(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar könyvszemle"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the past, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the original volume will appear in this file - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including placing technical restrictions on automated querying. 

We also ask that you: 

+ Make non-commercial use of the files We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrain from automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each file is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is also in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



T/l 



MAGYAIl 

KÖNYV SZEMLE. 

A MAÍiYAR NEMZETI MÜZEIJM KÖNYVTÁRÁNAK 

KÖZLÖNYE. 

A NM. VALLÁS- ËS KÖZOKTATASOOTI MINISZTBBIÜM MEOBtZÁSABÓL 

SZRRKESZTt 

SCHÖNHERR GYULA. 

Í7J FOLYAM. III. KÖTET. 
1896.HI ÉTFOLTAM. 



BUDAPEST : : ; .• ; 

KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRA 
1895. 



• • '•• • 



•%: tf-HÍ-- 



• to • • 

• •• • • 
♦ • • • • 



THE NEW YORK 

PUBLIC LIBRARY 

50370Í 

AtTOR. tENOX Alto 

fK 1910 t 



Budapest. 1895» Ax Atheiuiean r. táranlAtkanyTnyoiiidAjii. 



y^^' 



í^t^^v/ 



rv 






i//^-5 



MAGYAR NEMZETI KÖNYVTÁR. 

Dr. Jan^ovich Bélától. 

Általános igazságként van elismerve, hogy a nyilvános könyv- 
tárak képezik a közművelődés terjesztésének leghatalmasabb ténye- 
zőit, s nincsen kétség a felett, h6gy é / művelődési tényezők 
létesítése és támogatása a kulturállamok legfontosabb feladatatai 
közé tartozik. 

Hazánkban, el kell ismernünk, az utóbbi két évtized alatt 
igen sok történt a könyvtári ügy fejlesztésére, s ha nyilvános 
könyvtáraink mindeddig nem juthattak el a fejlődés ama fokára, 
mely nemzeti életünk általános föllendülésével arányban állana, 
úgy azt másnemű, közvetlenebb szükségleteink kielégítésére irá- 
nyuló törekvéseinkkel lehet megmagyaráznunk. Ez a magyarázat 
azonban csak a múltra szól, s ép oly kevéssé szolgálhat az eddigi 
mulasztások mentségéül, mint a hogy nem volna elfogadható 
a jövőben ez irányban követendő kulturális politikánk kiindulási 
pontjául. 

Áthatva attól a meggyőződéstől, bogy az állam magasabb 
közművelődési érdekeink veszélyeztetése nélkül nem halaszthalja 
tovább e téren kötelességének teljesítését, megkísérlem tárgyalás 
alá venni a módokat, melyek segítségével az eddigi mulasztásokat 
kipótolhatjuk. S ha annak daczára, hogy nem számíthatom magamat 
a könyvtári szakemberek közé, e feladatra vállalkozom, míg egy- 
részt a külföldi könyvtárak látogatásai által szerzett tapasztala- 
taimat kívánom tudományos köreink hasznára értékesíteni, más 
oldalról épen ez által remélem leginkább bebizonyíthatni azt, 
hogy a hiányok pótlásának szükségérzete immár könyvtáraink 
belső életének keretein kívül, a művelt s magát művelni vágyó 
közönség sorában is általánoi^iíá vált. Szóval hogy e kérdés nem. 

Magyar Könyv* Szemle. 1895. 1 



2 Marrv X*^7r-t: K-'.r.v-ikr. 

mint 5C^ian féltûntetiii szereiznäti. kônyv^.àrLOkzlnk kérdése, hanem 
ohr í^. melynek mesoldásáTal eg<^ srelkm: életűnk fejlődése 
áU â5SEefug?é?lien. 

A konrnári úgy ^-lenJegi á]íaj«:»táix»] kCrüven nyerhetünk 
áJtaSájKta íi>gahnat ha nyÜTán«*? k^r-nyriarairi aüományát a 
kOlíoldi könyvtárak aLományaTal f r, »lag C»s5re'î.â?i>nlitjok- 

FvTáT^:»5«nik tudraîev^leg 8 nagy nyÜTáEC»? jeliegü könyvtárral 
dicsekszik : erek : az egyetemi könyvtár 21« ma««, a Xiagyar Nem- 
zeti Múzeum könyvtára köriül:^] 7J :^ « M ««•, a Magyar Tudományos 
Akadémia könyvtára .Vm««» köt^^ttel. Ezzé] szeniiien a párisi 
nen^zeti kôcyrlar legalább is 22 n\\]*'t k«":rírí szám'.ál : ugyanitt 
7 r.jT könyvtár l»-íezik- melynt-t aHvn.anya a tV»A"">^t meghaladja. 
A 'L»Ddc»rJ briit múzeiim kCi^yvtára 1^ . m.Lô kötetre becsülhető, 
de ka5^*.-s«>Iaíiia!i vannak fzzel niàs reeeibi kör*yvgyöjtemények. 
niríytt a frr!i öf^ze^be rln-.-s^n^-k K'^^ráirjtva. E varasban még 
--» kerl:!*^*.] IjvIívíit;*^ könyvtár lal;i:]iat<.%- A s7t--jH-*ervári udvari 
kCnyvlart P . i:: ]. ó k"»teíi>e K>-5';l:k. A nvinchení i:dvarl könyvtár 
Vfcm.íM». a berlzi: királyi könyvtár ^»h««i kötetet tartalmaz. 
Xénit-tOT'fízaii'uin n>i! t^ vai\>s bir »^ «».<■•• kötetnei nagyobb 
kTnyvtin^al- A l:K>>t<.«ni nyi.varjt< ki:.yvt;ir es a washingtoni 
koi^^resszus könyvtara e^nronkrr/. kr:.T.K!îil tî^nHim» kötetre 
í«e'-í=Hh^...''k. Mr. ikrîto <7an.aia r.i e: ű>í nyílik meg: ezek 
erylkélen 3 ttS'. o kötet It^/ e "' riVv.-hrtv». Kc»f*enhagában és 
F.e:*5Í«eíi: az jdvarl könyvtaílvan ft! r.//.!.». a l«ée>i egyetem 
k'r.yT-.araliür. ;i«\«*ii» kötett-t <r4i:t/a-r.:ik. 

Vuir ^rr-zi öffze:.a>«»r..:ta5KVi îatr.a:;uk, 5vV.at intézeteink 
: jruiy re t-.\.ara:'.:ak a k;; f .rok m^Cvtí. íla azv»i:ban föváro- 
T^jLkhíz. r>r:,./sak a k'":.yvt-k s.^amat, vie t-^iyszersmînd azok 
il;^: -rrz^t- :..z::a:-::.et-5t:rfî vlr^pi^ik, tovall^a ha kérdjük, meny- 
re y-:»r:: :irt >:»e5t az »k irAarat-Aia^a a : arai r< v /.a£>vxlalom fejlő- 
ütífr^^l -.rr e t-k^tt tl.tr! r/.tg kr\f<llf ktxixtrv. krj*et nyerünk. 

A AÍ77 i.»- T i. Ali'-^'i-y kv'n\\:a:aí ar orsr^iírgyillés évi 
'»»*• f ri_.t^ f---:t>rr.. A k.r.yxtar .-"r..e env.ttîîeg a gróf 
T'.rJi-ér }.^:\' y:.: y ->.v,ai.'k krr.y\tan; l'v\s.'arîr.a.-vtî. Azóta részint 
i.,LTjirk. tvít:.: vrtt! .;:;.!:: .">«•.•*•♦ k'totn^ <.: ;v :\v..v,i. 1893-ban 
p^rh:« '-.-»iíío^^ Í3.::/r: ak/..: .: i<ha.'a; :V vő rat:fc rendes száma 
:*:! A :- .r- : »5 • Jr'//.a-> c\.-tk i <<>v:.'" :a<s^ r..v.<í van folyamat- 
:. :. y -- -I. I -*>..k :\.~ >• srikt-a o^.tv tt :;;!v^ kata.^'jns hozzáfér- 



Dr. Jankovicli Bí^lától. 3 

hető, a mely elavult beosztásánál fogva fölötte megnehezíti a köny- 
vek keresését. Eí^yes ritka munkák és kéziratok becsétől eltekintve, 
nem mondhatjuk, hogy e könyvtár akár a hazai, akár a külföldi 
irodalom valamelyik szakában csak félig-meddig is teljes volna. 
Ha a katalógus megbízható, úgy látszik, e könyvtár mindeddig 
még Newton munkáiról is csak részben vehetett tudomást. Igaz, 
hogy teljes gyűjteményt egy testület könyvtárában sem kereshetünk. 
Az akadémiai könyvtárak máshol főleg arra fordítják figyelmüket, 
hogy a tudományos társulatok kiadványait és a fontosabb tájékoz- 
tató folyóiratokat járassák, hogy azok a tagok részére mihamarább 
hozzáférlietők legyenek. A nyilvános könyvtárak sorába azok 
csak ritka esetekben számíthatók. így pl. a berlini tudományos 
akadémia könyveinek nagy részét még a múlt században a királyi 
könyvtárnak engedte át ; ma annak könyvtára csakis tagoknak 
áll rendelkezésére. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára kizárólag mint 
nemzeti magyar könyvtár lett alapítva. Állománya ma körülbelül 
300,000 kötet és oO,000 miscellanea. (íyarapodik részint ajándé- 
kozás útján, részint 8200 frtnyi dotatiója által. A köteles példá- 
nyok beküldését legelőször az 1804 február 28-ikán kelt helytartó- 
tanácsi rendelet tette kötelezővé : ugyanazt az 1848 : XVIII. t.-cz. 
is meghagyja ; mindazonáltal a rendelet, a törvény bővebbi intéz- 
kedéseinek hiányában, mai napig teljesen nem érvényesült, úgy 
annyira, hogy a hazánkban megjelenő irodalom talán felerészben 
érkezik be. A könyvtár a dologi kiadásokból rendesen 5000 frtot 
fordít új beszerzésekre, beleértve a kéziratok és a könyvtár egyik 
osztályát képező gazdag múzeumi levéltár szaporításának költsé- 
geit. A nyomtatványok gyarapodása 1892 /93-ban 5600 drb, mely- 
ből 1124 drb került vétel útján a könyvtárba. Tekintettel azon 
körülményre, hogy e gyűjtemények nagyobb és legkiválóbb része 
már e század első felében a gróf Széchényi, Jankovich, Ulésházy és 
Horvát István-féle gyűjteményekkel került a könyvtárba, tekintettel 
továbbá arra, hogy a hungarikumok mai száma távolról sem 
közelíti meg az ismertek számát, — nem állíthatjuk sem azt, 
hogy e könyvtár e század második felében alapításának első 
idejéhez méltóan haladt volna előre, sem azt, hogy az ma már 
elérte volna kittlzött czélját, mert a gyűjtemény ma sem nevezhető 
a nemzeti irodalom hű tükrének. 



Jr Magyar NcniíBoti Könyvtár. 

A köteles példányok ügyének rendezése, melyre nézve, mint 
tudjuk, a törvényjavaslat nemsokára az országgyűlés elé fog ter- 
jesztetni, e^en bajon csak részben fog segíthetni, ha az nem 
vorga maga után az intézet dotácziójának tetemes fölemelését. 
Minden gyarapodás csak akkor bír jelentőséggel a könyvtár 
fejlődésére, ha az egyúttal a közönség rendelkezésére áll. Ámde 
a könyvtár mai apparátusa a könyvtári anyag feldolgozásában 
a mai gyarapodással is alig képes lépést tartani és a gyarapodás 
nagyobbodása jelentékeny személyi kiadást fog igényelni, ha kellőleg 
gondoskodni akarunk arról, hogy a könyvtár anyaga könnyen hozzá- 
férhető és minden olvasó által egyszerre áttekinthető legyen. 

A könyvtár személyzete jelenleg (a segédszemélyzettől elte- 
kintve) 11 tisztviselőből áll, de ezek egyrészét a kéziratok, levél- 
tár, és a hírlapok rendszeres kezelése veszi igénybe s a nyom- 
tatványok osztályára, a tulajdonképeni könyvtárra csak 4 tiszt- 
viselő jut. Ily módon tehát, mig a külföldi könyvtárakban 
minden 25,000 kötet, nálunk legalább is 75,000 kötet esik egy 
tisztviselőre. Ezek kötelesek a külföldi jegyzékekben a magyar 
vonatkozású könyveket kikeresni, a folyó teendőket ellátni, az 
olvasóknak felvilágosításokkal szolgálni stb., úgy annyira, hogy 
idejök alig elég a régi katalógus folytatására, nem hogy még 
annak szükségelt átdolgozására gondolhatnának, a mi legalább is 
2 éven át 3 tisztviselő teljes figyelmét venné igénybe. Ha tehát 
már a meglevő anyag kellő feldolgozása is megkívánja a létszám 
szaporítását, úgy a köteles példányok ügye ezen szükséget még 
égetőbbé fogja tenni. De feltéve hogy mindezen hiányokat pótoljuk, 
feltéve, hogy a könyvtár kiegészítésével gyorsabban haladunk előre, 
mint eddig, feltéve, hogy a meglevő betüsoros és tárgyi czédula- 
jegyzéket átdolgozva ~ akár az amerikai :>card catalogue« alak- 
jában — a nagy közönség szabad használatára bocsátjuk, mégis 
önkéntelenül felmerül azon kérdés, vájjon megfelel-e szükséglete- 
inknek, hogy a nemzet könyvtára, mely az országban az egyedüU 
nagyobb közczélokat szolgáló, nyilvános könyvtár, továbbra is 
kizárólag a hazai irodalom és történet czéljaira szolgáltassa az 
anyagot? A század elején, a midőn arra kellett törekedni, hogy 
a nemzet régi műkincseinek, szellemi termékeinek láttára hosszú 
álmából öntudatra ébredjen, ennél hasznosabb és magasztosabb 
czélt az alapítók kétségtelenül alig tűzhettek ki, és e ezélt a hazai 



Dr. Jankovich Hélától. 5 

művelődési történet érdekében a jövőben is mindenkor első sorban 
szem előtt kell tartanunk. De az általánosabb tudományos igények 
ezen mellőzése ma már csak akkor lehet indokolt, ha egyidejűleg 
más helyt gondoskodtunk azok kielégítéséről. Mindaddig, míg ez 
meg nem történik, nehezen tudnók megmagyarázni azon tényt, 
hogy a míg a britt múzeum hungarikumok dolgában mindjárt 
múzemi könyvtárunk után sorakozik, addig saját nemzeti gyűjte- 
ményünk kétségtelenül a legrosszabb angol gyűjteményt tartal- 
mazza a világ összes nemzeti könyvtárai között, holott az angolnak 
valószínűleg kevesebb szüksége van a mi irodalmunkra, mint 
nekünk az angolokéra. 

Az egyetemi könyvtár állománya 1893 végével 210,000 
kötetből és 83,800 apró nyomtatványból állolt (íyarapodása ez 
évben 2200 kötetre és 935 db apró nyomtatványra rüg. Könyv- 
vásárlásra fordított 12,0(K) l'rtot : összes dologi és személyi kiadása 
átlag 30,(XK) frtra becrsülhetö. A könyvtár teljes betűsoros és 
tárgyi czédula-czímjegyzékeket vezet, melyek idegenek által is 
felhasználhatók. Általános használatra a kézi könyvtárról régebb 
keletű nyomtatott czimjegyzék létezik. 1877 óta az évi gyarapo- 
dások jegyzéke külön nyomtatott füzetben lesz közzétéve, a mi 
azonban a törzskönyvtár kinyomtatása nélkül csakis hiányosan 
érheti el valódi ezélját azt t. i., hogy a könyvtár állományáról 
bárki a könyvtár helyiségein kívül is tájékozást szerezhessen. 

(gyarapodásában első sorban az egyetem szükségleteit kell 
tekintetbe venni. A hit- és orvos-tudományi kar évente 
beterjeszti a szükségelt könyvek jegyzékét. A jog- és állam 
tudományi kar egyes tanárai hasonlólag beadnak ily jegyzéket. 
A bölcsészeti karból csak szórványosan jönnek a megrendelések. 
Ez utóbbi jelenség azzal magyarázható, hogy a természet-tudo- 
mányok csoportja e karból ma teljesen kiesik és azok intézetei 
saját könyvtárral bírnak, melyek az egyetemi könyvtártól fűgget- 
lenííl, az ezen intézetekre szánt alapból lesznek szaporítva. 

A könyvtárban tehát a theológia, jog- és állam-tudomány, tör- 
ténet és nyelvészet vannak legjobban képviselve, mert ezen szakok 
mindegyikére több mint 10,0(JO mű esik; az orvosi, mathematikai és 
természettudományok, bölcsészet és földrajz ennél kisebb tért 
foglalnak el. Ha az egyes szakokban csak a fontosabb kéziköny- 
veket keressük, azt fogjuk találni, hogy a hazai irodalmon kivül 



6 Magyar Nemzeti Könyvtár. 

német nyelven megjelent munkák vannak meg nagyobb számban, 
a franczia irodalom kevésbé jól, az angol hiányosan van kép- 
viselve. Ezt természetesnek fogjuk találni, ha meggondoljuk 
azt, hogy tanulóink nagy része mindeddig főleg német nyomon 
haladt előre. 

Mindezt összevéve, nem lehel kétséges, hogy az egyetemi 
könyvtár, mint ilyen, jelenlegi dotácziójával teljesen megfelel az 
egyetem czéljainak. Bécsben ugyan az egyetemi könyvtár dotácziója 
és állománya még egyszer olyan nagy, mint a mienké, s Német- 
országban 20 olyan egyetemi könyvtár létezik, mely évente 
24,000 frt avagy ennél nagyobb összeg felett rendelkezik — ezek 
közt a strassburgi könyvtár évi kiadása 72,000 frt — mindazon- 
által, tekintve hazánk szerényebb viszonyait és kisebb népességét, 
el kell ismernünk, hogy ezen intézet kiadása beleillik jelenlegi 
költségvetésünk keretébe. 

De a könyvtár a kitözölt czélnál magasabbra is törekedett 
Maga is érezvén a növekedő szellemi kereslettel egy nagyobb 
szabású nyilvános könyvtár hiányát, ezt lehetőleg pótolni igyeke- 
zett és így külsőleg egyetemi könyvtárból majdnem nyilvánossá 
változott át. Hogy ezen czélnak a rendelkezésére álló összegből 
meg nem felelt és meg nem felelhetett, azt könnyen megértjük, 
ha csak egy pillantást vetünk a külföld nyilvános könyvtáraira és 
azok fejlődésére. 

Egyetemi könyvtárunk, mint láttuk, 1893-ban 2200 kötettel 
és 935 apró nyomtatványnyal szaporodott. Ezzel szemben a bécsi 
egyetemi könyvtár gyarapodása 18,700 drb, a berlini udvari könyv- 
táré 1892-ben 28,500 kötet, a párisi nemzeti könyvtáré 1890-ben 
29,600 munka, a britt múzeum könyvtáráé 1892-ben 41,100 mimka. 
Miután tudjuk, hogy ez utóbbi könyvtár évente beszerzi a világ- 
irodalom minden fontosabb művét, ezen utolsó adatból vilá- 
gosan látjuk, hogy egyetlen nemzetközi jellegű könyvtárunk 
az évente megjelenő világirodalom kiváló részének még 18-ad 
részét sem szerezheti meg magának. Vegyük hozzá, hogy a párisi 
és londoni intézetek ma 8-szor, 10-szer nagyobb könyvállomány- 
nyal bírnak mint mi s így kevésbbé vannak arra utalva, hogy 
a régebbi irodalom kiváló részéi pótlólag beszerezzék; tehát a 
valódi arány a jelzettnél még sokkal magasabb. 

Mentségül két körülményt hozhatunk fel: az egyik olvasó 



Dr. Jankovich Bélától. 7 

közönségünk csekély száma, a másik pénzügyi viszonyaink sze- 
rény volta. 

Az elsőt illetőleg teljesen igaz, hogy lH93-ban az egyetemi 
könyvtár olvasóinak száma csak 39,00() volt, kik a kikölcsönzökkel 
együtt összesen 4H,000 müvet használtak, a míg 1892-ben a berlini 
könyvtárban 281,000 kötetet, Parisban 1890-ben 166,000 olvasó 
492,000 kötetet, í.ondonban 1892-ben 198,000 olvasó 1,366,000 
kötetet használt. De a külföldi olvasók száma így is legfeljebb csak 
ötször oly nagy, mint a mienk, a míg egyidejűleg a rendelkezésre 
álló könyvek száma tízszerese a mi készletünknek. A míg tehát 
Parisban minden olvasóra a könyvtárból átlag 13 könyv esik, 
addig nálunk csak 5^ 2 könyv áll egy olvasó rendelkezésére. Olva- 
sóink száma valószínűleg nemcsak azért kisebb, mert olvasó 
közönségünk nincs, de azért is, mert könyvkészletünk nem kielégítő. 
Olvasóink mai száma még akkor is arányban állana a külföld 
olvasó-közönségével, ha könyvtárunk a mostaninál kétszer gazda- 
gabb anyag felett rendelkeznék. Pedig valószínű, hogy állományunk 
szaporítása az olvasók számát is növelné, feltéve, hogy a kataló- 
gusok vezetése is lépést tartana e fejlődéssel. így a britt múzeum 
könyvtárát 1857 előtt, midőn az jelenleg mintaszerű berendezé- 
sével megnyílt, átlag csak 66,(X)0 olvasó látogatta, noha e könyvtár 
már akkor is messze túlszárnyalta jelenlegi készletünket. Ezen 
számok daczára nem ijedtek vissza a milliókba menő kiadásoktól 
és az átalakítást követő években az olvasók száma rögtön 150,000-re 
emelkedett. Ugyanott az utóbbi években a használt könyvek száma 
aránytalanul gyorsabban növekedett, mint az olvasók száma. Ez is 
jele annak, bogy az újabb keletű példás rendszerrel szerkesztett 
katalógus, melynek elkészítése és fentartása évi 48,000 frtba 
kerOl, meghozza az olvasók számára a maga kamatját. Világosan 
látjuk ebből, hogy az olvasók száma nemcsak a műveltségi 
foktól, de egyszersmind a könyvtár terjedelmétől és berendezé- 
.'íétöl is függ. 

Vegyük most tekintetbe a kérdés pénzügyi oldalát. 

A berlini udvari könyvtár rendes költségvetése — beleértve 
az összes dologi és személyi kiadásokat — évi 248,(K)0 forint; 
a párisi könyvtár költségvetése 394.000 frtban van megállapítva: 
a britt könyvtár évi 480,0(X) frt felett rendelkezik. Ezzel szemben 
legjobb könyvtárunk átlagos kiadása 30,000 frtnál töbJ)re nem tehető 



8 Magyar Nemzoti Köuyvtár. 

Tehát, a míg az 1894-iki porosz állam-budget csak 2\'3-szer oly 
nagy, mint a miénk, addig a könyvtár kiadása 8-szor haladja felöl 
legnagyobb nyilvános könyvtárunk költségvetését. Az angol költ- 
ségvetés ugyanígy csak 2^ g-szer nagyobb, de könyvtárára a nemzet 
1 8-szor annyit áldoz mint mi. A franczia költségvetés valamivel 
több mint 3i/a-szer oly nagy, de könyvtári rovatja 13-szor fölül- 
haladja a mienket. És ez intézetek ezen fölül köteles példányok 
rendszerével több költséget megkímélnek, mint a mennyire mi 
valaha számíthatunk. Úgy, hogy ha lépést akarunk tartani e tekin- 
tetben azon aránynyal, mely hazánk és a külföldi államok költ- 
ségvetései között létezik, nyilvános könyvtáraink rovatának — a 
mulasztások pótlására nem is gondolva — 3-szor, ^i-szer nagyobb- 
nak kellene lenni az eddigi összegnél. 

De tekintsünk el az összehasonlítás ezen eredményeitől. 
Nézzük: egyes szakok szerint mennyire elégítik ki könyvtáraink 
jelenlegi viszonyaink mellett tudományos és tudvágyó közönségünk 
tényleges szükségletét. A kívánt képet rögtön megkapjuk, ha az 
egyetemi könyvtár 1893-iki szaporodásának czímjegyzékébol a 
külföldi hirlapok és folyó-iratoJc rovatát felütjük. Tanulságos lesz 
ez kiválóan azért, mert a szellemi munka legújabb és kiválóbb ter- 
mékei tudvalevőleg ép a folyóiratokban jelennek meg, a míg nagyobb 
önálló munkák többnyire csak rendszerílés és összefoglalás czél- 
jából, avagy mint történeti kutatások eredményei látnak napvilágot. 
A mit az a körülmény is bizonyít, hogy a folyóiratok száma az 
egész világon évról-évre rohamosan növekszik. 

Az egyetemi könyvtár múlt évben 98 magyar folyóiraton 
kívül 217 külföldi folyóiratot járatott. Ezekből 50 tartozott a mathe- 
matika és természettudományok körébe, 17 szépirodalmi és iro- 
dalomtörténeti szemle avagy napilap, míg a társadalmi tudományok 
és bölcsészet különféle osztályai 150-nel vannak képviselve, ide- 
értve a jog- és államtudományi, egyházi, nyelvészeti, néprajzi, 
kultúrtörténelmi stb. kiadványokat is. Az 50 természettudományi 
folyóirat közül 14 a műegyetem könyvtárában is megtalálható, 
mely utóbbi összesen 300 hazai és külföldi folyóiratot járat és 
pedig túlnyomó részt a technika és természettudományok köréből, 
a két könyvtár tehát e tekintetben meglehetősen kiegészíti egymást. 
Az egyetem 9 természettudományi tanintézete, nemkülönben az 
orvosi kar tanintézetei hasonlólag járatnak ily folyóiratokat. Mind- 



Dr. Jankovich Bélától. 9 

ezek együttvéve — a kettős-példányok daczára — tekintélyes 
gyűjteményt képeznek és teljesen megfelelnek az egyetem czéljai- 
nak; sőt sok kérdésben önálló tudományos munka folytatására is 
képesíthetnek. De a magasabb tudományos czélokat tartva szem 
előtt, számukat korántsem tekinthetjük kielégítőnek. Vegyük pél- 
dául a vegytant. A központi könyvtár 7, a vegytani intézet 20 
vegytani folyóiratot járat. Ezzel szemben a > Chemisches Central- 
blatt* maga vagy 280 külföldi folyóiratból — köztük mintegy 60 
szorosan vegyészi vagy gyógyszerészeli folyóiratból — közöl kivo- 
natokat. A kivonatos folyóirat megteszi szolgálatát addig, míg 
általános tájékozást keresünk, de cserben hagy, mihelyt önmagunk 
akarunk tovább dolgozni, mert ez esetben közvetlenül ezen 280 
folyóirat egyikében kell a kívánt értekezést felkeresnünk. 

Ez az egy példa felvilágosítást adhat a felől, hogy ezrekre 
megy a folyóiratok száma, melyek a természet-, orvosi és technikai 
tudományok körében évente megjelennek. Mily messze maradunk 
mi el attól a czéltól, hogy legalább a kiválóbbakat hozzáférhetőkké 
tegyük kutató közönségünk részére. Arra pedig, hogy a ter- 
mészettudományok egy szakának történelével foglalkozzunk, éppen- 
séggel elégtelenek nemcsak folyóirataink, de könyv-készletünk is, 
még ha fővárosunk összes könyvtárait is átkutatjuk. 

A társadalmi tudományoknál talán még feltűnőbbek a hiányok. 
Mint tudjuk, ezek teljesen nélkülözik a kísérletezés módszerét, 
mely esetről-esetre megadhatná a választ az egyes felvetett kér- 
désekre, s kizárólag adatokból vonják le következtetéseiket, melyek- 
nél fölötte megnehezíti a munkát a jelenségek bonyolult volta és 
saját időkorunktól íüggő felfogásunk. E miatt nem lehet soha 
eléggé változatos és gazdag azon adatok száma, melyeket egy 
kérdésben feldolgozni akarunk. 

Az egyetemi könyvtár ezen szakba vágó 140 folyóirata sok 
tárgy közt oszlik meg, minek folytán egyik sincs kellőleg ellátva. 
Hogy csak egyes példákra utaljunk, felemlítjük, hogy a 40-es 
években alapított londoni Economist' czímti közgazdasági hetilap, 
a közgazdasági ismeretek leggazdagabb, legmegbízhatóbb közlönye, 
egyetemi könyvtárunkban teljesen hiányzik, sőt 1870. előtti folya- 
maiból fővárosunk egyetlen szakkönyvtárában sem találunk pél- 
dányokat. Ép úgy nélkülözzük nyilvános könyvtárainkban — az 
országos statisztikai hivatal zárt jellegű könyvtárától természetesen 



10 Magyar Nemzeti Könyvtár. 

eltekintve — a világ-statisztika legkezdetlegesebb gyöjteményeit 
is, pedig tudvalevőleg egyetlen társadalom-tudományi kérdésben 
sem tehetünk egy lépést sem előre, ha az illető kérdés fejlődését 
feltüntető, évek hosszú során át készített folytatólagos táblázatok 
nem állanak rendelkezésünkre. így ha megkisértenők az össze- 
hasonlító ethnológia alapján a politikai fejlődés első csiráit, a kul- 
túra fokozatos fejlődését stb. tanulmányozni, erre fővárosunkban 
alkalmunk sem nyílnék. Az egyetemi könyvtár 1893-iki czímjegy- 
zékében nem találjuk az ázsiai társulatok eg^^etlen egy kiadványát 
sem, melyek közül a több[mint 100 év óta fennálló calciittai »Asiatic 
Society of Bengal« köteteinek száma egymagában egész könyv- 
tárt képez. Hol vannak az orosz hivatalos és nem hivatalos folyó- 
iratok, melyek Ázsia történetét tárgyalják ? Hol vannak a mexikói, 
brazíliai, amerikai és kanadai kiadványok, eltekintve azoktól, melye- 
ket a Smithsonian Institute nekünk ingyen, bérmentve, kérés nélkül 
megküld? Hol vannak azon kiadványok, melyeket az indiai kor- 
mány évről-évre India néprajzára és kultúrtörténelmére vonatkozó- 
lag készíttetett ? De menjünk tovább és keressük czímjegyzékünkben 
az Európában megjelenő íiémet, franczia, angol néprajzi és 
nyelvészeti folyóiratokat: csak elvétve fogunk azok egyik-másik 
példányával találkozni. Pedig a felsorolt kiadványok és folyóiratok 
egy részét ma még könnyű szerrel, sokszor ingyen vagy csere 
útján, szerezhetjük meg, míg ha tovább várunk és még jobban hagy- 
juk gyűlni a hiányzók számát, sokkal nagyobb áldozat és fáradság 
árán leszünk későbben kényszerítve azok megszerzésére. 

Hogy ezen hiányokat az egyesek önmaguk pótolják, arra 
gondolni sem lehet. Legfeljebb egyik-másik külföldi könyvtár szíves- 
sége segíthet bajunkon, de az elért eredmény így sincs arányban 
fáradságunkkal. A minek az a következménye, hogy látva, mint 
fecséreljük el erőnket és időnket az eszközök beszerzésére a 
nélkül, hogy valamikor végleges eredmény elérésére számithat- 
nánk, lassanként minden önálló és szélesebb keretű munkáról 
lemondunk. 

Ha tehát áll az, hogy nagy, nyilvános könyvtáraink állapota 
legkevésbbé sem kielégítő, ha igaz az, hogy kiadásaink ezen a 
téren nincsenek arányban más kullúr-államok költségvetésével, 
ha előre láthatjuk azt, hogy ezen hiányok évről-évre súlyosbodni 
fognak és így olvasó közönségünk igénye aránylag még kevésbbé 



Dr. Jankovich Bélától. 11 

iesz kielégítve, mint ahogy most van — talán eljött az idő, hogy 
azon módozatokra és eszközökre gondoljunk, melyek segítségével 
a jövőben e hátrányokat elháríthatjuk, világosabban szólva, elér- 
kezett az idő arra, hogy a párisi Bibliothèque Nationale, a 
londoni britt múzeum könyvtára s a külföld többi nyilvános könyv- 
iárai mintájára a magyar és nemzetközi jelleget egyesítő nagy 
nyilvános könyvtár létesítésével pótoljuk az előző nemzedékek 
mulasztásait. 

Önként érthető, hogy e nagy czélt úgy érjük el legkönnyebben, 
ha meglevő könyvtáraink egyikét szélesebb alapra fektetjük és 
azt valódi nemzeti könyvtárrá alakítjuk át. 

Erre a czélra két könyvtár között lehet választanunk; ezek: 
a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára és az egyetemi könyvtár. 

Első pillanatra talán az utóbbira, mint legmodernebb könyv- 
tárunkra esik választásunk. Ha azonban meggondoljuk azt, hogy az 
egyetemnek külön könyvtárra mindig szüksége lesz, akár van nagy 
nemzeti könyvtárunk, akár nincs, ha látjuk azt, hogy ennek helyi- 
sége már ma is alig elégséges és állományának szaporítása az épület 
nagymérvű kibővítését vonná maga után, a mi a belvárosban nehe- 
zen volna eszközölhető, ha meggondoljuk azt, hogy ilykép a nem- 
zeti irodalom a külfölditől teljesen el volna választva, nemcsak 
azt fogjuk találni, hogy nemzeti könyvtárunk ily módon tökéletlen 
lesz, de azt is, hogy egyetemi könyvtárunk mint olyan megszűnik 
létezni s helyette idővel újat kell alapítanunk. 

Máskép áll az eset a múzeumi könyvtárral szemközt. 

A Magyar Nemzeti Múzeum ma kétségkívül legnagyobb 
magyar jellegű könyvtárunk, A hazai irodalom termékeinek gyűj- 
teménye itt van meg legteljesebben, és ha a gyűjtemény ma még 
nagy hiányokat tüntet fel, a köteles példányok ügyének rendezése 
ezen a jövőre teljesen segíthet s akkor csak a régi művek utó- 
lagos beszerzéséről kell gondoskodnunk. S ami a világirodalom ter- 
mékeit illeti, a könyvtár független lévén minden más testülettől, 
azok beszerzésénél figyelmét főleg a nagy közönség, az irodalmi, 
művészi és tudományos körök igényeinek lehetőleg teljes kielégí- 
tésére fordíthatja, a mi az egyetemi könyvtár keretében nem 
volna könnyen keresztül vihető. 

Természetes, hogy e kérdés megoldásánál első sorban a helyi- 
ség kérdésével kell tisztába jönni. A múzeumi könyvtár a Magyar 



12 Magyar Nomzeti Könyvtár. 

Nemzeti Múzeum első emeletén van elhelyezve, de a régiségtárral 
kényszerülvén osztozkodni az emelet tágas és világos termein, már 
ma is nagy helyszűkében szenved, melynek hátrányos következ- 
ményei felöl évrÖl-évre olvashatjuk a panaszokat a könyvtár 
hivatalos jelentéseiben. Szerencse, hogy a baj orvoslásához a 
múzeum többi osztályainak túltömöttsége megadja a módot 
és lehetőséget. A Magyar Nemzeti Múzeum kezdetben elég nagy 
volt arra, hogy a legkülönbözőbb gyűjteményeket egy fedél alá 
egyesítse. Ma az osztályok megnőttek, nem fémek meg egymás 
mellett. Az utolsó 3 év alatt 2 osztály : a fűvészeti és néprajzi 
gyűjtemények, melyek ez épületben találták meg első otthonukat, 
helyszűke miatt kényszerülve voltak onnét kivándorolni. A közel 
jövőben a képtári osztály, egyesítve az országos képtárral, egy új 
képzőművészeti múzeumban nyer elhelyezést. A természettudo- 
mányi gyűjtemény kitelepítése és egy külön természettudományi 
múzeumban való egyesítése szintén csak idők kérdése lehet. 
A múzeum-épületben így nem maradna más gyűjtemény, mint a 
könyvtár és régiségtár. E kettő pedig a belátható jövőben ott jól 
el fog térni ; a régiségtár elfoglalja a második emeletet, s így a 
két osztály megosztozik az épület két szárnyán, s a könyvtár az 
időközben szintén megüresedő főrendiházi ülésteremben alkalmas 
olvasóteremre is találva, akkora helyiségekkel fog rendelkezni, a 
melyek nagyon hosszú időre teljesen megfelelhetnek egy nagy 
nemzeti könyvtárhoz kötött igényeknek. 

Ez volt a britt múzeum épületének története, hol a könyv- 
tár és a mülörténelmi gyűjtemények lassanként kiszorították a 
természettudományiakat. Sőt a hasonlatban tovább is mehetünk. 
Midőn e két gyűjtemény gyarapodása új helyiségeket vett igénybe, 
a könyvtár kibővítésére felhasználták a négyszögletes épület belső 
nagy udvarát, hol egy 140 láb átmérőjű kerek kupolás termet 
építettek, annak külső és belső falait köröskörül állványokkal 
látták el, melyeken ma P'a inillió kötet elfér. Még gondolatban 
sem kivánhatunk mai viszonyaink mellett ily tökéletes berendezést, 
a melyet jelenleg Washingtonban utánoznak és hasonlólag Paris- 
ban is követni készülnek. Azonban megnyugvásunkra szolgálhat 
az, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum épületében is létezik két 
nagy udvar, a melyet együtt vagy külön-külön a távol jövőben 
hasonló czélokra könnven fel lehel használnunk. A múzeum 



Dr. Jankovich Hélától. 13 

épülete tehát úgy most, mint a jövőben, oly czélszerö, oly taka- 
rékos, annyira módosítható ellátással kecsegteti az új könyvtárt, 
melynél jobbat nem kivánhatunk. 

Van azonban egy másik megoldás is. Ha a jelenlegi épület- 
nél a gyűjtemények múzeumi jellege lép előtérbe, s a régészeti és 
lennészettadományi osztályokat ebből kifolyólag a jövőben is együtt 
akarjuk tartani, akkor nem az utóbbi gyűjtemények, hanem könyv- 
tárunk számára kellene külön helyiségről gondoskodnunk. Felmerült 
az a kérdés, nem volna-e lehetséges az országos képtár jelenlegi 
termeit fordítani e czélra, természetesen úgy, hogy azokat az 
akadémia bérházával egyesítjük. Ez esetben az akadémia továbbra 
is húzhatná azon házbért, melyet eddig az országos képtár elhelye- 
zéséért kapott s ily módon egyúttal ezen nyílt kérdés is kedvezően 
megoldatnék. Azonban e szempont döntő nem lehet azért, mert 
e bérletviszony többi tervünkkel kapcsolatban is fenntartható, 
ha a természettudományi gyűjtemények egy része, például az 
ásványtani gyűjtemény helyeztetik át az országos képtár helyisé- 
geibe s ott egyesittetik a magyar földtani intézet gyűjteményével. 
Ily módon nemcsak ez utóbbi intézet nyerne tért és világos 
helyiséget, melynek hiányát már régóta sínyli, de egyszersmind a 
földművelési minisztérium is terjeszkedhetnék saját palotájában. 

így mindent egybevetve, talán első tervünk mondható leg- 
czélszerűbbnek, és pedig először: mert ily módon egyszerre három 
intézet igényeit elégíthetjük ki, másodszor : mert ha már a föld- 
tani intézet eddigi gyűjteménye, idegen szakértők egybehangzó 
véleménye alapján, mint kiválóan érdekes, sőt sok tekintetben 
páratlan, külföldön is ismeretes volt, úgy annak egyesítése a 
múzeum ásványtani gyűjteményével mindkettőnek értékét és 
használhatóságát tetemesen fokozni fogja, — és harmadszor: mert 
könyvtárunk a múzeum épületében maradván, bátran szembe- 
nézhetne még a távol jövőnek is, miután ott helyszűke soha nem 
fogja fenyegetni s egyúttal a város kellő központjában minden 
oldalról s minden időben könnyen hozzáférhető lenne a nagy 
közönségnek, a mit a dunaparti fekvésről nem lehet ép oly hatá- 
rozottsággal állítani. 

Mindenesetre nyilvánvaló, hogy úgy az egyik, mint a másik 
esetben még új épületről sem kell gondoskodnunk, mely nemzeti 
könyvtárrá átalakított intézetünket befogadhatná. Kérdés tárgyát 



14 Magyar Nomzeti Könyvtár. 

még csak az képezheti, mily úton szerezzük be a könyvtár anya- 
gát és mennyire terjeszkedjünk annak beszerzésében. 

Azok után, a miket fentebb elősoroltunk, talán nem mondhatni 
fellengős czélnak, ha e könyvtár a magyar és régi klasszikus 
irodalmon kívül legalább is a német, franczia és angol nyelven 
írt müveket törekszik beszerezni ; s ha mellesleg az olasz és 
néhány kisebb irodalom egyes különlegességeire kiterjeszkedik, 
ennél többet talán nem is kívánhatunk. Hiszen, hogy mi az angolok 
és franeziák mintájára egy-egy arabs, khinai, japáni avagy más 
keleti könyvtárt alapítsunk, arra jelenleg valóban sem módunk, sem 
szükségünk. Sőt még a kisebb román, germán és szláv népek 
irodalmát sem szükséges — a hazaiak kivételével — beszereznünk, 
mert annak kiváló részét úgy is többnyire lefordítják a világ- 
nyelvek egyikére. De tekintettel azon vezérszerepre, mely az 
említett nyelveknek a kultúra terjesztésében és fejlesztésében 
osztályrészül jutott legalább is ezek kellő figyelembe vételét 
kérhetjük, annál is inkább, mert ez, mint látni fogjuk, nem követel 
túlságos áldozatokat. 

A britt múzeum könyvtára 1891 y2-iki számadási évében 
2H),00() frtra menő dologi kiadásaiból 108,000 frtot költött kül-' 
földi könyvek beszerzésére ; ezen összegbe a kéziratokra fordított 
kiadás nincs beleértve. Ha a fenti összegből levonjuk a kisebb 
európai és számos keleti nyelven írt könyvek beszerzésére fordított 
összeget, azt találjuk, hogy az amerikai, franczia, német és olasz 
irodalom összesen körülbelül 60,000 frt kiadást igényelt. Feltéve« 
hogy mi az angol irodalom beszerzésére, mely a britt múzeumnál 
elesik, ép oly összeget szánunk, mint a britt könyvtár a francziára, 
összesen 80,(XX) frtra menne azon évi kiadás, mely a világiroda- 
lomban évente megjelenő kiváló irodalom beszerzésére képesí- 
tene. Ezen összeg következő módon volna felosztható : német 
24,aX), franczia 20,000, britt 20,000, amerikai 8000, olasz és 
vegyes irodalom 8000 forint. Hogy mindezek igen szerény össze- 
gek és még ha nem is kellene ezekből a létező nagy hiányokat 
pótolnunk, épen nem segítik elő fölösleges könyvek felhalmozását, 
azt azon tényből következtethetjük, hogy fentebb a franczia és 
angol irodalomra összesen csak 40,000 frtot szántunk, holott e 
két irodalom egyetlen egy évi termékeinek beszerzése — mint 
azt a Parisban és Londonban beérkező köteles példányok alapján 



Dr. Jankovich Bélától. 15 

megbecsülhetjük — egymagában legalább is évi 100,000 frtot 
igényelne. 

A múzeumi könyvtár eddigelé hungarikumok, ősnyomtatvá- 
nyok és kéziratok beszerzésére évi 6000 frtoi fordított. Ezen összeg 
azonban még a kitűzött szűkkörü ezélnak sem felellietett meg. 
így ha csak 1711 előtt megjelent nyomtatványainkat akarnók 
félig-meddig kiegészíteni, e czélra legkevesebb 40,(X)() frt szüksé- 
geltetnék. Feltéve, hogy ezt 10 évre elosztjuk s azontúl az újabb 
eredetű nyomtatványokat is kiegészíteni akarjuk, nem mondható 
túlságos nagy kiadásnak, ha a fenti nemzeti czélra 6(X)0 frt 
iielyett évi 10,(XK) frtot áldozunk. Ehhez járul még a magyar 
hírlapkönyvtárra szánt 12(K) frt. A bekötésekre fordított eddigi 
nevetségesen csekély 1000 frt helyett nem kevesebb, mint 16,0(K) 
frt volna felveendő, mert csak ez összeg felelhet meg a többi 
rovat arányának. A dologi kiadások tehát — beszámítva az irodai 
költségek általányát — 108,000 frt körül lennének megállapítandók. 

Személyi kiadások czímén a múzeumi könyvtár eddigelé 
19.r>r>0 frt rendes kiadást igényelt: őzen összegből ez idő szerint 
11 tisztviselő, és pedig 1 igazgató őr, 2 őr. 5 segédőr, 3 segéd, 
továbbá a szolgaszemélyzet (1 laboráns és i- szolga) húzta fize- 
tését. A tisztviselők száma már eddig is elégtelennek bizonyulván, 
e hiányon évek óta — részben a vásárlási dotáczió terhére — néhány 
napidíjas alkalmazásával kellett segitni. Tekintettel azon kilátásra, 
hogy a köteles példányok ügyének végleges rendezése után még több 
anyag lesz feldolgozandó, a jelenlegi könyvtári személyzet szaporítása 
amúgy is elodázhatatlan. Magától értetődik, hogy a létszám szaporí- 
tásával egyidejűleg néhány magasabb rangú állás szervezéséről is 
kell gondoskodnunk, mert nem várhatjuk, hogy tudományos kép- 
zettségű egyének egy nagy kiterjedésű könyvtár szolgálatára 
szánják el magukat — oly kilátásokkal, hogy egyikük közülök 
valamikor kedvező szerencsével, mint igazgató őr, miniszteri titkári 
rang és fizetéshez jusson; pedig ma a könyvtárban tényleg ez a 
legmagasabb, sőt egyetlen magas állás. 

Egyelőre, míg új könyvtárunk nagyobb terjedelművé nem 
válik, talán elég lesz, ha a tisztviselők és a segédszemélyzet 
jelenlegi számát megkétszerezzük, s azok élére külön könyv- 
tári igazgatót helyezünk. Ily erővel talán lehetséges lesz las- 
sankint a meglévő anyagot átdolgozni, és az újonan beszer- 



16 Magyar Nemzeti Könyvtár. 

zendő anyag összeg^'űjésére kiváló gondot fordítani ; a jövőben pedig 
a könyvtárt oly állapotban tartani, hogy annak minden egyes 
legkisebb füzete is rögtön hozzáférhető, annak anyaga utaló lapok 
segélyével minden oldalról megközeUthető legyen, és új szerze- 
ménye legkésőbb egy hónap alatt a közönség rendelkezésére áll- 
jon. Ha később, állományának szaporodtával, a személyi kiadások 
kerete bővül, úgy azt szükség esetében megtakaríthatjuk a dologi 
kiadások terén, ha egyszer túl vagyunk az első években szüksé- 
gelt nagy pótlásokon. Ily módon a személyi kiadások összege leg- 
alább is 42,000 frtban irányozható elő; ha ehhez hozzáadjuk az 
előbb feltüntetett dologi kiadásokat, — úgy a nemzeti könyvtár 
évi összes kiadása 150,000 frtra menne. 

Lehet, sőt bizonyos, hogy ezen összeg nincs arányban eddigi 
könyvtári kiadásainkkal; de nem szabad felednünk, hogy ezen 
aránytalanságot az eddigi viszonyok elmaradottsága, s nem a 
tervbe vett szaporítás túlzása okozza. Hiszen ezen összeg még 
mindig 100,000 frttal kisebb, mint a berlini könyvtár kiadása, 
sőt még fele részét sem teszi a párisi nemzeti könyvtár, har- 
madát sem a britt múzeum könyvtára kiadásainak. 

Közelebbről tekintve, ezen arányszám még ennél is jóval 
kisebb. Mi ugyanis csak azon összeget vettük számításunk alap- 
jául, melyet a britt múzeum könyvtára egy évben fordít a fran- 
czia, német, amerikai és olasz irodalom beszerzésére. Nem szabad 
azonban felednünk, hogy ez összegbe semmi rendkívüli kiadás 
nincs beleértve, holott a mi könyvtárunkban nekünk eleinte a 
dologi kiadások ^ s-részéi a régebbi irodalom pótlására kellene 
fordítanunk; tehát a fennmaradó részből egyelőre csak ^ j-részét 
szerezhetnök meg azon kiváló világirodalomnak, melynek beszer- 
zését a londoni könyvtár évente szükségesnek látja. Ezen rendkí- 
vülinek nevezhető kiadás levonása után 100,0(K) frtnál tényleg 
nem marad [több az összes folyó-szükségletek és fizetések kielé- 
gítésére. A berlini, párisi és londoni könyvtárak már meglévő 
könyvkészletei és sok százezerre menő kiadásai mellett ez való- 
ban csak szerény kezdet, mely kétségtelenül helyesebb irányban 
van állami budgetünkkel, mint eddigi idevágó rovatunk! 

Mit szóljunk ezen kiadáshoz, ha látjuk, hogy a párisi könyv- 
tár jelenleg a villam-világílás berendezésére első évben 155,000, 
azontúl évenkint 100.000 frtlal készül rendes kiadását szapori- 



Dr. Jankovicb Bélát<)l. 17 

tani, s ugyanolt már évek óta meg van véve a telek, melyen az 
új olvasó terem lesz felépítve, a mely kétségtelenül milliókba 
menő kiadást fog igényelni. E köayvtár egyik főtisztviselője emel- 
lett a fölött panaszkodik jelenlésében, hogy a 894,000 frt dotá- 
cziónak a dologi kiadásokra eső részéből az új vásárlásokat nem 
eszközölheti. Szerinte a könyviári budget elégtelen volta hirhedtté 
vált, mert ebből lehetetlen beszerezni mindazon hasznos mfiveket, 
melyek külföldön megjelentek, az összes folyóiratokat, melyeknek 
növekvő száma ép oly ijesztő a szellemi munkásra, mint a könyv- 
tárnokra nézve, a régebbi művöket, melyek eddig hiányoztak, a 
szükségelt kettős példányokai és a használat állal megrongált 
művekel. ^ Mit szóljunk ahhoz, ha Wasliinglonban 27 millió frtra 
tervezik a könyvtár új épületének kiépítését ? — Hiszen évtizedek 
fognak elmúlni, míg a fenti összegből oly könyvtárt alakithatunk, 
melyről elmondhatjuk, hogy az tekintettel szerény viszonyainkra 
és igényeinkre, arányban van más fővárosok intézeteivel. 

Figyelembe kell vennünk továbbá azt, hogy ily rendes kiadás 
által mi egyszer s mindenkorra nagyobb összegű rendkívüli kiadást 
takarítunk meg. E terv mellett az egyetemi könyvtár nagyobbí- 
tása fölöslegessé válik; mert a mint az a jövőben gyarapszik, 
átengedheti ritkán, vagy soha nem használt műveit a nemzeti 
könyvtárnak, ez által helyet csinálva újabb szerzeményeinek. így 
az egyetemi könyvtár fokozatosan haladhat előre az egyetemi 
hallgatók szükségleteivel, kik nem annyira a múlt, mint a jelen 
irodalmából veszik táplálékukat s még sem okozna nagyobb 
rendű kiadásokat. Egyidejűleg a nemzeti könyvtár általánosabb 
czéljánál fogva nagyobb és változatosabb igényeket lévén hivatva 
kielégíteni, ezen az úton is gyarapíthatná költség nélkül gyűjtemé- 
nyét. Hasonlólag elesik annak szüksége, hogy akár szakkönyvtá- 
raink egyike, akár más nyilvános könyvtárunk a mainál nagyobb 
dolácziót igényeljen, mert figyelmét ekkor kizárólag a gyakran 
használt művek beszerzésére szoríthatja, arra számítva, hogy a 
ritkábbak a nemzeti könyvtárban bármikor megtalálhalók. Amíg 
ha jelenlegi viszonyaink nem változnak, ezen könyvtárak mind- 
egyike kénytelen lesz évről-évre nagyobb kiadásokat eszközölni, 
ha csak aránylag annyira akarja kielégíteni a főváros szellemi szük- 

Ï L. Déslile, Notes sur le département des imprimés de la Bibl. Nat. 
Paris. 1891. 29. 

Msgyar Könyv-Sicmle. 1895. 2 



18 Magyar .Xeinzcli Konyvlàr. 

ségleteit, mint a mennyire azt jelenleg megtenni törekszik — és 
mégis mindezen növekvő költségek daczára kíizönségiink ép úgy 
fogja nélkülözni az egységes és szélesebb körű beszerzés hiányát, 
mint azt ma tényleg sínli. 

Vázlatosan kifejtett tervünk mindezen előnyeivel szemben 
csak egyetlen egy ellenvetést ké|)zelek lehetőnek, de ezt is csak 
esetleg akkor, ha mereven ragaszkodunk magyar nemzeti szem- 
pontunkhoz. Azt mondhatná ugyanis valaki: a Magyar Nemzeti 
Múzeum könyvtára magyar nemzeti czélokra lévén alapítva, ily 
szélesebb körű tudományos intézetté nem alakitható át eredeti 
jellegének veszélyeztetése nélkiil: ha tehát szükséges az, hogy 
jelenlegi hiányainkat pótoljuk, úgy azt ezen jelleg veszélyeztetése 
nélkül elérhetjük akkor is, ha a múzeumi könyvtártól független, 
új könyvtárt alapítunk. 

Ezen esetleges ellenvetésre röviden következőkben válaszol- 
hatok: először, ily különválasztás fölötte költséges; másodszor, az 
egyesítés a nemzeti jelleget nem veszélyezteti; harmadszor, ily 
különválasztás nemcsak indokolatlan, de határozottan káros is. 

Az elsőt illetőleg világos, hogy különválasztás esetében 
nemcsak a múzeum könyvtárának kellene továbbra is a külföldi 
magyar vonatkozású müveket beszerezni, de egyidejűleg az új 
könyvtár is kénytelen volna a Magyarországon megjelenő müvek 
megvételére egy bizonyos összej^et fordítani, miután nemzeti 
szempontból a hungariknmok beszerzése ép oly szükséges, mint 
a hogy a magA-ar irodalom tudományos szempontból megköveteli a 
világirodalomba való beillesztését. Mindkettő tehát e téren két- 
szeres dologi kiadást okozna. Egyidejűleg a személyes kiadások is 
tetemesen szaporíttatnának. A tisztviselők száma ugyanis elkülö- 
nítés esetében szükségszerüleg nagyobb, mint a nélkül, mert így 
azoknak két olvasóterem felett kell őrködniök, két ozímjegyzéket 
kell nyilvántartaniok, kétszer kell a külföldi új könyvek jegyzékét 
átnézniök, egyszer Jumgarikumok, másszor a tudomány szempont- 
jából, szóval két kíinyvtár apparátusát kellene ellátnunk kellő 
számú munkaerővel. 

De eltekintve a költségtől, az egyesítés az eredeti nemzeti 
jelleget sem veszélyeztetheti. Már az intézet alapitója is az észlelt 
hiányok kiegészítésére gondolt, midőn külföldi gyűjteményét segéd- 
könyvtár czímén átengedte; tehát ezzel" ő is jelét adta annak, 



l>r. Jankovich Bélától. 19 

hogy a nemzeti czél kelIo mftvelésére a külföldi irodalmat mel- 
lözhetetlennek tartja. Továbbá tény az, hogy a múzeumi könyv- 
tárban mindenkor érezték egy nagyobb 1er jede) mfl külföldi könyv- 
tár hiányát, mert csak is ez adhat összehasonlításra és szélesebb 
körű átnézetre oly alkalmat, mint a minőt a nemzeti irodalom 
osztályozása és kellő méltatása megkíván ; ugyanezt bizonyitia a 
fentebb felsorolt nagy külföldi könyviárak példája, melyek erede- 
tileg szintén nemzeti jellegűek voltak, sőt ma is első sorban azok. 
A britt múzeum köny tárának 1892-iki gyarapodása 41,100 mQ ; 
ebből csak 13,200 mö került vétel vagy csere úlján a könyv- 
tárba ; 15,800 mü köteles példány, 12,100 mfí ajándék. A kül- 
földi könyvek gyarapodása tehát jóval a köteles példányok száma 
alatt áll, még ha tekinteten kívül is hagyjuk azt, hogy az ajándé- 
kozott könyvek egy része szintén angol eredetű lehet. így a britt 
múzeum könyA^lára kétségtelenül első sorban nemzeti könyvtár ; 
pedig láttuk, mily nagy gondot fordít egyidejűleg a világirodalom 
beszerzésére. Hasonlókép a párisi könyvtár 1890-iki gyarapo- 
dása 29,(300 mű ; ebből 21,600 köteles példány, tehát franczia 
eredetű munka. A nemzeti jelleg itt is nyilvánvaló. Ismeretes 
továbbá, hogy mindkét könyvtár, úgy honi eredetű kéziratok, 
mint régi hazai nyomtatványok dolgában, mindegyik a maga 
terén páratlan, s nemzeti irodalom dolgában valószínűleg arány- 
talanul teljesebb, mint saját létező nemzeti könyvtárunk. Ha tehát 
a nemzeti jelleg itt nem veszett el a nemzetköziben, úgy azt 
hi<zem, nekünk sem kell ettől tartani. 

Végre harmadszor, ily nemzeti könyvtár szigorú elkülönítése 
káros hatással lehet nemzetünkre. Egy ily könyvtár falai közt 
megszokjuk azt, hogy ne tekintsünk azon látkörön túl, melyet 
honfitársaink bírnak ; megszokván ezen látkört, más népek ellen- 
tétes nézeteivel szemben eleitől fogva elfogultak vagyunk; ezáltal 
érdeklődésünk más nemzetek ügyei iránt csökken. Ügy hiszem, 
hazánkban a nemzeti czél már is annyira túlsúlyra vergődött 
azon külső körülmények következtében, melyek azt a régi idők- 
ben eléggé indokolták, hogy ma már veszélylyel járna irodalmi és 
tudományos téren is mereven e czél fentartására törekedni, külö- 
nösen akkor, midőn annak kitűzése teljesen más értelemben és 
más viszonyok közt történt. Ellenben ha e helyett nemzeti irodal- 
munkat a világirodalommal egyesítjük, ezen nemzetközi czél nem- 



âO Magyar Nomzoti Könyvtár. 

csak ki nem zárja a nemzetit, de ellenkezőleg ép fogalmánál 
fogva az utóbbit is felöleli. 

Ha egyszer fővárosunkban ily nagyobb keretű modern könyv- 
tár felett rendelkeznünk, úgy egyidejűleg üdvös tevékenységet 
fejthetünk ki a vidéken is a könyvtári ügy fejlesztésére. A nem- 
zeti könyvtár nyilvántarthatja a köteles példányok alapján az 
egész országban megjelenő irodalmat ; arról feldolgozott jegyzékét 
megküldheti összes nyilvános könyvtáraiknak, állandóan foglalkoz- 
hat továbbá statisztikai adatok beszerzésével, melyek alapján a 
tapasztalt hiányokra idejekorán li gyei mez tethet : közvetítheti a 
könyvcserét úgy az egyes könyvtárak, mint a magánosok között: 
egyúttal közvetítő szerepet játszhat a külföld ily intézeteivel 
szemben. Hogy ez mennyire előnyös, azt a Smithsonian Institute 
példája bizonyítja Washingtonban, a hol ily könyvtőzsde az 50-es 
évek óta növekvő sikerrel működik. Mindez valószínűleg elenyésző 
csekély összegből létesíthető, ha nemzeti könyvtárunkban rendel- 
kezésünkre áll az anyag és a kellő személyzet. 

A terv megvalósítására pedig nem választhatunk alkalmasabb 
időt a mostaninál midőn* az ezredéves ünnep alkalmával több más 
lerv megvalósítására törekszünk, melyek a nemzeti könyvtár helyi- 
ségének megszerzését minden áldozat nélkül lehetővé teszik. Ha ezen 
ünnepet első sorban új kulturális intézmények alapítása által akar- 
juk emlékezetessé tenni, a nemzeti könyvtárnál maradandóbb emlé- 
ket nem választhatunk. Ekként lehetővé tesszük azt, hogy az egyén 
saját hajlamait szabadon kövesse, ez által tehetségét a fejlettség 
lehető magas fokára juttassa s közvetve a közjó érdekét is elő- 
mozdítsa. Ily módon fővárosunkban oly intézetnek vetjük meg 
alapját, melyhez hasonló Kurópa délkeleti részében mindeddig nem 
létezik és a mely kétségtelenül hozzánk fogja vonzani úgy a hazai, 
mint a szomszéd nemzetek szellemi munkásait. S az ekként léte- 
sített intézet méltán viselné a magyar nemzeti könyvtár nevét, 
nemcsak azért, mert szellemi tevékenységünk múltját tükrözteti 
vissza, hanem azért is, mert szellemi fejlődésünk jövőjét biztosítja 
számunkra. 



A katalógus-készítés kcrdéséhez. 21 



A KATALOGUS-KESZITES KÉRDÉSÉHEZ. 
Dr. Skbestyén Gyulától. 

Régen a könyvet közmondásos fátum üldözte s nem egyszer 
czifrább romantikája kerekedett, mint annak a derék vitéznek 
vagy szent férfiúnak, a kiről a drága pergamen beszélt. Odys- 
seáját idővel a modern könyvtártadomány fejezte be, mely a 
sok százados tapasztalatból folyólag a könyvek elhelyezésére 
és megőrzésére, a könyvtár belső szervezetére és nyilvántar- 
tására a legbámulatosabb rendszerek egész sorát eszelte ki. 
A rendszeresen sorakozó könyvek összesége valóságos társada- 
lommá alakúit Az egy szakba tartozó kötetek külön osztályokká 
•ömörültek. Lettek külön nyelvészeti, szépészeti, filozófiai, pedagó- 
giai, theológiai, jogi, államtudományi, történelmi, természettudo- 
mányi stb. szakok, a melyek egyenként és összevéve épen olyan 
szervezeti viszonyt hoztak létre, a milyennel abban a szoros 
értelemben vett társadalomban találkozunk, melynek a felsorolt 
árnyalatokat azok az írók és olvasók adják meg, a kik és a kik- 
nek a könyvet létre hozták. 

Mikor Buffon kimondta, hogy az író stilja az ember maga 
az övéhez hasonló finomságú szellem már könnyen megszerkeszt- 
hette volna a könyvek sorakozásának bonyolult törvényeit. De a 
vele egykorú XVIII. századi könyvtárak vezetői még nem jutot- 
tak addig a pontig, a melyen innen a könyvtári szolgálat 
••zélja első sorban a kutatás megkönnyítése lett. A könyvtáraka 
laikus szemek elől elburkolta a régi köd s csak a titokzatos fél- 
homályban gubbasztó tudósok tudták, hogy az ismeret pusztán idő 
kérdése; továbbá ha nem is sejtették, de végnélkiili férczelményeik- 
ben lépten-nyomon bebizonyították, hogy a bálványozott ismeret 
eszméket és gondolatokat termelő egészséges értelem hián vajmi 
keveset ér. 

Szerencsére a nagyra szaporodó könyvállományt lassanként 
elkezdték lajstromozni s mikor a soha le nem zárható lajstrom 
egy második l^ábelnek Ígérkezett, könnyebb eligazodás végett 
elkezdték a könyveket nyelvek és tárgyak szerint is csoportosítani. 
^^zóval megkezdődölt a katalogus-készités, melynek soha eléggé nem 
méltányolható művelődéstörténeti jelentősége lett azáltal, hogy tete- 



22 Â katalógus-készítés kérdéséhez. 

mesén megritkította azoknak a sorait, a kiknek csak a rosszul 
nyilvántartott könyvtárak ismerete nyújtott kétes értékQ tudomá- 
nyos exiszteneziát. 

Nálunk a Széchenyi-Országos-Könyvtár nyomtatványainak 
és kéziratainak több kötetes katalógusa nyitja meg a sort. A század 
elején késztilt mű a híres bécsi könyvészeti iskola közremű- 
ködésével látott napvilágot s az akkori viszonyok közt méltó 
elismerésben részesült a külföld előtt. A benne foglalt betűrendes 
lajstromot ma már csak a gyűjteményes munkák, különösen pedig 
a kézirattári kolligátumok feldolgozása teszi becsessé. Pár évtized 
múlva megkezdődött a könyvtárak és katalógusaik szakok szerint 
való rendezése. A Széchenyi-könyvtárból lett nemzeti múzeumi 
könyvtár átvette a müncheni állami könyvtár kitünö szakrendszerét, 
a régi katalógus ezzel hitelét vesztette s jó példa hián a többi hazai 
nagy könytárak is csak a legi'ijabb időben kezdték el a modernebb 
katalógusok készítését. 

A legújabb keletű mozgalom sodrába jutva, nekem az a sok 
fáradsággal és még több felelősséggel járó feladat jutott, hogy a 
múzeumi könyvtár kéziratainak reál-katalogusban történendő feldol- 
gozásához szerezzek tapasztalatokat. E czélból látogattam meg tehát 
a velünk közös rendszerű müncheni állami könyvtárt, továbbá 
az erlangeni, jénai, weimári, göttingai, wolfenbütteli, berlini, lip- 
csei, drezdai, prágai és bécsi könyvtárakat. Hosszasabban érintkez- 
tem Keinzzalj a müncheni kézirattár őrével, Meyer Vilmossal, 
a ki a müncheni katalógusok készítése után most a porosz 
kormány rendeletére a hannoveri kéziratok lajstromozását végezi. 
Dziatzhoval, a híres göttingai könyvtárnokok doyenjével, a különös 
Heinemannalj a ki teljesen meg van győződve arról, hogy az o 
wolfenbütteli katalógusai utolérhetlenek és Schnorr von Carolsfdd- 
dely a ki mély rezignáczióval magyarázza meg, hogy az ő két köte- 
tes drezdai katalógusába miként ölt bele egy egész emberéletet. 

A hosszú utat elég változatossá tette az, hogy minden könyv- 
tárban más a német alapossággal megteremtett modem állapot ét? 
minden szakember ajkán másképen hangzott a katalógus-készítés 
egyedül üdvözítő elmélete. 

Keim úr például azt a tanácsot adta, hogy ha már a mün- 
cheni szakrendszert átvettük, akkor kövessük a müncheni kataló- 
gusokba fekteteti elveket is. Mikor sajnálatomat fejezteni ki a 



Dr. Sebestyén Gyulától. 23 

felett, hogy nekünk nincsenek annektáll kolostoraink, a melyeknek 
ezerekre menő középkori kéziratait a müncheni katalógus elvei 
szerint külön kellene lajstromoznunk, vagy hogy a mi Jankovich- 
féle, Horvát István-féle, Kovachich-féle stb. gyűjteményünk immár 
külön választhatatlan a velük összekevert Széchenyi-féle alaptól: 
megelégedett azzal, hogy legalább a nyelvek és formátumok szerinti 
felosztásban egyezzünk. A viszony szorosabbá fűzése végett aján- 
lotta továbbá, hogy a részletes reál-katalogus elkészítésében álla- 
podjunk meg egyelőre mi is egy kéziratban hagyandó czédulás 
reál-katalogusnál Az övékét Schmdler, a bajorok Horvát Istvánja, 
készítette vagy harmadfél száz szakkal. Csak egy pillantás elég 
volt, hogy a felosztás tiszteletreméltó régisége és jámbor nehéz- 
kessége rögtön szembetűnjék. Keim úr természetesen védte 
Schmeller igazát, és védelmezte még akkor is, midőn kikeltem az 
ellen, hogy az ajánlott reál-katalogus bennünket magyarokat a 
nzigányokkal összekever. 

A göttingai katalógus-műhelyben Meyer Vilmos az index- 
készítés gyakorlati módozatait mutatta meg. Mikor az elméletre 
tereltem a beszédet, elmosolyodott s utalt a szomszéd szalonban 
székelő DziatzTcùra, a kit ezen a téren maga is tekintélynek 
ismer el. 

— Én csak azt a kurta könyvészeti kérdést vetem fel, hogy 
mennyi pénz van ? Ha megmondták, két legénynyel hozzá ülök és 
csinálok olyan katalógust, amilyen kerül. Ha sok a pénz: hosszú 
a leírás, részletes az index: ha kevés a pénz, a leírást kurtítom, 
az indexet egyszerűsítem, összevonom. 

A porosz kormány igen kitűnő fogást csinált, mikor ezt a 
gyakorlati eszű embert bízta meg a katalógusok készítésével, és 
nem a többi magasabb szárnyalású udvari tanácsoí<t, pl. Heine- 
mannt E!z a férfiú magát a hannoveri herczegség könyvtári széké- 
ben Leibniz és Lessing méltó utódának tartja. A mit Meyer Vilmos 
csinál, az neki vad Amerika; a mit pedig ő csinál, annak kitűnő 
a papirosa, szép a nyomása, művészi a facsimiléje, megtoldhatat- 
lan a könyvészeti leírása, de hiányzik az indexe. Azt tartja, hogy 
a ki tudós, az a kellemes külsejű katalógusokat legalább is olvassa 
el. A^an még ezen kívül egy rendkivül gyakorlati értékű ötlete is. 
() ugyanis a bőven részletezett katalógust nulr eleve úgy készíti 
és nyomatja, hogy az később fölollózva és czédniákra ragasztva. 



24 A katalógus-készítés kérdéséhez. 

külön reál és nominal czédulakatalogusnak is csoportosítliató legyen. 
E czélra a könyvből 20—30 példányt csak fél lapra nyomat, így 
aztán a koUigátumok részei szerint könnyebben lehet darabolni 
és ragasztani. 

Ezzel a módszerrel különösen a nyomtatványok osztályánál 
volna könnyen megvalósítható az, hogy könyvtári szakok lokál- 
katalogiisa ne csak könyvalakban, hanem megfelelő czédula-cso^ 
poilosításban is meglegyen. Ez a lipcsei Albertinában már meg- 
van s az apró czédulácskák fiókos szekrényére azt a találó nevet 
adták, hogy »könyvtár kicsiben.« Ez a katalogus-forma különösen 
a könyvtár részletes reviziója alkalmával tesz megbecsülhetlen 
szolgálatot. Revideáláskor egyszerűen kiemelik és a helyszínére 
viszik az illető szakot, melyben a czédulák épen olyan sorrendben 
következnek, mint ahogy a könyvek felállítva vannak. A további 
eljárás alatt a hiányzó könyvek czéduláit külön rakják és ha az 
idegen szakba tévedt könyv esetleg megkerül, a megfelelő czédur 
lát ismét visszahelyezik. így érik el aztán azt, hogy az inventá- 
riumok bolygatására csakis a végleges megállapodás, vagy a hiá- 
nyok pótlása után kerül a sor. A zavaró jegyzésektől óvott könyv- 
tári anyakönyv ezen a réven megmenekül még a gyakori hasz- 
nálattól is, mert a kutató mindig szakok szerint keres. E czélra 
most a szaporulat beékelésére alkalmatlan kötetes szak-katalogu- 
sokat készítik, de ez a könyvtári szolgálatban nehezen kezelhető 
és a romlástól is nehezen óvható. 

Valóban érthetetlen tehát, hogy Harttvig Ottó, a hallei egye- 
temi köny^^tár kitűnő igazgatója, a reorganizáezió alkalmával készí- 
tett két czédula-katalogust miért rendeztette a szokásos betűren- 
des rendszer szerint ? Az egyiket a kiadott tervezet szerint * az 
olvasó teremben helyeztette el. A merész újítás sikerét vájjon nem 
biztosította volna jobban, ha a nyilvános részt reálkatalogussá 
rendezteti? A betűrendes katalógusban csak a kész könyvczímet 
keresi a kutató, amelyhez, ha megtalálja, legfeljebb a jelző számot 
jegyzi oda. Ezzel csak a könyvtári szolgálat van megkönynyítve, 
de nincs megkönnyítve a kutatás. Ha tehát a modernül reorga- 
nizált könyvtár a kutatás megkönnyítésének legmodernebb elvét 

» Schema des Realkatalogs der K. Universitätsbibliothek zu Halle a. d. S. 
(BeÀhefte zum Ccntralhlatt 111.). 



Dr. Sebestyén Gyulától. 2ő 

akarja szolgálni, akkor kénytelen lesz reálkata logusainak félléke- 
nyen őrzött 129 kötetét is a czédula-katalogussal felszerelt olvasó- 
tereni rendelkezésére bocsátani. 

Az elméleti és gyakorlati kérdésekben szerintem Schtiorr von 
Carols fddy a drezdai királyi könyvtár igazgatója, tanácsolta a legsze- 
rencsésebb megoldást. Az általa kitűnően katalogizált kézirattári 
anyag már szakcsoportokra volt osztva, ami a mai felfogás szerint 
nagyon megkönnyíti a katalogus-készitö feladatát. E felfogással szem- 
ben azonban utalt a gyüjtelékes kötetekre, amelyek leginkább a kéz- 
irattári szakot szokták kisérteni s amelyeket a szakok megállapi- 
lói rendesen az elől kötött vagy bejegyzett mű tartalma szerint 
szoktak beosztani. Több szerencsének tartja, ha már a csoporto- 
sítás egyáltalán kikerülhetlen, a nagy kézirattárak nyelvek sze- 
rinti beosztását, mert ha ezt már eleve elmulasztották, az indexe- 
zés később mindent pótol, csak ezt nem. 

Mikor az érintett kérdéssel kapcsolatban értésére esett, hogy 
a mi múzeumi kézirattárunk nyelvek szerint van csoportosítva s 
hogy az anyag túlnyomó része a latin, magyar és német csoporr 
tok közt oszlik meg: az újabb katalógusok nyelvét hozta szóba. 
() az általa is követelt modern irányzatot tartja helyesnek, mely 
az eredeti czímet megtartja ugyan, de a könyvészeti leírást már 
nemzeti nyelven ejti meg. 

— Ebben sok ugyan a sovinizmus, folytatta, de a komoly 
könyvtárnok igen helyesen leszi, ha hódol az egyidejű áramlat- 
nak. Igen, mert mi a túlzásban már annyira vagyunk, hogy a 
klasszikus latin katalógusokat talán meg sem értenénk. Nagyon 
szomorú jelenség volna azonban, ha ebbe a hibába a kisebb 
nemzetek is beleesnének, mint ahogy a túlzó cseh és lengyel 
már beleesett. A tanácsadásban illetéktelen vagyok, de utólag 
nagyon örübiék, ha önök a nyelvkérdést úgy oldanák meg, hogy 
csak a magyar kéziratok katalógusát íroák magyarnak, míg a 
németekre vonatkozólag német, a latinokra és vegyes nyelvitekre 
vonatkozólag pedig latin katalógusokkal ajándékoznák meg a;; 
egyetemes tudományt. A hazai kutatóknak ez mindegy volna s 
csak a katalógus-készítők hoznának nagy áldozatot, de ennek 
árán aztán a könyvtárt egész Európával megismertetnék és a 
vajúdó nyelvkérdést is szerencsésen megfejtenék. 

A szerfelett érdekes tanács után a reál-indexekről beszélt. 



2fi A katalógus-készítés kérdéséhez. 

Erre vonatkozólag az a jelszava, hogy ha nagy a feldolgozandó 
anyag, akkor az index is ugyanabban az arányban legyen sokféle. 
A jó reál-kaialogustól megkívánja, hogy a tudományszakok szerint 
csoportosított tárgy-index mellett még a nevek, helynevek, máso- 
lók, tuliydonosok, levélírók, ex-librisek és anonym könyvek kiilön 
lajstromával is el legyen látva. 

Az érintett kérdések után még arra kellett volna feleletel 
hallanom, hogy mielőtt a készítendő katalógus a régi állapotokat 
végleg állandósítaná, nem volna-e üdvös esetleg a nyelvi osztá- 
lyozással is szakítani? Hiszen a kolligátum-kötetek nemcsak a 
tárgyszerinti szakokat zavarják, hanem zavarják a nyelvszerinti 
osztályozást is. Erre Schnorr von Carolsfdd nem gondolt, mert 
akkor bizonyára ő is a modem reál-beosztást pártolta volna, hivat- 
kozván a sok reorganizáczióra, mely a nyelvek szerinti osztályo- 
zást csak a legnagyobb könyvtárakban tftri meg. 

Az erre vonatkozó megnyugtató választ szerintem nem a 
saját viszonyaikat tekintő szakemberek adhatják meg, hanem 
megadja az otthon szerzett könyvtári tapasztalat és a mindent 
felforgató külföldi irányzat nyomában mindig fölismerhető kisebb- 
nagyobb kudarcz. 

A régibb keletű könyvtárak története ugyanazt tanítja, mint 
a könyvtári szervezethez hasonlított társadalmi rendé, mely ugrást 
nem ismer. A különféle katalógus-rendszereknek épen az adott 
oly nagy változatosságot, hogy alapjukat az elvek nélkül dolgozó 
régi könyvtárnokok elütő egyénisége vetette meg. A külön irány- 
ban fejlődő könyvtáraknak később, hogy úgy mondjuk, karaktere 
lett. Egymáshoz csak nagyon ritkán és csak akkor hasonlítottak, 
ha vezetőik egyáltalán semmit, még a saját elveiket sem követ- 
ték. Idővel ez a kényelmes nihilizmus, ez a könyvtártani semmi 
is valamivé alakúit. A nagy zűrzavarból először azok a könyv- 
tárak váltak ki, a melyek a szisztematikus semmi révén egymás- 
hoz meglepően hasonlítottak. Ezek voltak az úgynevezett könyv- 
rögzítők, akik azt a gyakorlatot emelték elvi magaslatra, hogy a 
könyveket, főként ha azok könyvészetileg nehezen meghatározható 
kéziratok, úgy kell elkönyvelni és beosztani, a mint isten kegyel- 
méből egymásután következnek. És, valljuk meg, eljcitt az idő, midőn 
ez a természeti állapot tényleg helyesnek bizonyult. 

Mielőtt azonban a sors iróniája a bibliográfusok értelmesebb 



Dr. Sebestyén Gyulától. 27 

részén győzedelmeskedett, majdnem minden szabadabb kezű könyv- 
tár megteremtette a maga csalhatatlannak vélt rendszerét. 
Tagoltak és csoportosítottak korok, nyelvek és tudományszakok 
szerint. Felosztották a nyelveket s velük a könyveket is moder- 
nekre és klasszikusokra, míg az ilyen osztályozást a később fel- 
fedezett nyelvek és irodalmak végleg össze nem zavarták. Fel- 
osztották az irodalmat is szakokra és alcsoportokra; de mire az új 
rendszert érvényesítették, már új tudományágak keletkeztek és új 
csoportok alakultak. Ma pedig oda jutottunk, hogy az egy- 
szerű sorszámozás nemcsak a dologtalan és gondolatszegény 
elődöknek, hanem a rendszerezésben kifáradt utódoknak is 
viszonylag legjobbnak bizonyult. A konzervatív bécsi udvari 
könyvtár ma ugyanott áll, a hova legújabb sütetű szomszédja, a 
bécsi egyetemi könyvtár a maga és a mások hosszú vajúdása 
után került. És ki tudja, holnap nem áll-e elő megint valaki, 
hogy íme, rendezhetünk ismét nyelvek szerint, mert megismer- 
tük a földgömb összes nyelveit ; vagy holnapután nem hirdeti-e 
majd ismét más valaki, hogy íme, rendezhetünk ismét tudomány- 
szakok szerint, mert Comte Ágoston már felfedezte a tudományok 
örök időkre szóló osztályozását? 

Mi azt hisszük, hogy nem. A katalógus-készítők kalejdosz- 
kopja már akkor megakadt, midőn a leleményesség odáig jutott, 
hogy a kényelmes sorszámozást is jónak, sőt talán a lehető leg- 
jobbnak tartotta minden eddig megpróbált rendszer között. Az 
invididuális alapon karakterré fejlődölt régi könyvtárakat pedig 
egyszer s mindenkorra megnyugtathatja az a legújabb tan, melyet elő- 
ször Winsor hirdetett s utána minden komolyabb szakember elfo- 
gadott. Ez a tan nem ismer kifogástalan rendszert és nem várja a 
keresett ideális rendszer eljövetelét, mert a tapasztalat bebizo- 
nyította, hogy mindig az a legjobb könyvtári rendszer, mely a 
helyi viszonyoknak tökéletesen megfelel és az illető könyvtár anya- 
gának tárgyi természetéhez legkönyebben simul. Ebből pedig az 
következik, hogy minden könyvtárnak jó a maga régi individuális 
rendszere, mely idővel természetévé vált, a gyarapodás természete 
szerint és a helyi viszonyok szerint folyton alakúit és alkalmazkodott. 

A régibb könyvtár legyen konzervatív, a katalógus pedig 
modern. A könyvtártan újabb vívmányait nem a könyvek folyto- 
nos bolygatásában, hanem nyilvántartásában kell érvényesíteni. 



23 A katalógus- készítés kérdéséhez. 

A nyilvántartás ma már okvetlen megköveteli a reál-katalogusok 
szakcsoportjait, de nem követeli, hogy a reál-katalogus egyszer- 
smind lokál-katalogus is legyen, vagyis, hogy a könyvek a reál- 
katalogus csoportjai szerint a polczon is együtt legyenek. A mün- 
cheni rendszerrel eddig csak a könnyen osztályozható nyomtat- 
ványok közt lehetett boldogulni, mig a bonyolultabb kézirattári 
részben a müncheniekkel együtt mi is szerencsésen megfenek- 
lettünk. A müncheni kézirattár híres nyomtatott katalógusa nyelvek 
szerint készült és igy lokál-katalogusnak is bevált. A legnagyobb 
német kézirattár tehát konzervatív maradt, katalógusa pedig a 
lehető legmodernebb lett, mert a reál- beosztást pótolta indexeivel 
és Schmeller kézirati katalógusaival. 

Ezt a megoldást az elmélet nagy kerülő és hosszú botorkálás 
után lelte meg. Keresné még ma is, ha a nagy kalandozásban rá nem 
jönnek, hogy a modern elméleteknek jobban megfelelő reorganizáczió 
csak az újítások után következő gyarapodás beosztásánál és tovább- 
kezelésénél bizonyul üdvösnek; de ennek árán aztán felforgatja az 
egész régi irodalmat, mely a régi könyvtári renddel teljesen össze- 
fort. A nyomda-termékek és kéziratok új csoportosítása új jelzése- 
ket teremt s érvényen kívül helyezi a régieket, a melyekre 
pedig a régi irodalom következetesen és egybehangzóan utal. 
A könyvtár múltjában a könyvtárnok csak egy soha nem nélkülöz- 
hető átszámító táblával boldogul. De vájjon boldogul-e a kutató ? 
A könyvtári tapasztalat még a felforgatóknak is azt tanítja, hogy 
állandó viszonyok mellett is sok a zűrzavar. 

Ha gyakorlati szempontból vizsgálódunk, a mi viszonyaink közt 
gyorsan eredményhez juthatunk, mert míg szomszédaink az időn- 
kint fölmerülő elméletek miatt folyton ingadoznak, addig nekünk a 
kutatás megkönnyítésére vonatkozó kérdésekben egy keleti kénye- 
lemhez szokott irodalom parancsol, melyet a jelen esetben tény- 
leg kár volna a nálunk már régen bevett és elég kényelmesnek bizo- 
nyult nyelv-rendszertől eltéríteni. Sőt ha szomszédjaink nem átalják 
népük gyöngéit nemzeti nyelvű katalógusokkal legyezni, a mi iro- 
dalnumk még azt is elvárhatja, hogy hazai katalógusaink necsak 
a figyelembe vett külföldet elégítsék ki, hanem tökéletes leírásaik- 
kal és mindent részletező indexeikkel még a mi keleti kényel- 
münknek is megfeleljenek. 



Uogáti Fazokas Mikl<')S élete és költői íjuíködéso. 29 

BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS 
ÉLETE ÉS KÖLTŐI MŰKÖDÉSE. 

Dèzsi Lajostól. 
— Első közleniény. — 

Méltán kérdezhetjük, hogy a reformáczió azon vallási 
czélok megvalósítása által használt-e többet az emberiségnek, 
melyeket maga elé tűzött, vagy inkább azon jótékony hatás által, 
melyet a nemzeti öntudat fölébresztésére, a nemzeti nyelv és iro- 
dalom fejlesztésére, illetőleg megalkotására gyakorolt, midőn azo- 
kat eszközökűl használta fel czéljai érdekében. 

Különösen sokat köszön minden ilyen nagyobb vallási ellen- 
zéki mozgalomnak az irodalom. Hogy csak néhány példát említ- 
sünk, a gót, nálunk pedig a latrosi bibliafordítást ilyen mozgalom 
hozta létre. Angolországban a Wiclef, Csehországban a Huss által 
indított mozgalom nemcsak az egyháztörténetíró tárgykörébe tar- 
toznak, de korszakot alkotnak e nemzetek irodalomtörténetében 
is.i Nem is említve a német nemzetet, mely Luther föllépésétől 
számítja irodalmi nyelvének megalakulását. 

De végtelenül nagy hatással volt a reformá(?zió a magyar 
nemzet szellemi életére is. A politikai és társadalmi tespedés, 
mely e kort megelőzőleg nálunk beállott s ennek következtében 
a nemzetet ért nagy katasztrófa lassanként megsemmisítette volna 
a nemzetet, ha e vallási mozgalom új táplálékot nem nyújt a 
szellemnek, föl nem költi az érdeklődést új eszmék iránt, ezek 
terjesztése és ápolása érdekében föl nem használja a nemzet nyel- 
vét s ez által meg nem teremti a nemzeti irodalmat. Nem ok 
nélkül nevezi egy elsőrendű irodalomtörténészünk e kort protes- 
táns kornak. Mert e vallási irány képviselői egyszersmind nemzeti 
irodalmunk úttörő munkásai is; nemcsak jó papok és tanítók, de 
legképzettebb tudósaink, legjelesebb költőink, nyelvészeink, sőt 
nyomdászaink is. 

E nemzeti iránya teszi e mozgalmat oly rendkívüli fontos- 

* Nem a véletlen müve, hogy a cseheknek már a Luther fölléptét 
megelőző időkből cseh nyelven szerkesztett oklevelei mintegy tíz vaskos köte- 
tet töltenek meg, míg mi alig tudunk fölmutatni curiosumképen néhányat e 
korból. Egyéb nyelvemlékek tekintetében is ilyenforma az arány. 



3() Bogáti Fazekas Miklós életo és költői miikodëse. 

ságúvá s ennek a kornak volt szülötte, ilyen hazafias czéloknak 
állott szolgálatában Bogáti Fazekas Miklós a jeles iskolamester 
és költő is, kinek életét s költői működését most röviden vázolni 
megkísértjük. 

Klasszikus miveltségű férfiú, ki nemcsak jártas a görög és 
latin irodalomban, hanem maga is versel latinul és pedig elég 
könnyedén. De mind e mellett műveit mind magyarul írja, lati- 
nul legfeljebb csak az ajánlást. Magyarul irta szép históriáit^ a 
nőnem »erkölcsének javítása <, történeti énekeit a hazafias szellem 
ébren tartása s vallásos költeményeit hitfelei »lelki szükségeinek 
kielégítése« végett. 

I. 

Életére vonatkozólag nagyon gyér adatok maradtak fenn.^ 
Jóformán csak arra vagyunk utalva, a mit műveiben elszórtan, 
vagy a végső versszakokban saját maga tartott fenn számunkra. 
Ezek sok érdekes, bár hézagos adatot tartalmaznak. Legtöbbször 
pontosan értesítenek Íratásuk helyéről és idejéről. A versfejek 
egyszersmind ajánlást is foglalnak magukban valamely előkelő 

* Életrajzához saját művein kivűl forrásúi szolgálnak: Uzoni Fosztó 
István > História eccl. Transilvano-unitaria« czfmű kézirati műve, melybői az 
ide vonatkozó részt közölte Jakab Elek (Ker. Magvető, XV. 1880. 5-8.1.) Sok csu- 
pán csak nála található adat miatt nélkülözhetetlen. Bod P. Magyar Athenás. 
(4Ô. 1.) Ezt közli latinra fordítva Horányi >Memoriá<-jában, valamivel bőveb- 
ben ír róla a »Nova memoria« -ban (.S03— 6 1.) Továbbá Siehenbürgische 
QttartcUschrift (VI. Jahrg. 159—163 l.) Aranyos- Rákosi Székely Ä Unitária 
vallás történetei Erdélyben. Col. 1839. (71, 119, 198 1.) Újabb és legbővebb 
éleirsíizaL Jakab Elektől {Ker. Magvető XV. 1880. 1-U, 159-186, 239-5?. lap.) 
kinél csaknem az egész idevonatkozó anyag megtalálható, habár zavarosan 
minden rendszer nélkül. Ugyan ő közöl mutatványt két kézirati művéből a 
Figyelő IX. évf. 1880. 16—31. lapjain. Rövid és világos képet nyiijt egyházi 
működéséről Kanyaró Ferencz »Unitáriusok Magyarországon a XVI és XVUI 
században« ez. tanulmányában (Ker. Magvető 1889. évf., az idevonatkozó rész 
275—7. 1., mely külön is megjelent.) Az ő adatcsoportosítását fogadja el SzinnyetJ, 
is a »Magyar írók életé«-ben. iS'zom^^íos voltát állítja, főleg a neki tulajdonított 
kézirati művek alapján, Kohn Sámuel »A szombatosok, történetük, dogmati- 
kájuk.« (Bpest, 1889. 140—155 1.) czímű művében, mely eredetileg a Magyar 
Zsidó-Szemle 1887— 1888. évfolyamaiban jelent meg. Unitárius voltát védi vele 
szemben Jakab E. »Még egyszer Bogáthi Fazekas Miklóstól« (Ker. Magvető 
1891. 136—151 1.) Hozzá szóltak Kardos Albert és Boros György, 



l)Ó7.si Lajostól. Ä1 

|)ártfogóhoz, így megtudjuk belőlük, hogy írójuk kikkel állt összeköt- 
tetésben, sőt legtöbbször azoknál találjuk öt magát is, a kiknek ajánlja 
művét. Ezenkívül élete körülményeire, foglalkozásaira vonatkozólag 
is szolgálnak némi útbaigazítással. A mi életrajzi adatok más 
íróknál előfordulnak, többnyire később korból származnak, zava- 
rosak, kevéssé megbízhatók, úgy hogy csak nagy óvatossággal 
lehet azokat használni. 

Növeli a zavart az is. hogy e korban egy másik Bogáthi 
Miklós is élt s e kettőnek az életére vonatkozó adatokat egymás- 
sal gyakran fölcserélik vagy összezavarják. * Mi azért inkább csak 
a műveiben található adatokra támaszkodunk. 

Ezekből kivehetőleg szegény nemesi családból származott s 
szülei valószínűleg Erdélyben laktak, a mely ország működésének 
színtere is. Családi neve Fazekas volt, a Bogáti^ - vagy a mint ö 
Irta, Bogáthi * - csak nemesi elönév, melyet a család onnan vett 
föl, mert Bogáton volt nemesi birtokuk. Hogy melyik Bogát értendő 
itt azt ma már nem tudjuk megmondani, uiert e családnak 



» Már Bod. Katona stb. íigyelmezletnck arra, hogy Bogáti Fazekas neui 
tévesztendő össze avval a Bogáthival, ki Görgényvár ura volt s 1603-ban esett 
el a Székely Mózes mellett vívott csatában. Összezavarták e két személyt 
Uzoni Fosztó, A. Székely Sándor, Pallas Lexikona stb. Ez a Bogáthi 1 589-ben 
a heidelbergi s az 1591/2. évben a páduai egyetemen tanul s ebből az 
időből közli Bod is egy latin költeményét. (Athenás 46. 1. V. ö. Századok. 
1875, 676 1. Toepke, G. Die Matrikel der Universität Heidelberg. II. Theil. 
Heidelb. 1886. 142 1.) Hogy ez nem lehet a mi B. Fazekasunk, e költeményből 
IS kitűnik, melyben egy holyiUt azt mondja az író magáról, Kornis Györgyről 
és Sombori Sándorról: 

Hos tibi cognatos juvenes el ab aethere cretos 
Phoebe, salutifera fac tuearis ope.« 

Ekkor már ő nem volt liatal. Kiss Bálint i Turul, 1892. 179 1.) e kül- 
földön járt Bogáthit különböző személynek tartja Görgény vár birtokosától, 
így hárman is viselnék e nevét. De ennek nincs alapja. Szinnyei valószínűnek 
tartja, hogy e külföldön járt Bogáthi a B. Fazekas fia volt, de a páduai egyetem 
anyakönyvében (Századok, i. h.) »Nicolaus Bogáthi de Bogáth« áll. Szintén 
ilyen alaptalanul beszél Warga L. (Ker. egyháztört. II. 368 1.) s utána más 
író is ifj. Bogáti Fazekasról. 

• Neve a versfejekben így fordul elő: Nicoleos Figulua Bogathius 
Tökéletes asszony állatok. 1575.) Nikoleoa Bogathius de gente Figula (Három 
jeles főhadnagyok, 1576. Aspasia, 1587.) Nikoleos Bogathius (Mátyás király. 
1576. Gastriot, 1579.) Bogathius (Világi zűrzavar 1586. Demeter 1598.) 



3â Bogáti Fazekas Miklós ëlelo és költői működése. 

nevét is csak a mi írónk tartotta fenn, más tagját e családnak 
nem ismerjük. Erdélyben is több Bogát van, így Maros-Bogát 
Torda-Aranyos, és Oláh-Bogát Alsó-Fejér vármegyében. Ugyanitt 
több család is viselte a Fazekas nevet. ^ 

A Fazekas név költőnk müveiben különben soha sem for- 
dul elő, e helyett mindig a latin ^Fignlus^-i használja. Vagy ö, 
vagy pedig még atyja változtatta így át nevét latinra, a mely 
szokás e korban nagyban divatos volt s a Figulus névvel is már 
1534-ben találkozunk a krakkói egyetem magyar bursájának jegy- 
zőkönyvében, a melybe ez évben jegyezte be nevét »Matheus 
Figulus de ïarkany.« 2 

Hogy ezenkívül még egy másik neve is lett volna, Peljdes, 
vagy Pelides, az csak tévedésen alapszik.^ 

» Turul, 1884. évf. 120 I. 

« Schrauf Károly, Regestruni bursae Hungaroruni Cracoviensis. Wien, 
1894. 29 1. 

■ B. Fazekas »Job . . . magyarázata« czímű művére a másoló vagy más 
valaki ezt írta: >Autore sapientissimo theologo Nicolao Pelidis Bogathio scripta 
in Zent-Ersebetb, anno 1607. 22. Dec.« így találjuk ezt közölve azon unit. könyvek 
lajstromában, melyek 1638. május 2H-án elkoboztattak. (Erdélyi országgyul. 
emlékek X. köt. 166 l. V. ö. Ker. Magvető 4. l) Valószinttleg az vezette félre itt 
a másolót, hogy Fazekas a Dedicatióban rendesen úgy nevezi meg magát, hogy 
a distichon egyik sorába teszi családi, s a rákövetkező sorba keresztnevét. Ennek 
megfelelőleg egy művében (Castriot György 1579.) ez a két sor áll: 

>lnclyte Peleides tibi Ladislae Szalanci 
Nicoleos patrio carmine facta refert.« 

Ezt a másoló is úgy érthette, a mint Jakab E. fordította: »lm jeles 
Szalánczi László, neked Pelides (így) Miklós zeng honi verset.« De ez nem 
fogadható el. Nem is fordul elő e név Fazekas többi müveiben. Jakab E. 
szerint ugyan egy elveszett művének, az Apokalypsis magyarázatának aján- 
lását így írta alá: N. P. B. ^Ker. Mag\'ető 1880. 6 1.), de másutt (Ker. Magvető 
1892. 145 l.) ugyan ő ezt a mondatot idézve, az idéző jelek között e nevet Bogáthi 
F. Miklósnak írja; szokatlan is lerme, hogy egy író két nevet használna a magáé 
helyett) egyiket latin, másikat görög fordításban. Mert Jakab Elek szerint a Pelides 
név ;:f^Xö<; (így) görög szóból van képezve, mely azt jelenti sár, agyag, tehát, 
agyaggal dolgozó, Figulus, Fazekas, nomen patronymicum (1) B. Fazekas minden- 
esetre jobban ismerte a görög nyelv szellemét, minthogy ily erőszakot követett 
volna. el az ellen; xr,Xo;-ból nem lehet Pelidest csinálni, de nem is bírna az 
semmi értelemmel; agyaggal dolgozó, fazekas icr^XoopYÓ«; lenne. Sokkal egysze- 
rűbb azt az idézett kitételt a hős Szalánczi Lászlóra vonatkoztatni, a kiről 
tudjuk, hogy vitéz ember volt, az említett mondatot pedig így for- 



Dézsi Lajostól. H.S 

Arról, hol s inikor született, nincsenek adataink. A mennyi- 
ben mQveibül, annak egyes czélzásaiból életkorára következtet- 
hetünk, hozzávetőleg 1545 -50 közé telietjük születési évét. Szintén 
nem tudjuk azt sem, hol járt iskolába; hogy járt, azt maga is 
említi egyik müvében: 

»Nékem is anyám volt, éu azt jól tudom, 
Oskolába néha én is szomjuztam«.^ 

Hogy alapos kiképeztetést nyert, azt művei mutatják ; külö- 
nös kedvet kivált a görög nyelv iránt ébresztettek föl benne. 

A görög nyelv a XVI. században nálunk épen úgy iskolai 
tárgy volt, mint Németországban, melynek tanrendszere szivárgott 
be hozzánk is.^ Együtt tanulták azt a latinnal már az alsó isko- 
lákban, s hogy sikerrel, arra B. Fazekas is például szolgálhat. Erdély- 
ben különösen ki volt fejlődve e nyelv kultusza: irodalmilag is 
nagyban foglalkoztak vele, egész kis könyvtárt tesznek ki azok a 
művek, melyeket itt kiadtak. Mindjárt a reformáezió után egymás 
után adták ki a görög klasszikusok : Flato, Aristoteles, Hesiodos 
Theognis stb., egyes müveit. 1535-ben görög grammatikát is 
adnak ki, mely 1569-ig 4 kiadást ért, 1539-ben Hontertöl is 
jelenik meg egy másik.® 

Melyik grammatikából tanult a mi Fazekasunk, nem tud- 
juk, de tény, hogy jól megtanult görögül, a mit mutat az is, hogy 
négy művéhez görög írók munkáit használta föl, a mint ezt maga 
is lelkiismeretesen megemliti : »Olvastam ezt görögbül, írtam 
magyar nyelven.« 

Ezek között különösen Plutarkhost szerette meg, a ki a 
XVI. században legolvasottabb görög író volt, mivel a műveibe 
beszőtt erkölcsi reflexiók megegyeztek e kor szellemével, gondol- 

ditani: Jeles Achilles (Peleides=:Peleus fia, Achilles) Szalánczi László stb. 
Igaz, hogy a költő keresztneve ekkor magában áll, a mi megint szokatlan, de 
úgy látszik B. Fazekas maga is észrevette ezt, ezért teszi oda az Ajánlás 
végén: »Bogathias condebat« a mi többi műveiben nem fordul elő s csupán 
az említettem okban találja magyarázatát. 
» »Tökéletes asszonyállatokról.« 

• Franki V. Hazai és külföldi iskolázás. Bpest 1873. 23. 1. 

• Szabó Károly, Régi Magyar Könyvtár II. köt. 13., 14, 15., 25., 29, 
59. stb. számok. 

Magyar KOnyv-Szemle. 1895. 3 



M Bogáti Fazekas Miklós e*let(» és költői működése. 

kodási irányával. Népszerűségére vonatkozólag érdekes adatot találunk 
Kassai Császár György egy müvében.^ beszéli el, hogy Szikszai 
Kovács Balázs kolozsvári tanító korában Dávid Ferencznek egy be- 
szédén nagyon megbotránkozott s azon gondolkodott, hogyan lehetne 
e miatt kikelni ellene. Ezen való töprengése közben egyszer elővette 
Plutarkhos müvét, a mely épen keze ügyében esett s Caesarnál 
nyitotta azt véletlenül ki, ott a hol ez kikapja a hajókormányos 
kezéből az evezőt e szavakkal: »Haladj bátran, semmitől ne félj: 
Caesart viszed és a Caesarral vele járó szerencsét.« A mint ezt 
olvassa, rögtön megjön a bátorsága. Lehet, hogy ez csak szónoki 
díszítés és sohaseni történt meg, de így is a mellett bizonyít, 
hogy Plutarkhost nálunk is nagyon olvasták. Fazekasnak is ked- 
vencz olvasmánya volt élte végéig. Műveiből kivehetjük, hogy 
ismerte ennek mind a két nagy művét, a »Párhuzamos Élet- 
rajzok* -at és a Moralia-t. Ezenkívül Lukianost is. Latinul is jól 
megtanult, minthogy a latin nyelv jól megtanítására inkább is 
törekedtek ; könnyedén verselt latinul, a mint ezt a versfejekben 
fentmaradt distichonai mutatják. A kiképzés mindamellett még e 
korban nagyon egyoldalú volt, főleg csak vallási tanok és nyelvi 
ismeretek elsajátítására szorítkozott földrajz, természettudomá- 
nyok tanítására alig fordítottak időt. 

Hogy iskolái elvégzése után rendes szokás szerint külföldi 
egyetemre ment volna, annak semmi nyomára nem akadunk s 
talán egy müvének ezen szavaiból : 

»Ország világ járni sokan kívánkoznak, 
Kik inokkal bírnak, sokat látnak, halinak ; 
De ezt én egy helyről mutatom azoknak, 
Annyi költségekben c^ak nékem részt adjanak«- 

következtethetni azt. hogy csakugyan nem volt. 

Első biztos évszám életéből, a melyről tudomásunk van, az 
1575. év. Kkivor Deósen találjuk :3 itt irja a >Szép históriái a töké- 

^ Oratio de vita et obitu Basilii Fabricii Szikzoviani habita a Georgió 
Caesart' Cassoviensi . . . Witebergae 1577. 62 lapon. 

« »Világi sok zűrzavarról (1586). 

3 Azt hiszem igy értendő >A tökéletes asszonyállatokróN írt műve 
Ajánlásában e két sor: 

Et tibi regali Martine vir op ti me sede 
Edite, desina carmina donat humo. 



Dézsi Lajostól Hő 

letes asszonyáUaiókról,^ melyben Márton nevö pártfogójának, ki 
épen feleségnek való not keres, 13 erkölcsi történetet beszél el 
löbbé-kevésbbé mintaszeríí nőkről, abból a czélból, hogy tájékoz- 
tatást nyújtson neki a felől, micsoda szempontok szerint kell a nőket 
szemügyre venni, s micsoda tulajdonságok kívántatnak meg egy 
jó feleségben. Érdekessé teszi e müvet az, hogy önmagáról is 
többször beszél benne, mint egyéb müveiben. Elmondja, hogy 
nősülni szeretne maga is, de fél tőle. Sokat olvasott a nők rossz 
szokásairól, >a városban is naponkint hallogatja<, e miatt nem 
meri megpróbálni. Nem tetszik neki az anyák magaviselete sem, 
a kik csak akkor »szívesek«, mikor eladó leányok van: 

»Bizony avval gonosz voltát mutatják, 
Azért a szép képet nagyon czif rázzák, 
Hogy valamely if fiat vele csalják.« 

Egyszer azért mégis rászánta magát s elindult a városban 
(»városunkban«) leány nézni, de hiába, mert nem talált kedvére 
valót: 

»De nem tetszék egyelőbe a párta, 

Ebhez jöjjön az ebadta leánya.« 

E vonatkozások arra mutatnak, hogy éz időtájt tiatal, nősülni 
akaró ember volt. 

A következő 1576. évben már más helyen. Tordán találjuk, 
a hol tanítással foglalkozik^ s nehéz anyagi viszonyok között él; 
a tanítási vesződség mellett nélkülözésekkel is kellé küzdeni, a 
mint maga panaszolja: »igen koplalék, valék nagy haragban. < 
A tanításon kívül két művön dolgozik. Folytatását írja Görcsöni 
Ambrus »Mátyás király «-ának, melyből ez 1 részt irt meg, s ez évben 
április 6-án (»Mátyás király halála napján*) már kész is az 5-ik 
részszel. De egyidejűleg egy másik művön is dolgozik, mely a 
'Három jeles hadnagyoknak . .. vetélkedések« -ről szól s ezzel április 
2i-ére készül el.^ Hogy egy időben, felváltva dolgozott e két 

» »Mátyás király« (1576) ajánlásában: 

»Accipe, cpiod potuit dare, dum docet ipse juventain 
Thorde tuani, munus, consulitoque boni.« 

• E művet, mely csonkán maradt fenn, Szabó K. ROgi Magyar Könyv- 
tárá-ban 341. sz. a., Fejes Miklós műve gyanánt közölte, hibásan olvasván a 
versfejeket. Később, midőn e mű a bécsi Theresianum könyvtárából az Aka- 

3* 



.M6 hogáti Faxckas Mikl<'»s életo és k<Utői niíikr>dés<\ 

iiinvöii. az egyes czélzásokból látjuk, így ez utóbbi infiben egy 
helyen ezt írja: 

Ezek vitézségét mindenek irták 



Eszében forgottak Mátyás királynak, 
Ha igaz írása Bonfíniusnak. 

>Mátyás király<-ának utolsó 8-dik részét is befejezi május 9-én. 

Ez év nagy fontosságú óv Erdélyország történetében. Ez 
évre esik Báthory István lengyel királylyá választása. iMár a meg- 
előző évben nagyban folynak a tárgyalások ez ügyben a varsói 
királyválasztó országgyűlésen. A fejedelem követe Berzeviczi 
Márton erdélyi alkanczellár volt. egykori tanulólársa a páduai 
egyetemen és Blandrata, a kiknek küldetése csakugyan sikerrel is 
Járt. 157(i. márcz. 15-én 5(X) lovassal és 1000 gyalog hajdúval 
útra kél Báthory Lengyelország felé; kiséretében vannak Berzeviczi 
Márton, Kornis P'arkas és még mások, s május 1-én ünnepélye- 
sen megtörténik a koronázás. 

E jelentős esemény Bogáti Fazekast sem hagyta érintetlenül; 
az itt nagy szerepet vitt férfiakat ugy látszik ismerte s ez a 
Berzeviczi Márton lehet az, kinek első művét is ajánlotta, 
A »Három jeles főhadnagyokat« ezzel végzi: 

»Király koronáztam vala örömben 
Kit magyar nemzetnek éltessen Isten« 

s »Mátyás király «-ának versfejeiben szinte emlékezik Báthory 
Istvánról, »a ki iránt legyenek kedvezők az istenek* s hazafiúi 

démia könyvtárának tulajdona lett, maga észrevette tévedését, a mint ezt a 
Ker. Magvető 1880. évfolyamának 888. lapján írja »Bogáthi Fazekas Mik- 
lós még egy műve« czimű czikkében. Itt így közli a versfejeket: 

>Nikoleos Fi( . . . gulus de gente Bogathia vat)es 
De primo inter se narrât honore Dvces.« 

De ez sem egészen pontos. Az első, kiegészítendő sorból e betűk vannak meg 

a szóban forgó töredék versfejeiben: »NIKOLEOS FIG S.« A »G<r betű 

már a következő lapra nmtató őrszóban (/Gond«) van. A kiegészítés szinte 
hibás s talán az »Aspasia* (1587) versfejei szerint egy részét igy lehetne kiegé- 
szíteni: Nicoleos Fig[ula de gente Bogathius . . . .]s. Mi lehetett az utolsó 
szó, nem tudom; vates azért nem lehet, mert a hiányzó két levelén 104 vers- 
sor állott s igy a versfejeknek az említettőr szó »G« betűjét is beleszámítva 
(104: 4) 26 betűt kell kiadni, mig a vates-sel kiegészített rész együt- 
tesen csak 24 betűt ad ki. 



Dézsi Lajostól. 87 

érzelmének is kifejezést ad: > Vajha hazáját is védelmébe venné 
s a szent vallással egyetemben ápolná a jó tudományt.** 

A következő két évből nem ismerünk mtlvét s csak annyit 
tudunk róla, hogy lo77-ben Kolozsvárott kinyomatja eddig írt 
műveit.* 

Tordán sem tanítóskodott sokáig, 1579-ben már Tötörön 
találjuk Szolnok-Doboka megyében Szalánczi Lászlónál s ennél 
fejezte be október havában Castriot György . . . históriáját, uj párt- 
fogójának ajánlva azt. Idősb Szalánczi László kiváló politikai 
szerepet vivő férfiú volt. többször volt a törökhöz követségben s 
katonai megbízásokat is többször teljesítet t.^ Talán ő volt az, k, 
költőnket e tárgy választására is buzdította. 

Ez évben uj tér nyílik meg munkásságának: Balassi Ferencz 
birtolcán Szent-Demeteren lelkész lesz.* Később Uerenden találjuk 
innen pedig az üldözések elől 1582. Baranyába, Pécsre menekült.^ 

1584-ben újra Tordán találkozunk vele, hol az Énekek 



» »lile utinam patriamque suam tueatur et artes 

Cum saDCta foveat religione bonas.* 

* A »Három jeles főhadnagyoknak« ugyan nem tudjuk nyomatási évéi, 
de yalószínűleg a másik kettővel együtt nyomatta ki Kolo/.svárott ; iratási 
ideje ugy is a kettőé közé esik. 

* Wolfg. Bethlen. História de rebus Transsylvanicis. Editio 2-da. lib. 
1782 --9. Tom. V. H49., 361 Napy J. Magyarország csal. X. 460 I. 

* lîzoni Fosztó szerint; Kanyaró ez adatot elhagyja. 

* Ez időszakból életére vonatkozólag az adatokat egy elveszett kézirati 
művének, az Apokalypsis magyarázatának Ajánlásából merítik, melyet U. 
Fosztó István tartott fenn számunkra. Ez Ajánlásban, mely Balassi Ferencznek, 
Udvarhelyszék főkirály bírójának szól, B. Fazekas hosszasan megemlékszik 
saját működéséről s fölsorolja irodalmi műveit, szám szerint tizet. Föltűnő. 
hogy e tiz mű között egyetlen ismert művére sem találunk czélzást, egytől 
egyig kéziratban maradt theologiai müvek azok; nem említi sem Zsoltár- 
fordítását, sem Jóbot, sem az »Énekek éneké« -t, a melyek pedig mind ekkor 
tájban készültek. Általában hiányzik az összekötő kapocs, melynek alapján 
bizonyosságot szerezhetnénk, hogy e művek irója az. a kinek műveiről eddig 
szólottunk. Föltűnő az is, hogy noha ily sok theologiai művet írt, egyetlen 
ilyen művét sem nyomatta ki; ez csak részben találja abban igazolását, 
hogy unitárius műveknek ez idők szelleme nem kedvezett, mivel, ha nevezett 
forrásunknak hitelt adunk, B. Fazekas később engedett vallási rigorositásából s a 
mérsékelt irány zatuakhoz ment át s mint ilyen lett kolozsvári pap. E kérdés 
megoldása különben ez ajánlólevél hitelétől függ, nem tévesen van-e az B. 
Fazekasnak tulajdonítva? (V. ö. Pelidesre vonatkozó jegyzetünket 32 lapon.) 



3B Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

énekét fordítja le magyarra, mely műve kéziratban maradt fenn, 
miként 1586-ban ugyanitt irt másik műve is, mely Jób könyvének 
verses magyarázata. 

Ez évben nagy veszteség éri. A pusztító járvány, mely már 
évtizedek óta többféle néven csaknem állandóan látogatta hazán- 
kat s több irodalmi téren működő jeles emberünket is magával 
ragadta, az 1586. évben újult erővel kitört.* Kiterjedt Ausztriára 
s egész Magyarországra, ki Erdélyre és áldozatul vitte innen a 
Fazekas fiát is, a mint ezt maga keservesen panaszolja *Jií6*- 
jának versfejeiben s végső versszakában. Talán e veszteség felett 
érzett fájdalmában mintegy enyhülést keresve irta e művét is, 
a melyet Kornis Farkasnak, a székelyek egyik főkapitányának 
ajánl, a ki Homoród-Szent-Pálon lakott.» Ugyanezen évben írta 
»Világi sok zűrzavar* czímű művét, mely később nyomtatásban 
is megjelent Toroczkai (Taratszkai) László pánczélcsehi birtokos- 
nak ajánlva.® Ez legeredetibb műve, melyet ugy látszik egészen 
önállóan dolgozott ki. 

A következő évben visszatér még egyszer régi tárgyához. 
Szent-Pálon, a honnan már a Kornis családot ismerte, egy Forró 
János nevű főúr, ugyanaz, a ki később 1594-ben Báthory Zsigmond 
parancsára lefejeztetett, megnősült.^ Az ő felesége elé is akart egy női 
példány képet rajzolni, mint a hogyan már előbb Berzeviczi Már- 
tonnak s e czélból irta Aspásiát. Ehhez mellékeli a CXXVIII. zsoltár 
fordítását mintegy házasok énekéül Ekkor tehát már foglalkozott a 
zsoltárok fordításával. Mikor fordította le az egészet, nem tudjuk. 

Itt aztán megszűnnek különben is gyér adataink, üzoni Fosztó 
szerint 1589-ben kolozsvári unitárius pap lesz. 1591-ben két kézira- 
tát adja Kolozsvárt sajtó alá: Aspásiát és a Világi sok zürzavar-i. 

Másik évben a Castriot György historiájá-nak uj kiadását 
rendezi, ha a czímlapon e szavak: »Mostan újonnan az authortól 
általolvastatván és megcorri gáltat ván* nem a kéziratra vonatkoznak. 
E műve még egy kiadási ért életében, lo97-ben Debreczenben is 
kiadták. 

Utolsó ismert műve 1598. évből való, a mikor Demeter- 



» Linzbaucr X. F. Codex san.-iiied. Hungáriáé. Biidae 1852-6. 1. 212. 

• Nagy I. Magv. csal. 6. köt. 352 I. W. Rothlen. Hist. V. köt. 2 1. 
» W. Hethlen, Hist. V. köt. 408 1. 

* W, Bethlen, Hist. 1!I. köt. 465., 472 1. 



A nádor-kódex kiadásának törtínetf^. 39 

történetét fordítja le Plularkhosból s kinyomatja Kolozsvárott. Ez 
mQködésének utolsó jele; ettől kezdve letűnt a cselekvés szinte- 
réről. Hol s mikor halt meg. nincs semmi adatunk. ^ 

Ennyi a mit életétől megtudhattunk; még a szombatos fele- 
kezethez való viszonyáról kellene megemlékeznünk, de ez beható 
fejtegetést kívánna s eltéritne kitűzött czélunktól. 



A NÁDOR-KÓDEX KIADÁSÁNAK TÖRTÉNETE. 
Dr. Illëssy Jánostól. 

Felséges uralkodóházunk tagjai közt alig volt egy, ki 
Magyarország javán annyit munkált, ki a magyar nemzet érzelem- 
és gondolatvilágával magát annyira azonosította s ki éppen 
ezeknél fogva nemzetünk őszinte szeretetét becsülését annyira 
kiérdemelte, mint József nádor. 

Ez a szeretet és becsülés hosszú életpályáján folyton 
kisérte a nádort, de legszebben félszázados nádorságának öröm- 
ünnepén nyilatkozott. 

József föherczeg 1848-ban töltötte be nádorságának ötve- 
nedik évét. Az egész ország nagy lelkesedéssel készült ez ünnepre. 

Tudoraányos intézeteink közül legérdemesebben a buda- 
pesti egyetem, illetőleg az egyetemi könyvtár kivánta részét az 
ünnepélyből kivenni. Szögyény László helytartótanácsostól, mint a 
tanulmányi bizottság elnökétől, eredt az eszme, hogy az egyetemi 
könyvtár valamely alkalmi müvet szerkeszszen s adjon ki a jubi- 
leum emlékére. Az eszme kivitelével Toldy Fereníízet, a könyv- 
tár igazgatóját bízta meg. Irodalomtörténetünk lelkes művelője 
nagy örömmel fogadta e megbízást s véleményét a következők- 
ben sietett Szögyény elé terjeszteni : 

'Nagyméltóságú M. kir. Valós. HeLső Titkos és Helytartósági 
Tanácsos Tanulmány-bizottsági Elnök l-r ! Kegyelines Oam Î 

' llzoni Fosztó s/erint már 15í)2-ben meghalt. A mint írja: vszeiencsét- 
len és végzetes vala az esztondő egy házunkra nézve. Hunyadi Demeteren 
kivul még több fényétől fosztotta meg egyházunkat. Meghalt előtte néhány 
hónappal Hasilius István, Uogáthi V. Miklós és Pictoris Miklós, egyházunk 
nagy díszei.« 



40 A nádor-kódex kiadásának története. 

Méltóztatott Excellentiád velem kegyesen parancsolni : adnék 
véleményt arról : minemű munka kiadásával ülhetné meg a M. 
kir. Egyetem Könyvtára Fenséges Nádor s Királyi Helytartó 
Főherczegségének, mint különben is e könyvtár egyik nagylelkű 
Jótevőjének, nádori hivatala ötvenedik örömévét: ügy, hogy ez által 
Ő Fensége országosan ismeretes magas gondolkozásához képest egy- 
szersmind a hazai irodalom is emlékezetes gyarapodást vegyen. 
Keresztül néztem e végre könyvtárunk kézirati kincseit. 
Lehetne, Kegyelmes Uram, néhány, hazánkat illető, kiadatlan tör- 
téneti munka közöl válogatni : lehetne egy, tetszés szerint megha- 
tározható nagyságü Oklevélgyűjteményt szerkeszteni : de ezek 
több előkészületet s ennélfogva huzamosabb időt kivannak, mint 
a mennyit a jelen körülmények engednek. Ennélfogva alig van, 
mit kevés hónapok alatt eszközölhetőt s e mellett becsben és 
fontosságban az alkalom ritkaságához és ünnepélyességéhez illőb- 
bet ajánlani bátorkodhatom, azon Magyar Codexeh kiadásánál, 
melyek e könyvtár fődiszei közé tartoznak s miknek kiadásával 
a magyar nyelvvizsgálat segédeszközeinek valóban tetemes gazda- 
giilását látná. E codexek pedig névszerint a következők volnának: 

I. Egy 1506 évet viselő, de világosan jóval régibb szerke- 
zetű kézirat. Tartalma egy kalendariomon kivül, mely régiségre 
nézve a második magyar, mit eddig ismerünk, szép imádságok, 
énekek és predikácziók. 

II. Egy 1508 évet viselő kézirat. Tartalmát némely, a hit 
dolgait illető ElméUceâéseken kivül Legendák, számszerint nyolcz, 
teszik. Ezeknek nyelve is ős régiségre mutat habár a kézirat 
csak a XVI. század elejéről való. 

III. Egy 1510 — 1521 évek közt Íratott nagyobb codex, íe^ren- 
dáikal, pred/UcáczióláiQ\ és erkölcsi elbeszélésekkel. 

Ezek együtt egy szép kötetet adnának, melyet >Nádor- 
Codex« névvel lehetne a dolog emlékezetére megbélyegezni. 

Terjedelme az egésznek, mennyire betű- és sor-számítás 
utján néminemű valószínűséggel előre meghatározhatni, ez lenne: 

1. (Izím, ajánlat, elős/.ő, jegyzések mintegy . 21 lap. 

2. Az 1. alatti kézirat 80 » 

3. A II. alatti kézirat 85 » 

4. A III. alatti kézirat 2U » 

Együtt 400 lap 



Dr. Illéssy Jánostól. *1 

mi egy 50 ívnyi, mérsékelt vastagsági), de mégis méltó tekintetfi 
szép kötetet tenne. 

A nyomtatás költségein kivül, melyek a papiros minéműsé- 
géhez képest nagyobbak, de kisebbek is lehetnek, kivált ha csak 
20() példány nyomulna vastagabb papirosra a Fels. Udvar, kor- 
mányszékek, hazai hatóságok és bel- s külföldi könyvtárak részére, 
a többi költség néhány hasonmás s egy csinos czimlap árából 
fmikre talán lo() frtot számíthatni) s a bekötésből (egyre-másra 
15 kr. darab szerint) állana. Miután pedig méltán feltehetni, 
hogy a munka, ha mérsékelt ára szabatik, kettős tekintetből jó 
keletnek fog örvendhetni, a költségnek egy szép része ismét 
visszatérűlhet. 

Az egész kiadás vitelére bátor vagyok Excellentiádnak lelki- 
ismeretes szolgálatomat ajánlani, ki mindenkép rajta lennék, hogy 
a külső kiállításon kivül a textus correct, valóban critikai szer- 
kezete is a várakozásnak s az alkalmiság jelességének minden- 
kép megfeleljen. 

Mely előterjesztés után Excellentiád tapasztalt kegyelmeibe 
ajánlott mély tisztelettel öröklöm Kegyelmességednek, Pest, ápril 
27. 1846., alázatos szolgája Schedel Ferencz, kir. Könyvtár-Igazgató.« 

Toldy ezen javaslatából — miként első tekintetre észre- 
vehető — hiányzik a felelet egy lényeges kérdésre : a kiadás 
költségeinek kérdésére. E hiány pótlására csakhamar meghagyást 
kapván Szögyénytől, erre nézve következőleg nyilatkozott : 

»Nagyméltóságú M. kir. valóságos belső Titkos Tanácsos, Tanul- 
mány-Bizottsági Elnök Ur ! Excellentiád újabb kegyes meghagyá- 
sából a Nádori Emlékkönyvnek mily módoni kiad hatása, úgy a 
szükséges előleges költségvetés iránt a következőkben van szeren- 
csém alázatos véleményemet, illetőleg tudósításomat előterjeszteni. 

A kiadás a M. kir. Egyetem Nyomtató Intézete költségein 
és számára történhetnék. Dicső emlékezet« Mária Terézia király- 
nénk Bécsben nov. 5. 1779. költ e nyomdának legkegy. adományo- 
zott kiváltság-levelében, az iskolai könyvekre adott kirekesztő 
engedelemnek azt adja okául >quod fimdus Typographiae partim 
pro intertentione et conservatione bibliothecae universitatis . . . 
partim pro renumerandis ^ eruditis lucubrationibus destinatus 

* Értsd szükségképen : et edendis. 



42 A nádor-kódex kiadásának lörlőnetr. 

Sil . . « Hogy ezt a Nyomtató Intézet a Nagyméll. M. kir. Hely- 
tarló Tanács mindenkori legkegy. Helybenhagytával gyakorolta 
is minden időkben, mulatja a nyomda könyvlajstroma, melyben 
nemcsak iskolakönyveket, hanem egyéb, a tudomány hasznára szol- 
gálandott és oly mnnkákal is talákmk hirdetve, melyek a reájok 
fordílott költségek megtérülését épen nem hagyják reményleni. 
milyen péld. Bernolák hat köletes tót szótára, Durich Bibi. Slavi- 
cája, Horányi Scriptores Sehol. Piarum, Katanchich Orbis Anti- 
quus, s egyéb munkái, Schönwiesner némely munkái, az Oláh 
Szótár stb. mások, mik egyedül a tudományok hasznára, bizonyos 
veszteségre majdnem, voltak kiadva, mint azt a következés csak- 
ugyan mutatta. E veszteséget a szellemi hasznon kivül, az iskolai 
s némely egyházi könyvek kiváltságos kiadásainak kellett helyreütni. 

Már hogy az Egyelem Könyvtárában létező régi magyar 
kéziratok közzé tétele a magyar nyelvtudomány tetemes elöhala- 
dására szolgálna, azt a mai időben és Excellentiádnak mutogatni 
annál kevésbbé szükséges, minthogy mind a többi nemzetek pél- 
dája, kik nyelveik emlékeit a legnagyobb gonddal kiadogatják, 
mind az ily régiségeknek az academia által eddig kiadatásából a 
magyar nyelv természetének mélyebb ismeretére már is háramlóit 
nagy haszon 'bőven bizonyítják. Az itt szóban levő kéziratok 
pedig nemcsak épségök, hanem tartalmok változatossága, részint 
eredetisége, mindenek felett pedig a textus tetemes régiségével 
ajánlkoznak, mire az egész nyelvezet csalhatatlanul mutat, úgy 
hogy az, a leirás korát, mely 1506 és 1521 közé esik, kétség- 
kívül sok évekkel meghaladja. Annál nagyobb hálával venné 
pedig ez idő szerint a haza s magyarság e becses kincseinek az 
Egyetem által kiadatását, mert eddig annak költségein leginkább 
csak a deák és szláv tudományos érdekek gazdagultak. 

De nem is lehet attól tartani, hogy a veszteség letemes 
lenne. Mert habár mintegy 2(K) példány hivatalos használatra, 
lehal költségtérítés nélkül, fordíttatnék, a fenmaradó 3(K) példány- 
nak néhány év alatt elköltét annál inkább reménylhetni, mert 
1. több, mint hihető, hogy nem kevesen lesznek, kik e munkát, 
mint egy nevezetes nemzeti örömév emlékét fognák magoknak 
megszerezni ; 2. pedig, mert azt az olcsó ár, melyet talán H 
ftban lehetne megalapítani, az irodalom és nyelv barátjai közt tenné 
kapóssá : mely reményem azon tudomásomon alapszik, hogy az 



Dr. flléSBV Jánostól. 43 

Academia Nyelvemlék-gyűjteményéből, melynek minden kötele 
hét pengőflba kerül, mégis 130 és több példány költ el. 

A mi már a megközelítő költségvetést illeti, az véleményem 
szerint igy állana : 

í. Leiratási költség alku szerint 20 frt ^ kr. 

2. Nyomtatás és papiros, 60 ív, a budai egyetemi nyomda 

előleges ár-terve szerint 12 ftjával teszen .... 600 » — » 
8. A gót alakú karimázat fábametszése és öntése 38 > — » 

4 Á gót czímlap rajza és fábametszése, mindkettő 

Szilády xilograph ár-terve szerint 80 » — » 

5. Kegy hasonmás kőre metszése, színezése, nyomtatása 

piapirosa, Lencsó könyvnyomtató ár-terve szerint 70 » — . 

6. A fens. Főherczeg diszes arczképe, czímképül, gót 
rámában Walzel kőnyomtató ár-terve szerint, rajz, 
nyomtatás, papirossal , 65 » _ > 

7. Tíz példány gazdag diszkötése, egy, ezüst kapcsok- 
kal, a fens. Főherczeg és Udvar számára, egyremásra 

6 fr^ával, Láng könyvkötő ár-terve szerint, ... 60 » — * 

8. 190 péld. vászonban, hivatalos használatra, 20 krjával 63 » 20 * 

9. 300 — egyszerű kemény táblában 8 krjával ... 40 » — * 

Összesen 968 frt 20 kr. 

Vagy mindenestől kerek számmal legfelebb ezer frt. 

Feltévén, hogy, mi bizton remélhető, a 300 eladó példány, 
habár csak idővel is, 3 frtjával elkel, bevehető 900 frt, miből 
20 percentként 180 frt lehajolván, bejöne tisztán 720 frt. És így 
a költség maximumát ezer frtra tevén, a bizonyos veszteség a töke 
kamatjain kívül 280 frtot nem haladna meg. Sőt ha az ajándék 
példányok összesen 50 példányra szoríttatnának, e veszteség is 
teljesen elenyésztethetö. 

Minthogy a teljes kiállításra hat hónap szükséges, ha Excel- 
lentiád a kivitellel haladék nélkül méltóztatnék megbízni, elkészül- 
hetne a munka november 10-ig; és így két, vagy tán több nappal 
iö a nádori választatás teljes félszázadának betölte előtt. Mely alá- 
zatos előterjesztés után Excellentiád magas kegyeibe ajánlott mély 
tisztelettel vagyok Kegyelmességednek, Pesten, május 4. ÍHM\ aláza- 
tos szolgája Schedel Ferencz, m. kir. Egyetemi Könyvtár Igazgat ója. <' 

E két vélemény alapján Szögyény május 12-én a m. udv. 
kanczelláriához járult javaslatával. Fölterjesztésében utal a jubi- 
leumi ünnepély országos jelentőségére, melyet nenacsak a közpályán 



'i4 A nádor-kódex kiadásának története. 

eltöltött, az egész országra áldásos ötven éves tevékenység ritkasága 
emel, hanem az ünnepelendő kiváló személyisége is. Nem akarja 
a nádor korszakalkotó, mindent felölelő munkásságát felsorolni, 
csupán azon jóakarata érzelmét emeli ki, melylyei a magyar nyelv 
java és felvirágoztatása iránt folytonosan viseltetett s azon oda- 
adó támogatásra utal, melyben minden alkalommal s különösen 
11 országgyűlésen, mint elnök a magyar tudományosságot és művé- 
szetet részesítette s azoknak az ország határain kívül is tiszteletet 
szerzett. Egy szóval az ő magas neve Magyarország jelenkori fej- 
lődésével s mindennel, mi egy igaz hazatinak drága, oly bensőleg 
összeforrt, hogy a legfényesebb szavak is halványak az ő halha- 
tatlan érdemeinek rajzolására. Midőn ez érdemeket ün^iepelni 
készül az egész ország, nem maradhat el az örvendezők sorából 
az egyetemi könyvtár sem. a mely annyiszor tapasztalta a nádor 
atyai támogatását. 

E végből legczélszerflbbnek vélné egy alkalmi könyv kiadá- 
sát, mely míg egyfelől az ünnepély jelentőségéhez méltó, másfelől 
maradandó emléke lenne a nevezetes napnak s a hazai tudomá- 
nyosság is nyerne vele. 

Ezután részletesen ismerteti a kiadandó numka tartalmát 
beosztását, költségvetését egészen a Toldy javaslata alapján. A tar- 
talomra nézve azonban nem hallgathatja el abbeli észrevételét 
miszerint óhajtaná, ha a könyv nem csupán nyelvemlékekre szorít- 
koznék, hanem valamely kiadatlan hazai történetíró közérdekű s 
alkalomszerű munkáját tartalmazná. Ez azonban az idő rövidsége, 
a készületlenség s az esetleg terjedelmes história kiadásával járó 
költségtöbblet miatt alig eszközölhető. Különben a munka jelen 
alakjában is eléggé összhangban fog állani az ünnepélylyel s mint- 
egy kifejezője lesz a nádor jóakaratának, melylyei a magyar nyelv 
iránt mindig viseltetett. 

Szögyény előterjesztése a kanczellárnál, Apponyi (íyörgy gróf- 
nál nem találkozott semmi nehézséjígel. Készséggel bocsátotta ö 
felsége legfelsőbb jóváhagyása alá, a ki az engedélyt július 12-én 
meg is adta. Helyén valónak találta azonban Szögyény azon kíván- 
ságát, hogy a jubileum természetének sokkal megfelelőbb lesz, ha 
a kiadandó könyv nem csupán nyelvemlékeket tartalmaz, — melyek 
különben is kevés olvasó közönségre számíthatnak s a jelen poli- 



í)r. lUéssy Jánostól. 4» 

tikai viszonyok közt könnyen kétértelmű magyarázatokra szolgál- 
nának alkalmul — hanem történelmi tárgyú emlékeket. 

A kanczellár mindjárt másnap közölte (í)01/184(). ein. sz. a.) 
e legfelsőbb kívánságot Szögyénynyel, a ki ismét Toldyl utasította 
hasonló szellemben való véleményadásra. 

Igazat kell adnunk mind Szögyénynek, mind a legfelsőbb 
elhatározásnak: a »Nádor-kódexe abban a tartalomban, a mint 
azt Toldy javasolta, nem illet egészen a jubileumhoz. Bármily 
nagyok lettek légyen is József nádor érdemei a magyar nyelv 
közkeletűvé, államivá tétele körül, azok végeredményeikben mégis 
císekélyebb jelentőségűek, semhogy a magyar nyelvemlékekből 
elvonható tanúságokkal összefüggésben állottak volna. Maga József 
nádor sohasem tanult meg magyarul, úgy hogy az országgyűlések, 
melyek, mint az 1843/4-ki, kivívták a magyar nyelv hivatalos 
fölényét, azon törvények kötelező ereje alól csupa tiszteletből és 
kíméletből őt, noha az ország első tisztviselője volt, kivették. 

Toldy álláspontja azonban e tárgyban igen is érthető, köny- 
nyen megmagyarázható azon nagy előszeretetből, melylyel a régi 
nyelvemlékek iránt viseltetett. Mikor 1 84H-ban az egyetemi könyv- 
tár igazgatójává kinevezték, a gazdag könyv- és kéziratanyag ren- 
dezése és lajstromozása közben még inkább erősbödött benne a 
vágy a könyvtár nagybecsű kódexeinek közrebocsáthatása után. 
Jól tudta azonban, hogy az ilyen kiadványok nálunk még nem igen 
találnak sem kiadóra, sem fogyasztó közönségre, azért kész örömmel 
ragadott meg minden kínálkozó alkalmat, így Szögyény felhívását 
is, czélja megvalósítására. 

A felsőbb kívánság előtt mégis kénytelen volt meghajolni. 
Első eszméjével mindazáltal nem hagyott fel. Ujabb tervezetet 
nyújtott be Szögyénynek, a melyben a felsőbb óhajtást a saját 
kedvencz eszméjével összeegyeztetni iparkodott. Megoldhatónak 
vélt minden nehézséget, ha a nyelvemlékek elébe egy történelmi 
árgyú rövid értekezést illeszt. 

E véleményének azonban nem adhatott mindjárt kifejezést. 
Épen akkortájt távol volt a fővárostól és hivatalától s csak augusz- 
tus 3-án terjeszthette Szögyény elé a következő javaslatot : 

Nagyméltóságú M. kir. valós, belső Titkos Tanácsos ! Tanul- 
mány-Bizottsági Elnök ür ! Kegyelmes Uram ! Méltóztatott Excel- 
lentiád ujabban kötelességemmé tenni, hogy Nádori emlékkönyvül 



46 A nádor-kódex kiadásának törtenete. 

a magyar codexek helyett, vagy mellé, vagy valamely általános 
történeti érdekű kéziratot hozzak javaslatba, vagy olyat, mi 
különben a nádori hivatalra vonatkozik. 

Ennek következtében újra és nagy gonddal átbúvárlottam 
gazdag kézirattárunkat. Sok abban, Kegyelmes Uram, a hazai 
történetek felderítésére szóló oklevél, vannak kidolgozott s eddig 
kiadatlan munkák is : de az elsőbbek ezerekre menvén, előleges 
gondos átolvasást, kiszemelést, jegyzésekkel járó szerkesztést kíván- 
nának : mi, hogy a munka elhamarkodva ne legyen s az alkalom 
méltóságának megfeleljen, időt nem keveset kíván ; az utóbbiak 
pedig, eltekintve attól, hogy elég nagyszerű köztök csak Brutus 
története (Joan. Mich. Bruti Historiarum L. XIII.) s ez is a maros- 
vásárhelyi és bécsi codexekkel lenne még előbb összevetendő és 
kiegészítendő: mind olyak, mik a haza szomorú emlékezetű polgári 
háborúit terjesztik elő s így, csekély véleményem szerint, egy ily 
szerencsés napnak, milyen a köztiszteletű Nádor ötven éves emlék- 
napja., diszesítésére nem egészen alkalmatosak. Volnának más 
kéziratok is: a Katancsics néhai könyvtárőrünk munkái, milyenek: 
Commentarius in Geographiam Mosis, Herodoti, Strabonis, Plinii: 
volnának Grossing József nyelvtudományi munkái, u. m. Vocabu- 
laria Sumatranum, Brasilianum, Peruvianum, Mexicanum, Malicum, 
Javaicum; volna igen becses egy pár arab codexünk: — de mind- 
ezek részint igen terjedelmesek, részint kiadásuk sok időbe és 
költségbe kerülő: mindnyája pedig az általános tudományosságra 
nézve ugyan nagybecsű, de hazai érdekkel épen nem bíró. 

Ily körülmények közt nagy örömemre szolgált a Hevenesi, 
Cseles, Kaprinay. s Fray több száz kötetre menő kéziratgyűjte- 
ményében végre valamire találhatni, mi Excellentiád óhajtásainak 
úgy látszik megfelelend. Ez nem egyéb, mint Praynak egy rövid 
történeti értekezése a magyarországi nádorokról, deák nyelven, 
mely, ha e részben Excellentiád nagybecsű bizodalmával megaján- 
dékoztatnám, általam a legújabb időig lenne kiegészítendő. Ez a 
magyar nyelvemlékek elé bocsátva, csakugyan nevelné az emlék- 
könyv érdekét, becsét s azt alkalomszerűbbé tenné: midőn más- 
felől sem költség, sem kiállítási idő tekintetében nagy különb- 
séget nem tenne, mert csak 3 vagy 4 ívvel nevelné a könyv 
terjedelmét 

Midőn ezeket Excellentiádnak feljelenteni síelnék, kegyeibe 



l>r. llléssy Jánostól. 47 

ajánlott mély tisztelettel vagyok Excellentiádnak, Fesl, augusztus 
*1 1846. alázatos szolgája Schedel Ferencz, a M. kir. Egyetemi 
Könytár Igazgatója. 

E tervezet ellen — inkább megfelelvén intentióinak — 
Szögyény nem támasztott semmiféle nehézséget. Minden részletében 
magáévá lette s már augusztus 6-án változtatás nélkül pártolólag 
terjesztette a kanczellár elé, biztosítván öt arról, hogy a könyvtár 
igazgatója a belé helyezendő bizalomnak teljesen meg fog felelni; 
különben is a Pray munkájának Toldy által kiegészítendő részét, 
mely az újabbkori nádorok élettörténetére, működésére fog kiter- 
jeszkedni, ő maga is át fogja vizsgálni, sőt a tanulmányi bizottság 
ülnökével, Czeh Jánossal, a ki maga is »kitűnő magyar történet- 
búvár«, felülbíráltatja. 

Szeptember 11-én 796. ein. sz. a. kelt a kanczellár döntő 
határozata, mely jóváhagyja a Pray értekezésének kiadását: aziránt 
azonban bővebb felvilágosítást kíván, hogy a czélba vett nyelv- 
emlékek közül, melyek legyenek kinyomatandók ? 

E kérdésre a tanulmányi bizottság elnöke szeptember 21-én 
azt válaszolta, hogy ő a nyelvemlékek közül az 1508-ki legendás 
könyvet tartja legméltóbbnak a kiadásra, mert a Pray dissertatió- 
jával egyetemben ez felel meg leginkább az ünnepély jelentőségé- 
nek. Ellenben az 1506-ki kéziratot az előbbivel való egykorúsá- 
gánál és kis terjedelménél fogva, a III. szám alatt kijelölt legen- 
dákat és predikácziókat pedig terjedelmességök miatt s az idő 
rövidségére való tekintetből, mellőzhetöknek véleményezi. 

E fölterjesztéssel egyidejűleg Szögyény felhívta Toldy Ferenczet; 
hogy a kanczellária végdöntéséig is, a Pray értekezésének sajtó 
alá rendezéséhez haladéktalanul kezdjen hozzá. ^ 

A dologgal sietni is kellett. Az ünnepély napjául a föherczeg 
nádorrá választásának forduló napja november 12-ike tüzetett ki,* 
de azt a felség pár hét múlva november 5-ére tette át.^ Az ország 
főhatóságai, intézetei, a vármegyék, főpapok, főurak körrendeleti leg 
hivattak fel az ünnepélyben való részvételre.* 

' Az itt felhasznált hivatalos iratok a in. kir. orsz. levéltár helytartó- 
tanácsi osztályában őriztetnek. 

• 13652/846. kancz. sz. 
« 15ÍU4/846 kancz. sz. 

* 37943/846. H. sz. 



48 A nádor-kódex kiadásának története. 

De nyomban elterjedt országszerte a szomorú hír, hogy a 
már hónapok óta gyöngélkedő nádor állapota annyira súlyosodik 
hogy a jubileum aligha lesz megtartható. A közhírt igazolta a 
kanczellária október 15-ki rendelete, mely az országnak tudtul adá, 
hogy >Ü CS. kir. Fenségének, az ország Nádorának egészségbeli 
szenvedő állapota nem engedi meg, hogy dicső hivalaloskodásának 
félszázada az e végre kitűzött napon, jelesül f. é. november 5-én 
ünnepeltessék.« 

A nemzet még remélt; remélte, hogy az isteni gondviselés 
megadja neki az örömet, hogy szeretett nádora iránt táplált ős2ynte 
hálájának, tiszteletének ünnepélyes kifejezést adhat. De reménye 
hiú volt. 1847 január 13-án reggeli 9 órakor megszűnt dobogni 
a szív, mely egy ország boldogságáért vert, megszűnt működni 
az agy, mely egy ország jólétén, felvirágzásán annyit fáradozott. 

A nagy férfiú halálával természetesen megakadt a nádor- 
kódex kiadása is. Megakadt, de meg nem szűnt. A fáradhatatlan 
Toldy nem engedte az eszmét elaludni, csak a kedvező alkalmat 
leste. Ez az alkalom bizony soká váratott magára. 1857 május 
havában történt, hogy ő felsége I. Ferencz József nejével együtt 
Magyarországot először meglátogatta. Ez örömünnep emlékéül adta 
ki Toldy, illetőleg az egyetemi könyvtár azt a könyvet, melyet 
»Nádor-kódex« neve alatt ismerünk. Ennek tartalma elütő mind 
az első, mind a másod ízben tervezett kódextől; egyben mégis 
megegyezik s rá vall a szerkesztő régi kedvencz eszméjére, t. i. 
ez is vallásos tárgyú régi magyar nyelvemlékeket tartalmaz, azt 
a kéziratgyűjteményt, melyet Winkler kanonok ajándékozott az 
egyetemi könyvtárnak s a melyet Toldy a boldogult nádorról 
nevezett el. 



MAGYAR KÖNYVESHÁZ. 

(Adalékok Szabó Károly Régi Magyar KônyvtÀrâhoz.) 



BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS 
ISMERETLEN HISTÓRIÁS ÉNEKE 1598-ból. 

Dézsi Lajostól. 

Körülbelül hat évvel ezelőtt, debreczeni tanuló koromban, 
vettem egy pergamen kötésű koUigátumot, melyben mintegy húsz 
különböző ritka XVII. századbeli nyomtatvány volt, egy kivételé- 
vel mind magyar írótól latin nyelven írva. Benne volt többek közt 
Komáromi Csipkés Györgynek, Pósaházi Jánosnak, Mártonfalvi 
(iyörgynek, Köleséri Sámuelnek, Nógrádi Benedeknek, Rápóti Mihály- 
nak stb. több műve, olyan is, a mely eddigelé ismeretlen. * Növelte 
becsét az is, hogy az egykor Sajószentpéteri István ismert nevű 
XVII. századi egyházi író tulajdona volt, a kinek egy műve 
szinte benne van a gyűjteményben, benne sajátkezű névírása, a 
könyvtolvajoknak szóló figyelmeztetése: »Domine, increpa harpyas, 
ne pretiosum hunc thesaurum mihi eripiant!« és jeligéje, mely 
theologus íróra nézve jellemző: »Libera me a rabié theologorum.«* 

Ennek fedelében találtam Bogáti Fazekas Miklós itt közlött 
művének két példányát, melyet a könyvkötő a bekötésnél fedél- 
löltelékfil használt föl s így mentett meg .számunkra az elveszés- 
től. Csakhogy sajnálatunkra nem teljesen ép állapotban, hanem 
csak töredékben, mely elül és közbül csonka, de mindamellett így 

» Pl. Besponsio ad disputationem Andreáé Horvát de omnipraesentia 
carnis Christi. S.-Patakinij 1654, 4-r., melyet más alkalommal fogunk 
ismertetni. 

• E koUigátumot azóta a dcbrcczoni ref. főiskola könyvtárának adtam 

3(agyar Eönyv-Szomle. 1895. 4 



50 Bogáti Fazekas Miklós ismpretlen históriás éneke 1598. évbfíl. 

is teljes biztossággal megtudhatjuk belőle a szerző nevét, a niö 
tartalmát, a nyomtatás helyét, söt hozzávetőleg a nyomtatás évét is. 
A szerző nevét itt is, mint annyi sok más XVI. és XVII. 
századi énekeinknél, a versfejek tartották fenn. Az akrostiehon itt 
is latin hexameterekben mondja meg a mü szerzőjét s valószínű- 
leg Ajánlást is foglalt magában, '^ de hogy kihez, azt már töredé- 
kessége miatt nem mondhatjuk meg. Betűi ezek: ...SA ...IGNOB 
...S MEIS (ÎKSSERIT...NSTABIL...PRAELI...MVL...VDI... 
VM KAMB . . . BON . . . Ad NEKE . . . EST . . . VRI . . TIBI . . . VSA BO(í 
...THI...VIR INííENIO... E szerint a szerző Bogáti, a ki, 
mint ezt a gondolatmenet, nyelvezet, verselési mód hasonlósága 
mutatja, egy személy azzal a Bogáti Fazekas Miklóssal, kinek életé- 
ről és költői működéséről e folyóirat jelen füzetében kezdtem meg 
tanulmányomat. A ^Musa Bogathia kifejezés is e mellett szól 
mely a »Világi zfirzavar*^-ban (1591.) szinte előfordul. (»Tibi 
Musa Bogathia monstrat^^) Igaz ugyan, hogy a kezünk alatti mű 
iratási ideje 1598., a végsőversszak e szavai szerint: 

»Olvastam ezt görögbül, írám magyar nyelven. 
Az ezerötszázkilenczven és nyolcz esztendőben.«* 

Bogáti Fazekas pedig az eddig meg.ielent életrajzok szerint, 
mint kolozsvári pap 1592. évben meghalt, de ez írók mind a 
múlt században élt IJzoni .lánust és Fosztó Istvánt követték, a 
kinek kézirati egyháztörténete épen nem ment tévedésektől. 

Czíme lehetett: í34().)i Demeter Király históriája, ynely 
PlutarTchushól fordíttatott magyar nyelvre, ( V. ö. Sz. K. R. M. K. 
I. 128.) Nyomtatási helye Kolozsvár, a mint ezt a betűk jellegé- 
ből bizonyosan megállapíthatjuk: e jelleg megegyezik az *Aspasia- 
vagy »Három jeles főhadnagyok- czímíí müvekével, melyek két- 
ségtelenül kolozsvári nyomda termékei. 

Nyomtatási évül az 1599 vagy 100()-at vehetjük föl, ha 
abból indulunk ki. hogy Bogáti Fazekasnak egy müve sem jelent 
meg Íratása esztendejében, hanem egy vagy két évvel később. Oe 
ez természetesen csak hozzávetés. 

» Ez adalék Szabó K. Régi M. Könyvtálának í. kötetéhez tulajdonképen 
347. számot viselne, de a Könyv-Szemle múlt évi 4. füzetében közölt 8:-î9. 
számú adalék tévedésen alapszik, mint azt a Vegyes Közlemények ez. rovat- 
ban bővebben kifejtem. 



iMzsi LajoBtól. 51 

Az egész mű mintegy három ívre terjedhetett; fennmaradt 
ebből 7 negyedrét levél. Hiányzik elől a czímlap s a szerző beve- 
zetése, mely, mint a > Három jeles főhadnagyok <-nál vagy »Aspa- 
sia«-nál morális elmélkedésből állhatott, bár az is föltehető, hogy 
mint »Mátyás király »-nál, vagy »Castriot György «-nél, rögtön »in 
médias res* ment a szerző s így elől nem sok hiányzik. Nagyobb 
hézagok vannak a 173., 187., 271. sor után, a mint ezt a gondo- 
latmenetből kivehetjük, ezenkívül minden lap közepéből 4—5 sor 
hiányzik, a melyet a könyvkötő vágott le. Ez kissé megnehezí- 
tette az összeállítást, annyival is inkább, mert sem a levelek nin- 
csennk megszámozva, sem ívjegy nines alkalmazva. Mi Plutarkhos- 
ból Demetrios életrajzát vettük alapúi, melyet müvünk az esemé- 
nyek előadásában legtöbb helyt szorosan követ, ezenkívül a 
Stratonica szerelmi episodjánál Lukianos >icepí ttj; SüpiTig ísou« 
czímű müvét, a hol a 17—22. fejezetben ezt csaknem szórói-szóra 
megtaláljuk. E műveknek alapján a versfejek ellenőrzése mellett 
elég biztosnak gondoljuk összeállításunkat. 



Sándor ura .... is Cassander . . . öle, 

[Kijrálné kis fíáv[al] rekesztette, 

[üjrunk holta után m .... en ezt művelt^, 
Szükségem ezt mutatja, felkeljek ellene. 

5. Az urak hogy ezt érték, öszvebeszélének, 
[NJégyen Antigonusra erősen készülnek: 
Cassander Macedóniának, görögöknek, 
Ptolemeus parancsol Egyptus főidének. 

. . haddal zörgölődnek az Antig[onusra], 



10. Képírók eß faragók csodálkoztak rajta, 
Szépségével írásba de nem értek soha ; 
Vitézi tekinteti, úrmód ő orczája. 

Jó l[aká]st, vigasságot noha . . . . gyakorta, 
[D]e ha szükség kévánja, seríly, szemes vala, 

4* 



Ô2 Hogáti Fazekas Miklós ism(Tetlen bistcmás éneke iö98. évből. 

15. [Ejbből mindenek szeretik, csodálnak rajta, 
.... kedvű tekintetiben és rettentő va] a. 

Gyakran vadáz, egykoron hogy onnat megjőve, 
Dárdástői az atyjához méiie, megölelé, 
[Egjynihány követ atyjátől csak akkor méné, 
^' [Kijktől azt is izené, fia mint szeretné. 

Nagy volt édes atyjához, anyjához szerelme, 
Az ő barátságban is nagy volt embersége, 
Mithri dates egy úrfi, egy idejű véle, 
Atyjának udvarában szolgál mint jő híve. 

25. Oly pokol álmot lata Antigonus rőla, 
Azért titkon levágná, fiának ezt monda. 
De fiát erősen esketé. meg ne mondja, 
Demeter azt jőllehet bús rajta. 

B 



Syriát hődoltatja, megvötte sok házát, 
so. Fiára Demeterre bizá minden hadát, 

Csak huszonkét esztendős nem látott még o[lya]t. 

Mint iffjat és tudatlan .... egy jó vitézzel, 
TTtközék, de nem nyere .... vakmerőséggel ; 
Xyolczezer foglya, népben ötezer hulla el, 
85. Szép sátori, tábora ott vésze sok kencscsel. 

Ezzel ott Ptolomeus magát el sem hivé. 
Minden szép nyereséget foglyokkal megkülde, 
Mert jó hírért, tisztességért költ ő fegyverre, 
Xem kénesért, iffiúnak ezt szépen izené. 



j 



4). Sietvén egy katonaköntöst kapa reá. 
Futva alig szalada, mindent oda hagya. 
Pokol természet miá csaknem rútul jára, 
Megarához megtére, megvevé, dúlatá. 



Dézsi Lajostól. 53 



Gazdag, szép nyereséggel töltözék faadnépe, 
45. Varasért Athenái főtanácsi könyörge ; 
Azért Megarat hagyá szabaddá, nemessé, 
Innét nagy Athénéba Demeter úgy mené. 

Előbbi törvényeket mindenből megadá, 
Urak fizetett népét mindenütt kiha[jtá.] 



M). .Száz hajóra elég fát, sok élést igire, 
Kit atyja szükségekre varasul küldene, 
Feletébb is jó tettét az váras köszöné, 
Kikkel nem illik vala, Demetert tiszteié. 

Senki addég kiralnak magát nem hivatta, 
65- Mert Filephöz, Sándorhoz vetni általlotta, 
Demetei*t atyjával váras királynak monda, 
Isteni tisztelet nekik sokat ada. 

Ezek vesztek iffiat, mert magát elhivé, 
Fő-fő népek öszvegit ketteivel vive, 
<^- Házasság kivül sok személyekkel szerelme, 
Ebből neki jó hire romi an ia kezde. 

Rövid nap megindula, mert atyja hivatja, 
Mert az Ptolometisra Cypros végett hada, 

Juta szembe egy erő, azt hamar megveré, 
^>' Had előtt Menelaus, Ptolemeus öcsé, 
Ptolemeus ezembe nagy haddal elére, 
Hogy csak eltapottassa, ha el nem áll előle. 

Túl hátul hatvan hajón öcsét lesbe hattá, 
Hogy az ütközet súlyán Demetert megállja, 
70. Ö maga másfélszáz hajón ott szembe szállá, 
Demeter száznyolczvannal, de jó renddel hada. 

- — - — — — — két had öszveméne, 



&i ßogati Fazekas Miklós ismeretlen históriás éneke 1598. év^ből. 

— — — — — — Demeternek kézbe. 

Nép az többin merűle, az tengerbe vésze, 
75. Sajkákba sok asszonyok, egyéb nép sok helybe, 
Sok főemberrel kincscsel esének mind kézbe, 
Táborába Demeter mindezekkel méné. 

Sok szép között rabja esett szép leánya, 
Hires lantos, cymblomos, de mát szegett orcza, 
»0. Ki szép szavával Demetert igen megbirá, 
Hogy több feleséginéi ezt többször tapasztja. 

Táborát Menelaus Demeternek adá, 
Sok gyalog, lovag népit, hajót ajánlá, 
Az Cyprus szigetet is tőle nem tarthatá, 
Nyereségen Demeter magát el sem bízá. 



hr». 



Az testeket temeté, rabit elereszté, 

A küldé, 

Baráti, jó hívei ott megkoronázák, 
Ô maga egy koronát külde ott fiának, 
90. [Levejlében Demetert köszönti királnak, 
Ezt az Sándor vitézi mindenfelé hallak. 

Jó szokások elhagyván, felfualkodának, 
[EJgy másra mind magokat királnak hivaták, 
[A]z név mellett jó szokásokban is változának 
9 •• . . . lag hat királya vagyon Sándor jószágának : 

LysimachuH Tracián, Cassander görög király, 
[Sejleucus napkeletre bir az koronával, 
. . . egia Ptolomeus egiptusi király, 

. . at tengeren egczersmind indulni hagyá, 
100. ... ni Ptolomeussal ó maga akara. 

Pokol álmot ez hadról urak közt egy lata, 
[Me] l-t mindkét hadában, utában lőn kára, 



Déz8i Lajostól. hb 

. . zen szél miatt, földen elese, elfogya, 
. . . mar hadát térité, ő meg haza szállá. 

105. Régi mert közel nyolczvao esztendeje, 
. . ste megnőtt, nehezült fia mindenese, 
. . nek kedvet oz, noha sok dolgát nehezlé, 
[Me]rt szépekkel jó lakást fía igen űze. 

Az vitézi dologban de nagy józan vala, 

110. . . ha természet szerént bomemisza volna, 

. . szerszámi szép és mind készen vala. 

Ellensége legnagyobb Lysimachus vala. 
Szembe szállá, szép hadat Lysimachus lata, 
Bajta csodála, azért előle elszála, 
ii*^- Hires RhoduB szigetre lön Demeter hada. 

Lőn hamar frigye véllek, siet Cassanderre, 
Mert Athénét vitatja, ezt Demeter érté, 
Háromszázharmincz hajó Demeter ereje, 
Cassandert igen űzé, sok várát megvévé. 

12 >. Jó részt Görögországban szabadságra hoza, 
Cassandertől hatezer nép haj la hozzá, 
herczegség az melléje haj la, 

Elit hizelkedésekkel szűvét úgy emelek. 
Demeter esmét atta magát az szépeknek, 
is:». Az szép madoniak kivül véle szép gyermekek. 

Méné innét hadával Peloponnesusra, 
Urak, királyok hadát [mindjenüunet hajtJH, 
Földeket régi szabadságba, rendbe hagyja, 
Azért Görögországnak tévék hadnagyává. 

>'^o. Vadoak sok hizelkedők a király udvarában 
Azok szavát jó kedvvel hallja lakásokban. 
Otet királynak nevezik minden szavokban, 
Több vitézit Sándornak csúfolják nagy vigan. 



56 Bogáti Fazekas Miklós ismeretlen históriás éneke 1598. évből. 

Lysimachus mindinkább ezen bozszonkodik, 

186. Mert az több királyok csak csúfságra viszik. 

Lysimacbusboz sokan Demetertől mennek, 



Vagyon már Demeternek egynihány országa, 
Lysimacbusra megyén, útban egy hirt ballá, 
Boeotia elpártolt, ottan téré vissza, 
140. . . . dat fia Antigonus űtet meghajtotta. 

De másfelől országát ipa Pyrrhus dúlá, 
Erős Thebét vitassa, fiának azt hagyá, 
... at hamar kihajtá, Thebehez megjuta, 
[ï)g]y nil erős ostromon nyakzirton találá. 

145. Itt másodszor vévé meg Thebet, még sem rontá, 
. . . Uak egynihány fő népet onnat kimutatá; 
. . . óliából ottan egy boszu találá, 
. . . ágot üdő múlva dulá, nyavalítá. 



. . . régi jó hire, szállania foga. 

150. Vala sok szó felőle, fris ruháit bánják, 
Királyhoz nem mehetnek, mikor akarnának, 
. . . szór két esztendeig is követek múlatnak, 
. . . szór semmi válaszok nincs supplikálóknak. 

Megbetegült, országát ebbe csak nem veszté, 
155. [M]ert Pyrrhus ezen közben az végekre méné, 
Demeter véle szembe lőn, hogy könnyebbűle, 
Ipát jó frigy alatt országból elköté. 

[Kjészûl atyja országit, hogy mind visszavegye, 
[Sz]áz örög hajója készen sok helyekbe, 
160. . . . ezernél népe töb készen nagy serege, 
[Min]denek csudálják, mely nagy készülése. 

Ázsiára indúla a három királra, 
Seleucus, Lysimachus és Ptolemeusra, 



Dézsi Lajostól. 67 

Azok Pyrrhusnak irták veire támadna^ 
165. TJgaD hon tapasztalak, míg hada mozdúla. 

Mert nagy haddal egyfelől Ptolemeus jőve, 
Görögország jó részét hódlatá melléje ; 
• Macedóniára Lysimachus eredé, 
Harmadfelől szomszédja, ipa őt érlelé. 

170. Búsult Ptolemeusra csak az fiát küldé, 
Haddal Lysimachusra ő maga eredé, 
Fő végházát Bérreát Pyrrhus már megvötte, 
Ezen hada meghúsúlt, támadt Demeterre. 



.... Lysimachus — — — — — — 

175. Egy .... etten Pyrrhushoz tiltul szaladoznak. 

Bennek ott egynehányan ugyan pirongaták. 
Hogy kevély fris voltáért véle nem vínának, 
Által heszéddel néki csak bucsut adának, 
Táborban egy gubában királt elbocsáták. 

iM. Ott ösz ve vesztek praedán, vadnak erős zajba, 
Pyrrhus érté, az tábor megvive, beszálla, 
Lysimachussal Macedóniát megosztá, 
Kit Demeter előttek hét esztendeig bira. 

Nem akará urának látni szerencséjét, 
185. Phylla asszony királné vőn hozzája mérget, 
Demeter összegyűjté, hol találá, népét, 
Mert görögök közt leié egynehány barátit. 



Az szeretet ereje ilyen és hatalma. 
Tisztességet felejti, embert megvakítja, 
190. Fejedelmeket, bölcseket sokszor gyaláza. 

Ember mi tisztességben, gondolni nem hagya. 



58 Bogáti Fazekas Miklós ismeretlen históriás éneke lö98. évből. 

Gyakran ő miatta lÖt orsz&g változása, 
Az szép Ilona miatt vésze régen Trója, 
Salamon fia, Amon tudjuk ám mint jára, 
195. Csaknem Béniaminnak ám magva szakada. 



Ebből ennyi sok halál tiszteleg romlása, 
ugyan Istennek monták, hogy ily nagy hatalma, 
Készen légyen mindennek bár az ellen kardja, 
Ez az eszes okosság, hogy ne fogyjon nyila. 

200. Kézi va mindenkor f e . . . levöldöz ezzel, 
Képes iffíakat lobbant lángos üszögivel, 
Szemét bekötték, két szárnyon jár azért széllel. 
Ez vak gyermek, megtalál, valahova lövel. 

Ennek erős hatalmát Stratonica látá, 
SC). Csakhamar hogy Demeter Seleucusnak adá, 
Eufrates vizhez közel volt egy fővárasba. 
Egy híres bucsus egyház, azt sok nemzet tartja. 



Ezt nagy soká mint álmot semmire véle, 
De csakhamar korúla, igen betegule, 
210. Azért mi álmot látott királnak beszélé, 
Ha szent asszony segílli, megtelyesítené. 

Szava után ágyából asszony meggyógyula, 
líra, Seleucus király ottan elbocsátá. 
Hogy az szent varasban szép templomát rakatna, 
21'» Király népet és kéneset mellé tkokat ada. 



>>Vötted, hiszem, eszedben téged mint szeretlek, 
Hűségedben, eszedben mert megesmértelek, 
Egy szükségemben azért mostan megleltelek. 
Asszonyoddal, jó hívem, tégedet elkűldlek. 



Dézsi Lajostól. » ; Ö9 

280. Rakasd meg az egyházat, kit asszonyod elszánt ; 
Szent asszonnak vétett volt, kit igenis megbánt, 
Légy had előtt, ha hol kell, mindenben igazgasd, 
Kinek tőlem, jő hívem, nagy jutalmát várjad.« 

Igen kéri királyát, hogy ezt másra bízná, 
«Ï5. Felségét, nagy kincsét, ki neki nem volna ; 
Mert szivében azon fél, egyűld űdő múlva, 
Asszonya Stratonica szemet vetne reá. 



Tő 



Immár méné házához, az földi-e borúla, 
Veszett fején az úrfi keservesen síra: 
*3o. »Veszek szegény fejem, uram ezt rám mire bízza, 
Ha jól látom, mi leszen utam szerencséje. 

Bizony jó, hogy ily ifiPjat szép asszonynyal küldnek, 
Tőlem okát elvetem jövendő szégyennek. 
Nagyra vetem fejem, szégyentől ne rettegjek, 
23.S. Uram parancsolatja meg is teljesedjék.« 

Igen hamar ágyékán ketteit elmetszé. 

Sok drágaság ^ szerszámmal zelenczébe téve. 

Pecsétes gyürejével azt jól bepecsétlé. 



2>Uram ! ez volt házamnál eltött drága marhám, 
?40. Kit én igen szerettem, semminél nem adnám ; 
Hogy hosszú útra megyek felségednek elhoztam. 
Legyen pecsétem alatt, hogy épen találjam.« 

Seleucus is pecsétit ottan reá nyoma, 
Komornyiknak tartani azt erősen hagyá. 
245. Cambabus ottan bátran az útra in dúl a, 

Lőn három esztendeje, hogy templomát rakja. 

Az egyház még »em kőszén, majd megtelik rajta, 
Az mitől jó Cambabus még az előtt tárta ; 

Az (íredeti szövegben valós^zínaleg sajUihibából drága szag áll. 



60 Bogáti Fazekas Miklós ismeretien históriás éneke 1598. évb51. 

Asszony előtt az iffju annyi ideig hogy forga, 

SAO. Búskodik, sír az asszony, iffjat beszólítta 
Hogy ő nyavalyájával semmit nem bír [háta], 
Azért előtte Cambabus minden dolgosa, 
De asszony titkolja, bélit mit fájlalja. 

Osztán ilyen tanácsot magában gondola, 
S55. Ebéden jól köppencsen, szemérmét kitolja, 
Iffjat boros korában szavával fogdossa, 
Ha nem nyeri, mondják azt, hogy az bor mondotta. 

Gerjedve szűve bortól, bátorodnék szava, 
Sem beszéde, sem tötte nem oly rút akkorba; 
?6». Valaki látná dolgát, úgymond, bor az oka. 

Torkos, részeges voltát asszonnak dorgálá, 
Semmiképen az dolgot neki nem fogadá, 
Hogy ha kedve nem telnék, az asszony azt mondja, 
Önnönmagát megöl[né], ha benne mi haszna. 

2^.*». Hogy az szerszára ott elkölt, ifijú megbeszélé, 
Mert az asszonya szaván igen megrettenő, 
ő magát megmutatá, mindent megjelente. 
Asszony igen csodálja, mert soha nem hitte. 

Immár dobja fakadva, asszony meglohada, 
270. De Cambabus t szereti, o nem utálhatja, 

Vigasztalásért együtt minden nap jár hozzá, 



Ügymond király: »Ez dolgot bűnnek is nem mondom, 
Az mely betegség ellen nem tehet, azt vallom, 
Ha Stratonicát tőlem kévánná, ma adom, 
27^. Mert fiamnak halálát én mind inkább kárloni.« 

Igen nagy sirva monda király mindezeket, 
Doktor rajta mosoly ga, kapa király kezet, , 



]>é/8i Lsgostól. 61 

Mondja : »Ha akar, arról kŐDuyen majdan tehet, 
Mert az íia kévánta király feleségét.« 

-«*>• Rajta király örűle^ nagy gyűlést hirdete. 
Ország — — — — — — — -~ — — 

Jól tudnáy hogy az fía nem tart ellent benne, 
De ha törvéntelennek az asszony ezt vélné, 
Szóval, tanácsi által reá bimá, venné, 
Hog\' országa hasznáért ezt megcselekedne. 



2H5. 



Nagy titkos betegségnek ez lőn orvossága. 
Stratonica, Demeter királynak leánya, 
Seleucns királynak lőn először házasa, 
àSeleucus Antiochusnak, fiának úgy adá. 

Gyakran nagy változása esik dolgainknak, 
:iM) Példa legyen sok dolga Demeter királnak, 
Az fenvalók főképen azt bizonynyal várják. 
Ha esnek, nagyot esnek, kik toronba hágnak. 

Ennyi sok szerencsében soha nincs kétsége, 

Nektek ifíak nagy példa az Cambabus dolga, 
2«^- Mindentek azt (így) jó nevet megböcsűlje. tartsa ; 
Menyek, asszonyok nektek Stratonica példa, 
Az ne legyen, intelek, mint iffjuval jára. 

Isten adja mindennek ezek használjanak. 
Az miben nem ellene szent akaratjának ; 
800. Pogán históriákban noha mindezt írták, 
Jó móddal életünknek bizony használhatnak. 

Olvastam ezt görögbűi, írám magyar nyelven, 
Az ezerötszázkilenczven és nyolcz esztendőben. 



VKGE 



KÜLFÖLDI SZEMLE. 



A ZÁRAI TARTOMÁNYI LEVÉLTAR. 
Deli Balázstól. 

Dalmáczia levéltárai között leggazdagabb a zárai tartomá- 
nyi levéltár, mely a dalmát helytartó rendelkezése alatt áll és 
hivatalosan a cs. kir. zárai helytartóság régi iratainak és okleve- 
leinek levéltára (L r. Ärchivio Luogotenemiale degli atii e docu- 
menti antichi di Zára) czimét viseli. A levéltár magában foglalja 
a dalmát királyság politikai iratain kívül a nonai püspökség és 
a feloszlatott dalmát kolostorok levéltárait; anyaga főleg a velen- 
czei uralom történetére tartalmaz rendkívül becses adatokat, de 
visszanyúlik a magyar uralom és a királyság önállóságának ide- 
jére is, egész az Árpád-királyok első korszakáig; legrégibb okle- 
vele Crescimir királytól, az 1059. évből való, s a magyar hódítás 
legelső emlékei a XIII. századi magyar kanezelláriai praxis és 
diplomatika legbecsesebb adatait őrizték meg számunkra. 

A levéltár adatainak történelmi és diplomatikai jelentőségé- 
ről Fejérpataky László dr. adott hü képet Kutatások Dalmáczia 
levéltáraiban ez. dolgozatában, mely a Századok 1881. évfolya- 
mában jelent meg. Azok után, a miket e dolgozatában mutat- 
ványként közöl a levéltár legrégibb anyagából, és ismerve a zág- 
rábi délszláv akadémia kiadványait, melyek anyaguk legbecsesebb 
részét a levéltárból merítették, csakis ismételhetjük az oly régóta 
hangoztatott óhajtást, hogy törlénettudósaink és tudományos inté- 
zeteink az eddiginél nagyobb buzgalommal igyekezzenek a benne 
rejlő kincseket a hazai történelem javára kiaknázni. 

Alább közlendő jegyzékünk, melyet Beltner Henrik, a levéltár 
vezetője bocsátott rendelkezésünkre, a levéltár politikai részének, a 



A zárai tartományi levéltár. 63 

tulajdonképeni tartományi levéltárnak felosztásáról és egyes csoport- 
jairól adnak áttekintést. 

A levéltár Dalmáczia különböző politikai időszakai, s ezeken 
belül a kormánynak egyes ágai szerint van felosztva. Első osztá- 
lyát a velenezei uralom idejéből származó iratok képezik, 1409- 
töl, illetőleg egyes csoportoknál a XIV. századtól kezdve 1797-ig, a 
következő rendben: 

1. A velenezei dogék rendeletei és ítéletei. 1409—1797. 9 kötet, 
tartalom-mutatókkal. 

2. Velenezei di-agománok iratai. 1622 — 1797. 134 kötet és 
csomag, tartalom-mntatókkal. 

3. Végrendeletek. 1318 -1797. 9 kötet, tartalom-mntatókkal. 

4. Dalmácziai ügyészek (sindici avogatori) iratai. 1430 — 1621. 

1 kötet, tartalom-mutatóval. 

5. A dalmát és albániai provveditoria generale iratai. 1616 — 
1797. 824 kötet, 52 csomag, és 800 rajz, kettős tartalom-mutató- 
val 5 kötetben. 

6. Zárai grófok iratai. 1518 — 1797. 140 kötet, tartalom-muta- 
tóval 3 kötetben. 

7. Zárai kapitányok iratai. 1622 — 1797. 25 kötet tartalom- 
mutatóval. 

8. A kincstári jogügyek tanácsosának (consultor fiscale) iratai. 
1760 — 1797. 17 kötet, tartalom-mutatóval. 

9. Az isztriai, friauli, quarneroi és dalmácziai erdőségekre 
vonatkozó iratok 1797-ig. 8 csomag, mutató nélkül. 

10. A feudális és vizjogi törvények gyűjteménye. 1328 — 1797. 

2 kötet. Ide sorozhatok még függelékképen : 

11. Nona város iratai. 1247 — 1805. 9 kötet, mutató nélkül. 

Az osztrák kormányzat korszakából. 1797-től IHOO-ig az 
iratok a következő csoportokra oszlanak: 

12. A tartomány rendezésére kiküldött udvari bizottság iratai. 
1797 júliustól 1798 júniusig. 26 csomag, mutatóval, és a tárgyalási 
jegyzőkönyv. 

13. Kormányzósági iratok. 1798—1806 február 19. 312 cso- 
mag, tartalommutatókkal és jegyzőkönyvekkel 30 kötetben. 

14. Organizáló rendeletek. 1797—1799. 3 kötet. 

15. Goess gróf udvari biztos iratai. 1802 — 1804. 9 csomag 
mutatóval. ^ 

16. Brady kormányzó rezervált iratai. 1804 — 1806 február 
19. 17 csomag, 2 mutatóval. 

17. Számadások. 1798-1806 február 19. 116 csomag, 15 
mutatóval és jegyzőkönyvvel. 



64 A zárai tartományi levéltár. 

18. Kincstári igazgatás. 1804—1806 február 19. 8 kötet ós 
70 csomag. 

19. A kincstári jogtanácsos iratai. 1798—1806 február 19. 10 
csomag, 3 mutatóval és jegyzőkönyvvel. 

20. Zárai, sebenicoi, spalatoi, lesinai és cattaroi állami pénz- 
tárak iratai. 1798—1806. február 19. 60 kötet és 200 csomag. 

21. A zárai hatóság iratai. 1798—1806. 120 csomag, 20 muta- 
tóval és jegyzőkönyvvel. 

Az 1805-iki pozsonyi béke Dalmácziát tudvalevőleg a fran- 
cziák kezébe szolgáltatta, kik 1806 február havában szállották 
meg a tartományt. Az 1814-ig tartó franczia uralom iratait a 
következő csoportok őrzik: 

22. Molitor polgári és katonai parancsnok iratai. 1806 feb- 
ruár 20 — július 21. 4 csomag. 

23. Az ideiglenes kormány iratai. 1806 február 20 — július 
21. 13 csomag, 2 mutatóval és jegyzőkönyvvel. 

24. Dandolo provveditore generale iratai. 1806 — 1810 január 
11 csomag, 3 mutatóval és jegyzőkönyvvel. 

25. A provveditoria generale iratai. 1806 július — 1810 január. 
240 csomag, 30 mutatóval és iktató-könyvvel. 

26. Számadások és pénzügyi iratok. 1806—1813. 39 csomag, 
63 mutatóval és iktató-könyvvel. 

27. A kincstári jogtanácsos iratai. 1806 — 1811. 6 csomag, 3 
iktató-könyvvel és mutatóval. 

28. A zárai bizottság iratai. 1807 — 1810. 126 csomag, 19 
kötet iktató-könyvvel és mutatóval. 

29. A polgári és katonai kormánybiztosság iratai. 1809. novem- 
ber — 1810 február. 6 csomag, 5 igtató-könyvvel és mutatóval. 

30. A vallásügyek főfelügyelőségének, az üresedésben levő java- 
dalmak és az államjavak igazgatóságának iratai. 1806 — 1809. 49 
csomag, 17 iktató-könyvvel és mutatóval. Ide tartoznak a tartomány 
feloszlatott kolostorainak és confraternitásainak anyakönyvei és egyéb 
iratai, 110 kötetben. 

31. A központi rendőr-főfelügyelőség iratai. 1806. 10 csomag. 

32. A polgári és katonai kormánybiztosság titkos iratai. 1809 
november — 1810 február. 5 csomag. 

33. A rendőrbiztosság iratai. 1809—1812. 16 csomag és 8 kötet. 

34. A quameroi szigetek felügyelőségének iratai. 1809. 2 csomag. 

35. A zárai, spalatoi, lesinai, macarscai és vegliai állami pénz- 
tárak iratai. 1806 — 1810. 12 csomag, 5 mutatóval. 

36. A provveditoria generale gazdasági iratai. 1806 — 1810. 
január. 13 csomag, 2 mutatóval. 

37. Az »II Eegio Dalmata« czímű újság kivonatai. 1806 
július — ISIO márczius. 5 csomag. 



Deli Balázstól. (55 

38. A dalmát tartományi főfelügyelőség (intendenza provinziale) 
iratai. 1810—1813. 190 csomag, 12 kötet iktató-könyvvel és mutatóval, 

39. A ragusai és cattaroi tartományi főfelügyelőség és bízott- 
ig iratai. 1808 — 1813. 18 csomag. 

40. A dalmácziaij ragusai és cattaroi uradalmak igazgatóságá- 
nak iratai. 1810 — 1813. 12 csomag, 26 kötet lajstrommal. 

41. A dalmát vámhivatalok iratai. 1810 — 1813. 10 csomag, 
42 kötet lajstrommal. 

42. Adószedők iratai. 1810 — 1813. 5 csomag, 40 kötet laj- 
strommal. 

43. Zárai illetékhivatal iratai 1811 — 1813. 1 csomag, 5 laj- 
strommal. 

44. Zárai, spalatoi, ragusai és cattaroi adószámadások. 1810 — 
1813. 20 csomag, 42 lajstrommal. 

45. Az erdők, vizek és bányák igazgatóságának iratai. 1806 — . 
1813. 20 csomag. 

46. Különböző korbeli franczia és olasz törvények gyűjteménye. ' 
140 kötet. 

A második ausztriai kormány iratai a következő csopor- 
tokra oszlanak: 

47. Az osztrák birodalom politikai törvényeinek gyűjteménye. 
1792—1848. 77 kötet. 

48. Az osztrák birodalom Ítélkezési törvényei. 1780 — 1830. 
2 kötet. 

49. TaboroviÓ őrnagy elaboratuma a török határ mentén szer- 
vezett egészségügyi őrség ügyében. 1821 — 1822. 4 csomag, 58 rajzzal. 

50. Különböző írók munkáinak czenzúrai példányai. 52 kötet. 

51. Az erdészeti bizottság iratai. 1814 — 1817. 4 csomag. 

52. A Francziaország tartozásainak liquidálására kiküldött 
bizottság iratai. 1816 — 1837. 8 csomag, 4 lajstrommal. 

53. A heraldikai bizottság iratai. 1817-:« 1837. 5 csomag, 2 
kötet anyakönyvvel. 

54. Az Archivio degli atti antichi igazgatóságának levelezése, 
1814-től. 13 csomag, 28 kötetnyi iktató-könyvvel, mutatóval, lel- 
tárral stb. 

Ide vannak sorozva végül : 

55. A nyomtatott szabályzatok, kiáltványok, hirdetmények,, 
jelentések stb. 1608 — 1849. 19 csomag, mutatóval. 

Ezek képezik a lulajdonképeni tartományi levéltár anyagát. 
A levéltár egy másik, nem kevésbbé fontos osztálya a zárai" 
San Nicolo, San Domenico és San Crisogono kolostorok és a. 
rogovoi apátság iratait, okleveleit és könyveit foglalja macában,- 
melyek egy rekeszekre osztott nagy szekrényben C iztetnek.: 

Magyar KOnvT-Szemle. 1895. 5 



66 A kîUfftldi irodalom magyar vonatkozás»ii termékei az 18í?4. èvhcn. 

E becses iratok száma KXK) drb. körül van, legnagyobb részük 
hártyára van írva, a X. századtól kezdve a XVIII. századig, és a 
kolostorok alapítványaira, a pápáktól, királyoktól, bánoktól, a 
velenczei dogektól s más fejedelmektől nyert kiváltságokra, vég- 
rendelkezésekre, hagyományokra stb. vonatkoznak. A San Dome- 
nico és San Oisogono kolostorok iratairól két részletes laj- 
strom készüli. 

Az utóbbi években a helytartósági levéltárba kerültek a 
régi spalatoi, oattaroi és curzolai levéltárak iratai is. 

A spalatoi és cattaroi iratok kor szerint vannak rendezve 
ós külön katalógusokban registrálva. A spalatoi levéltár az 1343 — 
ISI 3. évekre terjed és 1366 kötetet és csomagot tartalmaz. 
A cattaroi levéltár az 1409—1814. éveket öleli fel, s 304 kötet- 
ből és csomagokból áll, egy kis szekrényen kivül, mely XV— XVIII. 
századi hártya-okleveleket foglal magában. A curzolai levéltár 
most áll rendezés alatt, eddig 515 kötet és csomag van rendezve, 
s mintegy 300 köteg vár a további rendezésre. A spalatoi, cat- 
taroi és curzolai levéltáraknak nincsenek megfelelő mutatói, de 
a dalmát helytartóság gondoskodott a felől, hogy e hiányon már 
a legközelebbi években segítve legyen. 



A KÜLFÖLDI IRODALOM 

MAGYAR VONATKOZÁSÚ TERMÉKEI 

AZ 1894. ÉVBEN. 

összeállította: Horváth IgnAcz. 
(Első kAzlemény.^. 

Adressbuch für den Buch-, Kunst-, Musikalienhandei u. verwandte 
Geschäftszweige der österr.-ungar. Monarchie, mit einem Anhang : Oesterr.- 
ungar. Zeitungs-Adressbuch. Herausg. von Moriz Perles. XXIX. Jahrg. 1894—95. 
Mit dem Bildnisse von Ludwig Mayer. (Bécs, Perles Mór, 1894. N. 8-r. VI, 
:i36 1. Ára 2 frt 50 kr.) 

Almásy Comtesse. Hongrois et Roumains. (La Revue de Paris. 1. année 
No. 13. 1894. Paris, 1894. 8-r. 632-639 l. az egész füzet ára 1 frt 60 kr.) 

Aiîger, Gilbert. Adressbuch für Brauereien, Malzfabriken und Hopfen- 
handler in Oesterreich- Ungarn und Bosnien. Mit einem Anhange von Bezugs- 
quellen von Bedarfs- Artikeln für Brauereien, Malzfabriken u. Hopfenbau. (Bécs, 
Anger Gübert, 1894. n. 8-r. XVIU, 128 l. Ára 2 frt.) 



Horváth Ignácztól. 6/ 

Armee Taschen-Kalender, K. u. k. 1894 (Tescben. Prochaska Károly 
1894. S-r. 381 1. Ára 90 kr.) 

Artaria's Eisenbahn und Post-Communications-Karte von Oesterreich- 
Ungarn und den nördlichen Balkanländern. (Bécs, Artaria és tsa, 1894 
Ára 1 frt.) 

Artaria's General-Karten Nro 14 a. Königreich Ungarn. Ausgabe mit 
Terrain. Neue Ausgabe 1894, revidirt von Dr. K. Peucker. (Bécs, Artaria és tsa. 
1894. Ára 2 frt. 

Artaria's General-Karten. Nro 14 b. Königreich Ungarn. Nach Conii- 
taten colorirt. Neue Ausgabe 1894, revidirt von Dr. K. Peucker. (Bécs, Artaria 
és tsa, 1894. Ára 2 frt.) 

Aufklärung, Völlige, über den gewaltsamen Tod des Kronprinzen Rudolf 
von Oesterreich von E. von Sz. Sechste veränderte Auflage des Werkes : Authen- 
tische Enthüllungen über den Tod des Kronprinzen Rudolf. (Lipcse, Minde 
Károly, (1894.). 8-r. 78 1. Ára 1 márka.) 

»Austria.« Universal-Militär-Taschenkalender für die bewaffnete Macht 
der österr.-ungar. Monarchie, 1895. XI. Jahrg. (Bécs, Seidel L. W. és fia, 1894. 
16-r. 386 1. Ára 1 frt 50 kr.) 

Balbi Adrian. Allgemeine Erdbeschreibung. 8. Auflage. Neu bearbeitet 
und erweitert von dr. Franz Heiderich. III. Rand. (Bécs, Hartleben A. 189 4 
8-r. XII, 1012 1. 12 térképpel és számos illustrátióval. Ára 8 frt.) 

Bancalari Gustav. Studien für die österr.-ungar. Militär-Kartographie. 
Mit einer Karte. (Bécs, Lechner R. es. és k. udv. és egyet, könyvkereskedés, 
1894. 8.r. 78 1. Ára 80 kr.) 

Bank- und Börse-Kalender, Oesterreichisch-ungarischer. Jahrbuch für 
Bank-, Assecuranz-, Eisenhahn- und Industrie- Wesen für 1895. XXIII. Jahrgang. 
Herausgegeben von L B. Krall. (Bécs, Perles Mór, 1894. 16-r. Vili, 304 1. 
Ára 2 frt.) 

Bársony Stefan. Der Bauern- Don Jouan. Aus dem Ungarischen. 
(Bibliothek der fremden Zungen. XX. Stuttgart, 1894. 8-r. 123-135 1. az 
egész kötet ára 65 kr.) 

Baukalender, Oesterreichisch-ungarischer, für das Jahr 1895. Bearbeitet 
unter Mitwirkung von Fachgenossen von der Redaction des »Bautechniker,« 
vormals von M. Kulka. XIV. Jahrg. (Pécs, Perles Mór, 1894. 16-r. XH, 344 1. 
Ára 1 frt 70 kr.) 

Bazant Johann. Die Handeispolitik Österreich-Ungarns 1875 bis 1892 in 
ihrem Verhältnis zum deutschen Reiche und zu dem westlichen Europa. 
(Lipcse, Duncker et Humblot, 1894. 8-r. IV, 193 1. Ára 4 márka.) 

Becker Karl. Th. Die Volksschule der .Siebenbürger Sachsen. Ein 
Ueberblick über ihre geschichtliche Entwickelung mit einem Anhang erklä- 
render Beilagen. (Bonn, Paul Ottó, 1894. 8-r. 152 1. Ára 1 frt 60 kr.) 

Beer. Studien zu Geschichte der österr. Volkswirthschaft unter Maria 
Theresia. I. Bd. Die österr. Industrie-Politik. (Különnyomat az Archiv für 
österr. Geschichteből. Bécs, Tempsky, 1894. 8-r. Ára 2 m. 60 kr.) 

Beiträge zur Paläontologie u. Geologie Ocsterreich-Ungarns und des 

5* 



B8 A külföldi irodalom magyar vonatko/ású lermékoi a/ 1894. évl)en. 

Orients. Begründet von Dr. E. v. Moisisovics und M. Neumayr. Mittheilungen 
des paläontologischen Institut«? der Universität Wien. Herausg. mit Unterstützung 
des hohen k. k. Ministeriums für Cultus u. Unterricht von Dr. W. Waagen. 
Bd. IX. Heft 1. 2. Mit Tafel I-XIY. (Recs, Holder Alfréd, 1894. 4-r. 96 i. 
Ära 20 kr.) 

Beniczky-Bajza Helene. Hang und Geld. Aus dem Ungarischen von 
Oskar von Krücken. Zwei Teile in einem Bande. Autorisierte Ausgabe. (Berlin, 
Janke Ottó, 1894. 8-r. 4, 192 és 4, 176 1. Ára 3 frt 90 kr. 

Benkó Jerolim. Die Reise S. M. Schiffes »Zrínyi« nach Ost-Asien (Yang- 
tse-kiang und gelbes Meer.» 1890-1891. (Bécs, Gerold Károly lia, 1894. 8-r. 
XI, 429 1. Ára 8 frt.) 

Beran 0. Temesvár und seine Umgebung. (Städtebilder und Landschaften 
aus aller WMt.) (Linz, Mareis E. (1894.) 8-r. 48 1. és Temesvár térképe. Ära 30 kr.) 

Beszédes Friedrich. Ungarische Militärsprache. Ein Handbuch fUr den 
Vorgesetzten im Verkehre mit den Untergebenen. 4 Aufl. (Bécíí, Seidel L. W. 
és fia, 1894. 12-r. 174 1. Ára 80 kr.) 

Bibliothek der Fremden Zungen. XV. XVll. XIX. XX. Bd. (L. Sigismund 
Just, Fr. Herczeg, Stephan von Bársony, Etelka Gyarmathy.) 

Bibliothèque de la compagnie do Jésus. Tom. V. (Brüsszel, 1894. Ara 
24 frt.) 

Bâhmerle Emil. Die Haupt-Lebensmomente des Haar- und Federwildes, 
dann dessen Schon- und Schuszzeit in Oesterreich-Ungarn. Eine jagdzoologische 
Studie. (Bécs, Frick Vümos, 1894. N. 8.r. HO 1. Ára 60 kr.) 

Bródy Sándor. Menschen-Humoresken. Aus dem Ungarischen von Oskar 
Krücken. (Berlin, Janke Otto, (1894.) 8-r. 139 1. Ára 1 márka.) 

Bunker I. R. Typen von Bauernhäusern aus der Gegend von Oedenburg 
in Ungarn. Mit 14 Text-Illustrationen. (Sep.-Abdruck aus Band XXIV. der 
Mittheilungen der anthropolog. Gesellschaft in Wien. Becs, Holder Alfréd, 1894. 
4 r. 16 1. Ára 80 kr.) 

Carl, Erzherzog von Oesterreich. Ausgewählte Schriften. Herausgegeben 
im Auftrage seiner Söhne, der Herren Erzherzoge Albrecht u. W^ilhelm. IV— VI 
Bd. (Bécs, Braumüller Vilmos, 1894. N. 8-r. VI, 656 1. Ára 7 frt 20 kr. VI!. 
666 1. ára 7 frt 80 kr. VIU. 632 1. Ára 9 frt.) 

Carrière A. Nouvelles sources de Moise de Khoren. Supplément. (Bées, 
Gerold Károly, 1894. 8-r. VUI, 40 l. Ára 3 m. 50 pf.) 

Chélard Raoul. L'Autriche contemporaine. (Paris. Chailley Leó, 1894. 
8-r. VIII, 470 1. Ara 5 frt 20 kr.J 

Comenius I. Magna didactica. Ex editione Amstelodamcnsi anni 1657. 
omnes libros didacticos complectente nunc primum separatim edidit Frid. 
Carolus Hultgren. (Lipcse, Hermann Emil, 1894. 8-r. 255 1. Ára 5 márka.) 

Conducteur, Der, Fahrpläne der öst. und ung. Eisenbahn-, Post- und 
DampfschilT-Course mit einem Führer in den Hauptstädten und an den Eisen- 
bahnen, Keisekarten nach den wichtigsten Orten des In- und Auslandes. 
Routenkarte von Oesterreich-Ungarn und Eisenbahnkarte von Mittel-Europa. 
Mit Plan v. Wien, Prag, Budapest, Triest u. Graz. 1894. XXIV. Jahrg. (Bécs, 
Waldheim R. 1894. 8-r. Januar-December. Egy füzet ára 50 kr.) 



Horváth Ignácztől. 69 

Conducteur, Der. Kleine Ausgabe. 1894. Januar-December. (Bécs, Wald- 
heim R. 1894. 8-r. Egy fűzet ára 30 kr.) 

Czerlien Marcus. Die Friedens- Arbeit der österr.-ungar. Cavailerie, be- 
sprochen an der Hand des Exercir-Heglementes und nach eigenen Erlebnissen. 
Mit 5 Beilagen und 6 Tafeln. (Bécs, Seidel L. W. és fia, 1894. N. 8-r. IV, 
606 1. Ara 4 frt 50 kr.) 

Degré A. Blaues Blut. (Collection Hartleben. Bécs, 1894. 8-r. 191 1 
Ara 40 kr.) 

Dioscuren, Die. Literarisches Jahrbuch des ersten allgemeinen Beamten- 
Vereines der österr.-ungar. Monarchie. 24. Jahrg. (Bécs, Gerold Károly fia, 
1894. N. 8-r. 559 1. ára 2 frt.) 

Discovery of lakes Rudolf and Stefanie. 1. II. vol. (^London. 1894. Ára 
30 frt 24 kr.) 

Dupain L. L'administration militaire Austro-Hongroise. (Paris 1894. 
Ára 7 márka.) 

Dvorak Max. Briefe Kaiser Leopold I. an Wenzel Eusebius, Herzog in 
Schlesien zu Sagan, Fürsten v. Lobkovitz. 1658—1674. (Archiv für österr. 
Geschichte 1894, Bécs. Tempsky. 8-r. 56 1. Ára 1 m. 30 pf.) 

Eisenbahnkarte, Officielle, von Oesterreich- Ungarn und den angrenzenden 
auswärtigen Landestheilen. Herausgegeben im Auftrage des k. k. Handels- 
ministeriums von der k. k. General-Inspection der öst. Staatsbahnen. (Bécs, 
Artaria és tsa. 1894. Ára 5 frt 50 kr.) 

Eisenbahn-Schematismus Hir Oesterreich-Ungarn. XX. Jahrg. Pro 1894/95. 
(Bécs, Manz-féle es. és k. udv. és egyetemi könyvkereskedés, 1894. 8-r. XII, 
550 1. Ára 8 frt.) 

Eisberg R. A. Die Blutgräfin. (Elisabeth Báthory.) Ëin Sitten- und 
C.haracterbild. Mit Illustrationen. (Boroszló, 1894. 8-r. 204 1. Ára H márka.) 

Erinnerungen aus den Feldzügen 1859 und 1866. Ein Beitrag zur 
Geschichte des k. und k. Uhlanen- Regimentes Nr. 1. Von einem ehemaligen 
Rittmeister dieses Regimentes. Mit 5 Karten. (Bécs, Seidel L. W. és fia, 1894. 
8.r. 4, 247 1. Ára 1 frt 80 kr.) 

LTurope politique, i. kötet. (Paris, 1894. Ára 6 frt 20 kr.) 

Export-Compass 1894. Commercielles Jahrbuch für die Interessanten 
des österreichisch-ungarischen Ausfuhrhandels. VII. Jahrg. Herausg. von Ale- 
xander Dorn. (Bécs, Dorn Sándor, 1894. N. 8-r. 1. 260, II. 820, III. 22, IV. 
46 és V. 52 1. Ára 6 frt.) 

Fromme*s Oesterreichisch-Ungaricher Landwirthschafts-Kalender f. 1895. 
21. Jahrg. Redigirt von Dr. G. KraiTl. Mit 41 Figuren. (Bécs, Fromme Károly, 
1894. Ára I frt 60 kr.) 

Garay. Handbuch ungarisch-deutscher Gespräche oder praktische Anlei- 
tung in den beiden Sprachen über die verschiedenartigsten Verhältnisse de 
Gesellschafts- und Geschäftslebens sich richtig und geläutig auszudrücken. 
12. verbesserte Aullage. (Bécs, Szelinski György, 1894. 8-r. XVI, 3(X) 1. 
Ára 1 frt.) 

Gassebner Hermann. Die Pferdezucht in den im Beichsralhe vertretenen 



70 A kölföldi irodalom magyar vonatkozású termékei az 1894. évben. 

Königreichen und Ländern der österreichisch-ungarischen Monarchie. II. Band. 
Die Landespferdezucht. Mit 14 hippologischen Karten. (Bécs, Cg. k. udv. és 
államnyomda, 1894. N. 8-r. IX, 488 l. Ara 6 frt.) 

Gesetz vom 10. Mai 1894, betreffend die Meldepflicht von Landsturm - 
Pflichtigen der im Reichsrathe vertretenen Königreiche u. Länder mit Aus- 
nahme von Tirol u. Vorarlberg, und die Verordnung des k. k. Ministerium 
für Landesvertheidigung vom 20. August 1894. (Bécs, Cs. k. udv. és állam- 
nyomda, 1894. 8.r. 82 l. Ära 30 kr.) 

GlOckmann Carl. Ergänzungen zur dritten Auflage des Heerwesen der 
österr.-ung. Monarchie. (Bécs, Seidel L. W. és fia, 1894. 8-r. 40 I. Ára 50 kr.) 

Görg Ferdinand. Praktisches Lehrbuch der ungarischen Sprache für den 
Selbstunterricht. Kurzgofaszte, theoretisch— praktische Anleitung, die unga- 
rische Sprache in kürzester Zeit durch Selbstunterricht sich anzueignen. 
Mit zahlreichen Tebungsaufgaben, Lesestücken nebst beigefügten Anmerkungen, 
einem ungarisch-deutschen und deutsch-ung. Wörterbuche. Dritte, umgearbeitete 
Aufl. (Bibliothek der Sprachenkunde. 6. Theil. 3. Aufl. Bécs. Hartleben A. 
1894. 8-r. X, 181 1. Ära 1 frt 10 kr.) 

Granniello Josephus. De obligatione legumlatorum Hungáriáé repudiandi 
legem matrimonialem rogatam M. Dec. A. 1893. (Kóma, Spithoever, 1894. 8-r. 
11 l. Ara 25 kr.) 

Grupp. Kulturgeschichte des Mittelalters. (Stuttgart, 1894. Ára 4 frt 20 kr.) 

Gustav Adolf-Kalender für Oesterreich-Ungarn, 1895. XLII. Jahrg. (Klagen- 
furt, Heyn János, 1894. K. 4-r. 182 I. Ara 22 kr.) 

Gyarmathy Etelka. Der verhasste Schwiegersohn. (Bibliothek der frem- 
den Zungen. XV. Stuttgart, 1894. 8-r. 63 1. Ara 65 kr.) 

Halácsy Eugen. Botanische Ergebnisse einer im Auftrage der hohen 
kaiserl. Akademie d. Wissenchaften unternommenen Forschungsreise in 
Griechenland. I. Beitrag zur Flora von Epirus. Mit 3 Tafeln. II. Beitrag zur 
Flora von Aetolien u. Acamanien. Mit 2 Tafeln. (Bécs. Tempsky F., 1894. 4-r. 
52, 14 1. Ara 1 frt 75 kr. és 1 frt 10 kr.) 

Handbuch, Oesterreichisches statistisches, für die im Reichsrathe ver- 
tretenen Königreiche und Länder. Nebst einem Anhange für die gesammten 
Angelegenheiten der öst.-ung. Monarchie. Herausgegeben von der k. k. statis- 
tischen Central-Commission. XII. Jahrgang. 1893. (Bécs. Gerold Károly fia, 
1894. 8-r. IV, 330 1. Ara 3 frt.) 

Hartlebens kleines statistisches Taschenbuch. (Bécs, 1894. Ara 70 kr.) 

Hausfreund, Der. Evangelischer Kalender für Oesterreich-Ungarn. 1895. 
(Währing, Stock Károly, 1894. 4-r. 194 1. Ara 75 kr.) 

Heindl Johann. Das kirchliche Oesterreich-Ungarn. Allgemeines Real- 
und Personal-Handbuch der katholischen Kirche in Oesterreich-Ungarn, ein- 
schliesslich Bosnien und Herzegowina. Nach amtlichen Quellen und Erhebungen 
bearbeitet. (Bécs, Heindl János, 1894. Xll., 1036 l. és függelék. Ara 6 frt.) 

Herczeg Franz. Ein Gastspiel der Frau Melina. Aus dem Ungarischen. 
(Bibliothek der fremden Zungen. XIX. Bd. Stuttgart, 1894. 8-r. 75—81 1. 
egész kötet ára 65 kr.) 



Horváth Pgnácztól. 71 

Herczeg Franz. Frau Lieutenant und andere Humoresken. Aus dem 
Ungarischen von Otto Krücken. Autorisirte Ausgabe. (Berlin, Janke Ottó. 
Í1894.) 8-r. 140 1. Ära 1 märka.) 

Hevesi Ludwig. Glückliche Reisen. (Stuttgart, (1894.) Kronz-féle örökösök. 
8-r. 6, 376 1. Ára 4 márka.) 

Hitschmann Hugo H. Die Land- und Forst wirtbschaft in Oesterreich- 
Ungam und in Bosnien und der Herzegowina im Jahre 1893. (Bécs, Gerold 
Károly fia, 1894. 8-r. 215 1. Ára 1 frt.) 

Hof- und Staatshandbuch der österr.-ungar Monarchie für 1894. (Bécs, 
Cs. k. udv. és államnyomda, 1894. N. 8-r. XVUl, 1274 1. Ára 6 frt.) 

Horn E. Jókai. Préface de Gaston Boissier. (Paris, Ollendorff Pál, 8-r. 
XVI, 176, 4 1. Ára?) 

Honig Friedrich. Die Österr.-ungar. Lebensver&icherungs-Gesellschaften 
im Jahre 1893. Mit 4 Tabellen. (Bécs, Gerold és tsa, 1894. 8-r. 47 l. Ára 50 kr.) 

H6rmann Constantin u. Ludwig v. Thallóczy. Geschichte einer merkwür- 
digen Fälschung. Mit 2 Tafeln u. 3 Abbildungen im Texte. (Bécs, Gerold 
Károly fia, 1894. 8.r. 13 1. Ára 1 frt.) 

Hueppe. Ignaz Semmelweiss. Festrede gehalten bei Enthüllung seines 
Denkmals in Budapest. (Berlin, Hirschwald, 1894. 8-r. 24 l.j 

Hfligerth Heribert, Lieutenant LucuUus. Eine humoristische Dichtung 
aus dem österr. -ungarischen Soldatenleben. (Bécs, Seidel L. W. és fia, 1894. 
8-r. 186 1. Ára 1 frt.) 

Israel B. Die Geschäfts-Kesultate der Öst.-ungar. L«»bensversicherungs- 
Gesellschaften und der ausländischen Lebensversicherimgs-Gesellschaften in 
Oesterreich-Ungarn im Jahre !893. 18. Jahrg. (Separat-Abdruck aus der 
Zeitschrift für Volks wirtbschaft und Statistik: »Der National-Oekonom.« (Bécs 
FJsenstein l. és Isa, 1894. N. 8-r. 24 I. Ára 60 kr.) 

Jahrbuch, Berg- und hüttenmännisches, der k. k. Bergakademien zu 
Leoben und Pf ibram und der königl. ungarischen Bergakademie zu Schemnitz. 
Red. Hans Höfer u. C. v. Ernst. 42. Bd. 2. Heft. Mit 8 Tafeln und 46 Text- 
Abbildungen, (liées, Manz-féle cs. és kir. udv. éh egyet, könyvkereskedés, 1894. 
N. 8.r. 145—274 1.) 

Jahresberichte der k. u. k. österr.-ungar. Consulats-Behörden. Zusammen- 
gestellt vom statistischen Departement im k. k. Handels-Ministerium. XXIÍ. 
Jahrg. 1894. 4. 5. Heft. (LVl. Bd. der »Nachrichten über Industrie, Handel u. 
Verkehr.«) (Bécs. Cs. k. udv. és államnyomda, 1894. 8-r. 36.S-640 1. egy 
füzet ára 1 frt 6Ü kr.) 

Jahresbote, Der. für Oesterreich-Ungarn. 1895. 4. Jahrgang. Mit vielen 
Illustrationen. (Bécs, VVäldheim R., 1894. 8-r. 72 l. Ára 20 kr.) 

Jahr- und Adressenbuch der Zuckerfabriken u. Raffinerien Oesterreich- 
l^ngarns. Herausgegeben vom C.entralvereine für Rübenzucker-Industrie in 
der österr.-ungar. Monarchie. Redigirt vom Yereins-Geschäftsleiter Edmund 
Kutschera. XXll. Ausgabe. Campagne 1894—95. (Bécs. Frick Vilmos, 1894. 
16-r. 388, XLll. 1. Ära 2 frt.) 

«-Janus.« l^nlerofticiers-TaschenkaUmder für die IvwafTnetc df*r österr.- 



72 A külföldi irodalom magyar vonatkozású termékei az 1894. évben. 

nngar. Monarchie, 1895. 8. Jahrg (Béce, Seidel L. W. és fia, 1894. 16-r. 1601. 
Ata 60 kr.) 

Jókai Maurus. Der Seelen bändiger. Roman. Aus dem Ungarischen. 
Autorisierte Übersetzung. (Berlin, Janke Ottó, (1894.) 8-r. 4, 300 1. Ära 1 
frt 20 kr.) 

Jókai Maurus. Der Nachtwandler. Humoristische Erzählung. Mit des 
Verfassers ausscbliesziicher Ermächtigung ins Deutche übertragen von Ludwig 
Wechsler. In stenographische Schrift übertragen u. autographiert von Adolf 
Schöttner. (Reiter 's Bibliothek für Gabelsberger-Stenographen. Bd. 34. Drezda, 
Reuter Vilmos, 1894. 8-r. 88 1. Ara 1 márka 50 pf.) 

* Jókai Maurus. Schwarze Diamanten. Sechste Autlage. (Berlin, Janke 
Ottó, (1894.) 8-r. 362, 2 1. Ära 1 frt 30 kr.) 

Jókai Maurus. Eine Königin. Erzählungen. Autorisierte Übersetzung von 
Ludwig Wechsler. (Berlin, Krüger H. 1894. 8-r. 128 1. Ara 65 kr.) 

Jókai Maurus. Feindliche Pole. Band L II. (Stuttgart, Foerster és tsa, 
1894. 8-r. 8, 340, 4, 164 1. a két kötet ára 2 frt 60 kr.) 

Jókai Maurus. Zwei Mädchenherzen. (Berlin, 1894. 1 frt 95 kr.) 

Jókai Maurus. Das AfTenmädchen. Roman. Ausschlieszlich ermächtigte 
Uebertragung von Ludwig Wechsler. (Boroszló, Schottlander S., 1894. 8-r. 
232 1. Ara 3 márka.) 

Jókai Maurice. Rêve et vie. Traduction du prince Bojidar Karageorgevitch. 
(Paris, Dentu E. 1894. 16-r. 16, 116, 8 1. Ara 1 frt 20 kr.) 

Jókai Maurice. In love with the czarina and other stories. Translated 
from the original hungarian with the author's special permission by Louis 
Felbermann, author of »Hungary and its pcoplec etc. (London, Warne Frigyes 
és tsa, 8-r. 156 1. Ara 3 frt 50 kr.) 

Jókai Móric. Souboj s hohem. 29. sz. Magyarból ford. Mayerhofîer N. G. 
(Prága, Simaèek F. 1894. Ara 10 kr.) 

Jókai Móric. Cikánsky baron. 7. sz. Magyarból ford. Brabek Frantisek. 
(Prága, Simaőek F. 1894. Ara 10 kr.) 

Jókai Mauri. Keltaruusu. Kertomus Unkarin tasangolta. Suomensi Niilo 
E. Wainio. (Otavan helppohintainen kirjasto. Nro 14. Helsingfors, Otava, 1894. 
8-r. 117 1. Ara 1 frt 50 kr.) 

Jósika Mikulás. Nevemi verni. 12. sz. Ford. MayerholTer N. G. (Prága, 
Simaőek F. 1894. Ara 10 kr.) 

Jung Julius. Fasten der Provinz Dacien. Mit Beiträgen zur römichen 
Verwaltungsgeschichte. (Innsbruck, Wagner, 1894. 8-r. XVII, 193 1. Ara 4 m. 
80 pfennig.) 

Junk V. Wiener Raurathgeber. Allgemeine Arbeits- und Materialpreise 
im Baufache, für den Bereich von Oesterreich-Ungarn, Bosnien und die Her- 
cegovina zusammengestellt und für Deutschland und die Schweiz verwendbar. 
5. umgearbeitete Auflage. 1. Hälfte. (Bécs, Spiel hagen és Schurich, 1894. 8-r. 
Vlll, 400 1. mindkét rész ára 5 frt.) 

Just Sigismund. Für die künftigen Generationen aus dem Ungarischen. 



Horváth IgnácztóL 73 

(Bibliothek der fremden Zungen. XVII. Bd. Stuttgart, 1K94 8-r. 63-90 1. 
fejrész kötet ára 65 kr.) 

Kaindl R. F. Studien zu den ungarischen Geschiciitsquellon. I. u. II. 
(Aus dem Archiv f. österr. Geschichte. Bécs. Tempsky F., 1894. ö-r. 23 J. 
Ära 25 kr.) 

Kalender, Fromme's, für den katholischen Clerus Oesterreich-llngarns. 
1895. 17. Jahrg. Rcdigirt von Roman G. Himmelbauer. (Bécs, Fromme Károly, 
1894. 16^r. VI, 288, 30 1. Ára 1 frt 60 kr.) 

Kalender, Fromme^s Montanistischer, f.*()sterreich-Ungam, 1895. 18. 
Jahrg. Redigirt von Hans Freiherr Jüptner von Johnstorff. (Bécs, Fromme 
Károly, 1894. N. l6-r. VI. 187 1. és jegyzéknapló, ára 1 frt 60 kr.) 

Károlyi Árpád. Vlachen-Auswanderung aus der Gegend von Bihac zu 
Ende des 16. Jahrhunderts. Mit einer Abbildung im Texte. (Bécs, Gerold 
Károly fia, 1894. 8-r. 11 1. Ara 30 kr.) 

Kolbenheyer Karl. Die hohe Tatra. Im Auftrage des ungarischen Kar- 
pathen- Vereines verfasst. 9. Auflage, Mit 2 Panoramen und 4 Karton. (Teschen, 
Prochaska Károly, 1894. 8-r. 4, 206 1. Ara 2 írt.) 

Krones Franz. Deutsches Volksthum im mittelalterlichen Ungarn. (Bécs. 
Breitenstein, 1894.) 

Krones Franz. Zur Geschichte Ungarns (1671 — 1683). Mit besonderer 
Rücksicht auf die Thätigkeit und die Geschichte des Jesuitenordens. (Bécs, 
Tempsky F., 1894. 8-r; 107 1. Ara 1 frt 10 kr.^ 

Kronthal Berthold és Wendt Henrik. Politische Korrespondenz Breslaus 
im Zeitalter des Königs Mathias Corvinus. II. Theil. 1479—1490. (Scriptores 
reium Silesiacarum. XIV. köt. Boroszló, 1894. 8-r. VII, 432 l. Ara 6 márka.) 

Kvacsala J. Irenische Bestrebungen zur Zeit des dreiszigjährigen Krie- 
ges. (Dorpat. 1894. 8-r. 22 1.) 

Landwehr Hugo. Dichterische Gestalton in historischer Treue. Elf Essays. 
(Bielefeld, Velhagen-Klasing, 1894. 8-r. 191 1. Ara 2 m. 40 pf.) 

Lantos Emil. Ein Fall von Chorea und Hyperemesis in der Schwanger- 
schaft. (Bécs, Holder Alfréd, 1894. N. 8-r. 4 1. Ara 30 kr) 

Lenhossék M. Die Geschmacksknospen in den blattförmigen Papillen 
der Kaninchenzunge. (Würzburg, Stahel-féle udv. és egyet, könyvkereskedés. 
1894. 8-r. 76 1. Ara 3 márka.) 

Lindner Theodor. Deutsche Geschichte unter den Habsburgern u. Luxem- 
burgern 1273 — 1437. II. Bd. Von Karl IV. bis zu Sigmund. Die allgemeinen 
Zustände. (Stuttgart, Cotta, 1894. 8-r. 429 1.) 

Liszt Franz. Das Strafrecht der Staaten Europas. Im Aufrage der inter- 
nationalen kriminalistischen Vereinigung. (Die Strafgesetzgebung der Gegenwart 
in rechtsvergleichender Darstellung. I. Band. Berlin, Liebmann Ottó. 1894. 
8-r. XXVII. 742 1. Ara 33 márka.) 



TARCZA. 



IGAZGATÓ- VÁLTOZÁS 
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN. 

Az elmúlt év utolsó napjai nagy jelentőségű változásnak 
voltak tanúi a Magyar Nemzeti Múzeum történetében. Pulszky 
Ferencz, a nagy tudós, megvált igazgatói állásától, melyben 
huszonöt éven át állott az intézet élén. Az érdemekben megőszült 
aggastyán, előre haladott korára és egészségi állapotára való 
tekintetből, maga kérte az igazgatói állástól való fölmentését, meg- 
elégedve azzal, hogy mint a könyvtárak és múzeumok országos 
főfelügyelője, kísérje figyelemmel az intézet ügyeinek folyását. 
Helyébe ő cs. és ap. királyi felsége Szalay Imre vallás- és köz- 
oktatásügyi miniszteri tanácsost nevezte ki a Magyar Nemzeti 
Múzeum igazgatójává. 

Pulszky Ferenez távozásával egy eseményekben gazdag, 
eredményekben páratlan korszak zárul be a Magyar Nemz. Múzeum 
történetében. Minő jelentősége van az ő nevének e korszak évlap- 
jain, nem szükséges elmondanunk. Érdemei az intézet tudományos 
és kulturális fejlődése körül számtalanszor voltak méltatva e folyó- 
irat hasábjain, s meg vannak örökítve azokban a nagy eredmé- 
nyekben, melyek az ö korszakához fűződnek, s melyek a Magyar 
Nemzeti Múzeumot az ország első tudományos intézetévé, a hazai 
tudomány európai színvonalon álló, hatalmas központjává fej- 
lesztették. 

A távozó igazgató nagy örökséget hagy maga után. Utód- 
jára vár a feladat, hogy az intézet adminisztrácziójának újjászer- 
vezése által betetőzze Pulszky Ferenez művét. Hazánk kulturális 
ügyeinek vezetői szerencsés érzékkel jártak el az utód megválasz- 
tásának kérdésében, midőn választásuk arra a fórüúra esett, a 
ki. mint a múzeumi ügyek referense a vallás- es közoktatásügyi 



Igazgató -változás a Magyar Nemzeti Mázeamban. 75 

minisztériumban, éveken át legbuzgóbb támogatója volt Pulszky 
törekvéseinek. Szalay Imre egy széles és sokoldalú hatáskör tapasz- 
talatait hozza magával annak az intézetnek kormányzására, mely 
felett eddig ö képviselte a kormány végrehajtó és ellenőrző hatal- 
mát. E szélesebb hatáskört önkényt cserélve fel a látszólag szűkebb 
működési körrel, eleve bizonyságot telt a felől, minő magas véle- 
ménynyel van a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos és köz- 
művelődési jelentősége felől, s már ez maga is eléggé igazolja 
azt a reményt, hogy méltó utóda lesz Pulszky Ferencznek, a ki 
félszázadot meghaladó közpályának legszebb sikereiül azokat a 
szolgálatokat tekintette, a miket a Magyar Nemzeti Múzeum igaz- 
gatói székén tett a nemzeti művelődésnek. 

A Magyar Nemzeti Múzeum tisztikara 1894 deczember 
H 1-én vett búcsút Pulszky Ferencztöl, s ugyanekkor ment véghez 
az uj igazgató, Szalay Imre beigtalása. 

A kettős ünnepély a múzeumi könyvtár Széchenyi-termé- 
ben folyt le, hol a tisztviselők teljes számban egybegyűlve, élü- 
kön Frivaldszky János igazgató-őrrel, fogadták az együtt belépő 
régi és új igazgatót. 

Tóth Árpád múzeumi titkár felolvasta a Pulszky Ferencz 
nyugdijaztatásáról szóló miniszteri leiratot, mely következőkép 
hangzik: 

Vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minister. 2639. ein. szám. 

Méltóságos Pulszky Ferencz urnák , a magyar nemzeti múzeum 
igazgatójának. 

Ô CS. és ap. királyi Felsége folyó évi deczember bó 19-én 
Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megen- 
gedni méltóztatott, bogy Méltóságod jelenlegi ötezer frtnyi évi fize- 
tésével és a természetbeni lakás meghagyásával állandó nyugalomba 
helyeztessék és Méltóságodnak ezen alkalomból kiváló érdemeiért 
legfelső elismerése nyilvánittassék. 

Midőn a királyi kegy e magas nyilván ulásáról Méltóságodat ér- 
tesítem, egyúttal a magam részéről is meleg köszönetemet és elisme- 
résemet fejezem ki Méltóságodnak érdemdús és kimagasló szolgála- 
taiért, a melyeket a magyar nemzeti múzeum körül szerzett. 

Méltóságod távozása által egy ür marad, a melyet betölteni 
nem lehet, mert Méltóságod azon legkiválóbb férfiak közé tartozik, 
a kik Magyarország ujabb történetében döntő szerepet vittek. 

A nemzeti múzeum 1869 előtt tulajdonképen az össze-vissza 
vásárolt és összehalmozott régiségek egy halmaza volt, a melyet 
Méltóságodnak kellett rendeznie és szervezni úgy, hogy a múzeumból 
nemcsak egy magyar, hanem egy elsőrendű tudoraányos intézet lehessen. 



76 Igazgató-változás a Magyar Nomzeti Múzeumban. 

És Méltóságod ezen czélját elérte, mert oly férfiakat gyűjtött 
maga körül mint tisztviselőket, a kik elsőrendű szakférfíak é« tudo- 
mányos képzettségük által külföldön is ismeretesek voltak. Ma a 
nemzeti múzeum egy világhirü müintézet és Méltóságod azon kapocs 
vala, a mely a külföldi tudományossággal összekötötte a magyart. 
Méltóságod közbenjárására vették meg a lierczeg Lobkovitz-féle ás- 
ványgyüjteményt és a dr. Weiss-féle ásvány gyűjteményt. A múzeumi 
könyvtárhoz olvasótermet csatolt és minden osztályt szakkönyvtárral 
látott el. Méltóságod alatt folyt serényen a római feliratok, kövek 
stb. gyűjtése. Méltóságod vetette meg a mai hires családi levéltárak 
gyűjteményének alapját. Az ősrégészeti gyűjtemény Méltóságod alatt 
kezdetett meg és most Európában az északi gyűjtemények után az 
elsőrangú. A római kőemlékek tárát oly gazdaggá tette, hogy az 
Alpeseken innen, egy-két franczia gyűjteményt kivéve, alig akad párja. 
Az éremtárt 14 év alatt rendezte és lajstromoztatta rendkívüli munka- 
erők igénybevételével. 

Egyik legkiválóbb érdeme Méltóságodnak az Esterházy-képtár 
megszerzése, a melynek eleinte Méltóságod volt fízetéstelen igazgatója. 
Később szétválasztotta ezt a képtárt a múzeumtól, a melyet modem 
képtárrá, a másikat pedig régi festmények képtárává alakított át. 
Tisztán Méltóságod érdeme, hogy az iparmúzeum megalkottatott, a 
melyet a South-Kensington múzeum mintájára tervezett. Móltóságod 
szervezte azonkívül a nemzeti múzeum könyvtári osztályának kereté- 
ben a hirlapkönyvtárt. 

Mindezek az alkotások csak felületesen vázolják azon kiváló 
tevékenységet, a melyet Méltóságod a nemzeti múzeum és az ország 
szépművészeti és archeológiai érdekeinek istápolása végett kifejtett ; 
jóval több hirt és fényt hozott Méltóságod a múzeumra az által, 
hogy azt személyes összeköttetései révén és ismert nagy tudománya 
és bámulatos sokoldalúsága által európai culturintézménynyé tette. 

Méltóságod hervadhatlan érdemeket szerzett magának minden 
téren és méltán megvárhatja, hogy nemzetünk hálás legyen Méltó- 
ságod iránt. 

Méltóságod kérése folytán most megszakad azon hivatalos ka- 
pocs, a mely Méltóságodat a magyar nemzeti múzeumhoz kötötte, de 
bizton hiszem és reméllem, hogy Méltóságod a jövőben is melegen 
érdeklődni fog kiváló alkotása iránt, és én különösen Örülök, hogy 
Méltóságod kiváló tehetségét ezentúl is értékesíthetem, a Magyaror- 
szágon létező vagy létesitendő közhasználatra szánt gyűjtemények és 
könyvtárak országos főfelügyelőjének tisztében, a melynek ő cs. és ap. kir. 
Felsége 1874-ben Méltóságodat legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 

Midőn Méltóságodat a magyar nemzeti múzeum igazgatói ál- 
lása alól ezennel felmentem, egyúttal van szerencsém Méltóságodat 
értesíteni, hogy fizetésének egyidejűleg történt beszüntetése mellett 
ötezer forintnyi évi nyugdiját a IX. ker. m. kir. állampénztárnál a 
szokott módozatok mellett kiutalványoztam. 



Igazgató-változás a Magyar Nemzeti Mú/Ouiubail. 77 

Egyszersmind felkérem Méltóságodat, hogy a kezei közt levő 
hivatalos iratokat, tárgyakat, pénzeket, a nemzeti múzeum levéltárait, 
szóval a nemzeti múzeumot érdeklő minden dolgot hivatalbeli utód- 
jának, Szalay Imre volt kebelbéli ministeri tanácsosnak legczélszerüb- 
ben kettős párban kiállított átadási, illetőleg átvételi okmány kicserélése 
mellett, átadni sziveskedjék. 

Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánitását. 

Budapest. 1894. deczember hó 31. 

br. Eötvös Lóránt s. k. 

Frivaldszky János igazgaió-ör a következő beszédet intézte 
ezután Pulszky Ferenczhez: 

Méltóságos igazgató úr ! Méltóságodnak saját óhajtására a meg- 
érdemlett nyugalomba való helyezése mindnyájunknak szomorú tudo- 
másul szolgál. Méltóságod bölcs vezetése alatt nemzeti intézetünk 
nemcsak virágzásnak indiilt, hanem az magas fokra emelkedett, miért 
is nemcsak mi, hanem az egész ország nagy elismeréssel és hálával 
tartozik Méltóságodnak. Fájdalmas szívvel búcsúzunk el, mert Méltó- 
ságodban nemcsak bölcs vezetőnket veszítjük, hanem oly igazgatót is, 
ki folyvást jó indulattal és legjobb szívvel viseltetett irántunk. Tartsa 
meg Méltóságodat a mindenható isten még jó erőben és egészségben 
s kérjük, hogy bennünket ezentúl is szíves emlékezetére méltatni 
kegyeskedjék . 

A beszédre Pulszky Ferenez röviden, meghatott hangon 
válaszolt. Utalt arra, hogy a múzeum fejlesztésében nem csupán 
neki, de az intézet tisztikarának is nagy része van, mely tudomá- 
nyos képzettségének és lelkes ügybuzgalmának egész erejével támo- 
gatta öt az intézet érdekeinek előmozdításában. E támogatásért 
köszönetet mondva, kérle a tisztviselőket, tartsák meg őt ezeiitul 
is jó emlékükben. 

Ezután Szalay Imre, az új igazgató, fogadta a tisztelgése- 
ket s vette át a Nemzeti Múzeum vezetését. 

A titkár felolvasta a Szalay Imre kinevezését tartalmazó 
leiratot, melynek szövege a következő : 

Vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minister. 2640. ein. sz. 

Méltóságos Szalay Imre kebelbéli ministeri tanácsos urnák. 

O császári és apostoli Királyi Felsége folyó évi deczember hó 
26-án Bécsben kelt legfelsőbb elhatározásával Méltóságodat a magyar 
nemzeti múzeum igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. 

Midőn ennek folytán Méltóságodat a vezetésem alatt álló 
vallás- és közoktatásügyi ministeriumban elfoglalt ministeri tanácsosi 
állása alól a folyó év végével felmentem, egyúttal meleg köszönete- 
met és elismerésemet fejezem ki Méltóságodnak azon kiváló szolgá- 
lataiért, a melyeket különböző minőségben ministeri tárczám köré- 
ben kifejtett ós a melyek biztosítékot nyújtanak nekem arra nézve, 



7ft tgazííató-váUnzás a Ma^rVar N*emzeti Vfúzeiimban. 

hogy Méltóságod új hivatalában is hasonló odaadással és buzgalom- 
mal fog működni, mint eddig. 

Egyúttal értesítem Méltóságodat, hogy a nemzeti múzeum 
igazgatói állásával Méltóságod rangsorozatához képest Ötezer forint 
évi fizetés és, minthogy nyugalomba vonult hivatali előde továbbra 
is a nemzeti múzeumban birt természetbeni lakásban megmarad, évi 
ezer forintnyi lakpénz van egybekapcsolva, a mely illetményeket 
hivatalos esküjének átvétele után a m. kir. állampénztárnál fogom 
jövő évi január hó 1-étől kezdve folyósítani. 

Végre felkérem Méltóságodat, hogy a nemzeti múzeum volt 
igazgatójától az ennek kezei között levő hivatalos iratokat, tár- 
gyakat és pénzeket, továbbá a nemzeti múzeum leltárait, szóval a 
magyar nemzeti múzeumot érdeklő minden dolgot, legczélszerűbben 
kettős párban kiállított átadási, illetőleg átvételi okmány kicseré- 
lése mellett, átvenni és erről nekem jelentést tenni szíveskedjék. 

Budapesten, 1894. évi deczember hó 31-én. 

b. Eötvös Lóránt s. k. 

Erre ismét Frivaldszky János igazgató-ör lépett elö s a 
következő beszéddel üdvözölte az új igazgatót : 

Méltóságos igazgató úr! Örömmel üdvözöljük Méltóságodat, 
mint ő felsége a király által legkegyelmesebben kinevezett uj igaz- 
gatónkat. Méltóságod nem egészen ujoncz intézetünknél, mert előbbi 
diszes állásában alkalma volt velünk gyakrabban érintkezni, miért is 
bizonyára jobban fogja magát az uj állásában tájékozni, mintha ide- 
gen neveztetett volna ki az intézet vezetésére. Ismerjük egyszersmind 
Méltóságodnak intézetünk iránti jó hajlamát s jó akaratát, miért is re- 
méljük, hogy bölcs vezetése alatt mindnyájunk közreműködésével a 
Nemzeti Múzeum felvirágozása és előmenetele továbbra is a már 
megindult jó utón fog haladni. Ajánljuk magunkat Méltóságod szíves 
jóindulatába és figyelmébe. 

A beszédet zajos éljenzés követte, melynek csillapulta ulán 
Szalay Imre igazgató a következő beszédet intézte az egybe- 
gyűltekhez : 

Tisztelt uraim ! Régi ismerősük, régi munkatársuk áll ma ért- 
hető elfogultsággal itt önök előtt ; mert bár eddigi hivatali működé- 
sem legszebb jutalmát ez állás elnyerésében látom, a melyre felséges 
urunk és királyunk legmagasabb kegyelme, miniszterem bizalma helye- 
zett, mélyen érzem feladatom súlyát, most, a midőn nagynevű tudós 
elődömnek — én annak törpe epigonja — örökébe lépek. 

Pulszky Ferencz, a ki a magyar Nemzeti Múzeumot a jelen- 
kor tudományos magaslatán álló közművelődési intézetté fejlesztette, 
kijelölte egyszersmind a haladás útját is. 

Kövessük ez utat továbbra, törekedjünk vállvetve, hogy ez in- 
tézet nemzeti kultúránk emelése és népszerüsitése által minél töké- 



tgazgató-változás a Ma^^ar Netnzptí Múzonmban. 70 

• 

letesebben feleljen meg rendeltetésének ; őrizzük gondosan nemzetünk- 
nek abban lerakott kincseit és küzdjünk lankadatlanul az immár 
életszükségletté vált ujjabb múzeumi épületek létesítése mellett. A 
múzeum vezetésében elkerülhetetlen rend és fegyelem az intézetben 
ápolt tudományszakok szabad müvelését, fejlődését ne korlátozza. Az 
egyes osztályok vezetői szakszerű intézkedésükben szabadon, de saját 
felelősségükre járjanak el, épugy, mint a hogy az intézet egyöntetű 
vezetése körül a fegyelem és rendért engem illet a felelősség. 

E rövid pár szóban egybefoglalt programmom megvalósitására 
kérem hathatós támogatásukat, s kérem, — a mire érzem, hivatali 
működésem közben vajmi sokszor lesz szükségem — fogyatkozásaimmal 
szemben szíves elnézésüket. 

Lelkes éljenzés hangzott fel az uj igazgató beszédére, a ki 
ezután Fulszky Ferenezhez fordulva, a következőleg folytatta : 

Te pedig, tudományos életünk ősz bajnoka, kölcsönözd nagy 
neved fényét továbbra is ez intézetnek, hisz mint a múzeumok és 
könyvtárak országos főfelügyelője, ezentúl is te maradsz annak főgon- 
dozója. 

Te, kinek a múzeumi tisztviselők második családját képezték, 
fogadj kérlek szívesen engem is e család tagjául, támogass bennün- 
ket mély bölcseségeddel, kimerithetetlen tudományod tárházával, bŐ 
tapasztalataiddal, hogy a tudomány fejlesztésének általad előirt utján 
haladhassunk. 

Leljed ezentúl is örömödet az intézetben, lakjál annak falai 
között teljesen helyreállott egészségben minél tovább, hogy a Magyar 
Nemzeti Múzeum művelődést terjesztő tevékenységének még számos 
évekig szemtanuja lehess. 

Az új igazgató végül Frivaldszkyhoz s a tisztikarhoz for- 
dulva, így fejezte be szavait: 

Neked pedig, tisztelt barátom Frivaldszky János, csekély ér- 
demeimet messze túlbecsülő meleg üdvözlő szavaidért hálás köszönetet 
mondva, ajánlom magamat, tisztelt uraim, további szives barátságukba 
és hajlamukba. 

A beszédet a tisztviselői kar lelkesen megéljenezte, mire az 
új igazgató mindegyikkel barátságosan kezet fogott s ezzel a 
tisztelgés véget ért. 

4c 

A Magyar Nemzeti Múzeum új igazgatója, Smlay Imre 
1846 november 8-án Bécsben született. Atyja Szalay Ágoston 
udvari tanácsos, a jeles történetbuvár és régiséggyűjtő (f 1877.) 
volt. Középiskolai tanulmányait (iyőrött és Sopronban, a szt.- 
benedekrendiek vezetése alatt, jogi tanulmányait a budapesti 
tud. egyetemen végezte, s 1870-ben köz- és váltó-ügyvédi okleve- 
let nyert. Államszolgálatát a királyi táblánál kezdte meg, hova 



B() Igazgató-változás a Magyar Wnizeti Múzeumban. 

1868 október 5-én lépett mint joggyakornok. De már 1869. június 
9-én, segédfogalmazói minőségben, a m. kir. vallás- és közokta- 
tásügyi minisztériumhoz ment át; 1871 január 28-án fogal- 
mazóvá neveztetett ki, 1875 július 2i-én min. titkári czímet 
és jelleget nyert, 1876 július 25-én valóságos titkár, 1877- 
ben az elnöki osztály vezetője, 1880 június 24-én osztály- 
tanácsos lett. Trefort Ágoston 1883-ban a művészeti és ember- 
baráti ügyek igazgatására külön ügyosztályt állítván fel, ennek 
élére őt állította. Ez állásban vezetése alá tartózlak az összes 
közművelődési országos intézetek, úgymint a Magyar Nemzeti 
Múzeum, az Országos Képtár és a Történeti Arczképcsamok, 
az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum, a Műemlékek Orszá- 
gos Bizottsága, a Technológiai Iparmúzeum és a képzőművé- 
szetek tanítására szolgáló ipariskolák, melyek nagy része, neve- 
zetesen a Strobl-féle szobrászati iskola és műterem, a Lotz-féle 
festészeti iskola, az ő fáradozásainak köszönhették létrejöttüket. 
Mint a múzeumi ügyek referense, sokat tett ez intézet fejlesztése 
érdekében, A természettudományi osztályok működését laborató- 
riumok létesítésével mozdította elő, s a múzeum madártani osz- 
tályával kapcsolatosan ornithologiai megfigyelő központot szerve- 
zett az intézetben ; a néprajzi osztály és a növénytár kitelepítése 
és kibővítése is az ő hivataloskodása idejére esik. 

Mint e nagy fontosságú ügyosztály vezetője, már 1889 de- 
czember 29-én megkapta a miniszteri tanácsosi czímet és jelle- 
get, 1891 május 28-án pedig valóságos miniszteri tanácsossá 
neveztetett ki. A kereskedelmi m. kir. miniszter, mint .az 1896. 
évi ezredéves országos kiállítás elnöke, 1894 október havában a 
kiállítás történelmi főcsoportjának igazgatójává nevezte ki, mely 
állásában az ezredéves kiállítás igazgatójával egyenrangú állást 
foglal el, és az igazgatóságnak — bár külön és független hatás- 
körrel — kiegészítő tagja. A Magj'^ar Iparművészeti Társulat 
1891-ben alelnökévé választotta; a Képzőművészeti Társaság- 
ban mint választmányi tag foglal helyet. Az iparművészet 
terén irodalmi működést is fejtett ki, melynek főbb termé- 
kei: Szalay Ágoston régiséggyüjteményének ismertetése, (Száza- 
dok, 1877.) A művészi ipar az országos tárlaton, (Művészi Ipar, 
1886.) A XIII. Leo pápának szánt magyarországi ajándékok tár- 
lata, (U. ott 1887.) Lucien Magne, L'art dans Thabitaton moderne, 
könyvism: (Ü. ott 1887.) Felsőausztriai hagymás tálak az iparmű- 
vészeti múzeumban, (U. ott. 1889.) A XIV. és XV. századi 
ötvösség két remeke. (U. ott. 189B. és külön kiadásban is). Végül 
a Magyar Nemzeti Múzeumról az 1888-iki brüsszeli nemzetközi 
kiállítás alkalmából magyar, német és franczia nyelven megjelent, 
24 műmellékletet tartalmazó nagy díszalbumhoz ő írta meg az 
intézet történetét tárgyaló bevezetést. 



Évnegyedes jelentés 81 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁNAK 

ÁLLAPOTÁRÓL. 

189^ OKTÓBER 1-töl DECZEMBER Hl ig. 

(Felolvastatott a Magyar Nemzeti Múzeum 
1895 január 17-én tartott igazgatósági ülésén.) 

A könyvtár egyes osztályainak gyarapodását és ügykezelé- 
sét az alábbi részletes jelentések tüntetvén föl, az általános ügy- 
menet feltüntetésére álljanak itt a következő adatok. 

A hivatalos akták száma o(X)-ról 717-re ugrott, mely körül- 
mény mutatja, hogy az ügyforgalom évről-évre emelkedik. Az 
1891. évi forgalom 412, az 1892-iki 549, az 18S8-iki 542 szá- 
mot tüntet föl. 

Az elmúlt negyedév alatt a könyvtár összes osztályainak 
tudományos szükségleteire 1746 frt 34 kr, nem tudományos szük- 
ségleteire 194 frt 57 kr utalványoztatott. 

A könyvtárhoz legutóbb történt kineveztetések a tisztviselői 
karnak részben új beosztását tették szükségessé. Dr. Erdélyi Pál 
múzeumi segéd segédörré neveztetvén ki, a kézirattár vezetését 
vette ál, melléje pedig Szamola István múzeumi segéd osztatott. 
Eddig a kézirattárban lévő dr. Sebestyén (lyula múzeumi segéd 
dr. Erdélyi Pál helyét tölti be, munkakörébe tartozván az ad- 
minisztraczionális ügyek, könyvkölcsönzések, könyvrendelések vég- 
zése és a nyomtatványok vásárlási naplójának vezetése. 

A nyomtatványok osztályában az elmúlt évek zavarai, be- 
töltetlen állások és az elmúlt év elejétől kezdve nagy mennyiségű 
könyvbeszerzések miatt nagymérvű hátralékok álltak elő, úgy 
hogy mindenképen azok megszüntetésére kellett törekedni. És 
csak oly módon volt elérhető, hogy a könyvtár összes alkalma- 
zottai, a kézirat s levéltárban és a hirlapkönyvtárban levők is, bizonyos 
számú könyvet tartoztak — egyéb hivatalos teendőjük végzése 
mellett — naponkint megezédulázni. ily módon a nyomtalványi osz- 
tály két tisztviselője a könyvek osztályozásával foglalkozhatott. 
K helyesnek bizonyult eljárás által oly eredmény volt elérhető aminőt 
eddig egy egész év munkássága sem mutathatott fel. Ez eredmény 
számadásait a nyomtatvány i osztályról szóló jelentés tartalmazza. 

Sajnos, hogy ez eljárás — legalább oly mértékben mint 
eddig — tovább alig lesz folytatható. A levéltári osztálynak 
ujabban bekövetkezett rohamos szaporodása ez osztály alkalma- 
zottjait hosszú időre teljesen igénybe veszi. Ugyanezen szaporo- 
dás sürgősen szükségessé teszi, hogy a letéteményezett családi 

Magyar Könjv-Szemle. IS93. 6 



H'2 Évnogyedes jelentés 

levéltárak helyiségében a kézirattár által elfoglalt szekrények le- 
véltári czélokra mielőbb visszaadassanak. Nyolez új szekrény 
beszerzése, melyekre nézve a költségvetés már beterjesztetett, 
legalább ideig-óráig segít a hely szőkén. A minden nagyobb mérvű 
gyarapodásnál felmerülő átalakítások és butorzások szüksége, a 
liírlapkönyvtár tarthatatlan lúltömöttsége és a nyomtatványi osz- 
tályban kezelésre szükséges hely hiánya égető szükséggé teszik a 
helyiségek kibővítése kérdésének végleges megoldását. 

A könyvtár folyóiratának, a Magyar Könyvszemlének 1894. 
évi folyamából pontos időben megjelent a befejező 4-ik füzet. 
A folyóirat úgy tudományos tartalmával, mint kezelésével kielégíti 
a legszigorúbb igényekel; s ezért a szerkesztőt, dr. Schönherr 
(lyula levéltárnokot teljes elismerés illeti. E folyamban nyert be- 
fejezést a nyomtatványi osztály nagybecsű csoportjának, az incu- 
nabuliimoknak szakszerű, a bibliográfia tudományának mai szín- 
vonalán álló leírása, melyet Horváth Ignáez segédőr végzett. 
A két évfolyamban közzétett dolgozatból különnyomat készült, 
mely megfelelő bevezetéssel és indexekkel ellátva, mint a Magyar 
Nemzeti Múzeum könyvtárának első nyomtatott katalógusa rövid 
idő multán megjelenik. 

A könyvtár egyes osztályairól szóló jelentések a következők: 

I. 

A nyomtatványi osztály anyaga a lefolyt évnegyedben köte- 
les példányokban 141ő, vásárlás útján (784 frt értékben) 369, 
ajándék útján 25(>, összesen 2(J4() drb nyomtatványnyal szaporodott. 

Ugyanezen idő alatt a könyvtár helyiségében H928 egyén 
8381 kötet nyomtatványt: kölcsönzés útján pedig 5(U egyén iri(>8 
kötetet használt. 

Nevezetesebb szerzemények: 1. Sambucus, Kmblemata et 
aliquot numrai antiqui operis. i. edilio. Antwerpen, 1584. (10 frt). 
2. Brown Edward, A brief actcount of some travels in Hungária, 
Servia etc. London, 1673. (20 márka). 3. Pimpinello Vincentz, 
Ein Oration, oder Rede vor Ho. Kaiserlicher Mai. Carolo V. Auguslo. 
(Aufruf gegen die Türken.) Augsburg, 1030. (ß márka). 4. (îuine- 
ment de Kerallo, Histoire de le Campagne de 1769. Szt- Péter vár, 
1773. (55 niíírka). 5. Das grosse Conversât. Lexicon für die gebild. 
Stände. Herausgegeben von S. Mayer. Hildburghausen. 18iO— oö. 
60 kötet. (150 frt). 6. Heschluss und Form der lehr vom Testa- 
ment und Abendmal unseres Seligmachers Jesu Christi. Heidelberg, 
1563. (30 márka). 7. (iothaischer Hofkalender 7 Will, .századi és a 
jelen század elejéről való kötete (120 márka). 8. Petöii. A helység 
kalapácsa. Czi|)rns lombok. Versek (1844. és 1840.), Szerelem gyön- 
gyei és János vitéznek első kiadásai az eredeti czímlapok- 
kal (30 frt). 



A Magyar Neuizeti Múzeum könyvtárának állapotán') I. 8H 

Ajándékaikkal a következők járullak könyvtárunk gyarapítá- 
sához: Acsády Ignácz, a Field Columbian Museum (Chicago), Fiók 
Károly, Fülöp Lajos, Cirill Károly könyvkereskedése (3 drb). Gyulai 
Pál, Haiczl Kálmán dr., Hinlz Emil, Horn Ede (Paris), Edvi Illés 
Aladár, Jessig protonotarius jl*rága), Káldi Gyula, Kecskeméti 
Katona-kör* (6 drb;, Kosch Árpád (22 drb). Körösi József, Lázár 
(Î. bukaresti könyvnyomdája, Lévay Imre, Nagy György, Üváry 
Lipót, Pongráez Lajos (10 drb), Posner Károly Lajos és üa czég, 
Dr. Posta Béla, Résö Ensel Sándor, Schunda N. János, Stájer tört. 
társulat (3 drb), Stelczer Frigyes, Szinnyei József (80 drb), dr. 
Szinnyei József, Thode Henrik (Heidelberg), Vajay István, Varjú 
Elemér (5 drb), Wierzborski Theodor (Varsó), Zsemberi Rudolf 
Nándor (2 drb) és végül Böke (iyula egyetemi tanár közvetítésé- 
vel a spanyol kormány (11 drb) és a barcelonai polgármester 
(3 drb). 

Á lefolyt évnegyedben 12()4 mimkáról 1G19 ezímlap készült 
és 1907 munka repertorizáltatott. Hogy mily tekintélyes kivált ez 
utóbbi szám, kitűnik abból, hogy pl. az 1893 szeptember 1-jétöl 
1894 szeptember l-ig terjedő időszak vagyis teljes egy év lefor- 
gása alatt csak 1361 munka lett osztályozva: tehát 54<) munká- 
val kevesebb, mint most egy negyed év alatt. Ez a feltűnően 
nagy eredmény azonban csakis az által volt elérhető, hogy a czím- 
lapok Írását a többi osztályok: a levéltár, kézirattár és hírlap- 
könyvtár tifztviselői végezték, és így a nyomtatvány! osztály tiszt- 
viselői minden idejüket a repertorizálásra fordíthatták. Azonban 
még ez rendkívüli segítség sem volt képes bennünket oda juttatni, 
hogy az 1894. évi accessio beosztását legalább megkezdhettük volna. 

A folyóiratok újból rendeztetvén, a hiányzó füzeteket rekla- 
málás útján igyekeztünk megszerezni; sajnos, hogy ez eddig nagyon 
kevés esetben járt eredménynyel. így 39 megreklamált folyó- 
irat közül csak 6 lett megküldve és kiegészítve. 

II. 

A hirlaphönyvtár a lefolyt évnegyedben ajándék útján a 
következő hirlapokkal gyarapodott: 

1. Veress Endre ajándékából: 

Napi Közlöny (Brassó, 1892.), Bukaresti Magvar Közlöny 
(18H0. és 1884.), Bukaresti Híradó (1880. és 1882.)' 2 évfolyam 
ö száma. 

2. Nagy Iván úr ajándékából régibb hírlapok lo száma. 

3. Az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társaság letélemé- 
nyéböl a Magyar Korona (1877—1885.) 9 évfoly. 2810 száma 

4. Budapest székes főváros levéltárának küldeménye néhány 
napilap 1892 — 94. évfolyamainak kiegészítéséül 

V^ásárol tátott: 

6* 



84 ' Évnegyedes jelentés 

1. Révai Leótól, 10 frton. Hadi lap (1849.) Heligio és 
Nevelés (1847—8.). Religio (1849-51., 1854—5., 1858—9., 
1862: I. 18H().). 12 évfolyam 1039. száma 

2. Horovitz Lipóttól, 9 frt 40 kron. Fiume (1882—3.) 8 
évfolyam 892 száma. Hirmondó (18(58—9.). Kétgarasos Újság 
(1858-9.). Festi Hirnök (1861.' 1863.). 

Köteles példányként beérkezett 100 évfolyam 13,999 számban. 

Beköttetett 176 kötet, 153 frt 04 kr összegért. Azonkívül 
kötés alá adatott 58 hirlap 66 kötete. 

Revideáltatott 254 hirlap 7225 száma, czéduláztatott 88 
hirlap 90 évfolyama. 

Reklamáló levél szétküldetelt 115, az ezekből reklamált 102S 
számból eddig beérkezett 435 szám. 

Olvasók száma 454; ezek 1182 kötet hirlapot használtak. 

IIL 

A Tcézirattár a lefolyt évnegyedben vétel útján 24 db, aján- 
dék úlján 2 db, összesen 2t) db kézirattal gyarapodott. Ez utóbbiak: 
Diplomatarium saec. XVI. — XVniL, (XVIIL századbeli latin kézirat) és 
a Vén czigány, Víirösmarty Mihály eredeti költeményének saját 
kézírása fogalmazványa, amazt Sombory Lajos családi levéltárá- 
ból emezt Toniory Anasztáz hagyatékából kaptuk. 

Nevezetesebb szerzemények Víirösmartynak említett kézira- 
tán kívül: Rauch Józsefnek íméletrajzi vázlata, mely a múlt szá- 
zad végén s a jelen század elején sokat keresztül élt, katona- 
tiszt élményeit foglalja magában; továbbá a dimántúli ágostai 
egyházkerület kemenesi tractusának XVIL sziizadi Visitationalis 
iegyzőkönyve, múlt századi átiratban; Deák Ferencz követi jelen- 
tése az 1832 (). országgyűlésről, másolatban, s végül bibliográfiai 
szempontból a legnevezetesebb szerzemény Magyarországi Mihály 
mesternek (Magister Michael de Hungária) íSermones tredecirn 
universales czímü XV. sz. latin kézirata, mely valószínűleg Angliá- 
ban Íratott. A codex Hesz müncheni antiquariuslól 70 frtnyi 
ö.sszegért került a könyvtár tulajdonába. 

Az évnegyedben 74 kutató 155 kéziratot használt. 

Az ujabb szaporulatból folytattatott és befejeztetett a Wal- 
ther iratok rendezése, továbbá folytattatott a növedék-napló 
pótló kiegészítése. Az 1893 és 1894-bül való 225 ezédula revide- 
álás után beosztatott, 118 czédulázott kézirat az inventáriuniba 
bevezettetett s újabb 102 ezédula készült. 

A levéltár anyaga az 1 894. év utolsó évnegyedében ajándék 
utján 224, vétel utján 38 darab irattal, továbbá Kossuth Lajos- 
nak Kossuth Ferencztől és Lajos-Tivadartól megvásárolt levelezésé- 
vel és egyél) irataival s általuk ajándékba adott felirat- és dísz- 



A Magyar Noinzeti Műzouin könyvtárának állapotáról, 85 

oklevél gyűjteményével s végzetfil öríik letéteiuény útján a báró 
Balassa, Döry és Ivánka családok levéltáraival és Szent-Ivány 
Zoltánnak a Szent-Ivány család levéltára kiegészítésére szánt le- 
téteményével szaporodott. Vásárlásra (>8 frt ni) kr fordíttatott. 

Az új szerzemények közcitt első helyen kell megemlékez- 
nünk Kossuth I.ajos iratairól, melyek a nagymélt. vallás- és k(*)z- 
oktatásügyi minisztérium által ni /M'y, és (il, 878, sz. a. eszközíilt 
vétel útján jutottak a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. 
K kiváló történelmi és politikai becscsel biró gyűjtemény 8, egye- 
lőre kettős zár alá helyezett ládában őriztetik, tartalmáról és szám- 
adatairól csak a végleges rendezés után fogunk beszámolhatni. 
A gyűjteményt kiegészítik a Kossuth Lajoshoz intézett feliratok 
és díszoklevelek, melyek száma meghaladja a íOO-at, s melyekről 
szintén végleges rendezésük és felállításuk kapcsán fog részletes 
jegyzék készíttetni. 

Az íirök letéteményként elhelyezett családi levéltárakból, 
melyekkel családi letéteményeink száma íW-ra szaporodott, azok 
rendezése után adhatunk számot: e helyütt elég annyit megem- 
líteni, hogy a báró l^alassa család levéltárával ' egy ősrégi főúri 
nemzetség törlénelmi adatokban kiválóan gazdag levéltára került 
a Magyar Nemz. Múzeum birtokába, melynek adatait a hazai tör- 
ténelem és irodalomtörténet búvárai kétségkívül nagy haszonnal 
fognak értékesíthetni. A jobahí'izi Dőry család levéltára szintén a 
számra és tartalomra egyaránt jelentős nagyobb levéltárakhoz 
sorozható. A draskóczi és jordánfiHdi Ivánka család számra kicsiny 
leveles ládája 29 darab középkori oklevelével tűnik ki: s végül 
Szent-Ivány Zoltán letéleménye számos újabbkori irat kíizött 
íSzent-Ivány Ferencz országbíró irományaival gyarapította a már 
régebben letéteményezelt családi levéltár anyagát. 

Az ajándékok közül kiemeljük a Mudrány család iratait, 
Mudrány András földbirtokos ajándékát, melyekkel együtt levél- 
tárunk egy igen érdekes XVII. századi, vasból készült, hordó alakú, 
titkos zárral ellátott leveles-láda birtokához jutott. Reviczky Ambro 
pénzügyi közigazgatási bíró Üeák Ferencznek Reviczky Szevérhez 
186B augusztus 1-én kelt levelét ajándékozta a levéltárnak. Kívüle 
még Lázár Lajos (Hudapest), Loserth Ferencz (Rudapest) és Varjú 
telemer (Rudapest) gyarapították ajándékaikkal gyűjteményünket. 

Nemesi irataink csoportjának újabb szerzeményei: 1. 1598. 
deczember Ifí. (Gyulafehérvár. Literati, máskép Ralog Lázár czíme- 

i^s levele Ráthory Zsigmondtól. 2. 1009 Országh Pál 

czímeres levele II. Mátyástól. 8. 1087. Nagy János czímerkérő 
folyamodványa, a május 3-án kelt adományozási záradékkal 
ellátva, a család nemességére vonatkozó, 1771. és 1781. évekből 
kelt 2 drb irattal. 4. 1712. október 27. Récs. Mudrán Dániel 
czímeres levele. í. 1717. Walther János (íyörgy czímerkérő folya- 



R6 Évnegyedes jelen tí's. 

modványa, a február 11-én kelt adományozási záradékkal. 6. 1765. 
október 5. Hécs. Mária Terézia bizonyságlevele Cottmann Antal 
magyar honossági esküje felöl. 7. 1793. október 28 Bécs. 1. Ferencz 
czímerújító levele Országh János részére. 

A kutatók száma a lefolyt évnegyedben 38 volt. ezek 3078 
oklevelet használtak. 

A régibb és újabb szerzemények közül feldolgoztatott és 
beosztatott 7H1 oklevél és 9 darab nemeslevél. A Mudrány 
András által ajándékozott 64 darab iratról külön jegyzék készült, 
melynek egyik példánya az ajándékozónak adatott át. A levéltár 
régebbi anyagából a czéh iratok az e czélra átalakított szekrények- 
ben véglegesen elhelyeztettek; a gyűjtemény ez idő szerint 9 
szekrénynek 51 rekeszét tölti be. Megkezdetett továbbá a szemé- 
lyek szerint kiválasztott iratok revideálása és a Tunyogi-gyüjtemény 
lebélyegzése. 

A családi levéltárak közül a Sombory család levéltára vég- 
legesen rendeztetett és 35 fiókban felállíttatott. Tartalmaz 105 
mohácsi vé.sz előtti eredeti oklevelet, és pedig a XIV. századból 
9, a XVbül 57, a XVI-ból 29 darabot és 7 másolatot: az újabb- 
kori iratok száma: a XVI. századból 445, a XVlI-ikből 1475, a 
XVIIl-ból 32()8, a XIX. századból 722 db; genealógiák, elenchusok 
stb. 106 db. A levéltár összes tartalma 6138 db irat. 

Befejeztetett a báró Mednyánszky Dénes által letéteménye- 
zett gyűjtemény rendezése. A letétemény 4 fiókban van felállítva, 
számadatait a következőkben részletezzük: 

1. Mohácsi vész előtti iratok: a Xlll. századból 2 db: a 
XIV. századból 24 db: a XV. századból 64 db; a XVI. századból 
18 db; ossz. 108 db. 2. Mohácsi vész utáni iratok: a XVI. század- 
ból 117 db; a XVII. századból 304 db; a XVIII. századból 56 db; 
a XIX. századból 4 db; elenchusok 3 db: genealógia 1 db: Med- 
nyánszky Alajos és Dénes má.solatai 74 db; kulcsok Rákóczy 
(iyörgy titkos leveleihez 12 db: a levéltár ismertetése Mednyánszky 
Dénestől 1 db; ossz. 572 db. A levéltár összes tartalma 680 db irat. 

Rendeztetett továbbá az Ivánka család levéltára: tartalmaz 
a XIII. századból 4, a XIV. századból 13, a \V. századból 10, 
a XVI. századból 1529-ig 2 db eredeli oklevelet s ezek másolatait 
37 dbot: a mohácsi vész után a XVI. századból 15, a XVII. 
századból 22. a XVIII. századból 19 dbot, genealógiák, elenchusok 
stb. 21 dbot, íisszesen 173 db iratot, melyekről úgy a levéltár, 
mint a letéteményező Ivánka Zsigmond úr számára részletes 
jegyzék készült. 

A Döry család levéltárának rendezése szintén befejeztetett. 
A levéltár 28 Hókban állíttatott (öl s nagyságáról a következő 
adatok tanúskodnak: 

1. Mohácsi vész előtti iratok a Xlll. századból 2 db er.: a XIV. 



A kolozsvári Ferencz-József-Tndomány-F.gyctem könyvtára. 87 

századból 2t db er, 80 db más.: a XV. századból 59 db er., 
20 db más.; a XVI. száy,adból 1526-ig 84 db er, 9 db más.; 
ossz. 116 eredeti, 88 más. ossz. 154 db. 2. Ujabbkori iratok: a 
XVI. századból 4ü db; a XVII. századból 497 db; a XVIII. szá- 
zadból 2462 db; a XIX, századból 889 db; elenchusok, genealógiák 
49 db, ossz. 3441 db. A levéltár összes tartalma 3598 db irat. 

A báró Balassa család levéltára, melynek átvitelére dr. Erdélyi 
Pál segédör küldetett ki, 15 ládában deczember hó utolsó nap- 
jaiban érkezett meg: rendez<^se és felállítása előre láthatólag 
hosszabb időt fog igénybe venni. 

A Szent-Ivány család levéltárának rendezése már befejez- 
tetett, a felállítást és jegyzékbe vételt azonban meggátolta Szent- 
Ivány Zoltán fentebb említett újabb küldeményének beérkezése, 
melvnek rendezése most van folvamatban. 



A KOLOZSVÁRI FEKENCZ-JÓZSEF-TÜDOMÁNY- 
E(4YETEM KÖNYVTÁRA AZ 1898 94. ISKOLAI fiVBEN. 

A könyvtár évi átalánya 60(K) frtot tett; éhez járult a ques- 
tura által a beiktatási dijakból, valamint könyvtári illetékek 
czímén a könyvtár részére beszolgáltatott 907 frt 20 kr és az 
ural-altáji összehasonlító nyelvészeti tanszék számára beszerzendő 
könyvekre utalványozott 4(X) frt; tehát (összesen 7807 frt 20 kr 
állott rendelkezésre. 

Ebből az összegből ()594 frt Ol krön szereztetett 1677 kötet, 
könyvkötésre fordíttatott r)74 frt 75 kr, vegyes kiadásokra 109 
frt 91 kr. Az összes kiadás 7878 frt 72 kr, tehát a túlkiadás 
71 frt 52 krra rúgott. 

A könyvtár az iskolai év alatt 1828 kiitettel gyarapodott, 
s jelenleg 85825 kötetből és térképből áll. 

A használatról elég annyit megemlítenünk, hogy az iskolai 
és 10 hónapja alatt az olvasó-teremben 4669 olvasó fordult meg. 
Legtöbben voltak januárban, a mely hónapban 811 volt az olva- 
sók száma, legkevesebben júniusban, a mikor csak l82-en keres- 
ték fel az olvasó-termet. Házi használatra a tanév folyamán 1155 
mii vétetett ki, összesen 1788 kíUetben és füzetben. 



SZAKIRODALOM. 



Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A Magyar 
Tudományos Akadémia meghizásáhól írta Zólnai Oyida. — 
Huszonöt mellékletben s egy szövegközi hasonmással. Ara 6 frt. 
Budajyest Kiadja a magyar tudományos Akadémia 1894. H.-r. 
IV + 296 1. 

A Nyelvtörténeti Szótár megjelenése óta mindinkább foko- 
zódik az érdeklődés régi nyelvemlékeink iránt, ennek tulajdonít- 
ható a jelen mii létrejötte is, mely /olnai (îyula ismert nyelvtu- 
dósunk szorgalmát és alapos ismereteit dicséri. A munka két 
főrészre oszlik, az első rész nyelvemlékeinkről általában szól, a 
második rész pedig szemelvényeket tartalmaz a nyelvemlékek 
szövegéből és fac-si miiékben mutatja be az egyes nevezetesebb 
kódexek jellegzetes lapjait. 

Folyóiratunkat e kiadványból természetesen a paleográfiai 
és könyvészeti részletek érdeklik leginkább. Ebből a szempontból 
mindenekelőtt az első rész második fejezete hívja magára íigyel- 
münket, mely nyelvemlékeink olvasásáról szól; az itt kifejtett 
elvek és utasítások, valamint a fejezet végén (20 és 21. 1.) levő 
táblázatok, — melyek hangjaink régi jelölésmódjairól és régi 
betűink jelentéseiről tiszta és áttekinthető képet nyújtanak — a 
magyar paleográfia valóságos »vademecum<-jának tekinthetők. 
Nemkevésbbé becses az is, hogy az egyes szemelvényeknél min- 
denütt ott találhatjuk az illető nyelvemlék szövegének betűszerinti 
olvasását és annak eredeti kiejtését. Mindezek nemcsak útmuta- 
tásul szolgálnak a kezdők számára, hanem igen gyakran még a 
legjártasabbaknak is felvilágosítást nyújtanak egyes kétes ese- 
tekben. 

Az első rész harmadik fejezete összes eddig ismert nyelv- 
(ímlékeink kimerítő jegyzékét és a szemelvényekbe íöl nem vet- 
teknek tiízetes ismertetését tartalmazza. Igen helyesen járt el a 
szerző, hogy csak azokat vette föl, melyek akár egykorú eredeti- 
ben, akár i)edig 1588 előtti másolatban maradtak fönn, a 22. 
lapon, a második jegyzetben vannak fölsorolva a későbbi máso- 
latban ránk jutott nyelvemlékek és hamisítások. A munkának 



I 

f 










S 2 r • s ^ V S y«*a i S 



CO 

I 







Ú 



ai 



y 



Szakirodalom. 8ÍÍ 

egyik ismertelésében* azt olvassuk ugyan, hogy az 1511-iki soinlyó- 
vásárhelyi urbáriumra nézve Zolnainak nincs igaza, mert azt még 
a későbbi másolatban fönnmaradtak közé sem vette föi; de ez 
nem áll, ugyanis az Akadémiai Értesítő 1852. évfolyamában a 
242— 24H. lapokon közzétett urbárium legjobb esetben is loíK) 
körül készült, magyar fordítás, mely — mint a közlő maga is 
mondja — XVIII. századi másolatban jutott el hozzánk; s az hogy 
a sokat emlegetett »valál« szó is megvan benne, éppenséggel sem- 
mit sem bizonyít, mert ez a szó a dunántúli urbáriumokban még 
az egész XVIIl századon át előfordul; egyébiránt teljes megnyug- 
tatásul szolgáljon az is, hogy 1570 előtti magyar urbárium egyál- 
talán nem létezik. 

A nyelvészeti fejtegetésektől eltekintve, kétségtelenül legbe- 
csesebb része a nyelvemlékek teljes bibliográfiája; minden egyes 
nyelvemléknél olt találhatjuk annak repertóriumát; ez kétfelé van 
osztva, az első rész a kiadásokkal foglalkozik, a második rész 
pedig a bárhol megjelent, ismerteléseket, bírálatokat, nyelvészeti 
vagy történeti fejtegetéseket, stb. foglalja magában : mindez oly 
lelkiismeretesen és oly páratlan szorgalommal van összeállitva, 
hogy valóban hálás elismeréssel kell lennünk jelen munka szer- 
zője iránt, mert most már vége szakadt annak a keserves álla- 
potnak, hogy a legcsekélyebb nyelvtörténeti kérdés tanulmányozá- 
t^ánál is napokra volt szükségünk, a míg az idevágó irodalmat a 
folyóratok üimegéből fáradságosan összekeresgélhettük. 

Kiválóan emeli a mü értékét a huszonhat műmelléklet is, 
melyek különösen a magyar i)aleografia elsajátítására igen alkal- 
mas segédeszközül szolgálhatnak, de másfelől a tanuló iQúságot is 
megismertetik nyelvemlékeink külalakjával, mivel ezek a mellék- 
letek az eredetinek mindenben megfelelő hü hasonmásai. Kiemel- 
jük közülök a németujvári glosszákról (1. sz.j, Dóczy Ferencz köte- 
lezvényéről ( IH. sz.), Drágfíy Mária kelengye-lajstromáról (18. sz. ), 
Thurzó Elek szerelmes-leveléről (25-. sz.) és DrágfTy János vég- 
rendeletéről (2í). sz.) adott hasonmásokat, mint a melyek ezúttal 
először mutatják be hü fac-simileben az illető nyelvemlékeket. A 
többi kódexekről adott hasonmások is lehetőleg olyan jellemző 
lapokat ábrázolnak, a melyek még eddig nem voltak fac-similében 
ismertetve; s a hol ez az eset nem áll fent, ott a most közölt 
hasonmások hűségre és művészi kivitelre messze fiUcitte állanak 
az eddigi közléseknek. Ennek bizonyságául álljon itt a Margit- 
legendából vett hasonmás, mely a Magyar Nemz, Múzeum könyv- 
Iára ez érdekes irodalomtörténeti emlékének 55. lapját mutatja be. 

Szamota István. 

' Irodalomtörténeti Közlemények, ISiíö. óvf. I. f. 



90 Szakirodalom. 

A Magyar Nemzeti Múzeum kön3n7tarának ősnyom- 
tatványai. 1405—1500. Leírta Horváth Ignácz könyvtári 
segédör, (A Magyar Nemzeti Miízeum könyvtárának czimjegyzéke. 
L Budapest, kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára. 
189n.) 8-r. VIII. 4- 288 1. 

Mikor a Magyar Könyvszemle új folyamának első köteté- 
ben megkezdtük a múzeumi könyvtár ősnyomtatványairól Horváth 
Ignácz által készített lajstrom közlését, abban a reményben tettük 
ezt, hogy a szerény vállalkozás kiindulási pontul fog szolgálhatni 
a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára katalógusainak kiadására. 
Reményünk most megvalósult, s a folyóiratunkban közölt jegyzék 
különnyomata, a szükséges táblázatokkal és mutatókkal 18 ívnyi 
kötetté bővülve, büszkén viseli homlokán A Magyar Nemzeti 
Múzetim könyvtárának czimjegyzéke gyOjtöczímét. 

A kötet 896 ősnyomtatvány bibliográfiai leírását tartalmazza, 
az egyes példányok bejegyzéseinek közlésével, a mint azt olvasóink 
e folyóirat 1892/93. és 1894. folyamainak közleményeiből isme- 
rik. E tekintélyes és becses anyaghoz Horváth Ignácz által irt 
előszó kevés eltéréssel ugyanaz, a mi a Magyar Könyv-Szemle 
1892 93. évfolyamában is megjelent. Teljesen új a betűrendes 
mutató, mely az ősnyomtatványok rövid czímeit alfabetikus rend- 
ben közli, továbbá a nyomdák mutatója, a melyben a könyvnyom- 
tató műhelyek termékei nyomtatási helyek s ezeken belül nyom- 
dászok szerint vannak csoportosítva: a nyomda«?zok betűrendes 
jegyzéke s végül a könyvbirtokosok jegyzéke, a mint azt a könyvek 
bejegyzései, az ex-librisek, a kötés külsejére vagy belsejére alkal- 
mazott czimerek vagy más ismertető jelek segítségével meg lehetett 
állapítani. Mindannyia Horváth Ignácz könyvtári segédör munkája. 
s nélkülök úgyszólván lehetetlen volna áttekintést szerezni a gyűj- 
temény számbeli gazdagsága s tartalmának jelentősége felől. A köte- 
tet dr. Fejérpataky Lászlónak, a Magyar Nemz. Múzeum könyvtára 
igazgató-őrének bevezetése nyitja meg, mely elmondja a kiadvány 
keletkezésének tcirténetét s kifejezést ad annak a reménynek, hogy 
a könyvtár nyomtatott cziiiijegyzékeinek ez első füzetét nyomon 
fogják' követni a könyvtár többi csoportjainak ismertetései. 

A múzeumi kíinyvtár kiadványáról levén szó. melyhez a 
Magyar Könyv-Szemlét úgyszólván apai viszony fűzi. nem terjesz- 
kedhetünk ki annak bővebb ismertetésébe: nem emelhetjük ki 
előnyeit és nem foglalkozhatunk esetleges hiányaival. E sorok 
kizárólagos feladata megemlékezni a kötet megjelenéséről. Meg 
vagyunk róla győződve, hoory könyvtárunk barátai örömmel fogják 
azt fogadni, nemcsak mint e^y sok fáradsággal végzett munka 
lényleges eredményéi, de úgyis, mint oly kezdetet, mely nagy 
lépéssel közelebb íiozza a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárát 
tudományos hivatH.^ának betöltéséhez. Sch. Gy^ 



Dankó József. 91 



BANKÓ JÓZSEF. 



A magyar bibliográfiának halottja van. Dankó József, a kiváló 
könyvbaráty ez évi január hó 14-én Pozsonyban váratlanul elhunyt. 
Alig eg^' éve múlt, hogy e folyóirat hasábjain örömmel üdvözöltük a 
tudós főpap munkásságának egyik legmaradandóbb becsű művét a 
Hymnarinmot, s ma már korai halála felett sajnálkozunk. Akkor 
azon óhajunknak adtunk kifejezést, bár követné ezt a publikácziót 
legközelebb egy másik, a magyar egyházi szertartás történetéé, Dankó 
tudásával, ismereteivel, pontosságával egybeállítva : és most, midőn e 
néhány sort az ő emlékének szenteljük, nemcsak e kivánságunk tel- 
jesülhetését látjuk — legalább jó időre, — megsemmisülve, hanem 
egyébként is érezzük, hogy az ő halála mily nagy veszteség a 
magyar bibliográfiára nézve. Egyik leglelkesebb munkása, legalaposabb 
tudású művelője hunyt el benne oly korban, a mikor még számos 
hasznos szolgálatot tehetett volna irodalmunknak. 

Aki először találkozott Bankóval, különcznek gondolhatta őt. 
A magas, csontos alak, ingó járásával, majdnem vállaira omló hosszú 
hajával, izgékony természetre valló gesztusaival és erősen moduláló 
hangjárásával sokban elütött attól, arait az ő állásabeli emberek meg- 
jelenésében ÓR modorában megszoktunk. Emlékszem rá, mikor 1884- 
ben először voltam nála, hogy valami szemináriumi ünnepélyre meg- 
hívjam, bizonyos elfogódottsággal állottam meg előtte. De mily hamar 
elmúlt ez, amint az irodalom szóba jött ! Néhány pillanat alatt bele- 
melegedett, a szó csak úgy áradt ajkairól s megmutogatva könyveit, 
gyűjteményeit, egész előadást tartott a bibliográfia fontosságáról. Igen 
a bibliográfia — mondotta — ez a tudományok koronája ! 

Nem hittem el neki. és ma még kevésbé hiszem, de ez nem 
akadályozott abban, hogy őszinte csodálattal adózzam lelkesedésének, 
amely lyel kedvencz tárgya iránt viseltetett. Hinz utóvégre is nem az 
a fődolog, hogy mivel foglalkozunk, hogy mit választunk ki magunk- 
nak működési terül ; hanem, hogy mennyiben teszünk eleget ott, a 
hova munkásokul szegődtünk, és hogyan valósítjuk meg azt a czélt, 
amelyet magunk elé tűztünk. Már pedig Bankónak az emlékezete 
mint olyané fog fennmaradni irodalmunkban, aki tehetségével, szór- 



\)2 Dank(') Jozsof. 

galmával becsessé is tudta tenni azt, amit létesített. Igaz, hogy életének 
java munkásságát, szellemének legteljesebb erejét erre szentelte. 

Dankó 1829 január 2í>-án született Pozsonyban, hol gymna- 
siumi tanulmányait is végezte. 1843-ban az esztergomi főegyház- 
megyei papnövendékek közé lépett s a tilozofiát és theologiát 
1844 — 47.ig Nagy-Szombatban, majd 1847-től Bécsben az egye- 
temen hallgatta, 1852 január 27-én áldozárrá szentelik és újból 
Bécsbe megy a Szt.- Ágostonról nevezett felsőbb hittudományi inté- 
zetbe, hol 1854-ben tudori oklevelet nyer. Még ez évben tanulmányi 
felügyelővé neveztetett a Pazmaneumban, ahol kivált szentirási 
tudományokkal foglalkozott, amiből 1856-ban a bécsi egyetemen 
helyettes, a rákövetkező évben pedig rendes tanár lett. Szünideit 
rendesen külföldön töltötte ; felkereste Németország és Svájcz neve- 
zetesebb városait, Belgiumot, Hollandiát. 1863-ban már mint tanul- 
mányi felügyelő az Augusztineumban, hosszabb időt töltött Velen- 
czében, 1867-ben pedig Rómában. Egy évvel később az esztergomi 
káptalan tagjává és papnevelői kormányzóvá neveztetett ki, hol egyút- 
tal az exegetikát adta elő. 1874-ben betegeskedése miatt lemondott 
tanári állásáról s majd tiz éven át Olaszország enyhe éghajlatát 
kereste fel a téli hónapok alatt. Kivált ettől az időtől fogva fordított 
nagy gondot könyvtárának és gyűjteményeinek gyarapítására, és fog- 
lalkozott a Dante-irodalommal, még inkább pedig az olasz műtörténe- 
lem tanulmányozásával. Közben-közben megfordult többször Parisban, 
Berlinben, Eszak-Néraetországban ugyancsak inűtörténelmi tanulmá- 
nyok czéljából. 1881-ben a M. Tud. Akadémia lev. tagjává választotta, 
1889-ben a pozsonyi nagyprépostságot nyerte el, egy év múlva pedig 
ez. prisztinai püspök lett. E méltóságában érte őt a hirtelen halál, 
1895 január 14-én. 

Irodalmi foglalkozásának kezdete bécsi tanárkodásának idejére 
esik. Több kisebb-nagyobb theologiai munka jelent meg tőle rövid 
időközökben latin nyelven, oly klassziczitással írva, hogy nem csak 
nálunk, hanem külföldön is általános feltűnést kelt. Később inkább 
egyház- és műtörténelmi, bibliográfiai munkákat írt és számtalan czikke, 
értekezése jelent meg a hazai és külföldi szakfolyóiratok hasábjain. 
Egyikévé lett azon magyar tudósoknak, akiknek nevét a külföld íb 
nagyon előnyösen ismeri. 

Midőn mint nagyprépost Pozsonyba tette át lakását, első teen- 
dője volt a káptalan-utczai palotában gyűjteményeit czélszerűen elhe- 



Kollányi Forencztől. 9n 

lyeziii és rendezni. A munka sokáig tartott, majd két év telt bele; 
de midőn 1891-ben, Szent-István napján a meghivott előkelőségek az ő 
vezetése mellett az egyes termeken végig mentek, egy európai hírű 
múzeum műkincseit látták maguk előtt. 

A falakról a világtörténelem nevezetes féríiainak és asszonyai- 
nak képmásai tekintettek le. Közöttük számos ritka metszet, rézkarcz, 
mint Bubens Péter egyetlen rézkarcza, Krisztina svéd királynő képe 
1654-ből, I. Károly angol királynak tizenhat arczképe stb. Nem 
említve az olajfestmények és aquai^Uek gyűjteményét, a Dürer-gyüj- 
temény maga egész vagyont képviselt. Ezekből eredeti kézrajzok 
és metszetek hosszú, majdnem teljes sorozatban mutatták a nürnbergi 
mester művészetét. Az irott könyvek, a miniatűr- festmények, a hár- 
tyára nyomtatott művek is gazdag csoportban voltak képviselve. 

Egyik legérdekesebb része a múzeumnak kétségkivűl az a gyűj- 
temény volt, a mely a grafikai művészet és nyomtatás időről- 
időre való fejlődését tűntette fel. A tudós főpapnak úgyszólván egész 
életén át az volt a fotörekvése, hogy az erre vonatkozó könyveket, 
metszeteket minél nagyobb számmal halmozhassa össze. E végből 
utazta be a művelt nyugat majd minden nevezetesebb városát, és 
vásárolta össze nagy szakértelemmel, műizléssel és nagy áldozattal a 
ritkább illusztrácziókat, ornamentikái remekeket, könyvtár jegy eket. 
E grafikus rész az 1882-ki országos könyvkiállításon két külön 
termet foglalt el, A kik látták e XVI. és XVII. századbeli metsze- 
teket, czímlapokat, lapszéli díszítéseket és ritka nyomtatványokat, nem 
csak a gyűjtemény gazdagságát voltak kénytelenek elismerni, hanem 
azon fontosságot is, a melylyel mindez ipartörténeti szempontból bir. 

Sajnos, hogy mindezen becses ritkaság együtt m áradása, köz- 
hasznú értékesítése nem lett idején biztosítva. A tudós főpap úgy 
tervezte, hogy a nagyérdekű gyűjtemény Pozsony városának jusson ; 
de váratlanul bekövetkezett halála készületlenül találta őt arra, 
hogy tervét megvalósítsa, és így a múzeum egy régebbi végrendelet 
értelmében több hagyományosra és örökösre szállt. 

A kérlelhetetlen halál akkor akasztotta meg őt tevékenységé- 
ben, a midőn egy hosszú élet szorgalmas fáradozásaira föltenni készült 
a koronát és gyümölcsözővé akarta tenni a hazai kultúrának hozott 
áldozatot. 

Legyen áldás emlékezetén. 

Kolldnijl Fereucz, 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



A Magyar Nemzeti Múzeum tisztelgése Wlassics Qyiila val- 
lás- és közoktatásügyi miniszternél. A Magyar Nemzeti Múzeum 
tisztikara dr. Wlassics Gyulát vallás- és közoktatásügyi miniszterré 
történt kinevezése alkalmából február hó 16-án Szalay Imre igazgató 
vezetése alatt testületileg üdvözölte. Az üdvözlő beszédet Szalay 
Imre igazgató tartotta, kérve a Magyar Nemzeti Múzeum részére az 
új miniszter pártfogását. Wlassics miniszter meleg hangú beszédben 
biztosította a tisztikart érdeklődéséről s figyelméről, me]ylyel az ország 
első tudományos intézete iránt viseltetik ; megigérte, hogy az intézet 
érdekeit mindig szivén fogja hordozni, s ennek bizonyságául már a 
közel jövőben gondoskodni fog arról, hogy a múzeumi ügyek a minisz- 
térium kebelében hivatott szakember által legyenek képviselve. 

A múzeumi könyvtár 1895. évi költségvetése. A Magyar Nem* 
zeti Múzeumnak az országgyűlés által I895-re megállapított költség- 
vetése, a személyi kiadásokat nem tekintve, a múzeumi könyvtár 
javadalmazását a következő tételekben állapította meg: 1. Hen- 
des kiadások : A könyvtári osztály gyarapítására 6000 frt ; a hir- 
lapkönyvtár gyarapítására 1200 frt; könyvkötésekre 1500 frt; a 
a Széchényi-könytár gyarapítására 470 frt. 2. Átmeneti kiadás : 
A levéltári osztály kiegészítésére I. részlet 20,000 frt. 3. Beruházás : 
A könyvtár bebútorozására és egyéb átalakításokra 2500 frt. Azonkivül 
a gyűjtemények vásárlására az egész múzeumnak szánt 5500 fo- 
rintból mintegy Va-^ész fordíttatik könyvtári czélokra ; a kiadvá- 
nyok tételéből a Magyar Könyv-Szemle dotácziójára 1200 frt esik, s 
a könyvtár részesedik még a rendes kiadások tételei közül a kisebb 
bútorozásokra felvett 1000 frt, az útiköltségek és napidíjak czímén 
felvett 2000 frt, a házi szükségletekre felvett 8720 frt, s az irodai 
költségekre s vegyes kiadásokra felvett 3000 frt, végül a beruházási 
tételek közül a múzeum ablakai, padlója s több terme nagy bútorza- 
tának megújítására szánt 4000 frt járandóságaiban. Z). 

Kossuth Lajos iratainak ügye a nyilvánosság előtt. Folyó- 
iratunk illető rovatában, a múzeumi könyvtár negyedéves jelenté- 
sében megemlékeztünk a felől, hogy Kossuth Lajos hátrahagyott 



Vegyes közieiiiényok. fló 

iratait és levelezéseit a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium meg- 
vette a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A kiváló becsű gyűjtemény 
vételárának fedezéséről a kormány az 1895. évi költségvetés átmeneti 
kiadásai között, »a Nemzeti Múzeum levéltári osztályának kiegészíté- 
sére« szánt nagyobb összeg első részlete gyanánt fölvett 20,000 frtnyi 
tételben gondoskodott, melyből az indokolás szavai szerint: a magyar 
nemzeti múzeum könyvtárának levéltári osztálya, mindaddig, míg külön 
javadalommal nem rendelkezik, fontosabb bevásárlásait lesz hivatva fedezni. 

Miután az indokolás sem a tulaj don képen i czélt, sem az arra 
szánt összeg nagyságát nem nevezte meg, a napi sajtóban a vétel 
előzményei, annak szabályszerűsége és egész jelentősége felől a legkü- 
lönbözőbb vélemények kerültek nyilvánosságra, melyekkel szemben 
Wlassics miniszter gróf Zichy Jenő képviselő interpellácziójára 
válaszolva indíttatva érezte magát a leghatározottabb alakban kijelen- 
teni, bogy a költségvetésbe felvett 20,000 forint a Kossuth-iratok 
vételára első részletének fedezésére van szánva, s hogy a minisztérium 
e 20,000 frtnyi Összeget mint a múzeumi levéltár dotáczióját állan- 
dósítani szándékozik a költségvetésben. 

Mindezeket e helyütt registrálva, a nem minden politikai czélzat 
nélkül megindított affaire megoldásából két eredményt konstatálhatunk, 
melynek mindegyike csakis örvendetes jelentőséggel bír a Magyar 
Nemz. Múzeum könyvtárára. Egyik a Kossuth-iratok megszerzése ; 
ezzel az intézet kétségtelenül egy nagy értékű gyűjtemény nyel gyara- 
podott, mely az egész művelt világ érdeklődését könyvtárunkra irá- 
nyítja. A másik a miniszternek a 20,000 frtnyi összeg állandósítása 
felől tett Ígérete, a mi ha valósággá válik, s ha ez összeggel arány- 
ban emelkedik — a mint azt a dolog természete is magával hozza — 
magának a könyvtárnak egész költségvetése, akkor oly jövő nyílik 
meg az intézet előtt, mely annak kifejlődéséhez kötött legszebb remé- 
nyeinket is felülmúlja. Sch, Gy, 

Qipczic Albert Vincae állítólagos munkájáról. E folyóirat 
múlt évi folyamában a 347. lapon Békési Emil »Gipczic Albert 
Vincze, Vasárnapi és ünnepi evangéliumok magyarázata. <c (Szol- 
nok, 1612.) czim alatt egy ismeretlen adalékot közölt Szabó K. 
Kégi Magyar Könyvtárának I. kötetéhez, megemlítve, hogy azt Vit- 
kovics Mihály »Prózai munkái «-nak 185-6. lapjain találta. Szinte 
hihetetlen, hogy egy ilyen közkézen forgó könyvben levő fontos 
irodalomtörténeti adat elkerülte volna eddigelé bibliográfusaink figyel- 
mét 8 ne közölték volna azt, ha nem lett volna előttük nagyon 
gyanús hangzású a szerző neve és állása, a nyomdász neve (Dolavesa 
Bandi), szóval az egész czim, nem is említve Burdic Demetriust, 
Cartady Fabriust és Bubory Balást, a kiknek »mint akcori tudós 
emberéének« a mű ajánlva van. Mi sem foglalkoznánk vele még 
ezek után sem, hogy közölve van, hiszen úgy is első tekintetre lát- 
hatni, hogy ily czimű könyv aligha jelenhetett meg, ha módunkban 



96 Vegyes közleiiiényok. 

nem állana azt is megmondani, hogy micsoda mű volt az, a melyet 
Yitkovicscsal úgy »közöltek«, mint a Gipczic művét. O ugyanis 
szerencsénkre mutatványt is közöl az állítólagos műből s ez a kö- 
zölt részlet Bornemisza Péternek 1575. Semptén nyomatott: :^ Har- 
madik Része Az Euangeliomokból és az Episiolakhól való tanúságok- 
nak<í czimű művében a 43. lapon szórúl-szóra megtalálható. Yitko- 
vicsot tehát Bornemisza Péter művének egy csonka példányával ve- 
zették félre. Említi továbbá Vitkovics, hogy lezen könyvnek mása 
a debreczeni kollégium könyvtárában találtatik«. A debreczeni főis- 
kola könyvtárában csakugyan van e műnek egy csonka példánya, jó 
részt kézirattal pótolva s ezért a kéziratok közé beosztva, melynek 
egy ^飻i l^^z (ha jól emlékszem) »Telegdi M. Az keresztyénségnek 
fundamentomiról való rövid könyvecske. Bécs, 15^2.« czimet adott. 
Alighanem erre czélzott Vitkovics. Dézsi Lajos, 

Hungarikumok külföldi könyvpiaczon. Baer és társa, frank- 
furti könyvkereskedők 339. sz. jegyzéke számos, a török hadjára- 
tokra vonatkozó röpiraton kivül, még a köv. érdekesebb műve- 
ket tartalmazza : Bartholinus (Richard.) Odeporicon, id est itinera- 
rium D. Mathei Sancti Angeli Cardinalis Gurcensis coadiutoris Saltz- 

burgens. Quaeque in conventu Maximiliani Caes gesta sunt. 

Bécs, 1515. ára 90 márka. — Delitiae poetarum hungaricorum a 
J. P. Parco. Frankfurt 1619; ára 8 márka. — Evagatorium. Ser- 
raones Michaelis de Hungária. Strassburg, Knoblauch sajtóján 1510; 
ára 12 márka. — Exemplar reconciliationis cum Hungaris factae, 
23. Junii 1606. S. Pataki 1653. (R. M. K. II. 791.) ára 60 márka. 
Cohn Albert berlini könyvkereskedő legújabb jegyzéke is tartalmaz 
néhány magyar vonatkozású művet, ilyenek : Beroaldus, Varia opus- 
cula. Bázel, 1517. (Benne egy rész Mátyás királynak van ajánlva.) 
Ara 4 márka. — Viennae, a Sultano Raleymanno obsessae História. 
Augsburg, 1530; ára 36 márka. — Warhaffte Zeitungen auss d. 
Röm. Kay. M. Feldleger zwischen Raab und Comorra. 1566; ára 
10 márka. Kende S, bécsi könyvtárus az utolsó füzetünkben róla 
Írottakat oda kéri kiigazitani, hogy a 7. sz. jegyzékébe felvett négy 
magyar unikum tényleg birtokában volt, de azokat még a jegyzék 
kibocsátása előtt egy ismert könyvbarátnak eladta. E helyreigazítás- 
nak szivesen adva helyet, egyúttal két legújabban közrebocsátott ter- 
jedelmes jegyzékéről emlékezünk meg, melyek közül az egyik arczké- 
peket, a másik magyar városok látképeit, néhány oklevelet s könyvet 
tartalmaz. A könyvek között legérdekesebbek : Landovics, Nov up 
Succursus. Nagy-Szombat, 1 689 ; ára 6 frt 50 kr., — Pawlotosky, 
Locutio Dei ad cor religiosi, Nagy-Szombat, 1703; ára 10 frt., - 
AVrbőczy, Corpus juris Hungarici, 1699; ára 60 forint. F. E, 



BBEBIRI 8UBICS MLADEN BÁN É8 
GUILLELMO VARIGNANA. 

Thallóczt Lajostól. 
(Â szöveg közt 1 hasonmással.) 

A Subics-nemzetség két bánt adott Boszniának: Pált és 
Mladent, kiknek az urasága majdnem egy évszáznegyedre (1298— 
1322) terjedt 

Pál, Dalmáczia és Horvátország hires bánja 1312-ben 
bekövetkezett haláláig a dalmát-horvát arisztokráczia vezérlő tagja- 
ként szerepel, s mint ilyennek, döntő hatás jutott neki az adria- 
menti politika intézésében. Mikor az Anjou-ház Magyarország 
birtokára veti magát, e törekvések előharczosa Pál bán. 

Subies Pál ezimére nézve ugyan csak horvát bán és Bosznia 
ura,* de ez esetben a czim nem jelent egyszerűen a király 
képében helytartóskodó országos személyiséget, hanem valójában 
nagyobb hatalmat fejez ki. A Subicsok ugyanis ez évszáznegyed 
folytán uralkodó családnak tekinthetők. Nagyon találóan nevezi 

> Okleveleiben hivatalos czime: »Banus Croatie, Dalmatie et domi- 
nus Bosne« — 1299. ápril 7. Ijubics, Listine I. 190. — 1300. aug. 11 
csak »banus Croatie<-nak nevezi magát (Bécs titkos levéltár.) Scardona 
1301-ben és Spalato 1304-ben banus Croatorum Scardona 130ô-bcn banus 
Croatorum, et totius Bosne dominus czímmél illetik. (Oklevelek a bosnyák 
oklevéltárban.) 

Lucius (De regno Daim. 1. IV. XIII. fej.) 1302 keltezett oklevelet 
közöl, melyben Pálnak első szülött fia Mladen magát banus Bosnensis- 
nek nevezi. Egy 1304. oklevélben: comes et totius terrae Him. A többi 
oklevél Subies Pált mindig Horvátország bánjának és Bosznia urának nevezi. 
(Ljubics, i. m. 1. 139. 305. Kukulyevics, Jura R. C. I. -491.) Fiának Mladennek 
a czime: Croatie et Bosnie banus. 

Ungjmr KAnyT-Ssemle. 1895. 7 



98 Brebiri Subies Mladen bán és Guillelmo Varignana. 

Lucius (1. IV. 201.) uraságukat »dominatio arbitraria«-nak. Önha- 
talmokból az uralkodó hatalom eszközeivel birták a horvát és 
bosnyák területei. Az uraságnak a jogczime ugyan a magyar báni 
méltóság volt, ez az esetről esetre magyar királyoktól adatni 
szokott helytartóság, de az Árpád-ház kihalta után beállott trón- 
viszályok idejében az örökös bánság elnyerése volt előttük a főczél. 
Subies Pál ezélját el is érte. E nagy erélyű dinaszta a horvát 
bánságot, mint magyar területet hivatalból kormányozta ugyan, 
de Boszniának hatalmába jutott részeit tényleg souverain módra 
birta, dominus, ur volt benne s e részben a magyar királyt csak 
abban a mértékben ismerte el maga fölött állónak, a mint épen 
akarta. A nápolyi királyi ház pártjának az élén ő állott, már 
pedig az Aiyouk a dalmát-horvát részek közjogi viszonyát, liatalmi 
körét már csak azért sem vehették komolyan, mert birtokon 
kivűl állottak. 

Hosszú időbe telt, míg Károly király uralma annyira meg- 
szilárdult Magyarországban, hogy immár a dalmát ügyekkel is 
gondolhatott. Csak 1312-ben, a rozgonyi diadal után került rá 
a sor. Addig a Subicsok ugyancsak kiterjesztek hatalmokat a dal- 
mát part mentében. Előbb csak a dinári havasok szikla fészkei- 
ből intézték a dalmát szárazföld apró cseprő ügyeit, de 1310-ben 
már a parti kereskedelmi városok védnöksége is nekik jutott Dal- 
máczia urasága Velencze kezén volt, de a köztársaság kénytelen 
kelletlen is beleegyezett, hogy a Subicsok védelmezzék meg parti 
városaikat. Nem szorul bővebb fejtegetésre, hogy e látszólagos 
hűbéri viszonyban voltakép a hűbérúr: a köztársaság adta meg 
az árát. Zárában 1310-ben az öreg bán fia, Mladen az úr, ki 
Velenczével nem sokat törődve Dalmáczia fejedelmének nevez- 
tetgeti magát.* De ez csak addig tartott, míg az óvatos öreg 
Pál bán élt, s Velencze meg Zára egymással hadi lábon állottak. 

1312-ben halt meg Pál bán és úr, fiaira vagyont s országot 
hagyva bőven. Örökébe lép Mladen, a legidősebb fiu, kinek első 
dolga, hogy testvéreivel: (íyörgygyel, Spalato gróQával, Pállal Trau 
gróQával, Gergellyel Sebenico grófjával s Mártonnal az egész dal- 
mát partvidéket családja számára biztosítsa. Ô maga Chulmiát « 



> >Titulo principis Dalmatiae uti cepisset.« Lucius 1. IV. 
» Czimében: Generalis dominus totius temtorii Chelmensis. 



Thallüczy Lajüslói. 99 

hódoltatta meg, a honnan már atyja kiszorította volt a szerb 
uralkodókat Miután az ottani birtokosokat engedelmességre kény- 
szerité, a mai Bosznia és Herczegovina éjszaki része, valamint 
a kníni felföld 6t uralták, míg öccsei a parti városok kormányát 
tartották a kezükben. Mindamellett ennek a nagy birtoklásnak 
ugyancsak megvoltak a maga árnyoldalai. Mindenütt engedmé- 
nyeket kellett a birtokosoknak tenni, figyelemmel lenni Velencze 
akaratára, a városok szokásaira, s azonfelül Károly királytól kel- 
lett tartania. Külön-külön féllek tőle szomszédai, de viszont ő 
sem volt biztos a felől, hogy mikor törnek ellene. Törzsrokonai 
született ellenségei valának, mert magukhoz hasonlót nehezen 
tűrtek el urokúl. Gazdagabbnak, hatalmasabbnak eUsmerték, de 
különbnek, származásra nézve előbbkelőnek nem. A magyar 
király az ország érdekében nem tűrhette, hogy a báni méltóság 
örökössé legyen s ezen á réven azután a tengermelléki részek 
esetleg külön országul szervezkedjenek. Ez igyekezetében termé- 
szetes szövetségesei voltak a Kurjakovicsok, Babonicsok, s a többi 
családok, melyeknek szintén érdekében állott, hogy a báni mél- 
tóság nemcsak a Subicsok családját, de őket is illesse. Végezetül 
pedig a parti városoknak is terhökre esett a hatalmaskodás, 
s 1322-ben Trau és Sebenico szövetségre léptek ellene. »Zsarnoki 
uralma, gyalázatos, isten és emberek előtt egyaránt kárhozatos 
és büntetésre méltó hatalmaskodását bosszúért kiáltanak. Házas- 
ságtörés, szüzek megfertőztetése, kolostorok megdúlása, templomok 
pusztitása, nemesek megsértése s jobbágyaik megzsarolása, mind- 
ezek még kisebb bűneit képezik embereinek. t ^ 

A városok fenyegető magatartása következtében a családi 
egyetértés is megbomlott, s Mladen bán öccse Pál is a felkelők 
pártjára állott.« MIadent végzete 1322. július havában érte utói; 
előbb fellázadt alattvalói verték meg seregét, miután pedig 
Károly királyt kérte föl megsegéllésére, Kninnél ugyancsak a király 
fogta el. Így érte őt — mint a krónikás irja — az isten bün- 
tető keze. >Hol van most a te hatalmad, Mladen bán, ki meg- 
veted az összes földi királyok hatalmát, hol a te dicsőséged, ki 
vonakodtál tisztelni az istent s a kath. egyházat, miért merész- 



» Andreis, La chronica di Trau (kézirat) 53a. 1. 

■ Madias, XTX. fej. Luciusnál. Andreis i. m. 53a. -5ôa. 



7- 



6037 0^ 



10() Brebiri Subies Mladen bán és Guillelmo Varignana. 

kedtél püspököket, apátokat s apátnőket önhatalmilag kínevezni? 
Hol a te gőgöd, ki nem tudtál békességben élni Dalmáezía és 
Horvátország szegény polgáraival? Hol a te nagy értelmed, ki 
jobban szereted a hízelgőket, mint a jó tanácsadókat? Olvasni 
szoktad a bibliát s nem fogadtad meg igéit, azért vert meg az 
isten s vette el a te birodalmadat.« * 

Nem szándékunk Mladen bán működését részletezni, mindez 
adatokat csak azért emiitjük, hogy egyéniségét és szereplésének 
hatását feltüntessük. 

Mladen tipikus alakja az adriamenti országok és területek 
történetének. Már a római hóditás előtt is találkozunk ilyen 
erős egyéniségtí alakokkal a Balkán-félsziget e nyugati sarkában. 
Mindegyikben megvan a ragadozó inadárnak a természete, erős 
szeműek, magasba szállanak, de csak azért, hogy jobban meg- 
lássák a prédát. Subicsék birtokaik fekvésénél fogva nemzet- 
közi jelentőségre jutottak. Méltóságuknál fogva döntő tényezők 
a magyar királyság politikájában, mint a velenczei dalmát bir- 
tokok védurai pedig belékerültek az olasz politikai mozgalmakba 
s a guelfek pártjának keleti szárnyát képezik. Már Pál bán igen 
jó viszonyban állott Kelemen pápával, ki neki és Mladennek « 
nagyon sokat megengedett. Mladennek diplomacziai függetlenségét 
s az olasz viszonyokra gyakorolt jelentékeny hatását kellőleg jel- 
lemzi az a körülmény, hogy mint >princeps« lép föl, s külön 
ügyvivői vannak; 1318-ban: (íirolamo d' Ancona « 1320-ban: 
(iuillelmo de Vergnana* (helyesen Varignana.) Ez utóbbi 
Mladen bánnak nemcsak politikai bizalmasa, de meg hittje is 
volt. Mikor Sebenico városa 1320 január 7-én Mladen ellen 
állást foglalt, a bán ezt a bizalmasát küldé Velenczébe, hogy 
a köztársaságot magának biztosítsa. Ámde Velencze Sebeniconak 
adott igazat, s azt a tanácsot adta a bánnak, hogy béküljön meg 
Sebenicoval. > Velencze — ugy mond a köztársaság — ugyanis 
régtől fogva arra törekedett, hogy a dalmát partvidék maradjon 
meg szabadságában, s akarata ellenére, már csak a közjóUét 

» Madius c. XVIIÍ. Luciusnál. 

« Reg. Clem. papae V. Mladen vallásos buzgalmát illetőleg 1. S. Lju- 
bics, Listinc I. Bll. 

" Verci, Sloria Trevigiana VIII. 103. 
* S. Ljubics, i. m. I. .SOo. 



Thallóczy Lajostól. 101 

s a béke fenntartása kedvéért se foglalhassa el valamely ur, 
s ne is kényszerithesse szolgálatra«. * Veleneze ezzel az apró 
államok és községek függetlenségének elvét proklamálta, jól tud- 
ván, hogy azok egymás irányában féltékenyek s külön-külön gyön- 
gébbek. Ilyetén viszonyok között Mladen ügye veszve volt s 
Varignana küldetése sikertelen maradt. 

* 

(luillelmo Varignana működése szolgált rá, hogy épen e folyó- 
iratban szóljunk a két bánról. A diplomata-orvos Varignana 
Bertalan hires orvosnak volt a Ga, a ki 1318 körül működött 
a bolognai egyetemen. Miképen és mikor ismerkedett meg Mladen 
bánnal, arról nincs tudomásunk. Tény azonban, hogy 1322-ig, 
bukásáig házi orvosa, azután visszament Itáliába, Bolognában 
telepszik meg s ott is halt meg 1330-ban. 

A scholastikus gyógytudomány Mladen bán e házi orvosát 
legismertebb képviselőihöz sorolja.« Már atyja nagy elméletekkel 
foglalkozott, a fiú azonban gyakorló orvos is volt. Három mun- 
kájáról van tudomásunk: 

Ad omnium interiorum et exteriorum partium mmhos reme- 
diorum praesidia et ratio utendi. Bázel, 1531. 

Sécréta sulUmia tnedicinae ad varios ciirandos morbos. 
Bázel, 159H. és 1597. 

Ojyera medica de curandis morJns universalíbus. Bázel, 15i5. 
(4-r.), u. ott, 1595. (8-r.) és Lyon, 1560. 

A mi e munkálatok tudományos értékét illeti, arról a szak- 
irodalom azt tartja, hogy igen sok bennök a physiologiai, patho- 
logiai és therapikus definitio, de kevés a szemléleten és gyakor- 
laton alapuló észlelet. Reánk nézve a második helyen említett 
munka bir érdekkel. Teljes czíme ekképen szól: 

Secreta Medicináé (iuilelmi Varignanae medici consumatis- 
simi ad varios curandos morbos veriss. auctoritatibus illustrata; 
nonnuUis flosculis in Studiosorum gratiam additis nunc a Casparo 
Bauhino ad plurium exemplariorum collationem, ab infinitis 
mendis castigaía, et obscuriorum vocabulorum explicatione, notisque 
marginalibus illustrata. Basileae per Sebastianum Henricpetri. 

> Ljubics, i. 111. 307. 1320, február U, 

* Haeser, Gescbicte der Medizin. Jena, 1875. 701. 



102 Brebiri Subies Mladen bán és Guillelino Varignana. 

Magnifico Nobilissimo Joanni Paulo a Rvost Archiducis 
Ferdinandi consiliario et Archipraesidi Thannensi prvdentiss. lile- 
ratiss. el Literatorum Favtori Sumno Casparus Bauhinus Anatomie, 
et Botanic. Basil. Ord. Observan. Moniim. offert. 

Az előszó 1596 deczember 2-án, ugyanazon a napon kelt, 
mikor a szerző annak előtte kétszázhetvenhét évvel (1319-ben 
Genuában) munkáját befejezte. 

Azt Írja a kiadó — Bauhinus Gáspár ~ előszavában, ^ 
hogy Varignana Vilmos egy részt a legjobb szakmunkák után 
dolgozott, másrészt pedig atyja s a maga tapasztalását állitá egybe. 
A munka egyenesen Mladen bán parancsára Íratott. A kinyoma- 
tott munkát a kiadó Ruost Pálnak,« Ferdinánd föherczeg (a 
későbbi n. Ferdinánd) tanácsosának ajánlotta. 

A munka eredeti kézirata számos másolatban közkézen 
forgott, széltében használták, ugy, hogy kinyomatása orvosi körök- 

» Praefatio Casp. Bavhini. Gvilelmi Varignane, medici seculo suo 
praestantissimi, Secreta medica, partim ex praestantissimorum auctornm scrip- 
tis, partim ex patris sui Bartbolomaei observationibus, partim propriis expe- 
rimentis in oposculum jussu Meladini Domini sui ante annos du centos sep- 
tuaginta Septem congesta, tibi Nobilis Praeses offerimus. Plurimis namque, 
Secreta hecce expetentibus, a Typographo rogati. vt haec perlegeremus et ab 
iníinitis erroribus vindicata publici juris faceremus, sane publiai boni causa 
denegare minime debuimus, quare vt mri inter infînitas molestias Practicas 
reficeremur, succisiuis horis legimus, relegimus, cum tribus exemplaribus 
contulimus et ea quae in postremo exemplari ob non recte intellectum au- 
ctorem vel mutata vel transposita vel omissa fuêre, ad auctoris antiquissimum 
et primum exemplar restituimus. Vocabula artis plurima obscura, vnoalterove 
verbo explicavimus, margini adiecimus. At auctori propositum fuit Syluam 
remediorum, maxime facile parabilium et quae vbique; fere (babita inprimis 
pauperum ratione) etiam absque Pbarmacopoliis baberi possunt, quare dignus 
liber qui a practicis legatur et relegatur. Hune vero quantulumcunque; labo- 
rem tibi Nobiliss. Praeses, merito dicamus, cum eum, dum tibi ante paucos 
menses, ob adversam valetudinem adessemus, legere ceperimus, quo tempore 
singularem tuam humanitatem et erga literatos (vt literati soient) benevolen- 
tiam experti sumus. Haec ergo si et qualiscunque erga T. N. observantie 
nota, hocque; perpetuum monumentum extet, quod vt pro tao candore aequi 
consulas et nos porro tuo fauorc complectaris, rogamus. Basileae Anno salu- 
tis nostrae 1596. 2. Decembris, qua die ab ipso auctore opusculum hoc 
Janue, anno 1319. fuit absolutum. 

• Rhost von Eysenhart, 1729, lovagok, 1739. grófok. Közös pénzügyi 
lev. Családi iratok, 22, 



Thallóczy Lajostól. 



las 



ben érzett szükség volt. Bauhinus egybevetette a különféle máso- 
latokat, azon igyekezett, hogy az ellentétesen variánsokat össze- 
egyeztesse és széljegyzetekkel látta el a szövegét. 

Kutatásaink folya- 
mán gyakran talál- 
koztunk e munkának 
egyes kézirati töre- 
dékeivel, ^ de csak 
Bauhinus ajánlásá- 
nak olvasása után 
figyelmeztünk rá kü- 
lönösebben. Végre a 
müncheni királyi 
könyvtárban reáa- 
kadtunk Variguana 
munkájának 111-4- 
ből keltezett teljes 
kézirati példányára. 
X (kídiyvtári száma: cod. Lat nr, 

) kannaîîsin veres sima bőrrel bevont 

íaUiblaba van kr>tve, két kapocscsal s mellső 
lal>liijim a !ap sarkain négy réz dudorral. 
Hostfza: iv:^5 in. széle: 0'25 m. 98 két-hasá- 
bof^an bei nitt ivrÉ'ííi liártya levelet tartalmaz. 
Els(j laiijáii kiiV^íílett H a kezdő betű, melynek 
másul H ki\i^7ÁM ditízítés alsó részének elha- 
gy âpa val ill kö/.íiljíik.^* 

A H/jii^/és nem nagy művésznek a 
munkája. Zöld, veres, kék, sárga és lilaszín 
indázat van primitíven a lap szélére festve, 
mely egy kifestett négyszöghöz illeszkedik. A négyszögben a 
lilaszín C kezdő betű két csücske zöld körvonalrészlettel körré 
van alakitva, a két csücsöknél arany pontot, a C derekán 
arany négyszöget látunk; a négyszög két-két szöge kék és 
lilaszin mezőt tüntet fel. Belől a körré alakitott kezdő betűn, 

» Bécsi udv. könyvtár, Cod. lat. 2:^00. nr. 6. Aba. &7a. 
* A kódex első oldalának színezett hasonmását a czikk írója a Magyar 
líewz. Múzeum könyvtár^Miak ajándékozta, Szerk, 




'64fK 



104 Brebiri Subies Mladen bán és Guillelmo Varígnana. 

trónon ülő bibor togáju és süvegű, zöld ujjasba bujtatott, borot- 
vált alak ül, kinek lilaszin togájú térdelő alak nyújt át egy 
könyvet. Az ülő alak kétség kivQl Subies Mladent akarja 
ábrázolni, ki mint velenczei patríczius, a városban bizonyára 
úgy is öltözködött. 

A kézirat ajánló szava mely az 1596. kinyomtatott munká- 
ban hibásan közölt bevezetéstől sokban eltér, hív másolatban 
ekképen olvasandó: 

Cunctis militaribus accinto uirtutibus nec minus intellec- 
tualium diademate coronato magnifico domino suo semper domino 
Mladino Croathorum et Bosne bano generalique domino tocius 
territorii Chelmensis * eius subiectus animo Guíllelmus de Vareg- 
nana, quails generalis professor in artibus et seientia medicine 
beari. Quod omnes homines secundum philosophiam methaphysice 
primo naturaliter inclinent ad scire, tanquam perfectibile in ulti- 
mam perfection?m ipsius eo quod seientia hominis est perfec- 
tio, ut et idem testatur et Auerroys primo de anima et Auice- 
bron in libro fontis uite et Algacel et Macrobius et Tulius in 
paradoxis et Seneca in locis plerisque et Gallienus septimo tera- 
peutice * et Auicènna ■ sexto de naturalibus et breuiter philoso- 
phantes quicunque consumato effectu uestra copiosa sapientia 
manifestant. Qua admiror non modicum, ymmo stupidus quasi 
fio, animaduertens etenim circa quanta ciuilia sollicita prudentia 
ac utraque f^rtitudine continuo uigillatis ignoro, qualiter culmine 
litterarum tantarum vester perficitur intellectus, que diuinitus 
magis, quam humanitus puto fore. Hec quidem igitur delectationis * 
forte causa, que in ea est proprie insudantis aut eciam utili- 
tatis proprie et nostrorum iritans merito vos comouit, ut condes- 
cendere complacuerit mihi vestro precipere, quod gracia mihi 
fuit in veneranda ciuitate Jadre et loco sancti Grisogoni, ut 
opusculum uobis sanativum constituam, comprehendens, que pre- 
cipua apud famosos antiquos circa genera egritudinum sint lau- 
data. Quodque equidem animo suscepi libenti. Sed considerans 
secundum G(allienum,) quod simplices medicine vellotiores exi- 
stunt in opère quam composite propter ipsarum substanciam 
a natura exscindere, colegi ex dictis (i(allieni) et libris duodecim 
de simplici medicina et Diascoridis, Auicenne, Serapionis, Mesue 
et Rasis, Ysaac et plurium aliorum non omnia, sed in quîbus non 
solum concordes, sed aliis precollaudant, que quidem cum nomi- 

' A kódexben: Chelm. 

■ terapetice, 

■ Auic, 

* dcleetionis. 



Thallóczy Lajostól. . 106 

navero, multa immiscebo eorum, quorum mira uirlus scientiam 
medicinalem transcendil et quorum operatio a sola fortuna exi- 
stit specifica, quorum ueritatem licet ab expertis assumpta exi- 
stant^ cpii voluerit, experiatur pro libido. Magis enim gratia per- 
fectionis opens et exercitii fiendi in eis suscepta. Verum quia 
iuxta Mesue gaudet quilibet in expertis, addam experta simplicia 
et composita tam pateraa, quam propria, ut opus dilucidetur ex 
eis. Et ut iure acquisita * quam puto beniuolentie nostre gratia 
causam habeam me ad alia transferendi et ut utraque uita pot: 
leam presenti quidem, ut sit michi in senio, cum potentia exer- 
citandi libres defecerit in arte baculus senectutis, et in posteris 
eterna memoria, cum ipsorum profectu iuxta Gallienum dicen- 
tem et alii: videntes dicta Aristotilis et Platonis eorum reminis- 
cuntur ac si essent présentes, et Ptolomeum: non fuit mortuus, 
qui sapientiam vivificavit et iuxta Dydascolum: sapiens non sibi 
sed aliis natus est At quia opus hoc post vitam vestram et 
nieam potent divulgari, et opera medicinalia licet ad rectum sint 
posita, tamen quedam nociva necessario sepe tanguntur in eis, 
quibus prave utens potest operari ad malum, legentem ex nunc 
obsecro, ut nec quicquid operetur sinistre. Quod si quis operari 
presumperit, dicam cum Ameoh in suo prohemio de venenis: 
veniat ignis et sulfur de celo et specie procellarum, qui possint 
ipsum facere de suburbanis Sodome et (Jomore. Ob hoc igitur 
etiam, ne ydiote confidentes in ipso dimittant principia artis et 
scientie, que sunt fundamentum in opère, ut in pluribus neque 
signa egritudinum ponam, neque causas distinguam, neque auxi- 
lia, sed tamquam nobis et intelligentibus aliis scribens, illa vestre 
et intelligentium prudentie derelinquara. Deum igitur cunctorum 
bonorum primum motorem in exordium invoco, ut felicitetur 
hoc opus iuxta me sue dicentem principiet deus opera tua et 
felicitabit ea et illud pitagoricum. 

Tartalmát illetőleg az előszó nem sok érdekeset nyújt; leg- 
jellemzőbb az ajánlás, mely hízelgő kifejezésekben ugyan, de iga- 
zat mond, mikor Mladent nemcsak mint vitéz katonát, de mint 
értelmes, tudomány szerető embert is magasztalja. S valóban az 
a Subies Mladen, kiről a kárörvendő Madius — mint látjuk — 
azt Írja, hogy a biblát dvasêa, a ki pártolja kora tudósait, több 
a durva kényumál s méltán állithatjuk róla, hogy a dalmát renais- 
sance-nak az előfutárja. Mint ilyenről, a magyar müveltségtörté- 
netnek is tudomást kell róla venni. 

> Acqtita. 



106 A Batthyány-misekÖnyv magyar naptára és lapszéli jegyzetei. 



A BATTHYANY-MISEKÖNYV 
MAGYAR NAPTÁRA ÉS LAPSZÉLI JEGYZETEL 

Dr. Zolnai Gyulától. 
(Színes melléklettel és a szöveg közt 1 hasonmással.) 

A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Qtuxrt. Hung. 
386, jelzetű kódexéről régóta tudva van, hogy egy egészen magyarul 
írt naptárt s a lapszéleken több magyar jegyzetet tartalmaz. 
Azt is tudjuk, hogy e kézirat, Batthyány Boldizsár misekönyce 
1489-ból, tehát oly századból való, a melynek emlékei már régi- 
ségüknél és számuk csekély voltánál fogva is különösebb figyelmet 
érdemelnek. 



I "Vhr Unt 



, ^ JlMfl^l^fŰf^ 

A kódexei tudvalevőleg Batthyány Boldizsár kőszegi kapi- 
tány számára nemes Fáncsi Antal deák írta, ki a 148. lapon az 
itt hasonmásban közölt rubrumban nevezi meg magát.* Tőle szár- 

■ Kiblio«rafíai leirását a<iják: Mátray Gábor, Régi magyar naptárak 
(Magyar Akadémiai Értesítő, 1853. 26.); Toldy Kerencz, A magyar nemzeti iroda- 
lom története (3. kiad. IVst, 1862.) II. 101., és Knauz Nándor, A magyar 
egyház régi szokásai. (Magyar Sión 1868. 810.) L. még a közlő munkáját: 
Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. 27. 1. 



Dr.' Zolnai Gyulától 107 

máznak a naptári rész és a magyar széljegyzetek, mik közül az 
előbbinek kiváló becset ád az a körülmény, hogy benne a régi 
magyar onomastikon gazdag készlete maradt reánk. 

A nyomtatványok korát megelőző időből (1533 előttről) 
eddig a következő magyar naptárak^ illetőleg csiziőh voltak ismer- 
tetve és kiadva: 

1. Csizió a XV. század második fdéböl, h M. Tud. Akadémia 
könyvtárának egy 1462-iki latin kódexében.» 

2. A Müncheni Codex magyar naptára^ 1466-ból.« 

3. A WinMer-Codexbeli naptár 1506-ból.8 

4. A Peer-Codex csíziója a XVI. század elejéről.* 
Ezekhez mint érdekes és becses anyag járulhat most az ezút- 
tal először közlendő 1489-iki magyar naptár Batthyány Boldizsár 
misekönyvéből. 

A kódex magyar naptára és lapszéli jegyzetei, nyelvemlék 
voltukat tekintve, a szóalakok régiessége s főkép a keresztnevek 
régi magyar formái miatt érdemelnek figyelmet. Ez utóbbiak annyi- 
val Pontosabbak, minthogy ezen idegen eredetű s hangtörténeti 
szempontból igen tanulságos neveknek legrégibb alakjai mindeddig 
nincsenek összegyűjtve. 

Nyelvemlékünket itt közöljük betű szerint, s a közlés mód- 
járól a következőket jegyezzük meg. Az y-ról a kettős pontot 
mint jelentéktelen dolgot elhagytuk s a kétféle s (f és s) megkü- 
lönböztetését mellőztük. A vörössel írt napokat és megjegyzéseket 
ritkított szedéssel tüntetjük fol. (A 40. lapon kezdődő lapszéli jegy- 
zetek mind vörössel vannak írva.) A napjelentő betűket egyszerűen 
a nap számával cseréltük fel, s ezt mint a nyelvemlékhez nem 
tartozót fél rekeszbe tettük. A feloldott rövidítéseket a kisebb 
alakú betűk jelzik. Még megjegyezzük, hogy közlésünk az eredetit 
a sorok megtartásával adja. 

A szükségesnek mutatkozó nyelvi és tárgyi észrevételeket 
lap alatti jegyzetekben teszszük meg, az eredeti kiejtésre nézve 
azonban »Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig« ez. munkánk- 
nak IL fejezetére (10—21. 11.) utasítjuk az olvasót. 

> Repertóriumát 1. idézett munkánkban 26. 1. 
« L. ugyanott 14?!. 1. 

• Ugyanott 29. 1. 

* ü^anott 40. 1, 



t08 A Batthyany-juisektiiiyv magyar naptára és lapEzéli jegyzetei. 



a) A naptár. 
3, lap. Hodog Ázzon ho 

1] kyskarachon napia 

2] Zenth ystwan protelmarteP octawa* 

3] Zenth János ewangelista oclaua 

4] Apró zeniek ociava 

6] Vyz keresth napia 
10] Heremthe» zenth pal napia 
13] Wyz keresth öctauya 
17] Zenth Antal napia 
18] Zenth priska* Ázzon napia 
20] Zenth ffabyan Sebestyén napia 
21] Zenth Annos* Ázzon napia 
22] Zenth Vince martel napia 
25] Zenth pal fordolatya« napia 
28] Zenth Agnes Ázzon octauaya 

K 
Adwenth 

1 Tollhiba protomartel helyett, a mint alább található. A szó második 
fclo, mely kQlön is megvan, mártély-maY vagy mártél-mk olvasandó s a. 
m. mártir (lat. martyr). V. ö. Nyelvtörténeti Szótár. 

« E szó háromféle alakban fordul elő nyelvemlékünkben, u. m.: 
J. octawa, octava v. octatM olv. oktáva; 2. octauya, octawya, olv. oktávja: 
H. octaiMLya^ octawaya olv. oktávája. Mind a három alak, tehát az oktáva is. 
összefüggésénél fogva személyragosnak tekintendő. 

» Olv. eremte, v. heremte a. m. remeié. A szókezdő h valószínűleg a 
középkori latin ortograíiában sokszor található fijlösségnek átvétele. Maga az 
eremte alak az eredeti latin eremita-hoz még egészen közel áll. Máshonnan 
eddig nem ismertük. 

* A latin Prisca, régi magyaros ejtése szerint Priska, később nép- 
etimologiával Piroská-vÁ lett. 

» Olv. Annos, a. m. Ágnes. A Müncheni Codex naptárában is Annos 
zuz V. i. Annos szűz. Az Agnes alaknak a mássalhangzók assimilatiójára 
nézve olyan változata, mint a tegnap mellett a népies tennap ejtés. A máso- 
dik szótag e (illetőleg zárt é') hangja a mélyhangu á-hoz alkalmazkodva lett 
o-vá. Ugyané hó 28-ika alatt a mai Ágnes alakot találjuk. 

• Szent Pál fordólatja, a. m. a mai ,Pál fordulása.' A Münch. Cod. 
naptára szerint: 8z. Pál megfordólatja. 



Dr. Zolnai Gyulától. 109 



4. I Beytheleho* hwzon nolch 

Napoth tbarth> 

1] Zeenth Brigyda Azzon napia beyth 

2] Gertya Zentele Bodog Azzon napia 

3] Zenth Balas pispek napia 

5] Zenth Agatha' Azzon napia 

6] Zenth Dorotya Azzon napia 

9J Zenth Apalina* Azzon napia 

10] Zenth Kolos* Azzon napia 

14] Zenth Balynth martel napia 

16] Zenth Julian« Azzon napia 

22] Yzekeé' /^nth peter napia Thawaz 

23] Vigilia. 

24] Zenth Mathias Apastal napia 

B 

Beyth 



' Olv. bëjt-elé-ho. a. m. böjt-elő-hó, v. i. a nagyböjt elso hava. 

* A. m. foglal magában. V. ö. Nyelvtörténeti Szótár. 

* A. m. Ágota. A Müncb. és Winkler-Codex naptáraiban Agotha. 

* A. rn. Apollónia. A Müncb. és Winkler-Codexben Apalin^ illetőleg 
Appalyn. 

* A. m. Scbolastica. így az említett két naptárban is. 

* A. m. Juliana. A Winkler-Codexben hdiana, a Müncb. Codex azon- 
ban JvlianuB záz-ei fr. 

' Olv. Iz^ës V. IßzPkes (azaz üszökös, üszögös). A latin ünnepnév i 

(Cathedra S. Petri) után ,Székes Sz. Péter'-t várnánk s a Müncb. Cod. 
valóban azt írja: Szent Péter székbe iüete. A Winkler-Codex azonban már 
Üszöges (azaz üszögös) Szent Péter-i ismer s ugyanezt talajuk Slovacius 
ludicium-áxkak magyar fordításában is (Bártfa, 1583.). A napnak ez elneve- 
zései (izékes v. üszögös) bizonyára valami gazdasági szokással függnek Össze 
(vö. Gyümölcsoltó Boldogasszony, Sarlós Boldogasszony), ámbár azt a lehető- 
séget sem tarthatjuk kizártnak, hogy az eredeti Székes Sz, Péter-nék. népe- 
timológia utján való elferdítése hozhatta létre az izékes v. üszögös kifeje- 
zéseket. 



110 A Batthyány-niisokírnyv magyar naptára és lapszéli jegyzetei. 

5, l Beyth mas ho* harmych« egh 

Napotli tharth 

1] Zenth Albinus pispek napia 

7] Zenth polenciana Ázzon napia 
12] Zenth Gergel papa napia 
17] Zenth Gedrwta» Ázzon napia 
21] Zenth Benedek Apatur* napia 
24] Vigilia 

25] Gym ele h oltó Bódog h Ázzon napia 
27] Zenth Rubarth* napia 
30] Zenth cririnus* martel napia 


h w s w e t h 

6. l Zenth (iergh ho 

4] Zenth Ambwrws' pispek napia 
9] Zenth Maria Egypciaca^ napiá 
14] Zenth Tybwrcius es Vallerianus napia 
24] Zenth Gergh martel napia 
25] Zenth Mark Ewangelista napia 
28] Zenth Vitális marlei napia 
29] Zenth Peler martel napia 

V 
keresthyaro 



> A. ni. böjt-más-hó, v. i. a nagyböjt második hava. 

> Harmicz a Aarmtncz-nak közönséges régi változata. L. Nyelvtört. Szót. 
» A. m. Gertrud. A Münch. Codexben Gedrof] zhz, a hol a név végén 

levő c hang csupán a kiejtést követő helyesírás következménye, a mennyiben 
Gedrod végső hangja a következő szűz szó kezdő sz-évei c hangot ad. 
A Winkler-Codexben s a Peer-Codex csíziójában Gedrud. 

• Azaz apát úr, v. i. apát. A Münch. és Winkler-Codexben csak apát, 
illetőleg appath. 

• A. m. Rupert. A Münch. Codexben Lompert, 

• Valószínűleg toUhiba Quirinus helyett. 

" A. m. Ambrus. A Winkler-Codexben: Amborua. 

8 A latin alak megtartása. A Münch. Codexben: Egyptomi Maria. 




OQ 

è 




i 

s 

a 

M 

a 



n 






lik" 



•-•,,. > •-•c 



Dr. Zolnai Gyulától. 



tu 



•9. fc ZenthJakabhawa^ 

1] Zenth ywan oclawa vigilia 

2] Bodogh Azzon napia Erzebeth 

4] Zenth Orly* pispek napia 

6] Zenth peter zenth pal octawya 

8] Zenth kellen» napia 
11] Zenth Benedek napia 
13] Zenth Margyth Azzon napia 
15] Thyzenketh Apastal napia 
17] Zenth Elek napia 

22] Zenth maria magdolna Azzon napia 
24] Zenth Krystina Azzon napia 
25] Zenth Jakab Apastal napia 
26] Zenth Anna Azzon napia 
28] Zenth Pantaleo* martel napya 
29] Zenth Beatrix Azzon napia 
81] /^nlh (ierman pispek napia 



10. I. KysAzzonhawa 

1] Zenth peter waza zakadasa*^ napia 
3] Zenth ystwan protomartel theste leleti" 
5] Hawy Bodogh Azzon napia 
6] Wrnak zyne waltozatya napia 
7] Zenth Affra Azzon napia 
8] Zenth Cyryakus martel napia 
9] Vigilia 



nap^ 



< Az előbbi két hónap (május és június) hiányzik. 

« A. m. Ulrik. 

» Olv. Keüyén, a. m. Kilián. A Münch. Codexben GelTen azaz Gellyén. 

« így a Münch. Ck>dexben is; a. m. Pantaleon. 

• Olv. vasa szakadása. A Münch. és Winkler-Codexben : vasa szaka- 
<latja. Közönségesen Vasas Sz. Péter. 

• A. m. teste meglelése. A Münch. Coáexben: teste meglelhth. 

^ E helyett napia. A két utolsó betű nem fért bele a lapnak kivona- 
tozott részébe. 



112 A Batthyány-uiisekÖnyv magyar naptára ée lapszí^li jegyzetei. 

10] Zenth lerinch martel napia 

12] Zenth Kalara^ Ázzon napia 

13] Zenth Ipolth« martel napia 

14] Vigilia 

15] Nag Ázzon napia 

17] Zenth Lerynch octawya 

20] Zenth ystwan kyral napia 

22] Nag Ázzon octawya: Ewz 

23] Vigilia 

24] Zenth Bertalam« Apastal napia 

28] Zenth Ágoston doctor napia 

29] Zenth János Baptista naka wagasa nap^ 

31] Zenth pal pispek napia 



11. l ZenthMihalhawa 

1] Zenth Eged napia 

7] Vigilia 

8] Kys Ázzon, napia 
14] Zenth keresth napia 
15] Kys Ázzon Octawaya 
17] Zenth Lomperth* pispek napia 
20] Vilgiia 

21] Zenth Mate Apastal napia 
24] Zenth üelerd pispek napia 



» 01 V. Kalára, a. m. Klára. V. ö. kaláris e helyett klâriê. 

" A. m. Hippolytus. Ma Ipoly. A Winkler-Codexben ipolyth azaz Ipolit 
Nyelvemlékünk Ipolyi (vagy Ipolt) alakja a mai Ipoly-nak egyenes megelőzője, 
s végéről a t úgy kopott le, mint a hogy a régi 8e?u>lt, néholUbàl sehol 
néhóí^ a régi mtArorí-ból mikor lett. 

■ A Winkler-Codexben is így. Ma Bertalan. Szóvégi m-jével az eredeti 
névhez még közelebb áll. (V. ö. Bartholomaeus.) 

* Azaz: nyaka vágása napja. így a két említett codexben is. (A csonka 
nap alakra v. ö. fönt a hó 3-ikához szóló jegyzetet ) A. m. Sz. János fővéteie. 
Y. ö. Nyelvemlékeink 269. lap. 

* A Münch. Codexben Lampert^ a Winkler-Codexben Lompeerth. Ma 
Lambert 



Dr. Zolnai Gyulától. •'. 113 

27] Zenth Kozma Damyan * napia 

28] Zenth Wyzlo« martel napia 

29] Zenth mihal ArchangaeP napia 

30] Zenth Jeronimus* Doctor napia 

12. I Mynd Zentho ho» 

nap XXXI 

4] Zenth Fferench confessor napia 

9] Zenth Dyenes napia 
IH] Zenth kalman martel napya 
14] Zenth Kalixtus papa napia 
16] Zenth Gal napia 
17] Zenth Adviga« Azzon napia 
l8]ZenthlukachEwanta^napia 
21] Thyzen eg ezer zyzek napia 
26] Zenth Demeter martel napia 
27] Vigilia 

28] Zenth Symon Jude Apastal napia 
31] Zenth Bolffgank® pispek napia 

13. I. Zenth Andoryas» ho 

nap XXX 

1] Mynd Zentek napia 
2] Halotak napia 

' Latin Damianus. A Winkler-Codezben is az eredeti névnek meg- 
felelő mélyhangú alakot találjuk (damyan)^ a Münch. Codex azonban már 
detnien-i (azaz D^mjén) ír, a melyből á mai Dömjén ejtés származik. 

«A.m. Venczei. A Münch. Codexben Wenceslaus, a Winkler-Codexben 
vencezlaus. 

• Tollbiba Archangái vagy Archangel (azaz arkangyel) helyett, mely 
ut('>bbi ejtés a legrégibb emlékekben még közönséges. Az író előtt nyilván a 
két alak együtt lebegett s Összevegyítette őket. 

• A Jeromosnak eredeti teljesebb alakja, latin Hieronymun. 

• k ho ismétlése toUhiba. 

• A. m. Hedvig. 

' így; toll hiba Ewangelista helyett. 

• A. in. Wolfgang. A t?-nek 6-re változása ismeretes német eredetű 
szavainkban. 

» A. m. András. A Münch. Codexben Anderias (a hó 30-ika alatt). 

Magyar Konyr-Ssemle. 189.5. 8 



114 A Batthyàny-misekÔnyv magyar naptára és lapszéli jegyzetei. 



14. l 



5] Zenih Ymre napia 

0] Zenih lenard confessor napia 

7] Zenih wylibald pispek napia 
11] Zenth marton pispek napia 
13] Zenth Bereck pispek napia 
18] Zienth Marton pispek octawaya 
19] Zenth Erzebeth Ázzon napia 
22] Zent Ceeelle ^ Ázzon napia 
23] Z^nth Gélemen* papa napia Thel 
25] Zenth Katherina Ázzon napia 
29] Vigília 
30] Zenth Andoryas Apastal napia» 

Karachon ho 
nap XXXI 

4] Z.enth Borbála Ázzon napia 
0] Zenth Miclos pispek napia 
7] Zenth Andoryas Octawaya vigília 
8] Bodogh Ázzon napia 

13] Zenth Iwchya^* Ázzon napia 

18] Z^nth Ygnacíus martel napia 

20] Vigília 

21] Zenth Thamas Apastal napia 

24] Vigília 

25] Karachon napia 

26] Zenth Ystwan protomartel napia 

27] Zenth Yanos Ewangelista napia 

28] Apró Zentek napia 

29] Zenth Thamas pispek napia 

30] Zenth Dauid kyral napia 

31] Zenth Sil wester papa napia 



» A Miinch. és Winkler-Codexben is c-vel az első szótagban (a latin 
Ccct/ia-nak megfelelőleg):C^éZ7'e (azaz Cir?cztöyc) illetőleg CeccZyc, melyeknek 
ly hangja a latin -lia végzetből megmagyarázható. 

• A Kelemen névnek e C-vel való írását nyilván az eredeti Clemens 
hatásából kell magyaráznunk. 

■ Olv. Luczia; a latin alaknak még teljesen megfelel. 



Dr. Zolnai Gyulától. 116 

b) A lapsedi jegyzetek 

40. I. Bodog Ázzon miseye 
45. I. Harom Zenth kyralok miseye 
48. I. Istennek ZwcharoH walo miseye* 
55. I. Istennek thywis* koi'onayarol valo mise 
59. I Istennek eth* mel seberel valo mise 
62. I. Zenth Rafael miseye 
68. I. Hwzon neg ffeyedelmek myseye 
73. I. : Zenth Soffya Azzon miseye: 
85. I. :Ez az thyzen harom mise kynek: 
:ffelewl mondatik meg yzaga:' 
:wiz keresth napyara valo mise: 
89. I. :karachon napian haynal mise: 
93 I. :Karachon napyan nag misere valo: 
98. I. Adventban Bodog Azzon miseye 
108. I. :Apastalok miseye: 

106. Z. Zenth haromsagh miseye 

107. I. Wr miseye 

110. I :Zenth lelek myseye: 
114. I. :Zenth yanos myseye: 
116. I halotak myseye 
119. I M artel ok myseye 
122. Z. Ezazeth ewangelium 
128. I. Bynessek myseye 
132. I. Zenth yoseff myseye 
136. I. Kelewenrewl« walo myse 



« OIv. szúcadáról azaz szúcsájáról, a. m. lándsájáról. Szúcsa régi szó; 
gyakoribb alakja csúcsa (1. Nyelvtört. Szót. I. 461). Az a fölötti yizüzíntes 
vonás az á hang megkettőzését jelenti, s a régi nyelvben a birtokos ragnak 
eredetileg -a -e s nem -ja -je volt az alakja. 

• Tollhiba mise helyett. 

« Olv. tivis, a. m. tövis. Közönséges régi alak. (L. Nyelvtört. Szót.) 

* A. m. öt. 

» Valószínűleg tollhiba yozaga azaz jószága helyett, a mi a régi nyelv- 
ben jóságot, hasznot is jelentett (1. Nyelvtört. Szót.), a kódexnek illető helyén 
pedig (a 84—86. 11.) tényleg e tizenhárom misének haszna van előadva. 

« Azaz kdevéhyről v. i. kelevény ellen. 

8» 



116 ßogati Fazekas Miklós életé és költői működése. 

140. l Zenth Zydmond* myseye 
144. l ez Bódog Azzonnak fogapatyarol valo^ 
mise 

149. l. Kys Ázzon miseye 

150. l. Gerthya Zenthele bodog Ázzon miseye 
154. l. nag Ázzon miseye 



BOGÁTI FAZEKAS MIKLÓS 
ÉLETE ÉS KÖLTŐI MŰKÖDÉSE. 

Dézsi Lajostól. 
— Második, befejező közlemény. -- 

II. 

A Bogáti Fazekas mövei, mint fentebb is említettük, 
tárgy szerint három csoportba oszthatók, a mennyiben azok 
vagy históriás énekek, vagy morális czélzatú elbeszélések, vagy 
a vallási lyra körébe tartoznak. E csoportosítás szerint ismer- 
tetjük egyes müveit, tekintet nélkül azok iratási vagy megjelenési 
sorrendjébe s tesszük ezt azért, mivel így összefüggő képet nyer- 
hetünk a költő működéséről, sőt némileg költészete fejlődéséről is. 
Végül öRszefoglalólag adjuk a nyelvi és költői sajátságok ismerte- 
tését, úgy a mint az az egyes művekből elvonható. 

A történeti vagy históriás ^ei-írás terén Bogáti Fazekas 
két művével szerepel, melyeknek csak egyike magyar tárgyú u. m. 
Mátyás AííráZy-lyal és Castriot Oyörgy-gyel 

Az első nem önálló, egységes tárgyú mű, hanem egy már 
előbb megjelent verses magyar krónikának folytatása, a melynek 
Mátyás király története csak egy részét alkotja. Az eszme, hogy 
ilyen mű kiadására nagy szükség van, a leleményes könyvnyomtató- 
nak. Keltáinak fejében fogamzott meg; a kivitel egy része Görcsöni 
Ambrusra, másik része Bogáti Fazekasra háramlóit, a kik a fel- 
adatnak tőlök telhető eredménynyel feleltek meg. 

Midőn Heltai 1565-ben Bonfini Történetének egy addig isme- 
retlen részét adta ki > História inclyti Matthiae Hunnyadis« czímen, 

> A. m. Zsigmond. 
^ A. m. fogantatásáról. 



Dëzsi Lajostól. 117 

egy fölFedezett kézirat alapján: bevezetés gyanánt egy hosszú elő- 
szót Íratott az elé Szikszai Kovács Balázs kolozsvári tanitóval, 
a ki abban többek között ezt írja: >Ha azt tapasztalja a kiadó, 
hogy fáradsága nem lesz hiábavaló, ahhoz lát^ hogy a magyar 
történetből valami kivonatot készítsen, mely kezdettől a Mátyás 
király koráig terjedjen, hogy abból az egész hazai történetet, és 
pedig mintegy egy kötetbe összevonva és a legemlékezetesebb ese- 
ményeket kiválogatva, mindenki könnyen ismerhesse.« * A mit itt 
Kovács Balázs a Heltai nevében ígért, azt Heltai be is váltotta, 
söt még tovább ment s nem Mátyás király, haláláig, hanem a 
mohácsi vészig írta meg »Chronica« -ját, a melyet folytatni is akart, 
ha a halál abban meg nem gátolja. 

E gondolathoz közel feküdt egy másik, t. i. versben dolgoz- 
tatni fol a magyar történetet, a mi akkor nálunk — mint azt a 
Tinódi, Ilosvaí, Temesvári s mások példája igazolja — a törté- 
netírás legnépszerűbb alakja volt s a verses forma bejuthatást 
biztosított annak olyanokhoz is, kiknek érdeklődésére tisztán tár- 
gyánál fogva nem számithatott volna. A verses formának körül- 
belöl az a szerepe volt ez időben az ilyen tárgyú müveknél, mint 
ina az illusztráczióknak; arra való, hogy kedvet ébreszszen a mű 
elolvasásához. Heltai tényleg foglalkozott e gondolattal még saját 
-'('hronicá«-jának megírása előtt s valój^zintíleg az ő megbizásábó- 
fogott 1567. körül (íörcsöni Ambrus ennek Írásához s 1574-ig 
négy részszel el is készült belőle, a mely négy rész a magyar törté- 
netet Bonfini alapján Árpádtól Mátyás királyig tárgyalja, uralko- 
dása azon részéig, a mikor Bécset elfoglalja, legfőképen épen úgy 
mint Heltai, a Hunyadiak történetére terjeszkedvén ki, a kiknek 
koránál már ekkor is szívesen időzött hosszasabban a lörténet- 
vagy históriás ének-író. Miért nem folytathatta tovább (íörcsöni 
elkezdett müvét, nem tudjuk, talán a halála szakítlalla azt vele 
Jelbe. A félbehagyott munka folytatását Heltai Bogáti Fazekasra 
bízta, a kit egy nála megjelent verses müvéről már ismert ; 
ü vele íratta meg a folytatásul szolgáló V — Vili. részt a (íörcsöni 

' »Denique si au tor edition is hunc laborom non ingratuni fore cogno- 
verit, . . datunis est operám, ut opitomen quandam históriáé Hungaricac ab 
initio ad Matthiac usque regis tempóra coníiciat: quo integram patriae histó- 
riám, et quidem quasi in fasciculum, excerptis rebus memoriae dignissiniis 
contractam, facile cunctis liceat cojnoscere.« 



118 Bogáti Fazekas Miklós élet« és költói működése. 

művéhez hasonló versformában, s a mikor elkészült vele, ilgra 
lenyomatta a Görcsöni müvét s a kettő együtt jelent meg Kolozs- 
várit 1577-ben. 

A B. Fazekas által írt négy rész tartalma: V. rész: Bécs bevé- 
telétől Mátyás király haláláig tárgyalja az eseményeket; VL rész: 
László király választása, koronázása és hadairól; VII. Az alföldi 
hadakról László király ideiben mind haláláig; VIII. Lajos, János, 
Ferdinándról szól, legbővebben a mohácsi csata leírásánál 
időzve. 

Főforrása volt B. Fazekasnak e müvénél Bonfíni mellett a 
Edtai Chronicd-jVL^ ezt követi az események sorrendjére nézve, 
a nélkül, hogy átvenné annak bőbeszédű reflexióit s a nélkül, hogy 
ez által lemondana egyéni nézeteinek érvényesítéséről; különösen 
meglátszik ez ott, a hol Szapolyai Jánosról szól; itt egész ellen- 
tétes álláspontot foglal el Keltáival s határozottan Szapolyai-párti ; 
míg Heltai kicsinylőleg nyilatkozik róla,* ő védi ellenségeivel szem- 
ben, kik a mohácsi veszteségért is őt teszik felelőssé. A mint 
maga írja: 

»Sok szó vagyon tudom János királyra, 
Árulónak az német párt őt mondja; 
Dicsiri bizonynyal a ki ezt irta, 
Ki királylyal ott vala mohácsi hadba.« 

Itt a, mohácsi vész és a János király története előadásánál 
Brodants István műve (»De conflictu Hungarorum cum Turcis 
ad Mohacz«) szolgálhatott forrásául, a mely megvan a Zsámboki- 
féle (1668.) Bonfini-kiadásban is. Csakis ez íróra vonatkozhatik 
előbbi idézetünk utolsó sora; róla tényleg tudjuk, hogy részt vett 
a mohácsi harczban s később a Szapolyai János pártján nagy 
szerepet vitt s Bécsben a János király megbízásából követségben 
is járt. 

A másik históriás ének főhőse a vitéz Castriot, ^hit a törők 
Szkenderbégneh hivott.^ • 

s Pl. »Szapolyai János, az erdélyi vajda az 6 nagy népével Szegednél 
fűtezék, mert csak azt váija vala ő, hogy oda veszne Legos király, hogy ő 
magát annak utánna előtolhatná . .€ 

* Teljes czíme Szabó Károlynál RMK. I. 2ö. szám a. Innen csak annak 
roiemlítése hiányzik, hogy a czímlapon a Castriot arczképe is közölve van, 



Dézsi Lajostól. 119 

Castriot György hősies alakját a XV. és XVI. században 
rendkivQl nagy népszerűség övezte körűi.* Oly hatalommal szem- 
ben tartotta fent magát, mely a legrettegettebb volt Európában 
s olyan időben, midőn az a hatalom delelő ponton állott, s a mi 
még inkább emelte varázsát: törhetetlenöl, bukás nélkül. 

Természetesen róla, mint érdekes és változatos életű hősről 
számos életrajzot irtak, a melyek között legnagyobb népszerűségre 
Marino Barlelte dalmát származású bresciai tanár latin nyelven 
irt műve lett szert, mely 1508 körül jelent meg Rómában s a 
melyei egymás után fordítottak le németre (1533.), olaszra (1554.), 
francziára (1576.) és angolra. 

Magyarországon sem késtek soká lefordításával. Erdekeit 
az bennünket, talán még inkább mint más nemzetet, mert a 
török, a mi ellenségünk ellen nyert győzelmek szakadatlan sorát 
tárgyalta, a mit bizonyára jóleső örömérzettel olvashattak eleink; 
fordítóinknak czélzatuk is volt az ilyen tárgyú művekkel — a nélkül 
alig is irtak valamit e korban — a már lankadófélen levő harczi kedvet 
és bátorságot éleszteni akarták vele, • ez az oka, hogy első sorban a 
vitézek számára írtak; ezeknek ír Tinódi, Nagybánkai (»vitézeknek, 



mely a külföldi fordításokban és kiadásokban előforduló arczképektől el ütőén 
Castriotot fiatal korban, borotvált arczczal, gombos, magyar dolmányban, fején 
kacsmávai tünteti föl. 

> Népszerűségére vall az a körülmény, hogy a személyével foglalkozó, 
részben történeti, részben költői művek számtalan kiadásban foiogtak az 
olvasó közönség kezén s pl. csupán a Nemz. Múzeumban több mint húszféle 
fordítása, illetőleg kiadása van meg. jobbára a XVI. századból. 

■ Némileg hasonló czélzattal adta azt ki németül Funk Tódor is, ki 
azt mondja fordítása előszavában; »Als hab ich dieselbe uffs new mit flois in 
lateinischer Sprach durchsehen ! kurtz zusammen ziehen { vnd in gut ver- 
s-tendlichem Teutschen zum Truck verfertigen lassen. Darzu mir denn der 
Welt jetzige Zustandt | besonderlich vnsers geliebten Vaterlands | Teutscher 
Nation, anlasz vnd gelegenheit gegeben | Gelege demnach der guten Zuver- 
sicht I disz Werck werde löblichen Regenten \ Kriegsöbersten vnd Befehlha- 
bem 1 Auch allen denen | so sich im Kriegszwesen hin vnd wider | bevorab 
im Königreich Vn- \ gern gebrauchen lassen | beydes desz hohen Fürstli- 
chen ankommens . vnd denn der herrlichen Tugend t vnd Mannheit halben | 
damit der Heldt Scanderbeg begabt gewesen [ zu sonderlichem gefallen 
vnd nutzen gereichen . . .« (Scanderbeg ... in hoch Teutsch vbergesetzt 
Durch Herrn Theodorum Funccium, Vngar : Historicum, Magdeburgk. 
1606. 4^).) 



120 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

kik vannak a végházakban«) s több más író. Ezenkívül, a mi fő 
indító okúi szolgált, sok közös vonást talált a magyar ember 
Castriot- és Hunyadi Jánosban. Szkander béget úgy tekintették, 
mint Hunyadi hasonmását és tényleg igazság volt e hasonlatban, 
mert egyforma nagy hős volt mind a kettő és egyforma félelmes 
ellensége a töröknek, — söt mint szövetségesek együtt is harczoltak 
a közös ellenség ellen s az egyik dicsősége a másikra is átsugárzott és 
a nemzet is joggal kivánt részt magának belőle. E szempontot 
B. Fazekas sem tévesztette el szem elől. Ez indítja arra, hogy 
Bariette müvét lefordítsa s e nézetet érvényre emeli müvében, 
gondosan megvonva a párhuzamot a két hős között: 

»Két vitéz volt akkor legjobb, jól tudom, 
Hunyadi, Szkenderbég, nyilván olvasom.« 

Hazafias ezélzatát ilyen szavai bizonyítják: 

»Nem tudék jobbat én régi dolgokban, 
Magyar nemzetnek irom ezt példában, 
Epirus lenne az Érdél y országban, 
Szű, kéz kellene az török torkában.« 

Sőt hogy még vonzóbbá tegye a Castriot alakját az olvasó 
előtt, megragadja a hagyományt is, mi szerint Castriot katonái 
fejedelmük halála után Erdélyben telepedtek le: 

»Jó Hunyadi, Szkenderbég meghala, 
Herczeg országának az földnép híja, 
ő maradékja Erdélyben is szállá.« 

E hazafias intentiójában áll fő érdeme. Mert költői becse 
müvének nincsen, mivel épúgy mint elődei és kortársai tették, 
és mert a korszellem is úgy kívánta, ő sem mer eltérni az alapul fölveit 
műtől, hanem csupán versbe szedett kivonatát adja annak, (> Dolga 
sok volna, kit írok csak summa«), legfeljebb ha annyiban tér el, hogy 
ezenkívül néhol a maga erkölcsi reflexióit, az általa elvont tanúi- 
ságokat szövi be az előadás keretébe, vagy hogy a fejezetek 
élén röviden azok tartalmát adja versben. 

Hogy azért így is tetszett és népszerű volt, bizonyítja az, 
hogy nem soká újabb kiadása is jelent meg Debreczenben. 

R. Fazekas erkölcsi irányzatú elbeszáései vagy szép his- 
tóriái jórészt a nőnemmel foglalkoznak. K kor verses müveiben 



Dézsi Lajófetóí. .' Í21 

különben nálunk nagyon gyakran szerepelnek a nök, de - a nnttköl- 
lőknél legalább — másként mint a klasszikus íróknál vagy korunk- 
ban. Nem a szerelmi hódolat hangján szólnak róluk, hanem azok 
tanítása, erkölcsének javítása, főleg pedig engedelmességre szokta- 
tása a főczél. Ez alól talán csak az egy Balassi liálint lesz 
kivételt, egyébként a »Házasok éneke« vagy az »•Adhortatio 
ninlierum« s más rokon tárgyú müvek képviselik az uralkodó 
irányt. Ezenkívül különös előszeretettel az ókori klasszikus mondák 
női alakjait szerepeltették, úgy hogy alig van ennek egy-egy ismer- 
tebb alakja, kiről ne írtak volna; a biblia női alakjaihoz is szívesen 
fordultak s Delila és Zsuzsanna, Abigail és f'ótifámé története 
nemcsak egy-egy műnek képezte tárgyát, azonkívül Boccaccio és 
más eroticus irók is találtak fordítókra. 

B. Fazekas az ókori klasszikusokhoz fordult tárgyért s 
Flutarkhoson kívül Lukianos, Aelianus és Ovid müveiből vette 
elbeszéléseihez az anyagot. 

Első ilyen irányú müve ^Az tökéletes asszonyállatokróW^ 
czímet visel s tizenhárom erkölcsi elbeszélést tartalmaz, mindet a 
nőkről s mind egyenlő versformában vagy egy »nótára- irva.^ 



» Szabó K. RMK. I. 128 sz. a. A czímlapon fametszettel, mely ven- 
dégséget ábrázol s talán a »Pytheus felesége« czímfí elbeszéléshez szolgál 
illusztráczióúl. 

• Álljanak itt összeállítva azon müvek, a melyeknek kezdő sorait 
líogáti Fazekas »nótáúU idézi nyomtatásban megjelent művei czímlapján. 
Érdekes ez már annyiban is, hogy megtudjuk belőle, micsoda műveket olvas- 
sott ál, vagy talán választott követendő példaképen. 1. Tökéletes asszonyál- 
latokról: Ad notam: Gongya közzül egy fő gongya embernek = Pesti György 
deák »Az halálról való emlékeztető ének (1560)« ez. versének kezdősora 
(Bornemisza P. Cancionale-jában 1682. 204 1.) 2. Három jeles főhadnagyok: 
Ad notam: Jóllehet nagy sokat szóltunk Sándorról = llosvai, História Alexandri. 
H. Mátyás király: Ad n. Árpád vala fő az Kapitanságba = Görcsöni Ambrus. 
Mátyás király. (V. ö. Szilády RMKT. IV. 293, hol ismeretlennek van mondva.) 
4. Castriot György I— IV. rész: Ad n. Jóllehet nagy sokat szóltunk Sándor- 
ról, lásd 2. szám. V. rész. Sok csodák lőttének jó Magyarországban = Tinódi. 
Erdéli históriája. (Szilády, RMKT. III. 7.) VI. Sok csodák közöl hallyatok egy 
csodát = Tinódi, Losonczi István (Szilády RMKT. III. 72.) 5. Világi zűrzavar : 
Az Toldi Miklós éneke nótájára (llosvai). 6. Aspasia : Az Lucretia nótájára 
= Euryalus és Lucretia históriája 1577. körül (Szabó K. RMKT. 360.) Közöl- 
tük e »nótákat* azért is, mert némi következtetést vonhatunk belőle arra 
nézve, hogy mely művek voltak leginkább elterjedve s micsoda versformák 



122 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

Tizerikeiiöi Fíutarihos *rvvaixwp dQ€rai< (A nök erényei) czímO 
művéből — a Moralia közül — fordított le, a mely értekezés- 
ben 26 ilyen jriői példánykép van bemutatva, A kiválogatásnál 
talán az érdekességre volt tekintettel, de semmi esetre sem arra, 
hogy a bemutatott nők erkölcsi tekintetben kifogástalanok, annál 
kevésbbé, hogy »tökéletesek« legyenek. így egy példa a milelosi 
szüzekről szól, >kik az estrángra szertelen futnak,« a mely 
betegségnek az által lehet csak elejét venni, hogy megtagadják tőlök 
a tisztességes temetést. Egy másik példában a hősnő, Aretafila 
hogy hazáját megmentse, megöli férjét. A megsértett női boszúállás 
példányképe: Camma,Chiomara és Timoclia (9., 10., 11. példa). Még 
aMeginkább mintaszerű nők: Megistona, ki saját polgártársaival szem- 
ben védelmébe veszi megölt ellensége leányait; a tyrrhen nők, 
kik, hogy férjeiket a tömlöezből kimentsék, velők ruhát cserélnek; 
Fytheus neje, ki férjét a telhetetlenségről leszoktatja és Lucretia^ 
a kinek történetét Ovid ^Fastorum librU czímű művéből (lib. 
II. 721—852) fordította le.^ Ez a leghosszabb s egyszersmind a 
legszebb rész az összes példák között. Egy példában, mely a 



voltak közkeletűek, mert némelyiknek, mint Lucretiának, Ilosvai »Nagy Sándor« - 
ának, Görcsöni »Mátyás királyc-ának dallamára csupán a XVI. században négy, 
öt, sőt hét művet is írtak; általában ezek a Bogáti Fazekas által használt 
nóták a legkedveltebbek közé tartoztak; e dallamban írták Valkai A., Hunyadi 
Ferencz, Szakmári Fabricius Tstván, Gosárvári, Salánki, Csáktornyái, Adami 
stb. költeményeiket. E dallamidézetek egyúttal több elveszett raö emlékét is 
fentartották, így a legrégebbeket nem is említve, a melyekben idézett dalla- 
mok feles számmal ismeretlenek: így tartotta fenn Sztár ai Miklós *YizözSn*^ 
czímű műve (Kol. 1581.) egy más, elveszett művének czímét e szavakban: 
^az Sodorna veszedelméről való énekének nótájára, mely így kezdetik el. 
Beszéllek Ábrahám atyánknak dolgáról« stb. S több érdekes kérdés fólmerü- 
lésére adnak okot, melyek még megoldásra várnak. így, hogy egy példát 
idézzünk, Pesti György éneke, melynek nótájára 1575-ben verset imák a 
mi ismeretünkre először Bornemissza Péter lô82-ben nyomatott Cancionalé- 
jában fordul elő, de már előbb is, 1575. év előtt okvetlenül meg kellett 
jelennie valahol. De hol? Különben az e kérdéssel kapcsolatos nehézségekre 
más alkalom adtával visszatérünk. 

^ Toldy F. (A magyar költészet tört. 2. kiad. 168 1.) azt írja, hogy a műben 
^Lucretia ismeretes gyászos története sz. Ágoston után iratik le, de úgy mint 
ezt a szentatyából a Gesták vették által.« Honnan vette ez állítást Toldy, nem 
tudjuk, de csak futólagos összehasonlítás is bárkit meggyőzhet arról, hogy 
Bogáti Fazekas Ovid után fordított. Y. ö.a mutatványul közölt részletet a 29. lapon. 



Dézsi Lajostól, 123 

chiosí nőkről szól, humorának is kifejezést ad. Plutarkhos azt 
mondja e városról, hogy 700 év alatt egy rovott életű nőt sem 
találtak benne, Bogáti Fazekas e számadatot a maga pessimismu- 
sával >hét esztendő forgása «-ra szállította le. 

A művet bevezetésül erkölcsi tanítás nyitja meg, ugyan- 
ilyen elmélkedés szolgál epilog gyanánt, a melyekben a költő a 
nőkről táplált meglehetősen bizarr nézeteinek ad kifejezést. Pl: 

> Vajha pedig nálad nélkül lehetne, 
Boldogb állat férfinál nem lehetne.« 

Szinte a nőkről: 

»Valaki kéret megérdemel az téged 
Akárki légy s akárki legyen kérőd.« 

Az egyes elbeszélések élén ott áll az erkölcsi tanulság, 
mely sokszor hosszabbra terjed mint maga az elbeszélés. Mutat- 
ványul álljon itt a 9. példa tanulsága : 

»Boldog házasságnak én azt itílem, 
A hol tarthat vénségig a szerelem, 
Ha melyiket előbb kiviszi Isten, 
Ha jámbor, maradjon holtig özvegyen.« 

^Aspasia asszony <^ is úgy van feltüntetve, mint a kinek 
története »az jó erkölcsű asszonyoknak tükörül« szolgálhat. Csoda- 
szépségű nő volt, kit szépsége és jó erkölcse egyszerű sorsból 
királyi trónra emelt, s három királyt bilincselt le magához s 
egyike volt az ókor legünnepeltebb nő alakjainak. Első férje 
ifjabb Cyrus volt, kinek szerelmét szemérmetessége által köl- 
tötte fel s szeretetreméltó modora és okossága által őrzötte meg: 
>Mert természet jova kettő az leányba, hogy szép és jó az 
esze,« és oly okos volt, hogy Cyrus is gyakran indult tanácsa 
után. Cyrus halála után az Artaxerxes felesége lesz ; ezt is 
állandóan magához köti s végül is miatta tör ki a végzetes harcz 
Artaxerxes és fia Darius között. 



í Czím Szabó Károlynál RMK. I. 243 sz. a. Pótlólag ehhez megjegyez- 
zük, hogy a czfmlapon egy fametszet is van, mely valószínűleg esketési 
szertartást ábrázol. 



124 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

Történetet legbővebben Aeliamiií írta meg, a ki »flotxiXfj 
laroQta^ czimíl müvében a Xll. könyv egész l-so fejezetében 
(»7r€QÍ ^AairaoiaqiL) vele foglalalkozik. Ezt »olvasta görögből«^ 
H. Fazekas s fordította azután le magyarra, rendes szokása szerint 
ezt is bevezetéssel és záradékkal látva el, a melyben a jó feleség 
kiváló tulajdonságait sorolja föl. 

> Demeter* főhőse a Nagy Sándor birodalmán megosztozó 
diadokhok leghatalmasabbika, Demeter Poliorkeles,- Antigonus fia, 
a szerencsés hadvezér, ki már alig 20 éves korában több diadalt 
arat, s egymásután semmisíti meg atyja és a maga ellenségeit, 
IHolemaeust, Cassandert s szabadítja föl az ezek által szoron- 
gatott görög városokat; nagylelkű, ki mindannyiszor megbocsát a 
tôle elpártoló hálállan görögöknek, sőt meg is ajándékozza azon 
felül őket; a férfi szépség példányképe, ki ha harcz nincs kéjelgö 
s vakmerő kalandhajhászó. 

Szerencsecsillaga akkor kezd hanyatlani, mikor elfogadja a 
felajánlott macedóniai királyi czimet s elbizakodott és gőgös lesz 
saját embereivel szemben is, mely magaviseletével ezeket elide- 
deníti magától, a szomszéd fejedelmeket pedig kihívja maga ellen, 
a kik meg is buktatják. 

Mint e rövid tartalom is mutatja, »Demeter* tárgyánál 
fogva a históriás énekek közé tartoznék s csak a vitézek érdeklő- 
désére számíthatna, akiknek óvó példáiU szolgál az önhittség és 
gőg ellen. H. Fazekas ugy csinált belőle erkölcsi irányú elbeszé- 
lést, hogy nem elégedve meg azzal, a mit Demeterről Plutarkhos 
ily czímü életrajzában talált, főleg az asszonyoknak tanulságul a 
Demeter leányának, Slratonicának, később a Seleucus nejének és 
egy ifjúnak, (lambabusnak szerelmi episódját is beilleszti az elbe- 
szélés keretébe, ugy a mint azt Ltikianos ^Ileçi n/s* -^fpn.v 
i'/for« czímü müvében (17 — 22. fejezet) elbeszéh, mely sok tekin- 
tetben emlékeztet a József és Pótifárné történetérc. Méltán áll 
utána a másik történet, mely ismét IMutarkos nyomán azt beszéli 
el, hogyan lett Slratonica az Antiochus felesége. 

A Slratonica epizódját megelőzőleg, mintegy ahhoz beveze- 
tésül Cupido mindenre kiterjedő nagy hatalma van rajzolva 
szintén állott ilyen bevezetés vagy prolog a mü elején is. 

Tárgyánál fogva ugyancsak ide tartozik a *Hdrom jeles 
főhadnagyoknak, az Nagy Sándornak, Anibálnak és az római 



Dézsi Lajostól. 125 

Scipiónak az boldogság helyén [t. i. az elysionban] a fő helyről 
való vetélkedések* czímű műve is, 

— Elődbe kell engem helyezni, mert derekabb vagyok, mint 
te, úgymond Sándor. 

— Semmi esetre sem, inkább engem neked, mond Hannibál. 

— Akkor Minős döntsön. Minőshöz mennek tehát s elmond- 
ják neki mind a ketten, hogy honnan származtak, kik és micsoda 
jogon kérik maguk számára vitézségben az első helyet. 

Mikor Nagy Sándor után Hannibál is elmondta hősi tetteit, 
Sííipio közbe lép s Hannibál előtt kér helyet magának, mivel 
Hannibált harczban megfutamította s Minos csakugyan így állapítja 
meg a vitézség sorrendét. 

Ez röviden e kedves kis elbeszélés tartalma, mely pár- 
beszéd! alakban gyorsan és élénken rajzolja elénk az ókor három 
legnagyobb hősének alakját s egyike Lukianos legsikerültebb 
párbeszédeinek, a kinek ^ISbxqlxoí Stáíoyoit (»Halottak párr 
beszédei*) czímtl művében ez a 12-dik dialog. 

Érdekes, hogy ez egy műnél B. Fazekas elhallgatja, hogy 
ezt is »görögből olvasta« ^ s úgy adta ki mint a maga müvét, a 
mint ezt mindjárt a mű kezdetén is mondja: 

»Nem régen löt dolgot egyet mondanék. 
Ha tudnám, hogy tőlem azt mind elhinnék, 
Minap nagy bizonynyal nékem beszélek, 
,Kit tudni mindennek méltónak vélek.« 

Itt aztán hosszadalmas leírás következik a pokolról és elysionról, 
a melyről az átmenetet tulajdonképeni tárgyára így (csinálja meg: 

»Ferhát egy fŐtörök minap onnat jött, 
Ő maga sem tudja, mint oda sietett. 
Tettben, tett kívül, csak az hogy ő megjött, 
De hogy ott volt engem ő elhitetett. 
Jeles szép dolgokat monda, hogy látott. <^ 

Csak ezután következik aztán maga az elbeszélés, a mely, a meny- 
nyire ezt a fentmaradt töredékből kivehetjük, mit sem őrzött 
meg az eredeti üdeségéből. 

' Lukianos müveinek magyar embertől két ercdoti szövegkiadása is 
van, mindkettő Zsámbokitól, az ismert nevű filológustól; az egyik Basel, 156:^. 
másik Strassburg, löö^, évből; nem lehetetlen, hogy e kiadások valamelyikét 
használta R. Fazekas. 



126 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

Jellemző, hogy a költő szükségesnek tartja annak indoko- 
lását, hogy miért nem Mátyás király vagy más újabbkori hős 
nyerte el ez alkalommal a' vitézség első d^át: 

»Nem vala ott híre Mátyás királynak, 
Az nagy Solimánnak, sem Atillának, 
Hiszem más birájok vagyon azoknak. c 

De mind e műveknél sokkal inkább figyelemre méltó >Ee 
világi nagy sok zűrzavarról^ ezimű költeménye. 

Ennek tárgya az élet különféle viszonyainak, az emberiség 
nyomoruságainak ismertetése; ezeket foglalja össze a > zűrzavar c 
gyujtőczím, miként azt a szerző maga megmagyarázza: »egy 
zűrzavar neve földen ez életnek, c 

A két főszemély benne az Angyal és a Betétes, a kik meg- 
figyelik a világ folyását, az emberek balgaságait s véleményt 
nyilvánítanak fölötte. 

Setétes — e néven nevezi költeményünk állandóan az ördö- 
göt — kíváncsi lesz arra, hogy miért mennek a lelkek oly jaj- 
gatva a pokolba s feljön onnan és megfog egy angyalt s ezt »nagy 
istenkedve mindaddig untatá«, míg rá nem állott, hogy megmuto- 
gat neki mindent a világon. 

Elindulnak tehát s először is nézöhelyOl alkalmas magas- 
latot keresnek; a menny ugyan legjobb lenne e czélra, de Seté- 
tesnek oda menni nem szabad s így csak a föld mellett maradnak. 
Az angyal többféle ajánlatot tesz: 

»Ottan menjünk — úgymond — egy magas havasra, 
Vagy hegyeket rakjunk nagy hegyek hátára, 
Avagy rakjunk többet Babylon tornyára, c 

s mikor Setétes csudálkozik ez ajánlaton s lehetetlennek tartja 
azt, az angyal megragadja az alkalmat, hogy elbeszélje, mily sok 
mindenre képesek az angyalok, már a világ teremtésekor és a 
»vizezenkor« szerepeltek stb. Ezután a Caucasust az Aman havasra 
»hempelyític s mind a ketten föl mennek rá. Innen látják nap- 
esetre Rómát, északon a Duna mellékét s napkeletre Ázsiának 
egy kis foltját. De mindez még kevés. Üjra más hegyeket raknak 
ezek tetejébe, legfelül teszik azokra a két tetejű Parnaszt Innen 
azután mindent látnak: 



Dézsi Lajostói. 197 

»Látják köröskörül ez szőles világot, 

Az föld körül tengert, mint egy lógó nagy tót.« 

De Setétes közelről szerelné látni és hallani, hogy az embe- 
rek mit csinálnak és mit beszélnek, »nagy gyönyörűséggel, hogy 
fenn azt kaezaghassa.« A pokolból is azért jött föl, mert ott egy 
lélektől olyan dolgot hallott, a mi a világ folyására kíváncsivá 
tette. Ennek ugyanis akkor esett egy cserép darab a fejére, mikor 
épen szomszédyához ebédre eligérkezett s ebéd helyett > véres 
agygyal« úgy ment a pokolba. 

Az angyal Setétes e kívánságának is eleget tesz s »egy 
beszéddel szemét megvilágosítá, hogy messzűl mind közel mindent 
színén láta.€ Legelőször is lát egy erős olaszt, ki bikával vállán 
tánczol. »Jóköz földen viszi, czélnál lehagyítá« ; de minden nagy 
ereje mellett is szomorú vége lesz, az erdőben egy ketté hasított 
fa oda csípi karját s farkasok eszik meg. A minek láttára Setétes 
nagyon »hahatola.« Azután más jelenetnek lesz tanuja: a Solon 
és Cresas történetének. Cresus arany ágyon fekszik s Solonnal a 
boldogságról vitatkozik: 

»Bestye! bát nem vagyok boldog én?« azt mondja, 
»Nem vagy« úgymond Solon »azt halál mutatja.« 

Setétes ez alatt meglátja az aranyat, a melyet eddig nem ismert 
s nagyon csodálkozik, mikor az angyaltól hallja, hogy e »nehéz 
halován« okozott a legtöbb zűrzavart és háborúságot a világon 
pedig azzal senki sem segíthet a lelkén: »Mert senkit meg nem 
tart, pokolra ne menne.« Cresust sem mentette meg, mert Cyrus 
elfogja, ezt meg Tomyris öli meg. Hasonló sors jut osztályrészül 
utódaiknak, kik »azt sem érdemlik, hogy ki neveket hallja.« Azután 
újabb jelenet tárul eléjük: a Poly crates vajda lép föl gyttröjével 
s lejátsza azt a szerepet előttük, a mit Herodot beszél el róla. 

Itt alkalmat vesz a költő magának arra, hogy rajzolja az 
emberi törekvések sikertelenségét és czéltévesztett voltát, az ember 
küzdelmét és elbukását a létért vívott harczban; hogyan számít 
előre, hogyan tervezget a halállal mit se törődve, pedig hát 

»Igen vékony szőrszál minden állapotja, 
Kire földieket Isten akasztotta . . 
Némely igen fenáll és nagy terhet tészen, 
Az pókfonál gyenge és róla lecseppen.« 



1^8 Bogáti Fazekas Miklós <^lete és költői működése. 

Egyik hajón járja a tengereket s a tengerbe vész, más szép házat 
rakat s nem éri meg a befejezéséi. Sőt a családi élet sincs kese- 
rűség nélkül: 

»Az vagy, kioek ma lőtt egy fór fi gyermeke, 
Kit atyja nevére ottan keresztele, 
Ha tudná, hogy heted esztendőn elveszne, 
Véled-é, hogy rajta mint örül, így őrülne.« 

E példát a költő alighanem a saját életéből vette; mini tudjuk 
nagyon nehezen tudta elviselni fia kora elhunytát s e néhány sorral 
is az ö emlékét akarta megörökíteni és talán saját bánalán is ez 
által könnyíteni. 

Sokan uralomra vágynak, pedig az élet olyan rövid, álom- 
szerű; a vizbuborékhoz hasonló, egyik hamarabb, másik később, 
de nem soká szétpattan. 

A sok hiábavalóság láttára Setétes mintegy kiesve szerepéből 
fel akarja világosítani az embereket törekvésök eredménytelensé- 
géről s jövendő sorsukról, hogy, mlg nem késő, életmódjuk meg- 
változtatására bírja rá őket, de az angyal visszatartja, mert 

»Monda itt az angyal : nincsen abba haszon, 
Ha úgy kiáltasz is, hogy megszakadsz azon ; 
Mert dugva az fülek, mert félnek mindazon, 
Hogy jóra intő sző fülekben ne hasson,« 

ü tehát nem bánija a dolgot, hanem nevet rajta egyet, mint az 
épen akkor előtte elvonuló pompás temetési meneten is s aztán 
még megtekinti Rómát, Ninivét, Jeruzsálemet, Babylont és Velön- 
czél s ezzel véget ér a látomány. 

A hegyeket visszarakják előbbi helyére; Setétes az angyalnak 
.szépen megköszöni a szíves kalanzolá.st s azzal »nagy kaczagva« 
visszamegy a pokolba. 

Érdekes e mü annyival is inkább, mert minden valószínűség 
szerint költőnknek eredeti munkája. Vannak ugyan benne olyan jelene- 
tek és vonások, melyek kölcsönzőitek, így pl. az, hogy Setéiesnek az 
angyal egy hegy tetejéről mutatja be a világot a biblia egy jele- 
nelére emlékeztet; a bikát czipelő olasz Ilosvai Toldijára. De e 
részletek mellett egészen Bogáti Fazekas munkája az kivitel, gon- 
dolkozásmód és felfogás tekintetében. 

A vallási lyra körébe három kéziratban maradt műve tar- 



Dézsi Lajostól. 129 

tozik B. Fazekasnak: az * Énekek éneke* *JÓbt és a »ZsoUárok^, 
tehát három bibliai fordítás, illetőleg kóltői átdolgozás. 

Az * Énekek éneke* a középkornak egyik legkedvesebb és leg- 
népszerűbb olvasmánya, melyet számtalanszor lefordítottak és átdol- 
gozlak. Az az értelmezés, mely szerint e bájos szerelmi idyll nem 
egyéb, mint a Krisztus és a keresztyén egyház között fennálló szorojy 
viszonyt jelképező allegória, a középkor ulán a reformáczió korában 
is nagy kedveltségét biztosított neki s még inkább fordították, magya- 
rázták. Nálunk B. Fazekastól van az első költői fordítás, a ki szaba- 
don fordította le s nem minden költői érzék nélkiíl. 

J(A könyvének alapeszméje, hogy a csapást és veszteséget 
Isten azért bocsátja az emberekre, hogy próbára tegye őket, 
a mit ha szerencsésen kiállottak, gazdag kárpótlásban részesülnek. 
Ez eszmemenet nagyon kedveltté tette e müvei főleg olyanok előtt, 
kik javaik elvesztése vagy feldúlt családi boldogságuk után iro- 
dalmi foglalkozásban kerestek vigasztalást. Ez a czé\ja Tobai 
Györgynek,* ki Jjób történetét 

>Az szent bibliából versekben írá, 
Kivel magát vigasztalni akará.c 

Így keresett Bogáti Fazekas Miklós is fia elvesztése fölött érzett bánatá- 
ban Jób könyvének költői fordításában vigasztalást és enyhülést. 

»írásban én búmban szent Jóbra tekóntek, 
Kis tükörül vetett nekünk úgy itílek, ... 
Ezek közt magamnak keservemben szólék.« 

Fordításában a biblia beosztásához tartja magát s 42 feje- 
zet korlátai között beszéli el Jób történetét. 

Költői becs tekintetében minden műve között első hely Zsoltár- 
fordítását illeti meg. Előtte is sokan megpróbálkoztak már ezzel, 
így Siklósi, Sztárai és mások, de a Fazekas fordítása költőiség és 
verselés tekintetében messze túlhaladja ezeket s e tekintetben 
csak Szenei Molnár Albert állítható vele párhuzamba, a kivel 
szin^.e kiállja a versenyt, sőt egyes zsoltárok, mint a 19., 136. 147-ik 
szebben vannak nála fordítva, mint Szenei Molnárnál, a minek 
oka az lehet, hogy Fazekas sokkal szabadabban fordít, mondhatnók 
hogy »utánkölt« és így jobban megválogathatja a költői kifejezéseket. 

> Szilády, Régi magyar költők tára. IV. 68. 

llagjAr K0nyv-8seiiile. 1H95. 9 



130 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői mQködése. 

Ez énekeket nemzeti dallamokra írta ' és pedig részben 
világi, részben vallási tárgyú énekek dallamára. így egy éneke 
(Jörcsöni Ambrus »Mátyás király* -ának nótájára van írva. 

Kinek fordítását követte B. Fazekas, nem tudjuk megállapí- 
tani; líogy nem a Székely István vagy Heltai prózai fordítását 
vette alapul, az azért valószínűi, mert köztűk semmi egyezést nem 
vehetni észre, bárha az ilyen ének- és zsoltárfordítások rendesen 
nem is kötik magokat -az alapszöveghez; de azért másfelől époly 
kevéssé mérnök állítani, hogy eredeti héberből fordított, mint azt 
a későbbi, valószínűleg szombatos kéztől eredő czím jelzi, még 
hogy ha közelebb állana is a héber szöveghez, mint az említett 
két fordítás.« 

A Bogáti Fazekas művei, mint ez ismertetésünkből is kitet- 
szik, túlnyomó részben fordítások. Fordítások nem a szó mai értelmé- 
ben, hol a gondolatoknak kell egyezőknek lenni s a kifejezések a nyelv 
szellemének megfelelöleg szabadon alkalmaztatnak; ilyen fordítás 
a Fazekas korában nem létezett s annak a kor ízlése is ellene volt. De 
nem is szó szerint való, szolgai fordítások. Költőnk elég szabadon bánik 
az eredetivel, saját reflexióit szövi be a szövegbe, a melyeket igaz, sok- 
szor szívesen nélkülöznénk, mert az elbeszéléssel csak nagyon 
vékony szálon függnek össze; azonkívül változtatásokat enged meg 
magának, hol az eredeti szöveg a magyar ízlésnek nem megfelelő, 
vagy a hol azt bőbeszédűnek találja, mint Ovid Luerétiájánál; 

« Kanyaró F. (Ker. Magvető 1889. évf. 277 1.) Szenei Molnár Albertnek mint- 
egy hibául rója föl, hogy franczia dallamra írt zsoltáraival kiszorította a haszná- 
latból B. Fazekas nemzeti dallamú zsoltárait, de aligha helyesen, mivel 
Szenei Molnár Albert ez által új versformákkal és dallamokkal gazdagította 
a magyar énekköltészetet, 

' Ugyanazért elhamarkodott Kohn Sámuel állítása, melyet ő bizonyítani is 
próbál: (A szombatosok tört. Bpest, 1889. 154. 1.) »Ki a Midrást, Rasit, Ibn-Ezrát és 
kivált Kimehit úgy értette s úgy tudta felhasználni, mint Bogáthi, az mindenesetre 
korának a keresztények közt egyik legkiválóbb hebraistája« volt. Ez énekek vala- 
mely szombatos átdolgozása vezette a tudós írót félre. Ideje lenne, ha végre 
valaki, a kinek módjában állana ez énekes könyvnek az országban szétszórva 
lévő kézirataihoz hozzáférni, Összehasonlítaná azok szövegét s megállapítaná, 
a mennyiben ez lehetséges, hogy melyik kézirat szenvedett kevesebb változ- 
tatást vagy átdolgozást, csak ezután lehet teljes biztonsággal ítéletet mondani 
ezek költői értékéről. Hogy B. Fazekas szombatosságának kérdése ezzel szin- 
tén szoros kapcsolatban van, azt alig szUkség említenem. 



Dézsi Lajostól. 131 

másutt, hol az eredeti csak néhány szóval említ valamit, kibővíti azt, 
inint »Tökéletes asszonyállatok «-ban, hol az eredetiben csak annyi 
áll, hogy Pylheus ajándékokat küld Dáriusnak, ő leírja az ajándéko- 
kat is, hogy milyenek voltak, aranyból szőlőt stb. híven utánoztak, a 
mi szerencsés változtatás s a mű szellemének is megfelel, a meny- 
nyiben Pytheus elébe felesége oly czéllal, hogy vele kapzsiságát elha- 
gyassa, már előzőleg egyszer étel helyett ilyeneket létetett. Hasonla- 
tokat sző be, melyek sokszor sikerültek, mint a »Tökéletes Asszony- 
állatok «-ban, hol a boszúálló nő a méhvel van összehasonlítva: 

»Értjük az méhnek az ő természetét. 
Az ki megbúsltja dolgában őtet, 
Ha meghal is megkeresi a bünest, 
Mert ellene ő nem tudja vétetét.« 

Olykor magyar példabeszédeket is illeszt be az elbeszélés keretébe, 
vagy alkalmaz tanulságul. így pl. a • Tökéletes asszonyállatokról* 
írt művében: 

>A ki száját a kása megégette, 
Az mezőben is a tarlón fél tőle.« 

Ugyanezen műben más helyen: 

>Azt hallottam magyar példabeszédben, 
Az ki oroszlánt tanit életében, 
Ebet ver előtte, hogy szeligyüUyön, 
Kegyetleneknek ez tanúság legyen.« 



Castriotban : 



»Az ki rókával köt nagy barátságot, 
Bavaszul hordozzon körülié horgot.« 



Költészetének jellemzésére álljon itt mutatványul egy szép 
részlet >Lucretiá«-ból, annak leírása, mikor ez cselédei közölt 
dolgozva távollevő férjére gondol: 

»Ez harson dolmant csinálom uramnak, 
Két kezemmel én szerelmes társomnak, 
Hadgyátok el most egyéb dolgatokat, 
Végezzük el ma ennek ő varrását. 

Küldem ezt hóival uramnak táborba, 
De mit hallottak kérlek az városban, 

9* 



132 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

Mikor kijártak szolgáim piaczra, 
Mongyák-é, ha meg soká lesznek oda. 

Fene város vagy te gonosz Ardea, 
Hogy te mértél támadnia Romára, 
Sok jó asszony vagyon miattad búba, 
Urokat féltik mint járnak az hadba. 

Isten hozza csak egésségben őket. 
De szertelen igen féltem eggyemet, 
Tudora Szűvét és nagy vakmerőségét, 
Meghasad szűvem úgy féltem életét. <c 

Gyenge szép orczaj^n könnyű caordula, 
Dolgát elhagyá, magát elbocsátá, 
Ura onnan kövűl ám megszólítá: 
»Ne félj társom, ím megjöttemi^ olzí monda. 

Ugy tetszék ugyan megelevenűle. 
Urához kifuta, nyakon öleié ....«* 

Szintén sikerölt az a Jeírás, melybén Aeíianus nyomán az Aspasla 
szépségét rajzolja, s a mely mindamellell is, hogy eredetijétől nem 
sokban tér el, figyelemre méltó: 

»Egyéb jószági közt^ kivel gazdag vala, gesztenye színű haja 
Nem igyenesen nyula, de kevéssé fodros lobogó hajaszála ; 
Két szeme kun álló, zomok, kit akkorban világ legszebbnek tárta. 
Meghorgott kevéssé, de kicsin az orra, szép rövid az két füle, 

> Összehasonlítás végett közöljük Ovidból a megfelelő helyet: 

>Mittenda est domino (nunc, nunc properate, puellae!) 

Quam primum nostra facta lucerna manu. 
Quid tarnen auditis? Nam plura audire potestis. 

Quantum de hello dicitur esse super? 
Postmodo victa cades, melioribus, Ardea, restas, 

Inproba, quae nostros cogis abesse *viros! 
Sint tantum reduces! sed enim temerarius ille 

Est meus et stricto quolibet en se ruit. 
Mens abit, et morior, quotiens pugnantis imago 

Me subit et geiidum pectora frigus habet.« 
Desinit in lacrimas inten taque fíla remittit, 

In gremio vultum deposuitque suum. 
IIoc ipsum decuit. Lacrimae decuere pudicae. 

Et faciès animo dignaque parque fuit. 
>Pone metum, venio!« coniunx ait, illa revixit, 

Deque viri collo dulce pependit onus.« 

(Fast. II. 746-760.) 



Dézsi Lajostól 133 

Szine mint rózsának, kiért város népe őt méltónak nevezte,^ 
Az az piros fejér : ajaka mind piros, bőre szine mind gyenge ; 
Olyan mint az uj hó, még annál is fejérb szájában minden foga; 
És az mit többi közt nem hagyhatunk alább: szép lába, szép járása; 
Gyenge de szép szava, mely gyönyörűséges régi sirének szava.«' 

Igen nagy előszeretettel alkalmazza az álliteratiót Nem volt 
ez új dolog elődei és kortársai előtt sem, de ily nagy mértékben 
talán egy se használja közülok. Alljon itt néhány mutatványul: 

TTgy parancsolt CSászár CSendesen CSellegne. 

(Castriot,) 
Szembe SZálla, 8Zép hadat Lysimachus lata« 

(Demeter,) 
Légy had előtt ha hol kell, mindenben igazgasd. 

(U. 0.) 
Szemét bekötték két szárnyon jár azért SZéllel. 

(U.o.) 
Annyi nagy sok kénes kelé, mind kapsiba. 

(Mátyás.) 
Kemény, kegyelmes légy középmértékre. 

> (CastriotJ 

Magaviselete mind csak azt mutatja 

(Aspasia.) 
Mint nemes természet mondja, hogy megbánja. 

(U. 0.) 
Tükörét térdére tötte, magát nézi. 

(U. 0.) 
Reménség, félelmek fejek felett járnak. 

(Világi zűrzavar.) 

Másszor csak a verssor első és utolsó szavának kezdő betűi 
egyeznek: 

Készen légyen mindennek bár az ellen kardja stb. 

{Demeter,) 

Nem egyszer megtörténik, hogy a költő belehevűl az elbe- 
szélésbe, különösen mikor vitézi tettet ír le. Ilyenkor verselése is ke- 
vésbbé lesz ehablonszerű s előadása is megélénkül, mint az ilyeneknél : 






134 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 

»SieBsen hol mi arfí^ ur, vitéz voli. 
Ma EpirusDak kapája leomlott; 
Ma birodalmunk, ma erőnk elfogyott. 
Várunk, városunk reményök megholt. 

(GastriaU 

Ilyenkor rimei is sokkal jobbakká lesznek: 

> Jó vitézség akkor szüben, erőben, 
Algyu, puskaszerszám nem vala bőven.« 

(ü. o.> 

>Oka tudatlanság és pokol hit bennek, 
Fúrva sem nyithatnád fülek meg ezeknek.« 
(Világi zűrzavar.) 

Verselés tekintetében különben B. Fazekas, Balassii kivéve, bár- 
mely kortársával kiállja az összehasonlítást s oly rimek, a minő- 
ket Tinódinál vagy Ilosvainál megszoktunk, nála inkább csak 
elvétve fordulnak elő. Még e tekintetben históriás énekei »Mátyás 
király« és »Castriot« a leggyengébbek, későbbi műveiben verse- 
lése mindinkább jobb s vallási tárgyú költeményeiben áll fejlődése 
legmagasabb fokán. 

A mi a versformákat illeti, azok mind az e korban divatos 
versformák, melyeket már Tinódinál és Ilosvainál megszoktunk, 
különben is első sorban az általuk használt sehémát vette Bogáti 
Fazekas követendő példányképöl s müveik nótájára irta verseit. 

Ötművében,a ^Tökéletes asszonyállatok,* * Három jeles főhad- 
nagyok,* * Mátyás iiráZy« -ban, »Énekek éneké^^-hen és a >Castriot 
Oyorgy* négy első és hatodik részében négysoros strófákat használ, 
melyek egy rímben végződnek tizenegy szótagos sorral és a következő 
ütemezéssel: 4+4-f 3; a sormetszetre kevés figyelemmel, valamint 
az is gyakran megesik, hogy egyik-másik sor egygyel több vagy 
kevesebb szótagból áll. »Castriot« 5-ik része és >Jób< 12 szó tagos so- 
rokból áll, a melyeknél rendesen a 6-ik szótag után van a sormetszet. 
A > Világi eüreavar^'i, miként Ilosvai >ToldÍ€-ját, egy rímben 
végződő négy soros strófák alkotják, a 3 első sorban 12, az 
utolsóban 13 szótaggal 4-f2-f4-f2 és 4+3+4 + 2 ütemezéssel. 
^Demeterénél a strófák négy 13 szó tagú és egyrímű sorból 
állanak, noha elvétve találkozik sor, mely 12 vagy 14 szótagra 
terjed, ütemezése 4+3+4+2. 



Déz8i Lajostól. 135 

Aspásia áll a leghosszabb sorokból, ez 19 szólagú és 3 
soronként képez strófákat; képlete: 6 + 6+7. Az a versalak ez, 
mely ütemrészekre osztva Balassi-versszak néven ismeretes. 

De nyelvészeti szempontból is figyelmet érdemélnek a Bogáti 
Fazekas művei. Tös-gyökeres magyar volt, a mint erre önérzettel 
hivatkozik is: 

>A magyar nemzetre ugyan nem szólnék, 
Gonosz nevet magyar válván nem adnék« 

ezért műveiben sok eredeti, ma már elavult, kevésbbé ismert vagy 
egészen ismeretlen szóra és kifejezésre akadunk FI.: labonta, ho- 
82(yiída, eskenniy èlrekent^agné(*ez egy igen kegyetlen agne vala«) ker- 
tes^g,lepék {*Lepé\i haza Pytheus üdő múlva«), tural(* Simon módra 
innen házul turalnunk«), felemás (semibarbarus), höppent, fogtat, 
kapont (»minap beszédedben nagyot kapontál«), falkán föld, 
telének (»telének az vén Hellanicus mellé«), boncző, palla (»azra 
semmit nem palla«), korula, keliekor, keUö fia, sahosan, járgal, 
együld, mtalmasj ötvösök megössék, széllye, encsem bencs, válván 
(»minden emberrel jól tegyen ur válván«), Aoíixií, szokmán (»egy 
néhány jó legént külde szokmánba«), nódit, titttilj senket (»mert 
vitézinek mindenét senkelte«), megir (»megirék a jó asszont a 
szörzésbe«); provincíalismusok: itüem, ütet, mütan, továbbá: 
küb'sebülés, örüzet, kén, kénes, gyengy stb. A nyilt e külön jelölését, 
a mit Hellai jelölt meg először, nála is külön jelölve találjuk: 
het, kertedre, ketelen, elet, szekér, éjhez, kesére stb., habár nem 
következetesen minden művében. 

Ez elavult szavak és kifejezések, az erőteljes és régi zamatú 
nyelv ma bizonyos bájt kölcsönöz e műveknek, a melyeknek 
ilyen sorai: 



»Tetszik a királynak virágszüvet ura 
Hogy meg ne fonnyassza« 



vagy: 



»Nagy keserves könyvel két szeme rakodott« 
a szerelem istenéről Cupidóról mondott e szavai: 
»Képes ifjakat lobbant lángos üszökiveU 



186 Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. 



épdgy gyönyörködtetnek, mint pl. Ilosvainak 

»Meghidjétek tü «zt, tizenegy királyok, 
Agyatokba rontom arany koronátok« 



vagy 



»Óh én vén szakaiam, hívatlan vendégem!« 



és más efféle erőteljes, archaisticus színezetű és költői kifejezései, 
a melyekhez hasonlók B. Fazekasnál nagy számmal fordulnak elő. 
Mindent összevéve, Bogáti Fazekas Miklós egyik legkivá- 
lóbb alakja XVI. századi költészetünk művelőinek, kinek művei úgy 
a tárgy és versalak változatossága miatt, mint nyelvi és költői 
sajátságuk, sőt költői becsüknél fogva kiváló figyelmet és méltány- 
lást érdemelnek, többet mint a minőben eddig részesültek. 



MAGYAR KÖNYVESHÁZ. 

(Adalékok Ssabó Károly Régi Magyar Könyvtárához.) 



I. 

Magyar nyelvű nyomtatványok. 

1. 
[347.] Déhreczen, 1630, 
üy és Kalendárium, Christus Urunk születése után 1H3(). 
Esztendőre, rend szerint az napoknak számlálásával es egyéb 
választásokról, Ehinger Illyés által írattatott. Debreczenben, Nyom- 
tatta Rheda Peter. 

16r. A— D4=28 sztlan levél. 

Tartalmát bővebben ismertette Ádám Gerzson a Századok 
1890. évi folyamában a 285. lapon. Néhány lap megvan belőle a 
debreczeni ref. kollégium könyvtárában is. 

Dézsi Lajos, 

2. 
Bécs, 1637, 
(Kopcsányi Márton.) Keresztyen Imádságos Kónyvechke, 
mely, á Czeremoniaknak, és ennéhány hitünk ágazatinak (az 
eggyûgyûek kedvéért) róvid magyarázattyával kulómb kulómb 
féle imádságokat foglal magában. A Bódog Emlékezetű Cardinal 
Pázmány Peter Esztergami Érsek engedelméból, először 1616. 
másodszor, 1622. esztendőben nyomtattatot; mostan harmadszor 
valamennyi jobbítással és szaporítással. Nyomtattatot Bechbe 
Formica Málé által MDCXXXVII. esztendőben. 



138 Ma^ar könyvesház. 

12r. 510 lap. Elöl czimlap 1, végül mutató tábla, approbatio, 
nyomdahibák 5 szilán levél. 

Szabó Károly 'R. M« K. I. kötetében 665 sas. a. e mű czimét 
igen hézagosan közli. Megvan egy teljes és ogy csonka példánya a 
budapesti egyetem könyvtárábnn. 

Horváth Ignácz, 

3. 
Bécs, 1637. 
A Keresztyéni Tudomaninak Rövid Sommaia. Első Része 
A Hitnek Ágazatiról. Nyomtattatot Rechbe (íelbhaáp (îergel által, 
MDCXXXVII. esztendőben. 
86 sztlan lap. 

Szabó Károly a R. M. K. I. kötetében 666. sz. a. hiányosan 
adja a czimet. Egy teljes és egy csonka példánya a bpesti egyetem 
könyvtárában. Mindkét példány Kopcsányi Márton Imádságos köny- 
vecskéje (Bécs 1637.) után kötve. 

Horváth Ignácz, 

t. 
[348.] Kolozsvár, 1671. 
Practica \ ARITHMETICA. | Az az: i SZÁMVETŐ , TARLAJ 
Melyben minden féle , Adásról és vételről akármi- | nému keres- 
kedésben-is bi- ; zonyos számoknak summáját | készen és kony- 
nyen fel- i találhatni. | PADVAI JULIUS | CAESAR által irat- | 
tatolt. I Mostan pedig e' szép kis forma- | ban harmadszor 
ki-bo- , esáttatott: ; COLOS VAR AT. < VERESEGYHÁZI SZEN- 
TYEL I MIHÁLY által. M. D. C. \ LXXL 
12r. A— 0=112 sztlan levél. 
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz. 

5. 
[349.] Kolozsvár, 1676. 
Az Istennek kertében fel-nött fzép j ÉLÓ-FA | A' TEKlxX- 
TETES VR , TELEKI MIHÁLY , A Méltófágos Erdélyi Fejede- 
lemnek belfö Tanácfa, Torda és Máramaros Várme- gyeknek 
Fő Ifpánnya, KCivár s mellette való vidékének, és Hufzt várának 



Magyar nyefvű nyomtatványoR. 1,39 

Fő Kapitánnyá, ele. | és véle edgy TeR | TEKINTETES VÉR 
JUDITH Afzfzony , S^ azon Előfanak | KILENCZ élő nVÜMÖL- 
CSEI. I A Mellyeket | Az Erdélyi jó Hazának földén, fok változáfi 
és fáradfági után, Iftennek mennyekből Tzapora fíros harmat 
módgyára reá fzálloU | fok fzép áldáfi között termett, és hozott: 
kik kózzul, az elfőbb és Iftennek kedvében fel-neveltetett, s leg- 
fzebb illatozásban lévő \ (gyümölcsét, | TEKINTETES TELEKI 
ANNA I KISASZSZONYT, A' régi Tekintetes, hirrel, nevel, és 
moftan Fejedelmi Méltósággal fénlö APAFI nagy HÁZNAK kerté- 
ben, 1 A* I TEKINTETES APAFI MIKLÓS , ÚRFI kebelében, 
Iftennek fzent rendeléfe fzerint adta és ajánlotta \ 1676. Efzten- 
dőben, Sz. Mihály havának 9-dik napján. | A' | melynek lako- 
dalmi nagy pomp^ál, ez Hazánkban hafznofan gyümölcsöző nagy 
ELÔ-FANAK le-rajfzolásával ékefítette | VERES-EGYHÁZI SZEN- 
TYEL MIHÁLY Colofvári Könyv-nyomtató. 

Egyleveles nyomtatvány. Megvan b. Kadvánszky Béla sajókazai 
könyvtárában, a ki ismertette is és hű facsimilét adott róla a Turul 
1889. évi folyamában 168. 1. 

Dézsi Lajos. 

IL 
Idegen nyelvű hazai nyomtatványok. 

1. 
[lOO.J Pozstmy, 1637. 

Orationes Dvae, , ILL~* ET REV°» D. 1 D. Georgii Draskovith, 
Episcopi lavriensis Et Comitis, Saerae Caes: Regiaeque Majestatis 
Ck>nsl- I Liarii, Ae Fenes Serenissi- 1 Mam Reginam Poloniae i 
Commissarii Pri- ] Marii, Habilae | Frimiim, ad Pontem Viftulae, 
cüm Serenifsima 1 Regina fines Poloniae ingrederetur, & nomine 
Regis, à Proceribus obviam missis, falutaretur, XXIV. Aug. | 
Deinde, fub tenlorio prope Varfaviam, cum Se- | renifsimus Rex, 
ac univerfum Regnum, obviam veni- | rent Reginae Urbem 
ingredienti, XÍ1. Septembris. | In lucem vulgatae, | Ab Admodum 
Rev. D. Joachimo | Luzinski, Canonico Ecclefiae Scepufienfis. | 
Posonii. M-DCXXXVII. 

iv. 6 sztlan lev. 

A kiadó Luzinski ajánlja Lősi Imre esztergomi érseknek. A M. 
Tnd. Akadémia könyvtárában. 

HéUébrant Árpád, 



140 ^ Magyar könyvesház. 

2. 
[101.] NrSzombat, 1649. 

PATRONA I HVN(i ARIAE IN | CAELOS ASSVMPTA | Sub 
Schemale Victricis, Triumphatricis Judith. 1 ILLVSTRISSIMO AC | 
REVERENDISSIMO PRINCIPI 1 GEORGIO 1 LIPPAY, | DE SZOM- 
BOR, ARCHIEPISCOPO \ Slrigonienfi, Primati Hungáriáé, etc. I 
COLLECill (GENERALIS CLERI REGNI 1 Apoaolici Primo Erectori i 
REVERENDISSIMIS ITEM, ADMODVM REVERENDIS 1 Ecclefiae 
Metropolitanae Strigoniensis Epifcopis, Praepofitis, Ab- | batibus, 
Canonicis. | Necnon , ILLÜSTRISSIMIS, MAGNIFICIS HUNGAR: 
PROCERIBUS, I Ac deniq; etiam j PRAENOBILI AC INCLYTÜ 
SENATÜI LIBERAE, AC | Regiae Civitatis Tymavienfis, i AB 
ILLÜSTRISSIMA, GENEROSA, NOBILI, SINE MA- | cula Con- 
ceptae Virginis Sodalitate | Per Academicos Rhetores, aliofq; ejus 
Almae Congregationis Sodales t In eodem Generali CoUegio Tyr- 
naviae Tragocomice | Repraefentata. | TYRNAVIAE, | Typis Aca- 
demicis, per Philippum Jaeobum Mayr. ANNO M. DC. XLIX. 

*r. A— 69=6 sztlan lev. 

A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában. 

HmviUh Ignácz. 

3. 

[102.] Gyulafehérvár, 1657. 

Schema Primum Generale. Sive forma studiorum Albenfium: 

Pro hoc Anno Domini M.DC.LVI1. Albae Juliae. Excudebat Marti- 

nus Major, Coronsis. Celfiiïîmi Tranfylvaniae Principis, ac Scholae 

Typographus. 

8r. a — g=112 lap. 

Egyetlen példánya az oxfordi Bodleian-kőnyvtárban. 

HeUébrant Árpád 

4. 

[103.] Lőcse, 1668. 

I. N. I. , BONA VERBA NUPTllS SECÜNDIS [ VIRI ; 

PLURIMÜM REVERENDI & CLARISSIMI | DN. GOTHOFREDI 

TITII, I Ecclefiae Schemnitzenfis in Montanis Hungáriáé | ARCHI- 

DIACÓNI I cum Nobililsimâ ac IHidiciÎsimâ Foemina I EVPHRO- 



Magyar nyelvű nyomtatványok 141 

SYNA KEYSERIA, | Viri quondam | Nobilifsimi & Erudilifsimi | 
Dil. MICHAEUS HEYDÏ &c. | RELICTA VIDUA | Vratislavia 
Silenorum Melropoli i tranfmilTa | ab | AMICORÜM [ PARI. Leut- 
fchoviae, Typis Samuelis Brever. 
2r. 2 sztlan levél. 

A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz, 

f). 
liOi.J Löcí^e, 1674. 

1. N. I. I PRAXIS PIETAllS. | To geft, | Cwi6enij fe w | 
poboznofti prawé, | Knjikamilostná; | Kterakby Kfeftiáníki élowék | 
w Pravé a Spafytedlné známofti, ; gak Hoha, tak y febefamého, 
platné I profpjwati, a Éivot fwug w bázni | BOiij dobfe fpofadage 
potellene | w fwedomj pokognéiTi ftráwiti, | y napofledy geg po 
dokonánij, , Rehu blahollawene za- | wrjtimohl, wyv- | cugjcy. | 
WytifTtená w Lewoèy, | V Samuele Rrewera, w Roku | Pane 
M. DC. LXXIV. 

Hr. 513 lap. Elől czímlap, előszó (Pf-edmlauwa) 4 sztl. levél, 
végül register 7 sztlan lap. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horráth Ignácé. 

(). 
flOf).] Löcsp, 1683. 

NATALE VICTORIARUM | PRAESAlilVM, | CELSISSIMI 
PRINCIPIS ac I DOMINI DOMINI | EMERICI THÔkÔLI | Princi- 
pis Hungáriáé ac | l^artium ejusdem DOMINI, | FILIUS [ STEPHA- 
NOS I PHINCEPS CELSISSIMVS | Lueae Sacra EMMANVELI & 
(iAHRlELI I Die 26. Mariij | In Vitales Auras natus & editus | In 
Praefentia ILLUSTRIS AUDITOllII | Ad | JUVENTUTEM COL- 
LE(;il I Ab I ELIA LADIVERO Coll: Direct. | declamatum & b. 
s. e. dictum | ANNO | M. DC. LXXXIII. die 29. Mart. | Impreffum 
LEÜTSCHOVIAE, Typis SAMUELIS BREWER. 

2r. A- D2=8 sztl. levél. Elől czimlap és előszó 2 sztlan levél. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában,. 

Horváth lynácz. 



1-42 Magyar könyvesbá?. 

7. 
fl06.] N.-Szébm, 1683. 
Evangelia, | VND | Episteln: | Auff alle Sontage, | und fur- 
nemste Feste, durch | das gantze Jahr. | Auch bey jedem Soníags- , 
und Fest-Evangelio, ein Lehr- und Trostspruchlein | fúr die liebe 
Jugend gesetzet, [ und beygefugt die Histori von | der Zerstörung 
der Stadt | Jerusalem, i In Hermannstadt, bey Ste- j phano 
Jüngling, 1683. 

16r. A-.W=186 Ievél=372 lap. 

Megpron a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz. 

8. 
[107.] (Kassa, 1684,) 
INSTRUCTK) I Pro i DECIMATORIBVS. 
Végén: Actum CASSÜVIAE, in Arehivo Ca- | merae Scepu- 
fienfis, Anno lö84 Die , Menfis (a hónap nincs megnevezve.) 
2r. A5=5 sztlan levél. 
A Magyar Xemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz, 

9. 
fl08.] H. n. 1686, 

Columba in FiíTuris & Foraminibus | FETRAE , Myflieo- 
Aenigmatico-Allegorica. \ cum folemniter (lENEROSÜS DOMINUS , 
JOANNES SKAL- | KA, PRIVlLPXíIATAE CIVITATIS SOLNEN- 
SIS JUDEX I & Concivis Primarius, | SPONSÜS, | ET | GENE- 
ROSA ac MAGNIFICA DOMINA | ELISARETHA | SPECTABILIS 
ac MAíiNIFICI DOMINI, | D. HENRIQ DAVIDIS | SOBEK | Liberi 
BARONTS de KORNICZ, unicè dilecla Filia | SPONSA | in unani 
folidam & consftantem Amoris & fidei Conjugalis \ PETRÁM | 
coadunarentur, coalefcerent & confolidarentur | Anno | QVo 
PAphIae Ignitis penetrata eft Petra faglttls | IVDICIs In thaLaMos 
Sponfa VenVsta Venlt. j per nonnuUos Philomufos Solnenfes ', 
Annexis X VIII. Conjugalis Concordiae Aurelianis Legibus | adumbrata. 

2r. 2 sztlan levél. 

 Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz. 



Magyar nyelv3 nyomtatványok. l-ÍH 

10. 
fl09.] Brassó, 1687. 

Neu-vermehrtes 1 aufzerlesenes | tíesang-Buch | D. Mart. 
Luth, i und anderer geiflrei- | ehen Männer. | (jedruckt zu Kron- 
Sadt (igy) bey | Mich. Herrmann 1687. 

Kîr. B— F=»84 lap. (A íve vagyis ehö 24 lapja hiányzik.) 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Iqnácz. 

11. 
fi 10.] K-Ssombat, 1698, 

INSTRUCTIO I CONFESSARÍJ, | SIVE | OPUSCULUM | In 
quo traditur praxis cum [ fructu administrandi Sacramen- | tum 
Poenitentiae | AuLhore ! R. F. PAULO SEíiNERI, | è Societate 
JESU. ; Ab Ahna Sodalitate R. M. VIRÍÍINIS | fub titulo Puriíi- 
eatae, in Collegio (ie- | nerali Cleri Rgni Ungariae erecta [ 
& Coníirmata. , In Xenium | Illuflriffimis, Reverendi ffîmis, j Spec- 
labilibus ac Magnificis, Admo- i dum Reverendis DD. Confoda- 
libus in . eadem Virgine Purifieata conjun- 1 ctilTimis | Oblatum 
& Dicatum. | RepreíTum Tyrnaviae Typis Academicis, per Joan. 
Andr. Hórmann H)98. 

12r. 214 lap. Elöl czímlap 1 sztlan levél 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Hor'váth lynácz. 

12. 
fin.] H. n. XVII. s^. 

Filiae Tuae charifsimae i ANNAE ; cum OmatilTimo juxta & 
PeritilTÍmo | DN. ZACHARIA i PFEIFFERO, 1 Ci ve Ä Pharma- 
copeia Caefareopolitano, | Matrimonium ineunte | Evyapitív \ 
precatur* ', M. ABRAHAM ECCARDUS, | p. t. in Exilio fuo glorioso 
(laesareopoli | hofpitans | & Auxilium Divinum 1 expectans. 

4r. 4 sztlan lev. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz. 



1^ Magyar könyvesház. . 

13. 
[112.] Nagyszombat, 1702. 

INSTABILIS FORTUNÁÉ LÜSUS 1 Sive i CORONATORÜM | 
CAPITÜM I RÜINAE \ HONOR! i Reverendorum, Praenobilium 
Nobilium ac | Eruditorum DD. AA. LL. & Philofophiae i NEO- 
BACCALAUREORUM , Per Rev. P. ANDREÁM BOHUS , è Socie- 
tAte JESU, AA. LL. & Philofophiae \ Doctorem, ejufdémque Pro- 
felTorem j Ordinarium. \ In Alma Archi- Episcopal! Univerfitale 
Tyraavienfi Prima Philofophiae Laureâ | CONDECORATORÜM . 
Ab ■ IlluftrifTima, Perilluftri, Praenobili, Nobili ', Humanitate Tyma- 
vienfi dicatae | ANNO | In qVo VlClrlCes LEOPOLDI aqVILEA i 
HIspano LeonI Infenfae feCVtVrls \ VICiorlIs praeLVDVnl , TYR- 
NAVIAE Typis Academicis per Joan- i nem Andreám Hórman. 

12r. 43 -h 1 lap. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárábaD. 

Horváth Ig^iácz. 

14. 
[113.] Nagyszo'nibat, 1703 dött. 

ARS ; METRICA [ SIVE \ ARS CONDEN- 1 DORUM ELE- 
GANTER i VERSUUM; Ab uno e Sociel. JESU. | Tyrnaviae 
Typis Academicis. 

I2r. 212 lap. Elől czimlap, Lectori 3 sztlan levél. 

A hátsó tábla belsején ezen egykorú bejegyzés van: »Ex 
libris (ieorgii Prahdnak Anno 1703.« 

Ebből következtetjük y bogy 1703. előtt kelle nyomatnia. Meg- 
van a Magyar Nelnz. Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácé. 

15. 
[114.] H. n., 1703. 

Universis Orbis Christiani Principibus, Et Rebuspublicis, 
Neonon Aliis quibusvis, cujuscunque Conditionis, üradus, Honoris, 
Dignitatis, Officii, ac Praeminentiae Statibus & Ordinibus. 

8r. A— B=14 szlan levél. 

A luanifestum kelte : Datvm ex Caftris in Dominio noftro 



Magyar nyelvű nyomtatványok. I4ô 

Munkacaîensî poaitis. Die Septinia Mensis Jnnii, Anno Domini 
Millesimo septingentesimo tertio. 

Kétségteletiûl magyarországi nyomtatvány. A drezdai kir. 
könyvtárban. 

HéUébrant Árpád. 

16. 
Lőcse, 1706. 

Tolvaj (Franciscus). Atrium . . . Árithmeticae. 

Szabó Károly a R. M. K. II. kötetében 2255. szám alatt közli. 
Tévedésből kimaradt nála a czím élén álló következő két bexameter : 
Totóm qui legit librum, tenet Is bene totum; 
Ergo legas totum ; sic sit tua tota medulla. 

Dégai Lajos. 

17. • 
[115.] H. n. 1707. 

LAETITIA TRANSILVANIAE. 1 Qua | in Adventu | SERE- 
NISSIMI atque POTENTISSIMI i PKINCIPIS ac DOMINI | D. 
FRANCISCI II. I Ex Gloriofimma 1 RAKOCZIORUM | FAMÍLIA ; 
verè fecundi, | Confoederatae HÜNGARIAE DUCIS, | Et Elecii 
TRANSILVANIAE PRINCIPIS, &c. 1 ad Homagium fufcipiendum | 
auspicatiffimo, [ undiquaque devotissirnè contestabatur; | Anno, 
quo: 1 FranCIsCVs feCVnDVs RaKoCzI, | DVX HVngarlae & 
CreatVS Tran- | sILVanlae PrlnCeps Venlt. | (1707.) obfervala 
& quadantenus delineala, j ah ANDREA FRANCISCI LISCHO- 
VINI, PH. & M. D. 1 Serenifsimi Principis Medico Caftrenfi. 

2r. 4 sztlan levél. 

A betűk jellege után ítélve a kolozsvári vagy gyulafebérvári 
nyomda terméke. Megvan a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácé. 



HacyM Könyv-Slemle. 1895. 



10 



KÜLFÖLDI SZEMLE. 



A MARBURGI KÖNYVTÁR ÁLLVÁNYRENDSZERE. 
Ferenczi Zoltántól. 

A > Modern könyviárak szervezéséről« szóló czikkemben 
{Magyar Könyv-Szemle, 1894. 222. 1.) már volt alkalmam említeni, 
hogy jelenleg Nyugat-Európában mindenütt a magazin- (raktár-) 
rendszer van általánosan elfogadva az újabb köz-könyvtárak 
berendezésében. Ez a rendszer folyton módosul, újabb javítások 
teszik tökéletesebbé; különösen a könyvszekrények helyesebb szer- 
kezete foglalkoztatja — kivált Németországon — a könyvtámoko- 
kat. Idézett czikkemben is kiemeltem az új könyvszekrény-minták 
közöl a marburgit és strassburgit, melyeket abból az alkalomból 
szerkesztettek, hogy amott tervben, itt pedig már készen áll egy 
teljesen új s czélszerű könyvtárépület. Most közűlök a marburgit 
módomban van részletesebben is megismertetni, mert dr. Wenker 
(Î. könyvtárnok úr, marburgi időzésemre s arra hivatkozva, hogy 
könyvszekrény-mintáját ott megszemlélve, ez tetszésemet meg- 
nyerte: szíves volt részletes leírását és szemléltető rajzait meg- 
küldeni. Ugyanis mintája a porosz közoktatási kormány elé kerülvén, 
ez, mielőtt az új marburgi könyvtár-épületben alkalmazná, előnyei 
kipróbálása végett a régi könyvtárépülethez egy kisebb próba- 
építményt építtetett s berendeztette a dr. Wenker terve szerinti 
szekrényekkel. E kísérletnek különösen két czéjja van: megállapí- 
tani, hogy a könyvszekrények kisebb tengelytávolsága s a könyv- 
tár-emeletek alacsonyabbra szállítása a világosság eloszlását s a 
kényelmes mozgást nem akadályozzák-e meg? 



A marburgi könyvtár állványrendszeré. 



141 



Ez a könyvszekrény teljesen vasból van s a tér kihasználá- 
sát két úton akarja elérni: a könyvpolczok vékonysága és ezek 
állíthatósága által, úgy hogy az egyik könyvsor fölött a követ- 
kező polez 1 cm-re állhat ; továbbá az említett tengelytávolság 
apasztásával. 

E végre a könyvpolczok 1 "*% vastag vaspléhböl készűbiek 
s szükséges szilárdságukat az által kapják, hogy hosszirányban 
szelőkön (1. ábra, 6.) 1 — 2-szer a szükség szerint behajtva, 1 cm. 







vastagságra préselletnek s így a kellő szilárdság mellett a könyv- 
polcz 1 cm.-nél (deszkapolez 3 cm.) sohasem vastagabb. Negyedrét 
vagy foliók számára két ilyen poicz fektetendő le egymás mellett, 
a kellő szélesség megkapása végett. E polczok két végén egy-egy 
pUhddal van alkalmazva (1. 4. ábra c, fogantyú gyanánt, g 
nyilassal 2 *%» vastagságban, melyek czélja hármas: a) a 
könyveket oldalt tartják s ezért mintegy felényi magasak, mint 
a könyvek: h) eszközlik a könyvpolczok vízszintes állását, 
mi végre alól két tartó nyúlványuk van; c) eszközlik a polczok- 
fonnebb-lentebb beállítását, mi végre külső oldalukra egy fogazott 
lécz van erősítve, 1 cm.-nyi fogtávolsággal, melyek útján két 
oldalon függőleges vasléczek (vastartók) megfelelő fogazataiba (h) 
kapcsolódnak. (2. ábra e.) 

E függőleges vastartók hágcsós szerkezetűek, két pántvasból, 
melyek közt állanak a fokok (v. újabban lémezvasak) 5 cm.-re 
egymás felett, melyek hajlása olyan, hogy a könyvpolcz oldalplé- 
hének fogai épen beléjök találnak. (3. ábra) E vastartók egyszers- 
mind az egész könyvszekrény tartói, oldalfalai, melyek 1 m. távol- 

10* 



UÁ 



A marburgi könyvtár állványrendszere. 



Ságra állanak egymástól, s hogy ne inogjanak, felöl és alól a 
könyvemeleteket tartó vasgerendákhoz vannak erősítve (5. ábra L) 




3. ábra. 



4. ábra. 



S Úgy vannak elhelyezve, hogy a könyvpolcz függőleges megterhe- 
lése s ezek függőleges középvonala összeessék. (5. ábra.) Egyszers- 



. Ferenczi Zoltántól. 149 

mind világos, hogy a könyvpolczok minden sorban oly szélesre 
csináltathatok, mint a könyvek igénylik. Marburgban pl. a 8-rét 
könyvek polczai 19* 21 a 4- és 2-rétűeké 30 cm. szélesek. Ez 
által a 8-rét könyvek hála megett a könyvtámokok állal annyira 
ismeri holttér (porfészek slb.) elvész s fölül a könyvsorok belebb 
esvén, a szekrények közti mozgás könnyebb lesz; ez pedig lénye- 
ges hely-megtakarítás; mert nem kell feledni, hogy egy könyvtár 
legalább is «/g részben 8-rét vagy kisebb kötetekből áll. E szerinl, a 
mint ezt minden könyvtámok tapasztalta, a régi, egyforma széles 
könyvpolczokkal ellátott könyvszekrényeknél még ezek legkisebb 
(30 cm.) szélessége mellett is a felsőbb sorok háta megett a holt- 
tér rendkívül nagy. 

Ismeretes dolog továbbá, hogy a régibb könyvszekrények 
polczai is ' föllebb-lejjebb állíthatók. Azonban ez az állíthatóság 
a könyvpolczok illetőleg könyvsorok közt a holttért alig apasz- 
totta; először is azért, mert ez a lejjebb vagy föUebb emelés 
oly nehézkes volt, hogy számos esetben az ember inkább abba 
hagyta; másodszor az állítási eszközlő léczek fokai oly nagyok 
voltak, hogy a hely-megtakarítás függőleges irányban a pontos 
állítás mellett is csekély volt. A marburgi rendszernél ez 1 cmre 
szállítható le s e mellett a könyvpolcz még könyvekkel rakva is 
könnyen emelhető vagy lejjebb állítható a szükség szerint. 

A mi a térben e szekrények által elérhető további megtaka- 
rításokat illeti, ezekről a következő adatok szólnak. A magazin- 
rendszer könyvemelelei legalább 2 m. 30 cm. magasak. Ebből 
indulva ki, minden ily emeleten 7 könyvpolcz állitható be. Ha ezek 
3 czm., vastag deszkából készülnek, a marburgi 1 cmes könyv- 
polczoknál csak ez a megtakarítás is, egy emeletnél, 7X2 = íi- 
cm. így tehát a könyvemelel magassága a próba-építményben 
2 m. 16 cm., 2 m. 30 cm. helyett. Ezt 8 könyvláremelelre 
számítva, a megtakarítás 8X014 = 112 m. 

Még jelentékenyebb a megtakarítás az épület mélységében, 
a könyvszekrények tengely-távolságának apasztása állal. Ugyanis 
2.16 m., magasság mellett minden könyv elérhető levén kézzel, 
nem kellenek a régibb magazin-rendszer mellett oly alkalmatlan 
lépő vasak, melyek 2'30— 348 magasság mellett a legfelső sor 
könyveinek levehetésére nélkülözhetetlenek. E mellett a 8-rét köny- 
vek polczai 10\'g cm-rel keskenyebbek levén, beljebb mennek 



150 



A marburgi könyvtár állványrendszere. 



s a tért két oldalon 21 cm-rel növelik a két szekrény közt. 
E szerint a két szekrény lengelytávola, mely pl. Kiel-ben, Halié- 




rt, ábra. 



ban 2* 10 m., a marburgi próbaépítményben 1*85 m. Továbbá a 
4-rét é$ 2-rét könyvek poicza 32 cm. (30 cm. a polcz, 2 cm. u 



Ferenczi Zoltántól. 



151 



.W'3 







\y 



I 




152 A berlini kir. egyetenli könyvtár szakrendszere. 

szabad tér), a 8-rét könyveké 21.5 cm. (19.5 cm. a polcz, 2 cm. 
szabad tér); ebből világos, hogy 2 szekrény közt a szabad moz- 
gásra marad alól, a 4- és 2-rét könyveknél 1.21 m., a 8- és 4-rét 
könyvek közt I'Sli/a m., a 8- és 8-rét könyvek közt 142 m. 
A kettős szekrények oldal-szélessége 8- és 8-rét közt 43 cm., a 
8- és 4-rét közt 531,; cm., a -4- és 4-rét közt 64 cm. 

Ezekből világos, hogy, ha a marburgi kísérlet beválik, ugyan- 
azon könyvmennyiség számára jelentékenyen alacsonyabb és kisebb 
(keskenyebb) épület lesz a jövőben elég és a régibb 8 könyvtár- 
emelet helyébe magassági irányban majdnem 9 illeszthető be, 
(4^8 valódi emelet 4.32 m. magassággal) s hogy a hallei stb. 
berendezést véve alapúi, minden 7 könyvszekrény helyébe 8-at 
lehet betenni. Ez pedig a könyvtárak mai szaporodása mellett 
lényeges körülmény; mert ha egy ily könyvszekrényt 5 méter 
hosszúnak veszünk, kettősen véve, ez által 10x216 m« = 21-6m« 
felületet nyerünk, melyre, négyszögméterenként 100 könyvet véve, 
2160 könyvvel helyezhetünk el többet. Legyen még itt röviden meg- 
említve, hogy e könyvszekrények magánhasználatra is berendez- 
hetők (4. ábra) s őket F. zum Egén műlakatos készíti Marburg- 
ban (a'Lahn). Az árakra nézve megjegyzendő, hogy egy állvány 
1 m. szélességben, három 2- és 4-rét s hat 8-rét könyveknek való 
polczczal, 25 márkába kerül, minden további méter 22 márkába. 

Dr. Wenker terve szerint végre az egyes 2*16 fn. magas 
könyvrakodó emeletek mind szilárd padlóval vannak elválasztva, 
melyek a világosság átbocsátása végett Siemens-féle üveglapokból 
• készítendők, mint a marburgi próbaépítményben. 



A BERLINI KIR. EGYETEMI KÖNYVTAR 
SZAKRENDSZERE. 

Dbsideriustóu 

E folyóirat múlt évi folyamában a szerkesztő, dr. Schönherr 
Gyula ismertette a berlini királyi könyvtár szakrendszerét. Nem 
kevésbbé érdekes az egyetemi könyvtár szakrendszere, mely inkább 
gyakorlati követelményeket tart szem előtt, midőn egy egyetemi 
könyvtár rendes könyvanyagát veszi a szakrendszer készítésénél 
alapúi 5 nem ideális osztályozást fogad el, ezenkivül e könyvtár béren- 



Desideriustól. Iô3 

dezésében úgy, mint a könyvek kezelése körül való eljárásban bát- 
ran nevezhető nninlaszerű könyvtárnak. 

A berlini egyetem könyvtára lyabb keletű, még nem is az 
egyetemmel egyidejűleg jött létre. 1829-ben szervezték az egye- 
temi tanács és rektor kezdeményezésére s ez idő óta több könyv- 
tárral (mint .laíTé híres könyvtárával), a Brandenburgban évenként 
megjelenő nyomtatványokkal gyarapodva, ma 142,129 kötet köny- 
vet, 67,855 doktori értekezést s az egyetemi oktatás körébe vágó 
művet, 3897 iskolai értesítőt és 200 kéziratot foglal magában s 
egy évi (1892/3) növekedése: 2753 mű 4337 kötet, 14,482 doktori 
értekezés és egyetemi irat, 897 iskolai értesítő. 

A könyvtár három részből áll: 1. Ai: olvasóterein könyvtára, 
az olvasóteremben fölállítva. Itt a leginkább használt kézikönyvek, 
tankönyvek, forrásgyűjtemények vannak, mintegy 5000 kötet, az 
olvasóknak ott való olvasásra korlátlanul (kivánatlap stb. nélkül) 
szabad rendelkezésére bocsátva. 2. Kézikönyvtár ?i7s olvasóterem 
könyvtárának kiegészítésére, az akadémiai kiadványok és folyóiratok, 
mintegy 60(X) kötet; ebből kivánatlapra adnak ki; ugyanez az 
eljárás a könyvészeti müvekre nézve, melyek a tisztviselői terem- 
ben vannak. 3. Kölcsönkönyvtár otthon való használatra, az egye- 
temi tanároknak és hallgatóknak téritvény mellett (pénzbeli biz- 
tosíték nélkül) kötetszám korlátozás nélkül szabad rendelkezésére 
bocsátva. 

A könyvek XI szakaszba vannak sorozva s az egyes szakok 
számokkal jelölve (FI. 3,60= theologiai szakban a 60. számú mű.) 

E tizenegy szakasz a következő: 

I. Akadémiai kiadványok és eneziklopédiák. 
II. Könyvészet és irodalomtörténet. Egyetemek és iskolák. 

1. Altalános kritikai folyóiratok. 

2. Általános könyvészet. 

3. Egyetemekre és iskolákra vonatkozó művek köny- 
vészete. 

4. Irodalomtörténet, a. egyetemes b. részleges. 

5. Egyetemek. 

6. Iskolák. 
III. Theologiá. 

1. Könyvészet. Folyóiratok. Összes müvek. Történet, 
Encziklopédia. 



loi A berlini kir. egyetemi könyvtár szakrendszere. 

2. A szentírás különböző kiadásai és magyarázatai. 

3. Patrisztika. 

4. Egyháztörténet. 

5. Különböző tudományágak. 
IV. Nyelvtudomány és Filológia, 

1. Nyelvtudomány. 

2. Klasszika filológia, a) Könyvészet Folyóiratok. 
Encziklopédia. Történet Bevezetés és segédtudomá- 
mányok. b) Nyelvtanok, c) Rhetorika és Stilisztika. 

d) Metrika, e) A klasszikus müvek kiadásai és for^ 
dításai. 

3. Újabb nyelvek, a) Bevezetés, b) Általános román 
nyelvészet c) Franczia és provençal nyelvészet 
és irodalom, d) Olasz nyelvészet és irodalom. 

e) Raetoromán nyelvészet és irodalom, f) Német 
nyelv és irodalom, (a. Folyóiratok, ß. Történet és 
encziklopédia. ;'. Nyelvtan. 8. Ó- és középfelnémet 
irodalom. «. Ujabb irodalom.) g) Angol és angol- 
szász nyelvészet és irodalom, h) Északi nyelvek 
és irodalom, i) Szláv nyelvészet és irodalom. 
k) Keleti nyelvek. 

V. Szótárak. 
VI. Történet és földrajz. 
A.) 1. Történet könyvészete. 

2. A történettudomány módszertana. 

3. A történetírás története. 

4. Folyóiratok. 

5. Életrajzok. 
0. Kortan. 

7. Heraldika és genealógia. 

8. Epigrafika. 

9. Numismatika. 

10. Paíeografia és diplomatika. 

11. Népisme. 

H.) 12. Földrajz és történeti földrajz, a) Könyvészet 
b) Egyetemes földrajzi szótárak, c) Földrajz törté- 
nete, d) Folyóiratok, e) Egyetemes földrajzi tan- 
könyvek és atlaszok, f) Történeti földrajz. 



Desideriustól. 165 

13. Statisztika. 

14. Régiségtan. 

15. Altalános vallástudomány és mythologia. 

16. Egyetemes világtörténet. 

17. Mívelődéstörténet. 

18. Ókor története. 

19. Üjkor története. 

20. Az egyes országok története és földrajza, a) Német- 
ország. (Forrásismertetés. Folyóiratok. Forrásművek. 
Feldolgozott művek. Topográfia és statisztika.) 

b) Poroszország, c) A többi német tartományok. 
d) Ausztria, e) Egyéb országok. 

VII. Jog- és államtudományok. 

1. Könyvészet. Folyóiratok. Összes művek. Történet. 
Eneziklopédiák. 

2. Magánjog. 

3. Hómai jog. a) Forrásismertelés. b) Forrásmüvek, 

c) Jogtörténet, d) Kommentárok és rendszeres 
művek. 

4. Német jog. a) Kégibb német jog. b) Jogtörténet. 
cj Ujabb német jog. 

5. Porosz jog. 

6. Franczia jog. 

7. Büntető jog és bűnügyi peres eljárás. 

8. Kereskedelmi-, tengeri- és váltójog. 

9. Társulati jog. 

10. Egyházjog. 

11. Nemzetközi jog. 

12. Államtudomány, a) Egyetemes, b) Ókori. cJ Ujabb 
államtudomány, d) Német állam- és közigazgatási 
jog. e) Az egyes német államok államjoga. f) Köz- 
gazdaságtan. 

VIII. Orvosi tudomány. 

1. Könyvészet. Folyóiratok. Eneziklopédiák. Történet. 

2. Boncztan és élettan. 

3. Kórtan és gyógytan. 

4. Diagnosztika. 

5. ÍTyermekbetegségek, 



156 A berlini kir. egyetemi könyvtár szakrendszere. 

6. Nőgyógyászat és szülészei. 

7. Elmegyógyászat. 

8. Sebészet. 

9. Szemészet. 

10. Fogorvoslás. 

11. Gyógy isme. 

12. Hasonszenvi gyógyászat. 

13. Egészségtan és nyilvános orvostan. 

IX. Természettudományok. 

1. Könyvészet. Történet. Encziklopédiák. 

2. Természettan és Meteorológia. (Folyóiratok. Összes 
művek. Szótárak. Történet. Tankönyvek.) 

3. Vegytan. (Folyóiratok. Szótárak. Történet. Tan- 
könyvek.) 

4. Természetrajz, a) Könyvészet. Folyóiratok, b) Fej- 
lődéstörténet és általános természetrajz, c) Anlh- 
ropologia. d) Állattan. (Könyvészet. Folyóiratok. 
Szótárak. Történet. Tankönyvek.) e) Növénytan. 
(Könyvészet. Folyóiratok. Történet. Tankönyvek.) 
f) Ősnövénytan. g) Földtan és földisme. h) Ásvány- 
tan, i) Jegecztan. le) Paleontológia. 

X. Bölcsészet és művészet. 

1. Hölcsészet. a) Folyóiratok. Encziklopédiák. Tör- 
ténet, h) Bölcsészek művei, c) Egyes tudományágak. 

2. Paedagogia. 

H. Művészet. A művészet régiségtana. 
XI. Mathematika és csillagászat. 

1. Mathematika. (Könyvészet. Történet. Folyóiratok. 
Összes művek. Encziklopédiák. Egyes tudományágak. 
Tabellák és példatárak.) 

2. Földmértan. 

3. Csillagászat. 

A magyar irodalom csak kevés művel van képviselve a 
könyvtárban, nem úgy mint a királyi könyvtárnál, a hol a kivá- 
lóbb magyar müvek föltalálhatók s azonkívül ritka hungarikumok 
is vannak. Ivedig a kezdet itt is szépen indult. 1842-ben a Ber- 
linben tanuló magyarok mozgalmat indítottak meg egy magyar 
könyvtár létesítése érdekében. Fölszólították az akkor élő magyar 



 k^JUfï^ldi irodalom magyar vonatkozású termékei az 1894-ik évben. 157 

Írókat műveik megküldésére s ilyen és más úton, részben saját 
köllségükön 500 kötet művet gyííjtöttek össze s ezt azután 
átadták az egyetemi könyvtárnak. De folytatólagos gyarapítására 
senki sem gondolt s ez úgy van most ott, mint lelkesebb idők 
buzgalmának emlékjele. 



A KÜLFÖLDI IRODALOM 

MAGYAR VONATKOZÁSÚ TERMÉKEI 

AZ 1894. ÉVBEN. 

összeállította: Hobváth Iqnácz. 

(Második éa befejetö kOilemény.) 

Maicher F. X. Herzog Albrecht zu Sacbsen-Tescben bis zu seinem 
Amtsantritt der Stattbalterscbaft in Ungarn. 1738—66. Eine biographische 
Skizze. (Bécs, Braumüller, 1894. 8-r. X, 204 1. 6 képpel. Ára 4 márka.) 

Mandetio Jutes. Le mouvement social en Hongrie (Paris, Giard V. es 
Brière E. 1894.) 

Hausser Josef. Anleitung zur Anfertigung von Kartenskizzen der österr.- 
angar. Erdtheile und der Kronländer, der Länder Europas, der Erdtheile 
und der wichtigsten Flussläufe. Mit Zugrundelegung einfacher Hilfslinien. HI. 
vi^rmohrte u. verbesserte Auflage. Mit 35 Karten-Skizzen. (Bécs, Sallmayer-féle 
könyvkereskedés, 1894. N. 8-r. 13 1. Ára 80 kr.) 

Mayer Franz Martin. Geschichte der österreichisch-ungarischen Monarchie. 
(Bécs, Tempsky, 1894. 8-r. 320 1. Ára ?) 

Mayr Michael. Wolfgang Lazius als Geschichtsschreiber Österreichs. 
Em Beitrag zur Historiographie des 16. Jahrhunderts. (Innsbruck, Wagner. 
1894. IV, 91 1. Ára ?) 

Meyers Reisebücher: Oesterreich und das angrenzende Ungarn. VI. 
Aufl. (Lipcse, Bibliográfiai intézet, 1894. 8-r. X, 308 1. Ára 6 márka.) 

Mikiau Julius. Franz 11. Rákóczy. (1676—1735). Ein Lebens- und 
Charakterbild. (Sonderabdruck aus dem Jarhesberichte des I, deutschen k. k. 
Gymnasiums in Brunn. (Brunn, Knauthe R., 1894. 8-r. 48 1. Ára 50 kr.) 

Mittheilungen, Archäologisch-epigraphische, aus Oesterreich-Ungam. He- 
rausg. von 0. ßenndorf und E. Bormann. Jahrg. XVIÍ. Heft 1. Mit 16 Abbild. 
(Bécs, Holder Alfréd, 1894. N. 8-r. 118 1. Ára 3 frt.) 

Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs. Neue Folge. VIII. Band. (Bécs, 
Seidel L. W. és fia, 1894. 8-r. 397 1. Ára 3 frt 50 kr ) 

Mittheilungen, Wissenschaftliche, aus Bosnien und der Herczegovina. 
Herausgegeben vom Bosnisch-Herczcgovinischen Landes-Museum in Serajevo. 
Kedigirt von Dr. Moriz Hoernes. II. Band, mit 9 Tafeln u. 238 Abbildungen 
im Texte. (Bécs, Gerold Károly, 1894. 4-r. 692 1.) 



158 A külföldi irodalom magyar vonatkozású termékei az 1894. évben. 

Monarchie, Die österreichisch-ungarische, in Wort und Bild. XIV. Band. 
Böhmen. L Abtheilung. (Bécs, Holder Alfréd, 1894. 4-r. 618 l. Ara 6 frt 70 kr.) 

Monarchie, Die österreichisch-ungarische, in Wort und Bild. Lief. 195, 
197, 198, 200, 201, 203, 204, 206, 907, 209, 210, 212, 213, 215, 216, 218. 
Böhmen. 5-20. Heft. (Bécs, Holder Alfréd, 1894, 4-r. 129-385, 1-168, 
1—132 1. egy füzet ára 30 kr.) 

Monarchie, Die österreichisch-ungarische, in Wort und Bild. Lief. 196, 
199, 202, 205, 208, 211, 214, 217. Ungarn IV. Band. 3-10. Heft. (Bécs, 
Holder Alfréd, 1894. 4-r. 65—320 1. egy füzet ára 30 kr.) 

Mahlen-Kalender, Oesterr.-ungar. illustrirter. Jahrbuch für Müller, 
Bäcker. Getreidehändler, Sägern üller etc. Mit einer Eisenbahnkarte. Pro 1895. 
XVIII. Jahrg. Herausg. von der Redaction von »Pappenheim's Oesterr.-Ungar. 
Müller-Zeitung.* (Bécs, Perles Mór. 1894. 16-r. 232 1. jegyzéknaplóval. Ára 
1 frt 60 kr.) 

Nachrichten, Statistische, über die Eisenbahnen der österr.-ungar. 
Monarchie für das Betriebsjahr 1890. Bearbeitet u. herausgegeben vom 
statistischen Departement im k. k. Handels-Ministerium in Wien u. vom kgl. 
ung. statistischen Landes-Bureau in Budapest. (Bécs, Cs. k. udv. és állam- 
nyomda. 2-r. IV, 567 1. Ara 6 frt.) 

Namens-Verzeichniss der k. u. k. österr.-ung. Consularfunctlonäre, sowie 
der k. u. k. österr.-ung. Consularämter im Auslande. Zusammengestellt im k. 
u. k. Ministerium des k. Hauses und des Aeussern. (Bécs, Cs. k. udv. és 
államnyomda, 1894. 4-r. 32 1. Ára 20 kr.) 

Netollczka Eugen. Geschichte der österr.-ungar. Monarchie von den 
ältesten Zeiten bis auf unsere Tage. Für die Oberclassen der Volks- und 
Bürgerschulen. 20., unveränderte Auflage. (Bécs, Pichler A. özvegye és fia, 
1894. 8.r. 68 1. Ara 37 kr.) 

Notiz-Kalender für die weibliche Jugend. Taschenbuch für Schülerinnen 
an Bürger-, Mittel- und Fachschulen und Priiparandien in Oesterreich-lJngarn. 
Für das Studienjahr 1895. Mit Benützung ämtlicher Quellen. XXI. Jahrgang. 
(Bécs, Perles Moritz, 1894. 16-r. 72 1. Ara 50 kr,) 

Novellenschatz, Tngarischer. Uebersotzt, herausgegeben und mit Biogra- 
phien versehen vcm Oscar von Krücken. II. Bd. (Berlin, Wilhelmi Rikárd. 
1894. 8-r. 8, 168 1. Ara 1 márka 50 pf.) 

Organisations- und Dislocations-Uebersicht des k. u. k. Heeres, der k. 
und königl. ungar. Landwehr, sowie der k. k. und kgl. ungar. Gendarmerie. 
3. Ausgabe. (Linz, Mareis E , 1894. 2-r. Ära 30 kr.) 

Pasfield Olivier. The memoirs and travels of Mauritius Augustus Count 
de Benyovszky, in Siberia, Kamchatka, Japan, the Liukiu Islands und For- 
mosa. From the relation of his original Ms. 1741-1771, by William Nichol- 
son. 1790. (»The Adventure Series« XVII. Ix>ndon. Fischcr-llnwin, 1894.) 

Pauler Julius. Wie und wann kam Bosnien an Ungarn. (Separat- Abdruck 
aus Wissenschaftlichen Mitlheilungen aus Bosnien und der Hercegovina. II. Bd^ 
(ftécs. Gerold Károly fia, 1894. 8-r. 6 l. Ara 20 kr.) 

Pauer Albert. Leitfaden des Eisenbahn-Tarifwesens, mit besonderer 



Horváth Ignácztól. 159 

Berücksichtigung dos Tarifwoscns der österr. ungar. Eisenhahnen, für Eisen- 
bahnbeamte. (Bécs, Cs. kir. udv. és államnyomda, 1894. N. 8-r. Vlli, 162 1. 
Ara 1 frt 50 kr.) 

Pfeiffer's Ädressbach filr Gartenhau und die verwandten Zweige von 
Oi^terreich-Ungam. 1. Aufl. (Bécs, Teufen Károly, 1894 8-r. 220 I. Ára 6 frt.) 

Preitverzeichniss der in der österreichisch-ungarischen Monarchie und 
im Aaslande erscheinenden Zeitungen und periodischen Druckschriften für 
das Jahr 1895. Bearbeitet von dem k. k. Post-Zcitungsamte Ï. in Wien (Bécs, 
Waldheim R., 1894. 4-r. 239 1. Ára 1 frt.) 

Preisz Cornelias. The effects of sea-baths, with a special view to lake 
Balaton. (Braumüllers Collection Nr. 105. Bécs és Lipcse, Braumüller Vilmos, 
1894. 8.r. Hl 1. Ara 30 kr.) 

Pribram Alfred Francis. Franz Paul Freiherr von Liscola. 1613—1674 
und die Politik seiner Zeit. (Lipcse, 1894.) 

Procliaslca's Yerzeichniss aller Stationen des Post-, Eisenbahn-, Tele- 
graphen und Damp fschifT- Verkehrs in Oestcrreich-Ungarn. 23, Jahrg. 1894. 
(Teschen, Prochaska Károly, 1894. 8-r. 118 1. Ära 60 kr.) 

Prochasica' neue Eisenbahn-Karte v. Oesterreich-Ungarn. 24. Jahrg. 
1H94. Vergrössertc 63. Auflage. (Teschen, Prochaska Károly. Ára 1 frt.) 

Regestrum bursae Hungarorum Cracoviensis. Das Inwohner-Verzeichniss 
dor ungarischen Studentenburse zu Krakau (1493—1558.) Aus der Original-. 
Handschrift mitgetheilt und erläutert von Dr. Karl Schrauf. (Bécs, Holder 
Alfréd, 1894. 8-r. XXIIÍ, 138 1. Ara 1 frt 50 kr.) 

Rózbányay Josephus. Compendium patrologiae et patristicae una cum 
seloctis partibus ex operibus S. S. patrum classicis, in usum academicum et 
privatum, celeberrimis auctoribus ac editoribus recentissimis, pro manuductione 
ad praelectiones patristicas in lyceo episcopali Quinqueecclesiensi. (Bécs, 
Porles Mór, 1894. N. 8-r. XVT, 704 1. Ára 6 frt.) 

Revue, La, de Paris, L année No 13. 1894. (L. Comtesse Almásy.) 

Ritter*s geographisch-statistisches Lexikon über die Erdtheile, linder, 
Moero, Buchten, Häfen, Seen, Flüsse, Inseln, Gebirge, Staaten, Städte, Flecken, 
Dörfer, Weiler, Bäder, Bergwerke, Canäle etc. Ein Nachschlagebuch über jeden 
geographischen Namen der Erde von irgend welcher Bedeutung für den 
Woltverkehr. 8. vollständig umgearbeitete Auflage. Unter der Redaction von 
Jiih. Penzier. L Band 5—10. Lief. (Lipcse, Wigand Ottó, 1894. N. 8-r. 257— 
640 l. egy füzet ára 62 kr.) 

Rónay Stefan. Gedichte. (Lipcse, Janssen Alfréd, 1894. 8.r. VIII, 309 1. 
Ara 3 frt 90 kr.) 

Rothaug Joh. Georg. Politische Schul-Wandkarte der oesterr. -ungar. 
Monarchie und der angrenzenden Ländergebiete. Ára 10 frt. 

R5II Victor. Eisenbahnrechtliche Entscheidungen der österreichischen 
und ungarischen Gerichte. Im Auftrage der österr.-ungar. Bahn Verwaltungen 
herausgegeben. VH. Jahrg. 1893. (Bécs, Hartleben A., 1894. 8.r. 173 l. Ára 
2 frt.) 



160 A küinjldi irodalom magyar vonatkozású termékei az ISQ^-ik évben. 

Saurbery Móricz. Die italienische Politik König Sigismunds bis zum 
Beginn des Copstanzer Concils. (Halle- Wittenberg, 1894. 8-r. 63 1. Ára V) 

Schematismus der k. k. I^Andwebr und der k. k. Gendarmerie der im 
Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder für 1894-. (Bécs, Cs. k. udv. és 
államnyomda, 1894. N. 8-r. 603 1. Ara 1 frt 80 kr.) 

Sctiroft Ricliard. Die österr.-ungar. überseeische Culturarbeit und Aus- 
wanderung. Ein patriotisches Mahn wort. (Bécs, Konegen Károly, 1894. n. 8-r. 
56 1. Ára ÖO kr ) 

Scliwetger-Lerchenfeld A. Schilderungen und Naturansichten von den 
beliebtesten Reisewegen. VIII. Donaurahrt I. Von Passau nach Budapest. Mit 
8 Tonbildern, 49 Textabbildungen und 3 Kärtchen. (A. Hartleben's Neue 
Reisebücher. Nr. 8. Bécs, Hartleben A., 1894. 8.r. 152 1. Ara 1 frt.) 

Scliweiger-Lerchenfetd A. Schilderungen etc. IX. Donaurahrt II. Von 
Budapest nach Sulina. Constantinopel. Mit 8 Tonbildern, 42 Textabbildungen 
und drei Kärtchen. (A. Hartleben's Neue Reisebücher. Nr. 9. Bécs, Hartlcbon 
A., 1894. 8-r. 163 1. Ara 1 frt.) 

Seidel's kleines Armee-Schema, Dislocation u. Eintheilung des k. u. k. 
Heeres, der k. u. k. Kriegsmarine, der k. k. Landwehr und der königl. ungar. 
Landwehr, Nro 35. 36. Mai, November 1894. (Bécs. Seidel L. W. és fia, 1894. 
16.r. 4, 143 és IV, 130 I. egy füzet ára 50 kr.) 

Soldatenbucti, Oesterr.-ungar. Vaterländische Denkwürdigkeiten für Unter- 
officiere und Mannschaften des k. u. k. Heeres. Mit 16 Bildnissen. (Teschen, 
Prochaska Károly, 1894. 12.r. 177 1. Ara 20 kr.) 

Somogyi Eduard. Ludwig Kossuth. Sein Leben und Wirken. (Lipcse, 
VVigand Ottó, 1894. 8-r. IV, 214 1. Ara 1 frt 86 kr.) 

Spicer Mauro. Blätter und Blüthen aus Kroatiens Gauen. (Berlin, 
Cronbach Siegfried, 1894. 8-r. 2, 255 1. Ara 4 márka 50 pf.) 

Statistik, Oesterreichische. Herausg, von der k. k. statistischen Central- 
Commission. XXXVIII. Band 2. 4. Heft. 2 Abtheilung: Statistik des Verkehres 
in den im Reichsrathe vertretenen Königreichen und Ländern, vornehmlich 
für die Jahre 1881/1882. XXXIV Bd. 1-5 Heft. XLI Bd. 1. 3. Heft. (Bécs, 
Gerold Károly fia, 1894. 4.r. LXIV, 286 11. Ara 5 frt; ÎV, 169 1. Ára 2 frt 
60 kr: XLIII, 113 1. Ara 2 frt. 60 kr; XII, 55 1. Ára 1 frt; XLH, 17 1. 
Ára 3 frt; XXIX, 109 1. Ara 2 frt 30 kr; XXVIII, 167 1. 2 frt; XXXVUI, 
113 1. Ara 2 frt 20 kr; XLI, 167 l. Ara 3 frt.) 

Statistilc des auswärtigen Handels des österreichisch-ungarischen Zoll- 
gebietes im Jahre 1892. 1893. Verfasst u. herausgegeben vom statistischen 
Departement im k. k. Handels-Ministerium. I. 11. Band. (Bécs, Helf Károly, 
1894. CLXVI, 865 l. VII, 503 1. Ara 4 frt, 3 frt.) 

Die Strafgesetzgebung der Gegenwart in rechtsvergleichender Darstel- 
lung. Herausgegeben von der internationalen kriminalistischen Vereinigung. 
I. Band. (L. Fr. v. Liszt.) 

Stral(0scli-6rassmann Gustav. Geschichte der Deutschen in Oesterreich- 
Ungarn. 1. Bd. Von den ältesten Zeiten bis zum J. 955. Mit einem Sachregister. 
^Bécs, Konegen Károly, 1894. N. 8.r. V, 5541. Ára 4 frt 50 kr.) 



Hüivátli íírnáczlól. 161 

Strausz AdoK und Em. Dugovich. Bulgarische Gramuiatik. Ein Handbuch 
zur Erlernung der modernen bulgarischen Schrift- und Verkehrssprache. Zum 
(iebrauche für Lehrer und Lernende (Bécs, Braumaller Vilmos, 1894». N. 8-r. 
IV, 170 L Ära 1 frt 80 kr.) 

Stróbl Adolf und Richard Schreyer. Grundzüge des Heerwesens der 
tisterreicbisch-ungarischen Monarchie. Mit 2 Karten. (Bécs, Cs. kir. udv. és 
államnyomda, 1894. N. 8-r. VI, 84 l. Ara 60 kr.) 

Széchenyi Dénea Beitrag zum Reitunterrichte. 3. Auflage. (Bécs, Bec;k 
Frigyes, 1894. 8-r. 90 l. Ara 2 frt.) 

Szombathy Josef. Neue figurai verzierte GQrtelbleche aus Kiuin. Mit 
finer Tafel in Lichtdruck und einer Text- Illustration. (Separat-Abdruck aus 
Band XX1V\ der Mittheilungen der anthropologischen Gesellschaft in Wien. 
Hecs, Holder Alfréd, 1894. 4-r. 6 1. Ara 80. kr.) 

Tarif fa daziaria generale 25 maggio 1882. pol territorio doganale Austro- 
Tngarico. Indice nfíiciale alfabetico délie merci, riveduto e completato a sensi 
délie leggi e délie ordinanze pubbhcate lino al 1. Settembre 1892. (Bées, Cs. 
k. udv. es államnyomda, 1894. 8-r. 656 l. Ara 2 frt 60 kr.) 

Taschenbuch, (xothaisches Genealogisches, der gräflichen Häuser. (Gotha, 
1894. 16-r. Ara 5 frt 20 kr.) 

Taschenbuch, Genealogisches, der adeligen Häuser. 1898. XVIII. Jahrg. 
Bearbeitet von Alexander Freiherm von Dachenhausen. Mit einem Farben- 
druckwappen und fünf Wappen in Schwarzdruck. (Brunn, Irrgang Frigyes, 
1894. 16-r. XLVIII, 649 1 Ara 4 frt 80 kr.) 

Thalléczy Ludwig. Herzog Hervoja und sein Wappen. Mit 6 Abbildungen 
im Texte. (Bécs, Gerold Károly fia, 1894. 8-r. 18 l. Ara 50 kr.) 

Tkalac E. J. Jugenderinnerungen aus Kroatien. (Lipcse. Wigand Ottó, 
1894. 8.r. Xlll. .H, .390 1. Ara 4 márka 50 pf.) 

Tomberger Franz. Die österreichisch-ungarische Monarchie, mit beson- 
dc»rer Berücksichtigung des Erzherzogthums Niederöslerreich, »Beigabe zu den 
Lesebüchern für Volksschulen.« 13. revidirte Auflage. (Bécs- lîj hely. Folk Antal, 
1894. 8-r. 30 I. Ara 20 kr.) 

Torma 8. Ethnographische Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs- und 
Entwicklungsgeschichte der Religionen. Mit 127 Abbildungen auf 8 Tafehi. 
(Jéna, Costenoble Hermann, 1894. 8-r. VIÍ, 76 l 7 táblával. Ara 2 frt 60 kr.) 

Uehersichten, Statistische, betreíTend den auswärtigen Handel der österr. • 
Ungar. Zollgebietes im Jahre 1894. Zusamoiengestellt vom «tatistischrift Depar- 
tement im k. k. Handels-Ministerium. 7. 8. Heft. Waaren-Ein-, Aus- und 
Durchfuhr im ersten Halbjahre 1894. (Bécs, Cs. k. udv. és államnyomda, 
1894. 8-r. IX, 244 l. IX, 249 l. egy füzet ára 80 kr.) 

Uebersichts-Karte der Dislocation des k. u. k. österr.-ungar. Heeres 
und der Landwehren im Jahre 1894/5. Entworfen von Oberlieutenant Berndt 
(Bécs. Freytag G. és Berndt, 1894: Ara 1 frt 20 kr.) 

Umlauft Friedrich. Landschaft sbilder aus der oosterreichisch^ungarischen 
Monarchie. (Bécs, Holder Alfréd, 1894. 8-r. 74 1. Ara 60 kr.) . 

Urban Carl. Denkschrift über eine Reform der Bierbesteuerung in 

Magyar KOn>v -Szemle. 1895. H 



1()2 A külföldi irodalom magyar vonatkozású termékei az 1894-ik évben. 

Oesterreich-Ungam. (Prága, Cal ve-féle cs. és kir. udv. és egyetemi könyvkeres- 
kedés, 1894 8-r. LU I. Ara 80 kr.) 

Urban Carl. Entwurf eines Gesetzes über die Malzsteuer fdr Oesterreich- 
Ungam. (Prága, Calve-féle es. és kir. udv. és egyetemi könyvkereskedés. 8-r 
50 1. Ára 80 kr.) 

Verthaltnísse, Die hygienischen, der grösseren Garnisons-Orte der österr.- 
ungar. Monarchie. III. Prag. Mit einer Umgebungs-Karte. (Bécs. Cs. kir. udv. 
és államnyomda, 1894. N. 8-r. 150 l.Ára 50 kr.) 

Verne Julius. Das Karpathenschlosz. Mit AO Illustrationen. (Bekannte u. 
unbekannte Welten. Abenteuerliche Reisen. 61. Band. Bécs, Pest, Lipcse, 
Hartleben A., 1894. 8-r. 201 1. Ára 2 frt 50 kr.) 

Verzeichniss der in den im Reichsrathe vertretenen Königreichen u. 
I^Ändem gelegenen Eisenbahn und DampfschiiT-fahrts-Stationen nebst den 
zuständigen Finanzbehörden I. Instanz, sowie den Finanzwach-Abtheilungen, 
geordnet nach Kronländem. (Bécs, Cs. k. udv. és államnyomda, 1894. 8-r. 
105 1. Ára 30 kr.) 

Verzeichniss der Advocaten und k. k. Notare in den im Reichsrathe 
vertretenen Königreiche und Länder der österr.-ungar. Monarchie. 1893. 
Herausgegeben vom k. k. Justiz-Ministerium. XI. Jahrg. (Bécs, Cs. k. udv. és 
államnyomda, 1894. N. 8-r. 117 I. Ára 60 kr.) 

Verzeichniss, Alphabetisches, aller in den Ländern der ungarischen Krone 
befindlichen Eisenbahn- und DampfschifTfahrts-Stationen mit Angabe der 
zugehörigen Finanzwach-Abtheilungen und der Finanz-Direction. (Bécs, Cs. 
kir. udv. és államnyomda, 1894. K. 8-r. 87 1. Ára .30 kr ) 

Verzeichniss d. Post- u. Telegraphen-Acmter femer d. Eisenbahn- u. 
DampfschifTstationen in Oesterreich-Ungarn u, in Bosnien-Herzegovina. Zum 
Gebrauche für Wien. Verfasst im Post-Cours-Bureau des k. k. Handels-Minis- 
teriums. Geschlossen mit 31. Mai 1894. (Bécs, Waldheim R., 1894. 8-r. XlV, 
US 1. Ára 1 frt 50 kr.) 

Veterinär-Kalender pro 1895. Taschenbuch fdr Thierärzte, mit Tages- 
notizbuch. Verfasst und herausgegeben von Alois Koch. Mit dem Porträt des 
Professor C^l Monostori an der königl. ungarischen thierärztlichen Akademie. 
XVIL Jahrg. (Bécs, Perles Mór, 1894. 16-r. .350 1. és napló. Ára 1 frt 60 kr.) 

Villámosy A. Verführt Verlassen Verloren. Moderne Novelle (Berlin, 
Bibliográfiai intézet, 1894. 8-r. 88 1. Ára 1 m. 50 pf.) 

Waarenkunde und Technologie, unter Zugrundelegung des österr.-ungar 
Zolltarifes und des ämtlichen Waaren-Verzeichmisses. Bearbeitet und herausg 
von Eduard Reichl, L. von Salix und V. Kosocel. Mit zahlreichen in den 
Text gedruckten Abbildungen. 2—5. Lief. (Triest, Dase Gyula, 1894. N. 8-r. 
49—240 1. egy füzet ára 50 kr.) 

Wahrmund Ludwig. Das Kirchenpatronatsrecht und seine Entwicklung in 
Oesterreich. (Die kirchliche Rechtsentwicklung. I. Bécs, Holder Alfred, 1894 
8.r. XII, 184 1 Ára 4 márka.) 

Wieser F, Die Währungsfrage und die Zukunft der öst.-ung. Valuta- 
reform. Vortrag gehalten am 22. Januar 1894 im Präger deutschen kauf- 



ilorvátb JgnáczUU. 168 

mánnischen Vereine. Mit einem Vorworte. (Prága, Tempsky F., 1894. 8-r. 28 
1. Ara 36 kr.) 

Wírth Miksa. Die Notenbank-Frage in Beziehung zur Währungsreform 
in Oesterreich-Ungam. (Frankfurt, 1894.) 

Windeek Eberhard. Buch von Kaiser. Sigmund und seine Ueberlieferung. 
fntersucht von Arthur Wyss. (Aus dem »Centralblatt für BibUothekswesen« 
XI. S. 432—483 besonders abgedruckt. Lipcse, Harrasowitz Ottó, 1894. 8-r. 
51 l. Ära 1 m, 20 pf.) 

Wohl Adolf. Der Gnadenort Loreto in Ungarn. Mit 6 Abbildungen. (Bécs, 
Hirsch Henrik, 1894. 8-r. 266 1. Ara 1 frt.) 

Wrangel C. G. Ungarns Pferdezucht in Wort und Bild. Lief. 23. (Stutt- 
gart, Schickhardt és Ebner, 1894. 8-r. 49-112 1. Ara 1 frt 30 kr.) 

Zahn Adolf. Studien über Jobannes Calvin. Die Urteile kath. und 
protestant. Historiker im 19. Jahrb. über den Reformator. (Gütersloh, Bertels- 
mann, 1894. XII, 119 l. Ara 1 m. 60 pf ) 

Zipper Albert. Lutnia i miecz, zycie Szandora Petőfiego. (Zloczów, 
Zukcrkandl W., 1894. 16-r. 176 1. a költő arczképével. Ara 36 kr.) 



11* 



TÁRCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁNAK 

ÁLLAPOTÁRÓL 

1895 JANUÁR iTftL mARCZIUS 31 -ig. 

(Felolvastatott a Magyar Nemzeti Múzeum 
1895 ápril i8-án tartott igazgatósági ülésén.) 

A folyó év első negyede — miként az előző éveké is -- 
különösen erős könyvtári forgalmat mutat fol. A hivatalosan 
beérkezeti és elintézett ügyiratok száma 145-re rúgott. Ezek 
között kiemelendő, hogy a könyvtár több igen nevezetes külföldi 
hungarikum megszerzésére kezdeményező lépéseket tett. így a 
Schwarlzban őrzött Murmelius-féle szótár (sorrendben a negyedik 
magyar nyomtatvány), továbbá a Königsbergben őrzött magyar 
nyelvemlék megszerzésére, illetőleg átengedésére nézve ajánlato- 
kat telt az illető tulajdonosoknak. A tárgyalások — kivált az 
utóbbi érdekében — folyamatban vannak. Hosszabb ideig foglal- 
koztatta a könyvtárt a Münchenben őrzött Hunyadi-levéltár cse- 
réjének ügye, mely újra felmerülvén, a könyvtár minden lehetőt 
megtelt arra nézve, hogy a magyar tudományosság és nemzeti 
érdekek szempontjából kívánatos csere, mely múzeumunkat hosz- 
szabb- rövidebb szünetekkel már 1877 óta foglalkoztatja, létre 
jöjjön. A könyvszerzéseket illetőleg örvendetes tényként konsta- 
I álható, hogy könyvtárunkkal hazai és külföldi könyvkereskedők 
és antiquárok egyre sűrűbben lépnek állandó összeköttetésbe. 
Mióta a könyvtár állományának gazdagítására és kivált a magyar 
irodalom termékeinek teljessé tételére különös gondot fordít, 
azóta hazai és külföldi antiquárok legnevezetesebbjei első sor- 
ban könyvtárunkat keresik föl ajánlataikkal. Sajnos, hogy éppen 
sürön érkező ajánlatok ismertetnek meg legjobban azzal, mily 
hiányokat mutat föl könyvtárunk a hungarikumok sorozatában, 
valamint azzal a körülménnyel is, hogy a dotatio, mely alig elég- 
séges, hogy a külföldön újonnan megjelenő hungarikumok és könyv- 
tári segédmunkák megszerzésében lépést tartsunk, a régi könyvek 
folyton emelkedő árai mellett elenyészőleg csekély arra, hogy a 



À Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról. 165 

régi irodalom nagy hiányainak kiegészítésén nagyobb erővel miin- 
kálkocUunk. 

A köteles nyomdai példányok beküldésében némely törvény- 
hatóság részéről feltűnő mellőztetést tapasztalunk. így különösen 
a Budapest székes-főváros területén (hol körülbelül az összes 
magyarországi irodalom három negyedrésze jelenik meg), továbbá 
az Esztergom sz. kir. város területén megjelent nyomtatványok 
igen hiányosan küldetnek be. Valóban legfőbb ideje, hogy a köte- 
les példányokról alkotandó lij törvény életbe lépjen; különben 
éppen a legújabb évek magyar irodalma könyvtárunkban igen 
hiányosan lesz képviselve, s e hiányok csak óriási fáradság és 
költségek árán lesznek eloszlathatok. 

A könyvtár első nyomtatott czímjegyzékéből a lefolyt évne- 
gyedben megjelent a?^ I. kötet. Hogy az ősnyomtatványokat magá- 
ban foglaló rész kiadására és általában a nyomtatott ezínvjegyzék 
megindítására mily szükség volt, mutatja az az elismerő fogadta- 
tás, melyben azt a napisajtó és szakkörök részesítették. Hasonló- 
kép megjelent a könyvtár folyóiratának, a Magyar Könyv-Szemlé- 
nek f. évi első füzete, mely rendes hat ívnyi tudományos tartalmán 
fölOl, külön mellékletkép a magyar hírlapirodalom 1895. évi sta- 
tisztikáját is közli, Szinnyei József múzeumi őr pontos összeál- 
litásában. A könyvtár egyes osztályainak ügyforgalmát az alábbi 
jelentések tüntetik föl. 

I. 

A nyomtatványt osztály anyaga a lefolyt évnegyedbén köte- 
les példányokban lOOH, ajándék útján 449, vétel útján (1501 frt 
<)7 kr értékben) 506 drb, összesen 2568 drb nyomtatványnyal 
s ezen kívül 796 drb apró nyomtatvánnyal gyarapodott. 

A könyvtár helyiségeiben 4217 egyén 8758 kötet nyomtat- 
ványt, kölcsönzés útján pedig 367 egyén 531 munkát használt. 

Nevezetesebb szerzemények: 1. Ortelius Abraham, Theatrum 
oder Schawbuch der gantzen Welt. Antwerpen, 1()20. (30 frt.; 

2. Buda, Érsekújvár, Sziget megvételére vonatkozó 7 drb XVII. 
századbeli latin és német nyelvíi apró nyomtatvány. (72 márka), 

3. Chronologia. Hoc est omnium temponim et annorum ab initio 
raundi usque ad annum a nato Christo 1552. Autore Johanne 
Funecio Norimbergense. Wittenberg, 1601. (10 frt.) 4. Denifle 
Henricus, Chartularium universitatis Farisiensis. Fáris, 1889. (51 
frt.) 5. Reichenthal Concihenbuch. Augsburg, 1483. (810 50 m.) 

Irmei Ferencz úrtól csere útján a következő 2 becses nyom- 
tatványt szereztük meg: 1. Sermones Michaelis de Ungaria predi- 
cabiles per totum annum licet breves. Strassburg, 1494. 2. Calen- 
darium annale Benedictinura per menses et dies Sanctis ejusdem 
ürdinis inscriptum 367 iconibus. 



166 ' Évnegyedes jelentés ' 

Ajándékaikkal a következők gyarapították könyvtárunkat: 
Ambrozovics Béla (3 db), Áldássi Antal (2 db), Böngérfi 
János, C. Carles (Buenos Ayres), Dézsi Lajos, Dömötör Miksa 
dr. (Szabadka), Esztergomi káptalan, Flatt Károly (Alsó-Lugos), 
Haiczl Kálmán (Garam-Szent-Benedek), Halász Dezső, Kaizer 
Ferdinánd, Karikó János (Bia), Kerekes Pál, Kereszty István, 
Lóczi Lajos, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, Márki Sándor 
(Kolozsvár), Nagy Márton, Nemäti Kálmán, Petényi Ottó, Ráth 
Mór, Setälä Emil (Helsingfors), Sommer Zsigmond (Harkány), 
Szent-Ivány Zoltán, Szalay Imre, Szádeezky Lajos (Kolozsvár), 
Szilágyi Sándor, Id. Szinnyei József, Tóth Mike (Kalocsa), Velics 
László (Kalksburg), Walter Gyula (Esztergom), báró Weissenbach 
János (Fad). 

E negyedév alatt 800 munkáról lett czimlap készítve és 
820 lett repertorizálva, 549 munka pedig 597 kötetben kötés alá 
készítve, összehasonlítva e számokat azokkal, amelyek a meg- 
előző negyedévről szóló kimutatásban lettek feltüntetve, feltűnő 
nagy a különbség; a múlt negyedévben még egyszer annyi lett 
körülbelül repertorizálva mint most. E különbség nemcsak annak 
tulajdonítható, hogy a könyvek kötés alá való készítése is ezen 
negyedévre esett, hanem még inkább abból magyarázható meg, 
hogy könyvkereskedéseink közül mindig többen és többen lépnek 
összeköttetésbe velünk, folytonosan nagyobb mennyiségben külde- 
nek a könyvtárba megvételre felajánlott könyveket, minek foly- 
tán a könyvtár tisztviselői idejük egy nagy részét kénytelenek 
arra fordítani, hogy nemcsak a czédula-katalogusban, hanem sok- 
szor magában a szakban is minden egyes ily vételre beküldött 
munkát megkeressenek, annak konstatálása czéljából, váljon meg 
van-e könyvtárunkban a felajánlott kiadás. így pl. e negyedévben 
Kende S. bécsi könyvkereskedő csak ősnyomtatványt 132 darabot 
küldött be hozzánk eladás czéljából. 

A folyóiratok hiányzó számainak reklamálása, a mely még 
a megelőző negyedévben történt, nagyon csekély eredménynyel 
járt, minthogy a megkeresett 40 nyomda közül a legtöbb még 
válaszolni is feleslegesnek tartotta. így tehát kényszerítve voltunk 
a szerkesztőségek szívességéhez folyamodni, s őket felkérni az 
egyes számok megküldésére. Kötelességünknek ismerjük hálás 
elismerésünket és köszönetünket kifejezni azon készségért, amely- 
lyel kérésünket teljesíteni — alig egy-kettő kivételével — mind- 
nyájan szívesek voltak. 

II. 

A hírlapjcőnyvtár a lefolyt évnegyedben ajándék útján a 
következő hírlapokkal gyarapodott; 1. Nagy Márton nagy.szalontai 



A Ma^ar Nemzeti Múzenm könyvtárának állapotáról. Í67 

föízolgabirólól Rendeleti Közlöny, (1890- 03.) 4 évf. «8 száma. 
Szalonlai l^pok, (1894.) 1. évf. 54 száma. 2. Kárpálhi Endre úrtól 
(Győrből Őrangyal, (1893—1894,) 2 évf. 48 száma. Köteles pél- 
dánvként beérkezett 618 évf. 12,987 száma. Beköttetett B4 kötet; 
kötés alá adatott 209 kötet. Kev ideáltatott 468 hírlap 11,958 
száma; czédulázlatott 26 hírlap 44 évfolyama. Reklamáló levél 
szétküldetett 129, az ezekben reklamált 287 számból és a régebben 
reklaniáltakból beérkezett 248 szám. 

Az olvasók száma 431 volt; ezek 1174 kötetet használtak. 

HL 

A hézircMár ez évnegyedben 39 db kézirattal és két db 
fényképmásolattal gyarapodott; és pedig vétel utján 34, ajándék 
utján 5 db kézirattal, köteles példányképen 2 db fényképmásolal- 
tal. Az ajándékozók között Halász Dezső, Edvi Illés Aladár szere- 
pelnek, amaz Tan-dithyramb és dalverseny czímű kézirattal, mely 
újabbkori irodalomtörténetünknek egyik jelesétől Szemere Páltól 
származik, azonkívül egy tankölteménynyel a költészetről, mely 
az ajándékozónak saját pályamüve. A Dőry család levéltárából 
két kézirat tétetett át, egy urbárium-lexikon és egy a múlt századi 
adózásról szóló kézirat. Az évnegyed összes gyarapodása föl van 
véve, inventáriumba bevezetve és ezédulái be vannak osztva, ügy 
hogy 1895-röl egyetlen darabunk sincs hátralékban. 

Az előbb említett munkán kivül, mely az évnegyedi gyara- 
podás földolgozására vonatkozik, folylattatott a növedék napló 
kiegészítése, előkészíttettek a Hunyadi-levéltár ügyében cserérc 
fölajánlott német kéziratok, valamint a Königsberg! Töredékért 
adandó cserepéldányok. A tavalyi szerzemények földolgozását 
folytatva s az ismeretlen eredetű szerzemények rendezését tovább 
vive, rendezés alá kerültek az írók levelei és az országgyűlési 
iratok csomagjai. Három nagy gyűjtemény rendezése nyert ily 
módon befejezést: a (iyurikovics-féle diplomatáriumok, — egyik 
genealógiai, másik történet-földrajzi tartalommal, — a Barna- féle 
genealógiai gyűjtemény és Nagy Imre kézírati hagyatékának ren- 
dezése. Mind e munkálatok végleges eredményeként 17() db kéz- 
írat s azok 245 czédulája osztatott be. 

Nevezetesebb szerzemények: Inchoffer Menyhértnek a magyar 
egyház történetére tartozó hátrahagyott irataiból egy kötet, eredeti 
kéziratában; IstvánfTy Miklósnak történeti apparátusából három 
kötet, a répcze-szemereiek XVII. századi magyar jegyzőkönyve, 
Bajthay A. História R. Hungariae-jének 1824-iki másolata, mely 
Sándor orosz czár számára készült, Dömötör Icáinak verses könyve, 
mindkettő a b. Rudnay-féle hagyatékból s mindezen fölül néhai 



(6"^ Évnegyodoö jelentés. 

Nagy Imrének család-, oklevél- és történettudományi anyagban 
gazdag irodalmi hagyatéka. Ez utóbbiból külön kiemelendő Archon- 
tologiája, Somogy- és Vas-vármegye monográfiájának anyagkészlete, 
diplomatáriuma és regestáinak gyűjteménye. 

IV. 

A levéltár a lefolyt évnegyedben vétel utján 1918, ajándék 
utján 13, összesen 1931 db irattal gyarapodott. Ezek az osztály 
egyes csoportjai között következőkép oszlanak meg: középkori 
oklevél, eredeti 294 db, másolat 56 db; ujabbkori oklevél 1324 db: 
levél 105 db; nemeslevél 2 db; czéhlevél 3 db; az 1848/49-iki 
szabadságharcz és az emigratiora vonatkozó irat 128 db: török 
levél 3 db; külföldi irat 2 db: elenchus, genealógia 14 db; össze- 
sen 1931 db. Ajándékaikkal gyarapították az osztályt dr. Dömötör 
Miksa (Szabadka), dr. Kosztka Emil (Budapest), Schon Mór (Deb- 
reczen), Varjú Elemér (Budapest). Vásárlásra, bele tudva a Nagy 
Imre kézirat- és oklevél-gynjteményére eső 1H(X) frtot, 1778 frt 
fordíttatott. 

A szerzemények közül kiemeljük első sorban néhai Nagy 
Imre kúriai bíró, a M. Tud. Akadémia rendes tagja oklevél- 
gyűjteményét, mely nagyságra és jelentőségre az 1893-ban meg- 
vásárolt Wenzel-féle gyűjteményt is felülmúlja. E gyűjtemény- 
ben van 282 db. eredeti középkori oklevél, és pedig a XIII. szá- 
zadból 4 db (a legrégibb 1257-ből): a XIV. századból 52 db; a 
XV-ből 145, a XVI. század első negyedéből 81 db. A középkori 
oklevelek másolatainak száma 56 db. Az ujabbkori iratoké a 
XVI. századból 332 er., 3H más,; a XVII-ből 310 er. 37 más.: 
a XIX.- bői 39 er. 1 más.: ossz. 1248 db. Ezen kivül van tevéi 
a XVII. századból 22 er. 1 más.; a XVIII.-ból 36 er.; a XlX.-böl 
2 er.; ossz. 63 db: török levél 1 er. 2 más.: ossz. 3 db; elen- 
chus 7 db; genealógia 7 db. Az összes iratok száma 1666 db. 

Kiválóan becses szerzemény továbbá Dérynének az 187()-es 
évek elején Egervári P. Ödönhöz intézett s az író örököseitől 
megvásárolt 14 db eredeti levele, melyek a művésznő naplójának 
kiadására vonatkoznak. 

Említést érdemelnek az 1848/49-iki szabadságharcz után 
Josefstadtba zárt magyar foglyok kiadásairól vezetett számadás- 
könyvek, szám szerint 125 db, mely 79 fogoly, köztük Bonis 
Sámuel, Fornszek Sándor, Komáromy György, Oroszhegyi ,lózsa, 
Remellay (íusztáv, Hómer Flóris, Thaisz Elek stb. fogsága törté- 
netéhez szolgáltatnak érdekes részleteket. 

A nemesi iratok gyűjteménye 2 dbbal gyarapodott: ezek a 
következők: 1, 1666, deczember 20, Bécs, Szily István czímcres 



Jelentés a budapesti egyetemi könyvtár állapotáröjl. 169 

levele I. Lipóttól, 2. 1832. febr. 27. ügocsa vármegye bizonyítvá- 
nya a Butykay- család nemességéről. 

A kutatók száma 41 volt, ezek 4893 drb iratot liasználtak. 

A régibb és újabb szerzemények közül feldolgoztatott 1896 
db irat, ezek között Nagy Imre fentebb ismertetett gyűjteménye. 

A levéltár egyes csoportjaiba beosztatott: a középkori okle- 
velek közé 40 db: az i^abbkoriak közé 2551 db; a nemesi ira- 
tok közé 2 db, összesen 2593 db. 

Megkezdetett az 1848/49-iki kiáltványok s egyéb politikai 
természetű falragaszok gyűjteményének rendezése. 

A családi levéltárak közül a Szent-Ivány család levéltára 
rendeztetett; összeszámítása most van folyamatban. 

Munkába van továbbá véve a báró Balassa család levél- 
tárának rendezése. 



JELENTÉS A BI^DAPESTI EGYETEMI KÖNYVTÁR 
ÁLLAPOTÁRÓL 1894-BEX. 

Szilágyi Sándortól. 

A budapesti egyetemi könyvtár lH94-ik évi forgalmáról s 
gyarapodásáról jelentésemet a következőkben teszem meg: 

A rault évben életbe léptetett azon intézkedés, hogy a könyv- 
tár - hétfő kivételével — minden nap, az ünnepeket sem véve 
ki, nyitva maradjon, ez évben is igen czélszerOnek bizonyult be, 
mint azt a látogatók folyton növekvő száma igazolja. 

Dedek Crescens Lajos a kéziratok katalógusának III. kötetén 
dolgozik, a Kaprinai-féle nagy gyűjtemény fólióival már elkészült 
s csak a 4-rétű kéziratok vannak hátra, remélhetőleg az idén 
ez is be fog fejeztetni. 

A személyzetben más változás nem történt, mint az, hogy 
Dedek Crescens Lajos 1-ső könyv tártisztté, Kgerváry Ödön 
II. könyvtártisztté neveztetett ki, a rendes tanárrá kinevezett dr. 
Angyal Dávid pedig kisegítő könyvtártiszti minőségben meghagya- 
tott régi állásában, t. i. a folyóiratok s hírlapok felvételével és 
rendben tartásával bízatott meg. 

A könyvtár szaporodása legnagyobbrészt a rendes évi dota- 
tióból került ki, de ezenkívül adományozás útján is jutott a könyv- 
tár intézetektől, hatóságok- és magánosoktól munkák birtokába, 
nevezetesen: a magy. kir. és osztrák csász. és kir. kormányoktól, 
az angol, bolgár, német és olasz kormányoktól, a magyar ország- 
gyűlés képviselőházától, a galicziai helytartóságtól, a bécsi cs. és 
kir. hadi irattártól, a M. Tud. Akadémia és az osztrák cs. kir. 



170 Jelentés a ))udapesti egyetemi könyvtár állapotáról. 

tud. akadémiától, a Magyar Történelmi Társulattól, a fővárosi és 
országos statisztikai hivataloktól, az Országos Törvénytár szerkesz- 
tőségétől, a M. Természettudományi Társulattól, a Székely Nemz. 
Múzeumtól, a földtani intézettől, mérnök-egylettől, a buenos-airesi 
»Direction générale de la statistique municipale« -tői, a potsdami kön. 
geodätisches institut-tól és Centralbureau der internationalen Erd- 
messung-tól, a Smithsonian Institut-tól, a British Múzeumtól, az arad- 
csanádi öntöző csatorna társulattól, a Ferencz-rendiek tartományi 
főnökségétől (Pozsony), stb. — A nyomdák közül: az egyetemi, 
állami nyomdától, az Athenaeum és Frankhn-társulat nyomdáitól, 
továbbá a kecskeméti, miskolczi, debreezeni, aradi, brassói és 
pozsonyi nyomdáktól stb. — Magánosok közül: dr. Bakó Sándor, 
Békefi Rémig, Bergbohm (íyula (Bécs), Favaro Antonio (Padua), 
Fehér Dezső (Nagyvárad), Felszeghy Ferencz, (ierő Attila, dr. 
Havass Rezső, Hentaller l^jos, Kárpáti Kelemen (Szombathely), 
dr. Karvassy Ágost (Bécs), Koncz József (Marosvásárhely), Körösi 
József, Kropf Lewis (London), Méhner Vilmos, Meskó Márton 
l(iyomán), Millecker Bódog (Temesvár), Nagy György (Temesvár), 
Óváry Lipót, PáKi Lajos (Ungvár), Rosznáky (iyula (Nagy-Mihály), 
Sander Nils Frederik (Stockholm), Sas Ede (Nagyvárad), dr. 
Schnürer Ferencz (Bécs), Szabó Ferencz (Német-Elemér), Toldv 
Lászlóné, Vajay István, dr. Vali Béla, Váradi (Spitz) Ödön (Deb- 
reczen), dr. Vqjnirh Oszkár, Wilkinson J. J. (iarth (London), gról 
/ichy-család, s mások gyarapították a könyvtárt ajándékaikkal. 

A könyvtár állománya az 1894. évben 1,908 művel, mely 
2,5H:í kötetet képez, és 797 db apró nyomtatványnyal gyarapo- 
dott, ezt hozzáadva a múlt évi állladékhoz, az 1894. deczember 
Hl-iki könyvtárállomány 212,659 kötet műből és 34,627 apró- 
nyomtatványból áll. 

Az olvasótermet 2387 látogatási jogosultsággal bíró olvasó 
14,585 ízben vette igénybe és itt 48,H55 munkát használt ; meg- 
jegyzem azonban, hogy az egyetemi tanárok és kutatók számára 
fentartolt dolgozóteremben és a folyóirati szobában történt hasz- 
nálati forgalom, a mi pedig évről-évre progresszív módon nagyob- 
bodva, igen jelentékeny, ez adatok közé nincsen felvéve. Házon 
kívül 29H5 kikölcsönzó 6315 művet használt. 

A külföldi könyvtárak és tudományos intézetek közül az 
189Í. évben a következők állottak könyvtárunkkal érintkezésben: 
a bécsi OS. és kir. udvari könyvtár, a bé3si cs. kir. egyetemi 
könyvtár, a cs. kir. hitbizományi könyvtár, a cs. és kir. közös 
pénzügyminisztérium levéltára, a cs. és kir. udvari levéltár, az 
alsó ausztriai tartományi levéltár, a cs. és kir. fegyver-múzeum, 
a berlini kir. könyvtár, a berlini birodalmi gyűlés könyvtára, a 
British Múzeum könyvtára, a czernovitzi cs. kir. egyetemi könyv- 
tár, a dannstadti nagyherczegi udv. könyvtár, a galicziai helytar- 



A M. T. Akadémia könyvtára 1894-ben. 171 

tóság, a gandi állami egyetemi könyvtár, a göüingeni kin egyetemi 
könyvtár, a gráczi cs. kir, egyetemi könyvtár, a hallei könyvtár, 
a halle-wittenbergi kir. egyetemi könyvtár, a krakói cs. kir, 
Jagelló-egyetemi könyvtár, a lembergi cs. kir. egyetemi könyvtár, 
a melki kolostor könyvtára, a müncheni udvari és állami könyv- 
tár, a müncheni kir. nyilv. könyvtár, a párisi egyetemi könyvtár, 
a párisi Société d'Histoire diplomatique, a strassburgi egyetemi 
könyvtár, a thomi gymnasiumi könyvtár, a wolfenbütteli berezegi 
könyvtár. 



A M. T. AKADÉMIA KÖNYVTÁRA 1894-bbn. 
HmxKBBANT Árpádtól. 

A rendezett tudományszakok száma 52; ezek 50,203 mun- 
kát tartalmaznak a következő kimutatás szerint: Történelem: 
5506, Magí^ar történelem: 2756, Életjrás: 2390, Politika: 225H, 
Magyar politika: 1564, Jogtudomány: 1116, Magyar jogtudomány: 
1458, Magyar országgyűlési irományok: 95, Földrajz: 1017, Ma- 
gyar földrajz: 414, Térképek: 926, Utazás: 1182, Statisztika: 682, 
Schematismusok: 115, Anthropologia: 245, Természeti udomány: 
160, Természettan: 829, Vegytan: 405, Mathematika: 1032, Ter- 
mészetrajz: 127, Állattan: 476, Növénytan: 355, Ásványi an: 503, 
Orvostudomány: 2389, Hadtudomány: 583, Philosophia: 1218, 
Paedagogia: 1753, Széptudomány: 485, Nyelvtudomány: 1858, 
Magyar nyelv tudomány: 405, Régi magyar irodalom: 631, Ma- 
gyar irodalom: 2263, Külföldi folyóiratok: 189, Magyar folyóira- 
tok: 372, (íörög irodalom: 770, Latin irodalom: 825, Classica 
philologia: 636, Uj latin irodalom: 793, Régészet: 1338, Éremtu- 
domány: 175, Keleti irodalom: 720, Olasz irodalom: 206, Fran- 
czia irodalom: 612, Germán irodalmak: 1334, Szláv irodalmak: 
406, Külföldi s hazai társulatok és akadémiák kiadványai: 497, 
a M. T. Akadémia kiadványai: 386, (íazdaság: 1331, theologia: 
892, Encyclopaedia: 139, Incunabulumok: 385, Bibliograpliia: 1033, 

A betűrendes czédula-katalogus írásban ez évben is folytat- 
tatott, s az elkészült 1200 czédulával ezek száma 47,200-ra szapo- 
rodott. Ezenkívül a rendes folyómunka és a szak-katalogusok készí- 
tése és kielégészitése az inventáriummal együtt tovább haladt. 
A szak-katalogusok köteteinek száma: 94. 

A könyvtár gyarapodása a járulék-napló kimutatása szerint 
a következő: 

204 külföldi akadémiával, külföldi és hazai társulatokkal, 

testületekkel és hatóságokkal folytatott csere és ajándék útján: 

719 mű 522 köt. 621 fűz. 133 isk. ért. és 8 térk. 



17Í Az Erdélp Múzeum-EgyJet könyvtára 1893/9i.ben. 

Magánosok aján- 
dékából 146 mű 85 köl. 91 füz. 

3f)nvomda köteles 

példányaiból . . 1062 » 226 ^ 855 ^ 44 ujs., 39 köt., 6 fuz. 
Az akadémia ki- 
adványaiból ., . 37 » 42 » 51 » 

Vétel útján 318 )^ 593 > 118 » 

Az összes gyarapodás 1894-ben 2282 mű, 1468 kötetben 
és 1736 füzetben, 133 iskolai értesítő, 8 térkép, 44 újság, 39 
kötetben és 6 füzetben. F^hhez járul 168 külföldi és hazai fo- 
lyóirat. 

A könyvtár látogatottsága ez évben a következő: 



Január havában 


9ß8 


olvasó 


1533 


müvet 


olvasott. 


Február > 


945 




1545 






Márczius > 


548 




766 






Április ♦ 


559 




850 






Május 


350 




539 






Június » 


352 




504 






Szeptember 15— H( 


».378 




577 






(Jktóber havában 


941 




1401 






November » 


1011 




1482 




» 


Dec/ember » 


657 




932 




> 



Tehát a könyvtár olvasótermében 6,79() egyén 10,129 müvet 
és mintegy 10() kéziratot használt, míg házon kívül 124 egyén 
625 müvet kölcsönzött ki. 



AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYLET KÖNYVTÁRA 
1893/94-BEN. 

(Kivonat dr. Ferenczi Zoltán könyvtári igazgatónak az Erdélyi Múzeum 
1894. évi VI. füzetében közzétett jelentéséből.) 

Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára a lefolyt 1893/94. évben 
vétel útján 387 kötettel, ajándékból és cserepéldányokból 4()7, 
köteles példányban 347 kötettel és 72 hirlappal, összesen 1213 
kötettel és füzettel gyarapodott. Ha e gyarapodást az elmúlt évi 
1978 drbnyi gyarapodáshoz mérjük, azt látjuk, hogy az apadás a 
csercpéldányok és ajándékok kevesebb számában (1052 és 407), 
valamint a könyvtár javadalmának 500 frttal való leszállítása miatt 
mutatkozik. A könyvtár állománya jelenleg az Apor-könyvtár és a 
régi magyar nyomtatványok kivételével 52,503 kötetet és füzelet 
tesz ki. könyvvásárlásra kiadatott 1826 frt 96 kr, könyvköttetésre 
434 frt 90, vegyesek ezímén 144 frt 73 kr; összesen 2406 frt 
59 kr, tehát 1344 frt 18 krral kevesebb, mint a megelőző évben, 
A bekötött könyvek száma 250 db. 



Az Erdélyi Múzeum-Kpylet könyvtára tH9H/94-ben. ÍIH 

Az Apor-könyvlár Pisztóry Mór ajándékából ()0 drb 
18í8,49-iki kiáltványnyal, a régi magyar könyvtár Böhm Mihály 
ajándékából Melotai Nyilas István, Margitai Péter, Debreczeni 
.lános és Otrokocsi F. Ferencz 1 — 1 művével gyarapodott. 

A könyvtári munkálatokból kiemeljü)c az írott szakczím- 
tár befejezését, melyet Széplaki János a választmány megbízásá- 
ból elkészített, úgy hogy most már csupán a régibb hiányos 
munkálat revideálása és kiegészltétfe van hátra. E mellett az alap- 
leltárral párhuzamosan a szak-czímtár czédulái az új szerzemé- 
nyekről mind elkészültek. 

A kézirattár a lefolyt évben Szász Ferencz úr adományá- 
ból 3 drbbal szaporodott, egy névtelentől Erdély történetével, 
a Kocsi Cs. Bálint > Kősziklán épült ház ostroma« ez. műve egy 
újabb másolatával (1779) és Verestói György pár predikácziójával 
(1781), továbbá Gyalui Farkas úr útján az l()03-iki kolozsvári 
successióról való tractatussal 17()7-iki másolatban. 

Az egyetemi könyviáréval közös olvasó-terem nyitva állt 
naponként o órán át; de a szünidőt a kolera veszedelme egy hóval 
megnyújtotta, minek következtében a látogatók száma ez évben 
c-sökkenést tünlet föl. A könyvtár a délelőtti hivatalos órákban 
i9 — 12) a szünidő alalt is nyitva volt. Az év 9 hónapjában a könyv- 
tárban 5231 olvasó, átlag havonként 523, naponként 20 olvasó 
fordult meg. Legnagyobb volt az olvasók száma nov. 11-én, 57; 
legkisebb okt 4-én. Helybeli használatra kiadott 1173 mfí^ a 
könyvtáron kívüli használatra 1271 mű, index, könyvkivétel végett, 
letétetett 547. Az összes használt müvek száma 2349. 

A kézirattár, az Apor-könyvtár és a régi magyar nyomtat- 
ványok gyűjteménye állandó használat tárgyai voltak úgy hely- 
lieliek, mint más, főleg budapesti könyviárak által; a könyvtár 
ezenkívül állandó összeköttetést tartott fenn a bécsi egyetemi és 
udvari, a müncheni kir., a krakkai Jagelló-, de főképpen a hazai 
kíinyvlárakkal, a budapesti egyetemi, múzeumi és akadémiai 
könyvtárral, egyszersmind számos esetben szolgált az egész hazá- 
ban a hazai főiskolák megkeresésére, az illelö igazgatóságok 
kezessége mellett tudoraányos müvekkel. 

A könyvtár igazgatójának, Ferenczi Zoltán úrnak az 1893-dik 
évben a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium a könyviúri 
berendezések tanulmányozása végett teendő külföldi útra állam- 
segélyt engedélyezvén, ehhez az egylet választmánya 2(X) frtot 
szavazott meg. E külföldi utat Ferenczi Zoltán 1893 oki - deoz. 
havában tette meg s eredményeiről a minisztériumhoz részletes 
jelentést nyújtott be, mely a Magyar Könyv-Szemle hasábjain is 
közzé tétetett 



SZAKIRODALOM. 



A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend nyomtatott ima- 
könyvei a Breviárium Monasticum behozatala előtt. írta 
Báth György, Budapest, 1894. 8-r. 57 1. 

A szerző, a ki nem csak mint hazai és hazai vonatkozású 
régi i\yomtatványaink szenvedélyes gyűjtője, hanem mint ezeknek 
alapos ismerője is szerepel a bibliográfia terén, a fentebbi 
czím alatt több ritka és eddig könyvészetileg kellően nem 
méltatott misekönyv, breviárium és liturgikus munka pontos 
leírását adja, nagyrészt saját példányai után. Könyve azonban 
távolról sem puszta száraz leirás, hanem érdekes megvilágítása 
az egyházi könyvek keletkezésének, az azonkori viszonyoknak és 
azon férfiak életkörülményeinek, a kik e munkák létrejöttére hat- 
hatósan befolytak. 

Könyvészetileg is legfontosabb része szerző könyvének a 
két pannonhalmi breviáriumnak pontos meghatározása és szaba- 
tos leírása, amelyek irodalmunkban eddig egyáltalában nem vol- 
tak méltatva. 

A XV. században megreformált melki kolostor által megál- 
lapított egyházi szertartásokat elfogadta a vele folytonos érintke- 
zésben lévő pannonhalmi Szent- Benedekrend is. Így jutott a mel- 
kiek breviáriuma is hozzánk, midőn azt Tolnay Máté főapát némi 
rövidítésekkel egy kötetbe foglalva, a magyarországi rendtársak 
számára 150r)-ban kinyomatta. Ezt követte 1519-ben a második 
kiadás, melynek egyik részéhez, a Proprium sanctorum-hoz 1582- 
ben egy pótlék esatoltatott, ugyanazon czímmel, mint a breviárium. 
Kzek az imakönyvek voltak azután a hazai benczéseknél mind- 
addig használatban, míg V. Pál pápa el nem rendelte a Breviá- 
rium Monastico-Benedictinum behozatalát. Tehát nem volt — 
mint szerző világosan kimutatja — sem 1496-iki kiadás, a hogy 
Kuncze Leo a pannonhalmi könyvtár ismertetésében állítja, sem 
1579-iki, mint Knauz vélekedik; az első egy csonka lapból vont 
következtetés folytán, a második pedig egy nyomtatási hiba után 
keletkezett tévedés. 

A melki misekönyvön és breviáriumon, valamint a föntebbi két 



Szakirodalom. 175 

magyarországi imakönyvön kiväl szerző ismerteti még Ambrosius 
Pannoniusnak a bécsi skót- monostor magyar származású perjelének 
érdekes életét és becses szertartáskönyveit is, a melyek az ausz- 
triai és magyarországi benczések használatára írattak. Ilyenek az 
1513-ban megjelent Curstis beatae Mariae Virginie, az 1515-ben 
Velenczében napvilágot látó Diumale, valamint a rákövetkező 
évben hozzácsatolt Additianes és végre az 1518-ban Velenczében 
nyomtatott Vigüiae et officium wortuorum, melynek becsét rend- 
kívül emeli azon körülmény, hogy az énekrimek benne hangje- 
gyekkel is el vannak látva. 

Miután szerző, kivált a két breviárium leirásában, a legap- 
róbb részletekre is kiteljed, kár volt az egyes psalmusok kezdő 
szavait is ki nem írnia, ha már azok számozva nincsenek. Így 
hiányzik ez a 24. lapon a feria secunda ad prímám officiumánál, 
valamint a 25.- en a három nocturntiandl (és nem nocturnumf 
mint szerző következetesen írja). Ügyszintén kívánatos lett volna 
éppen az akkor dívó ritus egyes részeinek teljes megismerése 
ezéljából kimutatni, hogy mely szentek ofBciumai vannak a melki 
breviáriumban duplex majornak és melyek a pannonhalmiban 
duplex minomak jelezve és viszont. Vagy legalább a szembetű- 
nőbb eltérések közül lett volna czélszerö néhányat felemlíteni. 

A ritkaságuknál fogva is igen becses és alig hozzáférhető 
nyomtatványoknak lelkiismeretes gondosággal adott ismertetése, 
és az ehhez csatolt érdekes felvilágosítások oly érdemét teszik 
a könyvecske szerzőjének, melyért méltán elismerés és köszönet 
illeti mindazok részéről, akik a magyar bibliográfia iránt érdek- 
lödnek. KoUányi Ferencz. 

Gradeczi Horváth Gergely és Lám (Ambrosius) Sebes- 
tyén hitvitája. Közli Eáth Oyörgy, Budapest Athenaeum, 1894, 
[Különnyomat az »Irodalomtört. Közlemények«-ből]. 8-r. 56 1. 

Sajátságos jelenség a múlt századokban az a vallás iránt 
tanúsított mély érdeklődés, melynél Yogva főuraink is nemcsak 
szívesen foglalkoztak vallási kérdésekkel, de vitázó gyűléseket hív- 
tak össze, sőt magok is tollat ragadtak vallásuk védelmezésére. 
Ilyen volt Esterházi Miklós, a ki Rákóczy (iyörgyhöz intőlevele- 
ket írt, Lorántfi Zsuzsanna, a »Mózes és a próféták« írója, mely- 
lyel egy jezsuitát provokált is, a kit úgy kellelt aztán elhallgat- 
tatni, Apafi Mihály stb. 

Egy ilyen főúr által megindított theologiai irodalmi vitát rajzol 
elénk Ráth György a XVI. századból fentemlilett értekezésében. 

(írádeczi Horváth Gergely, Sziget hősies megvédőjének Horvá th 
Márknak, egyetlen fia IH éves korában külföldre megy s itt 
lutheránus hiltudósoktól theologiai kiképeztetést nyer. Ilazajövet 



17G Szakirodalom. 

megismerkedik Lám (Ambrosius) Sebestyén késmárki lelkészszel, 
a ki ugyan szinte lutheránus, de inkább a kálvinizmushoz hajolt, a 
képeket nem tűrte meg a templomban s az ubiquitas dogmáját sem 
vallotta. R nézeteltérés provokálja a vitát. ElÖbb csak szóval és 
kéziratokkal, majd nyomtatott művekkel harczolnak, mint a kor 
hozta magával, türelmetlenül, kímélet nélkül, szenvedélyesen. Las- 
sanként mások is belevonatnak a vitába, pro et contra, igy azu- 
tán javába folyt az akkor is, midőn a >prinuis motor« már 
sírban volt: üj alakok léptek helyökbe nagyobb szenvedély ességgel. 
kevesebb tehetséggel . . . 

Kzt tárgyalja Háth műve érdekesen, világosan s a ügyeimet 
lekötni tudó formában. Mint ^Pücz Gáspár és dien feleiéi és y> Felső- 
magyarországi kryptokálvinisták^ ezímfi hasonló tárgyú művei- 
ben és ebben is megmutatta, otthonos e téren s meglehetős 
biztonsággal kalauzol e vitairatok útvesztőjében. De műve nem 
csak érdekes olvasmány, találunk abban becses és jobbára isme- 
retlen egyház- és irodalomtörténeti adatokat is. 

Sőt magyar művészettörténeti adalék is van benne. így a 
23. lapon fölemlít Lám S. »Confessio«-ja után egy oltárképet, 
melyet Késmárkon a templomból dobtak ki, mely »teljesen ha- 
sonlítván az Apocalypsis babyloniai kéjhölgyéhez, egy aranyozott 
öltönyű s felemelt kezében szintén aranyozott kelyhet tartó női 
alakot ábrázolt, mely előre hajló, arannyal bevont s szőrös négy 
lábú állaton űlt.« 

De ránk nézve főleg bibliográfiai szempontból becses e dol- 
gozat, mivel több helyreigazítást és adalékot találunk benne Szabó 
Károly Mégi Magyar Könyvtárának U. kötetéhez, igy a 10. lapon 
említve van Malus Pálnak egy 1601. Bártfán Klose Jakabruíl 
nyomatott >Epitaphia* czímű munkája, mely eddig ismeretlen 
volt: 13. lapon az lf)8t)-ban szinte Bárt fán nyomatott *Jubilaeum 
BaHphense^ Wagner Márton^ Faber Tamás és Sculteti Szeverin- 
töh mely műnek ma már egy példánya sem ismeretes; a 25. 
lapon összehasonlítás alapján bizonyítva találjuk, hogy Lám »Defen- 
sio orthodoxae doctrinae-^ czímű műve nem, mint Szabó Károly 
(K. M. K. 11. 231. sz. a.) tévesen hitte, Zerbstben (Servesta) hanem 
Vizsolyban, Tolnai Fabrieius (Kovács) Tamásnak *Exarmatio 
sciiti Laniani^-iB, 1597-ben nem Debreczenben, hanem ugyancsak 
Vizsolyban nyomatott ; ugyanezen szerzőnek » Disceptatio < -ja 
nem 1593-ban (Szabó K. i. m. 271. sz.), hanem 1594-ben jelent 
meg, valamint azt is nála találjuk először említve, hogy Lányi 
Illés Luther Catechismusát Abrahamides Izsák és Melichius Sámuel 
superintendens társa segélyével tót nyelvre fordította s azt hár- 
man 1() 12-ben saját költségükön kinyomatták; hogy Tranowsky 
György *Cythera Sanctorum* czímű műve eddig elsőnek ismert 
1684. évi kiadását még 1635-ben megelőzte egy másik kiadás. 



Szakirodalom. 177 

Ez adalékok — ha egyéb érdeme nem volna is — magukban 
véve becsessé tennék szerző művét. 

Kisebb hibák ilt-otl fordulnak elő, ilyen pl. az, a mit a 20. 
lapon olvasunk: >A munka végén befejezése idejét az 1590-ik 
évet a következő acrostichon fejezi ki: q VI perse VeraVerlt aD tIneM 
VsqVe Is salVVs erlt,€ itt acrostichon valószínűleg tévedésből áll 
chranostichon helyett. 

De az ilyen kisebb és lényegtelen hibáktól eltekintve hasznos 
munkát végzett szerző ez értekezés megírásával s kivánatosnak 
tartjuk, hogy bár dolgozná fel minél előbb hasonló formában a 
többi vitairatokat is, melyek ezeken kívül még nagy számmal 
vannak; örömmel veszi tőle úgy az egyháztörténész, mint a biblio- 
gráfus, sőt az irodalomtörténész is, mert csak ha az egyes vita- 
íratok tartalmát hasonló alakban ismertették és kivonatolták, 
válik lehetővé, hogy majd valaki, a ki áttekintő és összefoglaló 
képességgel bír, megíija az e kort éltető vallásos eszmék s e kor 
vallási irodalmának történetét. Déssi Lajos. 

Magyar nyomdászok évkönyve. Kiadja a kőnyv- 
nyomdássok szakköre. Szerkeszti Gdléri Mihály. Tizedik évfolyam. 
1895. 8-r. 168 1. 

A könyvnyomdászok szakkörének ez ügyesen szerkesztett 
kiadványából a tizedik kötet is megjelent. Tartalmát kizárólag 
a könyvnyomdászat szakába vágó dolgozatok képezik, de sok 
oly bibliográfiai vonatkozással, melyekről folyóiratunknak is tudo- 
mást kell vennie. Első czíkke: A magyar nyomdaipar Láng 
Józseítől, igen élénken megirt szemle a nyomdászipar fejlő- 
déséről 1848-tól kezdve, s egyúttal magában foglalja azon 
kivánalmak formulázását is, melyek teljesítésétől fejlődésében 
még nagyobb lendület várható. Ács Mihály czikke a könyvnyom- 
tatás mesterszavairól Pusztai Ferencznek még 1883-ban közzétett 
idevágó szóanyagát ismerteti s birá^a. Kiváló érdekkel bír 
Firtinger Károly »Művészetünk bölcsőkorából« czímű, néhány 
lapra terjedő dolgozata, melyben a Magyar Nemz. Múzeum egyik 
unikumának, a TJan deme quaden thyrane Dracole wyda ez. 
6 lapra terjedő ősnyomtatványnak nyomtatási helyét és idejét 
kutatja. Kertbeny azt állítja, hogy ez erdélyi szász nyomdatermék, 
holott tudjuk, hogy az első adat, mely az erdélyi nyomdászatra 
vonatkozik, csak az 1529. évre vezet vissza. Firtinger a kérdés 
kutatásánál alkalmat vesz magának rövid átnézetet nyújtani a 
hazánkból külföldre szakadt középkori könyvnyomtatók működé- 
séről, s annak a nézetnek ad kifejezést, hogy a kérdéses ősnyom- 
tatvány a nürnbergi Koburger Antal sajtója alól került ki. Ez a 
nézet nincs ugyan adatokkal megokolva, de nincs minden való- 
színűség híjával. Megjegyezzük e helyen, hogy a múzeumi könyv- 
Magyar KOnyv-Ssemle. 1895. 12 



178 Szakirodalom. 

[Áv ösnyomialványainak jegyzéke e nyomtatvány korát hozzávetés 
alapján liH()-ra teszi. Novitzky N. László az írás keletkezéséről 
értekezik. A kötet többi czikke kizárólag a nyomda-ipar tech- 
nikai részével foglalkozik; s végül F. K bibliográfiai jegyzékében 
találjuk a nyomdászati szakirodalom legújabb termékeinek fel- 
sorolását. — rr. 



L'arte dellaStampanel rinascimento italiano Vene- 
zia. Venezia, MDCCGXCIV. Férd. Ongania Editoré. 2-r. I. k. 
no 1. II. k. 118-h2 1. 

A híres velenczei Ongania könyvkiadó czég, melyet első 
tulajdonosai, H. F. & M. Münster, 184ü-ban alapítottak s 1871 
óta Férd. Ongania bír, félszázados fenállásának emlékét igen érde- 
kes bibliográfiai munka kiadásával ülte meg. A fényes kiállítású 
két kötetes munka, mint czíme mutatja, a renaissance-korabeli 
velenczei könyvnyomtatással foglalkozik, s úgy tárgyánál, mint 
kitűzött czéljánál fogva ez év bibliográfiai irodalmának legfigye- 
lemreméltóbb termékei közé sorozható. 

Velencze, a második olasz város, melyben a könyvnyomta- 
tás új találmánya otthonra talált, a XV. század második felében 
a könyvnyomtatás mesterségének legvirágzóbb emporiuma volt. 

Az első velenczei nyomtatvány: Cicero, Kpistolae ad fami- 
liäres, 1469-ben Johannes de Spira sajtójából keríllt ki. Spira még 
ez évben Flinius História naturálisát és (licero epistoláinak 2. kia- 
dását is kinyomatta, s bele kezdett Szent-Ágoston De civitate Dei 
ez. munkájának nyomásába, de ezt, az év végén elhunyván, test- 
vére Vindelinus fejezte be. Vindelinus de Spira sajtójából csak az 
l470-ik évben to könyv került ki, s J 477-ig a latin és olasz 
írók kiadásainak, köztük több princeps editionak egész sorozatával 
látta el a könyvpiaczot. 

1470-ben két más nyomdász is megtelepedett Velenczében: 
Nicolaus .lensonSommevoirebólés Christophorus Valdarfer Hegens- 
liurgból. Az előbbi az éremvésés modorát alkalmazva a betűk kifor- 
málásánál, az u, n. romano rotondo, kerek római betfttipust hozta 
létre, mely sokkal elegánsabb, mint a Spira testvérek szintén 
kerek típusai. (íót betűket is metszett, megalapítván ezzel a gót 
betűtípus egy új fajtáját, a gotico venezianoA. Később Johannes 
de Coloniaval és másokkal állott társaságban. Meghalt 148(> 
végén. Valdarfer 1470 és 1471. években működött Velenczében. 
Kívülök a már említett Johannes de Colonia (1471 -82.) Johanne? 
Manthen de (ierretzhem (1478 — H80.), az augsburgi Erhardus 
Katdolt és a velenczei születésű Philippus Petri s ennek társa 
a trevisoi (iabriel Petri voltak a velenczei sajtó első évtizedének 
munkásai. 



Szakirodalom. 179 

Mindezek a nyomdászok Philippus Petri kivételével idegen 
származásúak voltak, s az a könyvnyomtató, a ki hivatva volt 
arra, hogy a könyvnyomtatás mesterségét Velenczében a művészet 
magaslatára emelje, Aldo Manuzio szintén nem a város gyermeke. 
De az 1489. év, a melyben azzal a szándékkal telepedett meg 
Velenczében, hogy Kómában Gasparo Veronese és Domizio Calde- 
rino és Ferrarában Battista Guarini iskoláiban szerzett ismereteit 
itt fogja érvényesíteni, fordulatot képez a velenczei könyvnyom- 
tatás történetében, ö volt az első, a ki Velenczében görög 
művek kinyomására vállalkozott, s a görög Aldinák nemsokára 
keresett speczialitásai voltak a velenczei könyvsajtónak. A köz- 
társaság, mely a középkor elején a byzanczi kereskedelmet köz- 
vetítette Európa nyugata fele, így vált a renaissance fénykorában 
a klasszikus görög műveltség leghatalmasabb közvetítőjévé. 

1469-151 a század végéig több mint ezer kötet került ki 
Velencze könyvnyomdáiból. A velenczei könyvnyomtatást azonban 
nem csupán termékeinek száma, hanem minőségük teszik neveze- 
tessé. Az első évtized könyvnyomtatóinak betűi a szabályosság és 
választékos csin mintaképeiül szolgáltak a későbbi kor nyom- 
dászai elolt. S a betűtípusok szépségével összhangban állott a 
papír minősége, a czimlap és fejezetczímek összeállítása, az 
egész nyomdai beosztás, a nyomás tisztasága. Ratdoltról, a kinél 
később Augsburgban a mi Túróczinkat nyomták, tudjuk, hogy az 
augsburgi Bernhard festővel állott társaságban, (korrektora a 
bajorországi langenzenni Peter Loslein volt) és 1476-tól kezdve 
ábrákkal, személyek, városok rajzaival és színes kezdőbetűkkel 
diszílette kiadványait. Példáját követték társai is, és csakhamar 
általános lett a nyomdászok törekvése, hogy műveiket a fényűző 
kiállítású kéziratokkal szemközt a kiállítás szépsége tekintetében 
is versenyképesekké tegyék. A velenczei nyomtatványok hosszú 
sorozata e törekvés jeleit viseli magán; lépésről lépésre lehet 
észlelni rajtuk a tökélyesbülést, mely akkor jutott el tetőfokára, 
midőn Ugo da Carpi 1516-ban feltalálta annak a módját, hogy 
kell a fametszetű képekbe a szükséges árnyalatokat belehozni. 

A velenczei könyvnyomtatás történetét tudományos alapon 
uiegírták Fulin, Casteilani, Rivoh herczeg, H. Brown. Ongania 
uj kiadványa az illusztrácziókat szolgáltatja e jeles művekhez, két 
kötetre terjedő facsimilékben bemutatva az egyes könyvnyomdák 
és azok legszebb termékeinek czímlapjait, frontiscipiumait, képeit, 
lapszéli és záró-diszítéseit, kezdőbetűit, kolofonjait, a nyomdászok 
és kiadók emblémáit, a papír vízjegyeit, szóval mindazt a mi a 
könyvek műyészi kiáUításának tényezőjét képezi, s függelékül 
néhány választékos mutatványt a XV. és XVI. századi velenczei 
könyvkötés termékeiből. 

A két kötet facsimiléiben, melyekhez Carlo Casteilani írt 

12* 



180 Szakirodalom. 

érdekes történelmi bevezetést, a velenczei könyvnyomdászai s a 
könyv illusztrálása fejlődésének történetét látjuk magunk elölt 
Hatdolt primitiv vonalos nyomásaitól kezdve egészen Carpi chiaro- 
scuro-nyomásaig. 

Szebb emléket a virágzó művészet múltjának nem lehetett 
volna emelni, mint termékei javának e facsimilékben való össze- 
gyűjtése által. De Onganiát a múlt iránt érzett kegyeletén kívül 
igen fontos gyakorlati czél is vezette a munka kiadásában. Nem 
alaptalanul panaszkodva a felett, hogy a könyvnyomtatás művé- 
szete a régi emporiumokban mindinkább elveszti individuális 
jellegét, s hogy az olasz sajtótermékek idegen stílus mezét viselik 
magukon, vissza akarja vinni a könyvnyomtatást az eredeti 
nemzeti stílus forrásához, szóval annak a nemzeti nyomdász-isko- 
lának visszaállítására törekszik, mely méltán képezte valaha 
Velencze és egész Olaszország büszkeségét. Kiadványa ily 
módon, míg egyrészt dokumentumokat ad azok kezébe, kik a 
nyomdászat történetét tanulmányozzák, más oldalról mintákkal 
szolgál annak gyakorlati művelői számára. Boldog ország, a hol a 
kiadók müérzéke ily czélok szolgálatára hozhat áldozatot. Mi is 
beszélünk sokat magyar nemzeti stílusról, de meddig kell még 
várnunk, míg valakinek eszébe jut értékesíteni azt a becses 
műtörténelmi anyagot, mely a régi magyar nyomdák termékeiben 
rejtőzik! Sch. Oy. 

A Staderini, Brevi cenni sopra due sistemi di sche- 
dario per cataloghi. Roma, 1890. H-r. 

A fentebbi czímet viselő füzet már több év előtt jelent meg, 
be azért nem tartom feleslegesnek ismertetését, miután annak 
tartalma minden könyvtárat közelebbről kell hogy érdekeljen. 
E füzetkében ugyanis két katalógus-rendszer leírását olvasom, 
melyeknek, különösen a másodiknak praktikus voltáról olaszor- 
szági tartózkodásom alatt elég alkalmam volt meggyőződni. 

Az egyik katalógus-rendszer a következő: egy hosszúkás, 
keskeny fadobozba fogazott érczlemez van beillesztve, a papír- 
lapok megerősítésére rugóval ellátott fadarab szolgál, mely a foga- 
zott érczlemezbe van beillesztve s szükség szerint mozgatható. 
A papírlapok erős, merített papirosból vannak készítve, trapéz 
formában, melyhez még egy, körülbelül 3 centiméternyi erősebb 
papír van vászonnal erősítve, olyformán, hogy az érczlemez foga: lia 
beilleszthető legyen. 

A czédulák beillesztése a dobozba úgy történik, hogy a kes- 
kenyebb fogazott rész az érczlemezbe behelyezteük, bizonyos 
számú ilyen papírlap után a megerősítésre szolgáló fadarab beto- 
latik, s a benne lévő rugó azt erősen oda tartja a doboz olda- 
laihoz. Ily módon a czédulák keskenyebb része mozdulatlanul áll, 



Sstakirodaloih. 181 

míg hosszabb részét, mely a könyv czimének van szánva, kényel- 
mesen végig lehet lapozni. 

K fajta katalógus azonban csak kisebb könyvtárakban, s ott 
is csak kisebb terjedelmű szakok, pl. folyóiratok lajstromozására 
alkalmas. Mert több ilyen doboz egyesíthető ugyan egy külön, 
ferde lapú asztalon, de ez megnehezíti a kezelést, s aránylag 
nagy tért foglal el, azonkívül megvan az a hátránya, hogy a 
közönség részére kevésbbé hozzáférhető. 

Sokkal praktikusabb ennél a második rendszer, melyet Rómá- 
nak úgyszólván valamennyi könyvtárában használnak, s a mely 
Olaszországon kívül is mindinkább tért hódít. 

Az e rendszernél használt papírlapok, czédulák formátuma 
lHx23 cm. Erős, merített papírból késznltek, s következőkép vannak 
berendezve. íialoldalt, körülbelül egy centimélernyire a lap szélé- 
től, két egymás mellett álló \i\ mm. átmérőjű kerek lyuk van. 
Körülbelül 3 cmnyire a lyukaktól az illető könyvtár neve követ- 
kezik fliggöleges irányban. így tehát ezen kisebb része a papír- 
lapnak 4—5 cm. széles, mely körülbelül a közepén ketté van 
vágva, s vászonnal egymáshoz erősítve. A könyvtár nevét fel- 
lüntetö sor után 10 cmnyi tér következik, mely az illető könyv 
czimének registrálására szolgál. A fennmaradt 6 cmnyi tér a bib- 
liográfiai jelzések számára van fentartva. s a míí czimétől kettős 
vonal által elválasztva. A papírlap jobb oldalán legfelül van a 
í^ignatura helye. 

Az ilyetén elrendezett lapok külömböző számban, rendesen 
H20 — 450, a szerint, a mint vászonszalaggal vannak ellátva, vagy 
nem, egy hasonló nagyságú albumszerö tartóba jönnek. Ezen tartó 
két erős, vászonnal bevont táblából álK a háta bőrből van, s a 
könyvtár jelvényen kívül egy négyszíigletö réztáblácskán folyó 
számmal van ellátva. A tábla a papírlapnak megfelelőleg szintén 
két részből áll, s a papírlap lyukainak megfelelőleg két vaspál- 
czikával van ellátva. A papírlapok a lyukak segítségével ezen vas- 
pálezákra ráffizetnek, majd a felső tábla rájuk csapatik, s a két 
vasrúd helyén kulcscsal elzáratik. A keskenyebb rész ilyformán 
szilárdan áll, míg a hosszabb rész kényelmesen lapozható. 

Róma könyvtáraiban ezen rendszer általánosan használatban 
van. Az albumszerfi kötelekben letett katalógus külön állványokon 
van elhelyezve, minden kötet alatt egy kis táblán a kötet száma 
és a benne foglalt betű van jelezve. 

Hogy mily praktikus ez a katalógus-rendszer, azt aíig szük- 
séges bizonyítani. Két czélt érnek el vele: 1. a közönség hozzá- 
férhet a czédula-katalogushoz, a nélkül, hogy a czédulák szél- 
szóródásától kellene tartanunk: 2. nem vész el belőlük oly köny- 
nyen valamelyik lap, mint a nálunk használt ezédula-rendszernél. 
r.sakhogy több dolgot ad, mint az utóbbi. 



182 Szakirodalom. 

E czédula-katalogus alkalmazását nem leliet eléggé ajánlani, 
kényelmes használhatóságát s czélszerüségét tekintve felülmúl 
minden más czédula-rendszert. 

A római Vittorio Emamide könyvtárban mindkét rendszer 
használatban van, az első a folyóiratok, az utóbbi a nagy könyv- 
tár részére. A mi a folyóiratokat illeti, megakarom e helyt jegyezni, 
hogy mily liberalitással járnak el az említett könyvtárban ezeket 
illetőleg- A könyvtárban egy egészen külön terem van a folyó- 
iratok részére berendezve, melyben a falak inentén köröskörül 
állványaszlalokon kettős sorban több mint 100 különféle folyó- 
irat áíl a látogatók rendelkezésére. Mindegyik folyóirat és helye 
külön számmal van megjelölve, s a látogatók minden akadály nél- 
kül vehetik el helyükről és használhatják azokat. A teremben a 
fentebb leírt első mód alapján szakok .szerint rendezett katalógus 
van felállítva, mely a látogatók szabad használatára áll. Ez a 
folyóirati terem, a Sala dei periodici, szintén amaz intézmények 
közé tartozik, melynek követését nem lehet eléggé ajánlani. Persze 
ez által eleje van véve azon szokásnak, hogy a folyóiratok, mind- 
járt beérkezésük után, füzetenkint kikölcsönöztetnek. 

Áldási AntxiL 

Oeneralregister zum I.— X. Jahrgange des Central- 
blattes für Bibliothekswesen. (1884— 1S98.) Bearbeitet von 
Carl Haeherlin. Leipzig. 1896. 8-r. 4 ^ 254 1. 

A *Centralblatt für Bibliothekswesen^ szerkesztősége egye- 
temes név- és tárgymutatót adott ki folyóiratának eddig meg- 
jelent tíz évfolyamához. E nélkülözhetetlen könyvészeti kézikönyv, 
melyet a folyóirat egyik dolgozótársa, Haeberlin Károly, a mar- 
burgi egyetemi könyvtár assistense s ismert nevfi bibliografiLs 
szerkesztett, azonkívül, hogy gyakorlati czéljainak mindenben meg- 
felel, szakbeosztásával mintául szolgáliiat a tárgymutatók szer- 
kesztésénél. Tudtunkra a magyar név- és tárgymutatók közül 
eddigelé még a Turulé közelíti meg leginkább. Beosztása a követ- 
kező: I. része a nagyobb értekezéseket és czikkeket sorolja 
föl évfolyamok szerint. II. A szerzők névjegyzéke. III. Ismer- 
tetelt művek. IV. Személynév-mutató. V. Földrajzi névmutató. 
VI. Betörendes tárgymutató. A vaskos kötet Lipcsében jelent meg 
Harrassovitz Ottó kiadáí^ában. Ára 18 márka. 7). L, 



Szakirodalom. IB3 

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. 

Az Erdélyi Múseiim 1894. évi IX. füzetében Dr. Ferenczi 
Zoltán befejezi Br. Wesselényi Miklós színjátszó-társa- 
sága Magyarországon ez., irodalomtörténeti adatokban gazdag 
czikksorozatát. A X. füzetben Hindy Árpád Kultsár Istvánról 
s az általa szerkesztett Hazai Tudósításokról közöl érdekes 
adatokat. Az 1895. évi II. füzetben Dr. Gyalui Farka« egy multszá- 
zadi székely határőr, Adorján Imre verseit tartalmazó kéz- 
iratot ismerteti ; közleménye különnyomatban is megjelent. 

Az Irodalomtörténeti Kőslemények 1894. évi IV. füzetében 
Rátk Gryörgy befejezi Grudeczi Horváth (lergely és Lám 
Sebestyén hitvitája czímű czikksorozatát, mely azóta külön 
kiadásban is megjelent. A f. évi I. füzetben Széchy Károly a P r a y- 
kódex ügyében szólal föl, s azt indítványozza, hogy a kódex, 
mely a halotti beszéden kívül többi részeiben is rendkívül becses 
történeti és egyháztörténeti adatokat tartalmaz, az ezredéves emlék- 
ünnep alkalmából egész terjedelmében tétessék közzé. Heinrich Gusz- 
táv Aranyos-rákosi Székely Sándor életrajzából adja 
az 1 . közleményt. Ráth György egy XVI. századi római kath. 
magyar rituálét ismertet teljes szövegében, mely az Oláh Mik- 
lós-féle Ordo et Ritusrnak az egri érseki könyvtárban őrzött példá- 
nya kéziratos függeléke gyanánt maradt meg napjainkig. Zoványi 
•lenÖ a kolozsvári reformátusok belső templomában 
őrzött eg y leveles nyomtatványokat, az u. n. chartákat 
ismerteti, számszerint 10 dbot, melyek egyes kiváló lelkész és egy- 
házi író életrajzait tartalmazzák. Az érdekes közlemény bibliográfiai 
jelentőségére illető rovatunkban legközelebb visszatérünk. Bárrzay 
Oszkár a Tudománytár kiadására vonatkozó anteaktákat közli 

A Ssásadok 1894. évi 10. füzetében Thaly Kálmán három 
irodalomtörténeti adalékot közöl a Rákóczi-korból ; ezek 
elseje több XVII. századi elveszett történelmi s irodalmi mű emlékét 
eleveníti fel, a harmadik Páriz-Pápai Ferencz életrajzához szolgáltat 
becses adatot. A f. évi J. füzetben találjuk Szilágyi Sándornak Sala- 
mon Ferencz felett a M. Tud. Akadémiában elmondott emlék- 
beszédét. Ráth György Két kassai plébános a XVI. század- 
ban ez. czikkében, mely a 2 — 5. füzetekben is folyik, Frölich 
Tamás és G o g r e f f Mentő életrajzával é» irodalmi működésé- 
vel foglalkozik; dolgozata »okban kiegészíti »Pilcz Gáspár és ellen- 
felei« czimü értekezését, mely a Magyar Könyv-Szemle 1892/93. 
évfolyamában jelent meg. A 2. füzetben A, A. ismerteti Zdekauernek 
Lo studio di Sie na nel rinascimento czímmel a sienai 
egyetemről írt könyvét, és M, S. Volf Theobaldnak Honte r .íános- 
ról Brassóban megjelent német munkájáról mond bírálatot. A 3. és 
4. füzetben Kollányi Ferencz a X^^. század második felében élt 



18é Szakirodalom. 

Illicini Péter sicnai születésű esztergomi kanonokról értekezik, 
s felsorolja ennek nyomtatásban megjelent és kózirati müveit. A 4. 
füzetben azonkívül D. Kr, röviden megemlékezik Mátyás király 
két leveleskö n«y v é-ről, melyek közül az egyiket, a pannonhalmi 
főapátság tulajdonát képező XVII. századi kéziratot, Récsey Viktor 
ismertette a M. Történelmi Társulat márcziusi vál. ülésén, a másikra, 
mely az esztergomi főkáptalani könyvtárban őriztetik, Némethy Lajos 
hfvta fel a társulat figyelmét. 

A Történelmi Tár 1894. évi IV. füzetében Kiss Bálint a 
Bárcsayak családi levéltárát ismerteti. Rdzner János 
megkezdi az Esterházy grófok pápai levéltárában 
őrzött czéhlevelek jegyzékének közlését. Közleménye a f. évi 
I. és II. füzetben is folyik. Ez utóbbi füzetben találjuk Beké 
Antal első közleményét az erdélyi káptalan levéltáráról. 

Az Arohivalisohe Zeitsohrift új sorozatának 5. kötete a követ- 
kező tartalommal jelent meg: Kari PrimbSy Übersicht von Testa- 
menten aus dem Archive der ehemaligen Reichstadt Regensburg. — 
Hans Bachmannt Fragen und Aufgaben bei den Staatsprüfungen für 
den Archivdienst in Bayern 1891. und 1893. — Dr. Ludwig v. 
Rockinger, Zwei Urkunden aus den Jahren 1288. und 1.^12 über 
Rechstverhältnisse zwischen Christen und Juden. — K. PrimbSy Mitthei- 
lungen über PabstbuUen mit heraldischen Andeutungen. — Dr. Franz 
Schneiderwirthf Zur Geschichte des Archivs des ehemaligen Reichs- 
stifts Kempten. — Dr. L. v. Bockinger, Zur Bedeutung von Anklän- 
gen an römisches Recht in bayerischen Urkunden des 15. Jahrhun- 
derts. — P. P., Verzeichniss der in Ländern der westlichen Hälfte 
der österr. Monarchie von Kaiser Joseph 1782 bis 1790 aufgeho- 
benen Klöster. — Edmund Freiherr v. Oefele^ Zu den Kaiser- und 
Königsurkunden des Hochstiftes Eichstätt. — K. Frimbs, Mittheilun- 
gen über eine Bulle des Papstes Alexander VIII. mit heraldischer 
Andeutung. — Dr. Christian Häutle. Entscheidung des Kaisers Ludwig 
des Bayers über die Zugehörigkeit von Lechanschwemmungen an Bayern 
und Schwaben. — Kurze Mittheilungen. — Register. 

A Centralblatt für Bibliothekswesen legújabb füzeteinek tar- 
talma: XL évf. 12. f. (1894 deczember.) Dr. K. Haehler, Deutsche 
Buchdrucker in Spanien und Portugal. — Recensionen und 
Anzeigen: De Marchi e G. Bertolani, Inventario dei manoscritti 
della R. Biblioteca Universitaria di Pavia. I. (Wiese Berthold.) Kön- 
necke, Hessisches Buchdruckerbuch. (V. H.) Schwenke u. Lange, Die 
Silberbibliothek Hg. Albrechts v. Preussen u. seiner Gemahlin 
(M. P.) — Zur Stellvorrichtung J. Roth. — XII. évf. 1. f. (1895 
január.) Dr. R. Kautzsch, Diebolt Lauber und seine Werkstatt in 
Hagenau. — P. Falk, Das Accipies-Bild in den Wiegendrucken. — 
Henri Stein, L'Exposition du Livi*e à Paris. — Recensionen und 



Szakirodalom. 185 

Anzeigen: Âlphahetisches Verzeichnis der französischen Litteratur 
in der Herzoglichen Bibliothek zu Wolfenbüttel. Der Bücher- Verzeich- 
nisse der Herzoglichen Bibliothek zu Wolfenbüttel TL Band. (Emil Picot.) 
0. von Heinemann, Die Herzogliche Bibliothek zu Wolfen büttel. (0. H.) 
Waldemar Nissen, Die Diataxis des Michael Attaleintes von 1077. (C. 
Haeberlin.) Dr. F. Bahlinann, Deutschlands katholische Katechismen 
bis zum Ende des XVI. Jahrh. (J. K.) — 2— 3 f. (1895 február— 
márczius.) Dr. R. Kautzsch, Diebolt Lauber und seine Werkstatt 
in Hagenau (bef. közl.) — Adolf Schmidt, Ein Saramelband deutscher 
Lieder aus dem Jahre 1529. in der Grosshgl. Hofbibliothek zu Darm- 
stadt. — Recensionen und Anzeigen: Karl Sudhoff, Versuch 
einer Kritik der Echtheit der Faracel si sehen Schriften. I. Theil. 
Die unter Hohenheims Namen erschienenen Druckschriften. (0. H.) 
Dr. Wojciech Ketrzynski, Zaklad narodowy imienia Ostolinskich. 
ÍM. P.) Oscar Grulich, Geschichte der Bibliothek und Naturalien- 
sammlung der neuer Leopoldinisch-Carolinischen deutschen Akademie 
der Naturforscher. (C. Haeberlin.) William Fletcher, Public Libraries 
in America. (Dr. K. Pietsch.) Katalog der Ornamentstich- Sammlung 
des Kunstgewerke-Museums. (W. L. Schreiber.) — 4. f. (1895. ápril) 
O. Radlach, Die Bibliotheken der evang. Kirche in ihrer rechts- 
geschichtlichen Entwicklung. — P. Gabriel Meier, Der Dictionnaire 
der französischen Akademie. -- Recensionen und Anzeigen: 
Sylva Clapin, Dictionnaire canadien-français. (Berthold Wiese.) Papy- 
rus Erzherzogh Rainer. Mittheilungen aus der Sammlung der Papyrus 
Erzhg. Rainer. (Ford. Eichler.) Verzeichniss der Handschriften im 
prcussischen Staate. 1. Hannover. 3. Göttingen. 3. (M. P.) — Mon- 
signor Isidoro Carini. (O. H.) -- 5-6. f. 1895 (május — június.) 
W. L. Schreiber, Darf der Holzschnitt als Vorläufer der Buchdrucker- 
kunst betrachtet werden? — Dr. G. Knod, Hugo Biotins in seinen 
Beziehungen zu Strassburg. — Recensionen und Anzeigen: 
Pellechet, Catalogue des Incunables des Bibliothèques publiques de 
Lyon. (P. Gabriel Meier.) The Ex-Libris Collection of the Ducal 
Library at Wolfenbüttel. (R. Kautzsch.) Anton E. Schönbach, Über 
Lesen und Bildung. (Ferd. Eichler.) I. (\, Rowell Classification of 
books in the library (E. Grulich.) Dr. Rudolf Beer, Handschriften- 
schätze Spaniens. (Hermann Suchier.) 

Állandó rovatok minden füzetben : Mittheilungen aus und über Bib- 
liotheken, Vermischte Notizen, Neue Erscheinungen auf dem Gebiete 
des Bibliothekwesens, Antiquarische Kataloge, Personalnachrichten. 

A Bevue des Bibliothèques legújabb füzeteinek tartalma: 
V. évf. 1. f. (1895 január.) Ernest Coyerqua, Quatre catalogues de 
livres (1519 — 1529.) — Pierre de Nolhac, Une ligne autographe 
de Boccace. — Léon Dorez, « L'exemplaire de Pline l'ancien 
d'Agosto Valdo de Padoue, et le cardinal Marcello Cervini. — 
Bibliographie: P. de Nolhac, Pétrarque et l'humanisme, d'après 



186 Szakirodalom. 

un essai de restitution de sa bibliothèque. (L. Auvray.) Bibliotheca 
hagiographica graeca, seu el en chus vitarum sanctorum grasce typis 
impressarum, edid. hagiograpbi Bollandiani. (H. 0.) Paul Durrieu 
et J. J. Marquet de Yasselot, Les Manuscrit à miniatures des Héro'des 
d'Ovide traduites par Saint-Gelais, et un grand miniaturiste français 
du XVI. siècle. (Léon Dorez.) A. Kluyver, Over bet verblijf van 
Nicolaus Witsen te Moscou. 1664 — 1665. (Gédéon Huet.) Parole 
dette agli impiegati délia Biblioteca nazionale centrale di Firenze 
dal Prefetto D. Chilovi il 25. novembre 1894. (L. D.) — 2. f. 
(1895 február.) Dr. Giovanni Bresciano, Notice sur un incunable 
Romain inconnu aux bibliographes — Léon Dorez, Mémoire 
juridique relatif k V impression des livres liturgiques du diocèse de 
Troyes. — Paul Bergmanns, L'Imprimerie à Lierre. — 
Vicomte de Grouchy, Documents relatifs à l'impression des 
oeuvres de Daniel Sennert (1650.) et de François Tallemant (1666.) — 
Léon Dorez, Les héritières de Jacopo Giunta et Filippo Tingbi. — 
Nécrologie: François de Caussade. (Paul Marnis.) — Biblio- 
graphie: George F. Warner, Miniatures and Borders from the 
Book of Hours of Bona Sforza. (Léon Dorez.) Paul Maréchal, 
Dufourny et Lancelot. Notes sur les anciens inventaires du Trésor 
des Chartes de Lorraine. (Léon Dorez.) Annual Report of the 
Board of Regents of the Smithsonian Institution. (L. D.) — 3. f. 
(1895 márczius.) Victor Mortet, Les examens professionels de biblio- 
thécaire en France et à l'étranger et le recent arrêté relatif aux 
bibliothèques universitaires de Prusse. — Nécrologie: Mgr Isidoro 
Carini. (Léon Dorez.) — Bibliographie: A Giry, Manuel de Diplo- 
matique. (Ferdinand Lot.) Maurice Prou, Table alphabétique des publi- 
cations de r Académie Celtique et de la Société des Antiquaires de France. 
(Léon Dorez.) — 4. f. (1895 ápril.) M. Pellechet, Jaques de Voragine ; 
Liste des editions de ses ouvrages publiés au XV. siècle. — G. Huet, 
Une publication imaginaire. — H. Omont, de Catalogue imprimé de la Bib- 
liothèque du Roi au XVIII. siècle. — Bibliographie: G. Raynaud, 
Une édition de Froissart projetée par Christophe Plantin. 1563 — 1565. 
(Léon Dorez.) Falconer Madan, A Summary Catalogue of Western Manus- 
cripts in the Bodleian Library at Oxford. Vol. III. (Léon Dorez.) E. 
Vouillème, Die Incunabein der Kgl. Universitäts-Bibliothek zu Bonn. 
(Albert Maire.) H. Omont, Nouveaux documents sur Gérard Morrhe 
imprimeur parisien, 1527 — 32. (Léon Dorez). Paul Bergmans, Un 
manuscrit illustré du roman d'Olivier de Castille. (Léon Dorez.) 

Állandó rovatok : Personnel des Bibliothèques, Chronique des 
Bibliothèques. 

Mellékletek az 1 — 3. füzetekhez: G. Huet, Catalogue des Manuscrits 
allemands de la Bibliothèque nationale. (128 — 160. 1.) — Az 5. füzet- 
hez : ('. Çoudere, Inventaire sommaire de la Collection Clément de 
Boissy sur la juridiction et la jurisprudence de la chambre des comptes. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



A múseumi ügyek új előadója. A nm. vallás- és közoktatás- 
ügyi miniszteri am IX. ügyosztálya, melyhez a Magyar Nemz Múzeum 
ügyei is tartoznak, új vezetőt kapott Szmrecsányi Miklós, az orsz. 
képzőművészeti társulat titkára személyében, kit ő felsége f. évi 
épril hó 22-én a v. és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosává 
nevezett ki. Az új osztálytanácsos már elfoglalta hivatalát. 

A Laafiranooni-gyûjtemény megvásárlása. A szerencsétlen 
véget ért híres könyvgyűjtő és muharát Lanfranconi Grazioso Knea 
után, ki Pozsonyban 1895 márczius 9-én önkezével vetett véget 
életének, párját ritkító könyvtár és műgyűjtemény került eladás alá. 
A nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium azonnal megtette a 
szükséges lépéseket, hogy e becses gyűjtemény az ország részére 
megszereztessék, s e végből bizottságot küldött ki, melynek tagjai, 
Thaly Kálmán országgy. képviselő, Pulszky Károly, az országos 
képtár igazgatója, Benczúr Gyula, Fejérpataky László és Hampel 
József a múzeumi könyvtár és régiségtár igazgató őrei, ápril hó 
folyamán megindították az alkudozásokat az elhunyt örököseivel. 
A tárgyalások, melyekben a M. Nemz. Múzeum és az orsz. ipar- 
művészeti múzeum részéről Szalay Imre és Radisich .íenő igazgatók 
is részt vettek, kedvező eredményre vezettek, s a Lanfranconi gyűj- 
temény a május 16-án aláírt szerződéssel az állam tulajdonába ment. 
A gyűjtemény a könyvtári anyagon kívül rendkívül gazdag rézmet- 
szetekből, régészeti és műipari tárgyakból í« magyar vonatkozású 
festményekbői áll, melyek az illető országos intézetek, u. m. a M. 
Nemz. Múzeum régiségtára, az országos képtár és történelmi arczkép- 
csarnok, s az iparművészeti múzeum között osztattak szét A gyűj- 
temény főrészét azonban a nagy gonddal összeállított, ritkaságokban 
gazdag könyvtár képezi, h ennek speczialitásai : a Dunára, annak 
folyására és vidékére vonatkozó térképek és monografíák, a török- 
magyar háborúkkal foglalkozó nyomtatványok, a Buda bevétele alkal- 
mából megjelent munkák, röpívek és metszetek s egyéb ritka magyar 
vonatkozású régi nyomtatványok — köztük Túrócisi brüuni kiadásának 
a Savoya-ház czí merevei diszített példánya — a múzeumi könyvtár 
anyagát fogják gazdagítani. A múzeumot nem érdeklő könyvekre 



188 Vegyes közlemények. 

vonatkozólag a miniaztdriumnak az a kívánsága, hogy azok a többi 
hazai nyilvános könyvtárak, első sorban a bndapesti és kolozsvári 
egyetemek, a budapesti műegyetem, az országos képtár, a budapesti 
egyetemen létesített jogi és történelmi szemináriumok könyvtárai 
között osztassanak szét. E végből a 4228 darab könyvet és térképet 
kitevő könyvtári anyag a M. Nemz. Múzeum könyvtárába szállíttatott, 
a hol annak rendezése már folyamatban van. —rr. 

Ab 1494-iki senggi glagol misekönyv. A Magyar Nemzeti 
Múzeum legújabb szerzeményei között a magyar bibliográfia szem- 
pontjából elsőrendű fontossággal bír az a glagol misekönyv, 
mely Zenggben, Bla2 Baromic, Sylvester Bedricic és Graspar 
Turcic sajtóján, 1494-ben nyomatott. Az ó-szláv irodalomnak ezt a 
ritka emlékét a szlavisták mostanig csak töredékes közlésekből ismer- 
ték, míg most előkerült annak elején hiányos, de egyetlen kimutat- 
kozó eredeti példánya. E példány segítségével konstatálta Jagic, a 
bécsi egyetem tanára, hogy e kiadás nem mint eddig hitték, 1507-ben, 
hanem 1494-ben jelent meg. így ez a budai krónika és az évnélküli 
Apologia Socratis után a legrégibb nyomtatvány, mely magyar terü- 
leten látott napvilágot. A kiváló bibliográfiai becscsel bíró könyv 
L. Rosenthal ismert müncheni antiquár által f. évi ápril 22. s 
következő napjain rendezett árverésen került eladás alá. Ez árverés 
anyagát legnagyobb részt a Nostitz grófi család lobrisi könyvtára 
képezte, melyek között a Magyarországra vonatkozó régi nyomtat- 
ványok egyébként is tekintélyes számban voltak képviselve. A Magyar 
Nemz. Múzeum igazgatósága e folyóirat szerkesztőjét küldte ki Mün- 
chenbe, hogy ott a múzeumi könyvtár érdekeinek alkalmas képvisele- 
téről gondoskodjék. Ez sikerült is és J. Halle müncheni antiquár a 
könyvtár megbízásából részt vévén az árverésen, nemcsak a zenggi 
misekönyv megvételében előzte meg a többi versenyzőket, köztük a 
zágrábi egyetemi könyvtárat, hanem a többi hungarikumokból is igen 
becses példányokat szerzett meg a múzeumi könyvtár részére. A zenggi 
misekönyvet, mely 1505 márkáért jutott a könyvtár tulajdonába, leg- 
közelebb bővebben fogjuk ismertetni. A többi hungarikumok közül 
a nevezetesebbek jegyzékét a következőkben közöljük : Aeneas Sylvius, 
História Bohemica. Róma, 1475. és Abbreviario supra decades Blondi. 
H. n. 1481. Schott, Petrus, Lucubrintiunculae ornatissimae. Strass- 
burg, 1498. (Tartalmaz egy Mátyás királyhoz írt Epithalamiumot.) 
Nia vis, Paulus, Epistole breves. Lipcse, 1499. (Mátyás sziléziai had- 
járatára vonatkozásokkal.) Zenoi, Dom. Il I. libro délia cittá et 
forterezze principali del mondó. Velencze, 1567. (Guilio Ballino 
város-képei, köztük Eger, Gyula, Komárom, Sziget, Tok nj.) Heidenstein, 
Reinh. Warhaffte Beschreibung des Krieges, welchen Stephan Báthory 
g. den (rrfürsten Ivan W. geführet, Görlitz, 1590. (Báthory fekete- 
vörös clair-obscur nyoraásu arczképével.) Newe Zeitung von Comorn 
stb. Drezda, 1594. Newe Zeitung von dem Baschia aus Temeschwar. 



Vegyes közlemények, 189 

Prága, 1596. Bericht v. d. Belagerung d. Festung Gross- Wardein, 
a. n. 1599. Particular vom Sieg . . bey Tolna. Boroszló, 1599. 
Happel, Europäiche Toroan, Hamburg, 1686. Nachricht wie Gr. E. 
Tockely . . gefangen genommen stb. H. n. 1685. Mint e nyomtat- 
ványok, úgy a többi 20 db ez alkalomrjal megvásárolt munka is leg- 
nagyobb részt a magyarországi török háborúkra vonatkozik, valameny- 
nyien érdekes metszetekkel vannak díszítve s igen becses anyaggal gyara- 
pítják a könyvtár apró nyomtatványainak gazdag gyűjteményét. Sz. 

As Árva vármegyei Csaplovits-féle kcfnyvtár ügyében a vár- 
megye törvényhatósági bizottsága e napokban fontos határozatot 
hozott, a mennyiben az üresedésben lévő megyei levéltárnoki állomást 
a könyvtárnoki állomással egyesítette s a két állomással járó fizetést 
tetemesen fölemelte. A 28 — 30,000 kötetből álló könyvtár, mely 
jelenleg az alsókubini városház két szűk szobájába van beszorítva, 
innentúl a megyeházában ily czélból fentartott tágas helyiségekben 
fog megfelelő csínnal és kényelemmel elhelyeztetni. Ugyanott a közön- 
ség számára egy terem olvasó szobául rendeztetik be. Az egyesített 
könyvtárnoki és levéltárnoki állomással 1200 frt évi fizetés és 200 frt 
lakbér jár. A kinevezést életfogytiglan a megye főispánja eszközli, 
kihez a szakképzettséget igazoló bizonyítványokkal kellően felszerelt 
kérvények intézendők. D. 

Carini Isidor» a vatikáni könyvtár prefektusa, f. é. január 
25-én hirtelen meghalt. A vatikáni könyvtárban legutóbb előfordult 
lopások, s az ezzel járó izgalmak, teljesen felizgatták az amúgy is 
gyenge szervezetű tudóst, és ez okozta korai halálát. Carini 1845 
január 7-én született Palermoban, hol a jezsuitáknál tanult, majd a papi 
pályán lépve, az érseki szemináriumot végezte. 1872-ben többekkel 
egyesülve az Archivio Siorico Sicüiano folyóiratot, majd 1873-ban a 
Soci*'tà Sicüiana di storia patria történeti társulatot alapította. 
A palermói állami levéltárnál életbe léptetett levéltámoki tanfolyamon 
a palaeografíát és diplomatikát adta elő. Az olasz kormány és a 
siciliai történeti társulat megbizásából a hetvenes években tanul- 
mányutat tett Spanyolországban, a siciliai vecsernye történetére vo- 
natkozó források összegyűjtésére. Midőn XIII. Leó pápa 1884-beu a 
vatikáni levéltár megnyitása után a levéltár mellett palaeograiiai 
iskolát léptetett életbe, abba a diplomatika és írástan tanszékére Cari- 
nit hivta meg. Carini Rómában fokozatosan emelkedett, a Szeut- 
Péter templom kanonokja, különféle congregatiók hivatalnoka, végre a 
vatikáni könyvtár prefektusa lőn. Irodalmi működése leginkább a 
siciliai vecsernyére terjedt ki, melyről számos tanulmányt tett közzé, 
nagyobbrészt az Archivio Storico Siciliano-ban. Művei különféle folyó- 
iratokban jelentek meg. Palaeografiai s diplomatikai munkái közöl 
fölemlítjük a következőket: Sommario delle lezioni di palaeografía 
tenute nellanuova scuola Vaticana l'anno 1885. Scrittura latina. Róma, 
1886. — Piccoli manual! di Sigle etc. Róma, 1886. — Epigráfia e 



190 Vegyes közlemények. 

paleográfia del Papa Damaso. Róma, 1887. — Argomenti di paleográfia 
45 eritica storica trattati nella Pontifícia Scuola Yaticana. 1887. Meg- 
kezdte még a siciliai vecsernye korabeli pápa lY. Márton regestái- 
nak kiadását is. Mint a vatikáni könyvtár prefektusa a könyvtárban 
dolgozókat tőle telhetőleg gyámolította kutatásaikban. Ä — y. 

ÚJ adat Mátyás király könyvtárának tőrténetéhes. Az Orszá- 
gos Levéltárban (N. R. A. fasc. 988. nro 36.) bizonyos Hadritius 
György tisztviselőnek Modoron 1637. évi szeptember 26-án Eszterházy 
Miklós nádorhoz intézett levelében ezt olvasom : 

> Az mi penig Révay Pálné asszonyom dolgát illeti : nyilván 
vagyon nagyságodnál, hogy ez elmúlt esztendőben én kimenvén, az 
executiót rat ioné bonorum tarn mobüium^ quam immobilium annyira 
végben vittem, hogy az könyveknél egyéb semmi hátra nem maradott. 
Azok is miért maradtak légyen függőben, nagyságodnak annak előtte 
(ledaráltam : tudniillik, hogy azoknak az könyveknek jobb része, — 
az mint informátus vagyok benne és obiter eszemben vehettem — 
sub praelo sectariorum emanáltatott volna, és Így, ha az asszonynak 
kezéhez jutnának, az idegen felekezető tanitók töltöznének vélek ; s 
más az, hogy sokat azok közül az Révay famíliának elei még az 
Budai Bibliothecából hoztak volt ki magokkal, quo respectu 
talám jobb volna azon bibliothecának ~ relicta minus urgente — 
penes familiam Révayanam maradni, kiknek alias regestratiójára és 
executiójára csak egy vagy két iuratus nótárius is elégséges.« 

II. BákóoBi FerenoB védőlevele a kassai kőnyvkötő-OBÓh 
Bsámára. 

Nos Franciscus II. dei gi-atia etc. Kassai czéhbeli compac- 
torok alázatos instantiájok mellett előttünk repraesentált privilegialia 
articulusokbul értjük, hogy a typographusoknak s egyébféle, köny- 
vekkel és papirossal kereskedőknek és czéh nélkül való compac- 
toroknak is sokadalmak alkalmatosságával, sőt másként is az említett 
czéhbeli compactorok privilegialis articulusi ellen könyveket és papi- 
rost titkon vagy nyilván nem volna szabad árulni. Kiknek ezen alá- 
zatos instantiáját kegyelmes tekintetben vévén, ezen privilegialis arti- 
culusok ususában őket kegyelmesen manuteneálni kivánjuk továbbvaló dis- 
positióig. Ehhez képest mindazoknak, a kik az instansok ily privilegia- 
lis articulusok ususa ellen kész könyveket, papirost és egyéb idejárul- 
ható eszközöket árulni szoktak, serio parancsoljuk : se sokadalmakban, 
sem penig másképen ezen privilégium tenora ellen könyvet, papirost 
s egyéb idejárulható eszközöket árulni ne merészeljenek, — sőt a 
kik vakmerőségtől viseltetvén, ezen parancsolatnak ellen cselekedni 
comperiáltatnának, azon sokadalmat helynek tisztei és földesurai az 
említett compactoroknak az illyek ellen assistai janak. Datum etc. 

Eredeti fogalmazvány a fejedelem udvari kanczelláriája 1704 — 
1709. évekbeli, még kiadatlan, b. Jeszenák-féle gyűjteményben levő 
kiadvány! jegyzőkönyvei Il-ik kötetében, 292. 1. A kelet ugyan e 



Vegyes közlemények. 191 

fogalmazványnál nem tétetett ki : de a közvetlenül megelőző kiadvány 
^18, Junii 1705. Egernél« y a közvetleuül következő pedig »/w Con 
fi nia Szolnok, 2. Julii 1705.* datáltatván, bizonyos, hogy a jelen 
protectionális-levél a közbeneső két hét valamelyik napján kelt. 

Közli: Thaly Kálmán. 

Adalék a kassai domonkosok könyvtárához. A domonkosoknak 
1335-ben már volt rendházuk Kassán s könyvtárukról a XY. század 
folyamán elég gyakori feljegyzések maradtak reánk. Részint a protes- 
tantizmus terjedése, részint egy borzasztó tűzvész, mely 1556-ben a 
város kétharmadát — kolostorukat és templomukat is — elhamvasz- 
totta, a rendet ősi fészkének elhagyására késztette. Ingóságaikat a 
város vette őrizete alá s 1699-ben, midőn a domonkosok megtérnek, 
könyvtárukat visszakapják, a mint az alábbi oklevél tanúsítja: 

>>Quod amplissimus magistratus regiae ac liberae civitatis 
( ^assoviensis deposuerit conventui nostro Cassoviensi beatae virginis 
Mariae quinquaginta duos libros nostrae antiquae bibliothecae iuscriptos 
et triginta unum de non inscriptis ac proinde dubiis benigne cesserit 
nos infrascripti praesentibus recognoscimus et praetactum amplissimum 
magistratura regiae ac liberae civitatis Cassoviensis in optima forma 
cum gratiarum actione quietamus. Datura in conventu nostro Casso- 
viensi, die 2. Decembris 1H99. 

Fráter Gregorius Wlassati, m. p. Fr. Hyacinthus Giorgievics, m. p. 
urdinis praedicatorum vicarius loci, eiusdem ordinis concionator ongaricus. 

Fr. Baymundus Reichel, m. p. 

eiusdem ordinis concionator germanicus. 

Az oklevél Kassa város levéltárábau 19612. szám alatt őriztetik. 

Ifj. Kemény Lajoa. 

Bod Péter könyvtárának sorsa. Bod Péterről tudjuk, hogy szen- 
vedélyes könyvgyűjtő volt s szép magánkönyvtárral bírt, melyben 
számos ritka magyar nyomtatvány és kézirat volt s közöttük olyan 
is, mely ma már egy példányban sem ismeretes, mint Félegyházi 
Tamás, Keresztyén hitnek részei, Fehérvárott. 1689. 4r. Köleséri 
Pál »Keresztyéné«^, Debreczen 1667. 8r. Nadányi, Magyar Florus, 
Kol. 1702. 12r. Füstölgő csepü. Kolozsvár 1676. 12r. stb. E gyűj- 
teményt Bod halála után Nagy-Enyeden lajstromozták s az 1770. 
évben elárverezték. Ez árverésen megjelentek a protestant* iskolák küldöt- 
tei 8 a debreczeni ref. kollégium is 2 tanára által képviseltette 
magát, kik ott a könyvtári jegyzőkönyv (R. 717.) tanúsága szerint 
61 művet meg is vettek, sajnálatunkra nagyobb részt külföldi theol. 
művekot s nem a hungaricumokat; de azt is vettek néhányat, ilyenek: 
Félegyházi Tamás, Uj testamentom. Debreczen, 1586. 4r. Patai István, 
A Sakramentomokról. H. n. 1592. 8r. Margitai Peter, Az Apostoli 
(Védónak magyarázatai. Debreczen 1624. 8r. Catechesis, azaz ker. 
vallásra való tanitás. Kolozsvár 1698. 16r. Bisterfeld J. H. De uno 



1H2 Vegyes közlemények. 

deo. Amsterdam, 1659. Illyés András Jos. Verbum abbreviatum. 
Viennae 1693. Molnár Albert, Postula Scultetica. Openheim 1617. 
4r. Szikszai Hellopaeus B. Tractatus de sacramentis H. n. 1585. 
8r. Lascovius Péter, De puro dei verbo. 1584. Lascoviua P. De 
homine. Wittebergae, 1585. 8r. Syndromus rerum Turcico-Pannoni- 
carum, Francof. 1617. 4r. és Bojthi Gáspár »De rebus gestis 6a- 
brielis Bethlen« czimti kézirata. Hová kerültek a többi magyar hun- 
garicumok és kéziratok, nem lenne érdektelen, ha ki lehetne nyo- 
mozni. Talán más főiskolák (mint S.-Patak, Nagyenyed, Kolozsvár) 
könyvtári jegyzőkönyvei szintén szogálhatnának e tekintetben útba- 
igazítással. Dézsi Lajos. 

Hagyar Nemzeti KÖnyrtár. Jankovich Bélának folyóiratunk 
előző füzetében megjelent ily czimű czikke külön kiadásban is nap- 
világot látott, 8 a szerző megküldte azt mindazoknak, kik e nagyfon- 
tosságú kulturális kérdés iránt érdeklődőek 8 annak megoldására bár- 
minő befolyással bírnak. Megjegyezzük e helyen, hogy a czikk közlésébe 
a 2. lapon hiba csúszott be. A M. Tud. Akadémia könyvtáráról az 
mondatik itt, hogy 50,000 kötetből áH. Ez nem felel meg a valóság- 
nak ; az akadémiai könyvtárban 50,000 munka van 150,000 kötetben. 
Az elnézésből eredő hiba a külön kiadásban már ki van javítva ; kötelessé- 
günknek tartjuk a helyreigazítást e helyütt is megtenni. Szerk. 

Antiquár-katalogusok. Hazai antiquáraink legújabb katalógusai- 
ból említést érdemelnek T)ohrowsky Ágost 84 — 88. számú jegyzékei. 
Tartalmuk : Hungarica, Theologia (magyar és általános), Magyarország 
megyéinek és városainak monográfiái, ősnyomtatványok és régi magyar 
nyomtatványok ; ez utóbbiak között Temesvári Pelbárt, Sermonea 
quadragesimaleti (Strnnsburg 1506.) és Poraerium (év. n. 1515.) és a 
Duplex confessio Valdensium ad regem Vngarie missa. (Lipcse, 1512.) 
Raiischhurq Gusztáv újonnan megnyitott antiquáriumábúl két jegyzéket 
bocsátott kézre, melyek egy nagy műtörténelmi, egy jog- és állam- 
tudományi könyvtár és egy hazai gyűjtőtől megvásárolt, főleg Erdélyre 
vonatkozó könyvtár legbecsesebb darabjait sorolják fel. Ritkaságai 
közül figyelemreméltók: Apuleius, A sinus aureus (Velencze, 1500.) 
Váradi Péternek ajánlva; S. Augustini Opuscula, nyomt. 1491-ben 
Parmában Angelo TJgolettinál, Taddeo Ugoletti testvérénél, kiről az 
előszó mint Corvin János nevelőjéről megemlékezik; Juvenalis 3 
kiadása (év n., 1486. és 1501.), Thúz Jánoshoz Intézett ajánlással, 
Ph. Bergomensis, De claris scelestisque roulieribus (Ferrara, 1497.) 
a Johannes papissaról szóló rész is ; egy augsburgi Turóczi ; Michael 
de Hungária, Evagatorium (Strassburg, 1516), Heltai G^áspár Can- 
cionalejának (Kolozsvár, 1574.) töredéke stb. Megemlítjük még Révai 
Leó 24. sz. jegyzékét, melyben az összes humanista tudomány-szakok- 
ból igen becses munkák vannak felsorolva. D. 



Ij^ -^- 




u 



o 



3 



^ 




-8 






i 

I- 



r 



a o 



i>5 

N «D 

I 

o 




J- 



MAGYAR KÖNYVGYŰJTŐK EXLIBRI8EI. 

Vakju Eubmébtöu 
(Egy tábla melléklettel és a szöveg közt 7 hasonmással.) 

A hires franczia könyvbarát Ordiemek könyveire nyomott 
jelmondatát; ^^Orolierij et amicorum* számosan utánozták, a nél- 
kül azonban, hogy valaki azt szó szerinti értelemben vette volna, 
mert olyan könyvgyűjtő nem létezik, a ki féltett és nagy becsben 
tartolt kincseit szivesen kikölcsönözné barátainak. Ujabban egy 
könyvjelző lapocskán a Grolier mondatának épen megfordilottját 
olvastam: »Nunquam amicorum^, a mi, míg egyrészről igazabb, 
másrészről híven jellemzi a viszonyokat. A könyv kapós portéka, 
ha nem őrzik, könnyen lába kel s eltulajdonítása a legújabb idő- 
kig, kivált nálunk, nem ment lopás számba. Kiváló és gyakran 
jómódú emberek minden lelki furdalás nélkül tették s teszik zsebre 
a nekik tetsző s nehezen megszerezhető könyveket, és tettük 
foIőtt a könyvtámokon és a könyvbaráton kivül alig botránkozik 
meg valaki. 

Mivel a könyvvel szemközt a tulajdonjognak ez a laza 
felfogása régenten ép úgy divatban volt, mint az újabb idők- 
ben^ szokássá vált a könyveket némi óvszerül a tulajdonos 
nevével, czímerével vagy jelvényeivel ellátni. A könyvnyom- 
tatás feltalálása előtt a kéziratok, melyeknek előállítása nem cse- 
kély fáradságba és költségbe került s melyeket épen azért nagy 
becsben tartottak, majdnem kivétel nélkül magukon viselik a tulaj- 
donos, az iró, vagy a felajánló czímerét. Az ilyen czímerek a 
XII. század óta mind gyakrabban láthatók a kéziratokon s leg- 
több esetben egyedüli támpontul szolgálnak a kéziratok proveni- 
encziájának meghatározásánál. A XIV. század óta, különösen Olasz- 
országban, a czímereket vagy jelvényeket nem csak magára a 
könyvre, hanem egy külön papir- vagy pergamen-lapocskára is 
festették s az ilyen lapocskákat aztán a könyvekbe ragasztották. 

Magyar KöDyy- Szemle. 1895. ^^ 



194 Magyar könyvgyűjtők exlibrisei. 

A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvek száma egyszerre 
roppantul felszaporodott s a kevésbé jómódú ember is gyakran 
több száz darabból álló gyűjteményt szerzett össze. Ilyen tömeg 
könyv minden egyes darabját a tulajdonos czímerével ellátni, nagy 
költségbe vagy fáradtságba került volna, miért is a már régebben 
használt festett könyvjelző lapocskák- nüniájára mechanikus úton 
sokszorosított exlibriseket készítettek s ezeket* ragasztották a 
könyvekbe. ■ \ 

Az *€xUbrÍ8<i^ elnevezés -újabb keletö s a könyvjelzőkön 
rendszerint használatban levő feliratból van véve. Ezen elnevezés 
alá azonban csak azon könyvjelzők tartoznak, melyek nem magára 
a könyvre, hanem egy külön lapra, vaniiak nyomva, sa könyvről 
leválaszthatók. Ábrázolásaik vagy felirataik szerint igen sokfélék, 
lehet rajtuk czímer, monogramm s számtalan fajú jelvény felirat- 
tal vagy a. nélkül. Előállítási módjuk is igen sokféle, vannak fa« 
vagy rézmetszett!, kőnyomatú, czinkografált vagy egyszerűen csak 
nyomtatott könyvjelzők. 

Mivel az exlibrisek legnagyobb része czímerrel van ellátva, 
a heraldikusra nézve nem megvetendő forrást képeznek, de mQlör- 
téneti szempontból is érdekesek, mert a leghíresebb művészek 
sem tartották méltóságukon alulinak, hogy egy-egy exlibrist raj- 
zosának vagy metszenek. 

A legrégibb nyomtatott exlibris, Warnecke szerint,* 1480-ból 
való; ez időtől kezdve használatuk a külföldön mind inkább elter- 
jedt. Hazánkban a legrégibb általam látott exlibris csak a XVI. 
század második feléből való s ez a pozsonyi Teilnkes Jánosé. 
Bár magyar exlibrisek csak szórványosan iordúlnak elő, s művészi 
kivitelű nem sok van közöttük, mégis hasznos dolognak vélem 
azokat összegyűjteni, mert általuk számos oly régi könyvtárt 
ismerhetünk meg, melyekről nélkülök. nem lenne tudomásunk. 
Külföldön jónevű bibliográfusok terjedelmes köteteket adtak már 
ki az exlibrisekről, számosan foglalkoznak összegyűjtésükkel, söt 
exlibris-gyüjtők egyesülete is alakult, melynek már szaklapja is van. 
A magyar könyvészek se tartsák méltóságukon alulinak és 
kicsinyesnek az exlibrisek összegyűjtését Egy nemzet műveltségi 
fokának semmi sem oly pontos mértéke, mint a könyvtárak 

> Die Deutschen Büchorzeichen. Berlin, 1890. 



Varju Elém'érlől. • - ' 195 

kisebb vagy nagyobb száma, s exUbriseink megőrizvén szániunkra 
az elpusztult és s^étkallodott könyviárak emlékét, tanúságot tesznek 
nemzetünknek a tudományok iránti előszeretetéről s így nem 
épen jelentéktelen adattál járulnak művelődéstörténetünkhöz. 

Az alább felsorolt exlibrisek száma még csak 61, de remé- 
lem, hogy G szám idővel legalább is megkétszereződik. Hogy soro- 
zatunk mihamarább teljesebbé legyen, fölkérem a Magyar Könyv- 
szemle olvasóit, szíveskedjenek az általuk látMt vágy birtokukban 
levő 9 itt le nem írt exlibriseket, vagy pontos leírásukat a folyó- 
irat szerkesztőségének beküldeni, hogy azok időnként közölhetők 
legyenek. 

A leírásoknál használt rövidítések a következők: Ny. nyom- 
tatott, R. rézmetszetfl, F, fametszetű, L. litografált exlibris. A zár- 
jelben álló számok a lap nagyságát jelentik miUimélerekben. A csil- 
laggal megjelölt exlibriseket czinkografiai hasonmásban is közöljük: 

*Árady Nep. János, (R. 100X54.) Czimer és felírás ovális 
vonalkeretben. A czimer kék mezejében jobbra néző griff látható, 
jobbjában három nyil vessző vei ; sisakdisz ugyanaz, koronából kinőve. 
Foszladék mindkét oldalon kék-arany. Az esztergomi káptalan kanon oki 
rendj«lével köritett paizs fölött jobbról püspöki süveg, balról pásztorbot 
látható 8 az egészet püspöki kalap tetőzi be. A czímert félkörben 
négysorú fölirat köriti: JOANNES NEPOM ÁRADY ELECT. 
EPPÜS DULCINENSIS, , M.E. STRIGON. LECTOR ET CANON. 
SERENISSIMI REOn | PRINCIPIS OAROLI AMBROSII PRI- 
MAT. R. H. ET ARCHI-RPPI STRI- j GONIENSIS PER DISTR. 
TYRNAV. VICARIUS, ET CAUSARUM AUDITOR GENERA- 
LIS. (1800 körül.) 

Balogh Pál (Almást). (L. 140X110.) Tudományos és művészeti 
emblémák alatt, két bőség-szaru között felfüggesztett szőnyegen a 
tulajdonos kézírásának hasonmása: Almásy Balogh Pál \ könyveiből 
(XIX. század.) 

Balogh Sándor, (Ny. 62X35.) Nyomtatott lapocska, egyszerű 
keretben, felirata: Seminarii Maj, Jaurinensis , e Bibliotheca \ Ale- 
xandri Balogh \ Praepositi quondam S, AdaU \ herti de Monte Jau- 
rino, (XIX. század.) 

*Bánffy György gróf, (R. 120X73.) A czímerben jobbra néző, 
koronából kinövő, kardot tartó griff látható. A paizs fölött kilencz ágú 
gyöngyös korona. PajzsŐrökül koronás griffek. Fölötte szalagon : Pictus 

13* 



196 Magyar könyvgyíytók exlibrisei. 

ad omnia utilis. Alatta ugyancsak szalagon, aláirásszerűleg : Gomes \ 
Qeorgius Bánffi \ L, B. de Lossontz, (XVIII. század második fele.) 

Báthory 'Simolin Sándor gróf. Ezen állítólag a régi Báthori^ 
családból származó főúr két ex-librisét irja le Wamecke;^ leirása 
fordításban igy hangzik: 

(L. 71X85.) Az arany vonallal keritett czimer (Bietstap II. 
780.)i bárom sisakkal ős kőt sárkányon álló angyallal paizsőrök 
gyanánt. Jelszó: t^ Szabad Es Hio,€ (igy!) (XIX. század.) 

(L. 68X84.) A czimer bárom sisakkal, sárkány és sas paizs- 
őrök. A mondatszalag mint az élőbbemnél. Diszitett keretben. (XIX. 
század.) 

Batthyány gróf, (R. 70X60.) Az ismert Batthyány-czímer fölirat 
nélkül. (XIX. század.) 

Bethlen Pál gróf. (Ny. és P. 160X115.) Nyomtatott s két 
részre osztott keret felső részében fametszetü czimer : szájában keresz- 
tes országalmát tartó koronás kigyó ; a sisakon öt ágú korona. Az alsó 
részben 12 soros nyomtatott felirat: Ex Munificentíssima donatione 
summi Moe- \ cenatis, Excellentissimi Domini, Domi- \ ni Comitis 
PAULI de BETHLEN, S. C. B, \ et Ap. M. Camerarii, Status et 
Excels, Be- \ gii in M, Transilvaniae. Principatu Ghibemït^ \ ConsiL 
Int Inclitae item Tab, Beg, in \ Transit, Judiciariae Praesidis, et 
per eundem \ Principatum Supremi Janitorum Begalium Ma- \ gisin\ 
Ecclesiarum et Scholarum in TransilvOr \ nia Beformatorum Curatoris 
Supremi, accepit \ ILL. COLLEGIUM REFORM. CLAXJDI- | OPO- 
LITANUM. A. D. MDCOLXXXIV. 

Bobics Ker, János, (Ny. 70X70.) Diszitett keretben a követ- 
kező felirás: E CollecHone Libra- \ ria Nob. ,Joann, Bapt, \ Bobics 
Causarum Ad- \ vocati. \ M.DCCC. 

Bosnyák József. (Ny. 133X73.) Diszitett keretben; EX LIB- 
RIS I JOSEPHI BOSNYÁK. | FORI UTRIUSQUE | JURATI 
AD VOCATI. I 17 (Az évszám kézírással 177 l-re van kiegészítve.) 

"Budapesti egyetemi könyvtár, (R. L Phil, Binder Sc. Budae. 
122X78.) Koczkás padlói? álló, lantot tartó Apollo, jobbjával az 
egyetem czímerére támaszkodik, mely egy félig lepellel födött asztalon 
áll; a czimer mellett tropabita és olajág, Apollo lábainál földgömb 

• 1. m 30. l. 



Varjú Elemértől. 



197 




EBECZKY. 



^s könyvek. Alatta táblán : Ex Bibliotheca Regiae Vniver- \ sitatis 
Budensis Aó 17. . (1780 körül.) 

Budapesti pálosok kolostora (R. 
69X1 02.) Tojásdad babérkoszorúban, 
az angyalok által tartott, koronás paizs. 
Pölötte: Bibliothecae Pestiens. Ord. S, 
Pauli, P. E. ; alatta : Inscripsit P. Cas- 
par Oindl An. 17. (1770 körül.) 

Day ka Gábor. Az exlibrist emliti 
Keqde S. bécsi könyvkereskedő egyik 
jegyzékében. 

Ebeczky Béla (Ináncsi). (Ny. 
40X85.) Eózsaszinü lapocska, ezen fel- 
irással: Ináncsi \ EBECZKY BÉLA | 
kézi könyvtárából. (XIX. század.) 

Ebeczky-Balás Eugenia. (Ny. 80X40.) Felirata 
BÁLÁS EUGENIA | TULAJDONA. (XIX. század.) 

Endrűdi Nep. János. (Ny. 98X45.) Keretben ezen felírás: 
Joannis Neptnnuceni Endrődi \ Clerici reguláris Scholarum Piarum. 
(XVIIL század vége.) 

Fáy János. (Ny. 74X40.) Keretben: EX COLLECTIONE \ 
JOANNIS FÁY ; CONSULIS DEBRECINENSIS. j Anno Nro 
(1820 körül.) 

*Görgey Márton. ÇR. 94X75.) Czimer: Ovális paizs ezüst meze- 
jében hármas halomból kinövő s kezében gyökerestől kitépett zöld 
fát tartó vadember. A paizs felett ugyanazon vadember öt ágú koronából 
nőve ki. A paizs két oldalán infula és pásztorbot, alól a kanonoki rend- 
jel 8 az egész czimer felett pásztorkalap. A felírás félkörben veszi 
körül a czímert : Martinvs Görgey De Eadbm Haerbd. | In Toporcz 
Praep. S. Ladi^pai ^. U. S. Cano. (1800, .kqrül) * 

Győri székesegyház. (Ny. 25X85.) Egyszerű keretben: Oath. 
Ecclesiae Jaurinensis. (XIX. század.) 

Gyűri püspöki papnevelő intézet. (Ny. 56X26) Egyszerű keret- 
ben : Seminarii episcop. maj. \ Jaurinensis. (XIX. század.) 

*Gyurkovich Márk. (R. I. E. Mansfeld fee. 100X80.) Czimer: 
Vizszintesen metszett paizs, felső része két mezőre osztva, a jobb 



> Valószínűleg Árady exlibrisével egy metszőtől származik. . 



19a 



Magyar Icönyygyíytők exlibrisei. 



fekete mezőben halra fordult s csonka oszlopra lépő arany oroszlán : 
a bal vörös mezőben hármas zöld halmon jobbra néző daru, jobbjában 
arany golyóval. A paizs alsó fele ékalakban három részre van osztva^ 
jobbról és balról ezüst mezőben egy-egy kék rozsa, a középső kék 
mezőben Gorgon-fejes paizson ülő bagoly. A paizs fölött rostélyos 
sisak, rajta arany koronából kinőtt ezüst-vörÖs és fekete-arany çzarvak^ 
nyilasukban jobbról arany, balról ezüst csillaggal, közben kinövő 
arany griff, jobbjában karddal. A sisaktakaró szinei: fekete-arany és 
kék-ezüst. A paizs alatt táblán ezen felirat: Marcus Gyurkovích 
Nobilis ff Serviisky. (XVIIL század.) 

* Hadik András gróf, (R. 150X90.) Rendjel-kereszten fekvó^ 
négy rédzre osztott s szivpaizsal ellátott czímerpaizs. Szivpaizs : ezüst 

mezőben jobbra fordult, koronán álló 

I s kivont kardú vörös (?) oroszlán, 

szájában emberfejet tartva. Az 1. 
vörös mezőben két szőlő-ág fürttel, a 
2. kék mezőben kétormú kapu-torony,, 
a 3. kék mezőben cserágat tartó pán- 
czéloskar, végül a 4. arany mezőben 
koronás, fekete, kétfejű sas. A paizs 
fölött kilencz ágú gyöngyös korona, 
paizsőrökül oroszlánok. Aczímeralatt 
hadi emblémák s a következő felirat : 
Andreas Comes Hadik, M. Crucis 
ord: Mil: Tkeres : Eques, S. C. R, 
& Ä. M. \ Consil : Status Á, L Genera- 
lis Equita- \ tus, Vnius L leg : Eqi\ 
Hung. Trihunus, \ per L Transilva - 
niae Mag: Princip :Supr : \ Ârmo- 
rum Praefeetus, Comissarius Beg: 
" "" Í5^ et 4n, Hung, I Gubernátor 




OTÄ ML TUrer. Cyéter. SCRmAH, 
CottiiL' Jtaéur A.I Cinera£t £uai^ 
•iù». Vbttu* I,Uy. €^M huny "FJjun^ 
^ I Trmnsilvania. M^ Btnâp: Jtmt. 

€mxcL ^ Gàhemy Rcu». éimJimm, 



I 



I 



i C /l <./ ^ O i 



PUnipot : 1, Excel ;. Reg, Gubemij Praesesy 
Pudensis, (így.) (1730 körül.) 

Horvát András. (Ny. 60X20.) Egyszerű 
András' \ könyvtárából. 1819. 

Illésházi István gróf. (R. 85X67.) Vonalkeret, fölső 
egy koronán álló s nyillal átlőtt sas, a keretben ezen fölirat: 
házianae \ Bibliofhecae \ Dubniciensis. (XIX. század.) 

*Jakosics József (Budai). (R. 72X62.) Eçy farkát , harapó 



keretben : Horvát 



szélén 
Illés- 



Varjö- Eleïifévtta. 



ÍÖlí 




kigjó által képezett körb^á fölü] olaj ágat tartó galamb, alatta két 
keresztbe tett kar, kozébük. szúrt kereszttel, körülvévé a követkeed 
betűkkel: IC XC. | A. â>. 1 F. S. | _ . 
Az egész egy csonka oszlopon van elhe- 
lyezve, melynek lábánál könyvek bever- 
nek, közülök egy kinyitva s rajta M. 
S. betűk láthatók. Alul táblán : E Col- 
led: Libraria Fris , Josephi Jakosics 
d Buda, Az egész körűi : Vitám impen- 
dere verő. (XVIII. század.) 

Kdnuínházy Ferencz. (Ny. 90 X 55.) 
Egyszerű keretben : BIBLIOTHECAE \ 
FRANCISCI SALESII 1 KA^MA'N- | I 

HÁZY. Nro. . . . (XVin. század.) 

Károlyi grófok. (Színezett rézm. 75X63.) Kék alapon farkát 
harapó koronás sárkány által képezett ovális, ugyancsak kék mező, 
benne hármas fehér halmon féllábon álló, természetes szinü karvaly, 
felemelt jobb lábában piros szívet tartva. Mögötte sárga felkelő 
Dap. Az egész fekete vonalkeretben, mely fölött ezen felírás: 
Com, Károlyi, (XVIII. század.) 

^Koller Ignácz, (R. Nicolai Sc, 74X57.) Jobbra dűlt, négy- 
osztályú, tárcsa-idomú paizs 1. kék mezedében balra néző, ágaskodó 
ezüst ló; a 2. ezüst :mezőbien jobb;-a néző. vörös oroszlán ; a 3. ezüst 
mezőben három (2, 1) piros rózsa ; a 4. arany mezőben két balról 
jobbra dűlő kék pólya., A paizs fölött rostélyos sisak, öt ágú arany 
koronával, melyből két arany szarv nyúlik ki, mindenik hái'om rózsád 
val díszítve; a két szarv közt jobbra ágaskodó ezüst ló. A czímert 
czímerköpeny bori tja> Ô mögött püspöksüveg ós pásztorbot, az egész fölött 
pászjtor-kakip látható. Alatta ezen íöliráa: Ignatiu3 Koller Epi^ 
scopus [ Veszprimiensis. (XVIII. század.) 

î JEbttowife ^iife^è^ kalapé ^ála<ítná> 

koronás czímerpaizs, püspöksüveggel, keresettel és pásztorbottal. Alólmon^ 
datazalag ezen 5 soros felirattal: Ex libris LadisL Com, à KoUonitz. 
Epis, im: Varai (XVIU. század.) 

Kfílloídtz László gróf. (E. 75X80.) Érseki kalap alatt a 
Kollonitz czímer; alatta mondatszalagon 2 sorban: y>Ex Libris Ladis- 
lai ,Com..a KoUoniz Ár, Epis, Colocensis,<í (XVIII. század.)^ . 



Mindkettő Wamecke után. 



200 Magyar könyvgyílijtők exlibnsei. 

*Eovachich Márton György. (R. 98X80.) Négyszöglettt alapon 
ovális koszorú s ezen belül a czímer. Négy részre osztott s sziv- 
paizszsal ellátott paizs; a szivpaizs arany mezején jobbra néző egy 
fejű sas. Az 1. és 4. vörös mezőben, hármas zöld halmon balra 
ágaskodó ezüst egyszarvú; a 2. és 3. kék mezőben stilizált ezüst 
liliom. A paizson rostélyos sisak, díszül arany koronából kinövő ezüst 
egyszarvú ; foszladék kék-ezüst, vörös-arany. A tábla felső részén : Ex 
Biblioth, Mart Georg. Kovachich. Philos. \ Doct. et Bibi B ïp. Vnittis 
Bud. Cane: Alul: Virtus in advebsis peobatub. (XVIII. század.) 

Kozma Ferencz (Kézdiszentléleki). (üíj. 105X20.) Egyszerű fel- 
írás : Monfieur François Kozma \ de Kezdiszentlélek. (XVIII. század.) 

Mádai Dávid Sámuel. (B. 77X61.) Tojásdad keretben a czímer: 
félhold és csillag alatt futó róka; a koronás sisakon kinövő magyar 
vitéz, jobbjában kardra szúrt török fővel. (XVIII. század.) ^ 

Madarász Zsigmond Eduárd. (R. Kuhn sc. 64X45.) Ovális 
vonalkeretben a czímer: kék mezőben zöld halmon álló, fiait vérével 
tápláló pelikán ; sisakdíszül a czímerkép szolgál ; foszladék kék-ezüst 
és vörös-arany. A keret fölött félkörben : Madarász Zsigmond Eduárd. 
(XIX. század.) 

Marosvásárhelyi ref. főiskola. (Ny. 110X70.) Tollat és könyvet 
tartó nemtő, alatta keretben ezen felirás: A \ Maros Vásárhelyi e. 
r. I Fó' Oskola \ könyve. (XIX. század.) 

Mikő Imre gróf. (L. 117X88.) Czímer: két részre osztott 
paizs, felső vörös mezejében jobbra néző, kardot tartó, arany orosz- 
lán ; alsó ezüst mezejében három farkas fő. A paizs fölött kilencz ágú 
korona, alatta szalagon: Et facere et páti fortia. Ez alatt táblán, 
hasonmásban gróf Mikó Imre aláírása. (XIX. század harmadik negyede.) 

^Miller (Brassói) család. (128X90.) Czímer: hasított paizs, 
jobb része osztva ; jobb felső vörös mezejében piramis alakúlag rakott 
hat fehér kőkoczkán arany gömb, felette lebegő arany koronával. 
Jobb-alsó arany mezejében ékbe futó két vörös gerenda, alatta két 
tornyú kapn-bástya. A baloldali kék mezőben két ezüst csillag alatt 
ezüst horgony, rá csavarodó arany kötéllel. Sisakdísz két, arany-vörös 
és kék-ezüst szarv, nyilasukba dugott vörös és ezüst zászlócskával, 
Foszladék vörös-arany és kék-ezüst. Alatta két sorú felirás: EX 

^ Wamecke után, aki szerint Mádai numizmatikue és berezegi orvos 
volt Benkendorfban, Halle a/S. mellett. 



Varjú Elemértől. 



201 




í A A ^J cl ^C E í^ueaí-.íi :-. .*. í> A 1 " I [iLÍ^níj ^ PJ^ 

Tcrr«, Aki. CaoM, Lynplu, Corona oouat.^ 
Scd magc MAGNANIMO aut s"« pMC drprimn MdaT. 

E: VIGIL ad Aiprro« Iwnina tollit A N ASa 
CLARA ctcaia VIRTUS METERN A<^E celTt refrirf;^ 

Nec hcct b terril, acrb occ cft b a^mr. 



BIBLIOTH. I NOB. PAMIL. MILLER de BRASSÓ. (XVin. 
század.^ 

Miller (Brassói) család. 
(70X59.) Az előbbivel teljesen 
megegyezik. (XVIII. század.) 

*Nádasdi Ferencz gróf. 
(R. 140X110.) Bárok keretbe 
foglalt két angyal által tartott 
czímer: vízen úszó lápszigeten, 
két nádszál között jobbra lépe- 
gető, kiterjesztett szárnyú vad- 
lúd. A czímer felett öt ágú 
korona s e felett két angyal 
által tartott szalagon ezen fel- 
írás; VIRTVS CLARA .*:TER 
NAQVE, alul a czímer kere- 
tevelösszefüggő lapon : Vigilan- 
tia et magnanimitate. A tábla 
mellett ismét két angyal. Az 
egész alatt nyomtatással a következő versek olvashatók: 

PBANCISCI Comitis NADASDI Insignia : Palmœ, 

Terra. Ales, Oannase, Lympha, Corona notant. 

Sed mage MAGNANIMO nans qum pede* deprimit andas. 
Et VIGIL ad superos lumina tollit ANAS. 

OLABA etenim YIBTUS ^TEBNAQUE celfa requirit, 

Nec jacet in terris, mersa nec est in aquis. (XVII. század.) 

Nagy Gábor. (R. 86X56.) Paizsalakú, oválisán hajló, sár- 
kány által tartott táblán S G betűk, a tábla fölött foszladékszerű 
diszítményen rostélyos sisak, rajta három ágú koronából kinövő hár- 
mas cserág. Az egészet három oldalon köríti a felirás: EX BIB- 
LIOTHECA I GABRIELIS NAGY. 1 DEBRECZINl ANNO 18. 

Pauer J, (R. 61X96.) Vonalkeretben szikladarabhoz s egy 
csonka fatörzshöz támasztott, nyitott könyv, jobb oldalán «7. F. P. .* 
baloldalán No . . felírás. E fölött tojásdad keretbe foglalt czímer, jobbra 
fordult, hármas levelet tartó^ kettős farkú oroszlán. Sisakdísz kardot 
tartó pánczélos kar. (XIX. század eleje.) 



* A Mária-Terézia által 1758 november 2a-án adományozott czímerlevél 
birtokomban van. 




202 Magyar köüy Vgy ííjtők exlibrisei. 

: Pálffy hetçzeg. (R. 83X63.) Kettős vonalkéretbenâ czímer- 
köpenyen fekvő, herczegi koronás, oroszlánok által tartott czimerpaizs. 
Alatta: De la Bibliothèque du Prince Falffy. XIX. század.) ^ 

Pásziélyi József, Ex-librisét említi Kende S. bécsi könyvkeres- 
kedő egyik katalógusában. 

*Peschko Mihály. (R. 70X60.) Csinos bárok Ízlésű keretben, 
felül könyvön fekvő koponya, szár- 
csont, homokóra és tintatartó látható, 
következő felirással: CONV. EV. \ 
leg. I Cl. a Bect. \ Mich. Peschko. | 
M. D. CC. LVII. 

Pozsonyi trinitáriusok. (R. 70 X 
50.) Vonalkeretben a czímer: láng- 
fi^jp.^^^^j^^^^jjg^ sugaraktól körített kereszt. A paizs 

"^^ ^ * I felett kilencz ágú korona ; a paizsról 

j I lecsüngő lánczra csákány van akasztva. 

Alatta : Ex BibliotJieca Patrum , 
Trinitariorum Posoniensium \ Suh Lit No (XVIII. század.) 

Szana Tamás. (L. 75X58.) Czimer: piros mezőben, zöld hal- 
mon jobbra ágaskodó, karddal átdöfött egyszarvú, sisakdísz ugyanaz ; 
alatta szalagon: SZANA TAMÁS KÖNYVEIBŐL. (XIX. század.) 
Schedel (Toldy) Ferencz. (Ny. 83X45.) Halványsárga lapocska, 
keretben ezen felirással: SCHEDEL FEBENC \ egyetemi tanár \ 
ajándékából. (XIX. század.) 

* Széchenyi Ferencz gróf. (R. Gravé par Junker. 80X80.) Kör- 
alakú tájkép romokkal, az előtérben álló falon ezen felírás: EX 
BIRL. I COM. FRANC. | SZÉCHENYI ; a falhoz támasztva egy 
czímerpáizö, az ismeretes Széchenyi ízínpíerrel, mellette római vitée, 
(XVIIJ. század.) 

* Székely Sditiucl (Dobai.) (R. 83X68.) Czímer: Arany mezőben 
btíra ff^-dúrit, TböLÍjabam^'k^dot ómeKí/gííff: -A^ fíaiz^ fölött -iHOÍcOis' 
sisak; a foszladék szine nincs jelölve.' A czímer felett szalagon: 
SAMVÉt Székely Db Doça. (XVIII. század.) 

Sztankovics Miklós. (Ny. 45X70.) Egyszerä keret nélküli fehér 
lapon e felirat: Nro Ex Libris \ NICOLAI SZXANKOVITS | E . 
bcholis Píis (XIX. század), i 

* Warnecke után. 



Varjú EleméipWl. 



m 



'*Teilnkes János (Pozsonyi.) (R, köralak; átmérője; 77.) StilizAlt 

koszorúban, vonalzóit alapon a czímer : jobbra néző kétfejű s AgltB, 
farkú oroiszlán; a paizson csőrsisak, s e fölött kinövő, kar nélküli 
emberi alak, fején ág-bogas szarvakkal. A koszorúban fölöl ezen fel- 
íráa: • HANS • TEILNKES • VON • PRESPVRG (XVI. század.) 




Teleki Sándor gróf, (L. X) Omamentalis keretben egyszerű 
felirat: GR. TELEKI S. (XIX. század.) 

Toldy László. (Ny. 68X34.) Diazített keretben: TOLDY 
LÁSZLÓ I KÖNYVTÁRÁBÓL. (XIX. század.) 

Török János-, (L. 37X31.) Több csúcsú hegység középső csúcsán 
kwónából^ kin&vő, kettős kereszt ;' körülötte ezen felirás: TÖRÖK ' 
jMûê KÖNYVTÁRA. (XIX. század.) 

üjfalvy Károly. (L. 63X54.) Vonalkeretben C, tJ és E betűkből 
alkotott monogramm, fölötte ötágú korona, alatta : BIBLIOTHEQUE 
DE Mr. DE ÜJFALVY. (XIX. század.) 

Vas Ferencz Antal. (R. 62X47.) Fekete alapon »Comprobat 
œqum* feliratú mondat szalag alatt, czifrázatokkal körülvett, begyes 
emlékkő, amelyől egy súly csüng le. Alul 2 sorban: * Franc: 



904 



Magyar könyvgyűjtők exlibrisei. 



Ant: Vas SS: Theol: et SS: Can: cand: Not: Apo: Jur :€ 
(XVIIL század.)* 

Vécsey István hárö. Ex-librisét említi Kende S. bécsi könyvárus 
egyik jegyzékében. 

Vörös Ferencz (Fáradt), (R. 82X70.) Czímer: kék mezőben 
egy zászlóért küzdő magyar és török vitéz ; a paizs felett három, 
koronás sisak ; az elsőn oszlopon álló s szájában olajágat tartó galamb, 
az oszlopba tűzve más két olajág; a középsőn kinövő vitéz, jobbjá- 
ban karddal, melyre török fő van szúrva, baljában félholdas zászlóval ; 
a harmadikon két fekete szárny között kinövő s kardot emelő, koro- 
nás oroszlán. Az egész köralakú vonalkeretben, körülötte ezen fel- 
írással: BIBLIOTH: FR. VÖRÖS: DE FARAD. (XVIIL század.) 
Waltherr László. (F. 72X65.) Tojásdad keretben czímer: kék 
mezőben zöld síkon álló, kezében kardot tartó oroszlán. Sisakdísz: 
koronából kinövő, kardot tartó vitéz. A czímer fölött szalagon: 

Ns. Waltherr László. (XIX. szá- 
zad eleje.^ 

Zrínyi Ádám. Exlibrisét említi 
Kende S. bécsi könyvárus egyik jegy- 
zékében. (XVII. század.) 

*Ismeretlen. (R. Bar, Zellerin 
Sculp Fosonii. 88X77.) Tojásdad 
keretben balról bokrokkal benőtt 
hegy, melyen több üreg ós egy 
bánya nyílása látszik, jobbról egy 
kohó, a hegy alján juhok és kecs- 
kék legelnek, egy bokor tövén pász- 
tor hever, a hegy oldalában, bá- 
nyászok dolgoznak, kalapácscsal törve a köveket; egy bányász a 
bányanyilás felé érczczel megrakott taligát tol. A hegy csúcsán egy 
galamb áll, szájában zöld ággal. Alatta ez a jelmondat : 9Jlcínc SSIattet 
bleiben grűne. | Jerem: 11, v, 8. (1790. körül.) 




Wamecke után. 



KÖNYVEK A XVI. É8 XVII. SZÁZADBELI 
FŐPAPI HAGYATÉKOKBAN. 

KollJLnti Fbrencztôl. 

A XVI. század a magyar kath. egyház történelmének leg- 
siralmasabb kora. Az ország békéjét feldúló politikai rázkódtatá- 
sokkal egyidejűleg sorvasztották meg az egyházi életet a hitújítás 
és a belső bajok. A főpásztoraiktól megfosztott egyházmegyékben 
felbomlott a rend, meglazult a fegyelem s az egyháznak amúgy 
is megfogyott ereje szétforgácsolódott azokban a viszályokban^ a 
melyeket a különböző érdekek szítottak fel. 

De a mi legtöbbet ártott az egyháznak, az a tudatlanság, 
a tanulatlanság volt, mely egyformán mutatkozott ugyan a társa- 
dalom minden rétegében, de legjobban az alsópapságnál boszulta 
meg magát. 

Az Oláh Miklós korabeli főesperesi látogatások jelentései elképr 
zelhetellen adatokat szolgáltatnak erre nézve. A legnagyobb résznek, 
eltekintve az egyházi ténykedéseknél okvetetlenül megkivánt külső 
szertartásoktól — a melyeket még úgy a hogy elsajátítottak, 
~ fogalma sincs hivatásáról, lelkipásztori teendőinek mélyreható 
fontosságáról, sőt még a legelemibb hitbeli ismeretekről sem. 
A mi különben nem is csoda. Egyrészt nem voltak elegendő 
számmal püspökök, a kik a papnevelésre gondot fordíthattak 
volna, másrészt hiányoztak az iskolák is, melyekben az egyházi 
pályára készülő ifjúság kiképeztetését nyerhette volna. Azelőtt a 
hány káptalan volt az országban, ugyanannyi helyen virágzott az 
oktatás- és nevelésügy. Most, hogy a püspöki és káptalani birto- 
kokat részint a török, részint egyes főurak vagy a hitújításhoz 
szitó birtokosok tartották lefoglalva, alig egy-két helyet kivéve, 
nem volt sem tanító, sem tanítvány az egyházmegyékben. 

A népnek azonban szüksége volt papokra ezután is, és 



206 Könyvek a XVI. és XVII. századbeli főpapi hagyatékokban. 

miután, ha volt is püspöke, ennek nem volt elegendő számmal 
alkalmas embere, a kiket a megüresedett javadalmakra küldhetett 
volna, a hívek maguk voltak kénytelenek plébánosról gondoskodni, 
így történt azután, hogy — mint a főesperesek az érseknek jelentik — 
nem ritkán olyanok is plébánoskodtak egyik-másik a központtól 
távolabb fekvő községben, a kik soha pappá nem szenteltettek. 
Azok közül pedig, a kik r- pl. az esztergomi föegybázmegyében az 
egyik kerületben 33 volt ilyen — elő tudták mutatni felszentel te- 
tési bizonyítványukat, a nagyobb rész nem itthon, hanem vala- 
hol a külföldön jutott az egyházi rendekhez, s csak több évi 
hányattatás, kóborlás után kerültek hozzánk. Ama 33 közül pl. 
csak 12 lett Magyarországban pappá szentelve, úgymint Pozsony- 
ban 6, Nagyszombatban 3, Esztergomban 2, Egerben 1; a többi 
21 mind külföldön lett ordinálva, a legtöbben Krakkóban, Bécs- 
ben, az előbbi helyen 10, az utóbbin 7. 

A szegény nép nemcsak azt nem kereste, mily képzettséggel, 
mennyi ismerettel és minő erkölcsökkel bir az az idegen földről 
hozzá származott egyén, a kit a felmutatott okmányok alapján — 
néha csak 3—4 évre — papjává fogadott, hanem midőn az 
egyházi hatóság valamely kihágás miatt meg akart egy plébánost 
fenyíteni s ez olyan községbe talált menekülni a melynek nem 
volt papja, a hívek maguk könyörögtek az egyházi hatóságnál, 
hogy hagyja meg őt náluk, ő nekik jó lesz ilyen is. 

Ez történt pl. midőn a bars! főesperes 1561-ben bejárván 
kerületét Kistapolcsánba érkezett, s az odavaló lelkész Veresváry 
Mihály elillant a látogatás elől, de elfogatván Szent-Benedekbo 
vitetett. A szent-benedekiek azonnal küldöttséget menesztettek a 
főespereshez kérvén őt, engedje meg hogy Veresváry náluk marad- 
hasson, miután nekik már régtől fogva se milyen papjuk sincs. 
Az esperes beleegyezett azon feltétel alatt, hogy megjavítja magát. 
Mire azután az egyik tekintélyesebb hivő, Szegedy Mihály uram, 
tüstént le borotváltatta új plébánosuk szakállát és tonzurát nyíra- 
tott neki, hogy legalább papi kinézése legyen. 

Hogy ez a szedett-vedett népség, mely vagy egyáltaljában 
nem volt pappá szentelve, vagy ha igen, a jó ég tudja mily úton- 
módon jutott hozzá valahol a külföldön, jobban szerette a boros- 
kancsót és az asszonyokat, mint a könyveket, az természetes. 
Még azok közt is, a kik az esperes jelentése szerint már nyíltan 



. , KoUányi FereiKliWl. 207 

a. refotniáczióhoz pártolták, alig találunk egy-kettőt, a kikről a.Tt 
hallanók, hogy könyveket olvasgat; pedig míg a katholikusoknak 
lh68 táján sem volt sajtójuk, addig a protestant fűurak áldozat- 
készsége folytán ekkor már országszerte nyomtatták a Hitújítást 
tárgyaló munkákat. E kevesek egyike a lévai plébános Vizkelely 
Mátyás, a kiről a. föesperes panaszosan említi, hogy bár Nagy- 
szombatban lett felszentelve, azóta már teljesen szakított az egy- 
házzal és Luther, Melanchtoű, Bullinger Henrik, Brenz János 
irataiból táplálja szellemét. Meglátszott ez a vitatkozáson is, a 
melyet az esperessel fél napon keresztül folytatott. Egy másik, a 
henlovai pap pedig az 1561-ki zsinati bíróság előtt említi kihall- 
gaitatása alkalmával, hogy Brenz postilláit használja.^ 

Találkoztak azonban ezek közt a hitújító papok közt olya- 
nok is, a kik meg éppen brutális nyiltsággal válaszoltak arra a 
kérdésére, hogy milyen könyveik vannak. Az alsókubiniak plébá- 
nosa — egyébként feleséges és részeges ember — ezzel veregeti e 
meg egy asszonynak arczát: »haec est mea grammatica, in qua 
frequenter studeo.«* Az egyik liptómegyei pap is, a ki a templo- 
mában lévő és Szent--Istvánt ábrázoló képet bemázolta szénnel, a 
feszületet pedig összetörte és elégette, »uxorem suam vocat grammati- 
cam, quam libenter et die nocteque se legere dicit; dicitur insu- 
per aliam personam fovere suspectam, quam interim legere multi 
oredunt et dieunt,«* 

Valamivel de nem sokkal jobbak voltak a viszonyok a 
XVI. század első tizedeiben. Az Oláh Miklós, Draskovich György, 
Telegdy Miklós, Monoszlai András által kifejtett ellenállás, ha 
nem is volt képes a katholiczizmust fenyegető veszélyt eltávolí- 
tani, az általuk életbe léptetett rendszabályok még sem maradtak 
minden hatás nélkül. A papnevelésre gondot kezdenek fordítani, 
a lelkészek kezeibe könyveket adnak: a breviáriumot és néhány 
vitairatot, zsinatokra gyűjtik össze őket, ahol oktatásban része 
sülnek. A végromlástól azonban csak Pázmány mentette meg az 
egyház ügyét, aki nem csak a főurakat térítette vissza nagy szám- 



* Országos levéltár. Acta Ecclesiastica, fasc. 4. nr, 58. 

• U. ott. 

« Az Oláh Miklós korabeli főesperesi látogatások jelentéscinek másolatai 
a primási levéltárban. 



âoe Könyvek a XVI. és XVII. százacBieli főpapi hagyatékokban. 

mai, hanem kivált az oktatás és nevelésügy terén, a szószéken 
és az irodalomban vette fel sok eredménynyel a küzdelmet á 
hatalmas protestantizmussal. De még az ő idejében is — 1634-ben — 
találkoztak a falusi papok közt olyanok, akik nem csak a maga- 
sabb képzettségnek voltak híjával, hanem még az állásukhoz illő 
viselkedésnek fogalmával sem bírtak. így pl. a várkonyi parochus, 
Ugróczy Mihály maga szokta gabonáját learatni, sőt háztartását 
is maga vezette s a baromfiakkal is maga vesződött. A czífferi 
lelkész pedig a templomban tartotta a szalonnáját A prácsai pap 
meg, ha elment hazulról, a pénzét rejtette el a szentségházba. ^ 
A nagy többség azonban sokkal tanultabb, tisztább életű és köte- 
lességtudóbb, mint az előző korabeli elődjeik, eltekintve attól, hogy 
hitük tisztaságához kétség sem fér. 

A könyvekkel is hasonlithatlanul többet foglalkoznak. Hely- 
zetük, anyagi viszonyaik ugyan nem engedik meg nekik, hogy 
könyvtárakat gyűjtsenek össze és tudományos buvárlatokba merül- 
jenek, de a legszükségesebbeket, a breviáriumot, a predikácziókat, 
néhány hittudományi munkát szorgalmasan használják. 

Az egyházi hatóság intézkedései is mindinkább odahatnak, 
hogy a papság minél kevesebb fáradtsággal és költséggel köny- 
vekhez jusson. Az 1611-ki nagyszombati zsinat elrendeli, hogy 
necsak a püspökök hagyományozzák könyvtárukat azon egyház- 
megyének, amelynek élén állottak, hogy így minden káptalanban 
lehessen könyvtárt alakítani, hanem a plébánosok is hagyják azon 
parochiára könyveiket, amelyen haláluk előtt működtek.« Az 1633- 
ban ugyancsak Nagyszombatban megtartott nemzeti zsinat pedig 
felújítván ezen intézkedést, még hozzá adja, hogy a végrendelke- 
zés nélkül elhalt plébánosok könyvei is plébániájukra szálljanak.* 

Az ily plébániai könyvtárak azonban csak nagyon lassan 
és huzamos idő alatt gyarapodtak. A lelkészkedő papság között 
nagyon csekély számmal voltak olyanok, akik önképzésükre, az 
irodalom pártolására elegendő anyagi eszközökkel rendelkeztek. 

A könyvgyűjtők, vagy legalább az olyanok, akiknek meg 



> Visitatio ecclesiarum comitatus Posoniensis anno Christi 1634. Pri- 
mási levéltár. 

« Péterfy. Sacra Concilia, II. k. 208. 1. 
» U. o. 330. 1. 



Kollányi Ferencztől. 209 

volt a maguk kis könyvtára, a XVI. században csak úgy, mint 
a XVII-ben a magasabb állású egyháziak, a kanonokok és püs- 
pökök közt keresendők. Egyedül ök, a főpapság volt az, melynek 
tagjai a legnehezebb viszonyok közt, a háború zajában, a szegény- 
ség küzdelmei közt, a székhelyéről való száműzetés keserves 
napjaiban is megőrizték tudományszeretetüket. A mennyire ere- 
jükből telt, mindig áldoztak az irodalomért, párfogolták, buzdítot- 
ták az Írókat, többen dolgoztak maguk is, és gyüjlötték szorgal- 
masan az emberi szellem kiválóbb termékeit. 

E tudománykedvelő s irodalompártoló főpapok könyveikről, 
könyvtáraikról, természetesen féltékeny gonddal emlékeztek meg 
akkor is, midőn haláluk előtt földi ügyeiket rendezték. Rendszerint 
ott van végrendeleteikben egy pont, mely arról intézkedik, hogy mi 
történjék haláluk esetére könyveikkel. Máskor a végrendeleti vég- 
rehajtók állítanak össze egy jegyzéket a hagyatéki leltárban a 
könyvek felől. 

Az alábbiakban közlünk néhány ily végrendeleti intézkedést 
és hagyatéki leltárt, a melyek a rég veszendőbe ment könyvtá- 
táraknak legalább az emlékét megőrizték az utókor számára. 

Rumer Gáspár pozsonyi kanonok az egyetlen, a ki 
1517 január 3-án írt végintézkedésében könyveivel nem igen 
látszik törődni, úgy rendelkezik ugyanis, hogy ezek ruháival s más 
«gyéb ingóságaival együtt értékesíttessenek, s a begyűlt összegből 
fedezzék az általa telt ájtatos hagyományokat.» A többi már mind 
nagyobb gondot fordit arra, hogy a könyvtárában lévő munkák 
el ne kallódjanak. Rendszerint rokonaikra hagyják, vagy valamely 
intézetre, vagy szétosztják ismerőseik, jó barátjaik között, vagy 
pedig — később már, — a káptalan gondviselése alá juttatják. 

1562. november 14-én Kolosváry János csanádi püspök 
könyveire vonatkozólag megújítja elöbbeni intézkedését, mely Nagy- 
Szombatban deponált végrendeletében foglaltatik, és csak Szent-Ágos- 
ton összes munkáit hagyja ezúttal Telegdy Miklósra. Hagyatéki leltá- 
rárába a következő könyvek vannak felvéve. 

Pighius lib. 2. 

Missale. 

Breviárium. 

» Hevenesi kéziratai az egyetemi könyvtárban, XVIII. k. 318. 1. 

Magyar Könyv-Szemlc. 1895. t4í 



210 Könyvek a XVI. és XVIL századbeli főpapi hagyatékokban. 

Liber miscellaneorum. 

De divinis et apostolicis traditionibus. 

De conciliis lib. 2. 

Summa summarum quae Thabiana reformata dícitur. 

Tractatus sacerdotalis. 

Joannis Eccbii de septem ecclesiae sacramentis tom. 4. 

Confessio Polonica. 

Concilium Heginaldi Foli cardinalis. 

De sanctorum invocatione. 

De haeresibus.* 

Oláh Miklós prímás könyvtárának maradványai már voltak 
ismertetve e folyóirat hasábjain, az 1883. évi folyamban. A nagy 
humanistának két helyen is volt könyvtára, úgymint Bécsben és 
Nagy-Szombatban. Amazt végrendeletében rokonának Listhy János- 
nak és hasonnevű fiának hagyományozta oly kikötéssel, hogy tet- 
szés szerint válogassanak belőle, a megmaradtakat pedig osszák 
ki a nagyszombati tanulók között. Az ö költségén megjelent mun- 
kák, úgymint a Breviárium és Hailbrunni Fabri János vita-irata, 
az egyházmegye szegény lelkészei közt voltak szétosztandók, úgy azon- 
ban, hogy az érsek lanséri és nikoléti kápolnáinak is jusson egy pár 
szépen kötött példány. Azon könyveket pedig — így szól a vég- 
rendelet, a melyek nagyszombati házában vannak, örömest az 
egyházmegyének ajándékozná, de ennek úgy is. van elég, melyeket 
a kanonokok nemcsak nem olvasnak, de még arra sem gondolnak, 
hogy néha leporoltassák. Ennél fogva úgy intézkedik, hogy Telegdi 
Miklós és Desyth Miklós kapjanak közülük néhányat, a többi pedig 
a nagyszombati szegénysorsú tanulóké legyen. 

Verancsics egész könyvtárát unokaöccsére hagyta, de kiköti^ 
hogy az eretnekek munkái elégettessenek, Luther Márton könyveit 
kivéve, a melyek a nagyszombati Szent-Miklósról nevezett főtemplom 
tulajdonába menjenek át, hogy alkalom adtán a szónokok hasz- 
nálhassák a tévtanok megczáfolására. Ezenkivöl még Bornemissza 
(iergely vál. váradi püspök és szepesi prépost kapott hagyatékából 
egy missalét és egy pontificalét. Órája, tintatartója és egyéb író- 
szerei szintén unokaöcsseire szállottak.* 

Monoszlai Miklós esztergomi kanonok könyveit az 1577 



» Országos levéltár, Acta Eccl. fasc. 14r. nr. 7. 

* 2365. Fol. lat. jelzetű kézirat a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában. 



KoUányi Ferencztől. 211 

június 29-én kelt végrendelet értelmében Monoszlai András kapta 
meg úgy, hogy válaszszon belőlük tetszés szerint, a fennmarad- 
lakat pedig engecye át az esztergomi káptalannak. ^ 

A Telegdy Miklós hagyatékában talált 272 munka jegyzéke szin- 
tén e folyóiratban lett közölve 1880-ban, itt tehát csak 1586 ápril 
20-iki végrendeletének erre vonatkozó részét említjük fel. Könyvei 
közQl néhányat, a melyeket magának kiválaszt, a sasvári főesperes 
(a korán elhunyt Telegdi László?) kapja. A jezsuiták nagyszom- 
bati kollégiumáéi legyenek az összes eretnek könyvek és aquinoi 
Szent-Tamás munkái, azután Kutasy János szemeljen ki a maga 
részére néhányat s a mi ezen felül marad, az szintén a kollé- 
giumra szálljon, de ezek csak vallásos könyvek lehettek s nem 
olyanok, a melyek az ö nyomdájából kerültek ki. Összes jogi 
munkáit Kecskés Andrásra hagyja, a ki akkor tájban volt vissza- 
térendő, mint jogtudor, Bolognából.^ 

Mosóczi Zakariás nyitrai püspök 1587-ben írt végrendeletében 
egész könyvtárát, minden földabroszát, földgömbjét, úgy a régeb- 
ben mint megelőzőleg Bécsben vett képeit, minden egyéb a könyv- 
tárhoz tartozó dolgokkal egyetemben rokonára, doktor Kecskés 
Andrásra hagyta. 

1591 márczius 17-én Andreisi Ferencz scopiai püspök, budai 
prépost és esztergomi sufTraganeus a következőleg intézkedik vég- 
rendeletileg könyveiről: a zágrábi missale a Szent-László kápolnáé 
legyen. Az ugyanazon fiókban lévő breviáriumai (mind bársonyba 
kötve ezüst csattokkal) és más könyvei közül az esztergomi breviá- 
riumot a szentgyörgymezei prépost (Nóvák Mihály) kapja meg egy 
más könyvvel együtt, mely az új római breviárium végzésének 
módjára tanít. Egy másik breviárium, tizenhatod-rétű, ezüst csat- 
tokkal, fekete bársony kötésben a szenttamási prépostté (Draskovich 
Mátyásé) legyen. A többi öt pedig azoknak adassék át, a kiknek 
a nevei be vannak irva a táblákra.* 

Monoszlai András könyvtárát, melyet fiatal kora óta gyűj- 
tölt össze, Gábor nevű testvérének, a pozsonyi káptalan tagjának 
hagyja. Lelkére köti azonban, hogy gondja legyen azok hűséges 



» Hevenesi kéziratai, XVllI. k. 377. 1. 

« Országos levéltár, Acta Eccl. fasc. 18. nr. 6. 

» U. o. fasc. U. nr. 26. 



212 Könyvek a XVI. és XVÏI. századbeli főpapi hagyatékokban. 

megőrzésére, szorgalmasan olvasgassa az így kapott könyveket és 
oktassa belölök unokaöccseit. A házában lévő, egy ládában elhe- 
lyezett okiratok, amelyek a veszprémi püspökségre vonatkoznak, 
úgyszintén az a jegyzőkönyv, amit csak nagy nehezen tudott 
Karanyai Istvántól megszerezni, a pozsonyi sekrestyében helye- 
zendök el. Pontificaléját Kutasyra hagyományozza és kéri őt, hogy 
adja ki azon könyvet, amelyet neki ajánlott, nehogy a szegény 
szónokok ily reájuk nézve annyira szükséges segédeszköztől elesse- 
nek. (A sokoldalú képzettséggel bíró és tősgyökeres magyarságú 
író után vagy nyolcz, nagyobbrészt apologetikus munka maradt 
fenn kéziratban, amelyeket a pozsonyi káptalan könyvtár^ őriz.) 
Egy esztergomi missalet, amelyből a pontificalis mise alatt az 
evangéliumot szokták énekelni, továbbá egy zágrábi misekönyvei, 
amelyből a végrendelkező nagypénteken az officiumot rendesen 
végezte, és egy újonnan aranyozott pontificalet a pozsonyi kápta- 
lannak hagy.i 

Hethesi tMhe Márton kalocsai érsek 1602-ben összes egy- 
házi könyveit, a László testvérének hagyott biblia« kivételével, 
Ivándi János unokaöccsére, a győri káptalan nagyprépostjára hagyja. 

Monoszlai Gábor pozsonyi kanonok 1 603-ban írja meg vég- 
rendeletét, melyben a bátyjától örökölt könyvek és kéziratok felül 
intézkedik. Bátyjának egy fekete ládában lévő és élte utolsó évei- 
ben írt szent beszédeit Napragy Demeter veszprémi püspökre 
hagyja, azon kéréssel, hogy ha idővel isten visszaadja neki egész- 
ségét, fordítsa le azokat magyar nyelvre és adja ki isten egyhá- 
zának javára. Ugyancsak az övé legyen az a könyv is, amely 
Ebeczky Ferencznél van; a Compendium totius theologiae czímíi 
munkát pedig ajánlja valakinek. Könyvtárából azon könyvek, ame- 
lyeket használhat, mint pl. a szónoklati, bölcseleti stb. munkák, 
szálljanak unokaöccsére: egy pár vallásos irányú szerzőt is válasz- 
szón magának, amelyeket lelki haszonnal fog olvashatni, a többi 
mind legyen a pozsonyi káptalan könyvtáráé. Úgyszintén azon 
kéziratok is, amelyek bátyja neve alatt már megjelentek ugyan 
nyomtatásban, de amelyekről azt hiszi, hogy nagynevű írójuk iránt 

Ï Az Országos levéltárban (Acta Eccl. fasc. 20. nr. 13.) őrzött és 1601 
június 29-éről keltezett végrendelet másolata némely részében eltér attól, 
amelyet 1600 april 19-érôl keltezve Hevenesi kézirataiban találunk. XVIII. .S88. 

• Országos levéltár. Acta Eccl. fasc. B nr. .S— 4. 



Kollányi Ferencztől. 213 

való kegyeleiből fennmaradásuk és megőrzésükről gondoskodni 
kell, vétessenek ki abból a szekrényből, ahol eddig elzárva vol- 
tak, és miután előbb a könyvkötő-műhelybe adattak, legyenek 
véglegesen a káptalan könyvtárában elhelyezve. Egy nagyobb zág- 
rábi misekönyvet egy római missaléval együtt a ferenczrendi zái^ 
dának hagy; egy ezüst kapcsos diumalét pedig Ebeczky Ferencz- 
nek, kérvén, hogy imáiban ne feledkezzék meg róla.* 

Szelepcsény Ferencz esztergomi kanonok 1611 márczius 
'Hén írt végrendeletében úgy intézkedik könyvei felől, hogy a val- 
lásos és theologiai munkák szálljanak a káptalanra, a profánok 
pedig a nagyszombati iskolában járó két unokaöcesére.* 

Zlatinay (jyörgy báthai apát és nyitrai főesperes csak két 
könyvről tesz említést l()27-ben írt végrendeletében; egy római 
niissaléról és egy ezüst kapcsokkal ellátott breviáriumról. Az elsőt 
az esztergomi káptalanra, a másikat Babathy Ferencz rokonára 
hagyja örök emlékezetül* 

1643-ban Rétsei István tornai főesperes és esztergomi kano- 
nok végrendeletet tesz s könyvei köztíl kettőt, úgymint Pázmány 
Kalauzát* és Poslilláit* Lenkovich Zsófiának rendeli áladatni, 
daczára annak — úgymond — hogy eretnek. Breviáriumának 
két részét pedig Radossiny nevű nagyszombati káplánnak hagyja.® 

Szentgyörgyi Ferencz váczi püspök ezeket írja 1657-ki vég- 
rendeletében: >Az könyveimet, valamenni vagyon concionator, 
mind az Szent István szeminariumjának hagyom, az többit az 
szombati páter franciskanusoknak.'' 

A Posgay Miklós fölszentelt scopiai püspök és esztergomi nagy- 
prépost hagyatékáról 1668 február 22-én összeírt leltárban a 
következő könyvekről van említés téve: az egyik szobában voltak 
két fiókban a kötetlen könyvek; ugyanitt Kempis Tamás könyve, 
egy bekötött Manuale, 3 nagyobb és kissebb breviárium; 2 diur- 

» Hevenesi kéziratai, XVIII. k. 4U. 1. 

■ Esztergomi káptalan, ofbz. Itár, caps. 57. fasc. 4. nr. 17. 

• U. o. Caps. 68. fasc 12. nr. 21. 

• Ekkor már három kiadást ért. Pozsony, 1613. IJ. o. 1628. l^ 0.1637. 
R. M. K. I. k. 443, 632 és 673. s/ámok. 

» U. ott. 663. 8z. 

• Országos levéltár, Acta Eccl. fasc. 5. nr. 70. 
' Hevenesi kéziratai. XVIII. k. 446. 1. 



214 Könyvek a XVI. és XYM. századbeli főpapi hagyatékokban. 

nale és szétszórva még egyéb kötetlen könyvek; valamint még 
21 bekötött könyv. Egy másik szobában négy különböző munka 
és néhány direetorium. Egy dobozban kissebb könyvecskék és 
okiratok. Egy missale.^ 

Az 1674 október 7-én Nagy-Szombatban elhalálozott Szászy 
János szerémi vál. püspök és zólyomi föesperesnek ugyanezen hó 
12-én felvett hagyatéki leltárában ezek a munkák vannak ösz« 
szeírva : 

D. Thomae Aquinatis Catena aurea in quatuor evangelia. 

Nonnii Marcelli de proprietate sermonum. 

Vincentii Begii Expositio in evangelia. 

Bartholomaei Bellati Commentarium. 

Bob. Bellarmini Condones per annum. 

Begula Sánc ti Benedicti. 

Alphonsi de Castro contra haereses. 

Calepinus.' 

Aureum opus de veritate contritionis. 

Gabrielis Prateoli de dogmatibus haereticorum. 

Bob. Bellarmini Controversiae. 

Ejusdem Control ersiarum 5. tömi 1. 

Nicefori Callisti História ecclesiastica. 

Buperti Eritropi in evangelia. 

Nicolai Vilkowieszko Sermones in evangelia. 

Nicolai Caussini História. 

Yincentii Brunii Meditationes. 

Synodus Cardinalis Pazman.^ 

Item Synodus ejusdem. 

Epistolae Japponicae de conversione gentilium. 

Evangelia Graeca et Latina. 

Petri de Palude Sermionum pars hyemalis. 

Décréta concilii Tridentini. 

Compendium biblicum Casparis Simonidis. 

Smetius. 

Petri de Arrubal Commentarium in d. Thomam. 

Antonii de Gue varra Horologium principum. 

Joannis Sambuci Décréta regni Hungáriáé.^ 

> Esztergomi káptalan, orsz. Itár, caps. 57. fasc. 7. nr. 10. 

" A magyarral kibővített Calepinusnak ekkor már 4 kiadása volt, 
u. m. Bázel, 1590, h. n. 1594, Bázel, 1598 és u. o. 1605. R. M. K. I. k. 231, 
277, BOO és 395 számok. 

» R. M. K. II. k. 454. sz. 

« Hihetőleg: Sambucus, Index seu Euchiridion omnium Decretorum el 



Kollányi Ferencztől. 215 

Mattbaei Timpii Theatrum bistorícum. 

Joannis Osorii Conciones. 

Sermones Pauli Suerinensis. 

Thomae Stapletoni Prompt uari um morale.^ 

Abrabami Bzovy Conciones de Sanctis. 

Georgii Bartoldi Conciones funebrales. 

Cartbagenae de arcanis cbristianae religionis. 

Joannis Loppez Epitome sanctorum patruro. 

Petri Bessaei Conciones de festis. 

Tbesaurus concionum. 

Breviárium antiquum. 

Principia. 

Scbolastious de iustitia scriptorum. 

Yirtutes Ferdiuandi II. patris Lamermanensis. 

Mirrba szedeő Szarándok Petri Ágoston , inçompactum.^ 

Sebastiani Castelliouis Dialogi. 

Officia propria sanctorum regni Hungáriáé.^ 

Item calendarium minus Hungaricum.^ 

Vépi Benedek orodi prépost és esztergomi őrkanonoknak 
hagyatékában 1676 november 9-én a leltározók a következő mun- 
kákat találták, amelyek közül az első tizennégynél fel van az is 
jegyezve, hogy kikre hagyta a végrendelkező: 

Cornelii a Lapide. In folio, tömi nro 10. Paulinis. 

Hugonis in S. Scriptorum, tömi in nro 8. Capitulo. 

Didaci Mendocae. In folio, tömi 3. D. vicario. 

Corpus juris canonici nro 1. Pro Capitulo. 

Drexelii Opera omnia. In 4-to, tömi nro 2. Paulinis. 

Didaci de Castillo de ornatu Häronis nro 1. Paulinis. 

Examen Episcoporum. Nro 1. (Bibliotbecario D. Fenelle datum.) 
Pro capitulo. 

D. Bemardi Opera omnia. (Dicuntur esse Seminarii.) Tomus I. 
Seminario. 

Poliantbia. In folio, nro 1. Paulinis. 

Filiucius. In folio, nro I. Capitulo. 

«onstitutionum Regni Ungariae ad annum 1579. usque. Per Causarum locus 
distinclum memoriae usibusque fori maxime utile. Viennae Austriae Excude- 
bat Leonhardus Napingerus. Anno 1681. 675 levél. 

> Promptuarium katholicum contra Haereticos Col. ap. Godorf. Cam- 
persem. Í592. 8-r. 

« R. M. K. I, k. 1140. sz. 

» R. M. K. II. k. 1021. sz. 

* Esztergomi káptalan, orsz. Itár, caps. 57. fasc. nr. 17. 



âl6 Könyvek a XVÍ. és XVII. századbeli főpapi hagyatékokban. 

Concordantiae bibliorum. Nro 1. Faalinis. 

Andreáé Valentis Jus canonicum. Nro 1. D. Dőlni. 

Medulla Cedri de la Musa (?) Pro sacristiaoo. 

Cornucopiae concionura. Nro 1. Apud d. Jaklin. 

Bignioni tam in festa quam in quadragesimam, ibidem. Nro 1. 

Prezinae Quadragesimale. Nro 1. 

Alexán dri Calamato Discursus morales. Nro 1. 

Joannis Ekkii contra Lutherum et alios haereticos. Nro I. 

Jusephi Flavii De bello Judaico. Tomus 1. 

Didaci della Veza Conciones. Nro 1. 

Nierembergii Theopoliticus. Nro 1. 

Conciliât io locorum com muni um. Tomi 3. 

Mons Minae. Nro 1. 

De mirabilibus magnae matris. Nro 1. 

Praxis pietatis Hungaricae. Nro 1.^ 

Panarii Pastoralis s. Benedicto inscripbus. Nro 1. 

Medulla theologiae morális. Nro 1. 

De monarchia s. coronae regni Hungáriáé. Nro 1. 

CurtiuB de rebus Alexandri. Nro 1. 

Pars Triparti ti antiquior. Nro 1. 

Varia manuscripta philosopbiae. Nro 4. 

Unum missale et breviárium magnum.^ 

Steger György esztergomi kanonoknak 1679 május 23-árA 
felveit hagyatéki leltárában pedig ezek a munkák szerepelnek: 

Lasanae Summa quinque Begum in folio. 
Item Lasanae de Casibus conscientiae in folio tömi 3. 
Naxera in folio 1. 
Ejusdem Naxerae in folio tömi 2. 
Ejusdem Commentarium in libnim Judicum 1. 
Alvarez de Josepho Rachelis filio illustrato. 
Guidonis Perisiani concordia evangelica in folio. 
Joannis Carthagenae dextro to mus unus in folio. 
Ejusdem de B. V. Tomus 2. 
Didaci del Castillo de ornatu Haeronis. 
Ildephonsi flores in Ecclesiasticum in folio 1. 
Josephi de Lacerda in Judith históriám tomi 2. 
Simbola divina et humana pontifícum, imperatorum et regum K 
Divi Cirilli in Evangelia Joannis Commentarium 1. 
Speculum passionis d. n. Jesu Cristi. 

» E munka 1676-ig 4 kiadást ért, és pedig Debreczenben, 1636., Lőcsén^ 
1638., Bártfán, 1640., ismét Lőcsén, 1641., és Váradon 1643. években. R. M. 
K. I. k. 657, 683, 700, 720 és 7rDl. számok. 

■ Esztergomi káptalan, orsz. Itár, caps. 57. fasc. 1. nr. 6. 



Kollányi Ferencztöl. 217 

Calvinismus detectus in Joanne Tenderer 1. 
Haereticum quare? 1. 
Ceremóniáié episcoporum vetus 1. 
Pauli Aretii de mundi tribulatione 1. 
Didaci Nissenii quataor evangelia 1. 
Dictionariam Italicum. 

Yaleriani Magni de regula credendi, tomus 1. 
Meraoriale sacrum delle sette chiese, tomus 1. 
Petri Canisii de festis sanctorum 1. 
Libellus Historiari^m B. V. Tallensis 1. 
Bellarminus de arte bene moriendi, tomus 1. 
Jacobi Marcantii Yitis florilega, tomus 1.^ 

Szelepchény György primas 1684 ápril 27-én kelt végren- 
deletével pozsonyi könyvtárát az 1625-iki királyi diploma értel- 
mében, mely a főpapság végrendelkezési jogát megállapítva úgy 
rendelkezik, hogy a könyvek mindig a káptalanra hagyományoz- 
lassanak, az esztergomi főkáptalanra hagyja« 

Péterffy András ez. püspök és esztergomi nagyprépostnak 
1693. szeptember 16-án felvett hagyatéki leltárában a következő 
könyvek írattak össze: 

Pontificale 1. 

Breviárium Romanum in Philera 1. 

R. páter Caldi Concionator^ 1. 

Alexandri Calamato 1. 

Gonciones rudi patris Viszochany* 1 

Miscellanea r. p. Szentivany^ 1. 

Biblia TJngarica 1. 

Goncionator liber r. p. Cbilely 1. 

Examen episcoporum. 

Adriany Spigely 1. 

Gonciones Pazmani 1. 

Gommentarium r. p. Yelasques. 

Opera patris Joannis Garthageni 1. 

> U. ott, caps. 68. fasc. 12. nr. 20. 

• U. ott, caps. 68. fasc. 7. nr. 15. 

• Káidinak két predikácziós könyve is megjelent, úgy mint: 1. Az Vasár- 
napokra való prédikátzióknak első része. (R. M. K. I. R. 601. sz.) 2. Az Inne- 
pekre való Predikáczióknak első Része. (U. ott, 602. sz.) E kettő közül nem 
tudni, melyik volt meg a hagyatékban. 

• R. M. K. ír. K. 1675. sz. 

• U. ott, 1652. sz. 



218 Könyvek a XVI. és XVII. századbeli főpapi hagryatékokban. 

Collectanea in s. Apocbalypsim 1. 
Breviárium in quatuor partibuB. 
Homilia Eusebii Nerembergii 1. 
Gonciones Scuafenhavae 1. 
Descriptio Frisiae 1. 
Instructio sacerdotum Franci sei Toleti 1. 
Paradisus voluptatum verbi incamati 1. 
Opera p. Sebastiani BaiTady 1. 
Nervus opticus p. Zacbariae Paber 1. 
História B. M. Virginie Fosoniensis 1. 
Gonciones p. Fabri 1. 
Gommentarium p. Francisoi Mentoza 1. 
• Hortus pastorum 1. 
Opera T. Stapletoni 1. 
História B. M. Virginis Tallensis 1. 
Sermo s. Augustini in natali Joannis Baptistáé 1. 
Opera p. Petri Bota.^ 

Sajnálni lehet, hogy e kigebb-nag^'obb könyvtárakból nem 
maradt reánk egyéb, mint e többé kevésbé fogyatékos jegyzékek. 
Maguk a könyvek már réges-régen veszendőbe mentek, talán akkor 
mindjárt, hogy a gondos gyűjtő kezéből kikerültek. 

> Esztergomi káptalan orsz. Itár, caps. 57. fasc. 7. nr. 14. 



ADALÉK KRÓNIKÁINK TÖRTÉNETÉHEZ. 
Dr. Karácsonyi Jákobtól. 

Még 1868 július 2-án indítványozta Dobóczky Ignácz a Ma- 
gyar Történelmi Társulat választmányi gyűlésén, hogy a társulat 
másoltassa le a következő krónikákat: 

>1. A firenzei Magliabechi könyvtár kéziratai közt Classe 23. 
Cod. 122. pag. 172. De origine Hunnorum czím alatt foglaltat. 

2. Azt, mely a vatikáni könyvtárban, az Ottoboni-féle könyvtár 
kéziratai közt hártyára írtán találtatik.* (Századok, 1868. 502. 1.) 

Mikor Szent-István korával foglalkoztam, nagyon bántott ez 
időszakra vonatkozó kútforrásaink elégtelensége. Kapkodtam tehát 
minden reménysugár után s megkerestem akkoriban Olaszország- 
ban tartózkodó honfitársaimat és szíves, jó barátaimat: dr. HaU" 
dek Ágoston és dr. Vári Rezső urakat, hogy kegyeskedjenek meg- 
tekinteni a fentírt kódexeket s kiiWjenek abból egyes részleteket, 
hogy így összevetve többi krónikáinkkal, ítéletet mondhassak, váj- 
jon érdemes-e azokat lemásolni? 

A flórenczi kódex megtekintését dr. Vári Rezső úr vállalta 
magára s mivel a küldött részletet egy eddigelé kinyomtatott 
magyar krónikában sem találtam meg, fölkértem öt az egész 
lemásolására. Megtette nemcsak ezt, hanem még kiírta egy olasz 
tudósnak a kódex származásáról, szerzőjéről tett eme megjegyzé- 
sét is: »Ez egy XIV. századbeli tudós írótól készített, több könyv- 
ből kivont különféle jegyzeteket és töredékeket tartalmazó gyűj- 
temény. A könyvek adataihoz sokszor odacsatolja saját vélemé- 
nyét és észrevételét is. Belé van Írva Boccaccio János, Petrarca 
é.s Zanobida Strada néhány levele is. Ciampi Sebestény tanár úr 
Monumenti di Giovanni Boccaccio (Milano, 1880. 12-r.) czímü 
müvében erős bizonyítékokkal támogatja véleményét, hogy e 
kódex írója nem lehet más, mint maga Boccaccio«. Ennek alap- 



220 Adalék krónikáink történetéhez. 

ján nem régiben egy lapbetéten maga a könyvtár igazgatósága 
e czímet adta a kódexnek: Boccacci (Joannis) excerpta ex varii^ 
auctoribus (I. Caesaris, P. Orosii, Svetonii, Martini Poloni) et 
alia. Cod. cartac. in fol. del XIV. (autografo)*, holott régebben 
Cd. miscell. saec. XVL folionim 304 ab eadem manu exarattis« 
czímmel jelölték. A jelzés maradt a rég*i. 

Ezek szerint egy Boccacciotól készített bún krónikával állimk 
szemben. Érdekes ez már csak író személyénél fogva is, de még 
érdekesebb az, hogy a világhírű író a magyar krónikát ismerte, 
használta s azt a többi írók adataival, s nemzetének dicsőségé- 
vel összeegyeztetni. Atilla hadjáratait rendszeresebben előadni 
igyekezett. Megérdemli tehát, hogy a többi hún krónikák mellett 
ez is közzé tétessék. 

De origine regni Hunnoruro. 

Nembroth, ut supra, genuit Hunor et Mogor, ex quibus fratribus 
Hunnorum regnum initium bábuit. Hü venando ad paludes Meothidas 
pervenerunt et VI. anno^ postquam ibi immorati sunt, agentes prae- 
das, duas filias principis Alanorum rapientes uxores duxerunt, et cum 
multiplicati essent, de Scithica Europa Prutenos expulerunt, quae inter 
Pontúm et Ripheos montes sita est, ubi duo magna flumina oriuntur 
Eral et Thegora; primum, ut Ripheos montes tangit, Don appellatur 
et per planitiein Alanorum tribus ramis in rotundum mare Huit, 
secundum per incultos silvas intrat Ircaniam, vergens in mare aqui- 
lonis. Et divisa est Scithia in partes CVIII, tot enim tribus 
exierant de iiliis Hunor et Mogor, cum Scithiam invasere Hunnorum 
tamen originem aliter quidam ponunt, ut infra. Conveniebant autem 
ad exercitum sub tali voce praeconia, quod die tali unusquisquam 
armatus in tali loco debeat apparere coramunitatis consilium imperceptum 
auditurus. Tandem tempore Romanorum imperatorum, de quabus 
CVIII tribuum milia summentes, ceteros pro custodia in Scithia relin- 
qu entes, egressi sunt in ex ter minium partis occidue. 

Hunni Auares et Ungari appellantur. Cum enim Philemon^ 
unus rex Gotharum quasdam magnas mulieres inter suos reperisset 
et solitudines errare coegit, quas nonnuUi, quos faunos vocant, in 
amplexum recipientes, hoc ferocissimum genus hominum genuerunt, 
quod prima die in nata prole desevit, nam maribus ferro genas secant, 
etiam antequam lac suscipiant ; hinc imberbes senescunt et sine venus- 
täte ephebi sunt. Sunt autem exigui statura, sed arguti motibus ad 
equitandum promtissirai, scapulis latis ad sagiptandum ((gy) periti. 
Inter Meotidas paludes habuere initium, quorum venatores cerve secuti 
vestigia transierunt paludes et Scithicam regionem exploitantes Hunnos 
ortantur ad transitum et expulsis Ghothis obtinuere dominium regionis 



Dr. Karácsonyi Jánostól. 221 

ei in magno culmine fuere LXXX annis. A primo autera anno G-ratiani 
iraperatoris regnavere super eos duo fratres, post quos annos Hun- 
Doram regnum diminutum est et tandem tempore CaroU cum suo 
nomine periére. 

Primi reges Unnorum. 

Primo Gratiani imperatoris anno regnare incipientes fuerunt hii 
duo fratres : Vnalam et Pemudruth seu Asdrubal, pater Athile. 

SrUgil tempore Arcadii et Honor ii imperátor um. 

Buda vei Béla vei Hasdrubal cum fratre suo Ethela tempore 
Honorii superioris et Theodosii. 

Athila filius Bele cum fratre predictorum imperátor um tempore. 

Athila iste de Scithia egressus Bessorum, Eomanorum, Albano- 
rum terras transiit, demura Soldai iam, Kutheniam et Nigrorum Cuma- 
norum ingressus coloniam usque Tize fluraen invitis gentibns tandem 
pervenit. Conspecta regioné eam cum uxore et íiliis et armentis inco- 
1ère voluit. Tunc Macrinus Pannonié, Dalmatie, Macedonie, Frigie ac 
Pamphilie tetrarcba Komanorum petiit auxilia contra Hunnos, lacé- 
rantes de die in diem eius confínia. Suscepto autem presidio, dum 
délibérant, an transmisso Danubio vel aliter Hunnos invadere debeant, 
Hunnî noctis silentio super utres in Sicambriam trans vadant (igyj 
«t in teroptoriis multos trucidant ; a Bomanis tandem repulsi ad 
propria rediere. Cognita occidentalium virtute armorum et animo- 
cuni resumpto proposito Athila exercitum parât et facto congi'essu 
reciderunt ex Hunnis usque ad XL milia. Occubuit et Macrinus et 
multi principes Bomanorum et Bomanus exercitus dispersus est. Tune 
Athila fratrem a flumine Tize usque ad ilumen Don recthorem constituit, 
se autem Hunnorum regem vocat, metum orbis, ilagellum dei. Erat 
autem colore teter, oculis nigris et furiosis, capite grandi, ore, naso 
simus, rara barba et canizie respersa, statura brevis incessu elatue, 
in praeliis astutus et sollicitus. Ex severitate a suis timebatur, ex 
liberalitate ab exteris amabatur et multi confluebant ad eum. Ceso 
igitur Bomano exercitu apud Sennem soleropnem celebrabat curiam, 
in qua multi principes Germanorum illi fecere omagia. Imroissumque 
est tune menti eius, ut occidentalia invadat régna. Et primum Yliri- 
cura subicit, delude Benum transire disponit et Gallias depopulaturus 
advenit. lamque Metensi urbe excussa Aurelianense evertere mina- 
batur. Erat tunc sanctus Anianus eiusdem urbis episcopus, cuius pre- 
cibus Argetius (így) patrícius Bomanorum, vir inclitus et in bello 
strenuus, contra rebellantes Burgundiones Bomanis dorauerat, Aurelia- 
nura properavit cum Thorizmo, Heudonis regis Gothorum filio, et 
Athilam improvisum invasit magnamque stragem exercuit. Athila tam- 
quam victus Pannoniam rediit, ut maiorem pararet exercitum. Hec 
ponit hic TJgo Floriacus, verum secundum Singibertum post hec omnia 
Attila legitur suscepisse regnum Hunnorum. 

Atthila fortissimis vallatus gentibus Ostrogotorum et Gepida- 



222 Adalék krónikáink történetéhez. 

rum aliisque diversis popuHs, post Messiam, Macedóniám et Achaiam 
pervagatam^ postquam Theodosius datis YII mille libris et promissis 
mille libris annuatim a ûnibus suis exire per vasit, elatus seva cogi- 
tere cepit. Oderát Komanos propter antiquam eorum dignita- 
tam. Oderát Wisigotbos propter eorum fortitudinem et utrosque 
aggredi non audebat : Komanis scribebat, quod non eos, sed Wi- 
sigotos Yolebat invadere et scribebat similiter Wisigotis. Eutins 
autem patrícius Romanorum fraudem Athile praecognoscens, Theo- 
derico, regi Wisigotorum ex persona Yalentiniani monuit, ut contra 
Attilám immanissimum tyrampnum et totius orbis invasorem cum 
Romanis conveniat. Interim Athila Wisigotis bellum indicit. Illi vero 
Romanorum auxilium petunt et impétrant. Et primo Romanus exer- 
citus cum Francis, Burgundionibus, Saxonibus et multis Celticis ac 
Germanicis nationibus occurrit. Attila vero occurrentem sibi Burgundié 
regem apud Basileam stravit, ubi tam acriter pugnatum est, ut ibi 
XVIII millia hominum occisa sint; inde autem Argentinam obsedit 
et muros dextruxit, ut iter páterét viatoribus, deinde Luxonium, 
Lingonensem urbem dextruxit, et descendens iuxta Rodanum versus 
Cateloniam tendit, ubi eius exercitus taliter est divisus : una pars 
contra Maromamonam soldanum Marocbii properat, qui protinus mari 
transito Marochium fugit. Interea Eutins Romanorum patrícius cum 
XI regibus occidentis Attilám invadit et in campis Catbelonie uterque 
sedet exercitus. Attila vero in vîsceribus animalium per scientes (?) 
rei perquiritur event um, seque vincendum intelligit, sed ex alia parte 
casurum principem cunctis potentiorem. Romani eminentiorem locum 
habebant. Igitur ab bora YIII. usque ad noctem acerrimum bellum 
protendjtur. Theodericus, rex Wisigotorum perimitur, Atbila in fuga 
versus victum se prodidit, sed noctis benefîcio occultari potuit. Mane 
facto Eutins patricius Turismundo filio Theoderici consulit, ne iterum 
Hunnos invadat, timens îUius gloriam et potentiam augeri, sed ante 
auditam regis mortem domum properat, ne regni corona praeoccu- 
petur a fratribus. Attila vero de suo assultu afâdens ignem para- 
rit, in quem si hostis veniret, protinus se iactaret. Referet Jor- 
danis, eorum scriptor, quod in illo famosissimo bello ceciderunt 
CLXV milia exceptis XV milia, qui in congressu Francorum et Grepi- 
darum priori nocte corruerant. Itaque Turismundo Tolosam redeunte, 
Attila audacior factus ea parte Hunnorum, quae contra Miramamonam 
iverat, ad habitandum in Catelonia rémanente, ipse demolita Francia et 
Flandria Turingiam ingressus, super Dacbos, Novergios, Frigones, 
Prutenos magnum destinavit exercitum eosque subiecit; ipse vero 
Sicambriam pergens fremens Belam vel Budam occidit, et corpus in 
Danubium proici fecit, quia domina sibi concessi fines excesserat, 
feceratque Sycambriam suo nomine vocari Budam, quam ipse civita- 
tem Athile sive Ethele iusserat appellari, Theotonici interdictum for- 
midantes vocavere Echulburg, Hunni vero Oubudam usque hodie vocant. 



Dr. Karácsonyi Jánostól. 223 

Post hec Athila sic mansit annis Y, speculatoribus suis in quatuor 
partes orbis transmissis ; una pars in Colonia, secunda usque Lituam 
locata est, tertia in Don fluvii litore, quarta in Giadria, civitate Dal- 
matie, ut nosceret mundus, quali studio Athila deditus erat. Ex Pannónia 
vero, Dalmatia, Macedonia, Frigia et Pamphilia multi transiere in 
Apuliam crebris Hunnorum incursionibus fatigati. Post quinquennium 
vero e Pannónia egressus contra mare pertransiit Tragurum, Sebe- 
nichum, Scardonam, ladriam, Nonam, Senam, Polam, Parentium, Cam- 
phistriam, Triestum et Aquileiam usque pervenit, occidentale invadens 
regnum cum quingentis milibus armatorum. 

Attila VI. anno Martiani imperatoris occidentalis invasit plagam, 
nee ulla ci vitas vel castrum potuit ab eiús furore tu tari. Venienti 
tandem occurrit Lupus Trecensis episcopus et ait ei : Tu quis es, qui 
terras nostras vastas. lUe respondit : Ego sum Attila, flagellum dei. 
Ad quam vocem iussit portas aperiri, dicens : Bene venerit flagellum 
dei. Miro autem modo Hunni cecitate percussi transiere per mediam 
civitatem neminem ledentes. Sequenti anno Ytaliara aggressus, omnes 
pene civitates incendit vel diruit. Cum enim Aquilogiam (így) perve- 
nisset, illi sanctorum reliquias cum uxoribus et parvulis et thesauris 
in loco Gradensi tutavere, et mortuis ex parte Attile VIII millibus, 
Ytalicorum vero XX millibus, cum non possent resistere multitudini, 
statuas muris superponunt et taliter non advertente Atila aufugere. 
Dum yero Attila missum falconem super unam statuarum residentem 
cerneret, advertens dolum, quod sic obsessi per annum cum dimidio 
effugissent, indignans civitatem dextruxit. Inde processit contra Con- 
cordiam, qui (így) similiter inbelles ad insulam in litore maris, quam 
Crapules vocant, miserunt ; ibi Attila XYII millia hominum amisit, 
oppidani vero CCC. Postea transivit Altinum, quod pridem vocabant 
Antenoridem ab Antenore conditore et hii suo (igy) conformiter 
tandem fugere ad insulas et edifícavere Civitatem Novam et Esul. et 
Terselum et fecere burgos magnós vocatos armam. Et quidam nobilis, 
Oonstanzac (igy) nomine, prope habitavit et nomen suo loco dedit, et 
quidam alius in Burano, et multi alii in Mazerbio et Murano. Attila 
vero contra Paduam processit. Rex autem reginam cum liberis ad 
maritimam transmisit, quae stetit in dorso duro ; est enim una pars 
civitatis, quae usque hodie sic vocatur, et aliqui habitavere in XJbanico, 
et sic Marcora et Trinitate, alii in Mesamanco. Monasterium autem 
virginum sancti Zacharie Venetiis hedificatura est, ubi dicti regis filia 
secunda abatissa fuit. Hoc eventu gens Yenetorum divitiis et 
personis aucta est. Attila autem primo ob Ytalicis victus, postea 
victor Paduam dextruxit et «onsequenter Yicentiam, Yeronam, 
Brixiam, Pergamum, postea cum in Ravenna resideret, pars exer- 
citus eius depopulatur Apuliam et Terram Laboris. Timens autem 
Leo papa, ne Romam veniens idem faceret, ad eum ivit, qui 
circa Padum morabatur et totius Ytalie reportavit salutem. Stupen- 



22<í Adalék krónikáink történetéhez. 

tibns autem barbaris, Attila dixit asti tisse papae quondam canitie 
venerabilem et mortem sibi minantem, nisi eum in omnibus audiret. 
Ideo de Ytalia protinus recessit. Martiano autem deus apparens ait, 
arcum Attile fractum esse. Ipsa nocte in nuptiis crapulatus, erumpente 
per apoplesiam sanguine de naribus eius, in nocte suffocatus est. Orta 
est autem seditio in posteris eius de successione, Hunnis uni adhe.- 
rentibus, exteris alteri. Inde tantus sanguis effusus est, quod diebus 
pluribus aqua Danubii inpotnbilis fuit. Fugerunt autem quasi XV millia 
Hunnorum in Scitbiam. Alii de praelio fuga liberati, timentes nationes 
occidentis, in campo Chigle usque Arpad permanserunt, qui se ibi 
non Hunnos, sed Zaculos vocavere. Hii seien tes Hunnos in Panno- 
niam redire, occurrere eis confínibus Butbenie, quibus in oonfinio 
yiacorum in montibus sors data est. Fuit autem Pannónia sine rage 
X annis, incolentibus eam Sdavis, Grecis, Theotonicis, Messiaris et 
Ylachis, advenis, qui vivente Attila rege populariter serviebant. Sur- 
rexit etiam in Polonia princeps, qui Bulgaris Messianisque imperabat, 
Yolens etiam in Pannónia dominari. Hunc Ungari, varus muneribus 
allectum, explorata illius diminuta militia, improvisi aggressi cum 
tota militia peremere et tenuere regionis dominium. 

Attila praedictus tempore Theodosii et Yalentiniani solus Hun- 
norum rex est, quem Martinus vocat Totilam.* 

Yznacb ûlius Attbile tempore Marti ani inperatoris. 

Geliobes tempore Zenonis. 

Extunc regni Hunnorum annotatio cessât, quia omnes reges 
vocati sunt gagani et nulla distinguendi inter eos proprietas inve- 
nitur; tandem tempore Garoli magni cum suo nomine perierunt.' 

A másik kódexet dr. Haudék Ágoston hazánkfia, akkor a S. 
congregatio episcoporum et regularium tanácsosa, megvizsgál- 
ván, róla a következő leírást adta: A kódex ívrétű pergamenre 
van írva; 43 levélből áll, gazdagon illusztrálva. Az utolsó 
pergamenlapra rá van ragasztva egy 4-r. papírlap, a melyen egy- 
korú Írással az van följegyezve: * Liber Thorm de Drag^ és 
néhány citatum, a melyből a kódex eredetére nem lehet követ- 
keztetést vonni. Származik a XV. század végéről, mert végig egy 
kéz írása s a szövegből kitűnik, hogy II. Plus pápa és III. Frigyes 
császár még élt a kódex Írásakor.« 

» Széljegyzet : »Totila fuit rex Gotiiorum tempore lustiniani a Narsetc 
occisus. 

* Széljegyzet: Garda rex ünnorum tempore lustiniani imperatoris 
baptizatus est et vidua relicta cuiusdam principis eorum cum C miUibus 
illarum gentium baptismi gratiam receperunt. De quo Garda nicil (igy) hie dicit 
post reges, et demum, obmissa linea Unnorum, scribit hunc regem eoruni 
fuisse, dum scribit de Justiniano imperatore. 



Dr. Karacsonyi Jáncütók. 9B& 

 kódexben foglalt műnek tulajdonképen két czíme Van. Az 
egyik így szól: »Incipit prólogits in compüationem lihroruni 
historialium totitis bibUe ab Adam usque ad Christum ediiam 
a fratre Johanne de Uiino Minorum ordinis<. Ezután követke- 
zik az ajánlat: Beverendő in Christo patri et domir^^ dominQ 
Bertrando dei gratia mncte sedis Aquüegttiensis patriarche 
dignissimo*, A mint ez ajánlatból kitűnik, e része a miinek 
1346 előtt készült, mert Bertrand eddig volt aquilejai pátriárka, 
de meg az ajánlatban maga a szerző is írja, hogy művét 1344- 
ben szerzetté. 

A másik ezím Johannes de Utino ajánlása ulán követ- 
kezik s ekkép szól: ^Insuper Traynarum ac Bomanorum gesta 
necnon auctoritates 12 Sibülarum sunt applicala. Conseqtienter 
summorum pontificum post Christum regentium ac imperatorum 
gesta usque nunc ad tempóra nostra pauca predictis sunt 
asscripta.^ 

A mint a második ezímből kitűnik, a kódexben foglaltakat 
lulajdonkép két ember írta. A Krisztus eljöveteléig terjedő részt 
Johannes de Utino^ a többit pedig az ő folytatója. Sajnos, e foly- 
tatónak nevét nem ismerjük, de hogy magyar volt, vagy legalább 
Magyarországon lakott, azt bátran következtethetjük abból, hogy 
inind a császárok, mind a pápák történetében mindig megjegyzi, 
lia annak idejében Magyarországon valami nevezetes történt. így 
pl. a császárok történetében ezeket írja: 

»Anno dni 880. Karolua 3-us imperavit annia 11. . . Hiis 
temporibns gens Hunnorum a Scitia egressa ... ín Pannoniam venit 
et eiectis inde Bavaris usque hodie permanserat. Hunnorum géns 
adeo inculta fuisse narratur, ut camibus crudis ad cibum, humano 
verő Banguine ad potum uterentur, quem admodum Phalagii, qui 
ultra Rutenos morantur faciunt.« 

>Anno dni 976. Otto II. imperavit aunis 20. Huius tempore 
8. WolffganguB Hatisponensis episcopus floruit et s. Adalbert us Boe- 
uus partes stagnatas et Saxones cum Bohemis ad ûdem convertit ac 
sanctum Steffanum primum regem Hungarie christianum baptisavit.« 

»Anno dni 1014. Hainricus I. imperavit annis 12. . . . Hie multa 
prospéra bella gessit et sororem suam Grisilam sancto StefiTano, regi 
Hungarie tradidit in uxorem et ad ûdem vocavit.« 

A pápák történetében pedig a következő részletek fordul- 
nak elő: 

Magyar KAnyT-Szemle. 1895. lo 



WS: Adalék krónikáink történetéhez. 

»Anno dni 1028. Johannes XIX* sedit annis 9, mense 1, diebua 
2* vv . Huiua tempore a« Emericns dux Sirmiensis, primi regis XJnga- 
rie ohristianl Steffani űlivis. cum sponsa sua^ virgo obiit.c 

»Anno dni 1033. Benedictus IX* sedit annis 13 diebus 3. .. . . 
Hüius tempore s. Gerhardus Epus Cbanadiensis supra ligám ligatus, 
drca Budatai precipitatus,^ maítyrio eorónat'us.« 

Figyelemre méltó, hogy a magyar történelemben jártas foly- 
tató Szent-Imrét ^dux Sirmiensis ^-nék, nevezi. Ez sehol másutt 
nenv fordul elő. 

A kódex legvégén, a 41 ^., 42. és 43. lapokon van a magyar 
krónika; ez »Hic incipiuntur reges Hungarie^ szavakkal kezdő- 
dik s a Szilágyi Mihályról telt nxegjegyzéséböl kitűnik, hogy 1^60- 
ban készült. Mint Johannes de Utíno müve, ki van adva Toldy 
Analecláibaa és Mátyás Flóriánnál;^, de miként az előadottakból 
kitűnik, jiem Johannes de Utinonak, hanem az ő ismeretlen,, ma- 
gyar folytatójának tulajdonitandó. 

Hogyan került e könyv Rómába? arra megfelel első birto- 
kosának neve. Drágí vagy prághy. (és nem Drágfi, mint némelyek 
tévedésből írják). Tamás, dobokamegyei, nemes család tagja ^ kirá- 
lyi személynök régtől fogva nagy érdeklődést tanúsított a magyar 
történelem iránt,, úgy hogy Túróczi János krónikáját 1488-ban 
neki ajánlotta. E Drági Tamást Mátyás király 1489-ben Rómába 
küldötte követül.« Nagyon természetesnek találhatja tehát bárki 
is, hogy Drági ekkor a magyar királyok történetét is magában 
foglaló könyvvel a pápának vagy valamelyik bíborosnak kedves- 
kedett s így ez kikerülte azt az enyészetet, mely Magyarország- 
ban annyi társára várakozott. 

» Históriáé Hungáriáé Fontes Domestici. III. k. 266—76. 1. 

• V. ö. Nagy Iván, Magyarország családjai, III. k. 381—2. 1. és Csánki, 
Magyarország Történelmi -földrajza. II. k. 77—8 l. 

• Monumenta Vaticana Hung. I. sor. Ví. k. 243. 1, 



KASSA VAROS LEVELTARA. 
Ifj. Kemény Lajostól. 

-ív 

A várpsi levéltárai^ régiségben,, gazdagságban messze fölül- 
múlják a várofiegyék levéltárait. A minek egyszemű oka abban 
rejlik, hogy a vármegyét alkotó nemesség jógáit országos törvények 
biztosították; a birtokadomártyról szóló oklevelet' pedig minden 
egyes tulajdonos féllékenyen őrizte saját nemesi udvarházában. 

Ha a város királyi szabadalmat nyert, eiinek részesévé sok 
százan vállak; a szabadalomlevelet tehát halósági őrizetre kellett 
bízni. A város lakossága adót (census, taxa) fizetett a királynak; 
az adót ki kellett róni az egyesekre, be kellett tőlük szedni s 
erről számadást vezetni; a város közös erővel épített városfalat, 
bástyát, temploniot; fizette jegyzőjét,' papját, tanítóját; mindezzel 
egyeseket kellett megbízni, hogy számot adjanak' róla. 

így telnek meg korán, kivált a szabad királyi városok 
levéltárai. 

Kassa város levéltárában is tizenöt xirpád-korbeli oklevél 
őriztetik; java részük azonban csak később -^ a város tulajdo- 
nába jutott birtokokkal — került oda. Az 1 347-ik évveï, mikor 
Kassa szabad királyi várossá lőn, indul levéltára gyarapodásnak; 
1395-ig mintegy 350 darab XIV. századbeli oklevelet találunk 
benne; egy évvel élőbbről maradt reánk a legrégibb jegyzökönyve, 
mely a tilalmazásókai tartalmazza. 

1431-ben kezdődnek a számadások s 1400-ban az u. n. 
Stadtbuch melybe a város jegyzője évről-évre feljegyezte a birák, 
tanácstagok, a válaszlott község neveit, a birtokváltozásokat, vég- 
rendeleteket, czéhszabályokat stb. Hasonló könyvet már előbb is 
vezettek egy 1407-ik évi feljegyzés szerint: >als in den alten 
unserem Stadtpuch in dem MCÇQC XLIX, (1449.) jar^. 

Számosabb, a város által kiadott oklevelet is Itjmáspllak e 

ib* 



228 Kassa város levéltára. 

könyvekbe, mint az okleveleken levő feljegyzés tanúsítja, így a 
kereskedők társaságának 1475. évbeli szabadalomlevelén: ^Bege^ 
strata in novo civitatis libro maiori, anno domini MCCCC, octo- 
gesimo.* 

A meggyűlt okleveleket a XVI. század első tizedében lajstro- 
mozták, megjelelvén pirosfestékes irattári jegygyei minden egyes 
oklevelet; a lajstrom s a festett betűkkel jelzett ládákból, melyek- 
ben az okleveleket elhelyezték, egy-kettő megmaradtak korunkra.* 

A község 1570 körül levéltári szabályzatot is alkot, mely 
így hangzik: 

»Item euer naBmhaften, wohlweisen wollet alle brieff aod 
register ordenen nach alter löblicher gewonheitt in der schaczkammer 
und beschreiben, woranff sie lantten und an ire stell legen. 

Item kein brieff noch register sollen genommen werden on 
willen und wissen des herrn richters und des ersamen ratts ; die mau 
aber heraus nimptt, das man sie widerumb dahin legtt und das drey 
oder 4 personen allzeit noch brieffen oder stattbuchem dahin gehen.« 

E században, János király uralma alatt, számosabb oklevél 
veszett el s az 1656-ik évi borzasztó ttiz vésznek, mely épen a város 
jegyzője, Seyczlich Mátyás házában üt ki, szintén sok oklevél esett 
áldozatául A hiány szembe is tűnik; az 1535—56. évekről arány- 
lag kevés oklevél maradt reánk. 

A város a hiteles helyektől kinyert másolatokkal * igyekezett 
pótolni a hiányokat. 

A levéltár az 1640-ik évvel ismét rendezésre szorul s a 
választott község a következőképen utasítja erre a tanácsot: 

»Az politiára legfőképpen az szép concordia intvén mindeneket, 
annak utánna az nemes városnak régi szép, de ez múlt időben obscu- 
ráltatott i gazsági nknak, rendtartásunknak helybe való állatására, nz 
mely igazságok kiváltképpen három állapotból állanak, elsőben az mi 
privilégiumunknak, levélbeli documentumoknak continentiájából ; roásod- 

» A lajstromot közöltem a Történelmi Tárban, 189.S. évf. 381. 1. 

« »Quoniam superioribus disturbioram temporibus muHac privilegiale.s 
litorae et litcralia instrumenta ac literae metales istius civitatis Cassoviensis, 
maxime autem tomporé capitancatus egregii quondam Leonardi Ceczey, per 
quoscunquc ademptae abalienataeqiie sunt ac tandem etiam quaedam incendio 
civitatis perierunt«, ezért folyamodnak 1564-ben Báthory András országbiró- 
hoz, hogy ez utasítsa a szepesi, egri és leleszi káptalant hiteles másolatok 
kiadására. Városi It. 2498. szám. 



IQ. Kemény Lajostól. 329 

szór HZ u. váro8 h&zán avagy curiáján levő mindenféle regiatrómoknak 
és egyebeknek in ven tórium szerint való regisirátiójáből ; harmadszor 
az törvények avagy arbiter által való compositiójoknak, végezéseknek 
mivoltából. Az elsőt igen szükségesnek látja az n. község, bogy min- 
denféle levelek megnézettessenek, perlustráltassanak fürminder, biró 
és nótárius uramék jelenlétekben, megtisztíttatván, vétettessenek szép 
registromokban, és ha mi az előbbeni nótáriusoknál avagy gróffok 
ládájában és akar holott volnának, azok is felvitettetvén az tanács- 
házra, helyben állattassanak és esztendőnkint az regestrum szerint 
m egl át tatt ássanak, hogy idegen emberek kezéhez, az mint Darholcz 
uram dolgában történt, ne jutassanak, és tudhassák az fő gondviselők, 
szükségeknek idején mihez kell bizniok. Az másik hasonlóképpen, 
micsoda archivumja, repositiója, adóssága vagyon az n. városnak 
avagy az szegény árváknak az n. curián, biró uram éppen mindenes- 
től fogva más regestrumban inventálni és azt is esztendőnkint meglá- 
togatván, az kulcsát bizonyos helyen tartsák. 

A rendezés meg is lörlénl, amint arról a főbíró még ugyanez 
év július hó 5-én jelentést tesz: 

>Továbbá mivel alkalmasint városunknak hasznos levelei nem 
kicsiny fáradtsággal éa munkával nagy részből egyben szedettette* 
nek, az város archivumjához conservator avagy regest^ator kívántatik, 
azért kegyelmetek arra illendő személyt is rendeljen . . . Lycius György 
uram mivel sokat munkálkodott az leveleknek egyben szedegetésében 
éa kikeresésében, mostan is ő kegyelme az munkának continuálását 
és regestrálását ne neheztelje felvállalni, ha tovább nem is, fél eszten- 
deig, fizetést rendelvén ő kegyelmének.« 

A rendezést és regestrálást Lycius uram, az iskola igazga- 
tója híven teljesítette, feljegyezvén mindazon okleveleket is, melyek- 
nek a régi lajstrom szerint a levéltárban kellett volna találtatniok, 
de elvesztek, s mindazokat is, melyek még lajstromozatlanok. 

A registrátori hivatalt is rendszeresítették, a mint kitűnik 
az 1653. évbeli statútumból: 

>Quintu8 articulus. Ezen is kéreti für mender uram az nemes 
községgel eggyütt biró uramat és az n. tanácsot, hogyha hol és vala- 
kiknél az n. város hasznára és javára való levelek volnának és talál- 
tatnának, azokat ő kegyelmének exigál tatnak és az n. tanácsházra 
felhozatván, regestrátor uram kezében szolgáltassanak és regestumban 
tétessenek, hogy ha mikor kívántatik, legyen hol feltalálni.« 

A levéltárat mai állapotában Sclivua/rczeribach Ferencz terem- 
tette meg. Kassán született 1706 ápril 25-én; 1738-ban nyeri 
meg a polgárjogot s ugyanez évben megválasztják 'pro archivo 



280 Kassa város levéltára: 

cancellista czfmen Polyáky Jánossal egyetemben levéltári tisztnek: 
az archivi conservator, más névvel restaurator j Lehóczky János 
lett évi 100 frt fizetéssel 

Schwarczenbach 1740-ben registrator lesz s évi fizetése 60 frt, 
5 köböl gabona, 1 hordó kassai bor. 1741-ben a választott köz- 
ség tagja s a 2-ik negyed vicekapitánya, 1744'-ben archivi conser- 
vator is; 1745-ben vicenotárius, 1750-ben tanácsnok lesz. 1755-ben 
Klestinszky József vicenotáriussal egVetemben mint archivi redtic- 
tores szerepelnek. 1764-ben, 58 éves korában szélütés vetett véget 
munkás életének. ^ 

Mikor fogott hozzá a levéltár rendezéséhez, 1738-ban. 
1744-ben vagy 17o5-ben-e? nem tudjuk. Tény, hogy 1760-ban 
befejezte az u. n. titkos levéltár anyagának lajstromozását. Az általa 
készített index czíme: *TaImlarmm metropolitanae in supariori 
Hungária reg, lib. civit. Cassoviensis. Tomus primus.^ Alczíme: 
^Tfiesatirtis reg, ac lib, civit. Cassoviensis, sive iura, privilégia et 
lïberiates eiiisdem ex auihenticis literarum monumentis dediictae 
et synoptice lud datae, studio et opera Francisci Antonii 
Schvartzenbach civitatis praelihatae iuraii senatoris, patricii et 
archivi rediictoris,^ A kötet 403 oldalra terjed s benne több 
mint negyedfélezer oklevél van lajstromozva tárgyanként, kezdve 
a privilégiumokon, a város jelenlegi és volt birtokairól szóló ado- 
mányleveleken s végezve a nemesi és polgári családok okiratain. 

Tartalmáról a következő fejezetczimek adnak felvilágosítást: 

Pars L A, Cassovia C1261 — 1696). 48 darab. ~ B. Privilégia 
(1344-^-1719). 91 drb. — C. Insignia (1369— 1502). 4 drb. — C.Ecclo- 
8Ía (1382 — 1824). 33. — C. Parochia (1382—1504). 9. — C. Hospi- 
tale (1283—1663). 11. — C. Patronatus (1508— 1528). 16. — D. 
Depositorium (1361 — 1694). 86. — E. Tricesima (1404—1649). 
32. — E. Nundinae (1347—1839). 10. — F. Telonium (1319 — 

> »Anno 1764 Francziscus Schvartzenbach tactus apoplexia obiit 14. 
Augusti.« Városi jegyzőkönyv. Olajfestésű arczképe a városi levéltárban fiíffg ; 
rajta e felirat : 

»Patria me tellus, Patrium depingerc fecit, 
Mortuus ut vivam ? gratia magna Patrum 1 
Inde mihi nulli, Patriae sunt semper honores, 
Publica jura volunt, et moa scripta doccnt.c 
Alább: 

^Cernis Francisci Schvarczenbach, lector amice, 
ECfigiem, studeaß esse reaëdilicans.t .. . ; . 



H^: Kemény Lajostoi: '2'M 

1643). 150. ^ G. Census. (1406-.- 1644). 19. -^ ö. Contributio 
(1321— 1525). ,23. — H. Procuratoria (1433—1653). 12. — H. 
Monetatio (1457 — 1625). 12. —, H. Cerevisia (1399 — 1528). 6. — 
G.Migratio' (1426— 1562). 15. — fl. Exercituatio (1433—1648). 
10. — G. Castellum (1467— 1628). 5. — H. Reaqnisitio (1552— 
1554). 5. — H. Collatio (1558—1644). 3. — J. Pons (1595— 
1600). 8. — J. Confirmaiio (1492—1686). 5. — J. Miscellaüea 
(1344—1686). 15. — A. Domus (1554 — 1625). 7, 

Pars IL K. Forró (1414— 1640). 22. — K. Garadna (1259— 
1669). 24. — K. Forró et Garadna (1549— 1562). 32. — Szebenye 
(1245—1597). 33. — Tehány (1351 — 1399). 5. — Baska (1328— 
1524). 13. — Kavecsány (1423). 2. — Szokolyó (1429—1633). 
5. — Arany-Ida (1349—1628). 14. — Miszlóka (1408—1651). 7. 

— Tőkés (Í330— 1629). 15. — Miszlóka et Tőkés (1382 — 1397,) 

4. — Szilvás- Apáti (1357 — 1650). 37. — Kalsa (1327—1609). 
51. — Szilvás-Ujfalu et Kalsa (1404— 1794). 27. — Radács, Berki, 
Berzenke et Dobrova (1300—1676). 38. 

Pars III. Boldogkő (1462—1464). 6. — Sebes (1491— 1531). 
13. — Ruszka (1492 — 1555).. 28. — Torna (1528—1531). 4. — 
Szikszó (1525—1556). 5. — Széplak-Apáti (1605—1644). 9. — 
Kis-Ida (1605—1644). 2. — Bukócz (1491 — 1529). 4. — Czécze 
fl520.) 2. — Nádasd(1508— 1529). 7. - Peklén (1511 — 1516). 4. 

— Buják (1486—1504). 2. — Miscellanea (1437—1704). 14. 

Pars IV, Tartalmazza az egyes családokra vonatkozó okleveleket 
s a következő sorrendben sorolja fel: Darholcz (1475 — 1623). 34. — 
Kálnai (1338—1638). 40. — Derencséni (1466 — 1548). 41. — 
Jeszenöi (1330—1424). 31. — Karácsondi 1416—1517). 10. — 
Beken (1324—1554). 66. — Somos (1332—1402). 6. — Misle 
(1325— 1421). 6. — Pocb (1338—1428). 8, — Szentkirályi (1348— 
1663). 39. — Bárczai (1488—1575.) 8. — Gitze (1468—1493). 
8. — Pezeren (1347 — 1384). 3. — Stanch (1359—1393). 4. — 
Kázmér (1365—1372). 5. — Széplaki apátság (1328—1608). 3. — 
Lengyel (1430— 1696) 16. — Ruszdorfer (1491—92). 2. — 
Gabriel (1485—1512). 4. — Leukus (1342—1414). 2. — Fáy 
(1334—1606). 3. — Vitán (1372 — 1554). 2. — Bel (1333— 14Ó2). 
2. — Hegymegi (1490—1552). 3. — Neszta (1381—1388). 2. — 
Tekai (1388—1429). 2. — Kajul (1342). 2. — Beké (1337- 
1359). 3. — Lapispataki (1489). 2. — Perényi (1406—1495). 5. 

— Zedlez (1445—1468). 2. — Lazov (1383— 1512). 3. — Zakali 
(1452—53). 2. — Hamvai (1434—1446). 2. — Gadnai (1412— 
1498). 3. — Báthori (1475—1525). 2. — Segnyei (1471—1516). 

5. — Miscellanea (1239—1697). 123 drb. 

Appendix partis I. (1557—1656). 12. — Partis IL (1364— 
1613). 4. Partis HL (1498—1506). 2. — Partis IV. (1368— 
1685). 115 drb. 



-2^2 Kbübsl város levéltáct. 

Ez oklèvél-anyag másolását is megkezdte: a kézirat 684 
oldalra terjed s a Telonium 34. számáig halad Czime: * Specu- 
lum tahidarii lib. et reg. civ. Cassoviensis, iura et privüegia 
copialiter exhibenSf conamine et industria Fr. Ant. Schtvartzen- 
bach senatoris patricii et archivarii eiusdem civitatis in Iticem 
editum.* 

Az u. n. nyilvános levéltár lajstromát Schwarzenbach két 
kötetben adta. Az elsőben 702 lapon 11,586 számot sorol fel 
1340— 1700-ig. Czime: ^Tabuiarium metropólitanae in superiori 
Hungária lib. et reg. civ. Cassoviensis. Tomus secunius. Mis- 
cellanea tabtilarii lib. et reg. civ. Cassoviensis acta^ per Fr. Ant. 
Schvartzenba^h senatorem patricium et archivarium eiusdem 
sinoptice luci data anno 1760. ^ 

Az 1701-1737-ig terjedő kötet 464 lapon a 11,587- 19,148. 
számig halad. A 18,052. és 18,847. számoktól ismét XIV. század- 
beli keletű oklevelekkel kezdődik, melyek az iratok rendezése 
közben kerültek ismét kezébe. A kötet czime: T^Continuatio tömi 
secundi tabuiarii lib. et reg. civ. Cassoviensis.^ 

E kötetekhez Schräm József senator készité 1814-ben a 
névmutatókat; ugyanez egy 128 lapra teijedö kötetben 956 okle- 
velet lajstromozotL Számuk 19,149—20.105 s az 1326 évtől 
1737-ig teljédnek. E munkáért, melyben Hudák András levéltári 
lmok, majd registrator, segédkezett neki, 2000 frtot kapott a várostól. 

Schräm 1822-ben meghal, s a munkát Hudák folytatta 
1829-ben történő nyugdíjazásáig. Hudák készítette az 1738—88. 
évek névmutatóit is. 

1834-ben üönczy Gábor és Rothammer Imre folytatják a 
névmutatók készítését 

1848-ban szervezik a levéltárnoki állást 400 frt évi fizetés- 
sel s arra Rotliammert megválasztják. Ugyanekkor készfii az 
^Utasítás Kassa város levéltárnoki hivatala részére*. 

A jelenlegi polgármester Münster Tivadar alatt a több 
különálló helyiségben elhelyezett levél- és irattárat egyesítették 
az e czélra épült négy teremben s a rendezést Éder Oytüa városi 
tanácsnok vitte keresztül, aki egyszersmind 10,000 darab missilis 
levelet akként tett a kutatásnak hozzáférhetőbbé, hogy azokat 
évek szerint egybeszedve, az illető csomókba elhelyezte s olyké- 



IQ. Keméar L^jostdl. 233 

pen számozta, hogy az illető csomóban levő legnagyobb folyószá- 
mot nyert missilisek uj folyószámot (pl. 8392 '97.) nyertek.» 

Azonban még ezenfelül is egy-két ezerre megy az újabban 
előkerült oklevelek száma, melyek az 1324-ik éven . kezdődnek 
s teljesen lajstromozatlanok. Ezekhez sorozhatjuk a jegyzőkönyve- 
ket, számadásokat, ádólajstromokat, a stílusokat (formulás-köny- 
veket) s néhány latin és német kódexet 

Az oklevelek közlése érdekében eddig nem sok történt, bár 
történetíróink közül számosan: Ábel Jenő, Bunyitay Vincze, Csánki 
Dezső, Csoma József, Dedek Cr. Lajos, Demkó Kálmán, Fejérpataky 
László, Fraknói Vilmos, Hajnik Imre, Henszlman Imre, Hodinka 
Antal, Krones Ferencz, Mihalik József, Pelkó Béla, Ráth György, 
Révész Kálmán, Szilágyi Sándor, Tagányi Károly, Thallóczy Lajos, 
Thaly Kálmán stb., megfordultak a levéltárban s bőven merítet- 
tek belőle. Hisz a 15 eredeti s 6 másolatban levő Árpád-kori 
oklevél közül is több kiadatlan; pedig mind közlörténetí, mind 
diplomatíkai szempontból felette kívánatos volna azok közzététele. 
Az Anjou-kori oklevéltár is becses kiegészítést nyerne e levéltár- 
ból. Megnehezíti a kiadást az, hogy az Árpád-koriak mind, a XIV. 
századbeliek java része a titkos levéltárban kettős zár alatt őriz- 
tetnek, melyhez az egyik kulcs a polgármester, a másik a levél- 
tárnok őrizetére van bízva. E bajon pedig könnyű szerrel segít- 
hetne a város, ha a titkos levéltárnak ma csupán történeti fon- 
tosságú részét a nyilvános levéltárba osztaná be. Különben a ha- 
tóság a legnagyobb liberalitással nyitja meg a levéltár ajtaját 
bárki előtt s az akadémia vagy az egyetemi könyvtár megkere- 
sésére a legnagyobb készséggel küldte és küldi meg a kívánt 
okiratokat. 

A levéltár eredetí Árpád-korbeli oklevelei à következők: 

1239. Miklós mestor adományul nyeri Visna földjét. 

1245. Szebenye földjén osztoznak egyrészről Benedek és Sán- 
dor, másrészről János és Péter. 

1249. Zsigra, Eichnó és Krompach határjárása. (Megvan a 
győri káptalan 1338-iki átiratában is.) 

1259. IV. Béla Granna földjét Kozmának adományozza. 



• Szilágyi Sándor, A kassai levéltár új rendezése. Századok, 1882. év£, 
603. l. 



,•29* Rasga Y$Jrp» . Iev$lt4aiu 

." 1261. V. István , Fel-Kftssát SftmpHlebfn és DW kassai : lako- 
soknak Bdomán^oz2ia. • ' } • ' , i 

. Í269. 'Timotb zágrábi püspök és Helteus egyezkednek Hellas 
'birtoka iránt. • ■' 

1275. IV. László megerősíti V. István 1261. évbeli adományát 
1278. Erjssébet királyné megerősíti IV, Béla adománylevjalét. 
1281. Lodomér esztergomi érsek ítélete Miklós aranyműves 
ügyében. 

1283. Márton pápa levele a kassai kórbáz ügyében. 
! / 1292í Eodré egri püspök a kassaiak dézsmája iránt. 
.1292. A.z-, egri káptahm .ugyané tárgyban. 
12^7. III. Endre adomáuylevele Hanniis részére. 
1297. Endre egri püspök Hannusnak Kassa és Oölnicz közt 
fekvő birtokán a dézsma iránt intézkedik. . 

.1300. ÏII. Endre átíi-ja IV. László adományát Berzenke bir- 
toka iránt. / . 

Átiratban a következők maradtak reánk: 

1246. IV, Béla adpmáuyl^vele Fügédről. Átírja az egri káp- 
talan 1414-ben. 

1247. IV. Béla ' adománylevele Pál részére Bodoló földéről. 
1355-iki átirat. 

1255. .Malek nevű fold : adományozása. Átírja az egri kápta- 
lan 1358-ban. 

1269. IV. Béla adománylevele Zsigra stb. birtoka felől. Átírja 
a győri káptalan 1338ban. 

1288. Széplakról szóló oklevél. Átírja az egi-i káptalan 1358-ban. 

1290. Endre egri püspök ítélete az abaujvári esperefa és Kassa 
között folyó perben. Átírja Imre egri püspök 1382-ben. 

Ki kell meg emelnem a városi jegyzökönyvek fontosságát 
köztörténetünkre. Kivált a XVII, századbeliek napról-napra visz- 
szatükrőzik Kassa, sót mondhatjuk: az egész felvidék politikai érzü- 
letét s az események és eszmék hatását a polgárságra s így meg- 
becsülhetetlen adalékot nyújtanak e század történelméhez. 



A MAGYAR NEMZ. MÚZEUM KÖNYVTÁRÁNAK 
HIRLAPOSZTÁLYA. 

Kereszty Istvántóu 

Az ; időszaki sajtó a műveltségnek biztos fokmérője. A míg 
nem volt lap Magyarországon: addig a műveltség is csak boldog 
kiváltságosak birtoka volt Széchenyi kora, szellemi életünk álta- 
lános fölpezsdülésének ideje, időszaki sajtónkat is halalmasan föl- 
lendítette; hirjapirodalniunk mai, ; eddig ismeretlen gazdagsága 
pedig híven visszatükrözi kultúránk széles és intenzív voltát. i 
• Ez is azok közé a nagyon egyszerű igazságok közé tartozik, 
a melyeket nem tehet elégszer ismételni, mert anyja sok. egyéb 
igazságnak — annak is, hogy az . időszaki sajtó termékeit minit 
becses, de legalább is érdekes enjl ékeket meg kell őrizni a hol*- 
nap, sőt. még inkább a messzi jövő számára. , > 

Nagyon sokáig szokott tartani, míg , egy-egy ember, s 
még tovább, míg egy egész nemzedék megérzi és tudatába fölve- 
szi: a legegyszerűbb igazságokat. A legtöbb emher, mihelyt fel- 
használt valamit a pillanatnyi szükség kielégítésére; nem törődik 
többé eszközéveli hanem gondtalanul tovább niegy. czélja felé. 
A hiriapolvasás ma már édes mindnyájunk kiirthatatlan szükséga; 
de ha elolvastuk a lapot; leteszszük s többé nem gondolunk vele. 
A tegnapi hírlapot ma nem méltatjuk figyelemre, még akkor sen^, 
ha közleményei szokatlanul fontosak: mert ezek átmentek tuda- 
tunkból, emlékezetünk megőrzi tartalmukat. De áz előrelátásnak 
az a kötelessége, hogy az emlékezetnél hívebb, biztosabb, tartó- 
sabb őrről gondoskodjék: akár a mi számunkra, a kiknek emlé- 
kezete, retrospektiv tudata veszendő, akár a későbbi idők számára, 
a melyeknek tudatába, sem jutott mindaz az ign^eret, a melyet 
mi. napról-napra játszva szereztünk meg. 

Ki mit szeret: azzal foglalkozik, arra ügyel, annak iszplgá]. 
A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából megjelenő nagy 



236 Â Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hirlaposztálya. 

vállalatnak, a Magyar írók Névtárának páratlan munkásságú szer- 
zője, id. Szinnyei József már gyérmekkora óta foglalkozott a 
hazai írókra vonatkozó adatok, róluk szóló hírlapok, folyóiratok 
és könyvek gyűjtésével. Ô jutott nálunk először arra az igazságra, 
hogy a hírlapok becse nem múló, s hatásuk, fontosságuk miatt 
a messze jövőben is hozzáférhetőkké kell azokat tenni. Akadtak 
ugyan hirlapgyüj tőink rajta kívül is, de azok úgyszólván mono- 
mania rabjai voltak; Szinnyei volt az első és sokáig az egyetlen, 
a ki nem engedte szenvedélyét kicsinyes, önző megszokássá fajulni, 
hanem helyes belátással és felebaráti szeretettel a maga mérté- 
két mindenki másra reáalkalmazta és czikkeket írt egy eszmének 
érdekében: hogy összes hazai hírlapjaink egybegyűjtve, mindenki 
számára mindenkorra hozzáférhetőkké legyenek. 

A nagy közönséget, a tömeget, de az intéző hatalmakat is. 
nem szokta minden először kimondott gondolat a megvalósításra 
készen találni. Szinnyeinek is külön meg kellett küzdenie minden 
talpalatnyi földért, a hol eszméjének polgárjogot szerezzen. Szel- 
lemi életünk egyik leggazdagabb letéteményesénél, a Vasárnapi 
Újság hasábjain, 1862-ben czikksorozatban ismertette a régi 
magyar hirlapirodalmat ; majd áttért az újabb évtizedekre; végre 
évről-évre bibliográfiai pontossággal s magánembertől alig vár- 
ható teljességben adta a jelenkori magyar hírlapírás leírását. 
Hogy mekkora fáradsággal és utánajárással — azzal ki gondolt 
volna? Pedig ezerszer többet tett: a tudományos érdekű, szó- 
val az ismertető czikkeket úgyszólván valamennyi lapból kije- 
gyezte: czíraüket, a szerző nevét, a közlő hírlap évfolyamát 
és számát; ezt az óriási anyagot szigorúan szakok szerint ren- 
dezte s a nyolcz roppant kötetre való tömeget közhasználatra 
szánta. Hála érte a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy Szinnyei 
megbecsülhetetlen repertóriumából a történeti, valamint a ternaé- 
szettudományi s mathematikai vonatkozású anyag három kötetét 
kiadta: sokszorosan lekötelezné az olvasó- és az iróvilágot, ha a 
többi köteteket is hozzáférhetővé tenné a közönség számára. Ez 
a két mű újjal mutatott rá, hogy milyen dús és kiaknázatlan 
kincsesbánya a magyar hirlapirodalom. Ezek a repertóriimiok 
(sajnos: csak 1873-ig, illetőleg 1880-ig terjednek) érlelték meg 
azt a közmeggyőződést, hogy annak a kincsesbányának kiaknáz- 
hatóvá kell válnia. 



Kereszty IstTáatól. 2BT 

A mi kultúránk, szerencsére — ha ugyan szerencsének ne- 
vezheljük! — nem olyan régi, hogy a gytyiésben hírlapirodalmunk 
kezdetéig ne lehetett volna visszamenni. Az első igazi, magyar 
nyelvű hirlap (mert Rákóczynak hirlapszámba menő tábori tudó- 
sításai, mint a régi pozsonyi lapok is: Bél Mátyásé, meg az ujabb 
Ephemerídes, latinok voltak): a Rát Mátyás indította Magyar Hír- 
mondó (Pozsony, 1780—86.), a Szacsvay Sándor kezdette Magyar 
Kurir (Bécs, 1787—1834.), a Két Magyar Merkurius (Szabó Már- 
toné, Pesten, 1788—89. és Pántzél Dánielé, Bécsben, 1793—98.), 
a Görög Demeter és Kerekes Sámuel-féle Hadi És Más Nevezetes 
Történetek (Bécs, 1789—91.) és folytatásuk a Magyar Hírmondó 
{Bécs, 1792—1808.), annál inkább a Kultsár István-féle Hazai 'S 
Külföldi Tudósítások, Nemzeti Újság (Pest, 1806—47.), ~ mindez 
sokfelé megvolt, így a Széchenyi Ferencz gróf alapította Magyar Nem- 
zeti Múzeum könyvtárában is. Ez a könyvtár egyébiránt az 1848. 
évi XVllL törvényczikk értelmében valamennyi hazai sajtótermék- 
ből, tehát a hírlapokból is, egy-egy példányra tartott igényt A tör- 
vény, sajnos, inkább csak irott malaszt volt; a ki be is küldte 
a nyomdájából kikerülő hírlapot vagy folyóiratot, az sem törődött 
a törvény ama kikötésével, hogy a példány hiánytalan legyen és 
be legyen kötve. Voltak nyomtatók, a kik más könyvtárnak kül- 
dözték sajtótermékeiket állandóan; mások ismét egy közvetítő 
hatóságot terheltek meg, de a hatóság vagy nem ért reá, vagy 
az őt nem illető kérdésben tájékozva sem volt és a küldeményt 
nem továbbította a múzeumba, hol egyébiránt oly csekély sze- 
mélyzet volt az egész országból özönlő anyag kezelésével meg- 
bízva, hogy a be nem érkezett sajtótermékek kipuhatolása s bekö- 
vetelése keresztülvihetetlen volt. 

1877-ben szabad ságharczunk korának hirlapirodalmát ismer- 
tette Szinnyei a Magyar Könyv-Szemlében. Ez a rendkívül érdekes 
fejezet viszhangot keltett az egész hazában: ezóta már vidéki 
lapokban is találkozunk egy nagyszabású hirlapgyöjtemény sürge- 
tésével. A hírlapírók különben legjobban érezték (s érzik ma is) 
ennek a szükségét; mennyi régibb esemény, mennyi fölmerült 
kérdés vagy nézet jött volna nekik kapóra, ha nem lett volna 
eltemetve a régibb, megsemmisült évfolyamokban! Mikor már 
kezükben volt is a három nagy kötet Szinnyei-repertórium: meg- 
tudták belőliik, hogy hol és mi szolgálna segítségükre, de nem tud- 



d^B Â Magyar Nemz. Múzeum konyvtaranak hii laposztálya. 

ták, hol találják meg a tfereself hirlapokat. Hiriapíczikkek és hír- 
lapírók s tudósok baráti köre serkentették tettre' az akkori vallás- 
és közoktatásügyi minisztert, Trefort Ágostont, a ki erre először is 
jelentést kért a Magyar Nemzeti Múzeum hirlápjai )felől. 

A Majláth Béla könyvtári őr által 1884 nyarán készített 
jelentés elmoildta, hogy a könyvtárban felhalmozott hirlapkészlet 
három osztályba van sorozva: a bekötött és 925 czím alatt betű- 
rendben felállított 6312 kötetnyi tömegbe, továbbá 456 czím alatt 
636 bekötésre váró kötetre, végre az 1848/4-9-iki szabadságharcz 
alatt megjelent 82 czím alatt 96 kötetre menő hírlapokra, melyek 
kiváló történeti érdekük miatt elkülönítve a többiektől őriztettek; 
ez összesen 11 84- féle hírlapnak 6044 kötetét teszi. Ez a jelen- 
tés a miniszter által az évi június 30- ára egybehivott értekezlet- 
nek kétségtelenül imponált; közvetlenebb hatású volt a jelentés 
néhány további tétele: az ezernyi ezer hirlap közöl csak az 
1848 — 49. évi folyamok vannak szekrénybe zárva, a többiek 
kővel kirakott és nem is kettős ablakkal ellátott folyosón, festetlen 
deszka-állványon, a papir szinét kiszívó napnak és pornak vannak 
kitéve; pedig az összes nyilvános könyvtárak közt a múzeumé 
levén leggazdagabb: a budapesti egyetemi könyvtárból s a Magyar 
Tud. Akadémia könyvtárából is ide kellene bekebelezni, itt egye- 
síteni egy nagy gyűjteménynyé az összes hazai hírlapokat. A jelen- 
tés az ekként létesítendő hirlaptár szervezéséről mindjárt terve- 
zetet is nyújtott, melyben az egyesítés révén tekintélyessé nőtt 
hirlaptárt a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának alosztályaként 
kívánta szervezni, élén egy könyvtári segédőrrel. Ennek feladataiul, 
a főfelügyelet vezetése mellett, a hirlaptár törzskönyvének (reper- 
tóriumának) vezetését, az anyagszaporulat lajstromozását, az olva- 
sók és a használt kötetek statisztikájának elkészítését jelölte meg. 
A segédőr oldalán a tervezet egy írnok alkalmazását hozta javas- 
latba, ki a törzskönyv alapján czédulakatalógus írásával, a felfede- 
zett hiányok reklamálásával s általában a folyóügyekkel foglal- 
kozzék, míg hét, kizárólag a hirlaposztályhoz tartozó szolga közCíl 
az egyik az olvasók rendelkezésére állna, s a másik a naponta 
százával érkező lapok osztályozásával, bekötésre előkészítésével 
s elhelyezésével töltené. be feladatát. 

A miniszter a tôle megszokott, tiszteletreméltó buzgalommal 
és lelkesedéssel állt eszép és új eszme szolgálatába; maga elnökölt 



.' Keresîity Tsbrántól. • ■- / 209^ 

áz értekezleten, ipely a hazai hírlapok tárának felállítását elhatároztál 
A legfőbb határodat, hogy t. i. »a képviselőházi elé törvény ter- 
jesztendő, mely a hírlapok kiadóinak pémUrság büntetés terhe 
alatt meghagyja^ a hírlapoknak a könyvtár számára leeridö hekiä^ 
dését^ — ez a leglényegesebb pont, fájdalom, még ma sem tel- 
jesült; de az említett- értekezlet többi határozatait a miniszter 
rendelkezése azonnal érvényre emelte. 

E határozatok leredraénye a következő volt: 

A hirlaptár a Magyar Nemzeti Múzeum országos Széchenyi- 
könyvtára mellett, külön gytíjtemény gyanánt kezelve, felállítlatotl, 

A költségek fedezéséről a vallás- és közoktatásügyi minisz- 
terinm az állami költségvetésben^ á Magyar Nemzeti Múzeum költ- 
ségvetésének keretén belül gondoskodott. .' 

A budapesti egyetemi könyvtár, a M- Tud. Akadémia s a 
Nemzeti Casino könyvtárai hirlappéldányaikat az immár országossá 
telt múzeumi hirlaptár számára átengedték. 

Az új hirlaptár szervezésével és felállításával a kezdemé- 
nyező id. Szinnyei József, akkor még az egyetemi könyvtár első őre, 
bízatott meg; feladatául az összes hazai hírlapok egybegyűjtése 
lőn'kittízve. 

Ez az utolsó pont emberfeletti feladatot rótt a hirlap- 
tár vezetőjének vállaira. Szinnyei, a manka és kötelesség akadályt 
nem ismerő embere, megtelte, ami embertől telhetik: a lápok 
útján buzdította a közönséget a régi lappéldányok beküldésére; 
beutaEla az ország minden nevezetesebb városát és személyesen 
beszélté rá, a könyvnyomtatókat és kiadókat a példányok .pontos 
küldésére s figyelmeztette a hatóságokat az idézett törvényezíkk 
betartásának ellenőrzésére. Hadd jegyezzem meg, hogy a nagy 
fáradságnak kevés eredménye lett, mint a hogyan mostanság is 
reklamálásaink nagyobb. fele hiábavaló. 

Sziimyei 1884 júliusában kezdte meg működését a múzeum 
könyvtárában. Volt két napidijasa, de a kivánt két szolga helyeit 
csak egy, pedig már az első évben 1070 olvasót kellett kiszol- 
gálni; a súlyos, ívrétű kötetek elhelyezése egyaránt hárult a biblio- 
gráfus személyzetre és a szolgára. Szoros betűrendben száraról- 
számra átnézni először a magyar lapok évfolyamait, könyválákú 
repertóriumbt és czédulakatalogust írni, ez volt első dolgunk. 
A német nyelvűekből is néhány betűvel elkészültünk^ mikor az 



2^ A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hirlaposztálya. 

1887/88-ikí év folyamán Szinnyei, a ki eladdig kénytelen volt efőit 
kétfelé osztani, az egyetemi könyvtárból végkép áthelyeztetett a 
múzeumi könyvtárhoz a hirlaposztály őréül; e sorok írója pedig 
végleges tisztviselőül neveztetett ki. E tekintetben tehát elég téte- 
tett a javaslat követelményeinek, de a másik napidijasi állást a 
könyvtár igazgatósága ISgO-ben beszüntette, illetőleg az azt. betöltő 
egyént a könyvtári osztályhoz osztotta be; és így azóta a a hirlap- 
osztály mindössze 3 tagból álló személyzettel kénytelen feladatá- 
nak évről-évre növekvő terhével megküzdeni. 

E kis személyzet működéséről a következőkben adunk 
számot: 

Megindult a betűrendes hirlapjegyzék (repertórium, Tcönyv- 
alakban) ; a magyar lapokat tartalmazó könyv az 1780 óta meg- 
jelent összes hírlapokat felsorolja. Hogy ez a repertórikus jegyzék 
mennyire tökéletes: azt az is bizonyítja, hogy tizenegy év óta csak 
28 olyan magyar lap czímére akadtunk, a mely e jegyzékben nem 
volt benn eredetileg. Szinnyei itt mintegy 2100 hírlapot sorol fel, 
de ezeknek 22®/o-a, szám szerint 451 lap, teljességgel hiányzik s 
csak névről ismerjük. Talán sikerülne néhányának legalább egy 
pár példányát még megmenteni, ha a nagy közönséggel e 451 lap- 
czímet megismertetnők. E jegyzékkel azonban idő és kellő munka- 
erő hiányában csak 1886-ig haladhattunk. Azóta évenként meg- 
újuló czédulakatalogussal, mint a melynek kezelése a legczélszerűbb, 
segítettünk magunkon; erről mégis szükség volt könyvalakú, átte- 
kinthető jegyzéket készítem: ez már 1888-nál lezáródik, nem volt 
rá mód, hogy tovább folytassuk. Ezóta évről-évre egy-egy új betű- 
rendes könyvet használunk jegyzékül, azzal a czélszerü újítással, 
hogy az esetleges hiányokat, reklamálásuk idejét (és ügyirat-szá- 
mozását) s az erre küldött választ is odajegyezzük. A jegyzék- 
rendszerek e különböző volta egyszerűen lehetetlenné teszi azt, 
hogy hírlapjaink összes létszámát megállapíthassuk; pl. a Buda- 
pesti Közlöny csak egy lap marad, ha kilencz jegyzékben is 
fordul elő: de hogyan lehessen ezt az egy lapot is, de a többi. 
800 tételt is, folyton kilencz kötetben ellenőrizni, nehogy kétszer 
találjuk venni, vagy egyszer kihagyni? s még a szoros betűsort 
sem tarthatjuk meg, hiszen a lapot beérkezéskor azonnal jegyzékbe 
kell venni. A külföldi könyvtárak közül kevésnek van külön a hírla- 
pokról szóló betűrendes jegyzékük: a bécsi egyetemi könyvtár, a 



Kcreszty Istvántól. '241 

kölni Városi, a heidlbergi egyetemi (ezé nyomtatott!) mindenesetre 
a többségnek is, de nekünk is, jó példa gyanánt szolgálhat 

Nem-magyar nyelvű lapjaink közül csak a németekről van 
betűrendes jegyzékkönyvünk. 1890-ig terjed, de néhány, még eddig 
át nem nézett hirlap nincs fölvéve. 

Czéduldkatalog%i8ty a bécsi udvari vagy a nürnbergi német 
nemzeti múzeum könyvtár példájára,» mi is tudunk felmutatni, de 
az is csak 1886-ig térjed. 1892 óta megkíséreltük — nem folyta- 
tását, mert erről munkaerő hiányában le kellett mondanunk,« 
hanem csak lerakni az új, a meginduló lapok számára a czédula- 
katalogus alapjait — nem többet. A német lapok nagy része 
még szintén nincs czédulázva; nem is szólva a többi idegennyel- 
vűekről. 

ugyancsak az 1886. évvel záródik le a hirlapok megjelenése 
hdyénéky a városoknak czédulakatalógusa. Ilyent a külföldön csak 
a német nürnbergi nemz. múzeumban találtam ; másutt kevésbbé czél- 
szerű a városok szerinti jegyzék: az aacheni hirlapmúzeumban és 
Karlsruhéban könyvalakban vezetik, Münchenben még ezen felül 
évenként megújítják, a mi az áttekintést nagyon megnehezíti. A leg- 
több német városban a hely szerinti jegyzék fölösleges, mert csakis a 
helyi lapokat gyűjtik, míg nálunk a főváros az országnak csak- 
ugyan szive, ide tolul az egész hírlapirodalom vérkeringése. Mind- 
egyik városunk czéduláján (voltaképen ívén), betűrendben és eset- 
leges hiányaikkal s a szerkesztő és a nyomtató nevével részle- 
tezve, soroltuk fel szoros betűrendben az 1886-ig itt-ott megjelent 
összes lapokat. A Budapesten megjelenő lapokat a nyomtató czégek 
betűsoros czédulajegyzékébe írjuk. 

A hirlapok külön bekötési naplóját már úgy vettük át az 
elkülönzésre el sem készült könyvtártól; 1885 márcziustóll89o jú- 
liusig 4959 kötést készíttettünk.'' Régibb köteteink közt sok egysze- 



» Másutt nem találtara a hirlapok külön csoportosított czédul aj egy zekét. 

■ A magas minisztérium megbízásából l.S német város könyvtárait volt 
szerencsém a múlt hónapokban szemügyre venni ; láttam gyönyörű épületeket 
és czélszerű berendezéseket, láttam a miénknél pontosabb, de másfelől sokkal 
hiányosabb jegyzékeket is; hallottam panaszokat a hely szűke felöl — de 
sehol az erők elégtelensége felől. Példának tanulságos. 

* Nem beszélek évfolyamokról, mert pl. a Pesti Napló oly teijedelmes. 
hogy az 189é. évi folyamot hat jókora kötetre kellett elosztanunk, míg viszont 

MAgyar KOnyT-Szemle. 1895. 16 



2^ A Magyar Nemz. Múzenm könyvtáíának hirlaposztálya. 

rűen papirburkolatlal van ellátva; de a legnagyobb tömeg egyszerű, 
sötét félvászon, piros papirbetéten aranybetűs czímfelirattal. A 
németországi gyűjtemények takarékosabbak: rendesen beérik fehér 
paizskán fekete betűkkel, ügy hiszem rczélszerűbb és természetesebb 
jegyzékrendszer a mienk, (hogy t i. minden bekötni való lapcsopor- 
tot külön alkalommal, új betűrendben vezetünk a naplóba,) a 
müncheni rendszernél, mely egyetlen nagy könyvet osztott fel 
betűkre, úgy, hogy az egyszerre kötni adott lapokat más-más 
betűben, egymástól 20—30 levél távolságban kell összekeresni. 

1889 óta van növedék-naplónk : a köteles példányok évi 
első száma s az ajándékul kapott vagy vásárlott lapok számára. 
Ebből volt megállapítható, hogy 1895-ben 813 hírlap érkezett be 

1894 óta ennek is, az évi (és nem szorosan betüsoros) 
repertóriumnak is mintegy tartalonyegyzékeül szolgál egy ideiglenes, 
évi czédulakatalőgus, mely utalásképen úgy a növedék-napló, 
mint a repertórium sorszámával meg van jelölve. 

Évről-évre megújuló statisztikai számadataink számára 1889 
óta egy szűkszavú, munkanapló nevű rovatos könyvünk van.* 

Ugyancsak 1889 óta kölcsönzési naplót vezetünk azokról a 
kivételes esetekről, mikor egy-egy tekintélyes intézet (minő az 
Országos Képtár, vagy az országgyűlési képviselőház könyvtára), 
vagy egy-egy országos nevű férfiú (például Jókai) hirlapgyOjtemé- 
nyünk egy-két darabját rövid használatra kikölcsönzi. Ezek az esetek 
azonban merőben kivételek, mert, ha valamit csupán ritka volta 
már becsessé tesz: akkor a hirlap a legbecsesebb, mert rendesen 
csakhamar végkép elkallódik. Hiszen még a megszűnő lapok fel- 
oszló szerkesztőségében őrzött (rendesen hiánytalan és bekötött) 
példányoknak is nyoma vesz. A nálunk őrzött lapszámok leg- 
többje immár unikum. 

A szerkesztők felöl is van czédulakatalógusunk; ilyent még 

a kereskedő iQak egyesületének Körlevele hat év alatt (1888— -9:^.) egyetlea 
szerény kötetre való anyag lett. 

> Ebből írom ki azt az adatot, hogy 189é októberben, tehát egyetlen 
hónap alatt, 205 olvasó 668 hirlap-kötetet használt, az 1894;/5-iki könyvtári 
évben pedig összesen 1H83 olvasó 3763 ujságkötetet. A 19 német könyvtár 
közt, a melyeket meglátogattam, egynek sincs seramiféle, hírlapjaira vonatkozó 
statisztikai adata. Ott az ilyes adatok különben is nagyon csekély számokra, 
szorítkozva, jelentéktelenek voüiának. 



Kereszty letvántól. 943 

<sak a nürnbergi német múzeumban említettek nekem. Sajnos, 
csak 1883-ig bezárólag tudtuk vezetni; pedig sokszor jó hasznát 
vehették olvasóink. 

Érdemesnek tartom fölemlíteni, hogy az évről-évre több, 
szaporodó alkalmi lapokat (eddig 77 magyar és 8 német nyelvűt 
bírunk) együtt tartjuk s felőlük külön betűrendes jegyzéket veze- 
tünk, azonfölül t. i., hogy a rendes módon beírjuk a többi lapok 
katalógusaiba. Koronázási jubileum, kiállítások, országos testületek 
kongresszusai, a jótékonyság ünnepei ép úgy magukkal hozzák a 
tarka, gyakran merőben tréfás alkalmi hírlapokat (vagy legalább kü- 
lön kiadásokat), mint egy-egy ezüstlakodalom, húshagyó kedd vagy 
valamely hirlap tizezredik 'előfizetőjének jelentkezése. A ren- 
des hírlapok külön kiadásait, a rendkívüli számokat azonban nem 
vesszük jegyzékbe, s egyszerűen beleköttetjük az évfolyam rendes 
számai közé. 

Eddigi működésünk eredményével így nagyjában beszámol- 
tam; kiegészítésül a folyó munkákat s a jövőben szükségelt vagy 
kívánatos teendőket kell fölsorolnom. 

Mindenekelőtt számon tartjuk a napjában százával beérkező 
lappéldányokat De ez csak 1889 óta történik ilyen aprólékos 
figyelemmel; az előbbi évekről megtudjuk mondani, hogy például 
1886-ban, a múzeum igazgatóságához terjesztett évi jelentés 
szerint, 630 kötettel gyarapodott gyűjteményünk s összesen 8789 
évfolyamból állt; 1887-ben 426 magyar és 130 nem-magyar 
hirlap érkezett be s 30 olyan lap felöl volt tudomásunk, a melyet 
a törvénykötelezte nyomtatók (gondatlanságból vagy makacsság- 
ból) elmulasztottak beküldeni. A munkaanyagunk nagymérvű sza- 
porodását bizonyító részletes számadatok talán nem érdektelenek: 

188ö/1889-ben » beérkezett 591 lap, = 27,622 szám. 



1889/í890-ben 


668 


» =41,929 


1890/1891-ben 


659 


» =62,463 


1891/1892-ben 


733 


» =4SJ90 


1892/ 1893-ban 


778 


» =51,264 


1893/1894-ben 


909 


* =54,627 


1894/1895-ben 


950 


> = 55,856 



» Könyvtári évünk tudvalevőleg szeptember 1-én kezdődik s a követ- 
kező évi augusztus Hl-én záródik. 

16* 



2é4 A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hirlaposztálya. 

Ez adatokba az esetleg ajándékozott vagy vásárolt évfolya- 
mok számai is bele vannak értve; így pl. az 18íK)/91. évi rengeteg 
összegben csak az ajándékul kapott 10-féle hírlap számai 19,773-ra 
rúgnak. A hírlapok folytonos szaporodása azonban szemmel lát- 
ható; évente átlag 90 üj lap keletkezik és csaknem ugyanannyi 
(jórészt épen az újszülöttek közöl) meg is szűnik; de kezelés, nyil- 
vántartás, a megszűnés kínyomozása sat. mindkét sorsú lapokról 
egyaránt szükséges; a végeredmény tehát az, hogy munkánk 
tetemesen súlyosod ik. 

Ismétlem: a bécsi és németországi könyvtárakban sehol sem 
találtam statisztikai adatokra. Egyedül a bécsi udvari könyvtárnak 
van létszám kimutatása; e szerint ott 997 ívrét, 1600 negyedrét, 
és 1243 nyolczadrét nagyságú lapot őriznek. Sehol egyebütt nem 
foglalkoznak a számok beérkezett példányainak számítgatásával. 
hanem egyenesen a lényegesebb munkákra térnek át. 

Mi az összeszámlálás alkalmával szemeljük ki az esetleges 
új lapokat, hogy a növedéknaplóba, az évi betösoros jegyzék- 
könyvbe, azután a bibliográfiai leírásra való czédulakatalógusba, 
végre pedig a nyomtatás helyét jelölő czédulakatalógusba írjuk. 
Az utóbbi eljárásokat akkor is követjük, ha észrevesszük, hogy 
valamely lap a czímét vagy nyomtatóját változtatta. 

Az összeszámláláson átesett példányokat a szolga egyenként 
ráfekteti az illető lap eddig beérkezett s még be nem kötött szá- 
mainak halmazára. Nürnbergben a múzeumi könyvtárban ilyen- 
kor nemcsak a szoros számsor szerint összerakják, hanem azon- 
nal egyenként a jegyzékbe is írják a beérkező számokat s így 
az első pillanatban észreveszik, ha valamely szám véletlenül nem 
érkezett be. Könnyű ezt ott keresztülvinni : a hírlapok száma ele- 
nyészően csekély a mi készlelünkhez képest. Nálunk ilyen módon 
az érkező számoknak még egy harmadát sem lehetne rendbe 
rakni és nyilván tartani, s a hiányon azonnal segíteni reklamá- 
lás útján. 

Kénytelenek vagyunk a dolognak könnyebb végét megfogni: 
az utólagos átvizsgálás gyorsabb módjához folyamodni; a terje- 
delmesebb napilapokat negyedévenként, a kevésbbé terjedelmese- 
ket, valamint a süröbben használt vagy becsesebb hetilapokat 
(elevenként, a többi összes anyagot az év végén egyszerre szedjük 



Kereszty Istvántól. 24ô 

rendbe s ekkor az esetleges hiányokat is reklamáljuk. Elvben leg- 
alább így áll. De a mi roppant anyagunk és csekély személyze- 
tünk aránytalansága megboszulja magát: mialatt az egyik negyed- 
vagy félévi anyagot átvizsgáljuk s a reklamálásokat megírjuk és 
részletesen elkönyveljük: közben számos egyéb, pillanatnyi ugyan, 
<ie halasztást nem ttirö teendő meg-megszakít munkánkban úgy, 
hogy azt a negyedév végére el sem birjuk végezni. 

A hátralék, legalább egyelőre, megmarad hátraléknak, s hoz- 
záfogunk az újabb, de sürgető munkához, mert a negyedévenként 
bekötendő napilapokat a leggyakrabban használja a közönség; a 
könyv- s illetőleg a hirlaptár létjoga pedig épen a hozzáférhetés- 
ben, a közönség, részéről való felhasználásban gyökerezik. A ke- 
vésbbé fontosnak ily mellőzése aztán, vagyis a munkahátralék, 
következetesen ismétlődik és halmozódik negyedévenként. 

A bekülni való évi vagy negyedévi folyamokat megszámozva, 
jegyzékbe foglaljuk, ezt két példányban is elkészítjük; a könyv- 
kötő műhelyéből készen hazaérkező köteteket, teljes voltukat, ellen- 
őrizzük s azután illető betűrendjük szerint felállítjuk. 

Folyamatban van a számaik csekély volta miatt be nem 
kötött lapok betűrendes csoportokba gyűjtése és ezeknek a bekö- 
tőit lapoktól elkülönítve elhelyezése. 

Hadd említsem föl az olvasók kiszolgálását és felvilágosítását, 
a mi nem látszik bár munkának, mégis sokkal több időt vesz 
igénybe, semhogy ne tekintenök számottevő akadálynak egyéb 
hivatalos teendőink végzésében. 

Gyakori eset az is, hogy antiquár-katalogust böngészünk 
végig abban a reményben, hogy hirlapgyűjteményünk egyik-másik 
hiányát vásárlás révén kipótolhatjuk. Ha a jegyzékben csakugyan 
leltünk olyan hírlapra, a melyre szükségünk van: megtekintés 
végett meghozatjuk, átvizsgáljuk — s ez a fáradság néha fölösle- 
gesnek bizonyul, t i. az évfolyam néha oly hiányos, hogy megvá- 
sárlásával a hirlaptár nem nyerne. Ha az antiquár példánya meg- 
felel igényeinknek: a növedéknaplóba igtatjuk, a könyvalakú reper- 
tóriumba vezetjük, a czim és a megjelenési hely szerinti czédula- 
katalogusokba írjuk. Ép így járunk el az ajándékul beérkező lapok 
körül is. 

A budapesti nyomtató czégek egy része egy vagy több heti 
tömegbe gyűjtve, küldi a hírlapokat egyenest a múzeumnak, nagy 



246 À Magyar Nemz. Múzeum köQyrtárának hirlaposztálya. 

része pedig a főpolgármesteri hivatalnak, mely a körülbelül í^()0 
számot tartalmazó tekintélyes hirlapcsomagokat havonta szokta 
hozzánk szállítani. Mind a két esetben kötelességünk e laptöme- 
geket az oda mellékelt jegyzékkel összehasonlítani s az átvételt 
nyugtatni. 

Végül mind e munkákról naplót vezetünk. 

A jövő teendőinek körvonalai már az eddig elmondottakból 
is tisztári kivehetők. A hátralék lebonyolítása, a hiányok betöltése 
és a meglevő munkálatok továbbfejlesztése minden téren — ez 
a lényeg. A legelső teendő azonban nem magára a hirlaptánra 
hárul, hanem a törvényhozásra, mely elmulasztotta az 1848. évi 
XVIIl. t.-cz. záradékául bűnhődéssel sújtani azokat a nyomtatókat, 
illetőleg kiadókat, a kik nem küldik be sajtótermékeiket a Magyar 
Nemzeti Múzeumnak. Mindenekelőtt a beküldés módozatait s a 
mulasztók elleni eljárást volna szükséges megállapítani. A nm. 
vallás- és közoktatásügyi minisztérium már évek óta szándékozik 
e hiányon egy rendszeresen kidolgozott törvényjavaslat benyújtá- 
sával segíteni; mindaddig, a míg ez meg nem történik, az ország 
egyetlen hirlaptára a legdemilb föltételt: a teljességet, sőt, ki tudja 
hány évre, a teljességre való kilátást is nélkülözni kénytelen. 

A mostani viszonyok közt pedig reklamálásaink sikere is 
problematikus. A legutóbbi könyvtári évben 2768 hiányzó hirlap- 
számot reklamáltunk, s ezek közöl csak 1022 jött meg. Ennek 
egyrészt oka az is, hogy reklamáló leveleink viteldíjmentességét 
egyik-másik postahivatal — így a temesvári több ízben is — 
nem veszi tudomásul, a czímzett nyomtató pedig, semhogy a 
bélyegdíj kétszeresét fizesse birságúi: inkább felbontatlanul vissza- 
küldetí levelünket s nem vesz tudomást a tartalmáról. Ezt a bajt, 
az említett javaslatok kapcsán, szintén az országgyűlés van hivatva 
orvosolni. 

A többi teendő voltaképen magát a hirlaptár munkásait 
illeti — de a kivitel módjának, eszközeinek megadását ismét 
egyedül a törvényhozástól várhatjuk. Elősoroltam ugyanis mind- 
egyik munkakörünknél, hogy a hiányok és hátralékok kizárólag 
a munkaerő, a személyzet elégtelenségére vezethetők vissza. Ezen 
kell csak segíteni — s akkor ki lesz elégítve minden szükséglet^ 
betöltve minden munkakör. 

Meg kell teremteni a latin, az oláh, az olasz, a franczia, a tót. 



Kereszty Istvántól. %êl 

a bolgár (bnnyevácz), horvát, szerb, ruthén és zsidó nyelvű hír- 
lapoknak először betűrendes repertóriumát, azután czím szerint 
rendezett, végül pedig nyomtatásuk helye szerint betűsorba sze- 
dett czédula-katalogusukat. 

Meg kell teremteni és a nyelvek elkülönítésével rendezni a 
nem-magyar lapok szerkesztőinek czédula-katalogusát. 

Meg kell teremteni a lapok szakrepertóriumát. Van ilyen 
a bécsi udvart könyvtárban is; szüksége minálunk is gyakran 
mutatkozik; a szellemi életnek, de az ipari tevékenységnek is 
számos ágát szolgáló közlönyök ugyanis a legkülönfélébb czimek 
alatt jelennek meg. 

Kívánatos volna a hazai hírlapok oly időrendi jegyzéke, 
mely egy pillantásra tájékozást nyújt a felől, hogy bizonyos év- 
ben mely politikai, mely tanügyi stb. lapok léteztek. 

Ez időrendi szakjegyzék kapcsán meg kell teremteni a leg- 
régibb idők óta a legujabbig terjedő statisztikai kimutatást a felől, 
hogy melyik esztendőben hány magyar, hány német stb. nyelvű 
hírlap élt a magyar hazában. Ennek a jelentőségét, úgy hiszem, 
nem szükséges fejlegelnem. 

Ki kell egészíteni, azaz minden évben legalább az előtte 
való évig terjedő pontos adatokkal kell ellátni az összes könyv- 
alakú és ezédula-katalogusokat, úgy a lapczím, mint a nyomtatás 
helye vagy éve s a szerkesztő neve szerint rendezett jegyzékeket. 

Végül — s ezt azért hagytam utoljára, mert ez csak a 
hélyviszonyoJc gyökeres megváltoztatása idején lesz keresztülvihető 
— a hírlapok felállítását kell megújítani: a bécsi udvari és egye- 
temi könyvtárak mintájára a hirlapköteteket többféle nagyságban 
osztályozva, folyó számmal ellátni, s természetesen ezt a számo- 
zást az összes repertóriumokba és czédulakatalogusokra is át kell 
vezetni. Ha ez meglesz: akkor a példás rendtartásnak az a koro- 
nája sem fog többé hiányozni, hogy, a legtöbb németországi könyv- 
tár példás eljárása szerint, minden beérkező lapszámot rögtön 
jegyzékbe vegyünk s pontosan a maga helyére illesszünk. 

Hanem >a helyviszonyok gyökeres megváltoztatása« — nagy 
és végzetes szó; s hogy mikor mondják ki az intéző hatalmak? 
azt annál kevésbbé lehet tudni, mert az öt évvel ezelőtt történt első 
változtatás óta először épen most rendelletett el a múzeumi 
könyvtárnak s ezzel a hirlaptár helyiségének kibővítése, mintegy 



248^ A Magyar Nemz. Mú2dain könyvtárának hirlaposztálya. 

5000 frlnyi költséggel. A nemzeti múzeum könyvtárának ugyanis^ 
eredetileg három zárt folyosója volt s ezek közöl a két belsőt 
foglalták el a hírlapok dísztelen, kezdetleges állványai; az 1889/W. 
évben, miután a legbelső folyosó-ágat padozattal ellátva, teremmé 
alakították a levéltár számára: a középső is teljes átalakításon 
ment keresztül, s azóta ez az erkélyes,, két lépcsővel ellátott új 
terem szolgál a hírlapok raktárául Évek óta panaszoljuk a hely 
szűkét, s most valahára az első folyosót is a hosszú fal mentén 
futó, ajtóval elzárható, erkélyes szekrényekkel szerelik fel. Azonban 
hirlapanyagunk rohamos szaporodása miatt a kibővített helyiség 
mintegy hat év múlva szíík lesz, pedig a múzeum nagy épületé- 
ben nincs több olyan helyiség, a minek adaptálásával segíthetnénk 
magunkon. 

Igaz, hogy tudtommal csak a kölni városi könyvtárban, 
a mely most épül, van a hírlapoknak külön terem szánva ; 
másutt mindenütt csak a könyvek közé állítva találtam a nagy 
folio évfolyamokat is. De a sokban jó példával elől járó müncheni 
királyi könyvtár őt külön nagy termet tart fenn csupán a hirlapok 
számára, holott a bajor királyságnak távolról sincs annyi lapja 
mint a miénknek. 

Bajunk az is, hogy ott mentünk müncheni példa után, a hol 
nem kellett volna: a régi, nehézkes, léczeken nyugvó s rendesen 
megmozdíthatatlan polczokhoz onnan vettük a mintát. Stuttgart 
Augsburg, Frankfurt újabb berendezése a léczeket nem ismeri: 
két végük helyén egy-egy laposfej a kalapált vasszeget tol be, s 
ez meg is tartja a polczot, azonfelül könnyen följebb vagy lejebb 
illeszthető. Strassburg imént elkészült fényes könyvtárában s a 
polczokat egyetlen kéznyomással tetszés szerinti magasságra vagy 
mélyre tolhatni a karcsú vasoszlopok közt; mennyi helyet lehet 
azzal is nyerni! Ugyanitt, valamint a bécsi egyetemi könyvtárban 
a mi oldalt végig futó keskeny erkélyünk helyett nyolcz alacsony, 
kényelmes emeletet látunk, a mi roppant térnyerességet jelent. 
Frankfurtban az életveszélyes létrát az pólolja, hogy az ember víz- 
szintes vasrúdra állhat s fönn egy-egy fogantyún jobban megfo- 
gózkodhatik, mint a mi hirlaptárunk törékeny öntöttvas léczein. 
Az emeletek- és erkélyekről a legtöbb külföldi könyvtárban fel- 
húzógép útján (a melyet pl. Strassburgban villamos erő hajt) 
szállítják a nagyohb köteteket. Mindezeket a külföldi tanulságokat 



Bibliográfiai a{Nróságok. 249 

aiinálunk is szükséges újításuknak tartom, a helyviszonyok említett 
gyökeres megváltoztatása alkalmára. 

Ez a gyökeres megváltoztatás nem jelent kevesebbet, mint 
egy új épületet — akár cstipán à hirlaptár számára, akár, de 
akkor valóban nagyszabású csarnokot, a nemzeti múzeum egész 
könyvtára számára. Még az utóbbi esetben is nagyon sok helyet 
kell a hirapoknak szánni, mert ha a messzi jövőben is: de bizo- 
nyos, hogy a hírlapirodalom együttes anyaga el fogja érni a könyv- 
irodalom termékeinek mennyiségét. 

A míg ez értelemben a személyzeti és a helyviszonyok meg 
nem változnak: addig csak hirlaptárunk gazdagságával és jó szán- 
dékainkkal dicsekedhetünk el a külföld előtt, nem egyszersmind 
tényleges, mintaszerű rendtartással. 



BIBLIOGRÁFIAI APRÓSÁGOK. 

Vaäju Elemértől. 

I. 

Egy ismeretlen budai hönyvánis 1476-ből. 

Az 1476-ben Velenczében, Fr. de Hailbronn és Nicolaus de 
Frankfordiánál nyomtatott bibliának (Hain 3Ü54.) az egyetemi 
könyvtárban levő példánya egy eddig ismeretlen budai könyvárus 
emlékét őrizte meg szamunkra. Ugyanis az első tiszta oldalon, a 
biblia tartalmát fölsoroló jegyzetek alatt, szép, XV. századi, góth 
Írással ez van följegyezve: 

Hanc Bibliám Fr. Augusting de Zagrabia ord' pdis emit Bude 

Anno Dni: 1476. 

Első nyomtatónk, Hess András 1473-ban működött Budán, 
ütánna 1529-ig nincs hazánkban nyomda, de a könyvkereskedés 
és a kiadói üzlet nagy virágzásnak örvend. Legrégibb könyv- 
árusunk gyanánt Feger Tibold szerepelt, kinek első kiadványa az 
1484-ben megjelent esztergomi breviárium. A fennebbi jegyzet 
alapján azonban kétségtelenül állíthatjuk, hogy már Feger előtt, 
1476-ban volt Budán könyvárus, aki az ország szellemi szükség- 
leteiről gondoskodott. 



260 Bibliográfiai apróságok. 

Ezen biblia még egy érdekes följegyzést tartalmaz. Ugyanis 
az első levél második oldalán a XVI. század első felére valló, 
ma már alig olvasható Írással a következő sorok láthatók: 

Item anno domini millesimo quingent^nmo vigesimo primo^ 
in die vÍ8ÜáfíonÍ8 Marie^ obsessa est civitas et castnim Nándor 
Álba a Turcis ét recepta in die Egidii abbatis* et totum Siri- 
mium et civitas ZaloJcemin et Sahbaatz. Ve nobis, quia pecca- 
vimtts. Báni ftierunt Francisons Hedervarij et Tewretvk Valinth. 

A megszálás napját pontosan július 2-ára teszi az ismeret- 
len följegyző, de az elfoglalás napjaiban téved, amennyiben kút- 
főink egybehangzó tanúsága szerént Szolimán augusztus 2-án 
már elfoglalta volt a várat. 

II. 

Egy érdekes Tcönyvbejegyzés a XVL századbői. 

Az egyetemi könyviárban van Hieronymus Cardinalis »Vitae 
Patrona« ez. művének, melyet 1509-ben Balam István adott ki, 
egy példánya. A könyv utolsó, tiszta levelén XV. századi kézírással 
a következő érdekes jegyzések vannak írva: 

(líons)lantinapoly megvétele 1453.3 

(Ján)os vayda halála 1456. 

(Mat)yas kyraly koronazafa 1457.* 

(Zilá)gy myhal elzaratasa 1458. 

(Mal)yas kyral Modvaba menése 14(67). 

(Ke)n5"er mezeyen való hada, 1479. * 

(Mat)yas kyraly halála 1490. 

(Lajos) kyraly zyletese 1 . 5 . 5 .<^ 

... lag halai.« 1.5.10. 

(Ke)reztes had. 1.5.14. 

(Ulászl)o kyraly halála .1.5.16. 

> Július 2. 

• Szeptember 1. 

• A könyv ujabb bekötésekor annyira körülvágatott, hogy a feljegyzés 
némely szavai elestek; ezeket zárjclbe téve pótoltuk. 

• Mátyás csak Í458 január 24-én választatott királylyá, megkoronáz- 
tatása pedig 1-464 márczius 29-én történt. 

• Lajos 1506 július l-6n született. 

• Döghalál. 



Varja Elemértől. 251 

(Nánd)or feyerwar élvezése 15.21. 

(M)ohaczy vezedelem. 1526. 

(Jáno)s kyraly koronázása 1526. 

(Ferdi)nandus koronazafa .15.27.* 

(Grit)ti Lajos halála. 15.34. 

(Szal)raar Nemethy eleghese 15.36.« 

(Ján)os kyraly halála 1 . 5 . 40. 

(Fels) Lenarth búdat meg zalla de kynczlarto teoreok czazar- 
nak ada. 1 .5.41. 

(Joaki)m Pestet meg zalla Prini Pétert meg foga 1542. 

(Egy sor olvashatatlan). 

Warkoez» Zekes feyerwar es Eztergam elveze. Zykzot 
elrablak. 1543. 

Kawasitwl Hwztot meg wewek. 15.54. 

Zolnok czynalasa, groff halála 1.5. 50.* 

Caslaldo es Nadasdy az spaniolokkal Erdeibe ménének. 16 . öl^. 

János kyralnet, fijawal kyldek Slefiaba. 1.5.52. 

Lyppanak, Temmes vamak, Zolnoknak, Bezprimnek, Bv^yak- 
nak, Ewtwen neg erősségnek meg wetele es kyncztarto halála 
azon ezlendebe.« 

(Egy sor olvashatatlan.) 

Az nemetek Erdelybel ky jewenek 1.5. 53.'' 

Batorj András az waydasagot bjra aratásig. 

Dobó Istwan aratásba az M^aydasagra bemene azon eztendeben 

Petrowyz Lengidorzagbol ky jóve lén az terekkel eggyes. 

Pri Gabriel kapitanna len. 1554. 

Fyleket Salygot meg wewek azon eztendebe. 

« Téves, mert Ferdinánd még 1526-ban, decz. 17-én megkoronáztatott. 
« Szatmári Ferdinánd hadnagya, BáníTy Boldizsár égette föl. 

* Varkás György, székesfejérvári kapitány. 

* Szolnok várát Ferdinánd rendeletére építtette gróf Salm. 

• Mint Ferdinánd biztosai. 

• Téves, mert Martinuzzi már 1551-ben, decz. 17-én megöletett. 
^ T. i. Castaldo és csapatai. 



352 Kéziratok sokszorosítása. 

KÉZIRATOK SOKSZOROSÍTÁSA. 

Aldásy Antaltól. 

A hallei egyetemi könyvtár igazgatója dr. Hartwig 1893-ban 
több német lap hasábjain azon kérdést vetette föl, váljon nem 
lenne-e ezélszerü egy nemzetközi társaságot alapítani, melynek 
föladata lenne egyes, ritka kéziratokat, melyek ritkaságuk vagy 
nagy értékük folytán ki nem kölcsönözhetők, s melyek elvesztése 
pótolhatatlan veszteség, fototipographikus utón reprodukálni 
és tagjainak 100 márka évdij fejében rendelkezésére bocsátani. 
Hartwig ez indítványa Chicagóban a könyvtárnokok kongresz- 
szusán be lön mutatva, de a kongresszus annak tárgyalásába 
nem bocsátkozott, hanem az American Library Associationhoz 
utasilá. 

Azóta e kérdésről szó nem volt. Most du Rieu leideni 
könyvtárnok a »Centralblatt für Bibliothekswesen« 1894. évfo- 
lyamában újra fölveti e kérdést, és bizonyos kérdéseket intéz a 
könyvtári hivatalnokokhoz, melyekre választ, véleményadást kér. 
Kérdései a következők: 

1. Helyesnek tartható-e azon terv, hogy csak oly kéziratok 
reprodukálására fektessék eleintén a fősúlyt, melyeket a fontebb 
érintett okoknál szétküldeni, kikölcsönözni nem lehet s melyeknél 
mégis szükséges, hogy más helyen lakó tudósok is megtekinthessék 
azokat? E tekintetben véleményezést kér a fototipographikus 
reprodukcziók tarthatósága felöl, miután a tapasztalatok e repro- 
duktiók tartóssága tekintetében divergálnak. 

2. Elégséges-e minden kéziratról két inalterabilis fotográfiát 
készíttetni? Du Rieu elégségesnek tartja, főleg financziális szem- 
pontból, s azután azért, mert manapság egyes kéziratok oly 
pontosan össze vannak hasonlítva, hogy nagyobb számú fénykép 
elkészítése tényleg fölösleges. 

3. Szükséges-e, hogy a reprodukcziók egy helyen, egy műte- 
remben készijljenek ? Du Rieu azt véli, hogy a kéziratok azon 
helyen reprodukáltaspanak, a hol őriztetnek, és ebben azt hiszem, 
mindenki egyet fog érteni vele. 

4. Fölmentessék-e valamely könyvtár az évdíj fizetése alól 
azon évben, midőn egy birtokában lévő kódex reprodukáltatik ? 



Áldásy Antaltól. 253 

Du Rieu azt mondja, hogy nem, ámde mint 6 maga mondja, sokan 
úgy nyilatkoztak, hogy a fölmentés ez esetben megadassék. 

5. Váljon a reprodukczió csak a görög és lalin kéziratokra, 
vagy egyúttal más nyelvű fontosabb kéziratokra is kiterjesztessék? 
Azt hiszem e tekintetben nem kellene kizárólag a latin és görög 
kéziratokra szorítkozni, lévén számos oly más nyelvQ kódex, mely 
akár paleográfiai, akár nyelvészeti vagy más szempontból a 
reprodukálásra érdemes. Du Rieu az igenlő esetben húsz ily leg- 
fontosabb kódex jegyzékének beküldését kéri. 

6. A társaság tagjai első sorban könyvtárak, e mellett kérdés, 
váljon a belépés megengedtessék-e szemináriumok, más nyilvános 
intézetek és magánosoknak ? Alig hisszük, hogy e kérdésre tagadó 
válasz érkeznék be. 

7. Kötelezzék-e magukat a tagok 10 évre vagy sem ? Minden- 
esetre azt hisszük, hogy bizonyos időre kell hogy a tagok magukat 
lekössék, mert különben a társaság koczkázata szerfölölt nagy lenne. 

8. A lenyomatok száma nagyobb legyen-e mint a tagoké? 
Du Rieu azt tartja, hogy nem. Magam részéről azonban ajánla- 
tosnak tartanám, csekély számú fölös példányokat készíttetni, 
melyek esetlegesen bekövetkező alkalmakra tartalékban lennének 
tartandók. 

Ezek a du Rieu által fölvetett kérdések. A társulatnak, mely- 
nek ö »Société pour la reproduction des manuscrits non-tou- 
ristes« nevet óhajt adni, székhelye Leidenben lenne. Igazgatójául 
maga du Rieu van kiszemelve; a társaság megalakul, ha 100-an 
jelentkeztek. 

Kívánatos volna, ha a társaság minél előbb megalakulna. 
A londoni Palaeographical Society, mely eddigelé egyedül dolgozott 
nagyobb szabású reprodukcziókban, a múlt évvel beszüntette műkö- 
dését. Helyét e társaság foglalhatná el. Remélhető, hogy könyv- 
iáraink, főleg a fővárosiak nem fogják magukat e társulattól távol 
tartani. Az előny, melyet e társaságtól nyernek, oly nagy, hogy 
mellette a száz márka évdíj valóban nagyon csekélynek mondható. 



MAGYAR KÖNYVESHÁZ. 

(Adalékok Ssabó Károly Rógi Magyar Könyvtárához.) 



ERDÉLYI ORSZÁGGYŰLÉSI TÖRVÉNYGZIKKEK 
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁBAN. 

Horváth Ignácztól. 

Midőn Szabó Károly a Bégi magyar könyvtár I. kötetét 
szerkesztette, elkerülték figyelmét azok az erdélyi országgyűlési 
végzések, melyek a XVII. században csaknem minden évben 
hozattak s külön-külön vagy Kolozsvárott vagy (Tyulafejérvárott 
ki is nyomattak. Ezek a czimen és a megerősítő záradék keltén 
kívül egészen magyar nyelven vannak irva s igy a mag^'ar nyelvíi 
nyomtatványok közé sorozandók. Talán ez a latin czim vezette* 
félre a különben körültekintő jeles bibliográfust. Ilyen ország- 
gyűlési articulusokból 41 van olyan a Magyar Nemzeti Múzeum 
könyvtárában, melyek eddig nem voltak ismertetve s a melyek <» 
szerint darabonként egy-egy adalékul szolgálnak a Régi Magyar 
Könyvtár I. kötetébez. E nyomtatványokra vonatkozólag megje- 
gyezzük, hogy azoknak külön czimlapjok nincsen s nem is volt, 
czim gyanánt a szöveg kezdetén levő fölirat szolgált; a nyomta- 
tási hely és a nyomdász neve is csak néhánynál van kitéve, a 
többinél aztán a nyomtatás helyét a nyomtatás jellegéből s össze- 
vetés utján próbáltuk megállapítani, nyomtatási évül a megerősítés 
keltét véve föl, mivel az csaknem bizonyosnak vehető, hogy a 
megerősítés után mindjárt nyomtatás alá adattak. Egy részről 
ebben találja magyarázatát az, hogy minden egyes nyomtatvány- 
nál miért közöljük a megerősítő záradék keltét, míg más részről 
ezt e törvények történetére vonatkozólag is kiváló fontosságúnak 
tartottuk. 



Horváth IgBác2;tóL 255 

1. 
[350.] Kolo^8vár, (1613.) 

Ordo & Series RERVM IN TRANSYLVANIA ANNO DOMINI 
^1613. Toto Mense Oclobri GESTARVM. NEC NON ARTICVLI 
TRIVM NATIONVM EIÜSDEM REüNI TRANSSYLVANIÁÉ. In 
qvibus omnibus, mutalionis huius, Caufa & effectus, Chriftiano 
orbi, ob oculos ponitur, AC ELECTIO ILLüSTRISSIMI DOMINI 
GABRIELIS BETHLEN, DEI ÜRATIA, IN PRINCIPEM TRANS- 
SYLVANIÁÉ, PARTIVMVE REGNI HVNGARIAE DOMINVM, 
ET SICVLORVM COMITEM ETC: ELECTI. Inauguraüo item; 
additis omnibus conditionibus, laudatissimue regni adminiftrationis, 
defcripta habetur. Par denique literarum, Varadino in Tranfsylva- 
niam mifsarum, qvibus primum omnium de infelieifsima morte 
Serenifsimi Principis Gabrielis Bathori, trés regni Nationes, in 
generali congregatione in Civitate Claudiopolilana, cerliores factae 
funt, fubfequitur.) EX PERMISSV ILLVSTRiSSIMI PRINCIPIS Ate 
&tc. Ibidem Typis Helthanis impreffa. 

2r. A— 64=8 sztlan levél. (Az Ag levél hiányzik.) 
Datum in Varad 27. Octobris Anno Domini 1613 



[351.] Kolozsvár, (1622.) 

ARTICÜLI Dominorum Regnicolarum trium nationum 
Regni Tranfsylvaniae, & partium Regni Hungáriáé eidem fubjec- 
larum, in Generalibus eorundem Comilijs in Civitate Biflricienfi 
ad diem 29. Septembris, Anno Domini M.DC. XXII. indietis, cele- 
bratis condun. 

2r. A— Cg =6 sztlan levél. 

Datum in praedicta Civitate noftra Biftricien: die vigefînot 
prima Menus Octobris. Anno D. M. DC. XXTT. CLAUDIOPOLI, 
Typis Heltanis. 

3. 

[352.] (Oyulafejérvár, 1623,) 

ARTICULI Dominorum Regnicolarum trium nationum 
Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem Tubjectarum, in 



2Ö6 Erdélyi ország^, tön'ónyczikkek a Magy. Nemz. Múzeum könyvtárában. 

Generalibus eorum Comitijs, in Civitate Alba Julia, ad diem 14. 
Maij, Anno Domini M. DC. XXIII. indictis celebratis conclufi, 
2r. A— Ca=6 sztlan levél. 

Datum in prçdicta Civitate noftra Alba Julia, die fexta mëfis 
Junij, Anno Domini M. DC. XXIIl. 

4. 
[353.] (Oyulafejérvár, 1624.) 

äRTICVLI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM nalio- 
num Regni Tranfylvaniae, & partiura Hungáriáé eidem fubiec- 
tarum in Generalibus eorum Comitijs, in Civitate Alba-Julia, 
ad diem 23. Junij, Anno Domini MDC, XXIV indictis celebratis 
conclufi. 

2r. A4=4 sztlan levél. 

Datum in praedicta civitate noftra Alba Jula ((gy)t die octava 
Julii, Anno Domini Milleilmo Sexcenteiimo vigelimo quarto. 

5. 

[354.] Oytdafejérvár, (1625.) 

ARTICVLI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM natio- 
num Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexa- 
rum in Generalibus eorum Comitijs, in Civitate Alba-Julia, ad 
diem primum Maij. Anno Domini 1625 indictis celebratis conclufi. 

2r. Ae==6 sztlan levél. 

Datum in praedicta Civitate noftra Alba Julia, die vigedma 
nona Menlis Maij. Anno Domini Millefímo Sexcentefimo vigeiimo 
quinto. 

Imprimebat Martinus Mefzleni Typograpbus Suae Serenitatis. 

6. 
[355.] GytUafejérvár, (1626.) 
ÄRTICVLI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM natio- 
num Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexanim 
in Generalibus eorum Comitijs, in Civitate Alba-Julia, ad diem 
vigeGmum quartum Maij. Anno Domini 1626. indictis celebratis 
conclufi. 

2r. A8=8 sztlan levél. 



. Horváth Ignácztól. . . .267 

Datû in praefcripta Civitate noftra Alba Julia, Die décima 
feptima Menfis Junij, Anno Domini Müleílmo Sexcentesimo vige» 
simo Sexta 

Lnprimebat Martinuß Mefzleni Typographns S. 8. 

7. 
[356.] (Gyulafejérvár, 1687.) 

ABTICVLI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVMnalio- 
num Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum 
in Generalibus eorura Comitijs, in Civitate Albam-Juliam, (így) ad 
diem quartum Április, Anni Domini 1627, indictis celebratis conclufi. 

2r. A4==î4 sztlan levél. 

Datû in praefcripta Civitate noftra Alba Julia, die vigefima 
octava MeniiB Április, Anno Domini Milleiimo Sexcenteßmo vigeíimo 
Septimo. 

8. 

[357.] (Gyulafejérvár, 1628.) 

ABTICULI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM natio- 
num Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum 
in Generalibus eorum Comitijs, in Civitate Albae-Juliae, ad diem 
nonum Menfis Április, Anni Domini 1628. indictis celebratis 
conclufi. 

2r. A4=4 sztlan levél 

Datum in praefcripta Civitate noftra Alba- Julia, qninta die 
Menfis Maij. Anno Domini Millefimo Sexcentesimo vigefímo Octavo. 

9. 
[358.] Gyulafejérvár, 1630. 

Articuii Dominorum Regnicolarum tri um nationum Regni 
Tranfilvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarû in. Generali- 
bus eorum Comitijs, in Civitate Alba-Julia, ad diem vigesimum 
Menfis Decembris, Anno Domini Millefimo Sexcenlefimo Trlgefimo, 
indictis, celebratis conclufi. 

2r. A— B8=5 sztlan levél. 

Datum in civitate noftra, Alba- Julia, die vigefima nona menfis 
Decembris Anno Domini Millefimo Sexcentesimo Trigesimo. 

FEIER-VARATNiomtattaLigniceiEflPmurdt IAO AB. VRYNK 
kónyvnioratatoia ANNO, 1630. 

Magyar Kön>v*SzemIe. 1895. 17 



258 Erdélyi országgy. törvénycziklcek a Magy. Kemz. Múzeum könyvtárában. 

10. 
[359.] Gytdafejérvár, 1630. 

ARtictili Dominorutn Regnicolarum trium nationum regni 
Tranfsylvaniae et partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 
ralibus eorundem Coraitiis, in Civiiate Alba Julia, ad diem vige- 
fimum quintum menfis Januarii, Anno Domini Millefimo Sexœn- 
tefimo, Trigefimo, indictis, celebratis conclufi. 

2r. A— ^8=21 sztlan levél. 

Datum in Civitate noftra ALBA-JVLIA, die décima Septima 
Meníis Februarij Anno Domini Millefsimo Sexceniefeimo Trigefsimo. 

EXcudebat ALBAE IVLIAE Jacobus Effmurdt Lignicens. 
Typogr. Suae Serenitatis Anno 1630. 

11. 
[360.] Gyiilafeférvár, 1631. 

ARticuli Dominorum Regnicolarum trium nationum Regni 
Tranfilvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum in Gene- 
ralibus eorum Comitijs, in Civitate ALBA-JVLIA, ad diem quin- 
tum Menfis Junij, Anno Domini Millefimo Sexentefimo (így) Tri- 
geíimo primo, indictis, celebratis conclufi. 

2r. A— 8^=8 sztlan levél. 

Datum in Civitate noftra ALBA-JVLIA, die prima Menfis 
Jalij Anno Domini Millefimo Sexcéteíimo Trigefimo primo. 

FEIER. VAEAT Niomtatta Lignicei Effmurdt JACAB. Feje- 
delem Vrunk Kônyvniomtato és Corapactora. ANNO 1631. 

12. 

[361.] Gytdafejérvár, 1632. 

ARticuli Dominorum Regnicolarum Trium nationum Regni 
Tranfsylvaniae, et partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 
ralibus eorum Comitiis Albae Juliae ad Diem primum Maij. Anno 
1632. indictis, celebratis conclufi. 

2r. Ae=6 sz'.ian levél. 

Datum in Civitate noftra ALB A- JULI A die décima Menfis 
Maij. Anno Domini Millefimo Sexcëtefimo Trigefimo fecundo. 

FEIER-VARAT Niomtatta Lignicei Effmurdt JACAB. Feje- 
delem Vrunk Kônyvniomtato és Compactora. Anno 1632. 



Horváth Ignácztól. 259 

13. 
[362.] (Oyiüafejérvár, 1633.) 

ARticuli Dominorum Regnicolarum trium nationum Regni 
Tranfsylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum in Gene- 
ralibas eorundem Comitijs ALBAE-JVLIAE, addiem vigefimum 
primum Menfis Augnfli (így) Anni Domini 1633. in dictis conclufi. 

2r. A4=4 szilán levél. 

Datum in Civitate noftra ALBA-JÜLIA die 31. Meníis 
Augufti. Anno Dni. Millefimo Sexcentefimo Trigeíimo tertio. 

14. 
[363.] (Oyulaf térvár, 1633.) 

ArHcídi Dominorum Regnicolarum Irium nationum Regni 
Tranfsylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 
ralibus earum Comitijs ad diem vigefimum quartum Április. Anni 
Domini Millefimi Sexcentefimi tertii, in Crvitatem ALBAMJULIAM 
in dictis celebralis, univerfi ipforum voto concluG. 

2r. A8==8 sztlan levél. 

Datum in Civitate noftra ALBA-JVLIA die décima tertia, 
MtniiB Maij. Anno Domini Millefimo Sexcenteíimo Trigesimo tertio. 

FEIER-VARAT Niomtattatot Lignicei (Effmurdt) JACAB 
Fejedelem Vrunk Kônyvniomtato és Compactera által. Anno 1633. 

15. 

[364.] (Qyulafejérvár, 1634,) 

Articidi Dominorum Regnicolarum trium nationum Regni 

Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 

ralibus eorum comitijs Albae-Juliae ad diem 12. Maij Anni 1634. 

indictis conclufi. 

2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum in Civitate noftra ALBA-JVLIA die 1. Menfis Junii. 
Anno Dfii. Millefimo Sexcentefimo Trigefimo quarto. 

16. 
[365.] (Oyulafejérvárj 1635). 
Articidi Dominorum Regnicolarum trium nationum Regni 
Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem amiexarum, in Gene- 

17* 



260 Erdélyi országgy. törvényczikkek a Magy. Nemz. Múzeum könyvtárábaiL 

ralibus eorum comitijs Albae-Juliae ad diem 13. Maij Anni 1635. 
indictis conclun. 

2r. Aio=10 sztlan levél. 

Datum in Givitate noftra ALBA-JYLIA die 10. Meniis Junij. 
Anno Dni. Milleíimo Sexcenteíimo Trigefímo quinto. 

17. 
[366.] (Gyulafejérvár, 1636). 

AJRTICVLI Dominorum Regnicolarum trium nationum 
Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum, in 
Generalibus eorum Comitiis, in Givitate ALBA-JVLIA, ad diem 
vigefimum quintum Menfis Maij, Anno Domini, Millefimo Sexcen- 
tefimo Trigefimo fexto indictis, celebratis conclufi. 

2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum in Givitate noftra ALBA-JVLIA die fexta Menf. Jnnji. 
Anno Domini Milleíimo Sexcenteíimo Trigefimo Sexto. 

18. 
[367.] (Kolozsvár, 1636). 

ARÏICVLI Dominorum Statuum & Ordinum trium nationum 
Regni Tranfsylvaniae, & partiura Hungáriáé eidem annexarum, in 
Generalibus eorum Comitiis, ad diem decimum quintum Menfis 
Febr. in Civitatem Colofvar indictis, conclufi. 

2r. A4=4 sztlan levél. 

Datum in Givitate noftra Golofvar die ultima Menfis Februarii. 
Anno Domini Milleíimo Sexcentefímo Trigefimo Sexto. 

19. 
[368.] (Gyulafejérvár, 1637), 

ARTICVLI Dominorum Regnicolarum trium nationum Regni 
Tranffylvaniae, & partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 
ralibus eorum Comitiis, in Givitate ME(iGYES, ad diem primuni 
Menfis Martij, Anni Domini 1637. indictis, celebratis conclufi. 

2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum in Givitate noftr.l MEGGYES, die vigefima fecunda 
Menfis Mártii, Anno Domini Millefimo Sexcentefímo Trigeíimc 
Septimo. 



Horváth Ignácztol. 261 

20. 
[369.] (Gytdafejérvár, 1638.) 
Articuli Dominorum Regnicolarum trium Nationum Regni 
Tranfylvaniae, & Partium Hungáriáé eidem annexaram, in Gene- 
ralibus eorum Comiliis, in Civitate Albà-Juliâ, ad diem 23. Men- 
sis Április Domini 1638. indictis, celebratis conclufi. 
2r. Ae=6 szilán levél. 

Datum in Civitate Noftrà Alb i- Julii, die decim 1 fextâ Menüs 
Maji, Anno Domini Millelîmo, SexcenteUmo^ Trigeűmo Octavo. 

21. 

[370.] (Oytilafejérvár, 1639.) 

ABticuli Dominorum Regnicolarum trium Nationum Regni 

Tranfylvaniae, & Partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 

ralibns (így) eorum Comitiis, in Civitate Alba- Julia, ad diem 1. 

MenGs Maij, Anni Donmini (igy) 1639. indictis, celebratis conclufi. 

2r. A4=4 sztlan levél. 

Datum in Civitate NoftrA Alba-Julií, die vigefími Meniis 
Maji, Anno Domini Milleíimo, Sexcenteíimo, Trigefimo nono. 

22. 
[371.] (Oyidafejérvár, 1640.) 
ARticvli Dominorum Regnicolarum trium Nationum Regni 
Tranfylvaniae, & Partium Hungáriáé eidem annexarum, in Gene- 
ralibus eorum Comiliis, in Civitate Albâ-Julià, ad diem 24. Men- 
fis Április, Anni Domini 1640. indictis, celebratis conclufi. 
2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum in Civitate Noftr.i Alba- Julii, die decim \ feptiml Men- 
l'iä Maji, Anno Domini Milleíimo Sexcenteíimo Quadragefimo. 

23. 

[372.] (Gyulafejérvár, 1641.) 

Árticidi Dominorum Regnicolarum trium Nationum Regni 
Transylvaniae, & Partium Hungáriáé eidem annexarum, in (iene- 
ralibus eorum Comiliis, in Civitate Alba Julia, ad diem 23. Men- 
fis Április, Anni Domini 1641. indictis, celebratis conclufi. 

2r. A5=5 sztlan levél. 

Datum in Civitate Noftr.i Alba- Julii, die decim i quart i 
MenfiB Maji, Anno Domini Milleíimo Sexcenteíimo Quadrageíimo primo. 



262 Erdélyi országgy. törvényczikkek a Magy. Nemz. Múzeum könyvtárában» 

24. 

[37.S.] (Oyulafejérí^r, 1642,) 
ARTICVLI VNIVERSORVM DOMINORVM REtíNlCOLA- 
RVM TRIÜM Nationum Regni Tranfylvaniae, & Partium Hungá- 
riáé eidem annexarum, in generalibus eorum Comitiis, in Civilalo 
ALBA-JVLIA ad diem 16. Menfis Februarij, Anno Dni. \iS\2 
indiclis, celebratis, conclufi. 
2r. A 8= 8 sztlan levél. 

Datum in Civitate NoftrA Alba Julii dia noná Martij, Annt> 
Domini Millefimo Sexcentiíimo (igy) Quadragelimo feeundo (így.) 

25. 
[374.] (Oyulafejérvár, 1643.) 
i422T/CFX/ DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM NATI- 
ONUM REÍjNI TRANSYLVANIAE, & Partium Hungáriáé eidem 
annexarum, in Generalibus eorum Comitiis, ALBAE JVLIAE. ad 
diem Vigefimum quartum Április, Anni praefenlis Millefimi Sex- 
centefimi Quadragefími tertii, indictis, conolufi. 
2r. A— Ea=10 sztlan levél. 

Datum in Civitate noftra Alba- Julia die vigeíima prim a Men- 
üs Maji, Anno Domini, Milleíimo Sexcentefímo Quadragelimo tertio. 

26. 
[375.] (Oyulafejérvár, 1645.) 
ÄRTICULI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM NATIO- 
NVM REííNI TRANSYLVANIAE, & Partium Himgariae eidem 
annexarum, m (ieneralibus eorum Comitiis, ALHAE JVLIAE ad 
16. diem Április Anni praefentis Millefimi SexeenteGmi Qtiadra- 
gefimi quinti, indictis, conclufi. 
2r. A— 8^=4 sztlan levél. 

Datiun in Libera Kegiaq; Civitate Cafsoviensi die 6. Menfis 
Junii. Anno Domini Millefimo Sexcentefímo Quadragefímo quinto. 

27. 

[376.] (Oyiilafejérvár, 1648.) 

ARTICVLI DOMINORVM REíiNICOLARVM TRIVM NATI- 

ONUM RE(;NI TRANSSYLVANIÁÉ, & PARtium Hungáriáé eidem 

annexarum, in generalibus eorum Comitijs in Civitate ALBA- 



Horváth Ignácziól 26a 

JULIA, ad decimum fextum diem Menfis Marlij. Anni Domini Millefimi, 
fexcentefimi, Quadragefimi oclavi, indictis ac celebratis, conclufi. 
2r. A— Eb^IO sztlan levél. 

Datum in civitate noftra Alba Julia die vigeûiua octava Men- 
üs Április, Anno Domini Milleíimo Sexcentelimo Quadragefimo octavo. 

28. 
[377.] (Gyulafejérvár, 1649,) 
ARTJCÜLI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM NATI- 
ONÜM REGNI TRANSSYLVANIÁÉ, & PARtium Hungáriáé eidem 
annexarnm, in generalibus eorum Comitijs in Civitate ALBA- 
JUUA; ad diem 23. Menfis Januarij, Anni Domini Millefimi Sex- 
centefimi Quadragefimi Nőni, indictis ac celebratis conclufi. 
2r. A— F8=12 sztlan levél. 

Datum in Civitate noftra Alba Julia die 10. Menfís Martij. 
Anno Domini, Milleíimo Sexcentefímo Quadrageíimo Nono. 

29. 
[378.] (Oyulafejérvár, 1650.) 
ABTICULI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM NATI- 
ONUM REGNI TRANSYLVANIAE, & PARtium Hungáriáé eidem 
annexarum, in Generalibus eorum COMITIIS ad diem 20 Menfis 
Mártii Anni praefentís 1650. in Civitatem Albam Juliam indictis, 
celebratis, Conclufi. 

2r. A— Cg^ll sztlan levél. 

Datum in Civitate noftri Albi Juli'», die 20 Menfis Mártii, 
Anno Domini Milleíimo, Sexcentefimo, Quinquagefimo. 

30. 
[379.] (Gyulafejérvár, 1651.) 
ABTICVLI DOMINORVM REGNICOLARVM TRIVM NATI- 
ONÜM REGNI TRANSYLVANIAE, & PARtium Hungáriáé eidem 
annexarum. in (Íeneralibus eorum COMITIIS ad diem 12 Menfis 
Februarii Anni praefentis 1651. in Civitatem Albam Juliam indic- 
tis, Celebratis, Conclufi. 

2r. A-Fa=12 sztlan levél. 

Datom in Civitate noftra Álba Julia, die 18 Menfis Mártii, 
Anno Domini MiUefimo, Sexcentefimo, Quinquagefimo primo. 



864 Erdélyi országgy. törvényczikkek a Magy. Nemz. Múzeum könyvtárában. 

31. 

[380.] (Kolozsvár, 1663.) 

ARTICVLI DOMINORVM REGNICOLARUM TRIUM NATIO- 
NÜM regni Tranfylvaniae in Comitiis eorum partialibus ex edicto 
fuae Celfitudinis Principalis in Oppidum Száfz-Kézd ad diem 
Vigesimum Secundum Menfis Februarii Anni Millefimi Sexcente- 
fimi Sexageíimi Terlii indictis, celebratis conclufi. 

2r. A— B2=4 sztlan levél. 

D atum in oppído Száfz-Kézd ad diem vigefimum fecundum 
Meníis Februári: Anno Domini Milleíimo Sexcentefímo Sexagefírai 
tertii (így). 

32. 

[381.] (Qyulafejérvár, 1665.) 

ARTICVLI DOMINORUM MAGNATÜM ET NOBIUUM 
TRIUM NATIONUM regni Tranfylvaniae partiumque Hungáriáé 
eidem annexarum in Generalibus eorum Comitiis, ad diem 1. 
Menfis Maji. Anni 1665. in Civiiatem Albam, Juliam indiclis 
celebratis conclufi. 

2r. A~Ca=10 sztlan levél. 

Datum Albae Juliae, die 22 Meníis Maji, ultima videlicet 
Congregationis noftrae publicae, Anno Domini 1665. 

33. 

[382.] (Kolozsvár, 1666.) 

ARTICVLI DOMINORVM MAGNATÜM ET NOBILIUM 
TRIUM NATIONUM Regni Tranfylvaniae, Partiumque Regni 
Hungáriáé eidem aniiexarum, in Fartiali eorum Congregatione, 
ad diem decimumoctavum Menfis Septembris, Anni Millefimi 
Sexcentefimi Sexagefimi Sexti, in Civitatem Albam Juliam indicta 
& celebrata, conclufi. 

2r. A4=4 sztlan levél. 

Datum Albae Juliae, die 27 Meníis Septembris, ultima videlicet 
Congregationis noftrae, Anno 1666. 

34. 
[383.] (Kolozsvár, 1666.) 
ARTICULI DOMINORVM MAGNATÜM ET NOBILIUM 
TRIUM NATIONUM Regni Tranfylvaniae, Partiumque Regni 



Horváth Ignácztól. 265 

Hungáriáé eidera annexarum, in Generali eorum Congregatione, 
ad diem primum Menfis Febniarii, Anni 1666 in Oppidum 
noflrum Fogaras indicta & celebrata conclufi. 
2r. A -84=8 szilán levél. 

Datum in Oppido nofiro Fogaras die 26 Meníis Febniarii, 
ultima videlicet Congregationis noftrae, Anno 1666. 

35. 

[384.] (Kolozsvár, 1670.) 

ABTICVLI DOMINORVM MAGNATÜM ET NOBILIÜM 
TRIUM NATIONÜM Regni Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé 
eidem annexarum, in Generalibus eorum Comitiis ad diem deci- 
mum quintum Menfis Februarii, Anni Millefimi Sexagefimi Septua- 
gefimi, in Civitatem nosiram Albam Juliam ex edicto Celsitudinis 
Principalis îndictis celebratis conclu (1. 

2r. A4—4 szilán levél. 

Datum ALBAE JULIAE die 15. Menfis Febniarii videlicet 
die Congregationis noftrae. Anno Domini Millefímo Sexcenteíimo 
Septuagefímo. 

36. 
[385.] (Kolozsvár, 167L) 

ABTICVLI DOMINORVM MAGNATÜM ET NOBILIÜM 
TRIÜM NATIONÜM REGNI Tranfylvaniae, Parliumque Hungáriáé 
eidem annexarum, in Generalibus eorum Comitiis ex ediclo fuae 
Celfitudinis Principalis ad diem yigefimum quinlum Menfis Novem- 
bris, Anni praefentis Milefimi Sexcentefimi Septuagesimi primi, in 
Civilalem Albam Juliam indictis, & celebratis conclufi. 

2r. A«=6 sztlan levél. 

Datum ALBAE JULIAE die 25. Menfis Novembris videlicet 
die Congregationis noftrae Anno Domini Millefimo Sexcentefimo 
Septuagefimo Primo. 

37. 
[386.] (Kolozsvár, 1675.) 

ABTICVLI DOMINORVM MAGNATÜM ET NOBILIÜM 
TRIUM NATIONÜM REGNI Tranfylvaniae, & partium Hungáriáé 
annexarum. in Generalibus eorum Comitiis ad Diem 25. Menfis 



266 Erdélyi országgy. törvénycíikkek a Magy. Nemz. Múzeum könyvtárában. 

eidem Mqj?, Anni praefentis Millefimi Sexcentesimi Septuagermir 
Quinti, ex edieto faae CeUitQdinis Principalis in Civitatem Albam 
Julian! indictis, celebralis coneluH. 
2r. A5=5 sztlan levél. 

Dátum ALBAE JULIAS die 25. Menfis Maji, Tid^lkct die 
CoDgregationis noftrae, Anno Pomini Milleíuno Sexcenteíiiao Septiw- 
gefimo Quinto. 

38. 
1387.] (Kolozsvár, 1676.) 

ABTICVLI DOMINORVM MAÜNATÜM ET NOBILIUM 
TRIÜM NATIONÜM REgni Tranfylvaniae, & parüum Hungáriáé 
eidem annexarum, in Generalibus eorum Comitiis ad Diem 21. 
Menfis Novembris, Anni praefentis Millelimi Sexcenlesimi Septua- 
gesimi Sexti, ex edieto fuae Celfitudinis Principalis in Civitatem 
Albam Juliara indictis, celebratis conclufi. 

2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum ALBAE JULLAE die 2L Novembris, videlicet di& 
Congpregatiouis noftrae; Anno Domini Milleíimo Sexcenteíimo Septoa- 
geßmo Sexto. 

39. 
[388.] (Kolozsvár, 1680.) 

ABTICVLI DOMINORVM MAÜNATÜM ET NOBILIUM 
TRIUM NATIONÜM REgni Tranfylvaniae, et partium Hungáriáé 
eidem annexarum, in Generalibus eorum Comitiis ad diem deci- 
mum octavum Menfis Maji, Anni praefentis Millefimi Sexcenteíirai 
octuagefimi in civitatem noftram Albam Juliara, ex edieto noítro 
Principali indictis & celebratis conclufi. 

2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum ALBAE JULIAE, die 18. Menfis Maji, videlicet 
die congregationis nostrae, Anno Domini Milleíliao Sexcenteíuao 
Octuageíimo. 

40. 
[389.] (Kolozsvár, 1681.) 

ABTICVLI DOMINORVM MAGNATUM ET NOBIUVM * 
TRIVM NATIONÜM REGNI noftri Tranfylvaniae & partium 



Horváth Ignáczlól. 267 

Hungáriáé eidem annexarum, in Generalibus eorundem Ck)mitiis 
ad diem 10. Meníis Junij. Anni praefentis 1681. In Civitatem 
Tioítram Albam .luliam, ex edicto noftro fuae Celfiludinis Princi- 
pali indictis & celebratis conclufi. 
2r. A4—4 szilán levél. 

Datum in Givitate noítra ALBA JULIA, die 20. Meníis 
Junij nltiml videlicet die congregationis noftrae praemiffa. ANNO 
Domini Milleiimo Sexcentefîmo Octuageíimo Primo praefcripto. 

41. 
[390.] Kolo^8vár, 1687. 

ABTICULI DOMINORÜM MAGNATUM & NOBILIÜM TR1ÜM 
NATIONUM REGNI HÜ.IÜS TRANSYLVANIAE; & ParUum Hun- 
gáriáé eidem annexarum, in Generalibus eorundem Comitiis ad 
diem decimum lertium Menfis Februarii, Anni praefentis Millefimi 
Sexcentefimi Ocluagefimi Septimi, in Oppidum Fagaras ex edicto 
Suae Celfiludinis Principalis indictis & celebratis conclufi. 

2r. Ae=6 sztlan levél. 

Datum in Oppido Fagaras, die décima tertiâ Meníis Februarii. 
Anni praesentis 1687. 

CLAUDIOPOLL per Mich. Némethi, A. D. 1687. 



TARCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRÁNAK 

ÁLLAPOTÁRÓL 

1895 April itöl június ao io. 

(Felolvastatott a Magyar Nemzeti Múzeum 
1895 július l-én tartott igazgatósági ülésén.) 

A lefolyt negyedévet a szerzemények sokasága és becses 
volta jellemzi. A gróf Kreith Béla-féle 1848/9-es ereklye-múzeum 
iratai és proklamácziói, a lobrjsi gróf Nostilz-könyvtárnak München- 
ben árverés útján megszerzett hungarikumai, Lanfranconi Enea 
könyvtárának 4000 darabnál többre menő anyaga, egy 101 kötet- 
ből álló ösnyomtatványgyöjtemény jutottak e negyedévben egyéb 
becses szerzeményeken kívül a könyvtár tulajdonába. Ezeken 
kivűl egy olasz történelmi folyóiratnak csaknem teljes sorozatát, 
mely magyar vonatkozású dolgozatokkal telve van, szereztük meg. 
Hogy a szerzemények tekintetében ily rendkívüli becses és nagy- 
terjedelmű anyagról számolhatunk be, azt a nagyméltóságú minisz- 
térium kegyének köszönhetjük, mely lehetővé tette, hogy a könyv- 
tár — a nélkül, hogy ezzel saját, a legszükségesebbre is alig 
elégséges dotatióját megterhelné — oly nagybecsű anyagnak jusson bir- 
tokába, melynek megszerzésére saját erejéből alig gondolhatott volna. 
A legnagyobb hálával kell megemlékeznünk a vallás- és közokta- 
tásügyi miniszter úr ő excellentiájának gondoskodásáról, melylyel 
úgy az ereklye-múzeum iratait, mint kivált a ritka szakértelemmel 
egybegyűjtött Lanfranconi-féle könyvtárt a Nemzeti Múzeunmak 
megszerzé. 

Mindezen nagymérvű gyarapodás a könyvtár alkalmazottjait 
sok tekintetben elvonta a könyvtári rendes belterjes munkálkodás- 
tól. Ügy a müncheni könyvárverés, mint a gr. Kreith-féle gyűjte- 
mény átvétele, de különösen a Lanfranconi-könyvtár megbecslése 
és a megtörtént vétel végrehajtása többszörös hivatalos kikülde- 
téseket, a hivatali helyiségen kivül való munkálkodást vontak maguk 



 Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról. 269 

után; s ha a könyvtári csekély számú személyzet — kivált a nyom- 
tatványi osztályban — nem is volt képes feldolgozni e negyedév 
alatt mindazt, a mivel a könyvtár egy negyedév alatt gyarapodott, 
s így annál kevesebbé gondolhatott a megelőző negyedévek hátra- 
lékainak feldolgozására: ezért bőven kárpótol a szerzemények 
becses és számos volta, melyekről az alábbi osztály jelentések 
részletesebben számolnak be és melyeknek megszerzéséhez maga 
a könyvtár a felkutatás, konstatálás és egyébb utánjárás által 
tetemes részben hozzájárult. 

A hivatalos ügyforgalomban az iktatókönyv 272 számra, a 
kézbesítőkönyv 700 számra növekedett 

A könyvtár hivatalos kiadványának, a Magyar Könyv-Szem- 
lének ez évi második füzete a pontos időben megjelent. 

A Münchenben őrzött Hunyadi-levéltár csereügye, mely már 
1888 óta van folyamatban, a könyvtár, illetőleg a Nemzeti Múzeum 
igazgatóságának hozzájárulása folytán e negyedévben a nagym. 
minisztérium jóváhagyásával befejezésre jutott és már csak az 
általunk felajánlott csereanyag átadása, illetőleg az országos levél- 
tártól nyerendő kárpótlás átvétele van hátra. 

A könyvtár egyes osztályainak állapotát feltüntető jelentések 
a következők: 

I. 

Ä nyomtatványok osztályának anyaga a lefolyt évnegyedben 
köteles példányokban 581, ajándék útján 263, vétel útján (2708 frt 
4'2 kr értékben) 523 drb, összesen 1367 drb nyomtatványnyal s 
ezen kivöl 699 drb apró nyomtatványnyal gyarapodott. 

A könyvtár helyiségeiben 417 egyén, 950 kötet nyomtatványt, 
kölcsönzés útján pedig 210 egyén 538 kötetet haszálL 

Ezen negyedévben a könyvtár nyomtatványi osztályának anyaga 
több rendkívüli becses szerzeménynyel gyarapodott, a melyek közt 
első helyen áll a magyar bibliográfia szempontjából kiváló fon- 
tossággal biró glagol misekönyv, mely 1494-ben nyomatott Zengg- 
ben, tehát harmadik azon legrégibb nyomtatványok között, a melyek 
Magyarországban láttak napvilágot. Az ó-szláv irodalomnak ezen 
eddig egyetlen felmulatható teljesnek mondható példánya a Nostitz 
grófok lobrisi könyvtárának elárvereztetése alkalmával 1505 már- 
káért került a múzeumi könyvtár birtokába. Az ugyanezen alka- 
lommal megvett 30 drb Magyarországra vonatkozó régi nyomtat- 
vány közül felemlíthetjük még a következő munkákat: 1. Zenoi 
Dominieo. 11 primo libro delle cilta et fortezze principali del mondó. 
Velence 1567. (91 márka.) 2. Aeneas Sylvius. História Bohemica 
Roma. 1475. (126 márka.) 3. Newe Zeitung von Komorn. 1594. 
(53 márka.) 4. Türkische, Moseowitische, Tartarische Zeitung. 
Freyburg. 1593. (56 márka.) 5. Oratio Leonardi (íorecii. Posnenia^ 



270 Éviiegyedes jelentés 

1577. (46 márka.) 6. Coniinuatio der zeheiyährigen Historischen 
Relation. I=IV Band. (125 márka.) 7. Eygentlicher-Bericht-wie 
Schwarzenberg-in nider Hungern gezogen. Frag. (61 márka.) Meg- 
vettük ezen felül az Archivio Storico ez. vállalat 54 kötetét 20() 
líra értékben, továbbá Kende bécsi antiquariustól 101 drb ősnyom- 
tatványt 295 frt 95 krért. 

Külön kiemelendő azon rendkivül becses anyag, a mely a 
I^anfranconi Enea gyűjteményét képező könyvtárból a nm. vallás- 
és közoktatásügyi minisztérium intézkedése következtében szerez- 
tetett meg. A könyvek még nem lévén teljesen (eldolgozva és 
szétválasztva — miután a gyűjteménynek a múzeumi könyvtárt 
nem érdeklő része előreláthatólag a többi hazai könyvtárak közt 
osztatik szét, — csak általánosságban konstatálhatjuk, hogy a 
ritkaságokban gazdag könyvár megszerzése nagybecsű gyarapodást 
jelent a nyomtatványi osztály anyagában. Erről részletesebben, 
a legbecsesebb darabok felemlítésével a jövő évnegyedben számo- 
lunk be. 

Az ajándékok közül Tóth Mike kalocsai jézus- társasági atya kül- 
deményét emeljük ki, a ki az Afrikában elhalt Zimmermann István 
hittérítő hazánkfiának kaffer nyelven írt hittan i könyveit ajándé- 
kozta a könyvtárnak. Kivűle a következők járultak ajándékaikkal 
a könyvtár gyarapításához: Ambrus József (Kis-Oroszi), Aldásy 
Antal, Bubics Zsigmond kassai püspök, dr. C. Carecs (Buenos- 
Ayres.), iQ. Cholnoky Imre (Szatmár.), Dengi János (Lúgos.), 
Dékány Mihály min. osztálytanácsos, dr. Fehér Gyula (Esztergom i, 
ifj. Jankovics Béla, Kereszty István, Kún S., Márki íSándor kolozs- 
vári egy. tanár, Nemes Antal, Rotschild K. frankfurti könyvtára^ 
dr. Schönherr Gyula, dr. Surányi János (Győr), Székely Aladár, 
id. Szinnyei József, Tagányi Károly, gróf Teleki Géza v. b. t. taná- 
csos, üngváry Vilmos (Pozsony), továbbá Arad város polgármesteri 
hivatala, a budapesti tud. egyetem bölcsészeti karának dékáni 
hivatala és a kaliforniai kiállitás igazgatósága (San-Francisco.) 

A negyedév folyama alatt összesen 1048 drb nyomtatvány- 
ról készült czímlap és 860 reperlorizállatott. E mellett a nyári 
szünet beállta előtt megreklamáltuk a tekintélyes számmal levü 
késedelmes ki kölcsönzőknél maradt könyveket. A negyedév utolsó 
havában pedig úgyszólván a könyvtár összes munkaerejét a Lan- 
franconi gyűjteményből megvásárolt könyvek és térképekről készí- 
t(at czédulák megírása vette igénybe, annak megállapítása végett, 
hogy mit foglal magában a megvett könyvtár. Ily módon készült 
a 4228 drb könyvről és térképről összesen 1980 czédula, úgy hogy 
most már minden egyes könyv hi ven és pontosan le van írva s 
nemcsak a könyvtár összes anyaga ismeretes, hanem könnyű szer- 
rel kiválogatható lesz belőle mindaz, a mi a múzeumi könyvtár 
hiányait van hivatva pótolni. 



A Magyar Nemzeti Mázei>m könyvtárának állapotáról. 271 

11. 

A hirlapkönyvlár a lefolyt évnegyedben vásárlás utján a 
következő új szerzeménynyel gyarapodott: Kun S. antiquártól 
(6 frt 50 krért) Szépirodalmi Közlöny (1858 július-szept), 
Magyarország (az 1861. évf. egyes számai), Jókai (1894. évf. 1. 
fele bekötve) és hirlapmellékletek (9 csatakép, divatképek stb.;, 
ossz. 3 évf. 53 száma. Köteles példányként beérkezett 184 évf. 
14,858 száma. 

Beköttetett 85 kötet, kötés alá adatott 233 kötet. A kötési 
számla 125 frt 36 krt lesz ki, ezen kívül az előző negyedév 
82 frtnyi számlája is kiegyenllttelett. 

Revideáltatott 580 hirlap 10,945 száma, ezéduláztatott 22 
új és 39 régi hirlap. Reklamáló levél 123 ^küldetett szét, az 
ezekben reklamált 1216 hirlapszámból eddig 251 szám érkezett be. 

Az olvasók száma 275 volt, ezek 731 kötetet használtak. 

III. 

A kézirattár ez évnegyedben 24 kézirattal s Thallóczy Lajos 
cs. kjr. kormánytanácsos úr adományából egy festett hasonmással 
gyarapodott. Umhauser Károly adományán, egy XV. századi latin 
kéziratnak (Christianus Umhauser, Artificiosa memoria etc.) modern 
másolatán kívül a többi kézirat mind vásárlás ulján került a 
múzeumba. Ezek közül nevezetesebbek a müncheni Rosenthal- féle 
árverésen a lobrisi könyvtárból vett >Acta et décréta synodi 
provinciális anni 1638 Tymaviae celebratae« czímű latin, egykorú 
kézirat, mely a Pázmány P. 1629-iki zsinatáról kiadott »Pozsony- 
ban hozott határozatok« -hoz kötve (Szabó K. II. 454 sz.) maradt 
ránk, Továbbá Frankenburg Adolf szerződése, melyet az »Élet- 
képek« kiadásának biztosítására gróf Batthyány Kázmérral, Kossuth 
Lajossal, gróf Eáday Gedeonnal, Pulszky Ferenczczel és gróf Teleki 
I^szlóval kötött; továbbá Dobay Székely Sámuel perjogi följegyzései 
1659-ből: Egressy Béni Zsoltár átiratai 1849-ből; s végre a 
Lanfranconi-gyűjteménynek hat kézirata, melyek között a nagy- 
szombati egyházkerület 1790-iki térképei, XV. századi egy 
velenczei olasz krónika s egy XVIII. századi olasz kézirat, mely- 
ben Németország földírati, történeti és politikai ismertetése .van, 
a kiválóbbak. Mind e gyarapodások föl vannak dolgozva, minek 
következtében 1895-ről egy darab kézirat sincs hátralékban. 

Az évnegyed alati tovább folyt a növedéknapló rekonstruá- 
lására irányuló munka, az 1850 — 80. évek között érkezett bizonyta- 
lan proveniencziájú kéziratok feldolgoztatlak, s az 1881-tól kezdődő 
rész helyreáüítására került a sor. Megkezdetett továbbá a latin 
kódexek inventáriumának elkészítése s a Hunyadi-levéltárért annak 
idején kiválasztott csereanyag gondos revízió alá véletett. 68 kéz- 



'272 ' . Évnegyedes jelentés ' 

íratnak 75 czédulával való beiktatásán kívül 124 i^ czédula 
készült a növedék-napló rekonstruálásakor, vagyis összesen 199 
új czédula osztatott be a katalógusba. Megkezdetett a Pesty Frigyes 
levelezéseinek és Rómer Flóris irodalmi hagyatékának átnézése 
mindkét gyűjtemény megvásárlás czéljából ajánltatott fel a 
könyvtárnak. 

A kutatók száma 48. volt, ezek 122 kéziratot használtat 

IV. 

A levéltár a lefolyt évnegyedben vétel útján 904, ajándék 
útján 8, összesen 912 darab irattal, nyomtatványnyal és pecsét- 
lenyomattal gyarapodott. Ezek az osztály egyes csoportjai kö- 
zött következőkép oszlanak* meg: középkori eredeti 8, másolat 
2 db; újabbkori oklevél 83 db; levél 42 db; nemesi irat 6 db; 
az 1848/49-iki szabadságharczra, az emigratióra s azok szerep- 
lőire vonatkozó irat 536 db; 1848/49-iki kiáltvány 116 db; kül- 
földi 112 db; genealógiai jegyzet 6 db; galvanoplasztikái pecsét- 
lenyomat 1 db. Ajándékaikkal, illetve letéteménynyel Gerhárt 
(jyörgy. Kammerer Ernő orsz. képviselő, gróf Kreith Béla, Szabó 
Sándor és Thallóczy Lajos cs. kir. kormánytanácsos urak gyara- 
pították az osztályt. Vásárlásra 1354 frt 50 kr, és 60 bir. márka 
fordíttatott; ide nem számítva a gr. Kreith Bélától megvásárolt 
1848/49-es gyűjteményre fordított összeget, melynek fedezéséről 
a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium külön alapból 
gondoskodott 

A szerzemények között első helyen kell említenünk épen a 
gróf Kreith-féle gyűjteményt, mely a levéltárnak az 1848/49-iki 
szabadságharczra vonatkozó csoportját úgy számban, mint tarta- 
lomban igen gazdag és becses anyaggal szaporította. Magára a 
szabadságharczra vonatkozó iratok száma 170 dbra rúg, ehhez 
járul 262 emigrationalis irat és pedig a törökországi emigratio 
hivatalos iratai 1849 aug. 23-ától 1851 október 8-áig (162 db). 
Éber Nándorhoz intézett levelek gróf Csáky Tivadartól, Kiss 
Miklóstól, Klapka Györgytől, Kmety Györgytől, Komáromi György- 
től, Türr Istvántól s másoktól (96 db), Kossuth Lajos levele 
Lorberer Sándorhoz, 1868. deczember 14-iki kelettel stb. továbbá 
23 db irat az abszolutizmus korából, Széchenyi István gróf egy év 
nélküli eredeti levele Klauzál Gáborhoz stb. Az 1848/49:iki kiált- 
ványok s egyéb apró nyomtatványok csoportja 67 magyar, 15 
osztrák kiáltványnyal, 30 osztrák röpirattal gyarapodott e gyűjte- 
ményből. Az összes iratok száma 581 db. 

Ugyancsak e csoport anyagának kiegészítéséhez járul a 
néhai Tanárky Gyula, Kosssuth bizalmas embere örököseitől 
megvásárolt 1 iratgyűjtemény, mely Tanárkynak 1849 november 
20-tól 1867 június 10-éíg vezetett 25 kötetnyi naplóján s 36 



A szegedi Somogyi-könyvtár állapota '1893/94-ben. 273 

«larabra menő levelezésén kívül a vörösloronyi szoroson át mene- 
knltek úti naplóját (1849 július 20-tól a török terület elhagyásáig) 
a kutahiai emigránsok: Ács Gedeon, Berzenezey, Bíró Ede, Ihász 
Dániel, Kalapsza János, Katona Miklós, László Károly önéletrajzi 
jegyzeteit s Kossuthnak több eredeti levelét és fogalmazványát 
foglalja magában, 

A nemesi iratok gyűjteménye a következő 6 dbbal gyara- 
podott: 1. 1415. márczius 12. Konstancz. Zsigmond német-biro- 
dalmi czímeres levele Bossányi Márton részére. 2. 1606. m$jus 1. 
Kolozsvár. Várkony Mihály czímeres levele Bocskai Istvántól. 
ii. 1615. január 27. Bécs. üerthard Orbán czímeres levele 
II. Mátyástól. 4. 1634, márczius 10. Bécs. Várkony Mihály, 
Borbély András s Kéczkely György és András czímeres levele 
11. Ferdinándtól. 5. Oláh János czímerkérő folyamodványa az 
1668. november 24-én kelt megerősítési záradékkal. 6. Juhász 
Ferencz czímerkérő folyamodványa az 1690. ápril 21-én kelt 
megerősítési záradékkal. 

A kutatók száma 16 volt; ezek 3686 iratot használtak. 

Feldolgoztatott 1310 db, ezek között a negyedév összes új 
szerzeményei. 

A levéltár egyes csoportjaiba beosztatott 294 középkori, 1319 
újabbkori irat, 6 nemesi irat, összesen 1619 darab. 

Rendezés alatt van az 1848/49-iki kiáltványok gyűjteménye 
és a báró Balassa család levéltára. 

A családi levéltárakból az iratok elenchusai kiválasztattak 
és külön csoportban egyesíttettek. Ilyen módon a Kállay, báró 
.leszenák, gróf Forgách, Hanvay, Dobos, Ibrányi, gróf Bethlen, 
Máriássy, Soós, Görgey, gróf Berényi, Motesiczky, Justh, Beniczky, 
gróf Esterházy, Kapy, Kisfaludy, Becsky, Sombory, Báró Dőry 
családok levéltárairól váltak a levéltári lajstromok hozzáférhetőkké, 
melyek jelentékenyen előmozdítják az egyes levéltárak használhatósá- 
gát és egyelőre sikerrel pótolhatják a múzeumi levéltár által tervbe 
vett részletes lajstromokat, miknek elkészítése az idő és az eszközök 
elégtelensége miatt még igen sok ideig aligha lesz keresztülvihető. 

A levéltár személyzete e munkák végzése mellett részt vett 
a müncheni levéltári csere anyagául szolgáló kéziratok revideálá- 
sában és a Lanfranconi Enea örököseitől megvásárolt nagy könyv- 
gyűjtemény lajstromozásában. 



Mmgymr KOnyv-Szcmle. 



18 



274. 



A szegedi Somo^-könyvtár állapota 1893/94r-ben. 



A SZEGEDI SOMOGYI-KÖNYVTÁR ÁLLAPOTA 
1893/94-BEN. 

A Soinogyi-Könyvtár 11 -ik, azaz 1893/94. évi állapotáról 
íieizner János könyvtári igazgató a következő jelentésben számol be. 

Az olvasóterem 1893-ik évi szeptember hó 1-én újra meg- 
nyittatván, a 1894 június hó 6-ig terjedő 221 látogatási napon 
összesen 6846 olvasó használta a könyvtárt. E létszámba be van 
tudva azon 13 olvasó is, kik az 1893-ik évi július-augusztusi 
szünet alatt búvárkodtak. 

A 6846 olvasóból a délelőtti időszakra 192 esik; a délutáni 
olvasók közül pedig hétfőn és csütörtökön a 6—7 órai időszak- 
ban 466 olvasó használta a könyvtárt. 

A 6846 olvasó összesen 7139 művet használt. 

A könyvtár használatának havonkénti eredményét a követ- 
kező táblázat tünteti elő: 



Év és hó te :' 


Az olvasók száma 


Az olvasók 

leg- ' legna- 
eisebb sTYobb 


l2 


dél- 


; ! 
dél- össze- napi , 


előtt 


után ! sen átlag | 






< 5 


- - .^1 


' ___J _ _ _i 


száma 


S 


1893 szeptember íl 25| 


8 6Ö0 1 688 


27"/., 


2 


1 64 


710 


» október J 26 


13 


1095 1108 


42"/„; 


18 


75 


, 1133 


» november '• 25 1, 


28 


1182 1210 


48»o/.,' 


22 


; 84 


1265 


» deczember!' 21 jl 


13 1004 1 1017 


48 •/«, 


31 


81 


i 1034 


1894; január j 25 


36 1 743 778 


31 V.J 


22 


55 


, 81Ó 


» február 1' 23 1 


28 : 640 


668 


29 Va.' 


13 


46 


' 695 


» márczius ; 22 


19 ' 1197 


516 


23'o/„-. 


13 


41 


54Ő 


» április ' 2ő 


23 I 448 


471 18«V«;i 


9 


1 39 


Ô13 


» május ' 24 


20 '• 329 


349 14"/«/ 


4 


34 


382 


» június 11 5 I 


5 1 36 


41 1 8 Ve 1 


5 


1 11 


47 


Összesen 221 


192 


6654 


6846 


30n7... 


— 


- 


7139 



A 6846 olvasó közül társadalmi állás és foglalkozás szerint 
volt: 12 lelkész, használt 17 mftvet; 158 tanár, tanitó, használt 
296 művet; 6161 tanuló, használt 6191 művet; 8 iró, használt 10 
művet; 12 ügyvéd, használt 14 művet; 8 katona, használt 12 
művet; 10 törvényhatósági tisztviselő, használt 10 művet; 43 
állami lisztviselő, használt 52 művet; 73 pénzintézeti, biztosí- 
tási, közlekedési tisztviselő, használt 74 művet: 137 orvos, hasz- 
nált 238 művet; 2 gyógyszerész, használt 2 művet; 2 birto- 
kos, használt 2 művet; 6 gazdatiszt használt 6 művet; 4 építész, 
használt 4 művet; M építészeti s müipari hivatalnok, használt 
15 művet; 3 kereskedő, használt 3 művet: 25 kereskedelmi hiva- 
talnok, használt 25 művet; 68 házbirlokos és magánzó, használt 
68 művet; 100 nő, használt 100 művet. 



A szegedi Somogyi-könyvtár állapota 1893/94-ben. 275 

A könyvtár helyiségeit és berendezését 192 férfi és 75 nő, tehát 
összesen 267, legnagyobb részben vidéki látogató tekintette meg. 

A gyarapodás, nevezetesen a beszerzés és adományozás 
következő eredményt tüntet fel: 

Az 1892/93. év második felében a beszerzési alapból még 
fennmaradt összeg terhére vétetett 46 mQ 74 kötetben s 2 füzet- 
ben, továbbá 5 hírlap, 16 szaklap és folyóirat, 11 füzetes vállalat, 
összesen 621 frt 37 kr értékben. 

Az előző évi postaköltségre s apróbb kiadásokra felvett alap- 
ból véle tett 3 mtl 3 kötetben s 12 apró nyomtatvány, összesen 
11 frt 50 kr. értékben. 

Az 1894. évre könyvbeszerzésre előirányzott 1000 frt alap 
terhére f. évi január hó 1-től június hó 30-ig beszereztetett 38 
niQ 60 kötetben, 4 füzetben, továbbá 5 hírlap és folyóirat, 8 füze- 
tes vállalat, összesen 409 frt 63 kr. értékben. 

Az 1894. évi postaköltségre s apróbb kiadásokra felvett 
alapból véletett 3 mű 4 kötetben, összesen 6 frt 06 kr. értékben. 

Alapítványi tagillelmény czímén a könyvtár 1893. évi július 
hó 1-től 1894. évi június hó 30-ig 7 müvei 7 kötetben gyarapo- 
dott, s másodpéldányokért csere útján 5 mű 5 kötetben és 11 
apró nyomtatvány szereztetett be. 

Adományból befolyt 198 kötet, 399 füzet, 2129 apró nyom- 
tatvány, 1 kép s különböző lapokból 282 szám. 

Az adományozók sorából Kovács Albert és Német József urak- 
nak tekintélyes számú adománya említendő fel. A Magyar Tudományos 
Akadémia, a vallás- és közoktatásügyi, a földmivelési m. kir. minisz- 
tériumok, a magyar földrajzi társulat, a m. kir. földtani intézet, az 
orsz. m. kir. statisztikai hivatal, a magy. mérnök- és épitész-egylet stb. 
hivatalos kiadványaikat ezen évben is megküldötték a könyvtárnak. 

Az előző év második felében a könyvkötésre előirányzott 
alap terhére bekötteletett 12 hirlap és 139 mű 845 kötetben, 
összesen 522 frt 25 kr értékben. 

Az 1894. évi beszerzési alap terhére pedig bekötletett 156 mű, 
16 hirlap 270 kötetben, összesen 223 frt értékben. 

A könyvtár czimtározott és rendezett állománya 1893 június 
végével 24,551 műre terjed, a mely 50,916 kötetet, illetőleg 46,738 
darabot képviselt. 

Ezzel szemben az 1894 június hó 30-án megejtett lezárás 
szerint a könyvtár czimtározott és rendezett állományának szakon- 
kénti mennyisége következő: 

144 kötet 121 drb. 

12036 » 10634 > 

3079 » 2796 » 

1114 > 1032 » 

1736 » 1556 » 

18* 



Inc. 


130 mQ 


A. 


6615 > 


R. 


2()04 » 


C. 


6(i2 » 


D. 


1081) . 



276 A pannonhalmi főapátság könyvtára. 



E. 
F. 
(í. 
H. 
1. 


2138 mű 
2223 . 
5315 . 
3811 . 
796 . 


3953 kötet 
3871 . 
10717 . 
8101 . 
6719 . 


3712 drb 
3578 . 
10162 » 
7101 . 
6525 . 


Összesen 


24783 mű 


51470 kötet 


47217 drb. 



Ezen mennyiségből a városi beszerzésekből, vagy más ado- 
mányokból származó művek száma 5447, a mely 9721 kötetet,, 
illetőleg 9062 darabot képvisel. 

Az iktatóba 1893-ban 104, 1894-ban pedig június hó végéig 
67 különféle ügyirat érkezett be, a melyek mind elintéztettek. 

Az 1893. évi július-augusztusi szünidő alatt a III. számú terem 
és az olvasóterem tisztogatása lett elvégezve, a mikor minden 
egyes könyv gondos leporolás és megvizsgálás alá vétetett. 

A főreáliskola épülete a szegedi kir. Ítélőtáblának engedtet- 
vén át, a könyvtár ideiglenes elhelyezésével járó munkálatok foga- 
natosítása végett a könyvtár 1894 június hó 6-án bezáratott 



A PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG 
KÖNYVTÁRA. 

A pannonhalmi Szent- Benedek-rend központi könyvtáráról a 
Magyar Könyv-Szemle 1878-ik évi folyama hozott Kuncze Leótól 
részletes ismertetést. Dr. Bécséi Viktor a főapátság ez idő szerinti 
könyvtárnoka e könytárt a folyó 1894/95. év telén Horváth Károly 
könyvtári segédtiszt segítségével összeszámította, s e munka ered- 
ményéről litografált füzetben adott számot. Ennek adatai szerint 
az egyes tudományszakok a könyvtárban a következő arányban 
vannak képviselve: 



Theologia morális 


912 mű 


= 


1694 kötet 


— T j 


füzet. 


Theologia ascetica 


3998 » 


= 


5018 


» 


— 


» 


Theologia pastoralis 


416 » 


= 


587 


» 


46 


» 


Cfttechetica & homiletica 


481 » 


== 


690 


> 


86 


:> 


Theologia encyclopaedica 


1109 r> 


= 


2728 




— 


» 


Theologia biblica 


2575 » 


= 


4080 







> 


Patristica 


985 » 


= 


2011 




— 


> 


Vita sanctorum 


931 » 


= 


1272 




72 


> 


Theologia dogmatica 


1392 > 


= 


2669 




— 


» 


«Tus canonicum 


1678 > 


= 


2822 




258 


> 


Liturgia 


758 > 


= 


1049 




201 


> 


Surarai pontifices 


237 > 


=z 


373 




81 


» 


História monastica 


647 > 


=n 


972 




— 


>^ 


História jesuitica 


263 » 


= 


321 




— 


>- 



A pannonhalmi főapátság könyvtára. 



277 



«^hematismi ecclesiastici — mű = 
História eccl. Hungáriáé 229 > = 
História conciliorum 167 > = 
História ecciesiastica 995 * = 
Német szépirodalom 1211 » = 
Németre fordított szépirodalom 467 » «« 
Angol és franczia szépirodalom 440 » = 
Olasz, spanyol és szláv szép- 
irodalom • 317 » = 
Középkori és újabb latin iro- 



— kötet 1391 füzet. 

363 » — > 

444 > 44 » 

3017 » — » 

3578 > — > 

1588 ^ — > 

961 » — > 



505 » 



26 » 



dalom 


772 


» 


= 


1051 




76 




Aesthetika 


706 


> 


=s= 


1072 




78 




Philosophia 


1355 


> 


= 


2617 




104 




Miscellanea 


5854 


» 


= 


284 




2618 




Collecta 


1955 


» 


» 


197 




1048 




Puedagogia 


1074 


> 


= 


1374 




336 




História literaria 


263 


> 


= 


536 




30 




Encyclopaedia 


289 


» 


= 


1912 




188 




Medica 


1327 


» 


= 


2365 




38 




Természetrajz 


958 


» 


=5 


2026 




138 




Ijatin klasszikus irodalom 


503 


> 


= 


2456 




41 




Latin nyelvészet, szótárak 


287 


» 


= 


629 




24 




Keleti nyelvtanok, szótárak 


387 


> 


= 


787 




13 




Görög nyelvészet, szótárak 


344 


» 


= 


815 




71 




Irörög klasszikus művek 


258 


» 


= 


1327 




30 




Altalános nyelvészet, folyóiratok 


291 


» 


== 


865 




26 




Német, angol, franczia nyel- 
















vészet 


435 


» 


= 


972 




39 




Physica 


553 


» 


= 


115 




67 




Cbemia 


128 


> 


= 


159 




28 




Mathematica 


562 


> 


= 


1167 




55 




Astronomia és meteorológia 


268 


» 


= 


470 




57 




Mezőgazdaság, ipar, kereske- 
















delem 


462 


> 


= 


660 




154 




Természetjog 


372 


» 


= 


726 




12 




Kómái jog 


168 


> 


S= 


546 




— 




Magyar jog 


427 


» 


= 


621 




105 




Más nemzetek jogai 


499 


» 


= 


786 




128 




Politika 


516 


» 


= 


808 




48 




Régi politikai hirlapirodalom 


63 


> 


= 


472 




12 




földrajz 


560 


y> 


= 


1295 




43 




Utleirás, hely rajz 


626 


> 


= 


1118 




51 




Művelődéstörténet 


188 


» 


= 


257 




64 




Diplomatika, numismatika 


212 


» 


= 


384 




40 




<''hronologia, genealógia 


237 


» 


= 


544 




18 





278 A pannonhalmi főapátság könyvtára. 

Hadtörténet, heraldika 117raű = 163 kötet 27 füzet. 

Ókori történet 226 s = 611 » 18 » 

Archaeologia 376 » = 798 » 40 » 

Tnscriptiók, történeti szótárak 106 » == 546 > 18 > 

Egyetemes történelem 355 » = 1802 > 16 > 

Magj'arország története 456 > = 962 > 62 » 
Magyar genealógia. Ausztria 

története 110 » = 347 :^ 6 > 
Osztrák örökös tartományok tör- 
ténete 406 » = 692 > 24 > 
Biographia 399 > = 598 » 62 » 
Németország története 384 * = 922 » 19 > 
Angol és szláv történelem 228 > = 457 > 7 » 
Franczia- és Olaszország tör- 
ténete 286 » = 678 » 12 > 
Három nagy történeti gyűj- 
temény 407 » = 35 » — » 
Más nemzetek története 251 » = 609 » 1 -> 



Magyar Könyvtár. 

Magyar ősnyomtatványok, mi- 
scellanea 

Archaeologia, diplomatika, tör- 
ténelem segédtudományai 

Egyetemes történelem 

Magyar történelem 

Politika 

Országgj'űlési emlékek 

Jog- és államtudomány 

Földrajz, út- és helyrajz 

Szentírás és hitágazattan 

Egyházi szónoklat, folyóiratok 

Egyházjog és történelem 

Bölcsészet és neveléstan 

Mezőgazdaság, ipar és keres- 
kedelem 

Természet- és mennyiségtan 

Eucyclopaediák 

A M. Tud. Akadémia értekezései 

Magyar nyelvészet 

Ókori klasszikusok magyar for- 
dításai 

Magyar irodalomtörténet 

Régi és új irod. folyóiratok 



2211 mű 


= 


379 kötet 


1277 f 


ÜZ€ 


358 > 


— 


483 


> 


103 


w 


207 » 


^ 


287 


» 


— 




597 » 


= 


757 


> 


— 


> 


36 » 


=: 


116 


» 


— 


» 


340 » 


= 


406 


» 


192 


> 


671 » 


= 


556 


» 


351 


J> 


253 > 


=, 


368 


» 


— 


» 


797 » 


= 


813 


» 


326 


^ 


888 » 


= 


737 


» 


701 


» 


539 y> 


= 


442 


» 


307 


€ 


674 ^ 


= 


518 


» 


340 


> 


254 * 





180 


» 


168 


» 


1108 y> 


= 


1100 


» 


319 


» 


72 > 


= 


814 


> 


16 


» 


1278 > 


= 


245 


» 


— 


» 


853 ^ 


= 


1001 


» 


182 


» 


317 > 





358 


» 


18 


» 


370 » 


= 


711 


> 


123 


3> 


46 » 


== 


126 


» 


19 


> 



A pannonhalmi főapátság könyvtára. 21^ 



Régibb magyar irodalom 


524 mű = 


840 kötet 


151 füzet 


Ujabb magyar szépirodalom 


1131 » = 


1320 


> 


89 » 


Magyar benczések művei 


270 » = 


648 


» 


380 » 


Díszművek 


159 » = 


190 


» 


133 y> 


A bécsi akadémia kiadványai 


7284 » = 


308 


> 


— > 


Paur Iván hagyatéka 


2809 » = 


4695 


» 


195 » 


Ujabban katalogizált, de be 










nem sorozott művek 


1235 > = 


1532 


» 


56 * 


Hendezés alatt álló művek 


mintegy 


1000 


» 




Kettős példányok 


4835 > == 


17198 


> 


3467 » 



A könyvtár összes anyaga ez adatok szerint 82,433 mü, 
120,031 kötetben és 17,589 füzetben. 

Ez összeszámítás érdekesen demonstrálja a könyvtár gazdag- 
ságát. Hiánya gyanánt kell azonban konstatálnunk, hogy az elhe- 
lyezés sorrendjét véve irányadóul, nem ad mindenütt világos képet 
az egyes szakok számadatairól; nevezetesen a diplomatika az érem- 
tannal, a kortan a genealógiával, a hadtörténet a heraldikával, 
a magyar genealógia Ausztria történetével (!) kerülve egy-egy 
szekrénybe, a jegyzékből lehetetlen megtudni, íiány darabbal van 
az illető szakok mindenike a könyvtárban képviselve. Ép ily kevéssé 
érthető a megkülönböztetés Ausztria történelme és az osztrák örö- 
kös tartományok története közölt. 

A könyvtár egyik külön csoportját képezik magyar könyv- 
tár czjm alatt, a mely ismét szakok szerint felosztva, a könyvtár 
magyar nyelven írt munkái. E gyűjtemény feltéve, hogy lehetőleg 
teljes, a magyar nemzeti irodalomról van hivatva könnyen átte- 
kinthető képel nyújtani; de épen ebből a szempontból már az 
első tételnél fel kell akadnunk azon, hogy épen a magyar irodalom 
zsengéi, az 1711 előtt nyomatott müvek, az ú. n. magyar ősnyom- 
tatványok a miscdlaneálckal kerültek egy kategóriába, és így a 
jegyzék épen azt a kérdést hagyja válasz nélkfU, a mely a magyar 
íiibliografia szempontjából első sorban szokott egy könyvtár jelen- 
tőségének megítélésénél felmerülni. 

Mindezt azonban csak jóakaratú megjegyzés gyanánt mond- 
tuk el, s legkisebb szándékunk sincs megvonni elismerésünket a 
könyvtár ez idő szerinti vezetőjétől, a kit bizonyára az elődjétől 
átvett hagyományok kötöttek, s a ki dicséretes buzgalommal 
kívánta felhívni a tudományos körök figyelmét a gondjaira bízoU 
könyvtár gazdagságára. 



SZAKIRODALOM. 



Glück Soma, Magyar Könyvészet. 1894. Budapest. 
Kiadja a > Magyar könyvTcereslcedölc egylete* 1895, LVII4-284 1. 

/. Magyar könyvészet 1894. IL Zenemüvek jegyzéke. 
Ill, Könyvkereskedelmi üzletczímtár. IV. Közliasznu üzleti 
tudnivalók. Szerkesztette Glück Soma. Ily czím alalt és ilyen 
tartalommal jelent meg a Magyar könyvkereskedők évkönyvének 
ötödik évfolyama. K míí, mely a Magyar Könyvszemle régi folya- 
mának melléklete, a Horváth Ignácz által szerkesztett Magyar 
Könyvészet nyomdokába lépett, ma az egyetlen számbavehetö 
könyvészeti kimutatás egy év megjelent nyomtatványairól. S a 
mint örvendetesen tapstöztaljuk, a kezünk alatt levő évfolyam 
több tekintetben felülmúlja előzőit. Hiányai ugyan még most is 
vannak, mivel leginkább csak a Könyvkereskedők egyletének 
beküldött nyomtatványok fölsorolására szorítkozik s így különösen 
a vidéki nyomdák termékei közül sok kimaradt, de mindemellett 
látszik, hogy a szerkesztő azonkívül mindent elkövet arra nézve, 
hogy egyébként mennél teljesebbé s érdekesebbé tegye kötetét. 
Használhatóbbá pedig az által igyekezett tenni, hogy a köny- 
vészeti kimutatáson kívül Szinnyei Józsefnek folyóiratunkban közölt 
összeállítása alapján adja az 1895-ben megjelent magyar hírlapok 
jegyzékét, továbbá a könyvkereskedők, könyvkiadóvállalatok, antiquá- 
riusok, kölcsönkönyvtárak, zenemOkereskedők, könyvnyomdák stb. 
névtárát. 

Megelőzi a kötetet Wigand Ottó kassai, majd pesti és lip- 
csei nyomdásznak életrajza Sennowitz Adolftól, a Wigand által 
kiadott művek bibliográfiájával. Ilynemű dolgozattal érdekesebbé 
tenni a kötetet, igen jó gondolat volt a szerkesztőtől s óhajtjuk, 
hogy folytassa tovább is a sorozatot, mert az ilynemű közle- 
mények több érdekes művelődéstörténeti adalékot s bibliográfiai 
kérdés megoldását tartalmazzák. Dr. Dézsi Lajos. 

Revue internationale des Archives^ des Biblio- 
thèques & des Musées. Ptiblicé par Ch.- V. Langlois, Henri 
Stein, Lucien Herr, Justin Winsor, Salomon Reinach, Ad. Ven- 
turl Paris, 1895. 8-r. 

Parisban egy érdekes vállalat indult meg. mely a levéltárak, 
könyvtárak és múzeumok közös orgánumául kivan szolgálni. 

A Eevne internationale, des Archives, des Bibliothèques et 



Szakirodalom. 281 

des Musées czím alatt évenként háromszor, márcziusban, júliusban 
és deczemberben megjelenő folyóiratot a H. Welter könyvkeres- 
kedő czég adja ki; s a levéltárak részéről Langlois, a párisi 
Faculté des lettres rendk. tanára és Henri Stein franczia állami 
levéltárnok, a könyvtárak részéről Lucien Herr^ a párisi École 
normál supérieur és Justin Winsor, a cambridgei Harvard-egyetem 
könyvtámokai, s a múzeumok képviseletében Salomon Reinach, 
a saint-germain-en-layei Mxisée National assistense és Ad. Ven- 
ttiri, római egyetemi tanár osztoznak a szerkesztés feladatában. 

Az új vállalat 1895 elején adta ki tájékoztató prospektusát, 
feltárta az okokat, melyek keletkezését szükségessé tették, és mun- 
kaprogrammjában bizonyságot tett arról, hogy megindítói teljes 
készültséggel és czélludatosan fognak hozzá a kitűzőit feladatnak 
megvalósításához. 

A tudományos folyóiratok nagy száma mellett, melyek vagy 
kizárólag a bibliográfia, levéltárlan és muzeografia érdekeit 
szolgálják, vagy pedig kisebb-nagyobb terjedelmű rovatokban fog- 
lalkoznak az idevágó kérdésekkel, régóla szükség van egy czentra- 
lizáló szemlére, mely e tudományágak jnüvelésének eredményeit 
egységes képben ismertesse meg velünk, s egy közös fórum tekin- 
télyével támogassa ez egymással rokon szakkörök tudományos 
érdekeit. 

ilyen közös fórum szerepére vállalkozik a Revue internatio- 
nale, mely 1. kritikai ismertetéseket közöl a levéltártan, a biblio- 
gráfia és könyvtártan, s a muzeografia tudományágainak köréből- 
megjelenő összes könyvekről és folyóiratokról, 2. lehetőleg teljes 
krónikáját szándékozik adni a levéltárak, könyvlárak és múze- 
umok beléletének, ismertetve szervezetüket, szabályaikat, szerzemé- 
nyeikel, katalógusaikat s a személyzetükben beálló változásokat stb. 

Éhez képest minden kötete három füzetből fog állam, me- 
lyek 4 — 4 Ívnyi terjedelemben külön-külön szentílvék a levéltá- 
raknak, a könyvtáraknak és a múzeumoknak, s külön lapszámo- 
zással vannak ellátva. Minden füzet három főrovatra oszlik; az első 
az illető tudományág általános érdekű kérdé.seivel foglalkozik, a 
második az intézetek krónikáját, a harmadik a szakirodalom kri- 
tikai szemléjét és bibliográfiáját tartalmazza. 

A vállalatból, melynek czélját az elmondottakban igyekeztünk 
vázolni, az első kötet első füzete fekszik előttünk, mely a szer- 
kesztők programmján kivül Archives czímmel a levéltári rész 
első füzetét tartalmazza. Ebben Langlois a levéltártanról (science 
des archives) érlekezik; széles mederben fejtegeti a levéltárak 
czéljait s az eszközöket, a miknek segítségével azok elérésére 
törekednie kell; ismerteti a különféle beosztási és kezelési rend- 
szereket. Czikkében, mely a levéltárak szervezése terén elért 
eredmények resuméjét adja elénk, jól esik látnunk a méltatást, 



2d2 Szakirodalom. 

melyben Fraknói Vilmosnak s az általa létesített iskolának a 
vatikáni levéltár kiaknázása körül kifejtett érdemeit részesili. 
A Chronique et mélanges rovatban Ernest G., AtJcinson az angoL 
E. Oigas a dán levéltárakról közölnek ismertetéseket; hosszabb 
szemle foglalkozik a franczia levéltári ügy s a köztársaság egyes 
provincziális levéltárai állapotával. Ezeken kívül még a vatikáni 
levéltárról és a németországi, belga, németalföldi, portugál és 
orosz levéltárakról találunk érdekes közleményeket. A szakiroda- 
lom rovatában a főhelyet foglalja el a Bibliographie rétrospective 
des périodiques, mely egyes szakfolyóiratok tartalmának ismerte- 
lését kezdi meg keletkezésüktől máig. Az első ilyen ismertelések 
a Le Cabinet Historique (1855 — 1883) s ennek folytatása, a 
Bulletin des Bibliothèques et des Archives (1884 — 1889), a Biblio- 
thèque de V École des Chartes (1839 — 1894), az Archives des 
Missions (1850—1889), a Nouvelle Archives des Missions 
(1891—1893), a Revue des Bibliothèques (1891—1894), az 
Archivalische Zeitschrift (1876—1894) és a The English histo- 
rical revietv (1880 — 1891) értekezéseinek czímeit sorolják fel. 
A Comptes rendus rovatban könyvismertetéseket találunk, melyek 
alá jobbára az egyik szerkesztő, Henri Stein nevét rejtő H. S. 
betűk vannak jegyezve; s végül a német, angol, belga, spanyoU 
franczia, olasz és hollandi szakirodalom legújabb termékeinek 
bibliográfiája zárja be a füzet érdekes közleményeit. 

A füzet teljes tartalmáról, valamint a folytatásokról is folyó- 
iratunk illető rovatában, a Folyóiratoh Szemléjében fogunk x\ 
rendes módon beszámolni; a jelen sorok egyedüli czélja tájékozást 
nyújtani az eszközök felől, melyekkel a szép remények közt meg- 
induló vállalat kitűzött czéljának megvalósítására törekszik. 

A szerkesztők programmjuk végén közlik azon szaktudósok 
nevét, kiknek támogatását sikerült eddig folyóiratuk számára 
megnyerni. A franezia, angol, német, osztrák, olasz, orosz, hol- 
landi és belga, svájezi, dán, svéd, lengyel stb. szakirodalom kiváló 
munká-sainak neveivel találkozunk a névsorban, kiknek közre- 
működése biztosítja a vállalat nemzetközi jellegét. Hazánkból 
egyelőre csupán dr. Posta Béla nemz. múzeumi őr és a néme- 
tül író Zimmermann Ferencz nagyszebeni levéltárnok szerepelnek 
a munkatársak között; az előbbi a múzeumi, az utóbbi a levél- 
tári tudományokat képviseli, tehát a tulajdonképeni bibliográfiá- 
nak még nincs is képviselője. Reméljük azonban, hogy ezen a 
hiányon rövid idő alatt segítve lesz; a Magyar Könyvszemle a 
maga részérűl már is sietett az új f lyóirattal összeköttetésbe 
lépni, s így ha másként nem, ez utón is biztosítva lesz ama 
jogos kívánságunk teljesülése, liogy a könyv- és levéltári tudo- 
mányok nemzetközi közlönyében a magyar érdekek is kellő 
figyelemben részesüljenek. D. Gy. 



Szakirodalom. 283 

Die Handschriften in Göttingen. Universitätsbibliothek. 8. 

(Nachlässe von Qdehrten, (h'ientalischen Handschriften. Hand- 
schriften im Besitze von Instituten und Behörden. Register zu 
Bd. 1^3,) Berlin, 1894, (Verzeichniss der Handschriften in 
Preussischen Staate. L Hannover 2.) 8-r. VIII. -f 551 -h 244 1. 

E nagybecsű vállalat az előttünk fekvő harmadik kötéllel 
befejezést nyert. A jelen kölet tartalmát főleg 'a keleti nyelvű 
kéziratok teszik, de e mellett azon különféle kézirat-gyűjtemények 
ismertetését is adja, melyek különféle götlingai intézetek vagy 
hatóságok tulajdonából mentek át az egyetemi könyvtár birtokába. 
A keleti nyelvű kéziratok e folyóirat olvasóit alig érdeklik, velők 
ezért bővebben nem is foglalkozunk. Amúgy is legnagyobb részt újabb 
keletűek, így pl. az arab nyelvű kéziratok között nagyon sok az 
Ewald által jelen században összegyűjtött munkák másolata. 

Az egyes intézeteknek vagy magánosoknak a könyvtár tulajdo- 
nába átment gyűjteményei közt első helyen áll a götlingai német 
társaság iratgyűjteménye, melynek csak egy részét tartalmazza a 
jelen kötet. A gyűjtemény túlnyomó része a Hist, lit, 115, szakba 
van beosztva, s tartalmát már előzőleg ismertettük. A jelen kötet- 
ben leírt kéziratok 11 dobozt töltenek meg, az 1 — 4 doboz leve- 
leket tartalmaz az 1738 — 1784. évekből, a többiek a társaság tagjai- 
nak munkálatait, túlnyomólag beszédeket foglalnak magukba. 

A magán-gyűjtemények volt tulajdonosai a következők: Achen- 
wall Gottfried, Asch György (leginkább keleti kéziratok), Beckmann 
János, Blumenbach, Böhmer Lajos (iyörgy, Eichhorn Károly Frigyes, 
Gauss, a híres mathematikus, Heeren, Hermann, Heyne, Lagarde, 
Mayer, Meibom, Meiners, Michaelis (szintén nagyrészt keleti kéziratok), 
Munch hausen (jogi gyűjtemény), Pütter, Sauppe, Uffenbach, Wagner 
Rudollhoz intézett levelek, Weber Vilmos és Wüstenfeld Tivadar ha- 
gyatéka. Érdekesek ezek között Achenwall hagyatéka, mely nagyrészt 
jogi s történelmi kéziratokat, Bőhmeré, mely északi Németország tör- 
ténetére, és Wüstenfeldé, mely Olaszország történetére tartalmaz kéz- 
iratokat. Magyarországra vonatkozó kézirat elvétve fordul elő, így 
AchenwaU 83,, mely H. (talán Hardenberg,) kezétől származó Pro 
memoria über Ungarn ez. kéziratot s Achenwall jegyzeteit Büsching 
Beschreibung von Hungarn 1771. ez. munkájához tartahnazza. Megem- 
lítjük még, hogy a Michaelis gyűjtemény 324, sz. kötete Halmágyi 
Istvánnak gr. Teleki Pál nevében Michaelishez írt levelét tartalmazza. 

E gyűjteményeken kivfíl még az egyetemi könyvtárnak 
1802-ben alkotott u. n. diplomatikai apparátusa és pár apróbb 
töredékes gyűjtemények ismertetését találjuk. A diplomatikai gyűj- 
temény fő részét az 500-on felüli latin és német oklevelek teszik, 
ezek között két glagol nyelvű is van 1523 illetve 1534-bül 
Novigradra és Frangepán Istvánra vonatkozók. 

A keletet egy külön lapszámozással ellátott általános, mind 



284- Szakirodalom. 

a három kötélre kiterjedő index zárja be, melynek szerkezete 
mintául szolgálhat minden egyéb hasonló vállalathoz. Az általános 
index betösöros, míg az arab, perzsa és török kéziratoké hármas, 
u. m. czím, szerző, illetve tulajdonos és tárgyszerinti. A többi 
keleti nyelvű kéziratok indexe személy és tárgyszerinti. 

Végezetül kipótoljuk még a hiányokat, melyek az elözö 
ismertetésekben előfordulnak, közölvén azon Magyarországra vonat- 
kozó kéziratokat, melyek előbb figyelmünket kikerülték. Ezek: Theol. 
187. XVllI. századbeli 92 oldalnyi kézirat, melyet 1798-ban Benku 
J. ajándékozott a göttingai könyvtárnak. Tartalmazza az 1545 és 
1555-iki erdödi zsinatok végezéseit, azonkivül (75. 1.) Chronologicae 
consignationes de .... Dragfiorum familia 1383—1555. Theol. 
256, XVII. századbeli kézirat, tartalma a Major catechesis Raco- 
viana; (107. 1.) Summa professionis doctrinae de uno verő deo . . . 
per ministros ecclesiae Claudiopolitanae aliosque . . . pastores in 
Transylvania et Hungária in hac doctrina .... consentientes. 
Claudíopoli 1570. A leírók szerint alighanem nyomtatott műről 
vett másolat. Theol, 299, 1683 körül, (25. 1.) »Reguláé circa Chris- 
tianorum omnium .... reunionem .... pro focilitate pacis exu- 
lantium et protestantium Hungarorum collectae.« Theol. 312.(76.1.) 
Inscriptio Köleseriana. Theol, 313. (132.1.) Betr. die Verfolgung in 
Ungarn und die Unruhe der Kirche zu Fressburg 16. Juli 1696. Luneb 
2. (141. b. 1.) Archidiaconi ecclesiae Albensis Transylvaniae in Mat- 
tiiiam regem Ungariae epitaphium. Hist. 657, (VII. k. 351. 1.) János 
király és I. Ferdinand közti szerződés 1538-ból. (XVIII. k. 102. I.) 
Kxplanatio compendiosa . . . juris, quod . . . Ferdinande . . . Regi . . , 
ad regnum Hungáriáé competit auctore Beato Widman etc. 1531. 
E kötet általában Mária királynéra vonatkozó számos okmányt 
tarlalmaz. Hist, 623. Bocskayra vonatkozó okiratok. Jurid. 8. (X. 
k. íK)8. 1.) Rechtfertigung des Aufstandes und Aufforderung zur 
Unterstützung, Kaschau 24. April 1605. unterzeichnet von Nie. 
Segner, Mich. Dengeligi, Steph. Legni und Joh. Dersfi. Phil 60. 
(0I2..I.) Der Sachs. Theologen Bedencken Von Ungar. ReUgionswesen. 
16. 7. 1691. H. lit (202 1.) Gottfried Schwarz, Catalogus scriplo- 
rum de rebus omnis generis Hungáriáé bis 1783. Megemhtem 
végűi a Fhïlol. 36. számot, mely a göttingai Corvin-kódex ismer- 
tetését tartalmazza. Áldásy Antal, 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



KinevezÓB. ö cs. és apostoli királyi felsége a vallás- és köz- 
oktatásügyi niiniszter előterjesztésére f. évi június 29-én kelt legma- 
gasabb elhatározásával dr. Fejérpataky László egyetemi magántanárt, 
a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgató őrét, a budapesti 
kir. magyar tudományegyetemhez az oklevél- és czímertan nyilvános 
rendes tanárává nevezte ki. 

MmisBteri látogatás a M, Nems. Múzeum könyvtárában. 
Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter f. évi 
június 27-én a Magyar Nemz. Múzeumot Pulszky Ferencz, a múzeu- 
mok és könyvtárak orsz. főfelügyelője ós Szmrecsányi Miklós osztály- 
tanácsos kíséretében meglátogatta. £z alkalommal hosszasabban idő- 
zött a múzeum könyvtári osztályában és Szalay Imre igazgató, Fejér- 
pataky László igazgatóőr és az egyes csoportok vezetőinek kalauzo- 
lása mellett az összes gyűjteményeket alaposan megtekintette s nem- 
csak a könyvtár szervezete és az ügykezelés módja felől szerzett 
beható tájékozást, de a hely és személyzet hiányából kifolyó kívá- 
nalmak jogosultsága felől is alkalom nyilt meggyőződnie. A miniszter 
nyilatkozataiból alapos reményt meríthettünk an*a nézve, hogy e kívá- 
nalmak nagyobb része már a közel jövő folyamán kielégítést fog nyerni. 

A múseumi ügyek a vallás- és közoktatásügyi minisateriumban. 
Dr. Wlassics Qyula miniszter a vezetése alatt álló vallás- és közok- 
tatásügyi m. kir. minisztérium részére uj ügy- és személyzeti beosz- 
tást állapított meg. Az uj intézkedés értelmében az eddigi IX. 
ügyosztály ügyköre, melyhez a Magyar Nemz. Múzeum ügyei is tar- 
toztak, két osztály között osztatott meg, u. m. a IIT. és a VII. 
ügyosztály között. Míg az ú. n. emberbaráti intézetek ; a siketnémák 
váczi, a vakok budapesti és a hülyék budapesti intézetei stb. az 
utóbbi osztály ügykörébe utaltattak, a III. ügyosztályba tartoznak 
az uj beosztás szerint : az orsz. mintarajziskola és rajztanárképezde, 
az iparművészeti iskola, a zeneakadémia, a szinművészeti akadémia, 
íi festészeti mesteriskola, a nemzeti múzeum, az orsz. képtár, a tör- 
ténelmi képcsarnok, az iparművészeti múzeum, az orsz. képzőművé- 
íüzeti tanács, a műemlékek orsz. bizottsága, az üvegfestészeti intézet 
és a művészeti ösztöndijak. Az ügyosztály főnöke dr. Szmrecsányi 
Miklós, osztálytanácsos ; tagjai : Dr. Lippich Elek^ miniszteri segéd- 
titkár, Arányi Olivér, miniszteri segédfogalmazó. 

A Hunyadi-levéltár ügye. A müncheni kir. levéltárban őrzött 
Hunyadi- iratok csere útján való visszaszerzésének ügye hosszas vajú- 
dás útján egy nagy lépéssel közelebb jutott a megvalósulás stádiumá- 
hoz. Ez ügy állásáról a folyóirat olvasói a Magyar Könyv-Szemle 



2cG Vegyos közlemények. 

1889. évi folyamában közzé tett terjedelmes emlékiratból nyertek 
tájékozást. A Magyar Nemz. Múzeum, mely tekintélyes számú bajor 
vonatkozású kéziratok és oklevelek felajánlásával igyekezett a 
cserét lehetővé tenni, az emlékiratban tudvalevőleg azt az állás- 
pontot foglalta el, hogy a csere a müncheni levéltár összes magyar 
vonatkozású irataira terjesztessék ki. A tárgyalások ennek következ- 
tében hosszú időre megakadtak, miután a bajor kir. kormány hatá- 
rozottan vonakodott ez új álláspontot magáévá tenni. Hosszú szünet 
után ez év folyamán új stádium állott be ez ügyben, midőn a magas 
kormány Thallóczy Lajos cs. kir. kormánytanácsos kezdeményezésére 
elejtette a M. Nemz. Múzeumnak a csere kiterjesztésére vonatkozó 
álláspontját, s megtette a lépéseket, hogy tárgyalások az eredeti ala- 
pon újíttassanak meg. Ez alkalommal egy másik nehézség is kedvező 
megoldást nyert ; a Magyar Nemz. Múzeum ugyanis, az ügy érdekét 
tekintve, lemondott arról a kivánságáról, hogy a visszaszerzendő anyag 
tulajdonjoga számára biztosíttassék, illetőleg a magyar kormány ítéle- 
tére bízta annak a kérdésnek eldöntését, hogy a Hunyadi-iratok a 
múzeum vagy az országos levéltár tulajdonába menjenek át, feltéve 
hogy a maga részéről felajánlott csere anyagért megfelelő kárpótlás- 
ban fog részesülni. A kérdést a magas kormány az országos levéltár 
j avara döntötte el, mely kái*pótlásúl diplomatikai osztályának kettős 
példányai közül 365 eredeti középkori oklevelet, 55 oklevél máso- 
latát, 88 újabbkori oklevelet, továbbá a királyi könyvek egykorú 
másolatait 1527-től 1715-ig s 1790-től 1838-ig, Rajcsányi Ádám 
gj^űjteményéből 55 kötet kéziratot, a trinitariusok XVII. századi 
sodalitasi könyveinek 7 kötetét a Martinovits összeesküvésben részes 
Oz Pálnak és Szolárcsik Sándornak mintegy 1000 darabr^u 
menő irományait ajánlotta fel. A kái*pótlási anyag átadása folyt» 
évi július 2-án meg is történt, s Pauler Gyula orsz. főlevéltárnok. 
mint a m. kir. miniszterelnök meghatalmazottja, a Magyar Nem- 
zeti Múzeum részéről felajánlott bajor vonatkozású anyagot, száin- 
szerint 266 db oklevelet és 226 kéziratot átvéve, egyidejűleg intéz- 
kedett, hogy azok a cs. és kir. közös külügyminisztérium rendelkezésére 
bocsáttassanak. Az ügy ekként a Magyar Nemz. Múzeum részéről be 
lőn fejezve, s habár az intézetnek le is kellett mondania arról a régi 
óhajtásáról^ hogy a Hunyadi-levéltárat a magáénak mondhassa, ezzel 
szemben mindenesetre elégtételül szolgálhat az a tudat, hogy ha a csere 
tényleg létre jön, a Magyar Nemzeti Múzeum kezdeményezése és 
áldozatkészsége szerezte vissza a nemzetnek történelmünk egyik leg- 
fényesebb korszakának örökbecsű reliquiáit. Sch. Gy. 

A königsbergi tőredék megSEersése. A Magy. Tud. Akadémia 
a múlt év folyamán lépéseket tett, hogy a Konígsbergben őrzött 
XEV. századi magyar nyelvemlék-töredéket csere útján megszerezze 
a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának. A königsbergi egyetem 
könyvtára annak daczára, hogy a könyvtárak anyagának ily kicseré- 



Vegyes közlemények. 2^7 

lését szokatlannak tartja^ nem idegenkedik a cserétől, ha a nyelv- 
emlékért valamely középkori fontos német nyelvészeti vagy törté- 
nelmi kéziratot kaphatna kárpótlásul. A múzeumi könyvtár meg is 
küldte az illetékes köröknek azon német kódexei jegyzékét, melyek 
e czélra esetleg megfelelhetnének. A königsbergi egyetemi könyvtár 
azonban egyiket sem tartotta a nyelvemlék becßevel egyért ékűnek, 
kiváló súlyt helyezvén arra, hogy a cserébe nyerendő kéziratok a 
porosz kormánykerület vagy legalább is az északkeleti Németország, 
esetleg a német lovagrend történetének szempontjából birjanak fontos- 
sággal. Miután a Magyar Nemz. Múzeum könyvtára nincs ilyen kéz- 
irat birtokában, e czélból figyelemmel kell kísérnie az antiquári pin- 
czon felszínre kerülő e nembeli ritkaságokat, hogy azok megszerzése 
útján tegyen eleget a königsbergi könyvtár óhajtásának. Az ügyet 
a M. Tud. Akadémia főtitkári hivatala közvetíti, s a buzgalom, 
melyet ez irányban kifejt, remélhetővé teszi, hogy a tárgyalások a 
múzeumi könyvtár érdekében czélhoz fognak vezetni. D. Gy. 

IlÜcim Péter, olasz származású humanista íróról, a ki a XVI. szá- 
zad derekán túl huzamosabb időn át tartózkodott hazánkban is, Kolldvyi 
Ferencz munkatársunktól igen érdekes dolgozatot találunk a Száza- 
dok f. évi márcziusi és áprilisi füzeteiben. Illicini, ki Sienában 
született, előbb a pécsi akadémiának, utóbb pedig a nagyszombati 
káptalani iskolának volt tanára. Később, már mint esztergomi kanonok 
és szenttamási prépost, jobbára azzal foglalkozott, hogy különféle 
pereket vitt az egyházi biróságok előtt. Az egyik azonban ezek 
közül — a melyben a Thurzó testvérek érdekeit védelmezte gr. Salmis 
Gyuláné született Thurzó Erzsébet ellen — oly szerencsétlen követ- 
kezményekkel járt reá nézve, hogy elvesztvén méltóságait, javadalmait 
kénytelen volt az országot elhagyni. Végre az olmüczi káptalan tagja 
lett, s mint ilyen is halt meg. Irodalmi művei közül Kollányi a 
következőket sorolja fel: 1. Idyllium in laudem Samuelis Cracovien- 
sis Antistitis. Factum Hexametris versibus. Cracoviae Impressum apud 
viduam Flor. Unglerii. Pridie Virginis Deiparae assumptae. A. T). 
1547. 4-r. 2. Ad Samuelem Cracoviensis Ecclesiae episcopum Christi 
cupidissimum et Inditi Poloniae Regni Cancellarium Providentissimuni. 
Satyra. Apud viduam Floriani. Év nélkül 4-r. 3. Epitaphium Bionis, 
Idyllium Elegantissimum e Graeco Moschi translatum, Petro Illicino 
interprète. Addito ipsius Epigrammate in Samuelem lllacieiowski, 
Cracoviensis Ecclesiae Anstistitem, et Regni Poloniae, Gymnasiique 
Cracoviensis Cancellarium, Grraecae Litteraturae amantem Maximo. 
(*racoviae, apud viduam Floriani Unglerii. Anno Christinati 1548. 
20. Septembris. 4-r. 4. Petri Illicini oratio De Homine et disciplinis. 
Inqua et juvenes ad litterarum studia excitantur. Cracoviae apud 
Viduam Floriani Unglerii 1549. 8-r. (Ennek megjelenési évét Péter fi 
hibásan 1559-re teszi.) 5. Ad incliti Hung. Kegni Proceres et nobiles 
ac Cives de antiqua fide servanda divinisque flagellis paraeuesis, 



288 Vegyes közlemények. 

Petro lUicino Juris, cons. Authore. 6. De Recto fídei dinoscendae 
regula Sermones in Metrop. Ecclesia Strigon. a Petro Illicino J. V. 
D. et Praeposito S. Thomae facti. 7. Pareneticon ad transylvanos, 
c[ui a Catholica fíde alienati ad Sabellum, seu Praxeum, seu Paulum 
Samosatenum et ad Arium vei Nestoriura, vei Photium degenerarunt. 
1581. 4-r. 

E műveken kivül Geszner (Biblioth. scriptorum omn. generis) 
még következő munkáit sorolja fel : Commentaria in secundum librum O. 
Commentariolum de justitia et jure. Commentarium in primum librum 
Ciceroni 8 de oratore. Commentarium in Aristotelis Categorias. Com- 
mentarium in ejnsdem librum de Enunciatione. Praefationes 1. de 
officio auditoris, 2. de optimo genere vitae. 3. de officio doctoris. 
Loci communes in totum testamentum novum. Apologia de substantia. 
De Coelibatu. De libertate Christiana. De authoritate ecclesiae. De 
antinomiis iuris librum, in quo quaecumque contrariae afferentur leges 
conciliantur. Liber reguláris iuris et sententiamm. Liber apolo- 
geticus de sexaginta quaestionibus iuris contra leguleium quendam. 
Liber de diatriba Platonica et Aristotelica, in quo exponitur diffe- 
rentia inter Platonem et Aristotelem. Commentarium in orationem 
Socratis de regno, in quo fusius administrandi regni rationes tradiin- 
tur. Liber variorum poematum. A bécsi udvari könyvtárban pedig 
a következő kéziratai őriztetnek: 1. Ad Maximilianum fiebilis Hun- 
ria bexametrice descripta carmine. 2. Paranaesis ad Maximilianum II. 
de Itomani imperii assequendi retinendique rationibus. 3. Oratio ad 
Ungaros de armis contra Turcas sumendis. 4. In laudem Hungáriáé 
hendecasyllabi. Sz. 

Bonyhai Márton egy ismeretlen müve 1705. kőruL A tiszán- 
túli réf. egyházkerület régi jegyzőkönyvében olvassuk az 1705 június 
21 — 22. napjain tartott tarpai közzsinat határozatai között: ^A áéb- 
reczeni partialis keményen büntesse meg Bonyhai Márton vámos- 
pércsi rektortf hogy a superintendens betiltását figyelembe nem 
vévén, egy haszontalan silány könyvet mert nyomatni,^ Mi volt 
ennek az üldözött műnek a czime, nem tudjuk, hihetőleg a ki- 
nyomtatott példányokat is elkobozták, azért pusztult el annyira^ 
hogy egy példány se maradt ránk; csak gyanítjuk, hogy valami 
sikamlós tárgyú elbeszélés vagy monda feldolgozása lehetett, mert 
ilyenek iránt viseltetett leginkább ellenszenvvel az egyház. Érdekes 
evvel kapcsolatban az utána következő zsinati pont is, mely úgy 
tekinthető, mint az előbbi tényből ismételten levont consequentia : 
»A debreczeni nyomdász se kicsin, se nagy művet a superintendens 
vagy valamely esperes helybenhagyása nélkül nyomatni ne merészeljen 
mert különben excommunikáltatik.« (Tóth Sámuel, Kivonatok a Tiszán- 
túli Egyházkerület jegyzőkönyveiből. Debr. Prot. 'Lap. 1883. 306.1.^ 

Dr. Dézsi Lajos. 



MAXBflLIANUS TRANSYLVANUS. 
Kropf Lajostól. 

Már tavaly, a Seázadok útján értesültem arról, hogy gróf 
Apponyi Sándor hozzászólt Maximilianus Transylvanus szár- 
mazásának kérdéséhez; de magát a czikket nem láttam mindaddig, 
míg a Magyar Könyv-Seemle t szerkesztője azt ez év nyarán 
nekem meg nem küldte Brüsszelbe, hol ekkorté^t éppen tartóz- 
kodtam. Válaszom ezért csak elkésve jelenik meg. 

A Seáeadók rovatvezetőjének véleményében a gróf úr e föl- 
szólalásával végleg bezárta a vitát Egy régi jogász axióma sze- 
rint Ben judicata pro veritate habetur; de az igazság szerencsé- 
jére a történetírás káhonjai elasztikusabbak a pörlekedés szabá- 
lyainál s azért a szerkesztő úr engedelmével legyen szabad e 
helyen a vitát megújítanom. 

Ezúttal előnyösebb helyzetben vagyok, mintsem voltam előbbi 
három czikkem > megírásánál, mert a jelen esetben alkalmam volt 
a dolgot magukkal a legkompetensebb belga tudósokkal megvi- 
tatni s ezek minden habozás nélkül és teljes önzetlenséggel közöl- 
ték velem mindazt, amit ők tudnak Maximilianusunkról és nagy 
segélyemre voltak kutatásaimban. A magyar történetírás nevében 
ezer köszönet nekik fáradozásaikért és ügybuzgóságukért! Csak az 
a baj, hogy a belgák maguk is keveset tudnak Maximilianusról, 
még pedig azért, mint ezt egy veterán írójuk előttem kinyilatkoz- 
tatta, mert az ö véleményük szerint Transylvanus nem volt belga 
ember, hanem erdélyi fiú s azért a magyar tudósoknak engedték 
át a reá vonatkozó további kutatásokat Ha pedig mi hallgatnánk 
Apponyi gróf tanácsára, úgy mi sem törődnénk vele többé s így 
Maximilianus Transylvanus két szék közt a padlóra kerülne. Miu- 

« Századok, XXI. évf. 546. 1. XXHI. évf. 62. l XXIV. évf. 661. l. - E 
három czikk tartalmát némi bővítéssel C. H. Coote a londoni »Athenaeum« 
3877. számában közölte. 

Magyar KSnyT^Siemle. 19 



290 Maximilianus Transylvanus. 

tán azonban ő a világirodalom számára írt s mint ilyen írónak 
igénye van az egész művelt világ érdeklődésére, bármi legyen 
is származása, nekünk magyaroknak épp annyi jogunk van hozzá- 
szólni a kérdéshez, mint a belgáknak. 

Gróf Apponyi Sándor czikkének elolvasásánál minden figyel- 
mes olvasó legelőször is azon kérdést veti föl önnön magának, 
hogy ha Masnűliánús csakilgyan bel^ ember volt, miért nevezi 
Martyr Péter őt »juvenis germanus^-nak és nem belgának? Az 
iUető passas Martymak egy Guadalupeból (Spanyolországban) 
III. Ealendas Januarii 1515. kelt levelében fordul elő ^ s az egész 
levél tanúsága szerint Maximilianus már hosszabb idő óta élvezte 
a levélíró vendégszeretetét és azért a fiatal vendég nemzeti- 
sége ali^a volt ismeretlen dolog házigazdája előtt Hogy e passus 
daczára én még sem hiszem el azt, hogy Miksa erdélyi szász 
családból származott, annak okát megmagyaráztam első czikkem^ 
ben. Maga Miksa ugyanis azt iija 1522-l)en, hogy midőn Magel- 
haes hajói a sziámi öbölbe értek, itt egy oly fehérbőrű népfajra 
akadtak, »mint a mi németeínJE;«. Tehát nem »mint mi németeib« 
sem pedig »mint mi bdgák.t A levél Lang Mátéhoz, egy osztrák 
főpaphoz volt intézve.« 

Azt pedig, hogy Miksa még 1605-ben is életben volt vohia, 
éh már 1889-ben kétségbe vontam. A tévedést, úgy látszik, 
Piron követte el legelőször.« Dr. Fétis állítása szerint Wauters is 
ugyanazon hibába esett, de az idézett helyen (Hűtőire de Bru- 
xeíles, III. k; 6^75 1.) csak az indexre akadtam, melyben Miksánk 
neve nemis fordul elő. Ily körülmények közt megmutattam a Magyar 
Könyv^Ssfenüe illető passusát Wautersnak, ki elmosolyodott és 

1 Gróf Apponyi szerint Miksa 1537-ben »már 20 évnél tovább (tehát 
1Ö07 óta) az oszlrák-ház szolgálatában állt.« Honnan tudja ezt?Ugy értsem-e, 
hogy Ámbár. Miksa még 1516-ben is Lang Máté titkára volt, tulsgdonképen 
nem ennek szolgálatában állott, hanem a császáréban ? Legyen szabad a gróf 
urat figyelmeztetnem arra, hogy Miksa neve még 1517-ben sem fordul elő a 
császári kiséret tagjainak fizetési lajstromában Gachardnál. 

* Lang életrajzát illetőleg lásd egyebek közt: Dr. Aloys Schopf, Ein 
Diplomat Kaiser Maximilians I. Wien, 1882. 

■ Piron, Algemeene Levansbeschryving der Mannen en Vrouwen van 
ßelgie. Mechelen, 1860. 39a. 1. «Max . de Transilvan, in het latyn Tran- 
silvanus, was een voornaem latynsch dichter, geboren te Brüssel, die in 
1605 leefde.« Többet nem mond róla és forrást nem idéz. 



Kropf LajofitóL 291 

levette az íróasztala könyvpoiczáról egy másik munkáját, melyben 
újjal mutatott Miksánk elhalálozási évére, oly megjegyzéssel, hogy 
alkalmasint Piron a bOnös, nem pedig ő. 

Azt íija továbbá gróf Apponyi Sándor, hogy Miksa »Brnoßd- 
lensis-nek mondja magát, tehát Brüsszelből és nem Erdélyből 
való, quod erat demonstrandum.« De idézeteiből és fejtegetéseiből 
csak annyit tudunk meg: 1. Hogy a Délitiae poetarum bdgicomm 
compilátoija (Gunterus) nevezi Miksát BríiOMÜensis-nela 1614-ben. 
Ezt én az olvasóval már 1889-ben közöltem. 2. Megtudjuk továbbá, 
hogy e költemény már 1518-ban jelent meg nyomtatásban. Ez 
teljesen új adat. 3. Az adott idézetekből azonban még nem bizo- 
nyos, hogy Miksa nevezte magát » brüsszeli <-nek; és még azon 
esetben is, hogy ha csakugyan ő fogalmazta az illető föliratot és 
nem a Complurium eruditorum vatum carmina kiadója, úgy még 
mindig megmarad a tény, hogy Miksa a Transylvanus nevet viselte, 
még mielőtt BruxeUensis lett belőle. Nem szabad elfelednünk, hogy 
a XVL század elején a vezetékneveknek nagyobb volt a jelentősé- 
gük, mint pl. jelen napjainkban, midőn boldog, boldogtalan a leg- 
nagyobb önkénnyel változtatja meg vezetéknevét. A gróf úr sze- 
rint az, hogy a Bruxellensis jelző Brüsszelre, mint tartózkodási 
helyre vonatkozzék, mint ezt Wauters (a brüsszeli városi levéltár 
főnöke) és én vé\jük, egy császári titkár folytonos vándor- 
élete mellett kizártnak tekinthető. Miért? Legyen szabad csupán 
egy példára hivatkoznom: Ogier Ghiselin de Busbecq-ére. ö, mint 
tudjuk, nyolcz évet Konstantinápolyban töltött, azután, Howaert 
szerint, Rudolf és Ernő főherczegekkel Spanyolországban járt, utóbb 
pedig, mint Erzsébet főherczegnő, IX Károly franczia király neje, 
udvartartásának seneschalja több évig Ausztriában és Franczia- 
országban időzött, ámbár csinos kastélya és birtoka volt Bous- 
bequeben Flandriában. Épúgy mint Busbequiusnak, alkalmasint 
Transylvanusnak is volt állandó otthona, ahol t. i. valószínűleg 
az utóbbinak felesége lakott gyermekeivel, míg férje bebarangolta 
széles Európát a császár kíséretében. Miksánknak, a kérdésben 
forgó időben, a mai Belgium fővárosában lehetett háza s ezért 
nevezték el őt, vagy nevezte el magát BnixéUensis-mk, 

A gróf úr szerint továbbá a Transylvanus név magyarázá- 
sánál szükségtelen Erdélyt előhozni. Miért ? Mert dr. Fétis szerint 
e név »(est) tout simplement, avec la désinence latine, le nom de 

19* 



292 Maximilianus Transylvanus. 

Transilvano que Ton rencontre dans les Pays-Bas, à Tépoque 
dont il s'agit.« Mali carvi malum ovum. Dr. Fétis nyilatkozata 
után azt hinné az ember, hogy a Transilvano név talácn épp oly 
közönséges volt ez időtájt Németalföldön, mint amily gyakori mai 
napság pl. Müller vagy Schmidt Németországban. Elővettem azon- 
ban az Indicateur Ncbüiaire-ij és fölkértem a belga genealogu- 
sokat, hogy a család pedigreejére nézve kegyeskednének fölvilágo- 
sítást adni; és számos utáEjjárás és dr. Fétis tisztikarának ernye- 
detlen munkája és keresése daczára a családnak összesen csak négy 
tagját sikerölt összekeresgélnünk, t. i. magát Miksát, ennek apját 
és két leányát C'est tout De még azon esetben is, hogy ha bő- 
vebb sikert arathattunk volna, szabad volna-e azon elvet elfogad- 
nunk, hogy a Transilvano név értelme teljesen megsemmisül, ha 
latinosan Transylvanusnak íquk azt? Mert ezt állítja dr. Fétis 
és utána a gróf úr, ha mindjárt más szavakban is. Ha félreértet- 
tem őket, kérem a helyes magyarázatot, és egyszersmind fölvilá- 
gosítást arra nézve, hogy a Transylvanus név miért képez kivé- 
telt a vezetéknevek közt 

Wauters szerint > a mi Miksánk apja »Maître Luc dit Tran«- 
silvain ou de Transilvanie (Van Sevenborge)« volt, de forrást nem 
ad. Mintegy 40 év előtt irta ezt és nem emlékezik már arra, 
hogy ezen adatot honnan merítette. Kérésemet megelőzve az öreg 
tudós, átkutatta otthon jegyzeteit, utasításai nyomán pedig én 
átnéztem az Archives Générales du Royaume-h^n azon ügyira- 
tokat, amelyekben igonnan fölfödözhetni reméltük ezt a becses 
adatot, de mindketten eredménytelenül. Egyelőre azonban eléged- 
jünk meg avval, amit találtunk és kérdezzük magunktól, nem-e 
az a legtermészetesebb magyarázata a dolognak, hogy egy Erdély- 
ből idevetődött, vagy, ha úgy tetszik, egy Siebenbürger nevű 
egyénről van itt szó? Ha nincs, úgy bajos volna elképzelnünk, 
hogy egy belga származású emberre mily körülmények közt ra- 
gadhatott a »Transylvanus« név, mert a mi Miksánk még az egé- 
szen flamand nyelven írt okmányokon is kivétel nélkül »Maximi- 
lianus Transylvanus-« nak íija alá magát Mások pedig őt így 



1 Historie des Environs de Bruxelles par Alphonse Wauters. (Brüsszel, 
1855.) II. k. 288. L 



Kropf L^ostól. 293 

emiitik: »Heer Maximilianus Transsilvanus, Riddere, Raidt der 
keyserlicke Mat« (vagyis M. T. úr, lovag, császári tanácsos.) Tud- 
tommal Wauters idézett passusán kívül a >van Sevenborge« név 
sehol sincs használva. Mint már említettem volt egy előbbi czikkem- 
ben, Miksánk neve már 1521-ben fordul elő a Grand Conseil 
tagjainak névsorában. Wauters szerint ő állítólag a titkos tanács 
titkára volt, de ez úgy látszik tévedés. Neve nem fordul elő sem 
a császári titkos tanács tagjainak, sem titkárainak Isystromában.^ 

Ugyancsak Wauters szerint »Maître Thomas, fils de Maître 
Richard Barradot« lö22-ben eladta a mi Miksánknak és első 
feleségének, Haro Francziskának, a Château d'Houthem nevû kas- 
télyt és a vele járó uradalmat Ramsdonck-ban Brüsszel szomszéd- 
ságában és hivatkozik ily forrásra: »Relief du 14. Oct 1522.« 
De e dátumban hiba van, mert a De Moluccis czimü jelentést 
Miksa ugyanazon év és hó 22-éről keltezi Valladolidból Spanyol- 
országból és az említett adás-vevési ügyirat nincs meg az illető 
egykorú kötetben, melybe chronologiaí rendben másolta volt e 
dolgokat a Cour Féodale de Brabant greffièije.« 

1537-ben Miksánk egy más kastélyt és földbirtokot vásárolt, 
l i. Bouchout-ot,» szintén Brüsszel közelében, hol jelenleg a szeren- 

» >I1 était secrétaire du Conseil privé.« Id. helyen. - A lajstrom kéz- 
iratban, két kötetben, az Archives du Royaumc-ban, C. A. Hellin kanonok 
másolataiban, Cartulaires et M88 nr. 864 és 866 jegy alatt. Wauters e 
tévedésére Galesloot már 1880-ban utalt a Messager-han. 

• Archives Générales du Royaume. — Cour Féodale de Brabant. — 
Registres de recette des droits de reliefs. An 1622. — Hosszabb ideig kutat- 
tam utána, de eredménytelenül. Csak úgy sikerülhetett volna föltalálnom, ha 
több, surü és apró Írással megtöltött kötetet átlapoztam vobia, mi a rendel- 
kezésemre álló napok csekély száma, a hivatalos órák rövidsége és a belga 
hivatalos szünnapok és ünnepek sokasága miatt lehetetlen volt A hely- és 
személynevek is apró gót betűkkel vannak irva, a dátumok pedig gyakran 
nem számokkal vannak megjelölve, hanem szavakban kifejezve. A régi 
flamand írást illetőleg pedig azt írja 1766-ban egy franczia hivatalnok: >Le 
greffier . . . doit savoir bien lire l'ancien caractère flamand tout en abrégé, des 
archives, caractère très difficile pour ceux qui ne Tont pas étudié plusieurs 
années (!?) assidûment.« Ez persze túlzás, de fogalmat ad a nehézségről. 
(iachard itinerariumja szerint Y. Károly ez időtájt csakugyan Valladolidban 
időzött. 

» A név flamand és nem franczia eredetű. Annyit jelent mint a német 
>Hucholtz€, azaz »bükk-erdő, bükkös«; és >bukk-hút«-nak lesz kiejtve. Van 
még egy másik Bouchout Antwerpen közelében. Mindkét birtok a brabanti 



294e Maximrlranus TransylvanuB. 

esetlen elmebeteg Sarolta, Miksa császár özvegye, lakik. A kastély 
és a hozzátartozó uradaloiïi annakelőtte a hatalmas Ruprecht 
(Robbrechte) de la Marck, comte d'Aremberg, vicomte de Bruxelles 
stb., V. Károly császár hűbéresének, birtoka volt, kitől azt Miksánk 
1537 márczius 19-én 21,000 carolus-forinton vette meg. A vétel- 
árban a kastély ingóságai, a nagy horologium, a szertárban levő 
fegyverek és az ágyúk is bele voltak foglalva. A császár 
ugyanazon év és hónap 20-áTól külön pátenssel beleegyezését adta 
az átruházáshoz és »Maximilianus Transylvanus lovagnak és taná- 
csosának« és utódainak megengedi, hogy az uradalom birtokával 
járó »Seigneur de Bouchout« czimet viselhessék.* 

Bouchout azonban sok pőrlékedésbe keverte új gazdáját. Miksa 
tömérdek építő anyagot, továbbá igás lovakat, székért stb. vásá- 
rolt, hogy az elhanyagolt állapotban levő kastélyt kitataroztassa 
és kibővíttesse, midőn, egészen váratlanul, az előbbi birtokos 
családnak egy tagja, névszerint damoiseau (joncker) Conon, Comte 
de Virnemburg, megjelent a helyszínén és igénypört támasztott 
Miksánk ellen a bouchouti kastély és uradalom bírásáért. A grófot 
Henri dlvoys képviselte és Miksánkat 1538. márczius 18-án 
megidézték. Az ügy azonban csak ugyanazon év június 1-én 
dőlt el, még pedig Miksánk előnyére, mert Virnemburg grófot a 
törvényszék igénypörével elutasította és a pör költségeinek kifi- 
zetésében marasztalta el. Miksa pedig viszont port indított ellene 
önkényes pörtámasztás és birtokzavarás miatt és kárpótlást köve- 
telt tőle az építési munkálatok fölfüggesztéséből eredő kárvallás 
jóvátételére. Hogy ezen pör mint végződött, nem tudjuk." 

herczegségben fekszik s a reájnk vonatkozó okmányok a Cour Féodale de Brabant 
iratai közt őriztetnek az Archives Générales du Royaume-ban Brflszszelben. 

' Cour Féodale de Brabant. — Registres de recette des droits de 
reliefs. Nr. 354. fol. 226. bis. — Registres dit Leenbrieven Nr. 134. fol. 64. 
A kastély és uradalom rövid történetét először Alphonse Wauters irta 
meg a Messager des Sciences Historiques ou Archives des Arts et de la 
Bibliographie de Bágique 1843-diki folyamában. Az itt közölt dolgokat azután 
további részletekkel kibővítve a Histoire des Environs de BruxeUes (Brüsszel, 
1855.) II. kötetébe kebelezte. Újabban L(ouÍ8) 6(alesloot) közölt e tárgy- 
ól egy rövid czikksorozatot »Le domaine «de Bouchout« czím alatt ugyanazon 
Messager 1880-diki folyamában (Gand, Imprimerie Vanderhaeghen), melyben 
»Les Transylvain« czim alatt kttlön fejezetet szentelt a Transylvanus családnak. 

■ Cour Féodale de Brabant. — Registres aux Sentences, )su illető 
dátumok alatt. 



Kropf L^ostól 295 

Âz 1538-diki év folyamában még egy másik pőre volt 
Miksánknak. A felperes ezúttal egy brüsszeli patrícius, névszerint 
Mennens Péter, az alperesek pedig Hannart János lovag és a mi 
Miksánk voltak. A pör tárgyát a Vicomte de Bruxelleshez tartozó 
földbirtokok után járó és Mennens feleségét illető jövedelmek meg 
nem fizetett hátralékainak behajtása képezte.^ A pörnek részletei 
nem érdekelnek bennünket, és csak annyit említek föl belőlöK, 
hogy ezúttal a felperes maradt nyertes, s hogy a pöriratok tanú- 
sága szerint Miksa 1538 június 1-én még életben volt, de a? 
ugyanazon év október 26-ára elnapolt tárgyalás jegyzőkönyve már 
mint halottról emlékezik meg róla.' 

Örökösei gyanánt a Cour Féodale de Brabant előtt özvegye, 
Catherine de Mol,^ és két leánya, Jeanne és Marie, jelentkeztek. 
Azonkívül azon esetre, hogy ha Mol Katalin netalán viselős állapot- 
ban maradt volna, a tőle születendő gyermek vagy gyermekek örö- 
kösödési joga szintén fön lett tartva.^ A birtok átruházásáról szóló 
ügyirat (Relief) 1538 november 18-án lett kiállítva, Mint lát- 
juk tehát, Miksa ezen év június 1 és október 26 közt halt 
meg s ez ifjabb bizonyíték arra nézve, hogy a Dditiae-ben emlí- 
tett kölni császárlátogatás nem az 1548-diki évi volt, mint ezt dr. 
Márki Sándor állította,* hanem az 1505-diki fejedelmi kongresz- 
szusra vonatkozik, a mint ezt gróf Apponyi Sándor minden kétség 
kizárásával bebizonyította. 

Miksa mindkét leánya férjhez ment. Jeanne- nak« első férje 
Veltwyck Gellért volt, ki, mint tudjuk, az 1547-diki fegyver- 
szünetet kötötte meg Szulejmán .szultánnal Konstantinápolyban. 
Második férje pedig Francois-Prosper de Genève, Seigneur de 
Lullin, générale des gardes du Duc de Savoie volt. A másüc 
leány, Marie,^ a híres Bernard de Mérode-hoz ment nőül, »a 

' Id. h. 

■ »Wylen (néhai) herr Max. Transylvaen.« 

' Második neje. Első neje halálának dátumát nem ismerjük. 

* ». . . . ende sich tot behoef van den kinde oft kinderen dair niede 
vrouwe Katherine de mol weduwe wylen Herrn M. T. Rydders sonde mocgcn 
bevrucht zyn.« — Úgy látszik azonban, gyermeke nem született. 

* Egy magyar humanista. Különnyomat az Erdélyi Múzeum 1898. folya- 
mából, 12. 1. 

* Jeanne még 1589-ben i& élt. 
' lö87-ben halt meg. 



296 / Maximilianus Transylvanos. 

XYI. század egyik legtüzesebb forradalmárához«, ki a vallási villon- 
gások idejében, mint a reformatio esküdi híve és ernyedetlen baj- 
noka, hihetetlen erélyt és munkásságot fejtett ki és a vakbuzgó és 
szűkkeblű II. Fülöpnek sok bajt és kellemetlenséget okozott 

Wauters úrral együtt kutattunk Miksa temetkezési helye után 
is, de eredménytelenül. Neve nem fordul elő sem a brüsszeli sírföl- 
iratok jegyzékében, sem pedig a titkos tanács tagjainak sírjairól 
irt nyomtatott munkában.^ Wanters tanácsára egy ismerősöm 
elment Meyssebe is és kereste Miksa síiját az ottani plébánia 
templomban. Tudósítása szerint megvan ott a bouchouti uradalom 
birtokosainak sírboltja, de a legrégibb sirirat e sorozatban 1745- 
ből való. Van még egy-két régibb sirkó is, de úgy látszik nem a 
Transylvanus családé. Kérésemre a plébános úr a legnagyobb 
szívességgel át kutatta a templom ügyiratait, de Miksánkra nézve 
mitsem talált 

Kutattam azonkívül Miksa czimere után is és akadtam is egy 
pecsétjére," de a rósz lenyomatból lehetetlen volt a czímeren 
adott rajzot fölismerni. Wauters úr szíves közlése szerint vannak 
ugyan a bouchouti kastélyban czímeres pajzsok, de ezek egészen 
modem időből származnak és Miksánké nincs köztük. 

Wauters szerint Miksánk neve előfordul egy fölirásban az 
Église de Saint-Martin tornyán Ramsdonckban, melyet Ö építtetett 
újra. A szöveg szerint: »Anno post natum Christum 1538., Paulo 
III. Sedente, Carolo V. magno rege regum imperante, beneficentia 
Maximiliani equitis, D. de Bouchout et in Ramsdonck, ex lignea 
turris lapidea facta sum.«^ 

Még találtam egy pár apróságot róla az L. Galesloot által 
kiadott Inventaire des Archives de la Cour Féodale de Brabant 
(Bruxelles, 1884.) segélyével, de ezek einlítést sem érdemelnek. 
Mons. Verkooren pedig figyelmeztetett egy 1535. és 1536-ban 
Miksa ellen folytatott pörre vonatkozó némi ügyiratokra, de újat 
ezek sem tartalmaznak. A port egy bizonyos Hopfensteiner István 

' Tombeaux des hommes illlustres qui ont paru an conseil privé du 
roy catholique au Pays-Bas. (Amsterdam, 167-4.) 

' £gy 1Ö30. évi ügyiraton a Cour Féodale de Brabant kéziratai 
közt. — Aveux et Dénombrements. Nr. 607. <49-ème liasse. Nr. 4074. 

» Environs de Bruxelles. II. k. 574. I. 



Kropf Lajostól. 297 

nevű egyén indította meg ellene rágalmazás és becsületsértés 
miatt^ 

Mons. Piot, az országos levéltár főnöke tanácsára átkutattam 
továbbá még Mária magyar királyné levéltárát is, illetőleg azt a 
három csomagot, a mit az osztrákok el nem vittek magukkal Bécsbe, 
de szintén eredménytelenül. 

Befejezésiíl legyen még szabad a Maximilianusról ismert 
adatokat két ujabb adalékkal gyarapitanom. 

Dr. Coremans szerint Mária, az özvegy magyar királyné a 
németországi és észak-európai ügyekre vonatkozó levelek és sür- 
gönyök szerkesztésével eleintén majd egyik, majd másik secreta- 
riusát bízta meg, de mindig csak ideiglenesen és csak akkor lett 
ezen ügyosztály állandóan szervezve^ midőn a meggyült bokros 
teendők és bőséges levelezés miatt egy secretarius állandóan külön 
lett, még pedig kizárólag, ezen ügyek vezetésével, megbízva.' Sze- 
rinte 1538-ban e hivatalt Pierre Scharberger (vagy Scharenberger) 
de Waldsee viselte, ki a királyné megbizásából állami ügyekben 
Némethonban és Magyarországban is járt mint követ.» Ö az első 
azon secretaríusok sorozatában, melyet a szerző közöl. De már 
előtte Maximilianus Transylvanus viselte, úgy látszik, a hivatalt, 
mert egy ügyiratra akadtam lö36-ból, melyben Miksánk az általa 
birt több rendbeli földbirtokok után járó adók elengedését kéri; 
okúi azt hozván föl, hogy ő császári tanácsos, s mint ilyen, napon- 
kint a német ügyek elintézésével van elfoglalva Mária királyné 
rendelkezése alatt.* 

Már 1887-ben említettem, hogy Miksánk 1534-ben egy poii- 



* Archives Gén. dn Royaume. — Actes et autres papiers relatifs aux 
Diètes etc. 153Ö. (30. juin et 5 juillet); 15.%. (18. mai. et 10 juin.) 

■ Notice sur Thistoire de la Secretairerie de l'Allemagne et du Nord 
instituée pour les Pays-Bas par TEmpereur Charles-Quint par le docteur 
Coremans. Bruxelles. 1842. Extrait du Compte Rendu de la Comission Royale 
de Histoire. Nr. 2. tome V. 

» Lettres-patentes du 4. avril 1589. (vol. V. de la Collection des Docu- 
ments relatifs à la réforme religieuse, H6-ème pièce.) Az (gabb berendezés 
szerint a Secretairerie de l'Allemagne iratai közt; a dátum alatt. 

• Aveux et Dénombrements. Nr, 614. 56-ème liasse. Nr. 5131. 



298 Maziniilianus Transylvanus. 

likai ügyekben küldött követség tagja volt negyedmagával.^ A köve- 
teknek adott utasítást Lanz adta ki.> 

♦ 

Utóirat. A korrektura-ívek vétele után még egyszer próbál- 
tam szerencsét, még pedig ezúttal Oláh Miklós püspök levelezé- 
sében, melyet az Akadémia elég furcsán a Monumenta Hungáriáé 
História vállalatában, a ^Diplomataria< osztályában adott ki 
(XXV. köt.) és nem a ^8criptores<t között, mint Verancsicsét. És íme 
csakugyan akadtam egy adatra, mely végleg eldönti a vitát Oláh 
többször emlékezik meg Miksánkról. így pl. egy Brüsszelből 1534 
február 8-áról kelt levelében »Maximilianus noster Transylvanus«- 
nak nevezi őt (a quo) pro ea, quae inter nos ob pátriám com- 
munem intercedit familiaritas, ut ipse dicitj et ego quoque ita 
credo, non vulgaris, contendi stb.* De Oláh erdélyi származású volt, 
tehát Miksánk is az; quod erat demonstrandum. Csak most mond- 
hatja el a jó Maximilianus ^ magáról, hogy 

Inveni poriam, Spes el Fortuna valete 
Sat mecum lusistis; ladite nunc cum aliis. 

Miután azonban sikerült jogigényünket hozzá bebizonyíta- 
nunk, most fokozott erővel kell majd kutatnunk további életrajzi 
adatok után. 

' A követség történetét illetőleg v. ö. azonkivül M. A. Henne, Hist, du 
règne de Charles-Quint en Belgique. VI. k. 56. 1. 

« A stuttgarti Litterarischer Verein évkönyveinek XI. kötetében 136. 
és 186. 11. 

' Trauseh közlése szerint Heyser Miksánkat l&H2-ben utaztatja Ham- 
burgba. De Oláh fönebbi levele szerint ez útra csak két évvel később indult. 



MAGYAR MARIA-HIMNUSZOK. 
Dr. Rupp KornAltól. 

Még egyetemi tanuló koromban buzdított (íyulai Pál, akkori 
tanárom, hogy dolgozzam fel a Mária-himnuszok irodalmát. Sok 
jóakarattal, tanácscsal, utasítással is ellátott, hogy ezzel a kevésbé 
ismert kérdéssel foglalkozzam, de bnzditásának, az én kutatásom- 
nak és buzgóságomnak eredménye mindössze egy negyven nyom- 
tatott lapra terjedő értekezés volt, melyet már mint tanár a keszt- 
helyi gimnasium 1889. évi értesitőjébd >A magyar Mária hymnusok« 
czimen irtam. 

Elkészítettem a munka tervezetét, s úgy találtam, hogy a mi 
Mária-hinmusz irodalmunkkal három fázisban kell dolgozni. Az 
első a kódexek irodalma, a második az 1629-iki nagyszombati 
zsinattól számított időszak irodalma, a mikor már katholikus 
részről is elhatározták, hogy egyházi énekes könyveket adnak ki, 
— a minek eredménye volt azután a Szelepcsényi és Kisdi-féle 
Cantus Catholici. — a harmadiknak az egész magyar irodalom 
általános fellendülését vettem fel, vagyis a legújabb kort, a mely 
már sajátos Mária-hinmusz irodalommal dicsekedhetik. 

Emiitett dolgozatomban csak az első részt tárgyalhattam, 
mert a mi a kódexekben meg van, az hozzáférhető s igy feldol- 
gozható is volt, a későbbi kor irodalmának tanulmányozásához 
azonban sok kutatás, utánjárás és fáradság volt szükséges. 

A kutatástól és fáradságtól nem riadtam vissza, azt hittem, 
hogy ha a sokkal nagyobb német irodalom összegyüjthette az 
egyházi énekeket, miért ne tehetnők ugyanezt mi is. Előttem 
voltak példaképen Waciernagél: »Geschichte des deutschen 
Kirchenliedesc, flo/fwann; »Geschichte des Kirchenliedes«, Daniel: 
»Thesaurus hymnologicus«, Mone: »Lateinische Hymnen des Mittel- 
altersc stb. stb. czimü munkái, a melyekkel szemben a mi arány- 
lag csekély számú himnuszainkat összegyűjteni nem volna lehetetlen. 



300 Magyar Mária-himnuszok. 

E czélból nem csak a nyomtatásban megjeleni énekes könyve- 
ket igyekeztem tanulmányozni, hanem kéziratos gyűjteményekből 
is szereztem több százra menő Mária himnuszt. 

Mivel időközben arra az eredményre jutottam, hogy nálunk 
egyes ember magánvállalkozása nem elég egy ilyen nagy és hézag- 
pótló munka megírására, s igy arról, hogy a tervezett nagy munka 
mint egységes és tökéletes egész megjelenhessék, lemondtam, azt 
hiszem, mégis némi csekély szolgálatot teszek az irodalomnak s azok- 
nak, kik majd egykor a himnuszok irodalmával szerencsésebb körül- 
mények közt foglalkoznak, mint én, ha e gyi^teményből néhány 
darabot közzé teszek. 

Az itt közölt himnuszokat a Szent-Benedek-rend pannonhalmi 
könyvtárában gyűjtöttem 1890-ben. 

Az ott levő Szelepcsényi féle Cantus Catholici 1703-iki kiadásá- 
val egybekötve van egy kéziratos énekes könyv, melyet a névtelen 
szerző 1714 deczember 28-án fejezett be. 

Mindössze huszonöt éneket tartalmaz e gyűjtemény, mely 
csupa Mária himnuszból áll. Van közöttük több latinból fordított 
ének, négy Mária siralom, azonkívül sok eredeti, ismeretlen kéztől 
származó himnusz. A szerző a magyar haza sok baja és nyomo- 
rúsága, a vallásos szellem hanyatlása, s a nemzetnek »az irigy 
pogány haragja által elbontott« állapotja fölött való keserűségében, 
a haza »ügyét és jobbítását« a pátronának oltalmába ajánlja. 

Az első himnusz czinie Boldog Asszonyrid való Ének s a 
»Mint a szép hives« stb. ének dallama szerint éneklendő. A him- 
nusz teljes szövege ez: 

?ízűz Mária kegyes Aiiuya, Elő gyöműlcsnek fala, 

Esedezésünk óhajtya, Nemzetünk állapottya: ' 

Kit szintén elbúrita irigy pogány haragia, 

Ha Érted Istennek Annya, reánk oltalmát nem outya. 

Azért vallunk Patronánkuak, országunk Tutorának, 
Elő kenyér hajóiának, Evezők csillagiának: 
Mert kik általad várnak segítséget, azoknak 
Mindenekben adatnak, Fiadtul nem hagyattatnak. 

Édes Szűz, frigynek szekrénye, Aáron ékes veszszeje, 
Igyefogyottak reménye, kegyelemnek Szüléje: 
Tehát Hazánknak ügye, hogy Jobbitását vegye. 
Engesztelő Fiad engedgye szállyon reánk nagy Ereje. 



Dr. Rupp Kornéltól. aoi 

Mert, hogy Tiaztelleted nálunk kîssebbedik kit vallunk, 
Imé attúl fogva romiunk, eszünkbe vesszük magunk: 
Amig pedig országunk tisztelt, pogány bajnakunk 
Győzedelmet nem vett rajtunk, voltál Istennél oltalmunk. 

De mivel vagy mégh mi Anyánk, mert éppen egészen el nem hagyánk, 
Hozzád méltán folyamodánk, amint sz. István Atyánk: 
Kitül régenten tanulánk, hogy mégh leszesz Patronánk 
Addig remélhettyűk hazánk nem omlik, mint romlott ház ránk. 

[Amen. 

A másik ének czime: Más azontúl váló ének, s a gyűjte- 
ményben nyomban az előbbi után következik. Hosszabb, mint 
amaz, s kesergőbb és részletezőbb is amannál. Ebben már nem- 
csak oltalomért esedezik a patronához, hanem a királynak diadal- 
mat, a hadaknak birodalmat, a népnek hatalmat, a híveknek bő 
jutahnat könyörög. Szövege a következő: 

Mária Magyarok Annya, Édes Anyánk, 
Christusnak választott Aùnya, sz. Patronánk. 
Az Egekbül magos Menybűl tekéntsd reánk, 
Imé látod ránk érkezett sok nyavalyánk. 

Mária tares megh bennünket, imádgy értünk 
Vigasztald szivünket Téged kérünk, 
Mi országunk nézz romlásunk sz. Aszszonyunk 
Fiad által legyen Jóval békességünk. 

Mária mostan tekintsd országunkat 
Magyarok közt nevezetes íiajdat: 
Oltalmazzad gyümölcsöző bimboiokat 
Megh ujitsad s Jóra hozzad gyömülcseket. 

Mária nyeri királyunknak diadalmas, 
Szűz Anyánk ő Hadajnak birodalmat, 
Kezeinek, szent népének nagy hatalmat, 
Elejnek, Hivejnek bő Jutalmat. 

Mária szegény Magyaroknak Pátrónája, 
Egyedül Édes Hazánknak bizodalma: 
Mert, szent István holta után reád bízta, 
Azt akarta és kévAnta, légy oltalma. 



.^02 Magyar Mária-himntiszok. 

Ësedesszél szent Fiadnál mi érettünk/ 
Nyeri kegyelmet Jézusunknál, Téged kérünk. 
Kik mindenkor tiszta szivvel esedezünk 
És keserves szókkal hozzád folyamodunk. 

Mert egyedül ez világon, csak Te voltál 
Ki szent szüzességedben kárt nem vallottál, 
Mert méhedben szent Lélektül fogantattál, 
Ez világon minden Jókkal megh áldattál. 

Dicsértessék az hatalmas Atya Isten, 
Dicsértessék az Meghváltó Fiu Isten, 
Dicsértessék szent Háromság Egy TJr Isten, 
Dicsértessék Szűz Mária ez Énnekben. Amen. 

E gyűjtemény után következik egy toldalék a kővetkező 
lïi^gjcgyzés kíséretében : Scripsit in antiquissimo coenóbio Sacre 
MonÜQ Pannóniáé Divo Martino dicato Qeorgius Demetrius 
Szo8snaannol710,die 6. Januarii, Mindössze hat himnusz, köztük 
a Boldogasszony Anyánk ozímű is. E himnuszokat a nyomtatásban 
megjelent énekek közt nem találtam, azért az emiitett > Boldog- 
asszony Anyánk« czimüt kivéve közlőm mind az ötöt. 

Hymnus in laudem Dei Oenitriois. 

(Nota: Oh Istennek ». Annya. eto.! 

Magyarország oltalma, szépséges Mária 
Kegyességedbal halgass mi Imádságunkra. 
Az magyari koronát a sz. István király 
Testamentumban bagyot néked az Jézussal. 

Bomlott sok templomokra, puszta klastromokra 
Tekints belőle lőtt sok szép áldozatokra, 
Tekints a sok szüzekre és szerzetesekre, 
Kik Téged dicsérnek az kereszténységre. 

Ünnep napodat s bojtét szépen megtartottak, 
Angyali Énekekkel nevedet áldottak. 
Nagy vala hired neved az Magyarországban 
Nagy Boldog Aszszony neved most is az Írásban. 

Vala nagy böcsülleted az kereszténységben: 
Sok szép képeket raktak majd minden mezőben. 
Szüzek, apró gyermekek, férfi, aszszony népek : 
Sok megszentelt vitézek Tégedet tisztelnek. 



Dr. Rqpp KornélUSI. aaS 

Volt Estvéli, hajnali, ^éli harangozás : 
Hogy ez által is lenne nevednek nagy áldás, 
Olvasója mindennek volt gyakran kezében: 
Lelki rósábúl fontak koronát fejekben. 

Csak kevesen maradánk, jutánk árvaságra, 
Mert igy jár, ki nem vigyáz Jó Testamentomra, 
Áldás Szentség, dicsőség az Atya Istennek, 
Jézussal szent Lélekkel, szöplütelen Szűznek. Amen. 



Más ABOnrol^ u. a. Nótára. 

Magyarország nagy Asszonya, 
Mennynek s földnek királynéja, 
Hozzád óhajtók gyámola, Édes Anyánk 
Bánkódók vigasztalója, oh Pátrónánk. 

Kérünk nagy bizodalommal, 
Szent fogantatásod által 
Az te születésed által Édes Anyánk 
És nevelkedésed által, óh Pátrónánk. 

Angyal üdvözlése által 
És szűzen szülésed által 
Alázatosságod által. Édes Anyánk, 
Felmagasztaltatásod által óh Patronánk! 

Az hét Epeséged által 

Az te hét drőmid által. 

Te nagy méltóságod által, Édes Anyánk, 

És az hét fájdalmid által oh Patronánk. 

Tekints az te oltalmodra 

Bizott magyar országodra: 

Kinek nyargalia mezeit. Édes Anyánk, 

Ellenség fogyattya Népét, oh Pátrónánk. 

Te városid uj Tanitók 

Dögleletes oltárrontók 

Magok egymást párt ütéssel, Édes Anyánk, 

Erőtlenitik veszéllyel, oh Pátrónánk. 

Luthert és Oalvinust dicsirik, 

Szent Istváp hitit kik nevetik: 

Szent Lászlónak szent Imrének, édes Anyánk. 

]S^iucs böcsüllője ezeknek, oh Pátrónánk. 



s^ Magyar Mária-himnaszok. 

Az Áldozat ünnep üllés, 

Megh szűnt a régi böjtölés. 

És a régi aitatosság, Édes Any&nk, 

Szeretet és irgalmasság, oh Patronánk! 

Méltán szenvedünk sok csapást. 

Sok pusztulást és kárvallást, 

Ez soldgya az ujj vallásnak, Édes Anyánk, 

Az hit ^elszakadásának, oh Pátrónánk! 

Az hitben válagatásnak, 

Szabadságra lázadásnak: 

De vagyunk még oh Mária, Édes Anyánk, 

Magyarország Patronája, kegyes Dajkánk. 

Azért mutasd kegyelmedet, 

Oltalmazd te hiveidet; 

Nyeri irgalmat népeidnek. Édes Anyánk, 

Az te magyar Nemzetednek, oh Pátrónánk ! 

Egészséges jó Napokat, 

Mennyei sok áldásokat. 

Hogy az ájtatosságot. Édes Anyánk, 

És isteni szolgálatot oh Pátrónánk. 

Országodban plántálhassák 

Azután Christust láthassák, 

Nyeri az Anyaszentegyháznak, Édes Anyánk, 

(győzedelmet királyunknak oh Pátrónánk. 

Országodban békességet, 

Igaz hitben egygyességet, 

Igaz hitet, szeretetet, Édes Anyánk, 

Tisztességet és bőséget oh Pátrónánk. 

Mária Jézusnak szerelmes Annya, 
Magyarország gondviselő asszonya: 
JáruUy eleiben Istennek, Édes Anyánk, 
Nyeri gratiat népednek, oh Pátrónánk! 

Mária szűz anyaságod tekintetes. 

Régen magyarok közt nevezetes . 

Tekints reánk most kedvessen. Édes Anyánk, 

Hogy hozzád jámllyunk hiven, oh Pátrónánk! 



Dr. Rupp Kornéltól. 30ô 

Végy békességben hazánkban, 

Egésségben városunkban : 

Kövessünk Téged untalan, Édes Anyánk, 

Mindörökké mennyorsaágban, oh Patrónánk ! 



Más Ad B. M. Virginem« 

Üdvözlégy nagy Annya, Magyarok Asszonya, 
Bűnösek oltalma és fő szószóUóia: 
3'. Vigyázz Reánk Édes Anyánk, 

Bégi Magyaroknak kedves Patrónája ! 

Te az Atya Istent magadhoz haitottad 
És a fiú Istent méhedben hordoztad : 
]^. Vigyázz reánk etc. 

Szent Lélek Istentül méhedben fogadtál 
Azért e világi*a Te nagy kincset hoztál. 
^. Vigyázz reánk etc. 

Nyerhecz szent Fiadnál sok Jókat minékünk 
Ne hadgy azért kérünk könyörülly rajtunk. 
9*- Vigyázz reánk etc. 

Törüld el elsőbben lelkünknek sok szennyét, 
Azután hozd jóra országunknak fényét. 
Jt. Vigyázz reánk etc. 

Szent István királyrul a te hív szolgádrül 
Emlékezzél meg, hogy hagyott Patronájul. 
B'.' Vigyázz reánk etc. 

Szent László király is Téged igen tisztelt, 
Szent Bosariummal mikoron ő harczolt, 
^. Vigyázz reánk etc. 

Szent Imre berezeg is tiszti^ssággal tisztelt, 
Mikor néki jedzett mátkájával nem élt. 
Jb. Vigyázz reánk etc. 

Most is te kis Nyájiad kik földen nyavalygunk 
Sóhajtozó szóval tehozzád kiáltunk 
^'. Vigyázz reánk etc. 

Mutasd meg nékünk is magadat Anyánknak, 
Valamint az előtt régi magyaroknak. 
y». Vigyázz reánk etc. 

lUCjar KOnyT-fisemle. 1805. 20 



306 Magyar Mária-himnuszok. 

Az Eretnekségbül tisztics ki Hazánkat 
Sok szitok átokbul az Magyarországot. 
B*. Vigyázz reánk etc. 

Mert addig nem lészen boldogul az dolgunk, 
Valameddig az bűn uralkodik rajtunk. 
^. Vigyázz reánk etc. 

Ez vesztette régen Sodomát s Gomorrát, 
Ez predállya most is a szép magyar Hazát. 
9*< Vigyázz reánk etc. 

Oh azért Nagy Anyánk s Édes szép Fátronánk 
Könyörülly mi raitunk s hozz ki bunbűl bennünk 
9*. Vigyázz reánk etc. 

Te Irgalmasságnak hivatol s vagy Annya, 
Mutasd hát Jó voltod oh Egek asszonya! 
^. Vigyázz reánk etc. 

Magyarok nagy Annya, Egek fényes Napia, 
Hasson bé te hozzád a mi szavunk hangia, 
JL-. Vigyázz reánk etc. 

Mert soha nem hallatott, ki benned bízott, 
Hogy az megszégyenült vagy el hagyattatott. 
gt. Vigyázz reánk etc. 

Sőt inkább mindenkor nyert irgalmasságot, 
Ki téged segítségül hitt s boldogságot, 
9"- Vigyázz reánk etc. 

Te szent István királyt szerencséssé tetted, 
Brégi magyarokat táborban vezérlted. 
9?. Vigyázz reánk etc. 

Mikor kupa ellenharczot indíttatott 
S annak az ő feje karóban vonyatott 
B». Vigyázz reánk etc. 

Szent László királyt is szerencséssé tetted. 
Az Tatárok ellen. Kőrös vize mellett, 
Q*. Vigyázz reánk etc. 

Most is azért hol mi Ellenségink vadnak, 
Ne szenvedd, hogy itt tovább uraJkodgyanak. 
Jt. Vigyázz reánk etc. 



Dr Rupp KoméltóL 307 

Ezek föleit pedig a szép Menyországot 
Nyerd meg magyaroknak örök boldogságot 
Br. Vigyázz reánk etc. 

Hogy Te veled eggyütt a mi Istenünket 
Örökkőn örökké dicsérhessünk menyben, 
Bp, Vigyáz reánk etc. 

Más AsonruL Notae ejusdem. 

Menyország Asszonya, Boldog Szűz Mária, 
Isteni malaszttal telly es Kristus Annya. 
B-. Édes Anyánk légy Pátronánk 

Halálunk óráján reánk vigyázó Dajkánk. 

Te vagy az Tengernek fényes szép csillaga, 
Bűnösek világa és nagy vigassága. 
B-. Édes Anyánk etc. 

Te néked szóigálnak mennyei Angyalok, 
Tégedet dicsirnek földi sok állatok, 
^. Édes Anyánk etc. 

Te maiasztal tellyes vagy Egek Asszonya, 
Tengeren evezők ragyogó csillaga, 
IjK*. Édes Anyánk etc. 

Te öröktől fogva már el választattál 
Az mennyei jókban bé is szollittattál. 
R*. Édes Anyánk etc. 

Üdvözlégy Szenteknek felnyilt tág kapuja. 
Élőknek szent Annya, Jákobnak csillaga, 
^•. Édes Anyánk etc. 

Légy kérünk gyámolunk és mi oltalmazónk, 
Te szent Fiad előtt mennyekben szószóUónk, 
B'. Édes Anyánk etc 

Mutasd meg a Jézust áldott sz. Fiadat, 
Add lássak valaha te boldogságodat 
^. Édes Anyánk etc. 

Te vagy Angyaloknak szent és fő királnéja 
Árváknak gyámola, tisztaságnak háza, 
R*. Édes Anyánk etc. 

20* 



308 Magyar Mária-himnuszok. 

Te v»gy bűnöseknek könyörülő Annya, 
Az magyar Országnak fő nagy Patronája, 
^•. Édes Anyánk etc. 

Mert Szent István király Néked ajánlotta. 
Halála óráján ez országot a hadta. 
^•. Édes Anyánk etc. 

Hogy lennél Pátronánk, kik Te benned bízunk, 
Víg örömmel néked szép Éneked mondunk, 
1^. Édes Anyánk etc. 

Hozzád fohászkodik azért ami szivünk, 
S Tégedet szépen kér mi szegény nemzetünk. 
^. Édes Anyánk etc. 

Ne hadgy kérünk ne hadgy aztot elpusztulni, 
Pogány kézben esni és bűnben merülni. 
^•. Édes Anyánk etc. 

Mert tudgyuk az jóknak vagy kegyelmes Annya, 
Téged segítségül hivűk nagy Asszonya. 
^•. Édes Anyánk etc. 

Kem is hallattatott az öröktül fogva, 
Hogy kik benned biztak, elhagyattak volna. 
^'. Édes Anyánk etc. 

Adgyad azért lássunk valaha mennyekben 
A sz. Angyalokkal a magas Egekben. 
]^. Édes Anyánk etc. 

Szabadítsd meg országunk sok Ellenségektül 
Mentsd megh az töröktül s rút Eretnekségtül. 
pis Édes Anyánk etc. 

Kontsd meg Ellenséginknek kemény haragiát, 
Te szentséges neved káromló szándékját. 
^. Édes Anyánk etc. 

Üdvözlégy mégis üdvözlégy Jézus Annya, 
Az magyar Nemzetnek régi Pátrónája. 
^. Édes Anyánk etc. 



Dr. Rupp Kornéltól. 309 

ének Boldog Assionyml. 

Emlékezzél Asszonyunk, gyönge Liliomunk 
Királyunk ajándékán és testamentomán, 
Az ki árva magyarokat őszül maradt fiaidat 
Te néked adott vala s hagyott vala. 
Hogy lenne reájok néked gondod, 
Oltalmaznád mint te sajátitod 
Oh Mária, oh Mária! 

Magyarország oltalma: kegyes Pátronája, 

Fön van szép titulusod pénzünkön le írva 

Azért szánynyad szép virágunk, jó illatú Narcisusutik, 

Ez földön légy szószoUonk, gyámolitonk, 

Szent Fiad szép Jézus szinye előtt 

Kinél szüzességed nagy kedvet tölt 

Oh Mária, oh Mária. 

Látod rútul rongálnak minket Eretnekek, 

Tégedet káromlanak és szólnak mérgeket: 

Te szent szüzességed ellen, mint ő ellenségek ellen 

Forallyák: az ördögök Luczipere, 

Hogy minket rutul el veszthessenek 

Te ellened nyelveskedhessenek, 

Oh Mária, oh Mária. Amen. 



Mindezen himnuszok tisztán magyar jellegűek, forrásuk a 
mély bizalom és hit a Patrona Hungáriáé hathatós támogatásában, 
anyai oltalmában: a remegés és féltés felkiáltásai, a veszendőnek 
hitt vallás és ország megmentéséért feltörő sóhaj és imádság 
mindegyik. írójuk nemcsak a Szent-István óta hagyományos párt- 
fogásra hivatkozik, hanem elősorolja a Patrona támogatására vonat- 
kozó s a néphitbe átment legendákat, s erősen bizik abban, hogy 
az ü pártfogása a vallásiyitók »rút megrongálásától < megvédi a 
pusztulásnak induló magyar hazát. 

E himnuszok tehát, ha a XVII. század végéről valók is, 
véleményem szerint régebb keletűek lehetnek, mint azt az egyes 
vonatkozások mutatják. írójuk mindenesetre csak másoló lehetett 
Honnan másolta le, egyelőre el nem dönthetjük, legfeljebb hozzá- 
vetés alapján állapíthatnék meg. 



EGY XVI. SZÁZADBELI KÖNYVKERESKEDŐ 

BAKTÁRA. 

Ifj. KsMAirr Lajostól. 

Egyes könyvtárak jegyzéke világot vet tulajdonosuk és a kor 
műveltségére. Azért van nagy fontossága annak, hogy a Corvin- 
kódexek minél teljesebb jegyzékét igyekszünk összeállítani: azért 
kutatjuk föl a bel- és külföldi könyvtárakat, hogy egyes föpapok, 
föurak, tudósok, szerzetes-rendek stb. könyvtárából az idők folya- 
mán szanaszét került könyveknek minél teljesebb lajstromát szer- 
keszthessük egybe. 

Ez indított arra, hogy egy XVI. századbeli kassai könyv- 
kereskedő raktáron levő könyveinek jegyzékét e helyen k()zöljük. 
Mert mig a bibliográfia is nem csekély hasznot húzhat belőle, 
addig Kassa polgárainak akkorbeli műveltségére, irodalmi ízlésére, 
szellemi irányára és nemzetiségi viszonyaira nem kis fényt áraszt 
e könyvlajstrom. A reformácziónak már előbb teljesen meghódolt 
városban a lakosság zöme még mindig német; de a magyfirság 
is erőre kapott benne, mig a tótság jelentéktelen. 

A könyvkereskedő, kinek elhalálozása adott okot a könyvek 
összeírására, (lallen János, 1581-től fogva volt Kassa polgára s 
1583-ban hunyt el. 

A jegyzékből kiderül, hogya könyvkereskedő abban a kor- 
ban egyszersmind a könyvkötő mesterséget is fízte, a mi meg- 
magyarázza azt, hogy a kassai könyvkötők csak lB99-ben állanak 
czéhbe. 

A hagyatéki leltár Gallen János házi bútorainak felsorolásá- 
val kezdődik; mi azonban a könyvkötéshez szükséges szerszámok 
és anyagok felsorolása után csupán a könyvek jegyzékét adjuk. ^ 

» E leltárból a magyar nyelvű könyvek czimét a Magyar Köni/v-SzeniIc 
1887. évi folyamában (136—138. 1.) már közöltem. 



Egy XVI. századbeli könyvkereskedő raktára. 



811 



1583. luventarium Joannis G-aleni bibliopolae stb. 

Yolget nun mer der zeug. 

Erstlich zwo hefftladen, die eine ist neu mit einen schublädel^ 
item elf pressen, zwo schneittbobel sind gescheczt worden fl. 4. 

Messinge steck zum buchem ausgestochen 10 thuet fí. 5 d. 15. 

Item 5 steck in zin ausgestochen fl. 1. 

Item zehn steck in holcz ausgeschnitten fl. 1 d. 20. 

Klausuren gi*os8 und klein, item spangen auf die bûcher gross 
und klein thuett fl. 2 d. 50. 

Item ein buchel mitt fein goldt, das man zum buchern zu 
vbergulden bi*aucht d. 30. 

Item ein golttwog d. 12. 

Item die rollen samptt den sex streyeisen, item ein alphabetth 
in eisen gestochen. Item ein messinger tigel, item drey gebund schnür 
und anderley mancher klein gezeug in ey sen werk der buchbinderey 
zugehörig fl. 8. 

Item ein schlaghamer d. 25. 

Item siudt bretterle verhandan zu maucherley bûcher ein zu 
binden sat. 



Voîgen in folio ungebundene 
bûcher, 
Serepta Mathesi fl. 1. d. 45. 
Chronica Adam Heinrich Petri 

fi. 1. d. 90. 
Über die vier Ëwangelisten Jo- 
. hannis Haberman fl. 1. d. 68. 
Erythreii Dialectica fi. 1. d. 6. 

Bucher in quarto, 
Petri Glaser de coena domiui d. 21. 
Kirchen Ordnung zu Sachsen d. 27. 
Der cm. psalm Menczelii d. 8. 
Von Gradu des Célibats Turgwarii 

d. 22. 
Der CXXX. Psalm Mathesi d. 48. 
Wieder die erbsindtt Spangebergi 

d. 791,2. 
Leichneri deutsch lieder mitt finff 

stimmen d. 40. 
Partes Regnardi d. 50. 
Welche in gi-und der Warheitt 

Catholisch sein, 2 exemplar 

d. 14. 
Drey exemplar Hes8usii bekent- 

nus von der Concordia d. 13. 



Von der £rbsindt der Mansfeldt 

d. 22. 
Tabulatur Buckquart, 4 exemplaria 

fl. 1. d. 8. 
Delii Elégia, 2 exemplar d. 5. 
De Ante Christo Thesis d. lli/g. 
Disputatio de dicto Joannis d. 10. 
Drey exemplaria de pignoribus d.6. 

Die bucher in octavo, 

Mona Myrhae d. 9. 

Vier Tag TeufFel Ciriaci Spange- 
berg d. 70. 

Vieder die besen sieben ins Tey- 
fels Karniti Spangebergii d. 62. 

Vber die Philipper Brenczii d. 30. 

Von Juncker Geicz Teufl'el d. 33. 

Jesus Syrach, 6 exemplaria d. 86. 

Lugen Teuffei d. 20. 

Spil Teuffei d. 7. 

Huren Teuffei d. 12. 

Schrifft Rattung d. 12. 

Thosanus von Abendmal der hern 
fünf exemplaria fi. 1. d. 62^ 2- 

Simonis Pauly Vber die Episteln, 
zvey teil fl. 1. d. 55. 



312 



Egy XVI. századbeli könyvkereskedő raktára. 



Arithmetick Frisii, 7 exemplaria 
d. 84»/,. 

Instituciones Clenardi in Gramm, 
d. 26. 

Grammatica Philip. Minor, d. 17. 

Sphaera Peiceri d. 25. 

Fabuláé Aesopi d. 23. 

Homeri vita d. 9. 

Khetorica Dresseri d. 28. 

De moribus Chytrei, 2 exem- 
plaria d. 31^/2. 

Proverbialia Disteria Gertneri 
d. 25. 

Vier exemplar Theognidis íi. 1. 
d. 39. 

CommentariuB Gesarem (igy) d. 

16»/,. 
De studio Theologiae Chytrei, 4 

exemplaria d. 17^/2. 
Catechesis Philippi M. d. 11. 
De exercitatióne Kethorices d. 8. 
De vita Christi Fabrici d. 8. 
Fabricius in Peanas Trés d. 22. 
In Proverbia Salomonis Candidi 

d. 9. 
Oratio Chytrei, 5 exemplaria 

d.38^/8. 
De coniugio Hemmingii d. 19. 
Passió Rolleri d. 24. 

Lugdunische bûcher in quarto. 
Caluini devitandis substitionibus, 
2 exemplaria d. 68. 

Lugdunische bûcher in octavo. 

De Pace Christianorum, 2 exem- 
plaria d. 16. 

Ibogoge (igy) Aretii d. 33. 

Inpsalmi^ií|^^>) 32 Anthoni Sadoleci, 
4 exemplar d. 80. 

Johannis Serani in Ecclesiastem 
d. 64. 

Bûcher in octavo. 
Selnecerus in Epistolas Petri d. 45. 
Selnecerus in Acta d. 63. 
Catechesis TbrotHchendorffi d. 25, 



Euangelia Posselii d. 21. 

Drey exemplaria ad Concordiam 

Simeri d. 16*/g. 
De Articulo Remissione Peccat<)- 

rum Crellii d. 19^ 2« 
História Sibiri d. 20. 
Confessio Augustana d. 31. 
Oratio do. funere Mauritii d. 6* 'j. 
História Christi Graece d. 16, 
Selneceri Libellus Brevis d. l4. 
XXIII exemplaria Epistel Stur- 

mi fl. 1. d. 77. 
XVII exemplaria Bucolica Vir- 

gilii d. 56. 
XX exemplaria Compendia d. 88. 
Colloquia Erasmi, Y exemplaria 

d. 22. 
Lipsher Donát. d. 17. 
Aelii Donát. d. 17. 
Nomenclatura Junii d. 20. 
Sintaxis, 2 exemplaria d. 14. 
II. Vocabularia d. 16. 
Bethorica ad Herennium d. 8. 
Axiochus, m exempt, d. 36. 
Ethica Puerorum d.U. 
Musica Listenii, VI exem. d. 39. 
Civilitas Morum Erasmi d. 4. 
Pro Ligaris (igg) Ciceronis, III 

ex. d. 17. 
Pro Milone, VI exempl. d. 33. 
Pro Archia d. 6. 
Parvus Cathechismi (igy) Lutheri, 

Xni exempl. d. 57. 
Colloquia. 3. 

Tragedia Calumnae, VII ex. d. 36. 
Andomari Bethor. III ex. d. 26. 
Schimpf vnd Ernst in 8. 1 ex. d. 42. 
Von Florio d. 30. 
Bichter Buchlein, 2 ex. d. 30. 
Cronica Francken d. 24. 
Aisopus d. 28^ 2« 
Gulden Esel d. 8, 
Kuch und Keller d. HW 
Epistel Buchel d. 22. 
Von Valent vnd Orso d. 49 ^/g. 
Von Fierabras 4. l^V'g. 



IQ. Kemény Lajostól. 



813 



Pfeffer badt d. 5. 
Erzeney Lethei d. 25. 
Kechenbnch Coburg d. 24. 
Rechenbuch TJllman d. 32. 
Von Wasser Badern d. 22. 
Krig in Affrica d. 7* g. 
Claus Nar d. 36. 
Weg Kurczer d. 4* V 
Zven Bolwagen d. 30^ /g* 
Herr Christranii II ex. d. 36. 
n ex. Ritter Pontus d. 42. 
Barbarossa d. 20. 

II Siebenmeister d. 21. 
Cbiromantia, III exempl. d. 52^ g* 
Von Orsod. 49^^^. 
Grobianus II ex. d. 62. 
Compendia Medleri, V ex. d. 22. 
CatechismuB Claii, III ex. d. 29. 
Evangelia Claii, III ex. d. 19. 
Evangelia graece latine, 2 e. d. 28. 

V Gesangbuch Lutheri fl. 1 d. 38. 

III Wetenbucher d. 20. 
IX ex. Tobia fl. 1 d. 48» /g. 
Gramatica Freigii gta (igy) d. 13. 
Musica Freigii, VI ex. d. 52V'2. 
II ex. Gramm. Freigii d. 26. 
Gramm, lat. Freigii, VIII exempl. 

fl. 2 d. 52. 

V ex. Grecae Gramm. Freygi id. 65. 
Musica Freig. IX exempl. d. 1 9. 
Rethorica poeta log. V ex. d. 60* g» 

II Heriod. d. 24. 

XII Compend. Molnári d. 19. 
Catechesis Stökelii, XLVI ex. 

fl. 3 d. 54. 
Compendia Molnári, 89 ex. fl. 5 

d. 87. 
Compend. Molnári, exempl. CUT 

fl. 6 d. 78. 
IX Soltar Vngi-isch fl. 4 d. 6. 
Decretum in 4o Vngr., Ifl ex.d. 72. 

V Latina décréta fl. 1 d. 70. 

III Fabulae Aesopi Vngriach 
fl. 1 d. 32. 

II Agenda d. 55. 
Vngrisch Bibel d. 50, 



Xovum Testamentum Vngrisch 

d. 721/2. 
('hronica Vngi-isch fl. 1 d. 18* g. 
Tragedia Eurip. Vngrisch, VI 

ex. d. 59. 
Pontianus, VII ex. fl. 1 d. 70. 
Vigasch Tal. IIII ex. d. 70. 
IIIL Herbaria fl. 1 d. 10. 
A zent d. 16. 

In folio, 

Sexta Centuria fl. 1 d. 25. 
In levit. Brentii d. 82. 
Camergericht fl. 1 d. 45. 
In librum Judicum fl. 1 d. 28. 

Bûcher eingéhefft on 
pargemendt. 
História Eneck d. 68. 
Oeconomia Coniugalis d. 38. 
Históriás Enek 6 ex. d. 24. 
História Matias d. 16. 
Az Fortunatus d. 20. 
Joseph, V ex. d. 32. 
Igen sep, 12 ex. d. 38. 
História de amatoriis, 3 Ex. d. 1 3. 
Ket sep histor. d. 61. 
Genealógia histor. d. 20. 
Sep Cronica d. 78. 
História Apsolon, 4 ex, d. 22. 
Dedicatio d. 63. 
Az viz d. 44. 
Sep história d. 9. 
História Naddudbar d. 13. 
Az Regi. 4 ex. d. 30. 
Az Eledick. 2 ex. d. 24. 
História Joseph d. 22. 
História Paridis d. 24. 
Regina facti d. 53. 
Salomonis d. 10. 
História a Lido d. 22. 

In 80. 
Tisch gebett fl. 1 d. 24. 
Elemental d. 51. 
Vier und zwenczig ursach d. 57. 



3U 



Egy XVI. századbeli könyvkereskedő raktára. 



Traum bichel, 36 ex. fl. 1. d. 15. 
Grundt und ursach d. 98. 
XIII Bergi-eim d. 84. 
XIIII Gespräch Petri mit Christo 
d. 44. 

XI Susanna spiel d. 47. 

XIII Si billa Weissagung d. öP/g. 
VII Isaac und Eebecca d. 37. 
XIII Sterbens Kunst d. 55. 
VI Sma ("í^y^ Salam onis d. 15* g. 
IIII Herczog Ernst d. 29. 
IIII Ci vil itasmorum deutsch d. 17. 
y Sibellen weissagung d. 33. 
III Rathbuchel d. 16. 
m Spiel von Zephola d. 10. 
II Spiel der widwen d. 13. 
Pf äff von Kaienberg d. 8^/2- 

VI Ich will haushaltten d. 18. 
II ex. Ein geistlich action d. 13. 
3 Eoserzney d. 16. 

V Zhen alter d. 32. 
A-b-c deutsch d. 33. 

XII planeten buchel d. 26. 
II Ein brif an Mein d. S^l^, 

VII Elementa d. lO^V 
Deutsche Catechism. Brentii d. 23. 
IUI Bergreim d. 17. 

11 Spiel de Nativitate Christi 

d. 8. 
Civilitas morum Erasmi d. 4. 
(^olloquia Heiden d. 5. 
Pfaff von Kaienberg d. 181,. 
Tragedia Kurip. d. 9^ 2' 
(.^ronica von anfang der weit 

d. 45. 
Von der zersterung Hierusalera 

d. 22. 
Zucht schnell der weiber d. 8. 

V Aeolas Fi (?) d. 22. 

Von Ursprung der h. schrift, fi ex. 

g. 26. 
Schrifft Secilii d. 6. 
Ein kurcz spiel d. 3. 
II das dritte teil Bergreim d. 9. 
Bergreim d. 6. 
Corpus 11. 1 d, 68. 



In 80, 
Compend. dialect. Titelmani, X ex. 

d. 50. 
XV exemplar Calonis d. 90. 
XI Elementale lat. d. 11. 
Prosodia Caroli d. 9. 
Gram. Philip. Maior. d. 35. 

V Compendia Linacri d. 99. 
Vni Pros. Caroli d. 79. 
XXXIX ex. Donati fl. 2 d- 78. 
XXII ex. Egba ung. fl. 2 d. 64. 
Edmeck ungrisch d. SS*/,. 
XXVI Egla ungrisch fl. 4 d. 86. 
Az Elednek uth feye, 7 ex. d. 95. 
Dialogi, 8 ex. d. 35. 

Medien Compend., 6 ex. d. 29^/2. 
Catechis. Claii d. 10. 
Sep ilesh, 8 ex. d. 118. 
História Paradis, X. ex. d. 60. 
IIII Fortunatusch ung. d. 75. 
VII História Eneck. d. 16. 

V História Joseph d. 30. 
B,egina Vasti, VII ex. d. 54. 
X História Achab d. 37. 
VI az Odedick d. 66. 

IIII Ester d. 13. 

V História Absolon d. 44. 

X Histor. Sigismundi d. 49^/2- 
X Aeneis ungrisch fl. 1 d. 4^/2. 
X História Tili d. 33. 
VI Hortulus Animae d. 33. 

VI Speculum vitae ung. d. 66. 
Sep Valter királ d. 10. 
Volphus in Neemia Ein stuck d. 75. 

VII Einmal Eins d. 7. 
Sumarien der bibel d. 12. 

Gebunden bûcher in folio» 
Heldenbuch deutsch fl. 5. d. 'M. 
Der erste Teil Lutheri fl. 3. 
Der eilfte teil Lutheri fl. 3. d. 50. 
Institutiones Calvini fl. 3. d. 2.5. 
Ehespiegel fl. 2. 
Catalogus Testűi V fl. 2. 
TI. Tomus Maioris fl. 3. d. 25. 
Postilla Musei fl. 3. d. 40. 



Ifj. Kemény Lajostól. 



315 



Franzesich Gronica il. 2. d. 50. 
Brentias in Esaiam fl. 3 d. 50. 
m partes postule Fis chéri fl. 10. 
Decades Schutingerî fl. 3. d. 25. 
Corpus Dra. (?) fl. 3. 
BrentiuB in Lucam fl. 2. d. 25. 
Brentins in Samuel et acta fl. 3. 
m. pars Maioris fl. 3. d. 50. 
Bulingerus in Esaiam fl. 3. d. 25. 
Bibliotheca Gesneri fl. 3. 
Cronica Carionis fl. 3. 
Chronica Funeti fl. 3. 
Institut. Calvini fl. 3. d. 25. 
LanateruB in Proverb, et libres 

Chronicorum fl. 4. 
Lanatems in Psal. fl. 5. 
Bulingerus in Daniel fl. 3. 
Musculus in Eplm Bom. fl. 3. d. 25. 
Lossius in N. testam. fl. 3. d. 25. 
Chronicon Hungar. fl. 1. d. 50. 
Bora in Eccles. fl. 1. d. 25. 
Bora in Eccles. fl. 1. d, 25.* 
In Genesin P. Martyr fl. 1. d. 75. 

Gebundene hueher in quarto. 
Molleri Psalter. 3 pai-tes fl. 4^2* 
Herbarium ungrisch d. 80. 
Haus Taffel Fischeri d. 80. 
Haustaffel Fischeri d. 80.* 
Archidox Paracel. d. 50. 
Ungrisch bibel fl. 1, d. 25. 
De libre Concord, d. 90. 
Chemnicii de idiom, fl. 1. d. 25. 
N. Testam. grece lat., 3 exemplar 

fl. 4. d. 5. 
M. Fröschel de Beg. fl. 1. d. 40. 
Flacii de peccato orig. fl. 1. d. 30. 
Camerarius in N. T. d. 90. 
Hessusius de lib. arb. d. 90. 
Loci theol. Justi. Janae fl. 1. d. 50. 
Psalmodia Lossii fi. 1. d. 50. 
Meisnische Chronica fl. 1. d. 50. 
Grundfest d. 90. 
Meisnische Chronica fl. 1. d. 50. 



Meisnische Chroica fl. 1. d. 50."^ 
Brentius in psalm. 4 partes fl. 8. 
Selneccer in Oseam d. 80. 
Testam. deutsch lateinisch fl. 2. 
Habermans betbuch fl. 1. 
Chatechismi Fischeri fl. 2. 
Leichpredik Bolii fl. 1. d. 50. 
Vita Lutheri Mates fl. 1. d. 20. 
Vita Lutheri fl. 1. d. 20. 
Leichpredig Fischers fl. 2. 
Calendar. Eberii fi. 1. d. 10. 
Harmónia Evang. fl. 1. 
Kanus in Orat. Cic. fl. L d. 25. 
^pitheta Kavisii fl. 1. d. 50. 
Audomari Taleii opera, fl. 1. d. 50. 
Peccationes Musculii d. 50. 

In 8, eingebundene bucher, 
Ethica Danaci d. 80. 
Griserus de poenis d. 80. 
Vigand in Daniel d. 80. 
Aipperus d. 80. 
Loci P. M. d. 80. 
Chytreus in Math. d. 80. 
Maiorum ad Corinth, d. 70 
Catechismi Brentii d. 75. 
Brentius in Epistola8 fl. 1. d. 50 
T^ngrisch psalter d. 50. 
Psalter Hessii d. 40 
Selneccer i in Epistolas Petri d. 5(). 
Sphaera Selnecceri d. 60. 
Selnec. in acta d. 60. 
Hiraingius in Joan. d. 55. 
Chytreus in 4. lib. Mos. d. 60. 
De (.'oena Eberi d. 50. 
Maior in Epi. ad Heb. d. 80. 
Chemuicius in psalmos d. 50. 
Precationes Ludovici d. 40. 
Rosiua d. 70. 
Imagines Boleri d. 60. 
Catechesis Feranarii d. 60. 
Pars Majoris in Egla d. 60. 
Epitomae Augustini d. 80. 
Bolleri in Epistolas d. .^0. 



♦ Kétszer. 



31B 



Egy XVI. századbeli könyvkereskedő raktára. 



Catechismi Lossii d. 40. 
Selnecce. in Epistolas d. -50. 
Epla PoBselii d. 30. 
Catechismi Trozend. d. 25. 
Chronologia Chytrei d. 60. 
Begulae vitae Walteri d. 50. 
Psalter Hessii d. 40. 
Psalteriura Siberi, 2 exemplaria 

d. 70. 
Hemingius super psal. d. 60. 
Propositiones Selnecceri d. 60. 
Questiones Lossii in Epl. d. 60. 
Psalterum Hess. d. 40. 
Enchiridion Obeasin d. 60. 
Lossius in Epistolas d. 75. 
Prepositionis Sel. d. 60. 
Raini Dialectica d. 40. 
Dialogi Castellionis, 2 exemplar. 

d. 80. 
Libel, de anima, 3 exemplaria 

fl. L d. 20. 
Psalterium Hebreic. d. 40. 
T)e poenitentia Greiseri d. 40. 
Hicsip. psalter d. 40. 
Elég. Vigandi d. 30. 
Catechis. Troczendor. d. 40. 
Stigelii libellus de anima d. 50. 
Psalterium Hessii d. 40. 
Breviárium Adami Siberi d. 40. 
Soionion Siberi d. 40. 
(^ulmanum Gram: d. 50. 
Elegantiae Fabricii. III exemplar. 

H. L d. 5. 
II. Gram. Desponteri fl. 1. 

d. 20. 
Synonyma Terentii d. 25. 
Dressei progymna. d. 35. 
Psalter (?) Buchanami d. 50. 
Schindleri (iram. d. 40. 
De legis divinis d. 35. 
Rami Dial. d. 40. 
Reguláé vitae Chytrei d. 35. 
TII. Gram. Mo'Ueri fl. L 

d. 20. 
Simleri História Helvét, d. 00. 
Sphaera Sebast. d. 40. 



Rethori Vilichii d. 40. 

De tuenda bona valetudine Hesaii 

d. 40 
Caesaris Dialect, d. 35. 
Audomari Dialect, d. 50. 
Dialect. Agi-icole d. 40. 
Phrases d. 50. 
Exempla Philippi d. 60. 
Declamationes Gene. d. 60. 
Poemata Maioris d. 70. 
Orationes Thucidid^s d. 60. 
Quintil. d. 70. 
Philarchi opuscul. d. 75. 
Terentii d. 40. 
Poemata Stigelii d. 100. 
Riccius in Epistolas Cic. 3 partes 

fl. 2. d. 40. 
Gram. Heb. Aven. d. 60. 
Gram. Heb. Aven. d. 60. 
Chronica Carionis 1. 2. 3. pars 

fl. 1. d. 75. 
Epistola Philippi d. 60. 
Epistola Aldi d. 70. 
Ethica ab Eczen d. 75. 
1 pars cronici Carionis secuuda 

d. 80. 
Quinta pars d. 75. 
Quinta pars d. 75. 
Epithomae in Orgonem d. 60. 
Epistolae Mannuti d. 20. 
IL Pristiani fl. 2. 
Isocrates fl. 1. 
Gram. Aven. d. 60. 
Gram. Auen. d. 60. 
Riccius in Ter. d. 75. 
Postula Sarcerii d. 80. 
Evangelorum suinmariae, II exem- 
plar, d. 80. 
Postula Sarceri von festen d. .50, 
TII. partes postillae Lutheri fl. 3. 

d. 68. 
Syndleri Experimendt fl. 1. 

d. 14. 
Sontags evangeliuni Johanni Hein 

d. 50. 
Kirchen Calender d. 45^ 



Ifj. Kemény Lajostól. 



317 



Alt testameut I. pars d. 60. 
Psalter Sumarien d. 40. 
m. psalter fl. 1. d. 20. 
Evangelia Herman! d. 40. 
Trostbichel pfaffeng. d. 40. 
Yon leczten hendel d. 50. 
Evangelium gesangweis d. 40. 
Kirchen Calender d. 45. 
Schimpf und ernst d. 75. 
De Justiâcatione d. 60. 
Anleittung d. M. d. 45. 
LI psalm Savenarolae d. 50. 
Drey Sontags Evangelium Johan- 

nis Hein il. 1. d. 35. 
Ânsperger Confession d. 60. 
Evangelium gesangweis d. 40. 
Psalter deutsch d. 50. 
Alexi Stedemontani d. 90. 
Hutt dich vorborgen d. 40. 
Gesangbuch V Lutheri fl. 2. 

d. 50. 
Gram. 3 exemplaria fl. 1. d. 65. 
Alte Testament d. 60. 

Gebundene bucher in 16. 

Meditationis rerum d. 75. 

Pons vitae, 6 exemplar, fl. 2. d. 40. 

Cosmographia Augusti d. 50. 

XI. Evangel, fl. 4. d. 40. 

Wochengebett ungrisch Caspars 
drey exempl. fl. 1. d. 20. 

Evangelia greca Latina, 10 exem- 
plar 1 pro d. 40. thuet fl. 4. 

Lateinisch evangelia 21 exemplar 
fl. 5. d. 25. 

Deutsch evangelia, 8 exemplar 
fl. 2. 

V Jesus Syrach 1 pro d. 20. 
thuet fl. 1. 

TTTT Cathechismus d. 80. 

Zwen evangelia deutsch mit den 
Jesus Syrach d. 80. 

Evangelium lateinisch d. 25. 

♦ Kétszer. 



Bueher in pargemendt ein- 
gebunden. 

Partes 6 vanim in 6 bucher fl. 3. 

Papius contra Sturmi d. 30. 

História Matiae regis ungrisch 
d. 40. 

Sphaera Sebastiani d. 40. 

Verantwortung Danielis wieder 
Marbachin d. 45. 

Dolsei Jesus Syrach d. 26. 

Kechenbuchel Simon Jacobs d. 36. 

Rencken Fuchs d. 37. 

Prosodia Carolini, 2 exemplar, 
d. 40. 

Inquisitio Hispanica d. 40. 

Cato Maior d. 27. 

Hessiodus d. 24. 

In Caesarem Beineci d. 29. 

Pabulae Aesopi d. 34. 

Isagoge Palladii d. 26. 

Logistica Edonis d. 26. 

De verbis Simboli Crelli, 2 exem- 
plar d. 44. 

Dialógus Camerarii d. 30. 

Isagoge Palladii d. 26. 

Isagoge Palladii d. 26.* 

Isac und Kebecca d. 30. 

Eberus de Coena d. 45. 

Von der Rechtfertigung Museus 
d. 48. 

Apollonii argonautica d. 55. 

Tobiae liber d. 27. 

IL Prosodiae Carolini d. 40. 

Drey Proverbia Salomo. d. 65. 

Drey bömisch Donat. d. 75. 

Zuchtmeister vor kinder d. 2^/g. 

Maokolisch, 4 exemplaria d. 17. 

Von der Haussorg d. 4. 

Summae Salomonis d. 8. 

Fabellae Aesopi d. 5. 

ABC d. 6. 

Tragedia des jüngsten gerichts, 
1 exemplar, d. 6. 

Von Juncker Geiczteiffel d. 8. 



318 



Egy XVT. századbeli könyvkereskedő raktára. 



IT geistliche liausmagd d. K, 

rXXVI deutsche lieder in bogen 
d. 136. 

XXXVI kleine Catechismi in 16. 
fl. 1. d. 36. 

VII zehen dialogi in 16. d. 28. 

II Pawer Calender d. 2. 

XXIIl fígur und warheit d. 28. 

Foemata Claii d. 22. 

Gogreffe Ornament des Corporis 
dra. d. P g. 

Vita Simleri, 2 ex. d. 14. 

VI az Magasságban d. 7. 

Psalterium Siberi d. 18. 

A zent harum d. 11. 

Summa der hendel Gottes, 2 exem- 
plar, d. 2. 

Bucher in grosen kosten, 

Calepinus ii. 5. 

Postula Musei fl. 2. d. 40. 

Vber die profheten Calvini fl. 2. 

Schieidanus fl. 2. d. 50. 

Institutio Calvini fl. 2. 

Biblia franczesis fl. 4. 

1 Stuck von der hauspistil Jenisch 
in 8.« d. 80. 

Discursus de Religiorum d. 20. 

Grammatica Haebrea Claii d. 26. 

Molnári Grammatica d. 17. 

Kunstbuch Pedi Montan i einge- 
hefft d. 40. 

Sontag Epistel Gesangweis d. 40. 

Grammatica Claii Hebrea d. 26. 

Donatus d. 20, 

De studio Theologiae Chytrei 
d. 10. 

Proverbia Salomonis d. 14. 

Behemisch Elemental ex. 16 eines 
pro d. 6 thuet d. 96. 

Das ander teil des alten Testa- 
ments d. 60. 

Das dritte teil des alten Testa- 
ments d* 60. 

Das erste teil alle drey eingehefft 
d. 60. 



G rammaticH Aveiiari Hebraea d. 60. 
Psalterium Corni d. 60. 
Dialogi Ochyni d. 75. 
Inquisitio Hyspanica d. 31. 
Drey Jesus Syrach in 16. pro 

d. 20. d. 60. 
In 16.^ ein ewangelium latinum 

d. 20. 
História de Macedonio ungrisch 

ungebunden d. 22. 
Klein schreibteffel N. 9. (?) pro 

fl. 1 thuet fl. 2. d. 75. 
und zwey toppelte 
40 grosse schreibtefifel eines pro 

d. 20 thuet fl. 8. 
Confessio Eberi ungebunden in 8. 

d. 32. 
Terentius in 8. ungebunden d. 62. 
Confessio Caroloni ungebunden 

d. 30. 
Neandri Graece linguae tabulae 

d. 15. 
Grammatica Philipp! Melantho. 

d. 38. 
Scheccerus de 2-bu8 naturis in 

Christo d. 16. 
De nova t«rra d. 36. 
Deflnitionis Philippi d. 14. 
Nomenclatura Adriani Junii d. 38. 
Probirbuchlein d. 13. 
Die história Heimanni d. 22. 
Pargamentbogen 77 ein pro d. P/£. 

thuett fl. 1 d. 15»/«. 
Heliodorus ungebunden d. 30. 
Item mer ander pagement 37^/2. 

ein bogen pro d. l^'^ d. 55* 'g. 
Compabulationes Tyronum d. 16. 
19 Sylabicii bichel behemisch eins 

pro d. 8 thut fl. 1. d. 52. 
5 Elementa behemisch et latine 

eins pro d. 9. thut d. 45. 
Kancional behemisch in 4® fl. 1. 
Syrach in 4. behemisch mit der 

auslegung fl. 2. 
Betbuih in 8* behemisch d. 40. 
Schvarcz behemisch d. 46. 



írj. Kemény Lajostól, 



319 



Vita Christi vorgult behemisch 
d. 60. 

Vita Christi deutsch vorgult in 
16« d. 60. 

Item mer ein vita Christi ver- 
guld d. 60. 

Evangeüa in 16^ 4 ex. bemisch 
eins pro d. 25 thuet íl. 1. 

Item Episteln behemisch in 16® 
eingebunden eins pro d. 25 
thuet d 75. 

Drey Catechismus behemisch ein- 
gebunden in 16® eins pro d. 

20. d. 60. 

Item zwey Vita Christi behemisch 
d. 80. 

17 bûcher in ein gebuud den tit- 
tel geseczt tracticel schlecht 
on pargement gebunden il. 2. 
d. 20. 

42 behemische tracticel schlecht 
in papir eingebunden thuet fi. 
1. d. 62. 

2 dike klein behemisch betbuchel 
d. 50. 

4 klein exemp. zue d. 20 thuett 
d. 80. 

Soliloquia Augustini d. 20. 

Syrach d. 20. 

Catechismus behemisch d. 20. 

In einer truen sindt diese noch- 
folgende bucher. 
Psalterium Moleri in 4® 3 teil 

fl. 3. d. 50. 
Novum testam. ungi'isch in 4® il. 

1. d. 20. 
Die klein propfeten ungrisch 4® 

fl. 1. 
IJecretum Hungaricum latine fi. 1. 
Morlasati 1 pars locam cornu, (igy) 

d. 20. 



Herbarum ungrisch in 4® fl. 1. d. 20. 
Decretum hungerisch fl. 1. 
História Mathiae regis d. 35. 
Postula Hungrisch 4® fi. (igy) 90. 
Herbarum ungrisch fl. 1. 
Lavaterus in Cronicon in folio 

fl. 4. à, 25. 
Buccerus ad Romanos in folio fl. 3. 
Martyr ad Romanos in folio fl. 3. 
Harmónia Calvini in folio fl. 4. 

d. 50. 
Calvinus in psalmos in folio fl. 5. 
Marlosati secuuda pars locor. 

comu. fl. 1. d. 50. 
Problemata Aretii 3 partes fl. 2. 
Aretius ad Romanos fl. 1. d. 20. 
Hyperi oposcula d. 90. 
Testamen, graece et latine d. 80. 
Az Macedoniokrol d. 32. 
Prosodia Caroli d. 19. 
Pontianus ungrisch d. 27. 
Donatus in papen Schwarcz d. 32. 
Donatus d. 16. 
Grammatica Philippi d. 45. 
Molnári Compendium d. 40. 
Terentius d. 45. 
Molnári Qrammatica d. 40. 
Orytreus in Mathaeum d. 62. 
Psalter ungrisch d. 50. 
Secunda pars Hyperii d 60. 
Postula Kulczar fl. 1. 
Grammatica Philip, d. 55. 
Pontianus d. 28. 
Compendium Lynacri d. 64. 
5 Compendia grammatices Moleri 

eines pro d. 90. 

2 Evangel ia latine d. 40. 
Catechismus deutsch luth. d. 20. 
Praecationes hungaricae d. 40. 
Ein getopeltes schreibtefl'el d. 28. 

3 grosse d. 60. 
Ein kleines d. 16. 

A jegyzékben a latin es német könyvek száma vetekedik 
egymással, s ez míg egyrészt reávall a latin műveltség korára, 
addig tanúbizonysága annak, hogy a város lakossága túlnyomóan 



320 Egy XVI. századbeli könyvkereskedő raktára. 

német. Kassa ez időben németebb volt, mint valaha. A tót — 
behemisch — könyvek vallásos tartalmúak, vagy az elemi ismére- 
tekét tárgyaló iskolai könyvek. A magyarok közt legtöbb a his- 
tória és krónika, tehát a szépirodalomba vágó mű. 

Szakok szerint első a theologia : biblia, zsoltárok stb., és a 
hitvitázó irodalom, természetesen Luther szellemében. Majd a 
klasszikusok és iskolai könyvek következnek. A protestáns isko- 
lákban Luther, Melanchton, Bentz, Trotzendorf, Sturm, Heiden 
Sebald, Medler, Clenardus, Chytreus, Stöckel, (iemma Frisius, 
Castellio, Erasmus, Donatus, Molnár (íergely tankönyvei s a Chro- 
nicon Charionis voltak használatban:* ezeket tartotta raktáron 
(iallen is, továbbá Aesopus meséit, a Jézus Sirach fia könyvét 
stb., melyek a klaszszikusokkal egyetemben iskolakönyvek voltak. 

Emiitettük, hogy a magyar nyelvűek közt legtöbb a históriás 
ének és a krónika, tehát a bibliai és történeti tárgyú verses mun- 
kák. A német lakosság inkább kapott azokon, melyekben a humor 
vaskosabban nyilatkozik, mint a Pfaff von Kahlenberg, Schimpf 
und Ernst, Rollwagenbüchlein s talán a Grobianus, LugenteufTel, 
Spilteuffel, Von Juncker Geiczteuffel stb. czímüek; reátalálunk 
köztük Reinecke Fuchsra is; kapósak voltak a Deutsche Lieder, 
Traumbichel, Sibilla Weissagung, Planetenbuchel, Chiromantia. 

Gogreff Mentő kassai lelkész egy ismeretlen mtivével is 
találkozunk a jegyzékben. 

üallen nagy raktárából az üzlet forgalmára is kedvező Íté- 
letet vonhatunk. A tanuló iQúságon kivül a vidéki nemesség, a 
városbeli papság és tanitók voltak legjobb vevői; e korbeli kassai 
és környékbeli magánkönyvtárak emlékével tényleg nem ritkán 
találkozunk.^ 

» Lásd Frakii(3i, A hazai és kttlföldi iskolázás a XVI. században, 22. 
37. és 181. 1. 

• Magyar Könyvszemle, 1888. évf. 328. l. — Történelmi Tár, 1889. 
790. L; 1890. 392. 1.; 1892. 188., 191. és 673. 1. 



A LEGRÉGIBB üNíTARroS ENEKESKONYVEKRÔL. 
Kanyaró Ferencztöl. 

A székely-keresztúri unitárius gimnázium könyvtárában őrzött 
unitárius énekeskönyvről (Isteni dicséretek, imádságok és vigasz- 
taló énekek) melyet Szabó Károly a Régi Magyar könyvtár I. köte- 
tében 342. sz. a. írt le, bibliográfusaink mostanig azt vélték, hogy 
az az unitáriusok énekeskönyvének első kiadása és Dávid Ferencz 
idejében jelent meg. 

Az alábbi soroknak az a czéljuk, hogy e nézet alaptalansá- 
gát kimutassák. 

Hogy ez az énekeskönyv nem a legelső kiadás, azt a munka 
kisded alakján s tartalma bőségén kívül meggyőzőn bizonyítja a 
szerkesztés feltűnően előhaladott ügyes volta, mely a nem kis szám- 
mal közreadott énekeknek hosszas időn át gyűjtéséről és a kultusz 
fejlődéséhez időről-időre való gondos alkalmazásáról tanúskodik. 

»Választékosságaért és rendszerességeért, valamint hibátlan 
voltáért, szerkesztőinek minden tekintetben dicséretére vált ez 
énekgyüjtemény,< — így nyilatkozott 1871-ben e háromszázados 
míí iránti kegyelettől eltelve Várfalvi Nagy János. 

Hasonló elismeréssel volt e gyűjtemény iránt Toldy Ferencz 
is, ki a »Magyar költők életében« az Aranyos-Rákosi Székely 
Sándortól 1837-ben épen nem kifogástalan módon s nem megfe- 
lelő eljárással és ízléssel, mint önmaga eldicsekszik vele: »csaknem 
merőben újra dolgozott és szerkesztett, új munkákkal és melódi- 
ákkal ékesített« ujabb szerkezetű unitárius énekeskönyvet a réginél 
jóval csekélyebb értékűnek találta és ítélte.* 

I Keresztény Magvető, VI évf. 102. 1. 

■ Jakab Elek, ki Sztárai Mihály, Palatich György és Balassi Bálint 
s mások énekeivel, úgy szintén kegyeletből a még e késő korban is meghagyott 
lutheránus énekekre való hivatkozással (nem ismervén fel eléggé az ama7.ok- 
kal kftltői szépségben és zengzetességben méltán versenyző, tisztán unitárius 

Magyar KOnyv-Ssemle. 1895. 21 



322 A legrégibb unitárius énekeskönyvekről. 

Ujabban fölismert biztos jelek szerint két nemzedék vállve- 
tett munkássága alkotta és szaporította oly tekintélyes számra a 
ma ismert legrégibb nyomtatott unitárius énekgyüjteményt Szer- 
kesztése gondosabb voltán tehát éppen nincs mit csodálkoznunk. 
Ha reánk maradt volna a Heltai zsoltárkönyvét, a nagyváradi 
és debreczeni régi impresszumokat nyomban követő s a minden- 
napi szükségletet gyorsan kielégítni törekvő valóban első kiadás: 
bizonyára elég bőven lehetne olyas tökéletlenséget találni benne, 
mint a Bornemisza Péter s más egykorúak énekeskönyveiben, 
melyekben még a kisdedeket »reggető« bölcsödal is méltó helyet 
találhatott 

A Toldy Ferencz, Nagy János és Szabó Károly vélekedése 
szerint 1575 körül nyomtatott, manapság legrégibb unitárius éne- 
keskönyv tüzetes megvizsgálása arról győzi meg a gondosabb 
kutatót, hogy e könyv úgy, amint szemünk előtt áll, a XVII. szá- 
zad első tizedénél korábbi időre vissza nem vihető. 

Első erős bizonyíték ez állítás támogatására az énekeskönyv- 
ben elszórt tíznél több Bogáti-féle zsoltár, melyek 1584-en innen 
hozzák e mű szerkesztését vagy világra bocsátását. Második még 
sokkal erősebb bizonyíték a Balassától szintén fölvett istenes éne- 
kek, melyek közOl a gyűjtemény utolsó negyedében helyet foglaló: 

Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten ! 
Ki eiőttök mentél tüzes oszlop képben, 
ígéret földére vezérelvén szépen . . . 

előttünk is megvilágítja felvillanó fényével azon mindeddig mély- 
séges homályban rejtezett tényt, hogy ez énekgyüjtemény semmi 
esetre sem Dávid Ferencz életében látott napvilágot, mint eddig 



énekeket!) akar érvelni azon szép méltatása mellett, mely szerint >a magyar 
nemzeti lyrának itt van egyik bölcsője ; ez énekek a magyar szentköltészet- 
nek mindenha tisztes emlékei lesznek« stb. stb., ez állítás daczára az 
időkor meghatározásánál mégis ily elismerésre méltó mérsékletet tanúsít: 
>Nem Dávid F. korabeli kiadás. Aki az összes énekeket Erdély történetére 
való élesb figyelemmel áttanulmányozza, meg fog győződni róla. »Azután 
még ezt is hozzáteszi előbbi állításához: >Az időkor kritikai meghatározása, 
mindkét példány tetemes hiányai, a czimlap és bevégződés meg nem léte 
miatt, lehetetlen.* (Dávid Ferencz emléke, 316. 223. 1.) 



I 



Kanyaró Ferenczlöl. 328 

csaknem félszázadon ál hitték, hanem még Dávid Ferenez halála 
után tiz évvel, 1589-ben is aligha jelenhetett meg. 

E szép éneknek keletkezéséről ugyanis maga a bujdoklását 
kesergő költő így nyilatkozik: 

Én édes hazámbul való kimentemben, 
Szent- MUiály nap előtt való harmad hétben. 
Az másfél ezerben és nyolczva?ikilenczben 
Az ó szerént, szerzem ezt ilyen énekben. 

Balasga B. kött. (1879.) 119. 

Nagyon természetesen kimaradt e befejezés az unitáriusok 
énekeskönyvéből, kihagyták a szerkesztők, mint a templombeli 
áhítatra nézve teljesen szükségtelent. Kihagyták a megelőző stró- 
fával együtt, mely Balassa magánviszonyaival foglalkozik s holmi 
megoHani való »nagy szerelmi lángról« is beszél az istenes ének- 
ben. Ámde ha mindezek gyöngéd kíméletből ki is maradhattak, 
legkevésbbé sem akadályozhatnak most bennünket abban, hogy 
a megvizsgált énekeskönyv keltét jóval a Balassa kibujdosásának 
ideje után ne helyezzük. 

Balassa íródeáKja, Hartyáni Imre, vezet most egy lépéssel 
tovább fölfedező utunkban. Imre diáktól az LI. zsoltár fordítása; 
»Háborúsága Dávid királynak egykoron nagy vala« szintén ott 
van Balassának öt vagy hat éneke mellett az unitárius énekes- 
könyvben. Ennek az éneknek 4-ik strophája Bornemisza Péternek, 
a Balassák udvari papjának 1682-ki Cantionaléjában még a Har- 
tyáni név elöbe tűinek megfelelően »Templomod« szóval kezdődött 
s ugyanígy jelent meg a debreczeni énekeskönyvekben is; míg a 
tiz évvel későbbi bártfai kiadás e kifejezést már »Szent te)nplo- 
modra« javítja s így a Hartyáni névből Harsiani-t formál. Ugyan- 
ezen metamorphosist észlelhetjük az úgyvélt Dávid Ferencz-féle 
énekeskönyben is; vagyis: az 1575-re állított kolozsvári kiadás volta- 
képen az 1093-iki bártfainak is jóval utúna áll időrend tekintetében. 

Mely időből származhatott tehát? Arra nézve is megvan a 
legbiztosabb útmutató. Csupán egy kis fáradságba kerül, hogy a 
megdöntött hanus vélekedés helyébe igazságon nyugvó, jóval biz- 
tosabb új alapot állíthassunk. 

Van az unitáriusok fenmaradt legrégibb énekeskönyvében 
egy nevezetes ének, mely nem más, mint a 88-ik zsoltárnak 
Bogáti Psalterinmját szemmeltartó hangzatos szép, új fordítása. 



324 A legrégibb unilarinß énekeskönyvekről. 

Ezt az éneket, Uzoni tanúsága szerint, Thoroczkai Máté, a 
Hásta-zavarok alatt szülőföldjén Toroczkón megvonult unitárius 
püspök, az alabori mezőn véres tusában legyőzött és elejtett máso- 
dik unitárius fejedelem: Székely Mózes kedvelt embere írta. Félre- 
ismerhetetlenül tanúskodnak a költő kiléte felől a kesergő ének 
következő sorai: 

Szegény vagyok és elfogyatkoztam, 
Ifjúságomtól fogva szolgáltam. 
Az te félelmedet én hordoztam: 
Attól fogván ez óráig háborúban voltam. 

Mint az vészek ' engem környülvettek 
Minden felől az sok veszedelmek. 
Barátim is' ellenségim lőttek, 
Az miolta, én Istenem! tégedet követlek. 

Mezőny erdőn ^ eró's kősziklákon, 
Barlangokban, sötét vasbányákban^ 
Fenevadak között való lappangásban : 
Életemet tartottam meg nagy gyakran futásban. 

E tíúsongó feljajdulás legjobban reá vall a sokat szenvedett 
szerzőre. De még jobban kimutatja a zsoltárfordító kivoltát ama, 
mindez ideig egyedül álló, az unitárius énekesköiiyvekben példát- 
lannak mondható egy kitüntetés, hogy a rákövetkező új kiadás- 
ban megjelenik ez ének jobb vállán az a két betű, melyeket ma 
még csak Enyedi könyvének kiadásánál az elhunyt nagyhírű szer- 
zőt dicsőítő versek mellett láthatunk: M. T. (Matheus Thoroczkai;. 
A hívek kegyelete az elhunyt főpásztor iránti szeretettől indít- 
tatva, emléket kívánt állítani e név odatűzésével a bús jeremiád- 
ban elsiratott nemrég letűnt üldözés gyász-korszakának. 

Hogy Toroczkai Máté püspök neve nem mint énekszerzőé 
került volna az újonnan nyomtatott énekeskönyv illető zsoltára 
fölé, e kérdést még csak komolyan vitatni sem lehetséges.» Tho- 
roczkai Máténak a Básta-korszakot tárgyaló éneke pedig immár 

' Vész: Romban fekvő erdő, bozóttal benőve, hogy nem lehel járni. 
V. ö. Kriza Vadrózsái. I. k. 523. 1. 

* V. ö. Nagy Jánosnak a priori feltevésekből lehozott ellenérveivel : Ker. 
Magvető. VI. évf. 207—208 1. Ez élénken és sok ügyességgel írt czikk egyszersmind 
sok téves adatot is kíizöl az unitárius Énekekről. Uzoni nyilatkozatát Thorocz- 
kai zsoltárfordításán')! lásd: Hist. Eccl. I. k. &U. 1. Kénosiét lásd: Riblíotheca 42. 1. 



Kanyaró Ferencztől. 325 

történeti hitelességű bizonyítékkal a XVII. század elejére veti az 
énekeskönyv összeállítását, melyet bibliográfusaink mindeddig oly 
egyhangúlag Dávid Ferencztől kiadottnak hirdettek. 

Csaknem fölösleges dolgot művelünk tehát imént kimondott 
vélekedésünk tüzetesebb bebizonyításával. Azon fontos körülmény, 
hogy az 1601. év folyamán magának Thoroczkai Máté püspöknek 
felügyelete alatt a város költségén összeírt nagy Graduale jeles új 
zsoltárai közt még mitsem tud az énekről, a legmeggyőzőbben 
tanúskodik a mellett, hogy azt szerzője csak később, 1603 táján Básta 
üldözése elől való biydosásában írhatta. Megerősíti, sőt bizonyos- 
ságra emeli e föltevést a történetíróinknál följegyzett hagyomány 
is * úgy szintén magának az éneknek az eredeti héber zsoltártól 
eltérő félre nem érthető korfestő czélzásai; sőt a későbbi kiadá- 
sokhoz képest feltűnően hátra vetett hely is, melyet ez új ének 
számára a szerkesztő kijelölt, mind fentebb nyilvánított nézetünk 
mellett bizonyítanak. 

ÂZ énekeskönyvnek e szerkesztőjét is könnyen kitalálhatjuk 
az eddig előadottakból. Elárulja azt már csak az a jellemző körül- 
mény is, hogy a fennebb tárgyalt ének fölött a névjelzö betűk 
ez elsőnek tartott kiadásban hiányzanak. A máig fenmaradt hagyo- 
mány is Thoroczkai Máté püspököt tartja az unitárius énekeskönyv 
egyik kiadójának s még az időpontot is megjelöli, a melyben az 
u kiadása napvilágot látott. Ez időpont, a ma is élo hagyomány 
szerint, Bocskay idejében, 1605—1607. körül kereshető. » Az újon- 
nan szervezkedő egyház belső körülményeit a kedvező külső poli- 
tikai viszonyokkal egybevetve, l()07-ben, mint a kiadás évében, mi 
is bátran megnyugodhatunk. 

A korunkra hét példányban is fenmaradt legrégibbnek vélt 
unitárius énekeskönyv nyomtatását így 1007-re tévén, a Thordai 
•lánoslól 1630. táján szerkesztett új kiadás azonnal egy mindeddig 
nem is sejtett ujabb kiadássá válik. Bibliográfusaink ugyanis ez 
utóbbit tartották a Thoroczkai Máté énekeskönyvének s a valódi 
Thoroczkai-féle kiadást így könnyű szerrel vihették vissza a Dávid 
Ferencz korára. ^ Ámde e most megdöntött föltevéssel szemben 

* Aranyos Rákosi Székely Sándor, l'nit vallás tört. 12H. 1. ~ V. ö. 
Ker. Mag\'etü. VI. évf. 107. 108.) 

« Székely Sándor, id. m. 70, 131. 1. 

' A mily biztos kiinduló pontot nyújtottak az előbbi énekgyüjteniény 
korának fölismerésénél az 1584-re clkésziílt Hogáti-félc zsoltárok, épen olyan 



326 A legrégibb unitárius (^nekeskonyvekrôl. 

megczáfolhatatlanúl áll azon sajnos tény, hogy a Dáyid Ferencz 
szerkesztette énekeskönyvnek ma már egyetlen példányát sem 
ismerjük. Láthatta még annak talán legutolsó példányát a múlt 
század első évnegyedében üzoni; de annyi időn keresztül hová 
lettek, ki tudná azt megmondani. 

Me puero. — így nyilatkozik nagy művében lelkes történet 
írónk, — primae editionis sub Francisco Davide editae exemplar vidi, 
in manibus tractavi, apud viduam egregii quondam Stephani Takáts 
Claudiopolitani ; qui (ienitores fuerant Excellent. Medici Domini 
Stephani Kolosvári, et uxoris Clar. D. Superintend. Michaelis Lom- 
bargh Sz. Abrahámi. Sarae Takáts; item Domini Joannis Takáts 
et (lenerosi Dionysii J ov. Thori (Thúri ?) sociae in Kolosvár. Sed 
iam hodie illius editionis nullum exemplar invenire potui hactenus. ' 

— Extat tamen Oraduale, — így folytatja tovább, — A. 1). 
IHOl. sub Matthaeo Thoroczkano descriptum ex Psalterio in ratio- 
nem Ecclesiae Unitár. Colosvariensis in nitidissimo regali perga- 
mine ... In tabula libri sinistra (quae lamellis aeneis in oeto 
angnlis et medietate munítae sunt) foris in summa linea sunt hae 
duaeliterae majusculae: M* T. (hoc est: Matthaeus Thoroczkaii: 
paulo inferius in alia linea: V * C * CV. (Id est: Vrbs Claud- 
iopolitana curavit.) Ulterius unam lineam implent hae literae: 
A*D*1*6*0*1.2 

Ezután leírja és bőven ismerteti a múlt században már leg- 

mogbizható határvonalul szolgálhatnak az ujabb gyűjteményben már feltűnő 
Thordai-féle zsoltárfordítások is. Egyes énekek fölött nem egyszer találunk 
utalást ez akkor legújabb zsoltárokra, a miből bátran következtethetjük. h(»2y 
Thordai Jánosnak 1627-ben bevégzett Psalteriumra az unitáriusoknál már 
használatban volt, mikor ez újabb énekeskönyv kiadásához fogtak. Magában 
a gyűjteményben csak három darabot találunk az új zsoltárokból (IB. 120 
128. ps.), azokat is a legvégén (618. 666. 676. 1.); a miből bizonyosnak 
vehetjük, hogy ez új kiadás 1627 és 1630 között, talán Rethlen István kor- 
mányzó pártfogásával jelenhetett meg. Maga Thordai is élénk részt vett e 
könyv kiadásában. JeUemzőn bizonyítja ezt az a sajátszerű körülmény, hogy 
bár a 688. lappal bevégződött a gyűjtemény, egy új ívet toldhatott hozzá dur- 
vább papirosból. E második íven Petki János szép jeremiádja, egy lengyel 
nótájú psalmus s egy más kissebb dicséret mellett, jó magának is i:gabban 
három zsoltárfordítását adja. Mi több, hogy e különös toldozás feltűnő voltát 
némileg enyhítse, e három zsoltárra való utalást utóbb egyszerűen kihagyta 
a tartalomjegyzékből. 

Ï Uzoni, Hist. Eccl. Unitár. I. k. 640. l. 

« U. ott, I. k. 640. 1, 



Kanyaró Ferencztől. 327 

régibbnek tartott 1601 -béli magyar graduait, mely meggyőződése 
szerint a Dávid Ferencz-féle énekeskönyvnek lett volna ujabbkori 
másolata. Valóban^ e ma már elveszett gradual az ismert más 
énekeskönyvekkel több tekintetben megegyező, de sokban el 
is térő beosztásával s az ismert és ismeretlen énekeknek 
részint pontosan egybevágó, részint változtatott sorrendjével, elég 
hiteles tanúbizonyság lehetett arra nézve, hogy az unitáriusok első 
énekeskönyvét még 1582 előtt, a Bogáthi-féle zsoltárfordítást meg- 
előző időkben szerkesztették. A (iraduale végéhez csatolt négy 
utolsó zsoltár pedig (itt e példány már Uzoni ideje előtt meg- 
szakadt s a gyűjtemény több levele elveszett) meggyőzőn tanúsko- 
dik arról is, hogy az énekeskönyv e kézirati példányát csak 1584 
után másolhatta le talán a kolozsvári »magyar kántor«, mert e 
zsoltárok ide a (iraduale végére a Bogáti Fazakas Miklós 1584- 
ben befejezett Fsalteriumából kerültek. Talán mondanunk sem kell, 
hogy a Thoroczkai Máté még későbbi kiadása már ez előbb csak 
függelékképpen oda toldott i\j zsoltárokat is, a legutolsónak elhagyá- 
sával, beosztotta különböző helyekre elszórtan a régibb énekek közé. 
Már most ezek után arra a kérdésre, vájjon ki is adták-e 
a Dávid Ferencz idejében szerkesztett unitárius énekes-könyvet, 
egyenes, minden kétséget kizáró feleletet adni nem tudunk, .lakab Elek 
szerint Dávid csak arról nyilatkozik, hogy lefordították az isteni 
dicséreteket már 1567 előtt a kolozsvári szász ekklézsiában hasz- 
nált Luther-féle német énekeskönyvbol. • Dávid munkatársa, Heltai 
kiadott ugyan egy elég terjedelmes * Isteni dicséretek és könyör- 
gések^ czimű gyűjteményt; de ezek imák voltak és nem éne- 
kek. 3 Az énekek kiadását is tervezte; ámde szándéka meghiúsult, 
a miről 1574-ben, halála évében, így panaszolt: > Voltam e 
szándékba, kinyomtatnám a bibliabeli szent históriáknak szép 
énekit ^ és a Soltárnak rend szerént váló Pscdmusit^ mdlyeket 
sok jámborok szörzetteneh szép nótákra és versekre. De Isten ő 

1 U. ott, I. k. 640-644. 1. 

• Dávid F. emléke, 217. 1. 

• Prózában kiadott zsoltárai közíil egy párt csekély átalakítással még a 
XVII. században is énekeltek az unitárius gyülekezetekben. 

< »Bibliabeli szent históriákc voltak Bogáti psalteriumában a szomba- 
tí)sok énekeskönyveiben is. Lásd Thordai János kiadásában a karácsonyi és 
húsvéti énekeket, Bornemissza Péter énekeskönv vének III. -ik részét stb. 



828 A legrégibb unitárius énekeskönyvekről. 

szent felsége nem engedte eddig, hogy az én jó szándékomat 
véghöz vihettem volna: kiváltképpen mostan, (!) Ez okáért elő- 
vettem az históriás énekeket a régi magyar királyokról ^ stb. stb. 
(A Cancionale ajánlása.) 

A János Zsigmond halála után beállt sajtóviszonyokra 
czéloz Heltai elég világosan e szavakkal. Vájjon a Báthory István 
lengyel királylyá választásakor következett szabadabb korszakot fel- 
használták az unitáriusok énekeskönyvük kiadására ? Bár történet- 
íróink e nézet mellett nyilatkoznak, mindaddig, míg a Takáts 
Istvánné birtokában volt, vagy más egykorú példány elő nem kertíK 
nem lehet te^es hitelt adni ez álh'tásnak. Jól tudjuk, hogy a protes- 
táns énekeskönyveknek legtöbb XVI. századi kiadása elveszett vagy 
legfeljebb egy vagy két csonka és rongált példányban maradtak 
fenn a mi időnkre. Az unitárius énekeskönyveket e mellett még 
az is elnyűtte, hogy valamennyi régi kiadást lehetett használni az 
i\j mellett egészen a jelen századig az istentiszteleteken. E végzetes 
conservativismus, melyet részint takarékosság, részint a viszonyok 
hatalma, az ellenkező hitfelekezetek féltékenykedése kényszerített 
reájok, pusztította el az üldözés fanatizmusával kezet fogva az 
unitárius kultuszra és hitelvekre vonatkozó könyvek legnagyobb 
részét. Ámde bízunk a sok jó szerencsét hozó véletlenben, hátha 
megörvendeztet előbb-utóbb valamely magyar vagy lengyel főúr 
könyvtárának rejtettebb zugában egy (íyula-Fehérvárt vagy Kolozs- 
várt, avagy akár — Ingolstadtban nyomtatott XVI. századi unitárius 
énekeskönyvvel. 

Még csak egy adatot szükséges fölemlítenünk az unitárius énekes- 
könyv legrégibb kiadása érdekében. Kolozsvár város tanácsa a 
XVI. században bökeztien gondoskodott arról, hogy az éneklő diákság 
és az ekklézsia kántorai graduálok és psalteriumok dolgában meg- 
szorulva ne legyenek. Már loSl-ben, tehát csakhamar Dávid Ferencz 
halála után, feltűnik a városi levéltárban az egyházfi számadásai 
közt, hogy a magyar deákok számára éneklő könyvet íratott a 
tanár 2 frtért. (Ma több, mint 20 frt) Ilyen följegyzések vannak 
1597-ről is, 1599-ről három, 1600-ból szintén három izben, 

1 Heltainak e nyilatkozata ellenmond Szinnyei felfogásának, ki az unitá- 
riusok énekes könyvét egynek veszi H. imént említett ima-gyűjteményével. 
Lásd M. írók élete és munkái. IV. k. 689. l., hol a 20— HL sorok ogyszoxaen tör- 
lendők. 



Kanyaró Ferenezlől. 329 

1601 — 1602-rül is nem különben.^ K mindinkább, szaporodó 
kiadások egy felől azt bizonyítják, hogy már a XVII. század 
elején égető szükség volt az unitárius énekeskönyv új kiadá- 
sára. Rá világítanak más felöl arra az igenis könynyen érthető 
állapotra, hogy a közel ötödfélszázra tehető unitárius ekklézsiák 
már a Dávid Ferencz élete alkonyán elfogyaszthatták a tőle kinyom- 
tatott énekeskönyvek bizonyára nem valami bő készletét. Bocsá- 
tottak-e ki az 1579-től 16()7-ig, még csaknem iiarmincz évig terjedő 
hosszú időközben új kiadást, — nem tudhatni. Csak annyi bizonyos, 
hogy a kinyomtatott énekeskönyvek mellett, mint láttuk, hova- 
tovább mind jobban rászorultak az irott graduálokra. Hogy pedig 
nem volna merészség e régmúlt időkben a kolozsvári énekeskönyv 
gyakoribb kiadásáról beszélni, bizonyítja egyfelől a debreczeni s^tó 
élénk munkássága, melynek sűrűn kibocsátott református énekes- 
könyvei, úgy látszik, élénken érzett közszükséget pótoltak. Másfelől 
az unitáriusok is, főkép a XVII. század második felében, mikor a 
felekezeti féltékenység gátolta énekeskönyvük újból kibocsátását, 
nem győznek eléggé panaszolkodni, az »üdőnek mostohaságára« s 
a szent éneklő könyveknek ritkasága miá.« (Az l(HI7-iki kiadás elő- 
szava.) Hatnál több különféle kiadás forgott már ekkor közkézen, 
mégis a XVI. század végéhez hasonlóan újból rászorultak az irott 
graduáloknak mind általánosabb használatára. Sok időn át jövedel- 
íuező keresetforrást képezett a szegény tanuló ifjaknak az ily 
énekeskönyvek előállítása. Különösen Felvinczi (Györgynek, a későbbi 
színigazgatónak ékes pennáját kedvelték. Még a tordai ekklézsia 
számára is készített egy ilyen díszes initialékkal ellátott éneklő 
könyvet, melyet a legközelebbi visitatio alkalmával nem késtek az 
atyafiak a becses egyházi kincsek közt az inventáriumban felsorolni. 
FIgy gazdag kolozsvári polgár költségén kiállított igen szép Thordai- 
Hogáthi-féle psalteriumja előszavában ekkép nyilatkozik a már 
rég elfogyott énekeskönyvek ritka volta felöl: 

Ezt Kövendi János 
Látván, hogy nincs számos 

Efíele munka készen: 
OUy jó kedvvel írat, 
Mint ki drága írat 

Szemgyógyítani vészen. 
Melly h^i eszközben, 
Egyéb dolga közben, 

Szíve vidító lészen. 

» V. ö. Ker. Magvető, VI. évf. 118. 1. 



330 A legrégibb unitárius énekeskönyvekről. 

Az unitárius egyház pedig 1697-ben hozzájuthatván végre 
saját külföldről hozatott sajtója segítségével az énekeskonyv újból 
kibocsátásához, a következő évi zsinaton szükségesnek látta 
elrendelni : 

— Végeztetett, hogy a Graduálok minden Ekklézsiákban 
corrigáltassanak a mostan corrigált Üj Psalteriumnak igyenes 
voltához.* 

1700-on innen már kevesebb nehézséggel járt énekeskönyveik 
kiadása. A magas kormány legalább nem egykönnyen hitte el 
ezután felölük azt, hogy magasabb érdek kívánja az unitárius 
énekeskönyvek kipusztítását. 

Hefejezésfíl felhasználom az alkalmat, hogy bibliografíai le- 
írását adjam az énekeskönyv két, ma már teljesen ismeretlen 
kiadásának, melynek emlékét csak a meglevő kiadások utalásai 
őrizték meg számunkra. 

Az egyik kiadás lí)31 és 1660. évek között jelent meg. 

Czíme: 

In exe(|uiis Defunjctorum Canendae. Halott Temetés korra 

való Énekek. Mostan ujjonan szép, ékes, és több Halotti Énekek- 

. kel három karban állatván megjobbittatott. Colosvárban Heltus 

(iáspár Műhelyében Nyomtattatott Abrugi (íyörgy által. (Évn. H-rj 

Felosztása ez volt: 

Első kar: Melyben valának az ház előtt mondandó Énekek. 

Második kar: Melyben vadnak vitelközben, halkal, halkal 
mondandó Énekek. 

Harmadik kar: Melyben vadnak azok a válogatott különib 
külömbféle szép énekek, melyeket a sír, avagy lemetés felett kell 
mondani. 

Talán a könyv elején felsorolt felosztás után vagy az egész 
nifí legvégén az a latin bibliai locais állott, melyet az 1760. és 
1697. kiadásnál a czimlap hátsó felére helyeztek: 

Kcclesiastici. 7. v. W. In Omnibus Operibus luis, memorare 
novissima tua, et in aeternum non peccabis. 

Hivatkozik reá a két példányban fenmaradt 1660-iki kiadás e 
szavakkal: * Mostan újonnan ... az Abece rendi szerint, megjob- 
bítatot.< In hanc editione prioris ordo perturbatus est, — mondja 

Ï Uzonij Hist. Kcclesiastica, I. k. ()48. 1. 



Kanyaró Ferencztől. 331 

a megjobbításra Uzoni, ki ismerteti a kezén levő további kiadás 
énekeit is.* 

Mind Várfalvi Nagy János, mind Aranyos-Rákosi Székely 
Sándor megemlékeznek ez év nélkül kiadott unitárius halottas 
énekeskönyvröl.« Szabó Károly csak ennyit szól róla a későbbi 
lH60-ki kiadásnál: »l?jabb kiadása: Kolozsvár, 1697. (Illetőleg 1600 
is.) Régibb kiadása: ismeretlen.«" 

Várfalvi Nagy János leltünően egyoldalú felfogással ez uni- 
tárius halotti énekeskönyvet a benne foglalt »igen régi fordítású« 
énekek után nagyon régi időből eredőnek véli. Szerinte a refor- 
mátus énekeskönyv 1590.iki debreczeni kiadása is végén, a 
281—301. lapokon innen vette volna énekeit, sőt még inkább az 
lGH2-ben Fodorik Menyhárt által kibocsátott új Hiadás is.* 

Nem nyilt még alkalmam átvizsgálni a debreczeni halottas 
énekeskönyveket; de a fennebbiekkel szemben legyen szabad azt 
a sejtelmet kifejeznem, hogy az unitáriusok a XVI. és XVII. század 
folyamán nemcsak vettek át halottas énekekel a debreczeni ének- 
szerzőktől, pl. Dézsi Andrástól, hanem halotti énekeskönyveiknek 
még a czímét is a kálvinista Újfalvi Imrétől kölcsönözlek, ez 
pedig a lutheránus Dézsi Andrástól.«'^ 

Ezt a kiadást egy korábbi előzte meg, melyre világos hivatkozás 
történt a most leirt kiadás következő szavaiban: -Mostan 
ujjonan szép, ékes, és több Halotti Éneíekkel, három karban 
állatván . . . megjobbittatott.« E szavakból világosan kitűnik, hogy 
kevesebb volt a korábban kiadott funebralisban 32 éneknél, mert 
Abrugyi (György az ő év nélküli ujabban bővített kiadásában csak 
ennyit nyomtatott, köztük két latin éneket is. Az 16(K)-iki kiadás- 
ban már 39, az l()97-ikiben 52 ének jelent meg, köztük három, 
illetőleg hét latin. Azt is könnyen kiokoskodhatjuk az utána való 
kiadások czimlapjából, hogy ez eddig kipuliatolhatott legrégibb 
unitárius énekeskönyv sem betűrend, sem kar szerint nem volt ren- 
dezve. Uzoni igy emlékezik meg ez énekeskönyvről, mely már az ő 

> Id. m. I. k. 65:^. 654. 1. 

« L'nit. vallást. 71. 72. - Ker. Magvető. VI. k. 12-t. I. 
-•' Régi M. könyvtár. I. k. MYi, 1. 
* Ker. Magvető. VI. évf. 125. 1. 

^ V. ö. Szabó K. Régi M. Könyvtár. I. k. 185. 115. stb. 1. - Dobroczeni 
ev. ref. főgymnasiuni értesítője 1894/5. évről. 172. 1. 



'^32 A székely-udvarhelyi cv. réf. gimnázium könyvtára. 

korában végkép kiveszett: »Quartiis publici Cantus liber est Fimeb- 
rale. Cujus antiquissimum exemplar nullum vidi, quamvis Typis 
Heltanis diversis ' .temporibus 1er deseriptum exliterit, si non 
Irequentius. (íeorgii abrugi editiones duae habenlur, quae 
vetustioris nientionem faciunt.«i 

Szabó Károly hallgat, Várfalvi Nagy János csak egy homályos 
sejtelemszerű észrevétellel emlékszik meg e legrégibb unitárius 
halotti énekeskönyvrol.« 



A SZÉKELY-UDVARHELYI EV. REF. GIMNÁZIUM 
KÖNYVTÁRA. 

Dr. Gyalui Farkastól. 

A vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbecsülhetetlen 
szolgálatot tett a hazai közművelődés története megirásának, tehát 
a magyar kultúrának is, mikor elrendelte, hogy a középiskolák és 
más tanintézetek évi értesítőikben a történetükre vonatkozó ada- 
tokat összegyűjtve s feldolgozva közöljék. E rendelet kibocsátása 
előtt közvetlen voltam bátor fölszólalni, még pedig hogy minél 
nagyobb körben olvassák el, a Budapesti ííiriap-ban, arra nézve, 
hogy az értesítőkben az iskolai könyvtárak katalógusát kezdjék 
közölni. Megvallom, a rendelet által szándékom s annak czélzata 
épen nem zavartatott meg és valóban, belátom, hogy fontosabb 
is mielőbb az iskolák történetére vonatkozó adatokat összegyűjteni 
és kiadni. Hibliograíiai szempontból is teljesen kárpótolva leszünk 
a késedelemért ismert hiszen, ha az iskola története egyszer nap- 
világot látott, semmi sem áll útjába annak, hogy azután rögtíin 
a könyvtárak lajstromát kezdjék meg közölni). E kárpótlás pedig 
nem más, mint az iskolák történetével kapcsolatos törtmete a 
tanintézetek könyvtárának. Bőséges és fényes kárpótlás, mert 
míg a katalógus közlésével legtöbb esetben az illető iskolának 
avagy ama városnak van haszna, ez adatokból maga a magyar 
hibliograíiai tudomány nyer igen-igen becses és szükséges anyagot. 

Télda erre, és pedig igen örvendetes, a székelyudvarhelyi 

' Hist. Kccl. I. k. (>r)8. 1. 

» Kcr. Macrvotő. VI. óvf. 125. l. 



Dr. Gyalui Farkastól. 333 

evang. református gimnázium története, melyet ez intézet 1894 — 
95-iki értesítőjében adott ki Oönczi Lajos igazgató tanár. 

Derék munkát végzett az intézet érdemes igazgatója, amikor 
az 1670-ben alapított fényes tanintézet részletes történetét meg- 
írta, adatokkal bőven felszerelve. 

Minket ezúttal, természetesen, az intézet könyvtárára vonat- 
kozó adatok és ezek közül is a régibb korból valók érdekelnek, 
nem hagyván el az tgabb időkre vonatkozó részeket sem. Abban 
a helyzetben vagyunk, hála érte (iönczi Lajosnak, hogy egy magyar 
könyvtár 255 éves történetének vázlatát adhatjuk, átvéve a kész 
adatokat az említett műből és közölve az iskolai törvényekből a 
könyvtárra vonatkozó fölöttébb érdekes szabályzatot, melynek 
különös érdekességet tulajdonítunk. 

Az iskola könyvtárát maga az iskola alapvetője alapította, 
a ki nem más mint gr. Bethlen János, Apafi híres kanezellárja, 
a Berum Transylvanicarum libri quaiuor szerzője. Alapító levele, 
melylyel ezer aranyat adományozott >az udvarhelyi orthodox 
scholá«-nak, 1670 márczius 15-ikén kelt. Ez alkalommal 26 db 
könyvet is ajándékozott az iskolának, mely könyvadományt Apafi 
fejedelem 18 drb könyvvel gyarapította. Ez a 14 darab könyv volt 
alapja az iskolai könyvtárnak, mely ma az értesítőben közölt kimu- 
tatás szerint 10,273 műből, 16,814 kötetből áll. 

Alapítása után pár évvel már szépen szaporodott — az 
akkori viszonyokhoz képest — a bibliothéka. ToZnailstván például 
1680 körül 69 db könyvet adományozott. Továbbá Jenéi Sámuel- 
nek 1719-ben tett adományából (57 dbj, többeknek részint pénz- 
részint könyvadományából 1720 június 5-én Szigethi György 1800 
(az értesítőben bizonyára sajtóhiba a 180 szám) darabot irt össze. 

A könyvtárra kellő gondot fordítottak és felügyeletére az inté- 
zet megalakulásától kezdve külön könyvtámokot lartotlak. Az intézet 
törvényei, melyeket Rozgoni János, az intézetnek 1680 -1685-ig 
rektora, másoltatott le egy régibb, az intézet alapításakor irott 
csonka példányból, kiJilön könyvtári szabályzatot is foglalnak 
magukban, a mi eléggé bizonyítja, hogy milyen súlyt fektettek 
a bibliothékára. A könyvtárnoknak külön esküt is kellett letennie. 

Lássuk a könyvtári szabályzatot, mely egyúttal a könyvtámok 
ennivalóit irja elő. Az iskolai törvények czíme: Leges schdae 
orth. Udvarhelyianap denno descripfae anno 1688. die ultimo 



íl34f A székely-udvarhelyi ev. réf. gimnázium könyvtára. 

OctóbriSf redore ac moderátoré supremo ejusdem scholae Johanne 
Rozgoni. A könyvtár és illetve könyvtárnok szabályzata az ere- 
deti latinban a következő : 

Officia bibliothecaríi. 

J. Libros gymnasii non nisi post remonstrationem praedecessoris, et 
lidclem librorum in ordinera collocationem sub suum praesidium acceptet. 

II. Civibus gymnasii nomine eorum in chartám coniecto ordine exhi- 
beat libros, notato quoque die, quo exhibuerit. 

III. Vacatione instante libri dispersi mrsus colligentur, inque locum 
quique suum coUocentur. 

IV. Nisi publicam provocationem et gravem poenam subire velit. pror- 
sus nuUi extra coetum ' usurpandum ullum exhibeat librum, nisi iusta de 
causa cum venia dar. professoris dispensabili pastoribus orthodoxis, a qui- 
bus literae recognitionales exigantur et de certo tempore restitutionis penes 
parolám {ut vocant) thecario fiat obligatio. 

V. Theca semper clausa asservetur, tantum discendi vel librorum pro- 
curandorum causa thecarius apertam servet. extra hunc casum sive sit 
praesens in camera sive absens, ab officialibus de theca claudenda admonea- 
tur, bis terve admonitus, neque tamen morem gerens provocabitur. 

VI. Id ut commodius fiat, thecarius ibi lectum non habeat, et non 
nisi ea bona, quibus rarius opus est, ibi asserventur. Curet etiam bibliothe- 
carius, ne libri quivis cuivis exhibeanlur, verum prouti capacitas cuiusque 
et studii, quod pro eo tempore tractat, ratio exegerit.« Qui damnum libris 
nfert, restituât. 

VII. Cum bibliothecarius offTcium deponere volens de libris rationem 
reddit, exactores rationis prius eum non dimittant, quam defectum, si foret, 
suppléât. Commendatorium quoque non nisi post satisfactionem obtinebit. 

Igazán meglepően figyelmes és helyes ez a szabályrendelet, 
melynek legtöbb pontja ma is szükséges minden nagyobb könyv- 
tárban. Igen érdekes patriarkális kívánság, hogy a lelkészeknek 
kézadással kelle magukat arra kötelezniök, hogy bizonyos időben 
visszaadják a könyveket. Pedagógiai szempontból is, de biblio- 
gráfiai szempontból is magasfoku czéltudatosságra mutat az az 
intézkedés, mely megkívánja a könyvtárnoktól, hogy ne mindenkinek 
adjon ki akármilyen könyvet, hanem a szerint, amint kinek-kinek 
tehetsége, vagy a tanulmánya hozza magával, melylyel foglalkozik. 

' Coetus alatt az ifjúság és a tanárok is értendők. 
t Ez a pont csak a 2-ik szövegben van meg s ott is későbbi betol- 
dásnak látszik. 



Dr. Gyalui Farkastól. 385 

Nehéz feladat a könyvtáraok számára, de nagy fontosságú és ered- 
ményében kiváló horderejű. 

Az iskolai törvények végén az egyes officialisok esküje is 
közölve van. A bibliothecarius eskiye a következő volt : 

Formula iuramenti bibliothecarii. 
Ego N. N. legitimo civium gyinnasii huius Udvarhelyensis sulTragio 
ad officium bibliothecarii publici electus, sancte promitto me in eo officio 
ita secundum leges bibliothecario praescriptas versaturum, ut ad detrimentum 
bibliotbecae ac gymnasii nihil, ad emolumentum contra eius plurimiim con- 
tulisse sue tempore videar. Ita rae Deus etc. adiuvet. 

A könyvtár további történetéből az érdekel minket, hogy 
1797-ben Zilahi Sebes János nagy gonddal és kitartással állíttat 
össze egy katalógust, mely kiválóan értékes először a bevezetéséért, 
melyben a könyvtár történetét irja le, másod sorban pedig a cso- 
portosításért, a mennyiben a könyveket az adományozók szerint 
csoportosítja s külön iija össze a pénzért vásárolt könyveket is. 
E katalógusban, melynek bevégzésében ugy látszik Szigeti Gy. 
Mihálynak is része volt, 18 csoportban 3826 drb könyv van 
feljegyezve. 1803-ban Szigeti Mihály is készített egy katalógust, 
melybenemunkákat szakok szerint csoportosította. Végre 1823-ban 
Karácsoni Sámuel fel vigyázása alatt Dávid Mihály és Kovács 
Ferencz juratusok irtak egy katalógust s rendezték a könyvtárt 
azért >mert a bibliothékába levő könyvek, a mint szokták mon- 
dani, tővel-hegygyel voltának összehányva, egy nagy könyv egy 
kicsi mellett, mely állása a thecát elrútitotta«. »Ebbe vágynak a 
szaporodások is felírva, tehát e szerint tartozik a bibliothecarius 
számolni, míg ezt idővel ujjabb protocoUum fel nem váltja«. 
Csakugyan ebbe a katalógusba jegyezték be időnként a szaporo- 
dásokat az egyes évek megkülönböztetése nélkül 1871-ig bezáró- 
lag. 1872-ben Szakács Mózes egy uj szaporodási jegyzőkönyvet 
nyitott. Ebbe a jegyzőkönyvbe azóta rendesen és pontosan jegyez- 
tetik be az évenként való gyarapodás. Hasonló gyarapodási jegyző- 
könyvet nyitott Szakács Mózes a Kis József-féle könyvtár számára 
is, melynek katalógusa lH4(>ban Nagy Lajos könyvtárnoksága 
alatt készült. Végül a legérdekesebb és legdícséretesebb a jelen- 
korból: a kollégium elöljárósága, minthogy rendes katalógus nem 
volt és a könyvek immár összezavartattak, 1889 tavaszán meg- 
bízta Kovács Dániel tanárt, hogy a könyvtár rendezését végezze 



336 A székely-udvarhelyi ev. réf. gininá/iuni könyvtára. 

el. Kovács néhai Szabó Károlyhoz fordult és az ő utasításai nyo- 
mán 1890 június 31-éig tartó munkával katalogizálta és rendezte 
a könyvtárt, melynek jelenleg is könyvtámoka. 

A székely-udvarhelyi, most már államilag segélyezett ev. ref. 
főgimnázium könyvtára 1895 július 5-én a következő könyvek 
fölött rendelkezett. 

I. Theologia 

II. Philosophia, paedagodia 

III. Philologia ... .. 

IV. Történelem, jogtudomány 

V. Mennyiség- és természettan 

VI. Folyóiratok, lexikonok és gyűjte- 
mények f554 

VII. Akadémiai értekezések 

VIII. Promotionalis dissertátiók ... 
IX. Szépirodalmi s vegyesek osztálya 1020 
X. Kéziratok 

Összesen: 10,273 mű 16,314 kötetben. 

Ez a története és állapota e könyvtárnak, mely, mint öröm- 
mel látjuk, rendezve van és melyet jó kezek gondoznak. "Óhajtjuk, 
hogy legközelebbi értesítőjében a könyvtár szakczimjegyzékét is 
láthassuk. 



2013 


mü 


2387 kötetben 


589 


> 


682 




1363 


» 


1779 




1794 


> 


2889 




83K 


> 


1070 




«51 


> 


3936 




954 


» 


952 




887 


» 


912 




1020 


» 


1513 




IHl 


» 


194 





MAGYAR KÖNYVESHÁZ. 

(Adalékok Siabó Károly Régi Magyar KdnyTtáráhos.) 



I. 

Magyar nyelv4 nyomtatványok« 

1. 
[391.] Kassa, (1614.) 
Kalendárium | Az Időnek i és az ünnepeknek vállozá- ! 
sáról való itélet, Christus urunk | születése után | 1615 | Esz- 
tendőre. 1 Az Krackal I.ancz Zychy- i nius Miklós M. és 
az PhUosophiának | Doctora által irattatot és Magyarra | for- 
dílatot. 1 Kassán ] Nyomtatta Festus János. 

Csak czimlapja és első íve maradt meg, Kassa város 1617. évi 
jegyzőkönyvének táblájába beragasztva. A lapok nagysága 10X1^ cm. 

Ifj. Kemény Lajos. 

2. 
[392.] (Kassa, 1618.) 

Naptár az 1619. évre. 

A kassai könyvnyomtatók 1610 óta, midőn Fischer János, a 
bártfai Klösz veje a városban az első sajtót felállítja, minden évben 
kiadják a kassai kalendáriumot. így tett Fest is, Fischer utóda. 

Egy üyen Fest által nyomatott s elveszett naptárra utal a 
városi jegyzőkönyv 1618. deczember I3-án kelt feljegyzése: 

»TypographuB Joannes Festus fastes ad instantiam plurimorum 
nobilium in nova forma, in quarto excudisse se dicit et inclytae huic 
civitati dedicatos offerendo, operae huius et impensarum in eam factarum 
recompensationem aliquam petit. Decisitur, quod pro compensatione 
operae eins dari debeant 3 cubuli f rumen ti et 3 florenos.« 

Ifj. Kemény Lajos. 

Mmyyftr Knnyy-8«einl<». Î89S. 22 



3H8 Mag^nr könyvesház. 

3. 
[393.] Lőcse, 1637. 

DAVID FROELICHUS , Kéfmárki Aítronomus | CALENDA- , 
RIOMA, I ChriRus Urunk fzületéfe után | M. DC. XXXVII. I efz- 
tendftre. | Szereztettél | és | Ez Magyar Orfzághi s- Er- i délyi 
Éghez fzorgalmatofan | alkolmaztatot. i L&csen Brever L5rinez . 
által nyointattatot. Másodczíme: Judicium Aítrologieum, j azaz: 
AZ CSILLAGOKNAK | forgafibol ^és cselekedetiből i vôtt jövendö- 
lés ez 1637. , efistendôre j melly i Magyar és Erdély Orszaghra . 
alkolmaztatot és rendel- | tetet | FROELICH DAVID , Kéfmarki 
Aftronomus j által. 

Ajánlva van Fintai Darholcz Ferencznek. 

Az első czim és szövege A — B« levél veres és fekete nyo- 
mással. 16-r. A — Eg« 6 ive (8 levelenként) = 40 sztlan levele 
van meg, a vége, mintegy négy levél, hiányzik; egykorú bejegyzé- 
sekkel. A Calendariom A— Be» a Judicium B, — E^-ig teijed. 

Egyetlen példánya Budapesten id. Szinnyei József nemz. mú- 
zeumi őr könyvtárában. , 

Horváth Ignácz, 

4. 
[304.] Bécs. (1653) 

Kalendariom i Kristos \ Urunk fzfiletése után az | M.DC.L1V. , 
Rendeltetet Eftendôre nagy fzorgal- | matofsággal | Pychler Vid. 
Altenburgi Má- i tematikus Apoíl: és Imp: Nótáriussá által. 
Német, Magyar és ezek fzomszédságában { lévő országok fzolga- 
lottyára. \ Es az Trójáról való hiftoriának következendő | refzével 
egy&t I (Ajg ország czímere fametszetben.) Nyomtatta-ki Béchben. 
Kymer Jakab János, j Also Auftria kônyw-nyomtatoja. 

8-r. 

E naptárból csak az. 1. teljes iv és a 2. iv 1—2., 7 — 8., 
9 — 10., 15 — 16. számozatlan lapjai vaunak meg, ez utóbbiak és az 
1. iv 3 — 6., 11 — 14. lapjai több példányban. A lapok erősen körül 
levén vágva, az ívjelzés nem volt megállapítható. A töredéket Schrauf 
Károly cs. és kir. osztálytanácsos, bécsi állami levéltárnok ajándékozta 
a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának. 

Sch. Gy. 



Magyar nyelvű nyomtatványok. 3B9 

5. 
Lőcsé, 1696. 

ARITHMEÏICA (Practica); Azaz: SZÁMVETŐ TABLA; 
Mellyben mindenfçle Adáfrol és Vételről akár minemű kereske- 
désben-is bizonyos Tzámoknak fummája kéfzen és könnyen fel- 
találtalhatik. PADVAI JULIUS CAESAR állal Írattatott. Mo ft 

pedig újohban e gyönyörű kis formában ki-botsáttatott. LOTSEN, 
BREWER SAMUEL által, Anno M.DC.XCVL 

24-r. A— K. (12 levelenként) = 10 ív = IHO sztlan levél. 

E kiadás csonka példányát ismertette Melich János az Erdélyi 
Múzeum 1894. évi szeptemberi füzetében s a Magyar Könyv-Szem- 
lében, 1894. évf. 351. 1. Teljes példánya a Bakovszky család pozsonyi 
könyvtárában őriztetik. 

Horváth Ignácé. 

' 6. 
[395.] (Kolosvár?) 1696. 

GEORGIUS BÁNFI de LOSONCZ, Tranfil. & Partium Reg. 
Hung, eidem annexarum CfUBERNATOR Comitatuum Colonensis 
& Dobocenfis COMES, Civitatis Claudiopolitanae CAPITANEUS, 
ubique SÜPREMUS. 

Spectabilibus, Magnificis, Generofis, Egregiis Nobilibus & 
Agilibus, Prudentibus item, ac Circumfpectis, Providis item, 
& Ignobilibus, univerfis denique, cujuscunque gradûs, honoris & 
qualitatis & eminentiae hominibus, Sacrae Caefareae Regiaeque 
Majeílatis Domini Domini noflri Clementiiïimi in Tranfilvania Incolís 
fidelibus Dominis refpective & Fratribus obfervandis, Amicis & 
Vicinis denique Benevolis. Salutem & Diuinam protectionem & 
Caesareae Regiaeq; gratiae incrementum, ac nostrorum & adjun- 
clorum nobis Dominorum Confiliariorum Fratrum notlrorum Charif- 
fimorum erga quosvis Benevolentiam. 

JUthat Kegyelmeteknek és minden alatsonyabb Rendeknek- 
is eszébe, hogy a felső Esztendőkben-is, a' néhai Mélt. GrófT 
Veterani General Uram, a' mi Kegyelmes Csáfzánink és Koronás 
Királyunk ö Felíége ez Hazában levő akkori Generalis Commen- 
dásával ő Kegyelmével, egyező akaratból vigyázni akarván ennek 
a' Hazának mind külső, mind belső békefségére és tsendefségére, 

22* 



340 Magyar könyvesház. 

bolsátotlunk voll ki bizonyos arra czélozó Patens Mandátumot, 
mellyet azon jó végre moft újobban, a moftani Generál Gróff 
RABÜTIN Urammal megegyezvén, meghirdetni szükfégesnek ítél- 
tük. (Következnek az egyes pontozatok.) 

Mind ezeket mi, Kegyelmes Urunkhoz ő Felségéhez, és édes 
Hazánkhoz-valókötelefségünk szerint intimallyuk, és Authoritate Fun- 
ctionis noftrae, àSacraCaerareaRegiaque Majeftate Domino Domino 
noftro Clementiffimo confirmatâ parantsollyuk, hogy minden Vár- 
megyék, Székek, és Városok Tiíztei e' Pátensünket látván, Alattok- 
valoinak hirdefsék meg, és mind magok köversék, mind az Alsó- 
rendekkel kővettefsék el, és tartsák ahoz magokat. Datum ex 
Oppido Torda, ex Gubernlo Regio TranClvaniae, die Iß. AuguPti, 
Anno Millefimo Sexcentesimo Nonagesimofexto. 

2-r. 

Egy leveles nyomtatvány : hihetőleg a kolozsvári nyomda terméke. 
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignács. 

II. 
Idegen nyelvű hazai nyomtatványok. 

1. 
[116.] Débreceen, 1596. 

(Pólus Clemens): História | confoederati j onis Folonicae. 
Ad libellum quen j dam Folonicum, contra | confoederationem 
dissidenti | um, de sententia Religionis editum, | Responsio, siue 
De iniquitate, avaritia, 1 Crudelitate & Idolatria Barbarica Papi , 
stica, & de iusta causa | Euangelicorum. | Matthaei 10. , Cauete 
ab hominibus. i Debreceni, | Anno Domini 1596. 

4-r. a— m=46 sztlan levél. 

Egyetlen eddig ismert példánya a bécsi cs. és k. udvari könyv- 

Kluch János. 

2. 
[117.] Pogsony, 1624. 
Ein newe Litaney | Beedes | Fflr die arme nohtleydende 
Christen i Vnnd | Ffír die reichen vnbarmhertzigen luden: ' In der 
alten gemeinen Melodey zu singen \ zu sáufftzen vnd zu beten: 



Idegen nyelvű hazai nyomtatványok. 341 

(íeslelll durch LÄzarum Patientem von 1 Armutheya el. | Gedruckt 
zu Pressburg im Hungerland. | Anno MDCXXIV. \ Im Monat j 
Wann man singt von dem heyigen Geist [ Da das Korn gilt am 
allermeist. 

4-r. (Fj— Gj.=43— 52 lap) = 5 levél. 

Winterfeld János Speculum Kipperoi-um, { das ist: | Kipper 
viid Schacher-Spiegel . . . Gedruckt zu Haggnauw. Im Jahr : | VLtor 
InIqVItatVM gLaDIVs est (=1624.) czímű munkájával együtt 
jelent meg. 

A bécsi C8. és kir. udvari könyvtáí-ban. 

Kluch János. 

3. 
[118.] Pozsony, 1643. 

(Kopchanij Michad): Beschreibung einer Wunderlichen 
That , die sich zue Pressburg hat zuegetragen. . Von einem 
(ieist, welcher i von dem 24. Tag an dess Monats Juhi dess i 
1B41. Jahrs, biss auiï den 29. Tag Junii dess 1642. i Jahrs, auss 
dem Fegfewer einer Jungkfraw erschinen, 1 mit Ihr geredt, hilff 
von Ihr begehrt, vnd | letzlich erlöset worden, i Gezogen i Auss 
Geschworner zeugnussen vnd offentli i dien Acten, welche in 
der Pressburgerischen Buechhal | terey dess Ehrwürdigen C^apitel 
daselbst | auiTgehalten werden, j In den Truck aussgangen i Mit 
Authoritet vnd Befelch dess Hochwur 1 digisten Herrn, Herrn 
Georg Lippai erwôhlten | Ertzbischoff zu (iran. , (ledruckt zu 
Fressburg im 1643. .Jahr. 

4-r. Elül czimlap, ajánlás, 4 levél, 38 lap és 2 melléklet. 

A bécsi CS. és kir. udvari könyvtárban. 

Kluch János. 

^• 
[119.] Nagy-Szombat 1653. . 
Honon ; illustrissimi ac reverendissimi , principis , Georgii | 
Lippay I Archiepiscopi | Strigoniensis, j locique eiusdera comitis ! 
perpetui. S. Sedis Apostolicae Legati Nati, Primatis Hungáriáé, , 
Summi et Secretarii Cancellarij, ac Sac: Caes: Regiaeq; | Majest: 
Intimi Consiliarij etc. i Cum | primum lapidem Basilicae | Divi 
Francisoi ' Xavorii \ Glnriosi Indiarum Apostoli, in Libera Regia- 
que Tren ] schiniensi Civitate poneret idem illustrissimus, ac | 



f\i2 Magyar könyvesház. 

Reverendissiinus l^rinceps. | Collegium Societatis Jesu | ibidein, 
debitae observantiae ergo; Dabat in Scenam. ] Tyrnaviae. Typis 
Acaderaicis, Per Philippum Jacobum Mayr, ] Anno MDCLIII. 
4-r. 2 sztlan levél. 

A bécsi CS. és kir. udvari könyvtárban. 

Kluch János. 

5. 
[120.] Nagy-Szombat, 1661. 
Angelus j Pannonius, j sive j Vita Angelica j Sancti , Eme- 
rici, í qui fuit | Hungáriáé Prin 1 ceps, Confessor, j Virgo Mari- 
tus. I Ex 1 Antonio Bonfinio ^ deprompta. j Tyrnaviis | Vngaro- 
rum. I MDCLXI. 1 Excudebat Typis Academicis j Meleh: Venc: 
Schnekenhaus. 

12-r. 143 lap. Elől rézmetszetű ezimlap, ajánlás az olvasó- 
hoz és egy rézmetszet: 8 lap. 

A bécsi 08. és kir. udvari könyvtárban. 

Kluch János. 

6. 
[121.] Pogsony, 1670. 

Encomium , excellentissimi Domini 1 Domini | Joannis (ire- 
gorii ) Schiltpacher , Philosophiae, ac Saluberrimae 1 Artis Medi- 
cináé doctoris 1 Nec non Regiae Liberaeq. Civitatis Posoniensis 
üngariae Metropolis Medici | a , Stephano Jaros ( Oratoriae 
Facultatis ibidem | Studioso | Dominis Mecaenatibus { oblatum 
Mense Augusto Anno 1670. [ Posonii, i exprimebat Gottfriedus 
Gründer. 

4-r. A— B=8 sztlan levél. 

A bécsi CS. és kir. udvari könyvtárban. 

El%u>h János. 

7. 
[122.] Pozsony, (1670.) 
Unterthanigstes , Trost-Schreiben i an den 1 Hoch- und 
Wolgebohrnen Graffen . und Herren, Herren i Gottlieb dess Heil. 
Köm. Reichs Grafen und Her | ren von Windischgrâtz Frey-Her- 
ren zu Waldstein und im Thal, Herren der | Herrschafft ÎTrant- 



Idegen nyelvő hazai nyomtatványok. 3^3 

mansdorff etc. Erbland Stallmeistern in Steyer | dero R&m. Kais. 
May. Cammerer und wfircklichen Reichs- t Hof-Rath, Ritter etc. , 
Wie auch an dessen Hochgrafl. Fr. Gemahlin | Hoch- und Wol- 
gebohrne (iräfin und Frau Frau | Maria Eleonóra , gebohme Gräfin 
von Oettingen | Über den frühzeitigen und hôchst-schmerzlichen 
Hintritt \ Ihres altem jungen Herren und Sohns \ Gottlieb Augus- 
tus , Welcher den 4. Maji 1669. froh umb 4 Uhr auff diese 
Welt geboren worden i Den 18. Octobr. aber 1670. früh umb 
1 Uhr diese Welt | seeliglichen wieder geseegnet hat { auffgesezt j 
von dero Hoehgräfl. Gn. gehorsamen ; Ffirbitter bey (lott ] David 
Titio Ev. Predigern in Pressburg. | Gednickt zu Pressburg durch 
Gottfried Grfindem. 

4.r. A— B=«:8 sztlan levél. 

A bécsi C8. és kir. udvari könyvtárban. 

Kluch János. 

8. 
[123.] Pozsony, 1671. 

Leichen-Lyr | Bey Volckreicher Beerdigung , Dess Edlen 
W'ohl-weisen und Wohl- j fűmehmen j Herren Tobias Plan- | 
ckenauem | Gewesenen Vornehmen Tuchhándler \ Rathsherren, 
Burgenneistßrn, Richtern, und [ Schul-Inspectorn, einer Evangeli- \ 
sehen Gemeine allhier. | Seine schuldige Traurigkeit, und ehrer- | 
bietige Observantz abzustatten i Einfaltig angestimmet | Im Jahr 
1671. den 28. Junii | von j Johann Kastenmacher, j Pressburg 
druckts Gottfried Gründer. 

4-r. 2 sztlan levél. 

A bécsi CB. és kir. udvari könyvtárban. 

' Kluch János. 

9. 
Pozsony, 1672, 

I. N. I. I Miles Dej et Caesari [ charus et fidus, \ Ein (iott 
und dem Kaiser | lieber und treuer Kriegs- i Obrister , Wie sel- 
biger abzubilden und darzustellen ist 1 Auss dem IIB. Psalm 
vers. 7. 8. 9. ] zu rfihmlichem Ehren-lîedâchniiss ! Dem weiland i 
Wohlgcbohmen Herrn Heri-n ! Johann Walther \ Vierer Rom. 
Kaiserlieh. Majesliiten alten und wolverdienten Kriegs-Helden 



H44 Magyar könyvesház. 

und Obrí ' sien über ein Regiment Kurassirer. i Welcher den 
1. martii 1672. zu Pressburg | in dem 76-sten Jahrs seines alters 
seeliglich | in seinem Herrn Jesu entschlaffen, j Vnd den 8. Martii 
mit Volckreicher Ver | samlung zu seinem Ruhestàdtlin gebracht 
worden. , In einer Christlichen Parentation und { Leichen- 
Predigt angemercket { von David Titio | Evangel. Predigern und 
Seniom in Pressburg. | (iedruckt zu Pressburg durch (Gottfried 
Grfiendern. 

4-r. A— F-=22 sztlan levél. Elől Walther János rézmetszetű 
képe és czímere; felirata: Der Wohlgebohme Herr, Herr i Johaim 
Walther Rom. Kay. Maytt. j Obrister über ein Regiment Kurasierer. , 
Aetatis. 76. — Maurit. Lang sculp: 1672. = 1 levél. 

Szabó K. K. M. K. IL I3I4 gz. alatt Klein után (Nachrich- 
ten I. 424 1.) közli. 

A bécsi 08. és kir. udvari könyvtárban. 

Klwh János. 

10. 
[124.] K n. 1672. 

Infcriptio Lapidis Sepulcralis. D. 0. M. ET MEM. S. JERE- 
MIÁS POMARIVS, D. SAMVEUS POMARII, ET DOROTHEAE 
REVSNERIAE FILIVS VNICVS, Eperieffini natus d. 29. Decem- 
bris, A. 1668. Dysenteria extincLus d. 23. Augufti A. 1672. Heíc 
Situs eft. Primus Dormientium, & Proto Martyr hujus loci Factiis 
Violentiae Modernae Papifticae. in ereptis Civitati üniverfis Tem- 
pus & Coemeteriis Evangelicis, DorMIat In paCe LVX Vna. 

4-r. 1 sztlan levél. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz. 

11. 

[125,] Nagy-Szombat, 1681. 

Spiritus pacis 1 Congregatis Hungáriáé Pro- , ceribus et 
Statibus , Postquam pridie Sae: Caes: Regi: Maiestas , Leopoldus 
lisdem Argumenta Diaetae tra- , ctanda proposuisset, i In Templo 
S. Michaalis Archangeh a i R. P. Christophoro Traut e Societate 
Tesu. ' Sacrae Caesareae Majestatis Concionatore ordinario ; Annun- 



Idegen nyelvű hazai nyomtatványok. H4ö 

ciatus. I Die Sanclo Penlecostes Anni 1681. | Sopronii. Tyrnaviae, 
Typis Academicis Excudebat Matthias Smenski. 

4-r. A— B=ß szüan levél. Elöl: czfmlap, ajánlás, 2 sztlan 1. 

À bécsi CB. éfl kir. udvari könyvtárban. 

Kluch János. 

12. 
[126.] Lőcse, 1692. 

Justa Fanebria in Exequiis Viri quondam plurimum Reve- 
rendi, Clarissimi, & Doctissimi Dni Adami Poprádi Ecelesiae Germ. 
Aug. Conf. Bartphensis Mystae fidelissimi, ante paucos Annos Exulis 
constantissimi, nunc extra Annorum calculum, cura Primo Exule 
Adamo, Incoiae Paraclisi beatissimi persoluta Anno !{. S. M. DC. 
XCII. ipsa Dominica Oculi, oculis lacrymantibus, à CoUegis, Scho- 
laeq. Evang. Ministris, atque Amicis. Impressum Leutschoviae, 
Typis Samuelis Brewer. 

2-r. 

Egy leveles nyomtatvány, tartalmaz hét költeményt. Szerzőik : 
Zahler Jakab, Dentülini Tamás, Kudelini Márioríj Scherfel Tamás, 
Procopi Ádám, Trpák György, Bohovsky Simon. 

A báró Podmaniczky-könyv tárban Kis-Kartalon. 

HdlebrßfU Árpád. 

IH. 
[127.] (Noffyseombat?) 1696. 

BHEVIS NORMA i VlTAM , SAPIENTER IN , STITÜENDL 1 
SEü i Breviárium Selectiffimorum Car , minum, optima eruditione 
re \ fertorum: | Quae ex diverforum Authorum | Scriptis excerpfil, 
& in octodecim capita , diftribuens, in lucem edidit. , ANDREAS 
ILLYÉS, \ Epifcopus Tranfylvanienfis, Praepositus | Cibinienlls, & 
S. Stephani Protomartyris, de , Caftro Strigonienfi, Abbas B. M. 
V. de Pilisio, I Ecclefiae Metropolitanae Slrigonienfis Caho | nicus. 
Sacrae Caesareae Regiaequfe Maje ttatis Confiliarius. | ANNO 
M. DC. XCVI. 

Pars I. 8-r. 2() lap. Elől: czimlap, praefatio, errata == 
2 sztl. levél. 

Valószínűleg a nagyszombati nyomda terméke. 
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácg. 



îUG Magyar könyvesház. 

[128.] (Nagyszombat ?) 1697. 

BREVIS NORMA ] VITÁM | SÁPI ENTER INSTITÜENDI. | 
Seu , Breviárium SelectifTimorum Car- ; ininum optima erudi- 
tionè re- | fertorum: | Quae ex diverforum Authorum scriptis \ 
excerpfit, ex proprijs quoquè addidil, & in | viginli duo Capita 
diaribuens in lu- | cem edidit | ANDREAS ILLYÉS \ EPISCOPÜS 
TRANSYLVANIEN- | SIS. ; PARS SECUNDA. , ANNO M. DC. 
XCVII. 

8-r. 30 lap, elől ezimlap = 1 sztlan levél. 

Pars III., külön ezimlap nélkül, 16 lap. 

A nyomtatás jellege teljesen egyező az első kötetével. 
A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácz. 

15. 
[129.] Nagy-Szombat, 1701. 

Catharína | (lurzianorum Regina, | proprio sanguine pürpu- 
rata | Theatro data | Caterina | Kralówna (iurzianska wlasni 
krwe ozdo | béna na diwadlo predstawena. ! Honori | Perillustris 
ae Generosi Domini | Francisai Antonij j Gôssinger, | Saerae Caes. 
Rigiaeque (így) Majestatis Arcis Posoniensis | ConelaviuraCuratoris: 
Rei Armamentariae Capitanei, ae \ Campi Navium Praefecti, nec 
non aedilis Seribae, etc. Domini, , Domini ac Moecenatis gratio- 
sissimi. 1 Dum | Rene meritae de re üteraria .luventuti muniíicen- 
lissime I proemia decerneret. A Devinctissimo Socielatis .Tesu 
(íymnasio Szakolcza dicata, \ Anno MDC(^I. Mense .lunio. | Tymaviae 
Typis Academicis, per.Joannem Andreám Hôrmann. 

4-r. A — B=6 sztlan levél. 

A bécsi CS. .és kir. udvari könyvtárban. 

Klwh János. 

16. 

[130.] Gyulafejérvár, 1711. 

Sacratiffimae Hifpaniarum, Hungáriáé, & Bohemiae Regiae 
Majeflatis (ieneralis Equitatfis, unius Cataphractorum Regiminis 
(^olonelUis, & in Tranfylvania (îcneralis Commendans: JOANNES 



Idegen nyelvű hazai nyomtatványok. H47 

STEPHANUS COMES DE STAINMILLE. QUandoíjuidem tantae, 
& loties reiteratae querelae, ab Inclytis Statibus Provinciáé hujus 
Tranfylvaníae, ad me deferentur, intolerabilium quasi moleftiarum 
ergo, quibus eadera, ob nimiam itinerantium licentiam, & gratui- 
tarum, lám intertentionum, quam vecturarum exactionem, ex 
parte miütari expofita eft, etc. Denique pro meliori Militiae, & 
Provincialium coneordia, unus alteruni convitijs nuUô modo lacef- 
fat, vei odiosô Curuczonum nomine injuriosè apellando afBciat, 
fed retroacta omnia per fubfecutam non ita pridem Pacificatio- 
nem oblivioni dala effe noverit, féquè feiat hisee meis ordinibus 
pro praefcripto more in fingulis conformare. Dabantur ex Regio 
(ieneralatûs quartirio, Albae Juliae, 20-ma Maji,. Anno 1711. JSV. 
Stainvville. 

1 ívrétü lap. 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. 

Horváth Ignácé, 



TARCZA. 



ÉVNEGYEDES JELENTÉS 
A MAGYAR NEMZ. MÚZEUM KÖNYVTÁRÁNAK 
ÁLLAPOTÁRÓL. 
1895 JÚLIUS ITÖL SZEPTEMBER 30-ÁiG. 

S elolvastatott a Magyar Nemzeti Múzeum 
október ö-én tartott igazgatósági ülésén.) 

 folyó év harmadik negyedébe esvén az olvasóteremnek két 
hónapig tartó bezárása, továbbá a tisztviselők legnagyobb részének 
szabadságolása, a könyvtári forgalom és ügymenet a megelőző 
évnegyediekhez képest sokkal csekélyebb számokat tüntet fel. 

A könyvtár összes osztályainak gyarapítására í>89 frt 27 kr. 
fordíttatott; kötésre 482 frt 10 kr utalványoztatott. 

A könyvtárat fizetéses belépti-jegygyel 1 azaz egy személy 
látogatta; és ez a körülmény 50 krral járult a könyvtár dotatiojához. 

A könyvtárban előfordult személyzeti és szolgálati változá- 
sokat illetőleg felemlítendő, hogy a könyvtár igazgató-őre egyetemi 
ny. r. tanárrá neveztetvén ki, ö cs. és ap. kir. Felségének augusztus 
19-én kelt legfelsőbb jóváhagyása alapján megbízatott a könyvtári 
igazgató-őri teendők végzésével és annak hatáskörével. 

A könyvtár kiadványának, a Magyar Könyv-Szemlének f. évi 
3. füzete szeptember hó első napjaiban pontosan megjelent 

A könyvtár egyes orsztályairól a következő jelentések szólnak: 

I. 

A nyomtatványok osztályának anyaga a lefolyt évnegyedben 
köteles példányokban 806 drb, ajándék útján 175 drb, vétel utján 
(349 frt 27 kr értékben) 190 drb, összesen 1171 drb nyomtat- 
ványnyal gyarapodott, nem számítva ehhez 583 drb apró nyom- 
tatványt. 



Évnegyedes jelentés a M. N. Múzeum könyvtárának állapotáról. 349 

A könyvtár helyiségeiben e negyedévben 1057 egyén 2839 
kötet nyomtatványt, kölcsön útján pedig 240 egyén 386 kötetet 
használt. 

Nevezetesebb szerzemények: 1. .loh. Amos Comenius, Janua 
linguae latináé reserata aurea. Leutschovie 1693. (25 frt,) 2. Liber 
trium virorura et trium spiritualium virginum. Paris, 1513. (20 frt,) 
3. Dávid Ferencz következő művei: De regno Christi, dp regno 
AntiChristi, 1569. — Dehortatio et descriptio Dei tripersonati. — 
Demonstratio falsitatei doctrinae Petri Melii. Albae Juliae, 1568. — 
De mediatoris Jesu Christi stb . . . libellus. Albae Juliae, 1568. 
(30 frt.) 

Ajándékaikkal a következők járultak a könyvtár gyarapítá- 
sához: Az amerikai XI. nemzetközi kongresszus bizotts^ (Mexico), 
Ásványi Lajos (Kolozsmonostor), a bécsi cs. tud. akadémia, Bubics 
Edéné (Irsa), Dézsi Lajos, báró Dőry Andor (Zomba), Fraknói 
Vilmos (Róma), (iellért Jenő, Cárit Etlar Gjentofte (Dánia), 
(iregorutti Carlo (Triest), Heidel üyörgy (Baltimore), Jancsó 
Benedek, Kövesdy Antal (Tata), a Magyar Mérnök és Épitész Egy- 
let könyvkiadó vállalata, dr. C. A. Martins (Berlin), a pápai Jókai- 
kör, Peregriny János, Petneházi Petényi Ottó, Récsei Viktor 
(Pannonhalma), Sigmund Gusztáv, Singer .1. (Halle), Somfai János, 
Szalay Imre, id. Szinnyei József, Urban Juvenal (Szeged). 

A negyedév folyama alatt 524 nyomtatványról készíttetett 
czimlap, 450 mű reperlorizáltatott, 65 ősnyomtatvány határoztatott 
meg és katalogizáltatott, s az elemi iskolai könyvekről a ^Paeda- 
gogia* szak-katalogus készült. A nyári szünet alatt pedig a LUterae 
elegantiores misceUanae^ Epistolographia, Poetae et aratores rdiqui, 
Artes és Catalogi szakok vétettek revízió alá. 

II. 

A hirlaphönyvtár köteles példánykényt 30 ty hírlap 11,588 
számával gyarapodott. Beköttetett 233 kötet hírlap; a kötésre 
fordított összeg 482 frt 10 kr. Kötés alá adatott 101 hírlapkötet. 

Átnézetett 348 hírlap 6633 száma. Reklamáló levél 64 Íra- 
tott, az ebben reklamált 308 számból és az előbb reklamáltakból 
beérkezett 363 szám. 

Czéduláztatott 57 hírlap 96 évfolyama. 

Az olvasók száma 306 volt, ezek 707 kötet hírlapot hasz- 
náltak. 

líl. 
A kézirattár e negyedévi munkássága mérsékelt erővel foly- 
tattatott, miután a szüneti szabadságolásokon kívül az osztály 
tisztviselői felváltva hossabb időre a nyomtatványi osztályhoz 
voltak kisegítőkként beosztva. A lefolyt évnegyed alatt rendez- 
tetett Rómer Flóris kézirati hagyatéka. A kézirati csomagokból 



35() Évnegyedes jelentés 

kiválasztattak s beosztaltak Kómer jegyzetei a Corvináról, hazánk- 
nak őskori és római archeológiájáról, tanuló- és fiatalkori manuá- 
lisai, akadémiai s egyéb tudományos társulatok körében tartott 
fölolvasásai, levelezése, diplomatariuma s nagy tömeget tevő jegy- 
zetczédulái, melyek még munkában vannak. Mindezek rendszeresen 
földolgoztattak, repertorizáltatlak és czéduláztattak. Kívülök az 
évnegyedi szerzemények is mind czédulázva s leltározva vannak. 
E szerint 30 kéziratnak 48 kötete iVi czédulával állíttatott föl. 
Ez évnegyedbe esik a Hunyadi-levéltárért adott csereanyag átadása 
s a cserébe kapott anyag átvétele. Áz országos levéltártól kapott 
csereanyag Kidolgozása most van munkában, míg a kiadott anyag 
kivezetése a repertóriumokból megtörtént. 

Ez évnegyedben 54 kutató 130 drb kéziratot használt 
Az uj szerzemények között első helyen említendő a már 
szóban volt Rómer-féle hagyaték. Bár Rómemek nem egész 
kézirat! hagyatéka került a könyvtárba, — a legjelentékenyebb 
rész még a Műemlékek Orsz. Bizottságánál maradt s annak tulaj- 
donát teszi, — az ide került rész is fölötte gazdag munkásság 
eredménye s a könyvtárra különösen nagy jelentőségű ama fasci- 
culus által, melyben a Corvináról szóló jegyzeteit sikerült egybe- 
állitani. Ez a Corvinának oly teljes bibliográfiáját tartalmazza, 
a milyenné azt Romernek ismert szorgalmával és áldozatkész- 
ségével lehetett tenni. Hazpi irodalmunkban ennél teljesebb 
munkál nem ismerünk. E mû nem egy részletében meg van ugyan 
haladva, s nem egy tekintetben elavult, s ha e szerint itéjük 
meg, nem állja ki minden irányban a kritikát. De mint a Corvina 
irodalmi történetének egyetlen teljes emléke, s e fontos kérdésnek 
egyik legjelentékenyebb aktája, könyvtárunknak különösen értékes 
gyarapodására szolgál. A müncheni Hunyadi-levéltár megszerzése 
ügyében folytatott tárgyalások kapcsán a nm. vallás- és közokta- 
tásügyi minisztérium beleegyezett abba, hogy a müncheni iratokéri 
cserében felajánlott múzeumi kézirati és oklevél- anyag az országos 
levéltárnak a csere foganatosítása czéljából kiadassák, s ezért az 
országos levéltár által felajánlott kárpótlás mint megfelelő ellen- 
érték elfogadlassék. Ily módon az átengedett, tisztán bajor vonat- 
kozású kézirati és levéltári anyagért a könyvtár mindkét osztálya 
becses darabokkal gyarapodott. A kézirattári anyagban van a 
többi között egy a XVI. század elejéről való egyházjogi tractatus 
a győri püspöknek ajánlva, 38 kötetnyi hitelesített másolat a 
királyi könyvekből, Rajcsányi Ádám kézirataiból 54 kötet, a pozso- 
nyi Szent-Háromságról nevezett congregatio könyvei 7 kötetben, 
a Martinovics féle összeesküvésben részes Öz Pál és Szolárcsik 
Sándor lefoglalt iratai stb. Báró Fodmaniczky Frigyes 1888-ban 
tizennégy k()tet ké/iratot ajándékozott könyvtárunknak s ezek 
között öt kötet Naplótöredéket; ez évi szeptember harmadikán 



A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának állapotáról. 351 

beküldte Naplótöredékeinek folytatását kilencz kötetben. E naplók, 
melyekben az irónak fiatalságától a legújabb időkig (1894) terjedő 
fö^egyzéáei foglaltatnak, az író előkelő s beavatott állása követ- 
keztében a legújabb kor kulturális és politikai történetére becses 
anyagot tartalmazhatnak. 

Thaly Kálmán úr három kéziratot ajándékozott; az Actio 
curiosa czímű szíiyátékot, melyet irodalomtörténetünk eléggé mél- 
tányolt, s a kuruez világ történetének két naplóját: a Diarium 
Trencheniense-t (1704) és Szathmáry Király Ádám Naplóját, mely 
a fejedelemmel tett utazásáról szól. Erdélyi Pál egy paskillus- 
gyOjteménynyel járult hozzá az osztály gyarapításához. A vásár- 
lások között említés érdemel még egy pompás kötésű 1622-ből 
vató jegyzetkönyvecske s Dersi Istvánnak Diacrisis czímfí kézirata. 

IV. 

A levéltár a lefolyt évnegyedben vétel útján 200, ajándék 
útján 3, csere útján 508, letétemény útján 12, összesen 723 drb 
irattal gyarapodott. 

Ezek az osztály egyes csoportjai között következőkép osz- 
lanak meg: 

Középkori oklevelek: 368 eredeti, 54 másolat; ujabbkori 
iratok: 192, levelek: 18; 1848/49 és az emigratiora vonatkozó 
iratok: 30, nemesi irat: 2, kamarai iratok, számadások: 49, czéh- 
iratok: 6, török-magyar iratok: 2, külföldi iratok: 2 db. 

• Ajándékaikkal dr. Szontágh Antal (Szirák, Nógrád-megye), 
Salzer Adolf és az ighartyáni egykori kovács, bodnár, csizmadia 
és takács czéhmesterek nevében Schultz Mihály, letéteménynyel 
gróf Bethlen András val. belső titkos tanácsos gyarapították a 
levéltáíat. Vásárlásra 145 frt fordíttatott. 

A szerzemények között első helyen áll azon 508 dbból álló 
okiratgytíjtemény, amelyet áz országos levéltár a Hunyadi- iratok 
megszerzése czé^jából átengedett 266 db bajor vonatkozású okle- 
vélért cserében, illetőleg kárpótlás fejében adott át levéltárunknak. 
Az országos levéltár kettős példányaiból kiválasztott gyűjtemény 
11 db. XIII. századi, 112 db XIV. századi, 207 db XV. századi 
és 35 db XVI. századi, összesen 365 db eredeti mohácsi vész 
előtti oklevéllel èy^ï^^pi^otta középkori irataink gyííjteményét; ez 
iratok, valamint az 54 db középkori oklevél-másolat, 88 db ujabb- 
kori irat s 1 czíraerlevél-másolat legnagyobb részt kihalt főúri 
családokra, u. ni. a Báthoryakra, (taraiakra, Marczaliakra, Alsó- 
lendvai Bánfiakra, stb. és a pálos-rend, klarissza-apáczák s más 
eltörölt magyarországi rendek kolostoraira vonatkoznak, s úgy 
diplomatikai értékük, mint tartalmi becsük tekintetében jóval 
felülhaladják a csereképen kiadott bajor vonatkozású oklevelek 
jelentőségét. 



352 Évnegyedes jelenté«. 

Az 184 H 49. évi szabadságharcz iratainak gyajteménye a sza- 
badságharcz csatáira, politikai eseményeire, vezéreire stb. vonat- 
kozó 18 drb grafikai táblázattal és térképpel gyarapodott, melyek 
az előző évnegyedben gróf Kreith Bélától megvásán>lt gy(l(jtemény 
kiegészítő részét képezvén, utólag vétettek át a leyéltár számára. 

Az emigratiora, nevezetesen az abban szereplő gróf Bethlen 
Ferenczre és (îergelyre vonatkozó 1 2 db iratot gróf Bethlen András 
V. b. titkos tanácsos a múzeumban elhelyezett qsaládi levéltár 
kiegészítésére adta át levéltárunknak, kárpótlásiul a gróf Bethlen 
(lergely által vezetett 1848/49-iki ezredparancskönyvért, melyet a 
könyvtár igazgatósága a grót kívánságára kikebelezvén a családi 
levéltárból, a család rendelkezésére bocsátott. 

A nemesi iratok ujabb szaporulatai: 1. 1467 april 24. Buda. 
Mátyás király czímeres levele (iosztonyi, máskép Kövesszarúi Tamás 
részére. (Hitelesített másolat 1759-bôI, a czímer festett képével.) 
2. 1560 január 3. I. Ferdinánd czímeres levele Chepely Mihály 
és Korláth Mihály részére. 

A kutatók száma 20 volt; ezek 2140 iratot használtak. 

Feldolgoztatott 1830 db írat, ezek között a lefolyt negyedév 
összes szerzeményei. 

A levéltár egyes csoportjaiba beosztatott 368 középkori, 369 
ujabbkori irat, 423 levél, 40 egyéb irat. 

A levelek csoportja, mely mostanig csomagokba kötve a 
levéltár folyosóján volt felállítva, a középkori és igabbkori iratok 
folytatása gyanánt fiókokban nyert végleges elhelyezést Ép így 
áthelyeztetett a nemesi iratok csoportja, s mindkét gyűjtemény 
fiókjai jelző lapokkal lettek ellátva. 

A családi levéltárak közül befejeztetett a Szent-Ivány család 
levéltárának rendezése. A levéltár 20 fiókban állíttatott fel; gaz- 
dagságáról a következő számadatok nyiytanak felvilágosítást: a 
középkori iratok száma a XIII. századból 12 db, a XIV. század- 
ból 24 db, a XV. századból 73 db, a XVI. századból (1526-ig) 
6 db, középkori oklevelek másolatai 14 db, ujabbkori iratok a 
XVI. századból ( 1527-töl) 89 db, a XVII. századból 268 db, a XVIII. 
századból 2562 db, a XIX. századból 5682 db: térképek 24 db, gene- 
alógiai jegyzetek 59 db, levéltári lajstromok 33 db. A levéltár összes 
iratainak száma: 8644 db, s ezek között eredeti középkori irat 
van 115 db. 

Rendezés alatt van végül a báró Balassa-család levéltára. 



A Magyar Tud. Akadémia könyvtára. 363 

A MAGYAR TUD. AKADÉMIA KÖNYVTÁRA. 

Hellbr ÁeOSTTÓL.^ 

Midőn a tisztelt könyvtári bizottság előtt a könyvtár álla- 
potáról és a benne előfordult újabb mozzanatokról első ízben 
szerencsém van jelentést előterjeszteni, szükségesnek tartom min- 
denekelőtt röviden előadni, hogy mily állapotban találtam az 
akadémia könyvtárát, liogy ezek után elmondhassam, mily esz- 
közöket tartok megfelelőknek a talált hiányok orvoslására, és 
hogy eddig mit tehettem a könyvtár és a vele kapcsolatban álló 
kézirattár végleges rendezésének előmozdítására. 

A mi a könyvtár osztályozását illeti, a tiszta koordinálás 
rendszere van elfogadva, a mi a kezelést és a műveknek a leg- 
inkább megfelelő osztályba való beillesztését lényegesen könnyili. 
Az osztályok egészben véve elég jól vannak megválasztva. Egyes 
osztályok később előnyösen szétválasztandók lesznek, mint p. o. 
a mathemalikai, mely jelenleg a csillagászattal kapcsolatos, a 
germán irodalom, nieíyben a német, az angol és skandináv iro- 
dalmakat találjuk stb. A tudományos szakfolyóiratok a megfelelő 
tudományszakokba vannak beosztva. Több tekintetben czélszeröbb 
ugyan, ha a folyóiratok, tárgyukra való tekintet nélkül, külön 
osztályt alkotnak, de mivel könyvtárunkban a politikai napilapok 
nagy tért foglalnak el és mivel a mostani rendnek megbontása 
nagy zavart okozna, a mostani elhelyezést megtartandónak vélem. 

Valamely könyvtár használhatóságának mértéke : Jcatcdogu- 
sainak állapota. Mióta valami tíz évvel ezelőtt a nagy czédula- 
katalogus készítése megindult, kerekszámban 48.0(X) műről készült 
el a czédula-katalogus, holott a kézi katalógus körülbelül 50,600 
munkát foglal magában. Minthogy azonban a könyvtár, becslés 
szerint, legalább 60,0(K) műből áll, az évi gyarapodás pedig 
körülbelül 2300 műre teendő s ezzel szemben átlag évenként csak 
2CKX) munka lajstromoztatik, könnyen belátható, hogy ilyen lépés- 
ben haladva, a restantiák lavinaszerűen felszaporodnak, a lajstro- 
raozás soha sem készülhet el és — minthogy a múlt év végéig 
folytatott eljárás szerint a lajstromozás mindig chronologikus 
rendben haladt - ép az aktuális művek : az irodalom legújabb ter- 
mékei vagy kötetlenül hevertek a földön, vagy bekötve, de még 
mindig lajstromozatlan, tehát fel nem lelhető állapotban álltak és 
állanak még részben százával a könyvpolczokon. 

A nagy czédula-katalogus csak belső könyvtári használatra 
való ; az olvasó közönség számára a már régi időtől fogva meg- 
kezdett és azóta folytatott szak-lcatalogus szolgál mely egy nemo 

> A M. Tud. Akadémia uj ftiköuyv tárnokának első jelentését egés/- 
tprjedelembcn vesszük át az Akadémiai Értesítő f. évi deczeniberi fiizetébói. 
Macyar Könyv-Stenile. 18Uj. 2H 



354 Á Magyar Tnd. Akadémia könyvtára. 

e czédula-katalogusnak, csakhogy szilárd kötetekbe foglalva, kötet- 
len csomagokban őrzött folytonos pótlásokra szorul. 

Ezen katalógusokon kívül a könyvtár gyarapodásáról vezet- 
tetik a járulék-napló és inventáriuni név alatt a könyvek szám- 
jelzés szerinti katalógusa, tehát az úgynevezett ^standkatalog^. 

A rendszer, mely szerint valamely könyvtárban a könyvek 
felosztatnak és elhelyeztetnek, az illető könyvtár használhatóságára 
és czélszerüségére nézve elvégre közömbös dolog és többé-kevésbbé 
ízlés dolga. Legczélszerübbnek látszik itt is, hogy a középúton 
maradjunk és hogy a mesterkélt felosztási rendszereket kerüíjük. 
A lényeges kellék, melynek segítségével a könyvek elhelyezésének 
akármely rendszere mellett azonnal és könnyen eligazodunk, a 
különféle szükséglet szerint berendezett katalógusok szerkesztése. 

Ezt az elvet szem előtt tartva és tekintetbe véve, hogy az 
akadémia könyvtárának jelenlegi osztályozása ellen komoly kifogás 
nem tehető, a jelenlegi beosztási rendszert teljes mértékben meg- 
tartandónak véltem, és feladatomat abban látom, hogy ezen rend- 
szer szerint a könyvtár mennél gyorsabban végleg rendeztessék. 

Hogy a könyvtár kezelése a helyes vágányba zökkenjen, a 
régi eljárást annyiban kellett megváltoztatni, hogy az újonnan 
beérkező könyvek azonnal teljesen lajstromoztassanak, s ekként 
hozzáférhetővé tétessenek. Minthogy továbbá szükségesnek tartom, 
hogy a könyvtár könyvállománya minden egyes alkotó részében 
biztosítva legyen, mindenekelőtt egy törzskönyv szerkesztését lát- 
tam szükségesnek, mely a könyvben is kitüntetett folyószám 
szerint a könyvtárban meglevő összes mfivek összeírását tartal- 
mazza. Ez a törzskönyv egyelőre új beszerzésekre terjeszkedik, 
lassanként pedig az egész könyvállományt fel fogja ölelni. 

Egy másik könyv, mint segéd- Inventar ium, a folyóiratok és 
folytatásos müvek számára szolgál, melyben a müvek vagy folyó- 
iratok betűrend szerint (a törzskönyvre való vonatkozással) fog- 
laltatnak. Egy harmadik lyonnan berendezett lajstrom azon aka- 
démiáktól és tudományos társulatoktól beérkező kiadványok rend- 
bentartására szolgál, melyekkel akadémiánk kiadványcserét folytat. 

Ezen három új jegyzék és a nagy czédulakatalogus mellett 
az olvasóközönségre nézve a legfontosabb a ssak-katcUogus. Mint- 
hogy a jelenleg használatban levő szak-katalogus nem teljes, azon- 
kívül megbízhatatlan és berendezésre nézve kényelmetlen, azért 
ezen katalógus alapos reformja nagyon kívánatos. Midőn az ilyen 
könyvkatalogusra használt különféle módok között körültekintet- 
tem, legczélszerübbnek találtam azt a katalógus-formát, melyet a 
római Vittorio-Emmanuele könyvtárban, Olaszország legnagyobb 
könyvtárában használnak, s melyet Aristide Staderini Rómában 
készít. Ez a szerkezet oly czédula-katalogus, mely a közönség 



Heller Ágosttól. - 355 

kezébe adható szilárd kötetekbe van foglalva, oly módon, hogy 
abba újabb czédulák könnyű szerrel beiktathatok. 

Könyvtárunk tekintélyes osztálya: a keleti irodalom osztálya, 
mely szintén nagyobbrészt lajstromozatlan volt. Jelenleg a Szilágyi 
Dánieltől szerzett könyvek majdnem teljesen lajstromozva vannak, a 
f^ak-féle adományból származók még ezután következnek. Â lajstro- 
mozással Máder B&a urat bíztam meg, ki Goldziher Ignácz tár- 
sunk nyilatkozata szerint e czélra kiválóan képes. 

Egyébként az újonnan beérkező müvek azonnal teljesen 
lajstromoztatnak és e mellett az előbbeni évekről hátramaradt 
munkák is beíratnak a katalógusba. A folyóiratok és egyéb perio- 
dikusan megjelenő kiadványok egyelőre még a régi módon kezel- 
tetnek. 

A könyvtárral kapcsolatban áll az akadémia Jcézirattára, 
A kézirattár katalógusa két részből áll: egy általános betűrendes 
és egy szak'katalögics'hól Rendes törzskönyv vagy inventárium, 
mely a kéziratok beszerzésének módját említené, nem létezik. Az 
éppenséggel nem szerencsésen választott jelző szavak sok esetben 
a kivánt kézirat megtalálását majdnem lehetetlenné teszik. A kata- 
lógus revíziója és az egyes kézíratesomagokban foglalt különféle 
tárgyú iratnak a katalógusban való feltüntetése a legközelebbi évek 
feladata leend. Ügyszintén lajstromozandó lesz a kézirattárban 
elhelyezett számos kép és metszet is. 

A múlt hetekben a gróf Széchenyi István-féle naplók és kéz- 
iratok a főtitkári hivatallóK megőrzés végett, átadattak a kézirat- 
tárnak. Minthogy az akadémia nagy alapítója emlékének méltó 
megőrzésére illőnek tartom, külön szekrényben összegyűjtve felállí- 
tani mindazt, mi gróf Széchenyi István irodalmi tevékenységére 
vonatkozik, azért a Széchenyi-iratok külön jegyzék szerint osztat- 
lanul fognak a kézirattárban őriztetni. 

A könyvtárnak még egy nevezetes gyarapodásáról kell emlí- 
tést tennem, t. i. a július hó óla az akadémia birtokába átment 
Elischer Itoldizsár-féle Ooethe-gyüjteményröl Ez az értékes gyűj- 
temény, melynek valóban nagy értékét abban a mértékben, a mint 
azt átveszem, jobban és jobban tudom megbecsülni, jelenleg az 
erre a czélra felhasznált helyiségben állittalik fel, mely területre 
nézve czéljának éppen meg fog felelni. A bútorzat legnagyobb 
része már fel van állítva, a még hátralevő darabok, nevezetesen 
a kettős tárló, mely a kéziratok, képek és egyes érdekesebb nyom- 
tatványok kiállítására fog szolgálni, már a legközelebbi napokban 
rendeltetése helyére kerül. A mint a gyűjtemény fel lesz állítva, 
a katalógus készítése azonnal meg fog kezdetni. 

Még két — a könyvtárt közelről illető — dolgot kell itt 
felemlítenem: az első a könyvtári szabályzatra, a másik a könyv- 
es kézirat-kikölcsönzésnek rendezésére vonatkozik. Az akadémia 

23* 



356 A Magyar Tud. Akadémia könyvtára. 

Ügyrendjében foglalt könyvtári szabályzat nagyon általános kifeje- 
zésekben gondoskodik a könyvtár és kézirattár kezeléséről és hasz- 
nálásáról. Ezen okból már elődöm megbízatott egy új szabályzat 
kidolgozásával. Az említett szabályzatra vonatkozó némi előmun- 
kálat részemről már meg is történt, nem szeretném azonban ezt 
a hosszú időre kiható dolgot elhamarkodni, és kívánnám, hogy az 
igen tisztelt bizottság minden egyes tagja tudomást szerezzen a 
készítendő tervezetről, úgy hogy ez új szabályzat — mint ez más- 
képen nem is lehetséges — a bizottság közös akaratából származ- 
ván, a könyvtári személyzet és a könyvtárt használó közönség 
előtt a kellő súlylyal bírjon. 

A mi a kikölcsönzés ügyét illeti, ez is alapos reformra szo- 
rul. Igen nagy t. i. az évek óta kikölcsönzött müvek száma. Szük- 
ségesnek mutatkozik a készítendő új szabályzatban a könyvtár 
állományának biztosítása czéljából egy évenkénti általános revíziót 
megkövetelni, a mint ez nálunk más könyvtárakban, de különösen 
a külföldi könyvtárakban szokásos. Különösen figyelembe kell venni 
a kéziratok kikölcsönzésének módozatait, mert ez irányban az aka- 
démiát sokszor pótolhatatlan vesztesség érheti. 

Jelentésem nem volna teljes, ha a könyvtár gyarapodásáról, 
térbeli elhelyezésének viszonyairól és használásáról nem tennék 
említést. A könyvtár gyarapodása a kiadványcserében és adomány 
utján kapott könyveken kívül a rendelkezésre álló szerény összeg- 
gel arányban áll. Egy negyedrészét a kötés, egy ötödrészét a folyó- 
iratok emésztik föl. A hátramaradó csekély összeg a régiek pót- 
lására és az új irodalom főbb jelenségeinek beszerzésére fordítható, 
lehető tekintettel a fővárosban meglevő többi nagyobb könyvtárra, 
különösen pedig a szakkönyvtárakra. 

Mint a legtöbb könyvtárban, úgy nálunk is érezhető a hely 
szűk volta. A könyvek némely polczon háromsorosan, legtöbb 
helyen kétsorosán állanak, a mi a könnyű kezelést nagyon hát- 
ráltatja. Kívánatos volna egy lajstromozó helyiség, egy olvasószoba 
az akadémia tagjai számára stb. Minthogy azonban ezen bajokon 
egyelőre alig lehet segíteni, egyszerű jelzésükkel megelégszem. 

Az említett bajok különösen érezhetők voltak addig, míg a 
könyvtár nagy terme világítás nélkül volt. Ezen állapot a könyvtár 
használhatóságát is lényegesen csorbította, minthogy téli időben 
már négy órakor az olvasó közönségtől kívánt műveket a könyv- 
tári helyiségben kikeresni nem lehetett. 

Kérésemre és nagy örömömre az akadémia igazgató-tanácsa 
lehetségessé tette, hogy az elektromos világítás bevezetése által a 
könyvtár és a kézirattár helyisége (az udvari könyvtárterem kivé- 
telével) most már a legvégső szegletig kivilágítható. Ezen beren- 
dezés a könyvtár használhatóságát nagyban növelte és lehetségessé 
teilte, hogy a lajstromozó munka bármely időben végezhető legyen. 



Ráth György könyvtára. a57 

A könyvtár használását illetőleg megemlítem, hogy számos 
akadémiai tag és sok más tudós sűrűn veszi igénybe a könyvtárt, 
és hogy délutánonként az olvasótermet rendesen teljesen elfoglalja 
az olvasóközönség. 

Igen tisztelt bizottság! Arra törekedtem, hogy jelentésemben 
az akadémiai könyvtár állapotáról lehető tökéletes képet nyújtsak. 
Ismételve kijelentem, hogy a könyvtár^jelenlegi berendezését, azaz 
felálUtását és beosztását egészben véve czélszerünek és kielégítő- 
nek tartom. De más felöl elkerülhetetlenül szükséges, hogy a könyv- 
tár lajstromozása és végleges rendezése lehető rövid idő alatt 
befejeztessék, és hogy addig is az újonnan beérkező könyvek, 
folyóiratok és egyéb tudományos kiadványok mennél gyorsabban 
jussanak végleges rendeltetésök helyére, hol mindenki számára 
liozzáférhetök legyenek. 

Az igen tisztelt bizottságot végül arra kérem, hogy engemet 
törekvéseimben tekintélyének súlyával és hathatós pártfogásával 
támogatni sziveskedjék. 

RÁTH GYÖRGY KÖNYVTÁRA. 

Ráth (iyörgy nyűg. kir. táblai tanácselnök könyvtára bibliográfiai 
ritkaságainak száma tekintetében tudvalevőleg az első helyet fog- 
lalja el magán-gynjteményeink között. A kiváló könyvbarát és 
bibUografus, áthatva attól az óhajtástól, hogy gyűjtői munkássá- 
gának eredménye az utókor számára is együtt maradjon, kötelező 
nyilatkozatot tett arra nézve, hogy könyvtára halála esetén ado- 
mány czimén a Magyar Tudományos Akadémia birtokába megy 
át. Az elsőrangú gyűjtemény sorsa ekként oly módon lön biz- 
tosítva, mely a hazai tudományosság minden barátját a legnagyobb 
elismerésre és hálára készteti a lelkes hazafi iránt, ki nagybecsű 
adományával egy fáradhatatlan munkásságban eltöltött élet ered- 
ményét tette a nemzet közkincsévé. A Magyar Tudományos Aka- 
démia könyvtára Ráth (iyörgy ez adománya folytán a maga nemé- 
benpáratlan, unikumokban gazdag hungarikum-gyűjtemény birtokába 
fog jutni: az adományban e mellett kellő figyelembe részesült a Ráth 
Ciyörgy vezetése alatt álló Országos Magyar Iparművészeti Múzeumon 
kivül a Magyar Nemz. Múzeum könyvtára is. a mennyiben Ráth 
az Akadémiában már meglevő könyvekre nézve akként intézkedett, 
hogy azok e két intézet között osztassanak meg. 

Ráth (iyörgy a könyvtára sorsa felől hozott határozatát a 
következő sorokban tudatta a Ma^^yar Tud. Akadémiával: 
Tekintetes Akadémia ! 

Régi óhajtásom, hogy az 1711 előtt nyomtatott hungarikák- 
ból álló könyvtáram, mint jelentékeny anyagi áldozatokkal járó, 
hosszú évi, fáradságos és rendszeres gyűjtés eredménye, halálom 



85$) Ráth György könyvtára. 

után, főbb alkatrészeiben együtt maradjon, s valamint eddig a 
kutatóknak rendelkezésére állott, ez után is ily irányú használ- 
hatása állandóan biztosítva legyen. 

Nyilván való, hogy e czélom leginkább úgy valósitható meg, 
ha könyvgycyteményemnek az utókor számára való sértetlen fen- 
tartását valamely előkelő hazai nyilvános könyvtár vállalja magára. 

Ezt tartottam egyébként az utóbbi években folytonosan 
szemem előtt, midőn könyvtáram gyarapításánál, tekintet nélkül 
a felkutatásukkal s beszerzésükkel járó fokozottabb áldozatokra, 
főleg oly ritka és részben eddig ismeretlen munkák megszerzé- 
sére törekedtem, melyek a hazai könyvtárakban hiányzanak. 

Minthogy pedig történetünk s irodalom-történetünk terén a 
Magyar Tudományos Akadémia fejti ki a legüdvösebb tevékeny- 
séget, melyet magam is csekély tehetségem szerint erővel s 
jóakarattal előmozdítani törekedtem : tiszteletemnek és kegyele- 
temnek kifejezéséül könyvtáramat halálom esetére visszavonhatla- 
núl és örök időkre a Magyar Tudományos Akadémiának kivánom 
ajándékozni a /. alá csatolt szerződési tervezetben körülirt föltételek 
mellett. 

Még élek, a könyvtár feletti rendelkezést magamnak tartom 
fenn, főleg abból az okból, hogy még tovább ^arapítsam s 
feijleszszem. 

Mindazonáltal kérem a Tekintetes Akadémiát, hogy meg- 
nyugtatásomul ezen adományomnak a kijelölt feltételek melletti 
elfogadását már most kimondani és elnökségét ama ajándékozási 
szerződés aláírására felhatalmazni méltóztassék. 

Ez esetben hálásan fogom venni, ha a Tekintetes Akadémia 
könyvtáram jegyzékének elkészítéséhez szíves lesz segédkezet 
nyújtani. 

A katalogizálás közben egyszersmind meg fogom állapíthatni, 
hogy a könyvtáramban levő munkákból melyeket bírja már a 
Tudományos Akadémia könyvtára, s hogy ezen az utóbbi könyv- 
tárral szemben duplumokból, melyeket szánok az Orsz. Magy. 
Iparművészeti Múzeumnak, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum 
könyvtárának. 

Kedves kötelességemnek fogom tartani, a kész jegyzéket a 
Tudományos Akadémiának hiteles alakban bemutatni. 

Felhasználom ez alkalmat kiváló tiszteletem nyilvánítására. 

Kelt, Budapesten, 1895. évi november hó 21-én. 

Ráth György. 

A Magyar Tud. Akadémia f. évi november 25-ikén tartott 
összes ülése mély köszönete és hálája kifejezésével vette tudo- 
másul Ráth elhatározását, az adomán^'t elfogadta, az adomá- 
nyozó által kikötött feltételek teljesítésére magát kötelezte és az 



Ráth György könyvtára. 359 

Akadémia elnökét fölhatalmazta, hogy az ^ándékozási szerződést, 
az Akadémia nevében, közjegyző előtt megköthesse. 

Az ennek alapján f. évi deczember 16-án megkötött szerző- 
dés következőkép hangzik : 

630/1896. ügyszám. Hiteles kiadvány. Közjegyzői okirat. 

Előttem Görgei István budapesti királyi közjegyző előtt az 
alól megírt helyen és napon megjelentek: méltóságos Ráth György 
űr, nyugalmazott királyi Ítélőtáblai tanácselnök, az Országos Magyar 
Iparművészeti Múzeum főigazgatója és az Országos Képzőművé- 
szeti Tanács alelnöke, budapesti lakos egyik részről, és nagymél- 
tóságú Báró Eötvös Lóránt úr, budapesti lakos, kiket személyesen 
ismerek, — utóbbi mint a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 
és az alábbi jogügylet megkötésére különösen is meghatalmazottija 
másik részről; — és előttem a következő »halál esetére szóló 
ajándékozási szerződést« kötötték meg és kérték közjegyzői okirat 
alakjában fölvétetni; mely alkalommal ügyleti tanúk gyanánt az 
egész ügymenet alatt elejétől végéig együttesen az általam szintén 
személyesen ismert nagymélt. Daruváry Alajos v. b. t. t. úr és 
méltóságos Karap Ferencz úr, mindketten a főrendiház tagjai, 
budapesti lakosok kérettek fel és voltak folytonosan jelen. 

9 Halál esetére szóló ajándékozási szerződésit mely egyrészről 
az alólirott Káth György, mint ajándékozó, másrészről az alulírott 
ezidőszerinti elnöke által képviselt Magyar Tudományos Akadémia, 
mint megajándékozott között megköttetett a következőképen : 

1. Ráth György a maga, régi Hungarikákból álló tulajdon 
könyvtárát halála esetére, visszavonhatlanúl és örök időre oda- 
ajándékozza a Magyar Tudományos Akadémiának a következő 
föltételek alatt: 

1. A mennyiben ezen könyvtárban oly munkák találtatná- 
nak, melyek a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában tel- 
jes és jól megtartott példányokban már megvannak, — ezen 
munkákból, mint az Akadémiára nézve kettős példányokból azo- 
kat, melyek a hazai nyomdászat fejlődósének feltüntetésére alkal- 
masak, valamint azokat is, melyek nyomdászi kiállításuknál, illetve 
illustratióiknál vagy kötésüknél fogva az Országos Magyar Ipar- 
művészeti Múzeum nyűjteményeinek keretébe vonhatók be, — 
köteles legyen a Magyar Tudományos Akadémia, mihelyt az aján- 
dékozónak említett könyvtárát átveszi, az Országos Magyar Ipar- 
művészeti Múzeumnak, — továbbá ugyancsak az Akadémiára 
nézve duplumot képező munkákból azokat, melyek a Magyar 
Nemzeti Múzeum könyvtárában hiányzanak, ugyancsak az aján- 
dékozó könyvtárának átvétele után a Magyar Nemzeti Múzeum 
könyvtárának Ráth György ajándéka czímén kiadni. 

Ajándékozó fentartja magának a jogot, hogy az előző póni 



360 Ráth György könyvtára. 

értelmében az Országos Iparművészeti Múzeumot és a Magyar 
Nemzeti Múzeumot megilletendő munkákat maga jelölhesse meg. 

2. Ajándékozónak a jelen szerződésben foglalt intézkedéséhez 
képest a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába átmenő 
könyvei külön helyiségben, vagy ha ez ellen bármi oknál fogva akadály 
forogna fenn, külön szekrényekben őrizendők, semmi szín alatt el 
nem idegeníthetők és csakis a Magyar Tudományos Akadémia 
helyiségeiben legyen szabad azokat használni. 

3. Önként értetik, de ajándékozó ezennel kifejezetten is kije- 
lenti, hogy az ő mánál korábbi keletű végrendelkezésében ezen 
könyvtárára vonatkozólag tett intézkedései a jelen szerződésben 
történt ajándékozási visszavonhatatlan ténye által hatályukat vesz- 
tették. 

II. Báró Eötvös Loránd, mint a Magyar Tudományos Aka- 
démiának ezen szerződés megkötésére a 33. akadémiai ülés folyó 
évi november 25-én megtartott kilenezedik összes ülése 232. hat'á- 
zatával külön meghatalmazott ezidőszerinti elnöke Ráth (iyörgy 
úrnak ezen nagylelkű ajándékozását feltételeivel együtt a Magyar 
Tudományos Akadémia részére, mint megajándékozott részére, 
köszönettel elfogadja és a jelen ajándékozási szerződésben kikö- 
tött föltételek annakidején Jeendő pontos megtartására az általa 
képviselt Magyar Tudományos Akadémiát ezennel kötelezi. 

Miről ezen közjegyzői okirat fölvétetett, általam a feleknek 
az ügymenet egész folyama alatt folytonosan és együttesen jelen 
volt ügyleti tanúk előtt felolvastatott, általuk akaratjukkal minden- 
ben egyezőnek előttem személyesen és élőszóval kijelentetett és 
miután eszerint az 1874. évi XXXV. törvényczikk 82. JJ-ában előírt 
határozmány oknak mindenben elég tétetett, — előttem sajátkezű - 
leg aláíratott. 

Budapesten, 1895. ezernyolezszázkilenczvenölödik évi deczem- 
ber hó 16. tizenhatodikán. — Ráth (^yörgy s. k. — b. Eötvös 
Loránd s. k. — Daruváry Alajos s. k. — Karap Ferencz s. k. — 
(lörgei István kir. közjegyző s. k. — (F. H.) 



SZAKIRODALOM. 



Geschichte des Collegium Germanicum-Hungaricum in 
Rom. Von Cardinal Andreas Steinhuber 8, J. Freiburg i Br, Herder, 
1895. 2 kötel. 

Mindenkinek, ki az örök városban megfordult, bizonyára 
feltűntek azon biborvörös talárba öltözött fiatal papok, kikkel 
naponként a Monte l^ineio sétányán találkozhalik a római vándor, 
a mini breviáriumukat forgatva a sötét ciprusfák alatt bolyong- 
nak. Az idegen előtt, kinek lelkét Róma annyira betölti, hogy 
ínég saját létéről is megfeledkezik nem egyszer, e fiatal papok 
mindig szemet szúrnak. A Clollegium (íermanicum-Hungaricum 
növendékei ezek, kiket a római népvicz, épen ruhájukról, oly 
találóan nevezett el »gamberi eotti« főtt rákoknak. 

E collegium történetét tárgyalja az előttünk fekvő két kötet. 
Miboros szerzője maga is a kollégium növendéke, majd annak 13 
éven át rektora volt, 1893 óta pedig a bíbornoki kollégium tagja. 
Mint műve előszavában mondja, csak kötelességét teljesíti az 
intézettel szemben, melyben kiképezését nyerte, midőn annak 
okiratokon alapuló történetét, az elsőt, mely a kollégium törté- 
netét alapításától kezdve a jelen időkig tárgyalta, nyilvánosság 
elé viszi. 

A Collegium (íermanicum-Hungaricum alapítása lo52-re 
nyúlik vissza. Morone Jánost és Loyola Ignáczot illeti az érdem, 
liogy ez intézet megalakult. Czélja a reformáczió által a katholikus 
vallásban mindenütt érezhető hanyatlás meggátolása volt, minden 
tekintetben megfelelő papok nevelése által. Létkérdése azonban 
már az első évtizedekben nagyon kétségessé vált. Az anyagi zava- 
rok, melyekkel az intézetnek küzdenie kellett, létét komolyan veszé- 
lyeztették, melyet csak Xlll. (iergely 1573-ban tett alapítványa 
hárított el. Innen datálódik a kollégium tulajdímképeni föllendü- 
lése, jóllehet a századok során, főleg a jelen században, fennmara- 
dása nem egyszer komolyan veszélyeztetve volt. 



362 Szakirodalom. 

A kollégium az első időszakban csak németországi tanulók 
fölvételére szolgált, melynek megfelelőleg a Collegium Gennanicum 
nevet viselte. Azonban ezt nem vették oly szigorúan, és más 
országokbeli növendékekkel is találkozunk a németek mellett. 
Hazánkból a legelső a nyitrai egyházmegyei Szántó (Arator) Ist- 
ván volt, kinek ösztönzésére alapította XIII. (iergely 1578 már- 
czius 1-én a Collegium Hungarieumol, melynek tulajdona lett 
mindjárt az alapításkor a Coelius hegyen fekvő S. Stefano 
Hotondo templom. Hanem a magyar intézetre rósz idők jártak. 
Nem volt miből azt fenntartani, s ezért XIII. Uergely 1580 ápril 
13-án a két intézetet egyesítve, annak a kollégium (íermanicum- 
Hungaricum nevet adta. 

Steinhuber könyvében az egyesitett coUegiumnak úgy az 
egyesítés utáni, mint annak külön-külön megelőző történetét beha- 
tóan, az okiratok lehető teljes felhasználá.sával tárgyalja. Meg- 
ismertet minket a kollégium külső történetével, annak belső szer- 
vezetével, tanulmányi rendszerével, szóval bel-' és külélétének 
minden egyes nagyobb mozzanatával. Közli a növendékek neveit, 
egyházmegyék szerint, az alapítástól kezdve, a kiválóbb szerepet 
játszottak rövid életrajzával. Nem tartozik e folyóirat keretébe a 
munka méltatása históriai szempontból. Nekünk bibliográfiai 
szempontból kell ezt tekintetbe vennünk. És e tekintetben kon- 
statálnunk kell azt, hogy a munka, minden jó tulajdonságai 
daczára, sem elégít ki bennünket teljesen. A tudós szerző hallga- 
tással mellőzi úgy a kollégium könyvtárát, mint pedig annak oly 
gazdag levéltárát is. 

Némileg pótolja e hiányt az előszó azon része, melyben a 
hiboros szerző röviden beszámol arról, hogy honnan merítette az 
anyagot müvéhez. Ami a kollégium történetét illeti, ezt először 
P. (íirolamo Cattaneo az intézet tanulmányi prefektusa kisértette 
megírni. Midőn l()52-ben az intézet alapításának első százados 
évfordulója volt, Cattaneo megbízást nyert, hogy a kollégium 
történetét írja meg. 1652-ben kiadta mintegy bevezetésképen 
PanegyricüsdeinstitutioneCollegii (lermanici el Hungarici« czimü 
mii vét. Cattaneo 165o-ben Nápolyba helyeztetvén át, Fusban Vil- 
mos spirituális bízatott meg a munka folytatásával. Munkája 
-História Collegii (iermanici et Hungarici <^ csak kéziratban van 
meg a kollégiumban s az 1552 — 158 t-ig terjedő időközt foglalja 
magában. Fiistban után Pleickner Ádám, a kollégium volt mini- 
stere, folytatta a mimkát, de 1688 körül elhalt, s munkája befe- 
ezetlen maradt. A kollégium történele most majd lOC) évig 
pÜK^nt. 1770-ben jelent meg Rómában a jezsuita rend hivatalos 
historiojirafusa P. Cordara (iyulának ^Collegii (iermanici et Hun- 
garici História libris 4 comprehensa< czimfí munkája, mely nagy- 
részt Pleickner és Fusban nyomdokán halad, és 1581-ig terjed. 



Szakirodalom. 868 

Munkája negyedik könyve a kollégium stalus praesensével foglal- 
kozik, azonfelül közli a >Catalogus virorum illuslrium qui ex 
Collegio (íermanieo et Hungarico prodierunt«-ot. mely Sleinhuber 
szerint munkája legbecsesebb részét képezi. Cordara óta nem 
jelent meg a kollégiumról tudományos alapon irt könyv, mert az 
184r3-ban Lipcsében megjeleni »Das Deutsche Collegium in Rom. 
Entstehung, geschichtlicher Verlauf, Wirksamkeit, gegenwärtiger 
Zustand und Bedeutsamkeit derselben. Von einem Katholischen < 
mû komolyan számba nem vehető. A kollégium méltóságához 
mért, kimerítő történetét csak Steinhuber adta jelen munkájában. 

Munkájához szerző a levéltári anyagot két helyről merítette, 
a kollégium levéltárából és a jezsuita rend fölevéltárából. A két 
levéltár közül főleg az első adott, különösen a kollégium beltör- 
ténetére, adatokat. Egyesítve van e levéltárral a kollegiummal 
egyesített San Sába, Santa Croce di Avellana, Santa Cristina és 
Lodivechio apátságok, továbbá a Santo Stefano Rotondo temp- 
lom levéltára. E levéltár tartalmát főleg pápai bullák, decretumok, 
levelezések, visitatio-jegyzökönyvek és az intézet vagyoni helyze- 
tére vonatkozó följegyzések képezik. Fő fontossággal bír a növen- 
dékek katalógusa, mely három kötetre terjed, ú. m. 1552— 17 It), 
1716—1798, 1818-tól mai napig. Az első kötet H. oldalán a követ- 
kező bejegyzést találjuk: Hic liber continet nomina alumnorum ab 
erecto Collegio (^ermanico quantum ex diversis eatalogis ordine 
temporum servato coliigere licuit. Confectus est nunc primum 
die primo Januarii anno 1608 et originalia in archivio reposita. 
A katalógus azonban csak l()53-tól kezdve lesz terjedelmesebb, 
addig a bejegyzések hézagosan történtek. E katalógus szolgált 
alapul Steinhubemek munkája azon részében, hol a növen- 
dékek névsorát, egyházmegyék szerint összeállítva, közli. Azonfelfíl 
az I. kötet 40 — 42 lapjain közli a Loyola Ignácíz életében fölvett 
növendékek neveit (1552 — 1555 évekből) azoknak a liber jura- 
mentorumban tett sajátkezű följegyzéseik alapján. 

Látjuk ebből, hogy aránylag nagyon csekély az, mit Stein- 
huber munkájában a kollégium levéltáráról mond. Pedig a Colle- 
gium Cíermanicuni-Ilungaricum levéltára főleg, Magyarországra 
nézve, gazdag adatokat rejthet magában. Mutálja ezt Fraknói 
Vilmos értekezése: >A szent Istvántól Rómában alapított magyar 
zarándokház «,i melyhez a legfontosabb adatok a kollégium 
levéltárából kerültek ki. Ép ezért nagyon sajnálhatjuk, hogy 
Sleinhuber jelen művében nem szorított egy kis fejezetnek helyet a 
kollégium kímyv-, illetve levéltáráról. 

Dr. Áldásy Antal. 

» Katholikus Szemle 1898. II. füzet ós külön is. 



364 Szakirodalom. 

FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. 

Az Egyetemes l^hilologiai Eőslöny f. évi füzetei közül a 
VI — VIL füzetben Felsmann József a Magyar Nemz. Múzeum könyv- 
tárának Hung. oct. 26. jelzetű XV. századi kódexével foglalkozik, 
mely György magyar vitéznek a purgatoriumban való vezek- 
lését tartalmazza. A kódex bibliográfiai leirása után irodalomtörténeti 
szempontból tárgyalja az érdekes legendát és hű magyar fordításban 
közli az 1489. évszámot viselő kézirat teljes szövegét. Ugyané füzet- 
ben találjuk Hellebrandt Ai*pád pontos és kimerítő bibliográfiai laj- 
stromát a magyar filológiai irodalom 1894. évben megjelent 
termékeiről. Az összeírás 201, S dolgozatot sorol fel a filológia köré- 
ből. A TX. füzetben Rupp Kornél munkatársunk Komjáti Bene- 
deknek Erasmushoz való viszonyát fejtegeti s a Fraknói Vilmos 
által 1879-ben felfedezett krakkói töredékről, mely a Magyar Nem 
zeti Múzeum könyvtárában őriztetik, Sziládi Áronnal egybebang- 
zólag kimutatja, hogy az próbanyomás Komjáti bibliafordításának 
1533-ban Vietoris krakói nyomdásznál megjelent művéből. 

Az Irodalomtörténeti EŐBlemények folyó évi II. füzetében 
Horváth Cyrill Michael de Ungaria XIII beszédének tartalmát 
ismerteti. Bárczay Oszkár befejezi a Tudománytár anteaktáinak 
közlését s B. F, megkezdi az 1893/94-iki középiskolai értesítőkben 
megjelent irodalomtörténeti értekezések ismertetését. A III. füzetben 
Horváth Cyrill Világiak régi magyar imádságos könyvei czíni 
alatt rt Festetich-, a Czeh-, Peer- és Gyöngyösi-kódexek könyvészeti 
és irodalomtörténeti méltatásával foglalkozik s egyúttal igen érdekes 
képet nyújt a pálosrend XV. századi irodalmi tevékenységéről, könyv- 
tári viszonyairól. Balassa József Bar ta Szabó János debre- 
czeni diák 1824-ben összeírt verseskönyvét ismerteti, melynek 
kézirata Visontán, Somogy vármegyében jutott kezei közé. Az Adat- 
tárban Dézsi Lajos egész terjedelmében közli az Igazság koronája 
czíraű, Bethlen Elek fölött 1 696-bíin elmondott halotti emlékverset, 
mely Tótfalusi Kis Miklós halotti oratio jávai együtt Kolozs- 
várott, Tótfalusi sajtóján 1697-ben látott napvilágot s először a 
Magyar Könyv-Szemle 1882. évfolyamában Íratott le. Bécséi Viktor 
Kévai Miklós leveleit közli Paintner Mihályhoz, melyek az Anti- 
íj uitates Literaturae Huugaricae kiadására vonatkoznak. 

A Ssásadok 1895. évi 5. füzetében Ráth György befejezi 
Két kassai plébános a XVI. században ez. irodalomtörténeti 
tanulmányát. A 6. füzet mellékleteként kapjuk a Magyar Tört. 
Társulat 1885-iki évkönyvét, melyben Szinnyei József a társulat 
elhunyt tagjainak életrajzait közli, irodalmi munkásságok bibliográfiai 
összeállításával. 

A Történelmi Tár 1895. évi III. füzetében Beké Antal foly- 
tatja az erdélyi káptalan levéltárának ismertetését. Kollányi 
Ferencz közli Posgay Miklós és Péterffy András észter- 



Szakirodalom. .%5 

gonii nagy prépostok 1668. és 1693-iki hagyatéki leltárait, 
melyekben, mint a folyóiratnak f. évi 3. füzetében megjelent dol- 
gozatából tudjuk, könyvekről is van szó. 

A Centralblatt fúr Bibliothekswesen legújabb füzeteinek tar- 
talma : XIL évfolyam^ 7. füzet (1895 július.) Dr. During^ Biblio- 
thekstechnische Mittheilungen. — Dr. R. Kukula, Statistik des 
bedeutenden ausser-deutschen Bibliotheken der Erde. J. W. E. Both, 
Zur Bibliographie der liturgischen Drucke des Erzstift Mainz. — 
Becensionen und Anzeigen: Dr. August Hartmann, Deutsche Mei- 
titer-lieder-Handschriften in Ungarn. (Philipp Strauch.) Friedrich Leit- 
8chuh, Katalog der Handschriften der kgl. Bibliothek zu Bamberg. 
(M. Perlbach.) — 8 9. füzet. (1895. augtisz tus— szeptember.) Dr. 
ftustav Bauchf Wolfgang Schenck und Nicolaus Marschalk. — Wil- 
helm Altmann, Bibliothektechnisches. — H. Omont, Notes sur quel- 
ques manuscrits grecs de la Bibliothèque ai'chiepiscopale d'Udine' pro- 
venant du cardinal D. Grimani. — Becensionen und Anzeigen: 
Wilhelm Reyd, Bibliographie der AVürttembergischen Geschichte. I. 
Band. (Walther Schnitze.) Claes Anuerstedt, Upsala universitetsbi- 
hlioteks história iutill ar 1702. (Sten Konow.) Neuer Deutscher 
Bücherschatz. (J. Köstlin.) — 10. fitzet. (1895 október.) Hugo Babe, 
Aus Lucas Holstenius Nachlass. — Hans Schnorr v. Carolsfeld, 
Gedruckte Katalogzettel. — F. W. E. Both, Die Marienthaler 
Drucke der Seminarbibliothek zu Mainz. — Paul Bergmans, Un 
noël historique allemand de 1478. — Joseph Paczkowski, Die soge- 
nannte Chylinski'sche Bibel. — Dr. W. N. du Bien, Welche Bücher 
gaben die Leidener Professoren heraus? — Becensionen und 
Anzeigen: Dr. Job. Pohler, Bibliotheca historico-militaris. (Wal- 
ther Schnitze.) Die Wiener Genesis, herausg. von Wilhelm Ritter von 
Hartel u. Franz Wickhoff. (F. Eichler.) The Manchester Museum 
Owens College. (0. G.) — 11. filzet. (1895 november.) Heinrich 
Simon, Die Katalogzettel für Sonderabdrücke und Ausschnitte. — 
P. Schwenke, Bibliotheks- Adressbuch wissenschaftlicher und Volks- 
Bibliotheken. — F. Eichler, Bibliothekstechnisches. — Jak. Schnorren- 
herg. Noch einmal J. P. Madien und die Druckerei in Kloster Weu- 
lenbachen Köln. — K. Bozycki, Über den Krakauer Druck von 
Turrecermata, Explanatio in Psalterium. — F. Falk, Die deutschen 
Kartographen Nicolaus von Cusa und Nicolaus Donis. — Recen- 
äionen und Anzeigen: Paul Jürges, Die modernen Systeme von 
Büchergestellen mit verstellbaren Legeböden. (Christ. Berghoeffer.) 
Rudolf Wolkan, Böhmens Antheil an der deutschen Litteratur des 
XVL Jahrb. 1. Th. Bibliographie. (F. Eichler.) 

Állandó rovatok minden füzetben : Mittheilungen aus und über 
Bibliotheken. Vennischte Notizen. Neue Erscheinungen auf dem Gebiete 
des Bibliothekswesens. Antiquarische Kataloge. Personalnachrichten. 



366 Szakirodalom. 

A Revue des Bibliothèques legújabb füzeteinek tartahmi: 
V, évfolyam, 5. füzet (1895 május), Henri Omont, Le Catalogue 
imprimé de la Bibliothèque du Roi au XVIII-e siècle. (Befejező 
közi.) — Léon Dorez, Un élève de Paul Manuce : Bomoló Cervini. — 
Bibliograhie: Demetrio Marci, Una questione libraria fra i Giunti 
ed Aldo Manuzio. (Léon Dorez.) Louis Havet, Plauti Amphitruo. 
(Léon Dorez.) Alfred Jacob, Notes sur les manuscrits grecs pa- 
limpsestes de la Bibl. nationale. (Léon Dorez.) Mathiae Casimiri 
Sarbiewki Poemata omnia. (A. M.) P. Haray, Galerie illustrée de la 
Compagnie de Jésus. (Albert Maire.) Paul Durrieu, L'origine du 
manuscrit célèbre dit le Psautier d'Utrecht. (Léon Dorez.) — 6'. fü- 
zet. (1895 június.) Léon Dorez, Un élève de Paul Manuce. Romoló 
Cervini. (Befej, közi.) — Nécrologie; Jules Bailliard. — 7. füzet, 
(1895 július,) Henri Omont, Documents sur 1 imprimerie à Constanti- 
nople au XVIII-e siècle. — Paul Bergmanns, Thierry Martens. — 
Léon Dorez, L'exemplaire de Pline l'ancien d'Agosto Valdo de 
Padoue et Angelo Colocci. — Bibliographie: L'abbé Le Beur- 
lier, Le Chartophylax de la grande Eglise de Constantinople. (L. 
D.) Georges Goyau, André Péralé, Paul Fabre. Le Vatican. (Léon 
Dorez.) — 8 — 9 filzet. (1895 augusztus-szeptember,) M. Pellecket. 
Jacques de Voragine ; Addition à la liste les éditions de ses ouvrages 
publiées au XV-e siècle. — H. Omont, Document sur l'Imprimerie 
k Constantinople au XVIII-e siècle. (Befej, közi.) — Léon Dorez, 
Latino Latini et la Bibliothèque capitulaire de Viterbe. — Nécrologie : 
Anatole de Montaiglon. 

Állandó rovatok minden füzetben : Personnel des Bibliothè- 
ques. Chronique des Bibliothèques. 

Mellékletek az 5 — 6. füzetekhez: C. Couderc, Inventaire som- 
maire de la collection Clement de Boissy sur la juridiction et la juris- 
prudence de la Chambre des Comptes. 

A 8 — 9. füzethez: Lucien Áuvray, Inventaire sommaire d'un 
collection du Président du Harlay sur diverses matières ecclésiastique, 
politique etc. (Mss. français 15, 499 — 5, 553. de la Bibliothèque 
Nationale.) 1—32. 1. 

A Bévue Internationale des Archives des Bibliothèques et des 
Musées legújabb füzeteinek tartalma: I, kötet, 2, sorozat. BiUio- 
tkèques, 1. füzet, Henri Stein, L'Histoire de Tlmprimerie, état de la 
question en 1895. — Chronique et Mélanges: Dr. Bernhard 
Lunstedt, Notice sur les bibliothèques publiques de Suéde. — H. S. 
La réproduction autotypique des manuscrits. — H, J. La conférence 
bibliographique internationale de Bruxelles. — Paul Bergmann, Un cata- 
logue général des bibliothèques belges et hollandaises. — Chroniques. 
(Allemagne, Autriche-Hongrie, Belgique, Danemark, Egypte, Espagne, 
France, Grande-Bretagne, Italie, Japon, Pays-Bas, Portugal, Bépubl. 
Argentine, Russie, Suède et Norvège, Suisse.) Bibliographie rétro- 



Szakirodalom. 367 

specitve des périodiques: Le Cabinet Historique. 1855 — 1883. 
(M.Bx.) Bulletin des Bibliothèques et des Archives. 1884—1889. (F. 
Ch.) Rivista délie biblioteche I. — V. (V. Morzet.) Revista de Archives, 
Bibliotecas y Museos. 1871 — 1883. (H. S.) Archivalische Zeitschrift. 
1880-- 1 891. (H. S.) Comptes rendus : William J. Fletcher, Public Libra- 
ries in America. (Ch. - Y. L.) G. Petzholdt, Manuale del Bibliotecario. 
(H. S.) Karl Dziatzko, Beiträge zur Theorie und Praxis des Buch- 
und Bibliothekswesens. (H. S.) Paul Jürges. Die modenien Systeme 
von Büchergestellen mit verstellbaren Legeböden. (Victor Morlet.) 
W. L. Schreiber, Manuel de l'amateur de la gravure sur bois et sur 
métal au XV-e siècle. Tome VII. (H. S.) Paul Fahre, La Biblio- 
thèque Vaticane. Libraries in the medieval and Renaissance periods. 
(L.) Cercle de la librairie de Paris ; Catalogue de la Bibliothèque 
technique. (H. S.) Barré, Bibliothèque de la ville de Mai*seille; 
catalogue du fonds de Provence. 2-e partie. (H. S.) Bibliothèque de 
Reims ; tome III. (H. S.) Châtelain, Paléographie des classiques latins. 
8. livr. (H. S.) Nederlaudsch kolonial Centralblad; Maandelyksch 
overzicht betreffende de literatuur van Nederl. Oosten-West-Indie. 
(J. D.) Leon Vallée, La Bibliothèque nationale ; choix de documents 
pour servir ii Thistoire de l'établissement et de ses collections. 
(H. 8.) Paul Durrieu et J. J. Marquet de Vaaselot, Les Manuscrits 
à miniatures des Héroïdes d'Ovide traduites par Saint-Gelais, et un 
grand miniaturiste français de XVI-e siècle. (L. A.) Louis Q-uibert, 
Ce qu'on sait de l'enlumineur Evrard d'Espingles. Melange Julien 
Havet : Recueil de travaux d'érudition dédiés a la mémoire de Julien 
Havet. Studi italiani di filológia classica. Statistica délie Biblioteche. 
Pai-te I. vol. I — II. (H. S.) U. Chevalier. Répertoire des sources 
historiques du moyen âge; topo-bibliographie. Fasc. I — II. (H. S.) 
G. Ottino e G. Fumagalli. Bibliotheca bibliographica italica. Vol. IL 
Suppl. (H. S.) Ph. Gagnon, Essai de Bibliogi'aphie canadienne. (H. S.) 
Henri Jadart, Essai d'une bibliographie rétheloise. Louis Régnier, 
Quelques mots sur les historiens de la ville des Andelys, suivis 
d'une bibliographie sommaire. W. R. Retana, Bibliográfia de Min- 
danao. Minerva; Jahrbuch der gelehrten Welt. (H. S.) Bernhard 
Lundstedt, Sueriges periodiska Litteratur; Bibliográfia. I. (H. S.) 
Bernard Prost, Le trésor de l'abbaye Saint-Benigue de Dijon. (H. S.) 
Edmund Mombini. Bayerische Papier-Geschichte. I. Theil. (C-M. 
Briquet.) Tables de la Gazette archéologique (S. R.) Generalregister 
zum I — X. Jahrgange des Centralblattes für Bibliothekswesen. (H. 8.) 

I. kötetf 3. sorozat. Musées, 1, füzet, Salamon Reinach, La 
muséographie en 1895. (Archéologie ancienne.) — Chronique et 
mélanges — Bibliographie retrospective des périodiques. — 
Comptes rendus. 

Állandó rovatok minden füzetben : Inventaires, catalogues et 
publications annoncées sommairement. 



VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 



Ssamots István. •}• A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának 
egyik szép képzettségű fiatal tisztviselője, dr, Szamota István könyv- 
tári segéd f. évi november 21-én 28 éves korában öngyilkos 
kézzel véget vetett életének. A korán elhunyt ifjú tudósban a Magyar 
Nemz. Múzeum tisztikara legtevékenyebb tagjainak egyikét, a szak- 
tudomány a legszebb reményekre jogosító munkását vesztette el. 
Szamota egy évvel ezelőtt lépett be a múzeum tisztviselőinek kötelé- 
kébe ; azelőtt a m. kir. országos levéltárban gyakornoki állást foglalt 
el. Mindkét intézet kebelében a legszebb képzettségű szakerők közé 
tartozott, a tudományosság terén pedig oly nagy munkásságot fejtett 
ki, melynek eredményei ifjú kora daczára el nem múló emléket biz- 
tosítanak nevének. A régi magyar földrajzi irodalom terén felmutatott, 
kezdetnek igen szép sikerű kisérletek után a magyar nyelvészet 
középkori anyagának felkutatásában találta meg munkásságának leg- 
méltóbb tárgyát. A Magyar Tud. Akadémiától megbizást nyerve 
a középkori oklevelek magyar szókincsének összegyűjtésére, egymás 
után kereste fel a hazai levéltárakat s vizsgálta át azoknak 
okleveleit, hogy a bennök elszórt magyar szavakat kijegyezze s 
belőlük a magyar nyelv legrégibb anyagát rekonstruálja. Anyagának 
legnagyobb része együtt volt, s a mutatvány, mit »A tihanyi apátság 
alapító oklevelei mint nyelvemlék« czímmel belőle a M. Tud. Akadé- 
miában bemutatott, a legnagyobb várakozást keltette fel évek során 
törhetetlen buzgalommal folytatott munkálkodásának eredménye iránt. 
A Magyar Tud. Akadémia azzal adott kifejezést a fiatal tudós iránt 
táplált elismerésének, hogy ez év folyamán irodalom-történeti bizott- 
ságának külső tagjává választotta. A szomorú elhatározás, mely a 
fegyvert kezébe adta, s melynek oka örökös rejtély marad mindenki 
előtt, véget vetett a hozzá fűzött reményeknek. Temetése, melyen 
a Magyar Nemz. Múzeum tisztviselői testületileg vettek részt, november 
hó 24-éii általános részvét között ment végbe. Nyugodjék békével. 



Vegyes közlemények. 369 

Kitüntetés. Dr. Pauler Gyula m. kir. országos főlevéltámoknak ő 
CS. és apostoli királyi felsége f. évi november hó 8-án kelt legmagasabb elha- 
tározásával a miniszteri tanácsosi czímet és jelleget adományozta. 

Ab éy halottjai. Az 1896-ik év a magyar bibliográfia történetében 
szomorú emléket hagy maga után. Azon jeles férfiaink között, a kik az év 
lefolyása alatt befejezték e földön pályájukat, a magyar bibliográfia több 
oszlopos tagját vesztette el. Dankó Józaefy a finom izlésü könyvgyűjtő, 
189Ö január l<é-én halt meg Pozsonyban. Néhány héttel később, márczius 
9-^n követte őt a sirba ugyané város második nagy könyvgyűjtője, Lanfran- 
coni Grazioso Enea, a ki bár idegen nemzet szülötte volt, testben, lélekben, 
tudományos törekvéseiben hű fia lőn második hazájának, Magyarországnak s 
a magyar kultúra páratlan becsű emlékeit gyűjtötte össze gyűjteményében, 
mely azóta, hála a kormány bőkezűségének, a nemzet tulajdonává vált. 
A harmadik halott Barna Ferdinánd, a nemz. múzeum könyvtárának nyuga- 
lomba vonult t őre, 71 éves korában, július 21-én hunyta le szemeit az örök 
állomra. Érdemeit e helyütt felesleges felújítani, elválhatatianul össze vannak 
azok forrva a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának történetével, melynek 
egész élete munkásságának legjavát szentelte. A legutolsó veszteségről, mely 
néhány héttel ezelőtt a múzeumi könyvtárt Szamota István elhunytával 
sújtotta, e füzet más helyén emlékezünk meg. Mindnyájan a tudomány halott- 
jai ők; életüket a könyveknek szentelték, haláluk pótolhatatlan veszteség a 
hazai könyvtári ügyre, melynek amúgy is csekély számú munkásai fájda- 
lommal látják leglelkesebb bajtársaikat kidőlni soraikból. D. 

Könyvtámokok értekezlete. A hazai közművelődési és tudományos 
egyletek kiküldötteiből alakult országos múzeum- és könyvtár- bizottság tudva- 
levőleg nagy tevékenységet fcgt ki a vidéki múzeumok és könyvtárak 
szervezése érdekében és Wlaasica GhytUa vallás- és közoktatásügyi miniszter 
arról a nagy jelentőségről, a mit a bizottság e működésének tulajdonit, az 
által tett bizonyságot, hogy az 1896. évi költségvetési előirányzatban 15,000 
frtot vett fel vidéki könyvtárak és múzeumok létesítésére és állandó érintkezést 
létesítve a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a bizottság között, 
amiak közvetítése végett Szmrecsányi Miklós osztálytanácsost bizta meg 
képviseletével. A minisztert ez elhatározásában az a törekvés vezette, hogy a 
vidéki múzeumok és könyvtárak szervezésének ügyét állami felügyelet alatt 
egységes alapokra fektesse és e nsigy fontosságú kulturális mozgalomban az ille- 
tékes szakemberek befolyásáét hivatalos utón biztosítsa. Ez adott alkalmat 
Porzsolt Kálmánnaky a bizottság titkárának, hogy a budapesti nagy könyv- 
tárak vezetőit és tisztviselőit könyvtárnoki értekezletre hivja össze, abból a 
czélból, hogy a bizottságnak a közművelődés terjesztését czélzó munkásságát 
szakavatott tanácsaikkal támogassák. Az értekezlet deczember 4-én az egyetemi 
könyvtár helyiségében Szilágf^ Sándor elnöklete alatt s a vallás- és közok- 
tatásügyi minisztérium képviselőjének, Szmrecsányi Miklós osztálytanácsosnak 
jelenlétében tartatott meg. A fővárosi könyvtárak részéről dr. Fejérpataky 
László múzeumi könyvtári igazgató-őr, HeUer Ágost, a M. Tud. Akadémai 
főkönyvtámoka, Pauler Oyula min. tanácsos, orsz. főlevéltámok, dr. Aldásy 
Antal^ Dedek Crescens Lajos, dr. Erdélyi Fái, Jankovich Antal, dr. Küffer 
Béla, Kiidora Károly, Máté Sándor, dr. Schönherr Gyula, dr. Sebestyén 
Gyula és Szinnyei József vettek részt a tanácskozásban. A múzeum- és 
könyvtár-bizottságot Portsolt Kálmán titkár képviselte. Az értekezlet tárgyai- 
ként a Porzsolt Kálmán titkár által kibocsátott meghívón a következő pontok 
szerepeltek; 1. Községi könyvtárak. 2. Iskolai könyvtárak. 3. Vándorkönyvtárak. 
4. A könyvtárak felügyelete. 6. Könyvtárnoki tanfolyam. 6. Könyv tárnokok hely- 
zete. Az értekezlet azonban csupán a három első pontot vette tárgyalás alá, egy 
későbbi, szorosan a könyvtárnokok testületének kebelébői megindítandó akczió- 
nak kivánva fentartani a többi kérdések tárgyalását, melyek sikeres megoldása 
csakis a könyvtári ügy fejlettségének a mainál előhaladottabb stádiumában 
remélhető. A tanácskozás tárgyául elfogadott kérdésekben sem jutott, kellőleg 
előkészített javaslatok hiányában, konkrét eredményre, s hosszabb esznio- 

Magyar Konyv-Stenile. 1895. 21 



370 Vegyes közlemények, 

csere után a külön csoportokba tartozó törvényhatósági, községi, iskolai és 
vándor-könyvtárak szervezésének tanalmányozására egyes szakférfiakat kért 
fel, és pedig a törvényhatósági könyvtárakra Küffer BélcU, a vándorkönyv- 
tárakra Erdélyi Fáltf az iskolaiakra Sebestyén Gyulát és a községi könyv- 
tárak ügyére Dedek Cr. Lajost, Az ezek véleményes jelentése kapcsán elő- 
terjesztendő javaslatokat az értekezlet egy későbbi ülésen fogja tárgyalás alá 
venni s annak eredményei alapján az orsz. múzeum- és könyvtár-bizottság a 
szóban forgó könyvtárak számára általános szervezeti és használati szabály- 
zatot fog a minisztérium elé megerősités végett fetteijeszteni. Sz> 

Danko Jóssef könsrvtárának sorsa. Néhai Dr. Dankó József pozsonyi 
prépost könyv- és metszettárának aukcziója Kende S. bécsi antiquariátusa 
vezetése alatt f. é. jánius 24. — július 12. napjaiban ment végbe. Az aukczió 
eredménye, tekintettel arra, hogy Dankó könyvtára java részéről — az ősnyom- 
tatványok, kéziratok, Hungarica és nagyobb theologica csoportjairól végrende- 
letileg intézkedett, — mindenkép kielégítőnek mondható, a mennyiben a könyv- 
es metszettár hátramaradt részeért közel 18,000 frt folyt be a kongrua-alap 
javára. A fizetett nagyobb árak közül említendők: Jahrb. d. Kunsthist. Samm- 
lungen des A. H. Kaiserhauses. 1— -15. köt. 458 frt. Leitner, Die hervorragend- 
ten Kunstwerke der Schatzkammer d. oest. Kaiserhauses 75 frt. Mittheilun- 
gen d. k. k. Central.Ck)mmission, 1866—94. 139 frt 60 kr. Pinder, Speculum 
passionis Jesu Christi 1607. 124 frt. Repertórium f. Kunstwissenschaft, I— XI. k. 
82 frt. Tory, Champfleury, Paris, 1629. 103 frt. Weigel u. Zestermann, Die 
Anfänge d. Druckerkunst 80 frt. Brunei, Manuel du libraire, 80 frt. Ceriani, 
Monumenta sacra. 62 frt 60 kr. Didot, Catalogue. 6 k. 32 frt 20 kr. Ducange, 
Glossarium 7 k. 86 frt 50 kr. Maittaire, Annales 40 frt 60 kr. Muther, Die Deutsche 
Bücherillustration 49 frt. Hain, Repertórium 60 frt. Panzer, Annalen 2 k. és a 
függelék 31 frt 60 kr. Rooses, Christoph Plantin 61 frt. Wurzbach, Biogr. 
Lexikon 80 frt 60 kr. Bubics, Cornaro Frigyes jelentései 26 frt. Gregorovius, Gesch, 
d. Stadt Rom 44 frt. Knauz, Monumenta 20 frt. Monumenta Yaticana Hungáriáé 
42 frt 60 kr. Wagner, Delineatio provinciarum Pannóniáé 30 frL Nyéki Vörös 
Mátyás imakönye (magyar kézirat a XVII. sz. elejéből) 71 frt. Daniel. Thesaurus 
hymnologicus 4Í6 frt. Dankó, Vetus hymnarium Hungáriáé 23 frt. Dreves, Ana- 
lecta hymnica 41 frt 60 kr. Roskoványi művei 200 frt. Dankó könyvornamentikai 
gyűjteménye 8.30 frton, ex-libris-gyűjteménye 269 frt 60 kron kelt el. A 
metszetek közül a következők értek el nagyobb árakat: Dürer, A kis 
feszület 120 frt. Szt Hubert 100 frt. A nagy szerencse 51 frt. A kis passió 
60 frt 60 kr. A nagy oszlop 61 frt. Himzési minták, 6 lap 204 frt. A 
kézrajzok és képek közül Steinl, két aquarelle 303 frt. Dobyaschoffsky, 
Magyarországi Szent-Erzsébet 100 frt. XVI. századbeli német iskola. Krisztus 
búcsúvétele 132 frt. Fényképgyűjtemény, 2000 lap 600 frt. K, 

Istyánfly Pál egy könyve« Ismert dolog, hogy Istvánffy Pál, az első 
magyar novella-író, a paduai egyetemen végezte tanulmányait. Ottan időzéaé- 
nek emlékét őrzi Cicero TusctUanae quaestiones ez. műve 1610-ben, Velen- 
czében, Philippus Pincius Mantuanusnál megjelent kiadásának birtokomban 
levő példánya is. A csinosan illusztrált könyvnek, (melyet kiadója Philippus 
Beroaldus tanítványának Csulai Fülöpnek ajánlott) czímlapján egy tanítványai 
közt ülő tanár látható fametszetben; a tanár asztalán egy üres mondat- 
szalag van, ebbe csinos apró betűkkel van beleírva: jpauli istwanffy. Hogy 
IstvánfTy e művet szorgalmasan használta, azt mutatják a soi-ok közé irt 
számos, ma már alig olvasható jegyzetei, melyek az egész könyvön át 
láthatók. A könyvet azonban Istvánffy, úgy látszik, Olaszországban hagyta, 
mert az egy velenczei antiquariustól került birtokomba. Varjú Élemér. 

Könyvvizsgálat a Bákóozi-korban. I. Lipót, mint tudjuk, úgy 
Magyarországban, valamint Erdélyben, már az 1690-es években életbe léptette 
— szokása szerint önkényesen, rendeleti úton — a censurât^ a sajtótermékek 
előleges megvizsgálását. Az ő censorai leginkább jezsuita-atyák valának. A 
Lipót önkényuralnia által sarkaiból kiforgatott ősi alkotmány és nemzeti 



Vegyes közlemények. 371 

önállóság visszavívására TI. Rákóczi Ferencz zászlót emelvén, csakhamar 
mindkét haza lakossága melléje állott, s egynéhány, császári őrséggel meg- 
rakott erősség kivételével, őt uralá az egész ország. 

Rákóczi a szabadságért fogván fegyvert: természetesen a sajtót is sza- 
badon engedte működni, sőt derekasan föl is használá. így folyt le több év, 
az ujra életbe lépett sajtószabadság virágzásával: mert a kuruczok nem gya- 
koroltak censurât. Nyomatott kiki, amit akart. Mígnem e sajtószabadsággal az 
1706-ik évi békealkudozások félbeszakítása után némely, titokban császári 
érzelmű könyvnyomdatulajdonos — név szerint a nagyszombati jezsuita- 
akadémia nyomdájának nrai — annyira visszaéltek, hogy Rákóczit és a con- 
foederált magyarokat galádul támadó, ócsárió gúnyiratokat is kinyomattak, 
vagy ^jra lenyomatván, a fejedelem és Confoederatio hívei között terjesztették; 
mint pl. a * Fenestra Camerae Obacurae Bákőczianae* czímö irányzatos fércz- 
művet, stb. 

De ez már több volt a soknál s a szövetségi kormánytanács tagjainak 
szemet szórt. És minthogy e magas tanács Rozsnyón, 1707 január 21-kétől 
február 5-kéig üléseket tart vala: a sajtó által űzött eme tűrhetetlen pohtikai 
visszaélés ügye is szóba hozatott ezen ülések egyikén, a február B-ikin. A meg- 
vitatás eredménye az lőn, hogy az országtanács szükségesnek találá az elő- 
leges könyvvizsgálatot a Confoederatio országrészei területén visszaállítani s 
annak gyakorlását vallási, erkölcsi, társadalmi műveknél, tankönyveknél stb. 
a senatorok — mint legfőbb őrállók — önmaguk vállalták el ketten- ketten, a 
tisztán politikai vagy katonai munkákra nézve pedig a fejedelemnek és udv. 
kanczelláriájának, s illetőleg Bercsényi fővezérnek tárták fenn. 

A vörösvári Rákóczi-Aspremont-Érdődy-levéltárban a rozsnyai senátus- 
ülések jegyzőkönyvei fenmaradván, a febrár 3-üdból az ezen ügyre vonatkozó 
pontokat íme közösük: 

»Récurrente negotio scommaticarum impressurarum, cavetur: ne ulla 
typographia récentes libros controversisticos, multomagis scommaticos et 
animorum abalienativos (t. i. a Confoederatiotól) imprimere audeat. Si tamen 
quid imprimendum necesse foret: editionem ülam duo domini aenatorea, — 
ttfiii« cujua editio fuerit religioniSy — diligenter priua remdeant^ approhent, et 
approbatam iypia mandari permittant, Quodsi autem quis ex dominis sena- 
toribus librum scommaticum, animorumque distensionem causantem pro 
impressione subscribere praeöummeret : eo facto vüiorum Confoederationia in- 
eurret. 

Qaod attinet acta politica ac bellica: illa cum permiaaione auae aere- 
nüatiSf — imo bellica etiam cum conaenau excellentiaaimi aupremi generalia 
(Bercsényi) imprimi poterunt, 

Antiqui porro authores seu eorum libri reprimi non vetantur.« 

A korm^ytanács e végzése bizonynyal megküldetett, kötelező mihez- 
tartás végett, a Confoederált Rendek területén létező valamennyi nyomdának. 

Thaly Kálmán. 

TSi YOlt Farinola Bálint P Folyóiratunk múlt évi 4^fazetébcn, a 845. 
lapon —8 — m egy protestánsok részére 1581—82 között nyomtatott evange- 
liumos könyv czimlap nélküli példányát ismerteti, melynek nyomdásza magát 
Valentinua Farinola néven nevezi meg s Bornemissza Péterről úgy emlékezik 
meg, mint uráról. Ki ez az addig nem ismert magyar könyvnyomtató, ezt a kér- 
dést a közlő eldöntetlenUl hagyta s csupán annyit gyanit, hogy Farinola vagy 
Bécsben, vagy Debreczenben működött. Mrtinger Károly, a régi magyar biblio- 
gráfia szorgalmas művelője, a Magyar Nyomdászat f. évi 10. füzetében beható 
katatás alá véve a kérdést, arra az eredményre jutott, hogy Farinola Bálint nem 
más, mint Mancskovica Bálint nyomdász, a kinek könyvnyomdájából Szabó 
Károlynál az 1581. és 1584. évekből három termék van ismertetve. (R. M. K. I. 
196. 208. 209. sz. a.) Föltevését a két személynév azonos jelentésére alapítja. 
Ugyanis a Farinola szó lényege farina, a mi apnyi mint liszt. Ugyanezen szóból 
képződik az állítólag Lengyelországból hozzánk szakadt Mancskovics neve; a 

24* 



372 Vegyps közlemények. 

lisztnek lengyel elnevezése t. i. m^czka, annyi mint finom minőségű liszt, 
lángliszt, keményitő. Ezen m^zka szó pedig kietjtetik ilykép: mancska; ha 
most ehhez hozzáfűzzük a személyesítő -vies ragot, úgy kész a Mancskovics 
név. Mancskovics Bálint tehát korának divatja szerint Farinola latin nevet 
vett föl időközönként. Az a körülmény, hogy Farinola az ajánló levélben Bor- 
nemissza Pétert urának nevezi, szintén megerősíti e föltevést. Hogy Bor- 
nemissza legutoljára Detrekőn működött, azt legutolsó nyomtatványának kolo- 
fonjából és Farinola ajánlatából is tudjuk. Ámde Mancskovics Bálint szintén 
azt mondja magáról Sibolti Demeter Vigasztaló Könyvecskéjéhez (R. M. K. L 
208.) 158^' június 24-én írt ajánló levelében, hogy 158é-ben Detrekőn tartóz- 
kodott. Â rövid időköz ez ajánlólevél kelte és Bornemissza utolsó nyomtatási 
dátuma (1684 márczius 2ö) között s a két név: Farinola és Mancskovics 
jelentésének egyezése mellett a személyazonosságot kétségtelenné teszi a 
belső típusok egyezése is, de főleg az a körülmény, hogy Mancskovics ugyan- 
annak a Gyarmati Balassa Istvának ajánlja munkáját, a ki Bornemissza Péter 
pártfogója volt. Firtinger további fejtegetésében e felfedezés alapján bírálat alá 
veszi Szabó Károlynak azt az állítását, hogy Mancskovics valamennyi nyomda 
terméke Galgóczon nyomatott s annak a nézetének ad kifejezést, hogy az a 
3 nyomtatv^y, a melyet eddig Mancskovicstól ismerünk, a most felfedezett 
Farinola-féle nyomtatványnyal együtt Detrekőn látott napvilágot. Tekintve azt, 
hogy Mancskovicstól Bornemissza halála előtt is birunk nyomtatványt, a mi 
arra enged következtetni, hogy már előbb is működött önállóan, s tekintettel 
Bornemissza Péter vándor életére is, e kérdés teljes eldöntését további kuta- 
tásoktól kell vámunk. Farinola és Mancskovics személyazonosságának meg- 
állapítása azonban kétségkívül Firtinger érdeme és mi csak örülhetünk a felett, 
hogy e becses bibliográfiai felfedezésre folyóiratunk közlése szolgáltatott 
alkalmat. Sch, Gy. 

 nemseti museumi könyvtár Corvin-kódexeinek ssáma.  

Pallas nagy Lexikona X. kötetében Csontosi János 24 lapra terjedő czikkben 
ismerteti Mátyás király könyvtárának maradványait. Dolgozatában a jelenleg 
ismeretes Corvin-kódexek számát megállapítva, azt állitja hogy a Magyar Nemz. 
Múzeum könyvtárában 16 Corvin-kódex őriztetik. Ez nem felel meg a való- 
ságnak. Csontosi János a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának 18Bö/86-ról 
adott jelentésében, mely a Magyar Könyv-Szemle 1886-iki évfolyamában jelent 
meg, a Trottí könyvtár Corvin-kódexének megvásárlásáról beszámolva, maga 
mondja: »Ismeretes^ hogy a hazai gyiíjteményekben ekkorig 26 kûségtélen 
Corvin-codex őriztetett, melyekből 7 a Nemzeti Múzeum . . . könyvtárára esik . . . 
E kézirattal (értve a Trotti-könyvtárból megvásárolt kódexet) a múzeumi könyv- 
tár Corvin-codexeinek száma S-ra emelkedett.* 1886 óta a könyvtár Corvin- 
kódexeinek száma tudvalevőleg csak a két modenai kézirattal gyarapodott, 
melyeket ő felsége a király 1891 május 6-án kelt elhatározásával ajándékozott a 
Magyar Nemz. Múzeumnak. A múzeumi könyvtárban tehát nem 16, hanem 10 
Corvin-kódex őriztetík. Ezek a következők. 1. Cod. Lat. nr. 160. Q. Curtii 
Rufi História Alexandri Magni. 2. Cod. lat. nr. 257. Sallustii Crispi Bellum 
Catílinarium et Bellum Jugurthimum. (Mindkettő Jankovich Miklós gyűjtemé- 
nyéből.) 3. Cod. Lat. 121. S. Augustmi Liber de civitate Dei. 4. Cod. Lai. 23Í, 
Polybii Libri historiarum. 5. Cod. Lat. 241. Plauti Comoediae. 6. Cod. Lat. 
281. Georgii Trapezuntii Libri JRhetoi ici. (Mind a négy a török szultán könyv- 
tárából, Konstantinápolyból. Ö felsége a király ajándékozta 1869 deczember 
13'án.) 7. Cod. Lat. 198a. Joannis Scholastici Opera. (Farkas Lajos köny\'- 
tárából. Megvétetett i873 deczember 10-én.) 8. Joannis Damasceni Sententiae 
etc. (Trotti őrgrófnő milanói könyvtárából. Megvétetett ülrico Hoepli milanói 
könyvkereskedőtől 1886-ban.) 9. S. Joannis Chrysostomi Omeliae. 10. S. Hiero- 
nymi Commentaria in epistolas b. Pauli ap. (Mindkettő a modenai herczegi 
könyvtárból. felsége a király ajándékozta 189í'ben.) D. 



NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ. 

Szerkesztette: Horváth Iqnácz. 



RiciéiUtek: áll. = àlUmi-, bib. = blbornok ; ci. = csa'ád; czl. = cxím«rlavél ; egy. =z egye- 
tem, egyetemi; k. =: király, királyi; kné = királyné; kny. =: kflnyrnyomda, kODyynyomtató ; 
kt., kUr = könyvtár; lt., Itár = leTéltár; m. r= magyar; min. = minisxtrrlnm ; iik. = pftipok; 
ssn. = izemélynéT ; tank. = tankönyv ; v., va. = vároi, vároii ; vm. = vármegye. 



Aacheni hirlapmúzeum 241. 

Abigaü 121. 

Abrabamides Izsák, Luther Catechismusa 

lót nyelven (1612.) 176. 
Abnigi György kolozsvári kny. 330, 331. 
Achenwall Gottfried 283. 
Acsády Ignácz 83. 
Acta et décréta synodi provinciális a. 

1638 Tymaviae celebratae cz. kézirat 

a m. nemz. múzeum ktárában 271. 
Actio curiosa cz. szii\játék kéziratban a 

múz. ktárban 361. 
Adalbert (Szent<) 22ô. 
Adami 122. 
Adóiján Imre 183. 
Aelianus 121, 124, 132. 
Aeneas Sylvius 188, 269. 
Aesopus meséi 320. 
Akadémia, M. Tud. 43, 88, 107, 168, 

169, 239, 357-^.360. — ktára 2, 36, 

139, 171, 173, 3Ö.S. — kézirattára 355. 
Akadémiai Értesítő 89, .353. 
Albániai proweditoria generale iratai a 

zárai tart. Itárban 63. 
Alsó-Fejér vm. 32. 
Alsó-Lugos 166. 
Altmann Vilmos 365. 
Alvarez 216. 
Aman 126. 
Ambrosias Sebestyén 1. Lám Sebestyén. 



Ambrozovics Béla 166. 

Ambrus József 270. 

Amech 105. 

American Library Association 252. 

Amerikai XI nemzetközi kongresszus 349. 

Ancona, Girolamo d'- 100. 

Andreis, La chronica di Trau 99. 

Andreisi Ferencz scopiai pk. 211. 

Angelus Pannonius. (N.-Szombat, 1661.) 

342. 
Angyal Dávid 169. 
Anián pk. 221. 
Annerstedt, Gaes. 365. 
Antigonus 52, 52, 56, 124. 
Antiochus 61, 124. 
Antiquár-katalogusok 192. 
Antwerpen 165, 293. 
Apafi Mihály 175, 333. - Miklós 1.39. 
Apor-ktár az Erd. M. E. ktárában 172, 173. 
Apponyi György gr. 44. — Sándor gr. 289, 

290, 291, 295. 
Apuleius, Asinus aureus. (Velencze, 1500.) 

192. 
Aquinoi Szent-Tamás 211, 214. 
Arany-Ida 231. 
Arányi Olivér 285. 
Archidiaconi eccl. Albcnsis Transylva- 

niae in Matthiam regem Ungariae 

epitaphium, kézirat a göltingai egy. 

ktárában 284. 



374 



Ârchivio degli atti antichi igazgatóságának 
levelezése a zárai tart. Itárban 65. 

Archivio Storico 270. — Siciliano 189. 

Archival ische Zeitschrift 184. 

Aretias Paulus 217. 

Aristoteles 33, 105. 

Arithmetica Practica. Azaz: Számvető 
Tábla. (Kolozsvár, 1671.) 138. (Lőcse, 
1696.) 339. 

Arrubal, Petrus de 214. 

Ars metnca. (N.-Szombat, 1703 előtt.) 

Articuli regni Transylvaniae (Gyulafejér- 
vár, 1623-1628. 1630-1643. 1646. 
1648-1651. 1665.) 255-264. - 
(Kolozsvár, 1622. 1636. 1663. 1666. 
(1670. 1671. 1675. 1676. 1680. 1681. 
1687.) 255, 260, 264—267. 

Asch György 283. 

Asdrubal hun kir. 221. 

Asiatic Society of Bengal 9. 

Aspásia 38, 121, 123, 132, 133. 

Athenás 31. 

Athenaeum 170. 

Athene 53, 55. 

Atkinson 282. 

Attüa 126, 220—224. 

Augsburg 179, 248. 

Aurelianus 221. 

Auvray Lucián 186, 367. 

Averroys 104. 

Avicebron 104. 

Avicenna 104. 

Abel Jenő 233. 

Ács Gedeon 273. - Mihály 177, 864. 

Ádám Gerzson 137. 

Ágoston (Szent-) 122, 218, — De civitate 
Dei, Corvin-kódex a nemz. múz. ktár- 
ban 372. - Opuscula 1491. 192. (Ve- 
lencze, 1469.) 178. 

Aldásy Antal 166, 182, 183, 252, 270, 
363, 369. 

Árady N. János 195, 197. — cxlibrise 195. 

Ásványi Lajos 349. 

Babathy Ferencz 213. 
ßabonics 99. 



Babylon 126, 128. 

Bachmann János 184. 

Baer és tsa frankfurti könyvkereskedő 96. 

feahlmann P. 185. 

Bajthay A. História R. Hung. 182-4. má- 
solata a múz. ktárban 167. 

Bak-féle könyvadomány az akad. ktárban 
355. 

Bakó Sándor 170. 

Balam István 250. 

Balassa Bálint 121, 134, 321-323. — 
Ferencz 37. — István 372. — József 
364. - Br. — cs. Itára a m. n mú- 
zeum ktárában 85, 87, 169, 352. 

Balkán-félsziget 100. 

Ballino Guilio 188. 

Balogh Lázár czl. a múz. ktárban 85. — 
Pál(Almási) exlibrise 195. — Sándor 
ezlibrise 195. 

Baranyai István 212. 

Baranya vm. 37. 

Barcsay cs. Itára 184. 

Bariette Marino 119. 

Barna Ferdinánd 369. 

Barna-féle genealógiai gyűjtemény a múz 
ktárban 167. 

Baromic Blaz zenggi kny. 188. 

Barradot Richard 293. 

Barrady, Sebastianus 218. 

Barla Szabó János 364. 

Bartoldus Georgius, 215. 

Basilius István 39. 

Baska 231. 

Batthyány cs. ktára 2; — exlibrise 196. 

— Boldizsár 106, 107, 115; misekönyve 
(1489.) a múz. ktárban 106-116. - 
Kázmér gr. 271. 

Bauch Gusztáv 365. 

Bauhinus Gáspár 101, 102, 103. 

Bánffy cs. iratai a múz. ktárban 351. 

— György nyilt parancsa (Kolozsvár 
1696.) 

Bánffy György gr. exlibrise 195. 

Bárczai cs. 231. 

Bárczay Oszkár 183, .^»64. 

Báthory cs. 231. —ra vonatkozó iratok a 



375 



múz. ktárban 3öl. — András ország- 
bíró 228. — András vajda 251. — Ist- 
ván 36, 188, 328. ^ Zsigmond 38, 85. 

Báthory-Simolin Sándor gr. exlibrise 196. 

Bázel 125. 

Bock mann János 283. 

Becsky cs. It. a m. n. mnz. ktárában 273. 

BedriéiŐ Sylvester zenggi kny. 188. 

Beer Rudolf 185. 

Beké cs. 231. — Antal 184, 365. 

Beken cs. 231. 

Bel cs. 231. 

Bellarminus Róbert bib. 214. 217. 

Bellatus Bartholomaeus 214. 

Belgium 92. 

Benczúr Gyula 187. 

Benedek (IX.) pápa — 226, 233. 

Beniczky cs. It. a m. n. múz. ktárában 273. 

Benkő J. 284. 

Bentz János 320. 

Bercsényi Miklós gr. 371. 

Berényi gr. cs. It. a m. n. múzeum ktárá- 
ban 273. 

Bergbohm Gyula 170. 

Berghoeffer Kristóf 366. 

Bergmann Pál 186, 365, 367. 

Bergomensis Pb. De claris selectisque 
mulieribus. (Ferrara 1497.) 192. 

Bericht v. d. Festung Gr.-Wardein, 1599. 
189. 

Berki 231. 

Berlin 92. — i birod. gyQlés kta 170. 

— kir. egyet, ktár 152—153; kelet- 
kezése 153; olvasóterme 153; szak- 
rendszere 152; állománya 153; 
kézikönyvtára 153; kölcsönktára 153. 

— kir. ktár 2, 170; gyarapodása 6; 
költségvetése 7; olvasóinak száma 7. 

— tud. akadémia 3. 
Bemardus 215. 

Bernhard augsburgi festő 179. 
Beroaldus Fülöp 96, 370. 
Bemolák tót szótára 42. 
Berlolani G. 184. 

Bertrand aquilejai patriárcha 225. 
Berzence 231, 234. 



Berzenczey 273. 

Berzeviczi Márton 36, 38. 

Bessaeus, Petrus 215. 

Bethlen cs. It. a n. múz. ktárában 273. 
— András gr. 351, 352. — Farkas 37, 
38. — Ferencz gr. 352. — Gergely 
.352. — István 326. - János 333. — 
Pál exlibrise 196. 

Bettner Henrik 62. 

Bécs 41, 86, 92, 117, 118, 170, 206, 210, 
211, 371. — i alsó-ausztriai tart. Itár 
170. — cs. tud. akadémia 170, 349; — 
egy. ktár 22, 27, 170, 173, 240, 247, 
248; dotácziója 6; gyarapodása 6. — 
fegyver-múzeum 170. -- hitbiz. ktár 
170. — kódex 46. — közös hadügym. 
ktára 169. - p. ü. min. ktára 170. — 
Theresianum ktára 35. — udv. ktár 2, 
27, 103, 170, 173, 241, 244, 247, 288, 
340-346. - udv. Itár 170. 

Békefi Rémig 170. 

Békési Emil 95. 

Bél Mátyás 237. 

Béla m. kir. (IV.) 233, 234. 

Bia 166. 

Biblia (Magyar) 313. 

Bignioni 216. 

Binder J. Fülöp 196. 

Biró Ede 273. 

Bisterfeld J. H. De uno Deo. (Amsterdam, 
1659.) 191, 192. 

Blandrata 36. 

Blumenbach 283. 

Bobics Ker. János exlibrise 196. 

Bobovsky Simon 345. 

Boccaccio János 121, 219, 220. 

Bocskay István 273, 284. 

Bod Péter 31. — ktára 191. — Magyar 
Athenása 30. 

Bodleian-ktár 140. 

Bodoló 234. 

Bogáti Fazekas Miklós 29, 30, 31, 32, 
34, 36, 38, 39, 49, 116-136, 322,323, 
325, 327, 329. — ismeretlen históri- 
ás éneke 1598. 50. — Aspasia, (Kolozs- 
vár, 1591.) 50, 51. — Demeter 



376 



király históriája. (Kolozsvár, 1599. v. 
1600.) 50. — Világi zűrzavar. (Kolozs- 
vár, 1591.) 50. — Szép história. (Kolozs- 
vár, 1577.) 313. — Az ötödik része 
Mátyás kir. dolgainak. (Kolozsvár, 
1580.) 3U, 317, 319. 

Bohus, Andreas, Instahilís fortunae lusus. 
(N.-Szombal, 1702.) lU. . 

Bojthi Gáspár, De rebus gestis Gabrielis 
Bethlen, kézirat Bod P. ktárában 192. 

Boldogkő 231. 

Bolgár kormány 169. 

Bologna 101, 211. 

Bona verba nuptiis Gotbofredi Titii. (Lőcse, 
1668.) 140-1. 

Bonfini 116—118, 342. 

Bonis Sámuel 168. 

Bonyhai Márton 288. 

Borbély András czl. a mûz. ktàrban 273. 

Bornemisza Gergely 210. — Péter 121, 
122, 322, 371, 372. - Harmadik Része 
az Evangeliomokból és az Epistolák- 
ból való tanúságoknak. (Sempte, 1575.) 
96. — Énekes könyv. (Detrekő, 1582.) 
323, .327. 

Boros György 30. 

Bossányi Márton czl. a múzeumi ktár- 
ban 273. 

Bosnyák József exlibrise 196. 

Bostoni nyilv. ktár 2. 

Bouchout 293, 294, 296. 

Bosznia 99. 

Böhm Mihály 173. 

Böhmer Lajos György 283. 

Bőké Gyula 83. 

Böngérfi János 166. 

Brady kormányzó rezervált iratai a zárai 
tart. Itárban63. 

Brandenburg 153. 

Brassó 183. 

Brenz János reformátor 207. 

Bresciano Giovanni 186. 

Breuer Sámuel lőcsei kny. 141, 339, 345. 

Breviárium Monastico-Benedictinum 174. 

British Museum ktára 5, 170; gyara- 
podása 19; kiadásai 14; költségveté- 



se 7 ; olvasóinak száma 7. 

Brodarics István 118. 

Brown Edward 82. — H. 179. 

Brunet J. Ch. 370. 

Brunius Vincentius, Meditationes 214. 

Brutus J. M. História 46. 

Brüsszel 290, 291. 

Bubics Edéné 349. — Bubics Zsigmond 
270, .370. 

Bubory Bálás 95. 

Bucholtz név eredete 293. 

Buda bún király 221, 222. 

Buda megvételére vonatk. apró ny. 165.-1 
könyvárus 1476. 249. 

Budapest 165, 168. -i áU. kny. 170. - 
egy. ktár 11, 39, 42, 44, 173, 249. 
250; állománya, 5; czingegyzéke 5; 
dotácziója 6; exlibrise 196; folyóira- 
tai 8, 9; forgalma 169; gyarapodása 5, 
6, 169; jelentése 169; olvasóinak szá- 
ma 7. — egyet. kny. 170. — műegye- 
tem folyóiratai 8. — M.N. Múzeum l. 
Múzeum. — M. Tud. Akadémia i. Aka- 
démia. 

Budapesti Hirlap 332. 

Budapesti Közlöny 240. 

Buenos-Ayres 166, 270. 

Buffon 21. 

Bi:gák 231. 

Bukaresti Hhradó 83. 

Bukaresti Közlöny 83. 

Bukócz 231. 

Bullinger Henrik 207. 

Bunyitay Vincze 233. 

Burdic Demetrius 95. 

Busbecque, Ogier Ghiselin de 291. 

Büsching, Beschreibung v. Ungarn 1771. 
283. 

Bzovy Ábrahám 215. 

Caesar György .34. 

Calamato Alexander 216, 217. 

Calderino Domizio 179. 

Calendarium annuale Benedictinum 16ő. 

Calepinus 214. 

Callistus Niceforus 214. 



377 



CambabuB 59, 60, 61, 124. 

Camna 122. 

CanisiuB Péter 217. 

Caries, C 166, 270. 

Carini Izidor 18ö, 189. 

Carpi, Ugo da, yelenczei kny. 179, 180. 

Cartady Fabricius 95. 

Carthagena János 216, 216, 217. 

Cassander 51, 54, 55, 124. 

Castaldo 251. 

CasteUani, Carlo 179. 

Castellio Sebestyén 215, 320. 

CastiUo, Didacus de 215, 216. 

Castriota György 37, 38, 51, 116, 119, 
120, 121,. 133, 134. 

Castro, Alphonsas de 214. 

Catechesis major Racoviana, XVII. sz. 
kézirat a göttingai ktärban 284. 

Catharina Gurzianomm regina. (N.-Szom- 
bat,) 1701, 346. 

Cattaneo, Girolamo 362. 

Cattaroi tart.főfeiagyelŐ8égés bizottság ira- 
tai a zárai tart. itban 65. — urad. igaz- 
gatóságának iratain. 0. 65. — adószám- 
adások u. o 65. — itárak iratai u. o. 66. 

Caussade, François de 186. 

Canssinus, Nicolaus 214. 

Ceczey Leonard 228. 

Cédrus de la Musa 216. 

Celiobes hún kir. 224. 

Centralblatt für Bibliothekswesen 182, 
184, 252, 365. 

Centralbureau der internat. Erdmessung 
170. 

Ceriani 370. 

Cervini Marcello 185. 

Ciampi Sebestyén 219. 

Cicero, Epistolae ad familiäres. (Velencze, 
1469.) 178. 

Cirülus (D.) 216. 

Chepely Mihály czl. 1560-ból 352. 

Chemisches Centralblatt 9. 

Chicago 252. — i Field Columbian Mu- 
seum 83. 

Chilely, Concionator 217. 

Cholnoky Imre ifj. 270, 



Crysostomus 1. Johannes. 

Chronicon Cliarionis tank. 320. 

Chulmia 98. 

Chytreus Máté 320. 

Clapin Sylva 185. 

aenardus Miklós 320. 

Cohn Albert berlini könyvkereskedő 96. 

Collegium Germanicum-Hungaricum Ró- 
mában 361, 362, 363. 

Colonia, Johannes de, velenczei kny. 178. 

Columba in fissuris et foraminibus pet- 
raemystico-aenigmato-allegorica. (H. n. 
1686.) 142. 

Comenius A. I. Janua linguae lat. (Lőcse, 
1693.) 349. 

Comte Ágoston 27. 

Constanzac szn. 223. 

Coote C. H. 289. 

Cordara Gyula 362, 363. 

Coremans Dr. 297. 

Corvin János 192. 

Corvina I. Mátyás kir. ktára. 

Corvin-kódexek a M. Nemz. Múzeumban 
372. — bibliográfiája 350. V. ö. Má- 
tyás király ktára. 

Cottmann Antal bizony ságlevele m. honos- 
sági eski\jéről a múz. ktárban 86. 

Condere C. 186, 366. 

Coyecqua, Emest 185. 

Crescimir k. 62. 

Crisogono (San) kolostor iratai a zárai 
tart. Itárban 65, 66. 

Csaplovits-ktár 189. 

Csáktornyái M. 122. 

Csáky Tivadar gr. 272. 

Csánki Dezső 226, 233. 

Császár György, Kassai 34. 

Cseles kéziratgyíyteménye 46. 

Csorna József 233. 

Csipkés György,? Komáromi 49. 

Csizio XY. sz. 107. 

Csulai Fülöp 370. 

Cursus b. M. virginis. (1513.) 175. 

Curtius Rufus 216. — Corvin-kódex a n. 
múzeumi ktárban 372. 

Curzolai Itárak iratai 66. 



378 



Cyprus 53, Ô4. 

Cyrus 123, 127. 

Czécze 231. 

Czech János 47. 

Czenzurai példányok a zárai Itárban 6ö. 

Czernovitzi egyet, ktár 170. 

Czimcreslevelek : Balogh Lázár ez. 85. 
Borbély Audrás 273. Bossányi Márton 
273. Chepely Mihály 352. Gerthard 
Orbán 273. Gosztonyi 362. Kéczkely 
András 273. Kéczkely György 273. 
Korláth Mihály 352. -Miller család 
201, Mudrán Dániel 85. Nagy János 
86. Oláh János 263. Ország János 
86. - Pál 85. Szily István 169. Várkony 
Mihály 273. 

Czimerkérd folyamodványok: Juhász Fe- 
rencz 273; Walther György 85. 

Dalmáczia 62, 63, 100. — i ügyészek 
iratai a zárai tart. Itárban 63. — urad. 
igazgatóságának iratai u. o. 65. — er- 
dőségekre vonatkozó iratok u. o. 63. 

Dalmát kolostorok Itárai 62. — legrégibb 
oklevél 1059-ből 62. — királyság politi- 
kai iratai 62. — nyomtatott szabály- 
zatok, kiáltványok, hirdetmények stb. 
65. — heraldikai bizottság iratai 65. 

— erdészeti bizottság iratai 65. — er- 
dők, vizek és bányák igazgatóságának 
iratai 65. — adószedők iratai 65. — 
vámhivatalok iratai 65. — tart, főfel- 
ügyelőség iratai 65. — rendőrbiztos- 
ság iratai 64. — központi rendőr-fő- 
felügyelőség iratai 64. — vallásügyek 
főfelügyelőségének s az állan^'avak 
igazgatóságának iratai 64. — kincstá- 
ri jogtanácsos iratai 64. — polg. és 
kat. kormány-biztosság iratai 64. 

— számadások és pénzügyi iratok — 
provveditoria generale iratai 63, 64. 

— ideigl. kormány iratai 64. — szám- 
adások 63. — organizáló rendeletek 
63. — kormányzósági iratok 63. (Vala- 
mennyi a zárai tart. Itárban.) 

Damascenus, Joannes, Sententiae etc. Cor- 



vin-kódex a nemz. múz. ktárban 372. 

Dandolo proweditore generale iratai a 
zárai tart. Itárban 64. 

Daniel, Thesaurus hymnologicus 299, 371. 

Dankó József ez. pk 91 , 92. — - könyvtára 
370. könyvomamentikai gyűjtemé- 
nye u. ott 369, 370- 

Dante-irodalom 92. 

Darius kir. 123, 131. 

Darholcz 229. — Ferenez .338. — cs. 231. 

Darmstadti nagyherez. ndv. ktár 170. 

Daruváry Alígos 359, .860. 

Dayka Gábor exlibríse 197. 

Dávid Ferenez .34, .322, .32.3, 325, .326, 
.327, 328, .329. - Isteni dicséretek. 
(Kolozsvár, XVI. sz.) .321. — De regno 
Christi et de regno Antiehristi. (Gyula- 
fejérvár, 1569.) 349. — Mihály .335. 

Deák Ferenez 85. — köveljelentése 1832- 
6. évből, kézirat a múz. ktárban 84 

Debreczen .38, 120, 168, 170, 371. 

Debreezeni János 173. 

Dedek Crescens Lajos 169, 233, 369, 370. 

Dehortatio et descriptio Dei tripersonati 
(Gyulafejérvár, 1568.) .349. 

Deli Balázs álnév 62. 

De mediatoris J. Christi divinitate libellas. 
(Gyulafejérvár, 1568.) .349. 

Demeter kir. 52—58, 124, 133. — tör- 
ténete 38. 

Demkó Kálmán 2.33. 

Demonstratio falsitatis doctrinae P. MeliL 
(Gyulafejérvár, 1568.) 349. 

Dengelegi Mihály 284. 

Dengi János 270. 

Denifle Henrik 165. 

Dentulini Tamás 345. 

De origine Hunnorum, kézirat a firenzei 
Magliabechi ktárban 219. 

Dereneséni es. 231. 

Dersfi, Job. 284. 

Desiderius álnév 152. 

Desyth Miklós 210. 

Detrekö 372. 

Dékány Mihály 270. 

Déryné 168. 



379 



Dézsi András 381. 

Dézsi IstváD Diacrisis ez. kézirata a 

múz. ktärban 351. 
Dézsi L^os 29, 49, 96, 116—137, 146, 

166, 177,182,192,280,288, 349, 364. 
Diarium Trencheniense 1704. évi kézirat 

a múzeumi ktárban 351. 
Diascorides 104. 
Diplomatarium saec. XVI— XVIII. 18. sz. 

latin kézirat a múzeumi ktárban 84. 
Diurnale (Velencze, 1515.) 175. 
Dobay Székely Sámuel 271. 
Dobó István 251. 

Dobos CS. lt. a múzeumi ktárban 273. 
Dobóczky Ignácz 219. 
Dobrova 231. 

Dobrowsky Ágost könyvk. 192. 
Dobyaschoffsky 370. 
Dóczy Ferencz 89. 
Dolavesa Bandi 95. 
Domenico (San) kolostor iratai a zárai 

tart. Kárban 65, 66. 
Donatns Aelius 320. 
Dorez Leo 185, 186, 366. 
Dömötör Miksa 166, 168. — Pál 167. 
Dőry Andor br. 349. 
Döry cs. itára a múz. ktárban 85, 86, 167, 

273. 
Dracole wyda (ősny.) (H és é. n.) 177. 
Drágffy Mária 89. — János 89. 
Dragiiorum familia, kézirat a göttingai 

egy. ktárában 284. 
Drági Tamás 224, 226. 
Draskovich György 139, 207. — Mátyás 

211. 
Dreves 370. 

Drexelius, Opera omnia 215. 
Drezdai ktár 22. 
Ducange 370. 
Dunántúli ág. egyházkerület XVIII. sz. 

jegyzőkönyve a múz. ktárban 84. 
Duplex confessio Valdensium ad regem 

Vngarie missa. (Lipcse, 1512.) 192. 
Du Rieu 252, 253, 365. 
Durrieu Pál 186, 366, 367. 
Dürer Albert metszetei Dankó J. gyűjte- 



ményében 93, 370. 
During dr. 365. 
Dziatzko Károly 22, 23, 



367. 



Ebeczky Balázs Eugenia exlibrise 197. — 
Béla exlibrise 197. — Ferencz 212, 213. 

Éber Nándor 272. 

Eccardus Abr. Filiae suae Annae cum Dn. 
Zách. Pfeiffero matrimonio irieunte 
ioYOjiliv precatur. (H. n. XVII. sz.) 143. 

Ecchius Joannes 210, 216. 

Economist 9. 

Edvi Illés Aladár 83, 167. 

Egén F. marburgi könyvszekrény-készítő 
152. 

Eger 188, 206. 

Egervári P. Ödön 168, 169. 

Egressy Béni 271. 

Egri káptalan 234. 

Egyetemes Philologiai Közlöny 364. 

Egyházjogi tractatus XVI. sz. kézirat a 
múz. ktárban. 350. 

Eichhorn Károly Fr. 283. 

Eichler Férd. 185, 365, 366. 

Ein newe Litaney (Pozsony, 1624.) 340. 

Elischer Boldizsár 355. 

Élőfa, Az Istennek kertében fel-nőtt szép — 
(Kolozsvár, 1676.) 138. 

Encomium Joannis Gr. Schiltpacher. (Po- 
zsony, 1670.) 342. 

Endre (III.) m. kir. 234. 

Endre egri pk. 234. 

Endrődi Nep. János exlibrise 197. 

Enyedi György 324. — Igen szép história 
Tancredus kir. leányáról. (Debreczen, 
1577.) 313. 

Eötvös Lóránt br. 77, 78, 359, 360. 

Ephemerides Posonienses 237. 

Erasmus Roterodamus 320, 364. 

Erdély 38, 120. — i Múzeum-Egylet 183, 
295, 339; ktára 172; gyarapodása 
172. — i országgy. t.-czikkek a múz. 
ktárban. 254. — i országgy. emlékek 32. 

Erdélyi Máté, Az zent János feje vételéről 
való szép ének. (Debreczen, XVI. sz.) 
313. 



380 



Erdélyi Pál 87, 351, 369, 370. 

Erdődy gr. család Itára Vörösvárt 371. 

Eritropus, Rupertas 214. 

Erlangen! ktár 22. 

Ernő fhg 291. 

Ernest G. 282. 

Érsekújvár megvételére vonatk. apró ny. 

165. 
Erzsébet kné 234. — fhgnő 291. — 

(Szent-) képe Dobyaschoffskytól Dankó 

J. gyűjteményében 370. 
Ester dolga. (Kolozsvár, 1577.) 3U. 
Esterházy Miklós 175, 190. 
Esterházy-képtár megszerzése 76. 
Esterházy gr. cs. It. a múz. ktárban 184, 273. 
Esztergom 165, 206, 251, 270. — i kápU- 

lan 166. 
Ethela 1. Attila. 
Eutius róm. patrícius 222. 
Evangelia und Episteln. (N.-Szeben, 1683.) 

142. 
Ewald 283. 
Exemplar reconcüiationis cum Hungaris 

factae. (S. Patak, 1653.) 96. 
Exlibrisek (Magyar): Almási Balogh Pál 

195.— Sándor 195. Aradi N. János 195. 

197. gr. Bánfify György 195. gr. Bat- 

thyány Kázmér 196. Báthory-Simolin 

Sándor gr. 196. gr. Bethlen Pál 197. 

Bobics ker. János 196. Bosnyák József 

196. Budapesti egy. könyvtár 196. 
Dayka Gábor 197. Ebeczky Béla 197. 

— Bálás Eugenia 197. Endrődy Nep. 
János 197. Fáy János 197. Görgey 
Márton 197. Győri székesegyház 197. 

— papnevelő 197. Gyurkovics Márk 

197. gr. Hadik András 198. gr. Illés- 
házy István 198. Jakosich József 198. 
Kálmánházy Ferencz 199. Károlyi 
grófok 199. Koller Ignácz 199. KoUo- 
nics László gr. 199. Kovachich Márton 
György 200. Kozma Ferencz 200. 
Mádai Dávid Sámuel 200. Madarász 
Zsigmond 200. Marosvásárhelyi ref. 
főiskola 200. gr. Mikó Imre 200. Miller 
család 200, 201. Nádasdi Ferencz 201. 



Nagy Gábor 201. Pauer J. 201. Pálffy 
berezeg 202. Pásztélyi József 202. 
Peschko Mihály 202. Pozsonyi trini- | 
tariusok 202. Szana Tamás 202. Sebe- 
déi (Toldy) Ferencz 202. Szécheny- 
Ferencz 202. Székely Sámuel, Dobai 

202. Sztankovich Miklós 202. Teilnkes 
János, Pozsonyi 203. gr. Teleki Sándor 

203. Toldy László 203. Török János 

203. Ujfalvy Károly 203. Vas Ferencz 
Antal 203. Vécsey István báró 20i. 
Vörös Ferencz, Faradi 204. Walther L 

204. Zrinyi Ádám 204. — gyíyteménye 
Dankó J. ktárában 370. 

Éder Gyula 232. 
Életképek 271. 

Életnek, kútfeje. (Debreczen, XVI. sz.) 314. 
Énekek, Halott Temetés korra való—. (Ko- 
lozsvár, év. n.) 330. 
Énekes könyv, magyar 313. — unit. 321. 

Faber Tamás, Jubilaeum Bartphense. 

(Bártfa, 1586.) 176. 
Faber, Zacharias 218. 
Fahre Pál 367. 
Fabri János 210. 
Fabricius István 122. - Tamás, Tohiai: 

Exarmatio Senti Laniani. (Vizsoly. 

1597.) 176. — Disceptatio. (Debreczen 

1594.) 176. - Vazul 34. 
Falk Â. 184, 366. 
Farinola Bálint kny. 372. 
Farkas Lajos ktára 372. 
Favaro, Antonio 170. 
Fáncsi Antal 106. 
Fáy János exlibrise 197. 
Fáy cs. 231. 
Feger Tibold 249. 
Fehér Dezső 170. — Gyula 270. 
Fejes Miklós 35. 
Feijérpataky László 62, 90, 187, 233, 

285, 369. 
Fels Lénárt 251. 
Felsmann József 364. 
Felszeghy Ferencz 170. 
Felvinczi György 329. 



?»1 



Fenestra camerae obscurae Hakoczianae 
(Nagy-Szombat, 1706.) 371. 

Ferdinánd m. fâr. (I.) 118,251,284, 362. 
- (IL) 273. — fhg. 102. 

Ferencz m. kir. (I.) 86. 

Ferencz József (I.) m. kir. 48. — ajándéka a 
nemz. mûz. ktár szániára 372. 

Ferenczrendiek tart. főnöksége 170. 

Ferenczi Zoltán 145, 172, 173, 183. 

Festus János kassai kny. 337. 

Félegyházi Tamás, Uj testamentum. (Debr. 
1586.) 191. — Ker. hitnek részei. (Fe- 
hérvár, 1689.) 191. 

Fényképek Dankó J. gytUjteményében 
370. 

Fétis dr. 290, 291, 292. 

Fignlus de Tárkány, Matheus 32. 

Figyelő 30. 

Füep kir. 53. 

Fiók Károly as. 

Firtinger Károly 177, 178, 364, 371, 372. 

Fischer János kassai kny. 337. 

Fiume ez. újság 84. 

Flandria 291. 

Flatt Károly 166. 

Flavius Josephus 216. 

Fletcher William J. 185, 367. 

Fodor ik Menyhért debreczeni kny. 331. 

Forgách gr. cs. It. a múzeumi ktárban 273. 

Formica Máté bécsi kny. 137. 

Fomszek Sándor 168. 

Forró cs. 231. — János 38. 

Fortunatusról szép história (Kolozsvár 
XVI. sz.) 313, 314. 

Fosztó István Uzoni 50. — História eccl. 
Transilvano-unitaria ez. kézirata a 
székely udvarhelyi un. isk ktárában 30. 

Földtani intézet, Magyar 13, 170. 

Franczia és olasz törvények gyűjte- 
ménye 65. 

Francziaország 291. — tartozásainak liqui- 
dálására kiküldött bizottság iratai 
1816-37. 65. 

Fraknói Vilmos 33, 233, 282, 320. 363, 
364, 349. 

Franklin-társ. kny. 170. 



Frankfurti ktár 248. 

Frankenburg Adolf 271. 

Frankfordia, Nicolaus de — velenczei kny. 
249. 

Frangepán István 283. 

Friauli erdőségekre vonatk. iratok a zá- 
rai tart. Itárban 63. 

Frigyes (III.) német cs. 224. 

Frivaldszky János 76, 77, 78, 79. 

Froelich Dávid Calendáriuma. (Lőcse, 
1637.) 338. - Tamás 1^3. 

Fulin 179. 

Funccius János 165. 

Famagalli olasz ktárnok 368. 

Funk Tódor 119. 

Fusban Vilmos 362. 

Fügéd 234. 

Fülek 251. 

Fülöp Lajos fr. k. 83. 

Fülöp (II.) spanyol kir. 296. 

Füstölgő csepű. (Kolozsv. 1676.) 191. 

Gabriel cs. 231. 

Gachard 290, 293. 

Gadnai cs. 231. 

Gagnon Ph. 368. 

Galesloot Lajos 293, 294, 296. 

Galgócz 372. 

Galicziai helytartóság 169, 170. 

Gallen János kassai könyvkereskedő 310, 
320. — inventariuma 311. 

Gallienus 104, 105. 

Gandi áll. egyet, ktár 171. 

Garadna 231. 

Garam- Szent- Benedek 1 66. 

Garay cs. vonatkozó iratok a műz. ktár- 
ban 351. 

Garda hún kir. 224. 

Gauss 283. 

Gelbhaár Gergely bécsi kny. 188. 

GeUéri Mihály 177. 

Gellért Jenő 349. 

GeUért (Szent-) pk. 226. 

Gemma Frisius 320. 

Genua 102. 

Genève, Francois-Prosper de 295. 



382 



Gerend 37. 

Gergely (XUI.) pápa 361, 362. 

Gerhárt György 272. 

Gero Attüa 170. 

Gerthard Orbán czl. a múz. ktárban. 273. 

Geszner 288. 

Gigás E. 282. 

Gindl Gáspár 197. 

Giorgievics Hyacint 191. 

Gipczic Albert Yincze, Vasárnapi és 
ünnepi evang. magyarázata. (Szokiok, 
1612.) 95, 96. 

Gitze 231. 

Gizella királyné, Szt-István neje 225. 

Gjentofte, Cárit Etlar 349. 

Glück Soma 280. 

Goess gr. udv. biztos iratai 63. 

Goethe-gytytemény az akad. ktárban 355. 

GogreíT Mentő kassai lelkész 183, 320. 

Goldziher Ignácz 355. 

Gorecius, Leonardus 269. 

Gosárvári Mátyás 122. — Az régi magya- 
roknak bejövésekről. (Kolozsvár, 1579.) 
313. 

Gosztonyi cs. czl. 1467-ből 352. 

Gothaischer Hofkalender 82. 

Gotico veníeziano, gótbetűtypus 178. 

Gölnicz 234. 

Gönczi Lajos 333. 

Gönczy Gábor 232. 

Görcsöni Ambrus 35, 116—118, 121, 122. 
130. — Históriás ének Mátyás király 
ról. (Kolozsvár 1577.) 313. — Históriás 
Ének. (Kolozsvár 1581.) 313, 314. 

Görgei cs. It. a múz. ktárban 273. — Ist- 
ván 359, 360. 

Görgey Márton exlibrise 197. 

Görög Demeter 237. 

Gössinger Ferencz Antal 346. 

Göttingeni egy. ktár 2, 171. 

Gráczi egy. ktár 171. 

Gradeczi Horváth Gergely 1. Horváth 
Gergely. 

Grafikai Szemle .36 í. 

Granna földje 233. 

Grat í anus római cs. 221. 



Gregorovius 370. 

Gregorutli. Carlo 349. 

Grill Károly 83. 

Grisogonus 104. 

Gritti Lajos 251. 

Grolier 193. 

Grossing József 46. 

Grouchy gr. 186. 

Grulich Oscar 185. 

Gründer Gottfried pozsonyi kny. 342— 

344. 
Gyurikovics-féle diplomatarium a múz. 

ktárban 167. 
Gyurkovich Márk exlibrise 197. 
Guadeloupe 290. 
Guarinus Battista 179. 
Guevarra, Antonius de 214. 
Guibert Lajos 367. 
Guinement de Kerallo 82. 
Gunterus 291. 

Gyalui Farkas 173, 183, 331. 
Gyoma 170. 
Győr 79, 167, 270. — i székesegyház 

exlibrise 197. — i papnevelő int. exlib- 
rise 197. 
György magy. vitéznek a purgatorium- 

ban való vezeklése. (XV. sz. kódex 

a múz. ktárban) 364. 
Gyula 188. 
Gyulai Pál 83, 299. 
Gyulafehérvár 85. 
Gyűjtemények: Barna-gy. 167. Dürer 93. 

Goethe 355. Horváth István 3, 23. 

lUésházy 3. Jankovich 1, 193, 270. 

Kovachich 23. Széchenyi 3, 23.Tunyogi 

86. Wenzel 168. 

Hadi és más nevezetes történetek 237. 

Hadi Lap 84. 

Hadik András gr. exlibrise 198. 

Hadritius György 190. 

Haeberlin Károly 182, 185. 

Haebler K. 184. 

Haeser 101. 

Haiczl Kálmán 83, 166. 

Hailbronn, Fr. de, velenczei kny. 249. 



383 



Hain L. 370. 

Hajnik Imre 283. 

Halász Dezső 166, 167. 

Halle J. müncheni antiquár 188. 

HaUe 150. -i ktár 171. 

Halle-wittenbergi egyet, ktár 171. 

Halmágyi István 283. 

Hampel József 187. 

Hamvai cs. 231. 

Hannart János 295. 

Hannibál 124, 125. 

Hannus 234. 

Hanvay cs. It. a múzeumi ktárban 273. 

Hamy P. 366. 

Happel, Europäische Toroan (Hamburg, 

1686.) 189. 
Hardenberg 2a3. 
Haro Francziska 293. 
Három jeles főhadnagyok (Kolozsvár é. n.) 

37, 50, 51, 13*. 
Harsiáni Imre 323. 
Hartel Vilmos 365. 
Hartmann Ágost 365. 
Hartwig Ottó 24, 252. 
Hartyáni Imre 323. 
Haudek Ágoston 219, 224. 
Hàutle Keresztély 184. 
Havass Rezső 170. 
Havet Lajos 366. — M. I. 367. 
Hazai Tudósítások 183. 
Hazai és Külföldi Tudósítások. 237. 
Héderváry Ferencz bán 250. 
Heeren 283. 
Hegymegi cs. 231. 
Heidel György 349. 
Heidelberg 82. — i egy. ktár 241. 
Heiden Sebald 320. 
Heidenstein Reinhard 188. 
Heinemann 0. 22, 23, 185. 
Heinrich Gusztáv 183. 
Hellanicus 135. 

HeUebrant Árpád 140, 145, 171,345, 364. 
Heller Ágost 353, 369. 
Heilin C. A. kanonok 293. 
Heltai Gáspár 116, 118, 130, 322, 327, 

328, 330. — Száz Fabula Aosopusbol. 



(U. o. 1566.) 313. — Chronica. (U. o. 
1574.) 315. — Biblia. (U. o. 1552.) 315. 
— Cancionale. (U. o. 1574.) 192. 

Henne M. A. 298. 

Henricpetri Sebestyén bázeli kny. 101. 

Henrik (I.) német cs. 225. 

Henszlman Imre 233. 

Hentaller Lajos 170. 

Herczegovina 99. 

Hermann kézîratgyOjteménye 283. 

Herodot 46, 127. 

Herr Lucián 280, 281. 

Herrmann Mihály brassói kny. 143. 

Hess András kny. 249. 

Hesz müncheni antiquár 84. 

Heudo gót kir. 221. 

Hevenesi G. 46, 211, 212, 213. - kéz- 
iratai az egy. ktárban 209. 

Heydt Mihály 141. 

Heyne 283. 

Heyser Miksa 298. 

Hieronymus (Sanctus) 250; — Ciommen- 
taria in eplas S. Pauli, (k)rvin-kódex 
a nemz. múz. ktárában 372. 

Hildburghausen 82. 

Hindy Árpád 183. 

Hintz Emü as. 

HirlapkÖnyvtár, M. Nemz. Múzeumi, 15, 
83, 163, 236-49, 349. 

Hirlapmúzeum, Aacheni 241. 

Hirmondó 84. 

Hodinka Antal 233. ' 

Hoepli, Ulrico, milanói könyvkeresk. 372. 

HoíTmann, Gesch. d. Kirchenliedes 299. 

Homorod-Szcnt-Pál 38. 

Honter János 33, 183. 

Honori Georgii Lippai etc. (N.-Szombat, 
1653.) 341. 

Honorius kel. róm. cs. 221. 

Hopfensteiner István 296. 

Korányi E. 30. 

Horn Ede 83. 

Horovitz Lipót antiquár 84. 

Horvát András exlibrise 198. 

Horváth Cyrill 364. — Gergely, Gradeczi 
175, 183. — Ignácz 66, 82, 90, 138. 



â84 



2ô4, 280, 140—145, 838—340, 344- 
347. — István gyűjt, a múzeumi ktájr- 
ban 3, 23. - Károly 276. - Márk 175. 

Horvátország 100. 

Howaert 291. 

Hörmann András n. -szombati kny. 143, 
144, 346. 

Hudák András 232. 

Huet Gedeon 186. 

Hungária, Michael de, 1. Magyarországi 
Mihály. 

Hungarikumok külf. könyvpiaczon 96. 

Huss 29. 

Huszt 251. 

Huszti Péter, Aeneis (fíártfa. 1582.) 314. 

Hunyadi Demeter 39. — Ferencz 122. 
— János 120. — Itár csereügye 164, 
167, 269. 271, 285, 286, 350. 

Hymnarium 91. 

Ibn-Ezra 130. 

Ibrányi cs. It. a múzeumi ktárban 273. 

Igazság koronája (Kolozsvár, 1697.) 364. 

Ihász Dániel 273. 

Ildephonsus 216. 

lUésházi István gr. exlibrise 198. 

lüésházy-gyűjt. a m.n. múzeum ktárában 3. 

lUéssy János 39. 

Illicini Péter 184, 287, 288. 

Illyés András, Brevis norma vitám sapien- 

ter instituendi. (N.-Szombat, 1696. és 

1697.) 345. 346. - Verbum abbrevia- 

tum. (Viennae, 1693.) 192. 
Ilosvai 117, 121, 122, 134, 136. 
II Regio Dalmata ez. i^^ság kivonatai 64. 
Imre (Szent-) 226. 
Imre egri pk. 234. 
Inchoffer Menyhért 167. 
Inscriptio Köleseriana, kézirat a göttingai 

egy. ktárban. 284. 
Inscriptio lapidis sepulchralis (H. n. 1672.) 

343. 
Instructio pro decimatoribus (Kassa, 

1684.) 142. 
Iparművészeti Múzeum 257, 359, 360. 
Irmei Ferencz 165. 



Iro(laiomtört. közlemények 183, 364. 

Istriai erdőségekre vonatk. iratok a zá- 
rai tart. Itárban 63. 

István m. kir.: (Szt-) 363. - (V.)234. 

Istvánffy Miklós 167. - Pái370. - Chro- 
nica Volter királyról. (Kolozsvár, 1580.) 
315. 

Ivándi János 212. 

Ivánka Zsigmond 86. 

Ivánka cs. Itára a múz. ktárban 85, 86. 

dlvoys Henrik 294. 

Jacob Alfréd 366. 

Jadre 104. 

Jaffé ktár 153. 

Jagiő 188. 

Jakab Elek 30, 32, 321, 327. 

Jakosics József exlibrise 198. 

Jancsó Benedek 349. 

Jankovich Antal 369. -Béla 1, 192, 270. 

Jankovich-gyajt. a múz. ktárában 3, 2X 
372. 

János m. kir. 118, 228, 233, 251, 284. 

János (XIX.) pápa- 226. — vajda 250. 

János Zsigmond 328. 

Jaros István 342. 

Jénai ktár 22. > 

Jenéi Sámuel 3a3. | 

Jenson Miklós velenczei kny. 178. 

Jessig prágai protonotarius 83. 

Jeszenák-féle gyííjtemény 190. 

Jeszenák cs. It. a múzeumi ktárban 273 

Jesienői cs. 231. 

Jézus Sirachkönyve (Kolozsvár, 1551. )32ü 

Jób könyve 38. — Chrisostomus, (Sanc- 
tus), omeliae; Corvin-kódex a nemz. 
múz. ktárban 372. 

Johannes papissa 192. — Scholasticus, 
Opera; Corvin-kódex a nemz. múz, 
ktárban 372. 

Jókai 271. 

József nádor 39, 45, 46. 

Juhász Ferencz czimerkérd folyamod- 
ványa 273. 

Julius Caesar, Paduai 138, 220, 339. 

Junker rézmetsző 202. 



3B5 



Justa funebria in exequiis Adami Poprádi. 

(Lőcse, 1692.) 346. 
Jusih CS. lt. a múzeumi ktárban 273. 
Justinianus római cs. 224. 
Javenalis (év. n., 1486 és 1601.) 192. 
Jüngling István n.-szebeni kny. 142. 
Jurges Pál 366, 367. 

Kajul cs. 231. 

Kalapsza János 273. 

Kalendárium (Kassa, 1614 és 1618.) 337. 

— (Debreczen, 1630.) 137. — (Bécs, 

1653.) .338. 
Kalksburg 166. 
Kalocsa 166. 
Kalsa 231. 

Kammcrer Ernő 272. 
Kanyaró Ferencz 30, 37, 130, 321. 
Kaprinay 46. —féle gyűjtemény az egyet 

ktárban 169. 
Kapy cs. It. a múzeumi ktárban 273. 
Karácsondi cs. 231. 

Karácsony János 219. — Sámuel 335. 
Karap Ferencz 359, 360. 
Kardos Albert 30. 
Karíkó János 166. 
Karlsruhe 241. 
Karvasy Ágost 170. 
Kassa 234. - v. Itára 227. -i Stadt- 

buch 1. Stadtbuch. — i domonkosok 

ktára 191. 
Kastenmacher János 343. 
Katalógus-készítés kérdése 21. 
Katancsics 42, 46. 
Katona István 31. — Miklós 273. 
Kautzsch R. 184, 186. 
Kavccsány 231. 
Káldi György ,Az Vasárnapokra való Predi- 

káczióknak első Része (Pozsony, 1631.) 

217. — Az Ünnepekre való Predikáczi- 

óknak első Része. (U. o. 1631.) 217. 
Káldi Gyula 83. 

Kállay cs. It. a múzeumi ktárban. 273. 
Kálnai cs. 231. 

Kámánházy Ferencz exlibrise 199. 
Károly m. kir. : (I.) 93, 98, 99. - (III.) 225. 

Magysr Konyv-Szemlc. 1S95. 



— rom. csász. : (Nagy-) 224. — (V.) 82, 
293,294, 296. - franczia k. (IX.) 291. 

Károlyi grófok exlibrise 199. 

Kárpáthi Endre 167. — Kelemen 170. 

Kázmér cs. 231. 

Kecskeméti »Katona-kör« 83. 

Kecskés András 211. 

Keinz, a müncheni kézirattár őre 22, 23. 

Kelemen pápa 100. 

KeUyén vagy Gellyén (Küián) 111. 

Kemény Lajos ifj. 191, 227, 310, 337. 

Kempis Tamás 213. 

Kende S. bécsi könyvkereskedő 166, 197, 
202, 204, 370. 

Kenyérmező 250. 

Kerekes Pál 166. - Sámuel 237. 

Kereí5ztény Magvető 30, 32, 130, 321, 
324, 325, 328, 331. 

Keresztyéni Tudamaninak Rövid Som- 
maia. (Bécs, 1637.) 138. 

Kereszty István 166, 270. 

Kertbeny Károly 177. 

Ketrzynszki Wojciech 185. 

Keyser Eufrosina 141. 

Kéczkely András és György czl. a múz. 
ktárban 273. 

Kénosi Tőzsér János 324. 

Kétgarasos Újság 84. 

Kéziratok: Acta et décréta synodi 1638. 
271. Actio curiosa 351. Archidiaconi 
eccl. Albentis epitaphium 284. Bojthi 
Gáspár 192. Deák Ferencz követjelen- 
tése 84. De origine Hunnorum 219. 
Dézsi István Diacrisise 351. Diarium 
Trencheniense 1704. 351. Diplomata- 
rium saec. XVI— XVIU. 84. Dragfiorum 
familia 284. Dunántúli egyházkerület 
jegyzőkönyve 84. Egyházjogi tractalus 
350. Fosztó J. (Uzoni) 30. Hevenessi 
Gábor 46, 209, 211, 212, 213. Horváth 
István 3, 23. Inscriptio Kölesériana 
284. Magyarországi Mihály, Scrmones 
tredecim 84. Nagy Imre 167, 168, 
169, San Nicolo kolostor 65. Öz Pál 
kéziratai 350. Podmaniczky Frigyes b. 
.SoO. A Szcnt-IIáromságról czírazett 



congregatio 3ö0. Rajcsányi Ádám 3ö0. 
Rauch József önéletrajzi vázlata 84. 
Reguláé 284. Summa profeBsionis 
1570. 28é. Josefstadti magyar fog- 
lyok számadáskönyvei 163. Szemere 
Pál, Tan-dythiramb 167. Szolárcsik S. 
kéziratai 3öO. Urbárium lexikon 167. 
Varignana Goillelmo 904. Verfolgung 
196, 284. Vörösmarty »Vén czigány«-a. 

Kézirattár, Akadémiai 65ö. — M. nemzeti 
múzeumi 84, 167, 272. 349, 350. 

Kiáltványok s falragaszok 1848/9.évből 169. 

Kiéli ktár 160. 

Kimchi 130. 

Királyi könyvek hiteles másolatai a 
múzeumi ktárban 350. 

Kisdi, Cantus catholici 299. 

Kisfaludy cs. Itára a múzeumi ktárban 273. 

Kis-Ida 231. 

Kis-Oroszi 270. 

Kis József-féle ktár 335. 

Kiss Bálint 31, 184. - Miklós 272. 

Kis-Tapolcsán 206. > 

Klapka György 272. 

Klauzál Gábor 272. 

Klestinszky József 230. 

Klösz Jakab báitfai kny. 3S7. 

Kluch János 340, 341, 342, 343, 344, 346. 

Kluyver A. 186. 

Kmety György 272. 

Knauz Nándor 106, 174, 370. 

Kner Izidor 364. 

Knini felföld 99. 

Knoblauch János kny. 96. 

Knod G. 185. 

Koborger Antal nttmbergi kny. 177. 

Koceí Gsergő Bálint 173. 

Kódexek: György magyar vitéznek a pur- 
gatoriumban való vezekléséről szóló 
k. 364. Marosvásárhelyi 46. Müncheni 
107, 109, 110-114. Nádor- 39, 43, 
46, 48. Peer- 107. Pray- 183. V. ö. 
Corvin-kódexek. 

Kohn Sámuel 30, IHO. 

Kollányi Ferencz 93, 175, las, 205, 287, 
365. 



Koller Ignácz exlibrne 199. 

Kollonitz László gr. exlibríse 199. 

Kolozsvár 37-39, 118, 166, 192. — i 
egy. ktár költsége és használata 87. 

Kolosvári István 386. 

Kolo2Sváry János csajiádi pk. 209. 

Komárom 188. 

komáromi Csipkés György 48, 168. 
272. 

Komjáti Benedek 364. 

Koncz József 170. 

Konow, Sten. 365. 

Konstantinápoly 260, 291. — i csáss. ktár 
372. 

Kopcsányi Márton. Ker. Imádságos Köny- 
vechke (Bécs, 1637.) 137, 138. - 
Beschreibung einer wunderlichen That 
(Pozsony, 1643.) 341. 

Kopenbágai udv. ktár 8. 

Korláth Mihály czl. 1560.ból 358. 

Komis Faitas 36, 38. — Gy(^gy 31. 

Kosch Árpád 83. 

Kossuth Ferencz 84. — Lajos 271, 272. 
— iratainak ügye 94, 95. — leve- 
lezése és iratai 84. --hoz intézett 
feliratok és díszoklevelek 85. — La- 
jos Tivadar 84. 

Kosztka Emil 168. 

Kovács Albert 275. _ Balázs 34, 117. 
~ Dániel 336. — Feriez 385. 

Kovachich Márton György exÜbrise 200. 

Kovachich'gy űjt. a m. n. múz. ktáf ban 28. 

Kozma 233. •— Ferencz exlibriae 800. 

Köleséri Pál, Keresztyén. (Debr. 1667.^ 
191. ^ Sámuel 49. 

Kölni városi ktár 841, 248. 

Königsbergi magy. nyelvemlék 164, 167, 
286. 

Könyvbejegyzée XVL sz. 250. 

Könyvek a XVI., XVU. sz. 0papi hagyó- 
tékokban 805. 

Könyvkereskedők: Baer 96. GMm János 
János 310, 320. Hesz 84. Kende S. 
166, 197, 202, 204, 371. Ranscfabur; 
G. 192. Ráth Mór 166. Weiter 
H. 281. 



387 



Könyvnyomdák: Athenaeum 170, Frank- 
lin társulat 170. Kolozsvári 330, 331. 

Könyvnyomtatók: Abnig György 330, 831. 
Bedriőiő Sylvester 188. Breuer gaiquel 
Ul, 339, 345. Johannes de Ck>lonia 
178. Farinola Bálint 372. Festus János 

337. Fodorik M. 331. Formica Máté 
137. Nicolaus de Francfordia 249. < 
Gelbbaár Gergely 139. Gründer Gottr 
fried 3é2— 4. Henricpetri Sebestyén 
101. Hermann Mihály 143. Jenson 
Miklós 178. Jüngling István 142. Klösz 
Jakab 337. Knoblauch János 96. 
Koburger Anta} 177. Kymer Jakab 

338. Lázár G, 73. Lencsó 43. Major 
Márton 140. Aldus Manutius 179, 366. 
Mayr Fülöp Jakab 140, 342. Napinger 
Leonhárd 216. Johannes de Spira, 
Vendelinus de Spira 178. Smski 
Mátyás 345. Veresegyházi Szentyel 
Mihály 138, 130. Turcic Gáspár 188. 
ügoletti Angelo 192, Valdarfer Kristóf 
178. Yietoris Jeromos 364. Walzel 43. 
Wigand 0. 280. 

Könyvornamentikai gyűjtemény Dankó J. 
hagyatékában 370. 

Könyvtár, Magyar nemzeti 1, 11. 

Könyvtárak: Akadémiai 2, 36, 139, 171,; 
173, 353. Aper 172, 163. Batthyány 
CS. 2. Bécsi egyetemi 22, 27, 170, 173, 
240, 247, 248. - cs. és kir. udvari 2, 
27, 103,170, 173,241, 244, 247, 288, 340, 
346.— hitbizományi 170. — Közös p. ü. 
minisztériumi 170. — Theresianiumi 35. 
berlini egyetemi 152. — királyi 2, 

170. Bostoni nyilvános k. 2. British 
Museum 5, 7, 14, 19. Budapesti egye- 
temi 6, 6, 7, 8, 9, 11, 39, 42, 44, 
161, 173, 193, 249, 250. Corvin- 190. 
Csaplovics- 189. Cziemovitzi egye- 
temi 170. Darm^tadti nagyherczegi 
udvari 170. Drezdai 22. Erd. Múzeum- 
Egylet 172. Erlangen! 22. Gandi állami 
egyetemi 171. Göttingai egyetemi 2, 

171. Gráczi egyetemi 171. Hallei 24, 
171. Jaffé- 153. Jénai. 22. Kis József- 



335. Konstantinápolyi csász. 372. Kop- 
penhágai udv. 2. Kölni városi 341, 
248. Krakkói Jagelló-egyetemi 171, 
173. Lémbergi egyetemi 171. Lipcsei 
Albertina ^ 24. Magliabechi 219. 
Magyar Nemzeti Múzeumi 2, 3, 5, 11, 
15, 18, 84, 106, 140-5, 173,344-7, 
357,359,360 372. Melki kolostori 171. 
Modenái hgi 372. Müncheni udva- 
ri 2, 171 - állami 32, 171. — 
kir. nyilvános 103, 171, 173, 248. 
Nostitz gr. családi 188, 268, 269. 
Nürnbergi nemzeti múzeumi 241 , ^3, 
244. Ottoboni 21.9. Pannonhalmi 
főapátsági 276. Párisi egyetemi 171. 
— nemzeti 2, 6, 7, 16, 19. br. Pod- 
maniczky Géza kis-kartali 34. Prágai 
22. br. Radvánszky Béla sajó-kazai 
139. Bakovszky család pozsonyi 339. 
Ráth György 357. Strassburgi egyetemi 
6, 171. Szegedi Somogyi — 274. 
Székelyudvarhelyi gymnasiumi 332. 
Szentpétervári udvari 2. gr. Teleki 
családi 2. Thomi gymnasiumi 171. 
Vittorio Emanuele — 182, 351. Was- 
hingtoni kongresszusi 2. Weimári 22. 
Wolfenbütteli berezegi 22, 171. 

Könyvtári raktár-rendszer 146. 

Könyvtárnokok értekezlete 369, 370. — 
tanfolyamának kérdése 369. 

Könyvvizsgálata Rákóczi-korban 370, 371. 

Körösi József 83, 170. 

Köstlin I. 365. 

Köteles példányok 3, 4. 

Köyendi JánQS 329. 

Kövesdy Antal 349. 

Községi könyvtárak kérdése 369, 370. 

Krakkó 206. -i Jagelló-cgy. kt. 171, 173- 

Kreith Béla gr. 268, 272, 362. 

Krisztina svéd királyijé 93. 

Kriza János 324. 

Krompach 233. 

Krones Ferencz 233. 

Kropf Alajos 170, 289—298. 

Kudelini Márton 34Ö. 

Kudora Károly 369. 



tm 



Kuhn 200. 

Kukula R. 365. 

Kukulyevics 97. 

Kulcsár György, Postula (Bártfa, 1B79.) 
319. — István 183, 237. 

Kun S. 2T0, 271. 

Kuncze Leó 174, 276. 

Kuijakovics 99. 

Kutatások Dalmáczia Itáraiban 62. 

Kutasy János 211, 212. 

Kttffer Béla 369, 370. 

Külföldi irodalom magyar vonatk. ter- 
mékei 1894-ben 66. 

Kymer Jakab János bécsi kny. 338. 



Lacerda, Josephus de 216. 

Ladiver Ilyes, Natale victoriarum prae- 

sagium.. Em. Tököli (Lőcse, 1683.) 141. 
Lagarde 283. 

Lajos (II.) m. kir. 118, 250. 
Landovics, Novus Succursus. (N.-Szombat, 

1689.) 96. 
Lanfranconi Gr. Enea 187, 268, 270, 

271, 273, 369. 
Lang Máté osztrák főpap 290. 
Langlois, Ch. V. 280, 281. 
Lapide, Cornelius a 21ö. 
Lapispataki es. 231. 
Lasana 216. 
Lascovius Péter, De puro dei verbo 

(1584.) 192. — De homine (Wittemberg 

1585.) 192. 
Lám Sebestyén 175, 183. — Defensio 

ortbodoxae doctrinae (Vizsoly, 1592.) 

176. 
Láng könyvkötő 43. — József 177. 
Lányi Illés, Luther CSatechismusa (tót 

nyelven) (1612.) 176. 
László Károly 273. 
László (IV.) m. kir. 118. - (V.) 234. 
Lázár G. bukaresti kny. 83. -- Lajos 85. 
Lazov cs. 231. 
Legni István 284. 
Lehóczky János 230. 
Leibniz Vilmos 23. 



Leichen-Lyr bei Beerdigung Tobias Plan- 
ckenauer (Pozsony, 1671.) 342. 

Leitner 371. 

Leitschuh Frigyes 365. 

Lembergi egyet, ktár 171. 

Lencsó könyvny. 43. 

Lengyelország 371. 

Lengyel cs. 231. 

Lenkovich Zsófia 213. 

Leó (I.) pápa 223. — (XIU.) 189. 

Lésinai áll. pénztárak iratai 64. 

Lessing 23. 

Leukus 231. 

Levéltár, Országos 350. 

Levéltárak: a) Alsó- ausztriai tartományi 
levéltár 170. Bécsi hadi irattár 169; 
udvari 170. Cattaroi 66. Curzolai 66. 
Dalmát kolostorok 62. San Domeníco 
kolostori 62, 65, 66. Kassai väro&i 
227, 234. Magyar Nemzeti Múzeumi 
84, 168, 272, 351, 352. Magyar Or- 
szágos 350. Zárai cs. kir. helytartósági 
62; tartományi 63. b) Clsaládi Itárak: 
Balassa 85, 87, 169. 352. Barcsay 
184. Becsky 273. Beniczky 273. \^ 
rényi gr. 273. Dobos 273. Dőry 86, 
86, 167, 273. gr. Esterházy 184, 273. 
gr. Forgách 273. Hanvay 273. Hunyadi 
164, 167, 269, 271. 285, 286, 350. 
Ibrányi 273. Illésházy 3. Ivánka 
85, 86. Jeszenák 273. Justh 273. Kállay 
273. Kapy 273. Kisfaludy 273. Máriáísy 
273. Mednyánszky 86. Motesiczky 273. 
Rákóczy-Aspermont-Erdődy 371. Sora- 
bory 84, 86, 273. Szentiványi 87. 
169, 352. 

Lévay Imre 83. 

Liber miscellaneorum 210. 

Linzbauer X. F. 38. 

Lipcsei ktár 22. — Albertina 24. 

Lipót (I.) m. kir. 371. 
Lippa 251. 

Lippai György esztergomi érsek 140, 341. 
Lippich Elek 285. 

Lischovinus Andr. Franc. Laetitia Tran- 
silvaniae (H. n. 1707.) 146. 



Listhy János 210. 
Literati B. Lázár 1. Balog Lázár. 
Ljubics 97, 100, 101. 
Lobkovitz-félc ásványgyígtemény a m. 
n. múzeumban 76. 

Lóczi Lsgos 166. 

Lodomér eszterg. érsek 234. 

London 170. — i Brittish museum ktára 2 ; 
gyarapodása 6. 

Loppez Joannes 215. 

Lorántfi &uzsanna 175. 

Lorberer Sándor 272. 

Loserth Ferencz 85. 

Lósy Imre esztergomi érsek 139. 

Loslein Péter 179. 

Losonczi István 121. 

Lot Férd. 186. 

Loyo!a Ignácz 361, 363. 

Lubik Zoltán 364. 

Lucius 97—99. 

Lucretia története 122, 131. 

Lngos 270. 

Lukiános U, 51, 121, 124, 125. 

Lunstedt Bemard 367, 368. 

Lupus pk. 223. 

Luther Márton, 29, 207, 210, 320. 

Luther Martin : Neu vermehrtes Gesang- 
buch (Brassó 1687.) 143. 

Luzinski Joachiüi, Orationes duae. (Po- 
zsony, 1637.) 139. 

Lycms György 229. 

Macarscai áll. pénztárak iratai a zárai 

tart. Kárban 64. 
Macedonia 51. 56. 
Macrinus tetrarcha 221. 
Macrobius 104. 
Madan Falconer 186. 
Madarász Zsigmond Ede 200. 
Madius 99, 100, 105. 
Magdeburg 119. 
Magelhaes 290. 
Magliabechi ktár 219. 
Magne, Luden 80. 
Magnus Valerianus 217. 
Magyar akad. értesítő 106. - Hir 



mondó 237. — Korona ez. i:g6ág 83. 
- Könyv-szemle 50, 82, 94, 146, 165, 
183, 237, 276, 310, 320, 339, 365, 372. - 
Kurir 237. — Merkurius 237. - mér- 
nök- és épitész-ejylet 166, 170, 349. 
nemz. ktár 192. — nyomdászok év- 
könyve 177. — Síon 106. — term, 
tud. Társulat 170. - Tört. Társulat 
170, 184. - Zsidó Szemle 30. — 
kanczelláriai praxis és diplomati- 
kára von. adatok a dalmát Itárak- 
ban 62. — képviselőház 169. — kor- 
mány 169. 

Magyarország ez. lap 271. 

Magyarországi Mihály 96, 364. — Ser- 
mones predicabiles (Strassburg, 1494.) 
165. — Evagatorium (Strassburg, 
1516.) 192. — Sermones tredecim XV. 
sz. kézirata a múz. ktárban 84. 

Maire Albert 366. 

Maittaire M. 371. 

Majl$.th Béla 238. 

Major Márton gyulafehérvári kny. 140. 

Malek 234. 

Malus Pál, Epitaphia (Bártfa, 1601.) 176. 

Mancskovics Bálint 371, 372. 

Mansfeld J. E. 197. 

Manthen, Johannes de Gerretzhem velen- 
czei kny. 178. 

Manuzio, Aldo veienczei kny. 179, 866. 

Marburgi könyvszekrény-minta 146. — 
ktár állványrendszere 146. 

Marci Demeter 366. 

Marczali cs. vonatkozó iratok a múzeumi 
ktárban 351. 

Margit-legenda 89. 

Margitai Péter 173. — Az Apostoli Cré- 
dónak magyarázatai (Debr. 1624) 191. 

Marnis Pál 186. 

Maros-Bogát 32. 

Marosvásárhelyi ref. főiskola exlibrise 
200. - kódex 46. 

Marquet J. J. 367. 

Martianus császár 223, 224. 

Martinovics Ignácz 286. 

Martinuzzi 251. 



390 



Martins C. A. dr. 349. 

Martyr Péter 290. 

Mayer S. 82, 283. 

Mayr Fülöp Jakab nagyszombati kny. 

140, 342. 
Maximilianus Transylvanas 289, 290, 

291-298. 
M&dai Dávid Sámuel exlibrise 200. 
Máder Béla 365. 

Mária himnuszok (Magyar) 299—304) 
Mária magy. királyné 284^ 297. — Terézia 

41, 86, 201. 
Máriássy cs. It. a múzeumi ktárban 273. 
Márki Sándor 166, 270, 295. 
Márton (Szent-) 224. 
Márton (IV.) pápa 234. 
Mártonfalvi György 49. 
Máté Sándor 369. 
Mátray Gábor 106. 
Mátyás király 35, 36, 51, 96, 126, 138, 

134, 116-118, 121, 184, 188, 250, 352. 

— ktárának maradványai 190, 372. 

(II.) 85, 273. 
Mátyás Flórián 226. 
Medgyesi Pál, Praxis pietatis 216. 
Medler Miklós 320. 
Br. Mednyánszky Dénes örök letéteményé 

a múz. ktárban 86. — Alajos 86. — 

Dénes 86. 
Megara 53. 
Megistona 122. 
Meibom 283. 
Meier Gábor 185. 
Meiners 283. 

Melanchton Fülöp 307, 320. 
Melich János 339. 
Melichius Sámuel, Luther Catechismusa 

tót nyelven (1612.) 176. 
Melius, Herbarium (Kolozsvár, 1578.) 314, 

319. 
Melki kolostor ktára 171. 
Melotai Nyilas István 1. Nyilas István. 
Mendoca Didacus 215.. 
Menelaus 53, 54. 
Mennens Péter 295. 
Mentoza Franciscus 218, . 



Meskó Márton 170. 

Messager 293. 

Mesne 104, 105. 

Meyer Vilmos 22, 23. 

Meysse 2Ç6. 

Méhner Vilmos 170. 

Mérode, Bemard de 295. 

Michaelis 283. 

Midrás 130. 

Mihalik József 233. 

Miklós aranyműves 234. — mester 233. 

Mikó Imre gr. exlibrise 200. 

Miksa császár 294. 

Milanu 219, 372. 

Miles deo et caesari charas. (Pozsony, 

1672.) 343. 
Mülecker Bódog 170. 
Miller cs. exlibrise 200, 201. ~ czímcr- 

levele 1758. 201. 
Misekönyv, Glagol (Zengg, 1494.) 269. 

Batthyány 106—115. 
Misle cs. 231. 
Miszlóka 231. 
Mithridates 52. 
Modenái Corvin-kódexek 372. — berezegi 

ktár u. ott. 
Mohács 251. 
Mol Katalin 295. — Janka 296. — Mária 

295. 
Molitor polg. és katonai parancsnok 

iratai 1806. 64. 
Mohiár Albert 129, 130. — PostiUa Scul- 

tetica (Openheün, 1617.) 192. — Ger- 
gely 320. 
Mombini Ede 368. 
Mone 299. 
Monoszlai András 207, 211. — Gábor 

211, 212. - Miklós 210, 211. 
Morlet Victor 186, 367. 
Morone János 361. 
Mosóczi Zakariás 211. 
Motesiczky cs. It. a múzeumi ktárban 273. 
Mudrány András 85, 86. — cs. iratai 85. 

— Dániel czl. a múz. ktárban 85. 
Murmelius-szótár 164. 
Muther 371. 



391 



Múzeum, M. Nemz., ktâra 2, 3, 5, 11, 
16, 18, 106, 140-146, 173, 344-7, 
357, 359, 360. — Corvin-kódexei 372. 

— családi Itárai 86, 162, 273, 362. — 
czímerlevelei 85, 86, 168, 169, 273, 
353; éTnegyedesjeientéBei 81—87, 164, 
268, 348. — gyarapodása 3, 81, 269, 
348. -^ használata 165, 269, 349. — 
hirUptóra 15, 83, 116, 349. — kata- 
logusai 83, 90, 165. — kézirattára 84, 

167, 271, 272, 349, 360. - kiadásai 
3, 15. - költségvetése 94. — köteles 
példányai 15, 165. — levéltára 84, 

168, 272, 351, 852. — ősnyomtatvá- 
nyai 90. — számára a király aján- 
déka 372; egyéb ajándékok 165—168. 

— 'személyzete 3, 4, 15. 

München 164, 268. — i rendszer 23, 28. 

— kir. nyilv. ktár 2, 22, 32, 103, 
171, 173, 246. 

Müncheni kódex (1466.) 107. 109, 110, 

111, 112, 113, 
MOnchhausen 283. 
Münster H. F. A M. 178. — Tivadar 

232. 
Művészi Ipar 80. 

Nachricht, wie Gr. E. Tockely gefan- 
gen genommen (1686.) 189. 

Nadányi, Magyar Florus. (Kolozsvár, 1702.) 
78. 

Nagy Gábor exlibrise 201. — György 83, 
170. — Imre kézirati hagyatéka a n. 
múzeumi ktárban 167, 168, 169. — . 
Iván 37, 88, 88, 226. —János 321, 
322, 324, 331; czimerkérö folyamod- 
ványa 1771. a múz. ktárban 86. — 
Lajos kvtámok 335. — Márton 166. 

— Sándor 124, 125. 
Nagy-Bányai, História Josephről (Kolozs- 
vár, 1580.) 313, 314. 

Nagybánkai 119. 
Nagy-Enyed 191, 192. 
Nagy-Mihály 170. 

Nagy-Szombat 92, 206—210. — i jeísuiták 
kny. 371. 



Nagy-Várad 170. 

Nándorfehérvár 250, 251. 

Napinger Leonard bécsi kny. 215. 

Napi Közlöny 83. 

Napragy Demeter veszprémi pk. 212. 

Naxera 216. 

Nádasd 231. 

Nádasdi Ferencz gr. exlibrisé 201. 

Nádor-kódex 39, 43, 46, 48. 

Nemes Antal 270. 

Nemesi bizonyítvány a Ruttkay cs. ré- 
szére 169. 

Nemzeti Kaszinó kta 239. 

Nemzeti Újság 237. 

Nerembergius Eusebius 1. Nierembergius 

Neszta cs. 231. 

Newe Zeitmig v. d. Baschia v. Themesch- 
war (1596.) 188. 

Newe Zeitung v. Comorn (1594.) 188. 

Newton 3. 

Német József 275. 

Némethy Lajos 184. 

Német-Elemér 170. 

Németország 92. — i egy. ktárak 6. 

Niavis Pál 188. 

Nicolo (San) kolostor iratai 65. 

Nierembergius, Eusebius 216, 218. 

Nissen Waldemar 185. 

Nissenius Didacus 217. 

Nógrádi Benedek 49. 

Nolhac, Pierre de 186. 

Nona város iratai a zárai tart. Italában 
63. — i püspökség Itárai 62. 

Nonnius Marcellus 214. 

Nostitz gr. cs. ktára 188, 268, 269. 

Nóvák Mihály 211. 

Novigrád 283. 

Novitzky N. László 178. 

Nürnbergi nemz. múzeum kta 241, 243, 
244. 

Nyelvemlékeink a könyvnyomtatásig 88. 

Nyelvtört. Szótár 88, 108, 109, 110. 

Nyilas István 178. 

Obi 234. 
Oefele br. 184. 



392 



Oettingen Maria Eleonóra gr. Mi. 
Officia propria Sanctorum regni Hung. 

(Nagy-Szombat, 1663.) 215. 
Oláh János czímerkérő folyamodványa 

273. - Miklós 183, 203, 207, 210, 

298. 
Oláh szótár 42. 
Olasz kormány 169. 
Olaszország 101, 354. 
Omont H. 186, 366, 366. 
Ongania Ferdinánd velenczei könyvkiadó 

178—180. 
Ordo et series remm ín Transylvania a. 

1613. (Kolozsvár, 1613.) 265. 
Orosius P. 220. 
Oroszhegyi Józsa 168. 
Országh János ez. igító levele a múz. 

ktárban 86. — Pál czl. 1609. a múz. 

ktárban 86. 
Országos magy. Törvénytár szerk. 170. 
Orsz. slatiszt. hivatal 170, 
Ortelius Ábrahám 165. 
Osorius, Joannes 215. 
Osztrák kormány 169. — törvények gyűj- 
teménye a zárai tart. Itárban 65. 
Otrokocsi F. Ferencz 173. 
Ottino G. 368. 
Ottó (II.) német cs. 225. 
Ottoboni-féle ktár 219. 
Óváry Lipót 83, 170. 
Ovidius 121, 130, 132. 
Oxfordi Bodleian ktár 140. 
őrangyal 167. 
öz Pál 286. — kéziratai a m. n. múzeumi 

ktárban 350. 



Paczkowski József 365. 

Padua 170. — i egyetem 370. — Julius 

Caesar 1. Julius Caesar. 
Paintner Mihály 365. 
Palatich György 321. 
Pallas Nagy Lexikona 31, 372. 
Palude, Petrus de 214. 
Panarius 216. 
Pannonhalmi főapátság kla 276, — Sz. 



Benedek-rend nyomt. imakönyvci a 
Breviárium Monasticum előtt 174. 

Pannoninfi, Ambrosius 175. 

Panzer S. W. 370. 

Parens J. P. 96. 

Particular v. Sieg bey Tolna (1599.) 189. 

Patai István, A sacramentomokról (H. n. 
1592.) 191. 

Patrona Hungária (N. Szombat, 1649.) 1^. 

Pauler Gyula 286, 369. — J. exlibrise 210. 

Pawlotosky, Locutio del ad cor religiosi. 
(N.-Szombat, 1703.) %. 

Pál pápa (III.) 296. - (V.) 174. 

Pál% hg. exlibrise 202. 

Pálfi Lajos 170. 

Pántzél Dániel 237. 

Pápai Jókai-kör 349. 

Paris 92. — i egyet, ktár 171. — nemz. 
ktár 2; gyarapodása 6, 19; olvasóinak 
száma 7; rendes költségvetése 7; vil- 
lamvilágítása 16. — Société d'Histoire 
dipl. 171. 

Páriz-Pápai Ferencz 183. 

Pásztélyi József exlibrise 202. 

Pázmány Péter 137, 207, 213, 214, 217. 

Peer-Codex csíziója XVI. sz. 107. 

Peklén 231. 

Pelides Miklós. L. Bogáti Fazekas Miklós. 

PeUechet M. 185, 186, 366. 

Pemudruth 1. Asdrubal. 

Peregriny János 349. 

Perényi cs. 231. 

Perisianus Guido 216. 

Perlbach M. 366. 

Peschko Mihály exlibrise 202. 

Pesti pálosok exlibrise 197. 

Pesti György 121, 122. 

Pesty Frigyes 272. 

Petényi Ottó 166, 349. 

Pethe László 212. — Márton (Hethesi) 
kalocsai érsek 212. 

Petki János 326. 

Petkó Béla 233. 

Petőfi S. 82. 

Petrarca 219. 

Petri Ágoston. Mirrha szedeő Szarándok. 



393 



(N.-Szombat, 1642.) 215. — Fülöp ve- 
lenczei kny. 178, 179. — Gábor — 
— 178. 
Pctzholdt G. 367. 
Pezeren cs. 231. 
Pécs 37. 
Pécsi János, Oeconomia (Kolozsvár 1680.) 

313. 
Péterffy András ez. pk. 208. 217, 
Péterfy Károly 208. 
Philemon gót kir. 220. 
Pictoris Miklós 39. 
Pietsch K. 185. 
Pigbius 209. 
Pücz Gáspár 176, 183. 
Pimpinello Vincentz 82. 
Pincius Fülöp kny. 370. 
Pinder 371. 
Plot 297. 
Piron 290. 
Pisztóry Mór 173. 
Pius (U.) pápa 224. 
Plantin Kristóf 370. 
Plato 33, 105. 
Plautus, Comoediae; Corvin-kódex a nemz. 

múz. ktárában 372. 
Pleickner Ádám 362. 
Plinias 46. — História naturalis (Velen- 

cze, 1469.) 178. 
Plutarchos 33, 34, 39, 61, 121--124. 
Poch cs. 231. 
Podmaniczky br. kis-kartali kta 345. — 

Frigyes kéziratai a m. n. múzeumi ktár- 

ban 350. 
Pohler János 366. 
Poliorketes Demeter 124. 
Polonus Martinus 220. 
Pólus Clemens, Hist. Polonicae confoe- 

derationis (Debreczen, 1596.) 346. — 

Reginaidus 210. 
Polyáky János 230. 
Polybius, Libri historiarum ; Corvin-kódex 

a nemz. múz. ktárában 372. 
Pomarius Jeremiás 343. — Sámuel 343. 
Poncianus históriága (Bécs, 1573.) 319. 
Pongrácz Lajos 83. 



Porzsolt Kálmán 369. 

Pósabázi János 49. 

Posgay Miklós scopiai pk. 213, 365. 

Podner Károly Lajos és fia 83. 

Posta Béla 83, 282. 

Potsdami Kön. geodäsisches Institut 170. 

Pozsony 91, 92, 93, 206, 270. — i béke 

1805. 64. — Szt. Háromságról ez. con- 

gregatio kéziratai a m. n. múzeumi 

ktárban 350. — trinitáriusok exlibrise 

202. 
Prahdnak György 144. 
Prateolus Gabriel 214. 
Praxis pietatis tót nyelven (I^cse, 1674.) 

141. 
Pray György 46, 47. — kódex a múz. 

ktárban 183. 
Prágai ktárak 22. 
Prezina 216. 
Pri Gábor 251. 
Primbs Károly 184. 
Prini Péter 251. 
Procopi Ádám 345. 
Prost Bemard 368. 

Ptolemeus kir. 51—54, 56, 57, 105, 124. 
Pulszky Ferencz 74, 75, 77—79, 271, 

285. — Károly 187. 
Pusztai Ferencz 177. 
Putter 283. 
Pychler Vid. 338. 
Pyrrhus 56, 57. 
Pytheus 121, 122, 131, 135. 

Qaameroi erdőségekre vonatk. iratok 
63. — szigetek felügyelőségének ira- 
tai 64. 

Rabe Hugó 365. 
Rabutin gr. tábornok 340. 
Radács 231. 
Radisich Jenő 187. 
Radlach 0. 185. 
Radossiny 213. 
Radvánszky Béla br. 139. 
Ragusai tart. főfelügyelőség és bizottság 
iratai a zárai tart. Itárban 65. 



394 



Bajcsänyi Ádám 286. — kéziratai a m. 

n. múzeumi ktärban. 360. 
RakoVBZky es. pozsonyi ktára 389. 
Ramsdonck 298. —i Szt. Márton templom 

296. 
Ranscbburg Gusztáv 192. 
Rasi 130. 
Rasis 104. 
Ratdolt Erhárd velenczci kny. 178, 179, 

180. 
Rauch József önéletrajzi vázlata, kézirat 

a múz. ktárban 84. 
Rajnaud G. 186. 
Ráday Gedeon gr. 271. 
Rákóczi-Aspremont-Erdődy Itár 371. 
II. Rákóczi Ferencz 146, 190, 370, 371. 

— tábori tudósításai 237. — György 

86, 176. 
Rápoti Mibály, Responsio addisputationem 

A. Horvát de omnipraesentia camis 

Chr. (S. Patak, 1664.) 49. 
Rát Mátyás 237. 
Ráth György 174, 176, 176, 183, 233, 

233, 358, 359, 365. - ktára 357. - 

Mór 166. 
Reál-index 25. 
Regensburg 178. 
Regius Vincentius 214. 
Reguláé circa Christianorum omnium . . . 

reunionem . . . Kézirat 284. 
Reichel, Raymond 191. 
ReicbentbaJ, Concilienbucb (Augsburg, 

1483.) 165. 
Reinacfa, Salamon 280, 281, 368. 
Reizner János 184. 
Religio 84. 

Religio és Nevelés 84. 
Remellay Gusztáv 168. 
Rendeleti Közlöny 167. 
Retana W. R. 368. 
Reusner Dorottya 343. 
Reviczky Ambro 85. — Szevér 85. 
Revue des bibliothèques 185, 366. 
Revue internationale des archives, des 

bibliothèques et des musées 367. 
Reyd Vilmos 365. 



Récsey Viktor 184, 276, 349, 365. 

Régnier Ls^os 368. 

Réső Ensel Sándor 83. 

Rétsei István 213. 

Révai Leó 84, 192. - Miklós 365. - 

Pálné 190. 
Révész Kálmán 288. 
Rézmetszők: Junker 202. — Zellerin B. 

204. 
Rhost von Eysenhart. 1. Rvost, Joannes 

Paulus. 
Richnó 233. 
Rietstap 196. 
Rivoli hg. 179. 
Rockinger Lajos 184. 
Rogovoi apátság iratai 65. 
Róma 92, 119, 126, 128, 132, 354. 
Romano rotondo, kerek római betü- 

typus 178. 
Rómer Fióris 168, 272, 349, 360. 
Rooses Miksa 371. 

Rosenthal L. müncheni antiquár 188. 
Roskoványi Ágoston 870. 
Rosznáky Gyula 170. 
Rota, Petrus 218. 
Roth, J. W. E. 366. 
Rothammer Imre 232. 
Rotschüd K. 270. 
Rozgoni János 333, 334. 
Rozgonyi diadal 98. 
Rozsnyó 371. — i gyOlés jegyzőkönyvei a 

vörösvári Itárban 871. 
Rozycki K. 866. 
Rubens Péter 93. 
Rudnay b.-féle hagyaték a n. múzeum 

ktárában l67. 
Rudolf fhg. 291. 
Rugil hun kir. 221. 
Rumer Gáspár pozsonyi kanonok 209. 
Rupp Kornél 299—304, 864. 
Ruprecht de la Marck 294. 
Ruszdorfer cs. 231. 
Ruszka 231. 
Ruttkay cs. nemességéről bizonyítvány 

169. 
Rvost, Joannes Paulus a -^ 102» 



395 



Sabácz 250. 

Sajószentpéteri István 49. 

Salamon Ferencz Í8d. 

Sal&nki 1^2. — História cladis turcicae 

ad Nádudvar (Kolozsvéu', 1581.) 

313. 
Salgó 251. 
Sailuçtius Crispus, Corvin-kódex a nemz. 

múz. ktárábaa 872. 
Salm gróf 251. 
Salmis Gyula grófné 287. 
Salzer Adolf 351. 
Sambucus, Joannes 82, 214. 
Samphieben 234. 
Sander Nils Frederik 170. 
San-Francisco 270. 
Sarolta császárné 294. 
Sarbiewszki Mátyás Kázmér 366. 
Sas Ede 170. 
Sauppe 283. 

Savoya-ház czímere 187. 
Sándor czár 16>. 
Sáros-Patak 192. 
Scanderbég 118, 119, 120. 
Scardona 97. 

Scharberger (Scharenberger) Péter 297. 
Schedel (Toldy) Ferencz 41, 48, 47. — 

exlibrise 202. 
Schema Primum Generale. (Gyulafehérvár. 

1657.) 140. 
Schema des Realkatalogs der k. Univer- 
sitätsbibliothek zu Halle 24. 
Scherfei Tamás 345. 
Schmeller ktámok 28, 28. 
Schmidt Adolf 185. 
Schneiderwirth Ferencz 184. 
Schnekenhaus Menyhért Venczeln nagy* 

szombati kny. 342. 
Schnorr von Carolsfeld János 22, 25, 

26, 365. 
Schnorrenberg Jakab 868. 
ächnürer Ferencz 170. 
Schopf Alajos 290. 
Schott Péter 188. 
Schön Mór 168. 
Schonbach Anton E. 185. 



Schönherr Gyula 82, 152, 180, 270, 286, 

338, 369. 
Schönwiesner 42. 
Schräm József 282. 
Schrauf Károly 32, 338. 
Schreiber W. L. 185, 367. 
Schultz Mihály 351. 
Schnitze, Walther 365. 
Schunda N. János 83. 
Schwarz Gottfried 284. 
Schwarzenbach Ferencz 229, 230, 232. 
Schwatzi kolostor ktára 164. 
Schwenke P. 865. 
Schwenke és Lange 184. 
Scuafenhava, Conciones 218. 
Sculteti Szeverin, Jubilaeum Bartphense. 

(Bártfi 1588.) 176. 
Sebenico 99, 100. 
Sebes 231. 

Sebes János (Zilahi) 835. 
Sebestyén Gyula 21, 369, 370. 
Segner, Nicolaus 284. 
Segner Paulus, Instructio confessarii (N.- 

Szombat, 1698.) 148. 
Segnyei cs. 231. 

Seleucus 54, 56, 58, 59, 61, 124. 
Sennovitz Adolf 280. 
Serapio 104. 
Setäla Emil 166. 
Seyczlich Mátyá« 228. 
Sibolti Demeter, Vigasztaló könyvecske 

(Detrekő, 1584.) 372. 
Siebenbttrg. Quartalschrift 3Ó. 
Sigmund Gusztáv 349. 
Siklósi 129. 
Simon Henrik 865. 
Simonides Gáspár 214. 
Singibertus 221. 
Skalka János 142. 
Slovacius 109. 
Smetius 214. 

Smithsonian Inst. 9, 20, 170. 
Sobek Dávid Henrik 142. - Erzsébet 142. 
Società Siciliana dl storia patria 189. 
Sombory cs. It. a múzeumi ktárban 84, 

86, 273. — Sándor 3i. 



396 



Somfai János 349. 

Somlyó-vásárhelyi urbárium 89. 

Sommer Zsigmond 166. 

Sommevoire 178. 

Somos CS. 231. 

Sot^s CS. lt. a múzeumi ktárban 273. 

South-Kensington museum 76. 

Spalato 64, 65, 67. — i Itárak iratai a 

zárai tart. Itárban 66. — pénztárak 

iratai u. ott, 64. 
Spanyolország 189, 290, 291. 
Spigely Adrian 217. 
Spira, Johannes és Vindelinus — de ve- 

ienczei kny. 178. 
Spiritus pacis etc. (Nagy-Szombat. 1681.) 

344. 
Srnenski Mátyás nagyszomb. kny. 345. 
Staderini, Aristide 180, 3&4. 
Stadtbuch (1449 és 1460.) Kassa v. Itárá- 

ban 227. 
Stainwille János Istv. gr. katonai parancs- 
nok rendelete Gyulafejérvár 1711. 
Statiszt. hiv. fővárosi 170. — orsz. u, ott. 
Stájer tört. társulat 83. 
Stanch es. 231. 
Stapletonus Tamás 215, 218. 
Stefano Rotondo templom Rómában 362. 
Steger György 216. 
Stein Henrik 184, 280, 281, 282, 367. 
Steinhuber András bibomok 361, 362, 

363. 
Stelczer Frigyes 83. 
Stockholm 170. 
Stöckel Lénárt 320. 
Strabo 46. 
Strassburg 96, 125, 248. — i egy. ktár 

6, 171. — könyvszekrény-minta 146. 
Stratonica 51, 58—60, 124. 
Strauch Fülöp 365. 
Sturm János 320. 
Stuttgart 248. 
Subies Gergely, Sebenico grófja 98. — 

György, Spalato grófja 98. — Márton 

98. — Mladen, bosnyák bán 97-105. 
— Pál, bosnyák bán, Trau grófja 97, 

93, 99, lOa 



Suchier Hermann 185. 

SudhofT Károly 185. 

Suerinensis, Paulus 215. 

Summa professionis doctrinae de uno verő 
deo. (Claudiopoli, 1570.) Kézirat a göt- 
tingai egy. ktárban 284. 

Surányi János 270. 

Svetonius 220. 

Sylvester, Uj testamentum (Bécs, 1574.) 
313, 319. 

Syndromus rerum Tur.-Pannonicarum. 
(Francofurti 1617.) 192. 

Syria 52. 

Szabadka 166, 168. 

Szabó Ferencz 170. — Károly 33, 35, 
49, 50, 95, 118, 121, 123, 137, 138, 
145, 176, 254, 321, 322, 331, ^32, 
335, 337, 343, 871, 372. - Márton 237. 
— Sándor 272. 

Szacsvay Sándor 237. 

Szakács Mózes 335. 

Szakmári Fabricius István 1. Fabricius 
István. 

Szalay Ágoston 79, 80. — Imre 74, 75, 
77-79, 94, 166, 187, 285, 349. 

Szalánczi László 32, 33, 37. 

Szalontai Lapok 167. 

Szamota István 89. — nekrológja 368, 369. 

Szana Tamás exlibrise 202. 

Szapolyai János 118. 

Szathmáry Király Pál 351. 

Szatmár-Németi 251, 270. 

Szádeczky Lajos 165. 

Számadáskönyvek josefstadti magyar fog- 
lyok kiadásairól a múz. ktárban 163. 

Szántó (Arator) István 362. 

Szász Ferencz 173. 

Szászy János szerem i pk. 214. 

Századok 31, 62, 80, 137, 183, 219, 
289, 365. 

Szebenye 231, 233. 

Szeged 118. -- i Somogyi-ktár jelentése 274. 

Szegedy Mihály 206. 

Szelepchény Ferencz 213. — György pri- 
mas 217. 

Szelepcsényi, Gantus cath. 299, 300. 



se? 



Szemere Pál, Tan-dithyramb és dalverseny 
ez. kézirata a m. n. múzeumi ktárban 
167. 

Szenczi Molnár Albert 1. Molnár Albert 

Szent-Benedek 206. 

Szent-Demeter 37. 

Szentgyörgyi Ferencz váczi pk. 213. 

Szent-Ivány Zoltán 85, 87, 166. — cs. Ita 
a múzeumi ktárban 85, 87, 169, 352. 

Szentiványi Márton 217. 

Szentkirályi cs. 231. 

Szentpétervári udv. ktár 2. 

Szentyel Mihály kolozsvári kny. 138, 139. 

Széchenyi Ferencz gr. 237. — exlibrise 
202. — István gr. 272, 355. — gyújt, 
a m. n. múzeum ktárában 3, 23. 

Széchy Károly 183. 

Székely Aladár 270. - István 130. - 
Soltárkönyv (Krakkó, 1648.) 315. - 
Mózes 31, 324. — Sámuel (Dobai) 
exlibrise 202. — Sándor (Aranyos- 
Rákosi) 30, 31, 183, 321, 325, 331. 

Székely nemz. múzeum 170. 

Székelyudvarhelyi gymn. ktára 332. 

Székesfejérvár 251. 

Szépirodalmi Közlöny 271. 

Széplak 234. — i apátság 231. — -Apáti 
231. 

Széplaki János 173. 

Sziget 188. — megvételére vonatk. apró 
ny. 165. 

Saigethi György 333, 335. — Mihály 335. 

Szikszó 231, 251. 

Szikszai Hellopaeus B. Tractatus de Sacra- 
mentis (H. n. 1585.) 192. 

Szikszai Kovács Balázs l. Kovács Balázs. 

Szilády xilograph 43. — Áron 121, 364. 

Szüág^T Dániel 355. — Mihály 226, 250. 
— Sándor 166, 169,183, 233, 369. 

Szilvás-Apáti 231. 

Szilvás-Újfalu 231. 

Szily István ez. levele 169. 

Szinnyei József (idősb) 30, 31, 83, 165, 
166, 236, 237, 239, 240, 270, 280, 
328, 338, 349, 365, 369. 

Szkenderbég 1. Scanderbeg. 



Szmrecsányi Miklós 187, 285, 369. 

Szokolyó 231. 

Szolárcsik Sándor 286. — kéziratai am. 

n. múzeumi ktárban 350. 
Szohiok 251. 
Szolnok-Doboka vm. 37. 
Szombathely 170. 
Szontágh Antal dr. 351. 
Szoszna György Demeter 302. 
Szögyény László 39, 41, 43—46, 47. 
Sztankovies Miklós exlibrise 202. 
Sztárai Mihály 129, 321. — Achab kir. 

^Debreczen, 1574.) 314,— Miklós 122. 
Szulejman szultán 295. 

Taboroviő őrnagy laboratuma 65. 

Tagányi Károly 190, 233, 270. 

Takács István 326. - Istvánné 328. — 
János 326. — Sára 326. 

Tanárky Gyula 272. 

Tehány 231. 

Teilnkes János 194. — exlibrise 203. 

Tekai cs. 231. 

Telegdi Uszló 211. - Miklós 207, 209, 
210, 211. — Az keresztyénségnek fun- 
damentomiról való könyvecske. (Bécs. 
1562.) 96. 

Teleki Anna 139. gr. — Géza 270. — 
László 271. — Mihály 138. — Pál 
283. — Sándor exlibrise 203. — csa- 
lád ktára 2. 

Temesvár 170, 251. 

Temesvári J. 117. 

Temesvári és Tinódi, Chronica. (Kolozs- 
vár, 1574.) 313. 

Temesvári Pelbárt, Sermones quadragesi- 
males. (Strassb. 1506.) 192. — Pome- 
rium. (1515.) 192. 

Tenderer János 217. 

Te^\Tewk Bálint bán 250. 

Thaisz Elek 168. 

Thallóczy Lajos 97—105, 233, 271, 272, 
286. 

Thaly Kálmán 183, 187, 191, 233, 351 , 371. 

Theodorik gót kir. 222. 

Theodosius 221, 222, 224. 



2)90 



Theognis 3B. 
Thode Henrik 83! 
Thordai János 326, 326, 327, 329. 
Thori Dénes J. 326 
Thorismus gót királyfi 221. 
Thorni gymn. klar 171. 
Thoroezkai Máté 324, 325, 326, 327. 
Thurzó Elek 89. — Erzsébet 287. 
Thúz János 192. 
Timóth zágrábi pk. 234. 
Timpius 216. 

Tinódi Sebestyén 117, 119, 121, 134. 
Titius Dávid 343, 344. 
Toepke G. 31. 
Tok^* 188. 
Toldi Miklós 121. 

ToldyFerencz39, 41,43, 44, 46, 47, 48, 106, 
122,202,226,321,322.-László exlibrise 
203. - Lászlóné 170. V. ö. Schedel. 
Toleti Ferencz 218. 
Tohiai István 333. — György 129. — 

Máté főapát 174. 
Tolvig Ferencz, Atrium aritmeticae. (Lőcse, 

1706.) 146. 
Tomory Anasztáz 84. 
Tomyris 127. 
Torda 36, 37. 
Torda-Aranyos vm. 32. 
Torkos, História Abeolon (Debreczen, XVI. 

sz.) 314. 
Toma 231. 
Toroczkai László 38. 
Tóth Árpád 76. — Mike 166, 270. — 

Sámuel 288. 
Totiia gót kir. 224. 
Tőkés 231. 

Török János exlibrise 2a3. 
Történelmi Tár 184, 228, 320, 365. 
Törvényhatósági könyvtárak kérdése 370. 
Tötör 36. 

Tragédia Eurípidestől 313. 
Tranowsky György, Cythera Sanctorum. 

(1635.) 176. 
Trapesuntius (Georgius), Libri rhetor ici; 

Corvin-kódex a múz. ktárban 372. 
Trausch 298. 



Traut Kristóf 344. 
Trefort Ágoston 79, 80. 
Trost-Schreiben an Gottlieb v. Windiscb- 

grätz. (Pozsony, 1676.) 344. 
Trotti őrgrófhé ktára Milanóban 372. 
Trotzendorf Bálint 320. 
Trpák György 346. 

Tunyogi-gytjjtemény a múz. ktárban 86. 
Turcic Gáspár zenggi kny. 188, 
Turismundus 222. 
Túróczi János 179, 187, 192, 226. 
Turul 31, 32, 139. 
Türr István 272. 

Uffenbach 283. 

Ugo FloriacuB 221. 

Ugoletti Angelo pármai kny. 192. — Tad- 

deo 192. 
Ugróczy Mihály 206. 
üjtolvi Imre 332. — Károly exlibrise 203. 
Ulászló (II.) m. kir. 260. 
Umhauser Károly 271. — Keresztély 271. 
Unala bún kir. 221. 
Ungvár 170. 
Ungváry Vilmos 270. 
Unitárius énekeskönyvek 321. 
Universis orbis cbristiani' principibus 

stb. (H. n. 1703.) 144. 
Urban Juvenal 349. 
Urbáriom-lexikon ez. kézirat a n. uiúz 

ktárában 167. 
Utino, Joannes de 226, 226. 
Uznach Attila fia 224. 
Uzoni Fosztó István 31, 37-39, 50. 

324-326, 330, 331. 

ViŰay István 83, 170. 

Valdarfer Kristóf veleaczei kny. 178. 

Valent Andreas 216. 

Valentinianus 222, 224. 

Valkai András 122. — História. (Kok>zS' 
vár, 1680.) 313. -^ Genealógia reguni 
Hung. u. o. 1676.) 313. — és Nag^- 
Bánkai, két szép história Bánkbánról 
és Hunyadi Jánosról, (u. o.) 1680.) 313. 

Valladolid 293. 



VaUée Leó 367. 

Vândor-ktarak kérdése 399, 370. 

Váradi (Spitz) Ödön 170. — Péter 192. 

Yarignana Bertalan 101. — Guillelino 
97—105, 100-103; kézirati mun- 
kája a mflncheni kir. ktárban 204. 

Yaíjú Elemér 83, 85, 168, 193, 949, 370. 

Varkás György 251. 

Va« Ferencz Antal exUbríse 908. 

Vasárnapi Újság 286. 

Vatikáni magyar okiraitár 370. 

Váli Béla 170. 

Vári Rezső 219. 

Várkony Mihály czl. a m. n. múzeum ktá- 
rában 273. 

Vegliai álL pénztárak iratai a zárai tart. 
Itárban 64. 

Velasques 217. 

Yelencze 92. 99, 100, 101, 128, 178, 371. 
— i dogék rendeletei és Ítéletei a zárai 
tart. Itárban 63. —i dragománok iratai 
u. ott 63. — könyroyomtatók 370. 

Velics László 166. 

Veltwyck GeUért 295. 

Venturi, Ad. 280, 281. 

Verancsics A. 210, 298. 

Verbőczy J. Corpus juris Hnng. (1699.) 96. 
— Decretum (Debr. 1666.) 313, B19. 
(Kolozsvár, 1572.) 319. 

Verci, Storia Trevigiana 100. 

Veresegyházi Szentyel Mihály 1. Szentyel 
Mihály. 

Veress Endre 83. 

Verestói György 173. 

Veresváry Mihály 206. 

Verfolgung in Ungarn u. d. Unruhe 
der Kirche zu Pressburg 16. Juli 1696. 
Kézirat a göttingai ktárban 284. 

Vergnana, Guillelmo de, 1. Yarignana. 

Verkooren 2%. 

Veronese, Gasparo 179. 

Veszprém 251. 

Veterani gr. tábornok 339. 

Veza, Didacus della 216. 

Vécsey István br. exlibrise 204. 

Végrendeletek a zárai tart. Itárban 63. 



Vépi Benedek 915. 

VérJudit 139. 

Yietoris Jeromos krakkói kny. 364. 

Yigiliae et ofSciomm mortuorum (Yelen- 
cze, 1518.) 175. 

Yilkovieszko, NicoUus 214. 

Yimemburg, Conon comte de 294. 

Yiszochany Fr. 217. 

Vitán cs. 231. 

Vitis, Jac. MarcantiuB 217. 

Vitkovics Mihály 95, 96. 

Yittorio Emanuele ktár Rómában 182, 354. 

Yizkelety Mátyás 207, 

Vojnich Oszkár 170. 

Yolf Theobald 183. 

Yoragine, Jacobus de — 966. 

Youlliôme Ernő 186. 

Yörös Ferencz (Faradi) exlibrise 204. ^ 
Mátyás (Nyéki) imakönyve, XYII. sa. 
magy. kézirat Dankó J. ktárában 370. 

Vörösmarty Mihály Vén czigány ez. 
költeményének fogalmazványa a m. n. 
múzeumi ktárban84. 

Vörösvári gr. Erdődy-ltár 871. 

Wackernagel 299. 

Wagner Károly 370. — Márton, Jubilaeum 

Bartphense. (Bártfa, 1586.) 176. - 

Rudolf 283. 
Walter Gyula 166. 
Walther János 343. - János György 

czimerkérő folyamodványa (1717.) a 

múz. ktárban 85. — László exlibrise 

204. 
Walther iratok a múz. ktárban 84. 
Walzel könyvny. 43. 
Warga L. 31. 

Warnecke 194, 196, 199, 200, 202, 204. 
Warner György F. 186. 
Washingtoni kongresszus ktára. 2. 
Wauters 290-294, 296. 
Weber Vümos 283. 
Weigel 371. 
Weimári ktár 22. 
Weiss-féle ásvány gyűjtemény a m. n. 

múzeumban 76. 



400 



Weissenbach János br. 166. 
Welter H. párisi könyvk. 281. 
Wenker G. 146, 152. 
Wenzel-féle gyűjtemény 168. 
Wesselényi Miklós br. 183. 
Wickhoff Ferencz 365. 
Wiclef 29. 
Widman B. 284. 
Wierzborski, Theodor 83. 
Wiese Berthold 184, 185. 
Wigand Ottó kassai kny. 280. 
Wilkinson J. J. Garth 170. 
Winkler kanonok 46. 
Winkler-kódex 109, 110, 111, 112, 

—béli naptár 1506. 107. 
Winsor, Justin 27, 280. 
Winterfeld János 341. 
Wittenberg 166. 
Wlassati Gergely 191. 
Wlassics Gyula 94, 96, 285, 369. 
Wolfenbtitteli hgi. ktár 22, 171. 
Wolfgangus pk. 225. 
Wolkan Rudolf 366. 
Wurzbach lexikona 370. 
Wüstenfeld Tivadar 283. 

Zahler Jakab 345. 

Zagrabia, Augustinus de 249. 



113 



Zakali cs. 231. 

Zalánkemén 250. 

Za&obida Strada 219. 

Zágrábi délszláv akadémia kiadvá- 
nyai 62. 

Zárai tartományi Itár 62—66. 

Zdiskauer 183. 

Zedlez cs. 231. 

Zeitung (Newe) v. Komorn. (1594.) 269. 
— Türkische (1593.) 269. 

Zellerin B. rézmetsző 204. 

Zenggi glagol misekönyv (1494.) 188. 

Zeno 224. 

Zenoi Dominico 188, 269. 

Zestermann 371. 

Zichy cs. 170. - Jenő gr. 95. 

Zimmermann Ferencz 282. — István 270. 

Zlatinay György 213. 

Zohiai Gyula 88, 89, 106-116. 

Zoványi Jenő 183. 

Zrinyi Ádám exlibrise 204. 

Zsámboki 118, 125. 

Zsemberi Rudolf Nándor 88. 

Zsigmond 273. 

Zsigra 233, 234. 

Zsoltárkönyv 313. 

Zsuzsanna 121. 

Zychynius Miklós 337. 



TARTALOM. 



1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK. 

Lap 

Áldást Amtal. Kéziratok sokszorosítása « 252 

Dbh Balázs. A zárai tartományi levéltár 62 

Desidebius. a berlini kir. egyetemi könyvtár szakrendszere 152 

Dézsi Lajos. Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése 29, 116 

— Bogáti Fazekas Miklós ismeretlen históriás éneke 1598-ból ^ 49 
Ferenczi Zoltáh. a marburgi könyvtár állványrendszere. (A szöveg 

között hat ábrával.) - ... 146 

Db. Gyalui Fabkas. A székely-udvarhelyi ev. ref. gimnázium könyvtára 332 
HoRTÁTn loNÁcz. A külföldi irodalom magyar vonatkozású termékei 

1894.ben ^ ... 66, 157 

— Erdélyi országgyűlési törvényczikkek a Magy. Nemz. Múzeum 
könyvtárában « «. 254 

Db. Illísy János. A Nádor-kódex kiadásának története 39 

Db. Jankovich Béla. Magyar Nemzeti Könyvtár - 1 

Kahtabó Pi»ENcz. A legrégibb unitárius énekeskönyvekról 321 

Db. Karácsonti János. Adalék krónikáink történetéhez « 219 

Ifj. Kbxént Lajos. Kassa város levéltára 227 

— Egy XVI. századbeli könyvkereskedő raktára 310 

Kebesztt István. A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának hirlaposztálya 235 

KoLLÁNTi Fbbbncz. Dankó József. (Nekrolog) 91 

— Könyvek a XVI. és XVIl. századbeli főpapi hagyatékokban ... 205 

Kbopf Lajos. Maximilianus Transylvanus 289 

Maotab Könyvesház. (Adalékok Szabó Károly Régi Magyar könyvtá- 
rához.) 

I. Magyar nyelvű nyomtatványok. Közlik: ("DArsí Lajos^ Hor- 

váth Ignácz, iQ. Kemény LajoSy Sch, Gy.) 

II. Idegen nyelvű hazai nyomtatványok. (Közlik: Dézsi Lajos, 
Hdlehrant Árpád, Horváth Ignácz, Kluch János.) ... 137, 337 

Db. Rüpf Köbnél. Magyar Mária-himnuszok 299 

Db. Sbbestyén GhfüLA. A katalogus-készités kérdéséhez 21 

Thallócey Lajos. Brebiri Subies Mladen bán és Guillelmo Varignana. 

(A szöveg közt egy hasonmással.) 97 

Magyar KODyv-Ssemle. 1895. 



IV 



Varjú Elbméb. Bibliográfiai apróságok y ^ ... 249 

— Magyar könyvgyűjtők exlibrisei. (Melléklettel és a szöveg között hét 

hasonmással.) ... „ 19H 

Dr. Zolkai Gyula. Batthyány- misekönyv magyar naptára és lapszéli 

jegyzetei. (Szines melléklettel és a szöveg közt egy hasonmással.) 106 

2. TARCZA. 

A KOLOZSVÁRI Ferehcz- József tudománt-eotetem könyvtára az 1893/94 

iskolai évben ^ 87 

A PANNONHALMI FÖAPÁT8ÁQ könyvtára 276 

A SZEGEDI Somogti-könyvtIr állapota 1893/94-ben 274 

Az Erdílti Múzeum-Egylet könyvtára 1893/94-ben 172 

Évnegyedes jelentések a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának állapo- 

tárói ^1894 október 1-től 1895 szeptember SO-áig ...81, 164, 268, 348 

Hellebrandt Árpád. A Magyar Tud. Akadémia könyvtára 1894ben 171 

Heller Agost. A Magyar Tud. Akadémia könyvtára 35H 

Igazgató változás a Magy. Nemz. Múzeumban 74 

Ráth György könyvtára 1^57 

Szilágyi Sándor. Jelentés a budapesti egyetemi könyvtár állapotáról 

1894-ben ' ... .^ I69 

3. SZAKIRODALOM. 

Dr. Aldásy Antal. Die Handschriften in Göttingen. Universitätsbiblio- 
thek. 3. (Verzeichniss der Handschriften im Preussischen Staate, 
I. Hannover, 3.) 283 

— A. Staderini, Brevi cenni sopra due sistemi di schedario per 
cataloghi " 1^^ 

- Cardinal Andreas Steinhuber, Geschichte des Collegium Ger- 
manicum-Hungaricum in Rom .%! 

D. (^. Revue internationale des Archives des BibHothôquës "et des Mus^^^^ 280 

Dr. DÉZ81 Lajos. Glück Soma, Magyar Könyvészet 1894 280 

- Ráth György, Gradeczi Horváth Gergely és Lám (Ambrosius) 

Sebestyén hitvitája ^Ih 

D. L. Carl Haeberlin, Generalregister zum I-X. Jahrgange des Central- 

blattes für Bibliothekswesen Ig2 

KoLLÁNYi Febencz. Ráth Györgv. A pannonhalmi "szenVBenedek.rend 

nyomtatott imakönyArei a Breviárium Monastirum behozatala előtt 174 
--RR. Gelléri Mihály, Magyar nyomdászok évkönyve 1895 177 

ScH. Gy. Horváth Ignácz. A Magyar Nemzeti Múzeum köny^rónak 

ősnyomtatványai ^ 

- L'arte deUa stampa nel rinascimento italiano. Venezia. 178 

ÖZAMOTA István. Zolnai Gyula, Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás 

koráig. (Szines melléklettel.) ^ 



FoLYÓiEATOK SzKMLÉJE. (Egyctcmes Philologiai Közlöny, Erdélyi Mú- 
zeum, Irodalomlörténefi Közlemények, Századok, Történelmi 
Tár. — Archivalische Zeitschrift, Centralblatt für Bibliotheks- 
weaen, Revue des Bibliothèques, Revue internationale des 

Archives, des Bibliothèques et des Musées.) Ism. D, Gy, ... 188, 364 

4. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

A Magyar Nemzeti Múzeum tisztelgése Wlassics Gyula vallás- és közok- 
tatásügyi miniszternél 94 

A múzeumi könyvtár 1896. évi költségvetése (D.) ... ^ — 

Kossuth Lajos iratainak ügye a nyilvánosság előtt (8ch, Gy.) — 

Gipczic Albert Vincze állítólagos munk^áról (Dézsi Lajos.) 95 

Hungarikumok külföldi könyvpiaczon (V. E.) 96 

A múzeumi ügyek új előadója „ ... 187 

A Lanfranconi-gy^jtemény megvásárlása (—rr.) — 

Az 14f94-iki zenggi glagol misekönyv (8z.) «. 188 

Az Árva vármegyei Csaplovits-féle könyvtár (D.) 189 

Carini Izidor t (^ — y») - — 

Új adat Mátyás király könyvtárának történetéhez (T—i K—ly.) 190 

II. Rákóczi Ferencz védőlevele a kassai könyvkötő-czéh számára (Thaly K.) — 

Adalék a kassai domonkosok könyvtárához (Ifj, Kemény Lajos.) 191 

Bod Péter könyvtárának sorsa (Dézsi Lajos,) — 

Magyar Nemzeti Könyvtár (Szerk.) 192 

Antiquár-katalogusok (D.) 

Kinevezés ... «. ... ... 286 

Miniszteri látogatás a M. Nemz. Múzeum könyvtárában — 

A múzeumi ügyek a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban ~. — 

A Hunyadi-levéltár ügye (8ch. Gy,) - .- ... — 

A königsbergi töredék megszerzése (D. Gy.) 286 

lllicini Péter (8z,) ... ... 287 

Bonyhai Márton egy ismeretlen műve 1705 körül (Dr. Dézsi Lajos.)... 288 

Szamota István t ^^ 

Kitüntetés :•• »69 

Az év halottjai (D.) — 

Könyvtárnokok értekezlete (Sz.) — 

Dankó József könyvtárának sorsa (K.) 370 

Istvánffy Pál egy könyve (Varjú Elemér.),. — 

Könyvvizsgálat a Rákóczi-korban (Thaly Kálmán.) — 

Ki volt Farinola Bálint? (8ch. Gy.) 371 

A nemzeti múzeumi könyvtár Corvin-kódexeinek száma (D.) 372 

N*v- ±8 rÁBOTMüTATÓ Szerkesztctte Horváth Ignácz 

MELLÉKLET : Id. Szinhtei József. A magyar hirlapirodalom 1885-ben. 

26* 



11/ 



MAGYAR 

KÖNYVSZEMLE. 

* 

A MAííYAR NEIMZETI MÜZEÜM KÖNYVTÁRÁNAK 

KÖZLÖNYE. 

A NM. VALLÁS- fcs KÖZOKTATÁSÜGYI MINI8ZTEEIUM MEGBÍZÁSÁBÓL 

SZERKESZTI 

SCHÖNHERR GYULA. 

Û.1 FOLYAM. IV. KÖTET. 
1S96>IKI ÉVFOLYAM. 



BIDAPEST 
KIADJA A MAGVAK NEMZETI MVlZErM K('»XY\TÁI!A 

189«. 



THE NEW YORK 

PUBUC UBRARY 

5 87 6 

AarOR. LENOX AND 
TILOEN FOUNDATiONt. 

R 1910 L 



Hadap^t ,Hi)fi. Az Athenaeum r. társulat k«nyvnyouvlàja. 



TARTALOM. 



1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK. 

Lap 

A HüMYADi LEVÉLTÁR mcgszeTzése ^ ^. ... \é9 

A Magtár Nemmti Múzeum könyvtára. (1802—1895.) - 97 

A Magtár Nemzeti Múzeum könyvtára az 1893/94. évben 61 

ÁsBÓTH Oszkár. Az 1494r-iki zenggi glagolita misekönyv. (Két mellék- 
letlel.) 120. 209 

Dr. EazTEOÁR László. Az egyetemes reportórium ... iMtl 

Feeerczi Zoltár. a »Salamon és Markalf« czímű népkÖnyv kiadásairól. 
Egyszersmind Adalék Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárához. 

(A szöveg között egy hasonmással.) 52 

Fclöp Sándor. A köteles példányok kérdése 246 

Herzfbldbr Armakd Dezső. Kolozsvári Czementes János könyve 276, 350 
Horváth Ionácz. Magyar országgyűlési törvényczikkek a Magyar Nemzeti 

Múzeum könyvtárában 68 

Dr. Illést János. Nyomdászati és könyvészeti adatok 173 

Kantaró Ferencz. Erdély első bibliográfusai 168 

— > Salamon és Markalf« legelső kiadása 26^ 

— Protestáns vitairatok Melius idejéből 821 

Dr. Karácsokti János. Imre gyulai plébános kódexe 8 

Kropf Lajos. A British Museum Korvin-kódexe. (Egy melléklettel és 

a szöveg között két rajzzal.) 1 

Db. Morvát Gtöző. Két nagybányai régi könyvtár 16 

Dr. Rüpp Kornél. Adalékok Kájoni János életéhez 65 

Schönherr Gtula. A milanói Korvin-kódexekről 161 

Thalt Kálmán. A budai mufti könyvtára az 1684 és 1686. években 338 

Zolnai Gtula. Jegyzetek Czementes János könyvéhez 373 

2. TÁRCZA. 

A budapesti magtár királti tüdománt- egyetem könyvtára 1895-ben 306 
A ROLozsvÁBi Ferencz- József tudomány-egyetem könyvtára az 1894/95. 

iskolai években 187 

A Magtár Nemzeti Múzeum könyvtára az ezredéves orsz. kiállításon 17Ô 

A Magtar Tud. Akadémia könyvtára 1895/96- ban 185 

A szegedi Somogyi -köntvtár 1894/95-ben 80 

ÉvNEGTEDES JELENTÉSEK a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának álla- 
potáról 1895 október 1-től 1896 szeptember 30-áig 77, 180, 302, 378 

* 



Lap 

Ferenczi Zoltán. Az Erdélyi Múzeum-Egylet könyvtára 1894r-ben „ ... 186 
Bécsey Viktor. A pannoühalmi Szent-Benedek-rend központi könyv- 
tára. (Válasz a Magyar Könyvszemle 1895. évi folyamában meg- 
jelent ismertetésre) .,. 84 

3. SZAKIRODALOM. 

A Magyar Tud. Akadémia kiadásában megjelent munkák és folyó- 
iratok czínyegyzéke. Ism. E—r 315 

Beöthy Zsolt. A magyar irodalom története. Ism. Dr. Váczy János 381 
Csáki. Skizzen zu einem Führer durch das Baron Bruckenthal'sche 

Museum. Ism. E—r 88 

Felsmann József. A kalocsai kódex. Ism. Esztegár László 87 

Ferenczi Zoltán. A kolozsvári nyomdászat története. Ism. — i — í. ... 310 
FiRTiNOER Károly. A magyar állam nyomdászat- történei mi térképe. 

Ism. E-r - 315 

Heyd (Wilhelm). Bibliographie der Württembergischen Geschichte. 

I. Band. Ism. A. A ... 89 

Horváth Ignácz. A budapesti kir. m. tud.-egyetem bölcsészeti karának 

irodalmi munkássága. Ism. E—r 388 

Máté Sándor. A budapesti m. kir. tudomány-egyetem könyvtára. 

Ism. D. Gy. - - ^ 191 

MoRVAY Gyözö. a középoktatás története Nagybányán. Ism. D. Gy. ... 187 
Picot (Emile). Coup d'oeil sur Thistoire de la typographie dans les 

pays roumains au XVI« siècle. Ism. Costa János 192 

Régi Magyar Költök Tára. VI. kötet. Ism. Dr. Dézsi Lajos 313 

Szabó Károly és Hbllebrant Árpád. Régi Magyar könyvtár. 1ÏI. kötet, 

I. rész. Ism. F. L 385 

SzAMOTA István. A Murmelius-féle latin-magyar szójegyzék 15a3-ból. 

Ism. Zolnai Gyula 190 

VoNDRÁK (Vaclav), Frisinské pamálky, jích vznik a véznám v slovans- 
kem písemnictvi. (A freisingeni nyelvemlékek, keletkezésük és 
jelentőségük a szláv irodalomban.) Ism. M. J. 389 

iß. 

Folyóiratok Szemléje. (Egyetemes Philologiai Közlöny, Grafikai Szemle, 
Irodalomtörténeti közlemények. Századok. — Centralblatt fttr 
Bibliothekswesen, Institut International de Bibliographie, Revue 
des Bibliothèques, Revue internationale des Archives, des Bib- 
liothèques et des Musées.) Ism. D. Gy 91, '200, 390 

4. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 

Kinevezés 94 

Kellemesi Melczer István. (8ch. Gy.) ... — 

A legnjabb magyar nyelvemlék. (A. É.) 95 

Gutenberg születésének ötszázadik évfordulója. (E—r.) — 

Könyvtári gyakornokok Ausztriában. (E—r.) — 



Lap 

Kassa város törvénykönyve. (Ifj, Kemény Lajos.) - ... .« ... 96 

A Magyar Nemzeti Múzem könyvtárának története. (Szerk.) « 202 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának 1896-iki költségvetése. (D,) — 
Az ezredéves országos kiállítás másolási irodája a Magyar Nemzeti 

Múzeumban. (R.) 204 

A múzeumi hirlapkönyvtár (D. Gy.) ^. ... 206 

Osztrák könyvtári egyesület. (Á. A.) ^ — 

Kéziratok sokszorosítása. (Á—y.) 206 

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának ősnyomtatványai (Sz,) ... ... 20 

A debreczeni ref. főiskola könyvtárnokainak esküformája a múlt század- 
ban. (Dézsi Lajos.) — 

Pályázat 208 

Kinevezések a Magyar Nemz. Múzeum könyvtárában 317 

Miniszteri köszönet «. — 

A kolozsvári egyetemi könyvtárból — 

A szegedi Somogyi-könyvtár új helyisége — 

Tudományos utazás ... ... — 

Az akadémiai könyvtár kiállítása. (E—r.) 318 

Mr. Henry La Fontaine. (Sch.) 319 

A Régi Magyar könyvtár III. kötele. (Sz.) — 

Az ezredéves országos kiállítás. (Szerk.) — 

A Magyar könyvkereskedők egyesületének előterjesztése. (F.) — 

Helyreigazitás. (Récaey Viktor.) «. 320 

A Magyar Nemz. Múzeum igazgatójának kitüntetése 395 

Czimadományozás — 

Az ezredéves orsz. kiállítás történelmi főcsoportjának kitüntetései — 

A Magyar Nemz. Múzeum könyvtárának tisztviselői 1803-tól 1896-ig. 

(Sch. Gy.) 396 

Válasz az akadémiai könyvtár kiállításáról irt ismertetésre. (Heller Ágost.) 398 

A nyomtatott katalogus-czédulákról (E—r.) 399 

A köteles példányok kérdéséhez, (—é—r.j 400 

Bastard a könyvpiaczon. (Á. A.) - — 

Név- é» tárgymutató. Szerkesztette Dr. Dézsí Lajos 401 

MELLÉKLETEK: 

Id. Szivntei József. A magyar hírlapirodalom 1896-ban 1—26 

Keresztt István. Az idegen nyelvű hazai hirlapirodalom 1896-ban ... 1—8 



=? 

^ 




^ 

g 




é 

S* 

î 

'8 

o 

I 

H 

'S 



I 



I 



A BRITISH MUSEUM KORVIN-KODEXE. 
Kropf Lajostól. 

(Egy mpHéklottel és a szöveg között kót rajzzal.) 

A Magyar Könyvszemle 1885-iki folyamában * említés van 
téve a Hritish Museum könyvtárában őrzött Korvin-kódexről,, 
melynek czímlapjáról Mr. (most, mióta lovaggá ütötték, Sir) R. 
Maunde Thompson a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1884-ben fény- 
képmásolatot küldött. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy 
a kódexet nálunk otthon jól ismerik és bár föltett szándékom volt 
azt tüzetesen megvizsgálni, nem tartottam sietősnek e szándékom 
megvalósítását, s az másnemű elfoglaltságom közepette már már 
teljesen feledésbe ment. 

Kellemes meglepetés várt azért reám, midőn nemrég Frak- 
nói Vilmos és Hampel József urak fölszólítására végre meg- 
vizsgáltam a kódexet, mert Mátyás király egy arczképét talál- 
tam benne, még pedig olyan nagy méretekben (magassága 
közel 11, szélessége majdnem 9 em.) és oly csinosát, milyent 
más kódexben eddig nem sikerült fölfedezni. Az arczkép, helye- 
sebben mondva az arcz maga, meg van ugyan csúnyán ron- 
gálva, mert valami kontár-ember meg akarta tisztítani vízzel 
vagy valami vandal kéz nedves újjal szántszándékkal elmá- 
zolta a festéket ; de orthoehromatieus lemezzel és sárga ernyő- 
vel sikerült a király arczvonásait vissza idézni. Szilágyi Sándor 
intézkedéséből a képnek egy színes másolata már meg van 
Budapesten és a Magyar Nemzet Története milleniumi kiadá- 
sának IV^ kötetében fog színes nyomatban megjelenni; e helyütt 
ugyanannak monochrom hasonmását mutatom be. Ezért nem 
szükséges az arczképét bővebben leírnom és csak annyit 
akarok róla fölemlíteni, hogy a kép, úgy látszik, e század 

» 2it. ós 281. 11. 

Magyar KfioyvszemU>. IBiXi I. füzot. 1 



2 A British Museum Korvin-kódexe. 

elején még nem volt megrongálva, mert a British Museumnak 
egy régi katalógusában, mely a czímlapon 1812-böl van keltezve 
de melynek nyomtatott előszavát csak 1819 márezius 15-én 
írta alá szerzője, Henry Ellis, a következő jegyzet fordul elö : 
»Praemittitur etiam effigies eleganter dejncta, sed quae liquide 
conficta est, Horatii Poetae, devincti tempóra lauro.« A kódex 
ugyanis egyébb művekkel együtt Horatius munkáit is tartalmazza 
s azért a katalógus szerkesztője a római költő arczképének 
nézte a képet, mely esetben, nincs kétségünk, az arczkép Hora- 
tiusnak »bizonyára csak költött« vonásait adná vissza. A képnek 
Mátyás egyéb arczképeivel való összehasonlítása után ítélve 



^ f^i'^ f.iiiir.ioj-jA ., 




A British Museum Korvin-kődoxének XVI. századi bojegy/.ése. 

azonban nem lehet kételkednünk azon, hogy az arczkép, ámbár 
talán nem htí, hanem hízelegni akar, az ö arczvonásait akarja 
megörökíteni. Az > eleganter depicta< jelzőt a kép mindenesetre 
megérdemli s ha már meg volt volna, rongálva midőn Ellis látta, 
aligha mulasztotta volna megemlíteni hogy »sed — eheu ! — 
valde corrupta !« 

Szilágyi Sándor és a Magyar Könyvszemle szerkesztője 
fölhívásának engedve, a legnagyobb készséggel adom a következők- 
ben a kódex leírását. 

A kódex könyvtári jegye Lansdowne Ms. 836., 234 
számozott levélből és a végén egy pár üres papir levélből áll, 
a számozás azonban újabb időben történt. Bekötése is i\jkori. 



Kropf LäjosUSI. 



Az elsö levél papiros ; a második nem igen finom, kissé sárgás 
palimpsest hártya ; a többi 232 levél igen finom, fehér hár- 
tya.* A kódex méretei a következők : magassága körülbelül 2o 
cm., szélessége 16*5 cm. Az első (papiros) levelén elöl több múlt 




Mátyás király arczképe. 
A British Moteam Korvin-kódexéből. 

századbeli följegyzés van a kézirat különböző tulajdonosait illető- 
leg, a 2. (hártya) levél elején legfelül: Ex bibliotheca regis Mathias 
dono reverendissimi episcojn Quinquecclesiensis domini Antonii 

' Mátyás arczképe a kézírat őzen talán eredetileg üres lapjára lévén 
festve, az sem lehetetlen, sőt fölötte valóázíníí. hogy az arczképet más 
művész festette, mint magát a kéziratot. 

1* 



'{• A British Museum Korvin-kódexe. 

Verantii amici honorahdissimi Constantinopdi fölírás olvasható 
XVI századi kézírásban, melynek hasonmását itt közlöm. 

A lap egyébként üres. Ugyanazon levél második oldalán van 
Mátyás királynak feni említett arczképe, fején eserkoszorúval, hosszú 
szőke hajfürtökkel, melyek aranynyal hímzett, vörös és kék virágos 
palástjának hermelin-prémes gallérjára omolnak le. A palást egészen 
beburkolja a király mellét, mint egy bunda, és egészen eltakarja 
öltönyét, nem mint pl. a laxenburgi arczképen, melyen a király 
hermelin-prém galléros zöld bársony palástja vissza van vetve 
melléről s gazdag, arany és drágaköves szegélylyel díszített ruhá- 
zatát lehet látni a palást alatt. Az arczkép háttere kék színnel 
van kitöltve; ez a színezés, úgy látszik, a hártyalap ez oldalát 
eredetileg elfoglaló szöveg elfedésére volt hivatva, a mi tényleg 
sikerült is; de a Magyar Nemzet Története számára általam esz- 
közölt fényképfelvétel a régi írás nyomait elárulta. A király állu 
alatt pl. mintegy egy centimeternyíre két szó meus cujus (vagy 
('jus) szók eléggé tisztán vehetők ki. Amennyire a nem igen 
tiszta nyomok után megítélni lehet, az iras nem oly kerek, hanem 
szögletesebb és apróbb mint a kéziraté, 

A hárommal számozott unom hártyalap elején van a 
czímlap, vagy — helyesebben mondva — kezdődnek Horatius 
levelei Mecaenashoz. A czímlap monochrom másolatát aulo- 
típiai mellékleten mutatom be, mely bármely leírásnál világo- 

» (!soníosi szerint az Atta vantes festette kódexek egyik megkülönböz- 
tető jele az, hogy a szívpajzs mezeje e/üst. A többi általa megvizsgál l 
kódexen a mező következetcsen -- és szerinte >heraidice helyesen« 
kék. Ráró Xyáry Albert közli Heraldiká-yáhau Hunyadi János czíniorét s 
ebben a holló piszkos kék mezőben van ábrázolva, C^ontosi megjegyzéséi 
tehát oda magyarázom, hogy a kék mező historiée talán helyes, ámbár 
heraldice, ha nem is teljesen helytelen, legalább szabályellenes. Nincsen 
angol heraldikai könyv, mely meg nem róná Sir Walter Scott-ot. a miért 
»Marmion« czimíi gyönyörű költeményében a hősnek hasonló czímerí ad. 

»»Kven such a falcon (with outspreail wings) on his shield 
Soared sable in an azure field. c 

(Canto I, 6.) 

Hunyadi János czíniere vagy kivétel, mert ilyen is van kevés, — pl. 
a jeruzsálemi királysá? czímere arany keresztek ezüst mezőben, — vagy 
pi»dig avval nientheiő, hogy a holló trrniés/elos szine fekeli» s azéri színe?* 
alapon is fordulhal elő. 



Kropf Lajostól.. 5' 

sabb fogalmat ad a kéziratról. Az arabeszk díszítések a lap 
három oldalát foglalják el. A másolaton látható sötét egyenes 
vonal és a kezdő betű (F) arany : úgyszintén arany az ara- 
beszkek határain túl látható rovar vagy növény mag kinézésű pöttyöcs- 
kék belseje is. Az arabeszkeket bekerítő vonal sötétkék színű ; 
az arabeszkek közötti tér pedig váltakozva halvány zöld és 
halvány rózsaszín. A czímert bekerítő koszorú zöld. Mátyás 
ezímerében a négyeit paizs 1. jnezejében Magyarország vörös-fehér 
pólyái láthatók vörössel kezdve, a 2. és 3. vörös mezőben arany 
koronás, ezüst, ágaskodó kétfarkú oroszlány. A szívpajzson, 
amennyire az időtől megviselt, eldörgölt képből megítélni lehet, 
kék mezőben háromleveles arany ágon csőrében arany gyűrűt 
tartó, fekete holló ül összedugott szárnyakkal. 

Az írás eléggé csinos, kerekded, halványan vonatozott 
lapokra van írva; amennyire megítélni képes vagyok, az egész 
kéziratot ugyanazon kéz másolta. A másoló sehol nem nevezi, 
meg magát. Örszót csak elvétve találunk. Oldal vagy egyéb jegy- 
zet egyetlen egy sincs a kódexben. A czímek vörös betűkkel 
vannak írva, szintúgy az egyes könyvek kolofonjai. A kezdőbe- 
Kik egészen egyszerűek és kék festékkel vannak beigtatva. C4sak 
az egyes könyvek vagy munkák elején vannak díszített kezdő- 
betűk. Ezek rendesen valamivel kisebbek a czímlapon látható 
kezdőbetűnél. Különben stilre nézve hasonlítanak ehhez és 
arabeszkekkel díszített négyszögletű alapon vannak ábrázolva. 
A színezés módja ugyanaz : t. i. a betű maga arany, a kerítő 
vonal sötétes kék, az arabeszkek közötti tér pedig váltakozva 
világos zöld és halvány rózsaszín. Amennyire üebhardnak a 
Magyar Könyvszemle 1884-iki folyamában közölt leírásából 
fényképmásolat nélkül következtetni lehet, a jelen kézírat, 
ámbár kiállítása korántsem oly fényes, mint a göttingeni egye- 
tem Korvin-kódexéé, igen sokban hasonlít ehhez. 

A kódex >a British Museum Horatius-kódexe* néven 
ismeretes, de ezen költőnek művein kívül Juvenalis és Persius 
Satyráit is tartalmazza, mint ez a következő tartalomjegyzék- 
ből látható, melyben a .számozás az első (papiros) levéllel 
kezdődik. 

Q. Horatii Flacci Epistolarum libri trés fol. 3. 

Eiusdem De Arte poetica liber » 31. 



6 A British Museum Korvin-kódexe. 

Eiusdem Sermonum libri duo fol. 40. 
Eiusdem Carminum seu odaram liber > 79. ( verso ) 

Eiusdem Epodon liber » 13(3. 

Eiusdem Carmen Seculare » l^H. 

Junii Juvenalis Satirae ^ 150. 

Aulii Persil Flacei Volalerrani Satirae » 222. 
A kézírat az utolsó (234'.) levél elején végződik ilykéi)en : 

FINIS. 

EXl^LICllíNT SATIRAE PKRSII. 

DEO GRATIAS. 

Minden egyes liber vagy munka ilyféle módon kezdődik 
vagy végződik, mint pl. ^Sermonum liber primtis explicit. Inci- 
pit secundíis.^ (59. 1.) ; vagy »y. Horatii Flacci quartus et 
ultimtis Carmlnum liber féliciter finite (1 lí). 1.) ; vagy > Junii 
luvencUis Satirarum liber primus féliciter incipit;* stb. 

Ami már most a kódex viszontagságainak történetét illeti, 
á 2. levél elején följegyzett adományozás szerint Verantius Antal 
pécsi püspök ajándékozta valami barátjának, még pedig Konstan- 
tinápolyban. Az adományozás tehát 1555 és 1557 közt történt. 
Miután a kódex, mint azonnal látni fogjuk, alkalmasint Hollan- 
diából került Angliába, fölötte valószínű hogy Verantiusnak 
magát meg nem nevező barátja vagy követtársa Ogier Ghiselin 
de Busbecq volt, vagy pedig ennek orvosa és barátja Quaequel- 
ben Vilmos. Bármelyiküknek ajándékozta Verantius a kódexet, 
Busbecq volt az, ki Törökországból Hollandiába vitte, mert 
Quacquelben Törökországban, pestisben halt meg, még pedig azon 
három hónap (1561 augusztus — október) valamelyikében, melyet 
Busbecq Frinkipo szigetén töltött. ^ 

Hogy Busbeckiustól kihez jutott a kötet s kik voltak 
birtokosai a XVI. és XVII. évszázadok folyamában, azt eddig nem 
sikerült földerítenem. A könyv elején a bekötési tábla belsején 
van egy — úgylátszik, hollandi — főúr majdnem levél-nagyságú XVIL 
századbeli exlibrise mely két zászlót-tartó párducz által tartott fölné- 
gyeit pajzsot ábrázol. Az első és negyedik negyedben a pajzs vizszinte- 
sen van metszve ; mindkét negyed felső része pedig függőlegesen 

» Lásd 4. sz. törökországi levelének elejét és a dátumot illetőleg Char- 
rièro Négociations-jait. 



Kropf Lajostól. 7 

ismét két részre van osztva ; ennek heraldice jobb felében arany 
mezőben zöld lóhere-levél (trèfle), bal felében szintén arany 
mezőben három vörös, függőleges gerenda látható. Az alsó rész- 
ben ezüst hatágú csillag van kék mezőben. A pajzs második és 
harmadik negyedét pedig ezüst mezőben felöl három, egy vonal- 
ban úszó. csőr nélküli, fekete kacsa vagy hattyú, alul három 
hullámos, kék pólya foglalja el. Az oromdísz vörös-taréjos kakas 
fejet és kiterjesztett szárnyakat ábrázol ^ A család mottója : 
>Jure, et non vi.« Ez exlibris művésze a következőkép nevezi 
meg magát; »Jasper Bouttats fecit.« * 

A XVII. század végén vagy a XVIII. század elején kóde- 
xünk, úgy látszik, Gisbertus Cuperus hollandi tudós és kritikus 
birtokában volt, ki egy barátjához Le Clerk-hez írt levelében 
Bentley Richárdnak Horatius kiadásáról beszélve, azt írja, hogy »j'ai 
un beau manuscript sorti de la Bibliothèque du Roi Matthias 
Corvinus ou j'ai trouvé diverses leçons, dont ce savant anglais 
(Bentley) ne fait pas mention. ^^^ A levélnek nincs keletje, mert 
befejezése elveszelt. »La suite de cette lettre ne s'est pas trou- 
vée,« — jegyzi meg a kiadó. De miután Bentley Horatius 
kiadása az 1711. év végén jelent meg nyomtatásban és Cuperus 
1716 november 22-én halt meg, a levél az ezen két időpont 
közé eső években íródott. 

AngUában a kódexet legelőször is John Bridges, a topog- 
graflai író birtokában találjuk, ki 1724 márczius 16-án halt 
meg. Halála után könyv- és kézirat-gyűjteményét elárverezték 
és a jelen kéziratot Lord Macclesfield vette meg 15 guineáérl 
(közel 400 frankért). Ennek gyűjteménye elárverezésénél pedig 
Dr. Taylor vette meg kéziratunkat 25 guineáért (közel 660 

* Rietstap Armorial Général-jában két hollandi családnál találtam 
hasonló czímert. A Van Sluys-család czímere: »De geules k un cygnc au 
naturel nageant sur un fascé-ondé d'azuré et d'argent.« Egy más hasonnevű 
család, t. i. a Van Sluys de Quacknak czímere fölnég^'elt pajzs ; első és 
utolsó negyed: *de sinople a trois canettes d'argent;« 2. és 3. negyed: »de 
geules á une épée d'argent la pointe 'en bas. Canton de quatre trèfles 
d'argent.« 

• Jasper Bouttats 1625 táján született és 1703-ban halt meg. V. ö. 
Index of Artists represented in the Department of Prints and Drawings in 
the British Museum. 1893. 

» Lettres de Critique de Gisbert Cuper (Amsterdam 1742.) 881. 1. 



8 Imre gyulai plébános kódexe. 

frankért) és végrendeletében Dr. Askew-nak (f 1772) liagyta 
azt, a híres Hibliotheca Askevina tudós birtokosának, ki beba- 
rangolta széles Európát és Magyarországban is utazott. Ennek 
gyűjteményét halála után, 13 évvel, 1785-ben elárverezték és 
a kódexet ,1. Matthews, a Marquis of Lansdowne könyvlár- 
noka vette meg, ismét 15 guineáért. A marquis exlibrise a 
könyv hátsó fedelére van beragasztva. 1805-ben bekövetkezett 
halála után kéziratgyűjteményét a British Museum vásárolta 
meg, és így került Mátyás király könyve a britt nemzet könyv- 
tárába. Hahent sua fata libéUi! 



IMRE GYULAI PLÉBÁNOS KODEXE. 
Dr. Karácsonyi Jánostól. 

A múlt év május havában Kudelka (íellért, akkoriban a 
szegedi ferenczrendi kolostor könyvtárnoka, most Széesényben a szer- 
zetes kezdők (no vicziusok) mestere, arról értesítette Bunyitay Vincze 
váradi kanonok urat, hogy a szeged-alsóvárosi kolostor könyv- 
tárában egy 14-54-ben írt s Imre gyulai plébános és egyúttal 
váradi kanonok megrendelésére készült kódexre bukkant. Közölte 
egyszersmind levelében a kódex rövid, de velős leírását is. 

Bunyitay Vincze kanonok úr szíves értesítése révén én is 
tudomást szereztem a kódex léteztéről, s mindjárt elhatároztam, 
hogy abból egyes részleteket Békés vármegye most nyomtatás alatt 
levő történetében fényképi másolatban közölni fogok, de közbejött 
akadályok, elfoglaltságom s egyéb okok miatt csak f. é. január havában 
kereshettem föl a szegedi kolostor vendégszerető falait s vehettem 
kezembe az egyetlen könyvet, mely a régi, török uralom előtti 
Békés területén használt könyvek közül mégis hírmondóul fönmaradt. 

Még ugyaneznap lefényképeztettem a kódexből Bognár Márk 
tartományi őr szíves engedélyével és Urban Juvenal készséges 
közreműködésével a 0-ik levelén álló kezdőbetűt és a 2506. 
levelén olvasható kolofont. Azután .pedig hozzáfogtam a kódex 
külsejének és belsejének megvizsgálásához. Észleleieimet a követ- 
kezőkben foglalom össze. 

A kódex jelenleg 250 számozatlan, 25 cm. magas és 19 eni. 
széles papirlevélből áll. Eredetileg nagyobb volt, de a múlt szá- 



Hr. Karácsonyi Jánostól. V) 

zadban az új bekötés alkalmával széleinek egy részét levágták 
s ez alkalommal a 31-ik levelén levö legnagyobb s legdíszesebb 
kezdőbetű ezifrázatainak egy része megsemmisült. A leveleket 
Kudelka nemrégiben nagyjából megszámozta. 

A kötés hátuljára ez van nyomtatva: »Vita Sanctorum. 
V(enerabilis) Con(ventus) Sze(gedien$Í8) ordßnis) Min(orum) 1769. 
A kötés táblájának belsején pedig ezen exlibris áll: Insertiis Biblio- 
thecae V. Convenius Szegediensis 0. M. reform. N(ume)ro 1763,^ 

Ebből tehát csak annyit tiidimk meg. hogy a kódex már 
1769 óta, vagy talán még régebben a szegedi ferenczrendo kolos- 
toré. Szerencsére a kódex keletkezésére teljes felvilágosítást nyújt 
a másoló a következő három kolofonban: 

"»Explicit lectionale super festa sanctorum anno incarna- 
tionis domini millesimo quaâringentesimo quinquagesimo quarto, 
in profesto exaltationis sancte crucis, höra fere tertia,* seribi 
et effici procnratus per honorahüem magistrum Emericum pleba- 
num de Gywla et canonicum ecclosie Varadiensis anno domini 
»uprascripto,^ (222. levél.) 

^Explicit commrine mnctorum per me infelicem Pauhim 
de Jeneu'f armo ut supra, die verő quinto Kalendarum Octobrium, 
indictione Romanorum secunda, ff. pro littera dominicali existente.* 
(247. levél.) 

»Laudemus Deum trinum semper et unum. Jam finis est 
totius, premium posco potius. Scriptris per Patdum de Jenetv ex 
procuratione honorabilis viri magistri Emerici, plehani de Oyula 
et canonici ecclesie Waradiensis.« (250. levél.) 

Világos ebből, hogy a kódexet 14r>4 szeptember havában 
Jenéi Pál nevű másoló írta Imre gyulai plébános és egyúttal 
váradi kanonok rendelésére. Világos az is, hogy a kódex a papi 
zsolozsmás könyv (breviárium) két utolsó részét a proprium 
sanctorum^ -oi (a kódexben: lectionale sanctorum) és a n-ommune 
«andoríi»i<-ot tartalmazza. Kz utóbbihoz csatlakoznak még, miként 
nia is, az In dedicatione ecclesie^ {templomfölavatásra) rendelt 
napi zsolozsma szent leczkéi. 

IIa a tartalmat még tovább vizsgáljuk, kitűnik, hogy a kódex 

» Az évszám kózirással jxHolva. 
« 145i szeptember IH. 



10 Imre gyulai plébános kódexe. 

nem ferenczrendi szerzetesek számára készttll, mert assisi Szent- 
Ferenez napja semmi különös kitüntetésben nem részesül még 
csak nagyobb és festett kezdőbetű sem áll a leczkék elején. 
Egész esetleges dolog tehát, hogy ma a kódex ferenezrendiek 
birtokában van. Ellenben azon körülmény, hogy Szent-László ünne- 
pének rubrikája az egész kódexben legnagyobb betűkkel van írva 
és festett kezdőbetűvel van ékesítve, összevetve a másoló abbeli 
értesítésével hogy e kódex a váradi egyházmegyéhez tartozó 
gyulai plébános és váradi kanonok megrendelésére készült, két- 
ségtelenné teszi, hogy várad-egyházmegyei zsolozsmás könyvvel 
van dolgunk. 

Ha már most a kódex első részéből kiírjuk az ünnepek 
feliratait vagyis rubrikáit, akkor megkapjuk a váradi egyházmegye 
középkori kalendáriumát, vagyis azon szenteknek sorozatát, melyek- 
nek tiszteletére az 1454-ik évben a váradi egyházmegyében külön 
zsolozsmát mondottak. Az itt következő sorozatra megjegyezzük, 
hogy azért kezdődik Szent-András (november 30) zsolozsmájával, 
mert az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik s ennélfogva 
Szent-András napja elég sűrűn már az új egyházi évbe esik. A doit 
betűkkel szedett szentekről ma még csak megemlékezést (com- 
memoratiót) sem veszünk a váradi egyházmegyében. 

Folio 1. (Rubrika nélkül) Vigília s. Andrée. 
» 2. In die sancti Andrée. 
» 5 b. De sánc ta Barbara virgiue. 
y> ()b. De sancto Nicolao episcopo. 

» 11b. In octava s. Andrée. 

^ 12b. De concepcione beaté virginis. 

/> 1 3. De Hancta Lucia virgine. 

» 14b. In vigília Thome apostoli. 

» 15b. In die sancto (fgy), 

» '22. (Rubrika nélkül) De sancto Silvustro. 

» 23b. Pauli primi hereinite. 

/> 24. Mauri confessorís. 

» 24b. Anthoní (igy) confessorís. 

> 24b. Marii, Marte, Audifax. 

» 25b. Fabiani et Sebastiani martiruui. 

» 27b. De sancta Agnete virgine. 

» 30. De sancto Vincencio mártíré. 

» 31. De con versioné sancti Pauli. 

> 33. Secundo Agnetis virginis. 

> 34. Brigidé virginis. 



Dr. Karácsonyi Jánostól. 11 

Folio 34. Purificatio beaté Marie virginis. 

» 37. De sancto Blaeio episcopo. 

» 38. De sancta Agatha virgine. 

» 40. De sancta Dorothea virgiue. 

> 41. De Sanctis Vedasto et Amando, 
» 42. De sancta Scolastica virgine. 

» 43. De sancto Valentino martire. 

» 44. Juliane virginis et martiris, 

» 44b. In feste kadétba (igy sancti Petri. 

» 46. De sancto Mathia apostolo. 

» 47b. De sancto Gregorio papa. 

» 49b. De sancto Benedicto abbate. 

s> 50b. Annuntiatio Marie virginis. 

» 53. De sancto Ambrosio episcopo et doctore. (Ezt most 

deczemberben tartjuk.) 

» 53b. In festo Adalberti martiris. 

> 55b. De sancto Gregorio (igy ; de már az életrajz (;kkép 

kezdődik: »Qeorgius tribunus.«) 

» 57b. De sancto Marco ewangelista. 

» 58b. De sancto Vitale martire. 

» 59. Philipi et Jacobi apostolorum. 

» 60. De inventione sancte crucis. 

> 60. Johannis ante portám Latinam. 
» 61. ürbani pape. 

» 61b. De sancta Petranella. 

» 62. De sancto Barnába apostolo. 

* 63b. De sancto Marco et Marcelliuu. 

* 64:, De X milibus militum, 

» 64b. Vigilia sancti Johannis Baptiste. 

» 65. In die sancto. 

» 67. Johannis et Pauli martirum. 

» 67b. De sancto Ladislao (nagyobb és díszesebb betűkkel). 

» 69. (Rubrika nélkül) Vigilia sanctorum Petri et Pauli. 

>f 70. In die sancto. 

» 71b. In commemoratione sancti Pauli apostoli. 

> 72b. Octava Johannis Baptiste. 

* 73. In vigilia visitationis Marie. 

> 73b. In die sancto. 

^ 78. (Bubrica nélkül) Octava apostolorum Petri et Pauli.« 

» 79. Septem fratrum. 

> 79. De sancto Benedicto, (A Translatio s. Benedicti értendő.) 
» 79b. De sancta Margare tha. 

» 80b. In divisione apostolorum. 

» 81. Benedicti et Andrée martirum. 

» 82. De sancto Alexio in eodem die. 

» 84b. De Praxede virgine. 



12 



Imre gyulai plébános kódexe. 



Fülu 


) 85. 


» 


89. 


!» 


91b. 


» 


93b. 


» 


94. 


» 


94b. 


» 


95. 


» 


95b. 


» 


96b. 


» 


98. 


» 


99. 


» 


101. 


» 


102. 


» 


102b. 


» 


108. 


» 


103b. 


» 


104. 


» 


104b. 


» 


105. 


•» 


105b. 


» 


106. 


» 


110. 


» 


112b. 


» 


118. 


» 


119. 


» 


122b. 


» 


123. 


> 


124. 


» 


126. 


» 


126b. 


» 


130b. 


)» 


131. 


» 


135. 


» 


137b. 


» 


138b. 


» 


139. 


» 


1421). 


» 


144. 


» 


147. 


» 


148. 


» 


149. 


» 


150b. 


» 


154b. 


/ 


156. 


>> 


156b. 


•> 


159. 



De yiancta Maria Magdalena. 

De sancto Jacobo apostolo. 

De sancta Anna, raatre Theoty (ígijj értsd: Seotoxov.) 

Felici (így), Simplicii, Faustini raartirum. 

Septem dormientium. 

De sancto Pantaleone. 

Sanctorum Abdon et Sennen. 

In festő s. Petri a vinculis. 

Inventio coi^poris s. Stepbani 

B. M. Virginia ad Nives. 

Transfígurationis. 

De Sanctis Felicissimo et Sixto niartiribus. 

De s. Donato episcopo et martire. 

De s. Ciriaoo sociorumque (igy) eius. 

In vigilia s. Lauren tii. 

In die sancto. 

De sancto Tiburtio. 

De sancta Clara virgine. 

De sancto Ipolito raartire. 

In vigilia asumpcionis (így) Marie. 

In die sancto. 

Octava s. Laurenti (tgy) 

De sancto Stepbano rege. 

Octava assurapcionis beate Marie virginis. 

De s. Bartbolomeo apostolo. 

Octava B. Stepbani regis. 

De s. Augustino episcopo et doctore. 

Decollatio Johannis Baptiste. 

Felicis et Adaucti martirum. 

De sancto Egidio abbate, 

Eurici confessons. 

(Rubrika nélkül.) Nativitas beate Marie. 

In festo exaltationis b. crucis. 

Octava nativitatis Marie. 

De s. Lamperto mart ire. 

De s. Matbeo apostolo et ewangelista. 

De s. Mauricii (fgy) sociis eius. 

De s. Gerardo poutifice et martire. 

De ». Cipriano et Justina. 

Coznie et Dumiani martirum. 

De sancto Vencezlao martire. 

I)e sancto Micbaele arciiangelo. 

De sancto Jeronimo doctore. 

De sancto Francisco. 

Sanctorum Marcell i et Sociorura eius. 

Cerhoni (így ) confessor is. 



Dr. Karácsonyi Jánostól. 1-^ 

•> 161. (.'al ix ti pape. 

» 161b. De 8, Gallo confessor e, 

» 163b. De sancto Luca ewangelista. 

/> 165, De XI milibus virgfnum. 

» 167. De sancto Deinetrio martire. 

> 168. In vigilia apostolorum Simonis et .Iiule. 
» 168. In die sancto. 

» 172. In vigilia omnium aanctorum. 
» 172. In die sancto. 

> 173b. Eodem die EustacH et sociorum eius, (Mu szoi)t(Mnl)er 

20-án tartjuk.) 

» 179b. De sancto Emerico duce. 

» 182b. Trai\slatio s. Adalberti episcopi, 

» 189. Octava omnium sanctorum. 

» 190. Sequitur de sancto Martiuo episropo. 

» 193b. Martini episcopi et martiris. 

> 195. Die sancto Briccio episcojjo. 
» 196. De sancto Othmaro martire. 

> 198. Aniani confessoris, 

» 199b. Octava sancti Martini episcopo. 

» 202. De sancta Elizabeth. 

» 205b. De sancta (-ecilia virgine. 

» 209. De sancto Clémente papa. 

» 211b. De sancto Grisgono (fgy !) martire. 

» 212 — 221. De sancta Katherina virgine. 

Ezután a 22B. levelén kezdődik a Commune sanctorum rész 
s végződik a 24t). levelén a már idézett kolofonnal. A 2i7-ik 
levelén az In dedicatione templi zsolozsma kezdődik s a 250. 
levelén isméi kolofonnal ér véget. 

Többé-kevésbé díszes, festett kezdöbelíik talállmlók a követ- 
kező leveleken: 2., lőb., 31b., 84., 47b., 67 b., 73b., 7r)b., 88., 
91b., 98b., 103.,. ICm., 108., loOb., 165., 212. 

Mint törlénétírót, első sorban az érdekelt, vájjon van-e a kódex- 
ben valami adat, mely a magyar történetre, különösen pedig a 
íégibb századokra fényt vethetne. R végből átkutattam a magyar, 
vagy magyar vonatkozású szentek leozkéit. Ekként aztán meg- 
találtam Szent-István ünnepénél (112. 1.) a magyaros Hartvik-féle 
bővített legendái, csakhogy itt az előszó és a szentté avattatásról 
szóló. rész egészen hiányzik. Az előszó elmaradásának jelentőségét 
kiemeltem a Századok 1894. évf. 7. lapján. Szent-Imre ünnepére 
(179. levél) az ö rég ismert s utoljára Mátyás Flóriántól kiadóit ^ 

» nisloriao llungarirao Fonlcs Doiuostici. í. k. 129— 143. 11. 



14 Imre gyulai plébános kódexe. 

éleiiralát oszlottak föl leczkékre. Ezentúl tehát iiem mondható, 
hogy ez életirat csupa külföldi (mondseei, tegernseei) kódexekben 
maradt fenn.* Szent-Gellért napján az eddig úgynevezett corsen- 
donki kis legenda olvasható szintén leczkékre fölosztva. Kétség- 
telenné válik ez által az, a mit már előbb is hangoztattam, hogy 
e kis legenda nem más, mint a papi zsolozsma számára készített, 
rövid életirat. Szent-Adalbert napján a leczkék csupán általában 
emlékeznek meg az ő áldásos működéséről; Canapar Jánostól írt 
életrajza e kódexben a november 6-ára eső »Translatio s. Adal- 
bert! « ünnepen (182. levél) olvasható. 

Legjobban csalatkoztam, (mert persze legnagyobb remény- 
séggel is voltam,) a Szent-Lászlóról szóló leczkék olvasásánál. 
Váradi egyházmegyei lectionaleban Szent-lJ^zlóra, a védőszentre, 
vártam legtöbb adatot. Találtam is sok dicsőítő szólamot, de 
ismeretlen történeti adatot csak egyet s ez sem országos fontos- 
ságú. Szent-László egyik csodatételéről szól ez s ekként hangzik: 
^Post hec autem anno domini millesimo CC, quinto Kalendas 
Juniij ipso die penthecostes,^ canonicis orantibits et prime höre 
officium cdébrantïbus, quedam midier, cui manus et irachia pec- 
tori SILO inexeciabiliter ^ connexa f itérant, ad septdcrum beati Ladis- 
lai accedens sanata est* (69. levél.) Ez az egyetlen, Szent- 
László közbenjárására müveit csoda, melynek éve, napja s órája 
meg van határozva, s annyit kétségtelenné tesz, hogy Szent-László 
ismert, napjainkig fönmaradt legendáján kívül volt még másik, 
még pedig részletesebb is. Elég kár, hogy éppen ez veszett el. 

Érdekelt még azon kérdés is, vájjon Jenéi Pál scriptor 
milyen régi kódexből másolt? A Sarlós-Boldogasszony ünnepén 
(július 2-án) olvasott leczkék megfeleltek erre. Ezekben azt is 
elmondja a leczkék összeállítója, hogy először: Beatissimus in 
Christo pater et dominus noster dominus Urbánus papa VL ^y. 
Romane et universalis ecclesie summus ponti f ex, indubitatus sur- 
cessor beati principis apostolorum, verus et unicus vicarius Jesu 
Christi akarta e napot az egész keresztény világon ünneppé tenni 
.s el is készíttette már e végből egyik bibornoka által a szent zso- 

> r. o. Ví. I. 

- 1200-ban a pünkösd valóban május 28-ra esett. 
3 A lapszélen kijavítva: inestimabi liter. 



Dr. Karácsonyi Jánostól. 15 

lozsmát, de ö meghalván, sanctissimus dominus noster Bonifa- 
ciii^ IX. rendelte azt el. Világos ebből, hogy Jenéi Pál oly 
kódexből másolt, mely az 1889 — lU)4-ik években készült 

A megrendelő Imre gyulai plébános nem egészen ismeretlen 
személy történetíróink előtt. Már Pesty Frigyes említi azon 1458 
deczember 14-én kelt levelet, mely őt gyulai plébánosnak mondja.* Az 
ö közlése nyomán Bunyitay Vincze is fölveszi a gyulai plébáno- 
sok sorába.« Az érintett oklevelet a váradi káptalan állítja 
lei, s benne Imréről nemcsak azt írja, hogy: plébanus de Oy^da, 
hanem azt is: socius et concanonicus noster.^ így tehát ez 
oklevél adata pompásan egyezik Jenéi Pál tudósításával. Mikor 
a kódexet megrendelte, akkor már legalább tíz éve birta Imre 
tisztelendő (honorabilis) űr a gyulai plébániát s a hatalmas, főúri 
Maróti családnak kedves embere volt. Maróti László volt 
mácsói bán 1445-ben őt küldte a váradi, aradi és Csanádi 
káptalanokhoz, hogy ott az ő és fiai nevében tiltakozzék 
nőtestvére, Maróti Anna, ekkor Csáki Ferencz bihari főis- 
pán neje ellen, aki magát fiusítottnak állította s e réven a 
Maróti-javak felét erővel el akarta foglalni.* Megjegyezzük még, 
hogy Imre plébánosnak volt miből megadnia a másolótól annyira 
kivánt jutalmat, mert hisz éppen az ő plébánoskodása alatt, 1451- 
ben ajándékozták meg Maróti János és Maróti László özvegyei 
a gyulai egyházat az 1900 frtért vett Apáti faluval.** 

A régi, gazdag alföldi egyházak és plébániák könyvei közül 
lalán csak ez egy kerülte el az enyészetei, s azért méltónak tartot- 
tam arra, hogy róla legalább e gyarló leirásban megemlékezzem. 

» Századok, 1870. évf. 4-76. 1. 

* Váradi püspökség története. Hl. k. 461. 1. 
a Országos levóltár, Dipl. 29,76a. 

* r. ott. Dipl. 18,860. 13.861. Í3.8(>4. 

» Haan és Zsilinszky, Békósmegyoi Oklovéltár. 11. k. 61—62. 11. Apáli ma 
Kígyóshoz csatolt puszta Gyulától nyusatra. l-^fjl-ik évi vételára inai értékben 
r'?alább H0.9(K) frtnak felel me?. 



16 



KÉT NAGYBÁNYAI RÉGI KÖNYVTÁR. 
Dr. Morvay Gtözötöl. 

A tudományos kutatás által elfeledve vagy alig ismerve, két 
közintézet létezett Nagybányán, mely a hazai oktatás és nevelés 
munkásaként szerepelt a XVI— XVIII. századokban. 

Az egyik virágzó protestáns kollégium, mint a közszokás a 
város latin nevéről — Rivulus Dominarum — nevezte: a Schola 
Rivvlina; a másik a Jézus-rend kollégiuma. Molnár Aladár ^^A 
közoktatás története Magyarországon a XVIII. században* czíiníi 
művében, mely a nevezett évszázadot megelőzőleg a XV. századtól 
kezdve iparkodott a hazai közoktatásnak történetét adni, az elsőt 
nem ismerte, a másodikról egyebet sem közöl azon téves adatnál, 
hogy Mattyasovszky László nyitrai püspök alapította. A névnél 
egyebet az iskolák történetírói alig ismertek, vagy azt sem. Mind 
a kettő pedig a hazai közművelődés erélyes faktora volt a keleti 
végvidéken. Nem említve, hogy nevezetesebb családok, mint a 
Telekiek, Eötvösök, Desewffyek, Gerliezyek és mások fiai itt tanul- 
tak, évszázadokon át tartották meg ezen vidéket a magyarságnak, 
a kereszténységnek. 

A Schola Hivulinát az 1547. évben Kopácsy István, a nagy- 
hírű reformátor alapította, a jezsuiták kollégiumát I. Lipótnak 
ir)93-ban adott diplomája erősítette meg, gimnáziumát pedig a 
Szegedről 1712-ben áthelyezett Mattyasovszky-féle 55,000 rajnai 
frlra rúgott alapítványból állította föl Ravasz Ferencz házfőnök.* 

Eltekintve ezen iskolák szervezetétől és történetétől, csupán 
azok könyvtárairól kívánok e helyütt bővebben szólani. 

L 
Az iskolai coetus, mint a protestáns iskola föntartója, a könyvtár 
megalapítását és gyarapítását egyik legfontosabb kötelességének tar- 
totta. Legelső könyveit Veress Mihály katholikus plébános és tizenegy 
káplánjának a reformált hitre való .áttérése (1547) szolgáltatta. 
Ekkor jutottak állítólag a parochia könyvei a református hitköz- 

' Hovol)l)(Mi tiirvyaloni ozt *A középoktatás törtónrto Nagybányán« 

(Xa.L'yháiiya. 1H%.) í"/'iin''í iin'ivíMiiben. 



Dr. Morvay Győzőtől. 17 

ség és iskola tulajdonába. Az ekként alakúit könyvtár nagyobbi- 
tására úgy a város áldozatkészsége, mint a közönség ado- 
mánya sokat tett. Nagyobbszerű adományokról hallgatnak ugyan 
a város és a protestáns egyház levéltárai, de bizonyos tény, hogy 
az iskola föntartására szolgáló pénzből mindig jutott néhány fillér 
a könyvtár segélyezésére. 

Adakozókat említ a városi levéftár is. Técsi István váradi 
református prédikátor 1655 július 19-ikén a »jóhírűc református 
ii^kolának könyveket ajándékoz. A könyvek szállításáért a város 
5 frtotfizetett* 

A katalógusok is említenek ilyeneket. Az 1669. évben Olasz- 
lelki Máthé tiszteletes úr négy, Bőkinyi István tiszteletes úr két 
könyvet adományozott 1724-ben Nánási Sára, Décsi János és 
Kőszegi Sámuel adakoztak. 1717 november 5-dikén Kolosvári István 
tiszteletes 5 könyvet, 1742-ben Némethi József végrendelet ileg 14 
könyvet adományozott. 

A könyvek és az oktatás szeretetében a város áldozatkész- 
sége annyira ment, hogy egyik kiváló rektora és prédikátorának; 
Nánásy Istvánnak >A SzÜ titkai czímű erkölcsi művét 1670-ben 
Kolozsvárott saját költségén kinyomatta.* 

A könyvek áráról mitsem tudunk, Vergilius egyik jegyzetes 
kiadását kivéve, melynek értéke a katalógus szerint 1 frt volt. 

Tekintve a könyvek drágaságát, a nyomda és kereskedés 
hiányát, a szállítás költségeit, a patronatus igen sokat tett ked- 
vencz alkotásáért. Tanúsítja ezt a könyvek nagy száma és a gon- 
dos fölügyelet. 

A könyveknek aránylag tetemes száma arról tett bizony- 
ságot, hogy a nagybányai olvasók igénye az akkor ápolt tudo- 
mányok minden ágazatára kiterjedt, és a hatóság odatörekedett, 
hogy a tanítók és tanítványok olvasottságát a kor műveltségének 
fölszinén tartsa. 

A könyvtár az iskola helyiségében, a Schola Rivulinának 
még ma is — bár rozogán — fenálló épületében volt elhelyezve. 
Különös fölügyeletnek volt alávetve, melyet az iskola seniora 
gyakorolt, a kinek kötelessége volt a könyvtár állapotáról minden 

» Városi levéltár, Rerum oec. nr. 41. 

* Szabó Károly, Répi Ma^ryar Könyvtár, I. k. 1103. sz. 

.Mafryar K^nyvAXotnlc. tS9rt, T. fü/ot. o 



18 Két nag^'bányai régi könyvtár. 

hóban a redor, conlrascriba, collaborator, scholarcha jelenléiében 
az egész coetus előtt tüzelésen beszámolni.' 

A könyvtár történetére vonatkozó adatok igen hiányosak. 

1669 április havában a coetus rendezi a bibliothékát és 
megszabja a használandó tankönyveket és a beszerzendő köny- 
vekel.2 Eredményének tekinthető az első katalógus. 

1688-ban a régi katholikus parochiához tartozott földeket, 
templomokat a szepesi kamarától kiküldött bizottság a protes- 
tánsoktól elvette, a jezsuitákat azok birtokába beiglatta és az 
iskolát betiltotta. 

Már ekkor keresték a jezsuiták azon bibliothékát, mely 
annak idején a katholikusoktól elvétetett.' 

1692-ben egy ujabb bizottság az lyból fölálló iskolát házá- 
val és a könyvtárral együtt ellenmondás nélkül kivette a protes- 
tánsok kezéből. Amint a későbbi katalógusok igazolják, a protes- 
táns oktatók a könyvek nagy részét jó eleve biztonságba helyez- 
ték és a jezsuiták igen keveset vagy semmit sem kaphattak.* 

1712 január 11-én, midőn a református iskola nyilvánossága 
végleg megszűnt és a protestánsok kénytelenek istentiszteletüket és 
az iskolát titokban a város falain kivül tartani, a bibliothékát meg- 
mentették és magukkal vitték. Az iskola régi hivatásával, ked- 
velt rendszerével és megszokott módszerével lappangva tovább 
működött. 

Az 1731-ben hozott Resolutio Carolina által, mely Mária 
Terézia uralkodásának végéig mérvadóul szolgált, a jezsuita szer- 
zet országosan erősbödött. Ezen resolutio alapján a helytartótanács 
nyomozást rendelt a nyilvánosan és titokban működő protestáns 
iskolák ellen. Eredménye volt, hogy az iskolákat a nyelvtani foko- 
zatig leszáUitották. 

Nagybányán 1755 tavaszán dőltei a reformátusok iskolájának 
sorsa. Május 25-én a katholikus magistratus erélyes közbenjárá- 
sával a schola végleg megszűnt. Mennyi könyv volt akkor a régi 
bibliothékából, hová lettek azok, arról hiába kérünk fölvilágosí- 
tást az oklevelektől. Egy részét valószínűleg lefoglalták, a másikat 

» Városi Itár. 

^ Városi Itár. R. ooc. 36. Ref. traktus jköiiyvo a rof. egyház itánlban. 

=» Rof. cgyh. Itár, 28. Inquisitio 11. 

♦ Rcf. oíiyh. Itár, Xr. 23. .3. sz. 



Dr. Morvay Győzőtől. 19 

a református egyház tartotta meg, vagy pedig szétosztották. Az iskola 
törvényei, a matrikula, a katalógusok és néhány, a református egyház 
levéltárában őrzött könyv kivételével nyoma veszett az egésznek. 

Megmaradtak tehát a bibliothéka katalógusai. 

Ezeket egy bőrbe kötött könyvbe irták,* mely az iskola 
matrikuláját és törvényeit is magában foglalja, a nagybányai 
református egyház levéltárának ma is féltve őrzött kincsét képezi. 

A katalógusok öt külömböző időből tüntetik fel a könyvtár 
állapotát 

Az első katalógus a kézirat 3—10 lapjait foglalja el. Közepén 
csonka, mivel az 5. és 8. lap hiányzik. Czime: Labore oo industria 
admodum reverendi ac darissimi domini Stephani Eszéki * rectoris 
scholae ejusdem meritissimi facta anno 1669, cir citer die 23.^ 
Kz után kezdődik mindjárt a könyvtár jegyzéke Series librorutn 
scholae RivtUi'nae czimmel. 

A katalógus a könyvtár elhelyezése szerint sorolja fel a 
könyveket. A könyvtár, mint a felsorolás módszeréből kivehető, 
thékákra volt osztva, melyekben a művek jól-rosszúl szakok sze- 
rint voltak elhelyezve. Minden théka sedesekből állott. 

Theca A: Commentaiores et Practici. Öt sedesből állott. 
Az 1. sedes 16 művet, a második 17-et, a harmadik 19-et, a 
negyedik 23-at, az ö. sedes 13 művet tartalmaz. E théka tar- 
talmául tehát összesen 88 mű van felsorolva. 

Ezzel a folytonosság megszakad. A hiányzó lap egy teljes 
thékának és egy másik théka négy első sedesének anyagát foglalhatta 
magában, mivel a 6. lapon már ujabb Sedes 5. felirattal találkozunk. 
Eszéki István írása szerint itélve, 58 mű lehetett az elveszett lapon. 
Ezen Theca C. nagyobbrészt bölcsészeti és szónoki művekettartalmaz- 
hatott Czime lehetett: Philosophici et Bhetorici A 4. sedes 7 — 21 
számok alatt 15 művet tartalmaz, az 5. sedes tartalma 25 mű. 
Összesen fel van sorolva 40 mű. 

A TJieca D. három sedest tartalmaz. Czime: Classici et 
MiscdlaneL Az 1. sedesben van 24 mű, a másodikban 22 a har- 
madikban 13 mű. Összesen 59 mű. 

« Adatait Gergely Károly nagybányai ref. lolkfe ur szívosst'^^óből has/, 
náltam fel. 

• A »Halotti magyar oratio gr. Rhédoi Feroncz fölött. S.-Patak, 1668.« 
szorzöjo. L. Szabó K., id. ni. I. k. 1075. 8z. 

=• A hónap hiányzik. 



20 Két nagybányai régi könyvtár. 

A H. lap hiányzik vagy a lapszámozás hibás, mivel a müvek 
számozása folytatólagos. Azt hiszem, hogy hiányzott, mivel szá- 
mításomból 50—58 mű kiesik. A Theca E. kezdete is elve- 
szett ezen lappal. A megmaradt rész a 3. sedes (14—23 mű,) a 
4. sedes (17 mű,) az 5. sedes (24 mű,) és a 6. sedes (24 mű) lajs- 
tromát tartalmazza. E thékában tehát 74 mű van felsorolva. 

A függelék 7 művet sorol föl; ebből négyet Olasztelki 
Máté, kettőt Bökinyi István adományozott a könyvtárnak. 

Összesen található 267 följegyzett mű, melyhez a hiányzó 
lapokon felsorolt mintegy 116 művet számítva, ezen katalógus 
körűlbelől 383 mű czimét foglalalhatta magába. 

A második katalógus is csonka. Eleje hiányzik, a meglevő 
töredékből az első tévesen a kézirat első levele után köttetett, 
a többi a 11—16. lapokat foglalja el. A könyvek nincsenek föl- 
osztva. Ki állította össze, nem tudjuk. Számozásuk az oi. 
mtível kezdődik. Összeállításukban rendszer nincsen. A lajstrom 
a szerzőt és a czímet sorosa fel, mindkettőt fölületesen. Az írás 
sokszor olvashatatlan. Itt-ott a kötetek száma is föl van jegyezve. 
Az ebben felsorolt könyvek összes száma 450. 

A harmadik katalógus (85— 89. 1.) czíme: Anrío 1696, die 26. 
AprüiSf amplissimi coetus Rimiliensis libri inventi, in ordinem 
digestiy hac serié reperiuntur, A rendező valószínűleg K. Veszprémy 
János lehetett, ki ezen évben rektor volt A művek számozat- 
lanok, rendszertelenül állítvák egymás mellé. Van összesen 277 
mű. A sülyedés bizonynyal a jezsuiták .foglalásának eredménye. A 
megjelölés fölötte hiányos. Néhol csupán a szerző neve, néhol a mü 
czíme áll, az is tökéletlenül. 

A negyedik katalógus, a mely az album ÍK) — 95. lapjait 
foglalja el, viszonylag a legrendezettebb, Czíme: Series librortnn 
scholae Rivtdinae, secundum thecas alphábetico ordine digestas 
renovata anno 1699, die 5, Januarii per Oeorgium Váradi 
p. t (?) s(chólae) R(ivulinae,) A katalógus, a szerző nevével 
együtt a mü teljes czimét is adja. A hol ezt Váradi kifelejtette, 
egy későbbi kéz pótolta. Ki volt ez utólagos rendező, nem tudjuk. 
Jegyzetei néhol a könyv állapotáról és sorsáról is adnak felvilá- 
gosítást. 

A katalógus 14 thékára van osztva. Theca A: 10. mii. 
Th. /?.- IH mii. n. C: 11 m(í. Th, 7): 14 mű. TIu E: 11 mii. 



Dr. Morva^' Győzőtől. 21 

TL F: 87 mii. Th, G: H mû. TA. H: 7 mti. TA. /; 20 mű. 
Th. K: 16 m«. Th. L: 14. mO. Th. M: 52 mO. Th. N: 51 mû. 
Th. 0: 53 mö. Th. P: 12 mû. Összesen; 337 mű. 

Az ötödik katalógus (98—101. lap) teljes. Czíme: Catalogue 
libroriim in biUiotheca ülustris scholae Bivnlien8Í8 anno 1723 
die 22. Maii inventorum eodenique tempore opera d. Oairidis 
Albisi t. t. rectoris ibidem hoc ordine digestorum. 

A katalógus 8 sedesre van osztva. Sedes L: 13 míí. Sedes 
3.: 18 mű. Sedes 3.: 18 mű. Sedes 4.: 22 mű. Sedes 5.: 22 mű. 
Sedes 6.: 15 mű. Sedes 7.: 25 mű. Sedes 8.: 16 mű. Összesen: 
l\9 mű, a mihez függelékül a Nánási Sára hagyatékából, Kolozs- 
vári István és Némethi József adományából származó 20 mű járúi. 

A katalógusok tehát összesen 1048 könyvczímet tartalmaz- 
nak, nem számítva ide a hiányzó levelek tartalmát. A jegyzékek 
kritikai fölűlbírálása ezen számot tetemesen alábbszállitja egyrészt 
a katalógusok közt való egyezésnél, másrészt az ugyanazon kata- 
lógusban előforduló ismétléseknél fogva, a mi főleg a tanköny- 
veknél fordul elő. 

Ezen kritikai fölűlbírálás kapcsán a negyedik, Váradi György 
által szerkesztett katalógus bizonyult legalkalmasabbnak a könyv- 
tár tartalmának megismerésére. Közlöm tehát e katalógust egész 
terjedelmében, minden egyes tételét összehasonlítva a többi kata- 
lógus megfelelő tételével. E jegyzék annak az állapotnak nyújtja 
hű képét, melyben az iskola könyvtára a XVII. század legvégén 
volt, akkor, midőn hanyatlásának kora már megkezdődött.* 

Theca A. Libras confinet 10. 

1. Biblia Ungarica Varadina.» [IL 448. - III. 85.] 

2.Za«cÄitwde tribus Elohira. [IL 55. 99. — III. 85. — V. I. lO.J 

3. Fabricius » in psalmos, Davidis. [L A. IL 9 ; IVA 7. C. IIL 3 : 

Molliti Enarrationes in psalmos, item conciones Fabricii in psalmos in 

secundum volumen. — IL 114. — IIL 85. - V. IL 6. es VIIL 1.] 

> A () jelben álló jegyzetek a katalógus javítójától erednek, a [ ]-ben 
a többi katalógussal való párhuzamot kívánjuk adni. Az első helyen álló 
római számok a katalógusok, a betűk és az ezeket követő dőlt római számok 
a thékák illetőleg a sedesek számát, az arab számok a művek számát adják. 
A III. katalógusnál adott szám az album lapszáma. 

• RMK. I. 970. A katalógusban a következő, későbbi kéz által írt szél- 
jegyzet olvasható: Szentzii. Ex hia apostata Tövissi tubum fecit. Tövissi 
Márton rektor volt, ki 1728 után hagyta el a relormátus hitet. 

« Fabriczius György. V. ö. HMK. II. 3H9. 



22 Két nagybányai régi könyvtár. 

4. CÄcmnt7ü * Harmóniáé evangelicae. — [IL 66. — III. 85. | 
ő. Musculus in Genesim et psalmos. (Non est.) [I. A. IL 4. — 
IIL 87. 88.] 

6. Parci Operum theologicorum tomus 2. (continens comra. in 
Novum Test.) [I. A. II. 16. - II. 94. 97. — IH. 85. - V. L 9.] 

7. Zábarellae Opera in 5 tomos divisa (et Schengkius in 4 
Aristoteli oçyavvjv libros.) [III. 87.] 

8. Perkinsii tomus 1. 

9. Perkinsii tomus 2. [I. C. IIL 6. 7. — II. 68: Secundum 
thomus theologiae ; 70 : omnia theologica. — III. 85. — V. IL] 

Theca B. Libros continet 18, 

1. Clenardi Institutio in linguam Graecam. [I. C. L 2. 3. 4. 
Idem alias cum grammatica Hebraica. — II. 116. 117. 118. 124. 189. 
345. — in. 87. — V. IL 17. és IV. 17.) 

2. Barbarossae Postula. [I. 15. — II. 132. 145. — III. 87.] 

3. Camilli Leonardi Speculum lapidum [II. 369. — V. V. 4.] 

4. Petri Bessaei Conceptus in dominicas. [IIL 86 : Conciones in 
dominicas omnes. Conciones anniversariae. — V. IIL 4.] 

5. Johannis Ravisii Epitbetorum opus. [I. D. IL 3. 4. 15. — 
IL 368. 439. — V. IV. 4.) 

6. Maresii Confessio Belgica. [IL 143. -r- IIL 87: Foedera- 
tum Belgicum. — V. IV. 19. : Exeg. confess, ecclesiae Belgicae M.J 

7. Confessio Catbolica (ab Hungaris Agriensibus eorumqae 
vicinis exbibita Ferdinando imperátori.) * [II. 75. — ÜL 89.] 

8. Johannis Lampadii Censura ubiquitatis. [III. 86.] 

9. Caspari Sihellii Conciones.^» [IIL 86.] 

10. Pro Chemnitio Disputationes, contra articules quosdam 
Cone. Tridentini. Item Disputationes Lutberanae adv. Calvinistas. 
[L E. 17. 1. 2. 3. — IL 111.112. 129. 152. 154.— IIL 85. — 
V. IV. 9.] 

11. Goclenii Pbilosophica conciliatio. [IL 293. 350. —111.86. 
- V. IV. 21.] 

12. Calvini Institutio. (Theol.) [I. IV. 2. Inst. Eeligionis 
Christianae. — H. 141. 158. 234. - IIL 86. 87. — V. V. 20.] 

13. ^ísíc<í«Polemica.(Tbeol.)*[ILl37. — nL87.— V. IV. 12.J 

14. Davidis Parei Irenicum.» [L. A. 6. — III. 87. — V. 13: 
(Nemzetes Gálfi János urnái.)] 

15. Acta Colloquii montis Belligartensis (inter Jacobum Andreáé 
et Bezam.) [IIL 88.] 

» (Uiemnicz Márton. 

í Dehreczen, 1562. RMK. II. k. 85. sz. 

• V. ö. RMK. I. k. 1151. 1. 

* Gyuta-Fejérvár, 1630. HMK. II. k. 458. l. 
» V. 0. HMK. I. 573. 



Dr. Morvay Győzőtől. 23 

16. Strif/elii Locoruin theologicoruin pars 3.^ 

1 7. Baldvini " Phoaphorus. (Hod ego Petri Paamainii oppositus.) 
[11. 121. — III. 86. — V. V. 15.] 

18. Biblia Sacra. (Latina antiqua.) [I. A. /. 9 : Biblia Latina 
antiquissima 1099. (így.)] H- 1: Biblia Latina; IV, 1: Biblia 
Latina ; I. D. V. 1 : Novum Testamentum graece et latine ; F. 2 : 
Idem Latina cum brevibus notis Theod. Bezae ; F. 5 : Biblia Latina. 
Manualia exversione Junii et Troinillii ; VI. 1 : Novum Test, graece 
et latine; VI, 13. 14: Novum Test. Latinum. — IL 61: Haebr. 
Biblia: 77: B. Veteris Testamenti vers. Prancisci Vatabli ; 81. B. 
Sacra Veteris ac Novi Testamenti Franc. Junii; 115: Bibliorum 
codex sacer; 289: Biblia Latina; 232: Latinum et Graecum 
Novum Test.; 354. 437 — IIL 88: 4 példány, köztük B. 
Vatabli et Vulgata. — V. /. 6 : Biblia Latina Erasmi vetus- 
tissima; I, 12: Biblia Italica: IL 14: Biblia Hebraica saltem 
Wrn^r; m 14; V. ll. 12; VIL 1; VIL 20: Biblia Hung.; 
VIL 21.] 

Theca C, Continet libros 14, 

1. Aristotelis Physica. [II. 174: Commentaria in Physicam -árts- 
totelis — III. 88.] 

2. Parens in epistolas Pauli ad Bomanos et Corinthios. [I. A. IL 
17. — I. A. IIL 4 : Farei Commentaria in epistolas ad Romanos et 
priorem ad Corinthios et apocalypsin. — II. 57. 109.] 

3. 6rros5nTheatrumbiblicum. (Vindicativum). [I. A. IV, 12. 13. — 
IL 108. 113. — IIL 88. — V. IIL 3.] 

4. Oseander ^ in 5 libros Mojsis. [I. A. Ill, 1 1 : Comra. in totuni 
VetusTest. in 4 vol. —II. 90. 123. —III. 87: In omnes prophetas.] 

5. Tossani in Novum Test, pars 2. [IL 126. — III. 87. — 
V. IV, 18.] 

6. Molinaei Anatome (Arminianismi.) [11. 128. — III. 86. — 
V. IV, 5. és VIIL 13.] 

7. Faß* Enchiridion (sen Systema theologiae) [II. 140. — 
UI. 88. — V. IV, 17. 

8. Aristotelis Logica. [IL 362 : Corapend. Logicae Aristotelis, — 

III. 86 : In Aristotelis Logicam comment. — IIL 88. — V. Ill, 
8: Logica in Porphirii Aristo telem; és VIL 15.] 

9. Biblia Latina. (Editio antiqua Sanctis Pagnini.) 

10. Petri Bessaei Conceptus in festa sanctorum. 

11. Polanus in Ezechielem. [L A. IIL 19. — IIL 87. — V. 

IV. 8.] 

> Victorinus Strigelius. Neostadii. 1581—94. 4 kötet. 

• B. Ferencz. 

» Oseander András. 

* Fáy Antal. 



2í Két nagybányai régi könyvtár. 

12. Francisci Junii Paralleli et definitiones (locoruin in Novo 
Test. diversi modo citatorum.) [I. A. IIL 16. — H. 63. — III. 87. — 
V. IV, 11. 

13. Bebelii Commentaria conficiendorum epistolarum. (Item varia 
grammatica.) [II. 149.] 

14. Momaei Besponsio ad librum Ebrocensis episcopi de collo- 
quio Fontis-bellaquei. [II. 139. — III. 88. ^ Y. IV, 16.] 

Theca D. Contifiet libros 14, 

1. Clenardi Institutio in lingvam Graecam. (Item Coraparatio 
dialectorum Hebraicae et Aramicae b. Bonaventurae.) 

2. Strigelii Notae in Novum Testamentum. [I. A. IV, 23 : Notae 
si ve observationes in Novum Test. — II. 127. — III. 87.] 

3. Parens in Qenesim Mojsis. [I. A. IIL 4 : Comment, in Genesim. 
et Hosiam et Matthaeum. — III. 88.] 

4. Biblia Latina. 

5. Polani Syntagma teologicum. [I. Függ. 1 : Synt. Teol. Amandi 
Polaní, duobus voluminibus comprebensum. — II. 107, — III. 88. 

— V. IIL 5. 12.] 

6. Cunradi Dieterici Analysis euangeliorum dominicalium. [111. 86. 
V. — IIL 6.] 

7. Parens ad Romanos et Corintbios. [III. 88 : duobus volu- 
minibus. — V. IIL 2. 7.) 

8. Scarpius, [II. 449 : Cursus tbeologicus Scarpii, — V. ///. 
16. Syntagma Scarpii,] 

9. Acta synodi nationalis Dordrechti. [III. 88. — V. IIL 9.] 

10. Clenardi Institutio in linguam Graecam. 

11. Neandri Opus aureuro et scbolasticum. (Continens Pytha- 
gorae carmina, Pbocilid. Theognid. Poemata et Gnomologia.) [11. IIH. 

— III. 87. — V. IV, 10. Carmina variorum per Neandrum collecta.] 

12. Polani Syntagma tbeologicum. 

13. Zabarellae Opera logica et pbysica. [III. 88. — V. 
IIL 13.] 

14. Aristotelis Orgauon. 

Theca E. Continet libros 11, 

1. Stephani Szegedi et Petri Martyris Loci communes [II. 80. — 
IIL 85. — V. IL 1.] 

2. Gvalther in Acta apostolorum et epistolas ad Romanos.^ 
[I. A. II, 13. 14: Idem in epistolam utramque Pauli ad Corin- 
tbios. — IL 73. 85. — IlL 88. — V. IL 2. 3. 9. es VIIL 3. 

3. Ovalther in duodecim minores propbetas (L A. IL 11. 12. — 
I F. 65. 92. 98 : Homiliae in minores propbetas — III. 88 : 36 volum.] 

> Ma is megvan a reform, egyház levéUáráLan. 



Dr. Morvay Gy(>zőtől. 25 

4. Tremelli 3. et 4. pars Bibliorum. [II. 89. — V. IL 4.] 

5. Nizolim in Oiceronem. [II. 84 Niz. Marii Observationes in 
Oiceronem. — III. 89. — V. IL 5.] 

6. Musculus in Matthaeum et Gualther in Marcum. [I. A. II, 
5. 6. — n. 62. — III. 85. 87. — V. L 13. 

7. BMingerus. (In praecipua religionis christianae capita.) ^ 
[I. A. IL 15 : Decades BvllingirL — II. 102 : Musculus in Evangelium 
Johann. Bullingonis Sermones. — III. 86 • Decades quinque de religionis 
christianae capitibus. — V. IL 7.] 

8. Aretius in omnes canones divi Pauli (canonicas et apoca- 
lipsim.) [II. 82. 263. — III. 86.] 

9. Gv dither in epistolas ad Corinthios. 

10. Zanchius De tribus Elohim. (Item Miscellanea eiusdem.) 

11. Pentateucus Hebraicus. [V. IV. 13: Oseander^ 

Theca F, Gontinet libros 37. 

1. Smigledi Nova monstra novi Arianismi. [II. 210. — III. 86.] 

2. Calvini Institutio. 

3. Chemnitii Concilium Tridentinum (Examinis partes II.) 

4. Zanchius De incarnatione [II. 1 48 : De incarn. filii Dei. — 
in. 87.] 

5. Chemnitii Concilium Tridentinum. (Examinis pars tertia et 
quarta.) 

6. Perzelii (Argumentorum theologicorum pars tertia et 
quarta.) [V. IV. 20.) 

7. Vittakeri Praelectiones (theologicae et Tractatus Scarpii 
de iustificatione) [II. 180.] 

8. Lamberti Danaei Isagoges pars IV. et V. [II. 60. 253.] 

9. Casm