  és  a  hol  mi  másnak    akarunk   ár- 
tani és  mást  igyekszünk    elveszteni,    olt    mi    magunknak 
kerestünk  kárt  és  veszedelmet.    Vajha  ezt    meggondolnák 
a  nagy    urak  ;    bizony   jobb    állapot    volna  az  ö  dolgok. 
Budában  nem  volna  török  hassa.  De  a  nyereg  hátunkon 
maradott  és  a  zabola  szájunkon*.  Vagy  egy  másik  mesé- 
jében :     « Gondoljátok    meg   negyven     esztendőktől    fogva 


478  PESTI   GABOK 

hova  lőttének  el  és  bova  lesznek  naponkint  a  nagy  em- 
bermarók, az  igen  nagy  urak  és  az  egyéb  magabírók 
mind  az  országban  szerin-szerte,  mind  az  városokban!* 
Ez  már  az  actio  emberének  bátor  és  nemes  szava,  a  ki 
nem  kiméli  a  szegény  jobbágyok  elnyomóit.  Csak  is  újítá 
társainak  lelkes  szózata  és  az  új  eszme  hatása  folytán 
érthetni  az  l54:7-iki  országgyűlés  határozatát,  mely  az 
1514-iki  reactionarius  végzés  után  elismerte,  hogy  az  or- 
szágos bajok  javarésze  a  jobbágyok  elnyomásából  szárma- 
zott. Az  újítók  szívesen  védelmére  kelnek  a  s.vef/ém/  köz- 
ségnek. Ugy  látszik,  az  ő  rovásukra  dicséri  Beöthy 
Heltait,  mikor  azt  állítja,  hogy  az  emberi  méltósáfi  bátor 
önérzetének  fölébresztő  szelleme  nem  testesül  meg  refor- 
mátoraink közül  senkiben  inkább  mint  Heltaiban.*  Ez 
talán  túlzás.  Nagyjából  ismerjük  Heltai  jellemét,  adataink 
és  az  ö  irodalmi  munkássága  némi  képet  nyújtanak  a 
sokoldalú  férfiúról,  a  ki  úgy  látszik,  sokszor  meg  tudott 
alkudni  az  élettel.  Legalább  is  nem  tartozott  a  reformá- 
tió  nagy  characterei  közé,  a  kiknek  szava  többet  nyo- 
mott a  szegény  nép  érdekében.  Az  actio  idején  igen  sok 
ügyvédje  akad  a  szegény  községnek,  azért  jobb  dolga  is 
van,  mint  a  reactio  idején,  mikor  az  elnyomott  nép  se- 
hol sem  szerezhet  igazságot  és  gyakori  lázongásokban 
szokott  kitörni.  A  tekintély  és  a  rend  eszméje  pártolja  a 
hatalmasokat,  a  nemzeti  eszme  képviselőit  és  nem  hall- 
gatja meg  a  szegény  ember  panaszát,  a  ki  mindenütt 
süket  fülekre  talál.  A  XVI.  században  nem  egy  hatalmas 
ember  élt  gyalázatos  életet,  nyúzta  szegény  jobbágyait 
de  általában  még  sem  nehezedett  rajok  oly  súlyos  erköl- 
csi nyomás  mint  a  XVII-ben,  mikor  a  fegyelem  nyomasztó 
igája  szorította  őket,  mikor  legfölebb  az  örökös  háborúk 
zajában  élveztek  némi,  habár  szomorú  szabadságot. 

Heltai    irályán  vonzó  népiesség  és  egyszerűség  öm- 
lik el.  Elleste    a   nép    szólamait    és    ügyesen    alkalmazta 


A  SZÉPPRÓZA  479 

azokat.  Szeret  kedélyesen,  enyelegve  csevegni.  Természe- 
tes, hogy  reformátori  szerepéhez  képest  bőbeszédű,  néha 
szószaporító  lesz.  Nincs  érzéke  a  mese  rövidsége  iránt. 
Mindig  sok  a  mondanivalója,  jóval  több  mint  a  mennyi 
egy  meseírónak  elég.  Szeret  körülírni,  tájékoztatni,  gon- 
golataiba  bőven  bevezetni ;  attól  látszik  tartani,  hogy 
nem  értjük  meg.  Nem  idegen  a  példabeszédektől,  helyi 
vonatkozások-  és  közmondásoktól,  melyeket  mi  alig  ér- 
tünk meg,  például:  « Kifogyott  a  Salamon  zsírja  belőle;* 
«Hadd  haragudjan  varga  Bereczk,  azért  jó  talpot  szab,> 
«Azelőtt  Fürtes  Gálnak  vala  neve,  de  immár  Kopasz 
Gálnak  hívják,*  stb.  Forrásokul  a  német  meseírókat  hasz- 
nálta. Burkhard  Waldis,  Steinhöwel,  Boner  német  mese- 
gyűjteményeiből merített. 

Heltai  meséi  1566-ban  jelentek  meg  először,  1596-ban 
másodszor. 

LasJcay  János  debreczeni  mester  1592-ben  adta  ki 
As  Aesopus  életéről,  erkölcséről,  minden  fődolgairól^  és 
haláláról  való  históriát.  Mint  a  czímlapon  mondja,  gö- 
röghői és  deákból  fordította  magyarra.  Munkája  nem  szo- 
ros történeti  mü,  hanem  a  nagy  meseköltőnek  mesés  éle- 
tét beszéli  el  sok  adomával  és  talányfejtéssel.  Hosszasan 
foglalkozik  Aesopus  rútságával,  számos  példával  hoza- 
kodik elő  annak  bizonyítására,  hogy  kitűnő  és  magas 
állású  férfiak  is  voltak  rútak.  Majd  Aesopus  eladására 
tér  át,  elmeséli,  hogy  veszi  meg  Xanthus  a  rabszolga- 
vásáron,  megad  érette  40  sestertiust,  «ki  magyar  pénzt 
száz  pénzt  teszen>  ;  hogy  viszi  haza  gonosz  erkölcsű  fele- 
sége elé.  Természetesen  Aesopus  szikrázó  szelleme  min- 
denütt helyt  áll,  mindenre  ügyesen  válaszol.  Jóllehet 
thahotál*  és  vele  bosszúságot  kelt,  mégis  mindenkit  meg- 
nyer magának.  Végre  görög  hetük  megfejtésével  egy  korsó 
aranyat  talál,  csakhogy  <ez  bölük  azt  is  jelentik,  hogy 
ez  meglelt  kincset  az  nándorfejérvári  tiszttartónak  kellene 


480  PESTI  GÁBOR 

adni.>  Pedig  Xanthus  magának  szerette  volna  megtartani 
a  pénzt.  Azért  először  lánczra  verette  Aesopust,  majd 
megijedvén  üvöltésétől^  szép  szóval  kérte,  hogy  hallgas- 
son, falja  he  az  nyelvét,  ha  szabad  akar  lenni.  A  nagy 
mesélő  végre  is  eléri  czélját,  szabad  lesz.  Ezután  maga- 
sabb szerep  jut  neki  az  életben.  Királyok,  nagy  urak  és 
népek  veszik  igénybe  kiapadhatatlan  szellemét.  Találós 
mesék,  fogós  kérdések,  megfejtendő  problémák  várakoz- 
nak reá,  melyekre  mindenkor  tud  válaszolni,  hol  tréfásan, 
hol  igazán.  Kroesus  királyhoz  költözködik,  ennek  kedvéért 
írja  «ez  beszédeket,  melyeket  mostanában  is  az  ő  neve 
alatt  olvashatunk.  >  Majd  a  király  ajánló -levelével  utazik 
Görögországba,  hol  a  hét  bölcset  akarja  látni,  kikkel  szin- 
tén hallatja  élezés  mondásait.  Babyloniában  nagyon  meg- 
kedveli a  király,  mert  az  akkori  nagy  békeség  idején, 
«az  királyok  csak  az  írásnak  olvasásában  és  az  kérdez- 
kedésekben  avagy  meséknek  megfejtésében  szoktanak  vala 
gyönyörködni. >  Itt  «íiúúl  magának  egy  tisztes  inast*  fo- 
gadott, a  kit  mindenféle  dealú  tudományban  szépen  tanít- 
gatott. E  fiu  rágalma  halálos  ítéletet  vont  a  fejére.  Meg- 
mentik azonban  és  visszafogadja  a  gonosz  fiút,  folytatja 
tanítá.sát,  melyet  bőven  megismertet  az  író. 

Nagyon  érdekes  ez  a  tanítás,  csupa  erkölcsi  tanács, 
melyeken  nagyon  megérzik  az  eszme  viharának  lecsilla- 
podása, a  kijózanodás  megjelenése,  az  egyszerű,  általános 
emberi  erkölcsök  ajánlgatása.  Nincs  se  protestáns,  se  ka- 
tholikus  ízök.  A  szerző  józan,  okos,  gondolkodó,  a  ki  nem 
szereti  a  képmutatást,  sem  a  tettetés  szentséget ;  szerinte 
a  gonoszság  nem  tisztességes,  de  gyakorta  hasznos ;  a 
jámborság  mindig  dicséretes,  de  gyakorta  haszontalan  és 
szűkölködő.  Tiltja  a  kevélységet,  a  bujaságot,  a  tobzódást, 
a  részegséget,  mert  a  borivó  embernél  «jobb  majom  és 
nagyobb  bolond  nem  lehet.*  A  debreczeni  mester,  a  kál- 
vinismus  merev  doctrinájának  fészkében  élő  magister,  ki- 


A  SZÉPPRÓZA  4S1. 

józanodva  nézi  a  világot  és  a  nevető  görög  bölcs  szavai- 
val oktatja  a  magyar  nemzetet.  A  visszahatás  reggelén 
már  lehet  így  beszélni,  a  hatás  delén  nem.  A  kifáradt 
ember  nyugalom,  béke  után  eped,  az  eszme  harcza  után 
olyan,  hogy  Laskaival  szóljunk,  mint  «az  megfáradt  de- 
czek  ló.»  Nem  lelkesül,  nem  hagyja  magát  elragadtatni, 
hanem  okos  és  józan. 

Ez  a  jelleme  Laskai  prózájának  is.  Nincs  különösen 
ajánló  sajátsága.  Elég  könnyen  és  értelmesen  folyik,  úgy 
mint  valamely  síkság  jámbor  patakja.  Átlátszó,  mert  nem 
zavarja  semmi,  nem  bántja  sem  a  hanyatló  proteslantis- 
raus  elkeseredése,  sem  az  ébredő  katholicismus  ujjon- 
gása és  lármás  izgatottsága.  Bár  mint  mester  az  egyház 
szolgája,  az  elbeszélés  keretében  józan  ember,  az  átme- 
net hive.  Tárgya  is,  a  nagy  meseköltő  életrajza,  csak 
lehűti,  kibékíti  és  megnyugtatja  az  olvasót,  a  kit  a  szá- 
zad nyugtalansága  felháborított. 

II.  A  regényes  elbeszélései!,  a  prózában  írt  históriák 
nálunk  is  megjelentek  a  reactio  hajnalán  a  XVÍ.  század 
hetvenes  éveiben.  A  nemzetinek  otthonos,  házias,  egyszerű 
természete  kedveli  a  próza  igénytelenségét,  könnyed  és 
kedélyes  megjelenése,  szereti  a  kényelmesebb  prózát.  Azért 
külföldön  már  a  XIV.  és  XV.  században  elterjedtek  a 
prózaregények.*)  Valószínű,  hogy  nálunk  is  voltak  a  XV. 
században  ily  regényes  elbeszélések,  habár  még  nem 
akadtunk  nyomukra.  Csak  a  legendák  maradtak  fen  nagy 


*)  Beöthy  Zsolt  és  mások  a  prózai  regények  elterjedését 
egyéb  okokban  keresik.  «A  változásnak  fö  oka  kétségen  kívül  a 
a  icönyvnyom  tatás  feltalálása  s  ezzel  az  olvasók  számának  nagy  és 
hirtelen  megszaporodása*,  mondja  Beöthy.  Hát  a  XVí.  században 
nem  terjedt-e  el  jobban  a  sajtó,  nem  szaporodott-e  el  jobban  az 
olvasó  közönség  ?  És  mégis  mit  látunk  ?  A  prózai  legendák  jámbor 
utódjai  a  bibliai  szenttörténetek  és  Sz.  Athanáz  élete  mind  versben 
jelennek  meg.  Itt  tehát  mélyebb,  általánosabb  oknak  kell  fenforogni. 
Ez  talán  épen  amaz  ok,  melyet  a  reactió  természetéből  vontunk 
le,  mely  más  idevágó  tüneményeket  is  megmagyaráz. 

BodnAr  Zs.  :  A  magyar  irodalom  történeío.  "jL 


482  PONCIAN  US 

számmal :  ezeket  megmentették  a  kolostorok  ;  a  regényes 
elbeszélések  azonban  elpusztultak,  mert  nem  őrizték  meg 
az  urak  szekrényei.  Sajtó  alá  pedig  soha  sem  ke- 
rüitek.  Mikor  azután  kitört  a  protestáns  mozgalom,  az 
új  eszme  háttérbe  szorította  az  e  fajta  elbeszéléseket, 
laposnak,  közönségesnek,  művészietlennek  tekintette  a 
prózai  históriákat ;  a  versben  írt  szép  történetek  tele 
fordult,  ezeket  művelte,  sőt  a  külföldi  prózai  históriákat 
is  versben  ültette  át  magyarra,  kivált  ha  a  tárgy  jobban 
megragadta  a  lelkét. 

A  reactio  kezdetén  azonban  megjelent  a  regényes 
próza  is.  Ilyen  volt  Ponciamis  liistoriája  ozaz  hét  bölcs 
mestereknek  mondásit  csuda  szép  hasonlatosságoval  fog- 
lalván, mi  módon  az  császár  fiát  Diveletianust  hétszer 
haláltul  megmentette,  legyen,  mely  mostan  igaz  és  tiszta 
magyar  nyelvre  fordíttatott.  (Bécsben,  Éber  Balázs  1573.) 
A  kiadó  Éber  fóiemlítvén,  mennyire  szükséges  a  komoly 
teendők  közé  vidámabb  olvasmányokat  is  vegyíteni, 
hogy  az  idegek  visszanyerjék  élénkségüket :  Poneianus 
szép  es  élvezhető,  nem  pedig  szemérmetlen  és  szennyes 
fordítását  gr.  Ecknek,  a  magyaroktól  is  kedvelt  férfiúnak, 
mennyegzöi  emlékül  ajánlja.  A  müvet  góth  betűkkel  nyo- 
matta. A  magyar  fordítás  tartalma  : 

Poneianus.  Róma  városának  ura,  elvévé  a  római 
császár  leányát  és  vele  nemzé  Diocletianus  fiát.  A  gyer- 
mek hét  esztendős  korában  anyja  halálos  beteg  lőn  es 
magához  hivatá  a  császárt  és  így  szóla  hozzá:  «Miért- 
hogy  az  betegséget  el  nem  távoztathatom  halál  nélkül, 
annak  okáért  csak  egy  kisded  kérést  tőled  kérek  halá- 
lomnak előtte*.  A  császár  biztatására  elöadá  kérelmet: 
«Hogy  ha  mas  feleséget  veendesz  az  én  halálom  után, 
ne  legyen  annak  hatalma  az  én  fiamon  :  de  neveltessék 
távol  az  én  fiam  ö  tőle,  hogy  tanulhasson  bölcsességet, 
mely  dolog  használatos    leszen    az   én    fiamnak    életinek 


A   SZÉPPRÓZA  483 

mefítartására  ,■  mert  ha  ö  neki  az  én  fiamon  hatalma 
leend,  halállal  hal  me^  az  én  fiam».  A  császár  teljesíté 
a  kérelmet.  Értesülvén,  hogy  hét  világhírű  bölcs  van 
Róma  városában,  magához  hivatá  őket  és  előadá  szán- 
dékát. A  tudósok  egyenkint  Ígérik,  hogy  hét  év  alatt 
olyan  tudóssá  teszik  fiát,  a  milyenek  ők  maguk.  Hogy 
mindnyájokat  kielégítse  a  császár,  «annak  okáért, adom 
íi  néktek  mindnyájatoknak  az  én  fiamat  nevelésre  és 
tanításra*.  A  mesterek  a  gyermek  szórakozásának  keríi- 
lésére  nem  messze  Rómától.  Szt, -Márton  kertjében  c kőből 
egy  kamorát  csináltatának  és  az  közepin  az  ifjúnak  ágyat 
csinálának  és  az  falon  köröskörnyül  a  hétféle  tudományt 
megírák,  hogy  az  gyermek  korosként  látnája  az  ő  tanu- 
lását*. Hét  év  múlva  próbára  tevék  növendéköket.  Pró- 
bájok  igen  bohó  vala.  Az  iíjú  ágyának  négy  szegletére, 
borostyán-ágakat  tijzének  és  előtte  állva  várták  fölserke- 
nését. Fölébredve  «az  kamora  padlására*  nézett,  «Uram 
mire  szemlelsz  ily  módon  az  padlásra?*  Monda  az  ifjú; 
«Nem  csoda,  ha  felnézek,  mert  avagy  az  kamorának  te- 
teje le  hajlott  ez  földre,  avagy  az  ágy  felemelkedett  en 
alattam*.  E  válaszból  azt  magyarázták  ki  a  bölcsek, 
hogy  «ha  az  gyermek  élhetend,  nagy  elméjö  leszen*.  De 
hátha  meghal  ?  gondolák  a  bölcsek.  Azért  a  császárhoz 
ménének  és  fölszólíták,  hogy  nősüljön  meg,  «hisz  ha 
harmincz  fiad  volna  is,  őket  mind  nagyurakká  tehetned*. 
A  császár  meg  is  bízta  a  tudósokat,  hogy  « keressenek 
neki  egy  szép  leányt,  nemes  nemzetit,  kedvest  és  eszest*. 
Találtak  is  egy  Castelia  nevűt,  kit  a  császár  annyira 
megszerete.  «hogy  az  előbbi  feleségének  halál  árúi  ingyen 
sem  emlékezik  vala*.  E  nő  azonban  magtalan  volt.  De 
mikor  hírét  hallá  a  fejedelem  gyermekének,  minden  áron 
el  akará  tenni  láb  alól.  Kérte  a  császárt  hozassa  el 
gyermekét.  Férje  beleegyezek  es  megparancsolá,  hogy  a 
udósok  pünköst    napjára  hozzák  el  növendéköket.    Ezek 

31* 


484  PONCIANUS 

megörültek  a  levélnek,  de  « hajnal  hasadása  koron  mcg- 
láták  az  csillagokban,  hogy  ha  ök  az  ifjút  az  hagyott 
napra  haza  vinnejek,  mihelyt  egyet  szólna  az  gyermek, 
azonnal  hertelen  halállal  meghalna  ugyan  az  atyja  előtt*. 
Még  többet  is  mondottak  a  csillagok,  hogy  «mind  fejeket 
vennék  ö  magoknak  is».  Megegyeztek  tehát,  hogy  a 
csillag  jóslása  szerint  hét  napig  ne  szóljon  egy  szót  sem 
és  így  mentek  a  császár  elé.  A  fejedelem  megütközék 
gyermeke  némaságán  és  neje  kértére  az  ő  gondjaira  bízta. 
A  császárné  pedig  «bevivé  őtet  egyik  házában  és  mindent 
kikülde  onnajt  és  az  ifjat  az  ágyra  melléje  ültette>»  s 
szerelmet  vallott  neki.  De  bármennyire  «kénálta  szép 
testével*,  az  ifjú  elfordúla  tőle  s  nem  szólhatván,  levélben 
utasítá  vissza.  A  császárné  «mikoron  elolvasta  volna  az 
ifjú  írását,  megbúsúla  és  az  levelet  fogával  elharapdalá 
az  ő  ruháját  mind  köldökig  alá  szakasztá,  orczáját  kör- 
mével megkörömzelé  és  minden  ékes  öltözetét  leveté  és 
ezt  nagy  felszóval  ivölté».  A  császár  törvényszék  előtt 
halálra  kívánta  ítéltetni  fiát,  kit  neje  aljas  csábításról 
vádolt.  Most  következnek  a  császárné  és  a  tudósok  vádló 
és  védő  hasonlatai.  Hét  napig  folytatják  e  parabolákat. 
A  császárné  felhozakodék  a  lúczfenyőről,  a  vadkanölő 
páíztorról,  az  egy  vitézről  és  fiáról,  a  hétmester  ördögi 
bűvöléséről,  Octavian  császárról,  kinek  torkába  aranyat 
öntöttek,  egy  undok  királyról,  ki  hopmesterét  gonosz 
asszony  hozására  kéri,  egy  másik  királyról,  kinek  bizo- 
dalmas vitéze  az  ő  feleségét  magának  hozta,  szóló  pél- 
dákkal. Minden  egyes  példabeszéd,  példázó  história,  mese 
elmondása  után  az  akasztófához  viszik  az  ifjút,  de  eléje 
lovagol  egy-egy  mester,  s  a  császárhoz  siet  és  ellenkező 
hasonlatával,  példabeszédével  megmenti  növendékét.  De 
ime  eltelik  a  hét  nap,  megszólal  az  ifjú,  földeríti  a  csá- 
szárné egy  másik  gonoszságát  s  hosszú  beszédet  tart 
atyjához,  mire  a  császár  itélethozasra  szólítja  fel  a  bírá- 


A  SZÉPPRÓZA  4Ö5 

kat.  «A  császárnét  egy  lófarkára  köték  és  vontalak  az 
akasztófára  és  felfü^'geszték,  és  hogy  felakasztották  volna, 
levevék  és  megégetek*. 

Ez  a  legrégibb  és  legelterjedtebb  elbeszélések  egyi- 
kének rövid  kivonata.  Eredete  az  ősidőkbe  nyúlik  bele. 
Tulajdonkép  Indiából  származik,  ind  mesék  szerepelnek 
benne  s  köllöjök  Sindabad,  még  a  keresztyén  időszámítás 
előtt  élt.  Többnyire  a  hét  mester^  a  hét  bölcs  czime  alatt 
vándorolt  ez  az  elbeszélés  keletről  nyugotra.  Lefordították 
perzsa,  arab,  zsidó,  szír,  görög,  latin  és  majd  minden 
európai  nyelvre.  Számos  irodalomtörténetíró  foglalkozott 
az  érdekes  elbeszéléssel.  Kimutatták,  hogy  mennyi  iro- 
dalmi műbe  vettek  föl  az  egyes  írók  és  a  nép  részleteket 
a  szép  indiai  históriából.  Nem  akarjuk  e  kutatásokat  is- 
mételni, Cíupán  azt  megjegyezni,  hogy  a  bécsi  kiadó 
nem  valami  jeles  fordítóra  bízhatta  az  átültetés  munkáját- 
Nyelve  sokszor  nehézkes,  merev  és  mintegy  fáradtan 
czammogva  halad.  A  kiadó  ugyan  latin  előszavában  di- 
cséri, hogy  jól  van  fordítva,  azaz  szokott  és  tiszta,  nem 
szennyes  és  a  szemérmes  füleket  sértő  szavakkal  egy  sor 
kihagyása  nélkül  tette  at  magyarba,  dicsérete  azonban 
sok  kifogás  ala  esik  s  az  olvasóban  nem  egyszer  támad 
az  ellenkező  nézet.  Különben  könnyedén  éi  folyékonyan 
elbeszélni  a  nehezebb  dolgok  közé  tartozik,  mert  az  el- 
beszélés mar  természeténél  fogva  szereli  a  komoly,  nyu- 
godt és  széles  előadást,  a  lassú  lépdelést,  a  mi  körűl- 
írásra, beszédességre  csábít  kedveli  a  régies  nyelvet  és 
az  elbeszélés  szokásos  hangját,  kifejezéseit  s  ezeket  úgy 
használni,  hogy  tetszetősen  gördüljön,  nehéz  feladat ;  s 
még  nehezebbé  teszi  a  fordítás.  Már  az  eddigi  kísérle- 
tekbűi is  láttuk,  hogy  a  század  fordítói  nem  értettek 
munkájokhoz.  Nem  ügyeltek  a  nyelv  sajátságaira,  szép- 
ségeire, könnyen  meghátráltak  a  nehézségek  előtt,  vagy 
kihagyták,  vagy  nem  ragaszkodtak  az  eredeti  gondolatához. 


486  MARKALF 

A  történet  maga  szintén  nem  valami  szűzies  iiistória, 
hiába  dicséri  a  kiadó,  nem  tiszta  keblű  mennyasszonyok- 
nak való ;  pedig  épen  nászajándék  akart  lenni. 

Salamon  kírálynah,  a.z  Dávid  király  fiának,  Mar- 
kalffal  való  tréfa  beszédeknek  rövid  könyve  czímü  népies 
elbeszélés  Kolosvárt  valószinüleg  1577-ben  jelent  meg. 
(Markalfnak  Salamon  királylyal  való  tréfa  heszédiről  irott 
rövid  könyv.)  A  szerző  rövid  előszavában,  int,  hogy  jól 
tanuljon  az  olvasó  e  tréfákból  és  kijelenti,  «hogy  az  mi 
nyelvünknek  mivoltáért,  némely  helyen  gyengébb  és  tisz- 
tességesb  szóval  vagyon  fordítva,  hogy  sem  mint  az  igék 
voltának.*  Markalf  és  neje.  Polykana  asszony,  Salamon 
király  elé  vitetvén,  a  költő  mindkettőt  bemutatja  oka- 
sóinak.  «Vala  pedig  Markalf  rövid  állapatu  ember,  igen 
temérdek  és  potrohos,  feje  ő  neki  nagy  vala.  széles  hom- 
loka, piros  és  sömörges  orczája,  fülei  felette  szőrösök  és 
el-alá  függenek  vala,  szemei  nagyok  és  csipások.  ajakai  is 
nagyok,  temérdekek,  felette  mint  egy  lónak,  szakálla  nU 
és  igen  illatos,  mint  a  kecskének,  kezei  rövidek  és  felette 
temérdekek  valának,  az  orra  penig  (mint  egy  sós  uborka) 
temérdek  szeplős  és  horgas  mint  a  konyának.  Abrázatj  i 
neki  olyan  mint  a  szamárnak,  haja  olyan  mint  az  bak- 
nak a  szőre  és  sarjai  igen  parasztok  valának,  bőre  pe- 
niglen  rút  és  igen  szaplös  és  fekete  mint  a  sár ;  ruhája 
kurta  és  csak  az  balfenekéig  ér  vala,  nadrága  széllel  ki- 
terjedett  vala  és  minden  öltözeti  éktelenek  valának  »  Poii- 
káná  asszony  hasonló  bemutatásban  részesül.  Majd  Sala- 
mon király  vetélkedésre  hijja  föl  Markalfot  «az  igen 
bőbeszédű  és  csacsogó  álnok  paraszt  embert.*  A  bölcs 
király  erkölcsi  és  mély  értelmű  tapasztalati  igazságokat 
mond  a  furfangos  földinek,  a  ki  a  mindennapi  életből  vett 
példákkal  és  némi  szellemmel  válaszol  urának  Alszerű 
feleletei  eleinte  tetszenek  a  királynak,  de  később  bele- 
fáradt ;  a  tolakodó  paraszt    azonban  nem    enged  és    sze- 


A  SZÉPPRÓZA  487 

mére  hányja,  hogy  legyőzte.  Utóbb  vadászni  megy  a 
király  és  Markalt'  háza  felé  vetődik  s  betekinte  az  ajtón, 
ekkor  újra  kötekedő  feleselés  támadt  közöttük.  Salamon- 
nak azon  kérdésére,  hol  van  az  atyja,  anyja,  bátyja  és 
húgai,  Markdlf  talányokban  felel,  melyeket  nem  ért  a 
király  és  meg  kell  magyaráznia  ;  azután  tejet  rendel  ma- 
gának, melyet  Markalfnak  kell  elhoznia  és  eltávozik.  A 
pór  megígéri,  hogy  teljesíti  a  fejedelem  pirancsát,  elhozta 
a  tejet  s  befedte  a  tehénből  valóval.  Ekkor  egész  éjjel 
vitatkoznak.  Markalf  még  számos  fogással  boszantja  a 
király  fülét,  panaszkodik  nénjére,  majd  egy  egeret,  később 
egy  nyulat  bocsájt  ki  köntöse  ujjából.  utóbb  egy  kopasz 
fejére  köp,  jelen  van  Salamon  híres  Ítéleténél  és  ez  alka- 
lommal is  faggatja  a  királyt,  durva  realismusával  csúfolja 
az  asszonyokat ;  míg  végre  elkergeti  maga  elöl  a  feje- 
delem s  meghagyja  neki,  hogy  soha  többé  ne  merjen 
szemebe  nézni.  Markalf  mégegyszer  kijátszsza  a  király 
e  parancsát  és  szennyes  tréfájával  rászedi  urát.  A  feje- 
delem haragra  gyulád  és  akasztófára  itéli.  Markalf  csak 
azt  kéri  ki  magának,  «hogy  az  mely  fát  én  szerettendek, 
arra  akaszszanak  fel.»  Salamon  beleegyezik  és  Markalfot 
elviszik  a  szolgák,  de  bármennyit  jártak,  kerestek  «semmi 
fat  nem  találának,  kire  szerette  volna  magát  akasztatni » 
végre  is  vissza  kellé  térniök  a  királyhoz,  ki  «nagy  csodál- 
kozva monda:  Vagy  akarom,  vagy  nem,  de  kedvem  ellen 
is  el  kell  énnekem  ezt  tartanom.  El  tartom  annak  ckáért 
ötét  mind  örökké,  mind  feleségével  egyetemben.  Mert  im- 
már meggyözettettem  az  ő  gonoszságitól  és  nem  akarom, 
hogy  többször  engemet  haragra  indítson.  Annak  okáért 
mind  ö  magának  s  mind  feleségének  adassék  étel,  ital 
és  ruházat  minden  szükségeknek  idején,  és  ekképpen  Mar- 
káli  ki  menekedék  az  Salamon  király  kezéből  és  mind  éltig 
nagy  békeségben  nyugovék :  de  ám  mostan  is  nyugszik.* 
A  német  irodalomban  kétféle  Salamon  és  Marha^f- 


488  MAKKALF 

história  fordult  elő.  A  régibb  verses  elbeszélés  valószí- 
nűleg egy  vándorenekes  müve,  tulajdonkep  Salamon  fele- 
sége, Salome.  körül  forog,  a  kit  Fáraó  és  Princzián  po- 
gány királyok  megszöktetnek,  de  Salamon  öcscse  Morolf 
újra  meg  újra  visszaszerez.  A  magyar  elbeszélés  nem 
ennek  a  fordítása,  hanem  egy  későbbi  terméké,  mely  a 
XV.  század  vége  fele  átdolgozva,  keresett  népkönyv  lett 
és  számtalan  kiadást  ért.  A  fejlődő  reactio  tette  at  ho- 
nunk nyelvere.  A  reactio  idején  van  a  szegény  nép  leg- 
jobban elnyomva,  ekkor  szokott  ily  trefas  hangon  kiff^je- 
zést  adni  fajdalmának,  bosszúságának,  eszevei,  fortelya- 
és  furfangjával  kijátszani  urait ;  ilyenkor  ismétlődnek  a 
paraszfzendülések,  a  pórlázongások,  melyek  természetesen 
mindig  a  szegény  nép  még  nagyobb  elnyomatásával  végződnek. 
E  jelenségnek  magyarázata  úgy  látszik  az,  hogy  a 
nemzeti  eszme  idején  a  család  és  a  község,  az  úr  és  a 
hatóság  tekintélye,  a  fegyelem  es  rend  eszméje  sokkal 
erősebb  és  nyomasztóbb  mint  az  aclio  napjaiban.  Bár- 
kihez fordul  a  szegény  ember,  mihelyt  uraival,  közvetlen 
fölebbvalóival  ál  szemben,  sehol  sem  talál  elégtételt, 
még  ha  igazat  adnak  is  neki  egyes  jónkarói,  az  ural- 
kodó eszme  nem  engedi,  kogy  általánosabb  javulás  álljon 
be  sorsában.  Az  actio  idején  jobbára  mindnyájunkat  eltölt 
a  jóakarat,  a  'javitás,  a  boldogitás  eszméje.  Felrevonul 
az  önérdek,  szivünkbe  fogadjuk  a  szegény  embert,  felka- 
roljuk az  ügyét  es  pártfogói  leszünk.  Az  actio  hősei  ha- 
talmas philippikákat  intéznek  a  hatalom  es  vagyon  kép- 
viselői ellen  s  kivált  a  notórius  zsarnokok  lesújtó  táma- 
dásoknak vannak  kitéve.  livenkor  a  szegény  nép  leg- 
alább jó  szót  hall,  barátságos  képet  lat  uraitól.  Mig  a 
nemzeti  eszme  napjaiban,  mikor  önzőbbek,  visszavonul - 
tabbak  vagyunk,  iobban  a  rideg  szabályokhoz  utasítjuk  a 
szegény  népet.  Az  osztálykülönbség  érzete  is  erősebb  és 
sértőbb.  A  legalsó  osztály  leginkább  érzi  ezt  a  nyomást 


A  SZÉPPRÓZA  489 

Ekkor  születnek  a  Ludas  3Iatyi-k,  a  Salamon  és  Mar- 
liolf-ok.  A  szepény  nép  legalább  durva  tréfában  nyilat- 
koztatja ki  haragját.  Más  irodalmakban  jóval  több  ilyes 
elbeszélés  fordult  elő,  nálunk  csak  keveset  irtak  e  nem- 
ben, ezek  nzonban  kiválóan  jellemzők. 

Markait"  iréfája  a  szegény  ember  szemtelenkedő 
enyelgése  ;  olyan  emberé,  a  kinek  nincs  veszteni  valója. 
Urát  nem  becsüli,  nem  tiszteli,  hala  és  ragaszkodás  nem 
köti  hozzá,  nem  tart  haragjától,  tehát  mindent  mer.  Fur- 
fangos esze  jogosítja  fel  erre.  A  Itlünt  udvari  bolondok 
személyesíiöje.  minő  nagyon  sok  lehetett  a  nemzeti  reactio 
korában.  Van  napjainkban  is.  De  még  így  is  mennyi 
alázatosság  van  benne !  Az  úr  büszke  pompájával,  ne- 
mes választékosságával  szemben  ö,  a  szegény  Markalf 
majía  a  megtestsült  rútság.  Piszkos,  szennyes  és  bor- 
zasztó külsejíi,  mit  reális  hűséggel  mentől  rútabbra  tesz 
a  durva  elbeszélés,  hogy  annál  nagyobb  legyen  a  hatás. 
Még  akkor  is,  mikor  kitölthetné  boszüját  és  legalább  er- 
kölcsileg sújthatná  a  királyt,  semmi  rosszat  sem  mond 
róla.  A  XlX.  század  Ludas  Matyija  már  többet  megen- 
ged magának.  Már  tud  némely  rosszat  is  mondani  földes- 
uráról, Salamon  és  Markalf  szereti  a  közmondásokat, 
példázatokat,  azt  hiszi,  hogy  nagyobb  súlyt,  nyomatékot 
adhatnak  szavainak.  Hisz  e  közmondások  és  példázatok 
a  nemzeti  eszme  moráljának  kifejezései,  gyakorlati  ered- 
ményei. Markalf  igazán  bőven  használja  őket.  úgy,  hogy 
feltűntek  Ipolyinak  és  másoknak  a  nélkül,  hogy  meg  tud- 
ták volna  magyarázni,  miért  el  velők  annyira.  Később 
maga  a  jó  Marka'f  is  közmondásos  alakká  változott  és 
szívesen  hivatkozott  rá  a  szegény,  az  igavonó  ember. 

Ide  szamíihatni  egy  gyarló  töredéket,  mely  Deák 
Farkas,  a  megtaláló,  véleménye  szerint  1598  körül  íratott- 
Ö  a  Kadvánszky  család  levéltárában  akadt  reá.  Ki  a  szer- 
zője,  nem  tudni.  A  codexel.  mely  magnbsn  foglalja,  hihe- 


490  MARKALF 

töleg  Máriássy  András  írta.  Egy  hóbortos  és  részeges 
ember,  Mánhóczi  István  néhánii  hilandját  adja  elő. 
A  komikus  elbeszélések  modorában  kezdődik.  Nagy  liangon 
indul  meg.  « Eleitől  fogva  volt  az  dicséretes  szokás,  hogy 
fő  és  emlékezethez  illendő  embernek  életit  és  tocselekedetit 
meg  szokták  írnya,  kiből  ember  tanulhasson  és  példát  is 
vehessen.  Azért  én  is  meggondolván  ezeket,  egy  jeies  és 
emlékezetre  való  főembernek,  Mánkóczi  Istvánnak  csele- 
kedetit nem  tűrhetem,  hogy  temettetve  maradjanak,  hanem 
akarom  mindeneknek  tudtára  adni,  kiből  az  ájtatos  ol- 
vasók sok  szép  tanúságot  vehetnek.*  íme  a  humoros  elő- 
adás első  megjelenése.  Valami  nagyot  várna  most  az  ol- 
vasó s  egy  léhűtő  gazember  néhány  kalandját  kapja. 
Bevezetésül  a  hős  születése  szolgál.  Ez  is  a  műfaj  módján 
történik.  A  jó  Mánkóozi  törvénytelen  ágy  szülötte.  « Az  jeles 
és  emlékezetre  való  főember  egy  sz.  Benedek  kastélyában 
lakó  Antal  pap  fia  volt,  kinek  az  anyja,  Brigitta  nevű. 
ezen  papnak  főző  asszonya  volt.>  S  mikor  anyja  vele 
más  állapotba  jutott,  a  pap  társai  felzúdultak  ellene,  gazd- 
asszonyát Mánkóczra,  az  érsek  jószágára,  kellé  küldenie. 
Mivel  atyját  nem  ismerték,  híre  növekedett ;  a  föld  népe 
valami  nrófétának  avagy  Jupiter  fiának  tartotta.  Mikor 
megnőtt,  bejárta  Csehországot,  Ausztriát,  Lengyelországot, 
Litvániát  és  egyéb  főországokat.  <de  mindeneknek  felette 
gyakorlá  az  jó  Magyarországot,  kibe  született  vala.» 
Kalandjai  épen  nem  vonzók  és  érdekesek.  Egy  közönséges 
és  aljas  lélek  hóbortos  tettei,  melyekben  semmi  vonzó 
sincs.  Ügy  látszik  a  szerző  egy  valóban  élt  bolondnak 
néhány  esetét  akarta  papirra  tenni  s  nem  tudta  művészi 
színvonalra  emelni  A  miket  róla  felhoz,  csak  megvetésün- 
ket kelti  fel  iránta,  és  se  mosoly  nem  jön  ajkainkra,  se  könny 
nem  lopódzik  szemeinkbe,  csak  megundorodunk  a  nyo- 
morult kalandortól.  Ugyanaz  időben  írhatta  Cervantes  a 
maga  Don  Quijotját.  Mily  különbség  a  kettő  között !  Mély 


A   SZEPPIÍOZA  491 

részvéttel  és  gyöngéd  niosolylyal  kisérjük  a  jámbor 
lovagot,  itt  meg  felháborodva  sietünk  a  magyar  töredék 
végére  jutni.  Pedig  valószínű,  hogy  a  magyaron  is  ne- 
vettek, történetein  gyönyörködtek,  tetszett  a  reactió  hívei- 
nek, hogy  felpofozta  a  zsidót,  a  czigányt,  és  zelo  muUo  el- 
velte a  szegény  kereskedő  marháját.  A  külföldön  is  voltak 
ez  időtájt  ily  gyarló  irodalmi  kísérletek :  az  alsóbb  nép 
reactiója  durva  kegyetlenségekben  szokott  nyilvánulni. 
Ennek  a  népies  gondolkodásnak  töredékes  maradványa  a 
radványi  codex  rövid  kézirata,  mely  legalább  azt  sejteti 
velünk,  hogy  abban  az  időben  nem  egy  iMánkóczi  István 
elt  e  haza  földjén.  Felháborító,  mikor  a  diákos  és  tanult 
szerző  egy-egy  aljas  tett  után  azt  kérdezi  az  olvasótól  : 
«Mit  tanuljunk  ebből ?»  Mikor  egy  ember  lovát  elrabolja, 
« őszbe  egyeledett*  szakállát  félig  kiszaggatja,  megint  azt 
kérdi  a  szerző :  «Mit  tanuljunk  ebből?*  Hát  lehet  ebből  va- 
lamit tanulni?  Nem  háborodik-e  fel  jogérzetünk,  egész  em- 
berségünk ?  A  szerző  egy  latin  jogszabálylyal  akar  vigasz- 
talni :  «Az  ki  másnak  szakállát  kiszaggatja,  az  neki  is  ki- 
szaggathatik.  Per  quod  quis  peccat,  per  idem  punitur  et  ipse. » 
De  ki  látja  ezt  a  büntetést?  Ki  bántja,  szaggatja  Mánkóezi 
szakállát  ?  Senki.  Ö  azonban  bánt  mindenkit.  Nem  bír  vele 
senki,  nem  a  bíróság;  csak  mikor  holtrészegen  félig  meg- 
fagyva fekszik  az  uiczán.  lábánál  fogva  húzza  be  a  felesége 
a  jeges  földön.  De  hát  mit  tanulunk  ebből  ? 

Ili,  Talán  a  szépprózához  számíthatni  az  oly  fordítá- 
sokat is,  melyek  akár  öntudatosan,  akár  öntudatlanul  mii- 
vészi  czélból  készültek.  Ilyen  nálunk  1586-ban  Baromjai 
Deisi  János  {oráiíú.Ha.  Ö  ugyan  « a  hadviselőknek  és  minden 
rendbeli  embereknek  hasznokra »  adta  ki  magyarul  A2  Cajns 
Crispns  Salustnisnak  hét  históriáját ;  de  hogy  szépen  és  az 
olvasó  gyönyörűségére  is  munkálkodott,  bizonyítja  az  ere- 
detivel való  összehasonlítás.  Ezt  a  czélt  látszik  jelezni,  mi- 
kor mondja:    «Azon  igyekeztem,    hogy    igaz    magyarázat 


492  BARONYAl  DETSl  JÁNOS 

lenne.*  Detsi  valóban  gonddal  dolgozott  es  értett  a  nyelv 
kezeléséhez  ;  «noha  sök  igéket  nem  teljességgel  magyaráz- 
hatott ki»  ;  mégis  sok  leleménynyel  és  szerencsével  tudta  a 
nehéz  helyek  csomóját  megoldani.  Néha  mégis  úgy  össze- 
torlódtak a  nehézségek,  hogy  nem  sikerült  az  elhárításuk, 
melyek  pedig  egy  mai  forditónak  csekély  bajt  okoznának. 
Például  mindjárt  a  De  hello  Jugttrthino  elején  az  <id  filoriam 
virtutis  via  grassatur  mondatol  (/~~  diczíretre  tisstességesuton 
indul  szavakkal  fejezi  ki.  Van  azonban  irályában  simaság, 
jó  hangzat  és  folyekonyság,  ügyesen  ki  tudja  kerekíteni 
Salluátiiis  pompázó  körmondatait.  Detsi  érzi  munkájának 
becsét;  tudja,  hogy  a  remekek  fordítása  érdemes  fáradság. 
Kívánatosnak  találja  ezek  átültetését  nyelvünkre.  ■^^  Főképen 
az  felső  rendben  valóknak  akart  példát  adni  és  úgymint  utat 
mutatni,  mint  kellene  tisztességes  mulatságokkal  magukat 
gyönyörködtetni  és  ugy  mint  sok  egyéb  gondjoktól  megújí- 
tani. Sok  bölcs  es  tudós  emberek  vadnak  a  mi  nemzetünk- 
ben még  a  főrendeken  is.  De  azok  szégyenlik  és  restellik 
eíFele  tisztességes  mulatságban  foglalni  magokat ;  hanem 
mikor  egyéb  dolgokat  elunják,  tobzódással,  vadászassál  és 
egyéb  effélével  mulatják  idejeket.*  Híres  rómaiakra  hivat- 
kozik Detsi,  tübbi  közt  .luiius  Caesarra  :  «Tudja  va'a  am  az 
bogy  nem  art  az  penna  az  kopjanak,  sem  az  könyíi  az 
paizának».  A  derék  magyar  író  úüv  latszik  szerette  a  me- 
moireokat,  emlékiratokat  is,  mert  í^zivökre  köti  nagyjaink- 
nak  :  <Az  mi  nemzelünkben  levő  fő  tudós  embereknek  igen 
jó  volna  tisztességes  mulatságban  avagy  idejekben  való  dol- 
goknak históriáját  megirniok,  avagy  .luiius  Caesar,  Livius, 
Tacitus,  Curiius  és  egyéb  efféle  bölcs  historicusoknak  írá- 
sokat magyar  nyelyre  fordí'aniok.  Ugy  tanulnának  eszes- 
séget s  lígy  tudnák  meaböczülleni  eíTé'e  munkákat.*  A  me- 
moireok  iránti  vagya  beteijesedelt  a  következő  században. 
Magas  állású  férfiak  leírták  koruk  töiténeteit. 


NÉV-  ÉS  TÁRGYMUTATÓ. 


Abigail  históriája  408. 

Abstemius  Péter  169. 

Actio  és  reactio  találkozása  197. 

Actio  gúnyja  423. 

Adámi  János  455. 

Adhortatio  mulierum  450. 

Adrián  doktor  146. 

Aeneis  azaz  az  trójai  Aeneas 
herczeg  343. 

Aesopi  Phrygi-!  fahulae  475. 

Aesopus  életéről  479. 

Agenda  135. 

Aqendarius  liber  215. 

Ágoston  elmélkedő  imádsági  214. 

Ágoston  és  a  sz.Háromság  titka  144. 

A  halálról,  feltámadásról  157. 

Ah  tíz  parancsolatnac  slb.  134. 

A  jó  és  gonosz  szerzetösneJc  stb.  94. 

A  keresztségről  és  a  pápa  Anti- 
krisztus maymozásáról  184. 

Alhoin  322. 

Alcuin  252. 

Alföld  49. 

Algonkin  nyelv  6, 

Ali  pasa  370. 

AUiteratio  87. 

Amadis  mondakör  303. 

Amans  Dei  animo  455 

Ambrossius  de  Gercian  36?>. 


Anaxios  148. 

Andronikos  Comnenos  19. 

Angol  normann  miraculum  96. 

Anonymus  23,  41. 

Anthimus  sziged  398. 

Antichriaztus  országa  ellen  426. 

Antiochus  királynak  kegyetlenkö- 
déséröl  418. 

Antonius  és  Cleopatra  gyöngye  442. 

Apáti  Fercncz  423. 

Apáti  terencz  feddő  éneke  92. 

Apollomus  királyfi  323-325. 

Apológia  stb.  204. 

Apostoli    credónak    stb.    158,  189. 

A  protestanlismus  111. 

Arany  János  32,  39,  319. 

Arany  legenda  51. 

Arany  Tamás  148. 

Arany       Tamás     tévelygéseinek 
stb    151. 

Argirus  nevű  királyfiról  és  egy 
tündér  szűz  leányról  való  his- 
tória 299. 

Argirus  eredete  303. 

Aristeas  406. 

Árpád  vala  fő  az  kapitánság- 
ban  365. 

Aspasia  asszony  dolga  337. 

Asverus  királyról  és  Hesther  ki- 
rályné asszonyról  i;89. 

A  szentegyhnzbeli  dicséret  259. 


494 


Asztalnak  szent  dicsérete  94. 

Athanasius  históriája  403. 

Athenaeus  342. 

Átokról  428. 

A  török  rabságból  kiszábadulá- 
tért  való  hálaadás  270. 

Attila  34. 

Atya  istennek  és  az  ö  áldott  szent 
fiának  istenségéről  186. 

Az  egy  ö  magától  való  stb.  185. 

Az  eszme  ereje  221. 

Az  háborúságnak  szenvedésé- 
ről 262. 

Az  halálról  való  emlékeztetés  259. 

Az  hispániai  vadasság  145. 

Az  igaz  hit  által  való  iidvözölés 
módjáról  259. 

Az  Krisztus  feltámadásáról  259. 

Az  Magyarország  siralma  263. 

Az  ur  Krisztus  születése  inne- 
péröl  274. 

B. 

Bacherius  Péter  212. 

Bagykó-papok  218. 

Bakács  Tamás  226. 

Balassa  Bálint  177,  287,  314, 
315,  340. 

Balassa  Boldizsár  469. 

Balassi  István  173. 

Balassi  Menyhárt  árultatásá- 
ról  229. 

Balázsjárás  104. 

Bálint  huszita  68. 

Ballagi  Aladár  125. 

Bálvány  18. 

Bánczai,  Nagy-Bánczai,  Nagy-Bá- 
nyai Mátyás  262. 

Bánffy  Gergely  232. 


BánCfy  László  173. 

Barbarossa  Frigyes  322. 

Baranyai  Pál  de  Muche  398,  436, 

Barát  István  266. 

Bárlaám  és  Jozaphát  54. 

Baronyai  Decsi  János  491. 

Bartalis  Antal  74. 

Baryth  ördög  433. 

Basilius  Jstván  189. 

Batízi  András  135,  259,  382,  433. 

Bátori  Zsigmond  235. 

Bátor i    Zsigmond      1595.     viselt 
hadai  371. 

Bátori  Ilona  315. 

Bátori  László  bibliája  68. 

Batthyányi  Orbán  262. 

Bebek  Judit  282. 

Békési  Balázs  deák  414. 

Békési-Concilia  Emil  88. 

Békési  Gáspár  189. 

Béla  királyról  való  és  az  Bankó 
leányáról  szép  história  304. 

Béla  királyról  stb.  360. 

Belfegor  ördög  433. 

Belzebub  ördög  433. 

Beöthy  Zsolt  92,  221.  411,  47(». 
481. 

Bereczk  varga  479. 

Bernát  hymnusa  72. 

Beroaldo  328. 

Besenyei  Jakab  447. 

Bessenyei  György  169. 

Beszédek  63. 

Beteg    lelkeknek   való    füves  ker- 
tecske 177. 

Beythe  István  178. 

Biai  Gáspár  391. 

Bibliai  elbeszélések  378. 

Bibhai  fordítások  66,  115. 

Biblia  hatása  nyelvünkre  116. 


496 


Hiblia  terjedése  375. 

Biga  Sahilis  104. 

Binder  Jenő  322. 

IJlandrata  György  182.  145. 

Boccaccio  Decameronja  309,  328. 

Boccaccio,  Petrarca,  Gesta  Roma- 
norum  296. 

Bud-codex  64. 

Bodel  János  100. 

Bogáezi  János  217. 

Bogáti  Fazakas  MiJclós  zsoltár- 
fordításai 276. 

Bogáti  Fazakas  Miklós  337,  340. 
366,  376.  451. 

Boner  479. 

BonfiDi  82,  224.  248.  323. 

Boriska  315. 

l^ornemisza  János  227. 

Bornemisza  Miklós  392,  418. 

Bornemisza  Péter  169,  263,  265, 
266.  271,  440.  457. 

Bornemisza  Tamás  232. 

Bors  János  240. 

Borsos  Sebestyén  237. 

Boszorkánij  21. 

Botli  János  feletti   gyászének  86. 

Budai  Ali  pasa  históriája  354. 

Budai  zsinat  103. 

Buda  veszéséről  355. 

Budenz  17. 

Búdostában  sz.  Dávid  prof.  270. 

Bullinger  Henrik  148. 

Burchard  Waldis  479. 


Canisius  Péter  kátéja  203. 
Cantio  Petri  Berizló  90. 
Cantio  sz.  Jávos  látásáról  441. 
Castriota  Györgynek  sth.  histó- 
riája 376. 


Catechesis:    rövid  kérdések  és  fe- 
leletek 162. 

Catechismus,    melybe    a    mennyei 

sth.  140. 
Catechismus  minor  135. 
Catekismus  135. 

Cato  igen  szép  könyvecskéje  455, 
Cesiuge  V.  Janus  Pannonius  44. 
Ceix  447. 

Chain  és  Ábel  históriája  409. 
Chanádi  Demeter  362. 
Chaucer  101. 
Chiper  joculator  24. 
Christus  comparat  regnum  coelo- 

rum  442. 

Christus  jam  surrexit,  gaudemus 

et  fxultenius  263. 
Christus  közbenjárása  149. 
Cibere  bán  426. 

Clemens  Valkai  foecit  Nate  260, 
Clusius  Károly  179. 
Commen  Manó  322. 
Comoedia  Balassi  Mennihárt 

árultatásáról  468. 
Comoedia  Lepidissima  de    sacer- 

dotio  460. 
Comoedia  válaszutina  465. 
Cornides  18. 
Cornides-codex  65. 
Cronica  avagy  szép  históriás  ének 

miképpen  Hariadenus  sth.  373. 
Cronica  az  magyarok  dolgairól 

246. 
Cronica  ez  világnak  jeles  dolgai' 

ról  242. 
Csaba-monda  38. 
Csáki  Borbála  282. 
Csáktornyai  Mátyás  348,  483. 
I  Csanádi  Albert  457. 


496 


Császár  ellen  való  eonjurationak 

sth.  229. 
Csáthi  Demeter  89. 
Csázmai  István  192. 
Csegei  névtelen  313. 
Csengeri  András  377. 
Cseppkéböl  lőttél  úrrá  417. 
Cserényi  Mihály  377. 
Csikei  V.  Csíki  István  390. 
Csodaszarvas  regéje  368. 
Csoma-codex  383. 
Csontosi  János  457. 
Csúfos  gajd  a  tótról  423. 
Czeglédi  György  158,  185. 
Czeglédi  István  458. 
Czeglédi  Nyíri  János  413. 
Czigányok  387. 


Damasee  isten  125. 

Dámján  lova  444. 

Dániel  története  160. 

Darnó  427. 

Dávid  Fereacz  179,  181,  270, 

315,  424,  467. 
Dávid    Ferencz   prédikáczióinak 

első  része  184. 
Dávid  georgiai  fejedelem  322. 
Dávid  király  mint  az  nagy    Gó- 
liáttal mefjoiutt  397. 
Dávid  királyról  és  az  Bethzabea 

stb.  391. 
Dávid    királynak  üriasnák  fele- 
ségével stb.  415. 
De  amore  impudico  326. 
De  bello  Jugurthino  492. 
Debreczen  162. 
Debreczeni  hitvallás  464. 
Decsi  Gáspár  415. 


Decsi  János  225. 

Decsi  Mihály  441. 

De  cultu  imaginum  207. 

Dedekindus  453. 

De  gratia  ac  liberó  hominis  ar- 

bitrio  207. 
De  invocatione  et  veneratione 

sanctorum  206. 
De  matrimonio  331. 
De  nioribus  in  convivio  442. 
De  obedientia  et  fide  uxoria   296. 
Descriptio  regni  coelestis  441. 
Detre  nyila  40. 

Dévai  Bíró  Mátyás  132,  136,  258. 
Dézsi  András  262,  383. 
Dicséret     Krisztus   féltámadásá- 
ról 261. 
Dicta  Graeciae  sapientum  454. 
Disputatio  Débreczinensis  465. 

Divinyi  Mehmed   280. 

Dohai  András  432. 

Dóczi  Ilona  könyörgése  269. 

Dolhai  decrétom  444. 

Domonkos  élete  62. 

Döbreatei  Gábor  68. 

Drámai  költészet  457. 

Drámai  névtelen  333. 

Draskovich  György  196. 

Drugeth  Báhnt  235. 


Ebron  ördög  433. 
Ejfectus  anwris  341. 
Egervár  viadaljáról  354. 
Egri  história  summája  355. 
Efy  igaz  istenről  stb,  158. 
Egy  nemes  emberről  és  az  ördög- 
ről ilL 
Egynehány  kérdések  stb.  189. 


497 


Egy    szép    ének,  miképen    az    úr 

8tb.  439. 
Efjt/  szép  história  az  vitéz  Fran- 

ci-icóról  s/b.  3ü7. 
Egy  névtelen  krónikája  227. 
Egyptomheli    kijövéséről    Izrael- 
nek 388. 
Ehrenfeld  Adolf  60. 
F.hrenfeld-codex  61. 
Eine  feste  hurg  271. 
Elbeszélő  költészet  292. 
Elbeszélő  stil  485. 
Eleázár   pap     Antiochus    király 

alatt  stb.  418. 
Eleázár  történele  392. 
Első    része    az    evangéliumokból 

■stb.  170. 
Emberi  szörzésről  429. 
Emlékdal    Mátyds    kiráhf   halá- 
lára 85. 
Endre  király  I.   19. 
Enekecske   gyermecskék    rengete- 
gére 266. 
Énekek  éneke  124. 
Enel'es  könyv  149. 
Ének,    ki    dicséri    szűz     A/áriát 

stb.  74. 
Ének  szent  László  királyról  73.  j 
Enyedi  György  .328.  I 

Eppring  selyem  395. 
Erdélyi  eretnekek  168. 
Erdélyi  história  353. 
Erdélyi  Máté  410. 
Erdy-codex  58. 
Erdősi  Sylvester  János  120,  261.  | 

436. 
Error  ördög  433. 
Esopus  fabulái  475. 
Eszme  hatása  249. 
Eszmény  világa  1. 

Bodnár  Zs.  :    A  magyar  irodalom 


Eszter  dolga  419. 

Eurialus     és     I.ucretia     histó- 
riája 338. 

Eustachius  legendája  334. 

Evangéliumok  magyarázati  178. 

Evangéliumoknak    stb.  magyará' 
zatja  196. 

Ez  mostani  visszavonásokról  180. 

Ez  világi  nagy   sok  zűrzavarról 
stb.  451. 


Fába  Mátyás  68. 
Fagalamb  457. 

Fajfentart(3  eszme  hatása  424. 
[  Falakras  encoinion  449. 
Falegény  457. 
Farkas  András  430. 
Farkas  András :  Cronica  430. 
Fehér  ló  mondája  37,  41. 
Fejedelemségről  417. 
Fejtegetés  170,  198. 
Fekete  Imre  394. 
Feledi  Lestár  198. 
Félegyházi  Tamás  125,   162. 
Fényességes     tengernek     csillaga 

265. 
Ferencz-legenda  60. 
Fiducia  in  Deum  260. 
Flegler  Sándor  40. 
Fogarasi  István  315. 
Fons  vitae  220. 
Fordítás  nehézsége  485. 
Forgách  Imre  149. 
Fosztó-Uzoni  46.'>. 
Fortunatusról    való    szép    histó- 
ria 309. 
Főinnepnapokra     való     epistolák 

178. 
Fölfeszített  Krisztushoz  72. 

története.  32 


498 


Fösvénységről  427. 
Fraknói  Vilmos  17. 
Fráter  Gáspár  417. 
Fráter  György  232. 
Freisingi  Ottó  321. 
Füves  kertecske  177, 

G. 


281. 


Galatai  rab  éneke  371. 

Galeotti  44,  81. 

Gálfi  János  240. 

Gálszécsi  István  135. 

Gamelyn  320. 

Gedeonról  szép  história  382. 

Gegő  Elek  313. 

Gellért  23. 

Geleji  Katona  István  458. 

Genealógia  regum  HungariaeSGá. 

Georgius    major   postillája    197. 

Gergei  Albert  299. 

Gergelyjárás  104. 

Gesta  Romanorum  309,  323,  331. 

Geszthy  László  293. 

Geszthy  László  < éneke  90. 

Geszti  Ferencz  368. 

Géza  22. 

Gismundáról  és  Gisquardusi'óf 
328. 

Gondeborifi-  321. 

Gonosz  asszonyemberek  erköl- 
csökről 438. 

Gonsalvi  Reginald  142. 

Gosárvári  Mátyás  367. 

Gönczi  György  125. 

Görcsönyi  Ambrus  365. 

Görögországbeli  bölcseknek  fzép 
jeles  mondási  454. 

Greguss  Ágost  320. 

Griseldis  236. 


Gritfi  sáfránya  187. 

Grobián  verseinek  fordítása  453. 

Grynaeus  Simon  113. 

Gúnyköltészet  422. 

Gurchan  322. 

Gyalui  Thorda  Zsigmond  215. 

Gyarmati  Miklós  208,  218. 

Gyarmati  Sámuel  17. 

Gyergyai  Albert  299. 

Gyöke  Ferencz  413. 

Gyötrekő  469. 

Gyulafi  Lestár  240. 

Gyulai  Farkas  184. 

Gyulai  István  123. 

Gyulai  Pál  35,  221,  313. 

Gyulai  Pál    fehérvári  tanár  160. 

H. 

Háborúságnak    idején    való    kö- 
nyörgés 261. 

Hadakozásnak  tüköré  211. 

Hadi  ének  27. 

Hadnagyoknak  tanúság  443. 

Hager  17. 

Hagymássi  Kristóf  185. 

Hálaadás  tiszta  féltért  269. 

Halálra  való  készöletröl  165. 

Halálról  való  emlékeztető  ^«eifc438. 

Halálról  155. 

Halcion  madár  447. 

Háló  142. 

Halotti  Beszéd  16,  31. 

Halott  temetéskor  való  isteni  di- 
í       csérét  262. 

Három     jeles     főhadnagyoknak 
j       stb.  340. 

j  Három  istenfélő  férfiakról  stb.  42 1 . 
I  Három  Péter  316. 

Háromságról  155. 


499 


Hartyáni  Imre  2tí9. 

Hasznos  orvosság  213. 

Hazai  és  világtört.  elbeszélések 
351. 

Házasok  éneki  267. 

Házasságról  való  ének  434. 

Házasságról  való  szép  ének 
(1580)  447. 

Hegedűs  24.  31,  351. 

Hellopaeus  Bálint  161. 

Heltai  Gáspár  123.  137.  246, 
310,  476. 

Henckel  János  113. 

Heinrich  Gusztáv  309,  320,   472. 

Herhariiun  155. 

Hét  hölcs  mester  482. 

Hét  irgalmasságok  213. 

Hilarius  99. 

História  Abigail,  uxoris  Nábal 
408. 

História  Alexandri  Magni  373. 

História  Astyagís  regis  et  Cyri  371. 

História  az  Jovenianus  nevű  ró- 
mai császárnak  isten  ellen 
való  sth.  331. 

História  az  nagy  erős  Sámson- 
ról 390. 

História  cladis  turcicae  ad 
Nádudvar  368. 

História  Cranmerus  Tamás  stb. 
állhatat osságáról  404. 

História  de  vita  beati  Athana- 
sii  403. 

História  divi  Stephani  411. 

História  eccl.  Francorum  50. 

História  excidii  Trojani  345. 

História  ex  Parthenii  Nicenen- 
sis  326. 

História  Josephusból  stb.  £77. 

História  regis  Absolon  stb.  413. 


História  regis   Volter  296. 

Históriás  ének  az  jeles  gySzede- 
lemról  stb.  Kenyérmezőjén  361. 

Histrio  102. 

Hitújítás  kora  109. 

Hitvitázó  és  erkölcstani  iroda- 
lom 128. 

Hofhalter  Rudolf  158. 

Hofígref  György  353. 

Holmi  169. 

Holofernes  és  Judit  asszony 
históriája  402. 

Homanes  342. 

Homonnai  235. 

Horhi  Ihász  Péter  150,  445. 

Horváth  Cyrill  51. 

Horváth  István  89. 

Hunfalvy  Pál  12,  16,  19,  34,  35. 

Humanismus  44,  45. 

Humanismus  hanyatlása  110. 

Humanisták  eszménye  110. 

Hunyadi  Ferencz  347. 

Hunyadi  János  vajdáról  359. 

Húsvét  avagy  Krisztus  feltáma- 
dása napjára  259. 

Húsvéti  mysteriumok  105. 

Húsvéti  szertartás  97. 

Huszár  Dávid  135. 

Huszár  Gál  148. 

Huszti  Péter  343. 

Hymnusok  fordításai  71,  256. 

Hystaspes  341. 

J. 

Jacobus  a  Varagine  51. 

Jacobus  de  Marchia  68. 

Jákob  patriarcha  fiáról,  József- 
ről 405. 

János  Baptistának  fejevételé- 
rol  410. 

32* 


500 


János  király  árultatása  229. 

II.  János  választott  Jciráli/  élete 
362. 

//.  János  király  Soliman  csá- 
szárhoz menetele  233. 

János  pap  országa  320. 

János  pap  levele  322. 

János  titkos  jelenésének  tnagi/a- 
rázatja  154. 

János  Zsigmond  155.  269. 

.lanus  Pannonius  250. 

Jászok  897. 

Játékos  komédia  458. 

Jázon  király  házassága  330. 

Jázonról  és  Medeáról  349. 

Icon  vivissitudinis  humanae  370. 

Jephta  sive  tragoedia  Jephtae 
380,  416. 

Jeremiádok  254. 

Jerney  18. 

Jeruzsálem  pusztulásáról  31ő. 

Jeruzsálem  veszedelméről  377. 

Jézus  Krisztusnak  uj  testamen- 
toma  125. 

Jézus  Krisztusról  183. 

Jézus  Krisztus  sz.  vacsorájáról 
stb.  148. 

Jézus  Sirah  könyve  124. 

Igaz  hitnek  jó  gyümölcséről  272. 

Igaz,  jámbor  és  tökéletes  barát- 
ságról 455. 

Igaz  papságnak  tüköré  460. 

Igaz  sz.  Írásból  kiszedetett  ének 
445. 

Igék  haszontalan  újsága  197. 

Igen  szép  história,  mely  a  Ma- 
chabeusokból  stb.  413. 

Igricz  24,  31. 

Ihász  névtelené  370. 

lUésházy  István  233. 


Illyefalvi  István  416. 

Illyésnek    és    Áckdb    királynak 
idejében  lőtt  dolgokról  401. 

Ilosvai  Selymes    Péter  315.  317. 
320.  373.  406,  446. 

Ilyes  prófétáról  stb.  390 

Ind  mese  485. 

Interlocutor  473. 

Intermezzo  459. 

Jóbról  404. 

Joculator  24,  102. 

Johannes-monda  eredete  322. 

Jónás  prófétának  históriája  383. 

Jordánszky-codex  69. 

Jovenianus  császár  332. 

Jovius  321. 

Irgalmazz  mi  nékünk  250 

Irodalom  fogalma  1. 

Irodalomtörténet  felosztása  3. 

Irodalomtörténet  fogalma  3. 

Isten  előtt  való   igazulásról  260. 

Istenes  énekek  284. 

Isteni    dicséretek     és     könyörgé- 
sek 142. 

Isteni  dicséretek  és  psalmusok  135. 

Istennek      rőttenefes     haragjáról 
stb.  399. 

Isten  városáról  441. 

Istrio  25. 

István  deák  269. 

István  király  19. 

István     király    jobbját     dicsőítő 
ének  74. 

Istvánnak  haláláról  412. 
I  Istvánffi  Miklós  225. 

Istvánffi  Pál  296,  299,  336. 

ítéletről  az  konkoly  os  búza  stb.  432. 

Judit  asszony  históriája  398. 

Juhász  Máté  459. 

Julién  304. 


501 


Íz,  Izé  li>. 

Izsák  áldozatjárói  385. 

Izsák  házat.mgúról  383. 

K. 

Kabolavezér  4n0 

Kadar  Kata  .S3G. 

Kákonyi  Péter  371.  389. 

Kakukilla  426. 

Kálmáucsehi  Márton  146. 

Kapitány  György  bajriadalja 
356 

Karácsoni  mysteriumok   105 

Karádi  Pál  468. 

Karádi  névtelené  460. 

Kardos  Albert  314. 

Károly  császár  hada  Saxo- 
niába  355 

Károlyi  András  180. 

Károlyi  Gáspár  163. 

Károlyi  Péter  156,   185. 

Karthauzi  hgeiidatár  59 

KataUn-legp.nda  76. 

Katholikus  ébredés  195. 

Katholiki's  hymnus  257. 

Kénosi- Tőzsér  János  465. 

Keresztyéneknek  pogányok  ke- 
gyetlensége ellen  265. 

Ker.  hitünknek  három  fő  articu- 
lussáról  168. 

Keresztyéni  felelet  218. 

Keresztyéni  igaz  hitnek  részei- 
ről 162. 

Keresztyéni  tnáománnak  fő  arti- 
ciilussiról  215. 

Keresztyéni  tudományról  való 
könyvecske  135. 

KereKztyénségnek  fundamentomá 
TÓI  13'i. 


^  Kertbeny  470. 

j  Keserves    szívvel    Magyarország- 

i       ban  265. 

Kétféle  hitről  stb.  426. 

Két  görög  herczegről  stb.  348. 

Két  könyil   minden    országoknak 
stb.  163. 

Két  Musák :   Minerva  és  VaVa.s 
veteködnek  stb.  455. 

Kézai  40. 

Kinizsi  Pál  82. 

Knauz  Nándor  103. 

Knitanok    tunguz-mandzsuri    tör- 
zse 321. 

Kobzos  25,  31. 

Komjátby  Benedek  117. 

Kompódi  mód  416. 

Koncz  vajda  42ti. 

Kopaszságnak  dicséreti  448. 

Kovacsóczi  Farkas  330. 

Kovachicb  György  226. 

Kozárvári  Pál  161. 

Kőmives  Kelemenné  417. 

Königsbergi  töredék  31. 

Könyörgés  262. 

Könyörögj  érettünk  250. 

Könyvek  hatása  191. 

Körösztyöni    tudomány     rövid 
summája  178. 

Közmondások  489. 

Krisztus  és  Antikrisztus  130. 

Krisztus   Jézu^tiak   isteni  és  em- 
beri természetiről  259. 

Krisztusközbenjárásáról  149. 150 

Kulcsár  György  165. 

Kún-codex  370. 

Kunimund  322. 

Kurzibold-monda  320. 

Kutas  János  214. 

Kiiküllei  névtelen  408. 


502 


L. 

Laczíi  András  316 

Landorfejérvár  elve/^zésének  oka 
229. 

Laskai  János  479. 

Laskai  üsvald  104. 

László  királyról  ének  73. 

László  lova  428. 

Latin  hymnusok  70. 

Laus  s.  Nicolai  381. 

Lázár  Béla  304,  809 

Láíár  feltámasztása  100. 

Lebena  könyve  331. 

Legendák  47. 

Legendák  irálya  54. 

Legendák  morálja  54. 

Lelki  harcz  195. 

Les  Avadanas  304. 

Leviathán  ördög  433. 

Levitáról  história  387. 

Liszti  János  82 

Liszli  püspök  173. 

Losonczi  Ifitván  haláláról  354. 

Luciper  433. 

Ludus  super  iconia  s.  Nico- 
lai 99. 

Lugossy-codex  441.  442. 

Luitprand  18. 

Luther  Márton  111,  112. 

Luther  papok  ellen  456. 

Lyrai  fordítások  255. 


Mádai  Mihály  375. 

Madzsar  türki  280. 

Magyar  Gábor  73. 

Magyari  István  457. 

Magyar  nemzeti  versidomról  87. 

Magyar  nép  9. 


Magyar  nyelv  5. 

Magyarok  eredete  12. 

Magyaroknak  siralmas  éneke  a 
tatár  rablásról  265. 

Magyarország     meghódítása    89. 

Magyarország  siralma  254. 

Magyar  Pál  96. 

Magyar  prédikácziók  151. 

Makhabeusról  386. 

Malomban  hegedülni  417. 

Mammon  ördög  433. 

Manasses  és  Nabugodonozor  413. 

Mandeville  János  321,  322. 

Mánkóczi  István    kalandjai  490. 

Manlius  458. 

Marczali  Henrik  37. 

Margit-legenda  56. 

Mária  királyné  113 

Mariássi  Pál  173. 

Mark  barát  40 

MarkalfnaJc  Salamon  királylyal 
stb.  486. 

Mart'alis  ünnepe  101. 

Martinuzzi  477. 

Martonfalvi  Imre  240. 

Maskarák  a  templomb.^n   102. 

Massai  Ágnes  269. 

Más  siralma  a  magyar  nemzet- 
nek 264. 

Mátyás  király  43.  4.5,  73. 

Mátyás  király  dolgairól  365. 

Mátyás  megválasztására  85. 

Meglőtt  és  megleendő  dolgok 
stb.  434. 

Megtartás  pohara  123. 

Melanchton  Fülöp  111. 

Melius  Péter  125,  187,  271,  316. 
467. 

Ménmarót  41. 

Mészáros-pap  417. 


503 


Migne  abbé  encyclopaediája  304. 

Mikou  joculator  24. 

Mi      idönlchen     való     nyomor  u- 

ságinkról  sth    265. 
Miliiy  György  201. 
Mimi  Puhliani  454. 
Miir.us  24,  25,  102. 
Miudszenthi  Gábor  231. 
Miraculum  99. 
Mívesek  lakodalma  281. 
Molnár  Kri-zlus  szerepében   104. 
Mondák  kora  29. 
Mondaköltészet  33. 
MoDoszlai  András  197,  203. 
Montalembert  55. 
Morghai  Kata  nevére  282. 
Mostani  visszavonásokról  180. 
Moyses    és    Józsue    hadáról    az 

Amalek  ellen  387. 
Munkácsi  János  421. 
Müncheni-codex  68. 
Mysterium  96,  97. 


N. 


Nádasdy  Tamás  121. 

Nádudvari  győzedelem  368. 

Nagy-Bánkai  Mátyás  262, 3.' 9, 405. 

Nagyfalvi  György  deák  409 

Nagy  István  335. 

Nagy  Károly  36. 

Nagy  lakás  408 

Nagy  Sándor  fialal  tudós  411. 

Nagy  Szabó  Ferencz  237. 

Nagy  Szilágyi  Miklós  314. 

Nagy  úr    Bánkbánról    stb.  362. 

Nagy  Tolnai  György  404. 

Naiv  eposzunk  39. 

Násfa  383. 

Négy  könyvecske  170. 


Németi  Ferencz  270. 
Németi  György  68. 
Nemzeti  eszme  380 
Nemzeti  eszme  morálja  489. 
Nemzeti  nyelv  253. 
Névtelen  krónikája  227. 
Nibelungének  32,  34. 
Nyelvemléktár  51. 
Nyirkállai  jogszabálya  94. 
Nyolcz  szótagú  sor  71. 
Nyomorúságokban  váló  vigaszta- 
lásról  262. 

ü.  Ö. 

Óbudai  fó'iskola  43. 

Odatis  341. 

Oeconomia  conjugalis  449. 

Ogerus  berezeg  Dana- Márkában 
321. 

Oláh  érsek  38,  469. 

Olaszország  30. 

Orbelián  János  322. 

Oriel  Vid  113. 

Orihographia  hungarica  134. 

Oirokócsi  Fóris  17. 

Ozorai  Imre  130. 

Ozorai  István  123. 

Ördögi  kísérletekről  170 

Ördögnek  a  bűnössel  való  véle- 
kedéséről 165. 

Ösköltészet  23. 

Ösvallás  16. 

Ötödik  része  Mátyás  k.  dolgai- 
nak 366. 


Pál    apastal    levelinek    stb.   151. 
Pál  apostolnak  életéről    és  halá- 
láról 406. 


504 


Palaticz  György  270. 

Pál  érsek  levelére  való  felelet  427. 

Pál  levelei  117. 

Panasza  Krisztufinak  427. 

Panity  János  2(3S 

Pannonhalma  48. 

Pannónia  megvételéről  8(j. 

Pap  Benedek  267. 

Papi  táncz  101. 

Papok  házasságáról  460. 

Paris  és  görög  Ilona  Siö. 

Párizsi  :\rálé  99. 

Parthenios  32(j. 

Patp.ki  névtelen  340. 

Pauler  Gyula  34. 

Pécsi  egyetem  43. 

Pécsi  Ferencz  381. 

Pécsi  János  449. 

Pécsi  Lukács  197.  209. 

Pécsi  misekönyv  98.  • 

Pé/dák  62. 

Pendet  György   187. 

Perényi  Gáborné  Frangepán  Ka- 
talin 117. 

Perényi  Péter  296. 

Peri  eroticon  pathematon  326 

Persei  királyról  stb.  egy  szép 
hisitória  374. 

Persiai  monarchiabeli  feifddmek- 
röl  372. 

Pesti  Gábor  118.  475. 

Pesti  György  438. 

Petki  János  270. 

Petz  Gedeon  35. 

Pia  fraus  54. 

Piligrin  22. 

Pimpónia  módra  417 

Pinkesd  innepire  259. 

Piros  szép   Ör zsebet  315. 

Plutarch  451. 


Poenitentiáról  és  hitről  274. 
Pogányoknak  és  egyéb  bálvónyo- 

zóknak  ellene  266. 
Póli  István  331. 
Poncianus  históriája  482. 
Pórlázadások  488. 
Pósaházi  János  458. 
Postillák   166. 
Pray  17 

Prédikácziók  stb.  174. 
Prédikátorok  vallástétele  153 
Príni     Péternek     stb.     fogsáijok- 

ról  355 
Priskus  Rhetor  33,  95. 
Prister   Johannis  azaz    a    naag 

János  pap  császárnak  stb.  32<t. 
Próza  és  reactió  481. 
Ptolomeus  király  históriája   IdU. 
Pusztörik  446. 
Piinközsdölés  104. 

Qu 

Querela  Fidei  122 


Radán  Balázs  261. 

Ragozó  nyelv  6. 

Rajtam  történt  dolgok  171. 

Ranzanus  215. 

Ráskai  Gáspár  3; '7. 

Ráskai  Lea  58. 

Reactio  222. 

Reacio  gúnyja  423. 

Reactio  a  köznépnél  491. 

Recipe   a    rest    és   csácsogó  Ofiz- 

szonyok  ellen  456. 
Reformatio    erkölcsi    hatása  254. 
Regék,  mondák  296. 
Regélő  hét  26. 


Wő 


Régenten  az  római  főasszoiiyok 
czifraság  tilalmáról  453. 

Regényes  elbeszélések  481. 

Kégi  magyaroknak  első  bejövc- 
sekról  367. 

Regnáló  bűnökről  193. 

Regős  26,  31. 

Regteluk  26. 

Renaissance  hatása  109. 

Részegségnek  és  tobzódásnak  ve- 
szedelmes voltáról  137. 

Révay   17. 

Rezenei  János  146. 

Richárd  fráter  18. 

Rogerius  224. 

Mómaságnak  irt  könyve   333. 

Rosimunda  322. 

Rotterdami  Rézmán  119. 

Rönddel  és  nem  körösztiil  járó 
pohár  443. 

/?övid  írás   199. 

Rövid  maggnrázat,  miképen  n^ 
Antikrisztus  176,  182. 

Rúth  könyve  67. 


Sajtó  hatása  378. 

Sámsontól  história  394. 

Sámuel,  Saul  és  Dávid  histó- 
riája 396. 

Sándor  István  18,  88. 

Sándor-monda  343. 

Salamon  32. 

Salamon  és  Markalf  486. 

Salamon  királynők  két  versengő 
asszovy állatok  stb.  420. 

Salamon  zsírja  479. 

Salánki  György  368. 

Sallustius  két  históriája  491. 


Sápi  zsoltár  444. 

Sapphói  vers  381. 

Sárkány  21. 

Sarlóközi  névtelen   441. 

Sásvár  bég  368. 

Sátán  433. 

Schlick  Gáspár  338. 

Scriptores     reum    hung.     minores 

226. 
Scurra  25. 
Setét  451. 
Servetianusok  445. 
Sibolti  Demeter  194. 
Siklósi  Mihály  263. 
Simon  biró  nyerge  450. 
Simor-codex  61- 
Sipos  '25,  460. 
Sindabad  485. 
Skaricza  Máté  271,  441. 
Sodoma    és     Gomorra    veszödel- 

méről  414. 
Sokféle  neeeknek  stb.  446. 
Sokféle  részögösről  443. 
Somogyi  Kis  Máté  157 
Sompálcza  435. 
Sophokles  Electrája  169. 
Sós  János  195. 
Sóvári  Sós  Kristóf  217. 
Spilliman  25. 

Spira  Ferencz  doctor  históriája  399. 
Stancaro  181. 
Statiiius  146. 
Stöckel  Lénárt  181. 
Steinhőwel  479. 
Suidas  326. 

Süket  malomban    hegedíilni    449. 
Synesius  449. 
Szabács  megvétele  81. 
Szabalkai  Mihály  89,  293. 
Szabó  Károly  313,  448. 


506 


Szalay  László  229. 

Szamosköz  y  István  225. 

Szántai  István  145. 

P.  Szathmáry  Károly  470. 

Szatmári  Fabricius  István  326. 

Száz  fabula  atb.  476. 

Szebeni  Ormpruszt  Kristóf  438. 

Szegedi  Gergely  134,  270. 

Szegedi  István  270. 

Szegedi  Lörincz  271,  472. 

Szegedi  Veres  Gáspár  326. 

Szegedi  veszedelem  354. 

Szegény  község  478. 

Székely  Balázs  393. 

Székely  István  242. 

Székely  Jslván  distichona  245. 

Székelj/  István      -soUárforditása 

122. 
Szélces-Fejérvár  veszedelméről311. 
Széli  Farkas  304,  335. 
Szentek  aluvásdról  133. 
Szentek  élete  51. 
Szent-Gratianus  411. 
Szent-írásból  való  igaz  tudomány 

446. 
Szenttörténeti  elbeszélések  378. 
Szép    ájtatos    kiUőmb-külömbféle 

magyar  versek  459. 
Szép     és     szükséges  prédikáczio 

172. 
Szép  história  a  tökéletes  asszony 

állatokról  451. 
Széppróza  474. 
S;épprózai  históriák  481. 
Szép  rövid  história  két  nemes  if- 
jaknak barátságokról  326. 
Szép  tanulság    az  jövendő  rette- 

metes  itéiet  napjáról  Abi. 
Szerelemnek  ereje  341. 
Szeremlyéiii  Mihály  388. 


Szerzetes  zsidók  166,  431. 
Szigetvárának     1556.      ostroma 

371. 
Szigetvárának  veszéséről  371. 
Szikszai  Hellopaeus  Balint  167. 
Szilády  Áron  51,  72.  75,  76,  87, 

320,  353,   372,  430,   436,  458. 

464. 

Szilágyi  Mihály  315. 

Szilágyi  Mihály  és  Hajmási 
László  313. 

Szinköitészet  95. 

Szíriák i  Balázs  deák  éneke  268. 

Szitnya.  Léva.  Csábrág  stb.  355. 

Szkárosi  Horváth  András  426. 

Szkender  bég  históriája  376. 

Szolgáló  ember  409. 

Sztárai  Mihály  174,  272,  401, 
416,  460. 

Sztárai  Miklós  270. 

Szulíman  császárnak  Kazul  ba- 
sával stb.  355. 

Szüzeknek  tisztességes  koszorója 
210. 


Tamás  és  Bálint,  huszita  68. 

Tancredus  király  házassága 
328. 

Tanitó  és  feddő  költészet  422. 

Tapolczai  Bertalan  96. 

Tar  Lörincz  356. 

Tátos  20. 

Tékozló  fiúról  436. 

Telamon  királyról  és  az  o  fiának 
Diomedes  szárnyú  haláláról 
334. 

Telegdi  felelete  Bornemisza  Pé- 
ternek 198. 


507 


Telegdi  jeles  okai  stb.  200. 
Telegdi  levele  a  pápához  425. 
Telegdi  Miklós  19(5. 
Temesvári  János  deák  360. 
Temesvári  Pelbárt    51,  59,    77. 
Templomi  ének  250. 
Terek  János  vilézsége  355. 
Teremtésről  való  história  389. 
Theoiihania  472. 
Theophilaclus  Simocatta  18. 
Tholnai  Bálint  442. 
Thordai  Ádám  161. 
Thordai  Sándor  András  Írására 

való  felelet  192. 
Thorkos  János  413. 
Thúry  Etele  176. 
Thtiry  György  éneke  280. 
Thúry  Katuska  442. 
Thymelicus  25. 
Tinódi  349,  397.  443. 
Tinódi  :  Cronica  353. 
Tirnava  314. 
Tittis  és  Gisippus  326. 
Tizenhatodik      század     vallásos 

lyrája  252. 
Tóbiás  élete  421. 
Tóbiásnak  egész  históriája  393. 
Tóbiámak  útra  eredésiről  383. 
Toldi  estéje  319. 
Toldi  Miklós  320 
Toldi-monda  316. 
Toldy  Ferencz  51.    81,  102,  203. 

230,  254.  320,   322,    333.  413, 

456,  469. 
Tolnai  Decsi  Gáspár  193. 
Tomori  István  133. 
Toroczkai  Máté  270. 
Tót  Miklós  157. 
Tótok  csufolása  423. 
Toursi  Gergely  50. 


Tőke  Ferencz  371,  399. 

Török  Bálint  353. 

Törökök  megtérése  387. 

Török  származás  12. 

Történelmi  beszéd  366. 

Történetírás  223. 

Tremellius  127. 

Trink  Urbán  426. 

Trója    városának    tiz  esztendeig 

stb.  347. 
Túri  György  haláláról  367. 
Túri  Pál  161. 
Túrópzi  40. 
Tűköre  és  példája  ez    romlandó 

életnek  441. 
Tündér  21. 

U. 

Udvarbírákról  és  kulcsárokról 
444. 

Ugor  származás  12. 

Újítók  elbeszélései  379. 

Uj  testamentum  magyar  nyelven 
119. 

Ukko  isten  17. 

Ukkon-pohár  17. 

Uralkodó  eszmének  gátot  vetni 
425. 

Uram,  benned  még  az  én  remény 
ségem  270. 

Uramnak  Németinek  éneköm  271. 

Urbánus  Regius  165. 

Úristennek  való  hálaadás  és  kö- 
nyörgés 21  A. 

Utolsó  Ítéletről  432. 


Váczy  János  331. 
Vajdakamarási  Lörincz  330,  454. 


508 


Vali  Béla  304. 

Valkai  András  320.  323.  3tíí. 

Valkai  Kelemen  2Ö0- 

Vallásos  epika  75. 

Vallásos  értekezések  63. 

Vallásos  irodalom  kora  42. 

Vallásos  lyra  70.  249. 

Vallásos  próza  115. 

Vallaszky  103. 

Válogatott  prédikácziók   l.ől. 

Való  világa  l. 

Valter  23. 

Vámbéry  Ármin  12,  16.  18. 

Vándorszínészek  103. 

Váradi  Kalmár  Mihály  159. 

Várdai  Simon  84. 

Varkucs  Tamás  idejébe  lőtt  csa- 
ták 356. 

Varnefrid  323. 

Varsányi  György  374. 

Vásárhehji  meke  szűz  Máriáról 
74. 

Vásárhelyi    Gergely    Canisius-ká- 
téja  203. 

Vasárnapi    epistolák    magyará- 
zat jókkal  178. 

Vasfay  Gáspár  307. 

Véggyulavári     őrség      kalandja 
371. 

Végkecskeméti  Mihály  263. 

Vékei  Ferencz  201. 

Vendégek  103. 

Verancsics  Antal  224.  225. 

Verhőczi  Imrének    stb.    viadalja 
356. 

Verselés  új  formái  275. 

Versfők  293. 
Vérszerződés  19. 
Veszprémi  egyetem  4?. 

Vetus  translatio  125. 


Vigasztal')  könyvecske  138.   194 

Világi  költészet  81. 

Világi  lyra  279. 

Világi  próza  223. 

Világ  kezdetitíil  lőtt  dolgok  384. 

Virágének  27.  91. 

Virágzás  kora  72. 

Virginia-codex  61. 

Vitéz  Francisco  308. 

Vita  Joannis  secundi  3(^2. 

Vizaknai  Gergely  123.  215. 

Vízkereszti  játékok  105. 

Vizözönnek  históriájáról  416 

Volter  297. 

Volter  és  Grizeldis  336, 

Vulgnta  66. 

Vy  testamentümag'ar  nelwen  121. 

Wathay  Ferencz  228. 

Widmanstadius  68 

Wilini  Sándor  184. 

Wimpfeni  apátság  okirata  101. 

X.  Y.  Z. 

Xauthus  479. 

Yeliutaze  322. 

Zalán  41. 

Zariadres  341. 

Zay  Ferencz  229. 

Zeleméri  László  271. 

Zombori  Antal  Eleázárja  421. 

Zsidók  áldozatiról  1.55. 

Zsidók  keresztyének  397. 

Zsidózók  189.  238. 

Zsigmond  király  43. 

Zsigmond  k.  és  cs.  krónikája  356. 

Zsigmond  császárnak  fogságáról 

357, 
Zsoltárfordítások  256. 
Zsuzsanna  históriája  382. 


TARTALOM. 

Előszó. 

Bevezető.  Lap 

I.  Mi  az  irodalom     ._.   ,.-   ...   ._.  ..    ...   ,.     .      .-    .-    1 

II.  Az  irodalomtörléDet  ...  _     „.  ._.  ...   -    .-.  ...  ._.  ...  3 

III.  A  magyar  irodalomtörténet  feloszlása...  ...  ...  ...   ...  4 

IV.  A  magyar  uyelv  ..    ...   ...   ,..  ...  ... ...  ...   ...  5 

V.  A  magyar  iiép...  ...   ...  ...  ..    ...  ...  ...  ...  ...  .  .  —  9 

VI.  A  magyar  nemzet  eredete     ...   _ ..   ...  ...  ...  12 

VII    A  magyarok  ősvallása...  ...  ...   ...  —  ...  —  .-.  ...  -.  16 

VIII.  A  magyarok  ősköltészete__.  ...   .-.  ...  —  .-.  23 

A  MONDÁK  KORA  1300-ig. 

Bevezetés    ...  ...  .           .          ...  ..    ...   —   ... 29 

A  magyar  mondaköltészet     ...  ...  ...   -     ._. ...  33 

A  KÖZÉPKORI  VALLÁSOS  IRODALOM  KORA  1300-1526. 

Bevezetés    ...  .      ...   ...  ...   ...  ...   ...  ...  — ...  —  42 

I.  A  vallásos  próza 

Legendák  és  más  vallásos  iratok    ...  ...  ...  ...  - 46 

II.  A  vallásos  lyra  és  epika  ..  ...  ...  -..  ...    ..   .-.  —  ...  70 

III.  Világi  költészet      —  -  81 

IV.  Színköltészet ...  .-   ..    95 

A  HITÚJÍTÁS  KORA  1526-1600. 

Bevezetés ..    ...  109 

I.  A  vallásos  próza. 

L  A  biblia  fordításai  —  ...  - -.  .-  - ..    .-■  115 

II.  A  hitvitázó  és  erkölcstani  irodalom  — 128 

II.  Világi  próza. 

I.  Törtéuetírás ...   ...  ...  ...  _-.   ..- 223 


LYRA. 


I.  A  vallásos  ly^ra...  — ...  -  249 

II    A  világi  lyra     ..  —  278 


510 

Lap 

Az  elbeszélő  költészet -..  —  —  _  .  .  292 

I.  Regék,  mondák,  balladafélek  és  elbeszélések  _..  296 

II.  Hazai  és  világtörténeti  elbeszélések -    ...  ...  350 

III.  Bibliai  és  szenttörténeti  elbeszélések...  ...  ...  ...  378 

A  tanító  és  feddő  költészet  ...  ...  ...  ...  ...  ... 422 

A  drámai  költészet _ ...  „.  ...  457 

A  széppróza ...  ...  ...  ...  ... ...  ...  474 

Név-  és  tárgymutató  ... ...  ...  493 


i