(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar könyvszemle"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying. 

We also ask that you: 

+ Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at jhttp : //books . qooqle . com/ 



MAGYAR 

KÖNYVSZEMLE. 

A MAGYAR NEMZ. MÚZEUM SZÉCHENYI ORSZ. KÖNYVTÁRÁNAK 

K Ö Z L Ö N Y E. 

A NM. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI minisztérium megbízásáról 

SZKUKESZTI 

KOLLÁNYI PERENCZ. 

ÚJ FOLYAM XIV. KÖTET. 
MOtt-iKi ÉVFOLYAM. 



BUDAPEST 
KIADJA A MAGYAR XEMZKTl MrZKI.M SZÉr.lllíXYI OliSZ. KÖNYVTÁRA 

1 !»()«. 



J "I t< I ■ 
I' 



j hi Ï 



!"S'6'»7'ï"S 

... -~. ir «~> .<r- J 



Budapest, ax Athenaeum r.-t. nyomába. 



TARTALOM. 



1. ÉRTEKEZÉSEK. ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK. 

Lap 

A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 89 
Dr. Bányai Elemér. A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban. 

(Harmaàik és befejező közlemény) 7 

Dr. Gulyás Pál. Előmunkálatok Hain ősnyomtatvány-jegyzékének új 

kiadásához ~ 1 

Dr. Gulyás Pál. A modern nyomtatványok könyvészeti leírásának 

szabályai „ 335 

Ivancan Lajos. Zrínyi Katalin grófnő sorsvető-könyve. (Négy szöveg- 
képpel) w ... 232 

Kanyaró Ferencz. Melius ismeretlen és elveszett művei 289 

Magyar Könyvesház. Dr. Dézsi Lajos : Adalékok a Régi Magyar Könyv- 
tár II. kötetéhez 131 

Sági István. Magyar bejegyzések a M. N. Múzeum Széchényi-könyv- 
tárának egy ősnyomtatvány-koliigátumában 345 

Dr. ScnöNHERR Gyula. Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Mú- 
zeum könyvtárában. (Két melléklettel) 193 

Stockinger Gyula. Áineves irodalom 245 

Szekfü Gyula. Schesaeus-kézirat a M. N. Múzeumban ... 321 

Dr. Veress Endre. A bolognai Marsi gli- iratok magyar vonatkozásai. 

(Egy melléklettel) 109, 211 

Dk. Vértesy jenő. Kölcsey III-ik felirata az ifjak ügyében « 241 

Vidéki könyvtáraink 1904-ben 39 

2. TÁRCZA. 

Évnegyedes jelentések a M. Nemz. Múzeum könyvtárának állapotáról 

1905. október 1-től 1906. szeptember 30-ig 71, 154, 252, 353 

A budapesti m. kir. Tud. Egyetem könyvtára 1904-ben 158 

Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára 1905-ben 356 

A Magy. Tud. Akadémia könyvtára 1905 bon 257 

A szegedi Somogyi-könyvtár állai»ota 1905-ben 258 

I* 



IV 

3. SZAKIRODALOM. 

Lap 

Armstrong E. Latoüche : The book of the public library, museum and 

national gallery of Victoria. Ism. 2 265 

Heinrich Gusztáv. Egyetemes irodalomtörténet. Ism. 2 76 

Fümagalli G. Lexicon typographicum Italiae. Ism. dr. Gulyás Pál ... 77 
Gruel Léon. Manuel historique et bibliographique de l'amateur de 

reliures. Ism. — s. — / 369 

Little G. A. Initia Operum Latinorum. Ism. [g.] .. 365 

Livingston Luther S. Auction prices of books. I —IV. köt. Ism. dr. 

Gulyás Pál 173 

Melottée Paul. Histoire économique de l'imprimerie. I. köt. Ism. 

dr. Gulyás Pál 167 

Dr. Müller S., Feith J. A., Fruin R. Anleitung zum Ordnen und Beschrei- 
ben von Archiven. Ism. Á. A 170 

Pellechet M. Catalogue général des incunables. I— II. köt. Ism. — s — I. 269 
Sabbadini R. Le scoperte dei codici latini e greci ne' secoli XIV. e XV. 

Ism. G. R 262 

Schwenke P. és Hortzschansky A. Berliner Bibliothekenführer. Ism. — Sp. 368 
Id. Szinntet József. Magyar írók élete és munkái 100. füzet. Ism. 

dr. Gulyás Pál 363 

Thüry Etele. Iskolatörténeti adattár. Ism. Kováts László ~ 366 

Története, A Gsáthy-féle czég százéves — . Ism. —sp— 80 

Weisz Miksa. Kaufman Dávid könyvtárának héber kéziratai és könyve, 

Ism. Spectator .. 176 

Wickhoff Franz. Beschreibendes Verzeichnis der illuminirten Hand- 
schriften in Oesterreich. I— II. köt. Ism. u. á 272 

Külföldi folyóiratok szemléje 82, 178, 276, 372 

Horváth Ionácz. A magyar bibliográfiai irodalom repertóriuma. (1905. 

októbertől 1906. szeptemberig) 84, 183, 281, 375 

4. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

Ráth György emlékezete a M. Tud. Akadémiában 86 

A Kaufmann Dávid-féle zsidókönyvtár a M. Tud. Akadémiában 86 

Instituto delle carte (§.) 88 

Báró Radvánszky Béla f 186 

A hiteles helyek levéltárainak orsz. főfelügyelősége ... ... 187 

A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Szövetségének 1906. közgyűlése 187 

l:x-libris kiállítás a Magyar Iparművészeti Múzeumban 191 

Könyvtári tisztviselők tudományos utazásai _ «. 282 

Budapest székesfőváros könyvtárának gyásza 282 

Emich Gusztáv könyvtára. (Figyelő) 282 

Földrengés okozta károk a kaliforniai közkönyvtárakban 283 

Az ephesusi Cclsus-könyvtár (gpl.) 284 

Manlius János két magyarországi nyomtatványa (Dr. Ahn Frigyes) ... 285 

Kolozsvári István levele Apafii Mihályhoz nyomdai ügyekben 287 



Lap 

Kinevezés a M. N. Múzeum Széchényi Orsz. Könyvtárában ... ... 377 

A franczia könyvtári tisztviselők egyesülete .. 377 

Kéziratok árverezése Bécsben (Spectator) „ 378 

Könyvtártörténeti adalékok az esztergomi primási levéltárban (Thaüóczy 

Lajos) „. .. ~ 380 

Áz amerikai könyvtárak ifjúsági osztálya (Y) ... .. ^ 383 

Változások a magyarországi nyomdáknál 1906. január 1-től novem- 
ber 30-ig .. „ .. ^ _ 88, 192, 288, 384 

NÉV- ÉS TÁEGYMTJTATÓ w ... 385 

MELLÉKLET: 

A hazai nyomdák 1905-ben .. ... 1 — 16 

A hazai hírlapirodalom 1905-ben. — I. A magyar hírlapirodalom Zászló 
János-tói. — II. A hazai nem magyar nyelvű hírlapirodalom 
Kereszty István-tói — III. Folyóiratok Horváth Ignácz-íöl. 
— Függelék : A magyar nyelvű hírlapok és folyóiratok 
statisztikája 1—75 



ELŐMUNKÁLATOK 

HAIN ŐSNYOMTATVÁNY-JEGYZÉKÉNEK 

ŰJ KIADÁSÁHOZ. 

Dr. Gulyás Páltól. 

Az ősnyomtatványok egyetemes jegyzékének terve foglal- 
koztatja jelenleg a németországi könyvtári szakköröket. A nagy- 
fontosságú mozgalom czéljairól s jelenlegi állásáról annak egyik 
vezetője, Konrád Haehkr számol be a Zentralblatt für Bibliotheks- 
wesen múlt évi novemberi füzetében. 1 

A kérdés fölvetését egyrészt az a körülmény okozta, hogy 
a németországi könyvtárak túlnyomó többsége sokszor jelentős 
inkunabulum gyűjteményéről semmiféle nyomtatott s így könnyeb- 
ben hozzáférhető jegyzékkel nem rendelkezik, másrészt pedig azok 
a mindjobban érezhetővé váló hiányok tették szükségessé, melyek 
a korán elhunyt Hain Lajos alapvető munkájában mutatkoztak. 
Hain Repertórium Bibliographicuma, főként a leírt anyag héza- 
gossága révén szorul átdolgozásra. Egyes ősnyomdászati mono- 
gráfiák, minők például Pellechet kisasszony lelkiismeretes dolgo- 
zata 2 Jacobus de Voragine, illetve Copingeré* Vergilius 1500 
előtt megjelent kiadásairól, eléggé beigazolták a szakemberekre e 
téren váró teendők szükségességét. 

Valóban 1892—94 között Burger K. tett is kísérletet arra, 
hogy Németország nagy könyvtárainak vezetőségét Hain átdolgo- 
zásához megnyerje ; később Dziatzlco karolta fel igen melegen ezt 
az eszmét. De ő már Hain átdolgozását, nemcsak az anyag, 



1 Bericht über den Plan eines Gesamtkataloges der Wiegendrucke. 
509—517 11. 

• Revue des Bibliothèques. V. évf. 89—98 11. 

3 Transactions of the bibliographical society (London) II. köt. 123—1215 11. 

Magyar Konyvszcinlr. 190*5. 1. ftlz<t. 1 



2 Előmunkálatok Hain ősnyomtatvány-jegyzékének új kiadásához 

hanem annak tüzetesebb leírása czéljából is szükségesnek tartotta. 
Az eszme megvalósulásának ekkor főként az a körülmény állott 
útjában, hogy míg egyrészt ily nagyszabású feladat sikeres meg- 
oldása egyetlen ember munkabírását messze meghaladta, más 
felől véglegesen megállapított, egységes normák híjján a szak- 
férfiak tervszerű összeműködése nem volt remélhető. E közben 
látott napvilágot W. A. Cojnvger függeléke Hain repertóriumához, 
de, felületessége s hiányossága folytán távolról sem elégítette ki 
azon tudományos igényeket, melyek az ősnyomtatványok biblio- 
gráfiai leírásával szemben követelhetők. 

Ily módon a németországi szakférfiak a Repertórium Biblio- 
graphicum teljes átdolgozásának tervét korántsem ejtették el, 
sőt a mikor a németországi könyvtárak egyetemes jegyzékének 
kinyomatása tárgyában az előzetes tárgyalások megindultak, hatá- 
rozatilag kimondották, hogy az inkunabulumok e jegyzékbe csupán 
rövid ezímmel lesznek fölveendők, míg lehetőleg teljes leírásuk 
külön munka keretében lesz megvalósítandó. 

Ezen 1899-iki határozatra támaszkodva, 1904 november havá- 
ban Althoff dr. elnöklésével szűkebb szakbizottság ült össze a porosz 
közoktatásügyi minisztériumban, melyen Burger K. (Lipcse) Haeb- 
ler K. (Drezda) és Voulliéme É. (Berlin) közreműködésével megállapí- 
tották azon általános alapelveket, melyek az ősnyomtatványok egye- 
temes jegyzékének kidolgozásánál irányadókul szolgálnak. Ez elvek 
részletes kidolgozását s az egész vállalkozás irányítását egy a berlini 
kir. könyvtár igazgatóságának fennhatósága alatt álló külön bizott- 
ságra ruházták, melybe az előbb említett három szakférfiún kívül, 
még Freys E. (München) és Schmidt A. (Darmstadt) is bevonattak. 
Haebler a bizottság feladatát a következőkben állapítja meg: 
> Entsprechend dem gesamtkatalog der deutschen bibliotheken, 
soll sie (i. e. die komission) einerseits die ganzen bestände an 
Wiegendrucken in allen bibliotheken des deutschen reiches kritisch 
verzeichnen, anderseits aber soll sie einen ausführlichen katalog 
aller existirenden inkunabeln in der weise herstellen, dass sie 
zunächst alle in deutschen bibliotheken vorhandenen drucke in 
wissenschaftlicher weise beschreibt, diesen katalog aber dereinst 
auf grund der bestände des ausländes zu einem weltkataloge der 
Wiegendrucke erweitert.« 

A kiküldött bizottság 1904 deczemberében több napos ülést 



Dr. Gulyás Páltól 3 

tartott Lipcsében, mely a központi teendők részletes megállapí- 
tásán kívül azokat az utasításokat is kidolgozta, melyek az egyes 
művek bibliográfiai leírásánál irányadók. Ez utasítás, mely a 
bizottságnak eddigelé legfontosabb munkálata, a következő: 
Minden egyes ősnyomtatvány leírása tartalmazza: 

1. A szerző nevét. 

2. A rövid czímet. 

3. A nyomtatás helyét, nyomdászt, esetleg a kiadót és keletet. 

4. Alakot. 

Minden név kiírandó. A szerző nevének irodalmi helyessége 
a központ útján lesz megállapítva. A kelet mindig eredeti alak- 
jában idézendő; ha az a modern datálás módjával nem egyezik, 
a központ átszámítja s mint minden szerkesztői adalékot, szög- 
letes zárjelben kiteszi. 

5. A lapok számát, illetve lapszámozást, jelzeteket 

6. A hasábok és sorok számát. 

A lapszámozás ugyanoly módon adandó, a hogy a nyom- 
tatványon szerepel, tehát pl. szókkal, kis és nagy betűkkel, római 
számokkal. Számozatlan levelek szögletes zárjel közt tüntetendők 
fel; a kivágott lapok is megfelelőképen jelölendők. Az ívek lap- 
száma exponensként iratik a jelzetek mellé; ha ez utóbbiak az 
eredetin hiányzanak, szögletes zárjelek közé tétetnek. Ha a jelzetek 
sorozatában az abc sorrendjétől valami eltérés mutatkozik, ez is 
megjelölendő. Ha a sorok száma laponkint váltakozik, úgy a túl- 
nyomó többségben előforduló szám mellé a többi kerek zárjelben 
teendő közzé. Egy leveles nyomtatványoknál a sorok száma mellett 
a szedés tükrének (inicziálé és lapdísz nélkül számított) méreteit 
is föl kell tüntetni. 

Ezután következnek (ugyancsak dőlt szedésben): 

7. A typusok, esetleg rubrikák, kezdőbetűk, keretléczek, fa- 
metszetek, nyomtatójegyek, kották, térképek, színnyomatok feltün- 
tetése. 

8. Az élő oldalczímek (kolumnentitel) és őrjelek megjelölése. 
A típusok, rubrikák, kezdőbetűk és nyomdászjelvények megjelölése 
a Haebler-fé\e típusjegyzék l felhasználásával történjék. A famet- 
szetek közül a czímlapon lévő külön s tízig számszerint lesznek 

« V. ö. Magyar Könyvszemle 1905. évf. 363. s köv. 11. 

1* 



4 Előmunkálatok Hain ősnyomtatvány-jegyzékének új kiadásához 

feltüntetve; nagyobb számnál elég megjegyeznünk: számos famet- 
szettel. Erre következik: 

9. Az ősnyomtatvány szöoegltirása. 

A leírás az eredeti szerint gót, illetve román írással eszköz- 
lendő. A pontozás és rövidítések az eredeti nyomán adandók 
vissza, de a ligaturák, a e és o e kivételével, figyelmen kívül 
hagyatnak. Kezdőbetűk kerek — (A)Z — zárkák (spatien) szög- 
letes zárjelek útján, a kezdőbetű helyettesítők eredeti alakjukban 
— aZ — adandók vissza. A sorvégződés két függőleges vonal- 
kával jelöltetik; kinemnyomatott sorok nem számoltatnak. Ha a 
ezím az l a lapon van, elég Czíml. jelzés. Minden más levél sor- 
száma és jelzete, illetve meglévő lapszámozása esetén, számo- 
zása szerint lesz feltüntetve. Minden a lapra és sorra vonatkozó 
közlés dőlve nyomtatandó. 

A leírás ne legyen kelletén túl terjedelmes. Okvetlen közlen- 
dők: a czím, esetleges verses ajánlással (ez utóbbinak csupán 
kezdősora és sorszáma); ajánlás (lehetőleg röviden); tartalom- 
jegyzék; a szöveg kezdete; a második ív első sora: a szöveg 
végszava, kolofon (esetleg rövidítve), regiszter, nyomtalójegy. 
Továbbá okvetlen fel kell tüntetni, ha a czím nem sorolja fel 
őket, mindazon önálló iratokat s adalékokat, melyek a könyvben 
több szerzőtől egyesíttettek. 

Végül jönnek: 

10. Az irodalmi utalások és források kimutatása. Forrásul 
szolgál minden jegyzékbe vett példány: az összevetettek csillaggal 
jelölendők. 



Nem mulaszthatom el, hogy midőn a németországi mozgalmat 
a magyar közönséggel megismertetem, ne mutassak reá azokra 
a teendőkre, melyek hazánkban az ősnyomtatványok tudományos 
feldolgozása terén felmerülnek. 

A Magyar Minerva legújabb (IH-ik) évfolyama szerint, 
hazánkban közel másfélezer közkönyvtár áll a kutató rendelke- 
zésére; ezek túlnyomó része természetesen, egészen modern 
jellegű és keletkezésű gyűjtemény, mely inkább a tudományok 
mai vívmányainak népszerűsítésére, terjesztésére, semmint rég 
letűnt századok írott és nyomtatott emlékeinek megőrzésére van 



Dr. Gulyás Páltói ő 

hivatva. De akad közöttük nem egy olyan is, melynek alapítási 
éve a könyvnyomtatás bölcsőkorába nyúlik vissza, vagy a mely 
muzeális czélokat szolgálva, kegyelettel őrizi a könyvek szeszélyes 
fátuma által odasodort régiségeket. 

A Magyar Aíinervá-bm összesen 125 könyvtár szolgál e 
tekintetben számszerű adatokkal. Ha ez adatok mindenkép meg- 
bízhatók, úgy hazánkban 6745-re tehető az ősnyomtatványok 
száma. Ebből a legtekintélyesebb szám, 1003, a Magyar Nemzeti 
Múzeum gyűjteményeire esik. Második helyen a gyulafejérvári 
Batthyányi-könyvtár áll (751 kötettel), harmadikon az esztergomi 
főegyházmegyei gyűjtemény (738 darabbal). 

Följegyzésre érdemes hazai protestáns intézeteink feltűnő 
szegénysége ősnyomtatványi anyagban. A Ráday-könyvtárat nem 
tekintve, mely rendezés alatt állván, számszerű adatokkal nem 
szolgálhatott, leggazdagabb köztük a debreczeni főiskola nagy- 
könyvtára 90 darabbal, mely a nagyenyediek 19, vagy a pápaiak 
9 darabjával szemben még elég tekintélyes számnak mondható. 

Azt hiszem nem volna megvetendő feladat, a német törek- 
vések mintájára s az itt közölt alapelvek szemmeltartásával, a 
hazánk nyilványos gyűjteményeiben szétszórtan feltalálható inkuna- 
bulák repertóriumát megszerkeszteni és kiadni, megtoldva az 
azok proveniencziájára, előző tulajdonosaira vonatkozó adatokkal, 
melyek nem egy tekintetben új világot derítenének hazai kultú- 
ránk múltjára. 

Ezen úgy tudományos mint kulturhistóriai szempontból 
nagyjelentőségű vállalkozás, nézetünk szerint a hazai könyv- 
tárügynek erre legilletékesebb fóruma, a múzeumok és könyv- 
tárak országos főfelügyelőségének vezetése mellett s költségén 
volna megvalósítható, mely a legtekintélyesebb közkönyvtárak 
szakképzett tisztviselőinek bevonásával szervezné meg az ország 
minden részéből beérkező adalékok feldolgozásával megbízandó 
központi bizottságot. 

E központi bizottságnak az volna legelső teendője, hogy 
kérdő- ívek útján szerezzen tudomást mindama könyvtárakról, 
melyekben 1500 előtti nyomtatványok találhatók. Ezen tájékoz- 
tató munkálatok befejeztével az inkunabulákkal bíró könyvtárak 
vezetőségével meg kellene ismertetni azokat az alapelveket és 
szabályokat, melyek az egyes ősnyomtatványok leírásánál fi gye- 



6 Előmunkálatok Hain ősnyomtatvány-jegyz. új kiadásához Dr. Gulyás Páltól 

lembe veendők. Czélszerü volna a szabályokat több gyakorlati 
példa segélyével közelebbről megvilágítani, nehogy az esetleges 
félreértések következtében a beszolgáltatandó anyag részben vagy 
egészben kárbavesszen. Oly helyekről, a hol e részletes utasítások 
daczára sem akadna alkalmas munkaerő, a könyvek feldolgozás 
végett a központba volnának küldendők. 

Ily módon aránylag kevés kiadással s rövid idő alatt meg 
volna valósítható a magyarországi könyvtárakban őrzött ősnyomtat- 
ványok katalógusa, melynek adatai a Németországban tervezett 
s az egész világ könyvtáraira kiterjeszkedő általános inkunabulum 
jegyzékben is fel volnának használhatók. 



A TOLDI TRILÓGIA EREDETI KÉZIRATAI 
A MAGYAR XEMZETI MÚZEUMBAN. 

Db. Bányai Elemértől. 1 

(Harmadik és befejező közlemény.) 

A Toldi költemények között a terjedelemben legnagyobb, 
de az elkészítésében legtovább tartó harmadik rész jelent meg 
időrendben legutoljára. Fiatalon, az első siker lázában fogott hozzá 
Arany és mint öreg ember fejezte be, betegségbe, lelki-testi bajokba 
zökkent élete alkonyatán. Harminczegy éven át, 1848-tól 1879-ig 
hosszabb-rövidebb megszakításokkal folytonosan dolgozott rajta és 
folytonosan elégedetlenkedett vele. Az első ének 1851-ben a Vahot 
Imre-féle Losonczi Phönixben 2 jelent meg, a második 1861-ben 
a Szépirodalmi Figyelőben és a Koszorú 1863. évfolyamában a 
harmadik. S habár ezek nyomtatás alá adott, tehát a bevégzett- 
ség jellegével bíró dolgok voltak, még sem maradtak meg ebben 
a formájukban, hanem javítás, változtatás, revideálás alá kerültek. 

Három kidolgozását ismerjük eddig Toldi Szerelmének, ez 
a három kidolgozás azonban visszatükrözi mindama lelki esemé- 
nyeket, melyek az Arany életében 1818- tói 1879-ig végbementek. 
A fiatal kor vidám derűje és önbizalma öleli körül a Toldi Sze- 
relme első próbáit, de már a szabadságharcz után * megakad a 
munka, mind ritkábban tör fel benne Toldi és Piroska mély 
szerelmének örömzaja, később pedig bánatba ful, tragédiába csap 
át, mivelhogy a megálmodójuk lelkén is keresztül szántott az 
életnek egy pár apró tragédiája. Ámde, a míg a vidám daliás 



1 Néhai Dr. Esztegár László dolgozatának kiegészítéséül. 

9 Losonczi Phönix. Történeti és szépirodalmi emlékkönyv. Az 1819-iki 
háborúban földúlt és elpusztított Losoncz város némi fülsegélésérc. Kiadja 
és szerkeszti: Vahot Imre, I. kötet. Pest, 1851. (78—85 lap.) 



8 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

éneknek indult költemény kialakulhatott két nemes lélek végzetes 
tragédiájává, közbe jött egy csomó gond, egy csomó szenvedés, 
fájdalom, családi bajok, anyagi nélkülözések s mindezek fölébe az 
a mindig kisértő kétség, hogy meddő munkára vállalkozott, mert 
ez a része a trilógiának indokolt legkevésbbé, mivel a mondai 
vonatkozások a Toldi életének épen eme szakánál hullottak ki a 
krónikások kezeiből. Már pedig, ha nincs mondai vonatkozás, a 
mese szálait sincs mihez tapasztani és a cselekmény bárminő 
művészkedésével halad előre a modern krónikás lebonyolító raffi- 
neriájának, költői hitelt, históriai illúziót még sem kelthet a dolog, 
hanem megmarad a raffineria remekének, a költői virtuozitás 
mesterkedése gyanánt, a mi együtt véve is, külön is, mind szép 
dolog, de hol marad akkor az eposzi hitel 

Ez az aggodalom felmerült Arany lelkében már akkor, 
mikor a Toldi Szerelme ügyében a Petőfi ismert ajánlása után 
első levelét 1818 április 22-én megírta. Csak az idevágó passzusait 
idézzük az érdekes levélnek, mely így hangzik: »A mi már most 
Toldi uram derekát illeti, tanácsodat köszönettel veszem s meg- 
próbálok eszmélkedni fölötte. Annyi világos, hogy onnan nem oly 
könynyü beszélymesét venni. Tudniillik, én nem tulajdon érte- 
lemben vett eposzt, hanem úgynevezett költői beszélyt írok, 
melynek cselekvényfolyama szerintem drámai. Dráma a fellépés, 
drámai, sőt sokat mondok, tragikus a lelépés : ezekből lehetett 
drámai menetű beszélyt ütni össze, de mit vegyek az élet köze- 
péről, hogy drámai legyen! Költsék, azt mondod. Majd meglátom. 
Meglátom, tudok-e repülni az lllosvai Péter diák szárnyai nélkül. 
Ha lehet, teszem, de ha nem lehet, elhagyom, mert nálam főleg 
a compositióban van a poesis, ha t. i. van; és ha a compositiót 
már előre gyöngének sejtem, soha sem vesztegetem rá a min- 
dennapi költészet tarka szalagbokrát.« A szabadságharcz után, 
Petőfi eltűntével, buzdító szerepét átvette a régi jó barát, Szilágyi 
István, a ki minden bevezetés nélkül egy csomó »nagy és szép« 
adattal lepte meg Aranyt hogy munkára serkentse. Ezek a >nagy 
és szép« adatok egyúttal az első forrásai Toldi Szerelmének. 
A Fessier liistóriájának 3-ik darabja, Horvát István Nagy Lajos 
védelméről szóló tanulmánya, a Tudománytár aktuális kötetei. 
La Bret Itália históriája, Székely István krakkói krónikája, továbbá 
mappák, apróbb jegyzések, miket Szilágyi István hamarjában 



Dr. Bányai Elemértől 9 

összegyűjtött és a még ezek után érkezendő felvilágosítások, — 
fődolog, hogy Arany fogjon munkába, mert a trilógiának ezt a részét 
is meg kell csinálnia. A sokféle adatoknak úgy mondja Arany nem 
veheti nagy hasznát, de azért Szilágyit is megnyugtatja. Megcsinálja 
fejből a költeményt, a kort pedig felfogja, úgy a hogy tudja a 
históriából. Egyebekben jelenti, hogy sietni akar, mert tart tőle, 
hogy különben beleun a nem kedve szerint induló munkába. 

A következő év derekán, 1851 júl. 5-én Szilágyi újabb ada- 
tokkal szolgál. A középkori párbajok mechanizmusára való ada- 
tokat most keresgéli, de a leányfiusitásról már biztos és pozitív 
útmutatással tud szolgálni. Meg is jelöli a helyeket. Arany kény- 
telen volt tehát dolgozni s hogy csakugyan dolgozott s nemcsak 
az első ének készítése vette igénybe idejét, az a levele is bizo- 
nyítja, a mit Szilágyi Sándorhoz 1850 május 7-én írt, melyben 
azt adja tudtára, hogy minden idejét Toldi Szerelmének kidol- 
gozására fordítja. Sőt Tóldy Ferenczczel azt is közli, hogy 1851 
ápril havában már az ötödik énekig eljutott, de most félbe kell 
hagynia egy időre a munkát, míg kézhez nem kapja lllosvai Toldi- 
jának teljes kiadását, mert az 1746-iki kiadásnak épen az Üj 
Magyar Múzeum állapította meg hiányos voltát. A Tóldy Ferencz 
válasza annyiban jelentőséges, hogy figyelmébe ajánl Aranynak 
néhány epizódot, miközben a Losonczi Phönix-ben közzétett első 
énekre ezeket jegyzi meg: »A Losonczi Phönixben álló kezdet 
aggodtatna, hogy Toldi nagyon korán fogatik a szent igába s ez 
által eleje vétetik számtalan érdekes szövődésnek, ha a kegyed 
találmányos elméjében nem kellene bíznom, hogy így is fentar- 
tani és lépcsőnként nevelni . . . .« E levélre szóló április 28-iki 
válaszában kapjuk aztán Aranynak a Toldi Szerelme későbbi 
tervét, melynek főeltérése az előzőkétől abban tűnik elő, hogy 
Toldi és Piroska nem lesznek egymásé és sem a költemény ele- 
jén, sem végén nem lépnek egymással házasságra. 

Toldy Ferencznek ezzel a közbeszólásával Arany meglátta 
ugyan a két főalak viszonyának körvonalait, de újabb nehézség 
állván útjába, a munkát is megakasztotta egy időre. Az az öt ének, 
melyről azt mondta, hogy készen van, nyilván semmit sem ér most 
az ő szempontjából, más nyomon kell immár elindulnia és a fonalat 
újra felvennie. Csakhogy kérdés, vájjon nem hiábavaló munka-e ez. 
Levay >Józsep*-nek szóló 1853 máj. 28-iki levele tárja fel az 



10 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

Arany iyra kezdődő aggodalmait. »Az eposnak — írja — tárgy 
kell, olyan tárgy, minek költőisége az embert mintegy megüsse, 
átvillanyozza, mert e nélkül csak egy jóravaló ballada sem szü- 
letik; ily tárgy azonban nem mindig akad, vagy nem mindig 
fogékony rá az ember, e szerint valamint a lyra kedélymozza- 
natot kíván, úgy az elbeszélő költemény is azt, azon külömbséggel, 
hogy lyrában csak egy kell : a benső állapot, eposban kettő : 
a külső tárgy a belsővel egybehangzásban, aczél és kova — tehát 
jelenségei nem lehetnek oly sűrűk, mint a lyráé. Érted ? mert én 
nem értem.« E kijelentéseknek természetes következménye, hogy 
Toldi Szerelme kiadására gondolni most már nem akar és nem 
is mer, pedig ha igazaknak vehetők Tompához írott szavai, akkor 
ez a rész is készen hevert fiókjában már 1858 november havá- 
ban — az első kidolgozásban. 

Ámde minél aggodalmasabban viselkedik Arany, annál 
biztatóbban és követelőbben iparkodnak behajtani rajta írók és 
hírlapok ezt a tartozását. Mert nemzeti tartozásnak ítélik a Toldi 
Szerelme mielőbbi közreadását s hogy az önbizalom visszaszálljon 
újra szívébe, Tóldy a legtulzóbb nyájaskodástól sem riad vissza. 
»Sóváron nézek — úgymond — Toldi második része befejezéséhek 
elébe. Ne legyen kegyed édes barátom, mostoha e gyönyörű gyer- 
meke iránt. Az megérdemli osztatlan gondjait, míg szárnyra kel- 
het.« Jókai pedig azzal akarja morális kényszerhelyzetbe hozni, 
hogy kiírja róla a Délibáb-ban, hogy a míg az írók és a közön- 
ség elnémulásán aggódtak, ő addig nagy csöndben, feltűnés nélkül 
befejezte Toldiját, sőt most már újabb — kún világból merített — 
hőskölteményén dolgozik. De értesült Tompa is az Arany kedvetlen 
magatartásáról, tehát ő is izgatni próbálja: ». . . nem jól vagyon, 
hogy Toldi derekával még most is csak úgy sehogy se biztatsz; 
ha már a feje és lába készen van, törik-szakad meg kell lenni 
a derekának is. Igazán én is féltelek egy kicsit, nem mintha erő- 
det nem ismerném, de mert körülményeidet ismerem, valamint 
azon kóranyagnak, mely e részben kínoz, restté tesz, én is nagy 
mértékben birtokában vagyok. De azért mégis hiszem, hogy addig- 
addig fohászkodol neki, míg végre bevégzed. Ugy légyen !« Alig- 
hogy Tompa befejezte, kezdte a Höhjyfntár, 1 még pedig nyilvá- 

1 Hölgyfutár 1854 okt. 28., 234-ik száma. 



Dr. Bányai Elemértől lî 

nosan és ünnepélyesen. Toldi Estéje megjelenése alkalmából írott 
ismertetését ugyanis e szavakkal zárja be: »És most nincs egyéb 
hátra, minthogy felszólítsuk a költőt, miként irodalmunkat »Toldi« 
harmadik, s illetőleg második részével is, — mely a hőst férfi 
korában tünteti fel, — mielőbb megörvendeztesse.« A Hölgyfutár 
után pedig a Divatcsarnok 1 is megszólal, mondván: »Szeretjük 
hinni, hogy a t. szerző nem fog soká várakoztatni Toldi második 
részére sem.« 

A sürgető, buzdító, izgató írásoknak egyelőre semmi foga- 
natjuk nem lett Sem hátra, sem előre nem tud menni Arany. 
Pedig napokon át koholja a terveket, míg utoljára gondban elvész 
a gondolat. Ekkor már nagykörösi professzorsága is kötve tartja. 
Gyulai Pálnak épen azt panaszolja, hogy sem Toldiban, sem 
egyebekben nem tud előremenni, mert diákok penzumait kell 
javítgatnia, szabad óráiban pedig haragudhatik aztán, hogy nálunk 
az Árpádok vagy Nagy Lajos, Mátyás korának olyan epikusa sem 
volt, mint Firduszi. Mert könnyű dolog ám pattogtatni a hexa- 
metereket, de magát és a publikumot a költőnek hat századdal 
hátravinni, az már nem olyan könnyű feladat. Toldi Szerelme 
lassú készülésének okát különben így magyarázza : »Hol az 
anyag? a gazdag mondakör? a mythologia? Csináljunk! Köszönöm 
szépen. Ezt csinálni nem lehet, ez csinálódik. Nem tudom, benn 
van-e az aesthetica szótárában e terminus: »eposzi hitel*, de én 
annyira érzem ennek hatalmát, hogy történeti vagy mondai alap 
nélkül nem vagyok képes alakítani ; talán nincs inventióm, 
phantasiám: elég az hozzá, hogy nekem, ha építeni akarok, tégla 
kell és mész. Ezért pihen oly hosszasan Toldi II. : lllosvai ma- 
gamra hagyott, s én egyik légvárat a másik fölé rakom, de egyik- 
kel sem vagyok megelégedve, mert nem bigyeszthetek mottót a 
szakaszok fölibe, mint pap a textust, mintha mondanám: higyjetek, 
ne nekem, hanem az írásnak, mert megvan írva anno ez s ez ? 
hogy bika rugaszkodik stb.« 2 

Ebben az időszakban Toldi Szerelmének problémája annyira 
lefoglalja minden gondolatát, hogy olyan írásaiban is, hol nem 
provokálja senki a költemény lassú készüléseért, beleszövi éle- 

1 Divatcsarnok 1854 okt. 30-iki száma. 

• Arany levele Gyulai Pálhoz 1854 január 21. 



12 À Toidi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

tének ezt a keserű epizódját és indokolni iparkodik álláspont- 
ját, önéletrajzában megemlíti, hogy mikor Toldi Estéjét ama 
bizalmas írói körben, hol Szemere Pál is jelen volt, felolvasta, 
szóba jött a Toldi férfikorából való költemény alakításának czél- 
szerüsége is, hogy így a két eposztöredék (Toldi és Toldi Estéje) 
egy trilógiává legyen összefűzhető: »Ettől fogva sokat foglalkoz- 
tam az eszmével, meg is kezdettem Daliás Idők czím alatt, néhány 
énekig vittem, majd igra, meg újra dolgoztam anélkül, hogy eddig 
(1855) befejezhettem volna. Legfőbb akadály, mi e tekintetben 
reám súlyosul az, hogy a Toldi monda két darabban már szinte 
ki van merítve; én pedig az eposzt mondára, a nép tudalmában 
is élő mondára szeretem alapítani, a légből kapott eposzok iránt 
ellenszenvvel viseltetem, hiányozván azokból, mit én eposzi hitel- 
nek nevezek. Le fogom küzdhetni ez akadályt, még nem tudom.« 
Arany e többszöri nyilatkozatai mindig ugyanama nehézségekre 
mutatnak rá, miket már 18í8-ban, Petöfi-hez írott levelében majd- 
nem leküzdhetetlennek látott. A tervet azért nem adta fel végleg 
sohasem. »Újra és újra« átdolgozta, amiket addig nagy nehéz- 
ségek árán összeírt s az újabb átdolgozásokat is félretette, hogy 
majd egyszer ezeket is revideálás alá vehesse. A sajtó és az írók 
körében a Toldi Szerelme iránt való érdeklődés azonban nem 
szűnt meg egy pillanatra sem s 1855 október havában a Hölgy- 
futár 1 újra aktuálissá teszi egy kisebb közleménye kapcsán, a mely- 
ben elmondja, hogy Toldi János helyett örömestebb adott volna 
hírt arról, hogy Arany Toldijának közép részét a közönség mielőbb 
olvashatni fogja, a következő évfolyamban 2 pedig Arany pesti 
tartózkodását így hozza a közönség tudomására : »Irodalmunk 
büszkesége Arany János jelenleg körünkben mulat ; bár ha e 
rövid hirt még annyival toldhatnak meg, hogy Toldija közép 
részét közelebb adandja sajtó alá.* Egy év múlva újra szó esik 
Toldi Szerelméről egy baráti látogatás révén. 1857 húsvétján 
Csengery Antal, a két Hunfalvy és Toldy Ferencz pár napig ugyanis 
vendégei voltak. Toldy azonban nem nyugodott addig, mig a 
készen levő részeket fel nem olvasta neki. Meg volt elégedve velők 
és biztatta Arany-t »erősen«; aminek nem sok foganatja lett, mert 

1 Hölgyfutár 1S55 cvf. 2-ití száma. 
- Hölgyfutár 1856 évf. 186 száma. 



Dr. Bányai Elemértől 1* 

Arany azt határozza, hogy nem »zeng« többé parasztoknak, 1858 
szeptember 29-én pedig azt írja Tompának, úgy látszik, végső 
elhatározással, hogy a Toldi hangját ki nem állhatja, ezért lehetet- 
len tovább folytatnia. »Sehogy sem tudom lelkemet azon naiv 
hangulatba tenni, melyben, kivált az első rész írásakor gyönyör- 
ködtem«. Csakhogy véletlenül Toldy Ferenc is értesül, mindjárt 
nagykörösi látogatása után, az Arany lemondó terveiről, tehát gyor- 
san tollat ragad és újra ír, mert a Toldi Szerelmének, törik-szakad, 
de meg kell lennie. >Hogy Szalon tán kívánja a szünidőt tölteni, 
üdvös gondolat. Költői fejlődése fészkében, sőt azon helyen, hol 
Toldi szülemlett meg, nem lehet, hogy lelke ismét költőileg ne 
H&nguljon. Bár kegyed elvitte volna magával úgynevezett töredékeit, 
ott egy is, más is kinőhette volna magát a torso-ságból, kivált a 
Daliás Idők, mik nem fekhetnének inkább szivemen, ha ennen 
lelkem conceptiói volnának. Kedves barátom, a költészetet is 
mesterségkép kell űzni ; az ifjút meglepi a lelkesedés, a férfiúval 
az akarat idézi elő. Akarja kegyed s meglesz. Hiszen nemcsak 
magának tartozik azzal hanem édes mindnyájunknak. Ha 
csekély véleményemnek lehet némi súlya kegyed előtt, azon 
körülmény nem gátolná egy perczig sem a folytatásban, hogy a 
monda annyira hézagos. A költőnek joga van a monda szellemébe 
belekölteni a hézagokat a magáéból ; csak itt-ott fonja át amannak 
egy-egy szálacskájával : szívesen elhisszük neki, hogy a hagyomány- 
ból merítette, mint magából.« 

Négy év mulva Arany révén esik szó egy pillanatig Toldi 
Szerelméről, mert ő írja Tompá-nak 1862 június 20-án, hogy egy 
trilógiát tervez (Buda halála), de nem Toldiról többé, mert azzal 
nincs kedve disznolkodni, azaz palóczosan és ápertén szólva : 
>gyesznaukodni.« Az utolsó buzdító szó aztán 1864 márcz. 12-én 
hangzik el Tompa ajakáról Toldi Szerelme ügyében. A Toldi Szerel- 
mével összefüggő irodalmi vonatkozások sorozatában ez a legutolsó 
azok között miket mi ismerünk. Tizennégy éve immár, hogy foly- 
tonosan sürget, követel Tompa, még egyszer tesz tehát kísérletet. 
Ezeket írja Arany-nak : »Legjobban annak örültem, hogy írsz, dol- 
gozol ; légy is rajta : hogy az Ars Poeticát, Bolond Istókot stb. 
mint befejezett egészeket s nem mint torzókat hagyhasd magad 
után, Toldi Miklóst, se felejtsd el. Ha az első Toldit írtad volna 
csupán: nem lehetne semmi szó; de miután fejét és lábát birja: 



14 A Toldi- trilógia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

derekát is várja az irodalom. Rajta hát édes atyáinfia, mert haj- 
lik a nap!« 

íme összehordtuk mindazt, a mi a Toldi Szerelme tizennégy- 
éves iródásában, mint buzdító szó, itélet, követelőzés, bátorító 
kiáltás és kényszerítés elhangzott. E vonatkozások tartalma elő- 
ször is arról győz meg, hogy Toldi Szerelme elkészülését az Arany 
kortársai és a szabadságharc után való nemzedék nemzeti ügynek, 
az Arany költői becsülete kérdésének ítélte. Ezért mindenki bele- 
szól, buzdítólag, követelőleg, nyíltan vagy a hírlapi közlemények 
túlzásaival kényszerítve tartozása beváltására. És e nagy ember- 
apparatusnak mind nem sikerül a munka befejezését siettetnie. 
Nem sikerül, mert nem lehet. Mert Arany aggódó elméjében 
1864-ben és azután is ezek a visszatérő kérdések: hol van a 
monda, mi legyen az eposzi hitellel? A nyomtatásban megjelent 
három első éneket tehát elveti és félreteszi mindama kidolgozások- 
kal, miket 1850 óta készített, más nyomon indulva velők és más 
fonalat szőve rajtuk keresztül. 

Hány ilyen kidolgozást vagyis próbatervet készített aztán 
Arany Toldi Szerelméről, azt már nem tudjuk, de az bizonyos, 
hogy az Arany László által kiadott töredékeken kívül más próbák- 
nak is kellett még lenniök, továbbá, hogy a Nemzeti Múzeum 
birtokában levő kézirat nem a végleges tervnek első dolgozása, 
hanem a már kidolgozott költeménynek egybevaló összesítése, 
mert csakis így érthetjük meg azt az Arany-núl meglepő dolgot, 
hogy e terjedelmes, legnagyobb kézirata aránylag nagyon csekély 
átalakításokat tükröztet vissza, holott a többi Toldi kéziratok 
vagy a Buda halála keresztül-kasul való huzgálásaikkal, átírásaikkal, 
betoldásaikkal mind jellemző és bizonyító példái az Arany alkotó 
módszerének. E vélekedésünkben megerősít a M. Nemzeti Múzeum 
kézirattárának 1536. Quart. Hung, jelzésű Daliás Időkből való 
négy oldalas töredéke, továbbá a megjelent három első ének és 
a második kidolgozás eltérő helyei, melyek 1850-től 1863-ig 
Íródtak és a miknek csak ama helyei vannak meg a végleges 
formát jelentő Toldi Szerelme kéziratban, melyeket a költemény 
utolsó terve megalakítása idején Arany alkalmas és használható 
részleteknek itélt. A Toldi Szerelme ama kéziratában, mely a 
Nemzeti Múzeum birtokában van, feltűnően csekély a javítás az 
Arany többi kézirataihoz viszonyítva. A javítások helyett annál 



Dr. Bányai Elemértől 15 

érdekesebbek a szöveg egyes helyeire beiktatott évszámok, melyek 
jelzik, hogy a költemény melyik részét mikor írta Arany. E dátu- 
mok összeállításából készen kapjuk a Toldi Szerelme harmincz 
éves vajúdása megható és érdekes történetét. Ezek a jegyzések 
a kézirat különböző helyein szétszórva, — egybefüggő összeállí- 
tásban így következnek: 

I. ének 33-ik versszak mellett a margón: * Eddig 1850 (kivéve az 
utolsó versszakot) a többi későbbi betoldás.« 

II. ének I. versszaka mellett a margón: »Ez a szerkezet végkép 
1863-ban állapítva meg (közbe jött más irányban inditló 2—3 dolgozat.)« 

V. ének végén: » Eddig 186415 folytán, szaggatva, különböző időkben.« 
VI. ének első versszaka mellett a margón: »1867 nyarán, de ugyan- 
akkor félben maradt« Czeruzával: Leányom f 1865 decz. végén.« 

VI. ének: » Szalon tánál csaptak össze« kezdetű vers mellé : »Ez darab- 
ban már megvolt előbb. Az 50-es években.« 

VI. ének 51 versszak után: »Eddig 1867-ben. A mi következik 1867- 
ben jött hozzá.« 

VI. ének végén: »Eddig 1874 szept. 18.« 

VII. ének I. versszak mellett a margón: »Régibb dolgozatból.« 

VIII. ének I. versszak mellett a margón: »1874 nov.< 
VIII. ének 29. versszak mellett a margón: »1875 au%. 22.« 

VIII. ének 69. versszak mellett a margón: »itt kezdve« (ez a két szó 
czeruzával) »1877 decz. végén.« 

VIII. ének végén: »1878 jan. 7. 
IX. ének 69. versszak mellett a margón: »Eddig jun. 31. 1H78.« 
IX. ének vége: »1878 febr. 20«. 

X. ének 87. versszaka mellett a margón: »Eddig márcz. 25. 187H.* 
X. ének 101. versszak mellett a margón: »Eddig ápr. 15.« 
X. ének végén: »1878 máj. 1.« 

XI. ének 84. versszaka után: »Eddig 291 VII. 78.« Czeruzával: »nagy 
szünetek. Csak 79 januárban folytattam.« 
XI. ének végén: »Eddig 281 III. 79.« 
XII. ének 22. versszak után: »Eddig húsvét első napján 79.* 
XII. ének 77. versszak mellett a margón: »1879 ápr. 20.« Az utolsó 
strófa után következik pedig aranynak ez a megjegyzése: »Vége 1879 
május 15.« 

Ezzel a közléssel körülbelül mindent, a mi a Toldi Szerelme 
történetére vonatkozik s a mi létrejötte egyes fázisának jelentő- 
sebb emléke, elmondottunk és közreadtunk. Hogy 18(V4-től kezdve 
mit végzett, hogyan s mikor, Toldi Szerelmével Arany, az imént 
való jegyzések megfelelő adatai feltárják. A mi eltérés az első 
kiadás és az utolsó szövegezésű kézirat között van. a párhuzamos 



16 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

közlések kétféle példáiból tűnik ki, a költemény külső történeté- 
nek épen csak az utolsó, de legnevezetesebb mozzanatát kell itt 
még pár szóval megemlítenünk. 1879 május 15-én fejezte be 
Arany Toldi Szerelmét, nemsokára pedig nyomdába adta a leg- 
nagyobb titokban, nehogy korai megjelenésével a hírlapok zajon- 
gását provokálja. A Kisfaludy Társaság 1879 november 26-iki 
ülésén mutatta aztán be Gyulai Pál meglepetésül a három 
évtized óta várt költeményt s a gyűlés nyomban átalakult ünne- 
pélyes üléssé, melyből minden más számot elhagytak, hogy a 
tisztelet és elismerés nagyságát külsőképen is kifejezésre juttas- 
sák Arany munkájával szemben. 

Knóll Károly kiadásában, Arany sajátja gyanánt jelent meg 
az első kiadás, melyből négy-öt nap múlva már egyetlen példányt 
sem lehetett kapni. A sajtóban, irodalomban i\jra a legünnepeltebb 
név Arany neve. Életének ugyanama eseményei újulnak meg, 
melyek első Toldija feltűnésével kisérték. Toldi Miklós harmadszor 
is éreztette karjának s lelkének roppant erejét a nemzeti karakterét 
veszteni kezdő nyolczvanas évek küszöbén. Ez a nemes magyar 
erő csillogott fel még egyszer a Toldi Trilógia harmadik darab- 
jában. Harmincz év múltán, korralbajjal küzdve, törődött, agg 
tagokkal, megfehérült hajjal így fejezte be Arany a Toldi költe- 
mények »derekát«, melyről mindenki hirdette, hogy adósa vele 
a nemzetnek. Ennek az adósságnak a kamatait azonban mi élvez- 
zük, a kultuszára való munka elvégzése is tehát reánk hárul, 
íme itt közöljük a kézirat ama eltérő helyeit, melyek a T. Sz. 
1879 és későbbi kiadásaiba nem lettek felvéve. 1 



A SZEDÉSHEZ. 
(Arany kézírása; ezer uzá val.) 

1. NB. Minden felirat versai. Csak rendes, tiszta nyomást akarok, nem a 

divatos Elzevir hetüket. Aláhúzott szók: cursiv. A mottók gyémánt 
betűkkel, csak fél sor szélességben. (Kivéve a főmottót elül, mely egé- 
szen keresztül jöhet.) 

2. NB. A szöveg alatti jegyzeteket is hátul a Glossarium elé szedni: a szö- 

vegben folyó számmal (1) 2) 3) jegyezve meg, hová valók. A nyomás 

1 A kronológiai bejegyzések, melyeket fentebb összeállítottunk, az 
alábbi közléseknél kihagyatták. (Szerk.) 



Dr. Bányai Elemértől 



17 



így tisztább, rendesebb lesz, nem kell megtörni a slrophákat. Ezekből 
hármat akarok egy lapra; de a hol ének kezdődik csak kettőt, vagy 
tán egyet; s felibe az ének czíme és mottója jön, ennek nem külön 
lap kell. A lapok felett az első, második stb. ének, folyvást nyomandó, 
a mint fel van írva. — A strophák számai is középre. 



ELŐSZÓ. 



(Tehát) Azért mentségre szorul, 
bármely csekély töredékes legyen 
(az ily hagyomány) — adja meg 
ily költeménynek azt, a mit én 
epikai hitelnek szoktam nevezni. 

Tetszett a gondolat; hamar- 
jában pár éneket mégis írtam ; 
de majd (családi fájdalmas vesz- 
teség, uj hivatalom szokatlan gond- 
jai s kiváltképen lelket-elmét csüg- 
gesztő testi baj) miatt ismét hosszú 
időre abba kellett hagynom. 

(Öszenkitit míg szünidőm tar- 
tott) néhány versszakkal tovább 
vittem a költeményt, bár remény 
nélkül, hogy valaha befejezzem: 
(Majd 1877-ben szembajom úgy- 
szólván egészen belső életre kény- 
szerítvén; miután néhány kisebb 
költeményen próbáltgatam vedlett 
szárnyaimat, év utolján Toldim be- 
fejezéséhez fogtam, időnként adva 
hozzá néhány szakaszt, a mikor 
és a hogyan lehetett) míg végre 
(csak) mostani kényszeritett nyu- 
galmam alatt . . . stb. 

Az első ének fölött a kéziratlapon Arany jegyzése czeruzával: >XI». Min- 
den aláhúzott szó cursiv. Első lapon (egy— kihúzva) két stropha; minden 
többi lapon H str.« 

ELSŐ ÉNEK. 
iu Veksszak. 



Azért mentségre szorul, 
bármily csekély töredékes legyen — 
adja meg ily költeménynek azt, 
a mit én »epikai hitelnek szok- 
tam nevezni. 

Tetszett a gondolat; hamar- 
jában pár éneket mégis írtam; 
de majd egészen subjectiv ter- 
mészetű szenvedések miatt ismét 
hosszú időre abba kellett hagynom. 



Időnként néhány versszakkal 
tovább vittem a költeményt, bár 
remény nélkül, hogy valaha befe- 
jezzem : míg végre mostani kény- 
szerített nyugalmam alatt rávetem 
fejemet, hogy a munka befejezését 
megkísértsem. 



7. Hát neki hol vetnek, vajon 
ágyat, hol hál ? 

Hapyar Könyvszem!«-. l'.HHi. I. filzet. 



7. Hát neki, vajon hol vetnek 
ágyat, hol hál ? 



18 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



16. Versszak. 

8. Tartsa meg az isten háza örö- 8. Tartsa meg az isten, s háza 
mére. népit vele. 

17. Versszak. 

7. Ki miatt szárítatlan, vetetlen 7. (A) miatt szántatlan, vetetlen 

maradtam. maradtam. 

35. Versszak. 

2. Elsuhan, ellebben, le sem is 2. Elsuhan, ellebben, nem is néz 

néz rajok. reájok. 

8. Látszott a nagy puszta keskeny 8. Látszott a nagy puszta [széles] 1 

zöld szalagnak. zöldszalagnak. 

37. Versszak. 

4. Azóta felejti hosszú idők sorján ; 4. Azóta felejti [havak, * évek] 

sorján : 

5. Pillanatra látta, évekig feledte. 5. Pillanatra látta, [hosszasav] fe- 

ledte. 

MÁSODIK ÉNEK. 

3. Versszak. 

3. Eh mit ! nekem asszony ? és 3. Ej mit ! nekem asszony V és 

kölöncz egy falka ? kölöncz egy falka. 

14. Versszak. 

1. Kérdezi Tar Lorincz sátori 1. Kérdezi Tar Lőrincz (kenyeres) 

pajtása. pajtása. 

2. Tizenegy nemesnek, Toldi alatt 2. (Vele tanyázván, mint sátorbéli 

társa. társa.) 

21. Versszak. 

7. Őneki sárkányfog van paizsán 7. Őneki sárkányfog paizsán van 

három. három. 

27. Versszak. 

8. S daczolva. dorongját ő is 8. Daczolva, dorongját ö is ugyan 

ugyan hányja. hányja. 

1 A [] közé tett változatok margószéli jegyzések irónnal. (Szerk.) 



Dr. Bányai Elemértől 19 



41. Versszak. 

2. De becsüld meg osztán. java- 2. De becsüld is osztán. azt ja- 
8olom néked. vaslom néked. 

50. Versszak. 

8. S öszveroskad szegény, lerogy 8. S öszve szegény roskad, lerogy 
elalélva. elalélva. 

63. Versszak. 

2. Szótlan ivott Miklós, mint röge 2. Szótlan ivutt Miklós, mint röge 
a földnek. a földnek. 



HARMADIK ÉNEK. 

Jelige: 

3. És a személét látni ifjú Lajos 3. És személét látni ifjú Lajos 
királynak. királynak. 

(Toldi szerelme. 1882-1 ki kiadása. 
Az 1879, 1883-iki és további kiadás- 
ban a kézirattal egyezően.) 

3. Versszak. 

2. Kísérete ott áll. s Lökös hada 2. Kísérete áll ott, » Lökös bada 
szerben : szerben. 

7. Versszak. 

8. Hajnali szellőtől elébb fázni 8. Hajnali szellőtől fázni elébb 
kezde. kezde. 

9. Versszak. 

7. Arra felé Miklós fékét kánya- Arany jegyzete: (privát XB.) 

rítja, Ez (Pejkó) nem tótos. A ko ki- 

8. Tudja már a Pejkó, ha nem csinyítö megmarad felhangu nevek- 

in tanítja. nél is, mint Ferko. Sot olykor 

a ka is: Terka s igy az Etelka 
sem hibás. 



20 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



10. Versszak. 

1. Szellő veti vissz» sörényit a 1. Szellő veti vissza sörény it a 
ménnek. (lónak.) 

5. Csak a lehetetlent lehetne le- 5. Csak a lehetetlent lehetne lé- 
teim : hetni : 

11. Versszak. 

8. Oh. hogy a föld akkor el nem 8. Oh. hogy akkor m(z ég) el nem 
sülyesztette. sülyesztette. 

28. Versszak. 

8. Terem az, szebbuél szebb, mint 8. Terem a. szebbnél szebb, mint 
rózsa az ágon. rózsa az ágon. 

35. Versszak. 

fi. Búcsúzva, Budára ered uta- ♦>. Búcsúzva, Budára (indul) uta- 
zásnak ; zásnak. 

43. Versszak. 

5. Olykor mosolyodva tola egyet 5. Olykor (mosolyogva) tola egyet 
félre, félre. 

48. Versszak. 

1. S inte Küküllönek keresztül 1. Inte Kiiköllönek keresztül « 
a vállán. vállán. 



52. Versszak. 

i\. Tisztelve keresték jobbja szö- ü. (Keresve) keresték jobbja szö- 
vetséget, vétségét. 

ül. Versszak, 

8. Megereszté a szó s türelem 8. (Hirtelen a szónak megeresztvén 
zabláját. szájat J 

NEGYEDIK ÉNE ív. 

1. Versszak. 

3. Jteg* reszt minden vár, min- Arany jegyzete: Rajt. mint a 

den megye város. méhkas. 



Dr. Bányai Elemértol 21 



8. Versszak. 

3. Közel a határszél, egy iramat 3. Közei a határszél, egy (futamat) 
Prága. Prága. 

12. Versszak. 

1. Monda, nagyot szökvén az 1. Monda, nagyot szökvén az 
utóbbi szóval. utóbbi szóval. 

(A nagyot és szökvén szók 
fölébe czeruzával jegyezve : fel... 
szök . . .) 

15. Versszak. 

5. Pénzt verjen, zsidóbért, vámot, 5. Pénzt verjen, (egyéb dijQ vá- 

adót szedjen, mot, adót szedjen. 

7. Pöreit császárhoz föl ne vigye 7. Pöreit császárhoz (senki se 

senki. menai.) 

24. Versszak. 

6. Csak Toldi veté a kacagány (>. Csak Toldi (a mentén vete egyet 

bőrt hátra. hátra.) 

25. Versszak. 

8. Lészen olasz bőrben, egy-egy 8. Lészen olasz (mezben) egy-egy 

magyar bajnok. magyar bajnok. 

26. Versszak. 

3. Hogy üresen jár, mint vala- 3. Hogy üresen jár, mint vala- 
mely koborgó: mely (kóborló): 

27. Vkrsszak, 

<i. Hogy a cseh király hitt vala, 6. Hogy a cseh király hí vala- 
mint vendéget : mint vendéged 

7. S ha te alattomban így ellene 7. 8 ha te alattomban így ellene 

törnél . . . törnél .... 



29. Versszak. 

8. Felel érte, mind ez, mind a 8. Felel érte mind e. mind h 
más világon. más világon ! 



A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



34. Versszak. 

1. Nem esett ám könnyen olasz 1. Nem esett ám könnyen olasz 
öltőt venni: (köntöst : kivakarva) venni: 

36. Versszak. 

5. Kocsis az ostorral pattogat és 5. Kocsis az ostorral (csattogat) és 
kongat. kongat. 

44. Versszak. 

1. Parancsot a császár, .vada en- 1. Parancsot a császár, ada en- 
gedelmet, gedelmet. 

5. Mérföldnyire immár a haran- 5. Mérföldnyire már a harangok 
gok zúgtak, zúgtak. 

59. Versszak. 

8. Oda vagyunk ! végünk ! vége 8. Oda vagyunk ! Végünk ! vége 
ma mindennek! (van) mindennek! 

61. Versszak. 

5. Rabol is : a hurczolt holmit 5. Rabol is : a féltőbb holmit le- 
lerakatja, rakatja. 

62. Versszak. 

4. Szedi a nép össze, a mi féltő, 4. Vayy, mint tavasz, akkép föU 
drága. verte virága. 

Vagy tán kiviráyzott : (közbe- 
szúrva czeruzával: tó) fehér a vi- 
rága. 

63. Versszak. 

ő. Ha kijózanadnak félelem- és 5. Ha kijózanodnak félelem- és 
borbul, (bnrtul). 



66. Versszak. 

8. S hajtja csehül egyre: »Práha-v, X. S hajtja csehül egyre: »Práha«, 
azaz »Prága.« (vagyis) »Prága.« 



Dr. Bányai Elemértől 23 



76. Versszak. 

3. Még fel sem ocsúdik : hát íme 3. Még fel sem ocsúdik : ihol a 

már most a Jőb posta, 

4. Prága elestével szalad egy Jób 4. Prága elestéről hozván bizo- 

poste. nyost a. 1 

78. Versszak. 

8. Kád Morva-. Csehország száll- 8. (Szálljon rád az .) 

jon örökségül. 

80. Versszak. 

5. Hamar a szerződés, békekötés 5. »Békekötés« szó előbb kihúzva 

meglett. de a margón újra beiktatva 

»(marad)« megjegyzéssel. 

81. Versszak. 
(Ceruzával.) 

1. Ott három egész nap, három 1. Hanem ira titkon régi jegye- 

egész éjjel sének. 

Mulatóz u többi koronás sze- 2. Kiről még ezután fog szólni 

mélylyel: az ének. 

Lajos eszét, szivét csudálva 3. Hogy a jegyváltásnak nincs 

csudálják, ereje semmi 

Becsülik öreggé magyarok ki- 4. Xem akarja ő a gyermeket 

rályát. — elvenni. 

Negyedik hajnalban lóra kap 5. De az őrzőbástyák tisztje ugy 

és indul : kívánta 

Vigan koezog a had Prága 6. Legyen ... a bizonyos iránta 

kapuin túl 7. Mert alkalom adtán az igát 
Ki ki önnön tettét, elmondva lerázza 

mi része K. Követet is külrfc. ki megma- 
Illeszti örömmel a közös egészbe. gyarázta. 

82. Versszak. 

Arany javításai a margón : 

7. Melyet ha valaki puszta szómra 7. Melyet ha valaki nem hisz avagy 

kétel : kétel (czeruzával.) 

8. Könyvbe is megírta Illosvai S könyvhe melyet három 

Péter. 



A végleges szöveg irónnal a lapszélre jegyezve. (Szcrk.) 



24 A Toldi- trilógia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

S könyvébe, melyet már két 
szazad pecsétéi. 

Évszázad pecsétel 
A -margó baloldalán : 

S könyvbe, mit háromszáz esz- 
tendő pecsétel. 

96. Versszak. 

4. Mint a selyembogár szerelembe Margón : (baloldalon czeruzával). 

fonja. Selyemmel a leányt . . . befonja . . . 

szálakkal. 
(Jobboldalon czeruzával) : 
Selyembe bogárként, szerelembe 
fonja. 

ÖTÖDIK ÉNEK. 

Jelige : Jelige : 

Tholdi Miklós ezen igen búsult (Minden reménsége boritalban vala.) 
vala. 

3. Versszak. 

8. Ezt ha nem gondolta, ezt érzé 8. (így ha nem is gondolt, így érze 
Piro8k a . Piroska.) 

4. Versszak. 

4. Hogy mi után áhít, még neki 4. /Mi után lelkendezi még neki se 
se ? mondta. mondta. 

15. Versszak. 

I. Ül vala királyné. Lajos édes 1. (lit a királyasszony) Lajos édes 

anyja. anyja 

Nappali termében, mivel udvar (Bibor palotában), mivel udvar 

van ma. van ma. 

23. Versszak. 

7. Tudja. Lajossal már ki van Arany jegyzete czeruzával 

eljegyezve : (De alább ki fog tűnni. 

hogy Mariára gondol, mert Nápoly- 
ból várja a Lnjos nejét.) 



Dr. Bányai Elemértől 25 



25. Versszak. 

7. S mig egy nap a másra gör- 7. S mig egy nap a másra gör- 
geti ón súlyát : geti (ön) súlyát : 

26. Versszak. 

7. Alma világosság: szin, moz- 7 — 8. A kéziratlap jobb margó- 

galom. élet: ján Arany jegyzete czeruzá- 

8. Csupa homály, holt, vak, üres val : = . . . (mely szóra semmi 

az eszmélet. szükség nem volt.) 

33. Versszak. 

2. Soha nem borul az apja sír- 2. Soha nem borul az Q apja sir- 
halmára ! halmára ! 



39. Versszak. 

4. Megvíni had által minden 4. Megvíni had által minden 

olyas várat. [rablőj várat. 

45. Versszak. 

4 Kétfelől a hangot tenyerével 4. Kétfelől a hangot (kezeivel) 
védve. védve. 

46. Versszak. 

5. Esküdj, meg, enyim léssz; — 5. Esküdj, meg enyim, léssz ; — 

ha nem akarsz nőddé, (nem akarom) nőddé. 

47. Versszak. 

8. Erre keselyüként süvölté Jo- 8. Erre (miként kigyó sziszegé) 
dovna. Jodovna. 

52. Versszak. 

3. »Kell lenni — kiáltják — még 4. Kell lenni - kiáltják — ott 
ott elevennek !« még elevennek. 



67. Versszak. 

7. Süvei*) most már mind her- 7. Arany jegyzete Siiv-ftőgor 
czegek, királyok : (Régi.). 



26 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



69. Versszak. 

8. S kézihez békülve, bocsánatot 8. S békülve kezéhez, bocsánatot 
kérne. kérne. 

72. Versszak. 

7. S valamit csak sejtsen a királyné 7. Arany jegyzete a kéziratlap 
róla ! . . . jobb margóján czeruzával (alig 

olvasható) XB. a királyné, ellen- 
tétben ezzel, végül. 

79. Versszak. 

1. Es felimádkozván hajnali mécs 1. És felimádkozván (szomorú) 

mellett mécs mellett 

2. Enyhült is. Azonban készülnie 2. (Hajnalig) enyhült is. Készülnie 

kellett. kellett. 

5. Öltöztetik immár gondos, ügyes 5. Öltöztetik (is már) gondos, 
kézzel, ügyes kézzel, 

84. Versszak. 

2. Végre nem állhatja: » Nosza, 2. Végre nem állhatja: > Nosza, 
hol tevéi szert, hol tettél szert. 

85. Versszak. 

H. Volt : az ki megesküdt, minap H. Volt : (de hitet is mondott) mi- 
a templomba. nap » templomba. 

101. Versszak. 

o. Vért — a mitől ajka majd 5. Vért — a mitől ajka (szinte 
szinte kicsattan. kinem) csattan. 

106. Versszak. 

6 Az előtte verdő nemes ártat- 6. Az előtte verdő igaz ártatlanság, 
lanság. 

HATODIK ÉNEK. 

(1867.) 

•1. Versszak. 

íe. Hol van a toll. a szó művészi .'*. Hol van a szó, a toll művészi 
hatalma. hatalma. 



Dr. tíánvai Elemértől 



27 



16. Versszak. 

3. Xagyfaluba Miklós futtába be- 3. Nagyfaluba (kissé) futtába be- 

nézett, nézett. 

8. S fölkeresi most nyert szalontai 8. S fölkeresi (Miklós) szalontai 
odvat. odvat. 

23. Versszak. 

1. Támadt vala Bethlen, ama 1. Támad val a Bethlen, ama (xá- 
Gábor öcscse. bor öcscse. 

1. Versszak. 
'Háromszáz hajdúról szóló költ. i 

4. Meg sem álla Nagy- Várad ig. 4. Mégsem állott Nagy- Váradig. 



28. Versszak. 
'. Toldi Szerelme.! 

t». Nagy néha szobáit sorra körül- «5. Nagy néha szobáit fsorltat kö- 
nézi : rülnézi : 



32. Versszak. 



Majd 



téli vadászat örömire 
gondol 

Látva hogy a zúztól erdők 
haja kondor : 

Pata rengetegjén, mely még 
ősi. szűzi. 

Medve, bölény, farkas szomszé- 
dait űzi. 



5. £ sorokra utalva, czeruzával a 
következő megjegyzéseket, me- 
lyek ebben a formában jegyzetei 
közé nincsenek felvéve, teszi 
Aran íj : Ezek ma természet csen 
nincsenek ' patai erdőség). De 
csak az én gyermekkoromban 
is ellehetett volna menni a jxitai 
erdőből egész* n Belényes váráig 
vagy Erdélyig, csupa folytonos 
rrdoséyben, melyiken egyes falvak 
irtott határai, mintegy csak szi- 
getet képeztek. A XIV. század- 
ban tehát belény é* medve /»i- 
gyon valószínű. - Vuyim** a 
jfjjyzi'-s má* váitnz.'ithíin a kéz- 
iratlap j'ibl» murifójáu tintával 
írva ♦;-- kihúzva: /y */ Most a 
nagyváradi ]jiï*]*ïk*ég erdeje, de 
*'<ak a: én ért -'tenir* i< nagyon 
m* ,]"'*:( t't*' i. 



28 A Toldi- trilógia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



42. Versszak. 

2. Áll. (csak az árnyéka van be- 2. Ali, (csak az árnyéka (jelent 

lül a házban) ; meg) a házban) : 

8. Bátran, erős hangon így pat- 8. Bátran, erős hangon így (per- 
toga nyelve: düle) nyelve. 

46. Versszak. 

4. De a hang nem váltott : lett 4. De a (hangja nem vált) ; lett 
nagy öreg bőgés. nagy öreg bőgés. 

70. Versszak. 

7. Urokat zöld léuán a hajóba 7. Urokat zöld lénán a hajóba 

vitték, tették 

49. Versszak. 

1. Utnélktili földet sokat ő bejára. 1. Utnélküli földet tetemest bejára. 

50. Versszak. 

3. Hervadt liliomszál, — így hir- 3. S bőre fehér bársony, — így 

deti szerte. hirdeti szerte. 

Arcza . . . halavány. 

56. Versszak. 

4. Nagy retesz őrizvén betörő [NB. Nejét se* kíméli a gyáva 

gonosztul. panasztúl (?)] 

64. Versszak. 

6. Csónakot a parthoz talála ki- <>. Csónakot a (parton) talála ki- 
kötve, kötve. 

75. Versszak. 

8. Akkor is ezt monda, daczra 8. Akkor is (így szólott) daczra 

emelt fővel. emelt fővel. 

85. Versszak. 

4. Nekem élj egyedül »iidvem 4. Nekem élj egyedül (»szivem 
birodalma. « diadalma. « ) 



Dr. Bányai Elemértől 29 

A 82. oldalon a VI. ének 95., befejező, szakasza után : a kézirat- 
lap további részét Aranynak egy háromsoros jegyzete és a Toldi 
énekek versszakainak terjedelméről készített számvetési próbája töltik 
be. íme : 

(Eddig van a H-ik rész fele.) 

NB. Miután felhagytam régi tervemmel (czeruzával : talán ?) 
hogy az olasz hadjáratra epice kiterjeszkedjem, s ezt inkább csak 
epizódként akarom beszőni : nem volna lehetetlen az egészet XII. 
énekben fejezni, — ha birna vele test és lélek. 

Ezután következik a számvetési próba, mely az Arany tervez- 
getését tünteti fel. 

ílső hat ének 40 és 466 vsz. I. ének — 40 vszk. VII. Ének 62 

VIL » — 62 » II. » — 62 » Vin. » 94 

VIII. > eddig 93 » III. » 8 és 67 » IX. » 102 

Az egész eddig 40 + 599 IV. » — 100 » X. » 113 

40 fél v. sz 20 V. » — 102 » XI. » 136 

összes 616 VI. > 32 és 95 » 111. 

Eddig 40 és 466 versszak 
A 8 ének 40 + 631 
IX-dik én. — 102 
£. XI. XH circa 23 4- 300 



lenne összesen 63 ■+■ 1033 

3/631 220 
7 

16I217I13 1 /» iv 
16 I 

= 57 

48 
— 9 

32 = 16 
3 |48 ; 2|160 2 / :1 lap = 10 iv 'r rt 

li 

18 
18 

82-ik oldalon: 

Az első Toldi - 211 vsz. 

A Toldi estéje 24 rövid és ,211 

a kettő — 24 röv. és 422 vsz. 



HO A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

Toldi szerelme. 

a 8 első ének 40 röv. és 631 vsz. 

a IX-dik 102 

a X-dik _ _ 113 - 



eddig már 40 rövid és 846 vázak. 

23 
Még kell mintegy ■ - r. (Zách K.) 209 _ 
63 



Lenne összesen 1046. Tehát két és fél anyi. 
mint az előbbi kettő összesen. 

A X első ének : 40 rövid és 846 vszak. 
A XI h ozzá- - - • 136 - 

Összesen 40 röv. 982 még kell vagy 100 vsz. 

XII ének 147 

eddig 40 + 1093 (több, 1100 körül van) 
és a Zách ballada. (Kihúzva.). 

HETEDIK ÉNEK. 

16. Versszak. 

7. Melyek nagy Etelét most is 7. Melyek nagy (Ait. kihúzva) Ete- 

emlegetik. lét most is emlegetik. 

17. Versszak. 

8. Én szent koronámra szennyet 8. Szent(elt) koronámra szennyet 

ne hozzatok. ne hozzatok, 

20. Versszak. 

8. Mórföldekre nyúló, párducz- 8. Arany jegyzése a 7iyék-et ille- 
hikta nyéked ? tőleg (czeruzával) : Régi neve a 

vadaskertnek. 

22. Versszak. 

7. Maga a koronát féltő hegyi 7. Maga a koronát féltő hegyi 
fészek, (vészek.) 

29. Versszak. 

Zács nádor, ebédnél, palotába A kéziratlap bal margóján e 

ront a stb. versszakra utalnak Arany követ- 

kező megjegyzései : Ha a ballada 
a XII énekbe jő, akkor a vers- 
szak fölösleges, kihagyandó lesz. 



Dr. Bányai Elemértől 31 

Mindjárt ezután egy másik, 
valószínűleg később irott meg- 
jegyzése olvasható : 
» Szükséges ez itt is, igy röviden.* 

30. Versszak. 

1. E kép üldözi most, a Feli cziáné ; 1. A sor fölött czeruzával ki- 
húzva: Ez eset üldo 
7. A nemesség is már csapatait 7. A nemesség is már csapatait 
hozza, (hozta), 

55. Versszak. 

5. Vagy hazai lantra fületek már 5. Vagy hazai (szóra) fületek már 
gyönge. gyönge. 

NYOLCZADIK ÉNEK. 

18. Versszak. 

1. Haza juta mégis unokája kar- l.Tinzn (jönne) mégis unokája kar- 

ján ; ján ; 

29. Versszak. 

4. Könnyebb találgatni, hogy sem 4. Könnyebb találgatni, (mint) sem 
visszamenni ; visszamenni ; 

30. Versszak. 

2. Hogy lyánya halálból uj életre 2. Hogy lyánya halottból uj életre 

válik, válik, 

40. Versszak. 

4. Segítni szakácsnak, ha páran- 4. Segitni szakácsnak, ha paran- 
csol : jer tedd. csol : fezt tedd] 

45. És 46. Versszak között. 

(Már hiszem, a mit mojul, Bencze 

öreg bátya 
A mért kinevettem, hogy nincs ki 

a kártya 
Hogy te fia régi, jó Kamza — , 

Rigónak 
Tatásnak születtél, nem puszta 

csikónak. 



82 



A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



Lovak után hált ő: zivatar fol- 
verte 

S látta Rigót midőn száguldva 
lenyelte, 

Mint tüzes kigyót, a tüzes isten- 
nyilát 

&9U fogadott téged méhébe, mint 

fiát./ 

59. Versszak. 

4. Nem szájtáti legény volt ám 4. Nem (vala hamvában holt lány) 
Anikó se : Anikó se. 

80. Versszak. 

4. És most kegyelemért esedezni 4, És most (esedezve) kegyelemért 
küldte. küldte. 

KILENCZEDIK ÉNEK. 

13. Versszak. 

4. Bak nagy zsákban gyapjút 4. Bak elé zsák gyapjút, lebocsát 
ereszt, kóczot. pokrórzot. 



23. Versszak. 

4. AU, s a tengerparti erős várak 4. Ali, s a tengerparti várak erős 
hossza. hossza, 

27. Versszak. 



1. Hosszabb: ha mi balra egy ke- 

rülőt tévén 

2. IJgy hatolunk át e nemes or- 

szág szivén, 

3. Meghajtva derékban tengertől 

tengerig.* 



* E sorokra utalva jegyzi meg 
a következőket Arany : Itt elné- 
zést kell kérnem a történetben jár- 
tas olvasótól. Müvem egysége s a 
népies forma természete, mely be- 
végzetlent nem tür, kény szerit, 
hogy a nápolyi két Juidjáratot — 
mely itt ugy is csak episod vagy 
háttér gyanánt szolgál — össze 
vonjam ; alaptervem pedig azt 
kivánja, hogy Lajosnak D. Károly 
elleni gyűlöletét lehetőleg fokozzam 
egész a cathastropháig, melynél e 
hadjáratnak alig is volt egyéb 
eredménye. Ezért tétetem Lajossal 
v (megvallom elég. különös) oldal- 



Dr. Bányai Elemértől 33 

mozdulatot j én hogy egyszersmind 
alkalmam legyen a második had- 
járat eseményeit (köztük Lajos 
néhány személyes [ismeretes — ki- 
húzva] kalandját) érinteni, A. 

59. Versszak. 

5. Lementem utána le a szikla- 5. Lementem utána, (érte a sír)- 
boltba. boltba. 

78. Versszak. 

rt. De kiszól az utas : hogy olyat *>. De kiszól az utas : hogy (merik 
csak merni ! azt merni?) 

86. Versszak. 

3. Hogy Toldinak adjon tiszta szo- 3. Hogy Toldinak [ürítsen / tiszta 
bát hálni. szobát hálni. 

90. Versszak. 

2. S rónának ered, mely délre 2. S tart a rónának, mely délre 
alattuk van. alattuk vau. 

93. Versszak. 

2. Keresik a giuiet a völgyi sü- 2. Keresik a vadat a völgyi sü- 

nibe', rübe*. 

94. Versszak. 

♦i. Foszladoz és hull mint szomorú- (j. Porlik el és hull \ mint szomorú- 
fűz ága. Foszlik el és hull f iuz ága. 

8. Zöld, veres, meg barna kérget 8. Arany jegyzete ezer uzá val : 

rak az alján. még barna, vörös vagy sárga. 

9fj. Versszak. 

3. Ötszáz évvel utóbb — vagy 3. Ötszáz évvel utóbb [meg husz- 

igen, már többel. huszonöttel. J 

4. Sokat ábrándozott egy beteg 4. Karlsbadi fürdőzésére való uta- 

ősz ember. lás. A margón ott áll czeru- 

zával még a következő jegyzés : 
Ott toltam: 18ti9 — 187<> 
1348 1348 
.,-_ 521 = 528. 

Máfju Kflnyvsxfiuk». 1 ;>()/.. 1. füzet. 3 



82 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

Lovak után hált ö: zivatar föl- 
verte 

S látta Rigót midőn száguld m 
lenijeit e y 

Mint tüzes kígyót, a tüzes isten- 
nyilát 

Ugy fogadott téged méhébe, mint 
fiát./ 
59. Versszak. 

4. Nem szájtáti legény volt ám 4. Nem (vala hamvában holt lány) 
Anikó se : Anikó se. 

8G. Versszak. 

4. És most kegyelemért esedezni 4, Ks most (esedezve) kegyelemért 
küldte. küldte. 

KILENCZEDIK ÉNEK. 

13. Versszak. 

4. Bak nagy zsákban gyapjút 4. Bak elé zsák gyapjút, lebocsát 
ereszt, kóczot. pokróc.zoL 

23. Versszak. 

4. AU, s a tengerparti erős várak 4. Ali, s a tengerparti várak erős 
hossza. hossza. 

27. Versszak. 

1. Hosszabb: ha mi balra egy ke- *E sorokra utalva jegyzi meg 

riilőt tévén a következőket Arany: Itt clné- 

2. Ugy hatolunk át e nemes or- zést kell kérnem a történetben jár- 

szag szivén, tas olvasótól. Müvem egysége s a 

3. Meghajtva derékban tengertől népies forma természete, mely be- 

tengerig.* végzetlent nem tar, kényszerít, 

hogy a nápolyi két hadjáratot — 
mely itt ugy is csak episod vagy 
háttér gyanánt szolgál — össze 
vonjam; alaptervem pedig azt 
kivan ja, hogy Lajosnak D. Károly 
elleni gyűlöletét lehetőleg fokozzam 
egész a cathastropháig, melynél e 
hadjáratnak alig is volt egyéb 
eredménye. Ezért tétetem Lajossal 
e (megvallom elég. különös) oldal- 



Dr. Bányai Elemértől 33 

mozdulatot, és hogy egyszersmind 
alkalmam legyen a második Iwd- 
járat eseményeit (köztük Lajos 
néhány személyes [ismeretes — ki- 
húzva] kalandját) érinteni. A. 

59. Versszak. 

5. Lementem utána le a szikla- 5. Lementem utána, férte a sírh 
boltba. boltba. 

78. Versszak. 

ti. De kiszól az utas : hogy olyat ti. De kiszól az utas : hogy (merik 
csak merni ! azt merni ?) 

86. Versszak. 

3. Hogy Toldinak adjon tiszta szo- 3. Hogy Toldinak [Ürítsen/ tiszta 
bát hálni. szobát hálni. 

90. Versszak. 

2. S rónának ered. mely délre 2. S tart a rónának, mely délre 
alattuk van. alattuk van. 

93. Versszak. 

2. Keresik a gimet a völgyi sü- 2. Keresik a vadat a völgyi sü- 

nibe', rübe'. 

94. Versszak. 

ti. Foszladoz és hull mint szomorú- ti. Porlik el és hull \ mint szomorú- 
fűz ága. Foszlik el és hullj í'iiz ága. 

8. Zöld, veres, meg barna kérget 8. Arany jegyzete czeruzávai : 
rak az alján. még barna, vörös vagy sárga. 

9ti. Versszak. 

3. Ötszáz évvel utóbb — vagy 3. Ötszáz évvel utóbb [meg húsz- 

igen, már többel. huszonöttel. j 

4. Sokat ábrándozott egy beteg 4. Karlsbad i fürdőzésére való uta- 

ősz ember. lás. A margón ott áll czeru- 

závai még a következő jegyzés : 
Ott voltam: 18tii> — \Hl\\ 
1348 1348 
- 521 = 528. 

Magyar Könyvszrmli-. lira.;. I. fli/.i*t. 3 



82 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

Lovak után Mit ö: zivatar fii- 
verte 

S látta Rigót midőn száguldva 
lenyelte y 

Mint tüzes kigyót, a tüzes isten- 
nyilát 

Ugy fogadott téged méhébe, mint 
fiát./ 
59. Versszak. 

4. Nem szájtáti legény volt ám 4. Nem (vala hamvában holt lány) 
Anikó se : Anikó se. 

8(>. Versszak. 

4. Es most kegyelemért esedezni 4, Es most (esedezve) kegyelemért 
küldte. küldte. 

KILENCZEDIK ÉNEK. 

13. Versszak. 

4. Bak nagy zsákban gyapjút 4. Bak elé zsák gyapjút, lebocsát 
ereszt, kóczot. pokrórzot. 

23. Versszak. 

4. AU, s a tengerparti erős várak 4. Ali, s a tengerparti várak erős 
hossza. hossza. 

27. Versszak. 

1. Hosszabb: ha mi balra egy ke- *E sorokra utalva jegyzi meg 

rülőt tévén a következőket Arany .' Itt élné- 

2. Ugy hatolunk át e nemes or- zést kell kérnem a történetben jár- 

szag szivén, tas olvasótól. Müvein egysége s a 

3. Meghajtva derékban tengertől népies forma természete, mely be- 

tengerig.* végzetlent nem tür, kényszerit, 

hogy a nápolyi két Mdjáratot — 
mely itt ugy is csak episod vagy 
háttér gyanánt szolgál — össze 
V07ijam ; alaptervem pedig azt 
kivánja, hogy Lajosnak D. Károly 
elleni gyűlöletét lehetőleg fokozzam 
egész a cathastropháig, melynél e 
hadjáratnak alig is volt egyéb 
eredménye. Ezért tétetem Lajossal 
v (megvallom elég. külömsj oldal- 



Dr. Bányai Elemértől 33 

mozdulatot, c'y hogy egyszersmind 
alkalmam legyen a második had- 
járat eseményeit (köztük Lajos 
néhány személyes [ismeretes — ki- 
húzva] kalandját) érinteni. A. 

59. Versszak. 

5. Lementem utána le a szikla- 5. Lementem utána, (érte a sír)- 
boltba. boltba. 

78. Versszak. 

H. De kiszól az utas : hogy olyat 6. De kiszól az utas : hogy (merik 
csak merni ! azt merni ?) 

86. Versszak. 

3. Hogy Toldinak adjon tiszta szo- 3. Hogy Toldinak [iiritsen/ tiszta 
bát hálni. szobát hálni. 

90. Versszak. 

2. S rónának ered, mely délre 2. S tart a rónának, mely délre 
alattuk van. alattuk van. 

93. Versszak. 

2. Keresik a gimet a völgyi sü- 2. Keresik a vadat a völgyi sű- 

rűbe', rül>e". 

94. Versszak. 

»>. Foszladoz és hull mint szomorú- 6. Porlik el és hull \ mint szomorú- 
fűz ága. Foszlik el és hull / tűz ága. 

8. Zöld, veres, meg barna kérget 8. Arany jegyzete czeruzávai : 
rak az alján. még barna, vörös vagy sárga. 

96. Versszak. 

3. Ötszáz évvel utóbb — vagy 3. Ötszáz évvel utóbb [meg húsz- 

igen, már többel. huszonöttel./ 

4. Sokat ábrándozott egy beteg 4. Karlsbad i fürdőzésére való uta- 

ősz ember. lás. A margón ott áll czeru- 

závai még a következő jegyzés : 
Ott voltam: 1809 — 187«? 
1348 - 1348 
-521-= 528. 

Majryitr KÖnyvsxrmlr. 1!K>.;. I. tbu.x. 3 



32 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

Lovak után hált ő: zivatar föl- 
verte 

S látta Rigót midőn száguldva 
lenyelte, 

Mint tüzes kigyót, a tüzes isten- 
nyilát 

t-W fogadott téged mellébe, mint 
fiát./ 
59. Versszak. 

4. Nem szájtáti legény volt ám 4. Nem (vala hamvában holt lány) 
Anikó se : Anikó se. 

86. Versszak. 

4. Es most kegyelemért esedezni 4. És most (esedezve) kegyelemért 
küldte. küldte. 

KILENCZEDIK ÉNEK. 

13. Versszak. 

4. Bak nagy zsákban gyapjút 4. Bak elé zsák gyapjút, lebocsát 
ereszt, kóczot. pokróezot. 

23. Versszak. 

4. Áll, s a tengerparti erős várak 4. Áll. s a tengerparti várak crus 
hossza. hossza. 

27. Versszak. 

1. Hosszabb: ha mi balra egy ke- *E sorokra utalva jegyzi meg 

rülőt tévén a következőket Arany: Itt elné- 

2. Ugy hatolunk át e nemes or- zést kell kérnem a történetben jár- 

szag szivén, tas olvasótól. Művem egysége s a 

3. Meghajtva derékban tengertől népies forma természete, mely be- 

tengerig.* végzetlent nem tilr, kényszerít, 

hogy a nápolyi két hadjáratot — 
mely itt ugy is csak episod vagy 
háttér gyanánt szolgál — össze 
vonjam : alaptervem pedig azt 
kivánja, hogy Lajosnak D. Károly 
elleni gyűlöletét lehetőleg fokozzam 
egész a cathastropháig, melynél e 
hadjáratnak alig is volt egyéb 
eredménye. Ezért tétetem Lajossal 
c (megvallom elég, különös) oldal- 



Dr. Bányai Elemértől 33 

mozdulatot t én hogy egyszersmind 
alkalmam legyen a második had- 
járat eseményeit (köztük Lajos 
néhány személyes [ismeretes — ki- 
húzva] kalandját) érinteni. A. 

59. Versszak. 

5. Lementein utána le a szikla- 5. Lementem utána, (érte a síri- 
boltba, boltba. 

78. Versszak. 

tf. De kiszól az utas : hogy olyat ti. De kiszól az utas : hogy (merik 
csak merni ! azt merni ?) 

86. Versszak. 

3. Hogy Toldinak adjon tiszta szo- 3. Hogy Toldinak [Uritscn/ tiszta 
bát hálni. szobát hálni. 

90. Versszak. 

2. S rónának ered, mely délre 2. S tart a rónának, mely délre 
alattuk van. alattuk van. 

93. Versszak. 

2. Keresik a gimet a völgyi sü- 2. Keresik a vadat a völgyi sű- 

rűbe', rübe*. 

94. Versszak. 

ti. Foszlaüoz és hull mint szomorú- ♦>. Porlik el és hull \ mint szomorú- 
fűz ága. Foszlik el és hullj tüz ága. 

8. Zöld, veres, meg barna kérget 8. Arany jegyzete czeruzával : 

rak az alján. még barna, vörös vagy sárga. 

9 íj. Versszak. 

3. Ötszáz évvel utóbb — vagy 3. Ötszáz évvel utóbb [meg husz- 

igen, már többel. huszonöttel./ 

4. Sokat ábrándozott egy beteg 4. Karlsbad i fürdőzésére való uta- 

Ősz ember. lus. A margón olt áll czeru- 

zával még a következő jegyzés : 
Ott voltam: 18<>9 — 187rt 
1348 1348 
- 521 = 528. 

Mn^yar Könyvszrmlr. 1 «.**'•. I. ftlzi-î. •* 



82 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 

Lovak után hält ö: zivatar föl- 
verte 

S látta Rigót midőn száguldva 
lenyelte, 

Mint tüzes kigyót, a tüzes isten- 
nyilát 

^QV fogadott téged mellébe, mint 
fiát./ 
59. Versszak. 

4. Nem szájtáti legény volt ám 4. Nem (vala hamvában holt lány) 
Anikó se : Anikó se. 

86. Versszak. 

4. És most kegyelemért esedezni 4, És most (esedezve) kegyelemért 
küldte. küldte. 

KILENCZEDIK ÉNEK. 

13. Versszak. 

4. Bak nagy zsákban gyapjút 4. Bak elé zsák gyapjút, lebocsát 
ereszt, kóczot. pokróczot. 

23. Versszak. 

4. AU, s a tengerparti erős várak 4. Áll, s a tengerparti várak er ós 
hossza. hossza, 

27. Versszak. 

1. Hosszabb: ha mi balra egy ke- *E sorokra utalva jegyzi meg 

rülőt tévén a következőket Arany: Itt élné- 

2. Ugy hatolunk át e nemes or- zést kell kérnem a történetben jár- 

szag szivén, tas olvasótól. Művem egysége s a 

3. Meghajtva derékban tengertől népies forma természete, mely be- 

tengerig.* végzetlent nem tür, kényszerít, 

hogy a nápolyi két hadjáratot — 
mely itt ugy is csak episod vagy 
háttér gyanánt szolgál — össze 
vonjam ; alaptervem pedig azt 
kívánja, hogy Lajosnak D. Károly 
elleni gyűlöletét lehetőleg fokozzam 
egész a cathastropháig, melynél e 
hadjáratnak alig is volt egyéb 
eredménye. Ezért tétetem Lajossal 
r (megvallom elég. különös) oldal» 



Dr. Bányai Elemértől 33 

mozdulatot^ és hogy egyszersmind 
alkalmam legyen a második had- 
járat eseményeit (köztük Lajos 
ncJuíny személyes [ismeretes — ki- 
húzva] kalandját) érinteni. A. 

59. Versszak. 

5. Lementem utána le a szikla- 5. Lementem utána, (érte a sír)~ 
boltba. boltba. 

78. Versszak. 

tf. De kiszól az utas : hogy olyat ti. De kiszól az utas : hogy (merik 
csak merni ! azt merni ?) 

86. Versszak. 

3. Hogy Toldinak adjon tiszta szo- 3. Hogy Toldinak [Uritsen/ tiszta 
bát hálni. szobát hálni. 

90. Versszak. 

2. S rónának ered, mely délre 2. S tart a rónának, mely délre 
alattuk van. alattuk van. 

93. Versszak. 

2. Keresik a gimet a völgyi sü- 2. Keresik a vadat a völgyi sű- 

rűbe', rübe". 

94. Versszak. 

H. Foszladoz és hull mint szomorú- ♦>. Porlik el és hull\ mint szomorú- 
fűz ága. Foszlik el és hull f fűz ága. 

8. Zöld, veres, meg barna kérget 8. Arany jegyzete czeruzával : 

rak az alján. még barna, vörös vagy sárga. 

ÍM5. Versszak. 

3. Ötszáz évvel utóbb — vagy 3. Ötszáz évvel utóbb [meg husz- 

igen, már többel. huszonöttel.] 

4. Sokat ábrándozott egy beteg 4. Karlsbadi fürdőzésére való uta- 

Ő8Z ember. lás. A margón ott áll czeru- 

zával még a következő jegyzés : 
Ott voltam: 18<>9 — 187<i 
1348 -1348 
.=. 521 = 528. 

Magyar Könyv8/.rmle. Iím*;. I. fll/.«;?. 3 



34 A Toldi-trilogia eredeti kéziralai a M. X. Múzeumban 



100. Versszak. 

4. Hogy szülő anyád sem ismerne, 4. Hogy szülő anyád sem ismerne 
ha látna. [fidra] 

TIZEDIK ÉNEK. 

13. Versszak. 

1. Oda épen arra ért • uram, a 1. Oda épen (akkor) ért uram. a 
nádor. nádor. 

25. Versszak. 

m 

4. De az öv mellé szúrt rövid 4. De az öv mellé szúrt (görl»* 
éles karddal. rövid) karddal. 

31. Versszak. 

4. Kaput elfoglalni, tárni ki fal- 4. Kaput elfoglalni, ( lerontani 
tőig. földig.) 

32. Versszak. 

8. Új tárgyat, új szárnyat adjon 4. (Több dolgot is adjon e szegnni 
az éneknek. éneknek.) 



l J2. Versszak. 

4. Bátor erős népet válaszszanak 4. Bátor erős népet (dllitsawdi 
össze. össze. 

108. Versszak. 

fi. (Fogadásuk tiltja, mit az ily fi. (Fogadásuk tiltja, mit a hiinper 
pör kivan) : kivan) : 

112. Versszak. 

3. Hol, a ki lehetne szivének az 3. Hol, a ki lehetne (beteg szive] 
irja. irja. 

TIZENEGYEDIK ÉNEK. 
5. Versszak. 

1. Ez alatt, mint szokta, a tálm- 1. Ez alatt, mint szokta, (kevesed 
ron által. magával.) 

fi. Hol a Szele viznek folyása van i'). Hol [Szilára] viznek folyása 
öszsze. van öszsze. 



Dr. Bányai Elemértől 35 



8. Versszak. 

7. Már libeg a kobzos, nem is 7. Már libeg a kobzos, nem is 
ülhet szőrén. ülhet (nyergén.) 

23. Versszak. 

4. Mi vagyunk háromszáz gyalogi 4. Mi vagyunk háromszáz [talpast] 

Wernernek. Wernernek. 

6. Titkot előttünk hát nincs mi 6. Titkot (mielőttünk lásd) nincs 
okért zárolj. mi okért zárolj. 

25. Versszak. 

6. Csak oldd meg a zsákot!* vagy 6. Arany jegyzete: Az az vallj, 

eme kardélre, Tolvaj kifejezés, (Czeruzával 

margóra jegyezve.) 
28. Versszak. 

1. »Uraim!« — felelt ő, s gör- 1. »Uraim!« felelt ő, [s kérte 
nyede. has- fogva — hasát fogva], 

33. Versszak. 

5. Körül-körül mint a jó csikós 5. [No nem azon pőrén], mint csi- 

szokása. kós szokása. 

7. S mig ő üti szélről, ha kimoz- 7. S mig ő üti (czeruzával: hasba) 

dul. képen : szélről, ha kimozdul (czeruzá- 



val : üti hátba), képen : 

42. Versszak. 

7. Éjszaki szél szárnyán — mond- NB. Aranynak e sorokra vo- 

ják ez a lárma natkozó jegyzete : Nem oly kép- 

8. (Noha majd egy mérföld) el- telén nagyítás, mint első tekintetre 

hallott a várba. látszik. íme az 18794 árvízkor 

Szegedről irják, hogy a dorozsmaiak 
jajkiáltása odáig hallatszott, pedig 
az is van egy mérföld. Igaz, hogy 
az árvíz felülete vezette a hangot, 
de nálam meg a szél. 

55. Versszak. 

.-$. Serge utána s körül a sö- 3. Arany jegyzete (czeruzával a 

vényből margón) : lehet sövényből (sö- 

vénynyel szegett tábori lánczbőb. 



30 Toldi-trilógia eredeti kéziratai a M. N. Múzeumban 



93. Versszak. 

7. Ki hiszi, hogy most már Lajos 7. Ki hiszi, hogy Lajos most már 
elfogadja. elfogadja. 

99. Versszak. 

H. Inkább hiszi, csúffá, hogy örö- 0. Inkább hiszi, csúffá örömestebb 
mest tenné: — tenné: — 



125. Vkrsszak. 

1 . Nem tiszte a lantnak olyatén 1 . Xem tisztem a vőfély alacsony 

szolgálat. szolgálat. 

7. Hátra nyújtván. abba masszát' 7. Arany jegyzete (czeruzával a 
bort töltet. margón) : Massicum, a Mapicus 

heyyróí mely termi. Nem tudom 
a hegy nem Massa nevű hely- 
ről neveztetett-e így. Keresni 
kell jó mappán. 



TIZENKETTEDIK ÉNEK. 

18. Versszak. 

2. Eszébe is jut egy — az ifjú 2. Eszébe is jutott — az ifjú 
levente. levente. 

22. Versszak. 

2. Bencze meg a kobzos más tanyát 2. Benczével a kobzos más tanyát 
csináljon. csináljon. 

1 1. Versszak. 

(Zách Klára.) 

1. Vissza se' megy többé 1. Vissza se (ment) többé 

2. Deli szüzek közzé 2. (Szűz leányok) közzé. 

13. Versszak. 

3. Jöszte, borulj az ölemre, 3. Jöszte, borulj az ölemre 

4. Mondd meg. édes lányom. 4. Mondd (el.) édes lányom. 



Dr. Bányai Elemértől 37 

20. Versszak. 

3. Mit kivánsz most királyi nőm ! 3. Mit kivánsz most (én királynőm) 

4. Fájdalom díjába. 4. Fájdalom díjába. 

39. Versszak. 
(Toldi szerelme.) 

1 . De leírnom, mit gyónt, nem 1 . Arany jegyzete : *) Helyes: 
volna erányos.*) ildomos. így hallottam még én 

ezt az régi öregektől. 

84. Versszak. 

1. Más követi aztán érkezének 1. Más követi aztán érkezének 
vissza. (újra.) 

93. Versszak. 

1. Hanem a királyt én bocsátom 1. Hanem én a királyt bocsátom 

előre. előre. 

103. Versszak. 

5. De tovább is egyre zokogott 5. De utólag egyre zokogott 

bánatja, bánatja, 

Mint mikor a sirást el a gyér- Mint mikor a sirást a gyer- 
mek hagyja: mek elhagyja: 

Majd szemeit törlé, s a csilla- Megtörté szemeit s a csillagos 

gos égre égre 

Fölnézve sokáig. így szólala Fölnézve sokáig, így szólala 
végre: végre. 

L04. Versszak. 

2. Oda vársz. — meggyógyítsz 2. Oda vársz, — ott vidüsz boldog 

boldog szeretettel ; szeretettel ; 
5. Most kelé — négy gödröt vájt 5. Azután négy gödröt vájt neki 
neki jó kardja. jó kardja. 
5. Most fülkéié 

105. Versszak. 1 

1. -rl négy fűz elárvult sarjai tán 
cinek 
Ma is y oltalmában fejd el mi sze- 
mélynek, 

1 E versszak történetét a Budapesti Szemle 1883. évf. 31-ik kötőiében 
(129 — 133. 1.) Qyxdai Pál részletesen elbeszéli ós az okokat is feltárja, 
melyek Aranyt arra indították, hogy életében a szubjektív vonatkozású sorok 
közlését ne engedélyezze. 



38 A Toldi-trilogia eredeti kéziratai a M. N. M. -ban Dr. Bányai Elemértől 

-K, hogy e szép sziget rászáüa 

idővel, 
Beszőve nagy múltját virányos 

jövővel 
S hagyta, hogy a környék agg 

fülemiléje 
Éneke utolját ott elzenpicsélje. 
Azután hallgatva ott lelje 

halálát 
De kövessük Toldit és a rege 

szálát. 

Következnek a JEGYZETEK és csak azután a Glossarium. 1 

GLOSSARIUM. 

Arany jegyzete : 

Z betű a V betű előtt szedendő. 
A latin betűkkel a latin a-6-c-ét 
vettük át, hol a F az utolsó 
betű Z-t csak azóta teszünk 
végül, mióta németesedünk. 
Arany jegyzete (ezer uzá val) : 
Confrontáltam minden egyes idézett 
számot a szöveggel. 14 j VII. 79. 

1 A kézirat czímlapjának első szövegezése is eltér helyenként a későbbi- 
től. Öl olyan sor vari ugyanis gondosan kivakarva a czímlapon, melyeknek 
eredetileg a Toldi szerelme első lapján kellett volna maradniok. Oly gondosan 
vannak e sorok ki vakarva, hogy csupán a következő öt szó olvasható még 
belőlük: . . . melyet pedig némely avult írások ... A jelige alatt ismét 
két sor vakarás látszik, ez már egyáltalában nem olvasható. Megállapítható 
azonban, hogy a kihúzott két sort jeligének tervezte Arany s helyettük alkal- 
mazta később IlöHvai »Quid dam nosa juvat« kezdetű jelmondatát. 



VIDÉKI KÖNYVTARAINK 1901-BEN. 

A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége a lefolyt 
évben rendes szokásához híven terjedelmes jelentésben adott szá- 
mot működéséről. Jelentése részletes képet nyújt a hazai könyv- 
tári ügy fejlesztése érdekében az állam és társadalom részéről 
kifejtett törekvések eredményeiről s a főfelügyelőség hatáskörébe 
tartozó könyvtárak ez évi állapotáról. 

A törvényhatóságok és községek, egyházak és egyesületek 
múzeumai és könyvtárai közül az orsz. főfelügyelőség a lefolyt év 
alatt 05 intézet felett gyakorolta az állami felügyeletet. Ezek között 
17 önálló könyvtár volt és 38 olyan múzeum, a mely nyilvános 
könyvtár jellegével bíró könyvgyűjteménynek van birtokában. Ez 
intézetek jegyzéke a következő: 

1. Árva vármegye Csaplovics-könyvtára Alsókubinban, 

2. az aradi Kölesey-egyesület könyvtára, 

:l Bars vármegye múzeuma Aranyosmaróton, 
4. Sáros vármegye múzeuma Bártfán, 
f>. a beszterczebányai városi múzeum, 
(>. a békés-csabai múzeum (a békéscsabai múzeum-egyesület 
tulajdona), 

7. a budai könyvtár (a budapesti könyvtár - egyesület 
tulajdona), 

8. a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület Ráday-könyvtára 
Budapesten, 

9. a debreczeni ev. ref. főiskola könyvtára, 

10. a debreczeni városi múzeum, 

11. a szolnok-dobokamegyei irodalmi, történelmi és ethno- 
graphiai társulat gyűjteményei (a deési állami főgimnázium igaz- 
gatóságának és az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtára igazgató- 
ságának gondozása alatt) Deésen és Kolozsvárt, 



40 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

12. a hunyadmegyei múzeum Déván (a hunyadmegyei tör- 
ténelmi és régészeti társulat tulajdona), 

13. a tiszai ág. h. ev. egyházkerületi kollégium könyvtára 
Eperjesen, 

14. az esztergom-vidéki régészeti és történelmi társulat 
múzeuma Esztergomban, 

15. a felkai Tátra-múzeum (a felkai Tátra-múzeumegylet 
tulajdona), 

16. a győri városi könyvtár, 

17. a békésvármegyei múzeum Gyulán (a békésvármegyei 
közművelődési egyesület tulajdona), 

18. az alsófehérmegyei történelmi, régészeti és természet- 
tudományi egylet múzeuma (jyulafehérvárott, 

19. a hódmezővásárhelyi ev. ref. főgimnázium könyvtára. 

20. a honti múzeum Ipolyságon (a hontvármegyei múzeum- 
társulat tulajdona), 

21. a kassai múzeum (Kassa sz. kir. város tulajdona), 

22. a kecskeméti városi múzeum és könyvtár, 

23. a keszthelyi Balatoni múzeum (a Balatoni múzeum-egye- 
sület tulajdona), 

24. a kiskunhalasi ev. ref. főgimnázium könyvtára, 

25. az erdélyi Kárpát-egyesület múzeuma Kolozsvárott, 

2b\ a komáromi múzeum (a komáromvármegyei és városi 
múzeum-egyesület tulajdona), 

27. a losonezi városi közkönyvtár. 

28. a lőcsei ág. h. ev. egyház könyvtára, 

29. a mosonmegyei múzeum Magyaróvárott (a mosonmegyei 
történelmi és régészeti egylet tulajdona). 

30. a máramarosszigeti ev. ref. főiskola könyvtára, 

31. a máramaros- vármegyei múzeum Máramarosszigeten (a 
máramarosmegyei múzeum-egyesület tulajdona), 

32. a borsod-miskolczi múzeum Miskolczon (a borsod-mis- 
kolczi közművelődési és múzeum-egyesület tulajdona), 

33. a miskolczi ág. h. ev. egyház könyvtára, 
3k a nagybányai városi múzeum, 

35. a nagyenyedi Bethlen-főiskola múzeuma és könyvtára, 
30. Szatmár vármegye múzeuma Nagykárolyban, 
37. a nagyszebeni erdélyi Kárpát-egyesület múzeuma, 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 41 

38. a biharmegyei múzeum Nagyváradon (a biharmegyei és 
nagyváradi régészeti és történelmi egylet tulajdona), 

39. a nagyváradi királyi jogakadémia könyvtára, 

40. Szabolcs vármegye múzeuma és könyvtára Nyíregyházán, 

41. Nyitra vármegye múzeuma Nyitrán, 

42. a pápai ev. ref. főiskola gyűjteményei, 

43. a pécsi városi múzeum, 

44. a poprádi Kárpát-múzeum (a magyarországi Kárpát- 
egyesület tulajdona), 

45. a pozsonyi orvos- és természettudományi egyesület 
múzeuma Pozsonyban, 

46. a pozsonyi városi közkönyvtár, 

47. a pozsonyi városi múzeum, 

48. a selmeczbányai városi múzeum és könyvtár, 

49. a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön (Három- 
szék vármegye tulajdona), 

50. Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város régiségi mú- 
zeuma Sopronban, 

51. a szabadkai városi múzeum és közkönyvtár (a szabadkai 
közkönyvtár- és múzeum- egyesület tulajdona), 

52. a szatmári Kölcsey-kör múzeuma, 

53. a szegedi Somogyi-könyvtár és városi múzeum, 

54. Tolna vármegye múzeuma Szegszárdon, 

55. a csongrádvármegyei történelmi és régészeti társulat 
múzeuma Szentesen, 

56. a vasvármegyei múzeum Szombathelyen (a vasvár- 
megyei kultur-egyesület tulajdona), 

57. a délmagyarországi természettudományi múzeum Temes- 
várott (a délmagyarországi természettudományi társulat tulajdona). 

58. a délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum 
ugyanott (a délmagyarországi történelmi és régészeti múzeum-tár- 
sulat tulajdona), 

59. a temesvári városi könyvtár, 

60. a tiszafüredi múzeum (a tiszafüredi múzeum- és könyv- 
táregylet tulajdona), 

61. a turóczszentmártoni tót múzeum (a turóczszentmártoni 
múzeumi tót társaság tulajdona), 

62. a váczi múzeum (a váczi múzeum-egyesület tulajdona), 



42 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

63. a verseczi városi múzeum és könyvtár, 

64. Veszprém vármegye múzeuma Veszprémben, 

05. a bácsbodrog-vármegyei múzeum Zomborban (a bács- 
bodrog-vármegyei történelmi társulat tulajdona). 

A felsorolt intézetek közül a budapesti Ráday-könyvtár, az 
eperjesi ág. h. ev. egyházkerületi kollégium könyvtára, a lőcsei 
ág. h. ev. egyház könyvtára és a pápai ev. ref. főiskola könyvtára 
ez év folyamán léptek a főfelügyelőség kötelékébe s ugyancsak ez 
évben terjesztetett ki az állami felügyelet a nagyenyedi ev. ref. 
főiskola könyvtárára is. Viszont amaz intézetek közül, melyek már 
korábban a főfelügyelőség hatáskörébe tartoztak, Szabolcs vármegye 
nyiregyházai törvényhatósági közkönyvtára és a verseczi városi nyil- 
vános könyvtár az illető helyeken létező vármegyei, illetve városi 
múzeumokkal egyesittetvén, az önálló intézetek sorából törültettek. 

Ez intézetekkel szemben a szervezeti szabályzatában meg- 
állapított elvek alapján az orsz. főfelügyelőség az eddig követett 
irányban töltötte be hivatását, pénzbeli segélyekkei és gyűjtemény- 
tárgyak adományozásával járulva fentartásukhoz és fejlesztésükhöz, 
segédkezet nyújtva megfelelő elhelyezésük kérdésének megoldásá- 
hoz és a gyűjtemények szakszerű felállításához, szaktanfolvam rende- 
zése s fontos elvi kérdések megvitatásával igyekezve előkészíteni a 
múzeumi és könyvtári ügy egységes irányban való fejlesztését. 

A főfelügyelőség e feladataival járó kiadásaink fedezésére az 
állami javadalom az 1901. évi állami költségvetésben a rendes 
kiadások rovatánál 129,380, a rendkívüli kiadásoknál 68,000 koro- 
nában állapíttatott meg, s a rendes kiadások összegéből 32,850*58 
kor. fordíttatott könyvtári czélokra. 

Rendes évi segély czimen 22,000 kor. osztatott szét a könyv- 
táraink között. Ez összegből a következő 27 gyűjtemény részesült 
segélyben : 

Az alsókubini Csaplovics-könyvtár kapott 600 koronát, 

az aradi Kölcsey-egyesület 1400 koronát, 

a beszterczebányai városi múzeum könyvtára 400 koronát, 

a budapesti könyvtár-egyesület budai központi könyvtára 
800 koronát, 

a debreczeni ev. ref. főiskola könyvtára 1600 koronát, 

az eperjesi ág. h. ev. főiskola könyvtára 800 koronát, 

a győri városi könyvtár 400 koronát, 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 43 

a hódmezővásárhelyi ev. ref. főgimnázium könyvtára 800 
koronát, 

a hontvármegyei múzeum-egyesület ipolysági múzeumának 
könyvtára 200 koronát, 

a kassai városi múzeum könyvtára 2000 koronát, 
a kecskeméti városi múzeum könyvtára 500 koronát, 
a kiskunhalasi .ev. ref. főgimnázium könyvtára 800 koronát, 
. a losonczi városi könyvtár 400 koronát, 

a lőcsei ág. h. ev. egyház könyvtára 500 koronát, 
a máramarosszigeti ev. ref. lyceum könyvtára 1600 koronát, 
a nagybányai városi múzeum könyvtára 400 koronát, 
a nagyenyedi Bethlen-kollégium könyvtára 800 koronát, 
a nyitra-vármegyei múzeum könyvtára 1000 koronát, 
a pozsonyi városi könyvtár 1600 koronát, 
a selmeczbányai városi múzeum könyvtára 400 koronát, 
a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum könyvtára 600 
koronát, 

a szatmári Kölcsey-kör múzeumának könyvtára 400 koronát, 
a szegedi Somogyi-könyvtár 1600 koronát, 
Tolna vármegye szegszárdi múzeumának könyvtárszükség- 
leteire 500 koronát, 

a vasvármegyei kultur-egyesüiet szombathelyi könyvtára 500 
koronát, 

a verseczi városi múzeum és könyvtár 500 koronát, 
a veszprém-vármegyei múzeum könyvtára 800 koronát. 
Az itt felsorolt segélyeken kivül a gyarapítási és rendezési 
czélokra szolgáló állami javadalomból a temesvári városi könyvtár 
a Baráti Lajostól és Berkeszi Istvántól 4000 koronáért megvásárolt 
könyvtárak vételárának felerészben való fedezésére 2000 korona 
külön segélyben részesült és a magyaróvári múzeum részére MO 
koronáért megszereztettek Colién ismertebb munkái. A főfelügyelő- 
ség ezenkivül 1795*92 koronát forditott szakkönyvek beszerzésére, 
1617'66 koronát könyvtárak rendezésére, 2900 koronát a könyv- 
tári tanfolyam és 2230 koronát a Magyar Minerva III. évfolyama 
szerkesztési költségei fedezésére. 

Az építkezésekre és beruházási jelleggel bíró beszerzésekre 
a megszavazott rendkívüli javadalomból pedig az 1903-iki költség- 
vetési tételekkel együtt, melyek kiutalványozása ez évben történt 



4é Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

meg, 24,000 korona esett könyvtári czélokra, nevezetesen, az alsó- 
kubini Csaplovics-könyvtár építkezésére 30,(532 kor. segély 1. rész- 
lete fejében az 1903. évi javadalomból 5000 kor., a 2. részlet fejében 
az 1901. évi javadalomból 5000 kor., összesen 10,000 kor., 

a budapesti könyvtár-egyesület könyvtárának bútorzására 
5000 kor. segély 3. részlete fejében 1000 kor., 

a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület Ráday-könyvtárának 
berendezésére 10,000 kor. segély 1. részlete fejében 5000 kor., 

a Miskolczon létesítendő nyilvános könyvtár épületére 
20,000 kor. segély 1. részlete fejében az 1903. évi javada- 
lomból 2000 kor., a 2. részlet fejében az 1904. évi javada- 
lomból 2000 kor., összesen 4000 kor., 

a pozsonyi városi közkönyvtár berendezésére 40,000 kor. 
segély 4. részlete fejében 4000 korona utalványoztatott ki. 

A rendes évi segélyek és a külön czímek alatt utalványozott 
segélyösszegek első sorban az illető intézetek fenntartási és 
gyarapítási szükségleteire szolgáltak fedezetül. A segélyösszegek 
ez irányban való felhasználására az országos főfelügyelőség a 
hozzá előzetesen benyújtott tervezetek alapján adta meg jóvá- 
hagyását, szabályszerű jelentés és számadások benyújtására 
utasítva a segélyezett intézeteket. Ennek a kötelezettségnek 
a segélyben részesülő 48 intézet közül 40 tett eleget, úgy- 
mint: az aradi Kölcsey-egyesület múzeuma, a beszterczebányai 
múzeum, a budai könyvtár, az eperjesi ág. h. ev. kollégium könyv- 
tára, a győri városi könyvtár, a halasi és a hódmezővásárhelyi 
ev. ref. főgimnáziumok könyvtárai, az ipolysági, kassai, kecskeméti 
múzeumok, a losonczi városi közkönyvtár, a máramarosszigeti ev. 
ref. főiskola könyvtára, a nagybányai múzeum, a nagyenyedi 
Bethlen-kollégium könyvtára, a nyitrai múzeum, a pozsonyi városi 
közkönyvtár, a selmeczbányai, sepsiszentgyörgyi és szatmári múzeu- 
mok, a szegedi Somogyi-könyvtár, a szegszárdi múzeum, a szom- 
bathelyi könyvtár, a verseczi városi múzeum és könyvtár. 

Az előző évi segélyek felhasználásáról elmaradt jelentésük bekül- 
désével a békéscsabai múzeum, a debreczeni ev. ref. főiskola könyv- 
tára, a kassai, a sepsiszentgyörgyi múzeumok és a szabadkai múzeum 
és közkönyvtár tettek utólag eleget elszámolási kötelezettségüknek. 

A pénzbeli segélyezés mellett ez év folyamán is jelenté- 
keny gyarapodásban részesültek intézeteink ama könyvtári anyag- 



Vidéki könyvtáraink 19(M-ben 45 

ból, a mely az ez évi és korábbi beszerzésekből az intézetek 
között való szétosztás végett a főfelügyelőség rendelkezésére állott. 

A főfelügyelőség kiadásában megjelent műveken, ú. m. a 
Magyar Minerva III. évfolyamán és a kassai múzeumi könyvtár 
lajstromán kívül, melyekben az összes intézetek részesedtek, a szak- 
könyvek beszerzésére szolgáló javadalomból beszerzett müvek közül 
szétosztatott a »Magyarország történeti emlékei az ezredéves orsz. 
kiállításon« czímü kétkötetes díszmunka 29 példánya és az Ehren- 
reich-fé\e * Icônes princípium, procerum, ac praeter hos illustrium 
virorum matronarumque veteris et praesentis aevi, quibus Hun- 
gária et Transylvania clarent« czímü arczképalbum új kiadásának 
37 példánya. Ezenkívül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 
ajándékából Matlekovics »Magyarország közgazdasági és közműve- 
lődési állapota ezeréves fennállásakor« czímű 9 kötetes munkájá- 
ból 45 példány, gróf Zichy Jenő »Harmadik ázsiai utazása« I. k. 
1. és 2. részéből és II. kötetéből 10 példány, Bloch József »A hegedű- 
játék kézikönyve« te Molnár Géza »A magyar zene elmélete« czímű 
munkájából 33 példány s a »Magyar-Szölgyén és Párkány-Nána 
agrogeologiai térképe« ez. kiadványból a hozzátartozó 2 — 2 magya- 
rázó füzettel 19 példány, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeum 
igazgatóságának ajándékából az intézet 1903. évi jelentésének 
63 példánya s a Magyar Könyvszemle 1903. évi 4. s 190L évi 
1 — 3. füzeteinek 49 példánya, Csayó Vilmos cs. és kir. kamarás 
ajándékából a «nemeskéri Kiss Pálné, született tagyosi Csapó 
Ida naplójából« czímü kiadvány 29 példánya és dr. Csemi Béla 
»A tanító és a régészet« s »A szárazság a régészet szolgálatában« 
czímü füzeteiből a szerző ajándékául 38 példány osztatott szét a 
főfelügyelőség hatáskörébe tartozó intézetek között s ez utóbbi 
füzetekből 32 példány jutott népkönyvtárak között való szétosztás 
czéljából az országos tanács rendelkezésére. 

A Grimani-Breviarium hasonmás-kiadása I. és II. kötetének 
az orsz. főfelügyelőség részére megrendelt két példánya közül egy 
letéteményként a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi országos 
könyvtárában nyert elhelyezést. 

A gyarapodásokhoz kell számítani a hazai nyomdatermékek 
sajtóügyi köteles példányainak az 1903. év II. és az 1 90 í . év 
I. feléből származó anyagát, mely az eddigi eljáráshoz híven az 
Erdélyi Múzeum könyvtárán kívül a budai könyvtárban, a debre- 



46 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

czeni ev. ref. főiskola könyvtárában, a kassai múzeumban, a nagy- 
váradi kir. jogakadémiai könyvtárban, a pécsi városi múzeumban, a 
pozsonyi városi közkönyvtárban, a selmeczbányai városi múzeum- 
ban, a szegedi Somogyi-könyvtárban, a szombathelyi múzeumban 
és a temesvári városi könyvtárban nyert elhelyezést. 

A gyűjtemények gyarapítását czélozták a főfelügyelőség amaz 
intézkedései is, melyek odairányúlnak, hogy az egyes intézetek 
gyűjtemény anyagának fölös példányai összeírassanak és rendezésük 
befejezte után egymás anyagának kiegészítésére legyenek értékesít- 
hetők. Az első lépés e téren a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi 
országos könyvtára többes példányainak a főfelügyelőség költségén 
való összeírása; e művelet folyamán ez évben 3013 munka 4223 
kötetéről készült czédula. 

A múzeumok és könyvtárak orsz. tanácsának kezdeménye- 
zésére egyidejűleg a vidéki könyvtárak duplum-anyagának össze- 
írása tárgyában is megtétettek a szükséges intézkedések; a főfel- 
ügyelőség felhívásának eredményéül 29 intézet jelentette, hogy 
készséggel vállalkoznak többes példányaik összeírására s ezek közül 
a beszterczebányai városi múzeum és könyvtár, a budapesti könyv- 
tár-egyesület központi könyvtára, a győri városi könyvtár, a kassai 
városi múzeum, a kecskeméti városi múzeum és könyvtár, a 
losonczi városi közkönyvtár, a mosonmegyei történelmi és régé- 
szeti egyesület magyaróvári múzeuma és Tolna vármegye szeg- 
szárdi múzeuma tett eleget az év folyamán ígéretének. Az ekként 
összeállítandó jegyzékek alapján a főfelügyelőség feladata leend a 
csereügyletet az egyes intézetek között közvetíteni, s e művelet 
kétségtelenül értékes anyaggal fog hozzájárulni könyvtáraink gya- 
rapításához. 

A gyűjtemények szakszerű gondozására irányuló feladatai- 
nak a főfelügyelőség ez évben is, mint az előzőben, első sorban 
szaktanfolyamaink folytatásával kívánt eleget tenni. Ez év folya- 
mán ismét a könyvtári szakra kerülvén a sor, a főfelügyelőség fenn- 
állása óta negyedízben nyújt alkalmat arra, hogy könyvtáraink 
gondozói a hivatásukhoz szükséges szakismereteket eisajátithassák. 
A folyó évben rendezett tanfolyam július hó 4 — 14. napjaiban a 
Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi országos könyvtárának helyi- 
ségeiben a könyvtár igazgatója, dr. Fejvrpataky László egyetemi 
tanár, múzeumi és könyvtári orsz. felügyelő vezetése alatt tárta- 



Vidéki könyvtáraink 19(M-ben 47 

tott meg. Előadásai két csoportra oszlottak: dr. Fejérpataky László 
orsz. felügyelő 16 órában a palaeografiáról és a kéziratok kezelésé- 
ről tartott előadást és dr. Esztegár László múzeumi őr, valamint 
Varjú Elemér múzeumi segédőr 12, illetve 18 órában az elméleti és 
gyakorlati könyvtári ismereteket adták elő; az elméleti előadásokat 
a Széchényi országos könyvtárban végzett gyakorlatok, s az egye- 
tem és műegyetem könyvtárainak s az országos levéltárnak meg- 
tekintése egészítette ki. 

A tanfolyamon a főfelügyelőség hatáskörébe tartozó gyűjte- 
mények részéről az aradi Kölcsey-egyesület, a bártfai múzeum, 
az eperjesi ág. h. ev. főiskolai könyvtár, a máramarosszigeti ev. 
ref. főiskolai könyvtár, a nyitravármegyei múzeum, a szabadkai 
városi múzeum és könyvtár, a szegszárdi múzeum és a verseczi 
városi múzeum és könyvtár kiküldöttei a főfelügyelőség anyagi 
támogatásával vettek részt. A többi intézetek közül a komáromi 
vármegyei könyvtár és a nagyváradi Szigligeti-kör küldte ki, szin- 
tén a főfelügyelőség anyagi támogatásával, megbízottját. Ezenkívül 
a fővárosból 4, Szegedről 2, Kassáról, Lőcséről és Újvidékről 1 — 1 
önkéntes jelentkező hallgatta a tanfolyam előadásait. 

A Magyar Minervából ez évben a III. évfolyam jelent meg, 
a főfelügyelőség előadó-titkárának vezetése alatt dr. Gárdonyi 
Albert, Budapest székesfőváros könyvtárnokának szerkesztésében, 
mint a főfelügyelőség és az országos tanács közös kiadványa. 
A hazai múzeumok és könyvtárak e czímkönyve a fővárosnak és 
a vidék 687 városának és községének 1509 gyűjteményét ismer- 
tetve minden eddiginél teljesebb képet nyujt a hazai múzeumi és 
könyvtári űgy állapotáról. 

A hatáskörén kívül álló közgyűjtemények közül kettőnek 
ügyeivel volt alkalma a főfelügyelőségnek ez év folyamán foglalkoz- 
hatni s azoknak a főfelügyelőség kötelékébe leendő felvételét elő- 
készíthetni. 

Komárom vármegye közönsége már ez év elején kifejezte 
abbeli óhajtását, hogy könyvtára, mely Kulcsár István alapításának 
köszöni létét, állami támogatással a nyilvános használatra alkal- 
massá tétessék, s az országos főfelügyelőség által az állami segé- 
lyezés elfogadásával járó kötelezettségek felől felvilágosíttatva, 
október 17-ikén kelt közgyűlési határozatával kimondta annak 
állami felügyelet alá helyezését. Egyidejűleg részletes tervezetet 



48 Vidéki könyvtáraink 190-í-ben 

mutatott be a könyvtár megfelelő elhelyezéséről, rendkívüli állami 
segélytől várva e kérdés megoldását. A közgyűlési határozatot 
az országos főfelügyelőség jóváhagyásra ajánlva terjesztette fel a 
magas minisztériumhoz, annak megtörténte utánra tartva fent a 
helyiség kérdésének érdemleges tárgyalását. 

A szászvárosi ev. ref. Kuún-kollégium elöljáróságával, az 
országos tanács útján kifejezett kérésére, a főfelügyelőség közölte 
azokat a feltételeket, a melyekhez a szervezeti szabályzat az állami 
segélyezést köti, azok elfogadásától téve függővé a gyűjteménynek 
a felügyelőség kötelékébe való felvételét. 

Külföldi intézeteket érdeklő ügyekben a magas minisztérium 
négy ízben vette a főfelügyelőség szolgálatait igénybe. A római 
lateráni káptalan levéltárából elveszett Palestrina-kézirat nyomo- 
zása ügyében a debreczeni ev. ref. főiskolai könyvtár, a kassai 
múzeum, a pozsonyi városi közkönyvtár és a szegedi Somogyi- 
könyvtár és a városi múzeum igazgatóságaihoz intéztetett felszó- 
lítás. Hasonló intézkedés történt a bloisi könyvtárból eltűnt XV. 
századbeli latin nyelvű imádságos könyv nyomozása érdekében. 
Végül a berlini porosz kir. tudományos akadémiának a középkori 
és a kora-felnémet kéziratok összeírása érdekében kiadott kör- 
levelére a főfelügyelőség felkérte a hazai nagyobb könyvtárak 
vezetőit az e csoportbeli netalán birtokukban levő kéziratok jegy- 
zékének összeállítására, a czélból, hogy azokat a nevezett akadé- 
mia megbízottjának rendelkezésére bocsáthassuk. 

A főfelügyelőség tagjai a szakkörükbe vágó kérdések elintézésé- 
ben való részvételen kívül ez évben is pontosan megfeleltek ama köte- 
lességüknek, hogy hivatalos utaikon személyes tapasztalatok útján 
szerezzenek tájékozást a hatáskörünkbe tartozó intézetek ügyeiről. 

Az országos főfelügyelő a nagybányai és veszprémi múzeumok 
és a temesvári városi könyvtár megnyitásán való részvételén kívül 
meglátogatta a kassai, máramarosszigeti, szegedi és temesvári 
gyűjteményeket. 

Szalay Imre helyettes főfelügyelő a pécsi múzeum megnyi- 
tásán kívül Pozsonyban, Szombathelyen és Verseczen a múzeumi 
és könyvtári építkezések ügyében tett hivatalos látogatást. 

Az orsz. főfelügyelőség többi tagjai közül Czigler Győző orsz. 
felügyelő Kassán és Pozsonyban tanulmányozta a megoldásra váró 
múzeumi építkezési kérdéseket, dr. Fejvrpataky László orsz. fel- 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 49 

ügyelő Aradon, Nyitrán, Pozsonyban, Szabadkán, Szegeden, Szom- 
bathelyen, Temesvárott, Verseczen és Veszprémben, dr. Horváth 
Géza orsz. felügyelő Felkán, Kassán, Máramarosszigeten, Miskolczon, 
Poprádon, Pozsonyban, Szabadkán, Szegeden és Temesvárott s végül 
dr. Schönherr Gyula előadó-titkár Aradon, Deésen, Felkán, Kassán, 
Kolozsvárt, Máramarosszigeten, Nagybányán, Nyitrán, Pécsett, Poprá- 
don, Pozsonyban, Szegeden, Temesvárott, Váczott, Verseczen és 
Veszprémben látogatta meg a hatáskörünkbe tartozó intézeteket. 

Ezenkívül a múzeumok és könyvtárak országos szövetségének 
Temesvárt október 29-én tartott közgyűlésén résztvettek az orsz. 
főfelügyelőség részéről a főfelügyelő és a helyettes főfelügyelő, 
Czigler Győző, dr. Fejérpataky László, dr. Horváth Géza és Eadisics 
Jenő orsz. felügyelők és dr. Schönherr Gyula előadó-titkár, s a 
közgyűlést követő napon Verseczen tartott ülés Szalay Imre helyet- 
tes orsz. főfelügyelő vezetése alatt folyt le. 

A jelentés további folyama az állami felügyelet alatt álló 
tudományos közgyűjtemények állapotáról, az év folyamán kifejtett 
munkásságukról, a fejlesztésük érdekében tett intézkedésekről és 
ezek eredményeiről ad számot. Ebből a részből egész terjedel- 
mükben közöljük azokat az adatokat, a melyek a könyvtárak 
ügyeire vonatkoznak, vagy azokkal összefüggésben állanak. 

Ahőhubinban az árvavármegyei Csaplovics-könyvtár helyiség 
hiányában még mindig nem felelhet meg rendeltetésének, a lefolyt 
évben történt intézkedések azonban reményt nyújtanak arra, hogy 
az építkezés kérdése rövid idő alatt kedvező megoldást fog nyerni. 
A könyvtári épület tervei az országos magyar képzőművészeti 
tanács által felülbíráltatván, a minisztérium felhívására újból átdol- 
goztattak; s a vármegye közönsége hivatalos értesítést nyerve a 
felől, miként az építkezés költségeihez az állami hozzájárulás 
összege 30,632 koronában állapíttatott meg, május 10-én hozott 
határozatában kimondotta, hogy a könyvtár épületét 50,03 1*90 kor. 
költséggel felépíti s a belügyminisztérium által már engedélyezett 
12,000 koronán felül hiányzó összeget kölcsön útján fedezi. A bel- 
ügyminisztérium e határozatot október 1 3-ikán azzal a kijelentéssel 
hagyván jóvá, hogy az építkezési tervek és költségvetés bemuta- 
tása után a 12,000 kor. ki fog utalványoztatni, most már remélni 
lehet, hogy az építkezés az 1905. év folyamán megtörténik. 

A könyvtár 1903. évi állapotáról benyújtott jelentés adatai 

Magyar Könyvszem]««. 1Í.KKÍ. I. füzet. -t 



50 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

szerint az államsegély a könyvtár rendezésére használtatott fel, 
de a könyvanyag czédulázása ez év folyamán a helyviszonyok 
mostohasága miatt csak lassú mértékben haladhatott előre, s a 
könyvtárnok tevékenysége csupán a könyvtár ritkaságainak kivá- 
lasztására és a könyvtár történetére vonatkozó adatok összegyűj- 
tésére szorítkozott. A könyvtár számadásai 3605 kor. bevétellel 
és 2155-13 kor. kiadással zárultak, mely összegből 69545 kor. tőké- 
sítésre, 1096 kor. a személyzet díjazására, 182*42 kor. a könyvtár 
gyarapítására, 15*56 kor. könyvkötésre, 97*20 kor. bútorzási és 
berendezési költségekre és 68*80 kor. irodai kiadásokra fordíttatott. 

Aradon a Kölcsey-egyesület gyűjteményei az utóbbi években 
nem állván kellő gondozás alatt, állandó könyvtárnok és múzeumi 
őr alkalmazása vált szükségessé, a mit az orsz. főfelügyelőség az 
által tett lehetővé, hogy az állami segélyből évi 800 koronát az 
alkalmazandó tisztviselő díjazására engedett felhasználni. Az egye- 
sület által megválasztott múzeumi tisztviselő július havában lépett 
hivatalába, de félévi működése alatt nem lévén képes megfelelni 
a hozzáfűzött várakozásnak, az év letelte előtt megvált állásától. 
Az egyesület vezetősége az állást a főfelügyelőség előzetes megbirá- 
lása és jóváhagyása alapján töltötte be, s a megválasztott új tiszt- 
viselő a következő év elején foglalta el hivatalát. 

Az állami segélyből 400 kor. a gyűjtemények őre félévi 
tiszteletdíjának pótlására és 1000 kor., mint az előző években, 
az Atzél-könyvtár vételárának törlesztésére fordíttatott. Az egye- 
sület az 1902. évi működéséről nyomtatásban megjelent jelentésen 
kívül az 1901. évben közrebocsátott első évkönyve első felének 
beküldése útján számolt be munkásságáról és gyűjteményei álla- 
potáról. 1901. évi számadásai 6769*47 kor. bevételt és 5918*52 kor. 
kiadást tüntetnek fel; a kiadásokból 1676 kor. esik a múzeum 
személyzetének díjazására, 2614-85 kor. a gyűjtemények gyarapítá- 
sára, 261-83 kor. a múzeum házi szükségleteire. 

Besztcrczehányán a városi múzeum elhelyezésének kérdése a 
megoldás küszöbéig jutott el az által, hogy az úgynevezett Mátyás- 
ház átalakításának költségeire kért, 30,958*53 koronát kitevő fedezet 
az orsz. főfelügyelőség és a műemlékek orsz. bizottsága javadal- 
mának terhére egyenlő arányban engedélyeztetvén, annak a főfel- 
ügyelőségre eső része az 1905. évtől kezdve 3 évi részletben a 
költségvetési előirányzatba felvétetett. Az átalakítás a költségvetés 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 51 

törvényerőre emelése után a műemlékek országos bizottsága által 
készített tervek alapján fog végbemenni. A 400 kor. állami segély a 
könyvtár részére 1903-ban eszközölt vásárlások fedezésére fordíttatott. 

Budapesten a budapesti könyvtár-egyesület által fenntartott 
nyilvános könyvtár, mint az előző években, úgy ez év folyamán 
is teljesen rendezett viszonyok között szép eredménynyel töltötte 
be hivatását. Az egyesület évi jelentésének adatai szerint a köz- 
ponti könyvtár rendezése teljes befejezést nyert; a könyvtár anyaga 
219 dbbal gyarapodott s az olvasók száma 5278 volt. Az évi 
számadások 9437*91 kor. bevétellel és 7944*72 kor. kiadással 
zárultak; a kiadásokból személyi kiadásokra 2141*41 kor., a köz- 
ponti könyvtár gyarapítására 800 kor., könyvkötésre 22610 kor., 
bútorzási és berendezési költségekre 1 144 kor. esik. Az egyesület 
által fenntartott népkönyvtár gyarapítási költségei a számadásokban 
1200 koronával szerepelnek. A rendes évi államsegély első sorban 
új könyvek vásárlására s részben a könyvtár hiányainak pótlására 
fordíttatott: ez összegből 59 mű 125 kötete szereztetett be és 
5 folyóirat előfizetési díjai fedeztettek. A könyvtár bútorzatára 
engedélyezett 5000 kor. rendkívüli segélyből ez évben a harmadik 
1000 koronás részlet volt esedékes, mely az előző részletekhez 
hasonlóan a bútorzás költségeiből fennmaradó tartozás törlesztésére 
használtatott fel. Az egyesület könyvtárai egy igazgató, egy könyv- 
tárnok és két segédtiszt gondozása alatt állanak, kik közül a két 
utóbbi részesül tiszteletdíjban. 

A dunamelléki ev. ref. egyházkerület Ráday-könyvtára részére, 
mely az 1903. év folyamán kérte az állami segélyt, az orsz. 
főfelügyelőség a könyvanyag hiányainak kiegészítése és a könyvtár 
rendezése czéljaira 10,000 kor. rendkívüli segélyt hozott előirány- 
zatba, melynek első részletéül az 1901?. évi állami költségvetésbe 
5000 kor. vétetett fel. E segély megszavazásából kifolyólag a 
könyvtár tényleg felvétetett az orsz. főfelügyelőség hatáskörébe 
tartozó tudományos közgyűjtemények közé, de az összeg folyósí- 
tása csak az év utolsó napjaiban történhetvén meg, a hivatalos 
érintkezés a könyvtár fenntartó hatóságával csupán a jelen év 
folyamán vehette kezdetét. 

Debreczenben az ev. ref. főiskola nagykönyvtára ez évben 
léptette életbe 1903-ban megállapított szabályzatát, mi felől a tiszán- 
túli ev. ref. egyházkerület püspöke április 5-ikén 1013. sz. alatt 



52 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

kelt iratában értesítette a főfelügyelőséget. A nagykönyvtár ez évi 
államsegélye a főfelügyelőség utasításai alapján a könyvtár kettős- 
példányainak rendezésére s azok jegyzékének kiadására lett volna 
fordítandó, akként azonban, hogy azt a törzsanyag czédula-kata- 
logusa elkészítésének meg kell előznie. A könyvtár vezetősége 
azonban az év folyamán sem a nagy munkálatnak megkezdéséről, 
melyre az 1902. és 1903. évi segélyek 9000 koronát kitevő összege 
állott rendelkezésre s melynek részletes tervezete még 1903-ban 
nyerte meg a főfelügyelőség jóváhagyását, sem az ez évi segély 
felhasználásáról nem adott értesítést s a főfelügyelőségnek rendes 
évi jelentés és számadások beküldésének elmaradása folytán a 
nagykönyvtár állapotáról, gyarapodásáról, személyzeti viszonyairól 
és a fenntartására szolgáló anyagi eszközök nagyságáról s miként 
való felhasználásáról sem volt módja tájékozást szerezhetni. 

Deésen a szolnok-doboka-megyei irodalmi, történelmi és 
ethnographiai társulat által alapított vármegyei múzeum ügyében 
szomorú fordulat állott be, mely hosszú időre megakasztotta e szép 
remények között alapított kulturális intézmény működését. A társulat 
elnöke, báró Bornemissza Károly, főispáni állását odahagyván, 
egyidejűleg az elnöki tisztről is lemondott. Távozásával a vár- 
megye közönségénél az addigi érdeklődést a múzeum iránt közöny 
váltotta fel s midőn a múzeum gyűjteményeit a főgimnáziumban 
bírt ideiglenes helyiségeiből e tanintézet fokozatos fejlesztése miatt 
ki kellett költöztetni, a társulat vezetői nem voltak képesek azok 
megfelelő elhelyezéséről gondoskodni. Ily körülmények között a 
társulat, magának volt elnökének indítványára, 1904. április 5-ikén 
tartott közgyűlésében kimondott határozatával régészeti és nép- 
rajzi gyűjteményeit további gondozás végett letétképen az Erdélyi 
Múzeum régiségtárában helyezte el, míg könyvtára továbbra is 
meghagyatván a főgimnáziumban, ez intézet igazgatójának gondo- 
zására bízatott. A társulat ugyanakkor a feloszlatása iránt tett 
indítványt elvetvén, addig is, míg működési körének megfelelő 
szabályozása megtörténhetik, a régi választmány mellett elnöki 
minőségben Bánd y György alispánt bízta meg az ügyek vezetésé- 
vel, s ez idő szerint ideiglenes szervezettel működvén, közvetlenül 
elnöksége útján kizárólag csak folyóügyek elintézésére szorítkozik. 

Mindezekről a társulat csak a bevégzett tények után értesít- 
vén az országos főfelügyelőséget, annak nem volt módjában, hogy 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 53 

a fennforgó helyzetről kellő időben tudomást szerezzen és így sem- 
mit sem tehetett a végből, hogy egy magyar kulturális intézmény, 
a melyre e nemzetiségektől lakott vidéken szerény kereteiben is 
oly fontos hivatás várt, az államkormányzat hivato'tt tényezőinek 
segítségével fenntartható legyen és feladatainak betöltésére a szük- 
séges eszközökkel felruháztassék. 

A történtek után feladata csupán arra szorítkozhatott, hogy 
a helyi tényezők érdeklődésének és áldozatkészségének igból való 
felélesztésével és az állam anyagi és erkölcsi eszközeinek felhasz- 
nálásával mozgalmat indítson meg a múzeum visszaállítása érde- 
kében, s addig is gondoskodjék a gyűjtemények sorsának biztosí- 
tása felől, s főleg a felől, hogy azok a tudományos használat 
számára az átmeneti időszakban is hozzáférhetők maradjanak. 
E czélból az a Erdélyi Múzeum régiségtárának igazgatójától és a deési 
főgimnázium igazgatójától beszerezte a gondozásukra bízott anyag 
jegyzékét s intézkedett az iránt, hogy a társulat által fel nem 
használt 1902. évi államsegélyből, mely 900 koronát tett ki, 
600 kor. a régiségtári és néprajzi anyag leltározási és konzerválási 
költségeinek fedezésére, 300 kor. pedig a könyvek bekötésére 
használtassék fel. A múzeum visszaállítása érdekében teendő intéz- 
kedések tárgyában pedig felterjesztést intézett a magas minisz- 
tériumhoz, annak közbelépésétől remélvén kedvező hangulatot 
kelthetni ama helyi hivatalos tényezőknél, a melyek támogatása 
a múzeum visszaállításának és jövendő sorsa biztosításának elen- 
gedhetetlen feltétele. 

Eperjesen az ág. h. ev. kollégium könyvtára ez év folyamán 
vétetett fel az orsz. főfelügyelőség kötelékébe tartozó tudományos 
közgyűjtemények sorába, miről a magas minisztérium június 7-én 
42,694. sz. alatt kelt leiratában értesítette a könyvtár igazgatóságát. 
Ez az intézkedés egyelőre csak a könyvtárnak a kollégium tulaj- 
donát képező anyagára vonatkozik s az alapítványi természettel 
bíró Szirmay-féle könyvtárra csak bizonyos kezelési kérdések 
tisztázása esetén lesz kiterjeszthető. A könyvtár ez idő szerint a 
kollégium nagytermében van elhelyezve; külön helyiségben való 
felállítása csak a főgimnázium tervbe vett kitelepítése után lesz 
keresztülvihető. Fenntartási költségeihez a kollégium 9000 koronát 
megközelítő könyvtári alapjának kamatain kívül a főgimnázium 
800 koronával, a jogakadémia a hallgatóitól beszedett könyvtári 



54 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

díjnak mintegy 400 koronát kitevő összegével, s a theologiai intézet 
hasonló forrásból mintegy 100 koronával járul. A Szirmay-könyv- 
tárnak 8400 kor. külön alapja van, melynek jövedelme felerész- 
ben gyarapításra, felerészben a könyvtárnok fizetésére fordittatik. 
A könyvtár fenntartásának költségei ekként biztosítva lévén, az 
államsegély első sorban a könyvanyag ezédula-lajstroma elkészí- 
tésének költségeire van hivatva fedezetül szolgálni. 

Győrött a városi könyvtárban most folynak a rendezési 
munkálatok s csak azok befejezte után lesz az a nagyközönség 
számára megnyitható. A használat annak megtörténtéig csupán 
a városi tisztikar körében való kikölcsönzésre szorítkozik. A ren- 
dezés folyamán első sorban a Milkovics-Zámory könyvtár czédu- 
lázása vétetett foganatba, annak befejezte után kerül a sor a városi 
könyvanyag és az állami segélyből vett könyvek, valamint a sajtó- 
termékek köteles példányai czédulázására. A könyvtár ez idő 
szerint a városi levéltárnok gondozása alatt áll, ki mellett egy 
kisegítő van 3 kor. napidíjjal alkalmazva; a jövendőre a város 
külön könyvtári tisztviselői állás szervezését határozta el, melynek 
1900 koronát kitevő illetményei már az 1905. évi költségvetési 
előirányzatba felvétettek. Az államsegély, miként az előző években, 
most is első sorban helyi vonatkozású művek beszerzésére fordít- 
tatott és 49 kötettel növelte annak anyagát. A város ezenkívül 
saját jövedelméből 1600 koronát fordított a könyvtár gyarapítására. 

Qyulán a békésvármegyei közművelődési egyesület igazgatása 
alatt álló vármegyei múzeum, mely 1900-ban vétetett fel az orsz. 
főfelügyelőség kötelékébe, 1901-ben 1400 kor. államsegélyben része- 
sült s kezdettől fogva rendesen kapja a főfelügyelőség könyvkül- 
deményeit, 1901. óta sem az államsegélyek felhasználásáról, sem 
az 1900-ban 4000 koronán megvásárolt Oláh-könyvtár rendezé- 
sének eredményéről nem tett jelentést, sem évi működéséről szóló 
jelentéseket nem küldött. Ekként a főfelügyelőség ezúttal sem volt 
abban a helyzetben, hogy számára ujabb segélyt hozzon javaslatba, 
s állapotáról sem volt módjában e jelentésben tájékoztatást nyújtani. 

Hódmezővásárhelyen az ev. ref. főgimnázium könyvtárának 
nyilvánossá létele tárgyában már az 1903. évben megindultak a 
tárgyalások az intézet igazgatóságával, azonban mindeddig nem 
vezettek kellő eredményre, s az ez évi államsegély, mely részben 
az olvasószoba villamos világításának és a könyvtárnok tisztelet- 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 55 

díjának fedezésére volt szánva, ezúttal is a könyvtár gyarapítására 
fordíttatott A segélyből beszerzett müvek kötetszáma 69; felhasz- 
nálatlanul maradt 135-19 kor. Az intézet saját javadalmából külön 
800 koronát fordított a könyvtár czéljaira. 

Ipolyságon a hontvármegyei múzeum-társulat múzeuma a 
vármegyeházában van szerény kereteinek megfelelően elhelyezve, 
s gondozói jó szolgálatot tesznek a vármegyének a reá vonat- 
kozó történelmi emlékek összegyűjtésével; de a vármegyéhez való 
viszonya még nincs szervezve, § fenntartása költségeinek fedezésére 
nem rendelkezik biztos forrásokkal. Az a körülmény, hogy igaz- 
gatója a vármegye területén kívül lakik, megnehezíti a gyűjte- 
mények fejlesztésére irányuló törekvések sikerét; ennek tulajdo- 
nítható, hogy az ez évi államsegélyből csupán a könyvtárra szánt 
összeg használtatott fel rendeltetési czéljaira s a régiségtári segély 
felhasználása a következő évre maradt. 

Kassán a városi múzeum fennállásának második évébe lépve, 
ez év folyamán is fényes eredményekkel töltötte be azt a vezető 
szerepet, a mely számára Felső-Magyarország tudományos közgyűj- 
teményei között a hazai múzeumi ügy szolgálatában ki van jelölve. 
Fenntartó hatóságának, Kassa sz. kir. városnak áldozatkészsége, az 
állam anyagi és erkölcsi támogatása és a müveit társadalomnak 
minden oldalról megnyilatkozó érdeklődése bőven megadta az 
eszközöket a múzeum gyűjteményeinek gyarapítására, s a vezetése 
körül kifejtett gondosság és ügybuzgalom semmit sem mulasztott 
el abban az irányban, hogy ez eszközök eredményesen legyenek 
rendeltetési czéljaikra felhasználhatók. 

A múzeum igazgatására kiküldött miniszteri biztos ez év 
elején részletes kimutatást terjesztett be az orsz. főfelügyelőséghez 
a Kassa város részéről a városi múzeum építkezésére és beren- 
dezésére tett kiadások, valamint az 1900 — 1903. évben kapott 
államsegélyek nagysága felől. Jelentéséből kitűnik, hogy a város 
közönségének a múzeum építésére és berendezésére tett kiadásai 
jóval meghaladják a 300,000 koronát, míg az állam rendes évi 
és rendkívüli beruházási segélyek czímén 49,f>00 koronával járult 
a múzeum fejlesztéséhez, mely összegből az 1903. év végéig 
21,094*17 kor. használtatott fel a gyűjtemények gyarapítására. 
A lefolyt évben 36,562*23 kor. fordíttatott a múzeum czéljaira, 
mely összegből 8661*49 kor. az ezen és a korábbi években kapott 



56 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

államsegélyből nyert fedezetet, a többi a város javadalmát terhelte. 
A kiadásokból 9402 kor. esik a személyi kiadásokra, 4660-80 kor. 
a gyiytemények gyarapítására, 2968*26 kor. bútorzási és beren- 
dezési költségekre, 6183*36 kor. az épület fenntartására és a telek 
bekerítésére, 2131*38 kor. a házi kiadásokra és 8963*80 kor. az 
építkezési kölcsön törlesztésére. 

A múzeum könyvtári osztálya ez évben 375 mű 739 köteté- 
vel gyarapodott. Az olvasótermet 225 nyitási nap alatt 3126 egyén 
használta, a használt könyvek száma 3930 db. A könyvtár anyaga 
teljesen lajstromoztatott és czímjegyzéke 45 ívnyi teijedelemben 
megjelent. 

Kecskeméten a városi múzeum vezetőinek működése mind- 
eddig csak a múzeumi anyag összegyűjtésére szorítkozott; a város- 
házában elhelyezett gyűjtemények végleges elhelyezéséről és a 
nagyközönség számára való megnyitásáról még mindig nem tör- 
ténhetett gondoskodás, s magának a múzeumnak mint városi intéz- 
ménynek szabályrendeleti úton való szervezése is még a jövő feladata. 

A város a lefolyt évben 4908*24 koronát fordított a múzeum 
czéjjaira, ehhez járult az 1500 koronát kitevő államsegély, mely 
könyvtári, régészeti és néprajzi czélokra egyenlő arányban enge- 
délyeztetett. A kiadásokból 4963*93 kor. esik gyarapításokra, 
1210 kor. a bútorzás költségeire. Az államsegélyből könyvek beszer- 
zésére 500 kor. fordíttatott, ez összegen 83 kötet szereztetett be. 

Kiskunhalason az ev. ref. főgimnázium könyvtára az állam- 
segélyt, mely ez évben 800 koronában lett számára megállapítva, 
vásárlásokra használta fel, a beérkezett jelentés szerint 137 kötettel 
gyarapítva abból könyvanyagát. A könyvtár összes szaporulata 
137 munka 223 kötete. A gyarapítás költségeihez az iskola fenntartó 
hatósága a tanszer-alapból 211 •50 koronával járult. A könyvtárt 
ez idő szerint csak a tanári testület tagjai használják. 

Losonc zon a városi közkönyvtár a számára megállapított 
keretek között teljesítette ez évben is feladatait. A könyvtár fenn- 
tartására a város évi 800 koronát áldoz, s az 1904. évben befolyt 
olvasási díjak összege 356*06 koronát tett ki. E tételeket az előző 
évi pénztári maradványnyal, valamint az alapítványi kamatokkal s 
az államsegél ylyel egyesítve, bevételei ez évben 2047*37 koronát 
tettek ki: a kiadások összege 1729*89 kor., miből 600 kor. esik a 
könyvlárnok tiszteletdijára s 1020*87 kor. a könyvtár gyarapítására. 



Vidéki könyvtárunk 1904-ben 57 

Az államsegély teljes összegében e gyarapítási költségek fedezé- 
sére használtatott fel; az abból beszerzett müvek 78 kötettel 
gyarapították a könyvtár anyagát. 

Lőcsén az ág. h. ev. egyház könyvtára ez évben vétetett fel, 
fenntartó hatósága, a lőcsei ág. h. ev. egyház tanácsa április 5-ikén 
kelt folyamodása alapján, az orsz. főfelügyelőség kötelékébe tar- 
tozó tudományos közgyűjtemények közé. A kétszáz év előtt ala- 
pított könyvtár körülbelül 14,000 kötetből áll és részint az egyház 
által fentartott, újabban államosított iskolák könyvanyagát, részint 
egyes lőcsei családok régibb és újabb adományait foglalja magá- 
ban s főleg régi lőcsei és más felsőmagyarországi nyomtatvá- 
nyokban gazdag gyűjteményt mutathat fel. Ez idő szerint az ev. 
templom helyiségeiben, a karzatokon és a sekrestyében van elhe- 
lyezve s így a nyilvános használat számára hozzáférhetetlen. 
Az egyháztanács e bajon segítendő, az egyház újonnan épített 
házában a nagy termet a könyvtár czéljaira ajánlotta fel, a beren- 
dezés költségéhez az államtól kérve fedezetet s a maga részéről 
késznek nyilatkozott a könyvtárat hetenkint több napon át a 
közönség számára megnyitni és megfelelő fedezettel gondoskodni 
annak fenntartásáról. 

A könyvtár részére ez évben első ízben engedélyezett állam- 
segély s egyelőre a következő években engedélyezendő segélyek 
is a könyvtári helyiségek bútorozási költségeire szolgálnak fede- 
zetűi, melyek a főfelügyelőséghez benyújtott számadások szerint 
1764 koronát tettek ki. A könyvtár nyilvános használatra alkalmas 
anyagának átköltöztetése és szakszerű felállítása az 1905. év 
nyarán fog megtörténni; e munka vezetését Oéressy Kálmán kir. 
tankerületi főigazgató vállalta magára. A régi könyvanyag továbbra 
is a templom sekrestyéjében marad elhelyezve. 

Magyaré várt a mosonmegyei történelmi és régészeti egylet 
múzeumának vezetőit a lefolyt évben első sorban a múzeum 
végleges elhelyezése foglalkoztatta. Mosón vármegye közönsége 
április 20-iki és október 26-iki közgyűlésein kelt határozataiban 
a múzeum részére külön épület emelését kimondva, annak költ- 
ségeire fedezetül a múzeum hat éven át elmaradt évi 1000 koronás 
segélye fejében utólag kiutalványozott 6000 koronán felül és 
1906-tól kezdve a további 1000 koronás segély terhére felveendő 
24,000 koronás kölcsönt szavazott meg akként, hogy ez összegek 



58 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

az építkezés megkezdéséig múzeumi építkezési alap czímén külön 
kezeltessenek, Magyaróvár városa pedig ingyen telket ajánlott fel az 
építkezés czéljaira. Az orsz. főfelügyelőségtől kapott minták alapján 
elkészült terv és költségvetés 40,000 koronában állapította meg 
az építkezés kiadásait, mely összegből 30,000 kor. a fenntebb 
ismertetett módozatokkal a vármegye részéről nyervén fedezetet, 
az egyesület a hiányzó 10,000 koronát rendkívüli államsegélyből 
kérte fedezhetni. 

Az orsz. főfelügyelőség részéről ez irányban tett lépések 
eredménynyel jártak, a mennyiben a magas minisztérium az 
egyesület kérését elvben magáévá tette; a kért rendkívüli segély 
azonban csak az 1906. évi költségvetés előirányzatának meg- 
állapításakor lesz javaslatba hozható, akként, hogy az két évi 
egyenlő részletben vétessék fel a költségvetésbe; s így az épít- 
kezés is csak e költségvetés törvényerőre emelése után lesz 
megkezdhető. 

Az egyesület a lefolyt évben kiadta könyvtárának jegyzékét, 
melynek adatai szerint a könyvtár a kettős példányokon kívül 
119 müvet 1100 kötetben, illetve füzetben foglal magában. 

A máramarosszigeti ev. ref. lyceum könyvtára részére 1902-ben 
rendezési czélokra engedélyezett 4000 kor. ez évben folyósíttatván. 
a könyvtár rendeztetett és olvasóterme megfelelő berendezéssel 
készen áll a megnyitásra, a miről az orsz. főfelügyelőnek és az 
előadó-titkárnak ez év nyarán tett hivatalos útjuk alkalmával 
módjuk volt meggyőződést szerezhetni. 

Az 1901 óta kapott államsegélyek összegéből az azokról 
benyújtott számadások adatai szerint beszerzésekre fordított 781-59 
koronát, berendezésekre 1427*01 koronát, személyzeti kiadásokra 
799*97 koronát; a fennmaradó 3800*20 kor. a berendezési költ- 
ségek végleges törlesztésére szolgál fedezetül. 

Nagybányán a városi múzeum ez év folyamán nyílt meg 
a nagy közönség előtt. A gyűjteményeknek ez alkalommal megjelent 
útmutatójában rövid összefoglalását találjuk a múzeum keletkezése 
történetének. Ebből kitűnik, hogy a múzeum berendezésére 1900-tól 
1903-ig 3614 kor., a múzeumi és könyvtári anyag gyarapítására 
2960 kor. fordíttatott, mely utóbbi összegből 1321 kor. esik könyv- 
vásárlásokra, 595 kor. régiségek beszerzésére és 1044- kor. nép- 
rajzi gyűjtésre. 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben ö& 

Az 1904. évi államsegélyből a könyvtár gyarapítására 100 kor. 
fordíttatott, néprajzi czélokra rendelkezésre áll még 91*40 kor. 

Nagyenyeden a Bethlen- főiskola gyűjteményei közül eddig 
csak a régiségtár tartozott a főfelügyelőség kötelékébe; ez évben 
a főiskola elöljárósága az intézet könyvtára számára is kért állami 
segélyt, késznek nyilatkozva az azzal járó feltételek elfogadására. 
Az elöljáróságnak az orsz. tanács útján előterjesztett eme kérése 
javaslatunkra kedvező elintézést nyervén, a vallás- és közoktatás- 
ügyi miniszter május 21-én kelt elhatározásával az állami felügye- 
letet a főiskola könyvtárára is kiterjesztette. A könyvtárnak 12 sze- 
mélyre berendezett olvasóterme van, mely naponta két órán át 
van nyitva s a könyvanyag használata kikölcsönzés útján az 
intézet kötelékén kívül álló érdeklődőknek is rendelkezésükre áll. 

A gyűjtemények javadalmazására a főiskola részéről ez évben 
2541-79 kor. fordíttatott, ebből 1906*11 kor. esik a könyvtár 
gyarapítására, 380 kor. a könyvtárnok és a segédkönyvtárnok díja- 
zására és 80 kor. bútorzási és berendezési költségekre. Az ez 
évben először kapott államsegély Fejér Codex Diplomaticusa vétel- 
árának fedezésére használtatott fel. 

NagyJcárolyban a vármegyei múzeum ügye ezideig csak 
annyiban haladt előre, hogy a vármegyeház újjáépítése alkalmával 
a múzeum részére abban külön terem jelöltetett ki helyiségül, 
a hol a vármegye tulajdonát képező könyvtár és a nagykárolyi 
Kölcsey-körtől átvett könyvanyag felállítva a vármegyei tisztikar 
belső használatára rendelkezésre bocsáttatott. E könyvtár képezi 
ma a múzeum egyedüli anyagát s az összes eddigi intézkedések 
annak a vármegyei javadalomból való gyarapítására szorítkoztak. 
Az 1903-ban kapott államsegély azonban, mely Kölcsey Ferenczre 
vonatkozó ereklyék és az ő korszaka irodalmának beszerzésére 
volt szánva, mostanig nem volt e czélra felhasználható. A kez- 
detleges állapot, melyben ez új intézmény létezik, képezte annak 
akadályát, hogy azt ez évben újabb segélyben részesíthessük. 

Nagyváradon a kir. jogakadémia könyvtárát ez évben is 
csupán a sajtóügyi köteles-példányokban való részesedés révén szá- 
míthattuk intézeteink sorába és érintkezésünk vele csupán arra 
szorítkozott, hogy a könyvtáraink között kiosztott könyvekből annak 
könyvanyaga gyarapításához is hozzájárultunk. 

Nyíregyházán a két vármegyei közgyűjteményt, ú. m. a vár- 



60 Vidéki könyvtáraink 190é-ben 

megyei múzeumot és a törvényhatósági közkönyvtárt, mely eddig 
egymástól külön szolgálta hivatását, sikerült a főfelügyelőség fára- 
dozásai folytán egymással egyesíteni. Ennek megtörténte előtt a 
vármegye a főfelügyelőségtől kért szakember útján gondoskodott 
a felől, hogy a gyűjtemények a vármegyeház Cg helyiségeiben 
szakszerűleg legyenek felállítva. A rendezés befejeztével a vármegye 
közönsége október 12-iki közgyűlésén kimondta a múzeum és 
könyvtár egyesítését, illetve együttes kezelését, múzeumi bizott- 
ságot alakítva annak ügyei vezetésére. 

E bizottság első feladata a múzeum szervezeti szabályzatának 
kidolgozása, melyre a főfelügyelőségtől kért mintákat. A múzeum 
új helyisége a vármegyeház földszintjén van elhelyezve s 3 szo- 
bából áll; ezekben van a régészeti gyűjtemény és a könyvtár egy 
része felállítva ; a könyvtár anyagának zöme a könyvtárnak a 
vármegyeház II. emeletén levő régi helyiségében maradt. A gyűj- 
temények a szervezési munkálatok befejezése után fognak a nyil- 
vánosságnak átadatni. 

Nyitván a vármegyei múzeum érdekében kifejtett munká- 
latok ez évben kizárólag a könyvtári helyiség bebútorzására és a 
Maticza Szlovenszka gyűjteményeinek feldolgozására szorítkozhattak 
s a tulajdonképeni szervezés munkája csak ennek befejezte után 
veheti kezdetét. A múzeumi választmány április 30-ikán nyilatkozott 
a szóbanforgó gyűjtemények elfogadása felől s azoknak feldolgozása 
az orsz. főfelügyelőség megbizottainak közbenjöttével ez év nyarán 
vette kezdetét. Első teendőül a könyvanyag rendezése jelöltetett 
ki; e munkával a múzeumi választmány MikUssy Ferencz főgim- 
náziumi tanárt bízta meg, a ki a múzeum könyvtári osztályának 
őréül lévén kiszemelve, e minőségében államköltségen részt vett a 
főfelügyelőség által rendezett könyvtárnoki tanfolyamon. A könyv- 
anyag rendezésekor a Maticza Szlovenszka kiadványainak mintegy 
25,000 darabra menő készlete különválasztatott s további rendel- 
kezésre az orsz. főfelügyelőséghez küldetett fel. A többi anyagból 
ama könyvek kiválasztása, a melyek tartalmuknál fogva nem fog- 
lalhatnak helyet a múzeumban, a rendezés teljes befejezése után 
fog megtörténni. 

Pápán az ev. ref. főiskola könyvtára az 1903. decz. 31-ikén 
kelt miniszteri rendelettel vétetett fel az állami felügyelet alatt 
álló közgyűjtemények sorába. A főiskola elöljárósága az erről 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 61 

szóló értesítés kapcsán felhivatván a könyvtár állapotának és 
szükségleteinek kimutatására, 10,000 kor. rendkívüli segélyt kért 
a 26,000 kötetből álló könyvtár hiányai pótlására és a rendes 
évi segélyt 2000 koronában kérte megállapítani. Az orsz. főfel- 
ügyelőség a kért rendkívüli segélyt a rendelkezésre álló fedezethez 
mérten 6000 koronában hozta előirányzatba, akként, hogy az az 
ez évi költségvetés terhére legyen annak törvényerőre emelése 
után folyósítható. A magas minisztériumtól ez alapon nyert Ígé- 
retre támaszkodva az előjjáróság a főfelügyelőség által jóváhagyott 
tervezet alapján 10,000 korona értékQ megrendeléseket tett a 
könyvtár gyarapítására; a 9086 koronát kitevő vételár fede- 
zetéül a kilátásba helyezett rendkívüli segélyen kívül a rendes 
segélyt kérve kijelölni. Miután a bártfai múzeumi építkezés 1905. 
évi részletének előlegül való kiutalványozása az ez évi fedezetet 
kétharmad részben kimerítette, a rendkívüli segély kiutalványozása 
ez év folyamán nem történhetett meg; a megrendelt könyvek 
azonban beszállíttattak és 876 kötettel növelték a könyvtár 
anyagát. A könyvtár ez évben a főiskola pénztárából 2800 kor. 
javadalomban részesült, a kiadások összege 2779*67 kor. volt, 
melyből 2379*67 kor. fordíttatott a könyvtár gyarapítására, 400 kor 
tiszteletdíjakra. Az állami felügyelet kimondása alkalmával a 
könyvtárral kapcsolatban külön szépművészeti gyűjtemény léte- 
sítése is kimondatott, e terv megvalósítása iránt azonban meg- 
felelő helyiség hiányában semmi közelebbi lépés nem történt. 

Pécsett a városi múzeumban az 1903-ban megkezdett beren- 
dezési munkálatok ez év őszén befejezést nyertek s a város 
részéről a rendezéssel egyidejűleg megindultak a tárgyalások az 
iránt, hogy annak szervezete városi szabályrendeletben megálla- 
píttassék és ekként fennállásának és fenntartásának feltételei meg- 
felelő módon biztosíttassanak. A megnyitás november 27-ikén ment 
végbe. A város a szervezési munkálatok megkezdése óta 9900 
koronát áldozott a múzeum czéljaira, az állam pedig nem keve- 
sebb mint 16,400 koronával járult a múzeum létesítéséhez és 
gyarapításához. 

A múzeum könyvtári osztályának nagymérvű gyarapodása 
várható a néhai Mátyás Flórián könyvtárának megvásárlásától, 
melynek államsegélyen való eszközlése iránt a város kérésére 
megindítottuk a tárgyalásokat. 



fi2 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

A városi múzeum szervezéséről szóló szabályrendelet alko- 
tásánál a város legfőbb törekvése az volt, hogy állandó tisztelet- 
díjjal alkalmazott tisztviselők útján gondoskodjék a múzeum 
ügyeinek pontos vezetése felől. Az ebből eredő költségek egy 
részére a város kérésére az állami segély jelöltetett ki fedezetül 
s az ez alapon kidolgozott szabályrendelet a főfelügyelőség elő- 
zetes hozzájárulása mellett bocsáttatott tárgyalásra a városi köz- 
gyűlés elé. A város közönségének az a kérése azonban, hogy a 
múzeum állandó elhelyezése felől már most állami költségen 
emelendő önálló épület útján történjék gondoskodás, ez év folyamán 
nem volt érdemleges tárgyalás alá vehető. 

Pozsonyban a múzeumi és könyvtári építkezés kérdése már 
évek óta vár megoldásra, a hidász-szertár lebontása kérdésében 
támadt nézeteltérések miatt döntő lépés ez irányban ez év folyamán 
sem történhetett. Az 1908 november 2-iki közgyűlési határozat 
ellen, mely a lebontást elhatározta, a polgárok tekintélyes csoportja 
fellebbezést jelentett be a belügyminisztériumhoz s a miniszteri 
döntés a határozat jóváhagyását az épület lebontásával összefüggő 
térszabályozási kérdések tisztázásáig függőben tartva, jelentékenyen 
elodázta ez ügy végleges megoldását. A város márczius havi köz- 
gyűlésén fenntartva a lebontás felől hozott határozatát, bizottságot 
küldött ki a szabályozási kérdések tárgyalására. Mielőtt e bizottság 
megkezdte volna működését, az orsz. főfelügyelőség a városi ható- 
ság felkérésére a primási palotát, melyet a város a hidász-szertár 
helyett a múzeum befogadására kiszemelt, szakértői szemle alá 
vette, azt e czélra alkalmasnak találta és gondoskodott a felül, 
hogy átalakításának tervei elkészíttessenek, hogy az építkezés kér- 
dését mielőbb megoldásra juttassa, a már korábban kilátásba helye- 
zett 100,000 kor. rendkívüli építkezési segélyt felvette az 1905. 
évi költségvetés előirányzatába akként, hogy az ez évtől kezdve 
10,000 koronás évi részletekben legyen folyósítható. 

A városi közkönyvtár, melynek végleges elhelyezése össze- 
függésben áll a nagy múzeumi építkezéssel, annak megoldásáig 
a primási palota félemeletén kapott szobákkal cserélte fel a régi 
országgyűlési palotában eddig bírt helyiségeit. A könyvtár az ez 
évi államsegélyből í>8(> kötet könyvvel gyarapodott. A könyvtár 
berendezésére megszavazott -10,000 kor. rendkívüli segélyből 
a X. részlet fejében -iOOo korona utalványoztatok ki s az eddig 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 63 

folyósított részletekkel együtt a pozsonyi II. kerületi takarékpénztárban 
van gyümölcsözőleg elhelyezve. A közkönyvtári bizottság részéről 
beterjesztett évi jelentés adatai szerint a könyvtár a lefolyt évben 
1005 mű 2192 kötetével gyarapodott; a látogatók száma 1602 
volt. A zárószámadásokból pedig kitűnik, hogy a város ez évben 
8326 koronát áldozott a könyvtár fenntartására; az összes bevé- 
telek 1 1,926 koronát, a kiadások 10,654-88 koronát tettek ki s az 
utóbbi összegből 3920 kor. esett a személyi kiadásokra, 4419*44 kor. 
a gyarapítási és 1794*49 kor. a bútorzási és berendezési kiadásokra. 

Selmeczbányán a városi múzeum és könyvtár ügyeiben 
semmi lényeges változás sem történt. Ama régi óhajtás, hogy az 
Óvár, melyben a múzeum el van helyezve, a szépen fejlődő 
intézmények állandó helyiségéül szolgálhasson, ez évben is felmerült 
s a város a műemlékek országos bizottsága útján lépéseket tett 
az épület átalakításának államköltségen való keresztülvitele iránt. 
Az átalakítás terveit a nevezett bizottság már 1902-ben elkészí- 
tette, a költségeket 40,052*47 koronában irányozva elő. Az átala- 
kításnak főczélja lévén, hogy az épület külsejének változatlanul 
hagyásával az a városi múzeum s a levéltár állandó befogadására 
alkalmassá tétessék, az országos főfelügyelőség nem térhet ki az 
elől, hogy aránylagosan osztozzék a költségekben; a műemlékek 
orsz. bizottságától ez iránt hozzá intézett kérdéssel azonban ez 
évben érdemlegesen még nem foglalkozhatott. 

Az intézet számadásai 1685*39 kor. bevétellel és 1549*57 kor. 
kiadással zárultak, mely utóbbi összegből 744*77 kor. esett a 
könyvtár gyarapítására. Az államsegélyből, mely az 1903. évi 
könyvtári segély maradványával együtt 1250*59 koronát tett ki, 
147*82 kor. fordíttatott könyvvásárlásra, 567*00 kor. kötésekre; 
a beszerzett könyvek kötetszáma 12. 

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum elhelyezé- 
sének kérdése állandóan foglalkoztatja az érdekelt tényezőket, de 
e fontos kérdésben tett lépések még ez évben sem vezettek az 
óhajtott eredményre. A múzeumi építkezések költségeire a vár- 
megyének 32,000 kor. áll rendelkezésére; az állami segélyt az orsz. 
főfelügyelőség 50,000 koronában állapította meg, akként, hogy 
az az 1905. évtől kezdve 5 éven át 10,000 koronás részletekben 
vétessék fel az állami költségvetésbe. A múzeumi igazgató-választ- 
mány által bemutatott tervek költségvetése azonban a kiadásokat 



64 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

171,517*40 koronában hozta előirányzatba s így 89,517-40 kor. 
fedezethiány mutatkozik. Addig, míg e hiány nem pótoltatik, vagy 
a meglevő fedezethez mért terv és költségvetés nem állapíttatik 
meg, az építkezéshez nem lehet hozzáfogni. 

Az államsegély a korábbi segélyek maradványaival együtt a 
gyűjtemények gyarapítására használtatott tel. A könyvtári beszerzé- 
sekre 526*57 kor., könyvkötésre 79*90 kor. fordíttatott s az ekként 
eszközölt beszerzések 63 kötet könyvvel gyarapították a gyűjte- 
mény anyagát. A múzeum zárószámadásai 4509*47 kor. bevétellel 
és 4254*12 kor. kiadással zárultak. A kiadásokból 600 kor. esik 
személyi kiadásokra, 656*47 kor. a könyvtár gyarapítására, 600 kor. 
a múzeumi helyiség bérére és 1100 kor. az épület-tervek elkészí- 
tésének költségeire. E kiadásokból a helyiség bére és a személyi 
kiadások a Háromszék vármegyétől kapott javadalomból nyertek 
fedezetet. 

Szabadkán a közkönyvtár- és múzeum-egyesület gyűjte- 
ményeinek állapotában az eddigi virágzás után visszaesés állott 
be, melynek oka, mint a főfelügyelőség tagjai által eszközölt hely- 
színi szemlékből kitűnt, részint személyi okokra, részben pedig 
arra vezethető vissza, hogy a gyűjtemények nincsenek kezelé- 
sükre alkalmas helyiségben elhelyezve és sem a város, sem a 
helyi társadalom nem viseltetik irántuk kellő érdeklődéssel. Évek 
óta nem kapván sem évi jelentést, sem az államsegélyekről elszá- 
molásokat, az országos főfelügyelőség az egyesületet felhívta az 
összes számadások és leltárak beküldésére: ezek átvizsgálása 
folyamatban van. A múzeumban, mely ez év nyarától kezdve 
el van zárva a közhasználat elől, most folyik a gyűjtemények 
leltározása. Az egyesület azon fáradozik, hogy a gyűjteményeket 
a város vegye birtokába s mint annak tulajdonosa gondoskodjék 
méltó keretek között való fenntartásáról. 

Szat maron a Kölcsey-kör múzeuma az ev. ref. főgimnázium- 
ban csekély bérért, bár szerény, de czéljaira alkalmas helyiséget nyer- 
vén, az egyesület fokozottabb erővel folytathatta a múzeumi anyag 
összegyűjtését és megkezdhette a gyűjtemények felállítását A könyv- 
tári államsegélyből beszereztetett 85-35 koronáért 36 kötet, s 
43*60 kor. kötésre, 187 kor. bűtorzásra fordíttatott, 84*05 kor. 
a helyiség 400 koronát kitevő bérébe tudatott be. A múzeum 
összes kiadásai a könyvtárnál (W)$ koronát tettek ki. A könyv- 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 65 

tári anyag az év végén 453 mű 710 kötetéből és 5 db irat- 
ból állott. 

Szegeden a Somogyi-könyvtár és városi múzeum szomorú 
auspiciumok között kezdte meg az évet. Reizncr János, az intézet 
érdemes és buzgó igazgatója, ki annak létesítésétől kezdve 
igazi odaadással töltötte be ez állást, január 20-ikán váratlanul 
elhunyt. Az országos főfelügyelőség őszinte meleg részvéttel osz- 
tozott a veszteségben, mely a hazai múzeumi és könyvtári ügy e 
derék munkásának halálával a várost érte. 

Az ekként megüresedett igazgatói állás betöltése először 
adott alkalmat az orsz. főfelügyelőségnek ama befolyás érvénye- 
sítésére, a melyet szervezeti szabályzata a rendszeresített múzeumi 
és könyvtári állások betöltésénél a minősítés megállapítása útján 
számára biztosít. Szeged városa a köztisztviselői állásai felől 
1904-ben alkotott szabályrendeletben a főfelügyelőség e jogát külön 
is elismerve, a megürült igazgatói állásra és az esetleg megüresedő 
könyvtárnoki állásra pályázó egyének folyamodásait a minősítés 
elbírálása czéljából ez évi október 17-ikén az orsz. főfelügyelő- 
séghez terjesztette, mely ebbeli feladatában november 15-ikén járt 
el, s az igazgatói állásra 2 pályázó közül mind a kettőt, a könyv- 
tárnoki állásra 9 pályázó közű), ötöt jelentett ki minősítésük- 
ből kifolyólag alkalmasnak. Ebbeli megállapodása szolgált alapul 
a három fővárosi nagy könyvtár, u. m. a Magyar Nemzeti Múzeum 
könyvtára, az egyetemi könyvtár és a Magyar Tud. Akadémia 
könyvtára vezetőinek a Somogyi-könyvtár alapító-levelében reájuk 
ruházott hármas kijelölés jogának gyakorlásánál. A kijelölés 
az előírt módon megtörténvén, a város tanácsa nov. 28-ikán 
tartott ülésében az igazgatói állásra lömürJcény István eddigi 
könyvtárnokot, ki Reizner halála után az igazgatói teendőket 
végezte, választotta meg, az ekként megürült könyvtárnoki állást 
pedig Móra Ferenczczel töltötte be. 

A múzeum és könyvtár állapotáról ez évben két jelentés 
látott napvilágot. Az első, a régi gyakorlathoz híven, a június 
végén záródó intézeti évről ad számot; s külön jelentés számolt 
be az év második feléről, átmeneti intézkedésül amaz elvi meg- 
állapodás végrehajtásához, hogy jövőben az évi jelentések a rendes 
polgári év adatait foglalják magukban. A két jelentés adatai szerint 
a könyvtár 1903 július 1-től 1904 deczember végéig 1047 mű 

Magyar Könyvszemle. ltfOtf. I. filzet. 5 



66 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

1787 kötetével és 1810 db apró nyomtatványnyal gyarapodott; 
a használók száma 15,626 volt, kik összesen 16,347 művet hasz- 
náltak. 

A város a lefolyt évben 18,049*75 koronát fordított a gyűj- 
temények czéljaira. A számadások az év végén, az államsegélyből 
felhasznált összegeket betudva, 20,649*75 kor. kiadással zárultak; 
ebből 8630 kor. esik személyi kiadásokra, 3992 kor. az épület 
fenntartására, 7727 kor. a gyűjtemények gyarapítására. 

Az ez évi államsegélyből 1600 kor. fordíttatott könyvvásárlá- 
sokra; a könyvtár e réven 156 kötettel és füzettel gyarapodott. 

A rendezési munkálatok ez évben a beérkezett anyag fel- 
dolgozásán kívül első sorban a hirlaposztály rendezésére terjesz- 
kedtek ki. A hírlapok külön teremben nyertek elhelyezést, hol 
azok anyaga a használatra hozzáférhetően van felállítva. Ugyanitt 
megkezdetett a sajtóügyi köteles példányok rendezése és a feles- 
leges anyag kiselejtezése, mihez az orsz. főfelügyelőség adta meg 
a kellő utasításokat. Mindezen munkálatok végzéséhez a város 
egy állandó szakdíjnok alkalmazásával gondoskodott a szükséges 
munkaerőről. 

A könyvtár és múzeum szervezeti szabályzatának ügyében 
ez évben folyt tárgyalások a főfelügyelőség részéről az év utolsó 
hónapjában befejeztettek s az azok alapján kidolgozott végleges 
tervezet deczember 23-ikán küldetett meg a város főispáiyának. 

Szegszárdon a tolnavármegyei múzeumban ez évben készült 
el a könyvtár lajstroma s a 2189 kötetből álló könyvanyag a 
múzeumi épület nagy termében zárt szekrényekben adatott át 
a használatnak. A könyvtári osztály részére a múzeumi választ- 
mány által megállapított használati szabályzat azonban, melyet 
a vármegye közönsége április 26-ikán terjesztett fel a vallás- és 
közoktatásügyi minisztériumhoz, nem volt jóváhagyható, miután 
a könyvtár használatát a múzeum-egyesület tagjaira s az iskolák 
tanáraira és tanuló ifjúságára kívánta szorítani, s a vármegye 
közönsége felszólít tátott a tervezet megfelelő átdolgozására. 

Az államsegélyből a könyvtár gyarapítására 373*16 kor., 
könyvkötésre 96-14 kor., a könyvtár lajstromozásának költségeire 
30'70 kor. fordíttatott: a beszerzett művek kötetszáma ól. 

Az építkezési segély 4-ik és 5-ik részletéül az 1903. és 
190 í. évi állami költségvetések terhére 10,000 kor. folyósittatott; 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 67 

az 1903-iki részlet átvétele alkalmával Tolna vármegye alispánja 
beterjesztette az 1900—1902. évekről az építkezési alapszám- 
adásokat; ezek adatai szerint az építkezés költségeire 1900-ban 
61,101-03 kor., 1901-ben 59,189*12 kor. és 1902-ben 17,325-84 
korona adatott ki. 

A múzeum könyvtára a lefolyt évben ajándék útján 87, vétel 
útján 82 dbbal gyarapodott. 

A múzeum fenntartásához a vármegye 111919 koronával 
és egy szolga 384 koronát kitevő díjazásával járult; a múzeum- 
egyesület tagdíjaiból befolyt 733 kor. 

A zárószámadások 4771*48 kor. bevételt és 3454*74 kor. 
kiadást tüntetnek fel. A kiadásokból 584 kor. esik személyi illet- 
ményekre, 1600 kor. a gyűjtemények gyarapítására. 

Szombathelyen a múzeumi építkezés még mindig az előkészítés 
állapotában van, és a gyűjtemények régi helyiségeikben, egymástól 
elkülönítve várják végleges elhelyezésük kérdésének megoldását. 
A telek megválasztásával járó nehézségeket megszüntette a 
városnak január 28-iki közgyűlésében hozott ama határozata, 
melylyel az ú. n. Deák-ligetben alkalmas telket ajánlott fel a 
múzeum felépítésére. A vasvármegyei kultur- egyesület már elő- 
zőleg beterjesztette az építkezés terveit s költségvetését, melyben 
a kiadások 98,750*37 koronára voltak előirányozva. E tervek épí- 
tészeti szakfelügyelőnk átdolgozásában lényeges változtatásokon 
mentek keresztül, melyek a kiadások tetemes emelkedését vonják 
maguk után. Az új tervek az ősz folyamán azzal a felhívással 
küldettek meg az egyesületnek, hogy azok alapján új költség- 
vetést készíttessen; a mutatkozó költségtöbbletre vonatkozólag az 
orsz. főfelügyelőség úgy leiratában, mint a szeptember 17-ikén 
Szombathelyen tartott értekezleten, melyen Szalay Imre helyettes 
főfelügyelő és Fejérpataky László felügyelő vettek részt, kilátásba 
helyezte, hogy a fedezet egy részéről az államsegély felemelése 
útján fog gondoskodás történni. A végleges költségvetés, mely az 
összes építkezési kiadások összegét 129,175*98 koronában hozta 
előirányzatba, ez év őszén terjesztetett a főfelügyelőség elé, mely 
azt az építészeti szakfelügyelőnek adta ki megbírálás végett. 

Az egyesület részletes jelentést tett a könyvtár ez évi álla- 
potáról, melynek adatai szerint a könyvtár vétel és ajándék útján 
117 mű 180 kötetével és 82 füzetével és köteles példányok czimén 



68 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

7091 db nyomtatványnyal gyarapodott és állománya deczember 
31-ikén 6894 .kötetet és füzetet s a köteles példányokból eredő 
21,750 db nyomtatványt foglalt magában. Az ez évi államsegé- 
lyekből a könyvtári czélokra kapott 500 korona a maga teljessé- 
gében könyvek vásárlására használtatott fel. 

Az egyesület 5905*51 koronát kitevő kiadásaiból 1342 koronát 
fordított személyi kiadásokra és 2032 koronát a gyűjtemények 
gyarapítására. 

A városnak a gyűjtemények elhelyezése ügyében hozott 
határozatával kapcsolatban állott annak kimondása, hogy az egye- 
sület feloszlása esetén a múzeum összes gyűjteményei a város 
tulajdonába mennek át. Ennek az egyesületi alapszabályokban is 
megfelelő kifejezést kellett nyernie, a mi a május 21-iki közgyűlésen 
meg is történt, de a főfelügyelőség ama felfogása, hogy a változta- 
tásoknak az egész egyesületi szervezetre ki kell terjeszkednie, az 
új alapszabályok gyökeres átalakítását tette szükségessé s így 
azok megerősítése ez évben még nem történhetett meg. 

Temesvárott a délmagyarországi történelmi és régészeti 
múzeum ez év őszén a múzeumok és könyvtárak országos szö- 
vetségének közgyűlése alkalmából előkelő közönségnek mutatta 
be gyűjteményeit, melyek gazdagsága elsőrangú helyet biztosit 
számára a vidéki múzeumok között és méltó alapjául Ígérkezik 
a Temesvárott létesítendő nagy központi múzeumnak. A múzeum- 
egyesület vezetői ez évben is nagy tevékenységet fejtettek ki a 
múzeum anyagának gyarapítása terén s ebbeli törekvéseiknek 
csakis a múzeumi épület túltömött állapota állja útját, mely az új 
gyarapodások szakszerű felállítását és közszemlére tételét teljesen 
lehetetlenné teszi. A múzeum-egyesület 4500 kötetből álló könyv- 
tárát az 1903. év végén átadta az újonnan létesült városi könyv- 
tárnak. 

A múzeumi építkezés ügyében döntő lépés történt az által, 
hogy a törvényhozás az orsz. főfelügyelőség által 10 évi részlet- 
benjavaslatba hozott 100,000 kor. rendkívüli segélyt megszavazta 
s az összeg első részletének kiutalványozása az év végén meg- 
történt. A tervek megállapítása, mihez az országos főfelügyelőség 
készséggel igérte meg segítségét, a telek megválasztása kérdésének 
eldőlte után fog megtörténni. 

A városi nyilvános könyvtár, Temesvár városának legiyabb 



Vidéki könyvtáraink 1904-ben 69 

kulturális alkotása, alig néhány évre terjedő szervezési munkálatai 
befejeztével ez évi október 29-ikén az országos szövetség köz- 
gyűlése alkalmával Wlassics Gyula v. b. titkos tanácsos, az orsz. 
szövetség elnöke, az orsz. főfelügyelő s az orsz. tanács és főfel- 
ügyelőség több tagja jelenlétében átadatott a közhasználatnak. 
A könyvtár, melyre a város 1904-ben a közel 5000 koronát kitevő 
könyvtár-alap felhasználásával 12,635 koronát fordított, 17,856 mű 
26,474 kötetét foglalja magában s minden hétköznap délután 
nyitva van a közönség ejőtt. Katalogusa nyomtatásban is meg- 
jelent. A város a könyvtár kezeléséről külön igazgatói állásnak 
városi tanácsosi ranggal való szervezésével és külön segédkönyv- 
tárnok alkalmazásával kivánt gondoskodni, ez állások évi díjazá- 
sára 4330 koronát s a könyvtár többi szükségleteire 2900 koronát 
véve fel 1905. évi költségvetésébe. Rendes évi államsegélyben a 
könyvtár ez idén még nem részesült, de a gyűjtemények rovatából 
2000 koronát kapott az 1903-ban megvásárolt Baróti- és Berkeszi- 
féle könyvtárak vételára felének fedezésére, miből kifolyólag e 
könyvtárak anyagának fele állami letétként kezeltetik. 

Turóczszentmártoriban a tót múzeum a korábbi években 
élvezett államsegélyek révén még mindig hatáskörünkbe tartozik, 
de ez év folyamán csupán a vallás- és közoktatásügyi miniszté- 
riumhoz beterjesztett évi jelentése és a felhívásunkra beszolgálta- 
tott statisztikai adatok alapján vehettünk állapotáról és működé- 
séről tudomást. Az 1903. évről szóló jelentés szerint a múzeum 
a mondott évben ajándékozás útján 1038 kötet könyvvel, vétel 
útján 174 könyvvel szaporodott. A könyvtár rendezése és lajstro- 
mozása befejezést nyert, köteteinek száma 37,593. 

Verseczen a városi múzeum és könyvtárnál a lefolyt év ese- 
ményei nagy fontossággal bíró haladást jelentenek. Az 1894-ben 
alapított városi múzeum és az 1886-ban létesített községi iskolai 
könyvtár a községi iskolaszék november 30-iki ülésének határo- 
zatával egy intézetté egyesíttetett. hogy egységes szervezetben 
szolgálja a kultúra érdekeit. Ez a határozat ama feltételek kifo- 
lyása volt, melyekhez az országos főfelügyelőség a múzeum és 
könyvtár elhelyezésére kért rendkívüli építkezési segély kieszköz- 
lését kötötte. Az építkezés ügyében ez év őszén, a múzeumok és 
könyvtárak országos szövetsége kirándulása alkalmával október 
30-ikán tartott helyszíni szemle eredményéül a gyűjtemények elhe- 



70 Vidéki könyvtáraink 1904-ben 

lyezésére az ú. n. községi Fröbel-gyermekkert épülete jelöltetett 
ki; ennek terveit a város az év utolsó napjaiban terjesztette be 
az átalakítás és a költségelőirányzat megállapítása czéljából a 
főfelügyelőséghez. 

A könyvtár a lefolyt évben 1040 kötettel gyarapodott, a 
könyvtár anyaga az év végén 14,209 kötetet foglalt magában. 
A könyvtár részére ez évben első ízben engedélyezett államsegély- 
ből megvétetett 59 kötet 

Az egyesített intézet számadásai 4191*99 kor. bevétellel és 
3650*20 kor. kiadással záródtak. A bevételek között a város 
rendes évi javadalma 2390 koronával szerepel. A kiadásokból 
840 kor. esik személyi kiadásokra és 1475*87 kor. a könyvtár 
gyarapítására. 

Veszprémben a vármegyei múzeum két évi szervezési és 
rendezési munkálatok eredményeként ez év november 6-ikán ada- 
tott át a nyilvánosságnak. A szervezkedési munkálatok befejezé- 
sével a belügyminisztérium nov, 4-ikén helyben hagyta a vármegye 
által a múzeum szervezése tárgyában alkotott szabályrendeletet, 
melynek új átdolgozásában az országos főfelügyelőség óhajtására 
a múzeum tisztviselőinek a múzeum tárgyaiért való erkölcsi fele- 
lőssége kellő kifejezést nyer. 

Az államsegélyek ez évben is a berendezés költségeinek 
fedezésére fordíttattak. Az elszámolás azonban a két éven át 
kapott segélyekről még nem történt meg. Az egyesület számadásai 
9528*50 kor. bevétellel és 8404*41 kor, kiadással zárultak; a kiadá- 
sokból 1465*33 kor. fordíttatott a gyűjtemények gyarapítására, 
6626*32 kor. a bútorzási és berendezési költségek fedezésére. 



TARCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGYAR NEMZ. MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS 

KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1905. ÉV UTOLSÓ NEGYEDÉBEN. 
I. 

A nyomtatványt osztály anyaga a lefolyt évnegyedben köteles 
példányokban 2662 db, ajándék útján 219 db, vétel útján 123 db, 
csere útján 3 db, áttétel útján 1 db, összesen 3011 db nyomtat : 
ványnyal gyarapodott. Ezenfelül köteles példány czímén beérkezett: 
gyászjelentés 1542 db, zárszámadás és üzleti jelentés 334 db, 
egyházi körlevél 74 db, perirat 11 db, hivatalos irat 183 db, 
műsor 487 db, alapszabály 253 db, szinlap 2704 db, falragasz 
1855 db, vegyes 921 db, összesen 8364 db apró nyomtatvány. 

Vételre fordittatott 1201-77 korona, 1215 Márka és 8-75 frank. 

Ajándékaikkal a következők gyarapították a nyomtatványi 
osztály anyagát: Bányai Elemér, Baross Gyula Sajókazá (3 db), 
Bartalos Gyula Eger, M. kir. Belügyminisztérium (5 db), Bergh 
Ferencz, Biblioteca nációnál Habana, Borsod-Miskolczi Közmíve- 
lődési Egyesület Miskolcz, Bosnyák-Herczegovinai országos kormány 
Bécs, Braunmüller W., Budapest székesfőváros polgármestere, 
Budapest székesfőváros statisztikai hivatala (4 db), Csáthy Ferencz 
Debreczen, Délmagyarországi tört. és régészeti múzeum-társulat 
Temesvár, Del Prato Alberto Parma, Dunántúli ág. h. ev. püspök 
Pápa (3 db), Éber László, Éble Gábor, Emich Gusztáv, Erdélyi 
Pál Kolozsvár, Fejérpataky László (2 db), Földmívelésügyi m. kir. 
minisztérium, Fraknói Vilmos (2 db), Ghyczy Béla, Grillming 
Ferenczné (15 db), Gyöngyössy László Bárt fa, Havass Rezső, 
Horváth Géza, Isoz Kálmán (2 db), Kais. Akademie der Wissen- 
schaften Wien (2 db), Kereszty István (9 db), Kir. József-műegye- 
tem rektora (2 db), Kir. magyar tudományegyetem bölcsészeti 



72 Évnegyedes jelentés 

kara (54 db), Komjáthy Vidor, Leszlényi Imre (7 db), Mágócsy- 
Dietz Sándor, M. kir. állatorvosi főiskola (2 db), M. kir. állami 
számvevőszék elnöke, M. kir. központi statisztikai hivatal, M. kir. 
orsz. meteorológiai s földmérési intézet (2 db), Magyar Tud. Aka- 
démia (7 db), Márki Sándor Kolozsvár (3 db), Marosi Arnold Pécs, 
Mattyasovszky Kasszián Pannonhalma, Ministero del Publ. istru- 
zione Roma, Ministre de l'industrie et travail Bruxelles, Múzeumok 
és könyvtárak orsz. főfelügyelősége, Nagybányai múzeum-egyesület, 
Nordisca Museet Stockholm, Önképző-kör szerk. Zalatna, Paur 
Ödön Veszprém, Peabody Institute Baltimore, Public library of 
Victoria Melbourne, Rácz Géza (2 db), S. Rátky Sándorné 
Porrog (2 db), Réthy Antal (7 db), Roth Gyula New-York, Staüst. 
Central-Commission Wien (8 db), Svaiczer Ilka Nagybánya (3 db). 
Szádeczky Lajos Kolozsvár, Szalay Imre (3 db), Szontagh Jenő 
Szolnok, The Huntesian Museum Glasgow, Turopolje nemes község 
Zágráb, Weinwurm Antal (21 db), Wieländer Michael Wien. 

Nevezetesebb szerzemények: Mátyás Flórián hagyatékából 
csere útján: 1. Sylvester János, Uy testamentum magyar nyelven. 
Sárvár, 1541. 2. Breviárium secundum usum . . . ecclesiae Strigo- 
niensis. Venetiis, 1519. 

A könyvtár helyiségeiben a lefolyt negyedévben 13,995 egyén 
32,018 kötet nyomtatványt használt; kölcsönzés útján pedig 637 
egyén 1021 kötetet. 

A lefolyt évnegyedben 1607 munka osztályoztatott, melyekről 
összesen 2136 czédula készült. Kötés alá készíttetett 487 munka 
651 kötetben. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idő alatt 479 csomag érkezett; ugyaninnen 646 levél expediál- 
tatott, a miből 71 reklamálás voít. Az 1897 : XLI. t.-cz. intéz- 
kedései ellen vétő nyomdatulajdonosok ellen peres eljárás megindí- 
tása 15 esetben kéretett. 

Az egész év folyamán indított peres eljárások eredményeként 
pénzbüntetés és kártérítés fejében 29 esetben 390*09 korona 
folyt be. 

A Széchényi országos könyvtár állandó kiállításának az 
1905. év folyamán 339 látogatója volt. 

A július és augusztus hónapokban megtartott revízió ered- 
ményeként felemlíthetjük, hogy a 205,171 darab szakosztályozott 
munkából 1673 hiányzott, vagyis 081 százalék. Ez azonban még 
nem végleges eredmény, mert a hiányok pótlására irányuló kutatá- 
sok, kiigazítások annak megállapítása végett, hogy pl. a hiányzónak 
feltüntetett munka nem szerepel-e tévesen a czédulán vagy reper- 
tóriumban, a mennyiben talán áttétetett a Múzeum más osztá- 
lyába stb. még mindig nem nyertek befejezést. 



A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról 78 

II. 

A kézirattár ajándék útján 4 kötet kézirattal, 35 darab 
irodalmi levéllel és 4 darab irodalmi analectával, letéteményezés 
útján 1 kötet kézirattal, vétel útján 7 középkori és 2 t^abbkori 
kézirattal, tehát összesen 53 darab kézirattal gyarapodott. 

Vételre összesen 20,020 korona fordíttatott, mely összegből 
20,000 koronán Emich Gusztáv gyűjteményének hét kiválóan 
becses kódexe vásároltatott meg. E kódexek közt szerepel az az 
irodalmilag már általánosan ismert »Commentum Rhetoricorum 
Victorini« czímű Corvin-kódex, melyet a szerencsés kezű gyűj- 
tőnek a berlini könyvpiaczon sikerült felfedezni és megszerezni. 
Mátyás király könyvtárának történetére vet világot az a másik kódex 
is, melyet Jurriano Antal velenczei követ másolt s részben mással 
másoltatott le Budán 1513-ban és 1514-ben. Magyar vonatkozá- 
sánál fogva becses továbbá egy a XV. század derekán másolt 
»Breviárium hungaricum«, a »Libro della beata Margarita figliola 
de re de Ongaria« czímű XV. századi olasz nyelvű papirkódex 
és az Aeneas Sylvius beszédjeit tartalmazó XV. századi latin 
nyelvű papirkódex. Végül két kódexet az tesz magyar szempontból 
még érdekessé, hogy Capistran János két latin művét tartalmazza. 
A negyedévi gyarapodás újabbkori darabjai közül kiemelendő 
»A* szakács-mesterség rövid leírása« a XVI. századból, az 1773-iki 
varasdi gyűlés diariuma és Somogy vmnek Szokolay Dániel által 
összegyűjtött 1710 — 1806. évi statútumai. Az irodalmi levelestárat 
ezúttal néhai Ráth György levelezése gyarapította gróf Apponyi 
György, gróf Andrássy György, gróf Keglevich, Horváth Boldizsár, 
Ipolyi Arnold, Majláth György országbíró, Zumbusch bécsi szobrász 
és mások leveleivel. 

A negyedévi szerzemények feldolgozásán kívül befejeztetett 
az irodalmi analecták gyűjteményének lajstromozása s megkezdetett 
a nagyterjedelmű Pulszky-féle levelesgyqjtemény rendezése, továbbá 
revideáltatott a kézirattár egész anyaga. 

Az évnegyed folyamán 4 esetben kikölcsönöztetett 12 kézirat 
és 1 irodalmi levél, 123 kutató pedig 105 kéziratot és 5511 irodalmi 
levelet használt. 

III. 

A hirlaptár gyarapodása : köteles példányok útján 1 4 1 évfolyam, 
29,462 szám (ebbői 13,443 szám nem nyomdai kimutatással érkezett, 
hanem számonként), áttétel útján (a könyvosztálytól) 2 évf. 249 sz., 
vásárlás útján 18 évf. 905 szám (11 V80 kor. összegben): összesen 
tehát 164 évfolyam, 80.661 szám. 

A könyvtárban 1154 olvasó 8124 kötetet, a könyvtáron kívül 
21 olvasó 59 kötet hírlapot használt, összesen 1 475 olvasó 
3183 kötetet. 



74 Évnegyedes jelentés 

Czéduláztatott 18 új hírlap, ezekkel együtt 497 évfolvam. 
Átnézetett 144 évf. 16,003 szám. Beköttetett 264 db. 

A köteles példányok, melyek a nyomdai kimutatással (csoma- 
gokban) beérkeztek, a gyarapodási naplóba Írattak és a nyilván- 
tartási lapokra vezettettek; ezeken kívül a számokban beérkezett 
hírlapok is összegezve hetenként beírattak, betűrendbe osztályoz- 
tattak és elhelyeztettek. A csomagküldeményekből hiányzó hirlap- 
számok azonnal reklamáltattak, s ezek is följegyeztettek. 

IV. 

A levéltári osztály a lefolyt évnegyedben ajándék útján 
276 db, vétel útján 27 db, a nyomtatványi osztályból áttétel 
útján 1598 db gyászjelentéssel gyarapodott, letétemény útján 
kiegészítést nyert a gróf Széchényi család levéltára 1 dbbal, a 
Szirmay család levéltára 1 dbbal, úgy hogy a levéltár összesen 
1903 dbbal gyarapodott. 

Vételre fordíttatott 425 korona 60 fillér. 

Ajándékaikkal Emich Gusztáv, Medgyesi Ferencz, Miticzky 
Gyula, Nagy Lajos, a nagybányai múzeum-egyesület, Sárközy Imre, 
dr. Schönherr Gyula múzeumi igazgató-őr és Weinwurm Antal 
járultak az osztály gyarapításához. A néhai Svaiczer Ilka hagya- 
tékából származó iratok pedig dr. Schönherr Gyula igazgató-őr 
közvetítésével jutottak a levéltár birtokába. Letétemény útján 
gróf Széchényi Sándor, Kársa Ferencz és Kölesei Kende Péter 
járultak az osztály anyagának gyarapodásához, utóbbi a Kende 
család czeke-helmeczi ágának iratait helyezte el letéteménybe a 
családi levéltár kiegészítése czéljából. 

A törzsanyag gyarapodásából 4 db eredeti és 1 másolat 
esik a középkori iratok, 1877 db az újabbkori iratok, 8 db a 
nemesi iratok és 11 db a fényképmásolatok csoportjára. 

A nemesi iratok csoportja a következő darabokkal gyara- 
podott: 1. 1(507. május 10. Prága. II. Rudolf czímereslevele Szöl- 
cséni Mihály részére. 2. 1662. február 15. Bécs. I. Lipót király 
czímereslevele Váraljai János részére. 3. 1675 április 20. Bécs. 
I. Lipót czímereslevele Carina Sándor részére. 4. 1700. szep- 
tember 17, Ebersdorff vára. I. Lipót czímereslevele Solymossy 
János részére. 5. 1700. november 24. Heves és Külső-Szolnok 
vármegyék bizonyságlevele a Solymossy család czimereslevelének 
kihirdetéséről. 6. 1747. január 2. Bécs. Mária Terézia czímereslevele 
Loncharich György részére. 7. 1818. augusztus 29. Zengg váro- 
sának egy kiadványa a Carina család nemességének ügyében. 
8. 1819. szeptember 29. Zengg városának bizonyítványa a Carina 
család nemességéről. 

Az osztály helyiségeiben 173 kutató 26864 dbot használt; 
külső használatra kikölcsönöztetett 12 térítvényen 382 db irat 



* A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról 75- 

A törzsanyag új szaporulatának feldolgozásán kívül tovább 
folytattatott a Kossuth-iratok jegyzékének összeállítása, befejez- 
tetett a Zerdahelyi család iratainak rendezése és folytattatott a 
köteles példányú gyászjelentések feldolgozása és beosztása a 
Szent-Ivány-féle gyűjteménybe. Rendeztetett és felállíttatott a 
Zathureczky család levéltára, mely 4 db középkori oklevélmáso- 
latot, 4 db XVI., 147 db XVII., 1072 db XVIII., 276 db XIX. szá- 
zadi iratot, 12 db levéltári lajstromot és iratjegyzéket, 7 db 
genealógiai táblát, 6 db rajzot, összesen tehát 1528 db iratot 
foglal magában, ezek között a Hancsovszky családnak 1718-ból 
származó czímereslevelét. A letéteményezett családi levéltárakról 
egy külön letéti napló nyittatott, melybe az eddig letéteményezett 
családi levéltárak bevezettettek. Folyamatban van végül a Bogyay, 
Kruplanicz és Kende családok levéltárának rendezése. 



SZAKIRODALOM. 



Heinrich Gusztáv : Egyetemes irodalomtörténet Szer- 
keszti — . Első kötet: Ókori keleti népek és hellének. — Máso- 
dik kötet: Rómaiak és románok. Budapest, 1903, 1905. Franklin- 
társulat. Nagy 8-r. XX, 712 1., 40 műmelléklet ; XV, 915 1., 
31 műmelléklet. Egy-egy kötet ára fQzve 16, félbőrkötésben 20 K. 

A könyvek bibliografiailag teljes és helyes leírásához, Mira 
szerint * szükséges, hogy azok külső és belső értéke felől teljesen 
tisztában legyünk. A könyvek külső értékét a nyomtatás szépsége, 
a papiros minősége, a lapszélek méretei, az illusztrácziók értéke 
s a kiadás ritkasága adják meg. Mindezen tulajdonságok 
fölismerésére és értékelésére a bibliológia tanít. A könyv belső 
becse tartalmuk minőségétől függ. Ez utóbbi megállapítására 
főként irodalomtörténeti ismereteink képesítenek: innen van az a 
felfogás, mely az irodalomtörténetet a bibliográfus egyik legfonto- 
sabb segédeszközévé avatja. Viszont a bibliográfia is egyik fontos, 
sőt nélkülözhetetlen kiegészítője az irodalomtörténeti kutatásnak, 
melynek igénybevétele nélkül az elmeművek megbízható kronoló- 
giájára még csak nem is gondolhatunk. 

Mindenképen megokolt tehát, hogy legújabb és bízvást mond- 
hatjuk, legnagyobb szabású irodalomtörténeti vállalkozásunk első 
két kötetét, legalább röviden, bemutassuk e folyóirat hasábjain. 

Az öt kötetre tervezett nagyszabású vállalat élén Heinrich 
Gusztáv, a magyar tudományos akadémia főtitkára s közismert 
irodalomtörténész áll, a kinek egyénisége teljes biztosítékot nyújt 
arra nézve, hogy az egyes kötetek az irodalomtörténeti kutatás mai 
szinvonalán kerüljenek ki a sajtó alól. Feladata megoldásában a 
dolgozótársak egész serege támogatja, a kik kevés kivétellel 
»tudományuknak elismert tekintélyei« s a felölelt, jobbára óriási 
anyag alapos ismerői. 

1 Giuseppe M. Mira. Manuale teorico-pratico di biblioiirafia. Palermo, 1862. 
I. köt. 17 1. 



Szakirodalom 77 

Az első kötet Heinrich Gusztávnak, az egész munka czéljá- 
ról és irányáról szóló bevezető fejtegetésén kívül, az ókori keleti 
népek s a hellének irodalmának fejlődését tárgyalja. Indiáról 
Fiók Károly, Khina és Japánról ugyanő meg Kühnert Ferencz, 
Egyiptomról Mahler Ede, a zsidókról Neumann Ede, az arabok- 
ról Ooldzieher Ignácz, Persiáról Kégl Sándor, az örményekről 
pedig Patmbány Lukács értekezik. A kötetnek szinte felét 
(a 377. oldaltól végig) a görögség foglalja el, melynek egész 
napjainkig terjedő irodalmi mozgalmairól három tudósunk ad 
számot. Az ókort az alexandriai iskola kivételével, melyről Latkóczy 
Mihály nyújt képet, Hegedűs István ismerteti, míg a középkori és 
újkori emlékeket Pecz Vilmos tárgyalja. 

A második kötet, mely az anyag gazdagsága folytán az 
eredetileg tervezett negyven ívről hatvanra dagadt, elsősorban az 
ókori római irodalom ismertetését nyújtja Csengeri János tollá- 
ból, ezután következik Becker Fülöp Ágost összefoglaló beveze- 
tése a román népek irodalomtörténetéhez, ' melyek közül Balogh 
Ármin a keresztény latin irodalmat, Hernádi Mór a provenceit 
és katalánt, Haraszti Gyula a francziát, Badó Antal az olaszt, 
Becker Fülöp Ágost a spanyolt, Huszár Vilmos a portugált, 
Alexics György az oláht és Oombocz Zoltán a rhatorománt 
dolgozta fel. 

Nem lehet feladatunk, hogy azt a sokfelé szétágazó anyagot, 
mely már e két kötetben is fel van halmozva, kritikai elbírálás 
alá vessük : ez az egyes részeket vizsgáló szakbeli tudósok fel- 
adata ; részünkről beérjük azzal, hogy fölkeltsük olvasóink s 
főként vidéki könyvtáraink vezetőinek figyelmét erre a munkára, 
mely a hasonló külföldi vállalatokat úgy tartalom, mint kiállítás 
dolgában nemcsak utóiéri, hanem sok tekintetben felül is múlja. 

Külön dicséretet érdemel a munka gazdag és szakszerű 
illusztrálása, mely Biedl Frigyes szaktudásának s buzgólkodásá- 
nak köszönhető. Az irodalomtörténetnek a bibliográfiai ismeretekkel 
való érintkezése itt jelentkezik a legkézzelfoghatóbb módon. 
A képeknek kétségkívül legtanulságosabb részét épen a kiváló 
kéziratok, editio princeps-ek s autogrammok reprodukcziói adják, 
melyek szép számmal vannak képviselve az eddig megjelent 
456 szövegkép és 40 műmelléklet között. 2. 

6. Fumagalli. Lexicon Ujpographicum Italiae. Dictionnaire 
géographique d'Italie pour servir à Vhistoire de Vimprimerie dan* 
ce pays. Florence, 1905. Leo S. Olschki. 8-r. XLV1I, 587 1. 

Giuseppe Finnagaili, milanói könyvtáros, a kinek az olasz 
bibliográfiai irodalom oly sokat köszönhet (Biagi-Ya\ szövetkezve 
ő dolgozta át olasz nyelven Petzhold könyvtártanát, G. (Mino 
társaságában pedig megindította 1889-ben a Bibliotheca biblio- 



78 Szakirodalom 

graphica italicát stb.) ismét egy érdekes és nagyszabású munkával 
örvendeztette meg a szakköröket. Deschamps »Dictionnaire de 
Géographie ancienne et moderne à l'usage du libraire« (Paris, 1870) 
czímű közismert művéből kiindulva, Fumagalli az előttünk fekvő 
testes kötetben az egyes városok, helységek nyomdászati mono- 
graphiáit adja a czímszók alfabetikus rendjében. A feldolgozott 
terület a mai politikai Olaszországon kívül az egész itáliai nyelv- 
területre kiterjed, vagyis St. Marino köztársaságot, Nizza területét, 
Monaco herczegséget, Trentino kantont, Görzöt és Gradiskát, az 
isztriai félszigetet és Fiumét a quarneroi öbölig, végül Corsica és 
Málta szigetét is magában foglalja. Ezenkívül Savoyát és Dalmá- 
tiát (Kagusáig), továbbá az afrikai olasz gyarmatokat is belevonta 
vizsgálódása körébe. Végül felvette a fiktiv helyneveket is, a 
mennyiben valódi helynevekkel állanak összefüggésben, minők pl. 
Conca, Dalmazago, Pelusio stb., mig ellenben az olyanokat, melyek 
költött volta nyilvánvaló, elhagyta, pl. Bengodi, Eleuteropoli stb. 

Az egyes czikkeken belül a tárgyalás történeti s a könyv- 
nyomtatás első ismert nyomaitól egész napjainkig kiterjed, az 
oda vonatkozó irodalomnak lehető teljes felsorolásával. Jelenték- 
telenebb helyeknél, a hol a könyvnyomtatás egészen ig keletű 
foglalkozás, a históriai tárgyalást természetszerűleg egyszerű 
statisztikai kimutatások helyettesítik. Terjedelmükkel s gazdag 
tartalmukkal különösen kiválnak a Bologna (37—46 11.), Firenze 
(131—154. 11), Milano (211—232. 11.), Nápoly (250—260. 11.), 
Róma (331—359. 11.), Torino (415—425. 11.) s főként Velencze 
(4i9 — 509. 11.) nyomdászattörténetét tárgyaló tanulmányok, melyek 
mindegyikében nemcsak az eddigi eredmények használtattak fel 
a lehető leggondosabban, hanem gyakran merőben ismeretlen, uj 
adatokkal is kiegészíttettek. 

Szerző kiváló gondoskodásának tárgyát képezte a gazdag 
illusztrácziós anyag összeválogatása. Első sorban mindazokat a 
képeket gyűjtötte össze, melyek az egyes nyomdai interiőröket 
és könyvsajtókat ábrázolják. Másod sorban az olasz könyvnyom- 
tatók és kiadók arczképeit gyűjtötte össze, lehetőleg teljes számban. 
E törekvések {daczára aránylag kevés portrait van a kötetben, a 
mi annak tulajdonítható, hogy a régi nyomdászok, hacsak nem 
voltak maguk is írók és tudósok, mint a Manutius-ck, Marcolinu 
Sansovino és mások, nem igen gondoltak arra, hogy arczképüket 
kinyomassák. A bassanói llcmondini, vagy a velenczei Zatta p. o.. 
a kik évtizedeken át az illusztrátorok egész seregét foglalkoz- 
tatták s ezerszámra adtak ki arczképeket, a saját vonásaikat nem 
ürökíttették meg. Igen érdekes részét képezik az illusztráczióknak 
az egyes nyomdászok tiszteletére vert emlékérmek, továbbá a 
nekik állított szobrok, sírkövek stb. reprodukcziói is, melyek ily 
teljes számban e munkában lettek először összegyűjtve. 



Szakirodalom ' 79 

Ezen bibliográfiai szempontból többé-kevésbé közömbös 
anyagon kívül igen gazdag sorozatban vannak képviselve a kiválóbb 
nyomdászati emlékek, főként első kiadások czímlapjai, kezdőbetűi, 
fametszetei stb., melyek közvetlen szemlélet útján tájékoztatnak 
az olasz tipográfia történeti fejlődésének egyes korszakai felől. 

Feltűnő a nyomdászjelvények viszonylag csekély száma. 
Ennek magyarázata az idevágó irodalom gazdagságában rejlik, 
melynek tudományos eredményei az érdeklődők számára amúgy 
is könnyen hozzáférhetők. 

A tulajdonképeni, szótári berendezésű munkát jól megírt 
bevezetés előzi meg, melyben Fumagálli nemcsak műve beosz- 
tása, czélja és forrásai felől ad pontos felvilágosítást, hanem, egy 
régebbi dolgozata alapján, 1 az olasz nyomdászat eredetével is fog- 
lalkozik s ismételten megczáfolja azt a hazafias buzgalomból 
sokáig táplálkozó legendát, mely a mozgó betűk feltalálását 
Ca&taldi Pamfiliusnak tulajdonítja. De helyesen jegyzi meg, hogy 
a feltalálás dicsősége nélkül is Itália oly szerepet játszik a könyv- 
nyomtatás történetében, melyre méltán büszke lehet. Míg a könyv- 
nyomtatás szülőföldjén, Németországban, a XV. század folyamán 
51 városban működött a könyvsajtó, addig Olaszországban 73 köz- 
ség dicsekedhetett tipográfiai műhelyekkel, melyekből Proctor 
szerint 4157 kötet került ki, vagyis majd 1000 kötettel több, 
mint a németországiakból. Sőt a számbeli felsőbbséget nem 
tekintve, minőség szempontjából is messze túlszárnyalta az Appen- 
nin- félsziget XV— XVI. századi nyomdászata más országok korabeli 
sajtótermékeit. »La petite plante arrachée au sol stérile de 
l'Allemagne et transplantée dans le terrain plus fertile de l'Italie 
de la Renaissance y produisit des fleurs plus belles, des fruits plus 
savoureux.« Fumagálli e lelkes szavai, ha a tényeket vizsgáljuk, 
épen nem túlzottak. Valóban az olaszok nemcsak a nyomdászat 
művészi fejlesztése körül szereztek elévülhetetlen érdemeket, 
hanem gyakorlati alkalmazhatóságát is számos részlet kidolgozá- 
sával fokozták. E tekintetben legyen elég arra utalnunk, hogy a 
ma is széltében használt antikva és kurzív típus olaszországi 
találmány, valamint arra, hogy a görög és keleti szöveg, továbbá 
a hangjegy szedése innen indult világgá. 

A műhöz hét, gonddal szerkesztett mutató van csatolva. Ezek 
közül az első a helynevek olasz elnevezését; a második azok latin, a 
harmadik egyéb idegennyelvű elnevezését tartalmazzák: a negyedik 
a nyomdászok, kiadók, könyvkereskedők stb. névmutatója: az ötödik 
a fontosabb tárgyakat foglalja jegyzékbe: a hatodik a nyomdászat 
bevezetésének kronológiáját állítja egybe, az utolsó pedig az 
ábrák lajstromát tartalmazza. Dr. Gulyás Pál 

1 La questione di Pamfilio Cataldi. Milano. 1891. 



80 Szakirodalom 

Története, A Csáthy-féle debreczeni könyvkereskedő- és 
kiadó-czég százéves — . 1805 — 1905. Emlékül ajánlja üzletfelei- 
nek és kartársainak Csáthy Ferencz, débreczmi könyvkereskedő. 
Debreczen, 1905. Debreczen város könyvnyomda- vállalata, 8-r. 
Czímkép, 48 1. 

E csinosan kiállított füzet azon kevés számú könyvkereske- 
déseink egyikének históriáját vázolja, melyek immár egy évszázad 
óta szolgálják irodalmi életünket. Tudtunkkal alig két-három 
vállalat látja el a Csáthy-czégnél hosszabb idő óta kulturális 
szükségleteinket. Ilyenek pl. a budapesti Eggenberger-féle könyv- 
kereskedés, melyet 17()8-ban alapított Weingadt János, a Lampel 
Róbert könyvkereskedés r.-t., melynek Leyrer József vetette meg 
alapjait 1795-ben s a valamennyinél régibb Stamp fd Károly-féle 
pozsonyi könyvkereskedés, melyet a schweinfurti származású Kempf 
Sándor alapított 1715-ben s a mely a minap a budapesti Récai- 
testvérek r.-t. kezelésébe ment át. Száz éves jubileumához közeljár 
a Franklin-társulat, melynek első csiráit Wigand Ottó 181(5-ban 
megalapított kassai könyvesboltja foglalta magában. 

Vidéki régibb könyvkereskedéseink között a Csáthy-czég 
nemcsak hosszú fennállása, hanem irodalomtörténeti szerepe révén 
is megérdemli, hogy szélesebb körök figyelmét is felhívjuk a jubiláló 
vállalatra. 

Alapíttatásának ideje az irodalomtörténetben >Debreczeni 
kör« neve alatt ismeretes mozgalommal esik össze, mely néhány 
évre szinte irodalmi központtá varázsolta a magyar kálvinisták 
Rómáját. A vállalat tulajdonképeni megindítója 1805 tavaszán 
Pápai Kiss István pesti könyvkötő és könyvárus volt, a ki azon- 
ban az üzlet vezetését nyomban vejére, nemes marási Csáthy 
Györgyre bízta, a ki 18Ó1 február elseje óta a város ősrégi 
nyomdájának vezetésével bízatván meg, kiváló szakképzettséget 
s ügyes üzleti érzéket tanúsított. A bolt Csáthy György tulajdo- 
nába csupán három év multán került, 1808 február 22-én kapva 
engedélyt a tanácstól könyvárusi üzlet tartására. Az üzlet jó menete 
felköltötte a helybeli könyvkötők irigységét, a kik maguk is árul- 
gatván alsóbb fokú iskolai könyveket s naptárakat, érzékenyen 
megkárosodtak. Czéhmesterük, Bartha István esküdt több ízben 
följelentést is tett Csáthy ellen, de vádaskodásai nem bizonyul- 
tak igazoltaknak. Ellenben a könyvkötőknél több visszaélésnek 
jöttek a nyomára. Nevezetesen kétszeres, háromszoros áron 
adták a könyveket, mint a hogy a nyomda árusította: a 
kevéssé kapós váczi kalendáriumon leragasztották a Vácz nevet, 
Győrt téve helyébe; végül a márványozott papirba kötött köny- 
veket pedig egész bőrkötésű gyanánt kínálgatták a jóhiszemű 
közönségnek. 

A Csáthy György kiadásában, illetve bizományában meg- 



Szakirodalom 81 

jelent s a debreczeni városi nyomdában, tehát az ő művezetése 
alatt nyomatott könyvek közül tudományos és irodalmi tekintet- 
ben első helyen kell említenünk Diószegi Sámuel és Földi János 
híres »Magyar füvészkönyv «-ét, melynek első kötete 1807-ben, 
másodika 1813-ban látott napvilágot. Ugyancsak ő adta ki Eresei 
Dániel, a debreczeni ev. ref. főiskola tanárának Kant rendszerén 
alapuló kétkötetes filozófiáját (I. 1818., II. 1817.), Budai Esaiás 
több közkedveltségü históriáját, számos theológiai iratot és iskola- 
könyvet 

E sokoldalú kiadói tevékenységnek Csáthy váratlan halála 
vetett véget (1817). özvegye, a ki közel három lusztrumon 
keresztül vezette tovább az üzletet, inkább annak kereskedői, 
mint kiadói ágára szorítkozott. Tizennégy év alatt csupán három 
könyvön szerepelt czége, de ezek között van Domby Márton pesti 
ügyvéd lendületes életrajza Csokonai Vitéz Mihályról (1817), 
mely az első s talán máig is a legélvezhetőbb összefoglalása a 
nagy költő hányatott sorsának. — A könyvkötőczéh természetesen 
az özvegy jól gyümölcsöző üzleti vállalkozását is rossz szemmel 
nézte s mindent elkövetett, hogy hátráltassa boldogulásában. így 
12 vfrt pénzbüntetés terhe alatt megtiltotta saját tagjainak, hogy 
Csáthyné részére csak egy könyvet is bekössenek. A tanács 
azonban, jórészt ifj. Péczely Józsefnek s Náraynak, a piarista 
gimnázium igazgatójának közbenjárására, megsemmisítette ezt az 
intézkedést. 

Az 1831-iki rettenetes pestis elragadván Csáthynét az élők 
sorából, a bolt vezetésére legidősebb fia s vagy három év óta 
legjobb támasza, Lajos vállalkozott. Az ő működési idejére 
(1831 — 1865) esnek a nemzet politikai megújhodásának moz- 
galmai, melyeket Csáthy Lajos Kossuth országgyűlési iratainak 
teijesztésével, majd a szabadságharcz idején, míg a kormány 
Debreczenben tartózkodott, a Jókai szerkesztette »Esti Lapok« 
kiadásával szolgált. 

Csáthy Lajos közelgő halálát érezvén, 1806. január 1-én 
unokaöcscsére, a pesti születésű iQ. Csáthy Károlyra ruházta át 
üzletét, a ki azt könyvkötészettel kibővítve, 1890-ig nagy buzgalom- 
mal vezette, ö indította meg hazánkban az ú. n. tárczanaptárakat, 
melyeket azóta országszerte utánoznak. Alatta a czég kiadói 
működése is föllendült. A füzetünk végén látható lajstrom szerint 
másfél száznál több azon munkák száma, melyek az ő neve alatt 
kerültek könyvárusi forgalomba. Köztük Erdélyi János kisebb 
prózái két kötetben (I860.), Imre Sándor magyar nyelvészeti 
művei s számos theológiai, gazdasági és pedagógiai munka. Utóda, 
az 1890 óta ma is működő Csáthy Ferencz egészen lemondott a 
könykiadásról s teljesen a kereskedő jól jövedelmező, nagyobb 
koczkázattal nem járó közvetítő munkásságára szorítkozott. 

Magyar Könyrsxemlo. 190(3. I. fllzet. ti 



82 Szakirodalom 

A csinosan kiállított emlékfüzetet, melyből ez adatokat merí- 
tettük, több arczkép s az üzlethelyiséget ábrázoló illusztrácziók 
díszítik. A nyomdai kiállítás a ezéggel keletkezése óta bensőbb 
viszonyban álló városi nyomda érdeme és a használt festék 
sajátos barna színe folytán valóságos tipográfiai furcsaság. 

— $])— 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLEJE. 

Deutsche Litteraturzeitung XXVI. évfolyam 40. szám (1905 
október 7) : C. Haeberlin, Generalregister zum XI — XX. Jahrgange 
des Zentralblattes für Bibliothekswesen (1894—1903). (E. Youllième.) 
— 41. szám (október 14): Year-book of the Bibliographical Society 
of Chicago 1900 — 1901; A. G. S. Josephson, Bibliographies of 
Bibliographies ; A. De Morgan, On the difficulty of correct description 
of books. (Gustav Zedier.) — J. fl. Slater, How to collect books. — 
42. szám (október 21): P. Hirsch, Bibliographie der deutschen 
Regiments- und Bataillons-Geschichten. (Louis v. Scharfenrot.) — 
44. szám (november 4): Katalog der Goethe-Sammlung des Frhrn 
Woldemar v. Biedermann. — 45. szám (november 11): Bücherver- 
zeichnis der Stadt. Yolksbibliothek zu Charlottenburg. IV. Aufl. — 
46. szám (november 18) : A. Hortzschansky, Bibliographie des Biblio- 
theks- und Buchwesens. I. Jhg. (Gottfried Zedier.) — 49. szám 
(deczember 9) : A. Keysser, Das Bibliothekswesen als Gegenstand 
der (iff entlichen Verwaltung. (Wilhelm Erman.) — 50. szám (deczem- 
ber 16): E. Beyer, Kritische Studien zum volkstümlichen Biblio- 
thekswesen der Gegenwart. 

La Bibliofillá VII. évfolyam 8 — 9. szám (1905 november— 
deczember) : C. Lozzi, Le feste dei Comuni e in specie del Santo 
patrono di Ascoli e del tremuöto. (Folytatás.) — Hugues Vaganay. 
Amadis en français. Essai de bibliographie. (Folytatás.) — Enrico 
Celani, Dediche, postule, dichiarazioni di propriété ecc. nei libri a 
stampa délia R. Bibliotheca Angelica di Borna. (Folytatás.) — 
Állandó rovatok: Vendit e pubbliche. — Notizie. 

Revue des Bibliothèques XV. évfolyam 8 — 9. szám (1905 
augusztus — szeptember): Henry Cochin, Petite chronique valenciennoise 
(1540 — 44) écrite par Jennet Denis sur les gardes d'un volume de 
la bibliothèque de la Chambre des Députés. — Louis Thuasut. 
Rabelaesiana. Le »Sylvius Ocreatus«. — Joseph Ouibert, Les ori- 
gines de la Bible des Pauvres. — Chronique des biblio- 
thèque s : Allemagne. Belgique. Espagne. États-Unis d'Amérique. 
France. Grande-Bretagne. Italie. Pays-Bas. — 10 — 12. szám (október— 
deczember): Emile Châtelain é* Antonio Spagnolo, La tachygraphic 
latine des manuscrits de Vérone (IL közlemény). — Antonio Muiioz, 



Szakirodalom 83 

1 codici miniati della Biblioteca Chigi in Roma. — Chronique 
des Bibliothèques: Allemagne. États-Unis d'Amérique. France. 
Italie. Océanie. Pays-Bas. 

Zeitschrift für Bücherfreunde IX. évfolyam 7. szám (1905 
október): Anton Schlossar, Steiermärkisehe Exlibris. Ein Beitrag 
zur Geschichte der Bücherzeicheu und des Bibliothekswesens. — 
Erich Ebstein, Gedichte Bürgers in ältester Fassung. — Fedor von 
Zobeltitz, Das Stammbuch Fritz von Steins nebst einigen Brieffragmen- 
ten an ihn. I. — Carl Schüddekopf, Ein Fragment des Ardinghello. — 

8. szám (november): Kl. Löffler, Sweinheim und Pannartz. — Karl 
Fr. Nowack, Eine Lavater-Mappe. — F. W. Gotter, Schauspieler- 
briefe aus dem Ifflandkreise. I. — Fedor von Zobeltitz, Das Stam- 
buch Fritz von Steins nebst einigen Brieffragmenten an ihn. II. — 
A — i, Die Weigelsche Manuskript- und Miniaturen-Sammlung. — 

9. szám (deczember): Konrad Haebler, Michel Greiff als Kalender- 
drucker. — Friedrich Perzynski, Fälschungen und Neudrucke alter 
japanischer Holzschnitte. — Ludwig Geiger, Schauspielerbriefe aus 
dem Ifflandkreise. II. und III. — Paul Hoffmann, Vergessene 
Verse. — W. Fred, Die Buchausstelluug im Salon d'Automne zu 
Paris. — Állandó rovatok: Chronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen XXII. évfolyam 11. szám 
(1905 november): K. Haebler, Bericht über den Plan eines Gesamt- 
kataloges der Wiegendrucke. — Alfred Schulze, Zu Ermans Reform- 
project. — A. Schmidt, Beiträge zur Geschichte der Bibliothek des 
Franziskaner klosters zu den Oliven in Köln. — P. Schwenke, Neue 
Donatfunde. — Rezensionen und Anzeigen: Adolf Keysser, 
Das Bibliothekswesen als Gegenstand der öffentlichen Verwaltung. — 
Robert Proctor, Bibliographical Essays. (E. Voullième.) Eduard 
Griesebach, Weltlitteratur-Katalog. Zwei durchweg verbesserte und 
stark vermehrte Auflage (A. K.). — W. Molsdorf, Einblattdrucke 
der königlichen und Universitäts-Bibliothek Breslau. — Gottfried 
Zedier, Die Eltviller Frühdrucke in textlicher Beziehung. — Gustav 
Wahl, Der Umzug der Heidelberger Universitätsbibliothek im Herbst 
1905. — Rezensionen und Anzeigen: Gyalui Farkas, 
A magyar könyvtárak jövőjéről. (Stockinger.) Leopold Delisle, 
Chantilly. Le cabinet des livres. Imprimés antérieurs au milien du 
XVI 1 ' siècle. (P. S.) Paul Hirsch. Bibliographie der deutscheu Regi- 
ments- und Bataillons-Geschichte. (G. Valentin.) — Állandó 
rovatok: Kleine Mittelungen, Umschau und neue Nachrichten. 
Antiquarische Kataloge. Personalnachrichten. — Adalbert Hartz- 
schansky, Neue Bücher und Aufsätze zum Bibliotheks- und Buch- 
wesen. 



G* 



84 Szakirodalom 

A MAGYAR BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM 
AZ 1905. ÉV UTOLSÓ NEGYEDÉBEN. 

Összeállította: Horváth Ignacz. 

Bell Péter. Budapest III. ker. egyesült polgári kör könyvtári jegy- 
zéke. Budapest, 1905. Wimmer Márton knyomdája. 8-r. 81 1. 

Brassay Károlt. A hajdúnánási evang. reform, főgimnázium tanári 
könyvtárának szak-czímjegyzéke. Hajdúnánás, 1905. Bartha Imre könyvnyom- 
dája. 8-r. 139 1. (A hajdúnánási államilag segélyezett evang. reform, főgim- 
názium 1904—5. tanévi Értesítője. II. rész.) 

Catalog der Bibliothek. (Mil itärtwissenschaf tl icher und Casino-Verein 
in Budapest.) 1901. Budapest, 1901. Kérész József kny. 8-r. XXX, 188 1. 

Czímjegyzéke. A m. kir. szabadalmi hivatal könyvtárának — . Kiadja 
a m. kir. szabadalmi hivatal. Budapest, 1906. Pallas részv.-társ. nyomdája. 
8-r. III, 120 1. 

CoxsPECTüL câr^ilor din biblioteca Reuniuniï romane de lecturá din 
Lugoj. Anul societar 1905. Lúgos, 1905. Traunfellner Károly knyomdája. 
8.r. 10 1. 

Czímjegyzéke, A 111. kir. országos meteorológiai és foldmágnességi 
intézet könyvtárába 1904. évben ajándék és vétel utján szerzett könyvek 3-ik — . 
(Egyszersmind a könyvtár név- és tárgymutatójának folytatása.) 3-tes Ver- 
zeichnis» der für die Bibliothek der königl. ung. Reichsanstalt für Meteoro- 
logie und Erdmagnetismus etc. Budapest, 1905. Öeisler J. 8-r. 32 l. 

Czímjegyzéke, A m. kir. szabadalmi hivatal könyvtárának — . Kiadja 
a m. kir. szabadalmi hivatal. Budapest, 1906. Pallas részvénytársaság nyom- 
dája. 8-r. III, 120 1. 

Farnos Dezső. A nagyenyedi ev. ref. Bethlen-főiskola nagy könyv- 
tárának többszörös példányai az 1905. július havi állapot szerint. Összeállí- 
totta — . Xagvenyed, 1905. Nagyenyedi könyvnyomda és papirárugyár r.-t. 
8-r. 81 1. 

Jegyzék a Mosonyi-utczai rendőri közétkezde könyvtárában meglevő 
és olvasásra kapható könvvekről. Budapest, 1905. Rózsa Kálmán és neje knv. 
Kis 8-r. 15 1. Ára 10 fillér. 

Jegyzéke, A beledi társaskör könyvtári — . 1905. Szombathely, 1905. 
Geist Márton kny. 8-r. 20 1. 

Jegyzéke, A borsod-nád asdi tiszti casinó könyvtárának — 1906. 
Miskolcz, (1905.) Forster, Klein és Ludvig kny. 8-r. 24. 1. 

Jegyzéke, A gyulafehérvári kereskedelmi egylet könyvtárának — . 
Gyulafehérvár, 1905. Papp Gyögy kny. 8-r. 23 1. 

Jegyzéke, A VIII. ker. m. kir. áll. főgimnázium VII. b) oszt. könyv- 
tárának — . Budapest, 1905. Pesti könyvnyomda r.-t. 2-r. 4 1. (Kőnyomat.) 

Jegyzéke. A kassai m. kir. gazdasági tanintézet ifjúsági könyvtárá- 
nak — . Kassa, 1905. Vitéz A. kny. 8-r. 21 1. 

Katalog und Fassungsbuch für die Bibliothek des Bistritzer Gewerbe- 
vereinos. Besztorc/e, 1905. Csallner Károly kny. 8-r. 46 1. Ára 20 fillér. 

Katalog. Belletristik. Gyulafehérvár, 1904. Papp György kny. 8-r. 23 1. 
(OfTiciersbibliothek des k. u. k. Festungs-Artillerie Bataillons No 2.) 

Könyvek, Új. (Századok. 1905. 8. füzet, október. 785—788 1. 9. füzet, 
november. 883—885 1. 10. füzet, deczember. 979—981 1.) 

Könyvek, Új magvar — . (Budapesti Szemle. 1905. november. 347. sz. 
336 1. 1D05. deczember. 348. sz. 494-496 1. 1906. január. 349. sz. 159—1601.) 

Könyvészet, Külföldi — . Modern philologia. (Egyetemes Philologiai 
Közlöny. 1905. IX. füzet, 823-824 1. X. füzet 904—905 1.) 



Szakirodalom 85 



Könyvjegyzék, Kaszinóköri — . Gyulafehérvár, 1904. Papp Gvörgy 
kny. 8-r. 16 1. 

Könyvjegyzéke, A budapest-margit-körúti szent ferenczrendiek könyv- 
tárának — . Budapest, 1905. Heisler J. kny. 8-r. 199 1. 

Könyvtárjegyzéke, A budapesti mészárossegédek szakegyletének — . 
Kiadatott 1905. november 1-én. Budapest, 1905. Világosság-nyomda r.-t. 
8-r. 11 1. 

Könyvjegyzéke, A katholikus népiskolai és ifjúsági könyvtárak hiva- 
talos — . összeállíttatta az országos kath. tanügyi tanács. Közrebocsátja a 
Szent István- társulat. Budapest, 1905. Stephaneum nyomda r.-t. 8-r. 18 1. 

Könyvtárjegyzéke, A körmöczbányai magyar közművelődési egyesü- 
let — az 1897, 1898, 1899, 1900, 1904 és 1905. évben beszerzett könyvekről. 
Körmöczbánya, 1905. Paxner J. és Biron H. kny. 8-r. 16 1. 

Könyvtárjegyzéke, A magyarországi szabómunkások és munkásnők 
szakegyesülete budapesti női szabók csoportjának — és szabályzata, össze- 
állíttatott 1905-ben. Budapest, 1905. Világosság könyvnyomda r.-t. 8-r. 15 1. 
Ára 20 fillér. 

Könyvtárjegyzéke, A szegedi ipartestület — . Szeged, 1905. Engel 
Lajos könyvnyomdája. 8-r. 27 1. 

Könyvtárkatalogusának, A budapesti kir. orvosegyesület — folyta- 
tása 1905-ben. Budapest, 1905. Pesti Lloyd-társulat knyomdája. 8-r. 44 1. 
(A budapesti kir. orvosegyesület 1905. évi évkönyve.) 

Mandelló Gyula irodaimi működése 1888—1905. Budapest, 1905. 
Pesti könyvnyomda r.-t. 8-r. 9 1. 

Milesz Béla. A tiszafüredi múzeum és közkönyvtár az 1904. évben. 
Eger, 1905. Lőw-nyomda. 8-r. 17 1. 

Nachtrag, I. — , zum Catalog der Bibliothek des Militär-wissenschaft- 
lichen und Casino- Vereines in Budapest. Berichtigt vom 1. november 1901. 
bis Ende August 1902. Budapest, 1902. Kertész József kny. 8-r. 26 1. 

Nachtrag, IV. —, zum Catalog der Bibliothek des Militär-wissen- 
schaftlichen und Casino-Vereines in Budapest. Berichtigt vom 1. September 
1904. bis 1. October 1905. Budapest, 1905. Kertész József kny. 8-r. 23 1. 

Pótjegyzéke, A Budapest-újlaki iskolai és népkönyvtár — . 1906. 
Budapest, 1906, Wimmer Márton knyomdája. Kis 8-r. 11 1. 

Ráth György. Régi Magyar Könyvtára. Az 1895. deczember 16-án 
kelt közjegyzői okirat értelmében a magyar tudománvos akadémia könyv- 
tárának 1905. október 16-án átadta özv. Ráth Györgyné. Budapest, 1905. 
Hornyánszky Viktor cs. és kir. udvari knyomdája. 8-r. IV, 79 1. 

Statuten der Offiziersbibliothek und Katalog der in der Ofiiziersbib- 
liothek vorrätigen Werke. Budapest, 1905. Pesti könyvnyomda r.-t. 8-r. 91 1. 
<K. und k. Infanterie-Regiment No. 38.) 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Ráth György emlékezete a Magyar Tudományos Aka- 
démiában. A M. Tud. Akadémia könyvtári bizottsága a múlt évi összes ülés 
felszólítására a Ráth György-féle könyvtár ünnepélyes megnyitása 8 a nagy- 
lelkű adományozó emlékének megörökítése tárgyában a következő javaslatokat 
terjesztette a f. évi január 29-iki összes ülés elé: 

»a) A könyvtár nagyobbik olvasótermének nyugati falába, a két ablak 
közé illesztessék be egy fehér márványtábla a következő felírással: 

RÁTH GYÖRGY 

emlékezetére, 

ki nagyértékü 

Régi Magyar Könyvtárát 

1906-BAN 

A Magy. Tud. Akadémiának 

AJÁNDÉKOZTA. 

b) A gróf Telekiek emléktáblája, mely jelenleg a könyvtár zárófalába, 
tehát oly helyre van állítva, hol az olvasó közönség nem is vehet róla tudo- 
mást, helyeztessék át a most említett olvasóterem keleti falába szemben a 
Ráth György-féle emléktáblával. 

c) E táblák elkészítése illetőleg áthelyezése után történjék meg a Sáth 
György-féle könyvtár bemutatása.« 

Az összes ülés tudomásul vévén a bizottság jelentését, a javaslatokat 
elfogadta s a könyvtár ünnepélyes megnyitását a f. é. márczius havában tar- 
tandó nagygyűlés programmjába vette. 

A Kaufmann Dávid-féle zsidókönyvtár a Magyar Tudo- 
mányos Akadémiában. Gompcrz Róza, mint leányának, özvegy Kauf- 
mann Dávidnénak (f 1905. jún. 19.) örököse, vejének Kaufmann Dávid rabbi- 
képző intézeti tanárnak 1800 kötetből és 2ő nagyértékű kéziratból álló becses 
könyvtárát a M. T. Akadémiának ajándékozta. A nemes lelkű úrhölgy óhaj- 
tására az Akadémia elnöksége már f. évi január 28-án átvette tőle az ado- 
mánylevelet, mely teljes szövegében így hangzik: 



Vegyes közlemények 87 

»A Magyar Tudományos Akadémia nagytekinletű Elnökségéhez, Budapest. 

Boldogult vőm, néhai dr. Kaufmann Dávid (meghalt 1899. évi július 
hó 6-án), ki a külföldről a hazánkba származván, itt 21 éven át tanári műkö- 
dést folytatott, egy a keleti és héber tudományra és történetre terjedő, körül- 
belül 1800 kötetet magában foglaló könyvtárt gyűjtött, mely — mint a tudo- 
mányos világban széltében el van ismerve — az e rendbeli becses magán- 
gyűjtemények közt foglal helyet. Ritka nyomtatványokban és kéziratokban 
való gazdagságát egy nemsokára nyomtatásban megjelenő Catalogue raisonné 
fogja az érdeklődőknek bemutatni és egyúttal e könyvtár kincseit is a tudo- 
mányos világnak hozzáférhetővé tenni. A könyvtár ezeken kívül egy csomó 
arab-zsidó magán-okmányt foglal magában a XIII— XIV. századból, melyek 
szakértők véleménye szerint, kik ez okmányokkal foglalkoztak, kultúrtörténeti 
tekintetben nagy fontossággal bírnak. 

E gyűjteményt néhai vőm elhalálozása után özvegye, Kaufmann Dávidné 
született Gomperz Irma kegyelettel gondozta és őrizte. Az említett katalógus 
kidolgozását és sajtó alá bocsátását ő rendelte el. Lányom elhalálozásával 
(1905. évi június 19-én) a becses könyvtárnak minden jövőre nézve méltó 
elhelyezése képezi a tisztelettel alulírottnak gondját. 

Az elhunytak intentióinak leginkább azon elhatározásommal vélek 
megfelelni, ha a gyűjteményt azon szekrényekkel együtt, melyekben eddig 
őriztetett, alapítványi ajándékul ajánlom fel a Magyar Tudományos Aka- 
démiának, azon kéréssel, hogy azt a legelső tudományos intézetünk könyv- 
tárában, melyet tudtommal kiegészíteni hivatva van, mint Kaufmann Dávid 
és Inna alapítványt az Akadémia örök tulajdonaként őriztesse és a Magy. 
Tud. Akadémia mindenkori szabályzatának keretében a hazai és külföldi 
tudományos világnak hozzáférhetővé tegye. 

Egyúttal az az óhajtásom, hogy a gyűjtemény ugyanazon szekrények- 
ben helyeztessék el, melyekben az az elhunyt tudós életében foglalt helyet, 
és hogy az alapítvány eredetét jelző felírás e szekrények alkalmas helyén 
feltüntettessék. 

fiz alapítványhoz a magam részéről 25 darab dúsan illuminait héber 
pergamen-kéziratot kapcsolok, melyek a bennük foglalt olasz származású 
miniaturák és színes képek révén, szakértők Ítélete szerint mütö'rténeti szem- 
pontból kiváló becsesei bírnak. Arra kérem a tekintetes Akadémiát, hogy e 
gyűjteményt is, annak megtekintése után, szívesen fogadni és annak feltün- 
tetése mellett, hogy a darabok a tisztelettel alulírottnak adományából jutottak 
az akadémiai könyvtár birtokába, az értéküknek megfelelő módon elhelyezni 
kegyeskedjék, mint Gomperz Róza-alapítványt. 

Kiváló tisztelettel kérem a Nagy tekintetű Elnökséget, hogy az alulírot- 
tat értesíteni kegyeskedjék, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a neki 
ezennel felajánlott alapítványt a fent említett módozatok mellett elfogadja és 
ez esetben azon intézkedésekről, melyeket a gyűjtemény átadására nézve 
elrendelt. 

Kiváló tisztelettel maradtam a Magyar Tudományos Akadémia, Buda- 
pest, 1905. évi deczember 24rén, őszinte tisztelője Gomperz Róza született 



88 



Vegyes közlemények 



Gomperz.« — A nagylelkű adomány átvétele és elhelyezése ügyében legköze- 
lebb történik intézkedés. 

Institute delle Carte czimen I. M. Palmarini tanár vezetése alatt 
Firenzében (Via Capponi) új vállalat indult meg, mely előre fizetendő 
honoráriumért bizonyos tudományos kérdésekről a lehetőleg teljes bibliográfiát 
összeállítja, paleográfiai munkálatokat végez s Olaszország minden nagyobb 
városában tudományosan képzett megbízottjai útján kéziratokat is másoltat. 
Tekintve Itáliának gazdag könyv- és levéltárait, melyeknek szinte kimeríthetetlen 
kincseit a külföldi tudósok jelentékeny része egy-egy történeti vagy kritikai 
kérdés tárgyalása alkalmából csak nagynehezen, vagy épen nem né külözheli, 
régóta érzett szükségletet van hivatva pótolni ez a vállalkozás, föltéve, hogy 
az olasz és franczia nyelven nyomatott körlevelében felsorolt ígéreteknek 
csakugyan minden tekintetben meg tud felelni. A fizetendő illetékek a legtöbb 
esetben külön megállapodás tárgyát képezik. Magánúton vett értesülés szerint, 
középkori okiratok másolásáért oldalanként — a hitelesítés diját bele nem 
számítva — 5 lira fizetendő. A vállalat körlevele szerint egy egyszerű, előre 
megállapított bibliográfiai értesítésért (ricontro bibliografíco) Olaszországban 
öt, a külföldre tíz líra fizetendő. Paleográfiai értesítésekért pedig annak a 
kétszerese. 8. 



VÁLTOZÁSOK 

a magyarországi nyomdáknál 1906. január 1-től márczius 15-ig. 

(Az egy csillaggal jelölt nyomdák hatóságilag nincsenek bejelentve. A két csillaggal 
jelültek megszűntek.) 



fíánffj honyad : 

*Lévi Ignácz. 
Budapest : 

Deutsch József. VII., Károly- 
körút 7. 

Eiigelmann Mór. IV., Calviu-tér 2. 

Földes Ferenc» (üzletvezető : Steiner 
Vilmos). IV., Duna-u. ö. 

(t. Fekete Mihály és fla (G. Fekete 

Mihály és Gyula).' V., Vadász-u. 35. 

Gross József és Kohn Antal (üzlet- 
vezető : Gross József). VI., Dávid- 
utcza 13. 

Márkus Samu (Márkus Géza és Már- 
kus Pál). V., Báthory-u. 20. 

Kadó Vilmos és Kohn Rozália (üzlet- 
vezető : Kadú Vilmos). VI., ü-u. 2. 

Rauispott Károly. I.. Mészáros-u. 3. 
(fóüzlet) ; I., Döbnmtei-u. 3. (fiók- 
üzlet.) 



Rothberger Miksa és Weiss FttMp. 
VI., Szoudy-u. 11. 

Soponsek Alajos. VII., Király-«. M. 

**\Vald Jakab. VII., Káról y-körit Î. 
Erdőhegy : 

Gallovich István. 
Hódmezővásárhely : 

Kún Béla. 
Mohács : 

Weiser Miksa. 
Nagy kapós : 

Heimann Vilmos 
Nagyvárad : 

Verő Ede. 
Pozsony : 

Pollák Nándor (azelőtt; P c iii wcfc ü 
János). 
Püspökladány : 

Deutsch Dávid. 
Széni ez : 

Bezso János és tsa (tulajd. 
Bezso Istvánné). 



A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZ. 
KÖNYVTÁRA AZ 1905. ÉVBEN. 

Az 1905. év a könyvtár látogatottsága és használata tekin- 
tetében minden eddigi eredményt felülmúlt. Áz 1904. év október 
havában életbe léptetett új rend, mely szerint a könyvtár olvasó- 
terme naponként hét órán át áll a kutatók rendelkezésére, teljes 
mértékben bevált. Az olvasóterem minden dolgozóhelye napról- 
napra el van foglalva, s nem múlik el nap, hogy 80—40 olvasó, 
néha több is, ne várakoznék egy-egy hely megüresedésére. Annak, 
hogy a könyvtár ily fokozott mértékben jól megfelelhessen fontos 
nemzeti és közművelődési hivatásának, nagy mértékben akadálya 
a helyiségeknek teljesen alkalmatlan, nagy látogatottságra czél- 
szerQtlenül berendezett volta, továbbá a kiszolgáló személyzet 



figyelmeztetés t 

A Mayijftr Kftmjrs:.< mte 1906. évf, 
lHfj. lapjához csatolt melléklet (Mar- 
sigli arczképe) a lOS, és 109. lapok 
közé helyezendő! 

A szerkesztőség. 



88 Vegyes közlemények 

Gomperz.* — A nagylelkű adomány átvétele és elhelyezése ügyében legköze- 
lebb történik intézkedés. 

Institute* delle Carte czimen I. M. Palmarini tanár vezetése alatt 
Firenzében (Via Capponi) új vállalat indult meg, mely előre fizetendő 
honoráriumért bizonyos tudományos kérdésekről a lehetőleg teljes bibliográfiát 
összeállítja, paleográfiai munkálatokat végez s Olaszország minden nagyobb 
városában tudományosan képzett megbízottjai útján kéziratokat is másoltat. 
Tekintve Itáliának gazdag könyv- és levéltárait, melyeknek szinte kimeríthetetlen 
kincseit a külföldi tudósok jelentékeny része egy-egy történeti vagy kritikai 
kérdés tárgyalása alkalmából csak nagynehezen, vagy épen nem né külözheti, 
régóta érzett szükségletet van hivatva pótolni ez a vállalkozás, föltéve, hogy 
az olasz és franczia nyelven nyomatott körlevelében felsorolt Ígéreteknek 
csakugyan minden tekintetben meg tud felelni. A fizetendő illetékek a legtöbb 
esetben külön megállapodás tárgyát képezik. Magánúton vett értesülés szerint, 
középkori okiratok másolásáért oldalanként — a hitelesítés diját bele nem 
számítva — 5 lira fizetendő. A vállalat körlevele szerint egy egyszerű, előre 
megállapított bibliográfiai értesítésért (ricontro bibliograíico) Olaszországban 
öt, a külföldre tíz líra fizetendő. Paleográfiai értesítésekért pedig annak a 
kétszerese. §. 



VÁLTOZÁSOK 

a magyarországi nyomdáknál 1906. január 1-től márczius 15-ig. 

J[Ag_J!£JL_g*ÜJ aggal ifi ölt íjjrwjntAk bftlóajiffiliug nhic^ftiúk bojdenWe, A kés giHUygi* 




A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM SZÉCHÉNYI OllSZ. 
KÖNYVTÁRA AZ 1905. ÉVBEN. 

Az 1905. év a könyvtár látogatottsága és használata tekin- 
tetében minden eddigi eredményt felülmúlt. Az 1904. év október 
havában életbe léptetett új rend, mely szerint a könyvtár olvasó- 
terme naponként hét órán át áll a kutatók rendelkezésére, teljes 
mértékben bevált. Az olvasóterem minden dolgozóhelye napról- 
napra el van foglalva, s nem múlik el nap, hogy 30—40 olvasó, 
néha több is, ne várakoznék egy-egy hely megüresedésére. Annak, 
hogy a könyvtár ily fokozott mértékben jól megfelelhessen fontos 
nemzeti és közművelődési hivatásának, nagy mértékben akadálya 
a helyiségeknek teljesen alkalmatlan, nagy látogatottságra ezél- 
szerQtlenül berendezett volta, továbbá a kiszolgáló személyzet 
elégtelensége. Bár a jelenlegi körülmények között nem lehet kilátás 
arra, hogy akár az egyik, akár a másik égető hiányon alapos 
segítség történjék, mindazonáltal a könyvtár helyzetének javítá- 
sáról komolyan kell gondolkodnunk, különben rövid idő alatt nagy 
zavarok állhatnak be. 

Az elmúlt esztendőnek kimagasló eseménye a könyvtár nyom- 
tatványi osztályának július és augusztus hónapokban végrehajtott 
általános revíziója, mely öt évenként ismétlődő művelet első ízben 
az 1900. év folyamán ment végbe. 

A könyvtár teljes személyzetét az egész nap folyamán igénybe 
vevő nagy művelet előzetes eredményéről az 1905. év végén a 
következő adatok közölhetők: 

A revizió alkalmából konstatáltatott, hogy a könyvtárban 
206,171 rendszeresen czédulázott, könyvtárilag feldolgozott kötet 
van (az 1900-iki revíziókor a kötetek száma 178,578 volt; a sza- 
porodás tehát öt év alatt 26,593 kötet). Ezenkívül különböző cso- 
portok, külön felállított könyvtárak és aprónyomtatványok darab- 

Hmgymr Kflnynsemle. 1900. II. filzet. 7 



90 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

száma 273,308 (1900-ban 179,109); úgy hogy 1905 nyarán a 
nyomlatványi osztályhoz tartozó darabok száma 478,539 volt 
(1900-ban 357,687). A szaporodás tehát 120,852 darab. 

A revízió természetszerűleg csak a könyvtárilag tejesen feldol- 
gozott 205,171 kötetre szorítkozott. Ebből az anyagból a darabról- 
darabra történt összehasonlítás után 1673 darab, vagyis az anyagnak 
0-81 százaléka bizonyult hiányzóul. (1900-ban 178,578 kötetből 
hiányzott 1S88, vagyis 1*05 százalék.) Hogy azonban egy revízió 
oly könyvanyagnál, a mely folyton mozog, s a mely még a revízió 
művelete alatt is szakadatlan használatban van, mennyire nem 
tüntetheti fel a tényleges hiányokat, mutatják a következő adatok: 

Az 1900-ban hiányzó 1888 kötetből az 1905-iki revizió 
idejéig előkerült 1325 kötet. Viszont az 1905-iki reviziónál hiányzó- 
nak mutatkozott 1110 kötet, melyek az 1900-iki revizió idején 
megvoltak, s a melyek a következő revizió idejéig kétségtelenül 
époly, ha nem jobb arányban fognak előkerülni, mint a hogy ez 
az 1900-iki hiányoknál történt. Ügy hogy tényleges és valóságos 
hiánynak csak azt az anyagot tekinthetjük, mely két vagy több 
egymásutáni revizió idején sem volt meg. 

Az 1900. és 1905-iki eredmények alapján megállapítottuk, 
hogy mindkét revizió idején 563 kötet bizonyult hiányzónak: 
vagyis 205,171 kötetszámnál a hiány 0'27 százalékot tesz, s így 
mélyen alatta marad annak a perczentuális számnak, melyet 
nagy használatnak kitett könyvtáraknál a tapasztalat megállapított 

Tekintve, hogy a könyvtár a múlt század hetvenes éveiben 
történt nagy rendezésekor a könyvek lajstromozása körül sok hiba 
lörtént, s hogy általános revizió az egyre növekvő használatnak 
kiteli könyvtárban 1900-ig sohasem volt, továbbá hogy a már 
evek óla fenyegető módon mutatkozó helyszűke folytonos áthelye- 
zéseket igényel, s ezzel a könyvek sorrendében mindig zavar 
ni! Hö, a fönti eredményt szerfölött örvendetesnek kell jelezni, 
iiiiiiyival is inkább, mert biztos remény van, hogy további nyo- 
iimziisnk által az 563 hiányzó kötetből még több fog előkerülni. 

A könyvtár hivatalos személyzetének létszámában mindenek- 
HM! mim súlyos veszteségről kell beszámolni, mely a könyvtárat 
ilr. Efiitvißr IászIó múzeumi őrnek, a Magyar Könyvszemle 
srgiMls/.nkrsztójének június hó 3-ikán, Abbáziában bekövetkezett 
luiliilaviil érte. Az elköltözött nemes gondolkozásával, fenkölt lel- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 91 

kével és széleskörű irodalmi ismereteivel a könyvtári tisztikar 
legkiválóbb tagjai közt foglalt helyet, s a kollegiális érzés min- 
denkor kegyelettel fog megemlékezni a korán elhunyt nagytehetségű 
és kiváló lelki műveltségű társról. Temetése június 8-ikán Szamos- 
újvárott ment végbe, s végtisztességén a Nemzeti Múzeum és a könyv- 
tár részéről dr. Fejérpataky László osztályigazgató és dr. Sebestyén 
Gyula őr jelentek meg, s ez utóbbi a könyvtár nevében szép 
beszéddel búcsúztatta el a derékon ketté tört, értékes fiatal életet. 

A halálozás által megürült helyre fokozatos előléptetések 
történvén, a könyvtárhoz II. osztályú segédőrré dr. Gulyás Pál 
könytári napidyas gyakornok neveztetett ki. Egyéb létszámbeli 
változások a következők: 

Dr. Sebestyén Gyula múzeumi őr ő Felsége legmagasabb 
elhatározásával igazgató őri czímet és jelleget nyert; Varjú 
Elemér II. osztályú segédőr, I. osztályú segédőrré neveztetett ki. 
Fokozatos előléptetésben részesültek dr. Melich János I. osztályú 
és dr. Vértesy Jenő II. osztályú segédőrök. Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, igazgató őr irodalmi kötelezettségeinek teljesítésére 
egy évi szabadságot nyert; ez időtartamra ügykörének részleges 
ellátására ideiglenes kisegítő erő alkalmaztatott. Úgyszintén szük- 
ségessé vált a fokozott látogatásnak és meghosszabbított használati 
időnek megfelelőleg a könyvtári ruhatárnál még egy kisegítő 
alkalmazása ; úgy hogy ez idő szerint, beleértve az írógépkezelöt 
is, kilencz napidíjas van a könyvtár szolgálatában, és az összes 
tisztviselők, dijnokok, felügyelő- és szolgaszemélyzet száma jelenleg 
harminczötöt ért el. 

A könyvtár tisztviselői közül, eltekintve a családi levéltárak 
átvétele, könyvek és különösen oklevelek vásárlása czéljából tör- 
tént hivatalos kiküldetésektől, következők tettek hivatalos utazá- 
sokat: dr. Fejérpataky László osztályigazgató minisztertanácsi 
megbízás alapján a kormány és a Nemzeti Múzeum képviseletében 
résztvett a Liègeben kéziratok, oklevelek, érmek és pecsétek 
reprodukcziója tárgyában tartott nemzetközi kongresszuson; a 
Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő rovatából nyert anyagi támo- 
gatással dr. Melich János I. oszt. segédőr Pozsonyban, Nyitrán 
és Pécsett végzett könyv- és levéltári kutatásokat a régi magyar 
helyesírás elveinek megállapítása czéljából; Kováts László 1. oszt. 
segédőr Kolozsvárt és Aradon tanulmányozta az 1848/49-es nyom- 

7* 



90 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

száma 273,368 (1900-ban 179,109); úgy hogy 1905 nyarán a 
nyomtatványi osztályhoz tartozó darabok száma 478,539 volt 
(1900-ban 357,687). A szaporodás tehát 120,852 darab. 

A revízió természetszerűleg csak a kőnyvtárilag teljesen feldol- 
gozott 205,171 kötetre szorítkozott. Ebből az anyagból a darabról- 
darabra történt összehasonlítás után 1673 darab, vagyis az anyagnak 
081 százaléka bizonyult hiányzóul. (1900-ban 178,578 kötetből 
hiányzott 1888, vagyis 105 százalék.) Hogy azonban egy revízió 
oly könyvanyagnál, a mely folyton mozog, s a mely még a revízió 
művelete alatt is szakadatlan használatban van, mennyire nem 
tüntetheti fel a tényleges hiányokat, mutatják a következő adatok: 

Az 1900-ban hiányzó 1888 kötetből az 1905-iki revízió 
idejéig előkerült 1325 kötet. Viszont az 1905-iki revíziónál hiányzó- 
nak mutatkozott 1110 kötet, melyek áz 1900-iki revízió idején 
megvoltak, s a melyek a következő revízió idejéig kétségtelenül 
époly, ha nem jobb arányban fognak előkerülni, mint a hogy ez 
az 1900-iki hiányoknál történt. Ügy hogy tényleges és valóságos 
hiánynak csak azt az anyagot tekinthetjük, mely két vagy több 
egymásutáni revizió idején sem volt meg. 

Az 1900. és 1905-iki eredmények alapján megállapítottuk, 
hogy mindkét revizió idején 563 kötet bizonyult hiányzónak; 
vagyis 205,171 kötetszámnál a hiány 0*27 százalékot tesz, s ig}' 
mélyen alatta marad annak a perczentuális számnak, melyet 
nagy használatnak kitett könyvtáraknál a tapasztalat megállapított. 

Tekintve, hogy a könyvtár a múlt század hetvenes éveiben 
történt nagy rendezésekor a könyvek lajstromozása körül sok hiba 
történt, s hogy általános revizió az egyre növekvő használatnak 
kitett könyvtárban 1900-ig sohasem volt, továbbá hogy a már 
évek óta fenyegető módon mutatkozó helyszűke folytonos áthelye- 
zéseket igényel, s ezzel a könyvek sorrendében mindig zavar 
áll elő, a fönti eredményt szerfölött örvendetesnek kell jelezni, 
annyival is inkább, mert biztos remény van, hogy további nyo- 
mozások által az 563 hiányzó kötetből még több fog előkerülni. 

A könyvtár hivatalos személyzetének létszámában mindenek- 
előtt ama súlyos veszteségről kell beszámolni, mely a könyvtárai 
dr. Esztcgár László múzeumi őrnek, a Magyar Könyvszemle 
segédszerkesztőjének június hó 3-ikán, Abbáziában bekövetkezett 
halálával éile. Az elköltözött nemes gondolkozásával, fenkölt lel- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 91 

kével és széleskörű irodalmi ismereteivel a könyvtári tisztikar 
legkiválóbb tagjai közt foglalt helyet, s a kollegiális érzés min- 
denkor kegyelettel fog megemlékezni a korán elhunyt nagytehetségű 
és kiváló lelki műveltségű társról. Temetése június 8-ikán Szamos- 
újvárott ment végbe, s végtisztességén a Nemzeti Múzeum és a könyv- 
tár részéről dr. Fejérpataky László osztályigazgató és dr. Sebestyén 
Gyula őr jelentek meg, s ez utóbbi a könyvtár nevében szép 
beszéddel búcsúztatta el a derékon ketté tört, értékes fiatal életet. 

A halálozás által megürült helyre fokozatos előléptetések 
történvén, a könyvtárhoz II. osztályú segédőrré dr. Gulyás Pál 
könytári napidíjas gyakornok neveztetett ki. Egyéb létszámbeli 
változások a következők: 

Dr. Sebestyén Gyula múzeumi őr ő Felsége legmagasabb 
elhatározásával igazgató őri czímet és jelleget nyert; Varjú 
Elemér II. osztályú segédőr, I. osztályú segédőrré neveztetett ki. 
Fokozatos előléptetésben részesültek dr. Mélieh János I. osztályú 
és dr. Vértesy Jenő II. osztályú segédőrök. Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, igazgató őr irodalmi kötelezettségeinek teljesitésére 
egy évi szabadságot nyert; ez időtartamra ügykörének részleges 
ellátására ideiglenes kisegítő erő alkalmaztatott. Úgyszintén szük- 
ségessé vált a fokozott látogatásnak és meghosszabbított használati 
időnek megfelelőleg a könyvtári ruhatárnál még egy kisegítő 
alkalmazása ; úgy hogy ez idő szerint, beleértve az irógépkezelőt 
is, kilencz napidíjas van a könyvtár szolgálatában, és az összes 
tisztviselők, díjnokok, felügyelő- és szolgaszemélyzet száma jelenleg 
harminczötöt ért el. 

A könyvtár tisztviselői közül, eltekintve a családi levéltárak 
átvétele, könyvek és különösen oklevelek vásárlása czéljából tör- 
tént hivatalos kiküldetésektől, következők tettek hivatalos utazá- 
sokat: dr. Fejérpataky László osztályigazgató minisztertanácsi 
megbízás alapján a kormány és a Nemzeti Múzeum képviseletében 
résztvett a Liégeben kéziratok, oklevelek, érmek és pecsétek 
reprodukcziója tárgyában tartott nemzetközi kongresszuson; a 
Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő rovatából nyert anyagi támo- 
gatással dr. Melich János I. oszt. segédőr Pozsonyban, Nyitrán 
és Pécsett végzett könyv- és levéltári kutatásokat a régi magyar 
helyesírás elveinek megállapítása czéljából; Kováts László I. oszt. 
segédőr Kolozsvárt és Aradon tanulmányozta az 1848/-í9-es nyom- 

7* 



90 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

száma 273,368 (1900-ban 179,109); úgy hogy 1905 nyarán a 
nyomtatványi osztályhoz tartozó darabok száma 478,539 volt 
(1900-ban 357,687). A szaporodás tehát 120,852 darab. 

A revizió természetszerűleg csak a könyvtárilag tejesen feldol- 
gozott 205,171 kötetre szorítkozott. Ebből az anyagból a darabról- 
darabra történt összehasonlítás után 1673 darab, vagyis az anyagnak 
081 százaléka bizonyult hiányzóul. (1900-ban 178,578 kötetből 
hiányzott 1888, vagyis 105 százalék.) Hogy azonban egy revizió 
oly könyvanyagnál, a mely folyton mozog, s a mely még a revizió 
művelete alatt is szakadatlan használatban van, mennyire nem 
tüntetheti fel a tényleges hiányokat, mutatják a következő adatok: 

Az 1900-ban hiányzó 1888 kötetből az 1905-iki revizió 
idejéig előkerült 1325 kötet. Viszont az 1905-iki revíziónál hiányzó- 
nak mutatkozott 1110 kötet, melyek az 1900-iki revizió idején 
megvoltak, s a melyek a következő revizió idejéig kétségtelenül 
époly, ha nem jobb arányban fognak előkerülni, mint a hogy ez 
az 1900-iki hiányoknál történt. Ügy hogy tényleges és valóságos 
hiánynak csak azt az anyagot tekinthetjük, mely két vagy több 
egymásutáni revizió idején sem volt meg. 

Az 1900. és 1905-iki eredmények alapján megállapítottuk, 
hogy mindkét revizió idején 563 kötet bizonyult hiányzónak; 
vagyis 205,171 kötetszámnál a hiány 0*27 százalékot tesz, s így 
mélyen alatta marad annak a perczentuális számnak, melyet 
nagy használatnak kitett könyvtáraknál a tapasztalat megállapított 

Tekintve, hogy a könyvtár a múlt század hetvenes éveiben 
történt nagy rendezésekor a könyvek lajstromozása körül sok hiba 
történt, s hogy általános revizió az egyre növekvő használatnak 
kitett könyvtárban 1900-ig sohasem volt, továbbá hogy a már 
évek óta fenyegető módon mutatkozó helyszűke folytonos áthelye- 
zéseket igényel, s ezzel a könyvek sorrendében mindig zavar 
áll elő, a fönti eredményt szerfölött örvendetesnek kell jelezni, 
annyival is inkább, mert biztos remény van, hogy további nyo- 
mozások által az 563 hiányzó kötetből még több fog előkerülni. 

A könyvtár hivatalos személyzetének létszámában mindenek- 
előtt ama súlyos veszteségről kell beszámolni, mely a könyvtárai 
dr. Esztcgár László múzeumi őrnek, a Magyar Könyvszemle 
segédszerkesztőjének június hó 3-ikán, Abbáziában bekövetkezett 
halálával érte. Az elköltözött nemes gondolkozásával, fenkölt lel- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 91 

kével és széleskörű irodalmi ismereteivel a könyvtári tisztikar 
legkiválóbb tagjai közt foglalt helyet, s a kollegiális érzés min- 
denkor kegyelettel fog megemlékezni a korán elhunyt nagytehetségű 
és kiváló lelki műveltségű társról. Temetése június 8-ikán Szamos- 
újvárott ment végbe, s végtisztességén a Nemzeti Múzeum és a könyv- 
tár részéről dr. Fejérpataky László osztályigazgató és dr. Sebestyén 
Gyula őr jelentek meg, s ez utóbbi a könyvtár nevében szép 
beszéddel búcsúztatta el a derékon ketté tört, értékes fiatal életet. 

A halálozás által megürült helyre fokozatos előléptetések 
történvén, a könyvtárhoz II. osztályú segédőrré dr. Gulyás Pál 
könytári napidíjas gyakornok neveztetett ki. Egyéb létszámbeli 
változások a következők: 

Dr. Sebestyén Gyula múzeumi őr ő Felsége legmagasabb 
elhatározásával igazgató őri czímet és jelleget nyert; Varjú 
Elemér II. osztályú segédőr, I. osztályú segédőrré neveztetett ki. 
Fokozatos előléptetésben részesültek dr. Melich János I. osztályú 
és dr. Vértesy Jenő II. osztályú segédőrök. Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, igazgató őr irodalmi kötelezettségeinek teljesítésére 
egy évi szabadságot nyert; ez időtartamra ügykörének részleges 
ellátására ideiglenes kisegítő erő alkalmaztatott. Úgyszintén szük- 
ségessé vált a fokozott látogatásnak és meghosszabbított használati 
időnek megfelelőleg a könyvtári ruhatárnál még egy kisegítő 
alkalmazása ; úgy hogy ez idő szerint, beleértve az írógépkezelöt 
is, kilencz napidíjas van a könyvtár szolgálatában, és az összes 
tisztviselők, díjnokok, felügyelő- és szolgaszemélyzet száma jelenleg 
harminczötöt ért el. 

A könyvtár tisztviselői közül, eltekintve a családi levéltárak 
átvétele, könyvek és különösen oklevelek vásárlása czéljából tör- 
tént hivatalos kiküldetésektől, következők tettek hivatalos utazá- 
sokat: dr. Fejérpataky László osztályigazgató minisztertanácsi 
megbízás alapján a kormány és a Nemzeti Múzeum képviseletében 
résztvett a Liègeben kéziratok, oklevelek, érmek és pecsétek 
reprodukcziója tárgyában tartott nemzetközi kongresszuson; a 
Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő rovatából nyert anyagi támo- 
gatással dr. Melich János I. oszt. segédőr Pozsonyban, Nyitrán 
és Pécsett végzett könyv- és levéltári kutatásokat a régi magyar 
helyesírás elveinek megállapítása czéljából; Kováts László I. oszt. 
segédőr Kolozsvárt és Aradon tanulmányozta az 1848/i9-es nyom- 



90 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

száma 273,308 (1900-ban 179,109); úgy hogy 1905 nyarán a 
nyomtatványi osztályhoz tartozó darabok száma 478,539 volt 
(1900-ban 357,687). A szaporodás tehát 120,852 darab. 

A revízió természetszerűleg csak a kőnyvtárilag tejesen feldol- 
gozott 205,171 kötetre szorítkozott. Ebből az anyagból a darabról- 
darabra történt összehasonlítás után 1673 darab, vagyis az anyagnak 
081 százaléka bizonyult hiányzóul. (1900-ban 178,578 kötetből 
hiányzott 1888, vagyis 105 százalék.) Hogy azonban egy revízió 
oly könyvanyagnál, a mely folyton mozog, s a mely még a revízió 
művelete alatt is szakadatlan használatban van, mennyire nem 
tüntetheti fel a tényleges hiányokat, mutatják a következő adatok: 

Az 1900-ban hiányzó 1888 kötetből az 1905-iki revízió 
idejéig előkerült 1325 kötet. Viszont az 1905-iki revíziónál hiányzó- 
nak mutatkozott 1110 kötet, melyek az 1900-iki revízió idején 
megvoltak, s a melyek a következő revízió idejéig kétségtelenül 
époly, ha nem jobb arányban fognak előkerülni, mint a hogy ez 
az 1900-iki hiányoknál történt. Ügy hogy tényleges és valóságos 
hiánynak csak azt az anyagot tekinthetjük, mely két vagy több 
egymásutáni revizió idején sem volt meg. 

Az 1900. és 1905-iki eredmények alapján megállapítottuk, 
hogy mindkét revizió idején 563 kötet bizonyult hiányzónak; 
vagyis 205,171 kötetszámnál a hiány 0*27 százalékot tesz, s így 
mélyen alatta marad annak a perczentuális számnak, melyet 
nagy használatnak kitett könyvtáraknál a tapasztalat megállapított. 

Tekintve, hogy a könyvtár a múlt század hetvenes éveiben 
történt nagy rendezésekor a könyvek lajstromozása körül sok hiba 
történt, s hogy általános revizió az egyre növekvő használatnak 
kitett könyvtárban 1900-ig sohasem volt, továbbá hogy a már 
évek óta fenyegető módon mutatkozó helyszűke folytonos áthelye- 
zéseket igényel, s ezzel a könyvek sorrendében mindig zavar 
áll elő, a fönti eredményt szerfölött örvendetesnek kell jelezni, 
annyival is inkább, mert biztos remény van, hogy további nyo- 
mozások által az 563 hiányzó kötetből még több fog előkerülni. 

A könyvtár hivatalos személyzetének létszámában mindenek- 
előtt ama súlyos veszteségről kell beszámolni, mely a könyvtárat 
dr. Esztegár László múzeumi őrnek, a Magyar Könyvszemle 
segédszerkesztőjének június hó 3-ikán, Abbáziában bekövetkezett 
halálával érte. Az elköltözött nemes gondolkozásával, fenkölt lel- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 91 

kével és széleskörű irodalmi ismereteivel a könyvtári tisztikar 
legkiválóbb tagjai közt foglalt helyet, s a kollegiális érzés min- 
denkor kegyelettel fog megemlékezni a korán elhunyt nagytehetségű 
és kiváló lelki műveltségű társról. Temetése június 8-ikán Szamos- 
újvárott ment végbe, s végtisztességén a Nemzeti Múzeum és a könyv- 
tár részéről dr. Fejérpataky László osztályigazgató és dr. Sebestyén 
Gyula őr jelentek meg, s ez utóbbi a könyvtár nevében szép 
beszéddel búcsúztatta el a derékon ketté tört, értékes fiatal életet. 

A halálozás által megürült helyre fokozatos előléptetések 
történvén, a könyvtárhoz II. osztályú segédőrré dr. Gulyás Pál 
könytári napidíjas gyakornok neveztetett ki. Egyéb létszámbeli 
változások a következők: 

Dr. Sebestyén Gyula múzeumi őr ő Felsége legmagasabb 
elhatározásával igazgató őri czímet és jelleget nyert; Varjú 
Elemér II. osztályú segédőr, I. osztályú segédőrré neveztetett ki. 
Fokozatos előléptetésben részesültek dr. Melich János I. osztályú 
és dr. Vértesy Jenő II. osztályú segédőrök. Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, igazgató őr irodalmi kötelezettségeinek teljesítésére 
egy évi szabadságot nyert; ez időtartamra ügykörének részleges 
ellátására ideiglenes kisegítő erő alkalmaztatott. Úgyszintén szük- 
ségessé vált a fokozott látogatásnak és meghosszabbított használati 
időnek megfelelőleg a könyvtári ruhatárnál még egy kisegítő 
alkalmazása ; úgy hogy ez idő szerint, beleértve az irógépkezelőt 
is, kilencz napidíjas van a könyvtár szolgálatában, és az összes 
tisztviselők, díjnokok, felügyelő- és szolgaszemélyzet száma jelenleg 
harminczötöt ért el. 

A könyvtár tisztviselői közül, eltekintve a családi levéltárak 
átvétele, könyvek és különösen oklevelek vásárlása czéljából tör- 
tént hivatalos kiküldetésektől, következők tettek hivatalos utazá- 
sokat: dr. Fejérpataky László osztályigazgató minisztertanácsi 
megbízás alapján a kormány és a Nemzeti Múzeum képviseletében 
résztvett a Liégeben kéziratok, oklevelek, érmek és pecsétek 
reprodukeziója tárgyában tartott nemzetközi kongresszuson; a 
Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő rovatából nyert anyagi támo- 
gatással dr. Melich János I. oszt. segédőr Pozsonyban, Nyitrán 
és Pécsett végzett könyv- és levéltári kutatásokat a régi magyar 
helyesírás elveinek megállapítása czéljából; Kováts László I. oszt. 
segédőr Kolozsvárt és Aradon tanulmányozta az 1848/49-es nyom- 



90 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

száma 278,368 (1900-ban 179,109); úgy hogy 1905 nyarán a 
nyomtatványi osztályhoz tartozó darabok száma 478,539 volt 
(1900-ban 357,687). A szaporodás tehát 120,852 darab. 

A revízió természetszerűleg csak a könyvtárilag teljesen feldol- 
gozott 205,171 kötetre szorítkozott. Ebből az anyagból a darabról- 
darabra történt összehasonlítás után 1673 darab, vagyis az anyagnak 
0-81 százaléka bizonyult hiányzóul. (1900-ban 178,578 kötetből 
hiányzott 1888, vagyis 105 százalék.) Hogy azonban egy revízió 
oly könyvanyagnál, a mely folyton mozog, s a mely még a revízió 
művelete alatt is szakadatlan használatban van, mennyire nem 
tüntetheti fel a tényleges hiányokat, mutatják a következő adatok: 

Az 1900-ban hiányzó 1888 kötetből az 1905-iki revizio 
idejéig előkerült 1325 kötet. Viszont az 1905-iki revíziónál hiányzó- 
nak mutatkozott 1110 kötet, melyek az 1900-iki revízió idején 
megvoltak, s a melyek a következő revízió idejéig kétségtelenül 
époly, ha nem jobb arányban fognak előkerülni, mint a hogy ez 
az 1900-iki hiányoknál történt. Ügy hogy tényleges és valóságos 
hiánynak csak azt az anyagot tekinthetjük, mely két vagy több 
egymásutáni revízió idején sem volt meg. 

Az 1900. és 1905-iki eredmények alapján megállapítottuk, 
hogy mindkét revízió idején 563 kötet bizonyult hiányzónak: 
vagyis 205,171 kötetszámnál a hiány 0*27 százalékot tesz, s így 
mélyen alatta marad annak a perczentuális számnak, melyet 
nagy használatnak kitett könyvtáraknál a tapasztalat megállapított 

Tekintve, hogy a könyvtár a múlt század hetvenes éveiben 
történt nagy rendezésekor a könyvek lajstromozása körül sok hiba 
történt, s hogy általános revízió az egyre növekvő használatnak 
kitett könyvtárban 1900-ig sohasem volt, továbbá hogy a már 
évek óta fenyegető módon mutatkozó helyszűke folytonos áthelye- 
zéseket igényel, s ezzel a könyvek sorrendében mindig zavar 
áll elő, a fönti eredményt szerfölött örvendetesnek kell jelezni, 
annyival is inkább, mert biztos remény van, hogy további nyo- 
mozások által az 563 hiányzó kötetből még több fog előkerülni. 

A könyvtár hivatalos személyzetének létszámában mindenek- 
előtt ama súlyos veszteségről kell beszámolni, mely a könyvtárat 
dr. Esztegár László múzeumi őrnek, a Magyar Könyvszemle 
segédszerkesztőjének június hó 3-ikán, Abbáziában bekövetkezett 
halálával érte. Az elköltözött nemes gondolkozásával, fenkölt lel- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 91 

kével és széleskörű irodalmi ismereteivel a könyvtári tisztikar 
legkiválóbb tagjai közt foglalt helyet, s a kollegiális érzés min- 
denkor kegyelettel fog megemlékezni a korán elhunyt nagytehetségű 
és kiváló lelki műveltségű társról. Temetése június 8-ikán Szamos- 
újvárott ment végbe, s végtisztességén a Nemzeti Múzeum és a könyv- 
tár részéről dr. Fejérpataky László osztályigazgató és dr. Sebestyén 
Gyula őr jelentek meg, s ez utóbbi a könyvtár nevében szép 
beszéddel búcsúztatta el a derékon ketté tört, értékes fiatal életet. 

A halálozás által megürült helyre fokozatos előléptetések 
történvén, a könyvtárhoz II. osztályú segédőrré dr. Gulyás Pál 
könytári napidíjas gyakornok neveztetett ki. Egyéb létszámbeli 
változások a következők: 

Dr. Sebestyén Gyula múzeumi őr ő Felsége legmagasabb 
elhatározásával igazgató őri czímet és jelleget nyert; Varjú 
Elemér II. osztályú segédőr, I. osztályú segédőrré neveztetett ki. 
Fokozatos előléptetésben részesültek dr. Melich János I. osztályú 
és dr. Vértesy Jenő II. osztályú segédőrök. Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, igazgató őr irodalmi kötelezettségeinek teljesítésére 
egy évi szabadságot nyert; ez időtartamra ügykörének részleges 
ellátására ideiglenes kisegítő erő alkalmaztatott. Úgyszintén szük- 
ségessé vált a fokozott látogatásnak és meghosszabbított használati 
időnek megfelelőleg a könyvtári ruhatárnál még egy kisegítő 
alkalmazása ; úgy hogy ez idő szerint, beleértve az írógépkezelőt 
is, kilencz napidíjas van a könyvtár szolgálatában, és az összes 
tisztviselők, díjnokok, felügyelő- és szolgaszemélyzet száma jelenleg 
harminczötöt ért el. 

A könyvtár tisztviselői közül, eltekintve a családi levéltárak 
átvétele, könyvek és különösen oklevelek vásárlása czéljából tör- 
tént hivatalos kiküldetésektől, következők tettek hivatalos utazá- 
sokat: dr. Fejérpataky László osztályigazgató minisztertanácsi 
megbízás alapján a kormány és a Nemzeti Múzeum képviseletében 
résztvett a Liègeben kéziratok, oklevelek, érmek és pecsétek 
reprodukcziója tárgyában tartott nemzetközi kongresszuson; a 
Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő rovatából nyert anyagi támo- 
gatással dr. Melich János I. oszt. segédőr Pozsonyban, Nyitrán 
és Pécsett végzett könyv- és levéltári kutatásokat a régi magyar 
helyesírás elveinek megállapítása czéljából; Koimts László I. oszt. 
segédőr Kolozsvárt és Aradon tanulmányozta az 1848/49-ea nyom- 



92 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

tatványoknak összegyűjtött anyagát; dr. VértesyJenö II. oszt. segédőr 
Szatmárott, Nagykárolyban és Debreczenben Kölcsey Ferencz éle- 
tére és működésére vonatkozólag gyűjtött adatokat a városi és 
vármegyei levéltárakban. 

A könyvtárban rendezett történeti és irodalomtörténeti kiál- 
lításnak 339 látogatója volt, jobbára tanáraik vezetése alatt meg- 
jelenő iskolai növendékek, kiknek a könyvtári tisztviselők szolgáltak 
magyarázatokkal. 

A könyvtár folyóirata, a Magyar Könyvszemle, KóUányx 
Ferencz jaáki apát, igazgató-őr szerkesztésében pontosan megjelent 
évnegyedes füzeteiben híven beszámolt a könyvtári és bibliográfiai 
mozgalmakról, képet adott a könyvtár belső életéről, közzétette a 
köteles sajtótermékek beküldésére hivatott hazai könyvnyomdák 
teljes jegyzékét, feltüntette az ezek körében az év folyamán beállott 
változásokat és közölte az 1904. évi hazai hírlapirodalom jegyzékét. 
À könyvtár kiadásában megjelent a Széchényi orsz. könyvtár rész- 
letes történetének I. kötete, mely az alapító Széchényi Ferencznek 
1820-ban bekövetkezett haláláig adja elő a könyvtár múltját; a mű 
szerzője Kottúnyi Ferencz jaáki apát, igazgató-őr. 

A könyvtárhoz érkezett és elintézett hivatalos ügyiratok 
száma 659 (1904-ben 870) volt. Az olvasóterem látogatására egy 
év alatt 3670 igazolójegy adatott ki (1904-ben 3436 db). 

A könyvtár négy osztályában a gyarapodás együttes száma, 
a letéteményezett családi levéltáraknak még rendezetlen anyagát 
nem számítva, 144,349 db (1904-ben a gyarapodás a Szent-Ivány 
Zoltán-féle halotti jelentés-gyűjtemény 100,000-re tehető darab- 
számával együtt 242,565 db volt). Mindezen osztályokban egy év 
alatt 44,714 használó fordult meg (1904-ben 33,389), kik a 
könyvtár állományából összesen 206,400 darabot vettek igénybe 
(1904-ben 128,575 darabot). 

A könyvtár négy osztályának gyarapodási, használati és fel- 
dolgozási eredményeit a következő adatok mutatják: 

I. A nyomtatványt osztály gyarapodása: Kötelespéldányok' 
ban: 9289 (1904-ben 13,074), ajándék útján 876 (1904-ben 767), 
vétel útján 624 (1903-ben 934), áthelyezés czímén 44 (1904-ben 27), 
csere útján 4 db, összesen 10,837 (1904-ben 14,802 db). 

A könyvtárilag feldolgozandó évi gyarapodáshoz járul még 
35,159 db (1904-ben 30,708 db) aprónyomtatvány, melyek anya- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 93 

guk természete szerint tíz csoportra osztva és beérkezésük ideje 
szerint évnegyedes csomagokban megőrizve ekkép oszlanak meg: 

1. Gyászjelentések 6842 db 

2. Zárszámadások és üzleti jelentések 2745 » 

3. Egyházi körlevelek 318 » 

4. Periratok 68 » 

5. Hivatalos iratok 828 » 

6. Műsorok 2320 » 

7. Alapszabályok 957 » 

8. Színlapok 10,503 » 

9. Falragaszok 7030 » 

10. Vegyes aprónyomtatványok 3548 » 

Összesen: 35,159 db. 

A nyomtatványi osztály összes gyarapodásának darabszáma 
tehát 45,996 (1904-ben 45,510 db). 

Könyvek vásárlására 5280*56 korona, 139-40 márka és 8*75 
frank fordíttatott. (1904-ben a vásárlási összeg sokkal nagyobb 
volt, ú. m. 8061-95 korona, 82970 márka, 22 lira, 66 hollandi 
forint és 1298 rubel.) 

A könyvtár nyomtatványi osztályát ajándékokkal a követ- 
kezők gyarapították: 

Áldásy Antal, Állami számvevőszék elnöke, Állatorvosi fő- 
iskola, Avetaranian I. Coumen. 

Bába Kalauz szerkesztősége, Balogh Jenő, Baltimorei Peabody 
Institute, Bánó Jenő, Bányai Elemér, Baross Gyula, Bartalos Gyula. 
Basset Bene (Alger), Baumgarten Ferencz, Beck Jgnácz, Bécsi k. u. k. 
Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécsi Statistische- Centralcommission, 
Bécsi tudományos Akadémia, Belga ipar- és közmunkaügyi minisz- 
térium, Belügyminisztérium, Bergh Ferencz, Bertalotti Bruno (Porto), 
Borsod- m iskolczi közművelődési egyesület, Bosnyák-herczegovinai orsz. 
kormány, Braumüller W. (Bécs), Brooklyni Institute of Arts and 
Sciences, Brust Béla, Bubics Zsigmond, Budapest székesfőváros pol- 
gármestere, Budapest székesfőváros statisztikai hivatala, Budapest 
székesfőváros tanácsa, Budapesti keresk. és iparkamara, Budapesti 
kir. orvosegyesület, Budapesti tud. egyetem bölcsészeti kara, Buda- 
pesti tud. egyetem jogi kara, Budapesti tud. egyetem tanácsa. 

Chicagói University of Chicago Press, Coubertin Pierre (Auxerre). 
Csáthy Ferencz. 

Danzigi Westpreussisches Provinzial-Museum, Debreczen város 
tanácsa, Délmagyarországi tört. és régészeti múzeum-egylet, Del 
Prato Alberto (Parma), Demkő György, Dézsy Dénes, Diószegi 



92 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

tatványoknak összegyűjtött anyagát; dr. Vértesy Jenő II. oszt. segédőr 
Szatmárott, Nagykárolyban és Debreczenben Kölcsey Ferencz éle- 
tére és működésére vonatkozólag gyűjtött adatokat a városi és 
vármegyei levéltárakban. 

A könyvtárban rendezett történeti és irodalomtörténeti kiál- 
lításnak 339 látogatója volt, jobbára tanáraik vezetése alatt meg- 
jelenő iskolai növendékek, kiknek a könyvtári tisztviselők szolgállak 
magyarázatokkal. 

A könyvtár folyóirata, a Magyar Könyvszemle, Kóüányi 
Ferencz jaáki apát, igazgató-őr szerkesztésében pontosan megjelent 
évnegyedes füzeteiben híven beszámolt a könyvtári és bibliográfiai 
mozgalmakról, képet adott a könyvtár belső életéről, közzétette a 
köteles sajtótermékek beküldésére hivatott hazai könyvnyomdák 
teljes jegyzékét, feltüntette az ezek körében az év folyamán beállott 
változásokat és közölte az 1904. évi hazai hírlapirodalom jegyzékét. 
À könyvtár kiadásában megjelent a Széchényi orsz. könyvtár rész- 
letes történetének I. kötete, mely az alapító Széchényi Ferencznek 
1820-ban bekövetkezett haláláig adja elő a könyvtár múltját; a mű 
szerzője KóUányi Ferencz jaáki apát, igazgató-őr. 

A könyvtárhoz érkezett és elintézett hivatalos ügyiratok 
száma 659 (1904-ben 870) volt. Az olvasóterem látogatására egy 
év alatt 3670 igazolójegy adatott ki (1904-ben 3436 db). 

A könyvtár négy osztályában a gyarapodás együttes száma, 
a letéteményezett családi levéltáraknak még rendezetlen anyagát 
nem számítva, 144,349 db (1904-ben a gyarapodás a Szent-Ivány 
Zoltán-féle halotti jelentés-gyűjtemény 100,000-re tehető darab- 
számával együtt 242,565 db volt). Mindezen osztályokban egy év 
alatt 44,714 használó fordult meg (1904-ben 33,389), kik a 
könyvtár állományából összesen 206,400 darabot vettek igénybe 
(1904-ben 128,575 darabot). 

A könyvtár négy osztályának gyarapodási, használati és fel- 
dolgozási eredményeit a következő adatok mutatják: 

I. A nyomtatványt osztály gyarapodása: Kötélespadányók- 
ban: 9289 (1904-ben 13,074), ajándék útján 876 (1904-ben 767), 
vétel útján 624 (1903-ben 934), áthelyezés czímén 44 (1904-ben 27), 
csere útján 4 db, összesen 10,837 (1904-ben 14,802 db). 

A könyvtárilag feldolgozandó évi gyarapodáshoz járul még 
35,159 db (1904-ben 30,708 db) aprónyomtatvány, melyek anya- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchéuyi orsz. könyvtára az 1905. évben 93 

guk természete szerint tíz csoportra osztva és beérkezésük ideje 
szerint évnegyedes csomagokban megőrizve ekkép oszlanak meg: 

1. Gyászjelentések 6842 db 

2. Zárszámadások és üzleti jelentések 2745 » 

3. Egyházi körlevelek 318 > 

4. Periratok 68 » 

5. Hivatalos iratok 828 » 

6. Műsorok 2320 » 

7. Alapszabályok 957 > 

8. Szinlapok 10,503 » 

9. Falragaszok 7030 » 

10. Vegyes aprónyomtatványok 3548 » 

Összesen: 35,159 db. 

A nyomtatványi osztály összes gyarapodásának darabszáma 
tehát 45,996 (1904-ben 45,510 db). 

Könyvek vásárlására 528056 korona, 18940 márka és 8*75 
frank fordíttatott. (1904-ben a vásárlási összeg sokkal nagyobb 
volt, ú. m. 8061-95 korona, 82970 márka, 22 lira, 66 hollandi 
forint és 1298 rubel.) 

A könyvtár nyomtatványi osztályát ajándékokkal a követ- 
kezők gyarapították: 

Aldásy Antal, Állami számvevőszék elnöke, Állatorvosi fő- 
iskola, Avetaranian I. Coumen. 

Bába Kalauz szerkesztősége, Balogh Jenő, Baltimorei Peabody 
Institute, Bánó Jenő, Bányai Elemér, Baross Gyula, Bartalos Gyula, 
Basset René (Alger), Baumgarten Perencz, Beck Ignácz, Bécsi k. u. k. 
Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Bécsi Statistische- Centralcommission, 
Bécsi tudományos Akadémia, Belga ipar- és közmunkaügyi minisz- 
térium, Belügyminisztérium, Bergh Ferencz, Bertalotti Bruno (Porto), 
Borsod-miskolczi közművelődési egyesület, Bosnyák-herczegovinai orsz. 
kormány, Braumüller W. (Bécs), Brooklyni Institute of Arts and 
Sciences, Brust Béla, Bubics Zsigmond, Budapest székesfőváros pol- 
gármestere, Budapest székesfőváros statisztikai hivatala, Budapest 
székesfőváros tanácsa, Budapesti keresk. és iparkamara, Budapesti 
kir. orvosegyesület, Budapesti tud. egyetem bölcsészeti kara, Buda- 
pesti tud. egyetem jogi kara, Budapesti tud. egyetem tanácsa. 

Chicagói University of Chicago Press, Coubertin Pierre (Auxerre). 
Csáthy F er en ez. 

Danzigi Westpreussisches Provinzial-Museum, Debreczen város 
tanácsa, Délmagyarországi tört. és régészeti múzeum-egylet, Del 
Prato Alberto (Parma), Demkó György, Dézsy Dénes, Diószegi 



94 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

Győző, Dollinger Gyula, Donath Imre, Dunamelléki ev. ref. egyház- 
kerület, Dunántúli ág. h. ev. püspök. 

Éber László, Éble Gábor, Egri érseki iroda, Eisler Mátyás. 
Emich Gusztáv, Erdélyi Kárpát- egyesület, Erdélyi orsz. múzeum 
könyvtára, Erdélyi Pál. 

Farkasfalvi Imre, Fejérpataky László, Fejes Áron, Feldmann 
Gyula, Földmívelé8tigyi m. kir. minisztérium, Földtani intézet, Fő- 
rendiházi iroda, Fraknói Vilmos, Frankfurti Rotschild-könyvtár. 

Ghyczy Béla, Gillming Ferenczné, Glasgowi Hunterian Museum., 
Goldzieher Károly, Gömör-Kis-Hont vármegye gazdasági egyesülete. 
Gráczi Verein für Steiermark, Gurányi László, Gyöngyössy László 

Habanai Biblioteca Nációnál, Havas Rezső, Herczegprimási 
iroda, Herman Ottó, Horváth Géza, Hutyra Ferencz. 

Incze Henrik, Isoz Kálmán, Izraelita magyar irodalmi társulat 

József-műegyetem rektora. 

Kalocsai érseki iroda, Kassai múzeum igazgatósága, Katona 
Lajos, Képviselőházi iroda, Kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, 
Kereszty István, Komjáthy Vidor, Komlóssy Arthur, Közgazdasági 
Közlemények szerkesztősége, Központi statisztikai hivatal, Krakói 
tud. Akadémia, Krock F. (Kopenhága), Kvassay István. 

Leszlényi Imre, Loesche Georg (Bécs). 

Mágócsi-Dietz Sándor, Magyar heraldikai és genealógiai tár- 
saság, Magyar Nemzeti Múzeum irodája, Magyar ormithologiai köz- 
pont, Magyarországi Kárpát-egyesület, Magyar Tud. Akadémia, 
Márki Sándor, Marosi Arnold, Mattyasovszky Kasszián, Melbournei 
Public Library of Victoria, Meteorológiai és földmágnességi intézet. 
Miskolczi keresk. és iparkamara, Mocsáry Béláné, Morandi Luigi 
(Kóma), Móricz Pál. Moszkvai Cvetajev, Múzeumok és Könyvtárak 
orsz. Főfelügyelősége, Myskovszky Emil. 

Nagybányai Múzeum- egyesület, Nyitrai róm. kath. főgimnázium. 

Olasz közoktatásügyi minisztérium, Országos állatvédő egye- 
sület, Osztrák kereskedelemügyi minisztérium. 

Pannonhalmi főapát, Paur Ödön, Pénzügyi Hirlap szerkesztő- 
sége, Pénzügyminisztérium, Piepers M C, Portugália szerk. (Porto) 
Posta- és távirda-igazgatóság, Pozsonyi kir. jogakadémia, Pozsonyi 
kir. kath. főgimnázium igazgatósága, Putnam Herbert (Washington). 

Rácz Géza, Rátky Sándornó, Rendőrfőkapitányság, Réthy 
Antal, Rio de Janeirói Bibliotheca e museo da Marinha, Rózsa 
Imre, Roth Gyula (New-York). 

Sebestyén Gyula, Sepsiszentgyörgy város tanácsa, Smithsonian 
Institution (Washington), Spóner Andor, Steiner Lajos (New-York). 
Stokholmi Königl. Utrikes-Departement, Stokholmi Nordisca Museei 
Svajczer Ilka. 

Szabó László, Szádeczky Lajos, Szalay Imre, Szalay László. 
Szemák István, Szendrey János, Szinnyei Ferencz, Szontagh Jenő. 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 95 

Tódoron Endre, Tokyoi Imperial University, Tóth József, 
Trieszti általános biztosító társaság, Turchányi Ödön, Turopolje nemes 
község, »Turul« szerk. 

Újvidéki Matica Srpska, Upsalai egyetemi könyvtár. 

Vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium, Varjú Elemér, 
Városy Gyula, Velősy Lipót, Verseczi városi múzeum, Veszprémi 
káptalan, Vízépítési igazgatóság, Vutkovics Sándor. 

Walter Gyula, Washingtoni Library of Congress, Weinwurm 
Antal, Wieländer Michael (Bécs), Windt Alfréd (Bécs), Würzburgi 
phys.-med. Gesellschaft. 

Zalatnai Önképzőkör szerkesztősége, Zsemley Oszkár, Zsilinszky 
Lajos. 

Az ajándékozók száma e szerint 182 (1904-ben 175). 

A szerzemények közül kiemelendő három Régi Magyar 
Könyvtári könyv, u. m. 1. Breviárium secundum usum ecclesiae 
Strigoniensis. Velencze 1519. — 2. Sylvester János, Újtestamentum, 

Sárvár, 1541 3. Szenczi Molnár Albert, Szent Biblia, Amsterdam, 

1700. A két első nyomtatvány a Nemzeti Múzeum csonkább pél- 
dányainak átengedésével néhai Mátyás Flórián könyvtárából csere 
útján szereztetett meg. 

A könyvtár olvasótermének látogatottsága a meghosszab- 
bított nyitási idő következtében, úgyszintén a könyvtári használat 
is rohamos emelkedést mutat. A lefolyt évben az olvasótermet 
37,422 egyén látogatta, kik 89,229 kötetet használtak. (1904-ben 
az olvasók száma 26,613 volt, 65,204 darab könyvhasználattal). 
Kikölcsönzés útján pedig 2279 egyén 3750 kötet könyvet használt a 
könyvtárból. (1904-ben 2910 egyén 4354 könyvet kölcsönzött ki.) 

A könyvtári feldolgozás eredményét a következő számok 
mutatják: Egy év alatt 6695 mQ osztályoztatott, melyekről 9398 
könyvtári czímlap készült. (1904-ben az évi eredmény 6170 mű 
8526 czédulával.) Kötés alá 1219 mű került 1781 kötetben. (1905- 
ben 1212 mű 1510 kötetben.) 

A köteles nyomdatermékek kezelését végző iroda munkás- 
sága a következő adatokból tűnik ki: Az irodába egy év alatt 
2323 nyomtatványcsomag "érkezett (1904-ben 2098); az iroda 
pedig 2395 postai küldeményt, jobbára átvételi elismervényeket 
továbbított (1904-ben 2170-et); ezek közül 760 be nem küldött 
sajtótermékek reklamálása volt (1904-ben 686). A könyvtár a 
lefolyt évben 27 esetben (1904-ben 37-szer) kereste meg a köz- 



% A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

alapítványi ügyigazgatóságot, hogy az 1897. évi XLI. t ez. intéz- 
kedései ellen vétő nyomdatulajdonosokkal szemben peres eljárást 
indítson. 

E peres eljárások eredményéül a Széchényi orsz. könyvtár 
javára következő nyomdák marasztaltattak el pénzbüntetésben és 
megfelelő kártérítésben: 

Baksy Barna budapesti ny 14*20 kor. 

Bartalits Imre budapesti ny 10* — 

Budai Aladár budapesti ny 22*44 

Dicsőszentmártoni »Erzsébet« ny 4*64 

Engel Lajos szegedi ny 10* — 

Freisinger Mór komáromi ny 10' — 

»Függetlenség« aradi ny 30" — 

Hay és Grün jászberényi ny 24* — 

Hegyi Jenő »Unió« fiumei ny 37*64 

Hungária újvidéki ny 66* — 

Kalmár Nándor aradi ny 15*88 

Kaufmann Ábrahám máramarosszigeti ny 10*40 

Moskóczi Ferenczné turóezszentmártoni ny 7* — 

Műszaki irod. és nyomdai r. t. budapesti ny 38* — 

Nyiry Lajos gödöllői ny 10* — 

Pléstity és Horváth zentai ny 10*38 

Sichermann Mór máramarosszigeti ny 5* — 

Sonnenfeld Ármin ó-sziváczi ny 2*30 

Szabados Sándor szabadkai ny 12*04 

Sziklai Lajos lugosi ny 3*80 

Téván Adolf békéscsabai ny 20*12 

Wettel és Veronits verseczi ny 30*45 

Wunder Rezső zsombolyai ny 6*20 » 

Összesen 400*09 kor. 

II. A kézirattár évi gyarapodása ajándékozás útján 6 kéz- 
irat, 37 irodalmi levél, 4 irodalmi analeeta; vétd útján 49 kéz- 
irat, 89 irodalmi levél, 21 irodalmi analeeta, 17 fényképmásolat: 
letéteményezés útján 3 kézirat. Az évi gyarapodás darabszáma 
tehát 226 (1904-ben 1684). 

Kéziratok vásárlására összesen 20,564*10 korona és 6585*30 
márka fordíttatott; e tekintélyes összegből azonban 20,000 korona 
és 6500 márka nem terheli a könyvtár dotáczióját, mert ezen 
rendkívüli előnyös alkalmi vételekre fordított összegek fedezetéről 
a magas kormány külön intézkedéssel gondoskodott. 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 97 

Kéziratokai a következők ajándékoztak: 

Csiky Ernő, Emich Gusztáv, Rakssányi Gyula, Ráth Györgyné 
szül. Melsiczky Gizella, Szontagh Antal és három ismeretlen. 

A Dunántúli Közművelődési Egyesület Doby Antal genealó- 
giai kéziratait helyezte el letétemény gyanánt a könyvtárban. 

Ezen kívül az Erkel család az 1904-ben megvásárolt Erkel 
Ferencz-féle nagybecsű hagyatékot két értékes darabbal egészi- 
tette ki; ezek Schubert »Die Nacht 1817« czímű dalának és 
Mosonyi (Brandt) Mihály Erkelhez írt üdvözlő kardalának eredeti 
kéziratai. 

Az ajándékozott kéziratok közt legértékesebb néhai Ráth 
György levelezése, melyet özvegye készséggel bocsátott a könyvtár 
rendelkezésére; a levélírók közt előjönnek: gróf Apponyi György, 
gróf Andrássy György, Horváth Boldizsár, gróf Keglevich István, 
Ipolyi Arnold, Majláth György, Zumbusch bécsi szobrász és mások. 

A gyarapodásból felemlítendők még Karács Teréz kéziratai, 
az irodalmi levelek közt pedig Barna Lajos, Courtens Ferencz, 
Mainville-Fodor Jozefin, Prille Kornélia, Pulszky Ferencz, Egressy 
Gábor, Kisfaludy Sándor, Vadnay Károly, Gaal György, Kertbeny 
Károly, E. Kovács Gyula, gróf Kuun Géza, Lévay József, Szemere 
Miklós, Tilgner Viktor stb. újabban szerzett levelei. 

Habár a kézirattár növekedése a lefolyt évben darabszám 
szerint nem volt nagy, belső érték szempontjából az 1905-iki évi 
gyarapodás párját ritkitja, a mennyiben a rendkívüli kedvező 
alkalom és a kormány bőkezű gondoskodása nem kevesebb mint 
nyolcz darab, magyar vonatkozású középkori kódexet juttatott a 
Széchényi orsz. könyvtár tulajdonába. 

Ezek közt a legdíszesebb a Rosenthal Jacques müncheni 
könyvárustól 6500 márkáért megvett fényes hártya-kézirat (Dávid 
zsoltárai), eredeti vörös bársony kötésben. A kódex a renaissance 
ízlésében s a Korvin-kódexre emlékeztető modorban kifestett 
kettős czímlap czímereinek bizonysága szerint Nagylucsei Orbán 
egri és bécsi püspök, Mátyás király kincstartója és bizalmas híve 
(1486—1493) számára készült. 

Nagybecsű az Emich Gusztáv udv. tanácsostól 20,000 kor. 
vételáron megszerzett hét darab középkori kódex, melyek között 
egy kétségtelen Korvin-kódex is van. Ez az irodalmilag már ismert 



98 Á Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyviára az 1906. évben 

»Commentum Rhetoricorum Victorini«, melyet kitűnően fenntar- 
tott díszes bőrkötése, oly modorú könyvdiszítése, a minő a Nem- 
zeti Múzeum Korvin-kódexei között eddigelé képviselve nem volt, 
továbbá az a körülmény, hogy a kéziratot Vitéz János, Mátyás 
király nevelője javította, tesz első rangú érdekességgé. E Korvin- 
kódex a Nemzeti Múzeumban őrzöttek közt a tizenegyedik, a 
melynek hitelességéhez kétség nem fér. 

A Korvina történetéhez nagybecsű adalékot nyiyt a Surriano 
Antal által 1513 és 1514-ben a budai királyi könyvtárban másolt 
kézirat, mely öt Korvin-kódexből tartalmaz kivonatokat. Ez öt 
kódex közül három ma is megvan a bécsi udvari könyvtárban. 

Az Emich-féle többi magyar vonatkozású kéziratok a követ- 
kezők: egy, a XIV. század folyamán írt breviárium, melynek nap- 
tára a magyar szenteket is tartalmazván, a kézirat kétségtelenül 
valamely magyarországi szerzet részére készült. Egy XV. századi 
papiros kézirat Aeneas Sylviusnak, a későbbi II. Pius pápának 
beszédeit, a többi közt a magyarországi követekhez mondottat 
tartalmazza. A »Libro della beata Margarita de re de Ongaria« 
czímű, a XV. század végéről való olaszországi kézirat a Boldog 
Margitnak, IV. Béla király leányának tulajdonított imádságos 
könyvet foglalja magában. Két kéziratban pedig Kapisztrán 
Jánosnak, Hunyadi János fegyvertársának két latin értekezése 
van meg. 

A kézirattárat a lefolyt évben 302 kutató kereste föl, kik 
annak állományából 772 kéziratot és 7630 irodalmi levelet hasz- 
náltak. Hivatalos megkeresésre 21 esetben 41 kézirat és 26 iro- 
dalmi levél kölcsönöztetett ki. A használók száma tehát együttvéve 
323, a használt daraboké pedig 8469. (1904-ben 247 kutató 633 
darabot használt.) 

A végzett munkát illetőleg felemlítendő, hogy az újabb szer- 
zemények feldolgozásán kívül megkezdett és befejezést nyert az 
irodalmi analecták csoportjának lajstromozása; az Erkel-féle gyűj- 
temény rendezése alkalmából »Musica« czímen egy ty kézirattári 
szakcsoport létesíttetett; az 1904. év folyamán megszerzett súgó- 
könyvekből külön gyűjtemény alakíttatott; rendeztetett a Viczay 
és Fejér váry- féle leveles-gyűjtemény, s a Pulszky Ferencz-féle 
nagy terjedelmű levelezés rendezése megkezdődött. Ezen kívül 
a nyár folyamán az egész kézirattár anyaga revízió alá vétetett 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 99 

III. A hirlapkönyvtár gyarapodása: Kötetes példányokban 
(a törvényben előírt módon, t. i. havi vagy évnegyedes csoma- 
gokban, úgyszintén szabályellenesen, egyes számonként küldve) 
87,073 hirlapszám (1904-ben 87,260); ajándék útján 132 hirlap- 
szám; vásárlás utján összesen 199-80 koronáért 2307 hirlapszám; 
áthelyezés útján a könyvtár nyomtatványi osztályából 305 hirlap- 
szám. Az összes gyarapodás tehát 89,817 szám (az 1904. évi 
eredmény 89,361 szám). 

Ajándékozók voltak a Nemzeti és Országos Kaszinón kívül, 
melyek évek óta minket közelebbről érdeklő külföldi hírlapok 
egész sorát bocsátják a hirlapkönyvtár rendelkezésére, dr. Gulyás 
Pál és a washingtoni Smithsonian Institution. 

A vásárolt hírlapok közt kiemelendők a Miku Emiliántól 
vett oláh, és Breyer Mirkó zágrábi könyvárustól vásárolt horvát- 
országi újságok egyes régibb évfolyamai. 

A hirlapkönyvtár olvasótermét 4190 olvasó látogatta, kik a 
könyvtárban 9057 hirlapkötetet használtak; kikölcsönzés útján 
pedig 81 egyén 212 hirlapkötetet használt a könyvtáron kívül. 
Összesen tehát egy év alatt 4271 egyén 9269 hirlapkötetet vett 
igénybe (1904-ben 3310 olvasó 7326 kötetet használt). 

A hirlapkönyvtár végzett munkája, az egyre rohamosan 
növekedő kiszolgáláson kívül a következő: czéduláztatott 129 új 
hírlap 1181 évfolyama (1904-ben 163 hírlap 1112 évfolyama); 
átnézetett 1Ő57 hírlap 63,694 száma (1904-ben 1164 hírlap 
92,118 száma). Beköttetett 1676 kötet hírlap, összesen 3611*47 kor. 
értékben. 

Az új szerzemények elkönyvelésében és feldolgozásában nem 
volt fennakadás; de zavarólag hat a feldolgozásra, kivált az 
ellenőrzésre az az évek óta felpanaszolt és javulást nem mutató 
körülmény, hogy a nyomdatulajdonosok és kiadók egy része a 
hírlapokat még mindig nem az 1897. évi XL1. törvényczikkben 
előírt módon, hanem egyes számonként küldi be. 1905-ben 
is 19,618 hirlapszám érkezett egyes számonként (1904-ben 
15,519 szám). 

IV. A levéltár gyarapodása: ajándék útján 372 db irat, vétel 
útján 4873 db irat, áthelyezés útján (a könyvtár egyéb osztályaiból) 
135 db irat, letétemény útján, két alább említendő családi levél- 
tárnak még pontosan össze nem számított anyagán kívül, 2930 db 



100 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

irat. Az összeszámított iratok mennyisége tehát 8310. Ezen kivül 
a levéltárba tétetett át a Szent-Ivány Zoltán-féle gyászjelentés- 
gyiytemény kiegészítéséül a nyomtatványi osztályba köteles sajtó- 
termék gyanánt érkező halotti jelentés-anyag, 68 nagy csomagban, 
sok ezerre menő darabszámmal. 

Levéltári darabokat ajándékoztak a következők: 

Özv. Bartay Edéné örökösei, Bossányi Lajos, Doby Antal, 
Emich Gusztáv, Pejérpataky László, Gillming Ferencz és Hermina, 
Gohl Ödön, Hajnal István, Horváth Sándor, Laendler Pál, Medgyesi 
Ferencz, Miticzky Gyula, Nagy Lajos, Nagybányai Múzeum-egyesület, 
Pór Antal, Richter Ferencz, Sárközy Imre, dr. Schönherr Gyula, 
br. Skerlecz Iván, Svajczer Ilka, dr. Szabó László, id. Szinnyei 
József, Thallóczy Lajos, Tóth-Kádár Vilmos, Varjú Elemér, Wein- 
wurm Antal. 

A levéltár gyarapítására 10,526 korona és 97 , 10 német 
márka fordíttatott. 

E vételösszegben 8000 koronával szerepel egy teljes, régi 
családi levéltár vételára. E levéltár, mely 4625 darab iratot foglal 
magában, a Nyitraszerdahelyi Zerdahelyi családé, a mely a többi 
közt a középkorból 8 db Árpádkori, 49 db XIV., 62 db XV. szá- 
zadi, 17 db 1526 előtti eredeti oklevelet és 42 oklevélmásolatot 
tartalmaz. 

A múzeumi törzsanyag gyarapodásából 150 db az eredeti 
középkori oklevelek, 6482 db az újabbkori iratok, 77 db az 
1848/9-es gyűjtemény és 47 darab a nemesi iratok és czímeres- 
levelek csoportjára esik. 

A középkori oklevelek csoportjából különösen kiemelendő: 
IV. László egy 1283. évi oklevele, a győri káptalan 1307. évi 
kiadványa, mely Otto király egy okleveléről tesz említést, Czillei 
Frigyes és Ulrik grófoknak 1448-ban kelt okirata, mely a Czillei 
Erzsébet és Hunyadi Mátyás eljegyzése tárgyában létrejött meg- 
állapodások megerősítését foglalja magában és egy, Carvajal János 
bibornok számára 1455-ben kiállított utalvány, melyen a bibornok 
aláírása és pecsétje is megvan. 

Az újabbkori iratok közül nevezetesebbek: egy hivatali 
kifüggesztésre szánt táblázat, mely I. Ferdinánd király gyerme- 
keinek születésére és megkeresztelésére tartalmaz pontos ada- 
tokat; továbbá Thököly Imre vajdahunyadi uradalmának számadás- 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 101 

könyvtöredéke az 1675—1684. évekből, és Savoy ai Eugénnek a 
a Rákóczi-mozgalmak tárgyában irott 1703. évi levele. 

A legújabb kor irataiból kiváló érdeküek a következők : 
gróf Andrássy Gyulának öt levele Kossuth Lajoshoz az 1849. év 
utolsó négy hónapjából és Kossuthnak az egyik levélre 1849. 
szept 20-ikán irott felelete; Nagy Sándor József tábornok 19 db 
levele 1849-ből, Klauzál Gábor levelei, és Kossuthnak Csanády 
Sándorhoz és a karczagiakhoz intézett levele. A levéltárba kerültek 
Erkel Ferencz zeneköltőnek kitüntetési oklevelei is, számszerint 
14 darab. 

A letéteményezett családi levéltárak száma a lefolyt év alatt 
négygyei gyarapodott; korábban letéteményezett levéltárak pedig 
több nevezetes kiegészítésben részesültek. 

Uj levéltárak: 

1. A 2?opya2/-családé, melyet Bogyay Elemér adott át a 
Múzeumnak. 

A Arínyet-Merse-családé, melynek átadója Szinyey-Merse 
Fái festőművész. 

3. A Tarányi-Oszterhtiber-csálÁdé, melyet Tarányi-Oszter- 
huber Ferencz helyezett letéteménybe. Az azóta teljesen rendezett 
levéltár 4 db XVII., 60 db XVIII. és 113 db XIX. századi, össze- 
sen 177 darab iratot foglal magában; különös érdekessége a Deák 
Ferenczre vonatkozó adatokban van. 

4. A Zathureczky-csàléidnak Zathureczky Kálmán által át- 
adott levéltára, mely azóta rendeztetvén, konstatáltatott, hogy 
benne 1528 db, túlnyomó nagy részben XVII. századi irat van. 

Ez új letéteményekkel a Nemzeti Múzeumban elhelyezett 
családi levéltárak száma hetvenhatra emelkedett. 

Korábban letéteményezett családi levéltárak közül a követ- 
kezők részesültek kiegészítésekben : 

1. A Rétyi Antos-csa\Ád levéltárát Antos Károly 1 db irat- 
tal egészítette ki. 

2. A Zwio-család levéltárának kiegészítéséhez Luka László 
járult 222 db jobbára XVIII— XIX. századi irattal. 

3. A Berzeviczy-Qs&X&d kihalt bárói ága levéltárának kiegé- 
szítésére Szmrecsányi Miklós min. tanácsos mintegy 1000 darab 
iratot adott át. Azóta a bárói ág levéltára teljesen rendeztetvén, 
megállapíttatott, hogy benne 1 db középkori, 2(5 db XVI., 326 



102 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1Ô05. évben 

db XVII., 2003 db XVIII, 2406 db XIX. századi irat, 28 genea- 
lógiai tábla, 13 db rajz és 55 db levéltári lajstrom, összesen tehát 
5858 darab irat van. 

4. A gr. Széchényi-család levéltárát gr. Széchényi Sándor 
1 db irattal, 

5. a Aeirmay-családét Kársa Ferencz szintén 1 db irattal 
gazdagította. 

6. A Kölesei Kende- család levéltárához kiegészítésül Kende 
Péter cs. és kir. kamarás a család cseke-helmeczi ágának iratait adta át. 

A levéltárat a lefolyt évben 380 kutató kereste föl, a kik 
annak állományából 93,183 iratot és 9 pecsétlenyomatot hasz- 
náltak; ezenkívül 39 térítvényre 2453 darab irat és 8 fénykép- 
másolat kölcsönöztetett ki. összesen tehát 419 egyén a levéltár- 
ból 95,683 darabot használt (1904-ben 309 egyén 50,725 darabot). 

A levéltár munkásságából, a rendes folyó munkákon, becs- 
léseken, jegyzékbevételeken, a növedék-napló rendszeres vezetésén 
és az új járulékok feldolgozásán kívül, megemlítendő, hogy a 
törzsanyag középkori okleveleinek czédulázása, mely munka 1901. 
év óta folyt, az elmúlt évben véget ért és az eredmény az, hog)' 
a Nemzeti Múzeum törzsgyüjteményében 9079 középkori oklevél 
van, melyekről ugyanannyi czédula készült. E munkálatot követni 
fogja a családi levéltárakban őrzött középkori oklevelek számba- 
vétele, a mi sokkal nagyobb számot fog eredményezni. 

A Kossuth-féle iratok jegyzékének revideálása és kiegészí- 
tése véget ért. Folytonos munkát igényel a Szent-Ivány Zoltán- 
féle gyászjelentés-gyűjtemény rendezése és a Nemzeti Múzeum 
gazdag anyagával való kiegészítése. 

A családi levéltárakról külön letéti napló készült, mely a 
letéteményezés körülményeinek és a kiegészítéseknek nyilvántar- 
tására szolgál. 

A családi levéltárak rendezése nagy mértékben foglalkoz- 
tatta a levéltár személyzetét. A már említetteken kívül rendez- 
tetett és számbavétetett: a Rétyi Antos-család levéltára, mely 
4683 darab, jobbára XVII— XVIII. századi iratot tartalmaz, és a 
(íoszthonyi-családé, melynek darabszáma 1221. Az év végén folya- 
matban volt a Bogyay, Kruplanicz és Kölesei Kende-családok 
levéltárának rendezése. 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 103 

A könyvtári tisztviselők és alkalmazottak tudományos és 
irodalmi munkásságát a következő összeállítás mutatja: 

Dr. Fejérpataky László 
osztályigazgató, egyetemi ny. r. tanár, múzeumi és könyvtári orsz. felügyelő, 
a M. Tud. Akadémia rendes tagja és az Akadémia történelmi bizottságának 

előadója. 

1. Sajtókészen: »A Széchényi orsz. könyvtár ritkaságai«, a 
Budapesti Múzeumok kincsei ez. tervezett vállalat számára. 

2. Elnöki megnyitó beszéd, a M. Heraldikai és Genealógiai 
Társaság 1905. évi nagygyűlésén. (Turul, 1905. IV. füz.) 

3. A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 
1904. évben. (M. Könyvszemle, 1905. II. füz.) 

Id. Szinnyei József 
kir. tanácsos, múzeumi igazgató-őr, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. 

1. »Magyar írók élete ós munkái« 90 — 95. füzet. (X. kötet 
8. 9. füzet, XI. kötet 1—4. füzet Philippi-Récsey.) 

2. »Timár-ház.« Napló jegyzetek, XII— XIV. 1843 — 1845. 
(Komáromi Lapok 5—7., 11 — 13., 25 — 26. szám. Átvette a 
Magyar Állam 55., .61., 112., 115., 207. és 208. sz. és részben a 
Nyitramegyei Ellenőr 20. sz.) 

3. »A magyar hírlapirodalom 1904-ben.« (Melléklet a Magyar 
Könyvszemle ül. füzetéhez.) 

Kollányi Ferencz 
jaáki apát, múzeumi igazgató-őr, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. 

1. Â Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára 
1802 — 1902. I. kötet. Budapest, 1905. 

2. Regesták a római és pármai levéltárakból. Budapest, 1905. 

3. A magánkegyúri jog hazánkban a középkorban. Akadémiai 
Értesítő, 1905. óvf. 368. sz. 

4. Szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 

Dr. Schönherr Gyula 
múzeumi igazgató-őr, egyetemi magántanár, a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. 
Főfelügyelőségének előadó-titkára, a Magyar Tudományos Akadémia levelező 

tagja. 

1. A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe és annak magyar 
glosszái. Budapest, 1905. 

2. Korvin János síremléke Lepoglaván. (Kézirat, a Műemlékek 
Országos Bizottságának a »Magyarország műemlékei jegyzéke« ez. 
kiadvány számára.) 



104 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

3. Nagybánya középkori pecsétéi. (Kézirat a Turul számára.) 

4. Vidéki könyvtáraink 1903-ban. (Magyar Könyvszemle, 1905. 
évf. 32. 1.) 

5. Jelentés a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének 

1904. évi állapotáról. (Budapest, 1905.) 

6. Jelentés a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság 1905. 
évi működéséről. (Turul, 1905. évf.) 

7. Szerkesztette a Magyar Minerva III. évfolyamát és Varjú 
Elemér társaságában a Turul 1905. évi évfolyamát. 

Dr. Sebestyén Gyula 
igazgató-őr, a M. Néprajzi Társaság főtitkára, a M. Tud. Akadémia levelező 

tagja. 

1. A magyar honfoglalás mondái. Millenniumi díjjal jutalmazott 
pályamű. II. köt. Kiadta a Kisfaludy Társaság. 

2. A magyar nemzet őskora. Mutatvány Beöthy Zsolt képes 
magyar irodalomtörténetének sajtó alatt lévő III-ik kiadásából. 
(Ethnographia, 1905. 193. 1.) 

3. Gyászbeszéd dr. Esztegár László m. n. múzeumi-őr rava- 
talánál. (Szamosújvári Közlöny, 1905. jún. 11-iki szám.) 

4. Perfid kritika. Válasz egy névtelen bírálónak. (Ethnographia. 

1905. 375. 1.) 

5. Főtitkári jelentés a M. Néprajzi Társaság 1905 márczius 
2 2 -ki rendes évi közgyűlésén. (U. o. 176. 1.) 

0. Munkácsi Bernáttal szerkesztette az. Ethnographiát. 

Horváth Ignácz 
múzeumi őr. 

1. Revisnyei Reviczky János Perencz könyvtára 1742-ből. 
(Magyar Könyvszemle, 1905. 3. füzete.) 

2. Folyóiratok 1904. évből. (Melléklet a Magyar Könyvszemle 
1905. 3. füzetéhez.) 

3. Történeti repertórium. (Századok, 1905. évfolyamában.) 

4. A magyar bibliográfiai irodalom repertóriuma 1904. okt.— 
1905. szeptember. (Magyar Könyvszemle, 1905. évfolyamában.) 

Kereszt y István 
múzeumi őr. 

1. A hazai nem magyar nyelvű hírlapok bibliográfiája 1904-ről. 
(Magyar Könyvszemle, 1905. évf.) 

2. Az új »Syllabaire.« (Magyar Tanügy 18. szám.) 

3. Fegyvertáncz. (A Budapesti Újságírók Egyesületének Alma- 
nachja, II. évf.) 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 105 

4. Művészi műsorok. (Művészeti Almanach, 1906. évf.) 
ő. Modern Zeneiskola. (Az »Akadémiai Előkészítő Tanfolyam« 
évi értesítője.) 

6. A m. kir. Opera összes újdonságainak bírálata. (Vasárnapi 
Újság.) 

7. Lully suite-je: Kell-e a zenetörténet? (Zeneközlöny, 8. 24. sz.) 

8. Értekező vagy biráló nagyobb czikkek a Zenelap 6., 7., 8., 
10., 13., 14., 21., 23. számaiban, s az egész évfolyam kritikai rova- 
tának nagyobb része. 

9. Eredeti nagyobb értekező czikkek a Zenevilág 11., 14., 16.. 
36., 38., 40. sz. és fordítottak a 37., 39—41., 44—46., 48. sz. 
Számos kisebb bírálat. 

10. »Petőfi« eine Bio- und Bibliographie von Jos. Szinnyei sen. 

11. Átdolgozta Ábrányi Kornél »Altalános zenetörténet« -ét. 

12. Szerkesztette a »Magyar Lant« czímű zenei szaklapot. 

Dr. Áldásy Antal 
múzeumi őr, egyetemi magántanár. 

1. Pozsony vármegye jegyzőkönyvei az 1650 — 1665 — 1671. 
évekből. (Történelmi Tár, 1905. évfolyam.) 

2. Denifle Henrik, Nekrolog. (Magyar Állam, 1905. jún. 16. sz.) 

3. Könyvismertetések és kisebb közlemények a Századok. 
Turul, Könyvszemle ós Katholikus Szemlében. 

Dr. Esztegár László (f 1905. jún. 5.) 
múzeumi őr, a m. n. múzeumi tanács előadó-jegyzője, a Magyar Könyvszemle 

segédszerkesztője. 

1. A Toldi- trilógia eredeti kéziratai a Magyar Nemzeti Múzeum- 
ban. (Magyar Könyvszemle, 1905. évf. 3. és 4. füzet.) 

2. Magyar írók levelei a bécsi cs. és kir. udvari levéltárban. 
(Kéziratban.) 

3. Irodalmi Szerződések. (Kéziratban.) 

Dr. Melich János 
I. osztályú segédőr, egyetemi magántanár, a M. T. Akadémia levelező tagja. 

1. Szláv jövevényszavak I. köt. 2. rész: A magyar nyelv 
keresztény terminológiája. Budapest, 1905. 

2. A brassói latin-magyar szótártöredék, Budapest. 1905. (Meg- 
jelent az »Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből« czímű 
sorozat III. köt. 4. számaként.) 

3. A magyar szótárirodalom (eddig megjelent belőle 2 közle- 
mény a Nyelvt. Közlemények XXXV. évfolyamában.) 

Magvar Könyvszemle. 1906. II. filzet. H 



106 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben. 

4. Adatok a magyar nyelv és helyesírás történetéhez : Az a 
hang Árpád-kori előzőjének jelölése (Ny tud. Közi. XXXV. évi.) 

5. A »Magyar Nyelv« ez. folyóiratban a) Hibás olvasatok. 
b) Kolozsvár, c) Még egyszer a Vászoly névről. 

6. A »Magyar Nyelvőr« ez. folyóiratban : a) A »német« nép- 
név, b) Suum cuique. 

7. A »Nyelvtud. Közlemények« ez. folyóiratban : a) A »székely« 
s a »csángó« népnév eredete, b) A magy. »ország« : »uruzag« szerb 
horv. ruzag. c) Szalkay László glosszái. 

Kováts László 

I. osztályú segédőr. 

1. A hallei régi magyar könyvtár katalógusa. (Magyar Könyv- 
szemle, 1905. évf. I. füzet.) 

2. Gróf Teleki László és Nyáry Pál lefoglalt könyvei, (ü. ott) 

3. Központi honvódkönyvtár. (Magyar Könyvszemle. 1905. 
3. füzet.) 

Varjú Elemér 
I. oszt. segédőr. 

1. Czímeres album Egerben. (Turul, 1905. II. füzet.) 

2. Az esztergomi szenátorok társas pecsétje. (Turul, 1905. 
ITT. füzet.) 

3. A bécsi udvari könyvtár kötés-kiállítása. (Magyar Könyv- 
szemle, 1905. IV. füzet.) 

4. Könyvismertetések, vegyesek, nekrológok a Turulban és 
Magyar Könyvszemlében. 

5. Szerkesztette a Turult dr. Schönherr Gyulával. 

Dr. Vértesy Jeni) 

II. osztályú segédőr. 

1. A Képes Krónika irodalmi jelentősége. (Századok, 1905. 
évi I. füzet.) 

2. Követség Achilleushoz. Fordítás az Iliasból. (Felolvasás a 
Budapesti Phil. Társulat 1905. évi májusi ülésén.) 

3. Költeményei. Budapest, 1905. Révai és Salamon kny. 

4. Költemények a Vasárnapi Újságban, Magyar Szemlében és 
a Hazánkban. 

Dr. Gulyás Pál 
II. osztályú segédőr. 

1. Do Maistrc József gróf, mint ember, író és gondolkozó. 
Budapest 1905. Stephaneum ny. 8° 00 1. (Különnyomat a Katholikus 
Szemle, 1905. évf. II. és III. füzetéből.) 



A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 107 

2. Á bécsi könyvkötészeti kiállítás. (Magyar Iparművészet 
1905. évf. 1—2. füz. 41—53. 1.) 

3. Maupassant. (Figyelő, 1905. évf. 4. füz. 269—73. 1.) 

4. Közreműködött a Magyar Könyvszemle 1905. évfolyama 
szerkesztésénél. 

5. Könyvismertetések : A) Egyetemes Philologiai Közlönyben : 
a) Baumgartner Alexander S. J. Die französische Literatur, b) Can- 
field Dor. Franc, Corneille and Racine in England. B) Magyar 
Könyvszemlében: a) Bellai József, A Temesvár sz. k. városi nyilv. 
könyvtár szakczímjegyzéke. b) Champion Pierre, Les plus anciens 
monuments de la typographie Parisienne, c) Das Breviárium Grimani. 

d) Dézsi Lajos, Balassa és Rimay Istenes Énekeinek bibliográfiája. 

e) Graesel Arnim, Führer für Bibliotheksbenutzer, f) Haebler 
Konrad, Hundert Kalender- Inkunabeln, g) U. a. Typenrepertorium 
der Wiegendrucke. I. h) Kóssa Gyula, Magyar állatorvosi köny- 
vészet, i) Köblös Zoltán, Halotti beszédek az Erdélyi Orsz. 
Múzeum és kolozsvári ref. kollégium könyvtárában, k) Magyar 
könyvészet. I. évf. I) Magyar Minerva III. évf. m) Monographien 
des Kunstgewerbes. X. köt. n) Passerini G. L. és Mazzi G., Un 
decennio di bibliográfia Dantesca, o) Rössler Elemér, A kassai múzeum 
nyilv. könyvtárának czimjegyzéke. p) Strausz Antal, A veszprémi 
káptalan könyvtárának betűsoros czímtára. q) id. Szinnyei József, 
Magyar írók élete és munkái VIII — X. köt. r) Wózner-Durmits-Pav- 
lovszky, A betűszedés elméleti és gyakorlati kézikönyve. 

6. Tizenhét vegyes közlemény a Magyar Könyvszemlében. 

Dr. Bártfai Szabó László 
gyakornok. 

1. Proscriptio I. Mátyás korából. (Turul, 1905. I— II. füzetében.) 

2. Bírálat, Thurzó Ferencz : A Nagybányai ref. főiskola (Schola 
Rivulina) története czímű művéről. (Magyar Könyvszemle, 1905. évi 
folyama IV. füzetében.) 

3. A hazai Koller családok története. Sajtó alatt. 

Dr. Fitos Vilmos 
gyakornok. 

Az eszme és az igazság. (Sajtó alatt.) 

Zászló János 
gyakornok. 

1. Román származású írók élete és munkássága. Magyar Írók 
X. k. 90 f., XI. k. 95 f. 

2. Román nemzeti múzeum Nagyszebenben. Ethnogniphia 2. füzet. 



108 A Magyar Nemz. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára az 1905. évben 

3. Hírlapirodalmunk 1904-ben. Magyar Hírlap 251. sz. 

4. Román kulturtörekvések. Budapest 228. sz. 

5. Budapesti görög-oláh templom pöre. Budapesti Hírlap 189. sz. 

6. A görög szertartású magyarok ügye. Magyar Szó 276. sz. 

7. Bécs és a nemzetiségek. Budapesti Hirlap 157. sz. 

8. Kossuth és a románok. Pesti Hirlap 191. sz. 

9. Kossuth és a románok. Pesti Napló 190. sz. 

10. Kossuth és a románok. Független Magyarország 1191. sz. 

11. Kossuth és a románok. Egyetértés 190. sz. 

12. Az aradi püspök támadása. Pesti Hirlap 3. sz. 

13. Folosul si urmarile gunoiului maiestrit. Kiadja a m. kir. 
kereskedelmi minisztérium. Budapest, 1905. Hornyánszky Viktor 
kny. 8-r. 

14. Procesul bisericei grecesti romanesti kin Budapesta. Tele- 
graf ul Roman 79. sz. 

15. Ghina Ronjicic (A román Sappho.) Telegraf ul Roman 138. sz. 
és egyéb román vonatkozású czikkek a fővárosi és vidéki magyar 
és román lapokban. 

Dr. Bányai Elemér 
gyakornok. 

1. Toldi trilógia kéziratai a M. Nemzeti Múzeumban. (Magyar 
Könyvszemle 1905. évf. 3 — 4 füzet. Bevezető közlemények.) 

2. Csokonai kiadatlan levelei. (Erdélyi Múzeum 1905. évf. 
októberi sz.) 

3. Esztegár László. — A Kappel ház. — Mátyás ház. (Vasár- 
napi ITjság 1905 évi június, november és deczemberi száma.) 

4. Mikó Imre gróf. (Régi Okiratok és Levelek tára 1905. évf. 
2 füzet.) 

5. Adatok Szamosújvár és az erdélyi örmények történetéhez. 
(Több közlemény az Armenia 1905. évfolyamában.) 

6. Irodalmi vendéglők és kávéházak. (Uj idők 1905. október.) 

7. Örmény Múzeum. Szilágy vármegye monográfiája. (Ethno- 
graphia 1. 2. füzete.) 

Dr. Sufflay Milán 
gyakornok. 

1. A két arbei iker-oklevél (1071., 1111.) (Századok, 1905. évf.) 

2. Badnak und Kolenda in den ungarischen Geschichtsquellen. 
Jagi('\s Archiv für slavische Philologie 1905. évf. (sajtó alatt). 

3. Bírálatok : a) Smiciclas : Codex diplomaticus regnorum Croa- 
tiac, Dalmatiae et Slav. IL köt. (Századok), b) Laszovszky : Monumenta 
historica nobilis comniunitatis Turopolye I. köt. (Turul, 1905. évf.' 



A BOLOGNAI MARSIGLI-IRATOK MAGYAR 
VONATKOZÁSAI. 

Dr. Veress Endrétől. 

(EltfÖ közlemény, e#y melléklettel.) 

Rómában dolgozván a M. T. Akadémia megbízásából, 15101 . 
tavaszán ért, Fraknói Vilmos püspök ajánlatára, Budapest székes- 
főváros tanácsának ama kitüntető megbízása, hogy tanulmányozzam 
és másoljam le a bolognai egyetemi könyvtárban gróf Marsigli Lajos 
Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentéseit Budavár 1681 — 86-iki 
ostromairól és visszavételéről, örömmel vállalkoztam a föladatra 
és teljesítem a nehéz, de szép munkát, mely immár nyomtatás- 
ban is megjelent. 1 Bevezetésében részletesen előadtam kötetem 
megjelenésének előzményeit, s Marsigli életének Budavár vissza- 
vételéig terjedő körülményeit. De a tárgy körén kívül esett annak 
megemlítése, hogy munkaközben pontosan kijegyezgettem Marsigli 
120 kötetnyi kézirati gyűjteményének egyéb magyar vonatkozásait, 
hazánk történetét, vagy ismertetését illető adalékait és okleveleit 
is, mert jóleső örömmel tapasztaltam, hogy alig van kötete, mely 
ne tartalmazna valami kiadatlan új anyagot hazánk ismeretéhez, 
s főleg XVII-ik századi állapotának rajzához. 

így jött létre Marsigli iratai magyar vonatkozásainak e 
leíró katalógusa, miután későbbi három útamban újra meg újra 
átnéztem, javitám és kiegészítem jegyzékemet, 2 a bolognai egye- 

1 »Gróf Marsigli Lajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és tér- 
képei Budavár 1684— 1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról« 
czímen bolognai, római, karlsruhei és bécsi levéltárakból közölve megjelent a 
»Budapest Régiségei« ez. régészeti és történeti évkönyv legújabb IX. kötete 
3_67. lapján, képekkel és mellékletekkel díszítve. 

9 T. i. 1903, 1904 és 1905 nyarán, midőn a kész korrektúrát hasonlí- 
tani össze az egyes kötetek anyagával. 



110 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

terni könyvtár vezetőinek lekötelező szívességét és támogatását 
élvezve. 

Jegyzékem készítésében az alábbi elveket és rendszert követ- 
tem, apróra átnézve az egyes pergamen-kötésű köteteket, illetve 
colligatumokat, a mint azokat Marsigli halála után rendezték és 
felállították. 

A köteteknek csak eredeti régi számát közlöm, elhagyván 
újabb jelzéseit, pl. Cod. 15. (I. M. 50.), mivel azokat egyszerű 
folyószámuk szerint is azonnal megtalálják. A középre fogott kötet- 
szám alatt dűlt betűkkel közlöm a kötet teljes czimét, kiegészítve 
néha a gyűjtemény egykorú lajstromából, vagy a kötet sarkán 
olvasható czímből, ha azok bővebbek és a kötet tartalmáról rész- 
letesebb tájékoztatást nyújtanak. Utána adom a magyar vonatko- 
zású iratok pontos czimét s alatta kisebb betűnemmel magyarázó 
soraimat. Ezt a módot használva tanulmányoztam át Marsigli terje- 
delmes köteleit, mindent kijegyezgetve belőlük, a mi magyar érdekű 
vagy oláh-magyar vonatkozású volt. Kevesebb részletességgel köz- 
löm a horvátországi, dalmácziai és bosnya-herczegoviniai tárgyú 
adalékokat, minthogy azok jegyzékét az osztrák Beigl István adta ki 
azután, hogy először dolgoztam volt Bolognában. 1 Munkája második 
felében külön ismerteti 46 kötet magyar vonatkozásait is, de hogy 
mily rendszertelenül, felületesen és hibásan, egy kis összehasonlítás 
jelen jegyzékünkkel első pillanatra meggyőzheti a kutatókat, kik 
számára az ily jegyzékek épp azért készülnek, hogy munkájuk- 
ban a kiadó fölösleges idővesztegetéstől megkímélje. Mennyivel 
más Thaly Kálmán és Áldásy Antal közleménye, melyekben a 
Marsigli-iratok néhány kötetét épp folyóiratunkban ismertették,* 
vagy akár Szilmly Ároné, miután Marsigli kéziratait honfitársaink 
közül ő látta és tanulmányozta először. 3 

1 A sarajevoi »Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovim« 
líK)l-iki XIII. k. 537— 5fi3. 1. jelent meg »Spisi grofa Marsiljia u sveucïlrênuj 
biblioteci u Bolonji« czímen; ismertette Margalits Ede a »Századok« 1903. 
évf. 277-278. 1. 

2 Az illető köteteknél külön idézzük és méltatjuk őket. 

3 A M. Tud. Akadémia Értesítője 1868-iki II. évf. 128-142. 1. De ő csu- 
pán a keleti tárgyi kéziratokat tanulmányozván, Marsigli 120 kötetnyi vegyes 
egyéb iratait csak mellékesen nézte át és említ meg belőlük tizet 



Dr. Veress Endrétől 111 



Vol. 8. 



Raccolta de disegni de fonghi Ongarici, Croatici, Transilvani, 

raccoUi nd tempo che il Generale era in quelle parti per stabilire 

i confinii fra i due imperi. 

Hazai gombák természetes nagyságú szép vízfestésű rajzai, a 
XVJI. század végéről; Marsigli jegyzeteivel. 

Vol. 4. 

Miscellanea rerum naturalium. 

Prove di vari rami di piante per Y opera Danubiale. 

Elől ily czímű jegyzékkel: 

Catalogus itinerarius, hoc est Syllogus universalis plantarum 
et herbarum quas per Croatiam, Bosniam, Sclavoniam, Hungáriáé 
inférions et Walachiae portionem euntibus nobis Flora colligendas 
in aprico posuit sponte nascentes, a mense Majo ad mensem 
Octobris usque inclusive, anni Salvatoris nostri MDCC. 

Betűrendes lajstrom, a milyen még három más van a kötetben. 

Syllogos annotandorum circa physica naturaliave per Tran- 
sylvaniam reperiunda. 

Figure diverse di fiori e piante, »che si trovano nelle paludi 
del Danubio« dipinte e miniate con colori. 

Ágak, növények, gyümölcsök rajzai, Marsigli jegyzeteivel ; részben 
kiadva rézmetszetben 1726-ban Danubius Pannonico-Mysicus ez. nagy 
müve IL kötetében. 

Vol. 5. 

Piante di fortezze, forti, assedi, ponti, accampamenti, e proposi- 
zioni fatte aW Imperatorc Leopoldo nelle guerre delV Ungarin e 
dclü Impero dal Generale Conte Lodovico Ferdinando Marsigli. 

Ponte sul Danubio; che cominciai a far fabricare a Ham per 
stabilire la coramunicatione con la Transilvania, e Servia, e che 
poi Sua Altezza di Baden la fece desistere e far fare a Giuvina. 

20X30 cm. nagyságú festett térkép, két példányban. 

Plan de Petervaradin et des retranchements faicts par 
Tannée Imperiale commandée par le Mareschalle Comte de 
Caprara, avec les campements, lignes et approches de Tannée 



112 A bolognai Marsigli-iralok magyar vonatkozásai 

Ottomane commandée par le Grand Vizir Aly Bassa arrivé le 
11 Septembre et décampé la nuit du l r au 2. Octobre 1694. 

46X64 cm. nagyságú gondosan festett térkép; eredetije annak 
a Mattliiolus-féle metszetnek, melyet külön ismertettünk. 

Budavár 95X127 cm. terjedelmű térképe. Kiadtam fény- 
nyomatban »Budapest Régiségei« IX. k. 12. lapjához csatolva. 

Segedin. A szegedi vár 42X61 cm. nagyságú színezett tér- 
rajza, s felül maga a vár 35 cm. hosszú látképe, tollra jzban. (Még 
egy jobb és egy tökéletlenebb példányban.) 

A térképek közt 8-r. füzetkében: 

Memóriáié delli edifici, eh' erano de' Turchi in Buda. 

Kívül Marsigli sajátkezű írásával ez a czim : Moschee, e bagói 
de' Turchi havute in Buda. 

Kiadtam »Budapest Régiségei« IX. k. 34—42. 1. 

Vol. 8. 

Libro di diverse piante di fortezze, ed in esso vi sono h diverse 
mie proposizioni yer fortificare Belgrado e Vistmo di Morea, e 
la foilificazione delV isola Carolina, che fti fatta nel Danubio 

aile Porte ferrée. 

Pianta di Buda con la denominazione di tutte le parti d ? esse 
datali dai Turchi. 

Budavár 1 00 cm. hosszú 70 cm. széles térképe török meg- 
határozásokkal és nevekkel. — Kiadtam dr. Karácson Imre magyará- 
zataival »Budapest Régiségei« IX. k. 43 — 48. 1. 

Pianta del forte nelf isola d' Orsova, che feci fabricare per 
chilidére il Danubio contro l'armamento delli Turchi. 

A mai Ada-Kale (vagy mint Marsigli nevezi: Carolina) sziget 
18X24 cm. nagyságú színes térképe. 

A kötet többi térképe nem magyar vonatkozású. 

Vol. 11. 

Mappe diverse miniere (V Ungaria. 

Selmeczbányára vonatkozó bányamíveleti térképek. A 32X42 cm. 
terjedelmű, Schemmtz felirással, a tárnák átmetszetes képével. Azután 
következik Mathias Ethesius 4 vászonra húzott, 40X58 "cm. nagy- 
ságú színes térképe bőséges jelmagyarázattal németül és A. 1688 
évjelzéssel. Kettő a sehneczbányai felső és alsó bányamiveletet ábra- 



Dr. Veress Endrétől 118 

zolja, kettőnek pedig »Rat zengrund er Bergwercks-Charten és ftohnitzer 
£ysen Bergwercks innheimische Graben« a czime. 

Kiadta rézmetszetben, »Mappa metallographica Celebris fodinae 
Semnitzensis in Hungária auperiori« ez ím en, a Dunáról írt nagy 
műve III. k. 10. tábláján; a 11 — 12. 1. is egyéb két részletrajz. 

Vol. 18. 

Esercizi militari, die praticava ü Generale Conte Lodovico Fercli- 

nando Marsili vei suo regimento d' infanterie^ che aveva nel 

servizio delT Imperatore Leopoldo L 

Elől tíz színes tábla ábrázolja a gyalogság fegyverzetét és 
teljes fölszerelését, finom vízfestésű rajzokban. 

Utána az »Esercitio del fantacino col mos ehet to e mezza ásta« 
következik 13X17 cm. nagyságú 63 szines rajzban; majd az »Eser- 
citio del fantacino col moschetto e stiletto« 88 rajzban ; aztán az 
»Esercitio del fantacino col fucilo, stiletto, granata da manó, e 
manaia proprio alii soli granatieri« 100 rajzban és végül az »Eser- 
citio del fantacino col moschetto, fassina, zappa per montare e fare 
e difendere gl' approci« 41 rajzban, minden kép alatt a megfelelő 
német vezényszóval. 

Folytatólagosan a hadsereg többi részét, tiszteket és huszárokat, 
betegápolókat és zászlótartókat tünteti fel 33 (részben befejezetlen) 
ónrajz. 

Vol. 15. 

La popclalione di Transüvania, composta di vai-ie nationi, di 
diverse lingue, religioni, tisi e vestiti. 

18X30 cm. nagyságú színes costume-képek, nemzetek szerint 
rendezve, elől rövid ismertetéssel. A képek nem művészi kivitelűek, 
de korhűek és Erdély XVII. századi viselete történetéhez rendkívül 
becsesek. A kötet beosztása ez : 

Nationi in Transüvania: Ungara, Saxona, Valacca, Greca, 
Armena, Anabattista, Zingara. 

Distintione della lingua, religione, impieghi, e vestiti pralticati 
dalia natione Ungara, che popola gran parte della Transüvania. 

Questa si divide in: Ungara vera, che abita le parti inferiori 
della Transüvania; Ungara Sicula, che abita le parti superiori 
deüa Transüvania, detta Siculia. Ambe di lingua Ungara, diversifi- 
candosi neu 1 accento, ed in aleune parole Seite conservatosi 
tuttavia dalli Siculi. Ambe di religione: Cattolica, Calvinista, 



112 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Ottomane commandée par le Grand Vizir Aly Bassa arrivé le 
11 Septembre et décampé la nuit du l r au 2. Octobre 1694. 

46X64 cm. nagyságú gondosan festett térkép; eredetije annak 
a Matthiolus-féle metszetnek, melyet külön ismertettünk. 

Budavár 95X127 cm. terjedelmű térképe. Kiadtam fény- 
nyomatban »Budapest Régiségei« IX. k. 12. lapjához csatolva. 

Segedin, A szegedi vár 42X61 cm - nagyságú színezett tér- 
rajza, s felül maga a vár 35 cm. bosszú látképe, tollra jzban. (Még 
egy jobb és egy tökéletlenebb példányban.) 

A térképek közt 8-r. füzetkében : 

Memóriáié delli edifici, eh' erano de' Turclii in Buda. 

Kívül Marsigli sajátkezű írásával ez a czím : Moschee, e bagni 
de' Turcbi ha vu te in Buda. 

Kiadtam »Budapest Régiségei« IX. k. 34—42. 1. 

Vol. 8. 

Libro di diverse piante di fortezze, ed in csaó vi sono le diverse 
mie proposizioni per fortificare Behjrado e Vistmo di Morea, e 
la fort ifi cazione delV isola Carolina, che fii falta nel Danubio 

alle Porte ferrée. 



Pianta di Buda con la denominazione di tutte le parti d' 
datali dai Turchi. 

Budavár 1 00 cm. hosszú 70 cm. széles térképe török meg- 
határozásokkal és nevekkel. — Kiadtam dr. Karácson Imre magyará- 
zataival »Budapest Régiségei« IX. k. 43—48. 1. 

Pianta del forte nelf isola d' Orsova, che feci fabricare per 
chiudere il Danubio contro larmamento delli Turchi. 

A mai Ada-Kale (vagy mint Marsigli nevezi: Carolina) sziget 
18X24 cm. nagyságú színes térképe. 

A kötet többi térképe nem magyar vonatkozású. 

Vol. 11. 
Mappe diverse miniere d* Ungarin. 

Selmeczbányára vonatkozó bányamíveleti térképek. A 32X42 cm, 
terjedelmű. Schemvitz felírással, a tárnák átmetszetes képével. A in tál 
következik Mathias Ethesius 4 vászonra húzott, 40X58 cm. nagy- 
ságú színes térképe bőséges jelmagyarázattal németül és A. 1668 
év jelzéssel. Kettő a selmeczbányai felső és alsó bányám iveletet áb+ 



II- 

>az 

..•tz. 

lien. 

utuk 

képe. 

pontos 
»rlóczai 

tették. 
,i mono- 



rale. 
letszetbcn 



•ment*' 



r '*' 



114 A bolognai Marsigli- iratok magyar vonatkozásai 

Ariana. Ambe d' impieghi: militari, politic), juditiarii; per li quali 
questa governa e comanda a tutte Y alive nationi. Ambe di vestiti 
per omini d' ogni stato, donne d' ogni stato, délia forma, che 
mostrano le sossequenti figure: 

Parochus secularis catholicus. Franciscanus Transylvanicu?. 
Fastor Calvinianus. Studiosus Calvinisticus. Miles Siculicus. Siculus 
Csikiensis. Foemina Siculica Csikiensis. (Három más kép hiányzik.) 

Ezt az ismertetést Marsigli táblázatosan s igen áttekinthető 
alakban adja minden erdélyi népről, kivéve az örményeket, kikről 
ügy látszik azért nem emlékszik meg, mivel rajzot, képet nem 
kapott róluk. 

Marsigli érdekes hat táblázatát s a képek jegyzékét betű-híven 
közli dr. Aldásy Antal a »Magyar Könyvszemle« 1892/93-iki évf. 
268 — 274. lapján, s így a magyarokról szóló részt is csak tájékoz- 
tatóul mutatjuk be ismét. Megjegyezzük azonban, hogy az oláhokról 
vett 4, a görögökről vett 2, s a czigányokról vett 3 kép hiányzik. 

Ezt a viselettörténeti szempontból annyira fontos 25 vízfestésű 
képet egyébiránt a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottsága eredeti 
szineikkel lemásoltatta, s így azok másolatgyűjteményében könnyen 
rendelkezésére állnak tudósainknak. Egyébként ismertette őket Thaly 
Kálmán, az »Akadémiai Értesítő« 1893. évf. 659—661. lapján. 

Vol. 19. 

Co. Aloysii Ferdinandi Marsigli Epitome historicum regni Hun- 
gáriáé, sive prodromua et introductio ad »Acta executionis pacis 
Carlowicensis* l ad dementem XL P. M. 

Nagy negyedrétü 59 ívlapra terjedő gondosan irt kézirat, a 
kötet sarkán »Bellum Tekelianum« felirattal. 

Vol. 20. 

Avium danubialium cóllectio. 

Hazai madarak színes rajzai ; egy részök rézmetszetben kiadva 
Marsigli Dunáról írt nagy műve V. kötetében. 

Vol. 21. 

Ichnog raphia fortalitiorum limitaneorum. quae, vi/jore pacis 
Karlovitzcnsis, plurimam partem sunt destructa ant evacuate; 
uti quidem relationes hue spectantes clarius docent 
Notandum: in omnibus scalis orgyiae intelliguntur. 

1 Ez a czíme az okleveleket tartalmazó Vol. 16-nak is. 



Dr. Veress Endrétől 115 

32X45 cm. (vagy néha valamivel kisebb) terjedelmű gondosan 
festett magyar^ és horvátországi és boszniai terv- és várrajzok. Jegy- 
zékök ím ez : 2. Zalánkemény. 3. Mitrovicza. 4. Morovig. 5. Batzka. 
6. Brod. 7. Ugyanaz lerombolva. 8. Gradiska, 9 — 11. Jeszenovitz. 
12. Dubitza. 13. Kastanovitz. 14. Ó- és Űj Növi. 15. Zerin. 16.Pedaly. 
17. Gvozdansky. 18. Sluin. 19. Krémen. 20. Dresnik. 21. Gratsatz. 
22. Lapats. 23. Poritsovatz. 24. Svonygrad. 27. Titel. (Oldalt a vár lát- 
képével.) 28. Becskerek. 29. Ugyanaz lerombolva. (Következik négy 
számozatlan és aláírás nélküli.) 25. Sablya. 26. Ugyanaz lerombolva. 
27. 1 Becse. (Mellékelten: lerombolva.) 28. Kanisa, a Tisza mellett. 
(Mellékletén: lerombolva.) 29. Szeged. (Oldalt a város látképével.) 
30. Ugyanaz lerombolva. 31. Csanád. (A vár látképével együtt.) 
32. Ugyanaz lerombolva. 33. Arad. 34. Lippa. 2 (Két példányban.) 
35. Ugyanaz lerombolva. 36. Vepries. 37. Ugyanaz lerombolva. 38.Facset. 
39. Ugyanaz lerombolva. 40. Lúgos. 41. Ugyanaz lerombolva. 42. Zsidó- 
vár. 43. Ugyanaz lerombolva. 44 — 45. Karánsebes. 46. Ugyanaz lerom- 
bolva. 47. Egris. 48. Ugyanaz lerombolva. 49. Bogcsán. 50. Ugyanaz 
lerombolva. 51. Mehádia. 52. Ugyanaz lerombolva. 53. Versetz. 
55. Ugyanaz lerombolva. 58. Brod és vidéke. 59. Doboy. 60. Deschen. 
61. Magoley látképe. (Campement de 30 Octobre 1697.) 62. Prantuk 
látképe. 63. Visoka. (1697 október 25-26.) 64. Seralya látképe. 
(1697 október 23—24.) 65. Jajcza vára. 

E rajzokat Marsigli tábornok és mérnöki kara készíté pontos 
fölvételek alapján 1697 őszén, mielőtt a várakat az 1699-iki karlóczai 
békekötés értelmében lerombolták, vagy használhatatlanná tették. 
Ez ad a rajzoknak kiváló jelentőséget, s a megyei és városi mono- 
gráfiák írói megbízható képekül használhatják fel őket. 

Vol. 22. 

Raccolta di vari pesci discgnati e miniati al naturale. 

Hazai halak színes rajzai : egy részük kiadva rézmetszetben 
Marsigli Dunáról írt nagy műve IV. kötetében. 

Vol. 23. 
Osservazioni naturali sopra li strati de monti delle conche 
perlifere di Boemia. Delle miniere di TJngaria, particular mente 

di Schemnitz. 
Ezt Marsigli felszólítására írta egy bányászmérnök : 
Observationes naturales factae per decursum anni 1704 a 
Johanne Scheuchzero M. C. 

1 A lapszámozás mint látszik téves. 

• Ennek rajzát közöltem 1901-ben »Izabella királyné« ez. munkám 
203. lapján. 



116 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Ehhez mellékelten találjuk a selmeczbányai bányatelep szép 
térrajzát, 124 pontból álló szövegmagyarázattal. 

Berg-Karten über dero Röm. Kay. May. unsers Allergnädigsten 
Herrn Herrn Golt-Kunsthandlungs Grueben und allen darzu- 
gehörigen Tag-gebäuden. So den 19. Junii 1703 abgezogen, und 
aufgetragen worden, wie ein und anders numerirter zu sehen 
befündlich. Ander Jacob Schmidl, 

Bergschaffer. 
VoL 24. 
Saccolta di 122 mappe di osservazioni müitari cd erudite 
fatte dal Generale Marsili per i limiti dei dtui imperii, die si 
dendono per la vera Ungaria e pet regni adjacent^ e che si 
dovranno rhcontrare colle mappe poste in netto, potendo essere 
in queste notizie ommesse in qudli. 

Kisebb-nagyobb alakú térképvázlatok, eredeti felvételek és 
hadi meneteket ábrázoló térképek, úgy a mint azokat Marsigli 
1693-tól kezdve készíté. Különös említésre méltók ez alábbiak: 

l. 1 L' Ungaria inondata con incomodo delle marchie degl 1 
esserciti mostrata in mappa con il proietto del rimedio possibile 
per non novarsi più air estremità dell' anno 1693, nel quale fu si 
grande inondatione. 

31X41 cm. nagyságú tollra jz, az áradások jelzésével. 

6. Mappa di là del Tibisco fatta nell' anno 1697. 
Színezett nagy térkép, a Tiszától az Öltig terjedő földekről. 

7. Mappa delle marchie e contramarchie deli' armata nell' 
anno 1696. 

A Duna völgye Érdtől Futtákig s a Tiszavidók feltüntetésével ; 
nagy szines térrajz. 

8. Mappa, che mostra le più commode marchie tanto per 
l'armata, che proviande dal Danubio, Tibisco e Marusio a Temisvár, 
e da questo per rimettersi di novo occorendo al Danubio in 
soccorso delle piazze délia Schiavonia, corne la strada, che piglia- 
ranno li soccorsi delli Turchi da Belgrado a tal piazza. 

A Maros, Béga és Temes folyók vidéke Belgrádig, színesen. 
13. Recognitione nell' anno 1694 per trovar modo di fare 
un ponte sopra del Danubio a Baja. 
Térképvázlat tollal kidolgozva. 

1 E számok a kötet darabszámát jelzik. 



Dr. Veress Endrétől 117 

19. Buda s a budai Duna-part (20X62 cm. nagyságú) szines 
távlati rajza Ó-Budáig, jobboldalt két római-kori »Fragmenti 
d' aquedotti« rajzával. 

29. Entrata e sortite in Transilvania. 
Befejezetlen, 85 cm. hosszú finom térrajz. 

30. Sito, pianta d* aviso d' lllok, fatto nelF anno 1094. 
Az illoki vár 24X30 cm. nagyságú szines térrajza. 

32—33. Passagio fatto da me sul Danubio e sue paludi, da 
Veresmarton a Culut durante la grande inondatione d' esso negF 
ultimi di Giugnio F anno 1693. 

Két 48X71 cm. nagyságú szines térkép. 

37. Distretto di Buda, nominato in Turco. 

Budavára és környékének 60X60 cm. nagyságú térképe, oldalt 
A — U és 1 — 14 számú jelmagyarázattal. — Kiadtam dr. Karácson 
Imre magyarázó jegyzeteivel »Budapest Régiségei« IX. k. 48—50. 1. 

44. Prime notitie per Clain Canisa nelF anno 1694. 
Német jelmagyarázattal bővített kis térképvázlat. 
49. Confluenza del Dravo nel Danubio F anno 1695 osservata. 
Kis 20X32 cm. nagyságú szines térkép. 

57. Carta del distretto d'Alba Julia. 

6X9 cm. nagyságú finom festett térkép, jelmagyarázattal. 

61. Mappa idrografica del Danubio da Kobilla sino all 
aboccatura del Tibisco, fatta per la lite fra Fadmiraglio e vice- 
admiraglio. 

Szines 19X55 cm. nagyságú térkép. 

66. Mappa del proietto dato all 1 Elettore di Sassonia per 
la campagna del 1697. 

Dalmácziától egész Erdélyig terjedő nagy térképvázlat. 

137. Delineatio praelii Romani, ex Alba Julia. 

Lovas csatát és foglyokat ábrázoló 137 cm. hosszú és 25 cm. 
magas két tusrajz, 46 alakkal ; melynek hátlapjára Marsigli e szavakat 
irta : Li desiderati dissegni d' Alba-Julia. — Valami reliefről lehetnek 
másolva, de minden bővebb felvilágosítás nélkül. 

Ezeken kívül még számos más magyarországi térképvázlat 
hever e kötetben, melyeknek egyenkénti fölsorolását — épp csonka 
voltuk miatt — fölöslegesnek tartottam. 



110 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

temi könyvtár vezetőinek lekötelező szívességét és támogatását 
élvezve. 

Jegyzékein készítésében az alábbi elveket és rendszert követ- 
tem, apróra átnézve az egyes pergamen-kötésű köteteket, illetve 
colligatumokat, a mint azokat Marsigli halála után rendezték és 
felállították. 

A köteteknek csak eredeti régi számát közlöm, elhagyván 
újabb jelzéseit, pl. Cod. 15. (I. M. 50.), mivel azokat egyszerű 
folyószámuk szerint is azonnal megtalálják. A középre fogott kötet- 
szám alatt dúlt betűkkel közlöm a kötet teljes czímét, kiegészítve 
néha a gyűjtemény egykorú lajstromából, vagy a kötet sarkán 
olvasható czímből, ha azok bővebbek és a kötet tartalmáról rész- 
letesebb tájékoztatást nyújtanak. Utána adom a magyar vonatko- 
zású iratok pontos czímét s alatta kisebb betűnemmel magyarázó 
soraimat. Ezt a módot használva tanulmányoztam át Marsigli terje- 
delmes köteteit, mindent kijegyezgetve belőlük, a mi magyar érdekű 
vagy oláh-magyar vonatkozású volt. Kevesebb részletességgel köz- 
löm a horvátországi, dalmácziai és bosnya-herczegoviniai tárgyú 
adalékokat, minthogy azok jegyzékét az osztrák Beigl István adta ki 
azután, hogy először dolgoztam volt Bolognában. 1 Munkája második 
felében külön ismerteti 46 kötet magyar vonatkozásait is, de hogy 
mily rendszertelenül, felületesen és hibásan, egy kis összehasonlítás 
jelen jegyzékünkkel első pillanatra meggyőzheti a kutatókat, kik 
számára az ily jegyzékek épp azért készülnek, hogy munkájuk- 
ban a kiadó fölösleges idővesztegetéstől megkímélje. Mennyivel 
más Thaly Kálmán és Áldásy Antal közleménye, melyekben a 
MarsigH-iratok néhány kötetét épp folyóiratunkban ismertették, 2 
vagy akár Szilády Ároné, miután Marsigli kéziratait honfitársaink 
közül ő látta és tanulmányozta először. 3 

1 A sarajcvoi »Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovim« 
líK)l-iki XIII. k. 537— 563. 1. jelent meg »Spisi grofa Marsiljia u sveuSili&ioj 
biblioteci u Bolonju czímcn: ismertette Margalits Ede a »Századok« 1903. 
évf. 277—278. 1. 

2 Az illető köteteknél külön idézzük és méltatjuk őket. 

* A M. Tud. Akadémia Értesítője 1868-iki 11. évf. 128-142. 1. De ő csu- 
pán u keleti tárgyú kéziratokat tanulmányozván, Marsigli 120 kötetnyi vegyes 
egyéb iratait csak mellékesen nézte át és említ meg belőlük tizet. 



Dr. Veress Endrétől 111 



Vol. 8. 



RaccóUa de disegni de fonghi Ongarici, Croatici, Transilvani 

raccclti nel tempo che il Generale era in quelle parti per stabilere 

i confinii fra i due imperi. 

Hazai gombák természetes nagyságú szép vízfestésű rajzai, a 
XVJI. század végéről ; Marsigli jegyzeteivel 

Vol. 4. 

Miscellanea rerum naturalium. 

Prove di vari rami di piante per V opera Danubiale. 

Elől ily czímü jegyzékkel: 

Catalogus itinerarius, hoc est Syllogus universalis plantarum 
et herbarum quas per Croatiam, Bosniam, Sclavoniam, Hungáriáé 
inferioris et Walachiae portionem euntibus nobis Hóra colligendas 
in aprico posuit sponte nascentes, a mense Majo ad mensem 
Octobris usque inclusive, anni Salvatoris nostri MDCC. 

Betűrendes lajstrom, a milyen még három más van a kötetben. 

Syllogos annotandorum circa physica naturaliave per Tran- 
sylvaniam reperiunda. 

Figure diverse di fiori e piante, »che si trovano nelle paludi 
del Danubio« dipinte e miniate con colori. 

Agak, növények, gyümölcsök rajzai, Marsigli jegyzeteivel ; részben 
kiadva rézmetszetben 1726-ban Danubius Pannonico-Mysicus ez. nagy 
műve IL kötetében. 

Vol. 5. 

Piante di fortezze, forti, assedi, ponti, accampamenti, e proposi- 
zioni faite aW Imperatore Leopoldo nelle guerre delV Ungaria e 
dclV Impero dal Generale Conte Lodovico Ferdmando Marsigli. 

Ponte sul Danubio; che cominciai a far fabricare a Ham per 
slabilire la communicatione con la Transilvania, e Servia, e che 
poi Sua Altezza di Baden la fece desistere e far fare a Giuvina. 

20X30 cm. nagyságú festett térkép, két példányban. 

Plan de Petervaradin et des retranchements faicts par 
l'armée Imperiale commandée par le Mareschalle Comte de 
Caprara, avec les campements, lignes et approches de Tannée 



112 A bolognai M arsigli- iratok magyar vonatkozásai 

Ottomane commandée par le Grand Vizir Aly Bassa arrivé le 
11 Septembre et décampé la nuit du l r au 2. Octobre 1694. 

46X64 cm. nagyságú gondosan festett térkép ; eredetije annak 
a Matthiolus-féle metszetnek, melyet külön ismertettünk. 

Budavár 95X127 cm. terjedelmű térképe. Kiadtam fény- 
nyomatban »Budapest Régiségei« IX. k. 12. lapjához csatolva. 

Segedin. A szegedi vár 42X61 cm. nagyságú színezett tér- 
rajza, s felül maga a vár 35 cm. hosszú látképe, tollra jzban. (Még 
egy jobb és egy tökéletlenebb példányban.) 

A térképek közt 8-r. füzetkében: 

Memóriáié delli edifici, eh' erano de' Turchi in Buda. 

Kívül Marsigli sajátkezű írásával ez a czím : Moschee, e hágni 
de' Turchi havute in Buda. 

Kiadtam »Budapest Régiségei« IX. k. 34 — 42. 1. 

Vol. 8. 

Libro di diverse piante di fortezze, ed in esso vi sono h diverse 

mie proposizioni per fortificare Belgrado e Vistmo di Morea, e 

la fort ifi cazione delV isola Carolina, elte fii fatta nel DanuUo 

aile Porte ferrée. 

Pianta di Buda con la denominazione di tutte le parti d' esse 
datali dai Turchi. 

Budavár 1 00 cm. hosszú 70 cm. széles térképe török meg- 
határozásokkal és nevekkel. — Kiadtam dr. Karácson Imre magyará- 
zataival »Budapest Régiségei c IX. k. 43 — 48. 1. 

Pianta del forte nelf isola d' Orsova, che feci fabricare per 

chilidére il Danubio contro Tarmamento delli Turchi. 

i 

A mai Ada-Kale (Vagy mint Marsigli nevezi: Carolina) sziget 
18X24 cm. nagyságú színes térképe. 

A kötet többi térképe nem magyar vonatkozású. 

Vol. 11. 
Mappe diverse miniere d' Ungaria. 

Selmeczbányára vonatkozó bányamíveleti térképek. A 32X42 cm. 
terjedelmű, Schemiiitz felírással, a tárnák átmetszetes képével. Azután 
következik Mathias Ethesius 4 vászonra húzott, 40X58 "cm. nagy- 
ságú színes térképe bőséges jelmagyarázattal németül és A. 1688 
évjelzéssel. Kettő a sehneezbányai felső és alsó bányamiveletet ábra- 



Dr. Veress Endrétől UH 

zolja, kettőnek pedig »Ratzengrunder Bergwercks-Charten és Rohnitzer 
Ey8en Bergwercks innheimische Graben« a czíme. 

Kiadta rézmetszetben, > Mappa metallographica Celebris fodinae 
Semnitzensis in Hungária superior i« czímen, a Dunáról írt nagy 
műve III. k. 10. tábláján; a 11 — 12. 1. is egyéb két részletrajz. 

Vol. 18. 

Esercizi mü'dari, elte praticava ü Generale Conte Lodovico Ferdi- 

nando Marsili vei suo regimento d 1 infanterie^ che aveva nel 

servizio délV Imperatore Leopoldo I. 

Elől tíz színes tábla ábrázolja a gyalogság fegyverzetét és 
teljes fölszerelését, finom vízfestésű rajzokban. 

Utána az »Esercitio del fantacino col moschetto e mezza ásta« 
következik 13X1' cm - nagyságú 63 szines rajzban; majd az »Eser- 
citio del fantacino col moschetto e stiletto« 88 rajzban ; aztán az 
»Esercitio del fantacino col fucilo, stiletto, granata da manó, e 
manaia proprio alii soli granatieric 100 rajzban és végül az »Eser- 
citio del fantacino col moschetto, fassina, zappa per montare e fare 
e difendere gl' approci« 41 rajzban, minden kép alatt a megfelelő 
német vezényszóval. 

Folytatólagosan a hadsereg többi részét, tiszteket és huszárokat, 
betegápolókat és zászlótartókat tünteti fel 33 (részben befejezetlen) 
ónrajz. 

Vol. 15. 

Im popclaiione di Transilvania, composta di varie nationi, di 
diverse lingue, religioni, %csi e vestiti. 

18X^0 cm. nagyságú színes costume-képek, nemzetek szerint 
rendezve, elől rövid ismertetéssel. A képek nem művészi kivitelűek, 
de korhűek és Erdély XVII. századi viselete történetéhez rendkívül 
becsesek. A kötet beosztása ez : 

Nationi in Transilvania: Ungara, Saxona, Valacca, Greca, 
Armena, Anabattista, Zingara. 

Distifitione della lingua, religione, impieghi, e vestiti pralticati 
dalia natione Ungara. che popola gran parte della Transilvania. 

Questa si divide in: Ungara vera, che abita le parti inferiori 
della Transilvania; Ungara Sicula, che abita le parti superiori 
della Transilvania, detta Siculia. Ambe di lingua Ungara, diversifi- 
candosi nell' accento, ed in aleune parole Seite conservatosi 
tuttavia dalli Siculi. Ambe di religione: Cattolica, Calvinista, 



114 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Ariana. Ambe d' impieghi: militari, politici, juditiarii; per li quali 
questa governa e comanda a tutte Y altre nationi. Ambe di vestiti 
per omini d' ogni stato, donne d' ogni stato, della forma, che 
mostrano le sossequenti figure: 

Parochus secularis catholicus. Franciscanus Transylvanicus. 
Pastor Calvinianus. Studiosus Calvinisticus. Miles Sieulicus. Siculus 
Csikiensis. Foemina Siculica Csikiensis. (Három más kép hiányzik.) 

Ezt az ismertetést Marsigli táblázatosan s igen áttekinthető 
alakban adja minden erdélyi népről, kivéve az örményeket, kikről 
úgy látszik azért nem emlékszik meg, mivel rajzot, képet nem 
kapott róluk. 

Marsigli érdekes hat táblázatát s a képek jegyzékét betű-híven 
közli dr. Aldásy Antal a »Magyar Könyvszemle« 1892/93-iki évf. 
268 — 274. lapján, s így a magyarokról szóló részt is csak tájékoz- 
tatóul mutatjuk be ismét. Megjegyezzük azonban, hogy az oláhokról 
vett 4, a görögökről vett 2, s a czigányokról vett 3 kép hiányzik. 

Ezt a viselet történeti szempontból annyira fontos 25 vízfestésű 
képet egyébiránt a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottsága eredeti 
Bzineikkel lemásoltatta, s így azok másolatgyűjteményében könnyen 
rendelkezésére állnak tudósainknak. Egyébként ismertette őket Thaly 
Kálmán, az »Akadémiai Értesítő« 1893. évf. 659 — 661. lapján. 

Vol. 19. 

Co. Aloysü Ferdinandi Marsigli Epitome históriáim regni Hun- 
gáriáé, sive prodromus et introdactio ad *Acta exectttionis paci* 
Carlowicensis« l ad dementem XL P. M. 

Nagy negyedrétü 59 ivlapra terjedő gondosan irt kézirat, a 
kötet sarkán »Bellum Tekelianum« felirattal. 

Vol. 20. 

Avium dmiubialium coUectio. 

Hazai madarak színes rajzai ; egy részök rézmetszetben kiadva 
Marsigli Dunáról írt nagy műve V. kötetében. 

Vol. 21. 

Ichnog raphia fortalitiorum limitaneortim, quae, vigore pacis 
Karlovitzensisy plurimam partem sunt dcstructa aut evacuate; 
uti quidem relutiones hue spectantes clarius docent. 
Notandum: in omnibus scalis orgyiae intelliguntur. 

1 Ez a czíme az okleveleket tartalmazó Vol. 16-nak is. 



Dr. Veress Endrétől 115 

32X45 cm. (vagy néha valamivel kisebb) terjedelmű gondosan 
festett magyar* és horvátországi és boszniai terv- és várrajzok. Jegy- 
zékök ím ez : 2. Zalánkemény. 3. Mitrovicza. 4. Morovig. 5. Ratzka. 
6. Brod. 7. Ugyanaz lerombolva. 8. Gradiska, 9 — 11. Jeszenovitz. 
12. Dubitza. 13. Kastanovitz. 14. Ó- és Űj Növi. 15. Zerin. 16.Pedaly. 
17. Gvozdansky. 18. Sluin. 19. Krémen. 20. Dresnik. 21. Gratsatz. 
22. Lapats. 23. Poritsovatz. 24. Svonygrad. 27. Titel. (Oldalt a vár lát- 
képével.) 28. Becskerek. 29. Ugyanaz lerombolva. (Következik négy 
számozatlan és aláírás nélküli.) 25. Sablya. 26. Ugyanaz lerombolva. 
27. 1 Becse. (Mellékelten: lerombolva.) 28. Kanisa, a Tisza mellett. 
(Mellékletén: lerombolva.) 29. Szeged. (Oldalt a város látképével.) 
30. Ugyanaz lerombolva. 31. Csanád. (A vár látképével együtt.) 
32. Ugyanaz lerombolva. 33. Arad. 34. Lippa. 2 (Két példányban.) 
35. Ugyanaz lerombolva. 36. Vepries. 37. Ugyanaz lerombolva. 38.Facset. 
39. Ugyanaz lerombolva. 40. Lúgos. 41. Ugyanaz lerombolva. 42. Zsidó- 
vár. 43. Ugyanaz lerombolva. 44 — 45. Karánsebes. 46. Ugyanaz lerom- 
bolva. 47. Egri s. 48. Ugyanaz lerombolva. 49. Bogosán. 50. Ugyanaz 
lerombolva. 51. Mehádia. 52. Ugyanaz lerombolva. 53. Versetz. 
55. Ugyanaz lerombolva. 58. Brod és vidéke. 59. Doboy. 60. Deschen. 
61. Magoley látképe. (Campement de 30 Octobre 1697.) 62. Prantuk 
látképe. 63. Visoka. (1697 október 25-26.) 64. Seralya látképe. 
(1697 október 23—24.) 65. Jajcza vára. 

E rajzokat Marsigli tábornok és mérnöki kara készíté pontos 
fölvételek alapján 1697 őszén, mielőtt a várakat az 1699-iki karlóczai 
békekötés értelmében lerombolták, vagy használhatatlanná tették. 
Ez ad a rajzoknak kiváló jelentőséget, s a megyei és városi mono- 
gráfiák írói megbízható képekül használhatják fel őket. 

Vol. 22. 

Raccólta di vari pesci disegnati e miniati al naturale. 

Hazai halak színes rajzai : egy részük kiadva rézmetszetben 
Marsigli Dunáról irt nagy műve IV. kötetében. 

Vol. 23. 
Osservazioni naturali sopra li strati de monti dellc conche 
perlifere di Boemia. Delle miniere di TJngaria, particolarynentc 

di Schemnitz. 
Ezt Marsigli felszólítására írta egy bányászmérnök : 
Observationes naturales factae per decursum anni 1701 a 
Johanne Scheuchzero M. C. 

1 A lapszámozás mint látszik téves. 

• Ennek rajzát közöltem 1901-ben »Izabella királyné« ez. munkám 
203. lapján. 



116 À bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Ehhez mellékelten találjuk a selmeczbányai bányatelep szép 
térrajzát, 124 pontból álló szövegmagyarázattal. 

Berg-Karten über dero Röm. Kay. May. unsers Allergnädigsten 
Herrn Herrn Golt-Kunsthandlungs Grueben und allen darzu- 
gehörigen Tag-gebäuden. So den 19. Junii 1703 abgezogen, und 
aufgetragen worden, wie ein und anders numerirter zu sehen 
befündlich. Ander Jacob Schmidl, 

Bergschaffer. 
VoL 24. 
Saccolta di 122 mappe di osservazioni müitari ed erudite 
fatte dal Generale Marsili per i limüi dei due imperii, che si 
dendono per la vera Ungaria e pei regni adjaœenti, e che si 
dovranno riscontrare colle mappe poste in netto, petendo essere 
in queste notizie ammesse in quelli. 

Kisebb-nagyobb alakú térképvázlatok, eredeti felvételek és 
hadi meneteket ábrázoló térképek, úgy a mint azokat Marsigli 
1693-tól kezdve készíté. Különös említésre méltók ez alábbiak: 

l. 1 L' Ungaria inondata con incomodo delle marchie degF 
esserciti mostrata in mappa con il proietto del rimedio possibile 
per non novarsi più alF estremità dell' anno 1693, nel quale fu si 
grande inondatione. 

31X41 cm. nagyságú tollra jz, az áradások jelzésével. 

6. Mappa di iá del Tibisco fatta nell' anno 1697. 
Színezett nagy térkép, a Tiszától az Öltig terjedő földekről. 

7. Mappa delle marchie e contramarchie deli 1 armata nell* 
anno 1696. 

A Duna völgye Érdtől Futtákig s a Tiszavidék feltüntetésével : 
nagy szines térrajz. 

8. Mappa, che mostra le più commode marchie tanto per 
l'armata, che proviande dal Danubio, Tibisco e Marusio a Temisvár. 
e da questo per rimettersi di novo occorendo al Danubio in 
soccorso delle piazze délia Schiavonia, corne la strada, che piglia- 
ranno li soccorsi delli Turchi da Belgrado a tal piazza. 

A Maros, Béga és Temes folyók vidéke Belgrádig, szinesen. 
13. Recognitione nelF anno 1694 per trovar modo di fare 
un ponte sopra del Danubio a Baja. 
Térképvázlat tollal kidolgozva. 

1 E számok a kölet darabszámát jelzik. 



Dr. Veress Endrétől 117 

19. Buda s a budai Duna-part (20X62 cm. nagyságú) szines 
távlati rajza Ó-Budáig, jobboldalt két római-kori »Fragmenti 
d' aquedottic rajzával. 

29. Entrata e sortite in Transilvania. 
Befejezetlen, 85 cm. hosszú finom térrajz. 

30. Sito, pianta d ? aviso d' lllok, fatto nelP anno 1094. 
Az illoki vár 24X30 cm. nagyságú szines térrajza. 

32—33. Passagio fatto da me sul Danubio e sue paludi, da 
Veresmarton a Culut durante la grande inondatione d' esso negl' 
Ultimi di Giugnio V anno 1693. 

Két 48X71 cm. nagyságú szines térkép. 

37. Distretto di Buda, nominato in Turco. 

Budavára és környékének 60X60 cm - nagyságú térképe, oldalt 
A — U és 1 — 14 számú jelmagyarázattal. — Kiadtam dr. Karácson 
Imre magyarázó jegyzeteivel »Budapest Kégiségei« IX. k. 48—50. 1. 

44. Prime notitie per Clain Canisa nell' anno 1694. 
Német jelmagyarázattal bővített kis térképvázlat. 
49. Confluenza del Dravo nel Danubio Y anno 1695 osservata. 
Kis 20X32 cm. nagyságú szines térkép. 

57. Carta del distretto d'Alba Julia. 

6X9 cm. nagyságú finom festett térkép, jelmagyarázattal. 

61. Mappa idrografiea del Danubio da Kobilla sino all 
aboccatura del Tibisco, fatta per la lite fra Tadmiraglio e vice- 
admiraglio. 

Szines 19X55 cm. nagyságú térkép. 

66. Mappa del proietto dato air Elettore di Sassonia per 
la campagna del 1697. 

Dalmácziától egész Erdélyig terjedő nagy térképvázlat. 

137. Delineatio praelii Romani, ex Alba Julia. 

Lovas csatát és foglyokat ábrázoló 137 cm. hosszú és 25 cm. 
magas két tusrajz, 46 alakkal ; melynek hátlapjára Marsigli e szavakat 
írta : Li desiderati dissegni d' Alba-Julia. — Valami reliefről lehetnek 
másolva, de minden bővebb felvilágosítás nélkül. 

Ezeken kívül még számos más magyarországi térképvázlat 
bever e kötetben, melyeknek egyenkénti fölsorolását — épp csonka 
voltuk miatt — fölöslegesnek tartottam. 



118 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Vol. 28. 

Notizie géographe e genealogiclie ddV Ungaria, raccdtt* dal 
Generale Conte Marsíli. 1 

Első része metszésre elkészített 9 drb. gondos, 43X60 cm. 
nagyságú térképet tartalmaz: Monarchia Hungarica in sua régna, 
principatus et ducatus divisa, nimirum Hungáriám veram, Bosnam. 
Serviam, Croatiam, Sclavoniam, Erzegovinam, Moldáviám, Valachiam. 
Transylvaniam, Banatum Teinesvariensem, Bulgáriám. 

Második leíró része genealógiai táblákat tartalmaz: Attiláról, 
az Árpádoktól I. Józsefig uralkodott magyar királyokról, a bosnya 
királyokról, czimerképekkel és az 1500-ban meghalt Újlaki Lőrincz 
sírkövével, a Nemanidákról, Wukasin szerb dinasztiáról, a z entai 
Babákról, a szerbiai Lázár és Brankovics- családokról, a bolgár ural- 
kodókról, az erdélyi fejedelmekről, a havasalföldi ós moldvai vajdák- 
ról, a tatár kánokról; hosszabb-rövidebb szövegmagyarázattal. 

A kötet elé kötve (hibásan) Marsi gl i »Memorie e introduzione 
air istoria della ribellione d' Ungheria« ez. értekezésének egy része 
13 nagy 4-rétü lapnyi sajátkezű kéziratában. 

Vol. 88 et 89. 
Caríe geografiche manufatte. 

Mappa del fiume Marusio da Déva sino al di lui conílusso 
nel Tibisco sopra Seghedino ; che pure fu fatta per il gran libre 
de' limiti. 

Mappa del fiume Marcha, che corre per la Moravia, e la 
sépara dair Ungaria ; e fu fatta in occasione che si trattava di 
fortificare detto fiume contro i ribelli d' Ungaria. 

Az eredeti felvételek vázlatai; sok kivált a 39. kötetben. 

Vol. 41 et 42. 
Mappae geographicae itineris limitanei. 

A karlóczai békekötést megelőzött erdélyi és délmagyarországi 
határfölvételek vázlatai. 

Vol. 45. 

Oeographia Danubialis manuseripta. 
Marsigli vázlatai és térképei a Dunáról írt nagy művéhez. 

1 Alatta e megjegyzés: Questo unito al volume del trattato delle Misié 
ô compito per stamparsi. 



Dr. Veress Endrétől 119 

Vol, 47. 

Mappae geographicae, quae ad limites Hungaricos juxta pacem 

Karlowitzensem stabiliendas inserviunt. 

5. az. alatt a Marosvölgy térképe : Déva és Hunyad határától 
Lippa-Temesvár vidékéig, sárgán jelölve a Linea Bethlen Gábor. 

A 6. térkép a török birodalom új határát mutatja a Marosig. 

Vol. 48 et 49. 

Mappae geographicae variarum regionum Transdanubialium pro 
v Tinea limitum. 

A 48. kötet 3. sz. a. Csepelsziget 41 X 65 cm. nagyságú színe- 
zett, német nyelvű térképe, Ráczkeve 20 cm. hosszú látképével. 
(Lefényképeztettem Budapest székesfőváros Múzeuma számára.) 

Vol. 50. 

Mappae geographicae variarum regionum Oisdanubialium pro 

linea limitum. 

Távola dello stato della Transilvania ehe in ristretto dà 
F idea di essa. 

Vol. 51. 
Manuscritti diversi. Vol I 

92. Operazioni del Gran Visir Kara Mustafa nei flume Raba 
dopo la fuga dall' assedio di Vienna. 

(Marsigli sajátkezű írása, a 410/1. 1.) 

93. Dispositione de' Turchi nel formare un assedio. 
Az előbbinek úgyszólva folytatása; a 411 — 413. lapon. 

E 733 lapnyi kötet Marsigli első, 1679 — 1680-iki konstanti- 
nápolyi tapasztalatait és gyűjtését tartalmazza, 124 kisebb-nagyobb 
czikkben irva le mindent a mit látott, tanult, szerzett. 

Vol. 52, 
Manuscritti diversi. Vol. II. 

Magyar vonatkozású irata ugyan nincsen, de a kelettel foglal- 
kozók hasznát vehetik 115 kisebb-nagyobb czikkének, melyekben 
Marsigli a törökök szokásait, hadakozási módját, a konstantinápolyi 
görögök és más keresztyének életét ismerteti. 



120 Á bolognai Marsigli- iratok magyar vonatkozásai 

Vol. 58. 
Manuscritti diver si. Vol. III. 

2. Fragmento di osservazioni sopra le miniere (T Ungaria, e 
di Neuhäusel, scritto dal Conte Marsili a Marcello Malpighi. 

(Màrsigli fogalmazványa, a 7 — 14. 1.) 

4. Osservazioni sopra il Vitriolo, che si cava nei beni del 
Conte Batthyány nelle dipendenze di Kins 1 [nel comitato di 
Castro ferro] in Ungaria. 

(Marsigli fogalmazványa, a 49 — 54. 1.) 

Relatione del conte Marsili a Sua Maestà Cesarea della sua 
spedittone per la difesa del fiume Raab nel 1683. 

(Levél-mellékletekkel, a 109—144. L) 

Progetto originale [a Sua Cesarea Maestà] per fortificare il 
fiume Rab ; e qui sono annessi in ultimo gli ordini datimi, e 
lettére ricevute, e da me scritte originalmente sopra Y istessa materia. 
[1083.] (Marsigli fogalmazványa, a 147—156. 1.) 

Ez ügyben kapott levelei : a 164. lapon : Batthyány Kristóf grófé 
(Ex arcé Szalonak, 27. Maii 1683.); a 161. 1. Carlo dúca di Lorena 
(Dal campo Cesareo tra Senu et Almos gli 28 di Maggio 1683.); a 
168. 1. Esterházi János »győri vice-generalisc magyarnyelvű szabad- 
levele (Győrből, 1683 május 16) Marsigli számára. 8 

Declaratio comitis Nicolai Draskovich genuina, cum circum- 
stantiis, qualiter ipse in proxima belli turcici revolutione se accomo- 
daverit ; ac tandem cur et quomodo manifesto Thökölyano se 
conformare et protectioni submittere debuerit et necessitatus 
fueritV (A királyhoz intézve; egykorú másolat, a 173 — 177. 1.) 

16. Lettera del Conte Marsili al Duca di Lorena, da Venezia, 
22 Aprile 1684, in cui gli da notizia di Buda, secondo V osserva- 
zione, che ne feci, passandovi schiavo. 

(Egykorú másolata, a 214—218. 1. — Kiadtam »Budapest 
Régiségei« IX. k. 17 — 19. 1.) 

Buda vára 45 X 72 cm. nagyságú festett térképe irónos váz- 
latokkal, a 244. lapon ; kiadtam kicsinyítve, fénynyomatban »Buda- 
pest Régiségei« IX. k. 12. lapjához csatolva. 



1 Értendő: G üns = Kőszeg. 

9 Kiadtam »Budapest Régiségei« IX. k. 8—9. 1. 



Dr. Veress Endrétől 121 

18. Supplica al Papa [Innocente XI] per li schiavi fatti nelle 
guerre (T Ungaria. (Marsigli fogalmazványa, a 254—255. 1.) 

19. Lettera del Conte Marsili al Principe D. Gastone de Medici, 
nella quale gli dà ragguaglio della causa per la quale infelice- 
mente riusci il primo assedio di Buda. 

(Marsigli Bécsben, 1685 elején írt emlékiratának eredeti 
fogalmazványa, a 304 — 331. 1. — Kiadtam »Budapest Régiségei« 
IX. k. 25—33. 1.) 

28. Lettera del Conte Marsili al Dúca di Lorena, in cui discorre 
di qualche imperfezione del cannone di S. M. Cesarea, osservata negli 
assedi di Buda. 

(Fogalmazványa a 386/9. 1. Tisztázata a 391/3. 1. — Lásd 
»Budapest Régiségei« IX. k. 10—11. 1.) 

. . . Lettera del Conte Marsili. Dal campo Cesareo sotto Buda, li 
17 Agosto 1684. (Másolata a 410/1. 1.) 

A puskapor fizikai hatásáról. 

43. Lettera <lel Conte Marsili al Marchione di Baden per 
la fortificazione di Strigonia e Visegrád. Seritta di Visegrád, 
12 Maggio 1685. (Másolat, a 461/4. 1.) 

f)6. Scrittura del Conte Marsili al Dúca di Lorena per la for- 
tezza di Rab. [1686.] (Másolat, az 586/9. 1.) 

57. Sorpresa d'Albareale col disegno dell ? istessa piazza, e 
con le lettere originali serittemi dal cardinal Buonvisi. 

(Marsigli fogalmazványa, az 593/8. 1.) 

Székesfej ér vár és környékének tervrajza 20 X 31 cm. nagyságú 
tollrajzban, az 599. lapon. 

Buonvisi Ferencz biboros pápai nuntius sajátkezű levelei Marsigli- 
hez e tárgyban Bécsből, 1686 januárius 1, 9 és 28-ról, a 600/4. 1. 

61. Propositione di parère fatta in Ottobre 1086 a Sua 
Maestà Cesarea ed all' Eccelso Consiglio di (iuerra circa la ripara- 
tione di Buda. 

(Másolat, a 627 — 630. 1. — Kiadtam »Budapest Régiségei« 
IX. k. 51—56. 1.) 

62. Proggetto per la riedificatione di Buda. 

(Másolat, a 631/3. 1. — Kiadtam ugyanott, az 57—61. L) 

Magyar Könyv««*mle. 1906. II. füzet. 9 



122 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

63. Specificatione del numero de' guastatori et instromenti 
e materiali necessarii alia sollecita reparatione della Breccia di 
Buda. 

(Másolat, a 637/8. 1.) Lásd > Budapest Régiségei« IX. k. 56.1. 

05. Relazione della presa di Neuhäusel. 

(Eredeti fogalmazványa a 647/659. 1.) 

66. Situatione di Giavarino. (A 662—667. 1.) 

67. Della diffferenza fra 1' aqua del Danubio e quella de pozzi 
di Giavarino (Három ábrával, a 668. 1.) 

70. Serittura del Conte Marsili al Duca di Lorena per la forti- 
ticazione di Strigonia. (Eredeti fogalmazványa a 695/700. 1.) 

71. Memoir de ce qui est à faire à Grana. (A 698. 1.) 

72. Detaglio della gente, artiglieria, e di altri strumenti che 
si potrebbero dare per la difesa di Gran. (A 702. 1.) 

Vol. 54. 
MamiscHtti divwsi. Vol. IV. 

2. Bacconto della resa di Erla e di tutto quello, che vi passe) 
tra il Pascià Bustan et esso Conte Marsili, e della sua spedizione a 
Borna al Papa per rappresentargli lo stato délie cose d* Ungaria. 
[1687.] (Eredeti fogalmazványa a 2—6. L) 

7. Progetto a Sua Maestà Cesarea per fortificare realmente 
Belgrado, e cosi coprire tutte le conquiste deir Ungaria. 

Kis 8-r. tisztázat (két példányban) a 42 — 58. lapon. 

8. Esame, o perquisitione fattasi per il trasporto űéi corpo 
del Beate Giovanni da Capistrano in Illok nel antico convento de 
padri Franciscani da Luigi Ferd. Conte Marsili del Sirmio. Fatto in 
Illok, li 6 Genaro 1689. 

Marsigli sajátkezű eredetije, saját és két illoki franciscanus- 
barát aláírásával és pecsétjével megerősítve ; a 62/3. lapon. 

Estratto delle difuse altre informatione havute dal Conte 
Marsili nella visita del ducato di Sirmio per la perquisitione del corpo 
di San Giovanni da Capistrano. (Sajátkezű eredetije a 64. 1.) 

Mesés lehet tehát, a mit Fessier »Geschichte der Ungern« ci. 
nagy műve VI. k. 885. lapján olvasunk, hogy Perényi Ferencz 1557 
november havában, mielőtt Nagy-Szöllőson elfogták, a ki 11 rí tett ferenex- 



Dr. Veress Endrétől 123 

rendi kolostorból Capistrano János (Újlakról odahozott) holttestét 
biztonság okáért a vár kútjába dobta. 

10. Nota di alcune famiglie, che insieme con S. M. Cesarea 
possedono i béni di Árva in Ungaria. (Eredeti, a 68. 1.) 

11. Relazione a D. Livio Odescalchi del comitato d' Árva. Di 
Vienna, 12 Maggio 1689. (Marsigli sajátkezű írása, a 77—83. 1.) 

12. Commendatizia del conte di Rosenberg al conte Csáky 
per il conte Marsigli che andava di ordine di Sua Eccellenza a 
fare la ricognizione del comitato d' Árva, il 18 Maggio 1688. 

14. Relazione a D. Livio Odescalchi del ducato del Sirmio. 

(Marsigli fogalmazványa, a 90/99. 1.) 

22. Nota délia popolatione neir ducato di Sirmio. 

(175 — 176. 1.) 

24. Index civitatum, oppidorum, arcium Ungariae, eique conti- 
guarum iluviorum, etc. (185—188. 1.) 

35. Fragmento di progelto per i limiti délie conquiste di Sua 
Maestà Cesarea, cominciando dalla Siculia sino ail' Adriatico. 

(Marsigli fogalmazványa, a 303/6. 1.) 

A 363 — 399. lapon különböző jegyzetek és rajzok a dunai és tiszai 
halakról, melyekről azonban bőven »Danubius Paunonico-Mysicus«-a 
TV. kötetében ír. 

Badeni Lajos hg. két erdélyi olasz levele Marsiglihoz : Földvárról 
(Marieuburg) 1690 november 9-ikéről (422. 1.) és Enyedről november 
12-ikéről. (424. 1.) 

70. Pianta délia città di Semendria. (A 448. 1.) 
Szendrő 20 X 27 cm. nagyságú színes tervrajza. 

71. Instruttione data dal Conte Marsigli all' Ingegniero Morando 
Visconti per la fabrica e fortiücatione del ponle sul Danubio ad 
Orsova, che è quello, che si doveva fare a Ram. Li 29 Maggio KHK). 

Marsigli sajátkezű fogalmazványa, két tervrajzzal, s a hajóhíd 
rajzával. (A 453/463. 1.) 

76. Sabácz vár tervrajza ; 28 X 39 cm. színes térkép. (A 468. 1.) 

85. Memorie di alcune notizie avute da Turchi intorno alle 

loro forze di quella campagna ed all' andata (lel Thököly a Widin. 

(Marsigli sajátkezű följegyzése, a 519/521. 1.) 

9* 



124 A bolognai Marsigli- iratok magyar vonatkozásai 

90. Dispositione e recognitione fattassi da me per chiudere 
li passi di Transilvania dopo, che il Thököly Y anno 1690 fu dal 
arme di Cesare cacciato il dl delli 18 Ottobre. 

1. Ordine credenziale a tutta la Transilvania dato al Co. 
Marsigli dal Principe di Baden per chiudere i passi della medesima. 
Actum im Feldlager bei Bozza, den 29. October 1690. 

(Eredeti, német éa latin nyelven, az 535. 1.) 

2. Marsigli sajátkezű hadi feljegyzései az erdélyi határszéli szoro- 
sokról, a Barcza8ág és Székelyföld terepviszonyairól, lakóiról, Erdély 
politikai földrajzáról. (Az 537., 541. és 545. 1.) 

S. Attestatione alla sede d' Orbai. 

(Eredeti, aláírásával és pecsétjével megerősítve, az 548. 1.) 

4. Lettera al vice-capitaneo di Háromszék. Datum in Zernest. 
die 1. Novembris Anno 1690. (Az 550. 1.) 

5. Judices senatusque civitatis Bistriciensis reversalisa 
Marsiglinak (aláírva általa is), hogy a borgói szorost csakis a Lipóttal 
szövetkezett lengyel király számára tartja nyitva, a radnait azon- 
ban teljesen elzárja, s mindkettőt ő Felsége hűségére őrizteti a 
betörők ellen. (Eredetije az 552. 1.) 

(). Prima dispositione de villagi nel Burzenland. 

Falvankénti kimutatás, hogy a törcsvári, tömösi és bodzái szoros 
felé eső községek hány katonát állítsanak őrül. [Datum Coronae] 
30. Octobris 1690. (Eredeti, 554. 1.) 

7. Judices, vilii eus senatusque civitatis Caronensis reversalisa 
a köztük megjelent Marsiglinak, a kivánt határőrzők kiállítására. 
Coronae, die HO. Octobris 1()90. (Eredeti, 558. 1.) 

8. Marsigli rendelete Brassó tanácsához. Zernest, 1690 november 
hó 2-ikán. (Másolat, 557. 1.) 

9. Attestatione al ducato di Corona. Datnm in Hodza, 
9. Novembris KHK). (Másolat, 556. l.i 

10. Kezdi- szék reversalisa (Marsigli és Michael Mihalcz aláírá- 
sával) részletes felsorolásával az egyes határszéli községek köteles- 
ségének. (Eredeti, 560. 1) 

11. Gyergyó-szék hasonló tárgyú » contractusa« Marsigli és Michael 
Botth viee-judex regi us sedis Siculicalis Gyirgio aláírásával. 

(Eredeti, 564. L) 

12. Orhai-szék reversalisa Marsigli és Franciscus Thuri vice-judei 
regius in sede S. sedis Orhai aláírásával. (Eredeti. 570. 1.) 



Dr. Veress Endrétől 125 

13. Attestatione della sede di Marusia Emericus Boros, Sigis- 
mondus Baranyai, Petrus Sinka, Petrus Dosa aláírásával és pecsétjével. 
A szovátai biró Lukácsi Kelemen, s a két remetei bird : Varga Lőrincz 
és Kibédi János nevét úgy látszik Dósa irta alá. In pago Görgény- 
Szent Imre, 10. mensis Decembris 1690. (Eredeti, 576. 1.) 

14. Attestatione della sede di Udvarhely, Tarcsafalvi Zsig- 
mond és Kovács Zsigmond sajátkezű, Györgyfi János sófalvi, 
Miklós Péter parajdi, Benedek György siklódi, Fülöp Bálint atya 
és Ravasz István korondi biró idegen aláírásával. Datum in Sion- 
falu 7. Decembris 1690. (Eredeti, 577. 1.) 

15. Contractus cum sede Csik superiori et filiali Kászon, 
Marsigli és Joannes Sándor vicecapitaneus [de] Czyk aláírásával. 

(Eredeti, 581. 1.) 

10. Contractus pro comitatu Tordensi, Marsigli, Andreas 
Hegyesi suppremus judliuin comitatus Thordensis és Nicolaus 
Görögh de Vécs vice-comes comitatus Tordensis aláírásával. 

(Eredeti, 585. 1.) 

17. Dispositione o instructione lasciata al senato di Corona 
per la diffesa de passi nel Burczland inferiore ; Marsigli és Andreas 
Richter, deputatus civitatis Coronensis aláírásával. (Eredeti, 589. 1.) 

18. Hasonló »per la diffesa del Burczland superiore« Marsigli 
és Brassó város tanácsa aláírásával. (Eredeti, 593. 1.) 

Mindezeknek másolata is mellékelve van az eredetiekhez, melyek 
legtöbbje 3 lapnyi terjedelmű. 

91. Passi di Transilvania. 

Négy térképvázlat a havasok függőlegesen árnyékolt rajzával. 

(Az 598 601. 1.) 

Thököly Imre Erdélybe küldött magyar kiáltványa. Datum 

ex castris nostris ad Tergovistya positis, die 15. Decembris 1H90. 

(Egykorú másolata, a b'03. lapon; leirtani.) 

91. Mappa della dispositione si propose da me a Sua A. di 
Baden per rinchiudere il Thököly, che si battesse, o ritirasse di 
Transilvania, che fu accettata, e da me fatta eseguire con Y eiïetto 
il mondo sa. 

Az erdélyi keleti határszéli szorosok 14 X 27 cm. nagyságú 
csinos vázlata. (A 604. 1.) 

92. Esame di piíi ribelli fatti prigionieri. 

Thököly Erdélybe küldött, de elfogott kémeinek érdekes 
vallomása. (Marsigli sajátkezű írásában a <)06 8. 1.) 



126 A bolognai Marsigii-iratok magyar vonatkozásai 

93. llelazione militare della Transilvania fatta a Sua M. 
Cesarea, con molti disegni della situazione di detta provincia. 

(A 619—639. 1.) 

Marsigli fogalmazványa; mellékelten: Erdély térképvázlata, 
Erdély függőleges tagosultsága a Dunához és Tiszához viszonyítva. 

94. Távola dei passi di Transilvania. (A 641/2. 1.) 
Mindkettőt lemásolva egyebütt közlöm. 

95. Távola delle semiti trovati e denunciati da stessi di 
Transilvania. (A 644. 1.) 

96. Informazione della Moldavia al Conte Khinsky. 

(Marsigli fogalmazványa a 654/8. 1.) 

97. Kelazione a Sua Mestà Cesarea delle conquiste de' Polacchi 
nella Moldavia. (Marsigli fogalmazványa a 660/2.) 

98. Lettera del Conte Marsigli al principe Luigi di Baden, in 
cui li dà conto dell' operato ad Orsova. 

(Marsigli fogalmazványa 666. 1.) 

99. Kaccolta della lingua che si pratticava dalli Sciti, abitanti 
della Siculia ne' tempi antichi, scolpita in un legno, che esprimeva 
il Calendario delle feste mobili, per uso di quei primi convertiti 
alla fede cattolica, e da me dall' istesso legno raccolta e mandata 
al mio gabinetto in Italia, quando serravo li passi della Tran- 
silvania. (A 671/685. 1.) 

Nyolcz lapon közli az u. n. hunscytha rovás-írás betűit, s utána a 
naptári szenteket, neveket * jellel és alatta magyarul, latinul. 

107. Celsissimi Principis nóbües Transüvaniae, trixim natio- 
num statu latin levele »in cui si lamentano deir estorsioni, che 
patiscono alcuni popoli deli' Ungaria da' Tedeschic; Ex castris ad 
Sztanest positis, die 8. Decembris 1690. 

(Igen rosszul olvasható négy lapnyi hibás másolat, a 761/2. 1.) 

Vol. 55. 
Manuscritti diversi. Vol. V. 

21. Relazione deli' autore a Sua Maestà Cesarea dello stalo 
della Corte Ottomanica, della sua milizia, de' trattati fattisi insino a 
quel tempo intorno alla pace, che si trattava nel 1691. Dell' 



Dr. Veress Endrétől 127 

intenzione della Transilvania, deli' inclinazione della Wallachia e 
del portamento del Thököly ed Heissler. 

(Marsigli tisztázata a 633—642. 1.) 

Mellékletül (másolatban) Marsigli levelei Erdélyből az alábbiak- 
hoz : Aly basa nagyvezérhez, Nagy-Szeben (Ermestat) 1691 október 28. 
(644/5. 1.) Constantino Brancovan Bessaraba Prencipe di Wallachia, 
Ermstat dal letto, 1691 október 24. (646. 1.) Al Signor di Coliers 
ambasciatore degli alti e potenti stati d' Olanda alla Porta o t torna ni ca ; 
ugyanaznap. (646. 1.) Fogalmazványaik előbb, a 258 — 262. 1. 

Marsigli levele az angol és hollandi portai követekhez, Bran- 
covan havasalföldi vajdához és Lipót császárhoz. Szebenből, 1691 
szeptember 18-án. (689—690 1.) 

7 ol. 56. 

Manuscritti diversi. Vol VI. 

Lettere originali in Tedesco, che dal 1693 insino al 1696 
(inclusive) molti ufficiali, generali e ministri serissero al conte 
Luigi Marsili, stando in campagna o al comando di Sablya, o in 
altre operationi e cariche militari; con le copie délie lettere in 
Tedescho, che il medesimo conte ad altri scrisse per tutto il 
suddetto tempo. 

530 lapnyi kötet, elől a levelek rövid tartalmát mutató indexé- 
vel. Az első levél kelte Wien, 1693 június 27. Az utolsóé Becskerek, 
1696 szeptember 14. A Magyarországból írt levelek keltezési helye 
1693-ban: Ver es marton, Mohács, Futak, Illók, Pest, Szeged; 
1694-ben: Pétervárad, Mohács; 1695-ben: Pest, Buda, Szabad-Szállás, 
Martonos,« Kis-Kanizsa, Baja, Szeged, Lippa, Gyula, Zenta, Becse, 
Pétervárad, Bács, Bukin, Kis-Kanizsa, Illók, Szt. Lőrincz ; 1696-ban: 
Szeged, Beszterczebánya, Bibertsfalu, Pest, Szent-Miklós, Sablya, 
Komlós, Ollós, Szántós, Kis-Kanizsa, Csanád, Aranka, Titel, Temes- 
vár, Illók, Becse, Szilas, Szent-Király, Vincz és Becskerek. 

A levelek írói : Donát Heissler Graf von Heiderhaimb, Le 
Conte Derbeville, Carl Herzog von Croy, Leopold Graf Schlik, a 
16 éves felszabadító hadjárat fővezérei és mások. 

Vol. 57. 
Manuscritti diversi. Vol VIL 

10. Probabile ac morale tertium expediens ac moderamen 
aulicum super statu Apafii et Transylvania circa Apaüum. 

Magyar kézirású latin történeti dolgozat a 142 — 159. lapon. Lemá- 
soltatta Aldásy a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottsága számára. 



128 A bolognai Marsigili-iratok magyar vonatkozásai 

14. Profili per far ponti sul Danubio e Savó: a tiiuvina. 
Orsova, Sémiin, Selismarton e Belgrad. (Vázlatok a 172. 1.) 

21—28. »Petitioni del Signor Conte Marsili all' III 1 " Signor 
Constantino Cantacuzeno e resposte dal detto per servirsene al 
proseguimento e prossimo fine del trattato istorico naturale geo- 
grafico délie Dacie.« Per la Walachia e Moldavia. Catalogo de 
principi di Walacliia e Moldavia. 

A két vajdaság rövid leírása magyar vonatkozásokkal Cantacuzeno 
eredeti olasz levelével: Bucuresti, 4 Marzo 1694. (A 192 — 204. 1.) 

Kiadta Jorga bukuresti egyetemi tanár »Operele lui Constantin 
Cantacuzinoc ez. m. (Bucuresti, 1901.) 31 — 59. 1. 

26 — 28. Progetto per 1' espugnazione di Helgrado comen- 
datomi dair Augustissimo padrone. [1(597.] 

Marsigli fogalmazványa, Belgrad két hadi térképével, meg- 
ostromlását ábrázolván, úgy a mint azt a Felséghez intézett ez 
emlékiratában kivihetőnek tartá. (A 286—299. 1.) 

29. Progetto a Sua Altezza elettorale Dúca di Sassonia per 
a campagna deli* anno 1697. 

Marsigli rendkívül érdekes leírása Magyar- és Erdélyország 
hadi fontosságú helyeinek és szorosainak. 

(Két tisztázatban a 304—317 és 320—334. lapon. — Lemásol- 
tam és egyebütt közlöm.) 

32. Kniwurf der Landschaft, allwo die Theisz in die Donau 
sich ergeust, enthaltend absonderlich di Situation Titel, und wie 
selbiger Ort leichtlich oder mit grosser Müh kann beschützet 
werden, nachdem sich trockne Zeiten oder Ergiessungen der Wässer 
eräugnen. 

45X60 cm. terjedelmű festett térkép, 8 pontba foglalt magya- 
rázattal, a 362. 1. 

81. Vari disegni di ponti. 

Hat szép nagy rajztábla hajóhidak építése módjáról ; a 385 9. L 
35. Memorie per Y assedio di Temesvár. (A 390. L) 

37. Memoria delli ediíicii, che sono nella città di Buda. 

A budai összes török középületek, templomok és fürdők érdekes 
leírása, illetőleg jegyzéke. 

(Másolat a 401 4. 1. Második példánya az 5. kötetben lévő 
leírásnak, melyet emez néhol kiegészít. — Kiadtam »Budapest 
Régiségei« IX. k. 34 — 42. 1.) 



Dr. Veress Endrétől 129 

38. Relazione dell' assedio di Vienna, fedelmente dair idioma 
Turco Iradotta in Italiano dal Conte Marsigli. (A 407—446. 1.) 

Az érdekes leírás tele van magyar vonatkozásokkal, magyar tár- 
gyú fejezetei pedig ezek : 1/ arrivo del supremo Vesir coll' esercito al 
ponte d' Eszék. Le operazioni del Thököly e di Chior Ősein Bassa. 
1/ arrivo del Vesir a Buda. La mossa del nemico per assediare 
Strigonia. La presa di Strigonia. 

Vol. 68. 
Manuscritti diversi. Vol. VIIL 

Scritture e progetti fattisi dal conte Marsigli nelV anno 
1698 in Vienna per preparare le wtruzioni ddla pace. Ed 
alti e proposizioni fattisi nelT istesso congresso di Karlovitz. 

5. Pro propositione demolitions Petrovaradini animad- 
version es. (Marsigli fogalmazványa a 75 6. 1.) 

Pro construendo vallationis linea sive in Sirmio, aut aliunde 
ubi contigerit. 

(Két térképvázlattal. Marsigli fogalmazványa a 77/81. 1.) 
Pro rnuniendo confluxu Tibisei. 

(Két térképvázlattal. Marsigli fogalmazványa a 82,5. 1.) 

12. Pro impositione confinium inter Ungariam et Transil- 
vaniani animadversiones variae. 

(Marsigli fogalmazványa a 94 7. 1.) 

17. Prima pars mappae cum secunda, tertia et quarta 
integri tractus confinium (cujus divisio correspondet cum novis- 
sima scriptura sub dato li. Augusti,) quae continet confinium 
mediatum cum Turcis per Wallachiam et Moldáviám in Transil- 
vania, ad usum tractationis pacis. (Tisztázat a 141/7. 1.) 

20. Progetto al conte Khinsky nel 1H98 per fortificare con 
nuove erezioni e jistoramento di piazze le conquiste di Sua M. 
Cesarea. Vienna, 29 d' Agosto 1698. 

(Tisztázat a 161/8. 1., másik példánya előbb a 116 — 124. lapon.) 

25. Registro de' voti, progetti, instruzioni e ricordi diversi 
sopra de limite da stabilirsi tra Y imperio Cesareo, ed Ottomano 
fatti e respettivamente esibiti a chi s' aspetta. Da Luigi Ferdinando 
Conte Marsili corne deputato allô stabilimento de' sudetti per parte 



130 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai — Dr. Veress Endrétől 

di Sua M. Cesarea in esecuzione de' traltati della pace seguita a 
Karlovitz. (Tisztázat a 217—249. 1.) 

Egészen magyar vonatkozású, tartalmazván 1698 november 19-től 
1699 januárius 19-ig előadott véleményeit Erdély határairól, a Maros 
és Tisza hadi és kereskedelmi fontosságáról, Pétervárad megvédéséről 
Horvátország felől, a Tisza-Dunaköz védelméről, a kötendő béke- 
föltételek megvalósításáról a határokat illetőleg, »informatione alla 
corte pe' 1 confine della Transilvania co' 1 Banato di Temesvár«, 1 a 
Velencze s a török birodalom közti eltérések kiegyenlítéséről, a 
horvátországi határviszonyokról, Dalmáczia kérdéséről és Velencze 
követeléséről. — Egyik érdekesebb és tartalmasabb a másiknál. 

26. Registro di lettere diverse scritte dal Signor Luigi Ferdi- 
nando Conte Marsili a Sua Eccelenza il Signore Conte Francesco 
de Khinsky nel tempo della sua assistenza a' trattati di pace col 
Turco nel congresso di Karlovitz. (Másolat a 303—371. 1.) 

Az első levél Futakról 1698 október 22-ről, az utolsó Karlóczá- 
ról 1699 januárius 26-ikáról. 

27. A békealkudozásra vonatkozó eredeti levelek 1698 — 
99-ből; többek közt az alábbiaktól: Khinsky, Kaunitz, Savoyai 
Jenő herczeg, Spada biboros, stb. (A 382 — 458. 1.) 

29. A karlóczai békére vonatkozó öt német irat. Köztük: 
Information an den Kaiserlichen Hof wegen der Siebenbürgischen 
Granitzen és Rabutin erdélyi generális német jelentése : Cibin, den 
28-ten Dezember 1698. (A 461—484. 1.) 



MAGYAR KÖNYVESHÁZ. 



ADALÉKOK 

A RÉGI MAGYAR KÖNYVTÁR II. KÖTETÉHEZ. 

Dr. Déz8i Lajostól. 

1. 
[186.] i Kassa, 1628. 

[Serpüius, Joliannes — Praetorium Z., David.] In Fefiivitatem 
Nuptialem | Generofi, ac antiquae Profapiae íplendore Nobilifsimi 
Domini, | ANDREA MARIASI | DE MARKVSFALVA fponfi; | & | 
Generofœ Nobilifsimœquè Dominse | IVDITH/E KORLATH, GENE- 
ROSI AC | Strenui Dni. GEORGII PAP, p. m. reliclse Vidua?, 
Sponfae, | ad 27. Iunij, Anni 1628. Caflbviíe celebran. obfervantias 
conteftan. ergô | ORATVLANTVR. \ — | [Alul:] CASSOVIM, 
Daniéi Schiitiz Imprimebat, Anno 1628. || [Keretes czímlap, két- 
hasábos szövegnyomás.] 

Egylevele8 ívrét nyomtatvány (hátlapja üres). A latin versek 
írói : »Johannes Serpüius Eccl. Caifmarcen. Pastor. M. David Z. 
Prœtorius Seh. Caifm. R.« 

B. Badván8zky~levéltár Zőlyoin-Radványban. 

2. 

[187.] Lőcse, 1637. 

[Ratagius, Venceslatis.J SENTENTI/E | EVANGELIO- j 
RUM DOMINI- | CALIÜM j In \ üfum Scholarum col- | lecta>, 
hemiftichiis & diftichis | Latinis, nee non rhytmis | Hohemicis 
colligatas I per | VENCESLAUM RATA- , gium Boëmum ! [Vig- 

1 A 185. számot 1. M. Könyvszemle 1900. évf. 76. 1. 



132 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár IL kötetéhez 

nette.] | Lvutfchoviœ, Tipis Laurentii Brewer. | — | Anno: 
M. DC. XXXVII. !| [Keretes czímlap.j 

8-r. A— F 4 = 44 számozatlan levél. Ajánlás [A|J : »Nobiliiîi- 
uiitó Fratrum Trigaá : Emerico, I Balthafari & Sámuelt Maria fits, S.* 
Kclto: Marcivilln. ( ïdibis Septembris. Anno 1637. | Veßri amans 
Inftitutor | VENCE8LAUS RATAGIUS. || 

A lőcsei ev. egyház könyvtara. 

S. 

[188.] Löcsv, 1H39. 

[We?icclms f Lukas.] [35ns OSeifllidje (ßqnnereum I. II. Theil. 
(Címlap hiányzik; a II. rész czíme a 245. lap előtti sztlan lapon:] 
JJec unitér f fjeil/ ítemblid)/ |Pos QfctfUidje OStjnarreum, (Mer 
iramén dimmer/ non uielen JUeibs* JJerfonen nnù Jlungframen 
fo betj&es im Alten j ttnft ítemen ffeßament gelebet/ unt ent* 
lid) non öiefer íöelt felig nbge* j fdjitfcen fetjnù. \ [Colophon:] 
tôefcrudtt in ter Soniglidjen | S&iaM $tntfûfûmi íöetj ITorenlj 
jSremtftl/ \ [Vignette: Magyarország czímere, két czímerőrző orosz- 
lánnal.] I 3m 3oljr (ffljrifii/ | 1639. || 

8-r. A— Ee ü + 1 = [Czímlap] + 1 sztlan lap + 2—244 + 
4 sztlan lev. + 245—363 + 10 sztlan lap + 364—383 számozott 
lap -f 1 7 sztlan levél. A II. rész előszavának kezdete : 93otrebc 
auff folgenben ílnbern %ty'ú. | ©ott mit 58n§j. | S)er &od) unb 
SBolgebornen ^ûiocn/ | grarocn Slnna ©nnegtin | ©eboljrnet îurjin 
non Settern Çaloa/ j ©rafin auff Drama unb Sretjn auff SBiu 
betin unb 33ili{j. | ©o mol jfyrer ©n. §od) önb SBolgebofyc* ' ncn 
gramlein-^ramlein SIDONIA, \ ©eborner ©unegïin/ tÇreçn ic. | . . ." 
Aláírása: „©eben jur 93ilife/ ben 24. Sept: biefeS 1638. 3al)re3. j . .. 
Lucas Wencelius oon SBilife au3 ber ©djlefien." Az egész mű énekek- 
ből áll. A 363. lap után köv. lapon : NUNCUPATIO APPEND1CIS. 
Krakói kereskedőknek s tcscheni és bilitzi polgármestereknek stb. ajánlja. 
364. APPENDIX. A 383. 1. után köv. 4 sztlan levél: SRegifter ber 
iíieber/ a köv. 13 sztlan lev.: Melodien Stliá)er ©efänge . . . 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

\. 

[189.] [Lőcse J KinsK 

[Ra-fttffiHs, WcHceslaus.J LACHRYM/K ! Super Obitu 
GENEROSI AC NUBILISSIMI DOMINI \ D. JOANNIS 
MAR1ASSI , DE MARCVSFALVA &c. I CELEBERRIUA 



Dr. Dézsi Lajostól 183 

SEDIS JUDICIARIAZ INCLVT1 COMPTA- \ TUS SCEPU- 
S1ENSIS JURATI ASSESSORIS 0RAV1SSIMI | AC EX- 
PEKIENTI8S1MI | Ann. Dfii 1655. in generalibus Regni Hun- 
gáriáé Comitijs Pofonieníibus Legati exiflentis, | 24 Martij circiter 
1. h. antelucanam ibidem humanis exempti, | & 18. Julij, anno eodem, 
RATISFALV/E in nova Crypta penes | Templum extructù, honorificè 
fepulti. | non fine dolore | profufae j Per Wenceslaum Ratayium Eccl: 
Batisf: Pol ft : j [Díszes választóvonal] | — — [Keretes czímlap.] 

Egy le vei es ívrét nyomtatvány (hátlapja üres). Latin versek 
kéthasábosan a következő felírással: APOSTROPHE. | Ad Vita 
functum & Vivos. | azután : DEFUNCTUS DE SEIPSO. ! végül : TN- 
SCRIPTIO VEXILLI. | Díszes választóvonal, alatta két chronostichon : 
Numerale Obitûs és Numerale humationis. 

B. Badvánszky-levéltár Radványban. 

5. 

[190.] Lőcse, 1G57. 

[Der Neue und Alte Allmanach Auflf das Jahr nach der 
(Jebuhrt unfers H. Jefu Chrifti 1657. — — [Czímlap hiányzik.] 

Melléklete: B m a : £ftrologifri)eg $u | beuchen/ | auff uns 
3afcr/ nadj fter fteiiramen Q5e* | hurt Mfn «IjrifU/ ; 1657. 
Patinen/ mos neifrft aSottlidjer 3UU | madjt/ an V HDitterung ins 
gemein/ an Ärieg | nnb fricù/ an #ran*()eit und a5efunöfjeit | 
an Ju« unft mißtuad)*/ unù andern ùerglei« | djeu natűrUdjen 
anfallen/ gnttes und bofe*/ ; jugeroarten: fol angedeutet und 
er- : klaret werten: | Jüan | CHRISTOPHORO NEURARTHIO, 
Roleflu-Silef. Wienern am ÎWorte OÜottes un | JJfarrn jur ijoltj- 
kirdje in j «Dber*jrauriti. || 

16-r. A — E v + 3 = 40 sztlan levél. Az aláhúzott szavak itt és 
alább a vörös nyomást jelölik. 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Elül 2 levél hiányzik.) »Michael 
Culman 1657.« bejegyzéssel. 

6. 

[191.] Lőcse, 165ÍK 

MVNDANA VAN1TAS ; Exuviis ILLUSTR1SSIMAE 

COMITIS AC DOMINAE DN.E MAKL-K (JYV* LAFFI I)K 

RATOT &c. ' Conjwßi* loctifsimœ ILLVSTRISSTMI COMITIS 



134 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár IL kötetéhez 

AC DOMINI I DNI STEPHANI | THOEKOELI | Dfii perpetui de 
Kesmarck, Equitis Aurati, & Comitatûs | Arvenfis Comilis fupremi, 
Anno JRtotis fum XXII, à Chr. nato. 1. 6. 5. 9. die XIX. No- 
vembre | demortua \ An. 1660. d. 1. Febr. in Templo Arci* \ 
hamati% | nov-antiquâ Qnerimoniâ \ dicata \ à qnodam Condo- 
lente. | [Vignette.] | Leutfchoviœ, Typis Lauerentii Breven || 

4-r. 2 levél, a 4-ik oldal üres. Kezdete : Cur Mundus militât fúb 
vana Gloria \ Plus crede Literis feriptis in Olacie. | Hangjegyekkel. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 



[192.] Lőcse (?) 1660. 

X ït- % I (ßebett) I 3n gefiUjrlidjen Reiten/ 1 ^bronfterlidj I 
ÏUiùcr ton ^fachen gefleUei. | 3m 3a|jr 1660. | — | M möoV 
tijer QMDtt/ i • • • 

12-r. ):( — ):(iüi + ):( + 7 (ebből 3 levél üres) = 12 számo- 
zatlan levél. Czímlap nincs, a fenti czím fejlécz gyanánt áll. A 9. levelén : 
$htbei>©ebetlein | roiber ben Zúxátnj | M. B. | O ©tarder ©ott . . . 
Utolsó lapon : B. BERNARPUS Medit. j Pevotiff. cap. 6. | Noli ergo 
vilipendere oratio- j nem tuam . . . Hozzákötve: 9teuget)en \á)dtít 
$inime(?>£ieber... Erffurdt, 1684. 12-r. 12 sztlan levél. A köv. kéz- 
irati bejegyzéssel: »Erscheinungsort jedenfalls in Ungarn (Leutschau?) 
darauf wiese die am Schlüsse angehängte Bernardus Medit.« 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

8. 
[193.] Lőcse, 1664. 

M. T. CICERO/ I NIS EPISTO- | LARUM | LIBRI QUA- 
TUOR, i à | JOHANNE STURMIO, | Viro doctiflîmd, puerili 
educationi confecli. Cum doctomm virontm argumetUis & an- , 
notationibus qmbasdam. | Adjectus eft ubique ad fingulas E- 
piftolas geminus numerus: quorum prior j Librorum, pofterior 
vero Epiftolarum cujufque | libri ordinem obfervat. | [Vignette.] 
LEUTSCHOVI/F, | - | Typis, LAURENTII BREVER, | Anno 
M. DC. LXIV. I, 

8-r. A— 1=72 számozatlan levél. Ajánlás: [AJ]: JOANNES 
8TVBMIVS, I JACOBO STURMIO \\ FRATRI & I Kelte: A^: 



Dr. Dézsi Lajostól 136 

Argentin» tertio Galend. Febr. ! Anno 1539. || (Először ism. Pékár K. 
E. Phil. Közi. 1904. 522. L, az u. o. közölt 1700. évi lőcsei kiadást 
1. Szabó: EMK. II. 2002. sz. a. V. ö. U. o. 1545. 1663. 1783. 
2101. 2440. sz. 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. 



9. 
[194.] Lőcse, 1671. 

[Sartoritis, Johannes.] Praxis | Symboli Apostoliéi | Paracle- 
tica, | IP** if}/ | Sfcóplidje úbung/ | JPer glreqen #auj)t JUtt&el ] 
imfers (ítjriftUdjen OMaubens : | iWeldje/ | bctj bem legten (Eljren* 
(ßebadjtnis/ | Her ÎJiel (Eb** ttnb fötgenb* begabten |F ratten ! 
CHRISTINA goafm/ | geboljrnen J&djeuermannin/ | îles (Eljrn? 
»esten JBolj^ iHHe^en ttnb Öun^ reidjen #errn/ | MARTINI 
ÜÄÄ5>/ | ÎJorneijmen Bürgers uni £potedters/ aurfj bes Qfttfern , 
gatys/ in iter tfoniglidjen iFretjen $taft «ÍJ«íö(g^/ ^ertjüdj^ 
jfieb* gewefen #aufa kronen/ | aljjj biefelbige | 3m Jnijr Cfjrifti/ 
1671. ften 17. April. | eJjrlidj uni Ijerrlidj beflattet nrârbe/ ein- 
fnU ! tig ifl norgetragen roorben: | Jlurd) | JOHANNEM SARTO- 
RIUM. | Paflorem et Infpectorem Primarium, | ber jftirdjen unb 
Rulett bafelbfl. j Pfal. CXVI. f. 10. 3fdj glaube/ barnmb rebe 
id)/ idj wirbt (!) | aber feljr geplagt. | — jreutfdjntt/ i 05eim*t 
beq Samuel Bremern. || 

4-r. A — E2 = 18 számozatlan levél. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

10. 

[195.] Lőcse, ÍG72. 

JESUS. I IN. NÜBILO. JUBILUS. | Hymnus à S. Bernhardo 
compofitus I nunc tranfpofitus. | JÄJ&UJ. iFreánb int jfeib/ | (ffin 
jToblieb I aufgebt non % jíernbarb j áberfetf non M. C. S. j 
ïladj ber $ingroeife: | OD 3eftt Cljrip meins lebensltdjt. | — ] 
Cßebrttdtt ju jTeutrdjau | 1672. || 

8-r. 8 — 83 [ívjelzés tulajdonképen csak 9Í, 33*, $4 leveleken 
van] = 16 számozatlan levél. 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. 



1K<; Adalékok a Régi Magyar Könyvtár II. kötetéhez 

11. 

[196.] Kassa, 1679. 

[Ketzer, Adamus — Saarosy, Adamus.] HARMÓNIA AGE- 
NORID/E, | & ! Aquila triphyllô vittata rofeo, in Taedas profperè 
accenfas | GENEROSI ac NOBILIS DOMINI ! MARTINI 
SAAROSY, ; Inclyti Comitatfts SAAROSSIENSIS Judicis Nobilium: | 
SPECTABILIS at% GENEROSI DOMINI | SEBASTIANI SAAROSY, 
Inclyti Comitatűs Saárosfienfis Vice-Comitis, Celfisfimi PRINCIPIS 
Hungária? Confiliarii, | Collegük; Status Evang. Eperjeff. Infpectoris. 
FILII SPONSI, | CUM OENEROSA ac NOBILI VIRGINE i 
CATHARINA, j SPECTABILIS at<j, GENEROSI DOMINI j ANDREJ 
KETZER, | Inclyti Comitatíis Saárosfienfis AITefforis Primarii, 
Celfisfimi PRINCIPIS Hungarian Conii- | liarii, & Collegii StaL 
Evang. Eperj. Infpectoris, FILIA SPONSA: | ANNO QUO 
BrafsICa MIXta rosis pLaVsVs renoVablt oDore. | OBLATA, 
[díszes választóvonal.] [Alul:] CASSOVI/E, Èxcudebat STEPHA- 
NVS BOSYTZ. |i [Keretes czímlap.] 

Egylevcles ívrét nyomtatvány, két latin vers kéthasábosan 
»Ab ADAMO KETZER, | Nobili Poéta.* és »Ab ADAMO SAA- 
ROSY, ! Nobili Poéta.« Hátsó lap üres. 

B. Radvánszky-levéltár Radványban. 

12. 
[197.] [KassaJ 1679. 

SACRA POESIS; | Seu: \ Dl VUS GEORGIÜS MILES, , 
De Dracone Triumphans, Martyrij LAUREA Coronat9. Reve- 
rendis, Nob: ac Eruditis D. D. ; Prima A A. LL. & Philofophia; 
LAUREA | coronatis, | Per Reverendum Patrem | GE0RG1UM 
SZUNYO(iHY ; è Societate JESU, A A. LL. & Phi- . lolbphitf 
Doctorem, cjusdémque | ProfclTorem Ordinarium. | In Alma Epi- 
fcopali Univer- j fitate CASSOVIENSI, | A Prœnobili ac Gew- 
rofa J HUMANITATE CASSOVIENSI | oblatus. | — | ANNO 
M. DC. LXXIX. || 

12-r. §-- §,; 4-3 = 9 számozatlan levél. 

A czímlap belső oldalán : »Nomina Dominorum Neo-baccalaureo- 
rum : B. Emericus Szeredszeghy. Franciscus Csongrádi, Georgias 
Hotsai, Gabriel Revesz, Joannes Viza. Michael Tarnoczy, St-ephanib 



Dr. Dézsi Lajostól 13? 

Kaszoni.c §/ s DEDICATIO, & CLAVIS. § 2 b : OBTULERUNT. 
Franciscus Lengyel de Obuchow. Nob. Ungarus. Samuel Horvatb, 
Nobilis Ungarus. Emericus Karolyi, Nobilis Ungarus, Con victor. 
Gabriel Horváth, Nobilis* Ungarus. Michael Jaszay. Civis.« 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Köv. beírással : »Pauli Kal- 
manczay Anno 1687. Nos cum prole pia benedicat virgo Maria.« 

13. 

[198.] Mese, 1682. 

[Dubowsky, MartinnsJ Falmifera Geniftœ Umbra | MAXIME 
KEVERENDŐ PR/ECELLENTI & CLA- | RISSIMO j DN. ELLE 
LADIVERO, | de ECCLESIIS & SCHOLIIS optimè merito ; Dinn 
DIRECTORIS COLLEGII STATUUM EVAN- j GELICORUM, quod 
EPERIESSINI eR, reftaurandi Munus | fufciperet, I Anno | Tan- 
DeM (LaVs sVperls!) LVX Insperata refVLget. | Die 18. Decemb. , 
In Perenne Honoris & Pietatis Monimentum Umbratili Minerva 
adumbrata Opera Martini Du- | bowsky, Solnâ Pannoni in eodem 
Coll. Poëf. P. P. | Bürge: grandis enim Tibi reftat via. Hoc 

quondam [17 sor] | [díszes választóvonal] j [Alul:] Imprefïum 

LEUTSCHOVLE, Typis SAMUELIS BREWER. |j [Keretes czím.] 

Egyleveles ívrét nyomtatvány (másik oldala üres) : két latin vers. 
kéthasábosan nyomtatva, a 2. latin vers czíme : Applaufus Mufarum. 
B. Badvánszky-levéltár Radványban. 

14. 
[199.] Lőcse, 1683. 

I. N. J. | PROBLÉMA ORATORIUM | In Publico & Gene- 
rali Examine Claiïïs | Rhet: Collegii Epperienfis Golophonis loco , 
PROPOSITUM, | Chorago GEORGIO HENRICO SAPPUHN, | 
Ecclefia* Lutheran« Orthodox® Epperienfis Verbi | Divini MiniCtro 
& Oratoriie P. P. | ANNO clo lo CLXXXIII. , Die [nincs kitöltve] 
Octobr. | [Díszes választóvonal.] | ARGUMENTUM. | An Ho/ti 
victo ex Sententia Herodoti infiftendum. vel ex mente PI inri \ 
petenti Pax tribuenda. \ [Külön hereiben:] Proœmium. | Drela- 
mabit Johannes Lani, N. Hung. | [Kéthasábosan:] Herodoti 
Sent: défendent: | [Köv. 5 név] Plinii effatum tuebuntur: \ [f>név] 
Conciliabit utram^ Scntentiam | JOHANNES îtrptenfijht) Arvenfis. 

Magyar Köiiyvny.einlc. liH)«i. II. ftlzot. It) 



138 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár H. kötetéhez 

[Díszes választóvonal] | [Alatta:] Impref: LEUTSCHOVW. 
Typis 8AMUELI8 BREWER. || [Keretes czímlap.] 

Egyleveles ívrét nyomtatvány (hátlapja üree). A keretben levő 
tíz név : Emericus Keczer de Lipotz N. H. | Michael Chmelius Béla 
Turocz: j Adamus Kubinsky N. H. . Emericus Marcipán, N. H. | 
Georgias Klenerus, N. H. | Andreas H la va ti, N. H. | Samuel Platani, 
Scepufienf. \ Nicol : Hier : 9ti(^t^aufer/ N. H. j Paulus Lani, N. H. 
Petrus Kesíer, Tranfylv. || 

B. Radvánszky-levéltár Radványban. (Kézírással ráírva: G. D. 
G. R. (= Generoso Domino Georgio Radvánszky.] 

15. 

[200.] [LöcseJ 1683. 

[Dtibowsky, MartinusJ JOAS à Deo in REGEM | .IÜDA 
SERVATUS, , A , Generofa & Egregia Illuftris Coll: Stat: j Evang. 
Juventute in Scenam datus, | Choragô | MART1NO DÜBOWSKY, 
In 111: Coll: Epp: Stat: Evang: Poëf. P. P. | Pro Coronide Pub- 
lici Examinis publice reprefentatus, j Anno, Quô | AVrea LVna 
fáVens eXMttlt VeLLera ParDh. \ Die 8. Octobris. | [Díszes 
választóvonal.] [Következik háromhasábosan a programm.] 
[Keretes czímlap.] 

Egyleveles ívrét nyomtatvány (hátlapja fires) két példányban a 
B. Radvánszky-levéltár Radványban. G. D. G. R. (Generoso Domino 
Georgio Radvánszky) betűkkel. A játszók nevei nincsenek feltüntetve. 

Itt. 
[201.] Kassa, 1684. 

RAPTVS IIELENiE; j CUM \ Perquíim Reverendus, & Pra>- 
cellens VIR j DN. ELIAS LADIVER, j Illuftris Status Evangelici 
Collegii Eperjellienfis Director meritilTîmus, j Generofo, ac entheA 
Virtute ornatiffimœ Matróna», | DN/K HELEN/E SINAPI, | Conjugi 
olim luaviiTiina», jam defideratiflimre Jufla perfolveret, | Lugubri 
Níenii\ adumbratus, | PER ' ProfeíTores, Praeeptores, & Claffes 
Collegii Epeijeff. , ANNO QUO j FAX HeLenaj fVLgens DeMlttlt 
nVMLa VIVo. [Díszes választóvonal.] [Alul:] CASSOVI/E, | - 
Excudebat STKPHANVS HOSYTZ. Anno M. DC. IXXXIV. [Kere- 
tes czímlap.] 



Dr. Dézsi Lajostól 139 

Egyleveles nagy ívrét nyomtatvány (hátlapja üres.). Latin versek 
három hasábosán köv. aláírásokkal: M. Johannes Schwartz. Eperj. 
Logic. Publ. Profeff. Georg. Henricus Sappuhn, Orator. Publ. Profeíf. 
Martinas Dubovszky, Illuft. Coll. Eperj. Poëf. P. P. Nicolaus Karacsy, 
Agropolit. Transylv. Syntax. Prœcept. Johannes Andreades, Convict. 
& Grammat. Praecept. A többi versek alatt: Claífis Logica. Claffis 
Rhetorica. Claffis Poetica. Claffis Syntactica. Claffis Gramatica. 

B. Badvánszky-levéltár Badványban. 

17. 
[202.] Kassa, [1685.] 

PALMETÜM ANAGRAMMATICUM, | SVB FORTVNATO 
CLYPEO | CELSISSIMI PRINCIPIS ac DOMINI, DOMINI | EME- 
RICI THÖKÖLY, | Principis, ac Partium Regni Hungariœ Domini, 
Domini noílri clcmentisfimi, | Poft memorabilem Obfidionis gravis- 
fimœ folutionem; | NEC NON \ IVDICATVS & SENAÏVS EPER- 
JENSIS i FELICEM RENOV &TIONEM, | DEBITAI RECORDA- 
TIONS ERGo, HORIS OPER1S4 SUCCIS1VIS j ANNO Um. 
ipfo FELICIS Epifcopi die, | Adornatum a S. G. S. Oblatum 
à S. G. J. I [Díszes választóvonal] | [Alul:] CASSOVI^E, Excudebat 
STEPHANUS BOSYTZ. || [Keretes czimlap.] 

Egyleveles nagy ívrét nyomtatvány (hátlapja üres). Anagram- 
mák és »enodatió«-k következő nevekre: »Emericvs Thôkôli Prin- 
ceps, Epperiessinvm, Georgius Fleifchhacker Judex, Sigismundus 
Guth, Georgius Halligantz, Sigismundus Zimmerman, Franci feus 
Baraniai, Fridericus Veber, Georgius Crefcenski, Georgius Schoen- 
leben, Samuel Medveczki, Stephanus Somoffi, Georgius Conrad | utolsó 
betű jav.], Michael Schirer, Francifcus Szerdaheli.« A k<H első lap- 
hosszában, a többi kéthasábosan. 

Báró Radvánszky-levéltár Badványban. 

18. 
[203.] Lőcse, 1685. 

[Schwartz, Johannes.] HELENA MENELAO KEDDIT A, five 
HUNGÁRIA REGI SÜO, ■ poft felicem è jugo Par Mis Ottomannici 
li- | berationem, communi OrbisChriftiani ; voto, reftituta, i & récur- 
rente ter-fauftà Natali luce, facratft | SACRATISS1MO, INV1C- 
TI8SIMO i ac POTENTISSIMO PR1NCIPI AC DOMINO 
DOMINO I LEOPOLDO I. I D. G. ROMANOKUM IMPERATO- KI 



140 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár II. kötetéhez 

femper AUGUSTO, GERMANIE, HUN- | GARI/E, BOHEMI/E, 
DALMATI/K, CROA- | TL*:, SCHLAVONI/EiJ; &c. REGI,* ' ARCHI- 
DVCI 2 AVSTRL*;, DUCI 3 | BURGUNDIA, &c. &c. &c. \ DOMINO 
NOSTRO CLEMENTISSIMO, in debitam* remeantts fauftè Nata- 
lis, recens-nati ARCHI-DVCIS & Victoriarum | recentium gralu- 
lationem, | nec non humillimam Parnalïï Fragarij fubjectionem j 
ipfo LEOPOLDI Fefto, j à gratulabunda Collegy Eperienfis Juven- 
tute | Scenicè adumbrata ; ANNO 1685. \ Autore | M. JOHANNE 
#Cip0£ift83/ 111. Coll. Eper. Log. & Phil. Pract. P. P. ; [Záró- 
dísz.] | LEUTSCHOVI/E, | — | Typis SAMUELIS BREWER, |j 

2-rét. 4 levél 1 -h )(* + )(s + 1 ívjegynélküli levél. 
Báró Radvánszky-levéltár Radványban. 

19. 

[204.] Lőcse, 1085. 

[Zötner, Georg.] <TI)rifUid)es unft Jltófc | lidjes | J}imfc* 
ítódjlein | 3Jor «fűrflUdje unft | nnftere Qttottsfárd) . tige jflHníer. 
Aus aSottrtUfitc rei- j uer íeljrer Htàdjern unb | £d)rifftfn 
íufammen | {ttragtn/ j Purdj j fl&eorg Jólnern/ Jknenf: | = 
Oücörurtt íu íTeutrdjau/ | jBctj jSamucl Jflreuern* i 3m 3al|r/ 
M. DC. LXXXV. í| [Keretes czimlap.] 

12-r. 81— & + 2 = 128 lap. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

20. 

[205.] Lőcse, 1686. 

(ßottStfaUifitr #míer>írauflF ; 0)fter: | Alte unft ÍUác 
Keim gcbctltiu ; 3n allerljanö ítótfjen | nútjlidj ;ugebrau« , djcn. 
Pcnen fronten (Eljriftl. jRinftcrn j jum be pen/ | jufamen getragen 
öurrij cinen Deß Seligmadjenften Worts | Gottes Preftiger in 
iTeutrrijnu ANNO lf>8(5. , [Vignette.] töcurutht in feutfdjaii 
beijm S. tfreőcr. 

1 Javítva, előbb REGIS állott. 

* Jav., előbb ÜVCIS állott. 
» Jav. DVCIS-ból. 

* Jav. debUum-ból. 



Dr. Dézsi Lajostól 141 

12-r. A— C = 36 sztlan levél. Ajánlás A b : c »2)enen (Sblett/ ! Uttb 
in ben Gljttftlidjen | ïugettben juneíjmenben frautetn/ üorneljmen 
§erm (Sltern/ ^cr^licbftcn | ïod)tern. | ©opljia uttb 9Roftna Sreúertn, 
Ännoe uttb (SlifabetI) ©djubertin; | ©orotíjoe ©ontagin/ ! Subitljoe 
fttifóin/ | 3)orortjœ unb e ©ufannœ $ut4e[rtn/' | Slnnae Marine 
UtjÇajçn/ J Sttfabetljœ fÇîirnftcin. | 2Bte attd) allen anbern frommen 
unb Êtyrtftltebenben Îîinbern. j Steinen aHerfeité Ijerfcltebften | Sung* 
fraarîem ©djroaegerinnen | nub gretnbinnen. | ©nabe unb fÇrtebc « 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

21. 

[206.] Lőcse, I68tí. 

Per îleue uni 3Ute i Mmnnari)/ | £uff ftas 3aljr/ narij ùer 
$Unfd)tti*rftung 3Kf fu | Gf#K3jft<ni. [ 1688« [ Partiten ftie Wtonnt/ 
ÎModjen/ j «Sonn* unù iFetjertag*/ JHaneten- ! lauf/ «Afiiecten/ 
ÄHtterung/ Kag* un | JHadjtlánge/ gönnen MP uni* i Unter- 
gang/ xu ju fbtöcn- , (ßtsteUet/ non I floftatm iUeitbnrtl)/ Hol. Sil. ; 
— j (ßeörutht jur jTeutfrijatt, || [Keretes czímlap.] 

Melléklete: 95 [8 ] a : #urtje j Äftrologifrije ! Porfagung/ £uff 
ins 3at)r nadj fter (fitoa* 1 öenreirtjen (ßebuljrt 3<gfu , CiP3tá<P/ I 
1686. 1 Patinen fter ^uftanft tor Pier entires | Jetten/ an ft er 
Klitterung/ # tieft/ | Äranthljeiten (ßr&geroadifen/ unà anftern 
naturlidjen. uni îttenrdjlidjcn Jn j fällen ju befhtften/ ÎMtt 
gebuljrlidjen IFUifj geftellet | unft betrieben/ ! non Johanno 
Neubarthio, | Boleslà-Silefio. |j 

16-r. SI — 3fa + l levél (utolsó lap üres) = 44 számozatlan levél 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

22. 

[207.] [Lőcse.] IfíRH. 

CONCLÜSIONES | THEOLOG 1CO-METAPUYSICO-LO- 
GICM \ Quas | in publico Examine Autumnali fub prafidio VIRI 
CLARISSIMI ac DOCTISSIMI | DNI. M. JOHANNIS $€$»JiM>} ' 
Coll. Stat. Evang. Eperien. P. P. ut & Subft. Director, piacida 1 oppo- 
nentium difquifitioni exponunt | Metaphyíica? & Logicœ Auditores. 
ANNO 1686. die 2. Octobr. j — CONCLÜSIONES THEOLOUIC-E 
de Peccato Originali. | Quas defendet I PETRUS KESSLER N. S. 
Tranf. Met. & Log. Stud. | [3 Concl.] | Conclufiones Metaphylïca» 



142 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár II. kötetéhez 

Qtias defendet | MARTINUS CEROVINUS, Phiiof. Stud, vocatus 
Rector Bottyán. | [6 Concl.] | Conclufiones Logicas | defendet I ADA- 
MUS BORS, Nob. H. Met. & Log. Stud. | [8 Concl.] [Keretes czímlap.] 

Egyleveles két ívből összetett nyomtatvány (hátlapja üres). 
B. Badvánszky-levéltár Badványban. 

23. 
[208.] Zsolna, 1686. 

PAR/ENESIS j ACROSTICHO-METRICO-PARUSIACA, 
qvâ . ANIMA CHRISTIANA j ad HUMILEM, eam(Jve GLORÏOSAM 
ENSARCOS1N, j five ; ADVENTÜM IN CARNEM | IESÜ CHRISTI 
piè, juftè, fobnè recolendum, excitatur, animatur, con- j vincitur, 
ipfo Meffianœ parufias tempore, | fubfecivis horis, elucubrata: 
nec non | PERQVAM-STRENU1S, | GENEROSIS ATQVE NOBIL1S- 
SIMIS j DOMINIS AC PATRLE PROCERIBUS, | Charitum Ever- 
getis gratiofis, | omnibus & fingulis Acrofticho dilaudatis, j Tiim 
obfervantia) reftandae gratiâ, cùm ftudiorum pro- | movendorum 
cauia, j Calendis Januariis, Anno à i NataLI DoMInl noflrl IesV 
Chrlftl totIVs VnIVersI SerVatorls: j IngreffVs gratVs, slt greffVs 
gratlor annl! | OMnl DeCVrsVs profperltate fLVat! | & | CoMpLeat 
eX noitris Veftros VeraX DeVs annos! | humilitate fubmifTilTimà 
oblata | à [ Scholar Cremnicia? Alumnis. . [Rosetta-sor.] | SOLNiï 
TYPIS JOHANNIS DADAN. || 

2-r. 2 levélből álló nyomt. A latin költemény következő részek- 
ből áll : 1 . Prológus. 2. Logos. 3. Epilógus, ós Parergum. A sorok 
fejeiből: »Iohannes Viffalvsi vivat! Georgivs Radvanski vivat! Georgivs 
Gerhard vivat ! Stcphanus Sándor vivat! Johannes Gillani vivat! 
Volffaugvs Bcnicki vivat ! Iacobvs Gvtth vivat Amen« szavak jönnek ki. 

B. Badvánszky-levéltár Badványban. 

24. 

[209.] [LöcseJ 1687. 

LKeczvr de Lipove, EmvricusJ MONETA LAMECHID.E. 
.lanus & ! (per 'AvaTpajijia.) i Navis j GENEROSO ac NOBILIS- 
SIM<K ' DN. GE0RG10 GERHARD SPONSO, | at4 | GENERÖSE 
CASTÍSSIM.li<i; VIRGINI | CATHARIN.-E, , GENEROSI ac N0B1- 
LISS1MI ; DNI. (iEORGII RADVANSKY | de & in Radvan, &c. 
InclytiComitatus Zolienfis Jurati AffelToris Primary, | FILLE SPON- 



Dr. Dézsi Lajostól 143 

E " In Felix Conjugij Fortunatiffimi Omen | ANNO | QVo Légit In 
•VMà $& RADIVanskla spICas. Die 9. Menfis February Exa- 
4a. | Opera EMERICI KECZER de UPOCZ. | [Diszesválasztó vonal.] ! 
löv. kéthasábosan 3 latin és egy tót vers.] [Keretes czímlap.] 

Egy leveles 2 ívből összetett nyomtatvány (hátlapja üres); a 
äktur betQs tót vers két oldalán két szerencsét osztó angyal. A latin 
rsek : Monetam Lamechidœ, | — — I. Ad Neogamorum Infignia 
lluíio. I IL Votum, pro felici Neogamorum Navigationen | 

B. Radvánszky-levéltár Radványban. 

25. 

[210.] Pozsonyi?) 1687. 

[Vibegius, Joannes.] I. N. I. îlttdjgcuruthtet OScistlidjer 
mth-JJfenning/ 1 jPas if) : : ÍUuntodj^aScbett Jínft Pandtragung/ i 
Is itt Purdjlcurfjtigipe | (írt? fjcrt?og | $<&$<£$$ | non erster- 
id)/ te. te. | 3am főttig in JKngarn in j ucr #oniglid)cn ifretjen 
nujit* | $taftt ÍJrcfiburg ften 9. Uctcrnb. 1687. gekrbnch ' 3n 
m aUfjieftgen (Kmutgcli* | fdjtn Jlrcfiburgifdjcn jfctt*4}auft | bet) 
©tt abgelegrt. | Jíon JOANNE VIBEüIO. |! 

12-r. Czíml., )o( 8 — )o(, } + 6 (utolsó levél üres) = 3 számozatlan + 
—22 számozott lap. Czímlap belső oldalán: Pannonit» eleCtVs 
3X | feLICIsslMVs orbl | IosephVs CresCat, fLoreat, aC | 
[geat. [i(= 1687) >(?: ©ebett ünb SBunbad) not ber | főttig- 
jen Ätcmung. | 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Mellette: Síd)te fd)Bne ! ÜReue 
ti[tltd)e Sieber. | 

26. 
[211.] Lkw. 168». 

IPer Jtene uni Alt* | jlUmanad) | £uflF uns 3abr narfj fter | 
ebwljrt nnfers #. Jlefn j CHrifti. j 1689. jPnrincn ftie jtMonnt 
orijen/ | «5onn* nnft ifetjertage Planeten* | lauff/ âfiiecten/ 
itterung/ ®ag* nnft | JtacfyUange/ gönnen Mff* unb j j}iíntet> 
mg/ te* |U finften. | (ffießellet/ non j ffoljttnn Meubartl)/ Hol. Sil. 
| (Beftntdtt jur jTeutrrijau. |j [Keretes czímlap.] 

Melléklete: 8 J7 j a : #nrtje ^ftrologifrijí , fforfttgnng, £nff 
5 JaJjr — — 1689. 

16-r. A— Eö + 3 = 40 sztlan levél. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 



r 



1Í4 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár H. kötetéhez 

27. 

[212.[ L'ôcse, Î693. 

[Kretschmer, Ephraim.] JUtt \ îttit ijimlifdjcn Jüdjmwk 
gejierete | i<Ê$}né$l | Jlcr îlîctjlano JDoKEIjrmárMge/ | Q5rofc 
«Adjtbare un» mH*ltt)tU \ #• AUGUSTINUS j LAZARI, j ÎUol 
meritierter JIrcötger fter | (Koang : ÏUutrdjcn (ßemeine/ itadj ôem 
<gr | im 58. 3aljr feines alters nadj fltyrifti ©eburtlj im | 
1098. ton 5. Junij, fanfft uni feelig in reinem (Et lofer einge- 
sdjlaffen, unft ften 9. Junii bavanffj in ungeroot)nlid)er Reglet ! 
tnng jur (Kiöcn beftottet roorften/ nadj Anleitung ùet JOortt | 
Dan. 12. y. 3. | 3Pie Jfel)rer roerften Uudjten mie ùes #ifo*te s 
QfHanfy j uttft aie To oieí jur (ßeredjtigheit meifen/ mie toc í 
sterne ither unb emiglid), | feiner lieben (ffieineine [igy! (ie- 
meine ht.J oorgeftellet/ | non | EPHRAIM KRETSCHMER, , JPie- 
nern ftes ÎUorts (Bottes ùafclbp. | [Vignette.] i (ffieftrndtt jur 
jTentfdjan/ betj jSamuel jßremer« || 

4-r. A— B :i + 1 =8 sztlan levél. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

28. 
[213.] Lőcse, 1700. 

f Postajárat menetrendje.] [Czim felírat: repülő sas által tartott 
szalagon:] LEVCHOVIœ Anno 1700. | Sonntag. I Abends kommen 
beede fo wohl Prefpurger alß Ca/chauer Ordinari Poflen an. 
vnd gehen beede nach verflo/fener einer Stund widerumb ab. \ 
Mittwoch, j Abendr. kommet an daß andermahl die Prefpurgcr 
Ord: Po ft, und gehet ab \ nach verflogener einer Stundt nach 
Cafchau. \ Donnerstag. | Abends kommet an die Cafchauer Ord: 
Poft, welche gleich fahls nach verftri- \ chener einer Stundt nach 
Prefpurg abgehet, j Die Dominico. \ Vefperi tarn Pofonienfis quam 
CalTovienfis Ordinaria Pofta advenit, | & utraq; poft efiluxam unam 
horam Herum abit. \ Die Merenrij. j Vefperi feeundario Pofonienfis 
Ord: Pofia advenit, et post effluxam | unam horam CalToviam 
abit. Die Joris. Vefperi CalTovienfis Ord, (sie !) Pof ta advenit 
qua» eodem modo polt ef- ; fluxam unam horam Pofoniuin 
abit. , 



Dr. Dézsi Lajostól 145 

Egy leveles nyomtatvány a Közlekedési Múzeumban »K« terem- 
ben (262. sz. a.). A lap felső részét egy metszet foglalja el, melyen 
egy sípoló lovas postás látható, háttérben egy város képével; bal- 
oldalt határoszlop Magyarország czímeróvel, mellette egy angyal 
sípot fú ; a repülő sas a czimszalaggal a kép felső jobbsarkában van. 



29. 

[214.] Lőcse, 1700. 

[Frantisci, Oeorgius Lissovintis.] Panegyrica domûs Ola- 
fzianoPy I Sub quadriga Generorum per modulos Chronologicos 
felicitatis delineatio, | quam poftea ubi Generoiso & Celeberrimœ 
ftirpis Juvenes ; Dnûs THOMAS BENY1TZKY, de eadem, & in 
Pribocz. | ET | Dnûs LADISLAUS JUUSTH, de Neczpal. | Cum 
Nobiliffimis, & Spectatiffimis Virginibus | SOPHIA & HELENA 
KUBINI. | Filiabus, Parentis Per-Uluft. & Gen. D. ADAMI KUBINI 
de Felső Kubin, & Olach. | Matris Generosaî & Nobiliflïmse Dftae 
SOPHIA CHORVATH Stansith. | Anno, quo &c. die 21. Novembris. 
Taedas Conjugales celebraiïent : fuccinctifïïmè expreilît, | proq; 
perenni fui apud fummè Generofos & NobililTimos dominos | D # 
JOHAN. CHRISTOPH. KHEBERITS, [alatta: de Hofzur. & Rib.J 
& Dftum GEORGIUM GÔRGÔY, | [alatta: de Toporcz. !] recom- 
mendatione. gratVLabVndUs apposVIt GeorglUs LIffoVInUs 

FrantisCI | reCtor sChoLse DeCretaLIs naglpaLUglensIs. | [vignette- 
sor választóvonal. Ezután köv. két hasábban a latin versek,] 
[Alul:] LEUTSCHOVLE, typis BREVERIANIS. Anno 1700. || [Ke- 
retes czím.] 

Egyleveles ívr. nyomt. (Hátlapja üres). Anagrammák és latin 
versek köv. felírásokkal : Adamus Kubini socer, c. pro k. Generi : 
Christopborus Kheberitch [jav. előbb Kheberitc], Goorgius Gorgoy, 
Thomas Beniitski [jav.], Ladislaus Jvvsth. Sophia Chorvath, Socrus. 
Filiae Kubini an» : Maria Kubini, Anna Kubini, Sophia Kubini Neo- 
Sponsa. Helena Kubini Neo-Sponsa.« Utána: Apocryphum. Myfticum. 
Ad Zoilum.« 

Ä Radvánszky-levéltár Badványban. (Köv. dedicatióval : Per- 
Jl lus tri, Sumraèq, Generoso Domino Dno Johanni Radvanskj de 
Rad van, Inclyt« Sedis Wetrosolien. Judici Appellationis gravissimo. 
Dno Mëcenati mihi ubiq» colendissimo.«) 



146 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár II. kötetéhez 

30. 
[215.] Lőcse, 1700. 

ALUl I DONATI, | VIRI CLARIS- | S1MI, j De Octo Fartibus 
Orationis Meiho- | dus, Quajftiunculis Puerilibus undiq; collectif 
illuftrata: \ Per | LEONHARDUM j CÜLMANNUM, | Greylsheimen- 
fem. | Iam denuo revifa, & düigenter reco- j gnita & aucta, for- 
midis faden- \ dœ Orationis & Syn- \ taxeos. | THOMAS VENAT. 
RIvulus è tenui ducit primordia topho, | Cujus nunc rapido fonte 
feruntur aquae. | Surgit in immenfum modico thefaurus ab a?re, 
Qui paffim Crœfi vincere polTit opes. | Et puer è parvis ftudiorum 
exordia pofcit, | Donee fufficiat grandia fcripta fequi. | LEU- 
TSCHOVIjE, Anno M. DCC. || [Keretes czímlap.] 

8-r. A--G5 + I (a többi hiányzik) = 54 számozatlan levél. 
A b : AD ! 8TUDIOSUM ART1UM ■ liberalium Puerum, | Albert. 
Buffœus Scebrd: ! Heus puer heus fi doeta virü tibi rumina 
quœris . . . 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

31. 

[2 H).] Debreczen, XV IL század. 

Bocatius redivivus. 

Említi maga Bocatius János ily czítnű müvének ezt a 2-ik 
kiadását Szenczi Molnárhoz írt levőiében, 1. lejebb 217. az. a. 

32. 

[217.] Kassa [XVII. század]. 
Bocatius redivivus. 

Említi művének ezt az első kiadását Bocatius János egy 1611. 
nov. 12-én Kassáról Szenczi Molnárhoz intézett levelében a következő 
szavakkal : . . . gratulationibus amicorum hic primo Cassoviae, deinde 
Debrecini impressis titulum feceram : > Bocatius redivivus«. Bod Péter 
»Bedivivus A. Molnár Sz. 100. (88.) §, ezt jegyzi meg rá: »Liber adeo 
rarus, ut vei Mathiae Belii effugerit diligentiam, cuius non meminit 
inter alia Bocatii opera.« L. Szenczi Molnár Albert naplója. Buda- 
pest, 1898. 375. 1. 



Dr. Dézsi Lajostól 147 



33. 

[218.] Kassa [XVII. század]. 
»Diploma regium.« 

Említi Bocatius 1611. nov. 12-én Szenczi Molnár Alberthez 
írt levelében : »Typis Pragensibus et Cassoviensibus editum est 
diploma regium, in qua causae illius expeditionis contra Bathoreum 
susceptae recensentur«. L. Szenczi Molnár Albert Naplója. Budapest, 
1898. 376. 1. 

34. 

[219.] [Kolozsvár? 1680?] XVII. század 
[Buzinkai, Micliaél. Compendii Logici Libri Dvo.J 

12-r. [A— A 2 ] A 3 — L 6 + 2 levél = 2 sztlan lev. + 1 — 
237 számozott + 3 sztlan lap (Index). Az elül lévő két sztlan 
levél dedicatio köv. aláírással: Patakini. Anno D. 1668. die 8: Sep- 
temb: | [ab . .] MICHAELB BUZINKAI. || A Szabó K. RMK. II. 
974. 8z. a. (Patak, 1661.), 1156. sz. (S.-Patak, 1668.) 1833. (Lőcse, 
1696.) és 2113. sz. a. (Lőcse, 1702.) felsorolt kiadásoktól, mint 
terjedelme mutatja, különböző kiadás. 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Hiányzik A — A* levél) Tolnai, 
Steph. Demonstratio. Claudiopoli 1680. (Sz. K. RMK. II. 1467. sz.) 
ez. művel egybekötve. 

35. 

[220.] Lőcse, [XVII. századj. 

[Luther, MartinusJ Catechesis Minor D. MARTINI LUTHERI. 
Cermanice & Latine. 

8-r. [A — Bu] Bin — D5-f3==32 számozatlan levél (utolsó lap 
üres). A Szabó K. RMK. II. 846. sz. (Brassó, 165B.) 2099. (U. o. 
1702.) ós 2209. (Lőcse, 1704.) sz. a. leírt kiadásoktól különböző. 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Hiányzik a czimlapon kívül elül 
9 levél (A— Bu.). 

36. 
[221.] [Nagyszombat é. v. XVII. század.] 

1. | t I SYNODI I PRO VINCI ALIS \ DECRETA, ' anno M. DC. 
XI. TYRNAVLE celebrate. .' PER ! IlluftriíTimuni ac Reverendilli- 
mum | D. FRANCISCUM FORCACH DE CHIMES, ! S. R. E. 
Presby terűm Cardinalem, Archiepifco- | pum Strigonienfem. 



148 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár II. kötetéhez 

Rituali Strigonienfi nunc primüm annexa, | JUSSU & AUTH0R1- 
TAÏE | ILLUSTRISSIMI ac REVERENDISSIMI DOMINI | UEORKII 
SZELEPCHÉNY, |-ARCHIEP1SC0PI STRKîONIENSIS, &c. | Hebr. 
13. verf. 27. j Obedite Prœpofitis veftris, & fubjacete eis: ipfi 
enim pervigi- j lant, quafi rationem pro animabus veftris reddiluri. ; 
A Ezech. |l [T. i. ívjegy és őrszó, fent az »1.« lapszám.] 

4-r. A — Dg = 28 számozott lap. A czím, valamint az egész 
mű egyenes vonalakból alkotott lóczszerű keretben. A czímlevél 
második oldalán mottóul: Ezech. 33. verf. 6. [köv. az idézet] s a 
Jézus- társaság ismeretes jelvénye [IHS a feszülettel] van. A mû 
kezdetén »A« initiale van arabeszk-díszszel. 

Az »ACTA | ET | DECRETA ' SYNODI DIOECESANK 
STRIGONIENSI8. AUTHORITATE ! ILLUSTRISSIMI AC RE- 
VERENDISSIMI í DOMINI, PETRI PÁZMÁNY, | ARCHI- 
EPISCOPI STRIGONIENSIS. ' Celebratœ Tyrnaviœ, Aîino Domini 
M. DC. XXIX. ' die IV. Oäobris & fequentibus. | JUSSU ! ILLU- 
STRISSIMI AC REVERENDISSIMI ! D. DOMINI GEORGI1 
SZELEPCHÉNY, | ARCHI-EPISCOPI STRIGONIENSIS, ' Pro 
Commoditate Parochorum recufum. Anno Domini M. DC. LXVII.« 
(4-r. Czimlap A 2 — V* + 2 lev.= Cziml., 1 — 155 + 2 lap (3 lap üres); 
czím mind a 4 oldalon egy egyenes vonallal van bekerítve, maga a 
szöveg léczszerű keretben, több initialéval) ez. mű melléklete gyanánt, 
melylyel nyomdai kiállítása is megegyezik és külön is megvolt néhány 
évvel ezelőtt Kun S. antiquárius birtokában. A czímben lévő »nunc 
primùm annexa« kifejezés bizonyára tévedésen alapul, mivel már a 
»Rituale S trig.« 1056-iki nagyszombati kiadása mellett is ott találjuk, 
mely Lippai György esztergomi érsek parancsára csatoltatott mellé. 
V. ö. Szabó K. RMK. II. 859. 1512. 1625. valamint 1723. sz. a. 
Az »Acta és Décréta« czímét e melléklet nélkül közli Szabó RMK. 
II. 1109. sz. a. 

37. 

[222.] XVII. század. 

[Megyeri, Sigismmidus.J MEDU[LLA] CEDRI LIBA[N0]- 

RVM | [id] eft, I SYNAPSIS'] SELECTIO[RUM] | SENTENTIA- 

HUM. I Ex Libro Clypei Patientiœ, \ Adffl. R. P. JACOBI 

COH[ENI] j . . . I 

4-r. Cziml., + +, + + +, 1 lev., A— Z-fAa— A [a4 ] = Czim- 
lap 4- 3 levél (utolsó lap üres) -fi — 180 számozott lap+ 1 sztlan lev. [IN- 
DEX CAPITUM.] Ajánlás: ILLVSTRISSIMO, EXCELSISSIMQ . 
PRINCIPI, DOMINO, D. FRANCISCO WESSELENY | COMITI 
DE HADAT (sic!) I PERPETUO IN MURANY REGNI , HUN- 
GÁRIA PALATINO, j Judici Cumanorum Locum Tenenti, | SACR£ 



Dr. Dézsi Lajostól 149 

REGI*; MAIÏ&: CONSILIARIO INT: &c. | Domino D. meo 
Colendiffimo, | Pœlicitatem. | Aláírása: SIGISMVNDVS DE MEGÉR | 
LIB: B. + + +*: PR2KFATIO AD LECTOREM. (nincs aláírás). 
A»: [fejlécz:] EX CLYPEO | PATIENTI/F. 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Rongált czfmlappal, Géresi K. 
kov. jegyzettével: »Lásd magyar fordítását Szabó K. I. 1122. sz. a. 
[Nagy-Szombat, 1671.] Ezen mű Szabó K. 2-ik kötetében említve nincs. 
G. K.« Corenus művét egészen Haller fordította le s adta ki Ifi 8 2 -ben. 



38. 
[223,] Lőcse, 1702. 

JHeucr | Calenftet / | Mff bas |aljr/ nadj ber | (ffiebuljrt unfcrs 
3«rrn | 3«£# €$mM$l I 1702. 1 Patinen bie IMonat/ mdi**l ! 
iSomt* unb «íFetjertage/ platteten- 1 jTauf/ Afiierten/ ÍWittewng/ 8Tag* 
unb I îlarijtlanfie/ gönnen Mff unb Untergang/ ic. ju ftnben* | 
OStsteUtt/ non [ Johann Henbattl)/ Bol. Sil . | — | iTentfdjan bet) 
Sopljia J3remcrin || [Keretes czímlap.] 

Melléklet: B [7J a : jfltartje ^ftrologifrijt j flotfagnng/ 1 Mff bas 
}atf X j 1702. | 

16-r. (per 8 lev.). 21— @ 5 + 3 = 40 sztlan level. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 



39. 

[224.] Lőcse, 1703. 

ÏUner I Catenber/ £uff bus Jaljr/ narij ber | (ßebnljrt nn^rs 
ÎjCrrn | J«5W C^ÎS|$®|/ 1703. | Patinen ùie flUonat 3tPod)en/ j 
Sonn* nnb IFegertage/ Planeten* ! iTauff £fjiecten/ ïtHtternng/ (Tag* 
nnb îladjtlange/ $onnen £nff* nnb Untergang/ te. ju fut ù en 
bestellet/ non | loftann Henbartft/ Hol. Sil. — ! íTentrdjan : bei) 
Sopljin jßreroerin. |j [Keretes czímlap.] 

Melléklete: 93[ 7 ] a : jftnrfce Äftrologifdje I Porfagnng' ! Äuff 
bas Jaljr/ . . . | 1703. 

16-r. (per 8 levél) = 21— (£ 5 + 3 = 40 sztlan levél. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 



150 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár îî. kötetéhez 

40. 

[225.] Lőcse, 1703. 

Pas JJemútljigt töebetl)/ 1 meldjes | FRANCISCUS | RÁKÓCZI | 
De | FELSŐ-VADÁSZ, | ÏJon «Sottes (êmbtn \ SWMI | »ni 
ftes iToblirijcn Saàroser Comitats (grblidjcr (È)btr-05e- j fruit/ nod) 
ftem ÎMaafi ùer tfna* | ùen felbßen abgefaflTet/ unb tàglidj | nor 
bem JUgcririjt feto** ©CM* | tes bringet. | 3Vnit?o in îlruifc gegebé , 
ju | ùtm (ffn* | be/ | baß bas PngariTdje #riegs*JJol*/ | mclrfjcs 
feinem jSefeljl unterworfen if)/ | in bie jFuftftapffen ijjrts (ßttii- 
bigften ^urftens | unù Hertens treten/ uni gleidje £nbad)t in 
bem «Sebetlj erjeigen lerne* | f<ÎMACjP!H/ | — j Anno 1703. , 

Czl.+ )( 8 = 2 sztlan lev. A mű kezd. a 2. old. (Czl. b ) D §S9Î5R/ 
«lïmûditiget unb | »ûtmljerfeioer ©DÎS/ . . . 
i4 lőcsei ev. egyház könyvtára. 

41. 

[226.] Lőcse, 1703. 

FUANCISCI | RÁKÓCZI | De | FE1SÔ- VADÁSZ | DEI GRA- 
TIA I PR1NCIPIS, I Et Inclyti Comilatûs de Sa- \ ros Suprenii 
& perpetui | COMITIS; j A fe pro menfura gratiœ coneepta 
fupplex | PRECAT10, Qua Domini DEI fui faciem quo- | tidiè 
exorare folet. , Nunc prœlo publicata, enmobfincm: \ ut imperio 
Ejus fubjaccns Exncitus Ungarims, \ ve/ïigia Qementiflïmi /ni 
PRINCIPIS & | Domini, in devotè precando fequi \ afve/cat. 
[Vignette:] | LEUTSCHOVI3% \ Typis BREWERIANIS, Anno 
1703. || 

12-r. Cz. 1. (belső old. üres) ^r, (így * 1 levél (utolsó lapja 
üres). = 3 levél. Kezdete: DOmine DEITS. j Juftitiœ fons . . . 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

42, 

[227.] Lőcse, 1704. 

JOHANNIS CYRIACI ; HOFFERI | #immels*Ȓtg/ | Pas ifi: 
ÏDie ein #inb in 24. J&tun* ; ien lemen kan/ wie ts foil ber 
íjoUeu entgegen/ unb Teltg roerben. | jßegreift in fid) 735. íragen 
unb «Antuort; barinnen alle Ärtiifeel ber ÖíljrifUirfjen JfeJjre hûr^ 
Uri) ju fammen geigen futö. í Jflie biß tfűdjlein redjt ju gebrou- 



Dr. Dézsi Lajostól 151 

dien J fittbe* man in iter JJorrefte. | [Vignette.] I ff^îJiCfi^W | 
- | }m |aljr 1704. || 

12-r. Ä— 3) 7 + 5=7 sztlan lap + 2—83 lap. (Utolsó lap üres.) 
« b ; Sorrebe an ben Sefer. | 

A lőcsei ev. egyház könyvtára. (Fedelében a »Mennyei Tárház 
kultsác-nak mutató táblája.) 

43. 

[228.] [Lőcse, 1704.] 

[SpetHus, Michael] PHOEBUS | ACROSTICHO-ANATO- 
LIUS. || [Keretes czímlap]. 

Egyleveles 2-r. nyomtatvány, a latin költemény verssorfejei : 
COMES STEPHANUS PETROCZI HEROS PATRLK ; a verssorok 
végei: COMES STEPHANUS PETROCSI HEROS PATRI/K. A költ. 
aláírása: d. 26. Dec. A. M. D. CCIV. Cecinit IHuftriffimœ Dnatioiii 
Veptrœ divinités ab Exilio Ana- \ talio revocato folemniter$ ; in Pátriám 
reduci facto \ feftivo applaufu fubjectiffimus Servus Michael Spetkius, j 
Neogradienfis. | 

B. Badvánszky-levéltár Radványban. 

44. 
[229.] Lőcse, 1106. 

Unter | Calenttet / 1 £nff bas 3aljr/ nadj btv | Oícbuljrt unfcrö 
S«rrn | }<6M CJ0t}M}/ | 1705. ' garinen ftie jMonttt/ mûjtnj \ 
Sionn* unb áfetjertnge/ Planeten- j JTmtflF/ £fi>ecten/ ÎMMerung/ Kafi 5 
nnft | îlarfjtlangt/ Tonnen MP **«*> Pntcrgang/ tt* ju ftnften* | 
(Sepellet non | jotfiron jHenbartli/ Bol. Sil. | — | jreutfdjan/ bet) 
$opljia 0remerhu || [Keretes czímlap.] 

Melléklete: 83[ 7 j a : #nr1je | AprolofitÎdje « florfttflimg/ Mff 
bus 3ii&r/ . • . | 1705. 

16-r. CzL « 2 — @ 6 + 3=40 sztlan levél. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

45. 
[230.] [Lőcse, 1706.] 

[Spetkius, Michael] PHOEBUS j «ENÏAUS HELLEMPACHI- 
ANUS. | Acrofticho-Anagrammaticè I adornatus. [Díszes választó- 
vonal.] I| [Keretes czímlap.] 



152 Adalékok a Régi Magyar Könyvtár Iî. kötetéhez 

Egy leveles ívr. nyomtatvány kéthasábosan ; két latin költemény ; 
a 2. felirata: Anagramma Ampliativum. | Joannes Godeffredus de 
Hellempach. | Aláírása: Lufit folennibus Natalibus Sped. Magnifi- 
centit* | Veftrœ, fincero fimeri animi affectu | MICHAEL SPET- 
KIUS. Neogradiens. | die 24. Junij, Anno CIO TCOV. Ij 

B. Radvánszky-levéltár Radványban. 



46. 

[231.] Kassa, 1709. 

D. 0. M. A. | QVOD BONYM, FELIX, FAVSTVM. 
FOBTVNATVMQVE SIT \ A\M/E EPISC0PAL1 VNIVERS1- 
TATI CASSOVIENSI, | SENATUI PHILOSOPHICO, TOTIQVE 
REPUBLIC.« CHRISTIANS, | SVB | R. P. IOANNE DUBOVSZKL 
E SOCIETATE JESV, AA. LL. PHILOSOPHIC ET SACRO- 
SANCTJï THEOLOGIE DOCTORE, \ EJUSDEMQVE 
UNIVERSITATIS CANCELLARIO, NEC-NON INCLYTX 
FACULTATIS PHILOSOPHIC*: j DECANO SPECTABILI: 
REVE RENDI PRKNOBILES, NO BILES, ET ERVDIT1 
AA. LL. ET PHILOSOPHIC CANDID ATI, | In Aula Uni- 
verfitatis, Anno M. DCCIX. Die [nincs kitöltve] Meníis Junij, horâ 
oetava matutina, prima earundem | AA. LL. & Philofophiœ Laureù 
condecorati funt. [ti funt. ráragasztott papírszeleten] ! PROMO- 
TORE I R. P. LADISLAO NEMSOVAÎ, | E SOCIETATE JESY, 
AA. LL. ET PHILOSOPHIZE DOCTORE, EJVSDEMQVE 
IN ALMA EPISCOPALI UNIVERSITATE CASS0VIENS1 
PROFESSORE ORDINARIO. ; [Díszes választóvonal] | [Követ- 
kezik kéthasábosan a candidatusok névsora.] QVJiSTIONES IN 
ACTÜ DECIDEND/K | [2 kérdés.] | Probléma Unomologico-Catop- 
tricum. | — — [Keretes czímlap]. 

Egyleveles ívrét nyomtatvány (hátlapja tires). A candidatusok: 
Reviczky János, Neományi János, Keczer István, Kercho András. 
Kilián Dániel, Lehoczki András, Fodor János, Csernenski Mátyás. 
Horváth András, Gál Ferencz, Magyari Zsigmond, Molner János. 
Slczanski Adalbert, lengyel Graduai Miklós, Balcsarovics Jakab. 

B. Radvánszky-levéltár Radványban. 



Dr. Dézsi Lajostól 153 

47. 

[232.] Lőcse, 1709. 

ïlener | Colenbet / 1 &nff bas |aljr/ nadj ber | «íebnljrt nnfer* 
Ö«trn : 3«ÍP Ca«?»/ 1 1709. Patinen bie jMonat/ ÎPod)en/ 
Sonn- nnb ifetjedage/ JJlaneten* j jfanff/ Ärv^i«/ Witterung/ Kag^ 
nnb I ïtadjtlange/ Sonnen £nff* nnb | Untergang/ u. ju ftnben, | 
(ßeftellet non | Johann jftenbartj)/ Bol. Sil. | — | jTtutrd|au/ bet) 
Sam. Breuers feel: (írben* || [Keretes czímlap.] 

Melléklete: S8[ 7 ] a : #nrfa ^flrolofiird|t , florfagnng/ | JUiflF 
bas Jaljr/ . . . | 1709. 

16-r. (per 8 levél) = Sí— ® 5 + 3 lev. = 40 sztlan levél. 
A lőcsei ev. egyház könyvtára. 

48. 
[233.] Lőcse, 1711. 

JHener | CnUnber/ 1 £nf bas |aljr/ narij bcr | aíebnljrt nnfers 
!}(£ xxn \ 3<E$JIl C$$|$®|/ , 17II. | gönnen bie jtflonnt/ $Pod)en/ 
Sonn* unb /etjertage/ Planeten« jfanff/^fpecten/ Wtternng/ íag* 
unb I $tad)tlange/ Tonnen £up nnb \ Untergang u. ju ftnùcn. | 
OSepellet non j Johann IHcubarljts/ Conti. \ (fficbrnrirt jur jfeutrdjan/ j 
fitq benen jírenerifdjen (Erben. |; [Keretes czímlap.] 

Melléklete: B m a : Änrtje | Äftrologifdje | jöorjngtmg/ | Auff 
bas JaJjr/ • . . : I7II. | 

16-r. (per 8 lev.) SI_-g 5 + 3=40 sztlan levél. 
A lőcsei ev. egyház lönyvtára. 



Magyar Könyvszemle. 190«. II. Ill/.et. 



TARCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGY. NEMZ. MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS 

KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1906. ÉV I. NEGYEDÉBEN. 
I. 

A nyomtatványi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben 
köteles példányokban 3679 db, ajándék útján 162 db, vétel útján 
100 db, csere útján 1 db, összesen 3942 darab nyomtatványnyal 
gyarapodott. Ezenfelül köteles példány czímén beérkezett: gyász- 
jelentés 1367 db, zárszámadás és üzleti jelentés 209 db, egyházi 
körlevél 117 db, perirat 8 db, hivatalos irat 171 db, műsor 42ő 
db, alapszabály 192 db, szinlap 2371 db, falragasz 879 db, vegyes 
469 db, összesen 6208 darab aprónyomtatvány. 

Vételre fordíttatott 108506 korona, 66*30 márka és 22 lira. 

Ajándékaikkal a következők gyarapították könyvtárunk anya- 
gát: Alapy Gyula Komárom (6 db), Áldásy Antal, Awetaranian. 
Sumla, Bajza József, Bibi. Royale de Belgique Bruxelles, Bishop 
H. R. New- York (2 db), Breznay Béla, Budapesti kir. orvosegye- 
sület, Budapest székesfőváros statisztikai hivatala (2 db), Duna- 
melléki ev. ref. egyházkerület, Érseki iroda Kalocsa, Eger, Zágráb, 
Fándly József Székelyhíd, Fejérpataky László, Földmivelésügyi m. 
kir. minisztérium, Fraknói Vilmos (4 db), Francis D. R. Boston, 
Gillming Ferenczné (52 db), Győry Árpád, Győry Tibor, Havass 
Hezső (2 db), Herczegprimási iroda Esztergom, Horváth Géza, 
Kais. Akademie der Wissenschaften Wien (4 db), Kalmár F n 
Keleti Szemle szerkesztősége, Képviselőházi iroda (2 db), Klimenl 
Ferencz Békés-Gyula, Kongl. Universitets-bibliotheket Upsala, 
König Lajos. Közgazdasági Közlemények szerkesztősége, Kunszt 
János Losoncz, Kuthy Zoltán New-York, Küzdényi Szilárd Czibak- 
háza, Litsken Ottó Wien, Lukács Géza Selyp, M. kir. állami szám- 
vevőszék elnöksége, M. kir. földtani intézet, M. kir. közp. statisz- 



Évnegyedes jelentés a M. Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról 156 

jai hivatal (2 db), M. kir. orsz. meteorológiai s földmérő intézet, 
. kir. orsz. vízépítési igazgatóság, M. kir. szabadalmi hivatal, 
. N. Múzeum irodája (2 db), M. ornithologiai központ, M. Tudo- 
ányos Akadémia (15 db), Mayer Gyuláné, Műbarátok Köre, 
rtvay Tivadar Pozsony, Pólai gimnázium igazgatósága, Radnai 
3zső, Róth Gyula New-York, Rothschildische Bibliothek in Frank- 
rt, Simonyi Zsigmond, Statist. Central-Commission Wien (4 db), 
ojits István, Szalay Imre (2 db), Szilágyi József Monor, Temes- 
ir sz. kir. város tanácsa (2 db), Theer János, Tudomány-Egyetem 
ktora, Tudomány-Egyetem I. sebészeti klinikága, Veszprém vár- 
egyei gazdasági egyesület Veszprém, Ziliotto Baccio Trieste. 

Nevezetesebb szerzemény: Caroli P. Elementa Graecae 
•ammatices, Leutschoviae, 1647. 

A könyvtár helyiségeiben 14,053 egyén 32,154 kötet nyom- 
tványt, kölcsönzés útján pedig 647 egyén 1047 kötetet használt. 

A lefolyt évnegyedben 2904 munka osztályoztatott, a melyek- 
\l 3972 czédula készült. Kötés alá készíttetett 554 munka 648 
>tetben. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
ő alatt 536 csomag érkezett; ugyaninnen 354 levél expediálta- 
tt, a miből 58 reklamálás volt. Az 1897: XLI. tczikk intézke- 
teei ellen vétő nyomdatulajdonosok ellen peres eljárás megindí- 
ssi e negyedévben nem kéretett. 

II. 

A kézirattár ajándék útján 1 kötet kézirattal, vétel útján 
i kötet kézirattal, 10 darab irodalmi levéllel és 12 darab iro- 
almi analectával gyarapodott. 

Az ajándékozó Korizmics Antal Gróf Zrínyi Miklós »Török 
ium ellen való orvosság «-ának egy XVII. századi másolatát jut- 
itta a kézirattár birtokába. 

Vételre összesen 341 korona fordíttatott. A gyarapodásból 
Monosen kiemelendő Gróf Beckers József Henrik ezredes »Beitrag 
or Geschichte der Insurrection im Jahre 1809 und 1810« czímű 
iadatlan müvének öt kötetre terjedő eredeti kézirata és ennek 
>bb eredeti okmány-melléklete, minők: Kisfaludy Sándor, gróf 
adik, gróf Keglevich stb. levelei s Napoleon kiáltványának fran- 
zia, latin és magyar nyelvű változata. Megemlítendő továbbá a 
írczali magyar bortermelők 1573. évi adólajstroma, Losteiner 
énárd XVIII. századi szent Ferencz-rendi szerzetes eddig isme- 
ítlen »Istennek kincses háza« czimű művének másolata s Fekete 
ajos orvos-történeti munkáinak eredeti kéziratai. Az irodalmi 
welestár és analecták darabjai közt Szigeti József, Hiador, gróf 
íethlen Miklós, ökröss Bálint stb. levelei s Hollósy Kornélia, 

11* 



156 Évnegyedes jelentés 

Lendvay Márton, Szerdahelyi Kálmán, Egressy Gábor, Szentpéteri 
Zsigmond és Sükei Károly hagyaték-tárgyai szerepelnek. 

A negyedévi szerzemények feldolgozásán kívül befejeztetett 
a Pulszky-féle leveles-gyűjtemény rendezése. 

Az évnegyed folyamán 8 esetben kikölcsönöztetett 12 kéz- 
irat és 1 irodalmi levél, 84 kutató pedig 268 kéziratot és 191 
irodalmi levelet használt. 

III. 

A hirlap-osztály gyarapodása: a) Köteles példányokból: 
nyomdai kimutatással, csomagokban 101 évfolyam 8346 szám: 
számonként 121 évfolyam 5565 szám. b) Aigner Lajos, dr. Breznay 
Béla, Both Gyula ajándékából: 4 évf. 27 szám. c) Áthelyezés 
útján: 1 évf. 51 szám. d) Vásárlás útján (Müller A. antiquariustől 
11-20 kor.) 9 évf. 112 sz. Összesen 236 évf. 14,286 sz. 

Az évnegyed folyamán a könyvtárban 1441 olvasó 3018 
kötetet, a könyvtáron kívül 29 intézet vagy egyén 67 kötetet, 
összesen 1470 olvasó 3085 kötetet használt. 

Czéduláztatott 18 hirlap és 314 évfolyam. Átnézetett 80 
hírlap 8536 száma. Kötés alá adatott 443 kötet hirlap. 

Ama köteles példányok, melyek nyomdai kimutatással (cso- 
magonként) érkeztek be, a növedéknaplóba írattak és a nyilván- 
tartó lapokra vezettettek ; a számonként beérkezett hírlapok pedig 
hetenként számbavéve, betűrendjük szerint elhelyeztettek. A csomag- 
küldeményekben hiányzó hirlapszámok azonnal feljegyeztetvén, 
reklamáltattak. 

IV. 

A levéltári osztály a lefolyt évnegyedben ajándék útján 4211 
dbbal, vétel útján 16 dbbal, a kézirattárból áttétel útján 25 dbbal, 
összesen tehát 4252 dbbal gyarapodott. 

Vételre fordíttatott 94 korona. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben három új 
levéltárral gyarapodott és pedig az Egyházasfalvi Töttössy-csalá- 
déval, melyet Töttössy Béla kúriai biró, a Kisdobai Dobay-esalá- 
déval, melyet Sándor József főhadnagy és a Kölesei Kölcsey- 
családéval, melyet Kölcsey Gábor földbirtokos letéteményezett. 
Ezekkel együtt a letéteményezett családi levéltárak száma 79-re 
emelkedett. 

Ajándékaikkal a budapesti ev. ref. főgimnázium igazgatósága, 
Tóth Kádár Vilmos főhadnagy, id. Szinnyei József múzeumi 
igazgatóőr, Gömöry Gusztáv cs. és kir. ny. őrnagy, Simonyi Dénes, 
dr. Fényes Dezső, dr. Áldásy Antal múzeumi őr, gróf Teleki Sán- 
dor és Szent-Iványi Gyula gyarapították a levéltár anyagát Ez 
ajándékok közül id. Szinnyei József ajándéka emelendő ki, mely 



A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról 157 

4000 darab gyászjelentéssel gyarapította gyászjelentéseink gyűjte- 
ményét. 

A törzsanyag gyarapodásából 5 db eredeti és 1 db. egykorú 
másolat esik a középkori iratok, 46 db az újabbkori iratok, 5 db 
a nemesi iratok, 4192 db a gyászjelentések és 3 db a fénykép- 
másolatok csoportjára. 

A nemesi iratok csoportja a következő darabokkal gyara- 
podott: 1. 1622 jun. 23. Sopron. II. Ferdinand czímereslevele 
Németh Péter részére (másolat). 2. 1639 ápril 7. Bécs. III. Fer- 
dinand czímereslevele Németh János részére. 3. 1693 febr. 11. 
Bécs. I. Lipót czímereslevele Bán Péter részére. 4. 1805 szept. 19. 
Győr. (lyőrvm. igazolványa a Gömörey család czímereslevelének 
kihirdetéséről. 5. 1827 nov. 19. Pécs. Baranyavm. nemesi bizo- 
nyítványa a Gömörey család részére. 

Az osztály helyiségeiben 75 kutató 18,995 darabot használt. 
Külső használatra kikölcsönöztetett 5 térítvényen 134 darab irat. 

A törzsanyag ig szaporulatának feldolgozásán és a vételre 
felajánlott dr. Kardos Samu-féle okirat-gyűjtemény megbecslésén 
kívül folytattatott a Kossuth- iratok jegyzékének revideálása és a* 
beérkezett köteles példányú gyászjelentések dátum szerinti rende- 
zése. A letéteményezett levéltárak közül rendeztettek a Bogyay, 
a Dobay, a Kölesei Kende, a Kölesei Kölcsey, a Kruplanicz, 
a Szinyei-Merse és a Töttössy családok levéltárai. Ezeknek tar- 
talma a következő: 1. Bogyay levéltár: 1 db X1I1., 4 db XIV., 
8 db XV. századi eredeti oklevél, 7 db középkori oklevél-másolat, 
33 db XVI. századi mohácsi vész utáni, 284 db XVII. századi, 
1272 db XVIII. századi, 620 db XIX. századi irat, 17 db genea- 
lógiai tábla, 1 db elenchus és 7 db térképrajz, összesen 2252 db. 
— 2. Dobay levéltár : 1 db XV. századi, 1 db középkori oklevél- 
másolat, 1 db XVI., 1 db XVII., 7 db XVIII, 79 db XIX. szá- 
zadi irat, 7 db genealógiai tábla, 12 db elenchus, 1 db czímer- 
rajz, összesen 110 db, köztük a Dobry családnak 1431-iki czimeres- 
levele, Zemplén és Pozsony vármegyék 1825-iki és Szepes 
vármegye 1834-iki nemesi igazolványa a Dobav család részére. — 
3.. Kölesei Kende levéltár: 4 db XIII. századi,* 90 db XIV. szá- 
zadi, 40 db XVI. századi mohácsi vész előtti eredeti oklevél, 10 
db középkori oklevél-másolat, 397 db XVI. századi mohácsi vész 
utáni, 2855 db XVII. századi, 4452 db XVIII., 1916 db XIX. 
századi irat, 67 db genealógiai tábla, 75 db elenchus, összesen 
10,064 db, ezek között a Szentpéteri család 1621. évi, a Sipos 
család 1629. évi czímereslevele és Baizat István 1669. évi, Palay 
Miklós XVII. századi év nélküli czímerkérő folyamodványa. — 
4. Kölesei Kölcsey levéltár: 1 db XIII., 10 db XIV., 14 db XV. 
és 5 db XVI. századi mohácsi vész előtti eredeti oklevél, 4 db 
középkori oklevél-másolat, 141 db XVI. századi mohácsi vész 



158 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 

utáni, 380 db XVII., 951 db XVIII., 640 db XIX. századi irat, 
7 db genealógiai tábla, 14 db elenchus, 2 db nyomtatvány, ösz- 
szesen 2175 darab. — 5. Kruplanicz levéltár : 20 db középkori 
oklevél-másolat, 13 db XVI. századi mohácsi vész utáni, 170 db 
XVII. századi, 1753 db XVIIL, 8140 db XIX. századi irat, 49 db 
genealógiai tábla, 43 db elenchus és lajstrom, 19 db reyz, 1 db 
térkép és 122 db kézirat, összesen 10,330 db, köztük a család- 
nak 1047. évi czímeres-levele. — 6. Szinyei-Merse levéltár: 4 db 
X11L, 53 db XIV., 164 db XV., 23 db XVI. századi mohácsi vész 
előtti oklevél, 14 db középkori oklevél-másolat, 118 db XVI. 
századi mohácsi vész utáni, 186 db XVII., 163 db XVIIL, 67 db 
XIX. századi irat, 4 db genealógiai tábla, 11 db elenchus és 3 
db rajz, összesen 810 db, köztük a családnak 1602-ből származó 
és a Skábel családnak 1606-iki czímeres-levele. — 7. Töttössy- 
levéltár: 1 db XVI. századi mohácsi vész előtti irat, 13 db XVI. 
századi mohácsi vész utáni, 71 db XVII., 794 db XVIIL, 233 db 
XIX. századi irat, 2 db elenchus, 9 db genealógiai tábla, összesen 
1123 db. Folyamatban van jelenleg a Sibrik, a Berzeviczy család 
kakaslomniczi ágának, valamint a régibb időről elmaradt Balassa 
család levéltárának rendezése. 



A BUDAPESTI MAGYAR KIRÁLYI TUDOMÁNY- 
EGYETEM KÖNYVTÁRA 1904. ÉVBEN. 

A budapesti magyar királyi tudomány-egyetem könyvtárá- 
nak 1904. évi állapotáról Ferenczi Zoltán igazgató a következő 
jelentést terjesztette a magas vallás- és közoktatásügyi minisz- 
térium elé: 

A budapesti m. kir. tudomány-egyetein könyvtárának 1904. évi műkö- 
déséről és állapotáról szóló igazgatói jelentésemet mély tisztelettel a követ- 
kezőkben teszem meg: 

Nagy méltóságod 32.490/1904. vkm. sz. alatt elrendelni méltóztatott, 
hogy az egyetemi könyvtár gyarapodási czimjegyzéke az egyetemi nyomda 
által ingyen nyomattassék. Ez a változás némi akadályokat okozott kezdetben 
arra nézve, hogy az évi gyarapodási jegyzék a szokott módon június havában 
megjelenhessek; de ezek ma már elhárí Itatván, reményem van, hogy a régi 
kerékvágásban fogunk tovább haladni. Ezt mutatja az is, hogy 1905-ben 
kiadhattuk az 1903. éá 1904. évi gyarapodási czímjegyzékeket. A kézirati 
czímjegyzék nyomása is több éven át hátramaradt, tőlünk nem függő körül- 
mények miatt; de most erre nézve is reményem van, hogy szintén rövid 
időn a nyomda elkészíti a még hiányzó íveket. 

A könyvtári rendes munkálatokon kívül a folyó évben befejezést nyert 
mindazon nagyobbszabású könyvadományok feldolgozása, melyeket múlt évi 



A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 159 

jelentésemben felsoroltam, nevezetesen a Pauler-könyvtár is. A Schvarcz- 
könyvtár egy része szintén feldolgoztatott, nagyobb része azonban még hátra 
van s remélhetőleg az 1905 — 06. tanév folyamán lesz feldolgozható. Befejeztük 
nagyrészt a külföldi dissertatiók felvételét is, számozásuk most van folya- 
matban. 

E rendkívüli gyarapodások megint felszínre kerítették a könyvtári 
épület kibővítésének kérdését, mely ügyben a nagyméltóságú minisztériumhoz 
felterjesztést is intéztem. A kérdés azonban sok nehézségbe ütközvén, még 
eddig nem volt megoldható. Ugyancsak munkába vettük a könyvtár nagy 
olvasótermének új berendezését is. Az eddigi könyvállomány 1875-ben került 
az olvasóterembe. Ezt ugyan iparkodtunk eddigelé is a kívánalmaknak meg- 
felelőleg kiegészíteni és pótolni, azonban a teljes új berendezést és új czim- 
jegyzék nyomását az olvasóterem használhatósága szempontjából nem lehet 
tovább elodázni. Ezzel azután sokféle panasznak és elégedetlenségnek is végét 
vethetjük. 

Mindezen munkálatok fokozottabb mértékben vették igénybe a könyv tár 
tisztviselőinek és szolgaszemélyzetének erejét s őszinte köszönettel kell meg- 
emlékeznem, hogy Nagy m éltóságod a könyvtár részére az 1904. évre is 
2 napidíjas írnok és 2 napidíjas szolga alkalmazását a költségek engedélye- 
zésével lehetővé tenni méltóztatott. 

Mikor az egyetemi könyvtár igazgatását átvettem, a könyvtár pénzügyi 
helyzete tudvalevőleg igen szomorú helyzetben volt. Tőlem telhetőleg ipar- 
kodtam a könyvtárnak a könyvkereskedő-czégekkel szemben fennálló tar- 
tozásait törleszteni s csakugyan sikerült elérnem, hogy jelenleg már csak a 
Kilián-czéggel szemben vagyunk nagyobb mértékben lekötelezve. E czég 
főnöke, Noséda Tivadar, tudtommal és beleegyezésemmel 11—12.000 kor. 
követelésének törlesztését a nagyméltóságú minisztériumhoz beadott folya- 
modványban kérelmezte, de kérelme pénzügyi nehézségek miatt nem volt 
teljesíthető. 

A könyvek kötésére nézve Nagy méltóságod felhívására könyvkötői 
árlejtést tartottam, mely bebizonyította, hogy az eddigi könyvkötőnk, Pausz 
Gyula ajánlata a legelőnyösebb. Ez oknál fogva vele a szerződés 1904—07. 
évekre megköttetett s ezt Nagyméltóságod 46.313/1904. vkm. sz. a. megerő- 
síteni s jóváhagyni méltóztatott. 

A könyvtár hivatalos, tudományos, kulturális szereplése tekintetében 
megemlítendő, hogy az igazgató a Szegedi Somogyi-könyvtár igazgatói állá- 
sának betöltése alkalmával a kijelölő-bizottság egyik tagja gyanánt működött. 
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének 1904. okt 28— 30-ig 
Temesváron és Verseczen tartott közgyűlésein könyvtárunkat az igazgató 
képviselte. Meghívást kaptunk a nagybányai városi Múzeum megnyitásához. 
Dr. Dézsi Lajos könyvtártiszt folytatólagosan közreműködött, mint szakértő, 
a Tököly Száva intézet (Tökölyanum) könyvtárának hivatalos átadása alkal- 
mával. Ugyanő becsülte meg a Kerékgyártó-könyvtárt. 

A könyvtár duplum-példányainak egy részét Nagy méltóságod utasítá- 
sából a bécsi Theresianum könyvtára részére engedtük át. Itt megemlítem, 



160 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 

hogy könyvtárunkban a kettős példányokról rendes czímjegyzéket vezetünk, 
melynek kinyomatása a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa indítvá- 
nyára az egyetemi tanácsnál javaslatba hozatott. À könyvtárbizottság ehhez 
hozzájárult, de a könyvtárt a szükséges költségek alól felmentendőnek tartja, 
mihez Nagy méltóságod is hozzájárult. 

Könyvtárunk személyzetének ügyeiben a következő változások történtek: 

a) Kudora Károly könyvtárőr állásának a VIII. fiz. osztályból a VII. 
fiz. osztályba leendő sorozása kérelmeztetett, mely ügy még folyamatban 
van. — Tetzel Lőrincz III. oszt. könyvtártiszt az eddigi X. fiz. osztályból a 
IX. fiz. osztályba neveztetett ki 35.431/904. vkm. sz. alatt; magasabb fize- 
tése 39.044/904. vkm. sz. alatt folyósl Itatott; ugyanő 300 K. rendkívüli 
segélyben részesíttetett 7950/904. vkm. sz. alatt. - Dr. Barbul Jenő kisegítő- 
tiszt a IX. fiz. osztály szerinti illetményekkel könyvtártisztté neveztetett ki 
75.570/904. vkm. sz. alatt. — Dr. Lukcsics József 8407—904. vkm. sz. a. 
fizetéstelen kisegítőtisztté, majd pedig 75.570/904. vkm. sz. alatt fizetéstelcn 
könyvtártisztté neveztetett ki. — Hóman Bálint fizetéstelen kisegítőtiszt érde- 
kében felhatalmaztatott a könyvtárigazgató 42.695/904. vkm. sz. alatt, hogy 
a könyvtárnál üresedésbe kerülő 3 koronás napidíjas állás illetményeit 
Hómannak juttathassa; a folyó évben azonban ez állás be volt töltve. — 
Âz 1904. évi I. t.-cz. alapján járó személyi pótlékok a tisztviselői kar részére 
17.976. vkm. sz. alatt utalványoztattak. 

b) A szolgaszemélyzetben beállott változások tekintetében mély sajnál- 
kozással kell megemlékeznem Pertl András szolgának 1904. október havában 
bekövetkezett haláláról. Az elhunyt 20 évig hű. szorgalmas, szolgálatkész, 
ügyes és teljesen megbízható szolgája volt intézetünknek, halálát mindnyájan 
őszinte szívből fájlaljuk. Az elhunyt özvegyének ellátása ügyében a kellő 
lépések megtörténtek s a folyó évben aziránt intézkedés is történt már. 
A megüresedett szolgai állásra pályázat hirdettetvén, azóta Beck Ferenczczel 
be is töltetett. — A szolgaszemélyzetnek járó személyi pótlék 20.021/904 
vkm. sz. alatt folyósíttatott. — Három segédszolga részére 39.130/904. vkm. 
sz. alatt ruhapénz engedélyeztetett. 

A könyvtár bevételei tettek 1904-ben: 33.000 koronát az állami 
átalányból, egyéb bevételekből (időközi kamatok, beiratási és könyvtár- 
illeték) 9260 korona 50 fillért, összesen tehát 42.260 korona 50 fillér. Ezzel 
szemben a kiadás volt: 43.129 korona 17 fillér, a túlkiadás tehát 868 korona 
67 fillér. A díjnoki és napszámelőleg mérlege 6841 korona bevétel s ugyan- 
annyi kiadással záratott le. 

A lefolyt évben könyvtárunk vétel útján szaporodott 3603 kötet művel, 
ajándék útján pedig 1934 kötettel és füzettel, mely utóbbiak között volt 
egyetemi nyomtatvány 104 db, dissertatio 951 db. Az évi gyarapodás tehát 
együttvéve 5537 kötet. 

Könyveket ajándékoztak : 

a) Hatóságok, intézetek, testületek és szerkesztőségek. M. Orsz. Kép- 
viselőház, Országgyűlési Néppárt, M. kir. kormány, Cs. és kir, közös kormány. 
Osztrák cs. kir. kormány, Olasz kormány (Róma), Orosz kormány (Pétervár). 
Governement of India (Calcutta), zágrábi, boszniai, galicziai, sziléziai, dalmát 



A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 161 

és felső-ausztriai kormányok, Lika-Krbava vm., Modrus vm., Budapest székes- 
főváros tanácsa, Sepsiszentgyörgy, Temesvár, Zágráb városok, Várasd és 
Vukovar városok tanácsa, Cs. és kir. udvari és államnyomda, M. kir. állam- 
nyomda, Esztergomi és kalocsai érsekségek, Dunántúli ág. ev. egyházkerület, 
Budapest székesfővárosi államrendőrség, U. S. Departement of agric, M. kir. 
vízépítési igazgatóság vízrajzi osztálya, M. kir. rovartani állomás, Szőlészeti 
kísérleti állomás, Budapesti keresk. és iparkamara, Fővárosi statisztikai hivatal, 
M. kir. statisztikai hivatal, Statisztikai hivatal (Zágráb), Direzione della Stati- 
stica, L'institut intern, de Statistique, Statistische Centralcom mission (Wien), 
Miskolczi kereskedelmi és iparkamara, Norske Gradualings Komission (Kris- 
tiania), M. Tud. Akadémia, Académie royale de Belgique, Académie der 
Künste (Berlin), Academia dei Lincei (Róma), Académie Royale Suédoise, 
Akademie der Wissenschaften (Wien), Nemzeti Múzeum, Országos képtár, 
Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa, Múzeumok és Könyvtárak Országos 
Főfelügyelősége, Délmagyarországi Múzeum -Társulat (Temesvár), Kassai Múzeum. 
Nagybányai Múzeum-Egyesület, Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), 
Berlini egyetemi könyvtár, Berlini kir. könyvtár, Public library of Boston, Crerar 
library (Chicago), Trinity college library (Dublin), Congresso bibliografico di 
Firenze, Firenzei orsz. könyvtár, Gráczi egyetemi könyvtár, Habanai könyvtár, 
College of Mines Houghton, Middlesex Hospital (London), New- York Public Lib- 
rary, New- York State Hospital, University Club (New- York); Congrès international 
des Bibliothécaires (Paris), Bibliothèque Nationale (Sofia), Strassburgi egyetemi 
könyvtár, Hof- und Staatsarchiv (Wien), Österreich. Museum für Kunst und 
Industrie (Wien), Würzburgi egyetemi könyvtár, Kölcsey-Egyesület (Arad), 
Szigligeti-Társaság, Történelmi Társulat, Hunyadmegyei tört. és rég. társulat, 
Verein für siebenbürgische Landeskunde (Nagy-Szeben), Institut für österr. 
Geschichtsforschung, Kopenhágai régészeti társ., Smithsonian Institution, Asiatic 
Society of Bengal, Societa Asiatica I talián a, Magyar Iparművészeti Társaság, 
Magyar prot. irod. társaság, Izraelita magyar irod. társ., Magyar jogászegylet, 
Stefánia gyermekkórház, Vöröskereszt- Egy let, Hopkins Hospital (Baltimore), 
Pathological Society (London), Wissenschaftliches Humanitäres Comité (Char- 
lottenburg), Országos Állatvédő-Egyesület, Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet, 
Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület, M. kir. földtani intézet, Ampelológiai 
intézet, O-Gyallai orsz. meteor, intézet, Observatoire Royal de Belgique, 
Faculdade de direito do Recife, Alkotmány, Aradi Közlöny, Archeológiai 
Értesítő, Bolond Istók, Borsszem Jankó, Budapester Tagblatt és Budapesti 
Közlöny szerkesztőségei, Chronique de France kiadóhivatala, Corvina, Erdélyi 
Múzeum, Gyógyászat, Gyógyszerészi Hetilap, Gyógyszerészi Közlöny, Gyors- 
írás] Szemle szerkesztőségei, Igazságügyi Közlöny, Jézus Szent Szive Hírnöke, 
Jogtudományi Közlöny, Kakas Marton, Keleti Szemle, Központi Értesítő, 
Magyar Ipar, Magyar Nemzetgazda, Magyar Nyelvőr, Magyar Paedagogia, 
Magyar Sión, Ország Világ, Országos Középiskolai Tanár- Egyleti Közlöny, 
Pester Lloyd, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Religio, Rendeleti Közlöny, Üstökös, 
Vasárnapi Újság folyóiratok szerkesztősége. 

b) A magyar egyetemek és felsőbb tanintézetek közül: Budapesti kir. 
m. tudományegyetem, Egyetemi növénykert igazgatósága, Egyetemi növény- 
tani intézet, Kolozsvári tudományegyetem, József-műegyetem, Debreczeni ev. 
ref. főiskola, Egri joglyceum, Kecskeméti jogakadémia, Nagyváradi jogakadémia, 
M. kir. állatorvosi főiskola, Beszterczei szász gymnasium, Medgyesi gymnasium. 
Azonkívül a beérkezett iskolai értesítők egy részét közvetlenül az illető 
intézetek küldték be, másik részét a nagym. vallás- és közoktatásügyi m. 
kir. minisztérium útján kapta a könyvtár. 

c) A külföldi egyetemek közül : University of St. Andrews, Université 
St Jos. Bayreuth, baseli, bécsi, berni, bonni, bostoni, coimbrai, edinburgi, 
göttingai, greifswaldi és hallei egyetemek; jurjevi (dorpati) egyetem; kopen- 
hágai, königsbergi, kyotói, lausannei, lyoni és marburgi egyetemek; Princeton 



162 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 

University (New-Jersey); odesszai, oxfordi, párisi egyetemek; École pratique 
des hautes études (Paris); Scuola super, di agricoltura (Portici); prágai és 
stockholmi egyetemek; University of Texas; tübingeni, upsalai és wisconsini 
egyetemek. 

d) A magánosok kbziU : dr. Ágner Lajos (Balassa-Gyarmat), dr. Árkövy 
József (Budapest), dr. Ásbóth Oszkár (Budapest), Balogh Ferencz, Balogh 
Margit (Budapest), dr. Bárány Gerő (Budapest), Baranyai Gyula (Szeged), 
dr. Barbu) Jenő (Budapest), dr. Békefi Rémig (Budapest). Beksics Gusztáv 
(Budapest), Beltrami Luca (Milano), Bernhard Zsigmond (Kalocsa), Csapó 
Ida, Csengeri János (Kolozsvár), Csippék Sándor (Budapest), Curbipet N. 
(Bombay), Dedek Cr. Lajos (Budapest), Dézsi Lajos (Budapest), Dolecskó 
Mihály (Budapest), Domitrovich Ármin (Berlin), Éble Gábor, Edmund Alb. 
(Philadelphia), Esterházy Sándor (Kassa), dr. Fehér Ipoly (Pannonhalma), 
dr. Ferenczi Zoltán (Budapest), Gallovicb Jenő (Budapest), Grasserie, Raoul 
de la (sic !) (Nantes), Hadsics Antal (Budapest), Handler Simon (Tata), Havass 
Rezső (Budapest), dr. Hegedűs István (Budapest), hg Hohenlohe (Bécs), 
dr. Horváth János (Budapest), Jaegermann R. (Pétervár), Jakabffy Elemér (Buda- 
pest), Jedlicska Pál (N.-Szombat), Jorga Nie. (Bukarest), Iványi István (Szabadka), 
dr. Király Péter (Debreczen), Kőrösy József (Budapest), dr. Krakauer I. (Berlin), 
Kristóf György (Kolozsvár), László Géza, Lchoczky Tivadar (Munkács), Leusz 
Hans (Berlin), gr. Majláth József, Makay Béla (Budapest), Márki Sándor (Kolozs- 
vár), Marr Bernhard (Dux), Máté Sándor (Budapest), Merck E. (Darmstadt), 
dr. Nagy Béni (Eger), Nagy Dezső (Budapest), Osztern Salamon (Jászberény), 
Ödönfi László (Budapest), Pámcr László (Kalocsa), Pappafava Wladimir (Zára), 
Pausz Gyula (Budapest), Peisker I. (Berlin), Pertik Ottó (Budapest), Pertl 
András (Budapest), Petrovics László (Szeged), Pfeiffer Ferdinánd (Budapest), 
Pongrácz Elemér (Budapest), Radvánszky Béla báró (Budapest), Rääf C. 
G. W. (Stockholm), Récsey Viktor, Réger Béla (Budapest), Reiner Zsigmond 
(Budapest), Richter Aladár (Budapest), Rihay Jenő (Budapest), Rudnyánszky 
Gyula (Debreczen), dr. Schmidt Béla, Schöneberg W. (Berlin), dr. Seier K. (Stock- 
holm), Springer Julius (Berlin), Strausz Adolf (Budapest), Szabó Ervin (Buda- 
pest), dr. Szabó I. (Budapest), Szász Zombor (Budapest), Tahy István (Budapest), 
Téglás Gábor (Budapest), dr. Temesváry Rezső (Budapest), Tóth Mike (Kalocsa), 
Turchányi Elemér (Budapest), Vámbéry Rusztem (Budapest), dr. Venetianer 
Lajos (Budapest), Walter Gyula (Esztergom), Welcker Aladár (San-Francisco), 
Zsemley Oszkár (Budapest). 

A külföldi könyvtárakkal és tudományos intézetekkel való érintkezé- 
seinkről a következő jegyzék szól : bécsi cs. tud. Akadémia, bécsi es. kir. 
udvari könyvtár, bécsi cs. kir. egyetemi könyvtár, bécsi egyelem állam- 
tudományi seminariuma, bécsi cs. és kir. közös pénzügyministerium levél- 
tára, bécsi > Österreichisches Museum für Kunst und Industrie«, belgrádi kir. 
könyvtár, berlini kir. könyvtár, berlini egyetemi könyvtár, berlini »Kgl. 
Akademie der Künste«, berni városi könyvtár, bordeauxi egyetemi könyvtár, 
boroszlói városi könyvtár, brünni Franzens-Museum, czernowitzi egyetemi 
könyvtár, göttingai egyetemi könyvtár, gráczi cs. kir. egyetemi könyvtár, 
habanai »Hibliotheca Nációnál«, hallei egyetemi könyvtár, innsbrucki cs. kir. 
egyetemi könyvtár, krakói cs. kir. Jagelló-egyetem könyvtára, leideni egye- 
temi könyvtár, lipcsei egyetemi könyvtár, manchester-i »Victoria-University«, 
marburgi egyetemi könyvtár, müncheni kir. bajor udvari és állami könyvtár, 
new-yorki Albany-könyvtár, strassburgi csász. egyetemi könyvtár, velenczei 
»Society Bibliografica Italiana«, washingtoni »Library of Congress«, würz- 
burgi egyetemi könyvtár. 



A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 



163 



I. TÁBLÁZAT. 



Az egyetemi könyvtár olvasótermét látogatók foglalkozási ág 
szerinti kimutatása as 1904. évben. 





5 
| 


43 " 


ifi 

51 

O 


a. 




.5 


V 

1 

& 


s 


1 

o 


a 

- 

i 

s 


1 




h. 


fi 


S 


-< 


E 


*1 


m 


o 


Ï5 


« 


O 


Jog- és áli ainlud* hallgató 


50 


83 


40 


27 


27 


5 


G19 


262 156 


60 


1818 


Orvostanhallgató « ^. ... «. 


11 


16 


1 


1 


1 


2 


122 


82 45 


8 


288 


Bölcsedet Um hallgató *. *, 


39 


3fi 


23 


6 


9 


I 


203 


203 


r>2 


23 


595 


Gyógy szerészel tan hallgató 


2 


3 


1 
















6 


1 ittanha Ugató .„ «. ... .,. .„ 


1 


1 


^- 


— 


— 


— 


1 


— 


— 


— 


:t 


Műegyetemi hallgató „. _. 


17 1 


10 


4 


8 


2 


65 


41 


21 


11 


193 


Közép- és szakist, tanuló 


b 


a 


— 


1 


a 




1 


1 


3 


1 


21 


AUatorvostanhallgató 


1 


3 


2 


— 


— 


I 


2 


7 


1 


1 


18 


Jog- és áltamtud. szigorló 


i 


2 


Î 


1 


i 


1 


5 


3 


3 


2 


20 


Orvostani szigorló ... „ .,. 


— 


. . — 


— 


— 


— 


— - 


2 


^- 


— 


1 


3 


Bölcsészeti szigorló 


— 


1 


— 


— 


— 


^- 




_ 


— 


9 


10 


Ügyvédjelölt éa joggya- 
























kmftfc -. .„ m .„ ,„ , .,. 


11 


14 


9 


5 


8 





36 


20 


23 


9 


141 


Tanár- és tanítójelölt .. . 


2 




— 


— 


— 


— 


8 


4 


5 


3 


22 


Magánzó „ , ... „. ... 


~ 


— 


— 


1 


— 


- 


1 


— 


— 


— 


2 


Hivatalnok ™. m * ,- ... ~* 


e 


19 


4 


b 


1 


3 


11 


21 


5 


3 


71 


Hírlapíró és író .« «. M ... 


— 




— 


— 


— 


1 


3 


— 


r— 


— 


4 


Tanár és tanító M ... 


í 


— 


1 


6 


3 


1 


9 


3 


2 


4 


ai 


Ügyvéd w ,„ „. ^ .„ _ _ ... 


i 


— 


— 


— 





1 


3 


— 


1 


2 


8 


Orvos p, « « ... ^ „. „. 


— 


— 


— 


— 





- 


1 


2 


— 


^ 


3 


Lelkész __..,„. ..,. w _ 


i 


1 


, , 





„ 




1 


1 


— 


— 


4 


Katonatiszt „, ^ „, ^ 


— . 


— 





— 





_ 


-, 


— 


— 


— 


— 


Kereskedő ». *., ,„ ». „. » ... 





— 


— 


, 


— » 


, — 


. 


— 


I 


— 


J 


Mérnök ,„ _ „ „ „« „. .„ 


l 


1 


— 


— 


— 





8 


2 


— 


1 


11 


Művész ,- .*. m «.. ^ ... *,. .« 


— 


— 


— 


— 


— 


1 


— 


— 


— 


— 


1 


Vegyész _ .„ ... .„ ^ *, ... w 


— 


— 


— 


— 


— 


— 


- — 


— 


— 


**> 


— 


Műiparos « _ *. , ^ .„ 


— 


— 


— 


— 


— 


_ 


_ 


— 


- 


— 


— 


Gazdász „. ... „. _ ... „. ... ,*. 


. — 


— 


— 


— 


— 


— 


,. — 


— 




— 


— 


Kőzigazg. Lant halig. Ä ... 


— 


— 


_ 


— 


-- 


— 


— 


— 


— 


— 


— 


Gyógyszerész „ _ _ ~ ... 


— 


— 


— > 


— ; 


— 






— 


— i — 


— 


Állatorvos 

Összesen 


— 


— 


— 






■— 


1 


— 


153 


189 


92 


57 


61 


î» 


1099 


tibb 


318 


138 


274*4 



A 2784 látogatási jogosultsággal biró olvasó 55,783 ízben vette igénybe 
az olvasótermet és itt 60.047 művet használt. Az erre vonatkozó részletes 
kimutatás a II. táblázatban foglaltatik. 



164 A budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 



II. TÁBLÁZAT. 

Az egyetemi könyvtár nagy olvasótermének forgalma 
az 1904. évben. 







A használt müvek szakok szerint 






Olva- 


" — 


_ i _ ( — t — . — — 


A 






A. 


B. 


C. 


IK 


E- F, 


G. 


IL 


I. 


Hónap 


sók 

Ü3Z- 

szege 


i 

g 

T3 

3 
















használt) 
müvek 
összege 


é 

o 

1 

Mi 

O 


S 
-3 

■5 


T3 
O 

o 


E- S -a 
1 d 1 f 

«ú Ë o ír 




ij 

>> »i 


«1 


Január „ .., 


6715 


23 


2170 


691 


1071 


742 


287 


921 


997 


258 


7163 


Február ... 


75411 


21 


2749 


904 


1036 


811 


319 


1001 


1009 


290 


8139 


Marcii us ... 


7441 


38 


2792 


4033 


837 


613 


289 


933 


1128 


237 


4900 


1 .április ... ,« 


4064 


11 


1727 


606 


486 


292 


136 


429 


559 


138 


4386 


Május ,„ „, 


3942 


7 


1839 


565 


406 


343 


120 


405 


517 


99 


4303 


Június Ti . .*. 


1442 


8 


631 


189 


141 


126 


60 


196 


268 


bí 


1670 


Szeptember 


3505 


6 


1146 


339 


338 


567 


237 


464 


568 


134 


3821 


Október * 


7352 


Î0 


2953 


m 


785 


806 


380 


895 


1236 


H10 


7901 


Növi inbcr 


82U9 


& 


3512 


776 


1052 


787 


327 


90i 


Il 12 


296 


8771 , 


Itaczeniber 


fi 574 


5 


2308 


546 


603 


672 


277 


609 


715 


258 


5993 


1 íss/rsm . 


55783 


134 


218231 


9177 


67*6 


5759 


2432 


6780 


8109 


2071 


60047 


At oh 


rasólerc 


in j 


Lili us é 


s auf 


niBZtUE 


i hób 


an zi 


Lrva 


volt 







Á budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-ben 166 



III. TÁBLÁZAT. 

►ndapesti egyetemi könyvtár tanári dolgozó- és folyóirati 
termében a használati forgalom az 1904. évben. 







Az 


A hasz- 


Hónap 




olvasók 


nált művek 






száma 


száma 


uár 





250 


498 


ruár 




227 


536 


czios ... .. „ 





248 


446 


ilis ... M 




301 


539 


US * „ 




297 


625 


ius 




130 


3(>4 


US 





— 


— 


;usztus _ 





— 


— 


)tember _ ... w _ 


- 


296 


464 


ober 





374 


685 


ember 




350 


514 


member 





362 


560 




Összeg 


2835 


5201 


Az olvasóterem július és 


augusztus hóba 


in zárva volt. 





166 



Á budapesti magyar királyi tud. egyetem könyvtára 1904-befl 



IV. TÁBLÁZAT. 

A budapesti egyetemi könyvtár könyvkölosöxusési forgalma 
az 1904. évben. 



Hónap 



A 

kölcsönzők 
száma 



A kölcsön- 
vett művek 
száma 



Január 

Február 

Márczius 

Április 

Május 

Június 

Július 

Augusztus 

Szeptember 

Október 

November 

Deczember 

Összeg 



454 
615 
767 
716 
680 
737 



5121 



1383 
1645 
1488 
1536 
1417 
2015 



310 


646 


300 


640 


291 


684 


261 


582 



10236 



SZAKIRODALOM. 



Mellottée, Paul : Histoire économique de Timprimerie. 
Tome L L'imprimerie sons l'ancien régime. 1439 — 1889. Paris. 
1905. Hachette et Cie. 8-r. Czimkép, 531 1. Ara 15 frank. 

Paul Mellottée, nyomdász és a »politikai és gazdasági tudo- 
mányok doktora«, ezen, saját chateaurouxi műhelyében nyomtatott, 
müvében a modern történeti felfogás világításában írta meg a 
könyvnyomtatás történeti fejlődését. Munkája, mely általános czíme 
s Gutenberget ábrázoló czímképe daczára csupán Francziaországra 
szorítkozik, előzőitől, melyek vagy technikai, vagy művészeti, vagy 
pusztán történeti szempontból tárgyalták az anyagot, abban külön- 
bözik, hogy — a mint ennek első tapogatózásai már Louis Radi- 
guer 1 müvében is follelhetők — gazdasági alapon, az úgynevezett 
»történelmi materializmus« módszerével adjon képet a könyv- 
nyomtatás évszázados fejlődéséről. »Behatolni a könyvnyomtató 
műhelyekbe, tanulmányozni a termelés mechanizmusát, a munka 
és haszon megoszlását, leltárba szedni a sajtókat és betűket, kivált - 
kép belemélyedni a mesterek és munkások életének részleteibe, 
tanulmányozni egymáshoz való viszonyukat, erkölcseiket és szo- 
kásaikat; röviden, apróra megvizsgálni — akár csak napjainkban — 
a nyomdászok életét — úgymond — ez könyvem czéjja.« 

E czél megvalósítása nem könnyű feladat, különösen ha 
tekintetbe veszszük, hogy az 1789-iki forradalomig — a meddig 
az előttünk fekvő első kötet terjed — a munka és munkások 
mily kevés becsületben részesültek. E megvetés leginkább szembe- 
szökő következménye a rájuk vonatkozó adatok szegényessége. 
Anisson-Duperron-nok, a párisi kir. nyomda legutolsó igazgató- 
jának 300 vaskos kötetre terjedő nyomdásztörténelmi okmány- 
gyűjteményében például alig-alig találunk egy-egy mintegy vélet- 
lenül s egészen mellékesen odavetett gazdasági adatot, vagy 
számot. Mindazonáltal meg kell vallanunk, hogy szerző ügye- 

1 Maîtres imprimeurs et ouvriers typographes (1470—1903). Paris. 1903. 



168 Szakirodalom 

sen értékesítette a rendelkezésére álló anyagot s lehetőleg hö 
és teljes képet nyujtott erről az iparágról, mely lïrmin-Didot 
szavai szerint l az emberiségnek mintegy új érzékszerve lett. 

A munka első kötetének beosztása a következő: 

Rövid bevezetés után, melyben szerző a könyvnyomtatás fel- 
találását, Francziaországba telepítését, ottani első küzdelmeit s vég- 
leges meghonosodását tárgyalja, Mélhttée könyve első részében a 
sajtóügynek a királyi hatalomhoz való viszonyát fejtegeti (33—127. 11.) 
öt fejezetben. E fejezetek czímei: I. A királyság általános maga- 
tartása a nyomdászattal szemben. II. A nyomtatási engedélyek és 
a könyvek czenzurája. III. A kivételek és hallgatólagos engedé- 
lyek. IV. A kiváltságlevelek. V. A sajtórendészet 

A második rész nyolcz fejezetében (128—286. 11.) azután a 
szerző a nyomdászat és a testületi szervezet (czéhek) viszonyával 
foglalkozik. E részben van szó a könyvnyomtató czéhekről, az 
inasokról, kisegítőkről (alhués), a legényekről és a mesterekről, 
azok anyagi helyzetéről s mindennapi életéről. 

Végül a harmadik rész (287—468. 11.) a munka szervezetét 
mutatja be a következő kilencz fejezetben: I. A munkaszerződés. 
II. Bérek. III. Sztrájk és szövetkezés. IV. A munkaterem és a 
könyvsajtó. V. A betüfajok. VI. A festék. A papiros. VII. A kor 
teknikája. VIII. A sajtótermékek és azok ára. IX. A könyvnyom- 
tatás általános helyzete a régi kormányforma idejében. 

Általános fejtegetések s egy rendkívül terjedelmes, a kézirati 
s levéltári forrásokra, egykorú nyomtatványokra és a jelenkori 
retroszpektiv tanulmányokra egyaránt kiterjedő bibliográfia (481— 
517. 11.) zárják be a testes kötetet, melyet a már említett czím- 
képen kívül, több egykorú metszet hasonmása s Francziaország 
századonként megszerkesztett tipográfiai térképe is ékesít. 

A munka eredményeit — szerző nyomán — a következők- 
ben foglalhatjuk össze. 

A mi a királyi hatalom hatását illeti, nem lehet tagadnunk 
a legtöbb uralkodónak a könyvnyomtatással szemben tanúsított 
jóindulatát s ama gyakori törekvését, mely az irodalom emelé- 
sére irányulván, a sajtó felvirágoztatására vezetett. De viszont ne 
feledjük, hogy azok a preventív rendszabályok, melyeket a király- 
ság a kiadványokkal szemben mindig fenntartott s a nyom- 
tatási engedélyek szükségessége akadályozták meg leginkább 
a könyvsajtó nagyszabású emelkedését, mely e korlátok ledőlte 
után szinte lűhetetlen gyorsasággal beállott s hogy a királyi czen- 
zura mennyi bajt és kellemetlenséget okozott, noha végső elem- 
zésben mégis tehetetlennek bizonyult a gondolatszabadság elnyo- 
másának hóhérmunkájánál. Ámde, ha a nyomtatási engedély rend- 

1 Encyclopédie méthodique. Paris. 1851. »Typographiet czikkében. 



Szakirodalom 169 

szere, az ő kivételeivel, hallgatólagos s titkos beleegyezésével, 
sohasem is érte el kitűzött czéjját s mindenkor fölösleges teher- 
nek is bizonyult, másrészt egyes ítéletek túlhajtott szigora foly- 
tán sajnosán megcsappant a vállalkozási kedv és szabadabb 
szellem. 

Gazdasági szempontból sokkal kedvezőbb elbírálás alá esik az 
államhatalom ama ténykedése, mely a kiváltságlevelek, privilé- 
giumok kiadását honosította meg. A kiváltságlevél ugyanis az 
egyszerű nyomtatási engedélytől abban különbözött, hogy annak, 
a ki részére kiállították, egy-egy mű monopóliumát is biztosította s 
ily módon az irodalmi tulajdonjog legelső biztositékának tekinthető. 

A czéhrendszer hatását vizsgálva, szerzőnk még kevesebb 
vigasztalót talál. Francziaországban a könyvnyomtatás, mint az 
Egyetem fennhatósága alá tartozó mesterség, a XV. és XVI. 
századokban elég nagy gazdasági szabadságot élvezett s egy-egy 
új vállalat megalapítása semmiféle rendszabályhoz nem volt kötve. 
Mindez szinte egy csapásra megváltozott a mikor az első könyv- 
nyomtató czéh, a párisi, 1018-ban megalakult. Az újonnan kelet- 
kezett czéhnek az volt a legelső teendője, hogy a szabad versenyt 
korlátozza s főtörekvese nem a régi jó hagyományok fenntartására 
s a mesterség fejlesztésére, hanem a monopólium megszerzésére 
irányult. A czéhbe tartozó gyöngék erkölcsi s anyagi támogatású- 
ról, védelméről, Mellottée szerint, szó sem volt. 

Legjobban megérezték ezt a tanonczok, a kik ebben a 
korban szinte teljesen ki voltak szolgáltatva a mesterek önkényé- 
nek s a legények gyűlöletének, csupán arra használtatva fel, 
hogy mint dijazatlan munkaerők a bérek emelkedéseit ellensú- 
lyozzák. 

Maguk a legények nem látták sok hasznát a czéhrendszernek, 
mely nem volt elég egyöntetűen szervezve ahhoz, hogy legény tag- 
jainak jogos érdekeit kivívja s megvédelmezze. Igaz ugyan, hogy 
a nyomdászlegények mindenkor körülbelül kétszer akkora napi 
bért kapnak, mint az egyéb mesterséget űzők, de ez a gyilkos 
munka időtaralmával épen nem állt arányban : hiszen naponkint 
13 — 16 óra volt a rendes munkaidő. Az arányt még kedvezőtle- 
nebbé teszi a sok dijazatlan szünnap, melyet részint az egyházi 
ünnepek nagy száma, részint a munka hiánya idézett elő. 

Csupán a mesterek ■ húztak a czéhrendszerből hasznot, mely 
a verseny korlátozásával s monopolizásával egyre fokozta jöve- 
delmüket, habár másrészt a monopolizált munka drágasága foly- 
tán annyira eüanyhult a könyvkiadói vállalkozás, hogy igazán 
virágzó nyomdászati műhely a legritkább jelenségek közé tartozott. 

»A czéhrendszer s a szigorú királyi korlátozás — ezzel 
végzi Mellottée sorait — megszakította azt nagyszerű és sokai 
igérő emelkedést, melylyel a XVI. századi nyomdászat kecsegtetett, 

Magyar Köiiyv*zeinh'. líHK.. II. flUct. 12 



1 70 Szakirodalom 

mintegy első állapotában tartva, megrögzítve azt mindaddig, mig a 
gazdasági institueziók teljes felújulása, s a szabadság kikiáltása 
felrázta szendergéséből.« Dr. Gulyás Pál 

Dr. S. Muller Fz., Dr. J. A. Feith und Dr. R. Frain 
Th. Az. Anleitung zum Ordnen und Beschreiben von Archi- 
ven. Für detitsche Archivare bearlmtet von Dr. Hans Kaiser. 

Leipzig-Groningen 1905. Harrasowitz, Erven B. van der Kamp 
Ho VIII, I3ö 1. Ára 7 M. 

A kis Hollandiának tudományos irodalma nálunk meglehe- 
tősen ismeretlen. Nem igen vagyunk tájékozva sem históriai 
kiadványaik, sem folyóirataik vagy az önállóan megjelent munkák 
tartalma felől. Pedig főleg az utolsó évtizedben Hollandiában élénk 
munkálkodást fejtenek ki a történettudományok, így a segédtudo- 
mányok terén is. A németalföldi levéltári tisztviselők már rég idő 
óta külön egyesületet alkotnak és ez egyesületnek folyóirata 
a »Nederlandsch Archie venblad« immár XIV. évfolyamába lépett. 
Nagybecsű kiadványok láttak napvilágot úgy a holland, mint az 
általános egyháztörténetet illetőleg és csak nemrég alakult meg 
az az egyesület, mely föladatául tűzte ki a németalföldi történet 
forrásainak új, kritikai kiadását. 

A németalföldi levéltárnokok egyesületének vezéremberei 
Midler utrechti, Feith groningeni és Fruin middelburgi állami 
levéltári igazgatók együttes munkája az előttünk fekvő kötet, mely- 
nek német fordítását Kaiser strassburgi levéltári assistens végezte. 
A munka eredeti kiadását a szakkörök kedvezően fogadták, és a 
kedvező fogadtatás, de meg az a körülmény, hogy a német iro- 
dalom a levéltárak szakszerű kezelésére vonatkozó újabb tudo- 
mányos kézikönyv nélkül szűkölködik, vezetett arra, hogy e munka 
a német viszonyoknak megfelelőleg átdolgoztassék. 

A könyv maga hat részre oszlik. Az első a levéltári anyag 
keletkezése és beosztásáról, a második a levéltári anyag rendezé- 
séről, a harmadik annak leírásáról, inventározásáról, a negyedik 
az inventáriumok szerkezetéről, az ötödik az oklevelek leirása 
körül követendő általánosabb irányelvekről szól, míg a hatodik 
rész némely kifejezések és jelek általánosan megszokott haszná- 
latáról szól. Csoportosítja azonkívül a könyv tárgyát tárgyi szem- 
pontokból is, melynek főbbjei a levéltárról mint ilyenről, a levéltár 
anyagáról, az inventáriumokról, a regesztákról szólnak és egy külön 
fejezetet szentel a levéltárnok tudományos munkálkodásának. 
A könyv keletkezésére tulajdonkép az szolgáltatott alkalmat, hogy 
IS91 folyamán a németalföldi levéltárnokok egyletének alakulá- 
sakor fölmerült egy a hollandi levéltárak egyöntetű rendezésére 
szolgáló szabályzat kidolgozásának terve. Kz a szabályzat emlék- 
irat alakjában lS9ő-re elkészült, majd 1898-ban künyvpiaczra 



Szakirodalom 171 

került. E memorandumszerű jellegből folyik a könyvnek beosztása 
is, az egész könyv paragrafusokra van osztva, melyek élén az 
emlékirat egy-egy tétele áll, utána következik e pontnak bővebb- 
rövidebb magyarázata. 

A könyv kiindulópontja természetesen a levéltár fogalmának 
definieziója. Ezt a definicziót a holland belügyminiszter az országos 
levéltárnokok előterjesztése alapján a következőkép formulázta: 
Levéltár alatt az írott, rajzolt és nyomtatott okiratok összessége 
értendő, a mennyiben azok valamely hatóság avagy annak vala- 
melyik tagja által hivatalból állíttatlak ki, s a mennyiben az 
okiratok rendeltetése az, hogy az illető hatóságnál vagy annak 
hivatalnokainál őriztessenek meg. Ebből a tételből kiindulva szól- 
nak aztán a szerzők a levéltár állagáról, anyagáról, beosztásáról, 
kiegészítéséről stb. 

E helyt olvasóink figyelmét a könyvnek egyes helyeire akar- 
juk csak felhívni. Első sorban a harmadik részre, mely a levél- 
tári anyag leírásáról, az inventáriumok készítéséről szól. Erre 
nézve a könyv főbb tételei a következők: Az inventarium csakis 
útmutatóul szolgál, ennek folytán czélja csak az, hogy a levéltár 
tartalmáról adjon felvilágosítást, nem pedig egyúttal az egyes 
darabok tartalmáról is. (87. §.) Hogy valamely oklevélkötet, illetve 
gyűjtemény leírása czéljának megfeleljen, szükséges annak meg- 
állapítása, hogy mely szempontok voltak mérvadók annak össze- 
állításánál. Ez a tétel, a mint azt a szerzők néhány példával 
illusztrálják, a minden levéltárban előforduló formuláskönyvek vagy 
oklevélgyűjtemények, kartulariumok és hasonló természetű dara- 
bokra vonatkozik. (88. §.) Szem előtt tartandó, hogy a régibb 
darabok értékesebbek az újaknál, tehát ezen darabok leírása rész- 
letesebb lehet. Ajánlatos egyébiránt e darabokra nézve bizonyos 
határpontot (értsd időpontot) megállapítani, pl. a középkor végét, 
vagy pedig egyes szembeötlöbb időpontot, a mit mindig az anyag 
minősége határoz meg. (89. $.) Inventariumokban tabellák lehető- 
leg mellőztessenek. (40. §.) A leírásnál először a sorozatok és 
kötetek dolgoztassanak fel, hogy a levéltár állománya felett áttekin- 
tést lehessen nyerni, aztán jönnek sorra az egyes darabok, (ti. 55.) 
A sorozatok nem darabonként, hanem egy szám alatt írandók le. 
A mennyiben a sorozaton belül az idők folyamán változás állott 
be, különböző alcsoportok létesíthetők. (42. g.) Ez különösen a 
számadásokra, számadáskönyvekre vonatkozik. Szólnak továbbá a 
szerzők s részben még a keltezés megállapításáról, az átírt okleve- 
lekről, az eredeti oklevelekre nézve megjegyezve, hogy azok rend- 
szerint külön-külön írandók le, hacsak nem tartoznak valamely 
sorozathoz vagy dossierhez. Az inventáriumnál felveendő a darab 
régi czíme, a mennyiben az adva van, tartalmának általános 
leírása, az év, illetve időszak, melyből való, vagy a melyet magá- 

12» 



172 Szakirodalom 

ban foglal; feltüntetése annak, vájjon egy vagy több kötetből, 
darabból, oklevélből stb. áll-e, továbbá azon darabok felsorolása, 
melyek azon számhoz tartoznak, de tartalmilag nincsenek vele 
összefüggésben. (48. §.) 

A negyedik főrész az inventárium felállításáról vagyis beosz- 
tásáról szól. Erre nézve a főbb tételek a következők: Egy levéltár 
inventáriuma általában a levéltár eredeti szervezetének megfele- 
lőleg készükön. (50. §.) Nyilvános hatósági levéltáraknál rendszerint 
különböző időrendi osztályok létesítendők, a mennyiben az illető 
hatóság szervezetében fontosabb változás állott be, az inventú- 
riumban is egy új osztály kezdessék meg. (51. §.) Önálló hatóság 
levéltára rendszerint önállóan rendeztessék és írassék le, még 
akkor is, ha e hatóság jog- és hatásköre egy más hatóságra ment 
át. (52. §.) E tárgygyal foglalkoznak még az 53., 54., 55. szaka- 
szok. A 01. §. megköveteli, hogy az inventárium minden egyes 
főrésze jegyzetekkel legyen ellátva, melyek röviden tájékoztatást 
nyújtanak azon hatóság vagy testület története- és hatásköréről, 
melytől a levéltár származik. Az inventárium darabjai folyó- 
számokkal jelöltessenek meg, ezen belül az egyes részek leírásánál 
betűk alkalmaztassanak, hogy a különbség a két számozás között 
szembetűnő legyen. (ö2. §.) Modern másolatok nem tartoznak az 
inventárium keretébe. (63. §.) Az inventárium mutatókkal legyen 
ellátva és pedig külön a személy-, külön a helynevekre nézve. 
A 65. és 66. §§. a levéltár állagába nem tartozó darabokról, így 
kéziratokról, térképekről stb. szólnak. A 67. és 68. §§. pedig a 
levéltári anyag elhelyezéséről szólnak röviden. 

A könyv további tartalmából még csak egy-két részt aka- 
runk kiemelni. így a 73. §. a regesztajegyzékekről szól általában, 
melyek alatt a levéltárban őrzött eredeti vagy másolatban meg- 
levő oklevelek chronologikus rendben tartott tartalmi mutatója 
értendő. A 7-t. §. preczizeálja, hogy mik tartoznak a regestajegy- 
zékekbe és pedig: a) az összes pergamenre vagy papirra írott 
oklevelek; b) a kartulariumokba felvett oklevelek; c) egyes dara- 
bok, melyek másolatai a kartulariumokban előfordulnak, ha azok- 
kal azonosak, vagy ha pergamenre írottak; d) az összes oklevelek, 
melyek registerkötetekbe vannak felvéve, más oklevelekbe átírva, 
vagy pedig a melyek másolatban vannak meg. Ezeknek leírására 
vonatkoznak a 76., 77. és 78. szakaszok, míg a 79. §. meghatá- 
rozza, hogy miből álljon minden egyes regeszta, u. m. az oklevél 
kelte feloldott és fel nem oldott alakban, keltezetlen okleveleknél 
egy a lehetőségig meghatározott és okadatolt időmeghatározás, 
a keltezés helye, a meglévő pecsétek felsorolása, az oklevél leírása, 
u. m. eredeti-e vagy másolat, pergamen vagy papir, végül az átírt 
oklevelek fülemlítése. E regesztajegyzékek szintén mutatókkal látan- 
dók el és pedig személy- és helymutatóval, továbbá kívánatos egy 



Szakirodalom 173 

pecsétmutató szerkesztése is. (81. §.) Ezt kiegészíti a 82. §., mely 
a személynevek jegyzékének összeállításáról szól. A 8H. §. pedig 
a levéltárnok tudományos munkásságáról szól és kívánatosnak 
jelzi, hogy a levéltárnok levéltára fontosabb darabjait a nyilvá- 
nosság elé bocsássa, azonban a közrebocsátásnál is bizonyos szem- 
pontokat kivan betartani; így, hogy előbb tanulmányoztassék át 
a levéltár anyaga, mielőtt a közlések megtörténnek, sőt kisebb 
levéltárakra nézve előbb az inventárium elkészítését is szükséges- 
nek jelzi. 

Az egyes fejezeteket és tételeket a szerzők nemcsak elvon- 
tan, hanem gyakorlatilag példákkal, magyarázatokkal is tárgyalják. 
Ezekre nézve természetes, hogy azokat a holland levéltáraknak 
anyagából veszik. Az állami levéltárak érdekei Hollandiában külön- 
ben eléggé megóvatnak. Egy 1890. évi miniszteri rendelet értel- 
mében az állami levéltárnokok évenként a birodalmi főlevéltárnok 
elnöklete alatt gyűlést tartanak, melyen a németalföldi levéltárak 
érdekei és azokra vonatkozó tudományos kérdések kerülnek meg- 
vitatás alá. Fölösleges fejtegetni, hogy ily összejövetelek mennyire 
fejlesztik a testületi szellemet és mily jótékony befolyással bírnak 
a levéltári ügyre magára is. Á. A. 

Livingston, Luther S. : Auction prices of books. A repre- 
sentative record arranged in alphabetical order from the com- 
mencement of the English Book-Prices Current in 1886 and 
the American Book- Prices Current in 18U4 to 1,W4, and inclu- 
ding some thousands of important auction quotations of earlier 
date. New- York. 1905. Dodd, Mead & Company. (London, Elliot 
Stock.) 4° I. köt. XI, 580 I.; II. köt. (>, 580 L; III. köt. (5, 579 L; 
IV. köt. 6, 530 1. Ára vászonkötésben 200 korona. 

Szerző tíz évi munka gyümölcsét nyújtja ebben a négy 
hatalmas kötetben, nem kis hálára kötelezve mindazokat, a kik 
akár nemes szenvedélyből, akár üzleti nyereségvágyból érdeklőd- 
nek a ritkább régi könyvek szokásos árai iránt. Mert ha igaz is 
az az állítás, hogy az árveréseken fizetett ár nem mindig szolgál 
biztos zsinórmértékül a könyvek valóságos értékének megállapí- 
tásánál, mégis a legtöbb esetben ez a könyv értékelésének egyet- 
len biztos determinánsa. 

Livingston adatai főként az 1880 óta megjelenő angol 
•Book-Prices Current« s az 1894-ben megindult amerikai párja, 
az ^American Book-Prices Current« ez. kiadványokból ineritvék, 
de számos korábbi angol és amerikai nevezetesebb árverés kata- 
lógusai is kivonatoltattak, még pedig az angolok a Daniel (íyörgy- 
féle árverés, vagyis 18(>4 július havától fogva s az amerikaiak a 
Rice A. János-féle árverés, azaz 1870 márcziusa óta. Ezenkívül 
nem egy adat egészen a múlt század első éveiig is visszanyúlik. 



172 Szakirodalom 

ban foglal; feltüntetése annak, vájjon egy vagy több kötetből, 
darabból, oklevélből stb. áll-e, továbbá azon darabok felsorolása, 
melyek azon számhoz tartoznak, de tartalmilag nincsenek vele 
összefüggésben. (48. §.) 

A negyedik főrész az inventárium felállításáról vagyis beosz- 
tásáról szól. Erre nézve a főbb tételek a következők: Egy levéltár 
inventáriuma általában a levéltár eredeti szervezetének megfele- 
lőleg készükön. (50. §.) Nyilvános halósági levéltáraknál rendszerint 
különböző időrendi osztályok létesítendők, a mennyiben az illető 
hatóság szervezetében fontosabb változás állott be, az inventú- 
riumban is egy új osztály kezdessék meg. (51. §.) Önálló hatóság 
levéltára rendszerint önállóan rendeztessék és írassék le, még 
akkor is, ha e hatóság jog- és hatásköre egy más hatóságra ment 
át. (52. §.) E tárgygyal foglalkoznak még az 58., 54., 55. szaka- 
szok. A 01. §. megköveteli, hogy az inventárium minden egyes 
főrésze jegyzetekkel legyen ellátva, melyek röviden tájékoztatást 
nyújtanak azon hatóság vagy testület története- és hatásköréről, 
melytől a levéltár származik. Az inventárium darabjai folyó- 
számokkal jelöltessenek meg, ezen belül az egyes részek leírásánál 
betűk alkalmaztassanak, hogy a különbség a két számozás közölt 
szembetűnő legyen. (02. §.) Modern másolatok nem tartoznak az 
inventárium keretébe. (03. §.) Az inventárium mutatókkal legyen 
ellátva és pedig külön a személy-, külön a helynevekre nézve. 
A 05. és 00. §§. a levéltár állagába nem tartozó darabokról, így 
kéziratokról, térképekről stb. szólnak. A 07. és 08. §§. pedig a 
levéltári anjag elhelyezéséről szólnak röviden. 

A könyv további tartalmából még csak egy-két részt aka- 
runk kiemelni. így a 73. §. a regesztajegyzékekről szól általában, 
melyek alatt a levéltárban őrzött eredeti vagy másolatban meg- 
levő oklevelek chronologikus rendben tartott tartalmi mutatója 
értendő. A 74. §. preczizeálja, hogy mik tartoznak a regestajegy- 
zékekbe és pedig: a) az összes pergamenre vagy papirra írott 
oklevelek; b) a kartulariumokba felvett oklevelek; c) egyes dara- 
bok, melyek másolatai a kartulariumokban előfordulnak, ha azok- 
kal azonosak, vagy ha pergamenre írottak; d) az összes oklevelek, 
melyek registerkötetekbe vannak felvéve, más oklevelekbe átírva, 
vagy pedig a melyek másolatban vannak meg. Ezeknek leírására 
vonatkoznak a 70., 77. és 78. szakaszok, míg a 79. §. meghatá- 
rozza, hogy miből álljon minden egyes regeszta, u. m. az oklevél 
kelte feloldott és fel nem oldott alakban, keltezetlen okleveleknél 
egy a lehetőségig meghatározott és okadatolt időmeghatározás, 
a keltezés helye, a meglévő pecsétek felsorolása, az oklevél leírása, 
u. in. eredeti-e vagy másolat, pergamen vagy papir, végül az átírt 
oklevelek fölemlitése. E regesztajegyzékek szintén mutatókkal látan- 
dók el és pedig személy- és helymutatóval, továbbá kívánatos egy 



Szakirodalom 173 

pecsétmutató szerkesztése is. (81. §.) Ezt kiegészíti a 82. §., mely 
a személynevek jegyzékének összeállításáról szól. A 88. §. pedig 
a levéltárnok tudományos munkásságáról szól és kivánatosnak 
jelzi, hogy a levéltárnok levéltára fontosabb darabjait a nyilvá- 
nosság elé bocsássa, azonban a közrebocsátásnál is bizonyos szem- 
pontokat kivan betartani; így, hogy előbb tanulmányoztassék át 
a levéltár anyaga, mielőtt a közlések megtörténnek, sőt kisebb 
levéltárakra nézve előbb az inventárium elkészítését is szükséges- 
nek jelzi. 

Az egyes fejezeteket és tételeket a szerzők nemcsak elvon- 
tan, hanem gyakorlatilag példákkal, magyarázatokkal is tárgyalják. 
Ezekre nézve természetes, hogy azokat a holland levéltáraknak 
anyagából veszik. Az állami levéltárak érdekei Hollandiában külön- 
ben eléggé megóvatnak. Egy 1890. évi miniszteri rendelet értel- 
mében az állami levéltárnokok évenként a birodalmi főlevéltárnok 
elnöklete alatt gyűlést tartanak, melyen a németalföldi levéltárak 
érdekei és azokra vonatkozó tudományos kérdések kerülnek meg- 
vitatás alá. Fölösleges fejtegetni, hogy ily összejövetelek mennyire 
fejlesztik a testületi szellemet és mily jótékony befolyással bírnak 
a levéltári ügyre magára is. Á. A. 

Livingston, Luther S. : Auction prices of books. A repre- 
sentative record arranged in alphabetical order from the com- 
mencement of the English Book-Prices Current in 1886 and 
the American Book-Ibices Current in 1894 to 1,904, and inclu- 
ding some thousands of important auction quotations of earlier 
date. New- York. 1905. Dodd, Mead & Company. (London, Elliot 
Stock.) 4° I. köt. XI, 580 1.; II. köt. 6, 580 1.; III. köt. (5, 579 1.; 
IV. köt. 6, 530 1. Ára vászonkötésben 200 korona. 

Szerző tíz évi munka gyümölcsét nyújtja ebben a négy 
hatalmas kötetben, nem kis hálára kötelezve mindazokat, a kik 
akár nemes szenvedélyből, akár üzleti nyereségvágyból érdeklöd- 
nek a ritkább régi könyvek szokásos árai iránt. Mert ha igaz is 
az az állítás, hogy az árveréseken fizetett ár nem mindig szolgál 
biztos zsinórmértékül a könyvek valóságos értékének megállapí- 
tásánál, mégis a legtöbb esetben ez a könyv értékelésének egyet- 
len biztos determinánsa. 

Livingston adatai főként az 1880 óta megjelenő angol 
*Book-Prices Current« s az 1894-ben megindult amerikai párja, 
az ^American Book-Prices CurrenU ez. kiadványokból merítvék, 
de számos korábbi angol és amerikai nevezetesebb árverés kata- 
lógusai is kivonatoltattak, még pedig az angolok a Daniel lîyorgy- 
féle árverés, vagyis 1801 július havától fogva s az amerikaiak a 
Rice A. János-féle árverés, azaz 1870 márcziusa óta. Ezenkívül 
nem egy adat egészen a múlt század első éveiig is visszanyúlik, 



17-i Szakirodalom 

érdekesen mutatva be így a könyvárak divatokozta hullámzását 
szinte egy évszázadon keresztül. 

Az ekként egybegyűlt adalékok óriási halmazából természe- 
tesen bizonyos, előre megállapított irányelvek betartásával kellett 
kiválasztani azt, a mi közlésre valóban érdemes. Ez irányelvek 
röviden a következők. 

A szerkesztő mindenekelőtt a könyvek árára volt figyelem- 
mel s gyűjteményéből minden olyan könyvet kiküszöbölt, a mely 
az egy font = 5 dollárban megállapított minimális áron alul 
maradt. Az egy fontnál drágábban elkelt könyvek közül teljes 
számban fölvétettek az Angliában nyomtatott könyvek s az angol 
nyelven, de az Egyesült királyság határain kívül megjelent nyom- 
tatványok, továbbá az Americanák, a szó legtágabb értelmében, 
s végül a szárazföldi Európában 1520 előtt nyomatott könyvek. 
Ellenben a kontinensen 1520 óta napvilágot látott sajtótermékek 
csak válogatva adattak közre, mivel egyrészt az angol és amerikai 
könyvpiaczra csak ritkán s meglehetősen hiányos számban kerül- 
nek egyéb, XVII— XIX. századi európai nyomtatványok, másrészt 
pedig . a róluk szóló adatok az első sorban angol és amerikai 
gyűjtök használatára szánt kézikönyvben komolyan szóba sem 
jöhetnek. 

Kizárattak továbbá a sorozatból, csekély kivétellel, az összes 
eolligatumok, melyek teljesen ötletszerű összeállításuk folytán az 
árak megállapításánál úgy sem jöhetnek szóba s ugyanez okból 
azok a történeti, földrajzi stb. kiadványok, melyeket egyes gyűjtők 
saját ízlésük s leleményük révén összehordott képekkel, okmá- 
nyokkal stb. illusztráltak, egész sorozatokká dagasztva fel egy- 
egy különben szerény méretű kötetet. 

A fölvett adatok közlése módját a következőkben ismertet- 
jük. Egy-egy a szerzők, esetleg rendszók betűrendjébe állított 
könyvczíin után jőnek az eladására vonatkozó adatok, még pedig 
chronologiai egymásutánban. Minden egyes adat lehetőleg kiterjed 
az illető példány épsége, kötése, esetleges híres tulajdonosa s 
egyéb ismertető jeleinek sommás felsorolására, továbbá az árverező 
nevére, az eladásnak évet és hónapot feltüntető dátumára s végül 
az árára. 

A mi az ekként összehordott adatok esetről-esetre leendő 
gyakorlati értékesítését illeti, nem hangsúlyozhatjuk eléggé a leg- 
nagyobb óvatosságot. Mert az árak kialakulásánál a legkülönbö- 
zőbb körülmények működhetnek közre. Sterne »Sentimental 
Journey« czímű munkájának első kiadása pl. kötve jelent meg s 
igen szép példányai 5— (i fontért kaphatók, néhány példány azon- 
ban borítékba fűzve is kiadásra került: egy ilyen, habár csonka 
s meglehetősen elpiszkolt példányért, lí)03-ban 28 £-ot, tehát a 
rendes ár közel ötszörösét űzették. Egy XVII. századi biblia, mely- 



Szakirodalom 175 

nek különben alig néhány shilling az értéke, Shakespeare állító- 
lagos autogram mjával ellátva, 1560 £-on kelt el. Föl nem vágott 
példányok pedig rendesen 75°/ -nyi áremelkedést érnek el. Hogy 
a példány épsége mekkora szerepet játszik, mutatja Banyan híres 
vallásbölcseleti munkája, The Pilgrim's Progress 1078-iki első 
kiadásáról feltalálható két adat. 1901-ben egy teljes, bár részben 
a szöveg tükréig megmetszett példány, a mely azonban a szerző, 
e kiadásban rendkívül ritka, rézkarczú arczképét tartalmazza, 
1475 £-ot ért el, míg ugyané kiadás egy czimlap s arczkép nél- 
küli példányán 22 £-ért voltak kénytelenek túladni. Ne feledjük 
továbbá, hogy az árveréseket nem csupa egyforma ember láto- 
gatja, hanem a legkülönfélébb ezélokat, hogy ne mondjuk rög- 
eszméket hajhászó bibliománok is fölkeresik, a kiknek a saját, 
sokszor fölötte specziális és elszigetelt szempontjából egy-egy 
különben értéktelen kiadványnak óriási értéke lehet. Ha valaki 
például Napóleonra vonatkozó specziális gyűjteményt hord össze, 
úgy egy-egy ritkábban piaezra kerülő plakett árát oly magasra 
fogja szöktetni, hogy ez az ár a könyv belső, reális értékével 
éppen nem áll arányban. 

Befejezésül álljon itt néhány találomra kiragadott adat. Az 
angol s amerikai könyvgyűjtők előtt kivált a XVI. század nagy 
britt költőinek, első sorban Shakespearcnçk, eredeti kiadásai emel- 
kedtek becsben. 1884-ben például Shakespeare 1023. évi fólió 
kiadásának egy Roger Payne által bekötött példánya mindössze 
590 £-ért kelt el, a mi elég szép ár ugvan, de teljesen eltörpül 
az 1899-ben fizetett 1700 £ s az 1901-én fizetett 1720 £ mel- 
lett, pláne ha tekintetbe vesszük, hogy a két utóbbi példány 
korántsem volt teljesen kifogástalan állapotban. Azóta az árakban 
ismét hanyatlás állott be: egy-egy erősen használt példán v 1902- 
ben 1050 £-ért s 1904-ben 950 £-ért kelt el. Ha a századele- 
jéről való adatokat vetjük össze, még szédületesebb az emelkedés: 
King Lear 1608-iki 4° kiadása például 18(X)-ban 2 £ 2 s-nyi 
nevetségesen csekély összegért volt kapható; 1894-ben egy másik 
példány 100 £-on kelt el, míg Steevens példányáért 1905-ben 
900 £-ot is adtak. — Más, e korbeli kiadványok ára is rohamo- 
san felszökött. Spencer Fearie Queen-jének 1590-iki kiadása 
például alig három lusztrum alatt 200%-kal emelkedett: 1889-ben 
egy példány 26 £-on kelt el, míg 19Ó2-ben 75-öt fizettek érte. 
Szép áremelkedést mutatnak továbbá a modern költők cditio 
princepsei is; hogy csak egyet említsünk: Dickens David (lopper- 
tieldjének 1850-iki londoni kiadása pl. 1888-ban 2 £ 2 s-ért volt 
kapható, míg 1902-ben egy némileg defekt péklány 30 £-ot ért 
el; ugyanekkor egy a szerző névaláírásával ellátott példánynak 
Amerikában 625 dollárért akadt vevője, a ki ekként a költő auto- 
grammjáért 125 koronát fizetett. 



176 Szakirodalom 

Mindaz, a mit általánosságban, e munka útján megállapít- 
hatunk, az, hogy a könyvek ára — minden ingadozás daczára — 
folyton emelkedik. Legjobban mutatják ezt pl. egyes Aldus Manu- 
tius műhelyéből kikerült nyomtatványok, melyek hosszú ideig sok 
könyvgyűjtő szenvedélyének legfőbb táplálékát képezték, de úgy 
tíz — tizenöt év óta — elég méltatlanul — teljes mellőzésben 
részesülnek s jelenlegi áruk mégis jóval magasabb, mint például 
a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben. Aristoteles összes 
műveinek 1495— 98-ban megjelent ötkötetes folio kiadása Brunet 
Manueljében például 300—350 frankon szerepel; Livingston adatai 
közül pedig a legújabb 1902-iki adat is ez összeg kétszeresét, 20 
£-ot mutat, a mi az Aldinákkal szemben napjainkban dívó közöm- 
bösség mellett, még mindig elég tekintélyes összeg. 

Ismertetésünket azzal az óhajtással zárjuk, vajha mentől 
előbb elkészülne a kontinensen tartott árverések összefoglaló 
árjegyzéke is, méltó párjául ezen amerikai méretekben tartolt 
kiadványnak. Dr. Gulyás Pál. 

Weisz Miksa: Néhai dr. Kaufmann Dávid tanár könyv- 
tárának héber kéziratai és könyvei. Összeállítja és ismerteti — . 
Budapest 1906. Nyomatott Alkalay Adolf és fiánál Pozsonyban. 
8-rét. 4, 199, 80 1." Ára? ■ 

A néhai dr. Kaufmann Dávid rabbiképzőintézeti tanárnak 
a Magyar Tudományos Akadémiába került gazdag zsidóvonatko- 
zású könyv- és kéziratgyüjteményérol szóló, magyar czímlappal 
és rövid előszóval ellátott, de különben német nyelvű katalógus 
minden szűkszavúsága mellett is elég kimerítő képet nyújt a 
szóbanforgó gyűjtemény rendkívüli gazdagságáról. 

A könyvtár 594 kéziratot, 1006 héber könyvet, mintegy 
6(30 judaikát, 47 bibliográfiai munkát, 258 kötet folyóiratot, 127 
általános keleti munkát és 157 vegyes tartalmú müvet tartalmaz. 
A nyomtatványok nagy része Marco Mártára, mantuai orthodox 
rabbi (1815—1894) híres gyűjteményéből került ki, míg az illu- 
minait kéziratok ja\ r a a Trieste-testvérek pádovai könyvtárából 
való. Jelen katalógusban csupán a kéziratok (A. csoport) s a 
héber nyomtatványok (B. csoport, külön lapszámozással), továbbá 
a spanyol judaikák (C. csoport) vannak tételenkint felsorolva, míg 
a gyűjtemény többi állományáról a könyv szerzője csupán hozzá- 
vetőleges számszerű adatokkal s a legfontosabb 2—3 mű czímével 
szolgál. 

A kéziratgyüjteményröl szóló jegyzék ismét 18 szakaszra 
oszlik. Ezek: I. Biblia. II. Kxegesis. III. Nyelvészet és alaktani 
bibliamagyarázat (massora). IV. Szent hagyományok ós törvény- 
kezés (llalacha). V. Agada. VI. Kabbala. VII. Theologia és bölcsé- 
szet. VIII. Apologetika. IX. Hitszónoklattan. X. Történelem. XI. Ima- 



Szakirodalom 177 

könyvek. XII. Olasz rabbinusok gyűjteményes munkái. XIII. Levél- 
formulák. XIV. Mennyiségtan. XV. Gyógyászat. XVI. Költészet. 
XVII. Vegyesek és XVIII. (íenizah-részletek. 

Díszes kiállításánál fogva kitűnik az első csoport 14 — 16. 
száma alá foglalt három, Eszter könyvét tartalmazó pergamen- 
tekercs'; köztük főleg a 39 cm. magas 14. számú tekercs érde- 
mel figyelmet, melynek 16 szöveghasábját egy-egy virágfüzérekkel 
megrakott portálé kereteli. E portálék alján vonulnak végig az 
öt czentiméter magas, tulajdonképeni szövegillusztrácziók, míg felső 
részén egy-egy symbolikus alak fejezi ki a bekéretek fejezetek 
uralkodó gondolatát 

Mütörténeti szempontból még érdekesebb a 77. sz. a. felvett 
négykötetes, kvadrátbetűkkel írt, Mischneh Thóra, melyen Nathan 
b. Simeon ha-Levi kölni miniátor 1295 április 26-tól 1296 szep- 
tember 9-éig, tehát közel másfél évig dolgozott, sógora és mecze- 
nása, Abracham b. Rabbi Berechja számára, pazar képzelettel 
szórva be lapjait színesnél színesebb, az egész állat- s növény- 
világra kiterjedő ornamentikával s finom kézzel dolgozva ki az 
egyes részeket bevezető, egész jeleneteket ábrázoló kompozicziókat. 

Miniált kéziratokban leggazdagabb az imakönyvek csoportja. 
Megemlítjük közülők a 374/11. számú kétkötetes, pergamenre írt 
Machsort, melyet Schalom b. Salomo olasz zsidó készített 148t-ben 
s a mely ornamentikájának friss színeivel, gazdag aranyozásával az e 
nemű emlékek legszebbjei közé sorozható. Az arabeszkek, rozet- 
ták finom kivitele által válik ki egy másik, ugyancsak olasz ere- 
detű Machsor (880/11. sz. a.), mely 1481-ben fejeztetett be Pesa- 
róban. Végűi említésre érdemes több Németországban készült 
ünnepi imakönyv a XIV — XV. századokból, melyek sorából a 
387-ik számú nagy méreteivel (32*5x22 cm lapnagyság) s képei- 
nek szabadabb elrendezésével tűnik ki; kár, hogy befejezetlen. 

Képeinek kevert stílusánál fogva említjük meg a különben 
meglehetősen rossz állapotban fennmaradt 422. számú I'esach- 
haggadát, a XIV. század második feléből, melynek freskoszerű 
képei, egyrészt a veronai Altichierótól kiinduló felsőolaszországi 
miniatura-festészetre, másrészt pedig naturalisztikus díszítő elemei 
s a háttér gazdag mustrázása a franczia-ílamand iskolára utalnak 
s valószínűleg valamely olasz-franczia határvárosban készültek. 

Góldziher Ignácznak az akadémia április 23-iki ülésén fel- 
olvasott könyvtárismertetése szerint x a kéziratok között, több, 
tudományos szempontból is fölöttébb becses unikum található. 
Ilyen p< o. a 280. számú filozófiai munka, Juszuf al-Baszir (XI. 
sz.) tollából, mely a mu'tazilita-tételek ismeretére nélkülözhetetlen 
forrás. Ilyen továbbá Juszuf ihn Aknin kommentárja a Pirké- 
Aboth nevű misnah-traktátusról (130. sz.) s végül egy hungari- 

» V. ö. Akadémiai értesítő 197. füz. 1904. május 306-314. 11. 



178 Szakirodalom 

ham: Buda visszavételének egy szemtanútól héber nyelven írt 
elbeszélése (819. sz.), mely számos érdekes részletet tartalmaz. 

A mi a zsidónyelvü nyomtatványok gyűjteményét illeti, állo- 
mányának legbecsesebb részét főként a XVI— XVII. századi, job- 
bára olasz földi, nem egyszer rendkívül ritka nyomtatványok s 
néhány inkunabula képezi. 

Ez utóbbiak közül fölemiitjük, mint a gyűjtemény legrégibb 
darabját, az 1477-ben Nápolyban megjelent s igen ritka »Kethúbim, 
Thilim i(m) p(eres) Redak, Misié i'm p(eres) R(abbi) Emanuel 
b(en) R(abbi) Jákob, Ijobi(m) p(eres) Ralbag wesáar im 
p(eres) Rasi« czímü ívréta nyomtatványt (73. lap 935. szám); 
továbbá egy Soncino Józsua Salomon soncinói sajtójából 1485 
szeptember havában kikerült Machzórt (38. 1. 464. sz.); egy 
ugyané könyvnyomtató nápolyi műhelyében 1492 május 8-án 
elkészült Misszájothot (45. 1. 5(57. sz."); s végül Günzenhäuser 
József által Nápolyban 11-89 nov. 18-án kiadott »Szepher choboth 
ha-Lebabotht czímű müvet (ál. 1. 202. sz.) s Alcantansi liázár 
lisszaboni sajtójából 1489 nov. 29-én kibocsátott Abudarhamot. 
(I. 1. 1. sz.) 

A könyvtárban néhány igen ritka, pergamenre nyomatott 
mű is szerepel. Ilyenek pl. »Szeder tephilah Keminhoy bené 
Romi« Rologna, 1537, 12° (48. 1. 601/1. sz.) és egy Velenczében, 
a mohácsi vész évében nyomatott, tizenkettedrétü Machzór (38. 
1. 465. sz.) 

A XVI. századból — Góldziher szerint — 136 héber nyom- 
tatvány van a gyűjteményben, melyek nagy része az itáliai zsidó 
nyomdászat emlékei. Számszerint e sajtótermékek közül 54 Velen- 
czéből, 18 Mantuából, 16 — 16 Riva di Trentóból és Konstanti- 
nápolyból, 5—5 Ferrarából, Salonikiböl és Krakkóból, 4 — 4 Cre- 
mona- és Bolognából, 3 Sabionettából, 2 Fanóból, 1 — 1 Nápoly-, 
Puaro-, Soncino-, Verona-, Drinápoly-, Rásel- és Breisgauból való, 
inig öt db olaszországi nyomtatványon megjelenésük helye nincs 
feltüntetve. 

A könyvek értékét fokozza az a körülmény, hogy nagy részük 
több kiváló tudós időleges tulajdonában lévén, számos rendkívül 
becses széljegyzetet, glosszát is tartalmaz. Spectator. 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLEJE. 

Deutsche Literaturzeitung. XXVII. évfolyam. 1. szám (1906. 
január ().): Verzeichnis der laufenden Zeitschriften der freiherrlich 
Carl von llodschildschen öffentlichen Bibliothek in Frankfurt a. M. — 
3. szám (január 20.) : M. Polk, Catalogue of the Library of the 
Bureau of Government Laboratories. — 4. szám (január 27.): 



Szakirodalom 179 

G. Wustmann, Geschichte der Leipziger Stadtbibliothek. 1. Hälfte. — 
o. szám (február 3.) 1. Bédier et M. Rocques, Bibliographie des 
travaux de Gaston Paris. — 6\ szám (február 10.): Jahrbuch der 
deutschen Bibliotheken. 4. Jahrg. — 8. szám (február 24.): T. K. 
Abbott, Catalogue of fifteenth-century books in Library of Trinity- 
College, Dublin and in Marsh's Library, Dublin. — 9. szám (már- 
czius 3.) Vollständiges Verzeichnis der von der Firma F. A. Brock- 
haus in Leipzig seit dem Jahre 1873 bis zu ihrem hundertjährigen 
Jubileum im Jahre 1905 verlegten Werke. — 10. szám (márczius 10.) : 
Library of Congress. Report of the Librarian of Congress and 
Report of the Superintendent of the Library Buildings and Grounds 
for the fiscal year ending June 30, 1905. — 11. szám (márczius 17.): 
G. Zedier, Das Mainzer Catholicon (K. Haebler). — Katalog einer 
hervorragenden Bibliothek deutscher Literatur der klassischen und 
romantischen Periode. — 12. szám (márczius 24.) : Katalog der 
Handschriften der Universitäts-Bibliothek zu Leipzig. VI. Die 
lateinischen und deutschen Handschriften. III. R. Helssig, Die juris- 
tischen Handschriften. 

La Bibliofillá. VII. évfolyam 10. szám (1906. január): Leo S. 
Olschki, Les cartes à jouer du XIV*' au XX 1 ' siècle. — Leonardo 
Olschki, Le contese intorno a Cecco d'Ascoli. — Documenti circa 
la persecuzione dei libri ebraici a Venezia. — Hugues Vaganay, 
Amadis en français. Essai de bibliographie. (Befejező közlemény.) — 
11 — 12. szám (február — márczius): C. Lozzi, Le feste dei Communi 
italiani e in ispecie del Santo patrono di Ascoli e del tremuoto. 
(Befejező közlemény.) — E. Vájna de Pava, Di un codice délia 
Collez, del Com m. Leo Olschki contenente la Sfera del Dati e altre 
opère italiane dei secoli XIV e XV e di un codice Laurenziano 
contenente la Sfera di Andalo di Negro. — G. Boffito, Saggio di 
bibliográfia aeronautica italiana. Cenni storici e ristampa di un 
rarissimo trattatello d'aeronautica antica. — Eurico Celani, Dediche, 
postule, dichiarazioni di proprietk ecc. nei libri a stampa délia 
R. Biblîoteca Angelica di Roma. (Folytatólagos közlemény.) — 
Állandó rovatok: Vendite pubbliche. — Notizie. 

Le Bibliographe Moderne. IX. évfolyam 5 — 6*. szám (1905. 
szeptember-deczember) : Henri Stein, La place de la science dans les 
bibliothèques françaises. — Dr. P. Dorveaux, Historique de la 
bibliothèque de l'École de pharmacie de Paris. — Marius Barroux, 
Analyse du premier registre des archives de l'École de pharmacie. — 
Georges Bourgin, Les archives pontificales et l'histoire moderne de 
la France. — C. Oursel, A propos de la réorganisation des biblio- 
thèques et des archives. — P. Amauldet, Inventaire de la librairie 
du château de Blois en 1518. (Folytatólagos közlemény.) — Chro- 
nique des archives: Autriche-Hongrie. Belgique. France. 
Pay 8- Bas. — Chronique des bibliothèques: Belgique. 



180 Szakirodalom 

Prance. Grande-Bretagne. Suisse. Turquie. [Reproductions de manu- 
scrits. — Chronique bibliographique. Un institut biblio- 
graphique. Une soi-disant bibliographie historique de la pharmacie. 
Les recueils de fac-similés de chartes. Bibliographie juridique italienne. 
Le dépôt légal français. Histoire de l'imprimerie. — Comptes- 
rendus et livres nouveaux: A. d'Hoop, Inventaires som- 
maires des Archives de l'État en Belgique; Inventaire général des 
Archives ecclésiastiques du Brabant Tome I. (H. S.) G. Dur ville, 
Catalogue de la Bibliothèque du Musée Thomas Dobrée. Tome I. 
(H. S.) M. Dewey, Library of Congress, A. L. A. Catalog. (H. S.) 
V. Chauvin, Bibliographie des ouvrages arabes ou relatifs aux 
Arabes publiés dans l'Europe chrétienne de 1810 à 1885. Tomes 
VIII — IX. (H. S.) — Manuel universel de la littérature musicale. 
Tomes II — V. (H. de C.) M. Pellechet, Catalogue général des Incunables 
des Bibliothèques publiques de France (H. S.) A. Claudin, Histoire 
de rimprimerie eu France au XV et au XVI e siècle. Tome III. 
(H. S.) — Table des Matières. 

Mitteilungen des Österr. Vereins for Bibliothekswesen. 

IX. évfolyam 5. szám (1905. deczember 30.): R. F. Arnold, Ein 
verschollenes Buch. — A. Schubert, Ziffern und Streiflichter zu 
einigen die k. k. Bibliotheksbeamten betreffenden Standesfragen. — 
S. Frankfurter, Unrichtiger Büchertitel. Literarische Bespre- 
chungen: Konrad Haebler, Typenrepertorium der Wiegendrucke. 
(A. Goldmann.) A. Keysser, Das Bibliothekwesen als Gegenstand 
der öffentlichen Verwaltung. (Kaukusch.) Frederic Jessel, A biblio- 
graphy of works in English of playing cards and gaming. (C — 11.) — 

X. évfolyam 1. szám (1906. januar-márczius) : F. Eichler, Moderne 
Bibliotheksbauten. — F. MenHk, H. Gr. Bretschneider und G. vau 
Swieten. Ein Beitrag zur Geschichte der Universitäts-Bibliothek in 
Lemberg. — O. Schlissel von Fieschenberg, Zur Bibliographie der 
tirolischen Literatur des 18. Jahrhunderts. I. — Literarische 
Besprechungen: Veröffentlichungen der Guttenberg-Gesellschaft. 
I — IV. (Hübl). III. Publication der österreichischen Exlibris-Gesell- 
schaft. (H. R.) I. Herbert Slater, How to collect books. Hugo 
Hayn, Vier neue Kuriositäten- Bibliographien. (G — g.) — Állandó 
rovatok: Aus österreichischen Bibliotheken. Vereins- Nachrichten. 
Personal-Nachrichten. Vermischte-Nachrichten. 

Revue des bibliothèques. XVI. évfolyam 1 — 2. szám (190ti. 
január-február) : Georges Bourgin, Inventaire analytique et extraits 
des manuscrits du »Fondo Gesuitico« de la »Biblioteca nazionale 
Vittorio Emanuele« de Rome, concernant l'Histoire de la France 
(X VF — XIX e siècles). — Bibliographie: Henri Clouzot, Nouvel- 
les notes pous servir h l'histoire de l'imprimerie à Niort et dans 
les Deux-Sèvres. (Léon Dorez.) Alphonze Farrault, Bibliographie 
des livres, revues et périodies édités par Léon Clouzot (Léon Dorez.) 



Szakirodalom 181 

Albert Houx, Recherches sur l'imprimerie à Montbéliard depuis ses 
origines jusqu'à la réunion de Montbéliard à la France en 1793, 
suivies d'un Catalogue des impressions montbéliardaises de 1587 à 
1793. (Léon Dorez.) Ad. van Bever, Essai de bibliographie d' Agrippa 
d'Aubigné, suivi de cinq lettres inédites de Prosper Mérimée. (Léon 
Dorez.) Kamalu'd-dîn Ahmad and Abdul Muqtadir, Catalogue of 
the arabic and persian manuscripts in the library of the Calcutta 
Madrasah. (I.-B. Ch.) — Chronique des Bibliothèques: 
Allemagne. — France. — Italie. — Pays-Bas. 

Bivista délie Biblioteche e degli Archivi. XVI. évfolyam 
10 — 12. szám (1905. október-deczember) : Leontina Solaris La biblio- 
teca di Grenoble. — Ernesto Lasinio, Ancora per la biblioteca di 
Settimo. — I. Masetti-Bencini, Neri Capponi : Note biografiche tratte 
da documenti. (Befejező közlemény.) — Francesco Baldasserani, és Paolo 
D'Âncona, La biblioteca délia Basilica fiorentina di San Lorenzo nei 
secoli XIV e XV. — XVII. évfolyam 1. szám (1906. január): 
Arnaldo Bonaventura, Saggio di una bibliográfia del violino e dei 
violinisti. — Libri nuovi: Frank Johannes, Der Leihbetrieb der 
öffentlichen Bibliotheken und das geltende Recht. (En. R.) Sabbadini 
Remigio, Le scoperte dei codici latini e greci nei secoli XIV e 
XV. (En. R.) G i or n aie délia Società Asiatica Italiana, vol. XVIII. 
G. Ludwig, P. Molnenti : Vettore Carpaccio ; La vita e le opère. 
(Ettore Romanello.) Volpicella Luigi, GH stemmi nelle scritture del* 
TArchivio di Stato in Napoli. D'Hoop Alfred, Inventaire général des 
Archives ecclésiastiques du Brabant. Tom. I. Églises collégiales. Setti 
Giovanni, La Grecia letteraria nei »Pensieri« di Giacomo Leopardi. 

— Állandó rovatok: Notizie. 

The Library Journal. 31. kötet 1. szám (1906. január): 
Alice B. Kroeger, Reference books of 1905. Third supplement to 
the A. L. A. »Guide to reference books.« — E. E. Allen, Library 
work for the blind. — Robert H. Whitten, Special libraries. — 
Theodosia Macurdi, F. H. Whitmore, Mary L. Lamprey, Methods of 
book buying. — Report of the librarian of Congress. — Biblio- 
graphical Society of Chicago. — Interstate meeting of Southern 
Librarians. — Emma L. Adams, Bulletin work of the Plainfield. (N. I.) 
Public Library. — Louise Rüssel, Carnegie Free Library, Alliance. O. 

— Service of the Public Library. — Is & library a monument ? — 
Italian literature in American libraries. — 2. szám (február) : Mary 
L. Titcomb, How a small library supplies a large number of people 
with books. — L. E. Stearns, An innovation in library meetings. — 
Asa Wynkoop, Library legislation in 1905. — Ontario Library 
Association. — Proposed prohibition of importation of copyright 
books. — American Library Institute. — Andrew Carnegies gifts 
for library purposes, 1905. — »For information only.« - Carnegie 
institution grants. — Atlantic city library meeting. — Supervision 



182 Szakirodalom 

of libraries in Jowa State Institutions. — 3. szám (márczius): 
E. C. Richardson, The library in the Community. — Elizabeth D. 
Renninger, The organization of a library in a small town. — W. C. 
Lane, Opportunities for bibliographical work. — The Public Library's 
aim in bookbinding. — Carnegie library gifts. — A. E. Bostwick, 
Free mail transmission of library books. — »The Pseudonyms* 
discuss the universal catalog. — Bill for a library post. — The 
Library of the New- York Metropolitan Museum of Art. — Reviews: 
R. M. James, Descriptive Catalogues of Manuscripts. (Wm. Warner 
Bishop.) — Állandó rovatok: Editorials. — American Library 
Association. — State Library Commissions. — State Library Asso- 
ciations. — Library Clubs. — Library School and Training Classes. — 
Library economy and history. — Gifts and requests. — Practical 
notes. — Librarians. — Cataloging and classification. — Biblio- 
graphy. — Notes and queries. 

Zeitschrift für Bücherfreunde. IX. évfolyam 19051.1906. 
10. füzet (1900. január): Alex L. Romdahl, Die Illustrationen in 
Stephan Arndes Bibel 1494 und andere Lübecker Holzschnitte. — 
R. Schapire, Das Horarium von Chantilly. — Alfred Hagelstange, 
Erhard Schöns Titelholzschnitt zum Nativität-Kalender des Leonhard 
Reymann. — Hugo Oswald, Die Künste bei Schillers hundertstem 
Todestag. Eine Bibliographie. — E. Fischer von Roesl er stamm. 
Die Autographensammlung Alexander Meyer Cohn. — Hans Schmid- 
kunz, Bibliothek und Öffentlichkeit. — P. Mitzschke, Das Eisenbart- 
lied in Frankreich. — 11. füzet (február) : Leopold Hirschberg, 
Franz Graf Poggi I. — Leo Jordan, Das Verleihen von Büchern 
im Mittelalter. — Fedor von Zobeltitz, Zwei alte Stammbücher. — 
K. E. Graf zu Leiningen-Westerburg, Neue Exlibris-Literatur. — 
12. füzet (márczius): Leopold Hirschberg, Franz Graf Poggi. II. — 
Erich Ebstein, Ein Beitrag zu Chr. D. Grabbes Krankengeschichte. — 
K. E. Graf zu Leiningen- Westerburg, Exlibris von Bühnenangehörigen. 
— Paul Trommsdorff, Das Auskunftsbureau der deutschen Leihbiblio- 
theken. — Állandó rovat: Chronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen. XXIII. évfolyam 1. szám 
(1906. január): K. Kunze, Die Stettiner Stadtbibliothek. — I. Firn- 
ming, Die neue Sammlung abessinischer Handschriften auf der 
königlichen Bibliothek zu Berlin. — Eilh. Wiedemann, lieber 
Photographie von Handschriften und Drucksachen. — O. Clemen, 
Bibliographica zur Reformationsgeschichte. I. IL — Literatur- 
berichte und Anzeigen: Paul Hinneberg, Die Kultur der 
Gegenwart, ihre Entwickelung und ihre Ziele. Teil I. Abt. 1. 
Abt. 4. Abt. 8. (P. S.) Trübners Minerva. Jahrbuch der Deutschen 
Bibliotheken. IV. Jahrg. Johannes Franke, Der Leihbetrieb der 
öffentlichen Bibliotheken und das geltende Recht. (K. Schulz.) 
Konrád Haebler, Typenrepertorium der Wiegendrucke. Abt. 1. 



Szakirodalom 183 

(E. Voulliéme.) — 2. füzet (február) : Ch. W. Berghoefer, Gesammt- 
katalog und einheitlicher Zetteldruck. I. — B. Bess, Ugyanez. II. 
— Walther Schnitze, Ugyanez. III. — G. A. Crüvell, Die nieder- 
österreichische Reformationsdruck erei. — Literaturberichte 
und Anzeigen: Otto Hartwig, Aus dem Leben eines deutschen 
Bibliothekars. (A. Hortzschansky.) Johannes Ficker und Otto Winckel- 
mann, Handschriftenproben des sechzenten Jahrhunderts nach Strass- 
burger Originalen. Bd. IL (Karl Schorbach.) Paul Heitz u. Konrad 
Haebler, Hundert o Kalender-Inkunabeln. Isak Collyn, Ettbladstryck 
fran femtonde Arhundradet. L, IL köt. Karl Schorbach, Seltene 
Drucke in Nachbildung. IV. Bd. Laurin. (Ernst Voulliéme.) Alfred 
Goetze, Die hochdeutschen Drucker der Beformationszeit. (Johannes 
Luther.) — 3. füzet (márczius): P. Schwenke, Der sächliche Etat 
der Bibliotheken und die Kataloge. — Carl Curtius, Ueber einige 
Balhornsche Drucke in der Stadtbibliothek zu Lübeck. — 0. Clemen, 
Bibliographica zur Beformationsgeschichte III. IV. — Ein neuer 
Bücherhalter. — Literaturberichte und Anzeigen: Max 
Herrmann, ,Ein feste Burg ist unser Gott' Vortrag. (Johannes 
Luther.) Annales de la Société Jean-Jacques Rousseau. Tome I. 
(Alfred Schulze.) — Állandó rovatok: Kleine Mitteilungen. 
Umschau und neue Nachrichten, Antiquariatskataloge. Personalnach- 
richten. Neue Bücher und Aufsätze zum Bibliotheks- und Buchwesen. 
Zusammengestellt von Adalbert Hortzschansky. 



A MAGYAR BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM 
AZ 1906. ÉV ELSŐ NEGYEDÉBEN. 

Összeállította: Horváth Ignacz. 

BiBLiooRAPniA, Társadalomgazdaságtani — . I. évf. 1905. szeptember. 
Budapest, 1905. Pesti könyvnyomda r.-t. 8-r. 1003—1048 1. 

— Ugyanaz. 1. évf. 19U5. október. Budapest, 1905. Pesti könyvnyomda 
r.-t. 8-r. 1051—1088 I. 

— Ugyanaz. I. évf. 1905. november— deczember. Budapest, 1905. Pesti 
könyvnyomda r.-t 8-r. 1091—1152 1. 

— Ugyanaz. II. évf. 1906. január. Budapest, 1906. Pesti könyvnyomda 
r.-t. 8-r. 8-r. 1—48 1. 

— Ugyanaz. II. évf. 1906. február. Budapest, 1906. Pesti könyvnyomda 
r.-t. 8-r. 53— IC 2 1. 

— Ugyanez. II. évf. 1906. márczius. Budapest, 1906. Pesti könyvnyomda 
r.-t. 8-r. 105—164. 1. 

Biblioteca del circolo letterario di Fiume. Fiume, 1906. Mohovich 
Ernőd kny. 8-r. 45 1. 

Bibliothekskataloo des militiirwissenschaftlichen und Kasinovereins 
in Kolozsvár (Klausenburg). Kolozsvár, 1906. Gámán J. örököse. H-r. 84, 4 1. 

Bikám Miualy. Az orosházi m. kir. pol«?, liúiskola Kötvös-köri könyv- 
tárának betüsoros jegyzéke. Orosháza, 1905. (J. Szabó l^ajos kny. 8-r. 20 l. 



184 Szakirodalom 

Bücherkatalog. Angelegt im Oktober 1905. Temesvár, 1905. Csendes 
Lipót. 8-r. 120 1. (Offiziersbibliothek des k. u. k. Korpsartillerieregiments Nr. 7.) 

Czímjegyzéke, A budapesti magyar királyi tudomány-egyetem könyv- 
tárának — . XXIX. 1904. évi gyarapodás. Budapest, 1905. M. kir. tud.-eg've- 
temi nyomda. 8-r. XIX, 228 1. 

Farkas István — Szűcs Lajos. A komáromi iparos ifjúság önképző 
egyesülete könyvtárának könyvjegyzéke és mutatója. Összeállították: — . Kiadja 
a választmány, Komárom, 1906. Spitzer Sándor kny. 8-r. 23 l Ára 20 fillér. 

Győry Tibor. A magyar orvosi irodalom 1904. Összeállította — . 
Budapest, 1905. Pesti Lloyd-társulat könyvnyomdája. 8-r. VI, 120 1. 

Hellebrant Árpád, Repertórium. (Irodalomtörténeti Közlemények. 190ó. 
XV. évf. 4-ik füzet. 395-396 1.) 

Jegyzéke, A »Besztcrczebányai evang. egyesület« »Halassy Gyula 
könyvtár«-a magyar osztályának — . Beszterczebánya, 1906. »Hungária« knv. 
8-r. 31 1. Ára 30 fill. 

Jegyzéke, A magyarországi iskolákból kitiltott könyvek és térképek — . 
1868—1905. Budapest, 1906. M. kir. tud.-egyetemi ny. 8-r. 23 1. 

Jegyzéke, A nagyenyedi kaszinó könyvtári — . Nagyenyed, 1906. Nagy- 
enyedi knyomda és papirárugyár r.-t. 8-r. 61 1. 

Jegyzéke, Udvarhelyköri Dávid Ferencz-cgylet könyvtárának — . Szé- 
kely udvarhely, 1905. Becsek I). fia kny. 8-r. 19 1. 

Katalog der Offiziersbibliothek des k. u. k. Infanterieregimentes Wil- 
helm I. Deutscher Kaiser und König von Prcussen No 34. Kassa, 1906. 
Koczáni Béla kny. 8-r. 60 1. 

Katalog, Kurzgefasster, — der Schülerbibliothek des evangelischen 
Obergymnasiums A. B. Nagyszeben (Hermannstadt) 1905. Nagyszeben. 190ô. 
Krafft V. kny. 8-r, 51 1. 

Kiadványai. A királyi magyar természettudományi társulat folyóiratai 
és — 1841-től 1905. év végéig. Budapest, 1906. Pesti Lloyd-társulat könyv- 
sajtója. Kis 8-r. 35 1. 

Kollírov M. István. Az orosházi m. kir. állami polgári fiúiskola ifjú- 
sági könyvtárának jegyzéke. Orosháza, 1905. G. Szabó Lajos kny. 12-r. 18 1. 

Könyvek, Uj. (Századok. 1906. 1. füzet, január 90—92 1.; 2. füzet, 
február 184-186 1.) 

Könyvek, Új magyar — . (Budapesti Szemle. 1906. február. 350. sz. 
318-320 1. 1906. márczius. 351. sz. 479-480 1. 1906. április. 352. sz. 
159—160 1.) 

Könyvjegyzéke, A magyarországi kereskedelmi utazók egyesülete csa- 
ládi könyvtárának — . Budapest, 1906. Posti Lloyd-társulat kny. 8-r. 18 1. 

Könyvjegyzéke, A magvar társaskör könyvtárának — . Nagyszent- 
niiklós, 1905. Wiener N. kny. 8-r. 11 1. 

Könyvjegyzéke, A magyar vasúti és hajózási klub szakkönyvtárának 
betűrendes -. Budapest, 19U6. Thalia kny, 2-r. 4 1. (Melléklet a »Vasúti és 
Hajó/ási Hetilap« 1906. márczius 31. számához.) 

Könyvjegyzéke, A miskolczi polgári egyesület olvasó-könyvtárának — 
1906. Miskolcz, 1906. Szelényi és Társa kny. 8-r. 46 1. 

Könyvjegyzéke, A Selmecbányái m. k. bányászati és erdészeti főiskola 
kézi könyvtárának — . Selmecbánya, 1905. Joerges Ágost özvegye és lia. 
Nagy 8-r. 31 1. 

Könyvjegyzéke, A soproni kaszinó-egyesület — 1906. Sopron, 1906. 
Rom waiter Alfréd kny. 8-r. 216, 2 1. Ára 1 kor. 

Könyvjegyzéke, Végvár község népkönyvtárának — 1906. Kner Izidor 
kny. 8-r. 8 1. 

Könyvtárjegyzéke, A budapesti ág. ev. főgimnázium Arany János 
körének betűrendes — 1905. Budapest, 1905. Müller Károly kny. 8-r. 56, 2 1. 

Könyvtárjegyzkke. A »Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egvo- 
sület — . Budapest, 1906. Nagy Sándor kny. 8-r. 7 1. 



Szakirodalom ÍÖ5 



Köxyvtárjeqyzeke, A »Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egye- 
sület« — . Budapest, 1906. Nagy Sándor kny. 8-r. 4 1. 

Kumlik Emil. Pozsony szab. kir. város közkönyvtárának czímjegyzéke, 
Pozsony, 1906. A katholikus irodalmi részvénytársaság könyvnyomdája. 8-r. 
XV, 349, 2 1. 

Leltára, Az ungvári társaskör ABC —. Ungvár, 1905. Székely és Illés 
kny. 8-r. 55 1. 

Pótlék. I. sz., a debreczeni kereskedelmi és iparkamara könyvtárjegy- 
zékéhez. Debreczen, 1906. január 1. Debreczen, 1906. Városi könyvnyomda. 
8-r. U 1. 

Statuten für die Regimentsbibliothek. Pozsony, 1905. Alkalay Adolf 
és fia kny. 8-r. 7 1. (K. u. k. Korpsartillerieregiment Erzherzog Albrecht Nr. 5.) 

Szabályzata, Az országos paedagógiai könyvtár és tanszermúzeum 
szervezeti — . Budapest, 1906. Egyetemi nyomda. Nagy 4-r. 7 1. 

Szakbeosztása, Pozsony szab. kir. város közkönyvtárainak — . Pozsony, 
1906. A katholikus irodalmi részvénytársaság könyvnyomdája. 2-r. 1 levél. 

Weisz Miksa. Néhai dr. Kaufmann Dávid tanár könyvtárának héber 
kéziratai és könyvei, összeállítja és ismerteti — . Budapest, 1906. Alkalay 
Adolf és fia kny. 8-r. 199, 80 1. 



Magyar Könyvszemle. 11*00. II. fllzrt. 13 



I. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Br. Badvánszky Béla f. A magyar tudományosságot érzékeny 
veszleség érte br. Badvánszky Béla május hó 2-án bekövetkezett gyászos 
elhunytával. Vele történeti multunk lelkes kutató munkása s mások tudomá- 
nyos törekvéseinek agilis pártfogója szállt sírba. Közel negyven esztendőre 
terjedő irodalmi munkássága főként hazánk művelődéstörténeti emlékeinek 
felkutatására, kiadására s rendszeres feldolgozására irányult s e tekintetben 
különösen »Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században c, vala- 
mint »Házi történelmünk emlékei« ez. munkái bírnak kiváló jelentőséggel, 
bár irodalomtörténeti dolgozatai, köztük Rimay János munkáinak kiadása is 
számos eddig ismeretlen adattal gyarapították a tudományt. Néhai br. Bad- 
vánszky Béla ezen történelmi és irodalomtörténeti kutatásai mellett, melyek 
bővebb méltatása meghaladja folyóiratunk keretét, hazánk múzeum- és könyv- 
tár-ügyével is behatóan foglalkozott, a miről 1881-ben, mint a M. N. Múzeum 
ügyeinek megvizsgálására kiküldött országos bizottság jegyzője, egy terjedel- 
mes, számos gyakorlati s tudományos szempontból egyaránt értékes meg- 
figyelésben, tanácsban bővelkedő memorandum kidolgozásával tett tanúságot. 
E dolgozat, mint a M. N. Múzeum hivatalos közlönyében, folyóiratunkban ' 
látott napvilágot. A könyvészet iránti érdeklődésének tanújele továbbá folyó- 
iratunk egy másik évfolyamában * közzétett tanulmánya Bod Péter könyv- 
táráról, melynek eredeti jegyzéke a bárói család sajókazai levéltárában 
őriztetik. 

Br. Badvánszky Béla mint könyvgyűjtő is elismerést érdemel; bár nem 
volt bibliofil a szó azon értelmében, hogy a könyvet annak könyvészeti érté- 
kéért becsülte volna, mint történeti kutatásainak nélkülözhetetlen segédeszkö- 
zét azonban szorgalmasan gyűjtötte a hatvanas évek eleje óta, közel kétezer 
koronát áldozván évenkint könyvtára gyarapítására. Elhunytakor gyűjteménye 
mintegy 14.000 kötetre volt tehető s vagy száz darab, históriai vonatkozású 
régi magyar nyomtatványt is tartalmazott. Jellegét a hazai s külföldi, de a 
magyar történelemmel kapcsolatos érdekű, okmánytárak, kritikai forráskiadá- 
sok, család történelmi s heraldikai dolgozatok gazdag sorozata adta meg, 
melyek ily teljes gyűjteménye kevés magánkönyvtárban található fel s nem 
e»y közkönyvtának is igaz díszére válnék. ^ * . 

1 1881. évf. :i 1 — 6H 11. 
» 1*84. évf. 08—8*5 11. 



igjar lönpsiemle 1906. é?f. KM. 1. 




: LIBRARY 



■ J 



Vegyes közlemények 187 

A Hiteles helyek levéltárainak orsz. főfelügyelősége, ő cs. 

és ap. kir. felségének Bécsben 19()6. márcz. 28. kelt legfelsőbb elhatározása 
értelmében a nmeit. v. és k. o. minisztérium 1533 ein. sz. a. kiadott rendele- 
tével szabályozta a hiteles helyek levéltárai fölött gyakorlandó felügyeleti 
jogát. E szabályzat 2. §. a értelmében e felügyelet czélja időközönként meg- 
ejtendő vizsgálat útján biztosítékot és megnyugvást szerezni a felől, hogy a 
levéltárak oly helyiségben őriztetnek, melyek tűzveszélytől s nedvességtől 
kellően meg vannak óva és minden tekintetben teljes biztonságot nyújtanak, 
rendben tartatnak s hivatalos és tudományos használatuk nehézségekbe nem 
ütközik. A felügyeletet a v. és k. o. miniszter a hiteles helyek levéltárainak 
országos főfelügyelője útján gyakorolja akit a miniszter előterjesztése alapján, 
három évi időtartamra, ő felsége nevez ki. A főfelügyelő alá van rendelve 
egy felügyelő, akit a miniszter nevez ki ugyanazon három évi időtartamra. 
A főfelügyelőség hatásköre egyrészt a levéltárak használhatósága és megbíz- 
hatósága érdekében szükséges intézkedések megállapítása végett megindítandó 
tárgyalásokra, másrészt azok helyszíni megvizsgálására terjed. 

Ö felsége f. é. márcz. hó 28-án kelt legfelsőbb elhatározásával a hiteles 
helyek levéltárainak főfelügyelőjévé Kollányi Ferencz jaáki apátot, a M. Nemz. 
Múzeum Széchényi Orsz. könyvtarának igazgató-őrét méltóztatott kinevezni. 

A Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége 1906. 
évi közgyűlése május 24-én zajlott le a Magyar Nemzeti Múzeum dísz- 
termében. Wlaasics Gyula v. b. t. t. elnök, a nagy számban egybegyűlt közön- 
ség előtt, magas szárnyalású kultúrpolitikai beszéddel nyitotta meg a köz- 
gyűlést, melynek eszmemenetét a következőkben ismertetjük. 

Wla,88ic8 beszéde elején a hazafiúi fájdalom igaz hangján emlékezett 
meg az elmúlt esztendő szomorú politikai eseményeiről, melyek ha nem is 
akadályozták meg, legalább is késleltették a múzeumi és könyvtári ügy ter- 
mészetes fejlődését; majd hálás szavakkal méltatta Ö Felsége, érdemeit >a ki a 
legszebb babért fonta homloka köré, midőn igazán királyi érzelmével a nemzetet 
magához ölelte, és most a nemzet nagyarányú haladásának útja ismét nyitva 
áll. A béke napjaiban azonban — teszi hozzá — senkinek sem szabad, 
megfeledkezni azokról, a miket a megpróbáltatás idején tanultunk«. Megtanul- 
tuk pedig azt, hogy nemzeti erőnk több oldalról megerősítésre szorul. E meg- 
erősítés legczélravezetőbb módja a nemzet értelmi és erkölcsi jellemének töké- 
letesítése lévén, a népműveltség fejlesztésére kell törekednünk. Annyival is 
inkább, mert »cselekvő politikánk vezéreszméje is az, hogy a nép legszéle- 
sebb rétegeit a magyar alkotmány joggal ruházza fel.« A műveltség általáno- 
sításának c nagy és nemes munkájában az orsz. szövetségben egyesült kultur- 
tényezőknek is szép feladat jutott osztályrészül. 

»A népművelési eszközök sorozatában a felnőttek művelésének folyto- 
nossága a leghatalmasabb tényező. Az ingyenes népoktatást, az ifjúsági könyv- 
tár közművelődési értékét a népkönyvtárakkal és a különféle tanfolyamokkal 
tudjuk csak igazán fokozni. A leghatalmasabb nemzetek Amerika, Anglia, 
Francziaország, a német birodalom államainak ezen irányú munkájából érde- 
kes adatokat ismerünk, melyek igazolják, mily fontosságot tulajdonítanak a 

13* 



188 Vegyes közlemények 

felnőtt társadalom művelési eszközeinek. Milliókra megy azok száma, kik a 
felnőttek számára rendezett tanfolyamokon vesznek részt és százezrekre megy 
a tanfolyamok száma évenként. 

Annak az eszmekörnek, melyet a pacdagógiai irodalomban ma kultur- 
szocziálizmusnak vagy szocziális kultúrának neveznek, teljes odaadással kell 
szolgálatára állnunk . . . 

Éreznünk kell, uraim, hogy a népkönyvtár ügye, mely gondozásunkra 
van bízva, fontosságban az idők fejlődésével mindig csak nagyobb súlyra 
emelkedik. Az értelmi és erkölcsi jellem jórészt a szellemi táplálékból alakul 
ki. Ezért nem az a főkérdés, hányan olvassák népkönyvtárainkat, de a nép- 
műveltség összértékére az a döntő, hogy hány olvasónál emelkedett az olva- 
sás folytán az értelmi és erkölcsi jellem színvonala . . . Ezért nekünk azokról 
a módokról és eszközökről is kell gondoskodnunk, melyek azt biztosítják, hogy 
az olvasás haszonnal is járjon. Csak akkor tudok örülni az analfabéták kevesbe- 
désének, ha az, a ki nem analfabéta, tud is olvasni. Betűt ismerni nem 
elég. Jól mondja egy paedagógiai író, hogy »az a ki nem analfabéta, nem 
mindig tartozik egyúttal az olvasni tudók közé is, a ki nem tartozik ezek 
közé, csak abban különbözik a többi analfabétától, hogy ismeri a belüket, 
talán le tudja írni a nevét. « 

A legelsőrendű feladat tehát az, hogy a népiskola és az ifjúsági 
könyvtár tanítsanak meg olvasni, mert a népkönyvtár is csak így jár értelmi 
haszonnal. A népkönyvtárnál pedig a főszempont az legyen, hogy minél töké- 
letesebb és minél tanulságosabb könyvek álljanak rendelkezésre. Ezért tartom 
életbevágó ügynek azt, hogy legnevesebb íróink és tudósaink ne tartsák szín- 
vonaluk alatt álló feladatnak az ifjúsági és népkönyvtárakba műveket írni, 
vagy legalább, ha maguk épen nem tudnak népies irályban írni, megbízható 
anyagot szolgáltassanak azoknak, a kik azt népiesen feldolgozni tudják . . . 

Nagyobb gondot kell arra is fordítanunk — hogy a Könyvtáraknak 
felhasználását minél nagyobb nyilvánossággal ellenőrizzük. Statisztikát veze- 
tünk arról és népkönyvtárainknál is megkezdtük annak gyűjtését, hogy mely 
írókat, mely könyveket kedveli leginkább az olvasóközönség. Ebből képet 
alkothatunk magunknak arról, hogy mi képezi az olvasóközönség legelterjed- 
tebb szellemi táplálékát, de egyúttal levonhatjuk a tanulságot. Résen kell 
lennünk, hogy az esetleges téves vagy túlságosan egyoldalú kedvteléseket 
ellensúlyozzuk és jóakaratú tanácscsal, vezetéssel más irányba tereljük az 
olvasóközönség figyelmét. Kn nagyon gyönyörködtem abban, a mit a »Lit- 
terarisches Echo« -ban nemrég olvastam. Ezen lap szerkesztősége csaknem 
évenként a nagy kölcsön könyvtárakhoz fordul azzal a kérdéssel, hogy mely 
szépirodalmi műveket keresik leginkább ? Csaknem kétszázra terjedő kölcsön- 
könyvtár statisztikája állott l { .)05-ben a szerkesztőség előtt és kitűnt, hogy a 
»Götz Kraflft«-ot olvasták legtöbben. Erre a német sajtó — mondhatnám csak- 
nem minden közege — foglalkozott ezzel a kérdéssel. Felvilágosító czikkek 
jelentek meg, melyekben kifejtették, hogy a Götz Krafït-regénycziklus művészi 
értéke csekély arra, hogy komoly olvasók oly tömegesen olvassák, sőt meg- 
szégyenítő, hogy a statisztikában oly előkelő helyre jutott. Hasábokon foglal- 



Vegyes közlemények 189 

koztak a német politikai lapok ezzel a kérdéssel és a mennyire ostromolták 
a »Götz Kra fît c -bálványozást, ép oly örömmel hirdették, hogy a közönség 
helyes utakon jár, midőn Hesse Hermann, Ernst Ottó, Viebig Clara, Ompteda 
György, Ganghofer I«ajos, Mann Thomas és Böhm Margit érett elbeszélő 
termékeit keresi fel — mert a »Götz KraffU után ezen íróknak volt a leg- 
nagyobb keletük. 

Mi is sokat tanulhatunk ebből a módszerből. A legnagyobb nyilvános- 
ság ellenőrzése alá kell helyezni nálunk is az olvasási statisztika eredményeit. 

Fontos, hogy arról felvilágosítsuk a népet, hogy ne a több évre 
felosztott rémregényeket tartalmazó kalendárium rabló- és tündérhistóriá- 
jában keresse szellemi táplálékát. De ez nem elég. Szükséges még, hogy a 
komolyabb néplapokban komoly kulturpolitikusok foglalkozzanak az olvasási 
statisztika eredményének tanulságaival és felvilágosító, oktató, irányzó czik- 
kekben segítségükre legyenek a lelkes és buzgó könyvtárvezetőknek, kiknek 
első sorban az a kötelességük, hogy a könyveket ne csak olvasásra adják a 
nép kezébe, de irányítsák és vezessék is a könyvtár népművelő feladatát. 
Rendkívül érdemes munka ez, melynek teljesítése mindenkit önérzettel tölt- 
het el — hisz ha nemzetünk sorsa attól függ, mily fokon áll a nép értelmi 
és erkölcsi színvonala — akkor ennek gazdagításánál érdemesebb szolgálat 
alig van.c 

Ily irányú kulturális teendőink méltatásával kapcsolatban emlékezett 
meg az elnök arról a súlyos veszteségről, mely a népkönyvtárak ügyét György 
Aladárnak, a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Tanácsa helyettes titkárának 
ez év elején történt elhunytával érte. 

»Hogy ki volt ő a magyar közművelődés terén, azt ebben a körben 
mindenki tudja. Az ő értelmi értékét és erkölcsi jellemét mindenki becsüli. 
Tudja, hogy lelkének minden gazdagságát a népművelés nagy czéljának 
szentelte. Nem volt számbavehető közművelődési egyesület, melyben magának 
mást kért volna, mint munkát. A dicsőséget szívesen engedte át másoknak de 
az eredmény sikerének örömében nemes szivét senki sem multa felül. A föld- 
rajzi és paedagógiai tudomány a művelődéstörténet terén becses művek őrzik 
meg nevét. A társadalmi téren a Mária Dorottya egyesület, a Tanítónők 
Otthona az ő lelkes fáradozásának eredménye. A könyvtárak és múzeumok 
ügyében sok kérdés megoldását az ő rokonszenves, az ellentéteket kiegyenlítő 
humánus működése tette lehetővé. Igaz és nemes jellem volt. Minden önszere- 
tet nélkül tudta szeretni a hazát. Lelke csupa szelidség, de azért az crély 
lelkesedésével és szívós kitartásával tudott küzdeni az igazságért. Csak így 
magyarázható meg az a siker, melyet működésével elérni tudott. 

Mindenütt örömmel látták, mert tudták: ime egy férüu, ki magának 
semmit sem kér. Nagyobb arányú harezosai voltak a magyar közművelődés 
ügyének, de odaadóbban, lelkesebben, önzetlenebbül senki sem járult a magyar 
közművelődés oltára elé mint ő. Mindenét letette erre az oltárra. Megérdemli, 
hogy annak emlékét, a ki önfeleláldozással és annyi eredménynyel élt a magyar 
közművelődés szolgálatában — az utókor megőrizze. 

A legméltóbb emlék az leend — ha minél többen követjük példáját 



190 Vegyes közlemények 

és önfeledten, úgy mint 6, lelkünk egész melegével, értelmünk minden gondo- 
latával szolgáljuk a legnemesebbet — a magyar közművelődés ügyét.« 

A megnyitó beszédet követő éljenzés megszűntével Schönherr Gyula dr. 
titkár bemutatta a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának, valamint az 
Országos Főfelügyelőségnek évi jelentéseit, nemkülönben a Múzeumok és Könyv- 
tárak Országos Tanácsa 1904. évi zárószámadásainak megvizsgálásáról szóló 
jelentést, mely jelentéseket a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. 

£ jelentések közül az orsz. főfelügyelőségét ez alkalommal nem ismertetjük, 
minthogy annak könyvtári részéről olvasóink »Vidéki könyvtáraink« czímen 
szerezhetnek annak idején részletes tudomást. Az Orsz. Tanács jelentéséből pedig 
kiragadjuk a következőket: A tanács fő tevékenysége, mint ismeretes, a népies 
intézmények ügyének irányítása. £ föladatának két módon igyekszik meg- 
felelni : új népkönyvtárak létesítésével és a már létezők gyarapításával. £ czélból 
jelentékeny összegekkel segítette azokat a közművelődési egyesületeket, a melyek 
népkönyvtárak fölállítása útján szolgálják a magyarság szellemi érdekeit 

Kiválóan üdvös intézkedés volt a tanács részéről, hogy az olvasókedv 
helyes irányba terelése érdekében részletes jegyzékben állította össze azoknak 
a műveknek a jegyzékét, a melyeket alkalmasnak talált a nép lelki életének 
helyes irányítására. Ez a jegyzék legutóbb második bővített kiadásban jelent 
meg és mintegy ezerkétszáz mű czímét sorolja föl. Ez volt az utolsó munkája 
György Aladárnak, a népművelés lelkes barátjának, a ki annak befejeztével 
megvált a tanácsnál viselt állásától. Néhány hónap múlva bekövetkezett halá- 
lával a tanács egyik legbuzgóbb munkatársát veszítette el. Az olvasókedv foko- 
zásával függ össze a tanácsnak az az intézkedése, hogy a földmívelési minisz- 
térium által alapított gazdasági könyvtárak anyagát szépirodalmi művekkel 
egészítette ki s ezzel a föld m ívelő népet jobban hozzászoktatta a könyvtár 
használatához. Erre a célra első ízben 7000 koronát áldozott s újabb 7000 
koronát szánt a további szükségletek fedezésére. 

Nagyjelentőségű lépés a népkönyvtárak szervezésére irányuló mozga- 
lomban a közoktatásügyi kormánynak az az intézkedése, a melylyel a tan- 
fclügyelőket utasította, hogy a tanácsnak e téren kifejtett működését figye- 
lemmel kisérjék és a rendelkezésükre álló eszközökkel támogassák. 

A tanács hatáskörébe az 1905. évben 300 nép- és vándorkönyvtár 
tartozott, melyek az egész országra kiterjedő hálózatban szolgálták a magyarság 
körét. Népkönyvtárak felállítására ez évben 24,360 kor., vándorkönyvtárak léte- 
sítésére 12,000 kor., egyes, népkönyvtárakat fenntartó egyesületek ily irányú 
támogatására 32,940 kor., könyvtárkezelők jutalmazására pedig 1000 kor. for- 
díttatott. 

A jelentések kapcsán Gyalui Farkas, a kolozsvári egyetemi könyvtár 
őre, a népkönyvtári ügynek intenzivebb fejlesztésére, teljesen nyilvános, olvasó- 
teremmel kapcsolatos könyvtárak létesítésére, az ilyen könyvtárak szaporítására 
s e végből a legerőteljesebb akczióra, egyúttal az állam részéről nagyobb 
anyagi hozzájárulás kieszközlése re hivtii föl a tanács íigyelmét, Szántó dr. osz- 
tálytanácsos pedig az államok hivatalos kiadványai között létesítendő cser- 
viszony tárgyában kér a tanácstól megfelelő lépéseket. 



Vegyes közlemények 191 

Wlo88tc8 Gyula elnök kijelentette, hogy a tanács mindkét kérdéssel fog- 
lalkozott és igyekezni fog azokat mielőbb a megoldás stádiumába juttatni. 

Az Országos Tanács 1905. évi zárószámadásainak bemutatása után szám- 
vizsgáló bizottságot küldtek ki, melynek tagjai Szendrey János és Hagel Pál. 

Ezután a György Aladár elhunytával üresedésbe jött egyik titkári állásra 
a közgyűlés egyhangú bizalma Schönherr Gyula egyet, magántanárt, nemzeti 
múzeumi igazgatóőrt emelte. Az öt tanácsi tagsági helyre a következők válasz- 
tattak be: Berzeviczy Albert, Posta Béla, Sándor József, Szily Kálmán 
Zsilinszky Mihály. 

Az elnök ajánlatára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel a szövetséget 
a következő szakférfiakkal egészítette ki: Darányi Ignácz földm ívelésügyi 
miniszter, a ki a földmívelési könyvtárak szervezése körül szerzett nagy érdemet, 
Semsey Andor, Széli Kálmán és Thallóczy Lajos. 

Következtek a szakbeli előadások. Elsőnek Teleky Sándor gróf tartott 
előadást e czímen : Múzeumok és népmüvelés. Előadásában ismerteti a köz- 
oktatási átalakulást, a mely a középkorból eredő ver balizmussal szemben az 
iskolát a mindennapi élettel szorosabb és termékenyebb kapcsolatba hozni 
igyekszik. Kifejti, hogy az általános tanítás és szabad érvényesülés korában a 
népesség széles rétegének művelése hatalmas lépésekkel halad előre. Épp e téren 
a népies múzeumoknak nagy szerep jut. Ismerteti a különböző külföldi népies 
múzeumok működését és szól a skandináv kerti múzeumokról, a melyeknek 
meghonosítását nálunk is kulturérdeknek jelzi. Ismerteti előadása végén a 
népies múzeumok czéljait, sikeres működésének eszközeit és azon óriási jelentő- 
séget, melylyel a nép széles rétegeinek a nemzeti műveltség megszerzésében 
bírnak. Még Posta Béla értekezett ezen a czímen : A nagy magyar alföld 
régészeti felkutatásának föladatai. 

Végül a közgyűlés elhatározta, hogy a vasvármegyei kultúregyesület indít- 
ványára a múzeumi és könyvtári folyóirat eddig is tárgyalt kérdését napirenden 
tartják és kedvezd helyzet mellett meg is valósítják. Ezután elhatározták, hogy 
Pécs város meghívására az 1907. évi közgyűlést ott fogják megtartani, mire a 
jegyzőkönyv hitelesítése után a közgyűlés Wlassics Gyula elnök zajos élteté- 
sével véget ért. 

Ex-librisz kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. Folyó 
évi május hó 23-án d. u. öt órakor nyílt uicg Molnár Viktor államtitkár jelen- 
létében az Országos Gyermekvédő Liga könyvjegy- kiállítása. A liga ügyvezető 
elnöke Edelsheim-Gyulai Lipót báró, művészeti lelkesedéssel állott a kiállítás 
rendezésének élére, Csányi Károly és Bartha Ernő pedig tudással párosult 
ízlésének adta újabb jelét a beérkezett anyag kiválogatásánál és csoportosítá- 
sánál. Nálunk ezelőtt három évvel volt az első ex-librisz- kiállítás, melyet akkor 
az Iparművészeti Múzeum rendezett. 1 

Az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnokában elhelyezett kiállításon 
magyar, osztrák, német, franczia, németalföldi, svéd, angol, spanyol, orosz és 
amerikai művészek kétezer könyvjegye látható, eredeti rajzban, fa- és rézniet- 

» V. ö. Magyar Könyvszemle. 1903. év. 234, 392 s köv. 11. 



192 



Vegyes közlemények 



szetbon, rézmarásban, kő- és fénynyomásban. A kiállítást a beküldők szerint 
osztályozták, mivel a nemzetek szerint való csoportosítás igen költséges lett 
volna. Balra az első két fülkébe helyezték el Coudenhove-Breunncr grófné 
tizenkét táblából álló gyűjteményét, a melynek értékes darabjai közül is kitűnik 
a műkedvelő grófnő régi stílusban rajzolt könyvjegye. Ugyancsak tizenkét táb- 
lán van kiállítva Dimer Gusztáv dr. egyetemi tanár gyönyörű gyűjteménye, a 
melyben főképen a czímeres, pecsétalakú könyvjegy dominál ; közöttük Gambetta 
ex-librisze. 

Prüner Arnold huszonegy táblát küldött a kiállításra. Gyűjteményében 
a magyar művészeket Basch Árpád, Bartha Ernő, Csányi Károly, Kürthy 
György, Mosonyi Heilman, Nagy Sándor, Udvari Géza, Vadász Miklós és 
Vesztróczy Manó képviselik egy-egy finoman kidolgozott művel Néhány tréfás 
könyvjegy látható itt Ade Matildtól, a Meggendorfer híres rajzolójától. Az 
Elischcr-féle gyűjteményből hat tábla van kiállítva, melyeken legszebb a 
Froschauer- család könyvjegye, ifjú Holbein János müve. Leiningen Károly 
gróf gyűjteményében több híres művész alkotása látható. Weissenbach Iván 
báró tizennégytáblás gyűjteményében talajuk a német császár fiainak ex- 
libriszeit. Speidel Zoltán dr. tizenkét táblán állította ki gazdag gyűjteményét, 
melyben előkelő helyet foglalnak Telkessy Valér, Mosonyi, Frecskai és Lakos 
Alfréd művei. Kozma Lajos gyűjteményének legértékesebb darabja a Walter 
Crane saját ex-librisze. Az Iparművészeti Múzeum a Sattler-íéLe gyűjteményt 
állította ki. 

A kiállítás rendezői elhatározták, hogy tekintettel az általános érdeklő- 
désre, megalakítják az Ex-librisz-Egyesiüet-ti., a melynek tagjai majd egymás 
között cserélik ki könyvjegyeiket. 

A kiállítás egyik részében van elhelyezve Glück Frigyes iparművészeti 
gyűjteménye, a mely igazi művészeti látványosság. A katalógust Craig Gordon 
amerikai művész könyvjegye díszíti. Az ex-libriszekről Nyitrai József, a Glück- 
féle gyűjteményről Csányi Károly írt bevezető czikkelyt. 



VÁLTOZÁSOK 

a magyarországi nyomdáknál 1906. márczius 16-tól május 31-ig. 

(Az egy csillaggal jelölt nyomdák hatóságilag nincsenek bejelentve. A két csillaggal 
jelöltök megszttutek.) 



Hudapent : 

Ausländer Lajos és társai. 
VI., Eötvös-u. 47. 

••Herder («viiln és társai. 
V., Honvé'd-u. 10. 

Herger Zsijrmond é.- Schi- 
niek Ferenc/.. VII.. (!>ö- 
inöri-ut ÜH. 

Fekete Miksa Itcrnát és 
l'tassy Héla. V., Markó- 
nt e/a f>. 



Keller György, Keller Ri- 
chárd és Huppan Uvula. 
VII., Király-u. i»5. 

Kronstein Amália. VII., 
Valcró-u. 9. 

Márkus (ícza és Márkus 
Pál. V., Háthurv-u. SO. 

••Márkus »Samu. V., liá- 
thury-u. 20. 

Pap Manó v* Schwarz 
Lá.N/ló. VI., Podina- 
niczkv-n. 35. 



Sinav Ousztávné született 
Áiíler Katalin. VII., 
Dainjauich-u. 19. 

íijör : 
••Friedmann Sándor »Hun- 
gária« kny. 
Nagy bee sk erek : 
»Mercur« kny. (Orcsic* 
Szvetozár én lia Izidur.) 
Nagyrárad : 
•Vidor Manó. 



NAGYLUCSEI ORBÁN ZSOLTÁROS KÖNYVE 
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁBAN. 

(Két melléklettel.) 
Dr. Schökherr Gyulítól. 

I. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára a múlt év folyamán 
nevezetes szerzeménynyel gyarapította könyvészeti ritkaságai gaz- 
dag sorozatát. Vétel útján egy XV. századi kézirat jutott birto- 
kába, mely Mátyás király korának egyik kimagasló alakját, Nagy- 
lucsei Orbán püspököt vallotta első tulajdonosául. 

Hazai vonatkozású bibliográfiai kincseink ma már legnagyobb- 
részt biztos helyen vannak elhelyezve, nagy nyilvános könyvtárak 
és oly könyvgyiytők birtokában, a kik féltékeny gonddal őrzik 
azokat gyűjteményükben, Egyrészük nincs is a tudomány számára 
hozzáférhetővé téve; a nagy könyvtárak anyagában még mindig 
igen sok bennünket érdeklő emlék várja felfedezését. Ilyen fel- 
fedezések az utóbbi években is gyakran előfordultak, de a felfede- 
zett anyag nem volt számunkra megszerezhető. A legritkább esetek 
közé tartozik, évek során át egyszer fordul elő, hogy egy ilyen 
mttkincs könyvpiaczra kerül s adásvevési üzlet tárgyává válik. 

Rosenthal Jacqaes müncheni könyv- és műrégiségkereskedő a 
múlt év tavaszán 36. számú katalógusában ritka és becses köny- 
vek, képes kéziratok, ősnyomtatványok és autogrammok gazdag 
sorozatának jegyzékét tette közzé. A híres antikvárius, a kinek a 
műkincsek felkutatása körül tanúsított ügyességét és szerencséjét 
az egész tudományos világ ismeri, ezúttal is bámulatos szép 
anyagot mutatott be a könyvbarátoknak. 

Magyar Könyvixemle. 1906. III. fflect. 14 



194 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

A 600 darabot számláló gyqjtemény a hártya- és papir- 
kéziratok, olasz, német, franczia, németalföldi ősnyomtatványok, 
fatábla-nyomatok, illusztrált könyvek válogatott példányait fog- 
lalta magában, s a jegyzékben minden darabról részletes biblio- 
gráfiai leirást találunk, az érdekesebbeknél a czímlap vagy egyéb 
jellemző rész hasonmásával. 57 szövegközti kép és 10 fény- 
nyomatú tábla díszítette a kötetet, mely kiállításának ékes voltá- 
val is hirdette a benne ismertetett anyag értékét. 

A lígstrom 15 magyar érdekű dolgot sorolt fel mutatójában: 
hazai és külföldi magyar vonatkozású nyomtatványokat a XVI. 
XVII. századból, Mátyástól egy s II. Ulászlótól két oklevelet s két kéz- 
iratot, melyek egyike az 1737 — 39. évi török háborúra, a másik az 
1790-iki háborúra vonatkozik. Ezekhez hasonló darabokat minden 
külföldi antikvár-katalógus nagy számmal foglal magában. De sem 
a mutatóból, sem a jegyzékben közölt anyag leírásából nem sejthet- 
tük, hogy a gyűjtemény legszebb darabjainak, a festett kéziratok- 
nak sorozata oly kincset rejt magában reánk nézve, melynek 
értéke az összes felsorolt magyar anyagét messze felülmúlja. 

A katalógus a 435. szám alatt egy latin Psalteriumnak a 
XV. század végéről származó hártyakéziratát ismerteti, melyet 
két miniatürös czímerrel ellátott czímlap díszít és mely eredeti 
vörös bársony kötésében maradt meg napjainkig. Mutatóul hü 
fénynyomatban adja a czímlapok egyikének hasonmását s a kéz- 
irat árát 6500 márkában állapítja meg. 

*435. Psalterium latinnm* — így hangzik a katalógus leiró 
szövege — >cum praefatione de psalmis Davidis et prologo 
S. Hieronymi presbiteri in Sephartellim quod interpretatur vclum&n 
hymnorum. Becses kézirat, igen finom és tiszta velinen, Itáliában 
(Ferrarában) a XV. század végén készült, különös gonddal írva 
ós két elragadó, színekkel festett és aranyozott széldiszszel, vala- 
mint három felséges kezdőbetűvel s az egyszerűbb arany és kék 
kezdőbetűk nagy számával díszítve. A szöveg kezdete arany, 
vörös, zöld és kék, az egyes zsoltárok felirata kék és vörös szí- 
nekben. Vonalozva van; 140 lap és 2 borítólap, vörös bársonyba 
kötve; a kapcsok hiányoznak.« És a leirást a következő magya- 
rázat egészíti ki: »A legszebb kéziratok egyike. Az első lap sze- 
gélye kék alapon jobbról oszlopdiszt ábrázol két bőségszaruval, 
két madárral, lent két delfinnel és tetején lángoló szövet- 



Dr. Schönherr Gyulától 195 

neket tartó gyermekkel. A keret alsó részén egy püspök 
czimere látható két harczos által tartott medaillonban, kiknek 
egyike hasonló czímert hordoz pajzsában; e czímer, átlóvonal- 
lal osztva, a felső vörös mezőben rohanó oroszlánt, az alsó kék 
mezőben arany csillagot tüntet fel. Az 5. lap első oldalán levő 
második szegélydísz alapja vörös; ezen jobbról felfelé növekvő 
diszpillér látható, mely ugyané püspök czímerével ellátott pajzsból, 
egy raedaillonból Keresztelő-Szent-János lenyakazott fejével, 
bőségszaruból és más díszítésekből van megszerkesztve. A keret 
felső szegélyében a czímer megismétlődik; az alsóban két triton 
medaillont tart, melyben Dávid király hárfázó alakja látható, 
hegyes vidéken barlang előtt ülve. A három virágos kezdőbetű 
hasonlókép végtelen finom modorban van kiállítva, gazdag aranyo- 
zással, az első vörös, a második kék alapon s a harmadik, mely 
valamivel kisebb a másik kettőnél, zölddel, kékkel és vörössel 
gazdagon díszített alapon. A miniatűrök kivitele oly válogatott 
ízlésről s oly aprólékos és tökéletes finomságról tanúskodik, hogy 
azt egy szakmájában elsőrangú művésznek kell tulajdoníta- 
nunk; és nem habozunk kinyilatkoztatni, hogy ez nem más, mint 
Attavante, a híres firenzei mester, a ki egyike volt az olasz 
cinquecento legutolsó, de egyúttal legjobb miniatűr-festőinek. 
A kötet állapota kifogástalan és teljesen ép.« 

Ez az ismertetés méltó lelkesedéssel hívja fel a szóban- 
forgó kézirat szépségeire és értékes voltára a könyvbarátok figyel- 
mét, s ha a kódex leírója a minatürök művészének megnevezé- 
sénél, mint a hogy a közölt hasonmás után mincüárt meg lehetett 
állapítani, nem járt el szerencsével, közleménye elégséges volt 
ama tény megállapítására, hogy az általa említett kódexben első- 
rangú bibliográfiai ritkaság került könyvpiaczra. S a miről a 
katalógus közlése nem tud semmit, a leírás adataiból és a 
hasonmásban közölt czímlap miniatűrjéről azt is meg lehetett 
állapítani, hogy a kéziratot díszítő czímer egy magyar főpap 
czimere: Nagylucsei Orbán egri püspöké, s ekként az e czímerrel 
megjelölt kézirat magyar műkincseink számát gyarapítja tg darab- 
bal és a középkori magyar bibliográfia történetéhez járul eddig 
nem ismert becses adattaL 

Mi sem természetesebb mint hogy e tény felismerése után 
a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának első feladata volt meg- 

14* 



196 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

tenni a lépéseket ez oly nagybecsűnek Ígérkező kézirat meg- 
szerzése érdekében. Dr. Fejérpataky László egyetemi tanárnak, a 
könyvtár igazgatójának távirati felszólítására az eladó czég szín« 
tén táviratban jelentette ki készségét, hogy azt megvizsgálás 
végett megküldi a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Néhány nappal 
utóbb már itt volt kezeink között és csodálhattuk annak szépsé- 
geit, melyek a katalógusban reá halmozott dicséretek után is 
felülmúlták várakozásainkat S a vallás- és közoktatásügyi kor- 
mány áldozatkészségének és a minisztertanács nagylelkű elhatá- 
rozásának köszönhettük, hogy a magas ár mellett is nem kellett 
lemondanunk annak birtokáról. A kódex az eddigi tulajdonosával 
1905 márczius 13-án létrejött egyesség alapján a katalógusban 
hirdetett 6500 márka árért a Magyar Nemzeti Múzeum könyv- 
tárának tulajdonába ment át. 

Elsőnek levén alkalmam a kézirat czímerét felismerhetni 
s ebből kifolyólag a kéziratnak reánk nézve oly páratlan jelentő- 
ségét megállapíthatni, örömmel teszek eleget az ebből reám 
háramló feladatnak, hogy könyvtárunk ez elsőrangú gyarapodásá- 
val szakköreinket megismertessem s annak bibliográfiai jelentő- 
ségét az arra hivatott szakfolyóirat hasábjain méltassam. 

II. 

Nagylucsei Orbán Mátyás korának legkiválóbb alakjai 
közé tartozik. Mint földművelő szülők gyermeke, alacsony sorsából 
szellemi kiválóságaival küzdte fel magát a legmagasabb egyházi 
és világi méltóságokra. S emelkedését, mint sok más kortársa, ő 
sem csupán papi erényeinek, hanem első sorban a világi kormány- 
zat terén tett szolgálatainak köszönhette. A királyi kanczelláriánál 
kezdett pályáját csakhamar a pénzügyi igazgatás terén folytatja, 
s rövid időn belül a kincstartó fontos tisztét tölti be a király 
oldala mellett. Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében ő a 
király jobb keze s fontos szolgálataiért ura elhalmozza őt kegyei- 
vel. 1478-ban már nemesi jogot kap maga és fivérei részére 
atyjától örökölt nagylucsei jobbágy telkére; 1480-ban a czimert is 
megszerzi a nemességhez. Ép ily gyorsan halad az egyházi pályán. 
A század hetvenes éveinek derekán több prépostság és egyéb 
egyházi javadalom birtokosa. 1482-ben elnyeri a győri püspök- 



Dr. Schönherr Gyulától 197 

séget, és azt 1487-ben, már mint kincstartó, az ország- 
nak jövedelemre második püspöki székével, az egrivel cseréli fel, 
melynek birtokáért nem kisebb emberrel, mint Borgia bibornok- 
kal, a későbbi VI. Sándor pápával kellett versenyre kelnie. 

S hogy mennyire nélkülözhetetlenné vált Mátyásra nézve, 
mutatja az, hogy a király Bécs elfoglalása után reá bízta az 
üresedésbe jött bécsi püspökség kormányzatát, s Ország Mihály 
nádor halála után, mint nádori helyettest, az ország törvény- 
kezésének élére állította. 

A közpályán elért sikerekkel természetszerűleg együtt járt 
a világi javakban való gyarapodása is. Orbán püspök ebben a 
tekintetben sem maradt az akkori főpapság többi tagjai mögött 
A nagyszámú kisebb-nagyobb nemesi birtokhoz, melyeket királyi 
adomány és zálogügyletek útján az ország legkülönbözőbb részei- 
ben maga és testvérei részére megszerzett, 1479-ben adomá- 
nyul megkapta Revistye várát és uradalmát, és 1490-ben zálog 
útján Saskő és Lipcse várát tartozékaikkal. E három nagy ura- 
dalom birtoka nemcsak az ő hatalmát növelte, de családja emel- 
kedésének is biztos alapja lőn, utat nyitva Orbán testvéreinek és 
azok gyermekeinek a főúri rendbe való felvételre. 

Az egyházi és politikai téren elért sikerek egymagukban 
elegendők arra, hogy megvilágítsák Orbán püspök egyéniségének 
hatalmas arányait. S nagyságának hatása híven tükröződik vissza 
a tudósításokban, a melyek az egykorú íróktól maradtak reánk 
felőle. Galeotti, Bonfini, Mátyás király udvari történetírói olyan 
dicsérettel, olyan rajongással emlékeznek meg felőle, a minőt alig 
juttatnak másnak a korszak vezető egyéniségei közül. S bizonyára 
nem csupán a kincstartó hatalma és befolyása adja e két 
humanista tolla alá azokat a szavakat, a melyek őt nemcsak 
mint a királyi udvar leghatalmasabb emberét tüntetik elénk, 
hanem mint olyan embert is, a ki a legkitűnőbb testi és lelki 
tulajdonságokat egyesíti magában. Az ő elbeszélésük szerint 
Orbán fáradhatatlan az államügyek vezetésében, uráért semmi 
áldozattól nem riad vissza, s emellett mindenki iránt méltányos 
nyájas, könyörületes, óriási gazdagsága mellett saját személyére 
mértékletes és csak mások irányában^ bőkeza. Míg ruházatban 
és étkezésben semmi fényűzést nem enged meg magának, annál 
nagyobb pompát fejt ki az egyházak építésében és kincsekkel 



r 



198 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

való felszerelésében. S magaviselete emberbarátai irányában annyi 
jóindulatról tesz tanaságot, hogy mindenki szeretetét és hajlandó- 
ságát megnyerte és megőrizte személye iránt 1 

Ez a jellemrajz, ha annak felét, a mit Orbánról elmondj 
túlzásnak, humanista hizelgésnek veszszük is, elég alapot nyújt 
Orbán püspök egyéniségének megítélésére. És adatainak méltó 
kiegészítéséül szolgálnak azok a tudósítások, a melyek e főpap 
tudományszeretetéről adnak hírt számunkra. Bonfini egyebek 
között elmondja róla, hogy a tudósok iránt határtalan bőkezű- 
séggel és szeretettel viseltetik. Oéleoüinél is azt olvassuk, hogy 
asztalánál a tudósok szívesen látott vendégek s hogy ő maga 
kormányzati gondjai kőzött szakított magának időt könyvei olva- 
sására. A minek példájául Galeotti egy esetet hoz fel, a mely 
párja annak, a mit Mátyás királyról és Gattiról beszél el, de 
mégis érdekes adatot szolgáltat az Orbán püspök tudományáról 
elterjedt felfogás megismerésére. A püspök, ez elbeszélés szerint, 
lakomázás közben szobájából előhozatott könyvekből olvasott reá 
egyik vitatkozó tudós vendégére »azokból ama helyeket, a melyek 
a vitás kérdés megfejtésére vonatkoznak, egy pillanat alatt meg- 
találta, a mit egyátalán nem tehetett volna, ha ama könyvekben 
nagy jártassággal nem bírt volna.« 2 

Hogy Orbán püspök a könyvek szeretete dolgában nem 
állhatott kartársai megett, kiket egyéb tulajdonságokkal annyira 
túlszárnyalt, az saját egyéniségének és kora szellemének egyaránt 
természetes kifolyása. Vitéz, Csezmiczei János, Füipecz s a többi 
főpapok mellett, a kik mint tudósok és könyvgyűjtők dicsőséget 
szereztek a magyar renaissance-kori műveltség emlékének, Nagy- 
lucsei Orbán püspököt, a gazdag, hatalmas és nagyelméjü főpapot 
szintén eleve oda sorozhattuk a tudományok pártfogói és művelői 
közé. De a krónikások tudósításain kívül eddig egyetlen tényleges 
adatot ismerünk az ő könyvbarát mivolta felől. Az az 1492-ből, 
Orbán halálát elkövető évből kelt oklevél ez, melyben Nagylucm 
István szerémi püspök, Orbán püspök unokaöcscse, az egri egy- 

1 Galeotti, De Mathiae Corvini Hung, regis egregie, sapienter, iocose 
dictis et facüs XXXII. fej. (Schwandtner, Scriptores rerum Hung. I. k. 565.1.) 
Bonfinius, Rerum Hungaricarum Decades, I. decas 1. fej., IV. decas 6., 7., 
9., 10 fej. Lipcse, 1771. 6., 638., 652., 653.. 675., 685., 691., 693. 1. 

■ Id. kiadás 565. 1. 



Dr. Schönherr Gyulától 199 

házban nyugvó nagybátyja s jóltevője hamvai fölé síremléket 
emeltetve, az egyháznak templomi kincseket ajándékoz. E kincsek 
között szerepel egy misekönyv, hártyára nyomva és a püspök 
festett czímerével ékesítve, kétségtelenül egyike a püspök saját 
használatára készült egyházi könyveknek, a minők minden akkori 
főpapi könyvtárnak, sőt a fejedelmek könyvtárainak is elsőrangú 
kincsei közé tartoztak. 1 

A müncheni könyvpiaczon napvilágra jutott zsoltároskönyv 
az első és eddig egyetlen darabja Orbán püspök könyvtárának, 
mely megmaradt számunkra, s az első bizonyíték a felől, a mit 
már Oaleotti is sejtetett velünk, hogy ez a könyvtár kódexeinek 
kiállítása tekintetében elsőrangú helyet foglalt el az ama korbeli 
hazai könyvgyűjtemények között. 

III. 

Kódexünk Dávid király zsoltárainak latin fordítását foglalja 
magában. Nagy nyolczadrétű, 25*9 cm. magas és 15*8 cm. széles 
hártyára van írva, mely 23 soros vonatozással van ellátva; 
quaterniokba szedett lapjainak száma, a kötési táblák belse- 
jére ragasztott borítólapokat is beleértve, 145, ezek között 
6 lapon nincs szöveg. Kötése vörös bársony, fatáblákra alkal- 
mazva, a táblák szélein kapcsok nyomaival. 

A katalógusból közölt leírás csak vázlatos képét adja a 
kódex szerkezetének és kivitelének; illő, hogy e helyütt teljes 
részletességgel foglalkozzunk annak ismertetésével. 

A kézirat első lapja a kötési tábla belső oldalára van 
ragasztva; úgy ez, mint az előlap s a kézirat többi lapjai meg 
vannak vonatozva; az előlap után kezdődik a kézirat szövege, a 
mű tartalmát jelző bevezetéssel, melynek szövege e lap túlsó 
oldalának alján végződik. A következő két lapot és a harmadik 
lap első oldalát Szent-Jeromosnsk Szofroniiishoz írt levele foglalja 
el Ez utóbbi lap hátsó oldala üres s a zsoltárok szövege a követ- 
kező lapon veszi kezdetét 

A bevezetés és a zsoltárok szövegének kezdőlapjait, mint a 
kódexek czimlapjainál rendesen találni szoktuk, miniatűr díszí- 
tések különböztetik meg a kézirat szövegétől. A Szent- Jeromos 

1 L. Magyar Könyvszemle, 1887. évf. 325. 1. 



200 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

levelének kezdetét tartalmazó lap pedig miniált nagybetűkből 
szerkesztett kezdősoraival van a szöveg többi részétől meg- 
különböztetve. 

A két czimlap, melyek rövid leírását már a katalógus után 
adtuk, egyenlő fénynyel és pompával van kiállítva. Mindkettőnél 
díszes keret övezi a szöveget, nagyarányú kivitelben megfestett 
kezdőbetűk és különböző színekben pompázó nagybetűkkel irt 
kezdősorok egészítik ki a díszítést 

Az első czimlap szövegét övező keret alapszíne kék, arany 
sávval szegélyezve, melyet fekete és vörös vonalak határolnak. 
A keret felső részét két bőségszarúból kiinduló és gyöngyökbe 
végződő arany girland tölti be. A baloldali keskeny léczben 
többszörösen tagolt arany oszlopzat emelkedik felfelé, kandeláber- 
szerű talapzaton, s tetején urnával, melyből lángok emelkednek 
égfelé. A keret jobboldali részében hasonló, de szélesebb ará- 
nyokban tagolt oszlopzatot látunk, mely delfinekkel díszített alap- 
zatból emelkedve ki, négy egymásra állított díszedényből van 
felépítve; az egyes tagozásokat gyöngysorok, gyöngyös boglárok, 
két bőségszarún ülő paradicsommadár és búzakalászok díszítik: 
az ekként megszerkesztett oszlopdísz csúcsán búzakalászok felett 
meztelen gyermek alakja látható, jobbjában vörös mezejü pqjzszsal, 
baljában lángoló rostélyban végződő pálczával (a katalógus szövege 
szövétneknek, »flambeau<-nak nevezi) és fején arany medenczével, 
melyből szintén lángok emelkednek az ég felé. A keret alsó 
részében gyöngyökkel és boglárokkal övezett médaillon sötétkék 
mezejében arany sugaraktól övezve, mitrával díszített czímerpajzs 
látható, melynek motívumai, az elhelyezést czímertanilag véve, 
jobbról balra harántosan osztott pajzs felső jobb vörös mezejében 
arany gömbbel játszó fehér oroszlánt jobb felé fordulva, az alsó 
kék mezőben nyolczágú arany csillagot ábrázolnak. A medaillont 
boglárokba végződő arany girlandok közt két arany vértbe öltö- 
zött sisakos vitéz őrzi, a bal oldalt álló jobbjában vörös mezejfi 
pajzsot tart, baljával a médaillon szélét fogja, a jobbfelől álló 
jobbjában lándzsát tart, baljával pajzsra támaszkodik, melyben a 
fentebb leírt czímer, balfelé forduló oroszlánnal és hatágú csil- 
laggal látható. Mindkét vitéz lábánál egy-egy paradicsommadár 
áll, egymásnak háttal fordulva s farkukkal a médaillon alsó részét 
szegélyezve. 







O 



M 
o 

s 
& 

M 



i 



s 

U 

O 



o 

1-4 



T»-.r- v f >•■ • ■ • Nl -J 



Dr. Schönherr Gyulától 201 

A czímlap kezdő sorai, mint már említők, színes és arany 
betűkkel vannak írva; ezeknek vörös, zöld, arany és kék színei 
soronkint váltakoznak. A főczím, mely következőkép hangzik: 
Origó prophetiae David regis Isdrahel numero psalmorum 
centum quinquaginta, három sort foglal el. Külön sorban kez- 
dődik, a czimsorokhoz hasonló kivitelben, a bevezetés első 
mondata: David filius Jesse rex Israel cum esset in regno suo, 
quattuor elegit qui psaimos facerent, melynek kezdőbetűje sötét- 
vörös alapon bőségszaru motívumából s virágdíszekből megszer- 
kesztve és aranynyal gazdagon miniálva, a czímlap egyik főékes- 
ségeként emelkedik ki a szövegből. (L. az 1. mellékletet.) 

A második czímlap szerkezeti beosztása teljesen megegyező 
az elsőével, csupán a motívumokban van köztük eltérés. A keret 
baloldali részét itt is oszlopdísz tölti ki, mely szintén lángoló 
urnában végződik, de nem építészeti, hanem növényi motívumok- 
ból van összeállítva. A keret alsó részében gyöngyökkel övezett 
medaillonban, melyet két triton tart, Dávid királynak barlang 
szájában ülő alakja látható, hárfát pengetve, a háttérben város 
látképével. A jobboldali keretet pedig pajzsokból, fegyverekből, 
bőségszarukból és emléktáblából szerkesztett dísz tölti ki (az 
emléktáblán felirat volt, mely ma már teljesen el van mosódva), 
középen gyöngyökkel övezett medaillonban Keresztelő-Szent-János 
levágott fejével, az alsó pajzsban az első czímlapról ismert czí- 
merrel, a melyben az oroszlán jobbfelé fordulva van ábrázolva s 
a csillagnak hat ága van; ugyané czímer csillagmotivumát látjuk, 
szintén hat ággal, a felső pajzson, melynek felső részét az emlék- 
tábla takarja. 

A czímerek itt csak mint díszítő emblémák szerepelnek. 
A tulajdonost jelző teljes czímer, a pajzs felett a püspöki mitrá- 
val, ezen a czímlapon a keret felső részében van elhelyezve, 
bogláros arany guirlandok között, gyöngyökkel övezett medaillon- 
ban, s abban különbözik az első czímlapon látható czímertől, 
hogy az oroszlánt bal felé fordulva ábrázolja. 

A szöveg kezdősorai: Incipit liber hymnorum secundum 
hebraicam veritatem, itt is az első czímlapnál használt arany, 
vörös, zöld és kék színekben megfestett nagy betűkből vannak 
összeállítva, s az első zsoltár B kezdőbetqje, arany levélnyaláb- 
ból és abból fejlődő kék növénydíszből összeállítva, ép oly díszes 



202 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

terméke a miniatűr-festészetnek, mint a minőt az első czimlap 
kezdőbetűjében ismertünk fel. (L. a 2. mellékletet.) 

A két czímlapot díszítő czímer Nagylucsei Orbán püspök 
czímere, és motívumai azonosak ama czímer motívumaival, a 
melyet Mátyás király 1480 február 2 ikán adományozott Budán 
Orbán fejérvári prépostnak és testvéreinek Balázsnak és János- 
nak, valamint elhunyt testvére Benedek fiának Ferencznek. 

A Nagylucseiék czímere e czímerkép és a czímereslevélben 
foglalt leírás szerint bal harántszeléssel osztott pajzs felső vörös 
mezejében a vágás irányában haladó fehér oroszlán, két első lábai 
között aranyalmát tartva; az alsó kék mezőben hatágú arany 
csillag; a koronátlan sisak dísze ugyanilyen hatágú arany csillag, 
egyik ágának hegyére állítva; a sisaktakaró vörös-aranykék. 1 

Megjegyezzük, hogy ezt a czímert Orbánnak egri püspök 
korában használt pecsétjén, azzal a változtatással találjuk, hogy 
a jobbról balra vágott pajzs felső mezeje balfelé esik s benne az 
oroszlán alakja jobbfelé fordul, míg az armalison levő czímer 
a heraldika szabálya ellenére balra néző állásban van megszer- 
kesztve. A mi azért érdemes a megemlítésre, mert az ábrázolás- 
nak e két egymástól eltérő módját kódexünk czímereinél is 
megtaláljuk; az első czimlap czímere és a második czimlap szél- 
díszében látható czímer jobbra néző oroszlánjával szerkezetében 
tejesen egyezik a pecséten levő czímerrel, tehát a heraldikai 
szempontból helyes czímert adja, míg az első czimlap alján a 
vitéz pajzsán alkalmazott czímer és a második czimlap felső 
részét díszítő czímer az eredeti czímerkép helyzetében van meg- 
festve. A kódex czímereinél pedig még meg kell említenünk, hogy 
a két czimlap főhelyét elfoglaló czímereknél a csillag nem hat, 
hanem nyolcz ággal van ábrázolva, s csak a mellékdiszekûl 
alkalmazott czímerében van a helyes alak megtartva. 

A kézirat előszavát és a zsoltárok kezdetét, mint már emlí- 
tők, Szent-Jeromosnak Szofroniushoz írt levele választja el egy- 
mástól. A számozást az első borítólap és az előlap mellőzésével 
az írott szöveggel ellátott lapon kezdve, e levél szövege a 2b— 



1 E leirást szó szerint idézem a Turul-ból (1898. évf. 68. 1.), hol a 
Batthyány herczegek körmendi levéltárában őrzött eredeti czímereslevelet 
a czímerkép színes hasonmásban való közlésével ismertettem. 



Dr. Schönherr Gyulától 20& 

•la. lapokat tölti be. Kezdősorai: Incipit prológus s. Gheronymi 
preSbyteri in Sephartellum quod interpretatur volumen hym- 
norum, kivitelben teljesen egyeznek a két czímlap kezdő sorai- 
val, és kezdőbetűje, bár kisebb méretű a czímlapokon levőknél, 
zöld, kék és vörös színekből szerkesztett díszítésével szintén a 
szebb alkotások közé tartozik. 

A kézirat többi részét teljesen a zsoltárok szövege tölti be. 
Az első zsoltár, mely a kézirat 5a. lapját képező második czímlapon 
kezdődik, az 5b. lap negyedik sorában ér véget. Ezután következ- 
nek, közvetlen egymásutánban, a többi zsoltárok, egész a 140a. lapig, 
hol a kézirat a következő kolofonnal végződik: Explicit Sepher- 
téttim idest liber Hymnorum secundum Hébraicam veritatem. 
Két üres hártyalap következik ezután s a hátsó tábla fedőlapján, 
a mely, mint említettük, a szöveglapokhoz hasonlóan van meg- 
vonalozva, az utolsó vonal felett ez a bejegyzés olvasható: Dens 
exaudi orationem meam auribus. 

A kódex irása a XV. század második felében dívó olasz 
renaissance-írás, egyenesen álló, gömbölyű, szabályos betűkkel. írója 
kétségtelenül amaz elsőrangú másolók közé tartozik, a kik Flórencz- 
ben Mátyás király és a korabeli többi könyvbarátok számára dolgoz- 
tak. A 2b. lap bevezetése s a zsoltárok vörös, kék és zöld czímekkel 
és arany, vörös és kék kezdőbetűkkel, a zsoltárok versszakai 
kisebb, hasonló színekben váltakozó nagy betűkkel vannak a szö- 
vegtől megkülönböztetve s ugyanily betűket használt a kézirat 
másolója az Alleluja és a Semper szavaknál, melyek, mint látni 
fogjuk, egyes zsoltárok mellett a lapszélen fordulnak elő. 

Ilyen nagyobb kezdőbetűt 158-at számláltunk meg, ezek 
közül 80 van aranynyal kifestve; négy kezdőbetű helye kifestet- 
lenűl maradt. 

A hátsó tábla borítéklapján olvasható bejegyzés a XV. szá- 
zad végén és a XVI. század kezdetén dívó folyófrás jellegét 
viseli magán. 

A kézirat szabatos, egyenletes irása mutatja a figyelmet, 
melyet a másoló munkája végzésére fordított. Hibáktól nem 
maradt ugyan teljesen mentes, de azok alig bírnak számbavehető 
jelentőséggel. Az első szembetűnő hiba a 7b. lapon esett meg, a 
hol az interpraetatur szó interpetratur-nák van írva. Hasonló 
elírást találunk a IV. zsoltár czímében, hol victori helyett vitori 



204 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

áll. A számozás azonban már több helyen, így a XCIL, XCIIL, 
CXXVIL, CXXVIH. zsoltároknál van elhibázva és a CXV— CXVL 
s CXXIX— CXXX. zsoltároknál a számok fel vannak egymással 
cserélve. Mindez természetesen mit sem von le a kézirat érté- 
kéből, s összehasonlítva más e korbeli kéziratokkal, kódexünket 
a legnagyobb gonddal készült példányok közé sorolhatjuk« 

A kötés, melyről már említettük, hogy vörös bársonynyal 
van borítva, az ama korbeli főpapok használatára készült szer- 
könyvek jellemző kötései közé tartozik. A bársony színe az az 
élénk vörös szín, a mit ma királyvörösnek neveznek, s a minő a 
bíbornokok ruhájának színe volt. Ez a szín hatásra sokkal felette 
áll azoknak a sötétvörös és megyszin bársony-kötéseknek, amik- 
kel Mátyás király reánk maradt kódexei néhányánál találkozunk. 
Minősége elsőrangú, méltó egy egyházfejedelemhez, s mutatja, hogy 
Orbán püspök, kinek egyszerű ruházkodását Bonfini kiemelte, nem 
volt takarékos akkor, midőn kedvelt könyvei feldíszítéséről kellett 
gondoskodnia. 

A kódex kötésének díszéhez tartoztak a táblák szélére 
alkalmazott kapcsok is, melyeknek a kötésen két helyen lát- 
hatók nyomai. E kapcsok kétségtelenül aranyból készültek, 
«ékkövekkel voltak díszítve és a könyv tulajdonosának czímerét 
hordták magukon, miként azt Mátyás királynak a Magyar 
Nemzeti Múzeumban őrzött, Szent-Ágoston »De civitate Dei* czímű 
munkáját tartalmazó kódexénél is láthatjuk. 



IV. 



A szövegről már többször ismételtük, hogy a zsoltárokat 
foglalja magában. Dávid király zsoltárai többféle latin fordításban 
kerültek az egyházban forgalomba. Valamennyi Szent-Jeromostól 
származik, a ki egyéb müvei mellett elsősorban a biblia latin fordí- 
tásával tette örökemléküvé nevét a katholikus egyház történetében. 
A nagy egyházatya tudvalevőleg nem elégedett meg a biblia 
egyszeri lefordításával. Főműve, a Szentírás Versio Itala név 
alatt ismert legrégibb latin szövegének átdolgozása a Septuaginta 
^s Ori genes Hexaplarja görög szövegének alapján készült a 
«385—390. években. Dávid király zsoltárait azonban ezt meg- 



Dr. Schönherr Gyulától 205 

előzőleg kétszer is lefordította; az első, 383-ban készült fordítás- 
hoz a legrégibb görög szövegeket vette forrásul, azonban e for- 
dítását nem tartotta tökéletesnek; 385-ben Palesztinában a Hexa- 
plar szövegéből készítette el a második fordítást. S midőn 
390-ben ismét hozzá fogott a biblia lefordításához, harmadszor 
is lefordította a zsoltárokat, ezúttal az eredeti héber szöveget 
véve munkája alapjául. 

A zsoltárok első fordítását Damazus pápa, a mint elkészült, 
Rómában azonnal behozta a használatba, s ezért az Flsalterium 
Romanum név alatt ismeretes a bibliafordítások sorozatában. A máso- 
dik fordítás franczia földön terjedvén el leghamarabb, Psaltertum 
gcUlicum nevet visel. Ennek szövege teljesen azonos az első nagy 
bibliafordításba felvett szöveggel, és maga Jeromos ezt ajánlotta 
az egyháznak használatra. Itáliában azonban a VII — VIII. század- 
tól kezdve a héber szövegből készült 390-iki fordítás is haszná- 
latba jött, mely fordítás a többieket úgy hűség, mint a kifejezések 
világossága és szépsége tekintetében messze felülmulta. Haszná- 
lata csak akkor szűnt meg, mikor az egyház a Vulgata szövegé- 
nek végleges megállapításakor a második fordítást fogadta el a 
zsoltárok hiteles szövegének. 

E közismeretül tények felsorolására azért van itt szükségünk, 
hogy tartalmi szempontból is megállapíthassuk kódexünk szövegé- 
nek jelentőségét. 

A háromféle fordítás közül e kódex, mint azt czimében is 
jelzi, Szent-Jeromosnak harmadik, a héber szöveg alapján készült 
fordítását foglalja magában. Ez a fordítás jelentékeny mértékben 
eltér a Vulgata szövegétől és sok helyen egész más szavakkal 
adja vissza a mondatokat Legnagyobb az eltérés az egyes zsoltá- 
rok feliratai között. A szentírás egyes könyveinek fejezetekre 
való felosztása és czimekkel való megjelölése a XIII. században 
vette kezdetét; a Vulgatában szereplő fejezetezímek végleges 
megállapítása a XV. században történt meg. Kódexünk szöve- 
génél a zsoltárok sorrendje és származása megegyezik a Vulgatáé- 
val, az eredeti héber szövegben előforduló eltérések mellőzésével, 
a feliratok azonban teljesen különböznek a Vulgata szövegének 
felirataitól. így, hogy egy példát hozzunk fel, az I. zsoltárnál a 
Vulgatában olvasható czím: »Pios et probos beatus impios contra 
et peccatores esse miseros« hiányzik s a szöveg kezdetén csupán 



206 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. K Múzeum könyvtárában 

a zsoltár sorszáma áll. S a további czímekben sűrűen fordul elő 
a vidor kifejezés használata: >Victori in psalmis«, »Victori super 
haereditatibus«, >Victori servo domini David« stb., a mivel a 
Vulgata feliratai között egyáltalán nem találkozunk. Egyes zsoltárok- 
nál a Semper szó ragadja meg figyelmünket, mely széljegyzetül van 
alkalmazva. Ez a héber sda szavának felel meg, mely a héber 
szövegben 71 zsoltárnál fordul elő, de a Vulgatában nincs semmi 
nyoma; a biblia szövegkutatói nem tudnak egymással megegyezni 
a felett, vájjon e szó, melyet »mindig« vagy »végig« és »örökre« 
szavakkal fordítanak, a zenészeknek szóló utasítás-e vagy más 
értelemben van ott alkalmazva. Ép oly figyelemre méltó, hogy az 
Alleluja szó feliratként és széljegyzetül való használatával, mely 
a húsvéti időszak alatt használt zsoltárok megjelölésére szolgál, 
sokkal több zsoltárnál találkozunk, mint a Vulgatában. Az eltéré- 
sek közé tartozik a héber abécze betűinek: aleph, beth, gimel 
stb. sűrű alkalmazása a zsoltárok élén, míg a Vulgatában azok 
csak a CXVIII. zsoltárnál fordulnak elő. 

A biblia első nyomtatott kiadásai majdnem kivétel nélkül a 
Vulgata szövegét foglalják magukban, csupán egy Augsburgban 
év nélkül nyomatott bibliában talájjuk a zsoltárok héber szöveg 
alapján készült fordítását a Szofroniushoz írt ajánló levéllel. 
A kevés számú bibliakézirat, melyek hazai közkönyvtárainkban a 
XV. századból őriztetnek, szintén mind a Vulgata szövegét foglalja 
magában. Az augsburgi kiadást csak Hain leírásából ismerjük, 1 
hazai gyűjteményeinkben annak egy példánya sem található. így 
nincs módunkban összehasonlítani kódexünk szövegét más ugyané 
fordítást tartalmazó kéziratokkal és ősnyomtatványokkal, sem meg- 
állapítani a forrást, a melyet annak másolója használt. De a kéz- 
irat kiállításának fentebb megállapított olasz jellege összhangzásban 
van azzal a ténynyel, hogy Szent-Jeromos e fordításának hasz- 
nálata Olaszországban tartotta fenn magát legtovább, s e kódex 
egyik bizonyítéka annak, hogy a Vulgata szövegének mindinkább 
terjedő használata s a tekintély, a mivel az egyház azt már ekkor 
felruházta, nem tartotta vissza a főpapokat a szentírás más, hite- 
lesnek ismert fordításainak használatától. 



1 Hain, Repertórium bibliographicum. Stuttgartiae 1838. Vol. II. Pars. 
II. 13470. sz. 



Dr. Schönherr Gyulától 207 

A kézirat élén olvasható bevezetés ismerteti a zsoltárok erede- 
tét, a Szofroniushoz intézett levélben pedig Szent-Jeromos elmondja 
fordításának történetét A bevezetés a rendes középkori biblia- 
magyarázatok csoportjába tartozik; szövege a szerző nevét és a 
kort, melyben íródott, nem árulja el, de valószínű, hogy az első 
középkori századok terméke és tartalmában, elmondva a módot, 
a melylyel Dávid a zsoltárokat szerkesztette, az egyház eredeti 
hagyományait örökíti meg a szentirás e részének keletkezése felől. 
Szent -Jeromosnak Szofroniushoz írt levele pedig arról ad hírt, hogy 
a zsoltárokat, melyeket a Septuaginta fordítói öt könyvre osztottak 
fel, ő az eredeti héber forrást követve, egy könyvbe foglalta, 
miután meggyőződött arról, hogy az »Amen« szó, a mi az egyes 
csoportokat egymástól elválasztja, nem jelenti külön könyvek czí- 
mét, és miután a héber »Sephartellim« = »Himnusok kötete« 
czím is a kötet anyagának egységéről tesz bizonyságot. Ebből a 
levélből megtudjuk azt is, hogy Szofroniit* volt az, a ki a zsoltárok 
eddigi fordításaival nem lévén megelégedve, Szent- Jeromost a héber 
eredeti szöveg lefordítására buzdította és hogy SzentJeromos maga 
ezt a fordítását tartja az eredeti leghívebb fordításának. 

Mindkét bevezető irat közlése sajátos jelleget ad e kézirat- 
nak a bibliai gyűjtemények többi írott és nyomtatott kiadásaival 
szemben, melyek vagy egész más szövegű magyarázatokkal, vagy 
minden magyarázat nélkül adják a biblia szövegét. S talán nem 
tévedünk ama feltevésünkben, hogy e bevezetések a Vulgatától 
eltérő szöveg felelevenítésének magyarázatául foglalnak helyet e 
kódexben, s arra vannak hivatva, hogy annak nagyobb értékét 
hűség tekintetében a közhasználatban levő szöveggel szemben 
kimutassák. 

V. 

A kódex díszlapjai az olasz miniatűr-festészetnek tipikus 
jellegét annyira magukon viselik, hogy származásukhoz egyátalán 
nem férhet kétség. Már a müncheni katalógus úgy emlékezik meg 
róluk, mint elsőrangú olasz miniatür-festő termékéről és Atta- 
vantében véli felismerhetni annak festőjét. Eltekintve azonban a 
tévedéstől, .mely a flórenczi művésznek tulajdonított művet néhány 
sorral előbb a ferrarai iskola termékei közé sorozza, annak, 



208 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

aki Attavante művészetét ismeri, egy pillantás kéziratunk miniatűr- 
jére elégséges arra, hogy meggyőződjék e feltevés téves voltáról. 
A kódex kétségtelenül a fiórenczi festőiskola terméke és abból a 
korból származik, a melyben Attavante legszebb miniatürjeit 
alkotta. De ha Attavante műveit,, a melyeket a római, fiórenczi 
bécsi, velenczei, modenai, párisi, wolfenbütteli könyvtárak őriznek, 
összehasonlítjuk kódexünkkel, tisztában lehetünk azzal, hogy ennek 
díszítése nem származhatik az ő kezétől. 

A Korvin-kódexek ama példányainál, melyek elsőrangú fió- 
renczi miniatorok művészetét örökítik meg, festőik szerint három 
csoportot lehet megkülönböztetni. E csoportok egy közös forrás 
termékei, de bár a fiórenczi renaissance mindenik csoportra reá- 
nyomta a maga bélyegét, stílus, szerkezet és a kivitel módja 
tekintetében eltérnek egymástól. Ha szokássá vált is a műtörténet- 
írók részéről Attavanteí tartani a fiórenczi minintürfestés tipikus 
képviselőjének, az ő klasszikus komolysága díszlapjai pontosan 
meghúzott kereteikkel és következetesen ismétlődő motívumaikkal, 
melyeket csupán a Mátyás király számára készült kódexeken 
alkalmazott, teljesen különböznek azoktól a virágdíszben és mitho- 
logiai motívumokban gazdag miniatűröktől, a melyekkel kortársa, 
Francesco Antonio del Cherico díszítette kéziratait. És ha szer- 
kezetre nem is, de a kivitel és főleg a rajz és színezés tekin- 
tetében egészen külön csoportot alkotnak azok a kódexek, a 
melyek a harmadik nagy fiórenczi miniatort, Oherardot vallják 
mesterüknek. 

A Oherardo kezéből származó miniatűröket szerkezetük 
erőteljes voltán kívül díszítési motívumaikról, a kandeláberekből 
és oszlopokból felépített keretekről s a czímerek, pajzsok és 
fegyvercsoportok, bőségszaruk, szövétnekek alkalmazásáról lehet 
felismerni, továbbá arról, hogy a konvenczionális építészeti motí- 
vumok és virágdíszek, miket Attavante műveinél is találunk, az 
ő képein tömörebb kivitelben állanak előttünk, s a sablonos 
emblémák helyét oly jelvények foglalják el, melyeknek a valódi 
élet szolgál forrásukul. De a legnagyobb különbséget az emberi 
alakok, géniuszok, állatok és fantasztikus alakok ábrázolásánál 
észlelhetjük, a hol a rajz eléri az anatómiai pontosságot és a szí- 
nezés, a sötétebb árnyalatok alkalmazásával, a valóság vissza- 
adására törekszik. 



Dr. Schönherr Gyulától 209 

Oherardo del Favilla, kit festési modora annyira megkülön- 
böztet társaitól, Flórencz művészi életének legérdekesebb alakjai 
közé tartozik. Művészi tehetségét atyjától örökölte, a kit a hagyomány 
a nápolyi győzelmi kapu egyik építőmestere, Giovanni di San 
Miniato del Favilla személyével azonosít. 1 Pályáját öcscsével Monti- 
val együtt a mozaik-készítéssel kezdte, s Ohirlandajoval együtt 
a flórenczi dóm San-Zenobio-kápolnájának feldíszítésén dolgoztak. 
Utóbb mind a két testvér a miniatűr-festészet, m^jd a falfestés 
terére lépett, s munkásságukkal mind a két irányban szintén 
jelentékeny sikereket értek el. 

Oherardo művészete jelentőségének megértésére rendkívül 
tanulságos adat Vasárinak az a megjegyzése, melyből az tűnik 
ki, hogy Flórenczbe érkezett németországi mesterekkel volt alkalma 
érintkeznie és a fametszést is megtanulván tőlük, e téren is szép 
eredménynyel működött. 2 Ez a legérthetőbb magyarázata annak 
a hasonlatosságnak, mely miniatűrjei és az északi művészet között 
felismerhető, s mely úgy az ő, mint testvére Monti művészetét 
oly élesen megkülönböztette a korabeli többi flórenczi művé- 
szekétől. 

Mint miniatőr, a flórenczi S. Maria Nuovakórház temploma 
és a dóm számára festett igen sok kódexet. Hogy e téren Mátyás 
király számára is dolgozott, azt szintén már Vasariból tudjuk, a 
ki szerint az általa festett kéziratok »a király halála után készül- 
vén el, Vante és más mesterek műveivel, a kik Flórenczben a 
király számára dolgoztak, vétel útján Lorenzo il Magnifico birto- 
kába kerültek.« s 

A Biblioteca Laurenziana kincsei között — jól tudjuk — 
tényleg vannak kéziratok, melyek Mátyás király könyvtára szá- 
mára készültek, s ezek között kétségtelenül nem lesz nehéz Ohe- 
rardo műveit felismerni. Ama kódexei közül pedig, a melyek a 
budai királyi könyvtárba eljutottak, eddig a velenczei Averulinus, 

1 Pulszky Ferencz »A kőnyvkiállítási kalauz« 60-ik lapján bizonyára 
elnézésből említi őt a >Chierico« melléknévvel. 

» Giorgo Vasari, Vite di piu eccellenti pittori, scultori e architetti. VI. 
k. (Milano, 1809.) 97. 1. 

• Vasari, id. m. VI. k. 96. 1. Gherardora. Vasarin kívül igen érdekes 
adatok találhatók Bradleynél, A dictionnary of miniaturists, illuminators, 
calligraphers and copists. (II. k. London, 1888.) IL k. 21., 294. és 335. 1. 

Magyar Könyvszemle. lOOfi. III. füzet. 15 



210 Nagylucsei Orbán zsoltáros könyve a M. N. Múzeum könyvtárában 

a párisi Cassianus s a müncheni Beda Venerabilis kódexeket 
ismerjük s minden valószínűség szerint az ő művének tekinthet- 
jük a vatikáni könyvtárban Őrzött misekönyvet, a drezdai Valtu- 
rius-kódexet és a Magyar Nemzeti Múzeum Trapezuntius-kódexét 
is, melyet Felséges Urunk 1868-ban a szultántól kapott más 
három Korvin-kézirattal együtt ajándékozott múzeumunknak. 

Orbán püspök zsoltároskönyve czímképeinek egyszerű össze- 
hasonlítása e három művész miniatűrjeivel kétségtelenné teszi, 
hogy e kódex Gherardo művei közé tartozik. Kódexünk szerkezet 
és kivitel tekintetében valóságos mása a párisi Cassianus-kódex- 
nek, melynek az azt díszítő miniatűrök, még a kezdőbetűk is, a 
könyvfestés elsőrangú remekei között juttatnak helyet Mind a két 
kéziratnál megtaláljuk a lángoló fáklyában végződő oszlopdísze- 
ket, a fegyverek, gyümölcsös kosarak, bőségszaruk motívumait, a 
gyöngyös boglárokat s a stilizált virágfüzéreket, és a párisi 
kódexben vannak kezdőbetűk, a melyek szakasztott másai az 
Orbán püspök kódexének két czímlapján látható kezdőbetűknek. 

Mindezeknek a részleteknek egyezése és a kivitel modorá- 
ban észlelhető hasonlatosság tejesen eldönti kódexünk művészi 
eredetének kérdését. S a kódex miniatűrjei messze felülmúlják 
múzeumunknak Trapezuntius-kódexét, mely mostanig egyedül kép- 
viselte e csoportot gyűjteményünkben. Orbán püspök egyéniségére 
vall, hogy Flórencz legelső művészei közül választotta ki zsoltáros 
könyvének miniatorát s a figyelem, mivel Oherardo feladatának 
megfelelt, mutatja, hogy a művész méltányolni tudta e megbízás 
jelentőségét. 

Nagylucsei Orbán zsoltáros könyvében ezek szerint nemcsak 
elsőrangú bibliográfiai ritkasággal, nemcsak becses történelmi erek- 
lyével gazdagodott múzeumunk, hanem oly kincscsel, mely művé- 
szeti szempontból a Korvina legszebb termékeivel egy színvonalon 
áll s méltókép örökíti meg az utókor előtt a nagy király munka- 
társának, Orbán püspöknek emlékét. 



A BOLOGNAI MARSIGLI-IRATOK MAGYAR 
VONATKOZÁSAI. 

Db. Veress Endrétől. 

(Második, befejező kSzlemeny.) 

Vol. 69. 
Manuscritti diversi. Vol. IX. 

Rélazioni de i con fini Cisdanubiali spedite a Sua Maestà 
Cesar ea fra V anno 1699 e parte del 1700 K 

Tartalma (647 lapon) 27 érdekes jelentés oklevélmellékletek 
kíséretében. Az első da Oppova li 14 di Aprile 1699, az utolsó 
dal campo di Macova a i 29 d' Agosto 1700. A közbeeső 25 jelen- 
tés keltezési helye: Zalánkemény, Morovitz, Brod, Növi, Sluin (6 — 8.), 
dal campo sul monte Popina, Dresnik, dal campo vicino alla Zaria 
sopra Növi, dal campo vicino a Santa Gatarina al fíume Unna 
(12 — 13.), dal campo fra Racovitza ed il monte Plessiviza, Gostanoviz, 
Biilovaz, Sziszek (17-20. 1700 januárius 18-tól április 14-ig), dal 
campo di Qlovovacz, (21 — 24.) dal campo di Dobizza és dal campo 
di Jakovar. 

A mellékletek mind Horvátországra és Boszniára vonatkoznak, 
tartalmazva a basákkal folytatott levelezést is. De van köztök egy 
erdélyi tárgyú: Punti concernenti le disposizioni nella Transilvania 
per le commissione de i limiti (a 326/8. lapon) és igen érdekes 
Marsigli jelentése a Kulpa, Unna, Száva, Klina, Klinicza és Sirovaz 
folyók közt lakó oláhokról; az 518—523. lapon. 

Vol. 60. 
Mánuscritti diversi. Vól. X. 

Rélazioni delli con fi ni délia Transilvania fatti con V imper io 

Ottomano fra V anno 1700 e 1701 dal General Conte Marsili. 

(Marsigli irodájának gondos másolatú 209 lapnyi kötete.) 

15* 



212 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Prima umilissima relazione della Transilvania a Sua Maestà 
Cesarea spedita dal campo di Lúgos alli 9 di Ottobre 1700. 

(A 2—25. 1.) A— L betűs mellékletei a 26 — 39. lapon. 

Seconda relazione ... dal campo di Márga alli 20 di Novem- 
bre 1700. (A 44—46. 1.) Két melléklete a 48—51. lapon. 

Terza relazione ... dal campo di Faget alli 30 di Novembre 
1700. (Az 56—59. 1.) 

Quarta relazione ... dal campo di Bisztra alli 14 di Décembre 

1700. (A 64—68. 1.) A— P betűs mellékletei a 70—96. 1. 

Quinta relazione ... dal campo di Lúgos alli 27 di Décem- 
bre 1700. (A 99—104. 1.) A— L melléklete a 106—111. 1. 

Sesta relazione ... dal campo di Bisztra alli 21 di Febraio 

1701. (A 113—122. 1.) A— N. melléklete a 128-145. lapon. 

Settima, ed ultima relazione ... dal campo di Bisztra 14 di 
Marzo 1701. (A 147—153. 1.) A— melléklete a 157—209. lapon. 

Li confini del paese di Temesvár e la Transilvania. 
Az 1701 márczius 4-ikén megállapított utolsó egyezséglevél 
olasz fordítása a török eredetiből. (A 173/7. lapon.) 

Marsigli olasz instructiója »pel Signor tenente colonello Morandi 
Visconti grande ingegniere nella Transilvania« a hunyadmegyei és 
déli erdélyi határjárás ügyében. (A 208,9. 1.) 

G. Morandi Visconti jelentése Marsiglihoz utasítása teljesítéséről. 
Cibinio li 10 Luglio 1701. 

(Eredetije a kötet indexe előtti 3 — 4. 1.) 

Vol. 61. 

Manuscritti diverse. Vol XL 

1. Index et descriptio mapparum Transdanubialium. 

(Vonatkozik a 48. és 49. kötet térképeire.) 

Hozzávarrva vegyes földrajzi jegyzetei : Nomi geografíci per 
la lingua Transilvana. (Érti alatta az oláh nyelvet.) Bulgaria. Nomi 
geografíci de comitati, o circoli delle citta, fiumi, monti. selve di 
tutta la Dacia, cioè Transilvania, Vallachia, Moldavia. Libro delle 
distanzie di varii luochi di Ungaria. Quae est differentia inter Arianes 
et TTnitarios ita vocatos in Transylvania ? (A 88. laphoz mellékelten.) 
Jegyzetek Erdély földjéről, Torda sóbányáiról, stb. 



Dr. Veress Endrétől • 21S 

2. Index et descriptio mapparum Cisdanubialium. 

(Vonatkozik az 50. sz. kötet térképeire.) 

5. Co. Ludovici Ferdinandi Marsilii schedae geographicae ad 
regnum Hungaricum et ad limites inter utrumque impérium san- 
ciendos pertinentes. 

Voh 62. 

Manuscrüti diversi. Vol. XII 

JPlenipotenza ed istruzzione Cesarea per la commissione de 
i confini, con i rescritti pure Cesarei riportati nel stabüimento 
de' medesimi. (Eredetieket tartalmazó 341 lapnyi kötet.) 

1699 — 1701 közti német és latin iratok: Lipóttól, s a bécsi 
Hofkriegsrathtól a karlóczai béketárgyalásra vonatkozólag, s az annak 
következtében foganatosított várlerombolások ügyében. 

Vol. 68. 

Manuscritti diversi. Vol. XIII 

Lettere del Consiglio di Ouerra ricevute ndla divisione de 
confini délia Sclavonia e Croazia. (Eredetiek 757 1.) 

1699 — 1701 közti iratok küldőik szerint rendezve: Á bécsi 
haditanácstól, Badeni Lajos herczegtől, Starbemberg és Otting grófok- 
tól, Kaunitztól, a branyicskai Jósika-családtól (95. 1.), Dalmáczia, 
Horvát- Szláv onország rendéitől, Batthyány Ádám gróf horvát bán- 
tól, Jellachich István vice-bántól, a zágrábi káptalantól és püspök- 
től, Alsó-Ausztria biztosaitól, Rabattá gróf tábornoktól, Kabutintól 
Erdélyből (Nagy-Szebenből, 1699 április 8-ikán a 271. lapon), horvát- 
országi különböző katonatisztektől, kirendelt határvizsgáló biz- 
tosoktól, Ali belgrádi szeraszkier vezér-basától és Ibrahim effendi 
capigi-basától, latin, horvát, olasz és magyar nyelven írva (a 613 — 
666. lapon.) A 2 magyar levél (664/6. lapon) Belgrádból 1699 
április 19 és 20-ról a határrendezés ügyében, kérve »Kgd mikor 
levelet írat, magyarul írassa, mivel az tolmácsom nem igen tud 
deákul.« Vegyes iratok és folyamodványok horvátországi nemesek- és 
testületektől határigazítási kedvezményekért. 

Vol. 64. 

Manuscritti diversi. Vol. XIV. 

Lettere del Consiglio di Ouerra ricevute nella divisioni de 1 
confini di Transilvania. (Eredetiek 687 l.j 

1700 — 1701 közti iratok. A bécsi haditanácstól néhány, Rabutin 
gróftól Erdély főhadparancsnokától : Nagyszebenből 1700 augusztus 



214 ' A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

24, szeptember 5, 7, 15, 19, 29, október 3, Ï, 11, 22, 26, november 
5, 17, 19, deczember 1, 26, 29-ről; 1701 januárius 14, 15, 17, 19, 
22, 24, Szász-Sebesről januárius 28, Gyulafejérvárról februári us 12, 
17, 24, 25, márczius 20 és 27-ikéről. 

Situatione avantagiosa per chiudere la vale della Porta ferra 
et assicurar la Transilvania dalle invasioni. 

A bunyadmegyei Vaskapu-hágó 17X24 cm. terjedelmű térkép- 
vázlata, magyarázó sorokkal, a 22. lapon. 

Az erdélyi gubernium levelei : Gyulafejérvárról 1700 szeptember 
12 és október 26; 1701 januárius 20, 27, 30 és februárius 22. 

(Eredetiek a 138—149. 1.) 

Hunyadmegyei íratok. Egyes birtokosok kérése határigazításért, 
vagy tiltakozása a kitűzött vonal ellen. (Hol más nincs megnevezve, 
mind Marsiglihoz intézve és eredeti.) Bokosniczai Izsák Hunyad- 
megye főbírája Naláczi István főispánhoz. (Másolat a 38. 1.) Jó- és 
Pokol-Valcsel, Oláh-Brettye és Baczalár birtokossága az erdélyi 
guberniumhoz. (Másolat a 39. 1.) Naláczi István : Bábolnáról 1700 szep- 
tember 9; Zámról szeptember 14; Dobráról szeptember 12 és 26; 
Naláczról 1701 januárius 2 és Bábolnáról 17-én. Jósika Gábor Branyics- 
káról 1700 szeptember 7, november 18, 26 és Hunyadról deczember 
19-én. Csulay Balázs és Bokosniczai Izsák Hátszegről 1701 januárius 15. 
(az 507. 1.) Szászváros-szék tanácsa 1700 deczember 1-én (2 drb az 
509 — 511. 1.) — Graf Ditrich von Glöcklsberg generális jelentései 
Vajda-Hunyadról : 1700 október 21, november 9, 29, deczember 5, 
10, 20 (s egy hónapot Szebenben töltvén) 1701 januárius 19, 24, 31, 
februárius 16, 18, 24, márczius 8, 14, 21, 22, 23, 24, 28 és 29-én. 

Egyéb erdélyi nemesektől : gr. Apor István, br. Bánffy György, 
gr. Bethlen Miklós, Keresztesi Sámuel, Macskáéi Péter, gr. Mikes 
Mihály és Sárosi János. 

Vegyes iratok : Fodor Mihály (Karánsebesről) Pest városa 
1700 augusztus 24-ikéről és Kecskemét városa augusztus 26-ról. 

Schlik tábornok : Arad, Pétervárad, Szeged, Belgrád alól. 
1700 őszén. 

A délmagyarországi német őrségek vezéreitől : Arad, Sablya. 
Lippa, Mehádia, Karánsebes, Márga, Tótváradia, Facset, Lúgos. 
Bokcsa, Dőlne, Versecz, Gyulafejérvár alól. 

(Tömérdek, kivált az aradi várból, a 272. laptól végig.) 

A kötet utolsó iratai : Ibrahim effendi és más török biztosok 
német levelei Temesvárról, Földvárról, stb. 



Dr. Veress Endrétől 215 

Vol. 65. 
Manuscritti diversi. Vol. XV. 

Lettere turche con la traduzione in commissione dé confini. 

A temesvári és belgrádi basa, valamint a határügyi tárgyalá- 
sokra kiküldött török biztosok levelei Marsiglihoz német/ latin vagy 
olasz fordításokkal, a szerint, hogy milyen tolmács volt kézügyben» 

Vol. 66. 
Manuscritti diversi. Vol. XVI. 

Notitiae geographicae originales circa lineam limitaneam 
Cisdanubialem, sive Diaria in itinere limitaneo Cisdanubiali 
collecta. Primis ac originalibw suis schedis expressa ac in 
III libros digesta. 

A határigazítási munkálat eredeti térképvázlatai, több mint 
400 kisebb-nagyobb lapon, úgy a mint napról-napra haladt Marsigli 
mérnökeivel. Az első 1700 május 1-ről, az utolsó (már Erdélyben) 
1701 április 21-én. De megjegyzendő, hogy a »cisdanubialis* részek 
alatt Marsigli a Korvát-Szlavonországi és boszniai határt érti, 
»Sequuntur diaria Transdanubialia« czímen 1 pedig a Dunától a Marosig, 
és onnan be Erdélybe Kunyadmegyéig, a hátszegi völgyig terjedő 
vidékről közöl 27 pontos terepfelvételt irónnal rajzolva, vagy kihúzva, 
úgy a mint eredetileg készítették, vagy otthon letisztázták. Közben 
lerajzolták Vajdahuny ad várát (a 390. lapon) és Déva várát 
(a 394. lapon) úgy a mint 1701 tavaszán kinézett ; mert Huny ad 
vidékén márczius hó végén, Déva körül pedig április közepén dol- 
goztak. Déva vár alakja alig 3 l / 2 cm. hosszú e rajzon, Huny adó csak 
2 V/a, de rendkívül becses, ha meggondoljuk, hogy e két várról 1701 
előtti rézmetszetünk vagy más rajzunk egyáltalán nincsen. 

1 Ezt a meghatározását kéziratainak 16. kötete bevezetésében Marsigli 
bővebben is indokolja a következőkben: Quamobrem partem illám limitum, 
quae ad oram Danubii dexteram adtinet: Cisdanubialem, quae verő ad sinis- 
tram: Transdanubialem appellarc visum est, hinc omnia illa lóca, quae inter 
Sirmii ducatum, Sclavoniam, Bosniam et Croatiam regnum, quaeque ad 
Danubium dextrorsum iacent, in limitum Cisdayiubiaiium censum veniunt, 
illa verő, quae ad Tibiscum et Marusium amnes summasque Transilvaniae 
alpes, quaeque inter veri Hungarici regni partes eiusdemque appendices, ut 
inter banatum Temesvariensem et Transi I vaniam, Valachiam atque Moldáviám 
interiacentia usque ad fontes Nister am ni a quibusdam adscriptos sese exten« 
dunt, veluti totidem régna et provincias ad eundem Danubium sinistrorsum 
collocatas in Transdanubialium limitum album retulimus. 



216 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Vol. 67. 

Relazioni a Sua Maestà Cesarea, che il Conte Generale Marsäi 
per i limiti Cisdanubiali dettava d segretari che le mettevano in 

Tedesco. 

16 jelentés, az elsö: da Oppova, 1699 április 14-ről, az 
utolsó : Dal campo di Bielovatz 1699 deczember 29. Nagyobbára Mar- 
sigli sajátkezű olasz fogalmazványai, tömérdek oklevélmelléklettel. 

,Vol. 68. 
Miscellanea per gli aftari di Croatia. 

Belső czíme : Relazioni . . . Az előbbieknek folytatása, magában 
foglalván Marsigli 17 — 27. jelentését: Sziszekről, 1700 januárius 
18-ától augusztus 29-ig. 

Vol. 69. 

Lettere itaJiani sopra t confini Transdanubiali. 

Belső czíme : Relazioni . . . Az előbbiek folytatása, Marsigli 
28—34. jelentésével, Lúgosról, 1700 október 9-ről, 1701 márczius 
14-ig, Bisztráról. Az erdélyi gubernium, Hunyadmegye, Rabutin és 
az érdekelt felek és határrendezési biztosok irataival 

Vol. 70. 

Miscellanea per la commissione dei confinL 

1. Minute di lettére diverse scritte a più comandanti ed 
anche ministri nel tempo délia commissione de' confini di 
Transilvania. Dal mese d' Agosto 1700 sino al fine di Febraio 1701. 

Marsigli fogalmazványai Rabutin, Schlik generálishoz és másokhoz 

2. Atti Transilvani con varie lettere turche e sue tradozioni. 
Húsz török levél az erdélyi fejedelemség utolsó idejéből. 

bemellékelt latin fordításokkal, a gyulafejérvári fejedelmi levéltár- 
ból, a mit mutat a levelek külső részén lévő magyar rubrum. Pl. 
Az Vezir ő Nga [Ahmed pasa] levele Anno cirfciter] 1662. Tömös- 
vári pasa levele, fordításával együtt, Csanádra 9. Április 1666. Anno 
1670 die 17. Maii az tömösvári pasától jött gyógyi förödőben. 
Jenéi vezér Kászon pasa levele, hozta Hedri Benedek uram Fejér- 
várra Anno 1672 die 9. Decembris. Tömösvári pasa levele, hozta 
az jenéi Méhemet aga Fejérvárra A. 1677 die 1. Junii. Tömösvári 
Ali pasa levele. Hozta Csermenyi Mihály uram die 31. Augusti 1677. 
Hasonlók a karánsebesi, lippai és lugosi bektől és Mehemmed szultántól. 



Dr. Veress Endrétől 217 

Az 1699— 1700-iki határigazításra 32 irat vonatkozik, köztök 
4 magyarnyelvű Rabutin generálishoz ; 3 »az belgrádi szerascher 
vezér Ali pasác-tól (1700 februárius 4, márczius 4 és május 3 kelettel) 
és egy a tömösvári Amhet pasától Christian E. Ohilko praefectushoz. 

4. Protocollo di lettere scritte dal Signor Luigi Ferdinando 
Conte Marsili, mentre agi la parte di commissario plenipotenziario 
délia Maestà dell' Imperatore, deputato a separare i confini del 
di lui imperio coll' Ottomano in vigore della conclusa pace di 
Karlovitz. 1699 április 14-től 1700 július 13-ikáig. 

Lettere scritte nella separazione de limiti Transdanubiali del 
Banato di Temesvár e Transilvania a di 15 Settembre 1700, 
giorno che il commisario Ottomano si uni col Cesareo a Lippa. 

10. Epitome della ribellione ultima di Ungaria. 

Történeti értekezés, Marsigli javításaival ; de csal: utolsó lapja 
sajátkezűleg írva. (Eredeti 11 lapnyi.) 

13. Lettere del Conte Marsili alli Bassà di Belgrado e di 
Temesvár ed all' Ibrahim Effendi, dalli 2 Settembre 1700, sino 
alli 27 Genaro 1701. 

14. Lettere ricevute... da Gio: Benedetto Cavazzi dalli 10 
Marzo (da Karánsebes) sino alli 10 Agosto (da Torda) 1701. 

Vol. 81. 

Miscéllane L 

Az 57. köt. 304/317 és 320/334. lapján olvasható »Progetto* 
«redeti fogalmazványa Marsigli kezétől. (A 35 — 46. L) 

Progetto per mettere in miglior difesa la piazza di Giava- 
rino, a Sua Altezza Serenissima il principe Hermann di Baden 
présidente di guerra. Giavarino 8 di Marzo 1683. (A 49 — 54. 1.) 

A katalógus megjegyzése* Qu esta fu la prima occasione che 
ebbe il Generale Marsili (quando era semplice caporale nella guar- 
nigione di detta piazza) di farsi conoscere, e per questa scrittura 
gli fu data una compagn'a d' inf anter ia. 

Progetto per V espugnazione di Belgrado, comandatami da 
Sua Maestà Cesarea. Vienna, 24 di Marzo 1698. 

(Marsigli tisztázata az 57 — 71. 1.) 

Sopra la letteratura de 1 Turchi. Da Vienna 14 Maggio 1688. 

Marsigli 13 lapnyi sajátkezű fogalmazványa Gio. Battista 
Donato egykori konstantinápolyi velenczei bailohoz * intézve. 

1 Bailo volt a portai velenczei követek rendes czime. 



218 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Mellékelve hozzá : Indice della maggior parte della biblioteca di 
Effendi mufti di Buda, presa nel sacco della medema piazza di Luigi 
Férd. Go. Marsigli, che con queste più notitie sopra la litteratura de' 
Turchi trasmette al E. V. Gio. Batt. Donato Savio grande di Yenezia. 

Alatta : Lei 1' accomodi a suo modo, essendo questo il mio 
8enso, e lo facci compartire con un bel ordine, e nel fine li ponghi 
questa figura, che è quella del suo turbante, haveva vicino di se 
quando fu ucciso, et il legno lo mandaro la Ventura settimana col 
rame e foglio de' versi. (A 83/9. 1.) 

De csak ez a czímlapja van meg, maga az index hiányzik. 

Ismertette Thaly Kálmán »A budai mufti könyvtára az 1684. 
és 1686. években < czímen, a »Magyar Könyvszemle« 1896. évf. 
338—340. 1. 

Távola sinoptica dello stato temporale et ecclesiastico del 
regno d' Ungaria, e délie sue dipendenze. 

Két nagy táblázat Marsigli »Spettante alla geográfiád' Ungaria« 
jegyzetével; a 97/8. lapon. 

Vol. 86. 
Opiiscoli diver si. Vol. III. 

E füzete: Lettera di prefazione a Monsignor Ill mo Passionei, 
che dovrà poi passare alle mani deli' Ill m0 Signor abbate Assemani * 
per tradurla in latino da stamparsi alla testa deir Elenco de i libri 
esotici, che sono nell' Instituto. 

A Icataloíjns leíró szavai: In questa dà ragguaglio della 
maniera colla quale ha fatto la raccolta de' sudetti Mss. di lingue 
orientali ; del pregio di . alcuni di essi. Dà nolizie della Libraria 
di Mattia Corvino Re d' Ungaria, ch' egli ritrovô in Buda 2 
F anno 1686. 

Marsigli 1721 május 6-án irt levelének kelet nélküli fogalmaz- 
ványa, sajátkezű javításaival és beszúrásaival. (30 felezett lapnyi.) 

1 Asseman Simon József római apát, orientalista, a ki Marsigli kéz- 
iratait halála után rendezte s katalogizálta. 

1 Hogy Mátyás király könyvtárának egy része Budán maradt, elfog- 
lalása után is, maga Szalárdi János is tanúsítja, midőn »Siralmas Magyar 
Krónikája« (Pest, 1853.) 33. lapján írja, hogy gyulafejérvári könyvtára szaporí- 
tására Bethlen Gábor »azt is megkísértette vala a portán, hogy a Mátyás király 
híres neves bibliothecaját Budáról kiszerezhette volna, arra nagy summát is 
Ígérvén, de a babonás nemzettol nem obtineálhatta, meg nem nyerhette volU; 
mivel a törökök azt hitték, hogy akkor maga a vár is újra a keresztények 
kezére jut. 



Dr. Veress Endrétől 219- 

Kiadta részben, elhagyva első felét Dr. Ludovico Frati, a 
bolognai egyetemi könyvtár »sottobibliotecario«-ja a firenze »Rivista 
delle biblioteche« 1892-iki IV. évf. 11 — 13. lapján. A levél 
latin szövegét, úgy a mint azt Asseman apát lefordítá, Marsigli 
keleti iratainak nyomtatásban megjelent katalógusából kiadta: Le- 
Baron Victor Bősen, »Remarques sur les manuscrits orientaux de* 
la collection Marsigli à Bologne« ez. műve (Borne, 1885.) 5 — 13. 
lapján ; nálunk pedig még előbb kivonatosan Szilády Áron, a M. Tud. 
Akadémia Értesítője 1868-iki II. évf. 134 — 135. 1. 

F füzete: 1. Catalogus librorum in arcé Budensi repertorum. 
Anno 1686. 114 codices manuscrip ti. Conscripti a patre Societatis 
Jesu missionario castrensi apud inclytum regimen Salmianum. 
Coram me Francisco Henrico a Resingh, Caesareo Bedi commissario. 

Kiadta Frati, fenti közleménye folytatásaképpen, a 13 — 16. 
lapon. 

2. Discorso intorno alla Libreria famosa di Buda. Da tradursi 
in Latino, e mettersi ail' Elencho già cominciato, de' libri mss. 
Orientali, che si conservano nella Libreria dell Ill mo ed Eccell mo 
Signor Luigi Ferdinando Co. Marsigli, quando quello sarà terminato. 

Marsigli sajátkezű 24 lapnyi fogalmazványa. Öt lapnyi . beveze- 
téssel kiadta (de nem egészen) Ercole Ricotti az »Atti del la R. 
Accademia delle scienze di Torino« 1879-iki XV. kötete 307 — 315. 
lapján. Ricotti czikkét abból az alkalomból közölte, bogy Alfredo 
Reumont »La biblioteca Corvina« czimen kis tanulmányt adott ki 
egyidejűleg a firenzei »Archivio Storico Italiano« 1879-iki IV. kötete- 
59 — 73. lapján. Kivonatosan a »Századok« 1880. évf. 354 5. lapján, 
»A Corvina kérdése Olaszországban« czimen. 

Vol. 88. 

Miscellanea rerum naturalium, 

F kötete 2. sz. a. Relatione più distretta del sale (di Sófalu) r 
vilaggio della sede d' Udvarhely. 

Marsigli három lapnyi fogalmazványa 3 ábrával. 

3. sz. a. Marsigli 3 lapnyi értekezése a báznai sósvizről, »da 
Saxoni chiamata Salzwasser o aqua salza, da Walachi Apa che ante«, 
mely éget, mint a kénsav. 

Marsigli két lapnyi leírása a nagybányai és felsőbányai arany- 
os ezüstbányászatról, öt ábrával. 



220 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Vol. 101 et 102. 
Miscellanea antiquüatum variarum. 

Diversi fragmenti di antichità, cioè raarmi, inscrizioni, ves- 
tigi di antichi edifici, osservati dal generale conte Marsigli nell' Unga- 
ria e paesi dipendenti. 

Rézmetszetben kiadta Marsigli Dunáról írt nagy műve IL 
kötetében. 

Vol. 108. 

Documenta rerutn Oroaticarum et Transylvanicariim in 

commissione limitanea collecta. 

1. Denominationes montium, fluviorum, civitatumque et 
aliorum locorum, plerumque per Illyricum ; eorumque ab antiquo 
differentiae et significata. 

Betűrendben, néhány soros magyarázatokkal. (Az 1 — 13. 1.) 

2. Authores qui de Illyrico et Croatiae scripserunt. 

(A 14—15. 1.) 

3. Notae de titulis regum Croatiae, Serbiae et Ungariae. 

(A 19-21. 1.) 

4. Antiquae Romanorum inscriptiones, quae per Croatiam 
yisuntur. (A 22—23. 1.) 

5. Equ. Pauli Ritter Responsio ad Postulata; Ill mo ac Excell mo 
Domino dno Aloysio Ferdin andocomiti Marsilio, Sacrae Caesareae 
Regiaeque Maiestati camerario, peditatus colonello, et ad limites 
totius Croatiae commissario plenipotentiario. Sub Dresnik, 2f> 
■Septembris 1699. (Sajátkezű eredetije a 27—34. 1.) 

6. Croatiae erudita descriptio. (A 35—45. 1.) 

7. Zrinianae prosapiae arbor genealogica. (47— 47 f 1.) 
A család eredetét Svetomirig viszi fel, kinek második fiától. 

•Joannes Banustól származik a Zrinyi-család. 

8. Banorum Croatiae et Slavoniae cathalogus. 

Kezdi Mihály bánon »Anno Christi 920 circiterc és végzi 
Batthyány Ádám grófon, 1693. (Az 52—57. 1.) 

9. Diversi diplomi de i Re d' Ungaria e di Bosnia, che 
provano Y estensione de' confini del regno di Croatia, e mostrano, 
che alcuni luoghi veramente appartengono a questo regno. 

Egyszerű, vagy a zágrábi káptalan hitelesített átiratában »Bene- 
dictes Bedekovich Archidiaconus cathedralis« aláírásával kiadott 
másolatok. (Az 59 — 126. 1.) 



Dr. Veress Endrétől 22Î 

10. Dissertatio de regno Croatiae. (A 128—131. l.> 

11. Cathalogus familiarum in libro Insigniorum Illyricae 
nobilitatis comprehensarum. (A 132—138. 1.) 

12. De Valachis, sive Vlahis. (A 139. 1.) 

13. Documenti diversi estratti da archivi, e communicali al 
Generale Conte Marsili da corrispondenti del paese, e che risguar- 
dano le cose di Croatia. (A 140—149. 1.) 

Vegyes másolatok Nagy Lajos okleveleiről, néhány szlávnyelvű 
»ex archivo nobilissimae familiae Hervoidum«, stb. 

14. Relatione di Claudio di Marburg consegretario Cesareo 
sopra il rauro antico di Fiume, e sopra 1' arco singulare, che si 
vedé in detta città. In Fiume li 31 Ottobre 1700. 

(Sajátkezű eredetije, egy rajzzal, a 196 — 199. l.> 
Latinra fordíttatva kiadta »Danubius Pannoni co-Mysi eus <-a 
II. kötete 75—77. sz. lapján. 

15. Francisci Ladány De gestis banorum regni Sclavoniae. 

A XVL század elejéig, II. Lajos koráig terjedő, 6 könyvben 
irt mű, első négy lapja (folio A — As) nyomtatva, a többi része végig 
kéziratban. (A 237—273. 1.) 

Ez a munka irodalmunkban teljesen ismeretlen, s így a Régi 
Magyar Könyvtár anyagát bővíti új számmal. 

16. Stemmatographia Zriniorum Mavortiae familiae. 

(A 277—320. 1.) 

17. Giovanni Benigni : Breve ristretto del regno di Bosna. 
Szövege nincs, csak a bosnya családok czímereit közli 13 X 18 

cm. nagyságú, 174 gondosan készített czímerrajzban. 

18. Libellus sanctorum patronorum et publicorum insigniorum 
regnorum et familiarum illustrium Illyrici imperii, quae magna cura 
singularique diligentia collegit atque depinxit Stanislaus Kubcich Rex 
insigniorum domini Imperatoris Stephani Nemagnich .... quod 
quidem translatum est ex antiquissimo libro, et charactere Illyrico 
scripto, reperto in bibliotheca monasterii de Monte sancto ordinis 
divi Basilii. 

157 drb 10 X 13 cm. nagyságú színes czimerrajzzal, a czimerek 
felirata borvát és alatta latin nyelven. A könyv utolsó lapján »Lauren- 
tius Ferenczffy Sacra tissimi Romanorum imperatoris ac Germaniae, 
Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae. Croatiae et Slavoniae etc. regis per 



"222 A bolognai Marsigli-i rátok magyar vonatkozásai 

regnum Hungáriáé aulae seçretarius et Sacra apostolica authoritatc 
nótárius publicusc bizonyítja »Viennae, 8. Decembris 1614«, hogy a 
másolat megfelel eredetijének. 

19. Regnorum et provinciarum Illyricorum insignia genuina. 

72 drb. 6 X 10 cm. nagyságú színezett czímer-rajz. Horvát- 
országi magyar családoké közül meg van a: Batthyány (32). 
Bedekovich (33), Draskovich (42), Erdeody (44), Keglevich (52). 
Malakóczy (55), Orahóczy (57). Báttkay (64) családoké. 

A kötet ez első, horvátországi részében van azonkívül egy szerb 
nyelven írt » Szentek élete« és sok más tisztán horvát érdekű irat, 
melyet nem vehettünk figyelembe. 

A kötet második része (a 323 — 490. lapon) Erdélyre vonatkozik : 

1. Transylvaniam pro statu diverso ac tempore, quadruplicem 

statuo, scilicet : vetustam, mediam, novam et novissimam. 

Erdély rövid leírása latinul, a fejedelmek néhány soros élet- 
rajzával. (A 323—330. L) 

2. »Notitiae Transylvanicae« czim alatt vegyes oklevél-másolatok : 
Báthory Zsigmondtól (Gryulafejérvár, 1583 július 11., 1596 deczember 
23. és 1596 augusztus 27.), Maria Christier ná tói (Gyulafejérvár, 
1599 húsvét napján). Báthory Gábortól (Gyulafejórvár, 1609 április 3Í 
és 1610 július 7.) egyszerű credentialis és birtokügyi iratok, minden 
köztörténeti vonatkozás nélkül. Eredeti csupán egy van köztük, a 
364. lapon : Bethlen Gábornak egy mindvégig sajátkezüleg írt magyar 
utasítása Vajda István lippai kapitány számára, Lippáról, 1612 június 
12-ikéről, tehát abból az időből, midőn még nem volt fejedelem. 
De ezt kiadta Szilddy Áron, a Török-magyarkori államokmánytár 
1868-iki L k. 107. 1. 

3. Moribunda Transylvania ad pedes Sacratissimam Imperatoris 
Leopoldi projecta. (A 372—373. 1.) 

4. Erdély népeinek és történetének rövid, névtelen ismertetése 
Marsigli felkérésére és számára, oly czéJzattal, >an Transylvania sit 
provincia regni Hungáriáé, eidemque incorporata«, a vezérek korától, 
I. Lipótig. (Latinul, csonka, a 374—386. U 

5. Közben előbb még vegyes kevés értékű iratok : Series vajvo- 
darum et principum Transylvaniae ; Antiquiora notatu digna ; Petitio 
ab Ill mo dno Naláczi commissario ad negotia limitanea ab inclyto 
gubernio Transylvaniae regio ablegato ; a Bethlenek és Barcsaiak család- 
fája ; oklevélmásolatok Zsigmondtól (1404) és II. "Ulászlótól (1500.) 
Az erdélyi fejedelmek (némelyike) pénzeinek és pecsétjeinek rajza. 

6. Az erdélyi fejedelmek arczképei, 8 X 10 cm * nagyságú érték- 
telen tollrajzok János királytól II. Apafi Mihályig, minden hűség és 
hasonlatosság nélkül. Némi értéke lehet a folytatásképpen következő 



Dr. Veress Endrétől 223 

szász királybirák hasonló nagyságú arczképeinek, 1522-től 1697-ig 
ily sorrendben : Marcus Pemflinger, Mathias Armbruster, Georgius 
Huetterus, Johannes Roth, Petrus Haller, Augustinus Hedvigh, 
Albertus Huetterus, Daniel Malmer, Colmannus Gottsmeister, Valen- 
tinná Seraphinus, Michael Agnethler, Yalentinus Franck, Johannes 
Lutsch, Andreas Fleischerus, Mathias Semriger, Georgius Armbruster, 
Johannes Haupt és Yalentinus Franck. Az ovális alakú arczképek felső 
részén köriratul a név mellett, az illetők megválasztatása és halála évével. 

7. Hosnyai Dávid 1674-ben törökül írt »Siralmas panasza < latinra 
fordítva s Marsiglinek 1701-ben felajánlva. (A 390—489. L) 

Mellékleteként: Conscriptio districtuum Karánsebes. Lúgos, 
Bokcsa, CBakova, Yersecz, Palánka, Pancsova, Porecsa, Mehadia vei 
Orsova, Facset, Tótváradja. Neoerecti pagi Lippenses, circumjacentes 
Temesvár et infra Temesvár; a falvak felsorolásával. 

A katalógus megjegyzése ez iratokról : Qu es te memorie in tal guisa 
raccolte sono suffícienti per intraprendere due dissertazioni erudite, e 
politiche, una per il regno di Croazia e 1' altra della Transilvania. 

Kilencz sorban ismertette Szilády Áron a M. Tud. Akadémia 
Értesítője 1868-iki id. II. évf. 139. 1. 

Vol. 108. 

Descrittione naturale, civile e militare delle Misié, Dacie ed 

Illirico. Cogli aíberi genealogici dé loro principi antichi e carte 

topografiche colle division^ che cdcune promncie hanno in comitati 

e cadeliki, o siano giudicature. 

Előszava után, Della Dacia in generale, in tre parti divisa : Dacio 
ripense, Dacia mediterranea o sia Transilvania, Dacia Transalpina 
o sia : Wallachia e Moldavia. Azután következik 5. könyvként : 
Ragguaglio a Sua Cesarea Real Maestà della conferenza per suo 
ordine avuta dalT autore con Seremet General del Czar di Moscovia 
ed occa8Íonalmente Dello stato de' Tar tari europei; 6. könyvként: 
Delia Ser via, prima parte della Misia ; 7. könyvként : Della Bulgaria ; 
8. könyvként: Della Tracia. 

£ teljesen sajtó alá rendezett nagy 4-rétű kötet kiegészítői a 
fentebb 28. sz. a. ismertetett származási táblák, mint azt a kötet első 
lapjának e jegyzete is jelzi : Questo trattato delle Misié, Dacie ed 
Ilirico deve essere conciliato con il volume della geográfia della 
Monarchia Ungara, dove sono gli arbori genealogici citati in questo. 

Vol. 116. 
Lexicon latintim, wallachicum et hungaricum. 

Ivrétű csonka, befejezetlen rövid munka. 

Említi Szilády Áron a M. Tud. Akadémia Értesítője 1868-iki 
IL évf. 139. 1. 



224 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

Vol. 117, 
Acta executionis pacis Carloivicensis. 

Magyarország olaszul írt rövid története, bevezetésül a karlóczai 
békekötésről irt művéhez. Jelentéktelen; fogalmazvány. 

Vol. 684. 

Divisio agrorum spectantium ad varias Hungáriáé ecclesias ab 
anno 1500 ad 1527. 1 

A kötet előlapján régi könyvtári kézzel: Manoscritto trovato 
nélla Biblioteca di Buda in lingua latina, délia divisione di 
varii terreni in Ungheria.* 

A 100 ivlapnyi kötet (egy régi, de nem egykorú missale-ivlapba 
kötve) az esztergomi káptalan egyházi tizedszedőinek számadásait 
tartalmazza 1500-tól 1527-ig bezárólag különböző, de magyar vonású 
kézirással. Az 1 — 2. lapon az 1500 Szent Vitus- és Modest-vértanuk 
napján választott tizedszedők neve van felsorolva, s ugyanily névsorral 
kezdődik minden év jegyzéke, midőn az új választás, illetve kiosztás 
történt. Aztán következik az egyházi tizedkertiletek jegyzéke évről évre. 
így: Divisio prati de Chew, Divisio dec imarum in Kysbars, Divisio 
prati Ebed, Divisio prati in Bayon inicium a parte civitatis [Strigo- 
niensis], Divisio vinorum decimalium praediorum : Kesthewlcz, Dorog, 
Epei, Barathy, Gyarmath, Musla, Paid cum Kezew, az összes falvak 
felsorolásával. Közben a káptalan üléseinek jegyzőkönyve, egy-egy hatá- 
rozata vagy oklevele van beiktatva. Pl. Rosetich Lázár esztergomi 
kanonok oklevele (a 21. lapon) a ki 1510-ben eladja nagyszombati 
tizedét; Donatio domus curiae et capellae S. Elisabeth, (a 31' lapon,) 
a káptalan protestatiojával, 1510-ből; a káptalan 1513-iki Ítélete a 
gyarmati és ebódi jobbágyok közti differentia ügyében. Egyik gyakori 
kéz nevét is aláírta (a 67. lapon) egy 1520-iki káptalani jegyzőkönyv 
alá : Nicolaus de Athya lector et canonicus Strigoniensis, nótárius 
publicus. Később pedig a 92' lapon) emezt az aláírást találjuk egy 
1525-iki jegyzőkönyv alján: Anthonius de Kayar. 

Atyai Miklós kanonok halálával testamen tari usa 1523 június 
elsején (a 82. lapon) összeírta kevés ingóságát, melyet a »domus lectors- 
tus«-nak hagyott; míg egy 1520 augusztus 13-ikán lefolyt káptalani 
ülés jegyzökönyvéből (a 89' lapon) arról értesülünk, hogy pertárgyalása 

1 A könyv táblája belső lapján XVII. századi írással. 

9 Ez és a következő négy kötet külön, a könyvtár más osztályában 
van felállítva, do már csak azért is besorozzuk Marsigli kéziratai közé, mert 
hisz ő maga hozta őket magával hazánkból. 



Dr. Veress Endrétől 225 

folyamán Szathmári János mester Atyai Miklósnak felhevültén ezt 
monda : The lector myndenkor ream tewrel ; a mit a jegyzőkönyv 
vezetője magyarul örökített meg. 

A 91 — 92. lapon végül az esztergomi káptalan négy, 1524-iki 
birtokügyi oklevelét találjuk, telve hely- és személynevekkel, melyeknek 
a monographia-iró jó hasznát veheti. 

A kötet főleg hely- és gazdaságtörténeti szempontból becses és 
nélkülöztetlen annak számára, a ki az esztergomi egyházmegye topó- 
graphiá jávai és egyházi történetével foglalkozik. — Röviden ismer- 
tette Szilády Áron a M. Tud. Akadémia Értesítője 1898. II. óvf. 
136/7. 1. 

Vol. 672. 

Mátyás király budai könyvtárából való 4-rétű (14X21 cm. 
nagyságú) 234 irott lapnyi XV-ik századi kötet, mely két kéziratot 
tartalmaz. 

Az egyik csonka (a XVIII. századi könyvtári jelzés szerint) 
Expositio reguláé S. Francisa. Cod. Ms. an. 1360. A 9—213. és 
221' — 227. Lapon. Incipit : In hys Germaniae partibus commissario 
apostolico dignissimo . . . Cristofferus de Varesio . . . Explicit vita 
et regula fratrum minorum anno incarnationis domini 1476. Piros 
festékkel rubrikáit gondos másolat; de már ez utóbbi évszám is 
mutatja, hogy hibás a régi könyvtári meghatározás 1360-iki éve. 

A másik kézirat czíme : Begistrum in omnes S. Scripturae 
libros. Cod. Ms. Saec. XII. A 228—234. lapon. Incipit: Sex prohibet 
peccavit Abel, Enoch et Archal . . . Végén pirossal : Explicit registrum 
super omnes libros biblie. Pirossal kifestve, a sorok közt szómagyaráza- 
tokkal és számokkal ; de semmiesetre sem lehet XII. századi, miként 
a katalógus meghatározása állítja. 

A kötet használójának sajátkezű középkorias aláírását : Iste 
ibér concessus est ad usum fratris Baphaelis de Görlitz, etc. ujra- 
kötésekor az 1' lapra ragasztották. 

A kötet 2. lapján a XVIII. századi könyvtáros kezével írt e 
feljegyzést olvashatjuk: Codex primum ad usum F. Raphaelis de 
Görlitz, deinde in arcé Budensi ab Aloysio Ferdinando Co. Marsigli 
Bonon [iensi] repertus anno 1686 inter reliquos libros ac codices biblio- 
thecae, quae olim congesta fuit a Matthia Corvino Hungáriáé rege. 

Szilády Áron e kötetet ismertetvén (a fent idézett hely 137/8. 1.) 
kétségbe vonja, hogy Mátyás király könyvtárából való lenne; mert 
kötése nem egykorú ós nem Corvina-szerű. 1 

1 E két köteten kívül Szilády még négy más XIV— XV. századi kéz- 
iratot ismertet (id. h. 136/7. 1.) de azokat magam nem láttam. 

Magyar Könyvszemle. 190C. III. füzet. 16 



A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 



VoL 1079. 

A könyv előlapján XVII. századi könyvtári kézzel : Manuscritto 
in lingua Todesca trovato nella Biblioteca di Buda. De e jelzés csak 
részben helyes, mivel a 16X21 cm. nagyságú 80 levélnyi kézirat 
legnagyobb része latin és csupán néhány levele németnyelvű. 

E kötet egy a XVI. század közepén élt erdélyi kőhalomvidéki szász 
pap epistolariuma, illetve formulás-könyve, melybe 1509-en kezdve 
és utódai 1599-ig a mindennapi életben szükséges levélformákat másol- 
tak le, első részében valódi, kezökbe akadt teljes szövegű oklevelek 
alakjában, részint egyszerű mintákban. így e kötet 116 különböző 
tartalmú levele közt igen sok történeti fontossággal is bír, ha egyébért 
nem, kiállítóik és keltezésök végett. 

E kiállítók közt találjuk pl. a könyv sorrendjében az alábbiakat : 
Ladislaus rex Ungariae ; Anna regina Ungariae, Kőhalom tanácsának : 
Paulus de Schenck, Johanni de Drolcz ; Petrus de Drolcz ; Latinarum 
literarum studiosus Nicolaus de Kacza ; Jacobus Kupensis ; Stephanos 
Racz castellanus castri Fogaras; Paulus Lescher de Eszlingen (Paci- 
ficatoria epistola ;) Joannes de Zapolia wayvoda Transsilvanus (Kolozs- 
vár feria quarta ipso die Appolloniae virginis 1514); Franciscus de 
Varda episcopus ecclesiae Albensis Transsilvanensis (Albae, octavo die 
Epi phani arum 1517); Maylad István erdélyi vajda (Fogaras, in festő 
Beatae Luciae 1536); Kendy Ferencz (Szent-Iván 1550); Georgius in 
Kyhalom plebanus decanatus quoque Kosdt (Huppes, 1510); Veres- 
marti György, artium liberalium magister, sacrorumque canonum 
laureatus, plebanus ac decanus Cibiniensis ; Gregorius Schegesd pleba- 
nus decanatusque Kizdi; Michael Fritsch, artium liberalium baca- 
1 aureus (Ex Huppe, 1512;) Jacobus Holdvilág plebanus; Urbánus 
Zasz in Bogacz plebanus (1536); Andreas Zasboda plebanus Kysdensis 
(Segesd, 1537); Jacobus May Kysdensis oppidi rector (Szász Kysdt. 
1537); Adam Pomarius plebanus Paganicensis (1545); Petrus Colos- 
warinus plebanus Treppensis (et Bistriciensis capituli decanus (Treppen. 
1547); Jacobus Ruppensis pastor ecclesiae Zolnensis et decanus 
capituli Bistricieusis (1554); ruszkai Dobó István vajda (Újvár. 
30. Mártii, 1554); Joannes Dobay, Arcis novae provisor (1554); Fran- 
ciscus de Meggies archidiaconus Dobocensis, canonicus et vicarius 
ecclesiae Albensis (1545) ; Testamentum domini Petri Heiner plebani 
Budacensis (1545, aecunda die mensis Junii ; a 45' 1.) Joannes Dei 
gratia rex Ungaria (1559.) vagyis II. János választott király. 

Következik a 47. lapon : Modus curialis omnes fere usitatas conti- 
nens epistolas secundum m odúm et cursum generalem cuiusque regni. 
Pl. Forma petitionis libertatém, Forma super divisiones fratrum, Ex- 
clu matio census vei monetae, Quaeremonialis. Recognitio procurators. 
Forma testamenti (1501.) Formula genealógiáé, Transmissionales, 
Invitandi ad nuptias, Supplicatio pro adimpetranda schola (aláírva: 



Dr. Veress Endrétől 227 

Georgiu8 Lucius studiosissimus) Invitatio ad prandium, (Nagysenk, 
1585.) stb. Két németnyelvű: Forma recipienti testes et eorum fassio- 
nes alio transmittendi, .Ein Possbart prieff. 

A 65-ik laptól: Vocabula secundum communem et vulgarem 
Hungáriáé regni cursum in vernaculam linguam traducta. PL Contra 
formám juris = Wider dise Ordnung des Rechts ; praescribere = Eynen 
ausweissen : Eyn land verbinden ; Exactor = Schatznemmer ; juridi- 
cus — zolgabyru, szolgabíróispán, stb. 

Sequuntur superscriptiones ad cuiuscunque status homines. Et 
primo ad Caesarem Turcarum; Ad episcopum: B mo domino fratri 
ordinis Haeremitarum episcopo almae ecclesiae Waradiensi ac provisori 
curiae Budensi ; Ad praedicatores : Yenerabili in Christo patri 
Andreae de T. verbi divini seminatori ecclesiae Cibiniensi ; Ad 
simplices nobiles: Nobili viro M. T. officiali domini Andreae Bebek. 
Ad rusticos: Honestae dominae Katha de I. consorti E N. de L. 
Ad adolescentes: uptime spei puero A. N. Albae Juliae studiis 
humanioribus incumbenti, stb. 

A könyv (ez ismertetett tartalmából Ítélve) János király és fia : 
IL János vál. király kanczelláriájának tulajdona lehetett, mint olyan, 
melyet az erdélyiekkel való levelezésben úgyszólván naponta használtak. 
Később valami török szolgálatban álló scribáé lett, a ki az egyik 
lap aljára dátumot is jegyzett így: Datum ßudae, Anno 1678. 

A vízfoltos, sok helyén rothadt kézirat egyébként hiányos, mert 
első lapjára írt oklevele csonkán kezdődik ; a 40-ik utáni lap ki 
van szakítva; utolsó lapjának mondata pedig csonkán végződik. 

Vol. A. M. C. I. 5. 
Raccolta di mappc geografiche. 

Tartalmazza azokat a metszett térképeket, melyeket Marsigli 
magyarországi és külföldi utazásai közben gyűjtött. 

Legszebb és legbecsesebb köztük talán mindjárt az első: 

Mappa della Transilvania, e Prouintie contigue, nella quale 
si vedano li Confini delF Ongaria, e li campamenti fatti dall' Annate 
Cesaree in queste ultime guerre. Dedicata all' Augusta Regia Maestà 
di Gioseppe Primo, He de Romani, e d' Ongaria da (iio. Morando 
Visconti supremo Ingegniere per S. M. Ces: in Transilvania. 

In Hermanstadt An: lttiK). (iio: M do Vs u inven: Stephanus 
Welzer de Corona fecit. 

E czím díszes csataképpel és amorettekkel bővített allegorikus 
keretbe van foglalva : alatta e sorok : S' avertisce. che la présente 
Mappa non è construta sopra li quatro venti. come ù 1* uso de 
Geografí, essendo stato la sola intentione di metter avanti gli occhii 

16» 



228 A bolognai Marsigli-iratok magyar vonatkozásai 

le Frontiere dell' Ongaria, Transilvania e Sirmio azi<» meglio si distingue 
quello che è posseduto dal Gran Sultano verso li sudetti confiui. 
Quello che si vede imperfetto, fa conoscere che non vi son stato 
per dame la dovuta chiarezza. 

A szerző ez igazoló jegyzetére nagy szükség volt, mert a 
178X101 cm. terjedelmű hatalmas térképen sok a hiba; annál 
becsesebbek azonban a két szélén elhelyezett alábbi erdélyi és más 
városi térrajzok, vár- és táj-képek. 

Baloldalt: Veduta d' Oriente di Schesburg. (15 X 28 cm.) 
Veduta di mezzogiorno di Déva. (7 X 14.) Veduta da Ponente di 
Girginy. (7 X 14.) Pianta di Kronstadt. (17 X 25.) Pianta di 
Udvarhell. (11 X 12.) Pianta di Fogaras. (11 X 12.) Pianta di 
Clausemburg. (21X28.) Hermanstadt città capitale della Transilvania. 
(23X28.) Veduta da Ponente della città di Hermanstadt. (8X28.) 

Jobboldalt: Disegno di Nissa corne fu fortificato Y anno 1690. 
(13 X 28.) Pianta di Belgrado con sue fortificationi fattevi Y anno 
1695 e 1696. (28 X 35.) Pianta di Samosuyvar. (11X33.) Veduta 
da mezzogiorno di Samosuyvar. (11 X 15.) Petervaradino nel stato che 
fu F anno 1697. (25 — 28 cm.). 

Déva és Szamosujvár látképét kiadtam róla »Izabella királyné < 
ez. munkám 217. és 262. lapján; minthogy e két várunknak régibb 
rajza nem maradt ránk. 

E ritka térkép egy példánya megvan — miként utóbb meg- 
tudtam — a nagyszebeni Bruckenthal-múzeum könyvtárában is, mely 
állami könyvtáraknak készséggel kikölcsönzi. 

A 13. térkép: Nova et accurata totius superioris, inferioris- 
que maxime partis regni Hungáriáé deseriptio. Anno M. DC. 
LXXXII. Corveo fecit. (50 X 72 cm. rézmetszet.) 

A 22. térkép: Novissima et aceuratissima totius regni 
Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Bosniae, Serviae. 
Transylvaniae, cum adiacentibus regnis et provineiis tabula. Autore 
Jacobo Sandrart Chalcographo Norico. (41 X 53 cm. rézmetszet.) 

A 23. térkép: Le Royaume de Hongrie, et les Estats qui 
en ont esté sujets, et qui font présentement la Partie Septentrio- 
nale de la Turquie en Europe. Tiré des Mémoires les plus nouveaux 
par le S r Sanson Geogr. ord re du Roy. Dédié a Monseigneur le 
Dauphin, Par son très humble, très obéissant et Fidel Serviteur 
Hubert Jaillot. Paris, 1673. (48 X 85. cm. rézmetszet.) 



Dr. Veress Endrétől 229 

Vol. B. I. 21. 

Vita [del Conte Luigi Ferdinando Marsili.] 

Marsigli önéletírása. Buda 1684 — 86-iki ostromáról húsz lapon 
szól. E kötethez mellékelve: 

Trincieramenti dell' armata Imperiale campata sotto Peter- 
varadino e comandata dal Marescial Conte Caprara forte ail' arrivo 
del nemieo di 25 milla huomini in circa, con le trincieri e 
attacchi dell' armata Ottomana consistente in 60 milla combat- 
tenti per terra e 100 tra ciaiche, e galère armate per acqua 
sotto il comando del gran Visire Aly Bassa, che cominciô li 
suoi approcci li 10 Settembre, e parti con perdita di 10 milla li 
2 Ottobre del 1694. 

36 X 57 cnL terjedelmű szép rézmetszetû csatakép, illetve 
hadi térkép ; Lad. Matthiolus incidebat. 

Életrajza II. kötetéhez van mellékelve egy 30 — 42 cm. nagy- 
ságú szépen kidolgozott festett tollrajz azt a jelenetet ábrázolván, 
midőn Marsiglit (Breisachban, 1704 februárius 18-án) nyilvánosan 
megfoszták rangjától. Ezt a képet a gróf alábbi sajátkezű hátiratával 
csatolta önéletrajzához: Questa figura della mia esecutione voglio che 
si ponga a suo loco della mia Vita per un esemplo. che puû arrivare 
ad un innocente, che avveva tanto servito. e meritato. 



íme Marsigli gazdag irodalmi hagyatéka magyar vonatko- 
zásainak teljes jegyzéke. 1 

A mióta 1682 őszén, a készülő nagy felszabadító háború 
küszöbén mint 2't éves ifjú hazánkba jött a török ellen harczolni.* 
húsz évnél többet töltött országunkban, kutatva é.s dolgozva min- 
denütt, a hová küldték, vagy a merre a hadjárat érdeke szólítá! 
Nevelésének irányánál és érdeklődé-én^k tág körénél fogva, az 

1 Figyelmen kívül hagyván azonban ké-zí lésénél azokat az iratokat. 
melyek tudásunkat nem viszik előbbre, s nem részletezvén azokat, melyek 
csoportosan egy-egy tárgyra vagy községre vonatkozván, a kutat''/ í; gyei mit 
úgy sem kerülhetik el. 

* Fantuzzi 1770-íki ::; inkája nyomán 'r.vJyböi Marsig j rézmetszet 
arczképét közöljük . BeUcz'ty Jónás írt ró.a Mar-igü éle'e '-s ;:. ,nká.'- czímen. 
az Akadémia Történelmi Értekezései IX. k. *J. füzetében. 



230 A bolognai Marsigili-iratok magyar vonatkozásai 

universalis-tudós tudásvágyával tanult, észlelt mindent, a mi eléje 
tárult, s az amatőr rajongó buzgóságával gyűjtött állatokat, okleve- 
leket, ásványokat, feliratos köveket és érmeket, kéziratokat és növé- 
nyeket egyaránt, a mit a jó sors elibe vetett, vagy a mit aranyaival 
megszerezhetett. Páratlan gyűjteményével a bolognai egyetemet 
egyszerre irigyelt gazdaggá tette, kora tudományos kutatásai szín- 
vonalán álló munkáival pedig írói nevét örökíté meg. A Dunáról írt 
hatkötetes munkájánál mai napig sincs nagyobb és díszesebb a világ- 
irodalomban e folyóról, hátramaradt kéziratai pedig kiapadhatat- 
lan forrásai az egész tudománynak, de kivált hazánkénak. Hiszen 
itt bemutatott jegyzéke szerint is, abban a természettudós, a tör- 
ténetíró, a csillagász és földrajzíró, a régész és bányász, a nyelvész 
és ethnografus, a festő vagy akár a nemzetgazda egyaránt meg- 
találja a maga anyagát és tanulmánytárgyát. 

Marsigli gyűjtőszenvedélye sok becses könyvet, iratot és 
egyéb emléket mentett meg az elkallódástól, s így, könnyen (min- 
den különösebb ajánlás vagy engedély nélkül) hozzáférhető gyűj- 
teménye megbecsülhetetlen kincsesháza hazánk ismeretének. 

A részletezést kerülve, mindössze az alábbi érdekességekre 
hívjuk föl az olvasó figyelmét, minthogy alaposabb átnézésre 
szakembereink úgyis megtalálják benne tárgyuk új anyagát. 

Mátyás király budai könyvtárából való a 672. sz. kézirati 
kötet, Szent Ferencz regulái XV. századi másolatát s egy még előbbi 
szentírás-töredéket tartalmazván; aztán a Mátyás király halála 
utáni időből fönnmaradt 634. és 1079. sz. két kötet, az első Mohács- 
előtti oklevelekkel, az utóbbi egy XVI-ik századi formulás-könyvet 
tartván fenn számunkra. Becses az a jegyzék is (a 85. k. F. füze- 
tében), mely szerint Budavár visszafoglalásakor Mátyás király 
könyvtárában még 114 kéziratot talált Marsigli. Saját iratai és 
fölvételei közül igen fontosak azok, melyeket Marsigli a karlóczai 
béke előkészítése alkalmával, a határrendező bizottság tagjaként 
készített, s melyek nélkül Délmagyarország helyrajzának XVII. 
századi állapotát teljességében meg sem ismernők. A békekötés 
értelmében lerombolt vagy védtelenné tett várak és erődök színes 
rajzát menti meg a 21. kötet, minek különösen a monografia-írók 
és képes történeti müvek szerkesztői vehetik nagy hasznát, 65 
hiteles rajzot nyújtván oly helységekről, melyek legtöbbjéről még 
rézmetszet sem maradt fenn. De festett eredeti rajzot talál (a 13. 



Dr. Veress Endrétől 231 

és 15. kötetben) a hadtörténeti és néprajzi író is, miként gombák, 
növények, madarak és halak rajzát a természettudós, egyéb köte- 
tekben. 

Marsigli Lajos Ferdinánd, a sokoldalú tudós olasz tábornok 
egyike azoknak a külföldieknek, a kik hazánkkal előítélet nélkül 
foglalkoztak, s munkáikkal a magyar tudományt szolgálták. Ám ha 
nevét eddig is becsültük rólunk írt könyveiért, ezentúl még nagyobb 
tiszteletre érdemes azért az irodalmi hagyatékáért, mely immár — 
jelen katalógusa alapján — általános közkincscsé válhat, hirdet- 
vén az ő nagy tudását, szorgalmát és ügyszeretetét, azon a földön, 
melven neki működnie adatott! 



ZRÍNYI KATALIN GRÓFNŐ SORSVETÖ-KÖNYVE. 
Iváncan Lajostól. 
(Négy szövegképpel.) 

Alsólukaveczi Mixich Miklós sz.-helenai (Horvátország) föld- 
birtokos tulajdonában van egy kéziratos sorsvető-könyv, mely 
1670-ben Zrínyi Katalin grófnőé volt. Ez a könyv, mely horvát 
nyelven a legrégibb ilynemű munka, fordítása annak az 1594-ben 
Klez János bártfai nyomdájában megjelent fortunának, melyet 
néhai Mailáth Béla ismertetett a Magyar Könyvszemle 1887. 
évfolyamának 1 — 46. lapjain. 

A 41 cm. magas és 29 cm. széles, folióalakú horvát kéz- 
irat sötétzöld keménypapírba van kötve ; a kötés négy szalagja 
közül három elkallódott. Az egész könyv negyvenhét merített 
papírlapra terjed, melynek vízjegye három egymás fölé helyezett 
újhold jegyéből áll; ezek közül a legfelső 4*5, a közbülső 3*5, a 
legalsó pedig 2*5 cm. átmérővel bír. A kötéstábla belső felületén 
Katalin grófnő kezeírásával ez a följegyzés áll : *1670 na 2. Apryla 
u Chàkauchu.* E följegyzés mellé egy kinyújtott jobb kéz van 
rajzolva : ezután következik két szem s egy W betű, alattuk egy 
S betű, két szív s ismét három S betű látható. A lap alsó részén 
két virágos ág látható, az egyik meghatározhatatlan, a második 
rózsagallyat ábrázol. Még lentebb áll a tulajdonosnő sajátkezű 
aláírása : Groff Marques Frangipan Catarina ZrinsJca Grafficha* 
s. k. Ez aláírás összehasonlíttatván a zágrábi orsz. levéltárban 
található aláírásokkal, hitelessége minden kétségen felül áll (lásd 
első ábrát). 

A könyv első két levele üres. 

A harmadik levélen van a szerencsekerék színezett képe. 
A nyolczküllős kerék faállványon áll s nem istenek felhőkből 
kinyúló karja igazgatja, miként a magyar eredetiben, hanem egy 



Ivanéan Lajostól 



233 



XVII. századi vörös ruhába öltöztetett férfiú, sarkantyús csizmával 
a lábán s tőrrel övében. A kerék tetején ifjúarczú, koronás király 
ül, palásttal testén, jobbjában a kormánypálczával, baljában a 




V^>- 







-, % 



\ 






K 



: ' ê 




x 






**> 






HHHi 



1. ábra. Zrínyi Katalin rajza és kézírása a sors veto könyv fö<k*léwk bHso lapján. 

birodalmi almával. Jobboldalt egy férfialak lendül föl a kerékre, 
mig baloldalt egy feketeruhás lovag s még egy férfi hanyatt- 
homlok esik le a kerékről. A lovag teljesen azonos a magyar 



234 Zrínyi Katalin grófnő sorsvető-könyve 

eredetin látható képével. A kerék alatt egy férfi és egy nő fekszik, 
összekulcsolt kezekkel. Balra, a szerencsekerék előtt vörös dísz- 
ruhába öltözött főúr áll, a ki gazdagon öltözött, fúrtöshajú 
szomszédnőjén pihenteti szemét, mig ez utóbbi a kereket szem- 
léli. A főúr s a mellette álló hölgy, ruhájuk, arczuk kifejezése és 
hajviseletük után ítélve, talán Zrínyi Pétert és Katalint ábrázolják. 

A könyv következő lapján Fortuna profilos képét látjuk, 
a kit fél lábával a világot jelképező szárnyas golyón állva ábrázolt 
a művész. A golyó csinos kagylóban van elhelyezve, mely mint 
Fortuna asszony hajója vitorlázik a tengeren. Fortuna szemei 
piros kendővel vannak bekötve ; kibontott haja a vállára omlik, 
nyakán kis keresztecske csüng s jobbjában zászlót tart, mely 
vitorlául is szolgál neki, amennyiben csücskét balkezével fogja. 
Az alak lábai és keble mezítelenek ; felsőruhája s a zászló piros- 
színű. Az istennő mögött kis Amor lebeg a levegőben s nyilat 
röpít Fortuna felé. E kép a magyar eredetitől abban különbözik, 
hogy az utóbbin Fortuna nem kagylóban vitorlázik, hanem szár- 
nyas golyón a levegőben repül, arcza nem profilban, hanem e* 
face látható s Amor nem lebeg mögötte. 

A horvát könyvben egyik képhez sincs felirat 

Ez után 21 ábra következik, melyek mindegyike konczen* 
trikus körökből áll. Az ábrák középpontjául szolgáló 6 em. 
átmérőjű medaillonokban madarak vannak festve, fát, mezőt, 
folyót stbit ábrázoló, megfelelő hátterekkel ; a körök fölé pedig 
különböző kérdések vannak felírva. Az ábrázolt madarak 
rendje a következő : 1. kacsa ; 2. galamb ; 3. sas ; 4. kakas : 5. 
gély ; 6. rigó ; 7. meghatározhatatlan ; 8. szarka ; 9. holló ; 10. búbos- 
banka ; 11. tyúk ; 12. sólyom; 13. császárfajd ; 14. harkály ;.16. és 
16. meghatározhatatlan ; 17. pelikán ; 18. gólya ; 19. strucz ; 20. páva; 
21. bagoly. 

A két szélső körpánttal befoglalt gyűrű huszonegy részre 
oszlik, melyek felváltva kék és vörös festékkel vannak kiszínezve ; 
mindegyik mezőcskében két-két játékkoczka foglal helyet külön- 
böző kombinácziókban. A médaillon és külső karima közé eső 
fehér gyűrű ugyancsak 21 részre oszlik, melyekbe az emlősök 
köreire vonatkozó utalások vannak beírva, az illető állat és város 
nevének feltüntetésével. Ilyen pl. a következő utalás : »Eredj 
Varasdra a medvéhez.« Ha most a medve képével díszített lapot 



Ivancan Lajostól 



235 



felütjük s kikeressjük Várasd nevét viselő részét, úgy a városnév 
alatt megtaláljuk a Sybilla ama fejezetének és versének idézetét, 




ML 



2. almi. A szen'iicst'krrík. 



mely a kérdésre adandó feleletet tartalmazza. A szereplő városok, 
várak és falvak nevei kizárólag horvát területre szorítkoznak. 



236 Zrínyi Katalin grófnő sorsvető-könyve 

A konczentrikus körök négyzetes keretbe foglalvák, melynek 
szögletei ornamentumokkal vannak ellátva. A körök átmérője 
21 cm., a kerettel együtt 23 cm. 

E képek után jő a második képcsoport, mely ugyancsak 
21 hasonló nagyságú s beosztású ábrát tartalmaz ; azzal a különb- 
séggel, hogy a középponti medaillonokban nem madarak, hanem 
a következő emlősök képei szerepelnek : 1. szamár ; 2 hiúz ; 
3. szarvas ; 4. róka ; 5. farkas ; 6. bika ; 7. vidra ; 8. medve ; 
9. teve ; 10. griff ; 11. oroszlán ; 12. kutya ; 13. macska ; 14. kecske- 
bak; 15. nyúl; 16. sárkány; 17. mókus; 18. őz; 19. disznó; 20. birka; 
21. kecske. A körök külső részén fekvő mezőkben, a mint már 
említettük, horvát városok, várak és falvak nevei, valamint a? 
sibillára s a verssor számára vonatkozó adatok vannak felsorolta. 

A könyv maga tizenkét fejezetre oszlik, melyek mindegjü» 
37 verssorból áll. A fejezetek élén hosszúkás, nyolczszögletű fektitgf 
keretben egy-egy Sybilla képe látható ; e képecskék martit* 
7X11 cm. Mig, a magyar eredetiben a jósnők korabéli (Xti£ 
századi) viseletben vannak feltüntetve, addig a horvát kéziratban 
fantasztikus keleti öltözékekkel találkozunk, melyeket kibontott 
hajviselet és strucztollas fejdísz egészítenek ki. Mindegyik Sybüfc 
egy-egy jelvényt tart a kezében : babérágat, bárányt, nyilakat 
keresztes zászlót, fáklyát, csillagot stb. 

A könyv szövege igen szép és olvasható, de a másoló és 
festő kilétéről nem nyújt felvilágosítást. 

Az a nap, a melyen — mint fentebb láttuk — KataKa 
grófnő nevét a könyv táblájára jegyezte, vagyis 1670 április 
2-ika, a Zrínyi család történetének legszomorúbb eseményeivel 
esik össze. Márczius 29-én fosztatott meg Zrínyi Péter gróf béni 
méltóságától s április 13-án indult útnak Bécs felé, Frangepá* 
Kristóf sógorával, a salvus condactus biztosítéka mellett A hogy 
Zrínyi Péter elutazott Csáktornyából, a várat megszállta a katona- 
ság, a grófnő szigorú felügyelet alá került, Zrínyi minden javét 
elkobozták s azon ingóságok, melyeket az osztrák parancsnokok 
nem tulajdonítottak el, nemsokára zár alá helyeztettek. Az ingák 
jegyzékbe foglalására s zár alá helyezésére Wildenstein János 
Ferencz báró neveztetett ki királyi biztossá. 1 Kétséget nem szen- 

V. Ö. Dr. Racki : Acta conjurationum Báni Petri Nr. 340., 359., «149., 475 



Ivancan Lajostól 



237 



ved, hogy a királyi biztos főként a családi iratokat kisérte figye- 
lemmel s éberségét a sorsvető-könyvecske sem kerülte ki, melyet 
a többi irattal együtt elkobzott. Miután azonban később meg- 
győződött arról, hogy a Fortuna-könyvecske, mint szórakoztató 




3. ábra. Körrajz a sólyommal. 



"238 Zrínyi Katalin grófnő sorsvető-könyve 

irat, a politikai vizsgálat számára semmi értékkel sem bír, emlé- 
kül megtartá magának. Ezen Wüdenstein báró unokája, Wüden- 
stein Mária Julianna grófnő 1 volt Athems Ferencz Dismas gróf 
második felesége s a sorsvető-könyvecske ez úton került az 
Athems grófi család birtokába. A könyv a Mürz-völgyben fekvő 
Oberkindbergben az Inzaghi grófok egykori birtokán került nap- 
fényre, mely 1824 óta az Athems grófok tulajdona. 

Hogy a sorsvető-könyvet ez a grófi család egész napjainkig 
kegyelettel megőrizte, annak oka abban rejlik, hogy Zrínyi 
Petemé, szül. Frangepán Katalin rokonságban volt az Athems- 
családdal. E rokonságot már az a tény is bizonyítja, hogy Athems 
Ignácz Mária gróf, 1694-ben megvette Athems Julia, szül. Fran- 
gepán, örököseitől a krainai Rann birtok és kastély rájuk eső 
részét 2 Mixich úr birtokába a könyv felesége Athems Aloyzia 
grófnő útján került. 

A kéziratban nincs oly adat, melyből a könyv fordítójának 
személye meg volna állapitható ; de önmagától fölvetődik az a 
kérdés, ha vájjon nem Zrínyi Péter maga volt-e a fordító, annyival 
is inkább, mert egészen bizonyos, hogy Zrínyi Miklós gróf hős- 
költeményét, a Zrínyiászt, vagyis az Adriai tengernek Syrénáját 
ő fordította le horvátra s adta ki 1660-ban Velenczében. 

Dr. Jag-ic tanár a Zrínyiász horvát kiadását nyelvtani s 
helyesírási szempontból tüzetes tanulmány tárgyává tette, 3 fel- 
tüntetvén Zrínyi Péter nyelvének minden sajátosságát s kimu- 
tatva, hogy Péter nyelvezete mindhárom horvát nyelvjárás keve- 
réke, melyben a sto-, kaj- fo-nyelvjárás alakjai egyaránt elő- 
fordulnak. Megjegyzendő azonban, hogy a velenczei kiadás szövege 
nem egyezik teljesen a bécsi udvari könyvtárban 10,122. sz. a. 
őrzött eredeti kézirattöredékkel, mely a fordítást Péter gróf keze- 
írásában a VIII. ének 80-adik verséig tartalmazza. Nevezetesen 
több raguzai nyelvtani forma s a verssorok középrímei, melyek a 
nyomtatott szövegben feltalálhatók, nincsenek meg az eredeti kézirat- 
ban s valószínű, hogy a müvet nem maga a fordító, hanem a ragu- 
zai irodalmi iskolának egyik követője dolgozta át s rendezte sajtó alá. 

1 A Wildenstein család 1678-ban emeltetett grófi rangra. 
J V. ö. Forschungen zur Verfassung und Verwaltungsgeschichte der 
Steiermark. Grácz, 1897. II. köt., I. íüz. 17. 1. 
• Knjizevnih 1866. évf. 



I vaiican Lajostól 



239 



A sorsvető-könyv szövegének nyelvtani alakjai, helyesírása és 
készlete teljesen megegyezik Zrínyi Péter most említett bécsi 



Sû&UUt'MmiKJï 





fSftkfí ilíAíi rtén. mirer Vtrotuttii 







4. ábra. A harmadik Sybilla képe. 

iratáéval s részletes összevetésük útján minden valószínűséggel 
^állapítható, hogy a magyar Fortunát is Zrínyi Péter dolgozta át 
vátra. A nyelvi bizonyítékok legfontosabbjai azok a horvát 



240 Zrínyi Katalin grófnő sorsvető-könyve Ivancan Lajostól 

nyelv szellemével s szabályaival ellenkező botlások, melyek mind- 
két munkában azonosak, továbbá oly szavak és szóalakok haszná- 
lata, melyek se a korabeli szótárakban, se más irodalmi emlékekben 
nem fordulnak elő, hanem csupán Zrínyi Péter műveiben. Zrínyi 
Péter szerzőségét még az is megerősíti, hogy a szóban forgó 
sorsvetö-könyvecske felesége szórakoztatására készült s nyomta- 
tásban meg se jelent. A XVII. század végén kiadtak ugyan egy 
horvát nyelvű fortunát, de ennek egész más a beosztása s pár- 
versei valószínűleg németből fordíttattak. 



KÖLCSEY ni. FELIRATA AZ IFJAK ÜGYÉBEN. 
Dr. Vértesy Jenötöl. 

A Magyar Nemzeti Múzeum kézirattára a többi közt Kölcsey 
Ferencz egy érdekes levelét őrzi Kossuth Lajoshoz 1887. április 
2ő-ről keltezve. A levélben Kossuthot Szatmár vármegye legutóbbi 
közgyűléséről értesíti s mellékeli a gyűlés eredményeképen a 
királyhoz intézett föliratot az elfogott ifjak ügyében. A levelet 
közölte Naményi Lajos az > Irodalomtörténeti Közlemények« 
1902-ik évfolyamában. A felirat jelen alkalommal lát napvilágot. 

Története ismeretes. 183-i-ben a kormány szakított addigi 
tartózkodó politikájával s erőszakos eszközökkel akarta elnémítani 
az ellenzék vezetőit. A kiket vérmérsékletük vagy helyzetük 
merészebb szóra vagy lépésre ragadott, már ki voltak szemelve. 
Így fogták el a nagy Wesselényi Miklóst, az országgyűlési ifjakat 
élükön a tüzes Lovassy Lászlóval s harmadszorra magát Kossuth 
Lajost. 

Ismeretes a közfelháborodás, a mit e merényletek keltettek 
s a megyék bátor magaviselete. A zöld asztalnál egyre-másra 
készültek a feliratok a felséghez. Nem kegyelmet kértek, hanem 
igazságot. 

Ismeretes az is, hogy Kölcsey micsoda buzgó működést 
fejtett ki élte utolsó éveiben. Jelleme oly gyökeres rázkódásokon 
ment keresztül, hogy rá sem lehetett ismerni a régi Kolcseyre, 
a ki melancholikus, mélázó, bölcsész-poéta, higgadt műbíráló és 
érzelmes beszédek írója volt. A politikai élet kemény férfiúvá 
edzette a szó legszebb értelmében. Ott küzdött az első sorban, 
Szatmár vármegye ékesszavú és ékestollú főjegyzője. A vármegye 
levéltára egész sort őriz az ő felirataiból, egész gyöngyfüzért. 1 

1 összes művei legutolsó kiadásában csak részben közölve. 

Magyar Könyvszemle, 1906. III. filzet. 17 



242 Kölcsey III. felirata az ifjak ügyében 

E súlyos időben Kölcsey szoros barátságot tartott Kossuthtal 
A jog és igazság védőjéül szerepelt mindenütt Kölcsey; Kossuth 
tisztelettel nézett reá, mint ifjú ember idősebb barátjára, a ki 
teljes méltósággal fedezheti szónoklatai paizsával az üldözötteket. 
Őt nem ragadtathatták annyira sem, mint a heves Wesselényii 

Első két felirata (1836. szept. 5. és 1836. decz. 12.) ismerete- 
sebb és szebb. Kossuthnak is nagyon tetszettek, de többet szeretett 
volna beléjük Kölcsey szíve melegéből (Naplója, 1837. febr. 25.). 
Kölcseyt általában érzelmi politikusnak tartják, de ez nem egészen 
alapos nézet 1 Kölcsey rendesen tökéletes szabatossággal fogalmazta 
politikai beszédeit s az érzelem tüzéből soh'sem adott többet a 
kelleténél. Érvei világítanak a szó igaz értelmében. 

A III. felirat mindazonáltal méltó párja a másik kettőnek. 
A törvény szilárd és megdönthetelen alapján áll, a mit többször 
hangsúlyoz. Csak mellékesen hivatkozik érzelmi okokra: a ter- 
mészet örök törvényeire s arra a keserűségre, a mi a sérelmek 
sérelemre gyűlése miatt halmozódik fel a hazafiak keblében. 
Önérzetes és bátor szó a királylyal szemben s újra az a csodás 
tiszta világosság a törvény értelmezésében, a mit később még 
classicusabban fejtett ki Kölcsey a Wesselényi védelmében. 

A nyugodt, úri hang s a folytonos törvényre hivatkozás adja 
meg e beszédnek is magyar jellemét, másfelől meg új bizonyságul 
sorakozik ahhoz, hogy Kölcsey ezen izgalmas és szép kor leg- 
igazibb parlamenti szónoka. Nem versenyzik írói képessége a 
Kossuth színes és heves, szinte lázas előadásával, de Kossuth a 
népgyűlések, a nagy nyilvánosság igazi szónoka, még kevésbbé 
éri el a Széchényi sokoldalú talentumát, a ki a lelkesedés, gúny, 
szenvedély fegyvertárát teljesen bírta; de sokkalta nyugodtabb, 
méltóságosabb amazoknál, nem lobogtat csóvát és nem ver vész- 
harangot, valamint nem önti ki a személyes szenvedély összes 
láváját és salakját, kisebb tehetség, de tisztább, összhangzatosabb. 

A fölirat maga a következő (a levél Kölcsey kezeírása, a 
fölirat nem): 

Felséges 's a t. Midőn múlt évi September 5-d napjáról, "s 
másod ízben ugyan azon év decemberének 12-én tartott közgyű- 
lésünkből, a katonai erővel elfogatott ifjak' ügyében Cs. K. Fel- 

1 A mit Beöthy Ákos és Angyal Dávid is kifejeztek. 



Dr. Vértesy Jenőtől 243 

segédhez igazságos előterjesztésünket felnyitottuk; 's törvényes 
Fejedelmünket az ország törvényes alkotmányán elkövetett sérelem' 
megorvoslására tisztelő bizodalommal megkértük: semmit sem 
várhattunk természetesebben, mint azt, hogy Cs. K. Felséged a' 
Nemzetnek tett legszentebb eskünél fogva, királyi legszebb jogait 
hasznunkra forditandja; 's a' bennünket felriasztott sérelem' meg- 
szüntetésével aggodalmainkat eloszlatni kész leend. 

Illy helyzetben elkedvetlenítő váratlansággal hatott reánk 
azon nem reménylett válasz, melly Cs. K. Fölséged' M. Ud. Cancel- 
láriájától, múlt évi December 15-ről hozzánk intéztetett; 's melly, 
a' helyett, hogy a törvények' megsértése miatt felemelt panaszinkat 
elenyés?tesse, minket magunkat illet azon gyűlöletes váddal, mintha 
törvényeink, 's törvényes szokásaink ellen cselekedtünk volna; 's 
azon tettünket, mi által alkotmányi jussaink' oltalmára koronás 
királyunkat felhívtuk, helyben nem hagyhatónak nyilatkoztatja. 

Fennemlített, 's múlt évi December 12-ről költ felterjeszté- 
sünkben bőven kifejtettük: mi legyen az, a' mi az iljak' elfogat á- 
sának, 's letartóztatásának módjában a' munici palis jusokat, s 
ezeknél fogva egész polgári alkotványunkat gyökerében megsebe- 
sité ? Kifejtettük, hogy a' megyei hatóság' elmellőzése ezen esetben 
az ország alkotványos bélyegét, 's minden polgárok' személyes 
bátorságát veszélyezteti. 

Ezen kifejtésből tisztán általlátható: miképen nekünk nem 
vala szükségünk, hogy Kir. Felséged Udvari Cancelláriája által 
az 1827 : 3. tczkre emlékeztessünk. Kértük, hogy a megyei hatóság 
a' maga alkotmányos erejében tartassék fel; 's teljesen meg 
vagyunk győződve, hogy mind a' királyi, mind a' nemzeti jusok 
egyedül ezen megyei hatóság' jusaiba gyökereznek: 's ezek nélkül 
valamint a' Nemzet' jusai elsülyednek: ugy a királyi jusok törvényes 
erőben többé fel nem állhatnak. Honnan következik, hogy mi csak 
azon alap' megoltalmaztatását kértük, mellyen az 1827:3. egyedül 
nyughatik. 

Koronás Fejedelmeink közt háromszáz év óta egyetlenegy 
sem vala, ki a' királyi jusok' csonkulása felől panaszt tehetett 
volna; a nemzeti jusokat pedig a' mi illeti, halomra gyűlt országos 
sérelmeink, országgyűlésről országgyűlésre keserű emlékeztetéssel 
ébrezgetnek bennünket. E' tagadhatatlan körülmények közt lehe- 
tetlen nehéz fájdalmat nem éreznünk, ha mégis olly törvény- 
czikkely tiszteletben tartására intetünk, mellynek minden oldalról 
leendő megtartásáért Istenhez naponként könyörgünk. 

Fájdalommal kenteiének vagyunk azt is felterjeszteni, hogy 
a' fenntisztelt M. Ud. Cancelláriai válaszban, a királyi ügyek 
igazgatójának Cs. K. Felséged által a' törvény rendelései szerint 
munkálkodásra lett utasittatása épen akkor adatik tudtunkra, 
midőn már több Törvényhatóságokkal egyértelműleg Cs. K. Fel- 

17* 



244 Kölcsey ül. felirata az ifiak ügyében dr. Yértesy Jenőtől 

ségeiT thronusa előtt felszóllalni kenteiének valánk azon pörfoly- 
tatási titkos és önkéjes rend és mód ellen, mellyet a kir. ilélö 
Tábla a kérdéses ügyben, törvényről és természeti igazságról for- 
mált hitünkkel és isméretünkkel általánosan ellenkezőleg követett. 

Előhozánk törvényeinknek egész hosszú sorát, mellyek, ha 
a' természet' örök törvényei nem kiáltanának is, egyenesen olly 
szabályokra tanítanak és köteleznek, mellyeket a' fennevezett 
törvényszék meg nem tartott. 'S mind ezekben nem egyes sze- 
mélyek' érdekét, hanem az egész polgári alkotvány' és személyes 
bátorság' fentartását tartottuk szem előtt. 

Minélfogva említett December 12-én költ felterjesztésünkre 
hivatkozva, most is erős meggyőződéssel azt hisszük, és kinyilat- 
koztatjuk: hogy abban kifejtett, *s törvényekkel erősített nézeteink 
szorosan a' polgári alkotvány' természetéből vétettek; 's a' pör- 
folytatás módjára nézve nem csak törvényeinkkel, de a természet 
legszentebb jusaival megegyezők. Kinyilatkoztatjuk, hogy mi ez" 
itt kifejezett hitben kívánunk mind végig maradni; 's valamint 
egyfelől érezzük, hogy koronás fejedelmünknek és hazánknak hívei 
vagyunk: ugy másfelől nem szűnünk meg igazságos kívánattal 
óhajtani, hogy Cs. K. Felséged többször említett December 12-ki 
felterjesztésünkben felpanaszlott sérelmeinket eloszlatni 's egyszer- 
smind olly legfelsőbb parancsokat kiadni kegyelmesen méltóztassék, 
hogy Cs. K. Felséged' M. U. Cancelláriája e' királyjai és törvényei 
iránt hódolattal viseltető megyét törvényvédelemért törvényellenes 
viselettel vádolni megszűnjék. 

A' kik egyébiránt stb. 

Költ N.-Károlban 837. Martius 6-án tartott közgyűlésben. 



ÁLNEVES IRODALOM. 

Stocking er Gyulától. 

Manapság, az ellentmondások korában ne csodálkozzunk 
azon, hogy a míg egyrészt majdnem undorral fordulunk el a 
névtelen, vagy álneves levelektől, hogy válaszolatlan kerülnek 
ugyanilyen kéziratok a papirkosárba, addig másrészt mohó étvágy- 
gyal esünk neki a nagyon gyakran névtelen vagy álneves röpira- 
toknak, brosüráknak, pamfleteknek. Ne nézzük ezúttal a dolog 
erkölcsi és esztétikai oldalát, ne konstatáljuk azt sem, hogy a 
mennyivel biztosabbnak érzi magát gyakran a szerző takarója 
alatt, annyival szabadabban, őszintébben és ennélfogva érdekeseb- 
ben ír (innen az érdeklődés ilyen szellemi termékek iránt), hanem 
konstatáljuk azt, hogy anonimák és pszeudonimák voltak és van- 
nak, talán a mióta irodalom van. Az okai ennek a ténynek 
többfélék. 

Tudjuk Lucianusből (Tim, X.), hogy Anaocagorasl csupán 
hatalmas barátjának, PeriMesnek szónoki tehetsége mentette meg a 
haláltól és börtöntől, mert a görögöknél is volt merev és fana- 
tikus ortodokszia. 1 De nincs mindenkinek Perikiese. Nem kellett-e 
Soíratesnék a méregpoharat kiürítenie? De foe Dánielnek 1703-ban 
egy szatirikus irata miatt 1200 márkát kellett fizetnie, három- 
szor kellett a szégyenkövön állnia és hét esztendeig börtönben 
ülnie. 2 Hóhér keze égette el Voltaire leveleit az angolokról, 
Bousseau Emiljét, sőt Fénélon ártatlan Telemachját is, melyet a 
franczia udvarról írt szatírának tartottak. Tárgyilagos eljárást, 
mely megelégszik a szellemi termék megtiltásával vagy meg- 
semmisítésével a nélkül, hogy a szerző személyét üldözné, csak 
a legújabb kor hozott magával. Vallásos, politikai, természet- 

1 Lange, Gesch. d. Materialismus, 2. Auíl. Iserlohn. 1873, 1, L 

» Hettner, Gesch. d. engl. Lit. ä. Aufl. Braunschweig, 1872, 298 old. 



246 Álneves irodalom 

tudományi tartalmú munka, mely az épen uralkodó vallásos poli- 
tikai vagy tudományos nézeteknek meg nem felelt vagy épen 
ezekre nézve veszélyesnek látszott, mindenkor okot szolgáltatott 
üldözésekre, nem kevésbé személyes tartalmú iratok. 

De vannak a pszeudonimitásnak más okai is, melyek sok- 
szor egészen ártatlanok. így gyakran az illető szerző hozzájáru- 
lása nélkül az igazi név helyett valamely elő- vagy melléknév 
(cognomen) kerül forgalomba. E tekintetben ismeretes példa Abtd 
Kasem Mansur, a kinek Mahmud szultán, a Ghasmanida az 
annak versei felett való elragadtatás egy pillanatában a paradi- 
csomi Firdusi nevet adta. Manapság ez utóbbi név alatt ismerjük 
a költőt csak. Voltaire tudvalévőleg csak anagramnya igazi nevé- 
nek: Arotiet L. J. (azaz: le jeune. 1 ) Johannes Fischart és Christian 
Orimmdsliausen számos álneve egy sajátságos, tarka szójáték 
iránti előszeretetnek köszöni eredetét. Szójátéknak, a mely újabb 
és újabb nevek kitalálásában leli örömét. Ugyanilyen játék követ- 
keztében vannak a 17. században a »Fruchtbringende Gesell- 
schaft« és a »Gesellschaft der Blumenschäferc tagjainak álnevei 
Jóllehet a 18. században az írók legnagyobb részének nem volt 
már komoly oka igazi nevüket elhallgatni, az álnevek választása 
a romantika következtében ismét divatba jött. 

Álnevet választ magának még Jean Paul. Olykor, különösen 
legújabb időben az írót társadalmi állása készteti, hogy álnevet 
válaszszon magának, pld. Hans Olden, Carmen Sylva, Johannes 
Philalethes, G. Conrad, vagy Chilonius. 

Ha továbbá megfontoljuk, mennyire fontos, hogy az írónak 
első irodalmi jelentkezése alkalmával rokonszenves, jóhangzású 
neve van-e, nem fogunk csodálkozni azon, ha Rumpelmeier János 
jobbnak látja Johannes Nordmann álnév alatt jelenni meg az 
olvasó előtt. A leggyengédebb érzelmek, minőket a Gartenlaube 
regényei ébresztenek a fiatal leányszívekben, azonnal elfojtat- 
nak újra, ha egy E. Bürsteinbinder tollából származnak át a szép 
olvasó lelkébe, míg egy E. Marlitt égisze alatt százezer leányszívet 
dobogtatnak meg. Az újabb orosz szépirodalom sikerei késztethet- 
ték Kürschner Lolát arra, hogy Ossip Schubin, tehát szláv álnév 

1 Mások Voltaire igazi álnevét az író anyjának egy birtokától szár- 
maztatják. V. ö. Nourisson, Voltaire et le Voltairianisme. Paris, é. n. 61 1. 

Szerk. 



Stockinger Gyulától 247 

alatt keressen irodalmi babérokat, melyekre német nevével talán 
nem talált volna rá. Gutzkow Károly saját vallomása szerint azért 
takarócteik Bulwer nevével, Häring György Vilmos Henrik Scottévsil, 
hogy olvasóközönséget találjanak maguknak, melyre mint kezdő 
irók nem számíthattak. 1 De némely hírneves író is többé-kevésbbé 
sikerült álnév után nyúl olykor részben kényes társadalmi állása 
miatt, a melylyel egyéni nézetei nehezen egyeztethetők össze, 
részben mert szerényebb terjedelmű és tartalmú — esetleg tár- 
czaszerü — munkáit, mintegy hors tfoeuvre-t, nem akaija álta- 
lánosan ismert neve alatt közzétenni. Elég az hozzá, összefoglalva 
a mondottakat, a pszeudonimitásnak van oka elég. Az irodalom- 
mal tudományosan foglalkozó emberre nézve azonban rendkívül 
fontos, hogy az írók igazi nevét ismeije. Hogy ez utóbbit gyakran 
nem könnyű kitalálni, mondani sem kell. Nem mindig olyan könnyű 
a pseudonim megoldása, mint tegyük fel abban az esetben, ha 
kalindromról van szó. Pld. Lembert = Tremler, Durangelo = 
Arnold Ruge. Tellheim = Bettelheim. Telman = Zitelmann. 
Lenau = Strelenau. Stamm = Heussenstamm. Karlweis = Weiss 
Károly. Siegmey = Siegbertmeyer. Reinecke = Fuchs. Magnus = 
Gross. Germanus = Deutsch. Sterne Carus = Ernst Krause. 
Talv = Robinson, Teréz Albertina Lujza szül. Jacob. Reimaz 
Freimund = Rückert, János Mihály Frigyes. Horn W. V. von = 
Vertei, Frigyes Vilmos Fülöp. Gustav vom See = Struensee. 
Hansam See = Hansjakob Henrik. Hogy mily nehézségekkel jár 
olykor az igazi nevet kideríteni, kivált mikor csak egy-két cse- 
kélyke vonatkozásra támaszkodhatik az ember — talán felesleges 
közelebbről ismertetni. Elég az hozzá, hogy sokszor beható, sok 
időbe kerülő kutatásra, gyakran szerencsés véletlenre és minde- 
nekelőtt széleskörű olvasottságra van szükség, hogy a kutató 
eredményhez jusson. Ezekből érthető, hogy az álneves irodalom 
ismerete csakúgy mint a névtelen irodalomé, a bibliográfiának 
egy külön nagy ágát képezi. Azért vannak az angol, franczia, 
holland, olasz, dán-norvég, lengyel, portugál, spanyol sőt újabban 
a zsidó irodalomnak is álnévlexikonjai. Van ezenkívül amerikai, 



1 Néha az álnév megválasztásánál szatirikus czélzat is játszhatik 
közre. Ez az eset forog fenn pl. Hauffnäl, midőn Der Mann im Monde ez. 
pasticciójkt H. Clauren neve alatt bocsátotta közre. Szerk. 



248 Álneves irodalom 

jezsuita és középkori álnévlexikon is. Nem lesz érdektelen a 
világirodalom e kuriozitásait lehetőleg kimerítően felsorolni. 

Az angol irodalom a következő ilynemű lexikonokkal ren- 
delkezik : 

A dictionary of the anonymous and pseudonymous lite- 
rature of Great Britain ... By the late Samuel Halkett and 
the late Rev. John Laing, M. A. Edinburgh, 1882—88. 

A concise handbook of ancient and modern literature, 
issued either anonymously, under psendouyms, or initials. Com- 
piled by Frederick Marchmont. London, 1896. 

Initials and pseudonyms. A dictionary of literary disguises. 
By William Gushing. New- York, 1885—1888. 

A franczia irodalom: 

Dictinonnaire d'ouvrages anonymes. Part Ant. Alex. Barbier, 
Troisième édition . . . Paris, 1872—1888. 

Dictionnaire des pseudonymes recueillis par Georges d* 
Heylli. Nouvelle edition. Paris, 1887. 

Nouveau recueil d'ouvrages anonymes et pseudonymes. Par 
m. De Manne. Paris, 1884. 

Les superchéries littéraires dévoilées. Par J. M. Quérard. 
Seconde édition . . . Paris, 1869—1879. 

A holland irodalom: 

Bibliothek van Nederlandsche Anonymen en Pseudonymen 
Door mr. J. J. von Doorninck. I Gravenhage et Utrecht (18751 

Vermomde en naamlooze schrijvers etc. Leiden, 1883 — 8*. 

De la Montagne: Vlaemsche pseudoniemen. (Rousselaere, 
188Í). 

Az olasz irodalom: 

Dizionario di opere anonimé e pseudonime di serittori 
italiani ocome che sia aventi relazione air Italia di Gfaetanol 
MfeteiJ. Milano, 1848—1859. 

Dizionario di opere anonimé e pseudonime in supplement^ 
a quello di (iaetano Melzi Compilato da Giambattista Passano. 
Ancona, 18S7. 

A dán-norvég irodalom: 

Anonymer og Pseudonymer I Den Danske, Norske og Islan- 
dske Litteratur Samt 1 Fremmede Literaturer Porsaavidt Disse 



Stockinger Gyulától 249 

Omhandle Nordiske Forhold Fra De Aeldste Tider Indtil Aaret 
1860. Samlede af E. Collin. Kiobenhavn. 1869. 

Anonymer og Pseudonymer J Den Norske Literatur 1678 — 
1890. Bibliograüske Meddelesser Ved Hialmar Pettersen. Chris- 
tania, 1890. 

A lengyel irodalom; 

Psendonimy i Kryptonimy Pisarzów Polskich zebrata J. Z. 
Warszawa. 1905. 

A portugál irodalom: 

Subsidios para um diccionario de pseudonymos iniciaes e 
obras anonymas de escriptores portuguezes contribuicao para 
o estudo da littérature portugueza. Par Martinho Augusto da 
Fonceca . . . Lisboa, 1896. 

A spanyol irodalom: (l. alább a jezsuitáknál). 

A zsidó irodalom: 

Sablatzky M. Lexicon der Pseudonymen hebr. Schriftsteller. 
Berditschew, 1902. 

Anagramme, Initialen und Pseudonymen neuhebr. Schriftsteller 
und Publizisten seit dem Erscheinen der »Meastim« bis auf unsere 
Tage. Zusammengestellt v. William Zeitlen. (Zeitschrift für hebr. 
Bibliographie. Hg. v. A. Freimann und H. Brody. IX. évf. 3. 
sz. 81—90. IL, 4. sz. 113—119. IL) 

A délamerikai irodalom: 

Karros Arana, Notas para una bibliográfia de obras anóni- 
mas i pseudónimas (1882). 

A középkori irodalom: 

Franklin, Dictionnaire des noms, surnoms et pseudonymes 
latins de l'histoire littéraire du moyen-âge. Paris, 1875. 

A jezsuiták: 

Catalogo razonado de obras anónimas y seudónimas de 
autores de la compania de Jesus pertenecientes à la antigua 
asistencia espanola. Por el P. J. Eug. De Uriartc. Madrid, 1901. 

Sommervogel, Carlos. Dictionnaire des ouvrages anonymes et 
pseudonymes publiés par des religieux de la compagnie de Jésus. 
Paris, 1884. 

Sajátságos, hogy a német irodalom ügye eddig e tekintet- 
ben sokkal mostohábban állt. Három évtizeddel ezelőtt egyáltalá- 



250 Alneves irodalom 

ban nem volt ilyen lexikona, mely a kezdet kezdetén túlment 
volna. Mert olyan munkák mint Joannis Bhodii Dani auctorum 
suppositiorum catalogus. Hamburgi, ^1674) továbbá: 

Frid. Geisler, Disputatio de nominum mutatione et anony- 
mis scríptoribus, Lipsiae, 1669., illetőleg: 

(J. Becker), Larva detracta h. e. Brevis Expositio nominum r 
sub quibus scriptores aliquot Pseudonymi recentiiones imprimis 
latere voluerant. Veriburgi, 1670. 

J. N. J. de scriptis anonymis et pseudonymis in causa religionis 
a progressu coercendis s. vom nöthigen Einhalt der Religions-Schrif- 
ten ohne einiger, oder mit falscher Benennung der Autorum exer- 
citationes theologicae. Edidit Godofredus Ludovici. Lipsiae, 1715. 

Virorum hruditorum onomatomorphosis, das ist Etlicher 
Gelehrter Männer gebrauchte Namens- Veränderung. Frankenhau- 
sen, 1720. stb., de sőt 

Placcins, Theatrum anonymorum et pseudonymorum. Ham- 
burgi, 1708. 

Mylius, Bibliotheca anonymorum et pseudonymorum detecto- 
rum, ultra 4000 scriptores. Hamburgi, 1740. és 

Dahlmann, Schauplatz der Masquirten und Demasquirten 
Gelehrten. Leipzig, 1710., aránylag kevés pszeudonimát oldottak meg. 
A mi különben érthető, mivel akkor még nem léteztek a XV11I. 
és XIX. század bio- és bibliografikus kézikönyvei, melyek egy 
álnévlexikonnak legfontosabb forrásai. 

Bassmann Fr., Kurzgefasstes Lexikon deutscher pseudonymer 
Schriftsteller. Leipzig, 1830., valamint 

Schmidt A. G., Gallerie deutscher pseud. Schriftsteller. Grimma, 
1840. — is csak egy lépéssel haladtak előre. 

Weiler, Index Pseudonymorum. Leipzig, 1856 — 58, 2. Aus- 
gabe Leipzig, 1862—67. valamint Weller, Lexicon Pseudonymo- 
rum, 2. Auflage. Regensburg, 1886, volt az első, kinek érdeme, 
hogy a fenti műveket lexikonjában felhasználta a nélkül azon- 
ban, hogy felsorolná őket, a mi nagy hátránya különben is hiá- 
nyos müvének. Persze a német álneves irodalom csak egy részét 
képezi ez internationális munkának. 

A folyó esztendő végre meghozta a német álnevek hézag- 
pótló szótárát, a mely mélyen belevilágít az irodalom fent vázolt 
titokzatos világába. 



Stockinger Gyulától 25Î 

Még az e folyóiratban kimerítően ismertetett Deutsches 
Anonymen-Lexicon I— III. kötet, Weimar, 1902—1905, befejezte 
előtt ugyanazon szerzők mintegy párját nyújtják a nevezett lexi- 
konnak, egy német álnév-lexikont, azaz az álneveknek, a greci- 
zált és latinizált neveknek szótárát. 

Czíme: Deutsches Pseudonymen-Lexikon. Aus den Quellen 
bearbeitet von Dr. Michael Holzmann, Amanuensis und Dr. Hanns- 
Bdhatta, Scriptor an der k. k. Universitäts-Bibliothek. Wien, Akad. 
Verlag. 1906. 

E munka, melybe húsz évvel ezelőtt fogott a szerzők egyike, 
nemcsak folytatása a Weiler könyve német részének, a miről 
különben már a felületes összehasonlítás is meggyőzi a szak- 
embert. Évszámaival lehetségessé teszi az idő közelebbi meghatá- 
rozását, a források megnevezésével a szerző személyének legpon- 
tosabb identifikálását. 

A szerzők egyenesen a forrásokból merítettek, teljesen új, 
alapvető munkát végeztek, a mit azért hangsúlyozok újra, hogy 
kizárjam a gondolatot is, mintha e munka talán Weiler átdolgozása 
volna. Lelküsmeretesen jegyzik fel a differencziákat és variánso- 
kat az egyes források között. 

Daczára a Weller-Lexikon nagyhangú czímének: Wörter- 
buch aller Zeiten und Völker, a magyar irodalom majdnem tel- 
jesen hiányzik belőle. Specziális magyar álnevek lexikona pedig 
eddig nincsen. 1 Pedig nem volna szabad ilyennek sem hiányoznia 
egyetlenegy modern könyvtárban sem. 

Reméljük, hogy a magyar álneves irodalom szótára nem- 
soká késik, sőt minél előbb szerzőjére akad. 

1 Szerző figyelmét úgy látszik elkerülte Székely Dávid: Magyar írók 
álnevei a múltban és a jelenben ez. füzete, mely azonban oly tökéletlen s 
gyönge kisérlet, hogy az itt felsorolt külföldi repertóriumok mellett valóbaa 
számba se jöhet. Szcrk. 



TARCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGY. NEMZ. MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS 

KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1906. ÉV II. NEGYEDÉBEN. 
I. 

A nyomtatványi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben 
köteles példányokban 2463 db, ajándék útján 450 db, vétel útján 
117 db, áttétel útján 1(3 db, összesen 3046 darab nyomtatványnyal 
gyarapodott. Ezenfelül köteles példány czímén beérkezett: gyász- 
jelentés 1340 db, zárszámadás és üzleti jelentés 2044 db, egyházi 
körlevél 48 db, perirat 13 db, hivatalos irat 105 db, műsor 651 db, 
alapszabály 293 db, szinlap 2136 db, falragasz 1289 db, vegye? 
331 db, összesen 8250 darab aprónyomtatvány. 

Vételre fordíttatott 817*92 korona és 26 frank. 

Ajándékaikkal a következők gyarapították könyvtárunk anya- 
gát: Ásbóth Oszkár, Bacher-Bodrogh Pál, Bányai Elemér (4 db). 
Bergens Museum, Braun Márkus New-York, Csaplovics-könyvtár 
Alsókubin, The John Crerar library Chicago, Csász. Tudományos 
Akadémia Szt- Pétervár, Diószegi Győző, Fabricius Endre (8 db). 
Fejérpataky László (199 db), Fehér Ipoly Pannonhalma, Femi- 
nisták egyesülete, Fitos Vilmos, Francis D. R. St.-Louis (2 db). 
Fuhrmann Pálné, Gajári Ödön mint Az Újság szerkesztője, Graf 
Gusztáv Segesvár, Gillming Ferenczné (5 db), Hist. Verein fúr 
Steiermark Graz, K. k. Handelsministerium Wien (2 db), Kai?. 
Akademie d. Wissenschaften Wien (2 db), Képviselőházi iroda 
(10 db), Kollányi Ferenez, Kolozsvári egyetem orvosi kara, Kunst- 
industriemuseum Kristiania, Lázár Elemér, Liszt Nándor Debreczen. 
Ludvig Ernő Tientsin, M. kir. állami számvevőszék elnöke, M. kir. 
kereskedelemügyi minisztérium (2 db), M. kir. közp. statisztikai 
hivatal (2 db), M. kir. pénzügyminisztérium (2 db), Magyar Mér- 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról. 253- 

nök- és Építész-Egylet, Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága 
(2 db), Magyar Tudományos Akadémia (3 db), Magyarországi 
Kárpátegyesület Igló (2 db), Mahler Ede (2 db), Milleker Bódog 
Versecz, Museum of fine arts Boston, Német János New- York, 
Orosz Endre Apahida, Fintér Jenő Jászberény (2 db), néhai Háth 
Ciyörgy (23 db), Keiszer Béla, Schönherr Gyula, Smitsonian Insti- 
tution Washington (15 db), Sólyom Jenőné, Statist. Zentral-Com- 
mission Wien (3 db), Szalay Imre (114 db), Széchenyi-kör Eperjes, 
Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgy, Szentmártoni Kálmán 
Kolozsvár (2 db), Telkes Simon, Trustees of the late James 
Joung of Kelly Glasgow (2 db), Venetianer Lajos Újpest, Volpi- 
cella Luigi Napoli, Walter 'Gyula Esztergom, Wichmann Irjő, Zer- 
kowicz Emil New- York, gr. Zichy N. János (2 db). 

Nevezetesebb szerzemények: 1. Temesvári és Tinódi: Chro- 
nica. Kolozsvár 1571. — 2. Görcsönyi Ambrus: Szép jeles histó- 
riás ének. Kolozsvár 1581. — 3. Fons vitae. Debreczen 1589. — 
1. Pázmány Péter: Imádságos könyv. Pozsony 1(531. — 5. Veszelin 
Pál: Kegyes és istenes beszélgetések. Debreczen 1(533. — 0. Az 
igaz isteni tiszteletnek tiszta tüköré. Pozsony 1038. — 7. Károlyi 
Gáspár: Szent Biblia. Várad 1000— 61. — 8. Zilahi János: Az 
igaz vallásnak világos tüköré. Kolozsvár 1072. — 9. Temetési 
pompa. Debreczen 1074. — 10. Pariz-Pápai Imre: Keskeny út. 
Lőcse 1089. — 11. Gyöngyösi István: Porábúl megéledett Phoenix. 
Lőcse 1093. — 12. Lelki paradicsom. H. n. 17CK). — 13. Oj és 
ó kalendariom. Kolozsvár 1702. — 11. Enyedi Georgius: Expli- 
cations. Kolozsvár 1598. — 15. Petschius Petrus: Malleus peni- 
culi. Kassa 1012. — 10. Kákóczi Georgius: lnstructio. Albae 
Juliae 1038. — 17. Kéry Joannes: Oratio funebris. Tyrnaviae 
1001. — 18. Weber Johann: Wappen. Lőcse 1(508. — Í9. Miles 
Mathias: Siebenbürgischer Wûrg-Engel. Szeben 1070. — 20. (Lav- 
sanszky Johannes.) Extractus. Tyrnaviae 1(575. — 21. Pereszlényi 
Paulus: Grammatica. Tyrnaviae 1082. — 22. Kövesdi Paulus: 
Elementa linguae Ilungaricae. XVII. sz. — 23. Thasnádi Stepha- 
nus: Polydori virgulta myrtea. Debreczen 1703. (E huszonhárom 
darab régi magyar nyomtatvány néhai Ráth György nagybecsű 
hagyatékából, illetőleg a M. Tud. Akadémia könyvtárából, mint az 
elhunyt nagyérdemű gyűjtő ajándéka vétetett át.) — 2-t. Káldi 
György: Szent Biblia. Bécs 102(5. (Szalay Imre ajándéka.) — 
25. Szikszay Fabricius B.: Noinenclatura. Debreczen 1019. és 
20. Énektöredék 1597. (Megvétetett 90 koronáért.) 

A könyvtár helyiségeiben 7785 egyén 18715 kötet nyom- 
tatványt, kölcsönzés útján 5(58 ^gyén 923 kötetet hasznait. 

À lefolyt évnegyedben 1893 munka osztalyoztatott, a melyek- 
ről 2709 czédula készült. Kötés alá készíttetett 485 munka 590 
kötetben. 



254 Évnegyedes jelentós a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idő alatt 589 csomag érkezett; ugyaninnen 674 levél expediálta- 
tott, a miből 83 reklamálás volt. Az 1897 : XLI. t-czikk intéz- 
kedései ellen peres eljárás megindítása e negyedévben nem kéretett 

II. 

A kézirattár ajándék útján 11 kötet kézirattal, 4 darab 
irodalmi analectával és 40 darab irodalmi levéllel, vásárlás útján 
pedig 10 kötet kézirattal, 3 darab irodalmi analectával és 87 darab 
irodalmi levéllel, vagyis összesen 21 kötet kézirattal, 7 darab 
irodalmi analectával és 127 darab irodalmi levéllel gyarapodott. 

E gyarapodásból különösen kiemelendő két rendkívül érté- 
kes ajándék. Az egyik Gyulai Pálé, melvlyel Vörösmarty Mihály 
1819— 1821-ben, 1823-ban és 1824— 1825-ben irott apróbb ver- 
seinek három füzetbe foglalt eredeti kéziratait, továbbá számos 
epigrammjának első fogalmazványát' juttatta a kézirattár birto- 
kába. A másik ajándék özv. Gillming Ferenczné szül. Fischer 
Hermina úrnőé volt, a mely boldogult Fischer Sándor irodalmi 
hagyatékából származó s többnyire Petőfivel és Madáchcsal fog- 
lalkozó külföldi eredetű irodalmi leveleket tartalmaz. A levélírók 
közt szerepelnek Brandes György, Baumbach Rudolf, Dahn Félix. 
Ebers György, Ebner-Eschenbach Mária, Freytag Gusztáv, Hamer- 
ling Róbert, Heyse Pál, Lilienkron Detlev, Ling Hermann, Rosegger 
Ferencz, gróf Schack Rudolf, Scherer János és mások. Ajándéko- 
zók voltak még Tótlipcsei Fabricius Endre, Medits Nándor, Szalay 
Imre és Fejérpataky László. 

Vásárlásra összesen 461 kor. fordíttatott. A vásárolt anyag- 
ból kiemelendő Marusy András túlnyomó részben kiadatlan latin 
verseinek XVII. századi gyűjteménye, Endlicher István »Grund- 
züge einer Theorie der Pflanzenzeugung« czímü művének eredeti 
kézirata, továbbá Arany János, Csengery Antal, Endlicher István, 
báró Eötvös József, Ipolyi Arnold, báró Jósika Miklós, Kitajbel 
Pál, gróf Majláth János, Nyáry Pál, Vezerle József levelei. 

A negyedévi szerzemények feldolgozásán kivül folytattatott 
a kisebb leveles gyűjtemények rendezése és a törzsanyagba való 
beosztása. 

A negyedév folyamán 51 kutató használt 92 kéziratot és 
234 irodalmi levelet. 

III. 

A hírlap-osztály gyarapodása: köteles példányokból 918 
évfolyam 17.978 szám, ajándék útján 30 évfolyam 1Í.970 szám. 
vásárlás útján 5 szám, összesen 954 évfolyam 29.953 szám. 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról. 255 

Az évnegyed folyamán a könyvtárban 860 olvasó 1669 
kötetet, a házon kívül 23 olvasó 21 kötetet, összesen 873 olvasó 
1690 kötetet használt. 

Czéduláztatott 47 évfolyam; átnézetett 590 hirlap 24.349 sz. 

A köteles példányok, melyek a nyomdai kimutatással (cso- 
magban) érkeztek, a gyarapodási naplóba írattak és a nyilván- 
tartási lapokra vezettettek; ezeken kívül a számonként beérkezett 
hírlapok is összegezve hetenként beírattak, betűrendbe osztályoz- 
tattak és elhelyeztettek. A csomagküldeményben hiányzó hirlap- 
számok azonnal reklamáltattak és ezek is följegyeztettek; de 
időnként a bekötés alá rendezéskor is történt reklamálás. 

IV. 

A levatárt osztály a lefolyt évnegyedben ajándék útján 85 
dbbal, vétel útján 160 dbbal, a nyomtatván yi és kézirattári osztály- 
ból áttétel útján 1460 dbbal, összesen tehát 1705 dbbal gyarapodott. 

Vételre fordíttatott 2124 kor. 65 fillér. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben két új 
levéltárral gyarapodott, és pedig a Budetini Szunyogh család 
levéltárával, melyet gróf Csáky Albin, v. b. t. t. és a báró 
Perényi család levéltárával, melyet báró Perényi Zsigmond leté- 
teményezett. Ezekkel együtt a letéteményezett családi levéltárak 
száma 81-re emelkedett. 

Ajándékaikkal Szalay Imre, múz. igazgató, ifj. Ugrón Gábor, 
a Nap szerkesztősége, Gyarmathy Sándor, Lukács András és Tóth- 
Lipcsei Fabricius Endre gyarapították a levéltár anyagát. 

A törzsanyag gyarapodásából 13 db eredeti oklevél esik a 
középkori iratok, 150 db az igabbkori iratok, 16 db a nemesi 
iratok, 1 db az 1848/9-es iratok, 3 db a czéhiratok, 517 db a 
gyászjelentések és 5 db a fényképmásolatok csoportjára. 

A nemesi iratok csoportja a következő darabokkal gyara- 
podott: 1. 1418. júl. 5. Strassburg. Zsigmond királynak Szilágyi 
Balázs részére adott koholt és hamisított czímereslevelének hite- 
lesített másolata, mellékelve a család történetére vonatkozó fel- 
jegyzés és egy családfa másolata. — 2. 1515. II. Ulászló király 
czímereslevele a Földessy család részére. (Egyszerű másolat, a 
czímerkép fényképével és színezett képével.) — 3. 1547. májas 14. 
Gyulafejérvár. Izabella királyné czímereslevele Somosdi Székely- 
Balázs részére. (Egyszerű másolat a czímereslevél fényképével és 
a czímerkép színezett képével.) — 4. 1600. aug. 1. Kassa. Bocskay 
István czímereslevele Füry, máskép Csorvásy Gergely és Antal 
részére. — 5. 1620. máj. 18. Bécs. II. Ferdinánd czímereslevele 
Szalay Balázs részére. — 6. 1625. decz. 11. Sopron. II. Ferdi- 
nánd czímereslevele Kovaczicz István és Gergely részére. — 



256 Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról 

7. 1617. jún. 3. Pozsony. III. Ferdinánd czímereslevele Dobranich 
Mátyás részére. — 8. 1649. május 21. Pozsony. III. Ferdinánd 
czimereslevele Sipos Pál részére. — 9. 1659. szept. 19. Pozsony. 
I. Lipót czímereslevele Erdélyi Balázs részére. — 10. 1695. ápril 12. 
Bécs. I. Lipót czímereslevele Stubán máskép Kovács János részére, 
a czímerkérő folyamodvány nyal együtt. — 11. 1697. február 1. 
Bécs. I. Lipót czímereslevele Szűcs Péter részére. — 12. 1808. 
decz. 6. Eger. Heves és Külső-Szolnok vm. nemesi bizonyítványa 
Lukács Mihály és Péter részére. — Azonkívül a fényképek közül 
czimereslevelek: 1. 1466. febr. 6. Mátyás királynak Szerdahelyi 
Huszár Péter és Nagy Gergely részére adott czímereslevelének 
fényképe. — 2. 1606. aug. 1. Kassa. Bocskay Istvánnak a Saigi 
család részére adott czímereslevelének és czímerképének fény- 
képe. — 3. 1658. jan. 14. Szatmár. Rákóczi Györgynek Bitori 
Szilágyi András részére adott czímereslevelének fényképe. 

A szerzemények közül kiemelendők József nádornak az 
1804 — 1829, évekből származó 13 db eredeti levele, telve sze- 
mélyes vonatkozású adatokkal, melyek a bécsi Gilhofer és Ransch- 
burg czégtól vétettek. A letéteményezett levéltárak közül pedig 
kiemelendő a báró Perényi család levéltára, mely mintegy 550 db 
középkori oklevelet foglal magában. 

A lefolyt évnegyedben 91 kutató 17.663 db iratot hasz- 
nált. Kikölcsönöztetett 6 térítvényre 140 db irat. 

Az új szerzemények feldolgozásán kívül a beérkezett negyed- 
évi kötoles példányú gyászjelentések kelteztettek. Folytattatott 
a Szarvas-Keiuli Sibrik család, a báró Balassa család és a Berze- 
viczy család kakaslomniczi ága levéltárainak rendezése. Megkez- 
detett továbbá a családi levéltárak középkori anyagának a törzs- 
anyaghoz hasonló czédulázása. E negyedévben a gróf Blogay, 
Lippich, Salamon és báró llhédey családok levéltárának közép- 
kori anyaga czéduláztatott, folyamatban van jelenleg a Kállay 
család levéltárának czédulázása. A Kossuth-iratok rendezése és 
útrevidoálása e negyedben szünetelt, mert Kováts László levél- 
tári segédőr részben az adminisztrácziónál volt elfoglalva, június 
elején történt hivatalos kiküldetése után pedig rendes szabadságát 
kezdte meg. 



A Magyar Tudományos Akadémia könyvtára 1905-ben 257 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA 

1905-BEN. 

A könyvtári munkálatok a lefolyt évben is rendszeresen folytattattak. 
A könyvek köttetése, lajstromozása, a czédula-katalógus készítése az eddigi 
módon történt A könyvvásárlásnál és a könyvtár anyagának kiegészítésénél 
a könyvtárnokság ez évben is figyelemmel volt a tudományos társulatok kiad- 
ványaira és a gyűjteményes munkákra. A diplomatariumok ez évben jelen- 
tékenyen szaporodtak. 

A könyvtár rendezéséről a következő adatok tanúskodnak. A rendezett 
tudományszakok száma 54; ezek 73,048 munkát foglalnak magukban, és pedig: 

Bibliograpbia 1267, Encyklopaedia 155, Philosophia 1677, Mythologia 123, 
Theologia 4869, Paedagogia 2047, Széptudomány 944, Anthropologia 538, 
Jogtudomány 1347, Magyar Jogtudomány 1892, Politika 2836, Magyar Politika 
2359, Magyar országgyűlés 95, Történelem 6315, Magyar Történelem 3280, Életírás 
3268, Földrajz 1113, Magyar Földrajz 574, Térképek 930, Utazás 1365, Statisztika 
813, Schematismus 288, Haditudomány 1047, Régészet 1508, Éremtudomány 241, 
Mathematika és csillagászat 1243, Természettudomány 249, Természettan 1031, 
Vegytan 469, Természetrajz 137, Állattan 739, Növénytan 460, Ásvány- és 
földtan 580, Gazdaságtan 4740, Orvostudomány 2590, Nyelvtudomány 2282, 
Classica-pbilologia 891, Görög irodalom 899, Latin irodalom 958, Új latin 
irodalom 827, Magyar nyelvészet 608, Régi magyar irodalom 662, Magyar 
irodalom 4986, Germán irodalmak 1971, Franczia irodalom 1066, Olasz iro- 
dalom 281, Szláv irodalmak 483, Keleti irodalom 1940, Incunabulum 400, 
Akadémiák és Társulatok kiadványai 634, Magyar Akadémia kiadványai 386, 
Magyar folyóiratok 400, Külföldi folyóiratok 206, Bolyaiana 39. 

1904-ben a rendezett munkák száma 71,604-et tett ki. A lefolyt évben 
mintegy 1450 munkáról készült a szakkatalógus és általános czédula-katalogus 
számára czimmás. 

A szakkatalógus áll 113 kötetből 48 czédulatokból. Az általános és czédula- 
katalogus 169 tokban van elhelyezve. 

A könyvtár gyarapodása a járulék-napló kimutatása szerint a következő : 
Vétel útján 414 mű, 806 kötetben, 213 füzetben. Köteles példányként 329 
nyomda 9146 művet 2111 kötetben, 7689 füzetben 528 zeneművet 22 kötetben, 
613 füzetben, továbbá 131 lapra terjedő 83 térképet küldött be. 225 Aka- 
démiától és tudományos társulattól 873 mű 554 kötetben, 779 füzetben 
érkezett a könyvtárba. 

Ajándékképen Ráth György nagybecsű gyűjteményén kívül (melyről 
lásd Akad. Értesítő 1905, 572. 1.) 199 művel, 90 kötetben, 137 füzetben gyara- 
podott a könyvtár. Az Akadémia saját kiadványaiból 37 művet 64 kötetben. 
31 füzetben kapott. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium 173 
iskolai értesítőt ajándékozott a könyvtárnak. 

A könyvtár olvasótermében a lefolyt évben 8420 olvasó 12393 müvet 
használt, míg házi használatra 128 kölcsönző 743 művet vett ki a köny vtárbó 1. 

Magyar Könyvszemle. 1906. III. füzet. 18 



258 A szegedi Somogyi-könyvtár állapota az 1905. évben 

A kézirattár rendezése, illetőleg a régi, hiányos czímjegyzéknek tel- 
jesebbel és részletesebbel való fölcserélése megkezdődött. A 30 szak közül 
egy szaknak katalógusa részben, nyolczé meg csaknem teljesen elkészült. 
A Könyvészet czímű szaknak 61 kötetéből 134 czédulán 261 kéziratczím, 
M. írod. Régi és újabb írók kéziratai czímű szaknak 282 kötetéből 691 czédulán 
2064 kéziratczím, a Történelem, Földleírás czímű szaknak 43 kötetéből 86 czédu- 
lán, 14-5 kéziratczím, az Egyház és Bölcselet czímű szaknak 156 kötetéből 
230 czédulán, 439 kéziratczím, az Orvostan czímű szaknak 41 kötetéből 57 
czédulán 142 kéziratczím, az Ipar, Kereskedelem és Gazdaság czímű szaknak 
45 kötetéből 56 czédulán 68 kéziratczím, a Hadtudomány czímű szaknak 28 
kötetéből 80 czédulán 91 kéziratczím, a Jogtudomány, Általános rész czímű 
szaknak 189 kötetéből 228 czédulán 624 kéziratczím jegyeztetett ki. A csak 
megkezdett M. írod. Levelezés czímű szaknak 40 kötetéből 2146 czédulán 
288 kéziratczím és 1429 levélírótól 6398 levél van megjelölve. Ezekhez járul 
még 425 utólapon 569 kéziratczím. Összesen tehát 885 kötetről 4033 czédulán 
4691 kézirat- és 6398 levélczím található. A kéziratok czíme mellett külsejök 
leírása és tartalmuk megjelölése (a fontosabb leveleké is) figyelemben részesült. 
Katalógus készült még a Knauz-nab és CJiassin-nék hagyatékából az Akadé- 
miához került kéziratokról, levelekről és gyűjteményekről. 



A SZEGEDI SOMOGYI-KÖNYVTÁR ÁLLAPOTA 
AZ 1905. ÉVBEN. 

A Somogyi-könyvtár 1905. évi gyarapodásáról, használatáról és köz- 
érdekű állapotáról Tömörkény István igazgató a következő jelentésben szá- 
mol be : 

Az 1905. január 1-től 1905. deczember 31-íg terjedő időszakban a könyv- 
tári gyarapodás igen kedvező volt s az előző évekhez képest emelkedett. Bár 
a beszerzések jó része nagyobb és drágább kiadványokra irányult, az elmúlt 
év szaporulata 1092 műre, 2784 kötetre, illetve évfolyamra s 3085 darabra 
rug. Ebbe a szaporulatba a városi rendszeres költséglapon s a 2000 koronás 
államsegélyen vásárolt művek, a szegedi kir. főügyészség területén működött 
összes nyomdák 1904. évi kötelespéldányai, valamint a külömbőző czímeken 
nyert adományok betudva vannak, úgy a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató- 
sága által évek előtt adományozott hírlapi kettős példányok, s a köteles 
nyomdatermékek hírlappéldányaiból nagyobb mennyiség, a mely eddig fel- 
dolgozva nem volt, úgy hogy magában a hírlaposztályban mint új szaporulat 
103 hírlap, 391 évfolyam, 534 darabbal jelentkezik. Alapítványi tagilletménykép 
a Kir. Magyar Természettudományi Társulat, a Magyar Történeti Társulat, a 
Magyar Numizmatikai Egyesület, a Szent-István-Társaság, az Országos Magyar 
Képzőművészeti Egyesület, a Kisfaludy-Társaság, a Dugonics-Társaság ide 
vonatkozó kiadványai érkeztek. Adományokat tettek az érkezés rendjében 
fölsorolt következő hivatalok, társulatok és intézetek: Magyar Tudományos 



A szegedi Somogyi-könyvtár állapota az 1905. évben 



259 



Akadémia, a szegedvárosi tanács, a Magyar Mérnök és Építész Egylet, Sopron- 
vármegye és Sopron sz. kir. város régészeti társulata, a Magyar kir. Földtani 
Intézet, a Magyar Földrajzi Társaság, az Országos Régészeti és Embertani 
Társulat, Kassa sz. kir. város, a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége, 
a m. kir. központi statisztikai hivatal, a szegedi kereskedelmi és iparkamara, a 
Magyarhoni Földtani Társulat, a földmivelésügyi m. kir. minisztérium, a 
Magyar Nemzeti Múzeum, a m. kir. igazságügyi minisztérium, az Abauj- 
Tornavármegyei Közművelődési Egyesület, a budapesti kir. tudomány-egye- 
temi könyvtár, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium, az Erdélyi 
Országos Múzeum, a székesfővárosi statisztikai hivatal, Pécs sz. kir. város 
tanácsa, a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, a Magyar Orvosok és Ter- 
mészetvizsgálók állandó központi választmánya, az Erdélyi Múzeum-Egylet, 
a m. kir. belügyi minisztérium, a Magyar Omithologiai Központ, a szegedi 
önkéntes tűzoltó testület, Debreczen sz. kir. város tanácsa, a Tiszafüredi Múzeum, 
a Csongrádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat, a szegedi kegyesrendi 
tárház. Ezenfelül adományaikkal gyarapították a könyvtárt: dr. Lipcsey Ádám 
(Budapest), Csapó Vilmos, Führer Miklós (Budapest), dr. Kardos Samu 
(Debreczen), Harcz Lajos, dr. Márki Sándor (Kolozsvár), Kállay Albert, Tóth 
Mike (Kalocsa), Halácsy Antal (Budapest), dr. Cserni Béla (Gyulafejérvár), 
dr. Fraknói Vilmos (Budapest), Tömörkény István, Móra Ferencz, Bödő János 
{Mohács), dr. Löw Lóránt (Budapest), dr. Horváth János (Budapest), Baranyay 
Zoltán, Traut B. és Társa, Mersich Adorján, Mauks Ernő, dr. Rudolfi József, 
Milleker Bódog (Versecz), Kunváry Fülöp (Budapest), Fail Jagelló, dr. Singer 
Mátyás (Bécs), dr. Czimer Károly, Marosi Arnold (Pécs), Zerkovitz Emil 
(Budapest), Havass Rezső (Budapest), Szávics Miklós, Darnay Kálmán (Sümeg), 
Varga Mihály (Csongrád-Csany). 

A gyarapodáshoz képest a Somogyi-könyvtár czí m tározó tt és beosztott 
állománya szakonként fölsorolva az alábbi: 



Szak és alszak 



Ősnyomtatvány (magyar és idegen) 

Vallástudomány (6 alszak) 

Jogtudomány (8 alszak) _ ... „ 

Államtudomány (5 alszak) 

Orvostudomány (6 alszak) 

Mathematika és természettudomány (5 

alszak) 

Bölcsészet, nyelv- és széptudomány (3 

alszak) ~ 

Történelem és földrajz (9 alszak) 

Nyelvészet és szépirodalom (6 alszak) 

Vegyes (6 alszak) 

Hírlapok (3 alszak) 



1905. deczember 31-én 



mű 



185 
7.178 
2.646 
1.279 
1.368 

2.910 

3.226 
6.552 
5.158 
1.160 
643 



kötet 



204 

12.722 

4.668 

2.343 

2.415 

5.095 

5.453 

12.945 

10.027 

7.958 

3.191 



darab 



175 

11.314 

4.271 

2.186 

2.227 

4.788 

5.070 
12.290 
8.924 
7.673 
4.303 



Összesen ... 32.305 67.321 63.221 



18* 



260 



A szegedi Somogyi-könyvtár állapota az 1905. évben 



A túloldalon kimutatott számból a Somogyi Károly alapítótól átvett 
törzskönyvtár 20.370 műből s e művek 43.701 kötetéből állott Az azóta való 
szaporodás 11.935 mű 26.620 kötetben. 

A lefolyt évben 269 mű 639 kötetben került kötés alá. A bekötéseket 
a város szerződéses könyvkötője végezte 827*03 kor. költségen. 

A könyvtárhasználó látogatók számát a folyó évben az alábbi havon- 
kinti és számszerinti adatok mutatják: 



Hónap 



Olvasók száma 



összesen , napi átlag 



Januárius 

Februári us M ... « 

Márczius ~ ^ 

Április _ ... 

Május .. _ ... 

Június _ «. 

Szeptember ' ... 

Október 

November „ ... 

Deczember 

összesen : 
1 Belefoglalva 65 szüneti olvasó is. 



1.265 

1.180 

1.186 

720 

670 

268 

1.210 

1.762 

1.583 

1.188 



11.032 



52-70 
45*38 
45-61 
37-88 
2481 
14-00 
48-40 
67-76 
6332 
62-52 



46-73 



Napi szám 



leg- | lep- 
nagyobb ' kisebb 



I 



101 

84 

77 

66 

56 

17 

88 

116 

110 

116 



15 
33 
23 
15 
10 
6 
11 
35 
36 
35 



A 11.032 olvasó összesen 12.855 művet használt. Az olvasók közt tár- 
sadalmi állás és foglalkozás szerint volt 303 nő, 2 lelkész, 329 tanár és 
tanító, 8814 tanuló a középiskolák felsőbb osztályaiból, 34 író, 46 művész. 
636 ügyvéd, 81 katona, 28 törvényhatósági, 81 állami, 123 magánhivatalnok. 
72 orvos, 5 gyógyszerész, 2 birtokos, 16 gazdatiszt, 102 építész és műiparos. 
203 kereskedő, 174 magánzó. 

Az olvasók közül az esti 6 órai időn túl eső hivatali szolgálat alatt 
2373-an használták a könyvtárt. 

Az 1905. évi szaporulat a járuléknaplóba bevezetve, czímtározva, beosztva, 
az alszakok leltáraiba beírva s e leltárak lezárva vannak. Szaporulati kimu- 
tatás alszakok szerint is készült. A könyvezédulák a czímtárakba be vannak 
osztva. A járuléknapló tételszáma 120 í. 

A hírlaposztály az intézeti épület második emeletéről még az év elején 
a földszintre helyeztetett át, a hol megfelelő helyiség áll rendelkezésére. Itt 
hely is van elég, minélfogva lehetővé vált a még nem rendezett hírlapi anyag 
feldolgozása, a mi mintegy negyedévi munkát adott. 

Az 18?y-iki katasztrófa évfordulója alkalmából a múzeum nagyter- 
mében kiállította a könyvtár a birtokában levő árvíz-fényképeket, s az árvíz 
előtti Szeged terei és utczáiról való felvételeket. 



 szegedi Somogyi-könyvtár állapota az 1905. évben 261 

Az orsz. főfelügyelőség kívánatára a köteles példányok anyagáról nyolcz 
évre visszamenőleg részletes statisztika készült. Ugyancsak a főfelügyelőség 
már a múlt évben kívánta a könyvtár többes példányai jegyzékének össze- 
állítását, a mi akkor személyzethiány miatt elmaradt s csak a folyó évben 
készülhetett el. Rendes czédulaczímtárt készítettünk róla s ennek alapján 
betűsoros czímjegyzéket a főfelügyelőség részére. Miután a többespéldányok 
között több odatévedt olyan mű is volt, a mely a könyvtár anyagából hiány- 
zott, minden egyes művet a czím tarozás alkalmával össze kellett előbb 
hasonlítani a könyvtári anyaggal. Ez a munkát lassította, de a könyvtári 
anyagot 61 müvei szaporította. A többespéldányok anyaga 1865 mű. A róluk 
készített czímjegyzékért s az 1898—1904. évi köteles példányok táblázatos 
kimutatásáért a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége 812/1905. 
szám alatt őszinte elismerését nyilvánította. 

A könyvtár iktató-könyvébe, illetve irattárába az év folyamán 360 ügy- 
irat érkezett, a melyek az ez idő szerint még el nem intézhetők kivételéve 
elintézve vannak. 

A könyvtár-bizottság a lefolyt évben 7 ülést tartott, úgymint január 19, 
február 7, márczius 10, ápril 27, június 28, augusztus 19-én és október 16-án. 

Az országos főfelügyelőség részéről dr. Fejérpataky László orsz. fel- 
ügyelő szemlélte meg a könyvtárt június hó 20-án, a könyvtár-bizottság 
részéről Homor István bizottsági tag tartott a Somogyi-féle törzsanyag láda- 
lajstromai alapján könyvtárvizsgálatot. 



SZAKIRODALOM. 



R. Sabbadini: Le scoperte dei codici latini e greci m 
secoli XIV e XV. (Biblioteca storica dd rinascimento. Diretta 
da F. P. Luiso. Vol II) Firenze, 1905. G. G. Sansoni. 8° IX, 
233 1. Ára 5 lira. 

Remigio Sabbadininák, a renaissance-kor tudós kutatójának 
jelen munkája, mely a XIV. és XV. században felfedezett görög 
és latin kódexekről szól, egyaránt érdekli a nyelvészeket és a 
bibliográfusokat. Szerző eredetileg csupán a klasszikus latinság- 
nak a XV. században felfedezett műveire akart szorítkozni, de a 
kutatás közben összegyűlt anyag gazdagsága folytán megváltoz- 
tatta tervét s dolgozata kereteit a XIV. század elejéig kiterjesztve, 
a görög s keresztény latin írókat is belevonta tárgyalása körébe. 
Részünkről, a munka egy olasz ismertetőjével, 1 csak szerencsét 
kívánhatunk a szerző ezen utólagos elhatározásáért, > mivel csak 
kevesen, vagy talán senki sem lenne abban a helyzetben, hogy 
akkora hozzáértéssel tárgyalja e tudományos tárgyat, a mennyivel 
Sabbadini kétségkívül rendelkezik, tekintve ismereteit a történelem 
terén, a filológiai tudományban való jártasságát általában, a latin- 
ban különösen, s tekintve mindenekelőtt hosszú készülődését, a 
midőn éveken keresztül vándorolt levéltárról levéltárra, könyv- 
tárról könyvtárra a legcsekélyebb fáradság jele nélkül.« 

Sabbadini müve tizenegy fejezetből áll s kronologikus sor- 
rendben dolgozza fel a gazdag s érdekes anyagot. Az első fejezet 
a XIV. század első felében működött, kevésbbé ismeretes veronai 
kutatókkal foglalkozik, míg a második a firenzei triász czímen 
Petrarca, Boccaccio s Salutatiwdk a kéziratok felfedezése körül 
szerzett érdemeit méltatja. A harmadik fejezet (43—71 11.) mint- 
egy hatalmas közbetoldás gyanánt a XV. században felfedezett 
görög kódexekről adva számot, a negyedikben szerzőnk ismét fel- 
veszi az elejtett fonalat s a constanzai zsinat (1415 — 1417) alatt 
napfényre került latin kéziratokról beszél. A következő két fejezet 
az 1420-tól 14;K)-ig terjedő időközben felfedezett kódexeket tár- 

1 Rivista delle Biblioteche e degli Archivi. XVTI. évf. 1. sz. 10—11. 1. 



Szakirodalom 263 

gyalja, egymástól külön választva az olaszországi s külföldi kuta- 
tásokat. Á VII. fejezet a baseli zsinat (1432—1440) idejében nap- 
fényre hozott kódexeket ismerteti, a nyolczadik a névtelen fel- 
fedezőkkel foglalkozik, míg a kilenczedik a XV. sz. második 
felében eszközölt utolsó kutatásokat, köztük a bobbiói apátság 
nagy leletét (1493) öleli fel. Végül a két utolsó fejezet a hamisít- 
ványok s a XV. századi gyűjtemények és könyvtárak ismertetését 
nyújtja az olvasónak. A kötetet egy »rispilogo e conclusione« felírású 
szakasz záija be, mely az eredmények összefoglalására törekszik. 

Sabbadininsk a tartalmas kötetben letett eredményeit a 
következőkben ismertetjük. A klasszikus kéziratok vizsgálata első- 
nek Veronában kezd szélesebb keretek közt jelentkezni a XIV. szá- 
zad első felében; de ez inkább névtelen hősök együttes munkál- 
kodásában nyilatkozott meg, kiknek sorából csupán Guglielmo da 
Pastrengo (f 1363) alakja válik ki, mint Petrarca egyik levelező 
társa s kiknek felfedezései között Catullus kézirata érdemel 
figyelmet. A szó teljes értelmében vett kutató első képviselője 
Petrarca s mellette Boccaccio alakjában jelentkezik. Ezek elseje 
nemcsak közvetlen firenzei utódai, főként Salutati, kellő méltány- 
lásában részesült, hanem napjainkban is megfelelő világításba 
került. Kevésbbé szerencsésnek mondható e tekintetben a Deca- 
merone hírneves szerzője, kinek elbeszélő tehetségét csodálva, 
filológiai érdemei kellő megvilágításáról a modern kritika szinte 
megfeledkezett 

A kézirat-felfedező klasszikus alakja azonban Poggio, a ki 
nagy szerencséjét a constanzai zsinatnak köszönheti, mely lehetővé 
tette neki az Alpokon túli kolostorok átkutatását. Az ő érdeme, 
hogy a szt.-galleni apátság, valamint számos közeli s távoli fran- 
czia meg német monostor közkincscsé tették az új és fontos 
müvek hosszú és becses sorozatát, melyek közül csak Cicerónak 
tíz, addig ismeretlen beszédét, Valerius Flaccus Argonauticáját s 
a teljes Quintilianusí említjük meg. Hasonlóan jó hatással volt a 
kéziratok felkutatására a baseli zsinat, melynek tartama alatt 
főként a görög irodalmi kutatásairól híres Giovanni Aurispa vált 
ki eredményes munkásságával. Ugyanez idötájt fejtette ki huma- 
nisztikus működését a Curanus .név alatt ismeretes Krebs 
(Cliryfftz) Miklós, későbbi brixeni püspök és bibornok. Első fon- 
tosabb felfedezése az Orsini neve alatt ismeretes Ptautut-kódex 
(jelenleg: cod. Vatic. 3870. XII. sz.). mely a költő 12, eddig 
ismeretlen vígjátékát is tartalmazza, a már ismert 8 darabon 
kívül. Ugyancsak ő fedezte fel Senecán&k Suasoriae et contro- 
versiae ez. müvét, Dracontius Laudes Dei-jét. Pnhlilius Syrus Sen- 
tentiae-it stb. 

A század második felének kéziratkutatói közt tisztes helyet 
tölt be Enoch (TAscoli, a Tacitus három kisebb müvét, a Uer- 



264 Szakirodalom 

mániát, az Agricolát és a Dialógust tartalmazó egyetlen kódex 
felfedezője, továbbá az éles eszű Poliziano s a szerencsés kezű 
Giorgio Merula, a kinek vezetése mellett födöztettek fel a hires 
bobbiói kéziratok az 1493. év utolsó hónapjaiban. 

A görög kéziratok felfedezői közül megemlítendő Quarino. 
Aurispa és Filelfo, a kik olasz létükre görög földön keresték a 
kódexeket s egy görög ember, Lascari János, mindközt a leg- 
szorgalmasabb és legtermékenyebb. 

A XIV. és XV. században felmerült hamisítványokat illető- 
leg Sabbadini azt bizonyítgatja, hogy azok jórésze nem határo- 
zott csalási szándéknak köszöni eredetét. Részben retorikai gya- 
korlatok, melyeket a humanizmus szellemétől túltelített szerzőik 
ellatinosított név alatt közöltek, Giovamiiból Jovianust, Rossi- 
ból Rubeus-t, vagy Rufm-t stb. csinálva, részben antik művek- 
ben található idézetek vagy elbeszélések alapján több-kevesebb 
jóhiszeműséggel megszerkesztett iratok, főként levelek. így vonat- 
tak ki Suetonius Horatius-életrajzából Augiistusnak a nagy óda- 
költőhöz írt levelei, így Titus Livius történeti könyveiből Tarqai- 
nius Superbus levele Vittelius- és Aquüiushoz vagy a római 
szenátusé Porsenához stb. Inkább a tréfa jellegét viseli magán 
Leon Battista Alberti eljárása, a ki 1426-ban Philodoxeos cziniü, 
saját, latin nyelvű, drámáját Lepidos néven adta ki, azt állítva 
felőle, hogy egy régi kódexből böngészte ki. Csínyjét önmaga 
fedezte fel a nyilvánosság előtt, a mi nem gátolt meg némelyeket 
abban, hogy azt továbbra is római korabeli irodalomtörténeti 
emléknek tartsák s mint ilyent 1588-ban nyomtatásban is kiadják. 
Határozottan csalási szándékból készültek ellenben Papirius: De 
situ Reatino, Messála : De progenie sua et regiminibus Romae s 
főként az a 17 kisebb műből álló gyiytemény, mely 1498-ban nyom- 
tatásban is megjelent Berosus Babylonensis, Mirsüus Lesbiw, 
Archilochus, Philo, Xenoylwn, Porcins Cato, C. Sempronins. 
Fabius Pictor, Antonius Pius s hasonló más jóhangzású, de 
részben költött nevek alatt. Különösen e gyűjteményes munka 
nagy sikere adott tápot az Olaszországban a XVI. és XVII. szá- 
zadban kiváltkép elharapódzott hamisítványok felburjánzásának. 

A keresés és felfedezés munkájával párhuzamosan haladt a 
kéziratok összegyűjtésének és megőrzésének eszméje. A példa 
Niccoló Niccolitői indult ki, a ki jó félezer kódexet hordott össze, 
melyeket aztán 1436 (= 1437) jan. 22-én kelt végrendeletével a 
szent Márkról nevezett kolostornak hagyott. Példáját legelsőnek 
Cosimo de Medici követte, a ki már 1418-ban mintegy 70 kötet- 
nek volt birtokosa: ezzel vetve meg alapját a majdan világhírű 
gyűjteménynek. Tommaso Fregoso (Sazzana), Giovanni Corvini 
(Milano), Paolo Guinigi (Lucca) s főként Sicco Polenton (Hadova) 
szintén jónevü, lelkes bibliofilek voltak: valamennyien a XV. szá- 



Szakirodalom 265 

zad első feléből. A XV. század folyamán Itáliában keletkezett 
könyvtárak közül felemlítjük még Piacentino bibornok teológiai 
könyvtárát, Battista Panetti 700-nál több kötetből álló ferrarai 
gyűjteményét, melyet a szent Pálról nevezett karmelita kolostorra 
hagyott, Lodovico Oarsi és Niccolö Abergati bibornokét Bologná- 
ban, a Trivulzio család bibliotékáját Milanóban s Ippolita Sforza 
herczegnő válogatott kódex-gyüjteményét. Rómában a Delia Roveré 
család s főként a veronai származású Agostino Maffei, Toscaná- 
ban Zomino és Mattia Lupi, s Firenzében Bartolomeo Lapacci, 
<iuglielmo Becchi, Piero de Pazzi s számos más főúr és egyházi 
személyiség gyűjteménye szolgálta a humanista törekvéseket. Kéz- 
iratai fényére s nagy számára mindezeket felülmulta Lorenzo il 
Magnifico de' Medici remek gyiyteménye, melyben a latin kódexek 
száma meghaladta a négyszázat. 

Az olasz könyvtárak mellett szerző, bár csak röviden, meg- 
emlékezik a többi nemzetek hasonló gyűjteményeiről is. Első 
sorban a magyarországiakról, Vitéz János esztergomi érsek, Csez- 
miczei János pécsi és Hasznos György kalocsai püspökök gyűj- 
teményeit emelve ki, míg Mátyás király budai könyvtáráról a 
fejezet végén alig négy, semmit mondó sorban végez. Azt hisszük 
nem csalódunk, ha e szűkszavú elbánás okát a Korvina kéziratai- 
nak filológiai szempontból csekély értékében keressük. Ugyancsak 
röviden, alig harmadfél oldalon végez Sabbadini az angol, fran- 
czia és spanyol bibliofilekkel, nevük s néhány közismert adat fel- 
sorolásánál alig nyújtva egyebet. 

Sabbadini munkája, ezen kissé elsietett utolsó fejezet daczára, 
nemcsak a filológia s kéziratisme eddigi eredményeinek igen ala- 
pos összefoglalása, hanem az új adatoknak is oly bőséges tárháza, 
hogy az bátran a renaissance-kor tanulmányozóinak nélkülöz- 
hetetlen segédkönyvei közé sorozható. G. P. 

Edmond La Touche Armstrong, M. A. LL. B. : The 

book of the public library, museums and national gallery of 
Victoria. 1856—1906. Melbourne, 1906. Ford. E. Son. 8°. 4, 135 
1. 10 képmelléklettel. 

A legifjabb világrész legvirágzóbb tartományának, az ausz- 
tráliai Victoria-államnak melbournei könyvtára s a vele kapcso- 
latos két múzeum és nemzeti képtár az idén ülte meg félszázados 
jubileumát. Edmond La Touche Armstrong főkönyvtáros ez évfor- 
dulót csinos kiadványnyal tette emlékezetessé, melyben krono- 
logikus sorrendben, évről-évre elmondja az intézet történetét, majd 
pedig az annak létesítésénél s vezetésénél kitűnt férfiak életrajzá- 
val szolgál. Számos kép, mely a vezető embereket, meg a könyv- 
tár egykori s jelenlegi pompás, görögstílü épületét örökíti meg, 
tarkítja a csinos kiállítású kötetet, mely tipográfiai szempontból 



266 Szakirodalom 

becsületére válik az ausztráliai nyomdaiparnak. Azt hiszem, nem 
lesz érdektelen megismerni annak az intézménynek dióhéjba fog- 
lalt történetét, mely első sorban hatott oda, hogy az alig hatvan 
év előtt még angol fegyenczek számkivetési helyéül szolgáló 
Victoria-tartomány ma már a földgömb legműveltebb államai közé 
tartozik, hol a korcsmákat háttérbe szorító nyilvános olvasó- 
szobák — György Aladár szerint — a kulturpolitikusok gyö- 
nyörűségei. 

Kitől indult ki Victoria-államban a nyilvános könyvtár esz- 
méje, az Armstrong szerint valószínűleg sohasem lesz minden 
kétséget kizáró módon megállapítható. Hugh Culling Eardley 
Childers, a fiatal kolónia kormányzóságának egyik tagja azt 
állítja, hogy ő keltette fel e gondolatot az akkori kormányzóban, 
Latróbe úrban, a ki, mint az irodalom kedvelője, lelkesedéssel 
karolta fel az eszmét. Az ő fáradozásának köszönhető, hogy 1853 
január 20-án keresztül ment az a törvényjavaslat, mely a könyvtár- 
épület emelésére s alapbeszerzésekre 13.000 fontot irányzott elő. 
Ugyanez év július 20-án alakult meg az első könyvtár-bizottság, 
mely Justice Barry, később Sir Redmond Barry ügyvéddel, illetve 
bíróval, az élén öt tagból állt. A bizottság első ülésein a telekkérdéssel, 
az alapbeszerzések módozatainak megállapításával s az építkezési 
pályadíj kitűzésével foglalkozott A pályázatból, mely 1854. jan. 
16-án dőlt el, Joseph Reed került ki győztesen s a könyvtár első, 
egyemeletes épülete, alig 8000 kötetnyi befogadóképességgel az ő 
tervei alapján épült. Az alapkő letétele a kormányzó közreműkö- 
désével, fényes ünnepség keretei között történt, 1854. júl. 3-án. 
Maga a könyvtár 1856. február 11-én adatott át a közhasználat- 
nak s megnyitásakor 3846 kötetet tartalmazott. A könyvtár- 
bizottság által megállapított könyvtárszabályzat, mely még ma is 
érvényben van, a lehető legegyszerűbb s a képzelhető legliberá r 
lisabb. A könyvtár olvasótermét bármely 14-ik évét betöltött 
személy használhatja, még pedig minden belépőjegy vagy kezes- 
ség nélkül. A könyvtáron kívül nem kölcsönöztek ki könyveket s 
azok beürkálása, vagy megrongálása szigorúan tiltva volt Az 
olvasóterem október 1-től április végéig d. e. 10 órától d. u. 4-ig. 
ezentúl pedig d. e. 9-től d. u. 5-ig állott nyitva; de miután az 
épületbe május vége felé a gázvilágítást is bevezették, az olvasó- 
termet esti 9 óráig tartották nyitva. A könyvtár első alkalma- 
zottja a portás volt, a kihez csakhamar egy irnok s a könyvtáros 
járult, az utóbbi 500 £ évi fizetéssel és lakbérrel javadalmazva. 
Két év múlva már felmerült egy alkönyvtáros alkalmazta- 
tásának s az épület kibővítésének a szüksége; ez utóbbi czélra 
20.000 £-ot szavazott meg a parlament. Az épület kibővítését 
nemcsak a könyvtári anyag felgyülemlése tette szükségessé, hanem 
annak a tervnek a megvalósítása is, hogy a könyvtár egyéb 



Szakirodalom 267 

múzeumi osztályokkal hozassék kapcsolatba. 1858-ban tartották 
meg az első könyvtári reviziót, melyen megállapították, hogy a 
liberális használati módozat daczára két és fél év alatt csupán 
11 könyvet loptak el s három kötetet rongáltak meg, míg 41 
kötet a nagy használat folytán rongálódott meg. 

1859-ben a könyvtár-bizottság Barry elnök kezdésére nagy- 
fontosságú i\jításra határozta el magát. Ekkor hozták be Ausz- 
tráliába azt az azóta »vándorkönyvtárak« czímen az egész czi- 
vilizált világban elterjedt intézményt, mely mindmáig a victoriai 
könyvtárak egyik legfontosabb tényezője. Egyelőre 500 kötetet 
szereztek be, melyet 10 egyenlő részre osztva külön szekrény- 
kékben bocsátottak a környékbeli községek rendelkezésére. A bizott- 
ság a kölcsönvevő községekkel szemben kikötötte a gyűjtemények 
nyilvánosságát, az elhelyezésükre szolgáló épületek tűzkár elleni 
biztosítását, az anyagi felelősséget s a szállítási költségek fede- 
zését E feltételek elfogadtatván, 1860-ban bocsáttattak útnak az 
első vándorkönyvtárak. 

Időközben a már kibővített anyaintézet is rohamosan fej- 
lődött. 1861-ben 22.000, 1862-ben 27.000 volt a katalogizált 
kötetek száma; 1864-ben nyílt meg a képtár s ezzel kapcsolat- 
ban a victoriai festők első kiállítása. 1865-ben a könyvtár állo- 
mánya 38.000 darabra rúgott. E szép szám azonban korántsem 
elégítette ki a könyvtár-bizottságot, mely a szaporulat fokozására 
a következő tervet eszelte ki: »Minden olyan angolországi nyom- 
tatvány, melynek egy példányát a kiadó a melbournei könyvtár- 
ban letétbe helyezi, biztosítja részére Victoria-állam területére a 
kiadói jogokat, viszont a victoriai kiadók letétéi a British Museum- 
ban a nagybritanniai szerzői jog megszerzésével járnak«. Sajnos ez 
az életrevaló terv sohasem valósulhatott meg s így a könyvtár 
gyarapodásában továbbra is a maga pénzügyi forrásaira, valamint 
az esetleges ajándékozók nagylelkűségére volt utalva. 1870-ben a 
könyvtári és múzeumi bizottság szélesebb alapokon újjá szervez- 
tetvén, ismét átrevideálták a könyvanyagot s a 13 évi használat 
alatt felmerült összes hiány 182 kötetben állapíttatott meg, 
melyek javarésze tankönyv, vagy szépirodalmi mü volt. A könyv- 
tár és vele kapcsolatos muzeális intézmények további történeté- 
ben a főeseményeket az épület folytonos kibővítése s az anyag, 
meg kezelő személyzet tudatos szaporítása szolgáltatják. A könyv- 
tári és múzeumi bizottság s a kormány közti hatásköri súrlódá- 
sok pedig több érdekes kanapépörre vezettek, melyek közül 
kuriozumképen felemlítünk néhányat a legjellemzőbbek sorából. 

így 1871-ben egy W. M. K. Yale nevű képviselő az ország- 
gyűlésen tiltakozott az ellen, hogy a könyvtár bejáróját hat magán- 
czímer disziti s azzal a javaslattal állott elő, hogy a kormány 
szüntesse be a fizetéseket mindaddig, míg ez az ország tekin- 



268 . Szakirodalom 

télyét sértő állapot kellő orvoslásra nem talál Sir Redmond 
Barry, az egyik czimer tulajdonosa, hosszú memorandumban 
tiltakozott e javaslat ellen, antik példákkal támogatva az első 
könyvtár-bizottság tagjainak azt a jogát, hogy czímerük alkalma- 
zásával örökítsék meg a közintézmény létesítése körül kifejtett 
-érdemeiket. Memorandumát úgy látszik az akkori bizottság is 
magáévá tette: legalább a hat kifogásolt czimer ma is ott díszlik 
az anya-épület bejárója felett. Barry emlékét különben a kor- 
társaknál hálásabb utódok szembetűnőbb módon is megörökítet- 
ték: az újabban épített épületszárnyak egyikét róla nevezték el s 
a mi Nemzeti Múzeumunk főbejárójára emlékeztető új görög- 
stílü homlokzat előtt hatalmas bronz szobrot emeltek neki. 

Egy másik érdekes, mert az angol-szász fajt kiválóan jel- 
lemző epizód 1883-ban játszódott le. A bizottság ez év áprilisá- 
ban ugyanis elhatározta, hogy májustól kezdődőleg gyűjteményeit 
d. u. félkettőtől 5 óráig vasárnapokon is megnyitja a nagyközön- 
ség előtt s e látszólag ártatlan s alapjában üdvös intézkedésével 
valóságos po/gárháborút okozott. A lakosság két pártra szakadt s 
legott megalakította úgy a >Su?iday liberation society «-t, mely a 
bizottság érdekében ülésezett, mint a »Sunday observenceleague*-l 
a mely viszont hatalmas ellendemonstrácziókat rendezett. A parlia- 
ment a liga pártjára állott s július 4-iki határozatával beszüntette 
a vasárnapi nyitásokat, noha a látogatók száma egy-egy délután 
három és hatodfélezer közt váltakozott. A vasárnapi nyitás kér- 
dése végleges megoldást csupán 1904-ben nyert, a mikor az ügy 
ismét a képviselőház elé került s keresztül is ment. Ez év óta 
úgy a múzeumi gyűjtemények, mint a könyvtár olvasóterme 
vasárnap d. u. 2-től 5-ig áll a közönség rendelkezésére. 

Időközben a gyűjtemények, élükön a könyvtár-osztálylyal 
rohamosan fejlődtek tovább. Még 1873-ban külön olvasóterem 
nyilt meg az újságok és térképek számára, 1892-ben pedig — egy- 
előre 6000 kötettel — külön kikölcsönző osztály létesült, mely- 
nek első, bár csonka, évi forgalma 31.000 kötetre rúgott, melynek 
használata 5000 személy közt oszlott meg. A kölcsönzőknek — 
egy erre a czélra készült mutató segélyével — maguknak kell 
megállapítaniuk, hogy a keresett művek nincsenek-e kézben s 
csak ezután állíthatják ki az e czélra szolgáló kívánat-lapokat. 
A kikölcsönzés időtartama két hétben állapíttatott meg s minden 
további napért 3 penny (30 fillér) büntetéspénz fizetendő. Fizeté- 
ses kölcsönzők saját szakállukra kapják ki a könyveket, míg az 
ingyenes olvasóknak két-két fizető tag jótállását kell megszerezniök. 

E szerencsés újítás évével esik össze Victoria-állam pénz- 
ügyi politikájának gyökeres megváltozása, melynek folytán a szó- 
ban forgó közgyűjteményekkel szemben eddig tanúsított bőkezű- 
séget, indokolatlan szűkkeblűség váltotta fel. A pénzmegtakarításra 



Szakirodalom 26» 

való törekvés 1896-ban érte el tetőfokát, a mikor — a könyvtár 
megnyitása óta először — egy shillinget sem szavaztak meg új 
beszerzésekre s az összes vásárlás a folyóiratok s már előző meg- 
rendelések kifizetéséből állott. Miután ez a lehetetlen állapot már 
három éve tartott, a bizottság 1898-ban energikus fellépésével 
kivitte az évi javadalom felemelését, sőt a következő évben 
7000 f -ot új építkezésekre is kieszközölt. Ez építkezéssel kap- 
csolatban újra felállították az azóta már vagy 20.000 kötetre 
rugó kölcsönkönyvtárt, még pedig az amerikai tizedes rendszer 
alapján. A könyvtár rohamos fejlődését azonban a néhány évig 
elhúzódó gazdasági pangás sem tudta hosszasabban megaka- 
dályozni: ötvenéves jubileumakor oly eredményekre tekinthet 
vissza, a melyekre méltán büszke lehet. Megnyitásakor, 1856-ban, 
a könyvtár állománya alig negyedfélezer kötetre rúgott s egy- 
emeletes épületkéje mintegy 45 m^nyi területet foglalt el; jelen- 
leg, 1906-ban, a kötetek száma meghaladja a negyedmilliót, 
míg a beépített terület két holdra emelkedett. Ez a jubileum leg- 
szebb monumentuma. 2. 

M. Pellechet : Catalogue général des incunables des Biblio- 
thèques publiques de France. Tome premier : Abano — Biblia. Tvme 
deuxième: B\blia Pauperum — Commandements. Paris, 1897 — 1905. 
Alphonse Picard et fils. 8-r. XVIII. 602 ; XVUL, 593. 1. 

Folyóiratunk régi tartozását rójuk le, a mikor Pellechet 
Mária kisasszonynak, a franczia bibliográfiai törekvések ez első 
női apostolának utolsó s részben posthumus munkáját, melynek 
első része mé« 1897-ben látott napvilágot, most, a második kötet 
megjelenése alkalmából, részletesen megismertetjük olvasóinkkal. 

A szóbanforgó nagyszabású munka keletkezése a franczia 
közoktatásügyi kormány azon, 1886-ban hozott, intézkedésével 
áll kapcsolatban, melylyel ez a franczia nyilvános könyvtárak 
tulajdonában lévő ősnyomtatványok általános jegyzékének kiadását 
határozta el. Ugyanez évben láttak napvilágot Leopold Delislenek, 
az inkunabulum-katalogus létesítésére alakult bizottság elnökének 
az ősnyomtatványjegyzék szerkesztése tárgyában kiadott utasításai 
is. A munkálat végrehajtásával nevezett bizottság az elnök javas- 
latára Pellechet kisasszonyt bizta meg, a ki ily irányú eddigi 
munkásságával teljesen bebizonyította erre a munkára való 
hivatottságát. 

Marie-Louise Catherine Pellechet első bibliográfiai munkája 
1883-ban jelent meg * Notes sur les livres liturgiques des dioe- 
cèses d'Autun, Chalon et Màcon* czimen, s nem csak a leg- 
kiválóbb szakértők, mint D(\«U4e, Picot stb. dicséretét érdemelte 
ki vele, hanem a Concours des Antiquités Nationales-on 1885-ben 
p-lsö díjat is nyert. Ezt követte 1880-ban a dijoni könyvtár inku- 



270 Szakirodalom 

nabulumainak jegyzéke, melynek előszavában, a miniszteri rende- 
lettel csaknem egyidőben, de talán még azt megelőzve pendítette 
meg a Francziaországban található összes inkunabulumok jegyzé- 
kének eszméjét. 

Ily körülmények között Pellechet kisasszony szívesen fogadta 
Delisle ajánlatát, a ki a miniszteri rendeletre beérkezett ősnyom- 
tatványjegyzékek helyszíni kiegészítésével s helyesbítésével bízta 
meg őt s egyben nagy szerényen kinyilatkoztatta, hogy csupán a 
machine de vérifier szerepére fog szorítkozni. De hogy miként 
fogta fel ezt a szerepet, azt már első fellépése is mutatja, 
melylyel a katalógus előkészítő bizottságánál kivitte, hogy az 
eredetileg tervbe vett egyszerű leltári jegyzék helyett, egy a Hain- 
féle szempontok szerint készített leirólajstrom készíttessék. Az egész 
munkát egymaga akarta elvégezni, még pedig, tekintve fényes 
vagyoni helyzetét, teljesen díjtalanul. Javaslatai elfogadása után 
Pellechet kisasszony haladéktalanul hozzáfogott a méreteiben 
valóban impozáns munkához s 1897 február 7-én már abban a 
helyzetben volt, hogy az első kötet előljáró beszédét is aláírhatta. 

Pellechet kisasszony ez előszavában kifejtette, hogy czédulái 
készítésénél, némi módosítással, Campbell iránynyelveit követte. 
Módosításainak legfontosabbika a nyomtatványok második íve 
első lapja kezdő sorának közlésében áll, a mi által a hiányos pél- 
dányok identifikálását segítette elő. Az egyes inkunabulumok 
leírása, miként Campbellnél, nála is két részből áll. Az első a 
kiadvány külső leírására szorítkozik s a szerző nevét, a mü 
czímét, a nyomatás helyét, a nyomdász nevét s a nyomtatás 
keltét, továbbá a lapok számát, a betűk minőségét, a szöveg beosz- 
tását, őrjeleket, jelzetet, élő oldalczímet, illusztrácziókat s az alak 
megjelölését tartalmazza. Ezt követi, apróbb betűkkel, a részletes 
leírás a szövegben előforduló rövidítések lehetőleg hű feltünteté- 
sével s az eredetinek sokszor ingadozó s fogyatékos helyesírásával, 
de a bibliográfusok által ily esetben használt sic jelzés alkalmazása 
nélkül. Hasonlóképen mellőzte szerző a bekezdéseket jelző G jelek 
s egyes betűvariansok minucziozus feltüntetését, abból a tisztára 
gyakorlati szempontból indulva ki, hogy mindenképen egyszerűsítse 
könyvének amúgy is komplikált szedését s ez által lehetőleg 
csökkentse a nyomtatásnál elkerülhetetlen sajtóhibák számát. 
A kolofonban található évszámjelzést Pellechet kisasszony szintén 
felbontatlanul hagyta, mivel ezek megoldását a megfelelő kézi- 
könyvek amúgy is mindenki számára lehetővé teszik. Az ősnyom- 
tatványok könyvészeti leírását követi a Francziaország különböző 
könyvtáraiban található példányok feltüntetése, az illető városok 
neve s a könyvek jelzése útján. Az oly példányok, melyeket szerző 
saját szemeivel nem látott, f-tel jelöltettek: a legtöbb ilyen 
jegy — az első kötetben — a ift^aron-könyvtár anyagánál 



Szakirodalom 271 

található, melyet a kezelő személyzet — szinte érthetetlen módon — 
nem tett hozzáférhetővé a hangyaszorgalmú szerkesztőnek. Szinte 
felesleges megjegyeznünk, hogy minden egyes leírt könyv mellé 
ki van téve Hain, vagy más specziálisabb jellegű előmunkálat 
megfelelő czikkelyének száma, a mi az adatok ellenőrzését mód- 
felett megkönnyíti. 

PeUechet kisasszony már az első kötet megszerkesztésénél 
— saját bevallása szerint — sűrűn igénybe vette M. Louis Pollainnek 
közreműködését, a kit 1900 elején, érezvén saját erejének hanyat- 
lását, műve esetleges folytatásával és befejezésével is megbízott. 

Pollain, a kinek a második kötethez írt előszavából ez ada- 
tokat merítjük, elfogadta a nagynevű szerző e megtisztelő fel- 
szólítását, de egyúttal többrendbeli módosításokat is hozott 
javaslatba, melyeket PeUechet kisasszony készséggel tett magáévá. 
A múlt év vége felé megjelent második kötet, Pollain szerkesz- 
tésében, már e módosítások figyelembe vételével készült 

Pollain mindenekelőtt az inkunabulumok külső leírását 
tartalmazó első részt választotta ketté. Az első kikezdésben a szer- 
zőkre, czímre, nyomtatásra s keletre vonatkozó adatokat sorolta fel, 
még pedig ez utóbbit, ha a kolofonban ó-, illetve középkori 
kitételekben szerepelt, zárjel közt a mai időszámításra átszámítva. 
A második kikezdésben szerepelnek a kiadás kollacziójára vonat- 
kozó adatok u. m. a levelek száma, betűtípusuk minősége, jelzetek . 
stb. Ez utóbbiaknál az ívek leveleinek száma is pontosan fel lett 
tüntetve, a mi az inkunabulumok lapszáma meghatározásánál 
felmerülő nehézségekre való tekintettel, igen üdvös újítás. 

A czikkelyeknek a tulajdonképeni könyvészeti leírást tartal- 
mazó második része is tetemesen bővült. Azok az aprólékos 
körülmények, melyeket PeUechet kisasszony egyszerűség kedvééit 
mellőzött, Pollain munkájában — a lehetőséghez képest — minde- 
nütt- figyelembe vétettek. így pl. mindig kitüntette, hogy a leírt 
levelek számozottak-e vagy sem. A rubrikajelek is mindig re- 
produkáltattak, a szöveg tipusai azonban nem hagyattak meg eredeti 
változatosságukban, hanem minőségük rövid leírás útján van jelezve. 
Különös érdekessége a könyvnek, hogy nemcsak a latin, hanem 
a görög szöveg is az eredeti ligaturákkal van leközölve, a mit az 
Imprimerie Nationale előzékenysége tett lehetővé. Nagy gondot 
fordított továbbá Pollain az ajánló levelek, előljáró beszédek, 
egyes alkalmi versek pontos megjelölésére, lehetőleg közölve azok 
kezdő s befejező szavait. Igaz, hogy ily módon egyik-másik leíró 
czikkely terjedelme kissé megnyúlt, de legalább nagyon megkönnyíti 
azok munkáját, a kik a könyvkiadók, meczénások stb. működésére 
nézve keresnek adatokat. 

A szerzők betűrendjére nézve úgy Pollain, mint már PeUechet 
kisasszony is, i/am-nak megszokott, bár kevéssé következetes 



272 Szakirodalom 

eljárását tette magáévá, számos utalással segítve az ellentmondá- 
sokon. Az a körülmény, hogy a katalógus Francziaország összes 
közkönyvtáraira kiterjed, igen megnehezítette a lelkes szerzők 
munkásságát. Minthogy minden egyes bibliografiiai czikkely 
lehetőleg ie\jes példány nyomán készült, szerzőknek sokszor a 
nagy külföldi könyvtárak ősnyomtatvány-anyagát is igénybe kellett 
venniök, a mi mód nélkül meglassította a katalogizálandó anyag 
szétszórtsága folytán amúgy sem könnyű feladatot 

Az eddig megjelent két kötet összesen 3088 szám leírását 
tartalmazza, melyek közül egyik-másik 10—12 közkönyvtárban 
is megvan. Az egész anyag a négy nagy párisi közkönyvtár 
ősnyomtatványain kivül 172 vidéki nyilvános könyvtár inkunabu- 
lurnait is felöleli, míg az egyetemi s egyéb szakkönyvtárak 
anyagát figyelmen kivül hagyja. 

A kötetek mintaszerű kiállítása L. Danel lillei sajtóját 
dicséri. — s. — l 

Wickhoff, Franz: Beschreibendes Verzeichnis der ï&wni- 
nirten Handschriften in Oesterreich. L Band Die iUuminirten 
Handschriften in Tirol von Hermann Julius Hermann. — 
IL Band, Die iUuminirten Handschriften in Salzburg von 
Hans Tietze. (Publicationen des Institutes für Oesterreichische 
Geschichtsforschung.) Leipzig, 1905. Karl W. Hiersemann. 2-rét, 
XVI, 306, 4 1.; 4, 108, 2 1. 

Az osztrák közoktatásügyi kormány támogatásával Franz 
Wickhoff szerkesztésében nagyszabású vállalat indult meg, mely- 
nek czélja az osztrák örökös tartományok közgyűjteményeiben 
őrzött illuminait kéziratok leíró jegyzékét bő illusztrácziók kísére- 
tében kiadni s ezzel a miniatura festés történetíróinak feladatát 
jelentékenyen megkönnyebbíteni. Az egyes kötetek kidolgozását 
az osztrák történettudományi intézet végzett tagjai vállalták 
magukra. 

A kéziratok leírásához oly schema állapíttatott meg, mely 
a legfontosabb jellemző tulajdonságok tömör összefoglalását teszi 
lehetővé. Miután számos könyvtárban a kéziratoknak nines signa- 
turájuk, a szövegközti utalások megkönnyítése czéljából a könyv 
margóján a leírt codexek folyó számozással vannak ellátva. Az 
egyes darabok kövérebb betűkkel szedett czímsora nemcsak az 
illető kézirat rövid czimét s alakját, hanem keletkezési évét vagy 
korát, nyelvét s eredeti könyvtári jegyét is tartalmazza. Az ezt 
követő petit nyomású rövid leírás a kézirat külső megjelenésével, 
a kodoksz anyagával, milliméterekben kifejezett lapméreteivel, 
a lapok számával, az írástipus rövid jellemzésével, művészi díszíté- 
sével s kötésével foglalkozik. A második dőlt nyomású kikezdés 
pedig a festőiskolát s lehetőleg pontos keletkezési időt, esetleg a 



Szakirodalom 273 

másoló, miniaior s rendelő nevét állapítja meg; végül a kézirat 
előző gazdáira s régi szignaturáira vonatkozó adatokat sorolja fel. 

A készen előttünk fekvő két kötet elseje Tirol, a másodika 
Salzburg ilynemű emlékeinek leírását tartalmazza; az előbbi Her- 
mann Julius Hermann, az utóbbi pedig Hans Œïetze tollából. 

A tiroli kötet 275 illuminait kéziratról szól, melyek a követ- 
kező intézetek közt oszlanak meg : 1. az ambrasi cs. és kir. 
kastély; 2. a bozeni ferenczesek könyvtára; 3. a bozeni múzeum- 
egyesület; 4. a brixeni egyházmegyei múzeum; 5. a brixeni püspöki 
papnevelő könyvtára; 6. a benczések könyvtára Fiecht bei Schwaz- 
ban; 7. a muri-griesi benczés kolostor könyvtára Gries bei Bozen- 
ban; 8. az innicheni társaskáptalan könyvtára; 9. az innsbrucki 
»Ferdinandeum« orsz. múzeum; 10. az innsbrucki szervita-kolQStor; 
11. az innsbrucki cs. kir. helytartótanácsi levéltár; 12. az inns- 
brucki cs. kir. egyetemi könyvtár; 13. a klauseni kapuczinus zárda 
kincstára; 14. a meráni városi múzeum; 15. a neustifti ágostonos 
kolostor; 16. a rovestói biblioteca civica és 17. museo civico; 
18. a schwazi ferenczrendi zárda könyvtára; 19. a felső innvölgyi 
stams-i cziszterczi kolostor könyvtára; 20. az archivio vescoviie 
Trientben; 21. a biblioteca vescoviie ugyanott; 22. a trienti biblio- 
teca comunale; 23. a trienti székesegyház sekrestyéje; 24. a trienti 
biblioteca capitolare ; s végül 25. a wilteni praemontrei kolostor 
könyvtára. 

A tiroli miniált kéziratok között szerző szerint legrégibb a 
105. számú evangéliarium, mely a VIII — IX. században készül- 
hetett Freisingben vagy Inichenben s a melyet talán Tassziló bajor 
herczeg az inicheni templom alapításakor adományozott a templom 
számára; jelenleg az innsbrucki egyetemi könyvtár tulajdona. 
A durván festett miniaturák s aranynyal, ezüsttel színezett kezdő- 
betűk a korabeli metzi festőiskolához állanak közel. Az érdekes 
kötet eredetileg a négy evangélium élén egy-egy egész lapot 
betöltő akvarellképet tartalmazott, melyek közül ma már csupán 
a Máthét, Lukácsot és Jánost ábrázoló jelenetek vannak meg. 

A különböző nemzeti iskolák közül kiváltkép nagy számmal 
van a német képviselve, a nélkül, hogy akár a XIIL, akár a XIV. 
századi termékek közül csak egy is az átlag fölé emelkednék. 
Annál jelentősebbek a XV. század alkotásai. így gyönyörű a Fer- 
dinandeum képtárában őrzött tempera festésű pergamenlap, mely 
stilizált virágokkal tarkított aranyos indákból font gazdag keret- 
ben ábrázolja az erdő mélyén pihenő boldogságos Szüzet, ölében 
a gyermek Jézussal, baljában néhány virágszállal. Az istenanya feje 
fölött lebegő angyalpár gyöngyökkel kirakott koronát hordoz; alatta 
suhan el a Szent Lelket ábrázoló galamb, melyet a magasban 
trónoló Atyaisten küld le egyszülött Fiára. A Madonna jobbján 
szent Borbála térdepel, imára kulcsolt kezekkel fogadva a kisded 

Magyar Könyvszemle. 1906. III. füzet. 19 



274 Szakirodalom 

által feléje nyújtott virágos galyat; míg baloldalt szent Katalin tér- 
deplő alakja látható, lábainál a vértanúságát jelképző kerékkel és 
karddal. Kissé lejebb középütt egy harmadik nőalak térdepel, a ki 
nem más mint magyarországi szent Erzsébet A b^jos naivitású 
festmény sokáig Liberale da Veron neve alatt szerepelt a képtár 
katalógusában; majd a veronai származású Stefano da Zet?to-nak 
tulajdonították, bárha ennek hiteles műveivel jcsak távoli rokon- 
ságban van. Wilhelm Schmidt volt az első (1889), a ki e remekmű 
olasz eredetét kétségbe vonva, keletkezési helyét Felsőnémet- 
országba tette; újabban (1901) G. Frizzoni a kölni iskola XIV. 
századi termékét látja benne és Stephan Lochner hasonló tárgyú 
müveivel hozta kapcsolatba. H. J. Herman pedig a XV. század 
elején virágzó Herman Wyrich von Wesel iskolájába utalja (VII. 
tábla). E remekmű mellett említést érdemelnek a brixeni iskola 
XV. századi termékei, melyeket a többi németországi termékekhez 
hasonlóan, részben stilizált, részben naturalisztikus virágokkal 
díszített spirális indafonadék jellemez. Mint datált darabot, kiemel- 
jük e sorozatból azt a brixeni papnevelő könyvtárában őrzött 
ivrétü miséskönyvet, melyet Caspar Rautter másolt 1447-ben 
Johannes V. Rőttel brixeni püspök számára (18. sz.). Egyetleu, a 
fölfeszített Jézust ábrázoló miniaturája erős északnémet hatásra 
mutat, alakjainak szögletessége pedig a miniátor járatlanságát 
bizonyítja. 

A német iskola termékein kívül Tirolban szép számmal talál- 
kozunk olaszországi miniátorok munkáival is. Ezek közül kieme- 
lendő egy XII. századi felsőolaszországi bibliatöredék a trienti 
Biblioteca vescovilében (256. sz.), melynek miniaturái elrendezé- 
sük és stilusuk szempontjából a korai középkor mozaikjaira emlé- 
keztetnek. Ezenkívül több XIV — XV. századi emlék van lajstro- 
mozva, melyek részben a bolognai, részben a lombardiai, velen- 
czei, toscanai s veronai iskolákba sorozhatok. Mind közül kiválik 
úgy pazar díszével, mint miniatűrjeinek finom rajzával, kitűnő 
kompozicziújával s friss színeivel Ippolito L d 'Este bíbornok missa- 
léja, mely az innsbrucki egyetemi könyvtár legbecsesebb czimé- 
liáihoz sorolható (100. sz.). A Tirolban őrzött miniált kéziratok 
ezen legbecsebbike, I. Ippolito bíbornok ferrarai püspöksége idején, 
tehát 1508 és 1520 között, közelebbről meghatározva, a század 
első tizedében, keletkezett. A kézirat díszítése, egy homályos arany 
alapra festett remek keretléczbe foglalt lapnagyságú festményből, 
számos gazdag keresztléczből s kisebb bibliai jeleneteket ábrázoló 
kezdőbetűkből áll. Műbecsük által főleg a legnagyobb ünnepnapok- 
hoz készült képecskék tűnnek ki, melyek, sajnos, csak részben 
készültek el. Csinosak az egyszerű, kékkel vagy aranynyal festett 
kisméretű inicziálék is. melyekből vörös vagy kék, finom csipké- 
hez hasonló arabeszkek ágaznak ki s vonulnak végig a pergamenlapok 



Szakirodalom 275 

szélein. A diszítményék s képek kivitele három különböző művészre 
vezethető vissza, a kiknek kilétét teljes biztonsággal megállapítani 
mindez ideig még nem sikerült. Igen valószinü azonban Campori 
marchese ama föltevése, hogy Ippolito bíbornok misszaléját épúgy, 
mint az ezzel egyidőben L Ercole d'Esté ferrarai herczeg számára 
készült breviáriumot Matteo da Milano, Tommaso da Modena és 
Ccsare dette Vieze készítették, a kik a herczegi számadáskönyvekben 
egy »brevario grande« tételei alatt szerepelnek. Az egész lapot betöltő 
czímkép, mely mély perspektivájú dombos táj előterén az ősz- 
szakállú Dávid király térdeplő alakját ábrázolja, talán Matteo da 
Milano müve, míg a legszebb ornamentikái részletek Cesare dette 
Yieze ecselére engednek következtetni. 

Ha még megemlítjük, hogy a tiroli gyűjteményekben szórvá- 
nyosan németalföldi, hollandi s franczia miniaturákra is akadunk 
s ez utóbbiak közül egy a XV. század második felében virágzó 
toursi iskola termékeihez sorozható, pompás livre d'tieures-t is 
kiemelünk (190. sz.), úgy felsoroltuk mindazt, ami Herman könyvé- 
ből különösen megragadhatja az érdeklődők figyelmét. 

A második kötet, mely Hans Tietze tollából került ki, 120 
illuminait kodeksz leírását tartalmazza Salzburg területéről. E kézira- 
tok összesen 5 könyvtár anyagához tartoznak; ezek a Szent -Péter 
kolostor, a tanulmányi könyvtár, a Carolino-Augusteum múzeum 
s a nonnbergi nemes benedek-rendi nőkolostor, Salzburgban, a 
mattsee-i társaskáptalan s végül a michaelbeuerni benczés kolostor 
könyvtára. 

Miként a Tirolban őrzött kéziratok közt, úgy itt is képviselve 
vannak a XIII— XVI. századi német, franczia és olasz iskolák 
s főleg ez utóbbinak termékei sorában nem egy figyelemre méltó 
darabra akadunk. Külön kiemeljük a Szent-Péter-kolostor egy 
XIV. századi ívrétü latin kéziratát (H2 sz.), melynek 118-ik lapján 
látható Arbor consanguinitatis Nicolaode Bologna sikerült munkája. 

Gazdagon van képviselve a salzburgi kéziratok között továbbá 
a helybeli miniatura-festő iskola, mely kétszer érte el a virágzás 
korát. Az első korszak a XI. sz. végére s a XII. sz. elejére tehető s 
a Szent- Péter-kolostorral függ össze. Ennek legkiválóbb terméke a 
Szent-Péter-kolostorban ma is őrzött s 10(>i-re datált folio Anti- 
fonárium (80. sz.). 845 lapra terjedő, gazdagon miniált kézirat, 
kezdőbetűi nagyrészt kék vagy zöld alapra festett vörös tollrajzpk, 
széles szalagfonadékkal, melynek kacskaringói közé részint stilizált, 
részint naturalisztikus állat alakok vannak beállítva. A fedöfes- 
tékekkel színezett inicziálék a közvetlen utána következő szöveg- 
betűkkel egy az egész lapot körülölelő keretbe vannak foglalva, 
mely utóbbit tarka virágok, állat- és emberalakok élénkítenek. 

A salzburgi iskola másodvirágzása a XIV. század végétől 
a XV. sz. második feléig terjed s Bernhard von Rohr érsek meczé- 

19* 



276 Szakirodalom 

náskodásával áll kapcsolatban. E korszak termékein a regensburgi 
iskola erős hatása érzik. 

E kötet legrégibb darabja a Tractatus Hieronymi de libro 
psalmorum ez. kézirat, mely a IX. század elejére tehető frank 
munka. 

Mindkét kötetet számos szövegközti czinkográfía s több 
heliogravűr és szinnyomat díszíti, melyek pompás kivitele az 
Angerer és Göschl, illetve Michael Frankenstein bécsi czégek 
elismert jóhírére vallanak. u. á. 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLEJE. 

Deutsche Literaturzeitung. XXVI. évfolyam. 16 szám. (1906. 
április 26.): Albert Nelson. Who's Who in America. 1906/7. (E. P. 
Evans.). — 18. szám (május 5.): Katalog der Bibliothek Becher, 
Karlsbad. — 19. szám (május 12.): 8. Frankfurter, Unrichtige 
Büchertitel. — 20. szám (május 19.): N. Rhodokanakis, Die aethio- 
pischen Handschriften der k. k. Hofbibliothek zu Wien. (Hans 
Stumme). — 23. szám (június 9.): 0. Zaretzky, Der erste Kölner 
Zensurprozess. (Gottfried Zedier). — A. Hortzschansky, Bibliographie 
des Bibliotheks- und Buchwesens. 2. Jahrg. 1905. — 24. szám 
(június 16.): H. A. L. Degener: Wer ist's? Zeitgenossen-Lexikon. 
2. Jahr. 1906. (Theodor Lorenz.) — 25. szám (június 23.): Ver- 
zeichnis der Luther-Schriften-Sammlung J. K. Fr. Knaakes. — 
26. szám (június 30): Fr. Steffens, Lateinische Palaeographie. 
I— III. köt. (Carl Wessely.) 

La Bibliofillá. VIII. évfolyam 1. szám. (1906. április.) : G. Lesca: 
Postille Foscoliane inédite a Cino da Pistoia. (Első közlemény.) — 
E. Vajna de Pava. Di un codice délia collez, del. Comm. Leo S. 
Olschi contenente la Sfera del Dati e altre opère italiane dei secoli 
XIV e XV e di un codice Laurenziano contenente la Sfera di 
Andalô di Negro. (Második közlemény.) — G. Boffito, Saggio di 
bibliográfia aeronautica italiana. Genni storici e ristampa d' un raris- 
simo trattatello d' aeronautica antica. (Második közlemény.) — 2. szám 
(május-június) : Leonardo Olschki, Lorenzo da Ponte libraio e biblio- 
filo. — G. Lesca, Postille Foscoliane inédite a Cino da Pistoia. 
(Második közlemény.) — E. Vajna de Pava, Di un codice dells 
collez, del Comm. Leo S. Olschki contenente la Sfera del Dati e 
altre opère italiane dei secoli XIV e XV e di un codice Lauren- 
ziano contenente la Sfera di Andal» di Negro. (Harmadik köz- 
lemény.) — G. Boffito, Saggio di bibliográfia aeronautica italiana. 
Cenni storici e ristampa d' un rarissimo trattatello d' aeronautica 



Szakirodalom 277 

antica. (Harmadik közlemény.) — E. Celant, Dediche, postule, dichi- 
arazioni di proprietà ecc. nei libri a stampa della R. Biblioteca 
Angelica di Eoma. (Folytatólagos közlemény.) — Állandó rova- 
tok: Notizie. — Pubblicazioni di carattere bibliografico e intorno 
alla storia delF arte tipografica. — Vendite pubbliche. — Gataloghi 
notevoli. — Bivista delle Biviste. — Necrologio. 

Le Bibliographe Moderne. X évfolyam 1 — 2. szám (1906. 
január — április.) : Ch. Mortet, La première édition de Virgile 
imprimée à Paris (1470 — 1472). — Maurice Lecomte, Pierre-Camille 
Le Moine et son fils, archivistes au XVIII e siècle. — Henri de 
Curzon, Bbliographie mozartine. — Troisième assemblée générale 
de l'Association des Archivistes français (21 avril 1906); compte 
rendu. — Em. Duvernoy, Le recrutement des archivistes départe- 
mentaux. — I.-A. Brut ails, Traitement des fonds d'archives par le 
sulfure de carbone. — Association des Bibliothécaires français ; 
Assemblée générale (22 avril 1906). — Chronique des Archi- 
ve s : Prance. Italie. Portugal. — Chronique des bibliothè- 
que s : Autriche-Hongrie. États-Unis. France. Italie. — Chroni- 
que bibliographique: Une sociéta française de bibliographie. 
Institut international de bibliographie sociale. A vent l'invention du 
papier. Béponse à la »Revue scientifique.« La question Colomb- 
Toschenelli. Bibliographie byronienne. Bibliographie cartographique. 
Bibliographie de la musique révolutionnaire. Bibliographie horticole. 
Nouvelles bibliographies régionales. Ex- libris franc-comtois. Histoire 
de rimprimirïe. — Comptes-rendus et livres nouveaux: 
Raymond Gréban, La science historique et les archives notariales 
(H. S.). Th. Bussemaker, Verrlag von een voorlooping onderzoek de 
Lissabon. Sevilla, Madrid, Escorial, Simancas, en Brüssel naar Archi- 
válja belangrijk voor de Geschiedenis van Nedcrland. (H. S.). Joh. 
Ax. Almquist. Sveriges bibliografiska Litteratur. (H. S.). Louis D. 
Petit, Repertórium der Verhandelingen en Bijdargen betreffende de 
Geschiedenis des Vaterlands in Tijdschriften en Mengelwerken toi 
op 1900 versehenen. (H. S.) George M. Wrong and H. A. Langton, 
Review of historical publications relating to Canada for the year 
1904—1905. (H. S.) Albert Hübl, Die Inkunabeln der Bibliothek 
des Stifts Schotten in Wien (M. Louis Polain). Konrad Haebler. 
Typenrepertorium der Wiegendrucke I. (H. S.) 

Mitteilungen des Österr. Vereins für Bibliothekswesen. 
X évfolyam 2. szám (1906. április-május): Ferdinand Eichler, Aus 
.steierischen Missalien des 14. und 15. Jahrhunderts. Mit einem 
urkundlichen Anhang von dr. Arnold Luschin v. Ebengreuth. — 
Max Dvorak Illuminirte Handschriften in Österreich. — Bernhard 
Seiffert, Zwei Beiträge zur Wieland-Bibliographie. — Litera- 
rische Besprechungen: Ferd. Krakovizer, Die Sammelbünde 
aus der Reformationszeit im Landes-Archiv zu Linz. (Heinrich 



278 Szakirodalom 

Rbttinger). E. N. Adler, About hebrew Manuscripts. (C — IL) Georg 
Jacob, Erwähnungen des Schattentheaters in der Weltliteratur. 
3. Ausg. (H. Bohatta). — Állandó rovatok: Aus österreichischen 
Bibliotheken. Vereins-Nachrichten. Personal-Nachrichten. Vermischte 
Nachrichten. 

Revue des Bibliothèques. XVI. évfolyam 3—4. szám (1906. 
márczius- április) : Louis Thuasne, François Villon et Jean de Meiin. — 
Léon Dorez, Notes sur les libraires, relieurs, enlumineurs, papetiers 
et parcheminiers jurés de l'Université de Paris, extraites des Mémo- 
riaux de la Faculté de Décret (1504—1524). — Paul Meyer, 
Observations présentées à la Commission des Bibliothèques et des 
Archives de l'École des Chartes. — Bibliographie: Nicolas Hohl- 
wein, La papyrologie grecque. Bibliographie raisonnée. (Léon Dorez.) 
J. W. Clark M. A., Cantobrigia Illustrata, by David Loggan. (P. C.) — 
Chronique des Biblio thèques: Allemagne. Angleterre. France. 
Italie. Pays-Bas. — 5 — 6. szám (május — június): D. Serruys, Un 
nouveau texte de 1' > História politica constantinapoleos. c — Louis 
Thuasne, François Villon et Jean de Meun. (Folytatás.) — Bib- 
liographie: Imperial Library. Catalogue. Part I. vol. I — II. 
(Léon Dorey.). — Chronique des Bibliothèques: Alle- 
magne. France. Italie. Pays-Bas. 

Revista délie Biblioteche e degli Archivi. XVII. évfolyam 
2—4 szám (1906. február-április): Alfredo Mwiicchi, Una breve 
biográfia inedita de Cosimo III. De' Medici. — Umberto Dallari. 
March i d' antiche razze di cavalli. — Cesare Levi, Saggio di biblio- 
gráfia degli Studi critici su Carlo Gozzi nel centenario délia morte. — 
Curzio Mazzi, Del modo di comporre V azzurro oltremarino. Tratta- 
rello di frate Domenico Baffo. — G. C. Passeront, Appunti sulla 
composizione e pubblicazione del »Cicerone«. — Recensioni: 
R. Caggese, Un Comune liberó alle porte di Firenze nel Secolo 
XIII. U. a. II Comune rurale di Tredozio e i Conti da Bomena 
(Ida Masetti Bencini). Fumi Luigi, B. Archivio di Stato in Luccia. 
Regestri. Vol. IL (C. Lupi). Un manoscritto offerto da Edoardo 
VII alia Biblioteca Nazionale di Parigi. — 5 — 7. szám (május- 
július) : Angelo Solerti, Un altro manoscritto del la »Gerusalemme< 
ritrovato. — Guido Biagi, Per la cronica di Firenze nel secolo 
XVI. — Cesare Levi, Saggio bibliografico su Pietro Cossa. Venti- 
cinque anni dopo la sua morte. — Eugenio Casanova, Gli archivi 
di Stato in Italia. — G. C. Passeroni, Appunti sulla composizione 
del »Cicerone«. (Második közlemény.) — Állandó rovatok: 
Notizie. Necrologio. 

The Library Journal. 31. kötet 4. szám (1906. április). 
School number : — G. T. Clark, Methods of school circulation of 
library books. — F. B. Cooper, Is there a need for instruction in 
library methods by the normal schools and universities? — Linda 



Szakirodalom 279 

M. Clatworthy, A library course given to city normal school stu- 
dents. — V. L. Collins, The Princeton preceptorial system and 
the university library. — G. F. Bowerman, School work of the district 
of Columbia public library. — May Gk Quingley, Systematic instruc- 
tion in the use of the library at Grand Rapids, Mich. — Marjary L. 
Crilson, Library and school work in Newark, N. J. — Colin A. Scott, 
Suggestions of forming a professional library for teachers. — P. W. 
Kau ff man, How may a teacher lead children to read good books. — 
A children's room of the Pittsburgh Carnegie library. — Importation 
clauses in proposed copyright bill. — Library copyright league. — 
Bi-state meeting at Atlantic city, march 9 — 10. — Proposed association 
of f rench librarians. — 5. szám (május) : E. A. Birge, Books and 
life. — Libraries of historical societies. — Destruction of San Fran- 
cisco and other California libraries. — I. J. Wyer, Ir., Library 
reform in France. — A national library for the blind. — Dr. Richard 
Garnett. — The Milton (Mass.) public library. — Ontario library 
association. — 6. szám (június): F. C. Hicks, The Library of Con- 
gress classification and its printed catalog cards. — Lodilla Ambrose, 
The use of printed cards in the northwestern university Library. — 
The printed catalog cards of the Library of Congress: further com- 
parisons of use. — W. W. Bishop, Further notes on the number 
of catalog cards to a book. — Greenwood's library for librarians. — 
Report on damage to California libraries by earthquake and fire. — 
Financial condition of germán libraries. — Library associations in 
Denmark and France. — Library and education conference at 
Birmingham. — Copyright bill introduced in Congress. — National 
association of state libraries. — Library round table meetings in 
New- York state. — American library institute. — The reading 
public. — Állandó rovatok: Editorials. — American library asso- 
ciation. — State library commissions. — State library associations. — 
Library clubs. — Library schools and training classes. — Reviews. — 
Library economy and history. — Gifts and bequests. — Practical 
notes. — Librarian. — Cataloging and classification. — Biblio- 
graphy. — Anonyms and pseudonyms. — Notes and queries. — 
Humors and blunders. 

Zeitschrift für Bücherfreunde. X évfolyam 1906\1907. 1. 
füzet (1 906. április) : Heinrich Hubert Houben. Jungdeutsche Lebens- 
wirren. I. — Richard Kukula, Die Tychoniana der Prager k. k. 
Universitäts-Bibliothek. — W. L. Schreiber, Unbekannte Holzschnitte 
Hans Holbeins. — Franz Deibel, Brentano und die bildende Kunst. — 
Otto von SchleinitZy Die Bibliophilen. Sir Robert Peel. — 2. füzet 
(május) : Heinrich Hubert Houben, Jungdeutsche Lebenswirren II. — 
Ernst Müller, Aus dem Stammbuch von Schillers Sohn Karl. — 
Georg Minde-Pouet, Ein Portrait des Vaters Heinrich von Kleists. — 
F. Frhr. v. Bidermann, Neue Schriftgiesserei-Erzeugnisse im söge- 



280 Szakirodalom 

nannten Empire- und Biedermeyerstiel. — 3. füzet (június): Anton 
Schlossar, Aus den Mannesjahren Friedrich Halms. Reisebriefe aus 
des Dichters ungedrucktem Nachlass. — Otto Zaretzki, Die Kölner 
Bilderbibel und die Beziehungen des Druckers Nikolaus Goetz zu 
Helman und Quentel. — Hans Schmidkunz, Pädagogisches Buch- 
wesen. — W. Lüdtke, Bücherauktionen im päpstlichen Born. — 
Max Pellnitz, Die internationale Buchbinderkunst-Ausstellung zu 
Frankfurt a. M. — Állandó rovat: Chronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen. XXIII. évfolyam 4. füzet 
(1906. április) : A. Keysser, Ein Führer durch die deutschen Biblio- 
theken. — Otto Glauning, Zur Frage des Gesamtkatalogs. — Nach- 
wort des Herausgebers. — Fritz Milkau, Zur Ausnutzung des 
Magazins. — A. Hortzschansky, Vorschlag zur Neuordnung der Schul- 
schriften. — Literaturberichte und Anzeigen: Ver- 
zeichnis zürcherischer XJniversitätsschriften 1833 — 1897. Ernst 
Meyer, Program utgifna vid Upsala Universitet. 1599 — 1700. 
(Fritz Milkau). Verzeichniss der Büchersammlung der Kaiser Wil- 
helm-Akademie für das militärische Bildungswesen. 3. Ausgabe. 
(E. Roth.) — 5. füzet (május) : Emil Jacobs, Die Handschriften- 
sammlung Joseph Görres'. — M. Hippe, Hermann Markgraf f. — 
Internationales Institut für Sozial-Bibliographie. — Literatur- 
berichte und Anzeigen: Gottfried Zedier, Das Mainzer 
Catholicon [Veröffentlichungen der Gutenber-Gesellschaft IV.] (P. 
Schwenke). Neue Arbeiten zur Historischen Bibliographie. (M. P.). 
Georg Maas, Jurisprudentia Germaniae. 1905. (Wolfstieg.) — Ernst 
Challier, Die Anstalt für musikalisches Aufführungsrecht in Berlin, 
eine Gefahr für das Gesamte deutsche Konzertleben, für den 
Musikhandel und den Komponisten, sowie die Möglichkeit einer 
Beseitigung dieser Gefahr. (H. H.) — 6. füzet (június) : W. L. Schreiber, 
Holzschnitt- und Inkunabelforschung. — O. Clemen, Bibliographies 
zur Reformationsgeschichte. — E. Wiedemann, Über Photographie 
von Handschriften und Drucksachen. Nachtrag. — Die Aenderungen im 
Jahresverzeichniss der deutschen Universitätsschriften. — A. B. M., Der 
Bücherschatz Dresdens. — Rudolf Helsig, Oskar von Gebhardt f. — 
Literaturberichte und Anzeigen: Jan Czubek, Katalog 
rckopisów akademii umijetnosci w Krakowie. (M. Perlbach.) Neue 
Arbeiten zur Inkunabelkunde. (Ernst Voulliéme.) Job. Ax. Almquist, 
Sveriges bibliografiska litteratur. I. delen. (Vilh. Grundtvieg.) Victor 
Chauvin, Bibliographie des Ouvrages Arabes ou relatifs aux Arabes. 
IX. (K. Völlers.) — Állandó rovatok: Kleine Mitteilungen. — 
Umschau und neue Nachrichten. — Neue Bücher und Aufsätze 
zum Bibliotheks- und Buchwesen. — Antiquariatskataloge. — Per- 
sonalnachrichten. — Bibliothekarversammlung. 



Szakirodalom 281 

A MAGYAE BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM AZ 1906. ÉV 

MÁSODIK NEGYEDÉBÉN. 

összeállította: Horváth Ignácz. 

Alapi Gyula. A vármegyei könyvtár czímjegyzéke. Az 1876— 1906-ig 
szerzett művek jegyzéke. Szerkesztette : — Komárommegye levéltárnoka, a vár- 
megyei könyvtár őre. Komárom, 1906. 8-r. Spitzer Sándor kny. 8-r. 48 1. 
<Komárom vármegye könyvtára kiadványai. I.) 

Czímjegyzéke, A m. kir. szabadalmi hivatal könyvtári czímjegyzékének 
1-so* pótíve. Budapest, 1906. Pallas knyomda. 8-r. 8 1. 

Czímjegyzéke, A > Magyarországi építőmunkások országos szövetsége« 
budapesti kőműves szakosztálva könyvtárának — . Budapest, 1906. Világosság 
könyvnyomda r.-t. 8-r. ö6 1. Ára 20 üli. 

Donogány Zakariás dr. és Lipscher Sándor dr. Magyar orr- és gége- 
gyógyászati bibliográfia és repertórium 1903-ig. Összeállították — . Budapest, 
1906. A Pesti Lloyd-társulat kny. 8-r. 8, 59, IV 1. 

Hellebrant Árpád. Repertórium. (Irodalomtörténeti Közlemények. 
Tizenhatodik évfolyam. Első füzet. 1906. 126—128 1.) 

Jegyzéke, A debreczeni jogász- és tisztviselői-kör könyvtárának betü- 
soros — . Debreczen, 1906. május hó. Debreczen, 1906. Hoffmann és Kronovitz 
ny. 8-r. 32 1. Ára 20 fill. 

Jegyzéke, A kaposvári állami elemi népiskola ifjúsági könyvtárának — . 
Kaposvár, 1906. Hagelman Károly. 8-r. 8 1. 

Jegyzéke, A magyarországi szabómunkások és munkásnők szakegye- 
sülete kaposvári csoportjának könyvtári — , könyvtári szabályokkal. Kapos- 
vár, 1906. Hagelman Károly kny. 8-r. 32. 1. Ára 10 fill. 

Jegyzéke, Prof. Dr. ÁrkÖvy József szakirodalmi dolgozatainak — . 
Liste der literarischen Arbeiten Prof. dr. Jos. v. Árkövy's. Budapest, 1906. 
> Árpád« könyvnyomda. 8-r. 7 1. 

Katalógusa, A bpesti ev. réf. főgimn ifjúsági Arany János-Önképzőköre 
könyvtárának — . Budapest, 1906. Buschmann F. kny. 8-r. 2, 80 1. Ára 40 fül. 

Könyvek, Új — . (Folyt.) (Századok. XL-ik (1906) évf. 5. füz. 482—486 1.) 

Könyvjegyzéke, A temesvári m. kir. áll. főgymnasium ifjúsági könyv- 
tárának — . Temesvár, 1906. Csendes Lipót knyomdája. 8-r. 39 1. 

Könyvtár-jegyzéke, A kaposvári iparos ifjúság önképző egyletének — . 
Kaposvár, 1903. Hagelman Károly kny. 8-r. 40 1. 

Mangold Lajos. Hazai hírlapok repertóriuma. 1905. január — június. 
{Folytatás.) (Századok. XL-ik (1906) évfolyam. 5. füzet. 480—482 1.) 

Névjegyzéke, A móri polgári olvasókör könyvtárának — . Mór, 1906. 
Móri könyvnyomda. 8-r. 14 1. Ára 20 fill. 

Névjegyzéke, A szatmári Kölcsey-kör múzeumi tárgyainak és könyv- 
tárának — . Kiadja: a szatmári Kölcsey-kör. II. rész. Szatmár, 1906. Szabad- 
sajtó könyvnyomda. 8-r. 34, 2 1. Ára 10 fill. 

Petrik Géza. Magyar könyvészet 1886—1900. Az 1886—1900 években 
megjelent magyar könyvek, hirlapok és folyóiratok, atlaszok és térképek össze- 
állítása. Tudományos szak- és tárgymutatóval. Szerkesztette — . A magyar 
tudományos akadémia támogatásával kiadja a magyar könyvkereskedők egye- 
sülete. Negyedik füzet. Kuttner— Országgyűlés. Budapest, 1906. Athenaeum 
r.-t. knyomdája. 8-r. 481—640 1. Ara 5 kor. 

V. Pótlás a m. kir. állami számvevőszék könyvtárának czímjegyzéké- 
hez. Budapest, 1906. Grund V. utódai könyvnyomdája 2-r, 2, III, 16 1. 

Szakkönyvtára, Magyarországi Pénzintézetek országos szövetsége — . 
Budapest, 1906. Károlyi György kny. 8-r. 8 1. 

Szent-Andrássy Lajos. A magyar-óvári m. kir. gazd. akad. Kazinczy-köre 
könyvtárának könyvjegyzéke. Összeállította 1906-ban — . Kazinczy-kör sajátja 
Székesfehérvár, (1906.) Székesfehérvár és Vidéke knyomdája. 8-r. 80 1. Ára 70 fill. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Könyvtári tisztviselők tudományos utazásai. A Magyar Nem- 
zeti Múzeum utazási alapjából a nmélt. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 
jóváhagyásával a folyó évben Kováts László segédőr a svájezi könyvtárak 
tanulmányozására, dr. Hubert Emil segédőr bécs-lipcse-berlini zenei tanul- 
mányokra, Havrán Dániel segédőr felsőmagyarországi levéltári kutatásokra 
s dr. Gulyás Pál segédőr felsőmagyarországi könyvkötéstörténeti emlékek 
kutatására nyert segélyt. 

Budapest székesfőváros könyvtárának gyásza. À közel mult- 
ban súlyos csapás érte a főváros egyik legfiatalabb közmtézetét, a székes- 
fővárosi könyvtárat. F. é. június hó 23-án hunyt el szántói Körösy József dr. 
a statisztikai hivatal igazgatója, a ki ezen minőségben egyszersmind a statisz- 
tikai hivatal könyvgyűjteményével 1903-ban egyesített székes fővárosi könyvtár 
ügyeit is vezette. Benne a magyar statisztikai tudomány egyik alapvető s 
legkiválóbb munkását vesztette el, a ki ily irányú műveinek hosszú soroza- 
tával az ország határain túl is ismertté tette nevét. Régóta húzódó ezukor- 
betegsége, melyhez utóbb még asztma is járult, nem bénították meg erejét: 
mondhatni egész élete utolsó napjáig szorgalmas mívelője maradt kedves 
tudományágának, melynek segélyével oly sok vitás kérdést juttatott meg- 
oldásra. Mint könyvtáros, vagy bibliográfus, a nagy nyilvánosság előtt nem 
örökítette meg nevét, de tisztviselői lelkében örökké élni fog nemes lelküle- 
tének emléke. 

Emich Gusztáv könyvtára, melynek legfőbb díszét a Vitéz-féle 
Korvin-kódexet, öt más, hazai vonatkozású kézirattal együtt a m. n. múzeum 
könyvtára szerezte meg, íolyó évi márczius hó 15 — 17. napjain került árverésre 
Bécsben, a Gilhofer & Ranschburg czég közreműködésével. Az árverés úgy 
a bibliofilek s nyilvános könyvtárak, mint az antikváriusok élénk részvéte- 
lével folyt le s több tekintetben igen érdekes eredményeket ért el. A négy- 
száz koronát meghaladó tételek — a Zeitschrift für Bücherfreunde 19U6. 
áprilisi számának melléklapján közölt adatok szerint — a következők: 

1. sz. Sedulius Scottus, liber de rectoribus christianis, hártyakézirat a 
XI— XII. századból: 490 K (vásárló K. W. Hiersemann, Lipcse); 6. sz. Egy 
XIV. századi papirkézirat, mely több, a középkori irodalomtörténet szempont- 
jából fontos szöveget tartalmaz, köztük a Gesta Romanorum állítólag legré- 
gibb másolatát: 410 K; 7. sz. Oxanum, de arte falconaria, XIV. század. 



Vegyes közlemények 288- 

660 K; 9. sz. Le roman de la rose, XIV. századi hártyakézirat 14 érdekes 
miniaturával; 1610 K (K. W. Hiersemann, Lipcse); 19. sz. Johann von 
Gmunden, Deutscher Kalender 1470: 470 K (ugyanaz); 20. sz. Mainardi, 
Gentil Milita, XV. század, 17 tollrajzzal: 490 K (J. Rosenthal, München); 
24. sz. Psalterium cum can ti eis, XV. századi hártyakézirat, cseh származású 
miniaturákkal s keretrajzokkal: 1210 K; 35. sz. Német imakönyv a XVI. szá- 
zadból 56 szép miniatűrrel 510 K (G. 6. Borner, Lipcse); 38. sz. Livre 
d'heures á l'usage de Metz, 1547-ben befejezett pergamenkézirat 7 lapnagy- 
ságú, remek miniatűrrel s 82 rendkivűl érdekes és változatos összeállítású 
keretrajzzal, egy a lothringeni iskolához tartozó művész ecsetéből: 4200 K; 
142. sz. Thomas de Aquino, catena aurea, Augsburg 1470 körül Zainer ny.: 
420 K; 172 sz. Breviárium Romano-Germanium, Velencze 1518.: 420 K (Bres- 
lauer); 176. sz. Buch der Liebe, Frankfurt 1587., tizenhárom lovagregény 
gyűjteménye: 810 K (C. G. Boerner); 195. és 196. sz. 2—2 összefüggő levél 
a 27 soros Donatusból, melyet Gutenberg 1457 körül nyomatott Mainzban, a 
legnagyobb ritkaságok egyike; mindkettőt Breslauer Márton (Berlin) szerezte 
meg, még pedig az elsőt 1620 s a másodikat 1910 koronán; 220. sz. Hai- 
monskinder, Simmern 1535, első kiadás számos fametszettel: 430 K (C. G. 
Boerner); 230. sz. der Hungern Chronica, Wien 1534.: 480 K; 299. sz. Rudolf, 
Kunstliche Rechnung mit der Ziffer, Wien 1526, unikum: 620 K; 303. sz. 
Sachsenheim, Mörin, Worms 1539.: 400 K (C. G. Boerner); 311. sz. Taschen- 
büchlein aus dem Riess, Augsburg, Hans Otmar, 1512, huszonhárom remekül 
szinezett fametszettel: 1520 K (M. Breslauer, Berlin); 317. sz.: Thuróczi, Cro- 
nica Hungarorum nagyon ritka brünni kiadása 1488-ból, 41 fametszettel: 
2400 K; 318. sz. Ugyancsak Thuróczi krónikája, Augsburg 1488, 66 famet- 
szettel: 2060 K; 357. sz. érdekes ezüstkötés a XVII. sz. elejéről, mely gazdag 
levél és indadísz közé foglalt vadászati jeleneteket ábrázol: 400 K. Figyelő. 

Földrengés okozta károk a kaliforniai közkönyvtárakban. 
Az április 18-iki földrengés és tűzvész, mely San-Franciscot romokba döntötte, a 
város könyvgyűjteményeit sem kimélte meg. Az 1879-ben megnyilt nyilvános 
könyvtár (Public Library), San-Francisco legnagyobb szabású ilynemű gyűjte- 
ménye jóformán teljesen elpusztult. Több mint 160,000 kötetéből alig 30,000 
maradt meg, ezek is négy fiókjában, mig a városháza északi szárnyában elhelye- 
zett központi gyűjtemény s a másik két íiókgyüjtemény szinte porrá égett Ugyan- 
csak elpusztult a Mechanics' Institute Library \ mely 1854-ben alapíttatott s 
mintegy 120,000 kötetből, közte az angol szabadalmi leírások s számos ritka 
szakfolyóirat teljes sorozatából állt. A szörnyű katasztrófa áldozatául esett 
még a sanfranciscói könyvtárak Nestora, az 1852 óta fennálló Mercantile 
Library, melynek főleg művészeti és irodalmi művekben gazdag 80,000 
kötetét a folyó év elején egyesítették a Mechanics 1 Library-vel Elpusztultak 
továbbá a Sutro Library (mintegy 200,000 kötettel), az Academy of Sciences 
Library (12,000 kötet), a San-Francisco Law Library (30,000 kötet), a Law 
Library of the Supreme Court (15.000 kötet), s számos más, kisebb-nagyobb 
nyilvános és magánkönyvtár. Valóságos csoda H. H. Bancroft 50,000 kötetes 
gyűjteményének épségben maradása, melyet a berkley-i University of California 



284 Vegyes közlemények 

számára múlt évben vettek meg 250,000 $-ért, de a melynek átszállítása 
•csak a földrengés után, május első napjaiban vette kezdetét Ez az egyetlen 
épen maradt sanfranciscói gyűjtemény. A therkley-i egyetem összes veszte- 
sége 1257 kötet, melyből 1007 egy sanfranciscói könyvkötőműhelyben a többi 
«gyes kikölcsönzőknél vált a tűz martalékává. A többi kaliforniai városok 
közQl a berkley-i, colusai, ferudalei, livermorei, losgatosi, nilesi, paloaltói, 
sthelenai, stacruzi és s tarosai, nyilvános könyvtárak épületei (free public lib- 
rary) szenvedtek 20 — 1000 dollárig terjedő károkat, míg a haywardi, mar- 
tinezi, mountaini, napái, Oakland i, petalumai, redwoodi, sanjosei és sanma- 
teói könyvtárak épületében több ezer dollárra rugó károkat okozott a föld- 
rengés, a stanfordi egyetemi könyvtár 300.000 $-ra becsült épületét pedig 
teljesen romokba döntötte. 

Az ephesusi Celsus-könyvtár. Heberdey Rudolf dr.-nak a Jahres- 
berichte des österreichischen Archäologischen Istitutes in Wien VIII. kötetében 
{melléklap 61—80. hasáb) az ephesusi ásatásokról szóló előzetes jelentése nyo- 
mán a következőkben foglaljuk össze mindazt, a mit a mai kutatás a Tiberius 
Julius Aquila által édesatyja, Tiberius Julius Celsus Polemaeanus prokonzul 
emlékének szentelt s Kr. e. 110—120 körül fölépített könyvtáráról földerített. 

A görög agora délkeleti részén lévő kis szabad térről öt fokos, mintegy 
18 m. széles szabad lépcső vezetett a gazdagon díszített, két emeletes homlok- 
zathoz, melynek három kapuján keresztül jutunk a 16*50 m. széles és 11 m . 
mély könyvtári terembe. 

A középső bejáróval szemben, az épület nyugati részén 4*50 m. széles 
apsis szögellik ki, mig a terem többi határfala egészen egyenes. A falak 
alján 1 m. magas és 1*20 m. széles talapzat fut végig, melynek felső felületén 
egy a falakhoz közelálló oszlopsor nyomai látszanak, mely az apsis kanya- 
rulatát is követte. Magukba a falakba szabályos közökben 0*50 m. mély, 
280 m. magas és 1 in. széles fülkék mélyedtek, még pedig 3—3 a déli és 
északi oldalom, 2—2 pedig az apsis két oldalán. A talapzatot és a falakat 
különféle színű márványlapok borították. A talapzatok felett látható csekélyke 
maradványok tanúsága szerint a fülkéket ajtókeretekhez hasonló lapos pár- 
kányok övezték. A fülkékben (v. ö. a digesták XXX., 41., 9. e kifejezését: 
»bibliothecis parietibus inhaerentibus*) a kézirattekercsek elhelyezésére fából 
készült polezok állhattak; a középső apsist pedig, a pergamosi könyvtár 
mintájára, Pallas Athene óriási méretű szobra díszíthette, mig Celsus emlékét 
a külső lépcső két oldalán elhelyezett szoborművek képviselték. 

Az épület egész magassága, a homlokzat magassága után Ítélve mintegy 
16 m.-re tehető s miután másrészt a nyugati falon a belső emeletmagasság 
5 m.-ben állapítható meg, valószínű, hogy a tekercstartók egymás felett 
három sorozatban voltak elhelyezve, a mi 1 m.-nyi területre 170 tekercset 
számítva, az épület befogadó képességét 14,000 tekercsre teszi. Az épület 
világítását vagy felülről, vagy pedig a homlokzat második emeletén alkal- 
mazott ablakok útján nyerhette. 

Az épület érdekes sajátossága, hogy a tekercs tartókat magukban foglaló 
falak nem képezik egyszersmind az épület külső falait, hanem hogy mintegy 



Vegyes közlemények 285* 

1 m.-nyi távolságra külön falat emeltek mögötte, melyet csakis a nyugati 
részen szakit meg az apsis kiszögellése. Az ekként keletkezett 1 m. széles 
folyosó arra szolgált, hogy a könyvállványokat befogadó fal körül szabadon 
keringő levegő a tekercseket a föld nedvességének káros behatásától lehetőleg 
megóvja. Hasonló elrendezésre akadunk különben a pergamosi könyvtár 
maradványainál is. A két folyosó keleti végén két keskeny ajtón át az alulsó 
karzatra vezető lépcső nyomaira akadunk, a melyek révén a könyvtár- 
polczokhoz lehetett hozzáférni. A felső emeletekre innen valószínűleg falépcsők 
vezettek fel, ezeknek nyomait azonban a romokból nem sikerült eddigelé 
megállapítani. 

Az apsis alatti boltozott kriptában négyoldalt domborművekkel díszített 
fehér márvány szarkofágot találtak, melyben hihetőleg Gelsus porai voltak 
elhelyezve. Az alapítványjellegű könyvtáraknak sírboltokkal való kombinálása 
különben nem tartozott a ritkaságok közé. így (Plin. Ep. ad Trai. 81., 7.) 
Prusai Dio a szülővárosában épített könyvtárban jelölte ki neje és fia utolsó 
nyugvóhelyét. 

Az első emeleti homlokzatnak a maga teljességében fennmaradt felirata 
a következő: 

Tt(ßsptov) 'lö6[\tov KsAsov IToXsjiaiavdv, 

üiüotöv, dvfrúicaTöv 'Asia; 

Tt(ßsptoc) 'lo'jXto; 'AxúXac, g otoç 

z[o]T60X8ÜOO£V T>jV ßlßXlufb)XT]V 

áic[a]f>-[t3ávT]a)v täv 'AxóXa 

x[Xtj]p[gvoiuuv, xafhspú>3a]vToc 

Tt(ßcpiov) KXau&ov 'Apia-ícuvoc; ^ 'Aatapyou. gpl. 

Manlius János két magyarországi nyomtatványát, mely 
úgylátszik a legkiválóbb magyar bibliográfus figyelmét is elkerülte, Manlius 
magyarországi munkásságáról szóló czikkem « pótlásául a következőkben 
ismertetem. Ezek egyike Vranec Antalnak 1586-ban Varasdon Manlius által 
nyomatott postulai, melynek egy, sajnos, csonka példánya a múlt század 
kilenczvenes éveiben került a kezembe, mikor néh. Obiak V. dr. egyetemi 
magántanár és szlavista hagyatékából hivatalból kiválogattam a gráczi egye- 
temi könyvtár részére megszerzendő könyveket. Az első rész czímlapja 
hiányzik; ezen a vasár- és ünnepnapokra szóló evangéliumokat s a rájuk 
vonatkozó homiliákat tartalmazó rész utolsó (238-ik) lapján olvassuk a 
következőket: 

STAMPANO V SZLOBODNOM KRALEVOM VARASV 

Varafdine po Juane Manliufe 

M. D. LXXXVI. 

A második rész czímlapja, melynek fametszetű keretén középütt felül 
az Atyaisten, alul a Szentlélek, oldalt angyalfejek, a négy sarkon pedig az 
evangélisták láthatók, szerencsérc megvan s cként hangzik: 

» V. ö. Magyar Könyvszemle. Uj folyam. XIII. köt. 13-í— 157., 238-245. L 



286 Vegyes közlemények 

POSTILLA VESZDA ZNOVICH ZPRAVLENA SZLO- 

uenfzkim iefzikom po godounedni, navfze leto 

PO ANT. VRAMCZV 

Sz: P. Doctoru. 

Pfalmo 118. Domine greíTus meos dirige. 

STAMPANO V SZLOBODNOM 

kralieuom VaraíTu Varafdinu. 

M. D. LXXXVI. 

A postillák e második része, mely az ünnepnapokat tartalmazza, végén 
csonka, de a tartalomjegyzékből következtetve mintegy 116—118 lapra terjed- 
hetett. Mindkét rész kis negyedrét alakú. 

Az itt leírt példány egykor egy svétinjei vinczellér birtokában volt s 
talán még ma is néhai Obiak V. dr. atyja tulajdonában van Cilii-ben (Stájer- 
ország); egy második, ugyancsak csonka példány 1893-ig a klanjeczi kolostor 
birtokában volt, a honnan azóta elkallódott. 1 

A második említettem nyomtatvány, mely valószínűleg legutolsó munkája 
Manliusnak: 

Goepner, Carmen de salutif. Christi incarnatione. Kerezturii, 1605. 2-rét. 

Bibliográfiai leírása a következő; la lapon a czím: 

CARMNÇN 
DE salutifera CHRISTI FILII Incarnatione. 

[I]LLVSTRIBVS, GENEROSIS, N0- 

BIL1BVS AC MAGNIFICIS DOMINIS, DO- 

MINIS 0RDINARI1S, LIBERIS BARON1BVS ET OMNIBVS EGREGIIS 

Proceribus Inclyti Stryriœ Ducatûs, Profitentibus Euangelicam Religionem 

& Symbolum Augustana? Confefsionis incorruptum, &c. Dominis ac Patro- 

nis fuis gratiofís & beneficis. 

IN FOELIX NÖVI ANNI AVSPICIVM ET DVRABILEM DO- 

nati EMANVELIS recordationem XENII LOCO 

Scriptum & humilimè dedicatum 

A 

Joanne Gœpnero Lichtenfteinenfe Mif: indigno repurgatœ Doctrinœ Miniftro. 

Ecclefi* Vête- **: 'T™ •.*"***? 3 f "Jf "' „ , . Eceted. Noui 
ïïlaà) bit cm rain jûnfft betteletn. 

Teft: vo- gu ruljen in meine« fyerfcen fdjtein/ Teft: Hym- 

tum. $}<rô ich nimmer öergeffc bein. nus. 

1 V. ö. Elze Th. a Jahrbuch der Gesellschaft für die Geschichte des 
Protestantismus in Österreich 1893. 129 és köv. 11. és 1895. 170 és köv. IL 
Feron ja András a Ljiibl. Zvon-ban 1890. 49 s köv. 11., valamint Kukuljeviv 
Kroat. Bibl. a. d. XVI. und XVII. Jahrhundert. Az Agramer Zeitung 1881. évi. 
265. számában. — Varjú Elemér 1901. évi könyvtártani tanulmányútjáról adott 
jelentésében (Jelentés a m. n. múzeum 1901. évi állapotáról, 1902. 100. I.: 
leírja röviden ugyan e könyvnek egy a gyöngyösi ferenczes könyvtárban 
talált példányát. Szerinte a míí czíme a következő: Postula I na YszeUto 
po ncdrlnr dni vvzda ! znouich szpraulena szlouensz- J kim iezikom Po I 
Antolu Yramc:r Sz: j P: Doctore i Czirkue Varasdinszke / . P. / Psalmo. 
118. i Domine yressus meos dirige. / Stampa?w v Szlobodnom / králienom 
Varan u Varasdin e. / M. D. LXXXVI.\ Szerk. 



Vegyes közlemények 287 

Itt következik a 33 sornyi furcsán kigondolt és sok fáradsággal össze- 
állított dicsérő vers, négyszögalakban szedve, középütt szívvel stb. Az olvasótól 
balra, a négyzet hosszanti oldalán ez áll: 

$rőuffet it §immeí t>on oben/ $nb bie SBolcfen regnen bie ©eredjtigïett/ bie 
(Síbe tfjue fitty auff/ ünb bringe §aü7 tmb ©ered&tigïeit toaa^fe mit $u/ (íja. 45. 

Áz olvasó jobbján: 
Gr tft auff (Síben lomnten arm/ $a$ @t tmfet fitty erbarm/ $nb in bem 
Rimmel madjer rei(ty/ SSnb feinen lieben Œngeln gíeidty Sllleluia. 

Szorosan a négyzet alatt: 

Finiit Annus iter. Laus & Gloria SBir banden (Sott für feine gnab/ 

SVMMO, 

Hui tot concefsit Nof fupereífe malis : $er tm3 btètyet betyfietet tyût : 

Atq, humili pariter per CHRI- Unb bitte ba§ @r bifä Siebe 3ar 

STVM mêle precamur. 

Inftantis foelix det PATER aufpicium. gür allem laib tm3 aucty betoar. 

§err/ SBcnn tcty nur bicty tyûbe/ fo frag id) nickte iwcty §immeí önb (írben ic. 

fcbet/ bie 

öon bir meinen toetben ümbtommen/ $u bringeft umb/ alle bie triebet bid) 

tyuren/ $fal. 73. 
A keretlécz alatt: 

Impreffum Kerezturij Typis Joannis Manlij, Anno Chrifti. 1605. 

A lap verzója üres. 

Egylevelű, 2-rét alakú, nyomtatvány, gót és román típusokkal, melyek 
négyféle nagyságban fordulnak elő. Az 1., 3., 4., 6., 9., 11., 14—17., 51—52. sor 
vörössel van nyomtatva; vörös színben vannak tartva továbbá az Összes 
merőleges vonalak s a szív és alakok kontúrjain belől álló betűk. Az egész 
lapot Marmel ismeretes keretlécze rámázza be, egy fametszetű kezdőbetűvel. 

Az itt leirt példányt Gráczban a Steiermärkische Landesarchiv cziméliái 
között őrzik. 1 Dr. Ahn Frigyes. 

Kolosvári István levele Apafii Mihályhoz nyomdai 
ügyekben. Az Irodalomtörténeti közlemények XV. évf. 4. füzetében olvassuk 
a következő érdekes nyomdásztörténeti dokumentumot: 

Az Ur Isten áldja meg Nagyságodat, szívből kivánom. 

Kegyelmes Uram. Legyen Istené a dicséret érette, mind eddig békességes 
volt utam és egésségben jöttem. Itt várakozásom esek, mert az Elector ő nga 
szintén útban volt, hogy audientiát kértem; egy hétre izente ő nga, hogy 
haza jű. Ugyanitt lemenő atyafiakkal találkozám, kik azt beszéllek, hogy 
Tótfalusi uram két deákokat vévén maga mellé, az egész bibliát nyomatja, 
de in 8-vo minori, mint egy kis deák biblia olyan leszen; azonban fordítást 

1 V. ö. Ahn Fr.: Johann Manneis lateinische Druckwerke (1575— 160Ő). 
Ein Beitrag zur Bibliographie Österreich-Ungarns a Mitteilungen des österr. 
Vereines für Bibliothekswesen V. kötetében 6—8. lí. és von Zahn. Miscellen. 
Gracz, 1898. a bevezetés végén és a boríték hátlapján. 



288 



Vegyes közlemények 



is felette igen sokat mást csinálnak. Ugyanazok mondák, hogy Debreczenben 
is vittek Belgiumból biblia első levelének nyomtatására való rézmetszést; ott 
is bibliát akarnak nyomtatni, de tudom szinte ki versióját? Nekem már har- 
madikat kell nyomtatnom, melyben, mihelyt ide fel megtudják, hogy a fordí- 
tásban jobbítás nem lészen, erre privatus emberekben penig vagyon, nem 
fogják dicsérni e munkát. 

Kegyelmes Uram, a munkán, melyre elbocsáttattam, a Ngod méltóságos 
fejedelmi keze vagyon és sok költségben is álló, azért noha nekem elég 
szomorú a késedelem, de nem sietek Ngodnak igen anxie parancsolatját 
várom, hogy érthessem mit kelljen cselekednem. Én erről az úrnak, Teleki 
uramnak ő kegyelmének elég bővön irtam t. püspök uramnak hasonlatos 
képpen; tudom e dolgot Ngodnak ő kelmék bővebben értésére adják. Ezzel 
én maradok Ngodnak kisebb szolgája 

25. julii Bérli nu mban nagy alázatossággal 

Kolosvári István. 

(Eredeti az akadémiától átvett iratok közt.) 



VÁLTOZÁSOK 



a magyarországi nyomdáknál 1906. június 1-től augusztus 31-ig. 

(Áz egy csillaggal jelölt nyomdák hatóságilag nincsenek bejelentre. A két csillaggal 
jelöltek megszűntek.) 



Battony a : 

Gallovich István. 
Bihardióueg : 

••Kertész Márton. 
Budapest : 

•*Bichler Iguácz, III. I^joh-u. 157. 

Bichler Ignácz, III. I>ajoa-uteza i»4. 

Kellner Gerzi»on, VII. Ronibach- 
utcza 3. 

Marja* József, Hirsch, V. Alkotmány- 
it teza 7. 

**Molnár Manóné, IV. Kálvin-tér 2. 

Morgenstern Gábor, VIII. Xap- 
utcia 19. 

Radó Gyula és Radó Jenő (üzlet- 
vezető Kadő Jenő), V. Szemere- 
utc/.a llí. 

.Saphir Ármin Árpád, II. Fó-u. 45. 

**Szllsz Dávid, IV. Fövámtér 4. 

Szusz Dávid, IV. Váczi-utcza 71». 

Timár János Mihály, V. Bálvány- 
# utcza 24. 

Özv. Vas Tivadarné «z. Nagel Ilona 
(Uzletvez. Marjosch József), V. Al- 
kotmány. a. 7. 

Weisbartí Lipót, VI. Sziv-u. 50. 



Weiss LajoH és Wei*s Ferenci. V* 
Csáky-u. 3. 

Weisz Samuné sz. Löwinper Hanni 
(uzletvez. Weiss Samu), IV. Duua- 
utcza G. 
Kézdlvásárhely : 

»Kézdivásárhelyi kny. r. t.< 

**Turóczi István. 
Lagos : 

Guttmann Nándor »SQdnngarnc knv. 
5agy-Károly: 

M anyák és Tóth (Manyák Károly ó» 
Tóth Józaef). 

**Ifj. Róth Károly. 
Nagyszalonta : 

Pick Gáspár, 
íiagytapolciány : 

Schreiber Mór. 
Nyíregyháza: 

**Jóba Elek. 

Jóba Elek könyvnyomdája (tulajd. 
özv. Jóba Eleknó). 
Selmeczbánya : 

Grohmann Gyula. 
Szalárd : 

Kertész Márton. 



MELIUS ISMERETLEN ÉS ELVESZETT MŰVEL 
Kanyaró Ferkncztől. 

Nem sok tudósunk van, a ki szelleme fegyverével nagyobb 
erővel nyúlt volna be az ország közviszonyaiba, rokon- és 
ellenhatást keltve egy egész évtizeden keresztül, mint a XVI. 
század hatvanas éveiben Horhi Ihász vagy Melius Péter, vagy 
mint jó maga alázatosan íqa: az Isten debreczeni juhainak mél- 
tatlan, nyomorult pásztora. 

Melius tíz éven át vezető szelleme volt hazánk keleti felén 
a reformácziónak. 1559-től kezdve, mikor Heltai Gáspár és Dávid 
Ferencz melléje csatlakoztak, elsőrendű, hangadó szerepet visz, 
mígnem az 1567. debreczeni zsinati határozatok megingatják s 
az 1568. gyulafehérvári és 1569. nagyváradi disputácziók meg- 
törik befolyását Erdélyre. Ez idő alatt a Tiszán túl a lutheriz- 
must ő váltatja fel a kálvinizmussal s annyira meggyökerezteti 
Debreczen vidékén ez új vallást, hogy majdnem 300 éven át 
versenytárs nélkül uralkodott az alföld magyar népe egy részének 
lelki világán. 

Daczára ennek, alig tudunk hű képet alkotni magunknak 
egyéniségéről, alakjáról. Utódjaitól, a debreczeni tudós körtől 
csak üres dicsőítéseket hallunk egy képzeletbeli magyar Kálvin 
prófétai alakjáról. De bárha maholnap márványba vésik is tisztelői 
Melius rég eltévedt ismeretlen vonásait; számottevő életrajzát, a 
valóban nagyrabecsülő kegyeletnek lélekre ható megnyilatkozását: 
hiában várjuk tőlük immár negyedfél száz év óta — az ősök 
emlékét megbecsülni tudó magyar nép számára. 

Ezért tartom én szükségesnek e mesterileg előidézett vagy 
talán csak úgy véletlenül támadt újabb keletű homály elűzésére 
minden jellemző adatnak közzétételét, ha azok Melius életére 

Muirvar KGnyvszoinlc. 1IMMÎ. IV. tii/rt. 20 



290 Melius ismeretlen és elveszett műve! 

vagy működésére vonatkoznak. Hadd lássunk tisztán immár s ha 
látni tudunk, okuljunk is egyúttal a lefolyt idők tanulságos emlé- 
keiből. 

Meliusnak első jelentősb müvei Szegedi Kis Istvánnal való 
vitatkozásából keletkeztek. A tudós Szegedi végre legyőzte és 
reformátussá tette a tapasztalatlan lutheránus iQat. A váltott 
iratok, prózában és versben, megvoltak Skariczánú], Szegedi utód- 
jánál. Zoványi Jenő feltevése szerint, Szegedi Kis István mint 
1553/4-ben tolnai tanár térítette meg MeliusL Persze Szegedinek, 
mint tanárnak, egyéb gondja sem lehetett, mint irodalmi úton 
téritgetni egyenként félrehúzó tanítványait. Sokkal valószínűbb, 
hogy Melius Wittenbergből hazatértében látogatta meg régi taná- 
rát s a köztük támadt vitatkozás lefolyása is ez időre és 1559 
elejére tehető. Ez időre tehető Dávid Ferenczczel való első érint- 
kezése is. Mivel nem volt sajtó a kezénél, Heltaira. és Dávidra 
hagyta a velők 1559-ben Váradon közösen megállapított hitvallás 
kiadását is. 

K nagybecsű mö, a magyar református egyház első alap- 
köve, megvan a Kénosi Tőzsér János, első erdélyi magyar biblio- 
gráfus, hagyatékából a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárá- 
ban. Szabó Kmosi Tőzsér leírása után adja az elveszettnek tartott 
mű czímét. Némileg bővebb leírása ez: 

Defensio Orthodoxae Sententiae de Caena Domini Ministrorum Ecclesiae 
Clavdiopolitanae, & reliquorum recte docentium in Ecclesj's Transylvanicis. 
Johann. VI. Caro mea vére est Cibus, & Sanguis meus vére est Potus. Qui 
edit meam Carnem, & bibit meum Sanguinem, in me manet, & ego in illó. 
Qavdiopoli. M. D. LIX. 4r. 5 ív = 20 sztlan levél. 

Mint költő lépett fel a nagyközönség előtt az ifjú pap és 
mester először, hihetőleg abban az énekeskönyvben, melyet Hu*z«r 
(iái 1500-ban adott ki 1 Meliusnak ajánlva. E kiadás az utolsó 
példányig elveszett. Második (?) bővített kiadása (1574) csonkán 
megvan a magyar tud. akadémia könyvtárában. 

1501 ehyén Huszár Gál Debreczenbe menekül, hova magá- 
val viszi sajtóját. Legott hozzákezd Melius mttvei kinyomtatá- 
sához. 

1 A kiadás helye bizonytalan. Huszár Gál ez első' énekeskön y vének 
;i-ik kiadását Szabó Károly nem vette föl a RMKtár 1. kötetébe. Lásd ein"»l 
saját megjegyzését a <£*). és 15ß. lapokon. 



Katoyaró Ferencztôl. èôl 

Az 1561-ben kiadott s egyetlen példányban fennmaradt 
prédikácziók után 1562-ben Aran Tamás elleni terjedelmes vita- 
iratát teszi közzé. E könyvnek 50. lapján egy ma már ismeretlen 
latin könyvére találunk hivatkozást, melyet Melius 1561-ben adha- 
tott ki. E rég elveszett műről Zoványi azt véli, hogy a prédiká- 
cziók latin fordításai volnának. 1 Minek kellettek volna a latin 
prédikácziók a debreczeni szuperintendensnek? Hisz' Melius arról 
volthíres, hogy ő mindent magyarul akart kiadni a köznép ked- 
vének kereséseért. 

Az Aran Tamás ellen kiadott vitairatról Szabó Károly 
RMK. I. 23. lapon följegyzi, hogy a lapszámozás hibás a végén; 
de azt nem vette, észre, hogy a téves lapszámozás következtében 
a könyv elején is egy lap, a 19-ik, merőben hiányzik. 

Huszár Gál 1562-ben távozik el Debreczenből. Valószínű, 
hogy Szegedi Gergelylyel együtt még ez évben adták ki az első 
ref. énekeskönyvet. (2. kiad. 1566 Várad; 3-ik 1569 Debreczen, 
Szegeditől javítva.) Ennek az énekeskönyvnek kiegészítésére adhatta 
ki Huszár Gál 1574-ben nyomtatott gradualját is. 

1562-ben nyomtatják ki a Huszár Gáltól tanított debreczeni 
könyvnyomtatók sok hibával (mert Melius is távol volt) kétféle 
kiadásban a *Confessio catholicát.* 1568-ban már tanult mester, 
Török Mihály nyomtatja ki Melius prédikáczióit. 

Több ismeretes műve mellett 1565-ben kiadja Melius Jób 
könyvének fordítását zsidó nyelvből. Emlékezet maradt arról fenn, 
hogy Melius Ézsaiás profécziáját is lefordította, »legalább magya- 
rázatokat írt azokra.« E művéről semmit sem tud irodalomtörté- 
netünk. 2 

1563-ban kiadott prédikácziós könyve áll csak némi vonat- 
kozásban Ézsaiás prófétával. »MAGYAR PRAE | DIKAT10C, 
KIPF0S3TYLLANACI NEVEZNEO czímű műve Meliusmk, 
melyet a RMKtár nem elég híven ír le, legérdekesebb kiadása 
Török Mihály debreczeni könyvnyomtatónak. A czímlapon famet- 
szet áll Debreczen 1563-beli czímerével. A keresztes templomi 
zászlót tartó bárány egy díszkapu nyilasát foglalja el s a kört, 
melyben szentségtől sugárzó fejét hátra fordítva áll, két szárnyas 

1 Thcologiai Ismeretek Tára. II. 377. (Mező-Túr. 1899.) 

« V. ö. RMKtár. I. 31. 1. 

* Szabó Károly 300 év múlva kijavította »kit Postillánac.« 



292 Melius ismeretlen és elveszeit művei 

angyalka tartja. Legérdekesebb a czímer fölött könyöklő szakállas 
lutheránus pap. Két elényujtott kezével a bibliát fogja, melyből 
lesütött szemmel olvas. Épen alatta a czímer körzetén kereszt 
látható s e kereszt mellől, mintha a pap a bibliából olvasná ki, 
indul meg a czímer körirata: »MINT A BARAN MEG NEMVL A 
NIRV ELOT. ESA. LUI.» 

Mindennek hű mása látható a millennium alkalmával kiadott 
Magyar irod. tört. I. 167. lapján is. Némelyek szerint ez a pap 
maga Melius volna. Mások még azt is következtetik ebből, a mit 
Szombathi János professzor a Pethe Ferencztől kiadott biblia 
előtt így jegyez meg: »Ügy látszik, . hogy magyarra fordította 
Melius Péter ... az Ézsaiás profetiáját is.« v 

1 565-ben adta ki a Hászár Gáltól Debreczenbe küldött Hof- 
halter Melius legérdekesebb müvét: »Az két Samuel könyveinél 
és az két Király könyveknek* igazán való fordítását. Mint elő- 
szava bizonyítja, Melius e fordítással a Heltai bibliáját akarta 
kiegészíteni s kész volt a hátralevőket is kiadni, ha Isten támaszt 
dajkákat. Mint a czímlapon s belül számos hely mutatja, a feje- 
delem, hogy »tökélletlen és kétfelé tartó hitű (értsd: lutheránus) 
ne legyen«, s a főrendek oktatására írta e müvet. Saját szavai- 
ként: »Az margón kívül az textus mellé megírtuk, mit kell 
tanulni.« 

E »tanulságok« az erdélyrészi reformáczió történetére nézve 
elsőrendű fontosságúak! Bibliafordításával az eleinte türelmes, 
15()i-ben hatalomra jutott Melius a meghalt Kálvin példájára az 
összes testvérfelekezet üldözőjévé szegődik. 

E művének 14. levelén »A Samuel első könyve* 7-ik feje- 
zetének magyarázatában Melius megemlékezik egy kisebb munká- 
járól is, mely korunkra egy példányban sem maradt fönn s mely 
valószínűleg 15(tö-ban jelent meg Debreczenben 8-r. alakban. 
Czínie ez lehetett: A S Idők áldozatiról 

»Telliességgel (Vaija alehu ólom kalijl) és telliességgel megemézteUtt 
áldozatul áldozá. Az oláh Sidóul oly áldozat, akkit mind megégettek; Acío- 
cantoina, az az telliességgel megégettetett, akkit az oltárra tesznek vala, akki- 
nek füsti és lánga lelmegyen vala: Ezekről szóltam a kis könyvbe, a kit 
irtain a Si dók áldozatiról.* (Fol. 14.) 

' Lásd HMKlár I. Sil. 1. 



Kanyaró Ferencztől. 293 

Ugyancsak *A Samuéi első könyve* 25-ik caputjának magya- 
rázatában ez értesítést találjuk a tudós szerzőtől: 

»Siraták a Sámuelt. Az régijek, kit harmad napig, kit egy hétig, néha 
három hétig is sirattak, az az gyászlották és bánkottak a megholtakon. 
Az hivek Isten szerént bánkottak, hogy e testi társaságtul megváltak; de 
lölkök örült ebbe, hogy megszabadultak és életre mentek. Az hitlen pogánok, 
akkik nem hiszik a feltámadást, azok pogán módra, el vesztül siratták, 
I. Thess. 4. Lásd az halál könyvét, akkit irtam erröl.< (Fol. 54.) 

Az itt említett * Halál Jcönyve* 1563-ban hagyhatta el a 
sajtót s nem lehetett más, mint Meliususk egy igen éles polémiája 
a lutheránus Sztárai Mihály ellen. 

Csakhamar Luther föllépte után az anabaptisták a lélek 
feltámadásával kezdtek foglalkozni. Kálvin ellenök írta első theo- 
logiai művét »Psychopannychia« czímmel. Nálunk Dévai Biró 
Mátyás szól hozzá először e kérdéshez. 1531 tájt kiadott latin 
munkája elveszett. Ueltai agendái szerint 1559-ben a feltáma- 
dásról és halálról minden félelem nélkül szóltak már. Sztárai 
Mihály a hatvanas évek elején adhatta ki e tárgyról írt elveszett 
művét. 

Luthervalló felfogásáért 1563 táján támadja meg Sztárait 
Melius, kinek szintén nem maradt fenn kiadott műve a lélek hal- 
hatatlanságáról. 

A lutheránus Sztárai, úgy látszik, felelt azután a Kálvin 
felfogású Meliusnak. Káróli Péter fejezte be a feltámadás vita- 
tását 1575-ben. így emlékszik meg művében e nagy tűzzel folyt 
vetélkedésről: 

>Vgian az kereztienek közöttis vagion visza vonás, es külömb értelem 
az Lelkeknek allapattiok felöl az testből való ki múlásnak vtanna. Mert noha 
az Szentek mindniaian valliak, hog az Lelek halhatatlan, mind az által 
nemelliek azt mongiak, hop: az testöl való el valas vtan nein megien az 
meniegbe az diczösegnek heliere, hanem valami bizonios helien niugoznak 
az életnek sengeieben az Yr Jesusnak el iö vesének napiaig. Nemelliek penig 
azt valliak, hog mindiarast az örök életnek boldogságát elveszi, es az Istentől 
meg szereztetet diczösegben megien be* 

> Emlékezem rea, hog ez visza vonás nagi giülöseggel es az Szenteknek 
botrankozasokkal agitai ta tot, forgattatot az mi meg holt attakfiai közöt. petrus 
Melius es Starai Mihali közöt. De en nem itelem, hog ez értelemben való 
külömbseg olij nag dolog légien, hog az Attialiuij zeretetet felbonczia, es 
ezért botránkozással az Ecclesiaban nagi háborúság inditassek. En az en 



294 Melius ismeretlen és elveszett művei 

értelmemet, melliet hiszek es vallok Iras szcrcnt lenni, röuideden ez dologról 
meg mondom«. 1 

Melius 1563-ban kiadott Magyar Prédikáczióiban maga is 
fölemlíti e polémiát. 

1565-ben »Az második kirali könyv* XVII. részében ismét 
megemlékezik Szféráiról: 

> Valakik Isent s az Isten beszédét, szerzését, igéjét megutálják, elhagyják, 
rontják: Isten is azokat megutalja, elveti és megszégyeníti űket, mint a fél 
pápista Pápa és Vitemberga és Bártfa ostyás, oltáros, gyertyás, korosmás, 
maymajit.« (Fol. 219.) 

A felsoroltakból eléggé megismerhetjük Melius elvesztett 
müvét. Nem sajnálhatjuk eltűntét, ha tudjuk, hogy szokott ismét- 
léseivel »a halál könyvének« tartalmát az 1567. debreczeni hit- 
vallásba is belefoglalta. (Lásd ott: »7. A lelkeknek ítélet előtt 
való helyekről ... A temetés helyéről stb.) 

A Krónikák könyvét is kiadatja Meliusssl Zoványi Jenő. 2 
de kellő alap nélkül. Maga Melius a * Samuel és Királyok két 
könyve« ajánlásában így értesít: 

»Ha az Jehova akarja, s az Isten támaszt dajkákat, akkiknek segítsé- 
gével segittetöm erre, a Paralipomenonnak egy részét immár megfordítottam. 
Valami ínég hátra vagyon, azokat is kész vagyok megfordítani; a Josue, 
Judicum, Esther könyveit, a Nehemiast.« 

A körülményekből bizonyos, hogy sem a kért Jehova, sem 
isten nem támasztott több oly dajkát, a kik Melitisi bibliafordítá- 
sában segítsék. 

lf)65/66-ban szünetelt a Török Mihály sajtója, csak Hofhahr 
Rafael nyomtatta Debreczenben és Váradon Melius könyveit 
1567 elején Török műhelyét újonnan fölszerelik s most Hofhalter 
mellőzésével ő adja ki Mdlins leghíresebb öt müvét. HofhaÜcr 
Gyulafehérvárra költözik 1507 közepén sajtójával. 

1 Károli Péter, Az halálról, feltámadásról 1575. Debreczen. Z a . I«*v. 
Ugyané műben nem csak Sztárai és Melius polémiájáról maradt tudósítás, 
hanem felemlíti azt is, hogy Kolozsvárt J570/l-ben Tót Miklós (Totus — 
gúnyosan) prédikátor és a hires humanista költő Sommer János (Schomern* 
Károli német tudása szerint) könyvet adtak ki Kolozsvárt a feltámadás 
kérdéséről vitatkozva. Ezek ellen irta Károli az ő 1575-ki könyvét. 

2 Theologiai Ism. Tára. II. 377. 



Kanyaró Ferencztől. 295 

1567 febr. 24/26-án a híres ó-testamentomi törvényeket 
behozó zsinatot tartják meg Debreczenben. A zsinati munkála- 
tokat két latin s egy magyar könyvben adja ki 1567 nyarán 
Melius. Az »Articuli« csak egy példányban, a »Confessio« két 
példányban maradt fenn korunkra. 

Balogh Ferencz így menti meg ugyanez időből Melius egyik 
elveszett munkájának emlékezetét: 

>A Bővebb czikkek 63. articulusâban a mondatik, hogy az anabap- 
tisták és Serveticusok ellen »egyéb érveket és bizonyítékokat lásd a Három- 
tágról (de Triade) ez évben írt s 1567. augusztusban kiadott magyar köny- 
vecskében, libello un gar i co«. Vájjon nem Meliusé ez? s vájjon hol létezik? 
Miután magyar, annál becsesebb volna!« » 

Nem tudatja Balogh hol vannak s mik azok a > Bővebb 
ezikkekc; de a 63. articulus rá vezet, hogy itt az 1567-ben 
kiadott s 74 czikkből álló »Articuli ex verbo Dei* etc. czimü 
meliusi munkáról van szó. Ebben hivatkozik a 83-ik czikkelynél 
a »Háromságról« kiadott magyar könyvére, mely ma a KMKtár 
I. kötetéből is hiányzik. 

Az 1567. aug. havi kiadást 2-dik kiadásnak tarthatjuk, mert 
Melius a János jelenéséről írt 1566-diki prédikáeziók 17. lapján 
így emlékezik meg ugyanerről a könyvről: 

Erről szóltam a szentháromságról írt könyvbe.« ■ 

Itt csak az kerülhet még kérdésbe: vájjon e megjegyzést 
Melius nem a kiadás évében (1568) toldotta oda s akkor itt csak 
az 1567-ben kibocsátott könyvecskéről lehetne szó? De ez a közbe- 
toldás nem valószínű. Melius a jelenések könyve végén elismeri, 
hogy azt 1566-ban írta s így csak az előszót tette hozzá 1568 
elején. 

Melius 1567-ig kiadott munkáiban csak a katholikus, luthe- 
ránus és görögkeleti felekezet erőszakos kiirtásának tervével foglal- 
kozott, 1567-ben már az újszülött uni tárizmus ellen fordult. Kiadta 
magyar nyelven » A Debrecenibe öszvegyült her, praedikátoroknuk 
igaz és szentírás szerint való vallásokat.« K nevezetes mű, a 
magyar kálvinizmus legerősebb alapköve, ina már egy ép példány- 



1 Balogh F. M. prot. egyháztört. Debreczen 1872. 97. 
• Lásd u. o. 93. 



296 Melius ismeretlen és elveszett művei 

ban sem ismeretes. Csodálni lehet, hogy az Erdélyben uralomra 
jutó szabadelvű irány ellen ily vakmerő támadást mertek nyilvá- 
nosság elé bocsátani. Valami baj is eshetett azért Debreczenben. 
Az elmenekült könyvnyomtató, Török Mihály, a török hódoltság 
földén, Szegeden nyomtatta ki ezután Melius » Űj-testamentomiát< 
mely oldaljegyzeteivel és magyarázataival valószínűleg ép oly 
ékesszólón illusztrálta a debreczeniek hitbeli álláspontját, mint az 
ott előbb kiadott szentírásbeli könyvek. Ez újtestamentum is 
nyomtalanul eltűnt. Egy példánya megvolt 1703-ig a szatmári 
ref. iskola könyvtárában, egy másik példány 1776-ban Horányi 
bibliográfusunk könyvei közt. Mily tanulságos lehetne ma ez 
érdekes munka az akkori idők nézeteinek megismerésére. 

A változott időkre tekintve, s talán a világi hatóság intésére 
is hallgatva, most elhallgat Mdius Péter; az 1568. év elején Tordán 
kimondott vallásszabadság sem szólaltatja meg. A gyulafehérvári 
tíznapos disputácziókon végre hallatja hangját a gyulafehérvári 
királyi palotában. Ugyanez évben egy sajátszerű művét bocsátja 
sajtó alá: a Seent János jelenéseit magyarázó prédikácziókaL 
>Mert közel az idő!« Mint az 1568. kolozsvári naptár is bizonyítja, 
kortársai bizton várták a világ végét. Melius könyve előszavát a 
szokott rövidség helyett. »Debreczemben, nyoczadik napján Bódog 
asszon havának, esztendőnek forgásában: 1. 5. 6. 8.« keltezi. 
* Te Isteni Felségednek Debreczemj Juhaival méltatlan nyomorult 
pásztora. Juhász peter de Horhi.« Az Isten ő felségének ajánlt 
e mű, úgy látszik, bizonyságot akart tenni arról, hogy jámbor 
szerzője nem volt jelen a vallásszabadságot ekkor kimondó tordai 
országgyűlésen. 

Az élőbeszédet e szerint a kiadás évében irta meg Melius 
Magát a művet úgy végzi be: >Vége ... Die X. Septem. Anno 
Dom. M. D. LVI. Petrus Melius de Horhi.« Szabó Károly meg- 
jegyzi: »ezen évszám a nyomtatási hibák közt ki van javítva 
M. D. LXVI-ra.* De azt nem mondja meg, miért 1566-ra. 
Azért, mert valóban akkor irta a müvet Melius] emlékezik benne 
még a szigetvári veszedelemről is. Ezt kellett igazolni a könyv- 
kiadónak, mert 1Ő67 második fele óta tiltva volt Melwsnaí új 
müvet kiadnia. 

A KMKtár felsorolja a feltűnő adatokat, de megfejtésüket 
nem adja. Szabó Károly annyira nincs tisztában az akkori hely- 



Kanyaró Fercncztől. 297 

zettel, hogy Hofhalter Rudolfot teszi meg a meg nem nevezett 
könyvnyomtatónak. Elfelejti, hogy Melius épen e mű előszavában 
gúnyolódik Rudolf 1568-ban elhalt atyjával, kit Rosszhalternek 
nevez, a mért 1567-ben az unitáriusokhoz pártolt. Rudolf Gyula- 
fehérvárt N élt 1569 végéig, hol édesanyja, egy zürichi asszony, 
sajtóját kezelte. 

A váradi sajtó a Török Mihály sajtója, ki visszatért a nem 
valami biztos török hódoltságból. Talán elpusztult a mester idő- 
közben, s valamelyik alkalmazottja húzódott meg tftt Debreczen 
közelében a váradi urak pártfogása alatt. Ez a névtelen nyomtató 
adta ki a Szegedi Gergely-féle debreczeni énekeskönyv 2-dik 
kiadását is; továbbá Meliusnak egy ártatlan könyvét, melyet Szabó 
Károly egy példányban sem látott s mások után hiányosan írt le. 
Megvan az unitárius kollégium könyvtárában: 

Prepositiones Petri Melii de Jah e Jehovah, vei de Unitate et Trini- 
tate in Deo verő. Item de Christi aeterna Generatione etc. 22. (s nem 2.) die 
Augusti disputandse Varadini. Anno Dn. 1568. 4. r. * 

Az 1568. Gyulafehérvárt saját vezetése alatt tartott disputáczió 
bevégeztekor János Zsigmond fejedelem fejvesztés terhe alatt 
tiltja meg, hogy országának papjai gúnyolják és szidalmazzák 
egymást hitbeli eltérésekért. Melius most hosszasabban szünetel 
magyar könyveivel. Csak 1569 végén, bizonyosan a váradi dispu- 
táczió ellenhatására, tette közzé újból az 1562-ben először kibocsá- 
tott Kálvin-íéle katekizmust. (»Az igaz Jceresztyénségnek rövid 
Ftindamentoma.* Nyomtattatott 1569. 4. r.) Most nem a tokgyi 
várkapitánynak, hanem II. János királynak ajánlta e felújított 
könyvet, kit — Bal Péter szerint — »alkalmas festékkel lefest, 
miért tántorog vallásában.« Bod még olvasta, ma már egy példány- 
ban sem ismeretes. Ügy látszik, megsemmisítették czélzatos irá- 
nyáért. 

E könyv kiadása úgy történhetett, hogy 1569-ben maga 
Dávid Ferencz felkereste Meliust Debreczenben, ha lehet kiegyezzék 

1 A RMKtár II. ktének 100-dik könyvéül a kétes megjelenésű »Dispu- 
latio príma (miért ez 1566-ban ?) Albana<-t veszi át Sandíől. V. ö. Bibliotheca 
Antitrinitar. 30. M. De nem veszi át az 1568-ban Gyulafehérvárt kiadott 
»Liber Secundus«-t, melyet Sand pontosan leír, de szerzőjét nem tudja. 
A könyv több példányban fennmaradt, de mindig másokhoz kötve a címlap 
nem léte miatt. 



298 Melius ismeretlen és elveszett művei 

vele. Úgy látszik, az ő befolyására adtak szabadságot most a 
debreczeni sajtó hazahozatalára és újabb felszerelésére. 

Az időközben elhalt Török helyett Komlós András vette 
keze alá az új debreczeni sajtót Meliussal az év közepén Debre- 
czenben, azután október végén Váradon nagy vitatkozást tartanak 
most már magyar nyelven, hogy a köznép is megérthesse a tudós 
mérkőzést. A váradi zsinaton még a fejedelem is felszólalt Melius 
ellen, elitélte papüldözését, könyvégetéseit. S kijelentette e meg- 
intés után: ha az ország törvényeit, a vallásszabadságot, meg nem 
tartja, szabadon a Tiszán túl mehet. 

Mindezt a nagyközönség elé vitték s kiadták 1570 elején a 
»Nagyváradi Disputatióban.« A fejedelem is részt vett e mű meg- 
írásában és kiadásában. 1 Melius egész 1570-iki működését e könyv 
ellen s a Debreczen vidékén rohamosan megindult unitárius térí- 
tések meggátlására irányozta. 

1570 február 15-én CsáTcy Mihály kanczellár ír János 
Zsigmond rendeletére Meliusmk: hagyjanak fel már egyszer ö 
és társai a gyűlölködéssel s ne nyomtassanak újból az egyház 
bírálata és jóváhagyása, 8 vagy a felség engedélye nélkül. A gya- 
lázó verseket és szakadatlanul szidalmazó könyveket hibáztatja 
minden ker. olvasó s rossz híre támad így mindenütt Isten 
országának. 3 

K figyelmeztetés élénken tanúsítja, hogy 1569 végén s 1570 
elején jelent meg több oly szatirikus mö, melyeknek még emléke 
sem maradt korunkra. A sok apró nyomtatvány, melynek vásári 
eladása a sajtók jövedelme volt, mind elkallódott : csak a vélet- 
lennek köszönhető egynek-egynek megmaradása. Emlékezzünk csak 
Argirusra, melynek száz évi számos kiadásaiból mit sem tudtunk 
megőrizni. 



1 Dávid F. 1571. művében »Az egy Atya Isten« CGC levelén írja le a 
fejedelem részvétét a disputáczió kiadásában. »Megolvasta az ő fő népeivel 
egynihännyal és önnen kezével notálta az exemplart és hozzá tött, a mi ő 
néki eszébe jutott.« 

* Később maguk a reformátusok intézkednek eszerint. Kánonjuk végén 
ott állott: Typographus Debrecinenses nullum opus sine Approbationem 
Superintendentis imprimat. 

3 Bod Péter kézháti műve után Pokoly. Erdélyi ref. egyháztörténet, 
I. 282. 333. 



Kanyaró Ferencztől. 299 

A váradi zsinattal egy időben adja ki a gyulafehérvári 
sajtó utolsó nyomtatványát, »Balassi M. áruitatását,« 1 mely éles 
politikai szatíra a felvidék kapzsi főurai ellen. A XVI. század e 
legszellemesb műve egyetlen példányban maradt korunkra. Blandra- 
táról is keringett latin gúnyirat. A kolozsvári sajtó apró nyom- 
latványai közül ez időből csak Keltái 1569 — 70-beli naptára, 
>iudiciuma« került szemem elé, melyek az akkorbeli divat szerint 
a világ közel végét jósolgatják; ezeken kívül még Maissai Bene- 
dek »két éneke (1570) Istenről, Krisztusról és Ádámról«; de 
ezeket nem lehet a szidalmas versek, könyvek közé sorolni. 2 

Maga Melius a legfelsőbb intés ellenére adja ki 1570-ben 
újabban támadó műveit. Márcz. 1-én Török Ferencz hunyadi 
főispánnak ajánlja »Az egéz szent írásból való igaz tudománt*, 
mely méltóan sorakozik Melius legzordonabb művei mellé. 
A RMKtár lehető pontosan közli az első czímlapot; de egy szóval 
sem említi, hogy kettős könyv áll előttünk, a mi épen nem volt 
szokatlan Meliusnél. Az E4. levélnél kezdődik: 

A MÁSODIK | KÓNY. | Ez világ kezdetitol fogua | valameni Fretnekek 
voltak, | mind azoknak à S. Ha | romfag, az egy igaz Iften, | à CHRISTVS 
fiufaga es | Iftensege ellen, à S. LE- 1 LEK ellen, es az igaz hitt | ellen, á 
mi ellen vetefek volt, | mind azoknak megfey- | tesi à Szent irasbol. 

Vgian azon HORHI MELIVS vagy | IHAZ PETER által. 

Első 

Mint a czímlap mutatja, ebben a könyvben is az eretnek 
Francisco-Blandratakkal foglalkozik Melius, Belzebubbal, Belial- 
lal, az ördög, az Antichristus fiaival. A hang sokkal szilajabb az 

4 Hogy Karddimk Abrudbányán 1569-ben saját sajtója volt, az mese- 
beszéd. A nyomtatók hárítják ezzel a felelősséget Aarw/ira, félve a Balassival 
rokon családok bosszújától. A kopott betűk is e felfogást igazolják: e mű a 
gyulafehérvári sajtó utolsó kiadása lehet. Megpróbáltam ott az egybehasonlí- 
tást. de az akadémia kevés ekkorbeli könyve miatt a kísérlet meghiúsult. 

1 Dávid Ferencz így felel meg e szidalmakra: >az igasságnak ellenségi 
a könyvekben, mellyeket ellenünk nyomtattanak. vég nélkül szidalmaznak-é ? 
Mert ugyan megrakták káromlásokkal és szidalmokkal. Nevünket elfelejtvén, 
hazugoknak, czigányoknak, eretnekeknek neveznek.« (Az egy ó magától való . . . 
vallástétel. 1571. ajánló lev. Szépen nyilatkozik. Az egy Atya etc. 1571. müve 
Fffé. levelén. »Tudják mind Caroli, mind Melius, hogy ... az ő személyeket 
nem akartam sérteni . . . Minden rut káromló könyveket, leveleket, szidalmas 
verseket . . . fejemhez vertének.« 



300 Melius ismeretlen és elveszett művei 

előbbieknél is s a siető Melius stílusa legott visszaesik somogyi 
gyermekkori tájszólásába, mit máshol gonddal igyekezett elkerülni. 
Most feltünedezik az irodalmi kifejezések mellett: öröküs, füld, 
dicsüség, külümb, lülki, Isten lülke, lülkétül szóltak, ü tüle, jüttem, 
fülség elütt, elüszür, első szölüttit mongia fú kezdetnek, angyalok 
fíilütt . . . tündüklő. 

A kettős könyv 66 levélre terjed 4-rétben, egygyel több, 
mint Szabó K. számítja, mert az ív 5 levélből áll: 0* jelzésű 
levele külön betoldás. Sikerrel verseng e művel ritkaság tekinte- 
tében Meliusnak ápr. 7-én Mágocsi Gáspár tornai főispánnak 
»szegén ár váj átül« felajánlt költői müve: >lgas szent Írásból ki 
szedettet ének.* Tárgya: »A Christus Jesusnak . . . Jehova Isten- 
nek panaszolkodása.« A versfők egy része czím gyanánt sorakozik 
a vers fölött. Végén: »SVMMA Versum totius operis sunt 165.* 
Utolsó versszakban: Ez éneköt szerzé Horhi Iház PETER Anti- 
christusok ellen.« 

A próza alakban nyomtatott vers JSaZosst-strófának tagolható. 
Nagybánkai > Hunyadi János éneke« strófájára énekelték. 

Ez éneket Melius, mint maga mondja, > Isten szájából szólja.« 
A szentírásból szedi; hogy jobban elhigyjük, a locusokat szembe 
állítja velők s még a Servet ianasoksX, Blandrata Ferenczeket is 
megtalálja ott, mint Sault és Júdást, a próféták és apostolok 
között A bizakodó rajongás kitörései ezek. Melius, mint 1567-ben 
az árusoktól, most a hegedősöktől várja a hitterjesztés sikerét 
A nép közt terjeszszék el közénekként a Krisztus Jézus keserű 
panaszait. 

»Az nagy Úr Istenért midőn emböröket mostan én erre kérők, hogy 
aminit Istennek szájából én szóllok, igazán megértsetek; és ezöket értvén, 
híven hogy megtartsák, nagy szükség mindeneknek, mert nem ez Világi 
hazugságot szóllok, de lölkiet beszéllök. 

Csuda nagy jó kedvvel ha meghallgatjátok az velági dolgokat, szükség 
inkáb nektök, hogy meghallgassátok az lölki szent dolgokat . . . 

Még ennél is érdekesebb az az gyánló levél, melyet az uni- 
tárius főiskola másodpéldányában nemcsak Magocsihoz, hanem 
nejéhez, Massai Eulaliához 1 is intéz. Ugyanis kevéssel előbb, 1570 

1 Melius 1565. kiadott Jób könyvét, sőt a katholikus klérus kiirtására 
kibocsátott »Sámuel két könyvét« is ez úrhölgynek dedikálta, 1563-ki prédi- 



Kanyaró Ferencztól. B01 

márcz. 8-án Miksa császár kihirdettette Magyarországon kemény 
kir. rendeletét: értesülvén az ariánus eretnekség elterjedéséről, 
e rettenetes rossz meggátolására, ezen új trinitariusok, sacra- 
mentariusok vagy zwinglianusok eretnek könyveinek terjesztőit 
fogassák el, elzárással és testileg súlyosan büntessék. Senki őket 
pártolni ne merészelje, sőt mint kegyetlen gyilkosokat kergessék, 
üldözzék. 1 Melius nem gondolva, hogy az ő háza is leég, buzgón 
kéri Mágocsit és nejét: »Ti nagyságtokat is kérem, valahol vattok, 
a Sámson rókáit kergessétek, c S így üdvözli az egri kálvinisták 
nagy kath. üldözőjét: 

»Isten éltesse ő nagy. Vgnot Christoph Vramat, az Egri 
Capitánt, hogy a rókákat, kanokat kergeti!« Itt tudjuk meg a 
buzgólkodó Meliustól, hogy a felvidéken nemcsak a nagyhírű tudós 
Egri Lukács bukott el, a kit ő és Károli Gáspár gönczi esperes 
»disputáltak be Szádvárra«, hanem újabban Servetus, Aliciatus, 
Gentilis után: »Gárgyános Matté, Mezőgyáni Ambrus és a tübbi 
csak mostan is.« 

A kálvini hitharczok e legjellemzőbb énekéről azt is kell 
tudnunk, hogy két kiadásban is megjelent. Az akadémia példánya 
korábbi, mint az unitárius főiskoláé, mert emerről még a sajtó 
megnevezése is merőben hiányzik. De azért ez is, mint amaz, a 
debreczeni sajtótól eredt, mit óvatosságból hallgattak el. 



káczióit is. Balogh Ferencz örömmel jegyzi föl, hogy Melius az úri asszonyokat 
»drága hánytaljú ruhákkal« kecsegteti a mennyországban. (A m. prot. egyház- 
tört, részletei. Debreczen, 1872. 90. 1.) A jámbor azt hiszi, hogy ez rendén 
való eljárás; de »az aranynyal prémezett szoknyákat« mégis elhagyta onnan; 
a koldus Lázár túros lábait nyaldosó asszony-ebeket sem említi stb. 

Dávid Ferenczet a »két Péter« egyszer azzal rágalmazta, hogy az urakra 
köti könyveit így világítja meg feleletében az akkori irodalmat: »Bizony 
kévánnok, . . . a tû iras tok szabadon forog és jár inU közöttünk, és szabad 
vásárokon adatik el, hogy aképen a müénk is szabad volna . . . Minemű 
tilalmat találtatok ennek, nyilván nagyon . . . Melius sík maculatoriomokat 
csinál, és 2-nek 3-nak is a szegény együgyű jámborok közül dedicál berniek . . . 
Ha nem kért volna érötte, nem volna Melius l'.-nek olyan d fi szes palota a 
debreczeni piaczon. Más a neve: Christus palástját kell foldozni; de a hypo- 
crita palást alatt lakik. Nem szólunk semmit az jámbor . . . Mágocsi . . . és 
jámbor feleségének nagy költsége felől.« Az egy Atya Istennek . . . vallás- 
tétel. Colosvár. 1571. Hhh 3. 1. 

« Jakab Elek, Dávid K. omlékf». Hpesl. 187». 202. 



502 Melius ismeretlen és elveszett művei 

IGAZ SZENT | IRASBOL KISZEDET | TET ÉNEK | 1. AZ EGY IGAZ 
ISTENRŐL. | Acki Attia, Fiu es S. Lelek. | 2. A CHRISTVS öröktul fogua 
szöletet Fi- 1 usagarol az ő Szent Attiatul. | 3. A Fiu JeHoVa Eg' ISTENsege- 
ről. | 4. A Szent LeLek.JEHOVAsagarol és Ima | dassaroL. | 5. Az eretnekéé 
ellen Vetisi feiteseről. 

Az HuNiaDi János Éneke notaiara. 1 

HORHI MELIUS PETER által. (A— D = 4 ív = 16 szüan levél)« 

Alak, kiállítás, lapszám a RMKtárban leirt első kiadással 
egyezik. Csak a nyomtatás helye s a kolofon maradt el. 

1570-ben még »Krisztusnak, Sz. Péter és Sz. Pálnak a 
pápával való beszélgetésétc is kiadta Melius, bizonyosan az új 
időket megillető változtatásokkal. E dialógusnak csak első kiadá- 
sából (1562) maradt egyetlen csonka példány korunkra a Teleki- 
könyvtárban. 

1570 július végén Csengeren tartandó zsinati disputáczióra 
hivta meg az erdélyieket. A meghivó, a zsinat propozicziói a Melius 
kiadásában elvesztek, csak Dávid Ferencz tartotta fenn, ki felele- 
tében Melius táborát is a Marosvásárhelyt tartott szept. 5-ki 
zsinatra meghivta. Az elveszett nyomtatvány emlékét fölvehetne 
a RMKtár I. kötete már csak történeti szempontból is. A meg- 
hivó helye és vége a felelet szerint így hangzott: 

Summa Confessionis verae de Deo et aliis Articulis ab Haereticis et 
Antichristis oppugnatis, disputandae in Csenger et Miskoltz. Aláírva: Petrus 
Melius de Horhi et Seniores Ecclesiae, (Debrecini : Excusa ab Andrea Lupino. 
M. D. L. XX. 4r.) 

A csengeri zsinat bokros munkálatainak kiadása sokkal 
érdekesebb képet mutat még az eddigieknél is. Gyászkeretben, 
feketébe öltöztetik az ádáz czímlapot s az unitárizmus eltörlésére 
tartott zsinatnak ezt vallják be utolsó tárgyául: »XI. De tollemlis 
foedis Haereticis et Antichristis.« E fenyegető jelzés ott van a 
gyászos czímlapon, ellenben kihagyták tárgyalását a hivatalos 
közleményekből. 

E kiadás egyetlen megmaradt példányát a debreczeni kollé- 
gium könyvtára őrzi. Első hat lapján bibliából kiszedett helyek 

1 Nagybánkai ez 1560-ban írt éneke ugyané tájt jelent meg először. 
A RMKtár I. kt. 82. sz. kiadása törlendő, hibás fölvétel Sándor István után. 
V. ü. 1. kt. 55. 56. 1. 

a E név tintával kitörölve s aláírva: »Anagrammia : Hohérr Peti által.« 
XVIII. századbeli elmésség. 



Kanyaró Ferencztol 8o3 

állanak az antitrinitáriusok ellen, másik hat lap Melius ajánló 
levelét közli II. János királyhoz. Ebben elészámlálja az eddig 
tartott zsinatokat, a hol bizakodása szerint mindenütt ő győzött. 
A váradi zsinaton a fejedelemmel való érintkezését most igból 
felemlegeti, képzelete szerint hosszasan idézve a tavaly tett 
nyilatkozatokat s most azokat bibliai helyekkel is megerősítve. 
A mint Debreczenben nyilván, Váradon a fejedelem színe előtt csak 
két évvel előbb is elnémították, épen úgy most Belényesen, Laskón 
és Tholnán legyőzték a Francisco-Blandratákat. Jó hittel igéri, 
hogy Békésen, a Sz. Lélek kardjával egyetlen óra alatt legyőzik 
őket, ha újabb zsinaton újból megmérkőzhetnek velők. 1 

Mivel felelt János Zsigmond a debreczeni 1567. zsinatnál 
is kegyetlenebb csengeri zsinat végzéseire és mivel torolta meg 
Melius bizalmaskodó ráfogásaitV Az 1571. januári országgyűlésen 
felhozta szertelenkedésöket, büntetni is akarta őket s a szabad 
lelkiismeret vallását erősítette meg újból ellenök. Káróli Péter 
Dávid Ferenczet keményen vádolta egyik könyvében, hogy életök, 
tisztességök elvesztésére tört a fejedelemnél. Dávid élő tanukra 
hivatkozott utolsó szabadon kiadott könyvében : nemhogy a tüzet 
gerjesztette volna; sőt inkább ő csendesítette le nem egyszer a 
»szertelenségek és hamis cselekedetek miatt felindult fejedelmet 
és hogy minden bűnötök, a mely törvény szerint büntetésre méltó 
lett volna, eltávoztassék, alázatosan könyörögtünk.« * 

A RMKtár egy szóval sem említi a csengeri zsinati határo- 
zatok törvénybe ütköző részének a könyvből való kihagyását. Kiss- 
Áron már 1877-ben sajnálattal ismerteti a ref. egyházak e köz 
hitvallását, melyben szerinte Melius a legszigorúbb orthodoxia 
határán is túlment, irálya is sokkal alantabb marad és szerencsét- 
lenebb a megelőző zsinatokénál. »E hitvallás tárgyainak XI. czime 
pedig sejteti azt is, hogy még többet is végeztek, amit talán magok 
sem láttak emlékezetben hagyandónak.« 3 

Később így sóhajt fel: »Különben az egész ma már csak 
egy kisded történelmi emlék . . . Vajha mielőbb hű képét nyer- 



1 Lampe, Hist. Eccl. 263/8. 
» Jakab Elek idézi. Dávid F. emlék« 11)7. 

* Kiss Áron, A Szatmármogyében tartott négy első prot. zsinat vég- 
zései. Bpest, 1877. 17. 64. 




304 Melius ismeretlen es elveszett művei 

hetnők negyedfélszázados egyházi életünknek az utódok oly szüksé- 
ges tanúságára !< 

Balogh Ferencz is hallgat egyháztörténetében Melius könyvé- 
nek hiányáról; de azt észreveszi, hogy a konfesszió bevégezte után 
még egy bölcselkedő művet is ad ki vele Melius^ melyben a zsinat 
végzéseit igazolni akarja s melyet, talán kiengesztelésül, a fejedelem 
kanczellárjának, CsáJcy Mihálynak, ajánlva bocsátott ki aug. 15-én: 

Principia quaedam in Theologia et Philosophia immota. 1 (Debrecini, 
1570. 4r. 8 1.) 

Ez sincs felvéve a RMKtárba. Egyetlen példánya a csengeri 
konfesszióhoz foglalva megvan a debreczeni kollégium könyv- 
tárában. 

Melius előbbi ajánló levelében azt is megírta bizalmasan, hogy 
a fejedelem mindent világosabban megérthet majd a három Genf- 
ben kiadott könyvből, melyekről a Beza ítéletét kinyomtatva íme 
megküldi. A márcziusban írt levél ígéri a Genfben kinyomtatást; de 
az is benne van, hogy Bezát megcsalták tipográfusai. A jun. 
19-iki levél pedig arról értesít, hogy a szegény Ortspintist mennyi 
csapás nyomta el, azért nem nyomtathatott Egyetlen leányát, 
nejét is elvitte a gonosz pestis. Ugyanott alább azt is megtudjuk: 
be jó volna, ha Thúri vagy Paksi Genfben volna, sokat segítenének 
Bezán a Melius ördöngös ákombákomjai olvasásában. (Multum 
me ju vissent in divinanda tua kakographia . . . ut purius omnia 
rursum describantur, quibus operae typographae uti possint). 2 

Ezzel ugyan nem volt miért eldicsekednie Meliuswk. Thnril 
Paksit nem küldhette Genfbe. Nem volt szüksége ilynemű segít- 
ségre Szegedi Kis Istvánnak, kit Beza is, Melius is mesterének 
vallott: megjelentek művei külföldön magokra is. Rómában is 
meglátták a »Speculum Pontificumot« s azonnal az Indexbe 
iktatták. Blandrata és Dávid Ferencz összes műveit is hasonló 
sors érte. A Melius pórias szitkait, Kálvintól tanult, minden más 
hitűt »álnokságos haszonnal« elnyomó egyházpolitikáját nem vették 
figyelembe. Még csak számba vehető polémiát sem találunk a 
»bálványimádók« részéről ellene. Csak Kolozsvárt maradt fenn 



1 V. ö. az J 567-ben ugyanott kiadott hasonló művel: >Articuli ex 
Verbo Dei et lego naturae composite etc. 

» Lam j>r- Ember, Hist. Kef. Eccl. 269—270. 



Kanyaró Ferencztól. 305 

némi homályos hagyomány, mint bántak el Melius könyveivel. 
Szakáll János ötvös mester 1782-ben a kollégium könyvtárába 
beadott »Tela Repercussac ez. kézirati munkájába ezt is beírta 
Meliusrôl: 1 

»Nem szégyellette sem Istentől, sem emberektől a Sámuel és királyok 
könyveit magyarra fordítván fólián tban kinyomtatni és valahol Jehova név 
volt, mindenütt Sz. Háromságot helyébe tenni, hogy a maga feleivel inkább 
elhitethetné ... És midőn ezen fordítás kinyomtattatván, világosságra jött, 
észre vévén a római valláson lévők, csakhamar király parancsolatjával 
összeszedettetvén, elégettetett. c 

Nemcsak 1570-ben vesztek el így a külföldön Melius munkái. 
1571 tavaszán Dudichhoz küldi el szintén kéretlen néhány könyvét. 
A »híres tudós«, »Európa dísze«, már akkor azt vallotta, hogy 
Dávid F. és Blandrata vezették el őt a felvilágosodás útjára. 2 
Türelemre inti tehát Meliust a más gondolkozásúak iránt, mire 
ez igazi felét fordította a »nagy tudós« felé. Elnevezte Őt min- 
dennek: művecskéit (mea opuscula) adja át haladéktalanul Thre- 
tiusnak Krakkóban, ne sikkaszsza el őket. Dudich Antimelius alá- 
írással vallotta meg: szégyelli, hogy MétiuAôl könyveit (libros illos) 
és könyveihez méltó leveleit elfogadta. Károli Péter irt 1572-ben 
DudtcAnak, mentegetvén pórul járt társát; Dudich csudálkozott 
Károlin, hogy ily szörnyeteget tart barátjának. 

Különös, hogy Debreczen egyházi történetírója 1872-ben 
nem látta meg, hogy a Dudichmk 1571-ben küldött Meliusi 
könyvek nem lehettek az 1570-ben már Bézánál levőkkel teljesen 
azonosak, s ha Dudich 1571 őszén küldte azokat Thretiusvidk s 
ez megint azután Genfbe: Beza már 1570 közepén hogyan írha- 
tott a Dudich küldte könyvekről Meliusnak? Mese inkább ez 
tudósunktól és nem történetírás. 3 

Épen ezért mitsem adhatunk Balogh Ferencz tovább is 
menő értesítésére, mely a kétszer annyi könyvet háromra olvaszt- 
ván, úgy találja, hogy azok egyikét Dávid Ferencz ellen, a más 
kettőt néhány zsidó rabbi ellen írta Melius. Ugyan ki mutatta fel 
Debreczenben azokat a háromszáz évvel ezelőtt eltűnt és semmivé 
lett könyveket? 

> 17. 18. 1. 

» Levelét közli Sand y Bibliotheca Antitrin. 62. 

« Balogh Ferencz, M. Prot. Egyház, tört. Debreczen. 1872. 96—97. 

Magyar Könyvszemle. 1900. IV. fttzet. 21 



306 Melius ismeretlen és elveszett müvei 

Ehhez még csak azt kell hozzá adnunk, hogy Balogh ritkí- 
tott betűvel közli Melius jóhiszemét a királyhoz írt ajánló levélben. 
»Maga írja Melius II. János királyhoz: 3 könyve adatott ki Genf- 
ben.« 1 E vak bizalom a több zsinaton hazugnak nevezett Melius 
ránt, Dudichnak a IfeZii/s-ügyben írt utolsó klasszikus levelét 
juttatják eszünkbe. 

Ezért hibáztatnunk kell azok eljárását, kik ismeretter- 
esztő lexikonokba is fölvétetik az ily nyilvánvaló tévedést. Így 
tett a Pallas Lexikon s így tesz Zoványi Jenő, ki Melius^ 
külön tanulmányban is foglalkozott; mégis helyesnek tartva a 
Balogh tévedését, ezt közli a Melius elveszett munkáiról: 

>Genfben nyomatott ki 1570-re három latin műve, bizonyosan a Beza 
felügyelete alatt«. » 

A csengeri hitvallás volt Komlós Andrásnak 1570-ben utolsó 
debreczeni nyomtatása. Már itt igyekszik elrejtőzni s Melius pél- 
dájára tudós nevet vesz fel: »Excusa ab Andrea Lupino.« Mihamar 
oda kellett hagynia a Nyomtató-utczát; de a sajtót is magával 
vitte. Még ugyanaz év végén nyomtatja ki Váradon »A Szent 
Vallás . . . védelmezését* a kiadó megnevezése nélkül. Sásvári 
Gergely váradi pap műve volt ez, ki múlt évben a váradi dispu- 
táczión egy görög nyelvű kérdésben az ellenfélnek adott igazat. 
Ezért vagy ezután a fejedelem szőlőt adományozott neki, épen 
mint előbb Károli Péternek s 15(>()-ban Meliusnak. Rágalmak 
keltek most ellene s azért kellett megvédelmeznie igaz vallását 
kiadott művében. E mű utolsó példánya Enyeden égett el. 

Romlásnak még csak két művére akadtunk a Váradon nyo- 
mottakból. Szünetelnie kellett csaknem három évig. Talán Hello- 
paeus, Melius utóda és Károli Péter, Báthory István udvari papja, 
nyerhették meg a szigorú czenzurát tartó fejedelemtől, hogy végre 
Komlós sajtójával Debreczenbe visszatérhessen. Itt 157 i-ben 
versenyre kél magával a Jíí/a/'-sajtóval is. A tudósabb tárgyú 
könyvek tiltva lévén, Holtainak még a zsoltárok verselt kiadását 
sem engedték meg. 3 Sok históriás éneket s más ilyen szép tör- 
téneteket adnak ki tehát az olvasók mulattatására. Komlós ekkor 

1 Lampe. 2f>7. — II. o. 97. 1. 

2 Zoványi, Theologiai Ismeretek Tára, Mezőtúr 1896. II. 378. 

:i i/e/tainak a kort érdekesen jellemző panasza erről (az 157-4. >Can- 
cionale- ajánlásában) közölve a RMKtár I. ;">H. lapján. 



Kanyaró PerencztŐl. 8Ô7 

bocsátja ki, vagy még inkább pár évvel előbb Váradon, Csanádi 
Demeter János Zsigmondról írt elegiáját, mely ott név és hely 
nélkül jelent meg. Szabó Károly ráismer benne a debreczeni sajtóra; 
de tévesen teszi e művét 157 l-re, a kolozsvári első kiadással 
egy időre, mert sajtó Debreczenben nem működött 1571-ben. 

Épen ezért Melius alább bemutatott utolsó művét Komlós 
váradi nyomtatványának kell tekintenünk. 

Végéhez értünk volna Melius ismert írói pályájának, ha a 
kolozsvári unitárius kollégium irodalomtörténeti emlékei között 
végső éveit érdekesen felvilágosító ismeretlen művére nem talál- 
nánk. Egy becses kolligátumot őriznek ottan, melyet Drdgi István 
a XVII. században köttetett egybe Melius munkáiból, hozzáadván 
három más nyomtatott művéhez (miknek kettejét fennebb ismer- 
tettük), ezt is töredékben s még egy negyedik idegen theologiai 
művet is saját kéziratában. 

E kolligátum sokáig székely papok kezén forgott, kik nem 
késtek szövegét itt-ott bíráló megjegyzésekkel kisérni. Sok hányó- 
dás után a Homoródmellékről, Városfalva környékéről, kerülhetett 
a XVIII. században a kolozsvári unit. kollégium könyvtárának kin- 
csei közé. 

A kötet elejét elfoglaló két fennebb bemutatott 1570-beli 
ritka könyvhöz csatolva fennmaradt benne még egy másik unikum 
s. Melius utolsó munkájának két belső íve. 

E mű polémia létére több más, szintén elveszett polemikus 
munkának tartotta fenn emlékezetét, melyeket már a XVIII. 
században is csak az egy Bod Péter s ő is csak hiányos kézirati 
másolatokban ösmert. 

Melius küzdelmes életének legutolsó harczaiba enged e két 
ívnyi töredékmű bepillantanunk. Basil ins István ellen van intézve, 
ki elhagyván kolozsvári jövedelmes papságát, a nagyváradi dispu- 
táczio után e városban 8000 lelket nyert meg egy levele szerint. 
Váradról Belényesbe, onnan Hékésre ment át s azt a kálvinisták- 
tól egészen, ezt részben elhódította. Melius nem nézte tétlenül 
egyháza veszteségét. 1570 tavaszán disputááziót tartott, mindkét 

1 Magyar Athenás. 28. 173. História Unitár. 152. Hist. Hung. Keel. 
456. A Teleki kvtrban is fennmaradt e följegyzése: lf>70. jún. 5. Basilius 
belényesi pap 3 thesist ír Melius ellen, M. 3 ellenthesisben felel. Liter. Parn. 
Pac. 20. Ker. Magvető. 1898. 281. 



B08 Melius ismeretlen és elveszett müvei 

nagyközségben Basäiussal és társaival. Bod Péter a békési unitá- 
rius pappal váltott vitairatokat még látta némely helyen. 1 De már 
ő is csak kéziratban láthatta; pedig bizonyos, hogy Basüius jól 
felkészülve s nyomtatott könyvvel terjesztve hitelveit, ment bele 
e hittérítő vállalatba. Már 1568-ban kijelentette egyik művében, 
hogy ő: »hiszi, hogy sok lelki éhezők és szomjúhozok várják efféle 
írásait Magyarországba«. 15fi9 végén és 1570 elején tehát kiadta 
a két újabbat 1 

Melius is említi Basüiusnak e ma már elveszett 1568. és 
1570-beli műveit az ő, reá adott saját feleletével együtt, mely 
1570-ben kelt a Basilius-íéle támadások visszaverésére kiadott 
többi polemikus munkákkal kapcsolatban: »Az minemű erőtlen 
Argumentomid tenéked voltak, értem, hogy ezelőtt is sok jámbor 
tudós embereknek ugyanazonokat eleikben vetetted; számtalanszor 
immár azokra megfeleltek, én is kevés beszéddel tavaly megeleltem*. 
(Utolsó műve B 3 . levelén. Vesd össze: »az mint második írásunkat 
jól kezdettük«. U. o. C 3 . levelén. Értsd: második könyvünket.) 

MéliusuBk e kisded vitázó müve is 1570-ben bizonyára 
Debreczenben jelent meg s a Basilius támadó műveivel együtt 
elpusztult az utolsó példányig e heves hitharezokban. 

1 A kolozsvári sajtó 1569/71. kiadásaiból számos művet nem vett föl 
a RMKtár. Basilius 1569-ben 5-dik művét adta ki a Kénesi Tősér Bibliothecája 
13. levele szerint. »Hitvallás az Atya Istenről, Jesus Christusról és a Szent 
Lélekről«. 4r. Említik ezt Czeglédi és Károli is 1569-ben kiadott művökben. 

Ugyané művökben Basiliusnsk Servetről 1569-ben kiadott énekét is 
említik. Kárüli 1570-ben Debreczenben nyomtatott hat prédikáczióját merőben 
csak az unitáriusok ellen intézve, s a 91—6. lapon felhozza Basilius újabban 
megjelent másik munkáját: > Basilius István írt mostan ellenünk valami 
maculatoriumot, melyben csavargóknak, hitetőknek és tétovázóknak nevez 
minket Azt keni mii reánk, hogy mü három Istent és két Kristust vallunk 
etc«. Mindez megvan Kénesi Tóscr Bibliothecájában. 13. lev. Ezekről és sok 
másról egy szó sincs a RMKtárban. Át kellene már egyszer kellő gonddal 
vizsgálni, a gr. Kemény József és Szathmári Pap Mihály nagybecsű biblio- 
gráfiai följegyzéseiből is hányat mellőzött és épen így hányat nem vett 
figyelembe a RMKtár szerkesztője. E kritikai átvizsgálás elkerülhetetlen fel- 
adata, sőt immár égető szüksége is bibliográfiánk tovább fejlődésének és 
megbízható volta jó hitelének. A túlzott kegyelet maholnap legenda-költészetté 
teszi legigazabbnak vallott tudományunkat is. 

A gr. Kemény József bibliográfiai tanulmányairól és nagybecsű föl- 
jegyzéseirul lásd Yasa József lelkes ismertetését az Uj M. Múzeum évfolya- 
maiban. Szabó Károly alig-alig említ valamit ezekről. 



Kanyaró Ferencztől. H09 

A hitujitó mozgalmat semmivel sem sikerült feltartóztatni 
Melius kerületében. Basilius iránya csakhamar diadalmaskodott 
Simándon, Makón, Temesvárt. Melius megint átment paptársaival 
a török hódoltságba. Makónak felét sikerült visszatartani, de a 
templomot közössé változtatták. Simándon két alkalommal is 
tartottak a nép előtt nyilvános disputácziót; de úgy látszik 
hiában. Melius a sikertelen mérkőzés után 25 argumentumot adott 
át Basűiusnak még ott Simándon, melyek azt bizonyították, »hogy 
az fiú Isten és Jehovah legyen« s kívánta, hogy azokra az ellenfél 
megfeleljen. (Utolsó műve B 3 . lev.) Basilius egyenes felelet helyett 
a három legfőbb vitatételről újabb könyvet nyomtatott s azt 
valószínűleg 1570 végén adta ki Kolozsváron. 

Munkáját három részre osztotta fel a következő tartalom 
szerint: 

1. Egy az Isten, ő az atya, a teremtő. 2. Christus kent és 
idő szerént való Isten, nem örökké való, nem mindenható és 
nem teremtő. 3. A Szent Lélek csak ereje és ajándéka az Isten- 
nek. (V. ö. Melius utolsó műve B^, C M . és G 8 . levelével.) 

Meliusnak nem volt kedve 1571-ben eljárni kisebb dispu- 
tácziókra. Székhelyén is akadt elég gondja, miket igazgasson. 
Saját földijét és tiszttársát, Somogyi Mátét, kellett a tanács előtt 
bevádolnia az erdélyiekhez való hajlásért. Megmaradt diákjait is, 
eltérő gondolkozásuk miatt reverzálisra kellett kényszerítenie. 1 
Közben a fejedelem halála jobb reménységbe ringatta. A Kolozs- 
várra ment tanulók is visszatértek az iskolai év végével. Tanítójuk 
Felegyházi Tamás újból elvállalta a romladozott debreczeni főiskola 
vezetését. Melius nyugodtabb lélekkel fog ismét irodalmi munkál- 
kodáshoz s elismerést érdemel azért a feltűnő mérsékletért, 
mellyel Basilius támadó munkájára most megfelel. 

Ujabb művét 1571 második felében Váradon adta ki. Az 
egész 14 számozatlan 4 rétű levélre terjedhetett. Ezekből csak a 
2. és 3-dik ív maradt reánk. Hű másolatuk a következő: 

. . . ueból, es Capitulomiabol, mely iras betù szerent i«r vajron. Inter- 
oga enim de diebus prioribus, qui fuerunt ante te, ex eo die quo creauit 
Elobim hominem super terram. Fel kellene azért zemedet nitnod mert nem 
patokban iar, meg látnod az irast, es meg rostálnod, hogy ez az ige Elohim 

1 Szűcs, Debreczen tört. II. 552. 



310 Melius ismeretlen és elveszeti művei 

nem annit tezen mint az atyai neu, lásd meg cons u le Hacbraicam veritatem, 
ne tamazkogyal czac Erasmushoz. Yeuede eszedben hogy az Moises nem azt 
monda, hogy az attya teremtette az eget es földet, hanem azt mögia Elohim 
auagy Isten teremtette mely neuezet közönséges es iliendo, az attyanac, fiuual 
es szent lelekuel kinec bizonsagat adom. Gen: I. 2. 11. Psal: 33 ad Haeb: 
I. 11. 13. Joan: I. &c: hat nem oda tartozic az bizonsag az houa termezeti 
köuöl kezeriti tekeri es sutullya, mert az attya mas es az Elohim, kulömbez- 
nec ezec az neuezetec az Sido írásban. Au Elohim adonai El & Scaddai. 
Söt kérdenem tűi ed, keresd meg énnekem : az igaz kut főben az 6 töruenben, 
hol mongia az attyat egyedül exclusiuè, czac Jehoua Elohimnac vgyan czac 
azon attyara való tekintetiben, ha hol ezt meg bizonitod, valamit tálam az 
te teuelgesedre talalz. Vtolzor. Vgyan ottan az ő bizonsaganac másod ic reze- 
ben erössen bizonittya. 1 Deu: 4. Hogy egy legyen az Isten el feletkezuen az 
propositumtul, inert nem az (v)ala az conclusio bezedenec sommaia, hanem 
azt kel vala bizonitani, mégis hogy az attya, Gunekùl teremtette az eget es 
földet, kire lelki ismeretem szerent mondom, itelö legyen az Isten ű felsegp. 
es az egez Anyaszentegyház, hop: meg eg bütütis arra nem hoztál kiból czac 
valami rézben, leg kussebbennis az erösithetneiec. 

HARMADIC BIZONITASSAROL. 

Ebben az harmadic bizonsagnac rendiben, mint szinte fellyöl meg 
muta toc, az sido irasnac igaz folyassa szeret kiből az egez ô törvény al: 
Tulajdösaga szeret sémit nfc ma» arázza, mert ig magarazza hog a sz: Pat- 
riarchaknac, Abrahamnac, Isaacnac. es Jacobnac, az attya szollot legyen, es 
az attya tött legyen ijreretetet betű szerent. de ez ellen en ezt mondom, hogy 
az Moisesnec opez első kőnyueben az attyai neuet meg nem talallya, első 
rezetűi fogua mind az [őtuen capitulomat uegig fel hanyuan nem] specifical 
Moises, mint te az Jehoua Elohimot mindenkor czac az attyaba szoritod az 
egez tellyes szent irasnac consensusa ellen, azért ha bizonitani akarz masut 
kereskegyel, mert Moisest arra nem vohad, nem kerithed » à ki soha ö neki 
gondolattyabanis nem volt hog az egy Jehouasagtul, es Isten segtúl à fiút 
es az sz : lelket, Seructusnac es egyéb eretnekeknec modgya szerent el zaggatta 
volna. Touabba az Christus őnnőn magais Matth. 22, Nem mongya ezt: En 
attyamtul cl szakát, mas es kűleinb Isten vágyoc, söt azt monga, en es attyam 
egy vagyunc, es valami attyam tied enim az, valami enim tied az: lsmet, 
hiztek-e IstenbO, en bennemis higyetőc. Joan: 8. 14. 15. 

NEGYEDIC RIZOXITASAROL. 

Hlyen módon való okoskodasual akar masodzor bizonitani az attya az 
egbol kiált, azért czac ő az teremtő Isten fiu, es szent lelekneköl. Czuda ieles 
argumentum kinec sem az szent irasban, sem in arte Dialectica helye ninczen 

' Lap vége. Jelzet B. Örszú Den : 
fl Lapvég: Kerit. Orszó: hed d. 



Kanyaró Ferencztől 311 

mint ill yen módon szollana, az te attyad regen szol lot, Azért te iiu leucn nö 
tucz szollani, Negatur consequcntia, ex insufficienti enim causam m enume- 
ratione, non bene procedit argumentum. De baar szollyunc irasbol, hogy az 
attya az eegból szollot ezzel nem tagatatthatik az fiunac, kit az Szent János 
Logos Igenec es Istennec neuez, teremtése, hatalma, Istensége, es órőcke való 
mindenhatossaga, Mert az iiu es sz: lelec szoltanac sót mldeneket, fianac es 
lel ken ec általa czelekedet * az attya. De ha minden bizonsagid meg magyaraz- 
noioc es mi legen értelme meg ielcntenoioc, ez mostani ielen való idóknec 
irasara mostan minek une elég nem volna es az mi bezedink neuckednenec, 
nagy könyve. Mostan azért igaz clegnec veltóc lenni, ho£ az Isten felö kerez- 
tieneknec, mint egy útmutatásképpen, meg ielentenoioc mit kulőmbSzzőn ő 
az igaztul. auagy mi legyen kùlûmbseg az teuelgó Erdeli tudomani közőt, es 
az igaz kereztyeni Euangelium es vallás kózeot.' 

ÓTÓD1C BIZONSAGAROL. 

Igen munkalkodic, felótte erőlteti magát es az irast, hogy a szent 
Janosnac igaz mondassat Joan. 17. az ö tudomanianac meg confinnalasara 
vigye, de mi lassuc meg, az iras illyen módon vagyon. 

Haec autem est vita aeterna vt cognoscant te solum verum Deum, & 
quem misisti Jesum Christum. Eb[bê az irasbä meglásd kereztyê, mert] kei- 
képpen való vétket czenal, elözór hogy az mint ot ninczen oda tóuc (lenni)» 
ki sem Görögben sem deákban igaz textusban ott ninczen. Masodzor, mert 
az mith Szent János be foglala az vrnac lelkenec általa, nagy bölezeseguel. 4 

Az Basilius Istuan emberi vakmerőségből, ki merezle rckezteni, Touabba, 
mert az fiurolis vagyon illyen irassunc, Solus Deus, pivter me ante me, & 
post me. Mint Esa: 43. Ego sum primus & nouissimus. Esait; 48. In: 1. Soli 
deo saluatori sit gloria in secula seculorum ad Tim: vltimo, Innen meg latod 
kereztien attyamfia mely igen viszaltatic az igaz iras, ő lùlec, kezeritetuen 
mas magyarázatra, az ó tulaidonsaga kiuól. Innen támadót eleitùl fogua az 
sok teuelges, iras kiuól való magyarázat, tudni illic az irigységből, az fel 
fualkodasbol es az nyelueknec ne értéséből, az mely töb bizonsagoc ezen 
köuól kőuetkóznek, igen kónyen az elebbeni feleletekből meg teeznee, es meg 
feitetnec, mert nem oda tartoznac nem arról szolnac. az houa m agy aráz tat na c, 
de mégis szolliunc az ő első értelméről, á mit kezdőt. 

1 Lap vége. Jelzet: B%. Örszó: Az attya. 

9 Ez lehetett a Melius könyvének ez íme. Lásd hátrább a C 3 . levelén 
is majdnem ugyanazt. 

1 így áll az eredetiben. 
4 Lap vége. Örszó: Az. 



312 Melius ismeretlen és elveszett művei 



MÁSODIK RONTASSA AZ ELSŐ 

Propositionac. 
Ha czac az attya egyedül Isten, á íiu nem lezen Isten, de az fiu bizon 
igaz Isten, hat az attya az íiuual egy Jehoua, egy peniglen mind IstCsegebé 
mind teremtésében, mind tiztőletiben. hogy az íiu Isten es Jehouah legyen, 
regen immár azt neked neg bizonitottuc » ielesben az mely huzonóth argunré- 
tumot Simädon attam vala, kiualtkeppen azokban, kinek im maidan eztendeie 
lezen, nem tudom ha vgyan nem akarale vagy nem tudal felelni, ma is varom 
à feleletet. Az minemű erőtlen Argumentomid teneked voltac, ertem hogy ez 
elóttis sok iambor tudós embereknec vgyan azonakat eleikben veteted, szán- 
talanzor immár azokra meg feleltec enis keuesbezeddel taualy meg feleltem, 
mostis bizonitom es erósitem. Joan. 1, 25. Ittem 14. Ppil. 2. Esa. 45. Rom: 
14 : 15. 2 ad Cor: 5. Esa: 43. Pro: 8. Apoc: 1. 17. 18. 19. Tünete Deum 4 
honora te, eius iudicii dies instat. Zách: 1. 2. 3. ad Rom: 9. Thronustuns &c: 
Psal. 102. ad Hebre: 1. Psal: 25: 

HARMADIG ROMLÁSA AZ ELSŐ 
Propositionac: 

Ha az egy Isten czac az attya, az fia es szent lelec, nö lezen imádandó 
Isten, mert czac az terem tót kel Imádni es teremtót állatban nem kel bízni, 
az mint az iras tartya. De az fiu es szlelec imadandoc, Azerth az attya fiu 
es szent lelec mondatnac egy Jehouanac meg bizonitom penig. Esa: 11, Psal. 
9(>. H»;br. 1: Joan: 2. Psal: 72. Acto: 7. Tess. 2. Ipse dominus noster, & deus 
& páter noster, qui dilexit nos, & dedit cösolationem eternam.* 

NEGYEDIC ROMLÁSSÁ AZ EL- 

so Propositionac. 

Az 1st« lelki véghetetlen, és változhatatlan állat, kegyelmes, irgalmas, 
io, bulez, es igaz, fóldnec mennec teremtóie, egy állatban személyében 
három, ez az igaz magyarázat nem czac egyedül az atyára tartozic es illic. 
azért nem czak az attya, az egy Isten, hanem az attya, fiu, es szent lelec. 
mondatic egy Jehouanac, mert ha czac az Attya volna Jehouah, az fiu 
nem volna io, nem volna bólez, és nem igaz hogy peniglen az deseriptio 
igaz legyen, meg bizonittya rendel minden czikelit. Joan. 1. 4. ad Hebreos 
I. Coloss. I. hogy egy légy on allattyaban, az az hogy Jehoua az ki volt 
vagyon lezen óröcke, senkitől nem volt, sut valóságot letelt, eletet, allatot, 
mozgást, mindennec Isten ad Exod: 3. 20. 21. Deu: 4. 6. Gene 18. Acto: 3. 
ad Gal: 3. Eccl. 1. U. Zách: 11. Matt: 4. 19. I. Cor: 8. 12. Esa: U. 1. ad 

1 Lapvég: bizon \ Jelzet: J5 3 . örjel: itottuc. 
9 Lapvég. Örsző: Nege. 



Kanyaró Ferencztől 313 

Tim: 3. Mégis nyluabban, ennec az igaz magyarazatnac, minden czikelit, 
irasokual meg erősíteni akaram, bogy meg lessee az mi vallasunknac Jesus 
Christus tudomanianak igaz volta, mert főképpen vgyan ebben fűgh, imar 
meg teczic mely igen atkozotbolond ember legyen az az ki ket igenetlen 
Istent czenal. 

Az barom tanú ' bizonsag tevó, hogy egy állatban, termezetben, es 
hatalomban, absolute ismertessenec, mert nincz mas hatalma, allattya, ter- 
mezeti, akarattya, iozaga, tanacza, birodalma, zaua, szerelme, kedue es igas- 
saga kit meg bizonitûc. Joan: I. 3. ö. 6. 7. 8. 10. 14. lö. 16..Ittem I. Joan: 5. 
Philipp: 2: Mindenûth az iras, azon egyet tulaidöit az Istènec, az atianac, 
fiunac es sz: leleknec, mind valaztast, teremtest, advözitest, fel tamaztast, 
egyetembe tulaidonittya, vt 1 ad Cor: 3. 6. Acto. 2. 28. Esaiç: 45. 6. 61. 69. 
az attya es az íiu, lelkenec mondatic az szent lelec, az attyais adgya Chris- 
tusis adgya. Rom: 6. 8. loan: 4. 7. 14. Esa: II. 48. Lásd meg kezenseges- 
keppen, az ô tóruent az Moisesnec irasat. Gen: 1. 2. II. 16. 18. 19. Lásd 
meg ezeket kerlec, ex ipso fonte haebreo. Esa: 9. 11. 35. 43. 44. 49. 61. 
1er: 23. Matth: 2. 28. Mind ezekból azért az irassokbol, ha ki az napnac 
világosságára meg vakulni nem akar, nylvan meg teczic, hogy nem az attya 
legyen czac az egy Isten hanem az attya, íiu, es szent lelek. 

ÓTODIC ERÓSSEG MASODIC 
Bezedenec rontására. 

Valaki Jehoua óróktul fogva való Isten, es minden czelekedetit attyanac 
czelekedhette es czelekedheti • bizoniara nem kent sem idő szerent való Isten 
az, hanem inkab az attyaual, egy Jehouasaga vagyon. De az Istennec fia 
mondatic Jehouanac, egyenlő terem ta nec az attyaual. Azért miképpen első 
reze az te kónyuednec azonképpen második is meg nem alhat kiben az 
Jesus Christust kent es idó szerent való Istennec mondád. Meg bizonitam 
penig hogy Jehoua Joan: 8. antequam &ce. Psal: 102. Haeb: I. Psal: 72. 
Gen: 18. 19. Jer: 23. Psal: 110. Hogy mindenható legyen. Joan: 5. Azt 
mongya az Ckristust, semmit tű énnálam nekúl nem czelekedhetec. Apo: 
15. 16. Variatoc meg &c: Apoc: 17: Mondatic Uraknac vranac Kiralyoknac 
kiralyanac, hogy az attyaual egyenlő czelekedető legyen. Joan: 15. 6. 7. 9. 
Miképpen attyam eleitűi fogua czelekedic, enis eleitùl fogua czelekedem, 
miképpen attyam halotakat tamazt es eleuenit, azonképpen az fiuis az kit 
akar meg eleuenit. Joan: 10. 14. Az Phariseusoknakis azth mongya, ha çn 
mind azokat meg nem czelekedhetóm mint attyam czelekedic, bátor ne 
higyetek énnekem. Lásd meg azért is lelki ismerettel, czendez sziuel, hogy 
az igassagual ellenkózic az te kónyuednec masodic reze: Holot azt vallod 
hogy az Christus Isten, de nem őrocke való nem mindenható, es ■ nem 

1 Lapvég. örszó: bizo. 

• Lapvég: czele-. Őrszó: kedheti. 

■ Lapvég. Jelzet: C örszó: nem te-. 



314- Melius ismeretlen és elveszett művei 

teremtő, ez az kit az Terén ti us mond, nunc ait nunc negat, de demanstrald 
meg énnekem kérlek, hol lehet az Isten az ki nem órócke való, nem minden- 
ható, nem teremtöie az látható vilagnac. mert nyluan mongya Jer: 10. hoi* 
el vezzenec azoc az Istenec, az kic az fóldet es mennyet nem teremtóttec. 

HATODIC BIZONSAG AZ BA- 
silius Istuan konyuenec masodic reze ellő hol á Christust kent es idő szemit 

való Istennec monda. 

Ha az attya az ö egyetlen egy születte egy fia kiuól, sem attya sem 
Isten, sem mindöhato, sem örócke való, sem teremtő nem lehel, nem lezen 
immár az Istenec fia kent es údö szerent való Istë. De az attya sem mikép- 
pen nem lehet sem attya, sem órócke való, se mindenható sem teremtő az 
ó fia nekűl. Azért bizoniara kóuetkózic igaz irasnac folyassa szerent, hogy 
az Christus egetlö egy szúlót az attyatul egy Jehoua legen az attyaual meg 
bizonitö elózer vgyan azokual, kikuel Christus ónnen maga bizonit, az Sidoc 
ellen hogy egyenló Isten Jehoua Jah attyahoz Joan. 5. Philippen: 2. Sût 
azt mongya, en elóttem clsób nálamnál az attya nem volt en kiuólem, en 
nalamnekùl soha az attya Isten se lehet. Esa: 45. Mely * irast Szent Paal 
Chrsi tusra magyaráz ad Rom: 14. lö. 2. Cor. 5. Phil: 2 Esaiç 45. Sot igy 
szol az Christus, mondom hogy az attya nalamnekól soha sem Jehouah sem 
Isten nem volth hanem en velem eggyût, en ó elùtte Ö nála voltam teremtés 
elóth, ôrôktûl fogua fogadót birth ez szólth engemet. Prouerbiorum 8. 
Sapien. 9. Joannis 1. Psalmo: 102. Ad Heb: 1. Semmit sem végezet sem 
nem rendelth az teremtés elóth en nalamnekól. Gene: 1. 2. II. Eph: 1 & 3: 
Ad Romanos. 16. ad Colo. 1. 2. ad H^b: 1: Pro: 8. Esaie 45. Ha ki peniglen 
erre tób irast keuan, oluassa meg Joan: 1. 5. 6. 8. 10. 20. Apoc. 1. 19. ad 
Colos: 1. 2: ad Haebreos: 1. 

HETEDIG VGYAN AZON EL 
len, hogy az fiu nem kent es idó sze- 
rent való Isten. 

Valakire egyenlőképpen mint az attyara tartozic az teremtés, nem 
lehet bizonyara annak kezdeti mert ha kezdeti volna nem volna teremtő. 
De az fiunac tulaidonittatic az teremtés, hat teremtő órócke való Isten, nem 
idó szerent való kent Isten, az mint penig mondée meg bizonitom, hogy az 
teremtés ótet illeti Apocalypsis 14. Esai: 45. Gen: 1. 2. Joan: 14. ad Col. 1. 
Psalmo. 30. ad Haeb: 11. 1H. Apocalyp: 14. fl Fellyetec az Istent es tiztóllyetec. 
mert el iót az ó iteletinec oraia, imagyatoc ótet ki az eget es az fűidet 
teremtötte à tengert es az vizeket. Psal. 102. Jam pridem &c: Mert te kezdet- 
ben az fóldet fundáltad, es az egec te kezednec czinalmani, meg magyarázza 
szent Pal ad Haeb. 1. Christusra. 



1 Lapvég. Őrszó: irást. 

8 Lapvég. Jelzet: & Őrszó: Fellietec. 



Kanyaró Ferencztől 315 

NYOLCZADIK ROMLÁSSÁ V- 
gyan ezon ellen. 

Ha az Jesus Christus az mint Basilius Istuan mögya kent es idö 
szerent való Isten, semmiképpen nö lehet igaz Isten, hat az ó bezede meg 
hamissitatic, mert nyluan szol szent János első leuelenec ótódic rezében, az 
6 fiában Jesus Christusban, ez az igaz Istö es az órcc elet 

KILENCZEDIK ERŐSSÉG Ki- 
vel masodic bezeae rontatic. 

Meg kenettetót változó, es idö szerent való Istenek soha az attya az 
6 tiztesscget, diczósseget, felsseges méltóságát, nem atta sem adhatta, De 
minden diczôssege tiztessege es meltossaga attyanac íiae, hat innen nyluan 
ki teczic, hogy nem kenettetót. változó, es idószerynt való Isten, mert attya- 
nac diczôssege 1 igy öue nem lehetne meg bizonitom Esai: 42. 48. Joan: 14. 
omnia mea tua sunt. Joan: 18. &c: 

TIZEDIC EROSSEG. 

Ha az Christus idö szerint való Isten volna, az mint ó vallya, semmi- 
képpen, kardiognostis az az, szűuek es veseknec által lato Istene nem lehetne, 
az regi szent attyaknac iduózitó Istene nem lehetet volna. Acto. 20. sicut 
nos. Ac. Attyanac tóndókló fenie, bólczessegc, formaia, es az Israelnepencc 
az verós tengeren által hozoia, es vezérlőié, nem lehetne. Mondom nem lehetne 
attyanac bólezessege, hatalma, Zaua es igeié, de az Istennec fíarol mind azoc 
igazan magyaraztatnac: Azért bizonyara nem akor kezdetűt Istensége, mikor 
meg kenettót, auagy mikor szent lelektul fogontatot, auagy mikor Beth lemben 
az szúzótl születet de meg az elót őröc idóknec elótte, az ó attyaual egyenlő 
Jehova volt, meg bizonitom penig mind ezeket. Acto. 10. 1 Cor. 14. Lu: 13 
Joan. 1. 8. 9. Sap: 7 & 8. ad Col. 1. Haeb: 1. Zach: 2. 3. Joan: 1. Psal: 2. 
45. 61. 102. Esa: 43. 44. 47. äc: Exo: 13. 14. 15. 20. Mikoron mind ezeckei 
az irasokual, es az egez tell y es szent irassal az te kőnyucd nem eggyez, egy 
bető azért benne az igazzal meg nem alhat, Masodic 9 beszedednec rontassarol 
legyen elég. Ez vtan tóbbeckel ennelis, az mint masodic írásunkat iol kez- 
dettuc, Deák nyeluen meg mutogattyuc, Isten segítségéből, az tu tudoman- 
toknac es teuelgesteknec igassagtul kûlûmbseget, de imar vtolso beszededre 
eróc. 

TIZENNÉGYEDIG ERŐSSÉG AZ 

ellenkező partnac kónyuenec harmad ic 

reszenec romlassara. 

Harmadzor ha iol iutt ezemben, illyen vallást tői az szent leiekről: 
hogy az szent lelec nem igaz Isten, nem egy Isten az attyaual es íiuual, nem 

1 Lap vég: di- Őrszó: ezosse- 

2 Lapvég: Maso. Jelzet C 3 (jrszó: die be- 



316 Melius ismeretlen és elveszett művei 

Jehouah sem Jah, nem órócke való nem mindenható, es benne nem kel 
biznia: Innern vagyon hogy az hitnec aganac, es az igaz Apostoli credonac 
vtolso cikkeietis Isten ellen, Szent lelec ellen, emberi vakmerőségből, fel 
merted bontani, es szaggatni, hogy az mint az igaz Sido es guróg nyeluen 
vagyö, az mint az Após tolok tul Írattatott, Hizec szent leiekben ezt meg fordí- 
tottad, es az te vyonnan talált teuelgesedból, hizec szent lelket, vgy változ- 
tattad, kit nem czudaloc mert vgyanis az vallásod, hogy a szent LELEC 
cziac ereié es aiandeka Jegyen az Istennec. 1 

UTOLSÓ BEZEDE ELLEN MI- 

erth hogy az űdő sem engedi, sok fele szorgalmato- 

ssagimis meg tiltnac, czac keues bez- 

zedel felelók. 

Az kiről az derec szent iras, ezeket egy szoual kialtya, Seregeknec 
Jehouaia, Isten vr, Israelnec Aegyptusbol kiszabaditoia, attyatul es fiutul 
származó, attyanac es fiunac lelke, vy szűnek es leleknec adói a igazgató vt 
mutató, az attyaual es fiuual teremtő, meg szentelő meg elevenítő, fel tamazto. 
sziveknec vesseknec által latoia, magara eskuuő, imádandó, valakikhez ezec 
illcnec nem lehet semmiképpen hogy puzta aiandek legyen hanem, sőt inkab 
hogy egy órócke való Seregeknec ISTENE legyen attyaual es az fiuual, de 
megh bizonitom hogy mindezee oluastatnac es talaltatnac az szent leiekről 
hogy Seregeknec ura Istene &c. 

Hath nem igaz ßasilius Istuannak tudománya hogy czac puztan aiandec, 
mert az iras kőlőmbsegeth tezen, sőth azerth mikor aiandekoknac mongya es 
Jehouanac. Vrnac es Istennec. Seoth egy hatalmú, egyenlő Istensegő, ereié, 
bölezessege, es minden hatalmassága, vagyon az Attyaual kith maid megh 
bizonitoc, iras kiuól azerth leki" ismeretinec ellene nem igazat szol, valaki 
azt mongya hogy az szent lelök nem Isten, mert az iras az sz: lelket meg- 
valaztya az aiandektul Esa: 11. 61. 63. Ruach Jehoua Joan: 14. az szent 
lelec az cnimból vezen es aad nektec, es el vezitec az reatoc iunó szent 
lelőknec aiandekat: Ibid: az idegenekreis ki ontatic az Istennec kegyelme. 
Rom: 5. 8. az Isten lelke kiálthat, tanit, hordoz es segít Az szent lelec azon 
egy Isten, egy vr, ki minden iott mindenekben czelekedic Eph. 5. ad Gal. 
ö. 6. 1. ad, Cor. 10. az szent lelec gyümőlczi ezec, es aiandek, hit, szeretet, 
adatot mindennec kulómb kulómb aiandek de vgyan azon sz: lelec, azon vr, 
azon Isten, hogy peniglen szent lelec hozta legyen ki az Israel népet meg 
vagyon iruan. Exo. 13. 14. 15. Psal. 62. 74. 105. 107. Mert az mint meg 
bizonitok az Jehoua neuezeti es Istensége e£enló az szent lelecnec. Ha literal 
keuanz meg találod Esa: 63: 1 ad Cor. 12. Hogy meeg az Angyalokis imattac 
az szent lelket. Esa: 6. kit az nagy szent Pal ómaga magyaráz Acto: 28. az 
szent leiekről hog az Prophetac által szollot le£e meg vagö iruan Es: 40. 

1 Lapvég. Örszó: VTOLSO. 

2 Lapvég. Örszó: ismerteti- 



Kanyaró Ferencztől 817 

43. 44. Jere: 39 Num: 23: hog à sz: lelók teremtő taplal, eltet, vya szúl, 
világosit, minden ionac oka, Jehoua es Isten, ezec az irasok eróssitic: Esaiç 

40. 41. 43. 44. 45. 

* 

A fennebbiekben legjobb tehetségünk szerint betűhíven és 
hibátlanul közöltük Meliusnak korunkra fennmaradt s szerencsésen 
felfedezett utolsó munkáját 

Melius ez utolsó művéből az is kitűnik, hogy ő még ezután 
is fáradhatatlanul folytatni akarta irodalmi munkásságát Még 
egyszer tudósabb módon, latin műben, akart megfelelni ellen- 
feleinek. A C 3 . levelén ugyanis ezt igéri: 

»Ezután többekkel ennél is, az mint második írásunkat jól kezdettük, 
Deák nyelven megmutogatjuk, Isten segítségéből, az IU tudomán toknak és 
tévelygésteknek igasságtul külümbségéU. 

Megírta e művet V Volt elég ideje még rá, de a kiadásra 
már aligha. 1572. decz. 15-én múlt ki Kálvin két más apostolá- 
nak, Szegedi Kis István és Knox Jánosnak halála évében. Hátra- 
hagyott iratai asszonyi kézre kerültek, elpusztultak. Ugyan mi úton- 
módon juthatott Herbáriuma a debreczeni sajtó helyett Keltái 
özvegyének kezéhez is, ki 1578-ban saját költségén ezt kinyomtatta? 

Szabó Károly nem fogadja el Sándor István hitelére 1 
e könyv első debreczeni kiadását. (1562. 4 r.) De semmi ok, 
semmi módunk sincs arra, hogy Melius kéziratát ily későn Heltai 
özvegyéhez juttassuk. Legegyszerűbb megoldás az, hogy Melius 
nem hevertette kész művét s már 1562-ben kinyomtatta. így 
jutott a Scltainé műhelyébe, s a szerző holta után az értékes 
művet minden tartózkodás nélkül utánnyomatták. Szabó Károly 
tiltakozása, hogy ő egy példányt sem látott az első kiadásból, 
számba nem jöhet. Hisz' látta ő Melius imént tárgyalt utolsó 
müvét is, mégsem vette fel a RMKtárba. Sőt ugyanő ráakadt 
még a Herbarium 2-dik kiadására is, a nélkül, hogy észrevette 
volna. Beythe András Fives Könüénél így hivatkozik dr. Földy 
jegyzetére, mit Weszprémi »Hiographia Medicorum« czimü munká- 
jában találtak: 

»Zrini Györgynek a nyomtató Műhelyében jött ki a Bej the Herbarium 
másodszor, Nedeliczen Muraközben Drávánál ugyanezen Zrini Györgynek 
ajánlva«. 

1 Magyar Könyvesháza. 2. 1. 



318 Melius ismeretlen és elveszett művei 

Szabó Károly itt azt vitatja, hogy Nedeliczen 1595 után, a 
Beythe könyvének 1-ső kiadása után nem volt sajtó s így nem 
lehet ez a 2-dik kiadás. Nem jár el helyesen, mert e kérdésben 
nem ott s nem az a hiba: Beythének »Fives Könyve« volt és 
nem »Herbáriuma.« Dr. Földy valóban, mint jegyzetéből is kitetszik, 
láthatta a Herbarium 2-ik kiadását a nedeliczi sajtón kinyomtatva 
s Zrini Györgynek, a sajtó tulajdonosának, ajánlva. (Épen így 
ajánlták a Werbőczi decretuma horvát fordítását neki 1574-ben.) 
A Dráva melletti főúr és sajtója a szintén dunántúli BeytM 
juttatta eszébe s ez zavarta össze följegyzését. Szabó Károly 
kritikus kedvében sok helyen csak arra gondolt: el kell dobni 
minden elhányhatót elődei gyűjtéséből. Mi ennél feljebbvalónak 
tartjuk: megtartani mindent, a mit joggal felmutathatunk mivelődés- 
történetünk nem gazdag emlékeiből. 

Melius Herbáriumának a fennebbi kimutatások szerint három 
kiadása volt. Az 1-ső 1562-ben Debreczenben; 2-dik 1573/4-ben 
Nedeliczen; 3-ik 1578-ban Kolozsvárt. A két első kiadásból egy 
példány sem maradt korunkra. Az első kiadást maga Melius rész- 
ben elosztogatta s a Balassi-féle városfelgyujtás elpusztíthatta a 
maradékot. Hofhalter Rudolf sajtójának pedig nedeliczi »Ariánus* 
kiadványait majd mind tűzre hányták, ő maga pedig fogságba 
került. 1 

És most röviden felsoroljuk azokat a fontosabb adatokat, 
melyeket e tanulmányban fölmutattunk Melius homályba borult 
irodalmi működésének megvilágítására. 

1559-ből felmutattuk Dávid Ferencz munkáját az úrvacsoráról, 
melyet Melius beleegyezésével Heltai adott ki. 

1502-ben már kiadta Melius a Herbáriumot s egy ismeretlen 
latin művét is, Zoványi szerint prédikácziókat. A Herbarium utóbb 
Nedeliczen is megjelent 1573- vagy 74-ben. Csak ezek után 
Kolozsvárt 1578-ban. 

1568 táján »A Sidók áldozati« és »Az halál könyve* czíinQ 
munkái jelentek meg Melinsnak. Ezeknek emlékét csak más rokon- 
művei tartották fenn. 



1 Lásd erre nézve Jankonich M. tanulmányát Tudományos Gyüjtr- 
m<*ny. IHM. IV. 58—56. 1. V. ö. Szabó, RMKtár. II. 34. 



Kanyaró Ferencztől 819 

1565 táján »A Szent Háromságról« írt magyar könyvét 
adta ki, másodszor ugyanezt 1567-ben is. 

1568-beli müve »Propositions Petri Melii« a RMKtárban 
hibásan van leírva. 

1567—71 közt sok hiányos és téves adatot közöl a RMKtár 
I— II. kötete a debreczeni, váradi, gyulafehérvári és kolozsvári 
sajtókról. Mdius és Sztárax előbbi polemikus müvei is hiányoznak 
ugyanonnan. 

1569 — 71 közt Basiliusnák, Sommernek és Tót Miklósnak 
oly müvei is jelentek meg Kolozsvárt, melyek merőben hiányoz- 
nak a RMKtárból. 

1570-ben Melius »Az egész szent írásból való igaz tudomán«- 
jának »Második könyve« is megjelent Debreczenben, társával 
együtt 66 levelén 4-r. 

Ugyanez évből maradt fenn Melius »Igaz Szent írásból ki 
szedettet énekének« nemcsak első, hanem 2-dik kiadása is. 

Felmutattuk a csengeri és miskolczi zsinat meghívóját is 
(»Summa Gonfessionis« . . .), mely Melius kiadásában elveszett s 
a RMKtárból is hiányzik. 

Megvilágosítottuk a csengeri zsinat határozatainak csonka, 
törvényszegő kiadását s e kiadás okát, az utána kibocsátott 
»Principia Quaedam« ez. művel együtt, melyet Melius Csáki 
Mihály kanczellárnak ajánlott. Mindezekről semmi sincs a RMK- 
tárban. 

Kimutattuk, hogy 1571-ben Váradon adta ki Melius Basilius 
ellen írt utolsó eddig ismert munkáját. Czíme ez lehetett: »Mi 
legyen külömbség az tevelgő Erdeli tudomani közöt, és az igaz 
kereztyeni Evangelium és vallás közeot«. Ez utolsó fennmaradt 
müvéből, a mennyit megmenthettünk, odafenn híven közöltük. 

Ez utolsó fennmaradt művében igéri Melius egy latin könyvé- 
nek megírását is. Valószínű, hogy nem adhatta ki. Nem adta ki 
Ézsaiás profetiáját sem, sem a krónikák könyvét, sem a Genfbe 
és Krakkóba csak kéziratban küldött hat latin könyvet. Mese az, 
a mit ezek kiadásáról írnak némely tudósaink. 

Csanádinak János Zsigmondot sirató elégiája sem jelenhetett 
meg 1571-ben Debreczenben, sem a Huszár (iái énekes könyve 
1560-ban ugyanott, mert ez években nem volt sajtó Debre- 
czenben. 



B20 Melius ismeretlen és elveszett művei Kanyaró Ferencitől 

Mindezen szükséges pótlás és helyreigazítás főkép csak egy 
írónak rövid tíz évi működésére vonatkoznak. Látnivaló már ezekből 
is, mily sok igazítani és igazolni való van még a 30 éves munkával 
és elismerést érdemlő, bámulatos gonddal, szorgalommal alkotott 
Régi Magyar Könyvtárban is. Emberi mű nem lehet tökéletes, és 
hívságos vagy hamis beszéd az, a mit nem egyszer csodálkozva 
hallottam ref. ifjaktól a letűnt században: Mindenki tévedhet, 
csak Szabó Károly nem! 



SCHESAEUS-KEZIRAT A NEMZETI MÚZEUMBAN. 

Szekfü Gyulától. 

A mohácsi vész megsemmisítette a Mátyás korában kifejlő- 
dött és a Jagellók alatt tovább élt irodalmi reneszánszt Magyar- 
országon. Hungária funestissima clade servitutem subire eoacta 
est. Imminuit nox, quae lumina litterarum obruerat, mint a 
magyar humanizmus egyik kutatója írja. 1 A magyar királyi 
udvar mint irodalmi középpont megszűnt, a humanisták szét- 
szóródtak, 1526 után alig találunk írót, ki meg tudna élni egye- 
dül a humanista irodalom ápolásából. A humanista hagyományok 
azonban nem haltak ki, tovább művelik azt főként az egyházi 
férfiak, katholikusok úgy mint protestánsok, Oláh Miklóstól és 
IWancsics Antaltól egész Label Jánosig, a szerény tehetségű 
tolmácsi lelkészig. Az 152ö után működő humanisták jellemző 
vonása a független irodalmi törekvésekben nyilvánuló önállóság : 
magukra hagyatva, távol a panegirikusokat kedvelő és kivánó 
királyi udvaroktól szabadon fejlődnek, nem a fejedelmek dicsőíté- 
sére használják tehetségüket, — nagy konczepcziókat készítenek 
és a mostoha viszonyok közt többet és nagyobbat alkotnak, mint 
Mátyás és II. Ulászló jól fizetett udvari költői. Egyik legnagyobb 
közöttük, ki az Aeneis után 12 énekes költemény írására vállal- 
kozott, a medgyesi származású lutheránus pap ; Schemen* Keresz- 
tek volt. 

Még életében megjelent nyomtatásban az a munkája, mely 
neki a magyar humanizmus történetében előkelő helyet szerzett, 
a *Buinae Pannonicae.* * Teljes czíme a következő: >Kvinae 
Pannonicae Libri Qvatuor : continentes st at um reipubl. et religionis 

1 Hegedns István az Analecta nova Praefatiójában. 
• Megjelent 1571-ben Wittenbergben, 1. R. M. K. 111. tili*, szám. jelen- 
leg azonban Budapesten csak az Egyetemi könyvtárban van meg. 

Magyar Könyvszemle. WW. IV. fUzet. 22 



322 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban 

in Vngaria, Transylvania vicinisque regionibus imperante Joanne 
Secundo Electo Rege Vngariae. Addita est história de bello Pan- 
nonico Solymanni Imperatoris Turcorum vltimo, Julae et Zigethi 
expugnationem continens.« A czímnek megfelelően a könyv először 
a Ruinae Pannonicae négy énekét tartalmazza hexameterekben, 
de János Zsigmondnak nem teljes uralkodását foglalják magukban, 
hanem csak az 1541 — 1551 évek történetét Martinuzzi haláláig, 
valamint Egervár viadalát és Temesvár elesését. A második rész 
(Addita est) három énekben az 1566. év történetét mondja el. 
Az egész munka tehát összesen 7 éneket tesz ki, s ez a hét ének 
megjelenésétől kezdve mindvégig állandó méltánylásban részesült 
az irodalomtörténet részéről. 1 Ügy a 4 énekes, mint a 3 énekes 
munka magukban befejezett egészek és semmi egykorú nyomát 
nem találjuk annak, hogy Schesaens folytatta volna munkáját. 

Legközelebbi adatunk a Ruinae Pannonicae-ről majdnem 
száz évvel későbbi. A szintén medgyesi születésű Hermann Dávid 
1660-ban fejezte be >Transylvanicarum Rerum Annales Ecclesias- 
tici« czímü kéziratát, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum kézirat- 
tárában van. 2 Ehhez Hermann az 1558. év történeténél következő 
széljegyzetet fűzte : » Christianus Schaeseus (így) Mediensis, eo 
tempore Diaconus Claudiop. poéta eximius, carmine congratulatur 
Francisco Davidis de hactenus bene meritis circa Religionem et 
auctis honoribus. Anno 1558. Hic literatissimus Schaeseus, vir 
eximius, strenuo viro Stephano Schaeseo primo Mediensis Civita- 
tis Judice Sedis satus, felicissimus Poéta, laureamque Witeb. 
adeptus fuit. Scripsit inter varia Epigrammata, et Pannonicarum 
Ruinarum libros duodecim : e quibus sex Witeb. missos, ibidem 
typis publicavit non sine laude ; reliquos sex occasione publica 
legationis in Poloniam per Magnificum Kendium Stephano Regi 
obtulil Anno 84, Anno sequente 1585 fatis concessit. Vir apud 
posteros non tacendus. 3 

1 A 4 éneket Eder 1797-ben újra kiadta. Legrészletesebben elemezte 
Schesaens költői egyéniségét a kiadott müvek alapján Albert Mihály a seges- 
vári gymnasium 1872/H. évi értesítőjében : >I)ie Ruinae Pannonicae des 
Christian Sehesäus.« 

9 1175. Quart. Lat. kézirat, Eder gyűjteményével jutott ide, Edertól 
nyert czíme : »Adversariorum Idiographorum Codex conscriptus Anno a partu 
Virginis 1600. s 

* 1175. Quart. Lat. 135. lap. 



Szekfű Gyulától 323 

Ezek szerint Hey mann a Wittenbergben nyomtatott két köl- 
teményt egynek vette, de tévedésből a két költemény énekei szá- 
mát hét helyett hatnak mondja. 1 Honnan szerezte azt az adatát, 
hogy a 12 énekes költemény második részét a lengyel királynak 
küldte el Schesaeus, nem tudjuk; csak annyi bizonyos, hogy Her- 
mann nem látta a Ruinae Pannonicae kiadatlan részeit. 2 

Különös véletlen, hogy mikor Hermann Lengyelországba 
utasítja a Ruinae Pannonicae kéziratát keresőket, Hermannak föl- 
dije, Miles Mátyás szebeni szenátor, ugyanezen időben másolja le 
az oly távollevőnek vélt kéziratot. Miles a Siébenbürgischer Würg- 
enget szerzője, a XVI. század történetének megírásához többféle 
krónikát használt, melyeket egymásután vaskos foliokötetbe másolt 
le. 3 E kötetben a Sieb. Würgengel kézirata után névtelen latin 
krónika következik, mely Kr. u. 866—1610 évek történetét fog- 
lalja magában, ezután külön ívet kezdve »Cohaerentia cum Supe- 
rioribus« czímmel a 94-a— -138a foliólapokon öt énekes, latin hexa- 
meterekben írt munka található, melyet — épúgy, mint az egész 
kötetet — Miels sajátkezűleg írt le. A »Cohaerentia cum Supe- 
rioribus« után három soros tartalom után hosszú ének jön ; ezt 
újabb ének követi, melynek felírása : >Liber Ruinae Pannonicae* ; 
a következő éneké »Ruinae Pannonicae Liber Septimus«, azután 
»Ruinae Pannonicae Liber Octavus« : az utolsó ének czíme: 
> Ruinae Pannonicae Liber Duodecimus.« Miles sehol sem említi 
a szerző nevét, összehasonlítva azonban a wittenbergai kiadással, 
első pillantásra világos, hogy Hermann jól értesült, mikor 12 
énekes költeményről beszélt : a wittenbergi első négy ének foly- 
tatása a Mte*-kézirat első négy éneke, ezekhez csatlakozik a 

1 Helyesen igazította ki Srivert: Nachrichten von Siebenbürgischen 
Gelehrten 360. 1. 

• Hermann főként az egyháztörténetre fontos kéziratokat gyűjtötte, többi 
közt lemásolta Schesaeusnak 1580-ban tartott híres beszédét, melyben az 
erdélyi reformatio történetét vázolta, 1. kritikai kiadását : Irkundenbuch der 
evangelischen Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. Zweiter Theil. 230. I. 
Az említett beszédnek 1787-ben Budai Ferencztől készített másolata a Nem- 
zeti Múzeum kézirattárában 3164. Fol. Lat. Másik XVIII. sz. kézirata u. itt 
1247. Quart. Lat. 

» Kézirata (Adversaria Idiographa Historico Statistica Matthiae Mililis 
Senatoris Cibiniensis Mort. 1686) Eder gyűjteményéből a Nemzeti Múzeumba 
jutott, jelenleg 1137. Fol. Lat. alatt. 



324 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban 

wittenbergi három ének, s végül tizenkettediknek a Mües-tefo 
utolsó ének. A wittenbergi kiadás és a kézirat együtt adják 
Schesaeug nagy költeményét. 1 

Miles elhagyván a költemény czimét és a szerzőnek nevét, 
egy szóval sem utal arra, hogyan jutott a kézirathoz, s vájjon 
Schesaeus kézirata vagy annak másolata volt-e előtte. Csak egyet- 
len jegyzetet találunk tőle a költemény végén, a 138a lapon : 
»Ao 1067 die 21 Xbris Transumpta in Germanismum.« 1607-ben 
készen volt tehát a másolattal s az év végére (deczember 21) 
már le is fordította a költeményt német nyelvre. Erről a fordí- 
tásról később fogunk szólani. 

Miles szűkszavúsága daczára elég érdekes dolgokat tudunk 
meg magának a kéziratnak figyelmesebb vizsgálatából, a melyek 
különös világításba helyezik Miles másolási módját. A Kuinae 
Pannonicae VI. énekében (a Mihs-iéle II. énekben) külön czimmel 
ellátott rész az 1558. Kendy-Bebek-íéle összeesküvés leírása: 
»História Illustrium Trium Virorum Francisci et Antonii Kendio- 
rum, et Francisci Bebeky tragicam mortem continens. Anno 
1558.« Ezen rész kezdetén következő sorok vannak: 

»Ast ea dum meditor populäres ferre sub auras 
Qvos subeam invidiae morsus, qvantumqve pericli 
Olfacio, qvis enim minus aeqva impune potentum 
Facta insectare dictis mordacibus ausit? 
Qvorum progenies numerosaqve turba nepotum 
Vivit adhuc, Regniqve statu cum Principe Apafi 
Jure instauratos retinet cum rebus honores. 
Spes tanien est veniae, qvod non liuore, nec ira 
Afïeetu aut alio qvovis agitatus iniqvo 
Ullius insignem cupiam traducere famam 
Sed verum dicam, vel qvae sunt proxima vero 
Vel qvae confictis vesana calumnia verbis 
Annorum série deductâ ad tempóra nostra 
Persvasit vulgo spargens rumore sinistro 
Candida de nigris et de candentibus atra 
Nil proavum virtus generosa Nepotibus addit 
Laudis et ornatus, pulchrae si nomina famae 
Obscurent vitys, illis si sponte dedentur 

1 Schcsacus munkájának ismerte fel már Eder a kézirathoz írt tar- 
talomjegyzékben, — Eder után beszél a kéziratról Trausch : Schriftsteller- 
lexikon III. 172—3. 1. 



Szekfű Gyulától 325 

Majorum nec obest maculis aspersa nefandis 
Vita piae soboli, recte cui vivere cordi est. 
Qvisqve suo merito bonus aut infamis habetur. 
Me vulgasse necem satis est, expromere causas 
Facti, alys linqvo veras, fucoqve carentes.« 1 

S itt kezdi az összeesküvés leírását. Ügy látszik tehát, hogy 
a szerző Apafi fejedelemsége idején élt és a JSTeucZy-családnak 
akkor élő utódai 2 iránt való tiszteletből sokáig habozott, elmondja-e 
őseiknek összeesküvését, nem fognak-e az utódok neheztelni. Végre 
megoldja a nehéz kérdést: kijelenti, hogy az ősök hibáiért nem 
felelősek az utódok, hogy nincs szándéka kortársait sérteni, s ezek 
után nyugodt lelkiismerettel kezd az énekhez. 

A 131a lapon János Zsigmond 1565. évi hadjáratának leírá- 
sánál következőket találjuk: 

»Est locus Arannyasch Megyesch dixere minores 
Ultra Szakmarum, Hathoris possessio qvondam 
Christophori, clarum Somlyó cui praebuit ortum 
Ex muliere, Kemény Jani nunc Principis aptum 
Oppidulum Gazis locuples, hominumqve frequentem 
Ob coetum multas célébra tum laude per oras.« 

Ezek szerint a szerző Kemény János rövid fejedelemsége 
alatt írta volna sorait. Lehetne úgy felfogni, hogy Kemény feje- 
delemsége alatt kezdte és Apafi idején fejezte be, csak az okoz 
nehézséget, hogy a szövegben előbb Apafi fejedelemségére történik 
hivatkozás, csak ezután, tehát a chronologiai sorrend megfordításá- 
val, Kemény János korára. Növeli a zavart a következő részlet, 
mely a 95b lapon az 1553 év történeténél Kolozsmonostor emlí- 
tése után található : 

Hanc post Franciscus Forgatius Abbatis arcéin 
Imperio tenuit nutu demente Johannis 
Vngariae electi Regis, qvem munere tanto 
Ob decus eximium coluit virtutis, et amplas 
Ingeny dotes, rerum qvo praestal et usiim. 
Oenotrias adyt, propiu.s lustravit et urbes 
Vt varias hominum mores, tractusquo locorum 

1 109a— 109b a Jítto-kéziratban. 

* L. Nagy Ivánnál a AVwrfy-családra Köváry László adatát. 




326 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban 

Disceret, et Musis excultum pectus haberet 
Nec spe frustratus, tantum profecit ut omnes 
Cognatae superet gentis varia arte coenos (így) 
Hune Divûm auspicys, ad sumnos vectus honores 
Committit tacitis Regni secreta libellis 
Doctiloqvo responsa ferens poscentibus ore 
Principis ex jussu: post haue in Itonoro. seeundns 
Dy faciant multus longo ardine sitqve peritus. 

Forgách Ferencz, Báthory István kanczellárjának elogiumát 
adja itt a szerző, oly lelkesen, a hogy csak közelről érdekelt kor- 
társ írhat. A két utolsó sor pedig világosan bizonyítja, hogy a 
szerző Forgách kanczellársága idején, tehát 1571 — 1577 közt 1 
írta munkájának elejét. Forgáchcsal egykorú szerzőre utal az a 
részlet is, hol a Kendy-Bebch összeesküvés leírásánál elmondja, 
hogyan tér vissza éjjel Balassa Menyhért Gyulafejérvárra: 

Per tenuem portám, via qva vicinior aedes 
Ducit ad auratas sublimia et atria Regis, 
Ex campo, ridet varys ubi floribus hortus, 
Francisai nuper Forgacsi consitus arte. 2 

Ezen részletekből a szerző személyére tejesen ellenmondá 
adatokat nyerünk. A két első szerint 1661 — 1690 dolgozott a 
szerző, a két utóbbi szerint 1571 — 77 közt; a két első Mïle* 
szerzőségét bizonyítja, a két utóbbi Scliesaeusët A kérdés eldön- 
tésénél nagyon fontosnak tartjuk a hagyományt, melyet a Schesaeit* 
munkí^jőt nem ismerő Hermann Dávid tartott fenn számunkra : 
még Miles munkássága előtt tudták, hogy Schesaeus tizenkét éne- 
kes költeményt írt, tehát nem képzelhetjük el, hogy Miles szán- 
déka lett volna újra megírni azt, a mit már Schesaeus megírt. 
Tekintetbe kell vennünk, hogy a Milesnél található költemény 
nyelve, mondat használata, fordulatai, verselése, minden külsőség, 
— a mit mégis nehéz száz év múlva a latin nyelv változásával 
utánozni, — teljesen megegyeznek a wittenbergi költemény kül- 
sőségeivel; másrészt — a mi még fontosabb — a Mües-fé\e köl- 
temény szerzője oly érdeklődéssel kiséri az eseményeket, milyenre 



1 V. ö. Bártfai Szabó László : Ghimcsi Forgách Ferencz váradi püspök 
évkönyvei 12. 1. 

3 L. 137. Fol. lat. 110b. 



Szekfű Gyulától 827 

alig képes a történtek után száz évvel dolgozó ember. Világosan 
szemlélhető ez a János Zsigmond korabeli hitviták leírásánál, a 
mi majdnem az egész VI. éneket elfoglalja, de a melyre még több- 
ször visszatér a szerző. A szerző ugyanoly lelkes ágostai hitval- 
lású, ugyanoly vehemencziával támadja az unitáriusokat, mint 
Schesaeus 1580-iki beszédében. Ha a szerző Apafi Mihály korában 
élt volna, nagyobb objektivitással nézte volna ezeket a kérdéseket. 
Végül semmi nyomát nem találjuk annak, hogy Milesben költői 
tehetség lett volna, pedig ahhoz, hogy korább élő költőnek töre- 
dékes munkáját kiegészítse — úgy, hogy csak nehezen lehessen 
megkülönböztetni a két munkát — valóban nagy költői tehet- 
ség kell. 

Ezek alapján Ederhez kell csatlakoznunk, a ki a Miles kezé- 
vel írt költeményt minden vizsgálat és habozás nélkül Schesaetis 
munkájának tartotta. így a fennebb idézett részletekből azok, 
melyek a XVI. században élő szerzőre utalnak, tényleg Schesaetis- 
tói valók, míg a Kemény és Apafi korát feltüntetők nem lehetnek 
mások, mint a másoló Miiesnek interpolácziói. 1 

Még egy helyet találtunk a kéziratban, mely minden való- 
színűség szerint szintén Miles interpolácziója. A szebeni nagy tűz- 
vész leírásánál ezeket olvassuk: 

Hie Augustinus Judex Primarius urbis 
Hermanni, Hedwigus reliqvos qvi rite praeibat 
Acer eqves sapiens, maculosae tegmine lyncis 
Servatorem urbis patriae patremqve salutat. 
Heu atavi felix superesto memoria nostri ! 
Ipse Coronaea delectus ab űrbe Johannes 
Ibat Tartlerus . . . 

Ezek szerint azt kellene hinnünk, hogy a szerzőnek, tehát 
Schesaeusnák volna őse (atavus-t csak ily általánosan lehet érteni) 
Hedwig, a ki pedig kortársa volt. Sokkal valószínűbb, hogy Miles- 
nek őse volt Hedwig, s ezt a sort* >Heu atavi felix superesto 
memoria nostri«, ő szúrta be a szövegbe. Megerősíti e véleményt, 
hogy ezt a sort Miles gyors írással, cursive írta, míg az egész 

1 Az eseményekkel egykorú szerzőre mutat még a következő hely a 
VII. könyv elején: 

mihi si pia Numina Divum, 

Expediam, fa-eant, serosqve docebo nepotes. 



328 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban 

költeményt majdnem álló, ünnepélyes írással, nagyobb betűkkel 
írta, mint a kötet többi részét. Tényleg nem is feledkezett meg 
interpolácziójáról: mikor a Siebenbürgischer Würgengel-ben a sze- 
beni tűzvészt elbeszéli, Hedwig említésekor az egész sort ezitálja, 1 
s ezzel elismeri, hogy saját őse volt Hedwig, nem pedig Schesaeusé. 

Hogy miért interpolálta Miles a Scheesaeus-íéle költeményt, 
erre nézve nem akarunk föltevésekbe bocsátkozni. Jó szolgá- 
latot tesz azonban a dolog megértésére a Schesaeus költeménye 
és a Sieb. Würgengel közt levő viszonynak vizsgálata. 

A Sieb. Würgengel ajánlásában Miles elmondja, hogy hazá- 
jának, Erdélynek történetét meg akarta ismerni, de nagyon kevés 
belföldi történetírót talált, a külföldiek pedig annyi hibával mond- 
ják el az eseményeket, hogy ő nem tudja, mit higyjen és mit ne 
higyjen. »In welchem Labyrinth denn meiner Nation warhafïle 
Traditionen (die ich mit villem Stein-wühlen zusammen getragen) 
mir ein andere Ariadne gewesen, dem dero verborgene Annales 
den rechten Faden der Warheit an die Hand gefüget, vnd mich 
aus den Irrwegen der vnfehlbaren Warheit zugeführet haben.* 
Ennyiben számol be kútfőiről. Az újabb történetírók gyakran 
folyamodtak adataihoz, mert nagyon sok dolgot részletesen és 
egész új világításban mond el. Manapság azonban nagyon kevés 
történeti értéke van, mivel kútfőinek legnagyobb része ismeretes. 
Az 15(X) — lf>K) évek története aránylag rövid nála, itt Cárion 
(Melanchton és Peucer folytatásával) és Jovius adataira támasz- 
kodik, nagyon érdekes a szebeni reformatio kezdeteinek leírása, 
melynél Oltani Conr/ojának úgyis elfogult előadását még inkább 
elferdíti azon czélból, hogy Szebent tüntesse fel, mint a legelső 
protestánssá vált erdélyi várost. Egy rövid erdélyi szász krónikát 
is használt, melynek adatait utólag tette be mindegyik év törté- 
netének végére. 1540 után fokozatosan részletesebb lesz előadása, 
a mint Schesaeusí kezdi használni, — fontos azonban, hogy a 
wittenbergi kiadást sokkal kevésbbé meríti ki, mint a kiadatlan 
részeket. lf>r>2 — 1T>70-ig szó szerint Schesaeus kéziratos munkáját 
közli, a mint maga is megjegyezte a kézirat végén: lefordította 

1 Siebenbürgischer Würgengel 62. 1. — Müller nagyszebeni levéltárnok 
úr szíves útbaigazítása szerint a Miles- és Heduig-csaXàd összeköttetése oly 
távoli (l-ng. Magazin III. 147. 1.), bogy Miles az atavust nagyon tág, átvitt 
értelemben használhatta csak. 



Szekfû Gyulától 329 

metre, nemcsak a históriailag fontos dolgokat, hanem azokat a 
Iveket is, hol Schesaeus költői szabadsággal dolgozta fel anya- 
t. így Schesaeus részletesen elmondja, hogy szökött ki Balassa 
myhért Szatmárból: 

Ergo habitum assumens, piscator sordidus uti 
Qvo solitus, nodosaqve retia et aera recurva 
Puppe cava vehitur, socio comitante ministro 
Qvi fluctus remo subigat, Scyticaeqve peritus 
Interpres linguae sit, ubi dictaverit usus 
Qvove dolus lateat, frondentibus undiqve ramis 
Praevelat navim, propiusqve adlabitur alvei 
Ripis, qvas tellus sylvestribus horrida dumis 
Vestibat, primoqve virens in vére salictum 
Ut procul observans sulcantem coerula puppim 
Nil fluvio praeter frondes, innare putaret. 1 

Schesaeus itt Vergilius szóláskészletéből kölcsönözve ékesíti 
íadását, Miles utána írja az egészet: >Derowegen verkleidet er 
rh in Fischer Kotzen, vnd sass in ein kleinches Kanchen, nam 
i Fischer-Garn bey sich, vnd einen Knecht, so dass Kanchen 
gierte, vnd der Türckischen Sprach wol erfahren war, dass wo 
die Nothurfft erfodderte, er ihn darzu brauchen mögte. Vnd 
mit solches desto heimlicher zugienge, besteckte er allenthalben 
ss Kanchen mit grühnen Weyden, vnnd Hess es eben hart am 
fer zwischen den Weyden den Szamos abfliessen, damit wenn 
an ihn schon sehe, vermeine, es schwümmen nur etwa grüne 
ey den- Aste da.« 2 

Miután ily módon az egész kéziratot német prózában lefor- 
totta, az 1570. évnél hirtelen megszakad a Schesaeustól szol- 
ltatott anyag, s Miles szövege is a Sieb. Würgengelben nagyon 
vid lesz. 1571-től kezdve egy-egy év történetéről alig pár sort 
d mondani, míg a Sieb. Würgengel 177. lapjától egész 256-ig 
ó szerint SzamosTcözy István Pentasait fordítja németre. 

Összegezve a Sieb. Würgengel kútfőit, látjuk, hogy Miles 
bb krónikát használt, de munkájának legnagyobb részét Schesaeus- 
k és Szamosközynék köszöni: másrészt kiadott írókat nagyobb 
atossággal ír ki, a kiadatlanokat ellenben teljes egészükben 

" 1137. Fol. lat. 118b. 
• Sieb. Würgengel 86. 1. 



380 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban 

átírja krónikájába. Ez az eljárás a humanizmus korában divat 
volt, de a XVII. század végén már sokkal jobban előrehaladt a 
történetírás, semhogy a történetírók ilyen plágiumokkal töltötték 
volna idejüket. Miles mint történetíró számba sem jöhet, s ö mégis 
érdemesnek és a tudományra hasznosnak tartotta munkája ki- 
nyomatását. 

Tekintetbe kell még vennünk, milyen szenvedélyesen üldözte 
Miles az irodalomban vetélytársát, Toppeltinas Lőrinczet, köz- 
ismert személyeskedő vitatkozásuk a szász nemzet eredetéről : 1 
Miles kéziratkötetének egyharmadrészét Antitoppeltiana czímmel 
Toppeltinns Origines et óceániainak czáfolása tölti be: különben 
felületesen írt, ugyanoly kritikátlansággal, mint ellenfele, pedig 
már ekkor az erdélyi szászok olyan komoly kutatókkal dicseked- 
hettek, mint Hermann Dávid, Frank Bálint, s nem sokkal utánuk 
Haner. 

Szükségesnek láttuk Mies történetírói egyéniségét vázolni, 
hogy a Schesaeushoz tett beszúrásait magyarázhassuk. Miles saját 
személyét iparkodott előtérbe tolni interpolaüóival, saját őséről 
beszél, mint a szerző őséről, saját koráról, mint a szerző koráról. 
— az egész olyan benyomást tesz, mintha Miles saját magát 
akarta volna a költemény szerzőjének feltüntetni. A Sieb. Würg- 
engelben felemlíti Schesaeus halálát, a nélkül, á hogy egy szóval 
is említené, hogy tőle vette át munkájának tekintélyes részét 
Miles szeretett volna nagy történetíró lenni, csak így érthető 
eljárása az interpolálásnál: csekély fáradságért nagy dicsőség 
kecsegtette. 

Miles interpolácziói elég könnyen kiválaszthatók a szövegből 
nagyobb kár azonban, hogy kéziratában nem közölte teljesen az 
öt éneket. A 109a lapon Petrovics Péter halálának leírása után 
így szól a költő: 

Triste scelusqve atrox audaci prodere cantu 
Ordior eximys qvo gnata Parentibus orta 
Victa dolo Veneris, decus irreparabile famae 
F'rostituit casti violata lege pudoris 
Hincove luit capitis tristem (niiserabile) poenam 

1 Seivert : Nachrichten 437. 1. és Szilágyi Sándor : Erdélyország tör- 
ténete II. 457. 1. óta közkeletű. 



Szekfű Gyulától 331 

Non me alio génère miretur carminis uti 
Qvisqvam cum magé sit stolidis ardoribus aptum 
Scribendi, meliusqve animos effingat amantum: 
Anteqve id fuerit multo juvenilibus annis 
A me conscriptum, doctis Heu ! rite probatum 
Nam varia oblectant animos, sic additur auro 
Argentum et nitido radiantes lumine gemmae. 

Erre pedig külön czímmel a Kendy-Bebek összeesküvés- 
következik. Az ének elején levő tartalomjegyzékből megtuc^juk, 
hogy a most czitált bevezetés nem az összeesküvés leírásához 
tartozik, — itt egy különálló elbeszélés hiányzik. »Praeterea tra- 
gicam hystoriam Annae Kendiae .... continens«, mondja a tar- 
talom, ez az egész részlet hiányzik. Lehet, hogy nem volt benn 
már abban a kéziratban sem, melyet Miles használt, de lehet, 
hogy csak Miles hagyta el. Csak sejthetjük, hogy Schesaeus Ver- 
giliust utánozva, az Aeneis IV. énekéhez hasonló epizódot alkotott r 
s lehet, hogy ezt Miles nem tartotta alkalmasnak komoly törté- 
neti munkába felvenni. Mindenesetre kár ezen részlet elhagyása, 
fontos lett volna egyrészt Schesaeus költői egyénisége fejlődésének 
ismeretéhez (mint maga mondja, ifjúkori kísérlete volt), másrészt 
XVI. századbeli humanizmusunknak egyik nem eléggé ismert 
oldalát világította volna meg. 

Végül ki kell emelnünk, hogy a Miles-fé\e másolatban 
Schesaeus költeményének vége hiányzik. A XII. ének tartalom- 
jegyzéke szerint János Zsigmond temetésének leírása után még 
megírta a költő »Electionem Magnifia Stephani Bathori in Prin- 
cipem Transilvaniae, et qvaç sub initia ipsius regiminis accide- 
runt« A kézirat azonban János Zsigmond temetését sem mondja 
el teljesen. Végső sorai a. következők: 

Arria deinde phalanx propius comitante Davidis 
Francisco, Ungarica funebria cantica lingva 
Moesta canens, altis et coelum vocibus implens 
Hos serié pulchrá piacida gravitate verendi. 

Ezzel vége szakad. Azt hiszszük, hogy a Miles kezében volt 
kézirat sem tartalmazott többet, mivel a Sieb. Würgengel is pár 

1 Sieb. Würgengel 138. 1. 



332 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban 

szóval befejezi a temetés leírását, 1 s ettől kezdve feltűnően szűk- 
szavú lesz, míg Szamosközy Pentasaihoz nem jut 

Hátra van még röviden a kézirat, illetőleg a Schesaeus-féle 
költemény további sorsáról szólni. A Miles-fêlé kézirat Eder bir- 
tokába jutott, hogy kinek kezén át, nem tudjuk. A XVIII. század 
irodalomtörténetírói nem ismerik Schesaeus kiadatlan munkáját, 
csakis a Wittenbergben megjelenteket, sem CzivUtitiger, 1 sem Bod< 
sem Ha nerf sem Horányi. Még Seivertnek is csak Hermann idé- 
zett feljegyzése alapján volt róla tudomása. A XVIII. század 
végén tűnik csak fel a teljes, 12 énekes költemény, még pedig 
id. Heidendorft Mihály útján. 

Eder 1797-ben adta ki a Ruinae Pannonicae első négy éne- 
két a wittenbergi kiadásból, a bevezetésben megjegyzi: »Ruinae 
Pannonicae alii libri sex anno 158 i per auctorem ad Stephanum 
Regem Poloniae missi.« Láthatólag ő is Hermann Dávid adatát 
ismeri, s Hermann tévedését az elküldött hat énekről elfogadja. 
179« elején kaphatott azonban Heydendorfflól értesítést a kiadat- 
lan SchesaensTől mert 1798 márcz. 26-án ezeket írja Heyden- 
dorff'nak: »Von den übrigen 6 Büchern des Schesäus erwart ich 
die nähere Nachricht mit Sehnsucht.« 8 1798 jul. 12-én Heyden- 
dorff' eleget tesz Eder kívánságának következő levélben: »Ich habe 
die Ehre, Euer Hochwürden, in der Beylage, nebst einem Schreiben 
vom Herrn Aranka, auch die Specification, nebst dem kurzen 
Inhalt derer bey mir befindlichen, noch ungedruckten Schaeseischen 
Büchern zu überschicken. Ich habe solche durchgelesen. Sie sind 
zwar, besonders was die Geschichte der Glaubens Lehren anbe- 
langet, nach dem Geist der Zeiten des Authors, aber doch interes- 
sant und schön geschrieben und verdienen auch wegen vieler 
darinnen enthaltenen besonderen Umständen, der Welt bekannt 
gemacht zu werden.* 4 Ebből bizonyos, hogy Schesaeus költemé- 

1 Bibliotheca Scriptorum qui extant de Rebus Hungaricis 20. 1. 

2 De Scriptoribus Rerum Hungaricarum et Transsilvanicarum Viennae 
1774. I. 192. 1. 

:! Archiv des Vereins für siebenbürgische Landeskunde N. F. Bd. XXV. 
tittt). 1. : Aus den Briefen der Familie v. Heydendorff. Mitgeteilt von Friedrich 
Wilhelm Séraphin.) 

4 Heydendorff kiadatlan levele (többi része Baümannrói szól) a Nem- 
zeti Múzeum kézirattárában 10. Quart. Lat. 



Szekfű Gyulától 833- 

nyének egy kézirata Heydendorff kezébe jutott s ennek tartalom- 
jegyzékét elküldte Edemek. Nem sokkal utóbb a költeménynek a 
székelyek 1562. évi támadásáról szóló részét lemásoltatta és 
Arankának elküldte 1798 aug. 7-én. 1 Ugyanezen év végén, 1798 
decz. 15-én nyolcz éneknek másolatát elküldte az erdélyi nyelv- 
művelő társaságnak magyar nyelvű levél kiséretében, melyben a 
kéziratról így szól: »Látván némely kinyomtatott írásokból, hogy 
a Christianus Schesaeus kinyomtatott 4 könyvein kívül az ugyan 
csak tőle íratott 8 könyvei az 5-iktől fogva a 12-dikig ritkák, s 
még eddig nem tanáltattak, mostani a közönséges foglalatoskodá- 
soktól ürös életem módjában Ifjúságomtól fogva szerzett édes 
Hazánk történyeteit illő írásbeli Gyűjteményeimet felkeresvén és 
felhánván, reá találtam az említett Schesaeusi nyolcz könyvekre 
.... ám bátor az utolsó könyv egészen el nem végződött s talán 

a Szerző Halála miatt félbe szakadott « 2 Semmi esetre sem 

magyarázhatjuk úgy e sorokat, mintha Heydendorff* birtokában a 
Ruinae Pann. nyolcz éneke lett volna, nem számítva a Witten- 
bergben kiadott első négyet, sem a külön czím alatt, a Ruinae- 
tól függetlenül kiadott História de bello Pannonico három énekét. 
Ez utóbbi tartalmilag teljesen beleillik a Ruinae többi énekei 
Jcözé s nincs okunk feltenni, hogy Schesaeus újra megírta volna 
az 1566 év történetét. Azt kell hinnünk, hogy Heydendorff téve- 
dett, mikor nyolcz kiadatlan énekről írt: birtokában lehetett a 
Ruinae Pannonicae V — XII. éneke, de nem ismerte a wittenbergi 
kiadást, csakis Ederèt, s így az Edéméi megjelent négy énekre 
gondolva írhatta, hogy nyolcz kiadatlan ének birtokában van. Ezt 
sokkal valószínűbbnek tartom, mint a Heydendorff-levelezés tudós 
kiadójának véleményét, a ki kétségbe vonja, hogy Heydendorff 
tényleg 8 éneket bírt: »In der That besass auch er nur die auch 
sonst handschriftlich vorhandenen Bücher V— VIII. und Buch 
XII.« 3 Heydendorffnak mégis csak tudomása lehetett arról, milyen 
kéziratok vannak gyűjteményében, de a wittenbergi kiadást nem 
kellett feltétlenül ismernie, vagy megfeledkezhetett róla. 

Ha elfogadjuk, hogy Heydendoffndik nyolcz éneke volt, ez 
esetben bizonyos, hogy Ederhez a Schesaeus-kézirat (Miles köte- 

» Archiv XXV. 684. 

* I. m. XXV. 694. 

» Archiv XXV. 694. 1. jegyzetben. 



384 Schesaeus-kézirat a Nemzeti Múzeumban Szekfű Gyulától 

-tében) nem Heydendorfftól került, mert Milesnél csak a tényleg 
kiadatlan öt ének van meg. így a Mtes-kéziraton kívül a XVIII. 
század végén még két kéziratban volt meg Schesaeus költeménye, 
egyik Heydendorff tulajdonában, másik Heydendorfftól készített 
másolatban az erdélyi nyelvmtvelö társaság birtokában. 1 Trautch 
-Schriftstellerlexikonában a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban 
levő kéziratot említi, de nem tudja eldönteni, ez-e a Heydendorfj 
tulajdonában volt kézirat. 

Ezek szerint Schesaeus költeményének kéziratát Marosvásár- 
helyen, vagy Trausch kéziratai közt, vagy a medgyesi gimnázium 
könyvtárában, hova Heydendorff hagyatéka került, lehet meglelni. 
Addig is meg kell elégednünk a Mfes-féle másolattal, melynek 
interpolácziói könnyen felismerhetők, s bár nem teljes, mégis a 
kiadatlan legnagyobb részét tartalmazza. Schesaeus költeménye 
mint történeti kútfő is becses: a szerző kitűnő forrásokat hasz- 
nálhatott, ő maga is szemtanú volt, a korábbi eseményeket pedig 
atyja, Schesaeus (Scheser) István szájából hallhatta, a ki az 
Erdélybe visszatérő Izabella fogadásánál jelen volt, mint az ország 
küldötte: emeli a költemény fontosságát az a szempont, hogy 
Miles ellenőrizhetetlen adatainak most benne talajuk meg biztos 
alapját, s a mit eddig a XVII. században élő Miiesnek nehezen 
hittünk el, inkább elfogadjuk az eseményekkel egykorú és művelt 
Schesaeustól. A magyar humanizmus történetére való fontosságát 
nem szükséges kiemelnünk, Schesaeus nagyot mert és nagyot 
alkotott: a teljes, 12 énekes Ruinae Pannonicae a magyar huma- 
nisták közt a XVI. században a legelső helyet biztosította neki. 

1 >A magyar nyelv-mívelő társaság munkáinak első darabjáéban 
közölt kézirat-jegyzés egyszerűen Ruinae Pannonicae-t említ, s így nem tud- 
hatjuk, Heydendorff másolatát érti-e. (194. 1.) 



A MODERN NYOMTATVÁNYOK 
KÖNYVÉSZETI LEÍRÁSÁNAK SZABÁLYAI. 

Dr. Gulyás Páltól. 

Az Institut international de bibliographie, melynek czéljai 
1 folyóiratunk 1896. évfolyamában 1 találhat alapos tájékoztatást 
olvasó, újabban külön kiadványban 2 számol be eddigi működé- 
rt, további terveiről s azokról az elvekről és szempontokról, 
yek munkásságát irányítják. 

Az Institut-nek az e könyvben közzétett adatok szerint 
4. január hó 1-én 232 tagja volt, kiadványainak száma ugyanez 
jzept. 15-én 64-re rúgott, mig az egyetemes repertórium kézirati 
lánya. 1905. jan. 1-én, 0,603.500 czédulát foglalt magában, 
zédulák közül 2,658.500 db a szak-katalogusra, 3,110.000 a 
irendes jegyzékre, 835.000 pedig egyéb repertóriumokra esett, 
zakók szerinti ezédulakatalogus 2,658.500 adata a Dewey-rend- 
1 megállapította tiz tudományos főszak között ekként oszlik meg: 

Általános osztály 64.000 

Bölcsészet * 33.000 

Vallástan 100.000 

Társadalom- és jogtudománv 435.500 

Nyelvészet .1 29.000 

Exakt tudományok 684.500 

Alkalmazott tudományok 813.800 

SzépmOvészetek " 141.000 

Irodalom 97.000 

Történelem és földrajz 260.700 

Összesen ... ... 2.658.500 

» Magyar Könyvszemle. 18%. évf. 341—350. 1. 

3 Manuel du répertoire bibliographique universelle. Bruxelles, Paris, 
:b, 1905. Kétféle kiadásban, melyek közül az »Abrégé« a teljes kézi- 
vtől csupán abban különbözik, hogy a művek bibliográfiai feldolgozására 
lalt tizedes rendszernek csupán kivonatos és nem teljesen részletezett 
Lzatait tartalmazza. Ismertetésünkhöz, mely a tizedes rendszerre amúgy 
terjed ki, a rövidített kiadást használtuk. 



336 A modern nyomtatványok könyvészeti leírásának szabályai 

Ezen kéziratban lévő katalógus az Listitut bruxellesi inté- 
zetében (1, rue du Musée [Musées royaux]) az érdeklődőknek 
minden hétköznap d. e. 9—12 és d. u. 4— 8-ig teljesen díjtalanul 
áll rendelkezésére, míg a katalógusban egy-egy kérdésre vonatkozó 
adatokról szóló czédulák másolata darabonkint 5 centimesért 
küldetik meg az érdeklődőknek. 

Nyomtatásban eddig, jórészt pénzügyi okokból, e hatalmas 
czédulatömegnek alig egy ötöde, pontosan 457.362 adat, látott 
napvilágot a következő kiadványokban: 1. Bibliographia zoologiea. 
1896—1903.; 2. bibliographia philosophica, 1895— 1904/VHL: 3. 
bibliographia physiologica 1893/96.; 4. bibliographia anatomka 
1897—1904.; 5. bibliographie des chemins de fer, 1897.: 6. 
bibliographie d'Eure-et-Loir, 1898—1901; 7. bibliographie de Belgi- 
que; 1895— 1904/VI.: 8. bibliographia geologica, 1898-190*. 
9. bibliographia juridica Portugalensis, 1898—1902; 10. bibliogra- 
phie d'electrobiologie, 1899/111 — 1904/111.: 11. bibliographia medica 
1900—1902.; 12. bibliographia bibliographica, 1898—1902; 13. 
bibliographie de la paix, 1904; 14. bibliographia economica 
1902—1904/11. ;! 15. bibliographia agronomica, 1903— lflOt;Vl. 
és végül 16. bibliographia technica 1903— 1904 /VIII. 

Igen érdekes a szóbanforgó munkának az a része is. mely- 
ben a bibliograüai czédulák befogadására szolgáló bútorok s 
osztályozásához szükséges egyéb mechanikai segédeszközök vannak 
ismertetve. A leírásból s mellékelt rajzokból a könyv minden 
olvasója meggyőződést szerezhet a bruxellesi bibliográfiai intézmény 
modernsége s pompás felszerelése felől, mely mindig a legkiválóbb 
szaktekintélyek útmutatásai nyomán készült. 

Ez útmutatások vétettek figyelembe azon szabályok kidolgo- 
zása alkalmával is.hnelyekot az Institut közreműködő tagjai részére 
megállapított. A legáltalánosabb érdekű, mert az Institut által 
elfogadott bibliográfiai rendszertől s maga elé tűzött czéljaitol 
teljesen függetlenül alkalmazható, az a minden részleteiben kidol- 
gozott utasítás, mely a jelenkori, vagyis XIX. és XX. századi 
nyomtatványok könyvészeti leírásának módját állapítja meg. 

Ezt az utasítást, mely a kézikönyv szerkesztőinek saját 
bevallása szerint inkább egy megvalósítandó^ mintsem tényleg 

1 V. ö. Magyar Könyvszemle. 1904?. évf. 480 és köv. 11. 



Dr. Gulyás Páltól 837 

megvalósítható bibliográfiai ideálra vonatkozik, a következőkben 
ismertetjük olvasóinkkal azon részletes szabályok természetes 
kiegészítése gyanánt, melyeket az Althoff dr. elnöklete alatt működő 
németországi bizottság állapított meg az ősnyomtatványok könyvé- 
szeti leírására vonatkozólag. 1 

A Manuel szerkesztői a tulajdonképeni szabályokat a biblio- 
gráfiai czikkely (notice bibliographique) általános meghatározásával 
vezetik be, mely szerint a bibliográfiai czikkelynek az a czélja, 
hogy valamely írott elmemüvet megegyénítsen (individualizáljon). 

Ennélfogva a bibliográfiai czikkelynek a legnagyobb pontos- 
sággal kell készülnie. A világosság és szabatosság oly foka kívántatik 
meg tőle, mely a bibliográfiai kutatásokban járatlanok számára 
is lehetővé teszi használatát. 

A lehetőség határáig teljesnek is kell lennie, hogy minden 
tekintetben felvilágosítsa a kutatókat s lehetővé tegye számukra 
minden egyéb segédeszköz nélkül is valamely irásmü identiíi- 
kálását. 

Végül véglegesnek is kell lennie, hogy megkímélje a tudo- 
mányt az örökös újrakezdés hátrányaitól. 

A világosság, szabatosság s teljesség hármas czélját a biblio- 
gráfus csak az esetben érheti el, ha czikkelyei megszerkesztésénél 
de visu, vagyis a leírt példány közvetlen ismerete alapján jár el. 
Ha ez nem volna lehetséges, úgy a tudományos, őszinteség meg- 
kívánja, hogy e körülményről hűségesen beszámoljon. Könyvünk 
a* tipográfiai jelvényt ajánlja, mint az autopszia jegyét, mely az 
ú. n. referencziák elé teendő: 

* Budapest, Athenaeum irod. és nyomdai r. t., 1897, 2 kor.: 
14X10, 324 1. 

A bibliográfus ténykedése tisztán külső s anyagi leírásra 
szorítkozván, czikkelyeibe természetszerűleg semmi egyéni vonást 
sem keverhet. Ámde, hogy a leírt könyv identifikálását minden 
tekintetben lehetővé tegye, a bibliográfus néha akarva nem 
akarva is kénytelen oly útbaigazítással is ellátni czikkelyét, inely- 
lyel a puszta külső leírás nem szolgál. Kz útbaigazítások természe- 
tesen pontosan megkülönböztetendők minden, a puszta külső 
leírásból eredő adattól. A megkülönböztetés jele a szögletes zárjel: [ ]. 

> V. ö. Magyar Könyvszemle 1906. évf. 1 és k. 11. 

Magyar Könyvszemle. 1WG. IV. filzet. 23 



338 A modern nyomtatványok könyvészeti leírásának szabályai 

Minthogy ezek az útbaigazítások különböző forrásokból ment- 
hetők: nevezetesen vagy a könyvben előforduló, de czímlapján kívül 
eső nyomtatott adatokból (minők a nyomdász neve a czímlap verzo- 
ján, vagy a mfl utolsó lapján, a szerző neve az előszó, esetleg az 
egész munka végén stb.), vagy a nyomtatvány szövegének tanulmá- 
nyozásából (minők a bibliográfus által megolvasott számozatlan 
lapok száma, vagy a munka megjelenési ideje egykorú eseményre 
vonatkozó utalás alapján stb.), végül egyéb, a könyvtől független 
forrásokból (álnevek megfejtése, anonymák földerítése stb.), czél- 
szerű a zárjeleket e háromféle forrás megjelölése czéljából meg- 
felelő exponensekkel ellátni. 

A Manuel szerint [] l a nyomtatványból vett szöveget; [] 2 a 
nyomtatványból kikövetkeztetett elemeket s a [] 3 a máshonnan 
merített adatokat jelezné. 

A ozikkelyek magyarázó jegyzetei szintén zárjelek közé teendők. 

A bibliográfiai czikkelyeknek természetesen a leírt példányok 
eredeti nyelvén kell szólaniok. Kz már abból is következik, hogy 
a czikkely első sorban a leírt példány nyuytotta adatok máso- 
lata s mint ilyen, azok fordítására nem terjedhet. 

Ámde, hogy ha a készülő könyvészeti munka nemzetközi 
használatra van szánva, a nem román vagy germán nyelveken 
irt müvek ezímei részben vagy egészben az egész mű jegyze- 
teiben alkalmazott nyelvre lefordíthatok s az eredeti mellé zárjel 
közé tehetők. 

Rövidítéseket, az Institut utasításai szerint, tilos a szöveg leírá- 
sánál alkalmaznunk még akkor is, ha azok feloldásához külön kul- 
csot .szerkesztenénk. A tilalom oka abban rejlik, hogy egyrészt a 
rövidítéseknél gyakran előforduló sajtóhibák folytán értelemzavaró 
félreértések támadhatnak, másrészt pedig az azok megfejtésével járó 
időpazarlás meglassítja a kutató munkáját. A rövidítéseknek az a 
különben általánosan elterjedt módja sines megengedve, mely a 
gyakrabban használt kifejezések végső részének elhagyásában áll 
(ilyen pl. szerk. szerkesztette helyett stb.). 

Kllenben a referencziákban a kötetet, részt s lapot e szók 
kezdőbetűivel jelölhetjük, megjegyezvén, hogy azoknak többes szám 
esetén szokásos megkettőzése bátran elmaradhat, miután az elé- 
bük tett szám amúgy is felvilágosít arról, hogy vájjon a rövidí- 
tések egyes vagy többes számban oldandók-e fel. 



Dr. Gulyás Páltól 339 

De lássuk már most, hogy mit is kell a bibliográfiai czik- 
:eknek tartalmazniuk ? 

Teljességükhöz megkívántatik először : az illető írásmű 
eírása : másodszor annak historikuma, v. i. az egymást követő 
íjabb kiadások, fordítások, a reá vonatkozó bírálatok és vitatkozá- 
sok feltüntetése; s harmadszor, a mennyiben az Institut czéjjait 
szolgáló kiadványokról van szó, a tizedes rendszernek megfelelő 
osztályozása. 

Minthogy a bibliográfus sajátképeni feladata a nyomtatványok 
Külső leírásában áll, czikkelyeibe kritikai megjegyzéseket vagy 
rövid elemzéseket, mint a könyv belső tartalmi vizsgálatából 
kifolyó eredményeket, nem szabad bevennie. 

Azonban a tulajdonképeni könyvészeti czikkelyektől elkülö- 
nítve, ilyen analitikus jegyzetek felvétele gyakran kívánatos. 

A bibliográfiai czikkely csupán az első kiadásokra szorít- 
kozzék; az illető írásmüvek újabb lenyomatai, kiadásai és fordí- 
tásai, valamint a reá vonatkozó tudósítások, kritikák stb., külön 
czikkelyt nem képeznek, hanem az eredeti kiadásnak szentelt 
czikkely kiegészítése gyanánt iratnak le. 

Minden helyes könyvészeti leírás fotografikus hűségre törek- 
szik s három részből : ú. m. a munka cziméből, a referencziákból s a 
mű egyéb sajátosságainak feltüntetéséből (ú. n. partituláriákból) áll. 

A könyvészeti leírásra hivatott írásművek többféle alakban: 
részint egy vagy több önálló kötetben, illetve füzetben; részint 
tudományos gyűjtemények, folyóiratok s vegyes tartalmú kötetek 
czikkei gyanánt jelenhetnek meg. Maguk e gyüjtelékes vállalatok 
is le lesznek könyvészetileg írhatók. 

A következőkben az önállóan megjelent írásmüvek leírásá- 
nak szabályait adjuk, kiegészítve azokat a másik két esetre vonat- 
kozó utasításokkal. 

Az önálló könyveknél a bibliográfiai leírás elemeit a czím- 
lapból merítjük: innen veszszük a munka czímét, a szerző nevét 
és esetleg feltüntetett állásait, a kiadás helyét, a kiadó nevét, 
a kiadás keltét és az árat. 

Csupán a tisztán anyagi elemeket, minők az alak, a papir 
minősége (de csak az esetben, ha különleges papírról van szó) s 
a lapszámozás, szerzi meg a bibliográfus a könyvek anyagi átvizs- 
gálása útján. 

23« 



r 



340 A modern nyomtatványok könyvészeti leírásának szabályai 

A leírás azon elemei, melyek nem a czímlapról vétettek, 
mint már említettük, [] zárjelek közé kerülnek. 

Ha nem volna czimlap, úgy a nyomtatott borítéklapot 
használjuk fel helyette, abból merítve a leíráshoz szükséges ada- 
tokat, természetesen kellőkép kiemelve ezt a körülményt a parti- 
kuláriák között. 

Ugyanígy járunk el akkor is, ha czimlap s nyomtatott 
boríték hiányában a szövegczím (titre de départ) szolgál forrásul. 

Mikor több kötetből áll a munka, a czikkely az első kötet 
czímlapja nyomán szerkesztendő meg s minden, a többi kötet 
czímlapján szereplő szövegeltérés a partikuláriák közé teendő. 
Több különböző nyelven megszerkesztett czimlap esetén, vala- 
mennyit leközöljük. 

Megesik, hogy a bibliográfiai leírás összes elemeit nem vehet- 
jük ki magából a kötetből; így pl. a szerző elhallgathatja nevét 
vagy a nyomdász, kiadó, kelet, a könyv bolti ára stb. nincs rajta 
feltüntetve stb. Ezek kiegészítését, természetesen a lehetőség 
határain belül, mindig meg kell kisérlenünk, a már emiitett zár- 
jelek közé téve kutatásunk eredményét. 

A czím leírását illetőleg ismételten hangoztatják az utasítás 
kiadói, hogy fotografikus hűségre kell törekednünk. Mindaz, a mit 
a szerző müve megkülönböztetéséhez szükségesnek talált, azon 
mód másolandó le, mert a szerző eljárásának fölülbírálására a 
bibliográfus nem lehet följogosítva. Különben sohasem tudhatja 
az ember, hogy az, a mi ma feleslegesnek látszik, nem válik-e 
egykor valamely kutatóra nézve fontossá ? S nem egy, első tekin- 
tetre jelentéktelennek látszó, kis részlet, szóismétlés, bővebb 
kifejtés a maga idejében főbenjáró fontosságra emelkedhetik. 
A bibliográfus feladatát tehát e hármas tilalom szabja meg: ne 
hcKjyj H, ne javíts, ne változtass semmit! 

Ne hagyjunk ki semmit, még az olyan fölösleges szószátyár- 
kodást .sem, minő némely írónak az a szokása, hogy neve után 
hosszan felsorolja összes czímeit, kitüntetéseit, vagy hogy a czímbe 
müve részletesebb tartalomjegyzékét is beszövi. 

Ne javítsunk semmit, még a sajtóhibákat sem, mert igen 
gyakran épen ezek adják meg valamely nyomtatványnak sajátos 
jellegét. Azonban a sajtóhibák után czélszerű kitenni zárójelben, 
a sic szócskát. 



Dr. Gulyás Páltól 541 

Ne változtassunk semmit, még a helyesírást s az írásjeleket 
i, mert ezek hü reprodukcziója adja meg czikkelyünknek a 
gráfia jellegét. 

Ha a czim szövege tisztán verzális betűkből van kiszedve, 
den nyelvnek az illető könyv megjelenésekor fennálló helyes- 
i szabályaihoz alkalmazkodunk. így pl. a modern magyar 
yveknél nagybetűt csakis az idézetek kezdetén, pont után 
étkező mondat első szavában, versek elején, személyneveknél 

használunk. A németeknél ellenben, föltéve hogy szerzőnk 
í híve Grimm reformjának, az összes főneveket nagy kezdő- 
ivel írjuk. Kétes esetekben itt is kis betűket használunk. 

Ha ellenben oly szavakról van szó, melyek nem szedettek 
szén verzális betűkkel a czímben, akkor úgy használjuk a nagy- 
ikét, miként a szerző : akár helyes volt eljárása, akár nem. 

Ugyanez áll az írásjelek : vessző, pont, pontosvessző, gondolat- 
stb. használatára nézve is. 

Ha a pontok a lapczímen nincsenek kitéve, czikkelyünkben 
i alkalmazzuk őket, kivévén a szerző neve s czímei után, a 
:or annak használata az átírásnál meg van engedve. 

Ha a főczím nem ad világos fogalmat az irat tartalmá- 
hanem a borítékon, vagy a szövegczímben van jelezve, úgy 
jel közt ezt is átírjuk. 

Hogyha az irat tartalmát a bibliográfusnak kell megálla- 
mia, úgy azt zárjel közé téve, az illető czikkely élére helyez- 
, mert ez által megkönnyítjük munkánk használatát. 

A czímlapon szereplő, de a czímmel szorosabb összefüggés- 
nem álló kitételek, minők pl. pályadíjat nyert . . ., külön- 
yomat . . ., illusztrálta . . ., stb., továbbá a kiadás, levonat stb. 
ma, a gyűjtemény czíme, melyhez a mű tartozik stb., a parti- 
iriák közé sorozandók. 

Röviden összefoglalva tehát, az Institut szabályai szerint, a 
liografiai czikkelyek fő részét a czímlap szövegének az a része 
i, a mely a tárgyat s szerzőt, összes czímeivel együtt, zárja 
^ába; mindaz, a mi ezen kívül esik, a partikulariák közé kerül. 

A bibliográfiai czikkely második része a referencziákat tartal- 
sza; ezek az önálló műveknél két csoportba oszthatók. 

Az első csoportba sorolhatók mindazok a felvilágosítások, 
vek a kiadásra vonatkoznak: tehát a kiadás helye, a kiadó- 



342 A modern nyomtatványok könyvészeti leírásának szabályai 

czég, a kiadás kelte s a bolti ár. Néha mind ez adatokat a czím- 
lapon is feltaláljuk, a leggyakrabban azonban a nyomtatvány egyéb 
részein kell keresnünk őket s ilyenkor természetesen zárjel közé 
teszszük adatainkat. 

A refereneziák második csoportját a mű belső leírására 
vonatkozó adatok teszik: ezek az alak, a kötetek száma, azok 
mindegyikének lapszámozása és illusztrácziói: 

Az esetben, ha a könyv kiadója nem maga nyomatta a 
könyvet, úgy a nyomdász neve is kiteendő, még pedig: miután 
az rendszerint vagy a czímlap verzoján, vagy a könyv végén van 
feltüntetve, természetesen zárjelek között. Ha a nyomatás helye 
nem azonos a kiadás helyével, azt is fel kell tüntetnünk, vala- 
mint azt is, ha a kiadóczégnek többfelé van üzlete s vala- 
mennyi szerepel a czímlapon. P. o. Lipcse, Bécs, Budapest, Hart- 
lében -á. [Pozsony, Angermayer Károly], 

A kiadó vagy nyomtatóczégnek mindig teljes czimét teszszük 
ki. Ez alól kivétetnek az olyan esetek, mikor a ezégtulajdonos 
neve mellett elődjének vagy czégérének neve is szerepel: az 
utóbbiakat, mint lényegbe nem vágókat, bátran elhagyhatjuk. 

A munka megjelenésének keltét mindig oly módon adjuk, a 
mint az a czímlapon szerepel s ha nem a keresztény időszámítás 
szerint van feltüntetve, zárjel közt annak feloldását is megadjuk. 
Füzetes munkánál, melynek megjelenése több évre terjedt ki. 
csupán az első és utolsó füzet dátumát írjuk ki, kötjellel látva 
el őket. Többkötetes müveknél ugyanez az eljárás, csakhogy ily 
esetekben az első és utolsó kötet közé eső részek évszámait a 
particulariáknál fölemlítjük. 

A könyv árát mindig annak az országnak a pénznemében 
teszszük ki, a hol kiadatott; még akkor is, ha az a nyomtatvány- 
ból nem volt megállapítható. 

A belső leírás szabályai a következők: 

A kötetszám csak többkötetes müveknél teendő ki. 

A lapszámozást csakis négy kötetnél kisebb terjedelmű nyom- 
tatványoknál tüntetjük fel, még pedig ugyanolyan számnemben, 
mint a hogy könyvben szerepelnek ; a számozatlan lapok mennyi- 
ségét zárjel között adjuk, míg az üres lapok és oldalak nem 
jőnek számításba; az egy-egy kötet lapszámaira vonatkozó ada- 
tokat az összeadás jelével kötjük össze, pl. X V + H28 + [14] I. 



Dr. Gulyás Páltól 343 

A könyv rétnagyságát czentiméterekben fejezzük ki, félezenti- 
méternyi pontossággal s a magasság- meg szélességre vonatkozó 
két adatot, megemlítésük e sorrendjében a szorzás jelével kötjük 
össze. A mértéket kötött könyveknél a borítékról, fözötteknél a 
könyv legnagyobb leveléről kell vennünk. 

A könyvek illusztrácziói bibliográfiai szempontból kétfélék: 
a lapszámozásba be nem tudott, önálló mellékletek s a szöveg 
közé, vagy azzal egy testet alkotó levelekre nyomatott szöveg- 
képek. A mellékleteket mindig szám szerint felsoroljuk a referen- 
cziákban, míg a szövegképeket egyszerűen megemlítjük, bár leg- 
helyesebb azok számát is kitenni. 

Áttérve a partikuláriákra, mint a könyvészeti czikkely har- 
madik elemére, az Institut utasításaiban a következőkép csopor- 
tosítja azokat: 

1-ször. A czímlap mellékes adatai, melyek a könyv tárgyát 
s a szerző nevét tartalmazó szorosabb értelemben vett czímen 
kívül esnek Ilyenek : Pályadíjat nyert mii Ajánlva a nmét. 
wi. kir. főldmívelésüyyi minisztérium ... sz. rendeletével Az 
illusztrácziókat készítette Cserna Károly stb. 

2-szor. A kötet anyagi partikuláriái. Ilyenek a czímlap már 
feldolgozott adatai s a borítéklap szövege közti különbségek; 
czímlap, illetve nyomtatott boríték híjjá; boritékrajz; kiadó kötése; 
az első s további kötetek közti különbségek stb. 

3-szor. A kiadás partikuláriái. A kiadvány számbéli nagysága, 
ha ismeretes. A kiadáshoz használt különféle papirnemek és rét- 
nagyságok. 

4-szer. Ama sorozat czime, melyhez a munka tartozik. 

5- szőr. A czím fontos részeinek forrásai, ha azok nem 
szerepeltek a czímlapon s zárjel közt közöltettek. 

A folyóiratokban, gyűjteményes kiadványokban megjelent 
czikkek könyvészeti leírásánál az egyes czikkek élén álló szüveg- 
czímet veszszük fel czikkelyünkbe. Ha a szerző czíme ily esetek- 
ben a czikk végén, vagy csak a tartalomjegyzékben szerepel, 
úgy zárjel közé teendő, a particulariák közt sorolva fel, hogy annak 
elemei honnan vétettek, pl. . . . [írtaj Heinrich (ifusztáv, egyetemi 
tanár], a partikuláriákban így magyarázható: A czikk végén 
Heinrich Ö., a fűzet borítékán Heinrich (j. w/yetemi tanár s a 
tartalommutatóban Heinrich (rusztáv áll. 



£44 A modern nyomtatv. könyvészeti leírásának szabályai. Dr. Gulyás Páltól 

A referencziák közt ily czikkeknél ki kell terjeszkednünk: 
először a czikket tartalmazó irat teljes czímére, az alezí- 
mek elhagyásával, s kiadása helyére; másodszor a megfelelő füzet 
v. kötet boritékán, illetve czímlapján felemlített keletre; harmad- 
szor a teljes kötetszámozásra; negyedszer a czikk lapszámozására 
s végül ötödször az illusztrácziók minőségére s mennyiségére. 

Az illető vállalat kiadójának, nyomtatójának, továbbá rét- 
nagyságának feltüntetésétől eltekinthetünk, miután az azokról 
mint bibliográfiai egyedekről készítendő czikkelyekben ez adatokra 
ügy is kiterjeszkedünk. 

Mint már említettük, e szabályok az eredeti kiadásra álla- 
píttattak meg, az szolgál alapul minden bibliográfiai ezikkelyhez. 

Az üj kiadások, fordítások, kivonatok, elemzések, ismertetések, 
bírálatok nem adnak külön czikkelyeket, hanem az eredeti mü 
leírása után soroztatnak. Ide kerülnek azok a polémiák és porok 
is, melyek az illető munka nyomán esetleg keletkeztek. 

Természetesen ezen mellékes elemeknek, melyek együtt 
véve az eredeti kiadvány historikumát alkotják, bibliográfiai leírásai 
a fő czikkelyre nézve megállapított elvek szerint készülnek s idő- 
rendben, de minőségük szerint (pl. új lenyomatok, fordítások, bírá- 
latok stb. felírás alatt) csoportosítva közöltetnek a főczikkely után. 

Íme azok a szabályok, melyeket az Institut az arra hiva- 
tott előkelőségek nemzetközi bizottsága közreműködésével a 
modern sajtótermékek bibliográfiai feldolgozásához megállapított. 
Hogy valamennyi betartassék, arra — tekintve a munkával járó 
óriási anyagi kiadásokat — egyelőre nem is gondolhat a bruxel- 
lesi társaság : legalább a kiadásában eddigelé megjelent, s fentebb 
elősorolt bibliográfiai müvekben még nem s a jövőben is, mint 
maguk bevallják, szívesen megelégszik az alapelvek, ha nem i? 
az összes utasítások betartásával. 

A megállapított szabályok mindazonáltal érdemesek voltak a 
megismertetésre, ha nem is mint tényleg megvalósítható követel- 
mények, legalább mint amaz ideál föltételei, mely felé törekedni 
a bibliográfus legfőbb kötelessége. 



MAGYAR BEJEGYZÉSEK 

A M. N. MÚZEUM SZÉCHÉNYI-KÖNYVTÁRÁNAK 

EGY ŐSNYOMTATVÁNY-KOLLIGÁTUMÁBAN. 

Sági Istvántól. 

A Nemzeti Múzeum könyvtára Frahnói Vilmos ez. "püspök 
úr adományából legutóbb értékes ősnyomtatványnyal gazdagodott. 
Az Inc. c. a. 960. jelzésQ kötet két munkát foglal magában. 
Az első Michael de Ungaria XV. századi magyar pálos szerzetes 
tizenhárom latin beszéde; terjedelme a! — q« lap; a Ce lap rongált. 
Az első oldalon — a mü czímeként — ez olvasható: Sermones tre- 
decim universales Magistri Michaelis de ungaria incipiunt féliciter. 
A kolofon: Et fie eft finis fit laus et gloria trinis. Impressum 
Argentine Anno domini MGGGGXGIIII. A második mű csonka, 
nincs meg sem az első, sem az utolsó lapja és így nem ad 
fölvilágosítást sem szerzőjéről, sem pedig nyomtatása helyéről 
és évéről. Azonban megalapítható, hogy a könyv Johannes 
Verdena beszédeit foglalja magában. A meglevő rész ami —in 
lapig terjed, első lapján Sermones dfticales . . . dormi secure, vei 
dormi sine cura . . . olvasható. A két, bőrrel borított fatáblát 
három szijjpár köti össze. A kötés közel egykorú nyomtatással. 
A könyv 4-rét s a beszédek két oszlopban vannak nyomtatva 
Mictiael de Ungariá-naX is, Verdend-núX is. 

Mind a két beszédgyüjteményben vannak bejegyzett magyar 
szavak; a két bekötési táblán, a két mü közé bekötött két levélen 
pedig magyar imádságok találhatók. Ezek teszik előttünk különösen 
értékessé az inkunabulumot. 

Mind a két munka anyagot kívánt nyigtani a papoknak: 
themata vei fundamenta — a mint Michtel de Ungaria elő- 
szavában olvassuk, — hogy változatosság legyen a pap beszédeiben 
s a nép meg ne unja az egyforma szónoklatokat. Tehát közvetve 



346 Magyar bejegyzések a M. N. M. ősnyomtatvány-kolligatamában 

a nép számára voltak írva — de latinul. A pap azonban nem 
latinul, hanem a nép nyelvén, magyarul mondta el ezeket a 
beszédeket; s hogy könnyítsen dolgán, odaírta a lap szélére egy- 
egy latin szó magyar megfelelőjét. így tett maga Temesvári Pel- 
bárt is, midőn az Aureiim Rosarium-ban nem is a lap szélére, 
hanem magába 3. szövegbe írta be a magyar szavakat. 1 

Michael de Ungaría a XV. sz. első felében élt Laadi Jakab- 
nak volt pártfogoltja, az ő költségén tanult Parisban két ízben 
is. Ebből és abból a körülményből, hogy 1387 óta a pálosok- 
nak Sajóládon kolostoruk volt, nagy valószínűséggel következteti 
Szinnyei,* hogy Sajólád környékére való volt és hogy ott is lépett 
a pálosok rendjébe. Egy könyvészeti kimutatás, melyet a XVIII. sz. 
közepén készített egy névtelen pálos, ezeket mondja róla: Michael 
Pannonius. Academicus Parisiensis et doctor theologiae. Floruit 
1159. Edidit plura opuscula erudita .... d) Varios sermone? ? 
praecipue ad capitula generalia spectantes. 3 

A könyvben a következő magyar imádságok vannak: az 
első bekötési táblán : Exordyum sermfonis], a másodikon: Poftli 
sermonem, az első közbekötött lap első oldalán: 1. egy imádság 
utolsó sorai és 2. Ante Gommunionem, második oldalán: Post 
Communionem, a második közbekötött lap első oldalán: 1. Forma 
Benedictionis menfe és 2. Gratiarum actio, második oldalán: 
Precatio incipientis fua ftudia. Összesen hét és egy töredék. 

Ha ezen imádságok korát meg akarjuk állapítani, a követ- 
kező körülményekre kell figyelemmel lennünk. A kötés — a mint 
már említettük — a könyv nyomtatásával közel egykorú : az imád- 
ságok mind egy kéz írása és egy részük nem a könyvhöz tartozu. 
hanem közbekötött lapokra van írva. Gondolhatnánk arra, hog}' 
ezek a lapok már meg voltak írva a könyvbe való bekötés előtt 
és tulajdonosuk csak beleköttette, de nagyon gyanússá teszi fol- 
tevésünk valószínűségét az, hogy míg a könyvbe irt bejegyzések 
között számos megcsonkított, addig itt a könyvkötő kése egy 
betűnyit sem vágott le. A dolog minden valószínűség szerint úgy 
áll, hogy a könyv tulajdonosa abból a czélból köttette közbe a 

1 Szilúdy : Temesvári Pelbárt elete 68. 1. 
* Magyar írók VIII. köt. 

n Közölve: Vincze Gábor: A pálosok irodalmi munkássága a XIV— 
XVIII. sz. Magy. Könyvszemle 1878. 21 s köv. 1. 



Sági Istvántól U7 

lapokat, hogy imádságokat írhasson rájuk. Tehát a beköttetés 
után írattak a könyvbe a közbekötött lapokon levő imádságok. 
Ezt bizonyítja részben az is, hogy a bekötési táblákon is vannak 
ugyanettől a kéztől írt imádságok. De az is nagyon valószínű, 
hogy közvetlen a bekötés után írattak bele az imádságok, nem 
pedig pl. egy félszázad múlva. Bizonyítja ezt, hogy seholsem volt 
kénytelen a beíró régebbi írásra írni az imádságokat, — mondjuk, 
hogy egy megjegyzésre, vagy tollpróbára, a mi különösen a bekö- 
tési táblán gyakori szokott lenni. Találunk ilyeneket itt is, de 
csak az imádságok után írva. 

A közbekötött lapok száma kettő. Az első mindjárt ezzel 
kezdődik: »azt te aldoth zent newed es epwlyonek az te zent 
egyhazadban az en fele baratym«. Világos, hogy valamely imádság 
végső szavai. Az előtte való oldalon (Mich, de Ung. q ß) nem 
találjuk ennek az imádságnak az elejét, mert ott félig elmosódott 
latin írás van. Tehát az így közbekötött két levélen kívül legalább 
még egynek kellett lenni. 

Az imádságok nem eredeti alkotásai a beirónak, hanem 
másolatok, olyan formulárék, a milyenek nagy számmal el voltak 
mindig terjedve a kath. egyház papjai között. Az imádságok 
helyesírása bizonyítja, hogy másolatok. Pl. az imádságok egy 
részében következetesen CriJ/tus és Cryftws, egy imádságban 
Xpus, egyben pedig Chrws van írva, te fi unkát, vyrunkot. 
zywnk(oth)nek, de egy helyen zpvonketh. A Post (tommunio- 
ban ezt találjuk: lakozol az\)rt zentélyen my bennünk, — itt a 
zmtetyen a másoló hibája e helyett zentelen (= szüntelen). 1 

Lapszélekre írt magyar glosszák találhatók mind a két műben: 
nagyobb számmal Michael de Ungaria könyvében. Ezek a bejegy- 
zések nem egy kéztől származtak. íróik kivoltáról nem tudunk 
semmit, valamint az imádságok beírójáról sem. A glosszák beírása 
idejét azonban — legalább nagy részükre nézve — körül-belül 
megállapíthatjuk. Michaeide Ungaria nyomatása éve 1194: a 
kötés nemsokkal későbbi; a könyvben pedig találunk olyan bejegy- 
zett szavakat, a melyeket a könyvkötő megcsonkított. Nyilvánvaló, 
hogy ezek a könyv bekötése előtti időből valók, tehát mondhatjuk, 
hogy a XVI. század legelejéről. Ugyanehhez a csoporthoz kell 

1 NySzót. zenik. 



348 Magyar bejegyzések a M. N. M. ősnyomtatvány-kolligátumában 

számítanunk azokat a bejegyzéseket is, a melyek nincsenek ugyan 
megcsonkítva, de betütypusuk egyezik a megcsonkítottakéval. 
(Ezeket a közlésben az egyes szavak vagy az egész csoport után 
tett a betűvel jelzem.) A glosszák többfélekép vannak beírva: 
vannak olyanok, a melyek a sorokkal egy vonalban állanak a lap 
szélén, ezek egy részének az elejét vagy a végét vágta el a 
könyvkötő, pl. Michael de Ungar ta as«: faj borofti . . ., foldj 
borof . . ., c 5 ß: . v y rehezti; egy másik kisebb csoport oldalt 
van írva, ezeknél nem egy helyen ketté vannak vágva a betűk 
pl. Michael de Ungar ia Uß : vehhedem . . . ve fedelem. Vannak 
továbbá olyanok, a melyek latin megfelelőjükkel együtt vannak a 
lapszélekre írva, pl. Verdena bsß: Auftralis = dili zel, aquillo = 
fel sel, s végre vannak olyanok, a melyek latin megfelelője nincs 
meg sem a szövegben sem a lapszélen, ilyenek Michael de Un- 
garia faß: Ved efzedben magad: ember , k«: Czizma. Saru és 
Verdena fgß: Sem Tuttam Sem Láttam. 

A magyar glosszákon kívül vannak latin bejegyzések is, 
legtöbbnyire a szövegben idézett írók nevei: Aristoteles, Moises, 
Isidorus, Beda, Gregorius, Ovidius stb. Ezek legnagyobb részének 
betütypusa megegyezik a colophon után írt: Habet annos 125 betü- 
typusával. Michael de Ungaria g 2 ß oldalán is van ilyen utalás: 
Augufti, erre egy későbbi kéz ráírta: meréfzen, kezdeti, élej. Ha 
már most az utalást 1619 körül írták (1494 4- 125 = 1619), akkor 
a ráírt glosszák még későbbiek. Tehát ennyire különböző korból 
valók a bejegyzések. 

Az imádságok és glosszák közlésére megjegyzem, hogy csak 
az imádságok megcsonkult szavait egészítettem ki (szögletes záró- 
jelben), a glosszákéit nem, és pedig azért nem, mert egy részük 
úgyis világosan pótolható, más részüket pedig nem tudtam hatá- 
rozott bizonyossággal kiegészíteni. Az ipiádságokban előforduló 
két törlést zárójelbe tettem. A lapjelzésen csak annyit változtattam, 
hogy Verdena a 1? an, a ln stb. jelzése helyett az egyszerűbb 
ai, a 2 , a 3 stb. jelzést használtam, továbbá mind a kettőben meg- 
jelöltem az első oldalt a-val, a másodikat ß-val. 



Sági Istvántól M» 

Az első bekötési táblán ez az imádság olvasható: 

[Isten]ben zerermes 1 Attyamfiay [ker]eftyen nypek konyo- 
roghywnk [mi]nd nyayan az my menyey zent [At]yanknak hogy 
legyen jrgalmas [e]s kegyelmes my hozank az ew egyethlen egy 
fiayrt az Crjftws jezofyrt es agya mynekunk az ew zent Ielkyth 
mely vjlagoíycha megh az my elmynknek setytfygyt es lagycha 
meg az my kemyn zywnk(oth)nek kemynfygyth hogy az ew íent 
jgyyt meg erchwk es zywnkbe be foglalhafwk ew zent felíygynek 
Dychyretyre my nekwnk kedeg Jobulafunkra eft hogy ew zent 
felfyge meg agya mynd nyayan my nekwnk mongyuk el az 
könyörgő jmachagot kyth my nekünk meg jra zent matfe] lewe- 
lynek . . . mondwan my atyánfk]. 

Aláírva: Exordyum sermfonisj. 

A tábla alsó sarkán: hozzad In hozza[m]. 

A második bekötési táblán: 

[ör]ök myndenhato wr jften my vrwnk jézus Xpusnak 
dychyo fyges zent atya ky vagy mynden fetytfygnek kegyes meg 
vylagofytoya vylagofyeh* meg a my fetyth zywonketh hogy az te 
zent jgydeth halhafuk erthefuk tanulhafuk es zywunkbe be fog- 
hafuk meg[i]s erthefuk te zent newednek dychyretyre lelkünknek 
wdhwofygyre fele barátunknak jpuletire jgy tygy (vram) my kegyes 
atyánk az te zent fyadyrt az my vrunk .leíus Xpusyrth vg legyen. 

Aláírva: Pofth sermonem. 

Az első közbekötött lap első oldalán: 

azt te aldoth zent newed es fpwlyonek az te zent egyhazad- 
ban az en felebaratym. 

Ante Communionem 

Kegyelmes Cryftus Jezws bunos embereknek egyettlen egy 
meg waltoya my zegyn bwnofog bj'zwan az te kegyefygedben 
jarwllwnk elődbe vadolwan az my bwneynket melleket vytettwnk 
gondalat ^nkba bezydunkbe es (lyelekedetynkben es kJ' r unk tyge- 
deth lygy kegyelmes mynekwnk es az te zent lelkedwel tyztoych 
meg az my lelkunkot hogy lehefwnk tyzta hayloky az te zent 
teltednek és zent vyrednek mynd jgafagban es zentfygben amen. 

Az első közbekötött lap második oldalán: 

Post (lumminionem 

Kegyelmes (Ihrws jefus egyettlen egy meg váltónk halat 
Adunk teneked hogy az te zent teftedeth jrettwnk halara attad 

1 Toll hiba e h. zerelmes. 

1 A -d rag elmaradására I. Simon y i TMXy. I. 607. 



350 Magyar bejegyzések a M. N. M. ősnyomtatvany-kolligátumahan 

es zent vyredeth jrtunk ky ontotad hogy mynk ez orok halaiból 
ky zabadytanal es a orok jllettre megh zentelnil Soth meg anak 
felette az te zent testeded es zent vyredet my nekwnk eledelül 
adad hogy te my benunk és my te benned jllnink lakozal azyrt 
zentelyen my benunk tyztychyad az my teftunkot es vyrunkot 
amen. 

A második közbekötött lap első oldalán: 

Forma Benedic(t)ionis menfe 

Myndenhato es jrgalmas vr jsten ky teremtetel es meg 
váltottál mynket és jltech napon kynt algy meg mynket es ez 
eledeleket melyeket veyendok vagywnk az my vrunknak Cryftus 
jefusnak te zent fyadnak attala \v my attyank. 

Gratiarum aclio 

Myndenhato es jrgalmas vr jften my jdes menyey zeni 
attyank halat adunk te neked az te zent ayandykydyrt mellyekel 
mynket moftan meg elygeytetel az my vrwnknak Cryftus Jefusnak 
te zent fyadnak általa amen. 

Aláírva: my atyák (sic!). 

A második közbekötött lap második oldalán: 
Precatio incipientis fua ftudia 

Myndenhato es jrgalmas vryften ky mynket arra teremtetel 
okofagwal es ertelemwel hogy az te zent igidet meg erthefwk es 
meg tanulhafuk kyrwnk tygedet nevelyed my benunk az te malaz- 
todat es vylagofych meg az my elmynket hogy tarthafwk meg 
azokot melyek tartoznak az te zent newednek tyztefygyre es az 
my fele barátunknak wdwofygyre az my vrwnk nak Cryftus 
jeiwfnak te zent fyadnak általa Amen. 

Michael de Ungaria glosszái: 

ai a: NB. Quidam Sceleratus Hereticus hunc- librum in margine 

deturpavit (más kézzel :) et In aeternum sit Maledictus lurco. 
a ;5 a: ideota = tudatthlan (a), discipline = meg fen . . . vei meg 

v . . . (a), radix hedere = faj borofti . . . terrestis foldj 

boroí . . . (a). 
-a : ;?: ofeula = cfok, caílitatis = tilztafagnak. 
a T a: c]uia eos vident facere oppofita doctrine sue = közbe vetetli 

tüdoman (a). 
a^a: vituperabilis = zydal . . . (a). 
b.;ct: Xabuchodonofor = Nagobod . . . 
c 4 ß: de obstetricibus = babafagra (a). 



Sági Istvántól 361 

€ 5 a: diuitiarum habundantiam = kazdagfa . . . (a) kazdag. 

o 5 ß: excluait = ... y rekezti (a). 

fiß: Munka . . . 

f 3 ß: Vedefzedben magad: ember: 

g 2 a: complexionis = befoglalaís. 

g t ß: Ictu gladii = ütefs, chapafs, Audacter = meréízen, initium = 

kezdeti, elej, fagittarius = Nylafs, vltra metam, citra 

metam = ac czilkivül, azczil elöt. 
lha: Jefuf Xps egy jgafagh . . . az ky my fegedelm . . . (a). 
h 5 a: iniurioía = Bofzfűságofs. Doloroía — fajdalmafs, iniuriofa et 

hoc ex peruerfitate iudicii = Gonofzságbol, vifzlzafordult- 

ságból. 1 
i 4 a: Deutoronemii XXXII. IncralTatus eft dilectus, et recalcitrauit, 

incraflatus, impiguatus, dilatatus. Dereliquit deum fac- 

torem suum = mikor megh hyzek es meg koueredek 

ellenem rugoldozek 2 meg koueredek meg hyzek es meg 

kazdagodek (a). 
j H ß*. prosperitás = Szolghalathof. 3 
k 2 ß: In primo adventu filius dei = fogan tatafanal (a). 
k 3 ß: detractores = Rágalmazás. 
l 3 a: Czizma Saru. 
l 5 a: vélekedem . . . vef edelem. 
l T ß: haborofagnak, zomorufagnak, nyaualyfagnak: vgyekezny, 

connubia = menyekezç, pferus = elouele . . . (a). 
l H ß: Latentium[?] = tudakozny, Imprudentiam = hyttfag, 4 Reti- 

nentia = mertekletefyg (a). 
n^a: conform is = egyenlő, 
n^ß: figit peges = . . . . ragaztia, affectores = kiuanatolTagokot., 

atramite veritatis = bizonifagnak utarul (a). 
n 7 a: plana = Budofo auagy tywelgo Rywyn[?] keth vtha .. (a). 
n 7 ß: Lampreda = Gzik. 6 
o 3 a: quaestionem = kerdys (a). 
o 3 ß: notabilis = . . . fagnak (a). 
Piß: . . . ecens = vy. 
q a: mer az embereknek. 

1 Jelentésére nézve 1. NySzót. 

a NySzót. 3) jelentésben. 

3 NySzót. nincs. 

« NySzót. 

* NySzót. 1) jelentésben. 



352 Magyar bejegyzések — Sági Istvántól 

Johannes Verdena glosszái: 
b 3 a: Expergiscimini = fel ele . . . wlye . . . k (a). 
b 3 ß: haznalatosfagnak (a), 
b 4 a: refugium = segytthfyg (a). 
b 5 ß: Auftralis = dili zel, aquillo = fel zel (a). 
b c a: Dauid audentissimus = vakmerofyge. 
c^a: animal venenofum = Chepegetett * vad állat. 
U*'- jrigyf . . . emui . . . vei di . . . (a). 
f 8 ß: . . . apostol; Sem Tuttam Sem Láttam. 
g 2 a: aquila = Keselü, falco = Gólya. 
g 3 a: Leo papa. 
hiß: prauus = gonoz (a). 
h 3 a: Carduum illa herba = Szamár töuis. 
i 3 a: adiuro vos = kyz . . . (a). 

Mindössze ennyi az, a mivel ez az incunabulum nyelv- 
emlékeink gazdagításához járul. Nem sok és nem is nagyfonto^ 
ságú, de mindenesetre megérdemli a figyelmet, mint a magyar 
nyelv- és szótártörténet egy adata. 

1 NySzót. 2) jelentésben. 



TARCZA. 

ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGY. NEMZ. MÚZEUM SZÉCHÉNYI ORSZÁGOS 

KÖNYVTÁRÁNAK ÁLLAPOTÁRÓL 

AZ 1906. ÉV UI. NEGYEDÉBEN. 
I. 

A nyomtatványt osztály anyaga a lefolyt évnegyedben 
köteles példányokban 2627 db, ajándék útján 437 db, vétel útján 
50 db, csere útján 1 db, összesen 3115 darab nyomtatványnyal 
gyarapodott. Ezenfelül köteles példány czímén beérkezett: gyász- 
jelentés 1719 db, zárszámadás és üzleti jelentés 412 db, egyházi 
körlevél 65 db, perirat 5 db, mösor 411 db, alapszabály 147 db, 
színlap 2240 db, falragasz 2305 db, vegyes 877 db, összesen 
8299 darab aprónyomtatvány. 

Vételre fordíttatott 372*58 korona és 34*50 márka. 

Ajándékokkal a következők gyarapították könyvtárunk anya- 
gát: Balló István, Bárdos tí ; örgy, Bibliothèque nationale, Bio de 
Janeiro (37 dbf, Bosnyák-Herczegovinai orsz. kormány. Budap*«t 
székes főváros statisztikai hivatala, Detrich Tibor Losoncz. néhai 
Fábry Károly Veszprém <45 db;, Felsmann .József. Föváro«í köz- 
munkák tanácsa, Fraknói Vilmos (9 db . Francis l). B. St. l/>ui», 
(iyőry Tibor i3 db». ííulyás Pál. Handelsministerium Wien. 
Herman Ottó. Horváth íiéza. Hunyadmegyei tört. és régész, tár- 
sulat Déva, Kassa város törvényhatósága. Képví-'rlóhazí iroda 
(2 db), Kereskedelmi és iparkamara Budape-t. K^r^ked^-li/ií é« 
iparkamara Szeged. Kolozsvári tu«i. egy-t'-m fcór/.vtára. Kofiigi, ur.i- 
versitets-bibliotek Lpsala. Krau^z Sámuel. Kri-/w .\<uh. Krupka 
József, Kuszkó István Kolozsvár. Library of ' -r^r*:-- Wav.íf.g'on. 
Duc de Loubat Paris. M. kir. a..at'.rv,-i fci-iy/.a. M. i:;r. iu«-r«--ic«:- 
delmi miniszteriurd. M. kir. Ko. r */:Mv-a.ap. ob-*r.îT',-n-jfr; O-'i.a^a. 
M. kir. központi statisztikai r.ivatai 2 do. M- kir. or-z. rr^V-oro- 



H54 Évnegyedes jelentés 

logiai és földmérési intézet (3 db), M. kir. posta és távírda igaz- 
gatóság, M. kir. orsz. vízépítési igazgatóság, M. kir. technológiai 
iparmúzeum. M. tud. akadémia (2 db), Mahler Ede, Milanói nem- 
zetk. kiállítás magyar osztálya, Orsz. állal védőegyesület (2 db). 
Országos Törvénytár szerkesztősége, ödönfi László, Peabody- 
institute Baltimore, Phys.-medic. Gesellschaft Würzburg, Polgár- 
mesteri hivatal Sepsiszentgyörgy, Pozsonyi orvos- és természet- 
tud, egyesület (2 db), Public library of Victoria, Melbourne. 
Rendőrfökapitányság, Rosenstein Vilmos, Szanatórium egyesület, 
Schack Károly Mödling, Statist. Zentral-Commission Wien (3 db), 
Szalay Péter, Szilágyi István-kör Máramarossziget, Tolnavármegyei 
múzeum, Tompa Imre Brassó, Towarzystwo przyjaciatnank Poznan 
(2 db), Tudomány egyetem bölcsészeti kara (65 db), Tudomány 
egyetemi földrajzi intézet (5 db), Tudomány egyetemi növénytani 
intézet, Vajda Viktor, Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszté- 
rium (195 db). 

A könyvtár helyiségeiben 2935 egyén 8214 kötet nyomtat- 
ványt, kölcsönzés útján 414 egyén 614 kötetet használt 

A lefolyt évnegyedben 345 munka osztályoztatott, a melyek- 
ről 584 czédula készült. Kötés alá készíttetett 191 munka 27# 
kötetben. 

A köteles példányok átvételére berendezett helyiségbe ezen 
idő alatt 626 csomag érkezett; ugyaninnen 491 levél expediaita- 
tott, a miből 247 reklamálás volt. 

II. 

A kézirattár ajándék útján 1 kötet kézirattal, vétel útján 
1 kötet kézirattal és 17 darab irodalmi analectával gyarapodott. 
Az ajándékozó Kerekes Pal volt egy »Acta Comitiorum I. Regni 
Hungáriáé et partium eidem adnexarum. Anno 1764. jún. 17.^ 
czímO XVIII. századi latin nyelvű kézirattal. Vételre összesen 
74 korona fordíttatott. 

A negyedévi szerzemények feldolgozásán kívül folytattatott 
a Pulszky-féle leveles gyűjtemény második részének rendezése s 
befejeztetett a Fraknói-gyüjteinény rendezése és a Lisznyai-hagya- 
ték revideálása. 

A negyedév folyamán 17 kutató használt 37 kéziratot é? 
H irodalmi levelet, 3 esetben pedig kikölcsönöztetett 3 kézirat. 

III. 

A liirhip-oazttily gyarapodása: a) köteles példányokból nyomdai 
kimutatással csomagban 164 évfolyam 20.987 szám, b) egye? 
számonként pedig 5841 szám, c) ajándék [a Smithsonian Institu- 



A M. N. M. könyvtárának állapotáról 355 

tiontól »Diario Official« Rio de Janeiro-ból] 1 évfolyam 227 szám, 
összesen 165 évfolyam, 27.055 szám. 

A könyvtár helyiségében 424 olvasó 956 kötet hírlapot, 
házon kívül 25 olvasó 41 kötet hirlapot, összesen 449 olvasó 
997 kötetet használt. 

Átnézetett 165 évfolyam, 21.214 szám; kötés alá adatott 
190 kötet hirlap. 

A csomagban érkezett köteles példányok a gyarapodási 
naplókönyvbe Írattak (mindegyik hirlapczím egyszer), a külön 
nvilvántartási czédulára is számonként reávezettettek. 



IV. 

A levéltári osztály a lefolyt évnegyedben ajándék útján 
164 dbbal, vétel útján 567 dbbal, a nyomtatványi osztályból 
áttétel útján 1145 dbbal, összesen tehát 1876 dbbal gyarapodott. 

Vételre fordíttatott 33.225 koroua, mely összegből a Helfy 
Ignácz hagyatékából származó Kossuth-iratok- és levelekre 32.000 
korona esik, mely összegből az 1906. évi költségvetésbe 30.000 
korona külön tétel gyanánt volt felvéve. 

A családi levéltárak száma a lefolyt évnegyedben egygyel 
gyarapodott és pedig a Gyulai Gaál család levéltárával, melyet 
Hertelendy Ferenczné letéteményezett. Ezzel együtt a családi 
levéltárak száma 82-re emelkedett. 

Ajándékaikkal Loczka József múzeumi igazgató-őr, Szent- 
Iványi Gyula, a Magyar Könyvszemle szerkesztősége és dr. Áldásy 
Antal gyarapították a levéltár anyagát. 

A törzsanyag gyarapodásából 1 db eredeti oklevél esik a 
középkori iratok, 566 db az újabbkori iratok, 14 db a nemesi 
iratok, 3 db az 1848/49-es iratok, 1288 db a gyászjelentések és 
3 db a fényképmásolatok csoportjára. 

A nemesi iratok csoportját a következő darabok gyarapí- 
tották: 1. 1425 február 2. Konstancz. Zsigmond király czimeres- 
levele a Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze család részére. 2. 1517. 
január 18. Buda. II. Lajos czimereslevele tíapharych Bernát, György 
és társai részére, fényképe, színezett czímerképe és szövegmáso- 
lata. 3. 1518. június 3. Buda. II. Lajos czimereslevele Armbrust 
Jakab részére. 4. 1557. január 20. Kegensburg. 1. Ferdinand czi- 
mereslevele Armbruster Kristóf részére. 5. 1559. június 20. Augs- 
burg. I. Ferdinand czimereslevele Armbruster Kristóf részére. 
6. 1614. február 22. Geitzkofíler Zacharias palotagróf czimeres- 
levele Gockel Boldizsár és társai részére. 7. 1632. július 16. Bécs. 
IL Ferdinand czimereslevele Héghy György részére, Tolna vmnek 
1733-iki átiratában. 8. 1668. deczember. 8. Bécs. 1. Lipót czi- 
mereslevele Hericz Tamás részére. 9. 1669. augusztus 29. Bécs. 

24* 



856 Áz Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára az 1905. évben 

I. Lipót czímereslevele Surányi András részére. 10. 1720. október 
8. Bécs. III. Károly czímereslevele Troxar János részére. (Egy- 
korú másolat, hártyán, festett czímerképpel). 11. 1757. szeptember 
lő. Győr vm. nemesi bizonyítványa a Surányi család részére. 12. 17(57. 
márczius HO. Győr vm. nemesi bizonyítványa a Takács máskép 
Kámán család részére. 13. 1836. márczius 24. Bécs. V. Ferdinand 
czímereslevele Ilaincz Jakab részére. 14. Czímereslevélből kivágott 
czímerkép, állítólag a Banyó család czímere. 

A szerzemények közül kiemelendők első sorban a néhai 
Helfy Ignácz hagyatékából származó és özv. Roger-Helfy Jenő- 
nétől megvásárolt Kossuth-iratok és levelezések, mely utóbbiak 
a Múzeum tulajdonában lévő Kossuth-iratokat egészítik ki. Az 5í0 
darabot kitevő anyag egy részét Kossuth Lajosnak Irányi Dániel- 
hez, túlnyomó részét pedig a Helfy Ignáczhoz intézett levelek 
képezik. Azonkívül megvan e gyűjteményben Kossuth iratai 
II — V. köteteinek részben teljes eredeti kézirata is. Kiemelendők 
továbbá az Armbruster családnak czímereslevelei, melyek közül 
az első az eddig ismeretlen 1518. évi gyönyörűen festett czimer- 
képével és lapszéli diszitményeivel a hazai czimerfestészet való- 
ságos remeke és elsőrangú darabját képezi czimeresleveleink 
gyűjteményének. Kiemelendő még a Vadkerti és Szentgyörgyi 
Vincze családnak 1415-iki armálisa, mely ugyan ismeretes volt. 
de a mely hosszú időn keresztül lappangott. 

A lefolyt évnegyedben 21 kutató 14.778 darab iratot hasz- 
nált. Kikölcsönöztetett 3 téritvényre 103 darab. 

Az új szerzemények feldolgozásán kívül folytattatott a Sibrik 
és a Berzeviczy család kakaslomniczi ága levéltárainak rendezése. 
Előbbi anyagának korrend szerinti rendezése a XIX. századig 
haladt előre, utóbbinak anyaga pedig századok szerint rendeztetett 
és megkezdetett a korrend szerinti rendezés. Megkezdetett továbbá 
a báró Perényi család levéltárának rendezése. Folytattatott a Kallay 
család levéltárának ezédulázása. A Kossuth-iratok revideálá>a 
tovább folyt és azok több mint háromnegyed részének reviziója 
elkészült. 

AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYLET KÖNYVTÁRA 
az nm. ÉVBEN. 

Dr. Erdélyi Tál igazgató az Erdélyi Múzeum-Egylet 1901 
évi közgyűlése elé a következő könyvtári jelentést terjesztette: 

Tiszti»! t Közgyűlés! Ha valaki a t. Közgyűlés tagjai közül még vissza- 
emlékeznék múlt évi jelentésem adataiia, észrevehetné, hogy azok az elözü 
évekéihez képeit kedvezően emelkedtek s ha ezekkel egybevetné a most 
beterjesztett adatokat, meggyőzödnek arról, hogy könyvtári gyűjteményeink 



Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára az 1905. évben Hö7 

fejlődését még az sem tudja számbavehetően megakasztani, ha a pénzügyi 
kimutatás, mint az idén is, kedvezőtlenebbül alakúit. Nyilván tanúsítja ez az 
egy tény azt a nagy vonzó erőt, melyet a gyűjtemények pihenő erély for- 
májában magukban rejtenek, azt a közvetetlenűl működő hatalmat, melyet a 
nagy közönségre gyakorolnak. Az ilyen gyűjtemények voltaképpen mindig 
kétféle forrásból merítettek. Az egyik, a nyersen anyagi, a másik az elvontan 
erkölcsi. E két forrásból táplálkozik minden gyűjtemény, viszonyuk kölcsönös 
és határozott, együtt hatnak a legerősebben, de azért egymás nélkül is 
érvényesülnek a szerint, a mint az őket környező világot a nemesebb 
erkölcsi eszmék, vagy a gyakorlatibb anyagi fölfogás igazgatja. 

Ha ez a tétel megáll, az előre vetett eredmény arra tanít, hogy 
múzeumunk ügye kedvező fordulatot vett, vagyis, hogy az évekkel ezelőtt 
megindult érdeklődés az idén is fokozottan jelentkezett. Ezek a jelenségek 
pedig arra eszméltetnek, hogy közönségünkben növekszik az intézmény iránt 
szükséges fogékonyság és az intézmény megértéséhez szükséges emelkedettebb 
fölfogás. Mindez hódítást jelent, a múzeumi gondolat előbbre törését és az 
általános és régi fölfogás visszaszorulását. De jelenti azt is, hogy a közönség 
megkívánja amaz intézményeket, melyektől művelődésének és múltja ismereté- 
nek gyarapodását vagy szélesbedését reméli. Sőt azt is, hogy erre a czélra 
az önkényt hozott áldozatokat szinte kötelessége teljesítésének tekinti és ilyen 
értelemben gyakorolja. 

A nemzet múltjában és a mai nemzedék műveltségében hatalmas erő 
szunynyad. Megelevened ésre kész és munkára váró erő, melyet eddig minden 
nemzet és minden kor fölhasznált és pedig annál hatékonyabban, mennél 
kisebb volt a nemzet és mennél szorultabb helyzet fenyegette. A múlt 
ismerete forrása a jelent igazgató életnek és a műveltség eszköze a jövőt 
munkáló jelennek. Ezért van, hogy minden oly intézményt, mely e két nagy 
erkölcsi erőt táplálja és termeli, minden nemzedék és kor nagyra tartott, 
számukat gyarapította, munkájukra azokat képessé tenni törekedett, működé- 
süket irányítani és megkönnyíteni feladatának ismerte. Külföldön régi, nálunk 
újabb törekvések igazolják e tényt és csak a legközelebbi múltban történt, 
hogy az állam is fokozottan vetette rá magát e közművelődési intézmények 
gondozására. 

A mi egyesületünket alapító elődök érezték legjobban a múzeumoknak 
e szunynyadó energiáját s megalapították múzeumunkat és akkor, mikor arra 
a legnagyobb szükség volt és mikor arra az egyesűit hazában senki sem 
gondolt. A mi örökségünk tehát nem pusztán a gyűjtemények és az anyagi 
erők, hanem annak gondozása, az igének kultusza, mely testté lőn a múzeum- 
ban és íinnak a gondolatnak tiszta fényre derítése, mely intézményünk fölött 
őrködik. A mi kötelességünk tehát az, hogy a múzeumot és gyűjteményeit 
az alapítók igéje és a mi korunk igénye szerint gondozzuk. Legyünk kegye- 
letben erősek és munkában fáradhatatlanok. Építsünk a jövőnek, de a múlton 
és az emlékezeten és legyen bennünk erős annak hite, ennek szeretete. 
Hirdessük is bizalommal és hittel, terjeszszük is buzgalommal és tettel, hogy 
nincs evangéliom ige nélkül és nincs hit cselekedetek nélkül. 



358 Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára az 1905. évben 

Prózára fordítva e beszédet, hirdessük, hogy a múzeumok élete akkor 
indul egészséges fejlődésnek és gyümölcsöt ígérő virágzásnak, mikor a múzeum 
körül nemcsak a hivatásos belső emberek, hanem az egész társadalom és a 
vonzó körébe kerülő tömegek egyaránt buzgólkodnak. Eljutottunk-e már 
múzeumunk életében arra a pontra, a hol az alapítók rózsás reménysége 
szerint az ő nagy tőkéjöket aprópénzre váltva, műveltségünk köre terjesz- 
tésében és multunk megbecsülésében sikerrel alapozhatjuk jövőnket ? 

Talán nem merészség, ha azt véljük, hogy ide már régebben eljutot- 
tunk. Talán nem kérkedés, ha azt gondoljuk, hogy a saját erőnkből jutottunk 
ide. Talán nem hiú reménység, ha azt jósoljuk, hogy a közeli jövendő meg- 
valósítja s/ebb képekkel telehimezett álmainkat. Hiszen szinte félszázados 
történetünk tanúskodik múzeumunk hatásáról, az elmült esztendő, mikor 
Alapítónk emlékét felújítottuk, tanúsítja, hogy közelebb fértünk szelleméhez, 
évenkint emelkedő statisztikánk bizonyítja, hogy közönségünk szívesen gondol 
reánk és a most már tényekben nyilatkozó állami támogatás erőnket gyara- 
pítja, kilátásainkat szépíti. 

Évtizedeken keresztút magunkra hagyottan, saját erőnkből élve halad- 
tunk jövendőnk útján. Most lelkes közönségünk ösztönző szeretettel jő segít- 
ségünkre és az állam gyámolítja törekvéseinket. Ez a segítség különösen a 
könyvtárra nézve felettébb kedvező jelek között állított be. Nem szólok arról 
az évenkint élvezett segélyről, melyet gyűjteményeink gyarapítására engedé- 
lyezett. Ez közös valamennyi tárral, noha ez idő szerint még nem érte el 
azt az összeget, melyet szolgálataink és helyzetünk szerint fokozottabb tevé- 
kenységünk lehetővé tételére igényelhetünk. Csak említem a nyomdai sajtó- 
termékekben rejlő irodalmi és tudományos anyag értékét. Hanem arra gon- 
dolok, hogy a könyvtár elhelyezésére szolgáló épület előmunkálatai már a 
tényleges építkezés mesgyéjéig jutottak. A ki mai szorongó állapotunkat és 
zsúfolt termeinket végig járja, megkönnyebbülten lélekzik fel, ha arra gondol, 
hogy talán igen rövid idő alatt már a saját hajlékunkban modern és kényel- 
mes otthonra találunk. Hálásan emelem ki egyetemünk tek. Tanácsának 
gondoskodó és odaadó fáradozását, melylyel az új könyvtári épület ügyét 
képviselte, de nem kevesebb hálával gondolok a nagym. minisztériumra, 
mely a mai nehéz időben is szeretettel intézte az előkészítés munkáját. 
Egyesületünk igazgató-választmánya is megtette a magáét s így az egyesitett 
könyvtárakat gondozó fórumok egy szebb jövendő távlatát nyitották meg. 

Erre a reménységre azonban már csakugyan nagy szükségünk van. 
A könyvtár most már három különálló helyiségben van elhelyezve, az egyik 
meg éppen házon kívül lévő bérelt helyiség. Anyagunk öt év alatt szinte 
megkétszereződött, az egyesített könyvtárak már-már elérték a 200,000 kötetet 
Ehhez a tekintélyes gyűjteményhez hírlapjaink, kézirataink és levéltárunk 
tartoznak. Ez utóbbiak statisztikája azonban külön számítandó, mert amaz 
összegben nem szerepel. Ily nagy gyűjtemény, mely a maga szerencsés 
alakulásában tanulmányi és közművelődés föladatai szolgálatára egyként 
alkalmas, igazában csak akkor fog érvényesülhetni, ha saját czéljait szolgáló 
épületben nyer illő és méltó elhelyezést. 



Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára az 1905. évben 359 

Helyzetünk nehézségeit csak az a tudat telte elviselhetővé, hogy annak 
megváltozása immár küszöbön van. De ez a változás, melyet olyan óhajtva 
várunk, különösen a múzeumi könyvtárt más és nem kevésbbé nehéz helyzet 
elé vitte. Könyveink egy tekintélyes része köttetlen, köttetésre meg rendes 
jövedelmünkből nem szakaszthatunk ki akkora összeget, a mekkorával a 
szükséget fedezni tudnánk. Választmányunk előtt tehát a közeli jövőben már 
az a nagy kérdés fog szerepelni, hogyan kelljen a bajon segítenünk. Az ugyanis 
kétséget nem szenved, hogy köttetlen anyaggal költözködni koczkázatos vál- 
lalkozás. Az új otthon más föladattal is terhel. Hiányos sorozataink kiegészí- 
tésre várnak. Ezek ellátása megint pénzügyi nehézségekkel jár. De mindegy, 
én bízom a jövendőben és a mi szerencsénkben, hogy talál utat és mutat 
módot mind e bajok meglábolására. 

Az elmúlt év munkáját a várható szebb jövő sugara derítette föl s a 
közönség részéről tapasztalt támogatás aranyozta. Fájdalom, hogy nincsen 
zavartalan öröm s hogy az évnek egyik legnagyobb gyarapodását tudományos 
és közéletünknek pótolhatatlan veszteségével kellett megváltanunk. Dr. gr. Kuún 
Géza halála egy megható titkot pattantott ki, hogy ő már életében intézkedett 
nagyértékű gyűjteményeinek sorsa felől. Könyvtárát az egyetemi és múzeumi 
könyvtárnak hagyta, kéziratos és autogramm-gyűjteményét a múzeumnak. 
A nemes gróf sokfelé irányuló működésében és a művelt világra kiterjedő 
tudományos hírében, az előtte járó nagy példák követésében egyaránt méltó 
társa volt annak az erdélyi arisztokrata-világnak, mely a Wesselényiek, 
Telekiek, Kemények és Mikók alakjaival népesült meg. Hazafias és tudo- 
mányos érdemök és szolgálatuk fénye hazájukra, Erdélyre ragyogott vissza s 
a születés kiváltságát a szellem kiváltságával feledtették, a történeti név 
fényét a tudós, az író neve varázsával. A nemes gróf Mikó oldalán, mint 
fiatal ember látta születni az Erdélyi Múzeumot és Mikót követve hozott 
áldozatot az együtt meggyújtott oltáron. Sírjok itt domborul, a kolozsvári 
temetőben, csaknem egymás mellett, emiékök itt van megörökítve, az Erdélyi 
Múzeumban, írói és tudományos nevök kiszállott Erdély határán kívül is, de 
eszményeik és hazaszeretetök bizonyságai és hirdetői itt vannak gyűjtemé- 
nyeinkben. Az őket összefűző nemes vonások biztosítják irántuk való hálánk 
és kegyeletünk egybefonódását is. 

Gyűjteményének adatai a közölt kimutatásban még nem szerepelnek, 
mert annak földolgozására az elmúlt évben nem tudtunk sort keríteni. Egy 
más nagyobb es értékes adomány foglalt el azon kívül, hogy azt csak az év 
legvégén szállítottuk be. Fájdalom, ehhez is egy buzgó társunk elvesztése árán 
jutattunk. Néhai Szabó Sámuel maga is gyűjtő, író és tanár könyvtáráról és 
iratairól szólok, melynek becsét személyes vonatkozásain kívül csak növeli, 
hogy Erdélynek egy kiváló fia és irodalmunknak egyik első stilisztája könyv- 
tárát, néhai Nagy Péter püspökét is magában foïhilja. Belényesi Gábor szel- 
leme főként angol olvasmányain csiszolódott, de zamatos magyarságát és 
klasszikus egyszerűségét népi és régi irodalmunk termékein fejlesztette. Ha ezt 
eddig is nem tudtuk volna, könyvtárának válogatott angol, klasszikus és 
magyar irodalmi termékekből álló sorozatai tanítanának meg rá. E gyűjte- 



860 Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára az 1905. évben 

menyek az elhunytak emlékét és érdemét fogják itt hirdetni, de egyben az 
élő fiúk, dr. Szabó Péter és Imre urak, nemes lemondását. 

Ejtsünk egy-egy könnyet az elhaltakért és gondoljunk örömmel az élő 
pártfogókra, kik ez igazán szomorú esztendőben adományaikkal támogattak. 
Összesítjük egyenkint is lerótt köszönetünket és kérjük támogatásukat jövőre is. 

Évi kimutatásunkban nem szerepelnek a budapesti kir. főügyészség 
területén gyűjtött nyomdai köteles példák sem. Ennek oka az volt, hogy az 
évek óta húzódó ügyet, mely a részesülő budai könyvtár és közöttünk a 
kiválogatás miként való megejtésére vonatkozott, csak ez év végén sikerült 
tisztázni és a könyvtár első kötelességének azt tartotta, hogy a kiadandó 
anyagot minél előbb bocsássa az arra jogosult intézet tulajdonába. így most 
már az 1898— 1904-ig gyűlt anyagból a budai könyvtár-egyesületnek kiad- 
hattunk 3151 darab nyomtatványt s a megmaradt anyag földolgozásra vár 
és földolgoztatván, igen becses és gazdag eredményt ígér. 

Az elmúlt év különben a csendes munka éve volt. Gyarapodásunk 
földolgozásán és a már jelzett munkákon kívül két gyűjteményünk rendezésé- 
ben haladtunk előre. A Halotti Beszédek anyagát választottuk ki, állítottuk 
föl és katalogizáltuk. E munka eredményeként Köblös Zoltán füzetét mutat- 
hatjuk be, mely az újonnan rendezett anyagnak kiadott katalógusaként is 
tekinthető. A másik kézirataink gyűjteménye. Ebben a negyedrétüek leírásá- 
val készültünk el, belőlük csak az évi gyarapodásnak gazdag anyaga nincs 
még leírva. A hírlaptári és levéltári munka is folyt, de mert amott a hír- 
lapok nagy tömegével, emitt az irományokéval kell küzdenünk, megfelelő 
számú munkaerő hiányában lassúbb haladásra vagyunk kényszerítve. A levél- 
tárban a törzsgyűjteménynek eddig limbusban hevert anyagával akartunk 
első sorban is tisztába jönni. E végre a családi levéltárak és czéh-írataink 
felállításán kívül csupán czimeres leveleinkre lehettünk különösebb figyelem- 
mel és arra, hogy az újonnan érkező gyarapodást azonnal beoszthassuk. 
A limbus szétbontásakor előkerült és meghatározható iratokat visszahelyeztük 
azokba a gyűjteményekbe, melyektől az idők folyamán elváltak. 

Mindent összevetve, meg lehetünk elégedve ez év eredményeivel, noha 
mi magunk tudjuk legjobban, hogy anyagi erőnk korlátoltsága miatt sem a 
szükséges beszerzésekben, sem az időnkint fölmerülő alkalmak kihasználásá- 
ban nem tudtunk szükségleteinkkel lépést tartani. Ez az oka annak is, hogy 
elég munkás kezet nem tudtunk foglalkoztatni. Pedig költözés előtt állunk és 
érezzük, hogy az új otthonba készen kellene behurczolkodnunk. 

A mi mégis vígasztal, két jelenségben mutatkozik. Abban, hogy létün- 
ket és munkánkat mind szélesebb körben tartják számon. Bizonyítja ezt 
közönségünk érdeklődése, mely abban nyilatkozik, hogy nemcsak igénybe 
veszi szolgálatunkat, hanem támogat is bennünket. Továbbá abban, hogy a 
közeli jövő talán módot nyújt legsürgősebb hiányaink pótlására. Mert új 
házunk elkészülése és abban való elhelyezkedésünk olyan követelményekei 
fog elénk állítani, melyek teljesítése nélkül felelősségünk alól nem bújha- 
tunk ki. 

Az esztendő eredményeiről a következő kimutatások nyújtanak képet. 



Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára az 1905. évben 



361 



sszefoglaló kimutatás az Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 
gyarapodásáról az 1905-ik évben. 



1 

Yétei 1 Ajándék 


Letét 


C s c 


l r e 


Kítteles 
példány 


O.^ZCSi'N 


1 mű db 


mQl db 


mű 


db 




mű 


db J mű ! db 


mü ! db 


i 

1 '' 




1 

1 
1 






j jJ *p£ vrvw* 
tf!niL.-tu<tum. 
i tatom LÁJy- 
tûï .... 

b) a RgUofe» 
nvelr- é« 
tűrt r - m du m. 
Alakú**!* túl 

rj alkalmi 


18 

1 
14 


1 
103 1 

8*i 

15 1 


1 




! 

1 


252 


380 


407 517* 


— 


— 




13 


146 


[782 U200 


ti 

ad 


1 
























20 20 


53 


55 


ÍH 


94 


^ 


13 


16 


— 


— 


180 


184 


1 

O 


_ 


298 


1 1276 




772 














23 W 








1 






1 

















Lz Erdélyi Nemzeti Múzeum Könyvtára 1905-ik évi jövedelmei 
és azok fölhasználása. 

A) Bevételek. 

. Készpénz 1904. decz. 31-ikén 191 kor. 84 fill. 

. Kendos javadalom 3120 » — » 

. Rendkívüli bevételek 85 » J4 » 

. Állami segély 4500 » — » 

Összesen ~~7896~kor. 981ÏÏL 

B) Kiadások. 

. Gyűjtemények gyarapításáért 2520 kor. 86 fill. 

. Könyvkötő munkákért 2510 » 41 » 

. Szállításért és úti számlákért 474 > 22 » 

. Rendkívüli munkákért 480 » — » 

. Az 1904. évi kölcsönök törlesztéseért és kamataiért 860 » — > 

. Vegyes kiadásokért .. ... 298 » 30 » 

. Készpénz 1905. decz. 31-én 753 » 19 > 

Összesen: — 7896 kor. 98 fill. 



362 



Az Erdélyi M üzem-Egylet könyvtára az 1905. évben 



A kolozsvári m. kir. Tudomány-Egyetem és Erdélyi Nemzeti 
Múzeum könyvtárának használata 1905-ben. 



Hón ap 


Házi baaxnálatra 
kivett müvek 


As olvaaóteremhcu 
használt müvek 


Hány Hány 
mfl i darab 


Hány Hány 

mfl 1 darab 


Január _ 


671 ! 727 


1866 2471 


Február „ 


502 | 210 


3416 i 4139 


Márczius „ ... ... 


678 765 


3452 j 3902 


Április 


493 559 


2256 2164 


Május 


512 1 597 


1960 2355 


Június .. 


| 470 541 


620 7*20 


Szeptember ... _. 


682 789 


1872 2252 


Október ... .. 


, 1102 1310 


4325 , 4947 


November 


978 1240 


4620 5210 


Deczember 


í 889 986 


3115 3585 


Összesen 

i 


. 6977 8124 

1 1 1 


27502 i 32045 

i 



SZAKIRODALOM. 



Id. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 100- 
fvzet. XL kötet. 9. füzet. Rozgonyi — Rybay. Budapest, 1906. 
Hornyánszky Viktor. 8-r. 1281 — 1430 hasáb. Ára 1 kor. 

Id. Szinnyei József, a magyar bibliográfusoknak érdemek- 
ben megőszült doyeji-je ritka jubiláris ünnepet ért meg a lefolyt 
negyedévben: november hó 15-én adta sajtó alá Magyar írók 
élete és munkái czímQ, e helyt több ízben méltatott, nagyszabású 
repertóriumának századik füzetét. Az eredetileg — sokkal szeré- 
nyebb keretek közt — négy kötetre, harminczkét füzetre terve- 
zett munkának e füzettel a tizennegyedik kötete vált teljessé, 
mely a Popeszku — Rybay nevek közé foglalt magyar, helyesebben 
magyarországi írók éíetrajzát s munkássága jegyzékét tartalmazza. 
Az eddig megjelent száz füzet összesen 21,177 íróról nyújt fel- 
világosítást a kutatónak; az adatok oly imponáló tömegét fejezi 
ki ez a szám, hogy vele szemben nemcsak a kicsinykedő kriti- 
kának kell elnémulnia, hanem a jogos elismerés hangja is elveszti 
súlyát, jelentőségét. De meg különben sem igen volna czélja a 
Magyar írók tözetes méltatásának: hiszen e hatalmas munka min- 
den nyilvános könyvtárunknak nélkülözhetetetlen standard- work^a, 
melynek matematikai pontossággal megjelenő köteteit immár 
másfél évtized óta szinte nap-nap után használja nemcsak a bib- 
liográfus, hanem az irodalomtörténész, sőt bátran mondhatjuk, 
minden tollforgató ember. Mindnyájunknak meghitt barátja ez a 
könyv, kinek bőkezűségéhez mindenkor bizalommal fordulhatunk, 
a nélkül, hogy csak egyszer is cserbenhagyna. S az emberi ter- 
mészet eredendő gyarlósága folytán úgy vagyunk vele, mint egyéb, 
mindig szolgálatra kész barátainkkal: csak akkor érezzük a maga 
teljes egészében hasznát, jelentőségét, a mikor egy vagy inas okból 
nem segíthet rajtunk. Szinnyei mftvenek hasznalatakor ez az 
érzés akkor válik úrrá rajtunk, a mikor lexikona olyan betűjén» 
volna szükségünk — a mely még nem jelent meg. Ilyenkor a 




364 Szakirodalom 

midőn jó magunknak kell néha napokig lótnunk-futnunk egy-egy 
rejtettebb adat után, ilyenkor látjuk csak igazán, hogy mily sokkal 
tartozunk a > Magyar írók« szerzőjének, a ki egész élete munka- 
bírását arra szánta, hogy könnyűvé, kellemessé tegye a mások 
kutatását. Mert tévedés, óriási tévedés volna azt hinnünk, hogy 
Szinnyei csupán a műve első füzetének megjelenése óta eltelt 
három lusztrumot szentelte a »Magyar írók« megírására: midőn 
ez az első füzet megjelent, már egy egész emberöltő kutatásai 
és küzdelmei készítették azt elő. S itt átadjuk a szót a jubiláns- 
nak, a ki nemrégiben egy hetilap hasábjain a maga kedves köz- 
vetlenségével mondja el müve keletkezésének történetét s ismer- 
teti azt az igazán nemes és önzetlen czélt, melynek megvalósítása 
egész életét kitöltötte. 

»A hírlapirodalommal való foglalkozás közben — úgymond — 
önkénytelenül felmerült azon aggodalmam, hogy ezen jelentékeny 
kincsünket a végpusztulás fenyegeti, azért azt minden áron meg 
kell menteni. De mikép? A hírlapokban levő temérdek tudomá- 
nyos, irodalmi és közmívelődési czikk örökre el van ott temetve, 
sőt az enyészet is fenyegeti hírlapjainkat, ha azok tartalmát köz- 
hasznúvá nem teszszük. Tehát én, legalább egyelőre a magam 
használatára, a hirlapczikkeket kijegyeztem, czéduláztam. Akkor 
még a hírlapok és folyóiratok repertóriumára gondolni mertem. 

> Midőn Pestre költöztem, véletlenségből az egyetemi könyv- 
tárhoz jutottam hivatalnoknak; itt bő alkalmam nyilt búvárkodá- 
saimat kiterjeszteni és ismereteimmel másoknak is segítségére 
lehetni . . . 

> Ekkor támadt az a gondolatom, hogy Toldy Ferencznek, 
akkori igazgatómnak ajánlottam a > Repertórium« kiadását, mely- 
hez bő anyagom volt, a hiányt pedig könnyen pótolhattam. 
A nagy tudós, irodalomtörténetíró és jeles könyvtáros azonnal 
felfogta ajánlatom fontosságát és kieszközölte, különösen Horváth 
Mihály támogatásával, a Magyar Tudományos Akadémiánál, hogy 
azt kinyomassák. Természetesen Toldy volt a tanácsadóm, a ü 
meghagyta, hogy fölvegyek minden jelentéktelennek látszó czikket 
is, mert ki tudja, nem lesz-e valakinek hasznára; azután elrendelte 
a nagy naptárakban levő czikkek felvételét is. 

»így került ki sajtó alól 1874., 1876. és 1885-ben Reper- 
tóriumom három vaskos kötete. Az egész munkát (mely nyolcz 
kötetből állott volna) nyolcz évre terveztem: az Akadémia azon- 
ban a költségektől visszariadt, és a százezernél több hátralévő 
ezédulaanyagot az ottani levéltárba helyeztem el . . . 

* Midőn repertóriumi anyagom már tetemesen felszaporo- 
dott, arra is gondoltam, hogy Dan ielik József Magyar írók ez. 
elavult kis munkája helyett ideje volna egy terjedelmes magyar 
írók lexikonát létesíteni, mely mindazt felölné, a mi az irodalom- 



Szakirodalom 365 

történetírónak, sőt minden irodalommal foglalkozónak munkál- 
kodását megkönnyítené. Ez akkor még hiú ábránd volt; nem léte- 
zett ilyen sehol a világon. Én azonban ösztönszerűleg még 1861-ben 
hozzáfogtam a munkához . . . Még 1877-ben folyamodtam a 
Magyar Tudományos Akadémiához ezen munkám kiadatása végett; 
azonban ekkor és még háromszor nem sikerült ezen tervem 
kivitele . . . 

Az Akadémia végre 1889-ben hajlandó volt a munkát segé- 
lyezni, úgy azonban, hogy a kiadásról magam gondoskodjam. 
A kiadók azonban csak oly munka kiadására vállalkoznak, mely- 
nek máról holnapra hasznát látják, így tehát hiában házaltam 
egyik kiadótól a másikhoz, kéziratomat ingyen kínálgatván, senki 
se vállalkozott; míg végre sikerült a Horny ánszky-íéle nyomda 
ügyvezetőjét, Knoü barátomat rábeszélni, hogy vállalják el mun- 
kám kiadását így jelent meg 1890. elején az első füzete 

íme a munka keletkezésének leghitelesebb története; a 
továbbiakkal röviden végezhetünk: az első füzet megjelenése óta 
mathematikai pontossággal jelentek meg az újabb füzetek, egyre 
gazdagítva a munkabírásában örökifjú szerző érdemeit, kit az 
élet kisebb-nagyobb örömei, bánatai egy perezre sem tudtak eltán- 
torítani a maga elé tűzött czél követésétől. 

Sorainkat azzal az óhajtással zárjuk, vajha az egek Ura 
továbbra is erőt adna id. Szinnyei Józsefnek nemcsak arra, hogy 
főművét szerencsésen befejezhesse, hanem hogy azokat a pót- 
köteteket is közreadhassa, melyek a munka megindítása óta fel- 
gyülemlő újabb anyagból fognak kikerülni. Dr. Gulyás Pál. 

A, G. Little. M. A. : Initia Operum Latinorum quae saeculis 
XIII XH\ XV. attribuuntur secundum ordinem Alphabeti 
disposita. (University of Manchester Publicatioîis No. V. Histori- 
cal series. No. II) Manchester, 1901. At the University Press. 
ft-r. XIII., 2, 275. 1. Ára vászonborítékban lő sh. 

A. G. Little, a paleográfia előadója a manchesteri egyetemen 
jelen munkában a nagybritanniai könyvtárak gazdag kézirati kin- 
cseiből mintegy hatezer középkori kódex kezdő szavait gyűjtötte 
össze betűrendben, minden incipithez hozzátéve a szóban forgó 
munka szerzőjének a nevét s a forrást, a honnan adatait merítette. 
Müvét elsősorban a középkori kéziratokban bővelkedő gyűjte- 
mények kezelői fogathatjak haszonnal, mikor valamely könyv- 
tárilag feldolgozandó kézirat meghatározásáról van szó; de jó 
szolgálatokat tehet általában a középkori szellemi élet kutatói- 
nak is, kiknek a monasztikus irodalom rengetegében való tájéko- 
zódását szerfölött megkönnyíti. 

Az incipitek összeállítása a szoros betűrend alapján haj- 
tatott végre, kivévén az Anno Domini . . . kezdetű krónikákat, 



366 Szakirodalom 

melyek időrendben soroltatnak fel. Számos műnél szerzőnk több 
incipitet is fölvett: így az előszó, az egyes részek, sőt fejezetek 
kezdőszavait is, csakhogy a tájékozódást megkönnyítse. A prédi- 
káczióknál pedig, nemcsak magának a szentbeszédnek, hanem az 
annak alapjául szolgáló szentírásbeli szövegnek néhány első szavát 
is följegyezte. 

Hogy Little jegyzéke, ha csak az Angliában előforduló kézira- 
tokra szorítkozunk is, korántsem teljes, azzal maga a szerző is tisz- 
tában van, a ki munkájához a szakirodalmi dolgozatokon kivül csu- 
pán a Bibliotheca Bodleiana, meg az oxfordi egyetemhez tartozó 
kollégiumok könyvtárainak kézirat-katalógusaira volt figyelemmel. 
Mentségéül szolgálhat egyrészt mQvének benső természete, mely 
szinte kizárja a tökéletességet: ez esetben a teljességet; másrészt 
az a körülmény, hogy Little eredetileg egy, az angolországi 
ferenczes-kéziratokat tárgyaló műhöz gyűjtötte az adatokat s 
csak viszonylag tekintélyes számuk bírta rá, hogy adatai kötetté 
megszerkesztve, jelen formában is nyilvánosság elé kerüljenek. 

Iskolatörténet! adattár. Az orsz. református tanáregye- 
sület megbízásából szerkeszti Thnry Etele. I. kötet. Pápa, 1906. 
Főiskolai kny, 8-r. VIII. 443 old. Ára 8 korona. 

Középiskoláink, sőt felsőiskoláink nagyobb része a millennáris 
évet azzal vélte legméltóbban megünnepelni, hogy megíratta az 
intézetek történetét. A monográfiáknak egész sorozata jelent meg 
többé-kevésbé avatott tollal megírva. Az így publikált anyag ter- 
mészetszerűleg fordította a figyelmet az iskolák történetében rejlő 
gazdag anyagra, de egyúttal feltárta azokat a hiányokat is, a 
melyek e téren szembetűnnek. Ez a kiinduló pontja azon gon- 
dolatmenetnek, melynek nyomán az orsz. reform, tanáregyesület 
előttünk fekvő kötetét kiadni időszerűnek tartotta. A szerkesztő 
előszava megemlékezik a czélról is, melyet az »Iskolatörténeti 
adattár ' munkálni kíván. Egyrészről hézagpótló munka akar lenni, 
s > annak a nagyfontosságú szerepnek, melyet a református köz- 
oktatás hazánk kulturális fejlődésére négy századon keresztül gya- 
korolt^ megvilágítása által a magyar történetírásnak akar szol- 
gálatot tenni, másrészről a református egyház tagjainak figyelmét 
szeretné a múltra irányítani, hogy ezzel a református közoktatás- 
ügy iránt melegebb érdeklődést, több áldozatkészséget idézzen elő. 

Az adattár több kötetre tervezett vállalkozás. Első köteté- 
ben a reform, közép- és felsüiskolákra eddig nyomtatásban meg- 
jelent müvek foglalnak helyet, további köteteiben az eddig nem 
publikált levéltári, kézirattári anyag volna elhelyezendő. 

Az előttünk fekvő kötet a mű első kötete. Kronológiai 
rendben gyűjtötte össze a nyomtatásban már megjelent anyagot 



Szakirodalom 367 

regesztaszerű kivonatokban, az 1522-től 1905-ig terjedő időkből 
sok ezerre menő regesztát hordván össze több szorgalommal, 
mint körültekintéssel. A kötetet betüsoros hely-, név- és tárgy- 
mutató egészíti ki. Bibliográfiai segédeszköz jellegével bír. Irodal- 
munk, művelődéstörténetünk kutatóinak, de legfőképen a refor- 
mátus egyház- és iskolatörténet búvárainak szánt repertórium. 
Derék, érdemes munka, de sajnálattal kell konstatálnunk, hogy 
hiányai igen szembetűnőek, a mit kütönben a szerkesztő előre- 
bocsát, habár nem érthetjük meg indokolását, a mely egyszerűen 
kijelenti, hogy teljesebbé tenni nem tudta. Miért ? erre nem ad 
választ; sőt arra nézve is bizonytalanságban hagy bennünket, 
van-e reménység a hiányok kiegészítésére? Már pedig, hogy erre 
szükség van, a felhasznált nyomtatásban megjelent művek jegy- 
zéke erről meggyőzhet bennünket. Hiányzik innen több közismert 
olyan munka, a melyekből bizonynyal sok értékes anyag gyűlt 
volna össze. Néhányat szemel vény képen: Barthólomaeides, Joan. 
Lad. Memoriae Ungarorum, qui in alma Vitebergensi studia coepta 
confirmarunt. Pest, 1817. — Bod P. Magyar Athenás. — A magyar 
jogakadémiák története Pest, 1878. — Űj magyar Athénás. — 
Szinnyei, Magyar írók. — A régi magyar könyvtár anyaga. — 
Apáczai Cseri János munkái. — A különféle okmánytárak rend- 
kívül gazdag anyaga stb. Úgy, hogy nem hallgathatjuk el aggo- 
dalmainkat az egész mű értéke iránt, ha ezen hiányok kiegészí- 
tése nélkül kerülne sorra a nyomtatásban még meg nem jelent 
emlékek, adatok közlése. 

Nem veszi rossz néven az érdemes szerkesztő, ha egy- 
néhány fogyatékosságát a szerkesztői eljárásnak is felemlítjük: 
Regesztákat találunk pl. Franki V. Hazai és külföldi iskolázás, — 
Szombathy J. História scholae Sárospatakién sis, — Erdélyország 
tört. tára, — Weszpre'mi, Succincta medicorum Hung, et Tran- 
silv. biogr. s egyéb munkákból, de ezeket a mű elején közölt 
czímjegyzékben fel nem lelhetjük. Pápai Páriz Ferencz, Rudas 
redivivumát állandóan így idézi, Rudas redivivum, pedig a czím- 
jegyzékben Pápai Páriz alatt találjuk. Ember Pál: História eccl. 
réf. a czímjegyzékben Debreczeni Ember Pál alatt nem fogjuk 
keresni, annál kevésbé, mert a regeszták alatt állandóan így talál- 
juk: Lampe-Ember. Hasonló esetekben utalással igen jól megold- 
ható a kérdés. Általában a czímjegyzék betűrendi felállítása a 
bibliográfia elfogadott szabályait teljesen mellőzi, a mi a használ- 
hatóság rovására történik. így a jegyzőkönyveket, almanachokat, 
névtárakat nem kapjuk meg a megfelelő betüben, hanem egyszer 
a dunántúli, dunamelléki, máskor az erdélyi jelző alatt. A Magyar 
országgyűlési emlékek a rendes helyen vannak, de az Erdélyi 
országgyűlési emlékeket a szerkesztő Szilágyi Sándor neve alatt 
vette fel. 



868 Szakirodalom 

Egy pótkötetben a hiányok orvosolhatók, a tévedések korri- 
gálhatok lennének, s csak a munka értéke, meg a kiadó tanár- 
egyesület, melynek tekintélye alatt jelent meg a kötet, nyerne 
vele. Kováts László. 

P. Schwenke und A. Hortzschansky: Berliner BiUio- 
thekenführer. Berlin, 1906. Weidmannsche Buchhandlung (Druck 
von G. Bernstein). 8-r. IV, 2, 163, 20 1. Ára kötve 1*20 Márka. 

Szerzőinknek e kalauz összeállításánál az a gyakorlati czél 
lebegett szemük előtt, hogy a tudósok és kutatók, elsősorban pedig 
az egyetemi hallgatók részére összegyűjtsék s röviden jellemezzék 
mindazon, többé-kevésbé nyilvános könyvtárakat, melyek Berlin 
világvárosi forgatagában a köznek rendelkezésre állanak. Összesen 
mintegy harmadfélszáz gyűjteményről tétetik említés, melyek a 
következőkép vannak csoportosítva: 1. Általános nyilvános köz- 
könyvtárak; 2. főiskolai könyvtárak; 3. tudományos intézetek 
és gyűjtemények (akadémiák, levéltárak, múzeumok stb.); 4. iskolai 
könyvtárak (gimnáziumok, reálgimnáziumok, főreáliskolák, iskolai 
múzeumok); 5. hatósági (kir. uralkodóház, parlamentek, birodalmi, 
állami és városi hatóságok); 6. templomi könyvtárak; 7. testöleti 
és egyleti könyvtárak (tudományos, gazdasági egyesületek, köz- 
hasznú társaságok, felekezeti szövetkezetek, sport-, gyűjtő- s egyéb 
egyletek); 8. szak-kölcsönkönyvtárak, végül 9. magánkönyvtárak; 
ez utóbbiak közé természetesen csupán azok vétettek fel, a melyek 
bár korlátolt számban, idegeneknek is hozzáférhetők. Az egyes 
könytárakra vonatkozó czikkelyek a következő adatokat tartal- 
mazzák: a könyvanyag minősége és mennyisége; az évi szapo- 
rodásra szánt összeg nagysága; a könyvtár használatának ideje s 
módozatai; a rendelkezésre álló katalógusok jellemzése; a kezelő- 
személyzet száma; esetleges kiadványok stb. 

Ez adatok közül minket elsősorban a kikölcsönzésre vonat- 
kozók érdekeltek: hiszen nálunk, hol a >művelt nyugat«-ra való 
hivatkozással folyton könyvtáraink szűkkeblűségét támadják, épen 
ezek alapos megismerése kívánatos. Nos, átlapozva az előttünk 
fekvő kötetet, nyugodtan elmondhatjuk, hogy a budapesti nyil- 
vános nagy könyvtárak, ha anyaguk gazdagsága szempontjából nem 
is, a kölcsönzőkkel szemben tanított előzékenység szempontjától 
bátran kiáll ;a a versenyt a berlini intézetekkel. 

A Berliner Königliche Bibliothekból például közismert egyé- 
niségeken kívül csupán jótállás, vagy f>0 márka letéteményezése 
mellett lehet kikölcsönözni 1 — 1 kötetet. A kikölcsönzés időtar- 
tama egy és három hét között vállalkozik, a használatra kért 
könyv jellege szerint. Ha a kikölcsönzés idejének utolsó napján a 
könyvek be nem szolgáltatnak, a kölcsönző tartozik minden egyes 
térítvény után ;")() pfenniget fizetni s a bérmentet lenül megküldött 



Szakirodalom 360 

intőlap keltétől számított öt napon belül a könyvet haladéktalanul 
beszolgáltatni. Ha ez az ötödik nap leteltéig meg nem történik, 
a könyvtárigazgatóság minden egyes visszatartott mQ után ismét 
1 márka bírságot ró a kölesönzőre s annak saját költségére hozatja 
be a könyvtárba a künn lévő könyveket. 

A használat korlátozására jó példa a Friedrich-Wilhelms- 
Universität könyvtárának szabályzata, mely szerint annak anyagát 
csakis az egyetem tanító s tanuló személyzete, az akadémiák tag- 
jai, egyéb főiskolák hallgatói s vizsgára készülő végzett egyetemi 
polgárok használhatják, de csakis a 128 olvasóra berendezett 
teremben, miután házon kívüli kikölcsönzés egyáltalán nincsen. 
Az egyetem központi könyvtárát jól egészítik ki az egyes szemi- 
náriumok specziális gyűjteményei, melyeket azonban csakis a 
szemináristák használhatnak. 

Kevésbé szigorú a kikölcsönzési tilalom a műegyetemi könyv- 
tárnál, a hol rektori engedélylyel jól megokolt esetekben házon 
kívüli használatra is adnak egyes müveket. 

De nemcsak a könyvtárak használata van ekként korlátozva, 
hanem a hazai gyakorlattal szemben, a kikölcsönzés teljesítése 
bizonyos anyagi kiadásokkal is jár. A Königliche BibliotheknàX 
például a kikölcsönzésre jogosító igazolvány kiállítási díja 50 
pfennig. A térítvények ára 25 darabonkint 10 pfennig, házon 
kívüli kikölcsönzéseknél pedig a portón kívül, csomagolási költségek 
czímén 5 — 30 pfennig illetéket keli lefizetni. A berlini kir. könyvtár 
más intézetek könyvanyagából is közvetít kölcsönzést, de ilyenkor 
minden egyes kötet után 10 pfenniggel adóztatja meg a kutatót. 

A mi Berlin könyvtárügyében igazán imponáló s utánzásra 
méltó, az népkönyvtárainak nagy száma s valóban gazdag anyaga. 
összesen huszonnyolcz népkönyvtára van Berlin városának, melyek 
közül tizenkettő olvasóteremmel is bír s naponta este 6-tól 9-ig 
van nyitva. Ezek összes anyaga jelenleg 176,000 kötetből áll s új 
beszerzésekre a város évi 92,180 márkát, tehát majdnem két- 
annyit áldoz, mint a mennyit nálunk az állam az egész ország- 
ban évenkint felállítandó népkönyvtárakra fordít. 

A tanulságos füzetet két mutató rekeszti be, melyek annak 
használhatóságát tetemesen fokozzák. Az egyik betűrendben sorolja 
fel a könyvtárak czímeit, míg a másik a szakkönyvtárak tartalma 
felől nyújt tájékoztatást — Sp. — 

Léon Gruel Manuel historique et bibliographique de Varna- 
leur de reliures. Deuxième partie. Paris, MDCCCCV. Léon Gruel, 
Henri Leclerc. 4-r. 4, 186, 2 1., számos szövegképpel és mümellék- 
lettel. Ára 100 Fr. 

Ez a pompás kiállítású kvart kötet, mely kiegészítő részét, 
második kötetét képezi szerző 1887-ben megjelent hasonló czímű 

Magyar KSnymemle. 1906. IV. füzet. 25 



370 Szakirodalom 

munkájának, betűrendes lexikon formában adja azokat a sokszor 
aprólékos, de mindig érdekes adatokat, melyeket Gruel akár a 
saját, fényes gyűjteményébe kerülő kötéseken, akár levéltárak 
mélyén, vagy történeti forrásmunkákban eltemetve talált és a melyek 
sok tekintetben kiegészítik azt az általános képet, melyet a könyv- 
kötés, elsősorban a franczia könyvkötés fejlődéséről eddigelé alkot- 
hattunk magunknak. Gruel érdeklődését elsősorban nem a leg- 
nagyobb mesterek nevei kötik le ebben a kötetben, a kikről elődei 
már minden lehetőt felkutattak, mint inkább a másod-, vagy 
harmadrangú műhelyek eddigelé meglehetősen rejtett története, 
melynek ismerete teljesség szempontjából szintén kívánatos. 

A valódi méhszorgalommal gyűjtött adatoknak talán leg- 
érdekesebb, mert eddig kevés figyelemre méltatott, csoportját azok 
az etikettek adják, melyek a könyvtábla belső felületére ragasztva 
a könyvkötőmester jó hírét és czimét vannak hivatva terjeszteni. 
Gruel közel félszáz ilyen etikettet gyűjtött öszsze, melyek hihe- 
tetlenül változatos formában tartalmazzák az illető mesterek 
nevét és lakczímét. A legegyszerűbbek többé-kevésbé keskeny 
papírszalagok, melyekre a szöveg kézzel van írva, vagy a mi 
gyakoribb, álló vagy dőlt betűkkel nyomtatva, s néha szimpla 
vagy kettős vonalkerettel befoglalva. XVI. Lajos korában a 
kereteket a kort jellemző, kissé mereven görbülő virágfüzérek 
ékítik. Néha-néha a czímek barokk cartoueheokba. foglalvák: más- 
kor czímerképpel, emblémákkal vannak párosítva, sőt igaz, hogy 
ritkábban, művészi kis rézmetszetek formájában is jelentkeznek. 
Ez utóbbira legszebb példa Dubuisson XVIII. századi párisi mester 
rendkívül linóm vignettája (70. 1.), mely a könyvkötő czimét egy 
gazdag ránczokban aláomló függönyön alkalmazza. A czím felett 
és alatt bájos puttók a Bourbonok királyi czímerét hordozzák, míg 
a függöny baloldalán előtűnő műhely-sarokban szárnyas angyal- 
kák szorgoskodnak a bekötendő könyvek körül. 

Az adatok egy másik érdekes csoportját képezik a könyv- 
kötök számadás-könyveiből, levelezéséből stb. reprodukált marad- 
ványok. Említésreméltók pl. Estienne Anguerrcmd, XVI. Lajos 
egyik udvari könyvkötőjének számadásai, melyekből megállapítható, 
hogy 1782-ben például a király részére 3f>4 darabot kötött be 7 
összesen 17f>8 livre értékben, 1 783-ban pedig 313- at, 1890 livre 
értékben. Egy kvart kötet czírnernyoinású maroquin kötése 13 
livres-be került, míg egy ugyanolyan nagyságú s díszítésű borjúbőr 
kötés 1 livres-rel terhelte a királyi háztartás pénztárát. Ipartör- 
téneti szempontból kiváló fontosságú egy 1689-ben Tje Gras ügy- 
véd (procoureur) által kiállított memorandum, mely élénk vilá- 
gosságot vet azokra az egyenetlenségekre s zaklatásokra, melyek a 
könyvkötőket a könyvkereskedők testületétől elválasztó 1680-iki 
rendelet nyomában támadtak. Dokumentáris jelentőségre kevésbé 



Szakirodalom 371 

fontos, de ritkaságánál fogva megemlítendő még az a néhány 
18-ik századi gyászjelentés, mely egyik-másik elhunyt könyvkötő- 
mester végtisztességére hívja meg a család, vagy ipartestület 
nevében az érdeklődőket. 

A nagyszámú, részben szines kőnyomatban, részben pompás 
fénynyomatban bemutatott könyvtábla között csak kevés első- 
rangú alkotás található s ezek is jobbára közismert műhelyek, köz- 
ismert stílusú termékei. Valódi reveláczióként hat ellenben közöt- 
tük Pierre Joseph Bisieaux empirekorabeli könyvkötőmester 
egy rendkívül díszes sötétkék maroquin-kötése 1792-ből (132 1. 
mellett), mely eddig sem tapasztalt, kedvező oldalról mutatja be 
e különben közepes mester ízlését és tudását. 

A kötés-reprodukcziók sorába szerzőnk, talán épen a köz- 
ismert formák örökös ismétlésének unalmát akarva elkerülni, 
nagy szeretettel iktatta be a bizarr formájú, vagy technikájú emlé- 
keket, sőt az előbbieknek müve élén külön tanulmányt is szentelt. 
E tanulmányában Oruél a bizarr kötések három csoportját külön- 
bözteti meg : az elsőbe sorolja azokat, melyek különös alakjukkal 
a használó kényelmét akarják szolgálni: ezek a légritkábbak; a 
másodikba az olyan emlékek tartoznak, melyek már alakjukkal 
is bizonyos eszmét kívánnak szolgálni: ilyenek Oruél könyvében 
egy II. Henrik számára készült imádságos könyv, melynek rene- 
szánsz ízlésű kötéstáblái a heraldikai liliom karélyai szerint vannak 
kiszabva, vagy a XVIII. században dühöngő szabadkőmives-láz 
fantasztikus alkotásai: a háromszög alakú kötések; végül a har- 
madik csoportba azon bizarr kötések oszthatók, melyeknek a 
rendestől eltérő formája semmiféle sajátos czéllal nem hozható 
kapcsolatba; ilyenek több, csaknem köralakú könyv kötése, az 
oktogon szélű, a rombikus formájú kötések stb. 

A rendestől anyagukban vagy díszítő technikájukban eltérő 
kötések közül a következőket említjük meg : egy Letellier Mihály 
czímerével préselt aranyozott bőrkötést, mely Gruel szerint az 
első eddig ismert ily anyagú kötés, melynek boritéka nem kárpit- 
nak készült eredetileg; egy vörös maroquinbe kötött XVIII. századi 
almanakot, melynek tábláit szegfügallyat, illetve három rózsabimbót 
ábrázoló szalmafonat ékesíti s végül egy XVI. Lajos királynak 
felajánlott kötetet, melynek fedő lapjai arany festésű sèvresi porczel- 
lánból valók. —s. — l. 



25* 



372 Szakirodalom 



KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLEJE. 

Deutsche Literatnrzeitnng. XXVI. évfolyam 27. szám (1906. július 7.): 
Verzeichnis der Lesesaal- und Handbibliothek der Kgl. Universitäts-Bibliothek 
zu Berlin. 6. Ausgabe. — 29. szám (július 21.): L. F. Day, Alte und neue 
Alphabete für den praktischen Gebrauch. 2 Aufl. — 30. szám (július 28.): 
Verzeichnis der Schausammlung der Kgl. und Universitäts-Bibliothek zu 
Breslau. — 31. szám (augusztus 4.): Katalog der Handschriften der Uni- 
versitäts-Bibliothek zu Leipzig. VL Die Lateinischen und Deutschen Hand- 
schriften. 3. Bd. : R. Helssig, Die juristischen Handschriften. (E. Steffenhagen). — 
32. szám (augusztus 11.) : A. Cim, Le livre. I. II. — 33. szám (augusztus 18.): 
Chr. W. Berghoeffer, Bericht der freiherrlich Carl von Rothschildschen öffent- 
lichen Bibliothek für die J. 1901—1905. — 37. szám (szeptember 15.): M. 
Thumm-Kintzel, Der psychologische und pathologische Wert der Handschrift 
(R.Sommer).— W. Junk, Internationales Adressbuch der Antiquar-Buchhändler.— 
38. szám (szeptember 22.):] A. B. Meyer, Amerikanische Bibliotheken und 
ihre Bestrebungen. — 39. szám (szeptember 29.): E. Jaeschke, Bericht über 
das vierte Betriebsjahr 1905/06 der Stadtbücherei Elberfeld. 

La Bibliofillá. VIII. évfolyam 4—5. szám (1906. július— augusztus.): l 
Prince d'Essling, Les premiers ornements xylographiques dans les livres de 
Venise. — Leo S. Olschi, Relazione al Con grès so Bibliograíico di Milano sulle 
fiscalita délia Dogana d'Italia nella esportazione ed importazione di lib ri 
antichi. — Edgardo Lusena, Le fiscalita délia Dogana d' Italia nella espor- 
tazione dei libri antichi in rapporto aile vigenti leggi. Relazione al Congresso 
Bibliograíico di Milano (Giugno 1906). - G. Lesca, Poslille Foscoliane inédite 
a Gino da Pistoia. (Befejező közlemény). — E. Celani, Dediche, postule, 
dichiarazioni di proprieta ecc. nei libri a stampa délia R. Biblioteca Ange- 
lica di Roma. (Befejező közlemény). — E. Vajna de Pava, Di un codice délia 
Collez, del comm. Leo S. Olschi contenente la Sfera del Dati e altre opère 
italiane dei secoli XIV. e XV. e di un codice Laurenziano contenente la 
Sfera di Andalô di Negro (Befejező közlemény). — G. Boffito, Saggio di 
bibliográfia aeronautica itali ana. Cenni storici e ristampa d' un rarissimo 
trattatello d' aeronautica antica. (Befejező közlemény). — A. Anselmi. »La 
pianta panoramica di Roccacontrada, oggi Arcevia, disegnata da Ercole 
Ramazzani nel 1594« (Studî e ricerche bibliografiche). — 6. szám (szeptem- 
ber.): D. Ciàmpoli, Gli Statuti di Galeotto d 1 Oria per Castel Genovese ne' 
Frammenti di un Codice Sardo del Secolo XIV. — Állandó rovatok: 
Notizie. — Pubblicazioni di carattere bibliograíico e intorno alla storia 
dell' arte tipografica. — Riviste délie Riviste — Necroiogio. 

Revue des Bibliothèques. XVI. évfolyam 7—8. szám (1906. július- 
augusztus 7—8.): Emile Châtelain, Les secrets des vieilles reliures. — 
Bibliographie: Alphonse Bayot, Gormond et Isembart. Reproduction 

1 Folyóiratunk 3. számában 2. szám helyett olv. 2 — 3. szám. Szerk. 



Szakirodalom 373 

photocollographique du manuscrit unique, II. 181, de la Bibliothèque royale 
de Belgique, avec une traduction littérale. (L. D.) Emilio Calvi, Bibliográfia 
generale di Roma. Volume I. Bibliográfia di Roma nel medio evo (4761 — 499) 
con indici per soggetti et per autori( L. D.) Manuel de bibliographie biblio- 
graphique et d'iconographie des femmes célèbres. 2. et dernier supplément. 
(L. D.). Eugène Sol, Les rapports de la France avec l'Italie du Xlle siècle 
à la fin du 1er Empire, d'après la série K. des Archives nationales. (L. D.) — 
Chronique des Bibliothèques: Allemagne. France. Italie. Océanie. 
The Library Journal. 31. kötet 7. szám. (1906. július.): Augusta H. 
Leypoldt, Practical bibliography : Notes on the making of printed book lists. — 
Louise Connolly, Remarks on the Art of using a library. — Annie A. 
Pollard, The business end of a library. — Alice G. Whitbeck, Book lists 
and bulletins in the children's rooms. — Edith E. Clarke, United States 
public documents and their catalogs. — Books of 1905 recommended for 
a village library. — » Library Week* of New- York library association. — 
Hearing on the copyright bill. — Dr. Richard Garnett. — Association 
of Law librarians. — Library associations of the United Kingdom, annual 
meeting, 1906. — 8. szám (augusztus): Narrangansett Pier Conference: — 
Frank P. Hill, A dress of the President : One phase of library develop- 
ment. — H. L. Koopman, Library progress in Rhode Island. — W. H. P. 
Faunce, The library as a factor in modern civilisation. — Owen Wistet\ 
Subjects fit for fiction. — H. L. Koopman, The librarian of the desert. — 
David L. Boody, The relation of libraries to municipal government. — H. G. 
Wadlin, The public library as a municipal institution, from the administra- 
tive standpoint. — Sam. Walter Foss, The song of the library staff. — J. H. 
Can field, The basis of taxation for public libraries. — A. E. Bostwick, The 
whole duty of a library trustee, from a librarians standpoint. — Mel vil 
Dewey, The ideal relations between trustees and librarian. — C. C. Sotde, 
The need of an A. L. A. collection of plans of library buildings. — R. F. 
Almirall, Design and construction of branch library buildings. — W. H. 
Brett, Library architecture from the librarian's point of view. — Bernard 
B. Green, Library buildings and book stacks. — A. D. F. Hamlin, The 
views of a consulting architect. — Bertha E. Blakely, The new library 
building of Mount Holyoke College. — The library in relation to special 
classes of readers: J. H. Canfield, Books for the foreign population. I. — 
A. E. Bostwick, U. a. II. - J. Maud Campbell, U. a. III. — H. W. 
Graver, Supply and use of technical books. — Ethel Garvin, Use of indus- 
trial collections at Providence Public Library. — Emma R. Neisser, Books 
for the blind. — Cora Stewart, Libraries in relation to settlement work. 
P. B. Wright, Some methods of library advertising. — Arabelle H. Jackson, 
Report on library work with children. — Clara W. Hunt, The children's 
library a moral force. — Lutie E. Steams. The problem of the girl. — Caro- 
line Burnite, The beginnings of a literature for children. — W. \V. Bishop, 
Subject headings in dictionary catalogs. — Adelaide R. Hasse, Subject 
headings for state documents. — Agnes Van Valkenburgh, Common sense 



374 Szakirodalom 

in cataloging small libraries. — G. F. Bowerman, Report of the committee 
on bookbinding. — Adelaide R. Hasse, Report of the committee on public 
documents. — W. R. Eastman, Report of the committee on library admi- 
nistration. — W. C. Lane, Report of the A. L. A. publishing board. — Drew 
B. Hau, Report of gifts and bequests. Jan. 1.— Dec. 31, 1905. — Mary 
W. Hummer, Report of the committee on library training. — Proceedings. — 
9. szám (szeptember) : The Work of a library trustee Ï. John Potion, 
From the trustee's point of view. — II. H. M. Usley, From the libra- 
rian's point of view. — J. R. Hayes, Brown University library (Ver- 
ses). — Adelaide R. Hasse, Building up a public document collection* — 
E. C. Hovey, American library association headquarters. — Bibliographical 
society of America. — Felix Newmann, Cataloging of early printing in the 
United States prior to 1800. — No help for it. — Labor papers, 1827—1837. — 
The annal meeting of German librarians. — A library problem. — Net 
prices in Great-Britain. — New-York Library Association »library week«. — 
Állandó rovatok: Editorials. — American library association. — 
State library commissions. — State library associations. — Library clubs. — 
Library schools and training classes. — Reviews. — Library economy 
and history. — Practical notes. — Gifts and bequests. — Librarians. — Catalog- 
ing and classification. — Bibliography. — Notes and queries. 

Zeitschrift für Bücherfreunde. X. évfolyam 1906/1907. 4. füzet 
(1906 július.) : Alexander Tille, Das katholische Fauststück, die Faustkomödien- 
ballade und das Zillerthaler Doktor-Faustus-Spiel. — 5. füzet (augusztus) : 
Ludwig Geiger, Börne- Studien. — Fritz Hoeber, Über Stil und Komposition 
der französischen Miniaturen aus der Zeit Karls V. von Frankreich. — Fr. 
Bertram, G. W. von Leibnizens Beziehungen zu Z. K. von Uffenbach. — 
Gottfr. Vielhaber, Einiges über die »Sieben Schwaben«. — Karl Wtlke, 
Johann Jakob Weber der Jüngere. — Alfred W. Pollard, Zur Theorie der 
Bücherpreise. Deutsch von F. J. Kleemeier. — 6. füzet (szeptember) : Gustav 
Gugitz, Hieronymus Löschenkohls Silhouettenfabrik und seine Schriftsteller- 
porträts. — L. Gerhardt, Ein Zeitungskampf vor hundert Jahren. — Paul 
Müller, Bücherfunde. — Johann von Kelle, Bibliotheken und Bücherpreise 
im deutschen Mittelalter. — Max Pellnitz, Neue Bucheinbände von Paul 
Kersten. — Állandó rovat: Chronik. 

Zentralblatt für Bibliothekswesen. XXIII. évfolyam 7. és 8. szám 
(190fi. július-augusztus.) : Siebente Versammlung deutscher Bibliothekare 
zu Berlin am 7. und 8. Juni 1906. (Die Münchener Bibliothekskurse Ref. 
H. Schnorr v. Carolsfeld. — Ueber ofïiziole Drucksachen. Ref. G. Maas und 
A. Wolfstieg. — Ueber die Bibliotheken der Preusischen Universitätsinstitute 
Ref. G. Nactebus. — Die Ziele des Gesammtkatalogs. Ref. K. Boysen. — 
9. szám (november) : Heinrich Simon, Die Bücherei der Technischen Hoch- 
schule zu Danzig. — Paul Frommsdorff, Ernst Moritz Arndt in den deut- 
schen Bibliotheken. III. — Literaturberichte und Anzeigen: 
J. Marx, Verzeichnis der Handschriften-Sammlung des Hospitals zu Cues 
bei Bernkastei a. Mosel. (Emil Jacobs). Paul Hirsch, Bibliographie der franzö- 



Szakirodalom 375 

sischen Truppengeschichten. Nebst einem Anhange : Die Namen der Truppen- 
teile. (G. Valentin.) A. B. Meyer, Amerikanische Bibliotheken und ihre 
Bestrebungen. (Wolfstieg, P. Trommsdorff.). — Állandó rovatok: 
Kleine Mitteilungen. — Umschau und neue Nachrichten. — Neue Bücher 
und Aufsätze zum Bibiiotheks- und Buchwesen. — Antiquariatskataloge. 
Personalnachrichten. — Bibliothekarversammlung. 



A MAGYAR BIBLIOGRÁFIAI IRODALOM 
AZ 1906. ÉV HARMADIK NEGYEDÉBEN. 

összeállította: HorvXth Ignácz. 

Bibliotheks-Verzeichniss. Nr. fi. September 1906. Temesvár, 1906. 
Hungária kny. 8-r. 31. 1. (Fach verein der Buchdrucker und Schriftgiesser 
Ungarns. Filiale: Temesvár.) 

BIEBER Gyula. A m. kir. közigazgatási bíróság könyvtárának cím- 
jegyzéke. Szerkesztette — miniszteri titkár, a könyvtár kezelésével megbízott 
tanácsjegyző. Budapest, 1906. M. kir. állami nyomda. 8-r. 190 1. 

Czímjeoyzéke, A in. kir. országos meteorológiai és földmágnességi 
intézet könyvtárába 1905. évben ajándék és vétel útján szerzett könyvek 
4-ik — (egyszersmind a könyvtár név- és tárgymutatójának folytatása). -í-tes 
Verzeichniss der für die Bibliothek der königl. ung. Reichsanstalt für Meteo- 
rologie und Erdmagnetismus im Jahre 1905 als Geschenk erhaltenen und 
durch Ankauf erworbenen Bücher (zugleich Fortsetzung des Namen- und 
Sachregisters der Bibliothek). Budapest, 1906. Heisler J. könvvnvomdája. 
8-r. 41 1. 

Czimjeuyzeke, A tanári könyvtár — . (Az 1905—6. tanév végén.) (A czeg- 
lédi m. kir. állami főgimnázium értesítője az 1905— 190fi. iskolai évről. VII. 
évfolyam. Szerk. Ries Ferencz. Czegléd, 1906. Nagy Elek könvvnyomda. 8-r. 
20—72 1.) 

DÉzsi Lajos. Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliogra-, 
phiájához. Budapest, 1906. Athenaeum kny. 8-r. 27 1. Különlenyomat a 
Magyar Könyvszemle 1906. évf. 2. füzetéből. (Miscellanea Bibliograph ica. 1.) 

(Falk Zsigmond.) Könyvtári jegyzék. Bpest, 1906. Pesti knvomda r.-t. 
8-r. 16. 

III. Függeléke as orsovai Casino könyvtár-jegyzékének az 1902 -1905. 
években beszerzett könyvekről. Orsova, 1906. Handl József kny. 8-r. 51 — KO l. 

Hellebrant Árpád. Repertórium. (Irodalomtörténeti Közieménvek XVI. 
évf. 2-ik füzet. 251—256 1.) 

Jegyzék a szegedi tisztviselők otthona könyvtárából. Kiadatott az 
1906. évben. Szeged, 1906. Engel Lajos kny. 8-r. 29 1. 

Jegyzéke, A szatmár-németi társaskör könyvtárának — . Szatmár, 190G. 
Szabadsajtó kny. 8-r. 47 1. Ára 40 fill. 

Jegyzéke. A karczagi kereskedelmi kör könyvtárának — . Karczag, 
(1906). Magyar evangyéliomi knyomda. Kis 8-r. 19 1. Ára 20 üli. 

Jegyzéke, A kalocsai Kaszinó-egvlet könyvtárának — . Kalocsa. 1906. 
Werfer Károly kny. 8-r. M 1. 

Jegyzéke, A törökbecsei polgári olvasókör könyvtári — . Gyoma. 190<>. 
Kner Izidor könyvnyomdája. 8-r. 21 1. 

Jegyzéke, Az egri kereskedelmi kör könyvtárának — . Eger. 190*». 
Érseki lyc. könyvnyomda. Kis 8-r. 19 1. Ára 20 fül. 



37 6 Szakirodalom 



Katalog der Offiziersbibliothek des k. u. k. Peterwardeiner Infanterie- 
regiments Nr. 70. A. Belletristik. Újvidék, 1906. Popovits M. testvérek. 8-r. 80 1. 

Könyvek. Űj magyar — . (Budapesti Szemle. 1906. augusztus. 319— 
320 1., 1906. szeptember. 478—480 1.) 

Könyvjegyzeke, A budapesti czipőfelsőrész-készftő munkások és mun- 
kásnők szak- és munkaközvetítő egyesületének — . Bpest, 1906. Világosság 
könyvnyomda r.-t. 8-r. 24 1. Ára 10 fill. 

Könyvjegyzéke, A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszte- 
terium által szervezett és az izraelita iskolák számára dr. Zsengén Samu 
székesfőyárosi tanár által átdolgozott népiskolai ifjúsági könyvtárak — . Buda- 
pest, 1906. Athenaeum kny. 8-r. 10 1. 

Könyvjegyzéke, A M. A. V. gépgyári tisztviselők olvasó- és dalköre 
könyvtárának — . 1906. Budapest, 1906. Fővárosi nyomda. 8-r. 43 1. 

Könyvtábjegyzék. Kiadja a csanádi papnövendékek magyar egy- 
házirodalmi iskolája. Temesvár, 1906. Csanádegyházmegyei kny. 8-r. 39 1. 

(Könyvtír-jegyzék.) A diósgyőri magy. kir. vas- és aczélgyári alkal- 
mazottak olvasóköre — . Összeállítva 1906. április hó 12-én. Miskolcz, 1906. 
Stamberger Bernát kny. 8-r. 103 1. 

Losonczi Lajos. A pozsonyi casino könyvtára. A könyvtárban levő 
művek betüsoros jegyzékét összeállította — . Pozsony, 1906. Wigand F. K. 
kny. 8-r. 81 1. 

IV. Nachtrag zum Bibliothekskatalog vom Jahre 1900. Kassa, 1906. 
Koczányi Béla kny. 8-r. 32 1. (Militärwissenschaftlicher und Kasinoverein 
in Kassa.) 

Névjegyzéke, A szatmári Kölcsey-kör múzeumi tárgyainak és könyv- 
tárának — . Kiadja: A szatmári Kölcsey-kör. Il-ik rész. Szatmár, 1906. Sza- 
badsajtó kny. 8-r. 34, 2 1. Ara 10 fill. 

Névjegyzéke, A móri polgári olvasókör könyvtárának — . Mór, 1906. 
Móri könyvnyomda. 8-r. 14 1. Ára 20 fill. 

Petrik Géza. Magyar Könyvészet 1886 1900. Az 1886—1900. évek- 
ben megjelent magyar könyvek, hírlapok és folyóiratok, atlaszok és térképek 
összeállítása. Tudományos szak- és tárgymutatóval. Ötödik füzet. Országgyű- 
lés— Szecsey. Budapest, 1906. Athenaeum kny. 8-r. 641—800 1. Ára 5 kor. 

III. Pótlás a »Tanári Könyvtár« betűrendes címjegyzékéhez. Debrecen, 
1906. Debrecen városi knyomda. 8-r. 18 1. (Debreceni Kereskedelmi Taninté- 
zet. (1905—06.) 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Kinevezés a M. N. Múzeum Széchényi orsz könyvtárában. 
A nmélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak f. é. november hó 30-án 
kelt magas elhatározásával dr. Vértesy Jenő m. n. múzeumi II. oszt. segéd- 
őrt a IX. fizetési osztály harmadik fokozatába I. oszt. segédőrré méltóztatott 
kinevezni. 

A franezia könyvtári tisztviselők egyesülete. Még az 
év elején történt, hogy harminczhárom párisi könyvtáros felhívást bocsá- 
tott ki, mely kartársaiknak külön egyesületben való tömörülését s ezzel 
egy, helyzetük javítását hathatósan előmozdító társadalmi tényező meg- 
teremtését czélozta. Tervüket e felhívásban a következőkben ismertették: 
»Notre idée fondamentale est de tendre, par l'étude et par Taction, à faire 
de nos bibliothèques de véritables rouages de la vie moderne, des auxiliaires 
commodes de toute vie scientifique et pratique. Nous pensons qu'il est néces- 
saire pour cela de préciser et de répandre de justes notions sur les bibliothè- 
ques et les bibliothécaires, sur le caractère de la profession, sur son autono- 
mie relative, sur la diversité des besoins auxquels elle doit répondre, sur son 
adaptation précise et pratique à cette diversité de besoins. Nous croyons, qu'il 
faut donner plus d'autorité, plus de garanties à ceux qui se consacrent à cette 
profession et qu'il est éminemment utile que bibliothécaires et amis des 
bibliothèques mettent en commun leurs études et leurs efforts pour réaliser 
dans les bibliothèques françaises les améliorations désirables à tous les points 
de vue. C'est donc un but surtout pratique que nous nous proposons et non 
point la création d'une société purement scientifique, qui ferait double emploi 
avec beaucoup d'autres.« Az új egyesület alakuló ülését április 22-én tar- 
totta meg Parisban a Musée social (ó, rue Las Cases) épületében, J. Deniker, 
a természetrajzi múzeum könyvtárosának elnöklete alatt. A mintegy 200 főből 
álló gyülekezet által elfogadott alapszabályok főbb határozmányai a következők : 

Art. I. — Il est formé entre les membres adhérents aux présents statuts, 
conformément à la loi du 1 er juillet 1901 (art. 5), une Association sous le 
titre de : Association des bibliothécaires français. Son siège social est à Paris, 
6, place du Panthéon. 

Art II — L'association des bibliothécaires français a pour but de 
s'occuper de toutes les questions concernant les intérêts des bibliothèques et 
des bibliothécaires. 



378 Vegyes közlemények 

Art. III. — Peuvent faire partie de l'Association, 1° les personnes ayant 
exercé, exerçant ou susceptibles d'exercer, d'après les lois et réglements en 
vigueur, la profession de bibliothécaire, 2<> les personnes s'intéressant aux 
bibliothèques. L'admission est prononcée par le Comité, à la majorité des 
voix, sur présentation de deux membres de l'Association. 

Art. IV — La cotisation annuelle, payable en une fois, est de cinq 
francs ; elle pourra être rachetée par le paiement d'unec somme d'au moins 
cent francs. Le titre de membres fondateurs est accordée aux personnes payant 
une cotisation d'au moins vingt francs. 

Art V. — L'Association est administrée par un Comité composé de 
vingt membres élus par L'Assemblée générale, à la majorité des suffrages. 
Le vote par correspondance est admis. Le Comité est renouvelable annuelle- 
ment par quart; les membres sortants sont rééligibles. 

Az alakuló ülésen 1906-ra megválasztott igazgató tanács tagjai a 
következők: 

Elnök: I. Deniker (Muséum d'histoire naturelle, Paris). 

Alelnökök : Michel (Bibliothèque municipale, Amiens), és Martin 
(Bibliothèque de l'Arsenal, Paris). 

Főtitkár: Sustrac (Bibliothèque Sainte Geneviève, Paris). 

Segédtitkár: Gautier (Faculté de droit, Paris.) 

Pénztáros: Poirée (Sainte Geneviève, Paris). 

Az egyesület első érdemleges gyűlését június 30-án tartotta meg Deniker 
elnöklete alatt. A diszkussziók eredménye egy a közoktatásügyi miniszterhez 
intézett emlékirat volt, mely a könyvtárosok képesítése s javadalmazása 
tárgyában több fontos javaslatot tartalmaz. Az emlékirat szerint a könyvtáro- 
sok kinevezése középiskolai tanári oklevélhez s szakvizsgához kötendő s fize- 
tésük 3000—6000 frankban, míg a vezető állások (conservateurs, adminis- 
trateurs) kezdő javadalmazása 7000 frankban állapítandó meg. Az előléptetések 
felerészben a kormány szabad választása útján, felerészben automatikusan 
történjék; ez utóbbi esetben négy-négy évi időközökben. 

Kéziratok áxverése Bécsben. A jóhírü Gilhofer <£ Banschburg 
bécsi antikvárius czég ez év október 29. és 30. napjain egy 878 számból 
álló nagyértékű kézirat- és autogramm-gyüjteményt bocsátott árverés alá, 
melyen a M. N. Múzeum Széchényi orsz. könyvtára képviseletében dr. Fejér- 
patáky László igazgató vett részt s ez alkalomból számos kiválóan érdekes 
és értékes, sot több részben elsőrangú fontosságú darabbal gazdagította 
hungarikumaink sorozatát Az árverés alkalmából kibocsátott katalógus népy 
csoportba osztva sorolja fel a dobra került anyagot, mely rövid néhány izgal- 
mas óra után, a szélrózsa minden irányába szétszóródva, gazdát cserélt. 

Az első s talán leggazdagabb csoport zenészek s zeneszerzők írásait foglalja 
magában, összesen 370 szám alatt. Oly nevek fordulnak itt elő, mint Adam, 
Auber, Beethoven, Berlioz, Boildieu, Brahms, Bruckner, Chopin, Délibe** 
Donizetti. Erkel, Gluck, Gounod, Haydn, Joachim, Liszt, Mendelssohn, 
Meyerbeer, a két Mozart. Saint- Saëns, Schubert, Schumann, Smetana, 
Strauss h, Verdi, Vieutemps, Wagner es Weber, de természetesen igen 



Vegyes közlemények 379 

különböző számú s értékű darabokkal képviselve. Az árverésen résztvevő 
közönség figyelme s a mi ezzel egyet jelent, versengése főleg Beethoven, 
Gluck, Haydn, Mendelssohn, a két Mozart, Schubert s Wagner autogram in- 
jaira irányúit, melyek közül még a legjelentéktelenebbek is viszonylag magas 
árakon keltek el. így pl. Wagner egy sajátkezű ajánlással ellátott fény- 
képeért 80, egy nyomtatásban még meg nem jelent leveléért, melyet Wilhelm 
Fischer drezdai karvezetőhöz intézett, 160 koronát fizettek. E tételek azonban 
valósággal eltörpülnek azon összegek mellett, melyeket pl. egy-egy Beethoven- 
autogrammnak sikerült a küzdelem hevében elérnie ; így egy szobalánya 
részére sajátkezűleg kiállított bizonyítványa (19. sz.) 620 koronán kelt el, 
tehát jóval drágábban, mint a mennyit maga a nagy komponista az ugyancsak 
itt elárverezett nyugtatvány tanúsága szerint egyik szerzeményeért (Op. 9.) ') 
kiadójától kapott! 

A gyűjtemény második csoportját, mely a 371. számtól a 705-ikig 
terjed, írók s költők levelei s kéziratai képezik. E részben is nem egy 
fényes név szerepel, minők : Andersen, Anzengruber, Arnim, Auerbach, 
Beaumarchais, Chamisso, Darwin, Dumas fils, Feuchtersieben, Freitag, 
Gleim, Goethe, Greiff, Grillparzer, Grün A., Gutzkow, Halm, Hamerling, 
Hebbel^ Heine, Herder, Kleist, Lenau, Mommsen, Nietzsche, Rosegger, 
Rousseau J. J., Sand G., Scheffel, Schiller, Tieck, Wieland, stb., de aránylag 
kevés kiválóbb darabbal, a mint ezt az elért árak viszonylag alacsony volta 
mutatja. 

Legkevésbé értékesek a harmadik csoportba sorolt levelek és auto- 
grammok, melyek 706 — 836. számok alatt színészek s énekesnők bille t-it, sőt 
névjegyeit tartalmazzák. 

Végűi a negyedik csoportba vannak sorolva, 837—878. számok alatt az 
albumok, történeti személyiségek levelei, okiratok s czímeres levelek, melyek 
közül nagyobb árakat csupán gr. Eszterházy Miklósné, szül. Roisin Franczis- 
kának Ferdinánd toscanai herczeggel váltott levelei (113. old.) s Mária 
Teréziának egy 11 soros, sajátkezű ajánlásával ellátott miniatűrje értek el : 
amaz 510, emez 480 koronát. 

A 400 koronánál magasabb összeget elért tételek különben a követ- 
kezők : 17. sz. Beethoven levele Károly öcscséhez 330 kor. ; 19. sz. Beethoven 
bizonyítványa szobalánya részére 620 kor. ; 21. sz. négysoros levél Bee- 
thoventől 420 kor. ; 25. sz. Fidelio zongorakivonata, Beethoven sajátkezű 
ajánlásával 736 kor. ; 45. sz. Brahms 116. Opusának eredeti kézirata 2100 
kor. ; 55. sz. Chopin Fr. Etude op. 10. Kr. 2. kézirata 1240 kor. ; 106. sz. 
G'uck, Chr. perchtolsdorfi háza eladásáról szóló irat 540 kor. ; 173. sz. Liszt 
Fercncz, A Rákóczi-induló második kidolgozása 490 kor. (megvette a M. N. 
Múzeum) ; 212. sz. W. A. Mozart 1791. július 2-án kelt levele nejéhez 1000 
kor. ; 213. sz. Ugyancsak Mozart- nak 1791. október 7—8. éjjel nejéhez írt 
levele a Varázsfuvola első előadásáról 3700 kor. ; 214. sz. Mozart levele 
atyjához, Augsburg, 1777. október, 710 kor. ; 277. sz. Schubert Franz, egy- 

1 Három trió hegedűre, Browne grófnak ajánlva. 



380 Vegyes közlemények 

leveles hangjegy-kézirat 1818-ból 950 kor. ; 278. sz. Schubert három dalának 
eredeti kézirata 1827-ből 2520 kor. ; 300. sz. Smetana Frigyes »Eladott 
menyasszony« -ának kézirati zongorakivonata, cseh, német s orosz szöveggel 
1800 kor. ; 350. sz. Wagner Richárd Tristan és Isolde ez. operájának parti- 
túrája, sajátkezű javításokkai 1200 kor. ; 475. sz. Grittparser Ferencz tizen- 
kilenc^ négysoros versszakból álló költeménye barátnőjéhez, Fröhlich Annához 
690 kor. ; 557. sz. Lcnau Miklós 1840. április 6-án kelt levele Ed. Duller 
barátjához 420 kor ; 643. sz. Schiller Frigyes 17%. április (10)-én Weimar- 
ban kelt levele C. G. Körner-hez 700 kor. ; 644. sz. Schiller egy másik 
levele ugyanahhoz, 1796. október 28-áról datálva 700 kor. ; 646. sz. Ugyan- 
csak Schiller levele Korner barátjához, 1803. január 7-éről, melyben a 
»Mess inai ará« -járói is nyilatkozik 600 kor. ; 850. sz. gr. Eszterházy Miklósné 
31 levele Ferdinánd toscanai herczeghez 510 kor. ; 866. sz. Mária Terézia 
említett miniatűr-képe 480 kor. 

A M. N. Múzeum könyvtára szerzeményei közül, a már felemlített 
egyetlen 400 koronát meghaladó tételen kívül még a következő érdekesebb 
darabokat soroljuk fel : 171. sz. Liszt Ferencz »Csárdás obstiné« ez. darab- 
jának első leírása 200 kor. ; 172. sz. a Rákóczi-induló zenekari feldolgozá- 
sának első tervezete ugyanattól 240 kor ; végül 287. sz. Schuman Róbert 
Liszt Ferencznek ajánlott 16— 17 (később 17) sz. műve, a zeneköltő sajátkezű 
javításaival 100 korona. Spectator. 

Könyvtártörténeti adalékok az esztergomi primási levél- 
tárból. 
1. Copia. Celsissime Princeps! 

Domine Domine Benignissime Gratiosissime! 

Celsitudo Vestra Sibi et Excelsae Familiae Suae Nomen immortale in 
regno, et apud Exteras Nationes compararet, si Posonii Bibliothecam publicam 
er igére dignaretur, quia facérét Vestra Celsitudo, quod post Mathiam Corvi- 
num Regem, et Joannem Vitézium Archi-Episcopum Strigoniensem, nemo 
regum et archi-episcoporum au sus fuit tentare. Posset au tem Celsitudo Vestra 
sine magnis sumtibus hoc facile eflicere. In bibliotheca publica considéra tria: 
1. Locum bibliothecae, 2. Libros, 3. Librorum curatores. Locus bibliothecae 
sine dubio in civitate deberet esse, qui sit stabilis, capax et a strepitu remotus, 
ut, qui illam frequentarent, quiète possint studere. Hinc penes Bibliothecam 
deberent esse duo cubicula: unum, quod hyemis tempore pro studentibus 
calefieret, aestate enim in ipsa bibliotheca studendum est: alterum cubiculum 
pro libris manuscriptis, qui non omnibus promiscue ostenduntur, aut ad 
usum dantur. Porro bibliotheca hoc nomen deberet gerere: Archiepiscopalis- 
Batthyániána, ut conditoris nomen ad memóriám posterorum transmittatur. 

De libris, qui bibliothecam constituunt, nulla etiam apparet diiTicultas. 
Quia 1.° id sensim, et non ad semel fieret, 2.° archi-episcopales libri, et forte 
etiam libri ex bibliotheca Ven. Capituli Posoniensis illuc possent transferri: 
3.° Si Augusta banc mentem Celsitudinis Vestrae resciret, non est dubium, 
quin bene multos libros ex bibliothecis Exjesuitarum gratis datura sit, aut 
pro vili, et exiguo pretio. 4.° Ego et fors etiam P. Vagner, libros nostros, 



Vegyes közlemények 381 

et manuscripta libenter in hune íinem conferemus. 5.° Forte erunt ex 
Magnatibus, et privatis hominibus, qui amore boni publici libros suos aut 
in vivis donabunt, aut testamento huic bibliothecae legabunt. 6.° Posset 
paulatim aliquod Capitale colligi, ex cuius censu libri quotannis emi possint, 
praesertim Vienna in licitationibus, in quibus saepe exiguo pretio optimi 
libri comparantur. 7. Aut poterunt libri ex illo Fundo, qui infra memo- 
rabitur, omni anno comparari. Bibliothecae curatores deberent quinque ad 
minimum esse: Bibliothecarius, Custos, Sub-Custos, Scriba, et famulus. Primi 
très semper sint ex statu ecclesiastico; reliqui duo: secu lares. De istorum 
autem salario, et dote bibliothecae diiïicultas quidem se obiicit, sed quae his 
vus forte superari posset: — Primo: Si Celsitudo Vestra habet aliqua béné- 
ficia simplicia, quae localitatem non requirunt, Collation is Archi-Episcopalis, 
possent haec primis tribus, cum sint ex statu ecclesiastico, conferri. Si Celsi- 
tudo Vestra, me, et P. Vagner ad aliquod huiusmodi munus pro tempore 
mterea dignabitur constituera, tune si nobis ad nostram pensionem regiam 
aliquid adiieeretur, essemus contentissimi, et Sub-Custodem, qui ex iuniore 
clero deberet esse, et capacitatis, ac inclinationis naturalis ad historicum 
stadium, nos duo institueremus in scribenda história, et iste post nostram 
mortem alios it erűm ex iuniore clero institueret, et sic ex benificio Vestrae Cel- 
situdinis Hungária semper haberet patrios seriptores et curatores bibliothecae. 
Secundo: Forte Sua Maiestas Sacratissima, si de proposito Celsitudinis Vestrae 
informata fuerit, conferret pro perpetuo aliquam Abbatiam, vei Praeposituram, 
vei Prioratum, aut simile beneficium pinguius, exempli gratia trium vei 4000 
ílorenorum. Tunc omnino et Bibliothecae et huius curatoribus sufficientissime 
esset provisum. Bibliothecarii enim nomen posset semper gerere aliquis ex 
canonicis Capituli Posoniensis, cui propterea vei altaria S. Ladislai ad Cano- 
nicatum posset addi, vei ex massa beneficii a Sua Maiestate perpetuo confe- 
rendi possent attribui 300 floreni ad reditus canonicales. Custos haberet 600; 
Sub-Custos 500; Scriba 250; famulus 100. Itaque salarium annuum conficeret 
summám 1660 ílorenorum. Si ergo massa beneficii ab Augusta Domina confe- 
rence, esset 3000 florenorum, tunc remanerent pro libris omni anno coe'men- 
dis 1350 floreni. Si autem Canon ico, qui futurus est bibliothecarius, adiiee- 
retur altaria S. Ladislai, tune non esset opus, ut illi ex massa 3000 floreno- 
rum tribuerentur 300 floreni, adeoque in hoc casu pro emendis libris omni 
anno remanerent 1650 floreni. 

Quod ita abundans esset, ut intra XV. vei XX. annos Bibliotheca 
Archi-Eppiscopalis-Battyaniana par esset euieunque Bibliothecae Viennensi, 
demta Caesarea; et seien tiae magis ex hac bibliotheca, quam ex quaeunque 
universitate, per Hungáriám propagarentur, iuxta commune proverbium apud 
exteras gentes usurpatum: Eungaris ad scientiam non tarn desunt Universi- 
taies, quam Bibliothecae publicae. Et rem dieunt verissimam. Nam etsi Hungária 
sit omnium Ditionum Haereditariarum Saci atissimae Maiestatis prima, et 
maxima, tarnen in aliis tan tum sub Maiestatis Provinciis, ut Bohemia, Austria, 
Moravia, Styria et Bibliothecae publicae exstant, in Regno autem Hungáriáé 
post Mathiam Corvinum nulla, nisi quam Episcopus Varadiensi6 et Quinque- 



J 



382 Vegyes közlemények 

Ecclesiensis incipiunt engere. Quae tarnen, cum in extremis Hungáriáé angiitis 
sint, vix eum fructum praestare poterunt, qui alias ex bibliothecis publicis 
capi solet, et deberet. Sola igitur Vestra Celsitudo si modo velit, potest efficere 
ut exterae nationes huiusmodi querelas Hungaris deinceps non possint. nee 
audeant obiieere. Quae omnia tarnen Vestrae Celsitudinis sapientissimae dispo- 
sition i substernens humiliimo cum venerationis eultu emorior 

Celsitudinis Vestrae infimus servus et capellanus Georgius Pray. 

Felzet : Ad Celsissimum S. R. I. Principem et Totius Regni Hungáriáé 

nee non Provinciarum Sacrae Coronae annexarum Primatem Dominum, 

Dominum Benignissimum Gratiosissimum. Humillimum pro memoria introserti. 

2. Eminentissime et Reverendissime S. R. E. Cardinalis, S. R. I. Princeps, 

Domine Domine Archi-Praesui mihi Benignissime ! 
Patern am curam äugen di mei honoris, veneror tenerrimo filialis amorig 
et pietatis aíTectu. Totum eius negotium, relinquo post Deum uni Eminentiae 
Vestrae benignitati et providentiae. 

Ad benignum mandátum, nuper sine mora scripsi Dno Pray de argu- 
mente* familiáris nostri colioquii, quod anno 1776. Posonii habuimus. Exposui 
unâ benignam Eminentiae Vestrae intentionem. Responsum eius advolvo in 
originali: ex quo uberius dignabitur perspicere, quas opponat difficultates. 
Si his expediri posset alto Eminentiae Vestrae patricinio; aperte pandit desi- 
derium suum, benignis nutibus semet aecommodandi. An, et quid me oporteit 
anxio respondere ? pendebo ab ulteriore benigno iussu. Tum magnae benignitati 
praealtisque gratiis totus devotus, in submisso Sacrae Purpurae osculo emorior 
Eminentiae Vestrae 
Tyrnaviae 26. Januarii 1781. 

humillimus et devotissimus 
capellanus 
Simon Faba. 
Felzet : Faba Simon Canonicus Strigoniensis aecludit propositionem ex 
Jesuitae Pray, de origenda Bibliotheca publica Archiepiscopali Batthyániana. 

3. 1781. 3-ia Januarii. 

Faba Simon Canonicus Strigoniensis aecludit propositionem ex Jesuitae 
Pray, de origenda Bibliotheca Publica Archiepiscopali Batthyániana. 
Item resolutio Suae Eminentiae dd. 31. Január 1781. 

A. Reverendissimo Domino Faba Simoni 

Canonico Strigoniensi. 

Gratanter aeeipio faetam mihi super declarationc Patris Pray, cuius 
literas isthic reacludo, relationem. Siquidem autem observam, negotium ist- 
hoc complures subire difficultates, neque citra molestas quaspiam, quos ipse 
probe advertit, saequelas in efTectum deduci posse, nihil eatenus tractanduni. 
aut agondum amplius arbitror. Caetera navatam adusque, ac fideliter eatenus 
impensam operám gratam, multumque aeeeptam habeo, et iugiter persevero. 

Kívül: Resolutio de Bibliotheca publica. Közli: TháUóczy Lajos. 



Vegyes közlemények 383 

Az amerikai könyvtárak ifjúsági osztálya. Arabelle H. 
Jackson, a pittsburgi Carnegie-könyvtár ifjúsági osztályának első asszisztense 
egy, az amerikai könyvtárosok 1906. évi közgyűlésén tartott felolvasásában 1 
érdekes adatokkal szolgál az újvilág nyilvános könyvtárainak erről az érdekes, 
nálunk, sajnos, ismeretlen ágáról. 

Jackson kisasszony adatait körlevelek útján szerezte be, melyeket 
Amerika 100 nagy városa nyilvános könyvtára között osztott szét. A száz 
körlevél közül hat kitöltetlenül, 76 pedig többé-kevésbbé teljes válaszszal érkezett 
vissza, tizennyolczra pedig egyáltalán nem jött válasz. 

Ez adatok szerint 60 könyvtárnak van külön ifjúsági osztálya, mely 
azonban a legtöbb esetben egyetlen szobából áll. E könyvtárak közül a leg- 
több nem szorítkozik az ifjúsági irodalom kultiválására, hanem vetített képek- 
kel kísért előadásokkal és sztereoszkópikus képekkel is szórakoztatja az apró 
világot. 

Az ifjúsági könyvtár gyarapítására évenkint fordított összeg nagyságá- 
ról 34? könyvtár adott, perczentekben kifejezve, többé-kevésbbé pontos felvilá- 
gosítást. E perczentszám az egész könyvtár gyarapítására fordított összeg 
5 1 /»— 50°/ -a között váltakozott; még pedig kilencznél 20°/o, vagy még több 
11 pedig 10 n /o-ra, vagy ennél is kevesebb volt. 

Az ifjúsági iratok számát 60 könyvtár ismertette. Ezek közül húszan 
az egész kölcsönzésre szolgáló anyag 10°/ -ára, vagy ennél is kevesebbre, 
harminczketten 10 1 /* -20°/o-ra öten 20 1 /*— 30°/ -ra, hárman pedig 30°/ -nál 
többre tették az ifjúsági iratok mennyiségét. 

Az ifjúsági iratok beszerzési módjára adott válaszok szerint 37 könyv- 
tár a szaklapokban megjelent ismertetések alapján födüzi szükségleteit, tizen- 
három vezetői részben elolvassák a megveendő könyveket, részben a ható- 
ságok által approbált jegyzékekből választja ki azokat, kilencz csupán a szép- 
irodalmi vagy ismeretlen szerzőtől való műveket olvastatja el, 13 pedig az 
összes könyveket olvastatja át megvásárlásuk előtt. 

Arra a kérdésre, hogy hány könyvet vehet ki egyszerre egy-egy gyer- 
gyermek? hetvenöt könyvtár válaszolt. 

Negyvenkilencz könyvtár két könyvet kölcsönöz ki egyszerre egy-egy 
kis olvasójának; még pedig: 25 a könyv minőségének minden korlátozása 
nélkül, 23 azzal a korlátozással, hogy a két könyv közül csak az egyik lehet 
szépirodalmi, 1 pedig megengedi, hogy a gyermek egy szépirodalmi műhöz még 
egy folyóiratkötetet is vehessen. Csupán egy kötetet ad ki egyszerre 36 könyv- 
tár; közülök nyolcz azonban kivételes esetekben kettőt is kikölcsönöz. 

A korhatárra nézve 75 könyvtár nyújt felvilágosítást. 36-nál semmi- 
féle korhatár sincs megállapítva; 3 az olvasni tudást, 20 az írás és olvasás 
tudását követeli meg; 16-an pedig pontos korhatárokat állapítanak meg, melyek 
a 6-ik és 18-ik év között mozognak. 

A könyvek kikölcsönzésénél a 75 könyvtár közül csupán 4 kívánja meg a 
szülők, vagy tanítók jótálló aláírását, de ezek is csak egyes kivételes esetekben. 

1 Lásd The library journal. 31. köt. 8. sz. 89. köv. 11. 



384 



Vegyes közlemények 



A kiszolgálást végző egyének számáról s elfoglaltságáról 62 könyvtár 
küldött be adatokat. Ezek szerint 44 könyvtárban az ifjúsági könyvtár kezelője, 
minden más munka alól fel van mentve, mig 18-ban a gyermek osztály 
kezelőjének a könyvtár egyéb részeiben is közre kell működnie. 

A könyvek helyes kezelését, tisztántartását a legtöbb könyvtár kezelője 
élőszóval igyekszik a gyermekek emlékezetébe vésni, míg egy páran a köny- 
vekbe helyezett figyelmeztető czédulákkal tesznek kísérletet. 

Az amerikai könyvtárakban szokásos pénzbírságok, melyek a kölcsönzés 
határidejének pontos betartását czélozzák, az ifjúsági osztálynál is fennállanak, 
némelyiknél azonban a bírság összege a felnőttekre kirótt büntetés fele. T. 



VÁLTOZÁSOK 

a magyarországi nyomdáknál 1906. évi szeptember 1-től november 30-ig. 

(Az egy csilaggal jelölt nyomdák hatóságilag nincsenek lejelentve. A két csillaggal 
jelöltek megszűntek.) 



Budapest : 

♦♦Kellner Gerzsonnéés Weisz Ármin. 
VII., Rombach-u. 3. 

♦♦Keller György, Keller Richárd és 
Huppan Gyula. VII., Király-u. 95. 

Leopold Dávid és Pollák Ignácz. 
VIII., Üllői-ut 10. sz. 

Náftáli Áron. VIII., Népszinház-u. 22. 

Szálai József. VII., Karol v-körút 9. 

♦•Wcllesz Béla é« Várai" Kálmáu. 
VI., Új-u. 37. he. 
Facset : 

Barabás Mihály kny. (felelős üzlet- 
vezető : Rechner Mihály). 

♦♦Molnár Árpád. 
HódmezŐTásárhely : 

Róth Antal. 
Karczag : 

♦Magyar evangyeliomi kny. 



Kézdlriiárhely : 

♦♦Ifj. Jancsó Mózes. 
Nagykároly : 

♦♦Róth Károly. 

Szatmár vármegyei központi közigaz- 
gatási kny. (tulajd. : Manyii es 
Tóth). 
Nagyszőllös : 

Rochlitz Géza. 
Nagyvárad : 

»Rákos Szabadság« kny. (tulaj«!. 
Rákos Ferike.) 
Pozsony : 

♦♦Angermayer Károly. 

Ifj. Angermayer Károly és Anger- 

mayor Lajos. 
Back" Bernát. 
Vernéé* : 

♦Anwender H. 



NEV- ES TÁRGYMUTATÓ. 

Rövid iléáek : áll. = állami ; cs. = család ; czl. = czímorlovél ; pgy. = egyetemi ; kir. = király, 

királyi ; kny. uy. = könyvnyomda, nyomda; ktár. = könyvtár ; Itár. =: levéltár; m. = magyar; 

min. = minisztérium ; pk. = püspök ; r. t. s részvény társulat ; s/.crk. = szerkesztőség ; 

vár. = városi ; vui. = vármegye. 



Abavj'Torna vmegyei közművelődési 
egyesület 259. 

Abbázia 90. 

Abdul- Azisz török szultán 210. 

Aber gáti Niceoli bíbomok 265. 

Abracham ben Rabbi Berechja 177. 

Abrudbúnya 299. 

Abul Kászim Manszur 1. Firdúzi. 

*Acia comitiorum« 354. 

Ada Kale 112. 

Adam 378. 

Ade Matild 192. 

A el iiis Donatio 140. 

Aeneas Sylvius 73, 98. 

Agnelhler Mihály 223. 

* Agramer Zeitung« 286. 

Ahmed pasa nagyvezér 216. — 
temesvári pasa 217. 

Ahn Frigyes 287. 

Aigner Lajos 156. 

A)ándtkozás*>k a Magyar Nemzeti 
Múzeum ktára számára 71 — 74, 
92—100. 154—156, 252—255, 353— 
355. 

Akadémia, Belga kir. 161. — M . T. 
72, 76, 86, 87, 94, 109, 114, 127, 
155, 161, 176, 177, 253, 258, 288, 
354, 364, 365; ktára 65, 253, 
257, 258, 290, 301 ; % Értesítő 



110, 114, 177, 219, 223, 225, 229. 

Svéd kir. — 161. 
Alapy Gyula 154. 
Albert Mihály 322. 
Alberti Ix»on Battista 264. 
Alcantansi Lázár knyomtató 178. 
Aldus Manu this 78, 176 . 
Alerics György 77. 
Alger 93. 
Ali basa nagyvezér 112, 127, 229. 

— belgrádi szeraszkier 213, 217. 

— temesvári pasa 216. 
Aliciatus 301. 

Alkalay Adolf 176. 

»> Alkotmány« 161. 

Almanach, Der neue und alte — 
(Lőcse, 1&57) 133. — (1686.) 
141. — (1689.) 143. 

Alsófehér vmegyei tört., rég. és ter- 
mészettudományi egylet múzeuma 
40. 

Alsókubini Csaplovics-ktár 39, 42, 
44, 49, 50, 252. 

Althoff dr. 2. 335. 

Altich iero 177. 

Amhrasi es. és kir. kastély 273. 

» American Book- Prices -(\irren t.« 173. 

Ampelológiai intézet 161. 

Amsterdam 95. 



Magyar Könyvszemle 1ÍMW. IV. filzet. 



386 



Név- és tárgymutató 



Anaxagoras 245. 

An conn 248. 

Andersen 370. 

Andrá**y (György gr. 73, 07. — 

Gyula gr. 101. 
Andreádét János 130. 
A ngerer és Göschl bécsi czég 270. 
Angermayer Károly 342. 
Anguerrand Ksticnne 370. 
Avgyal Dávid. 242. 
1 n issem - D u perron 1 07 . 
Anna m. királyné 220. 
Anonymer og Pseudonymer I Don 

Damke, Norske og Tslandske Litte- 

ratur (Konenhága, 1800.) 248. 
Anonymer og Pseudonym«* I Den 

Norske Lit tora tur (Christiania, 

1800.) 240. 
Antoninus Pius 204. 
Antox i:s. ltára a M. N^mz. Múzeum 

ktáráhnn 101, 102. 
Anzmgruber 370. 
Ajxtfl Mihály (I.) erdélyi fejedelem 

127,287,288, 324- 327. - (II.) 222. 
Apa h idd 253. 
A ix))' István gr. 214. 
Apjxmyi György gr. 73, 07. 
Apró nyomtatványok a M. Nemzeti 

Múzeum ktárában 71, 80, 02, 03, 

154. 252, 353. 
Aguila Ti. Julius - 284, 2S5. 
Afpdlius 204. 
Arad 10. 01, 115, 214. -, Kölesey- 

egycsület és ktáni 30, 42, 44, 47, 

50. 101. 
•• 1/Y/r/t Közlöny« 101. 
Aran Tamás 201. 

Araim Harrow, Notas para una biblio- 
gráfia de obras anonimas (1SS2.), 

240. 
Aranka (hHységï, 127. 
Aranka Györgv 332, 333. 
Ara na .Iá nos. 7 — 3S 254. --László 14. 
Araiujaxtnarót 30. 
A ra nyns. .1 / , dgyrs 32 "» . ?' gy íiiiia - 

*ium 101, 334. 



»Archeológiai Értesítő« 101. 

Archilochus 204. 

* Archiv des Vereins für siebenbüre. 

I^andeskunde« 332, 333. 
»Archirio Storico Italiano« 210. 
Ar ist ion Ti. Claudius 285. 
Aristoteles 170, 348. . 
Armbrufifer György 223. — .Jakab 

ezle 355. 350. — Kristóf ezle o.">. 

350. - - Mátyás 223. 
Armstrong Edmond \jí Touche, TV 

book of public library, museums 

and national gallery of Victoria 

{ Melbourne. 1000.). 20%-- 260 
Arnim 370. 
A rouet F. M., Voltaire családi nc^ 

240. 
A sse man Simon József római ajvt 

218, 210. 
Athnn* Aloyzia grnó 238. — Fercncz 

Dismas gr. 238. - - ïgnacz Maria 

er. 238. — Julia grnó 238. 
Athenaeum t. -t. 337. 
Attendante 105, 20S. 
•> Atti délia. Ac cademia délie sci.-nrc di 

Torino«« 210. 
Attila US. 
Atzêl-lit'ir 50. 
Atyai Miklós esztergomi kanonok 

224. 225. 
Avfor 37S. 
Auerbach 370. 

Augsburg 200. 283, 355. 37 e ». 
Augustus róm. császár 204. 
Aurisjxi Giovanni 203, 20*4. 
Auxtrre 03. 
.4 rendi nn* 200. 
Auxerrc 03. 
Arerulinus 200. 
A retara nian S. Coumen 03. 
•>,4c Újsága 252. 
Agiur Lajos 102. 
Ágoston (Szent) 204. 
Államnyomda, M. kir. — 101. 
A l lator rosi főiskola, M. kir. — 72. 03. 

101, 353. 



Név- és tárgymutató 



387 



All at rí dó egyesület, Orsz. — 94. 161. 

354. 
A f neve a irodalom 245—251. 
Ar kör y József 162. 
Arm vm. 39, 49, 123. 
AsMh Oszkár 162, 252. 

Hacher- Bodrogh Pál 252. 

Baczalár 214. 

Baiztit István czkéró folyamodványa 

157. 
Baja 116, 127. 
Bajon 224. 
Baksy Barna 96. 
Balassa cs. ltára a M. Nemz. Múzeum 

k tára ban 158, 256. 
Balassagyarmat 162. 
Balassa Menyhért 318. 326, 329. 
<>Balassi Menyhért árultatása« 299. 
Balatoni múzeum -egyesület 40. 
Balcsarorirs Jakab 152. 
Balhnann 332. 
Balló István 353. 
Balogh Armin 77. — Firenez 1(52, 

295, 301, 304— 306. — Jenó, 93. 

— Margit 162. 

Baltimorei Hopkins Hospital 161. 

— IVabody Institute 72, 93, 354. 
Bancroft U. H. 283. 

Banya es. czle 356. 

Baranya vm. 157. 

Baranyai Ferenez 139. -- Gyula 
162. — Zoltán 259. - Zsigmond 
125. 

Baráti 224. 

Barbier Antoine, Dictionnaire d'ouv- 
rages anonymes ( I 'ans, 1 872- 1 SSS. ) 
248. 

Barbul Jenó IM. 162. 

Bama I^ajos 97. 

Baross Gyula 71, 93. 

Banki I^ajos 43, 69. 

Barry. Sir Redmond — 266 — 268. 

Bors vármegyei múzeum 39. 

Bartalits Imre 96. 

Bartálos Gyula 71, 93. 



í Bartny Edéné 100. 

Bartha Ernő 191, 192. — István 80>. 
1 Bartholomew uíps J. L., Memoriae Un- 
garorum (Pest, 1817.) 367. 

Basch Árpát! 192. 

Basel, 178. - i egyetem 161. 

Basiliits István 307—309, 319. 

Bassft Bv ne 93. 

Batizfalra 133. 

Batthány Ádám gr. 213, 220. _ 
i Kristóf gr. 120. — József gr. 
esztergomi érsek 380 — 382. 

Batthány Itár Körmenden 202. 

Bau mbar h Kudo If 254. 

Bavvujarten Ferenc/. 93. 

»Bába Kala uz - 93. 

Blies 127. 

Bácsbodroyntfyyti múzeum 42. — 
tört. társulat 42. 

Bábolna 214.' 

Bán Pét.-r czle 157. 

Bánd y György 52. 

Bán ff y György hr. 214. 

Bánó Jenó 93. 

Bányai Elemér 7, 71, 93, 108, 252. 

Bárány Geró 162. 

Bárd< >.? György 353. 

Bárt fa 39. 71, 294. 

Báthory Gábor erdélyi fejedelem 222. 
István lengyel kir. 306, 322, 
323. 326, 331, 332. - Kristóf er- 
délyi fejedelem 325. - Zsigmond 
erdélyi fejedelem 222. 

Biainuarchaix 379. 

Brbvk András 227. Ferenez, 324. 

326. 331. 

Bfcchi Guglielmo 265. 

JUck Ferenez 106. - Ijrnáez 93. 

Btck'f Fülöp Ágost 77. — J. I«\rva 
detiacta (167o.) 250. 

Buk'rs József Henrik L r r. ezredes 
155. 

Has,. 115. 127. 

B-CMktfrk 115. 127. 

Bt da Venera bilis 3-JN. - UikIi-n 210. 
Brdtb'cirh Henedek 220. 



26* 



388 



Név- és tárgymutató 



Beethoven Károly 370. — Lajos 378. 

379. 
Beigl István 110. 
Beksics Gusztáv 162. 
Belényes 27, 303, 307. 
Belényesi Gábor 359. 
Belgrád 112, 116, 122, 128, 213, 

214, 217, 228. — i kir. ktár 162. 
Beliczay Jónás 229. 
Beltrami Luca 162. 
Belügyminisztérium, M. kir. — 49, 

62, 70, 71, 90, 259. 
Bejiedek György 125. 
Beniczky Farkas 142. — Tamás 145. 
Benigni Giovanni 221. 
Beöthy Ákos 242. 
Berditschew 249. 
Bergen*- Mu*eum 252. 
Bergh Ferencz 71, 93. 
Berkeszi István 43, 69. 
Berkleyei nyilv. ktár 284. — Univer- 
sity of California 283. 
Berlin 2, 162, 283, 288, 368, 369, 

— i egyetemi ktár 161, 369. — i 

kir. ktár 2. 161, 162, 368, 369. 

— i műegyetemi ktár 369. — 1 

művészeti akadémia 161, 162. 

— i népktárak. 369. — i porosz 

kir. tud. akadémia 48. 
Brrlinz 37S. 

Rernát, Clairveauxi Szent — 135. 
Bernhard Zsigmond 162. 
Remi egyetem 161. — i ktár 162. 
Rfrnshin G. 368. 
Rendus Babyloncnsis 264. 
Rálátott i Brunn 93. 
Rozcrii'zy cs. ltára a M. Nemz. 

.Múzeum kt árában 101, 158,256, 356. 
Btrzt-rirzy Albert 191. 
Brsztt rezt i káptalan 226. — - szász 

gymnasium 161. 
Jb-sztrrrz* bánya 124. 127. — i vár. 

múzeum é-* ktár 39. 12, 44, 46, 50, 51. 
Rfthhn Gábor erdélyi fejedelem 119, 

2 IX, 222. - Miklós gr. 155. 214. 
BHMhcim 247. 



I Beythe. András 317, 318. 
1 Beza Theodor 304—306. 

Bécs 71, 72, 74, 93—95, 119, 121. 
123, 127, 129, 154, 157, 162, 187, 
197, 217, 222, 236, 251—253, 255. 
256, 259, 282, 283, 332. 342, 355. 
| 356, 378, 381. — i cs. tud. aka- 
I démia 71, 93, 154, 161, 162. 252. 
— i egyetem 161. 162.; i ktár 
162, 251. — i Hofkriegsrath 213. 
— i közös pénzügyminisztérium 
ltára 162. — i központi stat. 
bizottság 72, 93, 155, 161, 253, 
354. — i osztrák művészeti és ipar- 
múzeum 161, 162. — íTheresianum 
159. — % udv. ktár 98. 161, 162, 
238. 381. —i udv. ltár 93, 161. 

Béga, 116. 

Béke fi Rémig 162. 

Békés (helység) 303, 307. 

Békés vmegyei közművelődési egyesü- 
let 40, 54. — múzeum 40, 54. 

Békéscsabai múzeum 39, 44. 

Békésgyula 40, 52, 127, 322. 

Bél Mátyás 146. 

Béla (IV.) m. kir. 98. 

Biagi 77. 

Bibertsfalu 127. 

Bibliográfiai, Magyar — irodalom 
84, 85, 183—185, 281, 375, 376. 

»Bibliotcca storiea del rinaseimento* 
262. 

»Bibliotheca bibliographica italica« 77- 

oBiblintheca Bodlciana« 366. 

Bidomz 211, 216. 

Bihar vmegyei múzeum 41. — í rég. « 
tört. egylet 41. 

Rirú Mátyás, Dévai — 293. 

Bishop U. R. 154. 

Risieaux Pierre Joseph 371. 

Risztra. 212. 216. 

Ria gay gr. cs. ltára a M. Nemz. 
Múzeum k tárában 256. 

Blandrata Ferencz 299, 300. 304, 3<>Á 

Bloch József 45. 

Bloisi ktár 48. 



Név- és tárgymutató 



889 



Bobbioi apátság 263. 

Bocatius János 146, 147. 

Boccaccio 262, 263. 

Bocskay István 255, 256. 

Rod Péter 146, 186, 297, 298, 307, 

309, 332, 367. 
Bodza 124. 
Boerner C. G. 283. 
Bogácz 226. 
Bogcsán 115. 
Bogyay cs. ltára a M. Nemz. Múzeum 

ktárában 75, 101, 102, 157. 
Bogyay Elemér 101. 
Bohatta 1. Holzmann. 
Boüdieu 378. 
Bokcsa 214. 
Bokosniczai Izsák 214. 
Bologna 78, 110, 178, 265. — i egye- 

temi ktár 109, 219, 230. 
Bologna, Nicolao de — 275. 
•Bolond Istók« 161. 
Bolyai -iratok a M. T. Akadémia 

k tárában 257. 
Bombay 162. 
Bonfini 197, 198, 204. 
Bonni egyetem 161. 
Bonum, Qu od — , felix, f aus tum 

sit universitati Cassoviensi etc. 
• (Kassa, 1709.) 152. 
*Book- Prices-Current« 173. 
Bordeavxi egyetemi ktár 162. 
Borgói szoros 124. 
BornemÍ8*za Károly br. 52. 
Boros Imre 125. 
Boroszlói vár. ktár 162. 
Bors Ádám 142. 
Ztoraorf-miskolczi közművelődési és 

múzeum-egylet 40, 71, 93. — 

múzeuma 40. 
»Borsszem Jankó« 161. 
Zfaffnyófc-herezegovinui orsz. kormány 

71, 93. 
Bossányi Lajos 100. 
Boston 154. — i egyetem 161. — í 

nyilv. ktár 161 — í szépművészeti 

múzeum 253. 



Bosytz István 136, 138, 139. 

Botth Mihály 124. 

Bozeni ferenezesek ktára 273. — 

múzeum-egyesület 273. 
Bodo János 259. 
Böhm Margit 189. 
Borner 0. G. 283. 
Bradley 209. 
Brahms 378, 379. 
Brancomn Constantin havasalföldi 

vajda 127. 
Brandes György 254. 
Brandt Mihály 1. Mosonyi Mihály. 
Branyicska 214. 
Brassó 124, 125. 147, 227, 228, 327, 

354. 
Braun Márkus 252. 
Braunmüller W., 71. 93. 
Braunschtceig 245. 
Breisach 229. 
Breisgau 178. 
Breslauer Márton 283. 
»Breviárium eccelisiae Strigoniensis« 

(Velencze, 1519.) 72, 95. 
* Breviárium hungaricum«, XV. sz.-i 

kézirat 73, 98. 
»Breviárium Romano Gernianicum«. 

(Velencze, 1518.) 283. 
Brewer Lórincz knyomtató 132. 134. 

— Róza 141. — Sámuel knyom- 
tató 135, 137, 138, 140, J44, 153. 

— Zsótia 141, 149, 151. 
Breyer Mirko 99. 
Breznay Béla 154, 150. 

Brixeni egyházmegyei múzeum 273. 

— püsp. papnevelő ktára 273, 274. 
Bmd 115, 211. 

Brndy H. 249. 

Brooklyn i Institute of Arts and 

Sciences 93. 
Brown f gi'fnő 379. 
Bruckmr 37S. 
Bru tut, 176. 
BruMt Béla 93. 
Bruxelles 72, 335. - i kereskedelmi 

minisztérium 72. — i kir. ktár. 154. 



3«0 



Név- és tárgymutató 



fir unni Franzens- Museum 102. 
liubics Zsigmond 93. 

»Buch der Liebe« (Frankfurt 1587.) 
283. 

Jinda 73, 100, 112, 117, 120—122, 
127-129, 178, 202, 218, 219, 224 
-227, 229, 230, 355. — i központi 
ktár 39. 42, 44, 40, 51, 300. 

Jinda i Aladár 90. — Ésaiás 81. — 
Ferenc/ 323. 

Budapest 39, 47, 51, TO, 87, 108, 140, 
147, 102, 170, 259, 301, 303, 321, 
337, 342, 353, 303. -i ev. réf. 
főgymnasium 150. — t fóv. köz- 
munkatanács 353 : t múzeum 1 19 ; 
t polgármesteri hivatal 71, 93; 
i rendórfökapitányság 94, 101, 354 ; 
i statisztikai hivatal 71, 93, 154, 
101, 259, 282, 353 ; istatisztikai ktár 
2S2 ; t tanács 93, 101. — i kir. fő- 
ügyészség 3<H). — í József -műegye- 
tem 94, 101 ; i ktár 47, 71. — i ker. 
és iparkam.-ira 93, 101, 353. — i kir. 
orvosegyesület 93, 154. — i ktár- 
egyesület 39. — i tud. egyetem 
71, 93, 155. 100, 101,354; i ktár 
47, 05. 15S— 100, 259. 321, 304: 
i nyomda 158. 

.Budapest Régiségei.« 109. 112, 117, 
120-122, 128. 

*[inda/x-*trr Tagblatt« 101. 

< Hilda pi sfi Közlöny* \ 1 . 

»/ittda/xsfi Szemle« 37. 

flu karrst 12S, 102. 

Jin kin 127. 

Hdltnr 247. 

Ji'tnpan 175. 

JSunnvisi Férem*/ bíboros 121. 

Ihutpr K. 1, 2. 

Jîifssnviis Albert M0. 

Jiir.hikai .Mihály, Compcndii Jogiéi 
libri (Kolozsvár, 10X0). M7. 

nnrsf,nhh'dn K. 24ö. 

('aliud*!-. Xeuer í Löese. 1702.) 

149. - Í1703.) 119. - (1705.) 



151. - M 700.) 153. — (1711.) 

153. 
Campbell 270. 
Campori marchese 275. 
Cantacuzrn Constantin 128. 
Capistrán János 73. 
Caprara gr. 111, 229. 
Carina es. nemesi bizonyítványa 74. 
Carina Sándor czle 74. 
Cárion 328. 
Caroli P., Elementa (íraecae grakiin.a- 

tieae (Lőcse. 1047.) 155. 
Car vajai János bíbornok 100. 
Cassia n ua-hnJc r 2ÏO. 
Castaldi Pamfilius 79. 
Cain 2<i4. 
Catvllu* 203. 

Camzzi Giovanni Benedetto 217. 
CeUn*, Ti. Julius — 284, 285. 
Cf run' nus Márton 142. 
Cham i Hso 379. 
Charlnttenburgi w issensehaf t liebes 

Humanitäres Comiti 161. 
(liass'ti 258. 
Chicagói (Yerar-ktár 101. 252. — 

egyetem 93. 
Childrrs, Hugh í 'idling Eardlev 2lü>. 
Chilko Christian proof pet us 217. 
C h Honin* 2-10. 
Chinr Ősein pasa 129. 
Chut l Mihály 13S. 
Cht, pin 378. :<79. 
Chor rath Zsótia 145. 
Christiania 219. — i iparművész« 'i 

íiiúzeiim 252. 
»Ch ran ira. Der Hungern — <• (Bei-. 

1534.) 283. 
»Chroniqw de France» 101. 
Cinro 134, 203. 
('Uli 28«. 
Claim n 11. 247. 
Cnh'H 1?.. 

Coimbrai egyetem 101. 
Col kr* 127. 

Colk ar («f Mines Houghton 101. 
Collin K. 249. 



Név- és tárgymutató 



391 



Colusai nyilv. ktár 284. 

^Conclus iones theologico-nietaphysieo- 
logicae« (Lőcse, 1686.) 141. 

»Concours des Antiquités Nationales« 
269. 

Conrad György 139. 

Copinger W. A. 1, 2. 

»Commentum Rhetoricorum Victori«, 
XV. sz-i kodex 73, 98. 

Corenvs Jakab 148. 

^Corvina* 161. 

Cor rini Giovanni 261. 

Costa nov h 211. 

Conbertin Pierre 93. 

Coudenhove-Breunner gmő 192. 

Courtens Ferencz 97. 

Craig Gordon 192. 

Crane Waïtor 192. 

Crcmona 178. 

Cresrenski György 139. 

Crispinus 304. 

Croy Károly hg. 127. 

Culmann Leonhard 146. -- Mihály 
133. 

Citranus l. Krebs. 

Curbipct N. 162. 

disking William, Initials and pseudo- 
nyms (New-York, 1885— 1888.) 248. 

Csákom, 223. 

Cmlâdi ltárak a M. Nemz. Múzeum 
ktárában 74, 75, 91, 92, 99—102, 
16 r >— 158, 255. 256, 355, 356. 

Csanád 115, 127, 216. 

Csanádi Demeter 307, 319. 

Cxanády Sándor 101. 

Csap* Ida 162. — Vilmos 45, 259. 

CmkUwnya 232, 236. 

Csáky Albin gr. 255. — Mihály 
erdélyi kanezellár 29K, 304, 319. 

Csányi Károly 191, 192. 

(With y György 80, 81. — Györgyné 
81. — Ferencz 71, 80, 81, 93. - 
Károly 81. — Lajos 81. 

Csengcr 302. 

Csengeti János 77, 162. 

Csengtry Antal 12, 254. 



Cscô 224. 

Csepel 8Z iget 119. 

Cseri János, Apáczai — 367. 

Csermenyi Mihály 216. 

Cserna Károly 343. 

Csernenski Mátyás 152. 

Cserni Béla 45, 259. 

Czfzmirzei János pécsi pk. 198, 265. 
j Csik \m. 125. 
' Csiky Ernő 97. 
! Csippék »Sándor 162. 
[ Csokonai Vitéz Mihály 81. 

Csongrád vmegyei tört. és rég. társulat 
és múzeuma 41, 259. 

Cso7igrád-Csány 259. 

Csongrádi Ferenez 136. 
! Csnrvássy Gergely 1. Fiiry. 

Csnlay Balázs 214. 

CzegUdi János 30S. 

Czernowitzi egyetemi ktár 162. 

C-Jh iratok a M. Nemz. Múzeum 
ktárában 255. 

Czibakháza 154. 

Czigler Győző 48, 49. 

Cziüei Er /.sebet 100. - Frigyes gr. 
100. - Ulrik gr. 100. 

Czímer Károly 259. 

Czimcreslevelek és nemesi iratok a 
M. Nemz. Múzeum ktárában 74, 
100, 157, 158, 255, 256, 355, 356. 

Cz,r itt inger Dávid 332. 

l)adan János kny< untató 142. 
Dafdmann, Sekauplatz der Mas<|iiir- 

ten und I)emas<juirt<-n Gelehrten 

(Lipcse, 1710.) 250. 
Da.hn Felix 254. 
Daman u# pápa 205. 
Danel L. 272. 
Dan i*. I György 173. 
Danitlik József 361. 
/Mmzigi porosz tart. múzeum 93. 
Darányi Jgnáez 191. 
Darmstadt 2, 162. 
Dama y Kálmán 259. 
Darwin