(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar államférfiak és irók"

Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



!> .; I v- ' ' " ■ " " ' ■ ^ ■■ ^ ' ■'. ■ — t-*-.- — '--- ' - ---.•'•'■ ^-" ^ ..'• 



Wf 



/•» 






»i * ^ » 






í;>- .■• - 

) '. / *^ 

-c ' « f 



1-: 



^ '■■•i 






'^ 



* 






THE NEW YORK PUBUC UBRÁRY 

GlftCULATlON DEPARTMENT 



CENTRAL COLLECTION 

5th AVENUE AND 42nd STREET 



Any resident of the city of New York, 
bringing proper reference, may take out a 
book. 

Two volumeg (only one^o{ fiction), and in 
addition oné current magaziné can be had at 
a time for home use, and these must always 
be retumed with the applicant's library card 
within such hours as the rules prescríbe. 

No book shall be kept out more than two 
weeks — and aome are limited to one week. 

Current magazines may be kept only three 
days. For books kept over time a fine of 
one cent for each day is incurred. Books 
not retumed will be sent for at THE COST 
OF THE BORROWER. who can not take 
another book until all charges are paid. 

Any two-week book, except such as are 
marked ''not renewable/' may be renewed 
ONCE for an additional two weeks, if appli- 
cation is made. 

The library hours, for the delivery and 
retum of books, are f rom 9 a. m. to 9 p. m. 
on week days. 

11^ Borrowers finding this book pencil- 
marked, written upon, mutilated or unwar- 
rantably defac^ are ezpected to report it 
to the librarian. 






form 091 [yt-n-ia ssml 



mnap^im''^^ 



* - • - > • 



r - 



\( 



•r•^. 



■? « 



k «/^^ m 



.^ 






/ 






/ 



f 

f. ./--.; 

■J ^ 



f • 1 ' -* " 



V 



• .;>,; 














.^^^'^'^r^ 



KEEP THIS BOOK GLEAN 

DO NOT TURN DOWN THE L£AVE8 

11 tli* book is'iaiar«d« or il this tlip is tont 






•r deiaovdt « fine will be reqnlred 



^>V 



^''rLL» .) 



i 






* ■... 



• < 5 







•2M 



.;15r^^ 



^ > -. 



« -^ 






•*.,►-> t *» 






f 



J 



^^ 



' *i 









.V 



w ■ .' 



'^-* 

í?'^.-^ - 






-hH*4 






Jr 







i3te 




'Q' 



:^ 



^ 



^ 




— r 



4^ 



^ 



w 



^^^ 



ü 



^ 



f orm Oiia [z-s-is 4C0m] 



f: 






c 



T' 



/ 



. J 






..-^ ■'4V 
•«■■.■■,.•'.■ 



i 



/' 



íT \ 



MAGYAR 

ÁLLAMFÉRFIAK 

ÉS 

ÍRÓK. 



1 

ÍILETRA.TZI EMLÉICEK: 



TOILT mEEKCTOl. 



UiSODIK KÜTET. 



PESTEN. 
KIADJA EÁTH MÓR. 



Ráth Mór kiadásában megjelentek: 



Arany János, összes Költeményei. 6 kötetben. A költő arcz- 
képével. 7 frt. 20 kr., 3 díszkötetben 10 frt. 50 kr., 6 disz- 
kötetben 12 frt. 

Arany János, összes Költeményei. "Egj kötetben. A költŐ 
arczképével. — 7 frt. 20 kr. Díszkötésben 11 frt. Fény- 
képekkel 16 frt. 50 kr. 

Arany-Albnm. Than Mór és Lotz Károly fényképezett rajzai 
Arany J. Költeményeihez. Pompás díszkiadás 12 frt. 

Bock Ernő Károly. Az egészség 4 könyve. A magyar nép 
szüksé(;eihez alkalmazva. 38 ábrával. 4 kötet. 5 frt. 

Budapesti Szemle. 1867, 1868. Szerkeszti Csengery Antal, á 10 frt. 

Cherbnlier Y. £gy becsületes asszony regénye. Ford. Tolnai. 
2 kötet. 2 frt. 

Curtins. Athén Pericles korában. Ford. Pór. 1 frt. 20 kr. 

B. Eötvös Józsel Gondolatok. 2 frt. Díszkötésben 3 frt. 

B. Eötvös József. A nemzetiség kérdése. 1 frt. 40 kr. 

B. Eötvös József. Reform. 2. kiadás. 2 frt. 

• B. Eötvös József. Költeményei. Album -kiadás. Székely és 
Keleti rajzaival. (Sajtó ^alatt.) ^ 

B. Eötvös József. Magyar írók és Államférfiak. Angol kötés- 
ben. 3 frt. 40 kr. 

Erdélyi János. Egyetemes Irodalomtörténet. 4 frt. 

Feuillet 0. Camors gróf. Ford. Huszár K. 2 kötet. 2 frt. 80 kr. 

Or. Forgács Ág. Észrevételek a megyék átalakítása körül. Ifrt. 

Franki Vilmos. Pázmány Péter és kora. 1 kötet. 4 frt. 50 kr. 

Oörgei Arthur. Gazdátlan levelek. 60 kr. 

Gyöngyvirágok. Nyiigoti költőkből ford. Szá.sz Károly. Gyémánt- 
kiadás. Díszkötésben 1 frt. 50 kr. 

Gyulai Pál. Vörösmarty életrajza. 1 frr. 60 kr. 

Gyulai Pál. A népszeríiség. Satira. 30 kr. 

Herbert L. Napóleon Lajos. Történeti korrajz. 10 kötet. 10 frt. 

Horváth Mihály. 25 év Magyarország történetéből. 2-dik kiadás. 
10 füzet. Előfizetési ára 8 frt. 50 kr. 

Horváth Mihály. Kisebb történelmi Munkái. 4 kötet. 13 frt. 60 kr. 

Horváth Mihály. Magyarország függetlenségi harczának tör- 
ténete. 3 kötet. 12 frt. 

Horváth Mihály. Kossuth L. utolsó leveleire. 2-ik kiadás. 

1 frt. 40 kr. 

Hugó Victor. A nyomorultak. 10 kötet. 10 frt. 

Hugó Victor. A tenger munkásai. 3 kötet. 4 frt 20 kr. 

Jókai Mór. Politikai divatok. Regény. 4 kötet. 2 frt. 

Jósika Miklós. Sziklarózsa. Regény. 4 kötet. 2 frt. 50 kr. 

Jnste Tivadar, Mária, magyar királyné, II. Lajos özvegye. 
Francziából. 1 frt. 50 kr. 

Kákay Aranyos. Országos árny- és fényképek. 2 frt. 

Kazinczy G. Martius Galeot könyve, Mátyás király jeles, bölcs 
és elmés mondásai és tetteiről. 2-dik kiadás. 1 frt. 20 kr. 

Kecskeméthy A. Parlamenti alkotmány és megyei reactío. 1 frt. 



í 



TOLDY FERENC 



ÖSSZEGYŰJTÖTT MUNKÁI 



n. 



TOLDY FERENC 



IZEGYÜJTÖTT MUNKAI. 



MÁSODIK KÖTET. 



FEST. 

KIADJA RÁTH MÓR. 
1668. 



MAGYAR 



ÁLLAMFÉRFIAK ÉS ÍRÓK. 



ÉLETRA.JZI EMLÉKEK 






í 1 



TOLD Y FE R E N ÜT L. 



- • * « 




c> 



FEST. 

KIADJA RÁTH MÓR. 

1868. 



I 



1 





ii: 


> 




• YO.^'v 




r 


^1 


lí 


lí 


>84B 






A'-l 




\... 


, X A.NI) 






TiLi- 


Í.-N 


¥>,\ 


.>L»ATlüNS 




» 






VJ. 


t2 


L 



:f » 



r r 






tTN^ 



t^N^^^' 



C^-^- ' 



o'^' 



• •» ^ » k. - 

^ " c ..• 

•. 4. e 



••.*v 






••l 



• ••• 



' • • « • 



J • • • 

• • • • 

• ••• 



• • 






* • »• 
• • •• ' 

• ♦ 






T 

V.2- 



I 



I 



B. EOTVOS JÓZSEF 



M. EIB. YALLiS ÉS KÖZOKTATÁSI MINISTEB ÚBNÁK 



KIBEN 



f •• . w 



A BÖLCSÉSZ, SZÓNOK ES KOLTO 



A ]:.£3GSZ£3SS r'RIQYBEN EGYESXJILTEK: 



MÉLY TISZTELETTEL. 









\4M^ VV^ 



L 




TARTALOM. 



Lap 

V. Mikes Kelemen. 1690—1762 3 

VI. Csokonai. 1773—1805 36 

Vn. Kis János. 1770--1846 187 

VIII. Reguly Antal. 1819—1868 269 

IX. Széchenyi István. 1791—1860 399 

Toldalék Csokonai Életéhez 416 



í 
i 



l 




V. 



MIKES KELEMEN 



1690—1762. 



Toldr UanUi. U. 



lEt 1861. Hlh) Kelenaiuek ilUUm kúdatt T3tik<inii|í Ltrelei 



l 



C o o j •' 

« • »„ a ' " ^ -■ ^ - . . ^ . 



OF ^^ 



^■...«;;e";voW..,.: 



■"•j^n'íof 









* • ^ t . 






^ ^ 



« t. 



. • t 






Mikes Kelemen. 



pagonyi ^) Mikes Kelemen, a szerencsétlen 
MikesPál, Tököli párthíve és bujdosó társa 2) és Torma 



^) Ez előnéven nevezi ot Rákóci, végintézetében. „A mon 
bien-aimé premier Gentilhomme de la Chambre, le Sr. Mikes 
deZagony 10000 livres." L. Histoire des Révolutions de Hongrie, 
ii la Haye 1739. Tome VL (Mémoires du Prince Francois Rá- 
kóczy) 77. 1. 

2) L. Cserei MMly Históriája, Kazinczy Gábor által, Pest, 
1852. 473. szelet, és Qr, Kemény József, gr. Lázár Miklósnál : A 
gróf Lázár Család, Kolosv. 1858. 82. 1. , mely hely szerint Ke- 
lemen atyja Pál, nagyatyja György, nagyanyja Hidvégi Nemes 
Klára, egy gr. Lázár János által 1799-ben egy pör mellett az 
erdélyi kir. tábla elébe terjesztett nemzékrend alapján, de mely- 
nek képtelenségét a maga Kemény által közlött adatok bizo- 
nyítják. Ezek szerint t. i. Nemes Klára 1673-ban ment férjhez 
Lázár Lnréhez, s mint ilyen perelt 1674-ben a maga és fivére 
Mikes Fái nevében Pongrácz Zsigmonddal. De ha Mikes György 
^ neki ama nemzékrend szerint férje, és Pál, neki fía, emez min- 
den esetre csak 1691-en innen születhetett volna, mert Nemes 
Klára férje ez évben még élt (Kemény, Lázárnál 83. 1.), s így 

1* 



, ■•, • • .BIKaa KBLBllE»í ". ■ 

iok, 1690-ben született^), saj^zeaitikkolosTári 
ctuBábau-tíevelkedett *), ligy látszik unokabát^a, 

ent, kf 'píw-Sea szQletett, akkor nemzette volna, mikor 
laga Gem 'A'^B^^t í Heljesb, eSt egvediil lehetséges tehát 
! Sándor' iá, -ApűiiiSkienie, m?ljet vk'.bub Hodar Pál örle- 
\ia Nagy i^^l'^'itmtí. a ez így-itU. 
■ -'.Síisaay Anna ■ 
1. féige: •■-•■■ 2. férje: 

Hidvégi Nemes GjOigj Idiies Oyorgy 

leánya: fia: 

Nemes Klára Mikes Pál 

(Lázár Imre) {Torma Éva). 

Mikes KeUme^ 

rint Mikes Kelemen nagyatjja György, nagyanyja Kasaay 
s mostoha nővére csakugyan Nemes Klára. S éhez ká- 
gazftandú meg mind Lázár az id. k, mind Kővári: Erdély 
ttesebb Családai, KoIost. 1854. 183. 1. s az 6t kovetÖ Nagy 
aagyarorsz. Családai, VB, kOt. 473. 1. — Pái, KSvári sze- 
z id. b. 184. 1., TokOli mellett harcolt, ezzel kibújdosott. 
estben múlatrán magára haragftá az oláh vajdát, ki tit- 
lekfildé Erdélybe a (császári) hadak parancsnokához ; ez 
as várába záratá, hol szamyd kínok kozt végezek ki. Ez 
ehet, de lííiMnál, Ure KEvári hivatkozik (Hist Geneal. 
), errSl egy hang sincs! 

^ T. i. maga azt lija; ^Az elsfi levelemet, amidőn a 
inek irtain, hvizonhét eixtendSi Toltam, eztet pedig hatvan- 
adikben írom (1. TOr. Levelei IL kőt. 216. 1.). Irta pedig 
első levelét 1717. oct 10. ; ez ntolsűt pedig 1758. dec. 20. 
') Mint anyja mondja azon levelében, melyet már mint 
Ferenc Qzregye, 1720. máj. 13. Károlyi Sándorhoz inté- 
térve őt hogy fiának Kelemennek grátiát eszkOzOlne (eie- 
a gr. Károlyiak levéltárában, melyet Tbaly Kálmán úr 
ségéböl láthattam). 



ÉLETE. 5 

Mikes Mihály ^) fiával Ferenccel, kivel azonban, mint 
sokkal később még emlékezett, ^meg nem alkudha- 
tott*'. Mikes Mihály 1704-ben Rabutin által a széke- 
lyek összeszedésére Magyarországra küldetve, Rákóci 
híre nélkül elfogatott, s ez őt kicserélni akarván, Mi- 
kest sürgető kéréseire hívei sorába vette fel ^). Mikes 
a gyulafejérvári gyűlésen lelkesen működvén II. Rá- 
kóci Ferencnek Erdély fejdelmévé választásában, a 
katholikus rendek részéről tagja volt azon küldöttség- 
nek, mely, általa vezetve, az akkor épen Ipolyságon 
levő Rákócinak megvitte választási oklevelét ''). A 
fejdelem őt még azon évi oct. 15. Vihnyén költ leve- 
lében egyik teljhatalmú biztosául nevezte Bercsényi 
Miklós fővezérével, Jánoki Zsigmond tanácsosával 
és Rádai Pál belső titkárával együtt a selmeci fegy- 
verszüneti értekezletre ^), melyben a Sepsi, Kezdi és 
Orbai székek, úgy egy lovas ezred főkapitányának s 
Belső-Szolnok főispánjának neveztetik, miből bizonyos. 



^) A rokonság fokát a Kővári táblázatából tett köv. ki- 
Yonat állítja élénkbe, de Zsigmond helyébe a fent hitelesen be- 
mutatott Györgyöt iktatván be nagyapjául : 

■D'C"Ml?m?"ir f Gibor— Benedek— Mihály— Zsigmond— Kolemen—MIHÁLT gróf. 
-t>^^^^^'^VMikl6s-Mihály— Benedek— öyör^y-PíÜ-KELEMEN. 

Mely táblázat, ha áll, Mihály gr. és a mi Kelemenünk közös 
ősüktől öt ivadék által voltak elválasztva. Ferenchez való viszo- 
nyáról 1. saját levelét, kiadásom ü. köt. a 222. 1. 

^) L. Histoire des Bévolutions de Hongrie, a la Haye, 
1739. Tome V. (Mémoires du Prince Francois Rákóczy) 129, 
130. U. 

T) Mémoires (Hist. des Rév. V.) 176, 178. 11. 

8) L. ffist. des Rév. ü. k. 249, 251. U. 



HIK£S KELEMEN 



hogy a szövetséges hadsereg sok dilettáns parancsno- 
kai közöl egyik ő is volt, aminthogy hadi működései- 
ről Cserei Mihály Históriája több helyt tudósít is. 
1707-ben martiusban, midőn Rákóci Erdélybe ment 
fejdelmi székét elfoglalni, gr. Mikes Mihály is részt vett 
ez országgyűlésben, melyen Rákóci a fejdelmi székbe 
ültettetett^). Mihálynak viszonya a fej delemhez nyújt- 
hatott alkalmat és okot arra, hogy Kelemen Rákóci- 
hoz jutott be „belső inasnak**, ki iránt oly buzgó sze- 
retettel viseltetett, hogy ez időtől fogva mellette ma- 
rada ^^), s vele együtt Erdélyt többé nem is látva, őt 
mind magyarországi hadjáratain, mind a háború be- 
végeztével kivonulásában követé. így vele francia- 
országi múlatását is megosztván (1711 — 1717-ig), 
mellette és ott szerzé meg magának azon ismereteket 



9) L. ffist. des Eév. V. k. 338. 1. 

10) 1738. oct. Nikápoly alatt a Dunába szakadó Olt vize 
látásán megindplva: „csak azt sem láthattam — így ír Levelei 
n. köt. 108. 1. — snhajtás nélkül; mert olyan édes hazából foly 
hi, ahonnét SÍ esztendőtől fogvást vagyok kirekesztve*^ (tehát 1707 
óta). — Mi Eákócihoz jufcása éve't illeti, minden oda mutat^ 
hogy az 1707 volt; s ha anyja a *) jegyzetben idézett levélben 
azt írja, hogy fiát „a kolosvári convictusból 12 éves korában 
belső inasának melléje vévén Kákóci fejedelem, ugyan magával 
idegen országokban elisvivé'*; s ismét, hogy „anyja híres aka- 
rata ellen, külső experientiára vitték a fejedelem mellé ^, míg 
apja s anyja Brassóba vonulva (bizonyosan a támadás elől) él- 
tek: — a 12 év vagy tévedés, mert Eákóci 1702-ben, midőn Ke- 
lemen 12 éves vala, még Lengyelországban volt; vagy célzato- 
san fiatalította fiát, hogy annál biztosban eszközölhessen részére 
kegyelmet Károlyi. 



ELETE. 



s francia cultúrát; mely legtöbb kor- é& hontársaitól 
oly előnyösen megkülönbözteti. Maga írja 1727-ben 
nov. 8. : ^ A bizonyos^ bogy a szabadságkeresés az el- 
mémben akkor nemvolt^ és ha eddig tart bujdosásom^ 
az igaz^ hogy az uramhoz való vak szeretetem okoztSL^ ^^); 
s ismét, már ennek halála után , 1738. dec. 15. : j^T^n- 
nekem soha semmi egyéb okom nem volt hazámat 
elhagyni I hanem hogy igen szerettem az öreg fy'del- 
mef" 12). 

U. A személyes szeretet önfeláldozása volt te- 
hát hogy — midőn Kákóci Ferenc, III. Achmet szul- 
tán által, az erre nézve Hl. Károly cs. és király ellen 
szerencsétlenül folyt háború alatt, Törökországba hi- 
vatván, színleg hogy őt egy török sereg élén Erdély 
elfoglalására küldje, s így a magyar király erejét meg- 
oszsza; de hihetőbben hogy, Rákóci birtokában, Ká- 
rolyt a békére hajlandóbbá tegye s kedvezőbb felté- 
teleket nyerjen i^), 1717. sept. 15. Párizst elhagyta — 
Mikes őt Törökországba is követte. Csak ez évi jan. 
25. következett be Mikesnek megnótáztatása i*), mely 
hazáját előtte örökre elzárta. A tengeri utazók octóber 



") L. LXXXV. Lev. I. köt. 213. 1. 

12) L. CXLV. Lev. ü. köt. 112. 1. 

13) „hadakozásra hitak ide, de békességre jöttünk." XII. 
Lev. L köt. 25. 1. S ismét: „A bizonyos, hogy olyan reménység 
alatt jöttünk ide , hogy hadakozás áUal menjünk hazánkban; de 
nem a volt az irántniJc való rendelés.** XIV. Lev. I. k. 29. 1. 

") Nagy Iván: Magyarország Családai, id. h. 475. 1. (Kő- 
vári után). 



8 



MIKES KELEMEN 



lO-kén Gallipolinál kiszállván a török földön , onnan 
oct. 22. Drinápolyba mentek, hol Rákóci. a fővezér ál- 
tal fénynyel és tisztelettel, a köv. évi január 4. pedig 
a császár által melegséggel fogadtatott, de várakozása 
teljesedésbe nem ment. A szultán t. i., reménytelen 
állapotjában, a békét, óhajtotta, Bonac a francia követ 
is ezt javasolta. Károly is hajlandó vala reá ^% s így 
megköttetett az Passzarovicon 1718. július 21., mi- 
alatt Rákócit a szultán még mind Ígéretekkel biz- 
tatta 16). Mikes nem áltatta magát. ^E csak komédia!^ 
írjamár jún.6., és teljes resignátióval folytatja: „Ilyen- 
formán, édes néném, ellene ne mondjunk^ de bízvást 
hátat fordítsunk Erdélynek , annak a kedves tündér 
országnak ! és imádjuk az istennek rajtunk való csu- 
dálatos rendelésit!" i''). Aug. 15. már így ír Driná- 
polyból : „Itt már megettük a nekünk rendeltetett ra- 
kás kenyeret. Már tovább megyünk, de nem elé, ha- 
nem hátra, és azon rakás kenyér mellé ülünk, amely 
Konstancinápoly mellett vár minket; mert, amitől tar- 
tottunk, abban torkig estünk .... A békeség meglé- 
vén, itt már semmi dolgunk nincsen, meg is indítják 
holnap az urunkot a császári főváros felé . . . ." ^S) ; 
aminthogy más nap a fejdelem, egész kíséretével, 
mely magyar menekvő urakból és francia házicseléd- 
ségből, öszvesen ötven főből állott, meg is indult 



«) L. Xn. Lev. I. 25. 1. 
16) L. XIV. Lev. I. 29. 1. 
1^ Ugyanott. 
í8) L. XVI. Lev. L k. 32. 1. 



ÉLETE. 9 

Aug. 25. Bujukdere alá érkezvén ^ ott sept. közepéig 
sátorozva várta rendeltetése helyének kitűzetését, mi- 
alatt Mikes. Bonac a francia követ hitvesénél keresett 
és talált mivelt s nyájas társalkodást^ közben kétszer 
Konstantinápolyba is berándulván. Végre Jenikő lön 
a fejdelemnek lakóhelyül kitűzve^ hol sept. 22. csak- 
ugyan letelepedve találjak már az egész társaságot. 
Kákóci, csalatkozva várakozásában^ legott visszaszán- 
dékozott Franciaországba ^% s e végett a regensnek^ 
Orleans hercegnek ismételve írt, de egyenes választ 
nem vehetett. ^Ha csak a mi akaratunkon állana — 
írja Mikes, 1719. oct. 10. — ma indulnánk meg, de csak 
az akarat áll mirajtunk, a tehetség pedig máson. . .Az 
udvar se nem tiltja, se nem javallja az odavaló menete- 
lét világosan, amelyekből kitetszik, hogy nem kívánj a az 
odavaló menetelünket. Inimicus homo hoc facit — akik 
itt miellenünk vannak, ott is ugyanazok gátolták meg 
utunkat, Franciaországot Orleans herceg igazgatván, 
mivel a király még nem arra való. O mindenkor nagy 
barátságot mutatott a mi urunkhoz; az anyja pediglen, 
aki is egy házból való a mi fejdelemasszonyunkkal, 
úgy szerette mint a fiát mind holtig. De a fejdelmek 
között levő atyafiság és barátság olyan, mint a nád- 
szál; hajói vagyon dolgod, mind az atyafiság, mind a 
barátság fennvagyon ; ha pedig rosszul vagyon, ésreá- 
jok szorulsz, csak azt mondják : nescio vos. E már 
rajtunk beteljesedett . . . Annyi sok szép igéreti után 
legkissebben dolgait ebben az országban a portán nem 



19 



) L. XIX. Lev. I. 36. 



10 MIKES KELEMEN 

segítette" stb. 20) Másfélül az ellenséges udvarok ki- 
vitték a portánál^ hogy a menekvőkKonstantinápoly- 
tól messzebb szállíttassanak. 1720. mart. 7. írja Mi- 
kes: ^A mi jóakaróink addig munkálkodtanak elle- 
nünky hogy megnyerték a pereket^ és innét is ki akar- 
nak bennünket tudni^ mintha terhekre volnánk. Ma 
reggel hivatta a vezér Horváth Ferencet, és azt izené 
a fejdelemnek általa, hogy a porta jobb és alkalmato- 
sabb helyt akar rendelni a magyaroknak Jenikó'nél''^^). 
A változás csakugyan közel volt. Apríl 16. a császár- 
nak egy nagyobb díszes gályája várta a fejdelmet, 
száz „fegyveres leventi" tette tisztelgő kíséretét, s 
ágyaszó mellett történt a megindulás. Az utazás célja a 
Marmora tenger partján fekvő Rodostó , hol tágas és 
kényelmes lakok fogadták a jövevényeket. 

III. Az életet nem a lehetőség, hanem a valóság 
szerint felfogó Mikes Jenikőn lelki csendben töltötte 
e több mint másfél évet. Különös érdekeltségét bírta 
a koronként meglátogatott Pérában a gr. Bercsényiné 
háza, melyhez egy szív-ügy is csatolta : a kis Kőszegi 
Zsuzsi, kinek, úgy mond, „igen fösvényen osztogatták 
a szépséget, de rendes, tisztességes személy, és tiszta 
jóság" : mely leírásból, a mai regényes kifejezésmód- 
hoz levén szokva, alig fogjuk kiolvasni azon lelkes- 
séget és saját bájt, mely e leányban lakott, s utóbb 
még komoly fájdalmakat okozott barátjának. Ezeken 
kivűl olvasás, írás, vadászat, séták a tenger partján, 



20) L. XXXn. Lev. I. 64. 1. 

21) I. k. 64. 1. 



ÉLETE. 11 

néha távolabbi kirándulások is töltötték be idejét^ mi- 
lyen yala a Pompejus oszlopának meglátogatása, s egy 
ízben (1719. aug. — oct.) az egész társaságnak egykét 
havi tartózkodása a Bosporus túlsó partján, Békós 
mellett, hol „sátoraink a tengerparton rendiben, ezt a 
gyönyörű kanálist végig látjuk — a Fekete-tenger zú- 
gását jól halljuk — azok a nagy rettentő' sajkák eló't- 
ttlnk mennek el stb.", s honnan így enyeleg egyik le- 
velében : „Látja ked, hogy Ázsiából írok kednek . . . 
Minket már úgy tekintsen ked, mint ázsiai magyaro- 
kot .'"22^ Különben bizony elég híven festi, egy vonással, 
a társaság hangulatát egy igen egyszerűhelye az 1719. 
oct. 10. kelt levélnek: „A német követ legtöbbet azon 
elmélkedik, hogy nekünk árthasson; mi pedig legkis- 
sebben sem ártunk neki. Es nem tudom, mi végre 
kívánja üldözni ezeket a szegény bujdosó magyaro- 
kot, akik itt a tengerparton csak dohányoznak suhaj- 
tozással!"23) 

lY. Rodostó, a régi Thrácia partmellékén, a 
Propontisra dőlve fekszik, s egynapi tengeri út Kon- 
stantinápolyhoz. Mind helyzete, s a város maga, mind 
mívelt környéke, melyet Mikes egy nagy kerthez ha- 
sonlít, s jövevényeink alkalmatos elhelyeztetése kielé- 
gítek Mikest. Harminc főnyi jancsár-őrizet díszre és 
biztosságra szolgált egyszersmind. S e hely adott 
utolsó menedéket egy nagy ház utolsó s legnagyobb 
díszének, ki szellemi adományok, tanultság és mívelt- 



22) L. XXX. Lev. I. 56. 1. 

23) L. XXXIL Lev. I. köt. 60. 1. 



12 MIKES KELEMEN 

ségre, mindenek felett pedig magas jellem és szere- 
tetre-méltóságával kora elsői közé tartozott. Szenve- 
désekben dús i§uság után háború és munkás férfikora 
legszebb éveiben, a hatalom és gazdagság magasságai- 
ból leesve, hitvesétől, gyermekeitől megfosztva, de 
szerető hívei körében írói foglalatosságok közt, philo- 
sophusi nyugalomban itt volt leélendő hátralevő nap- 
jait. A díszes házirendet, a fejdelem erkölcseit levél- 
írónk több helyt festi, Mikes maga mint első kama- 
rása kormányozta közvetlenül a házat, el-elkísérte 
urát vadászataira, savanyúvízre, látogatásain. A tizenöt 
évi hosszú nyugalom egyformaságát kétszeri dögvész- 
járvány (1722. 1726.) szakasztotta meg, továbbá Rá- 
kóci György látogatása (1727. jún. — 1728. mart.), 
s néhány haláleset, mint a fejdelemnéé, gr. Esterházy 
Antalé (1722.) s a Bercsényié. Mikes vallásos és el- 
szánt kedélye is osztotta e lelki nyugalmat, s ha néha 
élesben jelentkezék honvágyas fájdalma, azt munká- 
val s a bölcsnek resignátiójával győzte le. Leveleiben 
e küzdés s e győzelem sokszor a leg-megindítóbb ki- 
fejezést nyeri. De a Zsuzsi szerelme is, valamint neki 
a legszebb, legvidorabb órákat adta, úgy gazdagon 
látogatta meg szelíd szomorúsággal is. Mióta köztök 
e bizodalmas, meleg viszony keletkezett, egyek vol- 
tak az óhajtásban, de a leány, eszét kérdezve, mely 
egy honvesztett vagyontalan férfi oldalán kétes világí- 
tásban látta jövőjét, sorsát hozzá kötni nem merész- 
letté. 1723-ban Bercsényi, elvesztvén második felesé- 
gét, e leányt vezette az oltárhoz, ki neki, nem szerető, 
de hű és gondos hitestársa és ápolója lett. Ha mégis 



ÉLETE. 13 

a fejedelmi vadásznak ^ Kőszeginek ^*) árva leánya 
akkor is, midőn két évvel utóbb özvegygyé s Bercsé- 
nyi örökösévé lett/ megtagadta kezét attól, kit szere- 
tett, s Lengyelországba költözött, akár a fényes név 
megőrizhetése végett, akár a bujdosás megúnásából: 
csodálnunk kell Mikes jóságát, melylyel mentegeti ^^) 
hűségét, melylyel hozzá ragaszkodék ^®), s a bánatot, 
melylyel utána tekinte. Mert még csak az ész , nem 
a szív resignátiója szól belőle , midőn nénje (tán kör- 
nyezete) bosszantván őt vígasztalásaival : „könnyű 
— mond — annak tréfáló dni, akinek szive helyén 
vagyon : 

Nincsen kegyetlenebb dolog megválásnál, 
Titkos barátjától való távozásnál: 
De csak az időhöz kell magunkat szabni, 
És suhajtásunkat a szivünkbe zárni'' 3'^). 

V. Végre egy európai hatású esemény a csen- 
des Rodostó vendégeit is felriasztá. 1733. febr. 1. meg- 
halálozott a lengyelek jeles királya, 11. Ágost, s Ro- 
dostó felismerte azonnal, hogy a varsái királyválasz- 
tás múlhatatlanul háborút idézend fel ^S). A természe- 



2*) Rákóci testamentomában olvassuk : „Au Porte-arque- 
bnse Koezegi 1000 liv." ffist. des Rév. VI. 78. 1. 

25) L. LXVm. Lev. I. 164. 1. és LXXV. Lev. I. 185. 1. 

26) L. LXXTTT. Lev. I. 178. 

27) L. LXXVn, Lev. L 191. — A Zsuzsit iUető helyek: 
L köt. 76. 95. 105. 106. 108. 110.421. 123. 159. 161. 162. 171. 
188. s a felebbiek. 

28) L. XCVIIL Lev. H. köt. 31. 1. 



14 MIKES KELEMEN 

tes vetélytársak Lescsinszky Szaniszló, XV. Lajos ipa, 
é& Ágost szász yálasztó-fejdeleni; a meghalt királyfia, 
valának: amazt Franciaország, a rokonság s keleti 
Európában megállapítandó befolyása végett fogta pár- 
tolni , ezt Austria s a cár, épen e befolyás megtörése 
végett. A háború el nem maradt. ^Mi hasznunk lesz 
benne — kérdi Mikes — isten tudja. Mi csak remén- 
lilnk mindaddig, míg meg nem halunk. Az olasz példa- 
beszéd azt mondja, hogy aki csak reménséggel él, az 
ispotályban hal meg. Ha ispotályban nem is, talám 
Kodostón." 2^) A fejdelem mindazáltal úgy hitte, hogy 
nem szabad tétlenül maradnia. Elesztheté reményét 
hogy két vele barátságos hatalom, a francia s a spa- 
nyol, Károlyt készültek Olaszországban megtámadni. 
^A szegény urunk — írja Mikes 1734. febr. 15. — 
amit a pennájával tehet, el nem múlatja. Eleget ír 
mindenfelé. Mert mi olyanok vagyunk, mint az evan- 
gyéliumbéli beteg, aki harminc esztendeig volt a tó 
mellett, várván, hogy valaki vesse belé, amidó'n az an- 
gyal felzavarta. Mi is ezt v4rjuk, hogy valaki vala- 
mely zűrzavart csináljon; mert mi magunkkal jótehe- 
tetlenek vagyunk." De legott azt teszi hozzá: ^Az 
isten elhozza még a mi óránkot is" ^o) j g kevéssel 
utóbb, midőn Olasz- és Lengyelország egyformán forrt: 
„Mindezekből nekünk mi hasznunk lesz ? talám csak 
semmi. Még a mi óránk nem jött el — addig csak ba- 
ráttáncot kell járni" 3^); s újra, bár a császár Német- 

29) L. C. Lev. 11. köt. 40. 1. 

30) L. CL Lev. n. k. 42. L 

31) L. cm. Lev. n. k. 4^. 1. 



ÉLETE. 15 

és Olaszországban egy tartománTt a másik után vesz- 
tett: ^Mi még mindezeket távul nézzük; mert a sze- 
génynek a szerencséje is szegény. De az a vlgasztalá- 
sunk vagyon, hogy aki ezeket a nagy dolgokat míveli, 
minket is lát, és megemlékezik rólunk annak idejé- 
ben" 32). Mégis a fejdelem , nem tudva még a Fleury 
bibomok és Austria közt rögtönzött békét , Pápayt 
követséggel a portára küldötte, hogy Franciaországba 
mehessen, mire a válasz nem tiltó ugyan, de javalló 
sem volt: „De a császárok nem-jo vallása parancsolat, 
és a mi elmenetelünkből semmi nem telik," írá Mi- 
kes 33). E válasz 1735 elején jött. Azalatt a fejdelem 
idősbik fia József is Bécsből Velencébe szabadult. Rá- 
kóci azonban sem fiát, sem Franciaországot nem vala 
többé látandó. Martiusban gyengélkedni kezdett, vi- 
rágzó szép tekintete, teljessége, ereje, jó kedve fel- 
tűnő hanyatlást mutattak. Majd lopó láz érte utói, s 
april 8., nagypénteken, már így jajdúl fel a hű Mikes: 
„Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az 
isten árvaságra téve bennünket, és kivéve ma közül- 
iünk a mi édes jó urunkot és atyánkot három óra után 

reggel Hullassuk bőséggel könyveinket, mert a 

keserűségnek ködje világoson reánk szállott. De ne azt 
a jó atyánkot sirassuk, mert őtet az isten annyi szen- 
vedési után a mennyei lakodalomba vitte . . hanem 
mimagunkot sirassuk , kik nagy árvaságra jutottunk. 
Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserű- 
ség vagyon itt miközöttünk, még csak a legalább- 

32) L. CVI. Lev. II. k. 52. 1. 

33) L. CIX. Lev. II. k. 57. 1. 




16 MIKES KELEMEN 

valón is Az isten vigasztaljon meg minket" 3*). 

Mikes aporta engedelmével a fejdelem testét Konstan- 
tinápolyba vitte, hol anyja Zrínyi Ilona maradványait 
is, a fia koporsójába rakva, ezeknek helyén együtt te- 
mettette el. 

VI. Itt végződtek Mikes jó napjai, bár a porta 
kijelentette hogy meg nem szűnik gondoskodni a ma- 
gyar menekvőkről, s ezek bele-egyezésével József 
herceget, a megholt fejdelem idősbik fiát, meg is hívta. 
Azalatt Mikes a betegeskedő öreg Zsibrik helyett, s 
ennek halálával (oct. 1735.) a maga személyében igaz- 
gatta a menekvő társaságot, melyben különösen a fran- 
ciákkal sok bajai voltak, úgy, hogy midőn az i^ú fej- 
delem (jan. 1736.) a renegát gr. Bonnevalt bízta meg, 
hogy a dolgokat folytassa, s a fejdelem jószágát ke- 
zéhez vegye, ő, a megholt fejdelem legmegbizottabb 
híve, a bizodalomhiány e jelét nem tekinthette minden 
fájdalom nélkül, de megnyugvással vette. Helyzete így 
is nehéz maradt. ^A testünk mindennap jól lakik 
— írja 1736. máj. 15. — de az elménk igen koplal a 
vígasságtól. A többi is érzi a maga bibiját; de én 
duplán érzem : mind a magamét érzem, mind a másét 
kell néznem, haszinte nem tehetek is róUa. Én soha 
ilyen állapotban nem voltam, ne is adja isten, hogy 
többször legyek. Legkissebb vígasztalásom nemlehet. A 
jó isten valóságoson magamra hagyott engemet. Min- 
dennap a sok bosszút látom : de isten kegyelme nem 
engedi, hogy érezzem. Akikkel legtöbbet vagyok, és 



3*) L. CXn. Lev. n. k. 62, 63. 1. 




ÉLETE. 17 

akik legtöbb jó szót adnak, és nagyobb barátságot 
mutatnak, ugyanazok akarják m^ghomályosítani be- 
csületemet. Egy kis jó kedvem nekik méreg, és ked- 
vetlenségem előttök kedves. Mindennap újítják elle- 
nem való beszédjeket. Mindezeknek pedig, néném, 
nem más az oka, hanem hogy ki nem osztogatom né- 
kik a fejdelem jószágát. Hogy pedig ki nem osztoga- 
tom, azt gondolják, hogy magamnak tartom. Hadd 
beszélljenek, csak én az igaz úton járjak." ^^) Csak 
dec. 6. érkezett meg Rákóci József, s ment azonnal 
Konstantináp olyba : de a porta az oroszszal folytatott 
véres háborút III. Károly közbenjárásával kivánván 
berekeszteni, nehogy e fejdelmet megsértse, Rákócit 
el sem fogadta, s rögtön visszaküldte Rodostóba. Mi- 
kes mindjárt számolt a megholt fejdelem minden jó- 
szágáról — úgy látszik Bonneval csak felsőbb fel- 
ügyelést folytatott volt Konstantinápolyból — s a tit- 
kos feladásokat titkos vizsgálatok alaptalanoknak bi- 
zonyítván, Rákóci József megnyugodott ugyan; de 
„nekem — ú. m. Mikes — csak isten fizessét sem 
mondott azért, hogy jó szagára, cselédire viseltem gon- 
dot." Különben az ifjú herceg egyénisége s minden 
eljárása is szomorította Mikest. „A szép rendtartást, 
amelyet az atyja szabott volt közöttünk, és amelyet 
oly igen igyekezett annyi esztendők alatt megtartani 
és megtartatni velünk mind holtig, azt a fia harmadnap 
alatt felfordítá, és annak elrontásán kezdé el az itt 
való életét úgyannyira, hogy olyan kevés idő alatt 



^) L. CXX. Lev. n. k. 76. 1. 

Toldy Munkái. II. 



18 MIEES KELEMEN 

abban a keresztyéni, és fejdelemhez illendő rendtar- 
tásban csak egy kis fótocska sem marad meg. Min- 
den eltöröltetett, és csak a nagy rendetlenségnek 
ködje szállotta meg a házunkat. Csak ebből elitélhetí 
akárki hogy mit reméllhetünk, kivált mi , akik olyan 
nagy fejdelmet szolgáltunk volt, akinek minden dolga 
okosságból, rendből és kegyességből állott ! Most pe- 
dig mind ellenkezőt látunk, mert a rendet nagy ren- 
detlenség követte, az okosságot a hebehurgyaság, a 
kegyességet a harag és az idegenség, úgyannyira, 
hogy harminc esztendőtől fogva való búj dosásunk oly 
súlyosnak nem tetszett, mint már ez a három holnap 
stb." ^^). Különben is a herceg sötét, haragos termé- 
szetű volt, magán uralkodni nem tudó, szép tehetségei 
kifejtetlenek, s nem tudó „azt, hogy mi légyen a nem- 
zetihez való szeretet, mert soha a nemzetivel nem tár- 
salkodhatott" 37). 

VII. Közel volt a változás. A cárné háborút ké- 
szülvén izenni a portának, III. Károlynak régibb kö- 
tések alapján igénybe vette segedelmét. Károly nem 
szívesen hajolt a háborúra, s engedékenységre intette 
a portát, de foganat nélkül ; s így elhatározta Török- 
ország megtámadtatását déli Magyarországból, elibe 
tevén a régi kötéseket az újabb passzarovici béke kö- 
veteléseinek. „Azt nem tudom — írja Mikes jiil. 20. 
1737. — mikor bontotta volna fel a török a béke- 
séget; de azt tudom, hogy egy keresztény császár 



36) L. CXXIV. Lev. H. köt. 81. 1. 

37) L. CXXV. Lev. IL k. 83. 1. 




ÉLETE. 19 

felbontotta — meg is büntetődött érette. Az olyan 
példán most is lehetne tanulni. A törökök^ ha azt nem 
reményiének^ bogy az isten most is igazságot teszen 
nekik, kétségben esnének. Aminthogy igen tartanak, 
méltán is ; mert két nagy és hatalmas császár ellen 
kell hadakozniok, akik ketten Európából kiűzhetik 
— de tegyük utána : ha Isten is úgy rendelte. Tálán 
már erre való nézve a pwtán is inkább néznek reánk; 
mert még most igen rossz renden vannak dolgaink." ^^) 
Nem is csalódott Mikes. A porta elkeseredéssel fel- 
vette a keztyűt, hatalmasan készült, s hogy a bécsi ud- 
var veszedelmét nevelje, Rákócit s a menekülteket is 
fel akarván használni. Őt Konstantináp olyba hívta. 
Mikes jól és hazafiúi fájdalommal fogta fel a helyze- 
tet. jjBelőlünk ijesztőt akartak csinálni , írja sept. 13. 
Szegény fejdelem ! ha most élne, mit gondolna, és mit 
csinálna? Mert azt sokszor hallottam szegénytől, hogy 
nem kívánja a portának a némettel való hadakozását; 
mert irtózik a törökkel való hadakozástól, és hogy in- 
kább szereti itt halálát , mintsem azt látni ^ hogy érette 
rablásokat tegyenek Erdélyben. Elég az, hogy mi beme- 
gyünk, isten tudja mire!" ^^) Rákóci József nem így 
gondolkodott, s sept. 20. a magyarság már elhagyta 
Rodostót, hol tizenhét nyugalmas év alatt már teljesen 
behonosodött vala. A herceg Stambulban, tüntetésül 
inkább, mint komoly reménynyel, feltünőleg ün- 
nepeltetett, mit a józan Mikes „komédiának" né- 



38) L. CXXV. Lev. U. k. 84. 1. 

39) L. CXXVI. Lev. H. k. 85. 1. 



20 MIKES KELEMEN 

zett 4^), s 1738. jan. 24. megköttetett a porta s az új 
„erdélyi fejdelem" közt a szövetség. S ez, követőivel, 
febr. 5. már Drinápolyban, 19-kén Csernavodán volt, 
honnan, míg az árnyék fejdelem Mikest ktildé Buka- 
restbe idvezlő köve tűi az oláh vajdához, jöttek a fő- 
vezír sok Ígéretei. Keserűséggel jegyzi fel Mikes: „A 
vezír levelében a sok biztatások, hogy 30 vagy 40,000 
embert adnak melléje: de abban Tamás vagyok. 
Végtire azt írják, hogy innét Vidinben kell menni — 
mire, mi végre ? isten tudja. Csak úgy bánnak velünk^ 
mint a gyermekekkel^ és vázt akarnak belőlünk csinálni; 
mert azt gondolja a porta, hogy mihent Vidinben ér- 
kezünk, az egész Magyarország és Erdély lóra ül, és 
hozzánk jő. Talám úgy lehetne, ha az öreg urunk élne. 
De most, hogy hozzánk jöjön valaki, isten ne adja!^ ^^) 
Meg is lett a vidini út (apríl) s ott a pompás fogadta- 
tatás, Orsova felé is vitte a fővezír ( júl.), s ez meg 
levén véve, aug. 25. azt izené a fejdelemnek, készül- 
jön 30,000 emberrel Temesvár alá, másnap viszont 
„hogy nem is kell Erdélyről gondolkodni, hanem ar- 
ról, hogy véle Vidin felé menjünk. Az isten megoltal- 
mazta édes hazánkot a rablástól!^ teszi hozzá Mikes 
megkönnyebbedett szíve; s sept. 1. már Vidinből : 
„Már most bízvást elmondhatjuk, hogy vége vagyon 
a komédiának, és a theátrumról becsületesen leszállíta- 
nak, és a vezér minden ceremónia nélkül felada raj- 
tunk." *2^ T. i. azt hitte volt a vezír, „hogyha a 

*o) L. CXXIX. Lev. II. k. 91. 1. és CXXXII. 94. 1. 
*0 L. CXXXIV. Lev. II. k. 96. 1. 
*2) L. CXL. Lev. H. k. 105. 1. 



ÉLETE. 21 

táborban leszünk, sok magyarok jőnek hozzánk. De 
hála istennek, egy valamire való nem jött" ^^). Hat 
heti tartózkodás után Vidinben a másfélszáz főből 
álló magyarságnak Csernavoda jelelte tett ki téli szál- 
lásul, ahol Oroszcsikon (Busztcsukon) át oct. 19. meg 
is érkeztek. Rákóci, kit levertség , harag s folytonos 
betegeskedés végkép kimerítettek, nov. elején már 
vége felé közelitvén, Mikest kivánta maga mellé, ki- 
nek ápolása mellett e hó 10-dikén, 38 esztendős korá- 
ben el is hunyt, érdem és dicsőség nélkül. ^Ismét fő 
nélkül maradánk, — írja Mikes dec. 15. — de nem 
sokára szükségünk nem lészen főre ... és amennyin 
már maradtunk, egy szilvafának is elférünk az árnyé* 
kában. Aki minket teremtett — folytatja szomorúsá- 
gában — annak legyen meg akaratja rajtunk. O min- 
ket például tett az egész nemzetünknek, és boldogok 
azok, kik tanulni fognak rajtunk, kik az országgal 
együtt tartanak, és akik füsthöz hasonló okból el nem 
hagyják nemzeteket és örökségeket. Adja isten, hogy 
senki bennünket ne kövessen, és irtózva halljon be- 
széUni a mi hosszas bújdosásunkról." ^^) A fejdelem 
minden jószága ennek rendelése szerint Mikes kezénél 
volt; most a török tisztek átvevék, s a hű sáfár a fej-* 
delmi szállásról elköltözött. 

VIII. Még egy kelletlen epizód várta Mikest, mi- 
előtt nyugalma régi helyére visszatérhete. 1739. má- 
jusban érkeztek a parancsolatok, melyek szerint gr. 



*») L. CXXXVn. Lev. H. k. 100. 1. 
**) L. CXLV. Ley. H. k. 112. 1. 



22 MIKES KELEMEN 

Csáky Vidinbe, b. Zay Kocsinba, Mikes Jászvásárra 
rendeltetett, nem tudva miért, s mennyi időre. „Elég 
a — így enyeleg fájdalmasan június 1. — bogy, ha 
Erdélyt meg nem láthatom is , de a köpönyegit meg- 
látom ; mert az erdélyi havasok mellett megyünk el. 
Ha Zágonban sert nem ihatom is, de iszom a Bozza 
víziből !"4S) Útjában e fájdalom élénkült. „Elitélheted 
néném, micsoda suhajtásokat bocsátottam , mikor az 
édes hazám havasi mellett mentem el. Örömest be- 
mentem volna Zágonban, de az Úr héf'ódözU előttem az 
odavivő utakat!^ ^^) Június 21. rendeltetése helyén volt. 
Menet közben aggodalom töltötte el, nehogy Csíkból 
császári katonák által elfogassék; mely aggodalom 
Moldva fővárosában sem hagyta el; e kivül a boérok 
barátságtalansága mellett, s a kozákok beütésétőU köz 
rémület nyomasztó hatása alatt csak az érsek s a vajda 
szívességei, úgy egy olasz pap társalkodása derítették 
fel nehéz óráit. Végre sept. elején visszatette a ve- 
szélyes utat Bukarestbe, hol a kemény 1739 — 40-iki 
telet unalom és gondok közt töltvén el, végre valahára 
ismét régi fészkébe térhetett, Rodostóba, hová június 
21. érkezett meg, már csak negyed magával azok kö- 
zöl, kik Rákóci Ferenccel jöttek ki. 

IX. „Annyi időt, tudom, hogy itt el nem töl- 
tök, mint az első úttal — írja jún. 22.. 1740. — és már 
innét vagy mennyországban, vagy Erdélyben kell 
menni." Csalódott. Még huszonkét éve a számkivetésnek 



«) L. CXLVI. Lev. H. k. 113. 1. 
*«) L. CXLIX. Lev. H. k. 120. 1. 



ÉLETE. 23 

várt reá, hol végre Csáky (1757.), s majd Zay halálá- 
val (1758.) a bujdosók főnöksége (a básbúgi méltó- 
ság) reá, a közel hetvenes aggra, szállt. Szükséget 
ugyan nem látott. Bár bújdosása negyvenöt évi tar- 
tamában a török földön három trón- és huszonkét 
kormány-változást ért, a porta, egy rövid zavaros idő 
kivételével, mindig egyforma pártolással és bőkezűség- 
gel volt a szerencsétlenek iránt. Mégis ennyi vallá- 
sosság s ennyi munkaszeretet kellé , hogy ily kiváló 
szellem s hónát szerető szív, sírja felett mind annak 
amit szeretett, meg ne törjék, sőt magában 'találva fel 
a vigasz balzsamát, némi jó kedvet mind végig kebe- 
lében maraszszon. E mély vallásosság táplálta benne 
az egykori szabadulás reményét is. Mert remény vala 
az, mely Mária Terézia koronáztatásakor hagyá vele 
mondani: „Hagyjuk isten akaratja alá magunkét. ^Ao^ 
'íiincsen emberi reménség , ott vagyon isteni segítsége *') ; 
mely húr még azontúl is gyakrabban megpendűle lel- 
kében, bár néha nyomban keserű irónia vegyül resig- 
nátiójába , mint a várt amnestia elmaradásakor sept. 
15. 1741. : „Tartozunk meghálálni a királynénak ha- 
zánkból való kirekesztésünket, mivel ott az élet fo- 
gyatkoztatására több ok vagyon. Itt nincsen bajunk 
se tiszttartóval, se számvetővel. A perlekedésben a 
fejünk nem fáj. A kvártély os nem szomorgat. A jó- 
szág szerzésén vagy elvesztésén nem törődünk. A más 
sorsát, tisztségét, előmenetelét, udvarházát nem iri- 
gyeljük. Gondolom, hogy más sem irigyli a mieinket. 



"} L. CLXIV. Lev. H. k. 145. 1. 



24 MIKES KELEMEN 

A gazdasszony zsimbelődésit nem halljuk^ se sopán- 
kodását, hogy ez, vagy amaz nincsen. Abban nem 
törjük a fejünket, hogy a gyermekeinknek micsoda 
jószágot hagyjunk, mint neveljük, micsoda tisztséget, 
házasságot szerezzünk nékik." ^^) Mindazáltal még 
buzgóbban óhajtotta hazája békében maradását: „Isten 
tud mindeneket, mint kell lenni. Nékem pedig a hazám 
javát és csendességit kell kívánnom^ és nem csak különösön 
a magamét^ *^) Kertészkedés, olvasás, írás közt fo- 
gyasztotta napjait, s egy, éven túl tartó szembajon 
kivűl állandó egészségben volt. S l^étségen kivül e 
második rodostói idejében keletkezett azon avúlhatat- 
lan szépségű munkája, melyről most már közelebbről 
kell értekeznem. 

X. Előttem fekszik saját kezének e drága 
ereklyéje, mely betűhíven e címet viseli: j^Constanti- 

napolyban (-ba) Oroff P . . . . E (hez) irot 

leveli M . . . K (Mikes Kelemennek). Az első 

levél a Gallipoliba érkezés napjáról van keletezve 
(1717. oct. 10.), az utolsó Rodostóból 1758. december 
20-dikáról ; intézve egy, állítólag Konstantinápolyban 
lakó nénjéhez, kinek neve, ha a fennírt betűkből s 
pontokból ki akarnók betűzni, grófPekri Eszter lehete, 
mert azon időben más e betűn kezdődő nevű grófi 
ház Erdélyben nem virágzott, s az £7 után vetett öt 
pont más akkor szokásos keresztnévre ily alkalma- 
san nem magyarázható. Híven van e levelekben fel- 



*8) L. CLXV. Lev. H. k. 146. 1. 
«) L. CLXIV. Lev. II. L 145. L 



ÉLETE. 25 

jegyezve minden neki figyelemre méltónak tetszett ese- 
mény, mely a bujdosó társaságot érte, még pedig több- 
nyire a történet keleté alatt; sőt azon birodalom 
eseteit és változásait, melyben lakott, s amint látszik, 
szemtanúktól nyert hű és részletes tudósítások után ; 
kifejezést ad minden érzésnek és hangulatnak, mely- 
nek papirosra vetése keblének könnyebbédését vagy 
a felettei elmélés lelkének erősödést és megnyugvást 
adhatott. Érdekeltséggel követi a világ forgását, a 
fontos- eseményeket megérinti, vagy elbeszélli, több- 
nyire azok feletti gondolatai hozzá-ffizésé vei, hol józan 
Ítéletét s előrelátó bölcseségét kell méltánylanunk. 
Gyakran enyeleg, tréfáz; szeszélye, sőt gúnya mindig 
jóságban és szeretetbén, bár fájdalomban is gazdag 
szívből ömledez: valóságos humor. Széles olvasottság 
áll szolgálatára célzásai-, példázásaiban. Eleven emlé- 
kezetéből saját bájjal idézi fel a történelem, az anek- 
dotonok gyöngyeit, amikkel magát vagy az olvasót 
szórakoztatni akarja. Ahol külső motívumok nem 
nyújtanak anyagot, különösen a memoirszeru adatok- 
ban szegény második részben, levelezőjével tétet ma- 
gának kérdéseket; általa felszólítottan rajzolgatja az 
őt körülvevő népek szokásait, erkölcseit, intézvényeit; 
bőven értekezik a török birodalom állami házviteléről, 
a muhammed vallásról stb stb, s rendszerint ügyesen 
adja meg ez előadásainak a levélbeli eszmecsere for- 
máját. Minden az előadásra fordított mesterség dacára, 
igen is, jogosiilt azon kétség, mely a levelek — mint 
olyanok — ellen emeltetik. Egy tervszerű egészet 
látunk magunk előtt, melyhez egy, negyven év alatt. 



26 MIKES KELEMEN 

különböző alkalmak s lelki állapotok között, s nem 
egyforma levélírói kedvvel írt levelek gyűjteménye nem 
hasonlít. Azon belső fejlődés, mely a nézetek, érzések 
és kifejezésmódban találtatni állíttatik, amennyiben 
megvan, más feltételtől függhet, mint a levelezésétől: 
t. i. én oly egyöntetű alkotást ismerek fel abban, mely, 
igen is, rég gyűlt anyagokból, de azonegy hangulat 
sugallata alatt, valódi műszándékból, készült. De lás- 
suk elébb a külső feltételeket. Mikes, a török földre 
vetődvén, Pérában egy nénjét talál, kivel levelez. A 
„gróf P." sigla, a már mondott okból más nevet nem 
rejthet, ha rejt, mint Pekryt ^^), s ezt javallni látszik 
első szemre gr. Pekry Lőrinc részvétele a Rákóci- 
mozgalomban, de genealógiáink nem adnak neki 
leányt, E keresztnevű leányt, s egy politikai- 
lag megbélyegzett férfi hitvesét^*). Mert különben 
képzelhető-e, hogy egy erdélyi grófné tiszta jószántá- 
ból, önkénytesen Konstantinápolyba száműzze magát, 
vagy hogy máskép, mintsem száműzött férjének hű 
követőjeként töltse ott el egész életét. S ha így, miért 
férjéről ez öszves negyven év alatt legkisebb említés 
nem fordul elő? ha csak egészségi változásairól is, 
melyek ennyi idő alatt nem könnyen maradnak el; 



»o) A Petkyek később lettek grófokká; a Pálffyak pedig, 
yagj Perénjiek az erdélyi Mikesekkel semminemű összekötte- 
tésben nem álltak. 

^^) Férjezettnek kell pedig e not képzelnünk a szerint, 
mit Mikes hozzá (I. 211.) ír: ^Némely historícnsok ugyan azt 
mondják, hogy a menyasszonytánc vígabb (a baráttáncnál) : 
ked tudja jobban^ mint én*^ (t. i. mert ked azt már eljárta). 



ÉLETE. 27 

vagy épen haláláról? Mert nem Rákócival vonulván 
ki, a szatmári béke után kellé egyenesen Törökor- 
szágba futnia, s így a levelek utolsóját véve határúi, 
negyvenkét évig ott ülnie. S mint van, hogy nem 
tudunk menekültet az előkelők sorából, ki ez idétt 
Konstantinápolyban töltötte életét? S mi tartotta e 
nőt Pérához kötve, midőn Rodostón egy kedves öcs 
és honfiai körében sokkal honosabb életet élhete? S 
nem tűnik-e fel, hogy egészsége négy évtized alatt, 
dacára Mikes gondos intéseinek, soha nem ingadozott, 
amiről kétségkivul fordulna elő emlékezet? S miért 
Mikes^ha e, gyakran a hajó elmenetele vég percében 
állítólag rögtönzött leveleket nénjétől visszaszedte, 
hogy könyvalakba összeírja, miért, mondom, nénje 
leveleit, melyeket pedig, ha léteztek, bizonyosan meg- 
tart, e nyájas, lelkes, édes leveleket, melyeket dicsérni 
nem győz ^^)y ha léteztek, szinte nem sorolta a magáéi 
közzé? A francia irodalom oly ismerője, mint ő, fel- 
foghatta az ily „Correspondance" vonzó becsét. Hogy 
neki, a Konstantinápolyban lakónak, az 1730-ki kon- 
stantinápolyi lázadást megírhassa, félesztendőre Paph- 
lagóniába és Bithyniába küldi ; de hányszor felejtke- 
zik meg arról, hogy oly fővárosi történeteket közöl 
vele Rodostóból, miket nénje, férjétől, legalább is 
hamarébb tudhata ^^) ; hogy oly világhíreket, melye- 
ket maga is Konstantinápolyból vesz; sőt néha levél- 
ben tudósítja, hogy Konstantinápolyban volt s ott 



") L. I. 12. 136. 168. 184. 1Ö6. stb. 

M) Péld. n. 136. 152. 195. 196. 197. 210. stb. 



28 MIKES KELEMEN 

mit végzett ^*): pedig gondolható-e, hogy helyben le- 
vén, a szeretett rokont ne lássa, fontos végzett ügyeit 
vele szóval ne közölje? S mint tudhatá meg az európai 
eseményeket sokszor 8 — 10 nap alatt, holott legújabb 
időnkig, midőn a telegraph használtatik, oly lassú vala 
a stambuli posta? Nem említem azon már előttem 
tett észrevételt, hogy a török birodalomról és vallás- 
ról 1748-tól 1752-ig, évenként csak három, egyszer 
négy levélben értekezik, s hogy így levelezni nem 
szokás. 

XI. Nem. Mikesnek nem volt az a vigasztalása, 
hogy egy ily megbízott lélek, egy ily drága rokon, 
közelében lakjék, kivel időnként szemben lehete, s a 
távolban eszméket, érzéseket cseréihete. Naplózott ő, 
kétségkívül, s bőven, részletesen: mutatja ezt adatai 
pontossága; s e napló nem is száraz feljegyzésekből 
állhata: néma megbízottja volt az csendesen tűrő, 
váró és reménylő kebelének; ebbe rakta le tapasz- 
talásait úgy, mint gondolatait, örömeit s enyelgéseit, 
a perc benyomásait úgy, mint mindazt, mi neki sokáig 
fájt, s mit jól esett kimondania, habár csak az élettelen 
papírlapnak : és hogy így : azon közvetlensége, azon 
életfrisesége mutatja ömledezéseinek, melyeken szivé- 
nek dobogása, ereinek Itlktetése hallik. Néha ver- 
selgete; másszor egy-egy tetsző darabkát fordított; 
olvasmányaiból kivonatokat tett, észleleteit ki-kidol- 
gozta — míg egyszer, kétségkívül rodostói élete 



M) Péld. II. 137. 215.^ stb. 



ÉLETE. 29 

másod szakában, midőn társai száma évenként fogyott 
vala, s szomorú magánya az élet tilnékenységére em- 
lékezteté — talán épen vég éveiben — elhatározá 
magát nyomot hagyni szenvedéseiről, s dicsőíteni ez 
élet után még Ázt, kit ifjú kora óta ábrándosan sze- 
retett, ki miatt mindent elvesztett: hazáját, de kit 
csak egy szabadulási kísérlettel sem tagadott meg. 
Mémoirokat szerkesztett elveszendő papirosaiból^ még 
pedig leveUdákhan, mire példákat az előtte jól ismert 
francia irodalom szám nélkül nyújta. Nagy ügyes- 
séggeljárt el e szerkesztésben. Nem törölve le iQúsága 
virágai hímporát, belé lehellé mégis az egész képbe 
az élet és szenvedés által tisztult s megnyugodott lelke 
csendes szépségeit. Ha mégis azon rész, mely a sta- 
tistikusra nézve legbecsesb, a török birodalom ismer- 
tetése, valamint az élte utolsó éveiben történt kor- 
mányváltozások előadása, forma tekintetében ke- 
vésbbé kielélgítő, az a választott levélalaknak tulajdo- 
nítandó, mely mindazt, miben mozgás és haladás 
van, saját tárgyául fogadja be,legkevé8bbé azonban a 
puszta leírást. A mű, mint látjuk, 1758 végéig terjed, 
midőn Zay halála után azt mondhatá magának: ^^Már 
most egyedül maradtam a bujdosók közul^^)^ és nem 
mondhatom, mint eddig, hogy hadd vigyék ki ezt vagy 
amazt előre; mert egyedül maradván, nekem kell kimenni 
az áldozatra,^ E momentum maga fejezheté be kerek- 
deden a művet; s ez utolsó fejezetben, vagy mond- 



í^5) Hy helyeken 6 mindig azokat érti, kik 1717-ben a meg- 
holt fejedelemmel együtt menekültek. 



30 MIKES KELEMEN 

jukhát levélben, rekeszti is azt be egy vég s imaszerű 
visszapillantással vándor életére. 

XIL Annyi idő, egy hosszú fájdalmas pálya 
alatt, családjáról alig vett vala némi kis hirt. 1740. 
május 22-én ezt írta Bukarestből : ^Erdélyből még 
ide senki nem jött, hogy tudakozódhattam volna, 
hanem csak egynehány szász, akitől csak a len felől 

^ 

lehetett volna tudakozódni" ^^). Hetvenedik évébe 
lépett, s közelítvén a búcsú, elevenebben kivána csa- 
ládjáról értesülni. Megfordulván tehát 1759 elején 
Konstantinápolyban, az austriai követtől engedelmet 
kért és nyert írhatni a Mikes Mihály fiának, kinek 
keresztnevét sem tudá; s ekkor ment tőle Erdélybe 
azon levél, melyet a Tör. Lev. után adtam. Ott a vá- 
lasz is; de látjuk ebből azt is, hogy gróf Mikes Ist- 
vánnak nem jutott eszébe a hetvenes aggastyán hon- 
térhetéseért a nagyszívu Mária Terézia előtt rokoni 
kötelességét teljesíteni. S ekép reménytelenségben 
folytak le Kelemen életének utolsó évei. „Tót Fe- 
renc generális bizonyítása szerint ^^) — írja Kulcsár 
István Mikes Levelei első kiadása előtt — már 1 762-ben, 



56) L. CLVI. Lev. H. köt. 133. 1. 

^"^^ Fia Tót Andrásnak, Bercsényi tisztjének, ki atyjáról 
e fontos sorokat írja : „Feu raon Pere avoit suivi (Rodostóba, 
helyesben Törökországba) ce Prince, et en était parti l'année 
1717. pour venir servir en Francé. Lt% differentes cotnmmions, 
qu il eut, le mirent souvent á portée de revoir ses anciens camara- 
des, au milieu desquels il vint mourir en 1757. Le comte 
Tczaky ne lui survécut que hűit jours, et cessa de parler en 
apprenant sa mórt." Mémoires du Báron de Tott sur les Turcs 
et les Tartares. Amsterdam, 1785. 11. partié 1. 1. 



ÉLETE. 31 

az ő halála után az egész bujdosó társaság eloszlott.^ 
Úgy van. Mert ez évben ragadta el őt a dögvész, oct. 
2-kán. Fáradt tetemei Rodostón az örmények sírker- 
tében tétettek le ^®).De a magyar irodalom jó angyala 
úgy akarta, bogy munkája fennmaradjon. Tán nem 
csalódom, ha hiszem, hogy a kézirat azon úton jött Kul- 
csár kezeibe, amelyen e hír, t. i. maga báró Tót Ferenc 
által, ki 1762-ben mint francia tüzértiszt Konstantiná- 
polyban megfordulván, azt szerencsésen megment- 
hette. T. i. hazájába visszatérvén, Tárcsán, Vasvár- 
megyében lakott, hol a szomszédos Szombathelyen 
tanárkodó Kulcsár István vele megismerkedett, s Tót 
halála után ^^) a kéziratot azonnal sajtó alá adta ^^). 

XIII. Ugyanazon kéziratból nyújtám én is által 
Mikes munkáját a magyar közönségnek; teljesben, 
mint Kulcsár, egy szakaszszal, s hívebben, mert Kul- 
csár változtatásai nélkül, a szerzőnek bár néha inga- 
dozó kiejtésmódját hangoztatva vissza, s egyedül 
helyesírását idomítva át. Mi lett volna azt betűhíven 
adni, mutatja az imént idézett 1759-ki levél, mely Tör. 
Lev. után a legkisebb apróságig pontosan áll. Hogy pe- 



^^) Kubínyi Ferenc úrnak köszönöm a halottaskönjr hi- 
teles kivonatát, mely így szól : „Anno 1762. 29. Sept. confessus 
sanctissimoqae Eucaristiae Sacramento reffectus, eodem die 
tactus pesté, sensibusque pariter destitutus Dominus Generá- 
lis Miques, mortnus est 2-da Octobris, et a me sepnltus in 
cemeterio Armenorum. Don Antonio Lunari, Missionario Apos- 
tolico.'' 

»9) t sept. 22. 1793. 

60) Előszava költ febr. 18. 1794. 



32 HIKES KELEMEN ÉLETE. 

dig azt a „MagyarNemzetClassíkusIrói^ 8orán adám^ 
abban, úgy hiszem^ mind a kritika, mind az olvasó 
közönség helyeslésével találkozom. Nem csak korá- 
nak csúcsán áll Mikes munkája a tartalom becsével, 
& az előadás soknemű szépségeivel egyaránt: hanem 
szól az minden koroknak; mert az elme és érzület 
e ritka szövetsége-, vidor kedélyessége, gyakorlati 
bölcsesége és erkölcsi súlyával, gyönyörködtető és 
nemesítő erejét nem vesztheti el, míg a magyar kebel 
a valódi szép és jó iránti fogékonyságát híven meg- 
őrzendi. 



VI. 



CSOKONAI. 



1773—1805. 



Told7 Uniikái. B. 3 



■:i MihilTuk ■ ,N«mieli KSüjtUt" aErik 



r 



p 



SOKONAL 



Hízer hétszáz hetvenháromban, november 17-én, 
Csokonai József debreceni seborvos házassága egy ép 
fiúgyermekkel áldatott meg ^). A kisded Mihály örö- 



Csokonai születésének éve s napja egyideig kétes volt. 
Xölcsey (Tud. Gy. 1817. III. 109. lap, és Műnk. IH. 138. 1.) 
1774. dec. 17-kére; Kazinczy, Domby, (Csokonai Elete, Pest, 
1817. 2. 1.), Sárváry (Kisfaludy -Társaság Évlapjai VI. köt.) s 
az 1832-ki Sokféle (toldalék a bécsi M. Kurirhoz II. 44. sz.) a 
fen irt időre teszik; az utóbbi az anyakönyv kivonatával bizo- 
nyítván be állítását. E szerint Cs. 1778. nov. 26. kereszteltetett, 
a nagy templomban ; keresztvízre tartotta Bélyei Péter debrecen 
pred. hitvese Váczi Nagy Erzsébet; keresztatyjai a nevezett Bé- 
lyein kivül Bencze Dániel, Csapó István és Kovács János voltak. 
Szüléi ez időben a Hatvan-utcában laktak, s így Mihálynak böl- 
csője is ott rengett. — Csokonai családja, saját állítása szerint, 
nemes volt, és hihetőleg Somogyból való , melynek „Csokona** 
nevű helységétől vehették a „ Vitéz "-ekelőnevöket. Oda látszik 
mutatni címere is, melyet Gaal László, kitől ez értesítést vet- 
tem, költőnknél 1799-ben látott, és így ír le : Hosszas négyszeg 
paizson, kék mezőben látszik egy veres nadrágos, zöld dolmá- 
nyos, mentés, veres csákós, félig hátra tekintő vitéz, szürke pa- 

3* 



rn«?*''?-> v*;:- 



36 CSOKONAI ÉLETE. 

möt hoza a boldog párra sjsületóse, — majd örömöt 
kedvessége és szerencsés tehetségei által, míg kevély- 
ségéül serdűlne fel az özvegy anyának, s díszévé a 
magyar költészetnek, melyet sok irányban mívelt és- 
gazdagított: de ő maga boldog nem lett, s a borostyán, 
mely, mint bárkié, meg volt érdemelve, a holtnak, az 
idő előtt elholtnak, halántékait fonta körül. 

II. Az egyetlen kedvezés, melyet a sors Csoko- 
nai Mihályra mért, atyja, és főleg, ki pólyáitól a szem- 
födélig gondos ápolója s leghívebb barátja maradt^ 
anyja, voltak. Amaz Plenk tanítványa s Weszprémi 
Istvánnak bizodalmafolytán gyakran enneksegéde,köz 
kedvességű orvos és polgár, fájdalom, legszebb korá- 
ban, élte harminckilencedik évében lett kora halál 
áldozatja ^) ; ez. Diószegi Sára, egy tehetős debreceni 
tanácsbelinek leánya, méltó mindenkép, hogy neve 



rípára felülendő bal lábával kengyelbe lépve, jobbal földön állva, 
bal kezével a paripa kantáiját és nyerge kapáját megfogva, 
jobbjával pedig kivont kardját f&ggölegesen emelve, melynek 
végén egy véres török fej látszott. Megjegyzi egyszersmind a 
szíves közlő, hogy némely dnnántúli megyéknek, minők Somogy, 
Vas, Veszprém, egyenmhájok a veres nadrág, zöld dolmány és 
mente. A nemesség szerzője Csokonai Demeter volt, Maximilián 
király alatt, ki hihetőleg az, ki Enyingi Török Ferenc alatt 
hadnagykodott. (L. Bndai Ferenc. Polg. Lex. Török Ferenc cik- 
kében.) — Eleinte Cs. rendszerint csak előnevével élt, azt majd 
y, majd i végbetüvel írván. Én a szabályosabb formát választot- 
tam i-vel. 

2) Szül. Győrben 1747. , megh. Debrec. 1786. febr. 20., 
midőn fia Mihály tizenhárom éves volt. 



CSOKONAI ÉLETE. 37 

mint példás anyáé annak neve mellett fentartassék, 
kit kínok köat hosszú dicsőségre, de annál rövidebb 
örömére, szült. Mert Csokonainé nem csak értelmes, 
rendszerető és munkás gazdasszony, hanem gyöngé- 
ded anya, erényes és sorsa felett olvasott és míveltnő 
volt 3). Özvegysége idején mindenkor több i^at tar- 
tott szállással és asztallal, s estvénként a kisded kör 
tagjai váltva majd egy, majd más magyar könyvet ol- 
vasgatának ; a sor a házi anyát sem kerülte el , s he- 
lyes és kellemes olvasásában vendégei a többieké fe- 
lett gyönyörködtek^). Kedvenc könyvei közé tartozott 
Barclay Argenise , melyet a magyar közönség akkor 
Boér Sándor fordításában, és Feneion Telemachja, 
melyet Hallerében olvasott, s ezek az asszonynak a 
mindennapinál felsőbb lelki irányát tanúsítják; de 
különösen bírta kedvezéseit Gyöngyösi István, any- 
nyira , hogy ennek költeményeiből némely helyeket 
könyv nélkül szerété szavalgatni ^). S ki tudja-, nem a 
lelkes anya első behatásainak köszönjük-e e szenve- 
delmes szeretetét a legszebb művészetnek, ez eleven 
fogékonyságot , s kora fölébredését azon szellemnek, 
mely a legprózaibb környűletek dacára oly hamar és 
oly erélyesen kezde nyilatkozni. Nem mintha Csoko- 
nai jeles tanítók szűkében volt volna: sőt inkább a 
két Budai, Ferenc és Ezsaj ás, mind kettő hazánk tudó- 
sai és történetírói közt kitűnő érdemű férfiak, mint 
magán oktatók dajkálták gyenge korát, s a költészi 

3) Domby, az idézett helyen, 2. 1. ' 
^) Gaal László kézirati közleményében. 
5) Sárváry, az id. h. 



38 CSOKONAI ÉLETE. 

osztályban Kovács József, az Aeneis fordítója ^); taní^ 
tóskodott körülte: de amazok nem költó'i irányban 
fejtették tehetségeit, ez pedig, remekje az ízléshiány- 
nak, ki a költőiséget csak a formában vélte feltalál- 
hatni, nem annyira elősegítette, mint eltévesztette e 
pályán. Éhez járult a hibás rendszer is. A helyett^ 
hogy a gymnásium utolsó éveiben az i^uság a költé- 
szet elmélete és történetébe bevezettetvén, érzéke és 
Ítélete jó írók folytonos olvastatása és magyarázása 
által tápláltatnék és képeztetnék: minden gond a vers- 
tan ismertetésére és gyakoroltatására fordíttatik, a 
növendék, bírjon hivatással vagy ne, bizonyos felada- 
tok verses kidolgozására szoríttatik , melyek ily kor- 
ban és viszonyok közt nem lehetnek egyebek termé- 
szeti, történeti s erkölcsi tárgyaknál , leginkább leíró 
alakban, mikhez még alkalmi üdvözlések, gyászver- 
sek stb szoktak járulni: mindannyi tárgy a kezdő ál- 
tal kerülendő inkább , mert a költészet lényegét vele 



ö) Kovács akkor poeseos praeceptor volt a debreceni col- 
legiumban, s azon évben jelent meg tőle: Az harmadik égnek 
útja, melyet . . Szilágy Sámuel . . superint. temetésekor elől adott. 
N.- Várad, 1786. Utóbb, már nagykőrösi prédikátor korában^ 
Leopold király halálát énekelte meg, Racine tankölteményét 
„A Vallás'* (Komárom, 1798) és Virgil Aeneisét (3 köt. Komár. 
1799. 1804. és Buda, 1831.) adta, tűrhetetlen tizennégyes vers- 
párokban. Ettől különbözik a Veszprém börtönében magát éh- 
séggel kivégzett felsőpátkai iskolamester Kovács József, kinek 
apróbb verseit, mik rím és mérték dolgában szintoly kitűnők, 
mint költőitlenségben, Ferdős Dávid adta ki (Pest, 1817. s újra 
Kolosv. 1835). 



CSOKONAI ÉLETE. 39 

félre ismertetik, s a hivatással bíró fiatal elmét is ihlet 
nélküli dolgozgatásra szoktatják. Csokonai is ily isko- 
lai gyakorlatokkal szállt e mezőre, s fenmaradtak pa- 
pirosai közt darabok, mik a belső szükség nélküli ver- 
selés szomorú tanúságai; s ha némelyekben helyen- 
ként a még szunyadó tűz percenkénti villanásai észre- 
vehetők is, annak lobjai nem az iskola érdeme, hanem 
a természeté, mely az iskola által sem hagyá magát 
teljesen elfőj tatni. Mondám, Kovács József, e legvize- 
nyősb írója a debreceni iskolának, vette át 1785-ben 
a tizenkét éves Csokonait, s megmondta neki mi a jó 
rim, s megtanítá nem csak tizenkét tagú alexandrí- 
nek, de a maga kedves tizennégy tagú verspárjai al- 
kotására is : egyebet nem adhatott e mester a tanít- 
ványnak, mert egyébbel nem bírt maga sem. Kovács 
tehát érdem felett hízelkedik magának, midőn 1806. 
oct. 28. költ levelében'), igen jellemzetesen, így ír: 
„Nekem volt . . . legelső szerencsém az ő poesisra 
született nagy elméjét formálnom, és kitakarnom azt 
a benne lappangó tüzet, mely idővel oly gyönyörű il- 
luminátiókat mutogatott a tudós magyar szemeknek.^ 
1786-ban Fodor Gerzon, mint akkori nevendék ta- 
nító ®), vévé át a felsőbb szónoki s a metaphysikai 



7) L. Mártonnál, Cs. Válogatott Munkái L köt, VI. 1. 

®) Vagy, a ref. collegiumok nyelvén, publicus praeceptor, 
ntóbb a nagykőrösi ref. gymnásinm egyik oktatója, s a duna- 
melléki snperintendentia consistoriális főjegyzője. Némely halotti 
beszédeken kívül. Zsoldos János Diaetetikáját adta ki versekbe 
foglalva (S.-Patak, 1818). 



aban. „CBokonai — így szól ennek 1815. oct. 
dt levele ') — olyan elmdűnek és igyekezetűnek 
tt, hogy könnyű volt felőle megjövendölni, amit 
*ttink. Az alsóbb tudományokban, nevezetesen 
k nyelvben, melynek tanulása foglalatoskodtak a 
ez ideig a mi oskoláinkat, jó Aindamentomotve- 
olt már azelőtt gondos atyjának, szorgalmatos 
inak munkája éa maga ereje által, amelyre né- 
könnjü volt építenem. Abonnan mind szabad, 
kötött beszédben római nyelven tisztán írt, és 
áját nem csak helybe lehetett hagyni , hanem 
I, kivált tanítójának, gyönyörködni is. Tanuló 
közt, kik közül, mivel élő emberek, senkit sem 
hetek, ceak egy tette neki az elsőség pálmáját 
réssé, de előle egy is el nem kapta. Khetorkorá^ 
tbb volt mint rbetor, mert olyan tudományokat ta- 
amelyeket közönségesen nem tanítottam. Ha 
ilius Kepos emiitheti Atticueról, hogy 5 a lovasi 
t mind végig megtartotta, egy rhetorhoz illendő 
im lehet, hogy az oskolai vetélkedések között 
lelyéből vagy grádusából ki nem mozddlt. Meg- 
mindazáital az rajta, amivel az igazságnak tar- 
, hogy subscríptió idején ezen matériáról írván 
amunkát: „Voluptates coinmendat rarior ubub", 
: kifejtegetésében azt a gondolatját elegyítette : 
e venere, sed parce", amely szaváért Venusnak 
ja lett egy kevéssé, mivel épen csak azért a so- 
jy Bzemélylyel lejebb tevődött, de mivel esmerő- 

'} Mártonnál, az id. h., VII. Vm. 11. 



CSOKONAI ÉLETE. 41 

sínek tanúbizonysága megállította; hogy azzal a mon- 
dással nem életét ^ hanem csak olvasását árulta el^ 
előbbeni grádusára visszatétetett." — Elvégezvén 
1788-ban a gymnásium osztályait; az akadémiai folya- 
mot kezdette el, vagy, mint a Calvin magyar hívei 
szokták mondani, az iskolai törvényeknek subscribált. 
•A bölcseleti szakban Fodortól, már mint segéd tanító- 
tól, hallotta a metaphysikát, tiszta mértant és régi tör- 
ténetet, a híres Sinai Miklóstól a köz történetet és 
régi literatúrát, Milesz Józseftől az alkalmazott mér- 
tant, természettant és bölcsészetet; a hittudományi 
szakban Ormós András és Sebestyén Istvántól a héber 
és arab nyelvet, s az ó és új szövetségi szentírás- 
magyarázatot; végre az ágazati, erkölcsi és lelkipász- 
tori hittudományt, az egyháztörténettel, Szilágyi Gá- 
bortól. Mindnyáj ok közöl, úgy látszik, a Budaiak- és 
Sinainak volt reá legtöbb hatások : mint Csokonai 
tudományos irányából okkal vélhetni ^^). 



^ö) Sinai még akkor fénycsillaga volt a debreceni főis- 
kolának, a classica literatúra, história és bibliographiában 
koryphaeusunk, jeles mint tudományszeretetet élesztő és táp- 
láló férfi, egyike a régi magyar irodalom maradványai jbIső 
gyűjtoineL Jeles könyvtára fájdalom! kótyavetyére kerülvén, 
ismét elszóratott. Tudtomra csak két munkája maradt, s ezek- 
nek is egyike kéziratban; az első : Yictorini de Choreb (ez ál 
neve) Sylloge actorum publ., que históriám pacificatioms Vien- 
nensis 1606. initae ... illustrant. Pest, 1790. 8-r.; emez: 
História ecclesiastica Hung. et Txans. két kötet Saját kéz- 
irata a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban őriztetik; a nemzeti 
múzeumban ebből kiszakasztva a reformátió története hazánk- 
ban, szinte deákul. Ezen kivül több classikust adott ki saját 



42 CSOKONAI ÉLETE. 

m. Csokonai, mint láttuk, már tizenkét éves 
korában vonta magára verses dolgozgatásaival a köl- 
tészeti osztályban tanítója Kovács József figyelmét, s 
mind ennek, mind Fodornak megnyerte szeretetét. 
A magasabb tudományok nem egyformán bírták ked- 
vezéseit és szorgalmát. Ezért, de — ami már gyenge 
iQuságában szokásává lett — az éjszakázás miatt is,' 
gyakran elmaradozott a köz leckékről; annál sike- 
resben tanulgata otthon mindent, mi lelke irányában 
feküdött. A természeti tudományok korán lettek, nem 
tudom mily behatás alatt, kedvenc tanulmányaivá, 
különösen a növénytant kedvelte és űzte, s nyoma 
van, hogy mikro skopiumi vizsgálatokhoz is eszközöket 
keresett ^^). Azonban mód, vezető és segedelem nélköl 
levén, utóbb a füvészés szenvedelménél állapodott 
meg, míg, de már élte utolsó éveiben, a történet, nyelv 
és szépirodalom fogak el mind inkább figyelmét és 
szorgalmát. A római remekírókat már ismerte, midőn 
az újabb literatúrákra térj észté ki figyelmét. Kört 
alkota maga körűi szerencsésb tehetségű társaiból, 



jegyzésével is. — Előadásai nem kedvesek, de annál alaposbak 
és tanulságosbak, egyenesen arra valók, hogy tudósokat ké- 
pezzenek. 

") Kazinczy, Regééről, júl. 29. 1793. így ír Csokonaihoz : 
„Mikroskopium eránt legjobb utasítást adhat az Úrnak Dr. Földi 
barátom. En egészen járatlan vagyok az. ilyenek megszerzése 
körül : ő pedig, nem régen kerülvén ki Pestről , lehetetlen 
hogy erre felelni ne tudjon.** L. Kazinczy F. Eredeti Munkái. 
Második osztály : Levelek Szentgyörgyihez, Csokonaihoz stb. 
Pest, 1845. 382. 1. 



CSOKONAI ÉLETE. 43 

egymásnak e stúdiumokban elősegítése végett. Min- 
denik más és más nyelv tanulását vállalta :ő az olaszt, 
melylyel fáradalmasan küzdött, miután a deákon kivül 
más idegen nyelvet még nem érte, s a legnélkülöz- 
hetlenebb eszközt, egy olasz-deák szótárt, csak későn 
kaphata Velencéből. Es irodalmi folyóiratot rendelvén 
'magának a kis társaság, ennek útmutatásai szerint 
hozatta meg a jelesebb külföldi munkákat, s kiosztván 
azokat elolvasás végett egymás közt azon nyelvek 
szerint, melyeket kiki gyakorlott, összejöveteleket 
tárta, mikben kiki bőven értesítette társait a tarta- 
lomról. E szerint egy olvasa mindnyáj okért, s mind- 
nyája egyért, s közös iparkodással közös javadalmat, 
a tudományok és irodalombani előmenetelt, szerzé- 
nek. E körhöz tartozván a lelkes Nagy Sámuel is, 
Sandemek már akkor fordítója ^2)^ s ez időben könyv- 
tárnoka a coUegiumnak, Csokonai tudvágyának e 
jeles könyvkincs a szabályok korlátain túl is nyitva 
állt ; s ennek kibányászása, ennek mérsék és pihenés 
nélkül élvezése — mert a tudomány Csokonai élet- 
levegője, egyetlen szerelme volt — korán kezdé e 
nemes természetnek különben is gyenge alapjait ^3) 
megrendíteni, e gyenge és nyúlánk testalkotás bel- 



^) Az istennek jósága és bOicsesége a természetben 
Sander Henrik után. Pozsony, 1794. s újra 1798. Tőle van 
Psyéhologia Campéból, u. ott, 1794. és: DaMs és az első hajós 
Gessnerből, u. ott, 1797. 

*3) „Vajha a meggyengült (így ír hozzá Dr. Sándorflfy 
1804-ben) «o^ izinit születésétől fogva gyenge machinájának is oly 
nagy volna ereje stb." 



44 CSOKONAI ÉLETE. 

teljes kifejlődését akadályozni^ s fiatal élte napjain 
már akkor csalfa egészség s emésztő gyengélkedés 
osztozni. Ot azonban a testi bajok mohó szorgalmában 
se nem tartóztaták^ se nem csüggesztek; elméje sóvár 
érdekkel állt nyitva az emberi tudás minden irányai- 
nak , s a húsz éves i^ii előtt nem volt vidék a tudo- 
mányok nagy birodalmában ismeretlen: nyelvek s 
irodalomtörténet, philosophia és széptudományok , 
história, földisme, utazások és természeti tudományok 
közt szeretete egyiránt oszlott fel. Nap és éj taniilva, 
kivonatokat készítve lelte, milyeket nem kevés szám- 
mal tartottam kezeimben; e mellett reá ért számos, 
nagyobb kisebb költemények írására, mik közt vala 
a „Békaegérharc", egy az akkori politikai esemé- 
nyekre vonatkozó satirai költemény, melyet tizennyolc 
éves korában írt; és első drámai kísérlete : „Tempe- 
fői", melyet már ekkor, előre kimért és számított 
terv szerint vitt ki ^4); reá ért számos fordítások ké- 
szítésére, a classikusokból, s kivált, kit korán kedvelt 
meg mások felett, Metastásióból. De mind ezek csak 
kéziratban forogtak még, egyik a másiktól írogatta 
le; míg ő maga jókorán (1792) a jók legjobbikához, 
Kazinczyhoz folyamodott tanácsért, útba-igazításért, 
ki a fiatal lángelmét első zsengéiből kiösmervén, 
örömmel fogadta barátságába, Horváth Ádámmal, ki 
a kor elsői közé tartozott, levelezésbe szőtte ^^), buz- 



^*) Papirosai közt megvan a scénasor is. L. kiadásom 

946, 7. szel. 

») Fenmaradt Cs. írásai között Horváth Ádámhoz 1792. 



CSOKONAI ÉLETE. 45 

ditotta^ bátorította^ sőt a közönség elébe is maga kí- 
vánta vezetni. ^Az Ür versei t— írá neki a jelentett 
évben — igen kedvesen folynak, s az ideák nemesek 
és nem földön csúszók. Ez pedig maga is poesist 
teszen, ha a szavak prózában íródnak is. Hány poétánk 
van az istenekért! akiknek minden munkájok caden- 
tiás próza és sermo merus. Kérem, közöljön többeket 
is velem az Ür, és engedje meg, hogy a világ elébe 
én vezessem az Urat. Helikoni Virágimban szán- 
dékozom azt tenni." ^®) Óvta őt Kazinczy mindenek 
felett az alkalmi költéstől, Kleist ésBürger i') és Her- 



írt első (verses) levelének töredéke, melyben többi közt ezeket 
olvassuk: 

Sokszor a barátság egjgyé úgy forraszt két szíveket, 
Hogy a harmadik enyv gyanánt fogja öszve ezeket. 
Te is, hogy kedvet találhass Horváth Ádám szivébe, 
A Kazinczy fávorával menjél Horváth elébe stb. 

s alább: 
S ha kérdezi: ki lehet az, ki tiszteli Horváthot, 
Mondjad, hogy a téged hozzá Debrecenből bocsátott, 
Ama Músák lakhelyérül, hol tudományok atyja 
Fiait deák hínárral zavart vízből italja. 
Tedd hozzá, hogy míg lehelnek tüdője hólyagjai, 
Addig igaz tisztelője s híve lesz Csokonai stb. 
18) L. Kazinczy Ferenc Lev. UI. köt. 378. 1. 
1*0 wDebrecen két barátot ada nekem — így ír Kazinczy 
Kis Jánoshoz júl. 1793. — Az egyik Csokonai Mihály, egy sok 
jeles tulajdonságokkal bíró i^ú; ki mind virtusiban, mind — 
hibáiban is! — második Horváth Ádám lesz. Ennek minden 
munkáimon kivül egy Kleistot s Bürgert küldöttem, s kértem, 
hogy ezeknek példájok szerint ne névnapi köszöntőket, ne „török 
marsokat'* íijon, hanem dalija a szív szelíd érzékenységeit, sze- 



i 



C3OE0HÁI BLBTG. 



'^) munkáival ismertette meg, kik közöl BUrger 
nyire folyt be pályájára, azt Kölceey eléggé ki- 
Ite; miután pedig a Helikoni Virágok folytatása 
iiradt, külön gyűjteményben kívánta a magyar 
alomba bevezetni '^). O pedig, lelke nem színlett 
énységében, mint a M. Hírmondó debreceni leve- 
je tudósításából ^^) is látszik, még ekkor rejtezni 



st, baritaágot, természet szépségeit Még eddig kevés jeleit 
megtérésének." Eaz. Lev. I. kot. 2. 1. — A tanács j4, 
zBkséges Tolt; a hiba pedig nem egészen Csokonaié: 3 a 
ginmhoz volt viszonyánál fogva nem kerűlbeté el mindig, 
talán szívesen kerölt volna. Hága Goethe, egészen más 
ban, mennyiszer azolgált lankával az alkalom kény- 

'*) «Ai Úr számára Nagy Gábor úr viszen egy Herdert." 
Lev. in. köt. 383. 1. 

'^) „Várom a nyomtatandó versek gyűjteményét is. Ei 
lek nyomtatva, csak kflidje kezemhez az Űr." Ugyanott 

1°) 1794. I. 482. 1. Érdemesnek tartom a levélnek Cső- 
it illető részét egészen kOzOlnOm. Az ekép szól : nHa a 
;alom, a legnagyobb nyavalyákat okozú olvasás, a termé- 
felséges éa szép ész valakit tökéletesíthetnek: ezt a di- 
itet Csokonai Mihálytúl megtagadni nem lehet. Az 5 sym- 
ma, mondják: Chartii immori! Otet a tok ohatát éa a vele 
eleven ^hantásia thltották volna, ha a Br. Weizprémi orvai- 
í tüiüáea non, segííettek volna rajta. Őneki felséges esze 
amely egyszersmind szép, kies és magához vond, ann3i- 
inkább, hogj) azt a legszebb görög, deák, olasz lib. remeiét 
telték, a lok gt/akorlái eÍCTCTiííeííí, a legjobb giututú magyar 
iiorokial való izoroi barátság tóHlettiÜtUék. EbbSl olyan 
ája lesz a hazának, hogy szép és kényes gustnsú tndósaink- 
sem kell a szépségekért idegen nyelvek kOzótt keresgélni. 
mi ezámat vtneinek tiadátára rá lehetne vermi.' Sok origi- 




CSOKONAI ÉLETE. 47 

kívánt inkább, mint a színre tolakodni, jól emlékezvén 

Horác ifjára: 

Qoi studet optatam cursu contingere metam, 
Multa túlit, fecitque puer, sudavit et alsit; 

Qui Pythia cantat 

Tibicen, didicit prius extimuitque magistrum. 

Hor. ad Pis. 

s engedelmeskedék a nagy költő-bölcs intésének: 

Carmen reprehendite, quod non 

Multa dies et multa litura coercuit. 

U. ott. 
aminthogy csakugyan dolgozásain addig javított, si- 
mított, míg maga magát kielégíthette. Első versezete, 
mely tudtomra nevét a közönség elébe vezette : 
^Broughton Religiói Lexikonára" ^i)^ inkább e munka, 
mint a maga ajánlására jelent meg; így a Rácz Sá- 
muelhez írott epistolion is, melyet ez maga tűzött 
„Borbélyi Tanításai" első kötete elébe 22). És így. 




náljain kivíil vágynak Theokritusból, Ovidiusból, Metastásióból 
stb fordításai. Nevezetes munkái még: a Batrachomjomachia 
travestálása: ez első originális munka a maga nemében, és 
derék: „A méla Tempefői, avagy Az is bolond, ki poétává lesz 
Magyarországban** : ez komédia formára vett nemzeti satira, 
ingeniosissima, sed mordacissima, sed verissima. Ezt az i^at 
ily szép eszéért mind a professor urak, mind tanuló társai, 
mind mindenek szeretik , becsülik . . . Csokonai debreceni, az 
atyját jól esmértem, a legutolsó győri papnak a fia volt, vá- 
rosunk egy párja nélkül való tudós chirurgust, s mindenek egy 
emberszerető kedvest vesztettek el benne. Magát nem esmérem, 
mert a kollegyiomból csak erdőre mezőre szokott kijárni.'* 

21) L. a M. Hírmondóban, 1793. L 729. 1. 

22)L.az én kiadásomban, az ELEölt. I. könyvében, a 8. szel. 



48 CSOKONAI ÉLETE. 

ismeré verseit és nevét Debrecen, hallá felőle a na- 
gyobb közönség is, de magát, a eoUegium hátsó udva- 
rában talán még most is álló „kunyhók" egyikének 
lakóját, a mező magányos vándorát s ismertetni nem 
vágyót csak kevesen ismerek : midőn Szilágyi Gábor 
akkori igazgató-tanár által 1794. év tavaszán ebédre 
kéretvén, s a közoktatás vállalására szép szóval s nyá- 
jas módon reá biratván, szerencsés rejtőzéséből kité- 
petett. S itt egy új korszakába látjuk őt sodortatva 
életének, mely gazdag örömben, de gazdagabb fájdal- 
mak, sőt pironságban, sebeket hagya kebelében vissza, 
mik teljesen bé soha sem hegedtek. 

IV. Megkezdé új pályáját az i^ú. Eddig önkép- 
zésére szoritkozának s a közönséges társasági formák 
megtaitósára minden kötelességei : most fontos köte- 
lességek várak mások iránt , kifelé ható munkásság, 
különös törvények, milyek nélkül hivatal nincs és nem 
lehet: de nyert jogokat is, bizonyos állást a tanodái 
rendszerben, melyben ha egyfelül függő vala is fel- 
sőbbjeitől kikötött cselekvőségére nézve, másfélül 
egy sereg i^ú , kik közt magánál kevéssel fiatalaibb 
sok, magával egykorú nem kevés, alája volt rendelve, 
s neki bizonyos pontig engedelemmel tartozó. Ez vala 
tehát egyszersmind Csokonainak a társas életbe első 
kilépése, ki eddig a collegium falai közé majdnem 
zárva, az életet csak hírből, a világot könyveiből is- 
merte, s ezek mellett felsőségétől olynemű függésben 
élt, mely nem igen alkalmas őszinte, egyenes, szabad, 
határozott jellem fejlésének kedvezni, de alkalmas azt 
vagy kushadóvá, alázatossá, sőt alattomossá törpítni, 



CSOKONAI ÉLETE. 49 

^3gy elmakacsítni, s a nemes egyenességnek darabos- 
sággá; a határozottságnak daccá^ a szabadlelkűségnek 
féktelenséggé elfajzását nem annyira engedni, mint 
előmozdítani. Fájdalmasan veendjük észre ez élet- 
irat folyamából, mikép Csokonai, beszítt nemesb el- 
vei mellett, sem bírt azon erkölcsi magosságra emel- 
kedni, melyre lelkének alapfeltételei által képesítve 
volt: s nem hibázunk, ha iskolai nevelésének s az 
<ít körülvevő elemeknek tulajdonítjuk, hogy egyfelűl 
korlátait dacosan összetörni, s egyszersmind kisebb 
bátorsággal bírni látandjuk, mint amennyi az igaz- 
mondás szigorú gyakorlatára szükséges. Ekép ki nem 
fejtett, s részint egy helytelen rendszer igája által el- 
ferdített jellemmel lön Csokonai, még tanulói pályája 
közben, váratlanul a társas életbe, egészen új viszo- 
nyok közé léptetve. Nem könnyű annak, ki megszokta, 
nehéz, ki nem: legnehezebb annak, ki a társasági élet- 
től távol serdűlt fel , s kinek nem csak mások felett 
nem vala alkalma uralkodni, de ereje sem, maga felett. 
S ez annyival inkább, mert őt a növendékek hév ra- 
gaszkodása és nem közönséges becslése vévé körűi, 
kik nem szoktak meg egy „publicus praeceptor"-ban 
annyi tudományt és Ítéletet, ily szép tüzet s elragadó 
ihletet, ily könnyűséget és biztosságot az előadásban 
kifejtve látni : miután ez rendes tanárban is ritkaság 
volt. Az ifjú vezér tehát érezni kezdé magát, öntuda- 
tára jutni erőinek, s örömöt lelni e meg nem szokott 
felsőbbség eszméletében. És nyílt tanítói helyzetében 
alkalom kitűnő költészi tehetségeivel a város művel- 
teinek figyelmét is kivívni. Ilyen volt Hunyadi Ferenc 

Toldy Munkái. II. 4 



y 



I CBOKONM ÉLETE. 

perintendens ünnepeltetése a költészi osztály által ; 
ren gróf Károlyi Józsefé, midŐD szatmári fdispánsá- 
Iba leendő beiktattatáeára Nagy-Károlyba menöleg- 
ebrecenbea megállapodék ; ilyen Budát Ézsajáe 
Bszatérte a külföldről. CBokonai cantátákkal álla 
Ö ^^), melyeket növendékei éneklőnek s recitáltak, s 
; annál élénkebb s — valljuk meg, érdemlett — ma- 
iiBztalás tárgyává tevék, mennél váratlanabb tüne- 
lény voltak a költői szellemtől oly kevéssé izgatott 
iroeban. És másfélül kijőve a Hírmondóban, az idő- 
laki irodalom ezen akkor legnagyobb tekintélyének 
aizsa alatt ama levél, mely ó't magasztalva mutatá be 
két haza magyar olvasóinak^*}; az ugyan akkor 
esten feltetszett „Uránia" lelkes Castor-Polluxa, Kár- 
ián és Pajor, kezdeményök pártolására azólíták fel, 
út 6, de mégneve eltitkolásával, teljesíte is^^); a köl- 
üi és pbilosophiai munkáival akkor a nap hősei közt 
llott Horváth Ádám szívesen viszonozta lelkesült le- 
eleit; Kazinczy sem szűnt meg sürgetni munkái ki- 
Svetelét, sőt a kivitelhez is tön már lépéseket ^^), mik- 



=5) L. az El. Költ. I. kOnjT, 9-17. szel. 

") L. félj. 9. 20. jegyzetben. 

^^) Mik jelentek legyen meg az Urámában, alább a XXni. 
ejeietböl táthatú. 

^ „Én megjek — igj ir neki Kazinczy, 1794. nov. — 
is az Úi dolgát elvégzem ahogy lehet, a Kassáról megírom, mit 
'égzettem." S mimljárt utána: .mig a versek kinyomtatódnak, 
lem fina-e az Úr valamit versben Horváth Ádám úrnak, hogy 
Lzt belé nyomtathatnánk a gyűjteménybe?" — L. Kaz. Lev. DL 
c. 383. I. 



CSOKONAI ÉLETE. 51 

nek következtében a fiatal költő egy köz tiszteletű 
férfi oldala mellett jelenendett meg, ha ez kevéssel 
utóbb, szabadsága vesztével, sok időre le nem lép az 
irodalom színpadáról. Ekép Csokonai, kevés hónapok 
alatt köz ajakra látta magát véve anyavárosában, ke- 
restetve Pesten, ajánlv^ Bécsben, biztatva Somogy- 
ból, simogatva Regééről, és végre hódolattal körül- 
fonva rajta csüggő tanítványai koszorújától : öszvesen 
vajon nem elég ok-e, ha a még kevéssel ezelőtt sze- 
rény elvonúltság-, sőt magába sülyedtségben rejtezett, 
hirtelen világ elébe állított ifjú, a társasági rangozat 
parancsoló tekinteteit szem elől tévesztve, állását félre 
értve, tartását vesztve, oly bajokba bonyolodék, me- 
lyekből ép kebellel kibontakoznia nehéz volt. 

V. A nyári fél év szerencsésen lefolyt, nem úgy 
a téli, mely következett. Vádak tomyosiiltak ellene, 
mik mint puszta vádak sem nézethettek el, s igazakúl 
találtatva, nem maradhattak sajnos következések nél- 
kül. Engedetlenség az iskolái törvények iránt annak 
részéről, kinek e törvények hű megtartásában például 
kellé világítnia, súlyos vád volt. Mondaték, hogy va- 
sárnaponként tanítványaival az isteni tiszteletről el- 
maradoz 5 hogy történt, miszerint őket estve a tante- 
remben feltartóztatván, velők bor és dohányfüst közt 
töltögeté az éjjelt. Vallomása, mert dec. 6. törvény 
láttatott fölötte, fájdalom, igazlotta a vádat. Az elsőért 
megdorgáltatván, mert beteges állapot vala a be nem 
bizonyított mentség, orvosi tanuirat előmutatása kí- 
vántatott; a másodikért az érdemsorban lejebb szál- 
líttatott, s ismétlés esetére elmozdíttatással fenyeget- 

4* 



CSOKONAI ÉLETE. 

ett, A méltó büntetés elmakacsította őt; s dec. 17. 
, 19. >ijra, 8 mármost rendkívüli fegyazék tartatott^ 
ilyben a coiiBistóriura küldöttei is megjelentek. A 
ji vádakhoz újak szövetkeztek : az iskolai szék in- 
.einek megvetése, a tanítványok erkölcseinek meg- 
aztegetése, a tanidő elmulasztása, némely személyes 
■tések, különösen az igazgató Szilágyi Gáboré atb. 
i eleinte kitérő válaszok, ügy a fegyszék egyes tag- 
ellen tett kifogások, végre a mentő okok nem tisz- 
laták ki Csokonai példátlan gondolatlanság, gyá- 
ri rendszegés a ellenszegülési szellem bűnei alól; s 
jírÓBzék kénytelennek érzé magát öt a tanítóságtól 
Qozditani, az érdemsorban újra leszállítani, a a aér- 
t tanár megkövetését kötelességévé tenni''). Cbo- 



'^) Az ítélet Sárvárj kfizlése szerint így hangzott: ,Az 
egy Somogyiné és Király András által tett vádakra nézve 
knem egészen hibátlannak találtatott; hanem abban, hogy 
ad az oskolai kOnyOrgéEeket, mind a vasárnapi isteni tiszte- 
iket egészséges létére folyvást elmulasztotta; továbbá, hogy 
lítványait éjjelenként vagy nagyobb részén az éjjelnek, das- 
ában fentartáztatta , annyiral bűn5sebb, mivel azokat az os- 
ai széknek dec. 6. hozzá tett intése ntán, a törvényeknek és 
többjeinek világos megsértésével, ismételte ; továbbá hogy 
ssisátúl tanítás idején a felvigyázó professor tadta s enge- 
me nélkfll tObb ízben távol volt; hogy a coUeginmböl con- 
ecribai engedelem nélkül magánosan gyakran kijárt; hogy 
litvánjai kOzöl némelyeket tilalmas napokon s úrákon is a 
saisban sfpoltata; hogy profeasoiának s egyszersmind felvi- 
izdjának nem csak csúfolódd iiásával. hanem beszédével és 
ilekedetével is bosszantására járt, ami csak abból is meg- 
szik, hogy a nagy erdSn történteket vidám orcával be- 



CSOKONAI ÉLETE. 53 

konai az ítéletet lágynak és kedvezőnek ismervén, 
megköszönte, s az utóbbi meghagyást az iskolai szék 
megelégedésére teljesítette. Így végződött i^ú költőnk 
első pöre ; s vajha az maga feletti elmélkedésre, állása 
s jövendője csendes megfontolására, s önfékezésre ve- 
zette volna ! De magára levén hagyatva bajában, s baja 
után jóakaró tanács, atyai vezér, csillapító barát nél- 
kül, keserűség és dac maradt vissza szívében, mely 
féktelenségében megrögzötté tévé , míg másfélül 
menthetetlen könnyelműség által jó nevét is oly ör- 
vény széléig tolta, melyből menekvés többé nem volt. 

VL T. i. a debreceni főtanodának jegyzőkönyve, 
1795. június 20-ka alatt, költőnk egy második pőré- 
nek őrzi meg szomorú emlékezetét. Volt bajait nem 
tekintvén, az elöljáróság őt ez évben a húsvéti jótéte- 
mények elvételére Halasra bocsátotta. Csokonai el 
bagyá magát a literatúra székéül már akkor készülő 



széllte el lakostársainak ; végezetre hogy az ellene folyt vizsgá- 
lat alatt is , rectori engedelem nélkül nem csak magányosan, 
hanem az oskolai törvények által tiltott ruhákban is a colle- 
ginmból ki s be járt; mind ezek az oskolai szükséges jó rend- 
nek felforgatására célozván, nehogy egynek akár vakmerőségét, 
akár makacsságát, többeknek ostobasága kövesse, mind a nagy- 
tiszt, küldöttségnek, mind az oskolai széknek köz megegyezésé- 
vel Cs. M. a poéták közönséges tanítóságától elmozdíttatik, tíz 
if jávai lejebb vettetik; végre kötelességévé tétetik, hogy az ál- 
tala megsértett tiszt. prof. urat, minden sértéstől üres, a se- 
niomak előre bemutatandó írott beszédével, a közelebb tartandó 
iskolai szék előtt kövesse meg." L. a Kisfaludy- Társaság Évlap- 
jai VI. köt. 



csoEONii Elete. 

t közelsége által ragadtatni, s a lieljett hogy col- 
umába térne viasza, egy reggel a nap — mit raon- 
? a félszázad — hőse Dugonics szobájában ter- 
t. És Pesten , és ekkor (május 15.) írta a nyájas 
idtatástól elkapatott iíjú, hazafiságtól s kegyelettől 
Mltan, azon költeményt, melyét az Elegy. Költ II. 
jfvében (61. szel.) adtam: 

Hazafi caúkokkal értetvén tégedet 
A magjarok kegyes istenét imádtam, 
Hog7 ilj magyar szívű polgártársam láttam. 



Én mint Themistaklea oszlopodnál sírtam! 

Eonainak Pest Athenae és Párizs volt, nemzetének 
B, melyen örömmel feledé magát. S noha remény- 
ben, Miisájának talán itt találni egy hatalmas párt- 
t, megcsalatkozott ^^), S e csalódás súlyát itt köny- 
iben viselte ; betek repulének el mint napok az 
kebelén; a tudományvilág s az egyetemi város- 
összegyűlt eszközök új mezőket mutogattak a jö- 



'*) Pesten, májns 9. Caok. Batthyány József herceg-prí- 
.ak e TOrsezettel ndvaiolt: 

Vjve precor, summoqne Páter Te Nomine loi^in 

Semet Pannóniáé, PaDnoniamqne Tibi. 
Nnnc haec ofGcii signa, o, celsissime princeps, 

Accipias animo — qnaliacuniine — Tuo. 
Bis dno Instta tneae ai non dánt grandia vitae, 

Da Teniam! Traba est, quae modo vii^a fiiit. 
Sínt Maecenates; feret haec qnoqae terra Marones, 

Virgiliumque Tibi vei Tua rara dabunt. 



CSOKONAI ÉLETE. 55 

vendőségben álmadozónak^ ki itt klastromi szabályok- 
hoz nem kötve, nem szigorú elöljárók szemöldeitől 
függve, éldelé, először éldelé, a szabadság arany nap- 
jait: ahelyett, hogy bús hajiokába visszasietne, és 
sáfárkodásáról számot adna. Igen is, Csokonai elég 
gondolatlan, elég gyarló volt, az adományokat, miket 
a halasi gyülekezet jótéteményes tanulói számára át- 
vön, visszapótlás feltételével kétség kivűl, de menthe- 
tetlenül mégis, Pesten elkölteni, s azért kénytelen, az 
iskolai kormányhoz a pünkösdi jótét elvételeérti enge- 
delemért is folyamodni, elmaradását betegeskedéssel 
ürügy elvén. Megjött az engedelem, de kikötésével a 
bizonyítványok előmutatásának , mik késése okairól 
B ünnepi szolgálatai mint végzéséről szóljanak. S meg- 
jelent Csokonai ismét Debrecenben , de , a tisztaság 
önérzete nélkül, elmulasztá magát elöljáróinál beje- 
lenteni, s a kivánt bizonyítványok előadásával elma- 
radását igazolni. Láttaték ugyan a coUegiumban, de 
nem, a szabályhoz képest, deáki tógájában, az el- . 
költött pénzt pedig nagy bajjal fordította meg. Ily 
megfeledkezés magáról s még meg nem szűnt köte- 
lességeiről nem maradhatott következés nélkül. Ismét 
az iskolai szék elébe idéztetett, jún. huszadikára. De Cso- 
konai érezte, mikép elöljárósága s az intézet törvényei 
iránt mindenkor, de kivált az utolsó évben, sokkal ke- 
vesebb tiszteletet tanusíta, mint hogy hibái, nehogy 
mondjuk vétkei, meggyúlt halmaza mellett kíméletre 
vagy épen kedvezésre Számolhasson ; tisztán állt előtte, 
mikép neki maradása többé nincsen. El volt tehát 
határozva magától hagyni el a várost és iskolát, mely- 



56 CSOKONAI ÉLETE. 

ben eltemetett nevének feltámadása más módon 
nem lehet, S fellépett, június 15. az estveli imádság- 
végződtével a nagy tanterem alsó szószékébe, hevea 
tagmozgatásokkal kisért indulatos beszédben elpana- 
szolva, társainak több mint ötödfélszáz főből álló gyü- 
lekezetében, az üldöztetéseket, mik őt szülötte váro- 
sából kiűzik 2ö) ; s elbúcsúzott tőlök s az iskolától^ 
mely ártatlan színhelye volt rendnek nem hódoló sza- 
badosságának, de egyszersmind alapja azon gazdag 
kiképeztetésnek, melyet vezértelen i^úságának vétkei 
mellett is benne utóbb csodálunk. így száműzvén ön- 
magát, elhagyá a collegiumot, melyben évekig lakott, 
melynek nyomasztó klastromi szabályzata eltöröl- 
hetlen nyomait hagyta jellemén és formáin, de mely 
ugyanezen szigorával, jeles tanítói- s gazdag könyv- 
kincsével, alapját vetette meg annak, ami lett; sment^ 
nem adva hírűi, kiknek illett, elmenetele okát, nem a 
helyet hová, nem a célt miért ; ment köszönet és búcsú 
nélkül azoktól, kik elég jók valának megmenteni őt^ 
ha lehet és szabad. Lehetett-e mind ezek után a ki- 
szabott napon megtartott törvényszéknek, noha abban 
Budáin kivül, az esküdt deákok sorából több barát- 
jai, hol Lengyel József és Tóth Ferenc, a Szíkszayak 
és Nagyok, ültének, ítélete egyéb mint volt? A rend 



29) L. a beszéden jelen volt Dombyt is, az id. h. 33. 34. 
11., mik teljes öszhangzásban vannak a jeg7zőkön3rv vadaival 
(Sárváiynál), s mutatják, hogy Cs., elkeseredésében, csakugyan 
elfeledkezett állásáról, az intézet, melynek jótéteményes tagja 
volt, s elöljárói iránt tartozott tekintetekről. 



CSOKONAI ÉLETE. 57 

szelleme kívánta ezt, oly helyen kivált , hol a köz er- 
kölcsök szigort inkább mint bizodalmas kiméletet 
tesznek szükségessé. Az Ítélet pedig , pirulással mon- 
dom el, mert helyben kell hagynom : Csokonainak a 
főiskolából ajánló bizonyítvány nélkül kitíltatása volt. 
Nem elég: megjőve, szegy enítő epilógúl a Csokonai 
debreceni coUegiumi élte drámájához, a kecskeméti 
egyháztól jelentés, mely szerint ott is vett Csokonai, 
keresztüljöttekor, egy öszveget által ez egyház alum- 
nusai számára, melyet szinte Pesten költött el, a nél- 
kül, hogy visszatértével az illetők előtt a dologról csak 
említést is teve ^®). 

VII. Roncsolt kedélylyel lelte fel magát Cso- 
konai , még nem egészen huszonkét éves, az örvény- 
ben, melybe a rend és szoros becsület törvényeinek 
mellőzése elfordíthatlanúl sújtotta. De valamint a ter- 
mészetben minden romboló hatás új élet feltételeit 
hagy maga után; a pusztító vihar egyszersmind meg- 
tisztítja a légkört; valamint a láva, mely termékeny 
földeket s boldog lakhelyeket borítva el, egy új gyü- 



30) Ezek a tények, s azoknak következményei. L. Sárváryt 
a többször id. h., ki szorosan a főiskola jegyzőkönyvéhez tart- 
ván magát, de e mellett Csokonainak az írónak tisztelője, teljes 
hitelt érdemel. Kazinczy itt ott leveleiben korholja a főiskolát, 
de ö hírből értesült csak; Domby pedig (az id. h. 14—17. 11.), 
ki az ünnepi kiküldetés ideje körül világos tévedésben van, s a 
nagyerdei történteket kissé módosítva beszélli el, mint azok ak- 
kor a, Cs. részére hajló tanalók ajkain foroghattak, mindenkép 
kedvez tiszteltjének. Az elfogulatlan itélő sajnálni fogja Csoko- 
nait, de menteni nem. 




58 CSOKONAI ÉLETE. 



mölcsöző világ alapjául leszen: úgy hatott ez életvihar 
tisztítólag i^ú költőnk világára is, s oly fordulópontra 
állítá, melyen túl világosb öntudattal forgolódott viszo- 
nyai közt. Látta, mikép a költői világ, melybe magát 
aöia nemes bogárként befonta, nem bírja őt úgy elválasz- 
tani a közélettől, hogy abban faggetlenűl,mikrokosmuB a 
makrokosmusban , szőhesse képzelme szálait; érezte 
hogy ennek törvényei alól bűntelen és büntetlen nem 
vonhatjaki magát senki, míg abban él ; látta hogy a dicsé- 
retek s társai tapsolása nem nyújthattak kiváltságle- 
veleket a köz rend alól ; másfélül tapasztalta , mikép 
segítő és pártfogó nélkül a költői szenvedély nem biz- 
tosíthatja jövendőjét, sőt dolgozásainak is, melyek már 
ekkor nagy számra gyűltek, s miknek négy kötetben 
kijövetelét novemberben 1794. ki is hirdetteti), ho- 



3^) Az igen érdekes jelentés, egész terjedelmében, ez: 
„Csokonai Vitéz Mihálynak a n. debreceni collegiumban a poe- 
sis és hozzá tartozó széptudományok közönséges tanítójának 
Elegyes Munkái fognak a következendő tavaszszal sajtó alá menni, 
IV darabban. Áll a gyűjtemény különbkiilönbf éle kisebb nagyobb 
versnem ekbol, víg, szomorú, érzékeny, nemzeti és énekes játé- 
kokból, satirákból vagy gúnyoló versekből, comica és travestiált 
epopoeákból, és más folyó s kötött beszédű többnyire poetai 
darabokból. Némelyek görögből, deákból, németből és olaszból 
való fordítások, némelyek, és nagy részint, eredetiek. Egynehá- 
nyat említek közzűlök: 

1. A Batrachomyomachia, vagy Békaegérharc, Homerusból 
fordítva. Ugyanaz Blumauer úr módja szerint travestiálva. 
Ugyanaz bővebben, s mái világhoz kicsinálva. Utána van egy 
apológia, mely is satirának mondathatik, és a travestirozásról 
vagy paródiákról valami értekezés. 



CSOKONAI ÉLETE. 59 

mályban kell maradniok ; s hogy így magának ír és 
költ, a helyett hogy a világnak; hogy e mellett örök 
szegénység áldozata leszen : 



2. A méla Tempefői, vagy Az is bolond, aki poétává lesz 
Magyarországban. Nemzeti játék formába öntött satira. 

3. Patvar szky, vígj. Terentiusból, mai világhoz alkalmaz- 
tatva, és magyarországi történetté téve. 

4. Oyru8 és Lysimachits, két szomorújátékok, Rué Károly 
franc poéta után. 

5. Az elhagyattatoü Didó, énekesját. Metastásió Péter olasz 
poéta után. 

6. Orlando és Galatea, két éneki pásztori játék, ugyan 
M. után. 

7. Egy eredeti pásztorjáték. 

8. A boszorkánysípt Schikaneder és Mozart urak után. Egy 
igen nagy énekesjáték ez. 

9. Goldoni olasz poéta HaziLgja. Egy a fo vígjátékok 
közzűl. 

10. Metastásiónak XVll cantátái és 11 canzanettái 
olaszbóL 

11. Gr. Teleki Sámuel úr o exja és gr. Károlyi József úr 
Ő nga installátiójokra magasztaló versek. 

12. Galatea, Theokritus görög, Ovidius deák, és Metastá- 
sió olasz poemájok egybe hasonlítva. 

13. Cupido és Psyche, románformára kikészítve. 

14. A bolondság dicsérete, Botterodámi Eézmánból. 

15. Az én életem, 

16. Az én szereThcsétlenségemneh históriája és okai. Magyaro- 
.san, minden tettetés nélkül. 

17. Az elragadtatatott Veder, comica epopoeia Tassoni 
olasz poétából. 

18. A tréfás BiaSf írta Loredano olasz poéta. Ez az Ilias 
travestiálása van IV tomusban. 



CSOKONAI ÉLETE. 

(Paaperiem charis videó me qn^erere Mqsíb, 
In PennessiaciB nanfragus exBol aqnÍB. 
•ad egy magyar tudós űrhöz irt deák epiatolájá- 
a) : hogy tehát kenyértudományt kell válaezta- 
) mindenek előtt, s állást a polgári világban. S bű- 
it vett a Másaktól : 

Minden íiásimat, meljek még maradtak 

S sziik erszéDfem miatt koz fényt nem láthattali, 

Haeceoásoha is eddig nem akadtak, 

Akik tAlám nálank mind sírba rakattak, 

Bízom az érdemea késó maradékra, 

Melj tobb BzíTességgel néz a jd szándékra stb. 

választott : 

Magam is ezatán tivéletek tartok, 
Kik élni, és nem csak verselni akartok: 
Verb0cihez megyek: ti tán meg nem martok, 
Eik a törvényiéből moslékot habartok"). 

VIII. Patak volt a rév, melyben a hajótörött ki- 
tni kivánt. Augnstusban több zempldnyiek fordúl- 
: meg Debrecenben, kiktől a tehetségeiről már 



19. Sok áriái, mennetto, Btíjcr, lengyel, magyar, török 
núták, muzsikai kutakkal. 

20. Sok érUkezéuk, tecensiók, kiszedett darabok a más 
e tractamentom. 

Mind ezekből a jövő esztendőre talám a nígy ehö darabok 
bgnak jőni. Lesznek benne kkvírra való kútízáaok, képek stb. 
re jelentem azért, hogy a fordított munkák fordításiba va- 
a tudós hazafiak közzül belé ne kezdjen." (M. Eírm. 1794. 
643-5. 1. nov. 7-röl.) 

«) L. Hátrah. El. Vers. I. k. 748. szel. 



CSOKONAI ÉLETE. 61 

ismeretes Csokonai biztatást^ tanácsot^ nyájas Ígérete- 
ket vett. Mely jól esek neki e találkozás^ festi azon 
levél, melyet még azon hó 18-kán intézett Zemplény 
főjegyzője Gáspár Pálhoz ^3), melyben egyszersmind 
kéri, szerezne neki módot tanulását esztendeig elvé- 
gezhetni. Es csakugyan Patakon folyt el az 1795 — 6-ki 
tanév. De . Kövy Sándor sem volt képes vele a tör- 
vénytudományt megkedveltetni, mely tevőlegességé- 
vel fárasztotta, szövevényeivel s némely tanaival pe- 
dig sértette inkább érzését, mint vonzá a pályára, mit 
az gyakorlóinak kijelel. Bendetlenűl látogatta ő a 
mester előadásait, s noha magányos szorgalommal 
pótlá a hézagokat, noha ő itt is jeleskedék társai közt 
a tudományban , s gyakori tanakodásaik alkalmával 
nyomós fejtegetéseivel meglepé, magántanítóságot még 
is, melyre Puky István által felkéretett, vállalni kedve 
nem volt. A költészet régi szeretete foglalta el, „Bú- 
csúja" dacára, itt is; folytonos dolgozgatás, tanulás, a 
szabadabb élet, a tehetségeit becsülő tanítók bánása s 
társai rokonszenve megorvoslák a sebeket, miket hó- 
nából hozott ; s e neki szokatlan regényes természet, 
a Bodrog nyájas partjaira könyöklő s onnan az alföldi 
végtelen rónán eltekintő Hegyalja, gazdag és változa- 
tos élveivel, valóban szépítőleg hatottak életére. Ta- 
nulságos és kedvderítő társasága, középpontjává tevék 
a lelkesb ifjúságnak : s ha itt sem volt maradása, azt 
nem a körülmények okozák, hanem azon nyugtalan- 
ság, mely Debrecenből első kimozdulta óta, szinte élte 



**) L. a Válogatott Levelek l-jét a 841. szeleten. 



^s^ 



íf 



62 CSOKONAI ÉLETE. 

végéig, nógatta és űzte. S így ő itt sem várván be a 
tanév végét, s Lőcsére szándékozván a német nyelv 
gyakorlása végett, vagy ily szándékot örvűl vévén, 
júliusban, tehát a köz vizsgálat előtt. Patakot csak- 
ugyan elhagyta. A bizonyítvány, melyet Kövy tol nyert, 
erkölcseiről kedvezően, s általában ajánlólag szól ^*), 
Volt-e Lőcsén, s meddig, nem tudom; deseptemberS. 
már Bicskén találom. Fejér vármegye mezővárosá- 
ban 3^), hol utóbb is gyakrabban tartózkodott akkor 
ott iskolarector, utóbb csákvári prédikátor Kovács 
Sámuelnél ^^. Ekkor hirdettetett ki amaz emlékezetes 
országgyűlés, melynek tárgya, a hadi segedelmezésen 
kivűl, nádorválasztás volt. Csokonai iiQonci álmai tel- 
jesedését gondola felviradandani ott, hová a nemzet 



3^) Ez, általam az eredetiről leírva, így hangzik: „Infra- 
scríptus praesentibus fidem facio et attestor praestantissimum 
ac omatissimum D. Michaelem Csokonay Vitéz apud nos Ins 
Hungaricum discere incepisse quidem, verum pro excolenda 
lingua germanica, hauriendaque, si occasio data fuerit, praxi 
iuridica Leutschoviam ea mente discedere, nt inde, intermissa 
studia continuaturus, brevi ad nos revertatur. Ceterum omni 
illó, quo apud nos morabatur, tempore ita semet gessit, ut 
honestissimis annumerari et omnibus commendari mereatur. 
Sig. S. Patak, 12. Julii 1796. Alexander Kövy, lur. Hung.Prof. 
P. Ord.« (Pecsét.) 

3^) Ekkor és itt készült Moliére Doctorandusának (1. 
Hátrah. El. Versek, 11. k. 765. s t. szel.) fordítása. 

36) Kitetszik ez Mészöly András tabajdi ref. pred.-nak 
1834. dec. 21. Rozgonyi nevű barátjához írt leveléből, mely 
mellett közölvén Cs.-nak Lillához Bicskén, oct. 21. 1797. írt 
levele mását (1. a Válog. Lev. III. sz. 844. szel.), többi közt 
ezt írja : » Néhai b. . e. tiszt, és tud. Kovács Sámuel csákvári 




CSOKONAI ÉLETE. g3 

színe országos és hazafiúi tettek véghez vitelére se- 
reglendik össze, s octóber a feltételek és szándékok- 
kal teli költőt már Pozsonyban találta. 

IX. Csokonait Pozsonyban két erő izgatta: a 
dicsőség kivánása, s a nemzeti lelkesedés, melyet leg- 
hathatósban a köz veszély ideje költ fel. Heves részt 
vett ő is, mint számos költeményei bizonyítják, amaz 
általános elkeseredésben a franciák ellen, kik királv- 
gyilkolásuk által minden jóra való kebelben utálatot, 
a köz zavar által, melybe Európát dönték, a népekben 
rémülést gerjesztettek, s épen ekkor Olaszországban 
szerencsésen harcolván, fiatal Caesárjok zászlói alatt, 
hódító rohamaikkal mindinkább megközelítek a haza 
délnyugati részeit. Ha ő ekkor a kor és nemzet érzé- 
seit fejezi ki, nem csak saját keble szükségének felel 
meg, hanem figyelmet, részvétet is reményié kivívni 
Músájának, sőt pártolást, mi nélkül a pálya, a költői 
és írói, melyre magát feláldozta, lehetetlen volt. Egy 
poetai lap látszott e célra alkalmas eszköznek; s 
megszületett, előfizetés útján, a j^Diétai Magyar Músa^y 
mely november elsőjén megindulva, keddenként, utóbb 
kétszer hetében, az országgyűlés be végeztéig öszvesen 



pred. úr és egyik tudós literátorunk *) bicskei oskolarector 
lévén, bizonyosan onnét íródott a fentebbi levél, mivel Cs. úr 
a megboldogultnak kedves barátja lévén, hallottam sok jó óráit 
töltötte barátságos szállásán.*" 

*) Számos értekezéseknek (a Mindenes Gyűjt, és Tudom. 
Gyüjt.-ben), több fordításoknak, egyh. beszédeknek és egy kö- 
tetnyi költőitlen verseknek szerzője. Virágzott 1789— 1827-ig. 
Ugyanaz, kihez Virág egy pár epistoláját intézte. 



64 CSOKONAI ÉLETE. 

tizenegy számban jelent meg 3''). Eleinte, úgy látszik 
élőbeszédéből 38), költőnk szándéka ugyan az volt, 

3^ Előfizetési árúi Cs. egy forintot szedett volt, de ha- 
marabb rekesztetvén be az országgyűlés, és vele a Diétái Műsa 
is, mint várni lehetett, az előfizetőknek kárpótlásul 1797. tava- 
szával „Nyájas Mása** címíi füzettel szándékozott szolgálni; de 
ez elmaradt; valamint az 1794-ben hirdetett s most újra igért 
munkák kiadása (1. feljebb a'*) jegyz.) költség nem léte miatt. 
L. M. Hírmondó, 1796. 816. 1. dec. 27-ről. 

38) Egész terjedelmében közlöm azt, minthogy a Diétái 
Músa darabjai münembeli rokonság szerint felosztva iktattat- 
ván az Elegyes Költ. 11. könyvébe, Angelica pedig a Színjátékok 
közé, annak másutt hely nem jutott. 

„Előbeszéd. Ha a Músa kevés alkalmatosságra való ver- 
sezetekkel fog szolgálni, annak azt az okát adja, hogy a The- 
mis és a politika tornácában még kevés ideig múlatván, az 
olyanokba könnyen meg találna botlani. — E szerént tehát 
ő csak bölcselkedni fog, s néha-néha tréfálódni. Mind a kettőt 
véghez kívánja pedig vinni, hogy az érdemes olvasók mind a 
két nemének udvarolhasson. 

Ez okon alázatosan kikéri a nyájasabbakban gyönyörködő 
íQú szívektől, hogy ha néha ráncba szedett homlokkal a Zénó 
palástjában jelenik is meg, el ne kedvetlenedjenek tőle. Úgy 
szintén mélységes tisztelettel reménykedik a valódi bölcseségü 
ősz fejeknek, hogy ne cátói keménységgel méltóztassák meg- 
ítélni, ha amazoknak kedvekért olykor-olykor enyelgő tekintet- 
tel áll is elő a Sapphó könnyű kantusában. olyan együgyű, 
hogy mindennek óhajtana tetszeni; pedig én már eleget mon- 
dottam néki, hogy ez lehetetlenség. 

Kívántam még azt a híradást is tenni, hogy ha az érde- 
mes olvasó urak és asszonyságok közül némelyek az ezen írás- 
ban előforduló daloknak kótáít magok mulatságokra meg kí- 
vánják szerezni, kész szívességgel fogok szolgálni azokkal is 
jövendőben: mert hazánkban még muzsikához való typographía 



CSOKONAI ÉLETE. 65 

addig világot nem láthatott dolgozatai gazdag tárcá- 
jából állítni ki e lapot; azonban az országgyűlés fo- 
lyamata őt is elragadván, első feltételének ellenére, 
legott a napi érdekek terére szállott. Már a második 
számot „A mostani háborúban vitézkedő magyarok- 
hoz" szóló felszólítása nyitotta meg 3^); csakhamar 
követte „Az 1741-ki diéta" című cantátája kilenc 
énekben*^), mely az 1741-ki nevezetes országgyűlés 
ismeretes tettét, folytonos vonatkozásokkal a jelen 
állapotokra adja elő, s célja a rendeket minél hat- 
hatósb erőkifejtésre buzdítani a közelítő vész ellen. 
Ezért volt Denis Mihály felhívása a magyarokhoz 
lefordítva ^^), ezért Weber cantátája ^2), mely mind- 
azonáltal a magyar rendekhez németül zendűlt meg a 
pozsonyi táncteremben. — Csokonai nem mulasztá el 
e rövid országgyűlést arra használni, hogy magát a 



nem lévén, rézre kell metszeni a kótákat, az pedig időbe is 
költségbe is sokba kerüL 

Ezt a csonkaságot pedig, amit a könyv eleje s az elő- 
beszéd csinált az árkusba, jövő kedden két árkussal fogom ki- 
pótolni. Addig is magamat és Músámat nagy érdemű olvasóim- 
nak kegyelme és pártfogása alá mély tisztelettel és alázatos- 
sággal bocsátom, s bennek a hazának sok szerencsét kívánok. 
írám Pozsonyban, 1. nov. 1796.** 

39) L. Elegy. Költ. 11. k. 57. s köv. szel. 

*o) L. ugyanott a 26. s köv. szel. 

'**) Protrepticon inclitae nationi hungaricae; 1. ezt a M. 
Hírmondó 1796-ki 11. köt. 343. s köv. 11. Magyarját az EL 
Költ. n. könyvében, a 64 s köv. szel. 

^2) Megjelent az eredeti mellett ugyanekkor. L. az El. 
Költ. n. könyvében, a 17—25. szel. 

Toldy Munkái. II. 5 



66 CSOKONAI ÉLETE. 

hon akkori nevezetesb férfiaival megismertesse, de 
most is, mint eddig, siker nélkül. Weber, a poeta- 
typographus, sem volt munkái tovább nyomatására 
bírható ; és Csokonai kiadó és pártfogó nélkül hagyta 
el az év végén Pozsonyt, hová, bízva magyarainkban, 
kevéssel ezelőtt az ifjúság vérmes reményeivel köl- 
tözött. 

X. Ideje hogy, mielőtt költőnket további útain 
elkísérjük, őt eddigi munkálkodásainak jelleme és ter- 
jedelme szerint mutassuk fel. Első megindulását lát- 
tuk: ez iskolai volt, s így költészete leíró és oktató. 
Serege maradt fenn ezen, az iskola által előhívott 
darabjainak papirosai közt, mik az iskolán, s mely 
akkor ennek majdnem egyetlen körét tette, a classica 
literatúrán kivül semmit nem ismerő gyermek szerzőt 
árulják el. Mutatványul Hátrahagyott Elegyes Ver- 
sei I. könyvében talál fel némelyeket az olvasó *^) ; 
egy részt, mely a Diétái Miisában megjelent*^), Cso- 
konai, úgy látszik Patakon, készítette sajtó alá, javítva 
azokat helyenként, s mi különös figyelmet érdemel, 
kitolcíva. Érdekes dolog a Jegyzéseimbe iktatott „vál- 
tozó olvasások'' közt Csokonai önfejlődési haladását 
követni, és pedig nem annyira a kifejezéseket javító 
kezet, mint épen a toldásokat, melyekkel a leíró köl- 



*3) L. a 711. 8 köv. szel. 

^) Hjek különösen A hír» A szinesség, A szerencse, A 
kevély, Bűt ábrázat s szép ész (a hagyomány szerint Eresei 
Dániel), Zsugori uram, A tengeri háború, A magyar gavallér, 
A had. Az estve, A nyár. Az ősz, A tél. L. az Elegy. Eöltem. 
n. könyvében. 



CSOKONAI ÉLETE. 67 

teményeket tankölteményekké igyekezett átváltoz- 
tatni. Megismerve a puszta leíró költészet érdektelen- 
ségét; a festéseket indulópontúi kivánta használni 
erkölcsi és életböleseségi igazságok előterjesztésére; 
8 már itt az első időszakbeli egyszínűségelhagyásával^ 
hol elégiái^ hol tanító^ majd gúnyos és feddő hangot 
vált; sőt regealakba is szövi tanait ^^): mi által képei- 
nek életet; jelentességet s költői érdeket adott. Ha a 
tapintat; melylyel Csokonai e darabokat használha- 
tókká akarta tenni; s a tartalmasság; mely idősb és 
tapasztaltabb költőnek is becsületére válandott a kez- 
detek e korában; neni-közönséges képesség taniiivalá- 
nak; másfelül váratlan azon bátor pillantáS; melyet 
már ez időszakban is a történetbe; az országos és 
társadalmi életbe koronként vetett. Nem említve 
;,Belgrádját** ^*); mely 1790-ben; tehát Csokonai tizen- 
hét éves korában készült; s nem Terenc után szaba- 
don; s a magyar világhoz alkalmazott; vígjátékát ^Pat- 
var8zky"-t, mint amely elveszett *') : az ;,Allatok 
beszéllgetése" *^) ugyanez évből; a „Békaegérharc" *®) 
1791-ből, „Tempefői** ^o) I793.ból; mind gazdagok az 
akkori állapatokra vonatkozásokban; s nevezetes jelei 
nem csak elmésségének és satirai savának, hanem 
meglepő felfogásának s komoly gondolkodás útján 



^^) L. A tengeri háborút, az id. h. az 50. s köv. szel. 

*6) L. a 7. 1. 

*■') L. a 3i) jegyzést. 

^8) L. az 575. s köv, szel. 

^ L. az 517. s köv. szel. 

60) L. az 587. s köv. szel. 

5* 



68 CSOKONAI ÉLETE. 

nyert nézeteknek: s annál meglepőbbek, mert egy 
klastromi cella fiatal lakója elméjéből sarjadtak elé. 
Igaz, gyakoriak Tempefőiben ez eredetnek jelei: a 
valóságos élet s a társas forma szemtől szemben nem 
ismerésének ; de mit bizonyítanak ezek mellett a he- 
lyenkénti arcképszerű festmények egyebet, mint hogy 
azok egy, szükséges tápla nélkül maradt lángész sej- 
telmei, mely azon útón teremti alakjait, min maga a 
természet, függetlenül a tapasztalástól, melylyel nem 
bírt. Ha Csokonainak London vagy Paris jut hazául, 
ki fogja nekünk kiszámíthatni, mivé serdűl fel ő a világ- 
élet emlőin, miktől e kisszerű viszonyok közt, hol 
semmi nagy nem élt, nem történt, a szegény refor- 
mátus togátus végkép el volt zárva. Mennyi nagy és 
erős gondolatok és érzések csirái szunyadoztak annak 
fejében és kebelében, kinek, a francia forradalom leg- 
szerencsétlenebb áldozatja felett, azon tartalomdús 
sorokat sugallá fiatal Músája, miket a ^Pártütő"- 
ben^^) találunk, s ki, ennyire a szív legmélyéből szólal 
fel az emberiség legszentebb érdekei mellett „Kon- 
stancinápoly"-ban ^^) s a „Földindulás"-ban ^^) ! Egyéb- 
iránt ez utóbbiakról is megjegyzendő, hogy az itt 
érdeklett helyek szinte kitoldásai ama gyermekkori 
daraboknak, miknek elseje eredetileg egy, több mint 
csintalan, tréfánál, ez pedig költői leírásnál, egyéb 
nem volt. 



51) L. a Hátrah. El. Vers. I. könyvében, a 718. szel. 
„XVI. Lajos elvesztésére" cím alatt. 
^^) L. ugyanott. 
53) L. ugyanott a 749, 750. szel. 



CSOKONAI ÉLETE. 69 

XI. Ez időszak végéig készült költeményei 
egy része, mint az eddigiekből észrevehető, jellemben 
és alakban nagy változatosságot tüntet elő. Fő tény- 
zoi Csokonai költészetének a szemlélődés, mélység- 
gel, gyakran fenséggel s való érzéssel ; és ismét tréfa, 
gúny és élesség, minden árnyéklataikban, sőt, mi rit- 
kaság volt íróink közt, a humornak bár még ki nem tisz- 
tult forrása; másfelül a drámai, eposi, elégiái s némely 
vegyes forma, különböző szerencsével, de sehol nem 
hivatás jelei nélkül, megkisértve. Hátra van lyrai 
munkáit említenem. Nem kevés az, mit Csokonai af 
fenforgó időszakban e neműt dolgozott, de annál 
kevesebb mit közzé tett, s ezt is név nélkül ^^), Rej- 
tekben éneklé ő a szerelmet, mintha félne, nehogy 
szerelemdalaival hírének, melyért oly sóváran ége, 
szárnyait szegje. Nem bizonyos, mennyiben volt sze- 
relmes dalainak ez időben tárgy ok az életben, s „Ro- 
zália*^, mikép nem csak Tempefői hősnéjét, hanem az 
általa „A csókok" című idyllionában dicsőített hölgyet 
is nevezé, élő személy vagy óhajtásainak eszmeképe 
volt-e, vagy csak név, s nem több? Része ekkori 
dalainak utóbb Lillába ment át, mint éhez írt elő- 
szavában maga is érinti (itt a Róza név Lillává 
lett), s az Ódák gyűjteményébe; mik első alakjokban 
maradtak fenn , az én kiadásomban a Hátrahagyott 
Elegyes Költemények L és H. könyveiben állanak: 
de válogatva, mert leltem hozzá nem méltókat is, 
mik hihetőleg gyengébb kor szülöttei valának. Foglal- 



ja*) Az Urániában. L. a XXHI. fejezetet. 



70 CSOKONAI ÉLETE. 

kodott költőnk ez időben, gyakortább mint utóbb, for- 
dításokkal is, görögből (Theokrit), deákból (Ovid) ")^ 
franciából (Berquin, Moliére), németből (Zachariae 
Kezkenője, Eschenburg Theoriája, a Tündérsíp stb.), 
de leginkább olasiiból, mely nyelv úgy látszik lágy- 
ságával a többiek felett bírta szeretetét. Metastásió 
mythologiai s idyllioni játékaiból négy maradt fenn 
egészen *®) , mások készületlenül kéziratai közt ^'), 
Endymionból csak az énekek ^^) ; továbbá Tasso 
Amintája, mint amazok, kötetlen beszédben ^^); eze- 
ken kivűl Metastásió canzónéi prózában, s egyéb olasz 
dalok s Ariostónak egy elégiája : ezek Eschenburg 
anthologiájábóH^), mely, mint már Kölcsey jegyzetté 
meg, ez időben kézikönyve volt ^*). Moliére Docto- 
randusát Bicskén írta le magának, s áttétele ^^) mu- 



**) Vesd össze a ^^) jegyzést. 

*^) Angelica, Galatea, A pásztor király (1. a Színjátékok 
közt, 421— 47G.) és A cyclops (a Hátrah. Költ. ü. könyv, a 763. s 
köv. sz.). 

*■') L. a Koháry Ferenchez írt levél végét is, a Válog. 
Levelek közt, 849. s köv. sz. 

w) L. a Hátrah. Költ. 11. könyv, a 752. s köv. sz. 

59) L. a Színj. közt a 476. s köv. sz. 

^) Csokonai idegen, talán a collegium könyvtára pél- 
dányát használta, melyből magának a lefordítandókat kiírta. 
Még 1803-baB sem bírta e gyűjteményt maga, mint ez Ka- 
zinczynak hozzá ez évi mart. 2. költ leveléből (1. Kaz. Levelei, 
in. köt. 391. 1.) kitetszik. 

61) L. Kölcsey F. Műnk. Hl. köt. 141. 1. 

«) Szabad fordítását 1. a Hátrahagy. Költem. IL könyv. 
765. sz. 



CSOKONAI ÉLETE. 71 

tatja^ hogy Csokonai már akkor kezdte érezni mint 
kell a nyelvezetet, tárgya szerint, váltogatni. Ugyan 
ezt mutatja néhány horáci ódája ^^) is. S előmozditá 
ez eszméletet a tárgyak különbsége, melyeket kötet- 
len beszédben is dolgozott, mert míg egyfelűl Eschen- 
burg Széptanát magyarázá, s irodalomtörténeti jegy- 
zéseit szerkeszté, másfélül RaflF Természetrajzát for- 
dította, hozzáadásokkal ^^), mert ő a természetet nem 
csak könyvekből ismerte. — Ennyit Csokonai mun- 
kálkodásai köre s terjedelméről élte első korsza- 
kában. 

Xn. Pozsonyból lejötte után először is Komá- 
romban találkozunk Csokonaival. A franciák fiatal 
fővezére Stajerhonban állt, a megyék forrtak nemzeti 
hadba gyűjteni erejöket: Komárom apríl 26. tartá 
felkelő gyűlését. A lelkesedés s a dicsvágy költőnk 
lantját újra megszólaltatá. Köss szárnyat magadnak 
— így hívja fel Músáját — 

Eöss szárnyat magadnak, s tábori lármával 

Eendítsd meg Pamassnst dobbal trombitával, 

Melynek hallatára zengjen a föld s az ég, 

Vitézidnek pálmát szedjen a dicsőség, 

Magadat a jó hír s hazád Tnagasztaljon, 

Előtted az irigy 8 a halál meghaljon^). 

Két tűzzel teli költemény : „A nemes magyarságnak 
felülésére, sA becsület és szerelem", volt e lelkesedés 
gyümölcse ^^), melyeket az említett alkalommal kiad- 



ás) Hátrah. Költ. H. k. 770-4. sz. 

**) L. ismét Válog. Levelek, 850. sz. 

»*) Elegyes Költ. III. k. 80. sz. 

66) L. az El. Költ. m. k. a 80—92. szeleteken. 



72 CSOKONAI ÉLETE. 

ván, magát itt is csakhamar ismeretessé és kedveltté 
tette. S itt, 8 ez év nyarán ^') vala az, hogy a verseiről 
akkor eléggé ismeretes Fábián Juliánná által ^^) Vajda 
Péter komáromi kereskedő szinte Juliánná nevű 
leányának'jutott ismeretségébe ^% Csokonai látta őt, 
s szívének minden húrjai megrezzentek látására. Sze- 
retett, lelke teljes erejéből, i^úsága egész hevével> 
mert most először volt neki, a világtól annyi ideig 
elzártnak, lehetséges is, szabad is szeretnie. Találunk 
ugyan már kéziratai közt régibb szerelemdalokat '^®), 
mind az Urániában, mind Lilla, az Anakreoni Dalok 
s az Ódák könyveiben számosat, mik, amint már 
mondva volt, régebben, részint már 1794 előtt, ké- 
szültek: de nincs nyom életében, mely korábbi vi- 
szonyra mutatna. „Laura*', mely néven nevezé leg- 
elsőben szerelmes dalai tárgyát, hihetőleg csak kép- 
zelt kedvesnek neve, miképen az költők szokása. 
Számos saját kezű dalát láttam, hol a Laura nevet 
későbbi kézzel Rózává, 1797 után pedig Lillává 
változtatta; és Laura vagy Chloe, Dóris és Rozi a 
költő által kiadottak közt csak idylli darabokban '^^), 

®'^) Egy nyári estve Lillát 

• •••••• 

Megláttam, és azonnal 
Látnom, szeretnem — egy volt. 

Anakr. Dalok, X. SOS. sz. 
®^) Stettner György közlése. 

öö) Stettner Gy., és Domby Cs. életében, a 142. lapon. 
'0) L. azokat a Hátrah. Elegy. Versek L és n. k. s a 
XXm. fej. 

71) Féld. Ód. I. 3. 21. 22. 



CSOKONAI ÉLETE. 73 

vagy hol a tartalom Lillára nem volt ruházható '2)^ 
maradt meg, vagy végre azokban, miket kiadás alá 
még 1797 előtt, vagy épen nem, készített ''3). Rozália 
azonban úgy látszik nem volt puszta név: több helyt 
említi o halálát'^) némi bensőséggel: de közelített-e 
ő hozzá valaha az életben is, szövődött-e viszony, nem 
tudható. Az i^ú költő lát, szeret, énekel, egy nyájas 
pillantás kedvesévé avatja a szépet : de költői világá- 
ból a valóba kilépni fél. Máskép volt a dolog Lillá- 
val, mikép ő Vajda Juliannát nevezé ^5), kivel neki 



72) Anakr. Dalok, 16. 17. Ód. I, 17. 
'^) L. a Hátrah. El. Versek közt: A mézek méze 727. 
szelet (ennek három vég versszakát külön szakasztva, már 
1794-ben adá az Urániában ül. k. 208. l, s utóbb Lillára al- 
kalmazva, Lillába vévé fel II. 19), A feredés, Melitesz Rozáliá- 
hoz 8 viszont 732. 733., Canzonetták 757. 758. szel. 

74) így ód. I. 17: Rózsim sírja felett; Lilla IL 42 (hol 
a második versszak végsora eredetileg így hangzott : «Úgy van : 
Rózsim éle ám*^ ; a harmadiknak vége pedig: 
ügy van, mert Rózsim megholt, 
A ki kedvem tárgya volt). 
Lilla, n. 43. hatodik versszaka is eredetileg így állt: 
Rózsim is, ki sorvadó ügyemnek 

Még egy élesztője volt, 
Rózsim is, jaj, gyászos életemnek 

Fájdalmára megholt 
Már te nyugszol, boldog lélek sth. 
A Hátrah. El. Versek III. könyvében álló „Az én címerem** is 
az elholt Rózsit tárgyazza, hol a kedvesnek nevével egyszer - 
^ smind jelképesen is játszik. 

'^^) Eleinte még Julis és Juliska néven találjuk őt em- 
lítve, így Lilla IL 20. a hatodik versszakban eleinte ez állt: 



74 CSOKONAI élete'. 

• 

valósággal, habár igen rövid, szerelme szövődött, 
melyről már most nem egyedül hagyományos, hanem 
történeti tudomásunk is van azon levelekből, miket, 
hű kéz által megőrizve, közzé tennem engedtetett '^). 
Ott van szerelemvalló levele költőnknek, melyben 
Lillát nyilatkozásra kéri ^'') ; ott oct. 21. írt felelete a 
Lilla kedvező válaszára '^) : mind kettő ábrándos 
érzemény tanúja. Vajmi kár, hogy Lilla levelét nem 
ismerjük, kitanulandók belőle hangját és fokát azon 
szerelemnek, melylyel költőnk heve viszonoztatott. E 
boldog élet kilenc hónapig tartott, mint Csokonai 
büösüzó levelében '^) maga mondja, s akkor a kilátás 
nélküli viszony Lillának férjhez adatásával ®^), mely- 
nek, úgy látszik, a leány semmi akadályt nem szege- 
zett ellent, megszakasztatott. Nem tudom mennyiben 
épül biztos alapon Kölcsey állítása, mely szerint 
Csokonai „nevezetes convulsiókat szenvedett a szere- 
lem miatt" ^^) : nekem ugyan úgy látszik, hogy azon 
nyelv, mely e búcsúzó levélben szól, ábrándos érzés, 
elégiái reflexió hangja és nyelve inkább, mint szen- 
vedelemé. A szenvedelemé rövid, szaggatott, erő- 



Mert veled Juliska lelke; s az utóbb elhagyott hetedik vers- 
szakban e név még kétszer fordult elő (1. a variánsokat). 

76) A Válog. Lev. közt, 11. IH. V. számok alatt. 

77) L. Válog. Lev. n. 

78) L. Válog. Lev. ül. 

79) L. Válog. Lev. V. 

80) A félj Lévai István fakereskedő volt, Duna-Almáson, 
Komárom vármegyében. (Stettner Gy. jegyzése.) 

81) L. Kölcsey P. Minden Munkái IIL k, 137. L 



/ 



CSOKONAI ÉLETE. 75 



szakos és határzott. Annyi minden esetre bizonyos, 
hogy Lilla kevés új daloknak szolgált tárgyául, hogy 
Csokonai sentimentál darabjai nagyobb részt a Lillá- 
vali viszony előtt voltak már megírva, hogy sem élet- 
módjában, sem kedélyében, amennyire ez Írásaiban 
nyilatkozik,Lilla elvesztésének valamely huzamos után- 
hatása észre nem vehető, sőt hogy évvel utóbb a régi 
szerelmet új tárgy és vágy már alkalmasint elfelejteted^). 
Kölcsey, az én véleményem szerint is, valóan itélt, 
midőn áz érzés hangját Csokonainál inkább tanultnak, 
mint vele születettnek írá®^): az ő ereje minden esetre 
inkább képzelemben és szemlélődésben állt, s benne 
több elemei találhatók egyfelűl a fenségesnek, másfé- 
lül a valódi komikumnak s a gúnynak, mint érzékeny- 
ség. Többire úgy látszik, hogy komáromi viszonya 
idején, költőnk jobbára Bicskén tartózkodott Kovács 
Sámuel barátjánál ^^) ; de azt bizonyossággal ki nem 
nyomozhattam, állandó lakója volt-e Lilla Komárom- 
nak ^^), mikor (azaz mely havában 1798-nak) szakadt 



ö2) L. a „Josepha kisasszonyhoz" szóló, 1799. mart. 19. 
kelt köszöntőt, El. Költ. III. könyv. 106. szel. 

83) M. Munk. in. 138. és 146. 11. 

^) L. felébb a ^^) jegyzést. 

85) A n. levél, melynek fogalmazata előttem fekszik, nem 
visel kelet helyét és napját, de mutatja, hogy Csokonai nem ott 
várta be Lilla válaszát, hol ez lakott, hanem Pestre kívánta azt 
utasíttatni: megfordult- e ennek folytában itt, nem tudom. A 
m. levél már Bicskéről szól, s szerinte viszont a Lüla válasza 
látszik nem Komáromban költnek, de igen Cs. által Komárom- 
ban vettnek: „Mihelyt vettem — így ír — boldogító kezecs- 



76 CSOKONAI ÉLETE. 

vége e frigynek, s mikor ment vala el költőnk So- 
mogyb^^^), hol a tudományszerető gróf Festetics 
György fogadta védszámyai alá. Annyi mindazáltal 
bizonyos, hogy, midőn gróf Széchényi Ferenc július 
4. somogyi főispánságába iktattatott^^), Csokonai e 
megye lakója volt, sőt július 12-én a csurgói ref. gym- 
násiumban már egy iskolai félévet be is rekesztett ^s). 



kédnek sorait . . . azonnal kiindultam Komárom földéből Megyek 
és repülök ... az én szerencsém felé" stb. Egyébiránt e soraiban 
is Pestre kivánja küldetni Lilla leveleit. November §-dikán is- 
mét Komáromban találjuk (1. Válog. Lev. IV.), de szinte nem 
állandóan, mert egy, 1798. febr. 16. irt, eddig kiadatlan verse- 
zetében (1. Hátrah. El. Vers. III. k. 778—9. szel.) így szóh'tja 
meg a kilenc Músákat: 

Várjatok meg, áldott angyalok, várjatok. 
Én Í8 Komáromba megyek utánatok. 



E szómra megállván, közéjek férkeztem, 
S ímé vélek együtt hozzád elérkeztem. 

Hogy Cs. nem múlatott folyvást Komáromban, Lilla ül. 37. 38. 
39. dalai is látszanak mutatni. 

®ö) 1797. nov. 8. még ezt írta Csokonai Komáromból gróf 
Koháry Ferencnek: r^'f^ost is pedig az insurrectió miatt magam 
pénzén kell hevernem.** L. Válog Lev. IV. a 849. szeleten. 

^'') L. A haza templomának örömnapjá. El. Költ. in. k. 
93. 8 köv. szel. 

»8) Előttem fekszik Cs. két ódájának (I. 2. 7.) fogálma- 
zata, mely Cs. sajátkezű iskolai tudósítása hátán készült Címe 
ennek: Specimen profectus grammatistarum, declinistarum et 
elementariorum in schola ref. Csurgoiensi ao 1798. die 12. julii 
exhibitum. 



CSOKONAI ÉLETE. 77 

XIII. Csokonai lelkét a szerelem csak annyira 
látszott elfoglalni, amennyiben az egyik nemes tárgy- 
adója a költészetnek s a poetai szent hév hathatós 
élesztője. Erezte t. i. hogy költői tüze ólesztésére ösz- 
tönökre van szüksége, s átengedte magát inkább a 
szerelemnek, mint attól elragadtatott. O szeretett, hogy 
énekelhessen: neki az ének, s mit azzal kivívni tört 
és reménylett, a hatás s az ezt jutalmazandó költői ba- 
bér voltak nem ernyedő szerelmének tárgyai. 

Dichter lieben nicht zu schweigen, 
Wollen sich der Menge zeigen — 

mond Goethe. — Csokonai kora mostoha volt : ő 
munkált csendesen és folyvást páratlan szeretettel és 
kitűréssel, de kiadója, kinek segedelmével a haza 
elébe léphessen, ném akadt. Ne itélje tehát senki 
meg, ha majd itt majd ott nagyok és gazdagok ajtaján 
pártfogásért bekopogtatni látjuk: ránézve a Maecén 
életkérdés volt, s inkább az a szerelemnél. Amit te- 
hát egykor Pesten s legközelebb Pozsonyban nem ta- 
lált, azt most új gonddal és sovárral Budán kereste. 
Reménye egy dicső férfiú, a vezér és költő Kohári 
István, unokáján Ferencen csüggött: akkor helytartó- 
sági tanácsoson, idővel herceg és főcancelláron. No- 
vember nyolcadikán 1797. költ Komáromban azon, 
Csokonai ismertetésére oly fontos levél, melyet mun- 
káiban közölni jónak véltem s^), s mely úgy látszik 
ugyan azon időben, vagy kevéssel utóbb, küldetett, a 
változtatandók változtatása mellett , b. Orczy László 



89 



*) L., a Válog. Lev. közt IV. sz. alatt a 845—50. sz. 



78 CSOKONAI ÉLETE. 

kincstári alelnökhöz is. Szivökhöz köti benne Cso- 
konai a két hatalmasnak a hazai irodalom szomorú 
soi^át, emlegeti ennek egykor áldottabb és biztatóbb 
ideit^ fájdalommal matatja fel a visszaesés aggasztó 
képét, mely talán nyelvünk kivesztében fogj a befej ez- 
tetését találni: de üssük fel, úgy mond, fejeinket ál- 
munkból, kezeinkben eszközeink, éljünk velők. Nem- 
zetünk fogékonyságához és képességéhez alkalmaz- 
kodva, kínáljuk meg ezt eleinte költői művekkel, n^gy 
hadra termett nemzetnek erkölcseit is addig meg nem 
szelidithetjük, mig gustusát meg nem kezdjük édesí- 
teni.** Talán ha nemzetünknek — így folytatja — a 
tudományokhoz való nagyobb szeretetét megéri, phi- 
losophiai vagy más tudományból készült írásaival 
is szolgálhat a köz haszonra. Addig is poetai játékait 
ajánlja a gróf pártfogásába. De a munkácsi rabköltő 
fényes unokája, s a költő-hadvezér fia, meg nem ér- 
tették e buzgó, e szent szózatot, és serege a hasznos 
és becses munkáknak, melyek jegyzéke a levelet be- 
rekeszté, nyomatlan maradt, sőt azóta nem érdemelt 
homályában nagy részt végkép is elveszett. Egy pil- 
lantás a még nem egészen huszonnégy éves iQú dol- 
gozásainak e jegyzékére tanúságot teszen azon önfel- 
áldozó munkásságról, mely Csokonai éltének egyetlen 
vigaszát tette és boldogságát. Eredeti költői írásain 
kívül, melyeknek alább teljes lajstromát igyekszem 
adni, itt találjuk már Tassó Amintáját és Metastásió 
Pásztor királyát, melyek csak halála után jelentek 
meg, itt Metastásió Elhagyott Didóját, Achillese t Sci- 
rusban és cantátáit, Mozart Báj sípját, miknek csaktö- 



CSOKONAI ÉLETE. 79 

redékei maradtak fenn , itt végre , mik idővel végkép 
elvesztek, Guarini Hű pásztorát, Berquinidylljeit, Za- 
cbariae Kezkenőjét, Eschenburg Széptanát, mely ínind 
máig nincs eléggé pótolva irodalmunkban, Raff 
Természetrajzát, mely azon bő ismerete mellett a népi 
nyelvnek, mivel Csokonai birt, veszteség volt a mű- 
nyelvre ^ézve is ; itt találjuk Csokonai mindenre ki- 
teqedő figyelmének jelét a népdalok gyűjtésében, 
miben tudtommal őt nem előzte meg senki ; itt végül 
papirosra vetett gondolatait szépliteratúránk állapot- 
jai s emelése módjairól, mik irodalomtörténetünkhez 
ma is bizonyosan basználbató adatokúi, egyszersmind 
Csokonai iránya s irodalmi öntudatossága jellemzésére 
fontos kútfőül szolgálhatnak. De a hidegség s nem- 
zeti előmenetellel nem gondolás mind ezeket örökre 
eltemette. 

XIV. Ennyi csalódások után egyedül valamely 
hivatal látszott Cokonainak menhelyet igémi. Említve 
volt hogy 1798. év nyarán már Csurgón találjuk, a gr. 
Festetics György által állított ^^) ref. gymnásium alsó 
osztályaiban tanítóskodni. A következett 1798/9. tan- 
évben a felső osztályokat látta el, s itteni növendékei 
számára dolgozta azon magyar költészettant, melynek 
egy töredéke széptani írásai közt látható ^^), és ^Kar- 



90) L. M. Hírmondó, 1796. II. a 321. 1. — Schedius Zeit- 
Bchrift von und fór üngem, 1802. I. 187. 1. 

9^) A magyar verscsinálásról közönségesen, 1. az Aesthe- 
tikai Töredékek közt, a 8Ó4— 817. szel. — Az epopoeáról szóló 
cikk (818 — 835. szel.), úgy látszik, inkább a közönség számára 



80 CSOKONAI ÉLIjTE. 

nyóné" vígjátékát, melyet a tanulók által a köz vizs- 
gálatok után, sept. 1. 1799. eljátszatott. Ekkor vált-e 
már meg tanítóságától, és miért, bizonyossággal tudva 
nincs: de hogy Somogyot 1800-nak tavaszával hagyta 
él, mind onnan, hogy ekkor kapott utódot ^2), mind 
pedig egy versezetébőP^), — s hogy nem minden ked- 
vetlenség nélkül, egy gróf Festetics Györgyhöz írt le- 
veléből tűnik ki ^^). Hihető , hogy itt sem tartattak 
meg általa oly szigorúan a tanórák, mint azt az elöl- 
járók kívánták ; mihez gyakrabbi eltávozásai járultak, 
mert papirosai közt levő adatok hol Bajomban, hol 
Korpádon, hol Csöklött hagyják őt, a tanév folyamata 
alatt is, találnunk. Hogy nem kényesebb okok űzék el 
őt innen, arról kezeskedik azon férfiaknak iránta meg 
nem szűnt jó volt a, kik itt barátai vagy pártfogói voltak : 
sőt gróf Festetics György ^^) , gróf Széchényi Ferenc 

készült, aminthogy annak foljamatjában csakugyan „az olvasók- 
ról" is van emlékezet. 

92) A M. Hírmondó (1800. I. a 351. 1.) írja, hogy Csá- 
szári Loosi Pál febr. 21. iktattatott csurgói tanítóságába, miből 
igen hihető, hogy Cs. ez ideig folytatta tanítását, miután azt 
közel két évig vitte. Nem áll tehát, hogy Cs. Somogyban 
másfél évig lakott (Domby, 20. 1.) és csak félig tanított (u. 
az, 38. 1.). 

^^) L. Visszajövetel az alföldről, Hátrah. El. Versek III. 
k. a 782. s köv. szel., melyet haza menet Eardszagon, május 
9. 1800. írt. 

« _ 

ö*) A Válog. Lev. közt a VI. sz. alatt, a 853. szeleten írja: 
„a velem az előtt való esztendőben méltatlanul bánt publicum- 
nak jóval fizettem." 

ö*) Hogy gróf F. Gy. már itt éreztette tettleges pírtfo- 
gását Csokonaival, ennek hozzá írt egyik leveléből (Válog. Lev. 



CSOKONAI ÉLETE. 81 

és Ferencné, gróf Festetics Mária, Czindery Pálné, 
utóbb grófErdó'dy Zsigmond hitvese kedvezéseiket ^^) 
itt vívta ki magának; s innen vitte magával hónába is. 
Többire, Csokonai Somogyban kellemes társas életet 
élt. Horváth Ádám és Sárközy István ^') házaiknál 
nem volt mulatság vagy családi ünnep, melyet Csoko- 
nai vidor társaságával s tréfás hevenyészeteivel nem 
faszerezett. Általában nappalai itt, úgy mint egykor 
Debrecenben hivatalos óráin kivül, barátaié voltak, 
de éjjelei a Músáké. 1798-ban némely alkalmi dara- 



VI. 8Z. 852. szel.) tűnik ki, melyben e sorok találtatnak: «Hol 
vettem volna én azt az érdemet, amelynek mind Keszthelyen, 
mind Csurgón oly bő kézzel áldozni méltóztatott. ** Egy há- 
rom sonverain-d'ornyi ajándékáról a grófnak, melyet 1798. 
Keszthelyt kapott. Ebédéihez irt levelében (Yálog. Lev. XXV. a 
902. szel.) s egyebekről a Dorottyában (1. az 57. jegyzést a 216. 
szeleten) emlékezik. 

9«) A Czindery felett írt gyászversért (1. El. Költ. IIL 
k. 99. szel.) az Özvegytől 12 aranyat kapott (ugyanott a 216. 
szeleten). 

9'^) Nádasdi Sárközy István, elébb Somogy vmegyei alis- 
pán, utóbb k. tanácsos, Mnek két fia, úgymint Albert Somogy, 
Kázmér Fejér első alispánjaik, nem csak mint fél századon ál- 
tal megyei fő hivatalokat viselt, hanem tudós férfiú is, említést 
érdemel. írt t. i. egy ily című munkát: ^Az angliai hitvallás 
avagy püspöki ekklézsia históriája, nem különben tudománya 
8 bevett ceremóniái, úgy szinte egyházi törvényei vagy káno- 
nai és rendtartásának hiteles előadása. 1819. ** E munka egy 
kézirati példányát Gaal Lászlónál, a Csokonai papirosai bir- 
tokosánál láttam; páija a debreceni főiskola könyvtárában van 
letéve. 

ToldyMnnk&i. II. ' 6 



82 CSOKONAI ÉLETE. 

bókon ^^) s magyar poétikáján **) kivül úgy látszik 
egyéb nem készült. Termékenyebb volt az 1799. év, 
melynek gyümölcsei némely anakreoni s más dalok, 
egy pár vígjáték, ú. m. Pofok, Plautus vagy Terentius 
után, s: Az özvegy Kamyóné s két Szeleburdiak, mely 
utóbbi az 1799-ki tanév végén, sept 1. a tanulók által 
játszatott eP^^); „A farsang** víg epos , mely utóbb 
„Dorottya" címet nyert ^®*), s egy más víg epos, mely- 
nek csak töredékét találtam meg írásai között ^^^). Ál- 



^) Féld. A haza templomának örömnapja, gr. Széchényi 
Ferencnek somogyi főispánságba iktattatásakor (megjelent Pé- 
csett), 1. az £1. Költ. ni. k. 93. s kOv. szel. — Isis és Osiris, 
gr. Széchényi Ferencnéhez, ugyanakkor, 1. u. ott a 102. s k. 
szel. — Czindery sírja felett a kesergő Özyegy, u. ott 99. s k. 
szel. — Nádasdi Sárközy Istvánné sztQ. Chernelházi Chernél 
Eszter assz. tiszteletére, júl. 7. 1798. u. ott 105, 6. szel. Úgy 
látszik e versezetekkel ismertette meg magát először Széchényi 
Ferenccel s e dámákkal: régibb nyomait a velők érintkezésnek 
nem taUUtam. 

^) Tanityányai számára. L. az Aesth. Töredékek közt 11. 
sz. alatt, a 804. s k. szeleteken egy cikkelyt belőle. 

^^) Ezt 1. a Hátrah. Szii^átékok közt, Hl. sz. alatt, a 
682—710. szel. Aligha „Pofók^-nak is nem ily rendeltetése volt, 
Tagy 1799-nek első félé?e, vagy még az 1798. tanév végén. Az 
utóbbi darabot sehogy sem bírtam megkeríteni. 

wi) L. a 167—230. szel. 

102) Kezdete a következő : 

1. 

Perpatvart, hásártosságot. 

Még kemény csatákkal ám — 
S egy aranysigtás nadrágot 

Énekel kis trombitám; 



t 



CSOKONAI ÉLETE. 83 

tálában úgy látszik ^ hogy Somogyban tartózkodása 
állandóblj) derűit hangulatot hozott elő költőnk- 



Amelj nagy kincsért sok népség, 
Sok vitéz rend, és sok szépség 
Véres hadba kelt Tála. 

2. 

'Eztet Yécj elragadta 

A keTély Eőszáritól, 
Lobbanván ez is miatta 

Mars vitéz szikráitól, 
Harcolt a nadrág dolgába, 
S Yécyt sok ttlzes csatába 

Ostromlá, de hasztalan. 

stb. Az ajánlás így hangzik: 

8. 

£s te, aki e dolognak 

Tárgyat tudtál szerzeni, 
SárkOzym! tenéked fognak 

£ versek szenteltetni. 
Halld meg a népek csatáját, 
A nadrág históriáját, 

S nyúlj saját kebledbe bé stb. 

£lkésztüt-e ez a tréfás rege, bizonynyal nem tudhatni, de hi- 
hető, mert azon kézirat, melyet én olvastam, s mely a 38-dik 
versszaknál szakad meg, tkztázat, Csokonai saját kezétől, fiivesz- 
tét nem lehet csodálni, miután több darabjai Csokonainak, 
péld.: Pofok, a Georgicák, és sok egyéb, saját kéziratai kózt 
nem találtatnak, aot ő maga is némelyeket barátitól íratott le, 
mint magát Dorottyát is, épen SárkOzytol. »A Farsangot — 
így ír ez költőnkhöz, N.-Bajomból, 1801. sept. 24. — rövid nap 
elküldöm, ha leiratom; ez ugyancsak megkerült a haramják 



84 CSOKONAI ÉLETE. 

néH^^); mint amilyet nála akar elébb , akar utóbb 
találunk: a becsültetés ; melyben nem csak jeles és 
magosán álló embereknél részesült; kikkel 5 szemé- 
lyesen érintkezett; de melynek a távolból is jeleit 
vettC; név szerint midó'n 1799-ben az erdélyi magyar 
társaság tagjává választatott ^^^); s a társas élet örömei, 
kellemesen hatottak reá. S e lelki állapot kifejezésé- 
nek vehetni ez időbeli költészetét; mely tárgyban s- 
kidolgozásban a komikum mezején szeretett forgo> 
lódni. Népi költeményei iS; melyeknek korábbi mun- 
kái jegyzékeiben semmi nyomai, itt eredhettek; hol 
sokat érintkezett a néppel; s annak gondolat- és ér- 
zésmódját öntudatosan felfogta. És így életének e 
rövid korszaka nem múlt el fény nélkül ; mert mind 
két nemű munkái irodalmunk jelességeihez tartoznak, 
s tartoznának még inkább; ha az akkori férfi társaság 
hangján; mely dévaj kedvében az illemmel néha kel- 



maxadványiból ; de fájdalom! az a kedves kellemes Köszöntő^ 
melyet magánk is már sokat keresgéltünk, oda van.** Egy szo- 
morá katastroph érintetik e levélben, t. i. egy az 1800 -M hadi 
felkelés alkalmával volt pórtámadás, mely alatt a derék Sár- 
kOzy háza is feldúlatott, s egyéb ingóival egyetemben irásai i& 
széthányattak, összetapostattsűic stb. 

103) Azon elvonulásnak és ^mély sebeken tépelődés ''-nek,. 
melyről a Somogybani lakásra vonatkozólag szól Domby (20. 1.)^ 
senmii nyoma sem Cs. akkori életében, sem Írásaiban. Y. 5. mi 
a Lülávali viszonyról a XH fejezetben mondatott. 

104) Ekkor írta azon szép költeményt, melynek töredéke 
^Marosvásárhelyi Gondolatok" cím alatt maradt fenn. L. a 
Hátrah. El. Vers. I. k. a 735. s kOv. szel. Vesd Össze a Jegyz. 



n 



CSOKONAI ÉLETE. g5 

letinél kevesbet gondolt^ felül igyekszik vala emel- 
kedni y s különbséget teszen magányos férfikör s a 
szebb társaság, sőt közönség között. Nem tudhatjuk, 
mint fogadtatának némely, a trágárral határos vonat- 
kozások Kamy ónéban, mely azonfelül még tanulók 
által játszatott el, félig női hallgatók előtt; s minthat- 
liattak péld. oly sorok, egy nőkkel sőt leányokkal ve- 
:gyes társaságra, mint ezek : 

Éljen a Teszka kisasszony, s jOvo ilyen korára 
Egészségben ne láthassam, hadd szoruljon bábára! 

anelyeket Sárközy István korpádi háza beavatása ün- 
nepén asztal felett szavalt el költőnk ^^^) ; de hihető, 
liogy a ház ura, egy finom nevelésű férfi , e tekintet- 
ben eszméltetőleg inkább mint felszabadítólag hatott 
reá, úgymint ki Kaposvárról aug. 23. 1799. hozzá in- 
tézett soraiban kéri őt, hogy mielőtt „A fársáng^-ot 
nyomatná, közölné vele, hogy észrevételeit, kivált az 
illetlen helyekre nézve, megtehesse. „Deferáljon az 
Úr, édesem, a világ gustusának valamit^ Sokat felvi- 
lágosító szavak! Minden esetre tanulságos példája 
Csokonai az első nevelés és társalkodás erejének, 
mert ő, kinek lelkében a nemes-, sőt fenségesnek any- 



^0^) Cs. ily vonatkozásokban tisztádon természet fia yolt. 
Egy, Komáromban, febr. 12. 1802. írt igen kedélyes bucsúdal- 
ban (1. £1. Eolt. in. k. 134. szel.) egész őszinteséggel ezt kí- 
vánja egy rtlyányhánák*^ : 

.... plántáltassál 

Egy jó ifjú ölébe. 

Teremj édes magzcUokat.^ 



86 CSOKONAI ÉLETE. 

nyi elemei szunyadtak, mit költeményei sok helyt bi- 
zonyítanak, a legjobb példányok szorgalmas tanulása 
s oly barátok figyeltetése mellett is , milyen Sárközy 
volt; a deáki éveiben megkedvelt vagy legalább meg- 
szokott alszerűségből egészen kitisztulni soha sem bírt. 
XV. Elhagyá tehát Csokohai, 1800-nak tavaszán, 
Somogyot, hol, mint Festeticshez Irt levelében pa- 
naszlá*^^), a közönség vele méltatlanul bánt, és tud- 
ván, úgy mond, az esperesség szegénységét, fizetését 
el nem véve. Csurgóról csak önérzetével indült haza 
felé, s még — két forinttal. Útját Baranyán, Bácson, 
Kecskeméten és Kardszag-Üjszálláson vévén keresztül, 
május közepén i®*^) , öt évi távollét után , honvágytól 
sóvárgó kebellel lépett ismét által anyavárosa hatá- 
rán 1^®). Ki-kirándult innen is néha barátaihoz ^^^) ; de 
otthon elvonultan s kirekesztőleg irodalmi foglalkodá- 
soknak élt. E mellett sikerűit neki valahára egyes 
munkáinak pártolókat találni ^^% s így, minden idejét 



»o«) L. Válog. Lev. VI. a 853. szeleten. 

107) Festeticshez 1801. máj. 16. költ levelében mondja: 
„Már esztendeje hogy ismét itthon lakom ősi kis örökségem- 
ben." 856. szeleten, 

108) L. „Visszajövetel az alföldről," a 782. szeleten. 

108) Péld. jűl. 25. Miskolcra Borbély Gábor kapitányhoz, 
kinek Yay Johannával lett összekelését egy epithalámionnal (1. 
az El. Költ. in. k. a 116. s köv. szel.) ünnepiette. 

"0) L. a Válog. Lev. VI. számát, a 853. szel., hol Fes- 
teticshez így ír: miegyéb irásim is ... . hasonló nagylelkű párt- 
fogók által már indalóba vannak." Mártonhoz írott levelében 
(XI. a 863. szeleten) Fráter Istvánt nevezi, mint aki munkái 
nyomtatási költségeit felvállalta. 



CSOKONAI ÉLETE. 87 

Új lelkesedéssel s kettőzött szorgalommal részint Popé, 
Wieland, Anakreon, Kleist, Tassó, Metastásió, Thom- 
son és más jeles írók forditgatásaival ; részint kész 
munkái sajtó alá egyengetésével töltötte be. „Itt a 
magánosságba eltemetve — ezt írja 1800-ban Festetics 
Györgynek -^^) — élek magamnak, hazámnak, és az 
én szokott stúdiumimnak, fordítván, olvasgatván, el- 
mélkedvén : az irigy fel nem talál ősi nádfedelem kö- 
zött, s a bigottnak sziszergési könyveim közé bé nem 
hallanak. Érzem, hogy az esméretlen csendességben 
lelkem is , mely a szerencse hányása között törpévé 
lett, óriásodni kezd" stb. Puky Istvánnak 1800. dec. 
20. írá: „Mindennemű s nevezetű munkáim az új esz- 
tendővel elkezdenek kijönni** ^^2^; mit annál erősb 
hiedelemmel mondhatott, miután egy, azon évi dec. 15. 
Debrecenben kibocsátott aláírási ív *^^) oly szerén- 



él) Ugyanott. 

1*2) L. a Válog. Lev. Vni. számát, a 854. szel. 

113) Érdemesnek találom azt, hogy egész terjedelmében 
közöljem : 

„Mostani üres napjaimat kívánván köz fáradságra fordí- 
ditani; jelentem előre az érdemes olvasó publicumnak, hogy 
mindennemű poetai s folyó beszédbe írott munkácskáimat az új 
esztendővel köz kézre bocsátani szándékozom. Hogy tehát a pu- 
blicum indulatjáról előre bizodalmat vehessek : snbscriptióra kí- 
vánom bocsátani, ily conditiók alatt: 

1. Csak a nevét tessék a venni kívánóknak ezen papirosra 
feljegyzeni, a pénzt akkor fizetik meg, mikor az exemplár a ke- 
zekbe mégyen. 



88 CSOKONAI ÉLETE. 

csévél keringett; hogy maga Debrecen és Patak egy tltt 
kétszáz kilencvenegy aláírót nyújta. Ugyan akkor 
gondolkodott ő Zrínyi munkái kiadásáról is. Megle- 
petve olvassuk t. i. Pukyhoz írott, most említett leve- 
lében: ;,A Zrínyit vártam, édes barátom, s várom; 
mindenfelől sürgetnek barátim, jóakaróim s pártfo- 
góim : magamra vállaltam kiadását, óhajtanék megfe- 
lelni szavamnak^ ^^^). Uy szép munkásságban, szán- 
dékokkal és reményben derűit Csokonaira az új szá- 
zad első éve, s ő csínos kiadásban óhajtván munkáit 
a közönségnek bemutatni , Márton Józsefet , egykor 
iskolai barátját, kit Görög kevéssel azelőtt nyert vala 



2. Egy tomus áll 12 árkusból, s ára lesz 8 garas, olyan 
kiadásban, mint a Dietai Músa. A gyűjtemény pedig hány to- 
musra teijed, a nyomtatás mutatja meg: lesz mintegy 3 tomus. 

3. A nevezetesebb munkák ezek lesznek benne, u. m. 1) 
Yirgilii Georgicorum Libri lY., 15 syllabájú versekben. 2) Az 
elragadtatott hajfürt, V könyvben Popé után. Prózában. 3) 
Wieland Grátiái, VI könyvb. Prózában és versekben. 4) A tra- 
vestált Batrachomyomachia, Blumauer módja szerint. Megjob- 
bítva. 5) A vitéz Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Far- 
sangon. Poéma heroicocomicum lY könyvben. Originális munka, 
kettős stróphákban. 6) ódák, dalok, epigrammák, levelek stb. 
7) Eleist Tavasza s egyéb munkái. — Mantua megvétele stb. 

4. A ki tízre subscribál, egy exemplárt ingyen fog nyerni. 

5. A subscribálhatás ideje Vízkeresztig tart. 

Ezen plánumnak s csekély írásaimnak az ínnepeken való 
ajánlását is teljes bizodalommal kikérem. Debrecen, 15. dec. 1800. 

Csokonai Mihály m. k.** 

"*) Ugyan ott, 855. szel. 



CSOKONAI ÉLETE. 89 

meg Hírmondója mellé "^), kérte fel, hogy valamely 
bécsi nyomtatóval részére szerződjék ^^^). E felszólí- 
tásra válasz, melyet Patakra, Rozgonyi tanárhoz kért 
utasíttatni, még most nem jött, ha anyjához Ongáról 
júl. 19. írt levele egyik helye, mint vélekszem, csak- 
ugyan Mártonra vonatkozik ^^'^. A Mártonhoz írt le- 
vélben emez érdekes hely foglaltatik: ^Edes bará- 
tom, távol vagyok mind a gazdagodás vízkórságától, 
mind attól hogy fényes szer encsézést kívánjak játszani 
a világon; és csak munkácskáimnak ezt az egy kiadá- 
sát (amely mind hajdani vickándozó plánumim által 
szerzett aprólékos adósságimra, mind írásimnak min- 
dennapi elébb tovább való hányattatásira nézve szük- 
séges) végbe vihessem, nem fogja többé még csak 
munkámat is látni ez, az egy részről irigy és szőrszál- 
hasogató s a mellett korhely, időszakasz ; más részről 
a Helvetius baglyát realizáló, obscurant és üldözni 
szerető világ. Ha írok is, aminthogy már én a nél- 
kfll nem tarthatom fel lételemet, írok a boldogabb 
maradéknak, írok a XX. vagy XXI. századnak, írok 



115) Márton József^ szül. 1771. Csokonaiyal Debrecenben 
ismerkedett meg, hol iskolai képeztetését 1779— 1793-ig vette; 
1799-ig Lőcsén az ev. gymnásium tanítója, 1800-ban a két ha- 
zát nyelvismereti célból beutazván, 1801-ben a Hírmondó szer- 
kesztőségébe lépett. Iskolai barátságokat M. és Cs. 1800 őszén 
újították meg. L. ennek levelét (V^og. Lev. XI.), 862. szel. 

"«) ü. ott, 863. szel. 

ii'O A hely ez: ^Patakon való dolgaimat otthon beszéllém 
el, most csak azt említem, hogy profess. Rozgonyi úrhoz semmi 
levél nem jött.** 



90 CSOKONAI ÉLETE. 

annak a kornak^ amelyben a magyar vagy igazán 
magyar lesz, vagy igazán semmi sem." ^*®) Ezzel ösz- 
szehangzólag, azon felül éltének maga-kitűzte nagy 
feladását közelebbről kijelentve , írta volt kevés na- 
pokkal elébb **^) gróf Festetics Gyíü'gynek: „A többi 
fordításokat pedig és eredeti poemáimat most mind 
egy sorig kinyomtattatom: hogy szekrényembe tovább 
ne hányódjanak, s gondviselésöktól is megszabadulván, 
azzal az egy articulussal is szabadabbá tegyem élete- 
met Ezt ha végre hajthatom: Músámat is a köz piac- 
ról, a nép szeme elól magamhoz beszólítom , és édes 
esméretlen magánosságomba dolgozom véle halálom 
napjáig azon az heroica epopoeiány melyet Árpádról 
vagy is a magyarok kijöveteléről kívánok a m^aradék szá- 
mára Homerus és Tasső nyomdokin készíteni. Ez a lu- 
gubris tónusú Debrecen ugyan , amint Townson ne- 
vezi, nem igen ébreszti a poetai lelket : de van egy 
édes benne, amely az enyimet még is emeli, az ami 
az én imádott Rousseaum előtt oly becsessé tette a 
Citoyen de Genéve titulust. Me Metellus Lare secreto 
tutoque tegit.** ^20^ jj^ időbe esik néhány levél vál- 
tása a keszthelyi Maecénnel, melyet itt figyelem nél- 
kül nem hagyhatok. E derék nagyunk „Dorottya" 
kiadása költségeit vállalta volt fel ; Csokonai , talán 
nem bízván a munkához, vagy nem annak tárgyához. 



118) Az id. helyen, 864. szel. 

11^) Mert a XI. levél nem martinsban, hanem május- 
ban költ. 

"0) L. Válog. Lev. X. a 862. szel. 



CSOKONAI ÉLETE. 91 

azt Virgil Georgikái hozzáadásával kivántabecsesbbé 
tenni a keszthelyi Georgikon alapitója előtt , s hozzá 
az imént idézett levelében így írt: „Eleven hálá repe- 
settbennem, midőn Nagyságodnak azt a nagylelkű aján- 
lását hallani szerencsém volt, hogy a farsangról írt 
heroiko - komikumomat kinyomtattatni , méltóztatik : 
de midőn annak belső mivoltát felgondolám , meg- 
hunnyászkodtam és sajnáltam , hogy oly csekély tár- 
gyú s készületű mmikámnak lehetett épen szerencséj e a 
Nagyságod gráciájához. Ily szándékkal fordítottam 
tehát a Virgilius Georgikonját, hogy olvashassa a ma- 
gyar nép az egész Virgiliust maga nyelvén, mivel már 
t. Bájnis lir a Bucolicát, t. Kovács József uraz Aeneist 
lefordították; mind azért hogy Nagyságodnak méltóbb 
mustrával udvarolhassak, és ezt a Georgikon Institu- 
tum felállításának emlékezetére szentelhessem .... 
Ha tehát Nagyságodnak elébbi gráciája, melyet most 
már a Virgilius szent neve is forróbbíthat, erántam s 
csekély Músám eránt meg nem fogyatkozott, melyről 
teljes hiedelmem vagyon: instálom méltó tisztelettel 
Nagyságodat, méltóztassa ezt a két munkácskámat a 
köz fényre kisegélleni." ^2^) Festetics e perctől fogva 
Dorottyáról is hallgata, de 1801. jan. 9. költ válaszá- 
ban Virgilt sem javaslá, miután akkor időben Rájnis 
fordítása is váratott : „ha mindazonáltal — így foly- 
tatja — az Ür azt itéli, hogy az Ür munkája amazokét 
felülhaladja, tessék azt . . . leküldeni; én azt, minthogy 
magam több foglalatosságoktól elfoglaltatom, a Mi- 



121) L. Víüog. Lev. 71. a 852. szel. 



92 CSOKONAI ÉLETE. 

nerva. költeményei megvizsgálóinak ^^2) általadván, ki 
fogom nyomtattatni." Apríl 12. már egyenesen fel- 
hívta, küldené el neki Virgilt, melyet, úgymond, „ke- 
zemhez vévén, megolvasván és jónak találván, kinyom- 
tattatnék, és az Úrnak fáradságát s barátságát meg- 
jutalmaznám". Erre Csokonai azt jelentvén pártfogó- 
jának, hogy míg Rájnis munkája még „a lehetőség 
világában gombolyog" , az nála „a valóságban kifej- 
tődve van" ^23)^ a gróf aug. 21. már ezen hozzátétellel 
kéri fel Virgilt: „kinek nekem leendő ajánlását elfo- 
gadom." Innen meglepetése, talán elkedvetlenűlte, 
mikor az egész munka helyett, fél évvel utóbb, csak 
a második könyvet vette ; innen visszavonuláshoz kö- 
zel járó nyilatkozása 1802. febr. 17. költ levelében, 
mely szerint a nyomtatási segedelem iránt el nem ha- 
tározhatá magát, míg a négy könyv nem leszen kezé- 
nél, „melyeket én — így folytatja — annak utána^ 
mivel magam nem értek hozzá, más ahoz értő vers- 
írókkal megvizsgáltatván, ha vájjon méltó dolog le- 
szen-e azoknak kinyomtatására költséget adni vagy 



i22) A minervai kör tagjai Bacsányi, Virág, Péteri Ta- 
kács József, Pápaj Sámuel, Buszek József voltak, kikhez atóbb 
Zisfaludj Sándor, Verseghy, Horváth János, több részben Hor- 
vát Endre, s néhány kisebb jelentésű írók jámltak; s ezek képez- 
ték Festetics György augustassága alatt ama keszthelyi feleke- 
zetet, melynek több tagjai, kétségbe nem vehető érdemek mel- 
lett, azon szenvedelmes ellenzékről tették magokat megrovot- 
takká, melylyel köz s magán utakon törekedtek Kazinczyt és 
iskoláját rontani. 

«3) L. Válog. Lev. IX. sz. 859. szel., és X. sz. 861. szeL 



CSOKONAI ÉLETE. 93 

nem? az eránt az urat bővebben tudósítani kívánom.^ 
Lehet; hogy Csokonai e sorok és e hang után munkája 
sorsát kétesnek tartván , azt a grófnak fel sem kül- 
dötte *2*) : annyi bizonyos hogy Csokonai hátrahagyott 
levelei közt a virgili ügy nyoma ezennel végképen el- 
vész. Van még egy episod ez év történetében, melyet, 
bár hősöm jellemét kétes világba helyezi, elhallgat- 
nom a történetíró keserű tiszte tilt. Megértvén t. i. 
Festetics György Csokonaitól, hogy Csurgóról eljötte- 
kor ötven ftnyi díját az esperességtől el nem fogadta, 
1801. jan. 9. ezt irta : ^Az Ür nemesi felszánásának, 
melytől indíttatván Csurgón a fizetését ki nem vette, 
igaz becsülőjelévén, ezennagyszívűségének jutalmául 
25 ftokat küldök.^ E levél későn és pénz nélkül men- 
vén Csokonai kezéhez, s Festetics ez iránt bizonyít- 
ványokat kívánván, hogy a tettesnek hivatalos kinyo- 
moztatását eszközölhesse : Csokonai ezt május 16. költ 
válasza mellett teljesítette ^2^), minek következtében 
a gróf költőnknek újra hasonló öszveget utalványozott 
pesti ügyvivőjénél ^^6), g ez ügyre vonatkozának 



^ Ezt valószinüvé teszi azon körülmény is, hogy Enl- 
tsár kérésének a Georgicák vele való közlése iránt (1. XVII. 
fejezet, ^^^) jegyz.) szinte nem lett következése, holott nagyon 
hihető, hogy Cs. a bizodalmas felszólításnak, ha lehete, egynél 
több okból szívesen engedett volna. A keszthelyi levéltárban 
sincs e munkának nyoma. 

125) L. Válog. Lev. EX., a 856. szel. 

i2«) 1801. aug. 21. költ levelében írja gr. F., hogy a 
25 ft. Pintér György pesti ügyészénél ki van rendelve; ez 
pedig Pesten sept. 2. költ levelében szólítá fel Cs.-t a pénz 
átvételére. 



94 CSOKONAI ÉLETE. 

felebbi 8zayaim y mert Csokonai írásai közt a május 
16-dikai levélnek két, nem egy nyomon járó fogalma- 
zata találtatik ^^''). Mi bírhatta reá Csokonait; hogy, 
miután a posta késedelme maga a posta mentegető- 
zése által bebizonyult; s miután a pénz vételét , ha 
vette, tagadnia oka nem volt, a levél vétele m(>íí/áí 
vagy az egyik, vagy a másik fogalmazatban, vagy 
mindkettőben hűtlenül terjeszsze elő : amott idegen 
helyt történtnek írván a levél felbontását, emebben 
otthon, anyja házánál? i^^) Akaratlaniil is a togá- 
tus Csokonainak az iskolai szék előtt egykor adott 
feleletei jutnak eszünkbe, eszünkbe jut fiatalkori tár- 
sasága, s a kevéssé nemes körnek tartósan káros ha- 
^sa a gyermek kebelére. De siessünk el a nem ör- 
vendetes történettől, melyet fájdalommal kell megfej- 
tetlenűl hagynom, és kövessük Csokonait ez évi ki- 
rándulásain. 

XVI. Alig láttuk Csokonait egy évet csendes 
és munkás elvoniiltságban tölteni, s minden örömét 
ősi szerény nádfedele alatt könyvei, e néma, de soha 
cserben nem hagyó jó barátok közt, föllelni: már is- 
mét ki-kirepűl fészkéből a költő, majd természet s 
emberek éldelésére, majd célba vett érdekei munká- 



éi?) V. ö. a Válog. Lev. közt a IX. és X. számáakat. 

128) Hogy a X. számú levél volt a grófnak megküldve, 
mu1;{ktják a válasz azon szavai, melyekben kéri Csokonait a gróf, 
hogy „azon araktól, kik a levél vételekor az Úrnál jelen voltak, 
egy bizonyságlevelet venne arról, hogy a pénz a levélben nem 
találtatott." 



CSOKONAI ÉLETE. 95 

lására. így találjuk őt apríl 21. Váradon^Konde Miklóst 
püspöki székébe ültekor verssel üdvezelni ^^% a nél- 
kül azonban^ bogy pártfogóul megnyerné ; július első- 
jén Ongán Puky Istvánnál, kivel pataki tanuló korá- 
ban szövődött barátsága balálaig tartott, s kivel ugyan- 
ekkor az aggteleki barlangot látogatta meg; majd Pa- 
takon Rozgonyinál, Regmecen a két héttel előbb hosz- 
szas fogságából kiszabadult Kazinczynál, ismét a pataki 
köz vizsgálaton, Tokajban, Hangácson s Igaron, hol 
augustusig munkái tisztázásával szándékozott foglal- 
kodni ^3^), melynek végeztével jött le, úgy látszik. 
Pestre, azokat a censúrán keresztülvinni és nyo- 
matni ^^^). E mellett idejét itt is stúdiumokra hasz- 
nálni kívánván, az egyetem leckéit járta ^^^). Egyéb- 
iránt nem volt ő segedelem nélkül a fővárosban. Sza- 
bad élelmet és szállást adott neki egyelőttünk ismeret- 
len barátja ^^^), e mellett a Festetics ajándéka és 



129) Erről 1. „A békesség és a liadi érdem'' című költe- 
ményhez tartozó jegyzést a kötet végén. 

^^) L. az anyjához írt levelet, a Válog. Lev. közt, Xn. 
BZ. alatt, különösen a végét: ^En vásárig haza nem megyek, 
hanem Igaron purizálok.'' Az a debreceni vásár, melyet Cs. 
itten ért, az aug. 15. tartatni szokott. 

131J 132) ^s 133) Ezekről Csokonainak egy Körösi János 
debreceni togátus deákhoz Pesten, sept. 26. 1801. irt levele te- 
szen tanaságot, mely így hangzik: nSoká késvén munkáim a 
kir. censúrán, sz. Mihály vásárára célomhoz képest el nem ké-> 
szülhettek, hanem első octoberre amonnan kikerülvén, remény- 
lem, hogy leopoldi pesti vásárkor az első darabot lekflldhetem. 
A nyomtatás felette drága mindenütt, mert a papiros ára két 
annyi mint volf — „Én Pesten ingyen szobába lakom, s in- 



:i 



96 CSOKONAI ÉLETE. 

Szokolai Dánielé ^^*) itt érték, itt talán Fráter Istváné 
is ^^^). Okom van hinni, hogy a nádomé halálára ké- 
szült latin és magyar versekkel ^^% talán azon másik- 
kai is, mely a Pest nagypiacán a nádor jelenlétében 
történt rendkeresztosztási ünnepről készült ^^'^), egy 
magas személy figyelmét óhajtotta magára fordítani. 
Az alatt múlt az idő, és, ha azon körülményből, hogy 
a szándéklott nyomatás Trattnernél meg nem indult, 
következtetni szabad, munkái a könyvvizsgálat alól 
ki nem akartak kerülni : s ennyiben ^re infecta" kelle 
költőnknek haza térni, hol december 10-dikén b. Vay 



gyen koszton élek, és az onÍTersitásba bejárok : a nyomtatásra ^ 
magam inspiciálok Trattnernél, akinek szép betűje s fajin pa-,-, 
pirossá van/ 

^^) Kezemben yolt Szokolai Dániel Somogy vármegyei 
esküttnek (ntóbb f5jegyző és főügyésznek) Pesten sept 19. 
költ eredeti utalványa 20 fhra, Csokonaink számára. 

1^^) Ez, Asszonyvásárán, nov. 24. 1801. kolt levelében 
íija, hogy Cs. levelét oct. közepén vette (Cs. tehát Pestről irt 
neki), de hitvese súlyos betegsége miatt elébb nem válaszol- 
hatott. flVegye jó szívvel tehát az Úr — folytatja — ha mind 
későn is, ezen ide zárt assignátióm mellett való csekély sege- 
delmemet, és tartson számot tőlem kitelhetőkben többekre is, 
melyek által az Úr jó igyekezeteit előmozdítani mindenkor kész 
leszek. ** Y. ö. a Dorottya 57. jegyzését. 

^3^) A köz szeretetet bírt szép nagyhercegnő Alexandra 
Panlovna Budán mart. 16. 1801. halálozott meg, gyermekágya 
következtében. Cs. reá irt két epigrammja magyarul a Hátrah. 
El. Költ HL könyvében látható, a 786. szel. A deálgok a Jegy- 
zések közt olvasható. 

i3'0 L. „A békesség és a hadi érdem" El. Költ. UI. k. a 
129. s köv. szel. 



CSOKONAI ÉLETE. -r-' 97 

Miklóst üdvezli verssel *3^), míg a becsületes Mátyási 
Foton a versíró gróf Fekete János generálisnál mun- 
kálkodott Csokonai érdekében *39). Egy érdemét kell 
itt besorolnom költőnknek , mely eddig ismeretlen, 
de azért nem kevesbbé érdem, s nyelvismeretünk 
akkori állapotjához képest ritka érdem volt. Márton 
a múlt év őszén ritka szók közlésére kérte fel a régi 
irodalmunkat jól ismerő, a hazában sokat járt-kelt s 
a nyelven figyelemmel őrködő Csokonait, mire ez 
„ritkább régi, kevéssé gyakorlott, nyomtatásban esmé- 
retlen, tartományos és mesterszavakból kétezer és 
^-^— egynehányat" állított Márton rendelkezése alá ^^®), 
C melyek által ennek szótára nem kevéssé becsesbult. 
E mellett a népdalok gyűjtése is folyt, mire, össze- 
ír köttetésben egy már említett adattal ^^*), egy jó barát 

^38) L. ^Tisztelő versezet .... Vay Miklóshoz, midőn 
neve napján a Debrecenbe érkezett szatmári ns sereget s annak 
vezérét gr. Károlyi Józsefet elfogadta volna.** El. Költ. III. 
k. 132—4. szel. 

í3ö) 1801. nov. 23. írja Mátyási József, hogy ^Generális 
Fekete, aki nékünk ApoUóban apánk**, nála Cs. némely verseit 
látván, többieit is kívánná olvasni; kéri tehát Mátyási Csoko- 
nait, hogy kijött s ki nem jött munkáit küldené kezeih^ez. 
nBecsületére — így folytatja — bizonyosan, de, amint értet- 
tem, hasznára is fog az Úrnak válni.** Mennyiben volt alapos 
a jó Mátyási reménye, később meglátjuk. 

1*0) L. Válog. Lev. XI. a- 863. szel. 

"1). ^* Válog. Lev. rV., hol a 850. szeleten meglevő 
munkái közt egy ily gyűjteményt is említ : „I^égibb és újabb 
magyar népbeli dalok (Yolkslieder), melyeket más csinos nem- 
zeteknek példájára imitt amott írásból és hallomásból öszve- 
szedvén, az el^§aéfiíoTpft^§^eiB^öÍ;4^ Cs. V. M. — Van 

< h/iii5ílt::í f!:hfa:^kdr^;:i;:!.^ 

^'888 E/.ST KC.i.oU STHEET 



98 CSOKONAI ÉLETE. 

levele ^*^) is látszik mutatni, melyben ez vele és óhaj- 
tására egy népdalt közölt. Végűi, mielőtt költőnknek 
e mozgalmas életévétől végkép elválnánk, nem hagy- 
hatom érintetlenül azon reménysugárt, mely Csoko- 
nainak egy percre Bécsből csillámlott fel. A Magyar 
Hírmondó hervadhatatlan érdemű vezérei őt segédül 
kivánák megnyerni. Görög Rozgonyira bízta a vele 
értekezést. Rozgonyi és Kövy buzdíták Csokonait, ez 
el volt határozva, csak szoros tudatását kérte köte- 
lességei és javadalmainak. A válasz azonban elmaradt: 
mert nem tekinthetem válasznak a Hírmondó íróinak 
július 9. adott azon felelőtöket, mely szerint munkák 
beküldésére szólítják őt fel, s viszont-szívességűl a 
lap ingyenes megküldését ajánlják! Honnan e válto- 
zás ? nem tudom ; de hogy a Bécsben lakás Csokonai 
jövendőjére, irányára, hatására elhatározó leendett, 
erősen hiszem. E helyzet, mely őt, a kevés szükségűt, 
gondon kivűl teszi, mely a tudománykincsnek oly 
gazdag rakhelyei mellé hozza a sovárgót, mely más- 
felül mindennapi érintkezésbe szövi a magyar közön- 
séggel, mely neki életlevegője volt, helyzet, mely határ- 
talan mezőt nyit munkásságának és kielégíttetést 
dicsvágyának, helyzet végre, mely könnyíté oly viszo- 
nyokba füzetesét, mik iránt ő annyira fogékony volt, 



már — ezt teszi hozzá — ilyen mindenes nóta valami 300." 
— Es bár lett volna akkor oly előrelátó hazafi, ki ne hagyja 
elveszni! 

»«) Egy Szabó Mihály, 1801. aug. 15. költ levelében Cs. 
óhajtására vele egy népdalt közlött, melynek kezdete: „Amott 
kerekedik**. 



J 




CSOKONAI ÉLETE. 99 

s mik a conventionális élet üdvös behatásai alá iktat- 
ják vala, mely lángészt nem fojt el soha, hanem 
higgas^t, tisztít és felsőbb világnézettel ajándékoz 
meg : e helyzet Csokonait mind azzá volt teendő, mivé 
a természet képesítette; s nem ábránd, nem túlzás 
hinnünk, hogy Debrecen homokhalmai oly korán nem 
nyílandanak meg sírul a rendeltetésétől elesett áldo- 
zatnak. De mit maradozok a hihetőségek láncolata 
mellett. A sors úgy rendelte, hogy Csokonai meg ne 
találja az égnek útját, s élete és pályája töredék ma- 
radjon. — Ez időből találom saját kezével papirosra 

vetve a következő sorokat : 

Sok ezer búk terhelik éltem, 

Egyet másikra cseréltem, 

Kincs vége az aggodalomnak, 

A bánatok annyira nyomnak! ^*^) 
XVII. Csak kevés hetet töltött Csokonai ott- 
hon ^^^), és újra Pestre vezeti őt munkáinak ügye. A 



143) Ekkori állapot) a hívhatta elo egy, magát B. P.-vel 
aláíró barátja (Berzeviczy Pál? Beck Pál?) ezen emlékversét: 

Eleted egyforma az égo gyertyával. 
Mely magát emésztve szolgál világával. 
Eszed tüze nékünk ád gyönyörűséget, 
Az hazánk nyelvének szerez ékességet: 
De szegény hazában méltó jutalmadat 
Minthogy nem veheted, kíméld meg magadat. 

144) Egy Székely Péter nevű, kinek másoló kezével Cs. 
papirosai közt gyakran találkozunk, már 1802. jan. 18. ir neki 
Debrecenből Pestre, szinte másolási ügyben. Jelenti, hogy 
Hunyadi Ferenc superintendens átadta neki az ódákat (Elegy. 
Költ. I. k. 9—12. szeL), Tóth Mihály sok hajhászás után be- 

7* 



ÍS213634B 



100 CSOKONAI ÉLETE. 

Kazinczy által neki ajándékozott Kleistból fordította 
Tavasz s apróbb darabok megnyerek azalatt a censii- 
rát, és Csokonai gróf Széchényi Ferenchez folyamo- 
dott az ajánlás engedőiméért A valóban hazafi lelkű 
gróf azonnal megajánlotta a költséget^ de a kiadatást 
országgyűlés utánra kivánta halasztatni, valamint az 
előszót megmásittatni vagy egyszerű ajánlással pótol- 
tatni; nehogy a tett fitogtatásnak magyaráztassék ^*^). 



kerítette Gerson du Malheureuxt. Sürgeti ennek s a Bátra- 
chomyomachiának kiadatását. E levél is matatja, .mily bajjal 
tudta Gs. mindenfelé elszórt munkáit egybe szedni. 

145^ A gróf válasza egész terjedelmében ez : „Bizodalmas 
Jó Uram! Valamint mindenkor a magyar literatúrának szíves 
előmozdítója voltam, úgy most is azon érdemes hazafíaktul, 
kik anyanyelvünkön készült munkájokkal kívánnak az hazának 
használni, különös tisztelője lévén, fáradozásokat nagyra be- 
csülvén, részemről elősegítő készségemet meg nem vonom. 
Ugyanazon okra nézve, esmérvén az Úrnak is több rendbeli 
jeles munkáit, új poemáját hírlelő levelét Örömmel vettem. De 
hogy az Úrnak bennem helyheztetett bizodalmának voltaképen 
megfelelhessek, három pontot kívántam az Úrtól kikérni. Elő- 
ször: Minthogy tartanék, hogy netalán azon szíves indulatom, 
melylyel viseltetem a magyar literatúra és az által hazám java 
eránt, sok hazafíaktul bal néven magyaráztatnék, azt állítván, 
ha az Úr munkáját nevem alatt országgyűlésekor napfényre 
bocsátja, hogy csak fítogtatásbul vagy dicsőség okáért bille- 
geltetném a könyveket nevemmel: ezen gyanúnak eltávoztatása 
kedvéért tehát, megbocsásson az Úr kérésemnek, melylyel arra 
bírni óhajtanám, hogy munkáját tartandó országgyűlésére ki 
ne nyomtatná. Másodszor: hogy kiadandó -munkáját, melyet, 
mivel nekem ajánlani tetszett, és nevem címje alatt az ország- 
nak bemutatni kivan, hogy tudhassam, mire adom nevemet. 



CSOKONAI ÉLETE. 101 

Csokonai azonban, ki ekkor már Komáromban mú- 
latott *^®), hogy a nyomtatást, melyet Trattnemél 
drágállhatott i*^), ott eszközölje., hihetőleg régi elő- 
fizetői ^^^) tekintetéből, kik ez útjában is szaporod- 



vélem, annak tökéletes megesmertetése végett, előre közleni ne 
terheltessék; ámbár nem kételkedném, hogy az Úr bölcs által- 
látása szerint annak foglalatjában, és minden részeiben min- 
deneket a mostani haza kömyülállásaihoz képest vigyázó szem- 
mel alkalmaztatott légyen. Harmadszor : hogy a hozzám intézett 
praefatio gyanánt szolgálandó levelet, melyet az tir könyve 
eleiben bocsátani szándékozik, vagy megmásolná, vagy pedig 
annak helyében csak egy rövid dedicátiót állítana. Többnyire 
pedig, midőn munkájáért érdemlett jutalmát diéta után is, 
annak bŐv kelendősége mellett, várhatná az Úr, melyet mind 
a könyvnek érdeme, mind az írónak .esméretes neve ajánlanak, 
reménylvén az elsŐ pontra nézve kérésemnek teljesítését, vagyok 
igaz tisztelettel az Úrnak kész köteles szolgája Gróf Széchényi 
Ferenc. Pesten, 29. január. 1802.'* 

^*^) Komáromban múlatására mutatnak: gr. Széchényi- 
nek ^*^) alatti levele, mely Komáromba volt utasítva; egy 
bucsúdalá, mely ugyanitt febr. 12. készült (1. azt az £1. Költ. 
ni. k. a 134. szel.); a gr. Széchényinéhez intézett köszöntő a 
ff Tavasz" előtt; felébb a XV. fejezetben emh'tett, s febr. 17. 
költ levele gr. Festetics Györgynek, mely szinte Komáromba ^a 
Laky-házhoz'* volt utasítva; Fazekas Mihálynak egy, Debrecen- 
ben hasonlókép febr. 17. költ levele, melynek borítékján olvas- 
ható: ^Komáromban vagy akárhol**; továbbá Kultsáré, Pestről, 
febr. 20-káról. Szokolai Dániel Iharos -B erényről , mart. 10. 
előfizetés dolgában írván neki, panaszkodik levelében, hogy 
hollétét nem tudja, s küldött neki 20 ttot forspontosok által, 
mely pénz elveszett. 

1*7) L. a 108) 109) 110) jegyzéseket. 

i*«) L. a XV. fejezetet. 



102 CSOKONAI ÉLETE. 

tak 1^^), megindította azt, és, mint gyanítom a cím-ív 
hián, be is fejeztette ^^^). Innen intézett ő, ki a figye- 
lemmutatások bizonyos nemében ama kor divatjához 
képest hanyag nem volt soha/ Juliánná napján, febr. 
16., új pártfogója gróf Széchényi Ferenc hitveséhez^ 
gróf Festetics György testvéréhez, egy köszöntőt^ 
mely Kultsár István levele szerint *^^), szíves fogad- 



^*9) Mutatja ezt Csokonainak egy sajátkezű jegyzéke, 
ily címmel : „Praenumerátorok — Rév-Komárom, 12. febr. 1802.** 
Az előfizetők részint pestiek, részint komáromiak; számok 29;. 
köztök Tóth Ferenc és. Vitkovics. 

1*0) Gr. Széchényi Ferencnéhez Debr. sept. 18. költ 
levelében legalább ezt olvassuk : „Mikor a nyomtatást elvégezvén- 
Komáromból Pestre lejöttem, már akkor Excellentiádnak udvar- 
lanom ottan nem lehetett." (L. Válog. Lev. XV. 882. szel.) 
Ezen előadást a nyomtatóné Weinmüller Kláráéval, ki Komár. 
aug. 12-d. jelenti a munka készenlétét, úgy lehet összeegyez- 
tetni, ha felteszszük, hogy a címet, ajánlást és előszót tartal- 
mazó első ív közbe jött akadályok (betegesség, fürdőben létei, 
tüz) miatt elhaladt. 

1*9 Az érdekes levél, egész mivoltában, így hangzik: 
„Érdemes Hazafi! Épen Exjánál voltam, midőn az Úr levele 
érkezett Juliánná napjára. Kegyesen vették ugyan mind gróf 
Széchényi maga Exja, mind a grófné. De emennek szemérmetes 
és fényleni nem akaró szíve mégis arra vette a grófot, hogy 
az Ajánlást mellékelné el. Azért Ezcellja általam kívánta 
az Úrnak tudtára adni, hogy mind maga, mind grófnéja eránt 
viseltető tiszteletét nagyra becsüli, és a költségbéli segítséget 
a Tavasz kiadására sem tagadja meg az Úrtól, hanem az 
Ajánlást méltóztassék elhagyni. En, valamint ezen Főméltó- 
ságoknak anyai nyelvünk eránt való nagy érdemeiket annál 
inkább becsülöm, mennél inkább rejteni akarják, űgy az Úrnak 
hazafiúi igyekezeteinek is annál nagyobban örvendek, mennél 



CSOKONAI ÉLETE. 103 

tatást nyert ugyan, de azon kérés mellett, hogy a 
nyilvános ajánlás maradna el. Csokonai ezt nem tel- 
jesítette, és azért, mint Kultsárnak egy későbbi 
leveléből ^^2) gyanítható, szükségesnek tartotta magát 
e hír késő vételével menteni. A szelíd lelkű pártfogók 
a dolgot többé nem érintették. Időközben Csokonai, 
Mártont kérte volt meg munkái kiadásába, kinek 
közbenjártára Haykul Antal csakugyan magára igérte 
azt vállalni saját költségein ^^^)y de a dolog, nem 



hathatósabb pártfogókra talált ily nagylelkű Méltóságokban. 
Melyre nézve is szíves örvendezéssel az Úrnak szándékai vég- 
bevitelére egészséget és szerencsét kívánok. — Ugyanazon 
levélbül értettem, hogy Virgilius Georgiconi könyveit a mi 
grófanknak méltóztatott ajánlani. Minthogy mi az iflú gróffal 
itt az universitásnál vagyunk, talán későn juthatnánk olvasásá- 
hoz, azért bátorkodom az Urat barátságosan kérni, hogy leg- 
alább kóstalóra egynehány versekkel ismértesse^ meg ben- 
nünket. Levelét méltóztassék csak Hölzl vicefiscális úrhoz, 
adni, a győri dunai révnél a Trimai házban, ő nekem által- 
ktlldi. — Egyszersmind Árpád vagy a magyarok megtelepedése 
is figyelmetessé tett. Ha heroikumi versekbe méltóztatik fog- 
labii, már előre is halhatatlanságot érdemlett szándéka: vég- 
bevitele pedig bizonyosan megnyeri. — Ha Tavaszsza elkészül,. 
én 10 exempl. magam elfogadok, s árokat mindjárt leteszem,, 
amikor ide érkeznek. Weigandot és Kisst igen ajánlom áro- 
soknak. Aki különben szíves barátságába ajánlva vagyok az 
Úrnak alázatos szolgája Kultsár István s. k., az ifjú gróf 
Festetics László praefectusa. Pest, 20. febr. 1802 (a Cukor- 
utcában)." 

1^2) A levél, mely e tárgyat érinti, egész terjedelmében 
alább a *®'^) alatti jegyzésben olvasható. 

^53) „Lesz — így ír Márton Csokonainak Bécsből, mar- 
tius 2. 1802. — időm, hogy a barátom Uram becses munkáit,. 



\ 



t 



^ 



104 CSOKONAI ÉLETE. 

tudom miért, elmúlt. A haza-menetel Pesten által 
esvén, itt múlatása nyomát egy érdekes fordításban 
hagyta, melyet Görög felszólítására Csokonai a Hír- 
mondó számára martius 24. készített, de mely akkor 
meg nem jelenhetett *^^). Hazajövet az örökké gyen- 
gélkedő Csokonai mélyen érezte egészsége helyre- 
állításának szükségét. Barátjai vetélkedve hívták 
falura, Puky István Gesztelyre ^^^), Fráter Asszonyvá- 
sárra ^^^) : de ó' a váradi fürdőkben, hol ugyanekkor 



úgy valamint óhajtja, gondviselésem alá vegyem s kinjomtat- 
tassam. Hogy splendide akaija, azt nagyon becsülöm. ** — „Én 
a ml typographusunkat arra vettem volt már régen, hogy ő 
felfogadta azt, hogy a barátom Uram munkáit, melyről írt 
volt, kinyomtatja, s 200 ex. honoráriumot ád." — Cs. képét is 
óhajtotta Márton Czetterrel^ kimetszetni, ha Cs. Bécsbe jŐne. 
Ugyané levélből gyanítható, hogy b. Vay Miklós is ki akarta 
a Cs. képét adatni. Márton egyébiránt már jóval ezelőtt érte- 
kezhetett Haykullal, mert már 1801. sept. 29. irá a Hírmondó 
456. lapján : „Ezen derék hazánkfiának különbkülönbféle, rész- 
szerént eredeti munkái, részszerént a legjobb olasz, francia és 
német poéták nevezetesebb munkáiból fordított versei itt fognak 
kinyomtattatni, még pedig oly kedveltetŐ formában s gyönyörű 
betűkkel, amint azt a munkának becses volta megérdemli és 
kívánja. Az egész munka mintegy 40 árkusra fog menni*' stb. 
í^) Ez az akkor nagy tetszést aratott schweizi nemzeti 
d^: A szabadsághoz. L. a Hátrah. El. Vers. m. k. 786. szel. 
Alig volt a lunevillei tövises béke megkötve, oly tartózkodás 
jellemzetté 'kormányunkat, mely a félelmes ellenség hántását 
tUtotta. 

155) Egy kelet nélküli levélben a maga és hitvese nevé- 
l)en hívja. 

156) X gyöngédcd lelkületű Fráter május 2. szekeret 
küldvén érette, így kéri jövetelét : „Mindenkor ugyan, úgy 




CSOKONAI ÉLETE. 105 

Kazinczy is múlatott ^^'), keresett üdülést i^^), s bizo- 
nyos pontig talált is, midőn az alig ismét haza-tértet 
anyavárosával együtt keserves csapás érte. Június 
11-dikén t. i. ^^^) roppant tűz pusztította el Debrecent, 
el Csokonai anyja házát is ^^^), kis virágos kertjével, 
rózsalugosával s azon agg bodzafával együtt, melynek 
terepély lombozata annyiszor árnyékolta be dolgoz- 
gató vagy barátival vígadó költó'nket *^'); melyről 
fájdalmasan éneklé: 



mond, de kivált most igen nagy szükségem van mind magam- 
nak, mind feleségemnek az Űr nyájas társaságára.** 

^^'^) Kazinczynak Eishez írt levelei közt fordul egy elő, 
melynek kelte: „Nagy-Váradnak héwizei közt, májasnak 8d. 
1802.** L. Kazinczy Eredeti Munkái. Második osztály, I. köt. 
28. L — Kazinczy ott voltára vonatkozik Kultsárnak ez évi 
aug. 4-kén Csokonaihoz szóló levele is e sorban: „Yalamint 
irígylem a váradi társaságot, úgy szívből sajnálom a debreceni 
szerencsétlenséget" stb. 

^^^) n Egészségem ugyan, hála az istennek, a nagyváradi 
majális cúra által nagyobb részént megjött.** L. Válog. Lev. 
XV. a 882. szel. « ' 

«9) E napot írja Cs. két helyt (a XIV. és XV. levélben) ; 
8 így hibának vehetni a Himfyhez irt dal jegyzésében jűn. 
U-dikét 

^^) Míg atjja élt, a piacon, az úgy nevezett Fényes - 
házban lakott szülőivel Cs., annak halála után a Darabos- 
utcán, a főiskola szomszédságában vett házat anyja, mely a 
város nagy részével, a főiskolával és nagy egyházzal egjrütt, 
égett hamuvá. L. a gr. Széchényihez írt levelet is (Válog. Lev. 
XV. a 882. szel). 

^^*) Gaal László tudósítása szerint a Csokonainé házá- 
nak udvara egy kereszt épület által, mely nagy ólt és fészert 
foglalt magában, ketté hasíttatván, annak hátulsó részében 



106 ' CSOKONAI ÉLETE. 

Felvidulhatok- é? Lám oda Tíburom, 
Hol Yíg gondolatim szárnyra repiiltenek, 
Es a rózsalugasnak, 

Amelyben philoméla s én 
Egymást váltya üténk pindusi dallokat, 
Nincs árnyéka tovább. 

Ód. IL 2. 

„Most az üszög és hamu között fekszik — így 
panaszkodik gr. Széchényi Ferencnek — az az egy- 
ügyű, de nékem tág és gazdag hajlék, amelybe 
kivántam a világ lármája elől magamat nenazetem és 
Músáim szolgalatjára elvonni; pusztává lett az a kis 
ország, melybe én király voltam magam előtt, és a- 
melyben sokszor édes érzések között gondoltam: 
„Ennyi részem van a föld kerekségén," s örömmel 
futottam végig egy perc alatt boldogságomnak szűk 
de elég körűletét. Epén a rózsák nyíltak; mikor 
kertecskémen, az én kis Sanssoucimon a lobogó lán- 
gok keresztül rohantak : szívfacsarodva kellett szem- 
lélnem, mikor Tusculánumom , hol legérzékenyebb 
gondolatim teremtődtek, a^áng között ropogott; mikor 
ama rózsalugas tövig égett, s az a fiilemüle, mely e 
kis zöld szálának minden éjjel concertet adott, őröngve 
repült el a bátorságosabb erdei vidékekre." ^^^^ „Teljes 
megelégedéssel laktam én — írja Széchényinének — 
együgyű örökségemben, semmi vágyásom egyéb nem 



szép kis kert találtatott, rózsalugassal s az említett terjedelmes 
bodzával. Mikor a tisztelt tudósító 1804. augustusban Csoko- 
nainé házához jött lakni, istálló és kert kormos omladék és 
pusztaság volt. 

162) L. Válog. Lev. XIV. a 873. szel. 



I 

I CSOKONAI ÉLETE. 107 



volt, hanem hogy poetai munkáimat minél hamarább 
világa adhassam, hogy ezt a gondomat letévén, 
azután nagyobb és fontosabb-írásimon, távol a lármá- 
tól, távol a világtól, szabadon dolgozhassam" ^^^). S 
íme a madár néhány óra alatt fészkét vesztetten ül 
annak romai fölött. Mindenek előtt a házat lakható 
állapotba kellé tenni. Üj gond a régihez, a munkák 
kiadhatása gondjához, mely a hatás és dicsőség után 
vágyót már nyolc év óta folyvást mondhatni gyöt- 
rötte, s annyi nagyok és gazdagok küszöbeire kény- 
tette. A költő tehát nád és építőfa dolgában levelez 
szerte jóakaróival! s noha itt is ott is megelőztetett 
serényebb és előre látóbb kárvallottak által, új é& 
örvendeztető jeleit veszi, pénzküldeményekben, né- 
mely barátjai hűségének ^^^). A tatarozás ekép csak 



163) L. Válog. Lev. XV. a 883. szel. 

t64) Egy Hasokay nevűnek Kis-Marján jún. 25. kelt vá- 
laszában találom, hogy körülte még a tűz alatt felszedték a 
kárvallottak a nádat, amely volt. Hasonlókép írja Széky 
Zsigmond Igarról jűl. 17., hogy építő anyag ott nincs, de 
kedveskedik 12 fttal. Vad Tamás Nánáson júl. 26. hasonlót ír, 
de másnak-vett nádból Csokonainak 150 kévét juttat 9 fbon. 
Fráter István, ki erdőkkel bírt, szinte építőfáért szólíttatott 
meg, mire a mindig szívesen segítő férfi írja, hogy vágatás, 
faragás és a bércekről lehordás tán többe kerül, mint a váradi 
piacon vétel, azért maga is ott szerez építőfát. S így ^ Váradon 
vegye meg az Úr — folytatja — és én, hogy ki ne maradjak 
az olyan segítségből, melylyel köteles vagyok, az árát meg 
fogom fizetni az Úrnak." Puky István Gesztelyt sept. 5. költ 
levele szerint 15 forintot küldött, de mely eltévedt. — Cse- 
kélységek, miket itt bejegyzek, de állapotfestő csekélységek. 



108 CSOKONAI ÉLETE. 

lassan folyhatott; azért írja Csokonai gróf Széchényi 
Ferencnének még sept. 18. is: „Az olta annak (a 
háznak) annyira mennyire tőlem telhetik, megújítá- 
sában foglalatoskodtam. De megvallom, kegyelmes 
grófiié, hogy lassan boldogulhatok" ^^^). Ügy látszik 
1803. tavaszszal sem volt Csokonai még rendben a 
legszükségesebb javításokkal ^^^). Tudniillik jobban 
értett ő könyvek mint házak csinálásához. S azért, s 
mert lelkét és elméjét naponként inkább és teljeseb- 
ben nagy eposának terve foglalá el, melyhez köti 
vala életét és dicsőségét: újra hivatalkeresésre kellé 
magát elhatároznia. Mi lehetett pedig egyedisége, 
tervei és jövendőjének biztosítása tekintetéből óhaj- 
tandóbb rá nézve, mint pártfogójának azimént orszá- 
gossá lett könyvtára mellé alkalmaztatnia? Es most 
kezdett aggódni, vájjon nem sértődött-e meg a nemes 
Széchényi-pár az Ajánlásnak kinyomatása által? Kul- 
tsárhoz, ki mint a grófné testvére fiának nevelője 
járatos vala a Széchényi-házhoz s mindig buzgó és 
tettleg pártoló barátja az irodalom embereinek, a 
nemeslelkű Kultsárhoz folyamodott tehát Csokonai 
panaszai és aggodalmaival, ki nem késett őt meg- 



165) L. Válog. Lev. XV. a 882. szel. 

^^) Sas János nánási tanító 1803. mart. 2. többi közt 
ezt iija költőnknek: „A nádad beküldhetetlen, hacsak többet 
nem akarsz érte adni, mint amint vetted . . . Kár hogy mindég 
olyankor jut eszedbe a nádad, mikor vagy dologidő, vagy rossz 
út vagyon. En az oszszel valójába és szívesen igyekeztem be- 
küldésén, de annyiért amennyit mondtál, t. i. 5 pénzért párját, 
még a legjobb úton se fogják soha bevinni.** 



CSOKONAI ÉLETE. 109 

nyugtatni i^'), s ügyét Széchényi Ferencnél is egyen- 
getni. Es így, midőn az épen megjelent ^Tavaszt** ^•®) 



^^■0 A már egyszer érdekelt levél egészben ez : „Kedves 
Űr! Valamint irigylem a váradi társaságot, úgy szívből sajná- 
lom a debreceni szerencsétlenséget. Bár csak ez Árpádunk út- 
ját ne késletné! Nem tndom mi fátum üldözi versköltoinket, 
hogy épen akkor érdekli őket jelesebb kár, midőn legbuzgóbban 
folytathatnák hazafíuságból kezdett munkáikat. íme az a kelle- 
metes kesergő Himfy is, nem régiben, midőn Győr vármegyé- 
ben múlatna kedves párjával, Kámban, Vas vármegyében, háza 
elégvén, szomorúan zokog. Érzem, Uram, s nagy megindulással 
érzem kedvöknek csüggedését ezen szerencsétlenség által, an- 
nál inkább, mivel tudom mely nehéz az elveszett kedvnek újra 
lábra kapni. De az erős elme meggyőzi a bal sorsot, s ha nem 
vidám, legalább tűrhető kedvvel viseli megmásolhatatlan törté- 
neteit. — Azon nem szükség sokat törődni, hogy megesett már 
az Ajánlás kinyomtattatása. Ez nem fájlalható sérelem arra 
nézve, ki megtiszteltetett: az Úrra nézve pedig a világ előtt 
nyereség. Ha mindég így vétünk, ^bocsánandó lészen. Tessék 
^az igazat megírni azoknak, akiket illet. Beköttetéssel nem kell 
költségeskedni. A történet mostohasága is eleget mentheti az 
Urat. Hány példát küldjön az Úr, azt jól végezte ; mert illik 
mind a két Főméltóságot megbecsülni. Én csak sziverősséget 
kívánok, hogy a bal eset el ne nyomja az Urat, kinek én min- 
denkori szíves barátsággal maradok alázatos szolgája E. I. s. k. 
Pesten, 4. aug. 1802." — Mellesleg jegyzem meg, hogy e 
levél szolgáltatott Csokonainak okot azon Himfyhez intézett 
dal írására, mely az El. Költ. IH. könyvében, a 134. szeleten 
látható. 

168) Weinmüller Klára Komár. aug. 12. írt levelében je- 
lenté Csokonainak, hogy a Tavasz kész és átvehető. A hat ív, 
6 ft 30 kr. levén egy ív ára, 39 ftba került, mely összeget W. 
már aug. 25. kelt nyugtatványa szerint Cs. azonnal le is tett. 



i 



110 CSOKONAI ÉLETE. 

sept. 18-dikán a gró&énak és grófnak megküldé, 
egyúttal a könyvtáy-írnoki állomásért is folyamodott 
egy érdekes levélben ^^^), mely, valamint a Kultsárhoz 
írott is ^'®), Csokonainak négy év ótai komoly foglal- 
kodásairól a történettel ^^^) fényes tanúságot te- 
szen. Tudniillik jól tudta ő azt, hogy a hősköltó', ki 
nem egyszersmind a nemzet történetírója, a nemzet 
hősköltője nem lehet. Schiller Carloshoz és Wallen- 
steinhoz oly históriai stúdiumokat tett, melyeknek tu- 
dományos gyümölcsei is a jeles művek közé tartoz- 
nak ^■'2), holott 3 színköltő történeti tárgyakkal is , a 
forma szigoránál fogva, s a belső valóság lévén itt a 
fő, sőt majdnem minden, szabadabban bánhatik: míg 
az epos-irónak, ki a legtágabb formában mozog, min- 
denek előtt a külső valóságot kell tisztelnie, s törté- 
netek és erkölcsökben történetírói hűséggel mutatni 
fel tárgyát, hogy az a nemzet előkorának históriai 
szentirása legyen, mint volt IHás ahelleneké,s fejealja 



— Hirdetve először sept. 10. találom a könyvet, a M. Hírmon- 
dóban, II. 21. sz. — Az első kiadás XVI és 80 lapot teszen, 
mert az előszóban érdeklett jegyzések elmaradtak. 

169) L. Válog. Lev. XIV. a 873. s köv. szel. 

170) L. Válog. Lev. XVI. a 884—5. szel. 

"1) „Csak az Árpádról és őseleinknek megtelepedésekről 
Írandó heroica epopoeám is négy esztendők elforgása alatt f sok 
olvasásra és vizsgálásra adtak nékem okot" stb. L. Válog. Lev. 
XIV. a 875. szel. 

172) Geschichte des Abfalls der vereinigten Niederlande 
von der span. Kegierung. — Geschichte des dreissigjáhrigen 
Xrieges. 




CSOKONAI ÉLETE. 111 

minden jó hazafinak, mint nagy Sándoré Homer. Min- 
den más műben szereti a nemzet a költői teremtő ih- 
let játékait: itt a köz tudománynyá vált hit vagy való- 
ság legkisebb sérelméért hidegséggel áll bosszút. Cso- 
konai felfogta szándéklatát követelései egész szigorú- 
ságában, s készületeiben annyira haladt már, hogy 
képesnek kezdé magát érezni, ha a környulet kedvez, 
azokat is világ elébe adni ^'^^). Nem volt egyéb hátra, 
mint eddigi munkái kiadásával a múltat bezárni, s 
hogy élte új célját létesíthesse — miután erre szüksé- 
ges vala, „hogy az életnek gondjaitól, a hivatalnak 
terheitől, és a lelket megzavaró aggodalmaktól üres 
légyen, munkáján folyvást rája fekhessen, és magát 
egészen a lefestendő világba általhelyheztetheese" ^''*) 
— magát kis örökségében megvonhatni. Ettől a tűz- 
vész által elüttetvén; s miután (így ír) „már lehetet- 
lennek látom , hogy vagy házamat pusztán ne hagy- 
jajn, vagy kifeselhetetlen adósságba ne verjem maga- 
mat" ^'^^) , kénytelen volt hivatalt, s épen ezt kérni, 
melyben, úgy mond „egyszersmind elegendő üressé- 
gem is lenne, a szükséges könyveket is céljaimra nézve 
megtalálhatnám" ^'®). E mellett tettvágya azon szán- 



^^3) A tervezett történeti munka címe ez akart lenni: 
„Thesaurus antiquitatum hungaricarum, sive Collectio scripto- 
mm omnis aevi, linguae et nationum, quicunque de origine, 
affinitate, patria, moribus, rebusque gestis Magyarorum ad mor- 
tem ducis Arpadi quidpiam memóriáé prodiderunt." L. Válog. 
Lev. XIV. a 877. szel. 

174) és 175) L. Válog. Lev. XIV. a 878. szel. 

176) L. Válog. Lev. XV. a 882. szel. 



112 CSOKONAI ÉLETE. 

dékot is megérlelé benne, hogy, ha a nemzeti könyv- 
tárnál alkalmazást nyer, egyszersmind a nemzeti köl- 
tészetet tudományosan tanítsa minden jutalom nél- 
kül ^■'^). Mind ezek oly ragaszkodó bizodalommal 
adattak elő, mely a gróf részéről , ha ez a kérést úgy 
látszik nem teljesitheté is, meleg részvéttel, némi se- 
gélylyel, s egy, Csokonaira nézve igen becses figye- 
lemmutatással, a liemzeti könyvtár lajstrompéldánya 
megküldésével, viszonoztatott *'^). De van még a vá- 



1") L. Válog. Lev. XIV. a 878-9. szel. 

^'^^) A szíves, humánus válasz, mely egész terjedelmében 
a gróf saját keze, így hangzik : r Sopron, 19. nov. 1802. Bizo- 
dalmas Jó Uram! Bánom és szégyenlem, hogy részszerint az 
országgyűlése, részszerint pedig, és leginkább, beteges voltom 
miatt Nagy Jó Uramnak hozzám bocsájtott több ízbéli leveleire 
elébb nem felelhettem, feltévén magamban egyáltalában, hogy 
más kézre, hacsak lehet, nem szorulok azon igaz szívességem- 
nek kimutatására, melyet ezen rendeim által az Úrnak kinyi- 
latkoztatni szándékozok. Ez pedig abbul áll, hogy elfogadja ba- 
rátságosan azon csekélységet, melyet most Pestre menetelemmel 
Xultsár úrnak kezében azon szomorú kárainak némünémü kipó- 
tolására adni fogok, melyeknek elszenvedésével az Úr terhelte- 
tett. Nem több ugyan ezen adomány száz forintnál, hanem az 
ország múzeumára fordítandó költség és a katalógusoknak ki- 
nyomtatása tartóztat nagyobbaknak szolgáltatásátul még egy 
üdéig, míglen hazám múzeumát rendben szedhetem. Fogadom, 
hogy annak szerencsés elintézése után Nagy Uramnak magam 
nyújtok szolgalatjára alkalmatosságot; sőt ha az említett hazám 
bibliothekája mellett módom lehetett volna az Úr kívánságának 
beteljesítésére, abban is készségemet tapasztalta volna, hanem 
mivel azon hivatalok csak addig adattatnak idegeneknek, míg- 
len gyermekeimnek nevelői a nevelést végzik, megbocsát az Úr, 



CSOKONAI ÉLETE. 113 

laszban egy hely, mely jövendőre más valamely alkal- 
mazással biztatja Csokonait. Széchényinek , a becsü- 
letes, szilárd és kedélyes férfinak ajkain az nem Volt 
puszta biztatás, és meg lehetünk győződve, hogy, ha 
Csokonai vége oly közel nincsen , a pártfogó Ígérete 



hogy ily rövid üdéig tartó készségemnek jelével nem szolgál- 
hattam. Ne vegye el azonban az Úr hozzám vonzó bizodalmát, 
mert amint érdemeit becsülöm, úgy örömömnek fogom tartani 
mindég, ha utóbb is megmutathatom tiszteletemet és készsége- 
met, melylyel vagyok Bizodalmas Jó Uramnak szíves s igaz szol- 
gája 6. Széchényi Ferenc. PS. Eönyvtárházomnak katalogussát 
is Eultsár úr kezében adtam az Úrnak számára.^ E levelet de- 
cemberben Kultsáré követte ily tartalommal: „Érdemes Hazafi 
Midőn a nyáron kérdéseire felelnék, egyszersmind Virgáliussal- 
bnzditám : Tu ne cede^ malis. Most annál nagyobb az örömem, 
hogy eszköze lehetek a segedelemnek is. Eiga gr. Széchényi 
méltóztatott száz ftoknak általküldését reám bízni. Mely bizo- 
dalmát az ür vigasztalására fordítván, sietek általküldeni ezen 
assignátiót, mely szerint az Úrnak a debreceni apothekárius 
űr azon pénzt ki fogja fizetni. Tessék neki ezen levelet által- 
adni, és a felvételről quietálni. — Még vagyon nálam az Úr 
számára: „Bibliotheca Hungarica Com. Fr. Széchényi", mely 
mivel 3 fómusból áll, valamely más alkalmatosság által fogom 
elküldeni. Addig is jelentem, hogy azt meg kell köszönni egy 
egész árkus formájára (folio) készült papiroson. Ha tetszik 
versben vagy folyó beszédben. — Hát a költemények mit csi- 
nálnak? Már elmúlt a diéta. Árpád választatott- e már vezér- 
nek? En most is csak azon kérem az Urat, hogy hexametru- 
mokra vegye poemáját, ha halhatatlan akar maradni. A histó- 
riákra, a Kazy Hunniására egy figyelmetes embert nem szükség 
emlékeztetni. Minden jókat kivan Kultsár s. k. Pesten, 8. 
dec. 1802." 

Toldy Mnnkái. D. 8 



1 14 CSOKONAI ÉLETE. 

teljesedésbe megyén. Csokonai tudván ezt, a nagy 
örömmel vett levelet „boldogsága diplomájának^ ne- 
vezi *'^), de a hivatal pontját többé nem érinti. Figyel- 
mének azonban folytonosan jeleit adja. A nemzeti 
könyvtárt egy ódával üdvözli í^^), így a gróf ezüst 
menyekzőjét is ^®*); amannak lajstromát vévén, köny- 
vészeti észrevételeket közlött, s az abban hiányzó 
könyvek, valamint D. Földi kéziratai megszerzésére 
is ajánlkozék, mikre nézve a gróftól csakugyan meg- 
bízást is vett ^^2). 



"9) L. Válog. Lev. XVII. a 886. szel. 

íso) L. Ódák, ír. 8. G. Széchényi F. o exja nemzeti könyv- 
tárj ára. 

«i) L. Ódák, n. 2. A 'szélhez. Vesd ö. a XVH. levéllel, 
a 886. szel. 

*8*) Hadd álljon itt még egy levele a nagy embernek, 
mely a *®i) alatt idézett XVTI. levélre ment válaszúi. „Pest, 30. 
jan. 1803. Bizodalmas Drága Úr! Az Úrnak megnyugtatására 
jelentem, -hogy a magyar bibliothekám lajstroma vétele iránt 
tett feleletét, úgy küldött munkáit is az Úrnak nagy köszönet- 
tel vettem. Nagy Gábor prókátor úrtól a diplomatica coUectiója 
I. tónmsa iránt magától vettem levelet, melyre már válaszoltam 
is ; csak árrá kérem az Urat is, hogy annak képes árát szabja, 
és a többi XIX tómusoknak lajstromát is velem közleni ne saj- 
nálja. Néhai D. Földi János Írásai mivoltok és árok iránt bő- 
vebb tudósítást várok az Úrtól, egyszersmind arra is kérvén az 
Urat, hogy a nemzeti literatúra iránt viseltető buzgósága sze- 
rint ne terheltessék nékem egy teljes elenchust küldeni a deb- 
receniek által kiadott vagy bizonyosan kiadandó minden gö- 
rög és deák classicus auctorok edítiójáról, hogy ebből meg- 
tudhassam, mi hiával légyen még a már nemzeti bibliotheka. 
Addig is pedig, ha az Úr ugyancsak a nemzeti bibliothekába 



CSOKONAI ÉLETE. 1 15 

XVIII. Noba az 1802. év nyugtalan is, szeren- 
csétlen is volt Csokonaira nézve, miután fele Komá- 
romban, Pesten és Váradon, másik fele a tűz kárai és 
závárjai, valamint csalatkozott remények közt pergett 
le : nem folyt el mégis munkásság nélkül. Még nem 
osztatott ki „Csokonay Vitéz Mihály Munkái" első 
kötetének első „csomója", mely a Tavaszt tartal- 
mazá *^^), Lilla Kassán, Dorottya Komáromban , az 
Anakreoni Dalok *^) Bécsben , még censúra alatt 
késtek ^^) : már készületeket teszen a folytatáshoz, 



tartozó régi könyvekre akad, melyek jól vannak conserválva, és 
képes áron szerezhetők (amit akárki felől is fel lehet tenni, 
mivel ez által a haza díszének és javának áldozik), csak tessék 
azok felől engemet előre tudósítani, netalántán dnplicátuqokat 
vegyek. Ezek mellett igaz tisztelettel vagyok az Úrnak kész 
köteles szolgája G. Széchényi Ferenc s. k. — Feleségem e na- 
pokban Enltsár űr által megköszöni az ajándékot.** 

183) E gyűjtő cím egyedül a borítékon állván, most már 
csak kevés példányon látható. A boríték hátán az előfizetők 
nevei, szám s_zerint 44 ; köztök gr. Festetics György, gr. Erdődy 
Zsigmondné szül. Tolnai Festetics Mária, Horváth Ádám, b. Vay 
Miklós, Yitkovics Mihály jurátus, Vajda Sándor komáromi ke- 
reskedő stb. 

í84) E g3rujtemény azon tizenöt anakreontismusból állt, 
mely eredetileg Lilla részeit is tette, u. m. a most V. VI. Vm. 
rX. XII. Xm. XV. XVin. XIX. XX. XXI. számokkai jegyzett da- 
lokból, más tizenöttel bővítve. 

1^^) Ennek emlékezetét fentartotta Lilla élőbeszédének 
kézirati' vég cikke, melyet alább ^^) és ^^t) alatt közlök; ez ér- 
tendő a fent említett aláírási ív „véletlen bajai** alatt: noha a 
M. Hírmondó (1802. II. 342.) mind a hármat már septemberben 
hirdiette sajtó alatt lenni, s noha Cs., Debrecenben, 1803. mart. 

8* 




116 CSOKONAI ÉLETE. ' 

Új aláírási ívet bocsát ki Debrecenben *®^) a második 
és harmadik csomóra, melyekbe Lilla és Dorottya 
voltak szánva ^®^), nyomtatókkal intézkedik *^^), párt- 
fogóról gondoskodik; s miután első levele *^^) , mely- 
ben Lillát Festetics Máriának gróf ErdődyZsigmond- 
nénak ajánlá, válasz nélkül maradt; a grófoé csillag- 



3. Mosóci Institóris Gábor pesti könyvárusi^ak az Anakr. Dalo- 
kat és Lillát illetőleg ezt írja: nMég a munkáim sem a bécsi, 
sem a kassai sajtó alól ki nem kerültek. Sz. György-napi deb- 
receni vásárra bizonyosan lejönnek.^ A körülmények összeve- 
tése mutatja, hogy ez puszta biztatás volt. 

186) ^s 187) 1802. augustus 15. — „Véletlen bajaim, úgy 
mond, hátráltatták szinte ekkoráig munkáim második darabjá- 
nak kiadását. Mely késedelmet hogy annyival jobban kipótol- 
hassak, két sajtón dolgoztatok, úgy hogy sz. Mihályra mind a 
2-dik csomó, t. i. a Lilla, mind a 3-dik t. i. a Dorottya, egy- 
szerre ki fog jönni." Mennyi biztatás, csakhogy aláírók gyűlje- 
nek, holott, mint láttuk, kéziratai még vizsgálat alatt, s nyom- 
tatókkal még semmi egyezkedés. De még több! „Aki tíz 
exemplárra práenumerál, egyet a szokás szerént ajándékban fog 
nyerni; valamint leopoldi pesti vásárkor egy-egy exemplárt az 
én anakreoni ódáimból, melyek külön fognak kijönni, és egy- 
egy exempláiját az én rézre metszett nótáimnak, melyek kla- 
vírra és énekre vágynak alkalmaztatva, és közöttök találtatnak 
a Lavota és Kossovics urak compositiói közzül." — Találtatik 
ez íven 28 előfizető, hol az egyik, hol a másik, hol a háromra 
(a Tavaszszal) együtt. 

>88) Trattner Mátyás, 1802. sept. 8. költ válaszában 500 
példányért 8 ffcot Mvánt. 

189) L. Válog. Lev. Xm. a 871. s köv. szel. Ha a levél 
e szavai: „az első (csomó) kijött"' szorosan vétetik, a levél 
augustus 12. után íratott. 



CSOKONAI ÉLETE. 117 

keresztes hölgygyé neveztetése alkalmával él a kére- 
lem megdjitására *^^) : sikerrel-e, nem tudom, ámbár 
az ajánló dal ott áll Lillában ^^^). Még Lilla előtt szer- 
keszté újra ^^^) az Ódákat ^^^), melyek úgy látszik egy 
második „kötetbe^ voltak szánva, valamint az „Al- 
kalmatosságra való verseket" is ^^^), Egyébiránt he- 
lyén van itt Lilla mikép keletkeztére nézve következő 



i»o) L. Válog. Lev. XXŰ. a 893. s köv. szel. 

^^1) Ez egyébiránt már jóelőre készült, mint azt Csoko- 
nainak egy 1802. mart. 24. előtt irt verslajstroma bizonyítja, 
melyben e darab csakugyan benn foglaltatik. — Annyi bizonyos, 
hogy 1804. apr. 9. Csokonai száz ftot kapott a grófhétól (1. 
Vál. Lev. XXV. a 903. szel.), igen valószínűen ^jabb kérésre, 
mintán az 1804. jan. 24. Ebédéihez intézett epistolának (1. 
Hátrah. El. Vers. III. k. a 791. szel.) következése nem volt. 

1Ö2) T. i. Csokonai papirosai közt több szerkezet-kísérle- 
tek találtatnak , melyekben az ódák is, de más osztályozásban 
fordulnak elő, mint abban, mely megmaradt. 

^^3) Hogy az Ódák elébb voltak szerkesztve Lillánál (és 
így csak azért maradtak későbbre, mert Cs. Lillához jobban 
bízott) mntatja egy, Cs. írásai közt találtató lajstrom (idegen 
írással, de Cs. kezétől származó felirattal), mely szerint a II. 
könyvbe 3. 4. 5. 6. helyekre ezek voltak téve: Az álomhoz, 
A szeplő: két anakreontismus, mely innen Lillába vándorolt ál- 
tal; Görög úrhoz; mely darab ez évben írva, majdan az alkalmi 
versek közé tétetett által; s A Feredés, mely szinte Lillába 
ment át. Az utolsó darab „A farsang bacsuzása** volt; mert 
azon két szám, mely jelenleg ez után áll (Fazekashoz és Tüdő- 
gyúladásomról) későbben készült. 

^^*) Ezt azon körülmény látszik bizonyítani, hogy ezeknek 
lajstromában a Göröghöz írt óda, Amaryllis (mind kettő 1802.) 
s a Bhédeiné halálára írt tanköltemény (1804.) még nem fog- 
laltatnak. 






118 CSOKONAI ÉLETE. 

sorait emelnem ki az élőbeszédnek : ^Nem .... voltak 
ezek az én verseim soha olyan céllal íródva, hogybe- 
lőlök egy, és egymással összefüggő kis poetai román 
kerüljön: egyszer egyik darab készült, másszor má- 
sik, és nem azzal a renddel, amilyennel e könyvben 
látni; némelyiket még 1793-ban csináltam, ilyen a 
XV-dik dal, vagy is a Tanúnak Hívott Liget, mely a 
Campe magyarra fordított Psychologiájának ajánló 
levelében , és a XXXVIII. azaz a Feredés, melynek 
egy része a Gessner Daphnisában egy barátom által 
paraphrasizálódott ; van olyan is, a melyik 1802-ben 
jött ki a semmiségből. Egynehányat másnak a kéré- 
sére írtam. Hanem nagyobb részét élő személynek 
készítettem.'* ^^^) E hely megerősíti, mint már felébb 
érintettem, hogy t.i. Lilla nem minden dalai készültek 
eredetileg Vajda Juliannára, sőt a nagy rész jóval ko- 
rábbi években, midőn a képzelt vagy nem képzelt 
kedves még Laura, utóbb Róza nevet viselt. Egyéb- 
iránt ez év (1802.) gyümölcsei több, egészben vagy 
részekben szép, ódák voltak i^^), úgy Amaryllis, mely- 
lyel Schraud országos orvosnagy hitvese halálát éne- 



195) L. Lilla, előbeszéd, a 232. szel., de űgyt mint az Cs. 
kéziratában találtatik* L. a Jegyzések közt. 

196) jíév szerint Göröghez Kerekes halálakor, Virág Be- 
nedekhez, mely utóbbi a D. Földiről írottal együtt a Hírmon- 
dóban (1802. I. 81. 82.) jelent meg, valamint mutatványul Lil- 
lából A pillangóhoz (IL 343.'), továbbá A szélhez, Gróf Festetics 
Györgyhez stb. 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 119 

kelte meg *^'). Ez évben jelentek meg a Hírmondó 
mellett és külön némely lekótázott dalai is, melyek 
egyike Haydnt volt szerencsés zeneszerzőül nyerni 
meg 198). 1803 elején élőbeszédek készültek Lilla és 
Dorottyához. Időközben Kazinczy bizodalmának vévé 
Csokonai szép jelét. Amaz t. i. épen ekkor készitgeté 
Dayka verseit sajtó alá, s megküldé Csokonainak a 
kéziratot, hogy rajta helyenként igazítson. Mert Ka- 
zinczy úgy hitte barátja dicsőségét emelhetni, ha, mi- 



»9") Az előszó 1803. jan. 8. költ. E kisded munkát Cs. 
Knltsár által mutatta be az elhunyt férjének, kétség kiviil, hogy 
ettől nyomtatási költséget nyeijen, mit Eultsár levele is bizo- 
nyít, melynek illető helyét, mint Amaryllis történetéhez tarto- 
zót kiírom: „Valamint — így ír Pest, apr. 16. 1803. — nagy 
Örömmel olvastam Amaryllist, úgy igen sajnálom, hogy a lacű- 
nákat nem tetszett mind eddig kipótolni. En közlöttem az Aes- 
coláp fiával, ki nagy megilletődéssel köszönte a lantosnak fá- 
radtságát, nem i& kételkedtem, hogy már kinyomtattatására 
régen kész lett volna, ha én az Úr pótolásit várván, nem szűn- 
tem volna meg erre ébreszteni. Vájjon nem akad-é az Úr né- 
mely germanismusokra, midőn későbben nyugodtabb elmével 
olvasná? Ha néhol az eránt tenne az Úr változást, helyesnek 
ítélném: többnyire a munka különös szépségekkel bővelkedik. 
Helybenhagyta Virág és Schedius. Tehát a nyomtatásra enge- 
delmet várok." — Június 9. írja ugyanaz : „Amaryllis a jövő 
héten szép irópapirosra ki lészen nyomtatva. Eddig a vásár 
gátolta.** — Ezekből látszik, hogy az előszó keletében az 1804. 
(1803 helyett) hiba, mely a külön nyomatból az Alk. Versekbe 
is átcsúszott 

^«8) A pülangóhoz írt dal t. i. (Lilla, HL k. XLVH. 1. 
a 288. szel.). Megvan e zene Márton négy kötetes kiadásá- 
ban is. 



120 CSOKONAI ÉLETE. 

ben a halál magát gátlá, halála után rokon kézzel té- 
teti. Csokonaitól sokat reményit, mert Csokonai mes- 
tere volt a nyelvnek és formának, s az Anakreoni Da- 
lok Csokonai ízlése tisztulását látszanak hirdetni Ka- 
zinczynak *ö^). De Csokonai érzé, hogy a költő müveit 
nem másnak kell igazítgatni, és Jegyzéseket" írt. 
?i Vegye az Ür a legszívesb köszönetemet, írá amaz 
mart. 2. 1803., a Daykám versei eránt tett kérés tel- 
jesítéséért. Az aesthetikai jegyzések közzül egyne- 
hánynak hasznát veszem a könyv hátulján az Urnák 
szavaival és személyében : de nékem leginkább a csor- 
bák kifenésére vagyon szükségem. Azon igyekezzen 
az Ür addig, míg látásához szerencsém lesz. Kivált 
gyönyörű dalaiban ne szenvedjen meg semmi mocskot 



Í99) Az 1802. nov. 27. kelt levelidé tartozó részei: nSajtó 
alá készítem Dajkámnak verseit. ímhol vannak. Tekintse meg 
az Úr, és ahol igazításra valót Iát bennek, tegyen próbát raj- • 
tok, ha szennyeket lemoshatná-e? Egynehány dala oly édes, 
mint ha a Szerelem sugallotta volna. Kár, hogy az a kis gyűj- 
temény, mely halála után kezembe jutott, több énekeit nem 
tartotta fenn. És ezeknek, úgy vélem, kevés javításra van sztlk- 
ségek: de az Abeilard és Heloiz Levelei gondos kezeket kivan- 
nak. Kérem az Urat, ne vonja meg tolók barátságos segédét.' 
Háladatosan fogok az Úr felől emlékezni az élőbeszédben." — 
„Az Édes Gergely' anakreoni verseit azért teszem ide, hogy az 
Úr higyje el magát, és vegye elő az érdemlett kevélykedést."- 
— 1803. febr. 21. meg ezt írja: „A tegnapi újság hirdeti az 
ür Anakreonját. Gratulálok szívesen nevekedő, azaz újabb dicső- 
ségének. Bár igen csinosan nyomtattatnék.** L. Kazinczy Ferenc 
Eredeti Munkái. Második osztály: Levelek. Harm. kötet, 386. 
és 387. 1. 



"1 



CSOKONAI ÉLETE. 121 

fiemmi fület bántó roszhangzást" *^^^). Volt-e ez újabb 
szorgalmazásnak foganatja , hallgatnak apapirosok; 
de hogy Csokonainak Daykára tett széptani jegyzései 
elvesztek, sajnálni lehet, mert ezek elméleti nézeteiről 
teendettek tanúságot. S akkor alkalmasint azt is meg- 
ítélhetjük vala, Csokonai kérésére küldé-é neki Ka- 
zinczy e leVél mellett Sulzer széptani szótárát , vagy 
azért, hogy ama jegyzések látása után neki elméleti 
tanulmányokra nyújtson módot, mely elkelt Csoko- 
nainál, és ösztönt, melyre kevesbbé szorult. Emerre 
látszik Kazinczy e pár szava mutatni : „Rá nagy szük- 
ségét gyanítom" ; ellenben az első hihetőbb leszen 
abból , hogy Batteuxről és Eschenburgról is emlél^e- 
zik Kazinczy, és pedig úgy, mint szoktunk szóban forgó 
tárgyakról; s még a Degen Anakreonáról és Gleimról, 
melyek épen most, midőn az Anakreoni Dalokhoz 
irodalmi jegyzések készültek, Csokonait méltán érde- 
kelhették ; végre még ez intéséből : „Kedves könyve 
volt (Sulzer) Verseghynek ; és méltán. Csakhogy az 
aesthesist inkább a nagy példányokból kell meríteni, 
mint didaktikus könyvekből." Azonban Csokonai 
tudta ezt, s művekről ment által a művek bölcsele- 
tére : az ő baja csak az volt, hogy őt nevelése és tár- 
sasága önmaga alá vonta le. Itt nekünk elég azt tud- 
nunk, hogy Csokonai nem szűnt meg tanulni mester- 
ségét soha. Míg ezek folyának, Lilla, egy dal híán s 
némely változtatásokkal 2^^) megnyerte a nyomtatási 

200) L. Kazinczy Ered. Mnnk. ü. oszt III. köt. 390. L 

201) A kitörlött dalt: A Feredés, 1. a Hátrah. EL Vers. 
I. k. a 729. s köT., szel. A változtatásokat a Jegyzések közt. 



122 CSOKONAI ÉLETE. 

engedelmet; Dorottyát a komáromi könyyvizsgáló alá- 
iratlaniil adta vissza némely fontos észrevételekkel 202)^ 
az Anakreoni Dalok pedig csak június 17. nyertek 
imprimáturt törléseivel a magyar udvari tanácsnak^ 
8 azonnal sajtó alá is mentek 203). Az elsőbbek meg- 



202) Schwarzl kir. censor észrevételei, miket ez levélben 
közlött, mint látszik, Knltsárral, körülbelül ezek voltak: „Ki a 
Somogy vármegyei nemességet esméri, s a valóban történt do- 
logról emlékezik, mint péld. okáért én, ... könnyen tadhatja, 
ki volt légyen a vén Dorottya, a görbe hátú Adelgunda stb,** 
amiért a megye, város és osztályok tulajdon neveik megvál- 
toztatását javasolja. Továbbá mond: „Mocskos kifejezések van- 
nak benne, péld. a III. könyvben : Az avantgardában .... azok 
az eleven freycorok valának, A kik már férj nélkül szülni is 
tudának. Tehát — kérdi — a Somogy vármegyei urak és dá- 
mák társaságában, egy noblebálban, ilyenek is valának?** — 
„A IV. könyvben a Lokaj Gergőnek a beszédje is több helye- 
ken mocskos, p. 0. Ihogtak vihogtak, Megkövetem, még a na- 
drágba is nyúltak.** — Az első rendbeli észrevételeknek csak 
helybeli súlyok volt; de az utóbbiakat nem csak a nemesb er- 
kölcsök, hanem az aesthesis is helyeslék; s a mü nem nyert 
semmit, hogy utóbb csakugyan kevesbbé kényes censor úti le- 
velével jelent meg. — Nevezetes Schwarzl levele azért is, mert 
belőle tudjuk meg, hogy Dorottya alapját valamely akkor azon 
vidéken köz tudomású történet tette, noha Csokonai, könnyen 
érthető okokból, előszavában ezt tagadja. 

203) Ha Márton az Anakr. Dalok ezen első, bécsi, kiadása 
előszavában azt írja, hogy Cs. azokat „még 1802-ben nyom- 
tattatta*", az világosan csak hiba (1803 helyett), vagy annyit 
jelent, hogy akkor rendelte el Os. nyomatásukat. Márton saját 
kezű leveléből kitűnik, hogy még csak 1803. szabadult ki e kis 
könyv a censúra alól, s a címlap is, melylyel a nyomatás meg- 
indittatott, az utóbbi évet viseli. 



l 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 123 



mentése végett Csokonai más-más helyt kivánt próbát 
tenni^ s Váradra, Pozsonyba, Pestre, Komáromba írt, 
ártervet kérvén a nyomtatóktól, s tudósítást a cen- 
sorok egyediségéről 2^^) : mily következéssel, nem 
tudom : annyi bizonyos, hogy Lilla Kass^, csakugyan 
az említett változtatásokkal, sajtó alá ment. Az Ana- 
kreoni Dalok mutatvány-iveit vévén Csokonai, a ki- 
adás neki annyira megtetszett, hogy azt némely hoz- 
záadásokkal nevelni kiváná ^o^^, ü. m. egy előljáró 
beszéddel a napkeleti poesis természetéről 2^®), kótákra 
vett dalokkal az Aoakreon párisi diszkiadása szerint^ 
és jegyzésekkel; de eleinte nevekedő betegeskedése, 
utóbb talán pénzzavarodból eredt kedvetlen hangulata 
hátráltatá e szándéka végrehajtásában. Nem mintha 



204) E ley^i fogalmazata, mely Marmarosi Gottlieb An- 
talhoz (kinek ekkor Vácon és Váradon volt nyomdája), Weber 
Simon Péterhez (Pozsonyba) , Trattner Mátyáshoz (Pestre), 
Gottlieb Ferenchez (?) és Weinmüllernéhez (Komáromba) kül- 
detett meg, Debrecenben mart. 1. 1803. költ, s többi közt ily 
kérdést foglal magában: » Arról is kikérem az Úrnak tudósítá- 
sát, hogy az Úr mellett lévő censorhoz mennyire bizhatni? Én 
a státus dolgában a világért sem akarok belé avatkozni, hanem 
restelleném, ha némely ártatlan tréfáimért a poemáimat meg- 
herélné, rángatná és éktelenitené a censor úr/ Csakhogy Cs. 
oly tréfát is ártatlannak tartott, melyet Sárközy, Eultsár s más 
nem debreceni barátja! nem tartottak ártatlanoknak, s melyekért 
a maradéknál lakol! 

^^^) L. Márton előszavát, az első, bécsi, kiadáshoz, 

m. IV. 1. 

206) Talán „az ázsiai poesisról?^ L. Aesth. Töredékek, 
L a 793. 8 köv. szel. — De ez az Anakreoni Dalok elébe 
aligha illenék. . 



124 CSOKONAI ÉLETE. 

Csokonai ez évben minden segedelem nélkül volt 
volna; Kultsár maga is két ízben vala némely aján- 
dékok megküldője^o^)^ de ez nem volt annyi, hogy 
a saját fészkét még fel nem építhetett beteges ember 
szükségeit fedezze. E körülmények között a jegyzé- 
sek csak tizenöt dalhoz készültek el. Dorottyát még 
apríl 16. küldé le neki Kultsár, azt jegyezvén meg 
róla, „hogy mestersége és szépségei megmaradhat- 
nának azoknak eltörlésével, melyek a censúrán fenn 
akasztották." Csokonai lUei Takács Károly nevfi is- 
merősét bízta meg Váradon a kiadás gondjaival, de 
oly kevéssé mozdította elő maga is részéről ez ügyet, 
hogy e barátja kénytelen volt még 1803. dec. 16. 
sürgetve kérni a szerzőt, jőne Váradra a törlések 
pótlása végett. És így sem az Anakreoni Dalok nem 



207) 1803. apr. 16. ötven ftot gr. Széchényinétol a Ta- 
vaszért; jún. 9. százat gr. Festetics Györgytől egy ódáért 
(II. 14.). nAz ódát megmutattam, írja Kultsár, azon bíráknak, 
kiket az Úr választott. Helybenhagyták, én pedig elküldöttem 
annak, akinek volt szánva. Jó szívvel fogadta, és az Úrnak 
ezen 100 ftokat rendelte. Egyszersmind meghagyta, hogy az 
Úr dicsőségére lenyomtattatnám. Ezt előbb még sem akartam 
cselekedni, mint sem az Úr újan megvizsgálván s leírván 
ódáját, nekem megküldené. Erre tehát most az Urat megkérem, 
hogy, midőn gr. Festetics érdemeit énekeli, magának is szinte 
oly érdemeket szerezzen a nemzeti poesisnak fölemelésével." — 
Minden fiatal írónak oly barátot mint Kultsár, s az eszmél- 
tetést készséggel elfogadó keblet! — Megjelent az óda idő- 
közben, a Rhédei Lajoshoz s A Szélhez címzettekkel, egy 
külön íven, jegyzésekkel, a M. Hírmondó utolsó negyede mel- 
lett, martiusban, 1803. 



CSOKONAI ÉLETE. 125 

mozdulhattak ki Bécsből, sem Dorottya Váradról^ 
míg Lilla Kassán, ki nem váltva, vára a kiszabadulás 
óráját, de mind hiába. 

XIX. Csokonai éltének harmincadik évét élte. 
E szép korban, midőn az iQú férfivá lett, s a tűznek 
és erőnek legszebb egyesülését mutatja, az egész- 
ségnek iránta annyiszor hűtelen istenasszonya tőle 
végképen búcsút vett ^^^), Nem pótiák azt lelket erő- 
sítő jótékony erkölcsi ösztönök: háza csak félig lak- 
hatóvá téve, félig még kormos omladék ^^% munkái 
bizonyos mozdulatlanságra kárhoztatva, jövendője 
sehogy sem biztosítva, lelkét felépülése iránti aggo- 
dalom töltve be 210): el kezdé hagyogatni az élesztő 
kedv, az erélyes kitűrő munkásság, mely oly sokáig 
dacolt nemtartós alkotmányával. Az epopoea meg volt 
kezdve, oly lelkiismeretes, sok évi készületek után, 
oly mély érzésével a feladat nagyságának és komoly- 
ságának, oly tisztelet-gerjesztő lelkesedéssel! „Már 
hozzá fogtam Árpád megtelepedése felől való heroi- 
kum poemámhoz — írja gróf Széchényi Ferencnek — 



208) „Oly szomorú hírt beszólít felőled a faredi innepi 
deák, hogy nagyon elbetegesedtél"' Puky lev. apr. 11. 

209) .így találta Gaal László, ki 1804-ben hozzá, vagy 
inkább anyjához, jött lakni. 

210) Mátyási, május 30. írja: „Szívesen sajnálom az 
Úrnak erőtlenkedését, de elméje rugóinak pattogó elevensége^ 
8 egészségével oly szívre vett gondolása jó reménységet nyújtanak 
javulásáról, melyet én csak óhajtásommal segíthetek." Meny- 
nyire kezdte magát Cs. ez időben kímélni, arról utóbb a XXII. 
fejezetben. 



l 



126 CSOKONAI ÉLETE. 

melyen holtig dolgozok"^^^); de életgondjai, a gyen- 
gélkedő test ingerlékenysége mellett élesbek és 
égetőbbek mint a boldog könnyelműség napjaiban, 
el-elzavarák a nemes ihlet nemtőit. Ismét és gyak- 
rabban foglalta el valamely állandó kereset vagy 
függetlenitő pártfogás gondja. Nem lehet mosolygás, 
de keserű mosolygás, nélkül látnunk, mikép a költő 
Csokonai, a reménytelenség valamely órájában Mercúr 
kigyósbotjához is kész vala nyúlni, s Puky Istvántól 
a dohány, bor, aszú s egyéb cikkek szikszai árát 
tudakolja, amaz pedig egész komolysággal ily eket 
felel (1803. april 11.): „Te, kedves barátom, keres- 
kedő akarsz lenni ! A nem utolsó gondolat, csak a 
plánumát jól kicsináld!" A fen választott árúk iránt 
felelvén Puky, „egyébféle naturáléval való spe- 
<;ulátiót — folytatja — nem láthatom tanácsosnak. 
Ha a marhához tudnál, a még mindeniknél jobb volna. 
De e teljességgel nem mi-forma embereknek való." 
Boldog isten! mely tárgyai egy költő tűnődései, 
iöprenkedései , levelezéseinek! Másfelül a javalás, 
melyet munkái gróf Fekete Jánosnál arattak, egy 
Bzempillantásra oly reményt költenek benne, hogy a 
költő-generális fóti jószágán (Pest mellett) lelhetend 
egy kis Tusculánumot,hol háborítlan nyugodalomban 
élhessen nagy feltételének. Ily szándékkal látszik 



211) Hogy e sorok szó szerint veendők, bizonyítja Cs. 
kéziratainak egy ön-készítette összeírása, mely szerint, a „No. 
11. "-gyei jelelt csomóban, egyebek mellett, Árpád is előfordul. 
Hogy ennek is el kellett veszni! 



CSOKONAI ÉLETE. 127 

írva lenni Feketéhez azon szép költői levél, melynek 
szerény vége csakugyan teljesedésbe ment ^^^)j mint 
azt a jó Mátyásinak egy szíves leveléből tanuljuk 2i3). 
Ily szándékkal kivánta Dorottyát Rhédei Lajosnak 
ajánlani 2*4^, kinek neve a magyar hadi akadémiára 



212) L. Hátrah. El. Vers. ÜL k. a 791. szel. 

213) ,»Aroi az ürnak a generális úr iránt való gondolat- 
ját illeti, annak, fájdalommal kell írnom, semmi módját nem 
látom; mert maga fóti residentiáján kivíil mindén földesűri 
jusok egy talpalatnyiig a helységek által árendáltatnak és 
biratnak első jannáriustól kezdvén 32 esztendőkig. De genera- 
liter is az Úr feltételéről az a vélekedésem, hogy egy Sans- 
Boncit vagy nem nagy úrnál hazánkban, vagy ha annál, csak 
Erdélyben lehet reményleni A tapasztalás bőven m egesmerte- 
tett engemet a mi nagyaink szalmatüzével; míg csak dicsérni 
vagy ingerleni kell, magnó promissores hiatu; mikor cseleke- 
detre kél a dolog, nem akarásnak nyOgés a vége. A még 
továbbá kevés volna, ha csak a tnlajdon természetéből folyólag 
kellene, de ami keservesebb iga, erkölcsiképen is taksásokká 
kényteleníttetik azoknak lenni a szegény legény. 

Ysibns edocto si qnidquam credis amico, 
Vive tibi, et longe nomina magna füge. 
Egyet tudtam eddig a köznemességből, aki az én köz- 
benvetésemre minden bizonynyal képzelt boldogságába hely- 
heztette volna az Urat: de a múlt hónapban 'megholt, s vele 
egyútt az én tudományom is elenyészett, míg más valakiben 
újra fel nem tetszik; mely ha történne, közleni el nem 
mulatnám.** 

21*) L. a VáJog. Lev. XXHI. a 894. s köv. szel. Hogy 
Cs. szándéka csakugyan az volt Dorottyát vízkereszti vásárig 
(1804. jan.) kiadni, mutatja az idézett levéllel összehangzólag 
lűei Takács Károlyé, melyben 1803. dec. 16. írja, hogy, ha 
Cs. nem jön a (censúrai) hézagokat pótolni, a könyv vízke- 
resztre meg nem jelenhetik. 



1 



128 CSOKONAI ÉLETE. 

tett ajánlatánál fogva 1802 óta a Festeticsé mellett kez- 
dett neveztetni; a válasz szerint Rhédei mindenek 
előtt a költő személyes ismeretségét ohajtá^^^). Ily 
szándékkal fordult ismét Széchényi Ferenchez, az 
Anakreoni Dalokat ajánlva pártfogásába, s elpana- 
szolva neki, hogy eposa dolgozásában nyomtatási 
bajai zavarják, „és az, hogy egy Tíburban vagy Tus- 
culánumban — úgy mond — meg nem vonhatom, vagy 
is, ki nem deríthetem magamat" 216), Nem akadtam 
nyomaira ' e lépés sikerének : lehet hogy a gróf, ki 
épen ekkor könyvtárát nagy diszszel és költséggel 
állitá fel Pesten a szentpáliak hajdani könyvteremé- 
ben, s azt folyvást nagy áldozatokkal gyarapítá, 
egyelőre sokallotta a többszöri segedelmeket; de 
lehet, hogy a levél, melynek fogalmazata bevégezve 
nincs, el sem is küldetett. Annyit bizonyosnak tart- 
hatunk, hogy nem e nagy embert illethetek Csokonai 
panaszai, mikre Sárközy azon kor-jellemző észrevételt 
teszi, hogy vannak nagyok, kik előtt „authornak 
lenni nevetséges conditio, sőt azokkal valamely cor- 
relátióba lenni is néminemű megalacsonyításnak tet- 
szik" ^^'). Beállt az 1804. év is, elmúlt a vizkereszti 
vásár, a három munka még mindig kiváltatlan, vagy 
épen nyomatlan. S most kénytelen, a kitérő vagy 
elhalasztó válasz dacára, újra Rhédeihez folyamodni; 
s a formák találásában soha sem szűkülő költőnk egy 



215) 1803. június 9. 

216) L. Válog. Lev. XXL a 891. szel. 

217) Nagy-Bajom, aug. 9. 1803. költ levelében. 




CSOKONAI ÉLETE. 129 

csinos allegóriái epistolában ^is) adá értésére, hogy 
szívesen megyén Váradra a Maecénnek udvarolni, 
mihelyt neki mód nyújtatik. Lilla iránt pedig, mely 
még februárban is kéziratban hevert a kassai nyom- 
tató kezei közt, Kazinczyhoz fordult ^i®). A sikernek 
sem Váradon, sem Kassán semmi nyoma. Ily körül- 
mények közt Csokonainak nem maradt más vigasz- 
talása, mint barátai részvéte, melyben, mint láttuk, 
gazdagon részesült, de melyet ő is lelke egész erejé- 
ből viszonzott. Csak nemes kedély képes úgy érezni, 
mint érzett ó', midón Kazinczy halálos betegségének, 
maga is súlyos beteg, hírét vette. Szentgyörgyihez 
ekkor lelke fájdalmas hevében irt levele sz'ép érzésé- 
nek egyik legvonzóbb tanúsága ^^o^^ Mely kevéssé 
háláltatott meg utóbb ez önf éledő szeretet ! 

XX. Az alkalom, mely végűi mégis közelebbi 
érintkezésbe hozta Csokonait Rhédeivel, szomorú 
volt; és szomorú leginkább költőnkre nézve, mert 
kora végét ba nem okozta, bizonyosan siettette. 
Rhédeiné t. i. apríl első napjaiban meghalt. Ismerjük 



218) L. a Hátrah. El. Vers. ül. k., a 791. s köv. szel. 

219) L. Kazinczy erroli levelét Kazinczy Ered. Műnk. má- 
sodik folyama III. kötetében, a 388. lapon, hol K. 1804. febr. 
24. így ír: „A Lilla állapotját nagyon sajnálom... Kassán 
egy Fülöp János nevezetű senátor vagyon ... Ha az Úr az 
első postával néki egy isteni ihletésű levelet ír, s reá bízza, 
hogy ö a manuscriptumot vegye által, vagy kötelezze a német- 
magyar embert fogadásának teljesítésére, meglesz amit az Űr 
óhajt." 

220) L. a Válog. Lev. XXIV. a 896. szeleten. 

Toldy Munkái. II. 9 



130 CSOKONAI ÉLETE. 

a módot, mely szerint a Calvin hívei halottaikat tisz- 
telni szokták. A választott szónokok közt költőnk is 
volt, kitől verses mű kivántatott. Apríl 10. indult ő 
meg Nagyváradra, hová huszonnégy órai folytonos 
utazás, álmatlanság, rendetlen élelem, hideg nedves 
levegő által elgyengítve érkezett meg más nap a kü- 
lönben is félbeteg Csokonai. Csak itt készült el vég- 
képen, nappali s éjjeli munkával, nagy lelki megfe- 
szítéssel, s mint hiteles forrásból állítható, a bor mér- 
téktelen használata mellett, melylyel talán az úti 
fáradalom s gyengélkedés által ellankadt idegeit akará 
költőnk éleszteni, a nem kevesebb mint hét énekből 
és kereken ezer versből álló költemény, mely mind 
e mellett, s alkalmi részei dacára, tartalmasságával, 
poetai erejével és fenséges érzületével 221) díszes 
helyet foglal tanköltészetünk osztályában 222^. A teme- 
tési szertartás apríl 15., a délesti órákban ment vég- 
hez. Csokonai hangban és tagjártatásban szokott 
tüzével szavalá el a terjedelmes művet, az őszinte 
hallgatók- s a gyász részeseinek nagy megindulása 
között 223). S ez volt, mint Domby mondja Ciceróval, 
divini hominis tanquam cygnea vox. A szertartás alatt 
Cso^ionai roppant áthülést szenvedhetett, mert a kö- 



221) Nem tudom, kifejezi-e - e szó a „Gesiniiung"-ot 
eléggé. Én ezt értem alatta, míg valaki szerencsésbet kí- 
sért meg. 

222) L. az El. Költ. in. k. 142—164. szel. 

223) A szeretetlenségre máskép hatott az actus. L. Ka- 
zinczyt a Muzárion IV. köt. 60. 1. 



X 



i 



CSOKONAI ÉLETE. 131 

vetkezett nap hajnalán kemény láz rázta fel a csak 
félig eszmélet álmából, Sándorflfy^ 224^ orvos barátja 
tüdőlobnak határozá a betegséget, hősileg ínegtámadá 
azt, a veszedelmes tünemények tágultak, s heted 
napra, t. i. apríl 22., a szegény költő már útközben 
volt haza felé, hol ügyei az akkor tartott vásárnál 
fogva jelenlétét meg látszottak kivánni. Ily körül- 
mények közt Csokonai nem jelenhetett meg Rhédei 
házánál, mit ez hír szerint rossz néven vett ; s az irigy- 
ség, melyet^ a nyert siker költött fel földiéi között, 
kiktől ő iskolai baja óta állandóan visszavonult volt, 
gúnyolódva kérdé jutalmát „híres verseinek", míg 
mások fényes díjaztatást rebesgettek : holott ibl beteg 
Csokonai, orvosán s egy, kegyelet által hozzá veze- 
tett katholikus tanulón kivül, míg baj^- tartott, senkitől, 
annál kevésbbé Ebédéitől nem látogattatott meg; s 
ő azalatt, míg a halotti papszónokok aranyban nyer- 
tek jutalmat, azon summából költekezett, melylyel 
épen eljövetele előtt gróf Erdő dyZsigmondnétól nyert 
vala ajándékban 220). E közben Váradon megjelent a 
költemény is, tudta s hozzájárulása nélkül, hibásan 



224) Sándorffyval először 1795-ben találkozunk, midőn 
Bécsben, mint orvosi tudományok hallgatója ily című költe- 
ménynyel lépett fel: „Poetai botanica, nevezetesen a poéták 
elmés költeményeikbe becsúszott plánták neveik" stb. — 1797. 
gróf Teleki Sámuelnét üdvözölte verssel. — Orvos tudorrá, 
már mint tagja a jénai miner. társaságnak, lett aug. 4. 1798. 
Dilettáns költő volt tehát, s innen Cs. iránti tisztelete. 

223) Apríl 9. vett 100 rftot a grófnétól. L. Válog. Lev. 

XXV. a 903. szel. 

9* 



y 



132 CSOKONAI ÉLETE. 

s megcsonkítva 226), Mind ezek, mind kárvallása és 
testi szenvedései keservesen hangolák ingerlett ke- 
délyét 22?); mikhez még félreértések és gyanakodás 
járultak Sándorffy őszintesége iránt 228)- g midőn 
Rhédei aug. 16. Bod János bárándi papnál száz forin- 
tot teve le Csokonai részére jutalmul: noha e jóakaró 
barát sorai képesek lettek volna megnyugtatni őt 
Rhédei érzülete iránt 229)^ sept. 8. mégis érzékeny, 



226) L. Válog. Lev. XXV. a 900—901. szel. — A'váradi 
kiadás, mely 8-rétben 39 lapot teszen, csínos, de hibás, csonka, 
8 hiányoznak az énekek címei. Azonban ez állapotja dacára 
is a költemény barátokat talált. Cs. papirosai közt Obernyik 
Józsefnek, egy. Derecskén jún. 11. költ szíves levele találtatik, 
mely elragadtatással szól a műről; így Kocsi Sebestyén István 
hajdúböszörményi prédikátoré is, aug. 6-ról, mely sajnálva em- 
líti, hogy az sem teljesen, sem jegyzésekkel nem jelent meg, 
hogy „megértvén jobban, hozzájok jobban ízelednének** az 
olvasók. 

227) Bőven értesít Cs, lelki állapotjárói a XXV. Levél 
(897. s köv. szel.). Ha sötétebb színben látta is a valót mint 
kellé, anny\ áll, hogy a körülmények szövödése kedélyére iz- 
gatva s egyszersnrind nyomasztva hatott. 

228) Mely hihetőleg alaptalan volt. A költemény elkérése, 
raelylyel Cs. oly súlyosan vádolja a XXV. levélben Sándorflfyt, 
teljes jó szándékból történhetett; a nyomtatásról egészen Ebé- 
déi felel, ki, mint másutt, úgy itt is megpróbálta költői ere- 
jét, és Csokonaival kézen fogva jelent meg a közönség előtt 
egy szomordallal. Sándorífy az előtt is az után is tiszteletet 
tanúsított a költő, s részvétet az ember Csokonai iránt. 

229) „E folyó hó 16. mélt. Rhédei Lajos úr itt Bárándon 
keresztülmenvén, hozzám bejött és kevés beszéllgetéseink után 
mindjárt barátom uramat hozta elő, még pedig Leírhatatlan 
jó indulat lévén benne bar. uram eránt. Nem adhatom bar. 



CSOKONAI ÉLETE. 133 

sőt keserű levelet intézett az utóbbihoz 230)^ melyben 
írja többi közt : „Ngdnak egy személyes, vagy tisztje 
által írásban, vagy élő szóval erántam kijelentett ke- 
gyes reflexióját száz rftnál többre becsültem volna!" 
s ismét: „én kevéssel szűkölködvén, kevéssel gon- 
dolván, kevés után ásítozván, száz rftra magamban 
nem sok impressiót érzek" ; s az elhunytnak holmia 
közöl valami kisded emlékeztetőt kért ki magának. , 



aramnak mostani levelembe azt mind tudtára, amiket beszéllt^ 
és micsoda ajánlásokat áldozatokat emlegetett, melyeket 
tejéndo lesz b. urammal." — „Az én kezembe adott ez a jó úr 
száz rftos bankót, hogy magam adjam kézibe bar. uramnak 
azzal a jelentéssel, hogy e még csak kezdete az ő jószívűsé- 
gének, melylyel, míg él, tetézni fogja bar. uramon szakadatlanul 
a maga szívességét.*^ „Előre jelentem, hogy Bh. úrnak, aki 
három hét múlva itt lesz ismét, minden munkáiból egyet ké- 
szítsen b. uram, mert, amint mondja, pedig sajnálva, egyet 
se látott még — Kleist, Dorottya, Amaryllis, ezeken kivül is 
amik kézinél vágynak vagy lehetnek." — Ezekből kivehetjük, 
hogy, ha a jan. 24. írt epistolának mind eddig nem volt sikere, 
és Dorottya Maecén nélkül jelent meg, annak nem Ehédei volt 
oka. Hírből ismerte ő Csokonait, de személy szerint a temetési 
alkalomnál nem elébb, kevés nyomtatott munkáiról sem: s így 
nem vehetjük rossz néven ha, mielőtt pártfogása alá venué, 
mely hihetőleg hathatós és tartós leendett, az embert színről 
színre ismerni óhajtá. Az ajándéknak Bod általi küldése sem 
oly gyöngédtelen, mint elvontan gondolnók: Bod részvevő jó 
barátja volt Csokonainak, s az, kinek viszonyát Khédeihez e 
sora festi: „Én ezen jó uramnak méltatlan ugyan, de kedves 
szolgája lévén" stb. Ha Cs. büszkének tekinté Bhédeit, ez, 
nem minden színe nélkül a valónak, makacsnak s szerfelett el- 
vonulónak nézhette amazt. 

230) L. Válog. Lev. XXVI. 905. és 6. szel. 



n 



134 CSOKONAI ÉLETE. 

^Hadd álljon az — folytatá — az én kis mozeumom- 
baU; melyet a nyáron rakattam, hadd álljon ama 
nemes elhunytnak emlékezetére Ngd erántam kimu- 
tatott kegyes hajlandóságának zálogául, nékem újabb 
újabb háládatosság ösztönéül, az én alacsony irigyeimre 
nézve pedig Perseusnak paizsáúl." Rhédei válasza 
egy tapasztalt világfi intéseit a jóakarat szíves hang- 
ján foglalá magában 231). Nehéz az előttünk fekvó' 



231) Cs., két levele Rhédeihez (XXV. XXVI.) az olvasó 
előtt fekszik; az acták kiegészítése, és Csokonainak úgy, mint 
Khédeinek teljesb festésére álljon itt ennek, különben is érde- 
kes, válasza: „Teljes bizodalmú drága na^ jó Uram! Hogy az 
Úrnak sept. 8. bozzám utasított levelére ily késŐn válaszolok, 
részszerint ide s tova való járkálásom, részszerint aug. 19. nap- 
jától fogva tartó egészségtelenkedésem okozta, és így ezen tar- 
tozásom teljesítésének mostanig lett halasztását reménylem nem 
fogja az ür rossz nevén venni. Múlt április 14. napján épen a 
legszomorúbb környülállások között levén legelsőbben szeren- 
csém az Úrral megesni erkedni , mint oly férfit, akit a jóltevo 
természet különös elmebeli tehetséggel ruházott fel, egész be- 
csülettel fogadni igyekeztem; azon szép versekért, sőt tudós 
munkáért pedig, melylyel néhai kedves feleségem hamvait meg- 
tisztelni tetszett, tartozó háládatosságomnak némü jeleit adni 
el nem mulasztottam volna (valamint ezt mindazok iránt, akik 
ezen alkalmatossággal csak legkisebb fáradságot tettek, nemesi 
gondolkodásom módjához képest meg is bizonyítottam); de 
minekutána az Úrnak innen lett elmenetele előtt — ámbár 
mind magam kértem, mind mások által kérettem — magát hoz- 
zám megalázni nem tetszett; kedvetlen kömyülállásom s egyéb 
foglalatosságomnál fogva pedig szünetlen való utazásokkal tölt- 
vén el az időt, ezen a vidéken igen keveset voltam, sőt meg- 
vallom együgyüségemet , az Úr hollétét egyáltalában nem is 
tudtam — személyes felkeresése egyedül ezen okból maradt el ; 



CSOKONAI ÉLETE. 135 

adatokbél megítélnünk, mennyiben méltó Csokonai 
gyanúja Sándóröy, valamint Rhédei ellen: makacsság 



mert ámbár az ür hamarább találhatta volna módját a velem 
való léteinek, becsületemre mondom, hogy ha tudtam volna az 
Úrnak Debrecenbe való lakását, elmentem volna látogatására, 
s magam adtam volna által azon csekély sommát, melyet hír 
nélkül történt eltávozása miatt itt kezéhez nem szolgáltathat- 
tam, és amelynek az Űr előtt semmi becse nem lévén, csak úgy 
fogadott el, mint versijikátor, és mint a halotti pompára dolgozott 
kézműves. Tanúbizonyságul hívom a többek közt t.»Beck Pál, 
Fráter István és Sándorffy urakat, akik előtt sok ízben mon- 
dottam, hogy az Urat látni kivánnám, sőt kértem hogy nevem- 
mel kárjék a hozzám való jövetelre; de mivel ez meg nem 
történt, hogy ne láttassam mintegy szántszándékkal halasztani 
tartozásom teljesítését, múlt augustusba Bárándon tiszt. Bod 
uramnál beszéd közt elohozódván, hogy rövid nap Debrecenbe 
fog menni és az Úrral mint jó esmerŐsével tanálkozik, kértem 
a 100 ftnak általadására, ezen izenetet tevén hozzá: ,)hogy ad- 
dig is, míg személyesen tanálkozhatom az Úrral, tessék azt a 
csekélységet elfogadni; hogy az Úrnak tőlem való maga elrej- 
tését sajnálom, és szeretném az okát tudni, miért nem tetszik 
felém is jŐni. Hogy akármikor hozzám jőni s nálam múlatni 
tetszik, kedvesen fogom venni, és ha valamiben szolgálatára le- 
hetek, nyereségemnek tartom." 

Mert mással jól tenni oly legfőbb drága kincs. 
Melynél interesre adott kincs hasznosb nincs. 
Tudom annyival haszontalanabbúl beszéllek, mivel az Úr hozzám 
írt levelébe kitette, hogy a maga vélekedése mellett marad, s 
egyébiránt is az erkölcsi tanításoknak kevés sikere szokott lenni 
a megrögzött szokás kiirtására: de az Úr eránt való szíves 
vonszásom, szép talentumainak becsülése és azoknak a köz ha- 
szonra s hazánk díszére nagyobb mértékbe lehető fordíthatásán 
való hazafiúi törekedésem ösztönöz, hogy az Úr előtt ellenkező 
gondolkodásom módját felfedezzem, mely egész életemnek zsi- 



136 CSOKONAI ÉLETE. 

nélkül ő; ez bizonyos, nem volt, s a sérült kedély a 
körülményeket tisztán megitélni nem képes. így folyt 

nórmértéke, és amelynek édes gyümölcsét naponként tapaszta- 
lom. Tudniillik vakmerőségnek tartván azt kívánni, hogy má- 
sok magokat egy személyhez alkalmaztatni és aZon környül- 
állásokhoz szabni, ahova és amelyek közé a sors helyheztet; 
és a régi történetek, valamint a mindennapi tapasztalás is bi- 
zonyítják, hogy a Dárius kincsével bíró dúsgazdag is 
Noha hasznos a pénz s legigazabb szolga, 
S akinek pénze van, jól foly annak dolga; 
ha Diogenes példáját követvén a hordóba való kucorgás által 
akarja mások fígyelmetességét magára vonni, kinevetés, sőt 
megvetés tárgyává teszi magát; ellenben a tisztességes maga- 
alkalmaztatás és szelíd erkölcs által sok szegény legény becsü- 
letre kapott és fényes szerencsét tett. 

Ezt tehát, amint mondám, az Úr ritka tulajdonságai- 
nak nagyra való becsülése és hazánk díszére való fordithatásá- 
nak óhajtása jegyeztette ide fel velem, és minthogy ez a közmon- 
dás az Úr előtt tudva vagyon: 

Mást, mint magát, jobban fest le a képíró: 
így más rólam, mint én, jobb itélő bíró. 
reménylem, mint szíves jó akarójától, jó néven fogja venni 
gondolatim előadását. De mondhatom, az egész okos közönség 
sajnálja, hogy az Úr magát a társaságos élet fentartására szűk- ' 
séges és szokásban levő rendhez szabni nem kívánja, és egy 
olyan érzékeny szívű, éles elméjű s különös tulajdonságú ember 
általlátása bizonyosan messzebb hat, mintsem azt jóvá hagy- 
hatná, aminek helytelen voltát a következések mutatják. Gya- 
korta megcsaljuk magunkat azzal, hogy mi természeti tulajdon- 
ságnak tartjuk azt, ami csak szokásból maradt reánk: de ha 
józan elménket használni kívánjuk, és a dolgokat úgy veszszük 
amint vannak, nem pedig amint a mi hibás képzelődésünk 
szerént lenni kellene, szinte megszégyenülve rázzuk le hibás 
szokásainkat nyakunkról, amelyek úgy és inkább magunknak 
mint másoknak voltak terhesek. 



CSOKONAI ÉLfiTE. 137 

az év: a gyuladás tüneményei le voltak győzve, de 
következései, melyeket az inkább felfakasztott mint 
szült, pusztították tüdőit. Napról napra aggodal- 
masban kímélte egészségét s főzött terveket jöven- 
dője iránt. Sok reménye füstté vála már: az őt őszin- 
tén kedvelő Beck Pál kamarásnál kerese tehát mene- 
déket ^32). A levélnek siker nélkül maradta bírta, 
úgy látszik, arra, hogy az építést folytassa: annyi t. i. 
a Rhédeihez írt levél idézett helyéből kitűnik, hogy a 
nyáron dolgozó szobája elkészült. Költői munkás- 
ságának azonban ez évről kevés nyomát találtam. 
Szép ódája „Tüdőgyuladásomról" nem sokára készült 
felgyógyulta után233)j q sorok: 



Az Urnák azon kívánságát, hogy a feleségem kedves jó- 
szágai kOziil emlékezésül egyet küldjek, nagy örömmel teljesí- 
tem; és íme egy olyan portékáját, amit maga varrott ki, kül- 
döm : rövid nap, ha tudnám hogy kedvet nyerek vele, a magam 
talajdon metszett képével is szolgálhatnék. Egyéberánt erántam 
való szívességét kikérem, s örülnék rajta, ha meglátogatni tet- 
szene. Aki szíves indulatiban ajánlott állandóul vagyok az Úr- 
nak alázatos szolgája Ehédei Lajos s. k. Nagy-Várad 27. oct 
1804.** 

232) És pedig májusban. Ez kitűnik Beck Pálnak, Téglá- 
son, 1804. sept. 13. költ leveléből, melyben ezt is írja : „A má- 
jusi levelet nem vettem, máskint el nem múlattam volna felelni 
azt, amit mosf Mit felelt, alább a fejezetben elbeszéllem. 

233) Mutatja ezt a Sándorffy iránt kifejezett hála; és 
Sándorffynak már máj. 26. költ érzékeny levele, melyben, ez ódára 
vonatkozva, írja: « Vajha a meggyengült, sőt szinte születésétől 
fogva gyenge machinájának is oly nagy volna ereje, mint ami- 
lyen nagy erőt mutatnak ezek a szent és magosán repdeső gon- 
dolatok az Úr lelkében.** 



1 



138 CSOKONAI ÉLETE. 

* 

Minő deríilés ez, nagy ég? 
Sándorffjn) fQ ágyamnál . . . s ennek 
Köszönhetem hogy élek még? 
Zendülj, echózz, esti csendesség! 
A hála engem dalra ránt. 
Telj bé, kettős szent kötelesség 
Az orvos és barát eránt! 

mutatják, hogy a beteg és orvosa közti viszony még 
ekkor ép volt. Még a Tavasz egy űj kiadásának elő- 
készítésével foglalkodott234^^ g ügy látszik, történeti 



234) ^2on jegyzések, melyek a Tavasz második (1806.) 
kiadása mögött állanak, még 1802-ben az elsőhöz készültek, 
mint azt az előszó bizonyítja, de, a nyomtatás helyére tán ké- 
sőn érkezvén, elmaradtak. Hogy Csokonai 1804-ben egy második 
kiadásról gondolkodott, bizonyítja papirosai közt a „Spalding'' 
névhez (1. a 352. szel.) találtató jegyzése (1. azt á Jegyzések 
közt a Munkák végén), melyben Spaldingnak 1804. május 2. 
történt halála már említtetik. — Úgy látszik, noha némely he- 
lyeken a Tavasz keleté nem felelt meg a szerző óhajtásának, 
péld. Vályi Nagy Ferenc Patakról 1804. mart. 24. írja, hogy 
Eleist nem kél, s ez alkalommal figyelmezteti Csokonait, hogy 
ha ismét kflld eladandó munkákat, azok „pünkösdig érkezzenek, 
mert azon tűi késő leszen, mivel a deáknak azon tűi szinte ka- 
rácsonig kevés pénze vagyon: aratás utánra pedig kiosztogatni 
nem bátorságos, mivel akkorra némelyek közzülök oda is marad- 
nak" ; — másfelé e könyv szerettetett. Aranka György, M. -Vá- 
sárhelyről 1803. oct. 27. írá: „Az Úr neve köztünk de meliori 
igen esméretes , szeretik munkáit. De azt az egynehány szót 
benne nem érti senki, az iránt panaszolnak is, haragusznak is, 
de csak azokra a hitvány szókra: az Urat szeretik. ** £ „hitvány 
szók" azon tájszók, mikkel Cs. élni szeretett. Tán ez bírta rá, 
hogy első jegyzéseit megszaporítsa , melyek közt péld. ezek : 
cölöp , csalogány , csermely , dűc , libuc , meg nem voltak ma- 
gyarázva. 



J 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 139 



Stúdiumai sem szűntek meg folyni ^^^). És most tör- 
tént, hogy Beck Pál, ki Csokonai májusi levelét nem 
vette, önkényt magához híva őt, s midőn ez sept. 10. 
jövetelét igére, 13-d. kocsit küldött érte egy szíves 
levéllel, mely mind írójának, mind, és nem kevesbbé 
vevőjének becsületére szolgál. „Szíves ajánlásommal 
az Urat megelőzvén, gondolhatja, hogy nem csak 
szívesen, de óhajtva várom. Gyönyörködni fogok 
rajta, ha egy oly becses hazámfia^ kinek jeles elméjét 
(h*vendve csudálom, házamat menedékhelynek fogja vá- 
lasztani ezen rövid és fergeteges éleiben.^ Azonban 
Csokonai vagy csak rövid ideig élhetett a hívónak 
ritka jóságával, vagy épen nem, hihetőleg súlyosb 
egészségi változásai miatt. November 5. Kiss Imréhez 
irt epistoliona 236) ugyan m ég-egyszeri , de utolsó 
fellobbanását mutatja jó kedvének: ez egyszersmind 
hattyuéneke volt. ^Sir bennem a lélek — írja hozzá 
Erőss János barátja, Bárándról, 1805. január 20. — 
nyomóiéit sorsán,*^ Nyolc nap múlva e sors véget ért. 
Január 28. özvegy Csokonai Józsefné házánál egy, 
legszebb korában elhunyt férfi lelketlen tetemei vol- 
tak kiterítve, melyeknél egy kisírt szemű asszonyi 
alak virasztott. A korán elhalt férfi Csokonai Mihály, 
egyetlen siratója édes anyja volt. 



235) Ez abból gyanítható, mert ez évben gr. Széchényi 
Ferenctol némely munkákat kért kölcsön a nemzeti könyvtárból, 
mely kérését azonban a gróf, 1804. Pesten sept. 5. költ levelé- 
ben kénytelen volt megtagadni, mert ^ a szabályokkal egyeztet- 
hető nem volt. 

23«) L. az El. Költ. m. k. a 164. s köv. szel. 




140 CSOKONAI ÉLETB. 

XXI. Csokonainak, mint annyi jelesnek, meg 
kellett halnia, hogy a köz részvét iránta felébredjen, 
s munkái a .közönséghez megtalálják útjokat. Az 
évek óta igen elvonultan éltet a város elöljárói, papok, 
tanítók, az őt tisztelő s szerető egész főiskolai iQúság 
s a népes város egyéb lakói szokatlan számban s nagy 
megindulással követék nyughelyére a Hatvan-utcai 
temetőbe, melyet a becsületes Domby Márton, akkor 
collegiumi senior, ki a vég tisztelettétel szíves rende- 
zője volt, egy, némely fölöslegesen túl nem minden 
szépség nélküli, deák feliratot viselő sírfával jelelt 
meg 237). Az első hírt kitűnő írója elhunytáról a haza 

237) A sírirat, melyből egyébiránt a halál ideje ki volt 
felejtve, így hangzott: 

mC lACENT 

OVIDIVS VIRGILIVS HORATIVS 

IN MICHAELE VITÉZ CSOKONAY 

CVM VIVERET VNITI CVM MORTVVS SEPVLTI 

CVIVS 

Sí STVBIA QVAERAS 

. ERAT ORNAMENTVM STVDIORVM 

DECVS REI PATRIAE LITERARIAE 

GLÓRIA PARNASSI HVNGARICI 

EXEMPLVM INGENII VLTRA AETATEM CAPACIS 

Sí MÓRES 
BLANDVS SINE ADVLATIONE 

AEQVVS SINE DVRITIE 

DELECTANS SINE VANITATE 

EXSPIRAVIT ANNO AETATIS XXXH-O 

QVEM 

Sí EX OPERIBVS PRVDENTIAQVE AESTIMES 

SECVLVM VIXISSE DICAS 

LAETVS ET VIVIDVS 



í 

j 



CSOKONAI ÉLETE. 141 

B^azinczy által vette 2^^), s egyszersmind jelentését 
Csokonainak általa eszközlendő öszves kiadása iránt. 
„Rendesnek vehetik — írja Kazinczy ez ügyet illetőleg 
Szentgyörgyinek 239) — hogy magamat kiadónak 

obtrudálom, és az anyja híre s engedelme nélkül 
praefidenter szólok a kiadás felől, de azt könnyű 
megmagyarázni az által, hogy épen így akadtam annál 
bizonyosabban elérni célomat." A költő anyja és ba- 
rátai azonban e megelőzés által nem érzék magokat 
lekötve, sőt inkább megsértve, noha Kazinczy elég 
ügyes volt Fazekast társul kivánni a munkához. Ezen 
kívül Kiss Imre közelebbi jogot tartott az elhunytnak 
teendő ezen szolgálathoz; Nagy Gábor az okleveli 
hűség elvét védte, s méltán, egy elhunyt író hátra- 
hagyott munkái kiadásában, melyet Kazinczy ostro- 
molt; mindnyájan pedig, kik az özvegy anyát körül- 
vették, Kiss Imre és Fazekas, Szentgyörgyi és Nagy 
Gábor Kazinczyval épen szemközt álltak a nyelv 
nagy kérdéseiben; ezeken felül Kazinczy nem szűnt 
meg zaklatni őket leveleiben a debreceniség ellen 



VIVENS POETAE MORTVVS CHRISTIANO MOEE 

DATVS LITERIS HVNGARICIS BREVI SOLATIO 

EREPTVS PERPETVO DAMNO 

DIGNVS IMMORTALITATE 

AT EVM EXSTITISSE VNQVAM HVNGARI LAETENTVR 

OCCVBVISSE DOLEANT 

238) Magyar Kurír, 1805. febr. XV. sz. — Én e számot, 
fájdalommal mondom , sem a pesti , sem a bécsi könyvtárak- 
ban nem láthattam, és így annak ez életrajzban hasznát sem 
vehettem. ^ 

239) Mart. 6. — Lev. III. 56. 1. 



L 



142 CSOKONAI ÉLETE. 

— bár nem egészen igazság nélkül — lődözött nyi- 
laival ^^o^. Más baj is jött közbe. Kazinczy az elhányt 
dicsősége érdekében síremlék tételére szólítá fel a 

2*0) Kazinczynak Szentgyörgyivel folytatott levelezése volt 
a tér, melyen a magányos csata folyt. — Kazinczy nézete vala- 
mely író mnnkáinak kiadói tárgyalása körül az volt, melyet ő 
Daykánál követett; s azt akará követni Cs. körül is. „Kérlek 

— írja Szentgyörgyinek febr. 10. — szólj az anyjával* írásai 
eránt; azokban sokat kell rendbe szedni, kihagyni, és úgy 
változtatni, ahogy idegen munkában változtatni szabad. Az 
ily munkát pedig az az ember veheti csak jól végbe, aki 
az írót ismerte és érzéseiben vele harmonizált. Erre szeret- 
ném társnak Fazekas Mihály urat. Ha Dombynak a kezébe 
esne a munka, megovidiusozná etc, ha Szilágyi Gábornak 
etc etc, megszilágyizná.** (Kaz. Lev. III. 50. s köv. 1.) Es 
ismét : »Nagy Gábor is azt tartja, hogy az opera posthumá- 
kat mindég diplomatica accurátióval kell kiadni. En nem egy 
Ítéletben vagyok vele, noha tudom, hogy annak is van haszna. 
A publicum nem azt óhajtja hogy Csokonait úgy lássa mint a- 
milyen akkor, cum flueret lutulentus, hanem hogy olyan Cso- 
konait kapjon, amit meg nem zavart gyönyörűséggel olvashas- 
son. Csokonai rendetlen volt egész életében és minden dolgai- 
ban, papirosai el voltak hányva, semmi rend nincs verseinek 
összeszedéseiben ; ezt mind másnak kell már az ő képében cse- 
lekedni, orthographiam , regulás grammaticales non custodit; 
majd így ír, majd úgy, és azt csak azért úgy ott, és így itt, 
mert a toll úgy ejtette az írást; Lillájának dedicátiójában a 
heroinája nevét sem írta le amint kell etc. Nagy része Dietai 
Músájának etc minthogy egészen el nem hallgattathatik , arra 
való, hogy mint idétlen fajzások, hátulra vettessék etc. Többet 
mondok: még legfelségesebb darabjaiban is, a Keményhez írt 
ódában, a Lepében, melyet ízetlenül és nagyon aTroojTixw; Pillan- 
gónak nevezett, és a szemrehányásban is van valami quod tol- 
lere velles, és amit tollálni igen is könnyű volna. Én ezen 
munkára alkalmatosabb embert nem ismerek, mint főhadnagy 



CSOKONAI ÉLETE. 143 

hazát 2^^). A felszólítás szerényen Cserei Farkasra 
hárítá az indítvány érdemét^ ki kéa? vala a költséget 
egészen felvállalni; ha épen e neme a megdicsőítésnek 
nem kívánja múlhatatlanul^ hogy ahoz a nemzet minél 
töhb tagjai járuljanak. Egyszerű emlék leendett az, 
melyhez a zsibói márványt minden esetre Cserei 
ajánlá; s a felírás ez : 

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLYNAK 
HAMVAI 

SZÜLETETT MDCCLXXIH, NOV. XVU. 
MEGHOLT MDCCCV. JAN. XXYUI. 

AEKÁDIÁBAN. ÉLTEM. ÉN. IS 



Fazekas urat. De szeretném a sjstematicus rendet a verseknek 
sorjában magam feltenni.'' (ü. ott, 55. 56. 1.) S midőn Szent- 
gyOrgyi „az antokratori jelentésért'' neheztelésöket adá tudtára 
azoknak, kiket a dolog illetett: „aki érzi — így ír K. mart. 
18. 1805. — hogy jót teszen, hogy azt jobban mint ő más tenni 
nem fogja, az az ilyetén lépés által megelőzi a cabalákaf 
Nem tagadhatni, hogy a Cs. baráti előtt a „cabala** a fenfor- 
gott viszonyok közt rendesen haingozhatott. „Én érzettem — 
folytatja — hogy Debrecenben nincs senki, aki azt a munkát 
úgy tegye, mint főhadnagy Fazekas úrnak segedelmével és azok- 
nak tanácsokkal, akik Csokonai életében és utolsó óráiban is- 
merték, én fogtam volna tenni, mert, amint Cicero mondja, 
ezen stúdiumokban töltvén el egész életemet, videor hoc iure 
quodam meo etc. Vagy azt a modestiát grimasszoljam talán, 
hogy azt a Halmiak'* — (az olvasó meg fogja a célzást érteni) 
— „jobban fogják tudni mint én? jobban-e azok, akik soha egy 
sort is nem nyomtattattak, ha szintén nékem kedves és becsült 
barátaim is?** (ü. ott, 65. 66, 1.) — Egy más pontja az össze- 
koccanásnak az a jellemkép volt, melyet Kazinczy a nekro- 
lógban Csokonairól adott, s melyről a XXH. fejezet szól. 

2*0 Költ július 30. 1806. s megjelent a Hazai Tudósítá- 
sok 1806-ki folyama 119. s köv. 1. 



i 



144 CSOKONAI ÉLETE. 

A felírás felett egy repülő lepe, a halhatatlan lélek 
jelképe. A debreceni barátok elég gyengék voltak a 
vég sorban egy rosszakaratú ordöfést lelni, vagy lelni 
akarni, városukra. Kiss Imre vala éi'zésök tolmácslója 
egy magán levélben. Ok nem sírkövet óhajtottak, 
mit a temető helyisége sem látszék ajánlani ^^'^), hanem 
emléket valamely könyvtárában vagy szép kertében 
a hazának: miben kezet leheté velők fogni; ha sír- 
követ, úgy gúla alakút: miben kevesbbé; a felírásban 
hibáztaták, hogy az eleinte a harmadik, majd első 
személyben szól: miben nem volt igázok; azonban 
mind ez nem baj ; de az „Árkádia" szóban „rúgásf 
láttak „nemes Debrecen városára", mert Barthélemy 
szerint az jó marhalegelő volt, kivált szamarak szá- 
mára: és már e gyanú amily megfoghatatlan, oly 
sértő. Kiss pedig egy egész körnek tolmácsa volt. A 
közönség előtt nyilatkozék tehát Kazinczy az aljas 
és méltatlan gyanú ellen 2^3)^ nyugalommal, bár nem 
minden élesség nélkül, és — mi nem középszerű ön- 
megtagadást kivána — magyarázva azt, mit elfogu- 
latlan előtt magyarázni több mint szükségtelen volt ; 
de a levél íróját meg nem nevezve, sőt nem is gya- 
níttatva. Kisst és barátjait ez sem megnyugtatá, sem 
meggyőzé. Es Kiss kiadá Kazinczyhoz írott leve- 



2*2) ^Insultabit armentum — mond Kiss -— és igen ke- 
vés ido múlva nem lehet ott egyebet látni idomtalan kőnél, 
melynek levert szegletei s a rajta tett karcolások csak azt mu- 
tatják, hogy akart valaha valamit jelenteni/ 

2*3) „Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve eránt tett 
jelentésre." Hazai Tud. 1806. 252. s köv. 11. 



j 



CSOKONAI ÉLETE. 145 

lét 244)^ hogy a közönség ítélné meg, elégséges ok 
volt-e ez azon jegyzésekre, mik „egy egész város 
becsületét ingerlő módon sértegetik" ; Fazekas pedig 
„Debrecen védelme" című, oly inurbánus mint üres 
cikkében 245)^ visszaélve egy magánlevél szentségé- 
vel, ebből vett helyekkel akará a felszólalót megbün- 
tetni 246), De már ezt nem tűrhette a megtámadott 
Kazinczy, s elkövetkezett a harmadik s részéről utolsó 
cikk e szerencsétlen ügyben ^47)^ kemény, sújtó, mint 
érdemiették kik azt előhívák. A közönség pedig, bár 
részvétre buzdítok valának is a vég szavak, meghide- 
gülve fordult el a részvétre oly érdemes ügytől, s így 
ez, nem Kazinczy vétkéből, nyom nélkül elpendűlt. 
Hogy ily összekoccanások s azon keserűségek után, 
mik Kazinczy leveleiben ki nem fogytak, a kézíratok 
közlése s a munkák kiadására kellett engedelem 
elmaradtak, nem lehet meglepő: valamint másfelül 



2*4) L. ugyanott a 292. s köv. 1. név nélkül, oct. 23-ról; 
8 erre Kazinczy feleletét nov. 5-dikéröl, a 44—46. 11. 

2**) „A megrágalmazott városnak egy fia F. M.** Költ 
oct. 29. U. ott, 311. s köv. 1. 

246) Az Annalen der Litteratur und Kunst in den österr. 
Staaten 1805-ki folyama martiusi Értesítőjében, a 106. 1. ily 
necrolog volt olvasható: „üm die Mitte Februar's starb Bittér 
Csokonai, Herausgeber der Dietai Músa vom Jahre 1796, und 
mehrerer mit Genie und Geschmack geschriebenen Gedichte.** 
Fazekas itt is, a Eitter szóban, döfést lát, s azt eléggé érthetö- 
leg Kazinczynak tulajdonítja ! Hogy az Kazinczytól nem szár- 
mazhatott, a jelentés egész tartalma bizonyítja. 

24^ „Végső szavam a debreceni perben." Haz. Tud. 1807. 
L 52. s t. 1. Költ. nov. 27. 1806. 

Toldy Munkái. II. 10 



] 46 CSOKONAI ÉLETE. 

nem^ hogy alkalmasínt e súrlódások élénkebb mozgást 
idéztek elő a debreceni körben, bár szinte csak rész- 
letes sikerrel. Mindenek előtt felszólittattak a költő 
több tanítói s barátai életrajza készítésére vagy ada- 
tok közlésére : de szabadkozás mindenünnen, s bár 
egyes sovány adatok, a költő belső állapotjának ligy, 
mint külső élte folyására csak néhány világsugárt 
vetők, többektől érkeztek : feldolgozásuk végkép el- 
maradt 248). Sírkő állítása iránt is folyt levelezés : Puky 
István magára vállalta az eszközlést ^^^), de ismeretlen 
okból ez is dugába dőlt. Több történt a munkák 



2*8) így meg volt kérve Pély Nagy Gábor, de ki Had- 
házon, 1805. sept. 19. Csokonainéhoz költ levelében elégtelen- 
ségével mentegetőzött. így Sárközy István is, Jri N.-B aj ómban 
nov. 6. 1806. költ levele szerint Csokonainak Somogyban töltött 
^lete s némely ott található írásai közlése végett volt megkérve, 
8 ki az elsőbbet sógorára Palóci Horváth Ádámra bízta, de si- 
ker nélkül, az utóbbiaktól már felébb (XIV. fej. 102. jegyz.) em- 
lített kiraboltatása alkalmával fosztatott meg, Pnky István, Se- 
bestyén István, Kovács József, Ormós András és Fodor Gerzon 
adataikat Márton, Csokonai munkái válogatott kiadása élőbeszé- 
dében, közlötte 1816-ban. 

2*ö) ^Az emlékeztető kövéről pedig eltűnt kedves bará- 
tomnak — így ír Puky Csokonainéhoz Gesztelyről, sept. 29. 
1805. — így gondolkozom: Vagyon nékem egy kedves úri em- 
berem, akinek magának vagyon olyan bányája, ahol az aféle 
kövek szoktak Mfaragtatni : ezzel fogok értekezni és a legjobb 
móddal egyet készíttetni. Szeretném ha valaki barátjai közzul 
az epitáphiumát vagy két rövid versben elkészítené, s nékem ál- 
^talküldődne minél elébb. A kő Mfaragását pedig, megvallom, 
koporsó formába, mivel igen közönséges, s nem is van már 
most szokásban (sic), én nem kedvelem. Ha az én gustusomra 



J 



/ CSOKONAI ÉLETE. 147 

kiadása körül. Míg Kazinczy Lilla kéziratát s nyom- 
tatvány-töredékeit küldötte el Kassáról ^^% Márton a 



bátorkodik bízni, azon leszek, megfeleljen a célnak. Sőt, ha az 
én 8 az ő baráti szivekhez bizhatom, űgy tartom semmi költ- 
ségébe nem fog az asszonynak kerülni.** 

250) Még 1804. dec. 5., s így Cs. életében, ezt írá Ka- 
z^czy Szentgyörgyinek: „Cs. úrnak mondjad, hogy Bácsmegyeire 
irt versecskéje a Lillában igen édes érzésekre fakasztott, s 
szidtam a censort hogy belőle nevemet kitörlötte. Épen ma 
hozza ki Kassáról szekerem a lenyomtatott árkusok pakkját. Sem- 
lyénbe érvén első dolgom lesz az exemplárt és ezt a pakkot né- 
kie beküldeni." (Lev. III. 47, 48.) És 1805. febr. 10.: „Csoko- 
nainak nyomtatott csomója itt marada az embereim megtévedések 
miatt. Örömest általadom az anyjának, noha úgy sem veheti 
hasznát.'* Kassán tehát Lilla csakugyan nyomatott, de egészen-e ? 
Ezt szabad volna gyanítani, mert a Kczy által említett dal a leg- 
végsők egyike, s Kczy nexemplárf* említ. De hátha ő a censn- 
rált kéziratot érti, s nyomtatva csak néhány ív volt, mert a 
„nyomtatott árkusok pakkjáról" azt mondja, hogy „úgy sem ve- 
heti hasznokat". Én régi jegyzéseim közt feltalálom ugyan Lü- 
lát „Kassa, 1803" könyvészeti meghatározással, de a nélkül, 
hogy e jegyzésem forrására, vagy arra hogy egy ily jegyű ki- 
adást valaha láttam, emlékezném. A bécsi, pesti, debreceni a 
marosvásárhelyi könyvtárakban sem találtatik ily kiadás. Köl- 
tői kézikönyvemben, Eggenbergernek egy 1821 -ki könyvlajstroma 
után az első kiadást „N. Várad, 1805" -re tettem, s utánam má- 
sok is. Egyébiránt ennek sem tudom az említettnél egyéb 
hiteles nyomát, ez sincs meg a könyvtárakban: de mellette 
látszik szólni Kazinczynak 1805. mart 6. költ levele, melyben 
ezt olvassuk : «Hogy Kiss Imre úr Lillát nyomtattatja, azt épen 
nem bánom. Sőt becsülöm barátja eránt való szép indulatját." 
(Lev. m. 55. 1.); s más alkalommal: „Hogy Kiss Imre úr 
nyomtattatja Lillát, nem szeretem, mert Lillán sok igazítani 
való vagyon." (ü. ott, 864. 1.) Ezek után tehát csakugyan 

10* 




148 CSOKONAI ÉLETE. 

Bécsben kiadatlan heverő Anakreoni Dalok példá- 
nyait váltotta s adta ki Rhédei költségén ^si) ; Szent- 
györgyi és Kiss Imre a nyomtatásra Csokonai által 
elkészítetteket bo csaták Váradon sajtó alá a már 
említett lUei Takács Károly gondjai alatt. S egymás 
után megjelentek: Lilla^ az Alkalmatosságra írt Ver- 
sek252) g az Ódák még 1805-ben, a Pásztor király, 
Galatea (Metastásióból), Amintas (Tassóból) s a Ta- 
vasz második kiadása 1806-ban; Lilla és Dorottya 
másodszor 1808-ban; az Ódák szinte másodszor 
1809-ben. „A Csókok" még 1806-ban Sárváry Pál 
által sajtó alá készítve, akkor még nyomatlan marad- 



tgy látszik, hogy Váradon 1805-ben jelent meg Lilla először, 
mit a második kiadás e jegyzése is bizonyítani látszik: nHogy 
ez az előbeszéd az első kiadásból kimaradt, az abból esett, 
hogy a bold. szerző kézírásai közt akkor találtatott meg, 
midőn a munka a sajtó alól már ki is szabadult. ** Ha éhez 
még lUei Takács Károlynak ang. 10. 1805. írt levele tartalmát 
vetjük, melyben a Lilla előtt elmaradt előszó kiadatását java- 
solja, azt kell hinnem, hogy Lilla 1805. augustusban már kész 
ugyan, de kiadva még nem volt, Kiss pedig talán .azért nem 
akarta az épen akkor megkerült előszót többé sajtó alá adni, 
nehogy a régen várt könyv megjelenése ez által is késedelmet 
szenvedjen. 

251) Az Anakreoni Dalok még 1803. nyomattak ki, s 
azért a cím is ez évet viseli. Elébe járult aztán, midőn Ehédei 
a kiváltásra segedelmet nyújtott, Márton ajánlása és élőbeszéde, 
melynek kelte: Bécs sept. 24. 1806. és hozzá a jegyzések, 
melyeket Obernyik íratott le Cs. papirosai közöl. 

9^2) Ezeknek két csonka előszava, t. i. az, mely az egész 
kötetet, s egy más, mely a Rhédeiné felett írt költeményt előzi 
meg, Illei Takács Károly javaslatára vétetett fel. 






i 



CSOKONAI ÉLETE. 149 

tak. Fel voltak az elhúnvtnak barátai is szólítva a 
nálok levő egyes darabok beküldése végett ; ezeket 
8 a Csokonainál lelt papirosokat Szentgyörgyi lajstro- 
mozta ^53) s Ítéletét rólok papirosra téve 2^^), azok 
több barátoknál köröztek átnézés végett, név szerint 
Obemyik Józsefnél és Fazekasnál is, mely utóbbinál 
azok, a nélkül, hogy a szerkesztéshez látna, sokáig 
elhevervén, végre az anya kívánságára éhez, de 
második kéz által, összehányva és sok darabok híával, 
kerültek vissza, miknek elvesztet méltán fájlalhatjuk. 
És igy rendezetlen és használatlan maradt a chaósz- 
nemű halmaz, míg az, Csokonainénak ISlO-ben, 
szinte mint két fiának, aszkórból bekövetkezett halá- 
lával. Hatvani Gaal László akkori köz tanítóra szál- 
lott, ki coUegiumi éveit a tiszteletre méltó asszony 
házánál töltvén, míg ez élt, fiúi barátja s hű tanács- 
adója, halálakor pedig vég nyugalomra tételének 
intézője volt. És csakugyan ő az, kinek Csokonai 



253) Kazinczy írja Szentgyörgyinek (kelet nélkül): „Ör- 
vendek, hogy Csokonainak papirosait Te registrálod.'* (Lev.III. 
364. 1.) 

254) Állítja ezt Gaal László. Hogy Szentgyörgyi jegyzése, 
mely több kérdést felvilágosíthatna, péld. egészen elkészűltek-e 
a Georgicák, mennyit hagyott hátra Cs. Árpádból stb., az ide- 
oda küldözésben veszett el, mntatja Obemyik Józse&ek Cso- 
konainéhoz (kelet nélkül) bocsátott levele, melyben ezt olvasom: 
„T. Dr. Szentgyörgyi úrnak valami judiciumáról tett a Nagy 
Asszony emlékezetet hogy küldjem be, amelyet b. e. barátom 
verseiről tett volna. En az írások közt ilyen judicinmra nem 
találok." 



L 



^ 



150 CSOKONAI ÉLETE. 

iránti, önérdek nélkül való kegyeletének s irántami 
megbecsülhetetlen bizodalma- s közlékenységének 
köszöni velem együtt a haza az én, a többinél hi- 
telesb és teljesebb kiadásomat, valamint azt, hogy a 
halhatatlan költő életére némi világosságot derít- 
hettem. 

XXII. Csokonai, termetére nézve a középnél 
valamivel magosabb volt, ifjabb korában nem sovány, 
B bár vállai nem szélesek, de izmos karjai és domború 
melle férfias tekintetet adának neki, melyet a hosz- 
szukás ábrázaton nyugvó komolyság s a fejét fedett 
tömött gesztenyeszín, lesimított hájazat nevelének; 
erős szemöldei alól eleven sötétkék szempár villogott; 
a némileg vaskos orr s ritka bajuszú himlőhelyes arc 
hatását, midőn társas örömtől felvidult, vonzó kifeje- 
zés szelídítette ^^^), Hangja nem harsány, de férfias; 
kiejtése kissé selypítő, de ez beszéde kelleméből nem 
vont el semmit. Erkölcsei, deák-korában s hasonlói 
közt pajzánok, sőt szUajok, mintha társainál nem 
akarna jobb lenni; szinte igy élte utóbbi szakaiban is, 
távol minden pedantságtól, a társaságnak, melynek 
részese volt, szeszélyeit, egész szellemét osztó ; azok- 
nak kik őt nem értették, kiket nem szeretett, felsősé- 
gét nem tűrő, makacs, de szelíd azok közt, kiket 



255) Az a képe Csokonainak, mely John által metszve, 
Márton 18I6-ki kiadását érdekesíti, s melynek hü mása áll 
az én kiadásom előtt is, a költő halála után készült Erős 
János akkori kabai pap által, s noha 1804. évi beteges sovány 
formájában tünteti őt elő, mind azok által, kik őt ismerték, 
ige;n hasonlónak állíttatik lenni. 



CSOKONAI ÉLETE. 151 

szíve tisztelt és szeretett, tüzessége dacára^ mely nem 
hagyta el sehol és soha^^s minden irritabilitása mellett 
— mint Kazinczy fejezi ki magát — képzelhetetlenűl 
nyájas modestíájú és igen is szeretetre méltó** em- 
ber ^s^). Társaságban s asztal felett vidor, mulattató^ 
tréfák szeretője, s mint mindenütt, élénk beszédű, 
de nem zajgó ; magányosan lévén, mindég foglalko- 
dott: olvasott, írt, vagy énekelt és zongorázott, mely 
hangszert nagy könnyűséggel gyakoroltass)- sétái 
közt örömest ftivészett, s gyermekded kedélye minden 
virágban, minden kis gyermekben gyönyörködött. 
Nem hagyhatom említetlen, melylyel sokak által vá- 
doltatik, a bor iránti mértéktelen szeretetét, s nem 
tagadhatni, a vádban sok igaz volt. Hiteles férfiak 
állítják, kik őt deák-korában ismerték, hogy versenyt 
áldozott Bacchusnak collegiumi társaival; s szinte 
nem tagadhatni hogy utóbb is, társasági vigalmak 
alkalmával, túl szokott lépni a miérséklet határain : 
de ne feledjük, hogy Csokonai e részben csak kora és 
társasága hibáit osztotta, s hogy e hibába csak is 
vígadó együttlétben hagyta magát kapatni azok által, 
kik őt körülvették : szenvedélyévé ez élemény nem 



25«) L. Kazinczyt a „Magyarázó Jegyzésekben", Hazai 
Tudósítások, 1806. 254—5. 1. és a Muzárion IV. kötetében 
a 61. 1. 

257) Gaal László, jegyzeteiben írja: „Klavírozni igen nagy 
könnyűséggel és szépen tudott, ámbár tudtomra már tulajdon 
Idayirja nem is volt, hanem Csurgón Kovács István sub- 
rectorén , Debrecenben pedig Kiss Dániel kosztos deákén 
játszogatott.'* 



1 



152 CSOKONAI ÉLETE. 

lett soha^ magányos asztalának fűszere ^ de csak 
fűszere, volt a bor, utolsó éveiben pedig, midőn mell- 
betegsége aggasztó alakot vett fel, teljesen mellőzte 
azt 258). A szigorú erkölcsbírák számos priapi költe- 
ményeiből erkölcseire vontak következést. De ő e 
részben jobb volt hírénél. Engedett, igaz, e pirító 
divatnak is, mind collegiumi idejében, mind utóbb s 
nem csak magányos mulattatására az olyakban na- 
gyon is gyönyörködött akkori férfi köröknek, me- 
lyeknek kedvelt tagja volt; hanem, fájdalom, az 



2*8) „Magyar becsületemre merem állítani — így szól 
Gaal László, őszinte jegyzeteiben — hogy Csokonaiban borital 
miatti változást csurgói egész lakása alatt soha nem vettem 
észre; pedig, ha legkisebb ilyes változása lett volna is, az 
előttem, mint akkor vele egy házban lakó s tanítványa előtt, 
titokban nem maradhatott volna. Egész boritala oly kevésből 
állott, hogy most Pesten, ámbár a borivás nem divatszerü, a 
ki legkevesebb borral él is, kevesebbet nehezen használ fel 
naponként, mint ő, minden nunc est bibendum-a mellett. Csur- 
gón, ha esős idő volt, az ottani sáros út miatt többször nem 
levén kedve a kosztos házhoz ebédre legyalogolni, egy kis 
sültet, kenyeret és egy üveg bort kivánt, melyet oskolába 
menetelemkor néha magam vittem fel neki; boros üvege egy 
nyolc szegletü nyakú kis palack volt, mely másfél messzelynél 
bővebb tartalmú nem lehetett, és éhez oly kisded ivópoharat 
használt, mely a kis palack tartalmával tízszer is megtelt. És 
e kevés bor nem csak délre, de szinte estvéjére is neki elég- 
séges volt: pedig a bort sem pénzen nem vette, sem gazdánk 
nem panaszolta. Debrecenben pedig, mikor 1804-ben nála 
laktam, mint pátiens már egy csepp bort sem ivott" —Egészen 
közlöttük a helyet, hogy e kényes kérdés általa mindenkorra 
el legyen intézve. 



CSOKONAI ÉLETE. 153 

olvasó közönségnek készült több darabjaiban is el- 
elfelejtkezett azon határokról; miken a művésznek 
soha átsiklani nem szabad ; de itt is a beszámítás egy 
része neveltetéséé, s nem kisebb mértékben azon 
veszedelmes példáé, melyet akkor Blumauer némely 
franciák után megújított: szíve tiszta maradt a mé- 
telytől, miről nem csak ismerői tesznek tanúságot, 
hanem azon mély erkölcsi érzület is, mely munkái 
egészén elömlik. Iskolai bajai s az élet közelebb 
megismertetek vele az embereket, s úgy látszik, hogy 
ezek, és sikeretlen küzdései azon akadályokkal, 
mikkel írói pályája minden léptein találkozott, úgy 
célt nem, vagy csak félig ért erőlködései oly állás 
kivívására, mely szép és hasznos tervei létesűlhetésé- 
nek múlhatlan feltétele volt: idővel hideggé, bizat- 
lankodóvá tevék, és szülék azt a nemét az elvonúlt- 
ságnak, melylyel utolsó éveiben sokakat ^^% de kivált a 
felsőbb állásúakat kerülte. Ezt értette Kazinczy, 
midőn a Nekrológban így fejezte ki magát: „Az ő 
affectált és nem affectált misanthropiájából a szerint 



259) Kazinczy a „Vég szóban" (Haz. Tud. 1807. I. 53.1.), 
hol magyarázza, kiket ért ő azon debreceniek alatt, kiket súj- 
tott, ezt mondja: „Gáncsomnak egyedül azokat a mindentudó 
urakat kellett vala illetni, akiknek yillámlövellő tribunálját a 
szegény Csokonai, lelkének elkeseredésében, pipacébnek nevezte. 
Ha ... a „Debrecen" helyett a „pipacéh"-hel éltem volna, a 
^megrágalmazott város" apologistája (Fazekas) el fogna hall- 
gatni, mert tudja, hogy a nevezet valóban Csokonaitól ered, s 
emlékezik, hogy sarkasmusait sok ízben kénytelen volt, ha sardóniai 
nevetéssel is bár, nevetni.*^ 



154 CSOKONAI ÉLETE. 

sugárlott ki mindég az emberek igaz szeretete^ mint 
aflfectált cynismusából az aesthetikailélek."260^ jj^ny- 
nyire szerette ő az ^emberek" felett az „embert^, 
kitűnik munkái számos helyeiből^ de nem sehonnan 
inkább^ mint hol az emberiségnek kiskorúság alá erő- 
szakoltatását panaszolván, egy szebb jövendő óhaj- 
tásával s előérzetében felkiált: 

Természet! emeld fel örök törvényedet, 
S mindenek hallgatni fogják beszédedet. 

E kézzel fogható setétség eltűnik, 

Az éjnek madara hnholni megszűnik. 



260) A M. Kurir 1805-ki 15. számában. Ez a hely is 
megtámadtatott Cs. debreceni barátjai által, s mind a Magy. 
Jegyzésekben (Haz. Tud. 1806. 254—5. 1.), mind a Szentgyör- 
gyivel folyt levelezésben (Kazinczy Lev. III. 67. 1.) védelmet 
idézett elő. Amott K. ezt irá : „Mit vesztett a hazai literatűra 
Csokonainak korán halála által, kevés ember érzi inkább 
nálamnál: kevés sajnálja ezt jobban nálamnál, hacsak úgy 
tekintem is, mint embert. Ismertem én a szeretetre méltó, 
noha nem hibátlan, ifjúnak egész becsét, s szerettem szívesen. 
Egy igen szerencsés erű s geniális szökdellésű poéta, egy igen 
szép érzésű, s midőn tisztelt barátjai között iUtj minden irritabili- 
tása mellett képzelhetetlenűl nyájas modestiájú ember, a ^leg- 
szebb misanthropiájú fiatal bölcs.'*' — Es itt : „Ki szerette valaha 
úgy az embereket mint Bonssean,s ki volt inkább misanthrop? 
Kinek írásain tetszik több cnltúra inint Kousseanén, s kiben 
volt valaha több cynism? Ezek incontestabilis állítások, s a 
magyarázat hosszas, és azoknak akik Bousseant nem ismerik, 
érthetetlen. S Csokonai kit teve exemplárúl magának az élet 
módjában, nem Bousseant-e? Az ő gondatlan, rendeletlen, 
állhatatlan, plánimi nélkül való, jámbor, szeretetre méltó élete 
nem hasonlított-e a* Rousseau szép életéhez?** 



CSOKONAI ÉLETE. 155 

m 

Egy jóltevő világ a mennyből kideríil, 

S a sok kigondolt menny mind homályba merül. 
Ah ti, már is abból fakadt indulatok! 

Nyelvemre harsogóbb hangokat ontsatok. 
Emelkedj fel lelkem! — előre képzelem 

Mint kiált fel szóval egyet az értelem, 
S azonnal a setét kárpitok ropognak: 

A szívről az avult kérgek lepattognak; 
Tárházát az áldott emberiség nyitja, 

Édes fiainak sebeit gyógyítja; 
A szeretet lelke a földet beteli, 

S az ember az embert ismét megöleli . . . 
Siess, késő század, jOvel, oh boldog kor! 

Én ugyan lelketlen por leszek már akkor. 
De jöttödre vígan zengem énekemet: 

Vajha te csak egyszer említnél engemet! 
Úgy, e bagoly világ ám rémítne tőle. 

Nemes utalással halnék ki belőle ^^O* 

Nem kevesbbé teszi őt becsessé előttünk forró haza- 
fisága^ mely sok versében, Tempefőiben, leveleiben 
és szándéklataiban vezér indulatképen tör ki ; tisztele- 
tessé azon vallásos és erkölcsi érzület, mely munkái 
számos helyein nyilatkozik; és végre azon roppant 
szorgalom, melyly el magát, mostoha kömyületek közt, 
vezető és eszközök szűkében, s ily folytonos előállító 
munkásság mellett, tudományosan kiképezni töre- 
kedett. Láttuk ez életrajz folytában, mely sokoldalú 
volt e kiképzettség; itt még kiegészítésül meg kell 
emlékeznünk terjedelmes nyelvismereteiről, mik a 



261) L. Konstancinápoly, a Hátrah. El. Vers. I. könyvé- 
ben, a 719—20. szel. 






^ 



156 CSOKONAI ÉLETE. 

görög, latin; olasz, francia s német nyelvek teljes 
értésén kivtil kiterjeszkedtek a keleti, név szerint a 
zsidó, arab és perzsa nyelvekére ; sőt az akkor még 
oly kevesektől űzött angolnak tanulását is meg- 
kezdte 282). Egy ily érzületű, készűltségű s érdemű 
i^u férfi érezhette magát, s büszkén emelhette föl az 
elhány agoltatás , fel nem vétetés pillanataiban fejét 
azok közt, kik becsét s messzeható igyekezeteit nem 
értve, zsibongottak körülte; ily férfi, ki a jövendőnek 
áldozta életét — bár emelkedésében első nevelése, 
társasága, s egy mostoha élet által meggyőzhetetlenűl 
akadályoztatott — óhajthatta a dicsőséget, álmod- 
hatott a dicsőségről 2^3). O azt érdemelte, s mit kora 
megtagadott, a maradék — én ágy vagyok meg- 
győződve — kamatostul meg fogja neki adni — 
sírja felett ! 

XXin. Ideje hogy, amennyire lehetséges, teljes 
lajstromát adjam Csokonai eddig megjelent munkáí- 



262) Stettner György tudósítása. 

263) Ide tartozó némely nyilatkozásait L „A hír** végén 
(Elegy. Költ. U. k. 45. szel.), A nemes magyarságnak felülé- 
sére (u. ott, m. k. 79. s köv. szel.) elein és végén, A Másá- 
hoz (Ód. n. k. 1. a 392. szel.) stb. Egy, legrégibb idejéből 
fenmaradt, különben igen gyenge, kiadatlan darabja már így 

végződik : 

Hahát énreám tekintene 

Nyájas szemekkel Melpomene, 

S ha éneklője lehetnék, 
Mind a halált, mind más veszélyt s kárt, 
Mely a legnagyobbaknak is árt, 

Egy bátor szívvel nevetnék. 



CSOKONAI ÉLETE. 157 

nak; nem mellőzve az apróbbakat sem^ begy kitűnj ék^ 

mik és mely sorban ismertették meg őt a nagyobb 

közönséggel. 

1793. 

Brougthon Heligiói Lexikonára. [M. Hirmondó. 1793. I. 

729—31. 1.] 

1794. 

A híres Rácz Sámuel úrhoz. [A Borbélyi Tanítás I. dbja 
előtt. Pest, 1794.] 

A tanúnak hívott liget. [Campe Psychologiájában Nagy 
Sándor ford. szerint, az ajánló levélben. Pozsony, 1794.] 

Nagy Sámuelhez. [Az istennek jósága és bölcsessége a 
természetben. Sander Henrik után. Pozsony, 1794. a XXI — XXIV. 
11. „Cs. Vitéz M.** aláírással.] 

A természettel való társalkodás. [U. ott, 35. L Név nél- 
kül, valamint a többi is mind ez évből] 

Hymnus. [ü. ott, 85. 1.] 

A reggelnek leírása ; alkaikus és alkuinus versek, [ü. ott, 
322—4. 1.] 

Dél, sapphikus versek, [ü. ott, 324—6. 1.] 

Az estve, 15 lábú versekben. [U. ott, 327 — 8. 1.] 

Az éjtszaka. [U. ott, 328—30.] 

Öt apróbb vers. [U. ott, 424—7.] 

A vidám természetű poéta. [Uránia, in. 204 — 7.] 

A feléledt pásztor. [U. ott, 207—8.] 

A legédesebb méz. [U. ott, 208—9.] 

A tanúnak hívott liget. [ü. ott, 209—11.] 

A szépek szépe. [ü. ott, 211 — 13.] 

A háborús zivatar, [ü. ott, 213—16.] 

A rózsához. [U. ott, 217—8.] 

1796. 

Serkentés a nemes magyarokhoz a mostani országgyű- 
léskor. Cantáta, melyet magyarul a muzsikához készített Cso- 
konai Mihály [mellette Weber Simon Péter német eredetié. 
Pozsony, 1796. 8-r. 24 lap]. 



158 CSOKONAI ÉLETE. 

Dietai Magyar Múzsa. Eiaclja Csokonai Mihály. [XI 
szám. Pozsony, Weber Simon. Péter bet. 1796. 8-r. 174 és 
2 1.] 

1797. 

A nemes magyarságnak felülésére. Tek. ns Komárom 
vmegye rendéinek készítette, és ns nemzetes és vitézlő Vár- 
Bogyai Csepy Zsigmond úrnak s hites társának ns nemz. 
Eészely Elára asszonynak segedelmekkel azon t. ns vmegyé- 
nek apríl 26. tartatott közönséges gyűlésekor kiadta Csoko- 
nay Mihály. [Komáromb., Weinműller Bálint bet. 1797. 8-r. 
22 1.] 

A Feredés [1. Gessner: Dafnis és az első hajós. Pozsony, 
1797.] 

1798. 

Dugonics oszlopa. [A szerecsenek, újabb életre hozta 
Dugonics András. Második könyv. Pozsony és Pest, 1798. ^-r. 
a m— X. lapokon rézmetszettel.] 

A haza templomának örömnapja. [Nagym. gróf Széché- 
nyi Ferenc o exciájának a ns Somogy vármegye főispáni 
székébe július 4. 1798. lett beiktatására. Pécs, 1798. 8-r. 
16 1.] 

1800. 

A szépség ereje a bajnoki szíven. [Borbély Gábor ka- 
pitány úr és Vay Zsanettá kisasszony menyegzőjek alkalma- 
tosságával. Debrecenben, Szigethy Mihály által. 1800. 16-r. 
24 1.] 

1801. 

Marosvásárhelyi gondolatok. [Az erdélyi ns magyar tár- 
sasághoz, midőn az írót 1799-ben maga tagjának meghívni 
méltóztatott. M. Hírmondó, 1801. 11. 361—6. 1.] 

A nap innepe. [ü. ott, 366. 1.] 

Az ember mint a poesisnek is legelső tárgya, [ü. ott, 
368. 1.] 

Lillához. Óda szoros jambusokban. [U. ott, 369. 1.] 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 159 

A palatinusné halálára, epigramma. [U. ott, 371. 1.] 
Mind ezek név nélkül, de mely később [456. 1.] pótlólag kö- 
zöltetett 

1802. 

Földi sírja felett [M. ffirmondó, 1802. I. 81, 2. 1.] 

Virág Benedekhez. [U. ott, 82, 3. 1.] 

A pillangóhoz, [ü. ott, ü. 343—4. 1.] Mind ezek névvel. 

A tavasz. írta Kleist, fordította Csokonay Vitéz Mihály. 
Hozzájárulnak Eleistnak némely apróbb darabjai. [Komáromb. 
Özvegy Weinmüllerné bet 1802. 8-r. XVI. és 80.] 

1803. 

Mélt. kir. tanácsos Somssich Lázár ár ódája mélt Bhé- 
dei Lajos cs. királyi kamarás ő ngához. Ford. Csokonay Vitéz 
Mihály. — Cs. V. M. Ódája mélt. gr. Festetics György 6 
ngához azon tárgy felöl. — A szélhez. Óda Cs. V. M. áltaL 
[8-r. 16 1. a M. Hírmondó mellett 1803.] 

T. Budai Ferenc úr sírhalmánál. [M. Knrir, 1803. ü. 
670, 1. 1.] 

Amaryllis. Idyllium Schrand kir. tanácsosné halálára. 
Csokonai Mihály által. [Pesten, Trattner Mátyás bet, 1803. 
8-r. 16 1.] 

A pillangóhoz, egy óda. Muzsikáját készítette Haydn úr. 
— A szemrehányás, egy dal. A muzsikáját készítette Stipa úr. 
[Bécs, Pichíer Ant. bet. 1803. haránt ívrét.] 

1804. 

Dorottya, vagyis a dámák diadalma a farsangon. Furcsa 
vitézi versezet IV könyvben. Csokonai Vitéz Mihály által. 
[N. -Várad, és Vácon, Máramarosi Gottlieb Antal bet. 1804. 8-r. 
XXIV és 126 1.] 

Halotti versek, melyeket néhai mélt. Kohányi Kácsándy 
Theresia asszony cs. és kir. aranykulcsos £is-Hhédei Ehédei 
Lajos úr házas társának eltemetésekor tartatott tisztességtételre 
készített és el is mondott Csokonai Vitéz Mihály április 15. 
napján 1804. [N.- Várad, Máramarosi Gottlieb Antal bet. 8-r. 
39 L Elül Ebédéinek egy gyászverse áll.] 



160 CSOKONAI ÉLETE. 

Halála után jelentek meg : 

1805. 

Lilla. Érzékeny dalok III könyvben. Csokonai Vitéz Mi- 
hály által. [Nagyvárad, 1805. 8-r. 181 és 3 1.] 

Ódák két könyvben. Csokonai Vitéz Mihály által. [N.- 
Várad, Máramarosi Gottlieb Antal bet. 1805. 8-r. 136 1.] 

Alkalmatosságra írt Versek. Csokonai Vitéz Mihály által. 
[N.-Várad, Máramarosi Gottlieb Antalnál. 1805. 8-r. 318 
és 2 1.] 

1806. 

A tavasz .... Második kiadás. [N.-Várad, Máramarosi 
GottHeb Antal bet. 1806. 8-r. XVI és 86 1.] 

A pásztor király. Énekes pásztorjáték ni felvonásban. 
Szerzetté Metastásió Péter cs. poéta. Fordíttatott olasz nyelv- 
ből Csokonai Vitéz Mihály által. [U. ott, 1806. 8-r. 72 1.] 

Galatea. Szerzetté Metastásió Péter cs. poéta. Fordítta- 
tott olaszból Csokonai Vitéz Mihály által. [ü. ott, 1806. 8-r. 
36 1.] 

Amintás, Tassónak erdei meséje. Olaszból Csokonai Vi- 
téz Mihály által. [ü. ott, 1806. 8-r. 98 1.] 

Anakreoni dalok Cs. Vitéz Mihály által. [Bécsben Pich- 
ler Antal bet. 1803. k8-r. 59 és 2 1.] Hozzá járulnak: Jegy- 
zések és értekezések az Anakreoni dalokra, 56, és elül Már- 
ton ajánlása Rhédeihez, előljáró beszéde és egy ódája a könyv- 
hez. [Az előszó keleté : Bécs, sept. 24. 1806.] Anakreon képével 
Erős Gábor által Debrecenben rézre metszve. 

1808. 

Lilla . . . Második megbővíttetett kiadás [az előszóval t. i., 
N.-Várad. ns Szigethy Mihály bet. 1808. 8-r. XVI. és 181 
s 3 1.] 

Dorottya . . , Második kiadás. [U. ott, 1808. 8-r.] 

1809. 

Ódák . . . Második kiadás. [N.-Váradon, Tichy János Fe- 
renc bet. 1809. 8-r. 4 és 138 1.] 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 161 

1813. 

Csokonai Vitéz Mihály Poetai Munkái. Kiadta Márton 
József. [Bécsb. Pichler Antal bet. 1813. Négy kötet. 16-r. 
címképecskékkel, kótákkal és rajzos borítékokkal. — Tartal- 
mok : I. Békaegérharc, Homerus Batrachomyomachiája szerint; 
és Dorottya, 164 1. — 11. Anakreoni dalok és A tavasz, 184 1. 
- m. LiUa és Ódák, 234 és 2 1. — IV. Diétái Magyar Músa 
és Alkalmatosságra írt Versek, 311 1.] 

1816. 

Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb Poetai Munkái két 
kötetben, a szerző képével együtt. [John által metszve.] Kiadta 
Márton József. [Bécs, Pichler Antal, egy része Zweck Bertalan 
bet. 1816. 12-r. Rajzos borítékokkal. — Tartalmok: I. ElŐ- 
beszéd [életrajzig adatokkal], A Tavasz, Lilla, Ódák. XVI és 
224 1. — II. Dorottya, Békaegérharc, Alkalmatosságra írt 
nevezetesebb Versek [A szépség ereje a bajnoki szíven, 
Daphne, idyllium, Halotti Versek Rhédei Lajosnéra] és Ana- 
kreoni Dalok, 183 1. 

1817. 

Csokonay V. Mihály Elete s némely még eddig ki nem 
adott Munkái. Domby Márton által. [Pesten, Trattner J. T. 
bet. 1817. 8-r. VIII és 125 1.] 

1836. 

Anthologia Csokonai Vitéz Mihály Munkáiból. [Kassán, 
Werfemél, mint a „Zsebkönyvtár, Magyar írók Remekei" című 
gyűjtemény 1. és 2. kötete. 1836. 16-r. Két kötet. I: 134 1. 
H: 124 1.] Az első kötet Lillából 29 dalt, s az Ódák és 
Anakreoni Dalok közül „Vegyes költemények** cím alatt 32 dalt; 
a második kötet a Békaegérharcot és Dorottyát tartalmazza. 

1843-46. 

Csokonai Mihály Minden Munkái. Kiadta D. Schedel 
Ferenc. Pest, 1844. 4r. C és 960 szel. [Egy kötetben, a „Nemzeti 
Könyvtár" részeként.] 

Toldy Munkái. II. 11 



162 CSOKONAI ÉLETE. 

1845. 

Csokonai Vitéz Mihály Munkái. Közli Kelemfbldy . [Lip- 
csében, 1843-44 (megjel. 1845.)]. Köhler Károly Ferencnél, 
Budapesten, Emich Gusztávnál. 16-r. [I. köt. Tavasz, Lilla, 
ódák, Anakr. Dalok, Békaegérharc. 316 1. II. köt Dorottya, 
Alkalmi Versek, Diétái Músa. 356 1.] 

XXIV. Következik már most azon kiadatlan 
munkák sora, miket ismerek, s legnagyobb részt má- 
solatban bírok is, de gyengeségök vagy sikamlós 
voltokért nem vehettem fel ; valamint azoké, melyek- 
nek egykor léteztét (az egy Pofókon kivül, melyró'l 
csak hírből van tudomásom) kivétel nélkül Csokonai 
sajátkezű levelei és lajstromai, egy részt a holta után 
nála lelt papirosok összeírása,vagy barátjainak levelei 
bizonyítják. 

A. Zsengék, iskolai idejéből: 

1. Egy kis kert leírása. — Kezdete: Mutogatja magát a 
pompás természet ... 

2. Az estve. — Látod- e szép Phoebust dicső thrónu- 
sában . . . 

3. Egy fösvénynek leírása. — Míg Plútó jóságát nem 
közle emberrel . . . 

4. A poetai felvídúlás. — Mit nyájaskodsz, bánat, s aka- 
rod magadat ... 

5. Az álom leírása. — Mindennél jobb hír vagy, ó te 
édes estve ..." 

6. Egy város léirása. — A mord Mercúrius szárnyain 
repültem . . . 

7. Ventus describitur. — A ragyogó napnak díszes ábrá- 
zatja . . . 

8. A békesség. — Olajfa-ágakkal fűzi bokrétáját . . . 



CSOKONAI ÉLETE. , 163 

9. Egyedül a tudományok teszik halhatatlanná az emhert, 
kivált a poesis. — Bár hírj te nagy gazdagsággal . . . 

10. Mindég közel van a h^ál. — De hát oly ösztövér 
remény is táplálhat ... 

11. Lurida suh dulci melle venena latent. — Most bárány 
képedet vedd fel . . . 

12. Glória calcar habét. — Nézd sarkantyú által e ka- 
tona alatt ... 

13. Ugyanazon feladásról. — Hog3^ha kihez jutalom jár, 
úgy annál örömestebb . . . 

14. Libertás optima rerum. — Bár pról)álj akármely 
grófi méltóságban . . . 

15. Exundatio aquarum. — Mikor már sokára . . . 

16. A poéta legkisebbért is megharagszik. — Mikor mé- 
hecskék zsibongással ... 

17. Fűimen describitur. — Ront mindent, valamit csak 
ronthat az égnek alatta . . . 

18. Impedit ira animum. — Durva tekintettel szemeit 
forgatja tűzessen . . . 

19. Invidus. — Görbe szemekkel jár az irigység, s hányja 
sebessen . . . 

20. Forma venusta perit. — Nézd bár a rózsát, kit ker- 
tész ültet, azonnal . . . 

21. Bene qui latuit, bene vixit. — Nézd bár a nagy 
gályát, mely a tengeri ösvényt . . . 

22. A kalmár. — Bár fűjon szél s a tenger buzdul is 
erőssen . . . 

23. Panaszolkodik egy mindenben szerencsétlen de igaz- 
lelkü ember. — Majdhogy kétségbe nem estem . . . 

24. Sint Maecenates feret hungara terra Marones, Vir- 
giliumque tibi vei tua rura dabunt. — A Pindus tetején sok 
olasz veri szép muzsikáját ... 

25. A virtus legbátorságosabb kőfal. — Bár kérkedjen 
sok kincsekkel a te reményed . . . 

26. Oskolai vacátió. — Hát Músák, heverve töltitek a 
nyarat . . . 

11* 



164 CSOKONAI ÉLETE. 

27. Musa vetat móri. — Elv. 

28. B^kepohár. — Elv. 

29. unalom, vad unalom . . . Elv. 

80. Nagy királyné, kínunk annál sérelmeBebb, Eredete 
mennél szentebb és nemesebb . . . Elv. 

31. A mező. — Ez áldott környéknek termékeny kebele . . 

32. Búcsúzik az atya leányától. — A magzatok körül a 
kiket nemzettem . . . 

33. Névnapra íratott versek. 2 darab. 

34. A morte homines tantum . . . Morál. Elveszett. 

35. Az öreg ember. — Igaz, tisztes ősz öreg! szád ked- 
ves szózatja . . . 

36. A kovácsi út. — Hallá kend, bácsi! van-e még jó 
messze Kovácsi ? . . . 

37. A legátus. — A legátusnak poharába töltsön . . . 

88. Gnóma. — Boldog az oly lélek, melyet soha nem 
tehetének . . . 

39. Az aratás. — Mi az oka, hogy most a dolgos Ce- 
resnek . . . 

40. Sándor palatínushoz. Deákul. — Elv. 

41. Csikorgónak, egy hazánkba kedves versszerzőnek 
Trója feldulásáról íratott poemájának kezdete. -*- Klióval szűz 
Pasíphae! . . . 

42. A reggel. — Egynéhány csillagok már pislogva ég- 
nek .. . 264) 

43. Az estve. — Úgy is e világba semmi részem nin- 
csen . . . 

44. Az embergyűlölő. — Azt beszélli Timon, hogy ő mind 
egyeránt ... 

45. A dél. — Elv. 

46. Thisbe keservei. — Priamus, jőj, joj ide fényem . . . 

47. Didó Aeneastól való -bucsúzása. — Hát itt hagysz 
szívemet kínozó kegyetlen . . . 



264) Ettől különbözik az a hason tárgyú költemény, mely 
a Hátrah. El. Versek I. k. a 713. szel. áll. 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 165 



48. Aid nem volt soha poéta. — Elv. 

49. Jót kívánás. Dal. — A szomorú veszedelem teljes 
életedben ... 

B. Nagyobb fordítások, Virgilt kivéve iskolai 

korából. ^ 

* 

51. A boszorkánysíp (utóbb: A varázssíp) Schikaneder 
után. 

52. A Grátiák (utóbb : Kellemek). Wieland versezetje 6 
könyvben, próza és versben. Töredék. 

53. Endymion, serenata. Metastásióból. Töredék. 

54. Az elhagyatott Didó, énekes szomorúját. Metastásió- 
ból. Töredék. 1795. 

55. Achilles Scyrusban, énekes érzékenyjáték Metastásió 
után. — Elv. 

56. Orlando, éneked pásztori játék Metastásió után. 

57. Cyrus, szomorújáték Rue Károly ntán. 

58. Lysimachus, szomorújáték ugyanaz után. 

59. A hazug, vígjáték Goldóniból. 

60. A hű pásztor, pásztori szomorúval elegy vígjáték, 
Guaríniból. — Elv. 

61. Az elragadtatott hajfürt, vitézi versezet 3 könyvben, 
írta az anglus Popé, folyóbeszédben. — Elv. 

62. Az elragadtatott veder, comica epopoea Tassóni olasz 
poétából. — Elv. 

63. A tréfás Hiás, Loredáno után. — Elv. 

64. A kezkeno, comica epopoea Zachariaeből. — Elv. 

65. A szántó Ámor, idyllium Moschusból. — Elv. 

66. A szállongó Ámor, idyllium Bionból. Töredék. — 
Elveszett. 

67. Berquin Idylliumai, franciából. — Elv. 

69. A Virgílius Georgiconja 4 könyvben. — Elv. 265) 



265) Hogy Virgil Georgicái valóban elkészültek, bizo- 
nyítja egy, Csokonai saját kezével írt lajstroma munkáinak. 



166 CSOKONAI ÉLETE. 

C. Apróbb fordítások, szinte az első időszakból. 

^ 69. Reggeli dal a rózsához, Gessnerből. — Idvezlégy 
szép rózsaszál . . . 

70. A babérvesszo, Tassóból. — Te szép babércsemete . . . 

71. A reménység. Elégia Menziniböl. Töredék. 
' 72. A haldokló keresztyén. Popéból. — Elv. 

73. Cantáták Metastásióból , prózában: I. A dicsőség 
triumphja. II. M. Terézia neve napjára. III. M. Terézia szü- 
letése napjára. IV. Első Ferenc születése napjára. V. A ment- 
ség. VI. A tanács. VII. A zivatar. VIII. A szerelemféltőség. 
IX. Az akadály. X. A halászat. XI. A tavasz. XII. Az álom. 
Xin. A név. XIV. A visszatérés. XV. Az első szerelem. XVI. 
A félénk szerelem. XVII. A szerelmek fészke. 

74. Canzonetták Metastásióból, prózában: I. A tavasz. 
II. A nyár, III. A szabadság Nikiéhez. IV. Palinódia Nícéhez. 

75. A tánc. Cantáta Metastásióból. Töredék. — Elv. 

76. Metástásió sonettje a veneciai dámákhoz. 

77. A cyclops. MetastásióbóJ, prózában. 266) 

78. A bolondság dicsérete, Roterodámi Eézmánból. — 
Elveszett. 

79. Faunius Epigr. Bezából. — Elv. 

80. Donec gratus eram tibi. Horácból. — Elv. 

81. Bacchushoz. Inscriptio Casóni után. 1795. 



melyben a „Magyar Georgiconról** még ez is megjegyeztetik: 
„2 Exlrban" (egyike hihetőleg a Festeticsnek szánt); hogy 
pedig halála után is megtaláltattak papirosai közt, viszont egy 
idegen kezű lajstroma mutatja írásainak, melyben a „Georgicon" 
szinte előfordul. Mi volt sorsok e papírosoknak, elmondatott 
^ feljebb a XXI. fejezetben. 

266) Qg^ költői fordításait először prózában készítette, s 
aztán szokta versbe foglalni. Sőt néha eredeti költeményeit is 
így. „A cyclops'* versekben a Hátrah. El. Versek II. k. 763. szel. 
látható. 



CSOKONAI ÉLETE. 167 

D. Prózai költemények az első időszakból. 

82. A szerelmek 2 könyvben, originál, versbe és folyó 
beszédbe. — Elv. 2^7) 

83. Cupido és Psyche, román. — Elv. ' 

84. A szamár és szarvas. Beszéllgetés. 268) 

E. Alkalmi darabok. 

85. Szomorú halotti versek. Tizenegy darab: 1. Gyozö- 
delmi pompát adnak a halálnak ... 2. Az emberi nemen ó 
mely méltó jussal ... 3. Vagyon egy oly tenger ezen a vilá- 
gon ... 4. Szomorú hallgatók, gyászos keresztyének ... 5. Jer, 
ó asszonyi rend, leeresztett hajjal ... 6. Halál! ez az a szó, 
mely annyi könyveket ... 7. Ez életnek hasznát csak azok 
aratják ... 8. Mint a megvénhedt fa, amelyet neveié ... 9. 
Ot ezer és mintegy nyolc száz esztendeje ... 10. Mint foly a 
sebes viz, úgy múlik az élet ... 11. Az ember életét hogyha 

jól vizsgálod . . . 269). 

86. Versek melyekkel megtiszteltetett t. t. Budai Ezsa- 
jás prof. úr, mikor akadémiákról lejött, az akkori poéták- 
tól, Csokonay Mihály publ.- praeceptor alatt. Ad notam: Ott 
hol a patakocska. — Sóhajtott Göttinga felé a Tempe és 
Helikon . . . 



267) Ennek lehet töredéké a „Szeretet" címíi költemény 
a Hátrah. írások közt, az 569. s köv. szel. 

268) Ez is politikai tartalmú lehetett. Puky István Cso- 
konainénak (Gesztely, aug. 22. 1805.) világosán írja: „Van 
uiég egy dialógusa : A szamár éS) szarvas, de ennek kinyom- 
tatását a mostani és múlt század környülállási meg nem 
engedik." 

26Ö) E halotti versezetek, úgy gyanítom, valamely pap 
barátja számára készültek előfordulható alkalmakra : mire az 
itt-ott hagyott hézagok is látszanak mutatni. 



168 CSOKONAI ÉLETE. 

87. Lengyel József sénior neve napjára köszöntő. — Már 
tán nem is vártál magadhoz bennünket . . . 

88. Ferenc napjára hamarjában készíttetett versek. — 
Feltetszett reggele Ferenc várt napjának . . . 

89. Szomorú versek, melyek írattattak ns nemz. vit. 
Fényes István úr halálának alkalmatosságával 1794. esztend. 
dec. hónapja 1. napjára Csokonai Mihály poes. praeceptor 
által. 

91. G. Teleki Sámuel úr o exja és gr. Károlyi József úr 
ő nga installátiójokra magasztaló versek. — Elv. 

92. Sándor Leopold halálára. — Elv. 

93. Tegnap Csököl és Hedrahely csaknem üstökbe ka- 
pott. Tréfás történet. 

94. Bálint napja. Kiss Bálint tiszteletére. — A propos! 
bizony majd el is felejtettem . . . 

95. Lócsere. 

96. Mihálynapi álom. NBajom, sept. 30. 1798. ISösökben. 

97. Cím nélküli vers azon napról. 

98. Köszöntő Sárközy Istvánnak. — Elv. 

F. Drámai dolgozatok. 

99. Egy eredeti pásztorjáték. 

ioO. Patvarszki, vígj. Terentiusból, mai világhoz alkal- 
maztatva, és magyarországi történetté téve. 

101. Pofok, vígj. 

G. Dévaj költemények. 

102. Minden katona szerelmes v. Miiitat omnis amans. 
Pest, 1795. — Ha katonáskodnak minden szerelmesek . . . 

103. A pendelbergai vár formájának és megvételének 
leirása. Pest, 1795. máj.— Ne csudáld, barátom, hogy e fel- 
legvárnak . . . 

104. Egy individaale dátum az asszonyok álihatatlansá- 
gáról. — Asszony egy sincsen állandó ... 



CSOKONAI ÉLETE. 169 

105. Mennyei diéta, vagy az istenek osztozása. — Hogy 
a Tén Satnmus kiholt . . . 

106. Csetneki Pergő. Olyan versek, melyekben a mos- 
tani kályhás mestereknek nagyapjok és egyszersmind belső 
tulajdonságaik feleségeikkel együtt világosan lerajzoltatnak. 
Irta a maga nemzetének hasznára oláh nyelven Gere József, 
mostan pedig a haza törvényét tanuló ifjaknak kérésére né- 
mely lutheránus auctorokból, ú. m. Plautusból, Terenc és má- 
sokból két annyi bővítéssel magyar nyelven kiadta ns Demo- 
iritus 1802. — Négy mestert esmértem széles e világon . . . 

107. Criraen raptus vagy Európa elragadtatása, 1795. — 
Hajdan a régi világnak . . . 

* 108. Egy nyársra Ítéltetett hizlalt gúnárnak mártonnapi 
búcsúzó panasza s testamentoma. Lúdnyelvből magyarra for- 
dítva Bige Márton neve napjára, Csokonai Vitéz Mihály által. 
— Te udvari hóhér, te házi mészáros . . . 

H. Vegyes költemények. 

109. Ott hol a patakacska . . . Elv. 

110. Jöszte poétának. Óda. Elv. 

111. Szerelmes panaszok. Dal. Elv. 

112. Melitesz Rozáliához. Három poetai levél. Elv. 
> 113. A szarándok. 

114. Hadi dal. Elv. 

115. Vályi Klárára. Elv. 

116. Az én barátném D. A. quodlibetjére. Mi a világ, ha 
képzelem. Egy nagy quodlibetnek lelem . . . Elv. 

117. Méltó pár. Dal. Bár vándorlani messzire . . . 

118. Bús hánykódások. Bús szivem szomorog . . . 

119. Búslakodás. Bokros bánat! Mely unalmat Szivem- 
ben szerzettél . . . 

120. XXVI. ének. A kit ketté fürészeltek . . . 2^0) 



270) E dal vagy nem Csokonaié, vagy valamely igen 
korán összeállított dalgyűjteményének része. 



1 



170 CSOKONAI ÉLETE. 

121. Az én életem. Elégia. Elv. 

122. Szemire és Szemin. Sonett. Elv. 

123. Vén asszony. Satira. Elv. 

124. Szép hajnal emeld fel . . . Dal. Elv. 

125. Panaszaimat elegyes . . . DaL Elv. 

126. A.ferdés. Originális cantáta. Elv. 

127. Egy dámának quodlibetjébe való inscriptiók. Epi- 
gramma. Elv. 

128. Vályihoz és Dugonicshoz. Óda. Elv. 

129. Izenget már valahára . . . Dal. Elv. 

130. DithyrambuB. Elv. 

131. Földi rózsa. Elv. 

132. Két serdiilő szerelmes. Elv. 

133. A békételenkedö. 

134. Bár az ég búsulva néz is . . . Dal. Elv. 

. 135. A szép csecsek (utóbb . . . mellyek). Ely. 

136. Galateához. Epigr. Elv. 

137. Orpheusra. Elv. 

138. Ha valaha Lefoly az a . . . ElV. 

139. A nap megint leszálla . . . Elv. 

140. Csócsi. Elv. 

141. Az estikék. Töredék. 

142. Mondod te szép leány . . . Elv. 

143. Egy szerencsétlen siralma . . . Elv. 27 1) 

144. üj magyar. Elv. 

145. A kárpótoló. Dal. Elv. 

146. Hálaadás. Dal. Elv. 2T2) 

147. Álomdal. Dal. Elv. 

148. Nógatás. Dal. Elv. 

149. Kettős kötés. Dal. Elv. 

150. Milton elejébe. Töred. Elv. 273) 



271) Talán Od. I. 20. 

272) Talán LiUa II. 21. 

273) A cím után nem tudhatni költemény-e ez (tán Bes- 
senyei Sánd. Miltona elélíe?), vagy értekezés. 



j 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 171 

151^ A katonáskodó szerelmes mentsége. Tör. Elv. 

152. Az eszem-iszom ember. Elv. 

153. A feleség. Élv. 

154. Ó szegény országnak . . . Elv. 

155. A mohácsi nótára. Elv. 
^156. A német lyány nótája. Elv. 

157. A pacsirta Komáromban. Elv. 

158. Lídia napja Komáromban. Elv. 

159. Somogyi nóta. Elv, 274) 

160. Húgomhoz. Elv. 275) 

161. Kazinczy poesisa. Elv. 

162. D. Földi Természethistoriájára. Elv. 

163. A csók. Elv. 

164. A szomotori toronyra két inscriptio. Elv. 

165. Míg engem szerettél vala . . . Elv. 

166. Adónis halála. Elv. 

167. A hesperí méhek története. Elv. 

168. A nagyságról. Elv. 

169. Hogy nem személyesen . . . Elv. 

170. Újesztendei ajándék. Elv. 276) 

171. Csókolj . . . Dal. Elv. 

172. Dámon a szélvész között. Elv. 

173. Drága lélek . . . Dal. Elv. 

174. Most vagyok veled szembe . . . Dal. Elv. 277) 

175. Hó . . . Dal. Elv. 

176. Kérded . . . Dal. Elv. 

177. A szerelmes vitézhez. — Ámor mulattába Egy titok 
aljába . . . Elv. 

178. Más se . . . Dal. Elv. 



274) Talán Ód. I. 14. vagy II. 19. 

275) Talán Ód. I. 7. 

276) Talán Lüla III. 34. 

277) Mint látszik a kezdösorból, különböző Lilla lU. 
tö. daltól. 



172 CSOKONAI ÉLETE. 

179. A fiatal remény. — Remélt remélt egy iflacska . . . 
Elveszett. 

I. Tudományos és rokon dolgozatok. 

180. Tennészethistória Raff után, kibővítve. Elv. 

181. A széptudományok theoriája, Eschenburg után . . . 
Elveszett. 

182. Értekezések, recensiók, kivonatok. Elv. 

183. Galatea, Theokritus görög, Ovidius deák és Metas- 
tásió olasz poemájok egybehasonlítása. Elv. 

184. Gondolatok a szépliter atúráról. Elv. 

185. A magyar prosodiáról. Elv.^^^s) 

186. Dayka verseire való jegyzések. Elv. 

187. Értekezés a babérról. Elv. 279) 

188. A török muzsikáról. Elv. 

189. Magyar népdalgyűjtemény. Elv. 

190. Az én szerencsétlenségemnek históriája és okai. 
Magyarosan, minden tettetés nélkül. Elv. 

K. Hősköltemény. 

191. Árpád. Töredék. Elveszett. 28O) 

XXV. Csokonai a költő, mint Csokonai az em- 
ber, mind eddig nem volt még elfogulatlanul méltatva. 



278) Ennek tévé hihetőleg általános részét azon érte- 
kezés, mely az Aesth^ Töredékek közt, II. számmal, a 804. s 
köv. szel. áll. 

2*^9) Ez azon cikk, melyről Kazinczy is emlékezik Leve- 
leiben, m. 120. és 129. 11. 

280) E2 is előfordul Csokonainak fent említett saját kéz- 
iratlajstromában, a 11. csomóban, melynek felírása: r!^^' 
gyosok.** 



i 



íj 



CSOKONAI ÉLETE. 173 

Valamint egykori társai, kiknek képviselőjeként te- 
kintendő Domby, ki némely éretlen és gondolatlan 
csínyait is némi megelégedéssel beszélli «1, csapongá- 
sait és kihágásait szépítgetek; mások pedig, noha nem 
annyira írásban mint szóval, nagyon is szigorúan Ítél- 
ték meg, mellőzésével azon tekinteteknek, mik őt 
ugyan ki nem mentik, de a beszámítást tetemesen ki- 
sebbítik : úgy egy" felekezet, mely nagyobb részt föl- 
diéi és hitsorsosaiból állott, a költő Csokonainak első- 
séget adott minden magyar költők felett , mely nézet 
a sokak által osztott „epitáphium"-ban találta kifeje- 
zését ; míg viszont a katholikus rész — mert e két ol- 
dal, fájdalom ! egész az újabb időkig fentartotta magát 
az irodalomban, míg az akadémiában végkép egyesűit 
és összeolvadt — Himfyt állítá fel, kivel őt teljesen 
kiszorítottnak tartá a versenytérről. E visszahatás, 
melyet a túlbecslés sztilt s fonák hasonlítgatások ne- 
veltek , a kor két előkelő aesthetikusában , Kazinczy 
és Kölcseyben, testesült meg, kik inkább a finom ízlés, 
mint valamely a művészet lényegére ható tan és irány 
előküzdői voltak. Megengedhetjük, hogy szükséges 
volt akkor az ízlés érdekében vívni , mert ez fogyat- 
kozott leginkább : de az ízlés nem maga a művészet, 
s habár szükséges feltétele minden szépműnek , hogy 
ellenállhatlanúl hathasson : van, ami nálánál szüksége- 
sebb, amit az mint tulajdonság felteszen, s ez a költői 
lángész , mely tartalmat teremt^ mit az ízlés nem te- 
remthet, hanem csak tisztáz. S errŐl nem kell vala 
egy oly erős költői egyediségnél megfeledkezni , mi- 
lyen Csokonai volt. Azon felül kegyelettel illett azon 



174 CSOKONAI ÉLETE. 

roppant munkásságot^ azon törhetetlen igyekezetet a 
hazai költészet emelésében, azon ritka érdemeket a 
nyelv és formák gazdagításában, s végűi az idő és kör- 
nyűletek mostohaságát méltatni, melyek miatt, ha tisz- 
tult műveket nem hozhatott is elő a lángész, de mint 
ilyen bátran mérkőzhetett kivétel nélkül valamennyi 
fényes nevekkel, miket a magyar költészet a» ő ide- 
jéig előmutathatott. De jő két tekintély, mint Kazin- 
czy és Kölcsey, s oly rostába hányja ez irodalmi vér- 
tanú munkáit, melyen át, néhány népdalt kivéve, min- 
den egyéb a feledék porába hullaj tátott. És párhu- 
zamba állíttatik Csokonai Bürgerrel, élete, nevelte- 
tése, szerelme, költői jelleme; holott életök nem nyújt 
más hasonlatot, mint hogy mind kettő szegény volt a 
sírig; neveltetésök nem mást, mint hogy hittudományt, 
s ennek elhagytával jogtant űzött mind kettő ; mert a- 
mily különbség volt Debrecen-Patak és Hála-Göttin- 
gen — , a magyar reformált togátus és a német candi- 
dátus — , a Csokonainak sokkal alatta állt társai s a 
göttingeni híres kör között, melynek tagjai közt oly 
nevek mint Kaestner és Gotter, a két StoUberg és 
Hölty, és Voss stben ragyogtak, s melyben Bürger 
nem elszigetelve, magára, hanem a kor elsői közt fej- 
ledezett : oly különbség van Csokonai és Bürger ne- 
veltetése közt. S még a szerelem ! H(Tl nyomai vagy 
csak árnyéka azon convulsióknak, miken Bürger igen 
is átment, sőt melyek egész életét lázas mozgalomban 
tartották, Csokonainál ? Igen is, Csokonainak is volt 
szerelme , mely lángoló, lételét átható erővel kisérte 
végig rövid életén: de tárgya nem Róza vagy Lilla, 



CSOKONAI ÉLETE. 175 

hanem a hon volt! S a lelkület! Bürger egy, a világ- 
rend ellen fellázadt, magával s a világgal meghason- 
lott, tépett kebel, mely költészetének szép virágai alatt 
kártékony kígyóként nyugszik : mig Csokonai lelke, 
bár örök és majdnem eredménytelen igyekezetek közt 
hányatva, de még sem csüggedve, a legnemesebb em- 
berszeretettől vala eltelve, s az erkölcsi érzések vallá- 
sos öszhangzatát mutatá, mik költészetét is állandóan 
áthevítik. Mondatott továbbá, hogy az érzés tónusa 
nála tanulva volt, nem vele születve : de hány dalában 
Csokonainak találjuk épen azt, a költői lelkület által 
mérsékelt, kebelmozgalmat, mely Bürgemél vad in- 
dulat, emésztő tűz, erősebb és közvetlenebb, hogysem 
a művészet azt uralkodása alá hajthatá, mit már 
Schiller is, híres bírálatában, ig^n valóan megjegyzett. 
Igaz, Csokonai dalai közt vannak , mik kevés ihlettel 
dolgoztattak, de vannak viszont melyek mély és erős 
érzeményből fakadtak elé, kivált midőn az emberiség 
szent érdekeiről énekel. Jó kedv és makacsság mind 
kettőben , mond Kölcsey : de itt a párhuzam aligha 
nem Csokonai javára ütne ki,ki hosszabb dolgozatok- 
ban is félreismerhetlen jeleit adá humorának, elméssé- 
gének, satirai erejének. Mindkettő a rhythmus erejét 
érzette : igen, de Csokonai e részben valamennyi elő- 
deit meghaladá, míg Bürger, immár a német költészet 
aranykora reggelén, csak folytatta, mit mások ra- 
gyogó szerencsével megkezdettének. Mindkettő po- 
pularitásra hajlandó : de menti a mi költőnket hogy 
mi Bürgemél öntudattal keresve volt, nála a zsarnok 
hatalmú körülmények következése volt. Bürger fö- 



176 CSOKONAI ÉLETE. 

lőtte áll Csokonainak, amennyiben egy nemén a köl- 
tészetnek, a balladáén, utói nem ért magasságra emel- 
kedett: Csokonai pedig oly korában tűnt fel irodal- 
mának, melyben nagy még nem lehetett semmiben: 
de Csokonai több oldalú lángelme, akár a költői ihlet 
köreit, akár a műformákat tekintjük: mert mit fog vi- 
szont ellenébe Bürger állítni, ha Csokonai philosophiai 
költeményeit iskolai köntösükben bár, ha Dorottyát 
kinövései dacára, ha népies költeményeit, s ha drámáit 
. nem is, de az erőt mely azokat előállította, veti latba, 
mikre jóllehet némi szánakozással nézett le Kölcsey, 
azokon, kivált a jellemfestésben, a valódi hivatás jelei 
kétségbe vehetlenűl megvannak. Es így a mérleg kü- 
lön szempontok alatt különböző oldalra hajlik. Igaz- 
ságtalanság minden esetre a más körben erős Csoko- 
nait a másban erősebb Bürger mellé állítani, s így 
szállítani le költői becsét ez irodalomban, melyben a 
költői becs, a Csokonai idejében kivált, oly ritka volt. 
Nyelvhatalmát is a kettőnek nem azon két darab után 
kell vala mérni, melynek egyike, a magyar, fordítása 
a másiknak : mert a fordító mindég küzdésben van 
nyelvével, míg az eredetinek gondolatai a szókkal 
együtt teremnek : és itt is, mint mindenben, Bürgert 
korához, és Csokonait a magáéhoz kellé vetni, hogy 
az utóbbinak e részben nagyobb érdeme kitűnjék. 
Egyben, igaz, tökéletesen hasonlít a kettő, a hang és 
szín egyenlőtlenségében: legszebb darabjaik több ke- 
vesebb oda nem illő kép, kifejezés, szó által kiejtet- 
nek jellemökből, mi által megzavartatik azon öázhang- 
zat, melylyel minden szépműnek hatnia kell ; de itt is 



CSOKONAI ÉLETE. 177 

menti Csokonait, hogy kész költői nyelvet, mint Bür- 
ger, nem talált. Es folytattattak a hasonlítások : Dayka 
mellé tétetett a Lilla éneklője, kivel semmi hasonla- 
tossága, kinek egyéb előnyei, melyek mellett Csoko- 
nainak ismét vesztesnek kellé lennie , sőt Daykának 
még philologiai ismeret is több tulajdoníttatott, mit 
ma már mosolygás nélkül nem olvashatunk. Horvát 
Endre mellé, ki még fel nem lépett volt, midőn Cso- 
konai fiatal pályáját már félbe szakasztotta a halál. 
Himfy mellé, s mondatott: „Csokonai elragadtatással 
olvasá azt; azt hitte hogy olyat ő is tud mihelyt akar, 
vagy talán erre is meg vala kérve csudáiéitól, és meg- 
jelent Lilla" 2^^): holott, mint most már tudjuk, egy- 
két dal híán Lilla valamennyi dalai elébb voltak meg- 
írva, mint Himfy neve felmerült, sőt mint Himfy a 
költő megszületett. Az Ódák is kikapták a magokét, 
holott Csokonai csupán dalt értett az „óda" alatt mint 
Virág, épen úgy mint a régiek ; s miért őt megbüntetni, 
hogy gyönyörű dalokat adott „óda" néven; ami pedig 
ódája van, nem azért készült hogy óda is legyen, hanem 
mert néhány tárgy, természeténél fogva, ódái moz- 
galmat és emelkedést idézett elő, s azért ódái alakot 
kivánt. Kölcsey kiáltójelekkel beszélli, hogy „Árpád 
útban volt", Kazinczy pedig, tovább menve „szeren- 
cséjére — úgy mond, Csokonainak — egy neki ma- 
gánál inkább kedvező halál kikap ágyalázatja elől" ^^'^). 



281) Muzárion, IV. köt. Pest, 1829. a 61. lapon. 

282) Ugyanott. 

Toldy Munkái. II. 12 



178 CSOKONAI ÉLETE. 

Nem merném csak gyanitólag is jósolni, mi le- 
endett ez epos, mert töredékei elvesztek, és Csokonai 
a komoly elbeszéllő nemben nem hagyott semmit, mire 
egy ily találgató Ítéletet alapítani lehetne ; de Csokonai 
sokkal húzamosb és komolyabb művészeti és történeti 
stúdiumokat tett e munkához, sokkal mélyebben volt 
tárgya méltóságától áthatva, a fenségesnek sokkal 
gazdagabb ere lakott lelkében , a nyelvet és formát 
sokkal inkább tartotta hatalmában , mint hogy a kí- 
sérlet „gyalázatára" (!) üthessen ki. — Nem áll, mit 
Kölcsey költőnknek Földihez volt viszonyáról is állít : 
Csokonai ismerte és becsülte Földit, de vele keveseb- 
bet érintkjözett mint Kazinczyval, és Földinek sem 
nyelvben, sem fordításban tanítványa nem volt, mint 
állíttatott. Nyelvben nem, melylyel Csokonai önterem- 
tőleg bánt, de épen nem a népit, hanem a magyar sa- 
játságot tartván szem előtt; s ha a vidékiségből ki 
nem vergődött, oka nem a Földi tana, hanem azon ál- 
lapot volt, mely a költői, sőt könyvnyelv kifej lése előtt 
természetes, nehogy mondjam, szükséges: hiszen még 
Kazinczy sem bírta magát azon időben a vidékiség 
hatalmától egészen függetlenné tenni. S bár követője 
volt, volna Földinek a purismusban. A fordításban sem 
volt az, melyet Csokonai szabadon kezelt; s a Földi 
levele, melyre Kölcsey építi véleményét, s melyet jól 
ismerek, nem azt mutatja hogy Csokonai Földit kö- 
vette , hanem hogy nem követte. — Nem áll , hogy 
1796 előtt a németeket nem ismerte: korán ismerke- 
dett ő meg Kazinczy által Her dérrel, Bürgerrel,Kleist- 
tal, ismerte jókor Eschenburg anthologiáját, s általa 



r 



CSOKONAI ÉLETE. 179 

az egész akkori német költészetet: de igaz, hogy nem 
követte őket, valamint nem az olaszokat, bár belőlök 
felette sokat fordított, és Bürgert sem, kinek egy pár 
dalát szabadon átdolgozta. S.nem azért hasonlít Bür- 
gerhez a felébb bevallott hibában, mert Bürgert kö- 
vette, hanem mert ízlése kimívelve nem volt. — Ka- 
zinczy vádja, hogy Csokonai inkább szeretett cso- 
dáltatni, mint jónak illik, nincs teljes öszhangzásban 
azon helylyel , hol őt „igazán szerénynek'^ beszéUi ; s 
midőn gáncsolja, hogy sokat szeretett írni, meg kell 
vala emlékeznie, hogy ő maga nógatta a tizenkilenc 
éves i^út lépne a közönség elébe, s így , ha volt ki őt 
elszelesíté , maga volt az , mert Csokonai senkit sem 
tisztelt, nem csudált annyira, mint épen őt. Es Kazin- 
czy helyesben itélt Csokonairól 1792-ben, mikor őt 
maga akarta a közönségnek bemutatni, azt ítélvén 
a már idézett helyen, hogy „ideái nemesek és nem 
földön csúszók", mint 1829-ben, az „arkádiai" súrlódá- 
sok és Kölcsey bírálata után, midőn ügy találta, hogy 
Márton és Domby Csokonai munkái kiadásával ho- 
mályt vetették nevére, s hogy e homályt el lehete tá- 
volítani oly kisszerű javítgatásokkal, mily eket ö 
azon hat dalon kísérlett meg, melyekre látszott szorí- 
tani a költő minden becsét. — Ennyit lett legyen sza- 
bad mondanom Csokonai a költő védelmére e helyt, 
annyival is inkább, mert e két tekintély sokáig kánonul 
szolgálván az ifjabb nemzedéknek, elfordította ennek 
figyelmét Csokonaitól, kitől még sokáig tanulhat nyel- 
vet, formát, tartalmasságot, kinek tüzénél még soká 

melegedhetik, s érzületei által nemesűlhet. Ezen elég- 

12* 



180 CSOKONAI ÉLETE. 

tétellel pedig épen én tartoztam a megsértett árnyék- 
nak, ki i^abb éveimben, elszédítve mestereim által, 
eleget hivék tenni kötelességemnek, ha minden önálló 
vizsgálat nélkül ismétlem, mit ők előttem mondottak, és 
Csokonainak a magyar költészet történetében *) nem 
azt a díszes helyet mutattam ki, melyet a szellemben, 
nyelvben, sőt még csínban is korának legtöbbjei felett 
álló oly annyira érdemlett. A per tárgya most teljes- 
ben fekszik előttünk mint eddig : hazám műismerőí ! 
Ítéljetek. 

XXVI. Fejezze bé elbeszéllésemet azon néhány 
tiszteletadás megemlítése , mik a szándékolt feledék- 
nek közepette , melybe Csokonai egy negyed század 
óta sülyesztetetl, a kegyelő kedélynek jól eső emlék- 
jelek gyanánt tűnnek fel. Ilyen vala a „Keszthelyi 
Helikon"-nak 1818. febr. 12. tartott második ünnepe, 
melyen az irói sereg által gróf Festetics György véd- 
nöksége alatt Kazinczy és a mi Csokonaink tisztele- 
tére a Georgikon kertjében egy élőfa ültettetett ^83), 
— Ugyanezen időbe estek Ferenc^y István szobrász- 
nak Rómábaní tanévei, s a második önálló mű, melyet 
ez ott készíte, Csokonai mellszobra volt. Erős rajza 
szerint, zsinóros mentében mint a rajzon ; s e mű vonta 
Ferenczyre a Thorwaldsen teremében József nádor 
pártfogoló figyelmét, ki azt a művész óhajtása szerint 
1822-ben Debrecenbe küldé, hol az, 1823. martius 
11. némi szertartással, a főiskola könyvtárában fel- 



*) Geschichte der Ungr. Poesie (Handb. I. 1828). 
283) L. Tud. Gyűjt. 1818. IH. 113. 1. 



CSOKONAI ÉLETE. 181 

állíttatott, visszaadandó neki a fényt, melyet egykor a 
férfi annak tereméiben magának gjrííjtött *^^*). — A 
harmadik emlékjel Csokonai sírját jegyzi. Harminc 
év elpusztította a fejfát , mely Domby síriratát viselé 
deszkáján ^^^). A dolog gyakrabban lön köz és ma- 
gányos helyeken beszéd tárgyává, síremlék pengette- 
tett, sőt márványszobor is : míg Vecsei József nép- 
szószóló ez óhajtásokat indítványba foglalván, aláírást 
nyitott. Debrecen becsületére elmondandó , hogy az 
adakozások szíves készséggel tétettek. A hála egy 
része a minden szépet lelkesen előmozdító Péczelyt 
illeti, ki a főiskola ifjúságát szólította fel részvétre 286), 
De a szűkkeblűség ez örömpohárba is ejtett tiröm- 
cseppet. A tanítói kar a beteg Péczely jelen nem lété- 
ben végzést hozott, mely szerint a felszólításnak visz- 
szavonatni, a begyűlt pénzeknek visszaadatni kellett I 



28*) A márvány mellszobor üveg alatt, és pedig üveg 
gúla alatt áU! - L. Tud. Gyűjt. 1823. V. 113-118. 11., hol 
Ferenczy levele a collegiumhoz, ennek válasza, s az ünnepre ké- 
szült magyar és deák versek is közöltetnek. 

285) Azért méltán így énekeihete a derék Baksay Dániel 
Péczely Lantjában, még 1835-ben : 

Jegytelen alszol-e itt, Pannon koszorúsa, hol ezrek 

Alma felett őrként áll szomorú fa jegyül? 
Még alig alkonyodott korod el, mely nyújta borostyánt; 

És már fészket emelt sírodon a feledés. 
Elmegyen e kornak késő fia bús temetődhöz, 

Sírról sírra tekint, s nem leli hamvaidat, 
S elbúsulva tovább megyén, és gondolva magára. 

Lantja idegjeiről ujja meredve lehull. 

2S6) 1835. nov. 2. 



182 CSOKONAI ÉLETE. 

Péczely új felszólítást bocsátott ki ^87^^ g az egyházi 
szék hozzájániltával, jóvá tette a dolgot ^ss). Még 
Vass Benjámint és Könes Antalt nevezzük, kiknek el- 
seje a debreceni nő világ közt, emez Nagyváradon vivé 
az ügyet, minek következtében a szinte három ezer 
ftnyi gyűjtelek Debrecen és Nagyvárad testvér városok 
kebeléből kikerülvén ^saj^ azonnal a kivitelhez láttak. 
Síroszlop, és emlék a nagy egyház és főtanoda közti 
téren volt a köz óhajtás; teljesedésbe azonban csak 
az első i^ent. Ott lelték azt a Hatvan-utcai temetőben 
már 1836. augustus elején a költő tisztelői, de a nél- 
kül, hogy ünnepélyesen felavattatott volna. Négyszegű 
kőtalapon annyi oldalú öntöttvas gúla emelkedik há- 
rom ölnyire, melynek csonkított csúcsán áldozattűz lo- 
bog. A nyugoti vagyis fő lapon, kiálló aranyozott be- 
tűkkel e felirat olvasható : 

CSOKONAI 
VITÉZ MIHÁLY 

SZÜLETETT MDCCLXXin. 
DEBRECZENBEN 

MEGHOLT MDCCCV. 
HAZAFIAI EMELTÉK MDCCCXXXVI. 



287) 1835. nov. 20. 

288) 1836. jan. 18. 

28B) Az Ügyhöz áldozatokkal járultak a kerületi királyi tábla, 
a városi élőijáróság csaknem minden tagjai, a választott s egyéb 
előkelőbb polgárok, a papi, tanítói és nevendék kar, ügyvédség, 
a nők, némely külföldön lakó debreceniek, és Váradon szinte a 
nővilág s a debreceni oskola ott szállásoló növendékei. Ezeken 
kivül a talaphoz a város téglát, meszet stb., b. Vay Miklós bo- 
ritékkövet adott, s Povolni Ferenc építő mester a kömíves mun- 
kával kedveskedett. 



CSOKONAI ÉLETE. 183 

A keletin csillagok közt a költő e sorai : 

— a Músáknak szózatja 

A sírt is megrázkódtatja 

S életet fával bele. 

Az éj szakin, emelt műben, egy asztalon halom könyv 
és írás, Csokonai munkái címeivel, fölötte azonkívül 
felhők közt egy lebegő nemtő, két kezében ily fel- 
iratú lap : 

A költő munkái. 

Végre a déUn egy lant, mögötte egymást átvágva két 
trombita, a hír jelképei; fölötte ismét nemtő, ki jobb- 
jában babérkoszorút, baljában olaj ágat tart ^90)^ Jgy 



290) jj. az emlék történetét a Kaj zolatok című folyóirat 
1835. n. 48. számaiban , folytatólag a Honművész 1836. 1. és 
85. és 1837. 9. számában, és Sárváry Pálnál a Kisfaludy-Tár- 
saság Évlapjai VI. kötetében. — Feltűnő a mód, mely szerint 
az egész űgy kezeltetett. Sem egyesület nem alakúit, sem ada- 
kozók köz gyűlése és választmány: egy láthatatlan kéz vészen 
át Beregszászi Pál rajztanítótól egy tervet, mely a casinóban 
köz megtekintés végett kitétetek ugyan, de inkább csak hogy 
részvétre buzdítson, mint hogy köz bírálás alá vétessék; egy- 
szerre híre hallik, hogy a tervezett gúla a kir. kincstár ungvári 
igazgatóságához tartozó túrja-remetei vashámorban készül; majd, 
hogy rendeltetése helyén áll is már. Így vitetett ez ügy^ nem mint 
köz űgy szokott, hanem magányosan, nehogy mondjuk sutton- 
ban; így a felállítás is minden nyilvánosság és ünneplés szer- 
tartás nélkül. Ami legfájdalmasabb, azon szegénység gondolat- 
ban, ízetlenség a kivitelben, mely e pyramis (!) minden arányai 
és vonalai-, s minden részletekből kirí. Becse e szerint azon 80 



184 CSOKONAI ÉLETE. 

tiszteié Debrecen harmincegy évvel halála után a köl- 
tőt, ki, míg élt, pártolatlanúl, sőt mellőzve, tengett egy 
őt nem értő ivadék között. A tartozás, szándékban 
legalább, le van róva. A hazafi vándor, ki Debrecen 
határába lép , fölkeresi a helyet, hol Csokonai nyug- 
szik , s részvéttel emlékezik a nagyobbakra hivatott 
szellemről, ki rövid mostoha élet után kora halállal 
múlt ki, mielőtt lelke nagy erejét hona javára és sa- 
ját dicsőségére teljesen kifejthette. „Csokonai meg- 
holt; Csokonai biographust vár": azt írá Kölcsey har- 
minc év előtt 291). En az idő előtt elhunytnak sírja 
felett, bár későn, e dolgozattal áldozom. Megírtam azt 
nem csekély fáradsággal, munkáiban, levelezéseiben, 
s egyébfelé elszórt adatokból; és szeretettel, de nem ' 
kevesbbé az igazságnak, mint annak szeretetével, ki- 
nek külső és belső életét festeni kívántam. Vajha si- 
kerűit volna az egykor magasztalt, majd hidegen el- 
felejtett költőre az érdemlett figyelmet kivívnom, s ez 
által pályáját új gyümölcsöző életre költenem. 



mázsa vasban határozódik, melyből öntetett. Bajza a Honművész 
1837-ki 9. száma mellett jelent meg, s egy kis vidékkel feldí- 
szítve az én kiadásom címlapján látható. — A gúla ürege szürke 
mészszel összefoglalt tégladarabokkal töltetett meg. Magosságát 
neveli téglából alárakott alapja, mely faragott terméskővel bo- 
ríttatott. (L. Sárváryt az id. h.) 

291) L. Élet és Lit. 11. köt. a 113. 1. 



VII. 



KIS JÁNOS. 



1770—1846. 



^ 



Megjelent 1846-ban Kis Jánosnak a „Nemzeti Könyvt&r'* egyik kötetéül , 

általam kiadott „Poetai Mnnkái'' előtt. 



Kis J an o s. 



ivis János 1770-ben, september 22. született, 
Sopronnak Szent- András nevű helységében, hol szü- 
léi Kis Sándor és Pálfi Judit, a Festetics grófi család 
egyik ágának jobbágyai voltak. Hogy erény és fenkölt 
érzés alacsony sorssal is társasul, s hogy ha a szívj obb 
anyagból készült s vallásosságban nevelkedett , sze- 
génység által meg nem vesztegettetik , e két derék 
szüle tanúsítja. Sándor, a köz szokás ellenére, János 
testvérével, míg éltek, osztatlanul bírván atyj ok kis 
gazdaságát, valamint e nép osztálynál ritka egyesség, 
úgy különös szorgalom és értelmesség példája volt; s 
noha családi érzéke nem engedé őt , más falusi gaz- 
dák módjára, házon kivül keresni mulatságait, sem a 
falu köz dolgaiba befolyni nem akart, hanem élt ren- 
deltetésének s háza népének egyedül : a vidám kedv, 
mely a jóknak híven érdemlett jutalma, nála nem fo- 
gyatkozott soha. E mellett házában úr volt, nem ke- 
ménységgel, mely jóságától távol vala, hanem tettei 
példáj ával, eszély ével, s mérsékkel, mely az erőnek j ele : 



188 KIS JÁNOS 

azért akaratja nem csak engedelem tárgya volt, ha- 
nem őmaga tiszteleté s szereteté egyszersmind. Noha 
vallásossága nem mutogatásban állt, hanem a szívben 
lakott ; s mindenütt közel érezte magát istenéhez , az 
egyház mégis , mióta a felekezet , melyhez tartozott, 
azt helyben nyert, látogatásai mindennapi tárgya lett. 
A szentegyháznak emberlakot felülmúló nagysága, a 
szokottól eltérő formák, kép^ oltár, zene és ének, 
vagy mikor a hív ember magán áhítatra jelenik meg, 
e magány, elvonják a lelket az élet megszokott zajá- 
tól, ünnepélyesben hangolják azt, s közelebb viszik 
ahoz, ki hívei felett láthatlanúl őrködik. Es Kis, az 
atya, abban tanúsítá egélye magasb természetét, hogy 
az neki nem forma, hanem kedély ügye volt, s a ko- 
ron és állap otján felül emelkedve, a felebaráti szere- 
tet gyakorlását hitfelekezeti tekintet senem irányozta, 
sem meg nem szorította : mely érdeme annál nagyobb, 
mert a vallási szabadság jótéteménye csakkésőbb derűi- 
vén fel, a tűrés napjaiba nő is részesült. Es e férfiúhoz 
méltó volt a hitves is, szeHdségben s isteni félelemben, 
anyai hűségben és szorgalomban. Áldott halandó, kit 
ily szülékkel ajándékozott meg az ég: az ő emiéke- 
zetök mint követés és büszkeség tárgya kisérendi vé- 
gig az életen ; és háromszor áldott, kinek ily szülék 
erényeinek örökösévé lenni engedtetett: az ő élete 
szerencsés, s mi ezzel nem mindig jár együtt, boldog is 
lesz. A mi Kisünk szülői erényeinek boldog utódj.a volt, 
II. Az ember mivoltát nem annyira a nevelés, 
mint a természettől nyert testi és lelki feltételek s az 
első i^úságbeli különféle befolyások határozzák. Kis 



ÉLETE. 189 

János gyenge testtel születve, gyermekségében sokat 
betegeskedék, mi által többnyire a házhoz s anyja kö- 
réhez kötve, más gyermekekkel keveset társalkodott, 
a gazdaság apró foglalatosságai eránt, mikhez a hozzá 
hasonlók állapot és alkalom által utasíttatnak, sem 
vigyázattal , sem vonzalommal nem tanult viseltetni, 
s általában semmi figyelemre méltó tárgyak által nem 
költve s izgatva, szeme távollátáshoz , lelke észlelés- 
hez nem szokott. Elvonatva így a külső világtól, lelke 
korán maga felé fordulva, magával kezdett foglal- 
kodni, minél fogva elébb tanult gondolkodni, mint 
adatokat gyűjteni az életből. Ennek egy érdekes 
példáját nem mellőzhetem. Kevés pajtásai egyike 
meghalván. Kis szüléi azzal igyekeztek a bús gyer- 
meket vigasztalni, hogy azt isten magához vévén, jó 
helyen van ; de ő e felett képzelődésekbe merülvén, 
s magával az életen túli jövendő iránt tisztába nem 
jöhetvén, azon óhajtás kelt lelkében, bár isten magá- 
hoz ne venné őt addig, míg jobban nem tudandja, 
hová megyén, s mi lesz belőle halála után. ,, Szegény 
gyermek ! kiált fel maga „Emlékezéseiben", hol ez ese- 
tét beszélli, nagyon korán felébredett benned az a té- 
pelődés, mely minden idők bölcselkedőit olyigenfog- 
lalatoskodtatta, és sokakat oly igen kínzott!" Míg test- 
vérei a szabadban játszva szaladgáltak, az ő szemeit 
más érdekesb tárgy hiányában, azon néhány, több- 
nyire szép kötésű, könyv vonta magára, melyeket egy 
alacsony polcon vett észre, s szülei által kivált ünnepi 
napokon gyakran használtatni látott. A kisded könyv- 
tár tartalmát, inint utóbb meggyőződött, az Arany 



190 KIS JÁNOS 

Lánc, az Arany Lánc Veleje, Engesztelő Áldozat, 
Százlevelű Rózsa, Graduál, Halottas, Predikációs 
könyv. Biblia, Hubner, Balassa és Rimái Énekei, 
s néhány búcsúztatók tevék. Ezek eleinte Kisünk 
játékának, utóbb játszva tanulásának lettek tárgyai : 
mert szüléi észrevevén a kisdednek tudvágyát, vele 
betűztek, őt az olvasásban, sőt atyja a betűk után- 
zásában is, vezetgették. És így, még mielőtt iskolába 
adaték, a kis Jánost téli estéken rokkája mellett 
fonogató anyjánál látjuk fenn hangon olvasgatni, s a 
jámbor nő által egyre másra szeretettel taníttatni. 
Keresztelő szent János Eletében e névnek, mely a 
kis olvasóé is volt, „kegyelemmel teljes" jelentését 
találván, nem csak Hübnernek könyvét szerette meg 
a többiek felett, hanem ön nevének jelentése által is 
jótékonyan illettetett. 

m. Ez előzmények után a tíz esztendős gyer- 
meket elébb a téti, évvel utóbb a vadosfai iskola 
fogadta be, s már-már a gazdaság mellé volt fogatandó, 
midőn egy részvevő barát tanácsa egész jövendőjének 
váratlan fordulatot adott. Még gyengébb éveiben, 
az atyjához koronként betérő újmalomsoki pap ész- 
revevén a kisdednek tanulási kedvét és tehetségét, 
gyakran mondogatá, hogy belőle „tudós embert kel- 
lene nevelni", mit azonban szüléi eleinte nyájas tré- 
fának vettek, és csak midőn idővel mindinkább meg- 
győződtek, hogy a fiúnak a gazdasághoz sem hajlama, 
sem ügyessége, birattak aggódó gondolkozásra, mely 
a vadosfai iskolatanitó sürgetéseire végre elhatáro- 
zássá lett. Ekép Kis a vadosfai deák osztályt is elvé- 



i 



ÉLETE. 191 

gezvén, 1782-nek novemberében a soproni közép- 
tanodába küldetett. A búcsúzás és elválás könyei a 
gyermeki szemben hamar kiapadtak^ s az élet első 
fontosabb útja könnyű kedvvel és örömmel tétetett 
meg. Csak mikor a horvát nyelvű kopházi határban 
füleit idegen hangok verdesek, először életében, sírva 
fakadt az érzékeny gyermek, mintegy előjeléül azon 
munkás buzgóságnak, melyet egykor anya- s nemzeti 
nyelvének szentelendő volt. 

IV. A soproni gymnásiumot akkor Farkas Ác(ám, 
egy feddhetetlen életű, tudós, és komolyan szelíd 
aggastyán igazgatta, ki rövid vizsgálat után a har- 
madik vagyis nyelvtani osztályba vette fel az újoncot. 
Es elkezdé Kis, útját a tudományok nagy tengerén 
oly hajón, mint önmaga mondja, mely mind kormány, 
mind horgony nélkül szűkölködött; mert amit atyja 
e részben tehete, nem egyébből állott, mint hogy fia 
tanítóit s gazdáját reá vigyázásra kérte, s ezenfelül őt 
néhány idősb tanulónak ajánlotta. Többet tőn a sze- 
rencse, mely erkölcsös és szorgalmas barátokhoz 
kapcsolta, kiknek társasága minden kicsapongástól 
megóvta s szorgalomra serkenté, mely őt nem sokára 
a legjobbak sorába emelte. Ezenkívül tanulási kedve 
a harmadik s negyedik évben különös táplálatot vett 
Nagy-Mesterházy János alatt, ki buzgósága minden- 
napi példájával nem csak kettőzött szorgalomra az 
iskolai leckék tanulásában, hanem üres órái hasznos 
eltöltésére is serkenté. S már ekkor kezde Kisünk 
más mint iskolai könyveket olvasgatni; magyar, 
azután német, utóbb latin nyelven. Amazok elsői 



■^ 



192 Kjs jínos 

Kónyi János Zrínyié, Gyöngyösi István Kemény- 
Jánosa s Murányi Vénusa, mik az i^onc hazafiúi 
önérzetének felköltésére nem lehettek mély hatás 
nélkül. A német olvasásba a már ismert tartalmú 
Hübner vezette bé ; a deákba Nepos és Ovid Keser- 
vei. Szinte ekkor szövődött már azon szoros barátság 
Kis és Német László között, mely mind érzékeny- 
sége, mind vetélkedő együtttannlás által a két iQú 
kedélye s mívelődésére oly hathatós befolyásúvá 
lett. 

V. így elkészülve lépett Kis 1786-ban az ékes- 
szólási osztályba, melyben Vietorísz Jonatán s a 
Késmárkról akkor meghivatott Schwartner felváltva 
leckéztek. Vietorisz oktatásait leginkább sokszori 
kicsavaró dásai tették úgy kedvesekké, mint hasz- 
nosakká, mert a figyelmező s eszesebb tanítvány míg 
egyfelül emberismeretben gyarapodék, másfelül bal- 
vélemények s babonák homályaiból tisztáit ki. Éhez 
járult e tanítónak növendékei iránt való szeretete s 
azon készség, melylyel jeles könyvtárából, miben a 
bölcsészeti, szépirodahni s kivált a magyar osztály 
igen válogatott vala, minden munkákat, miket Kis 
tőle kért, vele haszonvételre közlött. De a hatások 
élén Schwartnpr állt. £z, mint Kis írja Emlékezései- 
ben, ^minden tudományokat, melyeket tanított, lelke- 
sítő lelkesedéssel adott elő. A régi classicusok iránt, 
kiket addig a tanulók helytelen magyarázás miatt 
kevésre becsültek, részszerint helyes és célszerű ma- 
gyarázás, részszerint szívreható magasztalás által 
minden jobb érzetűekben tiszteletet gerjesztő." Fon- 



ÉLETE. 193 

tosabbnak tartván gymnásiumokban a tudvágy 
ébresztését s táplálását az ismeretek közvetlen ter- 
jesztésénél, e célra hatni szüntelen igyekezett. Mun- 
kálkodása jeles kiegészítőjét Rekvicz Károly soproni 
prédikátorban találá, ki minden díj nélkül, egyedül 
ügyszeretetből, naponként adott leckéket az érettebb 
ifjak számára. Világtörténet, államisme, mathesis, 
költészettan s a classica literatúra voltak a két férfi 
gondjainak tárgyai. Kis mind ezekben gyarapodott, 
de kivált a régi classicusok müvei iránt soha nem 
hűlhető lelkesedéssel tölt el. Buzgón ajánltatván az 
új nyelvek tanulása is, a két barát. Kis és Német, 
összeállva, mester nélkül tanulá a francia, az olasz, 
angol és spanyol nyelveket, együtt fordítgattak, ol- 
vastak, sőt külön magokra folytatott olvasásaikról is 
számoltak egymásnak, mi szorgalmokat nem kis- 
mértékben tüzelte. A görög nyelv sem hanyagoltatott 
el; a Cyropaediából majd mindennap olvastak együtt 
valamit ; ezenfelül Kis a tudós Gamauf Sámueltől a 
héber nyelvben vett magán oktatást, míg Német 
László, ki különösen a mathesishez vonzódott, barát- 
jával Kaestner szerint szinte külön leckéket tartott. 

VI. így folytak ezek, midőn az 1788-ban Pestre 
átment Schwartnert Stanislaidesz váltotta fel; ki 
mellett egy évvel utóbb a Jénából megtért Raics 
Péter is elfoglalta tanszékét. A köz leckék kevesebb 
érdekűvé lettek, és pedig annál inkább, mert az egy- 
mást sűrűen követő tanodái újítások a köz tanulás 
rendes folyamát nem kevéssé gátolták. Pótlotta tehát 
ezt a még növekedő magán szorgalom. Kedvezett 

Toldy Munkái. II. 13 



194 ^^ JÁNOS 

ennek Raics irodalmi iránya, ki a szakjaiban meg- 
jelent új könyveket nem késett hallgatóival megis- 
mertetni, úgy a közlékenység is, melylyel könyvtárát 
Kisünknek megnyitotta. Itt kezde tehát e'z a német 
Szépirodalom akkori hőseivel, részben az angolok s 
olaszokéival is, Eschenburg anthologiájából megis- 
merkedni : itt találá fel a német classicusok karlsruhi 
gyűjteményét, mely szinte tárgya lett a két barát 
figyelme és szeretetének. Kezeikbe jutottak Voltaire, 
Rousseau, Montesquieu, Helvetius, Bellegarde, Ben- 
tivoglio, Machiavelli,- Goldsmith stb Írásaik is, s azok 
válogatás és rend nélkül, de nem kisebb mohóság- 
gal elnyelettek. Nehezebb volt Kisünknek Magyaror- 
szágban a magyar irodalommal s magyar írókkal 
megismerkednie. Hosszas tűnődés után bátorságot 
véve Péczelihez, a kor literatúrai mozgalmainak élén 
állók egyikéhez folyamodni, kihez 1790. febr. 2. e 
végre többi közt ily sorai mentek: „Kiket tart tiszt, 
uram nemzetünknek legclassicusabb prosaistáinak s 
poétáinak, s micsoda renddel következteti őket egy- 
másra ? (Az önnön szép munkái s Faludi Ferenc Írásai 
mindnyájunknak esméretesek skedvesek.)Mí módon és 
honnét tudhatnám én meg, milyen új könyvek jöttek 
ki hazánkban az elmúlt esztendőtízedben, s kik le- 
gyenek virágozni kezdő literatúránknak forróbb ked- 
velői s buzgóbb gyarapítói; hol laknak azok, micsoda 
tisztséget s titulust viselnek? — Minden igyekezetem 
arra céloz ^ hogy édes hazánknak boldogságának előbb- 
vitelében valaha mennél hathatósabban munkálkodhas- 
«am/ Erre nézve egyik szent kötelességemnek tartom 



ÉLETE. 195 

azt is^ hogy a mi szép nyelvünknek megtanulásában 
magamat teljes tehetségem szerént gyakoroljam. Kü- 
lönös indulattal is viseltettem ahoz mindenkor, vala- 
miolta csak fel kezdettek egy kevéssé nyílni értel- 
memnek szemei. De egyéb foglalatosságimon s 
időmnek héjánosságain kivül a német, deák, görög, 
franc, olasz,' anglus és zsidó nyelveknek, még pedig 
nagy részént minden mester nélkül való tanulása igen 
megakadályoztatott ezen kötelességemnek végbevi- 
telében. Es noha most, a tudományoknak is sokkal 
téresebb mezeje van előttem, dolgaimnak száma is 
sokkal nagyobbra nőtt, mintsem ezelőtt volt ; noha az 
elkezdett nyelveknél^ tanulásán s értelmemnek a 
tudományok által való világosításán kivül, szivemnek 
jobbítása s nemesítése, ízlésemnek pallérozása is fon- 
tos kötelességemmé lett; noha egészségemnek vál- 
tozó volta sem kevés bajt s gondot okoz : de, mind 
ezek ellent nem állván, első gondjaimnak egyik 
tárgya mindenkor anyai nyelvem fog lenni, és sokkal 
nagyobb buzgósággal kívánom azt ezután tanulni, 
mint ennek előtte. S ez az oka miérthogy első kéré- 
semmel is terhelni merem tiszt, uramat. A másikat 
pedig ami illeti, nem csupán újságszeretésből kérdem, 
hanem azért, hogy megtudván kik legyenek hazánk- 
nak érdemesebb fiai, azokat idején megesmérni, be- 
csülni, tisztelni, szeretni tanuljam. Noha csak magában 
is igen illetlen a hazabéli dolgokról oly keveset tudni, 
mint mi eddig tudtunk. A külföldi mindennemű dol- 
gokról, valamennyit kívánok, annyit tanulhatok az itt 

lévő nagyérd. tiszteletes és prof. uraknak adakozá- 

13* 



/ 



196 KIS JÁNOS 

sokból; akiknek különös jó akscratj okkal dicseked- 
hetem. De hazánk tudománybéli állapotjára nézve 
csaknem egyiptomi setétség vala még eddig rajtunk. 
Most már, miolta egynéhány magyarok öszveállottunk^ 
és a Mindenes Gyűjteményt, Hadi Történeteket s a 
Kurírt olvassuk, kezd lassan nálunk is hasadni a 
hajnal" stb. ^) E sorok szépen festik Kisnek korán 
felébredt hazafiúi buzgóságát, azon szent tiszteletet^ 
melylyel a honi irodalomnak előtte még nagyobb 
részt ismeretlen templomához közelített; valamint 
látnunk engedik azon nehézséget, melylyel még azon 
időben is az irodalommal barátkozás járt. Kisnek 
kérése nem maradt foganat nélkül; és stúdiumai 
köre egy újjal gyarapodott. Az éj nappallá tétetett : 
s a tanulás mellé írói kísérletek szövetkeztek. Tudni- 
illik Kis, miután már Schwartner alatt tőn kísérlete- 
ket a deák és magyar verselésben, most több ízben 
alkalmi darabok írásával bízatott meg, mik közöl 
némelyek 1789. és 1790-ben meg is jelentek, de egyéb 
ily nyomtatványok sorsára jutottak 2), egyet kivéve, 
^Belgrád visszavételére", melyet Péczeli tartott fenn 
Mindenes Gyűjteményében^). E költeményen az 
iskolai felfogás ugyan még igen észrevehető. Nem az 



1) A levél eredetiéből, mely történetírónk Péczelinek, a 
halhatatlan atya méltó fiának, barátságából fekszik előttem. 

2) Emlék. I. 51. 1. Címeiket a szerző itt nem közli, sem 
munkái közé soha egyet is közölök fel nem vett. 

3) 1790. III. negyed. 379. s köv. 11. s Poet. Műnk. 415. s 
köv. szel. 



ÉLETE. 197 

Öröm szárnyainak dithyrambi csattogtatása, nem köl- 
tői elmélkedés ez, ódái fellengéssel ; hanem egy kis 
epos, melyben még a gépezet sem hiányzik, s ez, 
mint tanodáink szelleméből előleg gyanítható, görög- 
mythosi, melynek istenei Belgrád köríil, a magyar és 
török hadi nép közepett, vajmi rendesen tűnnek elő : 
de e gyenge kezdet is legalább a nyelv és forma 
kezelésében a korhoz képest már kiváló könnyűséget 
éreztetett, úgy hogy Péczelitől ily jegyzést érdemié: 
^Ezen verseket írta egy Kis János nevű soproni tanuló, 
aki tizennyolc esztendős. Ha az ilyen ijQúnak jó 
vezérei s Maecenási akadnának, kiki elgondolhatja, 
mire mehetne negyven s ötven esztendős koráig." A 
jóslat, vezér híában is, egyedül öntanulás útján, mint 
látni fogjuk, csakhamar beteljesedett. 

VII. Megérkeztünk Kisünk első irodalmi tetté- 
hez, a soproni magyar társaság megalkotásához. 
Ennek elei igen szerények voltak. Kis először Néme- 
tet, azután más néhány társát szólította fel, gyűlnének 
össze hetenként egyszer, s olvasnák fel egymás Ítéle- 
tének meghallgatása végett magyar nyelven készí- 
tendő munkáikat. A gondolat kedvelést nyervén, 
1790. martius 20-ka lőn azon üdvös következményű 
nap, .melyen a fiatal barátok „magyarul tanuló társa- 
ság" neve alatt összejővén, az egyesületet megalakí- 
ták, s úgy rendelkezének, hogy a társaság minden 
szombat délestjén legalább két órát együtt*. legyen, 
kinek-kinek köz megegyezéssel foglalatosságokat 
szabjon, munkája barátságos megbíráltatásaért senki 
ne nehezteljen, ajt^e gjclcné s-^iglégséges ok nélkül el 




198 KIS JÁNOS 

ne mulasztassék. Ennyiből állt e kis egyesületnek, 
mely annyi másnak előképe lett, egész törvény- 
könyve. A társas munkálkodás kezdetéül minden 
található magyar nyelvtanok, ügy bármely szónoklati 
és költészeti elméletek kivonatai tűzettek ki. Kinek- 
kinek más könyv jutott ; mely úton Molnár Albert, 
Tsétsi, Bél, Kalmár, Kövesdi Pál nyelvtani írásaik, s 
másfelül Batteux, Eberhard, Eschenburg és Adelung 
széptani kézikönyveik kivonva rövid időn az egyesü- 
let által tárgyaltattak. Ezeket eredeti s fordítási dol- 
gozások követték. Es így folytak, miután Kis az év 
végén Sopront elhagyta is, az egyesület dolgai, mely 
utána Lakos Jánosban, az utóbb báró és generálban, 
buzgó ügyvivőt lelt, s e mai napig gyümölesözőleg 
fennáll. Kisnek a társaság kebelében készült munkái 
egyike Hercules Választása volt, Lowth angol költe- 
ménye szerint, mely őt egy szökéssel a nyelv akkori 
magasságán, sőt azon felül, láttatja^), snekiYövid 
idő alatt nem csak jó hírt, de pártolást is szerzett. 
Gróf Széchényi Ferenc tudniillik titoknoka Bárány 
Péter által e dolgozatra figyelmessé tetetvén, annak 
kinyomatására magától rendelt költséget, s azt Lajos 
fiának ajánltatni kívánta. Kis örömmel engedett; a 
nyomtatás Bécsben Görög Demeter által eszközölte- 
tett, ki mind hírlapja útján, mind írott levelek által 
B magános körökben ajánlván a kis művet, a rajta 
megfordult szép öszveget épen akkor adta át a meg- 



*) L. Poetai Munkái (az én kiadásom szerint) 191. s 
köY. szel. 



ÉLETE. 199 

lepett ifjúnak, mikor ez további kiképzésére egy 
német egyetem meglátogatását tervezgette. „Csak 
természetem jóságának köszönhetem, jegyzi meg Em- 
lékezéseiben Kisünk, hogy az ily váratlan szerencsé- 
ben magamat el nem bízám s fel nem fuvalkodám; 
s azt is alkalmasint az ez által támadott hálás indula- 
tomnak tulajdoníthatom, hogy nem sokára azután az 
írói pályára léptem, mit ily kedvező és kecsegtető kezdet 
nélkül alig cselekedtem volna.^ 

VIII. Kisnek iskolai pályája be volt fejezve. 
O, szegény szülék gyermeke bár, nem látott szüksé- 
get soha, mert azok lehetség szerint gondoskodtak 
élelmezéséről, utóbb pedig mint tanítósegéd némely 
tehetősb növendékek szülői által láttatott el a ^szük- 
ségesekkel, sőt mint nagy deák a eonventtől is vont 
némi segélypénzt. E mellett, mint látók, szellemi- 
leg is gyarapodott, nem levén akár jó tanítók, akár 
tanulmányai előmozdítására a kellő eszközök kölcsön- 
zőinek szűkében: de mint egy helyt maga is érde- 
kelni látszik, úgy tanult sokfélét, hogy egy szakot 
sem tenne figyelme előkelő tárgyává; és tanult sokat, 
a nélkül hogy a tudományok mélyébe hatna. S 
ennyiben pótolhatatlan vala a hiány, melyet oly 
baráti vezér nélkülözése hagyott tanulmányaiban, ki 
a tudvágyó ifjú olvasási szenvedélyét szabályozni, 
természetes hajlamait kilesvén tanulási irányát azok 
felé fordítani, s neki ily választott irányban a legbiz- 
tosb eszközöket kimutatni képes és kész volt volna. 
Hogy e hiány az írónak egész jövendőjére kihatott, 
ez életrajz további folyamából ki fog tűnni. 



1 



200 KIS JÁNOS 

/ 

IX. Külföldi egyetemekre kiszándékló protes- 
táns inaink régi szokás szerint, mely országos törvény 
által is szentesíttetett; és ^albizálás^ név alatt isme- 
retes, be szokták vala járni ország szerte hitsorsosai- 
kat segedelem kéregetése végett. Ezen neme a kol- 
dulásnak, mely az ii^úi nemes büszkeséget, annyi 
jónak forrását, korán elfoj^a, a ke vesbbé jóravaló 
keblet pedig épen elalj ásítja, gyűlöletes volt Kisünk 
és barátja előtt; úgy hogy csak nehezen tökélhetek 
magokat el reá; de általok, kik minden virágból mézet 
értének színi, e szokás is gazdag eredménynyel ak- 
násztatott ki. Alig tevének t. i. 1791. év májusán 
Sopronban és Vasban néhány fordulatot, egy terv 
fogant meg fejőkben, mely a sokat olvasott, de az 
életet és hazát eddig csak könyvekből ismert ifjakra 
mindennél hasznosabb volt. E szerint a teendő út 
céljává a hon ismerete s a magyar írók személyes 
látogatása tétetett, kiknek írásait a két társ olvasta 
volt : az albizálásból várható segélypénz pedig az úti 
költség fedezésére Ion szánva, akár marad belőle az 
egyetem szükségeire valami, akár nem. Vétetett tehát 
szekér és ló, kocsis fogadtatott közös költségen, s a 
két i^ú azon évi június elején tapasztalat-sovár ke- 
bellel indult ki Szent- Andrásról Győr vármegye felé, 
honnan az út Mosony, Pozsony, s a kárpát-aljai me- 
gyéken keresztül a bányavárosok felé, majd Gömör, 
Szepes és Sárosba, Kassára, Debrecenbe, a Kunságon 
által Pestbe, folytattatott, s Fejér, Veszprém és Ko- 
márommal fejeztetett be; miután az útjokba eső ne- 
vezetességeken kívül többi közt Győrött Ráth^ Kas- 



1 



ÉLETE. 201 

sán Baróti és Bacsányi, Debrecenben Kolmár József^ 
Pécelen Ráday, Pesten Dugonics, Koppi, Horányi, 
Budán b. Podmaniczky József és Verseghy, Fejér- 
várt Virág és Fejér, Komáromban az öreg lUei János 
s a szeretett Péczeli tágíták ismeretségeik addig oly 
szűk körét. „Ha ezen két hónapig tartó vándorlá- 
sunkra visszatekintek, így szólnak az Emlékezések, 
azt kell hinnem, hogy ezen időt alig tölthettük volna 
hasznosabban s kellemetesebben. Kedvetlen történet 
csaknem egy sem adta elő magát, azon egy pár cse- 
kély bajon kivtil, melyet megemlítettem; gyönyörben 
pedig a sokféle tájékok látása, a különféle erőművek 
szemlélése, az ipar és szorgalom többféle ágainak 
csudálása^s a sok jeles és jó emberekkel esmerkedés, 
s a csaknem mindenütt sok szívesség tapasztalása, 
számtalanban részeltete. A különféle hasznos esmere- 
tek, melyeket könyvekből nem nyerhettem, minden 
egyéb gyönyör nélkül is bőven megfizették s jutal- 
mazták volna fáradságomat. Lelkem előbbi nagyon 
szűk látköre nagy mértékben szélesedék, s itélő 
tehetségem sok dolgokat igazabb szem-pontból tanula 
nézni, mint különben néztem. Látám, hogy minden- 
felé vannak sok jó emberek, mindenütt sok szép 
örömöket lehet kóstolni, minden vallásbeliekkel kel- 
lemesen társalkodni, s hazánk minden részeiben bol- 
dogokat találni, s hasznos munkásságra mindenütt 
széles mezőt nyílni. S oly panorámát szerzek magam- 
nak, melynek szemlélése még most is bájoL" 

X« Ezeket a külföldre menetel készületei válták 
fel, míg 1791. sept. 18-d. csakugyan megtörtént Kis- 



202 KIS JÁNOS 

nek, Német s több más társ kíséretében, Sopronból 
legközelebb Bécsbe kiindulása, honnan, átvévén a 
„Hercules választása" jövedelmét, Prágán, Drezdán 
és Lipcsén által Göttingen szerencsésen el Ion érve. 
Itt folyt le az 1791/2-ki tanodái év szokott szorga- 
lomban. Ktilönösb figyelme tárgyai voltak Plank és 
Eichhorn a hittudományokban, Gatterer, Schlözer, 
Spittler, Heeren a történetben, Kaestner amértanban, 
Heyne a classica lite^-atúrában, Blumenbach, Beck- 
mann, Lichtenberg a természeti tudományokban, 
Féder, Bürger, Bouterweck a bölcsészetben. Ezekhez 
a gazdag könyvtár több mint kellő táplálatot nyújta 
Kis olvasási mohóságának, melyet annál könnyebben 
elégíthetett ki, mert egy tanár kezessége mellett bár- 
mely munkát ki lehetett otthoni használatra vennie. 
Es újra folyt társaságban is a tudományos mívelődés. 
A magyar ii^ak, kiknek száma meghaladta a húszat, 
s kik közöl az irodalmi pályán részint már akkor, 
részint utóbb Barcafalvi-Szabó és Budai Ezsajás 
tűntek ki, nem csak szoros barátságot tartottak, s 
együtt mulatoztak, hanem gyakran tudományos viták- 
kal is fűszerezték egy (ittlé töket, s ha valamely iro- 
dalmi újdonság, érdekes röpirat vonta magára figy al- 
mokét, körbe állva olvasták azt, B felőle ítéleteiket 
egymással közölték. Es így nem elégületlenség, hanem 
bővebb tapasztalási vágy volt azon inger, mely Kist a 
tanév végével Jénába vonta által. Itt, mint maga írja, 
reá, ki a komolyságra még mindig kelletinél hajlan- 
dóbb volt, mindenek előtt az a társalkodásbeli vidor- 
ság ésjókedvüség hatott jóltevőleg, mely az egyetemi 



n 



ÉLETE. 203 

i^úságot éltette. A barátság örömei sem hiányzottak, 
miután rokon keblek magyar földiéi közt itt is talál- 
koztak, kik közöl Zsoldos János, Veszprémnek, és 
Szentgyörgyi József Debrecennek utóbb híres főor- 
vosai 8 neves írók hozzá, éltök végéig, őszintén ra- 
gaszkodtak. Az egyetem férfiai közt Griesbach s az 
akkor föltetszett Paulus voltak a hittanban, Schütz, 
Reinhold és Schiller a bölcsészet és történetben 
kedvelt vezérei ; a közel-weimári nagy triás Goethe, 
"Wieland és Herder pedig minden lépten géniusok 
gyanánt kisérék őt s lelkesítek, mint Emlékezéseiben 
maga írja, „noha őket csak távolról látta, s személyes 
látogatásoktól a csaknem imádásig menő tisztelet, 
melylyel munkáik után irántok viseltetett, annyival 
inkább visszatartóztatá, mivel a tanulók közöl külön- 
ben is igen sokan ostromolták látogatásaikkal." Lec- 
kék hallgatására Kis itt, mint Göttingában, naponként 
nem többet négy öt óránál fordított, kerülve azok 
hibáját, kik a sokkal inkább megterhelik a lelket, 
semmint táplálják. Tantárgyai választásában inkább 
a közoktatói , mint a lelkipásztori pálya volt szeme 
előtt, mely utóbbi hajlamának amannál kevesbbé 
látszott megfelelni. Mindamellett a hittudományt 
figyelemmel hallgatta, sőt az írásmagyarázat, mint 
annak fő alapja, s az egyháztörténet, szorgalmának 
előkelő tárgyai voltak. Hasonló figyelmében részesült 
a bölcsészet, melyet minden tudományos foglalkodás 
alapfeltételének, a történet, melyet élet mesterének, 
s a classica literatúra, melyet az alapos gondolkozás, 
helyes előadás megszerzésére, a képzelem és érze- 



204 KIS JÁNOS 

meny kicsapongásai eltávoztatására hatályos eszköz- 
nek tartott. Ezeken kivül gyakran látogata más 
tanárok leckéit is; de a leckékre illőkép el nem 
készülvén, a följegyzetteket pedig csak futólag néz- 
vén végig, ismeretei, mint maga vallja, felületesek 
maradtak ; míg otthon olvasásait régi szenvedelmével, 
de egyszersmind válogatás nélkül, a tudás minden 
ágain folytatta. így nem vala tudomány, melyben 
Kis egészen járatlan volt volna, de annyira elszéledt 
figyelme egynél sem állapodott meg kirekesztőleg, 
egynek sem igyekezett mélyébe hatni, minek okát 
lelke nagy fogékonyságában kell keresnünk, mily- ' 
lyel az önállólag alkotó észero ritkán áll teljes arány- 
ban. Éhez járult jénai korában a francia forradalom 
iránt mind inkább élénkülő köz figyelem, mely őt is 
érdekébe sodra. „Kisebb s nagyobb körökbeli be- 
széllgetések, így ír erről maga, azt tárgyazák. Hír- 
lapok, röpiratok és sok könyvek azzal telének meg. 
A legjelesebb tudósok nagy tűzzel nyilatkozának, 
némelyek ellene, s még többen mellette: az elsők 
pusztító vandalismust látván benne, az utolsók földi 
mennyországot Ígérvén belőle az emberi nemzetnek. 
Természet szerint én sem maradék, folytatja, rész- 
vétlen s idegen, hanem a fiatal kor egész hevével s 
tudatlanságával foglálatoskodám vele. Eleintén arany 
időt reménylettem, s Virgillel ezt mondottam : Magnus 
ab integro seclorum vertitur ordo stb ; nem sokára 
azután a terrorismus kezdetével rossz következmé- 
nyektől rettegtem. De mindenik esetben a nagy tör- 
ténetet tárgyazó tudósítások olvasásában a telhetőt- 



r 



ÉLETE. 205 

lenségig búvárkodtam, s e miatt tudományos esmere- 
teim illendőkép gyarapítását nagyon elhanyagoltam. 
Ennek természetes következménye a lett, hogy tudo- 
mányos esmereteim tömege nem csak csupa töredé- 
kekből álla , hanem rendezés nélküli chaos leve : ru- 
dis indigestaque moles, necquidquam, nisi pondus 
iners.^ Huzamosabban is szólaltattam magát Kisünket, 
mert e helyek valamint világot vetnek míveltségi álla- 
potjára, lígy őszintesége s valódiságának tiszteletre 
méltó tanutételei. 

XI. Kis akadémiai élte végéhez közelített. Jö- 
vendőjét illető tervek foglalák el, éltének közel vál- 
tozása s szegénységének érzete aggodalmakkal tölték 
el, melyeket a költésze^ szép álmai csak percekig 
bírtak csillapítani. Ezek mellett lelke, mely a kor 
bölcsészete s a világ folyásából elvont tapasztalások 
által nem csak előítéleteiből tisztult ki, hanem boldo- 
gító hitében is megingattatott, oly kétségek habjain 
hányódott, mik a jóra termett kebel nyugalmát sokára 
feldúlják. Vágyódását belső megnyugvás után szépen 
fejezi ki a Bölcseséghez intézett hymnusá^); de azon 
bizodalom egy szebb jövendő iránt, mely haza térté- 
ben írt gyönyörű Hajósénékéhol ^) oly nyugtatón szól, 
csak világos percek szüleménye volt kedélye borúi 
között. Mert azon édes érzések, mik az 1793. év őszével 
Jénából haza indulót hona és kedvesei látása előörö- 
mében ringaták, a gond és önmeghasonlás keserűbb 



^) L. P. Műnk. a 9. szel. 
6) L. P. Mnnk. a 10. szel. 



206 KIS JÁNOS 

érzéseivel benne még most egyenetlen harcot vívta- 
nak. Az életnek volt fentartva felépíteni keble oltárait, 
miket először is a philosophia rontott le. Kedveseit 
hiány nélkül ölelhette ; ifjúkorának egyik jótevője, 
Asbótné assz., anyai indulattal vette fel házába; egy- 
kori tanítói barátül fogadták; első Maecénje gróf 
Széchényi Ferenc régi nyájassággal látta magánál: 
míg Schwartner egy előkelő házhoz, a b. Prónay Lász- 
lóéhoz, szerze neki meghivatást nevelőül , a győri ev. 
gyülekezet felügyelője pedig egy, Győrött épen ekkor 
megürült tanárságra hívta meg. Erre nem sokára ren- 
desen meg is választatván: nem csak gondjai elsejé- 
től látta magát felmentve , hanem legott óhajtott pá- 
lyára téve , s oly városban , melyhez , mióta benne 
megfordult, különösen vonzódék. A világ máskép 
festi le magát a bizonytalanság hullámain hánykó dó- 
nak, máskép a parthoz szerencsésen értnek; a sze- 
rencse , ha váratlan , a szívtelennek ' véletlen eset , a 
mélyebb kedély benne egy láthatatlanul őrködő hata- 
lom gondviselését sejti és tiszteh. Kis kebelébe is vissza 
kezde szállni a hit; az elméleti bölcsészetet, mely csak 
hihetőséget nyújthatott az észnek, felcserélé az egély 
és életbölcseség tanulásával; elfoglaltatása pedig, 
melynek most már bizonyos cél volt elibe tűzve, s 
melyet a nevelés és tanítás ügye teljesen igénybe vett, 
befej ezé a béke művét. Kis lelkismeretes és eszmélő 
tanár volt. A tollba mondás helyett magyarázott, és 
alkalmas kérdezősködéssel kifejtette a tanítványból 
azt, mit más tanító-gép a gyermekkel gépileg leőröl- 
^ tet. Az értelem és ész szabad munkáltatására papi- 



ÉLETE. 207 

rosra vetteté velők azt/mit nekik a történetből beszól- 
lett^ vagy mit sétálás közben tapasztaltak : egyaránt ne- 
velvén e szerint a tantárgyak s a külvilág iránti figyel- 
möket, s ébresztvén az észlelést, mely tanodáinkban 
rend szerint egészen parlagon hagyatik. E célra szol- 
gált a naplóvivés is, melyet egy sem mulasztott el. Az 
erkölcsiség és ízlés nevelésére alkalmas verseket Íra- 
tott le s tanultatott velők ; s oktatásait általán úgy in- 
tézte, hogy általok a növendékek gyermekded vidám- 
sága tápláltassék ; fenyítéke pedig a szereteté volt, 
mely erős és nemesítő egyszersmind, melyért a gyer- 
mekek is szeretéttel és engedelemmel fizettek neki. 
így töltvén be hivatalát, a siker egyfelűl, másfélül az 
alája rendelt tanítók szeretete, s elöljárói bizodalma 
megelégedést csepegtettek lelkébe, a jó tettnek legna- 
gyobb- jutalmát. S valamint ő másokat nevelt, úgy sa- 
ját nevelését is igazán e pálya fejezte be : mert míg 
az embert növendékünkben fejlesztjük, az embert ál- 
talán és minmagunkban leghelyesebben tanuljuk. De 
képzőleg hatott a fiatal tanítdra a társaság is; mert őt, 
kinek jó híre csakhamar elterjedetífc a községben, is- 
meretei, tapasztaltsága s az ifjúi tűzzel párosult szelíd 
lélek mindenütt ajánlák, s' különféle rendűekkel szőt- 
ték érintkezésbe , sőt barátságba , miket szíve és ér- 
telme önhasznára ki tudott bányászni. Különösen mí- 
velt és tiszta jellemű nők társasága, melyet eleinte 
nehogy vadonénak, utóbb hajlamból, keresett és táp- 
lált, erkölcseire simítólag, komolyságára derítőleg, 
egész életére szépítőleg hatott; sőt gyakor alkalmul 
és serkentésül szolgált , hogy komoly hivatása és ta- 



208 KIS JÁNOS 

nulmányaí mellett a költészet nyájas játékaival sem 
hagyna fel. Azonban volt e befolyásnak, mint Kis 
maga állítja, káros oldala is. „A nőnemmel társalkodás, 
ú. mond, könnyen puhákká, könnyelműekké, csekély- 
ségekhez ragaszkodókká s asszonyé dottakká tehet 
bennünket. Az elpühulástól, folytatja, én sem mene- 
kedhettem meg egészen, s úgy hiszem legalább részint 
ezen társalkodásnak tulajdoníthatom azt, hogy a nyo- 
mós, huzamos gondolkodás helyett a tudományokkal 
csak játszva foglalatoskodtam, s a helyett hogy tehet- 
ségeimet erőltettem és saját munkáknak feszített figye- 
lemmel kidolgozására kényszerítettem volna magamat, 
csak azon olvasmányimnak, melyeket megszerettem, 
lettem fordító) ok vagy inkább paraphrastesök." Ez 
időbtil maradt fenn Kis versei közt szép elégiája: Osz 
utolján ') ; s itt kezdé Wieland Musárionát fordítani ^), 
mely nála Kantot egészen kiszorítá több évi jogaiból. 
Es vágyak keletkeztek kebelében egy saját tűzhely 
örömei után , melyhez pedig helyzete tehetséget nem 
nyújtott, míg másfelül a különben kedvvel és sikerrel 
folytatott tanárság, sok óráival, testi és lelkileg fárasz- 
totta. Papi hivatal látszék mind két tekintetben ked- 
vezőbb kilátást igémi, amennyiben jobb jövedelem 
mellett kevesebb időt s nem ily folytonos munkássá- 
got követel ; s így elfogadván harmadfél év elmúlta 
után a nagy baráti gyülekezet hívó levelét, s Győrtől 
búcsút vévén, miután 1796. martiusban Hrabovszky 



'^ L. P. Műnk. a 78. szel. 
8) L. P. Műnk. a 195. szel. 



ÉLETE. 209 

Sámuel superintendens által a szokott vizsgálat után 
Nemes-Dömölkön felszenteltetett , virágvasárnapján 
szent hivatalába első beszédével beköszöntött. 

XII. Nagy - Baráti Győr déli szomszédságában 
fekszik, jobbra a Szent-Márton felé vezető úttól. E 
fekvés kedvezett azon szíves viszonyok fentartásának, 
melyek Kist győri barátaihoz kötötték, kik ragaszko- 
dásuk első tettleges jeléül paplakját költségökön ki- 
igazíttaták s némi kényelemmel láták el. Barátai ki- 
kijöttek, ő viszonzá a látogatásokat, levél ezésök szinte 
mindennapi lett, s volt-tanítványai szünnapjaikon se- 
regesen keresek fel őt. Kevés havak műlva feleséggel 
is megnépesíttetptt ^ rideg ház. A ritka jóságú, sze- 
líd lelkületű, s ezért közönségesen szeretett i^ú pap 
a városban és falun lelt volna nemes házak vagyonos 
leányait, kik sorsokat vele meg fogták osztani ; de ő 
elvből szegényt választott, s olyat, ki falun nevel- 
kedvén a városi élet követeléseitől távol, egy szegény 
prédikátor kisded háztartását hozzáértéssel és szorga- 
lommal ellátni kész is, képes is. Az elég hirtelen vá- 
lasztás egy tisztes falusi mesterember leányát érte; 
ki, mint Kis maga írja Emlékezéseiben, „a feddhetet- 
lenül tiszta erkölcsű s egyszersmind szép asszonyok- 
nak nem csak erényeit s jó tulaj donságit, hanem né- 
mely hibáit is bírta ugyan , s neveltetést sem nyerhe- 
tett , milyent természeti hajlamai s idomai érdemlet- 
tek; de bizonyosan egyike volt a leghűségesb há- 
zastársaknak, a legszeretőbb anyáknak s a legtakaré- 
kosabb gazdasszonyoknak.** S most már levén, kire a 
házi gondok háruljanak, az új férj szabadabban lélek- 

Toldy Munkái. II. 14 



210 KIS JÁNOS 

zeit, s köre betöltésében nyomosabban járhatott el. 
Ürömcseppeket ejte ugyan a megelégedés kelyhébe 
hivatala első időszakában mindjárt néhány keserű ta- 
pasztaláS; melyet a szegény protestáns pappal egy elő- 
kelőbb egyház emberei tétetének; s azonegy időben 
játszotta a véletlen Hume cikkelyét kezeibe, melyben 
minden elmondatik az egyházi rendről, mit ellene 
félig valót és rágalmat az előitélet, méltánytalanság 
és gúny feltalált vagy nagyítva lobbant szemeire: 
mire Kis már-már bút merite választott hivatásából : 
midőn épen ily véletlenül bukkant Herdemek egy 
iQúkori iratára, melyben e vádak szintoly tűzzel mint 
alapossággal cáfoltatnak. Ennek köszöné Kis meg- 
nyugvását ; s kiengesztelődve sorsával , lelkismeretes 
buzgósággal s hívei által szerettetve folytatá nemes 
rendeltetésű pályáját. Házi örömeit nem sokára Lajos 
fiának születése nevelte, s bár édes-anyja hirtelen ha- 
lála mélyen megsebhette szivet ^) , fájdalma munkás- 
ságában írt talált. T. i. irodalmi pályája Kisnek sa- 
játlag ez időben kezdődött. Megújította azt Nagy 
Istvánhoz dunántúli superintendenssé választatásakor 
intézett jeles epistolája A valláscsúfolók ellen (Sopron, 
1796.), s folytatta évvel utóbb Zsebbe való Könyve 
1798-ra, melylyel egyszersmind magyar zsebkönyv- 
irodalmunk kezdődik. A címen álló e szavak: „Azok- 
nak, akik az olvasásban hasznos gyönyörködtetést ke- 



9) Ekkor írta szép epistoláját „Egy katonatiszthez**, mely 
Zsebbe való Könyvének második folyamában (nálnnk a 444. 
1.) áU. 



' ÉLETE. "^211 

résnek" jellemzik a könyvet. Foglalatát e szerint er- 
kölcsi elmélkedések, beszélyek, s némely versezetek 
tették, melyek a „Búcsúvétel az ifjúságtól" című éne- 
ken kivűl, mind fordítások valának ^% de tartalmokat 



10) Kisünk szeretetre méltó szerénységét szintúgy, mint 
célzatát híven festő előszava szorul szóra így hangzott: „Senki 
ezen munkácska kiadójánál szívesebben nem óhajthatja, hogy bár 
mennél elébb mutatnák magokat a magyar Pamassuson olyan 
férfiak, akik halhatatlan eredeti munkák által az ilyen fordí- 
tásokra, amilyeneket az olvasók itt nagyobb részént találni 
fognak, homályt borítanának. lenne az első, aki a maga el- 
méje szüleményeit fájdalom nélkül elfelejtené, s a magyar Ho- 
merusok, Xenophonok s Platók mennyei szózatját mély tiszte- 
lettel s elragadó Örömmel hallgatná. De azonban, míg a kegyes 
egek hazánkat ezzel a dicsőséggel megkoronázzák, kötelességé- 
nek tartja, tőle kitelhetőképen siettetni ama szép hajnalnak 
hasadását, melynek a Barcsaiak, Báróciak, Orczyak, Bessenyeiek 
stb ez előtt egynéhány esztendővel oly követésre méltó szent 
buzgósággal kezdettenek volt utat készíteni. Öríilni fog, h^ ezen 
próbáját , mely kettős tekintetben első, a tudós és jó hazafiak 
figyelmetességekre méltóztatják ; s előre bizonyosokká teszi őket 
a felől, hogy mind kedvező, mind kárhoztató ítéleteiket tehet- 
sége szerént hasznára fogja fordítani." — A kis 12-rétben 200 
lapra terjedő könyv darabjai : Emberiség és szerelem, anekdota 
a vendéi háborúból, franciáb. ; A régieknek egynéhány innepjei, 
archaeologiai töredék németb.; A boldogságról, Barthélemy' 
Anacharsisából ; A vadember és a pallérozott ember ; A szánako- 
zásnak ereje, két beszély d'Arnaud szerint; A bagdadi fösvény 
kalmár, németb. ; Kötött beszédben : A haza szeretete Vosz sze- 
rint (1. P. Műnk. 25. 1.), Búcsúvétel az ifjúságtól (1. a 17. 1.), A 
módi, Bernis után franc. (1. a 152. 1.), Horatius, Hagedom után 
(1. a 146. 1.), Musárion első könyve Wielandból (1. a 195. 1.), A 
házasságbéli élet boldogsága, egy házasságkerülőhöz, németb. 
(1. a 153. 1.), Aratáskor, elégia Scott után (1. a 154. L). 

14* 



^ 



212 KIS JÁNOS 

8 a formát tekintve valóságos gazdagításai az iro- 
dalomnak. Ezt nyomban három más közhasznú munka 
követte, t. i. Meiners Kristóf Oktatása^ miképen kelles- 
sék az ifjaknak haszonnal dolgozni^ Knigge ismeretes 
könyve az emberekkel való társalkodásról három kö- 
tetben , és Erkölcsi oktoMs az ifjabb asszonyságok 
számára j egy angliai dáma munkája után; 1799-re 
pedig a zsebkönyv második folyama, melynek kiadá- 
sára az elsőnek kedvező' fogadtatása bírta ^*), s mely 
erkölcsi és költői műveken kivül ez úttal irodalom- 
történetieket is hozott ^^). E vállalat csak előpostája 



^^) Mint azt előszavában mondja. Egyébiránt itt is az 
Vtile dulci vezette őt, s ezt sürgette olvasóinál is. „Azon igye- 
keztem, így ír előszavában, hogy ne csak a képzelődést gyö- 
nyörködtessem, hanem egyszersmind az értelemnek és szívnek 
is hasznos foglalatosságot adjak, egy szóval, az okosság tör- 
vényszéke előtt is kiállhassa a próbát. Erre nézve azt kíván- 
nám, hogy olvasóim még gyönyörködésekben is ne á szüntelen 
idestova repdeső lepkékhez hasonlítanának, hanem a szorgal- 
matos méhek szokását követnék, s egy virágot se hagynának 
el addig, míg íiedvességének javát ki nem szívják." — S is- 
mét: „E jelenvaló kis gyűjtemény is csaknem egészen fordítá- 
sokból áll; de minthogy ezeket olyan munkákból vettem, me- 
lyekbe a halhatatlanság bilyege rajok vagyon nyomva, remény- 
lem, még inkább megköszönik az olvasók, hogy a magamé he- 
lyett másokét adom kezekbe." 

12) A tartalom ez: Költemények: A szépség felszentelése, 
Vosz szerint (1. a 14. 1.) ; Elégia ősz utolján (1. a 78. 1.) ; A 
magánossághoz, anglusb. Thomson szerint (a 27. 1.) ; A tél és 
a tavasz (ez az egy adalék nem saját munkája, hanem, mint 
az előszó vallja, egy barátjáé, s így elvetésből csúszott a Ka- 
zinczy által kiadott Versei UI. kötetébe, a 20. 1. sőt Kisnek 



i 



ÉLETE. 213 

volt Kis több ilynemű gyűjteményes munkáinak , me- 
lyek koronként annyi gyöngyét a külföldi irodalmak- 
nak , annyi ismeretet és eszmét ültetének át honi föl- 
dünkre, s melyek öszvesége valódi míveltség terjesz- 
tésére nyomosabban volt hatandó akármely más írónk, 
bár fényesb, munkálkodásainál. És' így nem meglepő', 
hogy alig közelítő Kis nagybarátii élte a harmadik év 
végéhez, a kővágó-örsi lelkipásztorság megürűltével, 
Nagy István supérintendens őt ajánlotta a gyülekezet- 
nek. Megjelentek tehát ennek követei egyházi beszé- 
dének meghallgatására, melyet nem sokára meghívó 
levél követett. A feltételek kedvezőbbek , semhogy 
Kis e szerencsét el ne fogadja ; éhez képest minden 
szíves marasztás ellenére is a búcsúzás és átteleplés 
napja meg vala immár határozva, midőn kerületi fel- 
ügyelő Matkovics Pál rendeletére vesperesi tilalom 



1842-ki hozzám írt leveléből tudom, hogy e darab szerzője 
győri pred. Fábry volt) ; M. gr. Festetics György úrhoz , rész- 
szerint Haller után (a 488. 1.); Epistola, szabadon németb. (a 
440. 1.); Egy katonatiszthez, nov. 19. 1797. (a 444. 1.); A tu- 
dományoknak védelmezése, németb. (a 294. 1.); Polykrates gyű- 
rűje, s A vashámorba való menetel, németb. Schiller szerint 
(a 339. és 342. 11.) ; Tördeléke egy levélnek (a 445. 1.). Prózai 
adalékok: Erkölcsi gondolatok, franc, (a berlini Abeille du 
Pamasseból); Erkölcsi jegyzések anglusb* (Knox's Essays mo- 
rál and litterary) ; A kritika, vagy a tudományok s mesterségek 
Ítélő istennéje, allegória Johnson szerint (a Ramblerből); Poly- 
krates, Barthélemy Anacharsisából ; Popé Sándor életéről s Írá- 
sairól, Johnson és Lichtenberg után; végre Montesquieu emlé- 
kezete, d'Alembert magasztaló beszéde után. 



1 



214 .' KIS JÁNOS 

érkezek. Az ürtigylött ok a választottnak fiatalsága 
volt, miután e fényes gyülekezetben rendszerint es- 
peresek hivatalkodnának, mely állásra ő kora által 
még nem képesült; de a való ok a felügyelő személyes 
idegensége volt , kit Kisünk , midőn Barátiba bekö- 
szönő, első prédikációjára meghívni elmulasztott. Elis 
szabadlelkűen megírta neki, hogy engedelmessége 
erkölcsi szenny gyanúját ejtene rajta, s a felügyelő 
fenyegetőző válasza ellenére is, miután az Örsi köve- 
tek vezére, egy előkelő nemes, a gyülekezet nevében 
felvállalá a felelősséget, 1799. virágvasárnapján, 
épen beköszöntése harmadik évnapján, szeretett gyü- 
lekezetétől búcsút véve, és rendeltetése újabb helyére 
elköltözött. 

Xin. Új lakhelyét költőnk így írja le: „Kő- 
vágó-Ors Zalamegye alsó részében Keszthely és Fü- 
red között csaknem középen, a Balatontól egy kis 
félórányira fekvő, nagyrészint nemesekből álló, népes 
helység. Terjedelmes határa, mely a benne találtató 
több templomromok után ítélve a török pusztítás előtt 
több falukat foglalt magában, a hasznost és szépet 
nagy mértékben egyesíti. Földje legnagyobb részint 
köves , de mint hihetőleg vulkáni tűzokádás marad- 
ványa, nagyon termékeny. Tájékát a sok síkmezők, 
mosolygó szőlősdombok, kis erdők, sok formájú' he- 
gyek s azokon váromladékok hazánkban a legregé- 
nyesebbek egyikévé teszik. A képzelődés nem kíván- 
hat gyönyörködtetőbb táplálékot, nem a szív feleme- 
lőbb tárgyakat, mint milyenek itt vágynak." E szép 
természet közepébe helyzé huszonnyolc éves költőnket 



J 



ÉLETE, 215 

a szerencse; s ha éhez még az állomás jövedelmes 
voltát, hívei bizodalmát, s nyugalomba lépett, tekintér 
lyes elődének őszinte barátságát adjuk, mely neki tá- 
maszul és ajánlatul szolgált, e szerencsét tökéletesnek 
mondhatni. Hivatala nagyobb teherrel járt ugyan, 
mint előbbi helyén; a szentirás-olvasás és magyará- 
zassál járó hétköznapi könyörgéseken kivül vasárna- 
ponként dél előtt és után kellett szónokolnia , halotti 
elmélkedés gyakran kivántatott, s két iskola, az Örsi 
& a szepezdi fiók gyülekezeté, állt felvigyázó gondjai 
alatt: de fiatal erejét támogatta a kedv, melyet számos 
hallgatóságának szeretete táplált ; smarada idő a regé- 
nyes vidék költői éldelésére, folytonos önmívelésére, 
8 a társas örömekre, mik azon mértékben voltak ked- 
vesbek előtte, melyben, a puszta időtöltésen túl, ke- 
délyére, vagy elméje gazdagítására is, vagy mind két 
tekintetben, hatottak. Az ilyekhez pedig itt alkalom 
nem hiányzott. Elvegyűlt ő vallási különbség nélkül, 
"ágy a középrendűek, mint a számos nemesek és vi- 
déktíeli egyháziak közé, s nem utolsó szerencséje volt, 
hogy mindnyáj ok által azonegy szívességgel láttatott : 
a keszthelyi híres Maecén asztalánál ügy, mint közép- 
rendű híveinek • borházi halas ozsonnáikon. S azok 
közé tartozván, kik meg vannak győződve, hogy nincs 
neme a társaságnak, melytől ne tanulhatnánk valamit; 
minden rendüekkel keresé az érintkezést, s úgy tuda 
társalkodni mindenikével, hogy ismereteikből gazda- 
godék, s tapasztalásaikkal a magáéit neveié. Ez 
időben szövődött szoros, és soha el nem hűlt barát- 
sága a nemesszívű és bő tudománjai Beliczay Jánossal, 



^ 



216 KIS JÁNOS 

ki akkor szentantalfai prédikátor volt; s ki vele utóbb 
irodalmilag is szövetkezett. „Az esztendőnek kelle- 
mesebb szakaszaiban — így ír Beliezay maga, önélet- 
rajzában ^3) — ritka pár hét múlt el a nélkül, hogy 
egymást kölcsönösen meg ne látogattuk volna, sőt 
még a zordon tél sem volt képes közibénk egészen 
elválasztó közfalat emelni. És ez a társalkodás mely 
kellemetes, nyájas, szerény és épületes vala reám 
nézve ! Ilyen együtt-létünk alkalmával soha sem mu- 
lasztottuk el, hogy valamely hivatásunk körébe vágó 
tárgy felől ne beszéllgettünk volna. Különösen nem 
mulasztám el kérdést tenni, mit, miről és miképen 
prédikált legközelebb; s én ugyanarról számot adtam 
mesteremnek, s ezt követte a nyájas, világos és épü- 
letes bírálat. Szíves volt ő némely kéziratait is ottan- 
ottan velem közölni, többek között lelkes és gyönyö- 
rűséges szenténekeit, melyekről sokat lehetne mon- 
danom , de elég legyen itt azt megemlítenem , hogy 
azok közül valók a mi új énekeskönyvünknek kitűnő 
gyöngyei, és hogy közvetve az én azok felől akkor 
nyert értesülésem s esmeretem következésében lőnek 
azok szent könyvünkbe besorozva, E volt életemnek 
az a szerencsés időszaka, melyben mintegy újjá szü- 
letve még nagyobb iparral s önbizalommal töreked- 
tem a cél felé.'' Örsről kereste fel Kis koronként az 
erőszakos megbuktatása után Kis-Görbőn bölcsészi el- 
vonúltságban élő híres zalai alispánt Spissich Jánost, 
ki ha mérséklete erejéhez, és szerencséje érdeméhez 



13) Kis Emlék. 11. kötetében a 85. lapon. 



/ 



ÉLETE. 217 

hasonló, példája leendett; mint kell és lehet hazáját 
a hivatal pályáján szolgálni. Innen, rendeki magányá- 
ban, a mívelt, s különösen a kor nagy forradalmait 
mélységökben megértő gróf, utóbb herceg, Porciát, 
ki, mint Spissich a régibb, őt a legújabb külföldi iro- 
dalom érdekesebb termékeivel tartotta. Innen Keszt- 
helyt a Ge.orgikon előrelátó, nagylelkű alkotóját, ki- 
nek tanulságos társalkodása néni kevesbbé építő, 
hazafisága buzdító , , mint bőkezűsége segítő volt. 
Füredi kirándulásai alkalmával gróf Fekete Já- 
nos tábornokot, a francia s magyar költőt; Veszprém- 
ben az orvos-írót Haiszler Györgyöt, kinek gyakran 
gondjaival is élt , és Péteri Takács Józsefet, a Kis- 
faludy Sándor kiadó barátját s akkor nevezetes er- 
kölcsi írót. Veres -Berényben a becsületes munkás 
Fábián Józsefet, stb. Nála sem hiányzottak az érde- 
kes látogatók. Prónay Sándor és Schedius Lajos, 
Spissich és Márton, Berzsenyi és Lakos kedves emlé- 
kezeteket hagytak hátra a falusi pap szerény házánál. 
Ekép az itt töltött három év Kisnek úgy gyakorlati 
világismeretben gazdagítására mint tudományos ki- 
képzésére nagy befolyással volt ; de írói munkássága 
ennyi, figyelmét elfoglaló behatások közt, ha nem szűnt 
is meg, némileg mégis csökkent. Két halotti beszéden 
kivül, külön csak Protestáns köz emberek olvasóköny- 
vét adta ki névtelenül, Seiler után dolgozva; versei 
mintegy negyven darabbal szaporodtak, melyek közt 
Musárion befejezése és némely schilleri fordítások, 
de ezek még most papirosai közé rejtve maradtak. 
Mind a mellett jó neve, mint íróé, meg volt már ala- 



218 KIS JÁNOS 

pítva ; mint papé és emberé , kivált felekezetében, 
mindinkább és méltán térj edett S így lön, hogy a 
nemes- dömölki egyház megtirűltével, ez egyik legné- 
pesb és legjövedelmesebb gyülekezet választása Kjs 
Jánosra esett. Mikép ne fogadta volna el családapa 
ez új szerencsét? Hívei megtudván ezt, szobáit és ud- 
varát seregesen lepek el s a szeretet ostromával un- 
szolák és marasztálgaták őt: de ő tartozott a magáéi- 
nak ez előmenetellel, s szavával is levőit immár kötve. 
Ekkor azzal csendesítgeté társait a község egyik elöl- 
járója, hogy ha máshová hívnák lelkipásztorukat, ta- 
lán foganatos lenne a kérés, de Nemes-Dömölkön 
superintendensek szoktak lakni .... Kist pedig vitte 
sorsa, s bár a sors mindig oly méltányos volna kedve- 
zéseiben. Kisnél az meg volt érdemelve. 

XIV. Míg Nemes -Dömölk egyfelűl barátunk 
jólétét tetemesen nevelte, másfélül nem sokkal keve- 
sebb társasági és szellemi éleményt nyűjtott a Balaton 
szép mellékénél. Dömölk a Berzsenyi lantja által 
megdicsőített Kemenes- Aljában fekszik, Kis-Cel s a 
Ság tőszomszédjában, közel a Marcalhoz, és Somló 
hegyétől nem messze, egy szép térségen, mely azon 
kivül mint a pannóniai classicus föld egy része, ennek 
némely emlékeivel is érdekes. Hívei bizodalommal 
fogadták új lelkipásztorukat, s ha elődét a tekintélyes 
külsőre , dörgő hangra , szónoki tűzre nem érte is el, 
szívre és észre öszhangulag ható tanításával s szelid 
erélyességével a köz szeretetet itt is nem sokára ki 
bírta magának vívni. Nem hiányzott tehát azon nyá- 
jas viszony pásztor és nyáj között, mely annak ipar- 



r 



ÉLETE. 219 



kodásait kedvesekké és áldottakká teszi egyszers- 
mind. Gyülekezete, mely tizenöt, de egymáshoz kö- 
zel fekvő helységben volt elszórva, szükségessé, 
de lehetővé is tette, hogy segédet és lovakat tart- 
son; s így nem csak -szolgálata volt könnyítve, de 
érintkezései is. így első gondjai közé tartozott az 
akkor Kámban lakott Kisfaludy Sándort keresni 
fel, a kor költői meteorját, ki bár nem viszonozta is 
Kisünk meleg közeledését, ennek becsülését jeles 
egyediségével még is megnyerte. így szövődtek nem 
sokára a vidék nemes családjaival és papjaival, val- 
lás különbsége nélkül, baráti új viszonyok, mik a 
helyváltoztatás által félbenszakadtakat pótiák. A kis- 
celi benedekiek asztala szintoly szívesen és gyakran 
látta az evangélikus prédikátort, mint ennek hit- és 
liivatalsorsosaié,kik választatásakori vágytársa kivéte- 
lével, nem csak szeretettel, hanem tisztelethez köze- 
lítő barátsággal szövetkeztek hozzá. Ezek közöl ő, a 
már említett Beliczayén kivül, különösen a mély gon- 
dolkodású Szűcs István s az élénk eszű s kellemesen 
társalkodó Zigán János emlékezetét tartotta fenn élet- 
írásában. Nevelték barátai körét a közel Pápának 
jelesei is. Zsoldos János a jó hírű orvosíró, kivel még 
külföldön ismerkedék meg, Márton István a bölcsész, 
Tóth Feíenc az egykor híres hittanár és író, utóbb 
fiuperintendens, Pápay Sámuel a magyar irodalom 
tudományos és buzgó ismertetője, az életrajzi nagy 
lexikon koszorúzott szerzője Mokry Benjámin, s a 
már elfeledett Láczay József; nevelte az akkor Kishez 
csak félórányira, felesége sömjéni jószágán lakó Ber- 



i 



y 



1 



220 KIS JÁNOS 

zsenyi, ki még mind csak rejtekben dolgozgatá halha- 
tatlan műveit, s miután titka Kis által fölfedeztetek, 
ebben lelkes buzdítót és stúdiumai előmozdítóját 
találta. A dömölki közbirtokosok közöl különös ér- 
demet szerze magának Kisünk körül Mayer nyugal- 
mazott főó'rnagy, kinek vendégszeretetét a világot 
látott, ismeretekben és tapasztalásban gazdag házi 
gazda mívelt és tanulságos társalkodása becsesítette, 
s kinek az új irodalom müveivel jeles könyvtára Kis- 
nek szabad használatára mindig nyitva állott. Ekép 
hivatali nagyobb függetlenség, gondtól üressége, a 
tanulmányi eszközök s írói szorosb érintkezések in- 
kább kedveztek irodalmi foglalatosságainak, mint 
eddigi helyzetei, és noha itt is kettős veszteséget val- 
lott egy másfél s egy közel négy éves leánykája halála 
által; s noha szemei gyöngesége aggasztólag növe- 
kedett : a dömölki hat év emlékezetét mégis több hasz- 
nos és gyönyörködtető munkája őrzi meg. Gvadányi 
a világ közönséges históriáját a tizenötödik századig 
vitte vala, midőn 1801 végén meghalálozott. Vállalója 
Weber Simon Péter pozsonyi könyvnyomtató Kist 
nyerte meg annak folytatására, s ez 1805-ben adta a 
terjedelmes munka hetedik kötetét, mely Konstan- 
tinápoly megvételétől V. Sixtus haláláig terjed, s így 
a hitújítást is magában foglalja : mely munka ha nem 
forrásvizsgálat eredménye is, s ekép kevés eredeti- 
séggel bír, de azt egyesíti, mit mind máig oly kevesen 
tudnak, a szabadelmüséget mérséklettel. Ugyanezen 
évben ada Kis egy Görög és Romai Mythohgiát Damm 
után, s egy Gyei^mekek és Ifjak Tárházát két kötetben. 



J 



ÉLETE. 221 

Ezeket megelőzték 1803-ban egy magyar és német 
Levelezőkönyv Pesten Trattnemél, mely azóta más- 
más kéztől át meg át dolgoztatva köz kézen forog ; 
és Zaid, regény Kotzebue után, 1804-ben az Emberi 
indulatok tüldyi'ey nagy részt Lafontaine után, s köve- 
ték 1806-ban a jj Kellemetes időtöltésre való elmés Nyá- 
jassdgok^. Erezni kezdé azon szükséget is, melyet 
evangélikus felei nyomtatott egyházi beszédekben 
láttak ; s ennek pótlása végett több tiszttársaival egy 
egész évre szóló postilla előállítására egyesűit. A 
kevesbbé mívelt híveken kívánván segíteni, oly egy- 
házi beszédek szemeitettek ki Heym, Rosenmüller, 
Salzmann s egyéb nevezetesb és népszerű német hit- 
szónokok munkáiból, melyekben a vallásbeli igazsá- 
gok mennél egyszerűbben s érthetőbben adatnak elő ; 
e mellett a választás úgy intéztetett, hogy a gyűjte- 
ményben, mely egy egész évi minden vasárnapra és 
ünnepre adott egy-egy beszédet, egy fontos igazság 
sem marada el, a nevezetesbek gyakran és szívrp- 
hatólag tárgyaltatának, a nyelv pedig hozzáférhetővé 
tegye a könyvet a köznépnek is. így látott 1807-ben 
világot Kisünk Predikációs Könyve^ mely maga idejé- 
ben a tiszta, ép és numerósus egyházszónoki beszéd- 
nek példánya volt. De az egész haza figyelmét ez 
időtájban reá egy szerencsés pályázása fordította. A 
magyar újságlevelek 1804-bén egy névtelen hazafinak 
következő jutalomkérdését hozták: „Mennyire ment 
már a magyar nyelvnek kimíveltetése ? micsoda mó- 
dok és eszközlések által kellene azt nagyobbra vinni? 
mikép lehetne ezeket foganatosokká tenni?" Kis 



1 



222 KIS JÁNOS 

eltökélvén magát a versenyre, tervét Kazinczyval, 
kivel évek óta már a legbizodalmasabb baráti leve- 
lezésben állott, közölte, de ennek válaszát csak akkor 
vévé, mikor dolgozatát immár Pestre indította ^^). 
„Gyönyörűséggel láttam, így ír maga Kis a munka 
előszavában, hogy a tárgy felett velem csaknem min- 
denekben megegyezett (t, i. Kazinczy). De jegyzé- 
seinek jókor megérkezésével csakugyan nyertem 
volna azt, hogy némely dolgokat, melyekre azok 
íigyelmetessé tettek, több oldalról vizsgáltam volna 
meg s bővebben adtam volna elől." Azonban Kisünk, 
húsz pályatárs között, a bíráknak majdnem egyetértő 
Ítélete szerint, mégis győztes lett ^^). „Mertem volna 
fogadni, így ír a bíráló bizottmány elnöke, a tudós 
báró Prónay Sándor néhány nappal a megítélés után, 
t. i. sept. 6. 1805. Kazinczyhoz, hogy (a koszorús 
pályairat) írója senki seni más, hanem te, kedves ba- 
rátom; nem tudván a hazában mást, akinek a ma- 
gyar nyelv tökéletes tudása mellett a külső nyelvek 
annyi ismeretsége, oly finom ízlése, és annyi praeju- 
díciumok nélkül való disinteressentiája legyen, mint 



") L, a pályairat előszavát, a 4. lapon. Kazinczy válasza, 
eredeti alakjában Levelei I. kötetében (Kazinczy Ferenc Levelei 
Kis Jánoshoz, első köt. Budán, 1842.) a ^70- 73. 11. áll; töre- 
dékesen s némi kevés változtatásokkal (miket maga tett, 1. Ka- 
zinczy Lev. I. 123. 1.) a pályairat végén. 

^5) A bíráló bizottmány tagjai: b. Prónay Sándor elnök- 
lete alatt Bátori Gábor (utóbb superintendens), Kultsár, Révai, 
Schedius, Verseghy és Virág voltak. 



r 



ÉLETE. 223 



amilyen ebből az írásból kilátszik.^ ^^) A nyomatás 
1806-ban kezdetett meg, s azért ez évet viseli a cím- 
lap, de csak esztendő múlva fejeztetett be *''). Mind- 
amellett is a várakozásba bele fáradt közönség he- 
lyesléssel fogadta a könyvet *®), Kis az irodalom tör- 
ténetében Pápay által immár a ^nagy literátorok** 
közé soroztaték ^^), Weber Simon Péter németre for- 
díttatta 20j^ s Kazinczy, már második kiadásról álmod- 
ván, újra-dolgozását silrgeté a munkának ^i): mely 
két rendbeli feltét azonban elmaradt. Egyébiránt Kis 
e munkáját elegendő jártasság, józan felfogás, mély- 
ség nélkül is szorqS'bölcsészi gondolkodás, nézeteiben 
mérséklet, a gyakorlati részben ildom, az előadásban 
nyugalom, szabályosság és csín tüntették ki. Ó azzal 
a kor prózaszerzői közt, mint régen immár a költők 
között, első sorban foglalt helyet. 

XV. S ott vagyok, hol Kis és Kazinc^ barát- 
ságokról kell immár szólanom. A levél, melylyel Kis 
az Orpheus tekintélyes kiadóját fölkeresé, Jénában 
íratott. Kazinczy válasza ^^) meleg volt, hogy ne mond- 
jam forró, és buzdító. „Eminek barátságát kellene 



^6) A Prónay levelét 1. Kazinczy Levelei I. kötetében, a 
93—95. n. 

17) L. Kazinczy Lev. I. 114. 167. 193. 1. 

18) L. Kazinczy Lev. L 237. 

19) L. A Magyar Liter. Esmerete. Veszpr. 1808. a 422. 1. 

20) L. Kaz. Lev. L 250. 

21) L. Kaz. Lev. L 220. 237. 

22) Költ Regmecen, júl. ^7. 1793. L. azt Kazinczy Levelei 
L köt. 1. s köv. 11. 



1 



224 KIS JÁNOS 

nekem — így kezdődik az ^— nem mondom több 
készséggel, hanem több örömmel, kévélykedéssel el- 
fogadni, mint a tiédet, szeretett i^ú ! kit barátságos 
irígykedéssel nézek fiitva közelíteni oda, ahova én 
sok esztendei mászás által juthattam; kit már meg- 
haladni látom azt a pontot , ahol én nem minden 
figyelem nélkül állok; kinek i^u sugár növéséből 
«lőre látom egykori magosságát. Elfogadom ajánlott 
szeretetedet, kedves új barát, kedves társ! s forró 
csókom buzgó esedezés a barátság s hazai literatúra 
istenségeihez, hogy az a szövetség, melyet veled ímé itt 
kötök, légyen felbonthatatlan szent szövetség! Hogy 
egykor barátok leszünk, tudtam, vártam, óhajtottam ; 
de hogy ily hamar, ily szent érzésekkel fogod nekem 
ajánlani jobbodat, azt, uram, reményleni nem mer- 
tem. Becsülöm jószívűségedet, s azon leszek, hogy 
okod legyen hinni hogy úgy szerettetel, mint sze- 
retsz." Képzelhető, mennyire emelé Kis lelkét ily 
kéznyújtása a kor első emberének ; azt pedig, Ineny- 
nyire fakadtak e szavak Kazinczy szivéből, bizonyítja 
azon közel negyven év, mely alatt Kazinczy ragasz- 
kodása Kishez, mert szorosabb nem lehete, állandóan 
azonegy maradt. Első személyes találkozások 1795- 
ben sept. 29. lett, Győrött, midőn a szerencsétlen 
Spielbergre vitetvén, e városban megszálla, és Kist 
magához a fogadóba hívatá, hol első ölelésök s ugyan 
akkor végsőnek vélt bucsújok azonegy órában esett. 
De a szellemi egymást-látogatások minden gátokkal 
dacoltak. Kis levelei koronként felderítek a rab költő 
éjjelét, s a válaszok nem gyáva panaszt, hanem lel- 



J 



ÉLETE. ^ 225 

kesedett barátságot leheltek^ és hazafiúi örömöt az 
irodalom előmenetelén. Es így a levelezés, mely Ka- 
zinczy kiszabadulása után sűrűen következett , nem 
megújítása, hanem folytatása vala a frigynek, mely 
leiköket oly szépen egyesítette. A két barát házi 
örömei és bajai, örömeik az irodalom haladásán, úgy 
saját dolgozásaik közlése és kölcsönös megbírálása 
voltak annak tárgyai. Kazinczy előszeretettel szerette 
azon plátói emelkedettségét az erkölcsi érzésnek, ez 
öszhangzását szív, ész és képzelemnek, az ebből 
fakadó nyugalmas folyamot, s ez egyszerű nemes 
nyelvet, mik barátja költeményeit, míg Himfy és 
Berzsenyi nem léptek föl, eredetiséghiányuk mellett 
is költészetünk kertében csakugyan a legszebb vi- 
rágok mellé érdemesítek. Hymnusa A Bölcseséghez 
(9. sz.), a Hajósének (10. sz.), epistolái Szent- Gy (hegyi- 
hez (109. sz.). Kazinczyhoz {Ili. sz.)j A szépség (először: 
Dóris; 1. 145. sz.), A boldogság {80. sz.), elégiája 
Sophie leánya halálára (83. sz.), A papi hivatal mél- 
tósága (172. sz.) mindannyi tárgyat szolgáltatának 
magasztalásra, hol bíráló megjegyzésekre is 23)^ (Je a 
szigort, melyet Kis, a legszerényebb, a legigénytele- 
nebb író, kit ismertem, nem csak eltűre, hanem mely 
reá elhatározó hatással leendett, félreértett gyengéd- 
ség kitiltá bírálataiból. így lőn hogy Kazinczy, ki 
már az Orpheus korában sürgetó a mérték és rím 
frigyét, barátját még biztatá a saját útján megmara- 



23) L. Kazinczy Levelei I. 5. 10. 15. 23. 29. 36. 44. 62. 
235. 240. 

Toldy Manilái. II. 15 



226 KIS jiNOs 

dásra^ s míg az új mód szépségét állitá^ annak oly 
árnyékait vallotta be, mik inkább fény valának24^. 
Mert hogy a Ráday-nem küzdésre szólítja a költőt, 
annak fényoldala ; e küzdésben csak a gyenge vész 
el : az erős tisztul és gyarapszik. Kisnek épen a köny- 
nyűség, s ez által elcsábíttatva, a gondhiány volt hi- 
bája; s azért őt minden áron a Ráday-nem kizáró 
követésére kell vala bírni. Mihelyt a Zrínyi-nemre 
nézve Kazinczy magát megadá, sikeretlenek voltak 
többszöri sürgetései, mert e nem maga csábít gondat- 
lanságra, s ápolja ezt; sik éretlen a máj. 8. 1802. adott 
lecke: „A correctió Schillernek ismert epigrammája 
szerint legkisebb és legfőbb érdeme az írónak. Ne 
unjuk el munkáinkat a szennytől tisztogatni." ^ő^Ehez 



24) ^^ magyar alexandrinusok — így ír Kazinczy május 
1794. — igen alkalmatosok epistolákra. Folytasd azokat, kedves 
Eisem, és tanítsd hazafi társaidat érzésre, virtusra, és szebb 
szózatra. Te vagy az magad, akitől ezt várhatjuk. A scandált 
versek, igaz, szebbek: de az író addig küszködik a syllabákkal, 
hogy kénytelen feláldozni a gondolatot." (Kaz. Lév. L 15. 1.) 
így j^l- 1805. is: „Érzem, hogy a görög módra írt versek 
fentebb szépségű zengéssel zengenek, mint a cadentiások (ge- 
reimt), és hogy ezek között is azok, amelyek úgy scandáltat- 
nak mint a Szerettim édes honja, még szebbek a nem scandált 
gereimt versezQteknél : de igazságtalan, aki meg nem ismeri, 
hogy az ily módú vers is szép módú vers és édesen csiklandja 
a fület." (Kaz. Lev. I. 77. 1.) S még inkább 1806-ban: „Ki 
írhatna két kötet verseket úgy, mint aho^ a Szerettim édes 
hmja írva van? Egész életed sem volt volna arra elég, ha 
addig élnél is, míg Mathuzsálem." (Kaz. Lev. I. 161. 1.) 

25) Kaz. Lev. I. 29. 1. 



r 



ÉLETE. 227 

járult Kisnek már említett igénytelensége, s vezér 
elve a pályán, mely szerint ő megelégedék ha, 'amit 
teszen, használ mikor teszi. Költői dolgozásai neki 
játék voltak, mikkel saját belső szükségeinek tett 
eleget, és barátainak kivánt gyönyörűséget szerezni : 
maradandó dicsőségre nem törekedett. Amit ő több 
helyt, különösen* a Kazinczyhoz 1793 írt epistola 
végén oly szépen mond, nem egyedül költői gondolat 
volt 2®), s jóval utóbb levélbent barátságos vitára is 
nyújtott alkalmat ^7), Az alatt költői híre új és méltó 
gyarapodást vön 1805-ben, midőn Kazinczy össze- 
kelésére készült gyönyörű hymenaeuma megjelent. 
£nnek történetét a gyakran említett Levelek tartot- 
ták fenn ^^). „Superintendensed tiszteletére írt ódád ^^) 
orgonahangzattal hangzik — ezt írá Kazinczy január- 
ban 1805. — Benne van a poesisnek minden méltó- 
sága . . ." s utóbb: „Én tőled azt várom, azt kérem, 



26) Azt fogadom, s íme adom parolámot, 
Hogy nem tartok örök dicsőségre számot. 
A nap felé veled azok repüljenek, 

Akik az egektől sasszemet nyertének. 
Öntsenek ők szép fényt egy egész országra, 
Küldjék le nevöket a késő világra: 
En csendes keblében kies völgyeimnek 
Szedek violákat meghitt kedvesimnek. 
Csak ezeknek tessék bokrétám illatja, 
Az egész világnak nem kell áldozatja. 

27) L. Kazinczy Lev. I. 28. 38. U. 

28) Kazinczy Levelei I. 62. 64. m. 80. 99. 113. 141. 
155. 11. 

29) „A papi hivatal méltósága," 1. a 172. szel. 

16* 



228 ^s JÁNOS 

azt kívánom, hogy te az én szerelmemet tedd balha- 
tatlalíná maradékink emlékezetében. Nem ily orgonái 
hangzatot várok: félre tőlem minden fény ! az csak 
kicsinységemet fogná elárulni ; írj meleg szívvel a- 
mí tetszik, fesd a házas élet boldogságait egy episto- 
lácskában vagy énekecskében, s az nékem elég lesz. 
Elkevélyít az a gondolat, hogy a késcrdlág tudni fogja^ 
hogy egymást szerettük.^ Májusban az epíthalamium 
immár megjelent, octóberben egy második kiadás 
német fordítással prózában, melyet maga Kazinczy 
készített, ki valóban megdicsőítettnek érzé magát e 
mű által. Magyar tudósaink helyeslése néhány kül- 
földi lapba is kihatott. Ekkor támada Kisben versei 
összes kiadásának gondolata; s az eszközlésre Kazin- 
czy 16'n megkérve. Ez lelkesült örömmel vette a meg- 
bízatást. „Verseidnek kibocsátása! — írá 1805. júl. 
14. — Oh barátom, mely jól ismered szívem gyengéjét! 
mely igen tudod, miben áll kevélységem! Csak küldd, 
küldd hozzám verseidet. Negyedformában adom ki, 
oly pompásan, hogy lássa a haza, mit érdemlesz, 
hogy lássa a maradék, hogy becsedet ismertem, s 
tudtam mit ér az a szerencse, hogy együtt éltem veled, 
s szeretetedet bírtam. Küldj jó csomót, hogy két 
darabra teljék. Ennél édesb complimentet nem te- 
hettél nekem." 3^) Kis csomója 1806. apríl végén 



30) L. Kazinczy Lev. I. 81. 1. E tárgyat illető egyéb 
helyek ugyanitt 101. 105. 110. 112. 160. 183. 190. 192. 198. 
215. 227. 240. 244. U. 



n 



ÉLETE. 229 

érkezett Kazinczy kézéhez , s arra szabadítá fel ezt, 
változtatna benne mindent, mit változtatni valtSnak 
ítél. Kazinczy igére, de fogadva, hogy a szerző híre s 
javallása nélkül egy szót sem. És folyt a versek 
másolása, simítása, a levelezés ez igazításokról, s 
1807. augustusban visszaindult a munka első kötete, 
majd a második is szerzőjéhez, hogy ez vég kezét 
tegye reá. De időközben Kazinczy házi állapotja meg- 
súlyosodott, 8 az áldozat, melylyel barátja megdicsői- 
téséhez járulni akart, tőle többé ki nem telt. Institórist 
nézte ki tehát vállalóul, de siker etlenűl ^^) ; a dolog 
húzódott, s a gyűjtemény még most nyomatlan ma- 
radt. De ez Kist legkevesbbé sem csüggesztette. Sőt 
épen ekkor több nagyobb tervet forgata. Ezek egyike 
utazások, másika regények gyűjteménye, ismét má- 
sika egy hónapos írás kiadása volt. A két első, mint 
látni fogjuk, megindult ; az utolsó késŐn s nem mint 
ilyen. O ugyan éhez már 1805-ben készült ^2^, de 
életbe léptetését egy biztosító alaptőkétől függesztette 
fel. Ilyen végett, úgy látszik, idősb Wesselényi Mik- 



31) L. Kazinczy Lev. I. 247., 257. és 267. U. 

32) „Flórádat — így ír Kazinczy Kisnek, ang. 25. 1805. 
— nyugtalan várom. Régen óhajtottam, hogy valaki kezdjen 
ismét egy Journalt. Flóra nekünk Thaliánk lesz, mert Kis írja, 
a mi Kisünk." (L. Kazinczy Lev. I. 91. 1.) Olvasóim itt 
Schiller folyóiratára (a Tháliára) fognak emlékezni; alább 
pedig észre veendik, hogy Kazinczy a Kis szándéklott folyó- 
iratát az általa még nem látott Flórával összetévesztette. 1806. 
febr. 12. pedig íija: „Már Csehynek leveléből tudtam holnapos 
írásod készülését." (U. ott, 103. 1.) 



L 



230 KIS JÁNOS 

lÓB; az erdélyi színészet áldozatos fentartója^és Cse- 
rey Farkas, lőnek megtalálva^ vagy kinézve legalább : 
de foganat nélkül ^3). Még a könjrvárusi útban bíz- 
hatott Ki s, Kazinczy dacára 3^), mert 1808-ban is állott 
a szándék ^^), mely azonban még most teljesedést 
nem érhetett. Középponti helyzet kellé, akkor még 
inkább mint most. A regénygyüjtemény azonban 
Flóra címmel létesült, s alkalmasint csak izetlenség 



^) „Azt sem hihetem pedig, hogy 2000 fr. capitálist 
kapsz. Ismerem nagyjainkat, gazdagjainkat. Azt tartom, meg 
kellene elégedni, hogyha három vagy négy jóltéTŐt találhatnál, 
akik egy-egy kotetecskét tulajdon költségeken kiadnának; az 
a haszon , ami ezeknek exemplárjaihól gyűlend , maradna 
aztán a töhhinek kiadására. Kevés Wesselényi van, nem ha- 
zánkban, hanem az egész világon; s ahol egy-l(^ttő találko- 
zik, azt a sok szűkölködő elszívja, úgy hogy új jótét tételére 
szorítani őket vétkes erőszak.^ És alább: ^Becses barátságod- 
nak világos záloga az, hogy Csereyhez írt leveledet s versedet 
velem közleni méltóztattál. Ha ő buzgón fogja pártját szándé- 
kodnak, sokat segíthet" stb. Ismét: Wesselényi ír is. . . De az 
efféle segedelemnyújtás oly sok ízben csalta meg már a re- 
ménységet, hogy nagyon meg kellene csalatkoznom, ha valamit 
várhatnál. S vedd azt, hogy a magyar theátrum '^tartása mely 
teher azokon a keveseken, akik azt a semmisébe vissza- 
dőlni nem engedik." (Február 12. 1806. lásd a 103., 104., 

105. n.) 

3*) „A szándék gyönyörű, s remélni lehet teljesedését; 
de nem a nyerekedni szerető könyvárosok útján. Azok nem 
ismernek semmi patriotismust, és kárára vannak literatúránknak." 
Kaz. Kishez febr. 12. 1806. (103. 1.) 

^) L. u. ott, a 234. 1. Kis Kazinczytól is kért tervet, s 
lapjának címet is ; miután időközben őt magát szólította fel, ^ 
hogy adna ilyet (v. ö. u. ott a 217. 1.). 



ÉLETE. 231 

akasztá meg a távollakó vállaló könyvárussal : mert 
keleté, mint Bas egyéb könyvei, meglepőleg szeren- 
csés volt 3^). S alig szűnt meg Flóra, már is új s ne- 
mes tér nyílt meg költőnk előtt a győri evangeliomi • 
gyülekezet bizodalmából , mely őt egy énekeskönyv ' 
kidolgozására szólította fel. Örvendenék ezen munká- 
nak, írá Kis Széphalomra, ha muhamedánus kért 
volna is reá! ^^) A munka folyt, de lassan, mikép az 
ilyen folyhat; de mellette elkészültek a y^Természet 
csudál, nemzetek szokásai s cn^szágók nevezetességei^^ 
sőt ezek, egy elég vastag kötetben, 1808-nak tavaszán 
Pozsonyban meg is jelentek. 

XVI. Ez élénk irodalmi munkásság közepett, 
melyet, ha azon órák és napok is számba vétetnek, 
miket szent hivatala, gyűlések, választmányi elfoglal- 
tatások, családi örömök és gondok, baráti érzéke s a 
levelezés vevének igénybe, csudálatra méltónak kell 
mondanunk ; 1808-nak kezdetén Kist a soproni gyü- 
lekezet meghívása lepte meg. A maradást jólléte, 
kényelmei, a tekintet melyben e jelentékes körben 
állt, s a szívesség és szeretet lánca, mely híveivel 
összefűzte, javasiák; az elmenetelt a soproni állás 
dísze, azon hízelgő kitüntetés, mely egy más aj^ú 



^) wHogy esett az, édes barátom — írja Kazinczy aug. 
24. 1807. — - hogy Hiero a te Flórád harmadik darabját teszi? 
Akaratoddal- e? vagy Eis Istvánnak kalmári speculátiójából? 
Megvettem a könyvet, de minekelőtte elolvastam, sőt csak 
meg is tekintettem volna, elajándékozám.** Lev. I. 192. 1. 

3"^) L. Kazinczy Lev. I. 218. 1. 



232 KIS JÁNOS 

mivelt község bizodalmában fekszik, midőn az magyar 
szónok- és íróban központosul; a városi lakásnak 
szellemi élvekben élő férfiúra nézve kellemei és 
hasznai, úgymint a finomabb társaság s az irodalom^ 
inal szorosabb érintkezhetés, ajánlák ; stirgeté pedig 
a szerencse, gyermekeit szemei előtt nevelhetni s 
taníttathatni. A mérleg Sopron'' felé hajolt, s Kis 
tizenhat évi távollakás után, martius 26. ismét azon 
város falai közé telepult, hol a tanulmányok örömei 
és sanyarúságai közt nevelkedett, hova mint szellemi 
szülőhelyéhez az első ifjúság annyi szép emlékezései 
csatolták, hol nemes munkássága kezdetét, szeren- 
cséje eredetét vette, s emléke az általa szerzett ma- 
gyar társaságban oly szépen virágzott ^^). Kis örömét 
ugyan elfogta kezdetben abbeli aggodalma: eleget 
teend-e ő, a falusi magyar prédikátor, a városi német 
ajkú közönségnek, s kivált oly hitszónok után, milyen 
előde, a jeles Bogsch, vala? de ez aggodalmat nem 
sokára lecsillapította az óhajtott foganat ; s szépítet- 
ték helyzetét tiszti társai és számos előkelő hallgatói 
barátsága, kiknek többjeivel együtt járta iskoláit, s 
kik közöl prédikátor társához, a nagy tudományú 
Gamaufhoz, míg ez élt, szoros kötelékekkel volt csa- 
tolva. Hosszú szerencse előjeléül egy szép nap jegy- 
zetté Kisnek ez évét, a legszebb kétség kivül életében. 
Júniusban kerületi egyházgyűlés tartatott Szent- And- 
ráson, Kis születése helyén. A földesúr, gróf Feste- 
tics Ignác, a népes gyűlést, melynek a soproni predi- 



38 



) V. ö. Kaz. Lev. I. 252, 1. 



ÉLETE. 233 

kátor is tagja volt, közellevő egyedi kastélyában 
asztalánál látta. A külön meghivott vendégek közt a 
gróf egyik alattvalója, az öreg Kis Sándor volt. Végén 
az ebédnek felszólal a nemeslelkü háziúr, s kijelenti, 
hogy azon fiú atyját, ki munkáival annyi fényt vont a 
hazára, minden jobbágyi szolgálat alól haláláig fel- 
szabadítja. A hála érzéseitől elragadott Kis kezére 
borúi a jótevőnek, ez karjaiba fogadja. Kis érdemeit 
szebben nem jutalmazhatta senki, mert szüléiben 
jutalmazta meg, kiknek mennyit köszöne ő, elbeszél- 
lésem kezdetéből érthették olvasóim. Egyéb dolgai is 
jól folytak. Néhány héttel utóbb három tetemes égés 
pusztította Sopront: Kis csekély kárt vallott. Evvel 
utóbb a város és vidéke a győzedelmes francia had- 
sereg által elboríttatván, Kisünk alig illettetett a köz 
Ínség által: nála a baj maga hozá meg egyszersmind 
az írt is. Házához t. i. oly tisztek szállásoltattak az 
ellenség hadából, kik míveltség s emberségökkel 
kedves változást hozának inkább az egyszerű csa- 
ládkör egyforma életébe, mint kárt vagy zavart. S 
így a bár terhesb hivatal mellett is, miután az új 
viszony alkalmatlanságát a megszokás eltompította, 
a régi munkásság új kedvvel és erővel folytattatott. 
A Nemzetéket és országokat esmérteto Gyűjtemény^ mely- 
nek kiadására Kis több ügyfeleivel egyesült, még 
1808-ban indult meg, de ezúttal csak három kötetet 
hozott 39). A cél hasznos gyönyörködtetés, a más 



39) Az I. kötetben áll : Nagy-Britanniának egyházi, polgári 
és tudománybéli állapotja a XVIII. század vége felé. D. Wen- 



n 



234 KIS JÁNOS 

nemzetek irányában dívó balvélemények megigazi- 
tása, s a honszeretet táplálása volt^^). Ezekkel egy- 
korúlag világWrténeUnek egy új kötetét készité , mely 
a Gvadányiénak nyolcadik darabját tette ; a classicai 
tanulmányok elősegéllésére pedig görög régiségtant 
adott Eschenburg után, s lefordítá Horác epistolái első 
könyvét aléxandrínekben, Wieland magyarázó jegy- 
zeteivel. Ennek kieresztésére Balogh Péter , az evan- 
gélikusok akkori híres fő felügyelője, a nehéz idők 



deborn G. Fr. A. londoni pred. munkája szerént rövid summába 
foglalta Zigán János (1808). Ü. köt. Spanyolországba és Por- 
tugalliába való utazás, németb. Eis János (1809). III. Cooknak, 
ama híres angliai hajós kapitánynak a föld körül való uta- 
zása, melyet Banks és Solander tudósok társaságában tett 
1768—71. németb. Horváth Zsigmond (1810. s másodszór 1815). 

*o) „Még teljesebb lesz örömünk — így szól Kis, 1808. 
sept. 11. kelt előszavában — ha munkánk olvasása által men- 
nél többen nem csak sok balvélekedésektől megmenekednek, s 
magoknak sok hasznos esméreteket gyűjtenek, hanem arra is 
felserkentetnek, hogy minden nemzeteknek, mint megannyi test- 
véreiknek, sorsában nemes szívvel részt venni emberi méltósá- 
gok egy részének tartsák, ami jó erkölcsöket, hasznos intéze- 
teket s dicséretes szokásokat egyebütt látnak, azokat magok 
körül előmozdítani s virágoztatni tőlek kitelhetőképen igyekez- 
zenek, a fogyatkozásoknak minden országokkal s nemzetekkel 
közös voksát ne csak attól a kivált ma igen uralkodó szédely- 
géstől, mely csak a külföldit bámulja, őrizkedni, hanem egy- 
szersmind azon számtalan sok jóért, melyben hazájokban része- 
sülnek, szíves háládatossággal viseltetni tanuljanak, s áltáljában 
a boldogságot Goldsmith utazójával saját szívekben, ne az or- 
szágiásnak e vagy ama módjában keressék.*' 



ÉLETE. 235 

ddcára is ^^), ada segedelmet, de nem fordulván meg 
rajta a költség, Kis félbe szakasztá dolgozását, és csak 
Kazinczy folytonos buzdításaira végzé be 1813. ^^). A 
kiadás azonban még elhaladt. A Tárház, ügy látszik, 
inkább fekvék szívén Kisnek, s 1809-ben különösen 
ennek részére gyűltek balomra az apró dolgozatok, 
hogy utóbb is más gyűjtemények gazdagodjanak ál- 
talok, noha Kazinczy nem szűnt meg őt buzdítani, s 
különösen a kritikai irányt lelkére kötni ^^). Az idő 
ily vállalatra még ekkor mostoha volt, és Kis távol a 
középponttól. így kellé még most kéziratban ma- 
radni a vallástalanság okait Boll után nyomozó mun- 
kácskának is, melylyel hiába kínálgatta a néhány 
vállaló nyomtatót ^^). Ellenben öröme volt megbővített 



*^) nOly nehéz időkre jutottunk, — írja Kazinczy jún. 28. 
1810. — hogy külföldi könyveket alig fogunk vehetni, alig 
nyomtattathatni magyarokat, nagyaink pedig hidegek; nekik 
nem dicsőség kell, hanem csillogás.*" (Lev. I. 331. 1.) És így 
inkább azt csudálhatni, hogy Balogh az e]ső k&tetet kinyo- 
matta, mint azt, hogy a másodikat nem, min pedig Kazinczy, 
ki barátja Horátiusát érdeméhez képest szerette, indulatosan 
felforrt (1. Lev. H. 35. 42. 11.). 

*2) L. az imént idéztem helyet 1812. febr. 14-kéről a 
U. k. 35. lapján, és v. ö. a Lev. II. 43. s egyéb lapjaival Jú- 
liusban 1813. indult végre a Horác második könyve Pestre. 
„Csak ő excellentiáját — írja Kazinczy — el ne hűjtse a pén- 
zetlen idő! En annyira pénz nélkül vagyok, hogy legszorosb 
szükségeimet sem győzöm** stb. (11. 89.) 

«) L. Kaz. Lev. L 280. 1. 4ec. 30. 1808. — L 363. 

**) L. Kaz. Lev. II. 10. 1. s az 1815-ben saját költségén 
megjelent könyv előszavát. 



236 KIS JÁNOS 

Kniggéjén kivül^^), két imakönyvet y egyet a köznap, 
egyet a középrend számára adhatni ^®), s Énekesköny- 
vét szinte befejezhetni *''); ezek mellett a bécsi Anna- 
lisokat, eleinte Glatz^ ezután Sartori szerkesztése 
mellett, három éven át (1810 — 12) a magyar irodal- 
mat ismertető cikkekkel lelkesen segítette. Az ember, 
író és pap iránt mind ezeknél fogva méltán növekedő 
tisztelet következése volt, hogy Ráth halálával (1810), 
Győr lelkipásztorául híva meg, mely meghívást 
azonban el nem fogadá; hogy egyházmegyéje super- 
intendentiai jegyzővé választá, s a tőle egykor idegen- 
kedő, de érdemei által idővel meghódított Matkovich 
Pál mint kerületi fő felügyelő Nagy István superin- 
tendens kimúltával, erélyesen küzde azon köz bal- 
ítélet ellen , mely szerint a megürült polcra egyedül 
nemes származású választható. így mehete Kis a ki- 
jelöltek közé, s így lőn, hogy 1812. június 23., éltének 



«) Pest, 1811. 

*6) Keresztény földmívelö ember imádságos könyve. * Po- 
zsony, 1810. — Lelki áldozatok imádságokban -és énekekben. 
Sopron, 1812. 

*'^) Csak kevés darab benne nem övé. A könyv e címet 
viseli: Keresztény új Enekeskönyv, melyet szerzett és egyné- 
hány magános áhítatosságra tartozó imáds. együtt kiadott a 
ngyőri ang. conf. tartó ev. gyülekezet. Győr, 1811. — Ebből 
felesen mentek át énekek a dunántúli Új Enekeskönyvbe (Po- 
zsony, 1817), név szerint emennek 37. 105. 116. 130. 172. 265. 
337. 342. 346. 379. 394. 410. 415. 428. 482. 505. 529. 538. szám 
alatti énekei Kiséi közöl vétettek. L. Beliczay János önéletrajzát 
az Emlék. 11. 85. 86. 11. 



ÉLETE. 237 

negyvenkettedik évében , barátjai és tisztelőinek 
örömtapsai közt, egyháza dunántúli kerületében püs- 
pökké választaték. Erény, érdem*, s mi ezektől elvál- 
hatatlan, szerénység által méltóbb férfiú e székben 
még nem ült. 

, XVn. Míg Győrött ezek Jgy folyának, sőt 
ugyanaz nap , mely Kjst új méltóságával ruházta fel, 
a költő Pesten mellőzést vallott. Megkínálta volt ő 
Trattnert versei gyűjteményével ; ki azt elfogadván, 
készületek tetettek immár a címrezek tárgyában '*^), 
midőn ezen, a siker iránt mindig ingadozó férfi sza- 
vát visszavonta^^). Kazinczy azonnal írt Pestre, s noha 
az ügy függőben vala, a képek iránti intézeteit foly- 
tatta, míg 1813. augustusban sikerűit a nyomtatót le- 
tett szándéka felvételére bírni s<^). Kazinczy, kit Kis 
újra is kiadóul kére fel ^^), a versek mellé harmadik 
kötetül még Horác leveleit ajánlá Trattnernek, hogy 
a versek csónakán e munka is partra szállhasson , de 
Trattner reá nem állván ^2), a gyűjtemény két csomója 



*s) „Hogy verseid kiadót találtak, — így ír hozzá re- 
peső örömében Kazinczy, január 3. 1812. — ezen rettenetes 
időben kiadót! annak kimondhatatlanul örvendek." S irt azon- 
nal Trattnernek is , buzdítva őt ' hogy úgy adja a munkát, 
mint Kis és a nemzet becsülete kívánja, címképek tervét is 
közöl , mikre Trattner száz váltó frtot szánt ! L. Lev. II. 32. 
43. 47. 11. 

49) L. Kaz. Lev. II. 53. 1. 

50) L. Kaz. Lev. H. 58. 70. 108. 

51) L. Kaz. Lev. IL 108. V. ö. a 132. 1. is. 

52) U. ott és 113. 126. 132. 144. 11. 



238 KIS JÁNOS 

három kötetre osztatott, s miután ez a könyvvizsgálói 
szoroson lassan, de szerencsésen átevezett, 1814. jú- 
liusban valahára sajtó alá kerülvén, Kazinczy elősza- 
vával^^) a következett év februáriusában meg is je- 
lent ^^), nem díszesen ^^), s hibásan is ^^), de amaz idő- 
höz képest tűrhető csínnal. Ennyi bajba került, iva- 
dékkal ez előtt, egy kitűnő költő műveit a nemzet 
kezeibe juttatni ; pedig az író egy pár szabad példá- 
nyon kivül még akkor más jutalmat nem követelt, 
nem várhatott! Ez meglévén, Kazinczy újra Horác 
ügyét fogta fel ^') , de Trattner, ki bátor rendszerint 
csak ott volt, hol biztos is, kérlelhetetlen maradt. így 
Geistinger bécsi vállaló könyvárus is , kinek felszólí- 
tására Ciceró Leveleit kezdé fordítani ^^) , szinte felha- 
gyott szándékával ^^) ; de Kis el nem csüggedvén a 
jónak mívelésében, miután az értelmiség hidegen te- 
kintett iparkodásaira , ismét a serdülő nemzedékhez 
fordulva, ennek első szükségeit munkálta. Ez irány 



53) L. Kaz. Lev. H. 132. 134. és különösen a 145. lapot. 

54) L. Kaz. Lev. 11-144. 1. 

55) Kazinczy gondoskodásai emlékezetét a Levelek, kü- 
lönösen ezek II. 112. 114. 116. 121. 122. 126. 130. 11., tartot- 
ták fenn. 

56) L. Kaz. Lev. II. 148. 1. 

57) L. Kaz. Lev. ü. 145. 1. 

58) L. Kaz. Lev. II. 78. V. ö. Kisnek Ciceró eübe írt elő- 
szavával a F. M. 0. Minerva 1835-ki I. 180. lapján. 

59) E levelek első könyvét, Wieland magyarázó jegyze- 
teivel, húsz évvel utóbb, a F. M. 0. Minerva közlötte az imént 
idézett helyen. \ ^ 



ÉLETE. 239 

gyümölcsei voltak a Herder kátéja, egy képes abc, 
Diktomos, verses és imáds, könyvecskéje apróbb gyer- 
mekek számára^ s két kötetű Ifjúság Barátja; ezek 
mellett bocsátotta saját költségein szárnyra, 1811 óta 
Írásai közt hevert könyvecskéjét a vallástalanság okai- 
rólj különösen a protestánsok között , melynek dolgo- 
zásában és kieresztésében mily érzések lelkesítek , a 
Matkovich Pálhoz intézett szép óda tanúsítja®^). Mert 
noha, midőn püspöki hivatalát megkezdé, mely gond- 
jaival, munkáival, s gyakor utazásokkal bölcsészi csen- 
déből kiragadá, a költészet Músájától búcsút vett, ez nem 
távozott szelíd köréből ; elfogadni a Músa sugallatait 
nem függött tőle: a belső szükségnek hódolnia kel- 
lett; s ha eleinte ritkábban is ^i), utóbb ismét sűrűen : s 
készültek némely oly darabjai is, mik szebbjei közé 
tartoznak. De lelkesen segíté a szép reményű Döb- 
renteinek 1814-ben megindult Erdélyi Múzeumát is 
eredeti s kölcsönzött, költői, bölcsészi és irodalmi da- 
rabokkal ; s több tisztitársaival újra egyesülvén , hat 
év előtt félben szakadt utazási tárát ismét életbe lép- 
tette ^2). E tanulságos gyűjtemény négy év alatt, nyolc 



6^) L. azt az 55. szeleten. 

ö^) 1815-ben alig készült más darabja Kisnek, mintriV^év- 
napomhoz (48. szel.), és Sopron tájékához (91. sz.). 1816-ban az 
egy Szunnyadó (48. szel.). 

62) E végre 1816-nak elején Kis Kazinczy tanácsát kérte 
ki ; ez Dessewffy Józsefhez folyamodván, apr. 4. közli D. vála- 
szát, melyben Zimmermann utazási zsebkönyvének fordítása ajánl- 
tatik. L. Kaz. Lev. II. 192. 198. 11. 



240 KIS JÁNOS 

kötetben , tizenhét utazást hozott ^^), de miután elő- 
fizetői harmadfél százról másfélszázra olvadtak le^ 
Trattner azt az 1819-ki folyammal berekesztette. Ha- 
nyatlását érezvén ez ügynek Kis , régi tervét forgatá 
ismét, egy folyóiratét t. i. 0^), s most nagyobb szeren- 
csével, amennyiben Trattnert ez érdekbe is bevonván, 
az Helikoni Kedvtöltés cím alatt még 1819-ben meg is 
indult. Félévenként egy kötetke jött. Tartalmát be- 
szély ek, költemények, könnyű életbölcsészeti s törté- 
neti cikkecskék tevék : olvasásra méltók kétség kivül 
mind, s gyönyörködtetve oktatók, mi Kisnek állandó 
szempontja volt tárgyai megválasztásában; de hiány- 
zott az időszaki szellem ; a kor értelmi s érzelmi moz- 
galmai s nemzeti ügyeink nem képviseltettek, eredeti 
cikk igen kevés; bizonyos egyhangúság mellett a több 
név érdeke, s így összevéve bármely folyóirat leghat- 



63) Megnyitás azt Kis maga Park belsŐ-afrikai, s egy név- 
telen francia utazó isle-de-francei utazásával ; a II. köt. Mar- 
chand földkörüli útját hozza, és Drakeét Macskási Ferenctől; 
a ni. Laperouse földkörüli utazását Halasy Mihálytól; a IV. 
Pictet britt utazását Zigán Jánostól; az V. Macartney chínai 
útját s Barrow chínai tudósításait Horváth Zsigmondtól; a VI. 
Weld éjszakamerikai és canadai útját Baranyai Ferenctől; a 
Vn. Chateaubriand görögországi utazását, s ezt megelőzőleg 
Görögország rövid történetét a legrégibb időktől fogva máig, 
ismét Macskási Ferenctől; végre a VIII. Meerman éjszakeurópai 
útját, szinte Horváth Zsigmondtól. 

6*) Ez „Thalia" néven merül fel újra Kazinczy leveleiben, 
1819. febr. 19. L. a Lev. H. 275. 1. 



ÉLETE. 241 

V 

hatósb érdekemeltyui , nélkülöztettek ®^). A részvét 
csekély vala , s a munka , két évi folyam után , bere- 
kesztetett ««). Ezalatt (1815—19) Klazinczy, ki Ho- 
rátiusához a Wieland magyarázatait Es kérelmére 
lefordította, magát a szöveget valóban baráti gonddal 
vizsgálta át, észrevételeit vele szintily baráti őszinteség- 
gel tudatta: sajtó alá rendezte az egész munkát, s ál- 
talán több részvétet tanúsított ez iránt, mint Kis 
maga ®'). De kiadó nem találkozott. 

XVIII. Kisnek superintendensi ez elsó' évtizedét 
megnemesíttetése rekeszté be. Tudniillik két fia, az 
1797-ben született Lajos 6«) s az 1806-ban lett Já- 
nos ^^), szépen fejlének; s a gondos apa érezte mely 



^) Névyel jelelt cikk Thaisztól egy, Szentmiklósytól egy 
pár jelent csak meg. Eis elmulasztá az egész íróságot érdekébe 
Yonni; még Kazinczyt sem használta fel, hihetőleg Trattner 
tiltakozására, ki Kazinczy irányában mindig különös kétszína 
viselettel tűnik fel. 

^) Az előfizetők száma 56-on tál nem emelkedett! 

6'^) Bizonyítják ezt Kazinczy levelezésének számos helyei 
(Lev. n. 169. 174. 183. 189. 191. 209. 243. 250. 252. 254. 260. 
264. 266. 274. 278. 304. U.). 

68) Lajosról néhány helyet 1. Kaz. Lev. 335. 345. II. 52. 
stb. A verselést igen korán kezdvén, 1823-ban jelent meg a 
Hébében néhány, részint még 1813, 14-ben írt ódával. Jelenleg 
(1846) mint a m. kir. udv. tanácsnál ügyvivő, tiszteletben álló 
ember és hazafi. 

69) János, pesti ügyvéd ; nevét szinte az 1823-ki Hébében 
láttak először egy, atyjához 1821-ben intézett kis óda alatt. 
Ez azóta a haza írói közé is állott. Tőle vannak: „Thebaei Cé- 
hes képe ; hozzá járul toldalékul Arístoteles Paeánja és Home- 

Toldy Mnnkái. n. 16 



242 KIS JÁNOS 

jótéteménye az a sorsnak, ha kiváltságos országban 
a kiváltságosok közétartozhatunk. Még 1812-ben gon- 
dolkodott ő ez ügyről, sőt már el volt a lépésre is ha- 
tározva'^), de megtéve ez csak 1821-ben. Ajánlói 
Ürményi József az ország bírája, gróf Brunszvik Jó- 
zsef a tárnok, erdélyi főcancellár gr. Teleki Sámuel, 
bácsi főispán b. Podmaniczky József, s külön ajánló 
felirattal szombathelyi püspök Somogyi Leopold. Kis 
maga ment a királyhoz. Fogadtatása kegyes, sőt nyá- 
jas. A püsppki ajánlat alkalmat adott a fejdelemnek, 
ki minden vallásossága melíett apostoli jogait félté- 
keny szilárdsággal őrizte, egy kis magasztaló be- 
szédre, melyben különösen Somogyinak világi ügyekbe 
nem avatkozó , tisztán püspöki buzgósága emeltetett 
ki. Ez tévé azt a király egyik legkedvesb emberévé. 
Kis reménynyel bocsáttatott el; s miután a laibachi 
fejdelemgyűlés a választ kissé késleltetvén, újra meg- 
jelent Ferenc előtt, most már köz audientián, a kérelem 
hamar megadatott ' ^) , hamar a díjtól fölmentetés is. 



rus hymnusa a földhez.** Pest, 1825. — í'lorian Novellái, fran- 
ciából. Sopron, 1840. ~ Die Einkünfte d. Schatzes im Kö- 
nigr. Ungarn. Buda , 1846. — üngarns gegenwaertiger u. zu- 
künftiger National -Reichthum. Buda, 1847. — Közönse'ges 
polgári törvénykönyv az ansztriai monarchiának minden né- 
met ■ örökös tartományai ^zámára , némely részint felvilágo- 
sító , részint a m. törvényekkel összehasonlító jegyzésekkel. 
Buda, 1847. 

70) L. Kaz. Lev. H. 49. 1. 

71) Kis 1822-re teszi megnemesíttetését (Emlékezések, I, 
226.). Ez a nemeslevél költenek éve lehet. Kazinczy már 1821. 
dec. 5. tudta a sikert (1. Kaz. Lev. EL. 307.). 



/ 



ÉLETE. 243 

Mikor Kis, személyesen ismét, megköszöné a királyi 
kegyelmet, Ferenc azoií komoly, de atyai felsőbbség- 
gel és jósággal, mely sajátja volt, és akkor sem ta- 
gadá meg kedélyes természetét, mikor hozzá szigor 
vegyült, nem mulasztá el további hű eljárásra inteni 
kötelességeiben s oly elveknek fiaiba szivárogtatására, 
„melyek szerint azok is jó emberek és jó polgárok 
legyenek" '2). Kis meg is marada kötelessége pályá- 
ján mint eddig, és ott is, hol állásánál fogva a közigaz- 
gatással ellenkezésbe jött. Ily alkalom pedig többször 
adta magát eló'. 1816-ban az ágostai státus kerületi 
és egyetemes gyűlései ügyében vonatott kérdőre, me- 
lyek zsinatokúi adattak fel , de a zsinatok törvényes 
formái nélkül; 1817-ben a taiirendszernek az orszá- 
goshoz idomítása sürgettetett újra; 1818-ban bibliai 
társaságok felállítása vagy ilyek küldeményeinek be- 
hozatala tiltatott meg; 1820-ban a német egyeteme- 
ken mutatkozó demagógiái korjelek tekintetéből az 
azokra kimenetel a protestáns ifjúságtól elzáratott; 
szinte akkor a protestáns papok felelősség alatt utasít- 
tatának oda, nehogy katholikusokat egyházaikba bo- 
csássanak ; 1821-ben katholikus atyáknak protestáns 
anyától lett természeti gyermekeiknek az atya vallá- 
sában neveltetése rendeltetett el ; 1824-ben megtilta- 
tott, nehogy katholikus növendék, királyi engedelem 
nélkül, protestáns házi tanítót nyerhessen stb. Az el- 
lenfeliratok. Kisnek hozzájárultával is, el nem ma- 
radhattak; de azt ő jól tudta, mivel tartozik a főha- 



72) Kis J. Emlék. I. 229. 1. 
I 16 



244 KIS JÁNOS 

talomnak minden honpolgár, s addig is, míg a nehéz- 
ségek elintéztetének, kihirdetni a királyi parancsokat, 
s az irántoki engedelmet alárendelteinek szívökre 
kötni el nem mulasztá. Amely tántoríthatlánúl egyez- 
teté ekép alattvalói hűségét felekezete iránti köteles- 
ségeivel, szintoly békés erélylyel tudá egyházi állása 
méltóságát a protestáns egyházkormány világi elemei 
irányában feltartani, míg hivatala jogait a községek 
ellenében mindenkor ezek szabadságának tiszteleté- 
vel gyakorlá ^^). A papság és iskolatanítók iránt szi- 
gorú és jóakaró, atya inkább és tanácsló mint főnök, 
hol intései bevétettek; s püspöki látogatásain a rend, 
vallásosság és béke követe. Hogy új köre leginkább 
ez első tizedben vette nagyobb igénybe idejét, magá- 
ban értetik : azon ponttól kezdve, melynél megérkez- 
tünk, ismét több üresség juta az irodalomnak , mely- 
ben 1822 óta újra ifjúi erővel működött. 

XIX. Kisfaludy Károly kora tűnt fel. Ennek 
egymást sűrűen érŐ színművei által az elhanyatlott 
szinészet új jelente sséget nyert, s azok mindenfelé 
előadva, nemzeti lelkesedéssel töltötték el a hazát. 
Pesten meg vala már alapítva a komolyabb szakok 
számára a Tudományos Gyűjtemény; Kisfaludy a 



'^^) Emlékezései (kéziratban levő) III. kötete 66. lapján 
így szól : „Mint minden törvényes szabadságnak fiatal koromtól 
fogva forró barátja, örömest részeltettem abban a gyülekezeteket 
is, s annyival is örömestebb, mivel azoknak legnagyobb részét 
az adózó nép tette, mely abból egyéb tekintetben csaknem egé- 
szen ki volt zárva." 



n 



ÉLETE. 245 

szépirodalom részére sürgetett egy rendes közlönyt : 
s felállt az auróf ai társulat, melynek élére ö állíttatott* 
A keletkező vállalat csakhamar, sőt a kijövetelben 
megelőztetve, Igaz Sámuel zsebkönyvében vetélytár- 
sat lelt ; egy időben a Tud. Gyűjtemény is széplitera- 
túrai toldalékot nyert. Kis' mindeniket kezdi pár- 
tolni, s Aurórát egy szép ottava rimával üdvözli ''*)• 
TJj kedv száll a régi erőbe. Elkészül Delillé szép tan- 
költeménye: A falusi élei'^^j melynek elejét még a 
Helikoni Kedvtöltés hozá néhány évvel azelőtt '^) ; 
elkészülnek Juvenál Satirái, részint folyó, részint kö- 
tött beszédben, jegyzetekkel; megjelenik Klióy a He- 
likoni Kedvtöltés érdekesb testvére, több eredeti köl- 
teménynyel ^'), mik Kisnek nem fogyó, hanem folyton 
gyarapodó erejéről tesznek tanúságot. Ugyanezen év- 
ben, 1825, keletkezek Kassán a Felsőmagyarországi 
Minerva gróf DessewíFy József verzérlete alatt : Kis 
annak legmunkásabb társa leszen. Megindulnak ab- 
ban Polyklet Utazása '®) , Xenophontől Sokrates Neve- 
zetességei, ügy Pefi'sius is, mely utóbbiak később kü- 



^*) L. az Ódák között, a 63. szel. 

■^5) L. a Tanköltt. között, a 221. s köv. sz. 

76) I. füzete 85—9. 11. 

■^7) Ilyek Győr és vidéke (1. a 92. s köv. sz.), a Balaton 
melléke (1. a 69. s köv. sz.), A hazához (1. a 64—6. sz.). 

'^^) B. de Theis e tartalmas munkája Rómára nézve az, 
mi Barthélemy Anacharsisa a görög régiségre nézve. A tetemes 
két kötetet tevő egész a Minerva 1826 — 36-ki folyamaiban négy 
levél hián benfoglaltatik. 



246 KIS JÁNOS 

lön is világot láttak ; ezek mellett serege a tanulságos 
kivonatoknak Bácá, Popé, Montesquieu Írásaikból, 
Terenc Andrószi Leánya, Thomsíyn Tavasza''^), és 
egyebek, mik a classica literatúra méltatására, az ízlés 
s a humanitás terjedésére nem lehettek hatás nélkül. 
1827. Droz Evdaimoniája szaporítá e számot. Az így 
munkás Kis 1828-ban a felállítandó akadémia szabá- 
lyai kidolgozásával megbízott tudósok pesti gyüleke- 
zetére meghivatván a nádor által, egyetlenegy vala a 
kor tekintélyes veteránjai közt, ki az iQn irodalom 
iránt meleg részvétet tanúsítandó, ennek nevesebb 
embereit felkereste, s igyekezeteikben buzdította. Be- 
következék 1830-ban az akadémia megalkotása is. 
Gvadányi folytatója a történeti osztályban neveztetett 
vidéki első rendes taggá. Híven eljára az osztály meg- 
bízásaiban ; de idősb hogysem most szakemberként 
szolgáljon, leginkább egyéb irányokban munkált, de 
munkált. Akadémiai dolgozásai közt első 1832-ben a 
Széchényi Ferenc és Festetics György feletti emlékbe- 
széde vala^^), következett Goethe Iphigeniája®^); be- 
adá Horátiusát is , melyre Trattner 1829-ben sikeret- 
lenűl hirdetett előfizetést ^2)^ s miután azt Wielandnak 



■'ö) L. a Leíró Költemények közt a 318—340. szel. 

^0) L. azt az akadémiai Évkönyvek I. kötetében. 

^Ó Az akadémiai Külföldi Játékszín I. kötetében, s P. Műnk. 
369—444. szeL 

®2) L. Kazinczy Lev. 11. 354. A hirdetésen érdeknevelés 
végett Trattner Kazinczyt is megnevezte. „Az én nevem, iija 
«z febr. 28., hírem nélkül ment a tiéd mellé. Barátim tudták, 
hogy én készen nem vagyok, s ez által akarának kényszeríteni^ 



j 



ÉLETE. 247 

Kazinczytól áttett jegyzeteivel, az akadémia 1834-ben 
nem érdemlett homályából kivonta, az egész tetemes 
díjt elhunyt barátja örököseinek engedte által ; lelke- 
sen segíté a Tudománytárt (1834 — 39-ig) történeti és 
irodalmi érdekes cikkekkel , s az akadémia megbízá- 
sából Blair Ehetorikai és Aesthetikai Leckéit fordítá 
le angolból ^^). De ez időszakban sem maradtak a 
többi folyóirások segedelme nélkül. A Minerva egye- 
beken kivűl ismét egy terenci vígjátékot hoza (A he- 
réltet), Eutropot, Ciceróból, Quintiliánból, Senecából 
egyes darabokat, a Sas többi közt Popé tanköltemé- 
nyét a kritikáról prózában, a Miizárion egy pár szép- 
tani értekezést, holmit az Athén aeum s a Figyelmező ; 
sőt a Közhasznú Esmeretek Tára is vette adalékait, 
így folytak ezek 1839-ig; és Kis ez időben majdnem 
egyetlen védője és napszámosa volt, a naponként egy- 
felul hatalmasban terjedő politikai és anyagi irányok, 
másfélül az elsilányodó és elerkölcstelenedő időszaki 
sajtó közepett, a classicismusnak és valódi humanis- 
musnak. 

XX. E munkásságban és hatásban gazdag húsz 
év alatt (1822 — 42), midőn a kor havat kezde szórni 



hogy hajtsam végre a munkát. Különben óhajtom, hogy az 
enyém a tiéd mellett jelenhessea meg, mert érzem, hogy mel- 
letted állani mindég tisztelet." Mikor az akadémia Fáy ajánlá- 
sára s az enyémre a nyomtatást elrendelte, én voltam megbízva 
a kiadással, s miután a kéziratnak Kazinczy-féle része sok helyt 
hézagos vala még, min nekem kellé segítenem, a felelősséget 
szívesen felvállalom. 

83) Megjelentek Budán, 1838. 2 köt. 



248 KIS JÁNOS 

Kis halántékai köré , magán élete rideggé és szomo- 
rúvá kezde lenni. Gyermekeit rendeltetésük eltávo- 
litá az atyai háztól. Kazinczy, kivel negyven évi ba- 
rátság fíízte össze, többé nem élt. Hitvese szinte ez^ 
időtájban elbetegesűlé , s 1832. január 2. élte ötven- 
hatodik évében meghalálozott. A veszteség érzékeny 
vala ; Kis azt a bölcsnek odaadásával viselte. „E gyá- 
szos eset — így ír 1844. maga , Emlékezéseiben — a 
fény mellé nem csekély ái^nyékoldalt vetett ugyan, 
kivált öregségembe lépésemkor ; mindazáltal azt an- 
nál nagyobb megnyugvással tartoztam s tartozom vi- 
selni , mivel nem kevés környűlmények egyesülnek 
vigasztalásomra. Egészségemmel, habár korom ter- 
mészete szerint gyengélkedő is , megelégedhetem ; 
gyermekeimben s unokáimban örömöt látok ; gyüle- 
kezetem szeretetét s superintendentiám bizodalmát 
folyvást tapasztalom ; a Sopronban mellettem hivata- 
loskodó fiatalabb prédikátorok s professorok, vala- , 
mint még egy pár élő s régi barátom s néhány más 
mívelt ifjabb férfiak is irántam szép hajlandóságot 
mutatnak, s estvéli mulatságomat gyakran kellemessé 
teszik; némely távol lakó jó barátim s fiatalabb tudós 
társaim is egyszer másszor leveleikkel megörvendez- 
tetnek. Ily állapotban, szenvedélyeim lecsillapodása 
után, könyveim társaságában, csekély bölcseségem 
nem fényes de biztos várából, csendesen nézek soka- 
kat." Ily philosóphi nyugalomban találtam őt, midőn 
1839-ben soproni magányában felkeresem. Még azon 
évi martiusban haliam őt Pesten a derék Prónay Sán- 
dor felett szónokolni. Az út, rossz idő, akkori beteges- 



/ 



ÉLETE. 249 

kedése s a bánat, melyet régi tisztelője elvesztén 
érzett, elgyengítették. E kép lebegvén előttem, meg 
voltam lépetve szellemének vidorsága, részvételének 
élénksége s új terve által, mely a Soproni Estvék-hen 
még azon évben csakugyan létesült. Összehasonlítám 
őt lelkemben azon Kissel, ki tizenegy évvel elébb 
Pesten keresett fel engem tanuló szobámban, ő az 
érdemkoszorús nevezetesség, engem, egyikét a leg- 
fiatalabb íróknak: az idő hagyott nyomokat testén, 
szelleme ifjú volt még folyvást. Elhordoza a szép vá- 
rosban, melyet, mint észre volt vehető, előszeretettel 
szerété, és ciceróném volt annak nem csak külső, 
hanem erkölcsi és társas ismertetésében is; de emellett 
egy kérdés érte a másikat, a pesti társakat s azok 
foglalkodásait illető. És csakugyan megindulának a 
Soproni Estvék még azon évben, s belőlök öt esztendő 
alatt ugyanannyi kötet, gyűjteményes munkáinak 
legérdekesbike és legtartalmasbika. Ebben láttak 
világot OM Elváltozásai is, prózai szabad dolgozás- 
ban, melylyel a római költészet e nevezetes művét az 
i^u és nő közönség ízléséhez igyekvék alkalmazni, 
Stcetonius is akkor készült el, de kiadót nem lelt. Idő- 
közben egyházmegyéje adá becses jelét híres főnöke 
iránti tiszteletének. A veszprémi esperesség indítvá- 
nyára a dunántúli kertilet conventje őt a felségnek 
kir. tanácsosul ajánlotta. Helytartó tanács, cancellá- 
ria, nádor: mindenik külön megegyezett e tisztelet 
megadásában, s a kedvező királyi válasz nyomban 
elkövetkezett. Ez 1840-ben történt. Kis első volt a 
magyarországi prot. püspökök közt, kinek nevéhez a 



250 KIS JÁNOS 

polgári hatalom e becs-címet csatlotta, melynek ő, 
ki azt nem maga kereste, s melyet annyira megérde- 
melt, örült, s hogy örült, mutatta is, mert sem érzé- 
ketlen, sem képmutató nem volt. De jól esett neki 
azon hódolat is, melyet a Kisfaludy-Társaság, midőn 
1842. január 22. tagjai közé vette fel, érdemei iránt 
mutatott. S ez időtül fogva munkásságának nagyobb 
részét ez intézetnek áldozta. Ennek kebelében adá, 
az igazgató felszólítására, beköszöntő munkául Lon- 
ginos híres könyvét a fenségesről, a szerző életével, 
Schlosser számos és jeles jegyzéseivel, s értekezésé- 
vel szinte a fenségesről ^^). Kis e munkájában meg- 
haladta önmagát : nyelve ép és világos mindig, de ily 
tiszta és hangzatos még nem volt. E munkája után 
írá kérésemre Poetai Munkái elébe, melyek kiadásá- 
val engem bízott meg, „Uránia Intéseit" ^^) ; s kezdé 
Emlékezéseit írni, melyek az embernek, papnak és 
írónak az őszinteség erejével vonzó képét adják *®), 
s neki magának nem kevesebb örömet adának egy 
hosszú s nagyánt szerencsés élet örömeinek újra él- 
delése által, mint az olvasónak, ki azokból nem csak 
történeti adatokat, hanem életbölcseséget is meríthet. 
E mellett egészsége folyvást jóformán kedvezett, a 
néha eléállott hasmenések csak átmenőleg gyengítet- 
ték el: míg septemberben 1844. Bécsben Lajos fiánál 



8*) A Kisfaludy-Társaság Évlapjai lU. kötetében. 
S5) L. a Poetai Munkák előtt az 5—8. szel. 
86) Az első líütet Sopronban 1845. jelent meg, a máso- 
dik 1846. már halála után, a harmadik kéziratban van. 



ÉLETE. 251 

levén, egy elég súlyos cholerán mene keresztül, mely- 
nek húzamosb ideig érezte bal hatását. Ezen állapot 
befolyása alatt intézte ő azon évi novemberben a 
Kisfaludy-Társasághoz „Búcsúját írótársaitól" ^'),mely 
a költőnek csakugyan hattyúéneke lett. De alig üdült 
fel ismét, szemei folytonos és szerfeletti gyengülése 
dacára lefordította az intézet számára Pythagoras 
Aranymondatait ^s), Cátó Verspárjait ^^), só't újabb 
megbízatásból Anaximenes ^^) és Aristoteles Rheto- 
rikáit^i); s attól 1845. dec. 30-kán néhány kedélyes 
sorban vég búcsút vévén, nevét ennek jó emlékezetébe 
ajánlotta. 

XXI. E levelet egy pesti hírlapban Kis halálá- 
nak híre előzte meg. Ez még most valótlan volt. 
„Az ugyan nem igaz, írá dec. 15. János fiának Pestre, 
hogy meghaltam volna, de az nagyon igaz, hogy 
egészséges nem vagyok, mert sem a dolgozáshoz 
kedvem, sem az evéshez ízlésem nincsen. Természet 
szerint igen nagyon óhajtom egészségemnek jobbra 
fordulását, vagy egészségi bajlódásom végét." Az első 
be nem következett többé, az utolsó közelített. Négy 
héttel e levél után az ellenkező hírek Lajos fiát Sop- 
ronba űzvén, ez megdöbbent atyja lelki és testi erői- 
nek rövid idő óta oly nagy mértékben megfogyatkoz- 
tán. A gyengeség napról napra aggasztóbban nőtt, s 
január 21. hozzá siető menye őt nem csak testileg, de 



87) 88) 89) Kisf.-Táxs. Evl. VI. 

öo) 91) u, ott a VII. kot. s a Széptant Remekírók I. és II. 
kötetében. 



1 



252 KIS JÁNOS 

lelkileg is^ és még inkább^ elesettnek találta. 20-dikáu^ 
midőn orvosa azon hírt hozá^ bogy Sopron városa őt 
tiszteleti polgárává nevezte, néhány percre felocsúlt, 
s örvendett társai szeretetének ez új jelén; de más 
nap már nem emlékezett reá. Erütése lassanként 
észrevehetetlenné lett. Alig evett valamit. Majd mindig 
alutt. Fájdalmakat nem érzett, saját gyengeségét sem, 
mindent csak homályosan fogott fel, s ha szólt, az 
elég élénken kezdett mondatot a legnagyobb erőlkö- 
déssel folytatta, s következetesen bevégezni nem 
bírta. Utóbb alkalmatlan köhögés álla be, mely nyu- 
galmát néha hosszasan háborgatta. Február 2. meg- 
érkezék János fia is : de ő alig ismeré már meg, vagy 
legalább gyenge volt a részvétnek jelét adni. S azon 
tizenkét nap folytán, míg élte világa pislogott még, 
huzamosban s egészen tiszta öntudatra többé nem 
éledt. 18-dikán estve ez még egyszer lobot vete. Meg- 
áldá fiát, menyét, unokáit. De csakhamar ismét szo- 
kott tompaságába visszaesett,, s más nap hajnalban, 
hat órakor, a két elsőnek karjain nemes éltét kile- 
helte. Egyszerű temetését a város s a körülfekvő 
helységekből összetoldúlt nép szomorgó sokasága 
nagyszerűvé tette. Pár hét múlva Kis fölszentelteté- 
sének félszázadát volt ünneplendő. O azon kevesek 
egyike volt, kiknél semmi sem látszat, hanem valóság 
minden; s mert látszani nem igyekezett, a járatlanok 
vagy gyengék előtt kisebbnek látszott, mint volt. Ót 
pedig a lelkesen teljesített kötelesség öntudata bol- 
doggá tette. Barátjai, hívei sokat, családja mindent, 
neki köszönének. Az irodalom közel hatvan évig tá- 



J 




ÉLETE. 253 

maszat bírta benne; alig volt szüksége, melyről ő, ha- 
bár néha csak átmenőleg is, ne tett volna. Sok mun- 
kája még soká fog élni; példája örökké. 

XXn. Befejezésül Kis megjelent munkáinak 
teljes sora szolgáljon, időrendben. 

1789, 

Tiszt, tudós Eaics Péter prof. úr neve napjára való ver- 
sek. Sopron, 1789. 8-r. 14 1. 

Tiszt, tudós Eaics prof. úrnak s Artner Theresia kis- 
asszonynak házasságok alkalmatosságára készített éneke a sop- 
roni tanuló iQuságnak. Sopron. 4-r. 4 1. 

1790. 

Tiszt, tudós Vietoris Jonatán prof. úr neve napján id- 
vezlő versek. Sopron, 1790. 8-r. 16 1. 

Tiszt, tudós Stanislaides Dániel prof. úr házasságára 
készített örvendező versek. Sopron, 1790. 4-r. 4 1. 

Belgrád megvételekor. (Mindenes Gyűjt. 1790. in. ne- 
gyed, 379—88. 1.) 

1791. 

A soproni Músák seregének panasza az ő nagy jótevő- 
jének t. t. Torkos József pred. úrnak halálakor febr. 10. 1791. 
Sopron, ívrét. 4 1. 

Hercules Választása, allegoriás költemény, anglusból for- 
díttatott Lowth szerint. Bécs, 1791. 8-r. 10 levél. 

Nunkovics Györgynek dicső árnyékához, decembernek 
26. 1790. (Hadi és más nevez. Tört. IV. szak. Bécs, 1791.) 

A Hadi Történetek íróihoz (ugyanott). 

Mélt. Sárvári-Felső-Vidéki gróf Széchényi Lajoshoz Ő 
ngához, midőn olaszországi útjából visszatért (ugyanott). 

1793. 

A Magyar Músában (a M. Mercúrius társlapjában) né- 
hány apró cikk. 



/ 



1 



254 KIS JÁNOS 



1796. 



A vallás csúfolók ellen. Nagy István úrnak a Dunán túl 
levő evangélikusok superintendensévé lett választatásának alkal- 
matosságával. Sopron, 1796. 8-r. 16 1. 

1797. 

Zsebbe való Könyv. Azoknak, a kik az olvasásban hasz- 
nos gyönyörködtetést keresnek. Pozsony, Weber S. P. költs. 
és bet. 1797. k. 12-r. 200 1. (a borítékon 1798 áll). 

Irodalmi cikkek Schedius lapjában (Literar. Anzeiger). 

1798. 

Meiners Eristófoak Oktatása, miképpen kellessék az inak- 
nak haszonnal dolgozni, kivált magokat az olvasásban, kije- 
gyezgetésben és Írásban gyakorolni. Magyarra fordítva és az 
ifjaknak legszükségesebb könyvek esméretével megbővítve. Győr, 
Streibig Józs. bet. 1798. 8-r. 94 1. 

Az emberekkel való társalkodásról, vagy miképpen kelles- 
sék minden rendbéli emberekhez magunkat úgy alkalmaztat- 
nunk, hogy a világban boldogulhassunk. B. Knigge Adolf mun- 
kájából szabadon fordítva. Győr, 1798. 8-r. I. 199 1. H. 216 1. 
m. 162 1. 

Erkölcsi oktatás az iQabb asszonyságok számára, írta egy 
angliai dáma. Győr, 1798. 8-r. 82 1. 

Cikkek az Allgemeine Zeitungban. 

1799. 

Kalendáriom és Zsebbe való Könyv. Azoknak, akik az 
olvasásban hasznos gyönyörködtetést keresnek. 1799. eszten- 
dőre. Pozsony, Weber Simon Péter költ. és bet. k. 12-r. (24 
és) 160 1. 

Cikkek Schedius Literar. Anzeiger-jében s az Allgera. 
Zeitungban. 

1801. 

Az ő jó reménységíi magzatj oknak halálán kesergő ke- 
resztény szüléknek vigasztalásaikról, néhai t. t. Lakos József 



J 



r 



ÉLETE. 255 

Hrnak, a n. dOmölki ev. sz. gyülekezet káplánjának Eapolcson 
1801. máj. 25. lett eltemettetésekor tartott halotti elmélkedés. 
Veszprém, Számmer Mih. bet. 8-r. 29 1. 

1802. 

Protestáns közemberek Olvasókönyve. A városi és falusi 
m. protestáns köznépnek s különösen az alsóbb oskolában 
tanuló ifjúságnak hasznára készíttetett D. Seiler Frid. György 
munkája szerént. Pozsonyb. Weber S. P. bet. 1802. 8-r. 480 1. 
(Kis neve néll^ül.) 

Halotti elmélkedés néhai t. n. n. Hajas Tamás úrnak 
utolsó tisztességére. Sopron, 1802. 4-r. 19 1. 

1803. 

Levelezokönyv, vagy oktatás levélírásra magyar és né- 
met nyelven. Pest, Trattner Mátyás bet. 1803. 8-r. (Szerző 
neve nélkül, kinek tudtán kívül e munka utóbb többször, vál- 
toztatva, átdolgozva jelent meg). 

Zaid, vagy IV. Muhamed török császárnak szerencsétlen 
szerelme. Igaz történeten épült román Kotzebue után. Pest, 
1803. 8-r. 221 1. 

Emberi indulatok Tüköré, részszerint igaz, részszerínt 
költött történetekben. Nagy részint Lafontaine után. Pozsonyb. 
1803. 8-r. 336 1. 

A papi hivatal méltósága. Midőn főtiszt. Nagy István 
Dunán túl levő ev. ecclesiák superíntendense predikátorságának 
ötvenedik esztendejebéli jubilaeumát inneplette. Szombathelyt, 
Sziesz bet. 1803. 8-r. 23 1. 

1805. 

Görög és romai Mythologia, vagyis a regi görögök és 
romaiak költött isteneinek és félisteneinek mesés Történetei. 
Ford. 44 rézre metszett képekkel, melyek régi munkájú mes- 
terségesen metszett kövekből rajzoltattak le. Pozsonyb. Weber 
^. P. költs, és bet. 1805. 8-r. 279 1. 

Gyermekek és ifjak Tárháza, azaz elmét gyönyörködtető 
és nemes szivet formáló apró történetek, beszéllgetések, utazá- 



256 KIS JÁNOS 

sok és versek, mind a két nemen levő iQűság számára. Egy- 
nehány nevezetes írók mnnkáiból ford. 2 rész. Pest, -Trattner 
Mátyás bet. 1805. 8-r. I. 253 1. 11. 218 1. (Ugyanezen kiadás, 
amennyiben feliben Kis István pesti magyar könyvárus költ- 
ségein jött ki, ennek firmájával is jelent meg, s e címmel: 
Gyermekek és i^ak Bibliothekája.) 

A világnak közönséges Históriája. Melyet némely jeles 
és hiteles írókból szedegetett gróf Gvadányi József m. lovas 
generális, s annak halála után tovább folytatott Kis János. 
Hetedik kötet. Pozsonyb. Weber S. P. költs, és bet. 1805. 
n. 8-r. 360 1. 

Kazinczy Ferenc összvekelésére Szendrei gróf Török 
Sophia-Antóniával Nagy-Kázmért, Zemplény várm. nov. XI. 
MDCCCIV. barátja Kis János. Bécsb., Schraembl Ferenc Antal 
özvegyénél. 1805. 8-r. (Ugyanaz német prózai fordítással: Wien, 
1805. 8-r. 23 1.) 

A jövendő élet felől való esméretünknek hijános voltáról 
és annak okairól. Néhai t. Bartza János úrnak, t. Veszprém 
vmegye egyik első rangú tbírájának utolsó tisztességet tévő 
halotti elmélkedés stb. 1805. Veszprémb. Számmer Mih. özv. 
bet. 8-r. 22 1. 

1806. 

Kellemetes időtöltésre való elmés nyájasságok, úgymint: 
egynehány regék Mátyás királyról, válogatott anekdoták és 
különbféle kérdések és feleletek. Eészszerént külf., részszerént 
kézben kevéssé forgó magyar munkákból öszveszedettek s köz- 
rebocsáttattak. Sopronb. 1806. 8-r. 242 1. 

A magyar nyelvnek mostani állapotjárói, kimíveltethe- 
tése módjairól, eszközeiről. Megjutalmaztatott felelet. Pesten, 
Trattner M. bet. 1806. (1807. Kulcsár költs.) n. 8-r. 167 1. 

1807. 

Flóra, vagy szívre ható apró románok, erkölcsi mesék, 
versek, és egyéb hasznosan gyönyörködtető darabok a szép 
nemnek és a szép nem barátjainak. Három kötet. Pest, 1807. 
8.r. 190 1. 



f 



ÉLETE. 257 

Egy egész esztendei vasárnapi és innepnapi evangé- 
liumokra való PredikácJós Könyv, melyet az evang. keresztyén 
feleiknek lelki épületekre különbféle jeles német munkákból 
fordítottak némely Duna- túlsó -mellyéki prédikátorok. Kiadta 
Kis János. Pozsonyb. Weber S. P. költs, és bet. 1807. n4-r. 
508 1. (Nagyobbrészt K. saját munkája.) 

1808. 

Természet Csudái, országok nevezetességei és nemzetek 
szokásai, melyek külömbféle munkákból összeszedegettettek és 
részsz. az efféle dolgokban gyönyörködőknek, részsz. a hasznos 
és kellemetes olvasást megkedvelleni s figyelmetességeket gya- 
korlani kívánóknak számokra kibocsáttattak. Pozsonyb., Weber 
S. P. bet. 1808. 8-r. 354 1. 

Nemzeteket és országokat esmértető Gyűjtemény. Ki- 
adta Kis János. I. köt. Pesten, Kis István könyvárosnál. 1808. 
8-r. 158 1. 

Halotti beszéd az emberi léleknek már a jelenvaló élet- 
ben kitetsző nagyságáról, mely néhai nm. báró Prónay László 
úr halotti tisztelete alkalmatosságával Ácsán tartatott. Pesten, 
1808. 4-r. 28 1. 

1809. 

Nemzeteket és országokat esmértető Gyűjtemény. II. köt. 
Pesten, Kis Istv. könyvár. 1809. 8-r. IV. és 211 1. 

A Világnak közönséges Históriája stb. VlII-d. kötet. 
Pozsonyban, Weber Simon Péter költségein és bet. 1809. 
n8-r. 296 1. 

A régi görögök erkölcseinek és szokásainak, v. vallás- 
béli, polgári, hadi és házi rendtartásainak leirása Éschenburg 
szerint. Pozsonyb. Weber. 1809. 8-r. 164 1. 

1810. 

Herceg Rochefoucauldnak Maximái és morális Eeflexiói. 
Magyarra Kazinczy Ferenc (az Előbeszéd, mely N. Dömölkön, 
jün. 29. 1805. kólt, Kise és XXII lapra terjed). Bécs és Triest, 
1810. 8-r. 

Told 7 Mnnlái. II. 17 



L 



258 



KIS JÁNOS 



Keresztyén földmívelő ember imádságos könyve. Pozsonyb. 
1810. 12-r. 

1811. 

Keresztyén új Enekeskönyv, melyet szerzett és egynehány 
magános áhitatosságra tartozó imádságokkal együtt kiadott 
a nagygyőri aug. conf. tartó ev. gyülekezet. Győr, 1811. 
n. 8-r. 350 1. (Második kiadása M.-Ovár, 1889. a szerző híre 
nélkül.) 

Az emberekkel való társalkodásról . . . Knigge után. 3 köt. 
2-dik kiadás. Pest, Trattner. 1811. 8-r. 

Horatius Levelei Wielandnak magyarázó jegyzéseivel. 
Első kötet. Sopron, 1811. 8-r. 299 1. 

1812. 

Lelki áldozatok imádságokban és énekekben. Sopron, 
1812. 12-r. 244 1. (több kiadást ért; többi közt Sopron 1826; 
az utolsó, Landereré, Pesten, 1834. jött ki^^), 

1814. . 

Méltóságos gróf Festetics Ignác úrhoz. Sopron, 1814. 

8.r. 8 1. 

A Dicsőség. A magyar nemességhez. (Erd. Muz. I.) 
(Német nyelven egyházi beszéd, az egyesűit seregeknek 

Parisba lett gyŐzödelmes bemenetele ünnepén. Címét nem 

bírom.) 

1815. 

Kis János Versei. Kiadta Kazinczy Ferenc. 3 kötet. 
Pesten, Trattner János Tamásnál. 1815. 8-r. I. k. VIII és 196 1. 
n. 226 1. m. 134 1. 



ö2) A. Landerer-féle kiadásról azt jegyzi meg Kis^ Emlék. 
n. köt. 143. lapján, hogy abban ^az a botrányos rendzavar 
kö vettetett el, hogy a 123 — 187. lapig nem oda tartozó imád- 
ságok vannak nyomatva; s ezek utóbb szükségtelenül, sŐt a 
tudatlan olvasók bóditásaúl, viszont ismételve." (Egy újabb „át- 
nézett és megbővitett" díszkiadás Heckenastnál 1865. jelent meg.) 



J 



ÉLETE. 259 

A Yallástalanságról s a vallásbéli buzgóság meghide- 
gedésének okairól, különösen a protestánsok között. Egy német 
munka ntán szükséges változtatásokkal készítette K. J. Sopr. 
Sziesz maradéki bet. 1815. 8-r. XIV és 132 1. 

Luther Márton kis Catechismusának magyarázatja. Her- 
der után. Sopron, 1815. 8-r. 9^) 

Verses és imádságos könyvecske az apróbb oskolabeli 
gyermekek számára. Sopron, 1815. 8-r. 

Beköszöntő beszéd, melyet az iharos-berényi ev. gyüle- 
kezetben lett másodszori bemenetelekor 1815. elmondott. Győr- 
ben, Streibig Leop. bet. 8-r. 34 1. 

Cikkelyek az Erdélyi Múzeumban: Az elmésség és 
tudomány, allegória, ford. II. köt. — Elegyes tárgyakról gon- 
dolatok, m. köt. 

1816. 

Ij^nság Barátja, vagy hasznosan mulattató darabok a 
kéf nembeli iflúság számára. Pesten, Trattner bet. 1816. 8-r. 
I. 271 1. n. 301 1. 

Nevezetes Utazások Tárháza, több tudósokkal együtt 
készítette és kiadta. Pesten, Trattner J. T. bet. és költs. 1816. 
n8-r. I. k. 376 1. H. k. 272 1. 

Evangélikus fíú és leánygyermekeknek való képes ábécés 
könyv. Sopron, 1816. »*) 

Diktomos versek és imádságos könyvecske az apróbb 
í oskolabeli gyermekek számára. Sopron, 1816. 

Versek az Erdélyi Múzeum V. fözetében. 

! ^ 1817. 

i Nevezetes Utazások Tárháza. IIL köt. 379 1. IV. köt. 

264 1. 

Cikkelyek az Anglus Szemlélőből az Erd. Múzeum VII. 

és Vm. füzetében. 



83) és 9*) Több ízben kiadattak a szerző által; kétszer 
engedelme nélkül utánnyomattak; utóbb Trattner-Károlyinak 
engedtettek által. 

17* 



260 KIS JÁNOS 

A nemzeti nyely becsülésének némely példái, a Tnd. 
Gy. n. kötetében. — A testet tárgyazó nevelésről, Niemeyer ut. 
Tnd. Gy. IX. k. 

1818. 

Nevezetes Utazások Tárháza. V. köt. 384 1. VI. köt. 
308 1. 

1819. 

Nevezetes Utazások Tárháza. Vn. k. 361 1. Vm. k. 
286 1. 

Helikoni Eedvtöltés, a m. literatűrának némely barátjal 
által. Pesten, Trattner J. T. bet. és költs. 1819. 8-r. I. 126 1. 
n. 126 1. 

Halotti beszéd, melyet nm. Ócsai Balogh Péter zólyonú 
főispán és gen. inspector gyászűnnepén Pesten, dec. 7. 1818. 
az ev. templomban mondott. Pesten, Trattner J. T. bet. 1819. 
4-r. 17 1. 

Jegyzések az egyes gondolatokban és aphorismákban 
írásról. Tud. Gy. 1819. VI. 

1820. 

Helikoni Kedvtöltés, m. IV. k. Pest, 1820. Hl. k. 1261. 
IV. k. 123 1. 

Meiners Kristóf Oktatása stb. (1. 1798.) Második kiadás. 
Pozsony, Weber S. P. 1820. 8-r. 

1821. 

Knigge: Az emberekkel való társalkodásról. 3 köt. 3. ki- 
adás. Pest, 1821. 8-r. 

1822. 

Versek az Aurórában és Széplit. Ajándékban. 

1823. 
Vers a Hébében. 

1824. 
Halotti Beszéd, melyet néhai m. Matkovich Pál úrnak 
halotti tisztességtétele alkam. mondott. Győrben, StreibigLeo- 
pold bet. 1824. 4-r. 11 1. 



r 



ÉLETE. 261 

A régiség tudománya, a Tud. Gy. VII. kötetében. 

1825. 

D. Június Juvenális Satirái. Készszerint folyó, részszerint 
kötött beszédben magyarra fordítva és szükséges jegyzetekkel 
yilágositva. Pesten, Petrózai Trattner Mátyás bet. és költs. 
1825". 8-r. 180 1. 

A falusi élet. DeliUe francia munkája után versekben 
szabadon fordítva. Sopron és Pozsony, 1825. 8-r. 98 1. 

Klió, vagy léleknemesítő, részint eredeti, részinjb fordí- 
tott darabok, kötött és kötetlen beszédben. Győr, 1825. 8-r. 
146 1. 

Halotti prédikáció mely néhai . . Káldy János úrnak, a 
dunántúli ev. ekklézsiák főinspectorának N. Geresden ápril 4. 
1825. történt utolsó megtiszteltetése alkalmatosságával .... 
mondatott. Sopron, 1825. 4-r. 10 1. Ugyanannak búcsúztatása 
versekben, ugyanott 17 1. 

Versek a Hébében. 

Toldalék azon felelethez, melyet . . gr. Cziráky Antal . . 
kérdéseire . . Tuboly László úr adott (a Jornandes által említett 
Bollia folyónak hollétéről) a Tud. Gy. II. kötetében. Az ízlésről, 
Blair ut. a Vm. kötetb.; Egynéhány gondolatok a m. nyelv 
kimíveltetése módjáról; Milyen feltételek alatt lehetnek a szép- 
nembéliek versirókká? levél egy kisasszonyhoz; Mi serkentheti 
a nemzeteket a tudományok és szépmesterségek elősegítésére? 
a XI. kötetben. 

Cikkelyek a Felső-Magyarországi Minervában: Mi segíti 
elő a tudományok és szépmesterségek virágzását? — A tudo- 
mányokkal foglalatoskodók örömeiről s bajairól, Garvéből. — 
Apróbb cikkek Bácó, Johnson, Funke, WielandbóL — A Zseb- 
könyvekről, nevezetesen Auróráról és Hébéről. 

1826. 

Lelki Áldozatok. 2-d. kiad. Sopron 1826. 
A poesis becséről, a Tud. Gy. Vin. köt. 
Cikkelyek a Minervában: A régiek feléledéséről s annak 
hasznairól; Az írás és a könyvnyomtatás, Herderből; Persius 



262 KIS JÁNOS 

élete s 1. és 5. satirája; Bácó gondolatai különbféle tárgyak- 
ról ; Polyklet utazása ; Próbák Xenophonnak Sokrates nevezetes 
mondásairól s tetteiről írt munkájából. 

(Német halotti beszéd ügróczy Mihály ev. pred. felett.) 

1827. 

Eudaimonia, vagy boldogul élés mesterségére tanító 
közhasznú Phüosophia. írta francia nyelven Droz József tagja 
a fr. akadémiának. Blumröder Ágoston német kidolgozása után 
szabadon magyarra ford. a Elió kiadója. Sopron, 1827. Kultsár 
Katalin assz. bet. 8-r. n. és 199 1. 

Klári, elbeszéllés levelekben, a Széplit. Ajándékban. 

Polyklet és Xenophon folytatásai a Minervában; ugyanitt 
Horác levele a Písókhoz s töredékek az Eudaimoniából. 

1828. 

A Minervában Polyklet folytatása; Az Andrószi Leány, 
Terenc vígjátéka; Horác levele Augustushoz; Persius első 
satirája; némely versek, s egyéb apró cikkek. 

Az Andrószi Leány. P. Terentius Afer vígjátékja S felv. 
Kassán, 1828. n8-r. 

Az írók megjutalmaztatásáróL Tud. Gy. UI. k. 

Versek a „Koszorú^-ban. 

1829. 

Aulus Persius Flaccus Satirái, magyarul és deáktil, szük- 
séges jegyzetekkel világosítva. Sopron, 1829. 8-r. 199 1. 

A Minervában Polyklet folytatása; cikkek Bácó, Popé, 
Montesquieuből ; Horác levele Flórushoz, Thon^son Tavasza stb. 

A Tud. Gy.-ben: Milyen veszedelemben forogtak s mikép 
menekedtek meg abból a régi görög és romai classicusok Írásai 
a közép időkben, HeerenbŐl, IIL köt.; A stílus formálásának 
egy jó módja, IV. köt.; azoknak olvasásáról, kik tulaj donképen 
nem tudósok, a XIL kötetben. 

1830. 

A Minervában Polyklet és Bácó folytatásai; versek s 
egyéb cikkeké 



ÉLETE. 263 

A Tud. Gy.-ben Emlékeztetés Eibini Jánosra s különösen 
annak érdemére a m. nyelv eránt a IX. köt. 

1831. 

Sokrates Nevezetességei. Xenophon munkája görögből 
magyarra fordítva. Hozzá járul Sokrates élete néhány jegyzetek- 
kel 8 magyarázatokkal együtt. Kassán, Ellinger Istv. könyvny. 
intézetéből. 1831. n8r. 276 1. 

A Minervában Polyklet folytatása; Terenc vígjátéka: A 
herélt; s némely apró. cikk. 

A Sasban: Popé próbája a kritikáról s vegyes cikkek, az 
I. n. m. Vm. kötetekben. 

Cikkek a Közhasznú Esmeretek Tárában. 

1832. 

A Minervában Polyklet folytatása; Eutróp romai történe- 
teinek kezdete ; Seneca gondolatai a haragról ; Quintilián X 
könyvének első része; A magyar Journalok kevés voltáról; s 
némely apró cikkelyek. 

A Tud. Gy. XL kötetében kivonat Creuzer munkájából a 
régiség tanulásáról. 

183.3. 

Horatius Levelei. Ford. Kis János. Az eredeti textus- 
sál Döring szerint, s Wieland magyarázó jegyzeteivel Kazinczy 
F. által. Pesten; a ín. t. társ. költs. 1833. n8r 549 1. 

Iphigenia Taurisban. Dráma Goethétől. Pesten, Trattner- 
Károlyi nyomt. 1833. (a m. t. társ. Külf. Játékszíne I. köteté- 
ben). nl2r. 99 1. 

Emlékbeszéd gróf Széchényi Ferenc és gr. Festetics 
György felett (a m. tud. társaság Évkönyvei I. kötetében). 

Popé. — Tanító költemények (a Muzárionban). 

A' Tud. Gy. VI. kötetében kivonat Huart ily című köny- 
vének „Examen de ingenios pára las scientias^ német fordí- 
tásából. 

A Minervában Polyklet folytatása. 

1834. 

Az európai országokban a nyúgoti birodalom elenyészése 
által okozott általános változások ; az európai országok első ala- 



1 



264 KIS jiNos 

pűlása. Bobertson és Bemer után (a Tudománytár I. kötetel)en). 
— Általnézése az 1830— 4-ig megjelent encycl. mnnkáknak (u. 
ott, IV. k.). 

A Minervában Polyklet folytatása. 

1835. 

Erkölcsi bölcselkedés ' elvei , Weiss ezredes francia mun- 
kája szerint (a Tud. Gy. VIII. köt.); és ugyanott: Antikritika 
Sokrates Nevezetességei fordításának bírálatára®*). 

A Minervában Polyklet folytatása; Ciceró Levelei I. könyve 
Wieland élőbeszédével és jegyzéseivel. 

Az európai országok stb. vége; Tudomány és művészet 
a társasági állapot szempontjából Boscoe ut. (a Tudtár V. és 
VI. köt.). 

Idvezlés, melylyel m. Matkovich István úr . . midőn Sop- 
ronban 1836. mindszenthava 7. főinspectori hivatalába ünne- 
pélyesen beiktattaték. Szombathely, 1835. 4r. 

1836. 

Általános tekintet £urópa tudományos állapotjára, Wach- 
ler szerint (a Tud. Gy. IX. köt.). 

Az angol szépliteratúra történeteinek veleje (a Tudtár X. 
köt.). A mostani európai polgári alkotmányok alapúlása; közép- 
kor; nagy Károlytól a keresztes hadak utánig (XI. köt.). A 
francia szépliteratúra történeteinek veleje a XVT. száz. kezde- 
tétől a XIX. száz. első negyedének végéig, Eichhorn és Wachler 
ut. (XI. köt.). Az olasz széplit., történeteinek veleje, Eichhorn és 
Wachler ut. (XII. köt.). 

A Minervában Polyklet folytatása (a XLV-d. levélig) és : 
A vendégség, Xenophon munkája, görögből, jegyzésekkel. 

1837. 

A német Szépliteratúra történeteinek veleje, Wachler ut. 
(Tud. Gy. X. köt.) 



ö*) A bírálat azon évi Tud. Gy. IX. kötetében áll; szer- 
zője Vass László egyetemi tanár volt. 



j 



ÉLETE. 265 

1838. 
Bláir Hugó Hhetorikai és Aesthetikai Leckéi. Némely ki* 
hagyásokkal és rövidítésekkel, angolból. Badán, a m. kir. egye- 
tem bet. 1838. n8r. I. 399 1., H. 362 1. 

1839. 

Soproni Estvék. Literatúrai Egyveleg. Első fözet. Sopron, 
1839. öZY. Kultsár Katalin assz. bet. n8r. (16 és) 240 1. 

Az ékesszólásról, Hnme után (Tadtár, új folyam V. köt.). 

Apróbb cikkek Johnson és de Ligneből az Athenaeum 11. 
kötetében. 

Halotti beszéd . . b. Prónay Sándor úrnak . . Pesten, mart. 
17. 1839. tartatott gyászünnepén. Pesten, nyom. Trattner-Ká- 
rolyinál. n4r. 10 1. 

1840. 

Soproni Estvék. Második fazet. 252 1. 

A régi görög és római classicusok érdekessége; Néhány 
észrevétel a nyelyjavitásról; a tndós társaságok haszna (a két 
utóbbi Garve után) a Tudtár új folyama Vn. kötetében. 

Apró cikkek Popé , Steele stb. ut. az Athenaeum I. kö- 
tetében. 

Észrevételek a Soproni Estvék L füzetének bírálatára a 
Figyelmezőben. 

1841. 

Soproni Estvék. lU. IV. kötet : Elváltozások, Ovid költe- 
ménye, némely kihagyásokkal deák nyelvből folyó beszédben 
magyarra fordítva s magyarázó jegyzetekkel eUátva. Sopron, 
1841. n8r. IH. 293, IV. 272 1. 

(Egy német egyházi beszéd Schwartner Imrének soproni 
predikátorságába lett beiktatásakor.) 

1842. 
Longínus a Fenségesről, görögből, jegyzetekkel (a Kisfa- 
ludy-Társaság Évlapjai IH. kötetében). 

1843-8. 
Eis János Poetai Munkái. A szerző saját kéziratai s az 
első kiadásokhoz gondosan egyengetve, kiadatlanokkal bővítve, 



■^ 



266 KIS JÁNOS ÉLETE. 

jegyzésekkel s életrajzzal kiadta D. Schedel Ferenc. Pest, 1846. 
4-r. XLVI és 462 szel. (a Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyv,- 
tárában.) 

1844. 
Soproni Estvék. Literatúrai vegyes gyűjtemény, ötödik 
fíizet. Sopron, 1844. özv. Kultsárné bet. n8r. 272 1. 

1845. 

Kis János superintendens Emlékezései életéből. Maga ál- 
tal feljegyezve.. Első közlemény : Nevendékségét, professorságát 
és predikátorságát tárgyazó emlékezések. Sopron, 1845. Ozv. 
Eultsámé bet. n8r. 254 1. 

1846. 

Eis János . . Emlékezései. Második közlemény : írói pá- 
lyáját tárgyazó emlékezések. Sopron, 1846. stb. 248 1. 

Búcsúm irótársaimtól. Cátó Verspárjai (a Kisfalndy-Tár- 
saság Evlapjai VI. kötetében). 

Longínus értekezése a Fenségesről és Anaximenes Bheto- 
rikája (a Kisfaludy-Társaság által kiadott Széptani Remekírók 
I. kötetében). 

Aristoteles Rhetorikája III könyvben (a Széptani Re- 
mekírók n. kötetét teszi). Budán a m. kir. egyetem bet. 1846. 
314 1. 

Pythagoras Aranymondatai (a Kisfaludy-Társaság Hellén 
Könyvtára n. kötetében). 



r 



IX. 



REGULY ANTAL 



1819—1858. 



1 



270 EEGULY ANTAL 

oly könnyeden véle eldönthetni. T. i. néhány kétes 
helye régi íróknak elég volt Etelét és birodalmát régi 
történetünkből kitörleni ; s az akkor még pólyáiban 
fekütt hasonlító nyelvészet némely sejdítései elegek 
nekünk a finn népekben nem csak rokonokat; de oly 
ősöket adni, kikre sem történet , sem hagyomány nem 
utal y sem a nyelvtudomány adatai nem derítek még 
fel a bizonyosság nappalát. 

A FINN KÉRDÉS VISZONTAGSÁGAI. 

Cetté grandé qnestion . . .1 

Edmctrdi, Gar. phys. p. 80. 

n. Comeniíis János ; a XVII. század közepén a 
pataki oskola híres igazgatója; volt úgy látszik első^ 
ki a magyar és finn nyelvek között hasonlatot vőn 
észre ^). Körülbelül egyidőben (1671) vetette össze a 
magyar s a finn nyelvet Ulfilas tudós kiadója, Stíem- 
hielmy SvéciábaU; és azokban Jó sok közös szóra 
akadt" 2). Következtek Németországban a nagy Ldh- 



1) Leibnitz szerint. L. ennek nevezetes értekezését De 
originibns gentium dnctis potissimum ex indicio linguamm, in 
Opp. Omn. stiidio Lud. Dutens. Genevae, 1768. 4r. T. IV. P. 
II. a 192. lapon. 

2) L. Stiefnhielm szavait Beregszászinál : Über Aehnlich- 
keit d. hung. Sprache mit den morgenlándischen. Leipzig, 1796. 
42. a 170—1. 11. — Tr'óster, az erdélyi-szász magyarfaló, ki Nürn- 
bergben 1666. megjelent Alt u. Nen-Tentsche Dáciája 102 — 3. 
lapjain egy pár rosszul írt magyar szót hasonlított össze né- 



7 



ÉLETE. 271 

nitz, ki első bírt tiszta nézettel a hasonlító nyelvészet 
népismei fontosságáról , s az említett két nyelvet fi- 
gyelmesen hasonlítgatta is ^) ; Pogel Márton , ki nyo- 
mozásai részletes eredményeit egy kézirati munkájá- 
ban hagyta fenn ^), mely Eccard János Györgyöt ösz- 
tönözte a múlt század elején nem csak a finnel foly- 
tatni e hasonlítást, hanem legelső terjesztette azt ki a 
többi nyúgoti finn nyelvekre, az észt, lív és lapp, a ke- 
leti finnek közöl az osztyák, sőt a szamojéd nyelvre 
is ^). Egykoriilag folytak e vizsgálatok éjszakon is* 
Az i^. Budbeck Oláh (1717) «) és Strahlenherg (1730) 
Svéciában űzték azokat: emez székely szókat nem 
csak finn, lív és osztyák, hanem tovább menve már, 
cseremisz, mordvin, voty^k, permi és vogul szókkal 
is állíta össze, s a székelyeket a lappok, esztek és ba- 
rabinciekkel egykor azonegj'^, és pedig hún, népnek 
tekinté '). Ezek nyomán Leem a lappokat egyenesen 



hány finn szóval, említésre nem méltó: ő nem rokonságot ke- 
resett, hanem azt mutogatja, hogy a magyar nyelv llémet ere- 
detű 8 mindenféle (deák, görög, lengyel, cseh, finn) foltokkal 
idomtalanitott. 

3) Fönt az 1) alatt idézett helyen. 

'*) L. Sajnovics Demonstratio idioma Vngarorum et Lap- 
ponum idem esse. Tym. 1770. a 127. lapon. 

5) L. Sajnovicsnál u. ott, és Praynál Diss. hist. crit. in 
Annales vet. Vind.^ 1774.- a 16—17. 11. 

6) Analógia linguae gothicae cum sinica, nec non fin- 
nonicae cum vngarica, Vpsal. 1717. 4r. Szóhasonlatait 1. Sajno- 
vicsnál a 112—113. és Praynál a 19—20. 11. 

■^) Das Nord u. Ostliche Theil von Európa und Asia. 
Stockholm, 1730. 4r., különösen a 31. 60. 11. és a 136. lap mel- 



272 REGÜLY ANTAL 

8cytháknak^ Gunner a finneket a hunok és avarokkal 
egy 8 így szinte scytha népnek s) , Ihre a magyar és 
finn nyelvek rokonságánál fogva a finneket szinte 
hún eredetűeknek állítgatták ^). Finnlandban Velin 
János ^^), Halién Mátyás (1733) és Herkaepeus András 
(1741) jártak e nyomokon *^). Moszkaországban Lo- 
monosov (1765 előtt) emlegette egykorúlag a szent- 
pétervári tudósokkal „a magyarok rokonságát a finn 
néptörzsökkel" ^^) ; Schober a cseremiszeket vette fő 
törzsöknek; s erről minden kétkedés nélkül állítá, 
hogy Nagy-Tatárországból indult ki három sereggel: 
egyike mai lakjait foglalta el; másika Finnlandba, 



lett a „Gentium Boreo-Orientalium vulgo Tartarormn Harmó- 
nia lingnarum'* című táblát, melyből Sajnovics a 116 — 7. U. ad 
kivonatot. Strahlenberg itt az I. osztályba a székely, finn, vogle- 
vic, mordvint cseremisz^ permek, votyák és osztyáh népeket teszi. 

8) Nachrichten v. d. Lappén in d. Finnmarkén, mit An- 
merk. v. Gunner. Leipz. 1771. 8r. a 3. lapon. 

9) Glossarium Suio - Gothicum. Vpsal. 1769. fol. I. a 
XXXIX— XL. U. — Van Ihrétol egy 1772. megjelent „Com- 
mentatio de affínitate linguae hungaricae et lapponicae** is, mely- 
nek azonban csak címét találtam felhozva Praynál, Diss. hist. 
crit. a 2. 1. a d) jegyzésben, ki maga is csak irodalmi jelentés- 
bol ismerte; így Sándor István is csak Orling nyelvtanából 
tudta létezését. 

10) Az ő magyar-finn szólajstromát 1. Ihre Glossariumában 
I. a XXXIX — XL. 1., innen Sajnovicsnál a 114—5. 11. és Praynál, 
Diss. hist. crit. a 18—19. 11. 

") L. Praynál, az id. helyen, a 18. lapon. 

12) t 1765. Az ide tartozó helyet 1. Praynál a 17. lapon. 



r 



ÉLETE. 273 

I 

harmadika Magyarországba vándorlott ! ! ^^) Fischei^ 
Eberhárd, használva már keleti forrásokat ím, elődei- 
nél tisztább nézettel bírt a csúd népcsalád ágairól, 
mely neki a szorosb értelemben vett szittya faj, s 
mely alatt az észt, finn, lapp, szirjen, permi, mordvin, 
cseremisz, votyák, vogul és osztyák, sőt a csuvas és 
baskír népeket is érti már; a magyarok nyelvét (1756) 
a tatár és csúd, főleg vogul nyelvekből összeállottnak 
tartá ^^), úgy hogy az „felében csúd, különösen vogul 
lenne, a régi vogulok pedig, kiket a jugriakkal azono- 
sít, a magyarok valóságos ősei!"^ ^^). — E nézet közön- 
ségesen elterjedt immár a földleírók, különösen az 
akkor oly nagy tekintélyű Büsching által ^^) ; midőn 
Hell Miksa, szintoly hő keblű hazánkfia mint nagy 
hírű csillagász (1767), a Vénusznak a napkorong előtti 
átmenetele észlelése végett a dán király által Wardoe- 
husba hivatván, főleg a lapp nyelv megvizsgálása te- 
kintetéből Sajnovics Jánost választá társul, ki a magyar 



^3) Memorabilia russico-asiatica. L. Sammlung russ. Ge- 
scMchte. VII. TheU. Petefsb. 1762. a 47. 1. 

") L. De origine Vngrorum (1756), in lo. Eberh. Fischeri 
Quaest. Petropol. Ed. Schlözer. Gott. et Gothae, 1770. 8r. a 18. 
23. s köv. és 40. 11. 

15) Sibirische Geschichte. Petersb. 1768. I. 129. 1. — A 
161. lapon kézirati szógyűjteményére hivatkozik, mely negyven 
nyelven három -háromszáz szóból áll; s ^rnely szerint Fischer 
úgy itél, hogy alig van magyar szó, mi vagy csúd, vagy ustak 
(a szamojédnek egy nyelvjárása), vagy tatár eredetű ne volna! 

16) Finnland u. d. Finnlánder, idézve Sajnovics által a 
118. lapon. 

Toldy Munkái. II. 18 



274 REGÜLY ANTAL 

és lapp nyelvek közt állított viszonyt nem puszta ha- 
sonlatnak, hanem egyenesen azonságnak kiáltván ki, 
a tudós külföld szemeiben a kétkedés vég árnyékát 
is ^eloszlatta ^'^. Éhez járult még magának Hellnek egy 
külön munkában bőven kifejtetni igért véleménye, 
mely szerint a magyarok őshazájaKareliában, valósá- 
gos testvérei a kareli finnekben valának keresen- 
dők*®). Mindezen nyomokon, különösen Fischeréin 
indulva, de kétség kivül az említett két híres magyar 
hozzájárulta által nézetében megerősíttetve, s meg- 
előzve a minden oldalú vizsgálatok tiszta eredményeit, 
írta a különben méltán nagy tekintélyű Schlözer 1771- 
ben : „Hogy a mai magyarok nyelve a finn és lapp 
nyelvekkel közel rokonságban áll ; következőleg a ma- 
gyar nemzet a nagy finn néptörzsök egyik ága, régi 
és köztudatú dolog!" *9): mintha néhány falka igen 
önkényleg együvé állított szó, s néhány nyelvtani ha- 
sonlat elég erős védv lehetne ily ronkonság bebizo- 
nyítására; s mintha, álljon bár a rokonság minden 
történeti biztos kalauz híában is, szükségkép a finnek 
kellene tőnek, a magyarnak pedig ágnak lenni, fordí- 
tott viszony pedig lehetetlen volna ! Azonban a kér- 
dés mégis új alakot vett fel. Schlözer éles Ítéletét el 



i'O L. fentebb *) alatt. 

18) Ugyanott a 119 — 126. lapokon. Hell ezen ígért „Li- 
teraria Expeditió** -jávai adós maradt. Nézete nagy mértékben 
megnyerte Dugonics tapsait, ki azt köz kedvességü munkái ál- 
tal egy időre népszerűvé tette ; ellenben Pray nagy készülettel 
megcáfolta a Diss. hist. crit. 66 — 70. és 76 — 81. lapjain. 

19) Alig. Nordische Geschichte. HaUe, 1771. ,4r. 306. 1. 



ÉLETE. 275 

nem kerülte, hogy y^miután a magyarok Ázsiából jöttekj 
nyelvöknek is természetesen inkább az ázsiai mint az 
európai finnek nyelveihez kell közelitnie! s így ha a 
Hiagyar nyelv legtávolabb ^testvéréhez" is (a lapphoz 
t. i.) ily szembeötlőleg hasonlít, gondolható, u. mond, 
miszerint Ural és Volga melléki , hozzá közelebb eső 
testvéreivel (érti a keleti finn nyelveket) még job- 
ban megegyezzék." Utána veti : Bár a szerencse 
egykor egy újabb Sajnovicsot e vidékekre vezetne! ^^^). 

Továbbá a népeknek földirati fekvései-, lí^ köl- 
tözéseikből, Fischerrel egyet értve, azt okoskodja 
ki, hogy a jugrik és vogulok azon egyek ^ s ha a 
jv>grik a mai magyarok elei, úgy a régi vogulok- 
nak is szükségkép a mai magyarok eleinek kell len- 
ni^^). Ha . . , ha . . , és ha! Végre még alább: 
„Annyi bizonyos y miszerint majdnem fele a szembe- 
ötlő s mindenki előtt ismeretes dolgoknak finn s kü- 
lönösben vogul szókkal jegyeztetik^ ^2). íme Schlözer 
maga — az újabb Sajnovics! Csoda-e, ha egy tekin- 
télyes történetíró, ki egyes elfogultságai s botlásai 
mellett is méltán tiszteltetett egyikéül a kritikai oskola 
elsőinek : ha , mondom , ez író mindazok által, kik ily 



20) Alig. nordische Geschichte. Halle, 1771. 4r. 307. 1. 

21) ü. ott, 420. 1. — 1805-ben a criticus Schlözer már 
annyira ment, hogy kétkedés nélkül állítaná, miszerint a XIII. 
század ismeretes utazói Baskiriában egy a magyarhoz feltűnő - 
leg hasonló finn nyelvet hallottak! í. Bussische Annalen, III. 
Bd. Gött. 1805. 121. 1. 

22) Nord. Gesch. 421. 1. 

18* 



276 EEGÜLY ANTAL 

nehéz kérdés körííl ööállólag nem búvárkodhattak, 
irányadóul fogadtatott el! ha a magyarnak finn szár- 
mazása Gatterertol köz kézen forgó egyetemes histó- 
riájában 23), Thunmanntól méltó becsültetésben része- 
sült kelet-európai néptörténetében ^% Herdertol classi- 
cai „Eszméiben" 2^) tovább adva, Pray és Gebhardi 
által a magyar történetbe felvéve ^^) , az európai tör- 
ténetírók egész serege által, alig egy pár hallgatag ki- 
vétellel, a német Neumann 2') és Schlosserig ^S) és az 
olasz Cantuig 2») elfogadtatott; csoda-e, hogy Gyarma- 
ihi^^) mint magyar, és Strahlmann ^^) mint finn nem- 
zeti tekintélyek új erősségeket nyújtván, a magyar 



•23) Einleitung in d. synchron. Universal-Historie. Gött. 
1771. a 117. és 1062. 11. 

2*) Untersuchungen über d. Geschichte der östlichen eu- 
ropáischen Völker. Ír. Th. Leipzig, 1774. 

^^) Ideen zur Gesch. d. Menschhei\ (1784). Stuttg. und 
Tüb. 1828. 4r. Th. a 18—20. 11. 

28) Gesch. d. Reichs Hungam. Leipzig, 1778. Ír. Th. 
362. s köv. 11. 

2"^ Die Völker d. südl. Russlands in ihrer geschichtl. Ent- 
wickelung. Leipzig, 1847. főleg a 118. lapon. * 

28) Weltgeschichte für das deutsche Volk v. Kriegk. VI. 
Bd. Frankf. 1847. a 28. lapon. 

29) Histoire üniverselle, Tome IX. Paris, 1846. a 154. 
st. 11. 

30) Affinitás linguae hung. cum linguis fennicae originis 
grammatice demonstrata. Gotting. 1799. 

31) Finnische Sprachlehre f. Finnen u. Nicht-Finnen mit 
Beziehung auf die Aehnlichkeit d. finn. Sprache mit derUnga- 
rischen, u. einem Anhange v. finn. Idiotismen u. Vergleichung 
d. finn. u. ungr. Etymologie. Petersb. 1816. 



r 



ÉLETE. 277 

nyelvnek finn származása bz összes nyelvészi kar által 
is felkapatott, ha Büttner^'^) s Rtídiger^^) óta Ade- 
lung'^% Klap'oth^^)y BalU^% Eichhoff ^^) éa Berg- 



32) Vergleichnngstafeln d. Schriftarten versch. Völker. 
Götting. 1771—9. 

33) Grundriss einer Geschichte d. menschl. Sprache. Ír. 
Th. Leipz. 1782. 

3*) Mithridates , - fortg. v. Vater. Il-r Bd. Berl. 1809. — 
így az íQ. Adelung is : Übersicht aller geíannten Sprachen u. 
ihrer Dialecte. Petersburg, 1820. 

35) Asia polyglotta. Paris, 1823. 4r. — Klaproth a finn 
nyelvtörzsököt hat főbb ágra osztja, melyek kOzt a magyar 
nyelv az ötödiket teszi! — L. 188. nyelvünket a következő le- 
írással tiszteli meg: ^Dnrch jené Yermischnng mit asiatischen 
und besonders, seit dem VI. Jahrhunderte, türkischen Völkern, 
entstanden die so sonderbar abweichenden, verhastert&ti und doch 
jinnischen Sprachen, wie das Cseremisische und üngarische, zu 
welchem letzteren sich auch ein grosser slawischer Antheil u. 
viel Deutsches'gesellt hat." !! 

36) Francia és olasz, egész Európában elterjedt munkái- 
ban, különösen nagy tekintélyű néprajzi atlásában: Atlas eth- 
nographique du globe. Paris, 1826., és földrajzi kézikönyve né- 
met fordításaiban, melyek német földrajzi nagy tekintélyek hoz- 
zájárulta által még nagyobb becsre vergődtek. 

3"^) Parallelé des languesdeTEurope et de Tlnde. Paris, 
1836. 4r. Az illető hely látható az Athenaeum 1838-ki folya- 
mában, U. 263. szelet. — Eichhoff annyiban különbözik a töb- 
biektől, amennyiben ő a finn-magyar rokonságot oldalasnak 
tartja. Neki t. i. az uráli nyelvcsalád a törzs, s ennek coordinált 
ágai: a finü v. csúd, de mely alá ő csak a nyugoti finn nyel- 
veket tudja, ú. m. a finnt, észtet és lappot; második a magyar; 
harmadik a cseremisz s a permi. 



278 REGULY ANTAL 

haitsig ^^) , úgy a köz kézen forgó „társalgási lexiko- 
nok"-ban is, minden nyelvosztályozásokban a finn 
törzsök-alá rendeltetett? Csoda-e, ha Hager, kinek e 
kérdés feletti egyedirata a fontosabb pro és contrákat 
alkalmasan összeállítá, azt minden kétségen felülinek 
tartotta 39)? Csoda-e, ha Schott Vilmos ^o) ^g Kell- 
gren^^) nyelvbuvárlásaik közben ama tételt mint meg- 
ingathatatlan valóságot előre felvették? Csoda-e végre, 
ha ^ földírók nagy serege Büschingtől RiUerig *2) ^ az 
új kor legnagyobb tekintélyéig, e tanban végkép meg- 
nyugodott? — De nem csak a történet, a földirat, a 
nyelvészet, hanem a physiologia, s a mind ezek ered- 
ményeire támaszkodó ethnographia is kivívott tanké- 
pen adta azt , mi a lehető , sőt valószínű , de fokozati 
viszonya szerint még fel nem derített rokonságra 



38) Die Völker des Erdballs. Brüssel u. Leipzig, 1846. I. 
a 170. 1. — Neki a finn nyelvtörzsök négy fo ágra oszlik : a 
negyedik az ugrí finn, azaz a vognl, magyar és obi osztyák nyel- 
veket tartalmazza. 

39) Neue Beweise der Verwandtschaffc der Hungarn mit 
den Lapplándern. Wien, 1793. Jobbára Prayt vonta ki. 

*o) .Versuch über die tartarischen Sprachen. Berlin, 1836. 
4r. és: Über das Altaische oder finnisch-tatarische Sprachen- 
gesohlecht: 1. Philologische u. hist. Abbandl. d. kön. Akad. 
d. Wissenschaften zu Berlin aus d. J. 1847. Berl., 1849. 281— 
427. U. 

^0 Die Grundzüge d. finnischen Sprache mit Eücksicbt 
auf den Ural-Altaischen Sprachstamm. Berl. 1847. 

*2) Die Erdkunde im Verháltniss zur Natúr u. zur Gesch. 
der Menschen. Berlin, 1817. I. az 540. 1. 



ÉLETE. 279 

épített hypothesis volt. így, hogy csak egy pár névre 
Bzoritkozzam^ a jeles Burdach^ ki^ mert a finn törzsök 
átmenetet képez a kaukazí fajból a mongol fajba, a 
magyart természetrajzilag is a két faj közé állítja*^); 
így a nagy hitelű Edwardsj ki a neki finn eredetű ma- 
gyarokból már-már teljes mértékű mongolokat csi- 
nál **) ; így a híres Berghaus , nagy becsű természet- 
tani atlásában *^) ! A legújabb ethnographiai vizsgálók 
egyike, a cseh Sckafarik, ki az öszves finneket négy 
osztályra osztja, a magyarokat a vogulokkal és osz- 
tyákokkal a negyedikbe, azaz az ugri vagy uráli fin- 
nek osztályába helyezi*®); így az angol Prichard, ki 
az ember természetrajzát előterjesztő classicus mun- 
^kájában a finn tőt három osztályra szakasztván , har- 
madikul szinte az uráli finneket, s közéj ök — de hogy 
is ne? — a magyarokat állítja *''); így végre Kríegk is, 
ki a néposztályozásokat a népisme legújabb eredmé- 
nyei szerint ejti *^). Vigyázóbban nyilatkozik az ugri 



*') Der Mensch nach den verschiedenen Seiten seiner 
Natúr. Stuttg. 1837. a 708. 1. 

**) Des caractéres physiologiques des races humaines 
considérés dans leurs rapports avec rhistoire. Mémoires de la 
Société Ethnologique. T. I. P. 1. Paris, 1841. a 70—82. 11. 

*^) Physikalischer Atlas. Gotha, 1848. 

*ö) Slawische Alterthümer , deutsch v. Mosig v. Aehren- 
feld. I. Leipz. 1843. a 35. és 317. 11. 

*'^) Naturgeschichte des Menschengeschlechts von R. 
Wagner n. Will. IIL 1. Leipz. 1842. a 364. s t. 11. 

*8) Die Völkerstamme u. ihre Zweige nach den neuesten 
Ergebnissen d. Ethnographie. Ffurt a. M. 1848. — Itt is a finn 



280 EEGULY ANTAL 

néptörzsök tudós monographusa Miiller Fet*dindnd, kit 
Prichard tetemesen használt, de a nagy tekintélyek 
őt is elfogták *^) ! s így a tudomány, e kérdésre tarto- 
zólag, őáltala sem gyarapodott. 

III. Egy pillantást még a kérdés viszontagságaira 
hazánkban ! Első , ki magyar történetíróink közöl a 
finn rokonságra nézve, és pedig igenlőleg, nyilatko- 
zott, Bél Mátyás volt ^^). Ot Huszti András követte, 
ki hún történeteiben már 1750 körűi hasonlítgatott 
össze finn és magyar szókat, melyek Pray szerint csak- 
ugyan egyezők: de e munkája több egyébbel homály- 
ban maradt ^*). Emlékezett e nézetről a bíráló magyar 
történet valóságos atyja Pray már hún évkönyveiben 
1761-ben, s még akkor tagadólag, mert kik azt elad- 
dig fejtegették, sem elég adattal nem lépték fel, 
sem e kérdés körül elég hitellel nem bírtak. T. i., 
mint Pray helyesen jegyzé meg, bajos e nyelvek 
egyezéséről helyes Ítéletet hozni olyaknak, kik azok 
valamennyiében nem tökéletesen jártasak ^2). Idő- 
közben szaporodván, mint láttuk, a szükséges anyag 
Sajnovics, Fiseher s az orosz utazók által , Pray nem 
átallotta tizenhárom évvel utóbb , toldalék értekezé- 
seiben, mindezek, mind a görög, éjszaki, gót írók 



törzsök , negyedike az ugri, mely a vogul, osztyák, teptyer és 
magyar al-ágakból áll szerinte! 

*9) Der Ugrische Volksstamm. I. 1. Berlin, 1837. a 106. 
és 164. 11. 

50) L. Pray Annales veteres Hunnonim, Avarum et Hnng. 
Vind. 1761. fol. a 320. 1. 1) jegyz. 

51) 62) Ugyanott. 



ÉLETE. 281 

Összevetéséből régi véleményét nemzetünk eredeté- 
ről oda bővíteni, hogy a finn, hún, avar és magyar 
népek közös eredetűek ; s e tételt sokkal több isme- 
rettel vitte ki, mint a külföld tudósai ^3). Pray nézeteit 
közlötte „A magyar történeti töredékek" névtelen 
írója, s ezekből és Schlözer után Molnár János ismer- 
tette a finn-magyar kérdést a csak magyarul olvasó 
közönséggel ^^). Leglelkesebben a nemzet tiszteletét 
hamvaiban is megérdemlő Sándor István fogta fel 
azt. O a nemzet eredete és rokonsága kérdését fon- 
tosabbnak s a nemzet méltóságával szorosabb kapcso- 
latúnak, megoldatását a magyar nyelv tudományos 
mély ismerete nélkül kétesebbnek tartá, hogysem 
iránta pusztán külföldi írók által nyújtott adalékokból 
okúinunk akár illenék, akár lehetne. Ahoz, úgy érzé, 
a velünk rokonoknak gyanított népek és nyelveik 
eleven tanulása után kell szólanunk; s magát egy nagy- 
szerű körútra határzá ely mely a Finnmarkei) , Kam- 
csatka és Majmacsin közé eső roppant tért, s rajta az 
ural-altaji néprendszer éjszaki részét karolta volna 
által ^^). A dicső terv nem ment teljesedésbe, mert 

*3) Dissert. hist. criticae in Annales veteres Hunn. Ava- 
rum et Hnng. Vind. 1774. fol. az 1-58 11. 

^) Magyar Könyvház. 11- d. szakasz. Pozsony, 1783. a 16. 
és 308. a. köv. 11. 

^^) L. Egy igaz hazafinak óhajtása, 1795. a Sokféle III. 
darabja 108—127. 11. — Méltó, hogy Sándor útirányát saját 
szaTaival jegyezzem ki : „Bécsből Varsón által Pétervárra ér- 
vén, legottan az udvar engedelmét megnyervén, az utat Mosz- 
kónak vettem volna, innen Kazánnak, Orenbnrgnak, Tobolszk- 



282 EEGÜLY ANTAL 

noha Sándort a szerencse a szükséges költségnek, 
tudománya a szellemi eszközöknek kellő birtokába 
helyezte; s bár hazaíisága semminemu áldozattól és 
munkától vissza nem riadt : de hiában kereste az al- 
kalmatos társat, ki őt mint barát, segéllő és természet- 
tudós elkísérte volna a hosszú, nehéz és veszélyes úton. 
Sándorral a nagy gondolat sírba szállt Gyannathi 
őutána ismét csak a régi úton igyekezett a kérdés- 
hez járulni: i. Pál orosz cárhoz intézett ajánló levele 
homályosan céloz ugyan utazásra is ^^), de e szándék 
is nyom nélktil hangzott el. Sőt a finn rokonság a 
hazában mind több ellenkezésre talált. A Bábuk név- 



nak, JeDÍzseiszknek, Irkncknak, Szeleginszknek, Eiachtába, mely 
az oroszoknak az ő véghelyek a sinaiak felé, s ugyanazon ok- 
ból nagy fokbely a kereskedőkre nézve. Mellette fekszik Maj- 
macsin, mely immár a sinaiaké, s csak egy folyóvíz vá- 
lasztja egymástól a két várost. Ugyanitt adatnék alkalmatosság 
egy sínai várost meglátni. Kiachtából, ha egyenesen Olek- 
minszknek nem mehettem volna, mentem volna Szeleginszken 
által vissza Irkuckba ; onnan Olekminszknek , Jakucknak, 
Ochockba , innen a tengeren Bolsereckbe , a Kamcsatka félszi- 
getnek fővárosába vagyis inkább fo helységébe. Onnan Ochockon 
által vissza Jakuckba, innen tnngúzok, osztyákok, vogulok, per- 
miaiak és szamojédek tartományán keresztül Arhangyalba, s 
onnan végre Finnországba, melynek lakosi Sajnovics szerint a 
nyelvben legközelebb ütnek mihozzánk." — Sándor ethnogra- 
phiai kivonatai és (nem mindig szerencsés) szóhasonlitásai lát- 
hatók ugyanott, s a Sokféle VI. dar. 171—185. IX. dar. 
33-44. U. 

^^) jíQuodsi autem Tua Maiestas labori meo fauerit, 
forsitan siib auspiciis Tuis latius evagari mihi licebit, id quod 
ipse in ardentissimis votis habeo.** 



ÉLETE. 283 

telén szerzője még 1792-b.^^), Horvát Étidre sokkal 
későbben ^^), bal irányú nemzeti büszkeségből utasíták 
azt vissza ; Beregszászi a védvek elégtelenségéből ^^) ; 
Budai Ezsajás®^), Fessler^^) okokkal cáfolgatták, 
legújabban a behonosodott De^eranáo is, mégpedig nem 
minden szine nélkül a politikai mellék iránynak ^^). 
Ezek ellen sem Engel hozzájárulása a finnismushoz ^^), 
sem Belnayy ki csak Hagert írta le, nem nyomhatott 
sokat ^*). Az egy Révai tette köztünk a finn nyelveket 



*") Bábuk, oder der Volksverleumder in den angeblichen 
grossen Wahrheiten aus d. ung. Geschichte. Pressb. 1792. az 
59-64.11. 

*^) A magyar nemzet nem finn származatú. L. Tud. 
Gyűjt. 1823. n. 

*ö) üeber d. Aehnlichkeit d. hung. Sprache mit d. mor- 
genlándischen. Leipz. 1796. 4-r. 169—173. és Hager ellen a 
186—192. 11. — Az utóbbi, ugocsai főispán gr. Teleki József- 
nek a 170. lapon közié egy levéltöredékét, melyből kitűnik, 
hogy a finn rokonság a múlt század közepén Franciaországban 
is már talált védelmezőre. 

^) L. Magyarország históriája (1805). Harmadik kiadás. 
Pest, 1833. I. 36-41. 11. 

*^) Die Geschichten der üngarn. ír. Bd. Leipzig, 1815. 
a 175—183. 11. Ugyanott a kötet végén nyelvtáblák közöltetnek 
a finn rokonság megcáfolására. 

ö2) Essai historique sur Torigine des Hongrois. Paris, 
1844. a 9—62. 11. 

ö3) „Disquisitio eritica, quo in loco nunc adhuc cognitio 
nostra de hungarorum origine et cum aliis gentibus affinitate 
positasit.'^Vienn. 1791. 

w) História R. Hung. Posonii, 1804. Caput IH. p. 
15-33. 



284 . REGULY ANTAL 

az akkori eszközök korlátai közt alapos tanulmány 
s a magyarral összehasonlítás tárgyává, s hozta a 
rokonsági kérdésben a következő figyelemre méltó 
Ítéletet: Neutri ab alteris descendimus ; sed vtrique ab 
altíore orígine communi^^). Ennek nyomán ide módo- 
sította Engel is régi nézetét, s történetének 1809-ben 
készült elsó' kötetében a magyarokat nem eredteté 
többé a finnektől, hanem a két népet közös eredetben 
rokonnak állítá ^^). Mindamellett a finn rokonság, ha 
alapos cáfolókat nem is, de^ hasonszenvet sem támasz- 
tott, az újabb történetíróktól könnyeden elvettetett, 
vagy érintetlenül hagyatott, az iskola s az élet által 
pedig teljesen mellőztetett: úgy hogy ma is elmond- 
hatjuk, mit Horvát István harminc évvel ezelőtt mon- 
dott: „Oly karban áll eddig a kérdés, hogy ezt sem 
hinni, sem tagadni vagy elhallgatni nem lehet." ^') 
Mert azóta nem tettünk körülötte semmit, amit pedig 
a külföld tőn, egyoldalúlag van téve. T. i. egy e tárgy- 
hoz szólott író sem ismerte egyfelül a magyar, más- 
felül a csúd népcsalád több nyelveit; egy sem vizs- 
gálta és beszállté a magyar és csúd nyelveket. Az én 
hitem régtől fogva az volt, hogy eldöntő szavazat 
adására csak magyar vagy csúd van meghivatva, de 
olyan, ki a másik nép egyediségét is fel tudta magába 



65) Elaboratior Grammatica hung. Vol. I. Pest, 1806. a 
48. lapon. 

66) L. Gesch. d. ungrischen Reichs (1809). I. Th. Wien, 
1834. 50. 1. 

67) L. Tud. Gyűjt. 1819. V. köt. a 97. lapon. 



ÉLETE. 285 

venni. A sors nékünk kedvezett: a meg nem fejtett 
csomó feloldójáúl; úgy hiszem^ Reguly Antal volt 
rendeltetve. 



REGULY ELŐZMÉNYEI. 

IV. Midőn Reguly, élte huszadik évét befejezvén, 
1839-nek nyarán világot látni kiindult hazájából, sem 
ő, sem övéi nem sejtették, hogy ijQusága hazájában 
iQuságát s ennek örömeit is hátra hagyta, hogy a 
virító kor gondtalan évei s felhó'tlen élemények helyett 
férfias gondok, hazafiúi hosszas és nehéz munkák 
várják testi és lelki szenvedések között: melyeknek 
jutalma kiterjedt hír, de fiatalsága magas árán vásár- 
landó hír leszen. Mert benne nem ugyan a távollét 
ébresztette az édes köz anya, a haza szeretetét s a 
haza dicsőségeért lobogó nemes tüzet : de vállalatának 
eszméje csakugyan a külföldön fogant meg. Méltó 
lesz tehát egy pillantást vetni élte első szakára. Derék 
magyar szüléktől születve Zircen Veszprém várme- 
gyében, hol atyja a cisterci rend ügyészségét viselte, 
korán kedvelte meg atyja gondos és szerető vezérlete 
alatt a hazai történetet ; s már itt hallotta egyéb nem- 
zeti nagy nevek között Körösi Csoma Sándorét is em- 
legettetni. S a férfi jól emlékezik, hogy különösen e 
név és viselőjének hős elszántsága őt még gyermeket 
szokatlanul átvillanyozta. A gymnásium mindig jelesei 
közt ismerte, agyőri és pesti főiskolák szinte. Kedves 
tudománya itt és ott a történet volt. Oktatói közöl 



286 REGULY ilNTAL 

Maar Bonifác, a győri történettanár, hatott reá legmé- 
lyebben, különösen alapossága által ; s az ifjú figyel- 
mét már itt a források vonták magokra. Midőn a tör- 
vényeket az egyetemen hallgatá, Horvát Istvánnál 
tárta szUllást és asztalt; de, ami kiemelendő, a híres 
tanár sem utasítással, sem eszközök közlésével nem 
kötelezte őt le. Pesten ismerkedett meg a külföld iro- 
dalmával s míveltebb nyelveivel; de tanulmányai nem 
szorítkoztak holt könyvekre s a négy fal közé. Sőt 
jókor kezdette meg szünidőit közelebb s távolabbi 
kirándulásokra használni. így lőn megjárva több 
irányban a magyar felföld, így a szomszéd Austria, 
Morva és Galícia. Elvégezvén törvénytudományi fo- 
lyamát, 1839-iki júliusban- elhagy á Pestet, mintegy 
négy hónapot felső Németország, Holland és Belgium 
megj árasára fordítandó, de azon titkos tervvel, hogy, 
ha győzné, Scandináviát is lássa, az új tanév bekövet- 
keztével pedig vagy a bonni, vagy a heidelbergi 
egyetemben magát, teljes kiképzése végett, beírassa: 
reménylvén, miszerint szüléi, kik itthon a szokatlan 
s nekik tán feleslegesnek látszó szándékban aligha 
megegyeznének, e kis erkölcsi kényszer hozzájárul- 
tával fiók túlvágy ának megbocsátani s őt tovább is 
Segíteni fogják. Vándorlása Bécsen és Prágán ke- 
resztül Szász-, Poroszországba, Rügen szigetébe, s 
Rostokon át Hamburgba vezette. Itt az európai éjszak 
közelében, ennek regényesen sötét mythosai, történeti 
emlékei, szabad intézményei úgy mint útrajzokból 
ismert vadon természete, az éjszaki fény s a föld sar- 
kon hónapokig le nem áldozó nap ; nemzetének re- 



r 



ÉLETE. 287- 

besgetett rokonai, tán évezrek előtt elszakadt nyelv- 
társai — mind ez most ellenállhatlan erővel vonta őt 
éjszak felé. Holland, Belgium, a Rajna szép partjai 
virágzó egyetemeivel fel lőnek áldozva Svéciának; s 
ii5^ utazónk Holsteinnak vévén útját, Kiéiben gő- 
zösre ült, 8 september 22. immár Koppenhágába érke- 
zett. Megismerkedvén e híres város nevezetességei- 
vel, Helsingörben hajóra szállt, s a cattegati tengeren 
kiállott vész után Gothenburgba, innen a nyolcvan- 
négy mérföldnyi nagyszerű csatornán, mely az éjszaki 
és keleti tengert köti össze, october6-kán Stockholmba 
ért, hol egy Upsálába tett érdekes kiránduláson kivül, 
folyton múlatott nov. 5-ig. Kedvesen lepte meg itt egy 
székely ly el találkozása, ki tizennyolc évvel elébb 
jővén ki hónából s a napkeleti nyelvekben jártas, 
mint tolmács beutazta Afrika és Ázsia nagy részét, s 
ekkor Kazánon, Moszkván és Sz.-Péter- Várán átjővén 
két angolt s egy amerikait Londonba kisért. Elhatá- 
rozó volt jövendőjére a k. könyvtárnak látogatása, 
hol Arwidson könyvtárnokkal, egy hónából kibúj do- 
sott finn férfiúval ismerkedvén meg, ki mint Rühs 
ismeretes munkájának ^^) nem csak fordítója, de bő- 
vítője is, népe dolgaiban egyebeknél jártasabb, a finn- 
magyar kérdés iránti figyelmét lelkesen táplálta, s e 
nyelv megtanulására célzó szándokát megérlelte. Mi- 
óta Reguly szellemi életet élt, fő vágya volt valami 
rendkívüli igyekezet által hazájára egykor fényt de- 
ríthetni. Az igyekezet tárgya fel volt találva : ő abban 



^) Finnland und seine Bewohner. Leipzig, 1809. 



288 BEGÜLY ANTAL 

rendeltetését látta kijelelve. Egy levél megvitte szü- 
lőinek eltökélése hírét ; bocsánatért esdeklett a bátor 
lépés miatt, segedelemért célja kivihetésére : és Re- 
guly a bothniai tengeröblön szerencsésen átkelvén, 
1839. november 8-dikán Abóban finn földre lépett. 



REGULY ELSŐ, VAGYIS NYUGOTI-FINN, 
UTAZÁSA. 1839—1841. 

V.^^) Finnhon fővárosa Helsingfors, egy tudós 
társaság s egy tudomány-egyetem széke, volt azon 
pont, hol Reguly a finn nép és nyelv körül tanulmá- 
nyokat tenni s jövendőbeli munkákhoz szükséges 
készületeket gyűjteni kivánt. De a város nyelve svéd 
inkább mint finn, a könyvek, melyekhez utasíttatott, 
szinte svéd mind. E nyelvet kellé tehát, mint múl- 
hatlan kulcsot, mindenek előtt magáévá tennie : mi, 
nyelvtanulási nagy könnyűsége mellett két hónap 
alatt annyira sikerűivén, hogy svédül olvasna és be- 
széllne, a fiatalság tüzével fordült a finn néptörzsök 
régiségei, története, földirati viszonyai, hagyományai, 
nyelve, irodalma s egész állapotja körüH stúdiumok- 
hoz. De mindezek nem elégítek ki, sőt meggyőzek a 




^^) Itt használtam Regolynak szüléihez írott s ezek által 
kérésemre velem közlött leveleit; Gotüund svéd tudósnak a 
Borgo Tidning 1841 -ki 48. és 49. számaiból a 8t. Péter shurger 
Zeitung 1842-ki 233. és 236. számaiba, és Baer és Htlmersen 
nBeitr§,ge zur Eenntniss des Eussischen Keiches** című mun- 
kájok IX. kötetébe átment tudósításait. 



ÉLETE. 289 

felől, hogy élő képet népről és nyelvről csak az élet- 
ből nyerhetni. Négy havi ott tartózkodás után tehát 
elhatárzá magában a finneket idegen befolyásoktól 
ment távol fészkeikben keresni fel; s 1840. martius 
11-kén Schilt orvos társaságában éjszak felé vévén 
útját, 300 versztnyire a fővárostól, a laukasi fárake- 
rületben, az éjszaki szélesség 63. foka alatt fekvő 
Lommasaho helységben, Gundunen nevű becsületes 
parasztembernél szállt meg, hol finn szónál egyebet 
neni hallott. Itt lemondva minden kényelem s minden 
más örömekről, mint amelyeket a hasznos fáradalom 
ád, gazdája viskójában, s a nép közt, melylyel osz- 
totta ennek életét és szokásait, tanulta a finn nyelvet, 
hallgatta énekeiket, jegyzetté tapasztalásait, nyelvtani 
észrevételeit, levelezett (finnül) Collan úrral, s midőn 
igyekezetébeni buzdításul a helsingforsi tudós társa- 
ság által tagi oklevéllel díszesítteték, azt finn szerke- 
zetű levéllel köszönte meg. Előmenetelei oly gyorsak 
valának, hogy csak a késkedő tavasz miatt múlatott 
Lankásban egész május végéig, honnan útját ismét 
éjszak felé Kareliába, Hell Miksának magyar ősho- 
nába folytatta. Rautalampiban meglátogattaKorhoinen 
Pált, a híres finn rúnaénekest, kinek nyíltszívű kedé- 
ly essége s gyermekded kifejezésteli nyelve reá ki- 
mondhatatlanul hatott. Miután a dalnok, nemzeti éne- 
kei által előtte a finn költészet csarnokait megnyitá, 
Gottlund tanár kifejezése szerint neki Runola termei- 
ben szinte szentelt egy helyecskét, azaz a magyar 
i^út is beszőtte énekeibe. Ezek után utazónk Káviban 
meglátogatta a karelieket, a pünkösdi ünnepeket 

Toldy Munkái. U. 1^ 



V 



290 BEGÜLY ANTAL 

Nurmisban töltötte, Sotkamótól, a csinált utak vég- 
pontjától vizén Kuusamóba folytatta útját, hol is elő- 
ször lépett a lapp földre, de ahonnan e nép már rég 
feltolatott a finnek által a magasabb éjszakra. Innen 
tehát, egy az arkangyeli kórmánymegyébe az orosz fin- 
nekhez tett kirándulás után, Kemi taván, Sodankilán, 
Kittilan és Muonioniskán által július 8-dikán Enonte- 
küzbe tért, egy Torneótól éjszak felé 400 versztnyire 
az éjszaki szélesség 69. foka alatt, a norvég Lapphon 
szélén fekvő fáraszékbe, honnan a Nord-Capig (71- 
fok) tervezett út, meg nem érkezvén segedelme ha- 
zulról, elmaradt. Azonban éldelhette mégis, mi után 
annyira sóvárgott : június 16-ától július 18-káig nem 
látta a napot leáldozni. Ethnographiai stúdiumokra is 
tág mező. Megkezdethetett a lapp nyelv is. Házi gaz- 
dája, a lapp Flóra neves írója, Laestadins pred., ki 
maga is családja is szépen beszélli e nyelvet, közlő tte 
vele a szükséges eszközöket, szótárt, nyelvtant, beve- 
zette őt a lapp hitregevilágba, s megengedte, hogy 
magának kézirataiból kivonatokat készítsen. így hasz- 
nosan folyt el a távol éjszakon e két hét, honnan is- 
mét délnek fordulva, Torneó vizén a hason nevű vá- 
rosba, s innen Kemibe utazott , hol az egész augustus 
hónapot a tudós Castrénnél töltvén, Uleoborgba, s 
hogy a finn népet és nyelvet e vidéken is megismerje, 
folyvást a bothni tenger keleti partmellékén, Wásába 
ment, s e városban leveleit és pénzét várandó , meg- 
állapodott. Itten írt levelei egyikéből ''^), mely érdekes 

"ö) Megjelent az Athenaeum 1841-diki folyamának I. kö- 
tetében, a 37. és 38. száraokban. 



ÉLETE. 291 

vázlatokat közöl eddigi utazásaiból , a következő he- 
lyet szakasztom ki^ mert mély pillantást hagy vetnünk 
a húsz éves i^u öntudatos világnézlelésébe. „Te isme- 
red — írja october 5. egyik ifjúsági barátjának — te 
ismered szenvedélyemet az éjszaki természet és annak 
népe és mindene iránt^ amivel bír. Azért vala az én 
utazási vágyam mindig éjszakra irányozva^ éjszakra 
nem pedig a déli mivelt országok felé, melyek felöl 
utazási leirásokból az ember eleget tudhat. A termé- 
szet emberét, az ország és nép őseredeti állapotját, 
mint azt a história élőnkbe adja; és mily kevéssel, 
egyedül a vad természet adományaival, éri be az em- 
ber : ezeket felfogni nem tudtam, s az engem gyötrött: 
most ki vagyok elégítve. Ezen utazás nekem egy egész 
kifejlodési t(5rténetét mutatá mind a földnek, mind pedig 
az embei'éknek, S egy utazás az éjszakon nem csak 
annak, ki a mágnest vizsgálja vagy nyelveket kutat, 
hanem minden mívest embernek érdekes, mert valódi 
képét mutatja a cultűra genesisének,^ Közelebbi cél- 
jára nézve is tisztában volt már ekkor magával. „A 
lapp stúdiumok elméleti részének birtokában vagyok 
— írá szinte innen sept. 30-dikán a zirci apátnak. — 
Nem hagyom el Finnhont, míg tökéletes lapp is nem 
leszek. A finnre szorítkozva, csak fél sikert aratnék. 
A mi nyelvünk számos sziszegő és olvadó hangjai, 
melyek a finnben hiányzanak, a lapp nyelvben mind 
megvannak; a lappnak alaktana sokkal egyezőbb a 
magyarral mint a finn ; s a lapp beszéd oly hason 
hangú, miszerint a magyar nem hallhatja a nélkül 
hogy benne nyelvének rokonára ne ismerne. De ha 

19* 



292 RE6ÜLY ANTAL 

nem így volna is, szükségesnek tartanám a dolgot mint 
magyar bővebben megvizsgáhii, hogy akár az egyik, 
akár a másik részre, de minden esetre eredményt 
nyerhessek. A jövő telet tehát Lapphonban kivánom 
tölteni : ez lesz tanulmányaim gyakorlati része. Szán- 
dékom october 20. a bothni tengeröblön át ümeóba 
vitorlázni, innen a svéd^ norvég és finn Lappmarkokat 
járni meg Kólóig, innen az arkangyali és oloneci me- 
gyéket, a Ladoga mellékét, s onnan vissza Helsing- 
forsba. Ekép az orosz nyelvnek a finnre gyakorlott 
befolyását is kitanulnám. . . De hogy tervemet végre 
tartózkodás nélkül közöljem, amivel tartozom is: 
áprilisban — ha t. i. eszközeim lesznek — Sz.-Péter- 
Várába mennék, mely várost a keleti finnekhez teendő 
út mellőzhetlen kiinduló pontjának tekintek. Ott egy 
ideig múlatnom kellene, hogy az orosz tudósokkal 
megismerkedvén, tőlök s az ott található eszközökből 
a további vállalatra szükséges utasításokat vegyem. 
Jó lenne ha Moszkva vidékén is időzhetnék, a szüksé- 
ges orosz stúdiumok tekintetéből; innen a nyáron 
Nisne-Novgorodot kellene meglátogatnom , melynek 
vásáraira Oroszország minden részeiből, belső Ázsiá- 
ból is, özönlik a sokféle nép : ott talán néhány hónapi 
úttat felérő tapasztalást tehetnék, s déli-orosz utamat 
az ottani értesülések határoznák meg. A jövő évi telet 
aztán Törökországban török stúdiumok foglalnák el 
— ismét, ha a költség megengedné — s az egész utat 
a moldvai csángók s az erdélyi székely ekmeglátogSLtása. 
fejezné be. A hasonlító nyelvvizsgálat természetesen 
annál gyümölcsözőbb, minél több nyelvre terjeszked- 



i 



ÉLETE. 293 

hetik ki. Valamint finn tudományom a lapp tanulmá- 
nyokat segíti, úgy e kettő fogja segíteni török tanul- 
mányimat; mert a török és linn nyelvek rokonságáról 
mai nap senki sem kételkedik többé ^ stb. E sorokból 
Reguly utazási tervével ismerkedünk meg , miképen 
aZ; távol még a hely színétől; vázoltatott általa. Mind 
errO; mind régibb leveleire kínzó nyugtalanság közt 
várta a helyeslő választ s a segedelmet; de mindegyre 
nem vévén azt, aggodalmai enyhülését a felső társasá- 
gok által kitüntető fogadtatásában és lapp stúdiumai- 
ban leltO; melyek körűi /Sl^ocX^f^missionárius és jeles 
hírű lapponista által lelkesen támogattatott; míg 1841. 
év első napjaiban Helsingforsba tért; hol egész május 
24-dikeig múlatott. Itt; mint a finn nyelv tanára Gott- 
lundírja; köz figyelmet és csodálkozást gerjesztett azon 
könnyűség; melylyel a svéd és finn nyelveket beszéllte, 
s még inkább tiszta és hibátlan finn kiejtése; melynél 
fogva őt a benszülöttektől alig lehete megkülönböz- 
tetni. Egy Tavastlandba tett utazástól megválva; e 
második múlatását a finn fővárosban szerzett ismere- 
tei tisztába hozásának szánta; befejezte lapp tanulmá- 
nyait; foglalkodott az 6«zf nyelvvel; s miután sóvárogva 
várt s fél év óta tévelygett levelei végre megérkeztek; 
kiszorulván már a másodszori lapp utazásból; hajóra 
ült; a finn tengeröblön átkelt ; s Reval , Dorpat s 
más esztiandi helyek megjárása; valamint egy a 
Narva közelében lakó külön finn ággal; a vótokkeil 
(wagjalaisetekkel) megismerkedése utáu; Szent-Péter- 
Várába ment; hogy már itt a keleti finn néptörzsökök 



294 REGÜLY ANTAL 

meglátogatására — ha a szerencse kedvezend — illően 
előkészülhessen. 

VI. Ez első, másfél éven túl teijedett utazását 
Reguly leginkább csak szüléi segedelmével tette. 
Azok megijedtek, midőn fiók legyőzhetetjen tanulási 
és cselekvési vágya által elragadtatva, egy sokkal 
hosszabbat, veszélyesbet, s feladásaiban szerte ága- 
zóbbat emlegetett. A család barátai iQusági ábrándot 
s céltalan kalandoz ási vágyat láttak a messze kite- 
kintő, jól kiszámolt s önfeláldozásra kész forró haza- 
fiságból megfogant tervben ; csak Maar Bonifác törté- 
nettanár, kit már felébb említettem, igyekezett az 
aggódó apát és anyát némileg megnyugtatni. Ez a de- 
rék iFéi-fiu. úgy hivé, hogy ha a keletre menő Körösi- 
Csoma huszonnégy évvel elébb nyerhetett némi pár- 
tolást, e kedvezőbb korban reménylhet tán az éjszak 
Körösié is. Készíte tehát egy rövid tudósítást Reguly 
finn és lapp utazásáról , s azt a magyar akadémia ti- 
toknokának a végre küldte meg, hogy ez a hazafiak 
buzdítására közzé tegye, érintvén egyszersmind azt is, 
hogy ha az akadémia őt levelező tagjai közé venné 
fel, e fiatal tudósra nézve ez volna a leghathatósb ösz- 
tön. Az akadémia titoknoka az ily felszólalástól nem 
sokat reménylvén, s jól tudva, hogy az ily tudományos 
vállalat pártolását a nemzet egyenesen az akadémiá- 
tól várja, 1841. február 8-dikán az akadémiát tudósí- 
totta Reguly utazásairól; és hogy az intézetnek módja 
legyen az általa nem ismert utazó képességét meg- 
ítélni, némi előleges segedelem megküldése mellett, 
némely megbízásokkal ajánlotta megkerestetni. Az 



ÉLETE. 295 

akadémia szívesen fogadta az indítványt, s néhány 
Pétervárra szóló bizományon kivül a finn tanulmá- 
nyokra vonatkozó bóVebb utasítást indított útnak 
kétszáz forint segedelemmel '^) , Reguly válasz-jelen- 
i;éseitől függesztvén fel véle jövendőben szövendő vi- 
szonyait. 



REGULY PÉTERVÁRATT*). 
1841—1843. 

Multa túlit fecitqne puer, sudavit et alsit. 

Hor. 

VII. Éjszaki vándorunk június 11-dikén érke- 
zett az orosz birodalom székes városába, sVassilskoe- 
Ostrovban egy német fogadóban szállt meg. Az első 
hetek látogatásokban töltekel; az austriai követ, a 
finn ügyek ministere gróf Armfelt , Wrangel admirál, 
az orosz-amerikai kormányzó s ismeretes szibériai 
utazó , kiknek Reguly Finnland nagyai által ajánlta- 
tott; Sjögren, a finn nyelvész; az akadémia híres tag- 
jai: Baer, Fraehn, Köppen, Krug, Schmidt, Adelung; 
báró Stieglitz, kinek termei Pétervár valamennyi elő- 
kelőségei és kitűnőségeinek gyűlhelye : mind szokat- 



ni) L. Magyar Akad. Értesítő, L év, 22. és 53—58. 11. 

*) E fejezethez Regulynak az Athenaeum 1842-ki folya- 
mában megjelent, úgy szüléihez és hozzám írott nyomatlan le- 
velei, Baer orosz státustanácsos s az akadémia levéltára nyúj- 
tottak adatokat. 



296 BE6ULY ANTAL 

lan szívességgel fogadák a nemes külseű^ finom mi- 
veltségu s érdekes társalgású i^u magyart^ kinek jöt- 
tét a svéd és finn lapok hirei előzék meg. De bár ez 
összeköttetések terveire nézve sok kedvezést; a tudó- 
sok megelőző barátsága tudományos eszközöket és 
tanácsot igérének : semminemű találkozás nem hatott 
kedélyére oly elfogó örömmel, mint mikor Balu- 
gyánszky státustanácsossal s a törvényhozó bizott- 
mány főnökével lett szemben , ki Magyarországból 
1803-ban költözvén ki nejével együtt, csak hazát cse- 
rélt, nem szívet Í3, és magyar Isten-hozottal fogadván 
vendégét, ennek kebelét a két év óta nélkülözött honi 
hangokkal mélyen meghatotta. Itt ő legott a ház gyer- 
meke volt, s nagy részét azon vigasznak, melyre az 
idők lefolyása alatt oly nagy szüksége volt, ez atyai 
barátjának, ez anyai barátnéjának köszönhette. 
E magas állású és terjedelmes összeköttetésű család 
által is gyarapodott Reguly köre Sz.-Péter- Várában ; 
s ha feladása az lett volna: ^élni világát^, kevés fiatal 
férfi vala kedvezőbb helyzetben. De ő, miután magát 
e főváros nagy és tudós világában behonosította, a vá- 
rost nevezetességeivel és környékével bekalandozta, 
s ekép első szomjának eleget tett : komolyan, sőt erő- 
feszítéssel állt az új stúdiumoknak. Tudta ő, hogy 
valamint a szobai tanulás tapasztalat és önvizsgálás 
nélkül e nemében a tudományoknak nem fog terra 
incognítákat ft)lfedezni : a tapasztalás szintúgy elégte- 
len lesz teljes készület nélkül. Tudta, hogy a tudo- 
mány színvonalán kell állnia, ha azt tovább akarja vinni. 
Első szükséges feltétele egy oroszországi útnak, ha 



ÉLETE. 297 

sikert akarunk^ a moszka nyelv tudása : éhez fogott 
tehát ottléte első havában már^ s buzgón^ szerencsé- 
sen folytatta. A keleti finn nyelvekben annyi elméleti 
tájékozást szerzendő, mennyit a meglevő eszközök 
engednek : a szirjent^ mordvint^ cseremiszt és csuvast 
tanulta; őszszel a török is hozzájárult. Terjedelmes- 
bek és fontosbak valának ázsiai stúdiumainak törté- 
neti, föld- és néprajzi részei. Chinából indulva ki, mely 
a legrégibb idők óta hatott már a kelet-ázsiai népekre, 
a mandzsukhoz, innen fel Szibériába, le a mongolok- 
hoz, a pontusi népekhez és Perzsiába, ment által, 
nyomait tanulva ki mindenütt a népek, a cultdra és 
nyelvek költözései és hatásainak ; e mellett különös 
szeretettel foglalkodott az ázsiai vallásokkal, jól meg- 
ismerve azok elhatározó befolyását a népek szellemi 
kiképzésére ; nem mulasztva el az anthropologiai vi- 
szonyokat sem, melyek különösen Közép-Ázsia népei 
megismerésében oly nevezetes módon szerepelnek. 
Reguly ezen tanulmányait teljesség és mélység bé- 
lyegzé, de folytonos szem előtt tartása is végcéljának: 
mely a finn népek jelen állapotainak önvizsgálati- , a 
régieknek pedig philosophiai úton megismerése volt, 
nem reménylvén hogy történeti positív emlékek hiá- 
nyában a rokonság nagy kérdéséhez máskép alaposan 
szólni lehessen. És ez öntudatos útjáról magát semmi- 
nemű mellékes tekintetek által le nem tántoríttatta. 
Ekkor Németországban a scythák kérdése mint ju- 
talom tárgya szőnyegen lévén, atyja versenyzésre ösz- 
tönözte: de ő nem akart róla tudni semmit, az avval 
vesződést idő vesztesignfi^ tartván. ^Ha volna is időm 




'V 



-\ 



U 88ü e;.st líca-.jí; stííest 



298 REGULY ANTAL 

reá — írta már július 10-én szülőinek^ — ezt valami 
határozottabbra fordítanám. A tárgy idősebb ember- 
nek való, ki sok stúdiumok és széles olvasás után ma- 
gát szívesen tapogatózások és sejditésekre adja. A ré- 
giek a ^szittya^ név alatt nem értettek valami bizo- 
nyos határozott népet, hanem azon neveznek mindea 
a Fekete és Kaspiumi tenger közt lakott ismeretlen 
népségeket. Bayer s utána Rask s legtöbb újabb éj- 
szaki történetnyomozó a „szittya" és „csúd" nevet, 
mely utóbbi alatt a finn népségek értetnek , egészen 
azonosnak tartják. A „csúd" név továbbá nem csak 
az oroszok, hanem a lappok előtt is ösmeretes, 
kik mégis semmi érintkezésben az oroszokkal nem 
voltak. A szamojédek is ösmerik e szittya nevet, s a 
„csúd" név messze be Szibériába a tatár és mogol 
vándomépek közt az Altaj huzamában ismeretes; 
csúd sírokban talált arany ékszerek az itteni ázsiai 
múzeumban találhatók. A kérdés, amint mondom, 
széles és terjedező ; mindig csak a régin kérőzni nem 
fiatal embernek való. Ez mindenkor valami határo- 
zotthoz tartsa magát : álmadozásokra, vélemények fa- 
ragására ráér utóbb. Engem jelennen leginkább a 
nyelvvizsgálás vonz : ez már eddig is egészen más 
arcot adott a régi történeteknek, s nincs is egyéb esz- 
közünk azok felvilágosítására. Az időnek kell e tár- 
gyat megérlelnie; még korán van hozzá szólni, ahoz 
még sok előkészület kell." Más alkalommal, midőn 
hazulról figyelmeztetek, írna a magyar lapokba, hogy 
magának nevet s annál biztosabban segedelmet is sze- 
rezzen, ezt válaszolá (nov. 17.): „Fiatal ember a világ- 



ÉLETE. 299 

ért ne siessen a férfiúnak kijelelt pályára lépni. Minél 
tovább tekinti magát tanulónak^ minél állandóbban 
tartja a jövendőt szeme előtt s arra készül, annál 
érettebb gyümölcseit várhatja fáradozásainak. Én azt 
hifizem, bogy fiatal embernek ajánlására szolgál, ha a 
korai írástól magát megtartóztatja. A firkálok nagy 
serege, mely mindenfelé tenyészik mint gomba eső 
után, és semmit egyebet nem tesz, csak azt ismétli 
rosszabbul, mit mások jól és szépen mondtak el, 
eléggé untatja a világot: ha már most valaki elha- 
markodja a dolgot, s idő előtt lép fel, szinte e sereghez 
számláltatik, ha tán valami jobb csira nyugszik is 
benne. De nekem azt sem szabad elfelejtenem, hogy 
az akadémia számára akarván dolgozni, és pedig szo- 
rosan tudományos körben, nem ilhk újságlapokba 
tolakodnom. . . Ne féljen, édes atyám, ha rólam még 
most nem beszéllnek is . . . nem dolgozom én hiába; 
ha bizonyos nem volnék, hogy célt érek, írhatnék 
elég újságcikket, hogy emlegessenek. . . De jó és 
szép dolgot az ember mindig nemes célból tegyen; s 
ha az igazságnak akarunk valóságos szolgálatot tenni, 
ne írjunk, minekelőtte magunkat egészen elkészülve 
nem érezzük." 

VIII. E sorokban emlékezet van az akadémiá- 
ról is. T. i. június 26-kán jött kezéhez annak utasítása 
és segélyküldeménye. Ez csekély volt, de annál na- 
gyobb amannak erkölcsi hatása. Reguly e perctől 
fogva magát a nemzeti tudóskar megbízottjának te- 
kintette : az elnök nyílt ajánló oklevele őt mint ilyet 
mutatá be a pétervári tudományos intézetek és testű- 



300 REGÜLY ANTAL 

leteknek y s így azon bizodalomhoz; mit előkelő ke- 
zekből eredett finn ajánlásai és saját egyénisége ger- 
jesztettek ^ oly külső jellem is járult, mely a tudomá- 
nyokat méltatni tudó pétervári magas és tudós körök- 
ben^ többet szokott nyomni, mint jó édes hazánkban. 
E megbizatás s az abból merített remények tökéletes 
elhatározássá érlelek szándékait. Érintem már készü- 
letei terjedelmét, s azon állandóságot melylyel azok 
szerzésében fáradozott. Koronként oly folytonossággal 
űzte azokat, hogy napokig sem lépé ki szobájából, 
sőt egyszer egy álló hónapig nem jelene meg Vas- 
silskoe-Ostrovban, úgy hogy az akadémikusok őt 
betegnek gondolnák. Ez időben tervezett a pétervári 
akadémia egy tudományos kiküldést Szibériába, s 
Baer,ki igen megkedvelte Regulyt, már jóval az előtt 
emlegette azt célzással hazánkfiának, midőn Sjögren 
őt egy nap meglátogatván szinte tudakolá kilátásait, 
s kérdezé : rendel-e neki a magyar akadémia majd 
költséget szibériai útjára stb. Reguly még most hatá- 
rozatlanul nyilatkozott, s bár el volt tökélve orosz 
segedelemmel tenni meg ez utat, ha hazája nem nyújt 
arra módot; mégis buzgón óhajtotta, hogy azt habár 
csekélyebb de magyar költségen tehesse, hogy ered- 
ményei is, melyek nem csak a magyar, hanem az 
egyetemes tudományosságé is lesznek, a magyar 
akadémiát s általa hazáját illessék. De bizonyosnak 
igen is tartotta, így vagy úgy, szibériai útját, s e végre 
az 1841 — 2-ki tél, mint a már leélt nyár és ősz, oly 
feszült szorgalom közt folyt le, mely Reguly testi 
erejével nem állt arányban. „Külföldön — így írá 



I 

í 



ÉLETE. 301 

martíus 20. 1842. szülőinek — tanulni kell az ember- 
nek; gondolám; s hosszasan elzárkózva a világtól; 
tanultam^ dolgoztam, mohón, nagy erőfeszítéssel, meg- 
szűnés nélkül, mindent mellőzve, mi stúdiumaimhoz 
nem tartozott, az életről, nyugalomról, a jelenről — 
mire szegénységem és büszkeségem is kényszerítenek! — 
Ah ha látták volna életemet, bámultak volna! s én 
mégis boldognak éreztem magamat, míg erőm volt 
dolgozni — de most leestem egemből, olyan vagyok 
mint a Paradicsomból kiűzött, barátim minden jósá- 
gukkal sem bimak megörvendeztetni : nyugtalanság, 
elégedetlenség, életuntság fognak el gyakran; majd 
vértorlódások kínozzák szegény fejemet, néha szinte 
eszméletlen állapotban heverek, ^ nem vagyok képes 
összefüggve gondolkodni stb." Ezen állapotban ké- 
szítette ^Jelentését a magyar akadémiához", s ekkor 
írá szüléinek az imént említett levelében: „Nemsokára 
el fog, úgy hiszem, dőlni: kapok-e hazámból segedel- 
met, vagy nem ? s hozzáláthatok-e kitűzött kérdéseim 
megoldásához? Pénz nélkül, mint eddig, nem vállal- 
kozom többé semmire, hanem oly foglalatosság után 
nézek, mely jövedelmez: de nem is lehet máskép, 
mert Szibériába gyalogolni! mégis messzecske volna. 
Mit teszek, hanem kapok az akadémiától segedelmet? 
még nem tudom; de minden esetre ideje vagy erővel 
megválni e munkától, vagy úgy intéznem azt, hogy 
lehető legrövidebb idő alatt befejezzem. Eleinte fölötte 
nagy tervet vázoltam magamnak, s mindenre ki akar- 
tam terjeszkedni: mint fiatal emberek szoktak — ez 
jó volt, részben boldogultam is; csakhogy az ember 



302 REGULY ANTAL 

egyikét a másik után tegye. — Azért én is összébb 
vonom majd vitorláimat." — Es ismét: „Szegénysé- 
get oly huzamosan tűrni, vajmi nyomasztó! . . . De 
ezután jobban lesz: Szibériába megyek, ha küldenek 
költséget, hogy becsületesen utazhassak; ha nem, úgy 
hivatalt vállalok, s legalább biztos állásra teszek szert. 
Magok, édes szüléim, utazásaimat nem győzik: más- 
unnan sem kapok: tehát miből éljek is, utazzak is? 
Magam sem foghatom meg, hogyan utazhattam eddig 
is már annyit oly kevés móddal . . . stb." — Látni, 
hogy e sorokat a szertelen erőfeszítés után elgyengült, 
beteg i§u írta, ki ez állapotja érzetében öntudatára 
jutott azon áldozatnak, melyet egy hazai ügynek 
hozott, midőn legszebb korában, melyben az élet neki 
az övéi közt minden alakjaiban csak mosolyogna, ma- 
gát hónától távol, a rideg éjszakon, és mint elhagya- 
tottsága óráiban hivé, földiéitől nem is becsült, nem 
méltánylott stúdiumok közé temeté, nélkülözések és 
örök pénzzavarok közt, mik nem engedek neki, hogy 
azon szép társaságok s a tél saját örömeit, miket az 
éjszak a vagyonosnak nyújt, élvezhesse. Pedig épen a 
folyvást dolgozónak van szüksége koronként pihe- 
nésre s kiderülésre, hogy új munkához új erőket 
gyűjthessen. Éhez járult — ez észrevehetőleg átcsil- 
log soraiból — a bizonytalanság ! T. i. az akadémia, 
mely a vett tudósítások után jó véleménynyel volt 
ugyan Regulyról, de őt saját munkák után még nem 
ismeré: tartózkodott különben is gyenge ereje mellett 
a siker nyomosabb kezessége nélkül a nagy terv esz- 
közlését már most határozottan elvállalni. Ezért vala 



ÉLETE. 303 

már első felszólítása a leggyengédebb formák között 
ugyan, de valódilag csak kísérletül Regulyhoz intézve; 
mindenek előtt nyilatkozásra kellé őt kényszeríteni, 
hogy az akadémia megismerhesse, memiyiben van ő 
saját feladása iránt tisztában, helyes utat választa-e a 
kivitelre, s bíi'-e már azon tudományos készülettel, 
mely nélkül a legőszintébb igyekezet is csak fél 
sikert igér. Azért sürgeté az akadémia titoknoka 
augustusban már, midőn Schordann és Csausz pesti 
tanárok éjszaki útjokonPétervárattismegfordulának, 
Regulyt a kívánt pontokra adandó tudósítás végett: 
reménylvén hogy ha ez nagy gyűlésre megérkezik és 
kielégítő leszen, az akadémiát határozottabb lépésre 
bírhatja. Akkor aztán a bekövetkezett tél is, mely 
Regulyra nézve oly szomorú lett, s kezdőpontja hosz- 
szas betegeökedésének, némi jóllét közt lehetett volna 
átélve : de őt, mint láttuk, részint szerénység, részint 
buzgóság tartóztaták, s tudósítása csak 1842. május 
2-dikán érkezett Pestre. Az akadémia mind teljes 
ülésében, mind bizottmányban szorosabb megfontolás 
után méltánylással fogadta a fíatal tudós első tudomá- 
nyos hitletételét; s a Reguly egész utazása költségei- 
nek elvállalását az igazgatóságnak ajánlotta. 

IX. Az akadémiai bizottmány jelentését, Reguly 
ez időbeli álláspontjának megitélhetése végett, célsze- 
rűnek láttam az ide szorosan nem tartozók kihagyá- 
sával beiktatni: 

„Reguly úr stúdiumai a következő nézetből vet- 
ték kiindulásokat. Midőn rokon népek egymástól el- 
szakadnak, physikai és geographiai különböző befő- 



1 



304 BEGULY ANTAL 

lyások alatt különbözőképen el is változnak^ s csak a 
nyelv őrzi meg a hajdani atyafiság nyomait. Nincs 
tehát biztosabb mód e rokonság kimutatására, mint 
nyelveik tudományos összehasonlitása. Stockholmban 
utazónk gyakran találkozott finnekkel, módja volt 
tőlök közelebbi ismeretét szerezni meg nyelvöknek; 
Gyarmathi elődolgozásai biztaták őt, és csakhamar 
észrevette, mikép a keleti finnek s a magyarok közt 
oly tetemes közelítés van nyelv dolgában, miszerint 
itt nyomozódni nem csak érdemes, de kell is, ha a 
nemzeti rokonság kérdésében voltakép el akarunk 
igazodni. Külföldiektől hiába várunk felvilágosítást. 
Csak mi vagyunk képesek meghatározni : van-e nyel- 
vünknek a finn nyelvek közt valami régi testvére, 
lehet-e valamennyinek összes ismeretéből biztosan 
következtetni azon ősnyelvre, melyből a miénk szár- 
mazik, melyből a mi nyelvünk formái mostani mi- 
voltokra fejlődtek; lehet-e ezek segedelmével nyel- 
vünk eredete módját s fejlődési folyamát kilesni, így 
régi belső történeteit kitanulni, s annak azon ősképét 
elővarázsolni, melyből mai magyar nyelvünk állott 
elő: lehet-e körülbelül azt teljesítenünk, mit Grimm 
a skand, gót s ezek külön elágazásaik és vegyületeik 
vizsgálatából a németre nézve teljesített." 

„A cél tehát, melyet utazónk legközelebb maga 
elébe tűzött, e két kérdés megfejtése: 1. Van-e a 
magyar és finn nyelvek közt rokonság és mennyi ? 
vagy nincsen? 2. Mi hasznát vehetjük e rokon nyel- 
veknek a miénknek mívelésében? E tisztán nyelvé- 
szeti kérdések megfejtése után — melyeknek máso- 



i 



ÉLETE. 305 

dika, mint látni^ már gyakorlati mezőn áll — bírunk 
majd^ utazónk véleménye Bzerint; oly alappal, melyen 
a fő kérdés második részéhez, a históriaihoz mehetni 
által; itt pedig fő segédnek tartja az ethuographiát, 
melyet mellesleg szinte felvett figyelme körébe. „Itt 
— ű. m. — vigyáznom kellett utamban mindenre, 
mi a nép külsejét, alkotását, charakterét, öltözeteit, 
szokásait, superstítióit, mythologiáját, régiségeit stb 
illeti^, mely mezőn utazónkat csakugyan philosophiai 
felfogást mutató ovakodással látjuk mozogni.^ 

„Ezekből kiveheti a T. Társaság, mily kérdés 
az, melynek megoldását utazónk maga elébe tűzte. S 
e végre ő több mint két év óta idejéfrafinn nyelvágak- 
nak mind életből gyakorlati, mind könyvekből tudomá- 
nyos megtanulására fordította; s miután a lapp, finn 
és észt nyelveket már ez előtt megtanulta, a' keletiek 
közöl eddig különösen a szirj ennél és mordvinnal is- 
merkedett meg közelebbről, a cseremiszben megtette 
a kezdetet, a vogulhoz adatokat gyűjtött. Ezek mel- 
lett, minthogy utazónak mindenek előtt nyelvek szük- 
ségesek, megtanulta a svédet, az oroszt, mely a fin- 
nekkeli érintkezés miatt is hasznos, továbbá a ta- 
tárt , mely mind a helynevek vizsgálatában , mind a 
baskírok, s más tatár népek befolyásának megítélésére 
szükséges." 

„Eddigi hasonlító nyomozásai azon íblötte érde- 
kes eredményre vezették , miszerint a nyugoti és ke- 
leti finn nyelvek nemcsak hangra és formára tetemesen 
különböznek, hanem számos gyökérszókra nézve is: 
miszerint ez nem valami más — példának okáért az 

Toldy MnnUi. II. 20 



306 REGÜLY ANTAL 

orosz — nyelv külső behatásától eredt, hanem a nyelv 
belsejéből fejledezett eltérés, miután e népek elválása 
idejét a történet-előtti korban kell keresni, s így e 
különszakadt népek nyelvei is különböző feltételek 
alatt képződtek tovább. A mi nyelvünkre nézve pedig 
különös figyelemre méltó azon, egyébiránt még bőveb- 
benbebizonyítandó, de habebizonyúland, az osztályozás 
sarkát teendő fölfedezés, miszerint szerző a magyar 
nyelvet az összes finn nyelvek sorában a nyugotiak s 
keletiek közé találja helyezendőnek, minélfogva az a 
két család között mintegy az átmeneti kapcsot teszi, s 
azoknak különbségeit közvetíti.'' 

„Azonban, Tek. Társaság, e nevezetes, és ha 
bebizonyíttatik, nyelvészetünkre nézve eldöntő fontos- 
ságú állítását nem úgy adj a tudósítónk, mint elhatárzott 
valóságot; korát megelőző higgadtság, ovakodás és 
nyugalom mutatkozik nyilatkozásaiban, melyeknél 
fogva félénken s kétkedve mondja ki a nagy szót, de 
épen e tulajdonok azok, mik a küldöttségben bizo- 
dalmat gerjesztenek iránta. „„Mennyi tévedéseknek 
vannak ily philologiai kutatások kitéve — ezek saját 
szavai, — mutatják búvárkodásokban megőszült fér- 
fiak példái; s ez intésül szolgálhat a fiatalnak, hogy 
vigyázva járjon ez úton, s megmutatásba elébb ne 
ereszkedjék, míg arra minden készületekkel és elő- 
ismeretekkel nem bír stb."" S épen mert ő nem előle- 
ges meggyőződéssel járult munkájához, nem előleges 
véleményt kivánt megmutatni, hanem vizsgálatok nyo- 
mán vonni el az igazságot: elfogultság nélkül tekintett 
körűi választott mezején , s nem szorítkozva a finn 



ÉLETE. 307 

nyelvek tanulására, á többi rokonsági hypothesisek is 
lekötötték figyelmét; de e munkának csak az volt 
haszna, úgymond, hogy annál nagyobb bizodalommal 
forduljon ismét a finnekhez. A középázsiai , úgymint 
a török, mongol, mandzsu nyelvekkel való rokonság 
szerinte áll, de ez csak rendrokonság (Classenver- 
wandtschaft) , s azontúl is fenmarad e kérdés : me- 
lyikhez tartozik tehát a magyar e népek közöl ? Hogy 
minden egyoldalúság ellen ója magát, szorgalmatosan 
tanulta a török nyelvtant, összehasonlította a mongolt 
is, iparkodott magának jó és biztos ethnographiai és 
históriai nézeteket e népekről szerezni, „de, úgymond, 
e rokonság csak azt mutatja, hogy ázsiai nép vagyunk, 
miről eddig is senki sem kételkedett." A kaukázusi 
népek közt sem vár az újabb felvilágosítások után ro- 
konokat; és Sjögren, úgymond, ki a magyar nyelvet 
érti, ily rokonság legkisebb nyomait sem találta. A 
finn törzsökre utasíttatunk szerinte a legújabb törté- 
neti vizsgálatok által is, miután Fraehn a Kazán kö- 
rül lakó finneket a kazárok maradékainak, mások a 
volgai bolgárokat szinte finn eredetűeknek talál- 
ták, így vonattak be a finn törzsökbe újabb idők- 
ben, de már némely régiek által is, a hunok ; sőt a 
csúd név is minden éjszaki tudósok által a scythtal 
egynek tartatik." 

„Jelenleg az lenne Reguly úr óhajtása, bár az 
Uralt járhatná meg, s ott a hely színén , a nép között 
tanulhatná meg a vogul és osztyák nyelveket, melyek- 
ről eddig oly kevés tudatik, de ami tudva van, nyelv- 
tani és szótári tekintetben néki legnagyobb fontossá- 

20* 



308 REGÜLY ANTAL 

gúnak látszik. Ezekkel kivánná a*kérdéshez múlhat- 
lanúl szükséges nyelvészi készületeit befejezni. Ezek 
után menne át a kérdés második fő y t. i. históriai ré- 
szére ; hol igen helyesen ismét a szóban levó' népek 
lakhelyeinek régi geographiáját tekinti első rendbeli 
tárgynak. Erre nézve a földirati nevek gondos vizs- 
gálatát tartja szükségesnek^ bogy e népek elébbi geo- 
graphiai elterjedésökre és lakhelyeikre lehessen kö- 
vetkeztetni^ s szemét leginkább Szibéria délnyugoti 
részére és az Ural vidékeire függeszti, hol a népekkeli 
személyes megismerkedés , további köztök múlatás, 
összekötve nyelveik tudásával, a legfontosabb felvilá- 
gosításokat Ígérik az iránt : mily viszonyban állunk 
hoazájok mi magyarok. A kérdés e részére azzal ké- 
szült el utazónk , hogy midőn a közép-ázsiai népek 
nyelveit tanulá, egész Ázsiának, s főkép Szibériának 
mind geo- és ethnographiai, mind históriai stúdiumába 
ereszkedett; e mellett Oroszország sa pontusi népek 
történeteivel is foglalkodott." 

„így kikészülve, Reguly úr, mind a szükséges 
nyelvek folytatólagos megtanulására , mind a hely- 
nevek vizsgálatára; sőt mit eddig is tett, a rokonság 
kérdésére világot vethető más adatok gyűjtésére is 
késznek nyilatkozik, mennyiben azokat útjába ejt- 
hetné: de miket, költség és segedelem nélkül most 
már nem folytathat." 

Átmenvén itt a bizottmány az akadémia kérdé- 
seire adott válaszokra, s ezekkel megelégedését nyil- 
vánítván, kiemeli különösen Reguly „azon gondossá- 
gát, melylyel még felszólittatása előtt is igyekezett a 



ÉLETE. ^09 

sirhalmok tárgyában adatokat szerezni ; s itt — foly- 
tatja a bizottmány — ktűönösen dicsérnünk kell azon 
figyelmet; melylyel a sirhalmoknak mind formájára, 
mind tartalmaira y mind geographiai eltérj ecíésökre, s 
e szerinti különbözéseikre is ügyelt, sőt néhányat fel 
is bontatott." És ismét: „Véleményünk szerint Be- 
guly úr a neki küldött segélypénzt a közlött felvilágo- 
sitásokkal, melyek több rendbeli utánjárást és időt 
kívántak, valamint az Áeta Tomitiánák kivonata ké- 
szítésével a társaság iránt való eddigi köteleztetésének 
eleget tett." 

„S ezek után, átmegyünk megbizatásunk máso- 
dik részére, mely a Reguly úrral folytatandó viszonyt 
iUeti." 

„Ha eredetünk, rokonságaink, régi lakhelyeink 
és történeteink, régi nyelvünk s nyelvünk ősrokonai 
kinyomozása nemzeti érdeket képez ; ha tudományos 
kötelesség annak végére járni, mit több magyar nyelv- 
és történetvizsgáló sejdített, és sok külföldi tudós állit, 
t. i. hogy a velünk egykor rokon népeket éjszak felé 
kell keresnünk; s ha áll, hogy e célra mindenek előtt 
e nyelvek összeségének , nem egynek vagy másnak kü- 
lön vált, tudása, nem is puszta könyv-, hanem élő 
mestertől, a néptől tanulása szükséges — mert igen jól 
tudjuk mennyire nem tudták eddig az idegen eredetű 
utazók e népseregnek csak hangjait is írásban utá- 
nozni; ha végre igaz, hogy ily készülettel Reguly előtt 
nem látott még senki e kérdéshez: úgy igaz, mikép 
utazónk oly mezőn áll, mely sokat igér, de melyen 
szinte annyi tenni való van. Hogy ez érdek egyelőre 



I 



310 REGÜLY ANTAL 

még csak magyar érdek, de hogy az, mihelyt a nyo- 
mozások várt siker által koronázva lesznek, az egye- 
temes históriáé, s így a világé leszen, tagadni nem 
lehet. Es hol van tárgy , Tek, Társaság, akár a tör- 
téneteket, akár az összes nyelvtudományt véve, mely 
inkább nézne reánk, a magyar akadémiára, mint épen 
ez? melynek felvilágosítását inkább várja tőlünk a 
haza, várja a tudós világ, mint épen ez ? Nekünk nin- 
csenek tengereink s tengerentúli gyarmataink, me- 
lyekre tudományos expedítiókat küldhessünk, s az 
egyetemes tudományosság körét tágíthassuk; nincs 
sem éjszaki, sem déli földsarkunk, mely körül föl- 
fedezőinket utaztassuk, hogy bámulásra és tiszteletre 
bírjuk a népeket irántunk. Eredetünk s nyelvroko- 
naink azon sarok, mely körül tehetünk és csak mi te- 
hetünk fölfedezéseket, és — ha mindent nem akarunk 
idegenektől várni, s várni siker nélkül — tennünk 
kell Í8.^ 

„Ha ez így van, Tek. Társaság ! űgy e fiatal de- 
rék tudósunk megbecsülhetetlen reánk, Magyaror- 
szágra, s különösen az akadémiára nézve. O felfogta 
tökéletesen a kérdés mivoltát, i^úsága egész hevével 
ölelte által a célt, nélkülözések, szenvedések, munka 
és fáradság közt áldozta fel annak legszebb kora egy 
részét ; s kész egy életet feláldozni neki, ha a lehet- 
séget előtte megnyitjuk. Magáévá tette a nélkülöz- 
hetlen készületeket, tökéletes eligazodást szerzett a 
vizsgálandó mező kellő közepén, összeköttetéseket 
szőtt, mik nagy munkájában hatalmasan segíthetik; 
eljutott küszöbéig az igéret földének : hol lelünk egy- 



ÉLETE. 311 

hamar embert , Tek. Társaság , e képességgel , e ma- 
gát oda adó hévvel, ennyi akaraterővel, kitűréssel s 
ügyességgel? s ilyet ha lelünk, hol a költség, mely- 
lyel őt ennyire kiképezzük? Vétek volna tőlünk, kik 
megkérdeztettünk, azt nem mondani az akadémiának : 
megvan ez ember Reguly Antalban; s a haza meg nem 
fogná boesáthatni , ha ez ismeretek , e tetterő s ez al* 
kalom könnyeden elhanyagoltatnának. Azért ajánljuk 
a Tekint. Akadémiának , kérné a nmélt. elnök urat, 
segítené addig is, míg az igazgatóság összeül, Reguly 
urat úgy , hogy Péterváratt és Kazánban annyi időt 
tölthessen, mennyi nyelvstúdiumai bevégzésére szük- 
séges; azontúl pedig legott uráli útját megkezdhesse. 
Jemey János, geo-, ethnographíai, archaeologiai és 
históriai ismeretekkel gazdagon kikészült társunk leg- 
később jövő év tavaszán indul Ázsiába, s 1843. őszszel 
Kazánban reményi Reguly úrral találkozhatni : Mely 
sikert várhat a Tek. Akadémia ily két tehetség össze- 
mimkálásából ! Ez a tudományos expeditió az, melyre 
nem leszen sok ha azon 5000 pftot , mely utaztatásra 
e tíz év alatt költhető volt s el nem költetett, sőt még 
a legközelebbi tíz évre szánt úti költség is reá for- 
díttatik.'* 

„Pénztárunk könnyebbségére azonban nem tar- 
tanok feleslegesnek az Elnök Exját arra is kérni, 
méltóztatnék az Akadémia nevében a fens. nádor párt- 
fogóhoz mind a felséges uralkodó ház tagjaitól, mind 
a tanídmányi pénzalapból nyerendő utazási segede- 
lemért folyamodni ; valamint e célra a szükséges úti 



312 REGÜLY ANTAL 

engedelem 8 az orosz cs. kormányhoz leendő ajánlás 
kieszközlésére is lépéseket tenni. ^ 

„ További utasítás utazónknak nem szükséges. £d« 
digi útjai; levelei s tudósítása elég önállóságot s a 
kérdésben teljes eligazodást bizonyítanak. Azonkívül 
Péterváratt oly tanácsadókkal bir^ kiknek támogatásá- 
val még jó ideig beéri. . . " 

X. De az akadémiának eltökélt szándéka a pénz- 
tár állapotján hajótörést szenvedett. Az elnök t. i. ez 
állapot kimutatását a pénztárhivataltól felkérvén^ saj- 
nálkozva bár; de kénytelennek látta magát június 29. 
Kolosváratt költ levelében határozottan kijelenteni, 
hogy az út költségei az akadémia jelen erőivel élnem 
vállalhatók; és minden aminek felelősségét magára 
veheté, egy kis segély (200ft.) megküldése, s a nádor 
felkérése volt, miszerint ez az udvartól eszközölne 
Reguly számára utazási költséget ^^). Az alatt Regulyt 
esztendő óta szertelen erőlködéssel űzött tanulásai 
s a bizonytalanság lehangoló hatása csakugyan meg- 
törték. Barátjai tanácsára Peterhofba költözött, egy 
a kronstadti tengeröböl mellékén fekvő császári mu- 
lató-városba ; hol meghűlés következtén ágyba esvén, 



72) L. a Magyar Tudós Társasági Névkönyv (1843-ra) 219. 
lapján a fízetetlen maradt kamatokat, melyek öszvege 1841. e'v 
végén nem kevesebbet mint 14,934 ftot és 36 krt tett convp. 
E rendetlenség a bevételben, melyet az igazgatóság semmi 
módon nem orvosolhatott, tette lehetetlenné az elnöknek hogy 
addig is, míg az igazgatóság (őszszel) összeülne, tetemesben 
segíthesse Eegalyt, vagy épen saját felelősségére elvállalhassa 
az egész utazást. 



J 



ÉLETE. 313 

állapota csakhamar aggasztó alakot vett fel. Idegláz 
fejlődött; életéhez a remény fogyni kezdett. Tiszte- 
letre' méltó barátnéja^ Balugyánszkyné asszonyság, 
mindennap nála volt; s egy második édesanyaként 
ápolta őt. E szerető gond; s az orvosok részvevő 
munkássága végre megjutalmaztatott : a fiatal termér 
szét kifogott a veszedelmen. Ekkor jött Magyaror- 
szágból a csüggesztő hír, mely hazai segedelem iránt 
megsemmisítő minden reményt. Barátai biztaták 
most Regulyt, hogy így vagy úgy megteremtik az 
uráli utazás lehetőségét ; ő nem ellenzé lépéseiket, de 
fájdalommal, hogy ha végrehajthatja is élte feladását: 
mint Körösi úgy ő is, egyedül idegen segélylyel 
foghatja. S folytatta, de egészsége tekintetéből csak 
mellesleg, tanulásait. Peterhofí nyaralása t. i. főleg 
könnyű olvasmánynyal, leginkább oroszszal tölt, mely 
'nyelvben ezen idő alatt tökéletesítette magát; és 
apró kirándulásokkal, miket a közel fekvő finn fal- 
vakba tett. Augustusban a városba térvén, Balu- 
gyánszky egyik veje házánál tartózkodott, üdülésével 
arányt tartottak stúdiumai is, melyek most az egyete- 
mes nyelvészetre, különösén Humboldt, Bopp és 
Grimm munkáik tanulására is kiterjesztettek. Balu- 
gyánszky némileg elkeseredve az akadémiától meg- 
tagadott segély miatt, hivatal- vállalásra nógatta: de 
mikor ennek lehetősége mutatkozék, Reguly, félvén 
hogy ezáltal kitűzött pályájáról leszoríttatik, vonako- 
dott. Készült más kilátás is megnyílni Reguly előtt. 
Ilona nagyhercegasszony, Mihály nagyherceg 'mívelt 
és szellemdiis neje, a szentpétervári újságban egy 



314 EEGULY ANTAL 

^Körösi CBoma és Reguly Antal^ című cikket olvas- 
yáiiy SLZ utóbbit látni kivánta. Baer^ ki már Révaiban 
beszéllt utazónkról a nagyhercegnével, bemutatta őt, 
s ez a legkedvezőbb benyomást tette reá. A szándékot 
a hercegné nemesnek és pártolásra méltónak találta, 
s megígérte, hogy azt alkalmatos helyen elő fogja 
mozdítani. Néhány nappal az elfogadás után Bludov 
minister előtt ilyformán nyilatkozott: „En egy ki- 
aszott szegény tudóst vártam, s meg voltam lepve 
midőn Regulyban virító fiatal embert találtam, ki 
finom és nemes társalkodási formákkal s előadási 
jeles könnyűséggel bír." A nagyhercegné csakugyan 
ajánlotta őt Demídov Anatól hercegnek ''^), ki ke- 
véssel azelőtt közlötte vele szándékát Oroszországért 
tudományos tekintetben valami kitűnőt tenni, ha arra 
valamely derekas tervet kapna : mi által ő az udvar 
kedvét óhajtotta kinyerni. Minthogy pedig Demídov 
épen a vogul földön is bír jószágokat, Reguly szán- 
déka jól egyezett tervével. A herceg tehát magához 
kérette őt Baerrel egyetemben. Gyakrabban reá for- 
dult a beszéd ez útra, de következés nélkül. T. i. 
Reguly terve neki korlátozottnak, s az ő érdekeire 
nézve nem elég fényesnek és jutalmazónak tetszett. 
Azért Baert egy nagyobb terv készítésére kérte, mire 
ez Oroszország valamennyi nem-szláv népei ethno- 



'^3) Derék munkája: Vojage scientifíqae dans la Bussie 
méridionale et la Crimée, par la Hongrie, la Valachie et la 
Moldayie. Histoire du voyage, phrénologie, géologie, minéra- 
logie, botanique, zoologie etc. 4 kötet. Paris, 1841« aÜaszszal. 



ÉLETE. 315 

graphiai átvizsgálását hozta javaslatba, melynek 
egyik részét, a jugri finnek megj árasát, Regulyra 
ajánlotta bízatni. A másik kilátás az orosz akadémiá- 
nál akart nyílni. T. i. az újabb időkben a szibériai 
tudósításokban előfordultak néha oly népnevek, me- 
lyek eddig ismeretlenek voltak, más népek kihaló 
félben tapasztaltattak lenni, mások Pallas vagy Ge- 
orgi utazásaik óta immár kiholtaknak gyaníttattak : a 
valóságos státus-quo kitudása végett tehát a szibé- 
riai népek új átvizsgálása és osztályozása vétetett 
célba, s ez egy, Sjögren által 1843-ban eszközlendő 
tudományos utazás feladásává tétetett. 1842. tavaszán, 
mikor Reguly még reményit segedelmet a magyar 
akadémiától, Sjögren pedig más kilátást nyitott előtte, 
nem volt hajlandó ily összeköttetésbe lépni, tartván 
tőle, hogy így a finn népségek s a magyarrali rokon- 
ságuk kinyomozása szükségkép háttérbe tolatnék, s 
néhány év ismét elmúlnék a nélkül, hogy élte feladása 
előmozdittatnék. Gondolkodott tehát a két vállalat 
összekapcsolásáról, s az utóbbinak a maga céljára 
hasznosításáról, úgy hogy ha 1842 nyarán vagy ősz- 
szel a vogulokhoz utazna, 1843 tavaszával, mikorra 
Sjögren utána jőne, e nép nyelvével készen levén, 
mielőtt az osztyákokhoz menne, déli Szibériát járná 
meg, Sjögren a középet, Castrén az éjszakit:e szerint 
hárman egy, kelet felé lassan előhaladó arcot képez- 
nének, melynek munkálatai Szibéria ethnographiáját 
a kívánatos teljességben állíthatnák elő. Mióta azon- 
ban a magyar akadémia^ vagy inkább annak elnöke 
kénytelen volt visszalépni, Sjögren újra emlegette a 



316 EEGÜLY ANTAL 

szibériai utat, sőt minthogy egészsége miatt azt most 
már vonakodott megtenni, egyébféle számos munkák- 
kal is el vala foglalva, Regulyt szándékozott maga 
helyébe az orosz akadémiának ajánlani : s e végre őt 
valamely értekezés készítésére szólította fel, melyre 
javaslatát alapíthassa. Reguly, nehogy dugába dőlje- 
nek éltének az éjszakon eltöltött szép évei, annyi 
készülete s a nemzeti cél: el volt már eiTe tökélve, 
mikor 1843 tavaszán a hazából érkezett hírei a dolog- 
nak más és váratlan fordulatot adának. 

XL Míg t. i. Reguly a vélt mellőztetésen ós ha- 
zafiúi szép tervek füstbe mentén gyötrődött, 1842. 
novemberben gróf Széchenyi István megtartá az 
akadémia nagy gyűlését, s báró Mednyánszky Alajos- 
sal együtt Reguly ügyét az igazgatóságnál hathatósan 
pártolta. A két férfiút e dologban igen különböző 
nézet vezette: Mednyánszkyt, a történetbuvárt, a tu- 
domány érdeke; Széchenyit, kizárólag a gyakorlati 
élet emberét, bár ennélfogva becse alatt méltatta e 
vállalatot, a nemzeti becsület:' úgy hívén, hogy az 
akadémia e részben már tovább ment, hogysem 
Regulyt most a külíbld karjaiba pirulás nélkül taszít- 
hatná. Ezer pengő forint rendeltetett tehát, mihelyt a 
pénztártól telik, két részletben, megküldetni, hogy, 
ha az udvartól reményit segély is megadatnék, utazónk 
legalább a vogulokat látogathassa meg, és visszaútja 
fedezve legyen. E végzés hírét 1843. áprilisban vette 
' Reguly, s a váratlan fordulat által mód nélkül emelve 
érezte magát. „E levél, írá szülőinek, új életet öntött 
belém. Egész valóm mozgásban van, alig tudom gon- 



ÉLETE. 317 

dolataimat rendezni. Most tehát az akadémiának egy 
varázsütése által orosz utazó candidátusból magyar 
utazóvá vagyok átváltoztatva. Örömmel fogadom el 
a cserét, csakhogy e segély soká ne késsék. Miért 
nem küldi az akadémia azt egyszerre^ meg nem tudom 
fogni: ha cseppenként találja mérni^ félek, nehogy az 
adomány sikerét veszítse, s píiajd nem leszek képes 
valami kitűnőt mutatni fel. S mikorra várják a nádor 
által eszközlendő summát? Júliusig mindkettőnek itt 
kellene lenni, mert hogy az évszakokat jól használ- 
hassam^ akkor szeretnék innen kimozdulni. . . Hála 
istennek, hogy már most csakugyan mint magyar 
utazhatok, és ismét szorosban vagyok hazámhoz csa- 
tolva. A szív élénkebben dobog, a lelkesedés mélyebb 
és hatalmasabb, ha a hazáért dolgozhatunk, mint ha 
ettől megvetve, csak saját ösztönünk kielégítésére 
mint külföld zsoldosa fél tűzzel járjuk utunkat Nem 
tudom hogyan gondolkodnak otthon, de nekem eleinte, 
különösen míg Demídoffal folyt az értekeződés — 
mert az itteni akadémikusok ajánlata kétség kivül 
megtisztelő volt — lealázónak tetszett egy ily fontos 
nemzeti kérdés megoldhatásaért idegeneknek kol- 
dulni, s hogy a nagyhercegnének azt kellett monda- 
niok : Eszközölje Fenséged, hogy a magyarok kipu- 
hatolhassák ő&rokonaikat ! pártolja ezt a fiatal em- 
bert!'* Az öröm első behatása elmúltával Reguly 
számolni kezdett magával. A finnlandi utak s a már 
két esztendőre kiterjedt pétervári drága múlatás t. i. 
a legszigorúbb gazdálkodás, gondok és nélkülözések 
dacára, oly tetemes terhekbe szőtték őt, hogy az 



318 BEGULY ANTAL 

# 

akadémia igért segélye még ezeket sem volt egészen 
fedezendő : hátra voltak némely^ ily útra múlhatlan 
beszerzések; hátra maga az út^ melyet mégis^ ha a 
segély elfogadtatiky akárhogy de meg kellett tenni ! 
Üjra elborult tehát az első percben felderűit ég, s az 
elébb már-már elfásúlt keblet nyugtalanság és kéte- 
lyek háborgatták. Irt szülőinek, írt néhány barátja s 
rokonának, hogj^ némely tehetősb férfiaknál ha egyéb- 
ként nem, legalább kölcsönképen szerezzenek módot 
pétervári viszonyai elintézhetésére — de siker nélkül 
ezt is. „Ott vagyok tehát tulaj donképen ismét, — így 
panaszolkodik május 12. atyjának — ahol esztendő 
előtt voltam, mert hiszen az akadémia meleg rész- 
véttel van a dolog iránt most is mint akkor, s mégis. . . . 
S ez a tapasztalás nem hogy ösztönözne annál hat- 
hatósban folyamodni a külföldhöz, sőt inkább ellen- 
kezőképen hat rám, s épen oly határozatlan vagyok 
most mint eddig voltam. Mert igazán szólva, eddig is 
mások barátsága gondoskodott inkább rólam, s mások 
próbálták ügyemet előmozdítani. Lágymelegnek tar- 
tanak ; követségünknél azt mondják : miért nem viszem 
dolgomat több erélylyel? ha saját hazám nem pártol, 
miért nem használom fel azt a részvétet, melyet itt 
tanúsítanak irántam? több szorgoskodással már rég 
Szibériában lehetnék stb. Sok igaz ván a dologban, 
de ezek az urak engemet nem értenek. Aki csak ke- 
nyeret keres, annak mindegy akárhonnan jön az. De 
abból hogy hazámért akarok Szibériába utazni, kö- 
vetkezik-e hogy más ország kedvéért is szívesen te- 
hetem azt? Ha csak kenyeret akarok, nem szerezhe- 



ÉLETE. 319 

tek-e kellemetesebb módon, mint Szibériában? Vagy 
tán- azt mondhatni: ha idegen pártolással viszem ki a 
dolgot, annál nagyobb az elismerés, annál nagyobb 
érdemem ? így nincs kedvem Magyarországért érde- 
met szerezni ; és mit érne nekem ez elismerés, ha azt 
kellene magamnak mondanom : ez az ország gyenge ; 
megelégedését, örömét nyilvánítja hogy vállalatomat 
idegen segedelemmel ki vittem, de őmaga annak esz- 
közlésére tehetetlen volt. Igen! ha hazám szegény 
kis ország volna, mely más hatalmasnak kegyelem- 
kenyerét eszi, s az élet bajaitól nyomva szellemi 
fellengzésre nem alkalmatos — akkor nem lehetne 
ellene panasz; de az ország nagy és gazdag, a nép 
szellemi és nemzeti újjá-születése ragyogó idejét éli, 
8 ezt a vállalatot, melynek becsét a külföld is méltatja, 
segedelem nélkül hagyja, s kész tőlem ily koldusál- 
dozatot fogadni el! . . ." 

XII. De elég e panaszos levelekből. Azok Re- 
guly hazafiúi kínjainak megható tanúi, mikre maga 
örök fátyolt akart borítani, de én úgy hittem : ez áldo- 
zatok hozója megérdemli, hogy a hazának legalább 
sejdítései legyenek azon fájdalomról, mely kebelét, a 
hontól távol, a honért s annak díszéért gyötrötte. O 
azt ismét stúdiumai közé temette^^ melyeket bal szo- 
kása szerint mindig a kimerültségig folytatott. Ezek 
közt kellemes kiderülést készíte neki Balugyánszky 
státustanácsos júniusban. E magas állású hazánkfia 
t. i., legi^abb leányát kiházasítván, a vőfélséggel Re- 
guly tiszteltetett meg; a menyasszony násznagya 
Mihály nagyherceg, a cár öcscse, volt, a vőlegényé 



320 REGULY ANTAL 

varsái herceg Paskewitsch ; az esketés a nagyherceg 
palotájában levő kápolnában^ és itt ii^u tudósunk 
tartotta orosz szokás szerint a menyasszony feje fölébe 
a nászkoronátEsketésután a válogatott kör pezsgőre 
és teára a nagyherceghez kéretvén^ innen a meny- 
asszony atyjához kocsizott, hol a nagyherceg többi 
közt Reguly egész történetét elmondatta magának. A 
nászpár még azon estve elutazott Varsóba, s Reguly 
őket egész Pskóvig, egy Sz.-Péter- Várától negyven 
mérföldnyire délnek fekvő megyei fővárosig kisérte. 
Itt a pskóvi kormányzó Bartholomei tábornok Re- 
guly szabad rendelkezése alá adta hatlovas hintaját^ 
melyet az önkénytes fogságát tíz hónap óta el nem 
hagyott ifjú tudós néhány érdekes kirándulásokra 
használt. így meglátogatta az oda hat mérföldnyire 
fekvő régi Izborszkot, mely Oroszországnak mind 
legrégibb történetében nevezetes, mind az újban 
Báthori István király általi ostromáról; megapecsórai 
barlangkolostort; s nem feledkezve meg soha tudo- 
mányos céljairól sem, ez útjában hat régi sírt (Hiinen- 
graber) bontatott fel, de melyekben ékszereket nem, 
csak tetemeket födözhetett fel, s egész zsákmánya 
egy jól fentartott koponya lett. Vissza a fővárosba 
postaszekeren jött. E pskóvi kirándulat Reguly tes- 
tére s lelkére élesztőleg hatott. „Meglepő volt — írja 
többi közt szülőinek — ez aránylag csekély távolat- 
ban oly szembetűnő különbségét találni a növény- 
zetnek : itt (Péterváratt) még alig bimbóztak a fák, 
ott már minden zöld volt, a gyümölcsfák virágoztak, 
a tulipánok és boroszlán bimbói nyíltak. E szelídebb 



ÉLETE. 321 

ég hathatósan felköltötte bennem Zirc emlékezetét, 
anyám kertjét láttam . . . Ügy szíttam magamba a 
szabad tiszta falusi levegőt mint a fogoly, kit tömlő- 
céből egy pár óranegyedre isten szabad ege alá eresz- 
tenek." Egy más rándulat Kronstadtba minden öröm 
.nélkül maradt. Nagy tengeri hadgyakorlat volt oda 
kitnzve; s egy gőzös engedelmet kapott a császár 
hajója mellett nézni azt:Reguly ottvoltBalugyánszky 
oldala mellett : de a több napi vihar gátolta a kivi- 
telt. Az idő e nyárban általán kedvezőtlen volt, a hév- 
mérő gyakran 10 fokra stilyedt, s ez s a gyakori eső- 
zés sok betegséget okozott. És így pskóvi utazása 
vaJa az egyetlen zöld sziget Reguly ez életéve siva- 
tagjain. 

XIII. Júliusban Reguly tudományos készületei 
be voltak fejezve, s ő az útra kész. De a segélykül- 
demény mindegyre késett. Ekkor intézte második 
levelét az akadémia titoknokához, melyben számot 
adott eddigi munkásságáról, ezt hozva fel hallgatag- 
sága okául is. Útja iránt többi közt ezeket irta: ^Né- 
zeteim és terveim eredetünk felderítése tárgyában 
változatlanul azok, miket tavai adtam elő. De az 
utamra választandó alkalmatos időt illetőleg meg kell 
a következőket jegyeznem. Itt e boreális részekben 
a tél valamint az utazásra, úgy a népek megisme- 
résére is az egyetlen alkalmas időpont. Ez az éjszaki 
élet és mindennemű mozgalom ideje ; ekkor vadász 
a vogul, ekkor utaz, ekkor kereskedik, szóval ekkor 
tesz mindent, mi egész évi életének födözésére ki- 
vántatik. Ez időt nem szabad az utazónak elmulasz- 

Toldj Mnnktí. U. 21 



322 EEGÜLY ANTAL 

tani, ha valamely éjszaki népet látogat, mert csak 
ekkor nyilatkoztatja minden erőit és sajátságait. En- 
nél fogva nekem octóberben kellene már elkezdenem 
nyelvtanulmányaimat az Urálon (az út oda nem tart 
egy hónapig); január közepéig reménylem annyira 
haladhatnék, hogy azon túl már sikerrel járhatnám be 
a vogul földet, amit tennem nyelvi s ethnographiaí 
tekintetben múlhatatlanul szükséges. Obdorszkból 
fordiUnék aztán az osztyákokhoz , kiknek nyelve, 
mert a vogultól csak dialektusilag különbözik, nem 
sok munkát adna. Egy grammatikájával és lexikona- 
val e nyelveknek meg volna úgy hiszem munkám 
alapja vetve, s egy nagy lépés a finn népek öszves 
ismeretére téve. Különös figyelmet kivánok fordítani 
e népek természettani viszonyaira is, s e népcsaládból 
egy kaponya-gyűjteményt szerezni össze, fejmérése- 
ket tenni s gipsznyomatokat venni, minek csinját itt 
magamévá tettem. Ezt szép volna a többi boreális 
népekre, tán Szibéria minden népeire kiterjeszteni 
(ha t. i. módom lenne egész Szibériát megjárni): mely 
úton idővel a poláris népekről, vagy tán tovább is 
menve a túrán népclassisról, mi bizonyosan nem ha- 
ladja még túl nemzeti érdekinket, oly munka támad- 
hatna, mely Mortonnak az amerikai népekről írt mun- 
káját bizonyosan felülhaladná. Ha aztán egykor a 
csúdhalmokban található kaponyákra is nagyobb 
figyelem fordíttatnék: e két rendbeli adatok össze- 
hasonlításából mind a népek régi geographiai kiterje- 
désére, mind némelyek népisége meghatározására 
fontos következményeket lehetne kivonni." E levél 



ÉLETE. 323 

eléggé éreztette a kirendelt segély gyors megktilde- 
tése szükségét, de a körülmények annak rögtöni esz- 
közlését még nem tették lehetségessé. Minden perc, 
mely ezentúl várakozásban tölt el, veszteség volt 
időben is, s az európai szárazföld e legdrágább váro- 
sában pénzben is. Es minthogy ekkép a várakozás 
többe kerülendett mint az utazás, Baer státustanácsos 
előlegezést ajánlott Regulynak, de melyet ez nemzeti 
büszkeségből el nem akart fogadni. Ekkor magán 
hírből úgy értesült Reguly, hogy a királyi segély 
három száz váltó forintból fogna állani. E summa 
csekélysége kétségbe ejté őt, s maga kért Baertől 
kölcsönt, hogy — haza térhessen, A válasz a volt, hogy 
ez esetben a reményit királyi segedelmet nem lesz 
szabad elfogadnia, hogy orosz tudósnak nincs oka egy 
utai^ó magyarnak hazautazásra pénzt kölcsönözni, de 
arra igen, hogy az Uraira mehessen, s legalább rövid 
ideig a vogulok közt múlasson, mikép megmutathassa 
a világnak hogy képes vala sikeresen munkálni ; míg 
ellenkező esetben gúny tárgyává lehetne mint oly em- 
ber, ki reményeket költött, de azoknak meg nem fe- 
lelt, azt pedig senki sem fogná vizsgálni: voltak-e 
erre eszközei vagy nem? Baernek e jóakaratú sürge- 
tései hatottak végre, Reguly elfogadta az ajánlást, 
és octóber 9-dikén Szent-Péter- Várából kiindult. Két 
nappal elébb a magyar akadémia őt egy értelemmel 
levelező tagjául választá; saz elnök még azon hónap- 
ban útnak indította a kirendelt öszveg első felét. Mely 
öröm s mily megnyugvás forrásai Regulyra nézve, ha 
ezek még Péterváratt találják ! 

21* 



324 REGULY ANTAL 



REGULY MÁSODIK, VAGYIS URAL-SZIBÉRIAI 

UTAZÁSA*). 1843—1845. 

XIV. Pétervárnak, a sanyarú munka, sokszor 
feléledt s ismét elborult remények, és hosszas nélkülö- 
zések s fárasztó várakozások e helyének elhagytával, 
utazónk keblébe nyugalom s az elérendő cél eló'örömeí 
költöztek bé. „Képtelen vagyok — így íra Baemek 
Moszkvából octóberl7-kén — On előtt azon hálaérzést 
méltán kifejezni, mely ly el magamat On iránt leköte- 
lezve érzem azon megbecsülhetetlen jótéteményeért, 
hogy engem Pétervárából kiindított. Minden lépéssel^ 
mely e várostól tovább visz, szabadabbnak és erő- 
sebbnek érzem magamat, fejem tiszta és könnyű^ 
szemem olyan mint a sokáig vaké, ki ismét az isten 
ragyogó napja sugarait veheti be!" Moszkva átmeneti 
állomás volt. Csak Spasski úrnak, az „Antiquitates 
Siberiacae" neves kiadójának csúd régiségtára kötötte 
le figyelmét, melynek tárgyai mind szibériai sirhal- 
mokban találtattak, s miknek takaros kis gyűjtemé- 
nyével meg is ajándékozta öt a tulajdonos '^^), azon 
Ígéret mellett hogy, mire utazónk visszatér, ha írásai, 
rajzai s felirat-gyűjteménye, mik munkája első kiadá- 



*) £ fejezethez Reguljnak Baer és Fraehn orosz cs. stá- 
tustanácsosokhoz, úgy Eeguly és Baer hozzám irott levelei, 
valamint az orosz cs. akadémia BulletÍDJe szolgáltak forrásúi. 

^*) Azok Keguly ajándékából jelenleg nemzeti muzeumunk 
birtokában vannak. 



ÉLETE. 325 

sánál sokkal gazdagabbak, rendben lesznek, ezekből 
vele több érdekes kivonatokat közlend. Spasskin 
kivül csak földiét Dr. Molnárt, és Pogódint az isme- 
retes moszkva történetírót keresvén fel, s magát a 
szükséges téli öltönyökkel ellátván, Grigorovics kazáni 
tanár társaságában Niani-Novgorodba folytatta útját, 
hol oct. 21. érkezett meg. Itt szíves elfogadtatást talált 
Melnikov úrnál, kinek Pogódin által ajánlva volt. Ez 
a tudós a város és megyéje történetéhez és statistiká- 
jához gazdag adatgjrűjteménynyel bírván, a vissza- 
térőt ^azokkal segíteni igérte. Más nap hogy az irtóz- 
tatón rázó orosz telegát elkerülje, a Volgán folytatta 
útját; de a hajós járatlan levén e folyamon, három 
nap alatt csak Makarjevig, egy Novgorodtól hetvenöt 
vérsztnyire fekvő városig, ért: t. i. noha a vízállás 
igen kedvező volt, a hajó háromszor került zátonyra. 
E mellett másfél nap vándorunk puszta kenyérre volt 
szorulva, s fa és szénhiány miatt csak teát sem főzhe- 
tett. Azért visszaküldvén bárkáját, szárazon folytatta 
útját, mely a keleti finn népek közeledésével mind 
érdekesebb lett. Ezeknek határa a Szúra vizénél ére- 
tett el, honnan, sőt már Emangásztól kezdve, folyvást 
cseremisz, csuvas és tatár lakosok közt haladva. Ka- 
zánba octób«r 27. érkezett. Ezen út közben különösen 
érdekelte egy cseremisz s egy csuvas vásár, melynek 
elsejét Novi-Szundirban látta, hol a kazáni híres cser- 
faerdők kezdődnek; másodikát Csebokszáron, a csu- 
vasok úgy nevezett fővárosán túl néhány vérsztnyire, 
hol az egy Simeg-bazár nevezetű szabad téren tarta- 
tik. Már Szundir felé találkozott sűrűen cseremiszek- 



326 BEGÜLY ANTAL 

kel, kik hol apró szekereken; hol lóháton siettek a 
vásárra, mely hetivásár volt csak, mégis legalább 
kétezer embert csődített össze. Itt e nép többnyire 
bama^ hosszúkás képű és sudár növésű :nííg a Volgán 
túli nagy erdőségekben lakó cseremiszek szőkék, ' 
s kifejezett finn typust mutatnak. Reguly szerint ezek 
a csuvasok által Szármász néven neveztetnek, mi, ha 
a dialektusilag ktllönböző kimondás tekintetbe véte- 
tik, az orosz ,cseremisz'-szel összevág. A szó tisztán 
csuvas, és tévelygőt, kóborlót jelent, kinek se háza^ 
se állandó széke, tehát nomád, miből hihető, hogy 
nemzeti nevök csakugyan innen veszi eredetét. Ha 
csakugyan áll, hogy sküih és csvd azonegy szó, és a 
skythák finnek voltak; s ha Herodotíist követve, ki 
ebben csakugyan egyetlen vezetőnk, a Szarmátokat, 
kik szerinte skytháúl beszélitek, csak némi dialektust 
változattal, finneknek nyilatkoztatjuk; úgy épen nem . 
képtelen azt állítani, hogy a szarmátok alatt különö- 
sen keleti finneket kell érteni. A csuvasok, kiket 
Reguly addig látott, alacsonyabbak, maj d barnák, maj d 
szőkék, arc- és fejalkotásban nagy változatosságot 
mutatók, úgy hogy typusukat szerinte csak bővebb 
tapasztalás és számos kaponyamérések után lehet 
meghatározni. jKa^dn-ban, mely kétszáz mérföld Pé- 
tervártól s mintegy fele az uráli útnak, közel két 
hétig múlatott utazónk, mert a cseremisz és csuvas 
népek főleg e kormánymegyében lakván, visszajövet 
itt bővebb munka várt reá, mely végből jóelőre isme- 
retségek s némi előintézkedések voltak teendők. 
Itteni feladásul t. i. kettőt tűzött ki magának, egy 



ÉLETE. 327 

cseremisz és csuvas hely- és személynévtár összesze- 
dését^ mely a régi történetre fő fontosságú, s e népek 
ethnographiai abrosza készítését. Mindkettő iránt jó 
reménynyel lett, mert mind a kormányzó, mind a 
kazáni tudósok kész segítséget, s a szükséges kirán- 
dulásokban majd személyes kíséretet Ígértek. A nyel- 
vészetre nézve is nagy várakozásokat csatlott e hely- 
hez. Mióta t. i. az orosz kormány e különböző finn 
népek megtérítésére fordította figyelmét, a kazáni 
papnöveldében mind a két nyelv taníttatik. Ennél 
fogva erősen hitte Reguly, hogy itt szükségkép kell 
némi nyelvbeli elődolgozatoknak találtatni, miknek a 
tudós világ is hasznokat vehetné; és csakugyan a 
növeldei tanárok többszöri meglátogatása lassanként . 
négy külön lexikális dolgozat nyomába vezette, mik 
régóta használatlanul hevertek kéziratban: egyike 
csuvas, a más három cseremisz, s ezek közöl is egyik 
a kozmodemianszki, másikacárevi nyelvjárás szerint. 
Ezeken kivül egy, Kazánban 1836. nyomatott csuvas, 
és egy ugyanott 1837. megjelent cseremisz nyelvtan 
birtokába is jutott. „A papság közt, írja Keguly Baer- 
nek;itt sok erő munkátlaniU hever; s nem a jó akarat, 
csak a vezérlő szellem hibázik. Ha volna, ki az egyes 
igyekezeteknek hasznos irányt adna, s az erőket kö- 
zös célban egyesítené, rövid idő alatt vajmi sokat 
lehetne tenni. Ha visszatérőt itt pár hónapig múlat- 
hatnék, e két nyelv körül sokat tehetnék." Eb ismét 
az akadémiához : „Ha ex analógia hasonló előmun- 
kálatokat reménylhetnénk a többi finn nyelvekről is 
(Kovalewski úrtól bizonyosan tudom, hogy egy 



328 BEGULY ANTAL 

lexikona a permi nyelvnek nem rég küldetett be a 
kazáni curátornak gróf Mussin-Puschkinnak^ ki azon- 
ban most Péterváratt vagyon ; hasonlólag létezik egy 
osztyák lexikon Tobolszkban^ mely Sjögren kezében 
is volt): mennyi előmenet volna itt rövid idő alatt 
lehetséges! mely meglepő és nem várt kifejlődést 
vehetne hamarjában az egész finnismus, és mily ha- 
mar teljesedhetnék nemzeti tudományunk előmenete 
körül egy forró óhajtásunk! — Nekem most e mun- 
kák tulajdonosainak neveivel kellé megelégednem, s 
utamat tovább folytatnom; hogyha azonban vissza- 
tértemkor az Uraiból (febr. elején) költségeim enged- 
nék itt néhány hónapot töltenem, az akadémiának 
. csakhamar egy cseremisz és egy csuvas lexikont ter- 
jeszthetnék elő, úgy t. i., hogy a cseremisznek kidol- 
gozását a szerzők segítségével (kik ugyanezen me- 
gyében laknak) magam vállalnám magamra, t.i. azon 
munkarészt, melyet az orthographiai kritika s a magyar 
és német fordítás kivan, a csuvast pedig, csak csekély 
költségem legyen rá, mások által hozatnám oly álla- 
potba, hogy bátran lehessen nyomatni. így hamar 
gyűjtethetnének egybe nyelvünknek a finn nyelvek- 
keli összehasonlítására szükséges anyagok; s ez mind 
nyelvünkre, mind históriánkra, és mindenre, mit nem- 
izeti tudománynak nevezhetni, megbecsülhetetlen kö- 
vetkezményekkel fogna bírni. Mind eddig keveset 
gondolkodtunk arról, mely különböző szláv, byzanti, 
olasz stb míveltség magvai azok, melyek jelen ma- 
gyar míveltségünket és sociális formáinkat előhozták, 
de melyek azon elemek, melyek azon szülőfóld, 



ÉLETE. 329 

melyből ezen vidéki vetőmagok mostani gyümölcsös 
formáikra fejlődtek^ s mi tehát a valódi eredeti magyar^ 
arról eddig még csak nem is álmadozhattunk^ mivel 
tudományi állásunk szerint ez mind eddig fogalmunk 
felett volt.^ A kazáni tudósok közölj kikkel Reguly 
renddel megismerkedett; ki kell emelnünk a lengyel 
Koválewslcitj kinek számos^ a mongol nyelvet, történe- 
tet és irodalmat illető munkáitól az ázsiai tudomány- 
kör tetemes gazdagúlást várhat, s a perzsa Kazimbeget, 
a keleti nyelvek tanárát s a legújabb török-tatár 
nyelvtan szerzőjét: mint kikkel utazónk az éjszak- 
ázsiai nyelvosztály egyes tagjairól tanulságos eszmé- 
ket váltott. így kielégítve, s egy második itt múlatás 
számára is ihegtevén az előlépéseket, úgy a vogulok 
számára magát mindennemű apró aj ándékeszközökkel 
és csecsebecsékkel illően ellátván, novemb.8-kán éjjel 
e nevezetes várost odahagyta. 

XV. Az út Malmüs városáig tatároktól lakott 
mívelt földön vezet keresztül ; de a fagyott göröngyös 
utakon szenvedett rázatás annyira összetörte vándo- 
runkat, hogy az említett városban három nap kellett 
annak kiheverésére. Innen a viatkai kormánymegyén 
keresztül a permi határig votyákok közt esett az uta- 
zás. Ezek közt két papot tudott ki, akikről monda- 
tott hogy e nép nyelvét érti. Reguly óhajtása itt is 
teljesedett. Egyikében e férfiaknak, a döbesi lelki- 
pásztorban, mívelt emberre talált, ki votyák nyelvtant 
szerkesztett, s Reguly kérésére igérte, hogy ennek 
visszajöveteléig néhány ezer szóból állandó votyák 
szótárt készítend ; a másik papot Szumsziban találta, 



330 BEGULY ANTAL 

ki nem rég a Máté evangéliomát fordította voiyákra. 
Mindkettőnél alkalom alapos értesülésre és eszmecse- 
rére. A votyák nyelv két nyelvjárásra oszlik; egyike 
az éjszaki vagy glasovi; másika déli vagy szarapuli, 
mely a tatárhoz hajlik ^ vagy helyesben azzal kissé 
keverve van. A déli votyákok feketék, amazok sző- 
kék, s így ugyanazon ellentétet mutatják, melyet Re- 
guly a cseremiszeknél talált. A két derék pap több 
pontokból álló utasítást fogadott el utazónktól, s 
azokra a feleletadást teljes készséggel megígérte. A 
permi határon megszűnik e nép, s 6a«Hro& váltják fel, 
kik itt, valamint a többi tatárok, valódi helyben-lakó 
nép, mely a nomád életről régen lemondott Azelőtt 
permiek érintkeztek itt velők, de most ezek egészen 
eloroszosodtak. Perm városában Reguly egy hétig 
múlatott, s ez idő alatt főkép a megye földrajzával 
foglalkodott. A kormányzó, kinek ő nagy szívességé- 
vel élt s kinek házánál lakott is, e részben lényegesen 
segítette. Ennek parancsolatára ugyanis teljes lajstro- 
mai készülvén e kormánymegye minden helynevei- 
nek, az osztályhivataloknak meghagyatott minden 
helynév mellé az ottani nép és nyelv feljegyzése, mi 
által egy ethnographiai abrosz alapja vettetett meg. 
Elutaztakor a kormányzó egy szép és nagy megyei 
abroszszal ajándékozta meg őt, és kísérőül egy kozá- 
kot rendelt mellé. Szolikamszon át Uszoljéba tartott, 
s a sztroganovi híres sófőzés igazgatójánál, Volegov 
úrnál, négy napot töltött. E tudós férfiútól kéziratban 
egy, négyezer szót foglaló permi lexikont nyert aján- 
dékul, s itt vázolá a permieknek ethnographiai abro- 



ÉLETE. 331 

sjsát, amennyiben azok e megyében laknak, s jegyzett 
számos, e tájak történetére tartozó adatokat A szo- 
likamszki protopópát Reguly, fájdalom, nem kapta 
otthon. E férfiú t. i. sokáig élt a permiek közt, és 
grammatikát is készített nyelvökről. Némely kérdő- 
pontokat hagya tebát annak fiánál , ki szinte pap ; s 
folytatván útját két nap múlva az Uralt elérte, s azon 
december 4-dikén szerencsésen átkelt. Itt először Vercho- 
turjéban állapodott meg, mely helység már egy vogul 
vár romjain épült, s az Ural ezen részének minden 
vogulai annak hatósága alá tartoznak : itt levéltár le- 
vén, adatokat reményit találni a vogulok történeteire, 
ú. m. egykori számukról , költözéseikről , keresztelte- 
tésökről stb, de csalódott : a rendetlenség miatt felvi- 
lágosítások helyett ígéretet nyert, hogy visszaútjában 
kérdéseire meglelendi a feleleteket. Bogoslovskoiban 
Protaszov bányaigazgatót látogatta meg, ki több évig 
főnöke levén azon éjszak-urali expedítiónak, mely az 
aranyfövény kivizsgálása végett 1829 óta majd min- 
den évben munkálkodott ; alkalma lett e kiküldésekről, 
melyek egész a Szertan vizéig, a Szinya egyik mel- 
lékfolyójáig, jártak, szépnél szebb abroszokat látni, 
miknek utazónk számára lemásoltatása is elrendelte- 
tett. Itt nyert két vogul kaponyát, melyet ugyanezen 
küldöttség hozott valamelyik kirándulásáról. Innen 
Reguly az ottani protopópa társaságában, ki harmincöt 
év óta ismervén a vogulokat, alkalmas kalauznak 
látszott, éjszak felé indult, s december 15-dikén reg- 
gel behajtatott Vszevolodo-BlagodackihsLy hol a Wsevo- 
loshskij család jószágigazgatója Borowkow senátor 



332 REGULY ANTAL 

rendeletéhez képest a felügyelőségtől ritka vendégsze- 
retettel fogadtatván^ szállással s mindennel mi az 
életre^ sőt kényelemre kivántaték^ elláttatott. A szük- 
séges nyugodalom után Reguly visszabocsátotta éltes 
társát, nagyobb sikerrel reménylvén magányosan ki- 
rándulni majd a Lozva mellékére, mint egy pap kísé- 
retében, kitől, mint pogány szokásai büntetőjétől a 
nép tart. Különben is a lozvai út egyelőre felesle- 
gessé tétetett a jószágügyelőség gondoskodása által, 
melynek Reguly csakhamar két tiszta vogulnak be- 
rendeltetését köszönheté ; ama kirándulás tehát 
utóbbra halasztatott, mikor nagyobb haszonnal fogna 
tétethetni. 

XVI. Vszevolodo-Blagodaéki, vagy rövidebben 
Vszevohdszkoiy az oroszok uráli telepei vég pontja, 
Verchoturjétől éjszak felé kétszáznegyven versztnyi 
távolságban fekszik, a 61. fok alatt, a Szozvaés Ivdel 
vizei között, zordon de nagyszerű természet közepett, 
Európától az Ural havasai által elzárva, keletnek azon 
magasságokon, melyek a toboli nagy térség felé ella- 
púinak. Itt rövid pihenés után elkezdte a két vo- 
guUal tanulásait. Ok a Lozva mellékéről, ötven verszt- 
nyi távolatról. hozattak hozzá. Egyik közölök, kinek 
neve Jurkina volt, hetvenkilenc éves agg, a másik 
Baktyiár, hatvan éves. Hajók fekete, bőrük barna, 
mint valamennyi voguloké ; e mellett könnyű s élén- 
kebb kedélyűek mint a finn népek szoktak lenni, 
gyors felfogásúak, a kérdésekre nagy készséggel és 
könnyűséggel felelők. Az ő 'társaságokban Reguly 
oly jól érezte magát, hogy őszintén meg vállá, mi- 



ÉLETE. 333 

szerint az egész úton igazán jókedvű és derűit csak velők 
volt. „Némelyek — iráBaemek — a vogulokról irtóz- 
tató képet festettek : de ezekben nincs Ítélet^ csak előíté- 
let; ők az idegen és egyéni felfogásuk szerint kellemetlen 
formákat látják^ s e mellett nem keresik a tartalmat; 
nem sejtve, hogy itt emberibb és romlatlanabb termé- 
szet működik mint nálok. Hogy a vogul nem dolgo- 
zik, az fogalmaiból és neveléséből következik. így 
volt ez a régi germánoknál , így van az a mai baskí- 
roknál, sőt némely orosz nemesnél is. A vogulnak 
t. i. a lovagias életről saját fogalma van, a munkát le- 
alázónak tartja. E mellett büszke , az oroszt megveti 
„mert dolgoznia kell és nem maga ura^. A vogul azt 
mondja: csak két Goszpodin (úr) van: Goszpodin 
Cár és Goszpodin Jaszasni, azaz a cár, és a jasszákot 
azaz vadak bőrét, nem pénzt adózó s munkával nem 
tartozó vogul. Igaz hogy ha oroszok közt van, félénk, 
vagy inkább tartózkodó, de ez bizodalmatlanságból 
származik: de mikor ő egyszer azt mondja: „budu 
pulu kraszitj" — s az orosz e formulát jól érti — ak- 
kor ez azonnal ellappang, különben vér foly stb." 
Egyébiránt a vogulság kihaló félben van. A statistikai 
táblákban előforduló vogulok többnyire eloroszosod- 
tak, valódiak csak a Lozva és Pelím mellett laknak 
már. Érdekes adatokat közlött Keguly az akadémiá- 
val a vogulft)ld geographiájára ; mik közöl ki kell 
emelnem, hogy valamennyi földirati neveknek e nép- 
nél saját, a szokottól eltérő nevek felelnek meg, me- 
lyek Reguly szerint permi eredetűek s oda mutatnak, 
hogy a vogul népnek ez nem eredeti hona, s a vogulok 



334 REGÜLY ANTAL 

e földön idegen, bevándorlóit nép. E nézet összevág- 
ván az osztyákok azon hagyományával, miszerint ők 
is délnyugatról nyomultak fel : akaratlaniil is a baskírok 
földére utasíttatunk, mint e két legkeletibb finn ág 
végelőtti hazájára. A vogul nyelvben utazónk csakha- 
mar reá ismert a finn rokonságra, s annak kiejtésében 
nagy könnyűséget érzett. Az énekeket is figyelemmel 
kísérte Reguly. A lozvai vogulok orosz dalokat éne- 
kelvén már széltiben, szegényebbek sajátokban mint 
a Pelím-mellékiek. Nótáik a cseremisz és osztyák 
nótákhoz hasonlók; hangszerökegyikfajahárfaalakú; 
a másik, fekvő húrokkal van) szangurnak neveztetik, s 
ilyet Reguly egyet az akadémiához küldött is '^^). Ész- 
revehető ezekből is, miszerint Reguly mindenre kiter- 
jesztette figyelmét, mi e nép teljes megismerésére 
szolgál. Egyik vogul tanítóját, Jurkinát, kit házi kör- 
nyülállásai hívtak vissza, miután fejéről gipsznyoma- 
tot vett, néhány nap múlva haza bocsátotta; Baktyiár 
ellenben független és szabaAlevén nála maradt. A jó 
öreg kedve és türelme kimeríthetetlen volt, s felele- 
teiben oly fáradhatatlan , mint nevendéke a tudako- 
lásban és jegyezgetésben. Reggeltől estig folyt mun- 
kájok. „Bizodalma hozzám — így íra ez 1844. január 
24. — oly tökéletes, hogy hittanának és rítusainak tán 
nincs többé titka, melyet előttem föl ne födözött volna. 
S amennyi érdeme van körülöttem, szintoly nevezetes 
ő népénél mint dalnok, sőt lóáldozataiknál, melyek 
esztendőnként tartatnak, gyakran papi minőségben 



75) Jelenleg a nemzeti múzeumban látható. 



[ 



ÉLETE. 335 

működik. E kettős tulajdonsága rám nézve több 
irányban tudományos okúiásnak gazdag forrása. Szá- 
jából összeírt különféle énekeim^ imáim és dalaim már 
húsz ívre terjednek, és nem csak e nép életére s szel- 
lemi állapotjára vetnek meglepő világot, de nyelvi te- 
kintetben m felette fontosak, mert bennök sok oly szó 
és kifejezés fordul elő, melyekről eddig csak felületes 
magyarázatot adott, ezen textusokból pedig azok mé- 
lyebb megismerésére vezettetünk. Szótáram már 2600 
cikkből áll; nyelvtani adataim is, a beszédrészek min- 
denikére, szép számmal gyűlnek. Már beszéllgetni is 
kezdek vogulúl, s meglehetősen vagyok tájékozva 
a nyelv természete körűi. Rokonsága a magyarral 
minden kétségen felül áll, s általa valóban tudomá- 
nyos magyar nyelvbuvárlat leszen lehető. A finn nyelv 
etymologiája is gyarapszik a vogulnak telj esb ismerete 
által, sőt az egész finnismusra fontos az.'^ 

XVII. E tanulmányok között folyt nap nap 
után, de sem segedelem, sem annak híre nem érkezett 
hozzá. „Mi fog velem történni — irá tehát Baernek 
január 24. — óhajtanám tudni. Ide-utazásom közben 
s ittlétem első idejében gyakran aggodalom és nyug- 
talanság fogott el, melyet csak nehezen tudtam elfoj- 
tani, most azonban hideg vagyok és eltompiilva, s egé- 
szen muhammed-hítű. A fátum akarta így, gondolom 
magamban, az ember ne törődjék annak végzései 
fölött. Egy vigasztalást ismerek csak, s ez a munka, 
ennek élek oly eltökéltséggel, hogy az elfáradás ér- 
zését nem ismerem, hanem nappal és éjjel halmo- 
zom rakásra az anyagot, fájdalom és öröm nélkül.^ 



336 REGULT ANTAL 

Azon sok érdekest tartalmazó levelet^ melyből e soro- 
kat kiírom^ Baer közölvén Fraehnnel^ a pétervári 
orientalistával, ez a nagyhírű és nemeslelkű agg többi 
közt ezeket írta Baemek : „Valóságos benső örömem 
volt mind a vogulokat illető érdekes közlemények, 
mind a levélíró naiv előadása felett. Kegyed nem 
fogja a legnevezetesebb részeket az akadémia Bulle- 
tinjétől megvonni, mind a tudomány érdekében, mind 
a fiatal utazóéban, kiért minden esetre többet kell 
tenni, mint eddig történt. Tegye, kérem, az akadémia 
nyelv és történeti osztályában azt az indítványt, hogy 
miután a magyar akadémia nem segíti, a mienk he- 
lyezze őt oly állapotba, miszerint a vogulok, cseremi- 
szek, osztyákok stb közt tovább múlathasson, valamint 
Kazánban is, hol e nyelvek senkit sem érdekelnek. 
Az a férfi o, ki tudományos bányákat üloleg tud hasz- 
nálniy ha arra elegendő időt nyer. Ha ez indítvány 
akadémiánk elnökségénél nem találna óhajtott visz- 
hangra, mivel itt külföldinek pártolásáról van szó, mit 
gondol kegyed, ha mi, kik a tvdományt jobban sze- 
retjük mint minden Mammonty ha mi váilalnok el a 
derék Regulyt sajátunkból némi segedelemmel ellátni f 
Egy valamennyi tagokhoz intézett felhivás nem ma- 
radna siker nélkül, ha az a kegyed megragadó tollától 
jőne. Az ívet aztán mindenek előtt hozzám utasítsa 
kegyed aláírás végett, s ezt azért is mert a régiek 
egyike vagyok!" — így tudták ez európai nevií tudó- 
sok, kik Regulyt ismerték y őt megbecsülni! „E lépés 
— írta nekem Baer — rég megtörtént volna, ha Re- 
guly eddigi munkálkodásairól tudósítani akarta volna 



4 J 



n 



ÉLETE. 337 

az akadémiát. De o mindig a magyar akadémiát tar- 
totta természetes fórumának" : ugyanazért Baer nem 
meré az utazás gyámolitását az orosz akadémiában 
indítványozni ; kivált miután nem titkolta volt, hogy 
a magyar akadémia neki Ígéreteket tett. „De magá- 
nyos segélygyűjtést, így folytatá, fogok Fraehn fel- 
szólítására eszközölni; tetemes az nem leszen, mert 
nem akarom a dolgot nagyon nyilványosan vinni. A 
szükség által kényszerítve tett adósságai ez által sem 
lesznek távúiról is fedezve. Ha felszólítást adnék ki 
egy a maga földiéi által feláldozott magyarnak részére, 
az itteni szlávok és germánoknál untig elégséges pénzt 
tudnék összeszerezni ; de e húrt nem akarom pen- 
getni, jogom sincs Regulynak honáhozi viszonyát el- 
rontani.** Ekkor érkezett meg a magyar akadémia 
folyamodására kinyert királyi segély (1000 ft cp.) 
Sz.-Péter- Várába, s annak, a földink elutazásakor 

I 

tett előlegezés lehúzása után, fenmaradt része (330 
eztlst rubel) az Uraiba indíttatott. Reguly azt február 
15-kén vette; s festi örömét az aznap Baerhez inté- 
zett levelének kezdete: „On engem, tisztelt státusta- 
nácsos úr ! ma gazdag és hatalmas férfiúvá tett, s ké- 
pessé az egész vogulságot '^), bármennyire terjednek 
is valamennyi világrészben határai, meghódítanom!" 
Üj eró'vel folyt a munka, n^vszerint vogul szótárának, 
mely ötezer cikkre nevekedett, és harminc ívre ter- 
jedő' vogul énekei rendezése és tisztázása, melylyel 



'^^) „Mangsithum** áll a német levélben; t. i. Mangazi 
néven nevezi maga magát a vogul. 

Toldy Mnnkái. IT. 22 



338 BEGÜLY ANTAL 

martius 2-dikán a cserdíni vogulokat illető tanulmá- 
nyai, szerencsésen befejeztettek. 

XVIII. Meg levén eddigi munkálkodásai által 
a cserdini vogulság nyelve* és erkölcsi ismeretének 
alapja vetve, a télnek hátralevő részét Reguly a többi 
elszórt vogul népmaradványok megismerésére kivánta 
használni. E végre figyelmét elsőben is a Pelím vidé- 
kére fordította, hol még egy tiszta, vegyületlen nép- 
törzsököt reményit találni. Azonban az irbiti nagy 
vásárnak mindenfelé életet terjesztő mozgalma az 
Uraiig hatván, arra bírta Regulyt, hogy legközelebb 
ezen város felé tartana, mely európai, és ázsiai Orosz- 
ország minden vidékeiből úgy, mint Perzsiából, Bu- 
khárából s még délibb tartományokból is látogattatik. 
Elhagyván tehát martius 4-dikén a Wsewoloshski 
jószágokat, hol annyi vendégszeretettel fogadtatott, 
7-dikén Irbit-he érkezett. Ottan öt érdekes napot 
töltvén, Turinszkon át a Tavda vizének vette útját, 
hol az odavaló vogulok közti rövid múlatás után, a 
Tavda és Tobol vizei mentében martius 17.Tobolszkba 
érkezett. Szibéria ezen nevezetes városába két férfiú 
híre vezette. Egyik Wologodskj vala, ki több évig 
papi hivatalban az Ob vize mellékén élvén az osztyák 
nyelvvel huzamosan foglalkodott, s a pétervári aka- 
démiának néhány év előtt osztyák szótárt küldvén 
be (mely azonban javítás végett neki visszaküldetett), 
úgy nyilatkozott Sjögren előtt, hogy osztyák nyelvtan 
készítésében is fáradoz. A másik Satigiriy a múlt 
januárban meghalálozott utolsó Konda-melléki vogul 
fejedelem tudományosan kimívelt fia, ki mint császári 



n 



ÉLETE. 339 

tanár néhány év óta Tobolszkban lakik, s több rend- 
beli orosz munkákat anyanyelvére fordított. Azonban 
Wologodskit utazónk nem lelte már itt, mint aki két 
hónappal elébb Petropavlovskba tétetett által; azon 
kivül megtudta azt, miszerint az nem készített osztyák 
nyelvtant, sőt azt nehezelvén , hozzá sem fogott. A 
humánus püspök ajánlkozott ugyan Regulynak, hogy 
felszólítja W. urat, miszerint másoltatná le osztyák szó- 
tárát utazónk számára, de ez W. úr osztyák nyelvtudá- 
sának igen rossz hírét hallván itt, s rossz munka bírá- 
sát károsnak tartván inkább mint hasznosnak, e szí- 
vességet megköszönte. Osztyák dalok birtokával is 
diesekedék W. úr, miknek vogul énekeivel összeha- 
sonlíthatását Reguly nagyon óhajtá, de miben, W. úr 
közel ismeró'sei bizonyítása nyomán, szinte csalódott- 
nak látá magát : W. egyetlenegy osztyák dallal sem 
bírván. Satigin úrban, ki Regulyt vogul fordításaival 
megajándékozá, jeles férfiúval ismerkedett ugyan 
össze, de ki hónától hosszas távolléte alatt anyanyel- 
vét már felejteni kezdé, s így ezen és egyéb tekinte- 
tekben is kevés felvilágosítást nyervén tó'le, ezen rán- 
dulata várakozásának meg nem felelt. Tobolszki 
örömei közé tartozott Castrén-nsil való találkozása. 
Tobolszkból az Irtys vizén le Demianszkba, s innen 
szárazon a Konda vizéhez utazott Reguly, és pedig 
folyvást Bachtjár hű vogul tanítója kíséretében, hol 
névszerint Bolcsarova egyházas faluban múlatván, a 
kondai osztyákok nagy érdekű nyelvével ismerkedett 
meg, melyről azt találta, hogy vogul testvérére, me- 
lyet utazónk derekasan sajátjává tett már, különösen 

22* 



340 REGULY ANTAL 

ennek belső alkotására, meglepő világosságot vet. 
Bolcsarovából felfelé ismét vogulok közt folytatván 
útját Sáimig haladt; innen szárazon a Pelim vizéhez 
csapott által, s ott a Pelím és Vágla melléki vogulok- 
kal is megismerkedvén, apríl 11. Pelim városában 
állapodott meg, tapasztalásai feljegyzése és stúdiumai 
folytatása végett. 

XIX. Midőn utazónk most másodszor, és pedig 
keletről, érkezett a vogulok közé, nem oly nyájasan 
fogadtatott a föld népe által, mint az Uraiban. T. i. itt 
azon babonás hír terjedt el, hogy egy oly férfiú utazza 
be e tájakat, ki határtalan hatalmat gyakorol a kedé- 
lyek felett, az embereknek tetszése szerint, levagdalja 
fejeiket, azokat gipszbe takarja s ládában magával 
viszi ; hogy kiséretében nyolc vasas, és azért sérthe- 
tetlen férfi jár. E bal hír következtében egy faluban 
Reguly az asszonyok által emelt késekkel fogadtatott, 
s nagy munkába került őket megnyugtatni. Végre 
mindazáltal sikerűit a megbarátkozás, s így utazónk 
egy vogul nagy áldozatban is részt vehetett. Baer véle- 
ménye szerint e veszedelmes hírre a turinszki isprav- 
nik adhatott alkalmat. Reguly t. i. Irbitből gipszet 
akart hozatni, hogy az akadémia óhajtására néhány 
kaponyát leformálhasson. Az ispravnik magára vállalta 
a gipsz megszerzését, de utóbb visszaküldte a pénzt 
azori izenettel, hogy Irbitben nem lehetett gipszet 
kapni, noha Reguly maga látott volt elébb, az irbiti 
v4páron, azt áruitatni. Az említett bölcs férfi, megle- 
het, hallott valamit arról, hogy holtak képei le szok- 
tak gipszben vétetni, de nem arról, mikép élőkéi is 



ÉLETE, o41 

leformáltathatnak, s így talán hivatalos kötelességének 
tartotta a gipszvételt akadályozni, nehogy a vogul 
arcképzet iránti érdek néhánynak éltébe kerüljön. 
Annyi bizonyos, hogy az ispravnik maga ajánlkozott 
a vétel eszközlésére, s pénzt kért reá, melyet sokkal 
utóbb küldött Pelímbe vissza. S ekkép a fej levágás 
meséje, szántszándékkal vagy ártatlanul, tőle indúl- 
hata ki. Minden esetre érdekes, hogy a nyugoti vogu- 
lok földén a nép mindenütt bizodalommal fogadta. így 
az Ivdel felé vett útjában két vogul járult elébe, kik a 
távol éjszakról, a Szoszva éjszaki vidékéről azon 
végre utaztak le Wsewolodo-Blagodackiba, hogy meg- 
ismerkedjenek azon férfival, „ki nép ökhöz küldetett", 
s őt felkérjék az éjszaki Szoszva meglátogatására, 
mely esetre Berézovba iramszarvasokat akartak elébe 
küldeni. A berézovi vogulok ezen követeit Reguly 
két napig tartotta magánál, népök lakjai iránt rész- 
letesen kikérdezte, s közléseiket abroszába bejegy- 
zetté. Feljebb az Ivdel mellett egy még kellemetesb 
látogatója volt, t. i. egy sokat járt kelt „királya a ke- 
letnek", e vidékek Krősusa, Kasimov^lSilek, kit a 
moszkák Bogatyi-nak (dúsgazdagnak) neveznek, mert 
szerintök 19,000, az osztyákok mondása szerint 10,000 
iramszarvas birtokosa. Ezen férfi a Szigva forrásai 
körűi a szamojédek közt nevelkedett, s mindinkább 
dél felé voniUván, utoljára rendszerint a Visera és 
déli Szoszva között lakott. Minthogy nyájai messze 
elterjednek, részint a Pecsóra, részint az Ob körűi, s 
aj asszák lefizetésére évenként nagy utakat kénytelen 
tenni ; ő volt azon férfiú, ki e vidékekről, egész a sza- 



342 REGULY ANTAL 

mojédek földéig, a legteljesb ismerettel bír. E férfit 
tehát öt napig tartá magánál Reguly, hogy őt az Ural 
éjszaki részei, s minden egyes telep, magasság és 
folyó iránt kikérdezze. így készült három abrosz, me- 
lyet Reguly, egyéb Írásokkal Pétervárt tevén le, Baer 
azokat az ottani akadémiának elő is mutatta. Alapját 
ezeknek gróf Canerin éjszaki expeditióinak abroszai, 
s még mások, teszik^ miket Reguly Tobolszkból szer- 
zett magának, minden részeikben kijavított, s azokba 
a vogulok minden falvát, minden kunyhóját, sőt min- 
den szent halmaikat is, mik mind maíg áldozathelyul 
szolgálnak, bejegyzetté, melyeket vagy maga látott, 
vagy melyekről magának biztos tudomást szerzett. 
Egyébiránt Baer még a következőket emeli ki a 
hozzá intézett közlésekből: 1. Ügy találta utazónk, 
hogy az úgy nevezett berézovi osztyákok valóságos 
vogul törzs, mely a cserdíni vogul októl csak nyelv- 
járásra különbözik ; másfelül pedig a Konda és Irtys 
melléki osztyákoktól, kik önmagokat handa (az a 
betűt homályosan, tán minta magyar rövid a-t ejtvén) 
néven nevezik, lényegesen különböznek. S itt meg- 
jegyzi Baer is, hogy „osztyák" (Ostják, mint ő íija) 
elkorcsosodott tatár szó, mely idegen, azaz nem-tatár, 
népeket jelent. Es csakugyan, még tovább, úgy mond, 
kelet felé, vannak népek, mik osztyákoknak nevez- 
tetnek, de egyáltalában a finn néptörzsökhöz nem 
számíttathatnak. 2. A Visera mellett már csak kevés 
vogul, s igen elvegyűlve, találtatik. 3. Feljebb éj- 
szak felé a Pecsóra mellett a szírjének közt egy kis 
csapat vogul létezik, mely azokkal összeolvadni ké- 



ÉLETE. 343 

szűl. 4. Hogy a keleti voguloknál még mind eddig 
nem talált Reguly oly dalt, mely feljegyzésre méltó 
lett volna. 5. Hogy útain, Baer kérésére, mindentltt 
gondosan ügyelt a fbldmívelés határaira ezen vidéke- 
ken, s egy sereg telepet nevez, melyek e határt ké- 
pezik. Végre 6. hogy a mescserékelcj kiket Reguly 
Irbitben talált, s kik önmagokat szerinte misért néven 
nevezik, már Nestor által említtetnek, s némi névbeli 
hasonlatnál fogva mások által immár a magyarok 
eleinek tartattak, a magyarokhoz csakugyan ktllönö- 
sen hasonlítanak. 

XX. Mielőtt tovább haladnánk, még egyszer 
kell Reguly kedélyébe egy pillantást vetnünk, hogy 
megbecsülhessük azon magas árt, melyen a tudomány 
részére tett elfoglalásait vásárlotta. Martiusban ugyan 
elküldetett Baerhez az 1842-ben kirendelt akadémiai 
segély is (ezer ft cp), gróf Széchenyi István által előle- 
gezve, két részletben ; s e pétervári megbízottunk azt 
azonnal a tobolszki kormányzóhoz intézte azon kérés- 
sel, indítana Reguly után gyorspostát, ki őt bár ezer 
versztnyire is nyomban kövesse : de ezen intézkedés 
a bogoszlovszki postamester hibájából, ki Reguly út- 
irányáról előre értesítve volt, de megbetegűlvén, he- 
lyettesét nem utasította, siker nélkül maradt. Levelek 
és pénz ide-oda tévelygés után visszavándoroltak Pé- 
tervárba; s újra elküldetve csak azon évi december 
22-dikén jöttek Berézovban kezéhez : míg Reguly lel- 
két adósságainak gondja s a bizonytalan jövendő újra 
aggsággal tölték el. „Mi oka e megfoghatatlan hall- 
gatásnak s a segedelem halasztásának ? kérdi Pelím- 



344 REGULY ANTAL 

ben 1844. apríl 23. hozzám írt levelében. Nem tudom 
mire vagyok felhatalmazva, annál kevésbbé a költsé- 
gek mennyiségét mikre számot tartanom szabad, s az 
időt amikorra azokat várhatom: nem tudom mihez 
szabni kiadásaimat, egész utamat. Gondolja el Kegyed 
e helyzetet : künn állani egy végtelen pusztában, nagy 
feladásokra hivatva, s egyszersmind megfosztva min- 
den szükséges eszköztől, sőt személyem biztossága is 
kockáztatva gyakran! Vissza nem térhetek: nincs 
módom; előre mennem szinte csekély és kétséges: 
helyt ülnöm nem enged a tervemben alapodó pro- 
gressió szüksége ! Ha szegény is hazám, gazdagabb 
mégis nálamnál stb.*^ Üti terve ekkor így állott : jú- 
nius derekán Pelímet elhagyván a hasonnevű folyó 
mellett felfelé, majd a Tapszíja, SzoszVa, Szigva, 
Szinja vizek környékét megjárni; s onnan Bére- 
ző v, Szamárov, Szurgut, Narím és Tomszkon ál- 
tal az Ob viáe mellett délnek az Altai felé for- 
dülni, minthogy az ott elszéledve lakó, s romlott 
tatár nyelvet beszéllő népekben finn alapot sejtett. 
Mily változásokat szenvedett e terv, utóbb ki fog 
tűnni. 

XXI. Éjszaki fölfedező útjáig érkeztünk Reguly- 
nak, melyről őt magát, ha bővebben is, beszélhetjük, 
mert az minden esetre fénypontja öszves utazásainak. 
„Pelímet elhagyván — így hangzik hozzám intézett 
levele — vándorlásaim legnehezebb, de egyszersmind 
legérdekesbike kezdődött. Ámbár a déli vogul tör- 
zsökök életmódra nézve tetemesen elütnek a polgári- 
sodottabb oroszoktól, s ezekkel hasonlítva jóformán 



ÉLETE. 345 

ősállapotot mutatnak ; ez állapot még sem elődeiké, 
a régi voguloké, s korántsem adja a vogul népies- 
ségnek hű képét. Az élet itt átmeneti korszakban 
van. Táplálkozás, erkölcsök, szokások módosuló fél- 
ben; egy egész nép, megzavarva élet- és világszemlé- 
letében, az emberi természet elemeivel küzdésbe so- 
dorva: elébb nem jutandó szilárd belső tartalom és 
erkölcsi erő birtokába, míg a feloszlás egészen új 
alakulásra nem fogott vergődni. Ez átalakulás minő- 
ségét pedig, fájdalom, nem nehéz előre kitalálni. Míg 
t. i. a földmívelés s a marhatenyésztés, mely itt jófor- 
mán általánosan ismeretes s részenként űzetik is, a 
vadak és halak naponkénti megfogyatkozásával együtt, 
a népet a halász- és vadászélettŐl eltereli, s szántás- 
vetésre kényszeríti ; míg a nép öntudatába mind mé- 
lyen s mélyebben beható keresztyén tan minden egyes 
emberben küzdést támaszt az apák régi pogány néze- 
teivel, s az eképen irányt vesztett s megingatott ember 
kebele minden idegen befolyásnak nyitva tárva áll: a 
számos telepei által előnyomuló orosz elemnek nem 
lesz nehéz az újra alakuló életre saját bélyegét ütni, s 
az új formákra saját nyelve új ruháját is adni fel. A 
régi élettel a régi nyelv is ki fog halni, s ezzel e nép 
nyomai néhány évtized alatt végkép elenyészni. Más- 
kép áll a dolog a Szoszva folyamrendszere vidékén. 
Nyugat felé az Ural, éjszak és délnek ingoványos 
lakatlan dombsorok által védve, e tartomány csak 
kelet felé a Szoszva torkolatánál nyílik meg a közle- 
kedésnek, s mindeddig szabad minden orosz telep- 
vőktől, sőt egyes kereskedőktől is csak télen s itt-ott 



346 REGÜLY ANTAL 

látogattatik. Itt tehát e nép napjai még korlátlanul^ 
könnyen s belső nyomás nélkül folynak le, s az ősök 
erkölcseihez való hű ragaszkodás a régi élet formáit 
szerencsésen fentartotta. Itt az eke még nem baráz- 
dálja a földet, nem tenyésztenek marhát, nem esznek 
kenyeret, nem viselnek len vagy gyapjú öltözetet. 
Az ember itt csak a vadászatot és halászatot ismeri, 
csak ekét forrását a szerzés és táplálkozásnak, állatok 
bőrével ruházkodik, a ló helyét az eb és iramszarvas 
pótolja, atyai isteneinek áldozik, és sajátsága teljes 
birtokában a természetnek nem fél, hanem egész fia : 
boldog gondatlanságában nem sejtve azon küzdelmet, 
melyben a polgárisodás délibb testvéreit emészti, s 
mely őt is egykor elkerülhetlenul be fogja olvasztani. 
E rövid érintésből is felfoghatni azon okokat, melyek 
bármely nyelv- és épbuvárt arra bírhatnak, hogy a 
földnek e zugait bejárja, s e néptörzsököt tanulmányai 
és tapasztalásai körébe bevonja: mennyivel inkább 
engem, ki nem csak az általános, hanem különösen a 
hazai tudomány érdekében utazok. Pelimben nem 
hitte senki, hogy a hasonnevű folyó hosszában a 
Tapszíjához, a Szoszva egyik mellék folyójához le- 
hessen jutni, miután itt ez irányban soha közlekedés 
nem űzetett, sőt nyáron ez utazás senki által meg 
sem kisértetett : csak télen, mikor a lápok befagynak, 
a hó a darabos síkokat kiegyenlítette , történt némely 
évben, hogy a Tapszija mellékének lakói szánon le- 
rándultak, hogy itt áldozataikhoz egy-egy lovat vásá- 
roljanak, mely szétdaraboltatván, szánra rakva haza 
vitetett; mert a lónak lehetetlen volt volna a hosszas 



7 



ÉLETE. 347 

útlan hópályán, mely csak az iramszarvasnak járható, 
haladni. De rám nézve eldöntő volt hogy így majd- 
nem kétszáz földrajzi mérföldet nyerek, melyet hogy 
célomat elérjem, a tobolszki fő-úton meg kellett volna 
járnom. Kiindultam tehát Pelím városából június 
24-én (1844), vizén Etimjepaulig haladtam, a Pelím 
vize legéjszakibb telepéig, hol vállalkozó derék se- 
gédeket szerezvén éjszak felé folytattam a vizi uta- 
zást. Ot napig dolgoztunk keményen a sebes folyamon 
fölfelé, mely itt vadon, egészen lakatlan földeket hasít 
keresztül. A vidék puszta egyformaságát csak itt-ott 
szakasztotta félbe egy-egy magányos viskó a parton, 
mely őszszel és tavaszszal az itt vadászónak hajlékot 
nyújt, 8 emberi nyomokra emlékeztet. Végre hatodik 
nap, a Posszerje patak torkolatánál, azon ponton, hol 
a Pelím vize, öt mérföldnyire közeUt a Tapszíjához, 
partra szállottunk, hogy a két folyót elválasztó tarto- 
mányon átkeljünk. Á csónakok kihúzattak a szárazra 
s biztos helyen elrejtettek, hatunkat a szükséges éle- 
lemszerekkel hátainkra vettük, s a hét főbül álló 
társaság jó kedvvel hozzá látott a gyalogláshoz. Utunk 
eleinte egy dombhát száraz oldalán vezetett el, az idő 
szép volt, az ég derűit, s mi könnyű sikerűitét hittük 
a vállalatnak. De nem sokára változott az állapot. A 
dombsor ellapúit s posványos föld váltotta fel, az ég 
elborult s váltva záporokban öntötte fejeinkre vizeit. 
Nem sokára úszó vagy függő ingoványokban övig 
láboltuk a vizet, majd ritka lombú elsatnyult bokrok- 
kal fedett nedves mohokon kellett keresztül hatolni, 
hol minduntalan térdig elsülyedtünt a fák gyökerei 



n 



348 REGULY ANTAL 

közé, majd csekély de sebes patakokon haladtunk 
által, majd csendes mély vizeket kellé áthidlalnunk, a 
parton álló fákat kivágván, s azokat a csermelyen 
keresztbe fektetvén: míg földrajzilag nem tetemes^ 
de végtelen akadályokkal járó három napi út után a 
váltig elfáradt társaság Kulyimpaul falva irányában 
megérkezvén, örömrivallását áthangoztatta aTapszija 
folyamán, mi által a népesség figyelmeztetve átsietett 
csónakain , s bennünket a vizén áttett. Rövid pihe- 
nés és halak meg sárga mocsári bogyókból álló táp- 
lálkozás után elbúcsúztam derék s a súlyos úton ket- 
tősleg megkedvelt társaimtól , s még az nap a Tap- 
szíja torkolata felé indultam, hol számos nép gyüleke- 
zett, a halak tavaszi költözését s szerencsés halászatot 
beváró." 

„Az e vidéken divatozó életmódot bárkinek, kit 
csupán szükségesség vagy kötelesség vet oda, tűrni 
nehéz volna. Egy füstös jurta (faház) zugában meg- 
húzódni , iramszarvas bőrén hálni , vízben főtt vagy 
szárított halat enni, só és kenyér nélkül folyvást, s 
változat nélkül : oly feltételek , melyek finomabb 
szokásainkkal ellenkeznek, sőt rövid időn elvi- 
selhetlenekké lesznek. Csak oly ember, kit vala- 
mely eszme iránti lelkesedés vezérlett oda, ki- 
nek ez új világ, mely sok évi óhajtásainak célja 
volt, szellemi szükségek gazdag kielégítését nyújt- 
hatta: csak oly ember felejtheti el azon anyagi ínsé- 
get , mely ott körülvette, s érezhetett megelégedést, 
sőt boldogságot. Majd húsz napi ott tartózkodás után, 
mely az ottani nyelvjárás szorgalmas tanulása között 



\ 



ÉLETE. 349 

tölt'el, a Szöszván le a Szigva torkolatáig utaztam, s 
innen Szúkerjepaulig, e folyam egyik legéjszakibb 
falváig, a Juil erősség maradványai átellenében, mely 
e vidékek utolsó megerősített pontja volt. Nem hall- 
gathatom itt el azt a nyájasságot és szívességet, mely- 
lyel a nép ezen az egész vándorláson fogadott min- 
denütt , mert a természet e derék fiait híven és élén- 
ken kivánnám Kegyed elébe állítani. Kegyed, tisztelt 
titoknok úr, emlékezni fog leveleimből, hogy az Urai- 
ban megérkezésem után néhány héttel két vogul ér- 
kezett a Tapszíja mellékéről hozzám Vsevolodskoiba, 
kik, mint mondák, csak azért jöttek, hogy megismer- 
kedvén azon férfiúval, ki népökhöz ennek nyelve s 
életmódja megtanulása végett küldetett, őt kérj ék hogy 
őket s az ő tartományukat is meglátogassa. Kegyed 
aligha meg tudta egyeztetni e tüneményt azon foga- 
lommal, melyet magának e népről formálhatott. S va- 
lóban, ha a benyomások ereje s az érzés elevensége 
oly hathatós, hogy a természet emberében nagyobb 
kisebb mérték szerint lakó egykedvűséget és lomha- 
ságot úgy legyőzze, miszerint ez egy 30 — 40 földrajzi 
mérföldre terjedő útra vállalkozik, csak hogy lásson 
^s halljon: ez oly mozgékonyságát bizonyítja a szel- 
lemnek, mely ez éjszaki népekről divatozó nézeteink- 
kel sehogy össze nem hangzik. Lélek tompasága, 
fellengzés és élénkség hiánya nem égövi befolyások 
következései, mint közönségesen hiszszük, hanem oly 
hatásoké, melyek alapja a társadalmi élet viszonyai- 
ban keresendő. Ha tehát e népeket míveletleneknek, 
vadaknak hívogatjuk, s ez elnevezésnek bizonyos ér- 



350 REGÜLY ANTAL 

telmet és tartalmat kívánunk tulajdonítani, az csak. ez 
lehet: hogy az emberi táplálkozásnak, és így magának 
az életnek alapja alacsonabb és fejletlenebb, ameny- 
nyiben bizonytalanabb, s az embert a természettől nem 
teszi oly függetlenné, mint az nálunk történik : nem 
pedig mintha az egyes ember, s annak érzés és gon- 
dolkodás-módja volna vad. Sőt bizonyossá tehetem 
Kegyedet, mikép az ember öntudata mint emberé itt, 
minden szellemi nyomatástól szabad lévén, világo- 
sabb, s annyiban személyessége teljesebb és fejlődöt- 
tebb, mint szegény polgárisodott embereinké. Ez, 
valljuk meg őszintén, azon aránytalanság által, melyben 
nevelése s szellemének kifejlődhetésére kívántató esz- 
közei társadalmi állásával s azon nézetek magasságá- 
val állnak, melyre vergődni kénytelen, bel- és külsőleg 
függő , s gyermeksége óta babona és értelmetlenség 
prédája. O sem azon sok tagú társas viszonyok össze- 
tett gépezetét, melyek közt él, nem bírja teljesen fel- 
fogni, s többnyire alárendelt helyzetéből ki nem emel- 
kedhetik, hogy azokat áttekinthesse; sem azon fel- 
lengő, elméleti elvonásokat, miket a többnyire csekély 
oktatás a legfőbb igazságok lényegének ad ki , meg 
nem értheti ; s minthogy a-zokat hinni kell , ai nélkül 
hogy képesíttetnék azt értelemmel tehetni; a ''termé- 
szetes kibontakozás folyama i^em hogy előmozdíttat- 
nék, sőt inkább gátoltatik, elnyomatík, s a belső élet, 
mely tán a legszebb fejlődésre yala meghíva , elsat- 
nyul. A természet íiánál több egyensúly-van a külső 
és belső élet feltételei közt : s azért nincsenek meg 
benne azon hatalmas ellenmondások, melyek a polgá- 



ÉLETE. 351 

rísodott embert, fájdalom^ jellemzik. Nála a társas 
gép egyszerű; azon kapocs, mely embert emberhez 
köt, természetes, az 'egészséges értelemnek megfog- 
ható, mert mindenki magiért s nem másokért él ; fog- 
lalkodása s munkája szinte egyszerű s azonegy mind- 
nyájoknál, nem száz és ezerfelé osztott, választott és 
tagolt. Nemde ily világban, melynek viszonyai semmi 
rejtélyest nem nyújtanak, az embernek szükségkép 
függetlenebbnek és öntudatosabbnak kell lenni, mint 
nálunk ! Ha másfelül lelke tehetségei természetes 
„ egymásután "-ban , nyugodt folyamban fejlődnek, 
semmi tekintély vagy egyéb kényszer által nem to- 
latva, tévutakra nem szoríttatva, s biztosítva szintúgy 
alacson míveltségünk értelmetlenségétől mint a ma- 
gasbnak fonákságaitól : oly kibontakozásra vergődik, 
mely ismeretekkel nem fénylik ugyan, de természet- 
szerű s öszhangzó , nem tűr ingadozást meggyőződé- 
seiben, nem felségekéit érzésben és jellemben, hanem 
valósággal tölti be s hatja át belsejét, s lénye egységét 
8 személyessége tökélyét szükségessé teszi. — Éocsá- 
nat e kitérésért, de lehetetlen e nézetre nem jutni, ha 
ki e világot látta; sőt a tudomány, valamint saját álla- 
potjaink gyakorlati helyes felfogása érdekében legye- 
nek ezek felemlítve^ mert az ellentétek egymást ki- 
emelik s megvilágosítják. S ez is volt célom itt. Kü- 
lönben távol vagyok attól, hogy a természetes álla- 
potnak elsőséget adjak a polgárisodás végtelen hala- 
dásai felett* Elég alkalmam volt annak jótéteit épen 
ottani életem idején, melyet belső ösztönből osztot- 
tam, tapasztalatig ismerni s érezni tanulni. Csak arra 



352 REGÜLY ANTAL 

akarUim Kegyedet figyelmeztetni , hogy a míveletlen 
népek életének is vannak oly oldalai , melyek teljes 
elismerésünket érdemlik, míg polgárisodott létünknek 
viszont oly állap otjai vannak, mik szánakozásra vagy 
gáncsra indítanak. — Valamint pedig ama két vogul- 
nak látogatása valóságos erkölcsi míveltség tanúsá- 
gául szolgál , szintúgy nyújtott ennek számos újabb 
bizonyságait azon szíves fogadtatás, melyben a magos' 
éjszakon mindenütt részesültem. Azon méltánylat, 
melyet felfogásuk szerint is , lelt népiségök abban, 
hogy egy vidéki nyelvöket s erkölcseiket elsajátítani 
közéj ök jött, bennök bizodalmat és lelkesedést tá- 
masztott; s érkezésemkor nem ritkán megzendültek 
a nemzeti hangszerek és ének, játékokat és táncokat 
adtak elő, hogy ekép örömüket nyilvánítsák s engem 
szívok szerint megbecsüljenek. Áz alatt az ősz egész 
zordonságában beköszönt. Hideg éjszaki szél a vizek 
tükrét könnyű jéggel kezdé bevonni, és magas hó bo- 
rította a vidéket. Sietnem kellé tehát hogy a hegy- 
séget még nyári lakóival népesítve találjam; s sep- 
tember 1 1-dikén ezen, embereik által nekem oly ked- 
vesekké lett folyómellékektől elválván, a hegyek felé 
vettem utamat. A hó el volt ugyan ismét olvadva , s 
így az út a mi fogalmaink szerint nem szán alá való, 
de ott más szokások divatoznak: az iramszarvasos 
nomád nyáron is szánon jár, mert ez állat kerekes 
szekér elébe nem alkalmatos : erre nem csak húzó de 
visszatartó erő is kívántatván , mely ly el az iramszar- 
vas könnyű mozgékonyságánál fogva nem bír. Szá- 
non történt tehát az én utazásom is, melyet a vogulok 



KLETE. 353 

alacson nartjaik- (szánj aik)t61 megkülönböztetés vé- 
gett szamojéd szánnak neveznek. Ez t. i. magos és 
rövid, vékony de szilárd fából van készítve, hogy 
szintúgy nyáron a mély hegyi vizeken át szolgálhas- 
son, mint télen a puha mély hóban, s könnyűsége ál- 
tal az állat terhét ne nevelje. Bajjal és lassan halad- 
tank. Fogatunk négy jól táplált iramszarvasból állt, 
mégis ritkán ügetve , hanem többnyire csak léptetve 
mehettünk. Az iramszarvasnak t. i. őszszel újra be 
kell gyakoroltatni, mert a nyarat legelőn töltvén, s 
csak a költözésekre múlhatlanúl szükséges állatok 
használtatván, a húzástól elszokik, s elrestűl. Eleinte 
iszapos helyeken haladtunk a Manja vize hosszában, 
lassanként szárazabb terekre értünk, melyek az Ural 
legvégsőbb lej tjeire vezettek , mik innét éjszak felé 
mindenütthirtelen meredekségekbe végződnek, mintha 
el volnának vágva. Ezekről a Lonhla szép völgyébe 
ereszkedtünk le, majd több, már kopasz hegyhátakon 
haladtunk, mindég több és nagyszerűbb kilátások és 
hegyi tájak nyíltak, míg a Jenszur mellékén az Ural- 
nak közvetlen folyamválasztó láncát értük el, s ennek 
huzamát követve negyedik nap estvéjén egész a 
Pome völgyéig nyomultunk elŐre, a nélkül hogy em- 
beri nyomokat fedezhettünk volna fel. Elhatároztam 
tehát, hogy egy éji pihenés után amerre jöttünk, is- 
mét visszatérjünk, nehogy veszedelipesen eltévedjünk. 
A szükség nevelte figyelmünket, s élesítette szemünk 
erejét, míg csakugyan nem sokára a kis Manja völ- 
gyének távol oldalán egy nagy falka iramszarvast fe- 
dezénk fel, majd a hegységnek egyik elészökö része 

Töldy Munkái II. 23 



354 REGÜLY ANTAL 

mögött zöld síkon a pásztorok táborát, mely három 
sátorból állott, s a vogul Tjóbingnak, e vidékek leg- 
gazdagabb férfiának, és családjának nyújtott hajlékot. 
Ekép öt napi bajos haladás után, midőn az ételhiány 
már-már arra kényszerít vala , hogy egyik iramszar- 
vasunkat levágjuk, csakugyan célt értünk, s hajlékra 
találtunk a Manja forrásai körűi, hol az Ural, a Jajk- 
tói a Jegestengerig vonuló egész huzamában legma- 
gasb és legzordonabb. Csúcsainak egyebütt kúp-alakú 
képződése , mely sehol az átkelést nem akadályozza, 
elágazásainak legszebb fenyvesekkel .borított lej tjei 
itt a Szúkerje forrásai körűi megváltoznak, s éjszaki 
egyenes irányukból térdformán éjszakkelet felé ki- 
térve, rögtön a legvadonabb alakot öltik fel. Magas, 
kopár, az ég felé tartó sziklatornyok, melyek folyto- 
nos sorban emelkednek ki e hegygerincből, itt áttör- 
hetlen falat képeznek , és szaggatottságok s formáik 
nagyszerűségével meglepő tekintetet adnak ; míg az 
Ural oldalaiból tömött rendben borda-formán elészökő 
ágak mély völgyeikkel s omló és rohanó vizeikkel 
azon hatalmas mozgásokra emlékeztetnek, mik a föld- 
szinét e vidéken egykor megrázkódtatták. Itteni nyolc 
napom nem a sátorokban s ülő foglalkodásban, hanem 
a hegység magasaira tett kirándulások ésTjóbing no- 
mád gazdasága körüli folytonos forgói ódásban tölt. E 
vendégszerető gazdám mindenütt velem volt, s mint 
fáradhatatfan tolmács és kalauz minden tekintetben 
tökéletesen kielégített; különösen vogul nyelvtudo- 
mányom nem kevéssé gyarapodott azon alkalmazás 
kitanulása által, melyei; a nyelv e hegyi és nomád élet 



r 



ÉLETE. 355 

körűi lel. Itt születve s gyermeksége óta itt lakva, 
nem volt az a bérc és ösvény, melyet vezérem ne is- 
mert volna. A nyarat ő az Ural nyugoti oldalán szokta 
tölteni, mely lassú eséssel ellapűlván, felsíkhoz hason- 
lít s mohos téréivel jeles nyári legelőül szolgál az 
iramszarvasoknak ; ellenben őszszel annak keleti ol- 
dalára tér vissza, honnan tavaszszal kiindult, hogy az 
ennek völgytorkaiban megszögellő napsugarakat, me- 
lyek nyáron a levegő elrekedése miatt az iramszar- 
vasnak tűrhetetlenek lennének, fölkeresse, s a felnyúló 
sziklafalak mögött a szelek ellen oltalmat találjon. 
Már a déli vogulok közt igyekeztem részint saját ész- 
lelés, részint minél több értesítés szerzése által a föld- 
rajzi viszonyokról s a földszín alakulásairól helyes 
képet szerezni magamnak, minthogy e vidékek raj- 
zait az eddigi abroszokon oly hibásak- és hiányosak- 
nak találtam , miszerint azokat néprajzi célokra , hol 
főleg a viszonyok helyes átnézető szükséges, épen nem 
használhattam. A Szoszva és Szigva mellékein, melyek 
éjszakiabban fekszenek s felette ritkán látogatta tnak, 
e munka még mellőzhetetlenebb volt , s még ennél is 
inkább a hegyi részeken , miket európai ember még 
' soha meg nem járt. Dél felől megközelítette ugyan 
azt a bogoszlovszki utazó küldöttség, mely Strasevski 
hadnagy s bányamérnök vezérlete alatt 1836-ban egész 
a Sorteng vize forrásaiig előnyomult; gróf Keyserlingk 
pedig, ki 1842-ben a Pecsóra mellől kiindulva a 
Szauka magasságain fordult meg, látta azt nyúgot 
felől: de sem itt, sem a távolabb éjszak felé mívelt 

utazó által bejárva mindeddig nem volt soha. Nem 

23* 



356 REGÜLY ANTAL 

mellőzhettem tehát itt oly munkát,jiielyet elébb másfelé 
is megtettem, s melyhez itt egy tey^aincognita'mgere is já- 
rult. Ezért iparkodtam saját szemlélet, részint Tj óbing és 
emberei által hű átnézetet nyerni, s ugyanezért midőn 
utamat éjszak felé folytattam, azt magán a hegységen 
tettem, és csak akkor ereszkedtem le az úgy nevezett 
alj-vuarba (alsó erdőbe vagy erdő-aljba), mikor a la- 
kosok ezen télen lakhatatlan vidékeket oda hagyván, 
a tovább szállittatás lehetetlenné lett. Nomádtól no- 
mádhoz költözvén, s egymásután valamennyi a Szig- 
vába omló hegyi vizeken átkelvén , végre a harminc 
földirati mérföldet meghaladó azon tartományon csap- 
tam át, mely a Szigva és Szinja telepei közt elnyúlva, 
a vogulok és osztyákok hatályát képezi. E két nép egy- 
mástóli elszigeteltsége csak a télen állataikat itt legel- 
tető nomádok által enyhittetik annyiban, amennyiben 
szükség idején csakugyan lehetséges lesz némi élén- 
kebb közlekedés is, mint ez előtt kevés évvel történt, , 
midőn a Szigva halakban nagy szükséget látván, a 
Szinjából oda tetemes küldések eszközöltettek. Ezen 
új népvidékkel, melyet a Szinja mellett értem el, vo- 
gul utazásom be volt fejezve. Ezzel t. i. mögöttem fek- 
vék egy3780 D mérföldnyi, az éjsz.szélességöS — 66., a 
keleti hossz 76 — 85. fokai közt fekvő, s e területen 
csak mintegy 6342 lakost '■') tápláló tartomány, me- 



■^^j E számban — jegyzi meg Eeguly — csak azon vogu- 
lok foglaltatnak, kik anyanyelvöket még megtartották, s így 
azon mintegy 1200, már eloroszosodott, számba nem vétetett. 
Éhez képest az utóbbiak lakvidéke is ki van hagyva a fen kitett 



ÉLETE. 357 

lyet Jtilenc hónap lefolyása alatt , legdéliebb végétől 
fogva, a Tavda torkolatától t.i.^legéjszakibb csúcsáig, 
a Szigva forrásaiig, egész hosszában, — szélessége 
szerint pedig két irányban : délben az IrtystŐl, a Ron- 
dán, Pelímen és Lozván át az Uraiig, éjszakban pedig 
a Szigvától a Kis-Szoszva torkolatáig, átvándoroltam. 
S ezzel üj tanulmányhoz, az osztyák nyelv és népélet 
vizsgálatához mentem által." 

XXII. „September 18-dikán (1844) Tildomba a 
Szinja vize mellett érkezvén — folytatja Reguly elhe- 
széllését — és Teleking kerületi bíró hajlékában egy 
napig múlatván, a Vojkár, Lárusz és Szob vizein, a 
felséges Obon pedig sept. 26. Hispugornál átkeltem, 
s még azon estve Ohdorszkhdin. az alsó Ob-tartomány , 
főhelyébe értem. Ezen helység a Polui hegypartján 
fekszik, egy kis mérföldnyire az Obtól ; egykor meg 
volt erősítve és kozákokkal megrakva e vidékek adó- 
zásban megtartására: mostani jelentősége a kereske- 
désre szorítkozik, negyven házból áll, s majdnem ki- 
zárólag kereskedést űzők által lakatik, kiknek e 
célra kedvező fekvése bő keresetet nyújt. E vidék 
azonban, melyen a Szinjától fogva találtam magamat, 
nem csak nyelv és népességre nézve különbözik az 
általam épen megjárt déliebb részektől, de földirati 
fekvése és alakjára, úgy égövi és földbeli minőségre 
nézve is sajátságos és önálló: egyformaságról legalább 
az ethnograph ez éjszaki vidéken nem panaszolkod- 



areálból. Azon szám tehát, melyre Berghaus teszi a vogulokat 
(100,000!), messze elüt a valótól. 



358 REGULY ANTAL 

hátik. Sőt inkább a természeti viszonyok változatos- 
sága és sokfélesége annál feltűnőbb, mennél élesben 
és határozottabban szöknek azok szembe az emberheuy 
ki egészen azok behatása alait állva, e változatokat s 
árnyazatokaí a leghívebben visszatükrözi. E vidéke- 
ket sem világtóli elzártság, sem erdők s vadakbani 
gazdagság nem jellemzi, mint az a Szoszvamellék sa- 
játja: itt majd egy világútján látjuk magunkat, t. i- 
az Ob völgyében , melynek oldala az Ural bérceiig 
terjed el, s amily szegény erdők és vadakban, szint- 
oly gazdag vizekben és halakban ; majd a tenger felé 
egy steppében (fátlan pusztában), melyen — valamint 
az Ural ellenkező végén, a Kaspi tengernél, a déli no- 
mád nyájaival szétbarangol s a pusztának homokten- 
gerét sebes és győzős lován gátlanúl áthasítja - — ügy 
legelteti itt a földsarki nomád számos iramnyájait, és 
szarvasai rohanó gyorsaságával a végtelen hómezőkön 
átügetve a távolságok mértékeit megsemmisíti. Az 
ember, kiben minden tartomány leghívebb kifejezését 
találja természeti minőségének, itt nem vadász többé, 
hanem halász vagy pásztor. Az erdőséggel, mely a 
Vojkár vizétől, minta jegenyefenyvek határától fogva, 
mindinkább ritkul és elsatnyul, míg a szélesség 67. 
foka alatt teljesen elvész : a vad is fogy és végre meg- 
szűnik : a vadnak határa pedig határa a vadásznak is. 
Itt tehát a vizekbeni gazdagság s a steppék termé- 
szete határozza meg az ember életmódját, s őt a fo- 
lyók mellett halászszá, a steppe síkjain irampásztorrá 
teszi: melyek épen azért hogy nem gyepes, hanem 
mohos steppék (az orosz tundrának nevezi), csakis az 



^ ÉLETE. 359 

iramszarvas tenyésztésére alkalmatosak. S természeti 
hatása a steppének ^ melyet az lakosára gyakorolj az 
ember szellemi és testi bélyegeiben is oly érezhetőleg 
van kifejezve, hogy általa a Kaspitó -melletti törökta- 
tár steppe lakosa hozatik emlékezetünkbe. Véghetet- 
len ügyes és eleven , felfogása gyors és éles ; termé- 
szetének szertelensége által elragadtatva lelkismere- 
tesség nélküli , ravasz és cseles, prédára mohó, csa- 
lásra és ragadozásra hajlandó , és vakmerő, a nélkül 
mégis hogy valódi bátorsággal bírna : míg a vadászt 
és erdei lakost nyugalom és tartalmasság, igazságosság, 
becsületesség, önzetlenség és bajnokság bélyegzik. 
Engem közvetlen üti céljaim csak a halászhoz, t. í. az 
osztyákhoz vezérlettek, mint kiknek nyelvét és életét 
tettem tanulmányim tárgyává : a steppelakos, a sza- 
mojéd , ezek körébe nem tartozott. Azonban nehéz 
bizonyos térre szorítkoznimk , míg annak határait és 
viszonyait nem ismerjük s át nem tekintjük. Az ellen- 
tét legfőbb emeltyűje a behatóbb ismeretnek, csak azt 
ismerjük meg tisztán és öntudatosan, mire az hinti vi- 
lágát; az választja el s határozza meg a tárgyakat, az 
által igazodunk el körűitök élesebben; és csak is úgy 
mimkálhatunk teljes sikerrel. Ez ok vezetett engem 
is a vogulok végtelen erdőségeiből a szamojédek pusz- 
táira, mire most annál nagyobb ösztönt éreztem , mi- 
nél élénkebben tüntethetek fel a beállott tél s a hóval 
borított síkok előttem azon küzdelmet , melyet a leg- 
távolabb éjszakon az ember az égalj s az elemek zor- 
donságával vívni kénytelen. Szándékom vala a ja- 
máli steppeháton (tundriski chrebet) át, melyaHolas- 



360 REGULY ANTAL 

jogán forrásai körűi az Uraitól elválva e félszigetbe 
nyúlik be, a Poderatta felé, s innen a hegységnek 
felvonulni; hogy az ethnographiai érdeken kiviil a 
geographiait is kielégítsem, s az üralságot, melyet az 
59. foktól fogva jóforma pontossággal ismertem, itt, 
utolsó elágazásaiban, valamint ellapúlása s végződé- 
sében is lássam és megisjnerjem. E végr^ hagytam 
el Obdorszkót october 10-dikén, s az említett jamáli 
steppeháton a Punké és Sibilye magaslatai mellett át- 
kelvén, 14-dikén a Poderatta mellékéhez érkeztem, 
honnan a Kute forrásainál a hegységet elérvén, rajta 
egész a Ményesi hegyéig haladtam, melynek kúp- 
alakú csúcsával e nevezetes hegység lánca végződik, 
s honnan lapos háttal egész a tengermellékig, a Gro- 
zobe patak torkolatáig, húzódik. Tervemhez képest 
innen, a hegység nyúgoti oldalán, a Kara, Ússza és 
Szob vizei forrásain át a hegység úgynevezett nagy 
átkelési útjához (bolsoi perechod, oroszul) kívántam 
jutni, melyen a szirj éneknek történetileg is ösme- 
retes obdorszki útja vezet, s innen Obdorszkba térni : 
a hegység nyúgoti ágai és viszonyai szemlélete ál- 
tal átnézetemet az egész Urairól kiegészítendő. De a 
körülmények máskép intézték utamat, s engem a 
Kara vizén át a hegynek azon oldalágához vezettek, 
mely a jamáli hegyhátnak megfelelőleg, itt a Kara 
forrásainál válik ki, s e folyam vizei üstálakú vi- 
dékét kétfelől körűifogván, hatvan földirati mérföld- 
nyire egész a vajgacsi szorosig elhúzódik, s Sziuvien- 
pae nevű sziklabérceivel közvetlenül az említett csa- 
tornára támaszkodik, melytől nevét is nyeré (Sárhoj, 



' ( 



ÉLETE. , 361 



azaz Sárhát; Sárnak a vajgacsi szoros neveztetik). 
Minthogy a Lahi és Vulka törzsökök, kiknek tarto- 
mányán itt áthúzódtam, még a jegesróka-fogással 
voltak elfoglalva, s déli vándorlásukat még meg nem 
kezdték, általok megnépesített utamon nagy gyor- 
sasággal elszállíttattam, úgy hogy a Karától megin- 
dulván, két nap alatt a vajgacsi szorost elértem. Ez a 
tartomány, mely a karai tenger mellékétől a Pecsó- 
ráig elnyúlva a Pecsóra és Mezén közti kisebb steppe 
ellentételéül a szamojéd nagy steppe nevé^ viseli, 
télen nem lakatik, részint a faszükség miatt, miután a 
folyók mély partjai oldalán tenyésző gallyak fűtésre 
elégtelenek, részint a gyakori és napokig tartó viha- 
rok miatt, melyek az iramnyájakat szétbolygatják és 
elszórják; s melyek ellen az emberekre nézve is sehol 
menedék nincsen. A lakosság tehát, mely majdnem 
három évnegyedet tölt itten, october végén dél felé 
költözik, hogy a decembert és januárt az Ússza mel- 
lett, az erdők által takarva töltse, honnan martius 
közepe táján ismét a Sárhojra s a karai tengerpartra 
tér vissza. így történt, hogy a vajgacsi csatornától a 
Horotajka és Hoila forrásai körűi a Sárhojtól elváló 
nagy steppe hátán húzódó utamon gyakran ily leköl- 
töző nomádokkal, s különösen szirjénekkel is utazék, 
mi által ez utam érdekesbbé lőn, és sebes haladásom 
szükségképi meglassudása által némileg pihenésül is 
szolgált. Ily költözés ekkép történik: elül a kalauz 
szán megyén, mely az utat mutatja; utána az iram- 
nyáj s két hgytó szán, mely gyors szarvasok által hú- 
zatva, azt minden oldalról körülrepüli, s a félre sza- 



362 EEGTJLY ANTAL 

ladó és elmaradó iramszarvasokat visszatereli^ mint 
lovas pásztoraink. Következnek a terhes szánok^ me- 
lyeken a sátrok póznái és bőrtakarói ; a család élelmi 
takarmánya s kisded vagyona találtatnak, s melyek 
egymáshoz kötve, zárt rendet képeznek, mert a há- 
tulsó szán. állatai az előtte menő szánhoz kötvék* 
Végre jönnek a család szánkái, miken a családfő fe- 
leségé vagy feleségei, a gyermekek és szolgálók ülnek; 
az elsőbb közönségesen egy, zöld vagy vörös posztó- 
val bevont ülésen, melynek joldalán ugyanoly színű 
posztózat emelkedik, hogy a rajta ülőt a szél ellen 
védje. A férj gyengéd figyelmének e jele a hó fejér 
síkokon messzire ellátszik, s olyformán tűnik fel, 
mintha a költöző caraván lobogója volna. Minthogy 
alkalom hiánya miatt fel kellett hagynom abbeli ter- 
vemmel, hogy a Kara mellett utazzak fel e folyó 
forrásáig : a nagysík hátán, mely a Sárhoj által függ 
össze a nagy hegységgel, szándékoztam az említett 
forrás vidékéig előnyomiílni. El is jutottam a Huzsu- 
mor vizétől a Hoila és Szilva folyókig, s azokon átkel- 
tem egy Gnólikko nevű szamojéd segedelmével, s 
ekként jóformán megközelítettem célomat; de mint- 
hogy a Gnoho és Purerka törzsökök, melyeknek e 
tartomány őszi tartózkodásuk helye .és sajátuk, még 
nem voltak ott, s két nap alatt sem bírtunk ember- 
nyomra akadni, vissza kellett térnünk, s én, déHbb 
utat vévén, az Ússza erdős környékébe szállottam 
lé, honnan a Lahorta-szoroson keresztül az Urálon 
átkeltem, s Berézov városába siettem, a tobolszki kor- 
mánymegye hasonnevű kerületének fő helyébe, mely 



ÉLETE. 363 

egy 15,000 D mérföldnyi, 20,000 lakossal bíró tarto- 
mányban, némi életkényelmeivel az egyetlenegy, téli 
mulatásra alkalmas pont." 

XXIII. „Ily roppant kiterjedést nyert steppe- 
utazásom, — fejezi be Reguly ez érdekes jelentést — 
ethnographiai és anthropologiai tekintetben teljesen 
kielégítvén, Berézovban egész buzgósággal feküdtem 
osztyák stúdiumaimnak. Miután a nyelvben jóformán 
tájékozva valék, nyelvanyag nyerése s a nép belső . 
életének megismerése végett az osztyák költemények 
gyűjtéséhez láttam, mik nagy érdekű tartalmuk miatt 
nem sokára kizárólag elfoglaltak, mert a nép elmúlt 
életét oly alakban mutatja fel, milyet annak jelenéből 
Ítélve feltenni soha sem bátorkodtam volna. A leg- 
magasb éjszaknak egy népét, melynek, nézeteink 
szerint, már életmódjánál fogva is egészen más szel- 
lemi irányúnak kellé lenni, hő lelkesedéssel látjuk 
ősei harcos tetteit elbeszéllni, s bajnokainak, kik ré- 
szint mint istenek, külső ellenségek, úgymint szirj ének 
és szamojédekkel, részint mint fejedelmek testvéreik 
és szomszédjaikkal küzdöttek, majd gyászos, majd 
szerencsés sorsukat megénekelni. E nép, mely számos 
fejedelmek alatt állott, kik fa váraikból és földsán- 
cokkal kerített helyekből uralkodtak vidékeik felett, 
osztja urainak sorsát; s valamint ezek sikerűit válla- 
latai, úgy bal szerencséjök is tárgyai majd lélekemelő, 
majd vigasztaló énekeknek, mik apáról fiúra szállván, 
a szép tettek és veszedelmek évnapjain ünnepiesen el- 
énekeltetnek. A tünemény, melyre itt akadunk, épen 
oly új és íaieglepő embertanilag — mert halásznépet 



364 REGÜLY ANTAL 

ily égalj alatt vitézségtől és harci dicsőségtől látunk 
lelkesedni — ami érdekes néprajzilag, midőn a finn 
népcsalád egy törzsökénél oly szellemirányt fedezünk 
fel, mely a többi finneknek nem csak nem sajátja, 
hanem tőlök idegen, sőt termesze tökkel épen ellen- 
kező. T. i. míg a finnek költészete, a világtóli elszige- 
teltségben, egészen a társadalmi élet körén kivül fej- 
lődve, inkább az ember belsŐ és egyéni életének kifo- 
lyása, 8 ekép csak kedélye és szíve mozgásait s a 
természet ártalmas erői s a gonosz szellemek beha- 
tásai elleni küzdelmeit tárgy azzá: addig az osztyák 
költészet, nem foglalkodva az egyének bel életével, 
csak társadalmak, városok és vidékek sorsát énekli 
meg, s mindenkor munkás, kifelé ható élet szemléle- 
téből indulva, annak harcos mozgalmait, viharait és 
viszontagságait festi le. Az ember nem tör itt rejtélyes 
fellengésben, bűverő és mesterség által szellemi fel- 
sőségre világ és természet felett, mint amott : hanem 
képzelme bájoló képeitől izgatva, mely fényes tetteket 
és szerencsés merényeket kápráztat elébe, inkább vi- 
lági uralomra törekszik népek és földek felett bátor 
elszánás és fegyverek ereje által. Ekép ismervén meg 
az osztyák költészet magas becsét, feltételem vala 
annak egyes aggastyánok emlékezetében még élő va- 
lamennyi maradványait birtokomba keríteni ; s az ő szá- 
jokból leírt énekek száma csakugyan meghaladta már 
a nyolcvan ívet, midőn pétervári levelek által ügyeim 
állásáról értesítve, kénytelen voltam munkámat félbe- 
szakasztani, s bár fáj dalommal, de rögtön Kazánba visz- 
szakészűlni. Élnem kellett az idővel, hogy az olvadást 



r 



ÉLETE. 365 

megelőzve, még a téli utakat használhassam, s így 
irományaim gyors rendezése után martius 3-d.(1845.) 
Berézovtól, hol a tavali nov. 24-dikétől fogva laktam, 
búcsút vettem. Utam, melyet 37 Réaumurféle foknyi 
hidegben kezdtem meg, a vogulok általam már jól 
ismert s a múlt nyáron megjárt tartományán vezetett 
keresztül, az éjszaki Szoszva s a Lozva mellékén 
egész Wsewolodskoiig, azon helységig mely éjszak- 
uráli utam kiinduló pontja volt; onnan Ekaterin- 
burgon és Permen át, tértem Kazán felé. Berekesz- 
tésül e hosszú és terhes utamból csak egy emlékezetet 
idézek fel: azon szívességét, melynek jeleivel, valamint 
e földre léptemkor, úgy most elválásomkor is meg- 
örvendeztettek. T. i. a lehetőleg sebes utazhatás vé- 
gett előre rendelvén iramszarvasokat, a Szigva s a 
Tapszíja lakói, kik között a távali nyarat töltöttem, 
jövetelemről értesültek, s folyóik torkolatainál össze- 
gyülekeztek, hogy barátj oknak végbucsúkezet nyújt- 
sanak; a szigvai fejedelem pedig azon napok emléke- 
zetére, miket e folyó partjai körűi töltöttem, egy ívvel 
s hét nyíllal ajándékozott meg, melyeket egyéb gyűj- 
tött néprajzi tárgyaimmal együtt szerencsém leszen az 
akadémiának beküldeni.'* 

REGULY VOLGAI ÚTJAI*). 1845^6. 

XXIV. Martius utolsó napján érkezett Reguly 
Kazánba, megtörve a másfél évi fáradalmas utazások. 



'^) Források: Beguly levelei hozzám, Baer státastaná- 
csoshoz és Fraehn titkos tanácsoshoz; Baer és EnDik jelen- 



366 EEGÜLY ANTAL 

szokatlan égalj s hoBszas nélkülözések^ — elgyengülve 
a nappali s éjjeli dolgozás és folytonos lelki feszültség 
által, mely állapot gyakorti láz s étvágy hiányban nyi- 
latkozott. Honvágya is hatalmasan ébredezett. De 
hátra volt még az akadémia kivánatához képest a 
cseremisz nyelv megvizsgálása. Ezért legott megér- 
kezte után a főkormányzó ajánló levelével a kazáni 
püspöknél jelent meg, ki minden eszközök kész kö- 
zöltetését Ígérvén, melyek a csei^emisz és csuvas nyel- 
vek tanulmányára szolgálnak, e végre ó't a raj fai ko- 
lostor apátjához utasította megbízó levelével. Ezen 
férfiú, egykor a kazáni egyházi akadémiában tanár, 
majd cseremisz missionárius , sőt az újtestamentom 
némely részei cseremisz fordítója, mind általános 
míveltsége, mind az említett nyelvbeni jártasságánál 
fogva szíves előmozdítója lett a tudós magyar igye- 
kezetének, különösen a nála levő cseremisz szógyűj- 
temények közlése által. S minthogy különben is Re- 
guly megingatott idegrendszere mindenek előtt nyu- 
godalmas helyet kivánt, Kazán odahagy tával e derék 
archimandríta megegyezéséből az említett klastrom 
falai közt vonta meg magát, mely a várostól éjszak- 
nyugot felé harminc versztnyire, erdőmagányban, egy 
szép tó mellékén fekszik, cseremisz falvak közepett. 
Ezek egyikéből szerzett magának egy ügyes tolmá- 
csot is, kinek élő segedelmével e stúdiumok szokott 
buzgósággal űzettek, noha egészsége a szellemi eről- 



tései az orosz cs. akadémia Bulletinjébea s a pétervári német 
újságban. 



ÉLETE. 367 

tetés megújítása által oly szenvedővé lett, hogy szinte 
az élet is el látszott őt gyakran hagyni akarni. Haja 
is ez időben hullott el úgy, hogy már csak halántékait 
fedezé. Ennél fogva koronként kénytelen volt leg- 
alább csak egykét napi szünetet engedni magának. 
De ő minden áron meg akart felelni utasításának, 
fogytán levő költsége pedig sietést parancsolt. Május 
közepén azonban ismét szebb kilátás nyílt. Időközben 
t. i. a magyar akadémia kisgyülése, az igazgatóság- 
tól nem reménylhetvén többé Reguly pártoltatását az 
intézet pénztárából: a titoknokot köz aláírás nyitására 
hatalmazta fel, melynek sikere új segedelmeket^^), 
de egyszersmind új kötelességeket hozott. Reguly 
hanyatló egészsége dacára, hazafiúi örömmel és kész- 
séggel határozta el magát a déli vagyis volgai finnek 
kibuvárlását a mordvinok és csuvasok meglátogatá- 
sával kiegészíteni. A nyájas hírre eleinte testi állapotja 
is üdülni kezdett: annyira függött ez nála a lélek 
kedvező vagy borúit hangulatától. „Tíz nap előtt még 
fekve dolgoztam, írá május 15., s most ismét oly erős- 
nek érzem magamat, mintha régi könnyüségemet és 
erélyemet nyertem volna vissza, mely további mun- 
káim nyomós folytatására oly szükséges." De meg- 
rendült erejének e fellobbanása, fájdalom, nem vala 
tartós, sőt gyengélkedése, koronkénti hullámzással 



'^^) Ezen az akadémia által nyitott aláírá&hoz, mely közel 
ezernégyszáz pengőt jövedelmezett, magok az akadémiai tagok 
több mint 300 s az utazó szülötte megyéje Veszprém 250 fttal 
járultak. 



368 REGÜLY ANTAL 

bár, folytonos kísérője maradt hű szorgalmának. E 
szokott, semmi bajtól nem csüggedő szorgalom gyü- 
mölcse a cseremisz nyelv birtokába-ejtésén kivül 
nyelvbölcsészeti nézeteinek teljes felderülése volt, mi- 
ről május 27-dikei levelében így nyilatkozék: „Most 
már a nyelv természetéről általában jóformán, tisztá- 
ban vagyok magammal, s azért oly könnyen foly 
munkám, hogy a vogulok közti hosszas tartózkodásom 
alatt a természettől elvont rendszerem fonalán két 
hónap alatt annyit bírok tenni, amennyit ez előtt ily 
helyesen és ily teljességben fél év alatt alig." Cse- 
remisz stúdiumai bevégzése után július elején elhagyta 
Kazánt, s a csuvasok és hegyi cseremiszek közt, kü- 
lönösen Kozmodemianszkban , egyideig mulatván, 
Nisnij'Novgorodba érkezett, melynek alkormányzója 
a belü^-minister utasításából őt a kerületi hatósá- 
goknak lelkesen ajánlotta. Egy heti pihenés után e 
kormánymegye belsejébe rándult a mordvinok közé, 
hogy a finn törzsökök e legdéliebbikének életmód- 
járól s állapotairól élŐ szemléletet nyerjen, s magának 
a hely színén alkalmas tolmácsot szerezzen. „E cél 
elérése után vissza kívánok ismét a városba térni — 
írá Fraehnnek július 23-dikán — mert itt, hol némi 
elszóródásom is találkozik, legalább a rám nézve 
felette tanulságos fővásár alkalmával, reményihetem, 
miszerint munkálkodásim azon lassúbb és csendesebb 
folyamatot veendik, mely erőimhez levén mérsékelve, 
tán ismét felépülhetek." A mordvinok közti utazás 
tetemes bajok és kedvetlenségekkel volt összekötve; 
azon felül célja is csak részben éretett el, miután az 



ÉLETE. 369 

épen a mezei munkák fő idejébe esett, mely alatt az 
egész nép, lakjaitól távol, szerte a szabadban volt el- 
szórva. Mindamellett csakhamar találkozott egy derék 
tolmács az érzek (nyúgoti mordvinok) törzsökéből, 
kinek segedelmével Reguly rövid időn teljesen elbir- 
toklotta az erz nyelvjárás alaktanát. De minél mélyeb- 
ben hatott annak ismeretébe, annál világosabb lett 
előtte, hogy az erz nyelvjárás az orosz befolyás miatt 
vizsgálatai számára elégtelen s nem tiszta anyagot 
nyújt. Elhagyta tehát az érzek vidékét, s a Moksa 
mellékére utazott a penzai és tambovi megyék éjszaki 
részeibe, hol reményéhez képest csakugyan tiszta 
mordvinságot talált. Megtartván, a két nyelvjárás 
folytonos összehasonlíthatása végett, erz tolmácsát, 
szerzett egyet a moksai törzsökből is, s azokkal 
Nisnij-Novgorodba tért, hol szenvedő egészségének 
is jobban viselhette gondját. Erezte t. i-. hogy mun- 
kálkodásai nyomosabb folytathatása végett leginkább 
nyugalom s némi kényelemre szőrül. Itt volt szeren- 
cséje a birodalmi bánya-főigazgató Tschefkin által 
Leuchtenberg hercegnek bémutattatni, ki vele utazásai 
célja s folyamatjárói hosszasan társalkodván, őt, hogy 
Pétervárt is meglátogassa, nyájasan felszólította. Ez 
alatt a mordvin nyelvvizsgálatok végok felé haladtak ; 
a csuvasoknak azonban további költség hiánya miatt 
el kellvén maradni, visszatérésre készült, mely Baer 
javaslatához képest Pétervár felé volt tervezve. 

XXV. Ekkor, s épen jókor érkezett Novgorodba 
Reguly ügyének ismét újabb phásisba léptéről a várat- 
lan hír. T. i. a magyar akadémia 1844-ki felszólítása, 

Toldy Munkái. II. 24 



370 REGÜLY ANTAL 

melynek kezdetben nem megvetendő sikere mutat- 
kozott, megszűnt volt hatni ; s e sorok íróját aggoda- 
lom fogta el egy annyira szükséges második pétervári 
múlatás sa haza-jövetel eszközeinek mikép előterem- 
tése iránt. Még egy, az egyleti út állt nyitva. Megalkot- 
tatott tehát 1845-nek elején a „Reguly-Társaság", mely 
teendőjéül tűzte részvények s egy ^Reguly-Könyv" 
kiadása által annyi pénzt csinálni, hogy utazónk két 
évre fedezve legyen, mely idő alatt a gyűjtött anyagok 
Péterváratt mint ily munkálkodásra alkalmasb helyen 
feldolgoztassanak, a magyar akadémiának bemuta- 
tandók, s a hontérés is eszközöltessék 7^). Reguly e 
hírt augustusban vette, melyből nagy vállalatának 
becsülettel befejezhetését biztosítva látván, a legtelje- 
flebb megnyugvást érezte. Ekép lehetővé volt téve, 
miről ő fájdalommal mondott vala le Kazánból el- 
jöttekor, a ^suvas nyelvnek is a nép közti megtanu- 
lása, 8 így a finn nyelvkörnek egy nagy fontosságú 
tagjával kiegészítése : de változó egészségének meg- 
gondolásában egyideig habozott, míg a végzet intését 



79) Az egyesület e két év mindenikében ezer pfttal kí- 
vánta utazónkat segíteni. Bevétele 1432 pftot 45 krt tett, mely- 
ből 1846/7-ben kilencedfélszáz ment kezéhez, a többi a „Beguly- 
Album'' előállítására fordíttatott, mely azon mértékben fogta őt 
saját áldozataiért kártalanítani, amelyben a kOzOnség részvéte 
a könyv megvevése által mutatkozik vala. Az egylet kétségkívül 
többet, sőt a mint a dolog eleinte indult, sokat tehetett volna; 
de Beguly, betegeskedése közben sokáig hír nélkül hagyván 
az egyletet, ez a segedelemgyüjtést nyomosabban nem foly- 
tathatta. 



^ 



ÉLETÉ. 371 

látván e váratlan fordulatban, magát a hatVan mér- 
földnyi új útra csakugyan elszánta. Befejezvén tehát 
mordvin dolgozásait, Nisnij -No vgor ódtól novemberben 
búcsút vett, a csuvasok közé ment, a 1845— 6-ki telet 
pedig csuvas tanulmányai szerkesztésében Kazánban 
töltötte, honnan 1846. jan. 18-dikán már ezeket írhatá : 
„Csuvas munkáni nagyjában t. i. a nyelv vázolása a 
beszéd minden részei szerint kész, s már most csak 
az egésznek összeállítása s helyesírási átjavitása van 
hátra." Ezen is átesvén, az idő kinyíltával, úgymint 
martiusban Civilszk-he ment, egy a csuvas földön 
fekvő kerületi városba, hogy innen mint egy közép- 
pontból a nép közé ki-kirándulván, dolgozásait a nép- 
nél verificálja, az anatri csuvasok nyelvjárását hason- 
lításaiba felvegye, s anyagait kiegészítse. Ezeknek 
csakugyan szerencsés bevégzésével, május végén 
újra a cseremiszeket vette elő, s ebbeli dolgozásait 
ismét a raifai kolostorba vonulva tökéletesítette. Ha- 
sonlót teljesített a gornie cseremiszeknél Kozmode- 
mianszkban, hol szinte másodszor állapodott meg, s a 
Szúra-melléki csuvas nyelvjárás körül Jadrinszkheu. 
E többszöri útai különösen az által lettek szüksége- 
sekké, mert a finn nyelvcsalád több és több ágai- 
val ismerkedvén meg egymásután, nyelvbölcsészeti 
elveinek alkalmazása időnként új meg új revisióját 
ós megalapítását követelte az életből szedett nyelv- 
anyagoknak. Ily lelkismeretes és gondos eljárás 
után teljesen tisztába jutván rendszere s e nyel- 
vek természete körűi: vég búcsút vett a volgai finnek- 
től is, s Nisnij -Novgorodon és Moszkván keresztül 

24* 



372 BEGULY ANTAL 

aug. 25-kén, közel három évi távollét után, Sz.-Péter- 
Várába érkezett. 



REGULY ISMÉT PÉTERVÁRT, ÉJSZAKI NÉ- 
METORSZÁGBAN, S HONJÖVETELE. 

1846—9. 

XXVI. Az ekép bevégzett, s eredményei tekin- 
tetében szerencsésen bevégzett keletéjszaki út után 
Balugyánszky titkos tanácsos nyílt karokkal fogadá 
érdemben és hírben gyarapodott földiét petershófi 
nyári lakában, hol ez^ egy hónapot óhajtott nyugalom- 
ban s a barátság nyájas örömei közt töltött. Már Né- 
metországba készüle, hol barátjai javaslata szerint, 
rokon irányú férfíakkali eszmecsere közt kívánta vala 
nagy vállalata harmadik phásisát, az eredmények fel- 
dolgozása közben leélni: midőn a pétervári Geogra- 
phiai Társaság és különösen Köppen és Struve arra 
kerék, hogy az éjszaki Ural vidékén gyűjtött földrajzi 
adatait Péterváratt dolgozná fel, miután Német- és 
Magyarországban az e munkára netán még szükséges 
segédészközök meg nem szerezhetők ; s különben is 
e vidékek részletes ismerete sehol oly érdeket, mint 
Péterváratt, nem gerjeszt. Azonfelül a Geographiai Tár- 
saság kellő mű tani erőket is ajánlkozott rendelkezése 
alá adni. Ezen tekintetek s azon hálatartozás, mely- 
lyel magát Oroszországban kormány, intézetek és 
egyesek iránt lekötelezve érzé , győzvén rajta, elha- 
lászta utazását, s a kívánt földabrosz dolgozásához 



ÉLETE. 373 

fogott. A munka lassabban folyt, mint adatai pontos- 
sága 8 eleven intuitiója mellett egyelőre reményiette. 
Az előadandó tartomány t. i. tizenkét szélességi fokot 
tölt be, s így dél-éjszaki irányában száznyolcvan 
georgr. mérföldre terjed. E roppant területen felette 
kevés vala az ismeretes, s még kevesebb a helyesen 
meghatározott pont; helyben készült saját abroszkái 
száma nagy, az ezekhez tartozó adatok és jegyzéseké 
még nagyobb , a szükséges combinátiók és számolá- 
soké töménytelen. Éhez járult elgyengült egészsége, 
mely napjában csak néhány órai munkálkodást en- 
gedő. És így Regulynak ez első munkája csak 1847. 
január végén készülhetett el. AH az egy abroszból, 
mely tizenhat nagy-negyedrét lapot tölt be, s egy éhez 
tartozó magyarázó szövegből ®^).^ Az előterjesztett 
földterület az éjszaki szélesség 58 — 70. s a keleti hossz 
72 — 89. fokai közt teijed el, több mint ötszáz helyi- 
séget mutat fel, a föld népe, tehát a vogulok, osztyá- 
kok és szamojédek elnevezéseivel; gondosan kitűzi a 
külön népségek, különösen a vogulok, osztyákok, 
sziljének, szamojédek és tatárok; úgy a földmíve- 
lés, marhatenyésztés s az erdőségek határvonalait; 
felrakvák mindenütt a bejegyzett pontok egymástóli 



^0) Egyetlen példányát, mely eddig hazánkba jutott, e 
sorok írója a szerző küldeményéből 1847. november 8-dikán a 
magyar akadémiának matatta be, saze címet viseli: Ethnogra- 
pkisch'geographüche Karte des nördlichen üral-GebieteSf entworfen 
anf einer Reise in den Jahren 1844 und 4845, von Anton von 
Reguly. St. Petersburg, 1846. 



374 KEGülY ANTAL 

távolságai orosz versztek szerint ; részletesen előtün- 
teti az Uralnak egész a Jegestengerig nyúló ágait és 
kúpjait, valamennyinek neveivel együtt, úgy a na- 
gyobb-kisebb folyókat s hegyi vizeket, az egyes egy- 
házakat és falvakat, sőt a szarvaspásztorok és vadá- 
szok viskóit, a kocsiutakat, ösvényeket s a csónak- 
vontató utakat is, végre a szerző saját útirányát, itt-ott 
voltának dátumaival együtt. E roppant műről , mely 
egy egész utazó társaságnak is becsületére válnék , a 
szentpétervári német újság habozás nélkül bevallja, 
hogy ^azok előtt, kik az Uralvidék abroszain eddig 
létezett s most már betöltött ürességet ismerik , nem 
lehet többé kétséges, miszerint Reguiy, e munkája ál- 
tal, Oroszország ethno- és geographiájában egy terje- 
delmes t€fih*a incognita fölfedezafévé lett^^^) Es csak- 
ugyan: alig jelent meg e földkép, az orosz tudósok 
nem késtek e fölfedezéseket abroszaikba felvenni. 
Köppen ebből népesítette meg az általa kiadott ethno- 
graphiai abroszát Oroszországnak; ebből grót Keyser- 
lingk geológiai munkájához ragasztott földképét Pe- 
csóra vidékének ; ebből Islamn a szamojédek földét 
előterjesztő abroszát ; s ez vétetett fel legott úti ka- 
lauzul az uráli utazó küldöttség által is. Reguly pedig 
hálája e zálogának általadása után, ^kísérve a legben- 
sőbb részvétnek emlékezetétől, melynek orosz földre 
léptétől fogva svédek, németek, lengyelek és mosz- 
káktól sokféle jeleit vette" (ezek az idézett pétervári 



«') St. Petersburger Zeitung, 1847. 20. sz. 



i 



ÉLETE. 375 

lap szavai); az éjszaki nagy birodalom fővárosának 
1847. február 3-dikán vég bűcsút mondott. 

XXVII. Octóberben 1846. Reguly legközelebbi 
feladása előrajzát velem e sorokban közölte : „El- 
hagyván Pétervárt, utamat egyenesen Németországba 
veendem, s nyughatatlansággal várom egészségem 
óhajtott javúltával az időt, melyben nyelvészeti mun- 
kálataimat ismét megkezdhetem; és csa^ akkor térek 
hazámba vissza, miután első munkámat az akadémiá- 
nak be fogtam küldeni.^ E feltételében mindazáltal 
ismét egészségi állapotja által gátoltatott. Földrajzi 
munkája t. i. fáradságosabb volt , hogysem mellette e 
téli hónapokban épülhessen. Hiszen sokalakú bajai- 
nak alapja épen azon beteges izgékonyság volt, mely 
a folytonos lenyomó kedélymozgalmak , szertelen lé- 
lekfeszítés és zordon égalji befolyások összemunkálá- 
sából eredvén, majd ideges fájdalmakban, majd ki- 
merültségben s a teng-élet hanyatlásában, úgy az al- 
testi változások sokféle nemeiben nyilatkozott. Ily 
állapotban a legjobb gyógyszer alkalmasint a haza 
jövetel lett volna. Az övéi körében , családi örömek 
közt, gondtól menten, a hosszas munkáktól kinyu- 
godva néhány hónap alatt az épség nemtője bizonyo- 
san betért volna a rég elhagyott testbe : de az ő eltö- 
kéltsége állott : csak kész munkával kezében lépni 
ismét hazája földére — s így ott kereste föl elveszett 
kincsét, hol azt nem találhatá: Grafenhe/rg gyógyinté- 
zetében. E perctől fogvaReguly élete nem egyéb mint 
egy, folytonos hullámzás közt változó kórtörténet, 
melyre már azért is fátyolt vetünk, minthogy két éven 






376 REGÜLY ANTAL 

át minden szellemi munkáihatástói megfosztva, élté- 
nek legszomorúbb és dicstelen időszaka. Minden ami 
ez időből kiemelhető, ennyiből áll. 1847. májusban volt 
öröme az említett gyógyhelyen gyakran megfordul- 
hatni a szintoly dicső mint szomorú emlékezetű Szé- 
chenyi István jeles neje társaságában, ki akkor szinte 
Gráfenbergben múlatott ; ott látta őt a gróf is először, 
s őt minden módon kitüntette. Septemberben ismét 
enyhülést érezvén, szíve régi vágyát többé el nem né- 
míthatta , s rövid látogatásra hazájába tért. Szüléinél 
Pozsony vármegyében két hétig múlatott, innen lerán- 
dult Pestre y hol october 14-dikét töltötte^ többnyire ná- 
lam, néhány megbízott ügybarát körében : mert még 
most, sem az akadémia, sem az őt pártoló egylet tag- 
jai által, miután puszta kézzel jött, láttatni nem akart. 
Azon arckép, mely az „ Album '^-ban áll, szinte az 
nap készült. Vissza Zirc, Győr, Pozsony és Bécsnek 
menve, hol a felség s a főhercegek kegyelmesen fogad- 
ták , november 9. Berlinbe tért , hogy itt már meg- 
újult erővel számos munkái rendezése és sixnításához 
fogjon. De a legelső feszültebb foglalkodás újravisz- 
szahozta a nem kiirtott, csak elnémított bajt, s Reguly 
most a hasonszenvészethez folyamodott. Siker nélkül 
maradván ez is, 1848 tavaszával Lehsenbe utazott, egy 
mecklenburgi kis városba, hol Dr. Stein gondviselése 
alatt más nemét használta a vízgy ógynak , mely mel- 
lett annyira jutott, hogy ez időben velem is már nem 
ő, hftnem orvosa levelezne. Ezen, mint bátran állítom, 
a helytelen orvoslás által fentartott s részint tán elő- 
hozott szenvedések (krisiseknek nevezik ők) okozák, 



ÉLETE. 377 

hogy Reguly 1848. június 13-kán a magyar királyi 
közoktatási minister által a pesti egyetemi köny^i;á^ 
első őreűl neveztetvén ki, hivatalát akkor el nem fog- 
lalhatta. De végre szülői által is a külföldi orvoslással 
felhagyásra hatalmasan ösztönöztetvén, Lehsent el- 
hagyta, s 1849. május 3. Pozsonyba érkezett Az ottani 
császári katonai hatóságnál gyanút támasztott egy ma- 
gyarnak külföldről oly időben hazájába térte, midőn 
a magyar fegyver győzödelmes volt ; és nyelvész ha- 
zánkfia mint vélt politikai ágens fogságba vitetett. Tíz 
nap múlva azonbÉ|,n, sikerűivén az alaptalan gyanú 
elhárítása , szabadságát visszanyerte, s szüléihez vo- 
nult, hol egészsége is, mely a két éves gyógybánás 
által szenvedett inkább mint épült, a léleknyugtató 
körben végre valahára visszatért. És így Reguly tíz 
évi távollét után f. évi september vég napjaiban ismét 
Pestre jöhetett, elfoglalni hivatalát, mely irányával 
és vágyaival annyira találkozék, s reá né^ve óhajtott 
és érdemlett életrév vala, tőle pedig gyarapodást és 
díszt veendett. De november 12-kén az egyetemhez 
tett ministeri kinevezések megsemmisíttetése monda- 
tott ki*). 

EREDMÉNYEK. 

XXVIII. Az olvasó, ki figyelemmel követte el- 
beszéllésünket, ennek végére jutva kétségkívül a nyert 



^) T. i. a német kormány által. 



378 KEGÜLY ANTAL 

eredmények után fog kérdezősködni. Körülményes 
yála43zt e sorok írója természetesen nem adhat: az 
túlhaladná egy ily rövid tudósítás határait ; s külön- 
ben is csak magától az utazótól^ s ennek is nem vala- 
mely rövid emlékiratából; hanem munkái öszvegéből 
várható. De mely munkák azok ; mik stúdiumai, 
gyűjtései és vizsgálatai gyümölcseit közlendik , rövi- 
den el kell mondanom. Az egész finn nép és nyelv* 
család, mely Reguly tanulmányai tárgyát tévé , négy 
fő csoportra osztható. A nyúgoti finnek főbb ágait — 
mert e felosztásban nyelvjárásokra (dialektusokra) 
nincs ügyelet — a sajátlag úgynevezett finnek, a lap- 
pok és az esztek teszik ; az vrali vagy jtigri finnek vo- 
gulok és osztyákokból állanak ; a volgai finnekhez a 
cseremiszek, mordvinok és csuvasok, a permi finnek- 
hez végre a permékek, votyákok és szírjének tartoz- 
nak. Az első három csoport valamennyi ágaival uta- 
zónk nem csak a létező minden segédeszközök átta- 
nulásából barátkozott meg, hanem azokat, amint lát- 
tuk, köztök lakva és kelve eleven nézlet és önálló 
vizsgálatból minden viszonyok szerint igyekezett meg- 
ismerni. És itt figyelmét a népek physikai, szellemi, 
társadalmi tekintetben, tartományaik, történetök, 
njelvök és költészetök egyformán foglalkodtaták. 
Éhez képest mindannyi külön munkája terjeszti elő a 
vogul, osztyák, csuvas, cseremisz és mordvin nyelve- 
ket, alkotásukkal és szókincsökkel, azaz adva min- 
deniknek nyelvtanát és szótárát, folytonos tekintettel 
egymásra s a magyar nyelvre. E dolgozatok részint 
már csak az utolsó kezet várják ; s megelőzendi őket 



ÉLETE. 379 

egy, a szerző saját philosophíai nézeteit a nyelvek 
szervezetéről általában kifejtő munkálat, mely a többi 
külön munkákhoz bevezetésül szolgáland. Új s önálló 
feldolgozásban kivánja előterjeszteni a nyúgoti finn 
nyelveket is, szinte tekintettel a többi családtagokra 
s a magyarra ; de itt a lexikális rész már nem külön 
munkálatképen, hanem csak a hasonlítás szükségei 
szerint lesz tárgyalva. Befejezi majd a nyelvészeti dol- 
gozatok sorát a negyedik csoport nyelvei szintoly tel- 
jes kidolgozása mint az első rendbelieké ; mert noha 
Reguly e három népet csak futtában látván , nyelvei- 
ket is csak idegen elődolgozatok után ismeri, de nyel- 
veik, a szirjént kivéve, tudományosan még teljesen 
ismeretlenek , s az általa bírt eszközök kiadatlan 
anyaggyűjteményekből állanak. A nyelvészi munká- 
latokat a néprajziak egészítik ki. Ebbeli tapaszta- 
lásait és anyagait Reguly két terjedelmesb munká- 
ban fogja előterjeszteni ; egyben, mely az öszves finn 
néptörzsököt ismerteti; s egyben, mely a jugri finne- 
ket különösen tárgyalja, melynek részét azok költé- 
szetének bő előadása is teszi, a nép szájából nagy 
számmal gyűjtött énekekkel, nem csak az eredeti szö- 
vegben, hanem sorközi fordítással és némelyek nótái- 
val együtt. E néprajzi munkában is gyakor tekintet 
van a mi nemzetünkre. Végre szándéka Regulynak 
utazásai egész körét, folytonos elbeszéllésben, előadni, 
mely munkában egyszersmind a nagyobb mívelt kö- 
zönséggel is kivánja tudományos fölfedezései ered- 
ményeit közölni. Mind ezekből , úgy hiszi utazónk, a 
finn-magyar kérdésre teljes világosság derülend, s a 



380 REGULY ANTAL 

rokonság a valósághoz képest aem közvetlennek^ 
deigen közvetettnek fog elismertetni. Szerinte t. i. a 
Twzép-áz8Íai vagy mint szinte nevezik, az uralaltáii, 
nyelvek osztálya hat nagyobb kisebb nyelvcsaládból 
áll, melyek: a mandzsu y a mongol y a török-tatár, a 
szamojédy a finn és a magyar. Ezek minőségileg úgy 
viszonylanak egymáshoz, mint az indo-európai nyelv- 
osztály egyes tagjai : az ind, a román, germán, szláv, 
celta és perzsa szinte egymáshoz, ámbár azok egy- 
mástól könnyen megfogható okokból távolabb álla- 
nak mint ezek. De legközelebb a középázsiai nyelv- 
családok közöl a magyarhoz csakvgyan a finnek álla- 
nak, s ezek sorából különösén az uráli finnek: a nél- 
kül mindazáltal^ hogy a finn és magyar tm*zs közöl 
egyiket a másiktól lehetne származtatni. Addig is tehát, 
míg Reguly munkái megjelennének, tekintélyt tekin- 
tély ellen állítva, el fogjuk Schlözér és társai sejtel- 
meken alapvó tanaikat végkép utasítani, s egy ma- 
gyarnak elfogulatlan, nagyszerű fáradozásai ered- 
ményére támaszkodva, mely et egy szinte magyar nagy 
nyelvész, Révai Miklós, a tudomány egykori fejlet- 
lensége dacára ezeló'tt több mint negyvenöt évvel oly 
helyesen előérzett, kimóndandjuk: mikép a vnagyar, 
tagja egy roppant földirati kiterjedésű népségnek, mely 
külön ágaiban, külön nevek alatt s külön időkben a 
históriai korok kezdete óta a világtörténetben gyakorta 
oly nágyszerűleg szerepelt, mely lángkardját az ismert 
fél világon átvillogtatva, majd, Ázsiát, majd Európát 
megrázkodtatá, a világ legnagyobb birodalmai közöl 
némelyeket eltemetett, egyebeket meghódított, nehá- 



ÉLETE. 381 

nyat megalkotott ; mely a keleti Nagy óceántól, egy felül 
a Jeges s az Ej szaki-tengerig nyújtotta ki gyökereit, 
másfélül hatalmát egész a Nílusig terjesztette; — ami 
pedig kebleinket méltán emelheti: a magyar e régi 
és roppant fajnak legnemesebb ága^ mely t. i. nem csak 
rontott, de épített is, nem csak hódított, de fenn is tar- 
tott; mely polgárisodott népek közepett ezer éves 
állodalmat alkotott, azt a míveltség minden jótéteivel 
megtermékenyítette, s midó'n népi és kari különbség 
nélkül önkényt közössé tette határai közt az igaz 
szabadságot, az emberiség legmagasb fokára hágott, 
s ez által magát nagy faja minden ágai közöl örök 
megmaradásra leginkább érdemesítette ! 

XXIX. Az akadémia érdemlett részvéttel fo- 
gadta 1847-ki egyik novemberi népes gyűlésében a 
titoknok áttekintő értesítését Reguly öszves útjairól s 
ezek általános eredményeiről, mely alkalommal a 
Reguly által sok gonddal és költséggel összeszerzett 
ethnographiai gyűjtemény is fel vala a gyűlési terem- 
ben állítva. Ennek alkotó részei: 1. különféle ruháza- 
tok; különösen lapp, szamojéd, vogul, osztyák és 
mordvin, férfi és női, szőrme (pelz), vászon, gyapjú 
és csalánvászonból készült felső és alsó öltönyök; 
fejkendők, kötények, cipők, különféle ékszerek. E 
darabok, kivált a nőingek, részint igen cifrák, nagy 
gonddal és ügyességgel kivarró ttak, némelyeknél a 
színek összeállítása s a rajz (dessein) csínos ízlést ta- 
núsító. A lapp s némely vogul szőrmés ruhát ezek 
közöl maga utazónk viselt. 2. Bábok, nevezetesen 
szamojéd és cseremisz, férfi és nőalakok. 3. Minták, 



382 EEGÜLY ANTAL 

u. m. vogul; cseremisz^ osztyák és orosz lakok^ szá- 
nok, korcsolyák, ívek, hallóké. 4. Fegyverek : sokféle 
nyilak s ide tartozó eszközök. 5* Egy valódi vogul 
lant (sangur), s egy valódi osztyák bálvány. 6. Régi- 
ségek: cserepek, vogul érckép, pénz; csúd sírokból 
került darabok. 7. Különféle csont-, állat- és ásvány- 
tani tárgyak, úgy kövületek is, részint igen nagy be- 
csűek. Reguly e küldeményt azon óhajtás nyilatkoz- 
tatása mellett ajánlotta az akadémiának, hogy ha 
ez fel nem kívánná állítani, az a nemzeti múzeumban 
tétetnék le, mi csakugyan így is történt. Nem szükség 
említenem hogy e gyűjtemény, bár nem tetemes, 
mégis a maga nemében egyetlen a mívelt Európában ; 
s méltónak tartom, hogy annak tárgyai kivétel nélkül 
mind lerajzolva, részint színes nyomatban közzé té- 
tessenek, akár Reguly útleírásában, akár az akadémia 
Evkönyveiben. Mennyivel biztosabb közlemények 
volnának ezek azon másolatoknál, melyeket némely 
nagy nevű utazók munkáikba részint futólagos látás, 
részint csak élbeszéllés után készített a rajzoló. 

XXX. Elbeszélltük s röviden méltányoltuk is a 
finn-magyar kérdés állapotait s állását azon időben, 
midőn Reguly lépett e mezőre ; hadd említsem még 
azon mozgalmakat is, mik Reguly vállalatával egyko- 
rúak, vagy ez által bel- és külföldön felgerjesztve az 
ő mozgatása eredményeinek tekinthetők. Az elsők 
közöl mindenek előtt a köz tiszteletet oly nagy mér- 
tékben megérdemlő irodalmi Nestorunk Fejér György 
említendő, ki nemzetünk régiségeit tárgyazó elébbi 
Írásaiban a magyar nép eredetéről, lakjairól, neveiről 



ÉLETE. 383 

értekezvén, 1840-ben egy bővebb munkát írt, mely- 
ben történeti úton a finn kérdésre is világosságot vet, 
6 az atyafiságot határozottan elismeri, de nem úgy 
núnt a külföldnek tetszett, hanem a finneket tartva 
éjszaki hunoknak ^2). Bloch Móric nyelvhasonlító úton 
indulva, szinte még 1840. dec. 20-dikán tartott aka- 
démiai előadásában, a magyar és finn nyelvek rokon- 
ságát érintvén, különösen a szirjént vette vizsgálat 
alá, 8 róla azt állítá, hogy alig van nyelv, mely a 
mienkliez közelebb áll mint azr^nem csak, úgy mond, 
B,z általános grammatikai alakok, a hajlítás, a szóalko- 
tás ugyanaz a magyarral, de a nyelv csínjának leg- 
kisebb szeszélyei is, amennyire a hiányos adatokból 
kivehető, megegyezők. " ^^) Itt említendő Kállay Ferenc 
magyar akadémikusnak ide vágó munkálkodása is. E 
szorgalmatos nyelv- és történetbuvár már 1839 és 
40-ben értekezett ismételve és bővebben nemzetünk 
régi lakairól, s azokat Hammerrel egyezőleg a volgai 
finnek földeire és MüUer FerdinánddalJugriába tevén, 
e kérdést a földirati nevek gondos hasonlítgatásával 
derítette fel ^^). Utóbb Reguly vállalata, melyet kevés 
hazai tudós üdvözlött tisztább örömmel mint ő, arra 



^2) L. Aborigines et incunabula Magjaroram, ac gentium 
cognatarum popali Pontici, Pontus. Disquisiyit Ge. Fejér. Buda. 
1840. 4-r. 

^3) Nyelvészeti Nyomozások. Irta Bloch Móric. Buda, 1841. 
16-r. a 13. lapon. 

^) L. „A keleti nyelvek magyar történeti fontossága** a 
magyar akadémia Tudománytárában, az értekező osztály Vl-dik 
kötetében; és: ^Lebedias* ugyanott, Vll-dik köt. 



384 REGULY ANTAL 

bírta, hogy általánosb figyelem és részvét gerjesztésére 
' mind azt, mi e kérdés körűi nyelvészi, néprajzi s 
történeti tekintetben történt, összeállítá, e vázlatait 
részint a magyar akadémia üléseiben térj észté elő, 
részint a német philologusok bonni gyűlésének mutat- 
taíá be, s utóbb „Finn-magyar nyelv" helytelen cím 
alatt egy egészszé összesítve 1844-ben közre is bocsátá. 
Ugyanez évben Degérando, kit több tekintetben 
számítunk a mieink közé, íép vén fel a finn rokonság 
ellen s^), szinte Kállay vette ezt védelmébe, s a ragyogó^ 
de erőtlen fegyverrel megtámadt ügyet szerenesésen 
védte ^^). E mozgalmak gerjesztek fel Bugát Pál nyo- 
mozó kedvét is, ki magának egy jeles kis finn, észt és 
lapp könyvtárt szerezvén ^'), komolyan s nem csekély 
szerencsével kezdte a finn nyelvet tanulni, s azt mind 
alaktani, mind lexikális tekintetben a magyarral ösz- 
szevetni. Az akadémiában 1846. február 23-dikán tar- 
tott élő szóbeli előadása a törzsökrokonságra nem 
csekély világosságot vetett; s ha majdan nagyobb 
munkája, melyben ez összehasonlítás az említett két 
nyelv minden ízecskéjén keresztül lesz víve,megjele- 
nendik, ez is kétségkívül nem keveset fog a tudo- 
mánynak lendíteni. Egész teljében érezvén e derék tu- 
dósunk a finn tanulmányok becsét reánk nézve, már 



85) L. fólebb a lU. fejezetben. 

8^) Az akadémiában 1844. május 20. tartott előadásával. 

s^) Melylyel utóbb a m. akadémia könyvtárát gyarapította 
azon kéréssel, hogy az a finn munkák rendes megszerzésével 
neveltetnék. A realisták ellenzettek azt, és így csak a legfon- 
tosabb munkák vétetnek meg. 



ÉLETE. 385 

1844-ben, az akadémiai aláirás alkalmával monda ki, 
első 8 mindeddig egyetlen, egy finn tanszék Pesten 
felállítása iránti óhajtását, s feltevén hogy az Regulyra 
ruháztatik, annak felállításához alapítványi adalékkal 
is járult *^). Evvel utóbb nyelvhasonlító egyletet indít- 
ványozott, melynek feladása leendett nyelvünknek 
minden ezzel érintkezett nyelvekkeli tudományos ösz- 
szevetése, de az még akkor nem létesülhetett. Saját- 
magának alaposabb kiképzésére finn tudósokkal leve- 
lezésbe lépett, s 1846-ban maga is Finnhonba szándé- 
kozott menni, de terve nem létesülhetvén, Dr.Ingmannt, 
Anakreon finn fordítóját, nyerte meg vendégül, kitől 
1847-ben a finn nyelvben leckéket vett ; s miután ez 
irányban a neki saját kitűréssel megjárta pályáját, 
legújabban a török nyelvet is felvette nyomozásai kö- 
rébe. E sorok írója is foglalkodván egy ideig a finn 
nyelvvel, nézeteit az akadémiában 1847. június 7. elő- 
terjesztette, s nyelvhasonlító úton igyekezett bebizo- 
nyítani, mit Fejér a nyúgoti finnekre nézve, történeti 
forrásokból tőn hihetővé, hogy a magyar nyelv, palóc 
azaz hún (régi) nyelvjárásában, az uraltői nyelvek 
anyja, ezek pedig amannak egytől egyig valóságos 
leányai. — Es így nem csalódott B(ier pétervári aka- 
démikus, midőn azon reményét fejezé ki, hogy „fel 
levén ism ét költve Magyarországban a finnismus iránti 



88) A hazafi lelkű ajánlat így szól: „Máj. 29. Bugát Pál 
fizetett 5 ftot; szeretné azonban, hogy Begvly még a távólban 
kineveztetnék a finn és evvel rokon nyelvek nyilvános tanárául, és 
ennek akárhol leteendő tőkéjéül ajánl száz pengő ftot." 

Toldy Munkái. II. 2ö 



386 EEGÜLY ANTAL 

részyét, az a vizsgálatok hosszú sorát fogja maga után 
vonni" ^®). Sőt ez irány éledez újra a finn földön is, s 
aligha nem Regnlj ott voltának köszönhető a svéd 
Kellgren buvárlása ^®), mint Oroszországban Baemék 
közbenszólása, ki anthropologiai úton indulva, s né- 
mely történeti adatoktól látszólag támogatva, azon 
hypothesist állítá fel, hogy a magyarok egy uralkodó 
török törzsnek, őt uraló vajamely finn törzsökkeli össze- 
olvadásából állottak elő^^), mely vélemény bővebb 
kifejtését Kunig, szinte pétervári akadémikus, félig 
meg is Ígérte már, de ez igéretét aligha fogja bevál- 
tani valaha. Mert a keleti finnekről csak Reguly elő- 
leges tudósításából is, melyet elbeszéllésembe fölebb 
beszőttem, egészen más képet bírunk már is, mint a- 
milyet a régibb utazók adhattak, kik azoknak^ sem 
nyelvét nem érték, sem élőtöket nem oszták úgy mint 
a mi utazónk, kitől ez ismeretlen éjszaki világról oly 
rajzot várhatunk, mely bennünket képesíteni fog ez 
egész, sok ágú néptörzsököt a maga totalitásában híven 
felfogni. Azzal aztán minden egyoldalú hypothesisnek 
mindenkorra eleje lesz véve. 



®®) L. Kurzer Bericht über wissenschaftlicbe Arbeiten u. 
Eeisen . . . Petersburg, 1845 (a „Beitráge zur Kenntniss des 
Enss. Eeicbes und der angranzendea L§.nder Asiens^ IX-ik kö- 
tetében), a 253. lapon. 

^) L. a II. fejezet végén. 

öí) L. a 89) alatt idézett munka 253—269. lapjait. 



ÉLETE. 387 

Légy tehát üdvöz, utazója a magas éjszaknak, 
hazád szent földén, melyet, szerencsésh mint hősi 
példányképed a Himaláya völgyeiben, annyi munka, 
fáradalom és szenvedés ulán, ismét megláthattál! 
Neked megadta a magyarok istene, hogy elveszett 
rokonaink hírét meghozzad : adjon erőt és kort, hogy 
hosszas munkádat be is fejezhesd, mely a tudomány 
világában nemzetedre fényt árasztand, nevedet pedig 
általadja maradékaidnak. A te fő jutalmad hazád 
javallása. — Hála és becsület a magyar akadémiá- 
nak, mely téged felkarolván, ereje szerint pártolt és 
segített; hála a haza fiainak, kik hozzáj árultokkal nem 
engedek sülyedni már-már hanyatló ügyedet, és buzgó 
hála azon fejedelmi férfiú emlékezetének, ki abban 
a trónt is részeseddé tette. — De hála néktek is, 
áldozó szülői az önfeláldozónak; te pedig nagyszivű 
nő, méltó anyja ily ritka fiúnak ! te fogadd a haza 
színe előtt tiszteletem, csodálásom kifejezését. Tanúja 
voltam fájdalmaidnak, midőn a bátor elszánást kalan- 
dosságnak bélyegezte a lelketlenség; küzdéseidnek, 
midőn kisszerű aggodalom e messzelátó terveket 
már-már meghiúsítá; búdnak, midőn szülötted sín- 
lett és nélkülözött; reménytelenségednek, midőn 
annak jövője tűnt fel lelked előtt: de tanúja vol- 
tam anyai és honleányi fenkölt érzetednek is : te ér- 
tetted őt egészen, s bizodalmad erőt adott fájdal- 
maid tűrésére; küzdöttél, s szerelmed áldozatokkal 
győzött sok akadályon ; a sínlőben és nélkülözőben 
nem a magad hanem a haza gyermekét nézted, 

jövendőjét pedig arra az istenre bíztad, ki őt ezer 

25* 



388 REGULY ANTAL 

meg ezei;^ mérföldön túl, hómezőkön és jéghidakon, 
oltalma ernyőjével fedezte. Anya, honleány és nő, 
méltó ki fiaddal élj ! adja isten, hogy fáradalmai 
gyümölcseit megérve s fejét a hazai érdem cserko- 
szorújával jutalmazva lássad. — Annyi könynek méltó 
díja csak ez lehet ! 



REGULY UTOLSÓ ÉVEI. 



1849-1858. 



(írva 1868). 

XXXI. Esdekléseink nem hallgattattak meg. 
Megtagadtattak tőle az erő és kor, életfeladatának 
megoldására, s anyja eltemette fiát, mielőtt hazája őt 
műveiben ismerhette. 

Befejezésül itt egy visszapillantás élte utolsó tíz 
évére, hogy e korirat, ha ez által alakilag életrajzzá 
nem válik is, mégis teljesen magába foglalja antiak fő 
mozzanatait. 

Reguly élete e vég időszakban ép oly szegény 
események és külső tettekben, amily gazdag vala 
ily ékben elébbi évtizede, s azért kevés szókban el- 
mondhatók. 1848 június 13-dikán, mint feljebb mondva 
volt, báró Eötvös József ra. kir. cultusminister által 
az egyetemi könyvtár első őrévé neveztetvén ki, s 



/ 



ÉLETE. 389 



egyszersmind működései tekintetéből egyidőre a kül- 
földön maradhatásra engedelmet nyervén, végre 1849 
májusban haza jött De a hon válságai közt húzódék 
beiktattatása , míg a katastroph is bekövetkezett, s a 
cs. teljhatalmú biztos b. Geringer Károly, november 
12-kén „a forradalmi időszakban történt kinevezéseket 
semmiseknek nyilvánítván", V. Ferdinánd király mi- 
nisterei törvényes tetteiknek eltörlésével Reguly állása 
is megszűnt, mielőtt azt elfoglalta volna. Mindazáltal 
sikerűit őt a tudománykedvelő biztossal megismertetni, 
s így Reguly általa 1850 január 25-dikén ideiglenesen, 
1855 július 10-kén pedig gr. Thun Leó cs. közoktatási 
minister által valahára végleg, csakugyan kineveztetett. 
Ha itt a hivatalnokról volna szó, úgy elmondanám, 
hogy ő szigorú kötelesség-érzeténél, tudomány- s iroda- 
lomszereteténél fogva, s képzékenysége segedelmével 
magát a könyvtártanban csakhamar kimívelvén, majdan 
e szak iránt szenvedélylyé fejlett hajlammal működ- 
vén, helyét díszszel betöltötte. De az olvasó itt any elvész 
Reguly működéseit akarja hallani, s ím e téren kezdődik 
életének azon lassan fejlődő tragikai fordulata, mely 
nyolc évvel utóbb halála által oly korai és váratlan 
befejezést nyert. 

XXXII. Reguly harminc éves volt, midőn hazá- 
jába visszatért, hogy iQusága és egészsége árán szerzett 
tudományos anyagait feldolgozza. De teste meg volt 
törve, lelkének erélye a hosszas és tiilerőltető munka 
által kimerítve. Újra meg újra hozzá fogott volna rop- 
pant terjedelmű szerzeményei átvizsgálásához, hogy 
az annyi ágú keleti finnismus nagy rendszerét megal- 



390 KEGULY ANTAL 

kossá; s mindannyiszor visszaijedt a tömegtől. Erezni 
kezdé, hogy hosszas betegeskedése alatt d levén tiltva 
a szellemi munkától, s ellankadván idegélete , elhala- 
ványodtak azon benyomások is, melyeket útain és 
tanulmányai közt úgy vetett vala papirosra, hogy azokat 
majdan emlékezete segedelmével feléleszsze és kiegé- 
szítse. Nem volt képes. De érezve egyszersmind azon 
kötelezettséget, melyet a magyar tudomány irányában, 
nyert segedelmei árán, elvállalt, izgalmas gonddal várta 
szelleme önmunkás, előállító erejének, testi javulásával, 
megtérését: mit csak felfedező útain kezdett meg, 
felsőbb tudományos kiképzése folytatásának új hévvel 
neki feküdt. Első vonalban általános nyelvészeti és 
ethnographiai stúdiumaihoz fordult ismét; melyekhez 
később physiologiaiak, sőt a földrajz, annak újabb tu- 
dományos álláspontjára emelkedve, természetrajziak, 
a növény- és állatgeographia is járultak, így kívánva 
a népeket egészletökben, az égalj s a földhöz levő 
viszonyaikban felfogni, s ekép a néprokonsági kérdést 
minden oldalról megközelíteni. Gyönyörködéssel hall- 
gatám eszme-közléseit, melyeknek kiterjedése, mély- 
sége , s a felfogás szellemessége bennem nem ritkán 
örvendező megdöbbenést gerjesztenek. O az ugor tőt, 
melynek legmagasb fejleménye neki a magyar volt, 
minden különbözései, de egyszersmind belső s azért 
szükséges egységében kívánta felmutatni. Kraniosko- 
piai stúdiumaihoz csatolta végre a physiognomiaiakat, 
s hasonlítás okáért bevonta vizsgálatai körébe a hd^ai 
fajokat is. Megtanulván a fényképezést, a szünidőkben 
néhány anthropologiaí utat tett az alföldre, a palócok 



/ 



ÉLETE. 391 



közzé stb, melyeken mind arctani, mind fej méreti, de 
erkölcs- és lélekrajzi adatokat is szerzett; s jól emlé- 
kezem ez űton módosult s határozottan kifejezett azon 
meggyó'zó'désére, mely szerint a magyar népségek min- 
den ágai teljesen a kaukazi fajtához számítandók. E 
tanulmányai , melyek nyelvészeti hasonlításaira viszo- 
nyítva, az ethnógraphiai kérdést is megoldani segítsék, 
új aggodalmakat költvén bennem, szellemi munkás- 
sága mindennapi tanujában, hogy ily nagy kiterje- 
dést adván készületeinek, ily nagy és különnemű 
tömegekre növekedvén anyagai, ideggyengeségénél 
fogva nem lesz képes azokat megbírni: óvatos és kí- 
mélő gyöngédséggel gyakran a munkafelosztás szük- 
ségére figyelmeztettem, kértem hogy bizonyos egymás- 
utánban igyekezzék tárgyát részletezni. Véleményem 
az volt, hogy eleinte csak ön nyelvészeti adatait álla- 
pítsa meg, egészítse ki, s hozza rendszerbe; majd 
ugyanazt tegye néprajzi tapasztalásaival ; s ekép mind 
azt, mi csupán övé, terjeszsze elő kisebb nagyobb aka- 
démiai értekezésekben, hogy amit a tudomány csak 
tőle vehet, meg legyen a tudomány számára óva : azu- 
tán ám fogjon ama rendszeres nagy munkához, mely 
sajátját, azzal együtt mit a tudomány már eddig bír, 
egységesen megalakítja. 

XXXIII. Ügy látsz ék, az időről időre részvevő 
gyöngédséggel, de határozottsággal ismételt kérések 
nem maradtak siker nélkül. Egy ideig nem beszéllt 
feladatairól: gyanítani kezdem hogy elővette jegyzé- 
seit, hogy keresi a gombolyag szálát, melylyel a le- 
gombolyítást megkezdje, s hogy majd csak meglep 



392 REGÜLY ANTAL 

azon közléssel, miszerint kellő közepében van a rég 
óhajtott munkásságnak — midőn egyszer, az éles 
szívfájdalom hangján megnyílik előttem, s magát saját 
kincsének felvételére tehetetlennek jelenti ki. Megil- 
letődve bár vallomásán, mely feltételei és reményei 
sírja mellett tünteté fel őt, elrejtettem mély aggodal- 
mamat, s „nem baj!" kiálték: tegyen o is úgy, mint 
sok nagy hírű felfedező teszen, ki mással dolgoztatja 
fel fölfedezéseit, s kinél akkor élednek fel legbizto- 
sabban a már-már elmosódásnak indult benyomások, 
midőn a munkatárs által egy és más iránt interpellál- 
tatván, a részletek felé erélyesben fordul a visszaemlé- 
kezés. Hét év óta ez vala a nagy ügyre nézve az első 
szerencsés perc : Reguly megragadta a mentő gondo- 
latot, elhatározta így tenni; átadta vogul feljegy- 
zéseit, felszabadítva hogy azokat Hunfalvy Pálnak 
adjam. „Megragadván az alkalmat — így ír Hunfalvy 
Pál, mert most már őt beszélltetem — mindjárt hozzá 
sietek, s arra kérem, hogy olvassa velem a vogul szö- 
vegeket, hogy megtanulhassam a nyelvet , mert csak 
azután lehetnék segítségére. Reá álla kérésemre Re- 
guly, aki, ha néha elbeszélle is valamit úti kalandjai- 
ból, még sem szereti vala közleni hozományait; s azon 
naptól fogva szorgalmasan olvasók a vogul mondákat 
E foglalatosság felvidítá őt, s nagy munkakedv szállá 
meg. Fáradhatatlanul kezdé rendezgetni szó- és nyelv- 
tani jegyzeteit, emlékezetei megújúlának, 8 úgy látszek, 
hogy testileg szellemileg felüdül. De ez a jó kedv csak 
az 1858. év tavasz-utóhaváig tárta." — T. i. az izgalom, 
mely a hévvel folytatott foglalatosság folytán gyenge 



ÉLETE, 393 

idegeitől el nem maradt, újra kimerítette erejét. — 
„Ezután megszűnék hozzám járni, folytatja Hunfalvy, 
avval biztatván engemet, hogy a nyári szünidő alatt a 
budai hegyeken fog múlatni és épülni, s majd őszszel 
megújult érővel folytatjuk a munkát. En is nyárhóban 
falura menék, s ott nem sokára az a szomorú hír ére, 
hogy Reguly meghalt." ^2) T. i. a budai Istenhegyen 
szerencsésen üdülni látszó életet egy erős vérömlés 
eloltotta, hirtelen, váratlanul, augustus 23-kán 1858. 
O mit éreztünk mi mindnyájan e csapáson, kik őt is- 
mertük! Mert aki ismerte, tisztelte szerette is e nemes 
kedélyt, ez erkölcsi fenséget, melytől minden közszerű 
oly távol volt! S e hű, az élet minden viszonyai közt 
megbízható barát, e magas miveltségű, lelkes kedves 
társalgó — oda volt! — De nekünk itt első vonalban 
a tudóssal van dolgunk, s éhez kell visszatérnünk. 

XXXIV. Igen, Reguly meghalt, de úgy szólván 
hogy új életre támadjon fel. Hagyományait anyja 
átadta az akadémiának, s ez azok megfejtését, kidol- 
gozását Hunfalvy Pálra bízta, ki erre maga volt hivatva 
azon az utolsó tél estvéin folytatott eszmecserék, vala- 
mint eszének mélysége, ritka nyomozó, elvonó és al- 
kotó tehetsége, és azon páratlan tűrő és kitartó lelke- 
sedésnél fogva, melyek őt a hieroglyphek és ékiratok 
megfejtői rangjába iktatják: mert szövegek állának 
előtte, m ely éknek Jsulcsa nagyobb részt Reguly agyával 
együtt a föld alatt porladozik. — Az első, szinte meg- 
döbbentő eredményt az 1859-diki Értesítő IV. füzete 



^) L. Re^ly Antal Hagyományai, Pest 1864. az Előszóban. 



[ 



394 REGULY ANTAL 

hozta: j^Egy Vogul Mondaj vogul nyelvtani és szótani 
kísérlettel," új világot hintve hasonlító nyelvészetünk 
mezejére; s azt követte öt évvel később: A Vogul Föld 
és Nép, mint „Reguly Hagyományai" első kötete (M. 
Ak. Evk. XII. köt. Pest 1864), melyben, a kérdés előz- 
ményeinek kimerítő tárgyalása után, felfedezőnk uta- 
zásai és tartózkodása a vogulok és osztyákok közt, a 
vogulföld s a nép életének leírása, a vogulok szellemi 
maradványai, ú. m, hitregéi, vallási szertartásaik, tár- 
sadalmi emlékezéseik s énekeik, az eredeti nyelven 
és fordításban adatván, a vogulok viszonyai a magya- 
rokhoz fej tegett étnek, nyelvészeti és történelmi bizo- 
nyítékok kíséretében. A második, munkában levő, 
kötet a vogul nyelvtant és szótárt fogja hozni. Ezekkel 
a magyar hasonlító nyelvészet legerősb alApja leleszen 
téve. — Másik részét Reguly maradványainak a csu- 
vas, cseremisz és mordvin nyelvadatok teszik, melyek a 
már megvolt anyaghoz nagy becsű adalékokat képez- 
nek. Az akadémia szerencsés volt kebelében ezek ki- 
dolgozására is egy szintoly készült, mint kitörő erőt 
bírni Budenz Józsefben, ki azt örömmel felvállalván, 
az, öt év alatt a következő munkákban létesült: I. Csu- 
vas Nyelvészet: 1. „Csuvas közlések és tanulmányok 
L II. III." szerény cím alatt a nyelv teljes gramma- 
tikája (Nyelvtudományi Közlemények, kiadja a M. T. 
Ak. I. II. köt. Pest 1862, 3). — 2. Reguly C^uvas Példa- 
mondatai (u. ott. II. k.). — II. Cseremisz. Nyelvészet: 
1. Erdei Cseremiszség (Reguly Cseremisz Mondatai s 
egyéb nyelvanyag); 2. Cseremisz Tanulmányok, I. II. 
(u. o. III. IV. k. 1863, 4.). 3. Erdei és Hegyi-Cseremisz 



r 



ÉLETE. 395 

Szótár (u. 0. IV. köt. 1864), és külön is a külföld szá- 
njára: Vocabularium Ceremissicum utriusque dialecti. 
Pest 1865. — III. Mordvin Nyelvészet: Mordvin köz- 
lések: 1. Erza-mordvin Mesék és Dalok, fordítással 
és nyelvészeti jegyzetekkel. 2. Reguly nyelvtani jegy- 
zetei a moksa-mordvin nyelvről. 3. Moksa- és erza- 
mordvin (teljes) szótár (u, o. V. k. 1866). 

XXXV. Ekkép egy évtized alatt majdnem befe- 
jezve látjuk azon nagy épületet, mélyhez egy ritka 
ember, ifjúsága, mondhatni élete feláldozásával hozta 
meg a magas éjszakról s a Volga mellékeiről az anya- 
gokat; s melyet két rokon szellem, eléggé nem méltat- 
ható fáradozással s nem kevesebb elmeéllel, szeren- 
csésen megalkotott. Altalok Reguly dicsősége él nem 
csak a magyar , hanem az európai tudományban is : 
de mellette él azon két tudós érdeme is, kik nélkül 
az ő hozományai holt kincs fogtak volna maradni. 



IX. 



SZÉCHENYI ISTVÁN. 



1791—1860. 



(Nekrológ.) 




Megjelent az Új Magyar Mazeum X. éTfolyama lY. füzetében, 1860. 



Széchenyi Tstván 



APRIL 8. 1860. 



S a népek millióinak 
Szemében vérköny t\. 



JLigyikét a leggyászosabb napoknak jegyezzük 
be a nemzeti történet évkönyveibe. /Széchenyi István 
megszűnt élni. 

Akit egy egész nemzet sirat úgy mint őt, an- 
nak nagynak kellett lenni , a nemzetnek pedig méltó- 
nak reá. 

S valóban nagy volt ő : nagy, lelkülete, intentiói, 
munkássága és sikereiben. Nagyságát ugyan csak a 
történelem fogja egykor teljes világosságában kimu- 
tatni; most még közelebb állunk hozzá, hogysem azt 
minden irányaiban áttekinthessük : mégis kötelessé- 
günk róla emlékezni, hálából őiránta, eszm éltetés, ta- 
nulság, vigasztalás és bátorítás végett magunk iránt 

Azon kornak, melyben ő fellépett vala, csak 
külső eseményei voltak eddig történetírásunk tár- 



400 SZÉCHENYI ISTVÁN. 

gyai. Akkori politikai életünk megbírálása az erköl- 
csök, a gondolkodás, a közérztilet ismeretét teszi fel, 
melynek kútforrásai még nincsenek eléggé átvizsgálva, 
közzé téve, s amit emlékezésből tudunk, töredékhal- 
maz, melynek összefüggéséről , értelméről még nem 
gondolkodtunk. 

A nemzet politikája, azon sajátságos viszonyok- 
nál fogva, melyek a magyar koronát századokon át 
egy korlátlan monarchia koronáival azonegy fejen 
egyesítették, védő, ellenzéki, gravaminális , szóval ne- 
gatív, s mikor kellett, a tétlenség súlyával ható vala. 
A törvényhozás, a magyarnak eszmék iránti kész fo- 
gékonysága dacára, tartózkodó, félénk még szükséges- 
vagy igazságosaknak érzett reformok elfogadása s 
ajánlásában is, nehogy a kivánt változtatások közé 
nemkivántak is csúszszanak. Conservatív tehát min- 
denben y hogy annál biztosban conserválhassa az ala- 
pokat is, melyeken a szabadság és függetlenség nyu- 
godott. Ez volt a táblabírói politika, az éretlenség és 
rövidlátás gúnytárgya, de melytől az igazságos törté- 
nelem nem fogja megtagadni azon érdemet, hogy 
csüggedhet étlen őrködésével fentartani, mérsékletével 
válságos percekben nem compromittálni , veszélyben 
visszavívni s megerősíteni értette az alkotmányt, s 
ekép fentartani a nemzetet is. így 1784 után, így 
1790, 1823, 1825-ben. De ez úton fejleszteni, á korok 
haladásaival előmenni nem lehete, vagy csak lassan s 
elégtelenül. A nemzetiség ügyét is csak néhány jelen- 
téktelen törvénynyel bírta támogatni, úgy ahogy. Az 
alkotás épen körén kivűl látszott fekünni. S műkő- 



NEKROLÓG. 401 

dése rendesen az országgyűlések idejére szorítkozott, 
rendkivüli időkben az ezeket némileg pótló municipá- 
lis térre. Ezeken túl nem létezett politikai élet, nem, 
amit csak ez táplálhat, igazi közszellem; egyedül ve- 
szélyek idején keletkezek némi közérzület, s ez is 
csak egyes kockáztatott érdekek irányában, s múló- 
lag. Koronként pirító lankadás állt be : így a francia 
háborúk korában , úgy hogy e faj vele született ne- 
mességére csak a loyalitás számos tetteiről lehete rá 
ismerni. Ősei és utódai iránti kötelmeiről meg látszék 
feledkezni. 

Az 1823. év esemépyei felrázták a magyart ve- 
szedelmes álmából, s 1825-ben új biztosítékokkal sán- 
colta körűi alkotmátiyát. A reform kérdései, valamint 
1791, úgy 1825 után is nagyobbára „rendszeres mun- 
kálatokba" temettettek. A nemzetiség kérdése újra 
szép szónoklatoknak lett tárgyává ; institútiókra nem 
volt pénz ! 

Ekkor lépett elé Széchenyi. Első tette áldozat 
volt, mely bámulásra s örömkönyekre ragadta a nem- 
zetet. Az akadémia felállt. Megkezdette a főtáblán 
tettleg a magyar nyelvvel élést, s első ada kifejezést 
rövid szónoklatokban s alkalomszerű kitérésekben esz- 
méknek, miket főrendi fülek e helyt még nem hallot- 
tak. Egy új kor kopogtatott benne a régi szellemű ház 

ajtaján De nem írok történetet, sem életrajzot; 

hanem csak is nekrológot. 

Még ez országgyűlés alatt, Pozsonyban, alkotta 
meg a lóversenytársaságot. Legtöbben egy angol 
erkölcsű gavallér külföldieskedését, majmolásait, né- 

Toldy Munkái, n. 26 



402 SZÉCHENYI ISTVÁN. 

melyek legfelebb egy huszárkapitány katonás szen- 
vedélyét láták benne. Senki sem sejtette azon mesz- 
szelátó számolást y mely vele ez institútiót életbe hi- 
vatta. A személyes hiúságot és ragyogni-szeretést 
áldozatokhoz szoktatni; a könnyebben költő mint 
szerző magyar birtokosban ^ kiben a haza fentar- 
tása szilárd oszlopait látta ^ nyereség- tehát szerzés- 
vágyai költeni f mely végtire az öszves gazdaságra 
átvíve, gondolkodásra, okszerű munkásságra vezeten- 
dett a more-pátrió hanyaglás helyett ; az anyagi érdekek 
fontosságára vivni ki a köz figyelmet, mert csak ezek 
virágzása nyújt eszközöket a szellemi érdekek virágoz- 
tatására, a miveltség fokozására, a közjóhoz tettleges 
járulhatásra; új tért nyitni a már hanyatló magyar 
lovagias erkölcsöknek; felrázni pangásából a köznépet 
egy nemes passió felköltésével , s alkalmat szerezni 
nekie, mely által észrevétlenül a főrendűekhez köze- 
líttessék ne csupán jobbágyi és adófizetői viszony- 
ban; az egyesiileti szeV£metfQ\kö\tQmy s mindenekelőtt 
oly tárgyat tűzni ez elibe, mely lehető legtöbbeket 
vonzva, az egyesületi életet velők megkedveltesse; 
concentrálvi , azaz Pestre vonni , kezdetben legalább 
egyszer esztendejében s múlólag az ainstokratiát — s 
hány magyar főiir látta hazája fővárosát először a pesti 
lóversenyek alatt ! ! 

Ezzel összefUggőleg , s azon cím alatt hogy az 
előkelő és vagyonos rendeknek a fővárosban kényelmi 
s élvezeti módot szerezzen, casinót alkotott, nemzetit, 
azaz melynek az ország minden vagyonos s előkelő 
embere tagja legyen — mi mellett nem a biliárd s 



NEKROLÓG. 403 

hirlapszoba^ azaz egy jobbféle zárt kávéház eszköz- 
, lése lebegett előtte, hanem egyesülése az egymást nem 
ismerő hazafiaknak, összesimúlása a különböző mívelt 
karokbelieknek, a magyarságnak parkétes teremekbe 
bevitele, eszmecserére alkalom-adás, melynek tárgya 
kezdetben társasági élvek, majd anyagi, politikai ér- 
dekek,, s közszellem^ köz érzület, véleménysurlódás 
útján közvélemény fejlesztése Ezek voltak acé- 
lok, mikre Széchenyi egy a köznapi elmék által leg- 
f elébb úri passiónak nézett tárgy életbe-léptetésével 
8 nemzeties társaskörök megalkotásával törekedett. 
Leírhatatlan azon tevékenység, melyet e kimondott s 
ki nem mondott célok létesítésében személyes járás- 
kelés, levelezés, oktatás, izgatás,, az ügybe-be vonás, 
személyek s érdekek kiengesztelése körűi kifejtett ! 
S a példa — melynek hatására számolt, s valljuk 
meg, e nemzetnél méltán, és sikeresen számolt — 
hatott: a két haza minden pontjain, hol néhány mí- 
velt ember együtt lakott, felálltak casinók, olvasó 
társaságok, s egyetemesítették azon eredményeket, 
miket a középponti, a nemzeti casinó itt mutatott fel. 
Nem volt eszme, mely ez úton rövid idő alatt közbir- 
tokká nem válék, nem volt nemzeti érdek, mely iránt 
a részvét a nemzettestet ez úton ne hatotta volna által. 



Időközben jött a Hitel, Széchenyi politikai böl- 
cseségének s fenkölt lelkének e nagy tette ! Korsza- 
kos esemény, nagyobb hatású egy nyert nagy ütközet- 
nél, egy kötetnyi törvénykönyvnél. Nem becsülöm túl 

26* 



404 SZÉCHENYI fSTVÁN. 

a jelenetet. De kortársa és csendes tanúja én is e pá- 
lyának, ismétlem : Széchenyi azon működésével, mely- 
nek kátéja a Hitelben s azt kiegészítő Világ-ban van 

letéve, Magyarország politikai, nemzeti, míveltségi éle- 
tének egy új korszakába lépett, különbözőbe lényege- 
sen a megelőzőtől, alapjára a következőnek. A ma- 
gyar, s a magyar nemzet, más Széchenyi óta és által 
mint volt, s bizonyosan más, mint nála nélkül lett 
volna. Nem említem, mert nincs hely részletekbe bo- 
csátkoznom, bár megérdemelné a kiemeltetést , hogy 
a magyar nő hivatását a nemzeti életben először ő 
mondta ki azon örök-szép Ajánlásban, melylyel ama 
reformi kátéját „honunk szebblelkű asszonyainak'' 
adta át, mit azóta versben és prózában annyian mond- 
tak el, 8 üdv e nemzetnek! nem siker nélkül. De érin- 
tenem kell, hogy itt mutattaki bajaink első alapjaként 
szegénységünket, itt fejtette ki intéz vényeink hibáit, 
vázolta ezek reformja szükségességét, itt fejtegette 
erkölcsi hibáinkat, sürgetve az önismeretetj itt nemzet- 
gazdászati hiányainkat; itt vitatta fő teendőinkül a 
polgári erény , nemzeti míveltségi és önmunkásság ki- 
fejtését, az egyesüléshen találva fő eszközét az erkölcsi 
és anyagi haladásnak, amiért a társadalmi tért és utat 
sürgeté írásaiban is úgy, mint szóval és tettel. 

Ez utakon készítvén elő a kedélyeket s elméket 
kor-követelte reformokra, s ezeket már a törvényho- 
zás terére vinni kívánván, törvényjavaslatait a Stá- 
dium-ban tette le, melyeket a Hitelből indulva szoros 
rendszei*ben fejtett ki. Hi\elt<yi^ényszék y ősiség és fisca- 
Utasok eltöi^Usey általános hirtokképesség, törvény előtti 



NEKROLÓG. 405 

egyenlőségj nemtelenek önválasztott pártvédje , a házi- 
pénztáradő egyetemessége, közlekedési és vám-terhek egye- 
temes viselése, a közszorgalmat megakasztó intézvények 
eltörlése, magyar nyelv mint absolút státusnyelv, a hely- 
tartóság mint a fejedelmi szó egyetlen útja, és nyilvá- 
nosság — Ez az ő XII táblája. Az úrbéri megváltást 
már a „Hitel"-ben védelmezte.- Alig van 1848-ig jó- 
zan reformi pont, melynek csirája vagy formulázott 
kifejezése nem Széchenyitől származék: a lökést, 
mely egész addig térj észté ki oscillátióját, ő adta. 

Ezek mellett más anyagi és szellemi érdekek 
mellett is folyt munkássága szinte írásban , szóval a 
társas, megyei és országos téren, s tettel és kivitelben, 
mint : magyar játékszín, budapesti híd, vaskapu, gőz- 
hajózás, óbudai hajógyár, újra lóügy, selyemtenyész- 
tés, pesti rév stb. 



Az alatt a negatív politika teréről általa a posi- 
tívra átvezetett, a tétlenségből minden irányban pezsgő 
életre költött nemzet forrott, s nagy tehetségű, s szint- 
oly lelkesedett , de kevesbbé higgadt elmék kerítek 
kezökbe a mozgalmat. Széchenyi oda jutottnak látja 
vala nemzetét, hol nem sarkantyú többé, hanem fék 
kellé a különben örvendetes erőnek, nehogy a státus- 
szekér lefelé hajtva összetörjék, nyakát szegve a haj- 
toknak is. Ezek által pedig a nemzeti mozgalom a re- 
form és a forradalom határvonalán látszék ingadozni. 
Soha sem volt Széchenyi tiszteletesb , mint mikor sa- 



^ 



406 SZÉCHENYI ISTVÁN. 

ját eszméinek új és tűimen ő növendékei ellen a nyílt 
harc terére lépett, oda vetve roppant népszerűségét ; 
s a túlzók, s az ezek irányában a visszahatás törvényei 
szerint megerősödött conservatívok közt független 
helyzetet foglalva el, mint intő, mérséklő, s a forra- 
dalmi gerjedelmek ellenében a törvényes átalakulás 
folytonos véde munkálkodott, cstiggedetlenűl emelve 
a Sisyphus kövét. E helyzetét a Kossuth Lajos ellen 
mtézett yfKelet Népe^ constatírozta"; ez álláspontról óvta 
1842-ki híres akadémiai beszédében a nemzetet a né- 
piségi kérdés minden túlhajtásaitól, az erkölcsi súly 
kifejtését sürgetve a kényszer helyett; valamint 1844- 
ben a magyar nyelv teljes kivívása után is újra, mi- 
után a diadalt nem törvény, hanem egyedül erkölcsök 
biztosíthatják. Nem szorítkozott azonban az ellenpár- 
tok megerősödése és terjedése közben sem polémiái 
működésre : az adó kérdésének a megyékben meg- 
bukfával, az 1843 — 4-diki országgyűlés alatt tévé és 
fejté ki ama nevezetes indítványát egy, aránylag cse- 
kély telekdijhől (s ez a híres „két garas") kirekesztő- 
leg országos célokra, vagyis egyedül Magyarország 
szellemi és anyagi kifejtésére szolgáló, országos keze- 
lés alá állítandó, oi'szágos kincstár iránt. Az 1844-ki 
országgyűlés után, mint a helytartó-tanács kebelében 
felállított országközlekedési bizottmány elnöke , a 
Tiszaszabályozás s egy teljes országos közlekedési rend- 
szer előkészületein fáradozván, az 1847/8-ki ország- 
gyűlés elibe terjesztett e két ügyben két jelentést, 
mik közöl az utóbbi, a tervet s indokok kifejtését te- 
kintve, a politikai bölcseség remekműve. Megelőzte 



NEKROLÓG. 407 

e kettőt^ a nádor hal^a előtt néhány nappal j pythiai 
szellemmel irt y. Politikai Programm-töredéke^ , egye- 
nesen Kossuth, és pártja, s a — j^ forradalom^ ellen 
intézve. 

S az 1848-ki átalakulás — törvényes alakban, 
bár nem forradalmi eszközök nélkül — véghez ment. 
Széchenyi belépett a eoalitiói ministeriumba , azt hí- 
vén, hogy belépése az Esterházy hercegével együtt, 
minden szavaknál inkább fogja a külföld szemeiben 
a törvényesség tekintetét ruházni e változásra, mi 
sok okból felette kivánatos volt ; de nevelni az óramű 
mérséklő' súlyát is. Azonban ily viszonyok közt szü- 
lemlett s oly viszonyok közé jutott ministerium , mi- 
lyek ennek megszületésével egykorúlag észrevehe- 
tőkké lettek, nem igért tartósságot. Eme viszonyok 
hajtották Kossuthot oda, honnan nem volt szerencsés 
visszatérés. Széchenyi dictatúrát követelt a forrada- 
lom ellen, mert ^salus reipublicae suprema lex" : de 
azon férfiú, kit a fejdelem és nemzet egyező bizo- 
dalma a haza első tisztével felruházott volt , a költő 
szavai szerint: 

, . , hü vala, nem yala nagy. 

(Kazinczy). 

Széchenyi esdeklései nem hallgattattak meg ; a haza- 
tért előtt csak egy borzasztó kép lebbent fel: a vérébe 
fúló Hazáé . . . Elvesztette eszméletét ... 



408 SZÉCHENYI ISTVÁN. 

A nemzet méltó volt nagy emberéibe. 

Voltak idők, midőn az általa felrázott ivadék 
ragadtatva forró vére által, vezérétől elfordult, nem 
fogadva intéseit, nem hallgatva kassandrai jóslatát. 

A Megholt felett csak egy érzése van : a vallásos 
szereteté. Az öszves régi Magyarországban , a Kárpá- 
toktól a tengerig, a Lajtától a moldvai havasokig, él 
e nemzetben a prófétája iránti hit, a remény hogy az 
ő reménye nem fog csalódni, s a szerető hála. 

Igen is : a nemzet, mely így tud szeretni , méltó 
volt nagy emberére, s élni fog, mert megismerte őt. 
Kezébe veendi nemes szelleme hagyományait, a hon- 
szerelem s életbölcseség e szentkönyveit, s meríteni 
fog belőlök újra türelmet, loyalitást, kitűrést, munkás 
és áldozó hazafiságot. 

Mint a közös jó Atya sírja felett a meghasonlott 
testvérek, úgy forradnak össze e holttetemek felett a 
haza minden szülötti : nincs többé rang-, hit-, nyelv- 
kiilönbség: csak e^y fájdalom van, és egy szeretet. 

„Magyarország nem volt, hanem lesz." 



TOLDALÉK. 

JSZÉCHENYI JSTYÁN VERSE ANYJÁHOZ. 



Szerencsém van a gr, Festetics Juliána, gróf Szé- 
chenyi Ferencnének, a Lajos, Pál és István anyja- 



NEKROLÓG. 409 

nak a család soproni levéltárában ereklyeként őrzött 
albumából, Pál gróf szíves engedelmével kiírt, követ- 
kező versezetet olvasóimmal közölni. 

Széchenyi István azt, mint a vers alá írt kelet 
mutatja, élete huszonhatodik évében írta. 

Alkalmilag érintem egy jeles politikai cikkírónk 
tévedését, ki nekrológjában azt állítja, hogy István 
gróf, mielőtt a politikai pályára lépett, gyenge volt a 
magyar nyelvben. 

Feltehető, hogy Széchenyi István tizenhét évi 
katonáskodása alatt nem igen jött oly érintkezésekbe, 
melyek őt a m. nyelv cultúrai haladásaival megismer- 
tették, s így az élet ákhyin, magyar nyelvén túl bizo- 
nyosan úgy nem bírta a nyelvet, mint azt ma sem bírja 
akár a puszta fia , ha magyar nyelvét nem — míveli. 
Azért 1825-ben a felsőbb társalkodásban, a főtáblánál, 
írási feltételekben bizonyosan amily szokatlan, oly 
szűk lehetett neki az. 

De vele szüléi kiskorától fogva csak magyarul 
beszélitek : ezt tőle magától tudom. Ismertem nevelő- 
jét, Lunkányit, s ugyanazt tudom ettől. Széchenyi 
Ferenc házánál, bár maga fiatal korában a német ver- 
selést űzte, magával hozván azt nevelése azon korban, 
midőn a magyar nyelv a főházakban nem tanittatott, 
s a magyar akkor ébredező irodalomba a nevendékek 
bé nem vezettettek: már Széchenyi Ferencnél is a 
társas kör magyar volt, valahányszor a íészvevők 
nyelvképessége engedé ^). Kem említem, hogy aki 
1825-ben a nyelvet tökéletesen nem bírta, nem fogta 
1828, 30, 31-ben ama négy kötetet írni, melyet elöl- 



410 SZÉCHENYI ISTVÁN. 

vastatott Ugyan irodalmi barátaival, a „Lovakrul"-t 
Döbrenteivel, a Világot Helmeczyvel: s fogadott is el 
amattól néhány intést grammatikai correctióra, ide- 
genszinű mondatokra nézve (milyen vajmi sok fordul 
elő ma is, de akkor még inkább , s törzsökös magyar 
íróknál is), ettó'l pedig egy pár új szót: de leliink-e 
döbrenteiséget, helmeczységet itt vagy ott? mik pedig 
annyira nem olvadnak össze senki nyelvével , hogy 
első olvasásra megütnék nyelvérzékünket. Sőtiigyan- 
azon saját, s Széchenyi István eszme-menetele által 
feltételezett, követésre nem ajánlható, de eredetiségé- 
ben s szerzője szellemi sajátságában gyökerezett, ele- 
ven, dúslakodó, képes és szökdécselő, a tárgyakat 
élesen világosító hasonlatokban gazdag, erőteljes, nem 
ritkán a tiszta széphez felemelkedő írásmódját talál- 
juk azokban, melylyel, élete végéig, minden írásaiban, 
szónoklataiban élt. Széchenyi maga alkotott magának 
nyelvet, s hogy ezt tehesse , nem mindennapi erővel 
kellé azt már hazulról bírnia. 

Es ím most egy új tanúval léphetek fel amaz állí- 
tás ellen : Széchenyi legrégibb munkájával, 8 egyetlen köl- 
teményévelj melyet eddig ismerünk. 

Nem csak érdekesség, vagy épen curiosum áz. 
A költészet értője s kedvelője költőinek fogja a fiúi 
hála e szóvirág nélküli, egyszerű, nemesen szép kife- 
jezését találni; sőt a saját alak és népies rhythmika 
által meg is lesz lepve '-'); abiograph fel fog örömében 
sikoltani az adatokért ; a hazafiúi szív áldani fogja azt 
az Anydty ki Széchenyi Istvántól ezt a verset kiérde- 
melte ^)* 



NBKEOLÓG. 411 

Ha mind azt, mit szívem érez, tollammal leírhatnám, 

Mind azt, mit csak Néked köszön, méltán elől adhatnám, 

Boldog volnék, 

S nem hiisolnék. 

De hogy írja le a számát ezer aggódásidnak ? 

Hogy köszönje tanácsidnak, hogyan fáradásidnak 

Számos nemét 

És érdemét? — 

íme tüz és fegyver között imádsággal tartottál, ^ 

Betegágyaimban gyorsan Te magad apolygattál, 

Te oktattál, 

Tanácsoltál, 

Te plántáltad szívemben a jót, melyben vagyok s leszek , 

S a mi csekélyt Isten, uram, s Hazámért utóbb teszek^ 

A Te munkád. — 

S azért Beád 

Szálljon haladásom mellett az Istennek áldása, 

Attal lelked, gondjainak jutalmát hogy láthassa. 

í. Május 1817, Gróf Széchényi István. 

— Ugyanezen Albumból jegyzem ki gr. Szé- 
chenyi Ferenc három fia születésnapjait : Lajos szüle- 
tett 1781. nov. 6. — Pdl, a család mostani feje, 1789. 
nov. 10. — István, 1791, sept. 23. — Emez szerint 
igazítandó meg Széchenyi Istvánnak, biographiáiban, 
hírlapokban, sőt némely címereken is egymástól elté- 
rőleg és hibásan kitett, születési ideje. Született pe- 
dig Bécsben, az Augarten nevű kert császári palotá- 
jában, melyet II. Lipót király engedett át az általa 
nagyra becsült gr. Széchenyi Ferencnek, neje lebete- 
gedésének idejére. — Emlékezzék meg erről minden 
hű magyar, ki ama Ligetkert fái közt járdái. 



412 SZÉCHENYI ISTVÁN. 

Maga Széchenyi István beszélli, hogy 1817-ben szabad- 
sággal Bécsben levén szüléinél, itt egy ízben a lóügyegy kfllGn 
tanácskozás tárgya volt, s hogy az urak magyarul tanács- 
koztak. 

^) — \t\} — I — vu— I — uu — I — uo 

UO I \t\J I v/U I \J\J 

\JV\J I 

\)V\J I 

Azon időben vonta már el az ifjú Széchenyi az előtte jói-ismert 
népköltészettől a choriambnsos lejtést, s kOvette — kétségkivül 
ösztönszerűen — midőn, épen az irodalom előtt, e formák tö- 
kéletes terra incognita voltak. 

') Ugyanazon fenkölt kedélyű nő, kinek, mint pártfogó- 
néjának, Csokonai, „Tavaszát^ ajánlotta. 



-»oí^o«- 




TOLDALÉK. 



/ 



TOLDALÉK. 415 



C s o K o NA I Eletéhez. 



A 82, lapon álló 100. jegyzethez: Azóta „Pofók"-iiak bir- 
tokába jutottam, melyet egyéb azóta felmerült Csokonai-félékkel 
egy pótfüzetben adni szándékozom. 

126. l. a 211. jegyzethez: Az „Árpád" töredékét és terve- 
zetét is azóta közölhettem a Kisfaludy- Társaság Évlapjai IX. 
kötetében. 

141. l. a 238. jegyzethez: A Kurír e száma is megkerült, 
midőn az életrajz első kiadásának nyomtatása már be volt fejezve, 
8 így azt a „Csokonai Minden Munkái" toldalékában közölhettem. 
Álljon itt a Kazinczy által írt Nekrológból a következő hely: 
„Cs. nagy kedvességet nyert versei által : még nagyobbat azok- 
nál, akik őtet közelebbről ismerhették, szíve szelíd és jámbor 
volta által; mert az ő affectált és nem affectált misanthropiá- 
jából úgy sagárlott ki mindég az emberszeretet, mint affectált 
cynismusából az aesthetikai lélek. . . . Úgy ment a halálnak, 
amint azt az eszes embertől várni lehet; nem óhajtotta, de tőle 
nem rettegett Emlékezete szent lészen közöttünk." 

147. l. 260. jegy z.: Ezóta csakugyan birtokába jutottam 
a Lilla ez első, 1805-ki, kiadásának, melyet Illei Takács Károly 
versezete Cs. halálára előz meg. — íme mily állapotban van 
mind máig kőny vészetünk! midőn egy híres költőnk kapós köny- 
vének, mely csak félszázad előtt látott világot, léteztét csak 
okoskodásokkal bírtam megállapítani. 

172. l. a 186. számhoz: E jegyzések is megkerültek. Fog- 
laltatnak azok Csokonainak 1803. febr. 20-kán Kazinczyhoz 
intézett levelében, mely 1847-ben a Kisfaludy-Társaság M. Szép- 
irodalmi Szemléje II. köt. 21. és 22. számaiban meg is jelent 



— >>0^'5^G^ 



Nyomatott Bécsben, Holzhaasen Adolfnál. 



«■"■-■• s •; ^ , -^ 
» . - . - --' v J 



Uv V k 



..-:• STüEET 



t.-i »■ - 



EPh?^ 



.jw** 



ll^^^l^ 



\ 



Káth Mór kiadásában megjelentek: 

Egy képviselő napló-jegyzetei az 1865. decz. 10-kén megnyílt 
országgyűlés alatt. 3 füzet. 2 frt 70 kr. 

Xézai Simon mester magyar krónikája; ford. Szabó K. 1 frt. 

Krónika Magyarország polgári és egyházi közéletéből a 18-dik 
század végén. Keresztesi J. egykorú eredeti naplója. 3 frt. 

Lyrai Áloék. Nyngoti költőkből fordította Szász K. Gyémánt- 
kiadás. Díszkő tésben 1 frt. 50 kr. 

ICacanlay B. T. Lord Clive. Warren Hastings. Az angol 
Keletindia meghóditánának története. Ford. Szász K. 2 frt. 

Macaolay B. T. Hampden János, Pitt, Chatham gróf. Két 
politikai életrajz. Ford. Szász Károly. ^ 2 frt. 

Hay £. Az angol parlianient és eljárása. Atdolg. Barsi. 1 frt. 

Meissner A. Schwarzgelb. Történeti korrajz a múlt évtizedből. 
8 kötet. 8 frt. 

MéBzároB Lázár élettörténete, külföldi levelezései és emlék- 
iratai. Az eredeti kéziratokból közrebocsátja Szokoly. 
6 füzet. ' 8 frt. 40 kr. 

Gróf Hikó Imre. BenkŐ József élete és munkái. Benkő arcz- 
képével. 2 frt. 

Mill St. János. A szabadságról. Fordította Kállay Béni. 2 frt. 

Kagy Iván. Magyarország Családai, czímerekkel és leszár- 
mazási táblákkal. 20 kötet. Előfizetési ára 44 frt. 

Kagy Iván. Magyarország Családai. Pótkötet 5 frt. 

Nagy Iván. Magyarco'szági s erdélyi bujdosó fejedelem kés- 
márki Thököly Imre secretáriusának Komáromi Jánosnak 
I törökországi diáriumja s experientiája. 1 frt. 

I IIL Napóleon császár. Július Caesar története. Jogosított 

magyar kiadás. I. II. kötet. 8 frt. Térképek az I. kötethez 
2 frt. öO kr., a II. kötethez 3 frt. 

A Nibelnng-Ének. Fordította Szász Károly. Schnorr Gyula 
rajzaival. Pompás Album-kiadás. Előfizetési ára 8 frt. 
Díszkötésben 10 frt. 

Orczy Tekla Imakönyve. 12Ö színnyomású képpel. 16 frt. 
Díszkötésben 24 frt. 

Onzággytilési Zsebkönyv. Országgyűlési ház-rendszabályok. 
Országgyűlési okmányok sat. 2. bŐvit. kiadás. 2 frt 40 kr. 

Pap P. A pesti magyar nemzetgyűlés 1848-ban. 2 kötet. 

6 frt. 50 kr. 

Prescott V. H. V. Károly császár lemondása és végnapjai a 
st.-justi kolostorban. Ford. P. Szathmáry Károly. 1 frt. 

Báth X. és Thsly X. II. Rákóczy Ferencz Emlékiratai a 
magyarországi háborúról 1703-tól végéig (1711). 3-dik ki- 
adás. A fejedelmi szerző arczképével. 2 frt. 40 kr. 

Benan Ernő. Az Apostolok. Ford. Molnár Aladár. 2 frt. 40 kr. 

Bogerius siralmad éneke Magyarországnak lY. Béla király 
idejében a tatárok által történt romlásáról. — Tamás spa- 
latói esperes „História Salonica'^-jából a tatárjárás törté- 
nete. — Nagy Magyarország dolgáról. Ford. Szabó K. 1 frt. 



1 



Báth Mór kiadásában megielentek: 

Sónai J&cdnt Fajkeletkezés. Az embernek helye a természet- 
ben és régisége. 10 kSnyomatú ábrával. 2-dik kiadás. 

1 frt. 20 kr. 
ftalamon Ferenci. A magyar királyi szék betöltése és a Prag- 

matica Sanctio története. 2 frt. 

Salamon Ferenoi. Két magyar Diplomata a 17. századból. 

2 frt. 80 kr. 
Shakespeare Minden Munkái. Fordítják többen, kiadja a 

Eisfaludy-Társaság. I— XVIII. kötet. Minden kötet 1 frt. 

Siabó Károly. Magyarország történetének forrásai az Árpád- 
házi vezérek és királyok korából. 4 frt. 

Ssabó K. Emlékiratok a m. kereszténység első századából. 1 frt. 

Stabó Károly. A vezérek kora. (Sajtó alatt.) 

Sialay Lássló. Adalékok a magyar nemaei történetéhez a XVI. 
században. 1 frt. 20 kr. 

Sientkirályi Mór. Eszmetöredékek a vármegyék rendezéséről. 

84 kr. 

Sdlágyi Sándor. Báthory Gábor fejedelem története. 2 frt. 80 kr. 

Id. Gr. Teleki Domokos. A Hóra-tániadás története. 1 frt. 80 kr. 

Thackeray. A négy György. Fordította Szász Béla. 1 frt. 40 kr. 

Thaly K. Bottyán János, II. Rákóczi F. fejedelem vezénylő 
tábornoka. Történeti életrajz a Kuruczvilág hadjárataival. 

2 frt. 20 kr. 

Thieriy A. Attila történelme. Ford. Szabó Károly 1 frt. 50 kr. 

Thierry A. Attila fiai és utódai történelme. Ford. Szabó 
Károly. ' 3 frt. 

Thiers. I. Napóleon trónlemondása. Elba sziget. Visszatérés. 

2 frt. 

Thiers. Waterloo. 2 frt. 

Thiers. I. Napóleon Szent-Ilona szigetén. 1 frt. 20 kr. 

Tissa Kálmán. Parlamenti felelős kormány és megyei rendszer. 

80 kr. 

Vámbéry Á. Vázlatok Közép-Ázsiából. Ujabb adalékok az 
Oxusmelléki orsz. népismereti, társad, és politikHi viszonyai- 
hoz. 2 frt. 80 kr. 

Vörösmarty Minden Munkái. Rendezte és jegyzetekkel kisérte 
Gyulai. 12 kötet 14 frt.; 7 díszkötetben 21 frt; 11 dísx- 
kötetben 24 frt. 

Vörösmarty Költeményei. 4 kötet 4 frt. diszkötésben 8 frt. 

Vörösmarty. Szép Ilonka. Orlay Soma nyolcz fényképezett 
rajzával. Pompás díszkötésben. 8 frt. 

Vörösmarty. Szép Ilonka. Orlay Soma nyolcz fényképezett 
rajzával. Kisebb kiadás. Pompás díszkötésben 4 frt. 50 kr. 



Nyomatott Bécsben, Holzhausen Adolfnál. 



, 






■ 

■ 

s 

s 

f 
T 

i 







í 



se::;-!?!; 
f- :■• :: 












jjífi::;;.;.;; 



I»"; 



Ifi ••:::.■ i : 1 






I»íí:í:-.. ' 



Jjf«i'::! •:■ 

ií:.;;;:;; iii! 

Jiiil' 

II!;;-.: 

MHí:: ••;•':■-■ 

i»>';!;::;:':i 

ííf-:::-. ::: 
fT>;; •;; 



:*••;■■ - 



-.1 

•"..-••r-I'a 

iiri;;;;;;" 

••. .■!:-■ • , 
**•!;;■-'•', 
'*'.' .'. ■••*■* 



'.'■.'.'■''• -:.''' 
■'•';!.■•■*'' 






;:- !:;;;Ím^I'í- 









#=* 






\ ^ 



1 



V 



.*; 







u. 






' ^ 









» , - - ^ . 1 . 



• ■ t. 



,» 



>. . . .. , 

. 'r* 



^ ^ ■ 



í^. . 



A^^ 



V 









.' 



I. * 



V' 






,/ 






'• ' • ♦■ . 


« 


.' 


' ■ •> 


,,--.■' 


,T > ", -, ' 


• ' i# » 


-,» , <■ •■ 


• • . - «l 


, J ■ 




* "" 


B • ' 


■ , 


^ 


» n • 


"••'• ". ■ • ■ . ' 


1 ^ * . 


'' Jl ." 






^ 


■ 




J - 








;•■ ^ • • . vr- .^ 



.t-t' 



X 



' « 1. 



*- 



• 4f' 



s" 



/ • 4 



V 









f f 
^ 



• i 









» *. 



*' ' 



•** > 









'h '/■, • '* I * 

■ i , »• ' 



ri. 



/- sí.' 



s 

■ 






# ■ 




i^ 









4 









iv,k.,.