(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar mythologia: Kiadja Pásztor Bertalan.[Ungersk mytologi. Utg. B. P."

Google 



This is a digital copy of a book that was prcscrvod for gcncrations on library shclvcs bcforc it was carcfully scannod by Google as part of a project 

to make the world's books discoverablc onlinc. 

It has survived long enough for the copyright to cxpirc and tbc book to cntcr tbc public domain. A public domain book is one that was never subject 

to copyright or whose legal copyright term has expircd. Whcthcr a book is in tbc public domain may vary country to country. Public domain books 

are our gateways to the pást, representing a wealth of history, cultuie and knowledge that's often difficult to discovcr. 

Marks, notations and other maiginalia present in the originál volume will appear in this flle - a reminder of this book's long journey from the 

publishcr to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing lechnical restrictions on automated querying. 
We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use ofthefiles We designed Google Book Search for usc by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfivm automated querying Do nol send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a laige amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attributionTht GoogXt "watermark" you see on each flle is essential for informingpeopleabout this project and helping them lind 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countiies. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can'l offer guidance on whether any speciflc use of 
any speciflc book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
anywhere in the world. Copyright infringement liabili^ can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps rcaders 
discovcr the world's books while helping authors and publishers reaeh new audienees. You can search through the full icxi of this book on the web 

at |http: //books. google .com/l 



-' I 



.m 



-rnr **. 



'% 



^^RAB^^"' 




MAGYAR MYT 




IRTA 



KANDRA KABOS 



Mi volt a magyarok öavallása? 
arról kő, íráa nem beszél. 

Jókai. 



KI A I) .1 A 



D" PÁSZTOR BERTALAN 



j 




EGER 

BKZNAK OYULA KONYVKERKflKKDÖ BÍZOM ANYA 

189T. 



M.. ^* 



eL 

/</6 



NYOMATOTT AZ EGRI NTOMDA-KfeSZVÉNYTÁRSASÁGNÁL 



^^-/^öi-l^^o 



A KIADÓ ELŐSZAVA, 



Az ezredéves honalapítás ünneplése véget 
ért, bálaimánk elhangzott. Új ezredévekért kö- 
nyörgünk a Magyarok Istenéhez. 

Fegyverrel szerzettek őseink ezt a hont. 
Kultúrával — még pedig nemzeti alapon álló 
kultúrával — tarthatjuk meg azt mi az új ezred- 
évben. 

Az ilyen kultúra egyenlő annak az alap- 
gondolatnak a kegyeletes megtartásával, mely 
nemzetünknek ezt a hosszú életet adta. Mert 
szent törvény a kegyelet isteni parancsa a Nem- 
zeti-Genius előtt is. 

Nélküle nincs fenmaradás. 

Boldogok mi, kiknek életét erre a nagy 
határjelzőre tette Istenünk ! 

Látjuk a nagy fordulót, tapasztaljuk a ro- 
hanó századot, mely rombolva épít modern ha- 
ladásoknak új, meg új várdákat. 

Épít és temet. 

Temeti a népek testvériesűlésével azoknak 
faji jellegeit; eltűnteti — a közös emberiség 
ideális jelszava alatt — a ham határvonalait. 

Gondolkodva állunk meg ennél a paradoxon- 
nál. Szinte megdöbbenve kérdezzük: marad-e 
jogunk a jövő évezredre is? . . . 



IV A KIADÓ ELŐSZAVA. 



Hazafiúi szívünk nagy tartozást érez. Úgy 
léptünk az új ezredévbe, hogy nincsen leírva 
nemzeti káténk, ni7ics tiszta magyar Mythologiánk. 

Az ezredéves alkotásoknak alapmunkája 
maradt el. Mert nincsen hitregés könyvünk^ 
mely a gyermeknek meséljen, az ifjút eszmél- 
tesse, a művésznek motívumokat sugaljon, a 
bölcselőt a Nemzeti-Genius csodálatának magas- 
latáig emelje. 

Nagy újévünk ennek a régóta érzett, nem- 
zeti tartozásnak a lerovását kívánja legelső szol- 
gálatul a magyar irodalomtól. 

Követeli a nemzet őskátéját, melynek hit- 
igazságai egyre halkabban szólnak a néphagyo- 
mányokban; követeli — az utódok számára — 
nemzeti egyéniségünknek, Geniusunknak még 
élő bizonyságokkal hitelesíthető szent-könyvét: 
a Magyar Mythologidt, mely az ősök vallásának 
hagyományairól — a mennyiben még lehetséges 

— számot adjon és a néphagyományokban meg- 
nyilatkozó nemzeti Geniuszszal közelebbről meg- 
ismertessen. 

Szégyenkezve viseltük eddig ezt a nemzeti 
tartozást. 

Hogy ilyen könyvünk nincsen, érezte a köz- 
élet és az iskola, érezte — a faji becsérzet nem 
kevés károsodásával — minden magyar, főleg 
a nagynevű Ipolyinak rengetegbe tévedt mun- 
kálkodása után: mégis — legalább tudtommal 

— Kandra Kabos t. barátom az első, ki rászánta 
magát, hogy megküzd annak megírási nehézsé- 
geivel. 



A KIADÓ ELŐSZAVA. 



Es ő erre rátermettnek is mondható, mint 
ki a Magy. Tudom. Akadémia előtt hangoztatott 
tekintélyes itélet szerint : „ . . . mélyreható búvár, 
finom észlelő, ép felfogású, és domborúan ala- 
kító történetíró, ki még a kovából is kiüti a 
történeti igazságot, éles dialektikával, zamatos 
nyelvével, regélő eléadásával meggyőzi és gyö- 
nyörködteti az olvasót . • .'^ 

A mi magamat illet, a munka elolvasása 
után, melyet jeles szerzője millenniumi áldoza- 
taként kivánt volna a hazafiság oltárára tenni, 
— perczig sem haboztam, hogy — Maecenas 
hiányában — a művelt hazafiak és honleányok 
támogatása mellett kiadjam, hogy vele egy hiány- 
zott, tartalmas művel gazdagúljon az egyletek, 
kaszinók, iskolák könyvtára és egy magát ol- 
vastató munkával gyarapodjék a szalonok köny- 
vesasztala. 

Áldás rajtunk! 

Eger, 1897. február 13. 

Dr. Pásztor Bertalan. 



ELOSZO. 



A magyar hitregék könyvét veszi itt a szíves 
olvasó. Habár fogyatékosan, az ősök hitvallásának 
és szent meggyőződésének elveszett könyve került 
meg benne: de már nem mint szentirás, hanem 
mint — regekönyv. 

Az eredetit, ősi hitvallásunknak a nép ajkára 
bizott tisztes könyvét, ezeréves nemzeti viszon- 
tagságunk lapokra, sőt sorokra széttépte. Szerte 
szállongó foszlányait összeszedegettem és szövet - 
nekűl szántam Géniuszunk elhomályosult világa 
felé. Összegyűjtöttem azokat teljes buzgalom mal^ 
hazafiúi lelkesedéssel, ha talán — nem is a kivánt 
sikerrel. 

Nehéz egy munka, beismerem. Mert mit sem 
nehezebb írni, mint népies — és nem tudós — 
mythologiát és benne a hallgatásra kárhoztatott 
nemzeti szellemet megszólalásra bírni, miután 
annak egykoron bővizű forrása : a hagyomány ré- 
szint, mondhatni, teljesen kiszáradt; részint oly 
egyvelegesen szivárkozik, hogy nem csupán gyűj- 
tése ad gondot, hanem átszűrése jár még csak 
sok fáradsággal! 



I VIII Előszó. 



Népmeséink és mondáink java-részben megho- 
nosodott jövevények és nem fajunk szülöttei és 
ha azok is, mennyit le kell hámoznunk róluk, 
hogy a történeti igazhoz hozzájuthassunk! 

Olvassuk a nép-mondákban, hogy az elsü- 
lyesztett harang miként vet véget egy-egy vízi 
tündérbirodalomnak. — A hajnali harangszó hal- 
lattára miként dermednek kővé a munkájokban 
elmerült hegyi szellemek vagy játékos tündérek. 
— Egy-egy kereszt fölállitása örökre elrettenti 
őket százados lakóhelyükről stb. 

A mythosz titokszerű nyelvén ezekben tör- 
ténet van* elmondva: az új hitnek diadalmas Juuxm 
az ősvallással és a vesztes isteneknek merfhdtrdldsa s lap- 
pá nf/ő bujdokoldsa. 

Mert mit tőn a kereszténység az őshit hal- 
hatatlanaival? Elfoglalá üresen hagyott helyeiket, 
oltáraikat, s nem ritkán tiszteletüket. „Boldog- 
asszony** ősvallásunk népszerű cul tusát például 
^a napba öltözött" Nagyasszony javára foglalá 
le. Az ős hitmondák szereplőit az átalakult ma- 
gyar szellem kicserélte, jobbára az Üdvözítőnek és 
Szent'Péteymek juttatván azon műveleteket, melyek- 
ben ősi meggyőződés szerint „a magyarok istene" 
vagy a rendelkezése alatt álló szellemek szoktak 
volt eljárni. Amit pedig a keresztény szellem át 
nem alakíthatott, azt a bálvánvozás nevével bé- 
lyegzé meg, tévé gyűlöletessé, s lőnek az istenek s 

kiS'istenek ördöffökké. 

De változott néven, változtatott szereplésben 
élnek még mindig és működnek közöttünk az 
ős mythosz személyei. Habár nagy ideje, hogy 



Előszó. IX 



levágatott a törzs, de gyökereit, melyek azonban 
már csupán fattyuhajtásokat hoznak, még mindig 
élteti a talaj. 

Sőt, mondhatni, ünnepeltetnek is a nép téli 
összejöveteleinek olykor vonzó, olykor rémes 
meséiben. 

Ugyanezt fejezi ki emelkedettebb előadásban 
Akadémiánk egyik halhatatlanja Csengenj, midőn 
mondja: ^^k szent mythosz, melyet az előtt ünne- 
pélyesen hirdettek a nép papjai és dalnokai, most 
a család köré vonul, ott tartja fönn magát. Idővel 
ugyan más alakot öltenek a hitregék, a hol ér- 
zéki közvetitést találhatnak. S amint az új pol- 
gárosodás terjedésével mindig határozottabb ala- 
kot ölt a közélet, a régi mythosz mindinkább a 
nép alsó rétegébe sűlyed alá. Kuruzslók, rejtélyes 
kóbor-alakok lépnek a régi istenek helyébe. A mythologia 
végre csak mint költészet, mint legenda, mese, népmonda, 
babonaság, népszokás, — erkölcs tartja fönn magát. ^^ 

És ezért van aztán, hogy manapság már csak 
a kukoricza-fosztók (hántok) és fonók meséiben 
s a nép legalsó rétegeiben találunk még a ma- 
gyar hitregék annyi-mennyi maradványára. 

Nem csupán forrásánál, de tárgyánál fogva is 
a mythoszok, ősregék könyve a Mythologia; 
hanem azért csak látszatra meséskönyv, volta- 
képen pedig az eszmélődés azon népies bölcse- 
lete, melyet egyenlő haszonnal lapozhat a széptani 
iró, művész, -a köznapi és magasabb röptű gon- 
dolkozó. 

A „nemes és nemtelen,* „magasztos és aljas** 
eszményitésének sehol sem akadhatni költőibb 



X Előszó. 



ÓS egy nemzettől csak telhető szebb alakítására 
a Mythologiánál, mely minden népnél az énekek 
érieké, tehát a legszebb ének. Sőt ennél több : oly 
hősköltemény, melyben áldva dicsőitvék a szemé- 
lyesített emberfölötti erők, melyek előtt a népek 
gyermekkora világnézletének különböző árnya- 
lata szerint félő remegéssel vagy áhitatos bámu- 
lattal hajolt meg. 

És a magyar képzelet elég élénk és merész 
szárnyalású vala, hogy isteni alakjaival meg- 
rakja a csillagos mennyet, a levegő eget, az anya- 
földet és vizeket. Oly világnézlet tárul föl benne 
előttünk, mely eredetiségével egészen sajátságos 
és megkapó. 

Az ős hürege-tan egy nemzet esze- és szivejá- 
rásának föUratos emlékköve, s egyszersmind jelleme- 
és lelkületének kidomboroddsa. Valamely ősnép 
sem rosszabb, sem jobb, mint nemzeti istenei, 
vagy megfordítva: istenei jóság tekintetében nem 
különbek nálánál. 

Es amint a görögök istenei egészen görö- 
gök, Skandinávia halhatatlanjai pedig az utolsó 
vonásig zord északnak a fiai: úgy mythologiánk 
magasabb szellemeiben is a magyar tulajdonsá- 
gok testesülnek meg. Istenei valóságos magyar 
öregek ; istenasszonyai gondos falusi nagyasszo- 
nyok ; a tündérek meg tisztaságszeíető és mindig 
jókedvű hajadonjainknak szakasztott másai. Hit- 

regeink és nemzeti szokásaink egy anya emlőin nevekedett 
testvér-gyermekek, és amint tele vala az ős ég ma- 
gyar csillagokkal: úgy el vannak árasztva nem- 
zeti szokásaink is ős hitbeli vonásokkal. 



ElOszó. XI 



A korunkbei i tm-téneti iskola^ jegyzi meg Cantu, 
a mythologia leplének föUebbentósével igyekszik 
a történeti kor határait messzebbre tolni. És nem 
oktalanul, tehetjük hozzá; mert kevés történeti 
nép van. mely nem mythoszaiban birná történet- 
könyvének első fejezetét. Az adattalan és két- 
szeresen pzürkületes őskorból csak hitregei nyo- 
mok tájékoztatnak nemzetünk fajbeliségéről, s 
ifjúkorának otthona és rokonsága felül. És e 
mythologiai adatok nem csupán régiebbek, de 
hitelesebbek is, mint az ősinek tartott profán 
mondák. 

Vájjon a magyar szellem nagyobb kárval- 
lása nélkül élet és iskola ellehetnek-e tovább is 
az ősvallástan, a magyar mythologia kézi könyve 
nélkül? Már is sokat veszítettünk. A források 
közöl nem egy merittetlenűl száradt ki. Az ada- 
tok mindig jobban kallódnak ; a czivilizáezió az 
eredeti jellem-vonásokat országosan tarolja. Fi- 
gyelmeztetni kell a nemzetet veszendőbe menő 
kincsére, s rábirni, hogy megírassa a magyar 
mythologiát, mely a fejletlen iQat regéjével gyö- 
nyörködtesse, a férfiút eszméltesse, a történettu- 
dóst az őskor első adatainak romjaihoz elkalau- 
zolja, a bölcselőt bevezesse a nemzeti genius 
kincses házának belső kamarájába, a széptani 
irót pedig az isteninek a mesével határos nem- 
zeti ős alakjaival hozza ismeretségbe! 

Legkimagaslóbb hitregés tudósunk a múltban 
Ipolyi hmold, a történetirás minden ágában jeles 
iró vala. már negyven év előtt az egyetemes 
mythologia összes anyagát összehordta, hogy az 



XII Előszó. 



ősvallás sötét korát, miként gondola, annál lát- 
hatóbbá tegye. Sajnálatos, hogy munkája, mely- 
nek „Magyar Mythologia" czimet adott, részbon 
több, részben kevesebb, mint a minek az vallotta 
magát. Osztozék hírnevében tekintélyes kortársa: 
Csengery Antal, a ki magvas és irányadó tanul- 
mányokban igyekvék ennek a „Magyar Mytho- 
logiá"-nak tévedéseit javitani és hiányait kiegészí- 
teni. Pantheonunk ezen két építőjének méltatására 
még visszatérünk. Azóta, tehát több mint fél 
ember-élet lefolyása óta, nem csupán új mytho- 
logiai források nyíltak, hanem maga a magyar 
ősvallás ködös ege is sokat tisztult. 

Majdnem megfoghatatlan, hogy a magyar 
mythologia nem- volta és megírásának nehézségei 
nem szolgáltak elég ösztönül még ekkoráig sem 
abban, hogy a hivatottak egyikét a nem-létező- 
nek megteremtésére, illetőleg a magyar Mytho- 
logia megírásának új kísérletére sarkalják. 

A mi magamat, a vállalat útcsinálóját illeti, 
velem a hiány érzete és barátaim rábeszélése 
vétette föl a magyar hitregék írótoUát. Ghitta cavat 
lapührn , . . ígéretet tettem. Ez legyen mentségem 
az Ipolyiakkal és Csengery ékkel való pályafutás 
büszke látszata ellen. 

író- és olvasónak ismerniök illik egymást. 
Szellemes- és nagy igényűnek tartom a t. olva- 
sót. A felolvasó asztal egy-két lépcsővel mindig 
magasabban áll a hallgatók padjainál. De e pa- 
dokban sokszor mesterek ülnek. 

Ha tárgyalásomból itt-ott netalán az ünne- 
pélyes és emelkedett felé való törekvés fogna 



_ Előszó. _ XIII 

kitetszeni, amennyiben azt nem a tárgy termé- 
szete hozta magával, nem tiltakozom ellene, hogy 
öntudatosnak tartassék az és azon tiszteletórzet- 
nek legyen betudva, meiylyel minden iró tarto- 
zik olvasójának. 

A jóhiszemű olvasó az elősző-ban közönsége- 
sen nagyképűsködéssel szokott zaklatlatni, holott 
itt kell leginkább tűrhetőknek mutatkoznunk. Az 
irányelvek elsorolása czimén mennyi port lehetne 
nekem is fölvernem, ki talán a másik hibába 
estem, midőn eljárásomat egy-két megjegyzésnél 
bővebben nem jellemzem. 

Tévedés, sőt nagy tévedés lenne azt hinni, 
mintha Ipolyi és Csengery után jővén, csupán 
munkáiknak betetőzése vált könnyű teendőmmé. 
Munkájok örökösére az alapon való kezdés ne- 
héz munkáját hagyák. Más-más okokból egyikök 
tanítványának sem adhatom ki magamat, noha 
szívesen elismerem, hogy mindkettőnek alkotása 
mester-mű és Ipolyi merész, Csengery meg szi- 
lárd épitő. 

Mythologiánk alapvető szent-inisdúl a finn 
„Kal^mW't fogadtam el, mint amely néphagyo- 
mány-töredékeinkkel egykorú s e mellett tisztább 
is, vegyűletlenebb is. Azt hiszem, hogy még egy- 
szer mythologiát irva, Ipolyi sem tenne másként; 
^vagy ha ezt tette volna, nem annyi sok kifogá- 
solni valóra talált volna benne a kritika. 

Hibának tartanám azonban, hogy csak az 
ugorságot ismerjük el nyelvrokonnak s a török- 
ség hatását figyelmen kivűl hagyjuk. Vannak 
mythologiánkban is, mint a nyelvben nyo- 



XIV • Előszó. 



mok, melyek török-tatár eredetre vezethetők 
vissza. 

Magától értetődik ugyan, de nem átallom 
nyiltan is bevallani, hogy nem tűztem magam 
elé czélúl, hogy olyan vaskos kötetet adjak, mint 
az Ipolyi Mythologiája, sőt homlokegyenest el- 
lenkezőképen főtörekvésem a rövidség, érthető- 
ség és a lényegtelennek lehető mellőzése vala. 

Azt azonban már okkal szemére lehet vetni 
könyvemnek, hogy teljesen bevégzettnek nem 
mondható. Nem lehetett az, már csak azért sem, 
miután tisztelt olvasóimnak majdnem mindenike 
adósoin mieg a' kezeügyébe eső hitrege-adatok 
tekintietében. A Magyar Mythologia nagy kiadá- 
sához a haza minden művelt fiának hozzá kell 
járulnia vidékének adataival, ha csak egy-egy 
porszemmel is. 

És első sorban is egy kézi könyv hiányának 
a megszüntetése látszék e tekintetben kivána- 
tosnak, és kielégitése az ifjúság s az okulni sze- 
rető, de^ a tanulmányozásra rá nem éiő nagy 
közönség igényeinek. Különben amint igaz, hogy 
a mythologia-irásnál mi sem kinálkozóbb az ol- 
vasottság íilogtatására és kisértőbb ^párhuzamok" 
czimén a kalandos kitérésekre: úgy bizonyos, 
hogy lehetett volna e munka tudákosabb és ne- 
hezebb fogású is. 

Sokaknál feltűnést fog kelteni, hogy mun- 
kámban sok az idézet; mások azt szeretnék, ha 
a népies elem még erősebben lenne benne kép- 
viselve. Munkám úttörő vállalkozás levén, egvik 
résznek sem tehetek elesret. 



Előszó. XV 



Munkámban sok az idézet, de azt gondolám, 
hogy a keresett igazságot jobban megközelítem, 
ha Íróinkat nem értelmezem, hanem magukat 
szólaltatom meg. Az elégnél kevesebb a népszava; 
de talán már el is késtünk arra, hogy a népha- 
gyomány apró töredékéből állithassuk össze az 
ős hitrege-tan egyes mozaik-képcsoportját. 

Különben még ezen alakjában való megjele- 
nése is inkább Írótársaim és jóakaróim érdeme. 

Legtöbb köszönettel Türk Frigyes és Né- 
g-yessy László tanár uraknak és Buczkó János 
fiatal barátomnak tartozom, valamint az Ethnog- 
mphia* lelkes munkatársainak. 

A gyűjtés körűi az elismerés hálájára legin- 
kább lekötelezték munkámat Budapesten Szigetin 
Szihj Kálmán, a magy. tud. Akadémia főtitkára, 
Debreczenben bessenyei Széli Farkas kir. itélő-táblai 
tanácselnök, Miskolczon PStrő József iigyyéd, Brez- 
nóbányán Huszka Iván kir, adó-tárnok, Nag^^-Ká- 
rolyban Guba Pál k. r. tanár, Székesfej ér várott 
Pallér Kelemen főgimáziuini igazgató, Zsombolyán 
Bdbics József országgyűlési képviselő, Egerben 
Kapácsy Dezső író, Scossa Dezső kir. taníelügj^elő, 
Kolacskovszky János szerkesztő. Fekete János kir. posta 
felügyelő, Buzáth Lajos gyógyszerész, Kerényi Imre 
servitarendű áldozár, Pamlényi Lajos karbeli pap, 

Buczkó János, Subich György, Smidl Sománé, Klein Ignácz, 

(Utóbbi háromnak együttes ívén 100 aláírás.) 



* A maí^ar néprajzi társaság éitesitÖje, mely nekem kincses bá- 
nyám volt és lehessen olvasóim kegyes hozzájárulásával a hiányzó 
Adatoknak is dús tárháza! 



XVI Előszó. 



Első jelentkező vala Pór Antal esztergomi kano- 
nok (10 péld.). 

. • . Vájjon a sok jóakarat nem veszett-e 
kárba; vájjon alkalmas-e ez a munka arra, 
hogy az ősök hit- ós erkölcsvilágának csillag- 
honi, földi, vízi és földalatti birodalmát bejárni 
kívánóknak tűrhető kalauza legyen? — döntse 
el az olvasó. ' 

Annyi áll, hogy ha a szándékkal munka- 
erőm csak távolról is fölért volna, most inkább 
remél lenem, mint kérnem kellene az elnézést. 

Eger, 1897. május 1. 

Kandra Kabos. 



#\ 




T A ni^éCh O M. 



A kiadó előszava 

Előszó 

Tartalom 

N6v- és tárpfym utaló 



Lap 
III 

YII 

XVII 

XXVI I 



I. Ipolyi és Csengery. 

Magyar Tacitus hiánya. Ősi irott hagryoraányaink hiányának oka. 
Első hitrególők. A latin és magyar nyelvű történeti iskola föl- 
fogása. A „Magyar Mythologia" irója és kritikusa. Ipolyi ér- 
deme. Az Ipolyi-Mythologia módszere és etymologiája Csengery 
vílágitásában. Csengery tévedései. Mythologiánk nincsen 

11. Ae óshaBa és atyafl-népek. 

A nemzet szülőfölde koresésének szükséges volta. A szittya eredet 
hazai hagyománya. Nyugati ural-al tájiak, ugorok vagyunk. Az 
altáji nyelvi nagy családfa. A török rokonság kérdése. Az első 
fogalmak vallomásai. Az ősi hetes ós a későbbi tizes számolási 
rendszer bizonysága. Török hatás. Bálint Gábor nézete az ős- 
haza és nyelv tekintetében 

111. Az ősfaasa első hitregéi. 

Az uraltáji honosság és a vogulokkal való közeli nyelvrokonság. 
Réthy László tudósunk a vogul és finn világteromtési mondáról 

IV. A két ugor (Vogul, finn) hitrege ssŐYege sserint. 

A vogul föld-teremtősrol szóló monda és a finn világalakiilás runó- 
jának szövege 

y. A két ős hitrege egybevetése. 

A két hitrege közül melyik az eredetibb ? A vogul monda előnye a 
Kalevala elbeszélése fölött. Indogermen „világtojás*' - 

VI. A YOgnl Teremtés-monda átmeneti változatai. 

A régibb és újabb vogul teremtési monda között észlelendő kü- 
lömbség. Atmenetkori maradványok a mordvainknál, cseremi- 
szeknél, törököknél és mandsuknál 

II 



12 



15 



27 



80 



XVIII ^. * Taktalom. 



^. «. VII. A magyar nép élő teremtési hagyományai. ^ 

Kálm^ny Lajos érdeme. A föld kibuktatásának nyomai a népha- 
gyományban. A nógrádi tógát. A földtartó czethalak. Az 5sval- 
lás ember- és állatteremtésének paródiái a néphitben. Eltorzult 
vonásai a teremtett ember tanitásáról szóló őshitnek. A nép- 
mondákban szerepeltetett Ádám, Noé, ülés, Szent-Mihály, Szent- 
János, Szent-Péter 35 

. VIII. Túrán és a sskithák nemzetisége. 

Turánnak ellentéte Iránnal. Népnevelői szerepe. A szkithák érvé- 
nyesülése Iránban. A perzsa háromnyelvű sziklafeliratok egyi- 
kének nyelve szkitha. Mind a három külön vallást képvisel. 
Auramazda [Ormuzd] az árja nép istene - ... 46 

IX. A yallások eredetének kettős elmélete. 

Az ős vallás samanismusa. Csengery a természetes fejlődés módsze- 
rének szolgálatában. A természetes fejlődés újabb rendszere. 
MüUer henotheismusáról. Annak vélt átmenetei. MüUer jövő 
vallása. A sülyedés elve _ 50 

X. A magyar ősvallás tőbbisten-hivése. 

íróink „a magyarok [egy] istené"-ről. A történetírás nincsen ellenünk, 
csupán látszatra. A középkor vélekedése a magyar ősvallásról. 
„Isten"-szavunk a nyelvtudomány világitásában. Az „lsten"-név 
fogalmi köre az altáji népek mythologiájában. Istenek és az 
„öreg isten" elsősége. A „magyarok istene." Régi vállásunk az 
ős csillagászat világitásában ... 55 

XI. Az ősvallás isten-hagyományai. 

Az ős menny-isten. Személyesitése. A finn Ukko. Ukkon-pohár. 
Ukko magyar istenségének kérdése. Isten-szavunk az ösvallás- 
ban. Köznévi használatának nyomai 76^ 

XII. Mythologiánk isten-osaládai. 

Az istenek családja, udvartartása. Napfiuk. Holdleányok. Hajnal 
személyesitése. Szélkirály. Szól anya. A víz öregje és családja. 
Fejér szakálas haltündór. Halak királya. Vízi leányok. FÖld- 
anya. Tápió családja 82 

XUI. Boldogasszonyok. 

A néphit hét Boldogasszonya. Nagyboldogasszony. Kedd asszonya. 

Szülő Boldogasszony. Szép asszony. Szép asszony vászna 90 

XIV. A magyarok istene. 

Nem ef^j az öreg-istennel. Párhuzamok. Neve. Az égiekkel való 
rokonságunk 94 



T AKTA LOM. XIX 



a]. 



! 

* 
■ 



)0 . 



'b^ . 



?0 



)4 



XY. A NagyboldogassBony családja. i^^^ 

A mordvaiak anya-istenasszonya. Nég-y fía és négy leánya. A leányok- 
tól származott fi-unokák. A Nagyasszony lakása, tevékenysége 
és szeretetreméltó volta. Szülő Boldogasszony. Feledésbe ment 
vonások. Állatai és növényei -. 97 



XVI. A Nagyasszony figyermekeinek hagyományai. 

A mordva Ange-Pátyáj. Kedvencze. A Nap a vogul hagyományban. 
I Etymologiája. A had (család) istene. Az éjjel istene. A vadászat, 
I halászat istene - - - 102 



XVII. A NagyassBony leány-gyermekei és unokái. 

4B ' A négy Boldogasszony elsője. A gyerznekvódö. A magyarok istene. 
Kardtisztelet. A földanya és fia. A harmadiknak véU nyomai. 
j A „Szélanya" lOG 

XVIII. A magyar Olympus. 

Volt-e magyar Olympus ? A finn Eg. Numi Tarom lakása. A nap 
.-i) háza a magyar mesében. Az ég országútja. Tündérek és hadak 
útja. A űnn mennyországba való jutás egymásutánja. A Gönczölök. 
A mesében „az igazak szigetének" leírása 109 

XIX. Hérodotosz a sakithák isteneiről. 

Hérodotosz a szkithák tűz, ég, föld, nap isteneiről. Az égi Venusról. 

Tengerről. Hérodotosz e helye Nagy Géza tudósunk világításában 114 

KXS-XSTEJVEK. 

,.;; I XX. A samanismus : a daemónok cultusa. 

A sámán-szó jelentése. A sámánismus éjszaki hazája. Vogul bűbájos 
dob. A bübájolás többi eszközei. Igéző mondás. Ráolvasás. A 
nóühit szellőméi- _ — — — _- ... 119 

XXI. A sámán kis-istenek kettős tábora. 

Látszólagos dualizmus. A hagyománynyal való elbánás. A Vogul te- 
remtési monda módosulása. A Kalevala átmeneti kora. A mord- 
vaiak Nagyasszonyának szolgálatában álló özaiszok. A sátán 122 

XXII. Milyen fokú volt ős vallásunkban a sámánismus. 

'-2 Kettős sámánismus. ÖrdÖg-cultus a votjákoknál. Tering. Ördög. Az 
ördög-szó atyjafiai a rokon népeknél. Nem őseredeti fogalom 
hordozója. Parz hatás, s ennek nyomai. Sámánismusunk ugor 
jellege _ _ __ 125 



XXIII. A Nagyasszony és tündérei. 

A nagyasszony-cultus párhuzamai. A mordva hitregék védő Özaiszai. 
Idevonatkozó hagyományaink. Tavaszi határkeriilés. Első csordá- 
iig 



XX Tartatom. 



Lap 

hajtás. Szt.-György éjjelének és napjának babonái. Qergelyjárás. 
Lnczanapi palázulás. Koledálás _ __ 129 

XXIV. Meséink tündérei és tűndérbirodalma. 

A regék tündérországa. Mostani földalatti tanyáik. A székelység 
tündér-telepei. Twwáér-szaviink. Jellem zésök a mesékben. Kedv- 
telésök. Elvarázsolt tündérek és szabaditóik. Tündérkirálynék. 
Tündér Ilona mythoszi alak-e ? Tündérország messzesége. Tün- 
dér-lakás és kert _.. _ 135 

XX V\ Meséink állatkirályai. 

A király-szó értelme. Az állat-királyok bűvös ajándékai. Kacsa, Béka 
a vogul mondában. Méh a Kalevalában. Kigyó. Táltos ló. A 
medvecultus hagyományai a rokonoknál. Sas stb 141 

XXVI. A néphit jósló állatai. 

A néphitnek mythologiai alapja. A denevér, macska, kutya, fai*kas 
szarvas, róka, görény, mókus, egér, nyúl, ló, szarvasmarha, juh, 
kecske, disznó stb. állatok, némely ragadozó madarak, vad és 
házi szárnyasok és hüllők álomban vagy valóságban való látás- 
hoz kötött babonás hiedelmek és jelentőségek — .„ 154 



XXVII. Akik jók is, rosszak is. 

1. Óriások. 

Miért van, hogy jók és rosszak egy személyben V Óriások a vogul 
hagyományban. Finn óriások a mondában és Kalevalában. Kozma 
Ferencz akadémikus a székely néphit óriásairól. Meséink óriásai. 
Lakásaik. Bábolna, az óriások királya. Kutyafejű mesebeli óriás. 
Bűvös erejök és varázsos szereik. Jó és rossz tulajdonságaik. A 
mondák óriásai .- - 163 

;<?. Hegyi és erdei szeszélyes szellőnek, 

A Törpék kettős jellemvonása. Kölcsönzöttok-e vagy mythologiánk- 
nak eredeti alakjai. Jószivűség és nagy erő jellemzi őket. A 
Bányarémek meghonosodott hitregés alakok. A bányaszellem 
mogorva természetű. Jóindulata és bosszúállásának mondái. A 
Kópék. Földalatti országuk. Idézésök és segítségadásuk népies 
mondái. Ijesztgetők. A lidércz szláv eredetű. A lidérczszerzésnek 
módjai a néphitben. Alakjai. Tartásának és elvesztésének nehéz 
volta .. _- — — — - - — 172 

S. Az életnek félig ártalmas szellemei. 

A palócz barbonczások. Garabonczosok a kecskeméti és csallóközi 
néphitben. Tudományos hozzászólás. Karakánok a törökségben. 
Az erdei csoda. Vízi leányok. Tűzember -. -- -- 1^1 



_ Tartalom. XXI 

XXVIII. Égessen rosssak. 

Igézet vagy szemverés. A mesék boszorkányai. Mythoszi háttér. A 
boszorkány-szó. A néphit mai boszorkányai. Tudományuk, össze- 
jöveteleik. Szent-Oyörgynap éjjele. Luczanap. Boszorkány látás. 
Boszorkány- titok. Ijesztők. Kisértetek s éjszakai rémek 185 

2, Halál és betegségek, 

A üalál a vogul ősi világnézetben, mikor még nem volt rossz. Ku- 
lyater az tüjabb hitmondákban. Családja- és háztartásának hie- 

* delme. A betegségek az ő unokái. A dualismus hatása. A Fene, 
Guta, Csikarás, íz, Forróság, Hideglelés, Nehézség, Nyilalás, 
Vértályog személy esi tése 193 

H, Ártó szellemek vagy Manók. 

Nem őakorszaki hitregés alakok. A Sárkány perzsa kölcsönzés. A 
mondák és mesék sárkányjai. Sárkány-mondák. Helyneveik. — 
Vízi Manó. Víziem ber mesében és népmondában. Kis víziember. 
A tisza-vidéki Holtember. Feketegyerek és Veres sipkás. Vízi- 
lányok. Erdei ember a voguloknál és finneknél. Vadleány 195 

4. Ördögök. 

Az ördög-szó tanúsága. Terin g isten hagyományai. Szólhatunk-e parz 
hatásról? íz azonos a finnek félelmetes Híz-jével. A Kalevala 
kételvűsége. ős hitregéink ördögének el nem mosódott vonásai 
a néptudatban és torzalakitásai. Színe. Allatalakja. Lakása. Ud- 
vartartása, családja, népe. Varázslatos megjelenése. Készsége a 
bajban segíteni. Áldozatot követel. Ipolyi nyilatkozata, ördög 
mint személy- és helynév ___ ... ._ __ .._ 201 

XXJX. ünnepek és jeles napok. 

Évkezdet. Üszögös Péter tüzes üszke. Mátyás-nap. Gergelynapi ger- 
gelyezés. Gergely fejér szakála. Gergely esek és a napmentő 
mesehősök. Mythoszi elemek a honti népszokásban. Gyümölcsoltó 207 

* 

Az osvallás húsvétja. Virágvasárnap. Nagypénteki babonák. Nagy- 
szombati új tíiz. Határjárás. Pirostojás. Aranytojás a pogány 
mordváknál. A magyar csoknyázás, palócz kókázás, másutt kóká- 
nyolás. Mátkázás, ^lomázás. öntözködés. Vizbohányó hétfő. Haj- 
nalozók Erdélyben. Sz.-György nap nagy éjszakája. Sz. -György 
nap előtt talált gyík, kígyó, virág. Mennydörgés. Boszorkány- 
gyűlés. Rejtett kincs mutatkozása. Szent-György hete 210 

Májfa a palóczok közt. Honti szokás. Pünkösdi májía Muzslán. A 
somogyi májusfa váltság. Kis leányok pünkösdi járása a palócz 
földön, Csallóközben. Dalos mondókáik. Pünkösdi király- és 
királynő választás. Mythoszi vonatkozása. Pünkösdi babonák ... 217 



XXII ' Tartalom. 



Szent-Iván (virágos szeni-Jáyios) éjjele, ^^^^ 

Tuzünnepek marad sráiiya. Szertartásának hagyományai a palóczok- 
nál. A hajadonok ünnepe volt. Kolonyfalusi részlet. A perki leány 
tjEizugrása. Pozsony- és hontmegyei régibb gyakorlat. A hosszú 
szentiványi ének töredékei és hitregei fontosságaik. Babonás 

szokások - — 222 

* 

Kétasszonynapi babonák. Szent-Márton fejér lova. Szent- Márton ludja, 
mint időjós. A jövendő megnyilatkozása Andrásoap éjszakáján. 
Dézsi, czeglédi, szegedvidéki, érkeserCíi néphit. Borbála napján 
nem szabad fonni, varrni 22ii 

Lucza napja. (Deczember IS.) 

Lucza-nap hagyományai és ünnep- voltának nyomai, Luczanapi gyer- 
raekjárás (kotyolás). A vasmegyei palázolás. Lucza széke. Lucza- 
naptár. Kinek lehetnek ünnepi hagyományai? ... _. 230 

Karácsony. 

A pogány karácsony maradványai. A tűzhely karácsonyi szerepe. 
Az asztal fölszerelése és jelvényei. Az időjárás körül való tájé- 
kozódás. A karácsonyi eledelek hathatós volta. A gazdaságra 
vonatkozó fogások. A jövendő megnyilalkoztatásának egyes mód- 
jai. Az ég jövendőmondása. A marhák megszólalása. Karácsonyi 

tilalom 23i^ 

« 

Karácsonyi regesek, A legrégibb reges-dal. A reges dalok mythoszi 
vonásai. A regélés régenten jelvény (bálvány) körülhordozása 
mellett történt. A csoda-szarvas emlékezete. Az aprószentek. Gyer- 
mekütlegelés. Szilveszter-esti babonák _ — 240 

• 

Új esztendei babonák. „Három királyok*' vize és köszöntése. A Gyer- 
tyaszentelőhöz kötött néphit. Balázsjárás. Vinczo nap és Pál for- 
. dúlása napja. Ősnaj^tár. Szerencsés és szerencsétlen napok ... 243^ 

* 

j(,Hetfő hetibe. Kedd kedvibe. Szerda szerelmibe Csütörtök csüribe. 
Pintek x'itvárába, Szombat szobájába. Vasárnap kétszer az isten 
házába. Holdünnepek. Szerencsétlen órák ._. .- 247 

XXX. Szenthelyek. Az istentisztelet szentélyei. 

Voltak-e az ó-vallásnak búcsújáró helyei? A voguloknál voltak. A 
régi írások bálványkövei és elpusztulásuk. Osztják bálványok. 
A bálványok kincseiből való kölcsönzés. Os szentélyeink nyoma 
a helynevekben. Kún-bábok. A helynevek vallomásai. Az áldó 
kutak. Szent kutak áldozatos hagyományai. A torjai „Büdös.'' 
Földvárak és Őrhalmok. Fa-végzetü helyneveink. Oltárkő. Mordva 
keremetek. „Kertes-kő." A mordva keremet kinézése 254 



Tartalom. XXIII 



XXXI. Áldosatok és Áldomások. ^ 

Pogány áldozataink nyoma a krónikákban. A mordva áldozatok fősze- 
mélye, s az ő tiszte. Honfoglalási nemzeti áldozatok. Az áldo- 
zatok táltosa. Tizenkét segéde. Rendezők. Barna szerint a mordva 



áldozatok lefolyása. . Áldozati föalkalmak 263 

* 
Leányok ünnepe a raordváknál. Az áldozathoz szükségesek beszer- 
zése. Kivonulás a folyó vizhez. A zártkörű leány-áldomás rész- 
letei. Magyar töredékek. A hajadonok nyilvános áldozatának tőr- 
vényei. A hagyománynyal való összevetés, özvegyasszonyok 
napja ... 272 

A mordvák karácsonyi sertésölése és a magyar disznótor. Gyermek- 
járás és fogadtatásuk. Ünnepi készület, ünnepi ételek. Az elál- 
dás szertartásai. Magyar párhuzamok. Lucza napjának idetarto- 
zandósága. A karácsonyi gyermek-napok mordva és magyar adatai 277 

XXXII. Védekezés a Bosszak ellen. 

A sámánismus nálunk, miként a votjákoknál Ördög-cultussá nem 
fajult. A rossznak (betegség) kettős forrása, kettős védekezés. 
Kálmány Lajos szerint a Hold a néphitben még ma is sámán 
istenség. Tőle függ az egészség és betegség. Tehetős a Hold- 
isten a jó szerencse tekintetében is. Engesztelő ősimádságok 
(ráolvasok). A fák szellemei cultusának nyomai. Igézet és meg- 
szüntetése. A vízvetés módja és egyes ráolvasok szövege. Vé- 
dőszer - 285 

* 

A szülő anyának és gyermekének védelme. Váltott gyermek és a 
visszaszerzés módja. Emberrontás és védő szerek. Hogyan viszi 
el a boszorkány a tehén tejét ? Kényszeríthetők a visszaadásra. 
Megcsapolják a szőllőtőkét. Megfejtik a kútágast. A boszorká- 
nyok tetszés szerint való alakja. Tiszatarjáni monda. A boszor- 
kányság elbírálása _ 292 

Kisértetek. Állat képében ijesztők. Az elemek szellemei csak ingerel- 
tetve rosszak. A tűzzel való elbánás. Villám és mennydörgés. 
A tfiz babonái. A vízi szellemek kedvének keresése. Fergeteg- 
kor. Az ős vallás ördöge. A betegségek személyek 29H 



XXXIII. Az ősvallás táltosai. 

Kik-mik lehettek őspai)jaink? A vogul bűvölök, A votják „tunok." 
Az osztják bűbájosok, Mordva táltosok. Tunguz sámánok. A 
táltosság lényege és a bűvölés módjai. A Kalevala bűbájoló 
igéi. Tudás-keresés és annak eszközlése a lap}) bűvösök által. 



XXIV TARTAI.OM. 



Lap 

A bfivölés-bájolás, iralás, rovalás kanta-ir, javas szavunk bi- 
zonysága. A hagyomány vallomása. Énekesek. Meséink táltosai. 
Kikből lesznek a táltosok ? A bűbájolás mesterségének hagyo- 
mányosai ... 808 

XXXIV. A jayasok és orvosi ssereik. 

Yoitak-e az ős vallásnak papnői ? A bábaasszonyoka Boldogasszony 
poharának eláldói. A Vata-lázadás nőszereplői. Az idős asszo- 
nyok a gyógyítás és rontás szolgálatában. Az ősök gyógyszer- 
tára. A nép által leginkább ismert orvosnövények. Hagyomá- 
nyos tanácsok egyes betegségekben ... 813 

XXXV. A búbájoló és gyógyítás-módok nyomai. 

A gyógyfüvek beszerzésének hagyományos ideje és módja. A bű- 
bájolásnak lényeges külsőségei. Az ólomöntés és vízvot^s bu- 
bájának törvényei. A bűvös szerekben való néphit egy-két 
esete. A fenyegQtő igékkel és ráolvasással gyakorolt gyógyítási 
mód példái s azok ős vallási vonatkozásai 325 

XXXVI. Ab ősi bŰYŐs könyy némi hagyom anyai, 

ősírással írott emlékeink teljes hiánya. Bornemissza Péter „bájoló 
imádságai** 1578-ból. A 8 közül 5 idézve és taglalva. Három 
1488-ból származott ráol vasónak szövege rövidebb glossákkal. 
1656. 1667. 1752-ik évben följegyzett ráolvasok. Az élő hagyo- 
mány gyakorlata a mythologiai vonások hangsúlyozásával .__ 338 

XXXVlí. Kenő-fenő gyógyító módok. Rontás. 

Házi fürdőzés a mohácsi vész előtt. A javas fürdés hatásának kellékei. 
Kenés. Az ír-ek sok volta. A Kalevala idevágó helyei. Kötés. A 
gyógyítás vallásos gyakorlati színezete. A rpntás két főfajtája ... 350 

XXXVni. Petis-tárgyak és jelvények 

A fétis tárgyak becsének mondai alapja. Azok részben egy régibb 
kor használatból kiment szerszámai. Legtöbb fétis tárgyunk vas- 
kori. Kardcultus. A nyíl bűvössé tételének közéi)kori hagyo- 
mánya. Fejsze, kés stb - 356 

XXXIX. Jóslás és a búbájosság elbírálása. 

A jóslás legrégibb módja. Mai rostaforgatás, ólomöntés. Jósló álla- 
tok. A bűbájolás elbírálása - — 361 

XL. Teremtés. 

Ember. Tündér, másként Magyar Ilona. Uralaltáji teremtési hitre- 
gék. Földtartó állatok. Égboltozat. Ördög, mint az ősmagyar 



Tartalom. XXV 

Lap 

toremto torzalakja hagjományainkban. Szent Péter közvetítő 
szereplése 364 

XLI. Ab ősmagyar osillagos ég. 

Az ősinaji^ar csillagos ég és Lugossy. A csillagos ég a népek éle* 
tében. A nekünk atyafl-népek csillagismerete. A magyar csilla- 
gos ég faji jellege. Ösvallási nyomok. Történelmi emlékek. A 
magyar keresztény ég .- .-. _ 375 

XLII. A főid, mint lakóhely. 

A hegyek alakulásának mondái. A fold belseje. Az óriások. V^ogul 
hagyományok és meséink. Az aranykor a finnek, mordvák és 
saját hagyományunk szerint. Krónikánk az aranykorról 399 

A bukásnak izlam hatásra valló regéi, ezeknek magyar töredékei. 
Emberi szárnyak. Körom-bőr. A szent tfizözön vogul regéje. A 
vizözön votják elbeszélésben. Magyar vízözön-mondák. Követ- 
keztetések 404 

A nemzet ósapái. Tana. Timród. Etele. Csaba. Hét vezérek. A hő- 
sök mondakörének kora. A mesék höiei 417 

XLllI. Az emberi lélek hite az ősvaliásban. 

A lélekvándorlás hitének kérdése. Mesebeli átalakulások fajtái. A 
palóczok szerint csak a rossz lélek vándorol. Kisértetek. A siron 
túl a földi élet folytatódik. A halott ellátása. Hazajáró lelkek. 
A halottak kultuszának főmotivuma. Óvó intézkedések. Toro- 
zás. Finn, vogul, votják szokások. Halotti tofaink. A halottak 
felruházása. Marékföld szórás a sírba. A halottnak köszönő láto- 
gatása. Lovas temetkezés a szkitháknál. Kunhalmok, korhányok 
és szkitha sirok. A magyar lovas temetkezés hagyománya. 
Halottégetés. Százhalom. Halomány, Tetemvár. Bessenyők sírja. 
Kaptárok. Szobrok vagy Bálvány kövek. Az alvilág ... ... ... 422 

XLIV. Ab ŐBvallás túlTilága. 

A finn Manala. Manó családja és a gonoszokra váró gyötrelmek. 
Manala hollétele. A lappok Aimo-ja. A mongolok és kalmükök 
pokla. Meséink és .pokoljáró" mondáink leírása 429 

* 

Osztyák, vo^ák és mordva mennyország. Hun hagyomány. Léi- 
monda. Följegyzés a kazar-bolgárok hitéről. A székely „hadak 
útja.* Magyar hagyományok 431 



XXVI Tartalom. 



XLV. As ősvallás erkölcstana. , ^ 

Yitézséfi^. Vérivás kérdése. Istenfélelem és erkölcsszeretet. Közmon- 
dásaink. Vérszerződés. Eb- és farkaseskü. Testvér-barátsága a 

- ' szkítháknál. Vendégszeretet. Nagylelkűség. Becsületesség. Asz- 

szonyok törvénye. Gyermekek 436 

* 
XLVI. Ősvallási nyomok a népóletben. 

1. A bölcső körül. 

Boldogasszony ágya. Fölszerelése. Első fürdő. Piros pántlika. Pöldre- 
tevés. A csökk jelentős volta. Tiszt\iló mosakodás. Boldogasszony 
pohara _ — _ 443 

a. A lakodalmi szokásokban. 

Leány vétel. Vásár. Ormánsági szokás. Leánynézés a Mord vaknál. Az 
esküvés napja és időszaka. A kézfogói áldozat nyoma. Legény- 
es leánytor hagyományai. Esküvő előtt. Az esküvés régi alakja. 
Az egykori nőrablás hagyományai. Hitregei nyomok _ 446 

3. Az áldomásban. 

Áldomás-szavunk. Áldomások. A nemzet áldomáspohara. Székely ál- 
dozó-pohár. Magyar szokás. Szerződési záradék. Nem Ukkó pohara 451 

4, A Nap és Hold babmiáiban. 

Minden a jegyire nő. A csillagok félelmetesek. Gjermek'naphivó. A 
palócz naptisztelete. Vélt jelvényei. Személy esi tései. Napkelte 
előtt. Napnyugta után. Asszony-tilalom. Leány-bünhÖdés. Csillag- 
és nap-jóslat _ ... .- 454 

Az új és telt hold tisztelete. Mit jó újholdkor és mit holdtöltekor 
tenni ? Hold mint időjós. Hetes szám. Az elemek babonái. Vízi 
villám _ _ 45a 



NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 



- 


Lap 






Lap 


Aba (L. Tomaj-Aba). 




Boldogasszony 


— — — 


90, 93 


Ádám - 


39, 40, 42 


Boldogasszony pohara 


... 


... 445 


Ahriman (Auroinazda) 


49 


Borbála-napja ... ... 


•* B — 


... 229 


Aczél-grvurü «büvÖs)... 


146 


Bornemissza Péter .— 


— - 


... 338 


Áldókút [Szem kűt]... 


-Jí^S 


Boszorkányok 185—191 


,292 


,v9Ü,312 


Áldomás [-ivás] .. .__ 


...451, 452 


Boszorkány-átváltozás 


... 


... 297 


Áldozat.- 


... ... ->63 


Botond ... ._ 


... 


... 420 


Állatkiií^lvok 


...141. ir»3 


Buda 


_ ^ ^ 


... 420 


Állatköri jeg-yek 


454 


Budha ... ... 


— •■ •> 


... 53 


Álmos 


420 


Budenz.. ._ 


**>M 


... 64 


Altáji népek 


.._5, 27, 69 


Buga -. 


_ — «• 


66, 67 


András-napja 


229 


Vér-Bulcs 


w ^ ^ 


... 437 


Ange-Pátyáj gyermekei 


... ... 98 


Búza ... 


• - — 


... 44 


Anikki 


84 


Bűbájos asszony 


«■ — ^ 


._, 61 


Aranyalma 


... ... 107 


Böbájos igék 


«.* 


... 339 


Aranykor 


...401-402 


BQbájolás _ 


. 


... 326 


Árpád főpapsága 


2^J4 


Bűvölés 120, 


303, 306 


Asszonyok törvénye- 


443 








Átalakulás [boszorkány-] ... 422 


Castrén. 


« w a* 


66, 304 


Avatás 


... ... 445 


Csaba 


-. 


... 420 






Osáky Elek... 




... 219 


Báb, Bába, Bábakövo 


257 


Csanád 


^ 


... 438 


Bába-asszonyok 


316 


Csengery 1, 3, 4, 5, 6, ' 


r, 8, 


50, 


Bába-ünnep 


184 


51, 54, 59, 66, 66, 


78, 


305, 


Bábolna 


168 






313, 422 


Bagoly 


159 


Csillagok 


• - • 


... 376 


Baján .- 


... 70, 116 


Csillaghullás 


• » «• 


... 388 


Bájoló imádság ... ... 


... 337, 338 


Csillagimádás 


•• — — 


74, 75 


Bálint Gábor 


... 12, 119 


Csillagképek 


» .* * 


... 383 


Bálvány 


62 


Csirkéstyuk (plejadok) 


. — « 


... 46 


Bálványos hegyek ... 


258 


Czógler Alajos 


. V . 


... 74 


Bálvány-szobrok 


429 


Csóka (holló, varjú) ... 


_ __ ^ 


... 159 


Bánvarém 


173 


Csuka 


__- 


.__ 145 


Bartal Gy 


... 57, 62 


Világtartó czethalak... 


_ • w 


37, 371 


Bsrtalos Gyula tr. ... 


.- ... 428 


Czifraasszony ... ... 


* — ■* 


93, 191 


Barna Ferdinánd : 2, 


69, 95, 


Csoknyázás 


... 


... 213 


104, 261, 262, 300, 365 


Csökk .- 


... 


... 444 


Becsület 


443 


Csombékos kjjtés 


... 


... 355 


Betegségek 


302 








Betegségek személyesít 


^se ... 195 


Denevér 


m — m 


... 154 


Bi>zutHni sziklafelirat 


49 


Dualizmus ... ... ... 


... 


49, ÖO 



XXVIII 



Név- és tárgymutató. 



Dudek János 

Dula 

Duna királynéja... 



Lap 

5 

420 

89 



Eb (kutya) 10, 34, 35, 40 

Egér _ _. 156 

Egyisten-hivés (L. Monotheismus). 

Égi alföld - ..- 386 

Ég imádás .- ..- — 71 

CaíUagos ég 74 

Égből hullott szerszámok ... 356 

Éj, éjfél - _.. 84, 105 

Elmpi (levegő fia) — 14, 28, 39 

Ember-szavunk 28 

Ember teremtése 19, 369 

Ember elszaporodása .-_ ... 24 

Erdő istene ... ... 90, 201 

Erdő leánya 90 

Erdő cselédei 131 

Erdei manó 200, 369 

Erdei csoda 184 

Eskü ._, ... 441 

Esküvő 449 

Etele 420, 368 

Evet (mókus) 18, 19, 21, 24, 166 

Fákra aggatott rongyok 269 

Farkas ... .: 155 

Fatündérek 90 

Fecske 160 

Fejórasszony 138, 191 

Fejsze _ ... 360 

Fene 194 

Fenyegető igék 331 

Fessler _ ... ... 57, 63 

Festett tojás _. ... 279 

Fetisizmus ._ ... 50, 61 

Föld-kibuktatás 17 

Föld megülepedése 18, 31 

Földindulás „ 372 

Föidanya ... ... ... 90, 100, 108 

Foghagyma 212 

B^oghagyma hideglelés ellen 330 

Fürdő-igék 351 

Füvek, virágok, jokerek 321 

Fílzfa és bodzafa " 829 



Gaál ... ... ... 

Galeotti 

Garaboncziás diák 

Gágókút 

Gáncs a fában 

Georgi 



... 87 
-_. 350 
... 181 
... 269 
... 43 
... 383 



Gergely-napja (-járás) ... 133, 208 

Gönczöl 46, 96, 392-396 

Gönczöl-szekere 182 



Gönczöl (kis) 

Gönczy... 1 

Gyermekek ünnepe 
Gyertyaszentelő ... 
Gyógyszertár (ősi) 

Gyógyulni 

Guta 



Lap 

.- 100 
... 244 
... 278 
... 244 
317, 321 
... 353 
... 195 



Hableányok... ... 88 

Hadak útja [tejút, fejér köz, 

fejér árok 112] ... 105, 390, 434 

Hadakozás! énekek ._ 439 

Hajnal 30, 85, 111 

Halnál kertje 71 

Hajnal-cultus 456 

Haltündér 88 

Hal az ég ajándéka... 20 

Halak és állatok elszaporodása 21 

Halak királya 89 

Halál lehozatala... ._. ... 24, 42 

Halál gyermekei 193, 194 

Halál birodalma 429 

Halászat 22 

Halott-égetés ._ ... 428 

Halott ellátása ._ ... 426 

Halott hazajárása 298, 426 

Halott szállás köszönése ... 426 

Halott-táncz 427 

Hangya 145 

Harkálv 160 

Hegyi manók 200 

Henotheismus 01, 52 

Hérodotosz 8, 48, 49, 57, 114, 436 

Hesztia _ _ 75 

Hetevény _ 112 

Hét [hetes rendszer] 10 

Hét ezüst hágcsó 23 

Hót napjai .. ... 247 

Holdisten ... ... 286 

Hold-király , -fiuk, -leányok. 

Holdtündére ... 83 

Holdanya 106 

Hold-cultus ... - .458—460 

Hold- változatok ... _. 254 

Holló -. ... 145 

„Holt ember" 106, 199 

Horváth M 65, 56 

Hősök korszaka 417 

Hunor 11, 47, 417. 419 

Hunfalvy Pál 25, 64, 79, 80 



Időmutató csillagok 

Időjóslás 

Jgézós 

Igézők — ... .— 
Igéző szem 



385 

..456—468 
...120, 306 

288 

289 



NfeV- És TÁRRYMUTATÓ. 



XXIX 



hap 

l$irriczek 310 

íjj 22 

Illés 38, 42 

Dmarinen 86. l'.O 

Ilona. Ilma. Magyar Ilona 366 

Imádkozni 18 

Ipolyi 1, 2, 3, 4, 5, 8, 50, 54, 55, 
63, 69, 74, 75, 80, 211,221, 
258, 260, 263, 300, 313, 376, 400 
ír, írolás, iratos — ...351, 308 

Irán ..: - 46, 49 

Isten [izdán] — 2, 54—58, 63—76 

Isten-családok - 82 

Isten állatai, nővén vei 82 

Isten helynevek 81 

Isten látogatása 38, 95 

Istennyila 79, 359 

Istenfélelem 439 

Isten-közmondások 440 

Istvánfify Gyula 220 

íz _. 202 

Izdán (L. Isten). 



Jankó János 372 

Javas ... 309 

Javasok 317, 325 

Javas emberek 313 

Javas [megcsináló, néző] asz- 

szonyok ..^ 353, 854 

Jegyajándék 447 

Jizdan, jeszthan 75 

Jó csillagzat 888 

Jós 309, 361 

Jövő vallása 53 

Juh 158 

Jumala [L. Ukkó alatt is] 7, 60, 66 

Juma _ 370 

Jumó — -_ — .. 83 



.101, 102, 



Kacsa 

Kakuk __ 

Kaleva kardja 

Kalevala 13, 14, 25, 29, 110. 

149, 155, 

Kállay Ferencz ... 58, 68, 69, 

Kálmány Lajos 36, 38, 44. 90, 
106, 107, 122, 177, 286, 298, 
373, 383, 414-416, 434, 445, 



Kaltész asszony. 

Kanta-ír 

Kanta-íresség ... 
Kaponya .._ .-. 

Kaptárok 

Karac6ony-kódex 

Karcsay 

Karácson Imre tr. 



30, 84, 



17 
160 

165 
257 



stb. 
108 
308 
352 
438 
428 

75 
224 

54 



Lap 

Karácsony [karácsonyi asztal] 

233, 284—236, 288 

Kard-tisztelet 108 

Szkitha kard-tisztelet 357 

Etele kardja 858 

Katalin-napja 229 

Kecske.. 158 

Kedd asszonya 92 

Kenés 851 

Keremet ..., 33, 125, 126, 261—2 

Kerékgyártó Árpád tr 57 

Kés 360 

Kétasszon vnap ._ 228 

Kézfogó ^ 446 

Kígyó 145 

Kikiáltás 833 

Kisértetek 298, 192 

Kisasszony 

Kókányolás [húsvéti] 

Kókázás [palócz] 

Koledálás 

Kótyolás [palázolás] 

Aprószentek-i korbácsolás 

Kópék . 

Kozma Ferencz 

Köröm bőrű ember __. . 

Kudai - — . 

Kurater, [XuUater] ... ... 123, 193 

Kulcs 861 

Kunhalmok [kurgánok] 



... 91 
... 212 
... 213 
... 134 
.- 281 
... 242 
... 177 
.. 166, 400 
.. 870, 408 
66 



.. 427 



Kutya [L. eb alatt is] 147, 155, 871 



Lakadalom [Kis-] 
Látó asszonyok ... 
Leányok ünnepe 
Leányvásár, [-néző] 
Légy eredete 

Lélekvándorlás 

Levegő 

Lovegő fia _ 

Libáczió 

Lidércz 

Ló... 

Lönrot 

Lucza -napja 
Lucza-naptár 
Lucza-széke 
Lugossy J 

Macska 

Madarak 

Madarak [ragadozó] 
Máo^ia, mágusok.. - 
Magor (L. Hunor) 
Magyarok istene 
Magyar rokonság 



451 

119 

272 

446, 447 

... 40 

422 

800 

364 

... 454 

179 

10, 40, 44, 157 
... 66, 119, 307 
...138, 280, 284 

182 

281 

104, 877 

... 154 

... — ... 45 

59 

... -. 48, 49 
... 11, 417, 419 

78, 95 

9 



XXX 



Név- és tárgymutató. 



Májfa 

Malom és^ szántás mondái 

Manala 

Manu - 

Márton József 

Mátyás-napja ... 

Medve 

Medve-cultus ... -. -. 

Méh 

Méh-kir;tly 

Menyét (görény) ... .•_ 

Mennydörgő ... 

Menny 

Mennyország 

Ménrót 

Monotheismus . 
MüUer 



Lap 

217 
40 

429 

29 

243 

308 

148 

... ... ... 150 

40 

143 

... :.. ... 156 

107 

76 

113,398,432,438 
419 

' ... 52, 54, 55 
- 61, 52, 53, 54 



Munkácsi Bernát 30, 104, 255, 

256, 303, 367, 414, 425, 427 

Nádtündérek 88 

Nádszálkisasszony 89 

Nagyasszony 92, 129 

Nagyasszony szolgálói 130 

Nagy boldogasszon V ... -_ — 91 

Nagy József ,„' ... 230 

Nagy G. 129, 146, 357, 366, 418, 

419, 420, 427 

Nagypéntek ... 211 

Nagyszombat 211 

Nap ... ... 30, 62 

Napszavunk .— ... ... ... 30 

Napisten 102, 405 

Napisten inge szegélye 103, 104, 111 

Napkirály ... 70, 118 

Napfiuk — .- 83 

Napleányok 83 

Naptündére 83 

Naptisztelet 455 

Négyesy László 8 

Nemzet ősei 417 

Néphit 37 

. Algyő-i 42 

„ Endrefalva-i 37 

„ Facsko-i (Trencsén) ... 146 
„ Felsöbánya-i(Szathm.)37, 147 



Letkos-i (Hont) 

Körmöcz-i 

Majdán-i 

Szeged-i — ... 

Ó-szent-Iván-i 

Szőreg-i - 

Nimród _ -. 

Nyílra való ráolvasó. ._ 

Nyírfa-ének 

Nirvána 



n 



)) 



n 



146 
... ... 147 

40, 41, 42 
... 38, 43 
._- ... 107 
43, 44, 107 

417 

... ... 359 

273 

53 



Noé 

Norablás 
Norris ,_. 
Norruz ünnep 



Lap 

40, 42 
... 450 

... 48 
... 71 



Numi Tarom (N. Koresz) 14, 
15, 17, 20, stb. 27, 28, 30, 

33, 39, 67, 76, 77, 95, 148 

Numi Tarom kis fia 95 

Nyíl (bűvös) 359 

Nvul 156 



22 

... ... 356 

109 

238, 327. 362 
... ... 261 

354 

215 

... ... 400 

,172,167,168 
40, 12B, 300 

371 

2ü7 

205 
256 
373 
. 48 
153 



.201 



Ob folvó 

Obszidián 

Olympus [magyar] . 

Ólómöntés 

Oltár-kövek _ . 

Öntés ... ._- ... . 

öltözködés 

Óriások 

óriások útja, országa 164 

ördög 30, 38, 

ördögök 

Ördögidézés ... ..- 

ördög családja 

ördög kövek 

ördög teremtése... _.. 

Oppert __. ... 

Oroszlán _ 

Őshaza és atyafi-népek 

Ősök fája 

Ős újév_- 

Özaiszok 

özvegyek ünnepe ... 

Pacsirta 

Paiwátár .__ ... ... 

Palázulás -- 

Pallas 

Pantheismus ... -. 
Panu 

Papi osztály - 

Papnők- 

Pessimismus 

Pintér S. ... 

Pirí^ine Páz 

Piros tojás - .— 

Pogány várak, pogány szigetek 256 
P'lytheismus ... 50, 52, 55—75 

Pünkösdi királyné 275 

Paiócz pünkösdi királyné — 220 
Pünkösdi királyné [kiüti] ... 220 
Pünkösdi királyné [nógrádi, 

honti, göniöri, csallóközi 221, 222 
Pünkösdi királyság [ugocsai]... 219 



- ... 7 

. ... 424 

. ... 131 

. ... 124 

. ... 211 

. .._ 160 
. 84, 85 
. ... 133 
. ... 304 
. ... 52 
. ... 83 
. ... 303 
.313—314 
53 
' 428J 455 
. ... 95 
. .-_ 212 



Ráolvasás 



... 121 



Név- és tAroymitató. 



XXXI 



Lap 

Ráolvasó - 286, 326, 346 

Ráolvasó igézés ellen 291 

Rovásos - -- 338 

Regesek, regölés 240 

Reguly Antal 30 

Réthv László 13, 14 

Révay 63 

Révész Iraro 79 

Rig-Véda 51, 52 

Róka -_ ... — 153, 156 

Rokonság az istenekkel 97 

Rontás 353 

Rossz csillagzat... .-. ..- ..- 388 
Rostaforgaíás ... ... .-. ... 362 

Rovalás 308 

Rovásos naptár 245 



Sabeizmus 

Samanismus ._. ... 

Sánta-Kata 

Sárkány-irtó hősök ... 

Sárkány helynevek, -- 

Sarkcsillag 

Sátán ... 

Sátorünnep 

Sátorlepedő 

Szakáll... 

Szalay L. 



... 49 
50, 119 
... 396 
,.. 196 
... 197 
... 382 
31, 98, 105, 124, 367 

... ... 444 

292 

409 

56, 62, 69 

... 10 



Számnevek bizonysága 

Szarka 159 

Szárnyas ember.. ... 407 

Szarvas -... _. .. 155 

Szóiisten _ ... 86 

Szól királykisasszony 88 

Szóltündór, -anya, -király ... 86, 87 
Szemmel nózés, kézrátevés, bű- 
bájos igék elmondása és rá- 



326 

... 185, 289 

29 

132, 210, 216 
255 



lehelés 
Szemmel verés ... 
Szones-víz-készítés 
Szentgyörgy-nap 
Szent helyek 

Szontiván-éje 222 

Szentiván éneke ... ... ... 225 

Szentiván-éji tuz 71 

Szentiván Kolonyi leányok ... 224 

Szent-Márton napja 229 

Szent-Mihály 42 

Szentmihályi [magyar] néi»hit 37, 41 

Szent-Péter 43, 45, 375 

Szépasszony 191 

Szépasszony vászna, csiliagíi 

93, 94, 389 
Szerencsés és szerencsétlen na- 
pok 246 



-*t 160 




.T- 448 




... 260 




... 412 




... 54 




... 361 




... 12 




417, 418 


• 


90, 106 


1 


... 364 




... 307 




309, 311 




... 75 




... 147 




... 355 





Lap 

Szerencsés és szerencsétlen új- 
évi babona ^j. 248 

Szivárvány = Bába búkra 104 

Szkithák 46, 47, 48, 49 

Szkithák istenei 114—116 

Szobb (Somogy) Bős-bákai nép- 
szokás 213, 224 

Szülő Boldogasszony 100, 107, 444 

Sebestyén Gyula 127 

Sellők ._ 8ÍÍ— 89 

Seregély 

Sirató-nap ... — 

Sírhalmok — . 

Sör .- :- .- 

Sülyedés 

Talizmán 

Tamul 

Tana . 

Tápio 

Targitaos 

Tátos-tudós 

Táltosok 

Tátos-imádság 

Táltos-ló 

Tehén rontás 

Temesköz-lŐrincz falvi néphit 37, 

39, 40, 44 

Tejút 389 

Testvér barátság 441 

Temető-hely 428 

Temetkezés [lovas] 426 

Tenger (saras) 11 

Teofílaktosz Simokatta 57, 68, 62, 71 

Tengeri óriások 88 

Tengri 66, 67 

Teremtés 19, 20, 26, 31, 33, 34, 

35, 37, 39, 40, 364 

Tering 201 

Természet-imádás 66 

Természet istenasszonya 98, 

99. 100—109 

Tetemvár 428 

Tisza görbesége 43 

Tisztesfü, kakukfü 299 

Tojás (arany) .. 29 

Tomaj-Aba 420 

Tor 278,426 

Törökséggel való érintkezés 11 

Törpék... -. ...172—179 

Turul 97, 153 

Túrán ... ... . . ... 46, '47, 49 

Tyúk 101, 102 

Tündér Ilona (Szűz Ilona 117) 139 

„Tündér.- 136 

Tündérország 135,186,140 



XXXll 



Név- és íako * ^LüTArú. 



Tfi2>\ en 

TQX'<Ubonái 
Tűz^Ktelet — - 

Tüztisztul&s 

Tfizu^rás énekek 
TfizÖKÖn * 



Lap 

. ... 70 
. .- 228 
. ... 69 
. ... 298 
. ... 226 
.411-413 



Üsag' ;ös Péter 208 

Ur/í hegység: 14, 28, 37, 47, 399 
Ukiíí> ... .:. _tí9, 78, 78,79, 80 

Uk,T i-poh&r 452 

Ug^. (nép, nyelvek) 8,11 

Ugor hitregék ._. ... 15, 25, 27 

Vadászat istene - -90 

Vadászat, halászat törvénye ._- £2 

Váinamo 96, 149, 352 

Vakond 158 

Váltott gyermek 294 

Vámbérv - ^4, üOíJ, 437 

Vaiju i 153 

Varázsló asszonyok 316 

Vasorrúbábák ... - 200 

Vaskorszak - 401 

Vasmegyei (húsvéti) Imátkázás, 

komázás 212 

Vasvilla 361 

Vellamo 88 

VendégszevL'U't . -. 442 



Veréb - 

Véres kard 

Vérivás ... 

Versénvi Györgv 
Vikár Béla ... "... 

Világ tükre 

Világ tojás 

Villám 

Virágalakulás a 
Virágvasárnp!) ... 
Virágének ... — 

Vitézség 

Vízisten cselédjei 
Vízi leánvok 
Vízbehánvó hétfő 

Vízkultus 

Vízi leány 

Vízi manó, -embei' 

Vízözön 

Vízi törpék ... - 

Vízi villám 

Vízkereszt ... . 

Vízvetés 

Vőfély, vőlegény 
Vörös szin -. . 



Lap 

_. 160 

358 

... 437 

174 

103 

406 

29 

299 

Knlevalában 25 

211 

227 

436 

131 

._. 8H, 89, 200 

214 

71, 300 

... 184 

198, 369 

469, 4Ii>-4;:í, 414 

._ ... 88 

460 

_ ... 244 

2.^1), 328 

446 

292 



VVlislocki Henrik 
Zuhatag szüze ... 



... 184; 259 

8S 




BEVEZETÉS. 



I. Ipolyi és Csengery. 

Magyar Tacitus hiánya. Osi irott hagyományaink hiányának oka. Első 
hitregélők. A latin és magyar nyelvű történeti iskola fölfogása. A „Magyar 
Mythologia*' irója és kritikusa. Ipolyi érdeme. Az Ipolyi-Mythologia 
módszere és etymologiája Csengery világitásában. Csengery tévedései. 

Mythologiánk nincsen. 

Való az, amit egy külföldi iró mond: hogy a pogány- 
kori Magyarországnak nem volt meg a maga Tacitusa, aki 
föl jegyzésre méltatta volna szokásait és vallási hiedelmeit. 
Nem bukkanimk a régi idők olyatén jóindidatú értelmezőjére 
sem, aki már a Szent-István vallásának virágzó korában 
összeszedegette és az utókorra áthagyományozta volna a gyé- 
rülő adatokat.^ 

Annál kevésbbé lehet szó magyar Homér-ról, aki iste- 
neinket ünnepelné, vagy hazai Ossián-ró\ ki a nagjidőkbeh 
hősök tusakodásának énekes elbeszélésével gyönyörködtetne. 
Mintlia hegedőseink- és regeseinkkel nem csupán a koboz hall- 
gatott volna el, hanem az ős felrovások, a hagyomány énekes 
szent ereklyéi is eltemctődtek volna. Elpusztult az ősirás & 
vele a rejtegetett vallási emlékek utolsója is veszendőbe ment. 
A Kalevalá-iioz hasonló nép-éposznak semmi nyoma; még 
nevét sem lehet megilUapitanunk. 

Első öntudatlan hitregélőink a költők valának. 

^BáWányisteneket nem imádtak üstökös Ősink, 
Bár az igaz hitnek rajok nem tűne világa*, 

zengé MAipád" éneklője. A költő-király íTadMr-nak nevezi 
el „a magyarok istené "^-t és a Zalán futásá-han egyaránt sze- 
repelteti a kegyes és ellenséges indulatú szellemeket. 

1 



A TÖRTÉNETI ISKOr.A. IpüLYI. 



A magyar mythologia öntudatos mivelése azonban ennél 
jóval, korábbi keletű. Már a latin nyelvű történeti iskola fog- 
lalkozott vele s főbb megállapodási pontjai valának : hogy áz 
Isten-szó azonos a parz „izdan-uíú""'; hogy habár tisztelték is 
őseink a tüzet, a levegő eget, a vizet és dicséretet énekeltek 
a földnek, hanem azért nem voltak bálványozok, mint akik 
csak azt imádák és nevezik vala Istennek, ki a világ min- 
denségének megalkotója. 

Es átvevé e tanokat a történetírás magyar iskolája is, 
és szerinte is : a természet szentegyházában, ug5''mint az ormos 
helyeken, suttogó ligetekben, siető folyamak mentén bemu- 
tatott áldozatok csak az Egyetlent illették volna és az istenség 
nagy családjában az alsó rangúak : az erdők, hegyek és vizek 
majd hosszú szakálú öregjei, majd örökifjú tünde szellemei 
merő ellentétben a mindenek alkotó atyjával csak olyan a 
milyen tiszteletben részesűlének, mely t. i. imádás-számba 
nem mehet.^ 

A szabadságharcz leveretése után irodalmunk soha nem 
látott fakadásra tavaszodok. Ha a gyümölcshozó ágak lemet- 
szetnek, gyökerére veti erejét a fa is. Akadt odaadó mivelője 
az ős vallásnak is, még pedig párosával. 

18o4-ben egészen váratlanul néminemű, úgy nevezett 
,,zsenge munka"* jelent volt meg, irója Ipolyi Arnoldnak ne- 
vezé magát. Aüg értjük ma, mert eleven példákra nem mu- 
tatliatimk, minő irodalmi ünnep volt az, midőn mindenki az 
Ipolyi: magyar mj^thologiáját kereste és tanulmányozta. Az 
ősvallás Olympusa a régen élt utolsó Vaták követelő föllépése 
óta nem volt soha ennyi figyelemre méltatva. 

„A monumentáhs mű (mondja az egykorú hatás ész- 
lelője, Ipolyi nagy tisztelője : Barna Ferdinánd)^ a monumen- 
tális mű az, ama szomorú időkben ily nagyszerű tüneményre 
egészen készületlen magyar mivelt közönséget méltó ámu- 
latba ejtette.'' 

Ugy látszott, hogy „a magyar mythologia" nem csupán 
megírva áll, hanem benne . szilárd alapja lett lerakva a 
magyar Pantheonnak. Az irodalmi meglepetést azonban kevés 
vártatva követte egy másik meglepetés, melynek utána a 
lelkes tapsok hirtelen elhallgattak. 



Ipolyi 6s Csenoery. 8 



A ^korszak-alkotó műnek'' utíina a magyar mythologiai 
iskolának magában álló mesteréül tiszteié a közvélemény Ipo- 
lyit, midőn nem várva küzdelemre kél vala vele „a magyar szó- 
nokok és státiis-férfiíik'* egy iránt tiszteletes és tekintélyes 
Írója majd a Mythologia szerzőjét czáfolva, majd az amazétól 
sokban elütő új tanokat hirdetve. Ez Csengery Antal vala, kit 
ha túlszigorúságról nem akarunk vádolni, kíméletesnek még 
kevésbbé vallhatunk. 

Az ősvallás ezen új bajnoka nagy készűltségű érteke- 
zéseiben s mellé még az Akadémia szeme láttára nem keve- 
sebb szándékkal indula neki a támadásnak, mint azzal, hogy 
Ipolyi fáradsilgos munkája elhibázott dolog, részleteiben pedig 
jobbára hibás. Vagy magyarán mondva, hogy az Ipolyi My- 
thologiájának daczára sincsen mythologiánk. 

Az önérzetében és irói hírnevében erősen megsebzett 
Ipolyi a támadást támadás nélkül s a kihívást felelet nélkül 
hagyta. Az ügy érdekében hibásan. A tért ellenfelének en- 
gedvén, annyira elnémult, hogy lemonda, amire a Szent- István- 
Társulatnak tett volt Ígéretet : még művének népies kiadásra 
való előkészítéséről is. Sohasem engedte azt sem, hogy újab- 
ban kiadják elkapkodott könyvét. 

Ipolyi gyanittatta ugyan, hogy a Mythologián kivűl más- 
ban is úttörő óhajt lenni, s hogy munkájának a nagyobb 
olvasó közönség és az iskolák számára való kidolgozását 
másokra bízván, maga egyéb parlagok munkálása után kíván 
látní.^ Hogj' azonban ennyire hamar beváltotta szavát, ebben 
legnagyobb része Csengery Antalnak fogott lenni, ki lényegileg 
kárbaveszett fáradságnak nyilatkoztatta az Ipolyi-Mjiihologiát. 

Ipolyinak érdeme azonban e téren is elévülhetetlen ma- 
rad, és műveltségünk történetében örök leszen emlékezete a 
nem csupán tudós, hanem egyúttal bátor fiatal papnak, ki a 
nemzet elnyomásának gyászos napjaiban „a magyarok istené"- 
nek hirdetőjéül lépett föl s az ősvallás ürügye alatt igye- 
kezett honfitársaiba emelő érzést önteni. 

Ipolyi meglepő készültséggel fogott mimkájához ; de nem 
a mi, sok mindenfelé kiszélesedett látókörünk néző pontjáról 
tekinthetett szét. Úttörő volt, mi érthetővé teszi, hogy egyszer 
félrelépvén, többé az egyenes haladás és kitűzött irány he- 



Ipolyi és Csekgery. 



lyes ösvényébe nem bírt belezökkenni, .és zavaros kútfőinek 
tömkelegében eltévedvén, mi sajnálatos, nem adatott meg 
neki, hogy a magyar Olympusba tájékozódott betekintése 
legyen. Hanem azért atyja marad Ö Mythologiánknak, melyet 
óhajához képest fölszerelve és megalkotva, a nemzet ezred- 
éves örömünnepén a haza áldozat-oltárán láthatnia talán nem 
fogott volna közömbös dolog lenni velünk örvendező szel- 
lemének. 

Hogy egy-egy emelkedettebb látó pontot kiküzdeni az 
igazság világában sem tréfa-dolog, mi sem bizonyítja inkább, 
mint az eddigi nagyobb szabású mji:hologiai kísérletek. A 
magyar tudományosság méltó ünnepeltjei is tévedtek. Mert 
Ipolyinak ^magyar Mji^hologiája*' nagy tekintélyű ellenfele 
szerint nem több czéljató vesztett kísérletnél azon okok miatt, 
melyeket sem kícsinylenünk, • sem e helyütt elhallgatnmik 
nem szabad.* 

Csengery szerette volna, ha a „Mythología" irója a német 
Gnmm-ek példáját abban is követi, hogy mimkáját megelő- 
zőleg és előkészítő tanulmányként kiadja a birtokában levő 
meséket és mondákat, s ezek iránt figyelmet és érdeklődést 
igyekszik kelteni. Megrója azon kritikátlanságot, melylyel 
való és kétes adatokat egy kalap alá vesz, kölcsönzött és 
eredeti között nem különböztet s Ázsia minden hitmondájá- 
ban magyar párhuzamot keres és vél találhatni. 

A módszert illető észrevételei legnagyobb részének igaz- 
ságát és sújtó volült bizonyára Ipolyinál senki sem érzé 
inkább. Azt is be kellett látnia, hogy igaza van Csengerynek, 
midőn erősen kifogilsolja, hogy a szanszkrit nyelvet ős vagy 
ehhez legközelebb állónak tekintvén, első sorban mindent 
ebből kívánt kimagyarázni, vagy hogy a rokon altáji nyel- 
veknek egészen hátat fordított, sőt azt sem utasíthatja vissza 
egészen, hogy nyelvészet nélkül elemez, származtat és kö- 
vetkeztet. 

Csengery tehát az általános irányelvek bírálatánál elné- 
zés nélkül, tudós társa kissebbségére billente a kritika mér- 
legét. Uldözé módszerét is, de már a nélkül, hogy „Ipolyi 
urat" ujjmutatással megint pellengérre állítaná. 

Az igazságnak alig megvesztegethető barátja : az olvasó 



GSENOSRT elbírálása. 



ezúttal mire sem kiváncsiabb, mint arra : hogy vájjon hát az 
annyira keményen leczkéztetö Csengery ös vallás-kereső útját 
tévedés nélkül járá-e meg; nem botorkált-e 6 is bele a bal- 
föltevések tömkelegébe? Oly kérdés, mely elül sem az ügy, 
sem az olvasó tekintetéből nem térhetünk ki. Nagy dolog, 
miután semmi jogosultságom nincsen arra, hogy tekintélyeket 
elismeréssel jutalmazzak, vagy rosszalásommal kárhoztassak. 
És ezért könyebbségemre szolgál, hogy e dologban szemé- 
lyeskedés nélkül járhatok el és itt szintén mással mondat- 
hatom el azon kifogásokat, melyek tekintetében a jeles aka- 
démikus mythologiai párhuzamai megközehthetök. 

„Csengery Antal — úgymond Dudek János tr. — az 
akadémián tartott felolvasásábíin éles kritika alá fogta 
Ipolyi mythologiáját s ős vallás tekintetében teljesen ellen- 
tétes álláspontra helyezkedvén, mindent támadott a magyar 
mjlhologián: módszert, etymologiát és a következtetéseket. 

Egyben igaza volt Csengerynek Ipolyival szemben, 
t. i. a magyar ősvallás kutatására allíalmazandó módszer 
tekintetében. Helyesen utalt ug^'anis az imil-altaji népekre, 
a magyarok rokonaira, mint akiknek a valliísaiból s nem 
a hindukéból keU a magyarok ösvallására párhuzamot 
vonni. Helyesen beszélt az összehasonlitó nyelvtudomány 
felhasználásáról is e kérdésben: czélt azonban még sem 
ért, mivel a imllás eredetéről szóló kérdésben egészen helytelen 
álláspontra helyezkedett. Ezért helj^elenck valának mind a 
magyaréra, mind pedig a vele rokon népek ösvallására 
vont következtetései is. 

Ipolyi csak az utat tévesztette el, mert volt benne 
valami a történetíró Horyáth István túlhajtott nemzeti 
büszkeségből, mely még Ádámban is magyar embert ke- 
resett. Csengery ellenben megtalálta a helyes utat az ural- 
altáji népekhez, de nem az ősvalláshoz, a magyarok ősi 
vallásához. Hibába esett, melyet Ipolj'val szemben ö maga 
is felpanaszol: a kutatás heve következtetésekre ragad 
bennünket, — monda, — ahol még az alapelvekkel sem 
vagyunk tisztában s hamar készen vagyimk a — hipo- 
tézisekkel. 

Ezt a hibát követte el ő maga is, nem a módszer- 
ben, mint Ipolyi, hanem igenis az alapelvben. Alapelve 
a melyből kiindult, hipotézis sem volt, csak egy önkényes 
8 már a tudomány előtt teljesen hiteleveszített állítás. — 
— De-Brosses idejéből, a mennyiben mind az altáji népek 
(finnek, lappok, esztek, osztjákok stb.), mind pecüg ezek- 



CSENGERY elbírálása. 



kel párhuzamosan a magyarok ősi vallását a nyers ter- 
mészetimádásból származtatta, a melyből idővel fetisiz- 
mtisra, sámánizmusra, polytheizmusra emelkedtek volna. 

Oly álláspont ez, mely semmi jogosultsággal sem bír. 

Csencjery a mai természeti népek után alkotott ma- 
gának fogalmat az ősi emberről s azt természete szerint, 
valamint vallásra jutásában következőleg képzelte. Az ősi 
ember „amint először megjelent a természetben, a körüle 
levő tárgj^ak teljes ismerete nélkül, a hatalmas természeti 
elemek ellenében merően passiv volt." 

Ez a hovio alaluSf a tehetetlen állat-ember; ilyenből 
indult ki Csengery. 

A vallás csirái tehát ekkép fogamzottak : „Először is 
a pusztán természeti tárgy tűnik föl hatásában istenként 
(!) az embernek (t. i. annak a fchg vad ősembernek): 
például valamely folyam, a nap vagy egy félelmes állat 
stb. Az ember önkénytelenül meghajol a hatalmas termé- 
szeti tárgyak túlnyomó befolyása alatt. Ez a nyers termé- 
szet-imádás, a természeti tárgyak istcnitése." íme kezdete 
a vallásnak ! 

„Amint a lélek kiemelkedik a passivitásból, azonnal 
érvényesiti akaratjogát (kissé nagy ugrás !) Azelőtt a ter- 
mészeti tárgy igy szólt mintegy az emberhez : én istened 
vagyok (!) Most az ember fentartja magának e vagy ama 
tárgy istenként elismerését így szól mintegy ahhoz : légy 
istenem, én annak ismerlek el! S jeléül, hogy e tárgy, 
amelyhez igy szól, kiemelkedik a mindennapi, profán dol- 
gok köréből, valamely külső jellel jelöli meg azt. Szemet 
fest annak, kóczot vagy egyebet aggat arra megkülön- 
böztető jelűi. Ez a fetisizmus. A fetisizmushoz hasonló 
processus utján a sámánizmus, polytheizmus, végre a mo- 
notheizmus fejlődött — Csengery szerint. 

Es mindez mivel van bizonyítva. „Hogy e történeti 
fejlődés fokozatait nem önkényesen álíitám fel, mondja, 
mutatja a mai természeti népek miveltsége, melyeknél az 
egyik vagy másik kultuszt inkább kifejlődve találjuk. A 
nyers természet-imádást leginkább vadásztörzsek között 
találjuk fel, kik rendesen a műveltség legalsó fokán álla- 
nak. A fetisizmus a partlakó halásznépek között otthono- 
sabb. A daemonok tisztelete végre a pásztor, nomád né- 
peknél van leginkább elterjedve." 

Ez volt Csengery felfogása a vallások eredetéről s 
ilyen alapon akarta a magyarok ősvallását is fejtegetni; 
azonban hibásan, miután az összehasonütó vallástudomány 
megállapított tételei szerint a vallások nem alulról fölí'elé, 



Az ÖSHAy.A É» ATYAFI-NÉPEK. 7 j 



hanem ellenkezőleg lefelé fejlődtek, illetőleg egy tökéle- 
tesebb formától elhanyatlottak, ennélfogva mindaz, amit 
Csengery az uralaltáji népek s a magyarok ősi vallásáról 
mondott, minden alapot nélkülöz. 

De ha önmagában tekintjük is Csengery elméletét: 
milyen hihetetlen dolgokat végeztet azzal a barommá 
sülyesztett ősi emberrel ! Azt mondja róla, hogy mindjtlrt 
első állapotában, midőn „lelke még ki sem emelkedett 
passzi\itásából," midőn „a körüle levő tárgyak teljes is- 
merete nélkül volt,'' szóval midőn még barom volt, hogy 
már akkor a puszta természeti tárgy „istenként"" tűnt fel 
előtte. Már akkor önkéntelül meghajolt a hatalmas termé- 
szeti tárgyak túlnyomó befolyása alatt. 

És micsoda naivitás kell ahhoz is, hogy megcsinál- 
tatja ősemberével a vallás első fokozatát, tehát az első 
absztrakcziót, ami öntudatot tételez fel és embere mégis 
csak ezután ébredt öntudatára, „lelke csak ezután emel- 
kedett ki passzivitásából és ér\'ényesitette akaratjogát y^* 

Ily kisérletek után a magyar mythologia tudományos 
megírása még mindig emberérc vár, habár a párhuzamot 
vonva az altáji népekkel, biztosan következtetjük, hogy a 
magj^arnak ősi vallása is csak a Juraala és később Ukkó 
által képviselt, de már elhomályosult monotheismus le- 
hetett.'*'^ 



II. Az őshaza és afyafl-népek. 

A nemzet szülőfölde keresésének szükséges volta. A szittya eredet hazai 
hagyománya. Nyugati ural-altajiak, ugorok vagyunk. Az altáji nyelvi 
nagy családfa. A török rokonság kérdése. Az első fogalmak vallomásai. 
Az ősi hetes és a későbbi tizes számolási rendszer bizonysága. Török 
hatás. Bálint Gábor nézete az őshaza és nyelv tekintetébon. 

Mentől nagyobb utat teszen meg valamely folyó : annál 
messzebb vetődik a forrástól, melynek csöppjei még a har- 
mattal vetekednek tisztas^ígban és üdeségben. 

Tér- és időben nagy távolság választ el a forrástól, 
melyből őseink a faji szellem első italát merítették, melynek 
partjain az eszmélkedni kezdő nép ajkairól a saját világnéz- 
letének első meséi elhangzottak. A nemzeti szülőföldtől, 
melynek hegyei, sziklás ormai, vizei szolgáltak első hitregés 
tárgyakúl. 



8 A NBMZET SZÜLŐFÖLDE. 



Van a forrás vizéből a folyamban ; de már annyira ve- 
gyülékesen és föleresztve, hogy többé a különválasztás gon- 
dolatnak is merész lenne. Népünk is hangoztatja még az ös- 
felfogásnak igéit, amennyiben hagyományából nem törlődött 
ki, azonban már annyi módosítással és igazítással, hogy leg- 
alább is nagy dolog a hozzáadást az eredetitől elválasztani 
és az elbeszélést illetékes korára és személyére visszavezetni. 

Kimaradhatatlan tehát, hogy az Ősforrás keresésére föl 
ne kerekedjünk, mi egyértelmű az ős-haza Jceresésével. Meg- 
kisérlé ezt Ipolyi is; de ellenfelének szemrehányásához ké- 
pest eredmény nélkül („Mit akar Ipolyi, midőn az ind nép 
között keresi mythologiánk ősforrásait ?'' — Csengery: i. m. 
57. 1. — ) 

Egy bizonyos, hogy, miután a történetek Ariadné-fona- 
lát nem nyújthatjuk odáig, csupán a rokon népek kalauzo- 
lása mellett érhetünk czélt. 

A hagyomány szittya-isijnak vallja nemzetünket. A tu- 
dománynak ennyit nem, hanem annyit sikerült megvitatnia, 
hogy fl^ ó'kor szkitháinak nyelve (a behistuni ékirat szkitha 
szövege, mint egyetlen kútfő után Ítélve) a turáni nyelvosztály- 
nak azon ágához hasonUt leginkább, „melyet különösen 
újgur-nok mondhatni."® 

A hagyományt tehát a gyéren mutatkozó történeti ada- 
tok lehetőleg támogatják és habár Hérodotosz nem utasít is, 
bizonyos, hogy a magyarok ősi hazáját, a legújabb expedi- 
tiótól eltérőleg a szkitha-földön kell keresnünk. 

Keresésökre azonban csak az összehasonhtó nyelvtudo- 
mány világítása mellett indulhatunk. 

„A nyelvészeti nyomozások kiderítették, hogy a magyar 
az ural-altáji népcsalád nyugati vagyis t/^or-ágából való. Ezen 
nép-család időszámításunk első századaiban az Ural hegység 
lejtőiről leszállván a mai Oroszországnak hosszában a Balti 
tenger szomszédságáig elterülő széles vonalban nyúlt el.^ 

A magyar nyelv^ Négyesy László t. barátom szerint is, az 
ugor nyelvek közé tartozik. A törökkel úgy van rokonság- 
ban, hogy az ugor nyelvek a szamojéd-áoíj török-kel, mongolAal 
együtt ismét egy nyelvcsaládot alkotnak: az áltáji-t Azaz: 
az áltají alapnyelv (mely vagy 4 — 5 ezer évvel élhetett ez- 



Magyar rokonság. 



előtt) 5 ágra oszlott, az ugor^ a szamojéd^ a török, a mongol és 
mandsu'tungus ágra. Ezek a nyelvek tehát mind örököltek az 
alapnyelvből. Innen van sok egyezés még most is a magyar 
és török nyelv között, de ugyanannyi van a finn és török közt 
is. A mi ágimk az ugor nyelv ismét hét nyelvre oszlott fel 
egy pár ezer év alatt: finrif mordvin, cseremisz, lapp, vogtil- 
osztják^ zürjén-votják, magyar. Ami nyelvünk legközelebbi ro- 
konai ezek. Van még egy olyan csoport-közösség nyelvünk 
és a török Ijcözt, melyek a többi ugor nyelvben nincsennek 
meg. Ámde ezek mind csak későbbi érintkezés folytíin tá- 
madt kölcsönvételok s valóban mind egy fogalmi körbe tar- 
tozó szók* és pedig cultur-szók (búza, bor, tinó* ürü, gjiírü, 
szérű stb). Ezeket még ideköltözésük előtt, a szarmata sik- 
ságon laktunkban vettük át egy már ott letelepedett és föld- 
naivelést folytató török néptől. Epén mint ideköltözésünk 
után sok szót vettünk a szlávból is. Ezen szláv szók jelen- 
léte nyelvünkben pedig nem jelent rokonságot. Epén úgy 
nem a török kölcsönzések sem. 

Azon vitához : török vagy ugor eredetü-e a magyar ? csak 
azon észrevétellel járulok hozzá: hogy egytörzsű népnél a 
nyelv irányadóbb, mint az éghajlattól és szomszédságtól is 
függő szokások és jellemvonások. Kérdés, nem lenne-e a 
nem-ugor eredetű kirgiz finn-né, és a finn török erkölcsűvé, 
ha éghajhajlatukat megcserélnék, illetőleg annak idejében 
megcserélhették volna? De különben is érthetetlen marad: 
hogy ha a magyar, török vér s nyelve is török-kölcsönzés, hogyan 
lehet mégis, hogy közelebb áll az ugorhoz^ mint a saját fajtájához ? 

Abban kevés ellenmondással találkozunk, hogy ural- 
hegy-tövi népnek tartsuk a magj^art ; de lényegesnek látszik 
az is, hogy a keleti vagy nyugati leereszkedésen keressük-e 
bölcsejét ? 

Hogy a nyugati, vagyis az ugor ág sarja, ezt könnyű 
igazolni nyelvi bizonyítékokkal, mint legrégibb adatokkal is. 

Hogy a magyarság eszmélése első* korszakában ugor 
népek közt élt, hogy ezekhez hasonlóan vadász- és halászna 
volt, az első fogalmaknak, mint: fej, sziv, nyelv, szem, fül, 
kéz, vér, élni, halni, ugor volta, a haU, víz-, háló-, nyiZ-szavak- 
nak a finn-ugor nyelvekből való kölcsönzése eléggé igazolja. 



10 



A SZÁMNEVEK BIZONYSÁGA. 



Ezen korszakban tehát a magyar halászat-, és vadászat- 
ból él, a fémeknek, mint uraU nép ismeretével bírt (kovács), 
tudott fxírni, faragni, az asszonynép meg fonni, szőni, varr-nL 
Lehetőleg egyenlő távolságban lakván az északi jeges tenger 
és a Káspi tótól, a tenger-röl nem volt fogalmuk.® 

Érdekes tudnimk, hogy a magyar ekkor már lovas néj^ 
volt, levén a Zo-nak neve a vogiilban : lau, az osztyákban 
lövi. Sőt már az eh is hű kísérője vala (az ostyákoknál: 
ami^). 

Hogy a magyar a finn törzsek közelében, sőt társasá- 
gában élte le ifjú korát, számolásában a hetes-rendszer (talán 
a holdnak héVhét napos változása után) és az egyes szám- 
nevek azonossága is bizonyltja. 

Mi sem bizonyosabb tehát mint az, hogy nyelvben az 
tcgor népeknek vagyunk atyjafiai. Sok hasonlóságot mutat nyel- 
vünkhöz a finn nyelv, még többet a vogul; hogy azonban eb- 
ből a közelebbi rokonságra, vagy csupán a szorosabb érintke- 
zésre legyen jogosult a következtetés ? — nincsen eldöntve.^ 

A magyar számnevekből tisztán kiolvasható a magyar 
élőkor kettős időszaka, mert mig a hetes rendszer még a finn- 
ugor népek körében lakozónak tünteti föl a magyart, a tize- 
des rendszer korában már csupán a vogul szomszédság hatása 
vehető ki: 



1. 
9. 

3. 
4. 
5. 
6. 

7. 



magyar 

egy 

két, kettő 

három 

négy 

öt 

hat 

hét 



vogul 

ák 

kit 

kórom 

n'ile 

at 

kat 

sát 



finn török 
yksi (olv. ükszi) bic 

kaksi iki 

kolme üc 

neljá dört 

vu bes 

kuut alti 

seit se mán jedi 



A magyar hét egyiránt fejez ki számot és ugyanannyi 
napra kiterjedő időt, miként a vogul „sát" is. 



magyar 

8 (=10—2) n'ol-tz 

9 (=10—1) küen-tz 

10. tiz 

20, húsz 



vogul 

n'ol-lu 

antel-lu 

lau-lu 

hus 



zurjen 

kökja-amis 

ök-mís 

das 

köz 



A TÜRÖKSÉÖGEL VALÓ ÉRINTKK/fes 



11 





fnagyar 


30. 


harmin-tz 


40. 


negy-ven 


50. 


öt-ven 


60. 


liat-van 


70. 


het-ven 


80. 


nyoltz-van 


90. 


kilentz-ven 


100. 


sztlz 



2Ürjen 

komin, kom-mün 

nel^ja-min 

viti-mm 

kvajti-mín 

sizim-das 

kökjam'is-das 

ökmís-das 

s'o 



VOfflll 

vát 

neli-men 

at-pen 

kat-pbn 

sat-lau 

n\)l-sat 

antel-sat 

sat 

Hogy a hetes számítás korában a magyar a finn-ugor- 
ság és nem a törökség kötelékében állt, egybevetés által 
könnyen rájöhetünk ; de hogy a tizes számok gj'akorlatba vé- 
tele korában már kiszakadt a magyar az ugorok lánczolatá- 
ból, mi sem bizonyítja inkább, mint hogj^ a 8. 9. 10. 20 stb. 
számok tekintetében még a vogullal sem egyezők csak kevés 
részben a számnevei. 

Az ugor nyelvcsalád szétszóródásának oka ismeretlen. 
Lehet, hogy a finnek a tenger által vonzatva húzódtak az 
észtekkel együtt a lappok után észak-nyugat felé. A magya- 
rokat a vadászat csalogathatá dél felé. A hagyomány is ezt 
vallja, de ellenkező irányban. Ugy látszik, hogy e részben a 
Jajk (Ural), vagy az Etel (Volga) volt kalauzok, talán az 
Irtis mellől kiinduló útjokban. 

Hogj'^ az északi tengert nem ismerték, a déü tengerrel 
meg később jöttek ismeretségbe, arra maga a Jenger^-szó 
elégséges adatul kínálkozik. Az északinak maradt nyelvro- 
konok a tengert „saras"" — vagy „sam"-nak mondják, mig 
a mi tenger-szRYunk török kölcsönzésnek vétetik, látszólag 
annak bizonyságául, hogy eddig nem látott tengert, helye- 
sebben: talán hogy a tenger fogahnának kifejezésével köl- 
csönzött szóval kezdett élni, a régit elf éledésnek engedve át.^° 
Nemzetünk ifjú korának ezen lakóhely-változtatása so- 
káig élt a hagyományban s utat talált a mondákba is. Itt 
azonban nem ifjú vágya sarkalja a néppé alakúit sokaságot, 
hanem szarvas csalogatja Hunor-t és Magor-i s a kiindulás 
nem is északról, hanem a déli fekvésű Eviláth földéről történik. 
A magyar ekként a török hatás körébe jutott, minek 
kétségbevonhatatlan bizonyságát abban látjuk, hogy fo- 



k.^ 



alina 


n 


alma, 


búza 


w 


bogdaj, 


árpa 


n 


árpa, 


gyümölcs 


w 


jemis, 


borsó 


í* 


burcag. 


tarló 


«* 


tarla 


balta 


v> 


balta. 


bicsak 


r» 


bic-mek, 


kapu 


V> 


kapi stb. 



12 Az ŐSHAZA EL8Ö HITREGÉI. 

galom-gazdagulásának vívmányait török-magyar szavak jel- 
zik, mint: 

oroszlán, törökül : arslan, 
teve „ deve, 

borz „ boré, 

tyúk „ tauk, tavuk 

disznó a cstivasban: sisna, 
ünö törökvl : inek, 

tinó „ dana, 

tokló „ tokli, • 

ökör ^ öküz, 

borjú „ buzagu, I 

A törökségben úgy látszik a csuvasok szomszédságába 
jutottak, kik r-végzettel ejtik ki az öküz-, tengiz-, ikiz- 
(iker) stb. szavakat.^^ 

A finnisták és turkisták közti nyelvkérdési vita még 
mindig nem elintézett ügy. Ujabban Bálint Gábor nagy ta- 
pasztalatú nyelvbuvár mindkettöjöknek hadat üzent. Szerinte 
nyelvünk a délindiai turánság nyelvéhez a ^tamul'^-hoz, a 
turánság száns2:krit-ydhoz áll legközelebb. Ez módosíthatja az 
ös-szülöföld s vele kapcsolatosan az első hitregék kérdését ^^ 



III. Az őshaza első hitregéi. 

Az uraltáji honosság és a vogulokkal való közeli nyelvrokoas&g. Réthy 
László tudósunk a vognl és finn világteremtési mondáról. 

lü tudja, hogy az Uralhegyen innen vagy túlnan rin- 
gott-e az első magyar nemzetség bölcsője; hogy éjszaknak 
vagy délnek indult-e a forrás, melynek partjain hallgatta 
volt fajunk az öregebb törzsek mondáit a világalakúlásról és 
a nagy nemzet-család vallási hiedelmének els6 tanulságait 
merről vette? . . 

Kettő megállapíthatónak látszik, hogy a) őseink lakták 
az Uralnak arany-hon, esüst-heiiy ón-, ólom- és ?;a5-ban gaz- 
dag vidékeit. Ezen fémnemeknek magyar neve mondliatnám 
saját terméke nyelvünknek, melyeket ha Ázsiából hoztak ma- 
gukkal, másutt nem termelhették, mint ezen, két világra szóló 



Tájékozódás az ősforrás tekintetében. 13 



hegyláncz alján, b) A mondottakból megállapítható, hogy 
akár volt a magyar fimi-ugor, akár nem; de mai nyelvén 
beszélni, „iwiád-kozni" az ugor néptől s különösen a nyel- 
vében vele legrokonabb vogulok-tól tanúit. 

Ezen rokonság s nyelvi atyafiság bebizonyithatósága fö- 
lötte fontos mythologiai tekintetben, mert a mint igaz, hogy : 
„a nyelvek vallomása szerint a magyar nyelv minden most 
ismeretes rokon nyelvek közül leginkább hasonlít a vogul 
nyelvhez" : úgy viszont hasonló viszonyosságot tételezvén föl 
a mythologiára nézve is, úgy hivatkozunk hitregéjére, mint 
a magunkéra is. Ugy nyúlunk hozzá, mint közös kincshez. 

Mert alaposnak látszik, hogy a mennyiben ugor szár- 
mazású a nyelvünk, ugor eredetű vala ösvallásunk is és a 
mennyi érintkezést föltüntet nyelvünk a finnekkel és vogu- 
lokkal: annyi hatást megengedhetünk mythoszaink tekinte- 
tében is. 

Még csak azt kell érintenem, hogy nálunk az 6s felfo- 
gás mostanáig elmosódott, mint valamely régi irás ; vagy meg- 
zavarosodott, mint a forrásától messzejáró patak s csak az 
ugor testvérnépek hitregés mondái segítségével lehetséges, 
hogy őseink gondolat-vUágába magunkat beleéljük és vallási 
birodalmukat bezarándokoljuk. 

Ilyen sokat mondó és sok tekintetben közös ősvallási 
régiségünk a vogul monda „a vüág teremtéséről", és a finnek 
nemzeti eposza: a ^Kálevala,^ 

Szépen ír e tárgyban Réthy László ethnographus : „E 
szép és a mi szemünkben nagybecsű költemények, melyeket 
északi rokonaink tudatából, kik a világmozgalom játjaitól 
félre esve, máig sem törölte ki az idő, két ezer év előtti időkbe 
varázsolnak vissza bennünket, midőn a világnak más képe volt, 
mint ma* DéU és Közép-Európában a rómaiság játszotta vi- 
lágszerepét ; Qermánia északi partvidékei, a mai Anglia, Skan- 
dinávia, hiányosan ismert területek voltak, kezdetleges mi- 
veltségű népfajokkal, a Volgától pedig csak mint mesés fo- 
lyamról (Rha) tudott az egykori földrajzi tudomány. Ez is- 
meretlen földterületen szövődtek az ugor népek szemléleté- 
ben azok a bűvös hitregék, melyek fajunk világnézetének 
legrégibb nyilatkozatai."^* 



14 Fö KÚTFŐINK MÉLTATÁSA. 

Az látszik természetesnek, hogy a vogul mondát szó 
szerint adjam mindenek előtt és fölvilágosító jegyzetekkel 
kisérjem. Alkalmatosabbnak kínálkozik azonban, hogy mind- 
két szöveget röviden és hozzászólás nélkül ismertessem, fő- 
leg miután azt föndicsért Réthy L. tudósunknak kivonatában, 
mely nem igényel sem rövidítést, sem bövitést, a legkívá- 
natosabb összegezésben immár , birjuk. - 

A vogul monda szerint kezdetben — irja Réthy László^ 
„Ntimi Túrom'' s a tenger vize létezett. Numi- Tárom, az öreg 
ég, x:agy felső világ, s az alsó világ: a tenger. Numi Tárom 
ezüst fonatú bölcsőben férfit, és nőt : a najmtent és feleségét 
bocsátá alá. Ezek a levegő nagy térségein s a tenger szine 
fölött lebegtek, ide-oda hajtatva a déli és északi szelektől^ A 
férfi Numi Táromhoz imádkozok, hogy egy hajlék nagyságú 
földet bocsásson le. Numi Tárom meghallgatá a kérést, lebo- 
csátja a kért földet. Majd a nő szülési ideje érkezik s életre 
való fiat szül. A fiu Elm-pi = a levegő fia (vagy Elm-kales 
=^ légben született halandó). Elmpi megnő . . . hétfonatú 
ezüst hágón Numi Táromhoz megyén; megkérdezi, hogj'an 
éljenek igy ég és víz közt? Numi Tárom, kit a monda liét- 
fonatos hajú isteni alaknak ír le, arra tanítja Elmpit, hogy 
buktassa ki a földet a vízből. Egy buvár-madár bőrét adja 
neki, melylyel leszáll a vizekre s a földet kibuktatja ; hanem 
az forog s nem akar veszteg maradni; erre Numi Tárom 
ezüst gombokkal ékes övét adja Elmpinek, melylyel a földet 
körülkeríti (Urál hegység) s azt alkalmassá teszi lakó helyűi 
az embereknek. Meglévén a föld, Elmpi újból fölmegy az 
égi atyához s utasítása szerint alkotja meg az emlős és szár- 
nyas állatokat s hóból és földből formálja az embert. Majd 
a halat hozza le az égből az emberek táplálékául ; a hal 
tehát az ég ajándéka. Aztán a vadászat mesterségére, nyíl- 
készitésre, hálókötésre tanítja az embereket, majd férfi és nő 
közt házíisságot szerez s az emberi faj szaporodásnak indul. 
Erre a halált (kuljáter) hozza le az égből, hogy a hány em- 
ber meghal, annyi jöjjön nyomába, egyik a másnak adjon 
helyet. 

A Kalevala rúnóiban ugyanezen felfogás főbb motívu- 
mai maradtak fönn. Itt Kave Liionnatar, a természet, a te- 



A KÉT UGOR HITRROK SZOVBGE SZERDTT. 15 



remtő erő, az ősi elv. Leánya Impi (lég leánynj századokon 
át szűzen élve himbálódzott a lég téres udvarában; majd 
unva a hosszú egyedüliségét, a tenger szinére ereszkedék 
alá s a széltől méhe megilletödék. Méhe gyümölcsét hétszáz 
évig viselte s még sem született meg a gyermek . . . Egy 
vizi madár jő, repülve a tenger szine felett s helyet keres, 
hol fészkét rakja meg. Impit találja a vízen úszva s ölébe 
rakja arany tojásait. Majd Impi öléből legördülnek a tojások 
és széttöredeznek ; a tojás alsó feléből lett a föld, feléből az 
ég boltozatja, sárgája felső feléből a nap, felső fejérjéből 
a hold. Impi fia Váinámöinen, kinek hasonló szerep jut a 
teremtésben, mint a vogul hitrege Elmpi-jének. 

IV. A két ugor hitrege szövege szerint. 

AJ Vogul. 

A vo^ul föld-teremtésről szóló monda és a finn vil&galakul&s runójá- 

nak szövege. 

„Má kuritem majt" (A föld-teremtés mondája). 

I. Asszony és férfi valának. Niuni Tarom atya, Tarom 
öreg által ezüst fonatú bölcsőben eresztödének alá: vas kö- 
tél végén (csúcsán) jövénefc alá. Numi Tarom atya erős torkú 
alszelet támaszt, az a feltenger végibe viszi; erős torkú fel- 
szelet támaszt, az az altenger végibe emeli. 

II. Egy nap a férj Numi Tarom atyához imádkozik: 
Numi Tarom atyám nekem egy hajlék nagyságú ép (szent) 
darab földet bocsáss le! — Egy nap elmulta után, két nap 
eltölte után, Numi Tarom atya által egy hajlék nagyságú 
szent darab földdel bocsátódnak le. Az ajtós hajlék ajtaján 
kimegy en a férj, hajlékát megkerüli, alig egy ember lépésnyi 
széles darab föld látszik meg. Niuni Tarom atya más szelet 
csinál, az más tenger vidékébe viszi, más szelet támaszt, 
az más tenger öblibe fújja. 

IIL Sokáig éltök után, rövid ideig éltök után, egy nap 
az asszony szól: Férjem, vénülő kézre jutottunk, vénülő lábra 
jutottunk. Ha majd az ember-évbeli idő beáll, az ember-kor- 
beli idő beáll: vájjon a nŐ megyen-e ki, vájjon a férj me- 
gyen-e ki? Felel a férj: Nem ugy, az asszony (megyén ki); 
ha majd az ember-évbeli idő beáll, a nő hadd menjen ki, a 
férj legyen benn. 

IV. Kiméne az asszony. Hét éjig hire nincsen, hét na- 
pig hire nincsen. A férj kifelé kiált: Asszony te hová felé 



16 Vogul mFÖld-teremtési" monda. 

mentél? élő vagy holt (vagy-e)? semmi hired nincsen! Szól 
az asszony: Nefcem — midőn betelik az az idő — nekem 
fiam lesz, ide hozza (az idő). 

V, A férj hét éjig, hét napig fekszik tovább. Hét éjig, 
hét napig fekte után a Nmni Tarom mondva kimért napja 
érkezek az asszonyra, meleg hajlék zugába életteljes fiút 
szülni mene be. A férj, a vénülő kézre jutott ember, a férj 
örvendező keze jobbikára veszi, örvendező lába jobbikára ül- 
teté: ^Numi Tarom atyám fiat adott nékem, Numi Tarom 
atyánk fiúval ajándékozott meg minket." Az asszony leteszi, 
a férj fölveszi, csókolgatják, ölelgetik. 

VI. Az ének embere, a monda embere némi ideig nö- 
vekszik, olyan nagygyá lőn, hogy járhatna, ollyan nagygyá 
lőn, hogy kimehetne. Ha erdei vadas helyen volna, olyanná 
lett, hogy erdei vadat foghatna ; ha vízi halas helyen volna, 
oUyanra nőtt, hogy vizi halat foghatna. Egy napon mondja 
atyjának: Oh nevelő atyám anyám, mit gondoltok? Ha éle- 
tünk hosszáig (igy tart), ezenképen hogyan élünk ? Más szél 
jár, más tenger vidékibe viszen.; más szél jár, más tenger 
öblibe fúj minket. Ha Nmni Tarom atyámhoz mehetnék föl ! 
Az atyja felel : Kis fiam, kezedre gyönge ember, lábadra erőt- 
len ember, ha érzesz erőt kezedben, érzesz erőt a lábadban, 
hágj föl! Ha tőlünk kérsz tanácsot: úgy jövendőre való ki« 
ember itt fogsz ühii ; mi hogyan ültessük meg a tartós időt ? 
Görbe botra jutottimk, ősz hajra jutottunk! Neked szóló 
okos szót hol vegyünk még? Jövendőre való okos szóval 
hadd értesítsen téged Numi Tarom atyád; jövendőre való 
okos szóval hadd tanítson téged Numi Koresz atyád! 

Vn. Öltözködék, az ajtós hajlék ajtaján kiméne. Hét 
fokú ezüst hágcsón megyén föl, fejes evet alakjában, körmös 
evet alakjában megyén föl. A körmös állat körmének ereje 
elfogya, a fejes állat feje erejének elfogyta után Numi Tarom 
atyja ezüst rúdú hajlék ajtajához jut, az ezüst szarufájú haj- 
lékba bémegyen. 

Vni. Numi Tárom atya hét hajfonadékú fejét leeresztve 
ül vala. Napfényes szent asztala elé lép. Numi Tárom atya 
lábaihoz borúla, fölkele; megint leborúla, fölkele; harmad- 
szor is leborúla. Numi Tárom atya hét hajfonadékú fejét haj- 
togatja; Nmni Tárom atya tiz fogú száját megnyitja: Alsó 
föld embere, az ülő héjas földön megnőtt gj'^önge kezű kis 
fiam, vájjon evő étel szűkibe estél-e, ivó víz szíiksége ért-e, 
azért jöttél hozzám? — Numi Tarom atya lábaihoz borúla, 
fölálla, s így szól : Numi Tarom atyám, evő étel szükségébe 
hogy estem volna, ivó víz ínségébe hogy estem volna? Ta- 
nácsot kérni jöttem hozzád, miUyen tanácsot adsz nekem? 



Megbízatás a föld kibuktatására. 17 



Numi Tarom így szól: Mire kérsz tőlem tanácsot? — Erre 
kérek tőled tanácsot: más szelet csinálsz, más tenger vidé- 
dékébe visz az; más szelet támasztasz, más tenger öblibe 
fúj az. Ezen bajba értem, roiíni ' ''It bajom ezi Ha majd az 
ember-évbeli időt előszólítod, ti ■ < •led szent vizeden hogyan 
fog élni az ember? Mi módoii 1 ■ .,sen az ember ülő szent 
földjét előhozni, ezen tanácsot jöilum hozzád kérni. 

IX. Numi Tarom atya fejét leeresztve csak ül vala. Tűz- 
ben hál-főttig való ülése után, hét hajfonadékú fejét fölemel- 
vén igy szól : Gyönge kezű kis ember, fiam, ha az ember ülő 
szent földjének teremtő tanácsát jöttél hozzám kérni, millyen 
hátbeli erővel áldjalak meg, millyen mellybeli erővel áldja- 
lak meg? — Egy kacsa-bőrrel ajándékozá meg, egj^ buvár- 
bőrrel ajándékozá meg. — ^S immár, erőtlen kezű fiam, menj 
alá; az én teremtöttem szent vizemre lejutásod után, haván 
hátbeli erőd, hozd elő az ember ülő szent földjét, buktasd 
ki az ember ülő héjas földét. 

X; Alámene, atyjához anyjához juta, 's mond : Oh atyám 
anyám, ime Numi Tarom atyámtul ajándékozott két bőröm. 
.,Ha hátbeli erőd van, az ember ülő szent földjét ezekkel 
hozd elő, az ember ülő héjas földjét ezekkel buktasd ki.'' 
Mond az atyja: A' mint Numi Tarom atyánk megtanított, 
ha erőt neveltél kezedben, ha van erő hátadban, úgy buk- 
tasd ki az ember ülő szent földjét; ha nincsen erőd, tőlünk 
hiába kérdezgetsz ; számodra tehetős hátbeli erőt hol vegyünk ? 
számodra járható mellj'beli erőt hol vegyünk ? Ha meg vagy 
áldva erővel, Numi Tarom atyánk áldott meg. 

Oltözködék, kiméne. A kacsabörct magára ölté, az elér- 
hetetlen fenekű tenger vizébe úszék alá. Vad kacsa alakjá- 
ban méné be. Sokáig járt, rövid ideig járt, lélckzete meg- 
szorúla, kibukék. Másodszor méné be. Sokáig járt-e. vagy 
rövid ideig járt, az alsó földre sehol sem jut le ; lélckzete 
megszorúla, megint kibukék. Harmadszor is bémcne. Ugyan- 
annyi ideig jáil, földet nem talál ; lélckzete megszorúla, me- 
gint fölmeneküle. 

XII. Atyjához anyjához bemene, 's szól atyjának. Oh 
íityám anyám ! hét éjig bár jártam, hét napig bár jártam, az 
alsó földi'e nem jutottam le; hátbeli erőm elhalt, mellybeli 
erőm elhalt. Mond az öreg atya: Oh kis fiam, ha nekem 
fogod megmondani, neked segítő milyen hátbeli erőm van, 
neked adható millyen mellybeh erőm van ? Ha meg vagy 
áldva tehetséggel, Numi Tarom atyád áldott meg; ha meg vagy 
teremve erővel Numi Koresz öreg által vagj^ megteremve. 

XIII. Azután kimene. A hiirár-Jcacsa bőrébe öltözék. 
Megint a szent tenger vizében uszkála, alámene. Sokáig járt 

2 



18 A FÖLD KIBUKTATÁSA ÉS MBÖÜLEPEDÉ8E. 



vagy rövid ideig járt, föltetszék, egy maréknyi föld-darabot 
bukkanta ki. Elöfelé gördité: ha kis folyóképen gördité, 
mint kis folyó olyanná lett; ha nagy folyóképen gördité, 
mint nagy folyó, olyanná- lett. Másodszor mene be. Sokáig 
ment, rövid ideig ment, maréknyi földdarabot hoza fel. Előre 
gördité ; ha tóképen gördité, tóvá lett, ha vizképen gördité, víz 
érül folyt. Harmadszor mene be, megint maréknyi földet kel- 
tete ki. Elöfelé meneté: ha erdöképen meneté, erdöfélévé 
lett; ha rétképen meneté, rétfélévé lett. De bár meglett az 
ember ülő szent földje, az egyre forog ^ egy helyen nem áll 
veszteg. ' 

Bémenc, 's mondja atyjának: Qh atyám anyám, mit 
gondoltok? adjatok nekem tanácsot. Ámbár kibuktattam az 
ember ülő szent földjét, az egyre forog, egy helyen nem áll 
veszteg. Az ember-évbeli idő beálltával mi módon él majd 
az ember? Akárhová menő lesz az ember, az azonképen 
menő földön egy helyen fog járni ; levő faluját meg sem ta- 
lálja, levő házát meg nem tanálja! — Felel az atya: Erőte- 
len kezű fiam, tőlem millyen tanácsot kérsz? ha tanácsot 
kérsz, Nimii Tarom atyátul kérj. Neked használó millyen 
segitő tehetségem van? 

XIV. Öltözködék, kimene. Vörös evet bőrébe öltözék; 
hét fokú ezüst hágcsón mene föl megint. Körme erejének 
elhalta után, feje erejének elhalta után Niuni Tarom atya 
ülő ezüst rúdú hajlékához juta. Numi Tarom öreg, fejét le- 
eresztve ül vala. Lábaihoz borula, fölkele; megint leborula; 
harmadszor is leboriila. Numi Tarom öreg, fejét fölemelvén 
igy szól: Kis fiam, milyen bajba, nagy bajba estél, hogy 
azért hozzám jöttél? Felel ő: Numi Tarom atyám, millyen 
nagy szükség ért engem? Bár eléhoztam mondottad szent 
földedet, bár teremtötted héjas földedet kibuktattam: nem 
áll veszteg egy helyen, mindig forog. Millyen hátbeli 
erővel erősíthessem ^ meg a földet? ezen baj ért engem. 
— Numi Tarom atya igy szól : Kis fiam, téged ezennel mil- 
lyen hátbeli erővel áldjalak meg, millyen mellybeh erővel 
ajándékozzalak meg? Ha ezen magam bírta ezüst gombos 
övemet veszed, menj le az alsó földre, 's rakd az egész föld 
körül. Ha teremtettem szent földem veszteg áll, neked jó; 
ha nem áll veszteg : többé ne kérj tőlem hátbeli erőt, melly- 
beh erőt. 

XV. Alá mene, íiz ezüst gombú övet, megkerülvén a 
földet, körül húzá; legott teremtett szent földje veszteggé 
lőn. Ember lába által elérhetetlen szent hegy támada, ember 
keze által elérhetetlen hegy ülepödék. Azután beménc 's 
mondja atyjának anyjának: Oh mégis megülepitöttem az 



Az EMBBR- fes Allata LKOTÁs kísérlete 19 

ember ülö szent földjét: de ki fog majd élni ezen a földön? 
mi módon lehet már embert teremteni ? Felel az atyja anyja : 
Kis fiam, ha tőlünk kérdezed, mi meg a halálhoz közeljutott 
ketten, honnan tudjuk, mi módon lesz ember ? Kérdezd meg 
Numi Tarom atyátul, mint fog az tanítani. 

XVI. Egy éjjeli fekvése után, egy nappali volta után 
megint fejes evet alakjában fölmene oda. Öreg Numi Tarom 
ülö ezüst rúdú hajlékába méné be; öreg Nimii Tarom lábá- 
hoz borula; másodszor leborula, fölálla; harmadszor is lebo- 
ruln. Numi Tarom atya fejét fölemelvén mondja: Kis fiam, 
vájjon evő étel szűkibe estél-e, ivó víz szüksége ért-e, azért 
jöttél könyörögni hozzám? Felel ő: Numi Tarom atyám, evő 
étel szűkibe hogy estem volna. Az ember ülö héjas földjét 
előhoztam, az ember ülő szent földjét megülepitöttem : már 
ki fog rajta élni? Ember fia mi módon születik, erre kérek 
tőled tanácsot. — Numi Tarom atya igy szól : Kis fiam, az 
ember születését ezzel mondom meg neked: Ha majd hideg 
éles szelet támasztok, ha vastag szemű hó esik : hóbúl gyúrj 
emberi alakot, melynek lába van, csinálj emberi alakot, mely- 
nek keze van ; lábas állatot lábas alakúvá csinálj ; kezes állatot 
kezes alakúvá csinálj ; szárnyas állatodra nézve, a szárnyas 
állatot szárnyas alakúvá csináld, a körmös állatot körmös 
alakúvá csináld. 

XVII. Lemene, lejuta. Hó esek. Hóbúl embert csinálj 
gyúr; ehndítja, darabbá szakad. Lábas állati alakot csinál; 
elindítja, élővé nem lesz, széllyel szakad. Seárriyas állati 
alakot csinál, gyúr; elindítja, darabbá wszakí>d. Úgy elhala 
kedve s bémene. Szól atyjának anyjának: Ámbár iparkod- 
tam, élőkké nem lesznek; adjatok nekem tanácsot I Felel az 
öreg atya: Millyen tanácsom van, hogy néked adjam? Ha 
tanácsot keressz, Numi Tarom atyádlioz menj ; hátbeh erőt 
attul kérj, mellybeU erőt attul kérj. Ha okos szóyal értesít, 
ő értesít. 

XVIII. Megint öltözködék, megint fölhága. Nmni Tarom 
atyához juta, lábához borúla. Numi Tarom atya szól: Kis 
fiam, megint millyen szorultságba estél, millyen szükség ért 
tégedet, hogy azért hozzám jöttél ? Ö felel : Oh Numi Tarom 
atyám, millyen szükség ért? Hátbeli erőm elhalt, mellybeli 
erőm elhalt^ kezes alakú embert csinálok vala, lábas alakú 
embert gyúrok vala, elinditom, darabbá szakad, élővé nem lesz. 
Lábas alakú állatot csinálok vala, elinditom, élővé az sem 
lesz. Szárnyas alakú állatott gyúrok vala, hogy tolla lett, 
hogy körme lett, úgy csinálom vala ; azt is elinditom, szély- 
lyel olvad, élővé nem lesz. Erőm elfogyott. Hozzád megint 
tanácsot kérni jöttem. — Numi Tarom atya, felel : Kis fiam, 

0* 



20 Az ALKOTÁS SIKERÜL. A HAL AZ ÉG AJÁNDÉKA. 

mert tőlem kérsz tanácsot, én neked- azért még azt mondom: 
Ezennel menj le, egy részét földdel elegyítsd, egy darabját 
hóval elegyítsd, ember alakká így csináld, lábas alakot ^izon- 
képen csinálj ; szárnyas állati alakot azonképen csinálj. Több 
neked szóló szavam nincsen. 

XIX. Leméne, lejuta. Egy részét hóval készíti, más 
részét földdel készíti. Kezes alakú embert csinála, lábas ala- 
kúvá csinálá, hogy szeme letj;, szája lett, úgy csinálá. EUn- 
dítá, neveire játszva kél előre. így csinála embert; a millyen 
nagy a föld, mindenütt ember lett. Lábas alakú állatot kezde 
csinálni, hogy lába legyen, hogy keze legyen, úgy csinálá; 
elindítá, a' lábas állat lábas alak módjára kél előre, a' kezes 
állat kezes alak módjára ment el; a' föld egj' része erdei 
vadaknak tárult fel. Szárnyas állatot kezde csinálni, hogy 
szárnya lett, hogy körme lett, úgj^ csinálá. Elindítja, a' szár- 
nyas állat repül, a körmös állat körmével jár. Megtelek a 
föld; sokféle szárnyas állata készüle, az ember készüle. 

XX. Bémene, atyjának anyjának mondja: Oh atyám 
anyám, mit gondoltok? az ember ülő héjas földjét megerősi- 
töttem, az ember ülő korbeli idejét megülepitöttem ; már lett 
ember. De mit fognak enni? Evő étel kell, ivó víz kell. Ho- 
gyan fognak élni, erre való tanácsot adjatok nekem! Felel 
az atyja : Kis fiam, az ember kézibe mikép esik az evő étel, 
én honnan tudjam? mi módon fog élni az ember, honnan 
tudjam? A halálhoz közel esett ember, a vészeshez közel 
jutott ember, honnan tudjak neked való okos szót. Numi 
Tarom atyádtul kérj hátbeli erőt, attid kérj mellybeli erőt; 
ha okos szóval értesít, ő értesít. 

XXI. Azután megint öltözködék, veres evet bőrét ölté 
magára. Hétfokú ezüst hágcsón mene föl megint, körmös evet 
alakjában. Eljut a Numi Tarom öreghez, lábához borúla, föl- 
kele. Numi Tarom atya szól: Kis fiam, millyen szorultságba 
estél, millyen szükség ért téged, hogy megint hozzám jöttél ? 
Felel: Numi Tarom atyám, Numi Korosz öreg, mondottad 
embered lett, mondottad erdei vadad lett ; tollas sokféle, álla- 
tod lett: most mit mondasz, hogy egyék az ember? Éhező 
sziveiket mivel elégítik ki, fázó testeiket mivel melegítik meg ? 
Én eziránt jöttem megint hozzád tanácsot keresni. Mivel 
mondod élniek, éhező sziveiket mivel elégited ki ? — Teremts 
vízi halat 1 fiam ; téged most ezzel ajándékozlak meg. Más-más- 
féle halbul két halat ada neki. — Oh, kis fiam, menj alá az alsó 
földre ; a' nagy folyóbeU fajta haladat a nagy folyóba ereszd, 
a kis folyóbeli fajta haladat kis folyóba ereszd: a tóba való 
haladat tóba ereszd: az ember korbeli idő mig tart, éhező 
sziveiket evvel elégítik ki. 



A HALAK ÉS ÁLLATOK ELSZAPORODÁSA. 21 



XXII. Leméne az alsó földre, atyjához anyjához juta. 
Oh nevelő atyám anyám, Numi Tarom atyámtól ajándékot 
kaptam, hétféle hallal ajándékozott meg. Szól az atya : Kis 
fiam, ha megajándékozott, tehát a' mmt Numi Tarom atyád 
mondta, úgy tedd meg. Tőlem mit kérdezesz többé? 

XXUL Öltözködék, kiméne. Nagy folyóbeh fajta halát 
nagy folyóba ereszté; kis folyóba való halát kis folyóba 
ereszté; tóba való halát' tóba ereszté. Hét tél elmulta után, 
hét nyár eltölte után a nagy folyóhoz mene: nagy folyóbeli 
hala megnőtt, megívott, sokká lett; vize szinéiglen úszkál 
vala. Kis folyóbeli fajta halát nézé meg: kis folyóbeli hala 
megnőtt, megívott, sokká lett, vize szinéiglen úszkál vala. 
Tóhoz mene : tóbeíi fajta hala megnőtt, megívott, vize szinéig- 
len úszkál vala. Bémene, atyjához anyjához juta, ^s mond: 
lm' atyám anyám, a' nagy folyóhoz mentem, nagy folyóbeh 
fajta halam sok lett, vize szinéiglen jár; kis folyóbeh fajta 
halam ívott, vize szinéiglen úszkál ; tóbeli fajta halamat meg- 
néztem, tóbeli fajta halam ívott, vize szinéiglen úszkál. Mit 
gondoltok ? Ezen vízi halamat, ezen erdei vadaimat miképen 
fogja meg emberem? éhező sziveiket miképen elégítik ki, 
fázó testeiket miképen melegítik meg ? — Felel az öreg : kis 
fiam, tőlem ha kérdezesz tanácsot, én öreg ember, millyen 
tanácsot adhatok ? Ha tudni akarod, mint lehet az erdei va- 
dat fogni, mint lehet a' ^zi halat fogni, Numi Tarám atyád- 
hoz menj föl. 

XXIV. Vörös evet bőrébe öltözék megint. Hét fokú ezüst 
hágcsón méné föl megint, vörös evet alakjában. Körme erőt- 
lenné lőn ,feje erőtlenné lőn. Nmni Tarom atya ezüst rúdu haj- 
lékába mene be. Numi Tarom öreg, fejét leeresztve ül vala ; 
lábához borúla, fölálla; megint lábához borúla, harmadszor 
is lábához borúla. Numi Tarom atya fejét fölemelé s mond : 
Kis fiam, miUyen evő étel szorultságába estél, ivó víz szűke 
ért, hogy megint hozzám jöttél könyörögni? Felel: Numi 
Tarom atyám, Niuni Korosz öregem! evő ételnek milyen 
szűke ért volna, ivó víznek millyen baja ért volna? Terem- 
tötted embered az egész, földön elterjedt; mondottad erdei 
vadad az egész földön lett ; a' szárnyas áUat szárnyas állat- 
képen nőtt meg; a' lábas állat lábas állat-képen szaporodott; 
emberem ember-módra szaporodott; vízi halam vízi hal-ké- 
pen ívott. Teremtetted embered hogyan elégítse ki éhező szi- 
vét, fázó testét hogyan melegítse meg? Tcremtötted vízi ha- 
ladat, erdei vadadat mikép lehet me^ogni, mi móddal esik 
kézbe? Erre jöttem most hozzád tanácsot kérni, mi móddal 
mondod hogy a? történjék. 

XXV. Numi Tarom fejét leeresztve csak ül vala. Fejét 



22 A VADÁSZAT ÉS HALÁSZAT TÖRVÉNYE. 



fölemelvén mond: Kis fiam, megmondom hát néked, hogy 
teremtöttem erdei vadamat, vizi hahmaat mi móddal lehet 
fogni. Az alsó népnek ülő héjas földére menj alá, ott termett 
erdei fám vagyon. A kemény hajlós fának egy hajlatját víigd 
le, az igenes hasábos fának egy hasábját messd le ; .a' két 
fát illeszd egybe. Az Oft-ban teremtett vízi halambiű egy 
kecsege félét fogj csónakodba, főzd meg a' tűzön, ragaszd 
egybe a fát, forgasd egybe; abbul íjjat csinálj. Teremtöttem 
erdei vadam kinyomaztatik, megközelíttetik, nyillal meglö- 
vetik ; ezen módon kézbe esik. Ha szárnvas féle állatomat 
közel érik, azonképen vaslml nyilat csinálj, nyelét fából qsí- 
náld; szárnyas féle sok állatomat közelérvén, azon nyiUal 
öljék meg. Teremtettem vizi halomra nézve, ha nyár leszek, 
mind folyónak, mind tónak száját gerébbei rekeszszék be. 
Teremtött erdei fámnak héját lehasítják, a^ gyökeres fának 
gyökerit veszik, vékonyra hasítják, halászó kosarat fonnak; 
vizbe teszik, teremtöttem vízi halam maga megyén belé. Tél 
beköszöntével, mind a kis folyót mind az Ob-ot gerébbei re- 
kesztik el ; hálót fonnak, azt tedd vízbe, teremtöttem halam 
magátul megyén be. Míg az ember-évbeli idő áU, az ember- 
korbeU idő leend, éhező szíveiket úgy elégítik ki, fázó tes- 
teiket úgy melegítik meg. Majd erdei vadat kezdenek fogni, 
lábas féle állatot fognak, szái*nyas féle állatot fognak ; a bőrt 
lenjiizzák; a ködmönre szoruló ember fázó testének ködmönt 
csinál majd, bundára szoruló ember bundát csinál, békésre szo- 
ruló ember bekest csinál; fázó testét úgy melegíti. 

XXVI. Lemene az alsó földre, a' magánosan áUó atyai 
házhoz juta, magánosan álló anyai házhoz juta. Mondja öre- 
gének: Numi Tarom im így tanított engem 1 Felel az atyja: 
Mint Numi Tarom meghagyta, úgy tedd meg ; ha erőd van, 
úgy csmáld meg, ha tehetséged van. Ha tőlem kérdezgeted, 
anyád elöregedőt, én elöregedtem, mind ketten a pusztulás- 
hoz közel jutottunk, neked szóló milyen okos szónk lehetne. 
Ha van hátbeli erőd, magadnak van; ha meUybeli erővel 
megáldattál, magad vagy megáldva. 

XXVII. Azután öltözködék, kiméne a népet tanítani az 
egész földön. Az íjjal vadászó embert íjjat tanítja csinálni; 
a nyíllal vadászó embert nyilat tanítja csináhii. A vizi halat 
fogó embert hálót fonni tanítja, halászó kosarat fonni tanítja. 
Nyár lesz, nyári gerebet' csinálni tanít; tél lesz, téh gerebet 
csinálni tanit. A pónéval halászó embert, pónét csinálni 
tanítja, a kerítő hálóval halászó embert, kerítő vei halászni 
tanítja. 

XXVIII. Azután az erdei vadat fogó ember íjjat csinál, 
nyilat csinál. Erdőre megyén, az erdei vad útját megtalálja, 



A JÖVENDŐ NEMZEDÉKRŐL VALÓ GONDOSKODÁS. 23 



nyomát követi, megközelíti, nyíllal lövi, s ott megöli; bőrét 
lenyúzza, elkészíti, húsát haza viszi. A leányos ember a leánya 
szívét elégíti ki, fias ember a' fia hasát tölti meg. — A vízi 
halat fogó ember, midőn nyár lesz, nyári gerebet csinál, a' 
fa sík héját lehasítja, gyökeret vészen, vékonyra liasítja, ha- 
lászó kosarat fon, vizbe teszi. Míls nap kimegyen, az vízi 
hallal teli van ; haza viszi, lányos ember a lánya hasát tölti 
meg, fias ember a fia szívét elégíti ki. Ponéval halászó em- 
ber a hegyen termő paréjt kinyövi, héját lehúzza, fonalat 
csinál, hálóvá szövi, vizbe bocsátja, a vizi hal maga megyén 
belé. Kerítő hálóval halászó ember, a fa héjárul szálakat hú- 
zogat le, kötéllé fonja, a héj-fonalat egybeköti; leboesátja, 
a' vizi halat partra vonja, a leányos ember a' leánya hasát 
tölti meg, a' fias ember a' fia szivét elégíti ki. 

XXXIX. Megiilepödött a' föld, lett a, nép. Úgyde e nép 
mi módon fog lenni, mi módon fog nevelődni? - Mondja 
atyjának anyjának : No a' népet előhoztam, az erdei vad sza- 
porodott, vízi halam szaporodott, emberem lett, a föld meg- 
ülepödött; vízi halat kezdenek fogni, erdei vadat kezdenek 
fogni, sziveiket kielégítik, hasaikat töltik, testeiket melegí- 
tik. Jövőben a népnek mi módon lesz leánya, fia? erriil mond- 
játok meg nekem, mit gondoltok, erre adjatí)k nekem taná- 
csot : Felel az atya : Kis fiam, téged oktató millyen tanácsot 
adjak? Ha tanácsot keressz, Numi Tarom atyádhoz menj föl, 
attul kérj tanácsot. 

XXX. Kiméne, öltözködék. vörös etwt bőrét ölté magára. 
Hét fokú ezüst hágcsön ment íöl megint. A' körmös állat 
körme erejének elhalta után, a^ fejes állat feje erejének el- 
fogyta után, Nmni Tarom atya ülő ezüst rúdu héthajléka 
végibe bemene. Nimii Tarom atya fejét leeresztve ül vala. 
Napfényes szent asztala elé lépé, földre borúla; felálla; me- 
gint leborúla ; harmadszor is Numi Tarum atya lábaihoz bo- 
rúla. Numi Tarom atya hét hajfonadéku fejét fölemelvén 
mond : Kis fiam, mi dolog végett jöttél ? az evő étel millyen 
szorúltságába estél, vagy az ívó víznek millyen szűke ért 
téged? Felel: Niuni Tarom atyám, evő étel szűkibe hogy 
estem volna, ivó víz szorúltságába hogy estem volna? Terem- 
tötted embereid vízi halat kezdettek fogni, erdei vadat kezdet- 
tek fogni, éhező sziveiket, kielégítik, tölthető hasaikat töltik, 
fázó testeiket melegítik. Ámde jövendőre hogyan ülepíted az 
ember-évbeh időt, mi módon rendeled, hogy legyen az em- 
ber-korbeli idő ? leányos embernek mi módon rendeled, hogy 
legyen az ember-korbeli idő? leányos embernek mi módon 
lesz leánya, fias nőnek mi módon lesz fija? Erre jöttem 
hozzád tanácsot kérni. — Numi Tarom atya fejét leeresztve 



24 Nagy elszaporodás. A Halál lehozatala. 



csak ül vala. Fejét fölemelvén mondja: Kis fiam, millyen 
tanácsot adjak most neked? Menj le, egy nőt egy férfit sze- 
rezz egybe, úgy az ember-évbeli idö megülepszik, az ember- 
korbeli időt megülepítem; attul fogva lesz majd leány, attul 
fogva lesz majd fiú. 

XXXI. Lemene, atyjálioz anyjához juta és mond : Numi 
Tarom atyám meghagyta, hogy egybeszerezzek nőt férjet, 
úgy megül az ember-évbeli idö ; leápy attnl fogva lesz majd, 
fiú attul fogva lesz majd. Felel az atya: A' mint Numi Ta- 
rom meghagj^a neked, ha van erőd, ha van tehetséged, 
azonkép tedd meg. 

Felöltözék, és kiméne. Az egész föld népe közt egy-egy 
nőt egy-egy férfit együttélésre szerze össze. Lányuk kezde 
lenni, fiók kezde lenni. 

XXXII. Hét tél elmulta után, hét nyár eltölte után a 
széles földön való népét nézni mene. A leányos embernek 
leánya nőtt, a' fia szaporodott. A' Numi Tarom teremtötte 
szent földön már el sem birnak férni. A' hegyen termett fa 
kevés, az erdőn termett erdei fű kevés, annál több az ember 
fija, annál több az ember leánya. Sürü légy gyanánt nyü- 
zsögnek, süi'ü darázs gyanánt zsiboganak. Erdőre menni 
nem férnek el, vízi . halat fogó helyen nem férnek el. Haza- 
mene, atyjainak anyjának szól : Oh atyám anyám, mit gondol- 
tok? Ember-fiam már nem fér a földön, az erdőre járó ember 
erdei vadat fogni nem fér el, vízi halat fogó embernek szűkké 
lett a vízi halat fogó helye : millyen tanácsot adtok nekem ? Fe- 
lel az atya: Vénülő kezünk megvénült, vénülő lábunk meg- 
vénült, néked segítő millyen hátbeli erőnk van? Ha qkos 
szót keressz, Numi Tarom atyádhoz menj fel ; előre látó okos 
szót attul kívánj, előre látó okos szót attul kérj. 

XXXIII. Óltözködék, vörös evet bőrét ölté magílra; 
hét fokú ezüst hágcsón méné föl megint. A^ körmös állat 
körmének ereje olhala, a fejes állat feje erejének elholta 
után Numi Tarom atya ülő ezüst rudii hét hajléka végibe 
mene be. Nap-fényes szent asztala előtt földre boriila, felálla ; 
másodszor megint leborúla; harmadszor is Numi Tarom lá- 
baihoz leborúla. Numi Tarom atya fejét fölemelvén szól: 
Kis fiam millyen nyomorba estél, mdllyen ínségbe estél, hogy 
azért hozzám jöttél? — Nuini Tarom atyám, hogy millyen 
bajba estem? millyen szükségbe estem? Te teremtetted em- 
berednek, te előszóKtottad emberednek leánya kezdett lenni, 
fia kezdett lenni. Vadászó helyen nem férnek el ; erdei vadat 
ölni nem férnek el, vízi halat fogó helyen nem férnek el. A' 
vízi halat fogó embernek a' vízi halat fogó helye szűkké lett. Te 
teremtetted erdei fád kevés, emberem több lett. Te terem- 



Vlláoalakulás a Kalevalá-ban. 26 



tetted erdei füved kevés, emberem több, lánya nálánál többre 
szaporodott. — Erre Tmni Tarom szól: Ezennel megmon- 
dom néked, mint fognak élni. Vidd le a' Kuly-aiert. Ha le- 
jutottál, az szenvedést fog szerezni, betegséget fog okozni, 
hogy memiyi néped meghal, ugyanannyi néped fenn is le- 
gyen. Ez hadd vadászsza az erdei vadat, hadd fogdossa a 
vízi halat, földed tágassá lesz, vized tágassá lesz. A^ vízi 
halat fogó embernek a vízi hal útja tágassá lesz, erdei va- 
dat fogó embernek az erdei vadjárta helye tágassá lesz. 

XXXIV. Lemene, lejuta. Atyám anyám, Numi Tarom 
atyám megmondta, miképen fognak élni. A^ Kulyatert adta, 
lehoztam. Felel az atyja: A' mint Numi Tarom atyád meg- 
hagyta^ vigy tedd meg, tőlem mit kérdezsz többé? — Ki- 
méne, elboesáta a' Kulyatert. 

Hét tél elmulta után, hét nyár eltölte után népét 
az egész földön nézni mcne. Ugyanannyi népe holt, ugyan- 
annyi népe élő. Leányos embernek a' mennyi leánya elhalt, 
ugyanannyi leánya fonjár. Fias embernek is a' mennyi fija 
elhalt, ugyananyi fiat fölnevelt. Az ember-évbeli idö megvan 
már ülepödve, az ember-korbeli idö meglett. Most ezen bol- 
dogságban élnek. 

(Hunfalvy Pál fordítása után).^* 

B) Finn. 

Kalovala első rúnójából. 

a) h) 

Impi vala a lég lánya, Vala egy szűz, lyánya légnek, 

Kave, Luonnatar magzatja, Tündére a természetnek, 

jámborságát megtartotta, Éle hosszas nagy szentségben, 

mindéltig a szüzességét Mindenkoron szüzességben, 

a' lég téres udvarában A lég hosszú udvarain, 

a' térséges sík virányon. Egyenletes sivatagin 

Únodalmas 15n el végre Az idejét unni kezdé, 

's rideg neki ott az élet, Élte módját idegenlé 

folyvást egy magának lenni, Egy 's egyedül maga lévén, 

folyvást szüzességben élni Szűzi módra éldegélvén 

a' lég tágas udvarában A lég hosszú udvarain, 

teijedelmes pusztaságban. Elhagyatott sivatagin, 

Mostan alábocsátkozék, ő tehát most lejebb szállott, 

leereszködók a vízre, A habokra bocsátkozott, 

a tenger tiszta hátára A nagy tenger nyilt hátára, 

mérhetetlen nyilt térségre. Kiterjedett sikságái*a ; 

Nagy vihar kezdett támadni, lm támad egy szörnyű vihar, 

kelet fel61 szél dühögni Kelet felől bősz zivatar, 



26 



FiKN TEREMTÉSI MONDA. 



a' tengert habbá kavarta, 
hullámokra duzzasztotta. 

A' szüzet a' szél ringhatta 
a' tengernek kékes hátán, 
habszegélyezett hullámán : 
a' szél méhét raegihleté, 
a tenger teherbe ejté. 

. . . Horda most nehézkes méhét, 
méhe teljét fájdalommal 
egész hétszer száz éviglen 
kilenczed ember koriglan : 
még sem szülétek a' gyermek, 
nem jött világra a magzat 

(Kihagyás.) 

Jött egy szép madár, a' kacsa, 
röpült és közel libegve 
fészeknek helyet keresgélt, 
földet, hol szállást vehessen. 



Mely a tengert felforrasztá, 
Hullámait felk avara. 

Szél a szű et hintázgatá, 
Hullám a lyánt hajtogatá, 
Köröskörül a kék sikon, 
Tornyosodó hullámokon ; 
Szél a méhét tele fuvá 
A tenger megvastagitá. 

Hordja vala nehéz terhét 
Méhe kínos jajos teljét 
Egész hétszáz esztendeig, 
Kilencz korszak mig eltelék, 
De a magzat még sem lett meg, 
Nem született meg a gyermek 

(harmincznégy sor kimaradt.) 

Erre kevés ido várva, 
Mindössze is nem sokára. 
Kacsa jőve, ékes madár, 
Ott röpködvén most arra száll, 
Fészek-helyet keresgetvén, 
Lakóhelyet nézegetvén. 



Ekkoron a' víznek anyja, 
viznek anyja, a' lég lánya, 
fölemelte a tenger bűi 
térdét, vállát a bullámból, 
hogy a kacsa fészket rakjon, 
rajta kedves nyughelyt leljen. 



Épen akkor a víz-anya, 
A víz anya, lég leánya, 
Felveté a térd-kalácsát 
Habokból a lapoczkáját, 
A kacsának fészokholyül, 
Kegyes szálló telepéül. 



(A' kacsa fészket rakván a térdén) 
tojásait bele rakta, 
hat tojását sár-aranyból, 
hetediket kemény vasból, 

(Most költeni kezd a kacsa, Impi 
térde megmelegszik visszarántja, *s 
a tojások legördülvén darabokra 
törnek. De) 

a tojások az iszapban, 's vízben, 
darabkák el nem enyésztek; 
darabkák mind elváltoztak, 
és szépen átalakultak ; 
a tojás alsó feléből 
lett a föld alsó hajlatja ; 
. a tojás felső feléből 
az ég felső boltozatja; 



Fészkét rajta meg is rakja, 
S arany tojást tojik abba, 
Raka rá hat arany tojást. 
Hetedikül egy vas tojást. 



A tojások nem jutának 
Részi sárba nem hullának ; 
Töredéki váltak jóra, 
Gyönyörű szép darabokra: 
A tojásnak alsó fele 
Alsó anyafölddé leve. 

A tojásnak felső része 
Elváltozék felső égre. 



A KÉT ÖS HITREGE EGYBEVETÉSE. 27 



sárgája foIső feléből Sárgájának felső színe 

képződött a ragyogó nap : Vallott nappá fenn sütnie, 

fehére felső feléből Fejérének felső része 

lett a fénylő hold világa ; Ez meg holddá derengnie, 

mi tarkás volt a tojásban A tojásban mi tarka volt 

lég-felhővé képeződött. Csillaggá vált s égen ragyog, 

(Fábián István után.) Mi fekete vala benne 

Felhő lett a levegőbe. 

{Barna Ferdinánd után.) 

V. A két ős hitrege egybevetése. 

A két hitrege közül melyik az eredetibb. A vogul monda előnye a 
Kalevala elbeszélése fölött. Indogermen „világtojás." 

A két mondát imént „ugor hitregék'' -nek neveztük. 
Itt származásuk tekintetében ,,altajiak-nak" nevezhetjük. 
Altajiak e hitmondák, a mennyiben nem egy népágazat 
magán szellemi kincspt tekintjük bennök, hanem nagy 
nyelv-család 6s örökét, melyből egyenlő részt kaptak a 
kiházasodott örökösök talán mind a heten, tehát mongol, 
mandsú, török-tatár, szamojéd, finn és az ugorok többi 
családja. 

Mentől nagyobb vala azonban a szétágazás : annál 
kcvésbbé maradt meg az egyöntetűség. A „Teremtés" mon- 
dája más vogul, -más finn előadásban. Vájjon melyik az 
eredeti, piondiiatni : altáji szöveg; melyik fogott élni nem- 
zetünk egykorú hagyományában? 

Az egybevetés mindezen kérdésekre nem ad feleletet 
ugyan, hanem adja legalább a valószínűség körvonalait. 

A „Teremtés"* vogul mondája, miként látszik, a boly- 
gatatlan közös hitrege maga s ha nem volna is az; de 
minden esetre közelebb áll hozzánk, mint a finn rúnók 
elbeszélése. 

A vogul „Teremtés'' főszemélye Numi Tarom, a menny- 
ben lakó, sajátlag pedig a felső világ, az ég, a menny, 
„melyet a szem a föld felett mint erősséget lát, nappal kék 
színben vagy felhőkbe borulva, melyekből villám, dörgés, 
hó, eső, szél törnek ki, éjjel csillagokkal ragyogva, s a 
melyen, a nap és hold járnak." 



28 Ember-szavufk. 



Numi Tarom tehát els6 jelentésében felső világ, ellen- 
téte a tenger vizének, az alsó világnak. A vogul mondák 
Numi Taromja már személy ugj^an, de helyhez, lakó egéhez 
kötött személy; „a szent asztala előtt nyugalomban ülő 
öreg"* nem tölti ugyan idejét teljes semmittevésben: kijár 
vadászni, miként más vogul énekekből tudjuk, az elejtett 
vadakat maga czipeh haza, eltörött, életlen baltáját, fejszéit 
maga javítgatja ki, maga épiti a vas- és ezüst hajlékokat; 
de mindez nem a földön történik. Ide nem ereszkedik alá. 
Még a teremtést is mással hajtatja végre. ^^ A vogul monda 
Numi Taromja koránt sem Ukkó még, és épen régiség és 
az eredeti fölfogás tekintetében a vogul elbeszélés fölötte 
áll a finn mondának. 

A vogul monda nem mondja, kik voltak a férfi és nö, 
kiket Numi Tarom „vas kötélen, ezüst-bölcsőben" leeresz- 
tett. Fiának, Elmpi-nek (a levegő fia) neve után Ítélve atyja 
talán Twpi fogott lenni, anyja pedig finn tájékozódás után 
indulva: a természet Fiók Elmpi nem lég-, levegőfia értelme- 
zésben vonja magára figyelmünket, hanem azon körülmény- 
nél fogva, hogy a nyelvtudósok értelmezése szerint mai 
emier-szavunkkal egyenlő értelmű. ^^ 

A vogul monda tehát emier-szavunkat mythologiai dies- 
fénynyel veszi körül, midőn a teremtés főszereplőjének nevét 
vogul kiejtéssel ember-nek regéli s qz által hallgatag minket 
ezen hitregének, mit a finn rúnó nem teszen, több, mint 
fele birtokosává avat. 

Fölötte áll a vogul elbeszélés a Kalevala ezen éneké- 
nek abban is, hogy amaz mondáját saját földéhez köti. A 
„teremtett szent föld" hazája neki. Az Ural hegy keletkezése 
a ^Má kuFitem majt" XIV. XV. szakaszaiban oly szép 
eszményitéssel iratik le, mintha csak a kedvünkért, kik az 
első magyar bölcsejét és síi'ját e tájakon keressük, lett volna 
kitalálva. Hogy az oroszok nyelvökön kőszikla óV-nek, főid" 
ov-nek nevezik az Uralt ; hogy Herberstein följegyzése szerint 
a XVI. század elején, midőn magyarok is laktak még tövé- 
ben, a világ övének (cingulus mundi) neveződék, — jelen- 
téktelen adat mondánk fontosságára ahhoz képest: hogy 
maga az Ural sem jelentene egyebet tatárny elven, mint óV-et" 



VlLÁOTOJÁS. 29 



Az más kérdés, vájjon a vogiű teremtési monda s igy 
e részlet is eredeti-e? Némelyek tagadják. ^^ Minket az 
ügyes alakitás egészen kielégít s nem hiányzik a valószi- 
nüség, hogy a kettö közöl ez forgott őseinknek ajakán is. 

A Kalevala kérdésben levő első éneke legérdekesebb 
részletének méltán az tartatik, mely a vizszinén elaléltan 
úszó Ilmatárnak ölén megfészkesedett csoda-madárról s azon 
arany tojásokról (egy vas is volt közte) szól, melyek eltört 
részeiből alakúit a látható világ: az ég boltozatja, a föld 
gömbölyűsége, a nap, hold, csillagok és a felhők. 

Ez ellen azonban azon alaposnak vélt kifogás támaszt- 
ható, hogy gondolatnak indó-germán kölcsönzés, s hogy az 
altáji nagy népcsaládnak egészben soha sem volt ez vallási 
mythosza. 

A világtojásból való alakulása a látható mindenségnek 
őskori mythosz, melynek legrégibb nyoma a hinduk szent 
könyvében találliató. Manu torvénykönyve szerint: a világ 
nem létezett, setét, érzékkel nem érezhető, a gondolatnak 
megfoghatatlan s mintegy álomba merült volt, midőn az 
öröktől létező, a magától eredő, a megfoghatatlan fényesen 
megjelent s óhajtása jött magából még más lényeket 
is teremteni, erre a vizet teremte s magot eresztett belé, 
ebből lett az arany tojás, melyben magától eredett Brahma 
a világatya, a szellemi lény, ki első vőn testet, miután a 
tojásban egy isteni évszakig volt, azt gondolatával k^t részre 
osztá s e két félből alakitotia az eget és földet, közéj ök hely ezé a 
levegőt, a nyolez világrészt, a fie-nek állandó helyet szabott. 
— A tojás részeiből lesznek az ég és föld, a folyók és 
levegő, nap és csillagok. 

Szakasztott mása ezen mythosznak, mely méltó a szem- 
lélődve eszmélkedő hindu természethez, a Kalevala világ- 
teremtése, mely sokat kopott hosszú nagy útjában, mig 
verőfényes hazájából Skandináviába, a finnek szomszédsá- 
gába eljutott. 

Ez lehet magyarázata az eszt-regének is, mely szerint 
a pürje madár arany bokorban fészkel s költi ki tojásaiból 
a napot, holdat. ^* 

Hogy az arany tojás mondája nem altáji eredetű, azt 



30 Nap-szavunk. A vogul monda el8őségb. • 

más tekintetben is könnyű beigazolni. Az altáji népeknél, a 
mennyire a töredékekből kivehetjük: a nap, hold és csilla- 
gok nem tárgyak, hanem személyek, az égnek szülöttei és 
nem teremtményei. A voguloknál náj-pi (= asszonyfia, a 
nap) Nmni Tarom-nak (a felső égnek) és feleségének gyer- 
meke s nincs is más neve, mint: asszonyfia, fiúcska. A 
napnak volt még nevelő anyja is, aki öt a földön elhagya- 
tottságában fölneveié s a világ fényévé tévé: a hajnal nagy 
asszonya, Kaltész asszony. 

Erintettem már, hogy a vogul monda helyhez kötött, 
ezt az Oh folyó tekintetéből (1. XXV. szakaszt) ismét hang- 
súlyoznom keU. S áltáljában szólva a vogul Teremtés a 
nagyobb naivság mellett rendszeresebb is levén és kimerí- 
tőbb is, méltán tekinthetjük ezt a Kalevala tudákosabb 
éneke mellett az őshaza első hitregéjének. 



VI. A vogul Teremtés-monda átmeneti változatai. 

A régfibb és újabb vogul teromtéai monda között észlelhető különb- 
aég. Atmenetkori maradványok a mordvaiaknál, cseremiszeknél, törö- 
köknél és mandsuknál. 

Reguly Antal jegyezte föl a „teremtés mondájá-t". Va- 
lami negjTven évvel utána Mimkácsi Bernát nyelvészünk járt 
a vogul földön és neki már az Ördög fejedelem-regé-t mesélek 
el a teremtés-monda helyett, melyben a jótékony Elmpit 
Numi Tarom mellett a fondorkodó és rossz akaratú Xuláter 
helyettesíti. Kis-isten helyett maga az Ördög ! A keresztény- 
ség nagyobb terjedésével módosulnia kellett azon ősi felfo- 
gásnak, mely szerint Isten nem teremt, hanem csak teremt- 
tet és csak is közvetve érintkezik az alsó világgal. A monda 
teremtő kis-istenének az új felfogással szemben nem marada 
más teendője, mint hogy az Isten által végzett teremtés tét- 
len szemlélője legyen vagy a szentírás ördögének szellemé- 
ben módosítsa az elbeszélést az által, hogy a teremtés czél- 
ját: az emberek boldogságát akadályoztassa tőle telhetőleg. 

Nevezetesek átmeneti (felében még pogány) változatai, 
melyekben az isten még nem maga teremt s bizodalmasának 



A VOGUL Teremtés-monda Átmeneti változatai. 31 



rosz akarata idézi elö az embernek romlását, a miről az első 
vogul monda természetesen még semmit sem tud. 

Ezekből egy-kettővel, ha helyes a fellogilsom, annál 
inkább elő kell hozakodnom, mivel az idevonatkozó magyar 
hagyományok érthetőségére gyakorlati magyarázatul szol- 
gálnak. 

A földalakulásnak mondája a mordvaiaknál kevéssel 
ezelőtt ilyenforma vala:^^ 

^Egyszer, mikor még a világon vizén kivül semmi 
egyéb nem volt, Csám-Páz (a mordvaiak Numi Taromja) 
a nyilt tengeren egy kőszálon hinbálódzott, magában azon 
tanakodván : hogyan teremtse meg és kormányozza a lát- 
ható világot. 

Monda tehát: „se testvérem, se oly társam, akivel e 
dolgot megbeszélhetném." így szólván, kedvetlenül a ten- 
gerbe pökött, s tovább haladt. ^ ' 

Darab utat úszkálván, körültekinte Csám-Páz s ész- r>^^>\^< 
revévé, hogy a nyála egy nagy hegygyS" változott, 'mely 
utána úszik vala. A hegy elpusztítása czéljából Csám-Páz 
ráütött a botjával. Legott előugrék belőle öaitán s 
igy szóla: 

„Nagy gondban vagy oh Ur, a niiatt, hogy nincsen 
se testvéred, se oly társad, a kivel tanakodhatnál s meg- 
beszélhetnéd a világ teremtését ; én, ha ugy tetszik, kész 
vagyok testvéreddé lenni." Megörült neki Csám-Páz 
s monda: 

^Jól van tehát, légy nekem nem ugyan testvérem, 
• de igen is társam. Alkossuk meg a földet. Miből csinál- 
juk? Vizén kivül itt semmi egyéb nincsen." Saitán hall- 
gat, dehogy tudja ő, miből kellene a földet megalkotni. 

„Bukjál alá bajtárs a tengerbe, monda neki Csám- 
Páz, a fenekén föveny van. Hozz belőle egy keveset, 
majd abból csináljuk a földet." 

„Én is épen azt akarám mondani, bátya," okoskodék 
Saitán, a ki nem akará mutatni Csám-Páznak, hogy őt 
magánál többnek, és többet-tudónak tartja, s Csám-Pázt 
foljiionosan testvérének szóllitja vala, holott ez őt csak 
bajtáí-sáúl fogadá el. 

„No szállj tehát alá a fenékre fövényt hozni, monda 
Csám-Páz, de arra vigyázz, hogy^ mikor hozzá akarsz 
k.ezdni, az én nevemet említsd." Saitán alábukott a fe- 
nékre. De büszkeségében nem akará a Csám-Páz nevét 
említeni, hanem e helyett a magáét emhti vala. Azért 
tehát egy szemet sem kaphatott : a tenger fenekéről láng 



82 Hordva viláoteremtési monda. 



V 

csap vala fel és Saitánt köröskörül megégeté. így meg- 
égve felszálla a tenger színére. 

^Nera tudok, bátya, monda Csám-Páznak, egy szemet 
sem felhozni, mert a tenger fenekéről láng üti föl magát 
s majdnem egészen tönkre tett/ v 

Eredj még egyszer bajtárs a tenger fenekére, monda 
ismét Csapi-Páz, osak nevemet említsd s nem fog bántani 
a láng." Saitán ismét lement a tenger fenekére, de gőgje 
most sem engedi vala neki a Csám-Páz nevét emUtení. 
Saitán ismét csak a maga nevét emlité, és a tűzláng ke- 
ményen megperzselé újból. Saitán ismét fölszálla s 
Csám-Páz előtt megint fövény nélkül jelenék meg. 

„Hát hogy s mint jártál bajtárs; hoztál-e fövényt?** 
kérdé tőle Csam-Páz. 

„Nem hoztam bátya. A tűzláng még az előbbieknél 
is jobban megégetett." 

„Emhtéd-e bajtárs az én nevemet ?" kérdé Csám-Páz. 
Saitán mivel okosabbat tenni nem tudott, megismeré, hogy 
a Csám-Páz nevét nem emiitette. 

„Micsoda nevet említettél bajtárs ? " 

„A magamét bátya," feleié Saitán. 

„Hallod-e bajtárs ? monda erre Csám-Páz, eredj har- 
madszor is a tenger fenekére, s hozz onnan fövényt az 
én nevem említvén. Hanem tartsd eszedben bajtárs, hogy 
ha megint nem az én nevem emUtended: a tűzláng egé- 
szen meg fog égetni úgy, hogy nem marad belőled semmi." 

Saitán tehát harmadszor is lemene a tenger fenekére 
s csakugyan most félelmében a Csám-Páz nevét emhté 
s hoza is egj'- tele szájnyi fövenji:. A tenger felszínére 
jutván, át is adá a fövenyt Csám-Páznak; de nem mind, 
hanem egy részét visszatartá a pofájában, így gondol- 
kozván magában: legyen, hadd teremtse meg a bátya a 
maga földjét, majd én is megteremtem a magamét. 

Csam-Páz elkezdé a fövenyt a tengeren ide s tova 
szórni, mely növekedés által földdé alakult át. Hanem 
azon mértékben, ' melyben a fövény-szemek a tengerben 
növekednek^ vala, azon módon kezdenek azok is duzzadni, 
melyek a Saitán pofájában elrejtve valának. A feje egész 
hegygyé nőtt tőlök. Kiállhatatlan fájdalmat érezvén, el- 
kezdett áaiüln szörnyen ordítani. 

„Minek kiáltasz bajtárs?", kérde tőle Csám-Páz. Sai- 
tán nem tudott jobbat tenni, mint megvallani. 

„Nem köptem ki bátya, monda, a földet egészen a 
számból, most elkezdett a föld nőni a fejemben, s tűrhetetlen 
fájdalmapa van tőle." Csám-Páz megüti kormánypálczá- 
jával a Saitán fejét és monda : 



VOTJÁK-CSEREMISZ TEREMTŐ MONDA. 33 



„Köpd ki a fövenyt bajtárs és gyógyulj meg!'', áai- 
tán elkezdé a fövenyt kiköpni a szájából, de oly erővel, 
hogy a nyirkos s még eléggé meg nem szilárdult föld 
rengeni kezdett bele s ezen földrengésből támadtak a 
mélységek, hegyszakadékok és völgyek, abból a fövény- 
ből pedig, melyet Saitán kiokádott, a halmok, hegj'csú- 
csok és bércjjek támadának. 

Amint íSaitán a bajától megszabadult, monda neki 
Csám-Páz : 

,,Ncm való vagy te nokem bajtársnak, mert rossz 
vagj% én pedig jó vagyok. Légy tehát átkozott s eredj a 
tenger feneke alá, a más világra, abba a tűzbe, mely meg- 
égetett, ..mert a gőgöd nem engedte említeni a teremtöd 
nevét. Ülj ott, s szenvedj ott mindörökké!" 

Eddig a mordva monda, mely koránt sem áll magá- 
ban, így a teremtés segitő társa elfajúltnak mutatkozik ugyan- 
csak azon oknál fogva (miután még a gondolatmenet is 
iigj'anaz) a votjákok-núl és cseremis^ek-nél is. Utóbbiak világ- 
teremtési hitregéjét is közöljük rövidebb kivonatban azon 
okból, hogy nyilvánvaló legj^en ; a keresztény és muzulmán 
világnézet mennyire jelentékenyen módosította a vogulban 
nyilatkozó ős altáji felfogást a finn- és ngoT-áfjnál. Az iste- 
nek fia- és unokájából itt is, ott is ördög lesz, és a terem- 
tés segitő társából annak átka és megrontója. 

Itt a űnn-csererniszek hiedelmét adjuk röviden, mint egy- 
szersmind az ugor votjákoknak is mondáját. 

A cseremiszeknél Jumó a felső égbeh, a vogul Niuni 
Tarom, Keremet pedig Jumó öccse, tehát nem unokája, mi- 
ként Elmpi volt. 

„Keremet ugyanazt akailia mivelni amit' Jumó (a vo- 
gul Elmpi és Numi Tarom,) így midőn Jumó a földet meg- 
alkotta, megparancsolta a végnélküh vizeken gácsér ké- 
pében evező Keremetnek, hogy a tenger fenekéről hozzon 
föl tengerfenéki földet. S csakugyan Keremet leszállott a 
tenger fenekére és hozott is földet onnan, de nem adá át 
mind Jumónak, hanem egy részét megtartá a szájában. 
Midőn Jiunó a kapott földre ráfuvallott s azzal a vizeket 
beborította (kezdetben mindent víz borit vala), Keremet 
is kiszórta szájából a földet. A hová Jumó szórta a föl- 
det, ott gyönyörű síkságok, legelők és erdők támadtak, a 
hová pedig Keremet hányta a magáét, ott hegyek és ko- 
pár sziklák keletkeztek. Ismét más ízben, midőn Jumó a 

3 



34 Török embbrteremtési leqbnda. 

kövekből védő szellemeket alkotott, súlyos kalapácscsal 
verdesvén reájok, történt, hogy a kiütött szikrák védő 
szellemekké változtak. Keremet azalatt, míg Jumó aludt, 
ugyanazt akarta csinálni; de a Keremet kalapácsütései 
alatt a támadott szikrákból nem jó, hanem gonosz szel- 
lemek támadtak. Midőn Jumó az első embert alkotta, 
Keremet megint bele avatkozott. Midőn Junó az első em- 
bert teremtette, és a lélek alkotása végett más helyre 
ment, a megteremtett test mellett oltalom végett fekete 
kutyát hagyván, Keremet nem késett fölhasználni a Jmnó 
távollétét és hogy az ebet részére hódíthassa, mely az 
ember testét őrzi vala, oly roppant hideget támasztott, 
hogy a kutya majd hogy el nem veszett bele s igy aztán, 
midőn Keremet az ebet sűrű szőrrel ellátta, tehát ez 
csupa háladatosságból Keremetet a testhez eresztette. 
Most Keremet ráköpött az ember testére, a mivel bele- 
ültette egyszersmind a bűn kezdetét. "^^ 

Ami magát a finneket és a velők közeli atyafi eseteket 
illeti, ezeknél, miként vitatva is volt már, a skandináv szom- 
szédság a hindu fölfogás szellemében módositá a világterem- 
tés eredeti hitregéjét. 

A vogulnál láttuk ősmondát még kevésbbé találjuk 
meg eredeti mivoltában az altáji nagy néptörzs öregebb 
család-tagjainál : a törököknél és a tatárfajnál. Annál kevésbbé, 
mert kelet vallásainak egyik szent földjétől Irántól koránt- 
sem hetedhét ország választá el őket s az izlam fegyveres 
hittéritői elég korán föltámadának, hogy a próféta mesés 
elbeszélésének a szomszédságban és igy köztök is hiveket sze- 
rezzenek. A finneket kivéve meg is tetszik mindnyájának 
hagyományában az izlam hatása. 

A vogulnál legtöbb ideig föntartott teremtési ősmondát 
a töröknél és mandsuknál következő változatban találjuk föl: 

a) a török legenda szerint „az ember teremtésé^^ -nék sora 

a következő volt: 

„Megalkotta Allah az embert, és a földet jelölte ki 
lakóhelyéül. És midőn megjelent az első halandó és gyö- 
nyörködtek az égiek Allah e csodálatos alkotásán, előjött 
a rossz szellemek ősapja és Irigység szállotta meg lelkét. 
Rontani akart a jóságosnak alkotásán és ráköpte kárho- 
zatos nyálát az első ember tiszta testére. Ott érte a 
mocsok a köldöke táján és ezzel akarta a bűnöket be- 
plántálni. De elősietett az emberi faj védője: a legirgal- 



MONOOL EMBERTERBMTÉSI mTREGE. 35 



masabb AUáh, kiszakította azt a húsdarabot, a hova a 
nyál odatapadt volt és lecsapta a földre. így támadt az 
emberi testen a köldök. Az a húsdarab pedig és a beléje 
gyömöszölt nyál új életre éledt a porban és az emberrel 
majdnem egjidejüleg megtermett a kutya. Fele részében 
emberi testből, másik felében meg ördögi nyálból. Innen 
van, hogy sose bántja a mozlim a kutyát, de másrészt 
meg a világért sem tűrné el a házában. Mert emberi 
húsból eredt, megvédi ; mert ördögi nyálból fejzott, meg- 
veti. Ami szelídség és hűség van benne, azt az embertől 
örökölte, aipi vadság pedig és éktelen düh, azt a sátáni 
rész teszi. Úgy mint keleten, nem is szaporodott el sehol 
ez állat, mert ellensége egyúttal a védője is a — mü- 
szülmán.''^- 

h) Az északi mongolok hiedelme szerint: 

Az ős ember párjával, kik az emberi nemet valának 
hivatva szaporítani, élt. Ezek egy sátorban papírból em- 
beralakokat vagdaltak s mig ők kimentek lélekért, az új 
embereket, kik egészen szőrösek valának, a sátorban 
hagyták a kutya örizete alatt, mely egészen csupasz volt. 
A kutya kötelességéről megfeledkezett, nem ügyelt s az 
ördög a sátoroldal nyilasán bebújván, az új embereket 
beronditotta. Midőn az ős emberpár visszatérve látta a 
történtet, nem tudta mit tevő legyen ; vakaró kést vettek 
tehát s hozzáfogtak a rondaság levakarásához, azonban 
a szőrt is levakarták az új emberekről, kivéve az érzé- 
kenyebb részeket. A levakart piszkos szőrrel a kutyát 
vonták be büntetésül vigyázatlanságáért.'-^^ 



VI. A magyar nép élö teremtési hagyományai. 

KAlmány Lajos érdeme. A föld kibuktatásának nyomai a néphagyo- 
inányban. A nójifrádi tógát. A földtartó czctbalak. Az ős vallás ombcr- és 
állaTteremtésónek paródiái a néphitben. Eltorzult vonásai a teremtett 
enibor tanításáról szóló öshitnek. A népmondákban szerepeltetett Ádám, 
Noé, niés, Szent-Mihály, Szent-János, Szent-Péter, 

Hogy a vogul mondának élnie kellett őseink tudalmá- 
ban, az eddig mondottakból erősen állitható és hogy csak- 
ugyan élt: bizonyítják az ezer év után összeszedhető hagyo- 
mányos töredékek, melyekkel immár könnyű leszen elbánnunk, 
miután láttuk, miként módosultak azok egykori rokonaink 
és szomszédaink közt az izlam és kereszténység hatása 



36 A TENGERBŐL VALÓ HOMOK-HOZÁS MYTHOSZI HÁTTERE. 

következtében. A sok százados kereszténység hatása követ- 
keztében nálunk mái* kevésbbé ösjellegűek azok ; de könnyű 
rájuk ismernünk, miután birjuk, hogy úgy mondjam az ere- 
detinek betűszerint való szövegét is. 

Nagy érdeme van e téren Kálmány Lajos fáradhatatlan 
adatgyűjtőnknek, ki első vette észre és méltatta ^.Világunk 
alakulásai nyelvhagyomáfiyainkban^ czimű tanulmányában a 
hitmondákat, melyekben eddig ki látott volna öshagyományt 
és vette vokia többnek népies humor- és agyaíurt észjá- 
rásnál ! 

Meg kell engednünk, hogy a néphagyomány részben 
e téren is kölcsönzés; de még igy is legendákban annyira 
gazdagnak mutatkozik az ősvallás, a mennyinek föltétele- 
zésérc nem ad jogosultságot sem a vogul monda, sem maga 
a finn Kalevala épségben maradt volta. 

A vogul monda földkihuktaiási részlete a félpogány 
rokon mondákban, miként láttuk, oda módosul, hogy a terem- 
tés segitő társának homokot kell fölhoznia a tenger fenekéről. 
Nálunk ez keresztény átalakulásban mutatkozik, miként Kál- 
mány Lajos véü, a következő torontáli népies elbeszélésben : 

„Mikor az Isten a világot teremtő tte, az Ördög az 
Istentül a részög embör lelkit kérte, tisz'onta, hogy a 
möUk embör eeczör mögrészökszik, annak a lelke lögyön 
az üvé. Az Isten látta, hogy a részög embör a halálos 
ágyán möktér, nem eggyezett bele, hanem asz^onta, hoty 
ha etty kötél homokot fölhoz a tengör fenekirül, akkor 
od'agygya neki a részög embör lelkit. Az Ördög le is 
mönt a tengör fenekire, de nem birt homokot főihozni; 
így osz'tán nem is kapta mög a részög embör lelkit."^* 
(Magyar-szent-Mihály. ) 

A vogul hitrege fejezetei szerint odáig jutottunk, hogy, 
a fölbuktatott föld egyre forogván a víz színén, nem vált 
addig lakhatóvá, nűg e részben Elmpi a dolgon Numi Tarom- 
nak övével nem segített, vagy miként a vogul szövegben olvas- 
suk: „Ha ezen magam bírta ezüst-gombú övemet veszed, 
menj le az alsó földre s rakd az egész földet körül."* Mire 
Elmpi ^alá méné, az ezüst-gombú övet, megkerülvén a föl- 
det, körülhúzá; legott teremtett földje veszteggé lön. Ember 
lába által elérhetetlen fényes hegy ülepedék." 



k7, ENDREPALVI TÓOAT. VilÁOTARTÓ CZETIIALAK. 37 



A kereszténységben, miután Isten maga a teremtő, ki 
elválasztá a vizet a száraztól, ezen mondai részlet tárgy- 
talan, hacsak a magyar Elmpi, mint ördög, a maga részére 
lefoglalni nem akarja a megteremtett világ egy részét; mi 
azonban természetesen nem sikerűi neki. És csakugyan 
ilyen értelemben szól a nógrádi palócz rege, melyre Kálmány 
Lajos ur figyelmeztet bennünket: 

^ Ahol az endrefalvi tógát van, ott az Ördög el akarta 
rekesztenyi a világot. El is rekesztette valaraogygyig, 
híuiem a gombot nem érkezett feltenynyi ; a kakas mesz- 
szólát, (a tógát) ésülyett. KörüsztÖ van (az endrefalvi 
tógát) a világon.*" Isten azt mondta az ördögnek : „Ha 
elbírja rekesztenyi é'féhg, nap felkö'tö^ nap nyugatig (a 
kért birodalmat), oda. .nem suta nap." Csakhogy erre 
nem bírt rámenni az Ördög, mivel nem bírta feltenni a 
gombot kakas-szólásig ..akkó bésülylyett (a tógát) a 
fődbe, , mindenütt mellátuyi a (besülyedt) tógátot."*^'* 
(Ság-Újfalu.) 

Könnyű belátni, hogy ebben az ős hitmonda nyer 
helyi kifejezést s az endrefalvi tógát nem más, mint az 
Ural keletkezését ünneplő vogul rege keresztény kiadiisa. 

Az ős hitregére vonatkoztatható azon népies felfogás, 
hogy a föld vízen, illetőleg czethalak hátán áll s akkor lesz 
vége a világnak, ha a czethalak kivesznek a szatmármegyei 
néphit szerint (Felsőbánya.) A világ sarkát tartó ezen czet- 
halak száma három — négy. Kálmány Lajos torontáh gyűjtése 

szerint a földet, illetőleg: 

„az egész világot három czethal tartja, mindön har- 
macUk esztendőbe' mögfordul (a három czethal) másik 
ódáira, akkor a föld mögzörög (Temesköz-Lőrinczfalva.) 

Magyar-szent-Mihályon s jobbára másutt is négyen van- 
nak a czethalak. 

Az ember teremtése tekintetében is lényegesen módo- 
sulnia kellett az új hit tanításához képest az ó hitrege 
elbeszélésének, mely szermt Elmpi égi Öregje tanácsára 

„Hóbúl embert csinál, gyúr, „Az Ördög, Kálmány-nak 
elindítja, darabokra szakad."* torontálmegyei adata szerint, 

embört, lovat ki bírt furmálni, 
de mikó mögindult, porrá vált 
(Jazova)/ 

Sőt hagyományainkban nyoma van az izlam hatása 



8H Az ÖSTEREMTÉSI HAGYOMÁNY AVtLT NYOMAI. 



alatt módosult azon változatoknak is, melyekkel az előbbi 
fejezetben ismerkedtünk meg. Magától érthetőleg azonban 
nálmik e mondák az ös hitrege rovására már egészen keresz- 
tény felfogásban jelentkeznek s rendesen ilyenformán hang- 
zanak, miként a torontálmegyei, hogy mikor az Isten az em- 
bért teremtette, az Ördög is elkészítette az alakot, de lelket 
nem bírt neki adni, mit Istentől kért, Isten azonban nem 
adott neki, mondván : Lelket az Ördögnek nem adok 1 Hon- 
nét a közmondás is: „Szögény az Ördög, mert nincs neki 
lelke" (Szeged.) 

Az ösrege szerint az embernek első ízben való megal- 
kotása nem sikerűivén, az égi Öreg ismét csak tanácscsal 
támogatja új vállalkozásra a levegő fiát, de maga lakó haj- 
lékából ki nem mozdult, és ő: ^ykezes alakú embert csinála, 
lábas alakúvá csináld, hogy szeme lett, hogy szája leit, úgy csi- 
nála. Elindifd, nevetve, játszva kél előre embere,'^ 

Mondánk második korszakában is megmaradt, miként 
az altáji mondákban láttuk, az ég ura tétlen visszavonultsá- 
gában, miután személyesitése és különválasztása az égtől 
kezdetleges volt, s az őshit nem is szerété másutt tudni, mint 
„lakozó hajlékában'', miután látása veszedelmes, látogatása meg 
büntetés vala. „Isten látogatása"* a mai népszólás szerint is 
csapást jelent. Az izlam csak annyit tudott e részben változ- 
tatni mondánkon, hogy a lelket külön járással hozatja le az 
égből. Nem igy a kereszténység, mely szerint az ember 
egyenes teremtménye az Istennek. A biblia szereplés nélkül 
hagyá a magyar Elmpit, az ős vallás teremtője a mai keresz- 
tény mondákban torzalak egészen s a hatalmas alkotónak 
csupán tehetetlen utánzója akár az ember, akár az állatok 
teremtésében, miként népies adataink bizonyítják. 

Egyik keresztény színezetű hagyományunkban, miként 
Kálmány jegyzékbe vévé, el van mondva, hogy mikor már 
semmire sem bírt menni az Ördög a megalakított anyaggal, 
Isten reá lehelt, mondván: Állj lábra, Illési kelj fel! s ak- 
kor lUés bírt menni.^^ 

A monda első emberének „elindítása"* is megtalálható 
hagyományainkban látszatra keresztény, sajátlag pedig az 
izlam-semíta felí'ogásában : 



A z ős VALLÁS TEREMTŐJÉ NEK TO RZ ALAKJA. 39 

Mikor az Ordög embört akart teremteni, kiformászta 
az embört, de nem bírta talpba állitani; akkor oda mönt 
a,z Isten, megrukta a talpát Ádámnak : , Kőj föl Ádám ! 
Ádám mögmozdult. Mögén mögnigta, Ádám fölült. Har- 
raaeezó mögrukta: Kéj föl, Ádám! Ádám fökelt (Egyhá- 
zas- Kér,) 

Az Ordög csinálta, Jézus ébresztötte föl ülést; mögrukta 
Illést, úgy kelt föl (Temesk6z-Löri/nczfalva Torontáíban.*' 

Észrevehetjük, hogy e teremtési hagyományok ellenke- 
zőleg az előbbi fejezetben fölhozott altáji példákkal, őt a terem- 
tés állandó szemlélőjének mutatják be, köztök koránt sincsen 
meg a kinyilatkoztatás ördögének ellenségeskedése. Benne 
csak a tehetetlenség nyilvánvaló és nem a gonoszság; de 
aztán az isteni Alkotó sem átall neki segitségére lenni s ke- 
zei alkotmányát nem csupán lélekkel látja el olykor, hanem 
részben azonnal föl is veszi az égbe. Hagyományaink ördöge 
itt tehát nem a bibliai ördög, hanem a vogul Elmpi, a ma- 
gyar ős vallás teremtője, ki az új hitelvek mellett szerep 
nélkül maradván, nem marada más teendője, mint hogy az 
Isten mellett kontái-kodjék és a teremtés urának tehetetlen 
utánzója legyen. 

Nem mondanak ellene ezen föltevésnek az állatokról 
szóló hagyományaink sem. 

A vogul monda Numi Tarom-ja, aki embert nem alko- 
tott, nem teremtett állatot sem, hanem azt is Elmpi teendő- 
jéül szabta, aki: ^földből és hóból emlős állatokat kezde 
csinálni és megtelek a föld." A néphagyomány nem csupán 
nem hagyja foglalkozás nélkül az ördögöt e tekintetben, ha- 
nem nagyon is foglalkoztatja őt. De természetesen az ősval- 
lás teremtőjének torzképe itt sem áll oly rósz szinben, mint 
az altáji mondákban, hanem tehetetlen és utánzataiban sikerte- 
len csupán, annak jeléül, hogy benne az ezer év előtti hit- 
regék teremtőjéröl van szó, kit az öregek hitregéi még a 
hagyomány szívós voltánál fogva az átmeneti kor is inkább 
csak tehetetlennek, mint gonosznak vallott. 

Hogy e részben hagyományunk naiv, magától érthető, 
de azért drága töredékei azon mozaiknak, melyet a magyar 
hitregetan illetékes csupán összeáUitani. 

A régiségben gyökeredző néphagyomány azt tanitja 



40 Légy bbedbte, malom és szántás mondái. 

például, hogy discretióval legyen mondva, sem a tetűt, sem 

a bolhát nem a Mindenható teremtette : 

A balhát a csongrádi elbeszélés szerint az Isten te- 
remtötte, az Ördög mögkérte, hogy ű's teremt ojant. No, 
hát teremcs, de nem tuccz ! Osztán az Ördög csinálta, de 
csak tetűt csinált. Jobb is, mert ha a tetű is úgy timna 
ugrálni, mint a balha, akkó sérelmes volna (Szeged- 
Királyhalom. )^'^ 

A légy eredetének meg ez a látszatnál régibb keletű mon- 
dája: Míkó az Ur-Isten méhet teremtött, az Ördög is hoz- 
záfogott, hogy majd ű 's teremt, de az üoé légy lőtt. Az 
Ur-Isten émönt hozzá nézni, hogy mijén a méhe? oszt' 
kérdözte, hun van a mit takarétanak, gyutenek ? Mögmu- 
tatta neki (a méheket), kaptárba vótak, de nem vót ne- 
kik takarétásuk semmi se' csak a hogy bebocsá'totta, écs 
csomóba', ott vót mind. No gyere, néz' mög az enyimet! 
Emönt, hát a méhek gyű'töttek akkó is: sok szép sejt 
vót, méz mög viaszk. Akkó az ördög mögharagudott, fő- 
rukta a kaptáil, hogy mé' nem takarétanak űk is. Akkó 
az ű méhecskéje szétszál'ott, légy lőtt belüle, együtt ide 
is, azúta van légy.^^ (Temesköz-Löriiiczfcdva Torontálban.) 

Az állatok elnevezése körül Noé és Szent-Péter érde- 
mesítik magukat hagyományainkban, jeléül hogy a magyar 
ösmonda annak idejében bizonyosan a magyar Elmpínek tu- 
laj doni tá azt, minek később módosulnia kellett. 

A vogul monda a teremtés végrehajtójáról mondja, hogy 
tanitá az embereket : az íjjal vadászó embert ijjat csinálni^ a 
nyíllal vadászát nyilat csinálni, vizi halat fogó embert hálót fonni, 
halászó kosarat fonni taniija. 

A magyar Teremtőnek nép-tanitói szerepét a hagyomány 

többek közt osztja meg. Keveset hagyott meg az Ördögnek, 

ki tanítja ugyan az embereket, de csak a rosszra. A jót, ha 

akarja sem bírja végrehajtani; mert belesül vagy ja\ritani 

keU rajta. így a torontáli hagyomány szerint: 

Az Ördög csinálta az első malmot oszt' a vizre tötték, 
de az Ördög a búza eresztőt nem tutta mökcsinálni ; a 
czigány csinálta mög, úgy őrölt (a malom) osztán (Majdan,) 

Ős hit fogott lenni az, hogy nem magától jött rá az 

ember a szántás-vetésre: 

Mikor Ádámot az Isten a paradicsombú kiűszte, az 
Ur-Isten a torontáU néphit szerint ögy ekét röndölt neki ; 
azután fi azon szántogatott; ló né^kű, mönt az eke bát- 



Tanítja áz embert, db csupán a rosszba. 41 



ran. Oda mönt az Ördög, mon'ta neki, hogy üssön rá 
ére az ékre, akkó majd az eke könyny ebben mén I Rá- 
ütött az ekére, migyá' mögált, se hova se' mönt. Azután 
az Isten lovat röndölt az eke elébe ; az ekét a ló hírtelen 
kapta, a lábának szalatt a csoroszla, ettül kapta az örö- 
kös (béka) emiéköt. (Lörincz falva.) 
A ló ftetó-jának keletkezése más elbeszélésekben más 

szempontok alá esik.^^ 

A íoldmivelésben a törökség levén a mesterünk, e ha- 
gyomány sem lehet több, mint a török kölcsönzés; de any- 
nyi mégis kiérthető belőle, hogy az ős meggyőződés vallott 
egy ember fölötti jóbarátot, kitől sok hasznosat tanúit. 

De ha kevés a jó, mit a hagyomány az ördögről tud, 
annál több a rossz, a miben a keresztény magyar közérzés 
őt elmarasztalja. így ő vádoltatik, hogy az italt, kártyát, pi- 
pát és puskát az emberek között gonosz szándékkal meg- 
honositotta : 

Az előtt nem káromkottak az embörök, hanem mikó 
a gaszda embörnek annyi gabonája termött, hogy nem 
birta elanni, az Ördög möktanitotta (az embert) j?aímAáí 
főzni; azon (pálinkán) vesztek oszHán össze az embörök; 
akkor kapott az Ördög leiköt, mert az egygyik agyon- 
ütötte a másikat. (Magyar-Szent-Mihálv.) 

„Az Ördög taná'ta ki a pipát , kártyát^ puskát is mög 
a kocsmát is. A pipát úgy taná'ta ki, hogy dohánt ülte- 
tött, osztán ráült a (dohány-) bálra, csinált pipát is, úgy 
várta az embörököt. Aki ára mönt, mökkénálta vele. A 
kártyát is ű csinálta az elsőt, oszt játcczott az embörök- 
kel; a puskát mutogatta, hogy' köP vele lű'ni."^° (Majdan.) 

Az Ördög a szögény embört mindön módon mök- 
csalta, a szögény embör panaszkodott. No, kisegítlek a 
bajbú, ne panaszkogy' szögény embör, gyerünk lopni I 
Emöntek az uraság aklába. A szögény embör nem mert 
hozzá nyúlni, hogy hátha sivalkodik a disznó? Ne törőgy' 
vele, befogom a száját! Nem sivalkodott ety se'. Hanták 
ki az akolbú (a disznókat), oszt' az Ördög mindegyiknek 
csavarított a farkán egygyet, jobbra csavaritott. A szö- 
gény embör alig bírt egygyet kibánni, mikor az ördög 
mán mind kibánta. Mikö mán mind ki vót bánva, asz^ongya 
az Ördög: No, szögény embör, tötté'-je rá jegyöt?(hogy 
ki kié legyen). Az'ongya: Töttem! Micsoda jegyöt tötté^ 
rá? Jobbra csavaritottam a farkát! — pedig nem ű csa- 
varította jobbra, hanem az Ördög. — Ho;$záfogtak nézni, 



42 A KERBSZTfeNYSftG ALA K JAINAK SZKHEPELTETfeSE. 

hát csak egy vőt, akinek nem vót jobbra csavarítva a 
farka. Az Ördög mögfokta, úgy belevákta a Tiszába, hogy 
sömmijé vált. Azútátú mindön disznónak jobbra van csa- 
varítva a farka. (Majdan,) 

Bizonyos, hogy leszámitva e népmondáknak anachro- 
nizmusát és az egykorú világnézettől elütő fölfogását, mutat- 
kozik az ördög torzalakjában némi jóakarat, bizonyos szol- 
gálatkészség, mintha nem is az lenne voltaképen, akinek ki 
vagyon adva. 

Es a meséh'hen még tűrhetőbb a népképzelet által meg- 
rajzolt ördögnek alakja, ki gyakran vetődik útjába a meg- 
szorult embernek és nevének véletlen kiejtése is elegendő 
arra, hogy ott teremjen s a teljesítendő kívánság után tuda- 
kozódjék, jeléül : hogy eredetileg más volt, mint a mivé tor- 
zult s hogy neve alatt is a vogul monda magyar Elmpije 
rejtőzik, ki teremtette embereinek boldogságára mindent meg- 
tőn s a Halált is csak azért honosítja meg földjén s hagyja 
szabadjára, hogy általa a közboldogúlásnak útját egyen- 
gettesse. 

Nem itt van helye vitatni, hogy a jó és gonosz elvének, 
mint egymással hadi lábon álló külön isteni hatalomnak, 
melyeket költőink Hadúr- és Ármányban személyesítenek 
meg, — az ős vallásban semmi nyoma. 

Jellemzőbbek a néphagyománynak azon hitregéi melyek 
a kereszténységnek vagy még korábban az Izlam hatásának 
következtében Ádám-, Noéval, Déssel, Szent-Mihály-, Jézus- 
sal és Szent-Péterrel helyettesitik az ős hiedelem egyes le- 
gendáiban a magyar Teremtőt. Természetesen, hogy mikor 
ketten (Jézus és Szent-Péter) lépnek föl, az egyik az ős 
vallás első emberének képe viselője. Ilyenek : 

A Tisza görbeségéröl való mondák. A csongrád-megyei ha- 
gyomány szerint : SzenUPétör borődőta a Tiszát vak lovon, azé' 
ojan girbe-gurba. (Algyő.) A magyar-kanizsai változat szerint 
szamár volt befogva, mely mindig arra ment, a merre bo- 
gáncs volt. 

,fAz örvény vagy szent-Péter vize'^ keletkezésének meg ez 
vala a sora: 



Szent-Péter népies alakításának háttere. 43 



Mikó Krisztus Urunk Szén' Pétörré utazott a Tiszán, 
föfelé möntek, asz'ongya Szen'Pétör: Nem lőhetne az 
egygyik ődalának fö'felé, a másiknak lefelé fojni? Asz'- 
ongya Krisztus Urunk : Ha az égygyik ódala fö'íelé fojna, 
a másik mög lefelé, a hajósok úgy ébizakodnának, hogy 
nem lőhetne velük bírni. De Szent Pétör addig erőskö- 
dött, még Krisztus Urunk mög nem tötte, hogy az égy- 
gyik ódala fö'felé fojt, a másik mög lefelé. Mikor osz'tán 
lefelé gyütt Krisztus Urunk a Tiszán Szén' l^étörré, a 
hajósok fölfelé möntek, oszHán még jobban káromkottak, 
mint az előtt; ó vótak bizakodva, hogy mos' mán köny- 
nyen möntek fölfelé, akkó bánta mög Szén' Pétör, hogy 
Krisztus Urunktul ászt kérte, hogy a l^iszilnak az egy- 
gjik ódala fő'felé fojjon, a másik mög lefelé, akkó mán 
azon könyörgött, hogy : Uram-Teremtőm, csak fojjon úgy, 
mint az előtt. Krisztus Unmk osz'tán visszafordította, de 
az örvént, a limánt-t möghatta a vizön, hogj' a hajósok 
még nehezebben járjanak a vizön, mint azelőtt iártak. 
A2 örvény a Szent Péter vize, mert az égygyik ódala fő'- 
felé mén, a másik lefelé. (Szeged.) 

E monda másutt más változatokban fordul elö.^^ 

Nem egy vidék hiedelme szerint a fában levő gáncsot 
Szent-Péter szerzetté : Mikó Krisztus Uinink Szén' Pétörrel 
a fődön járt, az ácsok mellett möntek el. Az ácsok káromkot- 
tak, mög dógosztak is, nem is. Asz'ongya Szén' Pétör: Nészd 
Uram Teremtőm, hogy dógoznak az ácsok, egészen élus- 
tulnak! hogy köllene dogot anni nekik, hogy ne érjenek 
rá káromkonni? Szén' Pétör épen bagózott. No köpj ára 
a fára, mingj^á' lösz dóguki Szén' Pétör ráköpött, miny- 
gyá görcs lőtt a fába. Azúta van a görcs a fába, azúta 
szigygyák az ácsok Szén' Pétört.^^ (Szőreg Torontálban,) 



A magyar Teremtőt a mily jóakaratúnak és közlékeny- 
nek tünteti föl ide tartozó hagyományunk: oly tudnivágyó- 
nak mutatkozik az első ember. Szent Péternek mindig van 
kérdezni és tudni valója: 

Mikor Szent Pétör az Ur-Istennel a fő'dön járt, mán 
akkó a doMn vót a többi füvek közt, mint más fű nö- 
vevén. Hogy vándoroltak. Szén' Pétörnek igön befokta a 
köpenyegitl asz'on'ta az Ur-Istennek: Uram, Teremtőm, 
csak ennek a fűnek ,a magját veszi d el, mer' nagyon 
befogta a ruhámat. Pétör, ne báncsuk, mer' nagyon 



44 Krisztus-mondáink ös mondák. 



dniga fű e', ebbű' fog élni nagy része a világnak. Úgy oszt' 
mögmaratt a dohán. (Temesköz-Lörinczfalva.) 

Jól jegyzi meg a sokat idézett Kábnány Lajos: hogy 

mivel a dohány csak az újabb korban vált népünknél hasz- 

nálandóvá, mondánknak eredetileg más növényről kellett 

szólnia. 

Mikó az Ur Isten mökteremtötte a világot mög .a 
füveket, mög a búzát is, ára mönt* Szén' Pétörré, asz'- 
szongygya Szén' Pétör : Uram-Teremtőm, hát e' mi lösz ? 
e^ nem ojan (fű), mint a többi! Asz'onta (az Ur-Isten): 
Nohát lögyé(k) búza! rmidta az áldást. 

De evetnek I (mondja a biiza). Szekérre tösznek ! — Sza- 

„Szaporogy^ !" (Felelt az Ur porogy' ! 

Isten.) Ló alá bánnak! — Szapo- 

Hidegöt-melegöt szenvedők. — i*ogy' ! 

, Szaporogy' ! Pölhajingálnak ! — Szapo- 

Azok-fázok ! — Szaporogy^ ! rogy' ! 

Felnövök ! — Szaporogy' ! Zsákba tösznek ! — Szapo- 

A meleg nap mögéresztel ! — rogy' ! 

Szaporogy' ! • Bekötöznek ! — Szaporogy' ! 






A szömejim mind kisülnek 1 Mögráznak ! — 

^ — Szaporogy'! Mögrostálnak I - 

Elö vasakkal nekem gyün- Kü alá tösznek! — 

nek ! — Szaporogy' ! Összetörnek ! — 

A lábamat évagdajják! — Hétször is möktörnek! — 

Szaporogj^' ! Szaporogy' ! 

Csomóba gyűrnek ! — Sza- Mökszitálnak ! — Szaporogy"* ! 

porogy' ! Öszszegyúrnak ! — ^ 

Erőssen lekötöznek' ! — Sza- Möksütnek ! — 

.. porogy' ! De kécczör is möksütnek ! — 

Összeraknak ! — Szaporogy' I Fogygy ! 

Széttörnek'! — „ (Szöreg). 

Különben mi ezekben hagyomány, a magyar szellem 
eredeti terméke és mi kölcsönzés , elválasztani bajos,- vagy 
éppen lehetetlen. így a magyar kereszténységnél nem igen lehet 
nagyobb régiséget tulaj donitani a következő mondáknak: 

A ló és a szamár. Egyszer Krisztus Unmk a földön 
jártában-keltében át akart menni egy folyó vizén, de 
nem volt sem hid, sem palló, de még egy (5sónak sem. 
Nem tudott általmenni. Néz erre, néz arra, hol találna 
segedelmet, hát ott legelész a folyó partján egy ló s egy 
szamár. Mondja Jézus a lónak: 

— Vinnél át a vizén! 



ÖSVONÁSÜ MESÉK ÉS MONDÁK. 46 



— Nem én, mert éhes vagyok ! 

— No hát mindig egyél és sohase lakjál jpl ! 
Aztán a szamarat kérte, hogy vigye át. Át is vitte 

s akkor Jézus mondta neki: No, te szamár, megáldlak, 
hogy még a szemét dombon is jóllakjál! 

Krisztus és a madarak. Egyszer, mikor Krisztus 
Urunkat ellenségei üldözték, az erdőbe menekült s ott 
bujkált szegény. Az ellenségei megtudták, hogy az erdő- 
ben van, utána mentek, keresték niindenfelé, minden 
bokorban, minden szakadékban. Látta ezt a kis pacsirta, 
s hogy Jézust az ellenségei meg ne találják, mikor épen 
jó nyomon voltak, más felé akarta vezetni, de ott volt a 
fürj is és elkezdett torkaszakadtából kiabálni: Itt szaladj 
itt szalad! Segített neki a bibicz is, ez azt kiabálta: 
Búvik j búvik, búvik! Legrosszabb volt a vadgalamb, az 
megmondta azt is, hol vari. Mind azt burokolta: a 
bokorba', a bokorba\ a bokorba'! Meg is találták Jézust az 
ellenségei a bokorban. De mikor vitték az erdőből, oda 
szólt a madaraknak: No, te fürj, amiért nyomra vezetted 
ellenségeimet, ne tudj repülni magasan, mindig csak a 
vetések közt bujkálj ! Te meg bibicz, bujkálj mindig a 
nádasokban! Téged galamb pedig megátkozlak, hogy 
fára ne szállhass, mindig a bokrok alatt keresd az ele- 
ségedet ! A kis pacsirtát azzal áldotta meg, hogy minden 
madárnál a legmagasabban tudjon repülni s még repté- 
ben is bírjon énekelni. 

Érdekes a nép tudatában Szent Péternek az Úrral tett 
járás-kelésén kívül vendégül fogadása és az emberek mulat- 
ságában való részvétele is, melyeknek a kereszténységben 
nem levén meg lét-okuk, csak mint módosult őshagyomá- 
nyok magyarázhatók. 

Ilyen Krisztus mondák Benedek gyűjteményében: 

Krisztus és a fösvény asszony. V. ö. Magyar népk. 
gyűjt. lU. Krisztus-mondák IV. 

A tűz, V. ö. Magyar népk. gyűjt. III. k. Krisztus- 
mondák L 

A napisten. V. ö. Erdélyi : Magyar . népmesék (Jézus 
mondásának teljesedni kell.) 

Szűz Mária keresztlánya. V. ö. Merényi : Sajóvölgyi ere- 
deti népmesék (a keresztlány.) 

Az özvegy asszony tehene. 



46 Tubán és Irán. 



A juhász báránya. 

Krisztus a csárdában. 

Isten. (Mikor Péter Isten szeretet volna lenni.) 

A varga három kérése. 

Az arató leányok. 

Hogy Szent- Péter nem a kisérö képében lépvén föl, 
csakugyan az ősmagyar vallás teremtőjét helyettesíti, kitű- 
nik a hagyomány által neki tulajdonított égi hatalomból is. 

ö csinál jó időt, kormányozza a napot, miként e népies 
kifejezésből kitetszik: Nem híjába' nat tél vőt, Szen'Pétör sok 
fát vágatotty ugyancsak rakat is a ttizre (Nyári meleg.) 

Szent-Péter intéző, gazda az égen is. O vitte fel a 
földről a Csirkés tyúkot (Plejádok), mely „azóta kapar, legel 
az égen."/ 

Ö a mennyország ajtónállója, kapusa, kinek igazságos 
szigorúságán furfanggal szoktak kifogni a népmesék ügye- 
sebb személyei. 

Ové az egyik Gönczöl-szekér, melynek birtoklását nem 
szabad kicsinyelnünk. 

Szóval a vogul mondát igazolják a néphagyományok. 

Vájjon hogy azon hagyományt viszont: hogy a magyar 
szittya-nép, igazolják-e történeti adatok? egyike mythologiánk 
sarkalatos előkérdéseinek. 



Vili. Túrán és a szkithák nemzetisége. 

Turánnak ellentéte Iránnal. Népnevelői szere[)o. A szkithák érvényesü- 
lése Iránban. A perzsa háromnyelvű szikiafcliratok egyikének nyelve 
szkitha. Mind a három küiÖn vallást képvisel. Auramazda (Ormuzd) az 

árja nép istene. 

Ázsia nyugati oldalán Túrán meg Irán egymás mellett 
fekszik ; de a kettőnek történeti vonásaiban, daczára a tőszom- 
szédságnak, nincsen semmi hasonlatosság. Túrán nem más, 
mint az Európával határos azon sík lapály, mely az Altaj- 
hegyektől a Kaspi tengerig nyúlik, Irán pedig épen alatta 
terűi el a Hindukus hegyláncztól a perzsa öbölig. 



TüRÁN HATÁSA Iránra. 47 



Amint különbözők ezen területek éghajlatilag : úgy 
elütnek egymástól történelmileg is. Túrán nomád tanya, 
népnevelő (s helyzeténél fogva szigorú népnevelő) terület, 
hol a világtörténeti nevezetességre jutott árja és altáji tör- 
zsek s részben világrészünk mai urai, tölték el annak ide- 
jében mint nomádok a nemzetek gyermekkorát és ha eljött 
a hagyományban sokat emlegetett „szerencse-próbálás" ideje, 
átkeltek az Urálon, hogy Szkithia lakosai legyenek vagy 
betörtek Iránba, daczára, hogy az akadályoknak legalább is 
hétfejű sárkányával kellett is előreláthatólag megküzdeniök. 

A krónikás által elbeszélt hagyományos szarvasünő, 
mely Hunort és Magort a Meotis ingoványaiba vezette, meg- 
fordítva kalauzolja ugyan a himnok és magyarok ősatyját, 
de ez csupán az eredeti hagyomány tudákos megjavításának 
tudható be. 

Túrán nem csupán a maga altáji nyelvcsaláda számos 
tagjait nevelte föl, hanem rajzott árja népeket is, mintha 
csak hegységeinek valamelyik völgyében fejtegetné az ős 
nyelvet, a „mennyei grammaticá-t" mint a hogy racionalista 
gúnynyal mondimi szokás. 

Es ezzel ellentétesen Irán azon nagy küzdő tér, hol, 
valameddig Ázsia volt az ismert világ ura, a sémi, árja és 
túrán (altáji) nyelvű törzsek között nem szünetelt a véres 
versengés majd a felső (közép) tengertől az alsó tengerig 
terjedő világuralom bírásáért, majd csupán a faji elsőbbség 
kivívásáért. 

Utóbbi rendkivűl sokat nyert a nyelvészet s régiségtan 
legújabb vívmányaiban, melyek ellentétben a régibb felfo- 
gással, mintha az emberiség mivelődésének első munkásai 
Keleten kizárólag a sémi és árja nyelvfajok lettek volna, 
a mellett tanúskodnak: hogy volt idő, midőn Túrán népei 
és nevezetesen a szJcithák képviselték volt Nyugotázsia összes 
miveltségét s a sémi és árja népek is azoktól vették a 
miveltség elemeit, azoktól magát az írás tudományát is.** 

Nagy állitás. Még azt könnyebben megengedhetjük, 
hogy á turáni szkíthák a sémi és árja fajok nagyobb tér- 
foglalása előtt a Kaukázustól az Ind tengerig, a közép ten- 
gertől a Gangesig érvényesítették magukat; de hogy e tája- 



48 TUBÁNI NYOMOK Iránbají. 



kon ők lettek volna a riiiveltség első szárhbavehetö napszá- 
mosai, csak azon föltevés mellett tartható elfogadhatónak^ 
ha a babyloni kaldeusokat vagy kaszáim szhithákat csakugyan 
ó-urali népnek tartjuk, a médeket pedig szkitha-árja vegyült 
fajnak s jelesen a mágusukat szintén ó-uraU népnek valljuk.*'^ 

A szkithák méduralmát bizonyítja Herodot, hogy Iránt 
vegjrületesen lakták a sémi és árja fajjal, igazolják a számos 
úgynevezett szkitha feUratok. 

Az ázsiai sziklafeUratok között eddigelé a perzsa hehi^- 
tűni vagy Hszutun-i a legérdekesebb reánk nézve. Behistun 
a régi Meded-nok egyik hegysége, nagy magasságban fekvő 
féldombor-műve Kr. előtt az V-ik századból származik. 
Dárius Hystaszpes perzsa királyt ábrázolja kiséretével, amint 
a lázadók megkötöztet\te eléje vezettetnek. Mely esemény- 
nek emlékét örökíti, elbeszéli a három nyelvű felirat ó-perzsa 
(árja), babyloni (sémi) és a tudósok által sekithá-nok mon- 
dott versióban. 

Minket az ál-Szmerdis szította összeesküvésnél azonban 
méltán jobban érdekelhet a szkithák nemzetisége, mely kérdés 
a három nyelvű szikla-feUrat harmadikának, a sokáig* hozzá- 
férhetetlennek sikeres értelmezésében végűi eldöntöttnek 
tekinthető. Szkithia utóvégre is gyűjtő név, a szkitha-szót 
akár ijász-, akái* 4o6or-értelemben vegyük ; de hogy a perzsa 
birodalom szkithái, tehát a kétségtelenül Jbizonyos szkithák, 
altáji turánok, — az Norris és Oppert után nem szenved 
többé kétséget.*^ 

Kétségen kivűl nagy vívmány a szkithák nemzetiségét 
ismernünk s vele Herodot kora nagy Szkithiájának népei 
körül is tájékozódmmk. A magyar hagyomány igazolásán 
kivűl örökébe juttat ezen történeti igazság a szkithák val- 
lási hiedelmének, melyről elég érdekes dolgokat találunk 
följegyezve a görög történetirónál. 

Herodotnak írása a szkithák vallásáról tehát, ha nem 
maga az ősmagyar vallás, de minden esetre annak érdekes 
adatfon'ása, s bizonyossá teszen bennünket, hogy e vallás 
a természet tiszteletében tetéződött, melyhez a természet 
fölöttiség megkapó látszatát a mágia, mely Iránban egészen 
tudományos rendszerré fejlődék (mágusok), szolgáltatta. 



A HÁROM NYELVŰ HZIKLA-PEURAT. 49 



De a biszutuni s más sziklafeliratok s egykorú emlé- 
kek nem csupán három nyelvről, hanem ugyanannyi vallás- 
ról is bizonyságot tesznek. 

A szkitha vallás mágus vallás, melynek se egyházai, se 
képei, se jelképei nem voltak, ezek iránt nem is volt türelmes 
sabiszuUmi felii*atban elmondja Dárius, hogy trónra léptekor 
újra fölépitteté iiz egyházakat, melyeket a mágus ál-Smerdis 
leromboltatott s visszaállitá a megszűnt istenitiszteletet. ^' 

És ezáltal éles ellentétbe hozza a fölirat a mjígus 
vallást, melyet Herodot perzsa vallásnak hitt, az árja val- 
lással, mely a jó és gonos elvének személye^tése- és ellen- 
tétezésében nyilatkozik. Ahrimán-t említi a biszutuni szikla- 
irat s Ormazd mellé nem csupán oda van téve magyarázatul : 
^az árja nép istene/' hanem sok kegj^elettel is van kör- 
nyezve.^^ 

Nem vonták el magukat a perzsa királyok a sémi 
népek saheizmusa- vagy csillagimádásától sem, mi azonban 
inkább látszólagos, mint való ; inkább a birodalom harmadik 
nemzetisége, mint a babyhmi istenek tekintetéből fogott tör- 
ténni, így egy agyaghengernek felirati töredéke szerint Cynis 
Babylonban megüjitatta Merodach (Jupiter csillag) egyházát, 
melyet Nábonéd, az utolsó babyloni király elhanyagolt, miért 
is az égiek haragját vonta magára.^® 

Nem Túrán, thanein Irán, nem a szkitha, hanem a 
perzsa vala tehát a kételvűség hive és imádója „Auramazdá- 
nak, a nagy istennek, ki ezen földet teremtette, ki az eget 
teremtette, ki az embert teremtette, ki az emberek számára 
a kellemetességeket teremtette." (Xerxes szavai.) Es e hit 
Iránban sem volt általános, nem hogy Turánban is elterjedt 
volna. Túrán és Irán szomszédságos volt ugyan, de ezt váltig 
ellexisulyozá a perzsák szkitlia gyűlölete és szittya országi 
hadjárataik. 

Ezen zend vallási dualizmusnak nincsen nyoma a vogul 
mondában s hogy nem volt meg az ősmagyar vallásban, 
mely az elemek tiszteletében állott és inkább a médszkitha 
magizmiis volt, mint a jó és rossz istenitése, kitűnik a 
szkithák vallásáról szóló töredékekből s a perzsa királyok 
köbe rótt krónikájából egyiránt. 



50 A VALLÁSOK EREDETÉNEK KETTŐS ELMÉLETE. 



iX. A vallások eredetének kettős elmélete. 

Az ós vallás samanismusa. Csengeiy a természetes fejlődés módszerének 
szo^<^álatában. A természetes fejlődés újabb rendszere. Müller henolheis- 
musáról. Annak vélt átmenetei. Müller jövő vallása. A sülyedés clvo. 

A magyar ős vallás lényegében saminismus vagyis a 
dae^nonok cultusa volt. Vájjon a haladás vagy a sülyedés 
fokát tünteti-e föl ezen állapot? attól függ, hogy milyen 
szemüvegen keresztül esik vizsgálódásunk. 

A természetes fejlődés hivei, milyennek Ipolyival szem- 
ben Csengery miitatkozék, ebből azt következtetnék, hogy a 
magyar ős vallás mái* túl volt a nyers természetimádás kor- 
szakán, túl volt a feiisizmuson, a midőn még azt tette védő 
istenségévé fajunk egykorú őse íUlitólag, ami neki tetszett, 
és ha nem volt vele megelégedve, a sutba dobta és másikat 
állított helyére. 

A samanismus szintén természet-tisztelet, de már nem 
a nyers természetnek tisztelete, hanem azon természeté, 
melynek minden anyagát, főleg négy fő elemét: a levegő 
eget, a földet, a vizet, a tüíset egész seregei lakják és élte- 
tik a szellemeknek. E szellemek azonban, mert anyaghoz 
kötvék, még csak félszemélyek és idő s a történeti fejlődés 
nem egy követelménye kellett volna hozzá, hogy a polyiheis- 
musban szellemiségök jobban kibontakozzék és személyiségűk 
kidomborodjék. 

Es ^ természetes fejlődés ezen üma szerint a polytheiz- 
mus hitbölcseimi úton panfheismussá növi ki magát, a fej- 
lődés legmagasabb fokát pedig a monotheismusban éri el. 

A fejlődés ezen tanának : hogy valamint a^ ember 
úgy a vallás is a lassú természetes fejlődés müve, átültetésére 
miként láttuk fönnebb, Ipolyi ellenfele : Csengery Antal vál- 
lalkozott. 

Es Csengery, a mint esküdött ezen, előtte megdönthe- 
tetlennek látszó tételekre: úgy nem is mulasztá el a ráol- 
vasást Ipolyira, a ^magyar mythologia" Írójára: 

„Ipolyi ur megfordította azon rendet, melyet az emberi 
szellem fejlődésében tapasztalunk, midőn a monotheismust 



MÜLLKR HENOTHEISMtSA. 51 



vette az indek ős vallásának alapjául, melyből azután elal- 
jasodás utján esett az emberiség a durva wágiába, sahaeiz- 
musba. állattiszteletbe és fétisbe. iMily egybezavarása az esz- 
méknek!" 

Igazán, mily egybezavarása az eszméknek, de nem 
Ipolyi, hanem a saját maga részéről! 

A Darwin állat-embere részére irt haladási fokozat az, 
mit Csengery a magyar ősvallás előzményeként említ, mint : 
a nyers fermészet-imádás és a fetisizmns. Azóta a tudományos 
közvélemény sokat változott s például MiÁller, a világhinl 
nyelvész ellenében a fetisizmus szereplését senki sem meri 
manapság már vitatni, miután ö hevesen kikelt azon hamis 
állitás ellen, mely a vallás ősi alakját a fetisizmusban keresi 
s a mellette fölhozott okokat mind megczáfolja s apróra 
szétszedé.*° 

Pedig Csengery biztosra vette, hogy a nyers természet- 
imádó vallásos érzelmének alapja többnyire a félelem. A 
fetisimádó már bizodalmasabb lábon áll istenével; lakában, 
tűzhelyén tartja, ételt ad annak, megtisztogatja s ha nem 
engedelmeskedik, meg is veri.^^ 

A „természetes fejlődésnek** napjanikban Müller Miksa 
a legkimagaslóbb mivelője. Szerinte a vallás legelső alakja 
volt a henotheismus*^ mely ellentétben áll a poljiiheismus- 
ban a sok istennel és a monotheismusban az egyetlen egye- 
düli Istennel. A henotheismus szerinte a vallás legrégibb 
primitív alakja, midőn majd az egyik, majd a másik termé- 
szeti tüneményben látta az ember a végtelennek^ az istennek 
eTizméjét s mindegyiket személyesítette, úgy azonban, hogy 
az isten eszméje egyik alakban sem emelkedik ki, akár 
mint a többi között egy legfőbb mindenható, akár pedig mint 
egyedüli Isten. A henotheismus jellege tehát, hogy benne 
az istenek fogalma még határozatlan s egymással egyen- 
rangúak, egyik sem emelkedik a másik fölé. A henotheis- 
mnsban az istenek teljesen függetlenek s az imádkozó 
elméjében az imádás perczeiben csak egy isten van s az a 
mindenható. A henotheismus e példáját látjuk, állítja ő, 
a Rig-Véda hymnusaiban. E hymnusok majd egyik, majd 
másik istenhez intézvék, s az illető istent, mint egyedüli s 



52 MÜLLER A HONOTHEISMVS* tS ATHEISMCSRÓL. 



le^'öbb istent magasztalják, anélkül, hogy a többihez való 
viszonyát érintenék vagy azokat kisebbítenék. A védák 
hymnusai az emberi sziv változó óhajai vagy a természet 
változó tüneményei szerint majd Indrát a villámlás és zivatar 
istenét, majd Agnit a tűz istenét, majd Vanmát a mindent 
átkaroló égboltozat istenét dicsőitik. S a Rig-Véda hymnusai 
a legi'égibebek, melyek a henotheismus nyomait mutatják. 
A henotheismus azonban nem sokára átalakult poly- 
theismussá, egy isten a többi között kiemelkedik, mint leg- 
hatalmasabb főisten ; ezt látjuk a polytheista vallásokban ál- 
talában, leg\dlágosabban a görögök s rómaiak vallásában. A 
Rig-Védában a henotheismus azon átalakulásának nyomait 
is feltaláljuk, midőn az istenek között az elsőségért való ver- 
seny megkezdődik. Az egyik hymnusban a következő dicsőí- 
tés van Indra istenéről: „Indra előtt meghajolt Dyaus, az élő 
isten, megalázkodott előtte a föld virányaivaV Ez az átmeneti 
korból való, mikor egj' főisten emelkedik a többi fölé. Az 
ily módon létrejött polytheismusból fejlődött ki a monotheis- 
mus, pantheismus és atheismus. Az istenség eszméjéről való 
elmélkedés arra vezette az embert, hogy az csak egy és oly 
lényt illethet legtökéletesebben, akihez hasonló természetű 
senki sincs. Ezen egy isten után való vágyódás, e monotheis- 
tikus irány föltalálható a Rig-Véda néhány hymnusában, a 
nélkül azonban, hogy e monotheista szellem meghonosodott 
volna a liinduknál. A monotheismus csak a zsidó népnél fej- 
lődött ki s pedig Müller szerint ama körülmény folji^án, hogy 
a séfui felfogás az istent nem annyira a természetben, . mint 
inkább az ember élet-eseményeiben látta nyilatkozni s nem 
mint a természet m'át, hanem mint az egyesek és népek sor- 
sának intézőjét vette tekintetbe, azért a sémi népeknél az 
isten-fogalom erőstj urat, királyt jelent, amint ezt a sémi nyel- 
vekben az isten jelelésére használt legrégibb szó az El, Ilu 
bizonyítja. Eme felfogíís eredménye volt, hogy ez egy isten 
a többiek közül éles körvonalokkal emelkedett ki, s idő foly- 
tán a többiek lassankint benne összefolytak, úgy, hogy nem 
nagy megerőltetésbe került az átmenet a monotheismusba, 
különösen ama népnél s ama törzseknél, melyek a monoton 
pusztaság egyformaságában éltek, ahol is a henotheismus él 



NmVANA. A JÖVŐ VALLÁSA. 53 



polytheismus majdnem észrevétlenül átváltozott egyisten- 
imádassa. 

Egy érdekes megkülönböztetés van még Müller valliis- 
tudományi rendszerében : az atheista vallás, mely magában 
ellenmondásnak látszik, de az oxfordi tanár azt, mint a budha 
vallás kezdetét tűnteti fel. Budha ugyanis a hindu vallás is- 
teneinek semmiségét behitva, azokat elvetette, csakhogy he- 
lyettök eleinte semmit sem adott. Budha vallása kezdetben 
csak erkölcstanból állott s az istenről semmit sem tanított 
„Csodálatos, úgymond Müller, hogy a legmagasabb erköl- 
csiséget, mely a kereszténység előtt valaha taníttatott, egy 
olyan ember tanította, aki előtt az istenek hiábavalóságok 
voltak, aki semmi oltárt sem ismert, még az ismeretlen is- 
tenét sem." 

Müller a Védákban a skepsis nyomait is feltalálja; a 
későbbi hymnusokban már fordúhiak elő egj'es helyek, ame- 
lyek a hatalm'txs Indra isten léte fölött való kétséget fejezik 
ki. E skepsis Budhánál már teljes atheismussá válik; ő az 
istenek helyébe a Nirváná-i^ a megsemmisülést állitja. A 
Nirvána a hindu világnézletben ^ jwssimismus kifejezője, min- 
den létezésnek gyűlölete, a teljes nyugalomnak, a megsem- 
misülésnek, a legfőbb boldogságnak ideálja. Az aiheismus, 
Müller szerint, szükségképen fejlett ki a hindu vallásban ; az 
atheismus azonban nem az isteni lét merő tagadása, hanem 
csupán tagadása ama nézeteknek, melyek addig uralkodtak 
az istenség felől; vágyódás tisztább nézet után. Az atheis- 
mus szerinte G'/Am értelemben minden vallás czélja, mert az 
evolutio következtében tökéletesednie kell mindegyiknek. Az 
atheismus gzgxi értelemben folyton tart, csakhogy ez nem a 
vallás halála, hanem egy új életforrás, a jövő vallásának for- 
rása, mei-t Müller állitásához képest minden vallásnak az 
emberrel tökéletesednie kell. A változatlan egyforraaság nem 
bizonyíték a vallás igazsága mellett, sőt ez azt bizonyítja, 
hog}'' abból az életerő, a fejlődés kihalt, az megkövült. Mül- 
ler szerint a kereszténység helyét egy uj, egy tökéletesebb 
vallás, a jövő vallása foglalja el, mely tisztúltabb eszmékkel 
a jelenlegi nagy vallások eclectismusából fog létre jönni.*^ 

A hírneves nyelvtudósnak tanait a vallások eredetéről 



r»4 A DEPRAVACIÓ ELMÉLETE. A LEGRÉGIBB IMÁDSÁG. 



és a jövő vallásáról tagtársam Karácson Imre tanárnak, „az 
összehasonlító vallástudomány jelen állása és eddig elért 
eredményei'' czimű értekezés írójának rövídletében és szavai- 
val adom. (V. ö. Magyar Sión 1887. évf. 361. 1.) 

Es MüUer Miksa elég tekintélyes arra, hogy az evolulio : 
a természetes haladás tanai hiteles értelmezőjének, a jövő vallása 
igaz prófétájának tartsuk öt. De elég arra is, hogy a divatos 
vallásbölcselet keresztény-ellenes irányáról bennünket bizo- 
nyosakká tegyen, és a rendszer elbírálására figj^elmünket 
fölhívja. 

A régibb iskola ma is megtartott álltlspontja szerint a 
népek vallási emlékei nem természetes fejlődés, hanem foko- 
zatos sülyedés, depraváció mellett tanúskodnak. As^ emberiség- 
nek ős vallása a monotheismus volt, és haladása visszafelé tör- 
tént, mert sülyedésben állott. A legrégibb népeket is már a 
többisteu-ímádásba merülve látjuk egymtisután a történeti 
kor látóhatárának szürkületéből kibontakozni, de az egj^kori 
egyístenhivésnek még észrevehető nyomaival. Ami henotheis- 
musnak van mondva, az saj átlag a haldokló monotheismus 
utolsó nvílvánulása vala. 

A legrégibb (talán 4000 éves) egj^íptomí imádság így 
hangzik : „Hála legyen Neked, mondja minden teremtmény, 
üdvözöljön téged minden ország! Az egek magasságáig, s a 
föld egész széltében s a tenger mélységéig hangozzék e szó : 
istenek imádják Felségedet, a szellemek, kiket teremtettél, 
magasztalnak, alkotójuk lábainál örvendezve. Mindeneknek al- 
kotója, a lényeknek * teremtője, Ura az élet-, egészség- és 
erőnek. Te az istenek feje, mi imádjuk szellemedet."** 

Es ezen imádkozónak késő ivadékai már a macskát, 
krokodilt, kígyót, meg a vereshagymát imádták, mit termé- 
szetes fejlődésnek nem lehet mondani. 

Tehát, a miliez alig fér kétség, tévedett Csengery, mi- 
dőn az állat-ember vallásában a monothoismust későbbi fej- 
leménynek vállá; de tévedett Ipolyi is, midőn az egyisten- 
hivést vitatá az ősmagyar hittan föágazatának. 



ISTEN. 

X. A magyar ősvallás többisten-hivése. 



45 



íróink ^a magyarok (ogy) istené"-r51. A történetírás nincsen elle- 
niiuk, csupán látszatra. A középkor vélekedése a magyar ős vallásról. 
^ Isten "-szavunk a nyelvtudomány világításában. Az ^Isten'-nóv fogalmi 
köre az altáji népek mythologiájában. Istenek és az «öreg isten** elsősége. 
A „magyarok istene." Kégi vallásunk az ős csillagászat világításában. 

I. íróink ,,a magyarok (egy) istenő''-röl. 

A magj'ar físvalhís többisten-hivése vitatásánál nem szá- 
molhatunk a nuigyar történetirás bajnokainak támogatására, 
mint akik egy szívvel és lélekkel az ellenkező állítás védel- 
mezői, mint akik csak egy isieyit: a magyarok istenét imád- 
tatják őseinkkel. Nem egy szempontnál fogva nekik kell át- 
engednünk az első szót. 

Ujabban az ősvallás istenével tudomásunk szerint Ipolyi 
Arnold és Horváth Mihály foglalkozék legbehatóbban. Eze- 
ken kívül hivatkozunk másokra is ; de szántszándékkal nem 
törekedtünk arra, hogy a magj^ar történetírásnak mindenik 
munkását kihallgassuk. Minket az állítás egyértehnűsége 
mellett üikább csak a hivatkozás és indokolás érdekel, me- 
lyek közönségesen szintén egybevágók vagy éi)pen azonosok 
levén, minden történetirónak kikérdezését fölöslegessé teszik. 

Ipolyi: szerint: „Emlékeink, hagyományaink, nyelvünk 
nyomai a magyar ősvallás hitét ,,eg}'" fő lényről, kit isten 
neve alatt ismert, kétségtelenné teszik. Ezen öshit őtet a lé- 
tező fölénynek, az eyynek, mindenek felett élőnek, ős- és 
öröknek tartá, ki előtt esdeni, kit imádnia kell. Otet a bol- 
dogság, mindentudás, látás, jóság, gondviselés tulajdonsá- 
gaival képzelé, ki a jót segíti, áldja, fogadja, hozza, kiséri ; 
a rosszat haragjával bünteti, nyilaival, menny kőivel üti, átok- 
kal, nyavalyával veri, sújtja. Ki mint egy jóltevő Ősz, azaz 



56 Horváth. Szálat. 



ősatya, az erényt csudás mindenható erejével jutalmazza ; ki 
az eget és földet teremtette, ki a napot és csillagokat az 
égre fülviszi, és a világra földeríti. Kitől a halandók, és az 
elemek teremtvék, ki az élet és halál ura; ki végre mint 
védő nemzeti istenség választott népét vezérli, néki kjilönös 
rendeltetést ád, őt az igéret földére juttatja."*^ 

Horváth Mihály szerint : „A magyarok csak egy lényt 
imádtak úgy, mint az emberek a mindenek teremtőjét imádni 
szokták. Ezen legfőbb, szent, jó, igazságos, mindenható lénji, 
Istennek nevezték s ezt a nevezetet még akkor is megtar- 
tották, midőn a keresztény vallás világa által azon fölséges 
lénynek tisztább ismeretére jutottak; mi eléggé bizonyítja, 
hogy fogalmaik azon lényről nem ellenkeztek a keresztény 
vallás által hirdetett istenség eszméjével."^' 

Ugyanő: „Egélyök, vallásuk a nyers természet imádá- 
son felülemelkedve, tif^^ta egyistenimádás (monotheismus) volt. 
Tisztelték ugyan, mint egy görög iró tudósít bennünket, a 
tüzet, a levegő-eget, és a vizet, és himnuszt énekeltek a 
földnek; de csak azt imádták, Istennek azt nevezték, ki a 
világ mindenséget alkotta, fentartja s igazgatja. Ennek tisz- 
teletére mutatták be áldozataikat. Az istenfogalom nálok 
már annyira tisztult s emelkedett vala, hogy istenöket, mint 
személyes istent, a teremtő és gondos atya alakjában tün- 
tette föl képzeletök. Sőt, miként ez maiglan él a magyar 
nép öntudatában, őt népök saját véduráűl, a magyarok nem- 
zeti istenéül tekintették, ki a mennyég közepén, a felhők 
között lakik. A szivárvány képezte kézíját s avval lőtte el 
tüzes nyilát. Karja a villám volt, melyet a légben villogta- 
tott. intézte a fellegek és szelek járását, iu*a volt a dör- 
gésnek és villámlásnak. Nyilai félelmesek voltak s ha valaki 
ellene romlását kivánta, csak azt óhajtá : verjen meg a 
tüzes isten-nyilai mely átokforma máiglan él nyelvünkben."*® 

Szalay L. szerint: „Őseink vallásáról módfelett ritka 
nyomokat találunk mind hazai emlékeinkben, mind a kül- 
földi történetíróknál. Annyi bizonyos, hogy nem voltak 
bálviiny-imádók. Mi a nyugoti krónistáknál bálványozásra 
mutat, az csak a szerzők tudatlanságában vagy a legendái 
irásnem cziíráin alapszik. Vallásuk alkalmasint egj^szcrű 



Feszler, Babtal, Fkaknói, Kbrékqyábtó. 57 



természetkultusz volt, hasonló ahhoz, melyet Közép-Ázsia 
több népségeinél, nevezetesen a parzoknál találunk. Rend- 
kivid módon tisztelik a tüzet, írja a türk népekről általában 
Teofilaktosz Simokatta, valamint a levegő és viz is tiszteletök 
tárgyai; s a földnek himnuszokat zengedeznek. De a termé- 
szet ezen kultusza nem zára ki az egy isten eszméjét, mit 
„a magyarok istene'' kifejezés tanúsít s mire nézve Theofi- 
laktosz is igen szabatosan nyilatkozik : ^csak azt imádják s 
Istennek csak azt nevezik, ki az eget és földet alkotta stb."**® 

Fe^sler szerint „a magyar ős-kultusznak csak némi 
nyomát találjuk a kortársaknál és nyelvökben, és bizonyos, 
hogy az Isten, mely nem kölcsönzött szava a magyarnak, egy 
jóságos és egyedül álló istenségnek neve vala, mivel ők azt 
az anyaszentegyházba való belépés után is megtíirták"*^® stb. 

Bartal György: „Régibb krónikások, jobbára szerzetes 
barátok, hogy a magyarok megtérítésének munkáját nehéz 
dolognak tüntessék föl, a magyarokat többistentisztelöknek 
és bálványozóknak áUítják, hanem hiába kérdeznéd tőlük 
isteneik neveit és ímádásuk módját, mert a lóhus-evésen 
és bizonyos átkokon kívül nem tudsz tőlük mást kisütni. 
Otrokocsi, Bél, Cornides meg azért beszélnek magyar Mars- 
ról, Herkulesről és Merkúrról, hogy a magyar ősmiveltség 
a görögnél és rómainál alábbvalónak ne látszassék. 

Napjainkban minden valamire való iró Teofilaktosz 
állításait vallja magáénak, mi lényegileg ugyimaz, amit 
Hérodotosz a perzsák valhisáról följegyzett: .;A napnak, 
holdnak áldoznak, a földnek, tűznek csak úgy, mint a sze- 
leknek; de kezdettől fogva csakis ezeknek mutatnak be 
áldozatot/ Teofilaktosz is ugyanezt mondja a magyarokról. 
Mely igaz állítását Teofilaktosznak igazolják a szent-gálleni 
évkönyvek is, melyeknek bizonysága szerint „a szabad ég 
alatt zengek az ott portyázok nagj^ istenök dicséretét. "^^ 

Fraknói Vilmos szerint : „Eleink vallása természet- 
vallás volt, hittek egy Iste7ib&n, kit „magyarok istenének" 
szerettek nevezni. '*''^'^ 

Kerékgyártó Ári)ád: ^A magyarok hittek egy fo-lrnyhen. 
Istenben. Ez példabeszédeink és egyéb emlékeink szerint 
ily tulajdonokkal volt fölruházva: egy-, úr-, élő-, teremtő-, 



i)8 



boldog isten, ki a jót áldja, a rosszat nyilával üti, veri 
Btb.-*« 

Kállay Ferencz: „Minden baboniik daczára pogány elő- 
deinkről nem állíthatjuk jogosan, hogy a teremtöii klviil 
más fö istent is hittek vohia. Az volt a magyarok istene . . , 
Egy titkos érzet mindig fenmaradt liennök, hogj' több egy 
fö istennél nincs .... Ha már a krónikákban olvassuk, 
hogy a magj'^arok sok istent hittek, tizt szóezerínt nem kell 
érteni, njert a keresztény pap-írók e váddal szűk kezűek 
éppen nem voltak. Ók a fák, vizek mellett s hegj-ekcn 
végbe vitt áldozatokból külsőleg ítélve nem csupán azt 
hivék, hogy mindenütt miís, meg más istent tiszteltek, 
hanem azt is következtetek, hogy maguk ez anyagi tárgyak 
\& isteneknek tekintetének, — pedig nem áll ... . Tcofi- 
laktosz szintén megismeri, h(igy a magyarok a viUlg terem- 
tőjét uralták, annak áldoztak, de egyszersmind a természeti 
erőket vagy elemeket is tiszteletben tárták. "'^^ 

De legyen elég az ellenfél erejét kémlelő ezen por- 
tyázásból I 

2. A történetírás nincs ellenOnk csupán látszatra. 

Alig fogná valaki lehetőnek tartani, és mégis így van: 
az első és súlyra is elegendőién nyornatékofi érvet a velünk nem. 
egy hitet valló magyar törtmetirástól kajijuk. Ha összevetjük 
i^yanis az imént idézett jeles Íróinkat, ant Uipasztaljuk, 
hogy mindegyikük hivatkozik Teofilaktoszra, mindegyikök 
azon meggyőződésben él, hogy eleink valhlsa természet- 
vallás volt, A bizanczi görög szavaira esküsznek mindannyian 
történettudósaüik, kik a magyarok istenét az azonosságig 
hasonlatosnak írják a kereszténység Istenével. A gÖrÖg irót 
azonban itt még ne bántsuk, mintán a régi ősök által val- 
lott természet-kiűtus elég gondolkozni valót tár elénk! Ezen 
álhtás az , mely ncmakarva is szövetségesünkké teszi a 
velünk kibékülhetetlennek látszó ellenvéleményt . . . 

Minden nyomok és jelek oda mutatnak, hogy a ma- 
gyar ősvallás csaktigyan természettisztelctben állott. Úgy 
ám, de ha ezt ténynek vesszük, ímiint kell vennünk ; akkor 



A TEBMÉSZET-KULTUS FOKOZATAI. 59 



Teofilaktosz haszontalan akarja velünk elhitetni, hogy csak 
azt imádták s Istennek csak azt nevezek, ki az eget és 
földet alkotta. Monotheismust és természetkultuszt egymás- 
tól áthidalhatatlan távolság választja el. A természettisztelet 
sajátlag természet-imádás levén, a mythologiák bizonysága 
szerint az egyistenhivés lehetőségét egészen kizárja. És itt 
majdnem mellőzhetetlen, hogy ha csak futólag is, a termé- 
szetvallással ne foglalkozzunk, mely részben figyelmes kívá- 
nok lenni az olvasó iránt, midőn a szót akadémiai tekin- 
télynek engedem át. 

..Semmi sem alkalmasabb, úgymond Csengery, az 
egyszerű, természeti állapotban levő ember csodálkozását 
s azt a félelmet és tiszteletet, mely a vallás kútfejét 
képezi, - - annyira fölkelteni, mint a látható ég, a menny 
vagy ég a ragyogó égi testekkel. A mennyből hallatszik 
a dörgés, ott czikílznak az ijesztő villámok, onnan ragj'og 
az északi fény, ott származik a hó, az eső, a jég, 
a zivatar, annyi jótékony és félelmes tünemény mind- 
megannyi me^oghatatlan dolog, rettegett vagy hálával 
fogadott csuda a természet fiára nézve. A menny, a lát- 
ható ég s bizonyos abban rejlő hatalmak tisztelete egész 
Ázsiában otthonos, de sehol sem inkább, mint az altáji 
népeknél. 

Azonban a dolog természetéből foly, mondja Castrén 
után, hogy az ég vagy menny imádását lassankint az 
áltiilános természet-kultusz váltotta fel. Mert a menny, 
minden hatalmával és díszével, csak egyes, véges tárgy, 
melynek tisztelete végre sem elégítheti ki az ember val- 
lásos érzelmét. A műveletlen népek is ösztönszerűen 
vonzódnak a végtelen tiszteletére. A mindennapi tapasz- 
tahís arra tanítja az embert, hogy a természetben a 
mennyei tüneményeken kÍAÜl sok egyéb tárgy van, mely 
az ő akaratának nem engedelmeskedik. A hullámzó ten- 
ger, az emésztő láng, a termékeny föld hatalmas folyói- 
val, rémes zuhatagaival, magas hegyeivel, sötét erdeivel, 
vadaival mindrnegannyi túlnyomó hatalom a nyers ter- 
mészeti emberre nézve, melyek imádiisra késztik őt. így 
szélesül mindinkább az istenfogalmak köre. Az ember 
azonban kezdi érezni, hogy a szétszórt tárgyakban ugyan- 
az(m erő munkál ; kezd emelkedni a részletekről az álta- 
nosra, a végesről a (!) végtelenre. A tisztább istenfogalom 
ezen fejlődését természetesen előmozdítja az érintkezés a 
raonotheismussal. Ily hatással volt az izlam és keresz- 



,; ily hatással volt a kereszténység 
3efolyásnak tulajdonítja Castrén az 
ifejlödését a finn mythologiábaii ; e 
1 történt, hogy a „teremtő" mellék- 
: Jiimala (a mennyég.) S amint el- 
l a Jumaia-szó : végre elvesztette 
új szók állottak elö régi értelmei 
snnyrc : taiims, az ég istenre : Ukkó.'^^ 

elmegy ugyan a ffíbb isten föltc- 
lylyé alakít képzelete ; de hogj' egj'- 
lűl tisztelt természeti erőket, hogy 
arabokból álló isteneket, erre mi- 
.kalmatlan. Kgy föbb isten előtérbe 

családtagok nem fosztatnak meg 
;eletük sokban csonkul is. És c val- 
f a természetvallást és egjisteiihi- 
■.atja, elegendő arra, liogy ellenfe- 

3Ínk kétségtelenül nem voltak nyers 
nfogalmat bizonyosan már szemé- 
n azt meg nem engedhetjük, Iiogy 
vagyis tulajdonnév lett vohia. Ks 
1 az ősmagyar vallás kortársai sem. 



ikedése a magyar fisvailásrúl. 

Isok, úgy a hazaiak, mint a kül- 
s egyisteniraádiisáról mitsem tud- 
igyobb megvetéssel, mint uUllatos 
gálatárói, sötét tévedésről, sokisten- 
Lássnk néhány példáját! 
az kyralsilgban megh orössöj'ttitto 
Icgottan pokolbeli sathan wtanna 
rt nehezzee tarttya vala hoffij az e\v 
ez orzagot keznehöl ky znlaztoKri volna. 
jmogysaghan egy potjan hatalmas 
rala iiewer^" 

L kárhozat és tudatlanság fiaira, egy 
;ly nem tudá, fiof/i/ Isten teremtménye, 



Vata. Vata fia. 61 



Úgymint a Pannoniában lakó magyarokra is felderült az is- 
teni kegyelem országa ; hogy kiket előbb eredeti lakhelyeik- 
ből, a gonoszul vétkező keresztények bosszús főnyitekére 
nyiigot felé állandó ittmaradásuk elrendelésével költöztető, 
azokat az elővégzetnek idején a gonosz útról az igazság ös- 
vényére, busongás éjjeléből az örökké tartó jutalom remé- 
nyére vezérelné/^^ 

A német Ditmár úgy tudta, hogy a már kereszténynyé 
lett Gecse (Géza) nagyvajda asi egy isten mellett még régi 
isteneiiiek is áldozott Sőt még előbbre tekintvén az esemé- 
nyek során, úgy értesülünk a Névtelen krónikája nyomán, 
hogy: Almos vezér és övéi Ungvárba bevonulván, a halhat- 
lan isteneknek nagy áldozatokat tönek}^ 

1047. Egy Vata nevezetű, Belus várából, ajánld föl ma- 
gát legdsöben a maggarok közül az ördögökneky fejét megnyír- 
ván és hajából három üsfököt eresztvén alá pogány szertartás 
szerint. Ezen Vata átkos biztatására az egész nép az ördö- 
göknek áldozta föl magát és kezdenek (feláldozott) lóhúst 



enni.^^ 



1061. „Vata fia János a pogány vallást követvén^ sok va- 
rázslót, bűbájos asszonyt és nézőt gyűjtött maga köré, kik- 
nek igézései által igen kedves volt az urak előtt. A bűbájos 
asszonyok közül egy Rasdi nevűt^° Béla király elfogatott és 
böilönbcn záratott, hol önnön lábáról lerágván a húst, ve- 
szett el végre. Fejérvárott a király, a püspökök és előkelők 
a nagy sokaság láttára megijedvén, nehogy rajok rohanjanak, 
a városba húzódtak. A nép pedig elüljárókat választott s 
azoknak fából emelvényeket készített, hogy őket láthassák 
és hallhassák. S az elüljárók követeket küldöttek a király- 
hoz és az előkelőkhöz, kik így szóltak : Engedd meg nekünk 
apáink módjára pogánysághan élni, a püspcjköket megkövezni, 
a papokat megfojtani, a dézsmálókat felakasztani, az egy- * 
házakat lerombolni, a harangokat összetörni. Az elszomoro- 
dott király 3 napi határidőt kért, hogy határozzon a dolog- 
ban. Yj közben a nép elülj árói magas emelvényen ülve is- 
tentelen verseket hirdettek a hit ellen (praedicabant nefanda 
Carmina contra fidem), az egész nép pedig örvendezve kiál- 
tott rá: Úgy legj^'en! Midőn aztán 3-ad nap a feleletet vár- 



62 A K RÓNIKÁSOK V ÉDELME. FÉLPOGÁ NY ™ADSÁ0. 

ták, a király parancsára fegyveres katonák rohantak rájok, 
s némelyeket közülök levagdaltak, elöljáróikat a magasból 
lehányván, összetörték, a többieket pedig megkötözve meg- 
korbácsolták s így nagy bajjal a lázadást lecsendesítek/^^ 

Ennyi talán elég is lesz az idézetekből. Bartalnak azon 
kifogása van jó középkori íróink ellen, hogy többnyire szer- 
zetes barátok; tehát elfogultak és nem veszi észre, hogy az 
lenne a legnagyobb elfogultság, ha Teofilaktosz kétes ér- 
tékű állításának kedveért minden krónikásimkat a sutba dob- 
nék. A különben éles ítéletű Sznlay arról van meggyőződve, 
hogy: ami a nyugati krónistáknál bálványozásra mutat, az 
csak a szerzők tudatlanságán vagy a legendái irásnem czif- 
ráin alapszik. De ha a külföldi írókat tudatlanságról vádolja, 
azzal fogja-e vádolni László királyt is, ki ,,gentilium ritus"*, 
azaz bálványozás czímen tiltja a magyar ősvallás gyakorlását ? 

„Ha ki a pogányok módjára (idézem Szalay szavaival) 
kutaknál áldozik^ vagy fáknál és forrásoknál é^ köveknél áldo- 
zatokat mutat be, váltsa meg ökörrel vétségét." 

Az ősbálványozást fennen hirdeti bálvány szavunk®'* és 
azon átmeneti, féUg pogány, félig keresztény himnusz, mely- 
ben olasz hittérítők a két vallás összehozását kísérlik meg: 

„Légy magasztalva te nagy Isten a mi testvérünkkel, a 
Napjml. Oh mily. szép, mily ragyogó: ő a te jelképed Uram ! 
Légy í'üdva a mi asszony nénénkkel, a Holddal és a mi húga- 
inkkalj a csillagokkal együtt^ akik oly szépek és fényesek! 
Légy áldva a mi süvimkkely a széllel együtt, aki a felhőket 
és derült időt hozza! Légy áldva a mi ángy'ikánkkal, a Víz- 
zel együtt, aki oly hasznos, jó ízű és tiszta! Légy áldva a 
mi urnnkbátyánkkal, a Tűzzel ! Oh mily szép, oh mily vidám, 
oh mily erős és hatalmas ő ! Légy áldva oh Uram a mi nagy 
asszonyunkkal, a Földdel együtt, aki minket táplál és meg- 
tart."«« 

Könnyű az ellentétes irói nézetek közül a valóra ráis- 
merni, főleg ha maga az ősvallás istene : az isten-^zó is meg- 
nyilatkoznék a maga mivolta felöl! 



Az Isten-szó réuibb értelmezése. 63 



4. „Isten'' szavunk a nyelvtudomány világításában. 

Vámbérynek igaza van, hogy amit az isten-szó meg- 
fejtése végett eddig összehordtak, majdnem megtöltené egj'- 
kis kötetet. Az is való, hogy ebből a sok vetésből nagyon 
kevés aratása lett az igazságnak. Vámbéry, a jeles orienta- 
lista, talán nagyon is túlozza a dolgot, midőn e részben foly- 
tatólagosan azt Írja, hogy a részint elégtelen szakismeretből, 
részint makacs elfogultságból is eredő elméletek a tudósok 
szántszándékos elvakultságából származó tévedések szomorú 
bizonyságát szolgáltatják. 

Tény az, hogy isten szavmik gyökbontásával valami 
sokra nem mentünk, de e mellett menthetők maradhatnak 
tudósaink is, legalább mi, tévcdésök okát egészen másban 
keressük, mint akár az elégtelen szakismeretben, akár a ma- 
kacs elíogultságban. Hátha csak a helytelen álláspontra való 
helyezkedés vala minden hibájok! 

Úgy tetszik nekünk, sőt úgy vagyunk meggyőződve is, 
hogy kárbaveszett munka c szóban magas jelentősége kife- 
jezését keresnünk, miután kiindulásában oly egyszerű az 
isien-tíéVy mint volt a nép, mely hozzá vallási hiedelmei fő- 
fogalmát kötötte. Hogy az ellenkező föltevés okvetetlenül a 
tévedés útjára vezet, sajnos, számos jelesünk példájával is 
beigazolandó marad. Fessler az isten-szót a magyar nyelv 
sajátjának és eredeti elnevezésnek tartja, Kállay meg úgy 
vélekedik, hogy e szót már őslakóhelyünkön is bírtuk. 

Ipolyi szerint e név eredete és jelentése homályos. Ugyan 
ő megkisérlette annak értelmezését, mi ellen azonban erősen 
kikelt Csengery Antal.*** 

Révay áll azoknak az élén, akik az isten-syM egyértel- 
műnek tartják a je/io?;rf-névvel, vagyis íiz isten annyit akarna 
mondani: aki xmgyon,^^ Mire nézve elég azon megjegyzést 
tennünk, hogy a kinyilatkoztatás Istenének ajkáról fönsége- 
sen hangzanak ez igék: vagyok^ aki vagyok; hanem a népek 
legősibb szavai konkrét fogalmat fejeznek ki. 

^Mások szerint a chaldeai esta ^=^ tűz származéka s meg- 
egyezik az örök tüzet jelentő görög satía (latin vesta) vagy 
íwa névvel."* 



64 ŐsiDö. Örbg ég. Esta. Isá. Izdan. 



Mindezen szószármaztatásoknál több hivője akadt a 
parz ^Júdan^'URk^ melynek azonosságát a mi isten-szavunk- 
kal az ősi tűzimádással kapcsolatban vitaták tudósaink, s el- 
lenzői csak azok valának, kiknek nen\ ment a fejébe, hogy 
ne lett volna a magyarnak e fogalom kifejezésére saját ere- 
deti szava. 

A nagy szótár szerkesztői ezen fejtegetésekkel azon czí- 
men nincsennek egészen kibékülve, mert mind ezen fejtege- 
téseknél kevés vagy éppen semmi figyelem nem fordíttatott 
magára a magyar nyelvre. Szerintök isten = őstevö, ősvaló, 
őslény.®® Ezen lehozás egészen kifogástalan lehet nyelvésze- 
tileg, mythologiai nézőpontból azonban sokkal czifrábbnak 
látszik, hogysem az egyszerűséget kedvelő igazság saját ru- 
hájaként magára ölthetné. 

Kimerítendő az isten-szó értelmezéseit, föl kell még em- 
lítenünk egyet, mely szerint isten összetett szó levén, annyit 
tenne, mint ős időy öreg ég^'^ Kapván kapnánk rajta, ha nem 
oly két nyelvből (finn és tatár) alakulna az összetétel, me- 
lyeket lelkiismeret szerint bajos egy kalap alá venni, midőn 
csak egyetlen-egy szóról van emlékezet. 

Az istennév ős jelentése és fogalmi köre még maiglan 
is vitás kérdés, mely fölött egész erővel foly a küzdelem a 
finn-ugor és török-tatár atyafiság hivei között. 

Regvly szerint a cseremisz nyelven ^esia"" -cúnálóL terem- 
tőt jelent 

Hunfálinj isten-szavunkat a finn isa (= atya, öreg) és 
a török t&n, teng (=^ ég) összetételének vélte, de nem tar- 
totta lehetetlennek azt sem, hogy nem egyéb az, mint a 
persa jezdan, mely a törökség útján került a magyarba. 

Budem a finn isa (= atya) és a magyar Jceji kicsinyítő 
képzőt tartja isten-nevünk szüleinek. 

Hogy az ugor-iskola mennyire nem tud megbírni az isteti 
szóval, az egyértelem hiánya eléggé föltünteti. A tanárnak 
ellentmond a tanítvány, ezt meg egy másik czáfolja meg.®® 

Vámbéry, a török rokonság tudós hirdetője, az Isten 
szót minden eddigelé nyilvánított ellenkező nézet mellett 
is a perzsából kölcsönzöttnek, vagyis a parzi-valliis i^dan^ 
jezdan szavával tartja azonosnak.®^ 



•Isten" — eredetét tekintve — nem tulajdonnév. 66 



Ugyancsak tőle tudjuk, hogy ^Isdnn/' többes száma 
az egyesböíi is istcntjclcntö ind-nek, miből, ha kedvünk 
vobia hozzá, erősen mellettünk kardoskodó érvet lehetne 
kovácsolni. Ha izdan =^ izid-ek = isten : akkor az isten-szót 
már származásánál fogva sem lehet tulajdonnévnek vennünk, 
hanem csak közös névnek és nincsen kizárva, hogy lehetett 
csillagisten, napisten, holdisten, tűzisten, anyaisten, vízisten, 
erdöisten, szélisten, nagyisten, öregisten, kisisten. 

Azonban ne ártsuk magunkat a vitázó nyelvtudósok 
ügyébe ! Ha szabad mindamellett az olvasó tájékoztaüísa 
végett az eddig elért eredmények fölött nyilatkoznunk, azt 
kell mondanunk, hogy isten-szavunk magyarsága mellett 
fölhozott érvek sokkal gyöngébbek, mint a török-perzsa 
kölcsönzés meUett szólók.*^*^ De ha isten nevünk azonos 
iá'áím-nal, úgy ez már csak átmeneti szó lehet és a legősibb 
magyar isten-fogalom kifejezését elveszítettnek kell nyilat- 
koztatnunk. 

Mely szó tehetett az első kori isten-fogalom hordozója, 
és mi lehetett oka e cserének? — nem csupán magában 
véve érdekes kérdés, hanem tételünkkel kapcsolatos is. 

5. Az „Í8t8n''-név fogalmi köre az altáji népek mythologiájában. 

Midőn az ősvallás istenéről beszélünk, nem a kinyi- 
latkoztatás magasztos létezőjének mintázásával foglalkozunk, 
hanem be kell elégednünk azon látóhatárral, melyben a 
kezdetleges felfogás mozgott. Es ez nagy különbség; habár 
nem vagyunk is Csengery^'^el egy hiten a vallások eredeté- 
nek tekintetében és nevezetesen nem tartjuk az ős embert 
önfejlődésre kárhoztatottnak, mint aki eredetileg tiszta fogal- 
makkal bírt a teremtés Uráról: azonban történeti ténvnek 
kell azt is vennünk, hogy az emberiség nagyobb csoportok 
és családok szerint előbb vagy később, de mindannyiok elté- 
kozolta ezen ős örökségét és a kinyilatkoztatás igazságai 
azon mértékben mosodának el, amilyen távolság választja 
vala el a népeket térben és időben az emberiség bölcsőjétől. 
És természetes következménye aztán ennek, hogy az egyes 
népcsaládok vallása úgy tűnik föl, mint némileg saját szel- 
lemi termékök és hogy az egyes mythoszok egymástól 

5 



66 Tengri. Buga. Kudai. .Jcmala. MuEN.rE (Menny). 



annyira elütnek. De meg aztán ez adja meg az egyes 
mythologiáknak a bölcseleti belbecsét és indokolja kutatá- 
suk méltó voltát. 

Es a mythologia szemüvegén tekintve, az isten-név 
egészen sajátos világításban jelenik meg. A vallási adatok 
szerint az ural-ajtáji népeket, hová tartozik a magyar is, 
a természet imádásban látjuk leiedzeni. És ezen természet- 
tisztelet kezdete nem volt, nem is lehetett más, mint a 
nyers természetimádás. Hogy a természetkultusz kiindulilsá- 
ban merő égimádás volt, immái* érintettük. 

A mennyet tisztelték a mongolok, hogy ismét Csen- 
geryt szólaltassuk meg, tengri^ s a mongol eredetű kinaiak 
ien vagy tien név alatt. A tunguz maiglan az eget imádja, 
melyet bugá-nok mond; s több török-tatár törzs napjaink- 
ban is a mennyei hatalomnak, Kuddi-nak mutatja be legfőbb 
hódolatát. Tu-kin kinai történet-iró égimádóknak mondja 
a Ynostani törökök elődeit is. Ugyanezt állítják a kinaiak a 
hiongnu (hun) népről. Pedig, hogy az ég alattkezdetben magát 
a látható égboltozatot, az anyagi mennyet értették, tanúsítja 
a vallások fejlődési története, mely a nyers természetimádást 
mutatja a vallásos eszmélet első mozzanatának; tanúsítja 
az isten-né\ legősibb anyagi jelentése mind az indogermán, 
mind az altáji népeknél. 

Lönnrot szerint jumaZa legrégibb istennév a finn mytho- 
logiában. Annál valószniübb álHtás, mert a többi finn isten- 
ség nem fordul elő a rokon-törzseknél, mig jumalát az 
észt jummal, a lapp •juhmel és muenje, a szürjen és a sza- 
mojéd mm (njum) istennevekben is föltaláljuk. S mit jelen- 
tett jumala a régi finneknél ? Háromféle jelentésben jön elő : 
mint anyagi menny, a menny istene, és istenség általában, 
így mondja Kowalevszky, hogy tengri a mongoloknál a 
mennyet, a menny istenét, istenséget általában s jó és rossz 
szellemet is jelent. E három jelentés közül, úgjonond 
Castrén, természetesen minden nyelvben az érzéki, az 
anyagi az első, eredeti értelem. — Nyers és műveletlenebb 
népeknek a legmindennapiabb elvont fogalmakra nincsenek 
kifejezéseik; annál kevésbé képesek oly magas fogalmat, 
mint az isten, általános, elvont értelemben fogni föl és 



Az „ÉO"- És ,JSTEn"-KE VEKNEK ÖSSZEVETÉSE. 



67 



fejezni ki, inidön reájok nézve még csak e^ vagy amaz isten 
létezik. Az emberi szellem fejlődése hozéa magával, hogy 
lassankint emelkedik az érzékiről az érzék fölöttire, a rész- 
letekről az általánosra, a konkrétről az elvontra. S az isten- 
név amaz ősi, érzéki, konkrét jelentése maiglan fönmaradt 
több altáji nép nyelvében. Nemcsak a kinaiaknál jeleni a 
iien egyaránt a mennyet és mennyistent. Ily kettős értelem- 
ben használják némely török-tatár szójárásban a tengrL egy 
mordvin szó járásban a skei és a jenissei-osztják nyelvben 
az es istenneveket. A műveletlenebb szamojéd-törzsek jelen- 
leg is előbb a mennyet értik a num alatt, és csak azután 
a menny istenét. "^^ 

Még jobban kitűnik a fényes, mérhetetlen mennynek 
vallási szerepe és hatása az istennevezetekre, ha csak nagy- 
jából is, párhuzamos kimutatást készítünk az álltája menny- 
éi w/en-nevezetekről : 
A török-tatárok- 



nál (fénykör - - 


menny-ég neve 


isten neve 


uienny-ég) 


tangri, tingri 


tangri tingri (Vámb.) 


A kinaiaknál 


ten, tien 


ten tien. 


A mongoloknál 


tengri 


tengri. 


A csagataj oknál 


tengri, tingri 


tengri. (Vámb.) 


Az oszmánoknál 


tanri, tari 


tanri, tari. (Vámb.) 


A jakutoknál 


tanara 


tanára.'^ 


Az altájiáknál 


tenere 


tenere. (Vámb.) 


A voguloknál 


tarom 


tarom. (Hunfalvy.) 


A votjákoknál 


in, inmin 


inmár. 


Az osztjákoknál 


turmu 


torem. (Huníalvy.) 




^mjenen, mjenil 


1 1^ tf^ i^ rr 


A mordvaiaknál 


|vagj^ : menel, me- 
(nil, skei 


1 paaz 

j skei. (\ ámb.) 


A csuvaszoknál 


tora 


tora.'^ 


A jenissei osztjá- 






koknál 


es 


es. 


A tunguzoknál 


buga 


buga. 


A finneknél 


ijumahi 

1 j * 


jiunala i 

T T ■ 1 ^ / 




(taivas 


Ukko. \ 


Az észteknél 


tiavas 


jummal. 



ü" 



68 Mi lehetett nálunk az ibteW'FOgalom első hordozója? 

menny-ég neve isten neve 

A lappoknál tiermes jubmel, muenje. 

A szűrj éneknél jen-es jen. 

A szamojédoknál num num (njum.) 

A permieknél hjmnar jen-lön. 

A cseremiszeknél jmna jimao. (Hunfalvy.) 

A 1^1 i 1- a lapp muenje, ) . ^ . 

A magyaroknál j j • i \ menny isten. 

^ I mordvm : menil ] 

Ezen sorozat elégséges arra, hogy nem egy dologban 

meggyőző érvekkel lásson el bennünket. így állíthatónak 

látszik, hogy: 

a) az altáji népeknél az isteö-névnek az égtől való 
kölcsönzése annyira általános vala, hogy a két fogalom 
némelyiköknél még ma is azonos szóval jelöltetik; 

b) hogy az altáji törzsnek csak míveltebb családainál 
látjuk, hogy a nyelvrokonok szokásától eltérve, külön s 
többnyire kölcsönzött szót hoznak forgalomba az isteníb- 
galom kifejezésére; 

c) hogy bár ismeretlen, de hasonló körülményeknek 
tudható be, hogy az ősmagyar istennév, melyhez nálok is 
eredetileg a menny-ég fogalma volt hozzákötve, — kiesett a 
használatból. Mert hogy a magyar ne osztozott volna széles 
atyafisága vallási hiedelmében és így a kezdetek kezdetén 
az égimádásban, még fele föltevésnek is hibás. 

A menny- avagy az ég-szó részesült-e azon tisztesség- 
ben, hogy az ős istenfogalom hordozója legyen? — czél- 
talan kíváncsiság csak fölvetni is. üfewny-szavunk nem egy 
rokonnépnél magasztosult istenfogalommá; gj'-anakodhatimk 
a bevett szólásmódhoz képest némileg égf-szavunkra is. 

Akármi volt nemzetünk gyermek-korának isten-neve^ 
örökébe a perzsák földéről átültetett üdán lépett; mert ha 
isten-szó nem a magyar tengri, tárom, jíimala, akkor idegen 
földről kerülve fogott a magyarok istenévé lenni. A kör- 
mönfont istenértelmezés ellen a mji,hologia tiltakozik. 

Az izdán = isten-névben rejlő történeti igazságok 
egyik-másikára szabad legyen mellékesen rámutatnunk. így 
a saját meggyőződésünket a szíves olvasóra nem erősza- 
kolván, csak mint erősen valószínű dolgot vitatjuk, hogy: 



Az ,.ÖRE6 ISTKN" elsősége. TCZTISZTELKT. 69 



isten-nevünk használatba vétele azon közép-ösi kor- 
szaknak eleje, midőn a magyar, még talán nem is nemzet 
korában, az úgynevezett nyers természet imádásából kibon- 
takozott és a szellem imádására volt átmenendö. Azt hisz- 
szük, hogy a finn Ukkó és a török-perzsa Izdán egj^más 
után nem nagy időre kerültek hozzánk, kérdés maradván, 
hogy Ukkót tiszteltük-e valaha öreg istennek? Hogy azon- 
ban időközben a magyar népet végzete kiragadta a finn 
hatás köréből és egészen beékelte a törökség közé: új 
otthona úgy kedvezőbb fekvésénél, mint a távolság ellenére 
is erősen működő perzsa hatásnál fogva a tapasztalatnak 
nem pusztán újabb, hanem egj^ittal felsőbb iskolája is lett. 
Itt tanulta -el az isten fogalomnak is magasabb mértékét venni. 

Arra azonban gondolmmk sem szabad, hogy már 
ekkor az egy istenség hivéseig emelkedett, vagy mestereit 
tekintve, emelkedhetett volna. Könnyű bevitatni, hogj^ a 
magyar ősvallás csakugyan sokakat megtisztelt istenmádás- 
sál a Kállay emlegette egtj föv^ienen kívül. 

6. Istenek és az „öreg isten" elsősége. 

A velünk rokon altájiak tehát nem egy istent imád- 
tak, aminthogy természetistenítő népeknél ez még csak szóba 
sem jöhet. Az ellenvélemény erősségének tornyai az utói- 
sóig hatalmimkba kerültek. De a történeti igazság még 
mindig nem tarthatja meg a diadalmas bevomüást; mert 
van, még mindig van, aki útjába áll, aki még mindig nem 
adta meg magát . . . Teofilaktosz Szimokatta. Végezzünk 
immár ővele is, ha bírnánk vele. 

Ő mondja: „a Uirkok tisztelték a tüzet rendkívüli módon, 
a leget (vagy eget) és a vizet, és himnuszokat énekeltek a föld- 
nek; hanem egyedül azt imáddk és nevezik vala istennek, ki a 
mindenséget alkotta sth." 

Ez a Teofilaktosz erőnek erejével rákényszerít, állítá- 
sait jegyzetekkel lévén kisérendők, hogy az elemek tisztele- 
tének kérdését is megbolygassuk. 

a) Ttlztisztelet Teofilaktoszt Tpolyi úgy érti, hogy a 
magyarok a tüzet „legelőr (első sorban tisztelék; Szalag . . . 
hogy: rendkívüli módon; Barna . . . hogy: első helyen; a 



70 Altáji tCztisztelet. Norüz-ünnep. Napkirály. 



legtöbben, hogy: hárgyuan (stolide). Akármelyiket vegyük, 
a bizanczi iró így is, \xgy is tévedett, mikor eltagadta, hogy 
őseinknél a tűz sajátlag a tűzisten imádatos tisztelet tár- 
gya volt. 

Altáji atyánkfiainál a tűz megszemélyesítve isteni tisz- 
teletben részesült és részesül részben ma is. Tűzisten maga 
a nap vala; erre esküvék Baján, az avarok kagánja is; sőt 
személyesítve vala a földi tűz is, mely a finnek ős hiedelme 
szerint nem vala egyéb, mint a napanya fia. Napisten sok- 
szor a főistennel egyenlő, például a votjákoknáV* 

A tm'kok, úgymond egy régi kinai iró, imádják a 
tüzet ; azért nem ülnek . fára, mivel azt hiszik^ tűz vaji a fában ; 
gyékényt vagy bőrt terítenek a földre, arra ülnek. Sok 
mongol és török népség maiglan áldozatot viszen a tűznek; 
s nem egy törzs van, amely nem mer húst enni, mielőtt 
egj^ darabot a tűzhelyre nem dob. A tungtizok azt hiszik, 
hogy a tűznek hozott áldozatot oly szívesen veszi mindenik 
istenség, mintha magának hoznák.''^ 

„Közép-Ázsiában a tűztisztitás szokását még ma is 
megtaláljuk; ez a Noruz-ünnep (tavaszi éj és nap egyenlő- 
sége) alatt játszott játék, mely abból áll, hogy a fiatalság 
rizs-szalmiával rakott tüzet átugrál, vagy körültánczol. így 
továbbá nagy bűnnek tartják, ha valaki a tűzbe köp. A 
tüzet általában nem vízzel, hanem csak ráliányt földdel 
szabad eloltani stb."^^ 

Az ős tűzimádás nyomai megvannak a mesében, a 
népszokásokban és babonákban. 

Meséink sokat tudnak a Nap királyról. Mythologusaink 
észrevették, hogy az ilyen személy esitéseknél a király szó 
„isten "* helyett áll. Meséink a napistenről még ma is sokat 
regélnek. Hogy az arany palotában lakik, arany kapuja 
gömbölyű, belőle hőség áradoz, mint a kenyérsütő kemenczé- 
ből. A nap-anya is izzó vörös pofájú, szintúgy a fiáé. Szeme 
tüzes, nem lehet kiállani. De a Nap, és Napanya legked- 
vesebb, legszebb leánya nem ilyen,, hanem gyöngyadta ékes 
hajadon, bíborbársony köntösben s árnyas erdő kellő köze- 
pén a Hajnal kertjében lakik stb.'^'' 

A népszokások terén elég legyen rámutatni a szent- 



A TÜZTISZTELET HAGYOMÁNYA. CsiLLAÖlSTENKK. VíZKULTUSZ. 71 



ivánéji vagy nyári, másképen virágos szent János napi tüzek 
szokására, a szüreti víg tűz-ugrálás stb. gyakorlatára. 

A babonákban is találkozhatni az óvaUás tűzimádásá- 
nak nvomaival: 

A tűzbe köpni nem jó; mert fölpattan szélén a száj. 
( Felsőbányái néphit. ) 

Vetés idején a szomszédból tüzet vinni nem jó.*^® (A 
gjaifa föltalálása előtt a tűz kölcsönkérése mincjennapi do- 
log volt.) 

Szemetet tűzbe vetni nem szabad.'^^ 

Miért kell megsózni a szikrát, a tüzet ?®^ 

Kisebbik felével kell a fát tűzre tenni.®^ 

A tűzparázszsal behintés foganatja,®'^ 

Vízbe égő szenet vetni óvó szer szemverés ellen.®* 

Forgácsot vinni szent György éjjelén.®* 

Hogy tovább ne fáraszszam az olvasót, kimondom kö- 
liiltekintésünk eredményét, hogy az ősvallásban volt tűz- 
isten s Teofilaktosnak csak annyiban lehet igaza, amennyi- 
ben a korabeh magyarok nem voltak parzmódra nyers 
tűzimádók. 

b) Az égimádás. Az egyik előbbi fejezetben bőven fog- 
lalkoztimk e kérdéssel, itt csupán a csillag-istenekről, a 
hold-istenről szólhatnék. Legj^en elég azonban csupán egy 
megjegyzés. Szeged népénél általánosan elterjedt hiedelem, 
hogj^ a csillagokra rámutatni, vagy velők szemben magun- 
kat illetlenül viselni nem szabad, ha csak azt nem akarjuk, 
hogy baj érjen bennünket.®^ Fönnebb láttuk, hogy a csu- 
vasok még ma is holdistenről, csillagistenről beszélnek, mik 
váltig elegendők arra, hogy nagyítást lássunk a bizanczi 
Íróban, midőn az istennevezetet az egyetlenen kivül kizárja 
a magyar ó vallásból. 

c) VíZ'kulUisz: Az osztjákok^ tunguzok és szamojédok s 
némely finn, török és mongol népségek közt Csengery szerint 
maiglan is előfordul a vízhnddás.^^ Több rokonnép TÍzistenét 
névleg . is ismerjük. Az isteni tisztelet áldozatokban nyil- 
vánul, és a víznek hozott áldozatokról sokat lehetne mon- 
dani, valamint a tavak, folyók és források istene- és tün- 
déréről. Az ó-valltls vízimádását a nép meséi és babonás 



72 A PÖLD-ANYA. Tündérek. A bizákczi ihó tévedése. 



szokásai még mindig sejtetik. A tó sárkányáról szól a mese, 
melynek gyermekeket kellett áldozni. Babonák: visszalocs- 
csantani egy kis vizet merítéskor.®^ 

cl) A nőnek személyesített föld tüztelete. Nevei: Boldog 
asszonijy Szép asszony, A föld édes anya, Kedd asszonya, Bába 
isten, A természet istenasszonya. Nagyasszony, Kisasszony, Elhi- 
hetjük Teofilaktosznak, hogy dicséretét himnuszokban zen- 
gették őseink, mert ő volt a régi pogány vallás legkedvel- 
tebb alakja, az anyák és gyermekek szende pártfogója; a 
megszemélyesített természet. 

e) Ks nem hiányzott az ős vallásban a tündér eh tisztelete 
sem. E jótett szellemekkel el vala ái'asztva az egész, lát- 
ható és láthatlan világ; megvala a maga védő tündére 
minden állatnak és hasznos fának. Néphit szerint a kígyók 
királya koronát visel, és meséink tudnak a „méhek kirá- 
lyáról'', a „kácsa-királyról" stb,, melyek araennyiben nem 
kölcsönzések, mind az ősvallási felfogás fogyatékos töredékei. 

Beszélhetünk tehát az igazság sérelme nélkül ősval- 
lásimk „főisteneiről'' és „kisebb isteni lényeiről'' és a ^nagy 
boldogasszonyról," mint az ó-vallás istenasszonyáról. 

De ha ez így vagyon, akkor nincsen igaza Teofilaktosz- 
nak, midőn mondja a ^ régi magyarokról, hogy . . . egyedül 
azt imádják vala és nevezek istennek, ki az eget és földet 
alkotta. 

A bizanczi író csakugyan tévedett, aminek még oká- 
val is hadd számoljunk be röviden! 

A mint a mordvinoJcnál „Csam-Páz," a twt jakoknál „Inmár," 
a cseremiszeknél „Jumo-kuruá," az észteknél „vaana isa"" (vén 
ős), a voguloknál „ Tárom, "* a lappoknál „Tiermes,"* a finneknél 
„Ukkó'* volt a föisten, — megvolt a régi magyaroknál is, 
akit ,,öreg istennek^' neveztek. Az öreg istenről az altáji 
népek fölfogása azt tartotta, hogy mint az istenek és embe- 
rek atyja, magasan fölötte áll a többi elemisteneknek hata- 
lomban és tekintélyben. Ő az ég istene, a levegő királya 
s mint ilyen, nagyobb, hogysem az eget tekintélyének 
sérelme nélkül elhagyhatná. Ő a mindenható teremtő, de 
amit átallott, hogy személyesen végezzen, hanem más által 
hajtatta végre. Az emberekkel csak közvetve érintkezik; 



I8TEN LÁTOGATÁSA. MaOYAROK ISTENE. 73 



de ezek sem bánják, mert jaj annak, a kit ö meglátogat. Az 
istenlátogatás mai beszédünk értelmében is szerencsétlenség. 
Ő a tekintély és félelem istene, a többi leereszkedő és 
koraázó istentenbarát mellett az egyedüli, kit nem merének 
fölkérni az áldomásaik- és lakomáikban való részvétebre. 
Ilyennek tanulván ismerni Teofilaktosz a magyarok ^öreg 
istenét,"* csoda-e, ha 6ket egy istenben-hi vöknek tartotta és 
vallottíi V 

7. A „magyarok istene." 

A kik az ezer év előtti magyarokat egyisten-hivöknek 
tárták, azonosíták vele a ^magyarok istenét" is.. A kettő 
ugyanazon egy személy volt. De a többisten-hivés megvi- 
tatása után mi sem látszik sürgetősebb kérdésnek ennél: ki 
volt tehát a magyarok istene? ... a sok közül? 

A ^nagy," az ,,öreg isten" neve, odamutatnak a jelek, 
hogy yyUkkoní/^ volt. O volt-e. a „magyarok istene **? Barna 
akadémikusimk taga,dólag felel e kérdésre, és érdekes tagadó 
feleletének megokolása. Szerinte nem Ukkó (Ukkony vagy 
ürkony) fogott lenni az úgynevezett magyarok istene; mert 
az eddig ismert összes altáji mithoszokban a főisten az 
emberiség sorsát közvetlen soha sem intézi, hanem mindig 
az alsóbb, vagy amint nevezhették őket, a kis istenek. 
Nyomós indoka továbbá, hogy népünk is osztozék, a nagy 
isten látogatását illetőleg, az altáji rokon népfajok irtózásá- 
ban. Végűi felhozza, hogy az altáji népeknél majd sohasem 
hiányzott, sőt a legtöbbnél máig is tudva van a nemzeti 
istenek nevezete, a milyen volt a voguloknál „Numi Tárom 
kis fia" (Numi Tarom vasi pi), a mordváknál „Pirgine Paz" 
(Mennydörgő isten, ki közülök házasodott); a szuomiaknál: 
Vaindmo és Suometar (szuomi ország tündére.) Ezen okol- 
gatások alapján a ma is emlegetett „magyarok istenét" az 
.,öreg istentől" különböző, nálánál kisebb ug5''an, de azért 
még mindig igen hatalmas és legnépszerűbb istenségnek 
vélem.®® 

És a neve? Neve az égben lesz felírva valamelyik 
csillagban, közel-e, távol-e a ,,magyarok csillaga" -hoz? — 
még nincsen tudva vagy tanulmányozva. 



74 Magyar csillagos éq. Ozóoler Alajos. 



8. Régi vallásunk az 5s csillagászat világításában. 

A „magyarok istené"-r61 szólva, módfölött kisért azou 
valószínűség, hogy a mostanáig sem feledett neriizeti isten- 
ség 6s neve és emléke még máig is áll a magyar csillagos 
égen Ennek vitatása azonban más látókört és ki nem 
fárasztott figyelmet kívánna. Maradjunk meg tehát ezúttal 
a kitűzött kérdésnél, melyhez, hogy hozzászóljon a csilla- 
gászat is, arra annál hivatottabb, mivel az ős csillagtan 
egyszersmind istentan (theologia), s ettől elvonatkozva is, 
az egj^es népeknél a csillagászati ismeretekben a nemzeti 
géniusz és korának műveltsége egyszerre szólalnak meg. 

A ki tudja, hogy kelet népeit minden időben jellemezte 
azon sajátság, hogj" hitét, szerelmét, hajlamát és gondolko- 
zása módját esillagbetükkel igj'-ekezett az égre felrpni, — 
az nem fog túlzást látni azon eljárásunkban, hogy végül a 
csillagászatot is bevonjuk tanulmányunk körébe, és a csil- 
lagokat is megkérdezzük, ha vájjon lehetséges-e, hogy: 
őseink egy-istenimádók lettek volna? 

A csillagászat történetével ismerős írók nem keveseb- 
bet állítanak, minthogy a csillagimádás (asztrolatria) vala- 
mikor minden népnél a vallás alapja volt s hogy Európa 
őslakóinál is feltalálhatjuk ezt az egyetemes vonást. Teuto- 
nok, germánok, svédek, gótok, skandinávok és gallok egy- 
aránt átmentek az értelmi fejlődésnek eme korszakán.®^ 

Ősvallásunk kérdéséhez e szempontból Czógler Alajos 
tanár szólott tüzetesebben. 

,,Nálunk, úgymond, nagyon forgalmas a hisztoriku- 
sainktól elterjesztett az a nézet, hogy őseink a napot, hol- 
dat , tűzet stb. tisztelték ugyan , de azért imádni csak 
„egy-istenf* imádtak. Ez bizonyára ama keresztény-nemzeti 
szellemű jóindulatnak a kifolyása, amely őseinket jobb szín- 
ben véU feltüntetni, ha vaUásuk lényegét egy-ístenimádás- 
ban valónak bizonyítgatja, de (a csillagászati híedehnekkel 
ismerős) elfogulatlan olvasó alig lesz hajlandó, hogy ősein- 
ket az asztrolatria korszakán egészen túl voltaknak képzelje. 

Ipolyi, midőn az ősmagyar ^ isten" szónak nyelvészeti 
fejtegetéseibe bocsájtkozik, felsorolván ama véleményeket. 



Tüz-iMÁDÁs. Tüz-IsTEN. Ipolyi. Táltos-imádság. 75 



melyek szerint ez a szó Hesztiá-val, vagy Hérodotosz 
Hiszti-évei, a római Vestá-val, a khaldeus está-val, a héber 
es-sel, a perzsa jizdán- vagj' jesthán-nal stb. volna össze- 
függésbe hozandó: a dolgot az ős csilhigászat viliigánál 
tekintve, bizonyára a helyes nyomon jár. 

Teofilaitosz szerint: ,,a turkok (magyarok) a tüzet tisz- 
telik legeiül/ Ahulfeda azt mondja, hogy .,a magyarok, török 
nemzet, . . . tüzet imádnak"* ; Menander pedig az avar khánt 
a ^tűzistenre" esküvőnek mondja. Mivel- pedig a tűztiszte- 
leteknek, amint tudva van, a Nap-kultiisz az igíizi szub- 
sztrátuma, kétségtelen, hogy az ősmagyarok még az asztro- 
latria korszakában voltak. 

^A magyarok, mondja Ipolyi, folytonosan vándorolván, 
de már ázsiai ős-székükön is, vallásukra befolvással lehet- 
tek a zend-áriai, manichei és a budhai egyes tanok, szer- 
tartások, "* továbbá, hogy a magyar nép „mindjárt Ázsia 
végszélén Európába nyomultával érintkezhetett már a keresz- 
tény, mohamedán, sőt zsidó elemekkel."* Ezt elfogadva, 
bízvást föltehetjük, hogy az asztrolatria, miként más népek- 
nél is, mindinkább egy pont felé, a Nap-kultusz felé s innét 
a monotheismus felé irányult. Ugy látszik tehát, hogj^ az 
igazságnak legjobban megfelel az a föltevés, hogy a magya- 
rok a vándorlás, a honloglalás és a vezérek korában az 
asztrolatria (csillagimádás) korszakában, és pedig ennek 
utolsó, monotheismusra vezető útján voltak. "®° 

Es csakugyan az ősbetükkel irott Karacsai-hódex-h^n 
található ..Táltos imádság istenrüV\ melyben yjKádár táltos 
istent imágya'\ daczára, hogy az ősvallásnak kereszténykori 
becses emléke, — lényegileg Napkultusz: a nap jótétemé- 
nyeiért való hálálkodás. 

Te- vagj^ mindennek ős élet fája, 

Te izzó tűz örök forrata {-^- forrása). 

Kiből erőd mendet (=^ mindent) alkota, 



— — — — ^ kibűl menden terem, 

Kitűl ármány éj ele retten 

Kihez tér a világon menden" stb. 



ága a magyar hitregetannak, Ne 
i szives olvasó, hogy megvitatása 
átéját adtuk. 

s isten-hagyományai. 

Sse. A finn Ukko. Ukkon-jKjbftr. ükko 
Isten-Bzavunk az üsvaltdabtin. Koznúvi 
latinak nyomai. 

is manny-isten. 

diUkozni, hogy a hagyományban 
1 még a történelem előtti korra 
inket: Nmni Taromunkat letaszitá 
nhatósiig magas trónjáról. De két- 
?y az istenségnek mértékét, miként 
is a látható legnagyobbtól : az égtől 
enny) annak idejében nálunk is 
rén levegő eget ós teremtő szelle- 
atjuk, söt valószinünek sem tart- 
alogia a nyers természetimádáson 
Jödött azért, mert fajunk a nyelvi 
ural-altaji nagy családfának nem 
hete, hogy mire nemzetté nötte ki 
séd atyafi népek már kibontakoz- 
>lna bonyolódva is, a nyers termé- 
éből. 

láttuk, menel; menü-nek mondják 
lek liivják az istent. Mindkettő a 
I meg. Volt volna tehát más nép 
tent is jelentett 1 

Tiindössze, mit e korszak gj'akor- 
i ezeken sem látszik meg az ős- 

^Égre-földre esküszik ... Az égre 
fék 1 . . Szent ég ! . . Nagy ég ! . ." 
a kölcsönzés, melyik az Öshagyo- 
jánii. 



A VOGUL MONDÁK IBTEN-VONÁSAI. 77 



Azt azonban még sem mondhatjuk, hogy semmit sem 
tudunk róla, miután hasonlatosnak kell tartanunk a vogul 
mondák Numi Taromjával, a kiről tudjuk, hogy: 

„hét hajfonadékú'* öreg vala, kit háromszoros lábaihoz 
való borulás illetett meg, mit 6 fejhajtogatással fogad; ki 

^napfényes szent asztala meUett ülve" kormányozza a 
szeleket, időjárást, ^ küldi a havat"* ; 

nem bőbeszédű s hirtelen elhatározása és csak nagy 
vártatva „mitja meg tíz fogú száját" a szólásra vagy tanács- 
adásra. 

„Ezüst rúdú hét hajlékban" lakik, melynek teliát tar- 
tója, oszlopa ezüst lévén, ezüst a „szarufája," ezüst volt bi- 
zonyosan a mestergerendája, sőt többi része is. Neveztetik 
aranyhajléknak is.®^ 

Van istállója s abban állnak lovai; a hét lakatú hajlék- 
nak udvara, aranyos, virágos pázsitja is megénekeltetett. 

Az ő mennybéü udvara után más égi udvarok és haj- 
lékok következnek, melyek falvakat és városokat alkotnak, 
de a melyeknek sem nevéről, sem lakóiról mit sem tud a 
vogul hagyomány. 

Keveset törődik az ég-isten csdádjával is, Nirnii Tarom- 
ról magáról azonban tudja, hogy szeretett vadászni, az el- 
ejtett zsákmánji; maga czipeli haza, törött vagy megtompult 
baltáit, fejszéit maga javítja ki, maga tatarozza hajlékát.''®^ 
• Megszólítása : atya, vagy : ' atyácska volt. Szokás volt 
imádása és dicsérete közt emlegetni boldog fej edelem- voltát : 
Fejedelmi Tarom, áldás közben boldog Tarom, gazdag Tarom 
atyácska! Boldog Tarom, ősz fejti nagy, — Fülét dicséretéhez 
tartozott vizi tök- nagyságú- mik vallani, szemeit a tó-virághoz 
hasonhtani. Az volt az imádkozó szokásos óhajtása, hogy 
Numi Tarom ereszködjék le, füleit ereszsze le, szemeit for- 
dítsa le.'^^ 

Vele egészen bizodalmas lábon lehetett lenni s voltak 
hivei, kik bizodalmaskodtak vele, így szólván: 

Numi Tarom atyám, hallgass meg! 

Numi Tarom öregem, hallgass megl 

Ilyen ezüst-gombú öves öreg volt a voguloknak menny- 
istene s lehetett a magyaroké is. 



78 Ükkó a Kalevalában. 



Vájjon nem innen van-e még kölcsönözve a népmesék 
isten-alakja, kivel szép öszhajú és szakállú öreg képében ta- 
lálkozik a szegény ember s nyer tőle ajándékot, ki tudná 
ma már megmondani? 

2. Ukkó, az öreg isten. 

Mythologiánk második korszakában Ukkó vtigtj Ukkon 
néven tiszteié a magyar az ég istenét, ki a fellegeken tró- 
nola, nem messze a naptól. O volt az eső, hó és viharok 
ura. Aszálykor és viharban leginkább lön hangoztatva neve. 

O tekintetett a hamisság megtorlójának is, miért is 
adás-vevés, anyagi vagy erkölcsi alkú-kötések, magán vagy 
törvényes esküvés rája való hivatkozás nélkül nem estek meg. 

A magyar hagyomány veszendőbe hagyta menni emlé- 
kezetét ; de ki-mivoltát megállapíthatjuk azéil a Kalevalában 
fönmaradt finn mythologiából. 

A nyelvtudósok egyhangú Ítélete szerint Ukkó annyi, 
mint agg vagy wi.®* Az öregség tisztességét mindenek fölött 
becsülé az őskor még isteneiben is. 

A ^Kalevala'' úgy áUítja elénk Ukkót, mint az ég 
istenét, a levegő királyát, ki a mennyég közepén, a felhők 
fölött székel.®^ 

Annak, a mit Csengery mond, hogj^' a szivárvány al- 
kotja Ukkó kézijját s azzal lövi tüzes nyilait, — a Kaleva- 
lában nem akadtam kifejezésére. De az igaz, hogy ő intézi 
a fellegek és szelek járását, hogy ő ura a dörgésnek és 
villámlásnak. 

Ukkó minden nagy hatalma daczára mód fölött kegyes 
és nem tudtak a Kalevala szereplői olyat kérni tőle, mit 
meg nem adott volna. *^® 

Ha villámlott, azt szokta volt az Ukkóval jóismerős 
finn mondani félkomolyan: Ukkó tüzet üt (miként a régi 
emberek szokták tűzkőből). 

A menny-istent minden pátriárcháUs jósága mellett 
félelmetessé tették nyilai: „a tüzes isten-nyilak." Már 
ennél: üssön meg a tüzes isten-nyila! nem volt a finnek 
között nagj^obb ellenséges kifakadás. Es nincsen a magyar- 
ban sem. 



ISTEX-NYILA. ÜKKON-POHÁR. HUNFALVY ÉS RÉVÉSZ. 79 



E részben ugyanis nem vagyunk magunk sem az 6s- 
hagyománynak minden nyilvánulása nélkül. 

Ismeretes, hogy a vilUünot nem csupán mennykőnek, 
hanem Isten-nyilának is nevezi a nép, mely nem csupán tud 
az Isten veréséről, hanem átkozódó szólásként haragitóját, 
mint a finn vereti a tüzes isten-nyilával ma is. Messze nyúl- 
nak ezen szólásnak gyökerei : az őskorba, midőn a két népet 
nagy távolságok még nem választották el; midőn közösen 
azért tartották volt istenöket mindenhatónak, mert hatalmas 
volt arra, hogy njilvesszőként tüzes villámokkal lövődözzön. 

Ez az Ukkó isten kora volt. 

Van nyoma annak is, hogy csakugyan volt idő, midőn 
az ég imádott istenét Ukkó néven tisztelék és félék magyar 
eleink, ha ugyan ezen felfogásban nincsen tévedés. 

Ennek pedig régi Írásaink szolgálnak bizonyságául, és 
a mai napságig rejtegetett s bujdokolása daczára veszendőbe 
nem ment ..Ukkon-pohárr 

Sokak buzgólkodásának eredménye, hogy többé nem 
titok előttünk, hogy mi volt az Ukkon-pohilr, vagy más sza- 
vakkal: a bizonyság-pohár, tudomány-pohár, áldomás-pohár, 
kötő-pohár ; de még is úgy esik mondanunk, hogy Hunfalvy 
Pál: öreg isUmünk áldomás-poharának a feltalálója. Neki ötlött 
először szemébe, hogy a hegyaljai szőlöeladási oklevelek 
gyakran emlegetik az „Ukkon-poharat,'' mire figj^elmezteté 
majd a nyelvészeket, majd „magyar mythologiai töredék'' 
czimen a történet-irókat. Révész Imre ő ellenében ugy véle- 
kedék kétszeres felszólalásában, hogy ez ha nem összerán- 
tott latin szó (ucconis^^usucapionis), akkor annál inkább a 
német Urkunde szótól származik, mert a mindig szaporodó 
okiratok emlegetnek Urkon-pohárt, vagy általában bizonyság- 
poharat, íwdomáwy-poharat is. A többi fölszólalások mind a 
feledésbe ment „öreg isten" javára ütöttek ki s ma már azt 
is tudjuk, hogy a Hegyalján még ma is iszszák az Ukkó po- 
harát Réthy László tr. értesitése szerint.^^ 

A finnek „ha elvégezték a tavaszi vetést, az Ukkó 
poharát itták" ; de itták az áldomásnak sok más alkalmá- 
val is. 

Es Ukkónak Hunfalvy által „fölmutatott'' ezen pohara 



fiO TSTKK-SZAVUNK A SAJÁT HAZAJÁBAN. 



t * 

kellően alig megbecsülhető mythologiai töredék, mert hite- 
lesen áthagyományozza nekünk ősvallásmik isterrfejedelmé- 
nek 1555 — 1668 közt még széltében hangoztatott nevét s 
mert biztosakká teszen bennünket, hogy a ma is szokásos 
áldomások annak idejében az öreg isten dicséretével járó 
áldozatok voltak. Kérdés marad azonban, nagy kérdés: 
hogy Hmifalvy ,,Ukkó pohara" csakugyan istenpohár-e? 

3. Isten-szavunk az ösvallásban. 

Az előbbi fejezetben vitattuk, hogy isten-szayxmk köl- 
csönzés s épen azért nem volt tulajdonnév; mint köznév 
csupán hordozója volt a fogalomnak, nem pedig egyszersmind 
személy esitője is. Amit másnak adott, nem adhatta magá- 
nak, hogy Isten legyen. 

Maga ez isten-fogalom is, a mennyiben a rokon népek 
épebb mythologiája után tájékozódhatunk, sokkal kisebb 
körben forgott, hogy sem Ipolyival, megengedhetnők, hogy 
.,az úr, örök, élő, édes, szerelmes, boldog, teremtő, nagy, való, 
bizony jelzőknek mindenike megillette volna őt az ősvallás 
szellemében és felfogása szerint. 

Láttuk, hogy nem valami magasabb jelentőségnek 
örvendett isten-szavunk, mint perzsa „izdán,"* a saját szülő- 
földén sem, levén húsznál több ized részint férfiú-, részint 
nőszellemek: a víznek, tűznek, az első világosságnak, a víz 
égi forrásának, bőségnek izedje. az ég, a mélység, a törvény 
szelleme, a fegyverek izedje, a minden jók adója, a hold, 
az isteni ige izedje, a királyokat lelkesítő tűzszellem, az 
idő- és égí'orgásnak, a tartós gyönyörűségnek szelleme, az 
igazság és egyesség izedje, az eső csillaga, a szél szelleme, 
az üdvöt adó csillag, a föld izedje. 

Használatának kezdetén tehát isten-szavunk részben csak 
annyit fejez ki, mint a tőgyökeres magyar „tündér, "* részben 
ennek föléje kerekedik ugyan; de csak emberfönyi ma- 
gasságra. 

Természetes azonban, hogy ennek ma már a hagyo- 
mányban semmi, vagy ahg-alig föUsmerhető némi nyoma 
van csupán. 



ISTEN-82ESlfeLYNEVEK. I8TEN-HKLY!ÍEVEK. 81 



Arpádkori okiratainkban találkozunk j.Deus^' és gyé- 
rebben „Zi-íejí"-ncvezctckkel, melyek személynevekként for- 
dulnak elö. Talány, mely elül a történettudomány azt 
^Deés''-nek olvasva, az utóbbit ragadváiiy-néynek értelmezve, 
tért ki. A helyes értelmezésnek az látszik, hogy a keresz- 
ténység fölmagasztosúlt s egyeduralomra jutott Isten fogahna 
mellett sokáig föntartotta magát a nép tudatában azon 
mythologiai alsóbbrendű isten-fogalom is, mely kisebb mére- 
ténél fogva vonatkozásba hozsithatott egészen jelentéktelen 
dolgokkal is személy, hely, állatok és növények jellemzésére. 

Az Zsíen-személynevezetekkel másutt már foglalkoztimk. 

TTe/íZ-nevek közül előttünk csupán a következők isme- 
retesek : 

Istenhegy puszta Nagy-Dobos mellett Szatmár megyében. 

Istenkassa (Istennek kas-ja) gazdag, gabonatermő hely, 
két hegy nyúlása közt Egerbegy mezőváros mellett Torda 
megyében. 

IstenJcassa (Isten-kas), nagyobb mélyedés a Vöröserdő- 
ben Veréb falu mellett Sz.-Fehér megj^ében. 

Istenhit ja puszta Osgyán mellett Gömör és Kis-Hont 
megyében. 

Istenmezeje Heves megyében kővé vált szöUejével, falu. 

Istenútja, régi köves szekérút Bajóth falu mellett Esz- 
tergom megj'ében. 

Istenid ja erdőrész Bátorkeszi mellett Esztergom me- 
gyében. 

Istenfia útja szekérút Arács falu mellett Zala mcgj^ében. 

Istenfia útja határrész Felső-Örs falu mellett Zala me- 
gyében. 

Istenjónap szölőhegj^ Köbölkút falu mellett Esztergom 

megyében. 

Istenfa-oldal nagyerdő a Mátrában Szurdok-Püspöki 
falu mellett Heves megyében. 

Isten tava vagy Istentó Ipolyi szerint Erdélyben. 



I4m lova Ipolyi szerint: sonipes, quo sacerdes utitur^ 
dum ad infirmos defert sanctissimum. 
Isten madara, avis paradisea. 

6 



82 Isten Allatai és növényei. Isten-családok. 

Isten lova. 

Isten ünője {isten tehene), cantharis rubra stb. 



Isten fája, artemisia abrotanum officinalis. 

Isten haragja, gratiola officien. 

Isten kegyelme fű, gratiola officinalis. A népnél gyógyító. 

Isten lova farka, asparagus officinalis. 

Isten nyila, orobanche. 

Isten pohárkája, parietaria offic. 

Isten szakála, árun maculatum. 

Isten táskája, thlaspi, capsella bursa pastoris. 

Isten korsókája, sium. 

Isten kenyere, chenopod. botrys. 

Isten átkozta tövis, eryngium vulgare. 

Isten papucsa stb. 

XII. Mythologiánk isten-családai. 

Az istenek családja, udvartartása. Napfiuk. Holdleányok. Hajnal szemé- 

lyesitése. Szélkirály. Szélanya. A víz Öregje és családja. Fejér szakálas 

haltüudér. Halak királya. Vízi leányok. Földanya. Tápió családja. 

A mennyire a megfogyatkozott hagyományból még ki- 
vehető : az ösvallás isteneinket csnládjok és udvartartásuk sze- 
rint csoportositá. Minden isten-család élén patriarchális tekin- 
télylyel a család öregje, gazdája áll ezüst fürtű feleségével, 
a család gazdaasszonyával, kiket fink és leányok vesznek körül. 
Természetesen, hogy többé már nem a hagyományból, mint 
inkább a rokon népek vallási hiedelméből lehet csupán fo- 
galnlát adnunk az ős istentan ez ágazatainak, a nélkül azon- 
ban, hogy az egyes isten-családok magánügyeivel, melyek 
talán annak idején sem jöttek számba, előhozakodhatnánk. 

így Ukkó családja egészen ismeretlen marad előttünk. 
Családjáról, udvartartásáról mit sem sejtet a finn Kalevala sem. 

Annál több mondható azonban a napról, hold- és csilla- 
gokról, melyeket mindmegannyi őrző szellemek vagy istenek 
lakóhelyének tekintettek. 

Hogy a nap és hold ugyanannyi égi lakás, e felül biz- 
tossá teszen a finn hős költemény, mely szerint Wáinámö, 



Lakásaik. Nap- és Holdlbányok. 83 



a fö-hös nem egy ízben oly zenélést és éneklést vitt volt 
végbe, hogj^ az elhallatszott „a hold házába'' s „a Nap várá- 
nak aklakába,"* melyet hallgatni és csodálni leszáll az egyik 
a házából, a másik meg várából, mikor is rabul ejtödnek 
niind a ketten.®^ A magyar néphagyomány is úgy tudja, mi- 
ként a mesékből kitetszik, hogy a „napnak"* van ^barlangja/ 
y^kicsi háza,'' \2Lgy más mesének tudása szerint: yUiranyháza, 
gömbölyű aranykapuja, belőle hőség áradoz," melynek felvigyá- 
zója egy öreg asszony: ^az izzó vörös arczú napanya,"^ kit 
éjjelre hazajövő fia tisztességgel köszönt, ez meg viszont 
hűsitővel fogadja ^a tüzes képű'' érkezőt.®* 

Hasonlóképen a hold háza, csakhogy ez ^ezüst meredek 
hegy ormán, körülvéve magas árnyas fákkal áll" s nem arany-, 
hanem e^'í/s^hajlék. Ennek szintén öreg asszony az őrzője: 
a hold anyja. 

A napkirály és holdkirály családját fiuk és leányok 
egészítik ki. Valának napfiúk és leányok, valamint holdfiúk és 
leányok is.*"° 

A finn hitregék szerint Pajiu (a földi tűz) a Nap 
fiának mondatik, meséink meg gyakorta megemlékeznek a 
..nap tirfi'-TÓl. 

A napfiak- és holdfiaknál nagyobb kelendőségűek vol- 
tak a nap- és holdleányok, kiket a szépség, ügyesség és szor- 
galom mintaképeinek volt szokás tekinteni. 

Az ős felfogás nem tartá lehetetlennek, hogy földi ha- 
landók nejeivé legyenek. Ezért a dicsekvő vogul közmondás : , d 
ha napleíiny kell, a nap leányát veszszük ; ha holdleány keU, .• 
a hold leányát veszszük (nőűl).^°^ ^-i 

A nap' és holdleány-ok a földre leereszkedve is orsót 
pörgetnek, fonnak, szőnek ; de leginkább a szivárvány szélén, 
az ég piros fellegén ülve szokta mégis „a bájos szűz, a Hold 
tündére, a szorgalmas Naptündére'* szőni az aranyvásznat, 
hímezni az ezüst gyolcsot, melyeket közönségesen kis lá- 
nyoknak vagy boldog aráknak ajándékoznak, ha arra föl- 
kéretnek.102 

A szép női munkának ez volt a dicsérete : 
„Szép, mint a Holdlyány szövése. "* 
„Olyan, mint a Kiintar (Holdlány) szőtte, 



84 Kaltbsz-asszon y. Anikki. Éj fél. 

A Paivdtar (Napleánya) ujja műve/^"^ 
Szép apotheosisa a munkának 1 

A vogul mythos szerint a nap-istennek atyja Numi 
Tarom, a felső ég, anyja Numi Taromnak a felesége, nevelő 
anyja pedig, a ki őt a földön elhagyatottságában fölnevelté 
volt és a világ fényességévé teszi, — a hajnal istennője: 
KaUész asszony vala. 

A nap (eredetileg náj-pi = nőfia) hitregei viszonyban 
állana tehát a HajnalAaX (vogul nyelven : khoj-nál = hajnal- 
nő), levén a nap-isten nevelő-anyja.^°* 

A Hajnalról sem a finn rege, sem a magyar hagyomány 
nem tudja már azt, hogy 6 volt a nap nevelő-anyja. Külön- 
ben ez nehezen is fogott ősi felfogás lenni. 

A finn hősköltemény úgy mutatja be Hajnalt^ mint az 
Éj feleségét, de csak azért, hogy a jó Anikki (szürkület) 
lányuJ?:at szüleiben ismertetvén, éberségét, munkásságát di- 
csérje. Bajos volna ma Anikkiakra akadni, levén ő: késő 
éjjig ébren levő, kora reggel már fölkelő. Anikki a zord éj- 
szak Natizikáá-jú,, amennyiben úgy találkozunk vele, amint 
kora reggel „épen ruhát sujkol vala, fejérneműt mosogata, 
piros hidnak a fejénél. "^^'^ 

Szép Anikkivel nem, de Éjféllel és Hajnallal találko- 
zunk a népmesében is. 

Találkozik Éjféllel a kii'ályfi, köszöntötte illendő- 
képen : Adjon Isten jó estét bátyám uram ! Merre tart, 
ha meg nem sérteném? „Én bizony, fiam, a fekete 
havasnak tartok, ez van most soron.** — ■ Álljon meg 
édes bátyám uram, ne menjen tovább, a mig én vissza 
nem kferülök, kérte Éjfélt a királyfi. Nagyott kaczagott , 
Éjfél erre a beszédre. „No, hallod-e, megvénültem, azt 
sem tudom, .hány ezer esztendeje járom a kerek-világot, 
de még ezt nem kivánta tőlem senki fia." — No már 
pedig innét egy tapodtat sem megj^ bátyám uram, erős- 
ködött a királyfi s a hogy ezt mondta, hirtelen jó szijjas 
héjat rántott le egy növendék fáról s az Éjfélt megkö- 
tözte egy vastag bükkfához. Mérgelődött, rugdalódzott az 
Éjfél, de hiába, nem tudott a gúzsból kiszabadulni. A 
királyfi meg tovább ment nagy Aigan. De alig haladt 



Hajnal, Pájvatár. A Hajnal személyesitéhe. 85 



egy puskalövésnyire, szembe jö vele a Hajnal, Kérte ezt 
is, de milyen szépen kérte I hogy állapodjék meg, a mig 
vissza kerül, de a Hajnal akkorát kaczagott, hogy zengett 
belé az erdő. Noha úgy, monda a királyfi, mindjárt meg- 
tanítlak emberségre. Megkötözte a Hajnalt is jó erősen, 
de úgy, hogy mozdulni sem tudott. 

A királyfi haramiákra bukkan, ezek Feketefiyászvá- 
rosha czipelik magukkal, hogy nyújtson segítséget nekik 
elrabolni a királykisasszonyt, meg a kiráhiiak minden 
kincsét. A királyfi elveszíti a haramiákat s találkozik a 
királykisasszonynyal s visszatérvén meg sem állott a 
fekete havasig. Itt a Hajnalt is, az Éjfélt is eloldozta, 
jó utat kivánt mind a kettőnek, a hol sár nincs. No sza- 
ladtak is azok, mikor megszabadulhattak, de olyan sebe- 
sen, hogy mikor a királyfi a testvéreihez ért, már árkon- 
bokron túl volt az Éjfél is, meg a Hajnal is. Az idősebb 
királyfik aludtak mint a bunda s mire fölébredtek, pat- 
togott a tűz, mit az öcsesük csinált. De bezzeg eltátották 
szemüket, szájukat, mikor elmondta, hogy hol-merre járt 
az éjjel. Az éjjel! Volt az három éj is egy végben. ^°® 
Az újabb finn mesék már a napleánynyal azonosítják 
a Hajnalt ilyen körülírással élvén : Pdiwatar a vörös sza- 
laggal megjelent, hogy a napbikát legelőre vigye. 

Sőt nekünk is van mesénk ^(Világszép Nádszál kisasz- 
szony), melyben a Hajnal szintén a Nap leányának mon- 
datik .... 

„Hát ahogy keresztíUment a vaskapun a kirájyfi, 
nyiladozni kezd a sötétség, s mit látnak szemei? Jön 
elébe egy szépséges szép lány, aki nem vala más, mint 
maga a Hajnal, a Napnak legszebb, legkedvesebb leánya. 
Megtetszett Hajnalnak a királyfi, maga mellé ültette az 
ő szárnyas lovára s vitte hetedhét ország ellen, emberi 
szem nem látta gyönyörűséges szép tartományokon keresz- 
tül. Először levitte a rézerdöhe, JdiX dolgoztak a Nap 
favágói, vágták, döngették a fákat, rakták a szekerekre 
s \itték a Nap konyhájára. Innét vitte az ezüsterdohe. 
Ottan ezüst madarak énekeltek szebbnél szebb nótákat 
s az ezüst-fák háromszor egymás után meghajlottak Haj- 



fi6 SzÉL-isTBN. Ilmarinen. Szél-töndérek. 



nal előtt. Ezüst-erdöből az aranyerdöbe vitte. Csengett 
az is az aranymadarak énekétől s Hajnal előtt a fák 
egymásután háromszor meghajoltak. 

Ennek az aranyerdőnek a közepén van a Hajnal 
kertje, ennek a kertnek a közepén van Hajnal gyémánt 
palotája, s hogy megérkezett Hajnal, összegyűltek mind 
a ragyogó csillagok, azután intett Hajnal, leszállott a 
levegőégből biboros fellegkocsi, bíboros fellegkocsiban volt 
arany-lócza, arra leült a kii'ályfival s azután úgy szál- 
lottak feljebb, feljebb, feljebb, mígnem fölértek a Napnak 
fényes pitvarába. Ottan kiválasztott Hajnal egy sugarat, 
szépen belefonta a királyfi hajába s mondotta: Na, 
királyfi, most már mehetsz, megtalálod világszép Nádszál 
kisasszonyt.'' ^°'' 
Szép az est- és regg-(pirkadat)-hajnal találkozásának 
regéje is, csakhogy ez, miként az olvasó figyelmeztetés nél- 
kül is rájönne, nem geniusunk sugalmazata, nem a délibábok 
hazájának terméke.^^^ 

Az ég alsó részét: a levegő- eget a vallási őshiedelem a 
Szélisteii családjával népesité meg. 

A finn Kalevala Ilmarinen-t ünnepü a szél és időjárás 
urául. Neve a vogul Elmpi-\ely a magyar Ember-rél vethető 
össze még leginkább. Egyike a Kalevala ezermestereinek s 
különösen mint kovács mivel nagy dolgokat.^^® 

Umarinent, miután ő a finn mythologia Vulkán-ja, úgy 
vélem, a levegő és szelek urává nem lehet tenni. Jogosab- 
ban lenne helye a Tűz (Napisten) családjában s hogy a fin- 
nek kedvező szép időt kértek, vártak volna tőle, annak 
nincsen nyoma a Kalevalában, sőt ellenkezőleg Váinámoinen 
énekével forgó szelet és nagy fergeteget támasztván ragad- 
tatja őt el a messze Éjhonba}^^ Máskor meg egy tengeri 
veszedelem alkalmával nem a jelenlevő ümarinen, hanem 
megint csak Váinámoinen kérleli meg a szeleket.^^^ 

Etelet(ir-% a bájos déli szél-tündért soha sem találjuk 
szülői körében. Nem ismerjük ierhenetdr, a iöd, pára tündé- 
rének és társnéinak áUandó tartózkodási helyét sem. 

A szél-tisztelet nyomára ráakadunk a magyar hagyo- 
mányban is. A szélkirály-ra, a szélanyd-TB, még, emlékeznek 



A SZÉL-ANYA SZEMÉLY£Srr6SBI. 87 



népmeséink, s fiai-ról is gyakríui van azokban emlékezet, 
miként arról e töredékek után is meggyőződhetünk. 
Oaál egyik meséje szerint: 

a Kék hegység ormán lakik a Ugtündére: a szélanya 
kék ruhában ülve, számtalan kapuval biró kék háza előtt, 
melyeken fiai, a szelek ki- s bejárnak ; midőn a vándor 
mondahős hozzá betér tudakozódva tündérkedvese után, 
elvezeti őt a jószívű öreg nő fiaihoz, de egyikök sem akar 
tudni a kérdezett felül. Két fia: a déli és éjszaki szél 
még nem jött volt haza s tőlük várja még a kedvező 
választ. Mire a déh szél érkezik, süvölt a rengeteg, a 
sziklák megingatva huUadoznak, haragosan utasítja el a 
tudakozódót ez is. A legkésőbben hazajái'ó szél: az esti 
szél, az anya kedvencze ellenben szívességei fogadja; ö 
tud a tündérről s- útba is igazítja."^ 
Másik mesénk meg úgy tudja, hogy a Napkirály biro- 
dalmához esik közel a Szelek királyának lakása, kinek fiai 
megjárják a világot.^^^ 

Szíves készségű a szélanya. Ilyen a Szélkirály is; ha 
tud segíteni a hozzá fordulónak baján, nem mulasztja el 
soha, hogy ne segítsen rajta. Nem csak fölvilágosítást ad, 
mi előbb Naptól, Holdtól nem tellett ki; hanem van eset, 
hogy hátái'a véve a tudakozódót, juttatja el keresett czél- 
jához.^^* 

A szélanya torzalakjának, idegenből vett kölcsönzésnek 
nézem a mese azon másik leírását, mely szerint: 

számtalan hegyeken és völgyeken túl, száz napi 
útnak utána érkezik a vándor egy sziklák- és patakoktól 
elzárt völgybe. Ezredéves tölgyek veszik körül a szirt- 
barlangot, melyből folytonos zúgás és fújás hallatszik. 
Bent ül a szélanya, egy undorító, haragos, hordó vastag- 
ságú nő, borzas szállongó hajjal, számtalan ránczú szok- 
nyában, mely mozgására folytonosan zúg s pezseg ; hangja 
mint a fúvó hangja. Megtámadva fenyegeti az érkezőt, 
hogy hegyen-völgyön átfújja s fej ét-hasát szétrepeszti. 
De végre is enged s leviszi lakába, hogy talán érkező 
fia, a szél fog tudni tanácsot. Hatalmas zúgással jő meg 
ez, dühösen kiáltva, hogy emberszagot érez.^^^ 



88 SzÉL-KiRÁi^Y-KiSAsszoNy. Ahti és Vkllámó családja. 



A néphagyomány azelőtt fogta hangoztatni a Szél-Mrály- 
kisasszonyt is, miként ezt meséink gyanittatják."® És a Szél-^ 
fiúra emlékeztet azon szintén mesebeU Fúvőy ki mikor meg- 
fújta magát, kerekedett rettentő nagy forgó szél s elfújta a 
katonákat lovastól, mindenestől. 

Nem egy mesénk tudja azt, hogy a Nap, Hold, Szél 
ugyanazon királynak leányait rabolják el, s veszik nőül, de 
ezek kölcsönzött mesék lévén, magyar mji;hologiai elemet 
nem igen foglalnak magukban. 

Kunos török népmeséi közt á ,,széUdeir érdemel figyelmet. 

Nagy családja volt a finn mythotogia szerint vesi-n^k 
(=viz) is. A viz öregjét Ahii, szintén öreg feleségét VeU 
Zttmo-nak (Hullám) nevezik a rúnók.. Ahti is, Vellamo is 
indogermán kölcsönzés. 

Ahtó'X fűszakálú alacsony, izmos öregnek rajzolá a finn 
képzelet, a viz gazdasszonyát pedig nádruházatúnak. Leányaik 
s családtagjaik valának: 

a nádtündérek, kik a verőfényen fésülködnek; 

a kacsa-leányok, vagy vizi leányok ; 

a hidláin tündére^ hableányok; 

a zuhatag, szüze (kosken tyttő.) 

Férfi alattvalóik valának : a tengeri óriások, a nagyerejű 
vizi törpék. 

A finn hajósoknak az volt a kívánsága, hogy a sziklán 
ülő folyamszűzek és hableányok karjaik közé szorítsák a 
hullámokat. Az öreg vizanya mellét szegezze a hullámoknak 
és szedje össze a habokat ! A viz gazdája változtassa mohhá 
a sziklákat, nehogy a hajót összetörjék! A vizesés mellett 
lakó sélUk sodorjanak lenkötelet, mely a hajót lassan lejtse I^^^ 

A halászok azon esenkedtek, hogy a nedves szakállú 
öreg jöjjön velük halászni ; a. hullámok aranykirálya hozzon 
nekik sok halat! A hullámok királynéja, a szigorú isten- 
asszony hozzon nekik lakóhelyéről, a tenger fenekéről halakat. 

Váinámöinen azzal kecsegteti, hogy inget cserél vele.^^^ 

A rokon népek mythologiájából rámutathatunk a fejér 
szakáin haltündérre („Ak-Szakal özais'^-ra), ki a halászat párt- 
fogója volt, miként később még látni fogjuk. 



Sz£llOk. Duna királynéja. Nádszál-kis asszony. 89 



A magyar hagyományban mód fölött elhomályosodott 
vizisteneink és nemtőink emlékezete s csupán a népmesék 
tudnak még róluk valamit.^^® 

Ugy látszik, hogy a vizi istenek tekintetében az egy- 
ség nem volt meg az ősvallásban, hanem minden folyóvíznek, 
tónak, lápnak, sőt kútnak is megvoltak a maga tündér, vagy 
állatalkatú j,viz% lányai'* és ..sellöi.^^ 

Az „ezüst szakállt tnzatyuSy a selycnihaju vizanyns" ma 
már nincsen emlékezetben. 

A mese a tenger- viz alatt való tündérbirodalom urának 
a halak királyát vallja, nejének pedig a világ szép asszonyát 
ismeri. ^^® De van a Dunának is királynéja, kinek leányát 
szerelemre gerjesztik Jávor halászlegémmek szomorú dalai.^^^ 
Különben minden tó egy-egy kis tündérbirodalom, s#t a ku- 
taknak is megvannak a magok „vizi leány ai,"^ kik a kútba 
néző gyermekeket szeretik magukhoz csalogatni. 

A viz olykor hasznos, máskor kártékony elem. Szellemei 
is majd jó, majd ellenséges indulatnak. 

Nádszál'kisasszony^ .Mádtündér" jó indulatú.'^*^ 

A dallos tengeri kisasszony sem rósz szándékú. 

A Garam folyó béka-szelleme, kinek komája lett a sze- 
gény asszony s házában ráakadt két gyermekének vissza- 
tartott lelkére már nem egészen jó indulatú. ^^^ 

Mellékesen legyen mondva a viz-isten népségét szapo- 
rítják az állatokká varázsolt tündérek és halandók is, kiket 
az egyes mesék hősei oldanak föl a végzetes igézet alul.^^"* 

A föld-anya (vén föld, föld gazdaasszonya) szintén külön 
ist^ncsaládot alkota, mclylyel azonban sem a finn monda, 
sem a magyar hagyomány nem ismertetnek meg minket. 
Férje a finn mjiihologiában a dörgés istene. Gyermekeiül az 
óriásokat tekinthetjük, meg a hegyi törpéket. 

A népmese úgy tudja, hogy mélyen a föld alatt egy 
barlangban lakik, mely drágakövek fényétől nyeri ragyogó 
világát. A földanya mogorva asszony, ki az országába betörő 
vándorlót azzal fenyegeti, hogy soha többé nem lát nap- 
világot, hanem jóltevö anyának neveztetve mégis megkérle- 
lödik s kőinget ád neki, hogy a tűz országának égető hősé- 
gét kiállhassa.**^ 



90 Föld-anya. Tápió. 



A népbabona nem egy bajban a földhöz fordul segélyért. 
így a kecskeméti néphit szerint: a kinek a torka fáj, térde- 
peljen le a földre és egymásután háromszor mondja: .jÉdes 
anyám, föld, neked mondom, torkom fáj'* s annyiszor csókolja 
meg a földet, azután térdepelve meg egy miatyánkot mondjon. 

Nagy családja, nagy becsülete volt a régi finneknél az 
erdő és vadászat istenének. Ez Tápiö vala ^az erdő deres szakálú 
örege famohából készült , ködmönben, süveggel, mely olyan 
mint a tűlevelű fák koronája. vala, ki a fákat lombruháikba 
öltözteti, erdeiben mézet nevel, gondját viseU a vadaknak s 
a vadász útjára terelgetve, szerencsés vadászatot ád.'' Számos 
cselédje van, férfi és nöszemélyekböl álló, kik mind az erdő 
közepén, Tápió udvarán laknak. Ennek kapui sugárzanak az 
aranytól, benne az istencsalád jó hajlandóságú tagjai laknak. 
Lakásuk is három van: a fa-, csont- és kővár. Családjukhoz 
tartoznak a fenyő-, a boróka-, berkenye- és zelnicze-fatün- 
dérek.^2® 

Taplónak fia és két édes leányát ünnepli mindenek 
fölött a Kalevala.127 

Tápió-helyneveínket Pest-Pihs területén ezen erdei fő- 
istenre szokás vonatkoztatni. Az „erdők leánya" meséinkben 
még előfordul. ^^® 

Es itt talán helyén lenne, hogy az isten-családok te- 
kintetében némi pihenőt tartsunk. 



XIII. Boldogasszonyok. 

A néphit hét Boldogasszonya. Nagyboldogasszony. Kedd asszonya. S:tülő 
Boldogasszony. Szép asszony. Szép asszony vászna. 

Kálmány Lajos érdeme, hogy ős vallásunk istenasszo- 
nyáról: a boldogasszonyról határozottan szólhatunk.^^® 

Szerinte : a néphit több Boldogasszonynak hódol, a Nagy- 
boldogasszonynak azonban egyiket sem teszi elébe. O volt az 
anya-istenasszony. 

A nép, legalább Szeged vidékén úgy tudja, hogy hét 
Boldogasszony van, a kik közé nincsen belefoglalva a Kis- 
asszony, a Nagyboldogasszonynak mindvégig sztlzen maradt leánya. 



Boldogasszonyok. 91 



(Szöreg.) Hogy Jcik azok, erre nézve a néphit riem egyezik 
meg, hanem az elszámlálásnál a gyertyaszentelő Boldogasszony, 
a gyümölcsoltó, a sarlós, a körűlirás nélkül emlegetett Bol- 
dogasszony és a Nagyboldogasszony soha se lüányzanak. 

A hagyomány tehát még ma is tudja a különbséget, 
mely az ős hit szerint a közönséges Boldogasszony és Nagy- 
boldogasszony között létezett; tudja még a félkeresztény, 
félpogány korból, mely az új vallást, a hol lehetett, kiegyez- 
tetni igyekezett az ősi meggyőződéssel. 

Es ezen kiegj^eztetési törekvés teszen bennünket bizto- 
sakká, hogy az ős vallásnak volt : Kisasszonya, Boldogasszonya 
és Nagyboldogasszonya a többek közt. E háromnak neve 
átment ugyanis a magyar kereszténységbe és tisztességök a 
Mária-eultusban nyert mintegy folytatást. 

Szeged népének hagyománya szerint, miként Káímány 
tudja, a Kisasszony a Nagyboldogasszonynak mindvégig szűzen 
maradt leánya, kinek soha, semmiféle gyermeke sem volt.^*" 

A magyar kereszténységben úgy látszik, hogy Mária 
lépett az ős vallás Kisasszonyának örökébe. Egyik ünnepe 
ma is ^Kisasszony ünnepe'' nevet visel. 

Máriának Kisasszonynyá lett ezen elkeresztelésében ér- 
vényesült ugyan az egyháznak tanitása az örök szűzről („sem- 
per virgo''); de ha már Mária csupán Kisasszony, kérdés 
marad: a Nagyasszony székébe kit kelljen ültetni? Szent- 
Gellért vévé észre, hogy elejét kell annak venni, hogy a nép 
maga válaszszon, ki legyen a kereszténységben az, ki a po- 
gányságban Nagyboldogasszony vala. Csakugyan attól lehetett 
tartani, hogy a keresztény vallás lényegével ellentétben kerül 
valaki az egyoldalú elnevezés következtében a Megváltó 
anyja elé. 

Szent-Gellértről mondja a legenda : ,,Es az ő tanácsának 
intéséből akkoron kelé föU hogy az szűz Máriát ez Magyar- 
országban Bó'dog-Asszonnak, avagy ez világnak nagyasz- 
szonyának hivnák."^®^ A nemzeti genius ekkor azonban már 
határozott s ezen elhatározásától nem tért el azóta sem. 

A babonás néphit az őshagyomány folytonosságánál 
fogva ma sem Máriát tartja Nagyboldogasszonynak, illetőleg 
mikor Nagyboldogasszonyról van szó, nem Máriára gondol. 



ti 2 Kedd asszonya a Nagyasszony. 



Kálraány biztosít bennünket, hogy Szöregen, 0-Szent- 
Iványon, Klárafalván, Oroszlámoson és a többi Szeged népéből 
keletkezett községekben a Nagyholdogasszomj senki más, mint 
Szent'AnnaP^ Hasonlóképen Eger vidékén és a palóczok közt, 
s csak a kereszténységet kiválóan ismerő és nagyon könyves 
hivek szerint Mária. Persze, hogy ez csupán a nép alsó ré- 
tegének magán hiedelme, s itt is kiválóan az asszonynépség 
az, mely az ős Nagyboldogasszony cultusát keresztény ki- 
adásban nagy odaadással űzi és hagj^ományozza tovább. 

Nagyboldogasszony volt az ős vallási meggyőződés szerint 
az áldott állapotban levőknek a pártfogója^ s fogtak hozzá folya- 
modni a magtalanok is, legaláT^b e tekintetben most Szent- 
Annának, a Mária anyjának van meg a nagy tisztessége, 
kinek tiszteletére az anya-jelöltek az öregebbek tanácsára 
kilencz keddet böjtölnek pünkösd után. (Szőreg.)^^' 

A Nagyboldogasszony volt a kedd asszonya^ s e tekin- 
tetben is Szent- Anna lőn a magyar kereszténységben a nagy- 
asszony örököse.^^* A kedd országszerte nem is annyira napja, 
mint ünnepe, melyen ha csak teheti a tiszavidéki asszony, 
misét hallgat. (Eger.) Keddi napon a Nagyboldogasszony 
szegedi asszonytisztelői nem végeznek erős kézi munkát, még 
varrniok sem szabad. A Nagyboldogasszonynak tett foga- 
dalmak teljesítésének is kedd a napja, milyen az áldott álla- 
potban levőknek, hogy szerencsésen szülhessenek 7 keddi böjtje. 

Egész sora van a keddi babonáknak, melyeket népünk 
asszonyai, hogy a Nagyboldogasszonynak kedvében járjanak, 
szorgalmasan megtartanak. ^^^ 

Nagy boldogasszony volt az ősvallásban az életetadó is- 
tenasszony. Mint a szülő anyák láthatatlan segítője. Szülő 
Boldogasszonynak tiszteltetik. 

Ha a szülés megtörtént, a Nagyboldogasszony, mint az 
asszonyok pártfogója gondoskodik tovább is az újszülöttről 
és az anyjáról az által, hogy két angyalt küld oda, egyiket, 
hogy az anyát őrizze, másikat, hogy a gyermeket, de oda 
küldi a Boldogasszonyt is.^^*^ 

Ez a Boldogasszony, mert ő küldi, nem egy a nagy- 
asszonynyal, hanem a Nagyboldogasszonynak a leánya, ki- 
nek tisztét a kereszténységben Mária teljesiti. 



BOLDOOiLSSZONY. SZÉPASSZONY. CziFR A ASSZONY. 93 



A Boldogasszonynak az 6s vallás azt tette volt nemes 
kötelességévé, hogy a gyermekágyasok őrzője és a családnak 
gondviselője legyen. 

És e czímen a Boldogasszonyt a nép részéről a kegyelet 
egész sora veszi körül. Tisztelete a Mária-cultus védelme 
alatt napjainkig fönmaradhatott. Nem igy a Nagyboldog- 
asszony többi leányai, kiknek a kereszténységben neve is 
feledékenységbe ment vagy egyikök-másikuk oly torzalakot 
öltött, mely az ősvallási meggyőződésnek tetőtől-talpig a 
visszája, mint a ^szép asszony/' ki a nép képzeletnek ma réme, 
holott egykor talán eszményitett alakítása volt. 

A hagyomány ma és bizonyára már századok óta úgy 
ismeri a Szépasszonyt, mint gyermek-ijesztőt és az éjjek ré- 
mét, ki a gyermekágyas asszony megrontására törekszik, 
gyermekét kicseréli és máskülönben is ártalmas szellemet. ^^"^ 

Már neve: a Szépasszony elegendő, hogy mythologiai 
ős vonásait a mai Jiagyományétól, melyben Kálmány is sok 
idegen kölcsönzést ismer föl, elütőnek tartsuk. Népünk er- 
kölcsi józansága nem tűri azon ráfogást, hogy szépnek ne- 
vezzen egy erkölcsileg rút személyt. Miként a ^mesékből 
meggyőződhetünk az erkölcsi szörnyetegek rendesen kinézésre 
is utálatosak és visszataszitók. A Szépasszony szép nevezetét 
tehát méltán annak bizonyságául veszszük, hogy a hagyo- 
mánynak Szépasszonga koránt sem az, a ki az ős vallásban 
volt.i»8 

Vannak közvetítő adatok, főleg a székelységben^ melyek 
6t ^Czifraassz(my"'nBk és mulatónak vallják."® 

A róla szóló adatokat leginkább azon a czimen nem 
valljuk sajátjának, mert ezek, legalább Erdélyben nem a 
Sz^passzony-y hanem a Szépasszonyok-vfA szólanak: 

„Ha a beteget éjjel valaki szólítja, ki ne menjen, mert 
a szépasszonyok elviszik."* Ha több forgó szél jár egyszerre, 
azt mondják : a szépasszonyok tánczolnak. Ilyenkor néha a 
boglyákból a szénát is széthordja a forgószél. Erre is azt 
mondják : a szépasszonyok hordták széjjel. Ha a tehén teje 
véres: a szépasszonyok fejték meg/' (Ethn. VI. 300.) 

A szépasszonynak egyes voltára és egykorú előkelősé- 
gére még leginkább abból lehet következtetni, hogy az 



94 Sánta koldus. Szépasszony vászna. 



égen csillaga van. Antáresz, a Skorpió legnagyobb csillaga a 
Szépasszony csillaga; de az egek országútja (= a tejút) sem 
egyéb egy székely változat szerint, mint a Szépasszony vászna. 

A nagymagyarországi monda szerint a Szépasszony 
férjes. Férje a talyigás ,ySánta Koldus}^^ A nép \xgy tudja, 
hogy valamikor boldogul élt a Sánta Koldus a Szépasszony- 
nyal, hanem mióta felesége hűtelen lett hozzá, oda van a 
boldogsága. Sajnálja a feleségét, megy utána, de haszonta- 
lan minden sietése, mert a Talyigá-t nem akarja elhagyni, 
maga után húzza, s igy a Szépasszony, a kinek nincsen 
terhe, nála jóval előbb jár.^*^ 

A székely monda emigyen tudja a Szépasszony esetét : 
„A Szépasszony hűtlen lön kedveséhez. Ez arczúl csapta őt 
s letűnt a feneketlen kristálytóba, ezt mondván: várhatsz 
engem ezer esztendeig. A Szépasszony most kedvesét ezer 
esztendő óta várja. Ejelenként kiterigetí vásznát (ez nem 
más, mint az Országútja, a tejút), estve-reggel a kristálytó 
vizével öntözgeti azt, mi aláperegvén, szüli a harmatot, '"'^^^ 

Mindezeket összevetve, azt vélem mondhatni, hogy a 
Szépasszonyban őseink a magyar Venust, a szerelém hatal- 
mas istenasszonyát tekintették, mit igazolhat az is, hogy a 
nemi visszaélés áldozatairól azt mondják, hogy a Szép- 
asszony ágyát fekszi.^** 

A nép tudása szerint a Szépasszony az „ördöngös vén- 
asszony leánya, ** adatainak javarésze szerint azonban két- 
ségtelen, hogy az őshit ennél magasabb származásáról volt 
meggyőződve, vagy amint hiszem, egyike volt a Boldog- 
asszonyoknak, a Nagyboldogasszony leányainak. 

A nagyasszony nem lett volna Nagyboldogasszony, ha 
fiakat és leányokat is nem nevelt volna. 

XIV. A magyarok istene. 

Nem ogy az öreg-istennel. Párhuzamok. Novo. Az óijiekkel váló rokon- 
ságunk. 

A természetimádó népeknél a vitézség és az önbizodalom 
megszemélyesítésében jelentkeznek rendszerint az elvont fogalmak 
első istenségei. A hadak vítenéhen önön vitézségének áldozott 



A VOGüLOK, HORDVÁX, PIKNE|[ NKMZBTl ISTENE. 95 



minden nemzet és bajos lenne népre hivatkozni, melynek 
saját nemzeti védő istfme ne lett volna. 

Ilyen vala őseinknél ,,flf magyarok istene/^ 

A magyarok istene felül hallgat a hagyomány. A tu- 
dósok pedig, miként láttuk, őseinket egyisten-hivőknek tart- 
ván, úgy tekintek e kifejezést, mint a hogy az ma használ- 
tatik, sovinista nagyitással, az „egy isten"* helyettesitőjének. 
De a magyar ősvallás többisten-hivésének föltételezése sem 
szüntet meg minden ellenmondást; mert mindig kérdés 
maradt egy volt-e az öreg-, a nagy istennel, avagy vele nem 
azonos, s0t neki egészen alárendelt kisebb isteni alak? 

Barna sokat emlegetett mythologosunk nagy érvet lát 
abban, hogy a nép nyelve szerencsétlenséget fejez ki ezen 
kitétellel : ^az isten meglátogatta."* A főistennek elzárkozott- 
sága, minélfogva az emberiség sorsát közvetlenül soha sem 
intézi s az emberekkel, kivévén a gonoszság megtorlását 
(látogatását) csakis alattas istenségek közvetitésével érint- 
kezik, — nem engedi föltételeznünk, hogy védő, óvó, párt- 
fogoló istenségül olyat néztek volna ki maguknak, kinek 
látogatását annyira végzetesnek vallották.^*'* 

Az is bizonyos, hogy e tekintetben is az lehetett az 
ős hit, a mi a többi rokon népoké, kiknek egyikénél sem a 
„nagy,"* az „öreg isten"* viseh a nemzet istene czimét, hanem 
kedvencz fia vagy unokája. 

így a voguloknál „Numi Tarom kisfia"* ,(Numi Tarom 
vasi pi), másként arany-fejedelem, ki Taromnak legkisebbik 
fia s azért legkedvesebbje. Őrzi az egész vogulságot, kerül- 
getvén vogul országot. Minthogy a vad lúd röpülését nagyon 
sebesnek és tartósnak hiszik vala: vad lúd képében repül 
köröskörül. Azért hivják ludfejedelemnek is. Lakását is lúd- 
várnak mondják. Van egy monda, mely szerint az Ob folyam 
volt neki fő tartózkodó helye, mert az Ob felső vidéke volt 
volna eredeti. hazáj a. ^^^ 

A mordvák nemzeti istene „Pirgine Páz^* (a mennydörgő 
isten) volt, ki vérszerint való rokonságban volt pártfogolt 
népével, miután közülök házasodott.^*^ 

Maga Pirgine Páz a nagyistenasszony unokája volt. 

A szitomiahnak vagy finneknek nemzeti istene Kaleva 



96 Váinamöinen. a Gönczöl csillag tulajdonosa. 



Óriás fia: Vainámöinen vala, a Kalevala főhőse, ki e hős- 
költeményben a békének, rendnek és összhang után való 
törekvésnek, meg az önzetlen áldozatkészségnek képviselője 
s személyesitője. 

Ezekhez fogott hasonlatos lenni az egyrészről sokat 
emlegetett, más részről teljesen elfeledett magyarok istene 
is. Ot a mondottakhoz képest az ^öreg istentől" különböző- 
nek, nálánál kisebbnek kell gondolnunk; de a ki, miként 
Barna mondaná : elég hatalmas volt, mint istenfi arra, hogy 
kedvelt népét világrenditő csatákra vezesse s az ellenség 
kardja és nyilai ellen megvédje. 

Nevét haszon nélkül kérdezzük az ősh^igyományok 
megszegényűlt örökösétől : a néptöL A magj^ar keresztény- 
ség az ő emlegetését kirekeszteni nem tudván (vagy adatok 
hiányában úgy esik mondanunk, hogy meg sem kisérletez- 
vén), tűrte emlegettetését, miből utóbb a kereszténység 
megszilárdulásával szabadalmi vélt előjog szilrmazott, noha 
a gyakorlat által öntudatlanul fönüirtott nevezet nem annak 
szólt, a kire lassankint és utóbb egj^etemesen mindenki által 
értelmeztetett. 

Pedig neve volt, s ha nem Qsalatkozom föl van írva 
az égre is. Vájjon nem a Göncből hordozója-e nevének? 

Egy részről bizonyos, hogy a mordvák nemzeti istene 
j^mennijdörgö isten'' volt, más részről a néphiedelem, miként 
vele később (az ősmagyar csillagos égnél) leszünk beszá- 
molandók, úgy tudja, hogy a Nagy Oönczöl szekéren hardódik 
a villám, vagy hogy istennyilákkal van sorjában tele rakva. 
Vájjon nem volt-e egyszersmind dörgő 'isten a magyarok 
istene is; vájjon nem az ő neve vagyon-e föntartva a Gön- 
czöl-, Dönczöl', Dönczö-, Dönczör- és a palócz -K'iwcso-neveze- 
tekben? — ma még eldönthetőnek nem látszik. 

Kálmány ismert mythologiai irónk úgy vélekedik, hogy 
a Dönc^öZ-elnevezés nemzetünk bölcsőkorából származik, nem 
kölcsönvett, hanem eredeti név. Dönczöl közönséges halan- 
dónál nagyobb személy volt.^**^ 

A magyarok istene volt-e egyszersmind a hadak istene 
is? — biztosan ma már meg nem mondliató. A voguloknál 
meg a mordvákiiál külön isten áll a hadak élén}^^ 



ROKONSÁ(» AZ ISTENÜKKEL. A MORDVÁK NAGYASSZONYA. 97 



A vogulok istene, miként láttuk, vadlúd képében röpülte 
körül a vjgul földet. Ilyennek vehető náhink a mondák 

A magyarok istene ős hiedelem szerint vérrokonság- 
ban állott-e szerette népével, miként a mordvák mennydörgő 
istene (Pirgine Páz)? — fölösleges lenne kérdezni is, ha 
nem tudnók a hagyományból, hogy pogány őseink erősen 
tárták a Nagyboldogasszony sok gyermekével vagy unoká- 
jával az atyafiságot. 

Előbb láttuk, hogy az átmeneti magyar imádság a 
szép, ragyogó Napot ^,testvér*'-nek tiszteli, a Holdat „asszony- 
nénéwA"-nek, a Csillagokat „/??//7amJfc*'-nak, a Szelet y,süvünk^^- 
nek, sógornak, a Vizet ,,án(jyikánk^ ^-nak, a Tüzet f,nrunkhn- 
fyáwi*^-nak, a Földet j,nagyas8Z07iyunk'''-nsik}*^ 

Nem lehet kétséges, hogy ezen nagy és fényes rokon- 
sághoz a magyar nem juthatott másként, mint a magyarok 
istenével való vérrokonsága révén. 

XV. A Nagyboldogasszony családja. 

A mo.'dvaiak anya-istenasszonya. Néffy fia és nég^y leánya. A leányok- 
tól származott fi-unokák. A Kajj^yasszony lakása, tevékenysége 6s 
szeretetreméltó volta. Szü'o Boldoíf asszony. Feledésbe ment vonások. 

Állatai és növényei. 

„Letarolüik már a rétet,"* melyen az isten-mji^^hoszok 
\árágait lennénk szedegetendök. Alig teng még itt-ott egy- 
két vad hajtás. Nem igy az atyafi népeknél, kiknek földén 
az ősiség ezeréves avarja még emberemlékezetre is megvolt, 
s megvan helyenként most is. 

Ezúttal a mordvaiak földére esik tekintetem, hol az 
ösistenek még emlékezetben vannak s a pogány szokások 
és hiedelemek még csak most vannak átalakulóban. Es mert 
ösvallásunk Nagyboldogasszonya e népnél még él, méltán 
fordulunk hozzájok tájékoztatás végett. 

A gyufa világuralma előtt szokásban volt tüzet a szom- 
szédságból kérni kölcsön; adása szomszédok között viszo- 
nyos készség vala. A mordvák valaha szomszédaink valának, 
s talán a Nagyasszony szent tüze tekintetében csak a köl- 



^ 



csont adják vissza, midőn ez alkalommal tájékoztatásért 
hozzájuk fordulunk. 

. Csám-Pílz a mordvaiak öregistenc, kinek első teremt- 
ménye, miként már láttuk, oaitán. Utána Csám-Páz leányji 
látott napvilágot: Ange-PiU'di ( Ange-Pátyáj ) az anya-isten- 
asszony, a Termésed istenasszonya, az élet, gyermekszülés és 
a föld termékenységének forrása, kit a mordvák úgy dicsőí- 
tenek, mint örökké fiatal szüzet; erővel, szépséggel és élet- 
tel teljeset és a világ élete fentartóját. E szűzies természe- 
ténél fogva ö ttirtaték a szüzek és szemérem oltalmazójának. 
De egyszersmind anya is vala : Istenek anyja, s mint ilyen- 
nek ótalma alatt állottak az asszonyok ; az anyák és újszü- 
löttek élete fölött Ő örködék s végre ö visel vala gondot a 
házas életre is.'^" 

Ange-Pálijáj ellentéte Saitánnak, kivel állandó háború- 
ságban van. ö ótalmazója minden teremtmény életének és 
boldoguliisának mindazon , rosszak'' ellen, melyek baitántól 
származnak, miben fiai, leányai és unokái vannak támoga- 
tására. 

Ange-Pátyáj négy istent én négy istenasszonyt szült : 

1. Niski-Pilz, a legöregebb; az ég, a nap, a tűz 
és világosság istene. O nála az égben tömérdek lakó- 
hely létezik, melyekben a jó emberek lelkei élnek. 

2. Szvat-Wereski- Welen Páe. Földkormányzó s az 
emberi nemzetségek alapitója. 

3. Názárom-Piiz, a tél, éj és hold istene. fo- 
gadja be a maga birodalmába a megholtak lelkeit. A 
jó jiimbor lelkeket Niski-Pilz, testvéréhez küldi, a 
rosszakat a Saitán hatalma alá űzi. 

4. Woltszi-Páz az állatok istene, a halászok, vadá- 
szok pártfogója. 



1. Niakende-Te\vtár, az anyaisten- 
asszony legöregebbik leánya. A méhek 
pártfogója, a sors istenasszonya. Midőn 
ember születik, az anyaistenasszony az 
újszülött sorsának olhitézésót ezen leá- 
nyára bizza. 



Purgine-Páz 

(menny- 
dörgő isten), 
a mordvák 
nemzeti iS' 
tene. 



Többi LBÁNnrA. Kinézése. Megjelenése. 99 



o 



I "^ 



2. Norrowa-Aparucsi, az anya isten- ] Másztir-Páz 
asszony második leánya, a földmivelésnek >=a földnek 
istenasszonya. Ennek fia: ) istene? 

3. Pakszá Pat'ai, a szántóföldek, \ „. , p , 

rétek és veteményes kertek oltalmazója. > . . . ! 
. ^ ^ "^ I VÍZI isten. 

Az ö iia: ; 

4. Werjá-Pat'ai, az erdők, ligetek, | ^S' és^^hívo 5 
fák istenasszonya. í'ia: \ iateno.i"* 
Ez mordva felfogás szerint az istenek családfája, melyet 

azonban a magunkénak a hagyomány javasló biztatása nél- 
kül nem vallhatunk. 

Már előbb vitattuk, hogy az anyaistenasszonynak meg- 
felelő Nagj^boldogassszony székébe Máriát ülteté a magyar 
kereszténység ]^^^ de a nép asszonyai még ma is S^ent Annától 
várják azt, a mit ősanyáink a Nagyboldogasszonytól szoktak 
volt kérni. 

Es a hagyomány is sokban igazolja ezt. Érdekes tiid- 
nimk, hogy őseink milycm képét rajzolták maguknak, milyen- 
nek képzelek a Természet nagyasszonuát. kiben egyesítve lát- 
ták, tudták mindazt, a mi esak a női tökélyhez tartozik. 

^A mennybeli lakásán Ange-Pátyáj fiatal és szép. 
Midőn a földön jár, leginkább erős mivolta mutatkozik. Itt 
olyan ő, mint a vas. Midőn jár, inog alatta a föld, s ha 
kőre lép, ott marad a lába nyoma. Néha látni is őt a 
földön, hol nagj'szerű aranyfarkú madár alakjábim, mely 
arany-orrával a menőkön és retekem magvakat hinteget, 
hol hófejér galamb képében, mely a magasságból virágot 
hint alá a méheknek, hogy mézet gyüjthessenek, és sze- 
meket az ő kedves tyúkjai számára. Sokszor csak az ár- 
nyékát látják az emberek ennek a jóakaratú istenasszony- 
nak, mikor a szántóföldeket látogatja. Nyáron át világos 
nappal lehet látni déltájban a mezőn egy finom leber- 
nyegfélét a földeken nagy sebességgel átvonulni, a nap 
mellett pedig alig lehet észrevenni némi kis vékony fel- 
legecskét. Ez az Ange-Pátyáj árnyéka. Ilyenkor az isten- 
asszony megy láthatatlanul a földeken át, kedves állatai- 
ban és növényeiben gyönyörködvén, a földet pedig meg- 
termékenyítvén. Minden csecsemőnek kirendelvén a maga 



1* 



100 Lakása. Égi nyomai. Földi gondjai. - 

örszellemét (Ange-özaisz), maga Ange-Pátyáj is gyakran 
faluról-falui'a megy az apró alvó gyermekekhez s nyájas- 
kodik velők. Midőn tehát az alvó csecsemő álmában mo- 
solyog, tudni való, hogy az istenasszony czirogatja."^^* 
A kereszténységben az ős nagyasszonynak ezen legendái 
jobbára épen űgy feledésbe mentek, mint a többi urai-aljai 
népnél ráhatás következtében módosultak és más alakot öl- 
töttek, főleg származás tekintetében. Sokat mondó azonban 
azon körülmény, hogy az ezeréves kereszténység daczára fel- 
ismerhetőbb az ős nagyasszony alakja és családja a mi ha- 
gyományunk világitásánál, mint a számánizmusban meg- 
maradt atyafi-népek egynémelyikének vallási hiedelméből.^^* 
A mordvaiak felfogása szerint Ange-Pátyáj : mind a menny- 
ben, mind a földön él. Fenn a felhők mögött van ae ő ház- 
tartása, telided s teli a még születendő emberek leikeivel és 
gabnanemű növényekkel, melyekkel tápláltatnak mind a házi, 
mind a vadállatok. Eme lakóhelyéről árasztja a földre az 
éltető érőt, hol reggeU harmat, hol eső és hó, hol északi 
fény képében. 

Tudott még erről emberemlékezetre is a hagyomány, 
én legalább arra értelmezem „az ősmagyar csillagos ég"-en 
még ismert ..Boldog-aszony^^ csillagát, a Tündérasszony palo- 
táját, s az ő társzeJcerére leszek értelmezendő a Kis-OönczöU 
SzeJcer-et^^'^ 

Az istenszülő „leszállván a földre behat a Föld-isten 
(Masztir-Páz) lakására is és a földngk termékenységi erőt 
ajándékoz."^^® 

A Földanyáról már volt szó és mivel még a követke- 
zendőkben is leszen, azért az ide vonatkozó hagyományra 
elegendőnek látszik a figyelmet csupán fölhívnunk. 

„A földre, úgymond folytatólag Barna, Ange-Pátyáj a 
szolgálóit küldi, de a gyermekszüléseknél láthatatlanul maga 
is jelen van.*^' 

Erre nézve már ismerjük a néphagyományt, mely a nagy- 
asszonji; e czimeh Szülő-boldog-asszony-nsk szereti mondani. 
Megjegyeztetik Ange-Pátyáj ról, hogy gondjaihoz tarto- 
zik az is: serények-e a nők? s különösen nagy gondja van 
arra, hogyan fonjanak. Ö maga is fonó. Menny-égben egy 



CCLTUSÁXAK FELEDÉSBE MENÉSE ÉS ÉSZREVEHETŐ NYOMAI. 101 

ezüst-hegy hátán aranyguzsajon fonja a fonalát. A mezőkön 
<Jszszel látható fonalak az istenasszony fonása. 

E tekintetben a szóbeli hagyományt a vele egj^enlő értékű 
ősszokással helyettesítve, méltán hivatkozhatunk népünk asz- 
szonyainak fonási buzgalmára, a költök által megénekelt 
„/bnoA"- ra, a keddi fonás tilalmára. A imlóczoknál különösen 
OTény-számba jön a fonási ügyesség. 

Természetes azonban, hogy a kereszténységben a Nagy- 
boldogasszony sokat veszített hatalmában, szeretetreméltósá- 
gában s bizodalomban. Szent Annát a keresztény legenda 
oly viszonyok között szerepelteti, melyeket a népnek sok 
tekintetben bajos vala az ösmythosz nagy asszonyával meg- 
egyeztetni. Ezért van aztán, hogy az istenasszonynak sok 
vonása feledésbe ment, másokra ruházta és ciütusának más 
része a rávonatkozás jelentőségét veszítette el. 

A szegedi néphit szerint: a tyúkot Szent-Péter vitte 
fel az égre, hol csirkéket költött s Krisztus urunktól való 
szabadon bocsájtása óta kapar, legel az égen (Fiastyúk ).^^® 
Pedig a tyúkok Ange-Pátyájnak voltak kedves állatai ter- 
mékenységök miatt. Tyúkot és tojást szokttik volt neki 
áldozni, miként látni fogjuk. Feledésbe ment, hogy a mai 
húsvéti piros tojás használata régibb a magyar keresztény- 
ségnél, a mennyiben Ange-Pátyájnak nyári ünnepén szoktak 
a mordvák tiszteletére tjoiktojást festeni fokhagymával, \igj 
hogy barna-sárga szint kapnak. Ezeket ők — miként Bar- 
nánk tudja — elteszik, tűzvészkor a lángok közé dobják oltás 
és a lángok megfordítása végett, erdőn a fákba teszik, me- 
lyekben a méhkasokat elhelyezték, hogy a rajzás annál 
jobban sikerűijön s a csibéket is azokkal etetik, könyörög- 
vén Ange-Pátyájhoz, hogj'- majd megnőve, annál jobban 
tojjanak. Terméketlen nők s a kiknek gyermekeik kis kor- 
ban meghaltak, maga eszik. Midőn a nyájban és a házi 
állatok s különösen a juhok közt marhavész pusztít, össze- 
törik és az istállókban s akiokban szétszórják a darabjait, 
a nyájat pedig a tojás hajával és foghagymával füstölik. 

Elenyészett az ősmonda, melyet a mordvák még regél- 
nek: miért szereti Ange-Pátyáj a tyiűcot és átkozta meg a 
Jcahukot? 



1^02 KeDVK8 állatai és NÖVfeNYEl . 

„Világ kezdetén meghagyá Ange-Pátyáj minden nő- 
nek és szaporitó állatnak, hogy mindennap szüljenek. 
Ebbe azonban nem egyezének bele, azt mondván, hogy 
az nagyon terhes és kínos volna; csak a tyiik egyezek 
bele az istenasszony akaratába s ezáltal az istenassz- 
szony legkedvesebb állatjává lőn. A tyúkon kívül csak 
még egy madár egyezek bele az istenasszony kívánatába, 
és közel járt hozzá, hogy ö is választottja legyen az 
istenasszonynak, de utóbb beleuna a mindennapi szülés 
fájdalmaiba. Ez a kakuk volt, melyet Ange-Pátyáj szin- 
tén házi állatnak szánt vala. Most tehát megharaguvék 
a kakukra, kiüzé az emberi lakhelyekről az erdőre, s 
még csak azt sem engedé meg neki, hogy ezentúl saját 
fészket rakhasson magának, hanem meghagyá neki, hogy 
ennekutánna másnak a fészkébe tojjék. ígérete megsze- 
gésének emlékezetére Ange-Pátyáj a kakukot himlőhe- 
lyessé s a tojásait is tarkává tévé. Ez időtől fogva kakuk- 
kol bánatában a kakuk az erdőben, siratván az emberi 
lakásokat, a hol olyan jó dolga volt.'*^^® 
Nagyon szórványos adataink vannak rá, hogy a ma- 
gyar Nagyasszonynak ép úgy, mint a mordva Ange-Pátyáj- 
nak a növények között a köles, len, fokhagyma és vereshagyma 
fogtak legkedvesebbek lenni, valamint az emlős állatok kö- 
zött a juhok és sertések. 

Kevés hagyományos maradvány örökíti a Nagyboldog- 
asszony egykori nagy tisztességét ; de gyermekeiről majdnem 
még kevesebb az, mit fölmutathatunk. 



XVI. A Nagyasszony figyermekeinek hagyományai. 

A mordva Ange-Pátyáj. Kedvencze. A Nap a vogul bagyományban. 
Etymologiája. A had (család) istene. Az éjjel istene. A vadászat, halá- 
szat istene. 

I. A mordva ősi világnézet szerint az Anya-istenasszony- 
nak legöregebb fia „Niski Páz'* = Napisten^ az ég, a najj^ 
a tűz és világosság istene volt, egyszersmind a méheknek 
is legfőbb védelmezője. Nála az égben tömérdek lakóhely 



Nap a mobdváknál. Anyja a vogi;l hagyományban. 103 



van, melyekben a jó emberek lelkei élnek s mint a méhek 
úgy környezik Niski-Pázt. 

Az Anya-istenasszony maga szokott a földekről lent 
szedni s ebből aztán ezüst giizsalyáról fonalat fon ^áldott ujja- 
ival" a maga gyermekeinek. Minden fejér juhnak a gyapjá- 
ból kitép egy szálat, s az igy gyűjtött fonalat megfonja, a 
fonalat megfesti azég kékjében, a nap bíborában, a hold és haj- 
nal aranysárga színében s mordva szokás szerint az istenek 
ingeibe szegélyeket és váll-czifrázatokat himez. De talán 
egyiknek sem szebbet, mint elsőszülöttének. A „szivárvány*'' a 
Napisten (Niski Páz) inge szegélye, melyet neki Ange-Pátyáj, 
az édes anyja varrt. 

Vájjon vagyon-e ennek nyoma a magyar hagyomány- 
ban? De lássuk előbb a voaid hagyomány hozzászólását. 

Egy vogul imádságban a nap anyja „hét istenszülő 
úrasszonynak"* mondatik, kitől kapott ruháját és övét veszi 
magára, midőn útjára indul, melyet nyerges lóháton teszen 
meg. Anyja öltözteti és felesége simogatja fürtéit. Anyja 
hét istenszülö-nek mondatik; de tudmmk kell, hogy vogul 
beszédmód szerint hét anyi mint „6oi,'* tehát hétnél több is 
érthető alatta.i»« 

Itt anyjának Kaltes, vag'yis a hajnal mondatik, ki né- 
hol úgy fordul elő, mint testvére, s itt a vogul néphagyo- 
mány valószinűleg eltért az eredeti felfogástól és Kaltes-t 
^Káltes''-szel zavarta össze. 

Kaltes az istenek anyja, igy Sarmiater-nek, a vogulok 
nemzeti istenének is egyik Kaltes (nőóriás) vala az édes 
anyja.*®^ Mert többen voltak az óriás nők. 

Különben mondánk a hajnalt a nap nem valóságos, 
hanem csak nevelő anyjának érti. O öltözteti -s a magyar 
mese is azt tartja, hogy tehetetlenné vált a Nap, midőn a 
királyfi a Hajnalt fához kötötte. 

Magyar hagyományainkra térve, a mythoszi morzsalé- 
kok összeszedegetését mindjárt a ^.nap^'-szón kezdhetjük. 
„Ki sejthette volna, kérdjük Vikár Bélával, hogy ebben a rö- 
vidke szóban egy mythoszi felfogás lappang? A najö-szóval 
eddig sehogyse voltunk tisztában. Csak. azt tudtuk, hogy a 
régi magyíir nyelvben igy hangzott (tájszólásilag ma is igy 



104 A Nap-szó etymologiAja. Hazai hagyományaink. 



hangzik) náp; de nem birtuk kimutatni biztos rokonságát 
a finn-ugor nyelvekből, még kevésbbé sejtettük, hogy mi 
volt az eredeti jelentése. Munkácsi mind a kettőnek rájött a 
nyitjára. Kimutatja, hogy ez a szó eredetileg összetétel és 
annyit jelent: ,,nő fifC Ugyanis a vogulban az asszony, kü- 
lönösen előkelő asszony neve: naj kicsinyítő alakban: ncil a 
magyar /í-szó pedig vogulúl: j;i. Ebből a két szóból: ndl 
vagy náj és pi van a magyar nap (eredetileg nálpi vagy 
nájpi) összealkotva. Ezt az etymologiát és egyszersmind en- 
nek igen nagy jelentőségét is azonnal megértjük, ha tudjuk, 
hogy a vogul mythologiában a napnak legközönségesebb jel- 
zője : asszony fia^ vagy vogul gyöngédséggel szólva : fiucska.^'^^^ 

En a nap-szóból még az anyja nevét is kiolvashatónak 
tartom, miután a semmit sem mondó : asszony fia az előke- 
lőség föltüntetésével igy látszik módositandónak : ,,a nagy 
asszony fia'' 

A magyar hagyomány is ttidhatta még ezelőtt valami- 
kor, hogy a nagyasszony fon, sző a maga isteni gyermekei- 
nek. Lugossy Józsefnek még megtudták mutatni a „Boldog- 
asszony moíollája'' nevű csillagot és ha tudjuk, hogy a paló- 
czok ,,Báha hukrá''-iYdk nevezik köztudomásúlag a szivárványt, 
— azon kivül, hogy az istenek egyik jelentős nevével jövünk 
ismeretségbe a .Bába'' szóban, egyszersmind nálunk is f ön- 
tartottnak kell mondanunk a közös ősvallás azon álhtását: 
hogy a szivárvány a napisten ingén édes anyjának varrata, 
áldott keze munkája. 

A népmesék is emlegetik a Napanyáí, csakhogy ezek 
nem örökké fiatalnak, erővel, szépséggel, élettel teljesnek, 
hanem vörös arczú öreg asszonynak mondják. Oda a tün- 
dér-birodalma, nem hiába, hogy megöregedett ! Fiának azon- 
ban még mindig nagy a becsületje a nép előtt. A munkások 
déU pihenéskor mindig a napnak fordulnak arczukkal.^^' 

II. A mordvaik Nagyasszonyának második istenszülötte 
az emberek hadának (családjának) ura, békében és háború- 
ságban való gyámohtója vala. Inkább békeszeretőnek, mint 
vérontást kedvelő Marsnak tekintendő és ha eleinknek is 
annyira kedvök tellett a pártoskodásban, méltán helyén volt, 
hogy mindjárt a Napisten, „a minden jónak teremtő apja*" 



Velen-Páz. Hadak Ctja. Had. Názarom-Páz. 105 



Után foglaljon helyet. Kérdés: nem inkább a nyugalomnak 
volt-e istene, mint a háborúnak? 

Még többet mond, hogy a hét szent napja: a péntek 
neki, Páz-YeltU'PáZ'XiVik. volt szentelve. 

A magyar hadistennek legalább olyan tisztessége, mint 
volt a kétszer Fáz (nagy-isten) mordva F^Zen-nek, méltán 
föltételezhető. Hogy most már a hagyományban emlékeze- 
tének se hire, se hamva, azon nincsen mit csodálkoznimk, 
ha a hadak istene ezzel azonosítandó, hogy : nemzetségek istene. 
Ezen értelemben véli Barnánk, hogy a ^hadak íUja"^ csillag- 
név öspogánykori töredék, mely nem annyira ^hadseregek," 
mint a magyarral rokon népek, nemzetségek szétoszlásának 
őrzi az emlékezetét, vagyis a „hadak istene •" nemzetségek istenét, 
a „hadak útja'' pedig a nemzetségek útját jelentette.^** 

A had-szó a régi magyar nyelvben s a palócz szó- 
járásban, miként a szives olvasó tudja, mindig nemzetségei 
jelent. ^«^ 

A mordva Velen-Páz ma, mint a falu istenié tiszteltetik, 
és talán hadisten nem volt más azelőtt sem, mint falu- 
védelmező. 

A kereszténység a községet az egyház védő-szentének 
oltalma alá helyezte és ünnepén vasárnapot engedett. Vájjon 
a búcsúk (egyházi védő szentnek ünnepe) falun azon értelem- 
ben, a hogy a népnél mutatkozik, nem a hadisten ünnepének 
keresztény kiadása-e kezdettől fogva? — nem vagyunk hi- 
vatottak eldönteni. 

in. Következik, hogy Názárom Pá^'-nak, a tél, éj és hold 
istenének magyar hagyományait keressük. Arra már nem 
igen fogunk találni adatot, hogj^ ő fogadja birodalmába a 
megholtak lelkeit és a jó jámbor lelkeket Niski-Páz testve- 
réhez küldi, a rosszakat a Saitán hatalma alá űzi. A halál 
birodalmának kapukulcsát a kereszténység nem hagyhatta a 
pogány isten kezében. 

A finn mythologia olyképen személyesíti a Telet, hogy 
testvéréül a Hideget vallja. Ezeket azonban, miután szüleiket 
ismerjük, nem tarthatjuk a Hold családjához tartozónak. 

Az Éjt a magyar mese az Éjfél-hcn személyesíti; de 
családjáról nem ad számot. 



106 Ismeretlen erdő- és víz istenek. Tápió. Első Boldogasszony. 



A Hold anyját azonban ismerik meséink s habár őt 
öregnek és indulatosnak regélik is, de egyszersmind jóindu- 
latúnak, mi elegendő arra, hogy benne a Nagyasszony ezerév 
előtt való tündérszép vonásaiból a legszebbikre : jóságára rá- 
ismerjünk. 

IV. FoZí5/i-Pá^-nak, a vadászok, halászok pái'tfogójának 
magyar hagyományai lennének itt sorosak a Nagyboldog- 
asszony érdekében, miután benne negyedik isteni fiáról van 
szó. De nevére és egyéniségének jellemzésére úgy látszik, 
keveset számithatimk a hagyományra. 

Még meséink sem emlegetik a vadászok erdei istenét, 
ki a finneknél Ta/^io-néven családjával együtt olyan nagy tisz- 
teletnek örvendett, a halászok meg nem pártfogoló, hanem 
ellenséges lényekről beszélnek, Kálmány szerint :^** Holt em- 
ber, meredt testil vizi lány, fekete gyermek, veres sipkás, kikkel 
e helyütt már azért sem boldogúlhatimk, mert vízi szelle- 
meknek kell tartanunk őket. 

Különben talán a Nagyasszony negj^edik isten-fia inkább 
az állatok ura volt s mert vadászok és halászok csak engedé- 
lyével pusztithatiík birodalma népségét, lett feniartó istenséggé, 

A hagj'omány, legalább a mennyire előttem ismeretes, 
nem tud róla semmit. 



XVII. A Nagyasszony leány-gyermekei és unokái. 

A négy BoldogasszoDy elseje. A gyermekvédő. A magyarok istene. Kard- 
tisztelet A földanya és fia. A harmadiknak vélt nyomai. A j^Szélanya.'' 

V. Niskende-Tewtar, legidősebb leánya Ange-Pátyájnak. 
Midőn ember születik, az újszülött védelmét és sorsa inté- 
zését az Anya-istenasszony ezen leányára bizza, hogy sor- 
sát intézze, ki aztán egy őrző tündért rendel melléje, az Ange- 
Őzaiszok közül. 

A kereszténységben hagyományaink szerint a közérzet 
a Nagyasszony e leányát a boldogságos smz Jfáriá-val he- 
ly ettesité. 

Nagj^boldogasszonyimk is, mint Ange-Pátyáj, csak ad- 
dig van a gj^ermekágyas körül, míg meg nem történik a 



Fölismerhető haoyohántai. Magyaaok istene. 107 



szülés, ezért viseli, miként láttuk a „szülő boldogasszony" szép 
czimét; de mint az asszonyok pártfogója, gondoskodik to- 
vább is az újszülöttről s az által, hogy a szöregi néphit szerint 
két angyalt küld oda, egyiket hogy az anyját őrizze, mási- 
kat hogy a gyermeket, de oda küldi a Boldogasszonxjt is.^*^ 

Hagyományaink Nagj^boldogasszonya teliát azonkép 
bizza leányára, a boldogasszonyra a gyermekszülő anyát és 
magzatát, mint a mordva Ange-Pátyáj. 

A nagyasszony kívánságához képest főleg a gyermek 
megőrzésében és fölvidámitásában foglalatos ősvallásunk ezen 
boldogasszonya. Miként láttuk, e végre két angyal van mellé 
rendelve a Nagyboldogasszonytól. Az egyik angyal, miként 
Kálmány a hagyományból tudja, a kis gyermeké, s köteles- 
sége a gyermeket őrizni, hogy a Rosszak ne bántsák s vele 
játszani, mit arról lehet megtudni, hogy a gyermek nevet. 
Ha álmában nevet a gj^ermek, közönségesen azt mondják, hogy 
az angyalával játszik. Ilyenkor a gyermeket nem szabad bán- 
tani, háborgatni. Mondják azt is : az angyalai látja. Ha a 
gyermek nem alszik s ujjára nézve nevelj akkor is az angyala 
mulat vele, de már ekkor, nem csak azt mondják, hogy az 
angyalával* játszik, hanem hogy az arany almával játszik, 
vagy: a kis Jézus arany almájával játszik. (Szöreg, 0-Szent- 
Iván.)^ö8 

Mintha csak a mordva mythologia e helyét olvasnók : 
„Ha a gyermek nevet álmában, az istenasszony, Ange-Pá- 
tyáj czirogatja."* 

Hol a lényegtelenekben oly nagy az egyezés, a lényeg 
tekintetében sem igen lehetett eltérés. 

Niskende-Tewtár, a magyar Boldogasszony cultusa 
tehát még most is megvan s miként alább tapasztaljuk, 
majdnem teljes épségében. Ezen Boldogasszonyt nevezetben 
mi különböztette meg a többi boldogasszonyoktól, nem lehet 
tudni. Lehet, hogy őt is Szülő Boldogasszony néven ismerte 
a pogány élőkor, miként anyját a Nagyboldogasszonyt. 

Ha a párhuzam teljes a mordva és magyar mythologia 
között, ezen Boldogasszonynak fogott fia lenni „a magyarok 
istene,^^ miután a mordvaiaknál is Niskende-Tewtár-nek volt 
vala a fia „Purgine-Páz,^^ a menydörgő isten. 



lOR Ebilegetése és cültusa. Földanya és pia. 



A magyarok istenének hagyományairól már volt szó.^®^ 
Itt hozzáadólag úgy kivánmik még megemlékezni róla, 
mint a háború istenéről^ ellentétben a hadak (nemzetségek) 
békés istenével. 

Nem ismerjük eleink csatakiáltását, mely bizonyosan 
az ö nevének segítségül való liivása volt, de 9, dolog termé- 
szetéből következik, hogy a váltságok idején tőle kértek és 
vártak segítséget mindenek fölött. Ilyen szelleműek közmon- 
dásaink: ^El még a magyarok istene!^ (-Jaj annak, a ki 
föltámad ellene !"*) „Megemlegeted a mayí/aroi istenét,'' ^Nem 
rövidült még meg a magyarok istenének keze." El még a 
régi istfffi!^' 

Annyi hit, bizodalom és önérzet vagyon ezekben kife- 
jezve, a mennyivel egj^ hadakozó nép csak gyözedelemre 
vezető istene iránt viseltethetett. 

Őt illette tehát a kard tisztelete, a fegj^ver- s neveze- 
tesen nyü cultus, melyek azonban a tárgyalás anyagául csak 
később lesznek előveendők s itt csupán fölemlítenünk van 
helyén. 

VL Narrova-Aparucsi az anyaistenasszony második 
leánya, a földmivelés istenasszonya. Melyik Boldog-asszony- 
nak tiszteltetett őseinknél ? — a hagyományból nem tapasz- 
talható ki, mivel a keresztény Mária-ciütus úgy látszik, 
hogy magába olvasztotta az ősvallás minden boldogasszo- 
nyainak tiszteletét. Ha számba veszszük, hogy a földmive- 
lés istenasszonya volt,- méltán gyanakodhatunk, hogy a 
magyar kereszténység az ősmythosz ezen boldogasszonyának 
emlékezetét vette át a y ^sarlós-boldogasszony^^ ünnepnek ma- 
gyar és az ünnep tárgyával: Mária látogatása, semmi 
vonatkozásban nem álló elnevezésével. 

Nem lehetetlen, hogy a nép legalsó rétegében és a 
mese birodalmában ezen boldogasszony a maga nevén is 
emlegettetik még, illetőleg hogy nem más, mint a mesében 
sokszor elökerülköző „Földanya. '• 

Tudjuk immár, hogy a mordváknál a nagyasszony 
ezen leányának a fia: Mastir-Páz, „a föld istene'^ vala. Ot 
nem, de anyját gyakran emlegeti a népmese. Ennek pana- 
szolja el baját még ma is a félpogány votják.^'^ 



VlZAXYA ÉS 8ZÉLÁNYA. VOLT-E MAGYAR OLYJrPUS ? 109 



Ange-Pátyájról tudjuk, hogy leszállván a földre, be- 
hatol MasHr-Páz lakására is és a földnek termékenységi erőt 
ajándékoz; de ezen nézet föntartását a hagyománytól nem 
várhatjuk. 

VII. Pakszá-Pátyáj vala a mordva nagy-istenasszony 
harmadik leánya, a veteményes kertek oltalmazója. Mintha 
ezen. magyar Boldogasszonynak a keresztény „OyUmolcsoltó- 
Boldogasszony^^-han maradt volna fön némi emlékezete. 

Fia Wed'Páz vizi isten. WedMastir-Páz ^esö isten'' 
előfordul a népies mondákban mint ^viz-anya" is. 

A mesék regélnek ^erdő-zölditö és mezö-virágoztató 
királykisasszonyról. "* 

VIII. Werjá-Pátyáj negyedik leánya, a mordva anya- 
istenasszonya, az erdők, Ügetek, fák istenasszonya. Mint az 
ősmagyar Boldogasszonyok egyike, egészen feledésbe ment, 
mint Warma Ptí^-nak, a szél és levegő istenének anyja azon- 
ban, sajátlag mint ,,S2élanya^^ a mesék országában még 
mindig él. 

XVIII. A magyar Olympus. 

Volt-e magyar Olympus ? A finn Ég. Numi Tarom lakása. A nap háza 
a magyar mesében. Az é^ ország-útja. Tündérek és hadak útja. A finn 
mennyországba való jutás egymásutánja. A Gönczölök. A mesében „az 

igazak szigetének'' leírása. 

A Nagyboldogasszony családjának gyér adataiból is 
kitetszik, hogy megbecsült isteneink és Boldogasszonyaink 
jobbára a földön honoltak vagy a föld alatt. Még a föld fölött 
való istenek is, mint Nap-, Hold-, Szél- és Esőisten, a 
földhöz valának kötve a hivatás és működés egyik vagy 
másik czimén. Csak az öreg isten-nek volt meg mindenek 
fölött álló fönségénél fogva azon tiszteletben tartott előjoga^ 
hogy a fellegek mögé visszavonuljon és mindentlátó néző 
helyéről tekintse a világ folyását. 

Faji mythologiánknak ezen jelensége azon kérdést 
koczkáztatja velem : vájjon volt-e ^magyar Olympus ?'' Vájjon 
a rokon mythoszok gondoskodtak-e róla, hogy az ég öreg- 
jének tágas birodalma, kényelmes udvartartása legyen; tud- 



1 1 FlXN És VOGUL MEXNYORSZÁO. 



nak-e róla, hogy ott néhanapján ünnepségek, zajos össze- 
jövetelek tartattak, vagy oly sivár magányosság "Volt a túl 
komoly öreg mellett az ég, a milyennek a földről látszik? 

A finn Kalevala, az egyetlen fönmaradt faji eposz, nem 
tartat a félelmes Mennydörgővel égi zsinatot, miként ezt 
Homér teszi vala. Ezen hiány azonban nem lenne egyenlő 
azon tagadással, liogj^ a mji;hologiánkban az istenije Olym- 
pnsa a föistennek mogorva elzárkozottságánál fogva meg nem 
engedhető. Több adat bizonyítja, hogy fajunk hitében meg- 
volt az istenek mennt/országa és hogy ennek hazájává a magas 
eget tette volt. 

Hogy milyennek képzelek és hivék őseink az ő iste- 
neiknek hazáját, azt haszon nélkül kérdezzük hagyomá- 
nyainktól; az őshitnek azonban e részben is megtaláljuk 
még némi foszlányát a velünk atyafi-népeknél. 

Ha a finnek Kalevalája a szomszédos éjszak hitregéje 
által nincsen megvesztegetve, akkor velők együtt őseink is 
hivék, hogy a finn-ugor istenek Olympusa a felső égen 
volt, a kéklő égbolton felül. A kéklő égbolt szilárd alkot- 
mány, meil vasmunka volt, Ilmarinen kovácsnak, ^ki az 
eget kovácsolta, tarka boltját reá rakta, Kalapácsa nyoma 
nélkül, Fogójának jele nélkül,^^^ — remeke vala. Ennek a 
szilárd szerkezetnek erős tartói a földben gyökereztek.*^^ 

A mythosz azonban ezzel csupán azon hiedelméről te- 
szen hitvallást, hogy az istenek országa a maga alkotmányai- 
val és természeti járulókaival nem lebegő minéműség, hanem 
alapokon álló szilárd talaj. 

Numi Tárom égi birodalma a vogid énekekből Ítélve, 
miként már láttuk is, a vogulok földével hasonlatos a fa- 
luk, erdők, vadászó és halászó helyek változatában.*^^ Numi 
Tárom nagy belsősége és birtoka után egy végtében a Nap 
házát, a Hold udvartartását sejtetik a vogul hagyományok. 

A nap házának olyan, a milyen leírását írásban is 
birjuk. ^Szent háza az égen nagy kiterjedésű, sok la- 
kású, sok asztalainak lába is arany-ezüst, ládái is arany- 
fedelüek."*'^ 

A kik leirávsból ismerik a vogul földet, ismerik, csak 
aranyos kiadásban kell venni, az istenek mennyországát is. 



A Nap három erdkjk. Hajnál palotája. 111 



Mennyire derültebb- és verőfényesebbnek kellett lenni 
az ősmagyar Olympusnak! 

A Napnak a vára finn felfogás szerint sem a földön 
van, s ha a Nap, mint egyik isten hajléka után tájékozó- 
dimk az istenek hazája körül, láthatjuk az alapeszme azo- 
nossága mellett a vogul és magyar éghajlat és lelkület kö- 
zött való különbséget. 

A magyar mese mondja; 

Megtetszett Hajnal-nak, a Nap legszebb, legkedve- 
sebb leányának a királyfi ; maga mellé ültette az ő szár- 
nyas lovára s vitte hetedhét ország ellen, emberi szem 
nem látta gyönyörűséges szép tartományokon keresztül. 
Először levitte a rézerdohe. Ott dolgoztak a Nap favágói, 
vágták, döngették a fákat rakták a szekerekre s vitték 
a Nap konyhájára. Innét vitte az ezüst erdőbe. Ottan ezüst 
madarak énekeltek szebbnél-szebb nótákat s az ezüst 
fák háromszor egj^más után meghajoltak Hajnal elÖtt. 
Ezüst-erdőből az arany-erddhe vitte. Csengett az is az 
arany-madarak énekétől s Hajnal előtt a fák háromszor 
egymás után szépen meghajoltak. Ennek az arany-erdőnek 
a közepén van a Hajnal kertje, ennek a kertnek a köze- 
pén van Hajnal f/yémdnt palotája s a hogy megérkezett 
Hajnal, összegyűltek mind a ragyogó (csillagok, azután 
intett Hajnal, leszállott a levegő égből bíboros felleykocsi^ 
bíboros fellegkoesiban volt arany-lóeza, arra leült a ki- 
rályfival s azután úgy szállottak feljebb, feljebb, feljebb, 
mignem fölértek a Napnak fényes pitvarába. Ottan kivá- 
lasztott Hajnal egy sugarat, szépen belefonta a királyfi 
hajába s mondotta: Na, királyfi, most már mehetsz, 
megtalálod*'^^ stb. 
Majdnem gyanakszik az ember, hogy a mese ezen 
élénk leírásában nem is a nemzeti genius beszél hozzánk 
és ha igen, sajnálja, hogy az egész isten-hazát m(».g nem 
ismerteti vele. 

Gondot ád: hogy a csillagoktól kérdezősködjünk-e az 
ős-magyar istenek Olympusa felül; vagy a földi emberektől? 
Azok a helyhez esnek közelebb, ezeknél, ha még ki nem 
száradt, a hagyomány forrása ajánlkozik. 



112 Tündébe K orszáo ütja. Hadak útja. Kihkkl-dvaii. 

Kérdezzük ki elsőben a szomszédokat: a csillagos eget, 
s csak azután vallassuk ki a földet, a földi hagyományt. 
A mint e kettő vallja, olyan lehetett hozzávetőleg az ősma- 
gyar mennyország, melyen pogány eleink annyi ragaszko- 
dással és talán annji költészettel csüggtek volt. 

Nyoma van annak a csillagokban is, hogy volt és ae 
ég volt a magyar isiének Olympusa. 

Ismerjük még istenek e honja ^ország- útját.'' A tudósok 
B a hittérítő barátok után a nép „(ej-iíC-nak nevezi ; de ne- 
vezte, sőt ma is: Jündér-tW-nsk, „/ejer-iö^'^-nek, „fejér-árok-" 
nak. A csallóköziek tudják talán még ma is, hogy: a tejúton 
éjjel tündérek járnak; az ö országutjok az, melyen az egész 
világ körül járnak. 

Talán még most is folytatják az énekes játékot: Tün- 
dérek érkezének, fejér közön jövének. Hozzánk heszállának, 
szép leányt keresnek. Térülj, fordulj, bújj, bújj! Meg ne 
kerüljenek ! 

Nyomon vagj-unk tehát az istenek háza felé. Az ősök 
szellemei is ezen az úton, a Jtadak utján" jöttek végig, mi- 
dőn az eget olliagyva szorongatott véreiknek a földre segít- 
séget hoztak. 

Csakhogy merre haladjunk : jobbra-e vagy balra ? Ezen 
oi-szágútról hol térjünk le; az Isten „kerek udvar-"i\ ezen 
„barázdája" -riRk mely részén keressük a kaput V 

E kérdésre megfelel a Kalevala, melyben a gyógyitó 
Írnek lehozására vállalkozó méhnek ilyen utasitás adatik : 
„Könnyű neked oda menned, gyönyörűség ott rüp- 
kedned. A nap alatt, a Hold fölött, égen levÖ csillagok 
közt: Első napon fogsz röpülni Kútamoinen halántjára, 
másodikon tova szállasz vállára az 0/«í.á-nak, hai-madi- 
kon emelkedői a Hetevény derekára. Onnan csak kis út- 
darabnt kell aztán még meghaladnod a szent isten hajio- 
káig, boldogságos 6 lakáig." A méhecske fölröppene, 
döngicsélve megerede, piczi szárnyát rezegteti, útját az 
ég felé veszi. Tárta a Hold udvarának, a Nap fényes 
tányérának. Száll vala a Gönezöl vállán. Hetevényaek a 
a derekán. Száll TeremtiS kamrájába, Mindenható tár- 
házába, "t" 



Az ÉG KAPUJA. VOLT-E MAO VAR OlYMPUS ? Az IGAiSAK SZIGETE. 113 



Tehát a Gönczöl táján vala ös hiedelem szerint az ég 
kapuja, a magyar Olympus lejárata, mcljiiél kapusnak Szent 
Pétert tudja a nép, hanem az ösvallásban bizonyosan más 
fogott e tisztségben eljárni. 

A két Qönczöl'szekér közül az egyiket már „a magya- 
rok istene szekerének" vallottuk. A másikat a Nagyboldog- 
asszony részére leszünk később lefoglalandók. 

A magyar Olympus azonban ma már nem csupán, hogy 
elhagyatott, hanem végképen elpusztultnak is mondható. 
A következőkben s különösen „a magyar csillagos ég"" ezím 
alatt leszünk az olvasót arra figyelriieztetendők, hogy az ös- 
niagyar csillagos eget s benne a magyar Olympust elveszitot- 
tük és szép Boldogasszonyaink s a magyar istenek égi vá- 
rait már csak a Sánta Kata, a Koldus^ a Halász^ a Czigány 
stb. után ismeri fogyatékosan a nép. 

Isteneink nagy családját (a Napot, Holdat némileg ki- 
vételbe tehetjük) a keresztény vallás számüzé az égről, em- 
lékeiket megdönté az idő. 

A képzelödés szülte isteneknek atyjok: az idő elpusz- 
títója is. 

Azon kérdésre : van-e a hagyományban nyoma az ősmagyar 
mennyországnak? — a feleletben akadozók vagyunk. Bajos 
lenne nem et mondani, az igen még nehezebb a szép keresz- 
tény mennyország közel ezeréves hirdetése és hódítása mellett. 
Még talán legközelebb áll az istenek országához az 
igazak szigetének mesebeli leírása. 

^ . . . . Először is ért a réz-erdőbe, a hol csupa réz- 
madarak ének(4tok ; onnét az ezüst erdőbe. Ott meg ezüst- 
fejű madárkák énekeltek szép, vidám nótákat. Ezüst- 
erdőből ért az arany-erdőbe. Ottan ai'any-madarak énekel- 
tek olyan szép nótákat, hogy a berezegnek a szive fel- 
vidult belé. Ment tovább és ért a selyem rét-re^ a hol 
arany-kaszával vágták a füvet, arany-villákkal és gereb- 
lyékkel gyűjtötték a puha selyem szénát. Selyem-rétről 
ért a virág-erdőbe, hol arany-méhek döngicséltek a leg- 
szebb virágokon. Ennek a virágerdőnek közepén állott az 
* igazak királyának a palotája. Hétszinü szivárvány volt en- 
nek a palotának a bolthajtása s annyi ablak rajta, a 

8 



114 A SZKITHÁK ISTENEI HkRODOTOS SZERINT, 



hány nap az esztendőben. S ím elébe jöttek a világván- 
dora herczeghek az igazak, szépen karonfogták s úgy 
vezették fel a palotába. Ottan balzsamos fürdőben meg- 
fürdették, arany-törlővel megtörülték, arany-haját szépen 
megfésülték, adtak reá biboros bársony-köntöst: úgy ve- 
zették a király királyné szine elé/^"^' 

A mese, a miben szintén ős vonások látszanaík, nem 
csinál nagy dolgot a mennyországba való menetelből. Ha 
egy táltos ló van kéznél, nem nagy mmika megjárni a menny- 
országot gyermeteg elbeszélései szerint. 

Térjünk mi is a földre vissza számbavenni a mennyire 
tudjuk, a kis istenek- et is. 

Talán azonban mielőtt ebbe belemennénk, nem ártana, 
ha futólag legalább, számba vennők az öreg Hérodotosznak, a 
történetírás atyjának feljegyzését a szkithák isteneiről. 

Hagyományunk fogyatékos és a faj nemzeti szívóssá- 
gára vall, hogy csak ennyivel is rendelkezhetünk. A rokon 
népek útján sem juthatunk többé tiszta, meg nem zavarodott 
kútfőhöz. 

Nem lehet érdek nélkül való tehát; de vitatása is 
nehéz dolog, hogy mi volt közel háromezer év előtt vallási 
meggyőződése a népcsaládnak, melynek minket tagjául vall a 
történelem. 



XIX. Hérodotosz a szkíthák isteneiről. 

Hérodotosz a szkithák tűz, ég, föld, nap isteneiről. Az égi Venusról. 
Tengerről. Hérodotosz e helye Nagy Géza tudósunk világi tásában. 

Nem valami sok, a mit Hérodotosz, a „történetírás atyja," 
a szkithák isteneiről mond; de arra azért mégis méltónak 
látszik, hogy néhány sorát jegyzékbe vegyük s azt vitassuk 
a szkithákról szólván, hogy ezek isteneiben az 6s magyar 
vallás isteneinek is első, mert legrégibb hiteles bizonyságát 
birjuk. 

A legrégibb történetíró ennyit mond : „ Csupán 

ezen isteneket szokták engesztelni : Hestiort (Vestát) kivált- 
. képen, azután Zeus-t (Jupitert) és a Föld-et, hivén, hogy a 



Tabiti. Papaos. Apia. Ötosyros. Abtimpasa. 115 



Föld Jupiternek a felesége. Ezek után Apolló-t, az égi Vénus-t 
(Afrodité Urániá-t), Hercules-t és Mars-oi (Ares-t). Ezeket .az 
összes szkithák tisztelik. A királyi szkithák pedig Poseidon- 
nak (Neptunus-nak) is áldoznak. Szkitha nyelven Hestiának 
Tábiti a neve; Zeusnak az én véleményem szerint igen he- 
lyesen Papaos; a Földnek Apia, Apollónak Otosyr; az égi 
Vénusnak Artimpasa (vagy Argimpasa); Poseidonnak pedig 
Thagimasadasy*^ 

Hérodotosz korában tehát már nemzeti családimkban 
leginkább tiszteltetett „a tűz/' azután pedig ^az ég/' „a föld," 
^a nap,"* „az égi szeretet istenasszonya, "* a Herkulessel sze- 
mélyesített .^nemzetségi ős" és „a hadak istene."* 

A szkithák vallásában ehhez képest szakasztott azon 
istenekkel találkozunk, a kikek eddigelé a mag}'ar 6s vallás 
isteneinek vitattunk. Némely nehézségek elül azonban ki nem 
térhetünk: igy, hogy ugyancsak Hérodotosznál Hestia (Vesta) 
mondatik a szkithák királynéjának és az istenek nevének ta- 
lányszerű hangzása látszimak utánnézendőknek, mielőtt a 
szkithák és magyarok ösvallásának azonosságát történeti igaz- 
ságként kimondanók. 

Hérodotosz maga tájékoztat bennünket, kit-mit kelljen 
a szkitha istennevek alatt értenünk: 

Tahiti = Hestia, Vesta = tüz ; 

Papaos (Papaios) = Zeus, Jupiter ^^ ég; 

Apia -= föld; 

Ötosyros (Oitosyros) Apolló '-=^ nap; 

Artimpasa (Argimpasa), más néven Apature = Afrodité 
Uránia = égi Vénus ^= égi, tiszta szeretet istenasszonya; 

Thagimasada(s), Tliamimasada(s) =^ Poseidcm, Neptun 
= tenger, viz stb. 

Világos, hogy e vallás a természeti erők cultusa volt 
és látszatra azonos azzal, melyet ősmagyar vallásnak vita- 
timk. Látszatra, mivel az elhárítandó nehézségnek nem va- 
gyunk hiányában. így a szkithák hitének vallja, hogy a Föld 
Zeusnek a felesége, alább pedig (IV. 127.) Idanthyrsos szkitha 
királylyal azt üzenteti Dáriusnak, hogy urainak egyedül Zeust, 
ősei egyikét és Hestiát a szkithák királynéját tartja. 

Az altáji ős mythosz nem a tüzet vállá az ég hites 

8* 






116 SZKITHA T CzKULTUBZ. TaBITI ÉRTELMKZÉ8B. 

társának, hanem különbséget tevén felső és alsó Ég között, 
ezeket házasítá össze. Hérodotosz tehát, úgy esik mondanunk, 
hogy vagy rosszul értesült e részben, vagy értesülése helyes 
volt ugyan, hanem félre értette, mi megtörtént vele a per- 
zsák vallásánál is. 

Mythologiánktól elütő azon áUitása is, hogy Hestiát 
királynéjohiak vallják a szkithák, 

Hogj' a tüzet „leginkább'' tisztelték volt a szkithák, 
azt nem mulasztja el fölemlíteni Hérodotosz sem, ugyanezt 
vettük jegyzékbe külön-külön Íróktól a régi turkokról, ma- 
gj^arokról és a mai j akutokról. A megegyezés e tekintetben 
a mily föltűnő, annyira fontos is. Azonban annál nagyobb a 
bökkenő abban, hogy mig Hérodotosznál no-nek, királyné-nak 
mondatik, addig a velünk atyafi-népeknél mindig férfinak 
személyesittetik. Ismeretes példa. Bajánnak, az avarok kágán- 
jának esküje: „ut Deus Ignis, qui in coelo est, irrueret."^^^ 

Királynak fogták tehát tisztelni a szkithák is, nem pedig 
királnynéjoknak, vagy meg kell tagadni őket, hogy nem 
rokonok. 

Vájjon ez eltérést nem lehetne-e megszüntetni és a 
különbséget elenyésztetni ? 

Nekem úgy tetszik, hogy Hérodotosz csak Hestia (Vesta) 
kedveért irt király-né/. Hestiának a görög mythologiában 
nőistenasszonyi szerepe levén, s a szó magában véve is nő- 
nemű levén, a történeti igaz sérelme nélkül vélt a nyelv 
geniusának eleget tehetni. 

Különben azoknak ősei a szkithák, kiknek nyelvéből 
isteneik kimagyarázhatok !, 

E tekintetben annál könnyebb pedig boldogulnom, mint- 
hogy Csengery A. és Nagy Géza tekintélyes ethnographusunk 
után indulva, járt utón haladhatok. 

a) Tahiti = Hestia, Vesta, Nagy Géza, „a magyarországi 
néprajzi társaság" kiváló tagja szerint a tüz (istennőjének) 
istenének ural-altáji névmagyarázatánál számbavehető: 

a) az ostyák: „túget,'' „tűt,"* „tut,"* 

b) a vogul: „taút," ^toat,'' „tat," 

c) a török-tatár: „ot," melyek mind „tüz"-et jelentenek. 
Helyes tudósunknak azon érvelése, hogy mig e szavak alatt 



Papaios-Babai. Thagimasadas-Tenger. Artimpasa-éoi VRNrs. 117 



az érintett nyelvekben tűz és tűzisten egyiránt értendő : addig 
a Tabiti-nevet sem tűz, sem tűzisten jelentéssel nem találjuk 
meg az Iránoknál, de még a többi árja népnél sem.'^° 

b) Papaiosy Zeus, Jiqnier. 

Csengery a ^Die Hellénen im Skythenlande** irója után : 
Báhai-nok értelmezi.^^* 

Nagy Géza a következő hivatkoziísokkal védi ezen szó- 
nak lu'al-altaji voltát: 

a mongolban: „babai" = atya, lu*, 

a törökben; „baba"* -= atya, ős, 

a bolgároknál „baba'* az uralkodóknak volt ezime.^®^ 

c) Thagimasadas, Poseidon, Xej^tuji Origenes versiója sze- 
rint: Thagesmana. Nagy Géza ezen isten-nevet, az „thami- 
mas** — „thagimas" alakjában egyszerűen eorrumpált leirá- 
sának tartja. 

Neumann szerint összetett szó, mely a mongol: dcigas vagy 
tagcis^ törökül te7igis (tenger.) A szó végtagja pedig a mongol: 
sadu (jó, kedves barát.) Nagy Géza helyesebben a név utó- 
részét a török ^ata," a magyar „atya," az akkád „adda" szó- 
val helyettesíti és ezen értelmet hozza ki: ,/t tenger atyja."* 

d) Ajna, Api Neimian szerbit gyümölcsöző, termő. 

e) Argim pasa (Artim pasa) Afrodité Uránia^ égi Yenus. 
Neuman szerint ebben is mongol gyökök rejleiuík. Mongolul : 
„ergim basa** = jeles alak. Künn Oéza gróf szerint: „artim- 
pasa" = a (török) ,,erdem-j)asa,^ vagyis: az erény feje. Xagy 
Oéza azt mondja, hogy „számba vehetni még a kun «erdeng" 
(szűz) szót is tekintve, hogy a finn mythologia szintén szűz- 
nek mondja a Afroditének (égi Vénusnak) többé-kevésbbé 
megfelelő Ilmatiir-t, sőt a Tündér szűz Ilonában náhmk is 
fenmaradt valami homályos emléke egy ilyenforma mji^hikus 
alaknak, mig a név utórészére a mordvin „Páz"* ^^ isten 
elnevezés nyújthatna felvilágosítást. E magyarázat szerint az 
Artimpasa-név azt jelentené: „a szűz isten-nö''^^^ 

f) Otosyrns (változataiban: Goitosyrus, gongosyrus) = 
Apolló, Neuman szerint : Ot-utsir a mongol nyelvben : évek oka. 
Ebből Otosyr-t csinált Hérodotosz. 

Nagy Oéza e részben is többet és kincsesebbet keres- 
gél, midőn Írja: a szkitha Appollót Hérodotosz „Oitosyros''- 



118 OlTOSVR-NAPKmÁLY. A SZCZ MTKNNÖ. 

nak, Heschius „Goito8yros''-ns.k, „Ongenes Oongosyros" -n&k ne- 
vezi, egy Rómában talált emléken pedig, melyet a szkitha 
erelötü M. Ulpius Flocamus emelt, — „Oitoskyros" — alak- 
ban található. ^ — 

A szumir-akkad .,ud," régibb alakban „gud" annj'i 
mint nap; a „sara" pedig annyi, mint király. A szkitha 
„Oitosyr," Goito-syr," s a szumir-akkad -ud-sara," avagy 
„gud-sara" e szerint annyit jelent, mint: „nap -király."^** 

És ha a szkitha istenek, jobbára az éles itéletű Nagy 
Oéza kimutatása szerint, ural-altáji istenek, akkor ezek egy- 
szersmind a rai ös isteneink és a magyar mythologiához a 
legelső történetíró szolgáltatja az első és a nagy komál fogva 
az alapvető adatokat. 

A mi azonban a kételkedés legutolsó gyanúját is elosz- 
latja, az: liogy nem hiányzik a szkithák vallásában „a nagy- 
istenasszony" sem, kit Hérodotosz égi Venusnák nevez, kit 
imént Artimpasa neve után majd „az erény kútfejének," majd 
„eztfz istennőnek" láttunk értelmeztetni. 

Artimpasa nagy bizonyság ösvallásunk lényege mellett, 
mit „Apature" az éyaty a- gyermeke — mellékneve is bizonyít. 

Hérodotosz, miként látni fogjuk, e néhány sorával az 
6b vallás kérdését épen a legnehezebb pontjában világitii meg. 



KIS-ISTENEK. 

XX. A sámánismus: a daemonok cultusa. 

» 

A sámán-szó jelentése. A sámánismus éjszaki hazája. Vogul bQbájos 
dob. A bübájolás többi eszközei. Igéző mondás. Ráolvasás. A néphit 

szellemei. 

,. Bálint Gábor az uralajtaji s igy a fajimkbeli népek 
közös ősi vallásának tartja a sámán vallást, mely a sámán- 
szó körül mozogván, egyiránt jelent papot, büvölöt és gyó- 
gyítót}^^ 

A sámán „tudós'* abban, hogy hol, kiben, miben van 
a bajtokozó szellem és mi módon tehető ártalmatlanná. O 
a büvölés'bájolás embere és gyakorlója. 

A Kalevala után tájékozódhatunk a sámánismus miben- 
léteiéről s arról, hogy a magyar ősvallás lényegében nem 
volt egyéb, mint az igézetekben való vak hit; ezt a nép 
babonás hiedelmei ma is kézzel foghatóvá teszik. 

Majdnem minden vidéknek megvannak a magok tudós 
emberei és asszonyai, kiket a nép messze vidékről is meg- 
keres, hogy ügyes-bajos dolgaikban segitségöket kérje. A 
néphit valónak tartja azt is, hogy vannak látó asszonyok , 
kik a halottakat látják, velők beszélnek és kívánságukat 
tőlük kitudhatják. 

Ugy vélem, hogy ősvallási hagyományos gyakorlattal 
vagyon bennök dolgimk. 

Északi nyelvrokonainknál a sámánismusnak még ész- 
revehetőbbek a nyomai. Lapfóíd például még ma is hazája 
az ilyen tudósoknak vagy bűvészeknek. 

Érdekes ezeknek leirása Lónnrot-nál (1837): „A bű- 
vész, miután megtudta, hogy mi végett jött el a segítséget 
kereső ember, énekelni kezd s addig folytatja, mig az ének- 
léstül elalszik. Ezen álmában, azt hiszik, a lapp bűvösnek 



120 Lapp bűbájos. Vogul igéző. Szerbi. Föeszköze. 



lelke kiszabadul testéből s elmegyen azokra a helyekre, 
amelyek felé a bűvös éneklés közben elméjét irányozta volt. 
Felébredvén, néha egész éjszaka tart az álom, a bűvös 
mond mindenfélét s igy hihetővé teszi, hogy álmában tudást 
volt keresni.- Ennek az énekléstől való elal vasát elragadfatás- 
nak nevezik. Az elragadtatásba eső lappról mondják, hogy 
soha sem eszik sót, mert a sós étel megfosztaná bűvös 
erejétűl.^^i»« 

A vogul bűbájosokról tudjuk, hogy mű-szerszám j ok a 
bűvész- doh, melynek verése által helyezik magukat elragad- 
tatásba és veszik az isteni kijelentést. Az elragadtatás a 
test reszketésével jelenti ki magát.^®^ 

A vogul nép élő hagj^ományából tudjuk, hogy a bű- 
vösök hányfóleképen büvölének. 

Mézének szellemeket. A mesében ezen szellemidézésnek 
még akadunk némi nyomára. A mese úgy tudja, hogy ne- 
vének említése elég az ördögnek, hogy láthatóképon mutat- 
kozzék, és szolgálatait felajánlja. 

A kincskeresőket mondhatjuk még most is meglevő 
sámán papoknak, mint akik sok titokzatossággal eszközlik 
bizonyos hagyományos éjjeleken kincskereső virasztós vadá- 
szataikat. 

A babonás vélekedésben és eljár^lsban méltán keresünk 
és látunk mythologiai töredékeket. 

Más volt a dohlml és más volt a késsel való lüvöUs. Az 
elsőnek utolsó nyomaival a boszorkány-perekben találko- 
zimk. A késnek, olykor a fejszének baj-elháritó hatásáról 
igen érdekes adatokra találunk az élő néphagyományban 
még ma is.^^^ 

Más volt a távoli, más volt a közeli húvóíéa. Utóbbi 
esetben a bűvölés alanyának személyes vagy közvetített 
jelenléte kívántatott meg, mint körme, hajaszála, ruhadarabja. 

Igazat kell adnunk Hunfal vynak, midőn az igézés 
egyik fő és egyszersmind a legszellemiebb eszközének az 
if/ézö mondás'i vallotta. Ebben állott a sámánismus lényege 
és a bűbájosság tudománya, hogy tudni állította: micsoda 
szók bü'nak annyi erővel, hogy megtehessék azt, amit 
kívánunk.^®® 



Eredet-tudás. Szók eurje. A babonák háttere. 121 



p]s különös e tekintetben sámán eleink felfogása, 
mint akik a Kalevala runói szerint azon hitben éltek, hogy 
ha valaminek az eredetét, létrehozó okát tudja az ember, 
akkor azon tárgy felett uralkodni is tud; és hogy nem elég 
nekem például azt tudnom, hogy micsoda füvek milyen 
alkalmazása gyógyítja meg a sebet: azt nekem el is kell 
mondanom, mikor alkalmazom a füveket, mert a szók ereje, 
nem a füvek ereje gyógyít. 

A rdolvasásoJc-híin kisebb-nagyobb mértékben mindig 
megtaláljuk az ösvallás igézeteinek ezen jellemvonását, a 
mennyiben azok közönségesen egy ösmondának keresztény 
ki:idású rövidlctével kezdődnek, és nem csupán az igéző jelek 
mivoltát körülírják, hanem a velejáró mondókát: az igézet 
igéit is megszabják. 

A ráolvasásokban előforduló igéző igék előadilsa a 
Kalevala után tájékozódva, énekszóval történhetett. Innét a 
sokat mondó vogul közmondás is: „ének embere, monda 
embere." 

A népbahonák is egészben véve ősvallási töredékek, 
hányódó lapjai azon szertartási köjiyv-nek, melynek szétté- 
pése és szélnek bocsátása még a szent-királyok idejében 
történt. 

A babonák „a magyar ó-törvény"* és ^ős világnézet" 
apró tükördarabjai, melyeket a néphit a mivelődés minden 
térfoglalása mellett úgy tartogat, mint boldogulása kipróbált, 
biztos talizmánjait. 

Elmosódva ugyan, és öntudatlanul még mindig ad az 
ó-vallás életjelt magáról a nép között, melynek képzelete 
szerint még most is jó és rossz szellemektől népes az ég, 
a víz, a földnek nünden zuga, a nappal és az éjszaka. 

Az ég a kereszténységben sem szűnt meg félelmes 
lenni, a vm leányok most is berántják a vizbe tekintő gyer- 
meket, a boszorkányok, rosszak garázdálkodnak még mindig. 
Rontásaiktól most is úgy tart a nép, mint tartott még po- 
gány korában s jobbára ugyanazon eszközökkel is védekezik. 

'Nagyon foglalkodtatta a sámánismus a maga híveit, 
nem csoda, ha annak egyes hagyományai annyira belevé- 
sődtek népünk emlékezetébe. 



122 Babonás eszközök. A sámánismus lényege. Módosulás. 



A sámánismus nem osupán az állatokat, fákat, növé- 
nyeket és elemeket rakta meg barátságos vagy ellenséges 
szellemekkel, hanem neki szellem volt a jó kedv hiánya : a 
szomorúság, a betegségek, melyek igézet (ráolvasás) által 
voltak aztán távozásra kényszeritendök. ' 

A sámánizmus szellemi birodalmának azonban még 
ezen is túl van a határa, miután még emberi mivek is, 
mint A«rd, nyü s a babonának sok más eszköze is szellem- 
mel birónak tartattak és tartatnak ma is a babonáskodás 
nem ^gj esetében. 

Talán az ős vallásnak tudható be az is, hogy nyelvün- 
kön annyira otthonos a személyesitéssel járó képletes kife- 
jezés, s annyira zamatos a nép nyelve. 

A magyar sámánismus hagyományaira később még 
vissza fogok térni. 

XXI. A sámán kís-istenek kettős tábora. 

Látszólagos dualismus. A hagyomány nyal való elbánás. A vogul terom- 
tési monda módosulása. A Kalevala átmeneti kora. A mordvaiak Nagy- 
asszonyának szolgálatában álló özáiszok. A sátán. 

A sámánismus a jó és rósz szellemek fejletlen duális- 
musának látszik. Látszik: mert sajátlag nem kétfélék, ha- 
nem miként Georgi nyomán Kálmány Lajos irónk helyesen 
jegyzi meg: csak egyfélék; jók és egyúttal rosszak, kik ál- 
danak és vernek is, a miért szeretni és félni valók.^®° 

Könnyebb azonban ezt állítani, mint vitatni azon oknál 
fogva, mivel ezen áUitást hagyományaink nem vallják és az 
atyafi-népek hiedelmét is inkább csak kivételesen lehet bi- 
zonyságnak beszólítanunk. 

Ha azonban mindennek meg van a maga oka, meg van 
ennek is, mit abban gondolok kimagyarázhatónak, hogy a 
rokonnépek vallási hagyományaiban sem hiányzik az idegen 
eleni, hogy úgy mondj aní; az áradásszerű rárakodás, minek 
épen a mi öshagyományunk volt leginkább kitéve. 

így állván pedig a dolog, hagyományainkról első sor- 
ban a kereszténység hozzáadása (módosításnak kellene mon- 
danom) távolitandó el, azután az izlam hatásának rétegűlése 



Ördöo-clxtus. VoorL, finn di'alismis. 123 



hámozandó le. A mi megmarad, az az 6si hagyomány. Ha- 
nem ennyi hámozást összeomlás nélkül kevés hagyomá- 
nymik tűr meg. Bajos az ehgazodási 

Azon népekhez fórdúlva pedig, kikre az előzmények 
után öntudatos a hivatkozás, nem találjuk meg az 6s sá- 
mánismust, mert ezeknek mythologiájában (nem ó-perzsa, 
hanem az izlam hatása következtében) már némileg duahs- 
musra találunk, olyanféle dualizmusra, hogy Xul'atér, Sá- 
tón-, vagy Keremet s az altáji tatíír Eriik-néven jobban fé- 
lik a rósz kútfejéff mint félik az istent" Valóságos ördög-cul- 
tus, melyet az ös sámánismus alig ha vallott hitének. 

Érdekes észrevétele az, tudós Nagy Ge^'á-nak, hogy a 
szkitháknál semmi nyoma sincsen a perzsa duaUsmusnak."^ 
Pedig bizonyos, hogy ha a sámánismus dualistikus irányban 
indult volna ki, mintául a mindig fejlettebb árja mythologiát 
vette volna. 

Tudnunk kell, hogy (szerencsés igazolásunkra) a vogul- 
ban két teremtési monda van. Az egjikben, melyet immár 
ismerünk, XuVater még mint a halál jóltevö szelleme hoza- 
tik le, hogy eszközlöje legyen az emberek megélhetésének. 
A kereszténység terjedése által módosult változat meg már 
úgy tudja, hogy az öreg isten ellene fölingerűlve láhánál 
fogva hajította le az égből, hanem ő igéző igéje által kerülte 
ki a neki szánt sorsot. 

A Kalevala már szintén nem ment az idegen (skandi- 
náv) hatástól, midőn a Halál vak lyánya, Loviatar szülöttei- 
nek vallja: a Nyilalást, Csikarást, Csonthasogatást, Szagga- 
gatást. Kelést, Himlőt, Ragadványt, Nyavalyát, Rontást;"^ 
de az is igaz, hogy a Kalevala-hősök (a jók) Éjszak asszo- 
nyával (kitől a rosszak származnak), félig-meddig barátságos 
lábon állnak. És az a körülmény, hogy innét vágynak nő- 
sülni is, sejteti, hogy e hősköltemény sámánismusa még 
olyan látszólagos, nagyobb erkölcsi háttér nélkül való dua- 
lismus, milyennek fönnebb jellemeztük. 

Több a kíváncsiságnál tudnunk, vájjon a mordvaiah^ 
kiknek mythologiájával fönnebb, a nagj^-istenek tekintetében 
egységet vallottimk, — mit hisznek a kis-istenek felül? 

Már korábban láttuk, hogy a mordvák a világ terem- 



124 özÁiszoK s Gonoszok származása. 



tésére nézve az uralaltaji népség, vagyis a törökség hitét vall- 
ják. Félik a Sátáni, ki már bibliai alak és sámánismusok 
tehát már nem az eredeti, hanem a jónak és rosznak egymás- 
sal szakadatlaii tusában álló kettős tábora, 

A nagyasszony áll a jók élén, a rosszaknak sátán a 
vezére. Mindkettő egyenlő a hatalomban és egymással kibé- 
külhetetlenek. Táborukat védő és ellenséges szellemek alkotják,, 
kiknek születését igy adja elő a rege : 

„Ange-Pátyáj a nyolcz gyermekét megszülvén, mi- 
hamarább igyekszik vala az egész világot betölteni jó 
istenségekkel, úgy hogy az emberről nem is szólva, min- 
den fának, növénynek, fűnek meglegj^en a maga jó szel- 
leme, a ki az öreg isten teremtményeit védje a sátán 
incselkedései ellen. Ezen óhaját nyilvánitá atyjának, a 
' mindenség legfőbb urának. Csám-Páz aczéü ada neki, a 
fia: Niski-Páz (a Nap) meg kovát. Ange-Pátyáj csiholni 
kezdett, és azon arányban, a mint a szikrák hullottak, 
termettek elő a jámbor Ozáisz-lénjek}^^ Sátán észrevéve, 
mit csinál Ange-Pátyáj, felvon tehát ő is a földről két 
kovát (aczélt azonban nem tudott keríteni, mert az iste- 
nek anyja a magáét az égből magától Csám-Páztól kapta) 
s elkezde ő is kiütni. A hány szikra szétpattogott csi- 
hohis közben, ugyanannyi gonosz szellem támad vala. 
És ez időtől fogva Ange-Pátyáj és Sátán folyvást csihol- 
nak, ekkép szaporítván mind a jó, mind a rossz szelle- 
meket, a szerint a mint az emberek, állatok és növé- 
nyek szaporodnak.'*^®* 
Immár tudjuk, hogy a nagyasszonynak szolgálatára ál- 
lanak az ő szülte istenek és istenasszonyok abban, hogy 
ellensúlyozzák a sátán beláthatatlan szellemi táborának go- 
nősz agyarkodását, és hogy az ő teremtette Ozáisz-ok liiven 
és hathatósan segitik, hogy ótalmazhassa minden teremtmény- 
nek életét és boldogulását. 

De viszont meg minden rossznak kezdete és okozója a 
sátán. Az ő gonosz szellemei hoznak mindenféle betegsége- 
ket az emberekre és állatokra; a szántóföldeket ezek töltik 
el férgekkel, sáskákkal, a méheket nem mások, mint ők öhk 
meg s pusztítják el a méhrajokat s juttatják a medve tor- 



Kétféle sÁMÁyiSMrs. 125 



kára. Az 6 szellemei hoznak rossz időjárást, tesznek kárt a 

vetésekben s csábítják az embereket gonosz cselekedetek 

elkövetésére. 

Méltán lehet szó : a sámán kis-istenek kettős táboráról. 
Kapcsolatos ezzel az ősmagyar vallás sámánismusanak 

mivolta. 



XXII. Milyen fokú volt ősvallásunkban a sámanismus? 

Kettős sámanismus. Ördöp^-cultus a votjákoknál. Tering. ördög. Az 

Ördög-szó atyjafiai a rokon népeknél. Nem öseredoti fogalom hordozója. 

Parz hatás, s ennek nyomai. Sámánismusunk ugor jellege. 

Kétféle sámánizmust vitatunk.' Az egyik szerint az iste- 
nek nem erkölcsi személyek még, hanem például az idővál- 
tozást tekintve, jó vagy rósz kedvök szerint támasztanak 
szép vagy rósz időt, áldozatokkal kiengesztellietők, sőt fenye- 
getéssel meg is félemlithetők. 

Ilyen volt a vogulok sámánismusa a közlött teremtési 
monda korában (mikor még a rossz XuVat'ér a- teremtés 
mmikatársa. ) 

' Mikor még a mordvák mythologiája nem volt ismerője 
a Sátánnak. 

Mikor a votjákok még nem rettegtek annyira Keremet 
csel vetéseitől. 

Mikor még a török4atár mythosz Erlik-et jó indulatúnak 
ismerte. 

Mikor a magyar hagyomány még nem ismerte, vagy nem 
a mainak ismerte az Ördögöt, 

A másik fajta sámanismus az, melyet az Ural-melléki 
félkeresztény rokonaink vallása föltüntet, kik között a vot- 
jákok látszanak sámánismusok tekintetében a legérdeke- 
sebbnek. 

Náluk — Barna szerint — a ross-z istenek között Kére- 

' met a fő.^^^ Ez a földön él és mindenütt lakhatik : erdőben, 

vizben, üres házakban; még lakott házakba is beveszi 

magát, a honnan minden évben ostorral és tűzzel kell 

kiűzni. Kedves foglalkozása az emberek nyomorgatása. 



126 Kkubhet. Tering. ICrteng. 



Vannak erdei, pusztai és vizi rossz szellemek is, a kikkel 
félelmetes a találkozás. 

Minden rossz, a mi a földön van, Keremettöl szár- 
mazik, miért is a votjákok minden bajaikban legelőször 
is öt igyekeznek megengesztelni. 

Eleintén Keremet is jó isten volt, de később go- 
noszszá lett, dühös bosszúálló. Tőle vannak a betegségek 
és mindenféle nyomorúságok is. 

Inmár jó és kegyes isten, Keremet pedig gonosz és 
ármányos szellem. Inmár nem tehet az embernek rosszat 
és a milyen irgalmas, nem kivan nagy áldozatokat. Ke- 
remet, a rossz istenség ellenben, az emberekre betegsé- 
get, halált és mindenféle nyomorúságot bocsátván, állandó 
és buzgó engesztelést kivan. Inmár megelégszik a puszta 
imádsággal s nem kivan s nem is kap valami nagy 
áldozatokat, miután a közkönyörgések, főleg járványos 
betegségek, dögvész, rossz termés idején Keremetet ille- 
tik. Keremetet illeti az engesztelés a házi szerencsét- 
lenség, például betegség alkalmával is stb. 
A votjákok vallásos hiedelmeinek csak ennyiben való 
idézése is meggyőzhet bennünket arról, hogy kündulásában 
egészen más a sámánismus, mint kifejlődésében, mely 'nem 
egyéb, mint a rossznak istenitése. 

És ez igy lévén, kevés azt tudnunk, hogy a magyar 
ősvallás a szellemek tiszteletében állott ; hanem azt is kutat- 
nimk kell, hogy ezen tiszteletben a jó vagy rossz szellemek 
kerekedtek-e felül V 

a) A magyar sámánismus hagyományos nyomai. 

Az ősvallás legrégibb rossz szellemének Tering^'^^ mu- 
tatkozik, ki mellett a vogul és magyar hagyományok egy- 
iránt bizonysílgot tesznek. Teringnek örökébe a sámánismus 
nagyobb fejlődésével az Ördög jutott. 

Csakhogy mi sem nehezebb, mint az Ördög eredetén 
és mythoszi mivoltán eligazodni. 

A névből kiindulva Vámbéry nem kevesebbnek, mint 
Erteng^ az alvilág legfőbb istensége' megfelelőjének ismeri a 
kirgiz szó hagyománya nyomán. ^^^ 



Örtik. Ortik. Eruk. Ördög. 127 



Kálmány jónevű rnythologikus irónk az osztják Őrtik-öt 
a vogul Ortik-ot látja benne.^®® 

Ugyanő nem annyira név-, mint inkább a személy- 
azonosság czimén hivatkozik a török-tatár Értik (közönsége- 
sebb nevén: Eriik), a többivel azonosnak látszó mongol 
Erlüng, Eriik khán mji;hologiai nevezetekre,^^* melyek csak- 
ugyan nagy valószinűség szerint nem csupán azonos jelen- 
tésű nevek, hanem egyszersmind ugyanazon hitregei szerep- 
léssel fölruliázott mytliologiai alakok. 

Nem lehetetlen tehát, hogy mythologiai tekintetben is 
uz a magyar Ordög^ ami az osztják Ortik, a vogul Ortik, a 
török-tatár Értik (Eriik); hanem az már más kérdés: vájjon 
„a kereszténység hatásának kellé betudnunk, hogy az Ördögöt 
rossznak, diuholtisnak festjük;" vájjon nem lehetséges-e, hogy 
ö a mi mythologiánkban soha sem szerepelt ngy, mint „jó- 
tevő lény, mint az öreg istennek a kegyeltje és minden ügy- 
ben hatalmas közbenjáró," nem levén egyéb, mint jövevény, 
ki nálunk az ural-altáji (török-tatár) sámánismust meghono- 
sította és a „boszorkányai-szóval a benn(')k való hitet is el- 
terjesztette közöttünk ?2oo 

Ordó^-szavunk első sorban is a magyar vallás samanis- 
musa mellett bizonyít s nem a mellett, hogy a kereszténység 
hatása előtt jótevő lény lett volna. 

És hogy ezen tisztelete a szellemeknek nem kis mér- 
tékű sámánismus volt, eléggé igazolják a nép előítéletei, ba- 
bonái és védekezései az ősvallás rossz szellemei ellen. 

A népszokások nem egyikében megczáíblhatatlan bi- 
zonyságát birjuk ennek. 

bj Sámánismusunk eredete és rokonsága. 

Megengedem Sebestyén Gyula tudornak, hogy: a lét- 
ért való küzdelemben örökké foglalatos lélekre először az 
ártalmak daimona nehezedett ;^°^ de nem merném ezen állí- 
tást tovább szőni azt vitatván, hogy ezen állat-ember rakta 
le kuruzsló sámánismusunk alapját. Nem ő találta ki a fé- 
lelmes szellemeket, melyek bölcsőnktől a sírig rossz akaratúlag 
kisérik lépteinket és lesik az ártalom alkalmas pillanatát; 



128 A PABZISMU8 KETTŐS HATÁSA. MOBDVA HASONLÓSÁG. 

hanem az árja parkokkal való közvetett vagy közvetlen, de 
minden esetre őskori érintkezés okozata az. 

Kétszeres érintkezés is megállapítható nyelvemlékeink 
nyomán a parkok lakta Iránnal. Vannak perzsa szókölcsönzó- 
sek nyelvkincsünkben, melyek a keleti ugorságban is meg- 
vannak.^"^ Ellenben vannak perzsa-szmak^ melyek tekinte- 
tében a török-tatársággal vagyimk közös birtokosok, mint: 
isten (ize, jezdá) bálvány, sárkány, vásár stb.^°^ 

S az is valami, hogy sámán isteneink közöl nem egy- 
nek neve az ii'án nyelvből magyarázható jelentősége tekin- 
tetében, mint: Manó = rossz lélek; ís: ■■=^ bűvölő, rontó.^®* 

Helyesen jegyzi meg Vámbéry, hogy az iráni mivelt- 
ség világa még a parzismus köntösében messze behatott 
Turánba.^®*^ S hozzá tehette volna, főleg istenei tőnek ott 
nagy hóditást. 

De mig a finn-ugor népeknél inkább csak alárendelt 
szerepben maradtak: addig az ural-altajiak sámánismusát 
egészen átalakiták. 

Mythologiánk az a sámánismus tekintetében is, a milyen 
a nyelvünk: finn- ugor. A finn-ugor népcsaládból való votjákok 
vallásán erősen meglátszik a török-tatár hatás, nem igy a 
cseremiszekén és mordvákón. 

Az utolsó szót niéltán engedhetem át Barna jeles fin- 
nistánknak, ki a votjákok és cseremiszek vallási hiedelmének 
összevetése után nem átallá mondani: 

Az itt elszámlált rokon népek pogány vallásai közül 
a pogány magyarok vallásához leghasonlóbbnak találtam 
eddig a mordvinok vallását, melynek nem egy vonása a 
magj^ar népnél még máig fenmaradt babonákkal annyira 
egyezik, hogy ily körülmények között egyszerűen lehetet- 
lenségnek tartom azokat pusztán véletlen találkozásnak, 
a vak eset játékának tulaj donitani.^°^ 

És ezekbon talán eléggé jellemeztük ősvallásimk leg- 
lényegesebb sajátságát : -a sárnámismust s hozzáláthatunk kis- 
isteneink csoportositásához. 

Helyén van a kis istenek kifejezésre nézve jegyzékbe 
venni főleg azok megnyugtatására, a kik jobb szeretnék, 
hogj^ ,fél-istenekről" szóljak, hogy a magyar szólásmód ismer 



A NAOYASBZONY-CrLTrS PÁRHUZAMAI. 129 



„kis isteneket** és hogy az isten szó a maga iráni parz ere- 
deti mivoltában a nyelvtudósok szerint távolról sem fejez ki 
emelkedettebb fogalmat, mint a mai ^szellem" -szó. 

XXIII. A Nagyasszony és tündérei. 

A nagyasszony-cultus párhuzamai. A mordva hítreg'ék védő özaiszai. 
Idevonatkozó hagfvományaink. Tavaszi határkerülés. ElsŐ csorda-hajtás. 
Szt.-György éjjelének és napjának babonái. Gergelyjárás. Luczanapi pa- 

lazulás. Koledálás. 

Nagy tisztessége mythologiánknak, hogy annyiszor szól- 
hatunk, sőt kell szólanunk a Nagyasszonyról. Eddig leginkább 
mint a mordva Anqe-Pátyáj-i ismertettük, hátra van, hogj^ 
bemutassuk 6t úgy is, mint 

a szkitha Artimpasát^ 

a finn Umaiár-X^ 

a cseremisz Jumo-ergije pjiu'-t (guermehadói.) 

a magyar tihuUr hirálynéí, 

A szkithák, miként már tudjuk Artimpasá-n^^k^ „szüzis- 
/ennp-nek*' nevezték volt, az „égatya gyermekének'' {ApatrireJ 
Mintha esak Ange-Pátyáj mordva dicséretét hallanók : „a 
nagy isten, a nagy uralkodó nagy leánya.'' 

Ezen névnek ilyetén értelmezése ATr//// Cróza tudósunk- 
nak érdeme, ki azt első vitatja a kun .jerdeng"' (szűz) és j^Paz'^ 
(a mordváknál: isten) összetételének.^^' 

Nagyasszonyunknak habár legkorábbi emlékezetét Hé- 
rodotosz adja is, de adatok tekintetében mégis fontosabb a 
Kalevalának azon helye, mely /ímaf«r-nak (a levegő leányá- 
nak) nevezvén őt, mogénekli szfizanyaságát. Kezdete : 

Van egy szűz, lyánya lefonok, Tündére a természetnek, 

Ele hosszas nagy szentségben, Mindenkoron szOzossógben 

A lég hosszú udvarain, í]gyenletes sivatagin 

Az idejét unni kezdó, Életmódját idegenlé, 

Egy's egyedül maga lévén, SzGzi módra éldegélvén 

A lég hosszú udvarain, Elhagyatott sivatagin. 

Ö tehát most lejobb szállott, A habokra bocsátkozott 

A nagy tenger ny ilt hátára, Kiterjedett síkságára stb.^o^ 

A cseremiszeknél Jumo-ergije-pjur-h^n (a gyermek-ada 
iste7iasszony'hiin) ismerünk Bába- Nagyboldogasszony imkra. 

9 



L 



130 A HÁZ-, HÁ/TAATÁS É8 GAZDASÁG VÉDSZBLLEMEI. 



Hogy Úgy mutathassuk be a Nagyasszonyt, mint a 
tündérek fejedelem-asszonyát, a mordva hitregéhez kell visz- 
szatérnünk, mely úgy tudja, hogy az anyaistenasszony (a 
^föUhuJér'") nem csupán folytonosan teremti a jóindulatú 
^özaisz^ -6k2íi^ hanem azok szolgálatát is olyképen szabja 
meg, hogy őrizet és felügyelet nélkül nem marad sem a 
család, ház, udvar, sem a házi állatok, sem a termőföld, 
gyümölcs- és gabonaneműek, sőt a fák sem. 

Legnagyobb gondja azonban a családra és a házra vagyon 
és minden újszülött mellé lányát s két más tündért rendel, 
minek keresztény alakban hagj^ományainkban is van nj^oma. 

Külön osztályt alkotnak a gyermeJc-védö tiindérek (Ange 
özaiszok). 

Minden lakó hehniek meg van intézkedéséből a maga 
udvar verem xündére (kardasz jdrko-özaisz), ki a rajta lakó em- 
bereket és állatokat oltalmazza, a családban a békét, jó 
egyetértést és csendességét fentartja, a telek vagyonosságára 
felügyel. Lakóhelye az udvar közepén a kő alatt levő ve- 
remben vagyon. Alárendeltjei: 

a házi tündér (Jurta özaisz)^ ki a gazdának minden- 
nemű helyiségeire ügyel; ő a ^házi isten''; 

a Nyirfa-tündér (Kjöl-ada-özaisz)^ a ki a telek nyáját, 
különösen az anyaistenasszony kedves állatait : a juhokat 
és tyúkokat őrzi. Kikhez járulnak még felvigyázása mellett : 

^Rew-özaisz'' a juhokra, 

Angar-özaisz a lovakra, 

Lizman-özaisz^ a csikókra, 

Taun-özaisz, a sertésekre felügyelő s nagy tiszteletben 
álló házi nemtők. 

Voltak minden háztartásban méhkas-tündérek (Niski- 
özaisz-ok), kiknek az állott tisztében, hogy a méhkasokat 
oltalmazzák s a Nagyasszony legöregebb leányának voltak 
alárendelve. 

A Nagyasszony második leányának : a földmivelés isten- 
asszonyának szintén megvoltak a maga hű alárendeltjei, 
mint „Szuavtuma-özaisZy''' ki a szántásra-vetésre ügyelt; 

y.Paszt'özaisz,'' ki a magvakat férgek, mezei sáskák s 
más kártékony bogarak ellen védte; 



VlZI ÉS ERDEI VÉDŐ SZELLEMEK. VÉLT NYOMAIK, 131 



^Keret'ösaisz'* meg a földmivelési eszközökre és szer- 
száraokra ügyelt. 

Még a viz-isten (r> Ved Páz'^) és az erdei isten : Virga- 
Páz lelkes szolgálattevőit érintjük. 

A vízisten jobbágya volt a fejérszakálú Iialtündér (^Ak- 
Szakai özaisz"^), ki a halászat pártfogója volt. 

Az erdei istentől függött: 

^Kjölu özaisZf'^ ki a nyireseket őrizte; 

y,Pitsze-ó'zawz/ a fenyvesek gondozója; 

^Tumofi özaisz,"^ a tölgyesek felvigyiízója ; 

^Keren-özais,"" a szilfák és hársfák felügyelöje.*^^^ 

Még cseremisz, finn stb. hasonlóságokról lehetne szó ; de 
ezúttal nem ártakozom bele, életbevágóbb levén mindezeknél 
az a kérdés: van-e a mordva mythologiai rokonságnak e 
tekintetben bizonysága a magyar élő néphagj'^ományban ? 

Nincsen. Hogyan is lehetne egj'éb okok mellett már 
csak a kereszténység hazai, annyi százados egj^edm^almánál 
fogva is. De más részről meg a népszokásokban, babonás 
hiedelmekben, hogy a meséket ne is említsem, annyi elmo- 
sódott, alig észrevehető nyomára akadunk, melyek egyér- 
tékűek a teljes és nyilt tanuságtétellel. 

Sok érdekes népszokásra bukkanhatunk országszerte, 
melyeket csak a mj^ologia szempontjából tekintve lehet 
értelmeznünk. És különös, hogy e szokásokban legtöbbnyire 
azon kis-istenek vagy tündérek cultusára kell ismernünk, 
kikkel a mordva mythologia a házat, udvart és udvartartást 
benépesité. 

Őseink az évet úgy vélem, hogy tavasztól számították 
(márczius 20); innét indulhatunk tehát ki az avult népszo- 
kásokban mythologiai adatokat keresni. 

Egy 1551-iki följegyzés mondja a finnekről, hogy, ha 
elvéf/ezték a tavaszi vetést^ az Ukkó poharát itták.^^^ A mord- 
vaiakról tudjuk, hogy a gabnaneműek elvetése után tavasz- 
ünnepet tartottak a Földanya tiszteletére. Ennek nyomát 
látom a többi közt az erdélyi Nyárád-vidéki húsvét szóm- 
tatján este tartatni szokott határkerülésben, melyet a falu 
legénysége nagy rendtartás mellett hajt végre. Ezt a szem- 
tanú a következőkben írja le: 

9* 



182 Hatábkbrülés. A marhák első kihajtása elOtt. 



^A faluból kivezető út végén elkezdik a zsoltáros 
énekeket (péld. Te benned biztimk eleitől fogva, vagy: 
Határt rendelt az ur Isten stb.) és szép harmóniában 
énekelnek mind (40 — 50 legény). Egy-egy darab-út meg- 
tevése után pihenőt tartanak, amikor aztán felváltva a 
jobb szónokok hálaimádságot mondanak, a miért a ha- 
tárt és községet eddig is megóvta Isten minden vesze- 
delemtől s egyutttal kérik, hogy áldja meg a határt 
bő terméssel, távoztasson el onnan és a községről, annak 
lakóiról minden veszélyt, óvja meg tűztől, viztöl, jégeső- 
től, rossz ember szándékátólj a barmokat dögvésztől. A 
lakosságnak adjon erőt, egészséget a mutatkozó teraiés 
betakarítására stb. Az út további folyamán még kétszer- 
háromszor tartanak pihenőt, amikor mindig (előző éne- 
kek után) más meg más határkerülő mond hálát és 
kéri az Isten segedelmét. Mikor aztán elérnek a szom- 
széd község határához, itt mindkét község határá- 
niak jó terméseért imádkoznak. Rendesen késő éjfél- 
kor térnek vissza, a mikor a falu lakossága már javá- 
ban alszik.^^^ 
Szerit György napja fogott lenni az ősvallásban a Nagy- 
boldog azon tündéreinek ünnepe, kiknek tisztében a lábas 
jószág oltalmazíisa állott. Erre mutatnak legalább a naphoz 
kötött hiedelmek és babonák. 

Göcsej némely részén a marhák első kihajtása egészen 
sajátságos és ősvonású szertartás kíséretében történik: 

„A rendes kihajtást megelőző napon a csordás a 
legelő elején, mely rendesen a község végén van, a 
kerítés mellé tüzet rak s ott két magas nyirfaágat^^^ tűz 
le, melyeknek ixgait felül összeköti, hogy kapuvá alakul- 
janak. E nyírfakapu alatt hajtja át minden gazda a lege- 
lőre járandó szarvasmarháját. A nyírfakapu tövében a 
csordás térdelve s kalapletéve imádkozik s a mellette 
elhaladó marhák mindenikét szentelt vízzel meglocsolja. 
Midőn már minden darab marha átment, azokat a csor- 
dás bojtárjával födetlen fővel egj^ csoportba tereU s a 
csordát egy fazékba vitt parázszsal háromszor megkeriüi. 
Ezután a csorda közepébe áll s ott puskaport robbant 



SZENTGYÖROY-NAP. SzEXT-GkRöELY. LuCZANAP. 133 



fel, hogy a csorda nyáron összetartson, ne kóboroljon 
szanaszét. Ezután a marháját ki-ki hazahajtja. "^'^^^ 

Ipolyi úgy tudja, hogy a juhászok Szent-György éjsza- 
káján bizonyos ágakból (nem mondja: nyirfagalyakból-e ?) 
tüzet raknak, mi által mindazon hasznos füveknek ekkor 
kell kijöni, melyek sóval keverten, a julioknak adva, a dög- 
től megmentik.*'^^^ 

A göcjiejipk Szent- Györgj'nap előtt való estén nyírfa- 
ágakat tűzdelnek a ház kerítésére, kapuja- és ajtajára, hogy 
a boszorkányok és a „luczfér^'-ek a ház lakóihoz : az embe- 
rekhez és állatokhoz hozzá ne férkőzhessenek. Más változat 
szerint : Szent-Györgynap előestéjén szokás nyirfaágakat 
tenni az ablakba, ajtó-szárfába, istálló elé, trágyakupóczba 
stb., sőt még a buzavetésekbe is, hogy a boszorkányokat 
távoltartsák a háztól.^^^ 

Nem csoda, ha ilyenkor nagy az elővigyázat, mert a 
szathmármegyei néphit szerint a boszorkányoknak is ekkor 
van nagygyülésök a Szent-Oellért he'jyán. 

Márczius 12-ikét, sajátlag Oergely-napját nem egy czí- 
men emlegeti a hagyomány. A régibb világban Meryely- 
járás'' néven a gyermekek ünnepe volt. Ipolji még úgy 
tudja, hogy Honiban a gyermekek Gergely napján aczéli és 
tűzkövei tartva kezükben köszöntenek bé a házakba, mond- 
ván : ^aczélt hoztam, tüzei ütöttem kegyelmeteknek,'' mire az 
aczélt akkép veti a földre, hogy az egy ideig forogjon. A 
kova és aczél a közös hitregénél fogva az ős vallás Nagy- 
asszonyának lévén jelképei, méltán látunk berme ősvallási 
vonatkozást. 

Liicza-napján, decz. 13-ikán, melynek ünnepi voltát 
számos népszokás örökiti, behavazott fővel, szalmába biu*- 
kolva, csörgő béklyóval lábaikon, de egyszersmind szintén a 
Nagyasszonyra emlékeztető aczéllal és kovával járnak a gj'er- 
mekek kotyolni (más helji kifejezéssel élve: palázulni). 

A tyúkokra és disznókra ügyelő tündérnek ünnepe volt, 
neve helyett Lucza emlittetik.*^^^ Vagy tuskóra ülve, vagy a 
földre általok elhintett kevés szalmán letelepedve történik a 
kivánság előterjesztése, hogy a tyukjok, ludjok ülösek legye- 
nek; akkora ordája legyen a keetek disznajának, mint a 



134 Pa^lazülás. Jelképek. Kolkdálás. 



mestergerenda. Annyi csibéje legyen keeteknek, mint a fűszál 
a réten, csillag az égen stb. 

A szétszórt szalmái a gyermekek távoztával a gazdasszony 
gondosan fölszedi, hogy majd a kotlós tyúkja (ludja vagy 
kacsája) fészkébe tegye, mert attól jobban és szaporábban 
kél a baromfi. A tuskót, ha azt hoztak magukkal, a gazd- 
asszony nem engedi tovább vinni, mert ha elvinnék, a kot- 
lóstjiikja nem ülné meg a fészkét.^^^ 

Leggazdagabbak azonban mythologiai részletekben a 
karácsonyi újévi népszokások, melyekben vajmi könnjii a 
mordva szokások szemmeltartása mellett az ős vallás 
Nagj^asszonyának és házi-tündéreinek ünnepi cultusára ráis- 
mernünk ! 

Annak idejében látni fogjuk, hogy népszokásaink meny- 
nyire egj'ezök a kihalóban Icvö mordva ősi hitélettel; most 
elég legyen egj'-két azonos vonásra rámutatnunk. 

Minden ünnep egyúttal Ange-Pátyáj ünnepe a mord- 
váknál, hasonlóképen lehetett 6s vallásunk a Nagyasszony- 
nyal, miután jelképeik, a legendájokra közösen emlékeztető 
aczélkova, nyirág (máj fa), tojás, fokhagj-ma, köles (kásának) 
kell lenni lakadalom és keresztelés alkalmával, disznótor 
(^kásás hurka"") szerepelnek népünknek úgy ünnepi szoká- 
saiban: mint keresztén}i;elen babonáiban. 

A ^IcoledáláS',"" illetőleg ünnepi házról-házr aj árasban már 
a Mátyás kortársa : Oaleoiti pogánykori vonatkozást és eredetet 
látott s csakugj^an a nyelvtudósok szerint nem egyéb az, 
mint a morva yKjöl-dda" özaisznek, az „arany szakálú Njirfa 
tündér"* nevéből^^® faragott magyar szó. Tehát, habár a ko- 
ledálók már régen nem az ő „érkezésének'' hírnökei, de bi- 
zonyos, hogy őseink ismerték a tündért, kire a Nagyasszony 
a telek nyáját s . kedvelt állatait : a juhokat, sertéseket és 
tyúkokat bizta. 

Hogy vallásunk csakugyan nem nélkülözte a tündére- 
ket, eléggé igazolják beszédes meséink is. 



XXIV. Meséink tündérei és tUndérbirodalma. 

A re^ék tündérországa. Mostani földalatti tanyáik. A székelység tündór- 
telepei. Tündér-szayyink. JellemzésÖk a mesékben. Kedvtelésök, Elvará- 
zsolt lüiidérek és szabaditóik. Tündérkirálynók. Tündér Ilona njythoszi 
alak-e ? Tündérország messzesége. Tündér-lakás és kert. 

Meséink tündérei az aramjkor hagyományának föntartói 
a népies világnézetben. 

Rege- mondáink még ismorik azon kort, midőn hazánk 
területe és nevezetesen a szépséges Erdély tündérország volt; 
midőn a patakok m-anymopők voltak, a tiivakban Mrdö 
tündérleányok arany szálakat fésültek ki hajokból; midőn a 
tündérek terített asztalánál akárki helyet foglalhatott és ked- 
vére lakozhatott, mig az emberek hálátlansága, vagy elbiza- 
kodott vakmerősége őket el nem riasztotta s a boldog álla- 
potnak vége nem lett. 

A népmondák nagyobb része azonban már csak föld 
alatt való tündéri tanyákról beszél. Ezeknél ilyenforma tör- 
téneti bevezetés értetik alattomban: mikor a kereszt Istene 
Magyarorszíígot hatalmába kerítette, magyar földön, tehát a 
vizeket ide nem értve, megszűnt a tündér birodalom. A tün- 
dérek közül sokan ^nagy tündérországba"* (az ős hazába) 
tértek vissza; az ittmaradottak közül a vakmerőbbek vagy 
kíváncsibbak sziklává, köhálványnyá varázsolódtak, más ré- 
szök megközelíthetetlen szirtek közé vagy hegyek rejtekébe 
tette át lappangó lakását, nem gyűlölvén, hanem inkább 
csak kerülvén a kincseikre áhítozó embereket. Vannak kővé 
vált tündérek. Vannak földalatti tündér-lakások és fejedelemsé- 
gek, vannak elsülyedt tündér-várak telidesteli kincsekkel és 
pénzértékkel. 

Földalatti ezen lakóhelyeik, mint a székely néphiedelmet 
jól ismerő Kozma mondja, nem kevésbbé fényesek, tündök- 
lők, mint a melyek egykor a székely sziklacsúcsokat ékesí- 
tették. A firtosi (Udvarhely) péld. egy arany-oszlopos palota, a 
tartődi és Rapsonné fényes palotáját aranylánczon függő em- 
berfő nagyságú három gj^émántgolyó világítja. Az utóbbi- 
akban felhalmazott kincsek: roppant aranyrudak, kárbimku- 
lus szemű arany-oroszlányok^ aranykotló fiaival és arany-hor- 
dók, telve arany-pénzzel.^^® 



'J36 Kettős tündér-korszak. Tündér-szavunk. 



Szóval már a mondák nyomán két tündéri korszakot 
kell megkülönböztetnünk: a boldog arany- és most is tartó 
vaskorszdkotj mely tündéreinknek más teendőt nem enged 
meg, mint hogy kincseiket reménytelenül őrizzék.**** Kevés 
monda tudja, hogy a hegy tündérei (mint a székely sámson- 
diák) még ma is lejárnának holdvilágos éjjeleken fürdőzni 
a tóba.**^ A tánczos szellemeket a legtöbb vidék néphite 
,, Szépasszony oknak"' nevezi ugyan; de már ^rosszak^'-nak 
vallja. 

Meséink tündérei inkább ezen korszak jellegével bir- 
nak; mert az előforduló tündér királyságok már az ^operen- 
cziás tengeren is tiW fekszenek s nagyobb részét már elzárko- 
zottaknak és komoraknak tapasztaljuk. Mindent összevéve 
azonban annyi egyöntetű vonást találunk bennök, hogy méltán 
tartjuk őket m\i;hoszi személyeknek; az ős vallás Nagyaöz- 
szonya fiainak, leányainak és szolgálóinak. 

Leszámítva a kopást, meg a túlszinezést, annak rajzát 
látjuk bennök : milyennek képzelték őseink a kis-isteneket. 

Akár azt tartsuk Himfulvyral, hogy a „tündér" szó 
annyi mint tün-/ar*** (tün-ieány,) akár Vdmhéryval a török- 
tatár jjtüngér,' nek vegyük,^^^ nem teszünk bennök olyan 
kárt, mintha Borovszky tudósnak véleményére hajolva, azt 
német szónak Ítéljük.*** E nézetének azonban aligha Ígérhet 
hosszú életet a t. szerző, miután már akadt ellenmondásra 
és e felfogás lehetetlenné tenné, hogy mythologiánk jó szel- 
lemeinek hagyományával beszámolhassunk, mint a ma- 
^mkéval. 

A tündéreknek első bírálói minden esetre a nyelvészek^ 
kiknek vitáját azonban csak érintheti, vagy megállapodásá- 
ban használhatja föl rövidebb mythologiai munka. 

Azon bizonyosságban, hogy a tündérek hitrege-tammk 
eredeti alakjai, minek vitatásáról nehezebb lemondani, mint 
arra kiterjeszkedni, — kívánatos, hogy a mesék tündéreit s 
a mesés tündérbirodalmat mythologiai tekintetből figyelemre 
méltassuk. 

A mesék tündérei ősvallásunk kís-ísteni alakjai, miután 
annyira egyértelmű gyöngédséggel és előszeretettel foglal- 
koznak velők regéink, meséink, a milyennel egy nép csak 



Tündéri tulajdonságok. 13T 



a maga szellemi szülötteit dédelgetheti. De továbbá a tün- 
dérek szépek is, meg jók is, ennek mértékét pedig minden 
nép a mythologiák tanusíiga szerint önmagáról szokta venni. 

Ok az ös vallás őrző szellemei, kiket a kereszténység 
angyalai helyökröl és mmikakörükböl kiszorítván, szépeknek 
megmaradnak; de jóságukból már csak a romlatlan jókedv 
az, a mi érvényesülhet; hanem csak éjnek idején, kakas szó- 
lásig ez is. 

Érdekes, hogy a tündérekben müyeneknek vallják me- 
séink a magyar hitregetan örzö szellemeit, a Nagyasszony e 
kedves teremtményeit. 

Mtsúnk tündérei mindnyájan nők. Vannak ugyan férfi- 
tündérek is (királyok és királyfiak); de ezekre nem neveze- 
tük, hanem bűvös-bájos tetteik után ismerhetünk rá. 

Tündéreinket jeJlemzi az örök fiatalság, a közmondásos 
tündéri szépség ^ a fehér ruha, a sarkát verő arany -haj, a nyú- 
lánk, karcsú termed, liliegő hókehel, a dalolásra és kaczagásra 
egyiránt kész ajkak, a nefelejcset megszégyenítő kék szemek. ^'^^ 
Vannak rozsát nevető, gyöngyöt siró király kisasszony ok, király- 
nék, vagyis tündérek is. 

Tündéreinket azonban nem csupán a külső szépség, 
melynek népies eszményképeik teszi ajánlatossá; szépek ők 
belsőleg is. Nem hiában fürdenek tej ío-ban, és szeretnek 
haltyu' és fejér galamb-alak- ot ölteni magukra. 

De ez nem akadályozza őket abban, hogy az énekben 
és tánczban kedvöket ne találják. Hozzáférhetetlenebb he- 
lyeken, milyen péld. a székelységben Makfalva, éjjelenkint 
most is lehallatszik a tündérek éneke, midőn zeneszó mellett 
lakóhelyűket (a várhegyet) körülüínczolják. Tánczolnak he- 
gj^en-völgyön pajzán jókedvükben; talán ijinét származik a 
„hegyen völgyön lakodalom^' -íéle közmondásunk is. De regéink 
nem csupán azt tudják, hogy minden éjjel elnyünek egy pár 
sarut, hanem azt is, hogy : éjjeli tánczaikban lépteik nyomán 
virágok nyílnak és ha ilyenkor valaki feléjök közelít, széles 
jókedvökben azt is megtánczoltatják. 

A gondtalan boldogság megtestesülései ők, kiknek még 
az élet jobbik része jutott osztályrészükül : a bővelkedés s a 
segíteni kész részvét. 



138 ELÁTKOZOTT TÜNDÉREK. HöSEIK. A NÉPHAGYOMÁNY. 



Meséink tündéreit ábrándos természetök és gondatlan 
jóhiszemüségök, majd meg kiváncsiságuk kalandokba keverik. 
Ha felsőbb erő következtében kővé, kigyóvá YBjgy vüi szörnye- 
teggé varázsolódnak (hogy a liliomot, rózsát, roz^narirufot ne is 
említsem) mindig egy önfeláldozó hős kívántatik hozzá, hogy 
az átok alól feloldódjanak. 

Tündéreink különben szerehnökkel tartózkodók s fensöbb 
mivoltukban elbizakodva, játszanak az Amor-nyilakkal nagy 
könnyelműen; de ha ez megsebezte őket, (a mesék nyelvén 
szólva : ha vála^ztoüak) híven és hatáilalanul szeretnek. Rend- 
szerint ők segédkeznek a szeretett hős javára ellenfele 
legyőzésében s van eset rá, hogy a tündér elárulja atyja va- 
rázsszerét kedveltjének, hogy az élet-halálra szóló küzdelem- 
ből győztesen kerüljön ki. 

Pedig tudhatták, hogj'' a kik közülök szerelmöket kö- 
zönséges halandókra pazarolták, azok mind szomorú sorsra 
jutottak. 

Van ugyan rá nem egy eset, hogy a tündér a mese 
lovagját mindjáil első- látásra miért, miért nem ,,erőse7i meg- 
szereti,^ de közönségesen mégis csak cselvetéssel keríti őt ha- 
talmába a hős ; vagy végűi a tündér azért lesz iránta hálára 
kötelezett, mert élete koczkáztatásával szabaditója volt. 

Mi mindezekben a mythosz és mi a későbbi hozzáadás ? 
— annál bajosabb meghatározni, mivel meséink keresztény- 
koriak, midőn már számkivetésben vannak s bűbájos voltuknál 
fogva nem a tiszteletnek, hanem inkább a tai'tozkodó féle- 
lemnek tárgyai lettek. 

A néphagyomány eredeti mivoltukban számos okoknál 
fogva nem szerepeltetheti őket: mert a keresztény világné- 
zet állásukból kiszorítva őket, arra kárhoztatta, hogy vilá- 
gosságot és embereket egyiránt kerüljenek. Kővé kell válnia 
azon tündérnek, kit a hajnal (a kakas-szólás) útközben talál. 
Ekként hivatásukból kiesvén, nem marada egyéb foglalkozás 
számukra, minthogy az időt fürdéssel, lakomával, énekkel és 
pajzán tánczczal vagy épen szerelmi kalandokkal töltsék. Az 
sem volt hagyományunkra hatás nélkül, hogy más népeknek 
mythologiai hasonló alakjai, például a szlávok ^,fejér asszonyai''' 
a vándor-mesék és mondák közvetítésével belefakadtak hagyó- 



_ ÍLOXA Ö8 yfev- E ? M a gyar Il ona. Krdélyi HRLY yBVEK. 139 

Hiányunkba és módositák az ösvallás védő szellemeinek 
kinézését és ciütusát. 

Leginkább észrevehetjük a kalandor tündér-királynékon 
azon változást és átalakulást, melyeken az ösvallás hanyat- 
lásától kezdve áltahnentek napjainkig a mesék tündérei. 

Az bizonyos, hogy a tündérkirálynék a fötündéreknek, 
az ösvallás Boldogasszonyainak képviselői a mesékben és 
mondákban, melyek őket közönségesen Tündér 7Zonrf-knak 
nevezik. 

Bajos vitatni, hogj^ tündér nagj^asszonyainknak Ilona- 
nevök eredeti nevezet volna; de bajos azt tagadni is. Ilona, 
mint ^Tündér Ilona"* lehet, miként erre Nagy Géza tudósunk 
figj-^elraeztet a finn „Ilma" változata ;^^® de lehet, hogy köl- 
csönzött név. Annyi bizonyos, hogy hagyományaink a mellett 
állanak, hogy e tündér-nevezet nem beszármazott névalak, 
hanem eredeti nevezet, miként Nagy Géza véli : a finn Ilma- 
tar magj'arositása. 

Sok rábeszélés kellene hozzá, hogy valaki elhitesse, 
hogy a keresztény legendák egyik hősnője hogyan és mely 
czimen adhatott volna nevet az ösvallás számkivetésbe került 
Nagyasszonyának? s még inkább megistenűlt leányainak? 

Azon monda, mely beszéli, hogy az „ aranykert, "* a 
mostani Csallóköz, volt a tündérek hazája, beszéU azt is, 
hogy a Dunaágban Tündér Ilona hattyú alakjában uszkált.^^"^ 

Miként Nagy Géza sokat emlegetett tudósunk megjegyzi, 
a nyitravölgyi kolonyi leányok Szent Iván éjjelén tüzet rakva, 
^selyem sárhajó (azaz : sáraranyhajú) Magyar Ilonához for- 
dultak, hogy férjhez menetelükben legj-en segítségükre.^^® 

„Erdély^^ Ipolyi tudása szerint Tündér Ilonának a hazája. 
A kovásznál Várhegy Tündér Ilona laka; a csik-szentdomo- 
kosi Vársarka Tündér Ilona vára; a mikházi vár Tündér 
Ilona laka; a köszvényes-remetei Várhegy a Tündér Ilona 
leányának vára. Van vára Tündér Ilonának a kebelei tetőn 
jg 229 ^ Firtos alján pedig egy kocsi alakú csoportot Tündér 
Ilona kocsijának neveznek, ezen kocsikáztak ki ugyanis Firtos 
vár tündérei holdvilágos éjjeleken. Egj^szer magukról meg- 
feledkezve addig mulattak, mig a kakas megszólalt s a kocsi 
kővé változott. 



140 Tündér Ilona orszáua. Lakása. 



Nagy tehát a valószínűség, hogy a mesék Tündér Ilo- 
nája egészben véve egyenes hagyománya az ösvallásnak és a 
sülyedt felfogás daczára is a Boldogasszonyokra ismerhetünk 
bennök. 

Es erre még vissza kell térnünk. 

Érintenem kell még tündér-országot. Hogy valamikor a 
magyar föld s különösen a sok várral biró Erdély tündér-ország 
volt, beszéhk a mondák; hogy van most is tündér-ország, 
innét messze, messze, igaznak vallják^ meséink. Csakhogy en- 
nek fölkeresésére más, mint mese-hös nem vállalkozhatik, 
miután nem csupán heted-hét ország ellen van; de túl az 
„Operencziás tengeren" is. Oly nagy messzeségre, hogj'' ha 
a hősnek tátos lova nincsen, mig odaér, három rendbéli há- 
rom éves csikó vénül meg s dől ki alóla s ő maga is meg- 
őszül s utóvégre sem érhetne oda, ha valamelyik repülő 
madár-király nem lenne segítségére (sas, „sánta harkály"). 

Egyik íigy látszik éjszakon van az üveghegyeken túl, 
a másik meg keleten, túl a Kaspi-tón (operencziás tenger). 

Némely mesék lakásaikat, mások pedig annak tájékát 
vallják ekagadóan szépeknek. Különben hpgy az elbeszélé- 
sekben, melyek hatemeletes arany- vagy gyémánt-kastélyok- 
ról regélnek, eredetiséget nem kereshetünk, fölöslegesnek 
látszik bizonyítani. 

A tündér-lakról magáról különben mindig kevesebb me- 
séinknek a mondókája, mint annak tájékáról és kertjéről. 

Meséink úgy mondják: tündérország, mely olykor „se- 
lyemrét" néven fordul elő, túl van a rézhidon, túl az „ezüst- 
hídon," sőt az aranyhidon is, és elébb az éktelen magas üveg- 
hegyen is keresztül kell törtetni, a mire táltos ló nélkül lehet- 
lenképes az ember.^^° 

Hétjén aranyvirágok nyilnak, aranyszőrű paiípák lege- 
lésznek, a fákon arany-almák, körték, szilvák s mindenféle 
drága gyümölcsök, s köröskörül a hegyek mind gyémánt- 
hegyek. Határán oroszlányok, sárkányok örködnek s akadá- 
lyozzák a hozzájutást. 

Es ilyen tündérországoh melyeknek királyát, királynéját, 
vagy leányát szerepelteti a mese, nem csupán a föld hátán 
vannak, hanem a föld belsejében, sőt a vizekben is. 



Állat-királyok. 141 



Látni való, hogy isteneink és istenasszonyaink hitre- 
géinek érdekes töredékeire találunk a hamisítatlan eredeti 
magj^ar tündér-mesékben. Ezek szolgálnak forrásúi a követ- 
kező fejezetnek is. 

XXV. Meséink állatkirályai. 

A kirdly-sző értelme. A% állat-királyok bűvös ajándékai. Kacsa, Béka a 
vogul mondában. Méh a Kalevalában. Kigyó. Táltos ló. A medvecultus 

hagyományai a rokonoknál. Sas stb. 

Meséinknél tovább időzve, az úgynevezett állat királyok 
is maglikra vonják figyelmünket. Ezek óriások vagy óriás- 
asszonyok, kikhez állatjaik, péld. a csúszó-mászók, madarak 
hálásra járnak. Ezen óriás-állatkirályok egymástól is messze 
ugj^an, hanem egy végben laknak a Nap-, Hold- és Szél- 
királylyal. 

Annak igazsiíga, hogy valamikor a hitregék korában a 
király szó helyén „isten" állott, — alig vehető gyanúba. 

Még különösebb, midőn meséink egyes állatokat szere- 
peltetnek, mint nemzetségök királyát, vagyis a hitregék szel- 
lemében szólva, mint fajuk kis- istenét, állat-tündérét. 

Ezen állatkirályok a leggyakoriabbak népmeséinkben: 
Béka, Egér, Farkas, Galamb, Hal (különösen a Csuka), 
Hangya, Holló, Kigyó, Kutya (Kopó), Medve (Jégország), 
Méh, Nyúl, Oroszlán, Róka, Varjú, Sas. 

Ezen állatkirályokat a mesehős jószívűsége által köte- 
lezi le magának ; mert ételét velők megosztja, őket valami 
bajból kisegiti, vagy kérő rimánkodásukra eláll a szándékától, 
hogy őket lenyilazza. Ezek aztán vagy társul szegődnek 
hozzá, vagy bűvös szert ajándékoznak neki: réz-, ezüst-, 
arany-nyílvesszőt, sípot, kürtöt (hogy ha baja van, íizt meg- 
fújja), aczél-gj^űrűt (melynek az ujján való megfordítására 
jön meg a hirtelen segítség), néhány szál toll, szőr a hátából, 
arany-halpénz, melyekkel utasítás szerint kell elbánni. 

A mesehőst ezen bűbájos szerek emelik ki a bajból, se- 
gítik szándéka kiviteléhez, vagy vezetik czéljához. 

A veszély pillanatában, melyet előre tudni látszanak, 
nem csupán tündéri jellegű a megjelenésök, hanem egyszers- 



142 Kacsa-, kakas- és békakirály. 



mind határozottan döntő is. A bonyodalom csomója az ö közbe- 
jöttükkel megoldásnak indul s a hős erkölcsi elégtételt nyer. 
Egy 6s világ osztó igazságának egykorú népies ténye- 
zői ők és eszerint mythosn alakok is, miként az alább föl- 
hozandó példákból váltig kitűnik: 

1. Kacsa (récze, rucza). A mese szerint a „kacsa ki- 
rálya"* imigyen szólítja meg a czélba vevő vadászt : „Ne lőjj 
meg főségös királyfi, két kis fiókom van otthon, azok meg- 
ha'nának éhön, ha nem hordhatok nekik önni valót." Ha- 
sonlót találunk a mordva mesében.*^^ 

A mji;hoszi vonatkozás tekintetében is első sorban a 
mordva hagyományra kell hogy essék tekintetünk: „Ne 
lőjj meg engem vadász, mond egy másik változat, nem 
vagyok vad récze; a nagy isten küldöttje vagyok, a nagy 
király nagy leányának kegyeltje vagyok."^*^ 

A finn hitregék a vizi szellemek egyik családját kacsa- 
tündérek-nek (Sotkotdr) mondják. A vogul mondában Elmpi 
kácsa-alakot öltve, buktathatja fel a földet, a világ-tojásokat 
kacsa tojj a Impi ölébe. A vogul hagyomány kevés hía, hogy 
nemzeti istenöket: az arany-fejedelmet (Saröu-ater) nem vad 
kacsa képében röpködteti körül a vogul föld fölött, hanem 
vad lud képében, miután ennek repülését tartják nagyon 
sebesnek és tartósnak. 

Ősi hiedelmen alapúi tehát a mese azon állítása, hogy 
van kácsa-király, mi ismét azt akarja mondani, hogy volt 
kácsa-tüfulér is. 

2. Kakas. A mese szerint nem ful bele a kútba, nem 
ég meg a tüzes kemenczében; mert a vizet kiiszsza s aztán 
a tüzet vele eloltja ezt mondván : Szidd fel begyem a vizet ! 
— Ereszd ki a vizet, hadd oltsa el a tüzet !^** 

Előfordul a ,,kalcasisten^ a szégyenszék nevezetű játék- 
ban, melynek mythologiai vonatkozását fölismerte már 
Barna is.^^* 

3. Béka, A béka-király bűbájos vesszőt ad a hozzá jó 
szívű mesehősnek. A Garam alatt a nagy béka-asszonynak 
háza van, hol megfordult a komának hitt özvegyasszony is. 
A szemét, melyet a szegény asszony elhozott a béka házá- 
ból, mind aranjTiyá, ezüstté változott. 



Vogul monda. Euér-, farkas- és méhmkály. 143 



A voguloknál nagy jelentőségű vala a béka-fejedelem. 
Alatta egyik istenfi (óriás) értetődött, ki atyjától vidéket 
kért a földön. Numi Tarom helyet jelöl neki (természetesen 
vogul földön), az nem tetszik neki. Numi Tarom aztán két 
hely közt ad neki választást, neki azonban egyik sem tet- 
szik. Arra megharagudván Numi Tarom a lábával kinigá 
az égből s ő a Szoszva folyóba pottyana; de bűvölő tehet- 
sége által békává xmUozék hirtelen s partot ére. Ott várat 
épite magának, melynek neve hékavár,^^^ 

Meséink szerint átkos igézet következtében szép tün- 
dérek kénytelenek a béka rút külsejét viselni (Békakisasszony.) 

4. Egér. „Tudd meg, hogy én az egerek királya vagyok. 
Adok neked egy si/^oí," monda a kis egérke gyógyítójának, 
mert le volt törve a dereka.^*® 

Máskor a szelek királya utasítja a tudakozódót az egerek 
királyához}^"' 

A kis egeret meséink elég sűrűen foglalkoztatják. 

5. Farkas. Ne lőjj meg engem te bús legény, bizony 
nem bánod meg ! rimánkodik a farkasok királya-^^s Máskor 
meg azt kéri, hogy „segitsen rajta, ha tud." És a farkas- 
királyok háladatosaknak is bizonyosodának. A sip megfu- 
vására jóltevőik mellett teremnek és foganatosítják kíván- 
ságát. 

6.^ A méhek királya. Bizonyosan a méhek királya az, 
kihez a Kalevalában a következő kérések intéztetnek: 

„Piczike méh, piczi madár, te erdei virág-király j 
Jöszte ide mézet hoznod, édes füszer-irt találnod, 
Sok virágnak a kelyhéből, soknemű ffi csészéjéből, 
Betegsége balzsamául, a rossz ellen gyógyításul.'' 

(Megy, jön a méh, hozza a balzsamot, anyja keni vele 
halott fiát; de az nem éled. Második csatára is kéri őt az 
anya.) 

^Jó méhecském, kis badarkám. 

Repülnél há,t más vidékre, a nyolczadik tengerszélre. 

Éraz ott kies szigetkérc, mézzel folyó föld nyelvére, 

Jóféle méz csak ott terem, abból való ír kén' nekem, 

Az erekre is alkalmas, a tagokra is derekas. 

l\j kenőcsöt szerezz nekem, ilyen bűvszert hoznál nekem.'' 

(Megy jön a méh, hozza a sokféle írszereket. 



144 A MÉH ÉOBESZÁLLÁSA. GA!LAMB- ÉS HALKIRÁLY. 



de azokban sinoeen segítség. Az anya harmad ízben fordul 
a méhkirálvhoz kérésével.) 

,,Piczike méh, légi badar, harmadszor is repülnél már, 

Fel oda a mag^s égbe, a nyolczadik ég fölibe, 

A méz ottan van bőviben, oly lépes méz nincs szukiben, 

A teremtő melylyel* régen, bfivölt maga áldott isten 

Gyermekeit megvigasztá, járványaik* eloszlatá. 

Mártsd abba kis számyacskádat, a szinmézbo tagocskádat. 

Hozz mézet a vállaidon, lépet te kis szárnyaidon, 

A sérvei fölé raknom, sebeire tapasztanom. 

Könnyű neked oda menned, gyönyörűség ott röpködnéd. 

A nap alatt, a hold fölött, égen levő csillagok közt: 

Első napon fogsz röpülni KiUamoinen halantjára, 

Másodikon tova szállasz vállára az Olavdnak, 

Harmadikon emelkedői a Hetevény derekára. 

Onnan csak kis út-darabot kell a;ctán még meghaladnod 

A szent isten hajiokáig, boldogságos 6 lakáig.'' 

(Megy, majd megrakodva jő a méh, az anya az égi 
írrel megkené fiát és a halott életre kél.)^^^ 

Az ösvallásban nagyobb tiszteletben állott a méh, mint 
sem képzelhetnők. A teremtési népmondák is sokat foglal- 
koznak vele, nem csoda, ha a mesék is emlegetik még a 
méhkirályt. 

Összetörve kerül a mesehős elé, kinek rimánkodik : 
segits rajtam, ha tudsz, bizony meghálálom és szavát állja. 

7. A galamb király-t, csak mesékből ismerjük, mikor is 
varázseszközűl tollából ad egyet jóltevöjének.^*" 

8. A halak királya. Nem a legnagyobb hal a halak ki- 
rálya, hanem a mesék tájékoztatása szerint a kisebbik. Egyik 
Ízben az a megszorult hal-király baja, hogy csipkebokorban 
fönakadt; másik ízben, hogy az áradat sekélybe sodorta. 

A mesék különben kétféle hal- királyt ismernek. Az egyik 
emberi alakú. Ennek tenger alatt levő birodalmába vezető 
lépcsőt fölfedezi a mesehős. Azon lefele mendegélve egyszerre 
csak összecsapódik feje fölött a tenger s hát egy rettentő 
nagy pusztaságon jár ismét. Betéved egy nagy gyümölcsös 
kertbe, a hol volt mindenféle gyümölcs. A királyné egy szép- 
séges szép asszony, ki gyémántos aranyos ruhában jár, és 
palotában lakik. 



Csuka. Hanqyakirály. Holló. Kígyókirály. 145 

A másik és talán eredetibb változat szerint a halak 
királya közönséges (olykor: arany-) hal s nevezetesen csnla. 

A csuka, fajunk hitregéiben, nincsen minden nevezetes- 
ség nélkül. A vogul hagyományok szerint ugyanis volt egy 
óriás (járkum), ki isteni meghagA'tlsból csuka alakjában tar- 
tozott élni. Ezért vogul földön nem tartatik közönséges ál- 
latnak a csuka.^^ Őseink ismerhették és magukkal fogták 
hozni ezen csuka- óriás mondáját. 

9. A hangrja-király. Meséink nem foglalkodtatják erősen 
a hang}^akirályt ; de azért néhányszor rák erűi a sor reá is. 

„Ment, mendegélt (az aranyhajú ifjú) hegyeken, völ- 
gj'eken által s egyszer, a mint ment, olyan rettentő sok 
hangya közé került, hogy lépni sem tudott. Felsóhajtott 
magában : Uram-Teremtöm, liogj' menjek tovább, hiszen 
ha egj^et lépek, ezer* hangyát taposok el, én pedig egy- 
nek sem akarom a halálát. 

Erre a beszédre eléáll a hangyák királya s mondja 
neki: No te legény, hallom, hogy jó szived van. Jótét 
helyébe jót várj. Akármerre járj ezen a világon, hogyha 
bajba kerülsz, csak ezt mondjad: Hangyák királya, add 
nekem az erődet, én is neked adom az -enyimet s egy- 
szeribe hangyává változol ; s ha ismét ember akarsz lenni^ 
mondjad ezt: hangyák királya, visszaadom az erődet, te 
is add vissza az cnvémet, s ismét emberré változol. "^''^ 
Es az elbeszélés szerint nem is történt különben. 

10. Holló. (L. Yarjn alatt is.) Jósló állatok, melyek előtt 
az elkövetett gonoszság és jövő nem lévén titok, erről be- 
szélgetve egym^isközt, tájékoztatják a nyelvökön értőt teen- 
dője körül. 

Ilyen lévén a hollók hada, nem különös, hogj^ a mesék . 
is említik a hollók királyát. A holló-királynak átvarázsolt 
jegyeséről emlékszik a Pengö-röl szóló mese, de a né- 
pies felfogás tekintetében minden részletesebb tájékoztatás 
iiélkül.2*3^ 

11. Kigyó'király. Az ősvallás úgj^ látszik nem állott 
hadilábon a kigyóval. A mesék, melyek pedig ősiség tekin- 
tetében bizonyos határig biztos tájékoztatók, nem tekin- 
tik a kigyót az ember ellenségének. Kevés mesében akarja 

10 



146 A K10YÓ-TI8ZTELET NÉMI HAGYOMÁNYAI. 



a hős megölni az útjába került kígyót; gyakoribb eset, hogy 
a veszedelemből is jószántulag kisegiti. 

A sámán vallású népeknél a kigyó-cxűtus nyomai másutt 
is föltalálhatók, minek magyarázatát talán abban kereshetjük, 
hogy ezen állat tartatott a leghfwó'sehbnek. 

A vogulok mondáiban a kigyó ,fSzent állat/^^^ Az altáji 

' törökségnél azoknak sámánjai az Amirga nevű hatfejü Jciggói 

jelvényül használják s bűbájolás közben egyebek közt hozzá 

is fordulnak segítségül s „aranyfejű Amirga kigyóm"-nak 

iszóhtják.^^^ 

Nagy Géza tudósunk éles Ítélettel a kigyótiszteletet a 
szkitha eredet mondájára viszi, mely szerint egy kígyótestű nő 
lett volna a szkithák ősanyja.^*^ 

Az ős kigyó-tiszteletnek ma már inkább csak a mesék- 
ben van nyoma, a népmondákban pedig már kevesebb e meg- 
nyilatkozás. 

Az egyik mese szerint a fátszedegető szegény ember- 
nek, a miért nem ölte meg, bűvös aczélgyűriU ajándékozott. Nem 
volt korona a fején, de legalább is kigyókirályfinak kellett 
lennie, különben egy éjszaka nem birt volna elővarázsolni 
egy palotát.*^'*'' 

Bezzeg a Darvitéz által megtalált kigyó-királyfi fején 
úgy ragyogott a gyémánt-koronri, hogy egy hajitásnyii*a tűz- 
nek látszott! 

A kigyó-király palotában lakik : de nem annyira hatal- 
massága, mint jóindulata áltál nyeri meg rokonszenvünket. 
Darvitéz és Vas Laczi összedarabolt testét jó forrasztó fűvel 
„kigyó'ország királyának'' kigyó-alattvalói teszik ismét élővé.^*® 

Szóval a mesék világánál a kigyók király alatt állanak, 
nagy bűverővel rendelkeznek, ismerik a füvek erejét s még 
holta után sem szűnnek meg a szivességtevő iránt hálásan 
érdeklődni.2« 

Népmondáink nem egységesek a kigyó-király elbírálásában : 
a) Nem messze Fac^kótól (Trencsén m.) van egy 
tengerszem. Ebben egy óriási kigyó (mások szerint béka) 
él. A kire ráköp, rögtön meghal. Mások szerint pedig el- 
lenkezően: hosszú életű lesz.'^^° 

bj Letkés-en (Hont m.) mondják, hogy a kigyó-király- 



Koronás kiüyó. Fejér kioyíV. Kutya. 147 



ndk aranykorona van a fején. Egy füttyentésére ezrével 
tódulnak hozzá a kígyók, hogy megmentsék, ha bajban 
van, vagy parancsait vegyék. A kigyótoj ásókat nem sza- 
bad elszedni, mert különben felgyújtja a híizat a higyó- 



,,261 



c) Volt Körmöczon egy szegény bányász s ennek egy 
felesége. Az asszonynak volt három édes gyermeke, s egy 
mostoha leánykája. Egj^szer^ mikor uzsonnáltak, becsúszik 
a szobába egy koronás kirjyó. Az asszony és három leánya 
el akarták fizni, mindenfélét dobáltak feléje. I)c a kis 
mostoha leány megsajnálta, odanyújtotta uzsonnáját s a 
kigyó kiszüresölte a tejet a kis csuporból. Este, mikor a 
leány egy szalmazsákon aludt a szögletben, odacsíiszott 
a kigyó és azt mondta: Te jót tettél velem, meg akarom 
hálálni. Éjjel tizenkét órakor, mikor mindenki alszik, eredj 
ki a hegyoldalba, a hol kecskédet szoktad legeltetni. Vidd 
el magaddal a hosszú nyelű baltát is. Ott találsz egy 
alvó fiatal embert. Költsd fel. A leány ki is ment. Fel- 
költi a fiatal embert. Az megindul vele. Egy helyütt meg- 
állnak, a balta nyelét a földbe szúrják. Egyszerre (ísak 
nem megy tovább. Ásni kezdenek és egy vasládára talál- 
nak, a mely tele volt pénzzel. A fiatal ember eltűnt. A 
leány hazavitte a sok pénzt, gazdag lett. Várat építtetett 
Körmöcz és Besztercze határán az erdőben, melyet a vas- 
ládáról Vaakapunak nevezett el.^^*- 

d) Körmöczon azt mondják, hogj' minden háznál van 
egy fejér kif/yő, mely a hiiz örszelleme. Rendesen 12 óra- 
kor jár ki a napra sütkérezni. Ha agyonütik, meghal 
valaki a háznál. 

e) Felsöhányai néphit szerint elfíjön, ha a kis gyer- 
mek az udvaron a földön ülve tejet eszik, nem bántja a 
kicsinjir, még ha kanalával ütögeti is.-^^ 

12. Kutya. Kutyakirályról meséinkben nincsen szó, de 
ilyenek föltételeztetnek bűvös ajándékuk után (Három szál- 
S2(h\ melynek megrázására ott terem). 

13. Táltos ló. A táltos lónak csak mesei vonásait kell 
számba vennünk, hogy m}i;hoszi voltát fölismerjük. 

A mesék táltosa rendesen egj' girhes-görhes sánta ló, 

10* 



•■: 



148 Táltos ló. Voqul mondák a mbdvérűl. 

melynek csak a csontja, meg a bőre s a lábán is alig tud 
megállani. 

A városból csak nagy ügy gyei-bajjal tudja a gazdája 
kivezetni, hol megrázkódik és nagyot fúj, hogy aranyszőrű 
lóvá átalakuljon. 

Sürgetős és mulasztást nem tűrő esetekben az abrako- 
lás után, melynél ^egy tekenö-parázs'" nem hiányzik, mindjárt 
megtörténik az átalakulás. 

A táltos ló beszél, tudja a gazdája gondolatát, a jöven- 
dőt előre látja és mint ilyen ö látja el urát a teendőkre 
nézve tanácscsal és utasításokkal. 

Az Ö teendője utasitást adni, hogy gazdája milyen 
fegyverekkel lássa el magát és hogyan juthat azokhoz; de 
azt már rendesen megkérdezi, hogyan repüljön : „ugy-e mint 
a sebes szél, vagy a sebes gondolat?" 

Néha bűvös szerrel is (mi rendesen réz- vagy más 
haniár) ő látja el a gazdáját. 

A tündérországot elrekesztő magas üveghegyeken csak 
úgy bir fölkapaszkodni, ha div^nj-patkója gyémánt-szegekkel 
van fölverve. 

Tündéri jellegét azonban leginkább az igazolja, hogy a 
hűvös jeladásra tüneményszerű a megjelenése, majd pedig 
úgy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. 

Meséink egy harmad részénél ö képviseli a csodás 
elemet. 

14. A medve-király. Sajátságos vonása a velünk rokon 
népek hagyományának a medve-tisztelet, 

A vogul mondák szerint: a medve felsőbb lény: Numi 
Tarom leánya, ki atyja hajlékában nevekedik ezüst játé- 
kai között. 

Numi Tarom vadászni akarván menni, nagy vágy 
keletkezik a medvelányban kimenni a hajlékból. Fel- 
nyitja tehát a hétszeres lakatot s kilép a falu, a város 
terére, mely aranyos, virágos pázsit. A medvelány a falu, 
a város terére jutván, ott magához hasonló medvét lát 
meg, ki az ajtaja előtt aranyos, virágos pázsiton játszik. 
De visszamegyen Nmni Tarom atyja hajlékába, 
még pedig az ólba, hol atyja lovai állanak, melyeket ki- 



A MEDVE FELSŐBB LÉNY. 149 



hajt. Azután kinyitja az ólat világító nyilast s ím azon 
belátszik az alsó nép virágos földje. A medve-lány kinéz 
a nyilason s meglátja a bogyós bokrokat az utak men- 
tén s a parti fövényeken; látja, hogy a fák tetején, a 
föld szinén mint nőtt a bogyó; hogy a fák tetején te- 
nyérnyi, arasznyi tobozok teremnek; meglát ott egy ma- 
gához hasonló medvét is, ki a szép földön játszik. Nagy 
vágya keletkezik lemenni: mégis visszatér Nimii Tarom 
hajlékába, ott leül s játszik ez üst- játékával. 

Numi Tarom bémegyen a hajlékba s megszólal: 
Lányom, minthogy kimentél a hajlékból, kiállván a falu, 
a város terére aeért lefoglak most ereszteyii ezüst Mlcsöhen 
az alsó földre. Ott nyusztos hegyek hátán, bokrok közt 
fogsz bolyongani, melyeken édes bogyók teremnek. El- 
mondja: mint fog járni a medve; hogy fog ép erejű 
emberre találni s azt széllyel tépni; hogy fog pajtákat 
lerombolni s megenni az ott száradó húst: hogy fogja 
meghallgatni az emberek esküvését, büntetni a hamis 
esküvöt. 

En telet csinálok majd, úgymond végül Numi Tarom, 
te hálásra helyet keress magadnak, ott erősen fogsz 
aludni; s ott rád talál a vadászember; leheld ki nyu- 
godtan életedet. Jó vastag deszkájú ágyra fognak tenni, 
orrod, körmöd olyan lesz, mint az ezüst; boldog hajlé- 
kokba visznek majd, hol négy-öt nap hosszáig tart a medve- 
tor, mely sok áldozattal tölti meg batyudat. Ezt a megtölt 
batyudat felhozod hozzám, ebbe az arany-hajlókba.^'^* 
Es az ugorságban, hogy a medvétől való félelem val- 
lási szint öltött volt magára, hogy a kezdetleges fegj^^er- 
zettel biró ősnép között az éjszaki állatóriást vallási kegye- 
let: a nyers erő istenesitése vette körűi, — a finnek hagyo- 
mánya is alkalmas igazolni. 

A finnek medvetiszteletéről a ^yKalevala" értesít. Annak 
negyvenhatodik nmójában í]j szak-ország nagyasszonya egy 
medvét küld Kalevala nyájaira. Vdinamöinen megöH a med- 
vét s erre megtartatik Kalevalában a szokásos és vidám 
vendégség, melyet Váinámöinen éneke és zenéje örvendeztet 
meg. A nevezett runó így adja elő a dolgot: 



150 Kalevala a med\'e-kültu8Zról. 



„Louhí, Éjlak nagyasszonya . . . 

Külde medvét a fény érről, maczkót a fagyos vidékről 

Yáinölanek szárításira, Kalevalának nyájára." 

Váinámöinek megkéri öcscsét, Ilmarmen kovácsot, hogy 
csináljon neki dárdát a medve-vadászatra: 

„Kovács lándzsát kovácsola, som rövidre, som hossziira, 
Hagyá közép nagyságúra, lapján farkas ült guggolva, 
Hegyén medvevad czammogott, fogatókán szarvas futott. 
Nyelén ménló száguldozott, gombján taránd vad vágtatott. "2Ő5 

Váinámöinen elindul az új dárdával, elmondván a va- 
dászat szerencséjét bűvölő igéket, melyek következők: 

^Kedvem van most már énnekem Metzoláha^ immár mennem, 

Lányaihoz az erdőnek, telkére a kék szüzeknek. 

Emberektől az erdőre térek a kül teendőkre ; 

Végy fel Erdő emberednek, jó Tápió legényednek. 

Most szerencsét segélj lelnem, erdő szépét elejtenem. 

Mielikki, erdő hölgye I TelUrvo Tápió neje I 

Kötözd össze a kutyáid', tedd jjórázra a vizsláid 

Ott a fenyves tisztásain, a tölgyesek nyilasain. 

Otsot^"^ etűdök szép almája, mézes talpú gyöngy-jószága! 

Ha meghallod érkezésem, jámbor hősnek lépkedósem, 

Húzd be körmöd a szőrödbe, fogaidat az Ínyedbe, 

Ne mozduljon egy cseppet sem, ne motszanjon ^gy szikrát sem. 

Én Otsocskám, egyetlenem, én gyönyörű méztenyerem, 

Feküdj' szépen le a dombon, azon a szép szikla-halmon, 

Teregess rá fenyügalyat, csak zörgesd ott a lombokat ; 

Aztán Otsó forogj rajta, méz tény erű keringj rajta 

Mint a fogoly a fészkében, lúd tojáson ülte közben." 

Elmondván ezt, már ebugatást hall Váinámöinen s abból 
megérti, hogy 

^^Otsó szoba ajtajánál, a szép férfi udvarában van, hol 
meg is találja a medvét." 

j„Jámbor öreg Váinnamöinen, Otsó-i el is ejté menten, 
Ékes ágyát fölforgatta, arany-helyét lerontotta: 
Szóla aztán ily szavával, következő mondókával : 
Légy egyedül isten áldva, jó teremtő neked hála, 
Hogy a medvét nekem adád, részül az erdő aranyát. 

Aranyát jól megvizsgálván, igy folytatja Váinámöinen: 

^3ecses Otsó, egyetlenem, én gyönyöni méztenyerem, 

Ne neheztelj rám ok nélkül, yiem én ejtelek el téged: 

Lefordultál görbe ágról, siklottal fa derekáról. 

S ki szakadt a gatyaszárad, s fenyőgalylyal tölt kabátod : 



Kalevala a medve-ktltitszról. 151 



Utak őszszel oly síkosak, fel bős napok borongósak. 
Erdők arany-szép kakiba, szép bodros szőrű férfia! 
Hadd most pusztán a házadat, elhagyottan lakásodat, 
Hadd el nyirfaág-hajlékod, fagalyakból készült lakod; 
•Jöszte hires, már elszállnod, erdő dísze kellned-járnod 

Az emberi háznépekhez, férfiúi seregekhez. 

Nem tartanak rosszul ottan, nem élnek ott koldusosan. 

Mézzel szokták ott etetni, elibe fris mézet tenni 

A beszálló idegennek, az érkuző vondógnépnek." 

Ezután megindul a medvével, énekszót harsogtatván, 
mely elhallik a faluba : 

.,A ház népe megszólala, a szép népség ezt fox'gatja : 
Halljátok-e künn a zaját, az erdei sipos szavát. 
Kedves madár csacsogását, Erdő lánya furulyáját?" 

Elérkezik Váinámöinen a medvével ; a nép elébe tódul 
s ekképen szól: 

„Voln' az arany már útjában, ezüst itt befordultában, 
A drága kincs betérőben, ezüst hozzánk belépőben. 
Erdő mézet juttatott-e, vadon ura hiúzot-e. 
Hogy utadból dúdolgatva, térsz haza víg nótát fújva?" 

Váinámöinen azt felelvén reá, hogy hozza a medvét, 
njissanak hát ajtót, ha kedves a vendég ; ha nem az, tegyék 
be, hadd menjen tovább, a nép ezt viszonozza: 

,,Isten hozott ittjártodban, mézestalpú beszáUtodban 

Eme tiszta udvarokra, e szépséges hajlékokba I'' 

Vágytam reá életemben, sóvárogtam fejlődtöraben, 

Tapjó kűrije vig szavára, Erdő sípja szólaltára. 

Aranyának beszálltára, ezüstje elfogadtára, 

E kicsinyes udvarokon, itt eme szűk bejárókon. 

Vártam, mint a jó esztendőt, jöttét mint a nyá^'i időt, 

Mint a hótalp az új havat, fa-saru a sikos utat. 

Ifjú lyánka szeretőjét, és pozsgás a feleségét. 

Este ültem az ablakban, reggelenként a pitvarban, 

A kapuban heteken át, hónapokat utcza sarkán 

Egész télen át a színben, szikkadatig hóban lestem. 

Minden reggel gondolkoztam, nappal fejemben forgattam : 

Otsó hogy oly soká marad, vadon kincse hol mulathat? 

Elment-e már más tájakra, Szuomiból Viro-honha ? 

A vágyó várakozás emez eleven kifejezése után, Váiná- 
möinen kérdi: hová vigye hát a kedves vendéget? Be a 
csinos szobába, hol nlinden asszony a legszebb ruhájában 



152 Medve-tor. Medvb-szavunk. 



várja, szól a felelet. Sok biztatás, intés után, Vainámöinen 
belép a medvével s a házi áldás után kérdi, hová tegye ked- 
veltjét, a puhaszörűt? Azt feleUk rá: Oda tedd a fenyű-lécz 
végére, vas horgának a hegyére, hadd láthassuk a bundáját ! 
Majd meg a medve szellemét engesztelik, hogy ne boszan- 
kodjék, hogy eljött az idő szőrös börét megvizsgálni, bun- 
dáját nem bántja senki. 

De azért Vainámöinen szépen lenyúzza a bőrt s azt 
fölteszi a padlás végére ; a medve szét darabolása, mindenik 
tag leszedése mellett elmondván a reá illő szókat :^^^ az en- 
gesztelés igéit, — húsát a kazánokba rakja. Megfölvén az, 
feltálalják, az emberek esznek belőle arany-késekkel, ezüst- 
kanalakkal s isznak reá sert ; de Vainámöinen vendégül híjjá 
Tájnó't is, az erdők, vadak istenét. 

Vainámöinen elénekli ezen alkalommal a medve szüle- 
tését is, melyből megtudjuk, hogy: 

nem jött világra a medve szalmán, sem a csűr pely- 
váján; ottan született a medve, ott jött világra mézes- 
talpu, a hold mellett, a nap körül, a nagy medve csillag 
vállán, a levegő leányainál, a természet szüzeinél. A 
földre kerülvén pedig, Midikici vette pártfogásába, miért 
is csak Tápió nejének, az erdők asszonyának kedvezésé- 
ből lehet rátalálni és elejteni. 
A medve tehát nem úgy lett, mint más vad, hanem 
rendkivűli módon jött a világra.'^^^ 

Vájjon benne volt-e őseink eredeti hiedelmei között, 
hogy a medve az esküt hallja és a hamis eskünek az égben 
besúgója, miként a vogulok tárták ?^^° 

Vájjon a messze őshaj dánban voltak-e nálunk is az 
engesztelő medve torok, miként ezt a finneknél láttuk ? — bajos 
eldönteni. 

Ugy látszik azonban, hogy a medve nálimk is szent volt 
és ,,hogy a régi magyarok ép úgyy mint a vogulok, osztjákok s több 
más rokon nép tiszteletből, avagy vallásos jellegű félelemből nem vet- 
ték ajkaikra a medve igazi nevét'' i¥eífce-szavunk ugyanis szláv- 
kölcsönzés, mely .^méz evő^'-X jelent. ^^^ 

Medvével (lompos medve, ezüst medve) meséinkben 
gyakran találkozimk tündéri tulajdonságokkal. Elénk kullog 



Oroszlány. Róka. Varjú. Sas. 153 



néha a medve király is ; de ezen mythoszi töredékek messzebb 
menő föltevésekre nem jogosítanak föl bennünket. 

15. Oroszlány -Jcirály, Alaposnak látszik azon föltevés, 
hogy nemzetünk őskora csak hírből ismerte az oroszlányt, és 
hogy az ősvallásban nem volt elismerve királyi mivolta, és 
mig a i^zarvas, hiúzy farkas „szent állatok" lehettek, ő min- 
den tisztelet nélkül mai-adt. 

Meséink tudnak iigj^an oroszlányról és oroszlány király- 

« 

ról; dQ magában ez kevés arra, hogy a magyar mythologiá- 
ban részére helyet követeljünk. 

16. A róka-király. „A róka ősidőktől fogv^a jelképe a 
ravaszságnak,'' beszélik róla életraj z-ir ói. Nem fér hozzá két- 
ség, hogj^ mnr őseink is tudtak róla, hitregéi azonban ve- 
szendőbe mentek, ha csak azok töredékének nem veszszük 
a róla szóló közmondásokat. 

A róka a mesében mint orvos, vagy mint tanácsadó 
szerepel. Társai öt küldik ki élő-haló füvet keresni. A róka- 
királyi, nem lehet ravaszságban elmarasztalni. „Ne lőjj meg 
engem te bús legény, bizony nem bánod meg" s ígéretéhez 
híven a szükség pillanatában be is váltja igéretét. 

11. A varjak királya. A mesében nem varjú a varjak 
királva, hanem Fekete-várnak az lu^a. 

18. A sasok királya. A mesében a hős : 

^Annji sa'S közé került, hogy nem tudott megmoz- 
dulni. „Istenem Istenem, sóhajtott a legény, mit csináljak, 
hiszen én egynek sem akarom a halálát, máskülönben 
pedig nem mehetek sem előre, sem hátra. Elébe áll a 
y^sasok királya^' s mondja: látom, hogy jó szived van le- 
gény, de jótét helyébe jót várj I Ha bajba kerülsz, csak 
mondjad: Sasok királya! add nekem az erődet, én is ne- 
ked adom az enyémet s egyszeribe sassá változol ; ha 
pedig ismét emberré akarsz lenni, mondjad ezt: Sasok 
királya^ add vissza az erőmet, én is visszaadom a tiedet."^^^ 
A ■ sassal azonosnak veendő még majd a mesékben, 
majd a nép- és nyelvhagyományokban itt-ott előforduló 
j,grifff karuj, kerecsen^ ráró, sólyom, turuV madár-nevek, me- 
lyek mythologiai fontossága mellett a krónikák s ősi csalá- 
daink czimerei egyiránt bizonyságot tesznek. 



XXVI. A néphit jósló állatai. 

A népbitnek mytbolog^iai alapja. A denevér, macska, kutya, farkas, szar- 
vas, róka, görény, móku.s, egér, nyúl, 16, szarvasmarba, jub, kecske, 
disznó stb. állatok, némely ragadozó madarak, vad és házi szárnyasok 
és hüllők álomban vagy valóságban való látásához kötött babonás hiedel- 
mek és jelentőségek. 

Az állatok jósló tehetségére sokat épitö néphitnek azért 
tulajdonítunk mythologiai jelentőséget, a mennyiben az 6s- 
vallás az állatokat valamely istenség udvartartásához, vagy 
épen (miként a medvénél láttuk) családjához tartozónak val- 
lotta. A milyen indulatú a mythologiai lény, kinek valamelj^ 
állat szolgálatában áll, jelentősége is a szerint jó^ vagy rossz. 
Jó állatok is lehetnek szerencsétlenség hirnökei. A néphit- 
nek az időre van legtöbb jósló állata, de ebben mutatkozik 
a legkevesebb mythologiai nyom is. 

Itt látszik helyén, hogj^ legalább töredékesen beszámol- 
junk azon állatokkal, melyeket a nép a felvett alapon ugyan, 
de már egészen öntudatlanul jövője tolmácsának tekint egy 
vagy más tekintetben: 

1. A denevér. Nem jelent jót. Ha a beteg háza körül 
sok denevér repked, vagy ha ilyen állat a szobába téved, a 
beteg mielőbb meghal. Hol nincs beteg a háznál, ott a de- 
nevér megjelenése szerencsétlenséget jelent. — Ha 

nyári esténként sok denevér repül ide s tova, akkor szép 
száraz 'időt várhatni. Ha az évben korán jelennek meg a 
denevérek, rövid lesz a nyár.^®^ 

2. A macska. A macska sem hoz jót; mert macskával 
álmodni bosszúságot jelent s a 7 vagy J2 éves macska közön- 
ségesen hoszorkánynyá vagy macskakirálynévá leszen. A kalo- 
taszegi néphit szerint: macskát nem jó égi háború alkalmá- 
val a szobában tartani, mert magához vonja a villámot. 

Ha valaki macskával találkozik az utón, balszerencse éri. 
Ha a macska a beteg ágyát vakarja, az annak halálát je- 
lenti. Küszöbön vagy ajtó előtt mosdó macska vendéget 
jelent.^®* Magyar-Gorhón azt hiszik, hogy ha véletlenül á ház 
macskája eltűnik s nem kerül többé vissza, a gazdáját nem 
sokára a gondolható legnagyobb szerencsétlenség éri. Mosa- 



Kutya. Farkas. Szarvas. l55 



kodó macska szép időt jelent. E]j szaka feltűnő hangosan ma- 
rakodó macskák nagy hideg beálltát jelzik s egyszersmind 
halálesetet is. Ki macskát megöl, annak 7 évig nem lesz 
szerencséje („Megölte macskáját, eltörte eczetes korsóját.") 
„Erdőbe vitte feleségének macskáját/' mondják Jegenyefa oly 
emberre, kinek hűtelen a hites társa.-^^ ^ 

3. A hutija. Daczára annak, hogy kutyával álmodni jó- 
barátokkal való találkozást jelent, — a kutya nem tartozik 
a kívánatos dolgokat jósló állatok közé. Ipoliji úgy tudja, 
hogy az eb éjjeli kísérteties vonitás(\ heköretkezeyidö szerencsét- 
lenséget^ a házban történendő halálesetet jelenti. Szegedi babo- 
nás hiedelem szerint: a vonitó eb, a melv ház felé iránvoz 
orrával, annak gazdája nagy kárvallástól félhet. A ház alját 
kikaparó kutya azon házban valakinek halálát érzi. A föl- 
jegyzések szerint országszerte kutyaüvöltés jelzé előre a Dósa- 
féle pórlázadás borzalmait is.^*® 

Kalotaszegi néphit szerint: ha keresztelésre viszik a 
csecsemőt s kutya ugat a menetre, ez rövid életet jelent a 
csecsemő számára. Ha pedig odaugrik s ugrálva j ár-kel a 
komák közt, a csecsemő „gazdag és becsületes lesz." 
Ház előtt vonyitó kutya halál- és tűzesetet jelez. Ha 
pedig beteg ember testét nyalja, ez egészségét nemso- 
kára visszanyeri. Ha a küszöb előtt vagy v,z ágy előtt 
vakar, meghal valaki a házbeliekből. Ha a tűzhely körül 
vakar, tűzkár vagy más szerencsétlenség támad. Ha füvet 
eszik a kutya, eső lesz. Ha a porondon ide s tova fetreng, 
nagy meleg s állandó szép idő várható. 

4. A farkas. A farkas-cultusra vall nyelvészeink sze- 
rint, hogy eredeti neve a gj'ér használat miatt lassankint 
feledésbe ment.^®" Farkassal álmodni nem tartatik rossznak, 
mert az az ellenség fölött való „győzedelmeskedést" jelenti 
és a ki szokatlan időben és helven farkast lát, csakhamar 
nagy szerencsébe jut. A vomitó farkas időváltozást jelent a 
kalotaszegi néphiedelem szerint.^^® 

A Kalevalá-hiin a farkas és a medve találják föl a va- 
sat ;^^^ a farkast még népmeséink sem ismerik a természet- 
rajz vérengző fenevadjának. 

5. Szarvas. Kisegítő neve, mely eredeti nevét háttérbe 



1 5& RöKA. Menyét. Evet. Egér-patkány. NyL'L. 

szorította, söt egészen elfeledtette, azon föltevésre jogosít, 
hogy ez is a „szent állatok" egyike volt. A középkori le- 
gendák és mondák még sűrűen emlegetik. Hunort és Ma- 
gért köztudomásúlag a csodaszarvas csalogatta új hazájokba. 
Bors vezér a Névtelen szerint szarvast űzve jö a helyre, hol 
Bars várát emeli. Szarvas mutatja még Gézának és Lnszlónaky 
hol emeljenek a czinkotai győzedelem ut^tn egyházat. A váradi 
egyház alapja megvetésénél is s?arvas határoz. Közvetve sze- 
repel a szarvas a bakonybéli apátság alapításánál is. Szinte 
csodálni lehet, hogyan mehettek teljes feledékenységbe a 
szarvas hagyományai.*^'® 

6. A róka. Nyelvtudósok lUlitják, hogy régi neve a 
„ravasz" volt; de az ös fölfogás szerint sem állhatott vala- 
mely kegyes szellem szolgálatában, miután a néphit szerint 
a rókával való találkozás balszerencsét és vele álmodni rosz- 
szat jelent, t. i. ellenségtől „kárt szenvedni," vagy tüzet. 
„Róka ugat a toronyról," szokják mondani Bogártelkéii, Je- 
genyén, meg másutt, ha félre verik a harangot.^'^ . 

7. Menyét vagy görény. A kalotaszegi hiedelem szerint 
rossz ezen állatokkal álmodni, mert családi czivakodást, ha- 
ragot, veszekedést jelent. A mely ház táján menyét vagy 

görény mutatkozik, onnan hamai* elhal valaki. Ha 

beteg látja, nehezen fog „új egészcgre szert tenni. "^^*^ 

8. Az evet vagy mókus. Vele álmodni tűzkárt jelent. 
Mókusra kővel ne hajigáljon az ember, mert bosszúból éjnek 
idején tüzet rak az ember házára. Ha beteg ember mókust 
lát, hamar „lábra kerül. "^^^ 

9. Egé>' és patkány. Egérrel, patkánynyal álmodni kárt 

és veszedelmet jelent, tartja a kalotaszegi hagyomány. 

Ha betegágyasnak mutatkozik az egér, meghal a beteg. 
„Szedi az egér a szalmát alula,"* mondják Jegenyén a hal- 
dokló emberre. Ha tűzhely alatt fészkel az egér, a szakácsné 
étele sohase fogja az evők éhségét csillapítani. Ha a leány 
újév éjjelén egér-czinczogást hall, nemsokára férjhez megy.^^"* 

10. A nyúl Nyúllal álmodni ijedtséget jelent. Ha az 
ember előtt az úton nyúl fut keresztül, az rosszat jelent; 
nászmenetben sok „bajt a házas életben", keresztelésnél a 
gyermek leendő szegénységét, temetési menetnél pedig a 






Ló. Szarvasmarha. 157 



halott egyik rokonának közeli halálát. Ha kaszás ember 
nyulat lát, szénája elromÜk.^'*^ 

11. A ló. Lóval álmodni örömet, férjhezmenetelt, bol- 
dogsilgot jelent. A ló tehát nem állott az ös felfogás szerint 

rossztevö hatalom szolgálatában, kivévén a fejér lovat. 

Ha idegen fejér ló a kapu előtt heverész, a házi gazda nem 
sokára elhal, hacsak a lóra háromszor nem köp, mondván: 
„A miért te jöttél, abból adok egj- részecskét." Ha a ló pe- 
dig az udvarba beszalad, azt tartják, hogy a legutóbb elhalt 
családtag küldte a fejér lovat valamelyik rokona után. Ez 
alkalommal egy seprőre annyiszor kell köpni, a hány család- 
tag van és azt a kapu elé téve, azon át kell kergetni a lovat. 
Ki véletlenül múlik ki, arról azt mondják: „A fejér ló' meg- 
rúgta!" 

Ha beteg ember ablaka alatt nyerit a ló, ez jó jel; 
mert egészséget jelent. Nászmenetnél lóval találkozni, a há- 
zaspár leendő nagy boldogságát jelenti, keresztelésnél pedig 
a csecsemő leendő ^erejét, egészségét, hosszú életét." Jegenyén 
szokás öreg emberre mondani : „Lóháton keresztelték, még 
akkor sem kopott a talpa" (Nem sokat erőltette magát, azért 

hosszú életű.) Ha a lovak nyugtalanul legelésznek, 

eső, zivatar közeledik.^^® 

12. Szarvasmarha. Nem hiában, hogy a Nagyasszony 
állatja, de nem is volt szerencsétlenségnek hirmondója s a 
vele találkozónak megrontója. 

Szarvasmarha a kalotaszegi néphitben például mhiden 
irányban jó jelentőségű. Ki reggelre kelve, marhabőgést hall, 
aznap új hirt kap, „dolgai szaporán mennek." Marhával ta- 
lálkozni, sikeres utat jelent. — Ha keresztelésre viszik 

a gyermeket és a komák szoptató tehenet látnak, gazdag 
lesz a gyermek. Hasonló jelentőségű a tehén, ha azzal nász- 
menet találkozik. Temetésnél a bőgő szarvasmarha a halott 
egy közeU rokonának halálát jelzi. ATarhával álmodni nagy 
szerencsét, örömet jelent. Ha a szarvasmarha fölemelt fővel 
a levegőben szimatol, vagy gyakran nyalja a bőrét, ziva- 
tarra van kilátás, valamint akkor is, ha az ólban első lábá- 
val kaparja a földet. Ha nehezen lehet estve a csordát haza 
hajtani, állandó derűit idő várható. 



158 Bika. Juh. Kecske. Disznó. Vakond. 



A bika nem dicsekedhetik ezen előnyökkel. Bika bő- 
gése beteg háza előtt; vagy ha a bika olyan házhoz dörgö- 
lődzik, a beteg halálát jelenti. A „fekete bika" meg éppen 
egj" jelentőségű a fehér lóval. „A fekete bika lábujjára há- 
gott," „A fekete bika megdöfte," „A fekete bika szarvára 
vette" mind annyit mond, hogy meghalt.^" 

13. A juh. Kedves állatja a Nagyasszonynak, hát nem 
jár vele veszedelem, sőt juhval álmodni, gazdag házasságot, 
véletlen örökséget jelent. Ha a vándor elől a juhnyáj meg- 
ijedve elszalad, a kalotaszegi néphit szerint az illetőnek 
útjában nem lészen szerencséje ; hogy ha pedig nyugodtan 
legelész tovább, akkor sikeres lesz az útja. Ha a nászmenet 
juhnyáj mellett vonul el, gazdag lesz az új pár. Beteg em- 
bernek megjön az egészsége, ha a juh nyalja. Ha mohón 
legelészik a juhnyáj, eső közeledik.'^^^ 

14. A kecske, A néphiedelem majdnem . azonosítja a 
juhval. így jó jel, ha a beteg embert nyalja a kecske. Eső 
lesz, ha a kecskék birkóznak. Ha a kecske ide s tova sza- 
ladva, mindent megszimatol, égi háború vagj^ nagy hideg 
várható.*^^' 

15. A disznó. Régi tisztességének semmi nyoma, miután 
disznóval álmodni „ellenséggel való bajlakod^ist" jelent. 
Disznóval való találkozás idegen határon a kalotaszegi 
néphitben rosszat jelent : betegnek halált, kereszteléskor a 
gyermeknek leendő szegénységét, nászmenetkor a házaspár 
boldogtalanságát. Ha disznó túr a kapu vagy ajtó előtt, 
sós vizzel kell azt leönteni, „mert valakinek a sírját ássa." 
Disznóröfögés karácsony vagy új év éjjelén rossz, terméket- 
len esztendőt jelent. Ha feltűnően nyihogva tér haza a disznó- 
csorda, nem sokára eső lesz, valamint akkor is, ha nyug- 
talanul ide s tova szaladgál a mezőn. Ha a disznó sokáig 
heverész a sárban, állandó szép időt várhatni.-®"^ 

16. Vakond. Vakandokkal álmodni „ellenségeskedést" 
jelent. Vakondok-ümís a ház közvetlen-közeiében a házbeliek 
valamelyikének halálát jelenti (jó ilyen alkalommal annyi 
tüzes szenet a túrásba elásni, a hány tagja van a család- 
nak.) Ha egy éjjel sok helyt föltúrja a vakondok a földet, 
állandó jó időt várhatni.^^^ 



Baooly. Csóka. Holló. Varjú. Szarka. 159 



17. Ragadozó madár. Ragadozó madárral álmodni „vesz- 
teséget"* jelent. Ragadozó madarat, ha az ember akkor lát, 
midőn ^fontos járatban van," sikertelen lesz az útja. Ha be- 
teg ember ragadozó madarat zsákmányával odább szállani 
lát, köpjön ki háromszor, mert különben „utolsó ereje" is 
odább száll. Ha nászmenet felett ragadozó madár kiált, az 
új házaspár folytonos czivódásjban tölti életét. Ha nagyon 
magasan lebeg a ragadozó madár, állandó meleg derűit időt 
várhatni; ha gyakran kiált, hó vagy zivatar lesz.^®^ 

' 18. Bagoly, Bagolylyal álmodni közeli rokon hahllát 
jelenti. Ha a halálmadár a ház közelében erősen kuvikol, 
valaki a házból nem sokára meghal.^®^ 

A kalotaszegi néphit szerint: a ki nappal baglyot 'lát, 
az akárminő járatban van, térjen vissza, mert balszerencse 
éri útjában. Ha beteg közelében bagoly kiált, az illető nem 
sokára meghal; mert a bagoly azt kiáltja a házbelieknek: 
..Ki vidd (a temetőbe)!" Ha éjszaka sokat huhog a bagoly, 
állandó szép idő várható.-®* 

19. Csókff, holló, varjíi. Csókával vagy varjúval álmodni 
közeli „bajt" jelent. Hollók vagy varjuk károgó körülszál- 
longása hirdeté előre kis Károlynak végzetes halálát a tör- 
téneti hagyományok szerint, valamint Mátyás halálát is. Hollók 
és baglyok rémületes károgása és huhogása előzi meg a 
Dózsa- féle lázadást.^®^ 

Utazó embernek varjú vagy csóka károgása „bajt" je- 
lent. Ha jobb felől szállnak fel e madarak, czélt ér az ember, 
ha bal felől szállingálnak, sikertelen az útja. Ha beteg házán 
károg a varjú, nem épül fel egyhamar a sinlődő. Nászházon 
pedig a csóka vagy varjú károgása azt jelenti, hogy az új 
házaspárnak sokat kell majd szenvednie irigyeitől. Ha nagy 
csapatban hangosan károgva térnek ezen madarak haza, zi- 
vataros időt várhatni. Ha karácsony táján e madarak dél felé 
költözvén, elhagyják rendes kerületöket, későn „tavaszodik 
ki az idő."2«« 

20. A szarka. Szarkával álmodni nagy meglepetést jelent. 
A ház körül forgolódó szarka, vendégek érkezését jelenti. Ha 
beteg ember házára száll, annak nemsokára megjön az egész- 
sége. Ha a ház körül szarkák veszekednek, családi perpatvar 



160 Seregély. Veréb. Pacsirta. Fecske. Harkály. Kakitk. 



vái'ható. Ha nászmenetnél sok szarka repül fel, boldogtalan 
lesz a frigy; temetésnél pedig azt jelenti, hogy a falunak 
nemsokára ismét lesz halottja. Szép időt várhatni, ha a szarka 
sokat takarítja toUait.^®"^ 

21. A seregély. Seregélyt bármikor látni örömet jelent. 
Ha kora tavaszszal rak^fészket a seregély, szép nyarat vár- 
hatni. Ha kora reggel nagy csapatban repülnek a seregélyek, 
az nap zivatar lesz.^^® 

22. A veréb, A veréb csakis, mint időjósló madár sze- 
repel. Ha télen sokat csiripel, lágy idő várható. Ha ezen év- 
szakban fészkébe szalmát stlj. hord, nagy állandó hideg lesz. 
Ha borzasán egy helyt űl, szintén hideg idő vái'ható. Ugyanezt 
mondják más ismert madarakról is, mint a cziiiege, sármány, 
búbos-pacsirta, tengelicz, pinty s többekröl.^^® 

23. Pacsirta. A ki tavaszkor az első pacsirtát jobb kézt 
felszállni látja, annak „sok öröme lesz a nyáron ;" ha pedig 
bal kézt, sokat fog az illető sírni. H-a sokáig dalolva fenn a 
légben lebeg a pacsirta, állandó szép időt vUrhatni.^^® 

24. A fecske. A fecske „Isten madara;" vele álmodni 
jó hirt, örömet jelent. A ki fészkét szétrombolja, vagy egy 
fecskét megöl, annak „kezét átok éri," mert a mihez fog, az 
nem sikerül neki mindaddig, mig a fecske teste „porrá nem 
lesz," vagy ha fészkét szétrombolta, mig magának új fész- 
ket nem rak.^®^ Ha beteg ember szobájába repül, „meghozza 
annak egészségét ;" ha nászhtízba száll, az új párnak állandó 
boldogságot hoz. Mikor az ember tavaszkor az első fecskét 
látja, emelje meg kalapját, köszönjön neki, akkor „jó dolga 
lesz a* nyáron." Jót jelent, ha lány vagy legény ablakára 
száll. Magasan repülő fecskék állandó szép időt jelentenek.^*'- 

25. Harkály. A mely háznak tetején harkály kopogtat, 
oda vagy. vendég érkezik, vagy a háznép szaporodik egy 
taggal. „Kopogtat a harkály, gonosz vendég tovább állj !" 
— mondják ilyen madár láttára a gyermekek. Veres fejű. 
harkál}^: nem kell bántani, mert haragjában tüzet rak a 
házra.^®^ — 

26. A kakiik. Már volt említve, hogy a kakuk kezdet- 
ben házi állat volt és a Nagyasszony kedves szárnyasainak 
egyike, de száműzetésre jutott. 



I 

s 



Galamb . Tyúk. Fürj. Oólya. LCd. let 



A ki azon évben a kakiikot jobb felöl hallja szólani, 
egészségben töltik a nyarat ; a ki balfelöl hallja, az beteg 
lesz a nyáron. A hányat szól a kakuk, midőn az ember 

először hallja az évben, annyi évet él még. 

Ha a faluba téved a kakuk, meghal valaki. Ha még késft 
estén is szól, állandó szép időt várhatni.^o^ 

27. A galamb. Ki útközben galambokat lát repülni, rai« 
előbb örvendetes hirt hall. Gerlicze bugását hallani szintén 
azt jelenti. E madarakkal álmodni „kedves emberrer* való 
találkozást jelent. Ha feltűnő sokat turbékolnak qzqxi mada- 
rak, eső áll be.-^^ 

28. A tyúk. A tyúkról tudjuk, mennyire kedves állatit 
volt a Nagyasszonynak, de nem is igen tud a néphit a tyúkra 
rosszat. Vele álmodni „gj^arapodást" jelent. 

Ha fekete tyúk lágy héjú tojást tojik, azt seprűnyéllel 
kell széttörni és a földbe elásni, mert ez azt jelenti, hogy a 
háznép valamelyike alatt „a föld meglágyult," azaz nemso- 
kára meghal. Fekete tyúktollakra, melvek keresztúton he- 
vernek, nem kell lépni, különben még az évben meghal az 
illető ember. Ki már rálépett, dobja a folyó vízbe és mondja : 
„Akkor kerülj szemem elé, ha fejérre mosott a harmat." - — 
Ha nászmenet fiastyúkkai talákozik, az új pár kincsben és 
gyermekben gazdag lesz. Ha korán elülnek a tyúkok, zivatar 
vagy nagy hideg lesz a következő éjjel ; ha a porban füröd- 
nek, állandó szép időt várhatni. Kakassal álmodni tűzvészt 
vagy egyéb kárt jelent.-^^ 

29. Fürj. A hányszor az évben az első fürj egymásután 
szól, annyi baj éri az embert. Ha esténként sokat pitypala- 
tyol a fürj, állandó szép idő lesz.*'^^^ 

30. A r/öh/a. Oólyával álmodni hirhallást jelent. — — — 
Beteg ember házára szálló gólya, annak felépülését jelenti. 

. N ászmenetnél gólyát látni, a fiatal pár állandó boldogságát 
jelenti. Ha két lábán áll a gólya fészkében, zivatar közele- 
dik; ha, ágat, szalmát hord a fészkébe, szeles de derült időt 
várhatni.^®® 

81. Liid. Lúddal álmodni rossz hír közelgését jelenti. A 
hová repülő lúd leszáll, oda rossz hír érkezik. Ha kereszté- 
léskor lúddal találkozik a menet, a gyermeknek pletyka által 

11 



162 Kígyó és GyIk. Béka. Hal. 



sokat kell életében szenvednie. A nászménetnél hasonlóképen 
azonos jövőt jósol. Ha a lúd nagy lármával fürdik, eső lesz.^^^ 

32. Kigyó és gyík. Ki az évben az első kigyót vagy 
gyíkot látja jobb felöl, annak „jó dolga" lesz a nyáron; ha 
pedig bal felöl pillantja meg, sokat szenvednie kell irigyei- 
től. Beteg ember körében mutatkozó kigyó vagy ha 

gyíkot lát, annak lassú fölépűlését jelenti. Ház közelében mu- 
tatkozó ily állatot nem kell bántani, mert ezzel az ember 
„háza szerencséjét is bántja."^*^^ 

33. Béka, Békával álmodni kárt jelent. Ha az évben 
az ember az első békát szárazföldön ugrálni látja, ,jó dolga 
lesz" a nyáron ; ha pedig vízben úszkál, bizony „vizzé válik 
a jó dolga," vagyis kárt szenved. Békát a ház tájékáról el 
kell űzni, mert ez irigy embert jelent. Ha hangosan és so- 
káig kurutyolnak a békák, állandó szép idő lesz.^^^ 

34. Hal. Hallal álmodni „gyors előmenetelt, váratlan 
szerencsét" jelent. 

Szerepet ad még a kalotaszegi néphit a hangyáknak, 
kőrisbogámak, ymhneky darázsnak^ a póknak és pillangóknak, 
melyeknek egyike és másika későbbi tárgyalásunkba is föl- 
merül még. 



ROSSZAK. 

XXVII. Akik jók iS| rosszak is. 

Miért van, hogy jók és rosszak e^y személyben ? Óriások a vogul 
hagyományban. Finn óriások a mondában és Kalevalában. Kozma 
Ferencz mythologus a székely néphit óriásairól. Meséink óriásai. Laká- 
saik. Bábolna, az óriások királya. Kutyafejű mesebeli óriás. Bűvös ere- 
jök és varázsos szereik. Jó és rossz tulajdonságaik. A mondák óriásai. 

A rossz elvét már vitattuk, e helyütt iminár a mytlio- 
logiai példákon a sor. Az előbbiekből azonban nyilvánvaló 
az is, hogy több oknál fogva bajos, sőt lehetetlen az ős 
hitregék jó és rossz személyei közt megvonni az elválasztó 
határvonalat. Teljes elkülönzést nem ismert az öshit, mely 
a természet cultusa lévén, a jó és rossz fogalmában sem 
emelkedhetett a babonás tisztelettel környezett elementum-ok- 
nak föléje. .Jóformán minden természeti tüneményt személye- 
sitett, de erkölcsi lényekké még a főbb istenek is alig dom- 
borulnak ki. A classikus ó-kor istenei a fátum rabjai; 
nálunk a ráolvasásokban nyilvánuló ..büvölési irjék'^ helyette- 
sítik az erkölcsi fensőbb szükségletet. De hogyan? A több 
mint halandót az ember nem csupán kéréssel állandóan zak- 
latja, hanem egyszersmind a szavak hatalmával engedelmes 
szófogadóvá is teheti. 

A példáki*a későbben kerül rá a sor. 

Megvolt az ős-vallásban is a jók és rosszak külön biro- 
dalma ; de a kettőt erkölcsi határvonal nem különítette el egy- 
mástól. Maradt tehát egymásba olvadt semleges terület is fön, 
melynek lakói a jókról átmenetelt alkotnak a rosszakhoz. Ezek 
csoportosítását kisérlem meg e helyütt, külön-külön czikk- 
ben sorolván el mindeníkök regemaradványát. A kiket e had 
élére kell állitanimk, azok maguk a mesés óriások. 

1. Az óriások mythoszi magyar adaüiinak legrégcbbike 

II* 



164 VOOUL ÓRIÁSOK És TÖRVÉN YÖK. 



maga az oVíVfe-név, melynek értelmezésénél nyelvtudósaink 
közt kevés az egyetértés.^"^ 

Az óriások különben mások a velünk rokon népek hit- 
regéi és mások a nép élő hagyományai szerint, miként erről 
a kettőnek rövid egybevetéséből is meggyőződhetünk. 

A legrégibb mythologiai nyomokat az óriások tekinteté- 
ben is a fogútoknál kell keresnünk s annak tolmácsolásáért 
a nagy emlékű Hunfalvyhoz fordulnunk. 

Vogul nevezet szerint „erdőben, folyóban lakó fejedel- 
mek" valának, „vtV szinti, erdő szinü^^ fejedelmek. Hetet, kik 
egymásnak atyafiai voltak, különösen emleget a vogul ha- 
gyomány, mint „M mamutot legyőző^' fejedelmeket, vagj^ oly 
nagyokat, hogy csizmájok hat-hét öreg vad bőréből került ki. 
Sokan voltak. ^^Erejök mind egyenlő volt,'' egynek sem volt 
alább való ereje. Azért imádkozának Taromhoz : „Mikép ha- 
gyod meg, hogy éljünk? együtt élnünk, vagy külön éhiünk 
akarod-e? Mi együtt élni nem tudunk.'' — Tarom megha- 
gyá nekik, „hogy vidékek szerint külön éljenek." 

Ha két óriás egymással találkozott, meg kellett egy- 
mással küzdeniök és nem volt szabad elodázniok az életha- 
lál-tusát. Az, a melyik mégis kikerülni akarta, elváltoztatta 
magát, ha az, akkor a bűvölő „tórnm^r-énekeket énekli vala." 
Rendszerint madárrá változnak, mit hogy megtehessenek, a 
bizonyos madár bőrt, melynek otthonjukban a szögen van a 
helye, kimenetelökkor mindig felöltik. 

Óriási törvény szerint: két óriás megmérközése az 
egyik halálával végződhetek csupán. A melyik ereje fogyott^ 
az még kővé válhatott s abban él foljTást; a ki azt sem 
tehette, az ember-alakban meghalt és teste elrothadott. Az 
tehát semmi tiszteletben sem részesül; de a kővé vált óriás 
kő-alakja szent, sérthetetlen. Ahhoz „se ember nem nyúl, se 
nő nem nyűh"^°^ 

A finn hitregés hagyományok, hogy úgy mondjam már 
nem oly hű tohnácsai a naivságánál fogva ősinek vett vogul 
fölfogásnak ; hanem azért hivatottaknak látszanak arra, hogy 
rajok az óriásokat illető faji hiedelem tekintetében is mint 
hiteles tanukra hivatkozhassimk. 

A helyhez kötött mondák a helyi különbség szerint 



Az EZER TÓ ORSZÁGÁNAK ÓRlÁS-KMLíiKEI. A KALEVALA. 165 



változnak; de a nép szívósan kitartó: az ős felfogás alak- 
jaival népesiti be új hazájának a régire emlékeztető halmait 
és magában álló hegyeit. 

Nem tarthatni különösnek, hogy a finn néphagyoniány- 
ban is magában álló szirtekhez, vagy kőhalmazokhoz ' 
kötvék a nemzeti őriás-mondákj söt ott az ,,erer fo" kis or- 
szitgában alig van patak, tó, szikla, kfícsoportozat, melyhez a 
Kaleva-ÜBk (óriások) emléke ne fűződnék. Nem csoda, a finn 
a maga földjót régibb hazájának vallhatja, mint mi a mienket. 

Az olvasót nem terhelem azzal, hogy a Kaleva-tink 
versenyzésének ember-mtigasságnyi emlék-sziklájával beszá- 
moljak ; hogy pihenőül kiszemelt helyét a mocsár közepette 
mily könnyű szerrel alakította dombos hvlylijé, vagy pedig 
hogy hol is történt az, midőn az alvó körül a varázsló leány 
egják és másik oldalról is patakot zúdit, ő meg kövekkel, 
melyeket a barlangba szór, teszi ártalmatlanná a zuhatag 
kitörését.^^* 

Hogy az északi atyafiak milyen véleményben voltak a 
közös mythología óriásairól, talán az t\<^/A-monda a többi 
között még a legélénkebben föltünteti a Kalev sírjáról hagyó- 
mányszerű elbeszélésében : Knleva, a tengeren és szárazon 
egyiránt hatalmas uralkodó meghalt. (Tehát ő már tenyer- 
melléki óriás, söt ennél kevesebb : uralkodó volt.) P\ílesége 
úgy megsiratá, hogy könyeiből a felső revali tó gyüü (ez már 
óriási tulajdonság nyilvánulása). Sírt tisa neki önk(»zeivel, 
arra síremlékül köveket hordott s ezen hely (Tallina a Ré- 
vai mellett való több mértföldnyi sziklás part) Kalev sírjának 
neveztetik.'®^ 

A finn hagyomány sem méri kisebb mértékk(J az 
óriílsokat, mint a vogul. A Kalevalá-nak á tengerből kikere- 
kedett óriása: az égig ér, szakála térdéig nyúlik, haja a 
sarkát veri, öles távolságban állnak egj-mástól szemei, lábai.'"® 
A finn monda szerint is kötőjébe szedi az óriásláríy a szántó 
embert lovastul ekéstűi s anyjától tudakolja, hogy mik le- 
hetnek a kis csodabogarak.'"' 

A finnek fönmaradt hőskölteménye maga sem egyéb, 
mint az óriások korának dicsérete s a hazai óriásfiaknak 
magános vagy közös megmérközése a sötétség hazájának, 



166 FjDíN Ég MAGYAB JELLEMZÉS. 



Po/yoírf -nak, az emberevő 6^aríoZá-nak és az ellenséges Tarjá- 
nak (Laphon) óriásaival.'^"® 

Hazánkban az óriásokról a legtöbb néphagyomány Er- 
délyben s jelesen a székelységhen tartotta fön magát. Ezen 
népelem mythologiai hagyományainak összegyűjtése és mél- 
tatása körül Kozma Ferencz jeles mythologosunk nem kis 
mértékben érdemesíté magát.^^® Méltó munka és fáradság, 
miután e népet s annak bérezés hazáját a másutt meg nem 
található történet-mythologiai adatok páratlan kútfejének 
tartjuk, melyből e tárgyban is elég bőven merítettünk. 

Hogy az óriások istenfiak, kis-istenek voltak volt, annak 
nálunk semmi nyoma; már egészen elmosódva áll hagyo- 
mányunkban a származásuk. A mesék boszorkány gyerme- 
kének tudják őket. 

A magyar hagyomány is mértéken túl valónak mondja 
nagyságukat, de leírásában már hiányzanak a mythoszi vo- 
nások. 

Erdélyben a Nyikó mellett fekvő Kadicsavár óriásai- 
ról például azt tartja Kozma szerint a helybeh néphit, 
hogy midőn Gyulafej érváron az elsőt harangozták, borot- 
válkoztak, a második harangszóra öltöztek és a harma- 
dikra már ott voltak a templomban. Menmável jellemzőbb 
ennél a finn-rege az Abó mellett való tengerparti nagj^ 
szikláról 1 Midőn Kalevafi meghallja, hogy keresztény 
egyházat épitenek, a nagy sziklával akarta össszetörni; 
de kijátszódott. Bizonyos keresztény rongyos lábbelieket 
rakott egy zsákba s elébe menvén, midőn kérdezné: 
messze van-e még a hely? feleié, hogy lábbelijét onnét- 
jövet nyőtte el. Erre Kalevafi mérgesen dobta el magá- 
tól a szirtet.»^° • 
Ha tüzet rak, akkorra tűz van, mintha éppen egy ház 
égne, a lángja majdnem az eget éri. 

De még ez semmi se, tud a mese az óriásról még kü- 
lönb dolgot is. A tűz körül fekszik, úgymond, egy szörnyű 
nagy óriás, de akkora, hogy a teste egészen körülkerekítette 
a tüzet, a fejét a lábára fektette, s úgy aludott. Gondolko- 
dott a legény, vájjon most mit csináljon? Ha az óriáson ki\^l 
fekszik le, megfázik ; ha belül fekszik le, észreveszi az óriás 



Óriás sarka, ökle, talpa. Óriások útja, kútja stb. 167 



és megöli. (íme! a hagyomány a rosszat is föltételezi róla.) 
Ü bizony fogta magát s belebújt az óriás köntösének ujjába. 
Ott szépen elaludt s reggelig meg sem mocezant. Felébred 
reggel az óriiis, felkápiíszkodik, egy kiesit megbillenti az 
ujjasát s hát egy gyerek esik ki a köntöse ujjából. Az óriás- 
nak, mondja a mese, gyermek volt a legény. 

A finn mondákban és a voguloknál: óriáskövek vagy 
alakot mutató köbálványok az ős elökor eme hatalmasainak 
emlékei. Nálunk Erdélyben ci-ak sarkuk (órkís sarka) s ökle 
s talpa láthatók a szirtekben.^^^ 

Az óriás, ha „Jónézö/ az égig érö sugár-hegy tete- 
jéről látja az egész világot; ha „Jófutó," mindjárt a világ 
szélén van; ha ,,Nagyehető/* kevés neki egy sült ökör; ha 
.,Nagyiható'* a maga roppant edényével az Olt folyót meríti 
ki; „Nagyfázó*^ még az égő kazalfa tetején is didereg. 

Mindezekben nem látszik eredeti mythologiai vonás, de 
úgy kell lennie, hogy a népmesék ezen nagyításban még 
mindig az öshagj'omány másolói, tehát közvetve mégis az 
ösfelfogás jelentkezik bennök. Meséink óriásainak legtöbbjénél 
könnyű még észrevennünk a hitregék korának maradványait, 
az óriási testi és lelki tulajdonságokat. 

Az óriás kisebb útra gyalog megy, a nagyobbat, beszélő 
tátos lovon teszi meg. Hazánk bérezés részén majdnem min- 
den határban van áriások „útja," „kútja," „sirja," „vára" 
vagy más egyéb emléke. Harmincz óriás- vár van Kozma 
tudósunk szerint magában a székely földön. (Udvarhely me- 
gyéhen) Kadács vára, a zsákodi várhegy. Óriások vára H.-Ka- 
rácsonfalván, Kustály vára a Rikában, s az ide k()zel fekvő 
a.-rákosi Tepej (Csikszéken) a szentgj'örgyi Óriás-hegy^ az 
Oriásvár Csiesóváron, a csikrákosi Pogányvár, a sz.-domon- 
kosi Vár-sarka és Egycskő az óriások sziklapadjával és aszta- 
lával. Bálványosvár. (Háromszékééi) a zaláni várhegy. Óriások 
vára a bödoki tetőn, Hercczvára Oltszemen, Bálványos és 
Tórja-vára, a lemhényi Várerösse, Várbércz N.-Patakon, 
Szacsva vára, az eresztevényi Óriás, a lisznyói Várbércz, a 
besenyői Csente, Ikavár. (Marosszéken) a esokfalvi Várdomb, 
az erdő-sz.-györgyi Várhegy, a somosdi Óriáshegy, az óriások 
hat halma Magyaroson és a görgényi vár. 



16fi Az ÓRIÁSOK URALMA, KIRÁLYA, ORSZÁGA. 



A vogul mondák földvárakban lakatják az óriásokat, 
népmeséink pedig hatemeletes gyémánt-kastélyban vagy sarkon 
forgó aranyvárhan. a helyi mondák ellenben a magas hegye- 
ket és köszildákat mutatják az óriások sajátkezűleg készített 
várainak, lakóhblyök maradványának. 

Kozma Ferencz szerint e lakásaikat akkor hagyták oda 
az óriások, mikor a „tartomány az embereknek Ítéltetett," 
vagy ^ midőn a mostani emberek származni kezdettek/' Eme 
népies fölfogás sokban megegyez a vogul mondával, me\y 
szerint a földnek első lakói óriások voltak és csak ezek 
Titán következek az ember. „Eleintén Isten az órjás-népet 
teremte, a merre csak vidék van, mindenütt. Azután éltek. 
Megint másfélék lőnek s azután lőnek az emberek." Az 
emberek már szántották a völgyeket és síkokat, mikor 
az óriások még hegyi váraiknak voltak urai. így történ- 
hetett, hogy az óriás leánya barangolása közben szántó- 
vető emberre bukkant, s azt ekéjével s jószágával ölébe 
szedhette, hogy talált csodabogarait atyjának megmutassa. 
De ők a világ elül elzárkóztak s váraikba is saját maguk 
építette külön utakon jártak föl a rengeteg erdőségekből, 
melyeket sok esetben az ördögökkel vagy szolgálatukban 
álló bűvös kakasokkal építtetnek. Ily „vár utjai" voltak a 
Honárka és Aitila útja a bodzái szoros közelében, Kakasho- 
rozda és Ordögborozda, a melyek a persiinyi hegységből a 
Rika lánczolatán át az almási barlang felé nyúlnak (Kuzmfi 
Ferencz). 

Kozma ismeri a székelyországi óriások királyát is, mely 
nevet nem ok nélkül az isten-szó helyett állónak mondja. 
Bábolna óriás király a többi óriásokat nagj^ aranyharangok- 
kal szokta gyűlésre hívni, mely harangokat halála közeled- 
tével a vár kútjába temetvén, azok ünnepnapokon ma is 
úgy zúgnak, hogy reng belé a hegy.^^- 

A mesében még most is áll az óriások országa?^^ a 
helyi mondák azonban rég letűntnek állítják azt A finn 
óriások még kö korszakiak, a miénk már jobbára a réi kor- 
szakban mozog. 

Mondáink szerint az óriások dinaszülk, családdal bíró 
vár-urak valának, meséink ellenben beszélnek közrendű 



A NAGYSÁG ÉS ERü 8ZEMKLYESITÖI. BÜVKREJÖK. 169 



(paraszt) óriásokról, kik a mesehőssel megmérközés nélkül, 
vagy annak utána szövetséget kötnek és társaságába lépnek. 

.^Kutyafejű'' népmeséink egyik óriása, mert volt olyan 
erős, miként a „Mirkó királyfi" esetéből tudjuk, hogy negy- 
ven mértföldről dobta haza negyven mázsás buzogányát, 
mely úgy suppant le a vár-udvar közepébe, hogy kifecsken- 
dezett a víz utána. Ezen Kutyafej ü-röl tudjuk egyszersmind, 
hogy oly roppant kiterjedésű tartományai voltak a világ- 
tájékok minden irányában, hogy azok beutazására tátos lóra 
volt szüksége. 

Ennek ellenében óriás-fajbeli parasztoknak, közembe- 
reknek látszanak meséink következő csodás alakjai : a 
^ftnyiivő,'' „kömor^sülő^^ (másutt: kögyúró) Jiegytoló" (másutt: 
hefjyhengerf/etö vagy hogy támogató) és a vasgyúró. Ezek legyő- 
zetve vagy jószándékkal ajánlkozva lesznek a mesehős baj- 
tái'saivá és jutnak egymást kiegészítve czélhoz. 

Az óriásokban csakúgy ünnepié az ősi feKogás a nagy- 
súg és erő reges és félelmes alakjait, mint a tündérekben az 
igéző szépségét. 

A néphit nem elégszik meg az óriások nagy testi ere- 
jével, hanem ezen felül még hűvös erőt, hogy úgy mondjam 
erő fölött való erőt is tulajdonít nekik. Es ez avatja őket 
mythologiai alakokká szemben a vasgyúrókkal és kőmorzso- 
lókkal, kik a nyers erőn kivűi egyébből nem rendel- 
keznek. 

Az óriás az elrejtőzött mesehőst ,,Ád(ím-húzé^'-r6l, em- 
berszagáról rendesen fehsmeri; 40 mértföldről' megmondja, 
hogy ki dobta vissza az ő buzogányát. A hatszász év múlva 
bekövetkező eseményt megálmodja. Ismeri a tündérek bűvös 
játékait, varázs-szerét, meghóditásuk módját, miként ezt tün- 
dér Erzsébetnél láttuk. Bü- földrajzi ismerettel messzefekvő 
országok- és világtájakról. Szolgálatba menőknek tanácsot 
tud adni: mely királyi udvarban lesz jó dolguk stb. 

Könnyű az óriásnak várakat építeni, országokat hódol- 
tatni és a tengersok kincset összehalmazni,^^* mert mindezek 
végbevitelére meg van a maga hűvös lénye, állata és szerszáma 
a székely mesék szerint, mint a fekete törpék (a „szerecsen 
óriások" szolgálatában) a tátos ló, mely egyszersmind tanács- 



170 , Bűvös szbrszAmjok. Családi körük. 



adója is; a rézhuzogányj mely félelmes közeledésének előhír- 
nöke ; a hűvös-kardj mely Mirkó királyfi, Mezei vitéz és Ku- 
tyafejű ezen nmaszerű varázsparancsára: ^^kard! ki küvelij" 
hol!'' magától verekszik a levegőben ellenfele fegyverével 
mindkettöjök feje fölött, oly erővel, hogy cseng belé a hely 
s úgy szórja a szikrát, hogy tűz borítja el körülöttök a föl- 
det ; s végre a bűvös erő. A Mírkó királyfi meséjében : a 
kastély hetedik 2^i'f^c^éjében a pecsételetlen hordóban tartott 
erő. Ezt a királyfinak elándó óriás leány erős bor-nak ne- 
vezi, melyből Mirkónak egy eeüsÍ2)alacz-kot kell megtöltenie, 
s azt dugó nélkül a nyakába akasztván, mikor ereje hanyat- 
hk, abba a kis ujját belemártania s olykor innia is belőle. 
Minden csepp mindkét esetben ötezer ember erejét kölcsönzi 
neki. Mirkót ezen bűvös erő segiti a félelmes ellenfél fölött 
diadalra. Az óriás bűvös fegyver nélkül nem ejthető eL 

Meséink tudnak bilvös szerszámokról (rézgyűrű, rozsdás 
lakat stb) melyek birtokosa egy vagy két óriás fölött rendel- 
kezikj a kik kivánságára megjelennek, és ^^gazdájok^'-níik 
minden szeszélyes kívánságát egy pillanat alatt teljesitik.^^^ 
Miután azonban az óriásokban a szertelen nagynak személye- 
sitése és mithoszi mérete nyilatkozik és kiegészető része a 
nehézkesség és lassúság, — ezen mesékben már nyilvánvaló a 
hagyomány túltengése. 

Az óriások elég hatalmasak voltak tehát arra, hogy 
jót-rosszat mívelhessenek. S vájjon csakugyan e tekintetben 
kettős hajlandóságot tulajdonított volna nekik az ős felfo- 
gás? A hagyomány szerint: igen. 

Az óriásokról sok jót mondanak a mondák és mesék. 

Jó családajmk. Leányaik a mesében tündérek vagy ki- 
rályleányok. Az óriás apának különös kedve telik leányá- 
ban. Kedveért, örömére minden kígondolhatót megtesz há- 
zában és háza tájékán,^^^ hogy az ölesnél sokkal magasabb 
„4?> lyánynak'' kedve teljék: fényes palotáját czifra aranyos 
bútorzattal ékesíti, szolgálatára nagy személyzetet tart, és 
ha akar, kocsiban tehet kirándulást. 

I5z különben már toldalék óriilsaink körüürásánál. A 
szép óriás leányok más adatok szerint gyalog járnak, mert 
nem is igen van sietős útjok és ha van, akkor mint tünde- 



Nem EitBKRGYÜTvÖLÖK, „CSODABOGARAK." „ApÁM URAM." 171 



rek tudják a módját, hogy a sebes gondolat sebességével 
utazzanak. 

Gyalogjártában talál rá az óriás leánya a szántóvető 
emberre, a kit mindenestűi fölszedve, mutatóban haza viszen. 

Az óriils nem ember-gyülölö. Meséink legalább akárkány 
esetet említenek, mikor a hózzájok bizodalommal közeledő 
emberfiát kegyeUuökbe fogadják s annak szerencséje meg- 
vetésében tanácscsal úgy, mint tettel közreműködnek sok oda- 
adással. A j,Tündér Er^sébet'^ -meséhen előforduló óriás nem 
csupán fiává fogadja a szerencse-próbára indult szolgalegényt, 
hanem ki is házasítja s boldogulásának akadályait ő hárítja 
el. ,jSzép Palkó^'-t nagyokat lépő óriás barátja a maga vál- 
lain viszi szolgálatba a királyhoz, hol rá nagy küzdelmek 
árán uraság vár.^^^ 

\'alami, az annyiszor szóba hozott óriás leány esete is, 
ki az ő, mezőn talált „csodabogarad a szántó embert az 
ekével és vonó állatával kötőjéből atyja (a finn monda sze- 
rint: anyja) elé kirakva, ez parancsolólag mondja: „vidd 
vissza I"" Az indokolás, hogy: „mert azoknak haragja pusz- 
tulásunkat okozhatná, . . ., mei1; ők lesznek a mi utódaink," 
— ősi vonást nem igen tartalmaz.^^® 

Szóval a mesék hagj^ománya részben úgy állítja elénk 
az óriásokat, mint nemes szívű hatalmas lényeket, kiket a 
bizodalmas „apám uram^^ megszólítással nagylelkűségre lehet 
kelteni s a szokásos mesei szólásnak : „Köszönd, hogy apád- 
nak szólítál, mert ha nem, egészen benyellek vala," elmor- 
gása után kész köztök a barátság. 

V^ajjon ez-e az ős felfogás óriása, avagy az, a kinek 
vérengzésekben telik a kedve, országokat hódoltat, s ha 
győz, meggyilkolja ellenfelét? 

Annyi áll, hogy az óriásokról rosszat is tud a népha- 
gyomány, így még a jóindulatú óriás is azon kezdi : köszönd, 
hogy apádnak szólítál : mert ha nem, egészen benyellek vala. 
Nem minden szerencsepróbálón esik meg az óriás szive, 
hanem csak ha a mesehős jó kedvében találja, vagy ha va- 
laki megkérleli. Ha el van bujtatva, „ember-büzérőV^ mind- 
járt megtudja. A kegyetlenségig vérengzők, mire elég a 
Bózsavüéz bizonysága, kit három ízben gyilkoltak meg és 



172 • Kalevafi. Bakszem. Boks-szem. Mákszem. 



vagdaltak darabokra s negyedszer is megtették volna, ha 
Rózsa vitéz föléjök nem kerekedik.^^® 

A mondák csak rosszat regélnek róluk, A finn Kalevafi 
sziklával akarja az új vallás egyházát eltörölni. A mondák 
kősziklái egytöl-pgyig gonoszság és égbekiáltó bűnök követ- 
keztében lettek óriás emberekből és asszonyokból kővé. 

Szóval : volt az óriásokban jó is, rossz is. 

2. Hegyi és erdei síeszélyes szelkimek. 

A Törpék kettős jellemvonása. Kölcsönzöttek-o vagy mythologiánknak 
eredeti alakjai. JószivGséíJf ós nagy erő jellemzi őket. A Bányarémek 
meghonosodott hitrogés alakok. A bányatozellem mogorva természetű. 
Jóindulata és bosszúállásának mondái. A Kópék. Földalatti országuk. Idé- 
zésök és segitségadásuk néjiics mondái. Ijesztgetők. A lidércz szláv 
eredetű. A lidérczszerzésnek módjai a néphitben. Alakjai. Tartásának és 

elvesztésének nehéz volta. 

Az Óriások emlékei leginkább a hegyekhez kötvck. Az 
óriások kipusztultak, de a hegyek azért nincsenek a nép kép- 
zeletében hitregés alakok nélkül. Ilyenek: 

a) a Törjjék. A Törpék mindenben különböznek az 
óriásoktól s azokkal a legszélsőbb ellentétben állanak a test- 
alkaton kivűl is. Szintén távol laknak az emberektől, de nem 
hegyormokon, hanem földalatt való barlangokban, vagy óriás 
fák odúiban. Mozgékonyak és a ravaszságig ügyesek és bű- 
vös szereiknél fogva nehezen legyözhetők. Nem oly vissza- 
vonultak, mint az óriások ; az emberekkel való érintkezésöket 
sokszor ineselkedés (minek rendesen ők adják meg az árát), 
sokszor jóakarat jellemzi. 

Kérdés, hogy eredeti hitregés alakok-e vafuj kölcsönsöttek ? 
A finn hagyományra bajos e részben hivatkozni, mivel a 
skandináv mjlhologiától könnyen kölcsönözhetett Törpéket. 

Meséink ^^Bahszemy"^ , Bm^sszern^'* .,Mákszem^* stb. hősei 
arra vallanak, hogy talán eredeti alakoknak is vehetők. A 
nép ma is hiszen a Törpék-hen és a többi között Szigetvárt 
Mátyás Lajos értesülése szerint az a felfogás, hogy: a Tör- 
pék apró emberkék. A férfiak, feketék és nagy szakáink van. 
A nők hófejérek és nagyhajúak. A töi'pének egy-egy kezén 
hat ujj vagyon. Sohasefti fáznak, pedig a férfiak csak nad- 



Törpék ereje. Lakásuk. A. bányarém. 173 



ragot, a nők csak szoknyát viselnek. A férfiak karján, mintegy 

a húsba benőve, tündöklik egy nagy gyémánt-karperecz. A 

törpéknek van a legjobb szivök. Maguk ássák a nemes érczeket 

és maglik csinálják a pénzt. Királjiik fél-lábbal kisebb a 
többieknél.320 

Kérdés, hogy a Törpékben mutíitkozik-e az a használni 
és ártani egyiránt kész hajlam, melyet náluk föltételezünk? 
Meséink e kérdésre igennel felehiek; az más kérdés, hogy 
minden egyes esetben az ős felfogásnak tolmácsai-e? 

„(iyöngyvirág Palkó" meséjében a .,hét rőfös szakálú*' 
töipe ad tanácsot a királyfinak a gyémánt gyöngy\'irág meg- 
őrzése tárgyában. A regék között a .,Rege-gyöngyök" Írójánál 
találjuk a földalatti kis országot és apró népeit a legélénkeb- 
ben, áUitólag erdélyi helyi monda alapján leírva. 

„Fadöntő*^ meséje szerint király-kisíxsszonyokat rabol- 
nak, s egyikök Vnaoijárónnk a hátán terít magának asztalt 
és megeszi a három óriás embernek készült húsos ktísát. 
Hegyfmgatóval hasonló történik ; de már Fadöntövel nem bír 
a Törpe. Ez elveszíti hosszú szakálát és vele nagy erejét.^^^ 

Nem egy mesében eléjön a ^,bak-arasznyi" ember, ki a 
hármas üveghegy aljában lakik, ki országa-háborgatóin ix^y 
áll bosszút, hogy keresztül hajingálja ök(it az üveghegyeken, 
melveken különben nem tudtak volna átmtínni. 

Deésen határozottan rossz indulat úaknak tartják őket. 
A föld alatt kicsi emberek laknak, a kiknek csak akkora 
kalapjok van, mint a gyüszű, mondják. Éjszaka feljárnak, 
nappal alusznak. A ki közéjök kerül, az többé nem jön föl.^-- 

Sok okunk van azt mondani, hogy a Törpék a magyar 
mythologíán kivill álló alakok, neveílen Babszem Jankók, Kö- 
kény-Matyik stb., vagy a mennyiben mégis hitregés voná- 
sokkal bírnak, a német mythologiától kíVlcsönvett alakok.^-* 

A mennyiben azonban magukat kiadják, jóknak és rósz- 
szaknak mutatkoznak egy személyben. 

bj A Bányarém. Versényi György szerint erősen valószínű, 
hogy a bányarém idegen eredetű s a német bányászok hozták 
be. De bárhonnan valók, meghonosodtak hegyeink között s 
nincsen bányavidék, hol ismert és emlegetett ne lenne a bánya- 
rém, bányi jyászior, hirgcj (Berggeist,> kitől várja a bányász 



174 KmÉZfeSE, TERMÉSZETE. TUDATJA A SZERENCSÉTLENSÉGET, 



szerencséjét, a bányász-legény a sok kincset, szép feleséget, 
a bányász-leány a szép vőlegényt, aranyos kincses ládát, 
gyémántos pártát. Benne remegi a babonás bányász-nép, 
sorsa igazságos, néha szeszélyes intézőjét, és tiszteli elnyo- 
mója és sanyargatója megbosszúlóját. 

A bányarémek hagyományainak gyűjtése körül Ipolyi 
után leginkább Verséniji György tudor érderaesité magát.^^* 

A mi a bányarém alakját és öltözetét illeti, a bányaréra 
vörös nadrágba és kabátba öltözött kis ember, fején kis vörös 
sapkát visel (Körmöcjz) „Szakállas kis ember, vörös nadrágot 
és fejér kabátot visel, a lábán csizma, fejét zöld bányász- 
sapka fedi, kezében bányamécset tart'' (Felsőbánya, Gölnici,) 
A csizmája aranyos, könnyen kúszik a sziklákon (Szepes- 
Remete.) „Hosszú bajuszú kis ember, bő gatyában, fején bá- 
nyász-fö véggel" ( Mármar os) A bucsum-i bányarém Versén ji 
tudor értesülése szerint nem mindig a maga alakjában jelenik 
meg, hanem hol hosszú asszony, hol ősz ember, bagoly, 
denevér, ló, kutya alakjában, néha fekete ember alakjában.^^^ 

A bányarém mogorva természetű. Nem szereti, miként 
Versényi írja, ha a bányában káromkodnak, különösen pe- 
dig ha fütyülnek. De dalolni szabad, azt szereti. 

A hagyomány miben sem biztosabb, mint abban, hogy 
a bányarémek a jóindulatra és hosszáállásra egyiránt hajlan- 
dók.826 

Néhány idézet talán váltig elegendő lesz ezen állitás 
bizonyitására. 

Gyermekkoromban nagyon sok szépet hallottam a bá- 
nyarém jóindulatáról. Felsőbányái néphit szerint figyelmezteti 
a bányászt a bekövetkezendő bajokra. És Versényi jegy- 
zetei szerint igy van ez másutt is: 

Oölniczen mondják, hogy néha a munkába menő 
bányász a tárna szájánál egy kis, hosszú szakállú so- 
vány embert lát ülve. Ez halál vagy nagy szerencsétlen- 
ség előjele.^'^' Körmöczön mondják, hogy egyszer a bá- 
nyában nagy roppanás hallatszott, de semmi baj nem 
történt. A bányarém baljóslata volt ez. Másnap egy bá- 
nyász meghalt. Ily hálálj elzö az is, ha a pihenő zúzók- 
ban a zúzó vasat láthatatlan kéz felemeh s aztán újra 



Jóindulata és haragja. 175 



lezuhan. Deésaknán meg a bánya nagy veszedelem előtt 
sóhajt. 
A bányászok nagyon sok esetet tudnak, hogy a sze- 
gény, de szorgalmas bányászt jelek (leginkább belülrűl hal- 
latszó kopogás, vagy feléje való intés) által gazdag érre ve- 
zeti és gazdaggá teszi. Ellenben a bányászok közös hagyo- 
mányával ellentétesnek látszik a föltevés, mintha a bánya- 
rémek csupán gonosz szeszélyből elkövetnék azt, hogy a 
munkásokat gátolják, lámpásaikat eloltsák, szerszámaikat 
hasznavehetetlenekké tegyék, a bányaüregeket elsülyeszszék, 
vizzel eláraszszák.^-^ 

Oknak kell lenni, hogy a bányarémek megharagudja- 
nak, hanem akkor azután elpusztítják törvényök áthágóját 
és ha ezek többen vannak, nincsen tekintet még az iga- 
zakra sem. 

így a selmeczi (Pachterstollen)-akna nem fizet azóta, 
mióta a hegyi szellemeket részegeskedésökkel és tisztelet- 
lenségökkel távozásra kényszerítették az egykori bányászok, 
így fogyatkozott meg ottan a Mihály-akna áldásos volta is 
Ipolyi adata szerint. 

Breznóhánga arany- s ezüst gazdagságának az vetett 
véget, hogy a bányarém feleségét a bányászok megölték.*^^ 
Versenyt igy hallotta az esetet: 

Breznóbánya nyugati oldalán van egy völgy, mely- 
ben gazdag arany- ós ezüstbányák voltak. Ma a völgy 
legnagyobb része mocsaras s Braniézkó-nak hivják. Haj- 
dan azonban nem ilyen volt, hanem szép, kies és sok 
munkás dolgozott a hegj'^ekben. x\kkor annyi volt az 
arany, hogy nem is kellett ásni, hanem egyszerűen letör- 
delték a kiálló, lelógó nagy csapokat. Ez időben a bányá- 
szok hetenkint dolgoztak egy huzamban a bányában s 
eleséget is vittek magukkal, mit rendesen egy-egy szög- 
letben helyeztek el. Azonban többszőr megtörtént, hogy 
valaki kenyeröket megette s éhen kellett tovább dolgoz- 
niok. Egyszer hát lesbe állottak, hogy a tolvajt kézre 
kerítsék, elött is félig meztelen asszony, kit haragjokban 
agyon ütöttek. Pedig az a bányarém felesége volt. Olyan 
nagy emlői voltak, hogy a balt a jobb, a jobbat a bal 



176 A BREZNYÓBÁÍÍYAI ÉS KÖR^ÖOZI BÁNYARÉM B08SZU ÁLLÁSA. 



vállára vetve, kis vörös nadrágos, vörös sipkás gj^er- 
mekei utána szaladgáltak s úgy szoptak. Osz-szakálú 
férjét is többször látták a bányászok, ki jobb kezében 
arany-csákányt szokott hordani. Amint az asszonyt agyon- 
verték, eltemették egy sötét helyen. Az öreg bányarém 
sokáig kereste kedves feleségét. Harmadnapra, mikor a 
bányászok újra munkához fogtak, az arany mindinkább 
fogyni kezdett, mig utoljára egészen kiveszett. Ekkor 
nagy zörgés támadt, a bánya falai összeroskadtak, s 
valamennyi bányász odaveszett. Ezen a helyen aztán 
mocsarak keletkeztek s fölöttök vörös lángok lobognak. 
A lobogó lángok után futók mind a vízbe fúlnak. így 
mentek semmire a hires aranybányák, azóta hiába keres- 
nek aranyat. A völgy félelmessé lett, mert még évekig 
hallatszott az öreg bányarém sirása, amint a föld alul 
kiabálja : Rúna ! Rúna ! hol vagy ? gyermekeid sírnak !^^" 
Másik esetet is emUt Versényi tudor : 

Van Körmöczön egy akna, a melyben hajdan nagyon 
sok arany volt. Egyszer egy munkás lenn dolgozott. A 
többiek már haza mentek, de ö nem akart felhagyni a 
munkával, mert dús aranyérre talált. Felment s két lám- 
pát, egy új csákányt s egy korsó vizet hozott magával, 
Tovább dolgozott. A munkában nagyon szomjazott s már 
csak kevés vize volt a korsóban. Mögötte egy kis, fekete 
nadrágos, vörös kabátos ember jelent meg, fején nagj' bá- 
ránybőr sapkával, balkezében aranymécsety jobbjában ezüst 
kalajjácsot tartott. Kérte, hogy adjon egy kis vizet. A 
munkás nem akart, mert neki is kevés van. Hiába ismé- 
telte kérését a kis ember háromszor s hiába fenyegető- 
zött, hogy ha majd ő látja el a munkásokat vízzel, nem 
lesz benne köszönet. A bányász még kinevette. Ahg tesz 
pár csákány ütést a sziklára, hátranéz, de már a kis em- 
ber eltűnt. Mire aztán visszafordult munkájához, az aranyér 
már eltűnt. Hiába fáradozott, nem akadt többé rá. Búsan 
kifelé indult. Sajátságos nesz ütötte meg fülét, a minőt 
öreg bányász létére még soha sem hallott. Mindenfelől 
cs()pögött a víz. Ettől fogva tele van az akna vízzel, a 
mely akadályozza a bányás^^kodást.^^^ 



Kópék vaoy magyar koboldok országa, kinézése. 177 



A bányaréraek jóindulata vezetett nem egy bánya nyo- 
mára (Kapnik, nagybányai Kereszthegy) ; az elpusztultakat majd 
mind nagy haragj okban roskasztották össze. Az eltemetett 
bányászok véréből sok helyütt még most is folyik a vörös víz. 
c) A Kópé'Jc (magyar : io6oW-ok). A finn mythologiában 
sem hiányzik ugyan Kööpeli-név alatt, hanem már Castrén 
észrevette, hogy a Kópé mythologikus nevünkkel egyenér- 
tékűnek látszó finn Kööpeli a germán Koboldnak finn alakja. 
Kálmány Lajos jó nevű mythologusunk meg a magyar Kópét 
szintén a német kobolddal azonosítja a hitregei hasonlóság- 
nál fogva.*®* Hanem ugyan ö úgy vélekedik, hogy a Kópé 
szót nem e hazában szereztük, miben öt támogatják némi- 
leg a finn, lapp és török hasonlóságok.®*® 

Ha a magyar Kópé azonos a finn Kööpelivel, akkor 
mythologiai vonatkozásban is egyezni kell a kettőnek. A finn 
mythologusok az ö Kópéjaikat majd erdei hisértet-nék^ majd 
oly Ulelc-nok. tartják, a ki a házakbah, régi várakban és te~ 
metőkben tartózkodik. (C'etait un fantomé, qui ne cherchait, 
qu^á fairé du mai, et qui se montrait dans les lieux oú les 
morts étaient enterrés.) 

A Kópék a magyar hagyomány szerint is első tekin- 
tetre rossz szinben tűnnek föl, mert ijesztenek. 

A Kópékról Kálmány a következőket mondja: 

A Kópék külön országgal birnak, mely a föld alatt 
van és mint a katonáknak van vezérök, a többiek ennek 
katonái.®®* 

Máskor nem bot, hanem kés a fegyverök, melylyel za- 
varják a gyermeket. Kinézésre sokban hasonlatos a bá- 
nyaréoimel. „Vörös nadrága van neki, mög fekete ka- 
bátytya, nagy bajuszsza mög nagy szakálla, két arasz az 
egész, Szügetön mán veszeköttek is vele. A Kópé az 
egyik lábára sánta, az óra másfelé áF (nem egyenesen), 
szöme fé'Uk mint a macskának; akkora körmei vannak, 
mint más embernek az ujjaji, keze feje mint egj^ nagj^ 
kalap," mondják róla a szöregiek. 
Ha „feljön," sót és kenyeret kér (ezzel szokott rmitani 
is). A gyermekek méltán félnek tőle, mert azonkívül, hogy 
a kinézésében semmi megnyerő nincsen és „nagy késsel 

12 



1/ 



178 Ijesztő volta. Jó tulajdonsága. Idézése. 



jár, még zörög és csörömpöl s a mi fődolog : a kit megfog, 
elviszi, még a kutya-kölyköt sem veti meg. A csizmája or- 
rával nyit magának utat visszamen ételkor a földbe.^®^ 

Még azt kell számba venni, hogy a szeged^ádéki néphit 
szerint több eset volt már rá, hogy meglett emberekkel is 
megverekedett, — és tisztában lehetünk: hogy ártás és bosz- 
szuállás nem állott természetökön kivűl. Hanem van a Kó- 
péban a jóból is, a minek köszönheti, hogy hívogatni és 
idézni is szokták öt. 

Szokták idézni gyermekek — játékból, melyből kitű- 
nik, hogy az őshagyomány a tavaszi luqm/nnepeken különöseb- 
ben is foglalkozott vele, miként a „Kópé-idéző" versecskék 
inkább csak sejdíttetik, mint föltüntetik. Ilyenkor aranyos 
szekéren, zöld köntösben volt megjelenendő.^^^ 

Idézik és megjelenésre kényszerítik a felnőttek is. Es 
megjelenik s a szegedvidéki néphagyomány szerint adott 
egy lánynak kérése szerint czipőre való pénzt. Pénz nincsen 
nála, a leányt is magával vitte s egy szegényes házba ve- 
zette. Messze vihette, mert hazajövet három hétig jött, mig 
hazaérhetett. Már az emberek, a kik többen egyszerre meg- 
idézték, nem mertek vele menni, hiába biztatta, hogy „a 
kinek pénz köF, gyűjön vele" egy se mert menni. 

Egy leánynak hozott fél kenyeret és három tepsi lepényt, 
melyből ennie kellett a leánynak. A dévajságból való föl- 
idézést nem veszi jó néven („Mikor a Kópét hijik fö\ sót, 
kinyeret, villát^ kanalat tösznek az asztal négy sarkára. Az asz- 
szony hebújik oz ágy alá^ a többit kihajtja a házbul, akkő 
mongygya: Oyüj^ /o' Kópé ijesztgetni . . . Akkö a Köpé fő^gyütt 
a fő'd' alul, zörgött, csörömpölt, zöcskölte az ágyat (a melyik 
alatt az asszony volt). Még csak az asszony nem mekögött, 
mint a kis birka, addig nem mönt íí." (Szőreg). 

A Kópé-ailtus lényegét az „idézés"-t illetőleg Kálmány 
Lajos Írónkhoz utasítjuk az olvasót, mint a kit e részben 
ezen czikk is szívesen vall irányadónak.^^'^ 

Ezekből láthatólag eléggé kidomborodik jóban és rosz- 
ban a Kópék jellemvonása, melyből idővel hozzájárulván a 
pótló és tisztázó adatok, nem leszen lehetetlenség a mytho- 
logiaí alakot is kidomborítanunk. 



KOPÁN. LlD&RCZ. SZATHMÁRI ÉS SWíiETVÁRI NÉPHIT. 179 



A Kópékkal úgy vélem, hogy nem tévesztendők össze 
a „szigetvári" néphit Kopán-jííiy kik „kis szakálatlan embe- 
rek, azonban hosszú hajjal és zöld levelű könyvből olvassák 
ki a jövendőt."338 

d) A Lűlércz (lidvércz, lodoi^érce, ludvércz, hfcsvér,) Bo- 
rovszky Samu a németektől kölcsönzött szónak vallja, Eldel- 
spacher szláv eredetét bizonyítja.^^^ S csakugyan sem a fin- 
neknél, sem a többi rokonoknál a neki megl'elelő hitregei 
alakot nem találjuk. Népünk hagyományában azonban any- 
nyira meghonosodott, hogj'' a kölcsönvételnek csak annyiban 
van nyoma, hogy a hagyomány e tekhitetben nem egysé- 
ges. Lidércz alatt a nép majd holygó tüzet, majd kéjjel röp- 
ködő gojiosz madár-félét"' ért. Itt az utóbbiról leszen szó. 

A ki hamar meg akar gazdagodni, tartja a szathmár- 
megj'ei babona, neveljen magának Lidérczet, E czélból 
tiszta fekete csirke-tMÍknak első tojását kell hóna alatt 
hordania 3 hétig. Ekkor a Lidércz mint egy kis csirke 
kikél és gazdája elé állván, megkérdi: mit parancsol? 
Bármit parancsoljon, azonnal végrehajtja, de ha dolgot 
nem ad neki, őt öli meg. A gazdának a Lidérczczel szemben 
kötelessége, hogy bármit eszik vagy iszik, az első cseppet 
mindig a Lidércznek kell félrelöknie, mert ha elfelejti, vagy 
szándékosan elmulasztja ezt tenni, a lidércz megfojtja őt. Ha 
valakinQfemár elég gazdagságot összehordott a Lidércz s szép 
szerével szabadulni kivan tőle, adjon a kezébe egy vékony 
hosszú kötelet és küldje cl jó messzire, hogy kössön a 
a kötélbe száraz homokot és hátán hozza haza. Mivel a 
homokot nem tudja kötélbe kötni, a parancs végrehajtása 
nélkül pedig nem szabad haza mennie, örökre oda marad.***" 
Ha valaki egy fekete jcrcze tojását három hétig a 
balhona alatt hordozza, akkor ebből kikél a „hidvércz,'' a 
ki ujjnyi nagyságú majomfejű emberke. Tulajdonosának 
minden Jcivánsága teljesül, — tartják Mátyás Lajos be- 
vallása szerint a ,,szicjetvdrr néphitben. 

A miskolczi közlemény úgy tudja, hogy a Lidércz 
záptojásból lesz. A tojást ganajban ássák el, hol egész 
holdváltozásig marad. Ekkor kél ki belőle egy hitvány 
csibe, melynek tollai fölfelé állanak. Tejes kásával etetik, 

12» 



180 Tüzes gombolyag és hosszú lájígostor képébkít. Vérszerzödése. 



mindig a házi asszony ágyában hál. Hangja ez: 
„Mit hozzak?" s gazdaasszonyának minden parancso- 
latát teljesíti. Mikor valamit hozni megy, mindig tüzes 
láncz képében repül ki a kürtőn. Nehéz elveszteni^ mert 
ha eladják is, mindig visszajön. De ha pálinkát adnak 
be neki, hogy megrészegedjék, aztán selyemkendőbe ta- 
karják s éjjeli 12 órakor a kereszt-útra viszik, akkor 
többé vissza nem kerűl.^*^ 

A hecskemét-yiáoki néphit szerint a Lidércz olyan, 
mint a tüzes gombolyag, mikor a levegőben mén és tüzes 
szikrákat szór maga után.^*- És nem is egészen könnyű 
dolog reá szert tenni, miután közönségesen oly tojásból kel 
ki, melyet héi éves kakas tojt; ezt a hóna alá tegye az ember 
s addig hordja, mig ki nem kel; kikelése után soha sem 
hagyja el az embert. Csallóközben „T^fKc^^-nek is mondják, 
azt tartván róla, hogy rongyos és csipegö csirke képében házról- 
házra járó ördög, ki megszólalván, szolgálatát a konyhában 
sürgölődő asszonynak felajánlja. A ki szolgálatát elfogadja 
és lelkét neki adja, annak pénzt, kincset hord. E pénz a sö-- 
tétben fénylik. Éjszakánként két öles hosszú lángostor 
gyanánt repül a faluk közelében a házak fölött, míg csak 
haza nem ér, hová a nyílt kéményen ereszkedik alá.*** 
A Lidércz-szó mythologiánkban gjoíjtő fogalomnak mu- 
tatkozik, mely a mesében alvilági hatalmasokat értet, kik 
szörnyű nagy fergeteget támasztanak, mikor hetedhét or- 
szágról leány-rabolni jönnek. Lidércz némely vidéken a 
bolygó tüz}^^ Lidércz a boszorkányok házi barátja, mely 
jyolyan formájií, mint az iromba tyuk^^' ezen járnak a boszor- 
kányok a Gellért hegyére is. A mi Lidérczünk is kétféle. 
Van gazdája által költött, van magától jelentkező vagy ta- 
lált, melynek rendesen a házi asszony válik lekötelezettjévé 
és rabjává.®*^ 

A mi Lidérczünkben megvan-e a jónak és rossznak 
kettős jellemvonása? Van-e benne a jóból? 

Van, hozzáértvén, hogy az ős hitregék szellemében, 
mikor még nem kivánt jótéttel fejében „vérszerződést és 
lelket."* „Lidércze van," mondja a közmondás a hirtelen 
meggazdagodott emberre, mi elég dicsérete a hdércznek. 



Félelmes voltuk. GababoNczosok. Barbo>X'zá80k. 181 



Csupa készség, csupa jpakai'at. Csak egy szót kérdeznek 
(Mit? — parancsol — ) de ezt háromszor is kérdezik s azt 
teljesíteni azonnal sietnek. 

Hogy a barátság egy esetben sem maradt állandó, ez 
elég rossz oldalról mutatja be a Lidérczet. Mondáink 
keresztény szelleműek, s itt a lidércz gazdájának vagy gazd- 
asszonyának lelkét fenyegeti a kárhozat. Vájjon őseinkhez is 
ennek reményébQU voltak a „tüzes pénz hordó,'' talált vagy 
nevelt Lidérczek oly szíves készségűek ? — erre nehéz a 
felelet. 

A Lidércznek állandó foglalkodtatása és táplálkozása 
már magában véve is tűrhetetlen állapot, földi kárhozat volt. 
Ipolyinak beszélték : 

K-a (y Kassa) városában az egész lakossiig ismert 
egy sovány, mogorva kinézésű öreg asszonyt. Ez egy 
Lidérczet talált. A Lidércz hordta neki az aranyat; de 
neki a Lidérczet a kebelén kellett hordania, hol ez vérét 
szívta s az asszony sí^emlátomást soványkodott s nem 
is mert enni senki előtt, mert a Lidércz minden falat- 
jából a felét kivánta.^**^ 

3. Az elemek félig ártalmas szellemei. 

A palócz barbonczások. Garabonczosok a kecskeméti és csaUókÖzi nép- 
hitben. Tudományos hozzászólás. Karakánok a törökségben. Az erdei 

csoda. Vizi leányok. Tűzember. 

Az eddig mondottakat nagyjából talán oda lehetne vissza- 
vinnünk, hogy a hegyek, erdők és a föld belseje tele vannak 
szellemekkel, a kik között nem hiányoznak oly^mok, kiket a 
régiek fölfogása úgy minősített, hogy némelykor jóltevők, 
máskor meg ártók. Ugyan ez levén mondható a többi úgy- 
nevezett elemekről is : a levegő-égről, a vízről és tűzről, ezek 
kedveért haladó utunkban, ha kis időre is, még meg kell 
állapodnunk. 

aj A levegő urainak a garahonczosokat (harhonczás, gara- 
boncziás diák) véli a néphit. 

A mese szerint a garaboncziás diák „nagy forgó szél- 
ben jár.** A nógrádi néphit szerint a sárkányoknak nagy 
ellensége a barbonczás. Összesen 12 barbonczás van, a kik 



182 Palócz felfogás. Kjvánsáo,uk. Bosszujok. 13-ik iskola. 



testvérek s a fellegek közt laknak a rosmaringerdőben. Jó 
dolguk van ott. De egész évben nem esznek semmit, csak 
egy követ nyalnak, melyet Amerikából hoznak. Az évnek 
bizonyos napján azonban jóllakhatnak. E napon lejönnek a 
földre, hogy a sárkányokat összefogdossák, mert ezeken 
szoktak lovagolni. De ekkor sem esznek egyebet, mint édes 
tejet.^*^ A 'palőcz néphit szerűit a váltott gyermekből „bar- 
bonczás"* lesz, az a szakálos, bajuszos emberke, a ki olyan 
kicsiny, hogy más embernek a kötözködéseig sem ér s a ki 
feUiőket tud az égről leolvasni.^^® Ipolyi kecskemét-viáéki hie- 
delemnek mondja, 

hogy a garabanczosok bűvös tudományú emberek, 
kik esőt, szélvészt támaszthatnak, a sárkányok fölött ha- 
talommal bírnak ; azokat kiolvassák. De a jövendő dolgo- 
kat is előre megtudják mondani. A hol megfordulnak, csak 
aludttejet vagj^ tojást és kenyeret kérnek. A hol szíve- 
sen fogadják őket, mitől sem kell tartani. Ellenkező eset- 
ben igen veszedelmesek. Bosszúból szélvészt támasztanak, 
mely a háztetőket, széna- és szalmabogiyákat felforgatja. 
Köszönetök ebből áll: adtál, adol is Volt is, van iv, lese 
is.^*® Szülőföldemen, Felsöbámján is vihartámasztónak hal- 
lottam emlegettetni a garaboncziás diákot. 
A közmondílsok köriyvében olvasható: „Jár, mint a 
garabonczás diák." ^ 

A Duna-meWék babonás feli bgása szerint : 

a garahoTiczás 13 iskolát végzett diákból lesz, ki a sze- 
rencse kerekén el nem veszett. A 12 iskolát végzett diák 
elmegy messze-messze országba, vizén és tengereken át, 
sok veszedelmen keresztül, az\itán bejut egy barkmgha, 
ott társakra talál, azokkal tanulja a 13-ik iskolát. Midőn 
12-en együtt vannak, ráülnek a szerencse kerekére. Ez 
gyorsan forog velők. Egynek bizonyosan el kell közülök 
vesznie rajta, azért félelemmel állnak rá; mert nem tud- 
ják, hogy ki fog elveszni közülök. El vannak szánva 
mindnyájan. A kik e nagy próbát kiállották 11-en, ga- 
rabonczosokká válnak s mennek szerte a világban gara- 
bonczos mesterséget íizni. Sovány képpel s rongyos köpe- 
nyeggel kéregetnek leginkább tejet és kenyeret. Jaj annak, 



A SÁKKÁNYOKNAK KLLEN8É0BIK. DiÁKUK-E V KaRAKÁNOK. 183 



a ki nem ad nekik, a mit kérnek. Sok nem kell nekik; 
de nem szabad nekik kiszabni, hanem egész kenyeret 
kell nekik adni, 6k maguk vágnak belőle egy dai'abot, s 
a tele köcsögből maguk veszik ki részöket s áldást mon- 
danak érette a házra. Honnét elutasíttattak, azt mondják: 
asszony (vagy gazda !) mec/bánod tettedet, majd adnál örömest 
egy fertály óra mtdva, de késő lesz! Utánok nyomban 
vihar kel, a ház tetejét leveti s a gabonára sok ártalmat 
hoz. A sárkány is csak akkor jön elő, midőn a gara- 
honczos kiimádkozza, titkos könyvéből olvasván rá, melyből 
senki más olvasni nem tud. Az ekként kibűvölt sárkányt 
megnyergeli s förgetegben villámsebességgel megy rajta szere- 
csen országba, hol levágja, húsát igen drágán eladja a 
szerecseneknek, kik a szörnyű forróságot csak úgy állhat- 
ják ki, hogy nyeivök alatt sárkányhús-darabkát hordanak, 
a mi hüvösiti őket. Tömérdek aranynyal s drágakövekkel^ 
gyémántokkal tér vissza onnét a garabonczás diák.®*° 
Ennyi felőle összeszedett vélemény azonban mind kevés^ 
hogy a garaboncziást mythologiai alakká emelje. E hagyo- 
mány szálai Lázár Béla szerint a középkori egyetemekről 
haza gyalogoló gramantiás (olasz bűvészet = negromanziá- 
ban jártas) diákoknál nem vezet tovább. ^^^ 

Es csakugyan a garaboncziás diák negatív, a régiség- 
ben nyomtalan alakja mythologiánknak, és tévedtek azok, 
a kik az őskor Írástudóit és varázsló papjait tekintek bennök, 
kik csak a kereszténység megszilárdulásával aljasultak a 
néphagyományban csavargó ijesztőkké. ^^^ 

Úg5^ látszik, hogy az ős hitregék csupán a szeleket 
uralák a levegő eleven szellemeiül. Különben ncím lehetetlen 
az sem, hogy a régiségben a Aaíra/can-ok (karakán-o^s.) vol- 
tak némileg hasonlatosak a mai mesék és regék garabon- 
czaival, csahhogy hagyományaik a törökségb(m és magyar- 
ságban egyiránt feledésbe mentek, vagy kiszorultak, úgy 
hogy csupán a betűszerint való értelmezés nyomán mond- 
hatjuk, hogy a pajkosságot és jószívűséget fogták egy sze- 
mélyben képviselni.^^^ 

Az természetes dolog, hogy a rengetegekben, vízben és 
tűzben nem igen lakoznak oly szellemek, kik hajlandósággal 



184 Erdei csoda. Vízi szelle&iek. Tüzembkr. 



bírnának a jóindulatra is, miután ezek, a mesehősöket kivéve, 
átaljában veszedelmesek. Egy-kettőre azonban itt is rábuk- 
kanunk. Ilyenek 

h) az erdőben a vadöreg vagy erdei csoda^ mely WKslocki 
Henrik szerint a kalotaszegi néphitben hosszú szőrrel fedett 
zömök testű, vad tekintetű ember, ki fent a havasokon ide 
s tova barangol s az erdők és vadak fölött Jőrködik s talán 
mint a finn Reiimo tilalmazza a favágást. Nem hiában, miután 
az ős felfogás szellemek által lakottaknak tudta a fákat. ^^* 
A favágók az erdőben való munkájok befejeztével rendesen 
egy darab fát vagy tőkét (ott: tönk) hágjanak hátra a favá- 
gás helyén az érdéi csoda (vad öreg) szárnára, hogy ez őket 
hazatértökben ne bántsa. Oly erdei helyen, hol favágás köz- 
ben már több ízben szerencsétlenség történt, a favágók ruha- 
darabokat aggatnak a fákra azon hiszemben, hogy a míg a 
ruha a fán csüng, nem éri őket baj.^^^ 

c) A víz- elem jó-rosszai. Mennél veszedelmesebb vala- 
mely elem, annál kevesebb lakói közt a jóra is hajlandó 
szellem. A kutak szellemei szenvedélyesek abban, hogy a 
csecsemőket kicseréljék, vagy a nagyobbakat a kút széléről 
alá húzzák ; de már a felnőttekhez egészen jók és karácsony 
éjszakáján a jövendő képét is megmutatják a kútba tekin- 
tőnek. Kicserélés esetében visszaadják az anyának az igazi 
gyermeket, ha ez elmondja a bűbájos igéket: Vízi szellem^ 
add vissza gyermekemet! íme a tied itt van, vedd el!^^^ 

Fődolog, hogy nyugalmukat ne zavarjuk és í rántok 
tiszteletlenséget ne mutassunk. Nem jó a kídha bele fütyülni ^'''* 

A vízi leány szokta a gyermekeket a kútba aláhúzni, 
A Morkoláb, kivel a |városi gj-ermeket szokták ijjesztgetni, 
német jövevénynek látszik. 

A folyók és tengerszemek szellemeinek szeszélyéről a 
mesék és mondák liivatvák beszámolni.^^^ 

d) A tűz szellemei között még legszeUdebbnek a tüzem- 
ber látszik, mely a' szigetvári néphitben, mint ide-oda ugráló 
fény látható a tenger partján és a Maros mentén. Ennek 
látására kívánhatunk magunknak szerencsét vagy lelki üd- 
vösséget. De ha ezjt elmulasztottuk megtenni, míg a tűz- 
ember hármat ugrott, ekkor az megront bennünket. 



XXVIil. Egészen rosszak. 

Igézet vagy szemverés. A mesék boszork&nyai. Mitboszi háttér. A bo- 
szorkány-szó. A néphit mai boszorkányai. Tudományuk. Összejöveteleik. 
Szent-Györgynap éjjele. Luczanap. Boszorkánylátás. Boszorkány-titok. 

Ijesztők. Kisértetek s éjszakai rémek. 

Ha ezen czim sámán-ösvallásunk nevében kifogásol- 
ható is, de annál hűbb tolmácsa egészben véve a népha- 
gj^ománynak, mely tud egész rosszakról, kikről semmi jó 
sem mondható. Vannak rossz emberek és rossz szellemek, kik 
aztán megint erősen elütnek egymástól. Még talán legke- 
vésbé víiszedelmesek az első csoportban elsorolandó igézők 
(szemmelverök) boszorkányok és ijesztők. 

a) Az igézet-ben való hit kipusztithatatlannak látszik 
a népnél. 

,, Vigyázz, tartják a három-székiek^ a kinek összeér a 

szemöldöke, leghamarább megigéz."^'*® Az ugocsaiaknál is 

tudvalevő dolog, hogy „az olyan ember, akinek a két 

szemöldöke összeér, ^igézős."* Ha valakit megigéz, annak 

iszonyatosan megíajul a feje.""^*® 

Szemverés-nek leginkább a gyermekek, a betegágyas 

asszony vannak kitéve, de Erdélyben néhol még a kotlós 

tyúkot is féltik, hogy a hamis szemíí emberek meg ne 

igézzék.*®^ 

Neveztetik a szemmel- verés is rontásnak ; de a rontás 
még is más. Az már bűbájosság, melynek mesterei a bo- 
szorkányok. 

b) A boszorkányokat elég a mesék világításában megte- 
kintenünk, hogy bennök, a mire utal már nevök is, a mytho- 
logiai alakra ráismerhessünk és hová-tartozásuk körül tájé- 
kozódhassunk. 

Népmeséink, miként már Kozma Ferencz tudóstársa- 
sági tag észrevéve, a boszorkányt sárkányok s felváltva óriá- 
sok a7iyjá7iak mondják. 

A mese hősének, kit megrontani akar, mint didergő 
öreg asszony mutatja magát az erdő fáján, honnét mele- 
gedni lekérezkedik, de előbb egy hajszálat dob a kutyára, 
mire az kővé változik. Máskor ugyanígy a hős fegyve- 



186 Boszorkány-papucs. Átalakulásai. Mbkei jellemzésök. Boszantók, 



reit vq,rázsolja át élő fává s teszi tehetetlenné és védte- 
lenné. Van eset, hogy nem a maga képében száll le a 
fáról, hanem fölfúván magát, mint egy óriás béka, a 
hősre höngörödik, azt megöli s lelkét egy eóíd katu- 
lyáha teszi. 

Majd az arany kastélyból indulva fiainak gyilkosa 
után, előbb azt a papucsát húzza fel, amelylyel három, 
majd azt, melylyel 12 határt s utoljára, melylyel tizenkét 
országot tud átlépni. Csak a kimenetel tekintetében lát- 
szik itt megérintendönek, hogy az üldözött hős előbb 
egy lóvakarót, majd egy fenőkövet dob hátra, melyekből 
egy égig érő vas- és kőszikla, a harmadszor hátradobott 
ecsetből pedig egy roppant sűrű erdő emelkedik üldöző és 
üldözött közt, a menekvés biztositására. 
A boszorkány is hatalmában és gyakorlatában van 
annak, hogy a fején való átJmkással különböző alakot vegyen 
föl és átalakuljon pocsolfjáváy tiszta patakká, arany körtefává, 
tüzes kemenczévé stb. 

A vogul óriás nők mondáira emlékeztet a mesék boszor- 
kányainak azon jellemzése, hogy vén korában ajaka a tér- 
dét éri s szempilláját 300 mászás vasniddal emelik föl, hogy 
valamit megnézhessen. 

Figyelembe veendő dolog az is, hogy a mesék boszor- 
kányai elpusztíthatlanok, a mennyiben csak bűvös fegyver- 
rel lehet nekik ártani.^®^ 

Meséinkről lehántva a hozzájok tapadt külső takarót, 
a százados rétegülést, a boszorkányok nem utálatos kinézésű 
és visszataszitó vén banyák, vasoiTÚ bábák, rút mostohák 
többé, hanem a bűvölésben és varázslásban hatalmas tündé- 
rek, ..fejér asszonyok," szépasszonyok, „czifra asszonyok^' kiket 
az örök fiatalság is ép úgy megillet, mint a jó tündéreket. 
Vámbéry boszorkány-szavvinkat a török-tatár bosurgán 
szó átvételének tartja, mely boszantó-i jelent.^^^ És amint 
nem eredeti szavunk a boszorkány: úgy egyszersmind két 
mythologiai korszak között határvonalat alkot. Új korszak 
kiinduló pontja, midőn sámán isteneink megszűntek a jónak, 
rossznak egjiránt adományosai lenni, a parzismus hatása 
következtében előálltak a gonoszok és megszülettek a rossz 



Az O.MVAU^ÁS É8 A MAI HAGYOMÁNY BOSZOKKÁNYAl. 187 



tündérek js. Midőn hitté vált, hogy a jó és rossz szellemek 
ezreivel vagyon elárasztva a mindenség a levegő égtől le a 
föld belsejéig. 

Nem lehetünk tájékozottak azon kérdésben, micsoda 
ártalomnak voltak okozói őshiedelem szerint a boszorkányok. 
Az bizonyos, hogy leginkább az új-szülötteket félti a nép 
tölök országszerte, hogy azokat kieseréhk vagy megrontják. 
Mintha ők lennének a Bábaboldogasszony és tündérei éber- 
ségének legfélelmetesebb kijátszói. Tőlük követeli vissza az 
anya elcserélt igaz gyermekét, vagy ha az álmatlansággal 
lett megrontya, álma visszaadását.^*^ 

Lehet, hogy a boszorkány nevet gyűjtő értelemben 
venni, felel meg leginkább a töiléneti valónak és ez eset- 
ben é nevezet alatt olyanokat is összesítlietett és tarthat a 
néphagyománj^ boszorkányoknak, akik eredetileg nem voltak 
rosszak, hanem csak a későbbi néphitben lettek azokká; 
vagy olyanokat is, akik csak emberek, hanem az ősvallás- 
gyakorlat töredékének: a varázslásnak hogj^-hogynem ha- 
gyományosai. 

Es csakugyan a boszorkányokat nagy ritkán szerepel- 
teti a népies fölfogás egymagokban, hanem néha a töhhi 
rosszaky máskor a ,,fejér-'' vagy a Széiyasszomjok társaságában. 

A hagyománynak boszorkánya sem egy a m}i:hoszi 
jellegű boszorkányokkal, kiket a nép a mesék számára 
tartván fönn, ilyenekűl a gyakorlati életben tudós embere- 
ket és javasasszonyokat gyanúsít és hisz a varázslat és 
rontás félelmes ördögi mestersége gyakorlóinak. 

A forrásba, melyből merithetnők az Ősvallás boszor- 
kányaira vonatkozó adatokat, belefakadt az újabb hagyo- 
mányok bő ere. A kettőnek kétfelé való cscpegtetése lehetne 
ugyan kísérlet tárgya, de talán még most nem kellő ered- 
ménynyel. 

Ha a boszorkányságot úgy tekintjük, mint az Ősvallás- 
gyakorlat közelebbi megfigyelésre érdemes töredékét, még a 
legkönnyebben megtalálhatjuk az elhomályosult mythosz és 
a még mindig élénk hagyomány találkozó pontjait, mi vég- 
ből a néphit boszorkányait kell még legalább is némi figye- 
lemre méltatnimk. 



188 A NÉPHIT BOSZORKÁNYAI. OsSZEJÖ VÉTELEIK. KePÜLÖ ZStR. 



A szigetvári néphitben a boszorkányok előttünk nöi 
alakban jelennek meg, különben lólábúak és előre hajlott 
rút testűek.^®* Nem jó róluk beszélni az olaszfahisi-íík 
(Veszprém) meggyőződése szerint, mert ha az ember tető 
alatt nincsen, mindent meghallanak s aztán, ha rosszat 
mond rájuk az ember, éjjel megnyomják vagy megrontják. 
A gyereket el is viszik. Asszony a boszorkány, de olyan, 
a ki a lelkét már eladta az ördögnek. Istentagadó a boszor- 
kány, hanem azért eljár a szentegyházba, de az imádságot 
megfordítva mondja és urfelmutatáskor a pad alá köp. 
Szentelt vizzel nem hinti meg magát. 

Az ördöngös mesterséget egymástól tanulják el. Ebben 
az a fő, hogy magukat át tudják változtatni s majd kecske- 
béka-, majd fekete macska-, majd más állat-alakban jelen- 
nek meg. Sokszor lóalakot öltenek s ellenségöket keményen 
összerugdossák. Ha az ilyen lovat megvasalják, másnap 
látható a patkó helye a boszorka kezein és lábain. 

A boszorkányok társas életet élnek. Éjjel 12 órától 
kakas szólásig tart az összejövetel, mely alatt az időt evés- 
sel, ivással és mulatsággal töltik. A táncz ilyenkor kima- 
radhatatlan. „Jó élet az, gyönyörűség, lám mely szépen 
élünk" szokás-mondás kíiztök. 

Kisebb összejöveteleiket magán házaknál, elhagyatott 
helyeken, a nagy összejövetelt a Szent-Gellért-hegyen tart- 
ják meg. 

A boszorkányok repülnek. 

„Megkenvén valamely kenőcsvei (rejnílö zsírral) a 
fejők tetejét, két tenyereiket és talpaikat, repültek,'' ol- 
vassuk róluk Ipolyinál, ki ezen bűbájos kenőcs alkat- 
részeivel is beszámol.*^^ 

Egészen ősi és mythoszi vonatkozású a néphitben a 
boszorkányoknak szentyyörgy-napi szerepeltetése : az éjszakai 
gellérthegijí gyűlés^ harmat-gyűjtés, virágszedés. 

Ez a jó és rossz szellemek megmérközésének nagy 
éjszakája, melynek kimenetelétől függ a gazdaságnak és 
sokszor az egész termő évnek sorsa. A boszorkányok ilyen- 
kor a legserényebbek a rontilsban, a gazdák pedig a véde- 
kezésben. 



Ördög kantárja. Harmatszedés. FelhAkulcs. Vallomásaik. 189 



^Szent-György nap éjszakáján, olvassuk a szatmár- 
raegyei babonák közt, gyűlnek a boszorkányok Szen-Oellö 
hegyére tanácskozni. Ilyenkor vigyázni kell magára min- 
den halandónak, mert akinek, legyen az ember vagy 
állat, a fejéhez vágják az ördög kantárját az azonnal tál- 
tossá változik; a boszíírkány hátára ül s úgy vágtat a 
nagygyűlésre. ^ ^^'^ 
Nevezetes a szent-györgy- és szentiván-éji harmatszedés, 
melyet szőlőkben és búzákban lepedőben szednek föl, azután 
kicsavarva új bögrébe tesznek. Nagy szűkségök van rá, 
hogy az aratást megsemmisítsék és tetszés szerint esőt 
csináljanak. 

Nálok van a ^felhő-kulcsa Ha a szélvész zúg, a 
boszorkányok egy kosárban tánezolnak, vagy láthatat- 
lanul tovazúgnak a levegőben. A ki egy fejszével bele- 
vág a viharba, sebet ejt a boszorkányon, tartja a néphit. 
De hogy Szent-Györgj'-naphoz visszatérjünk, annak 
előtte kell szedni a jó füveket, mert annak utána már nem 
oly foganatosak. Vagyis miként egy boszorkány-pörben ma- 
guk vallják : 

„Szentgyörgy nap ja után semmit sem használ, mert 
mi minden füveknek, gabonáknak, virágoknak, szőlőknek, 
egy szóval minden termékenységeknek Szentgyörgy nap 
előtt harmatját elszedjük.'' 
Az is vallomásuk, hogy: 

Lucza napján a tehenek hasznát, és gabna virágját, 
a szőlő hasznát Szent-György napján szokták vala közön- 
ségesen elvenni. 
A boszorkányok, ha akarják, „megkötik az esői,'' sőt a 
szegedi boszorkányok annyira visszaéltek volt tudománj^ik- 
kal, hogy vidékjöknek esőjét és halhasznát pénzért 7 évi'e 
eladták törökországi feleiknek. Az egyesség a Matyi-parton 
történt Szent-György napján éjjel 11 órakor. 

Titkos tudományukat és hatalmukat nem kis mértékben 
neveh azon körülmény, hogy ismerik fűnek-fának hatását és 
az erejét. Ök értik ezeknek nyelvét; mert jeles napokon, 
mint Szent-György, Szent-Iván napjának éjjelén és talán 
Karácson éjszakáján is, megszólal a fü s megmmidja: mihasz- 



190 VARÁzsiGfeiK. Láthatásuk módja. Boszorka nvt-titok. 

nát lehet venni. Az ilyen táltossághoz különben a felsö-hányni 
boszorkány állításához képest nem kívántatik más, mint egy 
fejérkígyónak főtten való megevése.^®^ 

Hatalmukban áll, mi szintén tündéri s^ijátság, a varázsló 
igéknek használata, milyenek: Hipp, Hopp, ott legyek a hol 
akarok. — Köd előttem,- köd utánam, engem senki meg ne lásson. 
Nem lehet csodálkozni, ha a nép jvágyik látni boszor- 
kányt, a mi nem is lehetetlenség. A székely néphitnek e 
tekintetben ilyen a tanácsa: 

Oszí vetéskor a boronát kümi kell hagyni télü^e a 
mezőn. Szent-Györgynap reggelén azután menj ki, állítsd 
föl magad elé e boronát s azon kereszrűl nézve az előtted 
elmenő csordát: a bika szarvai között látod a legfőbb, s 
a többi barmokén az alsóbb rendű boszorkánvokat. De 
ha a szükséges varázsigét nem tudod, akkor jaj neked ! 
Ha tehát erre nem akarsz vállalkozni, akkor egy fekete 
tyúk első tojását megfestvén, húsvét első napján tedd a 
zsebedbe s úgy menj az egyházba. Itt nézzed a bejövö- 
ket, mert látni fogsz közöttök olyanokat, a kik nagy 
szarvaik miatt alig tudnak az ajtón bejönni. De aztán 
vagy előttök menj ki az egyházból s tedd le a tojást 
vagy pedig keresztúton állj meg, mert különben meg- 
hordoznak.2®® 
A boszorkányok, mint mythologíkus alakok a töröksé- 
gen át Perzsiából jött megtelepülök nálunk. Másutt is, kü- 
lönösen az árja származású népeknél egyiránt félelmetesek, 
és mj^hoszi alakok, kik léteztek, sőt a néphitben ma is 
léteznek. 

A boszorkányok, a gonosz tündérek hagyománya is a 
mellett látszik tanúskodni, hogy az ősvallás kora még is- 
merte a természet rejtelmeinek egy rugóját, melyet ma már 
nem ismerünk, s mely a gőgös tudomány előtt talán még soká 
ismeretlen marad. Vagy mint Ipolyi szépen mondja : „Ezzel is 
azonban csak úgy vagyunk, mint a mező füvével. A minden- 
napi ember tudatlanságában letapodja a leghasznosabbat is, 
vagy gondolja, nagy figyelemmel van irántok, ha olykor egy 
illatosat és virágzót leszakít érzékei csiklandoztatására, kalapja 
mellé s keblére tűzi bokrétáid, — míg az istenséghez föl- 



SzÉPAsszoNT. Szépasszonyok. Czifra- és Fejér-asszony. 191 



« 

emelkedett, a megihletett (fejér kigyóhússal táplálkozó =) 
táltos bölcsnek megszólalnak, megnyilatkoznak: mi hasznu- 
kat lehet venni, melyik mirevaló, megérti öket.^*^® 

És ezzel, noha talán még sok boszorkány-anyag hát- 
rahagyásával, tovább indulhatunk. 

. j) A rosszak első csoportját az ijesztők egészítik ki. 
Ezekhez véljük sorozandóknak a fejér,- czifra- és szépasszo- 
nyokat s a kisértetek s éjszakai rémek változatos alakjait. 
A szépasszonyokról fönnebb^'^ már volt szó, mint az 
ősvallás vélt boldogasszonyairól. Itt meg mint a boszorká- 
nyok szövetséges társai jönnek újólag említésbe. 

Meg sem születik a gyermek, már is a Szépasszony a 

húz körül ólálkodik, mikor az aszszony le akar betegönni, de 

ha be bir 7nönni bemén a húszba is. oszV az ablakon agygya 

ki a gyerököt a Boszorkányoknak. (Szőreg.)^^^ 

Már említettem a szegedi néphitet, hogy csak 11 — 12 

óra közt mén a szépasszony éjszaka bort inni. Hétszer iszik 

belőle; a mi megmarad, az ablakon kiönti a ház végére, 

mert több szomjas boszorkány kísérői vannak. 

E szerint a boszorkiínyok fejedelem-asszonya néphitben 
a szépasszony, rossz lény, kinek a szülő anya és gyermeke 
után való rontási szándékát nem itt a helye elmondani, 
megjegyezvén, hogy ilyenkor mindig boszorkányok a kísérői. 
A székely hiedelemben nem egy a Szépasszony^ hanem 
többen vannak. Valódi sámán szellemek, kik jót-rosszat tenni 
egyiránt hajlandók. Kicserélik a gyermeket; de rávehetök, 
hogy az igazit visszahozzák. Adják, de el is veszik a hi- 
deglelést.^^^ 

A czifra asszony sem rosszabb a székely Szépasz- 
szonyoknál, kik az embert étellel, itallal kínálják jóked- 
vükben és majdnem halálra tánczoltatják, legalább Honi- 
ban (Ipolykeszinél s Balog helység szöUöi közt) jelent- 
kező czifra asszony olyannak mondatik, a ki: kisértet, 
igen szépen énekel s gyönyörűen öltözött, látására és 
hallására elámul az ember. Kálmány L. mythologistánk 
azt hiszi, hogy a félelemre vezetendő vissza az, hogy itt 
a Szépasszonyról lévén szó Czifra asszony nevet adtak neki. 
A fejér asszony csak a felső országrész néphagyomá- 



192 Kísértetek. Éjszakai rémek. 



nyában él,^"^* de inkább már csak a szláv mythosz szemé- 
lyesitésébeiL Egyénisége a magyar Szépasszonynyal a leg- 
kevésbbé sem látszik azonosnak, miként azt nem egy nép- 
hagyománynyal lehetne igazolnmik. — 

A fejérasszony a szláv Béla Ft7a-val, fejér tündér-v^\ 
tartandó egynek.®^*^ 

Sok baja van a néphitnek a kisértetek- s éjszakai remek- 
eiéi is. Ezek közönségesen állatok : 

kecske, disznó, pulyka, kutya, macska stb., melyeket 
az teszen félelmetessé, hogy az éjszaka magában utazó . 
embert bizonyos távolságban követik s folytonosan nyo- 
mában vannak. Ha az ember sebesen megy, sebesen megj^ 
a kisértet is; ha ö fut, fut az is; ha ez megáll, megáll 
amaz is. Hiába kergeti, veri, üti le lábáról és futamodik 
meg előtte, megint csak a sarkában van. Haszontalan 
töri el egyik lábát, három lábon is utóiéri és jö utána. 
Utoljára is az Istenhez való fohászkodás menti meg a 
kétségbeesett embert ördöngös útitársától.^^^ 
Ha az állati kisértetek ijjódelmesek, még inkább azok, 
ha e rossz szellemek emberi alakot öltve jelentkeznek. 

„Néhány trencséni mészáros a rajeczi vásárra ment. 
Egy erdőn haladtak keresztül. Éjféltájban lehetett, midőn az 
út szélén egy borjút vettek észre a holdvilágon. Leugrottak 
s a borjút feltették a kocsira. Tovább indultak, de a lovak 
alig birták húzni a szekeret, olyan nehéz volt. Végre meg 
épen nem birtak tovább menni, hiába nógatta őket a kocsis. 
Most a borjú hirtelen baráttá változott, leugrott a kocsiról, 
tánczolt, hangosan felkaczagott és eltűnt.^^'' 
A szigetvári néphit szerint: 

nem ritka eset, hogy az esti fonóról hazamenőket 
fej nélkül való kisértetek kisérik haza. Mikor a kapuhoz 
érnek, a kisértet eltűnik. ^^^ 

Rajecz-Tepliczen (Trencsénm.) van egy híd. Ha éjji 
12 órakor valaki átmegy rajta, kisértetek állanak elé és 
a patakba dobják. ^''^ 
A régi várak mondáival, a meséknek helyhez nem kö- 
tött elbeszélésével nagyon hosszúra lehetne nyújtani ezen 
népies adattárt. 



A TOGUL KrLYATER KETTŐS MONDÁI. 19S 



2. Halál é^ betegségek. 

A Halál a vogul ősi világnézetben, mikor még nem volt i'ossz. Ku^jator 
az újabb hitmondákban. Családja- és háztartásának hiedelme. A beteg- 
ségek az 6 unokái. A dualismus hatása. A Fene, Guta, Gsikarás, íz, 
Forróság, Hideglelés, Nehézség, Nyilalás, Vórtályog szemólyesitése. 

Nagyon természetes, hogy nyelvhagyományainkban na- 
gyon kevés nyonia maradt hátra azon mythologiai korszak- 
nak, midőn az ős hiedelem szerint a halál még nem volt 
rossz, nem volt „mind két keze terhes iszonyú kaszával/' Meg 
a mesékben leginkább visszatükröződik az eredeti felfogás. 
Ezekben a mesehős komázik a halállal s nem egy esetben 
ki is fog rajta. 

Volt már a vogul teremtési mondában arról 9zó, hogy 
Kul'atert (a halált) isteni ajándékként adja az Ég a földnek, 
hogy betegséget és halált hozzon a túlságosan elszaporodott 
emberek közé és ez által a boldogság eszközlője legj^en.^®" 
Ezen fölfogás, a mióta Reguly által följegyeztetett, maguk a 
vogulok között is veszendőbe ment, mennyivel kevesebb 
nyoma lehet tehát a magyar néphagyományban! 

A mai vogul néphit már gonosznak ismeri Kulyatert, 
a ki az égben hét lakattal bezárt fogoly volt, miglen Numi 
Tárom még jobban meg nem haragudott reá és féllábánál 
fogva megragadván, le nem vetette. A hullámzó tenger kö- 
zepébe esett és el is pusztult volna, ha magát bűvölés által 
meg nem menti. 

Kulyater szigetet bűvöl elé, a melyre leesik s azon em- 
bereket, sőt várost is hoz elő. Nem marad meg azonban 
egyszerű bűbájosnak. 

A kereszténység hatása, hogy ma már nem kevesebb 
Kulyater, mint „kisértő" és „csábitó" ördög?^^ 

A finn mythologiában e tekintetben ős nyomokat hiába 
keresünk, miután azokat egészen háttérbe szorították az ide- 
vonatkozó skandináv mvthoszok.^®^ 

A vogul és finn egyiránt családot és háztartást tu- 
lajdonit a halálnak. A mi meséink és mondáink keveset 
bajlakodnak a Halál családjával; de nálimk sem egészen 
ismeretlen az.^^^ 

És az eredeti világnézet szerint nem csupán a Halál 

18 



194 A Kalkvaíában a halál unokái. A fene szemel yesitésk. 



személy, hanem személyek, illetőleg szellemek az általa életre 
és működésre hivott Betegségek is, a fimi mjrthologia szerint 
meg épen magának a Halálnak unokája ezeknek némelyike. 

A Kalevala a Xij'ilalás-i, CsUcarás-t, Csonthasogatás-t^ Szag- 
gaíds-i, a rossz Kdés-t vagy Támadás-t^ Himlö-t, Ragály-t, 
DögvésZ't és a Rontás-i ismeri Loviatar, a Halál fekete képű 
vak leánya gyermekeinek.^*** 

A finn hős költemény, melynek végső rűnója már a 
kereszténység diadaléneke a pogányság fölött, mintegy még 
a pogánynak maradt táltosok által szerkesztve és énekelve, 
— más adatok hiányában kevés is és időn túli is, hogy 
bennünket abban tájékoztasson, hogy ha már a Halál a be- 
tegségek atyja: mely betegségekkel látta jónak elő-őseinket 
megszeretni, hogy közöttük (a zord éjszakon) a megélhetés 
mérlege egyensúlyban maradjon. 

A Halál más lett, midőn a perzsa hatás következtében 
a jó és rossz elve némi vallási forradalmat (sajátlag csak 
eszmezavart) idézett elő, és nálunk az Isten-szó mellett a 
boszorkány- és ördög-fogalmakat is meghonosította. 

A jó és rossz kettős táborára oszolt az ős hit megsza- 
porodott alsóbb rendű szellemi serege; de ezen dualismus 
nálunk nem fejlődött rendszerré. A néphit babonái a gyakor- 
latban mindvégig (és ma is) a régibb sámán vallási korszak 
isteneiliez fordulnak segítségért. Ok adták, vegyék is el! 

Es ennek következtében mentől hatalmasabb valamely 
istenség : annál több bajnak az ura, gazdája, melynek vissza- 
vételében történnek a ráolvasások. Az alsóbbrendű szelle- 
mek ellen a kuruzsolás a mentőszer. 

Néhány betegségről névszerintis megkell emlékeznünk : 

A Feyie. A nép egyi'észt sűrűen emlegeti átkozódó 
kifakadásában, másrészt meg fél, ha róla van szó, nevét 
kimondani s körührással igyekszik azt pótolni, hogy: az 
a rosz^ csúnya betegség. 

Már ezen félelemben is ki van fejezve a néphit, hogy 
élö lény; de még inkább abban, hogy az embert eszi, rágja, 
viszi. Hogy : lép, mászik, száll s if szítani lehet, mint a kutyát. 
Szegednépe Kálmány Lajos értesülése szerint tizenegy Fene 
létezését hiszi.^^'' 



Fene-asszony. Guta. Betegségek ^szellemei. 195 



A keresztény világnézet hatása megszüntette a beteg- 
ségek önálló uralmát ; de a néphit azért még mindig szemé- 
lyeknek képzeU őket. így a Fenét asszonynak, 

„Elindula Krisztus Urimk Szent Jánossal, érkezett 
a Fene Asszonyhoz^ kitől szállást kért, adott szállást. Csi- 
nált kőből való párnát, vasból való lepedőt." Hódmezö- 
Vásárhelv.'®* 
A tűz nélkül való égés személyesitője ő, ki mint az 
emberi testen rágódó láthatatlan lény méltán tartatok a be- 
tegségek legkeményebbikének, kinek kö a párnája és vashói 
való a lepedője.^^^ 

A Outa, Hogy nálunk a betegségek működő szellemek, 
annak bizonysága lehet a Guta, melynek közmondásaink sze- 
rint a néphit halálos ütés-t, kisebb kártételnél simitás-t, lapitás-t, 
legyintés-t tulajdonit. Ellentéte a Fenének a (hita, mert mig 
az tüzével sorvaszt: addig ez fagyos lehelletével dermeszt. 
Hogy szellemek a betegségek, ezt a többi bajok főjellem- 
vonásai is igazolják. így a mythoszok felfogásán alapuló 
közszólás szerint a beteget 

a Csikarás bántja, 
az íz eszif 

a Láz gyújtja, a Forróság elönti, 
a Hideglelés rázza, 
a Nehézség hányja, üti, veri, töri, 
' a Nyüalás hasogatja, 
a Vériályog öh stb. 
A ráolvasások mutatják, hogy a betegségek szellemei 
kezdetben nem voltak rossz szellemek, miként annak ideje- 
és helyén látni fogjuk. 

3. Ártó szellemek vagy Manók. 

Nem oskorszaki hitregés alakok. A Sárkány perzsa kölcsönzés. A mon- 
dák és mesék s&rkányjaí. Sárkány-mondák. Helyneveik. — Vizi Manó. 
Viziember mesében és népmondában. Kis víziomber. A tiszavidóki 
Holtember. Feketegyerek és Veres si})kás. Vízilányok Erdei ember a 

voguloknál és finneknél. Vadleány. 

Az bizonyos: itt sem az ösfeifogás szellemeivel van 
dolgunk, hanem a sámánismusbói kibontakozásnak indult 

13* 



1 96 Sárkány-szó. Miből lbsz a sárkány ? A mesék sárkányai. 



korszak átmeneti démonaival, kikről csak a hozzánk kö- 
zelebb eső mytholo^iai kor tekintetében szólhatunk, mint 
egészen rosszakról. És ezeknek kedveért még egyszer végig 
keli mennünk a szellemeket rejtő elemeken ; még egyszer föl 
kell kutatnunk az erdők vadonját, a hegyek, völgyek és a 
földalattiság rejtekeit. Ilyen első sorban a Sárkány. 

A nyeMudósok igazolása szerint a sárkány-szó a per- 
esából van átkölcsönözve, mely török közvetítés következté- 
ben honosodott meg nálunk.^®® Ha jól tartom, kétféle sárkányt 
kell megkülönböztetnünk és más a mondák egyszerű és más 
a mesék sokfejű sárkánya. Ezúttal az előbbiről van szó. , 

A sárkány barlangokban, kutakban, tavakban és isza- 
pos mocsarakban lakik. A néphit szerint halból és kígyóból 
lesz. Innét a közmondás : Kigyó^ ha kígyót nem esHk, sárkány 
nem lese belöle}^^ 

Ipolyi e részben csallóközi, honti és kecskeméti nép- 
hagyományokra hivatkozik. 

A néptudat nem tesz ugyan különbséget a mesék és a 
mondák sárkánya között; de a mjiihologiának különbséget 
kell a kettő között tennie. 

A mesék sárkányai rendesen tűzokádók, vagy ha kút- 
ban lakó : nem ád vizet, miből világos, hogy a szárazság és 
aszály, vagy máskor a nappali és éjszakai állandó sötétség 
okozói. A másik fajta meg szélvészt, jégesőt támaszt haladó 
útjában. 

Az egyik ellen hősök küzdenek és ember fölötti ere- 
jöknél fogv^a, hozzájárulván a bűvös szerek és ital hatása 
is győzedelmeskednek fölötte. A másikat a garabonczosok 
bűvölik ki rejtek helyökből, nyergelik meg és viszik Sze- 
recseny ország felé, honnét elevenen nem is kerülnek többé 
vissza. 

Az egyiknek országa, birodalma van a föld alatt, hon- 
nét elő-előtör rabló ki rándulásokra ; a másik, mint víz- vagy 
barlanglakó, csak a maga vidékének pusztítója és réme. 

Amazok rendesen hárman vannak; ezek pedig csak 
magukban. 

Es ilyen sárkányok nem csupán voltak vidékenként^ 
hanem vannak a néphit szerint még ma is. 



Sárkány-mondák. Sárkány-helyneveink. 197 



Homok-Terennén van egy ház a falu közepén, úgy hij- 
ják, hogy Jó zsidó-féle ház. Ez előtt van egy kis kert, 
sűrűn köriilnőve liczeum-bokrokkal. Azt mondják, hogy 
a bokrok közt is lakott egy sárkány, de elvitte a bar- 
bonczás. 

Uj-Besztercze, 0-Besztercze és Radoska nevű faluk 
alatt (Trencsénm.) egy sárkány van. A feje Új-Beszter- 
cze, a teste 0-Besztercze, a farka Radoska alatt. Mikor e 
sárkány megmozdul, nagy^ árvíz borítja el a vidéket. Va- 
lamikor el fog jönni Gábor angyal s e sárkányon a fel- 
legek közt lovagol. Ha az erdő felett vágtat el, enyhébb 
lesz az időjárás ; ha a mezőn, kiáradnak a vizek ; ha este 
nagy zivatar után, derűit idő lesz; ha délben, az isten- 
itélet következik. Ezután Gábor más világrészbe viszi át, 
ott szétvagdalja. A ki e sárkány hátából egy darabot a 
nyelve alá tesz, sohasem fog izzadni. A ki pedig a nyelve 
fölé teszi, azt még télen is nagy forróság fogja gyötörni. 
A báni (Trencsém.) kath. templom alatt van egy 
sárkány, mely az egyházat karácsony este éjféli mise al- 
kalmával bizonyos magasságig felemeli. 

A trencséni vár mély kutjában is volt egy óriási 
sárkány, mely a vizet vérré változtatta. Ennek a feje a 
kútban, teste a város alatt, farka pedig a Vágban volt.^®^ 
A régi krónikák tudnak sárkányírtó hősökről^ milyenek 
voltak: Vid, a Salamon király nagyravágyó tanácsosa, a 
Bátoriak őse: Opus, ki az ecsedi láp sárkányát ölte volna 
meg, honnét Bátor neve és czimerében a három sárkánj'fog. 
A sárkányokban való néphitet a mondákon kivül szá- 
mos helynév örökíti. Ilyenek a hegy-, völgy-, kút- stb. 
résznevezeteken kivűl Sárkány (Esztergom), Sárkány Yi^]íony 
(Fejér), Sárkány (Fogaras), Sárkány (Bihar), Sárkány (Ko- 
márom), Sárkány (Zemplén), Sárkány (Pozsony), másik Sár- 
kány (Komárom), Sárkány (Győr), Heö- Sárkány, Sárkány- 
major (Fejér), Sárkánysziget (Zala), Sárkány-íi^vAX (Sopron), 
Sárkányió falvak és pusztanevek, melyek mondái már fele- 
désbe mentek vagy eltorzultak. 

Nincs megye, melynek területén a sárkányoknak em- 
léke nem volna föltalálható.^^^ 



198 FlNíí „VESI HÍZI, " KÚN VÍZI MANÓ. VíZl BMB ER. Or EG EM BER. 

A folyómentieknek a vízi manókkal, vízi lányokkal van 
sok bajuk, mert ragadozók, fullasztók, embeíélet után só- 
várgók. 

A finn \\7Á manókról, vési hiisi-kilSX tudjuk, hogy ha- 
talmas, ártékony szellemek vahínak.^®- 

A kini vízimanóról egy XIII. századi író értesít. 

„Midőn a kunok népe a tatárok által leverettetett 
és szétszóratott, e nép egyik legelőkelőbb családjaiból 
való fiatal ember a Krisztífs hitére tért. Mint hét éves 
fiú, még pogány korában mint maga beszélte nekem, 
egyszer nővéreivel s ezek barátnőivel egy folyó partján 
játszadozott. A vizböl egyszerre eyy retteyietes tekintetű sző- 
rös ember merült fel, a játszókuak ment és rájuk kiáltott: 
,,Mért zavatiok nyugalmamban?^' A leányok megfutamod- 
tak, a fiút azonban, ki nem tudta őket elég gyorsan kö- 
vetni, az ember egy doronggal úgy megütötte, hogy 
halottként összerogyott; az ember pedig visszaugrott a 
vízbe. Nővérei fölvették a tetemet és elvitték egy sátor- 
ba, mert a kunok akkor még nem laktak házakban. A 
szülők megjelentek s általános jajveszéklés támadt. Éjfél- 
kor a halottnak vélt ifjú ismét feléledt." (H. A.)^®^ 
A mi vízi manóinknak sem nevei-, sem jellemzésében 
nem mutatnak egyöntetűséget a különböző vidékek népha- 
gyományai. A folyóvizeknek ártalmas szellemeit még legin- 
kább az öregember- és a zöld ruhás, vagy kis vízi emier-neve- 
zet látszik csoportosítani, incselkedő szirénjeit pedig a vi-zi- 
Zrf?i?/-elnevezés. 

Meséink sok változatban emlegetik a vízi embert, ki a 
szegény embernek komája lesz vagy őt jóléthez juttaija, de 
hét év múlva ismét mutatkozik, hogy az épen hét éves fiút, 
ki a mese hősévé lesz, magával vigye. 

Sajó' Vámos mellett Borsodban a vízi manó öregember 
képében kisért és csalogatja magához az embereket és 
gyermekeket, a kik a mint közelednek hozzá, lesüpped 
velők a föld s alámerülnek. Ekkor a víz színén egy félig 
csikó alakú rém tűnik elő, mely miután háromszor vígan 
nyerített s első lábait háromszor összeütötte, ismét 
lebukik.38* 



A PKRECzi vízi rmbkr. Holtrmrrr. Szöröh böpöoO. 199 



Különös előszeretettel viseltetnek a nők iránt. Ipolyi- 
nál találunk egy csallóközi mondát is, mely azonban immár 
a régiség nemes zománezát nagyon kis részben viseli 
magán.^®^ 

A vízi manók másik fajtája a zöldruhás j a kis víziem- 
her. Ilyen lakott a Léva táján levő Pereez folyóban is, ki 
olykor vásárkor bejárt a városba is. Megismerhető volt ujjai- 
ról, mert róluk folyvílst víz cí^opegett. Egykor a Pereez ezen 
vízi emberét egy mészáros megbántotta s azt nem sokára 
behúzta, amint arra járkált a patak mellett, lelkét pedyj pgj/ 
korsóban, vízi palotája falára, függeszté. Sok korsó is volt ott 
már ekkor s mindog gikhm egy lélek lakott. 

„A magyar halászok vizi ellenségei" ezímen Kálmány 
' Lajos mythologusunk a Tisza gonoszairól ad számot, a kik 
szerinte : a Holtember, a meredt testű, a Feketegyermek, a 
Veres sipkás, a tápai Szőrös büfögő }^^ 
A szegedvidéki néphit tudós értelmezője szerint : 

A víz gonosz lakói közül legismeretesebb alak halá- 
szaink előtt a Holtember. Ravasznak mondható, a ki ha 
kell, csakhogy bajba hozza, csalogatja, hívja az embert/'^®^ 
Holtnak színleli magát, pislogó szemmel, meredt testtel 
úszkál a víz tetején, hogy a halászok holtnak gondolván, 
csolnakjukba bevegyék, mit ha sikerűi elérnie, a csol- 
nakot elsüllyeszti és a benne levőket lakásába beviszi. 

Máskor, úgymond a tudós értekező, megakasztja a 
halászok vízen járó eszközét, megfogja a hálót, csomóit 
ki is oldja. Maga kérdezi, hogy : oldja-e vagy kösse ? Ha 
oldja, akkor a csomókat oldja ki ; ha köti, akkor a háló 
megakad. 

Mint egyátalában a rossz lényeket : ugy a Holtemh^rt 
sem jó emlegetni, mondja Kálmány, mert megjelenik.^®^ 
A szegedieknek is van viziember-ök, ki karddal és 
késsel jár, közönségesen hallal él, hanem az embert is 
megfogja; a víz fenekére viszi és megeszi. A csolnakot 
felforgatja, a hajót limbázza. Színére fekete. A tápaiak 
8ZÖ7V8 büfögőnek hívják és azt tartják róla, hogy még a 
vízen kivűl is megkergeti az embert. 
Kálmány L. még a Feketegyermeket és Veressipkási em- 



2 00 A Garam rossza. Zólyomi tavi TuypfeR. Hegyi és erdei man ók. 

líti és Úgy jellemzi őket, mint pajkoskodó s amellett vesze- 
delmes \ázi lényeket. 

Még csak a Garamot kivánom megszólaltatni. Egyszer 
körmöczi mészárosok keltek át a Garamon kocsikon. Mikor 
a víz közepén voltak, hangokat hallanak alulról: „Itt az 
idő s még senki sem jár." Abban a pillanatban egyik tár- 
sukat húzza valami lefelé. Társai megfogták, nem engedték. 
De Zsarnóczára érve, az illető már a harmadik pohár bor- 
nál meghalt.^"® 

A víH hányolcat jobbára a hagyomány a mesékben ^ 
hangoztatja, mint tengeri iündércjcet, (a tengeri kisaaszony már 
csupiín mint' bűbáj olt alak tartozik kivételesen és időhöz 
vagy föltételhez kötve a víz rosszaihoz). Hagyománjiinkat 
eddigelé hiányosnak kell tartanunk, mert nem kétségtelen, 
hogy pl. a Versényi tanár közlésében a magyai* genius szó- 
lalt volt-e meg? vagy az idegen. 

Körmöczön^ úgymond a gyűjtő, a zólyomvölgyi erdő 
tavában egy vízi tündér lakott. Szépen énekelt, mitől a 
favágók elaludtak. Ezért nagyon boszankodtak. Egyszer 
a farakások mögött elbújtak. tJött a halfarkban végződő 
tündér, egy kis gyermekkel a karján. . Egyik favágó ki- 
kapta kezéből a gyereket s a tópartjára dobta. A tündér 
farkával hozzávágott, de a százados fenyőt érte, amely 
ketté tört. A favágók fölvették gyermekét és elfutottak • 
vele. A tündér sírva bukott le. Azóta nem látták. Nngij- 
Bittsén is azt mondják, hogy a Vdgban volt egy vízi tün- 
dér, félig ember, félig hal, a ki réme volt a vidéknek, 
mert a falubeli gyermekeket hordogatta el.^°" 
A néphit szerint a kutak sincsenek veszedelmes lények 
nélkül. Itt laknak a vasorriibábák, kik a gyermekeket behuzzák.*^^ 
Még a hegyi és erdei manókat kell röviden szóba hoz- 
nom. A mint lakó helye volt a hegy a jó szellemeknek : úgy 
nem hiányozhattak onnan a gonoszok sem. Hasonlóképen ezek 
népesítek be részben az erdőket, melyeknek odvas fáiban 
ütöttek tanyát, vagy épen laktak családostól. A mesék úgy 
tudják, hogy egyik-másiknak a rengetegben házuk is van. 
Már a vogulhan is nyoma van az erdei embernek^ a „sző- 
rös szemű" í7rocí?/-nak, ki a vadak őrzője s tanácsot szo- 



A TOGüL Urocsi. Fin'n erdőistex. Örd<')g- é8 Terixg-szavunk . 201 

kott adni a medvének: hol járjon, hogy meghízzék a téU 
hálásra.**^^ 

A iinn „ErdöistejV' is nem az embernek kedvez, hanem 
a medvének, mert ha bekerítik megmondja a medvének, hogy 
„most be vagy kerítve, fuss el !***"* 

A finneknél külön /ii;>i-je, rosszakaratú szelleme van a 
hegynek és erdőnek. Ezeknek egyike lietimo, ki az erdőt őrzi 
és ellenzi az erdöirtást. A különféle alakokban ijesztő és rossz 
útra csalogató erdei Liekkö. A szintén erdei Ajattara, ki a 
mi vadleány itnk'hoz lenne hasonlatos, ha másban és nem 
abban találná kedvét, hogy az erdőjárókat az igaz útról le- 
terítse. Mmningaiset-ek a hegyek és zord kietlenek ijesztő 
szellemei. 

Egyes mondákra és regékre támaszkodva, állíthatónak 
látszik, hogy a hasonló erdei és hegyi szellemek nálunk sem 
hiányzottak. 

Különös s alkalmasínt idegen hatásra vall, hogy a 
hosdáti néphit a csecsemők álmát az erdők anyjá-ió\ félti. 

4. ördögök. 

Az Ördög-szó tanúsága. Tering isten hagyományai. Szólhatunk-e parz ha- 
tásról ? íz azonos a finnek félelmetes Híz-jóvel. A Kalevala kótelvOsége. 
Öb hitregéink Ördögének el nem mosódott vonásai a néptudatban és 
torzalak itásai. Szine. Állatalakja. Lakása. Udvartartása, családja, népe. 
Varázslatos megjelenése. Készsége a bajban segíteni. Áldozatot követel. 
Ipolyi nyilatkozata, ördög mint szemelv- és helynév. 

A iörök ördög szó**®* nem utolsó bizonysága annak, hogy 
volt idő, midőn az ősvallás még mit sem tudott a mai ha- 
gyomány ördögeiről. 

Volt azonban már az ördög-szó meghonosúlta előtt is 
a magyar regevilágnak földalatti istene, csakhogy másként 
hívták. 

Hívták pedig Tering-nek (a törökségben: Töröng,) mely 
alatt az altájiak föld alatt lakozó istenségek értettek annak 
idejében. 

A vogtd hagyományban ma: kh-n annyi, mint ördög, 
lidércz, tulajdonkép : bolygó tűz, tűzi látvány,— mely jár és 
„hét nyelvű."* Innét a Téring és Terning.^^^ 



202 Tering-ettk. Ördög. Íz. 



Hogy a Tering-eUe (= Tering-adta) kifejezésben, mely 
mint az indulat kifejezéseaz ördog-adtá-neik s ebadta nak társíi, 
— ma is emlékezetben van, azt előttem már mások is ész- 
revették. 

Tering még isten volt s az fogott lenni az Ördög is, mig 
vallásmik tiszta sámán vallás jelleggel birt s a parzismus 
hatása következtében isteneink a jók és gonoszok kettős 
táborára nem szakadtak. 

Hogy érintkezésünk a parzi vallással közvetett volt-e 
vagy közvetlen ; vagy miként nagytekintetű Vámbérynk tudni 
szeretné : őseleink, legalább részben, a Zoroaster hitére tér- 
tek-e vagy nem? — abban leginkább a nyelvtudomány van 
hivatva tájékoztató világosságot terjeszteni. 

A mi a mythologiai nyomokat illeti, ezek nem igen 
kedveznek a közelebbi érintkezés föltételezésének, vagy épen 
azon föltevésnek, mintha nálunk e vallási rendszer csak 
annyiban-mennyiben is meggyökeresedett volna. 

Ös vallásunk megmaradt egészben sámán vallásnak 
továbbra is. Isteneink, daczára az Ördög külön szerepének, 
észrevehetőleg a jó és rossz kútfejei maradnak annakutána is. 

A milyen szembeszökő a parzismusnak, mint szomszéd- 
nak hatása ránk : annyira nincsen semmi maradványa, hogy 
e vallást valamikor fajimk egy része uralta volna is. 

Érvnek látszik az is, hogy a parzismns hatásával járó 
új mythoszi fogalmak, mint: Ördög, Manó, Boszorkány a tö- 
rökségen keresztül hatolva juthattak cl csak hozzánk. 

A mi Ördögünknél még a finn Híisi is közelebb áll a 
parz ArirnánhoZy mit a skandináv mythoszok hatiísának kell 
tulaj donitammk. 

Híisi'i Hü'Uek olvassa tudós Barna Ferdinánd és Hun- 
falvy Pál egynek veszi az átkozódásokban némely vidéken 
sokat emlegetett /^-zel."*°® 

Híz csakugj^an „ellenséges és kártékony hatalmas isten- 
ség,'' ki testvéreinek, a Kalevala hőseinek minden lépten-nyo- 
mon akadályt gördít az utjokba. így Híz az oka, hogy Vainá- 
möinen hajója faragása közben térdén nagy sebet ejtett. (VIII. 
152. stb. vers.) 

■ Hízi, a miben még a korábbi hitregei fölfogás mutat- 



HlZNEK GAZDAí«ÁOA. NeM VESZ RÉSZT A KALEVALÁI KÜZDELEMBEN. 203 



kőzik, abban hasonlít az elem-istenekhez, hogy van családja 
és gazdasága. Van iramszarvasnyája és ménese, Hízi szarva- 
sát elfogni és tüzes szájú csikóját megzabolázni, csak a 
kalevai hősöktől várható merészség volt.**"^ A hideg éjszak, 
közel szomszédsága a pokolnak, levén egyik tartózkodó helye, 
volt a rúnókban megénekelt korcsolyája és hótalpa. Előtte a 
kődarabokra tört, az ág darabokra szakadt. 

Teremt ő is, do csak ártalmasat, mint a kignótj^^ és 
szolgálatában sok ártalmas lény van, de mégis, főleg ha 
számba veszszük, hogy a jótétemény is kitelik tőley*^^ nem ta- 
láljuk egészen igazolva Ipolyi állítását, hogy: Híisi Kaleva, 
az istenatya (óriás) tizenkét fiai eg\ike. O a rossz, a gonosz 
képviselője, ki küzdelembem áll tesvérei: a inldyossáy és jóság 
személy esiiöivel. " *' " 

E részben az ellentét inkább tájakhoz, a borongós 
Éjszakhon — (Pohjola) és a napfényes Kalevalá-hoz van kötve, 
melyek egymással állandóan hadi lábon állanak, majd a bol- 
dogulás bűvös malma : a szompó miatt, majd más okoknál fogva. 

A küzdelem változó szerencsével folyik, Éjszak nagy- 
asszonya majd a tengerbe fagyasztja ellenfele hajóját, majd 
a ködöt, szelet hívja segítségére, majd járványos betegsége- 
ket küld Kalevalára s medvét a Kalevalái nyájak pusztítá- 
sára. A győzelem végleg Ejhon asszonyának pártjára látszik 
áUani, midőn ez a napot és holdat kézrekeríti, a hegj^ek 
belsejébe elrejti és a tüzet is elorozza Kalevala házaiból. 
De a kalevalai hősök győzedelmes csatájok után a nap és 
hold visszaad atását kierőszakolják. 

Es mindezekben Híznék semmi szerepet nem adnak a 
runók jeléül, hogy a Kalevala hagyománya még nem tartá a 
későbbi, vagy a mai értelemben ördögnek a Híziket, s az 
még mindig inkább sámán isten volt, mint a semmi jóra 
sem alkalmas párz rossz szellem. 

Az ősvallás ördögét módositá a párzismus, és egészen 
átalakitá az izlam és kereszténység hatása. 

Némi pihenőt kell tartanunk, mielőtt a népies ördög- 
hagyományok birálatos ismertetésére adnók rá fejünket, vagjis 
röviden ismételnünk amiak okait, hogy a kereszténység ördö- 
gének miért nincsen helye a magyar mytliologiában. 



204 Az ÖRDÖG KETTŐS VONÁSAI. Az ÖRDÖG FEKETESÉGE. 



Az Ördögnek csakúgy, mint az Istennek legrégibb 
neve a sejtelem dolga, miután azok Írásban nem maradtak 
ránk. De mindkettő sámán (jó-rossz) istenség volt. Az Ördög- 
nek nagy kárára vált, hogy ö a földalatti (földöntúli) rnlág 
fejedelme volt. Az élÖkkel kevés jót volt módjában tenni, 
annál könnyebben ráragadt, hogy ártalmas szellem. Az árja 
(perzsa) érintkezés nagyon mgrontotta hitelét, de még isten- 
féle maradt. Az izlam, a zsidó és keresztény vallás a mint 
felütötte fajunk között az érintkezés vagy állandó tartózko- 
dás sátorát, megszűnt isten lenni, lett sátánná^ minden rósz- 
nak oka- és okozójává^ „sivó oroszlánná,^^ lelkekre vadászó pokol- 
beli szörnyeteggé. 

A positiv vallás Ördöge nem az, a ki az ősmagyar 
vallásban volt. Átalakultak ördög-hagyományaink is; de 
az új hit az ó-vallásnak minden nyomát, miként látni fog- 
juk, e tekintetben sem birta kiirtani. 

A népies elbeszélésekben az Ördög különbözően s egy- 
mástól nagyon felütöleg rajzoltatik. Az „iszonyatos" népies 
költészetének, melyben a merész nagyitásnak jut ki a fősze- 
rep, általánosan felkapott alakja ő. 

Legelső jellemvonása, hogy fekete, annyira, hogy a köz- 
mondás szerint : nem is ördög, hu nem fekete. Az Ördög a me- 
sében, mint egy fekete ember, fekete ruhában, fekete lovon, fe- 
kete kutyával mutatkozik nem egy esetben. Az ördögnek ál- 
latai is feketék, mint a fekete kakas, kecskebak, ló, holló, eh}^^ 
Ezen személyesítés már biztosan azon korból van, midőn az 
éjszaka istensége a világosság ellenségéül kezdett tekintetni. 

Néha medve- vagy farkas alakjában mutatja magát,**^^ 
máskor csak arról lehet ráismerni, hogy lába ló- vagy kecske- 
láb. Ebben mutatkozhatik, miután a szarv a hatalom jelképe, a 
ló'láb pedig még azon mythologiai korból foghat származni, 
mikor az alvilági istenség egy volt a leszállott nappal, mely 
lovasnak, lovonjárónak képzeltetett. A nép tudatában azon- 
ban mindezek ma már csak ijesztő voltának jellemzésére 
szolgálnak. 

^Az ördög a szigetvári néphitben lófejü, középteste 
emberi, lábai medvelábak. Négy szarva, homlokán egy 



KiNÉzÉSE. Lakása. Kertje. Családja és hozzátahtozói. 205 



ökölnyi szeme van. Hangja is emberi. Az ördög rossz, 
szivtelen, különösen fösvény ember halálos ágj^ához szo- 
kott saját hintaján elmenni, útjában a község földjét 
pusztítva.'' 
Ez a sátánnak csak cselédje lehet, mert ugyanott a 
a sátánról az mondatik, hogy : a sátánnak emberi alakja 
van, csupán lába hasonlit a lovakéhoz. A ki a sátán nevé- 
vel átkozódik, annak fejét és kezét kifordítja.*^^ 

Egyéb torzításaival, milyen például a Pihári mesében 
fordul elő, vagy hogy tüzes alakban jelenik meg s alatta ki 
ég a padozat stb., Ítéletem szerint kár nélkül adós marad- 
hatok. 

Természetes, hogy az ördögnek pokolian a lakása; de 
már Ipolyi észrevette, hogy meséink- és regéinkben egy 
eredetibb felfogás nyilatkozik meg, mely az Ördög lakóhe- 
lyét hegyen-völgyön túl messze tájra, erdő közepére, hová 
a madár sem száll mitőlünk, helyezi. Egyes helyi mondák 
meg olykor arról tesznek bizonyságot, hogy az Ördög imitt- 
amott a föld belsejében lakott: 

Gijahi vára mellett van egy szikla-üreg. Ezen szikla- 
üreg fenekén, mélyen a föld alatt volt az ördög gyönyörű 
kertje. Előbb pokoli setétségen keUett áthaladni s csak 
azután kezd viradni. Minél alább mén, annál vakítóbb 
fény és világosság jön elő. Ezen földalatti fényárban 
volt az Ördög kertje, földi nyelven le nem irható virá- 
gokkal."* 
Mondáink tehát még emlékeznek az Ördögnek korábbi 
isteni lakóhelyére is. 

Az is régibb vonása még az Ördögnek, hogy a nép- 
hitben esaládosyiak képzeltetik. A közmondás tudja, hogy az 
Ördög mikor tartja a lakadalmát, mikor veri a feleségét. Me- 
séinkben és mondáinkban gyakran találkozunk majd az 
Or döganya fiával, majd az Ordögatya leányának jut irányadó 
szerep. 

Kapcsolatosak ezen kérdésekkel a néphit azon adatai, 
melyek az Ördögnek udvartartásáról, fegyveres népeiről, sokasá- 
gáról stb. szólanak, és 6si vonásokat, melyek a keresztény- 
ség gonosz szellemeinél föl sem tételezhetök, tulajdonítanak. 



206 Ördíxh seoitség. Áldozat. Dkimó pokol-kir.U.y. 



Sok mesehős van olyan gyúrünek birtokában, melyet 
csak meg kell az ujján fordítani, vagy sipnak, melybe csak 
bele kell fújni, hogy az Ördög megjelenjék és cselekedje a ki- 
adott parancsolatot. Szerintem ez is ösvonás azon, mytholo- 
giánkbeli korból, midőn az alvilág szelleme közel egyrangű 
fogott lenni a többiekkel. Mikor az istenekre sámán bűvö- 
lésssel és ráolvasással föltétlenül lehetett hatni. 

A néphagyománynak erős bizonyságai vannak arra, 
hogy, miként Ipolyinál kilejezve találom: ő is megsegit, kö- 
nyörül a kétségbeesetten, a hívásra azonnal jelentkezik, sőt 
hívatlan is ott teremvén, maga kinálja szolgálatát és a meg- 
adott segítségért viszont ő is hálát, elismerést, áldozatot 
követel. De amint neve kimondiisától is tartózkodik: ügy 
segitségét is kárhozatosnak tartja a néphit, elfogadóját pedig 
a pokol zsákmányának. 

Meséink szerint az erdőben eltévedt vadásznak, a 
sikertelen fáradozó halásznak, a hazakísérő után vágya- 
kozó fonóleánynak, a nyomorán kesergő szegénynek, a 
sárba rekedt fuvarosnak jelenik meg azon kifakadtoikra, 

hogy: jönne bár a gonoszlélek Volna bár az 

ördög . . . .^^^ 
Eleven hite túlzó vonásaival rajzolva, tartja a nép 
rossznak az Ördögöt, a mint végtelenül jónak vallja új hite 
Istenét. De azért, miként itt is, meg-megvillan az őshagyo- 
mánynak egy-egy öntudatlan nyilatkozata is. 

Abban is ősrégiség mutatkozik, hogy az Ördög áldo- 
zatot köt ki, közönségesen hallgatagon : a születendő gyer- 
meket, kiért hét év múlva jön el. A kik azonban közönsé- 
gesen megmenekednek. 

Ebben azon áldozatok emlékezete látszik föntartva, 
melyekkel az ősvallás annak idejében úgy az Ördögnek, 
mint az elemisteneknek áldozott s babonás szokásaiban 
áldoz a néphit ma is.*^" 

Most az Ördög, a mi talán a kerereszténység liatása, 
nem tulajdonnév. Lehet, hogy már az öshagj'omány is köz- 
legényeknek, Drumő^ Dromó, Daromó a pokol királya népsé- 
gének tekintette őket. Az is kérdés, hogy csak alvilági ördö- 
göket isAert-e a magyar ősregetan, vagy aízí, hegyi elem- 



MiBÖL LETT AZ ÖRDÖO ? „ÖhDÖg" A SZEMÉLY- feS HELYNEVEKBEN. 207 



ördögöket isl^ Az utolsó valószínűbb, sőt bizonyos, hogy ha 
a fönnebb érintett manókat az ördögökkel azonosítjuk. 

Ipolyi szerint ^többnyire hol a régi pogány tanok he- 
lyébe új vallási rendszerek léptek, amazok isteneit rosszak- 
nak és elégteleneknek kimutatván, neveiket és tulajdonsá- 
gaikat a rossz szellemre ruházták, vagy hogy ezt legalább 
saját mythoszaik hasonló alakjaival igyekeztek magya- 
rázni."*^^ 

így lett az Ördögből ördög; a föld alatt lakó sámán 
istenből pokolbeli gonosz, sátán. 

De vájjon igazat adhatunk-e Nagy Géza tudósunknak, 
ki vitatván, hogy Ariimpasa, a szkitha istenassá'onynak a 
finn Impi vagy Ihnatar és a magyar Tündér Ilona a meg- 
felelője, s annak erdeng (= szűz) nevéből bontakozott ki a 
magyar ördög- (ürdüng) szó, s alakúit át a parzismus ha- 
tása következtében sátánná ?^^^ 

Ha végig tekintünk a velünk nyelvrokon népek mytho- 
logiai adatain, meggyőződhetünk, hogy ha nő a teremtés 
mvnkatársa^ mint a mordváknál, akkor teljesen idegen nevű 
lép föl ördögül; hogy a parzismus többnyire az alvilág 
sámán (jóra, roszra egyiránt kész) szellemeit avatta gono- 
szakká; hogy mig a török-taüir érintkezésben levőknél az 
ördög a teremtés végrehajtója: addig az ugorság ezt mindig 
a levegő lányánah fia. a Levegőfi, az Emher teszi. 

Hogy a magyar Ördög a kereszténységben nehezen 
fogott átalakulni teljesen gonoszszá, egyik bizonyságát az 
„Ördög" személy- és helynevekben látjuk. 

S ezzel talán végezhetünk és berekeszthetjük Mytho- 
logiánk istentani részét. 

XXIX. ünnepek és jeles napok. 

Évkezdet Üszögös Péter tüzes üszke. Mátyás-nap. Gergelynapi gerge- 

lyezés. Gergely fejér szakála. Gorgelyesek ós a napmentő mesehősök. 

Mythoszi elemek a honti népszokásban. Gyümölcsoltó. 

Isteneikkel tisztelőtök által kapcsolkozott össze a régi 
idők magyar embere. Ez volt az ösvallás gyakorlati hittana, 
melynek töredékes hagyományai egyszersmind a legalkal- 



208 Üszögös Péter. Mátyás és Gergely napja. 



matosabbak arra, hogy az egykori isteninek fogalmát adják, 
vagj^ annak megvilágitásám egy-egy sugárral hozzájárul- 
janak. 

És ezen czimen először is ösvallásunk szent idejét: az 
ünnepeket kell szóba hoznunk, melyekről Ipolyinak alig volt 
néhány sor mondani valója.*^® 

Terraészettisztelö őseinknél a természet volt szabályo- 
zója az ünnepeknek is. Főbb ünnepeik évnegyedesek voltak. 
Ezeknek sorát a tavasai nyitotta meg. Az év a tavaszszal 
vévé kezdetét. A természet föltámadása nálok ünnep: a ter- 
mészet Nagyasszonyának ünnepe vala. 

Már február 22 ikén „a földbe üti üszkét Szent Péter. "^ 
E tüzes üszögtől kezd aztán a föld lassan-lassan magához 
jönni és téli niháját magáról lehányni. Micsoda hitregét kö- 
tött e naphoz az ősrégiség? — nem tudjuk; de a valószi- 
nűnél többnek látszik, hogy Szent Péter itt a Napnak (Nap- 
istennek) képviselője. 

Ha jeles nap volt is ^Üszögös Péter"" az ősi naptárban, 
azonban nehezen fogott lenni ünnep, vagy számíttatott a 
tavaszhoz. 

Mátyás napjának is jeles napnak kellett lennie talán már 
az ős időkben némi jelek után Ítélve. Göcseji néphit szerint, 
ha Mátyásnapkor jó idő van, sok hal lesz. Ki e napon ha- 
lat foghat, abban az évben szerencsés lesz a halászatban. 
A Mátyás napján fogott halra, bármely fajtájú is, azt 
mondja: „Megfogtam a Mátyás csukáját" (Oönczy Ferencz 
Ethnographia VI. 326.) Más hagyomány szerint, mely a né- 
metben is megvan. Mátyás „jégtörő" ha talál, ha nem talál, 
csinál. Tehát a vízcultussal állna összeköttetésben. 

Talán még Gergely-nap is: márczius 12-ike csak előfu- 
tára volt az ősmagyar húsvétnak. A Gergely-napnak, mint 
a töredékes hagyományból következtetni lehet^ a tavasznak azon 
elő-ünnepe volt, melynek örömét ,,Gergely-járó^' gyermekek 
hirdették volt hajdanában. 

^^Gergely-járást'' sok helyütt még most is tartanak a 
gyermekek. Hajdan ennek nagyobb keleté vala.**° 

Göcsejben és a hol még nem múlta divatját, abban áll 
a „gergelyezés," hogy az iskolás gyermekek papir pántlikás 



Szen t-Gergely éneke. Rázza a szakálAt. GERaELYXApjARóL. 20í> 

süvegekkel, néhol fakardokkal is ellátva sorakoznak s be- 
járják falujokban azon házakat, melyekben iskolába val6 
gyermekek vannak és engedelmet kapva, hogy a szen'-Oer- 
f/ely énekét elmondhassák, közösen elkezdik énekelni isko- 
lába hívogató óneköket, melyben említésbe j6 „Gergely dok- 
tornak" dicsérete mellett az eljövendő madarak^ a szép kike- 
let szép énekszóval való zengedezesök}^^ 

Annak előtte a Gergely napjával összeeső márczius 
12-ikén. kinek dicséretét zengedezek a nemzet ifjú sarjadé- 
kai, biztosan nem tudhatni. Bizonyára még nem a tavasz 
megérkezését, miután e nap még hó is eshetik s ilyim- 
kor Oergehj rázza a szakálát. A palócz ösnaptár töredéke 
szerint ^Gergely leszáll a patkárólj gondolkozik, hogy le- 
szálljon-e ?^* 

Nincsen ok nélkül, hogy a gergelyesek ^Gergely kato- 
ndinak'" is mondatnak és némely vidéken (mint Erdély egyes 
helyein) az irott följegyzések szerint nem csupán hogy kar- 
dosak, hanem egymást meg nem sértve vagdalkoztak is az 
utczán. A palócz ^gergelyesek'' a kihalt népszokásnak még 
emlékezetben levő hagyománya szerint távozóban a mester 
gerendához ütötték kardjukat, ha nem mindnyájan is. 

Szóval a „gergelyjárók" nem iskolába toborzók, hanem 
valóságosan „Szent Gergely vitézei" (Pápa katonái. )"^^- 

Hogy a népszokást kiegészítsük, még érintenünk kell, 
hogj' a Gergelyjárás nem csupán éneklésből, hanem mon- 
dókákból is áll, melvek részben tréfás természetűek. F^zek- 
nek a háziasszony ajándéka vet véget, melyért szintén 
versben jár ki a köszönet."*-' 

A „Gergely katonái," kinek vitézei voltak a keresz- 
ténység előtt? biztosan nem lehet tudni. Alkalmasint a 
Napé, ki idegen országba hurczoltatva, szabadítás után vá- 
gyakozék. Ezért lehetett talán, hogy az úton is villogtatták 
kardjaikat, de senkit meg nem vágtak. 

Hogy a Nap fölött a sok fejű sárkányok erőt vehetnek 
és azt a Hold- és Csillagokkal együtt országukba vihetik 
zsákmányul, valónak tartotta az ősfelíbgás és a mese máig- 
lan állítja, hogy: 

„Yót a világon egy ország, a melyiknek az égin sem 

14 



210 Napszababitók. Honti népszokás. Az ösvallás húsvétja. 



csillag, sem hódvilág, sem nap nem vót; hanem hát si- 
tét vót, mint a koromfekete éccaka." 

Mi nem egyéb, mint a nap téli útjának megszemélyesí- 
tése. A gyeiTOek-gergelyesek tehát mindmegannyi hős „kis 
Miklós'^ -ok, kik a napot kiszabadítják a szerecsenyországi 
sárkányok hatalmából. És könnyű megszabadítaniok, mivel 
az máris útban van hazafelé. 

Megerősíti ezen mythologiai föltevést a honti népszokás, 
mely szerint a gyermekek szent-Gergely napján aezétt és 
tűzkövet tartva kezükben, köszöntenek be a házakhoz ezen 
mondókával : j^aczélt hoztam, tüzet ütöttem kegyelmeteknek,^^ 
Erre az aczélt olyképen veti a földre, hogy az egj'^ ideig 
seregjen."*^* 

Az aczél'kova a magyar vallási régiségben, miként 
tudva van, a Tűz-istennek és a Nagyasszonynak egyhánt 
jelvénye volt. 

Gyümölcsoltó-Boldogasszony egészen a kereszténység ün- 
nepe-e, vagy márczius 25 táján már az ösvallás is ünnepelt 
és mely czimen? — adatok hiányában nem lehet vitatni. 
Azon körülményből ítélve, hogy ez ünnep körül különösebb 
néphagyományok nem csoportosulnak, egyenesnek látszik a 
következtetés, hogy ezen ünnep napja az ösvallás naptárá- 
ban jellemző nevezete daczára sem volt jeles nap. 



Az ösvallás húsvétja. Virágvasárnap. Nagypénteki babonák. Nagyszombati 
új tűz. Határjárás, Piros tojás. Arany-tojás a pogány mordváknál. A 
magyar csoknyázás, palócz kókázás, másutt kó&ányolás. Mátkázás, ko- 
mázás. öntözködés. Vízbehányó hétfő. Hajnalozók Erdélyben. Sz.-György- 
nap nagy éjszakája. Sz.-Györgynap előtt talált gyík, kigyó, virág, menny- 
dörgés. Boszorkány -gyűlés. Rejtett kincs mutatkozása. Szent-György hete. 

Osvallásimk húsvétja, a nyomok odavezetnek, hogy 
Szent-Oyörgy napja volt. Végigtekintvén idetartozó hagyo- 
mányainkon, kimondhatónak látszik, hogy mig az öshusvét 
ájtatos és örvendetes részében beleolvadt a keresztény hús- 
vétba: addig gyakorlati részében, a babonákban maradt to- 
vábbra is naphoz kötött, régi napjához, melyen az ösvallási 



VikáovasArnap. Nagypénteki babonák. Nagyszombat. 211 



gyakorlat szerint a természet örökifjú Nagyasszonya ün- 
nepelt. 

Tehát sajátlag húsvéti és szentgyörgynajn népszokásaink 
együttvéve adnak számot az ösvallás húsvétjáról, mely a ta- 
vasz feltámadásának ünnepe lehetett. 

Némely vidékeken, igy a régi népszokások classicus 
földén: Göcsejben a virágvasárnapot megelőző szombaton 
gyermek-ünnep a barkaszedés és sokban hasonlatos a Gergely- 
járáshoz.*^* 

Osjellegüeknek látszanak a szentelt, vagy szenteletlen 
barkákhoz kötött babonák, mint: annak a hasfájás ellen való 
használata. Dörgés alkalmával, hogy a villám a házba ne üs- 
sön, a tűzbe dobnak belőle. 

Yirágvasárrutjyján minden házból visznek egy csomó 
barkát a szentelésre. Az egyházba való belépés előtt a torok 
fájás ellen jó egy szemet lenyelni. 

A nagypénteki babonák is pogánykoriaknak látszanak.*^® 
Nagypénteken nem szabad ruhát szárogatni, mert akkor azon 
évben bőrt is fognak szárogatni (a szarvasmarhában kárt 
vallanak.) Nagypénteken reggel napfelkelte előtt jó a gimár- 
ral és kakassal paprikát vagy magyar borsot nyeletni. Ha 
nagypénteken reggel pálinkát iszik az ember, ha nyáron va- 
lahol elalszik is, a kigyó nem mászik a szájába. A ki nagy- 
péntektől kezdve három egymiisután való pénteken sót ád 
a tehénnek, az még azon tavaszon borjut fog kapni. Néhol 
nagypénteken napfelkelte előtt vetik el a palántamagot. A 
nagypénteki eső nagy szárazságnak az előjele. Ha esős idők 
lesznek is abban az évben, az eső a földet nem áztatja át 
rendesen.*^^ 

A mi a Nagyszombatot illeti, csak fentartással hivatkoz- 
hatom egy-két elöregedett szokásra, mhit olyanra, melyek 
talán még a pogány korból ágadzanak át hozzánk. 

így már Ipolyi gyanakodik, hogy az ó . hagyományra 
vihető vissza a magyar kereszténység azon régibb szokása, 
hogy Nagyszombaton az új tüz megszentelése után eloltatott 
minden tuz s helyébe a megszentelt tűz tétetett (Pozsonyi 
misekönyv.) 

Nem bizonyos az sem, hogy azon nagyszomhat-későesti 



212 Piros tojás. Tojásfestés. ^Arayy-tojás*. 



határjárása a fiatalságnak, melynek raarostordamegyei pél- 
dájára hivatkoztunk, az ó-hit korából származónak veend6-e, 
vagy nem? 

A többi, mit különösen a húsvéti népszokások tekinte- 
tében még érintenem kell, csakugyan arra vall, hogy az 6s- 
husvét a mint beleolvadt a keresztény húsvétba : úgy átment 
vele az új ünnepbe a réginek vigassága és kedélyi gyakor- 
latos" szokása is. Ennek egy-két" példájára lehetetlen itt rá 
nem mutatnunk. 

Ilyen a húsvéti piros tojás. Már Ipolyi emhti, hogy a 
himes tojás készítése és ajándékozása a föld minden népei- 
nél elterjedt és egészen az ó korba felvivő pogány szokás.*^^ 
.Tehát biztosak lehetünk benne, hogy a tojás, bár mennyire 
találó symboluma legyen is az eltemetett s életre törő lát- 
hatatlan erőnek s igy a föltániadásnaky — nem a keresztény 
nyugattól kölcsönzék őseink, hanem magukkal keletről hozák 
az ünnepi himes tojás használatának szokását. 

Már rámutattunk azon mythikus jelentőségre, melynek 
a tojás az ős vallásban részese vala. Ezt e helyütt a rokon 
népekre és a saját hagyományainkra való hivatkozással tá- 
mogathatjuk. 

Nem az volt a fő az ősök hiedelme szerint, hogy az 
ünnepi tojíisok festessenek, hanem hogy az ősvallás szent 
növényének : a foghagyma (vagy vereshagynia) héjával való 
főzése által megszentelődjenek s titkos erőt nyerjenek. A nép 
sok helyütt csakugyan még ma is vereshagyma-hójjal és nem 
„börzsön"-nel szinesíti a húsvéti tojásokat. 

Az őshitregék kora tehát még nem ismerte ^jnros^ vagy 
himes tojást, hanem a barna-sárga, az úgynevezett ^arany- 
tojás'' -X^ melyeket a pogány mordoák hite ma is vallásos ke- 
gyelettel vészen körül, több erőt tulajdonítván neki, mint a 
mennját a keresztény néphit a húsvéti szenteltehiek tulajdonit.^^^ 

S látni fogjuk alább, hogy a szines tojásnak az ősval- 
lás a húsvéton kivül is juttatott szerepet. 

Áttérve a húsvét magyar hagyományairUy az látszik hang- 
sulyozandónak, hogy ezek a kereszténység szempontjából 
nem értelmezhetők; de annál érthetőbbek, hogy ha az ős 
felfogás és gyakorlat maradványait látjuk azokban. 



CSOKNYÁZÁS. (KrtKÁNYOLÁH, KÓKÁZAs.) MÁTKÁZÁS. 218 



A himes tojásról, tojásszentelésröl már volt szó. Még 
a kihalóban levő hiisvéti gyermekjáték szokásáról kell meg- 
emlékeznem, mely szintén a húsvéti tojás kedvéért történik 
és teljesen ősrégi a vonatkozásokban. 

Barna Ferdinánd emlegeti, hogy gyermekkorában még 
maga is gyakorolta játszó társaival a ..csoknyázás'^ -t^ mely 
abból állott, hogy két gyermek kiki a maga tojtísát hogyé- 
vel egyik a másikéhoz gyengén ütögette, mig az egyik betört 
8 ekkor a törött tojás a gyQvj^é lett.*^^ 

Ennek hajdan országosan egy napja vala, a húsvét 
másodnapja, melyet közszokás ma is a szabadban tölteni. 
A ^tojás összeütésének napja" annyira ismert időt jelentett, 
hogy régi Írásokat még keltezve is találunk utána. Ma már 
nem sok helyen tartatik és nem is, mint külön gyermek- 
ünnep.**^ 

Szohh-on (Somogy) húsvét délutánján az isteni tisztelet 
végeztével tartatik a falu közelében egy nagy réten. A leá- 
nyok „himös tojás'*-aikat magasra felhajigálják, nagyokat 
tapsolnak hozzá s ügy(»sen megkapják. Más helyen a legé- 
nyek laptáznak erősen, kivévén néhányat, kik a leányokkal 
dévajkodnak, s el-elkapdossák előlük a felhajitott tojást. A 
gyermekek kettőnként „lcókányó{\)nak,'' Összeütik tojásaikat, 
hogy kié erősebb s marad épen. A ravaszabbak fatojással 
Jcókdnyolnak s ha a turpisság kitudódik, egy kis birkózással 
hamar kiegyenlítik a dolgot s az eltört tojásokat közösen 
elfogy asztj ák.*^^ 

Ipolyi szerint ezen tojás-játék a palóezságban „kókázás" 
név alatt ismeretes.*** 

Őseredetűnek látszik még a húsvéti tojással való viát- 
kásás és komázás is, mely még Vasmegye némely vidékén 
tartja magát. A fiu fiúnak, a leány leánynak, ki vele egy- 
korú s mátkájának (kmnájának) tartatni óhajt, ad, vagy küld 
egy himes tojást, ki azt kettővel viszonozza. Ezután egy- 
mást mátkának (vagy másik helyen szokásos: komának) 
szólítják.*** 

Szóval megállapíthatónak látszik, hogy az ősmagyar 
húsvét kiváló jelvénye a tojás és a vele készüli tésztás süte- 
mény vala, melyek őshagyomány szerbit talán az ablakba 



214 Húsvéti szentelt. Vízbkhányó hístfö. 



való kitevés által szentelödtek meg. Ezen vélemény azon 
göcseji néphitre támaszkodik, hogy: a ki nem küld szentel- 
tetni, az a kosárba helyezett ételneműeket nagyszombaton 
este a szoba ablakába teszi ki s reggelig ott hagj'ja, mert 
abban az éjjelben az Ur angyala minden házai mcfinéz s a künn 
talált ételnemíleket megáldja. 

A himes tojással találkozunk még a szokásos húsvéti 
öntözködésnél is. Kétségbevonhatatlan, hogy az öntözködés 
is az ősmagyar húsvét hagyományaihoz tartozik. Ország- 
szerte divatozó szokás, mely épen azért nagy régiségre mu- 
tat, s látszólagos üressége vagy nyers kivitele daczára 6s- 
mythoszi eszme hordozója. 

Jelentősége tekintetében annyi keresztény századok 
után csak a tapogatózás jutott késő osztályrészünkül. Nekem 
úgy tetszik, hogy a tél rabsága alul fölszabadult vUdemnek 
tiszteletére szánt vallási szertartás fogott eredetében lenni, 
melyhez a leányok egészséget, a nemzet ifjúsága erőt kötött. 

De aztán, főleg hogy a gyöngébb nemet illetőleg kevés 
gyöngédséggel, sajátlag pedig nagy sok jó akarattal gya- 
koroltatott, a ma is szokásos vizbehányó hétfö-rmvezet min- 
den beszédnél jobban bizonyítja. 

A régibb megfigyelés és a mai falusi gyakorlat meg- 
egj^eznek abban, hogy a meg(')ntés felért a vízbe való merí- 
téssel, a mint hogy eredetileg, a „kerek tenger"* hazájában 
talán csakugyan vízbehányással hajtatott végre. 

Mentől több vizet kap a leány, annál elégedettebb, 
minek oka az ős meggyőződés homályos tudatában ke- 
resendő. 

Ugy találtam, hogj^ a Közép-Nyárád mentén (Maros- 
Torda megye) föntartott öntözködési eljárás talán még leg- 
közelebb áll az ősvallás korának gyakorlatához: 

„Minden valamire való leánynak a választottja, ha 
van, (írja róluk Gál Kálmán) szívbeli kötelességének tartja 
húsvét szombatjának éjjelén^ tehát húsvét viradóra kedvesének 
kapujára, kútágasára vagy háza tetejére, általában valamely 
azonnal szembetűnő helyre szép fenyőágat tenni. Nagyon 
élhetetlen a lányok között az, akinek húsvétkor nem tesz- 
nek fenyőágat. 



Erdélyi majnalozök. A ház viráoszáláxak meoöntésb. 215 



Kern mennek azt öntözni, nem hívják a tánczba, nem 
veszik figyelembe, a kinek kapuján, vagy háza tetején nem 
látják meg reggel a virágot. 

De a legények is sokszor drágán és nagy fáradsággal 
szerzik meg azt a két-három darab szép fenyőágat, melyet 
szeretőik számára szántak. Mert, ha nincs a falunak feny- 
vese, elmennek a negyedik-ötödik falu határába is érette, 
s ha pénzért vagy egyébért cserébe nem kapják, készek 
lopni is, de szeretőiket kigunyoltatni nem engedik. 

A három-négy darab fenyőág mesterségesen összekö- 
tözve és szines papírszalagokkal, j^iros tojásokkal feldíszítve, 
a lányt egész évre büszkévé teszi. Megtörténik az is néha, 
hogy (mivel szombaton éjjel elkéstek, talán épen azon éjjel 
szerezték és hozták messziről a fenyötígat s nem értek rá 
feltenni, vagy pedig maguk a legények megrestelték, ha 
egy-egy jómódú szép leány szégj^en-szemre vii*ág nélkül 
maradt) húsvét clsÖ napjának éjjelén tesznek még utólagosan 
egy-egy lánynak fenyőágat. 

A tánczot rendesen a falu legjobb tánczú 2 — 3 legénye : 
a vőfélyek rendezik és pedig egész esztendőn keresztül. 

Ezek a vőfélyek aztán húsvét másodnapján reggel meg- 
kezdik a falu egyik végén a hajnalozásL Ez abban áll, hogy 
azon házakban, a hol fenyőág van, a hozzájok csatlakozó 
fenyőágat tevő legényekkel együtt muzsikaszóval bemennek, 
a lányt (ki rendesen az udvaron tesz- vesz) megöntözik. 
Néha nem sok kímélettel a válluha fektetik s vederrel öntik 
rá a vizet, úgy hogy egészen lucskos lesz. A ház gazdasz- 
szonya erre a hajnalozókat és öntözőket behívja, megtraktálja 
kalácscsal, pálinkával, piros tojással s ha jobb módú, akkor 
néhány krajczárral is. 

A vőfélyek felváltva szépen betanult ünnepi köszöntőt 
is mondanak. Hálát adnak Istennek, hogy e szent ünnepi 
napokat megérni engedte. Áldást mondanak a házra és la- 
kóira. Bocsánatot kérnek, hogy a ház virágszálát, hogy el ne 
hervadjon, me^öntöiték. Megköszönik a szíves vendéglátást és ké- 
rik egyúttal, hogj'' engedjék el lányukat délután a tánczba is."*^^ 

Es ezekben nagyjából a keresztény húsvétba átcsapott 
ősszokásokat kimerítvén, áttérhetünk az ősünnepnek hahó- 



216 SZENT-GYÖRGY ELŐTTI PÜ, KIÖYÓ, GYÍK. MENNYDÖRGÉS. 



Tiákhan mutatkozó gyakorlati részére, melyek eleitől fogva 
T^Szent-Göripf' napjához kötvék. 

Ezen babonák pedig komolyabb oldaláról mutatják be 
az ősidők húsvéti tavaszümiepét^ különösen annak előestéjét 
és éjszakáját. Ez a jó és rossz szellemek megmérközésének 
nagy éjszakája, és gondot okozó napja a védekezésnek, 
melytől függ az egyes gazdaságnak és sokszor az egész 
termő évnek sorsa.*^^ A boszorkányok, kik ilyenkor gyűlést 
is tartanak, a legserényebbek a rontásban, a gazda pedig a 
védekezésben. Különben a nyirfa: a Nagyasszony szent fája 
elegendő távoltartásukra; de ronthatnak a szőUökben, rét- 
ben és vetésekben, melyeken a harmatot lepedővel szedik 
föl, hogy új bögrébe kicsavarva, bűvös szerül eltegyék. 

Szent-György éjszakája *eC szent éjjelek egyike. Ezen 
éjszakán megszólal a fű s megmondja: mi hasznát lehet 
venni. Különben a füveket Szent-György előtt kell szedni, 
mert Szent-György után már elvették a boszorkányok a 
foganatját. 

Már a Szent-György előtt való napok is jeles napok. 

A göcseji néphit azt tartja, hogy: aki Szent-Györgynap 
előtt kiyyót vagy gyíkot fog s ezeknek torkát megnyomo- 
gatja, az ő kezétől a megnyomogatott toroklVijósak baja 
megszűnik s maga az illető egész éven át mentes lesz a 
torokfájástól.*^^ 

A Szent-György napja előtt talált kígyónak levágott 
feje bűvös szer, vagy óvó eszköz; még a hot is, melylyel 
agyonüttetik, erőt nyer. Zsírja, hőre köszvénycseknek igen 
jó orvosság (Szatmár). 

„A szent-Györgynap előtt talált hangyabolyt az asszo- 
nyok megbolygatják, hogy annyi csibéjök huseregjen abban 
az évben az udvarban, mint a hány hangyát ott láttak.'' 

A Szent-György nap előtt talált virág megszárítva 
orvosság. 

„A ki Szent-György nap előtt kezét csalánnal megdör- 
zsöU, annak a keze abban az évben a csaláncsipést nem 
érzi."*88 

A ki Szent-György előtt dörgést hall, a közelében ta- 
lált kerítést rázza, hogy azon évben a hideglelés elkerülje. 



Óvószer és vÉDEKE;5fts. Szext-györoy hkte. Májpa.. 217 



„A ki Szent-György nap előtt először dörgést hall, vesse 
magát rögtön a földre s ott többször henteregjen ide-oda, 
akkor azon évben nem lesz gyomorfájása"*^® 

Hegyhát vidékén : Szent-Györgynap előestéjén szokás 
nyirfaáfjaicat tenni az ablakba, ajtófélfába, istálló elé kerí- 
tésre, sőt még a buzavetésekbe is, hogy a boszorkányokat 
távoltartsák a háztól, az emberektől és állatoktól.*"^^ 

„Szent-György nap éjszakáján gyűlnek a boszorká- 
nyok Szen-Gello hegyére tanácskozni. Ilyenkor vigyázni 
kell az embernek, hogy az ördög meg ne nijergelje. A ki 
ez éjjel baloldalán fekszik s lába vagy keze keresztbe 
van téve, ahhoz nem férhet rossz. "***^ 
Szent-György éjszakáján mutatkozik a péns: is, mely 
mint a tűz lobban fel, miről a szathmármegyei néphit so- 
kat tud. 

Szent-György napjának egész hete ünnep volt az ó-tör- 
vényben, a mint ezt a göcseji néphagyományból következ- 
tetni lehet. „Ha a baromfiat Szent-György hetén ültetik 
meg, a- csibék nagyon „ferdén" (hiányosan) kelnek ki." 

És ezzel húsvéti hagyományainkat nagyjából kimerí- 
tettük s a tavaszi jeles napokon ilyképen általestünk. 



A inájfa a palóczok közt. Honti szokás. Pünkösdi májfa Muzslán. A 
somogyi májusfa váltság. Kis leányok pünkösdi járása a palócz földön, 
Csallóközben. Dalos mondókaik. Pünkösdi királv- és királyné- választás. 

Mythoszi vonatkozása. Pünkösdi babonák. 

Hozzáláthatimk folytatólag a nyár — mythoszi ha- 
gyományainak összeszedegetéséhez. 

Ilyen mindenek előtt május elsején a májfa-állitás szo- 
kása, melyet látszólag kölcsönzésnek kell tekintenünk; de 
lehet nem minden alap nélkül ösgyakorlatnak is vitatnunk. 
Nekem az látszik helyén levőnek, hogy beérjem a májfa- 
áUitás magyar ősvoltának okaival. 

Nincsen nagyítás úttörő mythologusunk : Ipolyi álUtá- 
sában, hogy a májfa-állitás magyar faluinkban köztudomás 



218 A MÁJPA-ÁLLITÁS RÉGISÉGE. ÍPOLYVÖLGYI »KÖZÖS" MÁJPÁK. 



szerint napjainkig „élénken divatozó szokás." Hogy sok helyütt 
ilyenkor reggel majdnem minden ház előtt, melyben eladó 
leány lakik, látható ilyen fa.*^- 

Még az annyira elzárkózott és szokásaikban eredeti 
palóczok közt is otthonos a „májfa" állitás. 

„Ezt, mondja Istvánífy, a palócz legény el nem mu- 
lasztaná semmiért sem. Ha május elseje hétköznapra 
esik, a májfát rendesen a legközelebb eső vasárnap reg- 
gelre szokták felállitani. Kimegy a legény előtte való nap 
az erdőre, olykor a harmadik falu határába is, ha köze- 
lebb nincs, kiválasztja ott a legszebb, legsudárabb fiatal 
nyír-fát s ha kell, nem sajnálja éile megfizetni az 1 — 2 
. frtot sem, ha pedig nem adják, ellopja szépszerével. 
Odahaza aztán a nyír-fát gályáitól szépen megtisztítja, 
csak a tetején hagyván egy kis lombkoronát, azt azután 
czifra kendőkkel, pántlikákkal földíszíti s éjnek idején 
elviszi szeretője udvarára és ott a kapu mellett földbe- 
ásva felállítja. S ki boldogabb, mint a kinek kijutott a 
maga májfája s büszkébb, mint az, a kié a legmagasabb, 
legsudárabb az egész faluban."^^^ 

Nem egy ok szól amellett, hogy a májfa-állitás szo- 
kását eredetinek tartsuk; annál bajosabb adatok hiányában 
meghatározni, hogy ünnep volt-e vagy csupán jeles nap va- 
mikor a zordonabb éghajlatú haza tavasz ünnepének em- 
lékezetben tartott évfordulója? A babonás' hagyományok tel- 
jes hiánya kevésbbé merész föltevésre sem ad jogosultságot. 
A hagyományos nyírfa, melynek az ősünnepségekből nem 
volt szabad kimaradnia, csak fél ok arra, hogy május else- 
jét az ó-törvény szent napjai egyikének nézzük. Annál is 
inkább, mert a hagyományos májfák állításának nem min- 
denütt május elseje az ideje és nem egyes hajadonoknak 
kitüntetése a bevallott czélja. 

Ipolyi úgy tudja, hogy áhttattak „közös" májfák is. 
Tudja, hogy Honiban az Ipoly völgyén (ő Peszek környékét 
említi) az ilyen fákra kendők és szalagok tűzettek és ezeket 
onnét le kellett lőni s a lövő az összegyűlt leánysereg hal- 
lattára kedvese ki-kiáltott nevében próbált szerencsét.'*^ 

A májfák állításának nem is mindig május elseje az ideje. 



Pünkösdi májfa. Pünkösdi szokások. hMi van ma?" 219 



Fönnebb láttuk, hogy az némely helyeken a hajadonok hús- 
véti kitüntetése; másutt pünkösdi mulatságnak van az 
szánva. így Muzslán (Esztergomra.) a májfa magas póznára 
emelve pünkösd hétfőn a fiatal biró, a fiatalság által válasz- 
tott első legény háza előtt állíttatik föl s körülötte nagy vi- 
gan járja el a fiatalság a pünkösdi tánczot.^*^ 

Midőn vitatom, hogy a májfa-álütás magyar szokás, 
egyszersmind nem állithatom, hogy az nem volt meg szom- 
szédainknál is, vagy hogy az eltérések mindenike jogosult 
arra, hogy eredetinek tartassék. 

Pünkösd a nyár első, határozott jellegű ünnepe a nép- 
hagyományban. Eszrevehetöleg nagy a különbség a megho- 
nosodott és eredeti pünkösdi népszokások között, miként az 
a következő példákból kivihíglik. 

A somogymegyei lengyeltóti legénység „május elsején 
az egyház elé hatalmas május-fát álHt le Csáky Elek tudó- 
sitása szerint. Ez ott marad pünkösd-hétfőig. E napon kora 
reggel lóháton szineskendő zászlókkal berugtatnak minden 
egyes ház udvarára, közrefogva a „maskurás"-nak felöltöz- 
tetett lovast. Csodálatosan is néz ez ki. Fejére egy zöld gá- 
lyákból font alkotmány van téve, mely oly terjedelmű, hogy 
lovát is befödi. Az udvart körűlnyargalván, az egyik legény 
verset mond, azzal végezvén : adjanak tojást vagy pénzt a 
legények részére májusfa váltságul, mert ha nem, úgy fel- 
tipratják az udvart, hogy az járhatatlanná válik."**^ 

No hát ez nem lehet magyar szokás. Nem magyar 
eredetre mutat az „ugocsai pünkösdi királyválasztás" sem, mely 
azzal végződik, hogy az utczán végigvonuló ^királji;'' minden 
kerítés mellől, minden kapu sarka mögül hamuval telt fazék- 
kal, törött tállal, rossz edénynyel fogadták.*^'' 

Nem ilyenek a mi pünkösdi hagyományaink! 

És nem is vagj^mk egészen szűkében az idevágó ha- 
gyományo's adatoknak, sőt akár osztályozhatjuk azokat. 

Talán nem tévedek, mikor az elsőséget a kis leányok- 
nak adom, s e részben a palócz gyakorlatra hivatkozom, kik- 
nél a leánygyermekeknek a „M van ma^' járását a pusztító 
korszellem napjainkig nem volt még képes fölöslegessé 
tenni. Pedig a mostani gyakorlat már tai'talom nélkül való 



220 Kis leány-pünkösdi kbrAlyné. Báb-királyné. 



szokás, melynek csupán az öntudatlan mythikus értelem 
tudhat becset adni. 

A ^mi van ma"* járásának pünkösd első napja az ideje. 
Délben megkezdik s járják egész délután naplementéig, de 
csakis leány-gyermekek, miként Istvánflfy Gyula írja: 

^Valamennyien fejér ingvállba, piros, virágos szoknyába 
vannak felöltözve s egy közülök, rendesen a legkisebb, a 
^pünJcösgyi hirá'né,'' kinek megkülönböztetésül a többitől fe- 
jére rózsa-lcoszorú van téve. — Osszeszedelődzködik 10 — 12 
ilyen palócz kis lány, beállítanak a gazda udvarára s ott az 
ablak, vagy a pitar-ajtó előtt körbe állva, egymás kezét meg- 
fogják s a kis pünkösdi királyné előtt addig forognak, mig 
a következő dalocskát el nem éneklik: 

Mi van ma, mi van ma. Piros pünkösd napja. 
Haónap lesz, haónap lesz A másogyik napja : 
Ne tipegj, ne tapog-j, Mer' ha mé'tapodocl 
A pünkösgyi raózsílt, Megadod az árát. 
Csak fürgyik, csak fürgyik A fekete csaóka. 
Szájjon a házokra, Az égók harmattya. 
Mint azelőtt száUott Az apostolokra. 
Lyányok ü'nek a toron'ba Aran'koszoróba 

# 

Ara ménnek al legények Sárga sarkantyúba. 

Ha jaó jányok vaónálok Nékem köszönnétek, 

Levenném a süvegem Annak öru'nétck, 

Péz vaóna, csengene, Uaózsa vaóna sórgene, 

Mégis kiserdü'ne. (Dicsértessék a Jézus Kirisztus \)^^^ 

Ipolyi szerint Kilüibm (Csallóköz) hatjával állnak össze 
a leánykák fejérbe öltözve, fejőkön rózsakoszorúval s egy 
fa-bábot hordoznak szépen felöltöztetve, virágokkal, koszorúk- 
kal s koronával feldíszítve s midőn véle a ház ajtajához 
érnek, énekszóval vagy a nélkül rákezdik: 

Elhozta az Isten jjiros pünkösd napját, 

Mink is meghordozzuk királynőnk asszonykát, 

mire a bábot, a mint bírják, olyan magasra emehk ezen 
felkiáltással: „A keteJc (kegyelmetek) kendere ilyen nagyra 
nőjön ni!^^*^ 

Első sorban méltán hozakodtam fel a kis leányokkal, 
mert a pünkösdi öreg hitregének ők az utolsó pártfogói s 
dalos és mondókás ajkaik őrzik az ó-vallás énekének tőre- 



KikAly-, királyxé-választáh. Pünkösdi királyság. 221 



dékét: a legeslegrégibb nyelvemléket. Különben bizonyos, 
hogy az ösvallás ezen nyári énekét is elveszettnek kell te- 
kintenünk. 

Az ös hitrege nyomai visszamenőleg mutatkoznak még 
vagy csak mutatkoztak a serdűltebb ifjúság ünnepi kedv- 
telésében. De természetesen ez már pelyva és nem búza az 
6s mvthosz helvett. 

A mai pünkösdi fiatalsági ünneplések már jobbára el- 
fajultak, Ipolyi még ezt írhatta nógrádi, honti, gömöri, csalló- 
kö7Á, tehát jobbára palócz esetekre hivatkozva: „A szokás 
mai gyakorlata tudomásomra ebből áll : pünkösd napján (gyak- 
rabban csupán pünkösd-hétfőn) az ifjúság a délutáni táncz 
és zene előtt választ maga közül és pedig a legények külön 
egy királyt, a leányok is egy királynőt. Amaz az ünnep feje 
és rendezője, emez dísze. Az ünnepélyes öltözékkel, szala- 
gokkal, kendőkkel és virágokkal való földíszítés mellett fe- 
jökre korona, vagy csak virágkoszorú tétetik, kezökbe virá- 
gokkal díszített királyi pálcza adatik. Olykor azonban ezt 
az általa rendelt szolga viszi előttük. Ehliez a leány arcza 
fejér lepellel elkendőztetik, ugyancsak ő karjára virágokkal 
telt kosarat tűz s ha az ajándékok sokasága megkívánná, 
ilyeneket visznek utána szolgáló leányai is. Végül négy fejérre , 
meghámozott botocskára köttetik egy nagy piros kendő négy 
vége s menyezetkint vitetik négy leány által. Az egészet 
kézen fogódzva körré alakúit legények és leányok tánczoló 
serege veszi körül s megkezdik a tánczot a falu korcsmája, 
a király és királyné háza előtt, honnét a menet házról-házra 
folytatódik. Minden ház előtt eljárják a körtánczot ; mire a 
ház gazdasszonya kilép, széket téve a ház elé a királynak és 
királynőnek s kosarába ajándékot vetve, mit a kinüynő vi- 
rághintéssel viszonoz. A pünkösdi királynő arcza lelepleztetik 
s a pünkösd ünnepére vonatkozó alkalmi versek egyszersmind 
a ház urára és asszonyára vonatkozással, szavaltatnak vagy 
egyhangún dúdoltatnak, minek ismétlődő zárversei visszhan- 
goztatása közt a csoport eljárja a kör- vagy tipegd tánczot/*'''^ 

Mintha a töredékek még a táncz minőségét is jelle- 
meznék. Azt hiszem, hogy lassúbb ütemben lejtettek az e 
fajta szövegnél: 



222 Ének-töred^. Pünkösdi babonák. Napisten ünnepe. 

Jó legény ! jó legény I Jól meg fogd a kantárt* 
Ne tiposd, ne taposd A pünkösdi rózsát.*^^ 

Mig ellenben egészen szapora lejtésssel adták vissza a 
refrainszerü záradékot : 

Hadd tapodjuk, hadd tipodjuk 
Piros pünkösd napját ! 

Hogy régenten ez lovon történt, azt a fönnebb említett 
palócz kis leányok verses mondokája is bizonyítja. Az ada- 
tok gyér volta miatt bajos eligazodni, hogy vájjon ezen já- 
tékos kedvtelésnek nem felel-e meg egy korábbi kor komoly 
eljárása, avagy a pünkösdi ifjúsági vigalmakat minden át- 
menet nélkül a kereszténység fosztotta meg mythoszi jelen- 
tőségétől. 

Hátha e kérdésre a mese adná meg a feleletet, mely 
szerint a napot visszaszerzö hős menyegzős ünnepséggel fo- 
gadtatik s ezért lett a fiatalság ünnepe! 

Vájjon a pünkösdi mythoszszerü népünnep nem része-e 
a vele szomszédos szent-Ivány napi ó-ünnepnek? még véle- 
ményezés nélkül kell hagynom. 

Még érintenünk kell a pünkösdi néphagyományt. Pün- 
kösd napján Göcsejben napfelkelte előtt a leányok a búza 
harmatjában mosdanak, hogy szépek legyenek. Szintén nap- 
kelte előtt bodzavirágot szednek, mely torokfájás ellen hasz- 
nál. A disznó állát megfőzik, levét a disznókkal megitatják, 
hogy azokat azon évben veszély ne érje.*^^ 

Szent-Iván (virágos szent-János) éjjele. 

Tfizünnepünk maradványa. Szertartásának hagyományai a palóczoknál. A 
hajadonok ünnepe volt. Kolonyfalusi részlet. A perki loány tűzugrása. Po- 
zsony- és hontmogyei régibb gyakorlat. A hosszú szentiványi ónok tö- 
redékei és hitregei fontosságaik. Babonás szokások. 

A Szentivánéji tűzünnep a szent királyok által legin- 
kább tilalmazott s a népszokásban legtovább föntartott ma- 
radványa az ősvallásnak. Az év legszebb részében, leghosz- 
szabb napján : jiinius 24-én tartatott s a „Napistennek" szentelt 
ünnep volt. 

Hagyományának töredékei mai napig fönvannak. így 
a jó palóczoknál a szentivánéji tűzugrásban. Az őshagyomány 



Szent- Iván éjb á Mátrában. 228 



tudatának hiánya mellett a falusi elüljáróság ellenkezése is 
meglévén, nem csoda, hogy ha e festői népszokás mindig 
jobban összébb zsugorodik és ma már semmi sem emlékeztet 
rá, hogy a Napisten nyári nagy ünnepének áldozati szertar- 
tását koptatta meg az idő ennyire és tette gyermekjátékká. 

„ Párád j Bodony községekben, mondja az Ethriografia^ 
Szent-Iván napját megelőző este, midőn a nap a hegyek 
mögött már leáldozott volt, kimegy a falu apraja-nagyja, 
leányok, legények a községet környező emelkedettebb he- 
lyekre, ott aztán tüzet gyújtanak s a fölcsapó lángokon 
keresztül ugrálva kiáltozzák: ^Törés 7ie légyen a lábamon! 
Törés ne Ügyen a lábaynon!'' Majd a leányok csomóba kötö- 
zött „tisztes füvet"* (stachys) tartanak a tűz füstje fölé egy 
darab ideig s azt égnek dobálva kiáltják : „Dlyen na'Uegyön 
emménk kendereönk ! Hlyen na'Uegyen emménk kende- 
reönk I^*^« * 

A megfüstölt tisztesfű-csomókat, mint „szörnyen hasz- 
nos füvet" hazaviszik s abból a betegségben sinlődő gyer- 
mekek számára készítenek fürdőt. 

Dorogházüj Szvha, Mindszeftit környékén pedig a nagyobb 
lányok a tűz közelében két sorjával egymásnak szemközt 
állanak s a szemben állók egymás kezét megfogják erő- 
sen, azután két leány egy 6 — 7 éves kis leánykát két 
oldalról végig sétáltat a sorban állók kezefején, mi köz- 
ben folyton ezt kiabálják: „Ég Buda vára, ég Buda vára!''' 
S a mely párnál a kis leány már elhaladt, azok ismét a 
sor elejére szaladnak, ott újból összefogják kézöket, hogy a 
kis leány másodszor, harmadszor is végig sétáljon köztök 
s ez így tart mindaddig, mig a tűz meg nem szűnik lobogva 
égni s csak azután ugrálják keresztfii a parazsat. 

A hallalak meg mikor már leszállott az este a tájra 
s a Gönczöl szekerének csillagfénye kigyuladt az égen: 
akkor vonulnak ki a határbeli dombokra. Ott hosszú póz- 
nára kötözött szalmacsomót gyújtanak meg s azzal ide-oda 
futkosnak. Régebben ily szalma-csomót többet is meggyúj- 
tottak s azzal vagy kígyózó vonalban futkostak egymás 
után, vagy úgy állottak össze, hogy az égő csóvák lángjai- 
ból egy kereszt formálódott ki."*°* 



224 A TÜZÜNTÍEP KOLONYI HAGYOMÁNYA, SZBNT-IVÁNYI ÉNEK. 



Utolsó föllobbanásai az ősök szent tüzének! 

Hogy Szent-Iván vagy nyári máskép virágos szent 
János napja ennek előtte szertartásosabb volt s jobban kidom- 
borodott; hogy az kiváltképen a hajadonok ünnepe, kik 
ekkor a titkos jelentésű Magyar Ilonához fordultak, hogy 
íerjhezmenetelökben legj^en segitségökre, — az hagyomány- 
régiségeinkben még elég kivehetően nyilatkozik. 

Erdélyi írja, hogy: e nap az országban néhiitt, neve- 
zetesen Nyitra megyében, Kolony vidékén bizonyos népi mu- 
latságok ünnepe igen régi szokás szerint, mikor a helység- 
től távohísö, leginkább halmos helyeken, többnyire szalma- 
s rőzse-tüzeket rak a falubeU iíjuság, főleg a leányok (mert 
a fiuk inkább csak nézők), vivén magukkal pái'lásra szük- 
séges „virágos" füveket s a tűznek lángját énekszó mellett 
keresztül ugrálják. Milyen: 

Virágos szent János, éjszakád világos. • 
Mig előtted leszek, tiszteletet teszek, 
Csak addig világos, légy aztán homályos. 

Hajtsuk, hajtsuk a cseresnyo ágát. 
Mert most éli szép világát 
Hadd szakasszak szépéből. 
Szeretőmnek színéből.*^ 

Abból: hogyan és mikép ugorja át a tüzet valamelyik, 
jósolni szoktak a férjhez-monésre. A közmondás : „Elugrotta, 
mint Perk-i leány a férjhezmenést,"*^^ — úgy értendő, hogy 
szegény tűzbeesett és összeégette magát. Közmondás, hogy : 
Hosszú mint a szent Iván éneke. Ez az ének azért hosszú, 
mivel az ünnep, vagy szokásos mulatság két hétig tartott, 
melynek Szent-Iván napja épen közepére esik."^^" 

Ipolyi meg hivatkozik még pozsonjá és honti egykorú 
gyakorlatra is. ^Bősön, Bakán s a dunaparti helységekben, 
hol még divatos (írja Karcsay után) szolgalegények rakják 
estén a falu végén. Rőzsét kérnek össze e czélra, ha nem 
kapnak, úgy veszik el s összeállítják azt rakásba hegyével 
fel, azután alul meggyújtják s körültánczolják, különféle 
dalokat énekelve. Hajdan volt, mondják, erre egy különös 
hosszú ének: a Szent-Iván éneke. Midőn a tűz lelohad, 
átugorják, ho^y Jut a faluban ifiz támad, el ne terjeJjen.''*^^ 



Dunamenti szokások. Ének-töredékek. 225 



Kilitiben szerinte, hat pásztor legény szokta rakni a 
tüzet, melyen raindegyikök háromszor átugrik,- a gazdasszo- 
nyok pedig vizet melegitenek mellette, mely óvszer a ká- 
poszta-hernyó ellen. 

Hontnak dunaparti részén pedig az a szokás, mondja 
Ipolyi, hogy az előestén kimén az ifjúság a Duna feletti 
partokra, a leányok a part alján állanak, az ifjak a tetején. 
Tüzet rakva botjaik végébe karikát illesztenek s azt a parázsba 
megtüzesítve megforgatják s a Dunába sújtják, miközben az. 
alakjából és értelméből kiforgatott daltöredéket ujongják : 

„Ipsiláug, ipsiláng, ipsilángi rózsa, 

Rózsa volnék, piros volnék, 

Karika volnék megfordulnék 

Kire, kire, kire ? (— — ók Örz8ijé)-re."^^ö 

Bezzeg hízik, ki a nevét hallja említtetni. . 

* 

Ritka rendet vágtam, sűrű boglyát raktam 

Hej, hej rózsám gyere velem (ugrik) „Keszihóca"-i. 

A leányok koszorút kötnek s azt egy közeli fára ha- 
jingálják, a kié az ágon megakad, még azon évben férj- 
hez megy.**" 

A hosszú Szent-Iván éneke elkallódott. Egyes darab- 
káival a gyermekek játszanak, tánczolva énekelvén: 

Kis kacsa fürdik Fekete tóba 
Anyjához készül Lengyelországba 
özére! era, menyem, szép lánybarátném, — 
A kit szeretsz, vedd el. 

Ezt szeretem, ezt kedvelem. 
Ez az én édes kedvesem, 
Ha ijónz volna pendülne, 
Rózsa volna, csendülne 
Mégis kifordulna. 

Mikor ezt a tánczot járják. 

Járjad, járjad vig katona 

Hadd dobogjon ez az nóta 

Állj ki már I 

(Eger, Tiirk frigyes gyiijt) 

Ilyen ösvallásos Icöltészeti maradványt szinte fölös szám- 
mal szedhetünk "a gyermekek ajkairól 'még össze; de a 

15 



226 A TŰZRAKÁS ÉNEKE. A TÜZ UGRÁS IGÉI. 



hosszú szentiványi ének reánk nézve elveszett, miután az 
összefüggőbb, meglevő töredékek sem egyebek, mint értelme- 
veszített és átérzés nélkül hangoztatott alkalmi mondókák, 
illetőleg énekes reczitácziók. 

Végűi még kísérletet kívánunk tenni abban, hogy e 
szent éj utolsó korszakának képét adjuk leírásban. Hogy 
ezt tehetjük, jegyzeteiben főleg Kelecsényi Pálnak és a 
kolonyi népszokás szívósságának köszönhetjük. 

Lehetséges, hogy a kereszténység előtt való ó-korban 
aezél-kovával kicsalt szikrából lett gerjesztve a nagy éjszaka 
szent áldozó tüze; de nem valószínű, hogy bár a legrégibb 
korban, a meddig tudniillik hitregés hagyományaink föl- 
nyúlnak fadörzsölés által fakasztották volna az ünnepi szent 
tüzet, mert hogy egy kerék (melynek küllői kilencz fából 
készültek) akár tengelye körül való forgatása, akár az agyán 
keresztül tolt kőrisrud dörzsölése által idéztetnék elő, ez az 
egyszerűségre törekvő régiséggel ellenkezik és e gyakorlatot 
német utánzatnak tüntetné föl.*^^ 

Ugy látszik, hogy a tűzrakás már a leányok dolga ; mert 
ezek éneklik: 

„Tüzét megrakoljuk, Négy szögre rakoljuk, 
Egyik szögén ülnek Szép öreg eraberok 
Másik szögén ülnek szép öreg asszonyok, 
Harmadikán ülnek szép ifjú legények, 
Negyedikén ülnek szép hajadon lányok," 

Mintha ezen elrendezés többet akarna jelenteni és je- 
lezni, mint közönséges csoportosulást! Mintha itt többről 
lenne szó, mint egyszerű profán vígalomról! 

Míg a hálaadás örömtüze magasra törő lobogó lánggal 
ég, addig a fiatalság azon énekeket énekli és játékokat űzi, 
melyeknek töredékei imitt-amott fölmerülnek még, de már 
az ősvallás szelleméből kiforgatva, sőt az érthetetlenségig 
módosítva és megcsonkítva. 

Kezdetét veszi a tüz által való tisztulásnak: a tüzugrás- 
nak szertartása. Tűzugráló énekes mondókák: 

«, Meggyúlandó (Barta) kőháza, Oltsuk, oltsuk I 

Jaj, ne hagyjuk szegényeket, Oltsuk, oltsuk I (ugrik) 



VlRÁG-ÉXEK. ÉaZREVEHKTÖ MTTH08ZI VONATKOZÁSOK. 227 



(a többiek): Mely magas rút a faága, elágazott 

A tengeren által hajlongott. 

Egyik ága hajlott (Barta) udvarába ; 

Selyem sárhajú*^^ Magyar Ilonának, 

Hajon felül gyöngykoszorú, Gyöngy másik ága. 

Hajlott (Barta) udvarába, 

Selyem sárhajú Magyar Ilonának, 

Hajon felül gyöngykoszorú, gyöngy." 

Minden leány annak a nevét mondja, akihez hajlik a 
szive s azután átszöki az illatos füvek által fölszitott tüzet. 

Ugy látszik, hogy ezen nagy éjjelen is beszédesek va- 
lának a virágok és illatos füvek, amint ez kitűnik a „virág- 
ének"'h6\ : 

Háromféle virág vetekedik vélem. 
j,Mit vetekedsz vélem, ékes szép virágom 
Mikor megyek véled, maradsz ékességem.' 
Búzavirág mondja: ,.No vetekedj vélem, 
Mert bizony én vélem széles e világ él." 

„Mit vetekedsz vélem, ékes szé]) virágom, 

Mikor megyek véled, maradsz ékességem, •* 
Szőllővirág mondja; „ne vetekedj vélem, 
Mert bizony én vélem áldozatot tesznek.** 

„Mit vetekedsz vélem stb." 
Az Ibolya mondja: „no vetekedj vélem. 
Mert bizony én vélem lányok dicsokesznek.** 

„Mit vetekedsz vélem stb.***^ 

Elkoptatottak, csonkák és érthetetlenek a következő 
sorok, melyekhez az ősfelí'ogás nyilván „a fáradtan meg- 
érkezett s anyja ölében édesdeden szendergő Nap" mythoszát 
kötötte : 

„Lassan csendeljetok én apró diáki m 
Hogy aludjon Mária felköltjén." 

A hosszú szentiványi énekben emlékezet fogott tör- 
ténni bizonyosan a fák és vizek tündéreiről is. A kolonyi 
töredék azonban e részben is egészen elköznaposodva mu- 
tatkozik : 

„Ha a dió megérik, a levele lehullik 

Roppan dió mogyoró levél alá. 

Hajtsad rózsám hajósad a cseresno ágát, 

Hadd szakajcsak szépébül, szeretőmnek szépébül, 

Magamnak a javábúl.* „Roppan dió mogyoró levél alá.* 

15* 



228 A SZENT TÜZ BABONÁI. A KÉTASSZOyyyAP IDŐ KÖZE. 

Ha én volnék a budai nemesasszony, 
KisÖpreném a budai na^ypiaczot, 
Megöntözném hidkőhátnak a vizével, 
Behinteném apró pünkösti rózsával." 

„Rendvei ülnek a szép lányok, Rend vei néznek a tükörbe, (? folyó vizbe) 
Ha a tükör nem hazudna, Náladnál szebb vaj' ki vóna \"^^ 

Olyanok, ezek az ősvallási énektöredékek, leszámítva 
a keresztény ivadékok igazítását, mint a sokat forgatott 
öreg könyv, mely a késő unoka kezébe már elrongyolva, 
olvashatatlan mivoltában jut. 

A nyári 6si természetünnepnek megvannak nyomai vé- 
gűi a néphitnek a naphoz kötött babonás föltevéseiben is. 

Némely helyütt a tűz üszkét fölszedik s a káposzta 
palántáját hintik meg a porával, hogy hernyómentes legyen, 
majd a marha jászolába teszik óvszerül ; a marhát áthajtjálc 
rajta. A kiüti asszonyok, miként láttuk, vizet melegítenek 
mellette a hernyó ellen. 



Kétasszonynapi babonák. Szent-Márton fejér lova. Szent-Márton ludja, 
mint időjós. A jövendő megnyilatkozása Andrásnap éjszakáján. Dézsi, 
czeglédi, szegedvidóki, érkeserui néjjhit. Borbála napján nem szabad 

fonni, varrni. 

A mondottak után a Kétasszonynap (Nagyboldogasz- 
szony és Kisasszony, vagyis augusztus 15 és szeptember 8) 
közt állítanak meg a hagyományok, „ffeí asszony közt legjobb 
a tojást eltenni'^*^^ tartja a közmondás. Göcsejben is azt tartják, 
hogy a kétasszonynapi csibék jól tojnak s az ezen időközben 
szedett növényeket gyógyításra használják. A mely ruhát két- 
asszonynap közt szellőztetnek, azt nem eszi meg a moly. A 
magbuzát kétasszonynap között kell kicsépehii s a hombár- 
ban levő búzát is ilyenkor szellőztetik, hogy meg ne üsz- 
kösödjék."^«ö 

Vájjon azonban az ősvallás ismerte-e ezen keresztény 
ünnepek egyikét vagy másikát, illetőleg az uj hitágazatok 
nem vontak-e magukhoz ősi hitregéket? — adatok hiányá- 
ban nincsen okunk sem vitatni, sem tagadóra fogni. 



Szent-Márton. Szent-andrAs. Katalin. Borbála-nap. 229 



Szent-Márton (november 11) szürke vagy fejér lovon 
érkezhetik. Fejér lovon jött, ha hó esik. Az első hóesés a 
hónapnak a htínyadik napján történik, tavaszig annyiszor 
fog még esni. A szent-mártonnapi liba mellcsontja meg- 
mondja, milyen lesz a tél: ha fejér ~- havas, erős lesz a 
tél; ha szürke nem lesz sok hó. 

Andrásnapkor a hajadonok a jövő kitudása végett ólmot 
öntehek. „Ha Andrásnapkor a leányok böjtölnek, akkor a 
rájövő éjjel megálmodják, hogy milyen urok lesz. Ugyan e 
napon egész nap böjtölve, csak három szem búzát szabad a 
leányoknak enniök, éjjel pedig fejvánkosuk alá férfi ruhát 
kell dugniok s leendő férjök álmukban hozzájok megy s 
őket megsimogatja."^®*^ 

Deésen „András napján a leány" mikó lefekszik, meg- 
eszik eggy fél zsemlét, a másik felét pedig a feje alá teszi. 
Osztán megiszik eggy fél pohár vizet, a másik felit pedig 
maga elé teszi. A ki álmába^ a fél zsemlét megeszi s a fél- 
pohár vizet megiszsza, az lesz a (z)ura."*®® 

Gzegléden „András écczakáján féltojást még nadrágot 
tesznek a jányok a párna alá, osztán megbűtülik ászt a na- 
pot, hogy megá'mogygyák : ki lesz az uruk."**® 

A szegedvidékiek is azt tartják: „Bűtöld mög András 
napját, mögálmodod: ki vösz é feleségnek."'*^" 

Ér-Keserűn úgy tudják, hogy Katalin napjának vagyon 
ilyen foganatja: „Ha Katalin napján (november 25.) bűtölsz, 
megálmodod: ki vesz el.""*'^ 

Ez az általános néphit föltételezi, hogy az ősvallás kora 
Andi'ás napja táján ünnepelt s ha a jelek nem csalnak, ős- 
eleink a Nagyasszony évi nyolcz ünnepének egyikét ülöt- 
ték volt ez alkalommal, mely másként a hajadonok ün- 
nepe volt. 

Göcsejben „Szent-Borbála" is jeles nap. Talán az előb- 
binek volt kiegészitö része. A mondott vidéken „Borbálakor 
este tollat fosztanak. Nem fonnak ; ha fonnának. Szent Bor- 
bála bedobná az ablakon az orsót s a fonál kóczczá vál- 
nék. Varrni nem szabad e napon, mert a tyúkok tojókáját 
bevarrnák. "*^^ 



230 LuczANAT. Estéje. Napi babonák. 



Lucza napja. (Deczember 13.) 

Lucza-nap hagyományai és ünnep-voltának nyomai, Luczanapi gyer- 
mekjárás (kotyolás). A vasmegyei palázolás. Lucza széke. Lucza-naptár. 

Kinek lehetnek ünnepi hagyományai? 

Hogy ezen 6s ünnep körül tájékozódhassunk, a külön- 
böző tájak szokásait kell elüljáróvá tennünk, tőlük függvén, 
hogy mely véleményben legjoink e nap iránt, mely mint 
ősünnep ma is számtalan népies szertartással ünnepeltetik. 

A szegedvidéki néphagyomány azt tartja, hogy „Lucza 
napján abroncs közé szórj a tyúkoknak ojan Teását^ a ki a 
disznóölésbű' kimaradt: gyüvőre sokat tojnak." (Ugyan e 
nap a parasztházakból nem adnak ki semmit kölcsön, mert 
így kivinnék a házból a szerencsét). Továbbá e napon nem 
szabad egy öltést sem varrni, mert a tyúkok nem tojnának.*'^* 

Bácsmégyéhen is Lucza-napja a legbabonásabb nap az 
évben. Miként Nagy József értesít: Luczanap előtt való este 
nem szabad átlépni a ház kapujának köszöbét, mert külön- 
ben átlépik a Luczát, a mely szerencsétlenséget hoz az 
illetőre. Luczanap előestéjén, hogy a Lucza be ne jöhessen, 
bezárják az ajtót.*'* 

Luczanap reggel korán 8 — 10 éves gyemiekek járnak 
házról-házra, bejövet köszöntenek: „Dicsértessék a Jézus 
Krisztus." Aztán vagy 10 — 15-ször elmondják: „kot-kot-kot- 
kot-kotkodák, minden napra egy tojás." A hol nem hagy- 
ják őket elmondani, onnan elviszik a tjiikok hasznát. A 
hol a fiuk sokat kotkodákolnak, ott a tyúkok sokat tojnak. 

Luczanapkor semmit sem adnak ki a házból; semmit 
kölcsön nem adnak, kölcsönt vissza nem fizetnek, boltba 
vásárolni legfeljebb hitelre mennek. 

A ki Luczanapkor pénzt ad ki, annak Lucza a mel- 
lére ül. 

Varrni Lucza napján nem szabad, mert különben a 
„tyúkoknak gaty át .varrnak'' s azok abban az évben nem tojnak. 

Lucza napján a tyúkoknak három abroncsba teszik az 
eleséget és azontúl kilencz következő napon mindig ezen 
abroncsokból etetik őket, hogy jó tojók legyenek és jól sza- 
porodjanak.*'^ 



KoTVOLÁ.s (Palázolás). LrczA skprüjk. 231 

Rábaközhe-n ^az ívsszonyok azt hiszik, hogy ha Lucza- 
napján először férfi lép be a házba, az szerencsét hoz ; de ha 
nő, szerencsétlenséget. Ezért a fiúgyermekek kora reggel 
kezökben hosszú bottal, melyekkel a tyükólat szurkálják meg, 
házról-házra járnak s a következő szavakat mondják: Alu- 
szol-e gazda, ébren vagy-e gazda? Isteyi száll a házadra hat 
ökörrel, hat Ixlval. Jó tojósok legyenek a kétek tikjai, ludgyai 
és ollan vastag szalonája legyen a kétek disznójának, mint 
a mestergerenda. És ollan nagy cs . . . e legyen a kétek leá- 
nyának, mint a korsó. Agyon isten száz ólat, meg egy mala- 
czot, hogy egyikbül a másikba futkozhasson.*'" 

Ezen luezanapi szerencsehozó gyermekjárás, vagyis 
úgynevezett „kotyolás^ másutt is megvan, de nem ugyanazon 
készülettel hajüitik végibe mindenütt. Nagy-Bakonak vidékén 
(Zala) egy tökét vonszolnak az ajtó elé s arra ülve végzik 
a kotyolást}'^'^ Göcsejien a szomszédból csenik a gyermekek a 
tuskót, melyen ülnek, mig mondókájokat végzik, mi aztán a 
gazdasszony zsákmánya ^arad.*^® Ho7ithB.n Ipolyi szerint be- 
havazott fővel, szalmába burkolva s lánczokat csörgetve aczéllal 
és kovával, hogj^ egész télen jól égjen a ktUyhában.'*'® Vas- 
ban, hol jmlázolás-nok. hivják, némely helyütt legények végzik, 
kik egy jó csomó szalmát összekötnek s hónuk alá fogva 
kezdik hajnalban a palázolást. A kályha vagy kemencze 
mellett való szögletben foglalnak helyet a hónuk alatt szo- 
rongatott szalmából keveset a földre hintve és azon megte- 
lepedve, vagy letérdepelve. 

Elmenetelök után a gazdjisszony gondosan összeszedi 
a földre hintett szalmát, hogy majd a kotlós fészkébe tegye.*®^ 

A jókivánságok elseje mindig az, hogy a tyúkok, lu- 
dak „ülőssek" legyenek és sok más egyéb mellett, hogy: 
adja Isten, hogy még több Lucza napját is megérhessenek.**^*^^ 

A luezanapi járáshoz nem kell a háziak engedelmét 
kikérni és jutalma is sziveseb b, mint a többinek. 

Lucza napján fognak Göcsejben a „Lucza-széken" ki- 
viil a nyirág-sefyrü készítéshez, mely szintén karácsonyig 
tart. Karácsony éjjel az éjféli misére viszik, hogy megszen- 
telést kapjon. Mise után haza viszik s otthon az udvarban 
elrejtik. Karácsony után való napon a gazda ezzel a seprűvel 



232 I^uczA SZÉKE. Szomszédba menni, asszony-munkát végezni nem jó. 



birtokát megkerüli s hazamenve újólag elrejti. Ha az év fo- 
lyamán át valaki a körüljárt birtokról el akarna valamit vinni, 
vagy ezen területről gyümölcsöt szeretne lopni, e föld határá- 
ból semmit sem bir kimozdítani. A fáról mindaddig nem jöhet 
le, mig a gazda az ö szentelt seprűjével meg nem seprűzi.**®* 

Ugj^ancsak göcseji népszokás, hogy „Luczanapján annyi 
pogácsát sütnek, a hány tagja van a családnak. Bevetés 
előtt a családtagok számának megfelelően a pogácsákba egy- 
egy tollat böknek s megjelölik, hogy kié az egják, kié a 
másik. A kinek tolla a kemenczében megperzselödik, az a 
következő évben meghal.'' 

Liicza napján kell hozzáfogni a kis az ék, az úgyneve- 
zett Lucza széke kószitéséhez a dolgot ugy intézvén, hogy 
épen karácsony estére készüljön el. 

Luczanapkor kell hozzákezdeni a Lviczanaptár készítés- 
hez. Följegyzi az ember, hogy mindennap karácsonyig mi- 
lyen volt az időjárás. Minden nap egy-egy hónapot képvisel. 
A derűit napnak derűit hónap felel meg, a borús napnak 
esős hónap. 

Göcseji néphit szerint : Lucza napján nem jó a szomszéd- 
hoz menni. Ha oda kell menniök, üljenek le, különben a 
tyiikok nem ülik meg a fészket. Azért sem tanácsos ilyenkor 
a más házánál való látogatás, mert annak, kinél a látogatás 
történt, a szerszámok mjeléhe vert ékek nem állanak meg, 
nem tarümak.^®^ 

Hogy varrni nem jó, azt már láttuk. De tilalmas más- 
féle asszonymunka is, arra is vannak adataink. így: Lucza 
napján nem szabad fonni, szőni, lúgozni, kenyeret sütni. 
Lucza napján (1. M. M;vi:hologia 422) sót, tüzet a házból 
kiadni veszedelmes, mert ez által Lucza haragra üidíttatván, 
rettenetes kínokkal bünteti a ház lakóit.**^* 

Vájjon azonban ki lehet az ősvallás ezen félve tisztelt 
istenasszonya, kinek helyét a kereszténységben Lucza fog- 
lalta el? Ki az, kitől a lányok s a házbeliek egészséget, 
sok csirkét, ludat, gerendavastagságú szalonnát, száz mala- 
czot kívántak és vártak; ki ünnepének megszentelését főleg 
az asszonyoktól kívánta meg? 

Az olvasó már készen van régen az ítélettel, hogy a 



A POGÁNY KARÁCSONY MARADVÁNYAJ. TCZHELY. 233 



Lncza nagy ünnep levén, nagynak kellett lenni az ünne- 
peltnek is, s kisebb nem lehetett, mint a magyar ösvallás 
mindent magára vonatkoztató szelleme: a Nagyasszony, ki 
ekkor házi tündérei körében ünnepelteté magát, talán mint 
a leányokat pártfogoló ^Kisasszony."**®^ 

Barna Ferdinánd akadémikusunk Ipolyival egyetemben 
azt vallja, hogy „Lucza napja"* a rér/i naptár szerint deez. 
24-ikére esett.''^® 

Annál jobb, ha a nap fordulati nagy nappal, a kará- 
csonjTiyal összeköthetjük, ámbár sok tekintetben önállónak 
és a kereszténységben karácsonynak nevezett évfordulati 
ünneptől függetlennek látszik is a Lucza nap, mely az 6s- 
vallásban talán csak ^Kisasszony" napja fogott lenni. 

Karácsony. 

A pogány karácsony maradványai. A tűzhely karácsonyi szerepe. Az 
asztal fölszerelése és jelvényei. Az időjárás körül való tájékozódás. A ka- 
rácsonyi eledelek hathatós volta. A gazdaságra vonatkozó fogások. A jö- 
vendő niegnyilatkoztatásának egyes módjai. Az ég jövendőmondása, A 

marhák megszólalása. Karácsonyi tilalom. 

A keresztény karácsony egyszersmind napfordulati idö 
lévén, bizonyos, hogy a nap miatt ünnepe volt az ösvallás- 
nak is. E mellett szólanak a karácsonyi népbabonák, me- 
lyeknek semmi kapcsolkozásuk sem lévén a keresztény kará- 
csonynyal, méltán úgy tekintendők, mint a pogányság ma- 
radványai. 

Az ösvallás karácsonyának ezen töredékeivel találkozunk 
a székelységben, a tiszai magyarságban, a palóczoknál és a 
nyugati határra eső Göcsejben. 

Ezen töredékeket mint ugyanannyi mozaikdarabkákat 
a helyére illesztve, képét kapjuk a kereszténység előtti ka- 
rácsonynak, mely kivehetöleg a családnak házi áldozó ünnep- 
7iapja, a rosszak ellen való védekezés kedvező alkalma és a jö- 
vendő megnyilatkozásának szent ideje volt 

Kezdjük a fűzhelt/en ! Erdélyben sok helyütt karácsony 
estéjén a cselédség egy fatuskót hoz be a házba, melyet a 
gazda tesz a tűzhelyre. Tesz e szavakkal: „Áldott legyen 
Krisztus születése napja." A gazdasszony meg szalmát hoz be, 
melynek egy részét a tuskóra dobja, a többit meg elteszi a 



234 Karácsonyi asztal. Abrosz. 

kotlók számára, hogy jól költsenek. A tuskó maradványa a 
jövő évre tevődik el.*®' 

Göcsejben Karácsony bőjijéríj miként Gönczy Ferencz 
után értesülünk, ebéd előtt a család mindenik tagja részére 
egy-egy darab fát támasztanak a tűzhely mellé. A fákat, hogy 
megtudják, melyik kié, megjelölik. A melyik magától, vagy 
véletlen érintéstől eldől, annak a birtokosa a következő év- 
ben meghal. Ha egyiknek fája sem dől el, a következő évben 
a családban nem lesz halálozás,**^^ 

Némely vidéken éjféli mise előtt a ház asszony-népének 
valamelyike a tűzhelj^en összesöpri a -parazsat, arra vékonyan 
hamut hint. Mise után megnézik a parazsat, valaki meg- 
hal a háznál, ha annak koporsó alakja van. 

Az asztal a családnál a Jcarácsonyi áldozat-oltár, mely ez 
alkalommal mindig ahroszszal teríttetik be. A karácsonyi ab- 
rosznak imitt-amott még mindig nagy szerepet juttat a nép- 
szokás. 

Göcsejben azt az abroszt, mely ly el karácsony előtt való 
estén az asztalt beterítették, vízkeresztnapjáig hagyják ott s 
abban az évben abból a ruhából vetnek {.,vetö ruha''), hogy 
a vetés jól sikerüljön.*®* Szeged vidékén, ha a jószágnak 
baja van, karácsonyi ahroszszal kötik keresztül. Másutt a te- 
jevesztett vagy a rugós teheneknek használ a karácsonyi 
abroszszal való beterités és a nyírfa seprűvel való veregetés, 
A hasafájós lovakai meg már karácsonyi kalappal (mely 
karácsony estéjén az asztalon volt) kell veregetni. 

Magát a karácsonyi asztalt illetőleg elég számosak és 
beszédesek hagyományaink. Lássuk tehát az üimep jelentő- 
sége tekintetéből mit szokás alá- és rátenni. 

Erdélyi néphit szerint karácsonykor az asztal alá tett 
szakajtóba beszáll a kis Jézus, azért szénával kell a szakaj- 
tócskát megtölteni. A széna alá kukoriczát szokás tenni, E 
kukoriczától két akkorára hizik a szárnyas jószág, a széná- 
tól meg a lábas jószág. Karácsonykor a palócz gazda bevi- 
szi a kocsija kerékkötő lánczát s odaköti az asztal lábához 
abban a hitben, hogy abban a kocsiban, a melyiki'e ezt a 
kerékkötő lánczot akasztja, igavonó marhája egész eszten- 
dőn át nem romUk meg hajtás közben és sem őt, sem lo- 



Az ASZTAL AÍ^ÁNAK feS AZ ASZTALNAK FÖLSZERELÉSE. . 235 



vát, som ökrét semmiféle baj, szereruísétlenség, pld. szekér- 
felfordulás, tengelytörés nem fogja érni (Párád.) 

A göcsejiek is szénát, szalmát meg ekevasat tesznek a 
karácsonyi asztal alá. Az asztalra a csertamellékiek egy-egy 
marék biizát, rozsot, zabot, kukoriozát stb., sodrófát, köpü- 
lőt s kaszakövet. Mik részint a jó termés biztositékai, ré- 
.szint az egj^es tárgyaknak bűvös szerré való fölavatása. (A 
karácsonyi sodrófával a beteg embert és állatot dörgölik 
meg. Az ilyen köpülő a tejfelnek vajjá való gyorsabb ösz- 
szemenését segiti elő. A kaszakövet megkenésre használ- 
ják, ha a tehén tölgye megkeményedik.)*^" 

Oöcsej éjszaki részén meg rosta, sűríí szita, kaszakö, só, 
Qgy új seprű, ekevas és egy szakajtó zab kerül az asztalra. 
(A rosták a búza megcsörmölyödése ellen hasznosak. A 
seprű boszorkányok ellen foganatos. A sóval a kis hor- 
nyút hintik be. A zabot a tyúkoknak adják, hogy jól 
tojjanak.)*®^ 

A mit m ősvallásban a karácsonyi áldozattételkor élőszóval 
kértek isteneiktől, annak jelvényei ma is együtt vannak a 
család házi oltárán : az asztalon. 

Jelképes kérést foglal magában a következő göcseji 
szokás is. Karácsonyra majdnem minden háznál friss kenye- 
ret sütnek; ebből egy györkét (karajt) az abrosz alá dugnak, 
melléje olvasót s a család minden egyes tagja hozzájárulá- 
sával pénzzel megtöltött erszényt tesznek, hogy mindezekben 
egész éven át bővelkedhessenek. 

Az asztalon a helye a jövő évi időjárást megjósló tár- 
gyaknak is, milyenek Göcsejben a bemetélt és megsózott 
vörös hagyma, melyeket az asztal négy szögletére tesznek. 
Megmutatja a bortermést és a marha betegségeknél is hasz- 
nál. Karácsony este, mielőtt az éjféli misére mennek, az asz- 
tal négy sarkára három-három kivájt vöröshagymát tesznek s 
azokat a hónapok neveivel megjegyzik. Mindenikbe sót tesz- 
nek. Az éjféli miséről visszajővén megnézik: a mely hagy- 
mában a só nedves, azon hónap szintén nedves, esős lé- 
8zen.*°^ Néhol ilyenkor egy üveg bort s ugyanolyan nagy- 
ságú üvegben vizet visznek az asztalra. A szerint, a melyik 
kidagad, lesz jó bortermés vagy nedves idő. 



2n0 Karácsonyi eledelek. Karácsonyi morzsalék. 



Karácsony böjtjén ebéd előtt a gazdasszony egy abron- 
csot vesz s az általa bezárt szűk térre hinti a baromfiak 
ételét, hogy az egész éven át úgy együtt maradjanak, mint 
az abroncsban voltak. 

Magának a karácsonyi eledeleknek is különös erőt és ha- 
tást tulajdonit a néphit. Karácsony böjtjén, mielőtt a gazd- 
asszony az ebédet betálalná, azon tepsiből, melyben kalácsot 
vagy rétest sütött, az ebédre készített ételek mindegyikéből 
ád a majorságnak.^^^ 

Szokásban van a j^f^^^^^^oknál a karácsony ünnepén el- 
hullott kenyér- és kalácsmorzsát, mit ök röviden ^karácsonyi 
morzsalék'' -íxí\k neveznek, összegyűjteni s azt egy vászon- 
darabba kötve az istállóban a jászol vagy az ajtó fölé ge- 
rendára akasztani azért, hogy az ördög vagy a J}ibányosok'^ 
el ne vegyék a jószág hasznát (mert az ilyen bűbájos úgy 
megtudja a szemével verni a tehenet, hogy nem tejet, ha- 
nem vért fejnek tőle). De ha esetleg a jószágot már megron- 
tották, a ^karácsonyi morzsalékkal^^ megfüstöhk abban a bizo- 
nyosságban, hogy ezáltal segíteni fognak a beteg jószágon, 
„ha még ugy kivan is erejébű' szakadva/' 

Némely helyen a ^karácsonyi morzsalékof^ tavaszszal, 
midőn már a föld fölmelegszik, elvetik a kertben s aztán ab- 
ból „szörnyen jaó szagú fű nyeöl olyan, a kinek a feő'dtűl 
a tetejéig levelyi van" (fodormenta). 

Karácsony böjti ebéd után a göcseji gazdasszony er/y 
órahosszat marad az asztalnál, hogy tyúkjai jól kotyoljanak. 

A 2^cílóczokndl szokásban van, hogy karácsony estéjén 
a gyermekek „étel eleőtf' elmennek a szomszédba s beki- 
áltják az ablakon: „Itt legyek a kotkodács, nállaónk meg a 
sok tojás !"^** Szeged Yidékén karácsony este vacsorakor dió- 
belet legelőször a beteg gyermeknek adnak, a héját megfüs- 
tölik és olyan udvarba hajítják, hol egészséges a gyermek, 
hogy az ő gycrmekök is egészséges legyen. 

Nagy a karácsony estéje- és éjjelének foganatja a nép- 
hitben a gazdaságra; de ez a jövendő megnyilatkozásának is 
egyik szent éjszakája. 

Ha azt akarja a gazdasszony, hogy korán sok csirkéje 
legyen s azok el ne dögöljenek és el ne széledjenek, akkor. 



Az APRÓ marpUra vonatkozó babonák. 237 



karácsony éjszakáján összekever annyi búzát, árpát, kukoriczát, 
hogy a két karácsonyi napon elég legyen apró jószágainak, 
azután az első ünnep reggelén az udvar közepére kitesz egy 
nagyobb abroncsot s abba hinti a kevert eleséget. 

A tyúknak, hogj^ jó tojó legyen, a palóceoknál zabot 
adnak karácsonykor. Párádon, Bodonyban tyúk- és libato- 
jásra ültetik a kotlós tyúkot. 

A gunár-libába jó a palócz asszonyok szerint karácsony- 
kor 2 — 3 girizd foghagymát dugni. 

Ugyancsak a terpcsi asszony azt szokta tenni, hogy 
kai'ácsony éjjelén kivisz magával a tyukketreczhez egy üres 
zsákot, aztán egy baltával jól megveregeti a tyúkól alját, 
oldalát, meg az „ülőt" is, mondván a tyúkoknak: „Agyon 
váglak, ha tele nem tojjatok a zsákot!" 

A szegediek is azt hiszik, hogy nem pusztul el a csirke, 
ha karácsony éjjel hozzák a fészeknek való szalmát.'*®^ 

Szabolcsban karácsony-éjszakáján az élemedett asszo- 
nyok piszkafával szurkálják a tyúkokat az ülőn, hogy jól 
tojjanak. 

A göcsejiek éjféli mise előtt a marhákat megétetik, meg- 
megitátják, hogy frissek legyenek. 

A palóczok az igavonó marhának, hogy egész éven át 
jóizűen egyék és igyék, éjféli mise előtt „első harangszókor** 
enni szoktak adni, „beharangszókor'' megitatják. A lovat, 
hogy jól menjen, éjféli misekor piros almáról itatták meg, 
t. il. a gémes kut vállujába vizet húztak s 2^3 darab piros 
almát tettek belé. 

A göcsejiek karácsony este szalmát dugnak a csizmába 
s azt kis-karács.onyig bennhagyják. Ekkor kiveszik s edénybe 
gyömöszölik. Ha a marha fölfuvodik, a szájába tesznek 
és rágatják. Némely háznál ilyen szalma 30 éves is ta- 
lálható.*»ö 

Legnyugtalanabb éjszakája karácsonykor a tynkoknak 
van ; mert nem csupán a gazdasszony, az öregasszony, hanem 
a leányok is fölverik őket. Ezek azonban már nem keveseb- 
bet, mint a jövendő megnyilatkozását várják tőlük. Sok he- 
lyen, igy a többi között a Szilágyságban karácsony estéjén, 
mikor éjfóh misére harangoznak, kimegj^' a leány a tyúk- 



238 JOS LÓ ÁLLATOK. GaLLYKIVIRÁOOZTATÁS. KüTBANfezfeS. AraNYVIZ. 

Ólhoz s megzörgeti az oldalát ; ha a kakas szólal meg, még 
abban az évben férjhez megy.*®^ 

Néphiedelem szerint karácsonykor az ebugaiáshan is 
nyilvánulhat a jövő. Némely helyütt a leány az éjféli misére 
való harangozáskor fölsepri a házat, a szemetet keletnek 
fordulva szórja ki s füttyent a kutyának. A merről a kutya- 
ugatás hallatszik, arra lakik az, a ki őt el akarja venni.*®^ 

A Szilágyságban karácsony-estén annja vágott fát ölel- 
nek föl, a mennyit tudnak, ha páros a fadarab, férjhez men- 
nek esztendőre, különben nem.*®® 

Annak is módját tudják ejteni, hogy a nevét megtud- 
ják vagy épen meglássák. Az ólomöntós-, Lucza széke s a 12 
órai túkórhenézésröl nem is szólva, hogy a palőcz megtudhassa : 
melyik legény veszi el az ismerősök közül, következőleg jár 
el. András-napkor annyi darab galyat tőr le a kert fáiról 
és eleven sövényről, a hány legényre gondol. Melyik kit 
képviseljen, megjegyzi magának. Azokat aztán uj fazékba 
teszi, s mindennap éjféli miséig ^nap keőtyi eleőtf* merített 
patakvizzel megöntözgeti azt hivén, hogy a melyiknek a 
galyacskája kivirágzik illetőleg rügyet hajt karácsony éjjeléig, 
az a legény fogja feleségül venni. 

Éjféli misére menet a göcseji leány a vele szemközt 
jövő fiu-gyermektől megkérdezi nevét. A milyen nevet mond, 
olyan nevű lesz az ura. Ilyen szokás másutt is tartja még 
magát. 

Meglátja jövendőbelijét, ha éjjeh misére való harango- 
záskor betekint a kiUba, Ha mise után megeszik egy halat; 
de semmit sem iszik rá. Ha egy almát visz a leány magával 
a misére s mikor az egyházba lép, beleharap. A ki uülna 
megy, az veszi el. 

Szabolcsi hiedelem szerint a karácsony éjfélkor merített 
víz arany víz y belőle karácsony reggelén jó a leánynak mos- 
dani, hogy szép legyen és innia, hogy betegség ne érje. 

Karácsony a jövendő megnyilatkozása más tekintetben 
is. Karácsonykor az utolsó 12 órai harangütéskor, ha valaki 
jövendő sorsát tudni akarja, menjen a keresztútra s onnan 
nézzen vissza. Más vidékek szerint: ha az ember a kará- 
csonyi éjféli mise előtt a keresztútra megy, ott egy bottal 



Kereszt-út. Csillagos ég. Karácsonyi tilalom. 239 



magának, tulajdonképen maga körül kört húz s botjával ke- 
zében a kör közepén áll, urt'elmutatáskor jól kivehető kisér- 
tetek jelennek meg mellette. Ha nem ijed meg tőlük, akkor 
minden kívánsága teljesedni fog, s meg fogja látni, hol ve- 
tődik föl a pénz. Ha megijed és helyét elhagyja, a kisértetek 
elviszik.^®^ 

Karácsony éjszakája naptára az egész évi időjárásnak, A 
régi emberek karácsony éjjel az egyházból kijövet az égre- 
tekintés s a széhrány számbavétele után megmondották : 
lesz-e azon évben döghalál ?^^^ 

A szeged-vidékiek őstapasztalata szerint: „ha karácsony 
éeczakáján sok csillag van az égőn, akkő jó termés lösz, 
mög jószág is lösz."^®^ Ha a karácsony-éj csillagos, tartják 
a göcsejiek, akkor setét (tele) lesz a pajta, ha felhős, akkor 
világos (üres) lesz a pajta a következő évben. 

Jellemzi a karácsonyt azon néphit is, hogy a kará- 
csonyi mise urfelmutatása alkalmáv-al a marhák emberi han- 
gon szólalnak meg, amit az istállóban az embernek nem sza- 
bad meghallania. A ki hallaná, meghalna. E beszéd kívülről 
bögésnek tűnik föl. 

Öskeletűeknek tartom a karácsonyi mimkát tilalmazó 
néphagyományt is, milyenek: Göcsejben a néphit, hogy a 
karácsonyi ünnepekre a fonalat el kell dugni, mert a ki azt 
az ünnepek alatt valahol meglátná, szemfájós lenne. — Ami 
szemét karácsonykor a szobában és istállóban összegyűl, azt 
az ünnepekén keresztül harmadnapig, némely vidékek ha- 
gyománya szerint, nem jó összetisztogatni és kivinni.^®^ 

Karácsony böjtje estéjén és karácsony délelőtt nem jó 
tisztítani az istállót, mert beleesik a jószágba a dög. 

Karácsony reggeltől harmadnap reggehg nem jó va- 
karni a lovat, mert rühes lesz.^*^* 

Karácsonykor ruhát szárítani nem szabad, mert arra a 
rúdra, melyen a ruhát szárítják, a marha bőre jut fel. 

Karácsonynak még más őseredetre valló népszokásai 
is vannak nálunk, melyek közöl még egy-kettőről ezúttal 
kell megemlékeznünk. 



240 Karácsonyi regesek. A reges ös ének töredékei. 



Karácsonyi regesek. A legrégibb regesdal. A reges dalok raythoszi vo- 
násai. A regölés régenten jelvény (bálvány) köriilhordozása Diellett tör- 
tént. A csoda-szarvas emlékezete. Az aprószentek. Gyermekütlegelés. 

Szilvesztor-esti babonák. 

A „regösökről" nem itt van helye szólanunk, hol csupán 
azon karácsonyi népszokást kivánjuk érinteni, melynek már 
csak Erdély és a Dimántúl egy-két megyéjében vagyon 
még meg a divatja. Mindkét helyen tlnnepi köszöntő, melyet 
kisebb csapatokba összeverődött legények végeznek dúdolva 
némi ajándék fejében karácsony másodnapjának (Szent- 
István ' vértanú napja) előestéjén s gyakorolnak új évig. 

Az eddig felmerült reges dalokat • tanulmányozva és 
egymással összevetve, mindjárt szembetűnik, hogy a keleti 
és njnigati országrészek reges mondókái közös eredetre és czélra 
vallanak daczára annak, hogy terjedelem- s gondolatmenet 
és külső alak tekintetében egymástól lényegesen elütnek. 

Az is megállapíthatónak mutatkozik, hogy a lassan 
jődögélő reges mondókák között az elsőség a Kriza János 
Vadrózsáiban 268. sz. alatt adott ^Regesek dalá'^-t illeti s ez 
fog legközelebb állani azon keresztény előtti pogány én.ek- 
hez, melyet még valóságos regesek (regölök vagy regtilőkj 
énekeltek. 

Bajos eligazodni ezen reges énekeken ; de már az eddig 
fölmemlt töredékek sem nélkülözik a mythologiai vonat- 
kozásokat. 

„Porka havak esedeznek'^ (hulladpznak). Sűi'ű havazás 
közt érnek „Sándor Ferencz udvarára,'' a nyulak és rókák 
nyoma az útmutatójok. Már a hétfalusi csángóknál csak ennyit 
mondanak : 

^Porka hava esedezik ; de hó reme rónia. # 
Nyulak, rókák jáczadoznak ; de hó reme rórna.^*^ 

Magukat messziről. Nagymagyarországból érkező jöve- 
vényeknek vallják: „Meggyüttek Szent-István szolgái hives 
havas országból" (Zalamegye). „Megjöttek szegény Szent- 
István szolgái, elfagyott kinek füle, kinek stb."* (Vasm.) 

Nyoma van a „regölés" egykori üldözése- és pogány- 
ság-számba vételének is: „Ne fuss, ne szaladj Szent-István 
királyunk ! Mi sem vagyimk ördögök, hanem a te szolgáid.""^"* 



A REGES ÉNEKEK 6S VONÁSAI. 241 



De fordítottak és változtattak is rajta ; innét van meg 
mindenikénél az érteienmek homályos volta, s ugj^anazon 
gondolatnak eltérő nyilatkozása. Hanem azért nincsen belőlük 
kiölve az ősi meggyőződésnek minden hitágazata, mint a 
y,régi törvény" (ó-vallás), „nagy rőt ökör,'' .^Mdökihe^ köbölkomló.'' 

A ^régi iörvényV" mely már a magyar kereszténységgel 
áll szemben, elég gyakran emlegetik ezen reges köszöntések, 
hanem természetesen, már egészen a lényegesnek tudata 
nélkül. így Krizánál ^régi- törvény, nngy ökör.'' — A hegyháti 
(Vasm.) mai gj^akorlat meg már ugy tudja, hogy : rétt ökör 
régi törvény. A kettőt egy lélekzetvétellel mondja ki, holott 
az eredetibb szöveg azt is tudja még, hogy: a nagy rőt 
ökör hátán által hatvan kolbász, köldökíbe köböl komló. A 
hétfalusi mondóka pedig már azt vallja, hogy ^a pajtában 

egy rend ökör,'' „hátán' áltíil hat fofit kolbász Farka 

botján két kupa ser."" . 

Ugy látszik tehát, hogy az ó-törvény (= az ősvallás) 
azt hozta magával, hogy vörösre festett s teleaggatott ökör- 
alakban jelképeztessék az áldásnak a házhoz való vitele. 
Ezért mondja talán a reges ének: „Rét ökör régi törvény! 
Szálljon isten — A házukba; — Szárnyával, seregével, — 
Vetett asztalával. Teli poharával." (Hegyhát Vasm.) Vagy 
a zalamegyeinek eme részlete : 

Kelj föl gazda, kelj föl I 
Szállott Isten házadra 
Öerog angyalával, 
Vetett asztalával, 
Tele poharával. 

Ritka eset, hogy elő ne jöjjön a csoda- szarvas, mely 
azonban a mai reges énekekben már egészen a keresztény- 
ség szolgálatában áll: 

^ Amott keletkezik egy fekete felliő. Abban lengedezik 
csuda fiu'Szarvas. Csuda fiu szarvasnak ezer agaboga gyujtat- 
lan gyuladjék, ótatlan alugyék" (Sorki-Tóth f.) 

„Elgyüttünk, elgyüttünk Szent-István szógái, rigi szokás 
szerint szabad megtartani. Amott keletkezik egy sebes fol6 
víz, azt körülálják. Csodatevő szarvasnak ezer ágú boga, 
ezer mise-gyertya gyuladván gyulaggyík, altatviín aluggyík."^ 
(Repcze vidék.) 

16 



242 A csoDA-azARVAs. Aprószentek napja. 



„Amott keletkezik egy kerék-pázsit, abban legelődik 
csoda fiu-szarvas, annak a szarvasnak ezer agaboga. Mise- 
mondó gyertya gyujtatlan gyuladjon, ótatlan aluggyék." 
(Hegyhát vidék.) 

„Emitt keletkezik egj'' fekete pázsit, abba legelészget a 
csuda finszai*vas, csuda fiuszarvasnak ezer agaboga, ezer 
mise-gyertya gyujtatlan gjniladjék, ojtatlan aludjék." (Nagy- 
Bakonak.) 

Tehát mintha az ősiség ekkor szokott volna megemlé- 
kezni a magj^arság ősatyjáról is, kit a védő szellem szarvas 
alakjában vezetett a kerek-tenger partjaira! 

A gazda, gazdaszony regüléséhen, megköszöntésében 
mythoszi részletek nem adják elő magukat s még kevésbbé 
a család hajadonjait illető jókivánatokban, miért is a rege- 
sektől elszakadhatunk, hogy a többi karácsonyi és vele kap- 
csolatos népszokások felemütésének is helyt adjunk.'^^^ 

Aprószentek napi korbácsolás.^^^ Mint eleven népszokás 
már csak kevés helyen tartja magát. így a többi közt Zalá- 
ban Nagy-Bakonak vidékén, hol „aprószentek napján" (dc- 
czember 28), miként Wagner Aladár íi-ja, reggel 8 vagy 12 
fűzágból font korbácscsal szokták megverni az embert. A 
gyermekek hiizról házra járnak korbácsolni, miért rendesen 
aszalt gyümölcsöt kapnak, a legények pedig meglesik a 
templomba menő leányokat s verik el és sokszor nem nagy 
kímélettel, mert azt tartják, hogy csak akkor használ, ha 
fáj. Akit pedig meg nem korbácsolnak, az a jövő korbácso- 
lásig sem egészséges, sem szerencsés nem lesz. 

Hálá Isten, hogy megértük apró szentek napját, 
Engedje Isten, hogy móg többször is megérhessük ; 
De ne ilyen búval, bánatval. 
Hanem örvendetesebb napokval. 

Ezen négy első sornál nem ütnek, de a következő so- 
rok végén mindig egy-egy korbács csapást kap az ember: 

Friss légy ! — Keléses ne légy ! — Porzsovás ne légy ! 
— Ez új esztendőben egészséges légy! — Ha vizért külde- 
nek, bort hozz! — Ha borért, akkor vizet hozz! — jCe-nek 
küldenek, /o-nek menj ! — Fő-nek küldenek, Ze-nek menj ! — 



EoÉSZSfeüSZBRZÖ VERÉS. S/ILVESZTKR ÉJSZAKÁJA. 243 



Adjon Isten bö bort, bö búzát! — Lélek üdvösséget, firiss 
egészséget ! 

Ha hajadont korbácsolnak, mindig hozzáteszik e kis 
figyehneztetést : ^lányok férhö' f'^^^ 

Márton József meg a „Sorki-Tótfalu néprajzi vázlatá- 
ban ** mondja, hogj^ aprószentek napján a legények már előre 
készített korbácsokkal hármasával, négyesével járják a há- 
zakat. Akit ezen a napon meg nem korbácsolnak, az abban 
az évben keléses lesz. A korbácsolásért kapnak pálinkát, 
kalácsot vagy néhány krajczárt.''*° 

A szilveszteresti babonák a vallás jeles napjául gyanit- 
tatják újévünk elönapját, vagyis inkább ímnak estéjét. 

A szathmár-németi néphit szoíint: ha az ember Szilvesz- 
ter éjszakáján egy négylevelű lóherét tesz feje alá, akkor 
amit azon éjjel álmodik, az be fog teljesedni."^ ^ 

DeéS'Qii Szilveszter este a parazsat betakarják hamuval. 
Ha reggel van még alatta eleven szén, az szerencsét jelent.^^^ 

A zilahiak szerint : „Ha valaki Szilveszter este a zasz- 
talt tizenkét órakor két embernek megteríti, egy gyertyát 
teszen a zasztal közepire, a zajtót becsukja, kimengyen s 
czurdén kilenczczer futva megkerüli a házat, osztán a kúcs- 
jukon beníz: megláttya a zasztalnál a jövendeőbelijit.''*''^^ 

Zilahon: Szilveszter-este tizenkét órakor összegyűlnek 
a jányok. Elmennek a patakho^ s visznek magukkal kilencz- 
kilencz darab haiH szenet, kilencz-kilencz darai) forgácsot, ki- 
lencz-kilencz darab saut A forgácsoknak nevet adnak, min- 
denikre rákötnek eggy darab szenet és saut s eleresztik a 
\ázen. A mejik nem úszik (V, az a légin veszi é' eöket. En- 
nek kiáttyák a nevit kileníízczer stb.''^* 



Új esztendei babonák. „Három királyok" vize ós köszöntése. A Gyertya- 
szentelőhöz kötött néphit. Balázsjárás. Vincze nap és Pál fordulása napja. 

Ösnaptár, Szerencsés és szerencsétlen napok. 

„Ha asszony-ember jön a házhoz iij esztendőlnm először, 
tikkor a házat egész esztendőbe' sok szerencsétlenség fogja 
írni'* a szolnok-dolokai néphit szerint.'*'" 

16* 



244 Új év. Vízkereszt. Gyertyaszentelő. 



Göcsejben azt tartják, hogy kis malaczot kell ölni, hogy 
a disznó a házba szerencsét turjon.^^® Új évkor nem jó pénzt 
kiadni, pörlekedni, mert egész éven át sem fogyimk ki a 
kiadásból és zsörtölödésböl. Egész évre szól az újévi házi 
tisztaság és az egyéni maga-csínositás is. 

A szathmár megyei néphagyomány szerint: újév napján 
a tyúkokat egy abroncsból kell étetni, hogy együvé járjanak 
tojni.^^^ (Patóháza.) 

Vízkereszthez kevés számba vehető népszokás tapad. 
Azelőtt általános volt e napon és annak hetében a ház szén- 
telés,^^^ mely némely vidékek gyakorlata szerint kiterjed a 
gazdasági épületeki*e is, mint ól, istálló. Ekkor szenteltetik 
a víz, három királyok vize,^^® melyből régi szokás szerint egy 
edénynyel minden háznál kellett készletben lenni azon esetre, 
ha emberben vagy állatban hiba esik. Ilyen esetben hasznos 
a vele való locsolás vagy mosdatás. 

Göcsejben a mezőre kiliajtott marhákat azért locsolják 
meg vele, hogy a boszorkányok ne árthassanak nekik, s 
orvosságnak tartják torok-, szem- és fülfájás ellen-.^^° 

Vizkeresztkor a nagyobb gyermekek sok helyütt há- 
romkirályokat járnak köszönteni kisebb csapatokban, vagy 
hármasával, énekelvén az ismert egyházi éneket: „Három 
királyok napján." 

Oyertyaszentelö'kor minden kathoükus ház küld az 
egyházba megszentelés végett egy vagy több szál viasz- 
gyertyát. A göcsejiek a dagadt, felpiiöadt gyomrú betegnek 
ilyen szentelt gyertyából egy égő darabkát levágnak s azt 
köldökére téve üvegpohárral leborítják. Az ekként kialvó 
gyertyaláng kiszívja az illető betegségét. A szentelt gyertyá- 
ból, mondja Gönczy, a torokfájás ellen némelyek egy da- 
rabot lenyelnek. A hova Gyertyaszentelőkor a nap besüt, 
oda a szél a havat behordja és pedig annyira, a mennyire 
a besütés elért. 

Gyertyaszentelő napján, ha a nap a papot az oltárnál 
éri, akkor még negj'ven napig hideg lesz.^*^ (Baja). 

Ha vizkeresztkor, tartja a palócz néphit, gyönge az 
idő, az izék-it is félre kell tenni a takarmánynak, mert ké- 
sőbb olyan szűkiben lesznek, hogy azt is megeszi.^** 



Balázs-napja. Jeles napok. Rovásos naptár 245 



Balázs-napján van a gyermekek „Balázs-járása." A 
^Balázs vitéze"* közmondáshoz Erdélyi azon magyarázatot 
adja, hogy katonának öltözött gyermekek jártak volt házriü 
házra Balázs napján; innen a közmondás, mely gyenge ka- 
tonát jelent.^^^ Talán már Göcsejben sem tartanak a gyer- 
mekek többé Balázs-járást, mely a gyermekeket azelőtt egé- 
szen farsang végéig foglalkodtatta s mondokából és közös 
éneklésből állott. Azon kettős nézet között vagyok ingadozó, 
hogy a Balázsjárils egy a Gergelyjárással s ezen esetben 
ugyanazon vidéken a kettőnek együttes jelentkezése lehetet- 
lennek volna tekintendő. Vagy hogy a Balázsjárás kölcsön- 
zés és ezen föltevésnek látszatra kedvez a göcseji egykori 
Balázsjárás, hol a gyermekszereplők püspök. deál\ hipitány 
képében mutatkozának, vagy máskor a császári adták ; tehát 
idegeneket. 

Ezen kivül sok egyes napokhoz különféle hagyomá- 
nyok kötvék, melyek a néptudatban általánosak ugyan, de 
valójában kölcsönzésnél nem egyebek, mint az időjárás jós- 
latai, péld. „Hogy ha fénylik Vincze, meytelik a pincze."" 

„Ha vízkereszt napkor megcseppen az eresz, tedd el 
az íziket." ( Szilágj'ság. ) 

„Pál fordul köddel, ember hal döggel." 

Nincsen benne kétség, hogy az ösvallás korának is 
megvolt a maga „rovásos" naptára^ melyet akkor ki-ki 
maga készített. És készíthetett, mert az egyedül (ísak abból 
állt, hogy vett egy botot, azt 13 oldalúra faragta, min- 
den oldalra egy-egy hónapnak a jegyét rótta vagy festette 
rá. A 13 oldalt külön-külön 28 részre vagyis napra osztotta ; 
minden hétnél kitüntette a hét egyes napjait és az évet egy 
nappal később kezdvén számlálni a 7. 14. 21, 28. napokra 
eső holdváltozat idejét kimutatta. 

Ezen ősnaptárban . az ünnepeken kiviíl fogtak lenni 
még számos babonás napok, melyek bár már nagyon töre- 
dékesen, még a mai hagyományban is élnek. így tudjuk, 
hogy a finneknél a vadászatnak^ nálunk meg a méhészetnek, 
kincskeresésnek ^ sőt majdnem minden foglalkozásnak megvan- 
nak a maga javasolt vagy tiltott, szerencsés vagy szerencsét- 
len napjai. 



246 Szerencsétlen napok. 



így a kincskeresésre alkalmatos napoknak tartatik : 
Januárban kis-karácsony napja másodnapja. Vízke- 
reszt napja. 

Februárban Szent- Julianna asszony napja, Üszögös 
Szent-Péter napja, Szent Bálint napja. 

Márcziusban Szent-Gergely napja, Longinus vértanú 
napja. 

Aprilban Szent Liborius napja. 
Májusban Szent-Zsófia napja és utána harmad 
nappal. 

Júniusban Mária-Magdolna napja. 
Augusztusban Szent-István király napja. 
Szeptemberben Kisasszony napja és Egyed napja. 
Októberben Szent-András apostol napja és Gál 
napja. 

Novemberben Szent-Márton, Szent-András apostol 
napja. 

Deczemberben : Szent-Miklós, Szent-Borbála napja. 

Szerencsétlen napok: 
Január 1. 2. 6. 11. 17-. 18. 
Február 8. 16. 17. 
Márezius 1. 12. 13. 15. 
Április 1. 3. 15. 17. 18. 
Május 8. 10. 18. 30. 
Június 1. 7. 
Július 1. 5. 6. 
Augusztus 13. 18. 20. 
Szeptember 15. 18. 30. 
Október 15. 17. 
November 1. 7. 11. 
Deczember 1. 7. 11. 
Mindenekfölött szerencsétlenek márezius 3, augusztus 17, 
szeptember 1. 2. 30. Ezekhez járul április 1-je, kin Júdás 
született; szeptember 1-je, kin az angyalok pokolra hányat- 
tak; augusztus 1-je, kin Káin Ábelt megölte, szeptember 1, 
kin Sodoma és Gomorrha clsülyedtek.^^* 

Szerencsétlen napokon, a melyekhez számítják még 
január 5. 8. 15, február 1. 6. 19, márezius 5. 16. 17, április 



X 



Hétfő. Kedd. 247 



6. 7. 20, május 8. 18. 20. 31, június 8. július 17. 20, augusz- 
tus 1. 2. 10. szeptember 3. 30. okt. 5. 6. november és de- 
czember 5. 6, napjait, — nem jó valamibe kezdeni. A kik 
ezen napokon betegűlnek meg, nehezen lábalnak ki bajukból. 

A mint a holdév némely napjai őseink ünnepei valának : 
úgy a hét napjai között is megvolt a különbség, ünnepség és 
szerencsés mivoltuk tekintetéből. 

A hétköznapok ős nevei feledésbe mentek. Ugy látszik, 
hogy eredetileg 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 volt a nevök, illetőleg az 
egymásután volt névadójuk. 



^Het(6 7»etibe. Kedd kedvibe. Szerda szerelmibe. Csütörtök csüvibc. Pintek 
pitvÁTÁba. Szombtíi ^robajába. Vasárnap kétszer az isten házába. Hold- 
ünnepek. Szerencsét Ion órák. 

Hétfő. Gyanithatólag nem a hétfő vezettíí be a régiek 
hetét is. A mordvaiaknál a levef/ő-istejiftú-mik (Warma-Pflz) 
volt e nap szentelve, ki az erdők nagyasszonyának volt mag- 
zatja. Félelmes isten volt, mert éjszak zord tájának nincsen 
jobban rettegett hatalma, mint a hideg éjszaki szelek. De en- 
gesztelek is őt áldozataik alkalmával mondván: Vampaz, 
küldj enyheszellőt! 

A hétfőrőP^ö j^2t tartja a babona, hogy: a hogj^ kezdi 
a hétfő a hetet, a többi napok úgy fogják folytatni. „Ha 
hetfün valami szerencse ír, az egész héten szerencsés leszel," 
tartja a háromszéki hagyomány.^'^® Talán ezt akarja mondani 
a régi kis vers is: ,Mtfő: hetibe.'' Erre vall azon szilágysági 
nézet is, hogy : hétfőn vagy vasárnapján ha férfi jön először 
a házadba, szerencsés ; ha nő jön, szerencsétlen léssz.^^^ 

Kedd. Szeretném állítani, hogy magyar szó ; elkoptatott, 
illetőleg értelemveszített alakja a két-ketíő-nek. De gondolko- 
zóba ejt, hogy e nap a mordváknál \Qá-vizistennek, a víz- 
anya fiának napja volt, kihez igy fohászkodtak: Ved-Pázl 
ihatnánk, adj esőt! 

Egyike a hét legbabonásabb napjainak, melyet már a 
gyermekvers is igy jellemez : kedd : kedvibe.^^^ Bizonyos, hogy 
előkelő istenségnek volt napos ünnepe, fél-ünnep, melyen 
az asszonyoknak erősen tilalmas még ma is bizonyos dolgok 



"248 MiRK JÓ És ROSSZ. Keddi tilaíom. Kedd asszonya. 



végzése, mig ellenben sok dolognak sikere épen attól függ, 
hogy ahhoz kedden fogjanak hozzá. 

Kedden jó, olvassuk Kálmánij Lajos kiváló búvárunknál, 
a tyúkot elültetni, hogy kikeljenek a csirkék.^*® 

Erdélyi azt hiszi, hogy azér[ viszik kedden iskolába a 
gyermeket, hogy kedve legyen a tanuláshoz.^^° 

A szegedvidéki néphit szerint is, minden munkálioz, 
melyet folytatni akarunk, kedden kell hozzáfogni; akkor 
örömmel folytatjuk. Bevégezni nem jó semmit kedden, mert 
az embernek nem lesz hozzá szerencséje. 

A boszorkányok, tartja az oláhok mármarosi hagyo- 
mánya, szerencsétlenséget hoznak a családra, melyben a nö 
kedden és pénteken fon, vagy ha e két napon kisöpri a szo- 
bát.'^^' (Ezen idézet ide valósága ellen magam támasztok ne- 
hézséget, a mennyiben kétes a dolog előttem, hogy e nép- 
hitben odavitt vagy ott talált hagyománynyal vagyon-e 
dolgimk?) 

Valóságos ünnep a kedd a szegedvidéki asszonyokra 
nézve : nem szabad erős munkát végezniök, még varrniok sem.^^^ 

De talán mégis legerősebb a mosás tilalma. „Nem jó 
kedden mosni, mert vérös tojást tojik az apró jószág."^^^ 
Senkinek sem jó kedden mosni, mert az a ruha szerencsétlen. 
Valami baj éri benne az embert. így tartja ezt népünk ál- 
talában, úgymond Kálmány. A kinek foga fáj, az kedden ne 
is mosdjék, hogy fájdalma véget érjen.^^ -- „A kis gyer- 
meket kedden nem füi'öztik, hanem csak vizes ruhával törlik 
meg, hogy fej fáj ós ne legyen. "^^^' 

A ki kedden mos, azt megbünteti a Kedd asszonynJ*^^ 
Hogy kit ért a nép a kedd asszonya alatt, Ipolyi még nem 
tudta; de Kálmány nyomára akadt a szegedi hiedelemben, 
miként a következőkből, a melyekben ő az elbeszélő, kitűnik : 

^Kedd a boldogasszony napja, a Nagyboldogasszonyé: 
Mária anyjáé.'' Enüíti, hogy Mária anyjának tiszteletére szo- 
kásban van anyai örömeket tőle várni s közbenjárása meg- 
nyeréseért 7 vagy 9 keddet bőjtölni.'^^' 

S Egerben magam is ismerek egy éltesebb pórnőt, ki 
kedden semmi áron se mulasztaná el az egyházba menést, az 
levén Szent' Aiiíiúnak napja. 



Kedd mondái. Szerda. 249 



Más változat szerint meg nem Szent- Anna, hanem a 
leánya Mária a «,kedd asszonya." 

„A ki kedden mos, a szegedvidéki hiedelem szerint, a 
forró vübe ieszi a Boldogasszony kezét. (Szőreg.) A kedden 
való mosás elhagyására vonatkozó szép mondát jegyeztünk 
le 0-Szent-Ivánon : 

^ Mikor a Boldoksagos Szűz möghal'otta, hogy Jézust 
elfokták, szalatt az úeczán oszt' az asszonyok mostak, a 
lúgot kiöntötték. A mint szalatt, elcsúszott. Akkó mögát- 
koszta ászt az asszonyt, a ki keddön moSj hogy átok lögyön 
rajta. Nem is mosmik keddön, hanem csak szerdán, csö- 
törtökön, hétfőn." 
Mondanom sem kell, hogy nem kedden fogták el Jé- 
zust. Hogy „í'i' valamely pogánykorhól eredő- hagyománynak ke- 
resztyénesíteU töredéke stb/* 

A néphit tehát kerttöt tesz a kedd asszonyává : az anya- 
istenasszonyt és egyik leányát, természetesen keresztény 
kiadíisban. 

Vájjon az ösvallásban sajátlag ki volt a kedd asszonya, 
nem-e a Víz-isten? ki anyjával békésen megosztozott volt a 
hét ezen napjának birtoklásában? 

Ennek megbizonyosodása, ugj^ látszik, A*f?íW-szavmik 
értelmezésétől függ. 

A szives olvasó már is észrevette, hogy legerősebben 
a nwsás. mosdás vannak tilalmazva, vagyis a víznek tisztáta- 
lanná tétele, irrofanálása. 

Szerda. Ipolyi szerint szerda = streda (közép) annyit 
akar mondani, hogy a hétköznapok középső napja. Csak- 
ugyan szláv eredetű-e ezen név és ezzel kapcsolatosan: mi 
szolgált rá, hogy e névszót s bizonyosan már csak a király- 
ság első századában kölcsön vegyük V nyilt kérdésnek hagy- 
hatom. 

Szerda: szerelmébe, tartja a gyermeki mondóka, mely 
valószinüleg a szentivánéji hosszú ének egyik forgácsa, 
habár már nem is eredeti alakjában. Ilyen töredékek, de 
még kevésbbé fölismerhető mythologiai vonatkozással elég 
gyakran előfordulnak a gyermekjátékok énekeibeii.^^^ 



250 Csütörtök és Péntek hagyományai. 



A mordváknál a föistent, az eget uralta a hétnek ezen 
középső napja. 

Csötörtök, Ipolyi szerint annyi, mint negyedik. A hét 
Jiegj'-edik napja. A mordváknál a Napisten napja volt, kihez 
áldozatok alkalmával akként fohászkodtak: Niski-Páz! süss 
a termésünkre ! Ezzel meglehetősen összevág a magj^ar jel- 
lemzés: Csütörtök: csüribe. Mintha mondaná: Csütörtök 
istenétől függ, hogy a csűr tele legyen. Egy másik szóUás- 
mód a pinczék urának is öt vallja: Ha fényUk Vincze, tele 
lesz a pincze. 

Ugy látszik a Napistennek nem tellett valami nagy 
kedve az esti foglalkozásokban, miután a néphagyomány 
ennek előtte tartotta, hogy ,,csőtörtó'kön, hogy ha estve fonnak, 
ördög örül annak , ott sok üres orsót, hány be az ablakon, 
rettenetes zörgést támaszt a padláson. "^^" 

A palócz gyermek-énekben a csötörtök jellemzése sok- 
kal csonkább és homályosabb, hogy sem értelmezhető lehetne : 
„Siralom csetertek.'* Csötörtök nem szerencsétlen nap. A 
régi méhészek azt a tanácsot hagyák ránk, például a méh 
kibocsátására nézve: A Szent-György havának első hetében 

Szerdán vagy Tsötörtökön bocsásd ki, akkor épitők, 

munkálkodók, takiu'gatók, szelídek, jámborok, engedelmesek, 
tiszták, jók és magabírók lesznek.^*^ 

A kalotaszegi néphitben pedig az él, hogy szerencsés 
az a gyermek, ki csötörtökön vagy vasárnap, főleg napföl- 
kelte előtt jött a világra^*! 

Péntek. Ipolyi biztosít bennünket, hogy ez is szláv 
eredetű szó, vagy is patek-ke\ egyenlő, mely ötödik- et jelent.^*^ 
Hagyományai úgy látszik egészen keresztény koriak, mint: 
pénteki öröm vasárnapi szomorúság. Vagy hogy e nap nem 
szabad fonni és ■ kiseperni a szobát.^*^ — „Pénteken ken- 
derre nem jó igen nézni; keze,' lába, ki fon, meg* fog zsu- 

» 

gorodni."^^* Es a szilágysági néphiedelem: Nagypénteken, 
napfelkölte előtt balkézzel seperd körűi a házad, elkerül 
a béka.^*^ 

Péntek : pitvarába, mondogatják a gyermekek, és ének- 
ük még kevesebb öntudattal a palócz földön a kis fluk és 
leányok : 



Péntek a gyermek-mondók A kban. Szombat. 251 



Een esz' szeretem — — — — 
Kaoli (kál-i) kacsa péntek. (Bocs). 

Ezt Öleiom, ezt csaókolom 

Szita bita p .... 1 
Siralom esetért ek 

Dob szerda stb. (Mikófalva). 

• 

Az ócsányi legények 

Szita, szita péntek 

Siralom csöterlek 

Dob szerda stb. (Terpes).**® 

Sem a szavaló, sem az éneklő gyermekektől azonban 
nem tudjuk kivenni, hogy kit tisztelt a kereszténység előtt 
való magyar kor a péntek urának. 

Pedig bizonyos, hogy ezeknél van a péntek legrégibb 
mythoszi adatja még szájra adva és annyira-mennyire fon- 
tartva. 

A mordváknál a péntek, mely egyszersmind liétkezdő 
nap volt náluk^*' Barna Ferdinánd szerint, a hadak : a csalá- 
dok istenének volt szentelve. Mit ha lehetőnek tartunk saját 
mythologiánk részéről is az eddigi hasonlóságok alapján 
hozzátehetjük, hogy őseink őt háztartásosnak képzelek. Vára 
tájékától azonban messze elvetődvén. Éjszak gyors járású 
kacsájának képében gondolják vala, ha szükségök volt rá, 
segítségökre j övének. 

Szombat. A péntek hagyományai még csak részben 
keresztényiek, - a szombaté már egészen. E részben elég 
Kálmány mtjthologiisunkkal Szeged vidékére hivatkoznunk : 

A szombatot Mária ünnepének tartja népünk. A ki szom- 
baton vált fejérneműt, az ne féljen a betegségtől. Előbb 
vessen magára körösztöt is, mint a néphiedelem tartja, 
akkor a boldogságos Szűz térdenállva könyörög érte 
szent Fia előtt, hogy bűnei bocsánatát megnyerhesse. 
(Szőreg vidéke.) Boldogságos Szűz üimepe, különös nap 
is, melyen nem szabad fonni; mert: „Szombaton fonyták 
ászt a kötelet, amölikkel a boldokságos Szűz szent Fiját 
mökkötöszték a kű oszlophon. Átok alatt hattá (a bol- 



252 Szombaton ki kell sütni a napnak. Föld anya. 



dogságos Szűz), hogy átkozott lögyön, a ki szombaton 
fony." (Szöreg.) Még húsz évvel ezelőtt Szeged-Madarásdő 
környékén a szöllökben sem engedték meg, hogy valaki 
dolgozzék. Későbben megelégedtek, ha szombat délután- 
ját szentelték a boldogságos szűz tiszteletére. Kiváltsá- 
gos nap is a szombat, a mennyiben minden szombaton 
ki kell sütni a napnak, kivévén eszteijdőnkint három 
szombatot.^**® 
Másutt meg az a hiedelem, hogy szombaton mindig ki 
kell sütni a napnak, hacsak egy perezre is ; mert akkor szá- 
rította Mária a kimosott fátyolát.^*® 

Szombat: szobájába. A mondottakhoz képest a szom- 
bat régi birtokosáról ezen szójátéknál nincsen egyéb ada- 
tunk, melyből csak annyit tudunk, hogy a hitregék korában 
kívánatos dolognak tartatott szombat ismeretlen istenségének 
lakásába (a betűrim miatt áll szobájába) eljutni. 

A mordváknál a földistent találjuk a szombati nap bir- 
tokában; de ebben megnyugodnunk nem lehet; mert a) 
bajos belátni, hogy mi gyönyörűséget lehetett a „szörnyű Mas- 
tir-Páz" házánál találni, h) a szombati fonási tilalom oda 
mutat, hogy a kereszténység előtt nő birtokolta a szombat- 
nak napi tisztességét; c) a magyar kereszténységnek bajos 
dolog lett volna a szombatot Mária ünnepévé avatnia, ha az 
előtt is nem egy Boldogasszonyt illettek volna a nap kü- 
lönleges szertartásai. 

De nem is a Nagy(boldog)asszonyé volt e nap, ki 
minden isteni fiával és leányával ünnepeltetett hat napon 
át, sőt az „öreg isten" szerdájában is volt része. 

A mordva hagyomány, a szombatot a földtisztelete 
napjául tünteti föl. Csakhogy mig ők* földistenről tud- 
nak, a mi hagyományaink megint nő; földanya mellett 
szólnak. 

Mythologiánkban több eset van rá, hogy nőnek ha- 
gyományozódott át hozzánk, a ki a rokon népek mythoszában 
ma is férfi. Például a Nyirfa tündére másutt férfi, nálunk 
Nyírfakisasszony s általában minden tündér nem férfinak is, 
hanem nőnek képzeltetik. De talán már a mordváknál is 
anyjával (a Nagyasszony második leányával) együtt ün- 



Szombat szobájába.. Vasárnap. 253 



nepeltetvén, lett hagyományunkban a földisten anyjáhól föld- 
anya istenasszony, ki iránt most is minden lépten-nyomon 
még mindig tisztelettel nyilatkozik meg az ősi népkegyelet. 

Hogy csak egyet említsek: a kinek a torka fáj, a 
földre térdepel és háromszor mondja: „édes anyám föld! 
mondom neked, torkom fáj"* s azután megcsókolja a 
földet. 

A ^Szombat: szohájáha"^ sokat akar mondani és mond 
is, ha azt tartjuk a mesében föntartott öshagj^ománynyal : a 
föld alatt van tündérpalotája, melynek oldalát drága kövek, 
karbunkulusok borítják, melyek mintha bibor lánggal égő 
szövétnekek lennének, világoskodnak. Jó lenne nála megfor- 
dulni, akarja mondani a: „Szombat szobájába'* -féle mondás, 
mert üres kézzel nem bocsátja el az embert. 

Vasárnap. Hogy vásárnap-oi jelent, melyet a szentkirá- 
lyok határoztak e napra, majd pedig kárhoztattak és el- 
nyomtak, — tartják a tudósok. 

Vasárnap : kétszer az Isten házába, mondja az eío-ri- 
mes gyermekvers utolsó sora, melyből azonban semmi úton- 
módon nem süthetjük ki, hogy a hét utolsó napja kié volt. 

Kétleni lehet, hogy a régi hét is a mostani hétfővel 
kezdődött és vasárnappal végződött volna. Már volt említve, 
hogy a mordvák hete péntekkel kezdődött. 

Ha az egyes napokra tett magyarázó észrevételem he- 
lyén áll, akkor az istenek sorrendje nevében bárki is vitat- 
hatja, hogy az ős hét náhmk is péntekkel kezdődött. 

Lássuk azonban, hová jártak az ősök kétszer az Isten 
házába, mielőtt egyházak nem voltak? 

A természet szentegyházába. 

Ugyanis vasárnap a megélhetés könyörületes istenének, 
a vadászat istenének (Yoltszi-Páz) volt szentelve a mordvai- 
aknál és több, mint csupán valószínűséggel nálunk is. 

Indokolásától fölmentem magamat egyrészt a többi na- 
pok jellemzése által, másrészt az e napra vonatkozó hagyo- 
mányok teljes kihalása miatt. A vasárnapra vonatkozó nép- 
hiedelmek már csak a keresztény felfogás hatása alatt lát- 
szanak állani, mint: Vasárnap font fonál péntekig meg 
nem áll. 



254 Az ós VALLÁS JELLEMZÉSK. HOLD-CCLTUS. 



Áttekintve az ős magyar vallás heti kultusán, észre- 
vehető, hogy amint nőnek tisztelte a Nagyasszonyban vallása 
a legjótékonyabb tagját : úgy a hagj^ományos hiedelem mm- 
denütt anyát látott ott, a honnét a boldogulás erei bővebben 
szivárkoztak. 

Mintha már is kimondható lenne, hogy női erényeknek : 
háziasság, hűség, munkásság (melyet tilalmak által korlá- 
tolni is kellett) — rfallása volt az öshit. A legszebb vallás 
mindazok között, melyek a földön születtek, jobban mondva : 
melyek egy-egy nemzet szellemének termelései s csak ki- 
vételesen ugyan, de minden bizonyára nem nélkülözék egész- 
ben véve az égi igazságok harmatozását sem. 

A Hold ha nem kapott is külön napot, de kivette a 
maga részét az úgynevezett holdváltozatok jelesebb napjain. 
A holdtöltének hete meg valóságos ünnep volt, mely ünne- 
pélyességben engedett a Napisten ünnepeinek; de belsőség- 
ben nem. 

A Hold volt az ó-hitben sok betegségnek okozója; de 
orvosa is. Pedig a betegek és ügyefogyottabbak akkor is 
nagyobb lélekkel imádkozának, mint a kielégitett boldogok. 

Van a néphitben nyoma annak, hogy vannak szeren- 
csétlen órák is. Ilyenek a kalotaszegi néphiedelemben „7 és 
9 óra.'^^^o 



XXX. Szentheiyek. Az istentisztelet szentélyei. 

Voltak-e az ó-vaLlásnak búcsújáró helyei? A voguloknál voltak. A régi 
Írások bálványkövoi és elpusztulásuk. Osztják bálványok. A bálványok 
kincseiből való kölcsönzés. Ős szentélycink nyoma a helynevekben. Kún- 
bábok. A helynevek vallomásai. Az áldó kutak. Szent kutak áldozatos 
hagyományai. A torjai „Büdös." Földvárak és Ürhalmok. ÍVi-végzetü 
helyneveink. Oltárkő. Mordva keremetek. „Kortes-ko." A raordva kereniet 

kinézése. 

Helyén valónak látszik, hogy az ős vallási szentidök 
nyomainak jelzése után a szenthelyeknek fölkeresésére in- 
dnljmik, hol az óvallásnak valamely szentsége állott, s me- 
lyek az őskornak búcsújáró helyei voltak; hogy számba 
vegyük: hol gyűltek őseink közös isteni tiszteletre, és mi 



VOGL'L SZENT HELYEK. HaZAI BÁLVÁNYKÖVEK. 255 



pótolta nálok iiz emberi kézrakta egyházakat, melyeknek 
nincsenek ma hij jávai a legapróbb falvak sem. 

A vogulokról tudjuk, hogy vannak szent helyeik, melyek 
séi-thetetlenek, mikhez ^se ember nem nyúl, se nő nem 
nyúl'' vagy az ö kiejtesökön szólva: „nőnek érinthetetlen, 
férfinak érinthetetlen szent föld." 

Ezeken, miként tudós Mimkácsi Bernát irja: szentség- 
telen dolgot elkövetni, szükségtelenül, vagy tisztátalan álla- 
potban járni, füvet szakitani, gallyat tördelni, YHgy a hozzá- 
tartozó vizböl halászni, főzni, inni, ugyanott a partot evező 
érintésével megsérteni kárhozattál járó nagy bűn.^^^ 

Az ^égfiak" (óriások) működésének színhelyei ezek. Ők 
éhiek ezen helyek bálvány alakjaihany melyek rendszerint 
emberalakúak. Ezen kö-báb-ok, vagy hálvány-ok részint elvál- 
tozott óriások, részint emiékezetöknek szentelt emberi alko- 
tások. De egyiránt fogadalmi helyek: a meghallgattatásnak 
és áldozattételnek szent helyei. 

Hunfalvy után (kinek Eeguly Antal hagyományainak is- 
mertetése nem utolsó remeklése vala), tisztában lehetünk, 
hogy a vogulok földén nem csupán szent hegyek, szent hegy- 
fokok, hanem szent vizek, szent síkföldek és fák is voltak,^^'* 
sőt megvannak tudós Munkácsi B. szerint a bálványok által 
megszentelt szent helyeik még a mai voguloknak is. 

Úgy esik mondanunk, hogy valamikor osztoztunk a 
vogulokkal az Ob folyónak és vidéke szent helyeinek áldo- 
zatos tiszteletében. Hogy azonban az őshaza kő-bál ványaira 
új hazáj okban megint rátaláltak, ennek számtalan nyomára 
akadimk minden lépten-nyomon a történelmi és élő hagyo- 
mányban. 

Régi Írásaink még ismerik s emlegetik a kereszténység 
előtti kor bálványköveit (Baluankewe, baluanku, baluankew). 
Szent-István oklevele a veszprémi apáczák bírtoklevelében 
emht ilyeneket.^^^ 

1226. Tömörd határában van: tria idola lapidea pro 
méta posita, et separant terram Mocha (Mácsa) a terra Te- 
merd.*^* 

1261. Déswár határában, 1265-iki adomány le veiben a 
hevesmegyei Tar szomszédságában^^^ stb. 



25G BÁLVÁNY. Bálványos. Bálványos hegy. Ős bálványok. 



Észrevehető azonban és érthető marad, hogy hova-to- 
vább, annál kevesebbszer fordúbiak elő, a mennyiben új 
mondák kezdenek hozzá fűződni és a bálványkövekből harái-, 
ördögkövek, s hasonlók levének azonkivül, hogy már I. And- 
rás : falsos deos abrogare et simulacra demoliri = a köbái- 
vmiyok elpusztítását rendeli. Mintha állitható lenne az is, hogy 
Bálvány és Bálványom helységeink is nagyobb számot tevé- 
nek az első kii'ályok alatt, mint a mennyivel helységnévtá- 
raink betudnak számolni Komárom, Pest, Somogy, Szolnok- 
Doboka, Zemplén megyékben. Bálványoshegy is előfordul 
itt-ott, melyeket nem csupán számban, hanem jelentőség 
tekintetében is messze felülmúlnak a hegyes Pogányvárak, 
és a vízmenti Pogányszigetek. 

Es ezen nevezetekben megörökített pogánykori bálvá- 
nyainkat nagyobb részben a természet s nem emberi kezek 
alkotásának kell tartanunk. Ugy lehetett az nálunk is, mint 
az éjszaki rokonoknál, hol az óriások mythoszai emberfőt, 
emberderekat mutató vagy állatalakú kövekhez kötvék, s 
hegycsúcsokat s fákat avat szentté a hiedelem, hogy abban 
szellem lakott vagy lakik. 

Tisztelőtök módjáról is- csak az éjszaki rokonok útján 
szerezhetünk magunknak némi tájákozódást. PaUas irja a 
osztjákokról, hogy: vannak a házi bálványokon kivűl közös 
föbálványaik is, melyekhez nagy szerencsétlenségben folya- 
modnak. Emiit két bálványt. Egyik /er^, másik no, erdős 
völgyben állanak, melynek útjait gondosan rejtegetik az 
oroszok elől. Mindenik külön fán áll egy gunyhó előtt. A 
fák alul posztóval, felül lemezzel vannak körülvonva. A le- 
mezről csengettyű függ, melyet a szél mozgat. A férfi bál- 
vány mellett van íj, tegez, nyíl, ezt tiszteük a férfiak, a má- 
sikat a nők. A közellevö fákon fogadalmi ajándékok függ- 
nek. A hol a bálvány áll, azon hely szent, s ott sem ha- 
lászni, sem vadászni nem szabad, sőt még inni sem. Azon 
fa is szent, a melyen egy sas több egymásután való évben 
fészkel.ö^« 

Érdekes, a mit Munkácsi B. tanár a voguloknül ta- 
pasztalt. 

^Riüiákkal és egyéb hohnikkal annyira tele aggatják 



BálváííYok pénztAra. BAb, Bába, Bába-köve. 2ő7 



halványukat, hogy mód nélkül megvastagodik tőle. De 
még így is igen sok tárgy marad meg, melyeket a fala- 
kon, rudakon s másutt kell elhelyezni. Igen fontos sze- 
repű az adománytárgyak közt a pénz és ezüstnemű, me- 
lyek a legrégihb időkhen a hálványok mellett töhb eset- 
ben századok óta egybehalmozódva nagy vagyon értékére 
szaporodtak föl s a népnek igen jelentékeny szolgálatot 
tettek, a mennyiben tudniillik Ínséges éveiben, mint va- 
lami takarékpénztárból vett kölcí^ön az istenek pénzeiből, 
melyet aztán mihelyt csak lehetett, lelkiismeretesen visz- 
szatérített. A hittérítés kapcsán irányúit a figj^elom e 
kincsekre is, melyeket a vogulok és osztjákok bálványaik- 
kal együtt az erdők legfélrcesőbb zugaiba rejtettek el, a 
hol azonban a közéjök letelepedett oroszok és zűrjének 
mégis nyomára jöttek s mint őrizetlen jószágot egész 
könnvű szeiTel rabolhattak el."*^^' 
A férfi- és nő-bálványoknak nyoma maradt nálunk a 
mondákban és helynevekbon egyiránt. így, hogy a termé- 
szet nagyasszonyának szentélye és oltára volt helyenként a 
magyar földön, azt mindenekfölött a Báb, Bába, Bába-ho- 
moka, Bábaköve helynevekben találom igazolva. Ezen hely-, 
hegy-, kőszirt-nevezetekhez a mai hagyomány már csupán 
boszorkány-mondákat köt ugyan; de oly vonások kíséreté- 
ben, melyek jót állanak azon föltevésért, hogy kisebb vagy 
nagyobb területnek szent helyei voltak a magj^ar keresz- 
ténység előtt. 

Kállay V, úgy tudja, hogy a Kis-Kunságban ^Bába- 
homok"* helyén jászképek vagy kúnbábok állottak.^^® „Bá- 
ba-kő'' Hevesben a benei határban fönlevő s magában álló 
kőszirt a Mátra alján. Neve ős rendeltetése mellett bizonyít, 
mit a népmonda csak annyiban támogat, hogy az ördög el- 
ejtette szirtnek mondja.^^^ „Bábaköve"" Erdélyben. Regéje szin- 
tén nélkülözi az ősvallás korának hiedelmét és kegyeletét. 
A nő-alakú sziklának ez a mondája: 

Brassó mellett a királvkövén az ős időkben tünde- 
rek laktak. Az utolsó tündér egy felséges szépségű leány 
vala. Nem messze a fekete halmon, hol a sziklacsúcs 
máig is várszerű szögletekben végződik, lakott a fekete 

17 



S58 Áldomásfeje. Áldozókö. Isten kklktk. Aldókút. Szent-kütak. 



királyné. A királynénak kifejlett szép fia volt, ki a tün- 
dérleányért ábrándozott. Forró érzelme azonban viszon- 
ííásra nem talált, mi az iíjut sírba vitte. Az elkeseredett 
anya e miatt üldözőbe vette a szép tündér-leányt s bűbá- 
jos (bába ) tudománya által köbálványnyá változtatta.^^" 
Atalában az ösvallás szent helyeit hegyiekre, vízmentiekre 
és alföldieJcre oszthatjuk. 

Hegyiek: a már emiitettem Bálványos hegyek, Pogány- 
várak és a mondák tündérvárai, a magában álló kőbálványok, 
oltárkövek s végül az alakításában és nevezetében egyiránt 
beszédes ormok s hegyrészek, mint: Áldomás feje, Áldozókö, 
Hamuhegy, Imókö (Eger vidékén), Tüzhalom Kezdi- Vásárhely 
mellett, domb, melyen Ipolyi szerint minden arra menő szé- 
kely még megpihen. Hegyeskö, Fejérkö, Odvaskő, Oltárkő. 
(Utóbbi Hontban a jenöi hegységben.) Istenhegy, Istenkelete 
stb. Utóbbi Szilágy-Somló mellett. A monda szerint a hon- 
foglaló magyarok itt pillanták meg legelőbb Erdély felett a 
napot s hogy nagy munkáj okban segitse, e hegyen áldozatot 
hoztak.^^^ Manapság a közember,-^ ki e hegyet bejárja, valami 
rongyot aggat egy fára, nehogy az „ördög széttépje." 

A xrízi szent helyek tekintetében hivatkozhatunk az „aldó- 
kút" és „Szentkút'' helynevekre. 

Áldó-kút (aldocut 1193. évi okiratban fordiű elő. Aldou- 
cuth, Aldoukut XlII-ik századiakban). Szent-kút Ilyen hely- 
nél van Baranyában kettő, hasonlóképen Vas, Győr és Nóg- 
rádmegyékben. 

Ipolyi úgy tudja, hogy Ipoly-Födémes közelében van egy 
forrás, melynek vize szemölcsöt és egyébb kinövést elmu- 
laszt. A forrás mellett való fára a meggyógyultak rongyokat és 
hajfürtöket aggatnak }^^ 

„A Nagy-Kevély tövében regényesen fekvő Csobánka 
falutól félórányira esik a kis erdő szélén levő „ Szent- 
kút. "* Egy e czélra emelt falon különös szent képek függ- 
nek. Alább kissé lápos helyen egy pincze torkolatszerű 
bolthajtásos építményben síkos lépcsők egy hűvös vizű 
kúthoz vezetnek. A kutat környező bokrokon mindenféle 
ruhadarabok, rongyok, gyermekruha-részek, kivált fejre- 
valók, köztök csinos, színes hímzésű egészen uj fejkötők 



Fákra aoíiatott huhadarabok. Áldozatos források. 259 



hevernek, szives ajándékai a környékbeli hivő népnek, a 

mely gyakran járogat ide ájtatoskodni és sok kórságában, 

kivált női és gyermek-betegségekben e kút vizétől vár 

gyógyulást és erősen bízik annak csodaerejében/' ^^^ 

Meséink és mondáink még emlékeznek azon korra, 

midőn a vízi istenségeket ember- és állat-áldozat illette, ma 

már csak ^rongyok" járnak nekik. De a hol fákon források 

mellett rongyokat látunk, biztosra vehetjük, hogy az ős kor 

^gy-Ggy szentélye előtt álhmk. 

Es e részben legyen megengedve, hogy Vlislocki Henrik 
tudós ethnographistánknak, a „fákra aggatott rongyok a 
magyai' néphitben*" írójának még néhány idézetére hivat- 
kozhassimk : 

Manapság, mondja ő, a torjai „Biidos'' -höz zarándo- 
koló beteg ember öntudatlanul is még mindig áldoz, mi- 
dőn a közellevő fák valamelyikére ruhadarabot akaszt 
azon hitben, hogy ezzel megmenekszik betegségétől. Evek- 
kel ezelőtt a Sepsi-Szent-Görgy mellett fekvő ^Sugás- 
fürdő"* közelében is lehetett számtalan ilyen rongydarabot 
látni. Varázshatalmat tulajdonít a néphit a Kadicsa vára 
közelében emelkedő Pothdrd bérese nevű hegy egyik for- 
rásának, melynek vize főfájíist gj'ógyít. Az oda zarándo- 
kolok kalapot vagj'^ sapkát akasztanak a fákra. Ikafalva 
közelében van egy kfírdosheyrj nevíí magaslat, melynek 
keleti oldalából a GáyókiU nevű forrás buzog fel. Erről a 
forrásról azt állítja a székelynép, hogy a vitézek véréből 
fakadt, miért annak vizéből minden ott megforduló iszik, 
ingujjának egyik rongyát a közellevő fák valamelyikére 
aggatván. A Maros jobb partján emelkedő Isteti-fiséke nevű 
hegy tetején sűrű fenyvesek közt kristálytiszta forrás van, 
melynek vize állitólaí]^ gyógyerojű. Ki a vizet használja, 
ruhadarabot akaszt a fák egyikére. --- Tusnád niollett 
van egy kerekded hciry, melynek mocsaras talaját a nép 
most is Csukús-tómik nevezi. Ez a tó minden nagypéntek 
éjjelén kristálytiszta vizzel telik meg, melyben aztán szám- 
talan koronás kígyó fürdik. Kinek bátorsága van olyankor 
e tóból vizet meríteni, az e vízzel minden követ aranvnyá 
változtathat át. De a vizmerités után minden rajtalevö 

17* 



260 Az ALFÖLD VÉLT SZENTHELYEI. «Fa" É8 „EGYHÁZ* VÉGZŐDÉSŰ HELYNEVEK. 



ruháját valamelyik fára kell aggatni és ott hagyni, mert 
ha nem, a koronás kigyók megöUk. Ugyanily varázsha- 
talmat tulajdonít a magyar nép az említett Pothdrd bércze 
egyik forrásának is. Ha valaki régi lábbeht aggat a forrás 
közelében levő fák valamelyikére és bizonyos időben, mely 
senki előtt sem ismeretes, e vízzel követ locsol meg, az 
ai'anynyá változik.^*** 
Es ezen példákat, melyek az ős vallás szent helyeit 
vizek mellett utasít keresnünk, még folytathatnók;, de meg- 
elégszem nagy Szent-Lászlónk bizonyságával, ki egyik tör- 
vényében így szól: „Ha ki a pogányok módjára kutaknál 
áldozik, vagy fáknál és forrásoknál és köveknél áldozatokat 
mutat be, váltsa meg ökörrel vétségét." 

Ezen törvény bizonyossá teszen bennünket, hogy az 
ős vallás legtöbb szentélye vízmenti volt vala. 

A sík alföldön, melyet történelmünk szomorú századai 
annyi ízben tevének talnda rásá-vá, már sokkal bajosabb a 
tájékozódás. De minden nyomok nélkül itt sem vagyunk. 
Ilyenek a folyó- és patakmenti földvárak, örhalmok, a tüzelő- 
helyek, hamu-halmok, a jelesek drhalmai, melyek egyike-másika 
úgyszólván minden határban fölmerííl némi maradványaival 
még ma is. 

Ijyolyi még a „fa^ és „egyház" -Yégzeiű helynevekkel 
véli kiegészitendönek az ős áldozó helyek névsorát, mihez 
képest Andrásfa, Balázsfa, Balogfa, Bekesfa, Bodorfa, Borsfa, 
Böszenfa, Boldogasszonyfa, Gógánfa, Vadasfa, Dénesfa, Er- 
dősfa, Farkasfa, Gósfa keletkeztek vagy keletkezhettek 
volna a „szent fák," az áldozó szent berek helyén. Ha- 
sonló eredettel bírhatna: Egyházfa, Köves-egyháza, Nyár- 
egyház, Sárcgyháza, Szegegyháza, Kerekegyháza, a 11 Fe- 
jéregyház. Félegyháza, Szeregyháza, Tövisegyháza s a többi 
„egyházas" alakítású helynév.^*^^ 

Barna Ferdinánd elfogadja az úttörő mythologusnak mind- 
két nézetét. Az elsőre majd azt hozza föl, hogy itt a „fa'' 
épen úgy erdőt jelent: mint másutt a „kő" hegyet. Azt is 
mondja, hogy őseinknek áldozataiban a legszentebb helyet a 
„szent-fa" adta. A másikra nézve emliti, hogy „egy" annyi 
mint szent. 



.Kertes kö." Honti oltárkO. Mordva keremetek. 261 



A dolog a^on fordul mog, hogj^an hivták őseink a be- 
kerített áldozó helyeket? „Kertes kuv"* vájjon nem annyi-e, 
mint „kerítéses kö V" És ha csupán kerítéses volt az ősi szent 
hely s nem egyszersmind tetőzetes, lehetett-e ef/t/házaink-ksl 
csak némileg is azonos, vagy összehasonlítható? 

Áttérhetünk az ős áldozó helyeket illető közelebbi tájév- 
kozódásra. Ijmliji a következőleg ír le egyet: 

„íTow^ban a jenőí hegységben Diósjenő és Peröcsény 
között, a bérezés erdőség egy nyílásán, körülbelül hét 
tiszta fejér toronyalakú kőszál emelkedik, mintegy félkört 
alkotva. A nép e kősziklákat oltár-köveknek nevezi s azok- 
ról általában azt vélik, hogy ott pogányőseink áldoztak. 
A félkör közepén van egy mesterséggel vésett kerek ve- 
rem, melybe, a sejtelem szerint, az állati barmok hasz- 
nálatlan részei vettettek."^'*" 

Es Barna Ferdinánd is helyben hagyja e véleményt, 
miután szerinte a leirt oltár összevág a velünk rokon mord- 
vák áldozó helyiségeivel vagy keremet-ieivol. 

Szerinte a mordva Keremet-ek, vagy is a közös isten- 
tiszteleti helyek kerteléssel vagy sövényzettel elkerített 
négyszögű tisztások voltak erdőkben, ligetekben, de mindig 
forrás mellet. Vagyis az ó-vallás mig uralkodott itt is, másutt 
is az általa kegyelt elemek legidiUibb, leghangulatosabb 
találkozó pontjain nézte ki magának az istentisztelet szent 
helyeit, melyek, azt hiszem, a nagy régiségben nálimk is 
három fajtájúak vahínak: a) az alkalomszerűek. A honfog- 
lalás történetéből tudjuk, hogy őseink Tarczal, Sátorhalma 
és Pannonhalma fensikján áldomásoztak, továbbá Szeren- 
csen, az első győzelem után Ungvár táján, valamint az 
ország teljes meghódításakor.^®^ Nem valószínűtlen, mit 
Ipolyi mond, hogy ezen helyek, mint örökre emlékezetes 
áldozó helyek, szentek és áldozatosak voltak még a keresz- 
ténység korában is, úgy hogy árpádházi királyaink az által 
vetettek véget az áldozatoknak, hogy azt magukhoz váltot- 
ták, vagy épen ott monostort alapítottak. 

h) Bizonyos, hogy minden nemzetségnek megvolt a 
maga külön áldozó helye, melyek a kereszténységben sem ' 
szűntek meg szent helyek lenni; hanem mint mcmostoros 



262 KÖZ8ÉQI feS HÁZI ÁLDOZÓ HELYEK. A KEREM E TBK MIBENLÉTE. 

egyházak továbbra is nagy föld, nagj^ darab terület fölött 
maradtak a vallási élet irányadó központjai. 

e) Voltak aztán áldozó helyei az egyes telepeknek: a 
„községi"* szent helyek, melyek jobbára egy vagy más néven 
még ma is megvannak, mint dombok vagy halmok.^"® 

A votjdkoJcnál vannak még az úgynevezett „családi" áldozó 
helyek, vagyis háei áldozó pajták, miről természetesen hagyo- 
mányunk már mit sem tud, hacsak a .,szin''-név erre nem 
emlékeztet. 

Es hasonlóképen már abban sem tájékoztat a hazai 
hagyomány, hogy egészben véve milyennek képzeljük az 
ős vallás egykorú szentélyeit. Tájékoztatnak azonban a mordva 
„keremetek,"" melyek nem valának egyebek, mint erdők-, 
ligetek- és kertekben források mellett elkerített tisztások 
Barna Ferdinánd szerint.^®® Saját régiségeinkkel ezen állí- 
tást az okirati „Kerteskő'' hozza összhangzatba, mely iga- 
zolni látszik, hogy követelmény csupán az volt, hogy a hely 
kerített legj^n, szó sem levén épületről, mely őket annyi 
istenségtől zárta volna el. 

A kerítést leszámítva, az ős áldozó helyet a következő 
sajátságok jellemzik mordva atyánkfiainál: 

A keremet helye erdőben avagy hgetben választatok, 
egy elég terjedelmes négyszög tisztás hely. A kerítésen 
három ajtót hagyának, egyiket keletre, másikat délre, a 
harmadikat éjszakra. Nyugaton tehát nem volt nyílása, 
de ez a keremet leglényegesebb része, miután az áldo- 
más itt hajtatott végre. A déli ajtón mondja orosz forrás 
után Barna, a nép mene be, a keletin át az áldozat- 
marhákat hozák be, az éjszakín az áldozathús főzésére 
vizet hozának. 

Az áldozó helyek fölszerelése egyszerű vala. A ke- 
leti kapuban, a keremeten belül ágasok állanak. E mel- 
lett volt helye az áldozati jószágnak. Ennek levágása 
a nyugati oldalon történt a keremet udvargödre mellett. 
Itt volt a főzőhely is, mely födött hely volt s a tete- 
jéből lenyúló horog tai*tá a főző-üstöt. A déh kapuban 
a padalakú asztal, melyen a húst földarabolák és szét- 
• oszták. 



A Vaták áldozó hklye. A szen tgálleni áldo más a krónikáb an. 268 

Keremet már nincsen a mordva földön sem, miután 
abban a kerítéseket és ágasokat az orosz papság a kor-- 
mányhivatalnokok segítségével alaposan kiirtá.^''^ 

XXXI. Áldozatok és Áldomások. 

Pogány áldozataink nyoma a krónikákban. A mordva áldozatok fősze- 
mélye, s az ő tiszte. Honfoglalási nemzeti áldozatok. Az áldozatok táltosa. 
Tizenkét segéde. Rendezők. Barna szerint a mordva áldozatok lefolyása^ 

Áldozati főalkalmak. 

Ipolyinak alig állt egy-két adatnál több rendelkezésére 
€ részben. Közli a budai krónika nyomán a Vata-féle pogány 
lázadást, hogy: ^a nép elüljárókat választott s azoknak fából 
emelvényeket késeitett, honnan 6ket láthassák és hallhassák. 
S az elüljárók követeket küldöttek a kii'ályhoz és az előke- 
lőkhöz, kik igy szóltak : Engedd meg nekünk apáink mód- 
jára pogányságban élni, a püspököket megkövezni, a papo- 
kat megfojtani, a dézsmálókat felakasztani, az egyházakat 

lerombolni, a harangokat összetörni. E közben a 

nép elülj árói, magas emelvényen ülve istentelen verseket 
hirdettek a hit ellen, az egész nép pedig örvendezve kiál- 
totta rá: Úf/y legyen l^'"''^ 

A másik a sz.-galleni monostor följegyzése 926-ik 
évről : „ Végre a folyosókon és a mezőn bő lako- 
mára széledtek. S azok, miután az áldozat-hust félnyersen 
kés nélkül, fogaikkal tépve, megették, a lerágott csontokat 
enyelegve egymásra hajigálták. A bor is teli kupákkal állott 
a középen s kiki annyit ivott, a mennyi tetszett. S miután 
a bortól neki hevültek, iszonyúan kiabáltak isteneikhez: s 
a papot és frátert is kiabálni kényszeritették. A foglyok 
szokatlan énekére mindnyájan összejöttek- s kitörő kedvvel 
tánczoltak és daloltak főnökeik előtt. Némelyek fegyverrel ü 
összecsapva mutogatták, mennyit értenek a hadi gyakor- 
latokhoz.*' 

Kik értendők az elüljárók, alatt sem itt nincsen mondva, 
sem más emlékek nem tájékoznak. A mordvák áldozati szo- 
kásaiból azonban nyilvánvaló, hogy a népfönök (Vata), a tál- 
ios és segédei értetnek alattuk. 



264 Az ÁLDOZAT FŐEMBERE ÁllPÁD. A TÁLTOS. 



A mordva áldozatoknak első személye, föelüljárója a 
gyülekezet feje (právt). Állása a fejedelemségek megszűnése 
óta bizodalmi. Egyházközségének ő a főfelügyelője, a vének 
elseje, ha mindjárt fiatal is, kinek megtisztelő jogai és köte- 
lességei vágynak. Első, ki az áldozat színhelyén megjelenik; 
első, ki az áldozati ételben, italban részesül. Nála tartatnak 
a? áldozáshoz szükséges szerek és eszközök (szent merő 
kanalak, horgok, faedények, áldozat víz stb.); de magának 
az áldozati szertartásoknak nem ö a végrehajtója. Nem ö az 
áldozó pap. 

Hyen értelemben vala a honalapító Árpád is azon ál- 
dozatokon, melyeket a Névtelen említ, főpap, mikor övéivel 
Ungvár előtt s annak utána miísutt „a halhatatlan istenek- 
nek nagy áldozatot tőn és több napig lakomázának" ; midőn 
Turczal mellett „ó-törvény szerint kövérségcs lovat leölvén, 
nagy áldomással áldomásozának" ; midőn Szerencs táján ér- 
tesülvén Árpád déli irányba küldött vezéreinek sikereiről, 
nigeri nagy örömmel örvendczének, és ó-törvény szerint ál- 
dozatot tőnek,'' midőn Árpád a Száva mentén kivívott gj^ő- 
zedelijaeknek hírére „lőn nagy öröm a vezér egész udvarában 
és nagy (hálaadó) lakomát tártának, és a magyarok minden 
nap fényesen vendégeskednek vala a különfél :3 nemzetekkel"; 
vagy midőn Solt születésének hírére „lőn nagy öröm a ma- 
gyarok között s a vezér és nemesei igen sok napig nagy 
lakomákat tártnak vala és ifjaik a vezér és nemeseinek színe 
előtt játszadoznak vala." 

A mint a nagy nemzeti áldozatoknál Árpád maga vitte 
a fejedelem főpapi szerepet; úgy állottak a törzsfők is nem- 
zctségök áldozatainak élén. 

Áldozatok második személve a mordvaiaknál a iálios 
(vozat'á), ki mondja az imádságokat és rendezi az áldozato- 
kat, régenten pedig az áldozatokon jósolt is. Táltossal talál- 
kozunk a Vata-féle pogány áldozat leírásánál is, miután 
abban írva vagyon, hogy ennek lefolyása közben : a nép 
elüljárói, magas emelvényen ülve, istentelen verseket hirdet- 
tek a hit ellen. Vagyis: a táltos fenszóval előmondotta a 
szokásos áldozati imádságokat, melyekhez hogy alkalmi pa- 
naszló toldalékok járultak, könnyű elképzelnünk. 



A TIZENKÉT SZOLGÁLATTEVŐ. Az ÁLDOZAT ELÖZMÉÜYEL 265 



A táltosnak az áldozat előkészületeinek megtételére s 
annak véghezvitelére 12 segédje volt, mindnyájan bizalmi 
emberek. És ezek valának: 

A gyűjtők, vagy serfőzök (purend'ais-ek). Hárman valá- 
nak. Az állott tisztökben, hogy házról-házra járva össze- 
gyűjtsék a sörhöz való szemes életet, és a kelesztett méh- 
sörhöz való mézet, vajat, tojást és pénzt. Nevök utánitélve, 
ök valának az áldozati ital elöállitói is. A főtt és a méhsörös 
szent kádakhoz a főember utján jutottak hozzá. 

A kfisafózök (jambed-ok) szintén hárman voltak. Tisz- 
tökben állott az áldozati húsnak megfőzése és szétosztása, 
mi végből a főembertől átvevék az áldozathoz való taglókést. 

Az étel' és italosztók is ugyanannyian valának (Kasan- 
gorod-ok). A főember ezeknek adá át a 40 — 100 szent merő- 
kanalat. 

Végül a három felürji/elö (torosztor-ok), kiknek a rend 
és ünnepi hangulat fentartása volt tennivalójuk. Ezek készí- 
tek a vastag kettős viasz-gyertyákat, melyek a főember 
parancsára a kádak oldalaihoz ragasztatnak vala. 

Nem egészen a táltos rendelkezése alatt állottak a mé- 
szárosok, szintén hárman, kiknek az állott tisztében, hogy az 
áldozatra alkalmas (egyszínű) állatot vásároljanak, azt az ál- 
dozó helyre vigyék és levágják. 

Szertartásosak valának magának az áldozatnak már 
előkészületei is, midőn a falu véneinek küldöttei tanácsko- 
zásra a fő ember házánál megjelennek, midőn a gyűjtök ház- 
ról-házra járnak az adományok összeszedésére, melyek aztán 

a főemberhez vitetnek, ki a további teendőkre nézve intéz- 
kedik.^^2 

Legtöbb dolguk az étel italkészitöknek van. A tállost 
azonban nem lehet látni: ö nem mutatja magát, hanem az 
áldozatos ünnep éjjelén cs;ire'.';'-llenűl az áldozó helyre (ke- 
remet-be) megy, fölmegy a szent fára s a lombok közt 
látatlanná teszi magát. 

Az ünnep elérkeztével megnépesedik a szent fa mel- 
léke áldozati étellel, itallal, némely része az ágakról lóg 
le. Megjelenik az áldozat feje. Neki a szent fa alatt, az 
emelvény mellett a helye. Utána a nép, és pedig jobbra 



266 Az ÁLDOZATI ÁLLAT LEVÁGÁSA. ÁlLÓ ÉS TÉRDELŐ KÖNYÖRGÉS. 



a férfiak, balra a nők, a kik szentelni valót is hoztak^ 
helyezkedének el, arczezal mindnyájan nyugat felé 
foTdúlva. 

Kezdetét veszi az áldozat azzal, hogy a mészárosok 
elövezetik vala az áldozati barmot, a nyugati oldalon 
levő egyik ágashoz kötözék, vérét vevék, melyet a be- 
lekkel együtt a közellevö „udvar-verembe" eresztének, a 
lenyúzott bömek a keleti ágasokon vala a helye. Mig 
amazok a nyúzassál bajlakodának, az alatt az ételkészi- 
tök a szent edényekhen vizet hozának s azt a fözőguny- 
hóban lánczon alácsüngő üstbe önték, alatta a kettős 
szent gyertyával tüzet rakának. A hány fajta állat öletett, 
annyi külön üst kívántatott a kifőzésére. 

A mint az áldozati hús az üstbe került, felhangzik 
a szent fa lombjai közt csendet parancsoló táltos szava: 
„Csendesen legyetek!"* Majd: Buzgón könyörögjetek! 
Mélyen hajoljatok meg! S mindnyájan mélyen meghajt- 
ják magukat, mindenik külön-külön ezt imádkozván: 
„Oreg-isten ! könyörülj rajtunk ! Vadász-isten, könyörülj 
rajtunk ! Hold-isten, iönyörüJj rajtunk ! Nap-isten, Had- 
isten, oltalmazz minket. Ange-Pátyáj-Páz (a többieket is 
nevén szóhták) legszentebb istenszülö, könyörögj éret- 
tünk !" 

A táltos rejtekéből megint csendet parancsol. Elhal- 
gatnak s megszűnnek hajlongani. Letérdelést rendel. Le- 
borul mindenik, kezeiket fölemelik s egy szivyel kiáltják, 
neveiken említve isteneiket : „Oreg-isten, Hold-isten, kö- 
nyörülj rajtunk! Nap-isten, Had-isten, oltalmazz minket I 
Vadász-isten, őrizz meg minket! Legszentebb istenszülő, 
könyörögj érettünk!" 

Ezen térdelő imádságot is nem egy ízben mondják 
el, hanem addig ismétlik, mig csak a táltos a fáról le 
nem száll s a f a alatt azon emelvényen nem foglal helyet, 
mely említve van a Vata-féle pogány áldozat leírásá- 
ban is. 

A táltos az állványról csendet intvén és parancsol- 
ván, a nép fölhagy a térdenállva való könyörgéssel, föl- 
kel és szemeit a táltosra függeszti, a ki most hajadon 



Az ISTENE K KTKLÁLDOZATA. Az UR ALKODÓ HOUDÓJÁKAK FELMUTATÁSA. 267 

fővel és nyugatnak fordulva ég felé emeli kezeit s elmé- 
lyedve, magába mondja el ugyanazon könyörgést, melyet 
elébb a nép hangoztatott. 

Ezután a táltos odahagyván az emelvényt, átveszi a 
főember kezéből a szent merítő kanalat, kenyeret és sót 
tesz bele, az üstből az áldozó késsel kivesz egy darab 
húst s hozzá a nyelvet, ezeket is a kanálba teszi és az 
áldozati konyha előtt maradván, a kanalat ég felé emeU 
és az isteneket sorba meghívja az áldomásra, ezt kiált- 
ván : Oreg-isten, lásd meg és fogadd el I Hold-isten (Na- 
zárom-Páz), lásd meg és fogadd el! stb. A jelenlevők 
mindnyájan kelet felé fordulva szótlanul állanak, kezei- 
ket ég felé terjesztvén. Az istenekhez való fohászkodást 
végrehajtván, a táltos a kanál tartalmát átadja a tűznek.^'^^ 
Erre a könyörgök mind térdre borúinak, a főző gimyhó- 
ban égő tűz szemléletébe merűlten s mig az áldozat fő, 
mindig imádkoznak, kezeiket majd az ég felé kiterjeszt- 
vén, majd pedig lebocsátván és az istenekhez kiáltozván. 

A táltos is azt cselekszi, hogy az ételfőzővel az égő 
tűz mellett állva, i\ézi, hogyan égnek a sóval együtt 
tűzbe dobott kenyér- és húsdarabok. Midőn a tűznek 
már nincsen tenni valója, a táltos megint a szent fa 
tövében levő ő emelvényére lép és három felé fordulva, 
háromszor kiáltja: „Csendesség!"* 

Mindnyájan elhalgatnak. A szent fa tövében két vagy 
három kis hordó méhsör van a többi seres csebrek mel- 
lett, melyeknek egyike az uralkodó hordójának neveztetik. 
A táltos négy más közemberrel veszi az uralkodó hor- 
dóját és ráállítják egy nagy ajtóra vagy kapura, mely- 
nek beszerzéséről természetesen külön kell gondoskodni. 
A táltos gyertyákat illeszt rá s az áldozati tűzről meg- 
gyújtja. A kapuszárnyra a hordó mellé két dudás letér- 
del, a nép pedig szintén térden állva kezeit az égre 
emeU s nyugat felé fordulva a dudások zenekisérete * 
mellett így imádkozik: 

„Szavagoth (szabaoth) Úristen, (háromszor ismétel- 
tetik) Ange-Pátyáj-Páz, legszentebb Istenszülő, oltalmazd 
a fejér czárt !" 



268 Az ORSZÁG £S VILÁG HORDÓJÁNAK FÖLAJÁNLÁSA. LiBÁTIO ÉS ÁLDOMÁS. 



Ez alatt a mondott emberek megfogják a kapu szé- 
leit s úgy a mint van (a hordóval és dudiisokkal egjütt) 
le s felemelik egy ideig fejők fölött tartva. S ez addig 
tai't, mig ezen eláldásnak a táltos szokott módon véget 
nem vet, s nem imádkozza : „Oreg-isten, Nap-isten, Had- 
isten, oltalmazd a fejér czárt!" mit a nép zenekíséret 
mellett utána énekel. 

llgy vélném, hogy ös időkben a dudások helyett 
maga a fejedelem állott a kis hordóval kezében a 
felemelendő paüsra, melyet ma már ajtó helyettesít, 
s Ukkon poharának ilyetén fölmutatásában tetőződött 
főpapi tiszte. 

Ezen áldomás után másik hordó kcríílt az ajtófélre: 
az oTszáy hordója^ azuüin az egész népért áldozandó úgy- 
nevezett világ hordója^ melyek ugyanazon könyörgés mel- 
let áldattak el. 

Most a táltos átveszi a főembertől a szemit merítő 
kanalat, sört merít vele s az áldozati tűznek tart s a 
rögtönzött emelvényre állva fölemeU a kanalat s kiáltja: 

^üreg-isten, lásd meg, fogadd, el! 

OltalmazíJ a fejér czárt, könyörülj a fejér czáron, védel- 
mezd a fejér czárt !"* Aztán a kanál tartalmát a tűzbe 
önti, a nép pedig térdenállva s kelet felé fordulva, szemeit 
és kezeit az égre emeli s a táltos imádságát utána énekU. 

Ugyanez történik a második és harmadik hordóval 
is. Annak utána az m'alkodó hordója a földönfekvö ajtó- 
félre tétetik. A táltos inti a népet, hogy földig hajtsák 
meg magukat mindnyájan, az áldozati elüljáró pedig a 
szentelt kanállal a hordóhoz közeledik, tele meríti, iszik 
és mcmdja: 

„üreg-isten, Nap-isten, Had-isten oltalmazd a fejér 
czárt ! AZ' ő egészségére !" 

Ezután az ételosztók szétosztják a szent kanalakat 
egymásután a hordókhoz járulnak s ugyanazon áldo- 
mással, mint a főember, isznak belőle. Megosztják egy- 
más közt a szentelt italt, melynek feleslege haza kerül. 

Ennek utána az áldozattevők egyike áll az ajtóra, 
hosszú fenyő rudat tartva jobbjában, baljában édes lével 



Föld-áldomás. Kisistenek és a pák szellemeinek kielégítése. 269 



tölt kanál levén, az emberek fölemelvén, a Föld-istennek 
mond áldomást a jobb termés reményében; de az édes 
levet még nem issza meg, hanem szájából a nép fölött 
három felé locscsantja. 

Majd a táltos megy föl ismét a szent fára. Kanálban 
édes levet és fenyő rudat adnak fel neki, melyekkel aztán 
ismét elrejtőzik a fa ágai közé s csend-et parancsolván 
imádkozza : 

„Öreg-isten, Nap-isten. Had-isten irgalmazz nekünk I 
Nagyasszony, legszentebb istenszülö, hozz termésünkre 
éjszaki fényt és meleg harmatot! Föld-isten ehetnénk! 
Eső-isten, ihatnánk ! Föld-isten, Gondviselő-isten táplálj 
bennünket! Eső-isten adj esőt! Nap-isten süss a termé- 
sünkre! adj szép időt! Szél-isten^ adj gyönge szellőt! 
(Jurta-özaisz) oltalmazd meg a mi jószágunkat! (Szuav- 
tuma-özaisz) termeszsz sokat. Föld-isten, termeszsz gabo- 
nát, zabot, tatárkát, kölest. Lásd, lásd, lásd, szörnyű (ha- 
talmas) Föld-isten !" 

Ezen imádságot elmondván, tele szedi a száját édes 
lével és minden irányban szétlocsogtatja. Aztán megint 
ott hagyja a fát, a szent kanálha mindenik hordóból önt, 
a szent fánál elhelyezkedik, a fához égő gyertyát ragaszt, 
csendet kér s meghagj^ja, hogy a szent fát főhajtással 
üdvözöljék. Maga meg elkezdi : 

„üreg-isten. Nap-isten, Had-isten ! irgalmazz nekünk, 
Ange-Pátyáj isten, legszentebb isten-szülő könyörögj éret- 
tünk! Tumo-özaisz, irgalmazz nekünk! adj sok 

fát! sok hársfa kérget! — — lakást! — - épü- 
letfát! hársfát!'' 

Erre a kanál tailalmát a szent fa tövére önti, annak 
utána a keremetben levő minden többi fák tövét meg- 
öntözi, gondja levén rá, hogy minden fanemnek jusson 
egy kevés az áldozati sörből. Mig ezt teszi a ka- 
nalakat hordó italosztók társaságában, a nép utána énekli 
a mondott imádságot az erdei istenek tiszteletére. 

Ekkorra már meg is főtt az áldozati hús. A mészá- 
rosok kiveszik a. húst az üstökből, nagy fatálakra rakják, 
az ételosztók az áldozó-hely déli kapujához viszik s a 



270 A SZENT-HÚS KIOSZTÁSA. Lé-Xi^domás. Tésztással való áldozás. 



pad alakú asztalon az áldozati késsel annyi darabra me- 
télik, a mennyien az áldozaton részt vettek. 

A legelső és legízletesebb falat a főembere volt. Ké- 
tes, de ha igaz, annál jobb, hogy a király-koronázásnál 
történni szokott ökörsütés legjobb falatja a királyi asz- 
talra adatik: ebben az ösáldozatok hagyománya tíirtja 
fönn magát. 

Utána a falu vénei részesülnek és igy tovább. Ki- 
osztják az áldozathús levét is. Egy kanállal visznek a 
táltosnak is, ki ezalatt a szent fa tövében ül, ki csendet 
és letérdelést rendel, mig maga könyörög: 

„Fő-isten, Vadász-isten, irgalmazz nekünk! Nyirfa- 
tündér, Nyáj őr-tündér, ótalmazd a mi nyájmikat! Disz- 
nókra vigyázó tündér, viselj gondot a disznókra ! Lovakra 
vigyázó tündérek, védjétek meg a lovakat ! Allatok istene, 
adj sok hornyút, bárányt, csikót, malaczotl Lásd, lásd, 
lásd szörnyű (hatalmas) Föld-isten!" 

így könyörögvT.n, levet vesz a szájába és minden 
inlnyban szétlocsogtiitja. E közben a nép térden állva s 
kezeit az ég felé terjesztve, a zenészek játékához halk 
hangon ugyanezen könyörgést énekh. 

Ezután a tésztaneműeknek : a fáról rudakon csüngő 
tojáslepények és kölestészta sütemény megáldozása vévé 
kezdetét. Tojáslepényt minden háznál annyit készitének, 
a hány tagból állt a család. Ezek hársfa-háncs segítsé- 
gével erösittettck a fáról lelógó szent rudakra tepsistöl. 
Ezenkívül vannak a keremetben készült nagyobb tojás- 
lepények. Legnagyobb a mészárosok által készíttetett 
egyházkerületi tojáslepények, melyeket megilletett minde- 
nek fölött a jog, hogy tepsikben a rudakra akaszszák. 
Ha az onnan hazu)ról hozott ünnepi tésztasüteményeknek 
a szent fán nem jutott hely, a közel való fákon nézének 
ki nekik helyet. 

A táltos az egyházkerületi tojáslepényes serpenyőt 
vévén, a lepényre kölestészta süteményt tesz, föláll az 
emelvénvrc, c^v^^i(7-et és tiszteletadást követel és a süte- 
ményt feje fölé emelve a következő imádságot mondja : 

■ ■ ■ 

„Oreg-isten, Nap-isten, Had-isten, irgalmazz nekünk ! 



Az ISTENEK RÉSZELTETÉ8E. LaKOMÁZÁS. BuCSÜFIA. LeÁNYOK. 271 



Anya-istenasszony Ange-Pátyáj isten, legszentebb istenr 
szülő, könyörögj érettünk! Örz6-tündér, könyörülj a mi 
gyermekeinken ! Anya-istenasszony Ange-Pátyáj isten, adj 
nekünk több gyermeket, oltalmazd a tyúkokat, ludakat, 
kacsákat ! Anya-istenasszony Ange-Pátyáj, legszentebb 
istenszülö, leányoddal adj nekünk sok méhet I"* 

Az imádság végeztével a táltos a földre lép, vesz egy 
darabot a községi (egyházkerületi) tojáslepényből, a tűzhöz 
megy s felállva a népet térdre borulásra intvén, fölemeh a to- 
jáslepényt s igj^ szól: „Öreg isten, lásd meg, fogadd el! 
Legszentebb istenszülő anya, lásd meg, fogadd el!"* így 
szólván, a lepényt tűzbe dobja, a nép pedig térden állva 
s kelet irányában az áldozati tűz felé földre borulva 
énekli a tátos korábbi könyörgését duda-kiséret mellett. 

Ha ezen imádáságoknak csak felét mondotta is el a 
Vata áldozó táltosa, méltán .írhatta a keresztény (barát) 
krónikás, hogy: a nép elüljárói magas emelvényen ülve 
(nem állva"?) istentelen verseket hirdettek a hit ellen, az 
egész nép pedig örvendezve kiáltotta rá : Ugy legyen ! — 
A nyelvöket sem értő külföldi pedig csak némi tiílzásba 
esett, midőn ezt hagyta ránk följegyzésében: s miután a 
bortól neki hevültek, iszonyúan kiabáltak isteneikhez. 

A tojáslepények és kalácsok az isteni tiszteleten 
jelenvoltak közt osztatnak szét. Ezután mindnyájan a 
földre telepednek és hozzálátnak a húsból, levesből, ke- 
nyérből, köles-süteményekből álló lakomálioz és sört, méh- 
sört s vegyes sört isznak hozzá. 

Az asszonyok, miután ettek a süteményekből, a ma- 
radékot hazaviszik búcsúfiáúl apró gyermekeiknek. (Barna 
akadémikusunk innen véli származtathatónak azon orszá- 
gosan elterjedt szokást, hogy a vendégek nagy vendégsé- 
gekből mindig szoktak egyet-mást, rendszerint édessége- 
ket vinni haza gj'crmekeiknek.) 

Midőn mind letelepedtek, a hányok^ a kik eddig semmi 
enni- és inni valót nem kaptak, elkezdik siránkozó han- 
gon mondani, hogj^ : ihatnának, ehetnének. Kapnak ők 
is mindenből. De be sem végezhetik a lakomázást, midőn 
az egyházi elüljárók parancsolatára a .,pozmoró"-t, az 



272 Áldozati énbk. Axnak vélt magyar töredékbi. 

Ünnepi szent éneket kell énekelniök. Csak a jobb szavu 
énekesek éneklik és éneklik a keremet közepén duda- 
kiséret mellett. Ezek később esznek. 

A pozmoró szövegét nem ismerjük, csak annyit tu- 
dmik róla, hogy hosszú ének, meljiiek tartalmát már nem 
tudják, melyet a nők a nélkül, hogy csak egy árva szót 
is értenének, nemzedékröl-nemzedékre énekelnek. 

Az ének eleje az istenekkel foglalkozik, a vége pedig 
a hét minden napját egy-egy istennek szenteli. 

Ez utóbbi nyoma van nálunk is a „héfő hetibe" kez- 
detű mondókában, melyről volt is már szó. A magyar 
„pozmoró"" részének tartanám az „Angete Pankete, Czu- 
kutye me," (Nagyasszony, Nagyasszony! Csókolj meg), 
az „Egyederem, begyederem'' kezdetű gyermek-verseket. 
Az énekesek a pozraoró-t étkezésök közben is elének- 
lik még egyszer. 

Az áldozatos lakoma végeztével a szent eszközök régi 
helyökre szállíttatnak. 
Idegen képben kellett az ősmagyar vallás áldozati szo- 
kását ismertetnem s hogy ezt tehettem Melnikow külföldi 
tudós, illetőleg közvetítőjének, Barna Ferdinándnak nagy 
érdeme.^^* ' 

Ők útmutatóim abban is, hogy értelmeveszített ünnepi 
népszokásaink jelesebbjeinek mythologiai vonatkozását értel- 
mezni megkísértsem. 

Minden ünnep egyszersmind az Öreg-istené és a Nagy- 
asszonyé a Mordváknál, hanem ezen felül a Nagyasszonynak 
és négy leányának két ünnepe volt : a nyári köz-(iifigjyünnep 
és a téliházi-{{;.ss{ká\)'ünnep. Mindkettő egy-egy hétig tartott.*'''^^ 



Leányok ünnepe a mordváknál. Az áldozathoz szükségesek beszerzése. 
Kivonulás «i folyó vízhez. A zártkörű leány-áldomás részletei. Magyar töre- 
dékek. A hajadonok nyilvános áldozatának törvényei. A hagyománynyal 

való összevetés, özvegyasszonyok napja. 

Az istenasszony nyári ünnepe jimiiis 5-ikén tartatik 
mostan, vagyis ó-naptár szerint május 24-én, Simon napján. 
E nap a leányok ünnepe : ők áldomásoznak, mi szintén gyűj- 



/ 



LEÁ NY-üy yEP. ^Elsö leány *^ választás. Adomány-gtüjtés. 273 



tés Útján kerül össze. Ünnep-estéjén a házat és udvart zöld 
gallyakkal, de legkivált nyirgallyakkal díszítik föl, fejökre 
koszorút kötnek. A házon kivűl annyi koszorút akasztanak, 
a hány lány van a házban. Vánkosaíkra is koszorút tűznek, 
mi mind könyörgő mondatok mellett történik.^''® 

A mód, melylyel az adományokat összegyűjtik, nagyon 
emlékeztet a kis leányok pimkösdi királyné jdrásá-r^. 

Ünnep előestéjén összegyűlnek a leányok s kezeikben 
nyirfagalylyalj fejőkön pedig koszorúval házról-házra járnak. 
Enekök az Anya-istenasszonyhoz van intézve, arra kérvén 
védő istenasszonyukat, hogy oltalmazza meg őket és a Nap- 
istenhez, hogy küldjön nekik kérőket. Ezen menetben a du- 
dást kivéve, férfi nem vehet részt. 

Maguk közül választanak elüljúrót (fejedelmet), ki a 
menet élén jár, előtte pedig kis leánykák nyírtat visznek, 
mely kendőkkel s az ő övével van díszítve. Utána legked- 
vesebb barátnői közül választott három gyűjtő nyírfa-ágakkal 
ékesítve és gyűjtő edényeket hordozva. Jártukba az egyes 
házaknál a nyirfa-meket hangoztatják : Köszöntelek fejér 
nyírfa, — juhárfának pompás lombja, — légy üdvöz hársfa 
s;5elleme ! Erdőneík szép tündérei. Üdvöz légy te is gazdasz- 
szonyunk, — ím' hozzád ház gazdasszonya, — szép leány- 
kák érkezének, — kalácsfélét, tojáslepényt, — tojássárgát 
kérni tőled. 

Az asszony a kért ajándékokat imádkozás közt nyújtja 
ki az ablakon, mert adakozás közben fölsóhajt : „Anya-isten- 
asszony, oltalmazd a leányomat, nehogy beleszeressen valami 
rossz ember, s levegye a vimló koszorúját!" 

Ezután még nem mennek el, hanem az ablak előtt 
körbeállva, leánybarátnéjoknak, a ház leányának dalolnak 
egy köszöntőt. 

A faluban a tojás-, vaj- és lisztgyűjtéssel a mint ké- 
szen vannak, este felé fölczifrázott nyírgallyakkal, és da- 
lolva kivonulnak a faluhoz legközelebb eső forráshoz vagy 
folyóhoz. 

Az ős ének immár félig elveszettnek tekintendő, mivel 
abba keresztény, illetőleg orosz elem is vegyült: 

„(Áldj meg minket Háromság, Istennek szülője.)^"" Az 

18 



274 NYtRFA-ÉNEK. VlZPABTI ÉTEL-ÁLDOZAT. KomA/ÖATÁS. 



erdőre kimentünkben. — Kosszorúkat kötözni — Nyirfából, 
(Oi Did Ladó!) — Nyirfácskdm ! ' 

Az erdőbe megyünk — Virágokat szedünk, — Koszo- 
rúkat kötünk (Oi Did Lado!) — Nyírfácskám! 

Megyünk lépegetve — Liget- s njii'esekbe, — Kyiyir- 
fáról ágat tépünk, — Belőle koszorút kötünk — Azután a 
vízbe vetjük, — (Oi Did Lado!)^''' Nyirfácskdm! 

Úszik-e majd a koszorú, — Alá száll-e a koszorú — 
Nyirfácskdm Y! 

Úszszál fenn oh koszorú, — Ne szállj alá koszorú — 
(Oi Did Lado) Nyírfácskám. !*' 

Megérkezve a vízi tündér lakó helyére, felczifrázott 
nyárfáj okát a víz parton szúrják le, vagy pedig leszedik róla 
az ékességet s élő nyírfára aggatják azt. Azután a nyírfát 
körülállják s felhangzik a leányvezér (^pünkösdi királyné") 
csengő hangja: csendesség! Mi nem is hiányozván, folytatja: 
^Nyírfa-isten, irgalmazz nekünk! Nagyasszony, adj nekünk 
egészséget!" Azután mélyen meghajtják maglikat a nyírfa 
előtt háromszor. S ezzel a vízpartra mennek, áldozni a Víz- 
istennek s tőle a jövendőt tudakolni. 

Megfosztják fejőket annak ékességétől, a koszorútól, 
s azt a vízbe dobják. Ha a koszorú a víz szinén marad: az 
eladó hamarosan vevőre talál. Ha alámerül, ez halált jelent. 
Azután lábbelijöket levetik és megmossák a lábokat az ele- 
ven vízben. Majd nyírfájokat megfosztják ékességétől, dara- 
bokra tördelik és a tűzre hányják. 

A tojás-lepény sül mellette, mely midőn elkészült, a 
leányok elseje megint figyelemre int s könyörgést mond, 
hogy : a fő-isten irgalmazzon, az Anya-istenasszony egész- 
séget és jó férjet adjon s végre a Nyírfa-tündérhez fordulnak, 
kinek tiszteletére áldozzák az elkészült ennivalókat. A fel- 
ajánlás itt is a magasba emelés által fejeződik ki. 

Az áldozatos étkezés után komázgatni kezdenek. Nyírfa 
gallyakból nagy koszorút készitenek, melyen keresztül da- 
lolás közben összecsókolódznak, a „komázgassunk, koma, 
komázgassunk" énekkel örvendezvén. A hazamenő ének- 
ben apró szükségeik és kívánságaik megadásáért esedez- 
nek.'^'^ 



Magyar párhuzamok. NfIrfa tündér jith-áldozata. 275 



Néphagyományainkban ezen raythoszí szertartásokat 
mind megtaláljuk, hanem csak darabonként és a húsvéti és 
pünkösdi ünnepkörbe beosztva. 

A „tojás festés/' valamint a „mátkázás és koraázás" 
húsvéti szokás lett, a „nyirfa-cultus"' május elseji szokás s 
néhol maradt pünkösdinek. Az áldozat-vezető leányból „pün- 
kösdi királyné'* lett. Az .áldozatra való adomány-kérésre a 
kis leányok pünkösd-köszöntése emlékeztet. Ipolyi átalános- 
Ságban említi a „pünkösdi pírkoszorúk"* vízbe dobálását; de 
vidékre, hol ez még szokásban lenne, 6 sem hivatkozik. A 
göcseji leányok napfelkölte előtt buza-harmatban^ mosdanak, 
hogy szépek legyenek. 

Hol az egészből annyi töredék maradt, ott a töredékek- 
nek valamikor szerves egészet kellett alkotniok! 

A második nap is a leányok üiinqye volt; de már nem 
zártkörű. Öregek ós vének, férfiak és nők egjiránt meg- 
jelenhettek az egészséget ótalmazó Nyirfa-iündér-nek ezen 
leány-áldozatán, mely az istenek anyjának áldozó helyén 
(keremetében) ment végbe, melyben a szent fa nem tölgy, 
vagy hárs, hanem nyírfa volt. 

Oyűjtöky mészárosok és főzök nem hajadonok valának, a 
táltos tisztében is férfi vala az eljáró. 

Áldozati állat a juh volt, melynek egy évesnek és tiszta 
fejérnek kellett lennie. Száma 1 — 3, sőt többre is fölmehetott, 
ha nagyobb gyülekezetre volt kilátás. A juhokat először is 
megmosák a hajadonok a keremet szomszédságában levő 
eleven vízben, szarvaikra nyírfa-gallyat kötözének. Három 
leány vala egy-egy juhnak bevezetője a keremetbe, mely a 
keleti kapun keresztül töilént meg. Ezen eljárás után a fér- 
fiak dolga volt az áldozattal való további elbánás, mely is 
szokott módon ejtődók mog. 

Az ünneplőben megjelent hajadonok kezökben nyírfa 
gallyakkal a szent nyírfa előtt for^laltak állást. Az kendők- 
kel, keszkenőkkel és hímzett nagy kendőkkel szintén bőven 
volt földíszítve. 

A leánysereg háta mögött állottak az asszonyok és utá- 
nuk következtek a férfiúik. A hazulról hozott tojás-lepénye- 
ket cserépedényekben rudakra aggaták, a szent nyírfa tövé- 

18* 



276 A LEÁNYOK ÜNNEPI ELSŐSÉGE. HaGYOMÁY-TÖREDÉKEK. 



ben pedig egy hordó mézzel vegyes sör várakozók rendelte- 
tésére. 

Azon három hajadon pedig, kiket a társnék kiszemeltek 
a ^falu (egj^házközség) tojás-lepényének" előállitására, által- 
vevén a begyűjtött hozzávalókat, hozzálátának annak kellő 
mennyiségben való elöálhtásához. 

Ezeknek utána az öreg táltos a szent fára megy föl 
és az istentisztelet kezdetét veszi s azon mederben halad, 
mint máskor, némi eltéréssel. így ez alkalommal a nép fölött 
nem locsogtatának szét vegj^es sört, hanem e helyett a táltos 
a A"//ír/a-tündérhez esedezvén, viiiiló nyírfa-gallyakat szóro- 
gata le a fáról. A gallyakat a leányok szedek föl, kötének 
belőlük fejökre illesztendő koszorút. Az is eltérés vala, hogy 
ez ünnepen a hajadonok részesedtek mindenek előtt a mé- 
zes ái*pa-sörben, juh húsban, levesben és tojás-lepényben. 

Az ünnepi gyülekezet föloszolván, leányaink nem haza- 
felé, hanem a folyóhoz tartottak, levetek lábbelijöket és 
megmossák vala lábaikat. Ennek folytatása a víg és énekes 
komázgatás, vagyis a koszorún át való csókolódzás vala, 
végűi pedig úgy a koszorúkat, mint az áldozatról hozott 
nyírfa-gallyakat a Víz-istennek áldozák.^®^ 

Pogány áldozatról levén szó, annyi századok után ki 
gondolhatna rá, hogy a néphagyományban nyomait keresse ? 
S csakugyan végképen elmosódvák azok, úgy, hogy inkább 
csak kéi'dezni tudom, mint a kérdésnek feleletét adni, hogy 
vájjon ösi-e vagy idegen szokás-e, hogy Vasban sok helyütt 
a májfa az egyház^ iskola stb., és nem a lányos ház előtt 
álUttatik felf 

Hogy a csallóközi kis lányok fa háhja, királyné asz- 
szonyka nem annyit akar-e mondani, mint a mesék állatki- 
rálya, királynéja, hogy isten; vagy hogy nem a kereszténység 
tilahna tett-e fejökre nyírkoszorú helyett virágkoszorút és 
nyírág helyett bábut? 

Vájjon miért mondja a pünkösdi leányjárrís éneke or- 
szágszert, hogy: Ma van ma, ma van ma piros pünkösd 
napja. Holnap lesz. holnap lesz, a második napja ? Ez semmit- 
mondó lapos szólás magában, de drága mythologiai adat, ha 
azt akarja mondani, a miben nincsen valószínűtlenség, hogy 



Maoyae vonatkozás. Özvegyek ünnepe. Téli ünnep. 277 



a mi ünnepünk lesí: holnap vagy : a holnapi is. Ez esetben a 
leány-gyermekdal ősi idők terméke lenne a ^pünkösd'^-szó 
kivételével, mi mellett szól a hetíirímelés is. 

Vájjon nem az ös, napi szertarüís részeire vonatkozó- 
lag énekli ma is a jó palóczok apró fejércseléd-népe: 

^Csak fürgyikj csak fnrgyik A. fekete csaóka" — — — 
„Lyányok ű'nek a toron' ba Arán koszoróba" stb ? 

Egy a bizonyosnál is bizonyosabb, hogy május-pünkösd 
a hagyományos népszokásban ma is a leányok ünnepe, 

A Nagyasszony nyári ünneplése az ó>í;í'(7?/-asszonyok 
ürmepével ért véget. Régenten nyilván az ünnephét utolsó 
napján tartatott. Ebből ki voltak zárva a férfiak, férjezett 
asszonyok és leányok. Fiatal özvegy nők közül is csak 
azok vehettek benne részt, kik fogadással kötötték le ma- 
gukat, hogy többé nem mennek férjhez. Férjes öreg nők, 

ff 

bármily korosak is nem vehetének benne részt, ük is friss 
zöld nyírgalyakat hordának jeléül, hogy a Nagyasszonynak 
áldott emlékezetét ülik.^®^ 

A mai hagyományban ezen cultus a Szent- Anna tisz- 
teletén kivűl nvomavesztettnek látszik. 

A. niordvák karácsonyi sertésöléso és a maj^yar disznótor. Gyermekjárás 
és fogfadtatásuk. Ünnepi készület. Ünnepi ételek. Az oláldás szertartásai. 
Magyar párhuzamok. Lucza napjának idetartozan dósága. A karácsonyi 

gyermek-napok mordva és magyar adatai. 

A Nagyasszony téli ünnepe házi ünnep, másként az 
anyák, kisfiúk és leányok^ meg az ösvallásban annyira nagy 
becsben álló bábák ünnepe volt. Kai'ácsony és új év között 
tartatott. 

Karácsony estéjén történt az ünnepi áldozat-állatnak: 
a sertésnek a leöletése, mely áldozati ténykedésnek az udvar 
közepén levő szent hely : az udvar-gödör vala törvényes helye. 
A sertés az áldozatra napokon át szertartásos elUítással ké- 
szíttetett elő s már két nappal előbb, hogy áldozatul esett, 
földi szíttetett, mi a menyecskék teendője volt. 

A nyakába kendőt kötének s a mögé párgolás által 
fölfrissített nyírgallyat szárának. Föláldozója a gazda volt, 
ki az udvaron vérét vévé, mely az „udvar-verembe" önte- 



278 Az ÖSI DISZNÓ-ÁLDOZAT EMLÉKE. GyEHMEKVERÉS. Ü nNKPI KÖ SZÖNTfeS. 

tett. Az udvar-verem kövén történt a perzselé.^ is nem min- 
den szertartás nélkül, mert az nyírfa-gallyakkal történt, 
melyeket a szent gyertyákkal gyújtanak meg, könyörögvén 
a Nagyasszonyhoz, a Nap-istenhez és a sertésekre ügyelő 
tündérhez. A kendőt is megégették, hanem a véres gallyakai 
fölszedé a háziasszony, azokkal levén másnap reggel felköl- 
tendö a gyermekeket. Még aludtukban keményen megütlegeU 
őket anyjok e vesszőkkel, hozzá adván: '„A Nagyasszony 
adta, nyírfa-ünnep adta. Nyírfa-tündér adta." így lesznek 
egészségeseid Mennél jobban visítnak a gyermekek, annál 
egészségesebbek lesznek ; mert a Nagyasszony annál inkább 
meghallja őket.^^^ 

Természetes, hogy annyi keresztény századok nyom- 
dokai után haszontalan keressük eznn házi szertartás meg-- 
felelőjét a népszokásban. Néminemű maradvánj^a azonban 
még mindig akadhatunk, milyenek a „sertés-j^er^^eZeí" ; a 
sertés-ölésnek a vallási jellegű ,,íor" néven való nevezete; 
a falun éjféli mise után elmulaszthatatlan ^kocsonydzás/ ko- 
csonya-evés. ^^^ 

Amibe azonban már erősebben bekapaszkodhatunk, ez 
a karácsonjd egészséget szerző gyermekverés. Ennek hagj^o- 
mányainkban és pedig országszerte erős nyomaira találunk 
az úgynevezett y^aprószentek napi korbácsolds'* -hsn. Különös, 
hogy még némely helyütt nyírfa vesszővel történik az ütle- 
gelés. Hogy mind ez az egészség javára esik nálunk is, ki 
van fejezve a jó kívánatban: „Keléses he légj^! Gilvás 
(porzsovás) ne légy!'" / > , - 

De térjünk a mordva atyafiakhoz. Nálok a téh tartós 
Nagyasszony-üxiiiG]) részben a gyermekek ünnepe. Nálok Kará- 
csony estéjén összejönnek fiúk-leányok 14 — 15 éves korukig. 
A leányok nyírvesszőket hordanak, melyekre kendőket és 
keszkenőket kötöznek. A fiúk mindenféle csörömpölő esz- 
közökkel vannak ellátva stb. Házról-házra körülbelül ezt 
éneklik : 

Nyírnek, Nyírfa-tündórnek, az arayiyszakálmwk 
Járunk a dolgában, Nyírfa-tündér megérkezett. 
Nyisd ki tehát a kaput. Ajándékozz Kjol'ádának 
Kolbászokat, disznólábat, Asszonysütötte kalácsot. 
Nyirfa, Nyír fa- tündér. Aranyos szakálú. 



MORDVA ÜNNEPI AJÁNDÉKOK. Az ÁLDOZATI ELEDEL KÉSZÍTÉSE. 279 



Ének közben a fiúk csengőikkel és csörgettrűikkel csö- 
römp(")lnek s iszonyú zajt és lármát csapnak. 

A menyecskék legjobb ruháikba öltözve fogadják a kö- 
veteket s az ablakon át fokhagymával festett tojást^ köles ká- 
sával töltött hurkát, tejjel, vajjal, tojással stb. készült édes 
süteményeket és ünnepi kalácsot adnak, melyet juliok, disz- 
nók és tyúkok alakjára volt szokás késziteni. A gyermekek 
mindezt a tarisznyába rakva folytatják útjokat. Körüljárva 
az egész falut, valamely házban megszállanak, a fölczifrázott 
nagy nyírfaágat és égő gyertyát a ház eiőszögletében helye- 
zik el s a gyűjtött holmikból együtt esteliznek ; a maradékot 
pedig hazaviszik.^^* 

Nem szabad azt hinnünk, hogy csupán a karácsony- 
táji ^Betlehemesek^ és ünnepköszöntők tartják gyakorlatban 
ez ősi szokást. De ezen kérdést ezúttal még mellőzhetjük. 

A mordva fiatal menyecskék, kiknek tiszte volt előző- 
leg már a mézzel vegyes sörnek főzése, még az ünnep elő- 
napján délben hozzáfognak az üimepi eledelek készítéséhez. 
Áldozati eleség készül, tehát vallásos színezetűnek kell lenni 
az egész eljárásnak. Ilyen már a tűzhelyen a tűzrakás. Gyer- 
tyát gyújtanak a tűzhely előtt és nyírfa-gallyat állítanak föl, 
egy másik párgolt (fülesztett) nyirággal pedig a tüzelőről 
minden hamut lesöpörnek. Rárakják a fát, melynek okvetet- 
lenül nyírfának kell lenni. Ha az nincs, legalább is egy da- 
rabnak annak kell lennie. A házi asszony azután fog egy 
csomó nyírfagallyat s a gyertyánál meggyújtván, mondja: 
„Oreg-ísten, irgalmazz minekünk ! Nagyasszony, (a többi már 
itt is oroszos) legszentebb isten-szülő anya, könyörögj éret- 
tünk ! Nap-isten támaszsz piros napot, melegíts meg minket, 
termeszsz nekünk sok eleséget !"* 

A kályha szája elé teszi az égő gallycsomót, annak fölibe 
pedig egy üszköt^ mely a múlt évi téli ünnepről tétetett félre. 
Midőn az üszögszén elégett, betolják a kályha belső részébe, 
a berakott fát pedig gallyakkal meggj^ijtják. Az üszögdara- 
bon kívül még egy nedves jujírfa-tíiskót is tesznek a tűz- 
helybe, mely ott három napig is elsenyved. A megmaradt 
szenet azon vízzel öntik le, melylyel a nyírgallyak párgol- 



280 Az EGYKORI TÜZSZENTBLÉS, ÜNNEPI ÉTELKÉSZÍTÉS MAI NYOMAI. 



tattak, mely a tűzhely alá tétetik a következő téli ünnepre?^^ 
Szertartásos a leöntése is, de azt mellőzhetjük. 

Alig hinné az ember, hogy megvan máig a nyoma a 
karácsonyi szent tűzrakás egyes helyek népszokásában. Hogy 
csupán egy esetet emlitsek : Erdélyben sok helyütt karácsony 
estéjén a cselédség Qgj fatuskót hoz be a házba, melj^et a 
gazda tesz a tűzhelyre. Teszi pedig e szavakkal: „Áldott 
legyen a Krisztus születése napja l"* A gazdasszony meg szal- 
mát hoz be, melynek egy részét a tuskóra dobja, a többit 
meg elteszi a kotlók számára, hogy jól költsenek. A tuskó 
maradványa a jövő karácsonyra tevődik el}'^^ 

Ájtatos fohászok között történik vala a mordváknál nem 
csupán a kemencze befűtése, hanem a sütés további gazd- 
asszonyi munkája is. Ennek hagyományát látszik fentartani 
azon népszokás, hogj^ a kenyérsütő asszonyok bevetés előtt 
keresztet vetnek a tésztára, lehet, hogy imitt-amott még kü- 
lönleges szokások is tartják fel magukat a karácsonyi elő- 
készületek tekintetében. 

Következő napon, vagyis karácsony napján a férjes 
nők a szoba földjét egészen beborítják tiszta szalmával és az 
előszögletbe nyirf a-galyat tesznek, ágaival fölfelé ; annak elébe 
pedig meggyujtatlan gyertyát s hozzáfognak az ételkészítés- 
hez. A levest és disznóhúst együtt főzik, de a disznóföt kü- 
lön. Midőn a disznófő megfőtt, a szájába piros tojást és fü- 
lesztett (fölélesztett) nyírgalyat tesznek. A tálban, a disznófő 
alá szakái alakjára piros fonalcsomót tesznek és ezt arany- 
szakálnak nevezik. 

Deczember 2o-ikén déltájban a gazda meggyújtja a 
gyertyát s egész háznépestűi térdre esik az ablak előtt, me- 
lyet ilyenkor kinyitnak. Ugyanis házi istentiszteletnél mindig 
nyitva tartják az ablakot, hogy imádkozás közben az égre 
nézhessenek. A föld felé hajlongnak mindnyájan, kezeiket 
ég felé emehk, a gazda pedig igy hivja meg az isteneket 
magához vendégekűl : 

„Öreg-isten, hgalmazz minekünk ! Nagyasszony, jöjj el 
mi hozzánk a te karácsonyi (Kjoltsán'án) ümiepedre! Nap- 
isten, jöjj el hozzánk a te karácsonyi ünnepedre! Had- 
isten (itt sorban elszámláltatnak a többiek), jöjjetek el mi 



Az ISTBNKK MEÍJHIVÁSA. DiszNÓfO-BEMüTATÁS. AsZTAL-ÁLDAS. 2Sl 



hozzánk a Nagyasszony ós fia a Nap-isten karáosony- 
ünnepére/* 

Az istenek meghívása után a gazda megparancsolja, 
hogy készüljenek az ebédhez. A háziasszony most átadja 
neki a tálba tett disznóföt. A gazda veszi a tálat s a gyer- 
mekek kíséretében kimegy a házból. A gyermekek közt a 
legifjabb a gazda előtt viszi a ház előszögletéböl vett nyír- 
ágat. A gazda a disznófőt legelőbb is az udvar-gödörhöz 
viszi, azután a lóistállóba, tehénistállóba, tyúkólba, pinczébe, 
fürdőbe, csűrbe és a kúthoz, mindenütt a Nagj^asszonyhoz, 
a Nap-istenhez és minden helynek külön örszelleméhez fo- 
hászkodván. 

Mindent feljárván, visszatérnek a házba, a hol tis^ta ab- 
roszíizal ferífett asztalra már az ételek fel vannak tálalva s 
ezek között a három köles-tészta kalács. Kettő egymás mel- 
lett, a harmadik pedig fölibök téve, a felső magának a 
Nagyasszonynak, az alsók pedig a Nagyasszony többi fiának 
és leányamak tiszteletére. Az asztal mellett a földön a sörös 
cseber áll. A gazda a disznőfőt az asztal közepére teszi, a 
nyír-ágat pedig az elő-szögletbe. Azután mindnyájan térdre 
borúinak és a gazda imádkozik: 

„Oreg-ísten, irgalmazz nekünk! Nagyasszony, (leg- 
szentebb istenszülö) könyörögj érettünk ! Nap-Isten, segíts 
és oltalmazz meg minket! Mi kenyérrel, sóval, cseber 
sörrel és hímes tojással tisztelünk téged. Tekintsd maga- 
dénak! Tekintsétek magatokénak istenek! (neveik el- 
számláltatnak, az imádságok ismétlődnek). A szerint, a 
mint az asztalon kenyér és só van, adj nekünk gazdag- 
ságot. A mennyi morzsa van a kalácsban, a szerint adj 
nekünk gazdagságot. Őrizz meg minket a rossz emberek- 
től és tisztátabm nőktől, a sertéseket és juhokat pedig 
védelmezd meg a fiukasoktól ! Nagyasszony, adj a mi 
termésünkre, mely a földbe van vetve, tündöklő éjszaki 
fényt és meleg harmatot! Nap-isten, süss melegen a mi 
termésünkre ! Nagyasszony, termeszsz vaskos szalma szá- 
rat, nagy kalászokat, tojás nagyságú aranysárga szemeket! 
A milyent a nyáj tündére szeret, olyan nyájat adj ne- 
künk I Adj nekünk sok és győzős lovakat, erőseket, egész- 



282 Az ISTENEK RÉSZELTETÉSE. MEGEMLÉKEZÉS A HJÜÍI TÜNDÉREKBŐL. 



ségeseket, mint a medvék. Adj nekünk teheneket, disz- 
nókat, tyúkokat, ludakat, kacsákat, mindennemű nyája- 
kat, mindenféle madarakat. A régi jót köszönjük, az újat 
kérjük." 

Azután a gazda leveszí a feiső kalácsot, mely a 
Nagyasszonynak van szentelve, levág belőle egj'- kevéskét, 
a felibe húst tesz és pedig először a disznóföböl, aztán a 
lében főtt disznóhúsból, végre egy kis darabot a festett 
tojásból, az édes kalácsból s a többi asztalon levő ételek- 
ből. Az igj^ összeállított ételfalatot jobb kezébe veszi, a 
balba pedig egy merő kanál vegyfes sört s az imént hallott 
imádságot, de most már csak állva, harmadszor is elmondja. 
A többi egész háznép térden állva könyörög. Midőn kö- 
nyörgésében az ételek elszámlálásához ér, a jobb kezében 
levő ételfalattal, megnevezéskor mindenikét külön érinti. 
Azután az elkészített falatot átadja a gazdasszonynak, a 
ki azt a kemenczében égő ó-üszögre és új nyirfahasábra 
teszi. Ezután átadja neki a meritő kanálban levő sört is, 
ki azt szintén a kemenczébe önti a Nagvasszonvhoz 
imádkozván, azután a tüzet száraz nyirfa-galylyal újra 
főiszítja, hogy az áldozatok annál hamarább megéjgjenek. 
Evéshez fogván, legelőbb a gazda vág magának a 
disznófőből s enni kezd, azután a gazdasszony szintén a 
disznóföböl vág magának s a család többi tagjainak. A 
disznó fülét és orrát a gyemiekeknek szokták adni. Ebéd 
után a gazdasszony levág egy darabot a disznófejből s 
a kanálba is vesz egy kevés vegyes sört, az udvarra 
megy vele s mind a kettőt az „udvar-gödör" alá beönti."^®^ 
Hogy a velünk atyafi moídváknak ezen ünnepi szokásai 
is mennyire egyeznek a mi néphagj^ományimkkal, a tekin- 
tetben elegendő a karácsonyi népszohásolcon és habonáhon vé- 
gigtekintenünk. Egy ünnepet sem vesz körül tudvalevőleg a 
magj^ar népszokás annjá szertartásos babonával, mint a ka- 
rácsonyt, melyek a keresztény ünnepből sem nem származ- 
tathatók, sem nem értelmezhetők. 

Es e szokásokban lehetetlen azon házi áldozat egyes 
töredékeire rá nem ismernünk, melyet fönnebb idézetbe 
vettünk. 



Párhizamos karácsonyi népszokásaink. 283 



A Tcarácsomj esti asztal áldozat asztaL az ős vallás kará- 
csonyi házi áldozatának terített asztala, mely fölött az 6s 
imádságok csak jelképekben s nem élö szóval fejeződnek ki. 
Meg van az asztal vagy az alatt minden, mi által az ösi meg- 
gj'öződés megjelenítést nyerhet. Még a szent dolgokból és 
ételnemüekböl sem sok hiányzik, hogy az ó törvény kará- 
csonyáról rokon párhuzamok nélkül is fogalmunk legyen. 

Mily foganatossá válik az abrosz, mely karácsonykor 
az asztalt borítja ! A karácsony czimeres. eledelei nem áldat- 
nak meg, mint a husvétiek egyházilag, mégis mennyire ha- 
tásosak még gondosan őrzött morzsalékai is ! A jövendő ke- 
resésének módjai is a régi istenek tiszteletének töredékei még 
s a büntetések, melyektől az ünnep feltörői tarthatnak, nem 
keresztény, hanem még az ó törvény büntetései. Méltán 
csodálkozhatunk a gyakorlati hagj'ományok szívós voltán! 

Hanem annál nehezebb az ünnep hete iránt tájékozód- 
nunk, melyről már tudjuk, hogy a Nagyasszony, és leányai : 
a „Boldogasszony-nővérek" téli ünnepe volt. Nincsen nyoma, 
hogy az egj'-es napok külön lettek volna egjiknek vagy 
másiknak szentelve ; az scnn vehető többé ki : mely napok 
voltak nem és kor szerint való beosztással a legényeknek 
és hajadonoknak, a férfiaknak és asszonyoknak szabva és 
közös összetartással ünnepelve. 

Lucza-napról már tudjuk, hogy az ó-naptárban de- 
czember 24-íkére es(;tt. Lucza napja a ház és a belső gazda- 
ság őrszellemeinek volt hagyományaink tájékoztatása szerint 
is ünnepe, mely főleg a gazdasszonyokra rótt kötelességeket. 

A lucza-napi „gyermek-járás" az isten asszony leg- 
kedvesebb teremtményének : a nyírfa tündérnek megérkezte 
örömhírével toppan be a mordváknál, és némileg még ná- 
lunk is. Itt azonban már nem az „aranyszakái ú tündérről" 
van szó, hanem arról, hogy : Aluszol-e gazda ; ébren vagy-e 
gazda? „Isten száll a házadra," Hat ökörrel hat lóval. És 
jó kívánataik és szertartásos eljárásuk a belső gazdaság ál- 
lataira vonatkoznak. 

Az is régi, a rosszakat a ház tájékáról elijeszteni czélzó 
eljárás, hogy a mi gyermekeink, csakúgy, mint a mordvákéi, 
zajjal és csörömpöléssel jelentkeznek. 



284 LCCZANAP MEOSZENTELÉSK. EgYÉB ÖSl TÖREDÉKEK. 



Az asszonyoknak nagy kötelességek napja a Lucza- 
nap, mint a mely napon az apró jószág különös gonddal 
kezelendő, tilalmas a kölcsönkérés, kölcsönadás, szomszédolás 
és a női köznapi foglalkozások gyakorhlsa. 

Karácsony éjjelén a „víz-cultus'* is fölmerül az ólom - 
öntés_ és húLh anézés jüygndőt mondó babonáiban. 

Karácsony első napja iránt eléggé tájékoztatnak a mordva 
ünnepi szertartások és a saját hagyományaink. 

Másnap, deczember 20-án van a falu ftaia-ünnepe a bába 
házánál, melyben csak feleséges emberek vehetnek részt 
feleségestűi és gyermekestűi ; tehát kizárvák abból az özvegy- 
emberek, özvegyasszonyok, fiatal emberek és hajadonok. Az 
érdekes áldozati szertartáson a bába az elülimádkozó a Nagy- 
asszony tiszteletére, ki ezúttal, mint az anyák és gyermekek 
pártfogója, Báha-Nagyasseony nevet viselt, minek a mi ha- 
gyományimk Szülő-Boldogasszonya felel meg. 

Deczember 27-én a bábához csak a gyermekek gyüle- 
keznek szüleik nélkül.^®® Hogy őrző vagy gyór/yitó Boldogasz- 
szmiy-nsip volt-e ez s a Nagyasszony legidösb leányának 
ünnepe? — sikertelennek látszik vitatni. 

Hogy a karácsonyi gyermek-ünnep meg volt őseinknél 
is, világos bizonysága ennek az aprószentek ncqn korhdcsolás 
és nyírfavesszözés is 

Karácsony többi napja a hagyományban néma és a 
regölés-nél egyébben nem ad magáról életjelt, a mi pedig 
még arra is kevés, hogj^ belőle az idősebbek ünnepi kedvte- 
lésére következtessünk. 

A hái'om másik nagyobb áldomást mellőzhetjük, a 
kisebb és magán áldomásokat pedig máskorra hagyhatjuk. 

Es így átmehetünk az áldozatokkal rokon másik tételre : 
a Rosszak ellen való védekezésre. Erről leszen szó a kö- 
vetkező fejezetben. 



XXXII. Védekezés a Rosszak ellen. 

A sámánismus nálunk, miként a votjákoknál ördög-cultussá nem fajult. 
A rossznak (betegség) kettős forrása, kettős védekezés. Kálmány Lajos 
szerint a Hold a néphitben még ma is sámán istenség. Tőle függ az 
egészség és betegség. Tehetős a Holdisten a jó szerencse tekintetében 
is. Engesztelő ősimádságok (ráolvasok.) A fák szellemei cultusának nyo- 
mai. Igézet és megszüntetése. A víz vetés módja és egyes ráolvasok szö- 
vege. Védőszer. 

Hitregéink bölcsejénél s azután még sokmg: a sámá- 
nismus korában a rosszak ellen való védekezés is áldozattal, 
engesdeléS'Sel járt, miután a „sámán istenek még nem két- 
félék, hanem csak egyfélék: jók és egyúttal rosszak, kik 
áldanak is, vernek is.** A sámán isteneket épen ezen oknál 
fogva inkább a félelem, mint a tisztelet cultusa vette körül. 

Ezen sámán mythologiai korszaknak van nyoma ha- 
gyományimkban is. 

Későbben és lassankint idegen vallások hatása követ- 
keztében módosulnak a teremtési ős hitregék, a teremtés 
munkatársa elfajul és a rossznak lesz okozója és kútfeje. A 
jó- és rossznak kibékíthetetlen küzdelme kezdetét veszi. 

Es nem mondható, hogy ezen mythologiai átalakulás 
elöhaladás lett volna, sőt gyakorlatilag határozottan sülye- 
désnek ítélendő. Az öreg-isten kegyes jósága mellett kibon- 
takozhatatlan mivoltában megmaradván, az új isten : a Rossz 
pedig fáradhatatlannak és agyafúrtnak képzeltetvén, termé- 
szetesen, miként ezt a votjákoknál látjuk : minden vallásbeh 
isten-tiszteletnek a gonosz istenség felé kellett hajolnia. Az 
öreg-isten, tartják a votjákok, a milyen irgalmas, nem kivan 
nagy áldozatokat, mig a rossz istenség az emberekre beteg- 
séget, halált és mindenféle nyomorúságukat bocsátván, ál- 
landó és buzgó engesztelést kivan. .Vzért van az, hogy az ö 
majdnem minden könyörgéseik a gonosz istenségnek való 
hódolat jellegét viselik magukon, a főisten pedig az ö fo- 
galmaik szerint megelégszik a puszta imádsággal s nem kivan 
valami nagy áldozató kat.^^^ 

A Nagyasszony, a természet áldott tündérasszonya kiváló 
tiszteletének kell betudnunk, hogy az „ördög-cultus" az ös 
vallásban nem uralkodó. Hagj'^ományunkban különben ezen 



286 Hold ráadó és elvevő hatalma. A jószerencse adományozója. 



kettős mythologiai kor adatai mellett rosszakhoz számittat- 
nak : a rontók, hoszorkányolc ; kisértetek ; hegyi, mzL erdei ártó 
szellemek, a testi és lelki bajok szellemei és az ördög, kiknek 
ellenében egyiránt lehetséges és kötelességszerű a védekezés. 
Kétféle a rossznak forrása hagyományunkban is, a meny- 
nyiben az vagy istenségtől származik, vagy a gonosz lé- 
lektől; kétféle tehát a védekezés is: t. i. áldozatos kérltlvs 
és kiűzés. 

így még a mai néptudatban is azon régi (jó-rossz) sámán 
istenek közöl való azon szellem, kit jámbor eleink a hold- 
ban lakozónak hittek: a Hold-iateti. A népmesék úgy tudják 
ezen személyesített égi lakóról, hogy király, családos, család- 
atya, és udvartartásos, szóval az még mostan is, a mi a ma- 
gyar keresztényiség előtt volt: az ó-vallás egyik istene. Az 
sem újság, hogy az éj ezen világitójának hatása a földi ha- 
landókra elvitathatatlan tétele a néphitnek; de hogy boldo- 
gulás és egészség dolgában adó (ráadó) és elrvoö felsőbb ha- 
talom, tehát egy személyben jó és rossz akaró ma is, mint 
a milyennek másfélévezred előtt fogott tartatni, — ez Kál 
mány Lajos tekintélyes hitrege-értelmezőnknek fölfedezése és 
a sok között nem utolsó érdeme. 

„A hold nyelvhagyományainkban "* czimű akadémiai 
felolvasásában sorolvák pedig föl annak adatai, melyek ré- 
szes elsorolása előtt szivesen és ehsmeréssel mutatok rá, 
mint ezen állítás tekintélyes mesterére. 

„A Holdat, mondja ő, ráolvasóinkban istennek tud- 
juk, kitől fiic/g az egészséq és betegség és így hozzá fordu- 
lunk egészségadásért, hozzá a betegség-elvételért. Erről 
ráolvasóink tanúskodnak." 

Nehézségtörésre való. Mikö a gyerököt rósz' nyavaja 
töri, az édös anynya mikó az új Hód fügyün, ára for- 
dul oszt mongya: „IJj Hőd: új Kiráj ! Az én gyer'ükö- 
met A nehésség töri Te vagy a Ráadó, Te vagy az 
Evevő ; Vöd le rúla!" 

Oszt' ó koszt imátkozni 3 Miatyánkot, 3 Udvözletöt, 
mög 7 Hiszekegyet; 3 hétig köF tenni. (Szőreg). 

Jó szerencseért való. „Uj Hőd: új Kiráj! Agygyá ne- 
köm Jó heteket, Jó hetekbe' Jó napokat, Jó napokba^ 



Fogfájás. Hideglelés. Sebes fkj. Szömöcsö. 287 



Jó Órákat, Jó órákba' Jó szöröncsét. Azután mög Jó 
egesség!" (Szeged). 

Fogfájásról való. „Új Hód: új király^ Tégöd köszön- 
telek Eleven foggal, döglött féreggel ! Az én fogam Akkó 
fájón : Mikö kegy út Békát őszök. "* 

Mikó möglátom az újságot, akkó mondom észtet, 
3-szor kör émondani, le köl' térr^yepülni, oszf nem fáj 
az embör foga. (Ü-Szt.-Iván). 

Fogfájásról való. A kinek a foga fáj, lehöjjön (lehel- 
jen) a Hód felé (újsilgkor) oszt' mongya: ^Új Hód: új 
Kiráj! Köszöntelek tégöd Ezön üdvözlettel. Hogy a fogfájást 
Háricsd e tülem!" (Szeged). 

Hideglelésre való. Hódújnláskor a kit a hideg lel, rá- 
veti a körösztöt magára az Atyának és Fijúnak és Szen'- 
lélök Istennek nevébe' oszt monygya: „Üj Hőd: új 
Király Házas íti a fi ját, Engöm hinak Vendégségbe, De 
én nem möhetök, Kűdöm a hidegömet." 

(Ha kisebb nemű betegsége van, az utolsó sort így 
cseréh föl): Ugyemet-bajomat kű'döm.^®° 

Sebes fejűre való. Ha a kis lá'nnák sebős a feje, 
fö Veszi (az anyja) az ölibe, szalonna fölsejévcl mök- 
kenyi, oszt mén a Hódnak: ^Új Had: új Király férhön 
atta A Vámját. Engöm is híjon Lakodalomba! En nem 
mék ö E'kű'döm a sebömet." (Szeged). 

Szömöcsörol való. A kinek szömőeső van a kezin, 
vagy a lábán, vagy pedig a testyin, első újságon leül 
egy sámU székre, osz'tán (kezével) söpri visszafelé, előre 
(a szömöcsöt) a lábárúi oszt csak ászt monygya: Dicsér- 
tessék a Jézus Krisztus! azután 1 Miatyánkot, 1 Lldvöz- 
letöt mög egy' Hiszökegygyet imátkozik, azután monygya : 
^Uj Hód: új Király! Apró marhácskájim vannak, Isten 
ucs cse' eladom.*' (Háromszor kel' egymásután elmondani. 
Klárafalva). 

Szömöcsörol való. A kinek szömőcsöje van. Hód iránt 
fa alá ál'. 3-szó mökkenyí a szömöcsöjit zsirral oszt' 
vcioxijgyK: Új Hód: új Kiráj Házasiti a íiját, Hinak 
lakodalomba, De én nem mék. Elküldöm a fijamat: 
Mújon el a szömőcsöm." ( Klárafal va).''^^! 



288 Fák szellemei. NftPHiT. Éj asszonyok. Igézet ellen. 



Mely érdekes mythoszí régiségek e ráolvasok, melyek- 
hez még ma is annyi hit és bizodalom kapcsolkozik ! Csu- 
pán a keresztény szellemű utasításokat kell másokkal pótol- 
nunk és bennök a maga ezifrázatlan egyszerűségében és 
kedves közvetlenségével az ösvallás egják legrégibb könyör- 
gés-gyüjteménye áll előttünk. 

A srmnojédok-nak, os^tjáJcok-nak és Szibéria némely 
nomád törzseinek szokásaként emhti Castrén, hogy a hol 
egy kis fenyves ligetet találnak, vallásos érzelemmel köze- 
lednek ahhoz s fölállítják ott bíílványaikat.^®^ Az erdők 
természetes szent helyek az altáji törzsek fölfogásában. De 
szentek a fák is, mert lakóhelyei a használni és ártani 
egyiránt hajhmdó szellemeknek. 

Tváttuk, hogy a mordva áldozó helyek szentélye a táltos 
szent fája; a votjákok áldozó helyein („lud'*) kinek-kinek 
megvan a maga fája, mely előtt imádkozni tartatik foganatos- 
nak istentisztelet vagyis áldozatok alkahnával.^®^ Hogy ez ná- 
lunk sem volt másképen, arra nézve elegendő rámutatnunk a 
néphit babonás áldozataira, melyeket a fáknak hoz, hogj^ 
egészséget nyerjen s bizonyos bajtól szabaduljon. Eljárásá- 
nak tudatával már ebben sem bír a nép, de ez nem lehet 
akadály abban, hogy Wlisloekival „a fákra aggatott foga- 
dalmi rongyokat és ruhadarabokat" úgy tekintsük, mint az 
ősrégi ember- és állatáldozat utolsó foszlányait. 

Bizonyosan engesztelhető szellemeknek* tartatnak s talán 
csak a kereszténységben sülyedtok rosszakká azon éjasszo- 
nyok, éjemhm'ek^ kiktől a háromszékiek a hideglelés elvételét 
várják/*^* 

Ellenben a kevésbbé hatalmas rosszak, legyenek azok 
emberek vagy szellemek, bizonyos ősvallási szent szerek 
által, mint foghagyma, só, kenyér, nyírseprű, kés stb. tartat- 
nak vissza és nem kérelem útján távoUttatnak el és tétetnek 
ártalmatlanokká, hanem ellenszerekkel vagy ráolvasás által. 

Még legártatlanabb rosszak az i{fézök, kik szemmel 
verik meg a gyermeket.^^^ Ennek a rontásnak a háromszé- 
kieknél ez ez orvossága: 

„Csonka késsel csinájj keresztet a tűzhely alá, a 
keresztre tégy egy pohár-vizet, vess bele 5 eleven sze- 



Gyermek- és embeb-ioézés. Felismerésének módja. 289 



net, a kexeddel esinájj keresztet a pohár felett. Azután 
vess ki a mutató ujjoddal egy csepp vizet, mártsd bele 
a nevetlen ujjodat s kend meg a gyermek homlokát. 
Azután a nevetlen ujjoddal vess ki 3-szor 3 csepp vizet 
és mondd ezt: vetem zöld szemre, kék szemre, köszik- 
" Iáról kősziklára, vad leányról vad leányra. Múljék el, — 
A nevetlen ujjodat mártsd a vizbe és húzz keresztet a 
gyermek homlokára. A vizet öntsd a kutyára."^^® 

Az ugocsai néphit szerint is az olyan ember, a kinek 
^ két szemöldöke összeér, .Agé^ős." Ha valakit megigéz, 
annak iszonyatosan megfájúl a feje. Ha bizonyos, hogy 
a fejfájást „szemverés" okozta, a fejfájós elővesz egj^ pohár 
vizet, abba belevet öt darab eleven szenet, a pohár szája 
fölött a jobb kezével keresztet von. Híi e közben a szén- 
darabok a vízl)en leülnek, vagy é])en a víz fenekére száll- 
nak le: ez újabb jele, hogy a szenvedő csakugyan meg 
van igézve. Most, hogy bajától menekülhessen, a szén- 
darabokról hét kortv vizet leiszik, a maradék vízbe már- 
tott ujjával a homlokára három keresztet húz ; ettől bizo- 
nyosan elmúlik az igézés is, a fájdalom is.^^' 

„Ha a kis gyerek sokat rí, meg a hasa is fáj, több- 
nyire szem (h'toft neki. Észt könnyen mög lehet tunnyi. 
Vesz az ember eppohár tiszta vizet, tesz bele eppár szem 
szenet; azután háromszor körösztöt vet rája, meg émond 
három miatvánkot. Ha a szén nem ü'le a vízbe, akkor va- 
lami más baja van. Ha pejg leű', akkor a szem ártott 
neki; de ha cbbű a vízbü iszik a gyerek mcggj^ógyú'.'' 
(Veszprém m.f^^ 
Hogy a rontásnak e fajtájával sok baja volt már a ré- 
gieknek, a víztrlh számos alakjai bizonyítják, annál is in- 
kább, mivel az ilyen vízvetési mondókák és ráolvasások nin- 
csenek az ősiségnek minden jelenségei nélkül. 

1. Vízvetés. (Elsőben is tölteni kell egj pohárba egy 
fél-fertály vizet, rája alul-felűl keresztet kell vetni s a 
pohárba kell vetni szenet 9 szemet s azt kell mondani :) 
„Kő-pad, gyékény-ágy, csepegés alatt való ser, sótalan kása, 
— ez a három Jézus szava, a' használjon az egész világ- 
nak.^ (Erdély.)'^^^ 

19 



290 Vízvetés. Az ^Ioézet" személyesitése. Félpogány legendák. 



2. VüretéSj ha a gyermeket megigézik: „Jézus elin- 
dula hosszú útra, találkoza az Igézőkkel, kérdezte tölek : 
hová mentek teV — Megyünk, hogy rontsuk meg N. N. 
egészségét, vegyük el smnU máját. — Elmenjetek onnan 
a fekete földnek gyomrába, én oda megvagyok híva. Az 
atyának, fiúnak, szentlélek Istennek nevében. Ámen."* Ezt 
háromszor mondják el. (Erdély. )^°° 

3. Igézet ellen szenesvíz-készitós, (Egj'' pohár vizet 
kell kézbe venni, a tüz mellé állani s ezt mondani:) „El- 
indula a Jézus Krisztus az igaz úton, előtalál jn az Igéziiet^ 
kérdi tőle a Jézus Krisztus: hová mégy Igézet? — El- 
megyek N. faluba N. (péld. Kata lánynak) szinét her- 
vasztani, szőrét borzasztani. — Ne menj annak szinét 
hervasztani, szőrét borzasztani, hanem maradj meg az igaz 
úton! (Ezután a pohárba csipő vassal 9 darab parazsat 
kell vetni olvasván:) e' sem 1, e' sem 2, e' sem 3, e* 
sem 4, e' sem 5, e' sem 6, e' sem 7, e' sem 8, e' sem 9. 
— Ha kalap alól jött ki, az alatt maradjon; ha konty 
alól jött ki, az alatt maradjon; ha párta alól jött ki, az 
alatt maradjon. (Ekkor a megigézett [állat vagy] ember 
képét a szenes-vízzel meg kell mosni s ezt mondani:) 
Szeme látta, szája megszólította. Krisztus urunk meg- 
gyógyitotta."^'"^ 

4. Vizx'etés, „Elindula szűz Mária Jézuskával az ölébe' 
Jordán mellyé szép mezőbe, hol találkozók egy zsidó 
leányval. í] zsidó lyány szép babáját, Máriának Jézus- 
kaját kitakará fejér fátyolábúl. Möglátá, halálra igézé. 
Szűz Mária Jordánhoz míne, vizet vete, megmosogatá, 
meggyavítá.*' E szavakra a vízvető, ki háromszor három 
égő szenet vet a kezében lévő vizes edénybe, mindenkor 
egy idvezlégy-Máriát imádkozva, végűi ezt mondja : „Úgy 
használjon vízvetésem, mint a kis Jézusnak használt a 
szűz Mária vízvetése. Ezután az igézett a vízből iszik 
és megmosdik." (Klézse Moldva. )^°- 

5. Igézetről. „Nemes asszonyunk Mária ölébe takará 
az ő áldott szent Fiát. Bemene vele szent Templomba. 
Leüleplék az ő áldott aranyos zent székibe, eleibe tévé 
aranyos bölesejét, bele fekteti Jézust. Azt megláták 



RrT ZSIDÓ SZEMÉLT. Az IGÉZET NEM MAGASABB KBNDC SZELLEM. 291 



szent asszonyok, szent leányok, szent apostolok, mártérok 
Jézust megigézek. Azt meglátá az ö szent anynyu, monda 
ez szót az 6 szerető szentinek, szent Nesztoría asszonnak : 
menny el én szerető szentem, hozzad Jordánnak vizét, 
hadd firesszem meg benne az én áldott szent fiamat. El méné 
szent Nesztoria asszony, elhozá .Jordovánnak szent vizét, 
benne Jézust megfirezték. Monda ez szót szent Nesztoria 
asszonnak : vidd el, úgymond Jézusnak az ő igézetit piros 
marván kőre; hogy ezt hallá az ő szerette szenti szent 
Nesztoria asszony, elönté piros márv'an kövön, ott eloszla, 
meg nem maradhata .Jézusnak az ő igézeti. Ez mai 
dicsőséges napon ez s ez emberen ugyan ne marad- 
hasson meg férfi igézeti, leány igézeti, asszonyi állat 
igézeti Istennek hatalmából. Boldogasszony parancso- 
lattvából."««» 

6. liáolvaső igézés ellen (Csonkának látszik.) Az atya, 
fiú és szentlélek nevében. Az ur Jézus Krisztus elindul 
a Jordán vize mellé, a hun előtalál egy rút személy zsi- 
dót. Rút személy reám néz, édes anyám Mária, meg kell 

belé halnom Ne félj fiam József (Kati), ha párta 

alul, ha fejkötő alul jött annak a rút személynek (? igé- 
zete) sem égen, sem földön, sem az én kiskörmöm alul 
való mocsok alul soha meg ne álljon. Az atyának, fiúnak 
és a szentháromság Istennek nevében mondom ezen szent 
igéket. Ámen. (Sorok mellett Vasmegye. )®'^* 
Kérdés marad : hogj'' vájjon azon legendaszeru többféle 
elbeszélésnek, melyekkel ráolvasóink jobbára bevezettetnek, 
megfelelői megvoltak-e az őseredeti szövegben, és vájjon ha 
megvoltak, ősi hitregéink kit ültettek gyermekként a járó- 
kelő Boldogasszony ölébe? Elég bőséges adatainkból azon- 
ban már is tisztára kiérthető, hogy az igézet szellemét az 
őshit magasabb rendűnek nem tartotta, mint a kit kérlelésre, 
szép szavakra korántsem méltatott, hanem a tíiz és vízelem 
segítségével s varázsigékkel (-— erőnek erejével) vallott eltá- 
volitandóiuik. 

Az igézet nem csupán embert foghat meg, hanem álla- 
tokat, és vinlgokat is. Ez ellen kötnek a csikó és borjú 
nyakára twös szalagot s húznak a bárány fülébe 'úörös bojtot 

19* 



292 VÖBÖs szín. „Igézet." Boszorkányok. „Sá tob-lbpedÖ. 

_ , — — ■ ■ ■■ ■■— ■— ^ !■ .1— -.l-l- .. I ■ — ■—■■ — ■ _^ — ■ — —-■. ^ ■ -- -■ I, ■ ■■ I ■ I I -III -^^ ■ ■ - ■ ■ I ^ 

a 

s ez ellen aggatnak a székelyek a virágok ágaira vörSs 
fejtöt. A vörös szin általában védőszer az igézet ellen.^^^ 

Sokat mond a néphit szerint a közmondás, mely azt 
kívánja, liogj'': „Fogjon meg az igézet!" A közmondásban 
nyoma van annak is, hogy az ősfelfogás személyesítette az 
igézetet, mert a többi között ez is szokás-mondás: „Úgj^ néz 
rám, mint az Igézet.'' 

A hagyomány gyakori és nem közönséges rossznak 
tekinti az igézetet. 



A szülő anyának és. gyermekének védelme. Váltott j^yerraek ós a visz- 
szaszerzés módja. Emberronlás és védő szerek. Hogyan viszi el a bo- 
szorkány a tehén tejét? Kényszeríthetők a visszaadásra. Megcsapolják 
a szőUötokét, Megfejik a kútágast. A boszorkányok tetszés szerint való 
alakja. Tiszatarjáni monda. A boszorkányság elbírálása. 

Az igézőknél jóval kártékonyabbak a boszorkányoh kik 
régenten föld alatt lakó gonoszak, „bosszantó'* szellemek 
voltak ; ma pedig a varázslásban jártas férfi és leggyakrab- 
ban öreg asszonyemberek. 

A néphagyomány kifogyhatatlan a boszorkány-kihágá- 
sok elbeszélésében s az ellenök használandó ovószcrek ja- 
vallásában és fölismerhetésök módja k()rül való tájékozta- 
tásban. 

Nem hiába, hogy a Nagyboldogasszony láthatatlanul 
jelen van a szegedi néphit szerint a gyermekszületésnél, azután 
pedig két angyalt küld oda, egyiket hogy az anyát őrizze, 
a másikat hogy a gyermeket s hogy odakükü a Boldogasz- 
szonyt is. Meil soha sem kell a Boszorkányok, Bűbájosok és 
Szemmelverők ellen annyira védekezni, mint ezen alkalommal. 

Ezen védekezés egyes jelenségei, hogy a szülő asszony 
ágya fölé sátor vonatik ; az, az öshit javallottá óvó szerekkel 
elláttatik; a betegágyas anya s gyermeke magukra, nehogy 
ártalom essék bennök, nem hagj^atnak egy pillanatig sem. 

A jó palóez közönségesen „sátor-lepedő"* árnyékában 
születik, melynek csücskeibe, mielőtt a sátor-rúdra fölhúznák, 
kenyér-szeletet meg fokhagyma-gerezdet kötnek belc.®"^ 

Szeged népe szülés után készít a szülő asszony részére 



A -Boldogasszony Agya** fcs anxak fölszerelései. 293 



külön agyat, az úgynevezett Boldogasszony ágyát tiszta szal- 
mából, melyet lepedővel terítenek le. Fölötte fölszegezik a 
„ szúnyoghálót,'' mely a palócz sátorlepedönek felel meg. A 
Boldogasszony ágyába tesznek fokhagymát, kakukfüvef^ kenye- 
ret^ meg sőt. Bicskát is tesznek, hogy a Boszorkány oda ne 
menjen. 

A Boldogasszony ágya törvényével a vidék mjlholo- 
gusa: Kálmány Lajos ismertet meg bennünket bővebben : 

„Minden nap fö' szentehk „a Három királyok vizi- 
vei"* oszV fölajálják a Boldogasszony kögyelmetösségibe. 
A Boldogasszony ágyáhon nem szabad senkinek se' kö- 
zelíteni, mert ha mögveri (valaki a gyermekágyast szöm- 
mel), oszt' ha még a fődre is lenéz (a ki szemmel meg- 
verte), az (a gyermekágyas) belehal. Az a sírig verte 
szömmel. Ha fő'felé néz (a szemmel verő) ki lőhet gyó- 
gyítani. Mikor a Boldogasszony-ágyát fekszi az asszony, 
valakinek ben köl' lenni a házba (-^ szobában), ha mást 
nem tunnak oda tönni még a macska is jó, mert (külön- 
ben) úgy mögrontik az asszont, hogy vége van. A Bol- 
dogasszony ágya csak addig tart még az avatásra mön- 
nek. Mikor oda vannak (az avatáson), szétszödik a Bol- 
dogasszony ágyát; a szalmát mögégetik, vagy ojus helyre 
teszik a hun nem bán ti sönki."* (Szőreg)^^' 
Kálmány mondja, hogy a szúnyogháló felszegezése még 
néhol késsel, villával történik; hogy a bicskát, máshol a 
kést az asszony feje alá teszik, melyet ha lelép az ágyról, 
a földbe maga elé kell szúrnia, hogy a Rosszak ne bántsák. 
A szúnyoghálóba kötött kenyér és só még nem elég; mert 
a szúnyoghálóra még j^iros kendőt dobnak. 

De máshonnan is vannak rá adataink, hogy: a gyer- 
mekágyas asszony ágya körül egy épen erre az alkalomra 
készített lepedőt húznak fel. A négy sarokba, melynél fogva 
felkötik, fokhagymát, kenyérmorzsát, sót tesznek azért, hogy 
az asszonyt kis gyermekével együtt meg ne ronthassák vagy 
rájuk ne olvashassanak, így ilyen sátoros nyoszolyában lát 
napvilágot a „matyó" gyerek is. A körülövedzö szúnyogháló 
itt is tisztán e czélra szokott használtatni. Itt csak egyik 
szögletébe kötözik bele a rejtélyes csipetnyi sót, kenyérhajat 



294 Váltott oyerisiek. A visszaváltás mddja. Boszorkán y-szERBK. 



és gerezd fokhagymát az egész eljárásnak azt vetvén okául^ 
hogy a fekvés ideje alatt védve legyen az asszony a kíváncsi 
szemektől, a legyek és szúnyogok háborgatásától, és elejét 
vegyék a rosszak árfó hatalmánál; nehogy az új szülöttet 
kicseréljék, vagy majd szemmel megverjék.®"® 

A boszorkányokat még azzal is gyanúsítja a néphit, 
hogy (jj/ermék-rablók, s ha módját ejthetik, elviszik az új 
szülöttet s helyébe a magukét teszik. Ez a váltóit, kit nem 
nehéz föhsmerni és visszacserélni.®"® 

A váltott gyereket arról lehet megismerni, hogy folyvást 
sír, jajgat és nagyfejű, meg szótalan. Hogj^ az elcserélés 
meg ne történjék, Aranyosszéken (nyír)-sepröt tesznek a 
gyermek bölcsőjére. Különben a kicserélésnek csak a keresz- 
telésig van helye, azért is a nép siet a kisdedet megkeresz- 
teltetni. Erdélyben a bölcsőbe keresztelésig kis zsákban sep- 
rűágat (nyír), tömjént, fokhagymát tesznek. Az anya, ha 
elmegy hazulról, seprőt tesz a bölcsön keresztbe.®^" 

Ha az elcserélés már megtörtént, mondja ugj^an ő, majd- 
nem általánosan elterjedt szokás szerint a gyermeket ke- 
menczébe vetik, vagy is az anya a gyermeket lapátra teszi, 
s úgy csinál, mintha azt a kemenczébe akarná dobni. Ekkor 
a láthatatlan gyermekrabló visszacseréli a gyermeket.®^^ 
A szigetvári néphitben : 

a váltott gyermek az, a kit láthatatlan lények az 
igazi gyermekkel cserélnek ki. A váltott gyermeknek 
gömbölyű nagy feje, széles szája van. Sivítva beszél. 
Az igazi, tulajdon gyermeket úgy lehet visszaváltani, 
hogy egy tüskével telt szekeret visznek a „Muszola"" 
rétre. Ráteszik a váltott gyereket, meggyújtják a tüske- 
rakás négy sarkát s ebben a pillanatban ott terem a 
tulajdon gyermek, a váltott gyereknek pedig* se hire se 
hamva. A váltott gyerekkel jól kell bánni, mert hasonló 
bánásmódban részesül a tulajdon gyermek. Mátyás Lajos 
után. (Ethn. V. 336.) 
Ugyancsak a szigetvári népliit szerint 

„a boszorkányok embert, állatot egyiránt megronta- 
nak vagy a Szentgj^örgy-éjjel 12 órakor szedett harmat- 
tal, vagy újhold péntek-éjjel 11 órákkor gyűjtött varázs- 



Rontás és ellenszere. Vaj-varázslat. Tbhénrontás. Visszababonázás. 295 

füvekkel. De úgy is, hogy fölveszik az ember lábnyomát 
és megfőzik, minek következtében a lábnyom tulajdo- 
nosa folyton, akaratlanul a földhöz vágódik, úgy hogy 
félholtan kerül haza. De ha a boszorkány egy hajszála 
nálunk van és felveszszük az ö lábnvomát, akkor nem 
ronthat meg bennünket." 
A boszorkányok képesek nem csupán mindénféle alakot 
fölvenni, hanem a kulcslyukon is átmenni. A székelyek azt 
tartják, hogy járásukat megakadályozza az ajtónak, ablak- 
nak, kulcslyuknak bekenése fokhagyma, tömény és sei-tés- 
trágya-keverékkel, és hogy a r/onosz ellen áUandóan fokhagy- 
mát kell az embernek magával hordoznia.^^^ 

A legtöbb panasz azonban a boszorkányok ellen az, 
hogy a tehén hasznát elveszik, mihez különben értenek a 
nem-boszorkány javasasszonyok is. E helyütt csupán a boszor- 
kányos, nagyobb néhány esetet kívánom érinteni. 

A hegyháti boszorkány-asszony a vajat a köpülöböl is 
magához tudta varázsolni. Megjelent ugj^anis, a hol a vajat 
köpülték s ott a tej minden rázás daczára sem akart össze- 
menni, mert álhtólag, már nem is volt a tejben vajtartalom. 
Meglesték azután a boszorkánji., a mint hazament és otthon 
levetkőzött s látták, hogy a nyaka körül szedte le a nagy 
darab vajakat, a melyekot bűvös igékkel oda varázsolt.®^^ 

Még különösebb az ugocsai néphit arról, hogyan viszi el 
a boszorkány a tehén tejét? A boszorkány-asszony ráteríti a 
kötényét a fejére annak a tehénnek, a melynek a tejét el 
akarja vhmi s egy ideig ott állva, mormol valami értelmet- 
len mondókát, mire a tej a tehén tögyéböl átvarázslódik a 
kapu ,Jábfájába'' (kapufélfa). A boszorkány, mikor nem lát- 
ják, megfúrja a kapu lábfáját s abból úgy ömlik a tej, mint 
a csorgó-kút vize. Mig a varázslat tart,^ hiába fejik a tehe- 
net; nem ad az, egy csepp nem sok, annyi tejet se.*^^* 

Az elvett tejet azonban visssza is lehet szerezni. Ütni 
kell a tehén fejét, mig csak a teje meg nem indul. Az üt- 
legelés nem a tehénnek, hanem a tejrabló boszorkánnak fog 
fájni, a ki ha megsokalja a verést, visszababonázza a tejet, 
mire az magától megindul a tehén tőgyéből.^^^ 

Még különösebbek az Ipolyi által elsorolt esetek, hogy 



29 G Fejik a szekértengelyt. Elveszik a tehén hasznát. 



a inegfúrt szöllötőkéböl 3000-en isznak, vagyis az egész hegy 
termését oda származtatják és kiiszszák, vagy egykorú föl- 
jegyzés szerint: 

„hogy a kecskeméti hegyen egy szőlőtökét megh- 
furtak és csapot tettek beléje s minnyájan 30(X) eleget 
ihattak belőle, iizután az liijat reá tették." 
Hogy a bűbájos ember hitelt érdemlő tanú elbeszélése 
szerint etetés közben miként feji a szekér tengelyét, illetőleg 
varázsolja belé a közel legelésző juhok tejét és hogyan ve- 
szített rajta. Mert a szekér tengelyébe szúrt késen a tej 
csurogni kezdett csakugyan, de a juhok is nyugtalankodni, 

m 

szétszaladozni és ugrálni kezdettek. Észrevéve ezt a juhász, 
leveté bundáját és a bundát juhászbotjával addig verte, mig 
a kést a szekér tengelyéből a boszorkányozó ki nem húzta. 
Mert a bunda-verésre a bűbájos a földön elterülve ordított, 
hogy ne hagyják, hogy a juhász őt annyira kínozza. Kihú- 
zatván a szekéilengelyből a kés, a juliok megcsendesedtek 
és a juhász letette a botját; de az ember annyira össze 
volt verve, \\ogy a maga erejéből nem bírt a szekérre föl- 
menni. Ezen eset a Tököh mozgalom után a Tiszán túl 
történtnek mondatik.®^" 

Udvarhehjmegyéhen a boszorkányok ú;^^y viszik el a te- 
hén tejét (arról lehet megismerni, hogj'' rúg, díif és nincs a 
tőgyébcn tej), hogy a tehént este megtapogatják kézzel, kö- 
rüljárják, a hátát ütögíaik s azután megfejik, mire a tehén 
több tejet nem ád aztán. Hogy a tehénnek a teje visszajő- 
jön, menj ki az erdőre, ott vágj ki egy keresetlen mogyorófa- 
bokrot, annak egyik ágából csüuilj egy szöget. Fúrd meg 
az istállónak küszöbét, azután verd belé azt a faszöget : akkor 
a tehén teje visszajön. Minden fejszeütésre, minél erösebb, an- 
nál nagyobbat jajdúl iiz a boszorkány, a ki a tehén tejét elvitte.^^^ 

A boszorkányok félelmes hatalma mellett teszen bizony- 
silgot a nép, midőn őket a rossz lelkekkel helyezi egy sorba, 
midőn emlegetésüket kerüh, vagy erdélyiesen így írja körül : 
Isten mentsen, köfélében maradjon ! 

A boszorkányok ellen való védekezés az ős vallásnak 
még leginkább számbavehető töredéke a gyakorlat félbe nem 
szakadása miatt. 



^ Boszorkány-Átváltozás, Tarjáni BoszoBKÁmr. Tkkmészeti csodák. 207 

De jellemzi őket erősen a külalkat szeszélyes változta- 
tása is, mi szintén nehezíti a védekezést. Mese és monda a 
boszorkány-átváltozásoknak egész sorával áll elő.^^^ A me- 
sék biztosítanak, hogy .,pocsolya, szép patak, arany-körtefa 
és tüzes kemencze** -alakját egyiránt fölvehetik és a mondák 
még változatosabbak, melyek közöl Borsodmegye kedveért 
.,a tarjáni bába^ mondájára hivatkozom, miutón egynél több- 
nek fölemlítésére úgy sem terjeszkedhetem ki: 

„A tisza-tarjáni halászok, tartja a helyi monda, halá- 
szás közben szép fejér ludat láttak a csolnakjuk közelé- 
ben a vízen ide s tova úszkálni, és a mikor a hálójukat 
fel akarták húzni, mindig a háló felé úszott. Egyszer a 
halászok közül balkézből oly szerencsésen találta megha- 
jítani a hidat, hogy az azonnal megdöglött. Megkoppasz- 
tották, megsütötték és megették. De nagy ámulatra a lud- 
toUak és pelyhek, melyek itt-ott szanaszét hevertek, apró 
ruhafoszlányokká, rongyokká változtak át, a mely ron- 
gyok a bába ruhájához luisonlítottak; Keresték azután a 
bábát; de sehol sem találták.^^^ 



A boszorkányokat illető néphit szánalmas tévelygés 
akár a vallások, akár a műveltség és tudomilny itélő széke 
. előtt, melyet nem lehet eléggé irtani és pusztítani. De vajmi 
más ez a faji hitregék világításában, melynél a boszorkányok 
mondái és babonái az ősfelfogás ós világnézet tanúságos 
maradványánál, az ősvallás gyakorlati hagyományánál nem 
látszanak kevesebbnek! 

Az ősvallás sem nélkülözé a mysteriumokat, illetőleg 
gyakorlati ismeretével birt az istenített természet több rejtélyes 
erőinek, melyeknek rugóit még nem ille+heté a kutatás gőgös 
szelleme. 

Az ősvallásnak is megvoltak a maga „természeti csodái," 
melyek a megdöbbentő fakír mutatványokkal egyidejűleg fog- 
hatnak megoldásra jutni. 



298 A NÉPHIT KISÉItTETEI. Az ELEMEK TISZTELETBEN TABTÁSA. 



Kisértetek. Állat képében ijesztők. Az elemek szellemei csak ingereltetve 
rosszak. A tűzzel való elbánás. Villám és mennydörgés. A fűz babonái. 
A vízi szellemek kedvének keresése. Fergetegkor. Az ős vallás ördöge. A 

betegségek személyek. 

A boszorkányokkal nem csupán egjütt említtetnek, de 
cziraboraságban is vannak a kisértetek, kikkel nagj'^ napokon, 
milyen a karácsony és Szent-György éjszakája, a „kereszt- 
úton"* találkozhatni. A védelem ellenükben a földön bottal 
húzott kör, melynek közepén kell félelem nélkül megállani. 
Váratlan találkozás esetében csupán csak a balkézből való 
védekezés tailatik hathatósnak és ártalmatlanná tételök egyet- 
len módjának. 

Az állatképen jelentkező kisértetek inkább csak ijeszt- 
getök, mint támadók. Nem használ nekik elriasztás vagy 
ütés, egyenletes távolságban mindig nyomában vannak annak, 
kit ijeszteni akarnak. Végibe az Isten nevének említésére lesz- 
nek láthatatlanná. 

Ezek a rokon népek azon rosszai-vol látszanak azono- 
saknak, kiknek abban telt kedvök, hogy az utast a hegyekben 
és erdőkben tévelygő útra csalták vagy másképen incselkedtek 
vele. Ha a vadász lábbelijét megcserélte, nem volt többé 
hatalmuk rajta. 

Kisértet számba jönnek a hazajáró lelkek is, kik ellen a 
védekezést nem itt van helvén szóba hozni. 

Az elemeket jótékony gyógjátó istenségeknek személye- 
sítette hagyományaink szerint az öshit. TűZf Víz, Szél, Föld 
legrégibb és ma is nagy becsülésben álló kútfejei a földi jók- 
nak s a mennjiben többé-kevésbbé indulatosak, egyszersmind 
okozói sok bajoknak is. De a „Rosszak" közé azért nem 
számláltatnak, s a mennyiben még a hagj^ományból kivehető, 
az ó-törvény mit sem kötött annyira híveinek szivére, mint 
az Elem-istenek bosszantásának és ingerlésének kerülését és 
haragjok esetében annak áldozatos engesztelését. 

A tiiz egészen szent elem. A tisztulás eszközlésének 
leghathatósabb szere. A gyógyítás gyakran füstöléssel esz- 
közöltetik, mi szintén tisztulás, szabadulás a betegség szelle- 
métől, mely az emberből kiűzetik. Sok füstölésnél ma már a 
tömjén is használtatik; de a legt,öbb esetben még min- 



A TÜZ BABONÁI. VnXÁM SZEMÉLYESITÉSE. TCZI SZKLLKÍtEK ENQESZTELÉ8E. 299 



dig az ó-hit szent növényei : a tisztesi fű, kakukfü stb. ér- 
vényesek. 

Már fönnebb láttuk (X. fej.), hogy a velünk rokon né- 
peknél nagy bűnnek tartják : ha valaki a tűzbe köp (nálunk 
sem szabad); hogy a tüzet általában nem vízzel, hanem csak 
ráhányt földdel szabad eloltani. Hogy nálunk is : szemetet 
tűzbe vetni nem szabad. Hogj^ kisebbik felével kell a fát q, 
tűzre tenni. Hogy a vízbe égő szenet vetni gyógyító szer a 
szemverés ellen stb. 

A mennydörgésnek és villámlásnak a kalotaszegi néphit 
szerint gyógyító ereje van. 

.,Beteg embernek mennydörgéskor igen jó, ha földet 
adnak kezébe és azt a zivatar elmultával folyó vízbe dob- 
ják. Ilyenkor a betegségnek legalább egy része a kézben 
tartott földbe száll és elhagyja a sinlö testet. — Gyenge, 
beteges gyermeket mennydörgéskor jó a kopasz földre 
fektetni, hogy megerősödjék. — Kinek szeme fáj, álljon 
villámláskor egy hid végére és mondja: Villám^ villám, 
köszöntelek, szememből a fájdalmat, szememből a nyava- 
lyát, vidd a falu hídján át! 

Fülfájás ellen jó szer, ha az ember azon helyről, hová 

a villám csapott, füvet szed, azt napfelkelte előtt merített 

vízben megfőzi és aztán azzal borogatja beteg fülét. — 

Ha az ember fogfájáskor villámsújtotta fának szálkájával 

piszkálgatja beteg fogát, fájdalma megszűnik. ''^^^ 

A régészetben ismeretes kőbaltát és obsidiánt (égcsatta- 

nás) is a villámütéstől származtatja a nép és részint óvó-, 

részint gyógyító erejűnek ismeri.^^i 

És a tűznek hozott áldozatok és engesztelések nyomai 
is föUelhetők még a hagyományban. A szentjános-éji tisztító 
tűzugrásról nem is szólva, ha a tűz pattog, ez a néphitben 
megbotránkozást, haragot jelent, mire a gazdasszony menten 
ráköpés által igj^ekszik elűzni a jelentkező rossz szellemet. 
Ha a tűz fííj, haragot, perpatvart jelent ;®^^ ennek megint a 
házi asszony az elhárítója, ki kenyérdarabot vagy lisztet vetve 
a tűzbe mondja: „menj a szomszédba I"^^^ És egészen saját- 
szerű az engesztelő eljárás, ha a faluban tűz ütött ki s a 
házat már közelről fenyegeti a veszedelem.®^* 



300 A VÍZ-IVAS É8 MKRlTÉS POGÁNY SZOKÁSAI. A FERGETEG RoSSZAI. 



A Fi>-tisztelet- és kérlelésnek aránylag kevés nyoma 
van a hagyományban, mely már feledé, hogy ezen elem haj- 
danta a vallási tisztulás egyik eszköze, gyógyító szer, a ha- 
lászatból élő nép tárháza, és a kivánesi fiatalságnak a jövendő 
tükre volt.«2ő 

Az „ezüst szakálú víz-atyus, a selyemhajú víz-anyus"* 
többé nem forognak a vízben lubiczkolók vagy a folyókon 
átkelők ajkain ; de azért ma sincsenek minden áldozat, min- 
den megemlékezés nélkül. 

A magyar ember kezébe fogván a vizes korsót, mielőtt 
innék, valamennyit a földre önt. Hasonló történik a \ázme- 
ritésnél is, vagy miként a rimaszombatiak tartják: „Ha a 
kútból vizet mérsz, egy keveset mindig loccsüits vissza, hogy 
a haragvó kút szellemét kiengeszteld/^^® 

A bűbájos gyógyításoknál a legtöbb betegséget, mint 
folyó, ő vesz át és szálUt tova. 

Mint a patak és ér, napfelkölte előtt merített csöppjei- 
ben szépítő, gyógyító és jósló egyszerre. 

Már volt enüítve Ipolyi uüln, a csallóközi gyakorlat sze- 
rint karácsony éjjelén éjfélkor háromszor vágják be későket 
a kút párkányába s gj^ertyavilág melltjtt betekintenek a kútba, 
hog}^ a víztündértől tudomást vegyenek jövendőjökről. En 
Barna Ferdinánd akadémiai taggal szemben ezen késszúrás- 
ban a víz ártó szellemeinek megbűvölését, ártalmatlanná té- 
telét látom, ellentétben a jeladásra fölkért jó tündérrel.^®^ 

Hogy a Föld részint engesztelendő, részint távoltartandó 
szellemek hazája, itt elég csupán érinteni. 

Az is tudva van, hogy a Levegő jobbára ellenséges 
szellemeknek tartózkodási helye, kik ellen erősen kell véde- 
kezni. Péld. fergetegkor az ördög vagy a boszorkány lovagol ; 
ha forgó szél van, tánczolnak. Ilyenkor csak éles kést kell 
belé szúrni és azonnal megszűnik. 

8ok vidéken a jég ellen a lapátot és a szénvonót teszik 
az udvarra, nyelével a vészes fellegnek fordítva. A fejszével 
a szél irányában egyet a küszöbbe vág, egy másikat ke- 
resztbe s ott hagj^ja a fejszét, a mig a rossz idő el nem múhk. 

A Rosszak elűzését vagy távoltartását czélzó őshagyo- 
mányokban gyakran cmlegettetik az Ördög. Hogy ez nem a 



A MESÉK ÉS A KERESZTÉNY VALLÁS ÖRDÖGEI NEM AZONOSAK. 301 



keresztény vallás gonosz lelke, hanem még mindig csak az 
ősvallás Nagyasszonyának ellenlábasa, kihez a biblia ördögé- 
nek senrnii köze, — néhány szempont tekintetbe vételével 
könnyű meggyőződnünk. 

Hogy a babonás néphit ördögei nem egj^ebek, mint az 
őshitregék Rosszai, ezt nem nehéz ideszóló adatokkal iga- 
zolni. Ha a néphit babonás nyilatkozatait a mesékkel össze- 
vetjük, különös hasonlóságot, mely néha a másolásig egyező, 
találunk a mesék ördöge és a magyar ősvallás Rossza vagy 
ördöge között. A szives olvasóval szemben és a mondottak 
után talán fölösleges is lenne ezen tételnek elülről kezdett 
vitatása. 

A mint a mesehős túljár az ördög eszén, ki épenséggel 
nem a bibha ördöge : úgy a hagyomány kisértö szellemét is 
könnyű ártalmatlanná tenni, még pedig az ősvallás szereivel, 
és nem a kereszténység megszentelt eszközeivel, melyeknek 
a babonáknál nincsen egj'enes és öntudatos rendeltetésök, 
még ha hj^sználatosak is. 

Észrevehetjük azt is. hogy azon javaslatokban, melyeket 
a néphit előír, az ártalmatlanná teendő Rosszak között az 
ördög mint a boszorkányokkal, lidérczczel és Szépasszonyok- 
kal egyenrangú jő elő, a mennyiben sem az elősorolásban 
első helyre nem tétetik, sem ha. magáról van szó, ellenében 
különleges eljárás nem javasoltatik. 

Es tehetetlenné tétele sem kerül nagyobb erőfeszítésbe, 
mint a többi Rosszak akármelvikének. 

A néphagyományban szereplő ördögnek semmi köze a 
kereszténység gonosz szelleméhez s a kettő között, hogy 
elválasztó vonalat nem húzott, talán egják nagyobb mulasz- 
tása volt a magyar mythologia terén annyiszor emlegetett 
Ipolyinknak. 

Néha már a kereszténység ördöge is szerepel baboná- 
inkban, de ezt meg az ősi hitregék tana nem vallhatja ma- 
gáénak. Ilyenek a kincskereső ráolvasások ós Kristóf-imádsá- 
gok némelyike ; ilyenek a rontóknak ( „megcsinálok" ) babonás 
igéi: „Pokloknak és ördögöknek ura és az elrejtett kin- 
csek birtokosa! (tedd ezt vagy amazt) és pártodra állok. "" 

Végfii említem, kiknek a fejezet elején lett volna helyök, 



302 Hetvenhétfélr hideglelés és tAlyog. Papok. 



a betegségek nagy számú szellemeit, özeket a sajátképi „Rosz- 
szak'^-at, kiknek elűzése, eltávolítása majdnem fele gyakor- 
latát tévé az ó-vallásnak. 

Szembeszökő mindenek előtt ezeknek nagy száma. Nem 
egy betegség van, melynek „hetvenhét féléjét'' emlegetek a 
régiek, mint a Hideglelés, Tályog, Ezekből az ismereteseket 
el is kellett a betegségűző imádságokban sorolni, mert nem 
volt megnevezés nélkül a gyötrő szellem távozásra bírható. 

A betegségek szellemeiről és eltávoztatásuk módjáról 
alább leszen még szó. 



Tárgj^alvíín a szent helyeket és áldozatokat, mulaszt- 
hatatlan immár, hogy egy fejezetet azoknak is szenteljünk, 
kiket a hitregék kora közbenjárókká tett az istenek és em- 
berek között. 

A ráolvasó vará^sigék mostani alak jókban keresztve- 
téssel kezdődnek és imádsággal végződnek, mi sejteti, hogy 
hajdan nem csupán a jó istenek áldozata, hanem egyszers- 
mind a Rosszak ellen való védekezés is első sorban a papok 
dolga volt. 



PAPOK. 

XXXIII. Az ősvallás táltosai. 

Kik-mik lehettek ospapjnink ? A vog'ul bűvölök. A votjAk „tunok.** Az 
osztják bűbájosok. Mordva táltosok. Tunguz sámánok. A táltosság lé- 
nyege és a bűvölés módjai. A Kalevala bubájoló igéi. Tudás keresés és 
annak eszközlése a lafip bűvösök által. A bűvölés-bájolás, iralás, rovalás 
kanta-ir, javas szavunk bizonysága. A hagyomány vallomása. Énekesek. 
Mosóink táltosai. Kikből lesznek a táltosok ? A bfibájolás mesterségének 

hagyományosai. 

Mindjárt aluljárójában is azon állítást koczkáztatom, 
hogy a magyar ősvallás azon fejlődési pontig nem jutott el, 
hogy saját papjai legyenek. Más azon kérdés, hogy vájjon 
az őshitnek voltak-e rejtélyei, mysteriumai és ha voltak, ál- 
landó volt-e azon emberek sorozata, kik ezekben jártasság- 
gal birtak és ezen jártasságot bizonyos hivatásszerűséggel a 
gyakorlati életben érvényesítették? 

Mert minden vallásnak megvannak a maga természet- 
fölötti vonatkozásai, nem hiányzottak ezek ősi hitregetanunk- 
ban sem, és nem hiányzottak azok sem, kik a láthatatlan ha- 
talmaknak kutatói és ellesett akaratuknak hivatásszerű tol- 
mácsai és közvetítői voltak. 

Es ilyen értelemben egy iránt megengedhető, sőt egész 
biztonsággal vitatható, hogy eleink vallása előtt sem volt 
ismeretlen a papok osztálya. Es e részben bátran fordúlha- 
hatunk tanúbizonyság kedveért egykori szomszédainkra. 

Legközelebbi nyelvrokonaink a vogulok. Ezeknél a pa- 
pok (ftajt) bűvölök és (jyőgyilók. Munkácsi Bernáttal szólva: 
„Minden fontosabb vallásos ténykedésnek (s ezek 
közé tartozik a jóslás, bűvölés és az orvoslás) ő az inté- 
zője és vezére, mely alkalmakkor eszközei: a hűvös doh 
(koip), az állatbőrrel bevont hűvös pálcza {^\\-}\\y\ kardok, 
nyilak s más fegyverek. Legnehezebb feladatai közé tar- 



304 Vogul, votják és osztják táltosok nagy tisztessége. 

tozik az istenidézés (sátil), melynek különböző formái beil- 
lenék a leghatásosabb spiritisztikai mutatványok közé. 
O ezen hivatására kora ifjúságától fogva készül, 
még pedig nem csupán azzal, hogy pontosan megtartja 
a vallásos intézményeket és részt vesz a közös szertartá- 
sokban, hanem egyszersmind komoly törekvésével, hogy 
a vallásos énekeket és regéket, úgyszintén hogy az isten- 
idéző igék tudományát elsajátítsa.''^*^ 
A votjáJcoknál Junó^' a táltos neve, s annak hirében áll, 
hogj^ érti a szellemek- és istenségekkel való érintkezés tit- 
kát, tanácsot és segélyt hozhat tőlök s' némelykor rábírhatja 
őket a kivánságának teljesitésére. Ö rá van bizva a szent 
liget fentartása és rajta kivűl senki sincs jogosítva a liget- 
ben áldozatokat tenni. A ' tunó-i állás nagy becsben van a 
votjákok között és maradékról-maradékra száll és csak a 
nemzetség kihaltával adatik át más nemzetségi főnek álta- 
lános gyűlés határozata folytán. — Az áldozatoknál a timó-n 
kivűl ott vannak még a varázslók, javasok, vagyis világosan 
látók. A világosari látók meglátják, a mint lopnak, hol rej- 
tik el az elorzott jószágot. Azt is látják, hogyan bocsátja a 
szellem a betegségeket. Föl tudják varázslással fedezni az 
elorzott dolgokat, letudják venni az emberekről a betegsé- 
get. A javas bír még oly hatalommal is, hogy az embereket 
állatokká átváltoztathatja. Bűbájlásaik rendesen kenyéren, 
són, szénen és bábokon történnek.®*^® 

A velünk szintén közeli nyelvrokon osztjáJcok-ná\ is a 
babonaságnak őrzői a bűbájosok vagy sámánok az utazók 
tapasztalata szerint. Minden, a mi a nép figyelmét felkölti, 
a bűbájosnak magyarázatát igényli, ki azután álmaival és 
meséivel felel. Szerszáma a bűvész-dob, melynek verése ál- 
tal dragadtatásha helyezi magát s úgy veszi az isteni kije- 
lentést. Az alatt a körülötte állók is zajonganak és nevelik 
a tóbolygást. így Fallas, 

leállásnak leírását igazolja a jeles tudós Castrén is. Sze- 
rinte a nemzetség bálványos szent helyeit bizonyos ember 
gondozza, a ki jós, pap és orvos s nagy tiszteletben részesül. 
Ez a sámán. Minden kétséges dologban a bálványokhoz 
folyamodnak s felelőtöket a számán közh a folyamodókkal. 



Az ÁLDOZATOK PAPJAI. IhLETSÉOÖK ESZKÖZLÉSE. 305 



A házi vagy családi bálványnak ki-ki maga áldoz; de 
a nemzetségi bálványnak áldozatait a pap intézi és teszi 
meg, mert csak az beszélhet vele. A sámán szükséges szer- 
száma a bűvészdob, minthogy közönséges hang nem ér az 
istenek füleibe, dob- és énekszó közt kell velők beszél- 
leni.«»o 

A szokásaikban velünk nem mostoha mordvák áldoza- 
tainál láttuk, hogy az 6 táltosaiknak (vozaf a) mennyi időre 
szól meg\^álasztatásuk, miben áll szolgálatuk, milyen a tisz- 
tességök. Mondatott, hog\' hagyományaik szerint régebben 
tisztökben állott a jóslás is. 

Es ezekből kihozva a következtetést, úgy esik monda- 
nom, hogy a rokon népek közös ősvallásának megvolt a 
maga titokszerű oldala, 'melyben hozzáértőknek, tudósoknak 
papjaikat tartották. Más szavakkal: ezek jó korán nyomára 
jöttek az ember értelmi természetében szunnyadó erőnek, 
melynek mesterséges fölhasználása mellett olyanoknak ad- 
haták ki magukat, hogy látják, hallják, tudják a mások ál- 
tal nem láthatót, nem hallhatót, nem tudhatót. 

Akár varázslóknak, akár táltosoknak, akár sámánoknak 
nevezte őket a nép, tekintélyök egyiránt nagy volt. A bizíínti 
iró azt mondja a furkok-ról: „Papjaikról azt tartják, hogy 
nem hiányzik bennök a jóslói tehetség. "®^^ 

„A sámánok, mondja Csengery akadémikusunk, ak- 
kor jönnek közvetlen érintkezésbe a szellemekkel, ha a 
test kötelékeiből föl tudják egy időre oldozni leiköket. 
Alomban, önkivüli állapotban, vagy a legnagyobb ideg- 
izgatottság mellett jelennek meg nekik a szellemek. A 
tungiizok szeszes italokkal, légyölő galóczával is előmoz- 
dítják ezen állapotot s Ázsia sámánjai zajos dobszóval 
idézik a szellemeket, akkép hozván maglikat rajongó 
extasisba. Nem ihletség ez, mely prófétává tcszen, nem 
fölfokozódása, hanem inkább elnyomása az öntudatnak, 
beteges visionáriusság. "'*'*- 
A hypnosis és auto-svf/f/ostio, mint a világtudomány egyes 
tantételei, még ma bölcsős csecsemők, melyek mellett a tu- 
domány éjjel-nappal virraszt; Indiában köznapi gyakorlat, 
melynek nem mindenikét bámulja meg az odavaló gyerek, 

20 



306 A VOGUL BŰVÖLÉS pajtAl Finn bűbájos igézetek. 



míg mi az ös fogékonyságtól messze eső századok szülöttei 
csodálkozimk, vagy hitetlenkedünk a fakir eleven eltemet- 
kezésén, a ^vasbörű ember"* mutatványain, a kinek bőre a 
szó-szoros értelmében megsebezhetetlen, átszurhatatlan. Mez- 
telen lábakkal futkál élesre hegyezett szögek fölött. Föláll 
ezeknek a szegeknek a tetejére, rudat vesz a vállára és erre 
három embert ültet. Azután oly létrán megy föl, melynek 
fokalt borotva-élességű kardok alkotják.^^^ 

Ezen táltosság nem az égtől nyert küldetés, hanem ta- 
núit mesterség, ellesett gyakorlat, melynek néhány fogiisával, 
a mennyire még lehetséges, nem vagyunk restek a szíves 
olvasót megismertetni. 

Az ösvallás kihalóban levén még a rokon népeknél is, 
már inkább csak szólásformákból, mint a gyakorlatból tud- 
juk, hogy például a voyiilok-nál a bűvölésnek négy faj- 
tája volt : 

a szellemidézés. 
a dohhal bűvölés^ 
a késsel hüvölés, 
a sötét házhan való hűvóíés. 
Hunfalvj^^al szólva, a vogidoknál a bűvölésnek egyik 
fö-, és egyszersmind legszellemiebb eszköze az igéző mondás 
volt, vagyis élő szóval előhozni valamit, akár jót, akár rosz- 
szat. A táltosság mesterségéhez tartozott tudni, hogy micsoda 
szók birnak annyi erővel, hogy megtehessék azt, a mit 
kívánunk. 

A Kalernláhnn fordul elő a legtöbb bűbájoló igézet, me- 
lyek névszerint : 

„Áldozó igék, Betegágyas nő igéi, Bizonytalan bajok 
születése, Biztató igék, Bűbájosnak kérkedő igéi, Csordát 
kihajtó igék, Osordát hazahajtó igék. Ebet meghajló igék. 
Ereket bűvölő igék, Evező igék, Fagy ellen való igék, 
Feddő igék. Fenyegető igék, Fürdő igék, Fogva tartó igék, 
Halász igék, Harczos igéi, Hazakergető igék, Ir-készitő 
igék, .Javas ember igéi, rJái*ványok, rontás, ártás ellen való 
igék, Kigj'ó távolitó igék, Kigyó születése, Kigyóűzö 
igék, Kór-igék, Kergető igék, Köt()ző igék, Ló-kináló 
igék. Méhész igéi. Medve születése. Medvevadász igéi. 



Az ERBDETKK TUDÁSA. TáLTOSSÁO. TudAs KERESÉS. 307 



Oltalom-igék, Oltalom-igék betegségben, Oczót fenyegető 
igék, Rosszak születése, Rosszat űző igék, Segélyt kérő 
igék, Sorsvetö, Tejeltetö igék, Tűz ellen való igék,. Meg- 
égett ember igéi, Tűz születése, Útra inditó igék, Vadász- 
ráolvasó, Vas születése. Vasat pirongató igék, Vérzést 
szüntető igék, Vízi kigyó születése, Vízre szálló igék, Zu- 
hatag ellen való igék." 
Mindezekben azon felfogást látjuk, hogy a dolgok 
eredeteinek tudása és dmondása ugyanazon dolgoknak elöho- 
zása is. „Ha tudom például, micsoda füveknek milyen alkal- 
mazása gyógyítja meg a sebet : azt nekem el is kell monda- 
nom, mert a szók ereje ^ nem a füvek ereje gyógyít.'* Innét van 
a „ráolvasók''-ban a hosszabb-rövidebb elbeszélő részlet. 

Es ezért van, hogj' tátos-tudős, a táltossag különös tudo- 
mány, vagyis jártasság abban: mit kell mindenik esetben 
tenni vagy mondani; mivel lehet megengesztelni az istene- 
ket; mely szókat kell a gyógyításnál, áldozatnál kimondani, 
mint kell az embereket kés vagy fejsze élén általlép- 
tetni stb.'^^* 

Ugj-ancsak a vogul nyelvemlékek szerint voltak e nép- 
nek különösen is jődői, kik az elveszett jószágot kitalálták ; 
boszorkányos varázslóik, kiket inkább nőknek képzelünk. 

A táltos és jósló bűbájosok gyógyítottak is, a varázs- 
lók betegséget okoztak. De betegséget okozhattak a táto- 
sok és nézők is, vagy jóslók. 

Végül úgy vélem, nem fog árüxni, ha a jeles Lönrot 
finn tudóssal elrándulunk Lappországba, hová talán még ma 
is messze földről járnak „tudást keresni." 

„Akkala faluban tudósok vagy bűvészek laknak. 
Akkalába érvén a segítséget kereső ember, a bűvész mi- 
után megtudta, mi végett jött el, énekelni kezd s ad- 
dig folytatja, mig az énekléstül elalszik. Ezen álmában, 
azt hiszik, a lapp bűvösnek lelke kiszabadul testébül s 
elmegyen azokra a helyekre, a melyek felé a bűvös az 
éneklés közben elméjét irányozta volt. Fölébredvén, néha 
egész éjszaka tart az álom, a bűvös mindenfélét beszél 
ama helyekről s így hihetővé teszi, hogj^ álmában tudást 
volt keresni. Ennek az énekléstül való elalvását elragad- 

20* 



308 Igéző versek. Bűvölés. Iralás. Kanta-ír. 



tatds-nnk nevezik. Az elragadtatásba eső lapprul mond- 
ják, hogj' sohasem eszik sót^ mert a sós étel megfosztaná 
bűvös erejétül.^^'^ 
Énelces versek voltak a finn igézetek is. A Kalevala 
főhőse énekkel varázsolja ellenfelét a tóba. Lemminkainen, 
a másik kalevai hős szintén dallal igéz el Éjszak asszonya 
házában minden embert. Ilmarinen énekkel változtatja jegye- 
sét sirálylyá. Váinámöinen dalával altatja el éjszak asszonya 
egész háza-népét stb.'^^^ Csenyery méltán mondhatta hogy: 
a Kalevala hősei többet igazítanak el varázsigével és énekkel, 
mint karddal. 

Könnyen belátható, hogy az ősmagyar vallásban is meg 
kellett lennie a papok vagy táltosok osztályának, és pedig 
a mennyire a nyomokon eligazodhatunk: ugyanazon hivatás- 
sal és renddtetésseL Bizonysága ennek: 

1. A büvölés-bájoltU-szíívunk, Ennek megfelel a finn: 
baive vagy paive és a török: ImjülebajiL íme tehát e szó 
még az altáji genius ajkáról közösen ellesett fogalmi alak! 
Es a törökben is a kötés-, megkötés gondolata kapcsolkozván 
a bü'háj szóhoz, világos hogy: benne mythologiánknak az 
ősi varázslat elmosódott hiedelmére nézve egyik hathatós 
bizonyságát birjuk, és hogy az ősi varázslat mibenléte tekin- 
tetében biztonsággal hagyatkozhatunk a velünk rokon népek 
hagyományára is.®**^ 

2. Az iralás^ rovalás és kanta-ír szavaink jobbára szin- 
tén ezen körben mozognak. Rövidség kedveért csupán az 
utolsóra vessünk némi figyelmet! 

Hunfal vj^ jelesünk szerint kanta elavult szavunk, mely 
a székely nyelvjárásban kuruzslót jelent, megtalálható a laj)- 
^oA:náZ(kannus= bűvész-dob), /ínne^'ne7 (kant = igézni), nvogu- 
laknál (k'iint).®^® Az igézet fogalmának hordozója tehát és e 
szerint a S5:ékely kanta ir = igéző ír, kanta-íres --^^ igéző 
írrel bánó. 

Vámbéry nag}i;ekintélyű nyelvtudósunk a magyar papi 
osztályt kam-né\ alatt nyomozza, mely a mai magyarban 
már csak annyiban van meg, a mennyiben a székely kanta = 
kuriizsló-szóhan az altáji kamta ismerhető fel, mely annyit 
akar mondani, hogy kain-ot, a sámánt foglalkodtatni, magát 



Táltos, tudóst jelent-e vagy jóst? Javas. 309 



bűvös mondással gyógyíttatni. Innen van a kanta-ír = a 
kuruzsló szere = bűvös ital. Kam önálló szóként nem fordul 
elö a magyarban, mit említett tudósunk a magyarok első 
térítői buzgalmának tud be.^^® 

Hunfahynak avagy Vámberj^nak van-e igaza? Igaza 
lehet mind a kettőnek is, és ezen esetben a közös szókincs 
egy másik darabkájával, mely újabb igazolás lenne a közös 
hagyományok részességéhez, — vagj'on dolgunk. 

3. Táltos-szB,v\inks,t illetőleg is meg van a vetekedés a 
két vitázó iskola képviselői között. Az ugor iskola szerint 
finnül taitaa = tudni s taitaja annyi mint : tato, iatos, melyet 
nyelvünkben, majd íafos-nak, majd táltos-nak ejtünk, mint 
kódtist és koldust. A tátos tehát tudós, bölcs embert jelent.^*^ 

A török eredet fáradhatatlan védője a középázsiai török 
jajéí-val mondja azt egyenértékűnek. Ez bűbájos, jósló, ki 
esőt, szelet és vihart támaszt, szóval titokkal teljes személy.®*^ 

Vámbéry különben, ha tévedt volna is a szószármazta- 
tásban, majd nem egészen találó a táltosok tisztének körül- 
írásában, midőn írja folrtatólag, hogy: az áldozati állatot 
levágta, beleiből vagy megüszkösödött lapoczkájából jöven- 
dölt, az imádságokat a hivők előtt elmondta, a bűbájos szer- 
tartásokat és a tulajdonképen való istentiszteletet elvégezte. 

4. Ugy látszik, hogy az ősmagyar papsilgnak nem kü- 
lön osztályát, hanem csupán teendőiknek egyik-másik nemét 
emelik ki a javas, javos, mely nevek alatt a köznép, a ha- 
gyományok örököse tudvalevőleg azon férfiakat vagy asszo- 
nyokat érti, kik kuruzsolnak, ráolvasással s holmi babonával 
gyógyítanak. Nem így Vámbéry akadémikusunk, a ki ezt a 
törökből való szószármaztatással jős-nak magyarázza, jel- 
vagy dlornfejtö'VGl értelmezi, szóval jöveiidömondónakj jören- 
dóíő-nek tartja, a ki egyszersmind javasol is, azaz a jóra 
figyelmeztet, ^^^ 

A néphagyomány nem tud ugyan semmit arról, hogy 
a javasok a jósláshoz is értenek ; de azt is meg kell enged- 
nünk, hogy a régi javasok egészen mások fogtak lenni, mint 
a maiak. 

Tehát ja?;r(5-szavunk is ősrégi és mint ilyen hitregés 
fogalom hordozója. 



310 A KKÖNIKÁK VARÁZSLÓI. IgR CZRK. RROESEK. 



Abban hagj^a az egyes idevágó kifejezések szónyomo- 
zását, az látszik legsürgetőbbnek, hogy a régi magyar vallás 
papjai felöl a hagyományt is kivallassuk. 

írásbeli hagyományainkat a mi illeti, krónikásaink az első 
keresztényellenes fölkelésről szólván mondják, hogy : Vatafia, 
János, a pogány vallást követvén, sok varázslót és nézőt és 
bűbájos asszonyt gyűjtött maga körül. Kérdés, hogy a jámbor 
szerzetes csakugyan kétféle papját ismeré-e az ősvallásnak 
hallomásból, vagy a magában álló táltos embert és asszonyt 
nem látta máskép kimondani, mint ezen körülirással : magi 
et haruíipices et pythoyiissae? 

Magában állván krónikáinkban ezen hely, a további 
nyomozáshoz kiinduló pontúi nem szolgálhat s meg kell elé- 
gednünk annak megállapíthatóságával, hogy a keresztény 
középkor is úgy ismerte az ó-vallás táltosait, hogy azok 
varázslók voltak, s a károst az elveszett jószágra nézve útba 
tudták igazítani. 

A keresztény hadjáratokban köztudomás szerint a ke- 
resztet magasra emelve a papság járt elül. Ugy látszik, hogy 
ez ős szokás volt, miután nyoma van nem csupán annak, hogy 
mint jósok és orvosok a táborozásban részt vettek, hanem 
abban is, hogy „a had elölt járván, a dandár uiánok énekdt."^^^ 

Vajjón itt nem az „igriczekről/ ^regesekről," kiket mél- 
tán tekinthetünk az ősvallás énekes levitáinak, van szó ? Ada- 
tok hiányában nehéz leszen eldönteni. Az Igriczi helynevek 
és Igricze községek Szolnok-Doboka, Zala, Szabolcs és Bor- 
sod területén azt akarják belátásom szerint bizonyítani, 
hogy az ó-valhls énekesei egész telepeket tehettek a jelesebb 
szent helyek közelében. Mondhatnak azonban ezek mást is, 
azt hogy lakói az énekléssel járó bűbájolás nagyobb hírne- 
vében állottak. Nem lehet a véletlenség dolga, hogy az Ig- 
ricze és Igriczi községek többnyire egyházaknak jutottak 
adományul. 

Hogy ezen igriczek a kerí>szténységben, mint az ó hit 
veszedelmes hagyományosai üldöztettek, magától értetődik, 
de miként láttuk, nyoma is van ennek a fönmaradt ^reges^ 
dalokban. Hasonlót tapasztalimk másutt is. 

Vámbéry tanár beszéU, hogy a mongoloknál, mielőtt ős 



A MONGOL BAK8I-K. MesEBBLI TÁLTOSOK É8 KOPASZ ÖREUEK. 311 



vallásukat elhagyták, nagy tekintélyűek voltak a „baksi**-k, 
hogy a baksi'SZÓ alatt ma Közép-Ázsia nomádjai vándorló dalost^ 
troubadourt iródiákot értenek, a ki egyszersmind kuruzsló és 
bűbájos, és a kit a moUák ezért, mint az ősi hit képviitelöjctf 
nagyon üldöznek.^*"* 

Vájjon mllunk az énekes papi osztálynak kik levének 
a keresztény középkorban képviselői, az Anonjnnus által 
annyira lenézett hegedösök-e; vagy a ,,reges dalokat" má- 
soktól öi'ököltük ? — nehéz lenne hirtelenjében megmondani. 

Vannak, kik Ipolyival a garabonczos-okat tartják a nép- 
hagyományban máig is élö ösvallási papoknak leginkább 
azon indokoknál fogva,, mert a mondák szerint írástudók, 
könyvesek ; könyvük bűvös könyv, maguk pedig titkos ha- 
talomnak birtokosai. 

A Mytliologiának e tekintetben a nyelvtudomány hiva- 
tott szolgálatot tenni a garabmiczos-néx megértelmezésével. 

A üilfos't ismeri népünk még most is, de már csak 
mint a mesék és mondák személyeit, kiknél még meg van 
a régi táltosságnak nem egy tulajdonsága. 

Olykor úgy tüntetvék föl, mint a kik értenek az álla- 
tok nyelvén; tudják az elrejtett dolgokat; ismerik a füvek 
titkát és a láthatatlan erők fölhasználhatóságának módját. 
Mint mesehősök bátrak és visszarettentő akadálvt nem is- 
mernek. Ha ezéljok úgy hozza magával, megjárják még a 
föld alatti világot is. 

Máskor meg (és ezek sajátképen a mesebeli táltosok) 
úgy állítvák elő, mint barlang lakásban tartózkodó nagyon 
híres hosszú szakálú kopasz öregek, kiket nagy könyvük 
olvasásába elmerülten talál mindig a tanácsot vagy segítsé- 
get kereső mesehős. 

Az élö hagyomány táltosait már egészen átalakúltaknak 
találjuk, kik is mint a boszorkányok közül valók, kiknek 
..szövetségök vagyon az ördöggel," üldöztettek még a század 
elején is.*^*^ 

A nép még mindig tudja, hogy: kikből lesznelc a tálto- 
sok ? De természetesen, hogy itt is érvényesül a szabályul 
állítható tapasztalat, hogy a nép őspapjait jellemezvén, a tál- 
tost nem emhti és a táltosról beszélvén, azt az ördög és a 



312 Táltos-szülöttek. A táltosság mostani birtokosai. 

boszorkányok társának hiszi. Szóval a táltos a mai néphit- 
ben a félelmetes Rosszak egyike. 

Az oly gyermek, ki foggal jön a világra, már néhány 
nap múlva elhal, vagy hetedik évében az ördög elviszi és 
ördöngös mesterségekre tanítja. Ezekből lesznek az ,ádö- 
csinálók'' és „garaboneziás diákok.""*^* 

A szeged-vidéki néphit szerint is: ha nagy foggal jön 
a világra a gyermek s a fogát ki nem törik, elrabolják a 
RosszaJc.^^'^ A nagy foggal szülöttekből lesznek a Tdtosok^ 
kik a közönséges embernél nagyobb hatalmúak. A mi most 
átoknak vétetik, az ős időkben az ég ritka kedvezésének 
tekintetett. Jaj a legj'őzötteknck, még ha kis-istenek voltak 
is egykor! 

A mi a Jmhájolás-t illeti, ennek gyakorlásában az él6 
néphagyomány a boszorkányokat tudja az egykori táltosok 
ebbéli tudománya félelmetes birtokosainak. 

Nálok a szellem-idézéshez szükséges hüvész-doh meg 
volt még a múlt század első felében, miről a boszorkány- 
perekből veszünk tudomást. Így a Rósa Dániel perében elő- 
fordul, mint vád, hogj^ a felsővárosi koldus fiát boszorkány- 
ságra tanította s e végett ..az doboth" a fiu atyjával elvitette. 
Mi dob lehetett ez, ha nem az, a melyikre a vogul táltosnak, 
miként fönnebb láttuk, okvetetlenül szüksége van, liogj^ ma- 
gát érintkezésbe tehesse a szellemekkel, vagyis magát ,,m'?V'- 
léshe," elragadtatásba hozhassa.®*^ 

A hagyomány úgy tudja, hogy a boszorkányok egyenes 
összeköttetésben állanak a szellemekkel (természetesen: go- 
nosz szellemelck(d) s ezek nekik mindenben szolgálatukra álla- 
nak; hogy oly titkoknak vannak birtokában, melynél fogva 
csodaszerű bűbájolást vihetnek véghez azon személyeken és 
tárgyakon, kiktől vagy melyektől egy hajszál vagy ruhadarab 
vagy csak rongj" és részecske birtokukba esett s ekként az 
egész ember vagy állat hatalmukba került. 

A népmesék tudnak olyan vállalkozókról, a kik „boszor- 
kányságot mentek tanulni," de attól később elállottak.^*® 
Bizonyosra vehető, hogy annak idejében nem boszorkány- 
ságról, mely soha sem volt tisztességes foglalkozás, hanem 
táltosságról volt az ilyeneknél szó. 



öí>'P"mÖS, RABONHÁN. OYULA, HORKÁZ PAPI NEVBK-E ? 31 S 



Másik csoport a kiknél tényleg táltos hagyományokra 
akadunk, a javas emberek és asszonyok mindig kevesbedő 
száma és a kuruzsolás- és babonákban hívőknek serege. 
Ezekkel még külön is kell foglalkoznunk. 

Eínnvit a táltos hadról általában. Ha az ős áldozatokat, 
miként vitatva volt, a mordvával rokon szertartások vevék 
körül, a táltosnak a külsőségek végzésére 12 segítője volt. 
Az egykorúak papoknak nézzük-e ezeket is? — megítélni 
merő lehetetlenség. 

Ipolyi főpapi nevezeteknek, eredeti hagyományos nevek- 
nek véli érsefc^ öspörös, kádár szavainkat és a székely áldo- 
zatok szereplőit a következőkben mutatja be : rohonháríj gyula, 
horkáz^^^ Legj'en, ha lehet; mi azonban merész ós könnyen 
megközelíthető föltevésnél nem vehetjük többnek. 



XXXIV. A javasok és orvosi szereik. 

Yoltak-e az •«ösvallásnak papnői ? A bábaasszonyok a Boldogasszony 
poharának eláldói. A Vata-Iázadás nöszereploi. Az idős asszonyok a 
gyógyítás és rontás szolgálatában. Az ősök gyógyszertára. A nép által 
leginkább ismert orvosnövények. Hagyományos tanácsok egyes beteg- 

sógckbon. 

Eddig papokról szólottunk; kapcsolatos vele a kérdés, 
hogy őseink vallása mutat-e föl pajmök-et is ? 

Csengery, kire alkalom adtán szívesen hagyatkozunk, 
csak látszatra felel e kérdésre, midőn mondja : „A varázslat- 
nak kettős feladata van: egyik inkább reális, a másik in- 
kább eszményi jellemű. Amott az ember szellemi hatalomra 
akar emelkedni a természeti tárgyak és az emberek fölött; 
8 az utolsó esetben csak belátását akarja felfokozni. A saját- 
képi varázslat ez okból inkább a férfiak, míg a jóslat, a 
térben és időben elrejtett dolgok fölfedezése inkább a nők dolgaJ^^ 

Ipolyi már határozottabb vonásokkal körvonaloz; mert 
ezt írja: A férfi papok mellett minden ős vallásban ott találjuk 
a női papokat is, 

A férfiakat közönségesen a had és csaták nyugtalan 
ügyei, a házi és népkormányzat, a birói tiszt, a földmí- 
velés és nyájtenyésztés gondjai foglalák el. közölök 



314 Ipolyi szerint voltak papnak. IOzek elfajul Aha. 



kerültek ki a főpapok, az áldozat intézők és bizonyos 
szerepkörben a jósok is. De már az orvosi teendők, a tit- 
kos erejű füvek ismerése, szedése, belőlük orvosságok fő- 
zése, a betegek ápolása, gyógyítása gyöngébb nemüknél 
fogva majdnem kizárólag hozzájok tartozik vala. Ők 

ápolák, gyógyítgaták a betegekot, ők hegesztek, kötözge- 

ff 

ték a sebeket. Ük készítek az ír-eket, íraltak, kentek stb. 
Sok helyütt írásban és énekben is gyakorlottabbak lehet- 
tek, semmint a férfiak. Ihlettség-, lelkesedésre, ábránd- 
szülte jóslatokra, előérzetekre, előrelátásokra pedig már 
csak ingerlékeny képzelő tehetségüknél fogva is hivatot- 
tabbak voltak a féi^fiaknál. 

A dolog természeténél fogva ily magasztos teendők 
végzésére kiválólag f ellengző képzelő tehetségű, ihlettségre 
fogékony s a nagj^ tömegre ügy szellemök, mint külső 
megjelenésök fensége-, szépségével s bubájával hatni ké- 
pes fiatal, szűz hölgyek voltak hivatva, kiknek egész lé- 
nyök minteg}' akaratlanul is azon női isteni személyeket 
juttatá eszébe a népnek, a kiknek itt képét viselik vala 
s csakugyan mindenütt ilyeneknek találjuk őket, s szá- 
mos egyenes bizonyságok is hozhatók föl a mellett, hogy 
e tisztek csupán csak ily szüzek álüil gyakoroltattak a 
régi népeknél, elannyira, hogy hivataluk csak bizonyos 
életkorig tartott, azontúl pedig alkalmatlanoknak tartat- 
tak reá. így történt aztán, hogy a családi körön kivüli 
nem természetes állapotukban a jobb, gyöngédebb s em- 
beri érzés kihaltával, az általok egykor gyakorolt jóslás, 
varázslás, kuruzslás, gj'ógyítás folytatásában kerestek 
menedéket. De azt nem többé az istentisztelet körében, 
oltáraik mellett, hanem titkos, alattomos utakon űzve s 
jó haszonért bűnös cselekvényektől sem irtózva. Az ilye- 
nek aztán a titoktartást igénylő aljas rossz ügyekben, a 
világosságot futó cselszövésben, a rossz szándékban hoz- 
zájok fordulóknak mindig készek voltak segédkezet nyúj- 
tani, így lőn aztán, hogy mostani egész ténykedésök amaz 
előbbi, sok tekintetben józan és áldásosnak tekinthető 
helyében vétkessé, kárhozatossá, vészthozová vált s mint- 
hogy most már kizárva az istenség tiszteletéből, nem a 



Táltos asszonyok és leányok hiánya. 315 



jó, hanem a gonosz főbb lények, szellemek nevében űzik 
vala gonosz játékukat : működésök istentiszteletből ördög- 
szolgálattá lett.«^2. 

Csakhogy úgy áll ám a dolog; hogy Ipolyi elméleté- 
nek nem kedvez a néphagyomány, sőt egyben-másban ha- 
tározottan ellene mond annak, mi elég ok arra, hogy azt 
részletes vizsgálat alá vessük. 

A jeles iró lelki szemei hihetőleg az Olymp istenei 
felé valának fordítva, midőn minden természet fölött való 
főbb lénynek papot vagy papnőt tulajdonított, holott tudnia 
kellett, hogy vallásunk a görögök vallásának fejlettségét 
korántsem érte el : a jósok nálunk még varázslók, a papok 
még csak sámánok voltak. Az egyes istenek még nem efjfé- 
szen domborodt^ik ki erkölcsi személyekké, hogy lakásul 
külön egyházakat és szolgálatukra külön férfi- vagy női 
papságot követeljenek. 

Mikor tulaj donképi papja sem volt az Ős vallásnak, an- 
nál kevésbbé engedhető meg, hogy szükségelte volna a 
papnők rendjét is. 

Nem vévé észre a tudós szerző, hogy a mit a férfi és 
női foglalkozásra nézve mond, az nagy általánosságban van 
mondva, mi itt semmit sem bizimyít, ha csak azt nem 
akarja értetni, hogy minden férfi : pap, és minden nő : papnő 
volt őseinknél. 

Való az, hogy a külsőleg is szép fiatal szüzek legin- 
kább voltak hivatva az istennők képe viselésére; de mi 
hasznunk belőle, ha „mindenütt,'* a régi népeknél ezek áll- 
nak a szép istenasszonyok szolgálatában, nálunk azonban 
mindennek nincsen semmi hagj^ománya. 

Táltos asszonyokról semmit se tudunk. Es ha még ezt 
megengedjük is, de hol teszünk szei-t táltos leányokra? A 
,,pünkösdi királyné" választás népszokásában hagyományát 
bírjuk amiak, hogy a leányünnep alkalmára elüljárót maguk 
közöl szoktak a leányok választani. De ezen ünnep zártkörű 
volt s a választás csak egy leányünnep vezetésére szorít- 
kozott. 

A Szajnának voltak szüzei a gall mythologia szerint; 
de a Tisza-Duna szüzeiről, mint papnőkről mit sem tudunk. 



316 A BÁBÁK RÉGI ÉS MAI ÁLDOZATA. VaRTHA VARÁZSLÓ ASSZONYAI. 



Az ösvallás a Nagj^asszonyt tcvé ugyan tiszlelete köz- 
pontjává, de nem külön női paposztály, hanem minden ha- 
jadon és asszony által együ'ánt kivánt tiszteltetni. 

Ugy hagyta, hogy minden asszony papnő legj^en, de 
csak a maga családja és háza körében. 

Es ha mégis volt az ősvallásnak papnője, ennek mond- 
hatók némi tekintetben a Bába asszonyok. A gyermekadó 
Nagyasszony tekintetett és tiszteltetett az első bábának. 
Nagy becsülésben állottak előtte a bába-asszonyok is. 

Ezen tiszteletre vihető vissza a mordvák azon szokása^ 
hogy karácsony hetiben két áldozatos lakoma is tartatik a 
bába házánál : a házasok . és gyermekek lakomája. Ilyenkor a 
bába a főszemély, ki elül imádkozik és eláldja a szertartásos 
étel- és italneműeket. Es Szeged vidékén még ma is a 
bába áldja el, miként alább látni fogjuk, avatás után a Bol- 
dogasszony poharát. Hanem azért a bábákat papnőknek nem 
tarthatjuk, s nem tarthatjuk különösen azon értelemben, a 
milyenben az idézet irója veszi. 

Azonban habár nem állítható is, hogy az őshit papnő- 
ket is vallott volna, még sem mondható, hogy ősanyáink 
egészen járatlanok voltak azon rejtelmekben, melyek a vallás- 
gyakorlat lényeges részét tevék. 

A Kalevala hősei a bűvészet mesterségét ép úgy any- 
joktól sajátítják el, mint atyjoktól, vagy miként az egyik 
mondja: „Jó az atyám tudománya, de anyámé még több 
annál."»^3 

A Vata-mozgalom lényeges szítói a krónikás szerint 
varázsló asszonyok voltak, kiknek főbbiket Béla király el is 
fogatta és éhhalálra kárhoztatta. De ezek isteni lényeknek, 
isteftiasszonyoknak mondatván, boszorkány oknak tarthatók ; de 
papnőknek semmi áron sem a krónikás barátok följegyzése 
alapján/^'* 

Említtetnek ez alkalommal a „pythonissá:'-k, kik nagy 
számmal gyűltek össze és bűbájos énekeket éneklének, mi- 
ként a táltosok. 

Mintha mégis lehetne szó papnőkről és táltos asszo- 
nyokról ! De hát elmaradhattak-e a nők ilyen mozgalomtól ? 
A változtatásokkal elégedetlen nemzeti genius kiknek lelkét 



Féhfi- és nöja vasok. Az ösi gyógyszertár vélt füvki. 317 



tüzelheté fel inkább az új valhls, az új rend ellen, mint 
azon íisszonyokét, kiknek ifjú kora az ó-hit vidám gyakor- 
latában telt el, kik az isteni dolgokban járatosabbak valá- 
nak sok férfiaknál ? Nagyon természetes, ha a nőket annyira 
a mozgalom élén látjuk, mintha oltáraikat féltő papnők let- 
tek volna. 

Azonban habár nem volt is az ó-vallásban asszonypap, 
a gyakorlati élet a papság nem egy teendőjét megosztá a 
növel. Ilyen vala a f;ijVgyitás, mely eredetileg úgy tűnik föl, 
mint vallásos gyakorlat és papi teendő, de mely a hagyo- 
mány világításában már koránt sincsen nemhez kötve. 

Vannak férfi- és nőjavasok. 

Mai hagyományainkban az asszony-javasok jelentkeznek 
első sorban urusolók, kuruzsoUk, vénaszszonyok, banyák néven 
neveztetve, ők gyűjtik a bajban hathatós füveket, őrzik a 
jobbulás ígézetes szavait, főzik a gyógyítás vagy rontás bű- 
bájos keverékét. 

A férfi javasok csak a használó szerek titkát Őrzik, a 
tudós asszonyok értenek a rontás mesterségéhez is. 

Habár az egyes növények hitregéi feledésbe mentek s 
a mindennapi bajok közönséges mythoszszerűséggel nem ke- 
csegtetnek is, mégis méltó, hogy legalább nagyjából ismer- 
jük az ősök gyógyszertárá-i: azon füveket, melyeknek a nép 
előtt hagyományos neve, becse vagyon. 

Ilyenek neveiket tekintve : 

1. Az áldott fú (pápa fű; centauria benedicta), mely- 
nek gyomorerősítő, haslágyító hatás tulajdoníttatik. 

m 

2. A/omAo^o/w (Altató nadragulya, atropa mandrag.) 
'3. Aranynyal versengő (vére-huUató, vére-hulló, cheli- 

donium május), a nép szömölcs és terjedő sömör elvesz- 
tésére használja nedvességét. 

4. Bába íre (Tömjén pimpinella, pimpinella saxifr.) 

5. Boldogasszony ága (juniperus Sabina). Agai mérges 
anyagot tartalmazván, nehéz érteni : miért viseli mythosz- 
szerű nevét. 

6. Boldogasszony haja (cuscuta Europaea). Szép ne- 
vét talán szaporaságának köszönheti. Másként „kösz- 
vény-fű.*" 



318 Boldogasszony csipkéje — Ínnyújtó-fü. 



7. Boldogasszony csipkéje (rubus idaeus = málna 
s;5ederj). 

8. Boldogasszony mentája (balsamita vulgáris). 

9. Boldogasszony palástja (alchemilla vulg.) 

10. Boldogasszony tenyere (Tenacetum balsamita). Erős 
szagú növény, mely a giliszták ellen használtatik. 

11. Boldogasszony rózsája (fülbecsavaró, rózsás fülfű, 
sempervivum tectonim). Levelei régóta gyógyszer hirében 
állanak. Házak tetején szokták tenyészteni. Azért is my- 
thoszszerű, mert villámhárítónak tartatik, miért neveztetik 
mennydörgöfű-nek is. 

12. Boldogasszony teje, tövise (carduus Marian.) 

13. Boldogasszony czipőkje (Cypripediimi calc.) 

14. Diadalmas fü (nyelves péra, ruscus hypogl.) Levelei 
összehúzok s mint ilyen többféle bajban is használatos. 

15. Csaba-ire fú (Poterium). Gyengén összehúzó szo- 
rító erővel bír ; a sebek gj'ógyulását előmozdítja. A hitregés 
monda szerint Csaba vezér ezzel áUítá talpra elhuUott 
vitézeit. Mások hibásan a tömjénes pimpinellát (= bába- 
íre, pimpinella saxifraga) tartják „(^^aia-ír-jének." 

16. Bicsöségesfü (= orvosi szigorai, veronica oíTicin.) 

17. Életfüve (^^ életillat tajorja, teucrium mariun). 

18. Ezer jófü avagy foghagyma illatú fü (dictamnus al- 
bus). „Az nillal iiltal lőttetett szarvas ezerjó fűvel szokta 
magát orvosolni/* 

19. Apró fülfű (Szaka, sedum). 

20. Giliszta fu (Harang Czámoly, aquilegia vidgíiris). 

21. Oilisztavirág (giliszta varádics, tenacetum vulg.) 

22. Ooly varontó fű (saláta szironták, ranunculus ficar.) 

23. Győzedelmesfü (fátyolos hagj^ma, album victorialis). 

24. Haslágyitófü (kerek mályva, malva rotundifol.) 

25. Hajnevelö fü (cuscuta) V. ö a 6. sz. 

26. Hasinditó fü (euphorbia). 

27. Hideglelést gyógyító (= Földepe Tárnics. Gentiana 
centaur.) Nevezik másként ^Jcis ezerjó fűnek"" is.®^^ 

28. ín-fü (ajuga, kacskanyak), másként „köszvényfű."* 

29. ínei'esztö fü : balsamina. - 

30. ínnyujtó-fü: pénzlevelü Lizinka (Lysimachia num.) 



íNyytjTÓ-FŰ — SzENT-OyÖRGY-LOVA FARKA. 319 



31. ínnyvjtó'fú: réti csikorka (gratiola ofTicin.) 

32. IdenszakáUa-fü : pimpinella sangvisorba. 

33. Istenfa: Abrut üröm (Artemisia Abrot.) 

34. Kdés'fíl: mezei sikkantyu (Scabiosa arvensis). 
Másként: var- fii (Mel: Herb. 154). 

35. Keresetes'fú .keresztes Tárnics (gentiana eruciata). 
Másként ^Szent-László füve" és „Szent-Ilona füve.''"^® 

36. Kigyómarást gyógyító: réti kecskedisz (tragopo- 
gon prat.) 

37. Lép-fú: „lép küssebítö fű"* (asplenium Ceter.) 

38. Májgyógyitó fü: ageratum. „Fekete gyopár sza- 
bású fű vagy májgyógyitó fű.** Van „fejér Májfű," „kö\i 
májfű," „csillagos májfű" is. 

39. Mirigy-fü: kalapos szattyu (tussilago petasit.) 

40. Mindengyógyüó'fü : panaces. 

41. Nátha-fa: staphis agria; tetű-fű : „az az t és 

nátha kivonó fű, turhiis fűnek, nátha fűnek is hiják." — 
Nátha-fű: a kenyérbél cziczkóró (achillea ptarmica) és a 
féregölö sisakvirág (delphinium stap.) is. 

42. Nyak' fű: campanida cervicaria. Másként „ha- 
rangfű." 

43. Nyelvcsap'fü : uvularia amplex. 

44. Párló-fu: agrimonia. „Apró bojtorján." 

45. Sennyedék'fű : mezei Sikkantyu (scabiosa arven- 
sis). Másként „Kelésfű," „rüh-fű." 

46. Sérvésfü: Valantia eruciata. 

47. Szerit' Antal, Szerit Iván- füve: tejoltó galaj (galium 
verum). 

48. Szent' Benedek- füve : Szekfűszagú cziklász (geima 
nrbanum). 

49. Szent- Borhála-fíive: szegecs (Erysimum Barbár.) 

50. Szent-György-virág : tavaszi kankalin (primula 
veris). 

51. Szent-György-virág: májusi gyöngyvirág (conval- 
laria majal.) ^Sülyfíi." 

52. Szent György-füve: kigyófű(ophioghissum vulg.)^^"^ 

53. Szent György-lova far ka : (spárga Xyulárnyék : as- 
paragus offícinalis). 



320 Szent-Tloka asszony fCvb — Vérállató -fü. 



54. Szent-Ilona cisszo7iy-füve : közönséges pap rád (po- 
litrichum vulg.) A másik a keresztesfű vagy Szent-László- 
ftive. A harmadik „Szent-Ilona asszony-füve'' vagy erdei 
vad zsálya (salvia silvestris). 

55. Szeni'Jaknh'füve : (küllörojt: erigeron és senecio^= 
üszögör): „körontófű, szöszösfű. Az egyik fele igen sző- 
rös, a másik nem igen szőrös, ezt Szent-Jakab füvének 
hiják." 

56. Szent-János füve: fekete üröm (artemisia vulgar.) 

57. Szépüüfű: nagy zsázsa (lepidimn latifol.) 

58. Szeretök- füve j szerelem fü: amaranthus caud. 

59. Szerelem-fü : heverő szaka isedum anacamp.) 

60. Sziverösítő: szúrós gyöngyhim (leonorus cardiac.) 

61. Szivófü: lótorma bérese (clematis erecta). 

62. Temondád-fü : mezei tarsóka (a kék iringó, a ke- 
serédes csucsor is), „the mondád fű, hoc est, tu dixisti 
herba. eo quod aniculae pueros a febre hac lierba curare 
solent." — „Gyermekeket meg ne igézhessék, rá gondol- 
nak, küszöb alá az temondád-fűben (fűből) ott elásnak." 

63. Térdkötö'fü : porcsin-ezikszár (polygonum aviculare). 

64. Teiemoldó'fü : tetemtoldó szuhar (cistus helianth.) 

65. Tej hozó-fű: polygala vulgar. 

66. Tejzsugoritó : tejoltó galaj (galium venun). 

67. Tisztes-fű: tisztes huny ász (stachis recta). 

68. Torokfü, csapfü: nyelves péra (ruscus hypoglos.) 

69. Vállas torok- fű: Vállas csengetyűke (campanula 
cervic.) 

70. Torokgyik'fü : bodza-tákajak (scrophularia nod.) 

71. Torok öröme: torok-villahim (prmiella vulgáris). 

72. Toroktisztitó : szapora szegecs (erysimum officin.) 

73. Turhás-fű : féregölő sark virág ( delphinium staphy s ). 

74. Tűdöfü: pettyegetett gálna (pulmonaria offic.)®^® 

75. Uti fű : plantago. „A lencse a hasat megszorítja, 
főképen a melybe czékla és úti-fű vettetik." 

76. Var-fü, kelés-fű: mezei szikkantyu (scabiosa 
arvensis). 

77. Vérállaió-fü : porcsin-ezikszár (polygonum avicu- 
lare) L. Térdkötőfű. 



VÉRÁLLATÓ-PÜ — CSODAFA. 321 



78. Vérállaió fü: pásztor tarsóka (Thlaspi bur^a pást.) 

79. Vérállató fü: galamb-gerely f geránium columb.) 

80. Verdiin tó' fú : rózsás gerely (geránium sangv.) 

81. Vérállató'fü : magas linka (hypericum Ascyr.) 

82. Várfü: orvosi vérfü (sangvisorba offic.) stb. 

Azt vélem, hogj' e névsorban, mely különben nagyobb 
körültekintés mellett talán még egyszer akkora is lehetett 
volna, az ős guóffyszeriámalc egy részével számoltam be. A 
mivel nem akarhatom azt mondani, hogy a fölhozottak min- 
denikének népies, ősmagyar eredetiségeért jót állok. Igen 
sok beszédes növény-név van, melyeket a műkifejezés (ter- 
minus teehnicus) nem enged meg a magyar gyakorlati élet 
sajátjának. Ilyen közös vagyonnak, melyben az ó-világ örö- 
kéhez jogot tartó minden nép egyenlően részes, látszanak 
a szigorúan orvosi nevek meUett a keresztény jellegűek, a 
mennyiben más néven nem fordulnak elő. 

Gyűjteményünk egynémelyikének hitregés volta, több 
nevezetűsége és gyakorlati alkalmazása azt bizonyítják, hogy 
egészben véve azon füvekkel van dolgunk, melyek a nép- 
monda szerint a napfordulat nagy éjszakáján megszólalnak 
s titkos erejöket az embereknek kinyilatkoztatják. 

Az ős gyógyszertárnak másik részére, azon füvekre, 
virágokra és gj-ökerekre, melyek a nép háztartásából ma 
sem hiányzanak, gj'akorlati úton lehet legkönnyebben annyi 
a mennyi tájékozódást szereznünk. 

Eger vidékén s a Mátrában, a mennyire értesülhettem, a 
következő növényekkel védekezik a nép a szokottabb bajokban : 

1. Az apró bojtorjánt (boj torjános párlót: agrimonia 
Eupat.) pemete füvei (Marrubiiun) összefőzVe iszsza tüdő- 
baj ellen. 

2. A bellindek— (hyoscyamus niger: esalmatok) 
„csúz" ellen használatos, magja pedig fogfájás ellen. 
Szenet tesznek egj' fedőbe s arra ráhintik a magokat s 
a fogfájós száját föltátva ráborul a füstre, lepedővel be- 
takarják s néhány perezig ily helyzetben hagyják. 

3. Csodafa: halméregfű, redőszirom (datura stramo- 
nium). Levelei zsírral összetörve, a daganat fájdalmát 
enyhítik s azt oszlatják, a néphit szerint. 

21 



322 Egerparkú-fC — TisztesfC. 



4. Az egér farkú fú: cziczkóró, cgerfarkkóró, ezerle- 
velűfű (achillea miUefolium). Levelének és virágának 
forrázata főleg női bajokban hathatós, levele külsőleg 
alkalmazva sebgyógyitó. 

5. Forrasztó levél : Kíüiyafű, sebfoiTasztó, szófia zsom- 
bor (sisymbrium Sophiae). Kozma Ferenez úgy véli, 
hogy azonos a mesék forrasztó füvével. 

6. Forkasyége virág : farkasalma, hézag gyökér (aris- 
tolochia clematis). Forrázata gyomorerősítő, levelei és 
gyökere sebtisztító. 

7. Hunyor: gálnafű, papkalap, mely ,jó és erős 
hastisztitó orvosság" gyökérrostjainak használatában, kü- 
lönben pedig „bábaszer." 

8. Kakuk-fü: démutka, kerti démutka, balzsam-fű, 
mézfű (thymus), mely mint idegerösitő ismeretes s gyer- 
mekfürösztő. 

9. Keserű lapu (lappá major), melynek használata 
gyakori. 

10. Kigyónyelvü-fu : Szent-György-füve (ophioglos- 
sum), mely szárasztó erejénél fogva sebeket gyógyít. 

11. Lestyán-gyökér (ligiisticiun), szintén a „bábasze- 
rek" egyike. 

12. Nadragula: nagyfű, maszlagos nadragulya (atropa 
belladonna) gyökerét köszvény ellen használják Eger 
vidékén. 

13. Nadálytö (vidékiesen: nadártő) : harangláb-fű 
(symphytmn officin.) Van fekete, mely a férfinak ós 
fejér, mely a nőnek használ csonttörésben. „Mondják, 
hogy a fazékban fövő húst is összeforrasztja." „For- 
nisztófű." 

14. Okörfark'kóró (verbascum) tüdőbaj ellen hasz- 
nálatos. 

15. Pemete (marrubium) köhögés ellen és mellbajban. 

16. Pokolvar-fü : hbatop (ehenopodium hybridum). 

17. Rontó'fü: Aggó üszögőr (senecio vidgaris). 

18. Székfü: orvosi szikfű (matricaria chamomilla), 
gyermekorvosság, mint izzasztó. 

19. Thztesfü : tisztes hunnyász (stachys recta). Für- 



Bodza. Fűzfa mondája. Feledésbe ment mythoszok . 323 

dönek használja a nép rontás esetében; iszszák a tüdő- 
bajosok. 

20. Úti fú (plantago) levele a raellfájásban hasz- 
náltatik. 

21. Úti lapu: szamárköröm, lókörmű szattyú (tussi- 
lago farfara) melltisztító. 

22. Szakadást gyógyító (hernaria glabra). 

23. Vérehvllaiófű : czinadonia gódirez (chelidonium 
május), sárga nedvét sömör elvesztésére használják. 

24. Vérfú (sangvisorba), mely a vérfolyást elállítja, 
a sebet beforrasztja, a nép szömörcs ellen használja. 

25. Zabszalmu'fözet „tüdőbajban." 

26. Csalán (iirtica)»^» stb. stb. 

A fák közül a népies orvostanban leginkább a bodza, 
mely „meghűlésben első, izzasztó orvossiig," fűzfa, nyárfa, 
jegenye, fagyai szerepelnek. 

Hajdan, úgy vélem, miként a Boldogasszonyról neve- 
zett füvek gyaníttatják, ha nem mindenik, de legalább is a 
nagyobb része gyógyító fűnek meglehetett a maga hitregéje, 
mint meg van a mordváknál még ma is a bodzafának és 
nálunk a jó palóczoknál a fűzfának : - 

„Azért hathatós a fűzfa, mer' fűzfa vesszeőkvel verték 
meg valamikor az Isten testyit, má' pegyig mindaz, amivel 
az Istent bántották, ez emmi orvosságaónk."®"° 

A feledésbe ment mythoszt sejteti itt-ott még majd 
a nevezet, majd a babonás használat, mint ezeknél földepe 
< tárnics, gentiana centaur.) föld füsti (fumaria ofíicin.) 

Az ős orvostannak a hagyományban megtalálhatjuk 
olykor egyes (jft/akorlffti utasUását is. Csakhogy itt bajosabb 
dolog, mint a fönnebbiekben, az eredetit a kölcsönzöttől 
megkülönböztetni s itt inkább csak tapogatóznunk lehet, 
mint biztosan haladni. 

Leginkább bővelkedik orüoüi recipck-h^n a hideglelés, 
nem hiába, hogy a palócz néphit szerint „77-félyi hideg 
van." A háromszékiek szerint : a hideglelés 99-féle és 99-féle 
orvossága van, melyek azonban jobbára mind bűbájolással 
gyógyíttatnak. Gyógyító füvek használatával itt csak kivé- 
telesen találkozunk, milyen némileg a következő: 

21'* 



324 Fog- és szemfájás. Köhögés. Szédülés. 



Szakaszsz 9 aranynyalversengöröl (czinadonia gódircz: 
chelidonium május) 9 levelet, tégy hozzá 9 darabocska sót, 
törd össze ; kösd be vele a nevetlen ujjodat, ha hojjag lesz 
rajta, elhagy a hideg. (Háromszék). 

Más bajoknál már inkább használatosak a természetes 
szerek, mint: 

Fogfájásról, Az ördögoldal-fűnek (galega officinahs) 
a gj^ükereit törd összve és főzd meg, mossad az fogadat 
és kivül is az mej felöl fáj, a pofádat is kössed véle. 

Fogfájásról másik. „Ha fáj a fogad, tartja a szilágy- 
sági gj-akorlat, tüskés disznófíínek (maszlagos csudafa, 
datura stramonium) a magvát főzd meg, ha a csupor 
tele van gőzzel, vedd fel a fedőt, tátsd ki a szád s tart- 
sad a csupor fölé, hogy a gőz járja meg a fogad, akkor 
a fogat rágó kis férgek, a mitől a fogfájás van, ki hull- 
nak s nem fog fájni többé a fogad." 

Szemfájás. Gyujtatlan faggyugj^ertyával nyomogasd 
meg a fájós szemedet s elhagy a szemfájás.*^^^ 

Veres szemű bontatlan török búzával (kukoricza) 
hengergesd meg a fájós szemedet, osztán elhagy a 
szemfájás. 

„Nagypénteken napkelte előtt menj a folyóvízhez, 
meríts belőle szembe a folyással, balkézzel, tedd el s a 
legjobb szemvized az lesz." 

^Ha A^alakinek a szeme fáj, a tyúkvaluból mosdjék" 
(szatmármegye-bótpaládi.) 

Köhögésről. Köhögés ellen legjobb a főzött zab leve. 

Igyál minden reggel liidzsiros tejet. 

Ehomra egyél szalonnát foghagymával. 

Szédfdés ellen, A napraforgó magvas bugáját vagy 
kilenczet vagy többet kell megfőzni s annak gőzével egy- 
más után a betakart főt kilencz ízben megpárgolni. 

Giliszta benned ha van a Lómentát borba főzd meg^ 
s azt igyad. 

VérhasróL Szerecsendiót, tojás székit szekfüvel ösz- 
szetörvén süsd meg és meg kell enni. 

Vizkorság ellen. A veres káposztának gyökerét méz- 
zel összetörvén, vízzel vegyítvén, kell inni. 



Süly. Hályog. Csonttörés, stb. 325 



Fülzúgási'óL Fejér ürömnek a vizét eczettel összeke- 
verve, kell fülviznek használni. 

Sülyről. Fa tövin termő fekete csalány gyökerét, 
melynek gyökere olyan aprós jSas, mint az árpa-répa, melyet 
megfőzvén borba' azt igya, akár vizben főzd meg. A 
sülynek sebjét pedig csoregubónak öszvetört s megszitált 
lisztivei hinteni. 

Hályogról. A fekete reteknek a tetejét mesd el és az 
bélit vájd ki és tölesd meg faolajjal, tégy belé timsót, 
gáliczkövet. Az elmeeezett tetejét csináld rá, ásd a földbe, 
hadd ott kilencz napig, azután vedd fel, azzal kenjed sze- 
meidet. 

Csonttörésről. Az mely tag erősen megütődik, ha 
csontja megtörtnek gondoltatnék, fekete nadáj-tövet ösz- 
szetörvén, ó-hájjal azzal kell kötni. 

Tályogot megérlelők ezek : disznó-ganéjt tejben meg- 
főzni s vele flastrom módon bekötni. — Fejér májva 
tövet megfőzni mézbe s azzal kötni. 

Fene ellen. A pápa-füvet gyökerestül törd meg, főzd 
meg, az sebet mosd, kösd vele. 

Kö elleni. A kiben kű vagyon, porcsin fűbül fürdőt 
csináltasson, abba fürödgyék.®°- 

Dögös időben angyiÜka gyökeret kell rágni gyakran 
és róla inni. 
A vallással kapcsolatos ős gyógyítási mód várja a rá- 
termett biivárlót, ki e nemű hagyományainkat összegyűjtse 
és értelmezze s benne az ősvallás gyakorlati vonatkozásával 
beszámoljon. 

XXXV. A bübájoló és gyógyitás-módok nyomai. 

A gyógyfüvek beszerzésének hagyományos ideje és módja. A bűbájolásnak 
lényeges külsőségei. Az ólomöntés és vízvetés bubájának törvényei. A 
bűvös szerekben való néphit egy-két esete. A fenyegető igékkel és rá- 
olvasással gyakorolt gyógyítási mód példái s azok ősvallási vonatkozásai. 

A javasok tudománya szerint még az egyszerű gyó- 
gyító füvek használata- és alkalmazásának is megvannak a 
maguk törvényei, melyeket meg kell tartani. Meg van 
szabva ideje és módja a gyógyitó szerek beszerzésének. 



326 A SZEREK BESZERZÉSE, KÍÍSZITÉSE. NÉGY SZEMPONT. 



A legtöbb gyógyító füvet sz. Iván-nap előtt kell besze- 
rezni, hogy foganatos legyen. Némelyiknek a beszerzése is 
bajos dolog, mert csak éjnek idejében, neki vetkezve, va- 
rázs-igék és szerek használatával ejthető meg, különben 
vagy az ördögök elviszik, vagy az erdő fái szakadnak rá és 
agyonütik. 

A szemvíznek való napfelkölte előtt merítendő. A be- 
teg fürdővizét szintén napfelkölte előtt kell egy folyóvízbe 
önteni és pedig lefelé. Az útközben való szóbaállás és visz- 
szanézés áltáljában tilalmas. 

A gyógyszerkészités sincsen titokzatosság és varázs- 
beszéd kísérete nélkül, sőt a használatnak is meg van a 
maga törvénye. Például, ha a gyógyszer folyadék a javas (a 
székelyeknél : nrus) az edény tetejére kezével keresztet csi- 
nál s ujjait az orvosságba mártván, azután a földre rázza, 
hogy az ördög is kielégítve legyen.^®^ 

Sokkal szertartásosabbak azonban a hűhájólás-ok, me- 
lyek hatása egyenesen a megszabott külsőségekhez van 
kötve, mely külső eljárások azonban nem egj^enlő mé- 
retűek. 

A Kalevala „ráolvasásaihoz'' képest a mieinket egészen 
elkoptatottiiak kell vallanunk. Némelyek csupán másfél soro- 
sak s külsőleg a bűbájolás négyes jelét nem is tüntetik föL 

De minden „ráolvasó," még a legrövidebb elmondású 
is ősjellegű; mert mindeniken megnyilatkozik a kezdetleges 
fehbgás, hogy a betegség egy saját démon, mely a meg- 
szállottat gyötri, do kérlelés által távozásra bírható, bűvös 
igék vagy elátkozás által pedig arra kényszeríthető is. 

A bűbájolásban, a hol ez az eredetit megközelítő töre- 
dék, négy lényeges alkotó részt különböztethetünk meg, 
melyek : a szemmel való nézés (innét a szemmelverés) ^ a ké^rá- 
tevés (kenés vagy keresztvetés) a megfelelő eltávohtó hiihájos 
igék elmondása és a rdlehelés vagy a vele egyenértékűnek 
látszó reápökés. 

Tapasztalható, hogj^ ugyanazon baj ellen nem azonos 
az eljárás, hanem helyenkint változó, sőt ugyanazon helyen 
is több eljárás van gyakorlatban valamely bajnak eltávoz- 
tatására. 



Ólom(')ntés. 327 



Leglényegesebbek a bűbájos igék, melyeknek* titkát a 
javasok féltékenyen őrzik, mert miként állítják, ha eUü-úl- 
nák, akkor nem használna a tudományuk. 

A Kalevala rúnói szerint, ha valaminek eredetét, létre- 
hozó okát tudja az ember, akkor azon tárgy fölött uralkodni 
is tud. Ilyen eredetek vannak a nagyobb ráolvasókban el- 
mondva és a kisebbekben érintve, melyekben az ösvallásban 
a többi ezeréves kopást nem számítva, Jézus helyett ^Uk- 
kon" és Mária helyett a „Földanya" vagy talán a „Nagy- 
asszony"* állott. 

Különben a bűbájos orvoslásnak következő fajai gya- 
korlatosabbak : 

1. Az Olomöíités és tnzvetés. „A ki mégijed lútú', ku- 
tyátú\ kutyavonitástú', vagy akáimitű', 9-ször kell ráol- 
vasni a miatyánkot, de nem szabad ammen-t mondani, 
^^agy pedig ólmot öntenek: a mester-gerenda alá fekte- 
tik, a kire ólmot kell önteni: a gyomrára szitát; ara sü- 
tőkendőt tesznek. Addig megolvad az ólom. Akkor azután 
egyik tartja a gj^erék fölé a tányért, a mibe víz van, a 
másik meg az ólmot önti. Mikor azután kiöntődik, amitű' 
megijedt, akkor elmúlik a baja." 
A széhilyaknél is szokásos az ólomöntés és szintén ijjed- 
ség ellen alkalmazzák Kozma Ferencz szerint: 

Egj' tál vizet a beteg hátára tesznek s ebbe tojásnyi 
nagyságú olvasztott ólmot öntenek ilyenforma ima kísé- 
retében: „En uram, én istenem! vedd ki azt az ijedtsé- 
get az ő szivéből.'' Nagyobb ijjedelemnél kilenczszer, ki- 
sebbnél ötször ismétlik ezt, a tál \izet testének külön- 
böző részeire illesztvén. A mint az ón különféle alakokba 
tömörül, megmondják : ember, kutya vagy szárnyas állat 
okozta-e az ijjedséget Az utolsó öntésnél a földre ke- 
resztet húznak s a tálat erre helyezvén, a tisztátalanokra 
öntik az ónt e szavakkal : „Ez nem a tied, ez a 
másé."««* 
Az ólomöntés végűi megvan a palóczohnál is, hanem ott 
igézet ellen használják, ha a gyermek olyan hitvány lesz^ ije- 
dezik, vagy a hasa megy és czélja hogy megtudhassák : ki 
volt a megrontója. 



328 YizvETÉs, 



A gj^ermek fölött rostán keresztül egy tálba, melyben 
víz van, öntik az olvasztott ólmot, szentül hivén, hogy 
az ólom a gyermek megigézőjének alakját fogja fölvenni 
(Terpes Hevesben). Ha ily módon megtudják, hogy ki 
igézte meg a gyermeket, annak valami ruhadarabja ron- 
gyával füstölik meg a gyermeket.^®^ ^^^ 
A vizvetés-röl már volt szó.®®*^ Az anyák ezen ked- 
velt babonáját illetőleg e helyütt a szatmármegyei -és palócz 
eljárást kivánom még érinteni, mint a hol szintén vizvetés 
a „szemmel verés "^ orvossága. 

Szathmárban erdélyi mód szerint járnak el: 

egy pohár friss vizbe kilenez darab eleven parázs- 
szenet vetnek bele s avval mossák meg a kínosan nyö- 
szörgő s álmában felsíró gyermeknek nyakszú'tjét, halán- 
tékát, két tenyerét, két talpát, azután a vizet az ajtó 
sarkába öntve, a poharat is oda leborítják és reggelig ott 
hagyják (Nagybánya). Másutt, végezvén a mosást, a po- 
hárra felül keresztbe két kést tesznek és ezt mondják 
fölötte: ,,A ki az én pulyámat megverte, arra szálljon 
vissza a rossz szeme!'* Ezt háromszor kell elmondani a 
pohár fölött s azután a beteg. egy hajtásra igya ki a vizet 
a pohárból; a szenet pedig vissza kell dobni a keraen- 
czébe. Reggelre minden baj elmúlik .^^^ 
A Mátrában némileg más az eljárás. Itt azt tartják, 
hogy ha a kis gyermeket valaki szemmel megveri, három 
darab izzó szenet, vagy a mint mondják „üszök-tüzet" kell 
visszájáról egy tekenö vizho dobni s abban a gyermeket meg- 
füröszteni. Ha a szén a viz fenekére ülepszik, akkor használ, 
különben nem.^®^ 

Az ólomöntés varázs-igéit nem ismerjük, a vizvetését 
fönnebb láttuk. Hitregei fontosságuJc mellett elég annyit em- 
líteni, hogy a tüz- és vücultust egyesítik magukban. A viz- 
vetésnél némely helyütt jelképiesen képviselve van vallásunk 
Nagyasszonya is, a maradék-gyógyító viz az ajtó sarkához 
öntetik a seprűre, mely hitregés bútordarabja a szobának, 
nem azért mert seprü^ hanem mert nyírgallyhól van készítve. 
2. Érintenem kell a szerek biiverejét is. Némely gyógyí- 
tási eljárásoknál ugyanis a varázsos mondat egészen fele- 



FÜZFA. A BODZAFA MONDÁJA. 329 



désbe ment, csupán a fölhasznált tárgy tartja még fönn a 
hitregés vonatkozást. Némelykor már ezen vonatkozás sem 
egészen kivehető. 

Nagy becsülete van némely bajokban a fűzfa- és hod- 
zafá-iiük, mert betegségtől szabadítók. A széki palócz, ha a 
hideg leli, egész bizodalommal megj^ a fűzfához, megrázza 
és azt mondja neki: 

Fűzfa én neked vendéget hoztam. Isten ucscse! én 
nekem nem kell, itt hagyom."*^^*^ A fűzfa tehát betegsé- 
gek lakóhelye. 
Es ilyen sok esetben a bodzafa is, mely egyenesen az 
ördög fája. Ennek erdélyi mondája a következő: 

Mikor Isten a világot teremtette, az ördög végignézte, 
hogyan alkotja az egyes lillatokat. Egyszer haza szaladt 
és mikorára visszatért Istenhez, látta, hogy az azelőtt 
mozdulatlanul heverő állatok most mozognak, esznek, isz- 
nak, szóval élnek. ^Hogy csináltad te ezt!" — kérdé az 
ördög az Úristent. „Beléjök leheltem,"* — monda Isten és 
mutatott neki egy fasipot. Az ördög elment és csinált ma- 
gának agyagból egy állatot és aztán fasipot akart készí- 
teni, de egyetlen egy fa ágát sem tudta kifúrni. Végre 
megtalálta a bodzafát, melynek ágát könnyen átfúrta s 
azon keresztül akart a maga állatjába életet lelielni. Isten 
ezt látván megharagudott és az ördög művét villámmal 
szétrombolván, megátkozta a bodzafát, hogy legyen ezen- 
túl az ördög fája, ha már megengedte, hogy ágát keresz- 
tül fúrja az ördög.®^-^ 
De elég követelő- és fenyegetődzőnek is találjuk vele 
szemben a néphitet. 

A hideglelésben szenvedő beteg péld. elmegy a bodza- 
fához és azt ilyen szavakkal szólítja meg: 

Jó napot bodzafa ! vendéget hoztam neked ! (hai^mad 
vagy mindennapos) hideglelést, itt egyen meg a fene, vele 
egj'ütt, te reád hagyom, többé vissza sem nézek. "®'^ 
Máskor meg azzal fenyegetik, hogy ha nem segít, ki- 
vágják. 

Palócz néphit szerint, mivel 77-féle hideg van, legjobb, 
ha a beteg leszakítja 77 bodzágnak (bodzának) a legtetejit, 



880 Hideglelés. Sárgasáo. 



azután azt megszárítva, porrá törve vizben, borban vagy pá- 
lyinkában beveszi.**^^ 

Hideglelés ellen foganatos a foghagyma is, melyet a 
jó palóczok törvénye szerint 77 felé kell vagdalni s pályin- 
kába 24 óráig itatni bevétel előtt. 

Hasznos a foghagyma köhögés ellen is. A három- 
széki népies gyakorlat azt tartja: Igyál minden reggel 
lúdzsiros tejet. Ehomira egyél szalonát foghaijymával. Ha 
ezek nem használnak, akkor biztosan száraz beteg- 
ségbe esel.®^* 

A Szilágj'ságban meg azt irja elő a néphit: Végj" 
egy csipet sót, vagy 3 kis kukoriczaszem nagyságú sót, 
7 szem borsót, S czikk foghagymát, 3 szem pasziüyt, tedd 
egy zsacskóba, hordd mindig a zsebedben vagy a nyakad- 
ban ; nem ronthat meg (= betegségbe nem ejthet) senki.^"^^ 

Es miként már volt szóban, más vidékek hagyo- 
mánya is javasolja, hogy a rosszak ellen állandóan fog- 
hagymát kell magimkkal hordani. 

Fülfájás ellen jó a fülbe, palócz tapasztalat szerint is 
olvasztott juh-vajat vagy a háztetőkön növő Jövi rázsa^ 
(kövi rózsa) kicsavart levét bclecseppenteni. A kövi rózsát 
azon czimen tarthatjuk hitregés növénynek, miutáp egyik 
nevén Boldogasszony rózsájá-nok hivatik. 

Másik reczipéje a fülfájásnak: Yakondoktúrást ránts 
eczetbe s avval borogasd a füled. 

Ha füled fáj, koporsó szeggel tisztítsd.®*^^ 

Lehet mythoszi vonatkozás a „sárgaság" háromszéki 
reczipéjében is: 

„Végy egy nagj^ sárga répát, vágd ki tölcsér alakúra, 
csakhogy alól ne legyen likas. Egy hosszú czérnán ereszd 
be a kürtőn, töltsd teU vizzel, hagyd a kürtőbe három 
napig, azután idd meg belőle a vizet. Ezt folj'tasd addig, 
a mig igy kilenczszer ittál. Ez alatt mindennap feregy- 
gyél olyan vizbe, a melyikbe tettél fejér ürmöt, varadi- 
csot, csombort és kerti seprő-füvet. Ne félj, meggyógyulsz.®^' 

Tudvalevő dolog, hogy a Szent-Györgynap előtt fo- 
gott zöld vagy leveli béka szintén bűvös hatású hideg- 
lelésben és torokfájás ellen. 



FkNYKOETÖ igék és BÁ0LVAS<> 3IONDOKÁK. 331 



Azt hiszem, hogy a szíves olvasók mindegyike tudná 
egy-két esettel e rövid példatárt bővíteni. 

3. Gyógj'ítás fenyegető igékkel és ráolrasásml. Mindin- 
kább belezökkenünk azon különösebb babonákba, melyeket 
bosszankodással utasít az agyrémek hazájába a tanult ember, 
és hathatós dologként mivel az ösvallásnak öntudatlan híve : 
a tudatlan köznép. 

Ilyen a ^disznómjü ellen'" való eljárás: „Ha nyű van 
a malaczodban, menj ki a mezőre, keress földi borzát olyat, 
a melynek a töviről 3 ág hajtott ki. Fogd meg az egjáket, 
hajlítsd le a földre, takard bé földdel (Homhtás.) Fogd 
meg most a második szálat s tedd a derekára késed s 
mond a harmadik szálnak ezt: „Te borza, ha az én por- 
támon levő (Baris nevű szürke szőrű ártán) malaczomból 
a nyüvet 24 óra alatt ki nem kergeted, te is így jársz/ 
Ekkor levágod azt a másik szálat, a melynek a kést neki 
tartottad. Biztosan kimegy en a nyű a malaczodból. Ha 
nem menne el, vágd le azt is, a melyet megfenyegettél s 
ne félj, mert nem lesz nyű a malaczodban. (Erre az utóbbi 
szál kivágására különben nem igen van eset, mert az első 
szál kivágására mái* elmegy a nyű.) — „AH a borza, János 
bácsi ?'* Ez azt teszi, hogy szerencsét hozott a borza ? — 
„Áll biz a," t. il. elment a nyű a malaczból."^^^ 
Csak némileg hasonlatos ezzel a székely eljárás: 

„A kuruzsoló, úgymond Kozma, a beteg állatnak egy 
szál szőrével megindulván, addig megy, a mig gyalog bod- 
zát kap ; vág belőle egy ágat, keresztesen meghasítja s 
a szőrt beleilleszti és kelet felé áUva kezdi: 10 nem 10, 

9 nem kilencz, 8 nem 8 le egészen l-ig. Ekkor 

a bodzát a földbe szúrva, így szól : „Akkor legyen N. N. 
(két éves fejér gönnéje) még férges (= nyüves), a mikor 
én ezt innen kihúzom ptö, ptö (leköpdösi) ! Még addig 
elmenjen, a mig én itt leszek, ptö, ptö! Ha napfelkölte 
itt kapta, napnyugta itt ne hagyja; ha napnyugta is itt 
találja, napfelkölte itt ne hagyja, ptö, ptö !"<*'® 
A szegedvidéki „férget kiolvasó val" tudós Káhnány 
ismertet meg bennünket : 

„Napfönkőtte előtt fő'kel az embör oszt^ sénkihön 



832 DlSZNÖFÉBGESBDÉS. HIDEGLELÉS. 



sé^ beszél;; ha a jószág kötélen van, elcsapja, elinditjrtya, 
mén a jószág után, a jószágra néz oszt' a mutató ujjával 
olvassa : 9, nem 9, ha' 8 ! 8, nem 8, ha' 7 ! 7, nem 7, ha' 

6 ! — 1, nem egy, hanem öcscsöp' se' ! 

Utánna köp, azután fölvösz ety kis port, visszakézbű' 
utánna veti, hogy ojan hamar mújjon a férög, a mint a 
por leesik, észt 3-szó köF tömii egymás után mög 3 nap, 
akkö kihűl' a jószágbul a férög/^^^^ 
Összevetés kedveért még a hároniszékiek „disznóférge- 
sedés ellen'* való eljárását kivánom érinteni, hogy a szives 
olvasót segítsem arra, hogy a fejezet végén magától eltalálja 
a babonás eljárásból levonható lélektani következtetést: A 
kuruzsoló asszony a megférgesedett disznó sertéjéből tíz szá- 
lat tép ki s övébe teszi. Az udvaron végig menve a serte- 
szálakat egyenként háta megé dobja s számlálja : tíz, nem 

tíz*; kilencz, nem kilencz; nyolcz, nem nyolcz egy, 

nem egy — mindaddig mig egy szál sem marad. A kuru- 
zsoló asszonynak e közben hátra nézni nem szabad s nálá- 
nál fiatalabbat nem taníthat meg az orvoslásra, mert akkor 
nem használ.®^^ 

A bűbájos gyógyítás további példájára igen alkalmas- 
nak látszik a ^hideglelés."' melynek a következő elbűv ölési 
esetei a legközönségesebbek: 

a) A hideglelés ellen a palóczok szerint legjobb, ha 
az ember czeruzával vagy szentelt krétával az ajtó alsó belső 
részére e két szót írja : ^nincs itthon" ; akkor a hideglelés 
soha sem jő az illetőre. Nem jő akkor se, ha a hideglelős 
beteg elmegy egy bodzafához s azt mondja neki: ^Bodaa^ 
engem a hideg lel és ha engem el nem hagy Isten ucscsé 
kiváglak'' s aztán egy baltával kivágja. "^^^^ 

h) A székelyeknél is szokás a hideglelés ellen bodzát 
vágni, de itt a kivágás nem ijesztési, hanem elátkozási igék 
kíséretében történik. Miként Kozma elbeszéli: a beteg olyan 
gyalog-bodzát keres, a mely egy tőről három ágat hajtott. 
Az egyik ágból vág Qg\ darabot s najjfeljöite előtt kimenvén 
egy folyóvíz partjára, a viz folyásával szembe áll s így szól : 
„Akkor rázzon ki még engemet a hideg, a mikor ezt a bod- 
zát látom" s ekkor a fején át, háta mögé, a vízbe dobja.®®^ 



Hideglelés. Árpa. 333 



c) A háromszékieknél is clátkozás által távolítódik el a 
váltóláz; mert nálok úgy tartják: 

rongyból esinájj három bubát (= bábot) s a hol 
«3-felé ágazik az út, tedd oda, nézz körül és mondd ezt : 
vUgy elvigyétek a hideget rólam, hogy soha se lássam 
meg többet/ Vagy ezt: „Akkor lelj ki hideg, mikor én 
ezt a három bábut fölveszem." A hideg arra megyén, a 
ki valamelvik bubát fölveszi.®^* 
0) Máskor a HMdlltás segít a betegen. Ezt a forró hlz- 
ban szenvedőknél használják a Székelyföldön. A beteg vala- 
lakije este csupán a beteg lepedőjét öltvén magára, kimegy 
a kapu eleibe, víxgy kiszalad egy hegyre s a lepedőt leereszt- 
vén kiáltani kezdi : „Halljad falu, halljad ! az én (fiamat vagy 
bátyámat vagy apámat) a forró hideg rázza. A ki hallja 
ragadjon arra I" Ezt háromszor kell ismételni. Lehet azonban 
a kürtő vagy sátoros kémény alá állva is végrehajtani.^®'*^ 

ej Van ^rovásos'* ráolvasás is, midőn a fenyegető igék 
nem szóval mondatnak el, hanem Írásba foglaltatnak. Péld. 
öt czédulára ráirjuk: 

Ez faluba való N. N-et (a ki született) rázza 

a harmadnapos hideg. Ezennel admoneállak tégedet, hogj'' 
ha nyolczad napok alatt vele a hideget el nem hagya- 
tod, összekötözlek, megszárasztlak, kemenczét^e vetlek, meg- 
égetlek és széllel elfutatlak." Ez öt czédulát egj^másután 
következő öt reggel egyenkint a tüzelő fölé dobjuk s a 8-ik 
napon a tíízben elégetjük.®®^ 

Változatos az árpa elmulasztásának bubája is: 

a) ^Arjm."' Nyomogasd meg egy sallóval keresztesen 
s mondd ezt : ^Arpa elvetlek, learatlak, kicsépellek, meg- 
őröllek, megsütlek, megeszlek."* Köpkögy széjjel és mond: 
hogy sohase legyen többet. (Háromszék).^®' 

b) ^Árpa."" Keress a falon 9 meszelő szőrt, fogd azo- 
kat keresztbe. Vedd a bal kezedbe és kaszálj vele 9-szer 
a szemed előtt s mond el 9-szer e verset : Árpa, árpa le- 
kaszállak és a fejér lóba duglak. — Ugyan igj^ tesznek 
9-szer a balkéz neveüen ujjával vagy párnacsúcscsal. (Szi- 
lágy ság).®®® 

c) Az alföldi „árpás ember Qgy árpaszemet markába 



834 ÁRPÁRÓL VALÓ. 



vévén, a kúthoz megy, azt háromszor megkerüli ezen 
szavak kíséretében : árpa, árpa lekaszállak, a kút fenekére 
doblak"* mely is háromszor elmondatván, a beteg markában 
lévő árpaszemet a kútba veti s háromszor egymásután 
utána pök.»8^ 

d) Kalotaszegi módosítással: árpa, árpa learatlak, 
marokba se teszlek, kévébe se kötlek, szekeremre se tesz- 
lek, csűrömbe se viszlek, el se czipellek, malomba se 
viszlek, meg se sütlek, itt az illető köp egyet s így fe- 
jezi be : csak a fejér lóba teszlek. Ezt háromszor mond- 
ják el, miközben a gyógykezelő az ujjával, késsel vagy 
bicsokkal a szem előtt arat.**^° 

^) -^"égy egy sarlót a kezedbe és ászt a szem előtt 
jártatva mongyad ezeket a szókat: Aipa, ái'pa! én tége- 
det learatlak, kévébe kötlek, kalongyába raklak, szekérre 
teszlek, haza viszlek, csűrbe teszlek, kicsépöllek, meg- 
szórlak, felrostállak, zsákba töltelék, malomba küldlek, 
megőröllek, haza hozlak, megszítállak, megsütlek és meg- 
eszlek. Ezután nyomj a kelevényre a sarlóval egy keresz- 
tet és pökdöss három felé és az árpa azomial elmúhk."*®*^ 

f) „Ha ái-pa van a szemeden, háromszó' kerűdd még 
a kutat, oszt vess mind a nés- sarkába (isz szem árpát, 
oszt aszongyad : akkó legyen az én szememen ái*pa, mikó 
én észt innen kiveszem.®^- 

g) „Arpárul való."* A kinek áipa nyől a szemében, 
három reggel jobb keze nevetlm ujjával keresztet vessen 
fölötte s a következőt mondja el háromszor: Ayaisten 
mökteremtötte, Fijú isten möksömmísítötte, Szentlelök úr 
isten mökszentölte. Oszlassa el az Atya Isten ! Oszlassa el 
a Fijú isten ! Oszlassa el a tejjes Szentháromság isten l**^^' 

Kíváncsi vagyok rá, pihentetésképen legyen mondva, 
hogy a szíves olvasó e sok ^ráolva^ó" között melyiket tartja 
és miért a leghathatósabbnak ? 

Választásának minden esetre olyanra kell esni, mely 
az önbizalom felköltésére Icgalkalmatosabb. 

Módfölött sok baja van a népnek a kdéssel: de van 
rá sok orvossága is, melyek között többé-kovésbbé bűvösek 
a következők: 



A KELÉSSEL VALÓ BŰBÁJOS ELBÁNÁS. 835 



a) palócz mód szerint a „kilis," hogy elmúljék, egy 
rongygyal a ^rútságot" ki kell nyomkodni belőle s azt 
egy hangya-zsombékba elásni.**^ 

b) Szatmárban a kelé vényt ó-hájjal megkenik s azt 
hajnalban kilencz kóró tetejére kiteszik.^®^ 

c) A háromszékiek javaslata így hangzik: A kelést 
kerekítsd körül a nevetlen újjaddal háromszor; e közben 
mindig nyomd meg a közepét. Ugyanígy csinájj egy hót 
szénnel, akkor dobd el, de ne nézd meg, hogy hova dob- 
tad s mondd ezt: „Akkor lássalak, mikor ezt a hót 
szenet." 

Ha valamelyik testrészedbe csipke megy, vétesd ki 
mással és a csipkét nígd meg s nem kél meg a heje. 
Ha kelés járvány, hordozz a zsebedben lópatkó- seeget^^^ 

d) ^Kilis"* ellen a mikófalviak szerint legjobb gyó- 
gyító szer egy félmarék fejér babot új fazékban meg- 
főzni s annak a levével megmosogatni, azután a babot a 
kelésen át szemenkint lepergetni a szekéruton. A ki leg- 
először áthalad a babon, arra ragad a kelés. Ha pedig 
másnak a „rosszát" nem akarják, akkor a hasogatott 
tölgyfából készült kerítésnek kihúzzák egyik karóját s 
annak a gödribe öntik a babot is, a levét is, a karót 
pedig másik végével dugják vissza a földbe. 

Vagy ugyanezen esetben, hogy a baj másra szálljon 
át, a test beteg részét egy krajczárral szokták meg- 
nyomkodni és azt az országútra dobni. De hogy az 
ilyen rontásnak foganatja ne legyen, legjobb az úton ta- 
lált pénzre előbb 3-szor keresztet vetni, mondván: „az 
Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében" s 
csak azután fölvenni.^^' 

e) „Kelésre "* (Keresztet kell rá vetni s ezt mondani :) 
„En tégedet keresztellek a Jézus Mária nevében semminek. 
(Ekkor lehúzza a lába fejéig, ott a földre keresztet vet): 
Atyának, fiúnak, szentléleknek nevében. Föld^ édes anyám ! 
(ekkor a hüvelyk és nevetlen ujjával egy-egy csipet 
földet vesz fel háromszor, azután keresztet vet:) szem 
megnézte, szic megverte, Szentháromság egy Isten fordítsd 
meg rajta.®®® 



336 Kelés és torokfájás ellen. 



f) „Ha kelés (támadás) van rajtad, keresetlen üveggé 
i dörgöd mög, hónap mán nem lösz semmi se vagy hod 

újsákkő (újholdkor) ászt mondd: csértessék a Jézus, új 
nap, új király, á mit most látok, ujjújjon, a mire nézek 
émújjon."^"" 

g) „Kelésről való/' A kelést mök köV kerekíteni 
3-szor oszt' mondani: „Mikó az Úristen a szögény asz- 
szonylion bemönt, bajlókodott, asz' mongya: Kü párna, 
káka áf/y, Isten mongya ézó ! Akkó émúlik.^^^ 

h) „Vérkelés." Ha sok vérkelés bánt, nyomjad ki 

azokat, a vért törüld egy kendőbe s ezt a kendőt dobd 

el egy kereszt-úton, a ki ahhoz legelőször hozzá nyúl, 

arra ragad a kelés. (Szibxgyság.)'^^^ 

A szives olvasó könnyen észreveszi, hogy a fölhozott 

8 esetnek mindenike szorosan véve nem tartozik ide, a rá- 

olvasókat tekintve pedig a homályosak a legeredetiebbek. 

Még a*„toroklajást" legj^en szabad gyógyítási gyakorla- 
tában némi részletezéssel érintenem. 

a) Kalotaszegen, a kinek a torka fáj, annak fecskefész- 
ket főznek tejbe s a torkát azzal kötik be.''^^ 

h) Már volt emlitve azon országos néphit, hogy a 
Szent-Györgynap előtt meglátott gyík hathatós" szer torok- 
bajban. „Osszemarizsgatása'' gyógyító erőt kölcsönöz a kéz- 
nek. Az ilyen ember -ha egyszer-kétszer megsimogatja az 
embernek vagy a jószágnak a torkán támadt daganatot, ok- 
vetlenül elmúlik.'^^^ 

c) Magának a gyíknak használata még hathatósabb. 
„Fogj gyékot, mikor vetkezik; törülgesd meg vele a torko- 
dat. Többet soha sem fáj a torkod.'®* 

d) „Virágvasárnapján szenteltess barkát, nyelj le éhgyo- 
morra 2 — 3 szemet; egész évben nem fog fájni a torkod," 
tartja az erdélyi* néphit. ^^^ 

e) Torokfájás ellen jó orvosságnak tartják a palóczok 
földén azt is, hogy a Balázsnapján (febr. 3.) szentelt almá- 
nak a héját parázsra vetik s füstjét belélegzik.'^^*^ 

f) „ Torokfáj ásrúl való. Fö^d amjám! torkom fáj, néköd 
panaszlom, gyógy ícsd mög, maj' nem fáj ! Keresztet vet jobb- 
jával a torokra, de amen-t nem mond (Csóka). A közepén 



A BÁJOLÓ IMÁDSÁG. Hitregei vonatkozás, f 337 



,, balta-fokkal a torkát megkörösztöli, a fö'dre üt"* és a 
végén „a kömönczét mögcsókoli/* Szöregen csak a ver- 
set mondja el, azután a kemönezét törűközövö megöleli 
oszf a'val köti be a torkát/^^? 

g) Másik. A torkot a kezével húzogatva mondja: 
^Atyaisten eloszlasson, Fijinsten gyógyícscson, Szentlélökisten 
hejre hozzon! (Hosszúhát), 

h) Bájoló imátság. ^Az kinek a torkába erezkedöt(t)'' 
Föld édes Anya !- teneked mondom elöszer : ennek a torká- 
ban erős pöörös (? bőrös) torok ereszködett: torok, gyíkja, 
béka levelegje, nyak foga — — oszollyon, romollyon, 
benne meg ne maradhasson. Erős pöörös torok gjikja, 
béka levelegje, nyak foga disznó szakája, kelevénye oszol- 
lyon, romollyon. Istennek hatalmából, boldog anya paran- 
csolattvával (1578).^«8 
Alig tudnám megállani, hogy a szives olvasót pár szó- 
val ne figyelmeztessem, a ...szegedi ráolvasó és a Bornemissza- 
féle bájoló imádság'* hitregei fontosságára. 

Az egyik az eljárás szertartásait irja elő, milyenek: a 
toroknak a balta fokával való megkeresztezése és a baj eltá- 
volodását, elűzését jelentő földreütés, a kemenczének meg- 
csókolása vagy törülközővel való megölelése. A másik meg 
a szövegnek eredetibb és bővebb voltával dicsekedhetik. A 
kettőnek közös tanúsága az, hogy az ó-vallásban a „föld- 
anya'* tartatott e baj elhárítójának, kihez fordultak „először'' 
is a torokfájósok. Hogj^ kihez vagy kikhez fordultak folyta- 
tólagosan azt az 1578-iki régibb szöveg sem mondja; de 
némileg sejteti, midőn záró szavaiban emlegeti Istennek hatal- 
mát és a Nagyasszony parancsolatát. Mythoszi vonatkozás mu- 
tatkozik a „toi*ok gjikja,-' „béka levelegje," „nyak foga,'' 
„disznó szakája-' kiíejezések alatt is; de erre a mai hagj^o- 
mány nem ád feleletet. 



22 



XXXVI. Az ősi bűvös könyv némi hagyományai. 

Ősíi'ással írott emlékeink teljes hiánya. Bornemissza Péter „bájoló imád- 
ságai- lö78-ból. A 8 közül 5 idézve és tajrlalva. Három 1488-ból szárma- 
zott ráolvasónak szövege rövidebb glossákkal. IGőö. 1667. 1752-ik évben 
följegyzett ráolvasok. Az élő hagyomány gyakorlata a mythologiai voníl- 

sok hangsúlyozásával. 

Nem ide tartozik kérdezni, hogy vájjon élt-e a pogány 
elökor írással és fogott-e lenni az öshaj dánnak szentirása, 
avagy táltosaiknak énekes felekezete és javas osztálya minden 
„fölrovás nélkül" mint élőszót vették és adák át nemzedék- 
ről nemzedékre az énekes szent hagyományokat? s öreg hit' 
regéket, valamint a bűbájlás csodatevő igéit és megszabott 
szertartásait V 

Vájjon nem a sajátjegyű ösirásiiak tudható-c be, hogy 
az első magyar kereszténység buzgólkodásilnak jóformán a 
magyar genius minden korábbi szellemi termelése áldozatul 
esett azonkivűl, a mit a mondákból a krónikások átvettek, 
vagy a gyakorlati hagyomány az ősszokásokból föntart 
és örizV^^ö 

Egy bizonyos, hogy a babonaként űzött gyakorlati rész- 
ben legtájékoztatóbbak mythologiai töredékeink, és hogy e 
tekintetben az élő hagyományt még némi följegyzések is támo- 
gatják, nem ugyan a ^rovások'* korából származó följegj^zé- 
sek ; de azért a régi szellem és eredetiség némi jellegével 
bírók. 

1578-ban Bornemissza Pétertől „Ördögi kisért.etekről'' 
czimen egy munka jelent meg, melyben több ráolvasási for- 
mulák, vagy mint nevezi: hajoló imádságok fordulnak elő. 
Ezeket ő egy javasasszony, Tardoskeddi Szerencse Benedekné 
után irta le, tehát Nyitra megyéből valók."^^^ Hogy a protes- 
táns Bornemissza ebben nagy megbotránkozásra méltót talált 
és czáfolni valót, mondanom sem kell, valamint azt sem, 
hogy tévedett, midőn nem látott bennök egyebet pápista 
babonáknál. 

Főbb darabjait közöljük : 

„Az kinek fejét megmente: hogy ne fájjon." 
Nemes asszonyom Bódog Anya bemene szent templomba, 
leüleplék az ő áldot{t) aranyos szent székibe, az ő áldot(t) 



Bornemissza ráolvasójáxak réoiséue. 339 



szent fejét megesé fene füst'CsúZj fene füst-Tcelex^ény . Lefüg- 
geszté az ö szent fejét rajta, szent kedve könyörödék, szent 
szive szomorodék. Azt látá az ö áldot(t) sz. fia. Monda: 
Oh én szent anyám, mire (= miért van hogy) szent fejed 
lefüggesztöd, szent kedved megkönyörödet(t), szent színed 
inegszomorodot(t)V Hogy azt halhí asszonyunk Mária, 
monda: „Oh én áldot(t) szent fiam, hogy ne szomorod- 
gyék az én áldot(t) szent szívem; hogy ne fügeszszem 
(le) az én áldot(t) szent fejemet; hogy ne könyördjem 
az én áldot(t) szent szívemben! Az én áldot(t) szent 
fejemet megessé fene füst-csúz, fene füst-kelevény, het- 
venhét fájdalom befogta szűz tetememet. Hogy azt hallá 
áldot(t) iinmk Isten : „Ne ijedgy én szent anyám Mária I 
Im^ én megszorítom az én aranyos kendetien keszkenőm- 
mel az te áldot(t) szent fejedet ; belőle kifusson fene füst- 
csúz, fene füst-kelevény, benne meg nem maradhasson 
hetvenhét-féle fene füst-csúz. — Ez mai dicsőséges napon 
én is megszorítottam ez embernek fejét ez kendötlen kez- 
kenővel, bűnös szájamból szeiit i<jéket reá mondottam. Ne 
ijedgyél szent anyám Mária, én vagyok mindennél nagyobb 
orvos, te vagy mindennél nagyobb bájos. 
Hogy benne nyomtatása évét (1578) századokkal meg- 
haladó régiséggel van dolgunk, igazolják : 

a) a betürimes sorok; 

b) az elavult szavok és szófűzések, melyek bizonyára 
már Bornemissza korában is szokatlanok voltak; 

c) az utolsó *^orban nyilvánuló Jmbájos igék," melynek 
mását megtaláljuk a Kalevalá-ban: ^Víz legrégibb írszerek 
közt, víz tajtéka bűvszerek közt, Teremtő a kuruzslók közt, 
jó isten a javasok közt (Kalevala III. r. 199- -202.) 

Az eredeti alakot visszaállítani bajos lenne; mert nem 

tudjuk, hogy a kedd vagy szombat asszony a-e az ősi egén da 

hőse; hol keresendő az elbeszélés színtere : a föld alatt- e'^ stb. 

„Az ., meny ülésről^' (fiezamodásrul). Unmk ur Isten 

felüle az ő szent szamarának nyergetlen hátára, indula 

paradicsomba, be nem mehete paradicsom kapuján, lába 

megbotlék, lába megczokék (csúszók). Csont mene ki 

helyéről, velő mene ki helyéről, ér mene ki helyéről. 

22* 



840 A MENY ÜLÉSRŐL ÉS ÖKLELETRÖL BORNEMISSZÁNÁL. 



Urunk Isten lefüggeszté az 6 áldot(t) szent fejét. Szive 
szomorodék, kedve könyörödék. Azt meglátá az ö szent 
anyja, monda az ő szent anyja: oh én szent fiam, mire 
(miért van, hogy) a te szent fejed függeszted és kedved 
könyörödék ? Hogy azt hallá áldot(t) Urmik Isten monda : 
O én szent anyám Mária, hogy ne függeszszem szent 
fejemet, hogy ne szomorodjék szent szivem, hogy ne kö- 
nyöregygyék szent kedvem. lm én felültem szent szama- 
ramnak hátára, beakarék menni paradicsomba. Be nem 
mehetek paradicsomnak kapuján; szent szamaramnak 
lába megbotlék, lába kiczokék (kicsuklék). Csont mene 
ki helyéről, velő mene ki helyéről, vér mene ki helyéről. 
Hogj' ezt hallá az ő szent anyja Mária: Ne ijjedgy én 
áldot(t) szent fiam! En az én szent kez&nimel meg fogom 
szent szamaradnak lábát, szent szájamból szent igét reá 
mondom, szent lehelletemet reá lehellem : ^.csont megyén csont- 
hoz^ velő megy mi velőhöz, ér megyén érhöz. ín megyén inhoz ^ 
vér megyén vérhöz.'' En is e mai napon megfoktam az én 
bűnös kezeinmei ez embernek (avagy oktalannak) lábát 
(vagy kezét), én is sz. igét reá mondom, bűnös szájamból 
lehelletemet reá fuvom, hogy helyökre mennyének."* 
Ezen esetnél a bűbájolás lényegéből két pontot látunk 
hangsúlyozva: az igék elmondásának és a rálehelésnek kettős 
kellékét. 

Magát a szent igéket tekintve pedig, meglepő a ha- 
sonlóság ez és a Kalevalában Ukkóhoz imádkozó anya sza- 
szavai között. Lemminkainen anyja a kaidra hányt holt fia 
tetemei fölött igy esdekel: 

..Honnan a bőr leszakadott, növeszsz oda bőrdara- 
bot : az idegek hol kifogytak, pótold ki az ércsomókat ; 
a hol a vér'elapadott, új vérforgást alapits ott; a hol a 
csont szétzúzódott, teremts oda ujdon csontot; a hol a 
hus le van válva, alkoss megint húst reája; rendezz min- 
dent a helyére, csinosan az előbbire.""'^^ 

^Az ökleiéiről.^ Kergetik vala mi Urunkat a gonosz 
zsidók, megfogák, felfeszítek magas keresztfára, tövis ko- 
ronával koronázák, hegyes csúcsával öklelék, vasszegvei 
szegezték az Ö áldot(t) szent szivéből fehnditák az ö 



A BÜBÁJOLÁS KELLÉKEI. CsÜZRÓL VALÓ B.U. 341 



„öJcleletit,"' az ö szent meredökét, az 6 kelevényit. Azt 
meglátá az ő szent anyja. Oh én áldott szent Fiam, nam 
csudálom hogy teneked felindult a te kelevényed, nem 
téged megfoktak az gonosz zsidók, felfeszítettek magas 
keresztfára, tövis koronával koronáztak, hegyes csúcsával 
ökleltek, vasszegekkel szegeztek. lm én megnyomom a te 
áldot(t) öt mély sebeddel az én szent hét epésségemmel 
szent Jánosnak ö arany györöjével. — A mint megnyomá 
Szűz-Mária az ö áldot(t) szent fiának, én is ez embernek 
ugyan megnyomom Ur Istennek öt mély sebével asszo- 
nyunk Máriának szent hét epésségével (fájdalmával), 
szent Jánosnak 6 arany györöjével. (Az ember megne- 
vezendő.)" 
A bűbájolás négyes szertartásából a nézésen kivűl 
(Ad meglátá az ö szent anyja) ebben a „kézrátevés'*-en van 
a súly; az érintés a főcselekvés. „lm én megnyomom a te ál- 
dott öt mély sebeddel, az én hét epésségemmel, szent Já- 
nosnak 6 arany gj'öröjével." 

Feltűnő, hogy itt az érintésnek két első anyaga (az öt 
seb és hét fájdalom) részben erőltetett, részben tárgytalan, 
miből következtethető, hogy az ősi ráolvasó szövegnek ke- 
resztény alakba való átváltoztatása s az ó-hitregének ke- 
reszténynyé való tétele mennyi nehézséggel járt volt. A 
pogány szövegben előforduló arany varázsgyilrűvel szintén 
nem tudott másképen elbánni, mint hogy azt a keresztény 
hagyományokkal ellentétesen a szent János ujjára húzta. 

Az aranygyűrűről, mint ,,fetis'' tárgyról későbben 
lesz szó. 

^Csúzról való Mj.'' ,,Uram (? urunc ^^ urunk) min- 
denható Isten, mulék (? mutatkozék) regös nagy uth, 
rajta megyén vala áldott urunk Isten, előtalála hetvenhét 
veres csvzt Monda áldot(t) urunk ur Isten : Hova indulta- 
tok ez regös régi nagj^ utón? Megh szólala hetven hét-féle 
veres csiiz: Ha minket azon kérdesz urunk ur Isten, hova 
megyünk úgymond : Mink is elmegyünk úgymond ez fe- 
kete föld szinére, áldotf t) ez testbe, teremtet(t) ez lélekbe : 
szálas húsát szaggattyuk, piros vérét megiszszuk, száz tetemét 
tördeljük, száz ízit, száz forczikájáX (porczikáját). Hogy azt 



342 A CSÚZ ELLEN VALÓ RÁOLVASÓ ÖSI VONÁSAI. HaSFÁJÁS ELLEN. 



hallá áldot(t) urunk Isten: Tük se mehessetek úgymond 
ez fekete föld színére, ez cn adottam testbe, teremtettem 
lélekbe. Tük is siessetek az temjer szigeiihe, kegyetlen óri- 
ásoknak szálas húsát szaggassátok, piros vérét megigyatok. 
Azt meghallak elsietének, ménének tenger szigetiben. — 
Ez embernek szeméből, szájából, fejéből, orczájából, piros 
véréből, szálas húsából, száz tetemiből ki siessen és el~ 
oszolyon hetvenhétféle csíiz : folyó csúz, veres esúz, kék 
CSÚZ, fejér csúz, szöde7'jes csúz, köszvény, fájdalom, kele- 
vény ki oszollyon, kiromoljon hetvenhétféle nyavalya ez 
emberből. Nevét meg kell nevezni (a betegnek.)'' 
Eszrevchetőleg ezen darab kevesebb torzításon esvén 
keresztül, más egyebeknél jellemzőbb is. 

Jellemző a cs\\z személyesitéséhen s fajtái kegyetlen vol- 
tának leírásában. 

Az eredeti bűvölésben a bevezetés rendesen az illető 
baj eredetének rövid hitregéjét foglalta magában, mit a 
kereszténység rendesen az utón való találkozással pótolt, 
mint meg nem áll ható részt. 

A betegségeknek a tengerbe (itt a tenger szigetibe) 
való utasítása szintén jellemző vonása az ősi eljárásnak, 
csakhogy ez eredetileg elátkozási alakban történt. 
A Kalevalában (IX. rúnó 523 stb.): 

„Az öreg ezt észrevette, a rossz okát elkergette, 
A Nyavalya dombra űzte, Nyavalyahogy tetejére, 
Kőszikláknak kínzására, kőrétegek marására.'' 

^^Hasfájás elleji való.'' „Urunk mindenható Isten, mu- 
lék egy regös nagy uth, rajta megj^en a mindenható m* 
Isten az ö szerető szentivei keresztelő szent eJánossal. 
Előtalálának hetvenhétféle erőtelen hasfájás(t). Monda ez 
két szót Unmk-isten: Hova indultatok ez regvös nagy 
utón hetvenhétféle erőtelen hasfájás ? — ^ Ha engemet ezen 
kérdesz urimk Úristen. Mink is elmegyünk ez fekete föld- 
nek színére, áldott ez testbe, teremtet lélekbe húrjáig 
gyomrát össze háborgatom, piros vérét megiszom, szálas húsát 
megszaggatom stb.'' 
Hogy eme ráolvasó azon kitétele, hogy a tengerbe kur- 
gatott betegségek ott „a tenger fövényét felforgassák, habját 



L6-fbk6ly bllen. 343 



háborgassák, kövét hasogassák^^^ nem csupán fölfogásában, de 
szavaiban is öseredetinek vehető, ezért maga a finnek nem- 
zeti eposza is jótáll. A Kalevala, hol Yamámöinen kéri a 
Kórsellöt, a Halál szűzét, hogy : gyűjtse a kinokat kék kö- 
vek réseibe, avagy fordítsa be a vízbe, szórja a tengerbe kö- 
veket kinozni, kősziklát morzsolni.'''^ 

A Bornemissza-gyűjtemény nyitrai nyolcz ráolvasójánál 
vannak régibb és újabb bűvös imádságaink is. 

Régibb a Nyáryak bagonyai levéltárában talált XV-ik 
századi (1488-ik év) „a lovak fekéle ezen könyörgéssel mu- 
lasztható el" czirafl részben latin, részben magyar nyelven 
tett följegyzés, vagyis : „Fekel equorum deperditur cum ista 
oracione." 

A másik a szemdög-imk gyógyiülsáról. 

A hannadik a lúmarjulás-vól. 

1488. 

I. y^ffekel equorum^ deperditur cum ista oracione. 
Inprimitus pro passione domini debet dicere quinque 
paternoster et pro septem fatigacionibus beaté virginis 
septem Aue maria Incipiendo hanc oracionem cum signo 
dominice crucis. 

VrunkXtus felden ha (? valaha) jár vala. Egy utón 
(midőn) el megyén vala, prothomártir (első vértanú) szenth 
isiwáiit elő (elei) lelte vala. Az(on) szót monta vala urunk 
Xtus : En szerető szentem szent istwán prothomártir ! Ez 
ut melle t(t) láték egy veres pej lovat, ő hasát fekél war 
fogta, menten mondjad szent János ewangelistának hogy 
ez fekél war fogottá weres pej ló megtisztuljon akképen 
mint Jordány vize isten parancsolatjáért Xtus fiiének min- 
den jót tőn. Hiszek Istennek, hogy ezt is jóvá teszi." 
Bizonyos, hogy itt is egy megkeresztényesedett ős hit- 
regével van dolgunk, mely reánk nézve talán örökre el- 
veszett volna. 

Azt sem lehet tudni, hogy az előutasitásban foglalt öt 
miatyánkot és hét üdvözletet a pogányságban mi pótolta. Uta- 
sítás szerint a ráolvasó keresztvetéssel kezdendő. Kérdés ma- 
ad, rhogy nem volt-e meg keresztvetés már az ősvallásban 



344 Szem döge. LómarjülAs xv-ik (századi.) 



is, mint bűvészjel, honnan magyarázható a kereszt-utak bű- 
A^ös ereje is ? 

II. „&ewi dege deperditur. 

Item tribus vicibus debet junipenim secare eum 
gladio et totidem vicibus dicere hec verba: 

ffeiiye váglak mireV Arra, hogy te veszejj (vedd el) 
Jánosról a szemdögöt." 
Utasítás szerint olyan természetű vala ezen varázsmon- 
dás, hogy három ízben kellett elmondani s háromszor vágni 
neki a karddal a gj'alogfenyönek. Különös, hogy itt a fene 
(fénye) mint tulajdonság-név fordul elő. 

Szemdege, szemdöge alatt mit értsünk, nem bizonyos. 
A fene után tájékozódva, sehesedés fogott lenni. Az eljárás 
az árpa elmulasztóéval sokban azonos. 

III. „Merjules exit de 2)edihus equoriim. 

Urunk Xtus szamár hátán Jeruzsálemba ha (? mi- 
kor) ment ö szamara meg sáqíult vala. Azt megláiá bó- 
dog asszon. Az(on) szót monta vala: Fiam (Jézus) Jzus 
Xtus, Nam (ime) megsántult lovad. Xtus hallá a szót, 
monda : Én édes szilem, anyám ! megsántult, mert lába 
kimarjult, — En édes fiam Jzus Xtus, parftncsolok te szent 
hiredel és te akaratodval. hogy az te lorad iiiegviga!<sék.'^ 
..Procul dubio/* 
A varázs-ige, melyre, mert egyéb szertartásos eljárás 
nincsen előírva, egészen keresztényies ; de egyszersmind azon 
bizodalmat köté hozzá a jegyzék csináló, hogy : procul dubioy 
vagyis nincsen eset rá, hogy lómarjulásban ezen imádság ne 
használjon. 

Nagj^ hit, a melynek azonban, minthogy nem bibUai 
elbeszélésen, hanem átalakított őspogány hitregén alapúi, — 
a kereszténységnek semmi köze daczára annak, hogy a ka- 
kath-i (párkányi) pap a leirója."^^^ 

A Bornemissza-gyűjteményt és a napjainkig terjedő gya- 
korlatot számos följegyzett hagyomány képviseli, melyekből 
mutatványképen csupán néhányra szorítkozunk, milyenek a : 
I. ..Táléra való imádság. Anno 1656. 
Fejér Tálé, kék Tálé, szederges Tálé, j^i'^os Tálé, zöld 
Tálé, lájiy Tálé, ijas-fias Tálé, folyó Tálé, mindenféle Tálé, 



TáLYOG ellen, ló-bajban. (xVn-IK SZÁZADUK.) 345 

hetvenliétféle fájdalom adgyon lap fának, lapfa adgyon sze- 
lemennek, szelemen adjon szarufának, szarufa adgyon lécz- 
nek. lécz adgyon léczszognek, léczszeg adgyon somá-nák, 
^owm adgyon posnának, posna adgyon szél-nek ur Isten az 
fc szent parancsolatoddal Boldog asszon az te szent igéddel 
valahol Szél meg nem maradhat (ugy) íziben csontyában 
termő tetemiben Nagy Péternek meg ne maradhasson ez 
lietvenhétféle Tálé Szeyit Illés próféta fejszével vágta fúrójá- 
. v(d fúrta ezer angyalával tnegh oszlatta oszlik romolik termő 
tetemiben meg ne maradhasson Íziben csontyában termő 
tetemiben meg ne maradhasson Nagy Péternek ez a het- 
venhétféle fájdalom íziben csontyában termő tetemeiben 
meg ne maradliasson sehol ez a hetvenhétféle Tálé Ámen. 
(xeorgius Nagy s. k. Anno Domini 1656." 
Ipolyi ezen Tálé-t Jálijog'' -v*^ érttílmezi és szerinte 
figyelmet igényel a mondatok azon menete, a mint egyik a 
míusikra viszi át a tárgyat, mi a vers párossági kellékében 
találná magj^arázatát.'^* 

Nincsen kétség benne, hogy az ó-vallás „ráolvasói" 
verses művek voltak, melynek nyomai azon arányban mu- 
tatkoznak, a milyenben bolygatatlanul maradt az eredeti 
alak a ferdítéssel szemben. 

„Szent Hlés próféta,'* „fejszéje," „fúrója," ,,ezer angj''ala" 
új hitregéket tételeznek föl, de a melyeket üirthatunk szláv 
kölcsönzésnek is. 

II y,A mely ló megh-üti az inát 1656?^^ 
III, y.Anno 1667. die 13. Április. 
Ezen imátságomra legh elsőben én keresztet vetek 
Atyának, fiúnak és az vigasztaló szent Lélek Istennek ne- 
vében. Ur Isten mondom azt szent igiddel és szemit hatal- 
maddal és s^enf imrancsolatoddal Ur Isten gyógyicsd megh 
ezt az szürke \i\'ui az szeginek szerocséjére, Ur Isten 
gyógyicsd megh. És kösd az szörmiben az farkában 
ezeket: izsópot, kútban való füvet, koporsó diskát. Leg- 
elsőbb mondd el az igéket és mosd megh aztán két-há- 
romszor.'*^^^ 
Igen sok bűvös imádságot tartalmaznak az úgynevezett 
„boszorkány pörök," a vármegyék és városok régibb jegy- 



346 Beteg jószágra. Patkányt elolvasó. 



zökönyvei, az öreg könyvekben és naptárakban található 
bejegyzések, melyeknek az élő hagyomány ráolvasol fölött 
azon kiválóságuk van, hogy beszédesebbek, legendásabbak ; 
nincsenek annyira megkoptatva. 
Ilyen a következő : 

„Istennek mondom parancsolatjábü' a te sz. hatal- 
maddal sz. Háromság úr Isteni 

Elindula urunk Jézus Krisztus egy \sidó városban; 
vete ö néki egy ^sidó leány hö vánkost, gyékény lepedőt 
Mint urimk Jézus Xtus nem maradhatott kő vánkoson, 
gyekén lepedőn : úgy ne maradhasson keserves fájdalmad 
a csontjaid — vagy más tagjaidban. Azután pedig a 
miatyánkot is el keU mondani."^^'' 
A mi az élöhagyományt illeti, csupán néhány eset elö- 
sorolására szorítkozunk, miután ezek már inkább csak a 
hanyatlás képviselői és az ős hitregetanhoz legkevésbbé já- 
rulhatnak öntudatos adatokkal. Jellemzőbbek ráolvasok: 

,j Beteg jószágra : Elindula urunk Jézus Jerikóból Jeni- 
zsálembe, által mene köhidon 6 lován, ő szamarán hara- 
gos gazdasszonya, jámbor gazdája, gyékény-ágya, kőpárnája y 
kőkenyere^ fakése, ez az Isten mondása: ezen jószág semmi 
ízébe^ tagjába' ficzemlet vagy nyilalás meg ne marad- 
hasson, hiís húshoz, csont csonthoz, tag taghoz, ín inhoz, vér 
vérhöz, ér érhöz Krisztus Jézusnak maga szájából szárma- 
zott szent igék által gyógyuljon meg. Fuss, fuss meredek 
(hegyre). Istennek hírével. Boldogasszony parancsolatjával 
innen tisztulj, innen pusztulj, itt neked semmi helyed 
sincs." (Kún-Félegyháza.)^^® 

2. „Patkányt elolvasó. (A patkánt mikor elolvassák, 
akkor a küszöbre ül az embör, kifelé fordul, ugy olvassa ; 
mikor a második versöt mongj-a, befelé fordul; mikor a 
harmadikat, akkor mögén' kifelé fordul oszt^ ászt jnony- 
gya 3-sz6 :) A mi hazunknál 9 patkány van, nem 9, S ! 
nem 8, 7! nem 7, 6! nem 6, 5! nem 5, 4! nem 4, 3! 
nem 3, 2 1 nem 2, 1 ! nem 1, ecscsöp se ! De egy lélök- 
szet alatt köF elmondani ecczör ; akkor el köP neki pusz- 
tulni (Kálmány Lajos Szőregről)." 

3. „Poczkot elolvasó: (A poezkot úgy kóV épusztítani 



Mexykt ellen. Mindenről. Fogfájásról való. 347 



a hásztul, hogy 3 napfönkőtte előtt olvassa:) száz, ki- 
lenczvenkilencz, kileaczvennyolcz (Oszt így olvas lefelé 
egész végig:) három, kettő, egy, sömmi. (De ára vigyáz- 
zon, hogy ó ne téveszsze. Osztán asz'ongya:) Eregy az 
én legkedveseb' driiszílmhon 1" (Kálinány Lajos Deszkröl). 

4. „J/en//eí ellen: A hun a menyétasszon (m)egöli a 
baromfit, ott a-z-ól körű' páczikára csöpüt kő' tennyi, a 
tik-házat körű' kő' ojannal tűzdelni, legutóssó páezikává 
hécczer (m)ög kő, kerfinyi a-z-ólat, ászt mondogatva: 
Fonyny menyétasszon, fonyny, I akkor soha se gyün oda 
többet."'i« 

5. „Mindenrú' jó. Ha valakinek valamije fáj, a bűbá- 
jos asszony a jobbkeze nevetlen ujjával körösztőzve 
mondja: Gyékény káka (körösztözi) M párna (körösztözi) 
Jézus mondotta: mújon el! (Körösztözi). Itt egy darabig 
megáll, majd újra kezdi s az egészet 3-szor végezi el egy- 
folytában." (Szőreg) Káhnány Lajos. 

Másik : „ Jicím Jor embör, gonosz asszony, gyékény ágy, 
kújmrna, Jézus mondása jusson eszödbe !*' (Egyházas- 
Kér) Káhnány Lajos. 

Másik : „ü, jén édös Jézusom szent száddal lehőj 
rá ! Ezt háromszor ismétli s ugyanannyiszor a fájdalomra 
lehel. Elindult kis Jézus, előtaná't egy zsidó asszonyt, 
ágyat vetött neki: gyékény ágyat, kűpárnát. Jézus a ku- 
pámon nem nyukhatoti, ezön a nyavala se' nyukhasson, 
se' pedig ez ne marathasson, ez a Jézus szava. (Egyhá- 
zas-Kér) Kálmány Lajos." 

Másik : „Mikor Jézus Krisztus szent Péterré a fő'dön 
járt, bemönt egy' házhon, taná'tak engödelmes gazdát, 
engödetlen gazdasszonyt. Az ember akart hálást ann% az 
asszony nem akart. Ott háttak, kaptak termés küvet, gye- 
kén ágyat. Gyekén ágy, kű párna, Jézus fekszik rajta. 
Jaj de kemény ágy ! engödelmes gazda, engödetlen gazd- 
asszony. Jaj, de fáj. Mögkörösztözi öcczör, 5 miatyánkot, 
5 üdvözletöt émond, émuhk a fájdalom. (Hosszúhát), 
Kálmány Lajos." 

6. y^Fogfájásrul való: Mikó zsáját lát' oszV fáj a foga, 
szakíescson belüle, szagújja oszt, mongya: Zsája, zsája, 



348 Támadásból. Pokolvar. Súly. Ficzamodásról való. 



akkó fájjon a fogain, mikor a lijéd. (Szöreg.) Kálmány 
Lajos." 

7. ,,Tdmridáarul való: tlobb kezének a nevetlen ujjá- 
val keresztezgeti a támadást s mondja: Krisztusnak 
gyekén ágya, kűpárnája, tüskös lepedője, sajtalan kásája^ 
Jézus mondása: műjon el a támadása. Három röggel 
napfö'kötte előtt köl émondani, akkó émiilik (Monostor) 
KiUmány Lajos." 

8. „Pokolvarrul való: Először a ncvetlen ujjával 3-or 
kerekiti a pokolvart, azután mondja: En tégöd mökke- 
rekítlek az Atyának, Fiúnak, Szentlélök istennek nevibe' ! 
Jobb keze öt ujjával megfogja a pokolvart s folytatja: 
Én tégöd mögfoglak az 5 ujjammal! Az Atya tőrjön, a 
Fijú roncson, a tejjes Szentháromság eloszoltasson ! Ne- 
vétlen ujjával keresztet vet reá: En tégöd mökkörösztöl- 
lek az Atyának, Fijünak, Szentlélök istennek nevibe, 
valamint Krisztus Urunkat sz. János a Jordán vizibe' 
mökkörösztölte." (Szőreg) Kálmány Lajos. 

9. „iSíVAroZ való: Nevetlen ujjával a sühöt „elkörösz- 
töli" Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevében s mondja: 
Atya (>rones()m (keresztet vet), Fijú szétboncson (ismét 
keresztet vet), Szentlélök [ston semmivé teremesön ! 
(Ismét keresztet vet) 77-féle sű', fö'dhV gyütt, fö'dbe 
mönynyön! Amen-t nem szabad mondani, háromszor el- 
mondani s utoljára keresztet vet a földre." (Hosszúhát), 
KiUmány Lajos. 

10. ^^Ficzemödésrül való: Midőn Aíárja szent Józsep- 
pel szamárháton járt, a szamárnak lecsúszott a lába a 
hidni\ osztán kificzamodott. Józsep monta Marjának, 
Marja monta szení fijának, szetü fija monta ficzamodásnak, 
mönyön helyre. Kimönést (ficzamodást) kiltfe szent Anna 
Marjának, Marja kűtte szent fijának, szent fija kűtte 
hejre." ( Szeged). '^-^^ 

Másik : „Keresztet vet magára is mög a ficzemödésre 
is. Az Atyának és Fijúnak és Szentlélök istennek ne- 
vébe^ keszdöm az imácscságomat. Uram Jézus Krisztus, 
mikó fekete fö\l színin járta' és mönté' : lovad lába meg- 
ficzemödvén, ára möne szent Máté, szent kezével simo- 



FiCZAMODÁS ELLEN. ErÖS IDÖ ELLEN. TÖREDÉK. 349 



— t- 



gatá, szent szájával íuvogatá. Csont, bűr ojan lögyé', 
mind mikor a Krisztus Urunk mökteremtött. Asz'tán 
3-szó rá köF lehölni; oszt 3-szö köl' émondani, akkó 
használ." (Szőreg.) Kálmány Lajos. 

Másik: „A íiczemödésre teszi a kezét és mondja: 
Elindult a kis Jézus ö szamarán, szamár hátán, kűszikla 
WgygJiin. Mögficzemödik szamarának lába, oda mén a 
fiezemáper : ráolvas, szent szájával fúvogatytya, szent kézi- 
vei tapogatytya. Uhön! Csont csonthó', hús húshó', vér 
vérhön! Azután pediglen óján víg lögyön, mint vöt!" 
(Egyházús-Kér) Kálmány Lajos. 

Másik : „Mikor elmönt a Jézus az ü kínynyára, kín- 
hejire, kűsziklárul kőhegyekre az Áspiom higygyára, lova 
lába megficzemödvén, ára mén a Ficze Márton, szóla, 
monda a Kr. Jézus : Bizony, bizony, bizony, monda Ficze 
Mártonnak, lovam, lába megficzemödvén, olvass rá, lehöjj 
rá! In hejre, csont hejre! Édes Jézusom töd^ hejre." 
(Egyházas-Kér). Kálmány Lajos. 

Másik: „Fogdosi a hun ki van ficzemödve a lónak 
a lába.* Krisztus urunk elméne kú higygyára, kin helére, 
mögcsuszamodik szamarának lába kűsziklába, ára mene 
szent Ficze Márton, szent kezévé iülökteti (nyomkodja), 
szent szájával hiihogatytya (=rálehöl), monda : Csont csot- 
hon, hús húshon, vér vérhön. 01 víg lögyé\ mint ennek 
előtte vótá! Názáretbeli Jézus, gyógyicsd meg szögén 
jószágnak a forgóját! Edös anyám, Boldokságos szent 
szűz, Márijám< gyógyíd mög a te szent Fijad érdemije'! 
Szent Cziczé Márton tödd helére szögén jószágnak a for- 
góját! (Lörinczfalva) Kálmány Lajos.'* '-^ 

11. „Erős üdö ellen: Atya, fiju. Szentlelök Isten! Bó- 
dogságos szűz Marja! Vidd el az eröss üdöt az erdőkre 
havasokra, hol sem kovász, sem vakaró, sem czipó, 
semmi sincs." Udvarhelym.'^^ 

12. „Érdekes töredék a csongrádi hoszorkánypörhen : 
Ehndula Krisztus urunk Szent Jánossal, érkezett a Fene 
asszonyhoz, szállást kért, adott szállást, csinált köböl pár- 
nát, vasból lepedőt Elment onnat az erős aranyos orosz- 
Unnál .^^^^s 



XXXVII. -Kenö-fenŐ gyógyító módok. Rontás. 

Házi fürdőzés a mohácsi vész előtt. A javas fürdés hatásának kellékei. 

Konés. Az ír-ek sok volta. A Kalevala idevágó helyei. Kötés. A tryó- 

gyitás vallásos gyakorlati szinezo. A rontás két fő faj táj i. 

A növények ható erejének ismerete nem csupán a be- 
vevő orvosságokhoz szolgáltatott anyagot, hanem a különb- 
féle fürdők és százféle kenőcsök készítéséhez is. 

A fürdő használata fajunknál a mohácsi vészig sokkal 
nagyobb volt, mint azóta. A Kalevala nagyon emlegeti a 
fürdőzést, s kitűnik belőle, hogy e rokonaink ősidőkben 
vendégségeiket gőzfürdőkben szokták tartani s kedves ven- 
dégeik részére külön fűtötték be a gőzfürdőt. Galrolti szerint 
Mátyás korában még hasonlóan jártak el a magyar főurak. 
A régi magyar nyelv ezen helyiségeket „/>án.vá"-nak nevezte, 
honnét van a népies szóláá is : olt/an meleg, mint a hánya, 
A kifejezések rendesen triviáhssá lesznek, ha kiesnek a tör- 
téneti századok udvartartásából, mint az elbocsátott, sülyedt 

* 

cselédek. Valamikor tisztesség volt a vendégnek hallani, 
hogy : j.hefütöttck neki^^' ma a vendéglátás e módját nem gya- 
korló korban már oly kifejezéssé fajúit, melyre senki sem 
kivan érdemes lenni. "^^^ 

A fürdőzést mythologiai fontosságúvá teszi közönséges 
esetben is az elemek tiszlelete, mennvivel inkább vallási 
gyakorlatnak fogtak pedig tartatni a ffi/ófwit') fürdők, melyek- 
nek minden egyes esetben különös alkotO'- részeit és készí- 
tése módját tiidák a táltosok és javasok. 

A népies betegfüi'ösztési módokban kétségen kívül az 
ó-vallás hagyományai tartják fönn magukat; de leghíteseb- 
beknek mégis azon fürdőkészitési módok tartandók, me- 
lyekre a különbféle hosiorkány-pevokhen akadunk rá.''^^ 

A „vízvetés"-nél láttuk, mennyire bűbájosán gj-akorol- 
tatott. A gyógyító fürdésre a mutatkozó nyomok szerint még 
több szertartása volt az ó-valhisnak. A víznek • „szólatlan 
víznek" kellett lenni sok esetben, vagjis hozatala közben 
valakihez szólani tilalmas volt. A fürdőkészités imádság közt 
történik, a fürdetés pedig ráolvasás, a kéznek a fejre való 



FüRDö-ioftK. Kenés. Az í r-ek fajtái. 861 

föltevése, megkeresztezése, az egyes tagoknak megkenése, a 
betegség szellemét illető köpdözés közt hajtatik végre. 

Szóval a hagyományban erős nyoma van annak, hogy 
a gyógyító fürdés is a bűbájolás titkos tudományának vala 
egyik fejezete, s a Kalevalában (45 rúnó 211 — 218. v.) ol- 
vasható .;fürdö igék'* mutatják, hogy a fürdőzés imádságos 
vallásgyakorlatnak tekintetett. 

A keftiés mint önálló gyógyitó mód is elöjö a gyakor- 
lati népéletben, neveztetvén „gyúrogatás-" vagy székelyesen 
^daíizsoláfi"'-nBk is. Ezen ősi gyógyitómód tudvalevőleg a test 
izmainak, tagjainak kézzel való dömöczkölésében, össze- 
vissza való nyomogatásában, marczingolásában áll, s hasz- 
nálatos csömörben, rándulásokban, meredésekben, dagana- 
tokban (sérvések), fiezamokban, marjulásokban, vagy me- 
nyülésekben. ^'^^ 

Hogy a kenés a „bűvös kézrátevésből** nőtte ki magát 
s eredetében a bájolás egyik cselekedeté volt, aUg kell mon- 
danom. Hathatós voltáért mászszázs (massage) néven, mint 
száraz kenés, újabb időben jogosultságot kapott a szemüve- 
ges orvosi kartól is. Vajha még más egyebet is eltanulná- 
nak az orvosok ős isteneinktől! 

A miben az ősök legerősebbek voltak, az a sebek gyó- 
gyitása és a kenöszerek készítése vala. /r-szavunk kelleténél 
többet alig mondhatna magáról. 

A régiek ^nyitni'* szokták a sebet, nem vágni. .,Az ne- 
künk az ír, a mi a doktornak a kés," hallottam egy éltes 
gyógyitó asszonyságtól. 

ír szavunkat iralás-, iratos- származékaival együtt mint 
valami avult, megkopott szerszámot félretette a gyakorlati 
élet, de annál sűrűbben foglalkoznak vele a régi nyelvemlé- 
kek, melyek ismernek „lágyító," „sebnyitó,'* „orvosló," gyó- 
gyitó" (seb-, szemgyógyító) irt. Van: 

apácza-ír : ungventum de Tutia, 

rózsaAr: rhodínum oleum, s a növények közt: 

bábaAre fű: pimpínella, másként: Csaba-íve 

vasAr: verbéna.'^'. 

Hogy ezen ős szavunk (melylyel azonos a finn ilira) 
eredetileg mythologíai fogalom hordozója, mi sem bizonyltja 



352 Kanta-íh. KaktaIresséo, 



inkább, mint a ritkább használatú kanta-ír, hanta-ires szavak 
rovott jelentései. Kanta-ir = orvosság, méreg; kanta-íres = 
bájitalos, méregkeverő, ördöngös, bűvös-bájos boszorkány. 

A Kalevalánál semmi sem alkalmatosabb arra, hogy e 
tekintetben is föltárja előttünk az ősök meggyőződését és 
vallásos gyakorlatát. Benne nem egyszer van sző iralásróL 

Az öreg Vaínamoinen ácsolás közben a térdén nagy se- 
bet ejt s a vérfolyást nem tudja előállitani; de talál olyan 
aggastyánra, a ki ráolvassa a vérállitó igéket, irkenőcsöt ké- 
szíts az öreget meggyógyítja. Ez ír készüle „friss füvek him- 
szálaiból, ezerjófű virágából, méznek földre ömléséből, lépes 
méznek csépjeiből." A sebnek kenése és kötése imádkozó 
fohászok közt történt (IX. rúnó). 

Lemminkamen haláláról értesülvén az édes anyja nagj" 
hosszú gereblyével a Halál folyójához megy s addig gereb- 
lyéli a vizet, mig a fia testének minden darabját össze nem 
szedi s belőlök ráolvasás és írek segélyével Lemminkáínent 
ismét visszaállítja. Az anyának az írekhez szükségesek ösz- 
szeszerzésében, miként már fönnebb mondva volt „a méh, 
az erdei virágkirály'* volt segítségére ki majd a vidékről 
hozott neki „édes fűszer-ízt sok virágnak a kelyhéből, sok- 
nemű fű csészéjéből" majd a nyolczadik tengerszéh sziget- 
ről ír-balzsamot. Nem használván azonban sem az egyik, 
sem a másik, válalkozik az égi útra s hozza el „a teremtő 
kamarájából, a mindanható tárházából" a szükségeseket. 

Akkor a kantaíres-ség még annyira nem volt ördögi 
mesterség: hogy a hitrege szerint a méhkirály égbe föl- 
szálltakor épen kantaír-fözés volt volt a fényes, Isten házá- 
ban is: 

-Ott épen írt kósziténck, kenőcsöket fozögetnek, 

Fénylő ezüst fazekakban, merŐ arany kazánokban. 

Fo és forr a móz közepén, balzsamos ír oldalszélon. 

Finom színméz délirányon, gyógyító szer éjszaktájon.* (XV. rúnó.) 

És midőn Éjszak asszonya járványos betegséget küld 
Kaleva népére, Váinámöinen meggyógyítja a betegeket ráol- 
vasásával és /r-jeivel : ^kilenczféle írszerével, nyolczféle büv- 
kenőcsével.'' (42 rúnó.) 

Mennyire szent volt egykor az, mi most a népet kivéve 



Kötés. Gyógyulni. Többet és kevesebbet tudók. 353 



annyira lenézett az ő kései és minden esetre torzult 'hagyo- 
mányos maradványában! 

A javas írek alkalmazása olykor a népnyelvén vagy a 
boszorkány-perekben köfés-néven jö elő . A halasi boszor- 
kány-perben ilyen kötés jön szóba, melylyel a varázsló „há- 
romszor l'ötötie he fű között a beteg kezét. E kötésbe kukoricza^ 
hüvelkes borsó, bah^ wjárfalevél. marha szöre^ lőszőr, rontófü, 
fiizfalevél voltának eg (/becsináltál." ''^^ 

Hogy a gyógyitkozás az ösvallásban istentisztelet számba 
jött, az etymologiailag is kimutatható.'^-® 

„Gyógyulni'' szavunk a rokonnyelvekben azonos ezzel: 
/''émij könyörögni, vagjis vallásunk sámánista korában a gyó- 
gyulás nem volt más, mint az esdeklés és engesztelés ered- 
ménye. De későbben is vallási cselekedet a gyógyitás, mert 
a betegség ártó szellemei csak a jók segítségével távolíthatók 
el ; miért is a gyógyitó "füvek szedése és elkészítése jámbor 
fohászok között történik, s a ráolvasások telve vannak a leg- 
főbb jó lényekre való hivatkozással. 

Lehet az ó-vallás titkos erejű füvei-, bűvös szereivel és 
varázsló igéivel ártani is. Meséink sokat beszélnek megbű- 
völt, ^elátkozott"' királyfiakról és leányokról, az élő híigyo- 
mánynak sok mondani valója van olyan öregasszonyokról, „vén 
banyákról,'' kik értenek a „megcsináláshoz" vagy rontáshoz. 

A boszorkányokat sok mindenről gyanúsítják a periratok. 
Hogy az esőt és hal-hasznot a törökországi feleiknek eladták, 
ez csupán a szegediek ellen merült föl. Gyakoribb vád ellenök, 
hogy a termést elveszik ; még gyakoribb, a tehén hasznának 
elvétele, a rontás és ellenségeiknek ártalmatlanná tétele. 

A boszorkányok mindent meg tudnak csinálni, még azt 
is, hogy magukat átváltoztatják. Most kecskebéka, majd fe- 
kete macska alakjában jelennek meg, s az emberek megron- 
tásában találják gonosz kedvöket. Sokszor lóalakot öltenek, 
s ellenségöket keményen összerugdossák. Ha az ilyen lovat 
megvasalják, másnap látható a patkó helye a boszorka ke- 
zein és lábain.^^" 

A javas (megcsináló, ,^nézö'') asszonyok vagy pásztor-em- 
berek sem egyformák, mert vannak a kik többet, vannak a 
kik kevesebbet „tudnak.*" Legveszedelmesebbek, azok, a kik 

2B 



354 MegcsinAlás. Visszacsinálás, 



az ördöggel állanak állandó czimboraságba, kinek a leiköket 
is eladták, mert ezek hajmei-esztö dolgokat tudnak tenni. 

Az ilyen „meg tudja tenni" ellenségének, hogy a leg- 
kisebb helyen kötelet feszit eléje az útra, ez nem látja és 
belé bothk, és olyan veszedelmes betegségbe esik, hogy 
elnyavalyog évekig és utoljára is beleveszJ*^ 

A Javas (javos- nak is mondatnak) asszonyok" gyakorol- 
ják rendesen a gyógyító füvekkel, bűbájos ráolvasással űzött 
orvoslást és kuruzslást; de értenek leginkább a rontáshoz is, 
melylyel mellékkeresetkép foglalkoznak. Összehoznak szerel- 
meséket és szétválasztanak, ük adnak tanácsot, ha a lány 
vagy legény választottjának vonzalmát meg akarja nyerni; 
ök látják el az asszonyt orvosszerrel, kinek részeges az ura ; 
6k segítenek az anya baján, kinek fia vagy leánya olyat vá- 
lasztott ki magának, kit 6 nem akar. 

Legtöbb a szerelmi varázslás ; más az eljárás, ha férfi, 
és más, ha nö a „csináltató." A közmondások : „Nagy füvet 
ástak rá," „Főzik a kapczáját," „Elásták a szöszét (haját)," 
eléggé sejtetik a bűvölés legközönségesebb nemeit. 

Megdöbbentőbbek a tulajdonképi rontás egyes esetei, 
midőn a y^megcsmálás" nehéz betegségeket és egyéb szeren- 
csétlenségeket okoz. A kalotaszegi „néző" (többnyire oláh- 
asszonyok) megmondja a csináltatónak : mit kell tennie, hogy 
ellenségének elméje „meggaj dúljon," ereje pusztuljon s be- 
tegség verje meg.''^^ A székely gyakorlat szerint elegendő, 
ha az illetőnek telkére titokban „nag}'' füvet" ültetnek. Ha 
a tulajdonos maga ültet, ez védöszerűl szolgál! 

Legjobban félnek a megcsinálástól a tolvajok, kik ha 
neszét veszik, mi készül ellenök, sokszor visszalopják az ide- 
gen jószágot. 

Szerencsére a megcsinálást vissza is lehet csináhii, de csak 
olyan „ne>ő"-nek, a ki jobban ért a mesterséghez. 

Általánosabban ismert módja a rontásnak az öntés, mely 
ismét kétféle : az egészségesek és betegek öntése. 

Az egyiket ellenségének készítteti az irigy szomszéd, s 
kiönti a bejárás elé, hogy áldozata belelépjen, mi ha meg- 
történt, arczán, testén fekélyek támadnak. Ha állat (kutya) 
lép bele először, az pusztul el miatta. 



Öntés. Hurkos kötés. 355 



A másikat azok gyakorolják, kik bőrbetegségben szen- 
Yednek s a sömört, kelevény t (kelés), rühöt akarják maguk- 
tól ily módon eltávolítani. Az ilyen ^vesz egy régi fazekat, 
melybe borsót, babot, lencsét stb., szóval hétfélét vegyit, szap- 
panos vízzel jól megmossa tagjait, miből szintén vegyít a 
fazékban levő holmikhoz, az ekként fölszerelt fazekat, melybe 
vegyíti a még netalán használt írt is, éjjel, napkelte előtt ki- 
viszi a ^kereszttUra,'' hol azt úgy ráf/ja földhöz, hogy tartalma 
minél több felé menjen, s ott hagyja azon erős hitben, hogj a 
ki ezen öntésbe lép, a bőrbetegség arra fog ragadni." Az ilyen 
öntéseket minden ember a legnagj^obb gonddal kikerüli, vagy 
ha vígyázatlanúl belelépett, mulaszthatatlan dolgának tartja 
háromszor egymásután abba „beleköpni,"* nehogy rá ragadjon 
a nyavalya. A néphit szerint arra ragad a betegség, a ki ezt 
tenni elmulasztja.''^^^ 

Másik ősmódja a rontásnak a csombékos kötés. Ez abban 
áll, hogy a megrontandó ember ágyába vagy a barmok já- 
szolába ..hurkos kötés" vagy csombék tétetik átok-mondások 
üséretében. Az a hit e bűbájolásról, hogy a milyenek a cso- 
mók a kötésen: úgy csomósodnak össze a megátkozott em- 
bernek vagy barmának belei, inai, zsigerei. Erős hite a népnek, 
hogy ily módon a tagok elszáradása vagy megrontása esz- 
közölhető.'»* 

Betegséget is lehet a szalag vagy madzag hurkos kö- 
tésével, az egy sír fejfájára levén ráillesztendő; mert a ki 
azt arról leoldja, arra ragad reá a baj. 

Midőn a nép gyermeke a rontást imígyen írja körűi: 
Jéiemény van rajta:' f.riiegrontották*' — , többnyire a rontás 
valamelyik faját érti. De a mondás : száraz kötése van, osz- 
tályozásában semmi tétovázásnak nem ad helyet. 

A tehén- haszna elvételének' visszaszerzésének bubájáról 
majdnem minden félreesőbb községnek meg van a maga a 
többiekkel majd megegyező, majd a részletekben többé-ke- 
vésbbé eltérő hagyománya; de erre nem terjeszkedhetünk 
ki, valamint a népélet sok más szokására sem, melyek már 
nem mint rontások, hanem mint házias bűbájolások lehet- 
nének e helyütt tárgyalandók. 



23' 



XXXVIII. Fetis-tárgyak és jelvények. 

A fétis tárgyak becsének mondai alapja. Azok részben egy régibb kor 
használatból kiment szerszámai. Legtöbb fétis tárgyunk vaskori. Kard- 
cultus. A nyíl bűvössé tételének középkori hagyománya. Fejsze, kés stb. 

Az elsö fegyverek, a nomád élet kezdetleges szerszámai 
az ó-vallásnak mindmegannyi szent tárgyai, bűvös eszközei 
voltak; mert az égből származtak. 

A szkitha eredetnek Herodot által följegyzett mondája 
szerint Targitaosz fiainak korában arany-eke^ járom, kétélű csá- 
kány aranyhál és arany csésze hullott alá az égből, melyekhez 
csak az nyúlhatott, a kinek szánva volt az egész ország: a 
legkisebbik fiú.'^^^ 

A vogul Teremtés mondája szerint Numi Taromtól ta- 
nulja meg az ember az „íj és nyíl" készitése módját. 

Az ó-vallás minden szentelményes tárgyát is bajos 
lenne számba venni; annál kevésbbé világosíthatok föl még 
a hagyományosabb esetek is egyes hitregei vonatkozások- 
ban. Minden vallás hitet kivan s ha ezt támogatták is ha- 
gyományos mondák, a mesékben megmaradt kevés adatokat 
leszámítva, elkoptak, elforgácsolódtak annyi (őket üldöző) 
idő alatt. 

Legrégibb e nembeli hagyományaink már csupán tör- 
ténelmi hozzávetés után értelmezhetők. A népmesék rág'-, 
ezüst- és vaskorral számolnak be, pedig a legkevesebb fejű 
s legkönnyebben legyőzött sárkány voltaképen nem a réz-, 
hanem kőkori ellenség volt. 

Ezen kőkorszakot mythologiánkban használatban már 
rég óta nem levő olyatén régészeti tárgyak alkotják, melyek 
nemzetünk gvermek-korában még fegj^er-nemek voltak, s 
melyek használatból kimenvén, ha talán más tekintetben is 
elavultak, — nem szűntek meg az ó-hit hagyományának hor- 
dozói lenni, milyenek péld. az obsidián-darabok (egj^kori dár- 
da-hegyek), kőbalták, melyeket a nép úgy ismer és tartogat,, 
mint jószágának daganatoszlató bűvös szerét. Az obsidián- 
nak Eger vidékén „égcsattanás'' a becsületes neve. 

Az arany korszaknak maga az arany a képviselője a 
magyar mythologiában, meg az ezüst. Ezzel akarják a Kale- 



Arany-gyCrü. Szkitha kakd-tisztblet. -TCzks kard." 357 



vala bűvöl öi az öreg Váinámöinen vérzését is elállítani. ^^® 
Hogy az aranynak és ezüstnek a- magyar pogány öshit is 
gyógyító erőt tulajdonított, ezt a hagyomány elengedöen 
igazolja. A Bornemissza-féle pogány-keresztény ráolvasásban 
is előfordul az arany-gyűrű, mint s^ent János gyűrűje. Es az 
aranygyűrű fétis tárgy a mai néphagyományban is, a meny- 
nyiben az aranygyűrűvel javasolja érinteni a test fájós részét. 

A vaskorbóF^'^ egész sereg fétis tárgyunk van, mint a 
kard, nyíl, fejsze (szekerező), kés (villa), lakat, kulcs, szög, 
melyeket külön-külön is érintenünk kell: 

Kard. Érdekes azon leírás, melvet Herodotusnál talá- 
limk a szkithák knrd'tiszteletéröl : Minden egyes kerület kö- 
rülbelül 3 stádiumnyi hosszúságú és szélességű s valamivel 
alacsonyabb szentélyt emel a hadiste>mek egymásra halmozott 
rőzsékböl. Fölül négyszögű lapos tető van készítve s a szen- 
tély fala meredek, csak a negyedik oldalon mászható meg. 
Erre a szent halomra, melyre mivel lesüpped, évenkint 150 
szekér rőzsét szoktak rakni, minden egyes kerület egg régi 
vaskardot állit fel s ez a jelképe a hadistennek. A kardnak 
évenkint marha- és lóáldozatokat hoznak, sőt az elfogott 
emberből is minden századikat feláldozzák. x\z áldozat oly 
módon megy végbe, hogy a foglyot egy edény fölött levág- 
ják, multán fejére bort öntöttek. Az edényt azután fölviszik 
a halomra s a vért á kardra öntik. Mialatt pedig ezt föl viszik, 
a szentély mellett a föláldozott embernek jobb kezét a váll- 
nál levágják s a levegőbe dobják, melyet azután ott hagy- 
nak a hova esett, a holttest pedig külön hever.^^® 

A kard-fetisizmus megtalálható a vogul hős énekek- 
ben, melyek Nagy Géza éles megfigyelésű tudósunk szerint 
gyakran emlegetik a „naphevű, holdvilág-hevű szent kardot," 
„vasas végű szent kardocskát" „Numi Tárom atyámtól alá- 
bocsátott vasvégű szent kardocskát."^^^ 

A Kalevala hőse olyan „tüzes kardot'" kér Ukkótól, 
hogy a rosszat elhajthassa, a rémséget távoztassa" (45. rúnó 
254 V.) 

A finn hagyományban nagy becsben van az olyan kard, 
a mely csatában volt, melynek a medve bűvös bekerítésénél 
van szerepe. Azzal a kard hegyivel, ha meglelték a medve 



358 Kalkva kardja. Isten- kardja. 



nyomát, a nyomok fölé három öt ágú csillagot irnak (^). 
Ezeket, úgy kell rajzolni, l^ogy a kard hegj-ét föl ne emeljük, 
míg a csillag készen nincsen (Vikár Béla : Vadászati hagyo- 
mányok a finneknél. Ethn. III. 278). 

Az észt regék szerint : Kaleva óriás kardját nagybátyja 
kovácsolta Suoméban hét évig, hétféle vasból, mindennap 
hét igézessél, hétféle vízben edzette: a tengerben, a Pejpus 
Verts tavakban, az Ema, Aa és Podja folyókban s az ég 
vizében. A kard rápillant a patakból s felelgető dalt énekel 
vele. Ellenei a bűvösök jőnek, hogy a kardot elorozzák; de 
nem birják s elejtik a vizbe. Halálát is a bűvös kard okozza. 
Midőn azt a Pejpus partján egy patakban hagyta, így szólt 
hozzá: ha az, a ki téged hordozott, (a varázslót értette) a 
patakon keresztül megyén, vágd el lábait. Egyszer maga járt 
a Pejpus partján s nem emlékezvén szavaira, keresztül ment 
a patakon. A kard neki metszette el mindkét lábát. AUg 
bírt a vízből kivánszorogni s jajgatása betölté az űrt, mely 
a föld és ég között van. Az máig hallatszik s még tovább, 
addig fog hallatszani, a mig a virolán nyelv élni fog. A vi^ 
rolánok mai napig várják a Megváltót, kinek a kard magát 
megmutatni s öt a dalban megszóHtani fogja. '^'*'^ 

A hunnoknál meg már nem a kord-isten, hanem a had 
isten kardja szerepel, mely elveszett, de megkerült Atilla 
korában egy pásztor levén a fölfedezője, kinek üszőjét a 
kard megsebezte. 

Baján avar fejedelem meztelen kardját magasra emelve 
tesz esküt a rómaiaknak „avar szokás szerint^' (abarico ritu). 

Szóval a kard tisztelete mindazon népeknél meg van, 
kiket a nyelv vagy hagyományaink rokonaknak vallanak. 

Saját hagyományaink körűi tájékozódva, említésre ér- 
demesek azon meséink, melyek .,a rozsdás kard csodaerejét" 
regélik s tudnak bűvös, magától hadakozó kardokról. 

Az Attila kardjának, melyet Salamon király ajándékozott 
el a bajor Ottónak, mondája igazolja az Árpádok korának hitét. 

A Jcorojiázási négyes kardvágás s a „véres kard" körül- 
hordozásának régibb szokása egyiránt igazolják, hogy a ko- 
rábban mint fétis tárgy, később mint jelvény állandó tiszte- 
lettel vétetett körül a legrégibb kortól fogva. 



„Ó NYíii Altj meg!" 369 



Nagyon különösnek nem találom, de annál figyelemre 
méltóbbnak, hogy Erdélyben még a kései kardtiszteletre is 
rávezetnek a régészeti nyomok.^** 

A kard, mely bűvös mivoltában még a láthatatlan 
Rosszak ellen is hathatós szer volt, mire a középkorba való 
földbe szúrt kardok vallanak, a magyar mythologia leg- 
tekintélyesebb fétis tárgyának s jelvényének tekinthető 
méltán. 

Nyíl szavmikat mythoszi dicskörrel veszi körűi nem 
csupán a villámnak Isten-nyila nevezete, hanem azon kö- 
rülmény is, hogj^ a nyilak máskülönben is szentelt tárgyai 
valának az ó-vallásnak. 

A mandsuknál a nyílvessző, melyet a boldogságért való 
ünnepélyes áldozás-nál használnaJc szintúgy, mint a szertartás- 
nál elmaradhatatlan kard, a hadisten jelvénye ma is.^*^ 

Főleg a lapp és finn bűvös nyilak voltak nagyon kere- 
settek, melyeknek a germánok is eUsmerék varázsos erejét. 
A Kalevala olyan bűvös nyilakkal dicsekszék, melyek ma- 
guktól járnak az erdőbe vadászni.''*^ Az Ilmarinen által ko- 
vácsolt ádáz nyíl naponkint egy főt kivan, ünnepnapon 
kettőt is.''** Hogy ez nálunk sem vala másképen, a mesék 
csodás ^^arangnyilai'" elégségesek bizonyítani. 

Bírjuk az ősmagyar nyilra olvasói keresztény kiadás- 
ban : Ó nyíl állj meg P^'' melyet Barna Ferdinánd összevet- 
vén a finn nyílra-olvasókkal, vagyis bűvös igékkel, a követ- 
kező megállapodásra jutott, hogy 

a) azon hit van hozzá kötve, hogy a ki elmondja, 
avagy annak saját szavával élve „olvassa," az 30 nap tar- 
talma alatt azt a mit kér „kétségkívül" megnyeri; 

b) az imádság, eredetileg a „nyilra való ráolvasás," 
maga a megszólítás is nem intéztetik benne Istenhez és az 
ő szentéihez, hanem egyenesen a nyílhoz. Ez a főszemély, 
kinek tehát e szerint öntudat és akarat tulajdoníttatik, azok 
pedig csak mellék-személyek, akiknek sorjában való meg- 
nevezésében rejhk a „hatalmas" nyíl ártalmasságát kétség- 
kívül megsemmisítő bűverő; 

c) mivel azonban 30 nap alatt háborús időkben a har- 
czos sok mindennek van kitéve, azért tehát minden elgon- 



360 NytL. Fejszk, Kés. 



dolható veszedelem, a mi ^Simon vitézt ' érheti, nem feled- 
vén a „hadi fogságot" sem, bele van foglalva, a mi újabb 
bizonyítékát képezi annak, hogy a kérelem teljesülése egé- 
szen pogány felfogással tisztán csak a szavak (a ráolvasás) 
erejétől váratik vala. Szint'ilyen előre gondoskodás még, 
hogy a nyilat minden lehető helyzet elszámlálásával el- 
tiltja neki lehető ártástól s mintegy megalkuszik vele, hogy 
„fen fog járni," őt pedig kikerüli egészen úgy, mint a Ka- 
levala alább közlendő hasonló helyében látni fogjuk. — Hogy 
pedig kérése annál sikeresebb legyen, példát is idéz, a szü- 
lőfájdalmakat, meg annyi láthatatlan szellemeket, a kik szin- 
tén megtudták kimélni a boldogságos Szüzet, úgy hogy semmi 
fájdalmakat sem érzett a kis Jézus szülte közben, kövesse 
a jó példát a nyíl védszelleme is s kímélje meg Simon 
vitézt. . 

d) Ahányszor a „megállj oh nyíl" egész serege számlál- 
tatik el a legnevezetesebb szenteknek, a mi a pogány korban 
szintén igy volt, csakhogy akkor természetesen nem a szen- 
teket, hanem az akkori védszellemeknek megfelelőbbjeit 
hívják vala segítségül.'^*® 

A szavak (igék, igézet) erejében való hit a Kalevala 
két védekező ráolvasásával lényegesen azonos. ^^^ 

A nyü'Szó a régi nyelvemlékek szerint jelent sors-ot 
(..Eresztetek nyíl edénybe, mel napon és mel hónapban 
zsidók nemzetének kellene megöletni.'' Müncheni 0. 55.), 
rész-t (Sárnak fele, Kis-Hodos nyilam-hoz jutotüik. Géresi : 
Károlyi 0. IV, 567.); de mindezekben vonatkozást keresni 
akarni nem látszanék természetesnek. 

Fejsze, (Szekercze). A szkitha mondában a kétélű 
aranyszekercze (csákány) egjdke az égküldötte adományok- 
nak. A fejsze még a mai korban is fétis tárgy. Szatmárme- 
gyében ha felleg jön, a fejszét élivel kiteszik, hogy jég ne 
legyen. (Ethn. Ili. 295.) A gonoszok elűzésének egyik hat- 
hatós eszköze. (Ethn. IV. 220 s másutt). Szent Illés j^róféta 
fejszéje. 

Kés. (Villa). A finn ráolvasókban fordul elő: Ne fogja 
a bűvész nyila, sem táltosnak az aezéla, varázslónak a ké- 
sei, lövőnek a fegyverei ! 



Kés. Lakat. Vasvilla. Szittya-jóslat. 361 



Erdélyben a gyermek bölcsejébe „kést/* ollót vagy vas 
darabot tesznek, hogy ne lehessen azt megrontani.'^*® Az 
ilyen szúró, vílgó eszközökben a gyermek-Rablók megsebe- 
sitik maglikat.''*® 

Erdélyben a mig a gyermek hat hetes korát el nem 
éri, ha elmennek hazulról, keresztbe fektetnek rajta egy 
seprőt (nyírfa-) s lábához, egy ollót, fejéhez egy „kést* 
tesznek."^^" 

Villámláskor Kalotaszegen a szoptató anya egy „kést* 
és egy villát teszen keresztalakban maga elé a földre vagy 
az asztalra. ^^^ 

A bácsmegyei néphit szerint, ha valami elveszett, bele 
kell szúrni a kési a kenyérbe és az elveszett tárgy megkerűl.'^^ 

Hasonlóképen babonások még a lakáig kulcs („felhö- 
kulcs"), jmtkó^ szög (koporsószeg), vasvilla (Ha ördög jár az 
estállóban, üsd a ..vasvillát'' a hidlás végibe balkézzel, mert 
akkor odaszegezted az ördögöt. Háromszék ),'^'^^ fiiró. 

Az 6s vallás még számos más szentelménynyel birt eze- 
ken kivűl, mint a járom ^ a skitha monda szerint egyike az 
égből aláhiilt tárgyaknak.'^"* 

A czolonh (koloncz), talizmán. '^^ 

Bűvösöknek tapasztaljuk még az „állatfejeket" (madár- 
ijesztő) a kereszteleflen gyermek csontját, az „akasztott ember'' 
kötelét, ruháját, stb. 



XXXIX. Jóslás és a bűbájosság elbírálása. 

A jóslás legrégibb módja. Mai rostaforgatás, ólomöntés. Jósló állatok. A 

bGbájolás elbírálása. 

A szkitháknak, mondja Hérodotosz, sok jósa van, kik 
fűzfavesszőkből a következőkép jósolnak: nagy vessző- 
nyalábokat hordanak össze, melyeket a földre téve, szétvá- 
logatnak s mialatt az egyik vesszőt a másik után leteszik, 
jósolnak. Szavaik közben a vesszőket újra összeszedik s 
egyenkint rendbeszedik. (Mint mikor a czigány asszonyok a 
kártyával dolgoznak). Ez az ősi jóslási módjuk. Az enarok 
hársfakéregből jósolnak, a hársfát (héját) ugyanis három 



862 ROBTAPORGATÁS. ÓlOMÖNTÉS. 



darabra hasítják, ujjaik közé fonják és lefejtése közben jó- 
solnak. 

A jóslás e neme nem maradt fönn a néphagyományban^ 
hihetőleg a kártya által szoríttatván ki. Kártyavetésben tud- 
valevőleg a czigányasszonyok állanak a régi jósok helyén. 

A jóslás egj^kori nagy kelendőségének még fölismer- 
hetők a nyomai a népéletben, mely a rosta forgatással tudja 
ki a tolvajt, „ólomöntéssel'' jeleníti meg a jövőt s az ég,, 
csillagok jelenségéből, a szárnyasok s házi állatok viselke- 
déséből, némely növények mikénti mutatkozásából a kö- 
zeli eseménji; vagy időjárást olvassák ki belőle. 

Végűi még egy kérdést, mely kérdés minden egyes- 
jelentőségesebb esetnél ott kisért, mely elül véglegesen ki- 
térni, még ha tehetném sem akarok 1 Mit tartsunk a bűbájolás,. 
rontás több eíTéle czimen elmondottakról, melyekre az elö- 
századok hitbuzgalma nem bírt halálos csapást mérni, és 
melyet a babona-iszonyban leledző felvílágosúltság még min- 
dig sikertelenül gj^omlálgat a népélet mezejéről kifelé? 

Szánalmas tévelj'gésnek, a tudatlanság legalacsonyabb 
fokának valljuk-e az ősvallás varázslatos imádságát és szer- 
tartásos eljárását, vagy védjük azokat, mint a nemzeti genius 
ősalkotásait az elbizakodott fölvilágosúltság cozmopolitis- 
musa ellen? 

A mythologia, mely mint mythos-történeti anyagot te- 
kinti a babonákat, annál kevésbbé ítélheti el azokat, mivel 
az ö látópontjából tekintve, azok azon évezredes hajdannak 
arany-szemei, melyek hite az embert önmaga fölé emelé és 
csodaszerfl dolgokra képesíté. 

Legfőbb érv a varázslat mythologiai jelentősége mellett 
az, hogy a babonázás és rontás stb. kora még most sem járt 
le s lehetségesek azok a természet azon csiszolatlan, nyers 
gyermekeinek, kiknek lelkébe még nem lopta bele magát a 
kétkedés s képesek arra, mi művelt embernek lehetetlen, 
hogy bizonyos értelmetlen mondatok, vagy okusz-pokusz 
által mozgásba hozza magában azon titkos lélekerőt, melyet 
a vallások a hithez kötnek; azon akaraterőt, mely hat, mű- 
ködik, építhet és ronthat a tér és távolság daczára. Hathat 



Az ÖSVALLÁ8 CSODÁI. 363 



nem csupán egy másik óvatlan szellemre, hanem a látható 
természet láthatatlan erőire is. 

A babona valóságon alapszik; csodái azonban nem 
egyebek, mint a távolérzés, delejezés, hipnózis és szuggesztio 
egyes nyilatkozatai. 

A mythologia szerint a természeti népek gyakorlatilag 
már ismerték azon titkos rugóig melyet a tudománynak érin- 
teni még mindig nem sikerűit. 

A pogánykori istenuralom csodái lélektani csodák vol- 
tak, melyeket sem eltagadni, sem félreérteni nem lehet. 



yilAg. 

XL Teremtés. 

Ember Tündér, másként Magyar Ilona. Uralaltáji teremtési hitregék. 
Földtartó állatok. Égboltozat, ördög, mint az ősmagyar teremtő torz- 
alakja hagyományainkban. Szent Péter közvetítő szereplése. 

Ha nagyjából tudjuk is már, hogy őseink milyen szem- 
mel tekintek a látható világot, azért még külön fejezetek- 
ben is ki kell emelnünk az öshit ezen ágazatait. 

De ez nem könnyű dolog, miután a hagyomány épen 
ebben a legátalakúltabb. Újabb és újabb rétegüléssel szapo- 
rodók az őshagyomány, maga alá temetvén és fölismerhe- 
tetlenné tevén az eredeti fölfogást. 

Az ös haza első hitregéi-han a vogul teremtési mondát 
vitattuk a legrégibbnek és ugor eredetűnek, melynél a töb- 
biek fiatalabbak és dualisticus felfogásukat tekintve nem is 
eredetiek, hanem csak kölcsönzések. 

Ezen ősi monda szerint legrégibb létezők : az Ég, Levegő 
és a Víz. Viszonyukat tekintve a Levegő (Szél) és Víz már 
az Égnek alábocsátott gyermekei és tőlük származik az Ember, 
kit az ég az alsó világ teremtésével bíz vala meg. 

Ennek hagyományainkban már semmi nyoma, de a 
szószármaztatás és a rokon népek adatai eléggé bizonyságot 
tesznek mellette. 

A nyelvtudósok szerint ember-sznyunk elemeit tekintve 
annyit teszen, mint „a levegő fia.*'^^® A finn mythoszban az 
ősember Váinámöinen a levegő tündérétől : Ilmatartól született. 

A szkitha monda azt vallotta e nép reges ősapjáról 
Targitaos-TÓh hogy az Égnek s a Borysthenes folyam leányá- 
nak volt a fia.''^' Mit jelentett Targitaos, nehéz lenne meg- 
határozni; de bizonyos, hogy itt az ugor teremtési monda 
töredékével van dolgimk, miután a szkitha ősember is a ter- 



, Ember" szavunk. Légw. 365 



mészeti elemek egyikének gyermeke. Targitaos (mely alkal- 
masint hellenesítésével és sokszoros másolásával sokat veszí- 
tett) ugyanazon fogalom körében mozoghat, mint a magyar : 
^ember," vagy a vogul „elmpi/ 

A vogul ősember Elmpi nevét Barna Ferdinánd szintén 
Légfi-nek magj^arázza és em&í?r-szavunkat vele azon egynek 
tartja : 

„Hogy a magyar ^ember" szó a vogul „eím^^'-vel azo- 
nos és igy tisztán mythologiai eredetű, előttem bizonyosnak 
látszik, mellette szól ama körülmény, hogy a főisten a régi 
magyaroknál is egészen úgy, mint a finneknél „Ukkon," 
máskép „öreg isten" volt; az pedig, hogy teremtési mondá- 
jok ne lett volna, képzelhetetlen. Ha volt, szükségképen 
kellett lenni a vogul ^Elmjn"" -nek, a finn ,.Impi" megfelelő 
alakjának, ez pedig más mint ^Ember"' nem lehetett. Az, hogy 
„Elmpi '^ a vogulban még ^Niuni Tarom," vagyis a főisten 
unokája, a finnben „Inipi^' á természet istenasszonya, a ma- 
gyarban pedig az isteni eredetű (ős) embert jelenti, a belát- 
ható teljes egyezés mellett nem tehet különbséget. E két 
szóban „Ukkon" és „ember" benne van őseinknek egész 
pogánykori vallása és világteremtési mondája."^^^ 

Réthy László tudósunk is vitatja, hogy az ember szó 
eredetileg a vogul Elmpi- s a finn /m/>í-vel egy jelentésű.'''^® 

í^wJéT-szavunk mythologiai jelentősége kétségtelen tehát, 
és bizonyos, hogy nagy teendők megoldását kötötte hozzá 
az élőkor vallási hiedelme* 

A vogul Emher (Elmpi) teremti sajátlag, kibuktatja és 
megszilárdítja a földet, megalkotja az embert, állatokat és 
növényeket. 

A finn mythologia több teremtő Léf/fiakat (embereket) 
ismer, kik Ukkónak segítségére voltak „a föld keletkezésekor, 
az ég megépítésekor, légárbóczi emeltekor,^®® a szivárvány- 
támasztáskor, a hold megindításakor, a nap útraté telekor, a 
gönczöl kipéczéztekor, ég csillaggal hintésekor. "^^^ 

A Kalevala hőseinek egyike azzal dicsekszik, hogy: 
emlékszem oly időre is. Hogy a tengert felszántottam, A fe- 
nekét kapálgattam. Töméseket ásogattam. Mély vizeket mé- 
lyítgettem. Lápokat vízzel elláttam, A halmokat felhalmoztam, 



366 TüNDÉB Ilona. Magyah Ilona. 



Zátonyokat vízbe raktam. Emberek közt a hatodik, Lehetek 
tán a hetedik."7«2 

Váinámöinen, az egyik finn teremtő, a Lég leányának 
gyermeke; Ilmarinen't vagy Ilmár-i^ ki napot, holdat tuda 
kovácsolni, neve után méltán tekinthetjük testvérének, a kinek 
szólítja Váinámöinen is.''®* 

Természetesen, a ki akár az egyik, akár a másik nép 
ős Emberében keresi az ó-magyar vallás teremtési közvetítő- 
jét, annak anyjával is be kell számolnia. 

Ez a finn mythologiában bontakozik ki inkább és je- 
lentkezik, mint erkölcsi személy. 

Vájjon a szép Ilmatárnak vagy rövidített nevén Impi-nék. 
megvan-e a maga hasonmása a magyar hagyományban? 

Nagy Géza tudósunkkal a mesék Tündér Ilonáját és a 
magyar hagyomány Magyar Ilonáját gondolom vele azonosnak. 

Saj átlag tehát itt is a Nagyasszonynyal lenne dolgunk, 
kinek tisztességét a kereszténység elfoglalván, csak a mesék, 
mondák világát hagyta meg számára. 

És a mesék, miként láttuk, úgy ünnepHk őt, mint a 
„tündérek királynőjét," kinek a Csallóközben „aranykertje" 
és Erdélyben ^sok tündérvára" van; ki a monda szerint a 
Dimában annak idejében „hattyú alakjában szokott volt 
úszkálni." 

Még jobban kidomborodik a tündérkirályné alakja a 
nyitravölgyi kolonyi leányok szentiván-éji tűzénekében, hol: 
sáraranyhajú Magyar Ilonának mondatik. 

„Ilona" nem jár ugyan közel a finn Ilmá-hoz, de nem 
is vitatjuk ős szónak, az maradván lehetőségesnek, hogy ere- 
detileg Iluma volt, melyet a keresztény századok gyakorlata 
alakított át. 

Helyesen s tudósán okoskodik Nagy Géza, midőn mondja: 
„Mint a tündérek királynőjét, Tündér Ilonát az első rangú 
mythikus alakok közé kell sorolnunk ; az a vonás, hogy haty- 
tyuvá változik, rokon a finn és vogul mythosszal, melyben 
a hattyút kacsa helyettesíti ; hogy a házasságnak és női ter- 
méken3''ségnek volt a védő szelleme : a kolonyi leányok szent- 
iváni énekéből következtethető s az ugor teremtési mondával 
való kapcsolatát abból sejthetjük, hogy Magyar Ilonának 



Magyar Ilona. Szavaoth. 367 



is nevezték, nyilván, mint az emberiség = magyarság ős- 
anyját."^®* 

A másik és nehezebb kérdés, hogy mely mythoszok 
voltak e nevekhez kötve. Vájjon a magyar teremtő is* úgy 
buktatta ki a földet a vízből, mint a vogul Elmpi; avagy 
Magyar Ilonának ölében is úgy szendergett egy ideig a te- 
remtetlen világ tojás alakjában, mint a finn ümataréban ? A 
finn mythologia szerint egy kacsa Impi térdére rak fészket, 
s ebbe hat arany és egy vastojást toj, ezekből lesz az ég, 
mennyboltozat, nap, hold, csillagok, föld. 

A viláfj-tojás elméletének idegen voltát már könyvünk 
elején vitattuk, mihezképest alig adhatunk valami szerepet 
hitmondáink Tündér Ilonájának a világ teremtésében, mely 
a rokon népek többségének mythologiája szerint majd fiának 
keze mimkája, majd az öreg istennek magának. De ezen utóbbi 
nézet, vagyis az öreg istennek tényleges szerepeltetése a világ 
teremtése körűi már mythologiánk második korszakának hit- 
vallása, melyen észrevehető a más népekkel való érintkezés, 
s a szentírás és korán híveivel való szorosabb összeköttetés. 
Hagyományaink már csak ilyen értelemben szólnak a 
világteremtéséről, de a melyekből egyszersmind kiérthető, 
hogy a vogul mondában maradt föl az ugor népek legősibb 
világteremtési hitregéje. 

Hogy meglevő hagyományaink körűi tájékozódhassimk, 
elmaradhatatlanúl szükséges, hogy a rokon népeknek ezen 
újabb keletű világteremtési régéi közül is tájékozódjunk. 

Köszönet Munkácsi Bernát buzgolkodásának, az anyag 
e tekintetben készen vár bennünket. Ilyenek : 

1. a Luk'fahísi a vjatkai orosz kormányzóságból. „Kez- 
detben nem volt sem ég, sem föld, hanem csak végnélkűh 
víz, s a vízen felhő. A felhőn az Úristen Szavaoth ült. Egy- 
szer csak az Úristen egj'et köhögött, s a vízre köpött. A 
vízen ebből egy kis [buborék képződött, melyből valanü 
halk zaj hallatszott. A buborék mind nagyobb lett s evvel 
együtt fokozatosan nagyobbodott a zaj is. Midőn a zaj 
már oly nagy lett, hogy a felhőn is világosan hallható 
volt, kérdezi az Úristen: „Ki zajong abban a buborék- 
ban?" A buborékból felelet jő: „Én SzatanaiV^ Kz Ur- 



368 Ujabb kelet hitregék. 



isten szóla: „Gyere ki abból a buborékból s ülj mellém 
a felhőre, beszélgessünk!" Szatanail kijött a buborékból, 
s az Úristen mellé helyezkedett a felhőre. Beszélgetni 
kezdettek. Midőn már mindenről kibeszélték magukat, 
kérdi Az Úristen Szatanailt: „Nem lehetne-e valahogyan 
a földet megalkotni?'^ Szatanail feleié, hogy igenis lehet, 
csak földmagvakat kell valahogyan előszerezni a víz alól. 
„Ugj^an hogyan lehetne előszerezni ezen magvakat?" — 
kérdi az Úristen. „En majd érte megyek" szól Szatanail 
és a víz alá merült. Rövid idő múlva Szatanail vissza- 
érkezett, s földet hozott lába tenyerében, valamint szájá- 
ban, pofája alatt. A lábában hozott földet átadta az Úris- 
tennek ; de a melyet pofájában hozott, azt eltitkolta ; meil 
külön akart valahol földet vetni magának^ s azon meg- 
alkotni saját világát." Az Úristen a Szatanail hozta földet 
szétszórta, s az növekedni kezdett. Ugyanazon idő alatt 
növekedni kezdett a föld a Szatanail pofája alatt is, a 
mitől képe nagyon földagadt. Az Úristen észrevette ezt s 
kérdi Szatanailt: „Mi ez te rajtad Szatanail?*" — „Hát 
csak úgy megütöttem magam s feldagadt," felel Szatanail. 
De a daganat egyre nagyobbra nőt úgy, hogy végre nem 
lehetett már tovább titkolni okát. Szatanail bevallotta, 
hogy földet rejtett el pofájába, s elmondta azt is, hogy 
mi végből cselekedte. Nagynehezen kivették azután a föl- 
det és szétszórták a már előbb létrejött sík földre : ehhöl 
keletkezteh a hegyek. 

Az idő haladt. A föld egyre növekedett. Midőn már 
nagy terjedelművé lett, az Úristen Szatanaillal egj^ütt le- 
szálltíik a felhőről s a földön kezdettek lakni. Ezután a 
felhőt csak messzi utazásokra használták s hogy vele 
a magasba emelkedhessenek. Hogy az élők társaságát a 
földön megnagyobbítsa, az Úristen két követ vett elő s 
ezeket kétszer egymáshoz ütötte. Az első ütésre Michail 
arkmigijal^ a másikra Garriü arkangyal termett elő. Sza- 
tanail megirigvelve az Úristent, maga is szolgákat akart 
teremteni magának. is elővett két követ s egymáshoz 
kezdte ütögetni. Mindegják ütésből egy-egy ördög termett 
elő. Minthogy pedig ő egyre-másra ütögette a köveket, 



I 



1 



KiLENCz ÉG. Ember-terbmtés. 369 



igen sok ördög támadt. Az Úristent bosszantani kezdte, 
hogy társa nem ismer határt az ö teremtményeivel s 
megtiltotta az ördögök további gyártását. Szatanail azon- 
ban csak akkor vetett ennek véget, midőn hosszas eről- 
ködés ntán észrevette, hogy kövei elvesztették teremtő 
erejöket. 

Az Úristen az ő arkangyalaival a felhőre ült s ma- 
gasan fölemelkedve a föld fölött az eget alkotta. Szatanail 
az ő ördögeivel egy második eget csinált, a mely maga- 
sabb volt az Úristenénél. Emez nem akart alacsonyab- 
ban lakni Szatanailnál, még magasabbra emelkedett s 
egy harmadik eget alkotott. Erre Szatanail ismét maga- 
sabbra emelkedett s egy negyedik eget csinált. Ily mó- 
don versenyezve már kilenez eget alkottak egj-más tete- 
jében, midőn Szatanail, hogy ő legyen legfelül, a tize- 
dikhez fogott. De ezt már nem tűrhette tovább az Úris- 
ten s megparancsolta arkangyalainak, hogy taszítsák le 
Szatjmailt és ördögeit az égből. Szatanail ós ördögei a 
földre hullottak. Ki-ki a milyen helyre esett, olyan nevet 
kapott: a ki az erdőbe, abból lett az erdei manó: a ki 
vízbe, az lett vízi manó stb. 

2. Kis idö multán az Úristennek ember teremtésére 
kerekedett kedv(\ E czélból egy bábut készített földből 
s midőn készen volt vele, kemény testtakaróval borította 
be ; olyannal mint az emherköröm. Mielőtt alkotmánya 
számára lelket adott volna, az Úristen fölemelkedett az 
égbe, hogy kipihenje magát s hogy táplálékot vegyen 
magához. Erre az időre, mivel azt gyanította, hogy vala- 
hol a közelben ördög leselkedik, oda rendelte az ehet, 
hogy őrizze .emberét az ördög rontásától. Az eb pedig 
abban az időben szőrtelen volt, mivel nyár ideje járt. A 
mint az Úristen az embertől s ebtől eltávolodott, csak- 
hamar odajött hozzájuk az ördög. Az eb előbb megugatta 
öt. Az ördög rábeszélni kezdte az ebet, hogy bocsássa őt 
az emberhez; de az eb hallani sem akart erről, hanem 
még dühösebb lett. Ekkor az ördög ' szörsubát kezdett 
kínálni az ebnek ; de ez nem tudta, mire jó az a portéka. 
Az ördög megmagyarázta neki, hogy tél következik s 

24 



370 KÖRÖMBÖR. CSERKMISX MONDA. 



akkor suba nélkül bajos lesz megmaradnia a hideg miatt. 
Az eb erre ráállott az ördög szavára, a ki most az ebre 
köpött. Az ebet egyszerre szörsuba lepte be, kivéve az 
orrát, melyet az ördög nyála nem érintett. Ezután az eb 
az ördögöt az emberhez bocsátotta, kit szintén leköpött. 
Az embernek körömszerii hőre erre Idgygyá változott^ kivéve 
az ujjak végét, hová az ördög nyála nem jutott. 

Midőn az Úristen leszállott az égből s látta, hogy 
az ördög megrontotta az ebet, elkezdte emezt szidni, 
hogy miért bocsátotta közel az ördögöt. Az eb azzal vé- 
dekezett, hogy Szatanail őt subával ajándékozta meg, 
mely nélkül ő a tél beálltával megfagyott volna. Az 
Úristen ennek hallatára megátkozta hal^agjában az ebet 
azzal, hogy örökösen az ember szolgája legyen s hogy 
csak akkora darabka kenyér jusson neki táplálékul, a 
mekkora orrának csupaszon maradt része. Ezután lel- 
ket lehelt az emberbe, melynek nemzetsége ez időtől 
fogva él."^«^ 
3. A kazánvidéki hegyi cseremiszek mondája szerint: 

„Keremety \úxn.-kacsa képében úszkált, midőn Juma 
a száraz földetr megteremtetni óhajtván, azt parancsolta 
neki, hogy bocsátkozzék alá a vízbe és hozzon fel a fe- 
nékről földet. Keremety hozott földet, de nem adta át 
mind Jumának, hanem egy részét elrejtette szájában. Mi- 
dőn Juma a földre lehelt s a víz felületén sok földet te- 
rített, Keremety ki kezdte köpdösni elrejtett földjét és 
ily módon nagyszámú magas hegyet rakott a sík földre. 

Az ember teremtésekor Keremety fölhasználva azt 
az időt, midőn Juma az égbe ment lélekért, leköpdöste 
amannak testét tetőtől talpig annyira, hogy Juma meg- 
tisztítani nem birta, hanem egyszerűen a test külsejét 
befelé fordította. Ezért lett az ember belseje tisztátalanná. 
Ugyanakkor Juma megátkozta az ehet is, a mely az em- 
ber őrizetére van rendelve, de Juma parancsától eltánto- 
rodott, t. i. nem tudván eltűrni a Keremetytől rábocsátott 
hideget, kapott szőrnihája fejében Keremetyt az ember- 
hez bocsátotta. 

Juma szikrákat csiholt ki kőből, melyek angyalok 



Osztják teremtési monda. A föld állása. 371 

alakjában repültek tova. Keremety megügyelte ezt s mi- 
dőn Juma elaludt, 6 is hozzáfogott a csiholáshoz, mely- 
ből azonban ördögök támadtak."^^^ 

4. Az erza-mordvinoh világteremtési regéjével már 
régi ismerősök vagjnink.'®^ 

5. Az osztják monda szerint: midőn Isten az embert 
teremtette, a kutya erős volt, mint a szarv. Ez a kutya 
őrizte az embert, nem bocsátott hozzá senkit. Eljött hozzá 
Jung-jelemte-jung és azt kérdi tőle : „Ide adod-e nekcfti ezt 
a subát ( t. i. az emberét)?"* — „Ha odaadom, akkor a 
gazdám megver engem."* „Ne félj, nem vér meg." A 
kutya 2 — 3 napig ellenállt, azután pedig odaadta neki. 
Ezután maga az Isten jött és megtudta, hogy megcsal- 
ták. Kérdi a kutyát: „Miért vetted magadra ezt a bőrt 
(t. i. saját szőrös bundáját)? „Egy ember jött, az kéite 
és én odaadtam neki." — Nincs neked eszed. Téged 
majd végis-végig tarüinak az emberek, hogy ganajt 
egj'él." És kutyáink ma is esznek olyant. (Pápai Károly 
hagy omány áb ól ) . '®^ 

Ezen példákat még nem egygyel lehetne megtoldanunk, 
ha már is kimondhatónak nem látszanék, hogy a parzisz- 
mus, izlam és kereszténység hatása következtében lényeges 
módosuláson ment keresztül a velünk rokon népek világ- 
teremtési mondája. Teremtőként maga az Isten működik; 
nem hiányzik ugyan oldala mellől a régi teremtő, vagy a 
rossznak személyesítője (az Ördög), ki azonban nem annyira 
rossz akarata, mint tudatlansága és tehetetlensége által vonja 
magára figyelmünket. Teremtési mondáink ördöge még csak 
átmeneti és nem telik ki tőle, hogy minden izében gonosz 
legyen. 

Áttérve hagyományíiinkra, mindenek előtt a föld álUhői 
érintjük. Jankó János tr. szerint: a kalotaszegi magyarság 
azt hiszi, hogy a földet valami állat tartja. A falvak túlnyomó 
többségében ez állat czethal s csak egyetlen faluban mond- 
ják, hogy ez a bivaly. A halak sjzáma változó. Néhol a föl- 
det csak egy, másutt három, ismét másutt négy, majd végűi 
Jiét czethal tartja, E czethalak azonban nem maradnak nijugod- 
ian a föld alatta hanem olykor -olykor yneg mozdulnak^ (^gyik olda- 

24* 



872 Földindulás. Altáji teremtési hitrege. 



lulcrál a másikra fordúlnaJc, s ezt az ember sínyli meg, mert 
olyankor van a földindulás. Némely helyütt e ezethalak meg- 
fordulásában és igy a földrengések visszatérésében bizonyos 
idöszakosságot tételeznek föl s azt hiszik, hogy az minden 
hét esztendőben szokott ismétlődni. Ha a földrengés nagyobb 
károkat okoz a népnek, azt mondják: „az egyik czethal 
meghalt. "'«« 

Kálmány Lajos szerint a szegedvidéki néphitben is föl- 
található e fölfogás, miként arra egyszer már hivatkoztunk is. 

^Az egész világot három czethal tartja. Mindön harmadik 
esztendőbe^ mögfordul (a 3 czethal) a másik ödalra, akkor a föd 
mögrözög.'' Némely helyütt ott is már négyen vannak a ezet- 
halak (Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban 9.) 

A kalotaszegi magyarság ugyancsak Jankó János nép- 
rajzírónk szerint : a kék eget félgömbnek tartja, mely földünkre 
ráborul. A föld alatt van-e lét, élet és ember, a néphit hatá- 
rozott formában nem tudja. Van hely, hol határozott igennel 
döntetik el e kérdés."^ 

A világteremtési magyar hagyományok nehéz kérdéséig 
jutottunk. 

Az irán (parz) hatás következtében bejött az 6s val- 
lásba is a „Rossz" és ezen átmeneti változás áldozata a te- 
remtés egj^kori végrehajtója lett. A jóltevöknek tisztelt Elmpik^ 
Örtik-ek (osztják), Erlik-Gk (török-tatár) részint háttérbe szo- 
rultak, részint a rossznak lettek képe viselőivé.''''^ 

A vogul újabb teremtési monda fölött elsőséget vív ki 
magának a török-tatár, vagy altáji teremtési hitrege, mely már 
egészen az új felfogás szerint alakúit. 

Ekkor történhetett, hogy a mordvinokkal kezdettünk 
egy hiten lenni. 

Ezen változás mellett tanúskodik Orrfó^-szavunk is, mely 
idegen kölcsönzött szó, s értelmét a törökségben találhat- 
juk föl. 

Ezen második mythologiai korszakban nagyobb hatás- 
sal volt még az ős vallásra a zsidó vallás és izlam és a ke-- 
reszténység már távoli szomszédságában is. 

Egyenes hatásában pedig a teremtés ős regéinek üzent 
első sorban is hadat, és mennyi századokon hangzik már azi 



Az Ördög teremtései. 8zent-Pétek méhe. Tetű. Bögöly.- 373 



ös vallással ellenkező tanítás: „Kezdetben teremte Isten a 
mennyet és földet!" 

Századok választanak el az utolsó áldozati szent tűz 
erőszakos kioltásától ; a hány iskola van és tanítvány, annyi 
képes biblia beszéli el és jeleníti meg a ókeresztény világ- 
teremtést napról-napra. Lehet-e ily körülmények közt az élö 
hagyomány az ezredév előtti megfelelő hitregék tolmácsa? 
vetődik föl a kérdés, ámbár egyes részében az anyaggyűj- 
téssel vagy a komoly hozzászólással már is többen érdeme- 
sítek magukat. 

Eddigelé azonban alapos mythologiai tanulmányával: 
„Világimk alakulásai nyelv hagyományainkban" jónevű tu- 
dósunk : Kálmány Lajos úttörőnél többnek bizonyosodott. Az 
ö nagy fáradságú mimkájának egyik babérja, hogy alig fér- 
het hozzánk az ellenzés szava, midőn hangoztatni merjük, 
hogy hagyományunk a kinyilatkoztatott vallás sarkalatos 
hitágazatának követelésével szemben sem oly szegény, mint 
azt gondolhatnék. 

A szegedvidéki néphit szerint teremt az Ördög embert 
és állatokat is, mi csak a régi vallás szellemében mondható. 
Ami azonban már keresztény vonás ezekben, az nem más, 
mint az, hogy az embernek nem bír lelket adni, vagy hogy 

■ • 

az ördög teremtése nem sikerűi. Bírt az Ördög lovat is kifor- 
málni, de megindítani nem bírt^i. O teremtette a tetüt^ a szár- 
nyas alakú állatok közül a legyetj'^^ 

A méh-regékben különös az, hogy ennek teremtésében 
az ördögön kívül még szent Pétert és Luczifert is próbálko- 
zónak mondja a szegedi néphagyomány. Természetesen siker- 
telenül, mert a szent Péteréből „légy lőtt," Luczifer pedig 
méh helyett bögöly t teremt, mely ^ vérré él." 

Hogy ezen keresztény koriaknak látszó ötletek még 
pogány koriak, azt a vogul hagyomány is elegendő bizonyí- 
tani. Ennek mondája szerint a rossz XuF-ater magának is 
akar földet, birodalmat csinálni és csak akkora földet kér, 
hogy rajta egy botot állíthasson meg, mit meg is kap. Le- 
szúrja botját a földbe, Niuni-Tárom azonban fölhúzza s íme, 
csúszó-mászó állatok jönnek fel a földből : kigyó, béka, egér ; 
továbbá szúnyog, bögöly, légy egymásra tolulnak elő. Erre 



874 Első malom. Első eke. Szeszes ital. 



bedugja a lukat. [Munkácsi: Vogul népköltési gyűjtemény 
I. 162.1 

Az Ördög mytliologiai személy és nem a keresztény 
vallás ördöge azon népmondákban is, melyekben az embe- 
rek tanítójának mutatkozik, magától értetődvén, hogy ha 
jót akar, az nem sikerűi; a mire pedig ráveszi az embe- 
reket, az nekik kárukra váhk. 

így: „az Ördög csinálta az első malmot oszt' a vizre 
tötték; de az Ördög a búza-eresztöt nem tutta mökcsi- 
nálni; a czigány csinálta mög, úgy őrölt (a malom) osz- 
tán. (Kálmány L. gyűjtése). 

Az Ördög tanitja az embert szántani is : „Mikor Ádá- 
mot az Isten a paradicsombű kiüszte, az Ur-Isten egy ekét 
röndölt neki; azután ű azon szántogatott; ló né'kűl mönt 
az eke bátran. Oda mönt az Ördög, mon'ta neki, hogy 
üssön rá erre az ékre, akkő majd az eke könnyebben méni 
Ráütött az ékre, mingyá' mögált, sehová se mönt. Azután 
az Isten lovat röndölt az eke elébe; az ekét a ló Mrtelen 
kapta, a lábának szalatt a csoroszla, ettül kapta az örökös 
(béka) emiéköt.'' (Kálmány L. gyűjtése). 

Válasszuk el a keresztény fölfogás fölismerhető módo- 
sítását, és a mythologiai Ördög alakja áll előttünk, ki mint 
a régibb teremtési monda képviselője még sok részben az 
ősi hagj^ományok nyomán az emberiség (magyarság) jólte- 
vőjénck tartatott. 

Népmondáink az italt a gonosz lélek találmányának 
mondják.'^'^^ Ez azonban nem a biblia, hanem még a hit- 
regék Ördöge, mely az izlam hatásának tulajdonítható, hogy 
rossz számba jő. 

A mordvaiaknál is ma már a gonosz Sajtán honosítja 
meg a ser-, méhser- és páUnkaivást, miben Kálmány az 
Izlam hatását látja. Barna pedig egyenesen a mohamedval- 
lású tatárok ráhatását.'^''* 

Es nekik annál inkább igazuk van, mert a votjákok- 
nál Keremet akkor még nem volt gonosz, mikor őt Inmár 
leküldte a földre, hogy tanítsa meg az embert kumiskát 
főzni, oly italt, mely képes a bút elűzni."^'^ 

Szóval a keresztény színezetű ördó^r-mondák, a meny- 



Krisztus-mondák. Öreg istenünk. 375 



nyiben a teremtésre vonatkoznak, azon korból származnak, 
midőn a mai nemleges és ócsárló elbeszélések még tevő- 
legesen és magasztalólag hangzottak. 

Vannak világteremtési mondáink, melyben a Teremtő 
mellett rendesen Szent-Péter forgolódik, mint jámbor kér- 
dezősködő, vagj^ a teremtésben unszolólag víUtoztatást kérel- 
mező. Ezeket úgy vehetjük, mint még az österemtési monda 
egyes hitregéi foszlányait, mint annak magyar hagyományát, 
hogy az österemtő teremtményeit oktatta is. 

Ilyenek sokrészben az úgynevezett Krisztiis-mondúk, 
melyekben eddigi tudomásmik szerint leggazdagabb Szeged 
vidéke, melyeknek tanúsága elvitathatatlan: hogy az ember 
teremtőjével bizodalmas összeköttetésben állott. Az első 
ember nem volt állat-ember, miként Csengeiy tartá, hanem 
az ég barátja és teremtőjének vándorló társa. 

A vogul teremtési monda tehát a magyar teremtési 
monda is és Numi-Taromhoz hasonlatos a magyar f,öreg 
isten," kit egy élemedett öreg magyar ember képében talán 
a legtalálóbban állithatunk magunk elé. 

Ne vessük szemére, hogy nem mindentudó, sőt nem 
is bölcs és igazságos oly mértékben, a milyenben szeretnők ! 
Legyen elég nekünk, hogy a faji genius kezdetleges alko- 
tását birjuk benne ! 

A magyar teremtés Elmpije: az Ember észrevétlenül 
lesz közemberré. Népünktől nem tellett ki, hogy bűnt fog- 
jon rá, és rá ruházza a rossz szerepét. A törökségből kap- 
timk szót, mely kifejezze a jó nélkül való Rosszat. 

Es az Ördög ellen a magyar teremtés fentartását és 
tovább fejlesztését az öreg isten egy gondos nőre : a Termé- 
szet tündérére bízá.'^^® 

XLI. Az ősmagyar csillagos ég.^^^ 

Az ősmagyar csilagos ég és Lugossy. A csillagos ég a népek életében. 

A nekünk atyafi-népek csillagismerete. A magyar csillagos ég faji jel- 

lege, Osvallási nyomok. Történelmi emlékek. A magyai' keresztény ég. 

I. Az ősmagyar csillagos ég és Lugossy. 

A magyar mythologia a csillagos eget nem hagyhatja, 
figyelmen kivűl. Ez volt kezdetben az ősvallás istene és lett 



870 Csillag-szem ÉL YE8ITÉS. Elhomái.yosodott csillag-leuendák. 



későbben külön személyekké bontakozott isteneinek Olym- 
piisa. Az ég isteni mivoltának ös hite még mindig észreve- 
lietőleg jelentkezik a hagyományokban. A csillagok nem 
személyes alakok ugyan már többé, hanem „szólásaink sze- 
rint még mindig jár, jön, fuU szalad^ a csillag, mintha lába 
volna."'''^^ A csillagok cultusának szent tüze már réges-régen 
kialudt ugyan, hanem mégis, és épen a legtisztább magyar 
vidékek hiedelme tartja erősen, hogy a csillatfokra mutainij 
vagy velők izemben magunkat illetlenül viselnünk nem szabadj 
hacsak azt nem akarjuk, hogy baj érjen bennünk et?'^^ Közel 
ezer éve, hogy a ragj^ogó ég megszűnt az ősvallás népies 
bibliája lenni, de a fogyatékos töredékekben még mindig föl- 
tetszik, hogy az öreg századok alkotó képzelete az egyes 
csillagokban vagy csillagképekben az istenek „szemét," „út- 
ját,'* „szekerét," „palotáját," „kertjét," „asztalát," „vetését," 
és szerszámát sejté föUsmerhetőnek. 

Szépen mondja Ipolyi: „Mythoszaink emlékei a csilla- 
gokba emelkedve fel, oimét sugárzanak még le feledékeny- 
ségünk egén át."^^*^ 

Sugárzanak-e csakugyan? . . nagy kérdés. 

Mi azt tartjuk, hogy a magyar ég javarészében elve- 
szett s balhiedelem lenne azt gondolnunk, liogy az valaha 
megint láthatóvá leszen egész szépségében. 

Minden nép más szemmel tekinté a csillagos eget, és 
annak ragyogó hierogliljeit a saját eszejárása szerint értei- 
mezé. Nem csoda, ha ezer év után ezen ős képirás javarész- 
ben olvashatatlanná vált, s az elmosódott lapokra uj nevek 
Íródtak. Csillagaink arczárói a kereszténység letörülte az ős- 
hit isteni bélyegét. Az istenek és hősök helyét az égen az 
uj hit egyeduralma foglalja el és vagj' elpusztulnak onnan, 
vagy a megbélyegeztetés szégyenét kell viselniök. A „Sánta 
Katák'' -nak, a „koldus''-nQk, a „részeges 'asszony''-nak, a „czi- 
gány^'-nsk bizonyára más neve, más szerepe és legendája 
fogott lenni, mint a miket a hagyomány ma hangoztat felö- 
lök. A kereszténység közelebb hozta földünkhöz a szép 
mennyországot, meljTiek „ablaka," „határa," és „kapuja" is 
láthatók azóta; de ennek isteneink vallották nagj^ kárát. 
Hasonló sors érte félisteneinket, a nemzetalapitó hősöket, 



CsiLLAG-KRÓXIKA. LUOOSSY EMLÉKEZETE. 377 



kiknek csillagai feledésbe mentek vagy lehullottak az égről. 
Ki tudja még megmondani, melyik a magyarok csillaga? Ós- 
vallásunk csillag krónikája olvashatatlan, mint a régi székely 
irás. A régi dolgok fényes emlékei ott ragyognak ugyan, de 
meghomályosodott emlékezetünk rég nem köt hozzá magyar 
személyeket és eseményeket. 

Os hitrégészeti szempontból az eget majdnem még job- 
ban kiüresítve találjuk mint földünket. A kutatások nyomai 
csak romokhoz vezetnek. De mert e romok fajunk világné- 
zetének és eszejárásának égi alkotásai, legalább a meglevő- 
ket igyekezzünk megtartani s Uránia csillagbirodalmában 
birtokos voltunkat a múltra nézve Ijeigazolni. 

Az ősmagyar szellem jellemző megnyilatkozásai ezek^ 
melyeket kegyelet is, kötelesség is összegyűjtenünk s vele 
a lehetetlenségnek látszót mogkisértenünk : hogy lerajzoljuk 
az eget azon képrajzban, a hogy azt őseink láták s ezzel 
magimkat a több mint ezer év előtt való gondolatvihlg ko- 
rába visszavarázsoljuk. 

A csillagos eget magyar szempontból ilyennek látta és 
kivánta láttatni emlékezetében feledhetetlen lelkes tudósunk 
Lugossy József akadémiai rendes tag (f 1884. márcz. 7.), ki év- 
tizedeket szentelt népies csillagászatunk adatainak gyűjtésére, 
az eredeti forrásokat keresvén fel, népünknél : a piísztortüzek 
mellett regélő öreg juhász embereket és a gunyhók patriarcháit, 
a mi kényelmetlenség tekintetében fölér a levéltárak poros 
aktáinak lapozásával, nem egy esetben. Egj^-két alkalmi mu- 
tatványával eléggé tájékoztatott abban, hogy mythologiai 
tekintetben mit várhatunk az égtől, mit olvashatunk ki a 
csillagokból, és hiogy a magyar tudományosság mennyi ká- 
rával történt, hogy ő a nélkül költözött át a csillagok hó- 
nába, hogy sokat igérő gyűjtését kiadhatta, vagy csak ren- 
dezhette volna is. Mi csak töredékeket birunk tőle, ki e 
részben sok hagyományunknak utolsó letéteményese volt. 
Halála kétszeres veszteség nekünk, mert égi hagj^ományaink- 
nak pótolhatatlan kincseit vitte magával. 

Annál maradandóbb lesz köztünk emlékezete; mert a 
magyar csillagos égre rótta föl nevét. 



378 A KÉPZELET NAGYÍTÓ ÜVEGE. 



2. A csillagos ég a népek életében. 

Flaramarion az ő távcsöves szemeivel mennyi csoda- 
dolgokat néz ki és olvas le az égről! A távcsövet a régiek- 
nél a képzelet pótolta, mely a szétszórt égi testeket válto- 
zatos égi alakokká csoportosítva, az élet egy külön világbi- 
rodalmává avatá az eget. A képzelet sikeres mmikája volt, 
hogy ki-ki a mit keresett, a fényesség és nyugalom eme 
messzimen ragyogó hazájában megtalálá, s az majd az iste- 
nek hona lön, majd egyszersmind az emberi sors titokteljes 
műhelye. A képzelet rábeszélésére történt, hogy a föld meg- 
adta magát az égnek: ettől remélt jót és várta bajainak 
orvoslását és korán ahhoz szokott, hogy jövőjét a csillagok- 
tól tudakozza. 

Minden tudomány a mesék és képzelet uralma alatt 
kezdődik. Ez alapvetője a csillagok tudományának is. Hogy 
e részben tekintélyre, mesterre hivatkozzunk: „A képzelet 
nyeleti el a fogyatkozások alkalmával a napot vagj^ a hol- 
dat sárJcdnynyal, A képzelet rajzol földünk kísérőjének ko- 
rongjára ábrándos képeket; ő borítja be az eget különbféle 
személyiségekkel és tárgyakkal ; ő önt életet az égi testekbe, 
végtére ő teszi meg ezeket istenségeknek. Része van benne, 
hogy az ős csillagászat oly ragyogó s oly költői látványt 
nyújt, mert első fogalmai a csillagok históriáját az istenekével 
kapcsolták össze."'^^ 

„A tudományos fejlődés ifjúkorában az emberi szellem 
arra hajhk, mondja folytatólag tudósunk^ hogy mindeimek 
lelket tulajdonítson. Betölti a mindenséget személyesített és 
természetfölötti lényekkel: odáig megy, hogy puszta eszmé- 
ket is tulajdon létellel niház fel. Az ember mindazt, a mi 
őt környékezi, úgy képzeh, hogj^ belső lehellettől van át- 
hatva, mely, miként ő maga is, érez és gondolkodik. — A 
legcsekélyebb mozgást, mely keletkezik, jó vagy rósz indu- 
latú, láthatatlan lények művének tekinti. Innét származik az 
a folytonos feUndulás és benső félelem. A levelek zúgása, a 
tűz pattogása, a madarak repülése vagy éneke, a szél sü- 
völtése, a dörgés robaja és a villám czikázása mindmeg- 
annyi nyilvánulása ennek a második, mintegy az elsőbe rej- 
tett világnak. 



A BABILONI ÉS EGYIPTOMI CSILLAGOS ÉG. 379 



Ebben a korszakban a népeknek nincs tulaj donképeni 
csillagászatuk, nem ismerik sem a csillagcsoportokat, sem a 
bolygókat 

Az erdők driádjai, a források nimfái és a tengerek tri- 
tonjai a műveltebb népek körében is sokáig fentartották 
en^e megelevenített korszak emlékét. Alapjában véve az is- 
tenség hatott át mindent, hogy mindent megelevenítsen és 
éltessen. Az elevenítő szikra mindenüvé belopódzott 

Ez időben az ég ismerete még oly homályos és hiányos 
volt, hogy az ember csak a legragyogóbb csillagképeket ru- 
házta fel nevekkel és a bolygók közül csak Vénust ismerte. 

A mi azonban a csillagászatból a tudományok elsejét 
fejleszté ki (mert a csillagászat bontakozott ki először embri- 
ójából), az a megfigyelés későbbi gyakolata volt. 

A mint az égboltozat jelenségei magukra vonták az 
emberek figyelmét, megszületett az első csillagászat . . . 
Khaldeában és úgy látszik önállóan Egyiptomban is. 

Babilonban^ mely első ízben méltatá örökké derült egé- 
nek ragyogó csillagait imádásra,- a csillagok ismerésének 
Ősrégi nyomaira akadunk. Venus fölfedezése, miként mondani 
szokás, a történetelőttí idők homályában vész el. Istár 
(=m'nő) nevezet alatt Asszíriában ő a természet nagy is- 
tennője és a nőiség megszemélyesítője.'^®^ Merkúr „Nebo" 
név alatt a legfelsőbb értelem imádott megszemélyesítője. Mars 
Yagy kaldeus néven „Nergal" nem csupán ismeretes volt, 
hanem egyszersmind nagy hős és a csaták ura gyanánt tisz- 
teltetett. Jupiter, Asszíria nyelvén Merodach, az istenek ki- 
rályának tekintetett. Szaturnus vagy „Adar" nem volt utolsó 
csillag-isten, levén: hatalmas, az erő lu'a, az ellenség meg- 
senunisitője és az állatkör fia vagyis legtávolabb eső.^®^ 



Es az Eufrát partjain fölfedezett könyvtár maradványok 
csillagászati töredékei arról győznek meg, hogy Babilon az 
őskori csillagászat Eldorádója \oW^^ 

Egyiptomban is istenek tana volt a csillagászat azon 
különbséggel, hogy itt a csillagimádás a Nap cuitusa körül 
forgott, s habár a bolygók nem egyebek mint „utazó iste- 
nek," de nem annyira a fő fő létező anyagából kiáramlott 
isteni személyek látható jelenségei, inkább ezeknek csupán 



380 A Perzsák és Hinduk. 



lakóhelye.'®^ Azt hiszszük, hogy az egyiptomiak csillagászata 
állapitotta meg az állatkört és az ő képzeletök teremtette 
meg azon csillagképeket, melyek szerint csoportosítjuk ma 
is az égtájak csillagtáborát."^^^' Némely csillagnevek egyip- 
tomi eredete elvitázhatatlan. így tőlök származnak a nap 
pályájának egyes állomásait megjelölő nevek. Ezen állatok 
legtöbb esetben hieroglif ás jelei valának az isteneknek. A 
vizöntö neve bizonyltja, hogy -a Nap Niláradat táján ennek 
közelében állott. Bizonyos sakálfajt használván az egyipto- 
miak a házörzésre, a sakal-fej jelvénye lett Anubis-nak, 
kire az istenek az ég látó határának örizetét bizták. Innét 
a Procyon?^'^ 

Perzaiában a csillagvizsgálat szintén az ős vallás ótalma 
alatt áUott annyiban, a mennyiben az nem volt egyéb, mint 
a világosság és sötétség versengésének mythologiája. Uralmuk 
alatt különben Babilonban a csillagászat siüyedt. Vallási 
áhítattal tekintenek a világsarkok tájaira, a világtájak négy 
vezércsillagára, melyeket Ormuzd azért helyezett oda, hogy 
a csillagzatokat vigyázó őrállomások legyenek.'®^ Hogy nem 
kevesebb tisztesség jutott a szereplő ^.járó csillagoknak," ma- 
gától értetődik. 

Az őskor culturnépei közöl szóba hozhatjuk a hindukai 
is, kik önállóan fedezik föl a bolygókat, mint ezt jellemzé- 
sök sejteti.'^® Csillagképeiket ezeknek sem érintjük, annál 
kevésbbé csillagászati rendszeröket. 

Több oknál fogva kellett előállanunk ezen rövid vázlat- 
tal, melynek irányában, nem lévén szaktanulmányimk, az 
eredetiségnek még látszatát is elhárítjuk magunktól. A szak- 
férfiak állításainak idézésével sok szóbeszédnek óhajtók ele- 
jét venni, azon kettős igazságot kívánván az olvasó figyel- 
mébe ajánlani, hogy az őskor népeiről levén szó, minden nép 
észrevette a csillagos eget és a saját gcniusa szerint fejlesz- 
tette annak ijesztő és vonzó képeit; és 

hogy [mindig ugyanazon kor levén értendő] csillagos 
ege a legigazabb mértéke egy népnek előhaladás tekin- 
tetében.7»« 

De ha minden nép csak annyira szellemi szárnyalású, 
mint csillagos egéről alkotott fogalma; ha minden faj maga 



Hol keressük az ös nyomokat ? 381 



rója rá az égre önnön énjének míveltségi és erkölcsi képét; 
és ha a csillagismeret hajdanta nemzeti tudomány volt, mely 
minden néppel külön-külön átélé a nemzetek bölcső- és gyér- 
mekkorát: akkor történeti joggal fölvethetjük az ősmagyar 
csillagos ég kérdését. Sajátképen pedig sajnálatimkat van 
inkább helyén kifejeznünk, hogy ezzel az eredmény utolsó 
órájáig késlekedtünk. 

3. A nekOnk atyafi-népek csillagísmerete. 

Négy-öt ezer éveknek előtte élt az Altáji hegyek fclján 
a nép, melynek nyelve nekünk nagyanyai nyelvünk vala s 
mely bennünket nagy nyelv-családnak tön közelebbi vagy tá- 
volabbi rokonává. Öntudatosan történik, hogy nem nép-, 
hanem nyelvcsaládról szólunk, mert csakugyan az alapnyelv 
és nem a faji jelleg köt bennünket össze a mandzu-tungu- 
zokkal, mongolokkal, törökökkel, szamojédokkal és az ugor 
törzs hat ágazatával [finn, mordvin, cseremisz, lapp, zürjén- 
votják, vogul-osztjákl, a sok néptörzsnek egyike fajrokonunk 
is lévén. 

De ha ez nincsen másképen, akkor még mindig elég 
nagy az altáji közös családfa körül összehozható atyánkfiai- 
nak a száma. Nyelvrokonaink, kik több ezer éves elszakadás 
után nem ismerjük, nem értjük többé egymást. És a nyelv- 
rokonság alapján a fogalmak azonosságát keresni, a siker 
több-kevesebb kilátásával verhetjük föl a finnek lakta e^er 
tó -országát, az őshazát, hol mcgszonilt rokonaink közöl teng 
és haldoklik még egy-kettő, vagy Vámbéry kíséretében át- 
karavánozhatjuk Közép-Ázsiát, látni : hogy csillagos-e még 
Ukkó, az „öreg isten"* ege, avagy a derültebb délen akad- 
hatni-e még ázsiai párhuzamokra ? 

Ugy látszik nekünk, hogy észak hagyománya erősen 
a csillagok személyesítése mellett bizonyít és a honfoglalás 
korában fogott olyan lenni őseink csillagvilága, a milyennek 
a Kalevala, a finnek világhírű nemzeti eposza a csillagos eget 
elénk állítja, és keleten inkább öshajdanunk legrégibb korát 
látjuk megjegeczesedve ugy a népszokásokban, mint a no- 
mád élettel kapcsolatos csillagnevezetekben. Itt a czivihzá- 
czió még nem enyésztette el az ősi nyomokat. 



382 KUIOIZ ASTROLOGIA. TÖRÖK V1LÁONÉ2LET. 



Es a nomád népek közt, mondja egyik vallásbölcseleti 
írónk,'^*^ szabad ég alatt élvén s éjjel-nappal figyelemmel 
kisérvén az égi testek változásait, szükségképen kifejlenek 
némely csillagászati ösmeretek. így olvassuk a kirgizel-röl^ 
kik Középázsia fenyérein szerte bolyongva élnek, hogj^ csil- 
lagászati ösmereteik atyáról fiúra szállanak. Az égi testek 
járása szerint osztják föl idejöket. Kifejlett astrologiájok van, 
melynek alapelve szerint szellemekkel vagyon népesülve a 
látható ég, a kiknek befolyása alatt áll minden élő lény. A 
csillagok nevei összefüggésben vannak a nép szükségeivel 
és szokásaival. így a földsarki csillagot, mely mint iránypont 
első helyet foglal el szerintök az égen, vasiusló-n^k nevezik. 

Vénits=^ pásztor^ mivel akkor jő fel, midőn a nyáj legelni 
megy vagy este haza tér. 

A nagy Medvé-t ,,hét farkas" -hoz hasonlítják, melyek egy 
szürke és egy fehér lovat kergetnek. 

A plejádok „vad juhok,'' s midőn nem láthatók, a földi 
juhoknak hoznak takarmányt. 

A tejút „madarak útja," melyek éjszakról délre költöznek. 

A török tatár népek Vámbéry szerint az eget minden 
ízében ismerik. A sark-csillag neve némely törzsnél ^arany- 
karó," másiknál „vaskaró," látszólagos mozdulatlansága miatt. 

Ama két csillag neve, mely a kis Medvének képletében, 
a sarkcsillagtól legmesszebb van, kék-szürke és lisztes-szürke ló. 

Az ezek között levő három kis csillag „kötél-csillag," 
melylyel az említett csillagok a vaskaróhoz vannak kötve. 

A Gönczöl szekere [Nagy-Medve] „hét rabló," kik a lovak 
után ólálkodnak.'®^ 

Csillagílszatunkban az ős nomád életnek ilyetén nyomai 
nincsenek többé, hacsak a tejút nevei között nem fogunk 
akadni ilyenre, holott még a mindig derült egű nomád arab 
sem látott kezdetben egyebet az égen, mint tevét, struczot, 
sakált, kutyát, vagy pásztor életének eszközeit : sátort, jászolt, 
fazekat, tálat, rőföt, \ edert.'®^ 

A többi népekről még egészen hiányosak e részben 
ismereteink. A mongolokról csupán annyit tudunk szavahihető 
írók után, hogy náluk általános a csillagtisztelet, és hogy az 
ő csillagaik felsőbb lények : Taiigri-kJ^* 



Nap. Hold. Gönczöl. 383 



A mandsuk-nál szintén meg van a csillagtisztelet.'^^^ 

A tunguzuk Georgi szerint imádják a holdat, csillagokat 
és főkép a napot. 

Es Csengery után tudjuk, hogy déh Szibéria nomád 
tatár törzsei szintén tiszteUk az égi testeket. 

Önként következik már a mondottakból is, hogy az 
ősmagyar csillagtisztelet mellett Ázsia népei is bizonyságot 
tesznek, akiktől azonban túlzás lenne követelni, hogy csil- 
lagképeinknek is értelmezői legyenek. 

Arai északi nyelvrokonainkat illeti, megvitatott dolog- 
nak vehetjük, hogy az égi testek cultusilnak íohsmerhetö 
nyoma a finn-ugor népek között a szamojédoknál^ az osztja- 
koknál, vognloknál és á többieknél van. Annyira azonban nem 
mentek az éghajlat zordonságánál fogva, hogy a csillagimá- 
dásig eljuthattak volna, de sőt a finn mji.hologiát véve is 
mértékül, egj^ik-másiknál határozottan megállapítható a visz- 
szaesés. 

A finn mythologia szerint a hold, nap és (íönczöl töb- 
bek mint élettelen égi testek. 

„Vezess ki Hold, ments ki, ó Nap, 
Gönczölszekér irányozzad, 
Menekvésem e tanvákról \" stb. 

Miként meséink .,Nap-, Hold- és Szélkirályának, •" a finn 
mythologia Napja-, Holdja- és Csillagainak is van háztartása 
és családja. 

«Nap megkérte a fiának, — De nem ment a Nap lakába, 
A nap meUett ragyognia, — A Nap nyári futásába. 
Kérte Hold is a fiának, — Holdnak sem ment a lakába, 
A Holdról leviláglani, — Légi pályán fenn haladni. 
Kérte Csillag a fiának, - Csillagnak sem ment lakába, 
Égni hosszú éjjeleken — A sanyarú téli égen." 

Vannak fiaik [meséink is ösmerik a napurfitl és leá- 
nyaik, kik mindannyian ifjú, szép és ügj^es fonó tündérlányok. 

„Haliám a Holdtündért szőni ; — Nap-lyánt orsót peregtetni." 

A Napleány minden borútlan napon megteszi, hogy az égen 
^megjelen vörös szalaggal, hogy a napbikát legelőre vigye." 
Ami az egyes csillagképeket illeti, sajnálattal kell hal- 
lanunk a magyar ég szenvedélyes búvárától: Kálmány La- 



384 Csillag-naptár. Csillag-óra. 



jostől, hogy a rokon mordvin, votják, vogul népek ide vonat- 
kozó hagyományai még nincsenek ismerve. 

És csakugyan alig ismerünk az Otavá-n [Gönczöl sze- 
kerén] kívül egy-két csillagjukat. Mint, hogy 

a fiastyúk náluk „szita;" 

az Orion nekik félistenüknek „Váinömöienen"-nek io^^'d/a. 

Ennek égbe utazását így írja le a Kalevala : 

„Erro öreg Vainamoinen Fölibe as anya földnek, 

Elvitorláz most már menten, Alsajára az egeknek. 

Erczbül készült hajójával, Ott hajóstul megragada. 

Rézből fedett csolnakával, Csónakával ott marada." 

(A* magj^arnak is az Orion-l' asms csillag !) 

Még ugj^anazon nép is változtatja csillagos egét, ha vál- 
tozik éghajlata és foglalkozása és onnét van aztán, hogy 
ugyanazon csillagkép oly. sok és külömbözö alakokat láttat- 
hat, péld. a Nagy Medve: 

NeJcünk : Gönczöl szekere: az ős arabok-n&í: koporsó há- 
rom siratóval; a skanclinávoknál : iaitya;-az eszkimóknál: iram- 
szarvas, a hinduknál : 7 risi = szent bölcs homlokegyenest az 
írókezekkel, a kik szerint: három vadász, kik négy medvével 
állanak szemben. 

De mindezen előkészítésekkel talán kelletén túl is vá- 
rakoztatjuk az ős magyar égre kíváncsi olvasót. 

4. A magyar csillagos ég faji jellege. 

Fajunknak nem volt meg a maga Jomandese, a ki írás- 
ban hagyta volna meg, hogy hány csillaggal volt ismerős a 
magyar nép Árpád idejében. A gótoknak nagyon utána nem 
állhatunk, a kik 344 (í) csillagnak ismeretével jöttek Európába, 
miután a magyar csillagos ég még mindig várakozáson fölül 
gazdag, ha nem gazdagabb más népekénél. Hátha még adtimk 
volna rá valamit és nem hagytuk volna örökségök és ha- 
gj^ományuk letéteményezése nélkül kihalni azon utolsó nem- 
zedéket is, melyet még 'a csillagok altattak és költöttek, 
melynek még a csillagos ég volt esztendőre szóló naptára, 
vagj'' az éjszaka minden pillanatában megtekinthető égi órája ! 

Egészen talán még most sincs itt az ideje, hogy a leg- 
régibb nomádkor ezen emlékeit elveszetteknek tekintsük. A 
népnek még mindig csak kivételesen van házi vagy zseb- 






GöNCzÖL. Kis- Béres. Viradó stb. csillag. 385 



Órája ; luég mindig vannak népünknek öregei, kik nem isme- 
rik a betűt, de az égen folyékonyan olvasnak. A magyar ős 
csillagászat tekintetében panaszkodhatunk tetemes megrövi- 
dülésről, de hála a nemzeti geniusnaki a teljes elvesztése 
fölött való panasznak még mindig nincsen helye. 

Bajosan ér czáfolat, midőn időmutató csillagainkat vall- 
juk legöregebb csillagos hagyományimknak. Még azon né- 
peknek és néptöredékeknek is, melyek égőknek alig egy-két 
csillagképét méltaták különös figyelmökre, megvannak a 
maguk időmutató csillagaik, jeléül, hogy ez a népek életében 
szükséget pótolt. 

Es alig kell mondanunk, hogj^ népünk egészen mester 
az időmutató csillagok ismeretében^ és bizonyos csillagok feljötte 
vagy lemente után csalhatatlanul eligazodik az idő körül. 
Egy tekintet a Gönczölre és különösen a vele járó ^Kis-Bé- 
res^'-re (Alcor) cs tudja: éjfél előtt vagj^ után van-e az idő, 
sőt vannak óra csillagai is. így palócz forrásom szerint mig 
a ^Kincsö^'^ (a Gönczöl) az éjszaka órája: addig a reggeh 
három órát mar a Jiajnal,'' az 5 órát meg már a ^Viradó'^ 
csillag mutatja, melyeken kivűl még óra-csillagoknak tetsze- 
nek : a hajnal Jiirmondójaj az alkony, az esthajnal^ a vacsora^ 
az álomhozó^ a virrasztó^ a határjáró, az éjféli, a pásztorok ser- 
kentő csillaga. 

Mindezen csillagaink mivoltára, mint a hozzájok kötött 
mondákra és babonákra fölhívjuk lelkes gyűjtőink figyelmét. 

Hogy az évszakokat az állatkör jegyeihez, vagy való- 
színűbben ezekkel együtt kelő és járó csillagokhoz kötötték-e ? 
még ismeretlen előttünk. Évszaki csillagoknak mondhatók 
még : a kikelet hírmondója, a hamiatleffelő, a dérhagyó. Pünkösd 
csillaga, az árpaérlelöy a rétszagoló, az őszi, a zuzmarás. a fagy- 
hozó és szélvész csillnga, — melyeknek hagyománya imitt- 
amott még él, ha elhaló emlékezetben is. 

Hogy ezen, majd jellemző, majd egyszersmind költőileg 
is szép nevezetekben a nemzeti szellem nyilatkozik meg, az 
bizonyos; de a faji jellegnek vannak ennél szembeszökőbb 
tüneményei is. 

A magyar inkább keleti e részben, mint bármely más 
nép. A képzelet vonásaival a maga hitét, örömét, kedvtelését, 

25 



\ 

3H6 ÉOI ALFÖLD. 



búbánatát egyik sem íi-ta föl szebben az égre. Aztán mintha 
a menny-ég sem lehetne a boldogság hazája, ha csak nem 
szakasztott mása a déUbábos rónának: alfölddé tette a csil- 
lagok hazáját is. Azon tájak, halmok, bokrok, melyek itt kör- 
nyezik, megvannak az égen is : a bokor csillagban, a hármas 
halom-han, a rétlegelö és vadlegelö csillagokban, a szolgafá-hBSiy 
a2?í'/iend-ben, a kaszás zsombékjá-boji. Nem hiányzik a „korcsma."* 

A malo9n „hármasával,"* „négyesével" zakatol ott is. 

Amott a „kamra/ itt a „fészer." Rohan a „csürhe,"* 
kaparász a „fiastyuk." „Vakondoktm'ás," „zsombék ikre"' lát- 
szik itt, ott az „Örvény" sodra játszik. Ez itt „szarvas legelő,*" 
az meg a „szarvas nyomdoka." 

A ,,i)uszták lobbanúsá' -ban nem hiányzik a földi éjszakák 
kisértö lidércz-tüze sem. 

Es nem hiányzanak ezen égi alföldön rónánk szárnyas 
vadai és házi állatai sem: „4 bornyu,"* „búvár,"" „darvak,"* 
„dai-vak vezére,"' „eb," „fiastyuk,'" „hetevény,'" „2 kan" és 
„kolompos."* Ezek közt ott alkalmatlankodik a „kulancs"" is. 

Es ezen égi magyar alföldön elszórva hever a sok ke- 
nyérkereső szerszám, házi eszköz vagy ruhadarab és eledel, 
melyek is nagyjából elősorolva: Nagy és kis fél-ketiyé'; az 
ásó (nagj' és kis ásó), cséphadaró^ eke és ekeniása, furu (nagy 
és kis), furicmása, fias emelője és fias kötele^ kajMr, háló, kádas, 
járomszeg, kerék, kasza, juhászbot, lappantó, lánczszem, mérték, 
nyüst, patkó, ujjas^ koldusbot, sarló, szántóvas, 

Es az égi alföld magyar még lakosait tekintve is, kik 
között nem-magyar csak elvétve találkozik, mint az „oláh és 
török kaszás," meg a vígkedvű „czigány."" Legalább a mi 
adatainkban ezeken kivűl másnak semmi nyoma, sőt feltűnő, 
hogy sem németre, sem tót- vagy zsidóra itt nem bukkanunk. 
Itt, mint az egyházban, minden komoly és ünnepélyes, és a 
néphumor nem nyilatkozik. 

Es az is különös jelenség, hogy az egész munkás had- 
ban nincsen nadrágos ember a „kalmárok"*-on kivűl, jeléül, 
hogy a magyar ég első hóditói nem a könyves Kálmánok 
voltak, hanem a puszták népe, a gunyhók lakója, a kik aztán 
följutván az égre, ott hasonszőrűekkel vették magukat körűi, 
va^y olyanokkal, a kiknek az ég földén hasznát vehették. 



r 

AoAS csrLLAö. — Kkresztbs csillag. 887 



így kaptak fel a csillagokba többek között: a bojtárok, és a 
bojtár ieitösey a béres és a kisbéres^ a cséplő, az „étekfogó" 
szűke hordó, „ebédhordó," az erszénytartó, az erdőjáró, s,z eke- 
hajtó, ai fias pallér, a roszra ébredt (elaludt az Erdőben és el- 
széledt falkáját nem bírja többé összeterelni) „juhász," a 
gyalomverő és gyepűhuzó, a halász, a kalavz, a kaszás, a ki 
telkes gazda („kaszás telke," kaszás gázlója), de nagy a csa- 
ládja is: „kaszás pallér," „kaszás után járó," „kaszás emelő." 

Különben „három" a kaszások száma, a lámpáshordó, az os- 

•• •• 

toros, az ökö'rkereső, 9,z Okörpásztor és Okörhajtó, a Révész, a 
Móna királya, a Róna-őrző, a Róna j)allér. Ennyi nép nem le- 
hetett el „elöljáró" nélkül. Különben van: Birák gyidése is. 

Az eget azonban az ős felfogás maga sem hagyta csil- 
lagok nélkül, Es ki hallott ennél szebbeket személyesités te- 
kintetében? Ága^, Sátoros, Szárnyas, Hunyéta, Álmatlan, Ha- 
lovány, Szőke, Hályogos, Horgas, Karos, Oyalog, Futó. Fürtös, 
Tejfeles, Kétkezü, Félkezü, Nehéz láhií. Hármas levelű, Alföldi, 
Délszaki, Levegő- és Tengercsillaga, Aranyhajú, Aranyszemű, 
Aranynyal verseyigő, Lednyszemü, Vérrel versengő, Kunyhóba 
tekintő, Tengerbe kacsintó. Árva leány pillantása, Ködszemü, Ke- 
resztbe néző, Vérszemú és Keresztes csillag. 

Mintha csak szerencsecsillagok volnának, olyan vonzó 
és varázsos még a nevök is ! 

5. ösvallási nyomok. 

A magyar csillagos ég megszűnt ugyan az ösvallás is- 
teneinek Olympusa lenni, de a népnek hiedelme után szólva, 
az ős meggyőződésnek még mindig sok hitágazata olvasható 
le róla. így népies csillagászatunk döntő szavazatra hivatott 
azon kérdésben : ha vájjon ősvallásimk sámánismus volt-e, 
vagy u kevésbbé babonás természetimádás ? 

Az ős meggyőződés, a mennyire még kivehető, úgy 
látszik e részben abban tetőződik, hogy a csillagok (de csak 
a nagyok) hatalmas, emberszerető szellemek ; de vannak 
közöttük félelmetesek is. Hogy minden embernek van egy 
csillaga, a melytől függ szerencséje, de sőt élete is. 

A csillagokhoz kötött ezen babonás nézetek egyike, 
liogy a jövőt jeles alkalmakkor ki lehet a csillagokból olvasni : 

2b* 



388 Jó CSILLAGZAT, ROSSZ CSILLAGZAT. 



„Ha Karácsony écczakáján sok csillag van az égőn, 
akkó jó termés lösz mög jószág is lösz," tartják a szeged- 
vidékiek Kálmány Lajos szerint. 

Jelentőséges a csillaghullás is a népnél, mely ha sűrű, 
némely táj hiedelme szerint eső, másoké szerint: szél lesz. 

Mindenkinek van csillaga, mely ha lefut, biztos a sze- 
rencsétlenség vagy halál. Különösen a legényeknél és lá- 
nyoknál végzetes, ha lefut a csillagjok. Vége szerencséjöknek. 
Nagyot állit a közmondás ezzel: „Feljött a csillaga" és na- 
gyot, ha mondja: „Leszált a csillaga." 

Vannak jó és rósz csillagok. „Rossz időket élünk, rossz 
csillagok járnak," éneklék a régi hegedősök. 

A szerencse-csillaggal van azonban népünknek legtöbb 
baja, és a kire azt mondja: „csillaga van," vagy jobban 
körülírva: „szerencsés csillag alatt született," annak már 
csak irigyei lehetnek. 

A szerencse-csillagok közül határozottan csak egyet 
ismerünk : a his keresztet (Delfin), mely a lókötő szegény le- 
gények pártfogoló csillaga volt, haiTem az égen az első pil- 
lantással rá kellett találni. 

Szerencse csillagoknak véljük még a következőket több- 
kevesebb oknál fogva: szerencse-, czigányok- és kisdedek-GSŰ- 
laga, szegény ember szerencséje, utas ember szerencséje^ kisasz- 
szonyok öröme, j)ásztorok öröme. Az „elátkozott csillag" mon- 
dájára mindenek fölött kíváncsiak vágjunk. 

Nemcsak minden embernek, hanem egyszersmind min- 
den örömnek és bánatnak is meg vala a maga csillaga az 
ösmagj^ar égen ; vájjon tévedünk-e, midőn ezeket a jó- és 
balszerencse rovatába veszszük ? — ki tudná még most meg- 
mondani, mint : A Fogoly és a magános csillag. . 

A Fdrtahugya bizonyára a hajadonok óhajának volt 
képviselője a magas égen a „püros^^ és ,,pdratlan^' csillagok- 
kal egyetemben. Mindennap elvonul szemeik előtt a mennyei 
nászmenet, élén a „vőfély"-lyel és „nászvezető"-vel, csoda-e, 
ha mindig jobban vágynak utána, hogy az égi jel teljesedjék 
rajtok a földön? 

„Árva Dorka szerencséje" vígasztala az árva pártásokat, 
hogy Boldogasszonynak gondja van az ő szegény eladóira is. 



Mátra szerelme. Északai szivárvány stb. 389 



Mely nagy fogott lenni „Mátra szerelnie," hogy még 
most is lobogással ég a szeretet szerencsés égi csillagában I 

Az „utasok csillaga" vezérlé a vándort, kit miután 
czélhoz ért, a „vendég csillag" vön ótalmába. 

Ismeri-e vájjon még mai ember a , Jámborok csillagá"-t? 

Ki fogja tagadni, hogy a balsors csillagai után öröm 
lehet a „haldokló csillag" föltetszését látni? 

De föltalálható az ős magyar égen a mythologia ma- 
gasabb megnyilatkozása is. 

Megvan még itt, de természetesen nagy elhagyatott- 
ságban, a magyar pogány világ mennyországa, a mesék 
prózájában megénekelt szép tündér birodalom is. 

Az észahai szivárvány^ másik régi nevén : „éjjeli kegye- 
let," amit ma tudatlanul féjiíi-nak mondunk, — az „ország- 
útja" ezen mennyei tündér országnak. Diák tudákos emberek, 
vagy német papok ejthettek meg abban, hogy az nem „or- 
szágút," régi mennyországunk országútja többé, hanem tejút — 
De öreg apáink nem fogták igy hívni, hanem nevezek, az 
éjjeli szivárvány (ez is csak út) néven kivül: „hajnal hasa- 
dék"-nak, „kerek udvar"-nak (itt már kerités), „fejér árok"-nak 
(az előbbivel egy értelműleg), „fejér köz"-nek (ez már megint 
út), „Tündérek érkezének, fejér közön jövének. Hozzánk be- 
szállának. Szép leányt keresnek, Térülj, fordulj, bújj, bújj, 
Meg ne kerüljenek I" „Isten barázdájá"-nak (ez már megint 
kerités), „tündérek utjá"-nak, „tündérek járásá"-nak; (egyik 
részét) „tündérek fordulójá"-nak, „Hadak utjá"-nak. „A lelkek 
(vagy: madarak) útjá"-nak; a keresztény vonatkozásban: 
jjJézus útjá"-nak, „Szent Mihály útjá"-nak, ki lelkeket szállít. 
És a török érintkezésre valló nevezetekben : „szalma út, szal- 
más út, szalma hullató" szintén nem tejút a fényes égi 
csillagöv. 

Eltérő nevezetek, hogy az „a szép Asszony vászna,"* 
a székelyek szerint: a szép-asszony hűtlen lön kedveséhez. 
Ez. arczul csapta őt s letrait a feneketlen kristálytóban, ezt 
mondván: várhatsz engem ezer esztendeig. A szép-asszony 
most kedvesét ezer esztendő óta várja, éjjelenként kiterígetve 
vásznát s estve-reggel a kristálytó vizével öntözgetve azt, mi 
aláperegvén szüli a harmatot. (Uj magyar múzeum 1855, 



890 « Hadak ütja." 



évf. 253. lapon közli : Lugossy-nk)^ vagy „Ottevény" (Öntés), 
de észjárásilag és legendájok tekintetében egyikök sem tejút. 
Es az ős felfogás értelmében másnak, mint fejér i-ó>-nek, 
vagy az ég orsmgútjá-nak, istenek útjd-nok nem is szabad 
azt tekintenünk. 

Egész bizonyossággal állitható, hogj^ út levén, ez volt 
az égnek a földre levezető fejér 4ó>e, északai szivárványa; az 
6s meggyőződés szerint ezen szálltak az égbe hőseink, és 
ezen ereszkedtek le hozzánk az istenek és a tündérek. 
Székely monda a „Hadak titjá^^-ról. 

Megfogyott népével hátrált Csaba, hogy az elveszett 
haza visszaszerzésére ázsiai rokonaival egyesülten térhes- 
sen vissza s Etele szent kardját a kerek tenger habjaiban 
tisztára mosván, annak bűvös erejét visszaadja. Erdély 
véghatáránál őrködni hagyta a székelyt Elváláskor áldoz- 
nak és megesküsznek, hogy fenyegető veszedelem idején 
segitséggel fordulnak vissza a világ végéről is. Ám aüg 
haladnak a havas aljáig, máris fölkerekedik a körüllakó 
népség a maroknyi székely ellen. De megrendül a föld, 
megrázkódnak a fényük koronái s hírül adják a távozók- 
nak társaik veszedelmét, — a hadak egy része Aásszafor- 
dul és szétszórja az ellenséget. P]gy év múlva ismét 
megírigyhk a völgy lakói a székely nyugalmát s fenye- 
getik seregeikkel. De a patak sikoltva szalad a folyamba, 
a folyam a tengerbe, hirt visznek, a segély nem késik 
és a székely ismét mentve lőn. Három év multán új 
nemzetségek veszik ismét körül a székeM. Élethalál- 
tusára megy a dolog. Már a szellő nem érte volna utói 
a Görögországba távozottakat, de a puszták viharának 
szárnyaira ülvén, megtalálta őket messze délkeleten s 
harmadszor is győzelemre segítik feleiket. Sok idő telt 
le, a fiatal diófák megöregedtek, a fiatalok kezéből uno- 
káikéba került a fegyver. A határőrökből nemzet, az őr- 
helyből haza lett, a székelyt sokáig nem merte támadni 
szomszédja; de ez sem tartott örökké .... Megszámlál- 
hatatlan a támadók serege ... a székely ingadozik . . . 
Csaba rég elhunyt. De a székelyek járó csillaga nem 
szunnyadoz s megemlékezve az áldomásra, lobogva viszi 



A „KEREK UDVAR" ÉS LAKÓI. 391 

a hírt a földről az égi csarnokokba. Már itt lenn az utolsó 
csata készül : maroknyi nép az ellenség árjával szemközt, 
midőn egyszerre paripák dobogása és fegyverzörej hallik 
s fényes hadak némán vonulnak az égen fölfelé. A test- 
vérek, kik a baj idején már háromszor nem késve jöttek, 
negyed ízben sem maradnak el. 

Mint hallgatag szellemek hosszú sorban nyomulnak 
a csillagos égen végig s leszállnak ott, hol a havasok a 
kék égig emelkednek. Nincsen halandó, a ki megállhatna 
a sebezhetetlenek előtt. Rémület szállja meg a tenger- 
ellenséget s futnak minden felé. Azóta áll a székely há- 
borítatlanul s nemsoká véget ér hű őrködése .... A fé- 
nyes hadak ösvénye pedig, melyet jöttökben és vissza- 
tértökben taposának, eltörölhetetlen marad az ég bolto- 
zatán : az ő lábaik és lovaik patkóinak nyoma az, mit 
derűit éjféleken, mint tejfehér-szalagot látsz tündökleni 
a magasban s melynek azon órától hadak uta a neve a 
székelyeknél, melyre tekintve megemlékeznek ők Csabá- 
ról és hős atyjáról Eteléről. (Lugossy József.) 
Miért is bizonyos, hogy itt volt az égiek ^ kerek udvara,'' 
„fejér árok''-kal kerített erős vára, hanem azért az ős vallás 
halhatatlanjait tiszteletlenség lenne tőlünk csupán az „Isten 
barázdája"* -n belül' keresnünk, és az ég más részéből kizárnunk. 
Mert vannak nyomok, legalább tündéri nyomok, a kerí- 
tett égi város árkán kívül is. így : „a tündérasszony palotája," 
„a tündér asszony kútja," „a szépasszony kútja" (Nem egy 
a másikkal.) És „a tündérek táncza" vagy „tánczolója" mel- 
lett „a tündér fő" (a Szobieszky paizsa és Sirius). A szá- 
guldó „Nagy Táltos" és szomszédságában „a kis Táltos" .„a 
Bába MotoUája." 

Vájjon azonban kik voltak az ős hitágazatok szerint 
arra jogosultak, hogy ezen fényes járó utat használják és 
különösen ..a kerek udvar" birtokán, a kerek égen kik osz- 
toztak? Közel ezer esztendő választ el attól, hogy isteneink 
az égi országútról leüzettek, vagy egyik-másik szögletben 
álnevek alatt lappanganak, bajos tehát e kérdéshez hozzá- 
szólnunk. De annyiban mégis megkísértjük a tájékozódást, 
a mennyiben erre a néphagyományok följogosítanak. 



392 A GÖNCZÖL LKGENDÁI. 



Valószínű, hogy mythologiánk is csillagcsoportok sze- 
rint osztá fel az eget és felső ey-nek a sarkcsillag vidéke 
vétetett. 

Ezen szempont igen előkelő állást fogott a két Gönczöl 
szekeré-nek biztosítani, és ebben adataink sem hazudtol- 
nak meg. 

A velünk atyafi firmeknél a Oönceöl („Otava," miként 
ők elnevezek) fő-csillag, a Nap-Hold mellett énekeikben 
említett csillag alatt mindig őt értették. Még ünnepeltebb 
saját Otava nevén kegyes családjával együtt. Neje Otavatar 
az éjjeli tolvajok ellen volt a hozzá folyamodók ótalma. O 
volt az ősvallásnak (ha e részben is közösséget vallhatnánk 
velők) a boldogok hazájának ajtónállója, Szent-Pétere. Az 
„ő válláig emelkedve*' lehetett csak a lakó égbe följutni. 
Csak hogy sajnos, Otava a finn mondákban nem domboro- 
dik ki s mozdulatlan ködalakját nem vetkőzi le és e miatt, 
ha hasonlatos lenne is hozzá a mi Gönczöl-ünk, képmáso- 
lásához csak némi körvonalakat szolgáltathat. Es ezt nem 
is használjuk föl, megelégedvén azzal, hogy a rokonok is 
nagyra voltak vele, már mint e csiUagképpel. 

Gönczöl fogott annyi lenni a magyar mylhologiában, 
mint volt Otava a finneknél. Ő az egyedüli ősmagyar félis- 
ten, kin az új hit egészen kifogni nem bírt : hitregés mivol- 
tából kiforgatta, de az égről végképen számkivetni, és a 
hagyomány emlékezetéből kitörölni nem tudta, mintha csak 
ő lett volna a sokat emlegetett „magyarok istene,"* Id ezen 
csillagzatot lakta, és villámhordó szekerével végig-végig dö- 
börg^tt a „hadak útján." 

Nevének értelmezését a nyelvtudósokra bízzuk, meg- 
jegyezvén, hogy annak csupán a következő változatait is- 
merjük. 

Gönczölt a palócz kiejtés: íTiucso^-nek ejti. 

A szegedi szójárás meg már DönczöU^ Dönczö- vagy 
épen Döwc^ör-ének tudja és vallja az istennyilákkal terhes 
szekérnek nevezetét.^®" 

Nem mellőzhetjük azonban, hogy hozzá ne szóljunk 
kilétének sokat bolygatott, de nem tisztázott kérdéséhez. 

Ezen kérdésnek egyetlen adattára a hagyomány^ mely- 



GÖNCzÖL, MINT szent-Péter és szbnt-Mihály szeker e. 393 

röl azonban az a történetírói tapasztalatunk, hogy történetet 
mond öntudatlanul^ midőn mesél, és meseszámha sem jöhet, mikor 
iörténészkedik. 

Ezen alapon a történészkedö tudákos mondákat itt is 
egészen mellőzhetjük.'^®''. 

Ciassicus e részben a csallóközi néphit, mely szerint 
Gönczöl hires tátos ember volt, igen tudós, ki mindennemű 
rejtett dolgot ismert. Beszélt a madarakkal, fákkal, növé- 
nyekkel; értette a csillagok jelentéseit, és sok csodadolgot 
mívelt. Ugy mondják, hogy az égbe tűnt el, s a mint a föl- 
dön éjjelenkint görbe rúdú kocsiján járt : úgy most éjjelente 
az égen kocsizik.'^** 

Es ugyancsak csallóközi népmonda szerint a Gönczöl sze- 
kere : a iimdérkirályné szakéra lett volna. 

A többi hagyományok már keresztény koriak, és csak 
annyiban becsesek, hogy mint az öshagyomány folytatásai, 
keletkezésök korszakán túlra is átpillanthatunk fölvillanásuk 
mellett. Ezek szerint pedig a Gönczöl : „Krisztus urunk sze- 
kere,"'»® „Szent Péter szekere,**®"^ „Szent Mihály szekere," 
„Illés szekere," „Szent László szekere." 

Ezen neveket csalhatatlan jeleknek vehetjük arra nézve, 
hogy az ős mythosznak nagy, sőt isteni alakja fogott lenni 
Gönczöl, kinek szerepét az ös mondák szellemében és értel- 
mében nem ruházhatta másra, mint az Isten fiára a keresz- 
ténynyé lett magyar hiedelem. 

Ha a magyar ös mythologia is azt tartotta, hogy csak 
a Gönczöl vállain lehet az öreg Isten elébe jutni, akkor ezen 
szerepre kész alakot talált szent Péterben, kit első ábrázo- 
lásában is a mennyek országának kulcsaival látott föltün- 
tetve, az első Magyar kereszténység. 

A Szent'Miliály szekeré-nek nevezete meg szintén alkal- 
mas azon véleményben megerősíteni, hogy Gönczöl szállította 
a hősök Walhallájába kedves pogány magyarjainak lelkeit. 

A népmonda felültet a Gönczöl szekerére még máso- 
kat is; éles megfigj^elés azonban észreveszi azonnal, hogy 
ezt vagy kényszerüségböL vagy hálás kitüntetésből teszi. 

így már kényszerűségből engedé azt át Szent-Mihály- 
nak is, miután Szent-Péter az új vallás alapján keletkezett 



394 A DöNCZÖL-azEKÉR húzza az egész eget. 



és máig fönlevö mondák szerint a mennyország ajtónállója 
levén, egyszersmind a fejér közön útban levő lelkek tovább- 
szállitására nem vállalkozhatott. 

Szent-Péter ekként le lévén kötve, nem volt ideje, 
hogy beleüljön a Gönczöl szekerébe főleg akkor, mikor az 
nem lelkeket száUított, hanem haragos Isten nyilakkal ter- 
helve dübörgött tova. És a népmonda nem is bízta meg 
vele, hanem ilyenkor a tüzes szekéren égbe szálló Illés ül 
a Gönczöl szekerén, a ki hogy kevés ne legyen, segitett neki 
Jónás próféta is. 

Ezen nevezetek közül a „Szent-Péter szekere" elneve- 
zés tekintendő legrégibbnek részint a dolog fejlődésének 
egymásutánjánál, részint régi írások bizonyságánál fogva.®"^ 

Hogy „Szent-László szekeré"-nek is hivatik, az már 
későbbi eredetűnek látszik. Bajos lenne azonban ma már 
eldönteni, hogy benne a merő nemzeti büszkeség nyilatko- 
zik-e meg a kúnverő nagy király iránt, vagy egyszersmind 
a még ki nem halt visszaemlékezés is, hogy valaha a ma- 
gyarok hadakozó istene fogta hajtani? 

Hogy embernél több volt az ős mythoszban Gönczöl, 
erre nézve meggyőződhetünk, ha számba veszszük, mi véle- 
ménynyel van a nép a táltosnak nevezett Gönczöl sze- 
kere iránt. 

A néphit úgy tudja, hogy a Gönczöl szekere fölötte 
nehéz. így szokásos mondás Szeged tájékán s talán másutt 
is : „Ojan nehéz, mint a Dönczöl szekere," „Nehéz vagy, 
mint a Dönczölszekér." 

De nem is csoda, mert: „a Dönczöl szekér húzza az 
egész eget," aztán meg: a Dönczöl szekér Isten nyilával 
van tele, sorjában tele rakva.®^* 

Az is valami, hogy a néphit nem ültet a tüzes kocsiba 
senkit : „A Dönczöl Illés prófétáé, azon húzza a villámokat." 
Vagy másik változatban: „Illés húzza a tüzes szekeret, Jó- 
nás meg tolja, úgy dörögnek." 

De hát nincs mindig égi háború, nem mindig Illés 
húzza s Jónás tolja a Gönczölt és ilyenkor: „a Dönczöl 
szekérbe ökör van fog\^a három pár; a középső ökörnek fü- 
lében van a Hüvely picéi s onnan hujángat: Cselő, hajsz 1" 



A VILÁG SORSÁT HORDOZÓ GÖNCZÖL. 395 



Az is jellemzi Gönezölt, hogy hozzá, illetőleg szekeré- 
hez van kötve a világ sorsa ; mert : „a Dönczöl szekér húzza 
az egész világot, a czigány gyerök ugrál az ökörre, oszf leesik 
mindég; mikó a középső Ökörre iigy rá bir ugrani, hogy 
nem esik lő, akkó évesz a világ/ Másik változatában szin- 
tén Kálmány Lajos közlése szerint: „Mikő az olaj gverek 
fö-bukik az Ökrök előtt, melyek a Dönczöl szekér elé van- 
nak fogva, akkor elvesz a világ." Hogy a Hüvelypiczi, a 
czigány gyerek és oláh gyerek egy a „Gönczöl hajtó"-val, 
mondanunk sem kell. És ez a Mizár csillag mellett való 
„Álkor." 

Es ki fogja vitatni, hogy e hiedelemben nem az ősha- 
gyomány ellapuló hullámgyűrű ze te tetszik föl előttünk? 

Es a (jönczöl égi udvara- és gazdaságának is vannak 
még nyomai. Mint a „Gönczöl koszorúja," „Gönczöl láncza," 
„Gönczöl szérűje," „Gönczöl teritője," „Gönczöl vágása," 
„Gönczöl pallérja" és a Gönczöl mása. sajátlag „a tündér ki- 
ráljTié szekere," melylyel a néphit Krisztus urunkat aján- 
dékozta íjaeg. Miért juttatta neki a kisebb alkalmatosságot, 
és becsülte látszólag többre a tanítványt Mesterénél, hanem 
ha azért, mert Gönczölnek részben olyan hivatala volt, a 
melybe Szent-Péter és Szent-Mihály jobban beleillettek, mint 
az Isten fia; a tüzes szekér mellé is jobban illett Illés, mint 
a szelid Megváltó. Neki is jutott, a Boldogasszony szekere, 
mely áldással volt tele, a mennyire gyanítanunk lehet. 

Krisztus Urunk azonban nem volt vele szerencsés; 
mert: „Krisztus m-unk visszafelé menve a szalmaszórásból 
(a mi a tejúton látszik) nagy kátyúba jutott, hol eltörött a 
szekere rúdja s azóta mindig görbe rudas a kis Dönczöl 
szekér."®^^ Más vidéken ennek más okát adják azt mond- 
ván, hogy : nagyon meg volt rakva a szekér kenyérrel, czet- 
hallal és morzsalékkal.^^*' 

Ezen hagyomány izetlenségéből meglátszik, hogy a 
nemzeti szellemnek mennyi erőlködésébe került, hogy az ős- 
hagyományt kikeresztelje és azt új hitével összhangzásba 
hozza. Mily kisszerű, hogy az Ur szekere szalmahordáskor 
feneklett meg és tört el a rúdja, miről az ősök talán még 
úgy regéltek, hogy az a magyarok nagyasszonyának társze- 



896 Sánta Kata. A kóduh tajigálya. 



kére, ki a kikelet harmatos ajándékával vagy az ösz gyü- 
mölcsével terhelte meg a rogyásig földre indult csillag- 
szekerét. 

De végzendők, térjünk vissza Gönczölhöz. Bárki volt ő, 
szekerének köszönheté, hogy meghagyatott az égen. Más 
alkalommal vitattam, hogy a magyarok istenének a föisten 
kedvencz fia tekintendő a rokon népek hiedelme szerint. Ki- 
nek hívták ? . . ha e kérdésre csillagzatunk feleletet nem ad : 
úgy azt örökre elvesztettük. Ezen * feltevésnek nem állana 
útjába a csallóközi monda, mely szerint Gönczöl „táltos em- 
ber vala." Táltosnál nem volt több a finnek : a „szuomi nép- 
nemzeti istene, különben a Kalevala nmói szerint Ukkó fia 
és nemzetének nagy jóltevöje. Ha mi biztosak lennénk, hogy 
a fönnebbi jellemzés, melynek eredetiségében Ipolyi nem ké- 
telkedett, csakugyan népies hagyomány, mely még most is 
tartja magát : egy perczig sem haboznánk öt hirdetni a ma- 
gyarok ma is emlegetett, és mégis nagyon régen elfeledett 
nemzeti istenének. 

Mythologiai vonatkozásúaknak látszanak még : a „Sánta 
lány,** másként „Sánta Kata." „A kaszásokkal jár, ugymopd 
Kálmány, a Sánta lány, másként Sánta Kata, az úgynevezett 
Sirius csillag. Kata eleintén nem volt sánta, csak mikor a 
három kaszás kiindult a faluból s utánok vitte az étdt (más 
vidékiek szerint: a viset), akkor sántúlt meg és pedig oly- 
képpen, hogy az utolsó kaszás elejtette a kaszáját, Kata pedig 
belehágott és a lábát kétfelé vágta. Azóta sántítva ballag a 
kaszások után a nélkül, hogy bebírná őket érni'' (Szeged 
népe III. 182. L), a „Sánta koldus" feleségével a „szépasz- 
szonynyal." A szegedi néphagyomány szerint valamikor bol- 
dogul élt a Sánta koldus a feleségével a Szépasszonynyal. az 
Antaresz csillaggal (Skorpió a), hanem mióta felesége hűte- 
len lett hozzá, eltűnt a boldogság is. Sajnálja a feleségét, 
megy utána, de hasztalan, mert a Tajigái (a Nyüas négy 
csillaga, ő meg a rúdjánál) sem akarja elhagyni, maga után 
húzza s igy a terhet nem húzó Szépasszony jóval előbb jár 
a talyigát húzó Sánta kúdús-nál. A „Tévelygő juhász." A Ju- 
hász (a szép Altair csillag) úgymond a népies hagyományok- 
ban annyira tudós Kálmány, elaludt az Erdőben. Sokáig al- 



Történelmi adatok csillagneveinkben. 397 



hatott és kitörülte a szemét, nem látta a Birkákat, szalad az 
Országút felé, itt találkozott a szalmát vivő Szent-Péterrel, 
kitől Birkái után kérdezősködött. Keresd meg : volt a válasz, 
majd* megtalálod az Országúton. Es a szegény juhász most 
is keresi, szalad a birkák után, de mit ér, mikor a falkát 
utói nem érheti soha, mivel a nyája az Országúi elhajlása 
közt (amint a Sas farka van) porzik előtte, most menve át 
az Országúton s a milyen gyorsasággal halad a Juhász előre, 
hasonlóan szaladnak a Birkák is az Országút fordulása kö- 
vetkeztében. Egyet-kettőt utói is ért már, hanem falkája oda 
van"" (Szeged népe III. 181. 1.). „Czigánynak" is mondatik. 
„A czigány émönt a Szűrűm(l) szalmát lopni, lopott is 
jócskán, vitte haza felé, hanem a Csősz észrevötte mönt utána, 
most is mén, elébe akar kerü(l)ni, de nem bir. Ammőre csak 
mönt a Czigány, mindönütt észorta a szalmát, azúta lácz- 
ezik az Országút. "* (Klárafalva). Kálmány szerint Szérű a 
Hattyú orra, vagyis az Albireo körül való kerek-alaku csil- 
lagcsoport ; a Czigány-AltaÍT, Csősz a Wéga csillag. És való- 
színűleg a „Csősz," a „Halászok" és „Részeges ember** is 
más neveket viseltek és más mondák fűződtenek hozzájok 
nemzetünk ős hajdanában, miknek vitatása azonban még idő 
előtti dolog lenne. 

6. Történelmi emlékek. 

Az ég valamikor képesebb fogott lenni nemzeti törté- 
nelmünk tekintetében. Ma már aUg mutathatunk rá többre 

r 

egy-két képes lapnál. Ilyen az „Óriás" nagy képe kidombo- 
rodó részletekkel, mint : az Óriás szemöldöke, az Óriás tenyere, 
az Óriás táskája, az Óriás gázlója, az Óriás verme, az Óriás 
kútja. A székelyek csillaga, a magyarok csillaga, A három kirá- 
lyok csillagai. Szent László szekeré-völ már volt szó. Török- 
országi Dönczöl^^^ Mátijás király szeme, Tatár-dúlás,^^ Tatárok 
gázlója, Bujdosók lám2msa, „Vezér" vagy „hadnagy," vagy: 
Hadvezető,®^^ Paizstartó, „Zászlós" vagy Zászlótartó; sereg- 
hajtó vagy hadhajtó, ^^^ Lövő. 



898 Szent-csillagok. 



7. A magyar kereszténység. 

Hogj' az „áldomás csillag" még az ös vallás hagyo- 
mánya-e, vagy már az új hit Istenével kötött szövetség ál- 
dozó oltái*a ? . . ki tudná azt ma már nekünk megmondani ? 

Az „áldomás"* az Isten szabad ege alatt emelt oltár. 
Vannak azonban egünkön fényes egyházak is. 

x\mott szórja szelíd fényét a „szent egyház'' vilüí/a, 
emitt van „Szent-Iván koronája és szövétneke/" és szép csil- 
lag kerítésével, Márüt kertje,^^^ vagy a „Rózsás kert," Széni- 
Domonkos kertje,^^^^ Az ajyostolok csilla ga,^^^ Krisztus Urunk ki- 
térése a részeg ember elül.^^^ 

De talán mindezeknél örvendetesebb a „ mennyország, "* 
melynek látható: csülag-aiZaAa, bejáró gyöngy-kapuja és 
határa, 

A kajms jjaradicsom-kert, melynek fái rezgését hallani 
lehet olykor-olykor. 

Látni való az Úristennek terített asztala, *dz ., Úristennek 
vetése," hol bizonyosan a hét boldogságnak arany-gabonája 
terem. 

Mi a keresztény magyar eget ezen adatok daczára na- 
gyon elhagyatottnak és a korábbi kor pogány egénél jóval 
szegényebbnek találjuk. Az említett nevezeteknek több, mint 
fele ugyanazon csillagkép körűi mozog. í]s mintha ezek is 
csak utó-alkotások lennének. 

Észrevehető, hogy ellentétben a korábbi ragaszkodással 
a keresztény magyar bizonyos undorodással fordult el a csil- 
lagos égtől, melyet többé éjjelei idömutatójánál nem tekin- 
tett többnek. Es a kikhez még a pogány ős esdő tekintettel 
nézett föl, a negyedik-ötödik keresztény unoka azokról már 
tréfás mende-mondákat eszelt ki és regélt unatkozó czimbo- 
ráinak a pásztortüzek mellett. 

Az ős vallás isteni szellemei számkivetésbe jutván, és 
palotáik mint elátkozott pogány várak üresen hagyatván, 
vájjon nagy dolog-e, ha ma a magyar Olympuson nem ta- 
lálunk másra, mint olyan ittas emberre, hogy még Krisztus 
Urunk is kitért előle ; tolvaj czigányra, talyigás, sánta kol- 
dus, és a mi mindezeknél rosszabb : részeges asszonyra. Ha- 
sonló meggyőződést sejttett mythologiai irónk Kálmány Lajos 



ŐSCSILLAOAJN K ELKERE82TKL É3E . Az UrAL-HEGYSÉG KELETKEZÉSE. !J99 

is, ki szerint nem kell azt gondolnunk, hogy a közönséges 
embereknek ismert Halászok, Tévelygő juhász, Részeg ember 
és társai mindig ilyenek voltak. így a Koldus csillag nevét 
véli és vitatja valamely, ma már népünk előtt ismeretlen po- 
gány isten neve elkeresztelésének. De ki hinné még most? 
aminél kevesebbet nem állíthatni : hogy a mi tűz istenünket 
rejtegeti a hagyomány e név alatt, mely a hiszékeny gyer- 
mekekkel ma is énekelteti : „Hozd el koldus a napot !" 

Es mégis most inkább, mint Írásunk kezdetén azon hit- 
ben vagyimk, hogy módjával : országos érdeklődés, méhszor- 
galmú gyűjtés és éles elméjű összevetés kívántatván mind- 
össze is hozzá: az ős égbeÜ Magyarországot még vissza- 
vívhatjuk. 

S vájjon ez alkalom és olvasóink nem bíztositékok-e 
egyszersmind arra is, hogy e szerény felszólalásnak a jó 
földbe vetett mag gyümölcsöző jövőjét ígérhessük? . . . 



XLII. A föld, mint lakóhely. 

A hogyek alakulásának mondái. A föld belsője. Az Óriások. Vogul 

hagyományok ós meséink. Az aranykor a finnek, mordvák és saját 

hagyományunk szerint. Krónikánk az aranykorról. 

Földünk alkotásánál a hitregék csupán ^hegyek alaku- 
lásáról emlékeznek még meg odavetőleg, mellékesen. 

E munka elején láttuk, hogy az öreg Numi Tárom a 
legrégibb vogul monda szerint nem sajnálta „a magabírta 
ezüst gombos övét" odaadni, hogy a forgó föld veszteg ma- 
radjon. E gombokból lettek az Ural érczes hegyei. 

E mondát ma már nem találjuk meg a saját hazájában 
sem, az altáji világteremtési monda lényegesen megváltoz- 
tatta, vagy épen magába olvasztotta azt. 

így ma már nem a vogul teremtő buktatja ki a forgó 
földet a vízből, hanem Arany-Kwoi'és atya bocsátja alá az 
égből s az Uralbérczek csattogások között jönnek létre.®^^ 

A másik változat szerint: Numi-Tarom hét teü marék 
kova-követ dob a forgó földre, az Uralbérczek ekként ke- 
letkeztek.«^^ 



400 Óriások. 

Végűi, hogy : a rossz Kulyáter szájába rejtett, későbben 
kiköpött földből rakodnak le az Uralhegyek.^" 

Ez utolsó már egészen altáji fölfogású, miként ezt a 
fönnebb idézett török-tatár teremtési mondák is igazolják. 

Itt lenne helyén, hogy ezer éves mai hazánk hegyei- 
nek, vizeinek mondáit és regéit elmeséljük, vagy legalább 
azokat, melyeket az összevetés eredetieknek, az őshazából 
hozottaknak foghatna feltüntetni. De rendszeres előtanulmá- 
nyok nélkül ilyenre ki merjen vállalkozni? 

Meséink szerint a föld belsejében külön ország, világ te- 
rűi el, az elrablott szűzeket, kik rendesen három egy-test- 
vérek, ide viszik a sokfejű sárkányok, honnét a szabadító 
hős, a lejárathoz vigyázót álHtva, bűvös fegyverekkel szaba- 
dítja meg őket, legyőzve h sárkányokat és várukat diókicsi- 
ségűvé varázsolva. 

Ugy látszik, hogy ezen föld alá rabolt királyi hölgyek- 
ben a napjái'ás és évszakok hitregéivel van dolgimk, és sok 
eredetiséget nem is igen kereshetünk bennök. 

A föld első lakosai az óriások voltak. Méltán föltételez- 
hető, hogy az ős vallás azt tanította róluk, mit a vogul mon- 
dákban a jdrJcum-okról (óriások) immár olvastunk, hogy isteyi 
fiainak nevezett nép volt, mely egymással hadakozók. A meg- 
öletettnek sírhelye szent helylyé lőn. 

Ez okból mondhatá Ipolyi is, hogy óriás alatt olykor 
személyesített hegyeket, máskor hegyormokon ülő kővé vált 
alakokat értettek őseink. 

De hogy másféle óriásokról is tudtak eleink, bizonyosra 
vehető, miután meséink és mondáink nem látszanak fölérni 
azon magas mjiihologiai korig s óriásainknál a roppant nagy- 
ság és esetlenség a fővonás a nagy testi erő mellett. 

Erdők és folyók fejedelmei valának a vogul kútfő sze- 
rint ;®^^' meséink szerint pedig magánybah élő komor terem- 
tések, kik nem szeretek, ha idegen háborgatá őket. A hoz- 
zajok tévedt hőst elnyeléssel fenyegetik.^''' „Ez azonban 
csak ijesztgetés, mondja Kozma Ferencz tudósunk; ebből 
őseink emberhús-táplálékára következtetni: tévedés, mert a 
mi óriásainkat otthon rendesen jó vacsorával, meleg étellel 
várják. Útra sem indulnak élelem nélkül.®^® 



__^?^^**^*^ KORA. Aranykor. 401 

Az óriás, ha vára nincs, többnyire bai'langban lakik, 
hol ha tüzet rak, országokra ellátszik a füst. Hangjától meg- 
rendül a föld; egész ökröket húz egyszerre a nyársra, s a 
vendégnek sapkájában vet ágyat. 

Nem ritka eset meséinkben, hogy az óriás családos, 
van felesége, vannak gyermekei. Olykor tái'sas élete is van 
az óriás királylyal. 

Kérdés, a hitregék óriásaihoz sorozzuk-e azon óriásokat, 
kik a tündérek kertjének örizetére rendelvék? 

Kevés, vagy épen semmi hitregés vontís sem tetszik 
föl meséink Hefjyforyntó, Hej/yszántó^ Heyygöryefö^ Jónézö^ Jó- 
futó, Jóhajító, Nfiyyehető, Nayyiható, Xagyfdzó, Vasráyó, Bérez- 
repesztőj Romboló, Fölrázó, Sziklavptő, Tűzokádó^ Robogó stb. 
nevű nagy tulajdonságú alakjai közönséges is, kik inkább már 
a mjthologiai óriásoknak csak torzalakjai. 

Lehetett hatalmas a „hét mamutot, hat mamutot" le- 
verő®*® óriások kora. Lehet ámulatot keltő a korszak, midőn 
a mérettelen óriásnak ellőtt tarisznyájából a folyó mentén 
külön sziget [„a tűzi szerszám-zsacskó szigete"), külön ellőtt 
lábábólj czombjából, gyomrából stb. ugyanannyi szigetek jöhet- 
tek létre ;®^° de a legkívánatosabbnak mégis a teremtés bevég- 
zésének, az istenek uralkodásának kora: az aranykor marad. 

A vogul Elmpi, ős hitregénk szerint, amint elkészíté 
az embert, tova lódította ; az yievetve. játszva indult előre. Ezen 
mosolylyal egyidejű, fajunk aranykorának mesés korszaka. 
p]gykorú vonásokkal ezen boldog kort csak annyiból talál- 
juk megörökítve, hogy az isteníiak letekintvén a földi'e, amint 
látják a virágos és gyümölcsös földet, nagy vágyuk tíimad 

lemenni.®-* 

Ezen aranvkor idővel azonban a vaskorszakba megy át 
az emberek elszaporodtával, melyen az öregisten Kulyater 
leküldésével segít. Az emberek fele meghal, feh^ része élő- 
nek marad. .,Most ezen boldogságban élnek," mondja a hit- 
rege végűi. ®^- 

Annyi bizonyos, hogy a vogul paradicsomnál akár a 
többi ugor, akár az altáji rokonok paradicsoma egytől egyig 
verőfényesebb. Csakhogy az is áll, hogy a kezdetleges vo- 
násokkal rajzoltat kell tartanunk legeredetibbnek. 

26 



402 Finn és magyar aranykor. 



A boldog elökorról idilli dolgokat tudnak a finnek bű- 
vös regéi: Ukkó (uralkodása) idejében az emberek aranyat 
őröltek, a cserfákról méz csepegett és a patakokban tej folyt. ^-^ 
A régi jó időben a fenyő riap- és holdként ragyogott, 
mézillat hatotta át az erdőket, a ligetekben fűszer nőtt, a 
tavak öbleiben vaj olvasztva folyt.^^* 

A boldog honban a fenyvek ezüst ágúak, a mező virági 
aranyból vannak, a hegyek mézből, a sziklák tojásból, a szá- 
raz fényűkből is méz, tej foly, a sövényből sör.®^* 

A finn regék nevezetes Sampója is, melynek bírásáért 
a hősök küzdenek, ilyen aranykori boldoglét palládiuma fo- 
gott lenni, vagy miként a Kalevala mondja: .,örök jólét 
őskezdete." 

Sajnos, az ős finn ugor hősök e sampónak csak darabka 
részeit vehették birtokukba! 

Elég kívánatosnak látszik a mordváfc aranykora is: 
„Az első emberek boldog állapotban élnek vala. Nyá- 
jok tömérdek volt. Nem kellett a földet művelni, mivel 
úgy is ezrével adta a magot. Méhraj minden erdei fában 
vala. Az emberek mind gazdagok valának s bii'toka 
mindegyiknek egyenlő. Az embereket kormányozni a fő- 
isten a Napistent küldötte, a kit fiu-istcnnek nevez vala. 
A Napisten (Niski-Páz) a földön emberi alakban él vala 
s az embereket mindenben segité. Ha valaki megbetege- 
dett, a Napisten tüstént meggyógyítá. Akár esőre, akár 
száraz időre volt szükség: azonnal megnyerek, mihelyt 
eziránt Niski-Pázt megkérték. Az emberek között cziva- 
kodás, viszálkodás nem vala, ezt a Napisten mind eltii- 
voztatta, faluról-falura -járván és az embereket a jóra 
oktatván.^-^ 
A majjyar aranykor a tündérek korával esett össze és 
mondhatni, hogy ennek festésében a népköltészet oly élénk, 
hogy az ezeregy éjszaka bűvös regéivel bátran kiállja a 
versenyt. 

Es ezen kor a tündérekről már ismeretes előttünk. 
Nem új dolog nekünk, hogy e boldog korszalcban Csallóköz 
„arany-ifcerí" volt, melybe a tündérek jártak, megtéritek éj- 
jelenkint asztalukat, kinek kedve tartá, mellette leteleped- 



TÜNDÉR-KOH M AGY ARORSX ÁGBAN. 403 



hetett és magát megenyhíthette, hogy, miként a rege tudja, 
nem is volt akkor sem koldus, sem szegény az egész tá- 
jékon. 

Egy másik darab ilyen boldog föld a megnyilatkozott 
hagyomány szerint Hontmegye tájéka volt. Az iszkornyai tün- 
dérek kifésűlt aranyhaj szálait fölszedegetve urasán élt a 
nép, beérve azzal, mit az ég ingyen kegyelme juttatott nefei. 

Tündérdal töredékének tartják az aranykorra vonat- 
kozó ezen néhány verses sort: az aranyai^ ingyen aranyat, 
ezüstöt mind sáraranyat Boldogasszonyfalván adva adják, teke- 
növel mérik. 

Honnét a föld halandója sem volt kirekesztve; úgylát- 
szik minden arravaló vidéknek meg volt a maga tündér- 
lakása, melynek területén a forrásokban olvasztott arany 
folydogál, zöldelő borostyán övedzi a piruló narancsokat, 
szagos balzsamfák illatoznak, sűrű czedrusfák tartanak hűs 
árnyékot, arany almafán aranyalma terem, és ezüst körtefán 
ezüst körte. A ki e tündérkertbe lép, az megszépül. A fákon 
ragyogó csillag terem, alattok ezüst forrás folydogál, ágaikon 
fejér madarak csodásan énekelnek. Még a varjukárogás is 
fülemile ének itt. Arany-oroszlán a strázsa. Aranybokrok 
közt tündérpalota fényUk. Fényes termekben nagy vendé- 
geskedés van, hol arany-padokon ülnek, aranytálakból arany- 
késsel és villával aranypecsenyét esznek, melyeket aranyzsi- 
nóros nép hord fel. Ebéd után a réz-, ezüst- és aranyerdők- 
ből előrepülnek a madarak s rákezdik a zenét, minőt emberi 
fül nem hallott, mire a tündérek tánczra kerekednek s fo- 
rognak, mint a gondolat. 

Abból, hogy tündérregéink főleg Erdélyben egyes he- 
lyekhez kötvék) következtcthetőnek látszik, hogy az egykori 
boldog tündér- korszak tartós vala köztünk s talán csak a ke- 
reszténységgel Szűnt mog teljesen. 

A valószínűség azonban a mellett bizonyít, hogy e 
tüudér-képzetííkct magukkal hozták és itt csak régibb hitre- 
géiket köték helyhez s eleveniték föl. 

Érzék azt krónikásaink is, hogy a nemzet boldog ifjú 
korával foglalkozniok kell. Ezt azonban bevett szokás szerint 
Szkithia földének és népének leiriisában eszközlék. Elmondja 

26* 



404 Szittya-aranykor. Büi^eesés. 



a Névtelen, hogy: a szkithiai nemzetek igen bölcsek és sze- 
lídek voltak, kik a földet nem mivelék vala és csaknem 
semmi vétek sem vala közöttük. Mert nem voltak mester- 
séggel készített házaik, hanem csak szövetből készített sát- 
raik. Húst, halat, tejet és mézet esznek vala, sok bannot 
tártnak, nvusztok- és más vadak bőrével ruházkodnak vala. 
Az aranyat, ezüstöt és gyöngyöket olybá veszik vala, mint 
a köveket, mivel azon föld folyóiban találtatnak vala. Máséra 
nem vágynak vala, mivel mindnyájan gazdagok voltak, bar- 
maik és eleségök bőven lévén. Nem voltak paráznák sem. 
Később azonban®^'^ (Es itt következek az átalakulás- 
sal való fölhozakodás). 

Ipolyi glossákat írt Anonymus e helyéhez, ad snjdfos 
nemzeti hagyománynak tartván; mi úgy véljük, hogy épen e 
nemzeti hagyomány teljes hiányában jó Névtelenünk e so- 
rokkal az aranykor, a boldog öft állajyot és az őshaza kérdésé- 
ben épen nem érdemesité magát. 

Különben másutt is oly kevés az eredeti vonás, hogy 
a magyar aranykor felül tájékozódást szerzendő, mire sincs 
nagyobb szükségünk, mint hogy a hukás hagyományait is 
megismerjük. 

A bukásnak izlam hatásra valló regéi, ezeknek magyar töredékei. Em* 

béri szárnyak. Köröm-b5r. A szent tűzözön vogul regéje, A vízözön 

votják elbeszélésben. Magyar vízözön-mondák. Következtetések. 

Fönnebb volt szó a mordvák aranykoráról, ennek meg- 
szűntét folytatólag igy mondja el a rege : 

„A gonosz Sajtán megjelent egy agg embernek s 
egy addig ismeretlenfii volt növénybokrot ada neki, így 
szólván hozzá: „Ültesd el ezt a bokrot a földbe, szúrj 
mellé magas karót, de valahogy meg ne" mondd a Nap- 
istennek.'* 

Az öreg engedelmeskedett, elülteté a bokrot s eb- 
ből lett a komló. — Ezután ismét megjelent Sajtáa az 
öregnek s megtanitá őt sört és méhsört készíteni, sőt ezen 
felül mé(j lisztből páUnkát főzni is.^''^ Ebből támadt a ré- 
szegség s az ittas emberek elkezdenek egymással czivódni^ 



A Napistkn büntetése. 405 



veszekedések, vérengzések, söt véres csaták is keletke- 
zének. Hiába inté a Napisten az embereket, hogy hagyják 
el a sör, méhsör és pálinkaivást Nem hallgatának rá, 
elkezdek csúfolni, lenézni, söt még ütni is, s faluról-fa- 
Im'a kergetek. A Napisten helyett más főnököt akavának 
választani. Ebből czivódások, verekedések támadának, 
mert mindenik főnök akart lenni, s egyik sem' akart a 
másiknak engedelmeskedni. Hiába inti vala őket most is 
Niski-Páz (a Napisten). Sajtán emberalakban megjelent 
a földön s ezt monda az embereknek : 

„Minek tűritek magatok közt „Niski Pázt "?"* El akarja 
veletek hitetni, hogy Isten fia^ pedig hazudik, csak olyan 
ember, mint más, de sőt még csak nem is jó ember. 
Nem akar mulatni veletek, sem sört és pálinkát inni, 
sem . . . : ő csak uralkodni akar." 

Sajtán által ekként föllázítva, a Napistent megfogák, 
megkínozák, végre megölék. S csak akkor láták át, hogy 
valóban a „Csámpáz'' fia volt, mert a meghalt „Niski- 
Páz^^ föltámadott s az égbe emelkedett, ezt mondván 
gyilkosainak : 

„Nem akartatok velem békességben élni, ezután ná- 
lam nélkül sokkal rosszabbul fog folyni dolgotok."" 

AUg mondotta ki e szavakat, a nap hétszerte söté- 
tebb lett, a tél pedig hétszerte keményebb, a földmívelés 
is serény munkát kezd vala kivánni, s még akkor is csak 
kevés termést adott, némelykor azt sem. A marhanyájak 
mind elpusztultak s alig maradt valami csekély rész. Az 
emberek közötti rend fentartása és pereskedések elinté- 
zése végett „Csám-Páz'' az emberek fölé királyokat, feje- 
delmeket, birákat s más elöljárókat rendelt. Ezeknek pe- 
dig olyan hatalmat ada, hogy az embereket rossz csele- 
kedeteikért fogságba tehették, megostoroztathatták, söt 
legrosszabb gonosztetteikért halállal is fenyíthették."®^® 
Kálmány ebben is az izlám hatását látja, mely halálos 
büntetés alatt tiltván a szeszes italok élvezetét, ennek meg- 
szegésénél nagyobb bűntényt alig ismert. A mordva és vot- 
ják hitregék szerint tehát emiatt fordult volna rosszabbra a 
világ, aminek a magyar hagyományban is van nyoma, ameny- 



406 Engküelmesség ^tál"-ja. VilágtCkör. 



nyiben, miként fönnebb láttuk: az Ördög ^nem kapott ad- 
dig lölköt/' mig az embert meg nem tanította pálinkát főzni. 

Még inkább nyoma van hagyományunkban a votják 
monda letakart edényének (nálunk közénségesen : „táP ). 

A keresztény bibliai elbeszélés a bűnbeesésről minden 
más hagyományt háttérbe szorítván, nem csodálkozhatunk, 
hogyha a votják hitregéből a tál-nál egyéb nem maradt, 
melyhez s^ztán más és más elbeszélési részletek kapcsolkoz- 
nak, majd „az engedelmesség van beletéve," majd a ;, világ- 
tükre,'' majd „az irtózatos tüzes kard." 

1. „Mikor Eva asszon mögötte a7> almát, bemönt az 
Isten a kertbe, kérdöszte, hogy hun vannak? Nem akart 
Ádám mög Éva elömönni: Uram, szégyöjjük magunkat I 
Fügefa levelekkel fonták magukat körül. Mikor élőmön- 
tek az Isten parancsára (az Isten) adott Eva anyánknak 
egy tálat. Abba a tálba bele vót téve (hogy amiér' a gyü- 
mölcsöt mökkóstolta Éva anyánk) hogy engödelmös lö- 
gyön az embörnek {=^ férjinek). Az engödelmesség vót bele- 
téve, Azután az Isten adott nekik kész vetést, hogy élhes- 
senek. Akkó a tálat fö'nyitották, az vót beletéve, hogy 
a fehércseléd a férfinak engegygyön, mert ha a fehércse- 
léd a férfi keze alatt lőtt vóna, az almábul se övött volna. 
„Temesköz-Lőrióczfalva [Kálmány L. gyűjteményéből]. 

2. „Az Ur-Isten mökhatta Ádámnak mög Évának, 
hogy mindön gyümölcsbül szabadon öhetnek, csak ögyhön 
nem szabad nyúlni. De mivel Eva anyánk álhatatlan vót, 
nem bii'ta kiál'ni, hogy hozzá ne nyújjon. Az Isten paran- 
csolatytyát mökszekte. Mikor a tiltott almát mökharapta, 
eszibe jutott az Isten parancsolatytya. Elkeszdöttek pi- 
rulni, szegy ölték magukat, fügefalevéllöl körülfonták ma- 
gukat, oszt elkeszdöttek bujkálni, de séhun se' tutták 
magukat az Isten haragja elül elrejteni. A fügefa alá 
húzóttak. A fügefa alatt vöt egy' tál, lé vót boritva; Eva 
anyánk még akkor se' nyukhatott, mert a csábító kígyó 
ott vót. Mögmutatta Évának (a tálat), hogy emejje föl, 
amit azután (Éva) mög is cseleködött. Abba' a tálba vót 
a világ tükre, abba' möglátta (Eva) a jövendőbeh világ- 
nak mindön sorsajit. Hogy észt Éva anyánk möglátta, az 



Szárnyas embbkek. 407 



Ur-Isten benyitotta a paradicsomajtót, kiűszte ííket. 136 
Éva anyánk nagyon mökszerette a kovártélt mög a világ- 
tükribül möglátta az ű sorsát is, első szóra nem akart 
kimönni, csak bujkált. Az Ur-Isten osz^tán elküldötte az 
Angyalt, az osz'tán abbul a (fügefa alatt levő) tálbúi ki- 
húzott égy irtózatos tüzes kardot, akkor Eva anyánk is 
kimönt a paradiesombnl;* (Kálmány Lajos gyűjtése). 
Ezen szegedvidéki mondákat átolvasva, meggyőződhe- 
tünk, hogy benne a módosult votják hitregével van dolgunk, 
mely a keresztény fölfogás mellett már csak úgy érvénye- 
sülhetett, hogy másodmondává alakúit. 

Fönnebb már mondatott, hogy ezen hitregén is kézzel 
fogható az Izlám hatása. 

Magától értetődik, hogy a mordva bűnbeesési monda 
erős színezésénél fogva a kereszténységben nem tarthatta föl 
magát, amint hogy nincsen is mondánk, melyet annak töre- 
dékéül lehetne vennünk. 

A mi az első bűn büntetését illeti, ebben ősi vonatkozá- 
súaknak a következők látszanak. 

Az embernek azelőtt szárnya volt. „Mikó a paradi- 
csomba' vót még Ádám meg Eva, a Jcigyó a vízbiV szólt 
Évának, hogj- szakajcson a tiltott fa gyümölesibű'. Mikó 
mán ettek, akkó az Ur-Isten kar' dal kergette ki Angyallal 
(őket). Az előtt az emhémeh szárnya vót, azután hogy 
vetkőzött, nem bírt többet szállni.'' [Magyar-Kanizsa]. 
Ezen hagyománynak arab voltát Kálmány onnan kö- 
vetkezteti, hogy a kígyó a vízből szól, az izlam szerint pe- 
dig csábítils előtt a kígyó egy folyó partján lakozók. A szálló 
tehetség szerinte meg van a vogul mondában ... A Numi- 
Tarom leeresztette férj és nő az ég és tenger között lebegett. 
Lehet mongol kölcsönzés is. A buddhisták szerint az 
ember elváltozott tengri, tehát előbb repült. 

Az ember eredeti szálló tehetsége nem volt páratlan a 
magyar teremtett világban, miután: „Még a halandó em- 
bőrökkel nem társalkottak, a ^lebegő égőn jártak^ a Tűn- 
dérök" — is.»»o 

A bűnbeesés másik büntetése az volt, hogy Ádámnak 
bőre, mely azelőtt olyan volt, mint a ióVöm, megváltozott. 



498 KörömbörC ember. A macska, méh, kioyó oonoszszá-válta. 



Láttuk a vogul közelebbi világteremtési hitregében, 
hogy Nimii-Tarom megteremtvén az embert és asszonyt, 
„bőrüket egész terjedelmében körömminöségben alakította."* 
Miután a testeket elkészítette, ebére bízta azokat, ö maga 
pedig elment, hogy lelket hozzon beléjük. Ezalatt Kulyáter 
rávette az ebet, hogy odaboesássa az emberek testéhez és 
leköpte azokat nyálával. ^.Ehbeii a pillanaihan — mondja a 
hitrege — ^ körömminőségű bőreik lágyakká leitek,"* (siqmn a kéz- 
ujj hegyén maradt meq egy kevéske köröm^ a lábujj hegyén ma- 
radt meg egy kevés köröm. '^^^^ 

Ez a tudósok szerint zsidó elem, mely az iszlám hívei 
útján juthatott a vogulokhoz.^^- 

Megtalálható ezen elbeszélés hagyományunkban, ha- 
nem a kereszténység hatása folytán az első bűnnel kapcso- 
latban :^^^ ,,Valamikd még Ádám atyánk nem vetkőzött, az egés^z 
test ojan vöt, mint a ^köröm: mivehogy i-étközött, elmúlt. Ez 
<t. i. a köröm), csak felülmaratt.'^^^ 

Kálmány szerint a zsidó vallásra és izlámra vallanak 
azon néphagyományaink is, melyek a bűn elkövetése követ- 
kezményeként az állatokat ellenségeseknek tüntetik föl az em- 
ber iránt. 

Milyenek a macska, méh és a kígyó stb. 

„A macska ravasz áFlat, nappal mindég asztat dú- 
dolta a másiknak, hogy ha estét mögéri, röggelre éfödeli 
a gazdát vagy a gazdasszonyát. De az Isten möktompí- 
totta a macskát, mikó az este gyün, elfelejti, mit dúdolt. 
Most mán híjába dúdolja a másiknak, mer éfeíejti." 
(Szőreg). 

„Azelőtt a méhecske job^ vót, mint most: ecczö' 
nsz'on'ta Krisztus Urunknak, hogy a kit mökcsíp, hajjon 
mög. Hajj mög te ! Oszf azúta a méhecske mög is hal." 
„A kígj^ó is asz'onta: hogy a kit ű mökcsíp, hajjon 
mög! Jó van, a kit te mökcsípsz, hajjon mög! de tégöd 
be né vögyön a fő'd ! Nem is veszi be, mikó mán égyün 
az idő, hogy el akar pusztulni, a kocsiútra fekszik, ta- 
possák el." (Csanád-x\pácza). 

„A kígyó azelőtt még a paradicsomba' vót, nem csí- 
pett, csak azúta csíp." (Egyházas-Kér). 



A SZAKÁLL NÖVÉSE. A VÍZÖZÖN MONDÁJA. 409 



Azon népmonda sem a bibliai elbeszélésen alapszik, 

hogy: Eva nem akart, nem is félt Adámtul, Ádám oszt' 

elmönt az Istenhön, asz'onta, hogy Eva nem akar tűlem 

félni. Asz'ongya az Isten: Erigy^ mozsgyá' mög a Tigris 

fojóba! Ádám mögmozsdott és szakálla mjöiL Mikor 

osz'tán möglátta Eva Ádámot, mökképzödött (elképedt), 

hogy kicsoda e^? Azúta fél az asszony az embertül, de 

nem mindegyik. Némölik ojan, mint a ló; ütheti- verheti 

az embör, csak nem hajt a szóra. Eva is asztán ászt 

akarta, hogy szaká'la lögyön, elmönt ű is, hogy maj^ 

mögmozsdik, de űtet a légy csipte mög (ekként nem 

mozsdott meg u Tigris folyóban.^^^ Egyházas-Kér). 

Hagyományunk keresztény alapon áll, nekem azonban 

úgy tetszik, hogy egy ősibb felfogás az emberi sors rosz- 

szabbodásának okát a teremtés kijátszásában kereste. 

A teremtés ezen másodkori hitregéi nem utolsó szerep- 
lést tulaj donitának az Ördögnek, mely szerepében megmarad 
még a föld továbbalakulásának mondáiban is. 

ViZ'özön. Nem az a különös mondavilágunkban, hogy 
nem csupán vízözön-^ de tüzözönröl is mesélnek hitregéink ; 
hanem hogy mondáink, ideértve természetesen a rokonné- 
pek hagyományát is: két mythologai korszaknak termékei. 
Van dualismus előtti vízözön mji;hoszunk is és ez a vogulAyem 
az özönvíz monddja, melynek hasonmása természetesen már 
nincsen meg a magyai* hagyományban. 

Az özönvíz ezen mondájához érdekes tájékoztató, tud- 
nivalókat fűz Hunfalvy.®^^ Maga a szövege pedig ez : 

1. „Hét tele-nyara emészt a tűz. Hét tele-nyara, 
hogy tűz emészti a földet, mondja nagy asszony, öreg em- 
ber : a mi világunk im elöntödvo másra változik, hogyan 
menthetnök meg mi ezutánra életíinketV Egyik-másik öreg 
ember, sok-kevés tapasztalt ember egybegyűl. Egy faluba 
gyűltek egybe, tanácsot kezdtek tartani: milyen módon 
fogunk ugyan mi megélni V 

2. Egy koros ember, egy koros férfi szól: „minő 
módon mentsük meg ettől fogva életünket"?! A mint én 
hallottam, béltelen nyárfát ketté kell vágni, tutajt kell 
csinálni. Ha azzal életünk megmenekül, hát (csakis azzal) ; 



410 TCz-özÖN. 



egyébként semmilyen módon életünk meg nem menekül. 
Ha ezen lakó földünkön élni akármik, 500 öl kötelet kell 
fonni fűzfa gyökérhőL Azután ha ezen kötelünk elkészül: 
egy végét ölnyi mélységre le kell bocsátani a földbe, 
egy végét nyárfa-tvitajunkhoz kell oda kötni. Ezen 
tutajunkba a sok leányt, sok gyermeket biró em- 
ber hadd szálljon rá. Ama tutaj egyik végérc egy kár- 
tus tiszta halzsirt kell oda állítani, a négy szöglete sze- 
rint négy kártust kell állitani. Azután a gyermekei fölé 
tokhal bőréből takaró mennyezetet kell varrnia. A ta- 
karó mennyezet elkészülte után gyermekei fölé kell ta- 
karnia. Hét éj, hét nap lefolyására (elegendő) ennivalót, 
innivalót kell odakészíteni. A tokhalból való takarómeny- 
nyezetben legyen enni és innivaló sok. Azután ha ilyen 
módon megmenekül az életünk, hát (csakis igy me- 
nekül). 

3. Azután ki ki a maga falujába ment. Azután, mi- 
dőn már hazaérkeztek, a tutaj készitő ember béltelen 
nyárfából tutajt csinál, a kötélfonó ember kötelet fon. 
Hét éjjel, hét nappal fáradoznak imigyen. A melyik em- 
ber tutatjt csinálni nem tud, az az öreg embertől kérdez- 
geti. Az öreg ember megtanítja : ezt ezen módon csináld, 
azt azon módon. 

4. Azután némelyik ember nem tudva tutajt csinálni, 
magas helyet kezd keresni. Hiába járkál, lakni való tetsző 
helyet nem talál. Azután öreg embertől kérdezősködnek : 
„te nálunk előbb növekedtél föl, talán tudsz valahol 
valami (alkalmas) \idéket? Az öreg felel: „Ha tu- 
dunk is, hogyan fértek el ott, mind úgy sem fértek 
el?! íme már ránk jött a szent víz-özön, zúgása már két 
napja hallik; ily gyorsan hová menjünk, már utóiért 
bennünket?!'' 

5. Azután az az ember, kinek elkészült a tutaja, 
sietett rá a leányával s fiával. A melyik embernek nem 
volt tutaja, azt a tüzes víz úgy a hogy volt összeron- 
csolta, úgy a hogy volt összeégette. Azutiln a melyik 
ember tutajának kötele (a vízszín emelkedés közben) nem 
volt elég hosszú: az ketté vágta a kötelet, hogy alá ne 



_ TCz-özöN. 41^1 

merüljön. Majdnem alámerült: a hogy a kötelet elvágta, 
hát viszi (az ár). A melyik embernek hosszú a kötele : az 
csakugyan úgy a hogy van, himbiUózik (a vizén). Ha a 
tutaj vége meggyulad (a tüzes víztől): tiszta halzsirral 
önti le s eloltja (a tüzet). 

6. Azután ezen hét éjjel, hét nappal lefolyta után 
annak az embernek, ki (a bajt) kibirni kibírta, a vize 
leapadt (kiszáradt): annak a ki nem birta ki, a kötele 
elszakadt s elvitte az ár. A melyik ember megszabadult 
(kibírta) az a maga földjén, ott ért szárazra. Egyéb em- 
ber a hova jutott, ott ért szárazra. A mely ember nem 
bírta ki (a bajt) leányostul, fiastul úgy a hogy volt össze- 
ronesolódott, életük úgy tűnt el. Azután a megmaradt em- 
berek, már t. i. azok, kik a maguk földjén maradtak 
meg, ottan lakni kezdettek." 
(A 7. 8. szakaszban a vízözön után való állapot van föl- 
tüntetve és a Numi-Táromhoz intézett közös könyörgés vagyon 
elmondva). 

Hunfalvv és Munkácsi B. után. 

Hítregeíleg is igazolható, hogy vogul földön az áradá- 
sok gyakoriak valának. A vogul hitregék [Az ég és föld el- 
öntésének éneke. A szent túzözön reqéje és változatai] egyetlen 
vízözönnél többre látszanak vonatkozni. 

A kimenetel sem egyforma. Van eset rá, hogy a ^vi- 
lágügyfelö-férfi'' (a Nap) menti meg népét szánalomból a tü- 
zes ártól. 

A Nap házában már elkészítve a három nagy üst. A 
vüág-ügyelö-férfi szép szerével égi atyuskáját eltávoHtja. Az 
üstök a mint forrtak, kifutott belőlük a víz. Három ízben 
történt. A világ-ügyelö-férfi mind a három ízben az üstök 
száját kendőjével meglegyintette, mire forrásuk csendesedett. 
Az alant fekvő földről jókora népet elvitt a kifutott víz; de 
az általános romlás, mit az öreg Arany-Kwores rossz néven 
is vett fiának, akadályozva lett. 

A második mythologiai korszakból való vízözön mon- 
dák már nem állanak elszigetelve, miután, ha töredékesen 
is, meg vannak a magj'^ar hagyományban is : 



412 



Összevetés. 



keletkezése. 

(Votj&k). 



A szent tOzözön regéje. A vízözön és a sörnek ! Magyar vízözön-monda 

( Mag^.-Szent-Márton). 

^ Mikor az Isten mök- 
(Vogul). (Votj&k). parancsolta Nójénak, hogy 

I csinájjoTi bárk&t, Nójé 

' asz' raondotta, hogy ü 

Hajdani időben Inmár- nem képes asztat mök- 

j 11 •! ^1. u-v^ -.• csinálni. Mai* küldök én 

gondolkozik vala,hogy mi- „ak egy Noj novű kedves „éköd egy embört, aki né- 



Numi-Tarem apánk azon 



képen ölheti meg Kulya- 
tert. Kulyater-lakta földet 



szent tüzözönnel elmosni víz fogja elárasztani" — 



embere volt. Ez a Noj (igy) 
szólván : „a világot nagy 



szándékozik. A saját népe 



Qgy igen nagy hajót kez- 



számára egy vashttjót ké- ■ dett készíteni. 



köd mögmutatytya, ho^y 
te asztat hogy csináld ! Ajb 
Isten naponta angyal ké- 
pibe* mögjelent oszt, mög- 
mutogatta Nójénak : ho^y 
csinájja a bárkát. Nóje 
háromszáz csztendejig csi- 
nálta a bárkát ; a feleség-e 
nagyon óhajtotta tűnni. 



szit. Emberei számára egy ; Sajtán észrevevén, hogy j ^^SJ mő're jár (Nóó), de 

mivel Isten möktiltotta. 



hét rétegű nyárfa-tutajt ké- 1 Noj falujából kijárkál, egy- 
szít, hétrétegű tokhalbőrből szer (így) kérdezösködók 



való takaró sátort készít. 



Noj feleségétől : „hová jár 



Miután elkészült, a saját i ugi/an a te urad?" 

népét a vashajóba szállatta „Magam sem tudom, 

föl, vogul népe pedig a szólott Noj né, jár vala- 

nyárfa-tutaj fölé készített hova : kérdeztem, do nem 

takarósátorba bujt. Numi- mondta meg." 

Tarem most fölment egébe „Ha nem mondja meg, 

s azután lebocsátotta a nohát most magunk fog- 

szent tűzözönt. Tüzes vi.|juk vele megmondatni" j^^^ ^^^^.^^ ^ ^^^^^ ^^^^^^ 

zet, eleven >r-férget, ele monda Sátán Nojné-I* ^^ koppant. Megíjett, 

i miirt a fa azelőtt nem köp- 

vén «o«8eí-férget bocsátott nak s komlót mutatott 



hogy sönkinek ne mony- 
gya, hát Nójé nem is 
mon'ta. Véktire a felesé- 
ginek a test verj ei készi- 
töttek italt, a möiiktül 
Nójé olalutt ; a mikor az 
álombul fölébrett, Isten 
páran csolatyty árúi mökfe- 
letközött és a feleséginek 
elbeszélte, hogy az erdö- 
nyilás koszt a tengör par- 
tyán épít egy házat, mert 
ojan \iz gyün, hogry az 
egész földön a népet el- 
törüli. Másnap röggel osz'- 
tán Nójé kimönt a bárká- 
hon, letötte a humicská- 
ját ; mikor a baltáját szo- 



fölülről alá. Bármerre levő 



(neki). 



pánt, mingyá' észrevette, 
hogy ű vetkőzött. Az Is- 
tennek osz'tán imátkozott, 



hegyi fa, ordoi fa földes- „Te mondja, ezt a kom- ; könyörfö" «« ^^^'í''^^^^, 

" *' ' j Akko egy angyal mont 

tűi mindenestűi mégsem- lót kádadba tevén főzd ' oda, adott neki egv gom- 

I bojag fonalat; mökparan- 

misűlt. Az ember tutaja- ' meg vízzel és liszttel ; oz csolta, hogy kösso mög a 

végit, osz'tan vigye, eresz- 
nak hat rétege elhamvadt a főzeted sör lesz ; ha ászt ^jq (^ gombolyagot). Nójé 

a tfiztSl, egy rétege meg- a sört Noj n^egUzsza. meg ^ |^ 'jt'ho^aíotrd; 

az angyal elottu a fonalat, 
igy osztán a fonál húzó- 
dott Nójé után. Mikö mán 



maradt. A melvik ember 



fogja neked mondani^ hogy 
keresztül bukott a tutajon, . hová jár." Noj né Sajtán- 



Összevetés. 



413 



az nicg^halt ; más épen ma- j nak tanítása szerint sört .Vójé egész leeresztette a 

I gombojagot, akkor látta, 

radt, lelke megmenekült, főzvén, féijét lerészegi- hogy húzódik utánna a 

tette Noi lerészecedvén ^^^^^' ^^^ esztendejig bó- 
teue. rsioj lereszegeaven, j^^^q^^ ^^ erdőbe', mert 

i megmondta feleségének : vissza nem birt mönni ; 



„hajót késziteni járok.*' 
Nojné férjének mondását 
megmondta Saj tannak. Ak- 



akkor jelönt niög neki 
mögőn' az anygyal, mög- 
mon'ta neki, hogy ez az 
Isten büntet és 0, a mé* 
a feleséginek mögmon'ta, 



Kulyátert nem Ölte meg 



hogy bárkát csinál. Az- 
kor Sajtán a Nojtól készí- "tá" Nójó feleséginek a 



tett hajót egészen össze- 



a tuzözön. Mialatt Numi-: törte. Moj új hajót kezdett 



Tarem a vashajót csinálni 
járt, ő Xumi-Tarem felesé- 
géhez tnent. Mondja neki, 
„te férjed hová jár mindig V 
Az asszony szól : hát én 
honnan tudjam ? I Kulyá- 
ter szól : »te itasd öt eb- 
ben a hordóban levő vizzel ! 
O lerészegszik^ azután meg- 



tes'vérjeji fölkeresték Nő- 
jét hogy mit csinál ? Tü- 
nőttek, hogy ijen dolgon 
töri az eszit anynyi üdŐ 
úta, aminek hasznát nem 
veheti. Azután kigúnyol- 
ták Nőjét, oszt' (bepiszkol- 
tak) a bárkába. Mindad- 

egész földet egy nagy viz dig möntek nézni a többi 

embörök is a bárkát, hogy 

kezdte befogni. Noj ezt.Nójé kéntelen vöt ott 

hanni. Akkor Isten ojan 
fekéjt eresztett a népre, 
amibiil mög nem gyógyul- 



készíteni. Miután két év- 
nyi ideig készítette az 



látván, Inmár parancsa 
szerint hájóba ment és fe- 



hattak sömmi módon ad- 
leségét is híjjá már. Fo- j dig az idejig, még végre 



leségo nem megy be. „No- 
sza 1 szól Noj haragjában 



ögy ijen beteg a Nójó bái*- 
kájába' levő csúnyaságba 
belekeverte magát : bele- 
esött, amijáltal azonnal 



mondja neked hová megy," \ ismét feleségének, nosza möggyógyúlt. Azután az 

embörök a bárkát vég- 
képpen kitisztították, mer' 
orvosságnak elhor'ták. Az- 



Numi-Tarem hazaérkezett, ördög, gyere bel" Ezen 
afféle vizzel itatta (afelé- szavát Sajtán meghallván, 



után csakugyan elkövet- 



«A \ 1 A 1 ** r i. 1* u'**iíí között az Isloiinek igért 

sége), lerészegedett, a fo- azt mondta : „engem hitt !" ; büntetése, a vízözön. An- 



lesóge megkérdezte s ő — s az asszony után ő is 



gyal által jelöntötto mög 
Isten Nójénak, hogy mos* 
elmondta neki abbeli szán- bement. Midőn a hajóban ' mán rakogygyon a bár- 
kába, de még akkor is 
az atytyaíijai kinevették, 
hogy kibújdosott az erdőre 



dekát, hogy szent tüz- 
özönt csinál, Kulyátert (az 



hajózva jártak, egyszer 
Sajtán (azt) parancsolja az 



asszony) titokban egy var- egérnek, hogy Nojnak ha- 
rószerszám-tartó ládikába 



tette, azután fölvitte a 

vashajóra, a szent tűzözön hajóba viz kezdett be- 



közülök lakni. Bekövetkö- 

zőtt azután a vízözön, az 

Isten möki)arancsolta Nó- 

jóját lyukaszsza ki. Mi- jénak, hogy mást senkit 

be né' vögyr-n az fi csa- 



után így kilyukasztotta, a lágygyán kívül. Mikor 

Nójé bemöut a bárkába, a 



felesége a tes'vérjejit mök- 

fölé emelte. Habár a föld menni. Ama hajón volt l»í"a, hogy mönynyenek 

űk is a bárkába. A mikor 
összeroncsolódott, Kulyá- 1 egy oroszlán. Akkor amaz a víz mán ojan vót, hogy 



1 



414 



MaOYAK VfZÖZÖN-MONDA. 



ter nem ölődött me^. Ez ' oroszlán egyik orrlikából 
volt élete megmenekülé- kigyót bocsátott ki, a má- 



sének módja. 

Munkácsi B. tr. után. 



síkból macskát bocsátott 
ki. Az a macska és kigyó 
elpusztította az egeret és 
igy Sajtán semmit sem 
tudott Nojnak csinálni. 
Munkácsi B. tr. után. 



mán lábalni alig lőhetett, 
oda sijettck. de Nójé be 
nem eresztette fiket. Nó- 
jétúl még csak bemöntek 
vóna, de az oroszlán vöt 
a segédei mire : mert mi- 
kor látta, hogy Nójl^ küzd, 
az oroszlán áUottaz njtóra, 
így oszHán nem niöhottek 
be a bárkába. Isten mök- 
parancsolta Nójénak. hogy 
csak az ojnn áUatokbúl 
vigyen be, a mölik a vízbe 
nem él mög ; de az egér 
mikor a lukja teli vót víz- 
zel, kigyütt és a bárkára 
mászott Nójé tutta né*kül. 
Mikor Nójé möglátta az 
egeret, hogy rák csajjá a 
bárkát, Jeh úszta a kész- 
tvíít u kezit'ű', ászt vákta 
hozzá, a koztyQbűI macska 
lőtt, a mölik azúta az ár- 
talmas férgeket ])usztíti, 
epusztította az egeret is. 
Mikor a víz apatt, a bárka 
Borovát högyön állott 
mög." (Kálmány L. után). 

Elülj árójábaii még egy másik magj^ar vízözön mondá- 
val is be kell számolnunk : 

„Mikö Nojé a bárkát készitötte, mög vfU (az Isten- 
től) parancsolva, hogy senkinek mög ne mongya, hogy 
mit csinál. Nojé osztán úgy csinálta, hogy senki se tugy- 
gya mög, hogj^ huvá jár. A mellék tartományba vót egy 
nagy erdőség, ennek a közepibe egy igön nagy hogy vót, 
annak a tetejibe' csinálta Nojé a bárkát! Mikor a bárka 
készült az erdőbe' a hogy tetejin, mán akkó mindönféle 
á'lat mögjelönt a bárka környékin. Nézögették, de csak 
az állatok láthatták a bárkát, mert az ojan bárka vót, 
hogy (az emberek közül) senkinek sli' vót látható'. Az 
Ur-Isten úgy parancsolta ki, hogy (Nojé) senkinek ne 
monygya, még a feleséginek se monygya mög. Az is mög 
vót parancsolva, hogy mindön röggel megniozsgyon, mi- 
kor a munkára indul, mer^ ha mög nem mozsdik, he nem 
végezi (a bárka-csinálást). így hát Nojé hozzá fogott a 
dologhon. Mont mán a dolog jó, de senki se' tutta, hogy 
huvá jár, miírt Nojé mindig korán mönt, még nap fön- 



Magyar vízözön-monda, 415 



kőtte előtt émönt a bárkát csinálni oszt' későn gyütt 
mög, semmi útytyát mög nem tapasztalhatták. Az Ördög 
mindön áron mögakarta tűnni, hogy huvá jár Nojé? 
Éjárt a feleségihöyi beszélgetni kérdöszte tűle : Huvá jár a 
te urad? De a felesége se' tutta, huvá jár Nojé, nem 
mon'ta mög neki, csak aimyit tudott, hogy mindig még 
napfönkötte előtt elindul, mög mikó ftmén, mindig mög- 
mozsdik. Asz'ongya az Ojdög: Hát töd' el a mozsdó vizit! 
Hogy eltötte a mozsdó vizit, Nojé nem mozsdott mög, 
úgy raönt mozsdatlanúl bárkát csinálni. Mikor hozzá fo- 
gott a munkáhon, egész haza halacczott a kopogás; 
akkó möntek nyomrú-nyomra. Mán nem messzi vótak, 
mikó az Ur-Isten angyalt kű'dött, hogy azonnal mozs- 
gyon mög, ha mássá nem, a vizeletytyivé, mer' miny- 
gj^á' vége a munkának. Mihánt mögmozsdott, minygyá' 
nagy köd ereszködött, nem tuttak se huvá se mönni, 
nem láttak a ködtű, möktévettek. A felesége asz'tán is 
étötte mindön röggé a mozsdó vizet, de asz'tán sikerét- 

len lőtt. Mikó mán az Ördög látta, hogy 

hijába töszi el a (Noé) felesége a mozsdó vizet, babona- 
sdgot készíttetőit (Noé feleségével) árpábid mög komlobul, 
hogy ászt itassa mög Nojévalj úgy majd nem tugygya el- 
késziteni a bárkát. 

Háromszor félbe' köUött neki hanni a bárka építésit, 
mert nem birta az Ördög miatt mindön baj nélkül elké- 
szíteni és igy száz esztendő került bele, mikor a bárka 
elkészült. Mikor esőzés á'lott be, negyven nap és negy- 
ven éjjel szüntelen szakatt és igy mindönféle á'lat a mö- 
lik a vízbe nem élhetött meg, a bárkában tolakodott. A 
népek még akkó is lakadalmaskottak. Nojé osz'tán az 
á'latokbú szödött be a bárkába, de a legj^et kihajtotta, 
hanem a légy bebút txz állatok fülibe, csipte, onnét is 
kihajtotta. Mikor kinézött, akkó mán oda rakodott az 
ereszét alá száraz hej re ; akkó mon'ta hogy légy, itt 
légy! Igy oszt'án rajta maratt a légy, úgy hijuk azúta. 
Oda mönt az Ördög is, hogy ereszsze be! Nojé nem 
akarta beereszteni, de beszökött. Az elefánt füle alatt kigyó 
képibe' szökött be, Mem tuttak semmit se felűle, möddig 



416 Következtetések. 



a bárka majd kilukatt. Akkor vötte észre Nojé, hogy 
valami ellenség vagyon a bárkába'. Minygyá' vizsgálatot 
tartottak, mög is tanálták, akkó mán kifúrta a bárkát, 
hanem mökcsipték ű kelmének a gallérját, kidopták a 
■ bárkábú. Mikő észrevötte Nojé, hogy a víz apad, holót 
eresztött ki mög galambot. A galamb össze-vissza kódor- 
gott, visszamönt a bárkába. Mikó jő apatt mán a víz, 
Örményország hogy ej in á'lott mög a bárka, akkor ismét 
egy' galambot bocsá'tott ki a bárkábú, a ki azután mán 
olajfa ágat hozott a szájába', ekkor bizonyosnak á'litotta 
(Noé), hogy mán a víz jö apad, kimönt a bárkábú. 

Mindamellett, hogy körülnészte magát Nojé, szödö- 
gelödni keszdött; vesszökett szödött össze, hogy*mögje- 
gyözte a víz apadását; abbul (a sok leszúrt vesszőből) 
tániatt a szölö, igy lőtt Nojénak szőlős kertye. Mikor kimön- 
tek a bárkábul. Istennek hálát attak. Az Isten mögigérte, 
hogy többé vízözönnel nem bünteti mög űket, azért atta 
az égi szivárvánt; a pipát mög azé' röndölte, mi által 
ászt jelönti, hogj^ tűz által fog a világ elveszni." (Szőreg). 
Összevetve „a magyar vízözön mondákat és töredéke- 
ket'* a következő erodményre jutunk: 

a) Azok eredetije az atyafi népeknél található meg. 
h) A legrégibb töredékek a nagyobb áradások egyikét 
hitregésítik s a természet támadó ereje ellen való véde- 
kezést személyesitik. 

c) Erkölcsi ezélzatossággal azon ugor tűzözön hitrege 
lép fel első izben, melyben Numi-Tárom Kulyátert a setét- 
ség szellemét akarja elveszíteni, mi nem sikerül, ámbár több- 
ször tett is erre kisérletet; mert megmenti majd Numi Tá- 
romfelesége, ki Qgj varrószerszám-tartó ládikába rejti (vogul), 
majd midőn a vogul Noé feleségének mondja: „Szálj fel te 
Ördög!'* az 'Ördög az asszony hasába bujt s ily módon ju- 
tott a bárkába, majd a votjákoknál Noj hívja ekként fele- 
ségét: „Nosza Ördög gyere be!" mit Sajtán magára ma- 
gyarázván, megy be a bárkába.^^^ 

Kálmány szerint itt az izlám ördögének paradicsomba 
való nehéz bejutása történetének csonkított változatával 
lenne dolgunk.***^^ 



I 

A VÍZÖZÖN OKA. Tana unokái. 417 



dj Magyar hagyományainkban megvannak az ös voná- 
sok, de nincsen meg a keresztény fölfogás. Noé nem követe 
Istennek az elfajult emberiséghez, hanem bosszúállásának 
titkos eszköze. Noénak titkolnia kell a bárka készítést, a 
fa-ácsolás koppanás nélkül történik és a titoknak közhirré- 
menetele hosszabb időre megakadályozta a muAkát. A mi 
vízözön mondánkban leszámítva a kereszténynek látszó vo- 
násokat közel egyenlő erőben látszanak az ellentétes felek : 
Isten és az Ördög. 

e) Magyar hagyományunknál azonban érvényesül már 
a bibliai felfogíís is, hogj" a vízözön az Isten fenyítése, a 
bün bímfetése volt. 

^Mindég mulattak az embörök, laJcadalwaskottak, azér' 
pusztította el ükei a vizözönnel az Tsten/^ tartja az egyik vi- 
déki néphagyomány.®®^ 

^A vízözönbe' multak ki az Orijások mög a Tündérök, 
mert az Isten parancsol atytyát nem akarták tartani. Mindég 
mulattak, fajtalan óletöt éltek, el is pusztultak,"* mondja 
Kálmány Lajosnak másik szegedvidéki följegj^zése. 

Még sokáig elmotozhatnánk a vízözön magj^ar monda- 
töredékek taglalatával, de engedünk az olvasónak, ki már 
újabb néző pontok után áhítozik. 



A nemzet fJsapái. Tana. Nimród. Etele. Csaba. Hét vezérek. A hősök 

mondakörének kora. A mesék hősei. 

A vízözönben az Oriílsok kipusztulván, új korszak : a 
Hősök korszaka vévé kezdetét, kik között a „nemzet ősei^ első 
sorban említendők. 

Ismeretes a monda, mely a hunt és magyart testvér 
népekűl tünteti föl, illetőleg azt regéli, hogy: őseink Jáfet 
ivadékai, kinek fia volt Thana, ezé Nimród óriás, ki Eviláth 
földére költözött s ott született Eneth nevű feleségétől két 
fia, Hunor és Magor. K két fiú külön sátorba szállott s tör- 
tént egyszer vadászaton, hogy szarvasünő akadt eléjök, mely 
őket üldözés közben a Meotis tó (kerek tenger) ingoványaiba 

27 



418 Menróth-e vagy Nimród? 



vezette. E földet baromnevelésre alkalraasnadc tartván, aty- 
joktól engedelmet kértek, hogy oda költözve, ott lakhassanak. 

Mennyi mythosz és alig hozzáférhető történeti adatok ! 

Nagy Géza elÖkelö tudósunk úgy vélekedik, hogy e mon- 
dákat nagyon korán összefűzték a bibliai Jáfettel és Nimród- 
dal, miután már krónikáink szerint Etele és azután Árpád 
Hunor tnl származott, aki Mogorral (Magyarral) egyetemben 
Nimród (Kézai elnevezése szerint: Ménroth) fia volt, ennek 
apja Thana, ezé pedig Jáfet, Noé harmadik fia volt.®*^ 

Szokás-mondás a bibUai származtatás miatt a közép- 
kori krónikást, illetőleg a jó barát-kompilátort tenni felelőssé. 
Nem igy Nagy Géza tudósunk. Szerinte : a középkori barát, 
ki utóvégre is forgatta a bibliát, ezt a geneologiát nem szer- 
keszthette. Neki tudnia kellett, hogy Jáfetnek Thana nevű 
fia nem volt, Nimród pedig nem Jáfetnek, hanem Khámnak 
volt az unokája s az ayját sem Thaná-nak hivták, hanem 
Khus-nak. Ilyen hibát papi ember csakis az esetben követ- 
hetett el; ha úgy a Jáf ettől, mint Nimródtul való származás 
mondája a néphitben gyökerezett, nem pedig a krónikaíró 
koholmánya. Az csak jól-rosszúl összefűzte az egyes adato- 
kat. Thand-t, a mithikus szkitha királyt, a személyesített 
Tanaist vagy Don folyót, a donmelléki népeknek ezen, raár 
a görög-római kórból ismeretes mondai ősapját megtette Já- 
fet fiának, mert a biblia hatása alatt csakis Noé valamelyik 
fia lehetett az a legrégibb ős, kitől a későbbi nemzeti ős- 
atyák származtak !^*^ 

A Jáf ettől való származás mondája korábban meg volt 
a magyar népnél, mint sem a kereszténységgel megismerke- 
dett, magukkal hozták azt s csakis így érthető, hogy először 
Márk krónikásnak jutott eszébe Nimródot a bibliával egye- 
zően Khámtól és Khustól vezetni le s igy Jáfet helyett Khá- 
mot tenni meg a magyarok ősapjának, de csakis a Hunn 
Krónikában, később pedig megfeledkezik róla s Árpád ge- 
nealógiáját már Jáfettel kezdi meg, míg végre Thúróczi ezt 
a részt is összhangzásba hozta a bibliával. 

A Jáfettől való származás mondájának elterjedése azon 
zsidókkal hozható kapcsolatba sokat . emlegetett tudósunk 
szerint, kik a VII — VIII. században mind tömegesebben ke- 



Mbno. Minő. Menrot. 419 



resik föl az Azovi-tengermenti vidéket s hatásuk már a VIII. 
század második felében oly nagy volt az ottani népekre, hogy 
a kozár khágán az összes előkelő családokkal együtt Mózes 
hitére tért.^** 

Nimród-ot Ipolyi találomra Nemeré-vel azonosítja.®*^ ^(f'Siy 
Oéea kevesebbet, de valószinűbbet álHt ennél, midőn bizo- 
nyosra veszi, hogy Nimród sem krónikaírói ötletből került 
Árpád geneologiájába. 

^Mutatja az is, hogy Kun-László tanult udvari papja 
nem is a bibliából ismert nevén, hanem Menróth-nák nevezi. 
Ez a névváltozat nagyon fontos, mert fölismerhetővé teszi 
azon mythikus alakot, akit a bibhai Ninu*óddal azonosítottak. 

Föntebb már jegyzetbe vettük, hogy a török mondák 
szerint Jáfet egyik fiát, Guznak apját, vagyis az oghuzuk 
mondai ősapját Ming-nek nevezték, ki Ciumárival együtt Bul- 
gár környékén és a guzok földén, tehát a keleteuropai pusz- 
taságon ütött tanyát. A vogulok és ostyákoknál pedig Meng 
<Mengu, Meang) az erdei isten neve, kinek felügyelete alatt 
vannak a vadállatok s hozzáfordulnak a vadászok, hogy 
segítse őket, mert csakis az lesz szerencsés a vadászatban, 
a kit Meng pártfogol." Semmi kétségünk sem lehet, mondja 
folytatólag tudósunk, hogy az a Ming, ki az úzoknak és 
gázoknak is nevezett kunoktúl került a török mondákba, s 
neve tulajdonképen annyit jelent, mint „a nagy," „a magas,"* 
^az örök," továbbá a vadászok istene, a vogul-osztyák Meng, 
Meang senki más, mint a hunn-magyar mondák Mén-rőt ia, 
az „óriás vadász," Hunor-nak és Mogor-nak az apja, kik 
„vadászat közben*" bukkantak arra a földre, melyet hazájok- 
nak választanak. 

„Menkütaj" pedig az onujgurok, vagyis az Irtis forrás 
vidékén vadiíszatból és halászatból élő népnek volt az első 
uralkodója. 

Menrot, eredetibb alakjában : Menorot, Menvrot egynek 
vehető ezzel: „J/en-oVm\''^^* 

Mintha benne a nagy erő és nomád kalandozás mythi- 
kus személyét találtuk volna föl ! 

Visszatérve Hunor- és Magorra, olvassuk róluk, hogy 
békességben élének új hazájokban. Egy alkalommal Belár 

27* 



420 HuNNOR. Maoor. Buda és Etele. A hét vezér. 



és Dula fejedelmeknek mulatozó hölgyeire akadnak. Dula 
király két leánya Belár fiainak feleségeivel és leányaival 
a „kürt ünnepét" ülték, midőn Hmior és Magor elra- 
bolta őket. 

Dulát a leányaitól megfosztott atyát alán királynak 
mondják a krónikások, pedig nyilvánvaló, hogy nem az volt. 
Nagy Géza gyanítása szerint itt az azovi tengermelléki „ono- 
gur-bolgár" uralkodó háznak, a Dula nemzetségnek, és a 
volgai bolgároknak, a hulároTcnak vagy hüereknek emléke me- 
rül itt föl.8*^ 

A monda későbbi eseményt viszen át a nemzetalakúlás 
korába. 

' A komoly történetü'ás sem hagj^'hatja figyelmen kivűl 
a huh és magyar érintkezést, még kevésbbé a magyar my- 
thologia. Nem ide tartozik, hogy beleártsuk magunkat a Hun- 
fal vy-iskola vitáiba. Mi ezzel homlokegyenest, de a régi hős- 
regék alapján első és másodszori beköltözésről beszélünk. 

Az „első beköltözés hősei" a hét vezérek és közöttök 
Bendegúz két fia : Buda és Etele, U tanok Csabá-Y^ foglalko- 
zik legtöbbet a beszédes monda, ki úgy is előjön, mint a 
hun szabirok, a sóba moger-ok személyesítője. 

A magyarok „második bejövetele" korának mythikus 
alakjai között kitűnőbbek Ugek és a felesége Emesü, fiók 
Álmos és unokájok Arpdd^ a többi hat vezérek, a kürtös Lél^ 
a nagg bárdu Botond stb. stb. 

Az olvasó kímélése és a Beöthy Zsoltok sikeres fára- 
dozásai méltán visszatarthatnak attól, hogy a mythoszok ezen 
dús mezején elandalogva hosszasabban időzzek. 

A mj^hologiai korszak a vezérek korával berekesztődik. 
Az elevenen eltemetett Tomaj-Aba az ősi hitregék utolsó 
'alakja. Utána a keresztény kor következik, melyben a hal- 
dokló pogányság már nem támaszt új regehősöket s a régiek 
is csak keresztény átalakidíisban maradhatnak továbbra is 
népszerűek. 

Szent-István anyjának álmában már a keresztény első 
vértanú jelenik meg, Csanádnak pedig Szent-György vitéz. 
Aha Samu sebei behegednek és évek múlva fölvett teste 
épnek mutatkozik. 



Középkoriak. A mesék hösbi. 421 



Szent-Lászlónak egész mondaköre van, de ö már kiválóan 
a legendák keresztény hőse. 

Ipolyi még Nagy-Lajos, Zsigmond és Mátyás korából 
is mutat föl mythoszi hősöket, mit csak azon föltétel mellett 
engedhetünk meg, ha azokban középkori nihájok és fegj^- 
verzetök daczára, mint Toldi Miklósban őskori mvthoszi ala- 
kokra ismerünk. 

A hősi kort a mondákban általában szegényebbnek 
tartjuk, mint tartotta annak idejében Ipolyi.^** 

Azonban nem csupán a krónikáknak, hanem a száj- 
hagyománynak is megvannak a magok hősei, kiket nagy 
erő, ész és ügyesség emeltek mások fölé. Ilyenek a palócz 
Kis Miklós, s a többi mesék Vas Laczi-jü,^ Erős Jancsi- JB, stb., 
kik majd a szegény kunyhók gyermekei, majd a királyok 
harmadik fiai. Ezen mesék azért nevezetesek, mert a my- 
thoszi hősökben megkivántató hősi erényeket és tulajdonsá- 
gokat találjuk bennök áthagyományozva. Nem féltek semmi 
veszélytől, sőt keresték azt. Megvívtak óriásokkal, sárká- 
nyokkal. Ártatlanokat szabadítottak, kincseket szereztek meg. 
Roppant erejök- s nagy ügyességöknél fogva mindig győze- 
delmeskedtek. 



MASVILtAG. 

XLIII. Az emberi lélek hite az ősvallásban. 

A lélekvándorlás hitónek kérdése. Mesebeli átalakulások fajtái. A paló- 
czok szerint csak a rossz lélek vándorol. Kiséi*tetek. A síron túl a földi 
élet folytatódik. A halott ellátása. Hazajáró lelkek. A halottak kultuszának 
fo motivuma. Óvó intézkedések. Torozás. Finn, vogul, votják szokások. 
Halotti toraink. A halottak felruházása. Marékföld szórás a sírba. A 
halottnak köszönő látogatása. Lovas temetkezés a szkitháknál. Kunhalmok, 
korhányok és szkitha sírok. A magyar lovas temetkezés hagyománya. 
Halottégetés. Százhalom. Halomány, Tetemvár. BessenyÖk sírja. Kaptá- 
rok. Szobrok vagy Bálvány kövek. Az alvilág. 

Igaza van Csengerynek, hogy: a fenmaradás reménye 
oly mélyen gyökerezik az emberi szívben, s a végkép meg- 
semmisülés fogalma annyira érzelmeikbe ütközik, hogy mindem 
népnél már a legrégibb időkben feltaláljuk a hitet az elköl- 
tözött lelkek fenmaradása iránt. Igaza vagyon abban is, 
hogy: a lélek önállósága hitét a Halál költi fel leginkább 
az élökben.8*^ 

E részben meséink léleJcvánderlási, sajátképen pedig át- 
alakulási eseteire alig hagyatkozhatunk egyik okból a mesék 
világvándorlási hajlandóságánál fog\'^a, és továbbá azon ok- 
ból, mert néphagyományunkban ezt nem találjuk keUőleg 
igazolva. Nagyon megkapok Ipolyi idézetei : a megölt király- 
leány, kinek sírján jávorfa nö, s ő a belőle -készült furulya 
hangjában panaszolja el szomorú sorsát. Vagy hogy az elte- 
metett szerető, mint rózsa virít a sírdombon, avagy hogy a 
hűtelen, majd gyümölcstelen szederfává lesz, majd földi sze- 
derré, melynek indáin keresztül bukik, a ki arra jái*, avagy 
körtefává, melynek gyümölcse mérges és szaga hét mérföldre 
érzik, stb. Ezek szerintünk nem lélekvándorlás! példák, va- 
lamint az sem, hogy az elszálló lélek fejér galamb vagy jrer- 
licze alakjában mutatkozik. (M. Mythologia 358.) 



Lélekvándorlás. Kwértktek. A síron tül. 42^ 



A mit a mesékben (mondjuk : a mi meséinkben) talá- 
lunk e tekintetben, az nem az átalánosságnak, hanem a 
kivételességnek jellegével bir minden esetben. Ezek vagy 
ártatlan voltuk daczára megrontott (elátkozott) lelkek, vagy 
gonoszságuk miatt büntetvék, s lesznek mint vérszomjas 
emberek farkassá, mint kevélyek pávává, mint erkölcstelenek 
kakassá. 

De az sem mondható, mintha a lélekvándorlásnak semmi 
nyoma sem lenne a néphitben. A palócz, Pintér szerint ma 
is hivője a lélekvándorlásnak. Szerintök két állatba szokott 
a lélek vándorolni: a „macska-" és a „fekete kutyába." El- 
vétve emlegettetik a farkas is. Hite azonban a palóeznak az. 
is, hogy a „jó lélek" soha sem vándorol, csupán csak a rossz.®** 

A nép tud ugyan állatalakban jelentkező kisértetekröl^ 
melyek kecske, kutya alakjában az elesteledett utast bizonyos 
távolban követik, s' el nem riaszthatok ; hanem arra nincsen 
bizonyságunk, hogy ezek állatokba szállt kóborló emberi 
lelkek lennének.®*® 

A lélekvándorlásra kevesebb adatunk van, hogj^ sem 
azt az ősvallás hitágazatának vallhatnók teljes bizonyos- 
sággal, sőt a szokásokból következtetve, úgy látszik azt vaK 
lotta az őshit, hogy a síron túl folytatja a lélek a földi életet^ 
ugyanazok maradván szükségletei és kedvtelései. Ezért van, 
hogy a sírba ruhát, edényeket és más házi eszközöket, lovat,, 
sőt szolgákat is temetnek el a halottal. 

A szkitha királyok és Etele hunn király temetési leírásai, 
s a fölásott pogánykori magyar sírok leletei erről elegendőleg 
meggyőzhetnek bennünket. 

„A pogány votjákok a halottal ma is sírba rakják mind- 
azon tárgyakat, melyek a háztartáshoz szükségesek, különö- 
sen, melyeket az elhunyt életében leginkább kedvelt, mint 
pipát, bélest, pálinkát és pénzes zacskót. Szájába nem ritkán 
tesznek egy darab szárított marhahúst, vagy a mit életében 
leginkább szeretett. Éjszakára a ház bejáratánál eleséget tesz- 
nek ki, hogy segítve legyen a baján azon esetre, ha a sírba 
tett eleség elégséges nem lett volna. Még pénzre is múlha- 
tatlanul szüksége van, hogy ezzel magát a másvilágon meg- 
válthassa a kínzástól. 



424 Hazajáró lélek. A halottaktól való félelem. 



Ha elmulasztanának a sírba rakni minden, a háztartáshoz 
megkívántató dolgokat, akkor az elhunyt erősen nyugtalaní- 
tani fogná a háziakat, haza jár a szükséges tárgyakért az 
életben maradottakhoz, s azonkívül, hogy a gazdaságot tönkre- 
teszi, dühében magával viszi még az asszonyt, fiúkat, uno- 
kákat és más rokonokat is, ^ kik neki szükségesek, hogy 
másvilágon, mint dologtevök szolgáljanak a háztartásban."^^® 

Nálunk a kereszténység lényegesen módositá az ősi 
felfogást; de azért ma is vannak hazajáró lelkek, és a kísér- 
tések oka, a miért a halott sírjában nem leli nyugtát az, 
hogy illendőséggel nem temettetett el, vagy utolsó óhaja nem 
teljesíttetett. Az okozat az ősi maradt, csak az ok ment át 
módosuláson. 

Az igazságnak különben tartozunk azon kijelentéssel, 
hogy a halottak iránt észrevehető cultusnak nem annyira a 
kegyelet, hanem a félelem volt az alapvetője; mert a halot- 
taknak saját országuk van ugyan az altáji népek szerint a 
föld alatt, de kivétel nélküli a képzelet, hogy a földön is 
bolyonganak, főleg az éj sötétében, vagy zivatarban. Legin- 
kább a szél üvöltésében, a Ipmbok susogásában, a tűz sus- 
torgásában és más természeti timeményben ismerhetni rajok-. 
A sámánok kábult állapotban láthatják őket, a közönséges 
embereknek csak mint rossz lelkiismeret jelentkeznek vagy 
álmukban kisértik őket. Leginkább ártékony szándékkal lá- 
togatják meg az élőket: azért félnek tőlök, s mmdenkép 
igyekeznek őket eltávoztatni. A csuvasok-nH izzó vasat dob- 
nak Csengery szerint a koporsó után, hogj^ elzárják a^visz- 
szatérési utat a halott előtt ; s a toráldozat alkalmával kéri 
a gj^ermek elhunyt atyját, ne térjen vissza. A cseremiszek 
karókkal veszik körűi a síil, hogy át ne hághassák halottaik.**^* 

A halottaktól való félelemre vallanak azon óbóintézke- 
(lések is, melyeket a lelkek hazajárásának akadályul vetnek, 
és azon sziveskedés, melylyel jóindulatukat megnyerni töre- 
kesznek, főleg a ior néven tartott halotti áldozatok. 

Finnország némely faluja szélén áll még ma is az ösöic 
fája, egy kiszáradt fenyőfa, melynek törzsére számos kis fa- 
tábláeskák vannak aggatva. A színes táblácskán nincsen név, 
hanem csak kettős kereszt (^f") és évszám. Temetésről haza- 



,Ö8ÖK FÁJA." Halotti áldozatok. Tor. 425 



jövet tűzik föl az új táblácskát. Néhol csupán fejszével tesz- 
nek az ilyen fa kérgébe egy vágást. A halott fölkelvén sír- 
jából, azon az úton akar hazatérni, a melyen á temetőbe 
vitték; de mihelyt az úgynevezett „Ősök fájához" ér és ott 
látja a maga táblácskáját, nem mehet tovább és nem zak- 
lathatja éjnek idején hátramaradt rokonait, úgymond Wis- 
locki Henrik}^^ 

A holt lelke jóindidatának biztosítása Munkácd Bernát 
tanúr tapasztalata szerint a vognloknál ételáldozatok útján 
történik, melyet, mig eltemetve nincs, mindennap, azután 
pedig „szent hetének" eltelte után és az első év folyamán 
még 3 — 4-szer hoznak. ^'^^ 

A votjákok is igyekeznek halottaikat engesztelni, szá- 
mos emlékünnepet rendezvén részökre s tésztás étkeket, sört 
és kumiskát áldozván sírjaikon.^^* 

A ioim néptörzs, mond Castrén, DéÜ-Siberiából Pel- 
Ázsiába költözvén, sok ideig követek által küldött áldozatot 
ősei elhagyott sirjára.^^^ 

Ez az úgynevezett ^or-ülés, melyet még leginkább is- 
mer és tart a magyar hagyomány, sőt elmaradhatlan, mint 
a halottnak tartozó tisztességtevés. 

A „halotti tor" temetés után a rokonoknak és isme- 
rősöknek a halottas háznál való megvendégelésében áll. A tor, 
mint a végső tisztesség megadása helyenkint még sok ősi 
vonást tüntet föl. Igj" a jó x>alóczoknál : 

A meghalt helyét a lóczán üi'esen hagyják, teritéke az 
asztalnál keresztbe tett késből, kanál- és villából áll, melyet 
tányérral borítanak le és külön sótartóból, szentül hivén, 
hogj^ a meghaltnak lelke közöttök van.®^® 

A háztól telhető legjobb ételek tálaltatnak föl, italt a 
család öregebb féi'fitagja maga tölt a közös pohárba. 

A felköszöntőt a legérdemesebb kezdi és mindenik tud 
valami jót és dicséretest mondani az elköltözöttre. 

De fordulnak elő a halott körül egyéb tisztességadá- 
sok is, melyek okát első sorban a hagyományos félelemben 
kereshetjük, melylyel az ősvallás az elköltözöttek félni való 
árnya iránt viseltetett. 

Népünk halottait teljes fölszereléssel bocsátja a ruha- 



426 HALOTTI FÖLSZBRELfiS. SzÁJXÁS-KÖSZÖNÉS. 



nemüekben a nagy útra. A nőket a kívánsága szerint való 
ruhába öltöztetik, a férfiak ünnepi gunyájokat (öltözetöket) 
kapják, fiatal ifjak és hajadonok a vőlegény és mennyasz- 
szony díszével ékesíttetnek föl. Minden egyes esetben szere- 
tetből történik-e mind ezV Inkább félelemből, hogy a halott 
lelke „hazajáró" ne legyen 1 

Az elhantolásnál a halott ismerősei egy marék földet 
szoknak vetni a koporsó fölé, „hogy többé ne féljenek a 
megholttól." Mikor a sír már föl van domborítva, a sírnak 
keleti oldalán némely vidék szokása szerint az elköltözött 
jóbarátja vagy rokona a kapa nyelével keresztet csinál. Mi 
más mindez, mint a lélek útjának elzárása, mint a régi 
sírbanyilazásnak helyettesítése ? 

A palócz szentül hiszi, hogy a temetés éjszakáján a 
halott haza megy a „szállást megköszönni," miért is haló 
csizmájáról lefejtik a patkót, hogj^ kopogása által ijedtséget 
ne okozzon.®^^ 

Hasonlóan a matyók is azon hitben vannak, hogy a 
temetésre következő éjszakán a megholtnak lelke hazamegy 
látogatóba, miért is az nap az utczai szoba asztalát szép 
tiszta asztalterítővel beterítik s arra egy kis szelet kenyeret 
és egy pohár vizet tesznek.®^^ 

Hogy ezen szokásokban még az ősi hitfelfogás nyilat- 
kozik, alig kell mondanom. Különben a vognlok s bizonyo- 
san ősi hagyomány alapján vallják, hogy a holtak nem jut- 
nak el azonnal a kimúlás után az éjszaki jeges tenger egjik 
szigetén levő másvilági lakhelyökre, hanem csak negyven 
nap múlva, ezen ideig pedig a lélek hazajár}^^ 

A mai temetkezésben csak jelentéktelen töredékeket 
bírunk fölmutatni a pogány eredetű hagyományokból, me- 
lyek java részében kimentek a szokásból, vagy jelképes ala- 
kot vettek, melyekről azonban a régi történeti leírások és a 
pogánykori magyar sírok leletei eléggé tanúskodnak. 

Ilyenek a régi magyar lovas temetkezések^ melyeknek 
legrégibb nyomát a régi szkitha királyi temetkezésben 
találjuk. 

Nem keresztény fejedelmeinket bizonyosan ugy temetek 
el, nünt a szkithák királyaikat, vagy a hunnok a nagy 



KuRGÁNOK. Lovas temetkezés. 427 



Etelét, hogj^: levágtak egy darabot a fülökből, hajlikat le- 
vágták, arczukat és orrukat, bőreiket tőreik hegyével meg- 
hasogaták, balkezükön nyilat szúrnak vala át.®®° Igazi vér- 
könyek és /érés gyászolás ! 

A Tiszamente, Szabolcs és az Alföld nem egy része 
tele van magányosan álló Kimhalmokícal, KurgánoJckaL (sza- 
bolesiasan : korhányok) és különböző előnevű Halmokkal, me- 
lyek régészeti tapasztalatok szerint előkori pogány előkelők 
sírjainak bizonyosodtak be. Ezen sírhalmoknál szembetűnőb- 
beknek kell képzelnünk a szkitha királyok egyes sírjait, 
melyek hogy csakugyan náddal födött „nagy sírok" valának, 
abból következtethető, hogy üregében az emelvényre helye- 
zett királyi holttesten kivül elkellett benne férnie megfojtott 
szolgálójának, pohárnokának, szakácsának, lovászmesterének, 
szolgájának, hírnökének, lovainak, a tejelő állatoknak és 
aranyedényeinek s más egyéb dolgoknak. A sírnál csak a 
halom volt nagj^obb, melyet reá hordtak. 

A^ eddig megásott ős sírokból aránylag kevés bizonyo- 
sodott magyar eredetűnek: de azért máris utalhatunk olya- 
tén hazai ősi sírokra, melyekben az emberi csontok elve- 
gyűlve találtattak ló- és vadász-ebcsontokkal. De olyan le- 
let még nem adta magát elő, a milyet „A monarchia írásban 
és képben" Jókíii olyan szépen leirt és Zichy M. annyi bű- 
bájjal megrajzolt, hogy a meghalt hőssel jegyese magát ele- 
venen eltemettette volna. 

A halott táiicza, a mit Kinizsi még ellejtett, már régen 
divatját vesztette, ugyanez mondható az ősi virrasztó (gyász- 
tor) és bajnoki torna temetési szokásáról is. 

Irodalmilag Nagy Géza „a régi kunok temetkezése," 
„a magyarhoni lovas sírok," „a him, avar és magyar pogány- 
kori leletek jellemzése"®®^ és Munkácsi Bernát: „a régi ma- 
gyar lovas temetkezés keleti változatai"®®^ czimű tartalmas 
czikkekre utaljuk az olvasót bővebb tájékozódás t.ekin- 
tetében. 

A kereszténységgel lassankint megszűnt főbb vonásai- 
ban az ős meggyőződéssel járó temetkezési szokás. De mintha 
mellékes árnyalatában kisértene az egészen napjainkig. A 
középkorban a lovat azon monostornak ajándékozza a ro- 



428 Halott-égetés, Kaptárok. 



konság, mely az elhunytat azon egyházig vitte (s mely ösi 
szokás szerint vele eltemetendő lett volna).^** Az évi torok 
tartásával is az egyház bizatott meg a Váradi Regestnim 
jellemző ügyesetei szerint. 

Nem közömbös azon lószerszámok előfordulta sem a 
régibb sírokban, mikor a 18 — 24 éves fiatal palócz embernek 
mellére ma is lőpatkót helyeznek néhol a haló ágyon és vele 
el is temetik.^®* 

A hatoü-égeiés hagyományát látszik örökíteni a : „se' hire, 
se' hamva" közmondás. Úgy látszik, hogy első sorban is 
táborozási temetkezési mód volt, miként ezt á sz.-galleni 
esettel, az érdi Százhálmoh^ a hunnok e nagy temető helyé- 
vel is igazolhatni. 

A honfoglalás táborozó helyeinek köztemetőiben (job- 
bára Halomány, Testhalom, Tetemvár, Tetemke vagy hasonló 
nevet %dselnek) túlnyomó számban mutatkoznak a hamved- 
res sírok. 

A szihalom szomszédságában megásott bessenyő sírok 
(sepulchra bissenorum) is hasonló jellegűek.*^^ 

Sajátságos jelenség Eger vidékén (másutt is lehetnek) 
az úgynevezett kaptárok, vagy sziklába vágott fülkék, melyek- 
kel némely völgy, péld. a novaji egészen tele van, egy-egy- 
szirten levén 20 — 25 fülke is. És mert ilyen bemélyitések 
vannak az éjszakra néző oldalokon is, méhköpűknek tartani 
nem lehet. Nem lehet üi*egök csekély voltánál fogva sem, 
mely csak egy hamvvedert fogadhatott magában. A záró 
tábla a nyomok szerint e'A-kel volt a nyilasra erősítve. 

Szívesen csatlakozom Bartalos Gyula régész barátom- 
hoz, ki ezeket az ős vallás szent helyeinek tartja, mint te- 
metőket. 

A palóczoknál szokásos: a halott ágya szalmájának 
elégetése, mi ha Pintér Sándornak igaza van, a holt test egy- 
kori elhamvasztására emlékeztetne.**^® 

Volt-e a temető helyére törvénye az ó vallásnak V — nem 
tudhatni. A telep-helyek vizek mellett levén, a temető meg 
ennek közelében, - - természetes, hogy az ős temetők nagyobb 
része vizek mellett fog ezután is felmerülni. De ebben my- 
thoszszerűséget keresni túlzás. Az oklevelek régi határjárásai 



Bálvány-kö. Halál birodalma. 429 

emlegetnek pogány sírokat halmokon és dombokon, mit in- 
kább irányadónak vehetünk. 

Voltak-e itt is szobrok a jelesebb pogány sírokon, mint 
ezt keleten tudjuk ? merül föl utolsó kérdésnek. A valószinü 
felelet arra megj' ki, hogy igen. A „Szent helyek*' czikkben 
említettük a hálváníjszohrohat, bálvány köveket, melyeket ha pusz - 
tán sírkövek voltak is, méltán neveztek el a torok és áldo- 
zatok miatt, melyek mellette tartattiik, bálványoknak. 

Azonban a halottak cultusa, ha megvolt is az ös val- 
lásban, de a halottal való érintkezés tisztátalanságot vont maga 
után, melyből mosakodás és fürdőzés által lehetett szabadulni. 

Miként ezen töredékekből is kitetszik, az ó-hitnek sar- 
kalatos tétele volt a lélek síron túli élete, vagyis földi éle- 
tének folytatása. Ezen életet azonban még közelebbről is meg 
kell tekintenünk. 

XLIV. Az ősvallás túlvilága. 

A finn Manala. Manó családja és a gonoszokra váró gyötrelmek. Manala 
holléteié. A lappok Aímo-ja. A mongolok és kalmükök pokla. Meséink 

és ^pokoljáró'* mondáink leírása. 

Amint bizonyos, hogy már őseleink is majd a boldog- 
ság, majd a szenvedés hazájának vallották a túlvilágot: úgy 
csaknem a lehetetlenséggel határos akár ^mennyországuk-'', 
akár „;?oA'i?/i-nak" olyan kezdetleges képét adnimk, amint 
azokat képzeletök körvonalozta. 

Csak ha a rokon hitregék különböző képeit egymás 
mellé állítjuk, nyerünk fogalmat, hogy menny- és pokolAm- 
gyományainkban is mennyi lehet a későbbi színezés és ide- 
gen alak! 

A túlvilágot illetőleg legbeszédesebb a finn hagyomány. 
A rúnók szerint a lelkek a föld alatt Tuonelá-hsxi vagy Ma- 
naía-ban gyűltek össze.®^^ 

A „Halál ezen birodalmáróV^ gyakran emlékezik ugyan 
a finnek hős-költeménye, de leíi'ásának nagyobb töredéke 
mégis azon runóban fordul elő, mely az egyik hősnek al- 
világi útját, vagy „pokol-járását" adja elő.®®^ A Halál biro- 
dalmában ezen leírás szerint a Halál egyik hajadon leánya 



430 ManílLA. Aimo. 



az átszállító. Hogy ö-e rendes csónakosa ezen átkelésnek, 
arra nem felelhetünk ; de annyi bizonyos, hogy még ha férfi 
volt is a rendes lélekhordozó, más mint a Halál mogorva fia 
nem lehetett. 

Helyén látom jegj^zékbe venni, hogy a Borsodban élö 
tardi matyók mindeíi halottnak ecpj krnjczárt tesznek a .^jóke- 
zibe,'* hogy átvigyék a Jordán folyón ®®^ 

Hogy a Halálnak a maga földalatti birodalmában egész 
fegyveres családja volt kardos ifjakkal, középkorú lándzsa- 
sokkal és botokra szorult öregekkel, arról szintén a Kale- 
vala biztosít bennünket valamint arról, hogy a gonoszokra ottan 
kimondhatatlan gyötrelmek váltakoznak, mert „alant a Halál- 
lakán kész a gyötrő hely a gonoszaknak, ág\^aik a hibások- 
nak. Alja forró kövecsekből, tüzesített kőszirtekből, takarója 
kíg>'ók, csúszók, halállaki nyüvek, pondrók.®^** 

A Halálnak, a kit különben szerepelni nem látunk, 
leánya a rút és rossz Loviátár is, a kilencz betegségek 
anyja.®''^ 

A Halál maga szokta elkísérni a halottakat országa 
határáig: a fekete szent folyó pa