(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "A magyar nép mvészete : számos szakért és mvész közremködésével"

,^. ):m'n^0l. 



iilll 
iPiltiiiíi., 

liiiiii 




JiiiiMiiiiiil iiigiiiig 




'<í<^%a-^c 



^r- 












w^ 



MAGYAR NEP MŰVÉSZETE 

HÁROM KÖTETBEN 

♦ 

SZÁMOS SZAKÉRTŐ ÉS MŰVÉSZ KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 

IRTA 

MALONYAY DEZSÓ 



/// 



n 



FRANKLIN-TÁRSULAT BUDAPEST 



i3 



ADG ;^ '^ '^"^^ 



\^ 



A BALATONMELLÉKE 



niugyar nep i 



^■íí^k^.^t ^irf^,-^^» .'■- .a .-iíi^' 



''m^g 




Irá i><'dig Oláh János L. H. l'r. az ó abalatonmellyéki tudósításait* — a mull század 
elején barátságos levelekben s kezilette imígyen : 

aHonnodat, annak természeti kinlseit. szépségeit tsak kevéssé is esmérni, több: 
mint országokat látni. Az ki szülőföldje alánézéséből kél tengerekre, hogy világot láthasson, 
hasonlatos ahhoz, ki valamely messze látszó bolygó tűz után siet, és lába alá nem vigyázván, 
arany értzekbe botlik meg, és azokon magát öszvetörií. 

Böngésszük össze a derék magyar leveleiből — csak ódon helyesírásán változtatva, 
de őrizve stílusának régies jó zamatját — a következőket : 

... a Balaton gyönyörű tárgya a vizsgálódó szemnek, de néha borzasztó is annak 
látása. Csendes időben szép napfénynél láthatni e vízben csavarogva menő setétkék kigyód- 
zásokat, melyek helyüket és formájukat állandóul megtartják. — és még jéggel is. Ezek 
források, melyek télen heveseknek neveztetnek, mert vagy igen ritkán, vagy csak nagy 
hidegekben fagynak be és gyakorta a vigyázatlanokra veszedelmesek is. kivált mikor a 
befagyott Balatont porhó borítja. Csudálatos tulajdonságú ez a mi tavunk. .Még az oly 
csendes és szél nélkül való időben is, de mikor a falevél sem mozdul meg, megzöldül 
Somogy felől és egyszerre, nagy zuhogással jelen van a nagy tói háború, — tolja maga 
előtt a fehér habokat a Vész. A Balatonnak ily megzúdulását rövid időre szélvészes égi- 
háború követi. Vallyon nem a folyó elektrom okozza-e hát e szél nélkül való mozgást? 
Különben, csendes időben a Balaton vize messziről ég- vagy levegőszinű, közelről pedig 
savószínú. Őszi időben a ködöknek nagy tanyája ez, melyről azok csak tíz óra felé kez- 
denek felhő formában fölszállani. 

A Balaton partján ásatnak a zsombékok. melyek elfűrészelt törzsök formájára öszve- 
nőtt sásgyökerek, igen puhák és jó ülés esik rajtok ; a balatonmelléki pincéknél igen sok 
van ilyen a tüzelök körül, melyekre ülnek a tűz mellett dohányzó és iddogáló pinceszere- 
sek, köszöngetvén egymásra a vászonkorsót, a szentmihályi korsót. 

Ami illeti a balatonmelléki lakó.sokal: talám az egész világon sincsenek ily jószívű, 
adakozásra hajlandó és barátságos emberek. Itt a szőlőhegyen ha valaki keresztülmegyen 
és — az ö szóllásuk szerint lyukas pincét (kinyílt ajtajút) lát és hívatlan is bé nem 
tér, azért dorgálást, pirongatást és szemrehányást nyer. 

Divatozik itt egy különös szokás, de leginkább Köves-Kál táján, melyet pinceszer- 
zésnek neveznek. Komaasszonyék öszvesúgnak, ki kolbászt, ki rétest, ki sódart, ki fánkot, 

1* 









? 2 




ki sült baromfit vitelvén ki a szölóhez, elkc/jlik a lakozást a szélső pincénél, onnan tovább 
mennek, mindenült mulatván vísjan, rle tisztességesen egy keveset, mígnem öszvejárták 
a barátságos hajlékokat. Ilyenkor a férfiak is néha rajtok ütnek a mulatókon véletlen, 
amikor még nagyobb szokott osztán lenni a vigasság. 

Ültözftjek a balatonmellékicknek a sorshoz és állapothoz képest különböző. Nemes 
helységekben a térfiúnem szép setét, vagy világoskék öltözetben, de magyarosban jár, 
ellenben a szépnem igyekszik itt is követni a módit és nagyon városiasán öltözködik. Az 
adózó nép szűrben, ködmenben jár, feleségeik is igen együgyűen viselődnek, — de a már 
most nevekedő leánykák módi után futnak, szüleiknek minden ellentállása mellett is ; a 
balatonmelléki leányok, többnyire szőlöbeli napszámjukkal keresvén a ruháravalót, magok 



.J^- 






r^-^i 






.f v"-N..v~í -^ .._ } ^-4 ^^^^^ -jy^ -ZALA r^Eqyp 




ZALA MEGYE. <2l 
'A fflkutatott lerülel lérképe i 



szoktak lenni a vásárlók s mire annyok észrevenné, akkorra a legmódibb karton meg van 
véve és öltözőnek meg is van készitve. 

Beszédje az itt lakó népnek igen hibás, de kezdik már a míveltebb tájakon jobban 
formálni e részben is magokat. Gyakran hallhatni deáknyelvből elrontott nevetséges kimon- 
dásokat. Ilyen, nevezetesen, e köszöntés formája : Serbus humilibus viri carissime I 
melyre a társ felel : Placiat, placiat I Prokolérium (protocoUum), recefice (recepisse), kostrip- 
ció (conscriptio) martikula (matricula), kurrencs (currens), kostribáló (conscribáló), denos- 
táció (dehonestatio), istáncia (instantia), perecektor (perceptor), — elTéléket is mondanak, 
mert deákizálni igen szerelnek ; kivált sokan, szüret után, savanyodván a must, magyarul 
tudni sem akarnak. Innen van, hogy magok is alkatnak szükség idején, vagy ludósságuk 
bámultatásáért különös és utópiai deák szókat : a félszemű balhál cincinapelának hívják, 
a kotyogós üveget klipitklopoltoriumnak, a tarkalyukol aregargának, a ferhécet exergeciás- 
nak. Különösen mondják ki az idegen nyelvekből kölcsönzött szókat is : csiszlér a lislér. 



-Soniüg^ 
















SOM<ii;y MBGYE. Cti 
(A fFlkutaloll terület térképe.) 

isterázsa a strázsa, áslong az ansiog, pallika a pántlika. A valósáf^os nemzeti szavakat is 
igen megrontják, vagy megcsonkítván vagy megtoldván vagy betűit elcserélvén, vagy táji 
beszéddel inomlván ki, így : nem lom, azt tom, lik (lyiik), tik (lyuk), sziva (szilva), kő 
(kell), csé|)«j (csépel), téfó (léjTel), mónár (molnár), pokó (pokol), süeg vagy sceg (süveg), 
iieg Uiveg), szóga (szolga), hóha (balha), tá (tál), ólár (oltár). Ha meg megtoldják : kelázli 
(kiúzli), pörös (prés), szölke (szőke), gobolyics (glóbis). Betűt is cserélnek : borgyú (borjú), 
vargyú (varjú), sarró (sarló), óma (alma), szórna (szalma), kű (kő), ünge (inge), pallás 
(padlás), kégyó (kígyó), kapubábány (kapubálvány). I'üsü (lésű), kalány (kanál), surma 



(morzsa), tiker (tükör), rúzsa (rózsa), melence (medence), nám (lám), sinyór (zsinór). Táji 
szavaik : keléncs (kilincs), áspa (matóla), likmony (tojás), lud tikmony (lúdtojás), tusa 
(csuka), szakajtó (kenyérkosár), balaska (kis fejsze), kukoUa (pálinkaégető ház), pompos 
(kisded kenyér), vakarcs (a teknőről levakart tésztából sült kenyér), kinder (feneketlen vízi 
mélység). Különös és kedvelt kimondásai a köznépnek : meg helyett eg. kovács helyett 
kacs, kovász helyett kász, lova helyett loaja, — de mindezek megengedhetők olt, ahol a 
szív jó . . . 

Sorra járja Oláh .lános L. R. Pr. urunk a Balaton vidékét, tekintetes Veszprém és 



V"* v^"'^'--^^-^o'''^"'^=:-? '•^í'i \o'-A ' W 




YíszfRm n 



VESZPRÉM MEGYE. (4) 
(A felkutatott terület térképe.) 



tekintetes Zala vármegyéknek ama részeit, melyek a Palota mezővárosától Tapolca mező- 
városáig vezető országút és a ((nevezett tó között feküsznek)) és lerajzolja «úgy amint 
önnön lapasztalásiból vagy hites kútfőkbőh tudja, hogy kövessük őt képzeleteinkben. 

Palotánál vagyon kezdődcse Veszprém vármegyének ; sok jó fajií tőkékkel plántált 
szőlőhegyei vannak, melyek meglehetős és állandó bori teremnek. Északra, a palotai 
Bakonyban, sűrű fákkal és bokrokkal benőit helyen állanak Puszta-Palotának omladékai, 
mely hajdan Első Mátyás Királyunknak nyári mulatóhelye valu, most pedig az útonállók- 
nak búvóhelye ; egy órányira, nyugatra, éppen a postaútban esik a bámulásra méltó Tiké- 



ÍE?:©^ 



iV KOllNYKKF.. 



I 



riló. moly hajdan nem leheléit egyéb mini fekvése, formája és készülése módja mu- 
latja halastónál, ezl bizonyltja a köznép közöli szájról-szájra általmaradotl szóbeszéd 
is, hojry ez Mátyás Király halastava volt. Mulogatlatik itt a Toldi Miklós lova patkójának 
négy nyoma is azon köveken, melyek a zsilip nyill részén vágynak, a/,1 regélvén a pórnép, 
hogy Toldi olt ugratta állal lovával a zsilipet. Sok vakmerők megpróbálják máig is az 
ugrási azon helyről, egy-két itce bor fogadásért. 

Kgy fertály óra járásnál valamivel több Tikeritóhoz az egészen tót falu : Öskii. Neve- 
zetes a jó serről, mely ill főzetik. A katolikusok temploma egy régi török mecsei, 
kerekre épülve ; messziről tekintve úgy tetszik, hogy tíz-tizenkét személyekkűl betelik, 
hololl az ösküi nép elfér benne. Azl szokták mondani : tóinál kevés a barátság. ám az 
idevaló nép, noha szegény, mégis barátságos. Lakodalmaik gazdagok élellel, borral, meleg 
cs mézes pálinkával, a jobbn;ódúaknál eltartanak kél nap is egymásután. A lakodalmat 
követő másnapnak mggelén, megszűnvén minden zíijtól. az egész vigadozó sereg tem- 
plomba megy s onnan a már főkötős menyasszonynyal együll az örömanya házához, hogy 
a luenyasszonyi ajándékot, mely egy fekete kakas, kezéhez vegye ; a kakast a sereg vezére, 
a násznagy, muzsika és zaj közöli egy pórázon maga előli reppegeti, — bizonyos lávoly- 
ságokon azonban megállapodik a nép és láncra kerekedik. Végre eljutnak a helységen 
kivül egy kopár halomra, ahol már akkor egy kerék áll cövekbe vonva ; a kerék sípjára 
a kakast, lábánál, lölkötik, — a vőfély, mint hóhérinas, a kakas fejét fogja. Ekkor nagy 
méltósággal előlépik a násznagy és egy kiszakított kalendárium levélből a lekszenciál 
(szcnlenciát) magyarul fölolvassa ; ezután, nagy hallgatás közben, előáll a veres ruhába 
öltözött hóhér egy nyeléről leütött kaszával, hogy mérges legyen, megiszik egy pohár 
pályinkát — s háromszori erányozás ulán a kakas fejét lecsapja. A kakast, póznára kötve, 
mini menyasszonyi ajándékot viszik a vőlegény házához, ahol gazdag ebéd készül, mely 
nappali vendégségnek neveztetik. 

Egy óra járás, délre : Vilonya, mely nevét villa novától vette, mert bizonyos, hogy 
.Szent István Királyunknak e tájon mulatóhelyei és gazdasági majorjai valának, miről a 
helységek nevezetei is bizonyságok. Félóra járó föld ide Pap-Ke.szi ; nevezetes e helység 
halárjában egy földvár, mely az erdélyi hadak által hányatott, midőn azok ill ütőitek 
táb.irl (ez 1664 körül lehetett) ; azon a helyen, hol Rákóczi tábora feküdi, van most az 
uraságnak, méltóságos gróf Zichy Miklós úrnak, nagy birkaraajorja és nézést érdemlő 
magháza. Következik Hajmáskér, Lilér. Kenesér, melynek szőleje felelte sok, de erdeje 
éppen semmi, mivel a lakósok eleiknek gondatlansága és fapazérlása miatt az a szép erdő. 
luelynik most már a szorult maradék odvas lökéit a földből kapákkal ássa, kiveszett ; 
ama nllenetes sáskaseregnek, mely Magyarországol bejária és puszlílotta, itl volt nyugovó- 
cs lelojó-lanyája, most is látszanak még a sáskasáncok, melyekbe a lavaszszal kikölt és 
iiiéfí szárnyatlan sáskafiak beszoríllaltak, csomoszlókkal egész vármegyék népe állal öszve- 
zuzallak, megégelletlek és ellemeltellek. messze kiterjedésben. Méltó megtekinteni a hely- 
ségen mindjári alól, a vízpartban lévő azon búvó lyukakai, melyekben hajdan Kénesének 
lakosai rejU-ztek azokban a boldogtalan időkben, midőn a lörök ezt a tájt dúlta, — ezek- 
ben larlják a halászok hálóikat és egyéb eszközeikel. Igen szép innen nézni a halászást; 
;i niessz.. bennlevő, nagy lölgyderekakból vájoll csónakok (bödönhajó) úgy látszanak a kék 



Balatonban, mini m repülő csókák a levej^őben. Ezelőtt egynéhány esztendőkkel járt ide 
gróf Festetilsnek egy nagy fedeles és vitorlás hajója, melyet a köznép gályának nevezett, 
hordódongákat és más fanemüket hozván ide, innen pedig visszatértében sót vivén, de már 
régtől fogva elmaradt, hihetőleg elpusztulván. 

A B.d.don partján menvén észak felé, eléred a Mániái pusztát. Talám seliol sem oly 
böv halú a Halálon, mint ilt, lévén a part me.ssze kiterjedésben plántás, gyökeres ; itt fér- 
gekkel teljes ingoványok vágynak, melyekben a halak böv élelmet találnak, mivel pedig 
a ragadozó halak is ott szeretnek tanyázni, hol a kisebb halakat fogdoshatják : azok is 
nagy számmal tartózkodnak itt ; Mályas hetében lövöldözik a Mátyás csukáját, Gergely 
hetében a Gergely csukáját , megállanak a lövöldözők a learatott nád szélén és odavárják 
a párosotlni. illoni szólás szi'rénl, az ívni kijövő csukákat. 




A tuUu parlon Badacsony 



A fűzfői vendégfogadótól félóra Veres-Berény, ahonnan szőlők között, görbe, hajlós, 
köves, gödrös, szoros úton félórai kocsizás az Almádi csárda, mely különös hely : a két 
vármegyék határainak öszveütközésén úgy vagyon épülve, hogy az épületnek fele Vesz- 
prém, a másik fele pedig Zala vármegyében fekszik, jelelvén a határi a vendégfogadóban 
lévő mestergerenda : az utasok e helyen sok tréfákat és borbeli fogadásokat tesznek. 

Arátshoz egy fertály sétálva a Füredi Savanyuvíz (Füred ad Acidulas), egy menete- 
les völgyben a jóltevő savanyú-forrás, mely az összejövetelnek, örömnek, társalkodásnak, 
barát.ságnak és egésségnek szerző oka. A kút épületjének négy nyílása van, ezen nyílások- 
nál állanak meg a vízben részesülni kívánók, hova a meringelők tisztán kiöblíteti poha- 
rakban [(álcákon nyújtják föl a vizet. Helyben a füredi víz, kivált nagy melegekben, igen 
erős. Ivás után kevés időre föladja magát az erő a gyomorból, különösen az orrnak érző 
inait bizgatja és a szemekből könyeket facsar. A kút oldala vasrozsda színű. E forrást 
hosszas négyszegben veszi körül a sétálóhely, mely gyönyörű hársfákkal vagyon beültetve 

Miitonyay Dt^zsó : A mafjyor nép művészete 111. ■* 



' .-m 'l t ' : - f -T^- ^.. -, , 



r::ifc-_ 




BALATONVIDÉKÉKŐI.. (Sl 



oly sűrrifn. hogy a napnak tikkasztó hevélöl a mulatók egészen mentve vágynak. A hárs- 
fáknak mulalási időben nyilván virágjok, kellemes szaggal íöllik be a helyei. A sétáló 
nyugati sarkánál van kái)olna is. melyben minden reggel Istentisztelet tartatik ; ezen felyül, 
a mulatókért szélén épült nemrégiben játékszín is, mely egészen ugyan még nem kész, de 
már a jádzásra alkalmatos és adatnak is benne játékok. Méltó megemlítenem a mulató- 
kertet is, melyet az idevaló nép angliis kertnek nevez ; ez hazai fákkal és csemetékkel 
van beültetve, útjai mulattató csavargásnak, hol hegyre mennek föl, hol völgyre szállanak 
alá és jól töltetlek : néhol vágynak benne szérű nagyságú puszta helyek is, az utak mel- 
lett nyugvópadok. Szép hely. de mivel jobbadán a Vénus madarai ebben tartózkodnak, 
lesvén a (irédára : a jobb ízlésűek és erkölcsűek csak a forrás mellett mulatnak, ezt a 
világ fiainak és leányainak hagyván. Gyakran az itt mulató társaság éjszaka, fáklyavilág- 
nál, bé szokott ladikázni jó messze, sokszor Tihanyig is, a Balatonba, mely közben a vízen 
tűzijátékok adatnak és az, a kívülről szemlélőknek, szép mulatságul szolgál. 

Háromfertály óra járás Tihan-Szigete. Tiliannak épületjei igen együgyűek, feküsznek 
hegyoldalban, részszerénl északra, részszerénl keletre terülvén, a hegynek tetejét pedig 
az emeletre épült szép klastrom és annak kéttornyos temploma koronázzák. A reformátu- 
sok temploma mellett fölmenvén keletnek a hegytetőre, meg lehet találni a két kőcsopor- 
tokal, melyek jelelik azt a helyet, hol meg kell állani annak, ki Tihan híres visszhangjával 
mulatni akar: ez a visszhang, mely egy egész hexametert visszamond, formálódik a klastrom 
temploma északi oldalánál, ahhoz ütődvén és arról verődvén vissza a kiáltott szó. Tihan- 
nak, lakosaik számához képest, elég szántója, rétje, erdeje, szőleje van s azt lehet egész 
bátorsággal kimondani, hogy az egy sót kivévén, a világtól elzárattatva, minden éhség és 
szükséglálás nélkül magát fönntarthatná ; itt a gardák fő tartózkodóhelye — és ezt a hal 
nemét oly bővséggel fogják a lakósok gyakorta, hogy a vidéket öt-hat mérföldnyi kiter- 
jedésben is. a csömörig betöltik azzal. 

Tihanból kijővén, következik Aszófő, Örvényes, Udvari, azután Akaii, melynek jótermö 
határjában van talán az egész hazában legelébb aratás, de mivel kevés gabonája terem, 
a szomszéd helységek lakosai, midőn aratásokhoz fognak, azt szokták tréfából mondani, 
hogy az akaliak már termésseket meg is ették. 

Napkeletre, csekély távolságra esik tekintetes Kisfaludy Sándor úr, remek költőnk 
által fölszentelt Tsobántz-hegye, melynek terült tetején áll Gyulafynak romladozott kastély- 
vára ; az elvadult kastélykertben az orgona- 
fák annyira elterüllek, hogy szinte erdőt képez- 
nek ; zsálya, liliombokrok is találtatnak még 
itt, melyekről szakasztván a magasságnak 
vendégje, kéntelen is visszateszi magát e 
szavakkal az elröpüli századokba : ugyan ki? 
mikor? és ki kedvéér) ültelte ide ezeket?!.. . 
E nevezetes hegy alatt van egy kisded falu, 
ugyan Tsobánlz névvel. Itt ásatik az a rózsa- 
KKszriiKLYi HM ÁSZ..I NMK) szÍHű föUl, mclylyel a lakósok mint kályha- 

(FAzikahaUuieveDiiii festő földdel, Somogyba kereskednek. Vize 





SZANTOUI Kci.MP. lA li;illérben Tihany félszigetei 



semmi sincs, a lakósok Díszeibe kénytelenek vízre járni ; ebeikről is azt beszélik, hogy 
szomjúságuk oltására ugyanoda futnak, de mire hazaérnek, ismét megszomjuznak és újra 
kénytelenek vizre futni, ahonnan származott a mondás : csak lót-fut, mint a csobánci kutya. 

Balaton-Henye szőlőhegyének ormozalján van egy hosszú, meredek sziklasor, mely 
Törökök halálának neveztetik. Beszélik : egy török csapat e helyre szoríttatott és innen 
ugratlatott le, — mai napig is a iőldásók nyilakat, török késeket és szablyadarabokat 
találnak itt. Szomszéd ezzel Szent-Antalfa ; hajdan lakosaiknak különös kiváltságaik vol- 
tak, mint farkasvadászoknak (venalores canum luporum). Ide egy dülöföldközre van Nagy- 
Vázson-Kö ; a város közepén áll Kinizsi Pálnak, nagy hősünknek várkastélya, egy négy- 
szögű vastag toronynyal, de már csak omladékban. A torony lakópalota volt, mivel szo- 
bákra van osztva, melyeknek ajtószáraik fehér pallérozott márványból vágynak készülve. 

Nem messze a várostól, nyugatra, a temető mellett van egy elpusztult barállakás is, 
melyet .Szentmihályi Klastromnak neveznek ; mindjárt mellette, szomorú pusztult állapot- 
ban a régi világnak egy remekműve, a klastrom temploma. E templomba voltak letéve 
Kinizsi Pálnak s jól emlékezem, társának, Miszlenovitsnak tetemei az oltár előtt levő sír- 
ban, mely sir egy márványfödéllel volt befedve, melyre Kinizsinek és társának kidombo- 
rodott képeik az akkori időhöz képest valóban bámulásra méltó ügyességgel vágynak 
csaknem emberi nagyságban kifaragva. Ez a sír az omladékok alá lévén temettelve, sokáig 
sértetlen maradt, mígnem ezelőtt 30— 35 esztendőkkel, némely kincskereső bohók — kik 
olt is szeretnének valamit találni, mit hova 
nem tettek, — a hősök nyugvóhelyét föl- 
dúlták, tetemeiket kihányták ; Kinizsinek 
tetemei egy rézdrótból kötőit mesterséges 
páncélingben valának és mellette vala sok 
véri ontott kardja is. A sirdúlás tudtára 
esvén az akkori nagylelkű uradalmi főtiszt- 
nek, ezen szentségtörőkel megakadályozta 
további vakmerőségekben, a tetemeknek 
pedig koporsót csináltatván, azokat a város 
keleti részén lévő templom mellé újra el- 
lemettelle ; azon tabulátumot, mely a sírt 
fedte, a pusztavár falaiba berakatta, mely 
olt még most is látható. A sírban talál- 
tatott páncéling és kard ezelőtt az inspek- 
tori háznál lévő irószobában tarlatoll, a szá.ntódi komp inuli. tiiia.ny fi;lé. nti 

•2* 




12 




■iió paiitjXn. 



liacsak moslaiifil)!in a Nemzeti Múzeum 
s/.iimáia mint iiem/.eli ritkaság meg nem 
küldódöU, mely iia nem lörlénl, remólliel- 
jiik, hogy — mai időnkben, midón a ha- 
zának fiai mini .i munkás méhek, úgy 
iKudják öszve i<ic azokat, melyek csak e 
lirlyet ('■rdemiik meg fog rövid időn 

történni . . . 

igy a régiek közül egy, a mull század 
elején. 

De vannak — s a Üalalon kutatója, 
Lcczi/ Lajc.í érdeme* — mind többen akik szerelik a magyar tengert, annak vidékéi s 
népéi ina is. Hajongva szereli, dolgozik is érte, a keszthelyi Balatoni Múzeum néprajzi 
osztályának megteremtője és vezetője Sági Jáno, aki kötet javarészének összegyűjtésében 
és megírásában páratlan munkatársunk. 

Mert van szüksége, ilyen prófétákra nagy szüksége van még a Balatonnak is és 
szüksége van hazánk minden részének. Nálunk ahol oly szorgalmasan politizál szinte min- 
denki, ezt a politikát de sokszor hanyagoljuk el : a fajtánk magyarságának megőrzését 
szorgalmazó politikát I . . . 

Régi bűnünk ez. I'éldának, itt egy levél. Hégi epistola 1789 november elejéről. 
Magyarul szól s érzése, gondolatjárása mennyire idegen ! 

Hogy milyen csekélyre tartotta, mennyire nem becsülte a magyar azt, ami igazán, 
akkor még gazdagabban a miénk volt. Meg se igen néztük, észre is alig vettük a jellem- 
zően magunkéi. — ha meg valamiért lelkesedtünk, idegen kaptára cselekedtük azt is. 

A megörökíteni való magyar egészséget és termékeny jókedvet, a nyers erőt s az 
erőben lakozó zordon formát és turáni bölcseséget. amit jól meg kellett volna néznünk, 
hogy magunkra ismerjünk, azt mi meg se igen pillantottuk. Valami tetszelgő, «enthuziaz- 
muskodÓD. minduntalan érzelgó kultúra iilán kapkodtunk ; latinul, franciául, de vesz- 
tünkre leginkább németül lelkesedő «múzsafiaink» nem hittek a magyarban. Művelni 
akartak, de olyan vakulj-magyar művelődés volt az. amiből csak mostanában kezdtünk 
felocsúdni. MosI kezdenénk látni is már egy kicsit idehaza, de maholnap néznünk se lesz 
mii. Mialatt a kullúrpbindrát |)róbálgattuk magunkra s a omüvell nyugaliw parazol alatt 
feszengtünk : a magyar dolmányról levásotl a zsinór. Mini az 
asszú homokba tévedt friss csermelyt, — amiből patak, majd 
folyam dagad vagy legalább is üdítő forráskút marad, ha vi- 
gyázzák, a nagyrahivatott magyar eredetiségei úgy hörpinti 
be az a sokat hánytorgatott nyugati míveltség. 

Lám, amikor még százával virított Balatonunk partján a 
halászbokor, amikor javaegész.ségben sarjadt még a zalai és 
somogyi berkekben a magyar s nem sokallollák a gyereket, ha 
annyi termett is belőle, mint a lencse, amikor még az Agárdi 
Időtől el a Csonka hegyhátig, onnan pedig a Szabadi hegy szilfái 
alatt nyújtózó legelőkig, dúsan termett a magyar pásztor, a szilaj 
gulyás, szilaj csikós. száz esztendő előtt, ime, mit lát s csak 
mennyit néz meg belőle a magyar |)ennaforgató : 

a. . . láttam Horvátból s olyannak találtam őt, amilyennek 
ké|)zeltem. Nem becsülöm most kevésbbé, mint azelőtt bicsültem. 
míg csak az enlbuziazmus ragadott ölelésére . . . Októbernek 




A ÜVLATON szeli;, 



* l.ó./y I.Í.JOS ,1 M. l-ölil 
iiiúiivu/.ási'iriiik l-:rc<lin('Mi\cíi Ki 



■. TAisiisáK HaIaU 
ián cuvcl. koiivv.i 



BizutlsáK.'iiiak elnöke: 

li I)i70iri.'^iivli.iii. 



lA Balaloii TiKlümáiivus Tanul- 



13 

utolsó nnpja valii. amidőn én Budáról 29-én indulvűn meg. Füredre értem. Nem gon- 
dolhatsz kedvetlenebb időt. Ködös volt az ég, sokszor alig lehetett háromszáz lépésnyire 
ellátni s az ősz hideg szele a parázsesőt kocsimba verte be. Már látszott a Balaton 
látszott a tihanyi fél.sziget s annak kősziklás hegyeinek bércein az apátúrság kettős 
tornya ; de oly homályosan, hogy azt kiláthatni szerencsémnek tartottam. Szőlők között 
kellett néhány egymás mellett épült kis helységeken keresztül menni. A környék oly bok- 
ros, kövecses, dombos, valamint a Torna vármegyeiek s engemet a Balaton és a szélén 
levő szőlőhegyek (hol Széchenyi grófnak benn a szőlő közt egy kétsorú nagy épületje 
van), a Klopstock : aSchön ist Mutter-Natuni-ja után, a züriki szőlőkre s tóra. s valamely 
kedves eltévesztés-o. avagy összehasonlítás állal Bodmeri-e, Brietingerre, Gesznerrc. Hirzelro 
s Horváthra álmodoztatlak. Be sokszor mondtam azon óda végét, melyet Klopstock a Bod- 
mer látása után írt. egy kevés változással az én gondolkozásom szerint : 

Oft erfüllt das Geschick, was das erzitternde, 
VoUe Herz kaum zii wünschen waat . . . 




Végre kibuktunk a szőlők közül s Füredet, a dísztelen Füredet, magunk előtt lát- 
tuk. Horváth Szántódon volt, túl a Balatonon, hová Tihanynak kell menni. Lovaim nem 
mehettek tovább, annyira ki voltak fáradva ; a helységben |)edig hirtelen újakat nem kap- 
hattam, mert azok a legelőn voltak . . . Aszalayval és cselédemmel egy szövétneket vévén 
kezünkbe, gyalog útnak indultam. Az út alkalmatlan volt ; majd vizenyős réteken, majd 
meredek s nedves kősziklákon kellett mennem, s Tihany nincs közel : de a nyugtalanság 
szárnyakat fűze lábamra, s míg a révliázhoz értem, a tihanyi félsziget túlsó oldalán egé- 
szen elestvéledelt. Kevéssel azelőtt ménének által a hajósok, s csak reggelre várattak 
vissza. Eszerint én a révházban vontam meg magamat, mely annyira tele volt, hogy több 
ember be nem férhetett volna ; s búsan képzeltem el, mily hosszú fog lenni éjjelem, hol 
sem ágyat nem kaphattam, sem egészen átázott öltözetemen kívül egyéb ruhám nem volt 
Végre megszánlak az istenek, s valamely lármázás azt jelenlelte, hogy a hajósok vissza- 
jöttek. Hsak másnap reggel akartak vissszatérni, de leitattam lábokról, s megigéilem, hogy 
ha majd holnap visszajövök, ismét megitatom ; — s égő fáklya mellett léptünk a hajóba. 



A legények daiiolluk, liátradűltek. de szerelem nélkül s igen 
későre vélték észre, hogy a csónakot farral hajtják előre. 
A közepe táján a víznek eloltották a fáklyát, mert különben 
az utat elvesztették volna ; az inasom félelme, akinek nem 
lévén Horválhja, kihez siessen, szíve haldoklói kínokkal 
küzködött, végtére csakugyan eloszlott, - mert szeren- 
csésen eljntánk a parthoz, honnan Szántód felé a fenekel- 
len s vermes ingoványon égő szövétnek mellett vezetett 
ismét a három ittas legény. Elülölle vala a tizenegyel, 
midőn Szánlódra beérkeztem, de Horváth még fönn volt s 
dolgozott . . . Mellére szorultam s ajkaink egygyé váltak . . . 
Összefont karral jártunk fel s alá szobájában, dolgainkat 
emlegettük s szivünk érezte, hogy boldogok vagyunk, hogy 
szerettetünk. Nulla ancilla fűit, quae dicta foras evulget. 
Nem vala honn felesége, s eszerint minden tartózkodás 
nélkül tettünk mindent annyira, mintha régi ismerősök, 
testvérek volnánk. 

Horváth harminc éves . . . középszerű magasságú, 
igen nemes képzetű, de amelyei szokatlan különösségeivel 
defigüriroz. Igen sokat hasonlítanak lineamentumi, kivált 
fekvő homloka s nyerges orra IV. Henriknek Rubens állal feslett s .Janinet által rézbe metszett 
s színekkel nyomatni szokott képéhez, csakhogy ő ifjabb, mmt a király akkor vala, mikor 
lefestetett. Igen fekete, szálas bajusza elfödi száját ; hajai pedig, melyek természettől gön- 
dörök, mind oldalról, mind copf gyanánt hátul csombók módra vannak megkötve ; veres 
paszomántos nadrághoz egy lengerszínű rövid mentél vesz, egy kalpag formára metszeti 
nyusztos s veres bársonyú süveget. Víg, pajkos, tréfás, elmés és igen alkalmas mindenre ; 
de minden csrlekedeteiből érettség, philoso[)hiai csendesség és a mértéken lúlható, de nem 
vak áhítatosság látszik. Innen van, hogy ő még verseibe is, valahol előhozhatja, religio- 
sumokal elegyít ; s megvallja, hogy ha valamely napon imádkozni clfelejtkczell, retteg és 
magát nem tudja egyhamar megnyugtatni ; innen van, hogy gondolkozásának módja azzal, 
amit az iskolában beszívott és tanult, oly szorosan egyezik ; s innen, hogy a halál ulán 
várt álla[iotról mind verseiben oly gyakorta emlékezik, mind azt elmélkedéseinek tárgyaivá 
oly gyakorta teszi. De csakugyan lávol van ő minden lavaleri idianlastaságtól, elméje való- 
ságos elmélkedésekhez szokott, s több férfiúi erővel bír, mintsem hogy |)hantasmák állal 
elszédíttessék. Szíve jobbílhatatlan, jóltevő, .szelíd erkölcsei tiszták, feddhetetlenek, s tár- 




KKSZTIIKLYI IIATÁHBÓL. 





sasága igen kedves. A legkényesebb ízlésű párisi 
dáma is elfelejti, hogy neki bajusz borítja be a 
száját, hogy hajai tornyokra nincsenek fürtözve. 
hogy dohány [larrümirozta ruháit, s gyönyör- 
ködve mulat társaságában. Cancellarius gr. Te- 
leki ö excellentiája. gr. Széchenyi, septemviralista, 
br. Ráday, a mi Rá<laynknak fia. a volt tihanyi 
apátúr ót kegye.'-ségökre s lársalkodásukra mél- sió. >ii> 

tatták. Férfiúi érettség, elevenség, pajkosság. 
Iréfatúz. a legkedvesebb szelídséggel összeszőve, az, ami öt a néző előtt kedvessé teszi . . . 

.4ltaleveztünk Tihanyra. Nem képzelheted el barátom, mely kiesen rút Tihany. Olyan 
ő. mint a toilette mellett ülő borzas lányka, midőn boszankodik. hogy álmából felköltöl- 
lék. Cybele anyánk a maga bizarrságát akartn .mulatni, mikor ezt a kis Cyprust csinálta. 
Szebb angol kertet nem lehetne készíteni sehol Füredről jővén Tihanynak, darabos, ékte- 
len lombok, széles körcpedések, két nádas ló. szántóföldek, szőlők tolják magukat a néző 
elébe, s mindene van. amivel a természet pusztaságát felpiperézni lehetne. A helység kicsiny 
és nagyobbodását reményleni sem lehel, mert vidéki lányokat a lakósok a víz fáradságos 
felhordása miatt nem kapnak, s egymás házához ház.asoflnak . . .» 

így a százesztendős levél. 

Ha Klopstockot, Bodmerl. Brietingert s a többi Gesznert feledve. Cybele anyánk 
egyszerű gyermekeit, azokat a hajósokat jól megnézi a levélíró s megitat ás helyeit barát- 
ságosan szóba áll velük, ha a német óda helyett följegyzi a nótát, amit evezés közben 
danoltak, — meglepte volna : külsőben s bévül is mennyire hasonlítottak azok Horváth- 
hoz, mennyire egy a természetük, a férfiúi erejük, józanságuk, az erkölcsi tisztaságuk, még 
a bölcseségük is a halállal és életlel szemben. Megérezte volna talán, hogy amiért Hor- 
vátból oly lelkesen ölelte, azokban is dús nyersen megvala az : a magyarság. 

És ha Horváth is egy kicsit jobban kitekint maga körül az éleibe, ha ásatag példák 
helyett, ha Cybele. Cyprus helyett azt vizsgálja, azt érzi. azt tanulja, ami elevenen lükte- 
tett még közelében 1 ... A bágyadtan hazai földbe ültetett idegen műveltség helyeit : az 
itthon fogant, igazán magyar kultúra mely gazdagon termő tőkéjéről szedhelnők ma már 
a zamatos gerezdeket '. Irodalmunk, művészetünk, egész társadalmunk milyen nemzeti 




A KKSZTUKl-YI 



'^ÚSU^^éstn, 






lehelne 1 .. . Ks az ilyen apró legény is, mini jó magiam, nem ily későre, akkor lelkesed- 
nek a magunkén, amikor már egy fél életet elpoesékolt a művelt Nyugaton, hogy Euró- 
pát megkerülve érkezzék haza. 

Azt. ami akkor még bitangjába bőven hentergett, bezzeg szemesen kell keresni ma 
már, holnap pedig : nincs. Lesz idő. amikor keresve kutatjuk ; mint ahogy a hanyatló 
római kultúra ide tévedt nyomai után turkálunk most idehaza a föld alatt, szinte ásat- 
juk majd azt. amit ina még elevenen meglelünk, ha jól keressük : a művelődésünkbe 
oltandó magyar népi erőt, egészséget és eredetiséget. 

Most pedig: induljunk a dunántúli magyar i)ásztorok látogatására. 

Nem Klopstock, hanem a nemzeti művészet nevében — s lelkünkben az igaz magyar 
tudós. Hetman Ottó tanításával. 

ttMagyarország pásztorságának, — írja kedves mesterem, Hermán üító — általában 
véve. megvan a maga teljes képzőművészete. Előadó művészete a pásztordal és a misz- 
téi-ium. A dal, melynek zenéje az emberi hang, kifejező eleme a szó és annak értelme, 
ritmusával és zenei elemével is fest és hal. A hangszeren gyakorolt zene a magyai- pásztor- 
embernél soha sem kísérője a dalnak; az teljesen külön áll, hatás tekintetében önmagára 
támaszkodik. A misztérium megfelel a színi előadásnak, de nem sajátos fejleménye a |)ász- 
lorelmének vagy léleknek; eredete a kereszténységben gyökerezik, tehát nem nemzeti a 
szó szoros értelmében véve, noha bizonyos járulékai nemzeti színt ölthetnek. Ami most 
már a hangszeren űzött zenét illeti, Magyarország egész területét véve, a Deliblat pászto- 
rának hihetetlen egyszerűségű, nádsípszerű, de dudaszavú, hangzó öble szerint i)edig a 
sári tökhöz kötött hangszerétől a nagy. három méter hosszú máramarosi kürtig, az ember- 
magasságú fujerától a gödény szárnycsontjából készült kicsiny csonttilinkóig, kürtökön 
és sípokon át minden kigondolható pásztor fúvóhangszer megvan, amelyekhez a duda is 
sorakozik. A húros hangszerek közül megvan citera elnevezés alatt a legegyszerűbb for- 
mától a sorozat oly ékes és nemes alakzatig, mint a lant, amely művészi fölfogásra vall, 
beleeérlve a zenei átmenetekel is.» 

Megvan ugyanígy a magyar pásztornak a maga faragó, fonó és díszítő pászlorművé- 
szete is, — «úgy, amint a magyarság mai helyén egyedül, fajrokonok nélkül áll; amint 
ez a különállás nyelvében, szemlélődésében, szokásában, természetes hajlamainak összessé- 
gében, tehát fölfogásában és szellemi élete sajátosságában minden kétséget kizáró módon 




megállapítható, úery áll népies és pásztormi'ivészetébcn is, melynek világos magyar sajá- 
tosságai mellett épen annyi az átvett elem, mini amennyi bármely más népnél, amely fej- 
lődése menetében más népekkel érintkezett. Az átvétel inindenült kölcsönös. A fölailat az, 
hogy a sajátost a kölcsönveltöl elválasztva kimutassuk; és csak akkor vonjuk le a végső 
következtetésti). 

Ebben járunk. De előbb össze kell gyűjteni az anyagot, az adatokat, amikből majd 
okoskodni, következtetni lehel. 



A zalaapáti kolostor, vendégszerető magyar papok. Kroller Miksa apálúr vendegei 
vagyunk. 

Hogy ez mii jeleni? . . . Nem volt 
még patyolat sora annak, aki ezt nem 
tudja. Azt jelenti, hogy olyan puha derék- 
aljon még nem szunyókált, olyan figyel- 
mes huszár még nem szolgálta, ügyesebb 
kocsis lágyabb hintóban még nem röpí- 
tette, lejbe s vajba még nem fürdött. 
zamatosabb húslevest vacsorához is 
étvágycsinálónak még nem kanalazott, 
ürmöst, igazi badacsonyit se kóstolt 
még, aki kolostor vendége nem volt liil 
a Dunán. Ebéd után egy kis tarokk — 
és kvitt. Akinek a huszonegyesét is 
sikerül ielülelniök, az épen kedves ember, 
nem szerelik, ha siet. Hogy milyen szí- 
vesek I Kicsi híjján, azt hihetnők, a 
miénk minden, az egész uradalom : 
V'örösmező, Zalavár. Báránd - major. 
Lebuj-puszta ... De ki vesződnék gazda- 
sággal, ennyi gondot ki vállalna a mai 
i'ölvilágosult világban! Csak bajlódjanak 
vele a jó főtisztelendő urak: mi pásztort 
szeretnénk látni. 

Mert kevés van már. mintha nem 
is igen volna már magyar pásztor. 

Nagykanizsán, GyőrfTy János ked- 
ves barátunk mutatott egyeseit emberi. 
az öreg Vas .Jánost, ki juhász voll 
valaha, s ma faragásból éldegél. Séta- 
pálcát, pipaszárat cifráz s azzal házal 
a városban. Egy pohár italra telik a keresetből, 
berek azt is : (21) 

— Nincs már birka se, panaszolja Vas János, minek volna a pásztor! Elromlott a 
gyapjúgazdaság, aszondják. a nímel már fán termeszti a posztót, há' nékünk beföllegzett. 
Feltörik a földet, vége a pásztorságnak. így jártunk. Én is így. 

Nagyol sóhajloll. 

— Van oUan. tekintetes uram, aki gazdának születik. Van, aki kódusnak. Mint én 
is. Csak az a sok gyíirek! Mint a hajdina kása, egye meg a fészkes ! De mikor úgy szere- 
tem ükét I . . . 

Veszprémben, irodalom s művészet nemes barátja, J. kanonok beszélte, hogy vala- 
mikor ő is nézegette a vidék pásztorait. Egy juhásznál látott helyes sótartó tülköt, — 

Matonyay : A magyar nép ntúvés2*'U'. Ul. J 




P.\SZTORFABAr,ÁSÚ SÉTABOTOK. 



meg. majd csak adnak a jó 



IS 



inop iikarla venni tóle. de a juhász |)énz6rt nem adia, hanem aszondta: 
aOdaadoni ma|t(ának ingyen, tie csinálok hozzá födelet isj). 

Kenése halárában is örzöll egy gulyás, Bakos András, aki jeles 
oslornyelekel csinált. Lálott nála egyet a kanonok s kérte, adná el (22). 

— Nem én. kérem ássan, nem adom. I'ászlor embernek ez a címere. 

— Csináljon iiál nekem egy másikai. 

— Csinálhatok, de előblt a komámnak csinálok, meri már meg- 
igértem nekije. 

^ Aztán mi lesz az ára? — kérdezte mosolyogva az áldoll 
lelkű főpap. 

— A' bizony drága lesz : 

— Mennyi? 
Lesz vagy három halos. 

— Ugyan? . . . Hál miéri olyan drága? 

— Mer" szódavizes ilaskó is kell hozzá. 

Persze, persze... Hisz' maga a szódavizes fiaskó egy hatos a rév- 
csárdában s a szódavizes fiaskó elengedheletleii, ha érdemes ostornyelel 
akar alkotni az ember . . . Bakos .Vndrásnak ludniillik egy kis ólomra 
is szüksége van a díszítéshez, ólomhoz pedig úgy jut. hogy szódavizes 
fiaskót vásárol a révcsárdában, az üveget összetöri s az ólomkupak 
épen arra való. hogy ö helyes cifrákat teremtsen belőle az ostornyélre. 
\em lehel csodálni, hogy olyan drága az oslornyéll Munka is van vele, 
néhány hétig; de aztán nincs is olyan rangos szerszám a világ semmiféle 
|)ásztorának a markában (23). 

«Merl a magyar karikás valóságos műremek, úgy faragásra, ólmo- 
zásra, rézzel való kiverésre. mini fonásra nézve is. Eltekintve a díszítés- 
től és fonástól - tanítja Hermán Olló — a karikás magyar volta mellett 
elsősorban a megerősítési mód bizonyít, mely a nyél végén álló kengyel 
révén történik, tehát nem a nyélre való ráhurkolással. ami efajta ostoroknál mindig német 
vagy szláv eredetre vall. Karikából vagy szíjból forgó is van a magyar karikáson mindig, 
hogy a kötést az ostor forgatása és a kondítás ne- lazítsa; a magyar karikáson a leg- 
egyszerűbb oslorlö is vagy föl van rojtozva vagy pillangózva, holott a tót ostoron a 
leiektől hosszú, végükön bojtos szíjszárak csüngenek alá. .\mi pedig még ennél is fonto- 
sabb. a magyar karikásnak mesterszó-készsége teljes, ez pedig mindig ősi eredetre vall. 
A karikás nyelének van fogó- és kötővége, lelke, forgója; az ostornak van ostoi'töve, 
ostora, csapója, oslorhegye vagy suhogója, amely kondít. » (Egerszegen, a szíjjártó szerint, 

a korsisoslor részei: az ostornyél; 
telek, bakló. (jslor s az ostor sudara.) 
o.Vz üslor fonala, ha egyszerű, akkor 
nyolcágú, az apró fonás tizenkét ágú, 
ennek neve kukoricaszem: a legmes- 
lerségesebb a kígyóhát fonás, mely 
16—18—24 ágú is. (Az a mondás 
.Somogyban, hogy «egy egész kutya 
a valamirevaló oslors. de holmi kis 
kiilya bőréből ki se igen futja.) A so- 
mogyi (icimeresB ostornak belső teste 
selyemkendő: ifijú bojtár a szeretőjé- 
löl kapja — s ez az oslor költészete. 
.\ Hortobágyon, a Nagykunságban, 
alig pár évtizede, még ostorfonó csa- 



OSTOItNVKI-KK. 




<Ai órfg a húlms/óló uslorrni. a hátulsó fiu nz rlAszóló oslori 




ládok akadlak, akiknek a remekbejáró fonás kenyérkeresetet 
nyújtott. Ezeknek ma mar alig-alig akad hírmondójuk s épen 
úgy. mint a szironyos művű lószerszám készítői, a legközelebbi 
jövőben ki is vesznek. » 

így panaszkodott Hermán Ottó (íz év elótl — s bizony, 
pásztor is alig van már, nemhogy ostorfonó családot lelhetnénk. 
De lesz még erről szó, bővebben. 

Bódoroglunk Göcsej országban is. (Ürgáciában: Ördög- 
henyén. ahol az ördög kirázta papucsát; az aranyos lelejű «szeg»- 
eken, a Válicka, Zala. Kerka és Cserta közölt: |)ásztort nem 
találtunk. De az alispán — törül metszett magyar ember, aki 
mégis micsoda példás rendet tud tartani! — lelkünkre kötötte, 
hogy csak menjünk, menjünk s meg neálljunk. amíg meg nem 
találjuk a Tüttő nemzetséget, mert azok az igazi pásztorok Zalában 1 

Mentünk. 

Gyönyörű vidék az ott (iöesejbenl Ha piktor volnék, soha 
el nem jöttem volna onnan . . . 

Végre, egy reggel, a Csonka hegyháton, lülkülést hallunk. 
Itt a pásztor! 

.\z volt. Hoszu Vendel, a kanász ("24). 

Szomorú, sovány pásztor; vékony nyakán — amikor egyet- 
egyet nyelt beszéd közben - úgy futkosott az ádámcsutka, hogy 
láttára eltikkadt az ember; háromszor is elviselt városi gúnya rajta 

s a zsebiben krajcáros újság. Csak a baltája volt ősi forma, az aa bizonyos magyar balta- 
forma, moly lipus szerint megfelel a fémkor legelejének, a vörösréz korszaknak)). Hoszu 
Vendel balaskának hívja a maga baltáját (?.5). F>gyver biz ez s akülönösen a somogyi 
kanászság roppant rálartós erre a fegyverre, melyet, minden tilalommal dacolva, tartogat, 
dugdos. A régi kondásság balvállon viselte s a szűrnek ezen a helyen való rongyossága 
vagy foltos volta mindig rávallolt a kondásra. Még a negyvenes években is akadt akár- 
hány kondás, aki huszonöt-harminc lépésnyi távolságból föltéllen biztossággal s úgy súj- 
totta a disznót fültövön. hogy a balta élének kirúgó sarka vágódott be s az állat menten 
összerogyott. Sújtott bizony ember felé is . . . ,V rangosnak nyelét kiienyesiti és szépérzé- 
kének legváltozatosabb szüleményeivel, mint ember- és állatalakokkal, díszítményekkel 
szinte beborítja s akadnak .1 baltanyelek közt valóságos remekek, ezek között különösen 
azok. amelyeken a legti[>ikusabb. messze az ősiségbe vágó ornamenlum, a cickafarok van 
rendkívül biztos, egymásból kelő alakzatokban a nyelén végig, vagy bizonyos szakaszok 
szerint kifejtve. Az ékesség akkor letózöll, amikor híres betyárok és 
kanászok számára olyan balták készültek, amelyeknek oldalába egy 
ezüstforint nagyságú tükör volt beeresztve. .V belyár a szabad ég 
alatt a gyepbe tűzte le tükrös balláját. kivette színes ékességű, vexérzáros 
borotvalokjál és így borolválkozoti meg az Isten szabad ege alatts. 

Régen volt ez is. Ilyen remek ballanyeleket gyűjtött még 
Hermán Ottó, ma már hírmondója sincs, de van a Hoszu Vendel 
zsebiben krajcáros újság. 

.V tükre? Garasos bakatükör. Sólartója haszontalan agurgula)). 
tülke bádoggal foldozott ökörszarv. — kedvtelen, éhes pásztor Hoszu 
Vendel s aszondja: hivalalnf.k szerelne lenni a városban. Egerszegen. 
Hogy miféle hivatalnok? . . . Neki mindegy, városszolgának is beáliana. 
ha marasztanák. 

— Nem így volt ez hajdanában, úgy-e. Hoszu Vendel? .\ viselet 
se ez volt. mi ? 




iO 



Dp nem ám! Hanem a fene belekésziiU, azóta nincs viselet. 
A/, egers/.egi piaon se láttunk viseletet. Mintha csak aléle szélinép, olyan szedell- 
vpiU-tl lakná ma már tiirfíáciál. vásárra hajtott tehénkéjét is csak rongyos abroszszal teríti 
he. Hez/.eg a régi világban! . . . 



A kanász nyári viselete voll: rakott 



I gatya, hal szél; slingölt ümög, pilykés 
mellény s a lábon bocskor, amer' nem- 
esek vótlunk, azér'!» Öreg embernek 
kuruc csimbók, hátul a tarkón görbe 
í'ésű, még negyven év előtt is (26). 

— Csizma is voll a faluban, egy 
pár, mondja a novai l'őbiró, Májer 
István. - A nemesség csizmája. Azzal 
jártak be az egerszegi «restegrációra» 
szavazni. Egy szekérre kuponiilolt a 
nemesség: a többség, bocskorban, bent 
ült ii kasban, kettő pedig, akik a szekér- 
oldal mellett iiltik, fölhúzták az útra 
a csizmát. Kgyik. aki jobboldalt ült. a 
jobb lábára húzta az (^gyik csizmái, a 
másik, a baloldali, a bal lábára — s a 
csizmás lábukat kilógatták az úton. 
l.ássa a bugris paraszt, hogy szavazni 
csizmában megyén a nemesség. A me- 
gyeházán pedig, az húzta föl a csizmái, 
mind a kettőt, aki bement szavazni s 
dolgát végezvén, levetette és felhúzta a 
szavazni induló másik nemes. Ks fgy 
sorra, valamennyien. 

Mialatt én ezt jegyezgetem. írá- 
somba sandít lloszu Vendel. 

— Tekéntetes uram, ha nem 
véltek a kérdésemmel, minek lesze'?... 
Minapába a szemlész úr (finánc) is járt 
erre, Türjéröl, így irogatott mindegyre, 
ö is. Adó? . . . Merthogy úgyis mindegy 
ám nekünk, má' üsse győzzük! Csak 
lessék, írja csak a tekéntetes úr! 

fis olyan szomorú, olyan sovány 
volt Hoszu Vendel s olyan maradozó 
lépésekkel baktatott a fogyatékos konda 
után. ;i kuslánszegi tető felé. Pedig itt készült valaha a legzamatosabb magyar sonka! 
Itt tanulta Nagyváti .lános urunk, hogy — bár leghíresebb a khínai sódar. amelyet az 
anglusok s mások szoktak Európába behozni, de amelynek készítése módját nem tudjuk. 
iien> utolsó a mienk se, a jóféle magyar sódar, amelynek készítésére ezek kívántatnak meg: 
I. Hogy a disznó két-három esztendősnél legföljebb is idősebb ne legyek. 2. Hogy 
az jóféle eledellel lápláltassék, (mint a portugallusokról tudjuk, hogy gesztenyével hizlal- 
ják serléseiket, amelyek attól igen kedves ízű és puha húst kapnak). 3. Hogy a bésózás- 
ban semmi fogyatkozás ne legyek. A só veszi ki azt a nyálkás nedvességet mind a szalon- 
nából, mind a sódarból. mely. ha benn marad, avas ízt okoz. Továbbá ugyan a só lágyítja 
meg a húst is. rágó erejével. A kősó erro a végre legalkalmatosabb. Hogy a só annál 
erösebb legyek, a vizet ki kell belőle venni. Ezí kétféle módon is ki lehel venni. Némelyek 




21 



!íyöns<e inr-log helyif. mini ;i 

ma' 



így cselekszenek: Az égerfa tőket vagy derekai kifúrják, mint a kerékagyat, sóval tele- 
löllik és a nyitva való végit Iával becsapolják. Ez meglévén, tűzre teszik. A fa megég és 
a só egy csomóban szépen mcgpergelve megmarad. Ezt osztán megtörik és sűrű szitán 
általeresztik. Mások ezt a bajoskodást nem szeretik, hanem csak serpenyőben rántják meg 
a sót. Ez is jó, de jobb az első mód. Már most, aki szalonnát vagy sódart akar, tiszta 
vízben megáztatja, röstölt sóval erősen behinti .s véle keményen megdörgöli, teknőbe be- 
rakván, huszonnégy óráig hagyja, hogy a só dolgozhassék. Ekkorra a só levet ver magá- 
nak, — azt leszűröm. A sódart újra bedorgölöm sóval és ezt mindaddig folytatom, míg 
csak egy csép vizet szív a só a húsból. Ila már a szalonna vagy sódar semmi levet nem 
bocsát, azt nyolc napig egymásután mindennap niegdörgölüm meleg sóval. Némelyek igen 
gyönyörködnek benne, ha a sódar piros. Ez okra nézve iilólja felé a meleg konyhasó 
helyett a sódart salétrommal dörgölik meg vagy kétszer 
kéménybe lüstre felkötözik . . . 

igy. Ha a koiida pásztorostul együtt eltűnt Göcsej- 
ből, legalább a jó göcseji sonka híre maradjon! 

És amint visszagondolok, s látom, milyen kedvet- 
lenül botorkál kondája után Hoszn Vendel, aki inkább 
szeretne újságot olvasni városi hivatalban, megint csak 
könyvben, Nagyváti .János urunk száz esztendős könyvé- 
ben (amely nyomtattatott 'l'ratlner betűivel, 1791-ben, 
Pesten) keresem a régi pásztort, s olvasom ezt: 

«. . . A melly Gazda sertés-nyájjat akar állitani: a 
kondást kiválassza, a ki mind a legeltetés' módját, min 
a sertések természetét és nyavalyáját esmérje és orvosolni 
tudja. Nehéz, megvallom, a mi barom-pásztorainkban 
ezeket föltalálni, de még sokkal nehezebb jó erköltsü 
kondásra s/.ert tenni. Ezt mi annyira tapasztaljuk, hogy 
közöttünk közbeszéddé vált: tizenkét esztendős molnári, 
tizenkét esztendős szabót és tizenkét esztendős kondást 
niimlen törvény nélkül föl lehet akasztani.)) 

. . . Mondom: a zalaapáli kolostor, vendégszerelő 
magyar papok, Kroller Miksa apálúr vendégei vagyunk. 

Hermán Ottó baltája hozott ide bennünket. Ugyanis, 
egy nevezetes betyárballáról emlékezik meg ő: a. . . a 
legtipikusabb Zalaapátiban az a belyárballa. amelylyel 
a negyvenes években a futóbetyárok egy birtokost lámad- 
tak meg)). Máltát, olyat, már nem találtunk, nyomaveszett 
annak a formának a futóbetyárokkal együtt. Csöndes, 
békés vidék ez ma már s gyara[)odó módos község Zala- 
apáli; egy kicsit csorba volt a falu, de az apátság 
kikerekítette s jó apáturunk a megmondhatója, hogy nincs igaza a német nevelésű 
etnográfiának: nem okvetetlen betyár tudomány a faragás, nem Illaván tanulták azt a 
magyar pásztorok. 

Lám. a Tüttök százharminc esztendeje vannak az apátság szolgálatában, ért a faragó- 
késhez, a bizsók-hoz szinte valamennyi, a kél legfiatalabb, a Gyuri, meg a Sándor, való- 
ságos művész mind a kettő — s mit mond az öreg Tüttö: 

- Nem, uram. én nem voltam az éleiben törvény előtt. Apám se volt, öregapám se. 
Még tanúnak se. Mert az se böcsülel . . . 

Ili még van magyar pásztor. Megkeressük őket sorra. Az öreg, nyugalomba vonult 
Tüttö Jánost, a zalapáli hegyen; a bárándi juhászgazdát, Jánost, akinek hal bojtárja az ö 
hat fia. köztük Gyuri, a művész, a bárándi juhász, meg Sándor, aki a Gólás-Szil alatt 




MU.F.^IT FF:RE^•C. (27) 

• L'IODiUló rabló ; felakasztatod Veszprémben 
183r. (lec. 27; termés/et után föstöHe Btirhló 
Ferenc. Veszprém bCD- (Egykorú kép után. 
a veszprémi múzeumból.) 




legelleli u muslrásokal; megnézzük Jóskái a keverés anyal'ókával, Pistái a Lebuj-piiszlán, 
Vcndell s a kis Ferkól. aki a Ménesjárás alján az üriilókát őrzi. Megnézzük a Süleczeket: 
a szilaj gúla giilásál. Vendell s aki a vörös csira-gula mollcU van, .lózselet; azután Kul- 
csár Vendelt, a csikóst s Hát. 1" ercsit, aki most kezil faragni; megkeressük Móri Lajosi a 
toklókkal s meg a komor Hodolfokal, akik lenézik a i'aricskálást . . . Horvát Károlyijai is 
szóba állunk, aki noni ül le soha, kampójának lámaszkodva az egei vizsgálja s búcsúzik 
az 6si mesleiséglől szüntelen, kivált az idei nagy szárazságban, mondván igen bölcsen: 
ai.egeló. lekéntctes uram, az vóna, de lű nincs rajta». 

Ahol a krumpliföld kezdődik, a .Subri-vágáslól keletnek, az Öreghegyre: a zalaapáli 
régi s népes pászlornemzetség, a Tíitlő-familia nyugalomba vonult lejéhez, öreg .lánoshoz 
megyünk látogatóba. 

Szép vidék s mily gyönyörű ember az öreg .lános. akin csak az idő mull el, de még 
alig öreg. 

Gonilozotl gyümölcsíák közölt, négy liojil szőlől'öld végiben, ami szőlőnek maradt 



belőle, azon urégi lókék, tán még Xoé apánk is veteti belőlüki), — árnyas ufivaron, a dió- 
fák alatt ;iz új ház. Az udvaron hidas, ól, csigás kút s a konyhaajtó előtt a virágos kerék: 
egy kis méhes a ház végiben. Az ;i kerék nagyon helyes szokás ezen a vidéken. Kimustrált 
szekérkerék, agyával a földbe vert cövekre helyezve s megrakva virágcscréppel: egy nagy 
tál virító muskátli. 

Adjon Isten, öreg János! 

— Nagy tisztesség nékünk, Ickéntefcs urami — fogadja a nyugalomba vonult szám- 
adó juhász — Dicsértessék: 

Oh, dehogy öreg. Szeme, arca, mozdulatai csu|)a egészség. Régi juhászgazdásan meg- 
hagyott nagy szakállában alig egy-két fehér szál s nyiltan kéklik szeme, mint az ég. 

Egyszeribe a százéves levél jut eszembe . . . 

A ház új építés. Négy lábnyira leásott kőala|)on, kolodába vert agyaglal. A kontyos 
tető gerincén ott a gica-zsupp, de a lézső (tűzfal a ház ormán) már nincs rekettyevesz- 
szőből fonva, csak egy sor tégla, egy sor vályog; a koszorúgerende alatt — a ház két 
oldalán téglából rakva a címzés is. A fal két sukkos; az ablak felso-lópja (itt tóp a 

küszöb jó neve) fölölt léglaboltozás. 

— Összesegétettünk, — magyarázta az öreg .lános, — én ippeg csak az evést, meg az 
italt adtam nékik. Huszonnyolcan voltunk hozzá. Meglett a fal, három nap. Száradt s a 
többi már csak két hétbe tellett. És kész. 

A ház hét öles, szélessége két öl s egy sukk. Közbül a konyha: két öl. A belső 
magasság «egy öl. hat col»: a szoba két öl s négy sukk; ilyen a hátsó szoba is. A kony- 
hában városi spór a régi tűzhely helyén, de az első szobában az ódivatú zöldszemes sümegi 
kályha, kék ragasztással. Modern épület, a szó falusi értelmében, — de a falon, az ágy 
végiben, olt a régi pásztortarisznya s a juhászkampó (29). 

Heszélgelünk, persze arról, amihez ö a legjobban tud. Oktat a mesterségre. Meg- 
tanuljuk, mi az ürü, mi a bárány s a tokló, mi a keveres-fóka, mik a rnustrások. Azután 
a familia kerül sorra. 

— Dédapám, Tüttö János hajtolta itt ki az apátúrság első birkáit. Fejérmegyéből 
származtunk ide. Én hatvankilenctől voltam számadó; a Barkócásba házasodtam, a radai 
gazdaságba, becsületes nemzedék a miénk, tekéntetes uram, pedig még a hatvanas világba 
a számadókat mind úgy aggatták föl . . . A szolgabíró is aszondta, ha a juhász ilyen volna 
mind. mint itt a vörösmezeiek. se csendőr, se biró nem köllene. Katona nem voltam. Első 
fiú voltam, kifolyamodott iíles apám, melléje állt az ágministrátoi- is (az apátsági kor- 
mányzó, adminisztrátor), úgy szabadultam. De már vége! Most már a juhász csak olyan 
szaladjide, szaladjoda, fordítserre. kerítsarra . . . Akkor! . . . Ezer darab is volt egy fókában. 
Ahun mcgcstélledett, olt háltak. Fa alatt volt a birkaszállás, nem az akó (akol). Ha meg 
akó, hál ollan magyar birkának való: gané az ódala, falábon tető, — a' volt az akó. Én 
még őriztem a valósásíos merinót. Ezt a mái rambulit. ezt nyócfankettőbe-e, vagy nyócfan- 
négybe kezdtük meg. má' nem tum . . . Igricibe hozták az elsőt. Nagy birkapicér volt a 
Klémán nagysás úr. Meg az öreg Kuglif, megadott ezer pengőt is egy kosér'. Peig e' nem 
bírja ki az időt. E' kis esső, má' baj. De akkoi- még ára volt a gyapjúnak. Nem törőd- 
tünk vele, ha csak egy funtot adott is egy. nyíráskor-. A mái.' E' má' nem igen formázik 
rá. Tizenhárom toklósl (egy éves) haltam az új számadónak, ollanok, hogy ma is rivok. 
ha eszembe gyün . . . Vigyázzák ükét. jóformán. Köll is. Ha jön egy meleg alszél. — vége. 
Hordhatja ha/a a béres, hossziszekéren. .Mint most Jakabfán. Peig azér' a számadó felelős. 

Szó kerüli a régi nehéz időkre. 

— Volt tekénteles uram. volt baj a hatvanas világban. Egyszerre hét száma<lót akasz- 
tottak Kanizsán is. Ippeg hogy itt, Bárándon volt a betyárjárás fészke. Én akkor olt őriz- 
tem a Görhes-pince mellett, ahun Sobri szeretett mulatni. A jóravaló pásztor tudott a nyel- 
vükön. Az uraságéba hiba nem esett. Akkor nékünk járt kommencióba két akó borunk 
is, mert köllött nékijük. a betyároknak, ha szomjusak leltek . . . Nem voltak azok ollan 




S lAlliSZNYAJA. '2!tl 



ross/. emberek. Legtöbbje a katonaságtól szö- 
kött. .\nnyira kínozták ükét, annyit ütötték, 
dobták, inkább elszökött, ha pa|)irosbú vót is a 
csizmája. Olliknak oUan volt a seggitomporája, 
mint az ökör nyaka. TinJom. a Hcnkő .lózsi 
(jyürkös. egy zalavári legény, aki betyárnak sze- 
gődött, százötven botol hozott haza a katona- 
ságtói. Há'szen boluni, minden ember botlik, 
megissza magát, vagy mi, de akkor ezt nem 
nézték : botot neki, mint a szilaj tinónak, — így 
lett a betyár, tekénletcs uram. Meg ollikat a 
szerelem csiifolta meg. 

— Hát a régi juhászviselel, ör(!g .lános? 

— A régi viselőt?. . . Véle hal a juhászság 
is, azi tarlom én, tekénleles uiam. Ahogy a régi 
jiihászemberség pusztul, úgy luarad el a viselet 
is. Mink még nyolc szél gályát viseltünk, 
iil. hegyes sarkú csizmát, gombos dolmányt. 



I. lekete selein nyakravaló 

i-jü karikós szélű kalapot. (27) üllan lölálló szélűt, pörgél. Ha lepiheni 



sliiigól 
égenyes 

ember e' kicsit lekünnyi. a' vót a vánkus, a kalap. Megbírta a fejet. A tarisznya? Akkora 
volt. hogy a döglött birka, ha a bélit kivettük, beleiért. Volt panlallós viselet is. Egy 
pacsai szabó tudl-T csinyálni: a Mendli szabó. Piros szegésű, oldalt pitykés, a z.sebnél tuli- 
pános . . . Hegen volt. Elmnll . . . Őszire vizitációra mén má' az unokám is. lla nem véllek, 
e' kis vadas borral megkínáljuk a tekéntetes urat! R' kis lekete bor. otelló. Mik illet l<'r- 
melünk, mer ennek annyi a gyökere, hogy nem bír vele a lodbelegség. 
Koccintottunk. 

A régi tarisznyái nézegettük, az ágy végibe, a falon (29). 

— .Juhász embernek való. Azé' vannak rajt' a birkák, animl a pásztor őrzi ükei. 
Mcgi ü is, a tarisznya is. Méhész .iános csinálta, szegény, a kis-radai községi csordás birka- 
bőrbiil, a hatvanas világba. Mer' ü má' elment. Drága vót. Nékem öt pöngőér csinálta, 
peig nékem ü komám vót. Meg is vesződött vele. Szalylér nem vót, aki ilyet tudott vóna. 
C tudóit. Kanásznak csinát disznókat, a gulásokéra szarvas állatokat, erdős embernek a 
tarisznyájára rókát, nyulat. .\ birkákat én rajzúlam neki, ü kivagdosla bőrbü, u' varro- 
galla rá ükét. Ezen itt az egész fóka . . . Tűnnék bizon', most is lunnék én rajzúni, bár 
a szememvilága e' kicsit hibázik má' hozzá. Akkó' a bujlárjaimmal rajzolunk tarisznyára 
valót, aki jobban e'talélla, azt odadtuk a ,Iános komának. 
Megkértem, rajzoljon nekem egy pörgeszarvú kost. 

Alkonyodott már. A diófák lombja közül csúszott a kis ablakra az est. Öreg .lános 
buzgón nckikönyökölt a papirosnak. Próbálgatta, pró- 
bálgatta, nehezen ment. Zsörtölődött is: — Tudtam 
peig, valamikor! hogy ludlam a kosi is, a birkát is!. . . 
(V^^^A^r' \) ^e most má' nem lalállom úgy el, min' mikó' fiatal 

vótam ... Az, szem is kő ehhez! ... Ma má" a fiaim 
tudják jobban. Ne kerüjje el ükét, tekéntetes uram! 
A (íyuri nincs messzire, a pusztától didlőn legeltet. 
Dehogy kerüljük el, megkeressük a Gyuri 
gyereket a pusztatói düUön. A többi Tüttőt is. 

- .ló gyerekek, — mondja halkan öreg Tütlő — 
meg böcsületcs ember, ahány . . . 

Hát a régi időből maradt valami helyes faragás? 
i'Ászi..i<-FAiiAr.Ás. cm. Az a kampó, a falon. Remek juhászkampó. 




.iiiielyeii ig;izi stilusa van már a hirkafejnek. A többi apróságol ellionllák a gyerekek, 
íls akadt ;i konyliapolcon, egy fából faragóit, zömök kis kos (30). 

Mint az öklöm, akkora: a legtökélelesebb, amit e fajtában ezen a viíJéken remekbe 
találhatunk. Bámulatos, tökéletes megértése az ábrázolt állat formájának s azzal a művészi 
egyszerűsítéssel, amihez a teljes megismerés révén jut el a művész. Elhagyva minden apró- 
lékos, fölösleges részlel, de semmi nem hiányzik abból, ami az ábrázolandó formán jel- 
lemző — és ezek a legjellemzőbb részek is már stílusba alakultan kerültek ki a kezdet- 
leges faragó szerszám, a kusztora, a bizsók, a bicska alul. Ne mosolyogja meg senki, de 
bátran állítjuk, hogy csak a világremekeken, a régi asszir bika-kolosszusokon láttunk ilyen 
teljesen érett és sajátos stílust, ennyi erökifejeződést ily tömören előadva. Hogy azok ezer- 
szer meg ezerszer akkorák s időtlen-időket álló kemény gránitba vannak faragva.'. . . Ez 
csak mulau<ló fába; a gyerekek letörték már két lábát, akkora csak. mint az öklöm — a 
maga nemében mégse kevésbbé monumentális. 

-Vz öreg .számadó nem érti. mit tudunk úgy elgyönyörködni azon a kis kacaton? 
liólint a dicsérésre, hisz' mindenik bojtárja tudott olyat faragni. 

— .\zt szerelném inkább megérni, tekénteles uram. hogy az új ídtelés otellóm 
megeredjen. Meg ha egy kis tehénkét tűnnék maj' venni Keszthelyen, az úrnapi 
vásáron . . . 

Visszajövet, az Öreghegyen leiedé, a szelíd esteledésben hálásan gondoltam llertiiaii 
Olló urambátyámra is, akitől tanultuk és soha ne feledjük: «- a történelmi irodalom még 
ma is leginkább a halalomhoz, a fényhez köti korszakait, s nem igen vet ügyel arra a 
zajtalan, sokszor keserves verítékkel s a bánat könnyeivel áztatott munkára, amelyből a 
hatalom és ennek minden fénye kíjrszakokon ál meritette eszközét és csillogását ... a 
népies elemek fontossága, alapos fölismerésüknek szükségessége előre nyomul és komoly, 
mélységesen tudományos elbánást és méltatást kér; sőt követel . . . mindezek arra kész- 
teltek, hogy (az országos kiállításon) a történelmi főcsoport soha el nem évülő remekségű, 
büszke és hatalmas épületeinek s ezeknek ragyogó, csillogó tartalmának árnyékában 
bemutassam azokat az enyészőfélben lévő né[)ics, nemzeti ősfoglalkozásokat, amelyeknek 
szerző munkájából a hatalom niin<len fegyverzetéi, ékszerét, kényelmének minden föltételét, 
asztalának minden étkét és falalját merítette, mindazokkal a művelő<lési és ethikai alkotá- 
sokkal egyetemben, amelyeknek tartalmát és jelentőségét (ízerelmc kutatja és fejlegeli, 
anélkül, hogy egyetlen szóval is érintené azt a kitartó muidvát. amibe ezek az alkotások a 
nemzet névtelen munkásainak kerültek. A történelem megőrzi a királyi jiarancsot. mely 
ren<leli, hogy ennek vagy annak a monostornak a halászok hány és mekkora halat tartoznak 
naponkint vagy hetenkinl, közönséges vagy böjti időben beszolgáltatni, — de arról, hogy 
milyen szerszámmal, fogással, illetőleg fáradsággal tehették ezt meg a közhalászok: arról 
hallgat az írott történelem . . .« 

Ő, aki olyan okosan tudja szeretni épen ezt a magyar vidékei a Balaton táján, aki 
oly sokat dolgozott itt a magyar tudomány dicsőségére, bizonyosan ballagott lefelé 
ezen a régi úton az Öreghegyről s itt tanulta, a pásztoroktól, hogy: «— a pásztorkodás a 
magyarságnak, mint kétségen kívül lovas, egyáltalában állattenyésztő nemzetnek épen oly 
mértékben és jelentőségben igazi ősfoglalkozása, mint a halászat és hogy épen ennél a 
körülménynél fogva, lárgyi vagyonában szükségképen meg kell lenni a kapocsnak a tör- 
lénelelőtti korszakokkal, mint volt a halászati résznek is; nem is szólva egy rendkívül 
fontos elemről, a díszítésről, mely a [>ásztorságnál oly nagyon uralkodó és magyar szem- 
pontból oly mélyen bevágó a legkényesebb kérdések egyikébe, mely az eredetet, az átvételt 
és esetleg az eltulajdonítást veti föl — különösen makacs és jellemző célzatossággal periig 
épen a magyarság ellenéhen.T) 

... A jegenyékkel szegeit lehér országút mentén már vágják a rozsot : a nap süt 
állhatatosan, süt nyolc hét óta szakadatlan s ha a kis éjjeli harmat nem volna, ha az áldott 
Balaton itt nem volna, kiaszott vón' minden, már május végén, A rozs csak megvan vala- 

Malonyai/ iJeZKÚ : .1 magj/ur «<-/i iiiúm8z<-ie. III. * 



hogy, de a búzát mcgnjomla már a hőség s a kukoricából vöröshagyma lesz, ha Így 
larl. úgy sodródik össze a levele, mint a vöröshagymáé. 

Átmegyünk a pacsai járáshoz tartozó Esztergályon ; apró, vertl'alu házak, egyik-má- 
sik még vakolatlniiúl, le se meszelve, de már lakják s így szárad kél esztendeig is ; a 
kerítés sárral ragasztott pálioki. meg bókaházi homokkólapokból rakva, csak úgy gondo- 
lomra. azt hinnéd, erre is düi, amarra is dtil, pedig száz esztendeig se moccan ; a kapu 
rekettyelonás, de már nem jár keréken, mint hajdan a balatonvidéki kerekes kapuk. Az 
udvaron, szinte mindenütt, a virágkerék, a virágteknő, a virágvályú, jó magas lábakon. 
Mellellünk rangosán rakott szekerek vonulnak az apáturasági majorok felé, hordják ka- 
zalba, érni, a repcekévéket. .Vz is gyönyörű kép, amikor a szénát rakják a szekérre ! Segít 
az asszonynép is : leltűzvc a kék szoknya s a termetet átöleli egy tenyérnyi széles, mély- 
piros sáv, a szoknya aljának belső szegése ; a lejen virító sárga kendő, a felső testen 
fehér ing — s azok az érett, ritmikus, szép mozdulatak, a mint a vellával adogatja föl a 

hanivas-zúld szénát ... A berek- 
ből, lomha indulással egy-egy gólya 
kél ; háttérben a Berekfás, a kis 
égererdő . . . 

És az egészei izzó fényes- 
séggel önti el a nap. 

A bárándi pusztán kapjuk 
Tiillö (iyurit, a juhászt (31); Sülecz 
N'endelt, (78) aki a szilaj gúlát 
örz; a jeles első bérest, öreg Hódéit, 
áldott apáturunk, KroUer Miksa 
hűséges cselédjét; olt lesz Hajdú 
l'erenc, a gulás gazda; a gyalog- 
béresből lett majorgazda, Kgycd 
István; olt a többi pásztorcscléd, 
a Czirákiak, a Siltkeiek, ki a 
csiragula, ki meg a keresztezett 
gúla mellett. 

Kgy ligetes, szelid völgy- 
hajlásltan. a Pusztától dűlőn talál- 
juk (iyuril, öreg riíltő .lános fiát. 
Pelyhedző szőke szakállú legényember (34). Pompás metszésű arc, nemesen hajlott 
sasorr, erős homlok, de a szemében lurnyi engesztelő, barátkozni vágyó szelídség, hogy az 
első parolázás ntán mintha mindig ismertük volna egymást. Könnyen, hamarosan tud örülni 
mindennek ; szeret beszélgetni és szüntelen tanulni vágyik ; sóvárgó szemmel nézi a raj- 
zolást ; nem maradhat, a míg apróra meg nem érti a fotograláló masinái is, - csodál- 
kozása egy-egy megelégedeti mosolygásban tetéződik. Két fekete pumi mellelte : a Hrilla 
és a Hadi (174). 

— Komótos nevet kerestem nekijük, iiogy röviden kajálhassam, de minden jött- 
ment ne tanulja el olyan könnyen. A Hadi kutya böcsüleles neve Hatibor, de én csak 
úgy kurtán mimdom nekije. a mikor kajabálok utána . . . Egyszer egy herceg járt itt, 
a' volt Halibor. Meg valami olv.ismányba is olvastam valamikor, onnan vettem neki a 
nevit. ,\z is igaz, hogy sok úri tempó szorult ebbe a kis dögbe, - s megcirógatta a 
szerel a hüssöii feküdni, meg inkább a Brillát küldi maga hclvett, ha messzi- 




bAk 



Hadi 



rőt kell téríteni. .\ szalonna bürkét is annyira szereti, mintha gróli házban nevekedett 
volna, l rifajta, no! Hál azér' lett a neve Halibora Hadinak. Van még itt egy pumi. 
.1 liujtáronié, Kovács <;yurié: a Hágó. Cuccantsd elé, tlyuri! 
A liujiár iiinaiiloll, de a Bagó nem mutatkozott. 



^ 1 













\önö-iMi;zi:i luiiÁsz imjzm. iigi 



A/, is !i kigyi-lmoil kiilyája, u Maili ni-vclósp, inoixlotla liszttlctlcl a bojtár 

kigyi-lmcdnck magázva a juhászt, aki rendesen legezi a hojlárl, a nyáj mcllell még akkor 
is, ha édoslfslvérck. Olyan ! Ha hiissöt ér, elfekszik, ha meg vizet kap, fürdik, mint 
egy kisasszony- 

— Hány esztendős vagy, flynri fiam.' 
Mosolyog. 

- Huszonnégy leszek, de kiszámítottam én azt apróra is. Egy tiikörrámára is rá- 
faragtam. 

Ütött-kopott, napsütötte, szélfujta, rongyos kis jegyzökönyvei vészen elő a juhász- 
tarisznyából : lapozgat benne s idenyújtja. Olvasom a formás betűkkel írt jegyzetel, 
amit legeltetés közben, egy susogó nyárfának <lölve örökített meg, naphosszal számol- 
gatva : 

cEmlékezetes 1904 Szeptember 16 napja Mert akor voltam én 20 éves 6 holnapos 
és 29 napos és 7516 napos 246 holnapos 29 napos 1068 hetes 180384 órás Kelt Vörös 
Mezőn 1904 Tüttő György .luhászlegén felejthetettlen boldogság L \ ». 

Nem tudakolom, mi volt az a «felejthctettlen» boldogság.' Az L. \ . jelentéséi se 
lirlatom. Vica vagy \ era, - elpirulna a fiatal juhász, meg magyar ember nem felel ilyes 
kérflésre. De van ott egy másik jegyzés is aJuhászlegén felejthetettlen baja.B al905 .lunius 
12-dik napja, a miko voltam 21 éves 3 holnapos 26 napos és 7787 napos 25") holnapos 
27 napos és 1108 hetes és 186887 órás voltam maj meghaltami). 

— Operáció előtt, magyarázza (!yuri. — Vittek a kés alá. A l)irkáktól kaphattam 
valami nyavalyát. Aszondták : májhólyag. Az ispolálban az volt írva az ágyam fölé, ha 
még jó tudom : ,\kemitisz kókusz . . . .\kkor mentem el Keszlhi-lyre a fotográfushoz is. 
mert anyám meg is siratott már. Ha inán meg kell halni, gondoltam, legyen egy kép 
utánam, nekijük. Alig tudtam a masina elé állni a fotográfusnál. 

Forgatom a jegyzökönyvet. Kgyik lapon naivságukban is jellemző ceruzarajzok • 
iramodó szarvas, rebbenő galamb, vezérürü nyakán a csengővel, virágcserépben rózsatő, 
bárány, szoptató koca, szilaj paripa, pászlorkampó, vágtató nyerges ló. tölgyfalevél és 
makk, puska, kard, csákó, (;ickafarok, táncoló huszár ; tovább, egy másik la])on. vitéz- 
kötések : azután: juhá.szlegény, ölében kedvese — csókolóznak; azután somogyi kanász 
(balkarján az ősi formájú somogy-zala-göcseji kondásbalta) pöröl a feleségével (32. 33). 

— A szerelmeskedést ki is faragtam egy tükrösre, — mosolyog szelíden tiyuri. — 
A tükrös egyik felin beereszti a legényt a leány és csókidóznak, a másik telin leselkedik 
a söprüvel a leány anyja, bemegy, jó e'lálja a legényt, a leány meg nagyon rí (155). 

\annak .i jegyzökonyvecskében szőlőlevélrajzok — és vannak \ersek. halovány 
eeru/.,iírás : 

Juhász gyerek el vesztelte a iiotjál Marna kis lány kisétált az utcára 

liariia kis lány meg találta az ul akoi- lialja liogy meghall a babája 

cáii jöjöii idesziveni juliász meg v.iii sirv.i mondja uu-g az édes aiiyjá 

Mi.i löbel érek én :i mag a l.otjáná. iiak halva íek szik julias/. !.• 

Síén bali.^ja 

Kiiil a síkon van i-gy juhász ineglial Jaj Isleneiii édes anyám mit esi 

va nielelc van azegész fokany.'ija n.'iljak uiéil lillolii cllöleni 

ni.lfic vekszík hűszoigalmas knl a babámat liánalálian azér. 

lyája szoniorkn.lik nieil meg golot .részlett agyában fáj a 

halta gazdája szivem maj meg hasad utána 

.\zl sem tudja mért liati meg a gasz Ki virágzót az eszlergalí temető 

ilája mért eresztett gotol ö az agyába juhász legenl most visznek bele 

azért eieszlell gólul ű az agyában mer először viszik utána az ő kedves 

elliaKyla l.arna kis lány l.ahá bubáját é.les anva siratlialja a 

j^' leányát 



Így van, belüröl-belüre, Tütlü Gyuri köuyvecskéjt-ben s ezeket a lapokat kiszakítva, 
ide is adta, — jó szóért. Nem magva rázgalom. Meg kell nézni jó közelről. Össze kell 
keresni a rímekel (ö inkább érzi. sor végire helyeznie nem szükséges, úgyis odakerül 
(laloláskor), követni kell a lelkében elképzelt képekel : így készül a balladás magyar 
nóla ... Ki ludja, mivel keserítolte el (iyuri szivét az az L. \'., miután oly felejthetetlen 
boldogság érte. a mikor 18G887 órás voll ? . . . Azt is vegyük észre, hogy a nagybetűvel 
kezdődő versszakokbaii nincs nagybetűs szó. csak egyellen egy: Isten nőve kezdődik nagy 
betűvel. 

Művészember a (iyuri, bizony művész — és ilyen, a magyar pá.sztorok sorában, ahol 
még igazán pásztor a pásztor s nem birkaleltáros, aminl majd meglátjuk, akad akárhány. 
Hogy a (iyurinak notesze is van, hogy rajzol is ceruzával, iiogy helyesen számolgat s a 
verseit le is irja? ■ . . Az idők jele ez, hanyatlás, az ősi jelleg pusztulása már. ha azon nem 
iparkodunk, hogy annak nemesedése legyen. 

- Van-e tükrös a tarisznyádban, ( iyuri .' 

Kléadja az iharfából formált, domborodó, faragással díszített helyes kis atikrestB. 
Kgyik oldalán két kos, szembe egymással, köztük virágzó és bimbózó rózsafa ; nem tüle- 
kednek oa fa héjját riszelik a 
szarvukkal)) ; a likres másik ol- 
dalán, egymást átölelve, juhász- 
legény, kezében a kampóval s a 
kedvese, kezében a femplomozó 
kendővel, a legény mellell 

virágzó rózsafa, a leány mellett 
lulipánfa. Az egész holmi sel- 
lakozva ; a rózsa és tulipán piros, 
a falevelek színe zöldeskék. 

Kitül tanultad le ezt, 
• iyuri.' Láttál le városi faragást? 

— Saját fejemtől tanultam. 
Látni, csak aféle ordenáré fara- 
gást láttam. De azér' nagyon sztv 
retnék faragni tanulni. 

Aszondják. iieni jó pásztor az olyan, aki faricskál I Hogy inkább az állatol vi- 
gyázná ! 

i\cm tud hozzá, aki ilyekel beszél, tekintetes uram. A faragó pásztor éppen hogy 
ügyesebb, mert annak az eszi mindig készen jár. A lucernáson, meg a lóherén? . . . 
fin is őriztem lóherén, pedig egy állal se dagadt meg. Akkor nem faragtam, a mikor eltek. 
Mikor delelőre megy az állal, akkor farag az ember . . . .Meg én nem pipálok. Farag- 
hatok, abból se lesz baj. több ... Én csak aszondom, lekénlctcs uram, a kinek egyhöz 
kedve van. annak máshoz is van. az állatot se kedveli, a kinek egyébhez nincs kedvt'. 
Beszélgettünk a faragásról. 

- Úgy-e, csak egyszerű l>i(;skával, a kusztorával dolgozol? 

— Kusztorával késedelmes, ;iz csak gyereknek való. Van nekem szerszámom, ma- 
gam csináltam (98). 

Ott volt vele, a tarisznyában. Megmutatta. Első a bizsók ; elvásott borotvapengéből, 
kemény gyökérfába (abodzafa tövei), kifőzött bodzafa gyökér) szerkesztett faragókés ; a 
borotva még örega|)jáé volt. 

— Csak ez való faragáshoz I Másnak éle elfordul s redesen (redősen) szedi ki a 
fát, nem simán. Ez csak éles. mégis meg kell válogatni hozzá a fát, ha finom munkát 
akar csinálni az ember. Legjobb az iharfa, aki fehér és nem nagyon gyönge. A jávor ve- 
tek.szik az iliarr:d, de már a körtefa hamarosan eliia^ail. Az első mutdiám? . . . l'-gy szi- 




varpicc (s/opóka) vnll. A/.lám rámát csináltam cfív Idtofírafiálio/.. Aztán kampói cifráztam, 
éppen ezL, <le csináltam már ennél gavailérosabijat is 1 

A bizsókpengén ügyesen eszelt fátok van, a asubájas, liutíy az él védve legyen, meg 
hogy akárl ne tegyen a tarisznyában». Diszitve a bizsók nyele is ; ólombeöntéssel. Ez a 
cifra úgy készült, hogy (iyun díszes rovásokat vájt a nyélnek formált bodzafába, de olyan 
rovásokat, hogy egyik a másikkal csatornásán összeér, akkor körülcsavarla az egészei 
iilekete e\ik.>rpapirossali). a papirost lekötötte s a rovásokba forró ólmol csnrgatoll. 

— Aztán, a mikor meghűli, a fölöslegest 
lekoccinlollam róla, meg szépen lecseszeltem, hogy 
sima legyen, üvegcseréppel. 

N'an vésője is, egy kisebb s egy tcrmelesebb. 
meg a köszörűkő. Egyéb nem kell a tudományhoz. 

— Ksős idő kell a faragáshoz, tekénteles 
uram. A mikor borul, mán akkor kezd az ember 
spekulálni. Ha egy kis rész készen van, ruhával 
(rongygyal) bekötjük, hogy sikos maradjon. 

— Miért maradjon sikos? 

— Hogy a fösték fogja. 
A föstés módját is maga eszelte ki. Otthon 

— a Vörösakolnál lakik, a faragó bognárnál, aki 
a szekéroldalakat gyártja a majornak, -- piros 
papiros volt a sublódra (szekrény) terítve, olyan 
piros papiros, a miből «három krajcár egy pakk. 
Zalaapátiba', a botba', Mocsonyinál.u Egyszer bor 
csöppeni a piros papirosra s piros foltok támadlak 
a szekrény fáján, (lynrinak tetszeti a piros folt. 

— Milyen szép volna, ha én ilyen piros- 
rózsás tükröst csinálnék ! . . . Elővettem a bizsókot, 
hamarosan faragtam egy rózsái. Megpöktem egy 
kis piros papirost, rádörzsöltem a rózsára . . . 
Azólától mindig van a tarisznyámban piros papiros. 
Azt a zöldes-kéket, azl kékilövel csinálom, amit az 
asszonyok ruhára hoznak mosáskor ; a mikor 
bekenem spirituszos sellakkal, egy kicsit megzöldül 
Akkor szebb, ha megkopik. 

Nyugodalmas nagy csönd a ligetes dűlőn. 
'■"' A távolban, terebélyes cserfák alatt az úsztató, 

meg az akol. («Ma mán itt nem úsztatunk, zsírba 
van nyirva az állal. ») Csöng a vezérürü csöngője, vonulnak, elfeküdni, az erdő alá, ahol 
berekfa, tölgy, meg kledics-akác hinti az árnyékot ; nyugolnak a Malomoldal kiserdeje . . . 
.\z állatok lepihentek. .\ földre veteti tarisznya mellől, ami azl jelenti : ide fekszel! innen 
nem mozdulsz : - vigyázza a falkát Radi s azért hegyezi az egyik fülil, a másik füiivel 
a tarisznyát silbakolja, egyébként pedig szunyókál ő is. 

Irigyellek, (lyuril Patyolat sorod van itt néked, ezen a szép helyen. 
-- Nem is panaszolom, tekintetes uram. 

— Maholnap egy ügyes kis feleség, mi ".' A szép zalavári leányok közül 1 

— Az mán igaz, azok ügyesek. Jó bögyösek. Csak olyan rátarti mindenik ... Én 
még megleszek egy darabig az özvegy nénémmel . . . Még nem is találtam magamnak- 
valót. Azt is megvárom legénysorban, hogy gyün majd vissza az egészség. Az orvos biz- 
tat, hogy az operáció meggyógyílolt, nem is fájdítom azóta semmi részemet, de inkább 
várok még . . . Nem akarok boldogtalanná lenni senkit. Addig tanítom az állatot. A Biciklist 




31 



is, aki most bárányvezér a fíudolf Mihály keze alatt (44). ölel is én tanitollam. A miistrásokat 
is vigyázom. Amoda, ni 1 a jágerfák (éger) alalt. a mustrások I Ki vannak mustrálva, jobb 
legelőre, olt egy kicsit megindulnak s viszi őket a korcsmáros, pecsenyének. Azok már 
búsulhatnak, ki van fizetve értük a foglaló . . . Amazok, a nagy fókában, rideg birkák, 
azokat nem elletjük. Egy-ketlön gyönge a gyapjú. Mini az én szakállam, olyan afuruval- 
úlelelti), hitvány . . . 

Ezalatt társam, kedves rajzoló művész barálom. Juhász Árpád, aki négy év óta 
vagy négyezer rajzol csinált már a munkánkhoz, rajzolja fiyuri fejéi. Sóvárogva nézi a 
lelkének való munkát a fiatal pászlor (34). 

— Ha hozzászámítotlam volna, hí)gy ekkora becsüld ér, gályát húzok, redőset, úgy 
lelt vón' szép 1 . . . Ugy-e, kérem, ez a somfakampó is a kezemben lesz? . . . Hogy én 



eddig soha igy elevent nézve, nem rajzollam ! Rzlán megpróbálom. Nem, soha eleven 
birka nem volt előttem, a mikor faragtam se. De azért 
úgy latiam, mintha olt bángyorgotl (gubbasztott) 
volna a szemem elölt. Megpróbálom én is így, mint 
a tekintetes urak. 

Egy kis elhallgatás után azt mondta : 

— Nékem, ami rajzos, az nem nehéz, de a mikor 
bölüt vágok, az a bajos. Azt csak akkor, a mikor a 
birka delelőre megy. Akkor vágom a bölüt. mert 
ahhoz fej kell, meg idő . . . 

Ugy, úgy, istenadta művészem, te I A forma, 
a rajzos, az neked játék, — lám a bölüvel meg kell 
vesződnöd. 

... A bárándi fiatal juhász, faragó Tültő tiyuri 
unokaöcscse a zalavári Tültő Sándor, maga is juhász- 
legény a Lebuj pusztán (35). (175). 

Kél hónappal Szenlgyörgy napja elölt, minden 
esztendő február huszonkettedikén : a szólítás napja. 

E vidéken a gazda, uradalmakban az intéző, 
pusztákon a kasznár is, itt azonban — régi patriar- 
kális szokás szerint — népének édes apja, maga az 
apátur, Kroller Miksa, egyenkint szólítja be a gaz- 
daság alkalmazottjait : aNos, fiam, akarsz maradni .'» 
Régi cseléd valamennyi. Csikós, gulyás, juhász, kondás, 
öregbéres, gyalogbéres, szőlőpásztor, kerülő, meg aki 
első a rangban, a hány kocsis, — apja, nagyapja itt 
szolgált már valamennyinek s a rendes válasz, szólí- 

táskor : «Ha az uraságunknak nincs kifogása, hála Istennek, én meg vagyok elégedve 1» 
Egykicsi kívánsága azonban akad aztán mégis mindeniknek : ennek új kemence elférne 
már, mert a régit csak az imádság támogatja ; amannak a házán megroskadt a födél ; a har- 
madik új hidasra vágyik, mert a sok időtől már összepödrődötl a régi. Egy öreg cselédnek 
pedig, a zalaapáli szőlőhegyre nyugalomba vonult számadó, Tültő János lestvérinek, György- 
nek, — aki a zalavári Lebuj pusztán juhászgazda, — néki van szólításkor nagy óhajtása, 
már ötödször ugyanaz : 

— Ha nem véltek a kérésemmel. Nagyságos urunk '. 

— A fia, György gazda, úgy-e? A Sándor fiú? 

— Ő. Nagyságos urunk. A Ham. A Sándor, szegény ! . . . Véle tetszenék valamit 
kitalálni. Mer' így csak emészti magái a gyerek. Pusztul le, szemlátomást. Ma meg olva- 
sott valamit. Aszondja, valami Fadnicz .lánosról. Az olvasókönyvibe. Hogy az művész, aki 
Mátyás királyunkról képet esiiiáll, én Ix- . . . Nem iiiaiadhatunk tőle azólálól. A lelke sincs 




(35) 




fi/ álliil tiii'llcll, ő is csak kcjil'aragó akar lenni. Mc^'- 
csinálla Vörösmarty képil (36). Mosl megaszondjaa télen: 
megálljon, édes apám, megcsinálom én a kigyelmed képit 
is úgy, hogy mindenki megismeri. Meg is. Behoztam. 

Vörösmarty arcát iíjságkéji után Iából, bicskával ; 
a talapzaton pompásan vannak laragva az állatok, anya- 
birka a kis báránynyal, meri mit is faragott volna oda 
egyebet a fiatal juhász, — meg szépen van diszitve virág- 
cilrás oldala is a talapzatnak (36 a). Az apja szobra 
gipszből, szintén bicskával ; jellegzetes a tipusmeg- 
figyelés, de meghatóan naiv az eljárás : olvasta a fiú, 
hogy gyakran gipsz a szobor anyaga, vásárolt hát Keszt- 
helyen gipszel, tömböt gyűri belőle s úgy dolgozott, 
bicskával, a hálátlan anyagon. A lobbi testvér csudálta 
s ámult a Lebuj pusztán mindenki. Mert hat iia van 
Tiiltő Györgynek, egy most katona, de pásztor valamennyi 
s értenek a faragáshoz ahány, mint a Tüttők mindnyájan. 
Ez a Sándor húsz esztendős, — de a mióta megvan, 
oskolába vágyik csak. 

— N'égzi a dolgát is, — védi az apja, — arra se 
lehet panasz. Mindig a jóért dobog ez a fin . . . L)c nem 
marad meg. nagyságos urunk, nem ez, ha kívánsága 
be nem Icllik I Még ilyet én nem láttam, a mióta vagyok. 
Ilaf^y próbálja meg a/L a müvészséget is I . . . Tetszenék 
kilalálni vele valamit. Ila az én ferlálykoninieneióni 




Há adnak rendi) létjcnüí' 
Légy m ve üh.i-na^iar 
Bölcsüdé^isniajcIsWís 

A^fít^il^g-üiietuül 
fyihcsuáinodrakel'j 

ItfcInedshaUodICell 





hISZITESEK A SZ"BI>I1 TALAPZATON. W,: 



33 

rámegy is, juttassuk valarui oskolába, ahon olyal tanulhat, mert külöuben elsorvad. 
Próbáljon világot. Majd békén marad aztán a fóka mellett, ha a jó Istenimk nem egyebet 
rendölt nekije. .\szondja a fiú, az a l'adrucz is csak olyan magunk fajtából letl országos 
ember. Annak az édesapja is pásztor volt, szölőpásztor. Az is csak faricskált eleinte, hordó- 
feneket, mimást cifrázott kusztorával . . . l-egyszer, szerencséjire talált. A király is meg- 
csudálta, amit csinált, azt a Mátyás királyt képel. 

Híre van ezen a vidéken a Sándor fiúnak. 

Az alispán, Zalaegerszegen, Arvay Lajos is lelkünkre kötötte : ha azzal a Tüttő 
Sándor gyerekkel lehetne kitalálni valamit ! Az uradalmi intéző is csupa jót tud róla, — 
nagyságos urunk pedig, az apátur, többször említette : nézzük meg a Sándort s ha igazán 
akkora tehetség, tanácsoljunk valamit. 

Hogy tehetség, abban semmi kétség. 

Rajzolómüvész munkatársam. Juhász Árpád, — pedig fél Magyarországot bejártuk 
már együtt s ö is kávéskanállal adja csak a szót, — lelkesedve dicséri a fiatal juhász 
művészi készségét. 

Ilyet még nem találtunk ! A díszítő érzés teljes benne, az állatot bámulatosan ismeri 
és stilizálja ; rajzolni úgy tud, hogy kaptaszerűen tanítani kár lenne. A lelkiismerelével 
vessen számot, aki tanítani akarja. Ehhez, nem nyúlhat akárki. Vége. ha odaültetik 
a gipszből mintázott akantuslevelek elé. Hogy csak ilyen szedett-vedett holmit farag? 
Tükröst, sótartót, pásztorbotot? ... A délibáb is csak ilyen ütött-kopott képekel muto- 
got, mit mutathat kunt a mezőn egyebei? . . . Lássuk azt a magyar művészt, aki a bir- 
kát tökéletesebben ismeri, aki virágot, falevelet, krizanténumof, cickafarkát, tulipántól, 
rózsát helyesebben stilizál és a díszítésre adott területhez hozzáillőbben 1 Ez a pásztor- 
bot a három képpel, (Ádám és Éva a paradicsomban s melletlük oroszlán, bárány, szarvas 
a fa alatt ; nyáját őr/ó magyar pásztor ; rózsafás és tulipántos édenkert) díszítéseivel, 
ügyes kampójával egyszerűen csodálatos (37), (38.) 

De hogy mit kellene kitalálni vele? Művész, — úgy eshetik, talán éppen Fadrusz 
János utóda. — az lehet belőle, ha mindazt elég erős és szorgalmas megtanulni, amit 
odáig tudni kell, de valami tucatkéz alatt, mint a szénába kaszált mezei virág, könnyen 
az ördögé lehet. Láttunk Kalotaszegen egy tehetséges faragót, aki így pusztult el : letl 
belőle félúr, félművész, napszámba dolgozó «snitzer.» A művészi pályához segedelem kell, 
évekig ; ahhoz nem elég édesapja, az öreg juhászgazda fertálykommenciója, — a fiú meg 
hasztalan lesi a Lebuj-puszlán, a szilfa alatt a legendás jószerencsét, mely, úgy meséljük, 
a választottakra rendesen rátalál. 

Hátha mégis jól meséljük? Hátha most visszük neki a jó szerencsét? 

Kérem is a nemzeti művészet hűséges számtartója, K. Lipiiich Elek érdeklődéséi : 
kisérjen bennünket. Venné észre ezt a pászlorfiút. Ö talán kitalálja, mit lehetne csinálni 
a Sándor gyerekkel? És a többi pásziorművészszel i.s, mert van ilt ilyenforma több, 
akikkel valamit csináljunk ! Mert ma még van itt-ott nyáj s mellelte juhász, aki farics- 
kálhat, a míg a falka delelőre pihen, — de holnap már birkaadminisztrátor lesz a pásztor 
(aminthogy a falusi mészárszék cégtábláján ott fityeg már a oHúscsarnok)) elnevezés) 
s nem tükrössel vesződik, nem a tülök-sótartót puskaporozza, de majd leltárt vezet az 
állatállományról, talán éppen mignon-irógéppel. 

Nézzük meg csak jól azt a sok szép faragott tükröst, sótartót, borotva-iskátulál, 
gyujtótartót, a mit Juhász Árpád már lerajzolt Zalában, Somogyban ! . . . Hogy járna 
csudájára Európa, ha valamelyik londoni múzeumban mutogatnák '. Pedig van itt belőle 
gazdag gyűjtemény is, Sági .János szedte össze a keszthelyi balatoni múzeumba Lesz idő,, 
reméljük, a mikor el nem cseréinők még egy kiásott Attila kincseéri s hálásan emlegetjük 
érle Sági János és munkatársa, Csák Árpád dr. nevét. 

Mentünk, ki a Ménes-járásra, a Lebujpusztán. 

A lapitáblán munkában az aralók ; egy nap egy kasza vág két holdat, holnap délre 

Malonyay Dfzxö: A magyav líe/i inúvémcU: III. '^ 



r^lí)^"^k 




35 



leveszik az egész rozsláblát, bár — az aratógazda vélekedése szerint — «igen hunlos, a 
kaszát mind fötaszigájja. azér' magos tallót kö hanni In 

— Hát a termés? 

tSzép huzatja van a kévének, vág a feje.j 

A hatalmas rozstábla mentén széles ül ; egész kis dominiiim maga az út is. Marha- 
csapás, kell ilyen széles, — magyarázza a zalavári uradalom fiatal intézője, szives veze- 
tőnk, Tóth Elemér, — mert itt jár ki a marha a berekbe, ((fattyú sargyura.D 

A marhacsapás végiben, nem messzire a ménesakoltól, néhány új építésű ház, még 
szárad vakolatlanul, de már lakják. Itt láthatjuk, hogy terem manapság az új falu. Bent, 
a régi községben, Zalavárott, kicsi lelt a 
falu : két, három család is szorong már egy 
telken, alig fér a magyar, hála Istennek : 
Oszláskor, tagosításnál voltak: akik itl kaplak 
tagol s aki nem igen fér a faluban, itt épit 
hajlékot, kiki a saját tagjára. Dolgoznak az 
ácsok most is, néhány új ház készül őszire- 
Kút is van már, vannak fák a leendő utca- 
soron, van már virágos kert is, — neve is van 
már a telepnek : Paliháza, mert hogy az 
első települő itt a Pati-familia volt. így terem 
a falu, s ha a Sárközből ide nem hurcol- 
kodik a métely, az átkos egyke-rendszer, húsz- 
huszonöt év multán egy új, népes kis köz- 
séggel több lesz itl, a lassanként eltűnő 
Kis-Balaton közelében, a Ménesjárás alatt : 
Patiháza. 

Odébb a tömérdek sík legelő, ahol a 
csikó versenyt nyargalhat órákhosszat a szél- 
lel, a mikor a ahazájából fújs. azaz Zalából. 
Délkeletnek, a távolban, Kis-Balaton nádasa, 
ahol még fészkel a fejedelmi vízimadár, a 
kócsagos gém s van egy falatka járatlan ősláp: 
még odébb, keletnek, Badacsony csapott kúpja, 
rezgő kékes párázatban. Egy kis Tüttő leány 
tereh a ludakat a legelőről, mert oda nem 
szabad : az apró marha nyomán nem eszik 
a jószág. A berek elején l'üttö Pista az anya- 
falkával ; fiatal legény, de már bojtár jár az 
ő oldalán is ; kél-három nyájtereiésnyire a 
Pista fiútól, öccse, a Jóska gyerek legelteti 
a keverés falkát. -Született pásztor a Pisla is. 
tíz esztendős korában egész falkát rábízhatott 
már az apja, ha két jó pumikutyál adoll 
melléje. 

Nyugatnak — van egy jó órajárás odáig 
— három terebélyes szilfa a napsütésben 
ringani látszó nagy síkságon : ott a (iólás-szil, 
olt a Sándor fiú, négyszáz báránynyal. meg a 
Sakter kutyával. 

Előbb azonban slációzunk egyel a ménes 
mellett, amit Kulcsár \'endel őriz, a csikós 




Jlt;^7^^/2_^í2£ÍS£2S2UL 







kJ Űttó '^fg/ixo^ey 



TÖTTÖ SÁ-NBOR BOTJÁRÓL. (38) 



.■•s vóle rsikrtsbojlár fia, a Forosi. Tiifl !i lariipásho/. a IVrrsi nyerők is, Tültő Sándor 
oklalja rá (39. •«)). 

Hatvankél öreg, tizenhárom idei csikó van Kulcsár Vendel keze alatt. Legkülönb 
futó lova a Zsandár, — a többi aszármazás után van elszenlüvcD : Mira, Sári, Sárga- 
csinos. Öregzsandár, Reza, Vádni (jó az ina '.). Pille, Fáni . . . 

Kulcsár Vendel kissé rátartósabb, mint a juhásznép, a szót is takarékosabban csur- 
ranlja eleinte (40). 

— Mert, úgy-e Vendel, csikós az első a pásztorok között? 

- Az : — bólint \endel, — de igen hamar ott hagyják az embert a lovak '. Meg 
má' nem úgy van itt máinapság, mint régen. Nem úgy őrzünk. Lóra se ül mán a csikós, 
csak ha cédaságból I 

Fia, Fercsi, nem jön közelebb. Nem bizalmatlanság : emberség. A fehércseléd legyen 
kíváncsi, férfiemberhez nem illő. Majd ha szólítja az apja. Most a tudományt magyarázza 
az öreg. 

Van itt állal : fekete, sötélpej, gesztenyepej, világos pej, sötétessárga, aranysárga, 
világossárga. Most a feketét, meg sötétpejt keresik leghamarébb. Ahun a', az a hókás- 
fejú, azt kedvellik legjobban ! Az most meg van pörgenve, mert kicsit kényes. Hogy mi- 
kor kesely? Ha fehér a lába. A kinek orrig fehér a feje. az lámpás; a homlokán fehér: 




1.1- \ZVI.\VÁI1I MÉMÍS.IÁHÁSON. m) 

csillag ; a kinek az orra körül van a fehér, az meg hókás. A kinek csak pár szál fehér 
szór a képin : az tűzölt. Aki ló akar lenni, annak kell : jó mély szegy, helyes lapocka- 
fekvés, jó csontos láb, jó lapicka, meg mar hozzá ; rövid derék (kivált nyereg alá), meg 
jó nyak. elég hosszi. úgy legelhessen, hogy lábát szél se veti. Baj ? Van velük elég. Leg- 
jobban a rúgásra kell vigyázni, azt mindjár umslagóni . . . Olyan a csikó, tekintetes 
uram. mint a gyerek : kíváncsi. Hentereg, szeleskedik : megüti a lábát s akkor csak any- 
nyit ér már, mint a bőre. A veszedelem, ha idegen állat keveredik közibük. Nem lehel 
kivenni. Nem szenvedik, liogy az ember kivesse belőlük. Ha az ember fordít, a ménes 
még erősebben fordul. A vidék minden lova itt nötl, a dűlő úttól már minden zalavári 
lovat tartani kell, olyan vígan jönnek ide ... Ha meglátják itt a szabadságot a hámból, 
kficsisember legyen, aki marokba tudja marasztani őket. Négy esztendői töltöttek itt. — 
aztán kötöfékhez szokik négy hetet, majd járni tanul a rúd végin. Vannak köztük bolon- 
dok, kivált a harisnyásak. nemhiába Nónius-ivadék valamennyi. A legelő? .ló fekete tőzeg 
az álla (alja), négy-öl cszlendőnkinl az árviz is javítgatja . . . 

Lássuk a csikósbojlárl, a FercsiL Szólítja az apja : Idegyúhetsz I Lassan mozdul a fiú. 
No 1 ( iyer' ínlvásabban I Vedd elé a vizsgádat I 

A tarisznyában egy csinos tükrös. Csak az idén próbálkozott először a fiú ; 6 még 
nem bizsókkal. csak úgy bicskával, a kiisztorával. 



37 




A ZAI. AVARI JIENT 



— Elég éles? 

— Addig cseszeli, 
addig cseszeli, míg úgy 
kipallérozódik, hogy a 
hajai is fogja. Dombor- 
faragású. ügyes levéldísz 
van a kis iharfa holmin, 
benne a tükör : serkedő 
bajuszát a mikor pödör- 
geti, akkor tekint abba 
a fiatal csikós. 

— De. a Tütlő 'ván- 
dor, ott a (lólásszilnéi, 
a' tud hozzá. Csuda az, 
tekéntetes uram. a kibe 
akkora tudalom lértl Tuti 
az faragni mindent. A 

télen az' apját formázta ki, de olyan hasonlatosan, mintha odapöklek volna! 

Ballagtunk a (lólásszil felé (41). 

Ábrándos kékszemű, szőke fiú a Sándor, jámbornak látszik, mint a bárány. Az em- 
ber szeretné megcirógatni. Finom növésű, vékony csontú s olyan ismerős I . . . Hol is 
láttam én ilyen arcot '. . . . Igen, régi olasz képeken vannak ilyen alakok : Filippo Lippi 
álmélkodó Madonnái mellett térdelnek ilyen szelid arcú pásztorok, (.35). 

Mintha a falkája is — vagy négyszáz bárány - kezesebb volna. 

— Mi a neve a kutyádnak. .Sándor? 

— Sakter. 

— Miéit? 

— Mer' igen csibefogdozó természete volt, — mondja mosolyogva a fiú. 

Letelepszünk a terebélyes szilfa alá. Ügyelem mozdulatait, arcát, egész magatartá- 
sát : hogy mennyi nemes egyszerűség, mily ösztönszerű intelligencia s — nincs találóbb 
szó rá — mennyi báj van e fiatal legényben ! Hiszen nincs a magyar pásztorban semmi 
abból a színes hányiveliségből, ami annyira jellemzi, például, a spanyol pásztort, — de 
nehogy azt tessék hinni, mintha ebből a szelidségből hiányoznék az erő 1 Nem puhaság 
ez, nem germán maflaság, inkább valami öntudatos. 

a maga erejét már kipróbált nyugodtság. a minek 
a délcegsége sem kihivó. Ilyenek azok, a kikre ösz- 
tönszerűleg rábízza az ember a vagyonát, de a tisz- 
tességét is. 

Szavában semmi hetvenkedés. Félretekint, odébb 
is lép, mintha a bárányait ügyelné, a mikor édesapja 
dicséri : 

— Hogy szereti a könyvet, tekintetes uram 1 
A zalavári mester. Szabó Béla, aki jóféle ember, 
váltig mondja : illen diák még nem volt a keze alatt. 
Papnak köUölt volna adjuk mi ezlet ! 

A fiú néz messze, a távolban kéklő Bada- 
csony felé. 

— Az essőt lesed, Sándor? Mintha felhödzenék 
Badacsony fölött? 

— Nincs itt már hitele semmi felhőnek. Eddig 
mikor ködös volt a Badacsony teteje, gyütt az esső. 




TÜ TTÓ SÁNI.OIi ÉS AP.IA, TLTTÓ VI'NDEI. 
A LEBU.I-Pt'SZTÁN. 141) 



38 



JUHÁSZ A VÖRÖSMBZEI 
PUSZTÁN. (42) 



Ma már akkor se esik le, ha fölöttünk jár annyira, hogy a 
J^ kampómmal (a juhászbot) elérjem. Április óta nem járt víz 

J^_^ rajtunk. 

■ ^^ — Minden megfordult, — sóhajt az apja is. — Eddig 

W^^k aszondluk : Somogy derül, bocskor merül; ma má' Zalát is 

M^^^^ nyomja a nyár, hu Somogyba süt. Mondtuk az őszszel is : hideg 

■ ^^^^F lösz a télen, farkán vedlik a tik (tyúk), — dehogy lett. Semmi 

1 ^^^f tél. Csak éppeg annyi, hogy az akóba (akolba) megfőzze az em- 

1 BV bért a gőz, az elleté.snél ... Ez a fiú is attól bángyorgott egész 

iHH ^^^^ tavaszon . . . Tessen már kitalálni véle valamit, tekéntetes uram ! 

ll^^^PB^ Tudakoljuk Sándortól, mi a vágyakozása? 

Jfjjj^^^^ Hal elemi iskolát végzett Zalaváron ; a mester ád könyvet 

néki, meg újságot, abból tanul, de ez nem elég. 

— Vágyam, ami van, azt bizom a jó Istenre, de azt, uram, 
érzem, hogy mindent meg tudnék tanulni 1 . . . Há'szen jó itt 
a szilfa alatt, igaza van a tekéntetes úrnak ! Azt is tudom, nagy 
a tülekedés a világba, de én nem akarok elvenni senkitől semmit, 
megférek én olt is, mindenkivel. Nem lehet az, hogy én csak ebbe a széjj kilátásba talál- 
jam örömömet. Ne bántsuk már, tekéntetes uram, mer' csak édesapámat szomorítjuk vele. 
De csak vallattuk a fiút tovább. 

Végre kitört lelkéből vágyakozása : hogy nem elégíti ki öt a babrálás tükrösön, só- 
tartón, pásztorkampót is cifrázott már eleget, — tanulni akar, többet, mindent, mindent, 
annyit, hogy ő is olyan művész legyen, mint Fadrusz .János ! Arca kipirult. 

— Olvastam, vannak faragó oskolák. Van Homonnán is, van Szegeden is, oda sze- 
retnék menni . . . Abba inkább, ahol több magyar van. Én ott első leszek, a lelkem 
rajta ! . . . Mernék egy-egy vasárnap Keszthelyre, a muzeumUi, Sági tekéntetes úrhoz. 
Amit ott látok, pásztormunkát, olyat én tudok csinálni. De mást szeretnék! Mint a régi 
uraság szobra, a Festetics grófé, a piacon ! ... Ha már el nem juthatok innen, jó Iste- 
nünk megáldja tekéntetes uram, olyan könyvet küldjön nekem, a kibe' művészekről 
van írva. 

Magyaráztam a fiúnak, micsoda hegyeken kell átmászni, mennyi láp, a miben el- 
nyelheti a hinár, mennyit kell tanulni, nélkü- 
lözni, mennyi keserűség, s a mikor tud majd 
olyan szobrot csinálni, mint a régi uraságé, 
akkor is még : mi messze még a boldogulás ! 
Mind csak azt felelte és halkan, egyszerűen : 
megjárnám én ! elviselném én I megtanulnám 
én ! . . . Végül pedig azt mondta : 

— Ha meg a jó Isten úgy rendelte, majd 
jönnék hát vissza, ide, a szilfa alá. A fóka mellé I 

— Nehéz lenne már akkor, Sándor ! A vá- 
rosi uras mód után ! 

Lassan, kicsit mosolyogva, intett a fejével, 
hogy : nem, nem lenne nehéz. 

Akármekkora város, ;iz én lelkemet ki 
nem cseréli. 

Édesapja is bólintott ! 

— Nem tekéntetes uram, facér ember nem 
lenne ebbül. Az én fiamból ! 

>zi..Mi,Ai I .11 iiÁ>zt,K, Búcsúzáskor még egyszer megkért a Sán- 

■MOLi>ÁR isTNÁ.N pizsF. ÉS PAP .JÁ.Nos). (42a) dor fiú : 





NYÁRFASOn A BALATONVIDÉKÉN. (43) 



- A könyvel, uram ! A jó Istenünk is megáldja. 

Ott maradt a szilfa alatt s körülötte négyszáz bárány. Édesapja, a juhászbolra kö- 
nyökölve nézett utánunk : hátha valamit mégis csak kitalálnak véle, az ő Sándor fiával, 
ezek a lekéntetes urak, akik olyan szépen beszéltek . . . 

Szóljunk már most azokról is, aa kik nem íaragnaks. 

Még mindig itt, a poéta pátriájában : képzete gyors szái'nyán aki annyiszor égbe 
csapongót! s ömledező szerelem zengett bűtelt ajakáról... 

A Pacsára vezető postaúton föl — méltóságos jegenyesor itt is, mely remekül kere- 
tezi ezen a vidéken a tájék egyes képeit — s látjuk a távolban, mint itt mondják «túlafelüb 
Badacsony csonka tetejét ; alatta, idébb, mint itt mondják ((inlibes : (iyenesdiás, Vonyarc, 
Győrök, Mece, a magyar tengerpart. Tovább, el délnek, az öreghegyi tanya mellett balra 
marad Bogánvár. két sudár jegenyével a tetőn . . . .\ vörösmezei majorba vezető út mentén 
már fölnyesett jegenyék, hogy a vékony árnyék se tegyen kárt a termésben... Szelid, 
békés vidék. Amint nézzük, szinte halljuk Kisfaludy édes, elringató verseit s himbálóznék 
az egész táj, kellemesen, akár a Kisbalaton ingóin a bőrhíd. 

A .Subrivágás alatt könyöklik az út s olt, a lóhertáblák közi. őrzik a fókákat, «akik 
nem faragnakR. 

Rodolf Mihály, a zordon erkölcsű Rodolf ( >yörgy egyik fia van a bárányok mellett ; 
tőle négy-öt puskalövésnyire, a Subrivágáshoz közelebb, legeilel Horvát Károly ; lent 
pedig, a horpácsos, hepehupás 
Buberekben, maga az öreg 
György vigyázza — mindig 
állva — a rambulikat. Cblögél- 
hetne, nyugodalmas penzióban, 
az öreg is már ; egyik fiából úr 
lett, majorosgazda az apátság- 
nál, — de ö bizony el nem 
veti azt a tisztes pásztorkampót, 
a kit még öregapja faragott itt 
fényes barkócafából és száz 
esztendeje mindig Rodolf-kéz- 
ben szolgál birkatérílésre. 

Ők azonban, a Hodolfok 
és társaik nem faragnak (44). 

Különös ! . . . Hisz' a ma- 
gyar pásztor — úgy tapasztal- 
tuk eddig — szinte kusztorá- 




BODOLF MIHÁLY ÉS HODULF JÓZSEF ,J I 
A VÖRÖSMAJORI PUSZtAn. (44) 




.Vn/oii'/u.v Itefiú: .1 m-i'jyar ».•;' 



ÍJ 

val születik ! . . . És ezek is pásztorok, apjuk, öregapjuk pásztor volt valamennyi, amióla 
csak vannak! Vagy talán nem magyarok?... Csöndesen, meri jaj annak, a ki ilyet mon- 
dana nékik. 

Pedig hál mégis így van. Nem faragnak, de nem iá vcUak elejétől magyarok. 

Álljunk meg ennél a kérdésnél. 

A Rodolf-pásztorcsalád — mint az nyomozásunk során kiderült — Kőszeg vidéké- 
ről szegődött az apátság szolgálatába. Régen, még amikor a gotvici apáiság kezelte az 
uradalmat. Tudni kell, hogy a török másfél századig tarló hatalmaskodás után, kiszorit- 
lalván az országból, a földúlt apátságok is lassankint helyreállíüaltak. így Csorna, Tihany, 
Zirc, Szent-(iotthárd ; Zalavár 1715-ben az Al.«ó-Auszlriában fekvő, akkoriban hírneves 
gotvici apátsággal kapcsoltatott össze, következő föllételek alatt: 1. (iotvicé a löfeiügye- 
let, de Zalavárnak külön apátja legyen ; 2. a zalavári apát (lotvic segedelmével köteles 
az apáiság javait visszaszerezni ; 3. a monostor mielőbb építtessék föl ; 4. az elpusztult 
templomok állíttassanak helyre, slb. így intézkedett III. Károly 17lD-ben s a gotvici 
apát, Bessel (ioltfried, a gotvici konventből küldöli apálol Zalavárra: Ludvigsdorf Emili; 
nyilván ő hozta az uradalom német cselédjeit. Utóbb teljesen Golvic kezére kerüli az 
apátság s az ország az 1802., 1807., 1810. s 1827. országgyűléseken szorgalmazza Zalavár 
függellenílésél, amit végre a magyar kormány 1873 október 23-án kell királyi leirattal 
el is végzett : egy pápai breve fölbontja a zalavári és gotvici egyházi köteléket s az apát- 
választás joga — a Pannonhalmának 1802-ben kijelöli alakban — Zalavárának is vissza- 
adatott : 1874 március 12-én megválasztják apátnak Modrovics (iergelyl s így lelt Zala- 
várának, három század után, ismét önálló, magyar bencés apátja. A hajdankori szalavári 
apátság történetével foglalkozol! egéfzen fiatal korában \\'lassics Gyula is, sürgetvén ö 
is a függetlenílést : «A szalavári apáiságnak elválasztását Golviclól, felszázada elmúlt, 
hogy sürgeti az ország, mely ügyet leginkább a zárda kezelésére és hűségére bizotl országos 
levéltárnak menekülése az idegen elemtől teszi nyomatékossá. így rövideden, hiteles 
okiratok nyomán adtam a szalavári apáiság történetét. Fontos egyrészről azért, mert 
nevezetes okmányokat rejt országos arkivuma ; másrészről azért, mert a jövő ország- 
gyűlésnek főtárgya leend a papi javadalmak rendezése, itt pedig a szalavári apátságnak 
törvényes elválasztása Golviclól (1869).» 

A német világban kerüllek tehát ide az akkor még német Rodolfok is. Ma már 
zamatosán magyar minden szavuk, szokásuk .sem igen maradi idegen, de faragni biz' ők 
nem faragnak. A fajta, a temperamentum teljes átalakulásához egy század nem elegendő. 
Kettő se. 

Kissé messzire távozunk a Rodolfoklól, de ennek a kérdésnek a kapcsán közlöm 
azt a levelet, amelyei a minap kaptam egy érdeklődő földbirtokostól, a szatmármegyei 
Sárközből. Azok a pásztorok sem faragnak, de nem is magyarok. ccA magyar pásztorokról 
a (iBudapesti Hirlapn-ba írott cikkét olvasva, írja az én szíves olvasóm, eszembe jutott, 
hogy az alábbiak talán érdekelni fogják. Mindenekelőtt nagyon örvendek, hogy töljbször 
Hermán Ollóra méltóztatik hivatkozni. Kitűnő tudósunk bizonyára tanúskodnék mellettem, 
ha azt állítanám, hogy van egy nagyon ritka madár, a lappantyú vagy kecskefejő (capri- 
mulga), mely csakis olyan helyeken fordul elő még, ahol sok a nyáj. Valami nyolc éve 
láttam ezt a mailaral saját tanyámon. Nem csoda, mert itt, Szilágymegye határától kezdve, 
déltől északnak, Szatmáron, Igocsán s Beregen ál, ötven holdtól fölfelé az ezer holdakig 
alig van gazdaság, hogy juhot ne tartana. Itt a akapulos pászlorn még ritka, — igaz, 
hogy az itteni juhász nem tiszta magyar, kivált származásra. Éppen a nagyon szép, barna 
ősmagyar arcok gyanúsak s a görög kalholikus vallás többnyire nyomára is vezet az oláh 
származásnak. Hanem ez aztán olyan ősrégi pászlorfaj, hogy akadnak köztük alakok, a 
kiket holmi ki;-sé pityókos athéni i)olgár ma is faunnak nézne. Van egy hetven esztendős 
juhászom ; a hatvanas évek elején mini huszár Würltembergben együtt szolgált azzal a 
Dobner kadéttal, aki a debreceni kollégiumból szökött meg a Baknnyba betyárnak s 



olt csapott a verbungós káplár tenyerébe ; beszéli róla az öreg, hogy a lábával olyan 
szépen tudott írni, mint más fiú a kezével. Ugyancsak az öreg őrzi a birkarüh gyógyítá- 
sának egy ősi módját. (Ennek a birkabetegségnek a gyógyítása körül egész misztikus 
tudomány fejlődött a juhászok körében.) Úgy mondom el, ahogy az öregtől hallottam. 
— Katonának rukkoltam. Debrecenből indultunk, meri a vasút Cí^ak Debrecenig 
járt. Apám kiséri ki a tanyáról jó darabon s aszondta : Fiam, én már öreg ember vagyok, 
mire te visszakerülsz katonáéktól, nem is élek tán, hanem le azért juhász leszel megint, 
hát megtanítalak most a rüh orvosságára. Apám nem igen bajlódott a birkával, de rühes 
soha nem volt az ő nyájában. Meg is tanított... Hej, tekintetes uram, szörnyűség az 1 
Mondtam is édesapámnak mindjárt, hogy én azt meg nem teszem, ha könyökig kopik is 
a kezem a rubelesbe. Hanem ha a tekintetes urunk annyira firtatja, elmondhatom . . . 
Ki kell választani a nyájból a legszebb, a legegészségesebb anyajuhot. A négy lábát dróttal 
össze kell kötni, aztán a sütőkemencében elevenen meg kell égetni. Amikor úgy össze- 
égett, hogy csak csupa szén, azt a szenet porrá kell törni s abból kell minden sózáskor 
egy csipetet a só közé keverni. 




BIRKASZrilKOLÁS. IVÖRÖSMEZŐ.) (45) 



így beszéli az öreg juhász. Én pedig meg vagyok győződve, hogy a gyógyítás e 
módjának magyarázatát a régi pogány tüzáldozás szertartásában leljük meg. Ilyen ősrégi 
pásztorfajta itt a miénk. Ezek még nem igen olvasnak újságot. A fiatalság fölveszen 
ugyan már egy-egy suriasí ruhadarabot, de a fajta még ősrégi, ami sok mindenből 
kitűnik, nevezetesen abból is, hogy mennyire szeretik a kutyát. Szalmár és Sárköz mentén, 
széltében lóg most is magas állásokon a lóhús a kutyáknak.!) 

Gyerünk vissza Rodolf Mihályhoz a vörösmezei majorba s álljunk szóba vele (45). 

Rohan elénk nagy lelkiismeretesen három kis hegyesfülű, fekete pumi. Iparkodnának 
még szaporábban, de kölönc n nyakukon, veri a térdüket, figyelmeztetvén őket : lassan siess 1 

— Nem kell megijedni, — mondja Mihály — csak barátságoskodik a', nem bánt. 

— Adj' Isten, Mihály! Mit csinál a fóka? 

— Hát csak evegelődnek, tekéntetes uram. 

Mihályon még magyar nadrág s csizma, de a kabát már polgári szabású ; a magasra 
gombolt mellényen ezüst óralánc s a tarisznya is csak afféle dísztelen szokmány-munka, 
amilyet a keszthelyi vásáron a posla-ház előtt árul a szíjjártó. A juhászkampón sincs 
semmi cifraság. 

6* 



A kutyáknak mi nevük '.' 

— Az öreg, mert az az íclesanyjnk, az. a Madár. Amaz oU a Hangász, mer' hogy 
mindegyre muzsikál. De a leglöbbelérő ez e', a Picin 1 . . Hogy miért Picin ? . . . Hál hogy 
a nevéről hfjjuk. De ért is ez a birkához, mindent. Csak szólni kell neki : eredj ! Fordflsd 
el ükei I Ne ereszd el arra ükei 1 . . . Egyszeribe a fóka elejibo fordul s nem is moccan 
az onnan, egyik se. Hogy olyan csöndes? Ha akarom, ugat is. Eredj, Picin, ugasd ükei! 

Iszkolt nyomban a kis fekete jószág. Megkerülte egy iramodással a falkát, ugatva, 
mintha i)ör()lne velük s a birkák szepegve dugták össze fejüket ; tudakolták egymástól, 
sugdosva : miért haragszik most úgy ránk a Picin, amikor mi semmit sem vétettünk? 

Egyet füttyent Mihály — s a dolgavégzett munkás önérzetes nyugalmával ballag 
vissza mellénk a Picin. 

— Ilyenkor megcirógatom. Hagy tudja, liogy van neki böcsületi. 

Hanem a faragást, azt kissé lenézi Rodolf Mihály. Egyéb a juhász dolga, nem a 
faricskálás. Az állaton legyen a szeme ! Megfizetik érte, hál a dolgát végezze ! 

Böcsületes, tiszteletreméltó okoskodás biz' ez. Én szállítom néked a munkát, le 
szállítod nékem érette a bért, — adunk s veszünk egymástól, amint dukál. Ez a szolid, 
józan üzleti felfogás. De úgy-e, mintha hijjával volna annak a temperamentumnak, ami 
magyarossá teszi a magyar ember munkáját? 

— Aztán mi a fizetség a dologért, Mihály? 

— Évente huszonöt pengő pénzben, tizennyolc mérő gabona, egy hold kukorica, 
egy hold rét, két darab marhatartás, öt tsertés disznó* s egy fertály kert, — mondja 
igen elégedetlen. aMerl a faricskálásból meg nem élünk, tekénleles uram... Nékem 
nincs is hozzá türelmem. Azt tartom, nem is igen tud az őrizni, aki a kusztorával 
vesződik. Annak nincs is arra az esze... Szent igaz ugyan, innen-onnajd elfogy már a 
birka s jó annak, aki máshoz is sejdinl. Ha tám majd pénzt is kereshet a faragással ? !» 

Ez is becsületes, józan üzleti okoskodás, — és úgy-e, száz esztendő sem tudta 
kipusztítani Mihályékból a német természetet? És úgy-e, nem azért van művészi készség 
és hajlandóság a magyar pásztorban, mert pásztor, lianem azért, mert magyar. 

... El bizony, elfogy a birka, — panaszolja a vörösmezei majorban Rodolf Mihály. 

— Elfogy. Egy vidéken, körül-körül, ma már sehol sincs. Aki van, azzal is elegendő 
a baj. Kivált így, amikor herében etetjük. Osak félrepeslanls, megdagad az állat, egy- 
szeribe. De aki juhász, a' segít rajt' ! Aki nem a farlcskáláson járatja az eszit, a' segít ! 

— Hogyan? 

— Ha kicsit dagad meg, elhajtom a heréből oda, ahol már le van rágva. Koplaljon. 
Ha egész fóka dagad, megkergetem ükei. Aki meg nagyon oda van, azt megdobolom. 
Tanulás köll ehhez, nem cifra kampó, meg faragó kuszlora. Hanem, így né I . . . Lábam 
közé fogom a dagadt állatot s dobolom, két ököllel a ahorpészáts. Egyet bulTan — 
s rendben. 

— Hány darab van a kezed alatt, Mihály? 

— Négyszázharmincegy. 
— • Ismered valamennyit ? 

— Én, lekénteles uram, megismerem én, valamennyi csak van. Hogy honnan ? Hogy 
mirül ? . . . A tanulás teszi csak. Elléskor ráadom a bárányra a számot, azt viseli három- 
négy nap, szurkolásig. 

A számot : . . . 

Ma már «számot» adnak a friss bárányra '. Nem a szoklatót ! . . . Hanem azért a 
magyar pásztor mégis csak szivesebben marad a szoktatónál, a rovásnál. 

Mert a szoktató — száz meg száz furábbnál furább kis holmi — már pásztorművé- 
szet. A stilizálás, a művészi egyszerűsítés kezdetleges remekeire bukkanunk közöttük. 

Hogy az újszülött bárányka el ne keveredjék szoptatóanyja mellől, az anyajuh 
nyakába akasztanak, például, egy fából faragott kulcsot s ugyanolyan fából faragott kisebb 



45 

kulcs kerül a kis bárány nyakára is. Juhász leleményesség, hogy milyen szoklatól farag. 
Láttunk tömérdeket. A gazdag keszthelyi múzeumban. — ismételjük, Sági János teremtette a 
semmiből s fejleszti, gondozza ma is. országos elismerésre méltó szeretettel és buzgóság- 
gal, — van: somogyi kanászbalta (balaska), imádságos könyv, juhászkampó, ásó, bicska, 
fözőkanál, hurkatöllö, csípövas. fésű. hegedű, lörs, teknő, makk, szív, kehely, csónak, lóvakaró, 
kocsioldal, bárd, gomba, kefe, csizmahúzó, lapicka, lakat, vágódeszka, székhát, cifra pacal- 
metélö, pitii, mosószék, héber, uborkagyalu, emberi alakok, vályú, kaszakőtokmány, tejes- 
fazék, citera, csutora, trombita, csordáskörte (fenyőtoboz), vikszos kenő és fényesítő kefe, 
tulipán, kolomp, olló, iga, szőlőprés csavarja, nagy bötük. kereszt, csöngetyü, tészta- 
reszelő, istállólámpa, birkanyiró olló, sarkantyú, létra, ablak, melence (kis teknő), fapapucs, 
pipa, fejsze, káposztagyalu, lóláb, ekevas. csoroszlya, véső, kaszaüllö, sajtár, hal, csap, 
síp, evezőlapál. hálót ű, tölcsér, szénahányó villa, vasaló, patkó, kéz, kerék, fül, szarv, 
vonókés, katonai gombpucoló, gereblye, ház, tyúk, bárány, kályhaszem. taliga, csizma, 
pisztoly, puska, érdemkereszt, katonakulacs, ágyú, sarló, szita, tarisznya stb. stb., — s 
ezek közt számos olyan holmi, amelyekre ma már rá nem ismerünk, nyilván régi, divat- 
jukat múlt, vagy már fsak egyes vidékeken otthonos falusi gazdasági szerszámok. És 
mindenből kettő, — egy kisebb s egy nagyobb. — összesen pedig annyiszor kettő, ahány 
bárány születik a juhász keze alatt. (.316 — 17) 

Mennyi leleményesség s mily tanulságos magyarázata a környezetnek, a népéletnek, 
a szokásoknak ezekben a gyermekjátékszerű kis fafaragványokban, amelyeket az öreg 
pásztor a padlásra hajít s apránkint ott emészt el a szú. Aki még faragja manapság a rovást, 
a szoktatót, — mert sokhelyt már az egyszerű számozás járja, — maga csinálja, mert úgy 
kívánja a pásztoremberség. A kiérdemesült öreg juhászét el nem fogadná a kölyökbojtár se. 

dAz ezekhez illó analógia, — irja Hermán Ottó. a magyar néprajzi tudomány atya- 
mestere, — szerintem az európai lappoknál s valószinűleg északkeleti Ázsia más taránd- 
szarvast tartó népeinél is szokásos jegyrendszer, amelylyel 1888-ban Norvégia északi vég- 
vidékére — Finnmarkén — tett utazásom alkalmával ismerkedtem meg s amely így alakul : 
a la|ip gazda annyi la|)OS, mindkét végén szarvasfülszerüen hegyezett fácskát készít, ahány 
tarándszarvasa van ; erre minden egyes szarvas mindkét fülén különböző behasításokat 
és kimetszéseket végez s ezeket a fácskákon híven utánozza : ha szarvasa eltévedve más 
nyájba vegyül vagy ha elhajtják : a fácska segítségével biztosan reáismerhet. Most ez a 
rendszer a norvég részekben hatóság előtt is bizonjitó erővel bír, amennyiben a lapp 
gazda jegyeinek egyik másolatát magánál tartja, az eredeti gyűjteményt ellenben a norvég 
lensmand-nál teszi le, aki peres ügyben ezen az alapon ítél ; a lensmand minden fácskára 
rávezeti a birtokos nevét.s 

A szurkolás úgy megyén, hogy a szurkot fölolvasztják s a drótból hajlított számokat 
szurokba mártva, az anyabirkának az orrára, a báránynak meg a hátuljára nyomják, 
jelezve így, hogy hányadik elles. 

De meg szóra is hallgat az állat, — magyarázza Rodolf Mihály. 

— Egy füttyentésre elfordul ; a cuccanásra riást tesz. Megálljon csak a teként€t«s 
úr : Ahun az a vezérürü, a Biciklis, majd ide gyün a' mindjárt, csak szólétsam . . • 
Biciklis, te 1 

Jött a Biciklis. 

— Szokott Illen vezérürünek szók neve lenni. Ez, mer' igen jó járó volt, maga 
szerént ment. azért maradt rajta, hogy Biciklis. Az a pörge szarvú, az a Meggyes. A' meg^ 
akinek ollan szétálló szarva van, .szép csákós, az a f.sákó. E' meg a Bajor. Hogy mér'? 
r.sak rá lett szentüve, hogy értsen szól. Még van egy, a (ióla, mer' úgy kapkodja minden- 
untalan a hosszi lábát. De, hej tekéntetes uram, egy kis essö, az hibázik, már április uta. 
Nem lesz ma se. Ollan gyönyörűségesen Ígérkezett, hogy még! Délig felhődzött a Bada- 
csony fölött, de most, délután elment a dísze nekije. 

Eső után sóhajtozott Horvát Károly is. a Subrivágás alatt. 



40 

Kis fekete, hegyesfülü pumija, a Cipő, éppen lérílelt, amikor odaértünk : riadtan 
lohollak a pörge szarvú magyar kosok. 

— Hál kigyelmed, Horvát, éri a kusztorához? 

— Tudlam hozzá, lekénletes uram, má' gyerekkoromban, pedig a gatyamadzagom 
még kilofogoll. Mostanában nincs olian könnyű legelőm, nem érek rá faracskálni. Most 
csak jósolgatom az időt. Kgy kis cssől!... A hajnali felhő mikor megfutja az eget, azt 
tartjuk, délutánra megjő az essó. Ma, nem. I'edig reggel szentül hittem benne. Mind 
biztattam a Cipőt : napestig megázunk ! 

— Ért a Cipő magyarul? 

— Csakis magyarul. A pumival a rác is magyarul beszél, ha azt akarja, hogy szavát 
értse. Ezt, a radai hét rossebb rágja ki, egy vagyonért se adnám ezt én 1 Tessék odá- 
tekénteni, egyet intek nekije, hogy böködi ódáiba a Pörget, mert az fejes ürü, nagyon ! 

— Aztán hogy jósolja kigyelmed az időt? 




— Csak úgy, gondolomformán, ahogy a csillagok mondják : a Fiastik, a Sánta Kata, 
a f'.öncő, meg a Zsidócsillag, amelyik este legelőször kél föl. Ránézésbűi tanul az ember. 
A faragást is úgy tanuljuk éppen. Kgyik a másikára nézve, faragcsálódtunk. De most 
kevesebbel, amióta a major mellett vagyunk. Ide nem kell tarisznyázni, az asszony kihozza 
az ebédet, estére meg bemegyünk a kényes birkával. Nem mint régen... Hej ! 

Haladtunk tovább. 

A (iulakútnál kis csörgő forrás, a Dudnra. 

Egész kis paradicsom, árnyékos liget a napsütésben izzó széles legelön. Szíves 
vezetőnk, a gazdasági irnok, ö is az időre panaszkodott. l)e milyen modernebbül 1 

- - Hetek óta pusztít a szárazság, l'ünkösd vasárnapján osett, de alig kaptunk tizenegy 
milliméternyi csapadékot, holott más körülmények közölt egy egész napi csöndes eső tizen- 
hat milliméternyi csapadékot szokott eredményezni, mely már lehet egy ekevasnyi mélységre. 
A légsúlymérő ma is biztatott bennünket, de a szél kizárja a kellő felhőtömörülést . . . 

A juhásztudomány komolyabb erkölcseit Öreg Rodolf György magyarázta meg 
nékünk, a német származású Rodolfok közöli a legöregebb (46). 

A hepehupás Buberekben álldogált, ősi juhászkampójának, a százesztendő folyamán 
tükörfényesre kopott barkóraágnak támaszkodva. 



Tiszteletet parancsoló szikár alak ; sovány, mint a görcsös fából faragott pátriárkák 
az ónémet kálváriákon ; arcabőre az örökös napsütéstől, széltörülgetéslöl már nem is 
bronzszínű, <ie mint a régen járó rézpénz, szinte fekete. Szeme, nézése szelid ; a mozdu- 
latai is. Egyáltalán, juhászemberen meglátszik, hogy szeliden bánik az állattal, inkább 
cirógat ; viszont a gulyás, a csikós, a kanász mind keményebb kötésű, egyre inkább ütésre 
áll acélos ökle. 

Első kérdés, mint rendesen : mi újság? mit csinál a falka ? 

— Egy-egy kicsit szedegetnek, mer' már eltek. 
Aztán a kutya, a hűséges társ. Bogár következik. 

— Nimct fajta, azér hosszabb a füle nekije. Olyan vadas, még fiatal. 

— Úgy hát németül beszél vele kigyelmed ? 

— Nimetül .' . . . Nem tud itt németül, tekéntetes uram, senki, egy szól se. Tudott 
egy, keltő, de negyvennyócban agyonvertük a gazembereket, — mondja az öreg olyan 
szeliden, mintha azt említené, hogy egy-két alkalmatlan tüskebokrol kiböködlek a legelőn. — 
De nem ez a jó pumi 1 A jó puminak pici a füle, hegyes az orra, de nekem már ez is 
megteszi erre a kis időre. 





—-^ 

i 





A BALATON- SZÉLÉN. Íí7i 

— Mióta szolgál, öreg? 

— Miháncs apám után tudtam menni. Itt születtem a szomszéd bárándi majorban. 
Édesapám is, öregapám is, aki ezt a botot vágta. 

— De hogy semmi cifra nincs azon a boton! Semmi faragás rajta? 

— Semmi, ezen. Öregapám óta, azt tartottuk : a jó juhász nem faracskálódik. Én, 
tekéntetes uram, nem is furuglyáltam, de még csak nem is fütyültem soha. (".sak mentem 
az állat után. Sok volt itt az erdő, ollan helyt nem lehet neszezni ; az állat elbódorog a 
sűrűbe. Nem is volt szabad. Öreg juhász, ha megtudta, meg is pirongatta az embert. 
Erdő melleit mindig talpalni kell, ón pedig síkon se ültem le soha. mindig álltam. Most 
is, csak akkor ülök le, ha egy kis idő van. Meg, mer' gyöngülnek a lábaim. Vigyázni 
kell ! . . . Ez kényes birka, tekéntetes uram, megázni nem szabad nekije ! Egy kis felhő, 
be velük a szérüs kertbe ! Nem mint régen, a magyar birka, aki úgy nevekedett, hogy 
első naptól az időhöz törődött. Őriztem én koprifej birkát is, akinek kopasz a feje, kopasz 
a hasilája, meg a lábszára is, de oszlán, helfenbe, gyűlt ez a rambuli (rambouillet). 
Én sohase szereltem az állatot megszakúlatni (zavarni), hát inkább csak ballagtam utána, 
nem a kutyára biztam. Ma is csak eső előtt, vagy csapáson küldöm a kutyái értük, 
egyébként mind az inán vagyok. 



-- Nem Ifi kigyelmed, hogy aiulg beszél, én luiud irogHiok ? 

— Nem félek. Igaz ember voltam, amióta vagyok. 

— Húliia elvész a laikából.' 

— A' nem akkora baj, mintha több van benne 1 . . . Pedig az én időmbe, még úgy ötfen 
tájt, aszondta a juhász : az enyimel ne olvassa a kasznár úr, elég a', hogy az uraságé 
min' megvan '. . . . Mi most hetenkint olvassuk, megvan-e mind .' ('sak akkor olvassuk össze 
minden osle, lia csúnya (sürü) vágásba őrizzük, ollanba, hogy alig lehel benne bujkálni. 
Mer' ott megakad belüle s ha hibázik, keresi az ember. 

— Szép, szép, de egy kis faragás még se ártana azon az ősi juhászkampón I Lám, 
az öreg Tüttö, ha ismeri kigyelmed, az se volt utolsó pásztorember a maga idejében ! 
Micsoda szép botokat, tikresekot. meg sótartókat cifrázott az a kuszlorával I 




IIÉSZLET A KESZTHELYI HATÁRBÓL. 



Öreg Rodolf (iyörgy igazgatta nyakán a fekete selyemkendőt, — néki még nyakán 
a régi juhaszviseielből a többszörösen körültekert fekete selyemkendő, két csücske módosan 
másliba kötve. — röstelt valamit. 

— Hogy ismérem-e .' Az öreg Tütlőt?... Számadóm volt. Sajátjába van már. Ott, 
né, a hegyen. Háza van . . . Ollan ember, volt tehetsége hozzá . . . 

— A faragáshoz? 

— Azt nem firtatom. De az a jobb, hogy ahhol vól, hogy hajlékot építsen, meg öt 
hód földet szerezzen melléje. Faragás ide, faragás oda, tekéntetcs uram, mi nem ked- 
veljük. Én csak szegény bujlár vólam, egy kommencióba. kilenc gyerekkel. Neki termett 
száz mérő gabonája is. Amikor meglettünk pusztítva egy kicsit, amikor a földet elvették 
tőlünk, ő meg se érezte. Oiiik ember szerencsés. Meg nem mindenkinek egy a termé- 
szete. .Mik illenek vagyunk, más meg, más. A póka kurrog, a liba meg csak gágog... 
Csak az idő fordulna '. Ha más esztendőjárás volna ! A birka a száraz esztendőt szereti, 
<ie ez már több a túlságosnál. Nagy szegénység lesz . . . Utóbb tán magam is faricskálásra 
szorulok, hogy egy kis kenyérke kerüljön . . . 



4y 

Ennyi talán elég is Yolna «előbesz6clB-nek. 

Most induljunk, pászlorművészclel keresni, apróra a Balatont övező három vármegye, 
Zala-, Somogy- és Veszprémvármegyék legelőire. 

Sdjfi János munkatársunk, a Balaton irója, vezet hennünket s e kötet ezután követ- 
kező részének javamunkája az ö segítségével, az ó jegyzetei nyomán készült. 

A Balatoni övező három vármegye Zala, Somogy és Veszprém tele van történeti 
emlékekkel. 

A honfoglaló magyarság itt küzdött a ráerőszakolt idegen kultúra ellen. Nagykani- 
zsán, Szigetvárolt küzdöttünk a törökkel. Csobánc vidékén a labanc-némettel. .\ Balaton 
mellett folyt le a magyar szabadságharc nevezetes eseménye: .lózsef nádor és Jellasich 
találkozása. A Balatonpari vármegyéi Zrínyi Miklósokat, (".sány Lászlókat, Deák Ferenceket, 
gróf Festetics Györgyöket adtak a hazának. A várak történetét, az események leírását, a 
hősök küzdelmeit, az államférfiak bölcsességét mind ismerjük e vidékről könyvek, leírások 
útján. 

Vajmi kevéssé ismerjük azonban a népet és a művészetét. Azt a színmagyar népet, 
amelyről történetírók és etnográfusok kimutatták, hogy Árpáddal jött a hazába, s régi hazá- 
jának halasvizei mellől itt telepedett le a Balaton mellett, ahol olyan pazar alkalma volt az 
ősmagyarok kedves foglalkozása: a halászat folytatására, s ahol nemcsak víz volt bőven, de 
gyönyörű legelők is,pászlorkodó őseink nyájainak. 

És itt ezen a gyönyörű vidéken teremtek népünk művészetének igen sajátos, szép- 
séges alkotásai. 

Ezért, a Balatonvidék népművészetének külön kötetet szentellünk. A népművészetnek 
is a javát: a pászlorművészelel mulatjuk itt be. amely szinte külön alakult ki ; e kötetben 
tehát a Balatont övező megyék pásztorairól, különösen a Pialatonhoz közelebb legeltető 
pásztorok művészkedéseiről írunk s ismertetjük a környezetet, amelyben ez a művészet 
fogant. 




AZ ÖREG ncillOLF A VÖltÖSMEZEI PISZTA.N 
(Ölébfii a lüskeböködö.) 



MaUmyay Dezső: A magyar né/i múvészetr. III. 



PÁSZTOROK 




. VTli.N PABTJA-N. (43) 



liazánk elsőrendű állattenyésztő ország. A magyarság állattenyésztő nép. 

A régi krónikák, s történetírók, a honfoglaló magyarságot, minden harciasságuk 
mellett, pásztorkodó, nomád népnek ismerik, akik az őshazában dús legelökön terel- 
gettek. A mai hazába is sok állattal érkeztek s régi Írásaink, a feljegyzések valóságos 
csodákat mesélnek a honfoglalást követő századok állaltenyésztéséről. Tudjuk például, 
hogy Bécsben 1550-ben 63 ezer darab marha kelt el. Volt olyan uraság és kereskedő, 
aki egymaga 10 ezer darab ökröt hajtott a bécsi piacra. Jósokáig nemcsak Bécset, Ausztriát, 
nagy Európát is mi láttuk el Ízletes pecsenyével. 

Hazánkban a legutóbbi kimutatás szerint 7 millió szarvasmarha, 2 millió ló, 5 millió 
sertés és 8 millió juh legelészget. 

Nincs az országban olyan szegény gazda, akinek ne lenne legelőre járó egy-két 
állatja. Főuraink, főpapjaink majorjaiban ezer és ezerszám tenyésztik a szebbnél-szebb állatot. 
Az uraságok, a községek, az úrbéresek, a nemesi közbirtokosság féltő gonddal őrködtek 
és örködnek a közlegelők fenntartásán, mert jó! tudják, hogy szép. egészséges állatot 
csak künn a szabad levegőn nevelhetnek, nem pedig az istállóban. 

A falu és az uraság állatait niegbizható emberek hajtják ki a legelőre s ott egész nap 
terelgetik. Ezek a megbizható, jóravaló, derék emberek a pásztorok. 

A pásztorság érdemes külön «rendí a nép körében, ősi hagyományokkal és szoká- 
sokkal. 

, A pásztorság jóformán külön életet él. amelynek tömérdek eredetiségét, érdekességét 
a pusztító idő nagyrészt érintetlenül hagyta; bennünket azomban, elsősorban a pásztor- 
művészet érdekel, amelyet eddig a magyarság nem méltatott kellő figyelemre, s úgyszólva_ 
fogalmunk alisr van annak gazdagságáról. \ pásztor használati tárgyakat ritkán vásárol 
boltban. Különösen régente nem igen volt a falvakban a kereskedés, az óriási legelőktől 
messze esett a boltos. 

A pásztornak csak a karácsonya és húsvétja szabad, nem mehet hát minden 
hére-hóra vásárolni s a kis «kommenciób6b nem is telik ilyes kiadásra : java használati 
eszközét megkészíti tehát maga. Megkészíti tükrösét, sólarlóját, botját, az óraláncát; az 
asszonynak mosólapickát, konyhaeszközöket; a szobába képkeretet, széket. A gyermeknek 
is, játékot. Kutyájának kölöncöt, meg a birkajelzót is, szóval mindazt, amit e könyv során 
majd ismertelünk. 



A pásztor nem cii be azzal, liogy egyes, szükséges holmiját csak úgy készítse meg, 
ahogyan az a használatnak épen megfelel, fle holmija iránt való szereleiét is megmutatja, 
ráviszi lelkének a szabad természet ölén megtermékenyült gyönyörűségét; az így készült 
pá!5Zti>rholmin is megleljük népünk művészi és forma-érzékét, esztétikáját, képzeletének 
trazdagságát, finom ízlését, felfogásának eredetiségét, ízlésének és gondolkodásának magya- 
rosságúl. a szépért való rajongását, ügyességét, ötletességét, életrevalóságát, nemes hajla- 
mait, a művészetek iránt való kiváló fogékonyságát, teremtő erejét. Mindezekben pedig 
nem az egyes pásztorok, hanem az egész nemzőt lelkének tüneményes sajátosságai nyilat- 
koznak meg. 

Legérettebb a somogyi és zalai pásztorság művészete. 

K két vármegye klasszikusabb talaja a magyar ornamentikának s a Halatont övező 
e kél megye szíinnagyar pásztorsága valósággal sajátos stílust teremtett, kedve szerint 



iZES KOZBI" 



űzhetvén e fáb.nii dús vidéken a faragást. (A fában szegény Alföld pásztorai inkább a 
szíj munkában jeleskednek.) 

Induljunk tehát körútra. 

Mimién l'aluban találunk pásztort (51, 52), aki a falu végén épült pásztorházban lakik. 
A majorokban több pásztor-családot is találunk együtt. Kunt, a szabadban méltóságtel- 
jesen léjMlelnek a nyáj, a gulya után, vagy botjukra támaszkodva nézik a messzeségei, 
vagy pedig valamelyik fa árnyékában faricskálnak. 

Vásárokon, búcsúban, a heti piacon, a hivatalokban is sűrűn találkozunk pásztorokkal. 
Azonnal megkülönböztethetjük őket, színesebb, festőibb a ruházkodásuk. A pásztor nem 
görnyed súlyos munkában, mint a földmíves, ezért járása délcegebb, méltóságteljesebb. 
Tekintete nyugodt, nemes és nyílt; modora önérzetes, de nem büszke, sohasem modoros; 
fellépésében egyszerű, nemes és határozott; közeledése nyugodt és bizalomteljes. Ha 
előkelőbb ember elé kerül, kalaplevéve beszél, de kemény, egyenesre szokott gerince meg 



sem. Senki elölt meg nem hunyászkodik, 
szót. Önérzetes, de önérzete sohasem elbiza- 



nem hajhk a leghatalmasabb uraság előtt 
nyílt homlokkal áll elénk s bátran ejti 
kodottság. 

A magyar pásztorság igen komoly, tisztességei tudó. értelmes, jókedvű, pompás 
humorú, eleven megfigyeló-képességge! megáldott, kedves nép ; gondolkodása világos és 
józan. A bigoltságra, fanatizmusra, az álszenteskedésrc nem hajlik. Meg van benne az 
ős magyarok természetimádó kedve. Embertársai iráni szereletlel viselkedik, az elfogultság, 
a testvériellenség, a gyűlölet magvait hiába akarná bárki is elvein! az ó szívében. Foglal- 
kozását nagyon szereli ; él, hal a szabad termeszeiért. Irtózik a gyár, a műhely levegö- 





JIHASZ-SZAMAD 



OriF.G JUHÁSZ. (52) 



jelöl. A gondjaira bizoll állatol is szereti, megbecsüli, ápolja, gondozza; olyan gyöngéd- 
séggel beszél róluk, mint a gyermekeiről. 

Régebben minden pásztor analfabéta volt, s most is még igen sok köztük az írásl- 
oivasásl nem tudó. Mindemellett meglepő a pásztorok intelligenciája, éleseszűsége ; fegyel- 
mezett, értelmes nép a magyar pásztor. Tettek is sok szolgálatot a hazának. Súlyos idők- 
ben vitézül harcollak, s így történi, hogy a pászlorság rendjéből származik sok nemesi 
családunk. .\ veszprémmegyei Szentgál község jóravaló kanászait fejedelmi elismerés 
avatta szabad királyi vadászokká. 

.V néphagyomány leggazdagabb főuraink őseit pásztoroknak vallja, akik egy-egy 
hőstettért kapnak akkora birtokol, a mekkorát egy nap alatt körülnyargalhatlak. 

A pásztorok beszédéből tanul a nyelvész, tanulhat tőlük az etnográfus, a lélekbúvái-, 
a természetrajz tudósa. A pásztorság őrzi leghívebben a magyaros, népies viseleteket is. 



üti 

A magyar földmives a Balaton vidélien is elhagyta már ruházatának zsinórzatát, 
a szép vilézkölést, a fénjes acélgombokut, a hélszél gályát : a pásztorság viseli még 
itt-ott ma is. 

Különösen kedvelik a vidék szokott viseletétől eltérő kalapformákat. 




Éi9^ 



Egyik helyen a kalapnak nagyon kiisiny a széle, másutt ugyancsak széles. A kalap- 
jieremc elül vagy hátul le van .ú.ikuka, hajtva. Van olyan kalap is, amely körös-körül 
siska, vagy amelynek széles pereme körös-körül felhajlik és szorosan a kalapteslhez simul. 
E mellé helyezi el a kanász a pipáját, gyújtóját Érdekes, hogy az ásatásokból előkerült 
ábrázolások szerint, valamikor igen régen, a királyok viseltek ilyen kalapokat (27). 



A pásztor dolmánya kék, világos barnu, inkább színes posztóból készül; tarisznyáján 
csillog a sok rézkarika s van azon egyéb díszítés is. 

A pásztorság népszerűségét tömérdek nóta jellemzi. Mutatónak a<lunk íll néhányat : 



Nem vagyok én kapitány, 
Nem járok én paripán: 
Juhászlegény vagyok én, 
Csacsin masírozok én. 

Nem vagyok én kapitány. 
Nem járok én paripán: 
Kanászbojtár vagyok én. 
Gyalog masírozok én. 



Kondorosi csárda melleit, 
Gulya, ménes ott delelget; 
Csárdabelí szép asszonynál 
Bort iszik az öreg bojtár. 

Öre^ bojtár, kis számadó 
A focsikós után való. 
Leányokért élöhaló, 
.Menyecskék kedvére való. 



közelget már a nagy id<': 



Közelget m 

A juhásznak a gazdával számoln 
Nincsen neki egyebe. 
Csak egy vezér ürüje, 
Rajta réz csengetyűje. 

Terelgeti, terelgeti alá felé, 
Kondorosi, kondorosi csárda felé ; 

Csárdásnénak eladja. 

Az árát elmulatja. 

Szeretője siratja. 



Nincsen annál keservesebb élet, 
Ha a kis lány mesterlegényt szeret. 
.Mesterlegény elmegy vándorolni: 
Itt hagyja a" kedvesét búsulni. 

Nincsen annál szerencsésebb élet. 
Ha a kis lány juhászlegényt szeret. 
Juhászlegény kimegy a mezőre: 
Utána megy, aki szeretője. 



Megkérette nénémet 
Cifra szabólegény. 
Engem is megkéretett 
Szegény juhászlegény. 
Öröme nenémnek 
Cifra szabólegény. 
Siralmam énnékem 
Szegény juhászlegény. 

Lefektették nénémet 
A füdeles ág>ba. 
Engem is lefektettek 
Szalmanyoszolyára, 
íjröme nénémiiek 
Cifra szabólegény. 
Síralom énnékem. 
Szegény juhászlegény. 



Fölkeltették nénémet 
Hétágú ostorral. 
Engem is fölkeltettek 
Szép szerelmes szóval. 
Síralma nenémnek 
Cifra szabólegény. 
Örömem énnékem 
Szegény juhászlegény. 



.Vz én csizmám csíkorgós 
Csikorgós, csíkorgós. 
Tegnap vette a csikós, 
Hej! a babám a csikós. 
Hogyha nekem még egy 
Hyen-olyan csízmát vesz. 
Két csikorgós csízmám 
Lesz — ha vesz. 

Az én szoknyám kanavász. 
Kanavász, kanavász, 
Tegnap vette a kanász. 
Hej! a babám a kanász. 
Hogyha nekem még egy 
Ilyen-olyan szoknyát vész, 
Két kanavász szoknyám 
Lesz — ha vesz. 



Szürke szamár szomorkodik 
.\ gazdája jó bort iszik. 
Ne szomorkodj szürke szamár, 
-Majd el mész ám a nyáj után. 

Ma két hete vagyis három. 
Mióta a számadót várom. 
Amoda jön amint látom 
Fekete-szürke szamáron. 

Ne aludjál juhászbujtár. 
Elveszett a csörgös bárány. 
Nem aluszom, csak heverek 
Nem is igaz, hogy elveszett. 

Zsidó elvitte a borít. 
Kutyák igyák meg a vérit. 
.Megfüzetem a tavaszszal. 
Vagy a jövő Szentgyörgy napra. 

Jó nap' édes jó buj tárom, 
Csak azt kérdi van-e károm. 
Nincsen kára, de nem is lesz. 
Még a nyája kezemen lesz. 

Fényes bogrács, hús nincs benne, 
Ergye bujtár hozzá bele, 
Fog'gyál ürüt kavargósat, 
Azt a fekete gyaptyusat. 

Fényes kulacs, bor nincs benne. 
Szép csárdásné hozzon bele. 
Jó bort hozzon ne vízeset. 
Hogy hiába ne fizessek. 



Miki.r jiihíiszlnijtái' voltniii Gulya k<TÍti bo cserén) oiiiel. 

.Iiiliok mellcll olaludlam. Hal komondor istrázsál enRenint, 

Folrbrrdlciii éjiéltájl.a. Mattamban is helyén áll a lélek, 

Kgy jnhom sincs az .•'illAsba. Som zsiváiiylól, sem vadtól nem félek. 

Szépen legel a kisasszonv gulyája, Li-leritem a subám a gyepre, 

A kisasszonv maga sétál utána. Bandi kutyám lefekszik melléje. 

Még messziről kiáltja a gulvásnak: Bandi kutvám úgy vigyáz reája. 

Szivem gulyás lerilsd le a subádat. Mint a frájla a grófné lányára. 

Én kisasszonv nem terítem subámat. Hat br)jlárnak vagyok fejedelme, 

Itt a csárda, behajtják a gulvámat. Ugy tisztelnek, gazd'uram kegyelnie : 

Szivem gulvás ha behajtják gulvádat. Terelem a gróf Zichy gulyáját, 

.Majd ki váítja édes anyám bujába. Szeretem a megye minden lányát. 

Irányom, lányom, lányomnak se mondalak, Este felé behajtom a gulyám, 

Hogy én léged egy gulyásnak adjalak. Jóízűen megeszem a vacsorám, 

Neni bánom én, éiles anvám, tagadj meg, ugy jóllakom paprikás gulyással 

.Mert a szívem a gulyásért hasad meg. Mint a gróf úr tekenősbékával. 

Somogvmegye aljában születtem. Mind azt mondják, nincs asztalom, székem. 

Tüskebokor közölt nevekedtem. I'gy grófnak sincs olyan, mint én nékem ; 

Van cscrényem, van szép fehér gulyám: Asztalom a szép Balaton partja, 

Gulyás vagyok a kutasi pusztán. Oda ülök, ahá' a kedvem tartja. 

A pásztorok elnevezése s életmódja más és más az őrzött állatok különfélesége 
szerint ; rendjükben rangbéli fokozatok vannak, ismerkedjünk meg tehát a derék pász- 
torokkal sorjában. 

Először a juhászokat látogatjuk meg, beszélgetésbe ereszkedünk egy-egy idősebb 
pásztorral, s a tőle hallottakat írjuk le. 

A pásztorok eleje a juhász az iJia.y-. Ennek van legjobb dolga, a legtöbb tekin- 
télye (.04). 

Az őrzésre hajtott állatok között a birkának az életmódja olyan, hogy a pá.sztornak 
legtöbb szabad ideje marad mellette ; ez magyarázza, hogy a faragás művészete legjob- 
ban a juhászok közöli virágzik. A legszebb pásztor-faragásokat a juhászok körében gyűjl- 
heljük össze. 

A juhásznak nincs sok lennivalója. 

Tavaszszal, szent <jyörgy nap tájban, botjai karjára akasztja, tarisznyáját a nyakába 
veti, beleteszi furuglyáját, abelarisznyáz)) és kihajt a nyári akolba, a tanyára, a szállásra. 
Egész hólccstéig ott is marad, mert mindennap nem hajthat akkora ciapd.ií, a lávol 
legelőről nem terhel nyájával naponkint haza. 

A juhász nem olyan, mint a kanász, meri ennek a disznót kora reggel ki kell haj- 
tani, csőben, hóban, télen, nyáron. A disznó örökösen jön-megy, lól-ful, ezért a kanász 
mindig talpon van; a jószágon kell a szemének lenni. A kanásznak nincs jó idő, se rossz idő. 
Annak egy esztendőben csak két vasárnapja van: husvél és karácsony. így hát nem is 
igen érkezik faragásra. A csordás is így van. A marha bogárzik, akkor azután fut. 
A csordás megér utána futni. A csikós se külömb, mert a lófajla is igen pajkos állat. 

A juhász, az más 1 A birka télen benn van a majorban, a téli akolban; a juhász olt 
napközben mcgeleli s ha elvégzi egyéb kis dolgát, neki állhal a faragásnak. Nyáron is 
csak akkor haji ki, ha a harmat ele.iik. Áprilisban, májusban mindig nagy a harmat, 
ezért reggel kilenc-tíz óra elölt nem igen hajt ki a juhász. Addig köszörülgetheti a 
fa ragó-szerszáma il. 

A birka délig jóllakik s olyan portéka az, hogy mikor nagyon megmelegszik az idő, 
mindjárt delel. A fa hűse alatt összecsomózva, lefekszik az állal, kérődzik, hűssel (55). Dél- 
után négy óráig is összedugja a fejéi, egyik a másik alá. Ott áll a nyáj egy helyben. El se 
ehetne hajlani. Még négy órakor is úgy kell felpiimizni. ha odébb akarják terelni. Mikor 



múlik a forróság, akkor a birkn elkezd széledni, neki áll legelni. Hüsévei jobb ízűen legel. 
Naplemente után is, ameddig csak lát az állat, a nyáj künn odegél a lefíelőn. 

Ha sok ideig esik az e.sö, kocsin hordják ki a nyári akolba az eleséget. Esőben nem 
szabad ugyanis a birkái kihajtani, mert a belső része azenyckeMégel kap, férget szed 
össze. Nyáron át is elégszer van eső : ideje marad a juhásznak faragásra. 

A régi világban a juhakol messze volt a falutól, a majortól. A juhászné szamáron 
hordta ki az ura eleségét. Sok helyt azonban a juhász a nyári akolból még most sem megy 
haza hetekszám. így hát a család sem foglalja le a juhász idejét ; babrálhat a kusztorával. 

A juhászok voltak hajdan 
is a legelső emberek a nép között. 
Jómódban élhettek, mert fele- 
tartáion vcltak. Ez azt jelenti, 
hogy még a bojtárnak is volt 
2 — 300 darab tükehirkáj a ya^y'is 
ami a maga birkája volt, amit 
a maga keresetéből szerzett. 
Akkor a földmíves nép, a pa- 
rasztság is birkatartó volt ; ma 
már, csak az uraságoknál lá- 
tunk birkát. Még a gyönge bcj- 
íárnak is volt 20— .30 darab 
birkája akkoriban. 

A feletartás : fele bárány, 
fele szór. Az uraság adta a juhász 
konvencióját s a birkáknak az 
összes eleséget. 

Az elleti bárányok fele a 
juhászé maradi, fele pedig az 
uraságnak leli bchilkgó^'e. 

A lenyírt g3'apjú fele és a 
mustra birka árának fele is a 
juhászt illette. 

Ha a juhász eladta a lüke- 
birkát, annak az árából nem 
kapott az uraság. 

A juhászoknak volt gyap- 
jujok bőven s régente a gyap- 
júért még nagyobb árt adtak. 
A juhásznak tehát volt pénze 
elég. Az uraságok osztozó társat 
láttak bennök. 

Az öreg bojtár két-három hétig se látta a birkáit. Ellátogatott nyájaskodni babájához, 
vagy elment mulatni a korcsmába. Régente nem küldhette ám ki az urasága juhászt kaszálni, 
gabnát hordani, meg búzát pácolni, mint most. Nem ment el az ilyen dologra, egy lépést 
sem ! Akkor a juhásznak száz forintig is volt hitele a kocsmában, hej most öt pengőt se 
igen adnak neki . . 

A rossz nyelvű kanászok, — akiket a juhászok csúfolnak sok lótás-fulásuk miatt, — 
azt mondják, hogy régente a csárdában is több becsülete volt a juhásznak I . . . . 
Pedig, nem minden juhász jutott becsületes úton birkákhoz ! Úgy aszerezten, elhaj- 
totta valahonnan, amit komótosan megtehetett, mert nem volt akkoriban még marha- 
levél . . . 




SoMOdYI JIHASZOK, C)4l 
gjerek már bécsi bolti ruhában.; 




«A juhász öllözködöll mindig a legs/^bben. Czil'ra szűri honloU. Száz [lengőt is adott 
érte. A szűcs annyira kivarrta, hogy ha a polgár meglátta, azt hitte, maga Eszterházy 
herceg lépeget előtte. Kilencven polgárnak sem került ilyen .szűr, mert szegény ördög volt 
akkor valamennyi.* 

így beszélnek az öreg juhászok. Tanulhatunk tőlük egyebeket is. 
A juhász, ha künn őriz, éjjelre putri-ban lakik (56). \ putri egyszobás épület, amely- 
nek rendes ablaka, ajtója van, nem úgy mint a kanász majd sorra kerülő giuii/hc-jknak. 
A putri kis házikó. Van ilyen minden rendes urodalomban. Csak az amolyan kis pipá.s 
iinik-ná\ van a juhásznak földből készíteti kunyhója. A putri berendezése igen egyszerű. 
Valami hevenyészett ágy van benne, egy régi bundával vagy szűrrel. Egy pad, egy asztal 
és az eleségcs láda. A juhász szép időben künn főz a putri előtt. Leüt két ágasfát. az 
ágakon keresztül is tesz egy fát s erre ráakasztja a bogrács kengyelét. 

Legtöbb juhásznak a felesége vagy a gyermeke hordja ki a főtt ételt, de ha az 
akol nagyon messzire van. a pásztor napokszám csak a iarí^znijdhól él. Kenyerei, 

túrót, szalonnál, zöld paprikát, sa- 
vanyított uborkát eszik. A hús a 
melegben iiicgpctyliadna. ezért csak 
egy napra valót visznek utána. 

A putriban gondtalanul alszik, 
mert a birkákra vigyáznak az éber 
pumik és az erős komondorok. 

Egész nyáron át nem zavarja 
semmi. Legfölebb májusban haza- 
hajt osztályozásra, amikor a nyájból 
kiszedik az öreg, fogatlan birkákat 
amustrának)). helyettük azután beoszt- 
iiAsz-iM THi. i.Vii ják az uelőhasiakatn. vagyis amelyek 




elmiillnk kétévesek, amelyeknik 
lejári a tokló koruk. 

Pünkösd felé mosalóra viszik 
a birkákat : a gyapjiiból kimossák 
a sok zsiradékot, piszkol. Ilyen- 
kor messze vidékekről hnjtjáU 
össze a nyájakat a keszthelyi birka- 
iiszlatóra. Ez a mcleíjvizű Hévi/- 
Cfyógyriirdó lefolyásában van (57). 
A csudahalású fürdő vize ugyan- 
csak alkalmas birka uszlalására 

Úsztat áskor valóságos fara- 
gás-börze kerekedik. .\ megmosott 
birka két napig szárad. Most is 
ráér hát a bojtár. 

.\ különféle urotialmakból 
összeverődött juhásznép ilyenkoi- 
mutatja meg egymásnak, hogy 
egy éve mit faragott. Ili tanul- 
nak egymástól újabb díszítést, fur- 
fangos zárakat. Itt csereberélik 
el holmijukat s itt ajándékozza 
meg a juhász réglátoti komáját 
ügyességének valamelyik kedves 
termékével. 

A juhász a legelőt aralás- 
után elhagyja, mert az anya- 
birkát a tarlóra kell hajtani, ahol 
a birka jobb izű harapnivalót 
talál. A terelgetésen kívül itt sincs 
sok dolga a juhásznak. Faraghal 
hát eleget. 

.Fuliusban meg a hágalás 
ideje, amikor a birkákat a ^téli 
akolba kell hajtani a kos alá. 
.V szeretkezés éjjel történik, meri 
nappal a kos sem legelne, meg az 
anyát is egész nap hajszolná. 

Szeptember elejére lekaszál- 
nak a réteken. Ekkor a nyári 
akolból oda hajtják a birkákat, 
hóesésig. Azután bevonulnak a 
téli akolba, ahol a juhász eteti a 
birkákat, de azért a nap leg- 
nagyobb részében ráér faragásra. 
Decemberben kezdődik az 
elletés. amikor már sok dolog van 
a friss báránynyal. Ilyenkor szü- 
netel a pászlor-művészkedés, egész 
tavaszig. 

A juhászok feje a számadó. 




i 



^5i5^ 



W^ 





IHKAISZTATÓ A BAKO\YB.\ 



'^I^JHBH 


ll ' 


ij^M 




^^^^^^^^K; "' '■^űF 





BIRK.VISZTATO A BAKONYBAN; 



63 

röllétlen lekinU-ly a majorban (60). Az urasátí vagy a gazdatiszt az ő kezére olvas ki 
minden birkát s tőle kéri azokat mindig számon. \ számadónak értelmes, megbizható, józan 
embernek kell lennie, aki valóságos tudós a juhászaiban. Ismeri a birka minden lulajdon- 
ságát, betegségét, gyógyítási módját. A figyelme, szeme olt van mindenütt. Az öregebb 



w 




fi*--- -.'-- ^ 



bojtárok úgy tisztelik a számadót, mintha apjuk volna. Bizalmas, gyöngéd hangon beszél- 
getnek vele, tolakodó bizalmaskodás nélkid, szívük szerint is így szólítják : 
— Édes jó gazdám 1 



A nóta így is mondja 



Tele főzöm bográcsom, edényem. 
Körül üli az én sok cselédem ; 
Hal bojtárnak vagyok fejedelme, 
i'g\ tisztelnek: számadó keeveline. 



Természetesen a szániiulónjik van Icjínai^yobl) konvenciója, tle Ijizonv ez is csak akkora, 
hogy mindig több a méllóság . . . 

Sok helyi a számadó nőtlen konvenciós bojtárokat tart. Az uraság ezek konvencióját is 
a számadó kezére adja, aki azon gazdálkodik. .\ kosztadás, az ételnek az akolba való kül- 
dése, igen nagy gond. Ma már ezt nem igen szívesen vállalja egy számadó felesége sem, 
mert ha elfogja a bojtártól a kosztot, akkor gyalázatjára válik, ha pedig rendesen kiadja, 
akkor meg a mái drága világban könnyen ráfizet. Ahol az uraság jól fizet, ott érdemes 
koszlos bojtárokat tartani. Ilyen helyen a számadó vetődik akármelyik kis urasággal is. 

A számadó lévén a legügyesebb ember, természetes, hogy nála kell keresnünk 
a legszebb faragásokat is. A legtöbb számadó maga is farag s ezt csak idősebb korában 
hagyja abba, amikor gyöngül a szeme. A jó faragó bojtár legszebb darabjait a .számadó- 
nak ajándékozza, aki szívcsen őrzi meg a kedves emléket. 

.\ keszthelyi gróf F"esletics-féle híres nagyjuhászatban három majorban vannak a birkák. 

A nevezetes (leorgikonban, a legelső gazdasági iskola egykori épületének majorjában 
1700 birka mellett egy számadó és hat bojtár van. A felső majorban 2100 birka mellett 
egy számadó és nyolc bojtár. Az új majorban, Petőfi Sándorné Szendrei Júlia születési 
helyén, 1500 birka mellett egy számadó és négy bojtár. A számadók konvenciója ez: külön 
lakás, 26 mérő rozs, 8 mérő búza, 3 hold kukorica föld, 1 fertály krumpli föld, 1 fertály 
kert, '.\ öl tűzifa, 2 marhatartás, 2 disznólartás és 100 korona készpénz. A bojtár a követ- 
kező konvenciót kapja: 2—3 családdal közös lakás egy szobában, 3 mérő rozs, Vt mérő 
búza, 1', í hold kukoricza föld, 1 marhatartás, 2 disznólartás, 2Ví öl tűzifa, "s hold kert. 
',8 hold krumpli föld és 64 korona készpénz. Ncgyedévenkint tehát 16 korona készpénzt 
lát a juhász-bojtár, akinek 4—5 gyermeket kell nevclnil! Ez az oka annak, hogy a pásztorság 
közöli fennmaradt a cserckereskedés. Ez a magyarázata annak, hogy a pásztor egy-egy 
szép faragásért doliányzacskót, egy jó pumi kutyáért borjút ád, mert nem jut annyi 
pénzhez soha, hogy készpénzzel fizethessen. 

Most már a juhászokra is jobban nehezedik az élet. No de azért még elég vigan 
énekelik a régi pásztor nótát: 

Azért, hogy én juliászljojlár vagyok is. 
Azért, hogy tán füstös gul)át hordok is ; 
Megelégszem én a magam sorával. 
Nem rserélnék az Árgyélus királyival. 




A juhászság rendjében, a számadó után a bojtárok kövei kéznek. Ezek közöli első 
helyen áll az ainjás. vagyis aki az anyabirkákat őrzi (61). 

A gazda azt jelöli ki anyásnak, aki fiatalabb, erős, ügyes, szorgalmas ember, aki 
szereti az állatot. 

Anyásnak azért kell ügyes ember, mert annak van a legtöbb és a legkényesebb dolga. 
Öreg embert, gyöngét, feledékenyt nem lehet ide tenni. Csudálatos, de a jó i.smeretü 
juhász a sok száz birka között megismeri, hogy melyik, melyik báránynak az anyja. 
Az egyszeri juhásztól kérdezte egy úri ember, hogyan tudja megkülönböztetni a sok egy- 
forma állatot? A juhász erre azt felelte, liogy ez nem nagy tudomány, ő azonban azt 
nem érti, az urak hogyan ismerik meg a könyvben a sok apró bötül, mikor az mind egy- 
forma ! 

Ha a birkák megkezdik az ellést, az anyásnak egész éjjel ébren kell lenni, .'segéd- 
keznie kell a sok kis bárány világra jötténél. Ha a bárányt elhagyja az anyja, akkor össze 
kell őket ketrecelni ; a birkát is meg kell fogni, hogy tűrje békével, amikor szopja a 
báránya. 

Az anyással majdnem egy rangban van a Ao.Jo,), aki a kosokat őrzi. A kos verekedő, 
goromba állat. Legény kell a gátra, ha két verekedő kost széf kell választani. A kosra 
ügyelni kell erősebben, mert ha birkaneszt hall, ha a nyáj kolompját hallja, rohan szerelem 
után. .\z operáló művészet is a kosos dolga; a kosnak olykor helytelenül nő a szarva, 
s ezért bágyadt, kedvetlenül legel, a kosos segít rajta : levágja a szarvát. Ügyesség kell 
ehhez is I 

A kosos után következik a báránya. Friss embert kíván ez a mesterség is, mert mikor 
a bárány először kimegy az akolból, az ismeretlen világban megzavarodik, lól-fut, kocsi 
után, marha után szalad. Míg ki nem .szokik : igen sok baj van vele. 

Nagyobb majorban kél bárányos is van. Kgyik őrzi a bárányok erősét, a másik a 
gyöngéket vigyázza. 

A bárányosok a lucerna- és lóherföldre hajlanak. Vigyázni kell, hogy ott a bárány ne 
soká maradjon, mert megdagad, felpulTad s belepusztul. 

A pásztorok rendjében ezek után következnek : a rédege.iek. 

Rédeg-birkának nevezik a toklót és ürüt, mert ezek nem nevelnek semmit. A bárányból 
egy esztendős korában lesz toklós. három éves korában adják az anyaseregre. Ürü a 



kilieréll kos. Er. női meg legnagyubLrn a iiynjbaii, mpri crejcl nem fogyasztja a szcrct- 
kezt'-s. Az ürük közül két-három ílarabol beosztanak a nyájba, ezek a vezérürük. Az ürü 
licrdc^sa ü nyájat: nyakára harangot, kolompot tesznek. Ezt a birkára nem lehelik, 
mert elverné a lábát, a kosnak meg útjában lenne, a mikor fajfennlartó kötelességeit tel- 
jesiti. A goromba kos kiilönben is összetörné a kolompot. A nyáj mindig a vezérürü 
kolompja iilán igazodik, mindig harang.^zö után tart. Harang nélkül erdőben nem bol- 
tlogulna a pásztor, mert nem látja a szélterüli nyáj szélét. A birka azonban a kolomp 
szavára mindig összetart. A téli akolban leveszik az ürü kolompját. Ha ezt megcsördíti a 
juhász, minden birka rén utána. A birka úgy rászokik a harangszóra, hogy ki lehel vele 
csalni az akolból messzire. 

Az öreg ürüs tavasztól őszig künn van a nyári tanyán, nem hajt el tarlóra, a 
lekaszált rétre, mert ami eleség ott van, azt az anyabirka is feleszi, már pedig annak dukál 
az elsőség. A toklók s az öreg ürük, szóval a rédeges birkák mellé leszik az öregebb, 
gyöngébb embert, mert a rédeggel nincs annyi baj. Nyáron csak kihajtja, lélen meg eteti, 
itatja őket. Öreg ürü.i pásztor van, de fiatal ürüs nincs, mert a bárány míg öreg ürü 
nem lesz belőle, a toklók között legel, ahol a fiatal állatok nemre való különbség nélkül 
vannak együtt. A rédegesek télen az anyásoknak segítenek etetni, itatni. 

Rangban legalsó fokon van a ki.shojtát, akinek a számadó ád kosztol és fertá- 
lyonkint tíz koronát. Természetes, hogy ebből a pénzből csak amolyan gyerekember tud 
megélni. A kisbojlár hol itt, hol amott segít őrizni, ahogyan éppen szükség van rá. 

A valóságos pásztorokkal valahogy össze ne léveszszük a gyalog-bcresl, vagy a nap- 
számost, aki a foghíjas, kimustrált birkákat őrzi, míg értük nem jő a mészáros. A mé- 
száros is fogad majd a megvett birkák mellé őrző embert, de az is csak aíTéle azsidó-boj- 
tár», akinek megszűnik a mestersége, mihelyt kimérték a megöregedett szegény mustrás 
juhok húsát. 

Ezeket az ideiglenes pásztorokat megkülönbözt ölhetjük öltözékükről, mert hál a 
lormájok sem olyan, mint az igazi juhászé ! . . . 

flsikós vagyok, édes apám se volt más, lla lemegyek Somogyba n vásárra, 

Szijjoslor á derekamon karikás, Piros bort méretek a csutorámba — 

Ostoromat lovam szügyébe vá^om — Hozd ki babám, réz ('okosom, baltámat, 

Szaladj velem, keresztül a világon. .Mert levágnak a somogyi zsandárok. 

A csikósnak jól megy dolga 
Kgyik lóról a másikra, 
De a juhász, mini a kutya. 
Egyik dombról a másikra. 

A pásztornép közölt legdaliásabb a csikós ! (a 73. lapon). 

A Balatont övező megyék uradalmaiban sok ménes legel még. De azért — nem ügy 
i'an már, mint volt régen ! 

Nagyot sóhajt Lóki István a fenéki régi csikósgazda s azt mondja : a csikósságnál 
kutyább mesterség nincs, mert a csikósnak örökösen talpon kell állani éjjel, nappal. Annak 
az eszének mindig ott kell lenni a fókán ! 

A 40—100 darab lóból s csikóból álló fókát, a ménest nyáron már hajnalban ki kell 
az istálóból hajtani a legelőre, mert a ló úgy szép, úgy jó, ha sokat van legelőn. 
Az akóhan, az istálóban nem szeret lenni ; olt mindjárt verekedik, rugódozik. Mikor kihajta- 
nak, az egyik csikós megy a fóka előtt, hogy az áliatok el ne szaladjanak ; a másik csikós 
utánuk ballag és szépen tereli őket. Oldalt nem megy senki, mert a ló már hozzá van 
szokva a rendhez. A fókában van egy harangos ló. Ez a vezér. Ugy agg rá a többi ló. 
(imint katonaság a lisztjére. Úgy mennek egymásután, mint emberek a templomba. Az egész 
ménes inegréjja (megsírja) a harangot, nyehegnek, mikor meghallják a hangját. Van azon- 
ban idő. hogy elugornak, szét szaladnak, megtirákodnak. Olyan csikós nincs a világon, 
aki el nem ugraszt. A ló nagyon félős, ijedős állat. Ha a ménes közelében egy fogolycsapat föl- 



67 

rebben, egyszeribe öss/eugrik. elszalad a ménes. Ha az első 16 meglát egy macskát, nyargal 
nyomban s a többi utána. Ilyenkor a csikós elkezdi a lovakat hívni, fülyörészgel nekik.)) 

.\ ló a disznónál is nehezebb órzetű állat, mert a disznó nem tudja úgy aelkerülnij) a 
pásztort. A ló azonban, ha megijed, ha megcsípi a bogár, magasan felrúg a hátsó kél 
lábával s neki iramodik. Ilyenkor aztán: ne nektek csikósok! . . . 

Ha a ló megvadul, — magyarázza tovább Lóki István gazda, — a csikós el nem éri 
még ha lóhátra ül is, hacsak valahol meg nem szorul az állat. Sokszor félnapi járásra is 
elvágtatott a ménes mikor gyehenább volt. Most már nem szalad el annyira. A járásából 
nem igen szalad ki. Úgy ismeri a járását, mint az emberi állal a szobában a menetelét. 

Mikor a ló a legelőre ér, kijátszsza, kifutja magát. Azután legel. A csikós szépen 
komandirozza, hogy a legelőn maradjanak. Ezért nem igen lehet faragni, különösen amióla 
szaporodnak a legelőkel keresztül-kasul szelő vasutak, mert mindig vigyázni kell, hogy az 
állat valahogy a masina elé ne kerüljön. 

Régente a csikósok lóháton hajtottak ki A legjobb lovat tanították nyergesnek. Ezt 
azután úgy elhajtották, csak úgy szikrázott. A paripán nyereg volt. Mikor kiérlek a lege- 
lőre, kikapcsolták a paripa zabláját s legeli a többi után. Ha megugrott a ménes, bekap- 
csolták a zablavasat. a csikós föl a paripára — s az elszaladt ménes után nyargalt. 

Régebben azért volt vadabb a ménes, mert nem volt köteleó. vagyis sohasem volt 
rajta kötőfék. Most azonban a csikóra két éves koráig kötőféket tesznek, s amíg az istálóban 
reggel és este megeszi a zabot, addig kötve is van. így azután szépen megszelidül s a 
legelőn a pásztor szózatját felveszi : megismeri a hangját. A fenéki csikósok azt mondják, 
hogy a ló most már olyan szelid, hogy a csikós is inkább bivalyos, mint csikós I 
, Ha a lónak a legelőn a csikós azt mondja: Hü, te Szultán, há mégy arra? - akkor már 

megfordul a legelőn. Mikor este haza hajt, akkor a csikókat, aszerint, melyik hány esztendős, 
külön elrekesztett helyre terelik be. Négyfelé szaggatják a ménest. Ilyenkor azt kiáltják: 

— Kivá (kiválj) csikó! — s az állatok külön-külön fókára válnak az akol előtt, s 
úgy mennek a helyükre. Ha más ló kerül a fókába, akkor a többiek kihajtják : anagy 
hadonázás)) van közöttük, s a nem odavalót kiugratják a korlát tetején. 

Az istálóban meg csak azt mondja a csikós : 

— Here (helyre) csikói — s az állal magától oda talál a jászol elé. 
Ámbár van höszmébb csikó is, amelyik sehogy sem akar szóifogadni. 
Régente ostorral kellett őrizni, azzal regulázták a loval. Ma már szól ért. 

Most már nem igen kell az ostor ; ki se igen viszik a legelőre, legfölebb parádéból. 
A csikós, furkós, pirílotl kéregtelen somfa-botot hord. Legjobb a könyököd bot, amelyik 
kissé a száron meghajlik, mert ez nem megy úgy Ickcre, mint amelyik igyency, Ha a ló 
nem fogad szót, a csikós bottal rászól, utána dobja gyöngéden a botot. A lovat sokszor 
meg kell fenyíteni, mint a gyermekei az iskolában. Rá nem lehel ülni, mert nem várja 
meg az embert. Mindenért nem szabad az állatot megdobni, mert icjJű.) lesz, el.yzala.^z.^za 
a többi lovat. Csak akkor szabad fenyíteni, ha rászolgál. \z állat tudja, hogy mikor szolgál 
a büntetésre, mikor áll rossz helyen. Ha a ló megszalad, akkor nem szabad hozzádobni, 
inkább kérlelni kell. Ilyenkor füttyögetnek neki. Ha a harangos ló kezes, akkor a csikós 
megfogja, s az egész ménes megyén utána. Harang nélkül ötven ember sem hajtja el a 
ménest. A ló még azt is megismeri, hogy melyik a harangja, mert minden harangnak 
másféle ne^e van. 

A ménes egész nap legel. aMindig eszik, mint a ló.» 

Minél melegebb van, a lovat annál korábban kell kihajtani. Nagy nyárban már 
éjfélután egy órakor kihajt a csikós. Minél nagyobb a hőség, a loval annál többször kell 
itatni ; a ménes legszivesebben a Balatonra jár inni, annak a tiszta vizét nagyon 
szereti. 

De nemcsak a legeltetéssel van dolog. A csikó születésénél s fölnevelésénél is 
tömérdek a csikós vesződsége. A kancákat februártól május végéig fedeztetik. A ló 

9* 



lizencgy hónapig hordja csikóját. A csikósnak ilyenkor arra is kell vigyázni, hogy a ló 
sokáig ne álljon a Balaton hideg vizében, meri ez nem lesz neki jól, fcllnil. ehctő- 
ködik. A i'emheséA, a csikózás rendesen febriiárlól májusig történik. Amelyik ló június- 
ban vemhezik, az liülniz. A ló a legelőn, a ménesben is megvemhezik, ahol éppen 
aráérik)). Ilyenkor a csikós talicskál szerez és szépen hazatolja a csikót az istállóba. A kis 
csikó 1(1 — 12 óra multán jön észre. Ekkor az anyját elfogadja és szopik. Van olyan ló, 
akinek nem kell a csikaja. Rá se néz. Ritka az olyan «clőhasi» ló, amelyik elfogadja a 
csikót. Az ilyen lovat jól cl nazMügcljcik. megverik, hogy eszére térjen. Az ilyen 
lovat meg kell fejni s a csikóját abból kell megitatni. Van olyan csikó, akit egy hétig is 
kell s/iipl;ilni. ápolni, aziTl mégis ló lesz belőle. A íiasló (> -7 napig marad az istállóban 




egy rekeszlékben, a csikójával : azután az eleven, fürge kis csikó is kimegy anyjával 
a legelőre. 

Az isiállóban sokszor 6—7 vemhezés is van egy éjszaka. A csikós tehát éber, erős 
ember legyen I A lóval mindenfélekép sok a baj ; van olyan, amelyik a mécsvilág 
mellett fél a maga meg a csikója árnyékától, rohan az árnyéknak és lerugdozza a falai. 
A csikós ugyancsak laljion legyen mellelle I 

A ló körme csös időben megnöl. Ilyenkora kovács ine,gkcinicli. tisztítja a ló lábát. 
Sok baj van a lóval akkor is, mikor így a kovács kezére kell juttatni. Ilyenkor a csikós 
addig .tzckirczza valamivel a lovat, míg az kic.tapja imigát egy Mtrckba, külön vál, s 
oda beszorítják. Száraz évben topa a ló körme, mert a kemény talajon eltöredezik. 

A fenéki csikósok beszélik, hogy régente ráért a csikós egész télen, mert legfölebb 



69 

áprilisban, Szenifíyörfry-napkor hajtottak ki a legelőre. Mióta azonban sjróf Festeticsnek 
idegen országból való ménes mesleie van, azóta a ménes még hóban is kijár a legelőre. 
Azt tanítja ugyanis a ménes-mester, hogy az állatnak a friss, szabad levegő kell, nem 
a bűzös istálló ; a jó levegő még nem ártott meg semmiféle állatnak. A szarvas is egész- 
séges, az óz is. a nyúl is. pedig úgy-e. sohasem látnak istállót. Az új ménesmester ideje 
óta még a legszigorúbb télben sincs betéve soha az akó-kapu, pedig olt ugyancsak szép 
akol-kapu van. A ló hozzászokik a hideg levegőhöz s nem lesz neki semmi baja. Ha a 
Festetics gróf lovát a világ szélére viszik is, akkor sem kell rá a vasúti kocsiban j)okróc. 
A csikósok igazai adnak a méncsmeslernek s azóta csakugyan sokkal egészségesebb a ménes. 




A fenéki pusztán tehát tél idején sok hideget kell szenvednjen a csikós, de azért 
azt az állat lé.tzéie szívesen elszenvedi, csak ne kapjon a ló kehéi, mert ez a csikós leg- 
nagyobb szégyene. 

Jóravaló csikós mindig koinorniko.skodik, hogy rendben legyen az állatja. Ezért 
nem is lehel .sokat elállani az állattól. 

A csikós a beteg, hibás állatol gyöngéden gondozza. Ha a ló kehes : a csikós 
megzsírozza a ló torkát. A rondaság ettől összegyülemlik a torokban; a daganatot azután 
kívülről megszúrja és szépen kitakarítja. A lónak néha bizony eltörik a lába s vége ; meg 
van, amelyik kiöregedik : az ilyen állatot a számadó szügybe szúrja, megváltja a szenve- 
déstől. Ha a ló clpotijtijanik, ha elhull, a bőrét lenyúzzák. A Festetics gróf kimúlt futó- 
lovait azonban bőrével temetik, amert azoknak különb temetés dukál !» 



Fenókon ugyanis félvér- ós tehi'ér- ménes viin. Amaz adja az igás- és kalonalovakat, 
ez a drága liilólovakal, amelyek mellett nem csikósok, hanem lováázck, idegenből hoza- 
tott ménesmeslerek. Irenir-mesterek vannak s a magyar csikósélethez semmi közük. 

Csak a l'élvér-mónes mellett vannak csikósok s egész iia[) a szabad legelőn vesződnek 
a lovakkal. 

Igy beszél a csikós az 6 nagy elfoglaltságáról. 

Hál akkor hogyan teremhet mégis olyan sok szép faragás a csikósok keze alól is? 

Kiderül, hogy mégis csak van a csikósnak is ráérő ideje. A ló ugyanis május utolján 

elkezd (lelelni. Hidegben nem delel, mert minél iiidegebb van, annál erősebben jár. Fél 

tizenegy felé, a melegben, fa alá állanak, cso- 
móba. Ilyenkor nem eszik az állat: delel, két- 
liárom órát. 

Az árnyékra nemcsak a meleg, hanem 
a bogár miatt is húzódik. Mert a bogár leg- 
jobban tud parancsolni a lónak. Árnyékban a ló 
úgy összeáll csomóra, hogy egymás lábát tiporja. 
Ott legyezgcti magát a farkával. Egymást is 
legyezgetik úgy, hogy a lovat nemcsak a saját 
farka, de a másiké is védi. A ló a bogarat 
leköóa,örüli magáról, mert odadörzsölődzik a 
másik lóhoz, vagy a fa törzséhez. Ilyenkor a 
lovat nem lehet elmozdítani; inkább elszalad az 
egész ménes. 

Nagy hogárzáákor, mikor a ménes 
delel, — mondja Pap Jancsi, fenéki csikós- 
bojtár, — akkor akár a bálba is elmehet a 
csikós. A bogárzás három hónapig tart. így 
hát mégis csak van ideje a csikósnak is, hogy 
faragjon egyet s mást. 

A csikósok rendjében is vannak fokozatok. 
Első helyen persze, a számadó. 
Lóki István fenéki számadó ötvenkét éve 
szolgálja a Festetics grófokat. Apja is az uro- 
dalomnál .szolgált ötvenhét évet. Lóki bátyánk 
igen értelmes ember. Minden lovának tudja a 
nevét. Sőt azt is tudja, hogy melydinek milyen 
ló volt az apja és az anyja, s hogy az egy szár- 

I.ÓKl ISTVÁN FKNKKI CSIKÓS-SZÁM.VI.Ó. ifú) , . ',•' . . ''f .. .^•f .. „ ^f 

mázas mmden tagja mikor született (b5). 

Lóki István beszéli, egyszer a kegyelmes 
gróf úr, egy ló felől kérdezte, hogy az mikor született? Lóki István így válaszolt: 

aCsókolom a kegyes kezét kegyelmes gróf úr, emlékezzék rá, hogy egyszer a meghalt 
Tasziló, öreg gyenyerális gróf úr, még 66 előtt, mikor Königrátznél megkódisodott, (elhitték a 
lába fejét) egy lovat nyert a császárnétól kártyán. Hát ez a ló annak a csikójának a csikaja.s 

így kell mindent tudni a csikósnak az állat származásáról ! 

Lóki bátyánk az ő sorsával teljesen elégedett, mert hát a szolgálatért az uraság ád 
kenyeret... Gondoskodik pedig cselédjeiről az uraság így: ád egész évre külön lakást, 
34 mérő gabnát (kenyérnek való búza és rozs) 50 forint készpénzfizetést, másfél hold 
krumpli-földet, egy kis kerti földel (egy fertály földnek talán a fele), három öl lüzi fát, s 
két darab .\zabad marhatartást (vagyis szénát kap, nem kell neki kaszálni). Disznótarlás 
Í9 van, amennyit tarhat a termés után. Más fizetés nincs. És Lóki István apja is ott 
szolgált ötvenhét esztendői . . . 




A számadó után rangban az öreg cáikóó. öreg hejtár következik. Ez órzi a lédcg 
lovakat. 

A csikó hat hónapos koráig ugyanis kió cóikó, .\zcpóó cóikó : ezután egy évig 
i^álaxztó-cáikc. Négy éves korában fedeztetik, ekkor lesz anyakanca. Hal hónapos korától 
az anyaságig egy éves, két éves, három éves, négy éves csikó vagyis rédeg-ló. 

Az öreg csikós után rangban a ki.i cóikcá következik, aki a szopós csikókat hat hóna- 
pos korukig az anyjukkal külön fókában őrzi. Hat hónap után a kis csikó egy hónapig 
az istállóban külön marad, hogy az anyja elapadhasson, s a csikó aelfeledje a csöcsöIb. 
Ezután a két bojtár aösszemegys őrizni és 100—120 darab lovat is megőriz. 

Fenékben az öreg csikós Csentei Mihály, a kis csikós pedig Pap Jancsi (66). 

Az öreg csikós konvenciója: «24 mérő gabonára gyün ki». Ezen kfvül jár neki egy 
hold kukoricaföld, 30 forint készpénz, öl szekér (két és fél öl) fa, egy fertály föld krumpli 




PAP JANCSI FENÉKI KISCSIKÓS. (G6» 



alá ; van káposztás kertje s egy darab marhatartása. Disznótartás : amennyit bir a 
termés után. 

Az öreg bojtár a amonyasossalu közös lakáson van, ami a legnagyobb baj. Amannak 
két gyermeke van: a Jóska és a Pista, emennek pedig hét: Kati, Bözse, Róza, Mari, Pi»ta, 
Gyuri, Jóska. Mindakettő fiatal ember még, így hál a 13 emberhez még adhat a jó Isten 
néhány gyermeket az öt lépés hosszú és három lépés széles szobába. 

A nionyaáOA a csődörökkel bánik. Egy-egy ménes mellett 2 — 3 csődör van. Ezekkel 
egész nap van dolog. A csödöröket nem hajtják legelőre, mert azt mondja Barcza József, 
a fenéki monyasos, hogy akkor kutya világ lenne. . . 

A monyasos már reggel öt órakor körbejárlatja a méneket, hogy jól elfáradjanak a 
szabad levegőn s az istállóban meg ne romoljék a lábuk. A csődörnek ez a kél órai land- 
zóoldá az élvezete. A monyasos tisztogatja a csödöröket és az istállót. Ó sohasem ér rá 
faragni úgy, mini a bojtárok. A monyasos konvenciója csak annyi, mint az öreg bojtáré, 
s kap még két tehéntarlást is. 



A számadó a csclédjcil. a bojtárjait mégis olöbhre valónak tartja a monyasosnál, 
morl azok a segítségei. 

Az uraság szarvasmarháit órző pásztor : a gulyád (68). 

A gulyások között is igen sok faragómeslcrl találunk, ámbár ők sem érnek rá 
annyira a faragásra, mint a juhásznép. 

Közöttük is a számadó az első ember (69). Ó felelős mindenért A gazdatisztnek 
minden új évkor elszámol a kezére adott marhákkal. Egy-egy majorban öt fóka marha 
is van. A számadó az egyiktől elmegy, a másikhoz odamegy. Felvixágálja a marhát. 




mindig azt nézi, nincs-e valami baj ? Ha ilyest tapasztal, nyomban jelentést tesz a gazda- 
tisztnek. 

Az olyan bojtár, akire azt mondhatják, hogy kévéi nála az iiá.s. vagyis nem tud 
jól Írni, az manapság számadó nem igen lehet, mert ma már mindenféle jegyzéket is 
vezetnek az állatról. 

A számadónak, magyarázza egy öreg gulyás, legszelidebli embernek kell lenni, aki 
mindenkivel ki tud jönni 1 . . . A számadónak minden emberrel egyformán kell bánni. 
Az előtt nem szabad kiválasztott embernek lenni. Az egyik bojtár olyan legyen előtte, 
mint a másik 1 . . . 

Számadó csak komoly ember lehet. Annak hiába való beszédet nem szabad folytatnia, 
nem szabad neki mindenféle emberrel leülni poharazni, de ha a bojtárokkal egy kicsit 
összeelegyedik az nem baj. mert azok hozzátartozandó emberek. 




(A ImiiHinas evek (■</// köiu/omdljd után: csikósbojtii 
Malonyay Drzaó: A magyar nép múvésieu. III. 



népentc vagyonos számatlók voltak. Ma már igazi nagy számadó alig akad, iogfölehb 
csak olyan, aki annak larlja magái. Régente a számadó csak uraskodoU. Az uraságok mosl 
már látják, hogy a számadóskodás nem merlli ki a cseléd idejét, ma már a számadó egyúttal 
csősz is, vincellér is, meg ilyes egyéb hivatalt is visel. 

A számadó első bojtárja a fchcjtár vagyis az anyagiilyd.i. akiről a többi bojtárjával 
is fgy beszél : cóclédem. Az anyagulyás őrzi az anyateheneket, így hát néki van a legtöbb, 
legkényesebb dolga (70). 

A tenyésztésre tartolt gulyái kora lavaszszal kieresztik a legelőre, olt marad azután 
az éjjel, nappal, esőben, jó időben az isten szabad ege alatt. Ili hozza a tehén a 




kis borjút világra, még ha szakad is az eső. Nem lát az istállót, aiiiig csak őszszel, hó 
estekor be nen: hajtják a majorba. Az állat kora reggeltől késő estig legel; este behajtják 
az állásba, egy fakorláttal, cölöpökkel bekeríteti helyre. 

A gulyás szemének egész nap az állaton kell lenni. Különösen manapság, hogy egyre 
kisebbre szabják a legelőket, a marha minduntalan közel jut a réthez, a kárhoz, s a 
legelőket keresztül-kasul szeldelik a vasutak is. A gulyásnak még éjjel sincs nyugta, mert 
ha lelkiismeretes ember, akkor többször fölkél és körüljárja az állást, hogy nincs-e baj 
az állat körül? 

Az anyagulyás egész nap vigyá/za az üzekedést, mert, mint (iyörei István 
fenéki gulyás mondja, az üzekedésről störskönyv-tsl kell vezetni ; az anyástól komo- 
lyan meg kövelelik, hogy följegyezze: a gulya melyik bikája melyik tehénre mikor 
hágott? 



A Keszthely melleit lévő gróf Festeties-f.-le Fenék- 
puszta gyönyörű gulyája inellcll szolgáló fóliojlár, Boika 
Takács István jegyzékében például ezeket az adatokat 
Játjuk. 

Az telién 



Uszosredctl 

Augusztus í-án 

» 'l-án 

•>-án 

•2-án 

3-án 

» 5-én 

» r,-én 

» G-án 

6-án 

» 7-én 



Ponq:rács 

Bogár 

Cinier 

Patkó 

Szulyák 

Madar 

Tikris 

Baráth 

Hajós 

Fátyol 

Fütyös 

Nvulas 



A/, bika 
Szekfű 
Szekfű 
Szekfű 
Szenies 
Szemes 
Szekfű 
Szekfű 
Szemes 
Szemes 
Szeklű 
Szekfű 
Szekfű 
Szekfű 



Ha most már tudjuk, hogy Borka Takács István 
keze alatt 80 telién van, hát elgondolhatjuk, hogy milyen 
sűrűn kénytelen alkalmazni Roika Takáes a könyvelési 
tudományát. 

Nem csoda tehát, ha nem tud annyit faragni, mint a 
jobban ráérő juhászenibor. Különben is, az anyagulyás úgy 
szép, ha áll a gulya mellett, vagy komótosan ballag utána. 

Az anyagulyás ezenkívül még az elletéssel is jócskán 
el van foglalva. 

Amint a zájioreső Icfoly, úgy folyik le egyszerre a 
birkaellelés is. 

A tehén azonban mindenik más-más időben ellik, 
mert szerelmi életét nem korlátozzák időre, mint a 
juhokét. Sok tehén nehezen hozza világra a kis borjút, az 




TAKÁCS ISTVÁN 
•LYÁS SZÁMADÓ. ((iO) 





ISTENHS JANDS. 
BAKONYI GULYÁS. ■ 



ISTKNKS JÁ.NOS Ál.l,AT.IAl, 
BALASKÓ líBüÓ ALATI A BAKOiNYB.A 



anya^'uIyásnaU sogédkc/ni kell ott. Sok borjú gyöngo. alig áll a lábán nem lud jól 
szopni. lízérl a gulyás a lába közé szorítja s úgy szoptatja meg a tehén lőgyéböl. A kis 
borjú sokszor megbetegedik. Ilyenkor úgy kell ápolni, mint a gyermeket; jó meleg 
pipilér-leál adnak neki, vagy atörpentinnelB dörzsölik a hasát, a vékonyát. 

A kis borjú 6—10 hónapig szopik, akkor azután Lvála.yztjúk, elválasztják az anyjától. 
Ha a borjú tavaszra már nagyobb is, akkor so választják cl, mert a friss, jó füvön az anya 
magát is, meg a borjúját is jól tudja táplálni. A borjú csak az anyja alatt érik jól ki. 
Rendesen ősz végén választják el a borjút, amikor heinegy kötőire, vagyis istállóba kötik. 
(Ht külön választják az üsző (nőstény) borjúkat a bikaborjúktól. Meri ezek /VJíxnék, meg- 
hágnák az üszükcl ilyen liataion, mert az üsző ilyenkor i>u\qiji/iiil. mcgüzclkcdik. 




Tavaszszal azután az állatokat megbillegölik : pofájukra rásülik az uraság nevének 
kezdőbetűit. Tavaszszal, mikor kihajtanak, a kinemherélt bika-borjúkat a bika-fókára 
adják, amelyben a leglialalabb, reményteljes himlői a legidősebb agglegényig együtt legel 
a szarvasmarhák férliui társadalma. A bika négy éves korában a legszebb, akkor adják, 
verik ál az anyagulyára, likkor \'izilálják be hágóbikának; 40 lehcnrc egy bikát számítanak. 
A többi bika közül egyikei-másikat elviszik falubikájának, a tehetetlenebbeket pedig 
mészáros kézre adják. 

A gulyás<ik rendjében az egyik fokozaton tehát ti hikd.i áll (72). 

Ennek már könnyebb dolga van, mert a bikákkal közel sincs olyan sok gond, mint 
a tehenekkel. Katona (iedeon fenéki bikás azt mondja, hogy a bikáktól nem kell annyira 
«függeni, ha nincs rászokva, hogy üzekedó tehenet találjon.)) 



77 

A bikás tehál Joliban ráér a faragásra. Ha faragásokat gyűjtünk, a bikásoknól inkább 
találunk, mint az anyásoknál. 

Tudjuk most már. hogy tavaszszal az istállóból bika-, üsző- és heréllborjúk kerül- 
nek ki. Az üszök és heréllek közös fókára mennek. Ez a kevert fóka. A ki a keveri fókái 
úi-zi, az a nyári hcrgyii.í. .\zért ni/Jri borgyus. mert a nyaranta künn legelő borjúkat 
őrzi. Van téli hcrffí/ii.t is. aki a rúgott borjukat az istállóban gondozza. Rúgott az a borjú, 
amelyet az anyja nem szoptat, elrúg magától. Ez rendesen késő őszszel esik meg, amikor 
már körülbelül istállóba kerülnek az állatok. Ha a tehén korán rúgja el a borjút, akkor 
az ilyen üszö-l>orjúkból lesz a kis fóka, amelyet a téli borgyus legeitett. Ezéit a téli bor- 
gyust Av.t fóküMiük is nevezik. 

Tavaszszal tőle a borjúkat a nyári fókás. a kevert fókás veszi át; a téli borgyus a 




mustra-teheneket őrzi egész augusztusig, amikor azokat rendszerint vásárra a<lják. Ha koráb- 
ban is akad rúgott, akkor az a mustrák közé megyén. Ezután a téli borgyus a gazdaságban 
dolgozik ; szénát rak. mint a gyalogbéres. 

A nyári borgyus is igen éber ember legyen, mert az üszőborjú, mint Borka Takács 
István mondja : mcgüzekedik és fut a bika után, mert hát a fiatalabb ember is nyug- 
hatatlanabb, mint az öreg. Már pedig az üszőnek nem szabad szeretkezni, mert — véli 
P.orka István — az olyan tilos, mint a leány. Az állatok a kevertfókában a következő 
tavaszig maradnak együtt, amikora tinók a tinófokára, az üszők pedig az üszőfókára kerülnek. 

Látjuk tehát, hogy van ü.>zc.ihcjtáz és tinö.ihojtdz is. 

A tinós öt éven át legelteti a tinókat, amikorra ökrökké nevelkednek. Ekkor béres- 
kézre jutnak, hogy egész életükön át húzzák az igát. Míg ebbe a türelmességet kivánó 
erénybe beletörődnek, sokszor megszivelhelik a közismert biztatást : Tanulj tinó. ökör 
lesz belőled. 







r7*7-r^ ■Tvt'Tr^;^''^^??:^:^ 


W^mll^^^^^^l^^^ 



SZII.A.P (Mil.YA A FuNYÓIH PAHION, lA IIATTEIIBRN BADACSONYI i74) 

A linósuk is gyakorlóit faragók, meri a linó a legjámhorabl) fajla. Megfoszlolták 
szegényt ugyanis allól a Ichelöséglöl, hogy még csak gondolni is merne . . . szerelemre. 

Az üAzdi négy éven ál őrzi az állatokat, a mikorra azokat átc^zljdk az anya-gulyára, 
hogy azután borjút neveljenek az uraság részére. Az a marha, amelyet nem lehet még linó 
sorba fogni, mog az üsző, amely még be nem üzekedelt, nem borjúzott : az a rédegmarha. 
Ez aféle haszontalan állat, mint amilyen haszontalan a népies nyelven rédeg-embernek 
nevezett agglegény. 

Régente, mikor még sok volt a hatökrös paraszt, amikor a földmívesek több ökröt 
tarthattak, sok faluban volt «fókás ökörB. Ezekből verötiölt össze a falusi ökör-csorda ; ma 
már ilyen nincs. Mert szegény a nép. A tehénből cl a nép, mert az borjai is, piacra való 
tejecskét is ád, be is lehet fogni s elvégzik vele a szekerezni valót is. A kiszolgált 
bikákból és a tenyésztésre alkalmatlan tehenekből lesznek a göbölyők. Ezek nem legelnek, 
mert (él évig az istállóban hizlalják őket, hogy elkeljenek a budapesti és bécsi piacon, sőt 
még Berlinbe is hírét viszik a jó magyar pecsenyének. 

A göbölyösöket tehát az istálló körül találjuk meg, ha hozzájuk utasítanak bennün- 
ket faragások végett. Ük az állatokat etetik, almozzák, tisztogatják. Ila elvégeznek, kiülnek 
az istálló ajtóba s lopnak egy kis időt faragásra 

A fehér, nagy szarvú magyar marhák fókáját .iziUij-Ljiilíjciiiak, a tarka szimentháli, 
svejci szarvasmarhák társaságát c.úra-yiilyúnak nevezik (74, 75). így tehát nagyobb 
urodalomban .izilaj-giili/d.iokal és üiira-guli/dóokat is találunk. 




lllAl.l I.YÁS ŐHIZ \ SZÁMOL)! I>. 



^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^B^ '^if^^H 




'^--J^^ •■■■'i 












GILYAS-PLTHI FENEKt.N. 




SÜI.KCZ VK.MIKL, ANYACULYÁS. l7XI 



nevű gunylió. MellcUe egy ki 



Sok urodalomhan a gulyát nemcsak tenyésztés 
végett, hanem tejhaszonért is tartják, vagyis a borjas 
tehenet fejik is, hogy lejét a piaczon értékesítsék. Az 
igazi nagy uraság, aki a szép erős, érett borjút szereti, 
az nem fejeti az anyaguiyát. Azok a tehenek, amelyekel 
lejnek azok vannak fcjdigulydhan. lizt őrzi a fejős- 
gulyás, akinek sok a dolga ; meri ha a teheneket be- 
hajtják az istállóba, akkor azokat meg kell fejni s a 
borjukat szoptatni kell. A fejős-gulyás megmossa a tehén 
farkát, coml)ját, lábát. A borjas tehénnek egy kis ciikmi.t 
kell, hogy több tejel adjon. Ezért a fejősnek, vagy mini 
máskép mondják íeheiieónck, répát is kell vágni. A fe- 
jősnek inasa a «lejes», aki a tejet viszi a piacra, vagy 
beszállítja a városba s olt hordja iiázról-házra. Ila tejest 
látunk a városban, bizonyára nála is találunk széj) 
faragásokat, de bizonyos, hogy megismerteti velünk 
majorjának és vidékének jó faragó pásztorait. 

i-.mlítettük. hogy a tenyész-gulyát már kora 
lavaszszal kieresztik a legelőre s ott marad hó leestéig. 
Természetes tehát, hogy a pásztornak is egész időn át 
künn kell tartózkodnia, távol a helységtől és a majortól. 

A pásztor tartózkodási helye a .szállá.s vagy húlá.\ 
.yzcny, szín van. Kéj)ünk a fenéki szállásokat mu- 



latja l>e, amelyek évszázados fák alatt húzódnak meg (76, 77). 





BORKA TAKÁCS ISI VAN ORZES KÖZBEN. (SO^ 

Borka Takács Islván szállása előtt kobaklök-lugos van, amelyről a kobak és hébér 
nevű gyümölcsök csüngenek alá. A gunyhónak kél helyisége van. Az első nyitott, 
amolyan előszoba féle. ahova nagy esőben beáll a gulyás. -Itt tart egy-egy zsák krumplit; 
a belső helyiség a hálóhely. Ebben két nyoszolya van ; egyiken egy régi ócska szűr, 
másikon, öreg rongyos bunda, amelyben még a régi jó világban parádézott a gulyás 
öregapja. 

Az unoka jóízűen alszik az örökéletű holmin .' Mert igaza van a régi nótának : 



Kifordítom, befordítom 
Mégis bunda, a bunda. 
Hej bunda, a bunda. 
Pásztorbunda a bunda. 
Mégis bunda a bunda ! 



Leteríteni a bundámat 
Mégis bunda a bunda 

Ha megázik is a bunda 
Mégis bunda a bunda. 



Ha rongyos is a bunda 
Mégis bunda a bunda. 



Az egyik nyoszolya végében áll az eleséges láda. Ebben tartja a pásztor az enni- 
valóját, no meg egy-két pint bort s a apapramorgól)), amiből hideg reggeleken egy- 
egy korty olyan jól esik 1 Mikor belépünk a sötét gunyhóba, a derék pásztor megtörli 
az ágy szélet, a padot, szívélyes hangon helylyel kínál. Kinyitja a ládát, előveszi 
a bort: 

— Tessék használni a tekintetes úrnak. Ne tessék megvetni a szegénységemel. 

A jóravaló ember örömmel látja, hogy nem vetjük meg jószívűségéi. Előveszi a 
fehér asztalkendőbe takart fekete rozskenyeret, zsebéből kiveszi a kusztorát, megtörli s 
megkínál bennünket egy falat kenyérrel, miközben szabadkozva mondja : 

— Nem telik fehérebb a .szegénységemből. 

A kenyér mellé előkerül a jó füstölt szalonna, a zöld paprika és a füstölt luró. 

Beszélgetés közben szemlélődünk a gunyhóban. Megpillantjuk a pócot. Ezen áll a 

sótartó, a megkezdett faragások, a faragásokhoz szárogatott fadarabok, a szénahordó- 

Híalonyay Dezaó: A magyar nép művészeti;. III. 11 



kötél, .1 lurugla és miegyóh zakal. dib-dáb holmi. A falon egy kis fából való gépezetei 
hajlliatunk jobbra és balra, fölfelé, vagy ellől távolabb, lizen a kis gépezeten van 
az olajmécses. Különös, hogy a gunyhóban kályha is van, amit téglából raktak, 
s klviil fűtik. 

— Hogyan, bál itt télen is laknak? 

— Nem lakunk itt kérem, feleli a gulyás de a hideg tavaszi és őszi reggeleken 
nagyim elkel egy kis meleg. 

Kiinn megnéztük a szint, nll áll a faragó-szék. A szin egyik lábán lóg a gulyás 
kabátja, amelynek az ujja be van kötve. 
Vájjon miért? 




Megnézzük a legelészgető fókákat, az anyafókái, a kisfokai, a bikákat. Elmegyünk 
az álláshoz, ahová esténként behajtják az állatokat. 

Lassankint leszáll az est. 

Elbúcsúzunk szíves gazdánktól. Kezet szorítunk vele, miközben tisztességesen leveszi 
és kézben tartja a kalapját. 

— Az Úristennek ajánlom tekintetes uram I s köszönés után oda megy a kabáthoz. 
BelM^úl bekötölt ujjába : 

— Egy kis jó gombái szedtem. Hu meg nem sértem a tekintetes urat, tessék haza- 
vinni a tekintetes asszonynak I 

... A községi lakósok vagy az urasági cselédek teheneit a cáordáá órzi (83). Aki 
urasági szarvasmarhákat őriz, az: gulyás. A csordás húsvét táján hajt ki. Régente nagy- 



f ÜT« ir üTMTiá 


■i^ÜiL^i. 


IvJ 




^ -•^* ^ 


IT' - 'i^ ^ 




ü^.^1^ 



CSOIIDA CSOUANC ALATT. l82» 



péntek volt a kihajlás napja. A csordás most akkor haji ki. mikor az idö engedi, amikor 
a l'ú sarjad, kizöldül úgy, hogy tudja jól legelni a marha. 

Szerencsétlen, veszedelmes napon nem hajt ki a csordás. A aiiaió szerint 36 ilyen 
veszedelmes nap van az esztendőben ; mert a csizióuak a pásztorok között nagy a becsü- 
lele. A legtöbb i)ásztor — aki olvasni tud — «ért a csizióhozs, s hisz is benne 
rendületlenül. 

A kihajlás előtt a csordás 2—3 tehénre kolompot, harangot akaszt. A kolompot azok 
a tehenek kapják, amelyek a legfiitÖMthbak vagyis amelyek otthon maradt borjaikhoz akar- 
nak minduntalan szaladni. A kolomp szaváról azután észreveszi a csordás a szökést s 
idejében megakadályozhatja. 

A régi pásztorok nagy harangot akasztottak a tehénre. A nagy kolomp hangja 
erősebb, messzebbre hallalszik, de külömben is az volt a tehén címere, minél nagyobb volt 
a harangja. Most már nem kínozzák a szegény tehén nyakát a nehéz kolomppal. 

.\ faluban a kolomp szava figyelmezteti a gazdákat, hogy hajt a csordás '. 

A kolomp együtt tartja a csordát, vezeti 
a többi tehenei. «A többi marha a kolomp után ^^^ ■lSJIt>.«\*»- 

számit.)) Hgyik tehén soha el nem hagyja a mú- l^F **2f*^^*'' 

sikál. Ha véletlenül elmarad valamelyik tehén s 
nem hallja a harangot, akkor léjatja. siratja, 
bőg utána. A harangos tehén : a <,'ezér. 

A legelésző csorda (85), gulya kolompszavá- 
ban is sok költészet van. A népdalok is szere- 
tetlel emlegetik : 

Kihajloiii :i Virág ökrúin ii rétre, 
Leteríteni a suhámiit melléje : 
Nem liallom a Virág ökröm harangját 
Máshol éli az én róz.sám világát. 

Fehér gulyám kolonipja szól a réten. 
Nagy gazda lány izent hozzám a héten : 
Szegény legény ha a szived szeretne, 
Gazdagságom mind a tied h-helne. 

A szerelem, a szerelem, 
A szerelem sötét verem ; 
Bele esiem, benne vagyok, 
Nem láthatok, nem hallhatok. 




84 




iZ apám nvAjál, 
lialloni a kölompjál. 



őrizpm az 

De nem 

Rá-rámegy a zöld vetésre', 

Én csak kósön veszem észre. 

Esteledik, szól a csorda kolompja 
A csordásnak ölében a fíulambjá . . . 
Bandi bojlár leskelődnek utánad! — 
Tereld vissza a tilosból csordádat. 

Nem hallik már a csordának kolompja, 
Randinak még ölében a galambja: 
Nem bánja. Iia elvész is a csordája: 
Csak ölében lehessen a babája! 

A szarvasmarha szép higgadtan legel. Csak úgy 
ropog a kövér fű, mikor a tehenek jóízűen harap- 
dálják, lla azonban elsül a legelő, akkor a szegény 
állal csak nyalogatja a füvet, csipegelődik. A csorda 
délelőtt 11 óráig legel cgyhuzomban, akkor elhajtják 
itatni s 2 óráig déllőn, delelön van. A delelőnek kút- 
hoz közel kell lennie, mert delelés közben vagy az 
egyik vagy a másik tehén megyén inni (S6). Azután 
egyel fekszenek, kérödzenek, daivadoxuak délután 
1 — 2 óráig. Azután isméi legelnek. Este megitatják s 
hazahajtják őket. 

A csordásnak sokkal nehezebb őrzése van, mint 
a juhásznak. A tehén a lónál is nehezebb őrzetű állat. Tudni kell ugyanis, hogy a csor- 
dában egyszer az egyik tehén borgyazik meg, másszor a másik. Ha azután telük a tehén 
tőgye, nincs az állatnak maradása, mindegyre haza akar szökni a borjújához. A tehenet 
otthon örökösen cukini.\óják, szecskás krumplival, árpadarás répával tartják, hogy több 
legyen a leje. A tehénnek persze, különösen a soványabb legelőn, otthon az esze! Sietne haza, 
hogy jobban jólakhassék s a borjúját jobban nevelhesse... Nyilván ez az ösztönszerű anyai 
szeretel viszi a kdilni is, ;i más lucernásába, káposztásába, ahol nyalánksághoz juthat. 



SÜLKCZ JÓZSEF, AZ ÜllMÖSI PfSZTA.N 
A VÖRÖS CSIRATINÓK CSOHdAsA. (8ll 




KÖZSÉGI CSORUA A SÜMKUl LIRDŐSZÉLIvN. (85) 




ITAT A CSOKDAS, (KKSZTHELYI HATÁR.) (8fl» 



A csordásnak örökösen hol az egyik, hol a másik tehén után kell futni. A szeme 
is nyitva legyen, nem megy-e valamelyik tehén a kárba?. . . 

Ezért nem tud nyáron a csordás annyit faragni, mint a juhász. 

Ha a csordás a faluhoz, az urasági majorhoz közel legeltet, akkor családja a delelő 
kúthoz utána hordja a meleg ebédet, de ha messze legeltet, akkor nem eszik meleget. 
\ tarisznyában visz ki egy kis szalonnát, meg effélét. A később leírt gurgulába hor.ioó 
M>t tesz, ami nem más, mint só és paprika keverék. 

Olykor szed egy kis gombát. .\ gomba szára nem eledel, de kalapját megsózza s 
ráteszi a parázsra úgy, hogy a kupás része, a ránca van felül. Zamatos étel ! Ezenkívül 
akad az erdőben egy kis vadkörte, vadalma, puha som, eper, földi szeder, érett kökény, 
mogyoró. Van sok záurmókáá pásztor, aki deleléskor maga süt, főz. Megeszi a kánya és a 
tüskésborz húsát. Az ilyes pásztorokat azonban a többiek, mint afféle különös fajtát 
emlegetik. 

Télen a marha nem jár ki, mert a hóval fedeti legelőn nem tud legelni. Ilyenkor a 
csordás a bikaistállóban van elfoglalva, a falu bikáit eteti, itatja, gondozza 

Mindez nem foglalja le egész idejét, télen tehát áldozhat a faragás, szíj fonás 
művészetének. A csordásnak is szaporodik már a gondja. A faragásból nem élhet meg. 
A jövedelem se sok ; a gyenesdiási csordásnak csak ez a konvenciója : 

minden tehén után egy mercze gabona (egy mérő negyed része) egy kenyér, egy 
liter liszt, fél liter borsó vagy kása. 2 kanál zsír, egy kis só és 40 fdlér. Összesen 60 drb. 
marha jár elébe. «Hiz' abból nem igen urizál !j A gabona csak rozs. A búzalisztre meg a 
dohányra valót úgy kell megkeresni. 

Elmegy tehát szőlőtalajt forgatni, az erdőbe fát dönteni, pedig sohase volt paraszt. 
Sok csordás valóságos cipész, csizmadia-mester. A gazdák csizmáit pompásan megfejeli, 
talpalja, foltozza, pedig senkitől sem tanulta ezt a mesterséget. 

A csordás őrzés közben szíjostort és pirított hosszú, furkós botot hord. Erről a 
botról a csordást a többi pásztortól azonnal megkülömböztetbetjük. 



A csorilás ii soinf.i, vitgy az alkülmas bokor ágát gyökerestől metszi ; a gyökérből 
furktSl. kupalakot farag ; az ágat tűz föló tartja, hogy kiegyenesíthesse ; azután földhöz 
ütögeti a meleg ágat, hogy a héja leitattogjoii, leváljon. 

Ha a csordás a tehenet közelről éri. akkor a kárból, vagy más alkalmatlan helyről 
az ostorral kergeti ki, de ha ezzel el nem éri, akkor botjával dob kíméletesen utána. 

.\mbár a tehén szóérlő állal. Sokkal okosabb, mint a buta birka vagy a disznó. 
Hilkán kell hozzá bot. lizért állandóbb is a csordás botja, mint a kanászé. \ csordás a 
tehenet csak nevén szólítja, az állat már tudja, hogy ilyenkor rendes útra kell igazodni. 

Kgy <-sor<lás elé 100—120 tehén is jár ; a nevét tudja valamennyinek. Már messziről 
megismeri, melyik, kinek a jószága. Ezek az elnevezések nagyon jellemzők a nép ész- 
járására. A Balaton partján lévő (lyenesdiá: 
neveket ismeri csordájában: 

Füge 

Cilroni 

Hiiiies 

Rózsa 

Tikres 

Bárány 

Szőke 

Dáma 

Címer 

Pörge 

Szegfű 

Szemes 

Méfi 

Hajas 

Közös név jut persze több tehénre is, de 
Höröciék, s melyik a Csanakiék tehene. 

.\ legtöbb csordás mellett van bojtár is, aki segít neki a kihajlásban, az őrzésben, 
de hivatása különösen az, hogy a borja után liazakivánkozó tehenet elkísérje, nehogy belé 
menjen a kárba. 



Dajka 


FöcsUe 


Fáni 


Uóka 


Julcsa 


Macsór 


Cédrus 


Mili 


Narancs 


Bibor 


Piktor 


Rubin 


Zsömle 


Gólya 


Mézes 


Kuli 


Bákor 


Sárga 


Hattyú 


■jükrös 


Harang 


Koiitvo: 


Bicske 


Nyalka 


Piroska 


Bajri 


Hódos 


Káplár 



< község 


csordása például, a következő 


\i(ira 


Murzsi 


Jliri 


Szedres 


Piros 


Talián 


HiM'ka 


lioros 


Szajkó 


Tuti 


Páva 


•rid)a 


Jácint 


Fácán 


Körmös 


Gondos 


Mizf^er 


Kormos 


Virág 


Csöngő 


Gyöngyös 


Hatos 


.Muszka 


Kávé 


Mici 


Gernyás 


Sörös 


Pirók 


Béka 


Tornyos 


Sudár 


.Mérges 


Bőrös 


CiiTány 


Zsóli 


Busa 


l'.ársoTiy 


Kisasszony 


Zörgüs 


Pille 


Gyopár 


Hárász 


! a csórd 


ás tudja, hogy 


melyik Daiiui a 




;SZTHI LYI CSOKI 



Szóljunk a hiiüli/cnól is. A Ualalon nn-llell, Fonyód és Balaton-Keres/liir közöli, ej^ész 
be Kéthelyig, löbb község halárától övezve terül el a Nagyberek, a Halatonvidék 60 ezer 
hold alföldje. A Nagyberek vizenyős, zsombékos terület, egyes részcin feneketlen ingovány. 

.\z ökör, a tehén a berekbe beledül, beleveri magái, s olt olyan tehetetlen, hogy 
ügy kell kihúzatni. A bivaly azonban a berket megjárja, ha ingoványba kerül is, egyet- 
egyet rúg, a lérdél kihúzza, egyel emel magán, s hamarosan kiszabadul. 

Ezért a Nagyberken a gróf Hunyadyak, Zichyek, s a többi uraságok szívcscbl>i'n 
legeltetnek bivalyokat, mint tehén- vagy ökörgulyát. 

Amikor vonatunk a somogyi parton Máriatelep felé közeledik, a Balaton szélén löbb 
bivalycsordái látunk békésen legelészni. Az otromba, lomha állatok, a fekete csorda mellett 
a bivalyos, vagy mint a nép mondja: a hhalcs lépdel (88). 

.\ szarvasmarhák pásztorai között ö ér rá faragni legjobban. 

Leszállunk a balatonkereszturi állomáson, ahol csakhamar megtudjuk, hogy az anya- 
bivalyok keletre, a rédegesek meg nyugatra legelnek a Balaton-szélen. Amint a csorda 




felé haladunk, a bi\aiyok c.ícpi\\\Cíiiuik. acntclcicd/uik. kíváncsian emelik vaskos fejüket 
s ide-oda lóbálják lomhán. Egyszerre csak felénk iramodnak, mintha elakarnának ben- 
nünket tiporni. Keressük az utat. amerre menekülhetnénk . . . 

A bivalyos azonban föltekint a faragásról, s biztat bennünket, hogy ne leljünk. A bivaly 
csak egy kicsit kíváncsi. 

Amikor megállunk, a hány bivaly, mind körénk sereglik, kinyújtja nyakát (89) 
s bizalmaskodóan nézeget bennünket. Ha papirt ve.szünk elő s jegyzetet csinálunk, 
valamennyi néz az írásba, mintha érdeklődnének, hogy mit Írogatunk. Ha a fényképező- 
gépet feléjük irányítjuk, mind közel jön hozzá, mereven belebámul, szinte ajánlkoznak 
a lefényképezésre. 

Mihelyt azonban mi közeledünk feléjük, megriadnak, visszakapják az elejüket, a 
hátuljukat meg fölvetik magasan. Esetlen szökelésekkel rohannak tova s messziről néze- 
getnek felénk. 

Beszélgetésbe ereszkedünk a bivalyossal: jut-e idő faragni? 

Azt feleli, hogy van ideje elég. 



Napköllekor a bivalyos aí akolból kiereszti a bivalyokai s kihajtja a legelőre. A bivaly 
hamar hozzáfog a legcléshez, iparkodik, és jobban fel is tudja harapni a füvet, jobban 
föltudja a legelöt kcpczni. niort nagyobb foga van, mint a tehénnek. 

A bivaly nyáron, délelőtt kilenc óráig legel. Ekkor már megAZorítja a meleg, s 
hamarosan belé is megy a Balatonba úgy, hogy rsak az orra hegye látszik ki a vízből. 

Nagy melegben három-négy óra hosszal hever a vízben. Olykor kidugja a fejét s 
nagyot fúj. Azután ismét a víz alá húzódik. 

Míg a bivalyok mozdulatlanul hűselnek a vízben, a bivalyos a parton üldögél s 
nyugodtan élhet niűvészkedő hajlamának. 

Mikor a bivaly jól nicgbütözött. kijö s újra legel. Nagyon könnyű őrzelű állat, nem 
torkoskodik, nem nagyon siet a kárba, megelégszik minden pazdergydval, silány növé- 
nyekkel, sással, fiatal náddal, amire a tehén és az ökör a legelőn rá sem pillantana. .Jól- 
lakik s a meleg isméi megszorítja, akkor megint belemegy a Balatonba s olt jóízűen 
locsoltatja testét a tarajos fehér hullámokkal. 







Ilyenkor azután a bivalyos megint nyugodtan folytathatja a faragást, már csak azért 
is, mert a bivaly nem lót-ful, nem hogará.\z, annak a bőrére nem száll a bogár, mert nem 
olyan vére van, mint egyéb marhának. A bogár nem tudja kicsípni a bivaly vastag bőrét. 

A bivaly lusta állal, - magyarázza tovább a bivalyos, de ha megbolondul, nincs 
olyan ló, hogy nyomán fusson ; ha megszalad, akkor, nijökög, ilyenforma hangja van : 
öch, öch. Ha hűsül az idő, akkor a bivaly nem megy a vízbe, hanem a szárazban 
fekszik le s ott kérődzik. Csak júniusban, júliusban és augusztusban fekszik a Balatonba, 
mert ilyenkor melegebb a vére, mint más állaté. A bivaly előbb megfázik, mint egyéb 
állat. Ezért hideg időben szerel egyet-egyet futni, hogy kimelegedhessék. A bivaly nem 
delel, mert a delelő szarvasm.nrha napjában egyszer, dél körül nyugszik hosszabb ideig, 
míg a bivaly napjában többször fekszik el órákig a vízben. 

Amint így apránkint kérdezgetjük a bivalyost, azt is megtudjuk, hogy ő a rédeg- 
bivalyos, mert a rédeg-óereget őrzi. A Balaton fölső szélén őrző másik bivalyos az anya- 
bivalyos, az őrzi az anya-sereget. 

A bivaly hat hónapos koráig kió horgyü, egy évig ^^álaxíló, azután két évig rúgott 



borjú. Azután harmadfl és ncgycd/i. Azt nem mondják, hogy má.iod/í. Ha négy éves 
elmúlik : behágatják. Amikor kis borja lesz, akkor kerül ki az anyaserogre. 

Míg az anyabivaly keltől nem borjúzik, addig ü.szc-íehén, azután már vén-tehén. 
A tehenet sohasem fogják be, csak a négy éves tinót, vagyis a gyönge korában, 3—4 
hetes korában herélt állatot. A bivaly-tinó hűséges, terhezé.sre igen jó állat. Elhúz az 
akármilyen nehéz terhel. Sokkal erösebb állat, mini az ökör. Kél bivaly, ha jól kinyctte 
magát többel elhúz, mint négy ökör. .\ bivalyt könnyebb rátanílani, mint az ökröt, 
mert jobban megfogadja a szót. Ámbár az is igaz, hogy hajtö.i. lusta állal. Lassan cammog. 
Ezért az ostorral vagy bottal sokszor meg kell laspantani az oldalát. A béres némely- 
kor a vasvillával is megböki, meri bizony ha a bivaly be van fogva, akkor is bolondul 
a vizért. 

Balatonkereszturban beszélik, hogy egyszer a béres elaludt a szénásszekéren. A biva- 
lyok neki mentek a Balatonnak és úsztak Badacsony irányában a túlsó part felé. A béres 
akkor ébredt föl nagy rémületére, mikor a szekér a Balaton közepén himbálózott. Nem 
volt egyebei tenni, mini nyugodtan várni, míg a bivalyok szerencsésen kiláboltak Bada- 
csony alatt. 

A bivalynak a víz iránt tanúsított nagy barátságát felhasználják arra, hogy 
vele a Héviz nevű meleg gyógyfürdőt megtiprassák. A Hévízben ugyanis sok a korpa, 
az elkorhadt növényi rész. Ez oly nagy mennyiségben gyűl össze, hogy a víz le- 
folyását akadályozza. Ezért a balalonkereszluri bivalycsordát minden nyáron felhajt- 
ják a Hévízre. A bivalyok szívesen merülnek a jó meleg vízbe, a tavat széllében-hosz- 
szában meguszkáiják, azután pedig leúsznak a Hévizet levezető, s a Balatonba folyó csa- 
tornába. A parton a bivalyosok hosszú ostorral nógatják őket. A víz korpája meglazul, 
s a tó vize így szaporábban folyik lefelé. 

A bivalynak minden lomhasága mellett is, sok csalfaság van a vérében. Sok goromba 
találkozik köztük. Az ilyen bivaly félrehajtja fejéi, rohan az emberre, nyökög. Ilyenkor 
meg kell regulázni, meg kell ugrasztani, meri az emberi megölné. A minden iránt 
közömbösnek látszó állal, ha a legelőre hajtják, útközben sokszor kárt lesz ; pusztít, 
a fejével neki megy kazalnak, fiatal fának, gyepünek. Nem halad el semmi mellett békével. 
Amit ér, a világon mindent kivesz. Szekér előtt olyik megijed a csendőrtől, a cigánytól, 
a biciklitől. Akkor azután elszalad úgy, hogy összetöri a szekeret. 

Elbiicsuzunk a rédegestől, s megyünk ál az anyáshoz a Balaton szélén hosszan hú- 
zódó kö.ikőny. keskeny legelón. A Balatonon millió és millió hullám kecses láncot lejt 
előttünk s mormoló zajt ül, amire az anyabivalyos azt mondja, hogy suhog a Balaton. 

Szóba állunk az anyással. Megkérdezzük, van-e nála is egy-két szép faragás ! Valami 
csak akad nála is. de ő már panaszkodik, hogy nem ér úgy rá, mini a rédeges. 

Mikor a bivaly horgyazóba ját, az anyásnak mindig ott kell sétálni a parton, hogy 
a bivaly be ne mehessen a mély vízbe, mert az a maga esze szerint bemenne akár a Bala- 
ton közepéig is ; a borgyazásra készülő állatot tüzeli a vér. Ezért siet a víznek. A bivaly 
a vízben is megborjaznék s a kis borjú ott fulladna, — szemmel kell tehát mindig kisérni 
a teheneket. 

Ha a fóka belemegy a Balatonba, akkor az anyásnak le kell húzni a csizmáját s a 
a bivalyok elé kell állani, hogy csak a víz szélére kerüljenek, hogy csak lérdigérő vízben 
fekhessenek le, a testüket cl ne foghassa a víz, de azért kihüóőlheóóék magukat. 

Ilyenkor a pásztor kutyáztat is. Ha a tehén a mély vízbe készül, utána uszítják a 
kutyát. Öá.ize kell fogni az egész sereget s elhajtani a víztől. Nem is igen kell a kutyát 
utána küldeni, mert mihelyt hallja a kutya nevét, már egyszerre megfordul. Fél, hogy a 
kutya megrágja az agyarával. A bivaly nem tudja megrúgni a kutyát, mert inai nehezek 
a rúgáshoz. A bivalynak csak a kutya az üdvöóáége. 

Az anyás azért sem ér rá igen a faragásra, meri a fiatalabb tehenek borjuzásánál 
segíteni kell neki. Ha világra jön a kis borjú, akkor be kell anyjával együtt hajlani az 

Malonyay Dezső: A magyar j 




PUSZTÁN. (90) 



itán hallacákdl, el-elmarnd, el is akar aludni, szüntelen hiz- 



laljanak a nevét meg- 
Azt felelte : «Ki az 



Az anyásnak télen 
faragni. A bivaly nagij 



istállóba , a borjú az anyja 
tatni kell. hogy haladjon. 

Emiftellük már, hogy a gulyás, a csordás, a csikós minden 
mondja. Kérdeztük a bivalyost is, hogy állatjainak mi a neve?, 
ördög adna ezekre nevet ?» 

IJgy látszik: a bivaly nincs annyira a pásztor szeretetében, mint egyéb állat. 
Neve csak a befogott bivalynak, meg a bikának van. 
Az egyik állat neve: Mikló.i, a másiké Patkó. 

\ bivaly-bika nagyon goromba állat. Egy esztendő sincs, hogy pásztorját a bivaly- 
bika meg ne tiporta volna. Akit nem akar szívelni, sehogyan se sziveli meg. Ha a bika 
jiieggcrcinhul, egyet fordul, elkezdi a földet hányni s neki megy az embernek. A gye- 
reket jobban sziveli. 

az istállóban is igen sok dolga van. Télen bizony nem ér rá 
.■'ízzel él. Sokat iszik. Napjában kétszer itatják. A balaton- 
kereszturi 65 darab bivalynak egyszerre 150 
\ö(lör vizet kell húzni. Bizony, ezzel is van 
elég dolog 1 A bivalyos télen bár csak az 
ebédjét tudja megenni. Azt is csak futtában. 
Meg télen a sok trágyahányás miatt sem 
ir rá a faragásra. A bivaly ugyanis háromszor 
annyi erősebb és többérő trágyát termel mint 
az ökör. Ezért éjjelre nyáron is az akolba 
hajtják. A berkes legelőben bö urodalmak 
i/ért szeretik a bivalyt tenyészteni. 

Kérdeztük a balatonkereszturi bivalyost, 
hogyan van az, hogy bár a bivaly erősebb, 
mint az ökör, bár eleséggel is beéri olcsóbbal 
s trágyát is többet ád, — még -sincs annyi 
Ixicsülele, mint az ökörnek?... Van az uro- 
ilalomban tizenkét ökörfogat s bivalyfogat 
nincsen, csak hat? . . . 

Megfelelt a bivalyos : 
— Azért, mert az ökör díszesebb. 
Nem is látunk a pásztorművészet tár- 
gyain bivalyt. Az indiai, szerencsétlen kül- 
sejű állat helyett, szép címeres ökröt rajzol 
a bivalyos is. 




lón sziiK Ki;szini;i.Y-iií:vizi;.\. ooai 




\SZ IJISZ.NOCSOItllAVAI. A BAI.ATONOYOUKI PABTO 



Következik a : kaná.^z. 

Megismerni a kanászt 
Ékes járásáról. 
Táncra termelt lábáról 
Tarisznya-szíjjáról. 



Búzába megy a disznó 
Kilenc malacával. 
Eredj ulána bojtár 
Fénves balaskáddal. 



oHutá, huta lele le !» 
Csak a füle látszik 
A berekben a kanász 
Menyecskével játszik. 



A kanász a disznók pásztora, aki télen-nyáron kihajt. Húsvétkor és karácsonykor 
nem hajt ki. mert akkor misére megyén. Délután azonban ekkor is kihajt. Szentgyörgy- 
napkor sincs kihajlás, mert akkor van helyváltozás. A régi kanász búcsúzik s jön helyébe 
az új. Ha a kanász helyben marad s mégis kihajt, akkor a gazdákat 2—2 tojással adóz- 
tatja meg. Ha télen nagyon «fölösleges» a hideg, akkor nem hajtanak ki, mert az ember- 
nek lefagyna az orra, meg a füle. Egyébként ha hó van. akkor is kihajt a kanász. 

A disznó ugyanis az ólban omaradhatlan» állat. Ha nem 
eresztik ki a szabadba, durgat. túrja, rágja az ól ajtaját, léii. 
ekiváncsi kimennin, \ disznó födél alatt nem szeret soha. \em 
menne soha az ólba, avagy a hidas kerítésébe, ha ott nem 
etetnék. Olyan mint a vadállat, teljesen soha telő alá nem szo- 
kik. Kilenc hónapos koráig jár a legelőre, azután hidasba 
fogják : hízásra. 

\ kanász nyáron már reggel négy órakor kihajt, este 
nyolc órakor erejat hajza. Télen nyolckor hajt ki, ha igen 
erős a hideg, akkor tízkor s három órakor ereszt haza. Nagy 
hidegben két órakor. 

A pásztorok között a kanásznak van legnehezebb sora, 
mert a disznó a legálnokabb állat. Ha a kanász csak egy 
kicsikét néz is félre, a disznó már szökik. Mindjárt belemegy 
a krumpliba. Tíz perc alatt 60-70 bokor krumplit is föltúr. 
A kanásznak ez nagy gyalázatja s ráadásul még a kárt is meg 
kell fizetnie. 

.\ kanász manapság a mezők között őriz, erdőre 
nem jár a disznó, nincsenek olyan nagy makkoltatások, mini 
régente. 

Mondjuk tovább, ahogy a kanászoktól hallottuk. 

Az erdők most aieg va/i/iak K'ágáAodva, sok bennük .1 
vágás, a kivágott öreg fák helyébe ültetett csemete. Ebben 




M kA>A>Z. 



92 




kárl leiinc a disznó ; ile szorítják kiilönbon, ki a/, 
erdőből, az örzötl, ái)oll vadállomány miatt is. A 
keszthelyi pásztorok jól tudják, hogy a kegyelmes 
grófúr többre nézi vadállományát, mint a birkáit, 
disznail. Nem a gazdaságra ád, hanem a va- 
dászatra. 

Csak az kellene még, hogy a dédelgetett 
szarvasok birodalmában kanászok legeltessenek ! 

A kanász hajnalban egyenkint összeszedi 
disznait. Mikor egy halárra össze van szedve vala- 
mennyi, a csapásban elballaglatják a legelőre. 
A csapás az az út, amelyiken az állat a faluból 
Ivivonul a legelőre. Minden falu határában mérlek 
ki tagosításkor csapást is, hogy a legelőre hajtott 
állatokat ne kelljen az országúton terelni, ahol sok 
szerencsétlenség történhetik. A disznó a kocsi alá 
kerülhetne olt. 

A kanász mellett bojtárnak is kell lenni, mert 
i'gy ember nem győz a csordával. 

Kél ember 300 disznói is megőriz, ha nem 

járnak eriiől, de ha erdői járnak : három ember 

KANÁSZ. iMi is kell hozzá. Ha a kanásznak családja van, akkor 

lelik bojtár a fiú-gyermekekből. 

A kanász-büjtár rendesen fiatalabb legényke (í)3), vagy lédeg ember, nőtlen ember. 

Családos embernek nagyobb konvenció kellene. Ezt a község nem fizeti meg. Legfölebb 

nagy urodalmakban tartanak fogadott kanász-bojtárt. 

A kiskcszlhelyi kanásznak 80 darab disznóhoz tizenöt esztendős bojtárja van, akinek 
kosztol is ád. Ezenkívül egész évre kap 30 koronát. 

A bojtár az islálóban alszik, meri a kanász cselédpajlásaival egy kis szobában meg- 
fér ugyan úgy, hogy tíz ember alszik egy szobában, de már a bojtárnak odabenn nin- 
csen helye. Mikor a disznókat kihajtják, kellen ballagnak utánuk. Az ostorral pattantanak, 
biztatják őket. Ha kiérnek a legelőre : nekilerülnek a disznók. A kanásznak az az első 
<lolga, hogy rágyújt pipára. Azután a disznókat szépen mc£gatják. mindig odább-odább. 

A fiatalabbja jobban mozog 
előre. Az öregebbekel biztatják 
nyomukba az ostorral. Ha az 
eleje el akar futni, azt víaazu- 
aapják a hátuljára, elejbe fut- 
nak és visszakergetik. A kanász- 
nak mindig ide, amoda kell 
nézegetni, azért nem is igen 
ér rá úgy a faragásra, mint a 
juhász. A disznó egész nap 
legel vagy túr, eszi a gyöpöt 
avagy keresi a fagyökeret. A 
kukacol, a rozs-férget nagyon 
szereti, (a rozsféreg olyan mint 
a rozs szeme, csak kicsit hosz- 
szabb). Ahol a disznó erdőre jár- 
hat, ott eszik somot, vadkörlét, 
-iiAJLLK. 1.(4/ gclegenyél, kökényt, makkot. 




vadalmát, vadkörlél. fafíyöngyöl. amit a húros rigók télen levágnak. Ha a kanász disznójá- 
nak nincs téli elesége, akkor fagyöngygyei teleitel ki. Ezt nagyon szereti a disznó, 
meri édes. A kanász felmászik a fákra, vagy kampói csinál s azzal tördeli le a 
fagyöngyöt. 

A tli!«/.nóval mindenfélekép sok vesződség van. Napjában nyolcszor is kell itatni. 
A disznót nem veri úgy ki a «vízii, mini n lovat vagy a marhál, mert a disznón zsír van. 
A disznót a belső meleg bántja. A disznónak legnagyobb ellensége a meleg : kiveti 
a nyelvét, lehincöl. Ezért a disznó kivánja a fördést. Ha fördést nem kap, megdöglik. 
A kanász a csordát többször lehajtja tehát a Balatonra, ha itt nem is iszik a disznó, de 
fördik. Ahol nincs Balaton, olt a pásztor a vizel a kút körűidére kiönti, pocsélál csinál, 
amelyben a disznó elfekszik, hüsel. Ha víz nincs, akkor kitúrja a földet, s abban hüllő^ik. 
A disznó a piszkos vize* meg nem issza, de a pocsétában szivesebben fekszik, mint 
lisztavízben, meri a sár ráragad, s tovább hűsöl tart rajta. A disznó féllizenegylől délután 
'■\ óráig delel. Hüs bokrok alatt, pocsétában fi-kszik, szuszog, alszik. Amerre a fa árnyéka 
fordul, arra nyújtózik utánna. 

Ilyenkor tud csak faragni a kanász. 




;iNYHO A KISKl T TET( 
iSzentgáli luitár.) 



Három óra után a csordái belehajtják a tóba. Olt fürdik egy óráig. Azután tovább 
terelik, legelni. A fürdés uláu igen jóizúen legelnek öl óráig, s akkor azután mozognak 
velük hazafelé. Ilyenkor a kanász elöltük jár. a bojtár meg hátul mozgatja őket. Amikor a 
csorda közel érzi a lalut s rágondol a pompás moslékra és a ropogós finom kukoricára, 
holmi korpával kevert répalevélre, akkor már a hátul kullogó vén ilisznók is takarodnak 
a csorda eleje ulán, s a csorda fiatala vénje élénk sivítással, röfögéssel igyekszik haza. A 
kanász a karikással türtőzteti, ijesztgeti, hátrafele szorítja őket. A falu végén azonban. 
már neki ereszti a csordát. 

A kanász tavaszi Szent-* lyörgy-naplól, őszi Szent-Mihály napig meleget ebédel ; a 
főzlet vagy az asszony hordja ki utána a legelőre, vagy a bojtár megyén be érte a faluba : 
Szent-Mihály után a kanász fölt fölö.Uőköniöl, reggelit eszik. Ebédre valót a tarisz- 
nyában visz magával. Késő délután mikor hazahajt, ismót főtt ételt eszik. 

Télen a kanásznak rossz sorsa van őrzés közben. 

Hidegben, hóban, fagyban egész nap bizony nehéz föladat '. 

A télen telő alatt élő juhászok meg is énekelték a kanász sanyarúbb sorsát: 

Ha valaki rútul él, 
Disznó-pásztor is úgy él: 
Egész lélen, egész nyáron 
A sok disznót tereli — 
Juhász-legény neveli. 



Juhászokn:')! lefeküdtek, 
011 még ágyat se vetettek. 
Nem is vetnek ott egy(''l)in'k 
Csiik a juhász legényeknek. 
Annak se már mindeniknek 
Csak n legkevélyehbiknek. 



Mert a jnliiisz igen kényes, 
A isizniája igen fényes. 
Mert a juhász aranyalma 
Fölteszem a fogasomra. 

De u kanász rohadt alma. 
Kidoliják a szemétdoiiilu-i. 




Ha hideg van, a kanász nicggynjl egy kis fa -száradé kel. Ha vizes is minden, a bus- 
fenyó azért jól meggyuiad ; a pásztortűz mellé guhurccl s melegili a kczél. Ha a lába 
fázik, neki áll fulUozni, niig kimelegszik Télen jó béléses nadrágot, meleg dolmányt 
vesz föl, a csizmájába szalmát tesz, lábára meleg parket-kapcál teker. A viharedzett kanász 
így azután könnyen győzi a hideget. 

Nincsen giinyhója, mert ha esik az esó, a zápor, akkor futnak a malacok, a kanász 
meg nyargalhat utánuk. A rossz, hitvány malacot az erós zápor is agyon veri. A kanász- 
nak tehát rossz időben még jobban a csorda mellett kell lennie. Szép időben pedig amúgy 
is fölösleges a putri. Egy-egy évszázados fa hatalmas ernyője is elég menedéket nyújt. 

Gunyhó csak akkor keli a kanász- 
nak, a mikor makkoltatni járnak 
(94, 94a). 

Makkérés idején nagy disznó- 
kondákat hajtanak el messze er- 
dőkre s a konda, a kanászokkal 
együtt Szent Mihály napjától, 
januárig, februárig egy húzómban 
ott marad, mindaddig, amíg csak 
cl nem fogyott a makk. Éjjel 
a disznókat szállás alá hajtják, a 
kanász pedig a gunyhóban fekszik. 
A gunyhó a legősibb, legegy- 
szerűbb lakás. Az egymásnak fek- 
tetett ágakat /\ ilyen alakban 
verik le a földbe, s fenn a csúcson összerősílctik. A putri favázát azután gyeppel, földdel, 
náddal, szalmával betakarják. A gunyhó nyílását dél felé szokás fordítani, hogy az északi 
szél be ne fújhasson. 

A gunyhónak ajtaja nincs, mert nem is igen akad ott sok félteni való. Mindössze 
a pásztor élelmes, eleséges ládája, s egy rossz bunda van benne; a bunda a kanász ágya. 
A gunyhónak még azért sincs oszája». mert a kanásznak jobban kell vigyázni a disznóra, 
mint juhásznak a birkára. A juhásznak a kutyája, ])umija. komondora vigyáz a nyájra, de 
a kanásznak magának kell éberkedni. Azért a juhász kőből épített, ajtóval ellátott putriban, 
a kanász pedig csak ilyen kezdetleges yii/ii/liclm/i alszik. A putrit a gunyhótól tehát meg 
kell külömböztctnünk. 

A kanász a szabadban főz. Ha esik az eső, bátran raktüzct a gunyhóban is. .\ szikra 
pattog, száll, de azért nincs eset, hogy a gyúlékony gunyhó lángra lobbanna. 

A kanászt a többi |)ásztortól az különbözteti meg, hogy csak a kanász hord baltál. 
Ezenkívül a kanász héjas, kérges, görbe botot is hord, (95) amelynek vékony végét tartja 
kezében, a furkóját jiedig a földön húzza maga után. 

Egyenes bot azért nem való a kanásznak, mert hisz' egész nap hajigálja botját a 
disznó után. Az egyenes bot bökőrc menne s az állatnak sérelmére válna. A görbe bot 
azonban hozzásimul a megfenyített állal testéhez, bünteti, de nem sebzi meg. 

A kanász azért nem pirítja le a botja héját, — mint a csordás, — mert néki minél 
hajlósabb bot kell a mesterséghez. Ha két hélig hord egy botot, akkor az már megszárad 



A FENÉKI 



95 

és persze, hajlósabhjit vág helyette. Keszthelyen (a városnak hétezer lakosa van), a kanász 
elé 27 disznó és 100 (iiievendéki) jár. 

A kanász minden öreg disznó után ferlályonkint egy koronát, nevendék után 50 fillért 
kap. Ezenkívül kap ingyen lakást és négy szekér ágfát. 

Faluhelyt a kanász egy öreg disznó ulán fel mérce rozsot (búzát nem ;idnuU neki, 
mert az drágább) egy kenyeret és 40 fillér készpénzt kap. A nevendék után ielcannyit 
adnak Cí^ak. 

Bizony, van ennél kényelmesebb s díszesebb hivatal is, a mai világban. Nem csoda, 
hogy jobban szeretne a városban élni, újságot olvasni Hosszú Vendel, a göcseji kanász. 

. . . Miután így sorra ismerkedtünk a balatonvidéki magyar pásztorsággal, már mosi 
tudjuk ki, tőlük maguktól: mit faragnak, miből, mivel s hogyan.' 




A PÁSZTOR MÜVÉSZKEDÉSE 



Malonyay Ueznü : A mayyar nép müvétzete. III. 




KESZTHELYI NYÁRFASDK, MELY IJMAJORBA, SZE.NDKEI JLLIAN> 



SZÜLŐIIAZÁIIOZ VEZET. 



tÍ. pásztor, nyári legellelés közben, kiszemeli a faragásra alkalmas fákal. Ószszel, 
lombhullás után, levagdossa az alkalmas ágakat, elhasogatja s elrakja száraz helyre, föl a 
padlásra, vagy a házban a mester-gerenda fölé. A fa csak akkor lesz tökéletesen száraz, 
ha legalább egy-két évig így pihen a mestergerenda fölölt. 

Legszívesebben faragnak kecókeiágUó fából, amin a «papsajt» terem. 

Ez a legszebb színű, finom faragású, szívós, sárga, sima, szinte fényes, kemény fa, 
amely nem hasad. Egyéb fa csak úgy szép, ha «belakozzák» ; a kecskerágitónak azonban, 
ha ügyesen tisztogatták le, csak egy csöpp lenmagolaj kell s még szebben kisárgul. Ha 
csak vízzel mossák is le, «megmulatja maga-magát a szép sima színében». 

A pásztorság igen nagy sajnálattal látja, hogy legkedvesebb fájából egyre kevesebb 
marad ; az erdőkkel a kecskcrágító is pusztul. Régente sok olyan vastag kecskerágíló is 
került, mint az ember combja. Ma csak elvélve találkozik ilyen, meri harminc-negyven 
esztendő is belételik, mire úgy megvastagszik. A kecskcrágító csak a tiszta földel, a lap- 
helyet szereli ; kövesben nem díszlik. Egyik keszthelyi bognár-mester beszéli, hogy régente 
a kecskerágíló a szőlővenyigékből rakott gyepük mellett díszlett legszívesebben. Így énekli 
Petőfi is : 

l^iroslik a kecskerágó 
Szőlő árka mellett 
Az árokban teliéncsordás 
Kutyája mi-geHelt. 



Manapság már csak olyan kecskerágíló akad, amelyikből gyujtótartót, tükröst, kés- 
nyelet, viráglétrát s ilyen kisebb holmit faraghalnak. 

Az iharfa, juharfa, jávorfa is igen jó az aprólékos pásztormunkákhoz. Zalában, So- 
mogyban ebből sincs .sok, mert az erdész nem ülteti. Csak ott van, ahol magától 
kél. A gödrök oldalán díszlik. Nem tömött, fehér színű fa, amely nem habos és így a fa 
szövete nem zavarja a faragott rajzot. 

A herekfáhól égerfából szép tükörfa kerül. A berekfában forrácóok vannak, helyes 
virágformásak. Mintha rúzsa volna a fában. Leginkább pipát csinálnak belőle. Nagyon 
könnyű munkálatú, ~ mondják a pásztorok. 

Botnak legjobb a somfa, meri legszívósabb természetű, legkeményebb fa. Somogy- 
ban alig akad elvétve egy-egy úrikertben, vagy a szőlők gyopüjében. Badacsony tetején 
volt valamikor sok. Ha arrafelé járt a pásztor, mindig metszett botnak való ágakat, s 
otthon megajándékozta vele a pajtását, aki lelkére is kötötte, amikor elment : — Hozz ám 
somfát Badacsonyból 1 

13* 




ÍLÖ A BAKONYBAN. 



I'.olol készilenek még galagonyatüske-fából, vadalma-, szilva- és szelencofából. 
A l)olol a/.érl kell ezekből a fákból készíteni, meri a botra kampó illik, amil más 
fa nem igen áil ki. 

A hársfa puha fa. Ezt szapora faragni, mini a répát. Inkább csak birkarovásokat 
szoktak belőle készíteni. Lapos, apró tárgyakhoz nem alkalmas, mert rétegesebb, évgyűrűi 
szembelimőbbek. Az egyik köze kemény, a másik puha. Ezért törékeny a belőle készüli 
apró munka. A bárány is elrágja, olyan puha mint a nyárfa. Ha víz éri, felborzad a szála. 
Az erdész ezt sem ülteti. 

A hársfa a kivágásokai, kimcléléseket nem állja, kipodvásodik, kiszakad, mert a 
fíuagás alá lágy. Ezért nem lehel belőle cifrázott gyújlótarlót csinálni. Legfölebb kanalat 
az asszonynak, de leginkább grdhlafejcl. 

A szilfa könnyen hasad. Szálkás. Az nem sima fa. Azért nem szereli a pásztor. Ha 
fúrja, akkor is csak elhasad. 

Körisfából leginkább jó pipaszárakat 
készítenek. Sárga színt játszik. Nyirkos tala- 
jon még van elég. Ez a fa egészen habos, 
ezért faragásra nem szeretik. 

A gyertyánfa ha száraz, akkor igen ke- 
mény, ha pedig nyers, akkor megliasatl. Kis 
munkához nem való, csak kapanyélnek, fejsze- 
nyélnek, mesterember szerszámjának. 

A szelid gyümölcsfa mind törékeny. 
((Azok más természettel vannak, mint amilyen 
a pásztor-munkához szükséges.s A piros 
szilvaí'ából azonban különösen szép ostor- 
nyelek, magaszinében maradó más faragások 
is készülnek. 

Ostornyél készül még di.'iznóíiiifáhói, 
amelynek fekete bogyója van, olyanforma, 
mint a kökény. A fa héjjá barna, de belseje 
szép sárga, mint a viasz. 

A vadkörte hasadó fa. Ebből lükrösl, 
gyújtólarlólnem faragnak, mert kár lenne a 
sok munkáért. Kanalai azonban faraghatnak 
belőle. Az ha eltörik, nem olyan nagy kár. 




tCtTÖ r.VÖHC.Y FAHACÓSZERSZÁMAI 
liS KésÉLKSÍTŐ KASZA KÖVK. (!W») 




SZKNTI'.YOIICYIIKCY 



;itics-Fi;i,6i.. lícj) 



mber márciusban 



A bnsfenyö pipaszámak lefj^szebb. Szép sárga ; kivált amil 
vásí le, még szebb mini a kecske rági tó : kemény és könnyű. 

A szagosmeggyet is pipaszárnak szeretik, mert hogy olyan jó illatú. 

A somfa, nádacrcnyefa, mogyorófa, .yörgyefa, bangitafa is jó pipaszárnak. 

A cserfa, tölgyfa, bükkfa csúnya 



bangitafa 
bükkfa csúnya fa. Az nem való másra csak tűzre ; bükkfából 
kanalat, lisztmcrö-lapátot azonban készíthetnek. 

Szóljunk a faragószerszámról is. 

Ott a szerszám a pásztortarisznyában ; az apró szerszám, mert ami nagyobb, az 
odahaza áll; a nagyolásl olthon végzi el a pásztor (98a). 

Leghasználatosabb pásztor-szerszám a kés, pásztori nyelven : a hizóók. 

A pásztor rendesen eltörött borotváját értékesíti a bizsók-készí lésnél. A hentes- 
boltban is ügyeli, mikor kopik ki a kés, amelynek pengéjéből ő még pompás bizsóko- 
kal készíthet. 

A bizsók pengéje erősen áll a nyélben, amelybe eredeti ólomönléssel erősítik meg. 
A pengéi tehát nem lehet behajtani, így azonban kibökné a tarisznyát, a zsebet ; 
kukoricacsutál húznak rá. A rendes pásztor azonban elmés tokot, taáakot farag, amely a 
pengének nemcsak a hegyét, hanem egész hosszában az élét és a hátát is védi. Ha csak 
élvédót faragnak, akkor ezt 
egy fagyűrűvel erősítik a 
pengére (98 a). 

A pásztornak egész 
gyűjleménye van bizsókok- 
ból ; hat-nyolc darab is van 
a tarisznyában ; faragóem- 
ber azt tartja, hogy ha egy 
bizsók van, akkor nincs egy 
se. mert hamar elveszti az 
ember, de meg olt is fe- 
lejti, amikor a nyáj mellől 
gyorsan fel kell ugrani. 

A faragás maga is 
többféle kést kíván ; go- 
romba nagyobb fához nagy 
bizsók kell, finom munká- 
hoz igen keskeny, könnyű 
kés ; kis likhoz nem fér oda 
széles pengével, — ha meg 
kupáóüii kell a fát kivágni, 
ahoz récccrrú kés kell. 




A bolti kés 



nem jo, 



AKARATTVAI NAíiY SZII.F.l 



j^^ir*S^^ t^C^Í^^^^ P^^^ ■*'^*^ey fío-ry^^ >ti^^ 




VERS SÁNDOR eKIGYELÜLÉSeit (101). 



A^^ 



103 



mert nem viszi tisztán a fát, feltöri az ember kezét. Ezért a bizsók nyelét is maga 
faragja a pásztor, hogy gömbölyű legyen, jó kézbeálljon. 

A pásztor-munkákhoz kell azután még egy kis fürész is. Fürészt akként is rögtönöz- 
nek, hogy egy kusztora-kés pengéjéből reszelik ki a fürészfogakat. Kell azután még kis 
véső, kis kalapács, ár, kis harapófogó, reszelő, cirkli (agömbölyüséget fordítanak velen a 
virágok közé), satu, bádognyiró olló és üvegcserép. 

Van olyan pásztor is, akinek csak egyetlen egy bizsókja van, s ezzel minden kisebb 
faragást szépen megcsinál. 

Kellenek azután még apró szegek. Kiváltképcn sárgák. Ámbár a szeget az igazi 
pásztorművészet nem használja ; mindent fából készült szeggel erősít meg ; az egyes 
részeket csapra vágja és úgy szerkeszti össze. 

Nézzük a diszílések niódját. 

A pásztorművészkedés javarésze faragás : bizsókkal dombor- 
mívű virágot farag holmijára a pásztor s azt kk-i ragozza. 

Vers Sándor keszthelyi urasági kanász azt mondja, hogy 
a virág közit, a köllellen fát késsel kiszedi, így lesz azután a 
gyufatartón vagy más tárgyon a magából készült virág, a 
fadrág. \z árt kis véső alakra leráspolja, s a virág finomabb 
közeit azzal szedi ki és tisztogatja. 

A legtöbb páí^zlor nem rajzolja elő, hogy milyen virággal 
akarja ékíteni holmiját ; csak kézbe veszi, s mindjárt kaiétja a 
virágot, a levelet, csak ahogyan eszébe jut. 

Ezért a pásztormunkák ornamentikájának nagy részéi a 
pillanat kedve szüli. 

Vers Sándor azt mondja, van rá eset, hogy először ki 
gyelöli a rajzokat (101, 102). L'gy is van, hogy ki se gyelöli. 
Ilyenkor is jól jönnek ki. 

A ceruzával való kigyelölés olyan gyorsan megy, mint a 
tekintetes uraknál az írás. 

A legtöbb pásztor a maga találékonysága szerint farag, 
de azért ha a pajtásánál vagy más vidékbeli pásztornál meglát 
egy-egy kedves virág- avagy levélalakzatot, azt szívesen utá- . 
nozza. Szolgailag nem másolja, ösztönszerűleg átformálja más /ui/rv><V'^ 
egyéni stílusba. 

Barát József, a keszthelyi gazdasági akadémia tejese azt 
mondja, hogy utóvégre az urak se a maguk eszétől tanulnak. 

Egyik a másiktól tanul az oskolában : . . . Császár István fenéki kanász bevallotta, hogy 
ő sohasem látta mását azoknak a virágoknak, amelyeket kifarag. Hiszen a pesti úr sem 
látja azokat a történeteket, amiket az újságokban leföst. 

A kecskerágító, dió- és szilvafa a maga színében is szép. Ezért a pásztor az ezekből 
készült faragásokat úgy hagyja, legfölebb egy kis lenmagolajjal dörzsöli be, hogy ocjobban 
kiadják a szinükets. A fehér fákból pl. a juharfából készült holmit, a tükröst, gyufatartót, 
botol, a pásztor lag alá faragja, belakkozza. Sárga selakkot és spirituszt vásárol s 
összekeveri. Lószörből, disznószőrből egy kis pemzlit csinál. Szerez egy patront, ebbe bele- 
erősíti a pemzUt. Ezzel a szerszámmal azután a faragást bekeni, mert a fehér fa a 
maga .színében nem lenne szép, meg hamar is «piszkulna». 

Az egyes virágokat színezni szokták. Ha a pásztor zöld színt akar, akkor a /űdiZ/rtre 
vékonyan kékítöt ken. Ez azután a lakk alatt megzöldül. Ha barna virágot akar, munká- 
ját ceruzával dörzsöli be ; fekete színhez tintát használnak. A piros virághoz vörös selyem- 
papirl megnedvesít, s azzal keni be a rózsát, liliomol. Kék szint akkor kap, ha a virágot 
lintaceruzával irja meg. Ezt azonban csak vékonyan szabad, mert máskép az egész fara- 




^f^rr^^ 



VERS SÁNDOR 
KKIGYELÖLÉSEO. (I02l 



fíási i'll'iiljii. Az cííyes kisebb lárií.vak szélét, poroméi úgy is diszílik, iiogy fokotc viaszt 
IVlcilviiszlanak. s azzal beeresztik. 

Régente a lakkozás, a bulorfeslés nem volt divatban. Volt akkor szép kecskerágítófa, 
diófa, cseresznyefa elég. Nem kellett az embert festékkel bolonddá csinálni, mondja Pamuki 
György, a kaposvári régi juhász. 

A díszítés másik faja a karcolás, a bemetélés. 

Ez alá a fát. a csontot szép simára dörzsölik, simítják, fényesítik üvegpapirossal, üveg- 
cseréppel. Az igazi pásztor simításhoz áiklót, sikorlófüvet (zsurló-növényt) használ. .Július- 
ban és augusztusban legjobb a fű éle. A juhászok szorgalmasan szedik a siklót, már csak 
azért is, mert azzal a körmüket köszörülik le télen, hogy az elletésnél ne legyen dorozmás. 
A pásztor a siklót összehajtja több rétre s úgy dörzsöli vele a fát. A sikló finomabb az 
iivegpa|)irnál, kényesebb nyoma van. 




vSZ KAMPÓVAL 



.\z így megsimított fa felületérc éles kés hegyével vékony vonalkákat, virágokat, 
eiid)eri, állati alakokat metélnek be. Azután fekete kenőcscsol bedörzsölik, hogy az alakok 
jól kirajzolódjanak. 

A metélések bedörzsölésére többféle anyagot használnak. 

Hársfa-forgácsot szénné égetnek, megtörik és egy kis olajat adnak bele. Kész a festék. 

A pásztor a kalapjáról lekotorja a zsírt. (Régente zsírosabb kalapot hordtak, mert a 
pásztorok hosszúra hagyott, csárdás, csimbókos, gombos hajukat erősen kenték.) A kalap- 
zsírral azután bemocskolják a bemetéléseket, a kiböködéseket. A kalapmocsok idővel kivásik 
a bemetélésekből, de a hársfa-szén festéke soha. Az ilyen díszítés örök. Szénport, puska- 
pori, a ceruza porát faggyúval is keverik s így dörzsölik bele az apró mélyedésekbe. 
Ezután az illető holmit siklóval, üvegpapírral könnyedén ismét simára csiszolják. 

A fehér fából készült kisebb tárgyakat úgy föstik szép sárgára, liogy a nyulsomfa, 
a rekettye ágának belső bőrével megdörgölik. A la bőre nem fest minden időben. Leg- 



105 

jobban adja a színt télen. Az ökörfarkú kóró virágja is szép sárgára festi a fát, de hamar 
ievásik róla. A pásztor azonban a fái, de különösen a szarut legjobban szereti választó- 
vízzel sárgilani. 

A városból hozatott választóvizet egy kis ópen:zli-\'e\, peinzlivel, lúdtollal, vagy egy 
kis fa-szálkával vékonyan rákeni a szarura, amely attól megsárgul. 

A rézdróttal vagy csontlapokból melszett alakokkal berakott holmi a Balaton vidéken 
nem otthonos. A nagy gyűjteményt számláló Balatoni Múzeumban is csak egy-egy ilyen 
akad s ezek származása is kétséges. Ezért ezzel a teknikával e kötetben nem is fog- 
lalkozunk. 

.V diszitós legbájosabb, de legművésziesebb módja a rekeszes zománcoláshoz hasonló 
.ipanyclcsáó (I). 

A pásztor a fába szép virágformákal mélyit. vés , a virág helyét ki.yzedi. Azután a 
boltban vásárolt külömbözó színű spanyolviaszkot apró darabkákra tördeli. Egy-egy dara- 
bot beletesz a mélyeilésbe. abba megmclcgiletl kanálnyéllel vagy késpilingával beletörni, 




IKKAFOGAS. 104i 



belenyomkodja és elkeni, úgy. hogy az abba maradamlóan beágyazódjék, szilárdan álljon. 
.\zután a tárgy felülel'-t üvegcserjppel. siklóval lecsiszolja. 

A pásztor az ilyen virágot élóvirágnak nevezi, mert szép szines és nagyon «Iátszatós». 

A boltosok árulnak piros, zöld, kék, sárga, lila. fekete spanyolviaszul, amelyeknek 
élénk szineil változatosan alkalmazza a pásztor. A rózsa egyik levelébe piros, a másikéba 
kék Apanyort töm, a levelet zölddel rakja ki, a szirmokat kékkel látja el. E zománcoló 
munkánál tanújelét adja a szinek harmóniája iránt való pompás érzékének is. Az ilyen 
dpanyoro.i íikre.iek a pásztorművészet legkedvesebb termékei s különösen Somogyban 
találunk ilyeneket. 

Ezeken leginkább megvannak az érintetlenül megőrzött népies díszítő elemek, üde, 
közveletlen, bájos, elmés rajzok, egész jelenetek a népéletből, naiv csoportosításban. 

Most pedig vegyük sorra a pásztorművészet alkotásait : a birkafogó kampói, a séta- 
bofot, a pipát, pipaszárat s pipatartót, gyujtólartót. a kobakot és hébert, a kusztorát, a 

MaUmyay Deaó : A magyar nép múvétzete. III. 1 4 



lükörfát, ii merilöcsészót, a nyüvezőt, a kutyakölöncöt, a kanászbaltát, a viráglajtorját, a 
sziket, ki^pkerelet. a tükröst, a kálváriát, a légyhajlól, asztalmentőt, kutyagerincet' madár- 
farkat' bábukat, |>ávál. borotvatartól, faláncot, konyhacszkőzöket, mosólapickát, mángorló- 
lapickát, sodrófái ; kürtöt, kékkólartót, sótartót, holkanipót szaruból, puskaportartót, disznó- 
agyarat, óraláncot ; a bőrniunkákat, ostort, tarisznyát, dohányzacskót, bocskort ; furuglyát, 
citerát, dudát, dudás fazekat, — és a többit. 

Nevezetes szerszám, a juhász elmaradhatatlan holmija, cimere : a birkafogó 
kampó (103). 

Pozsgay József, keszthelyi számadó oktat bennünket, hogy a birkanyájban mindenféle 
ajok-bajok fordulnak eló. Ezért a birkát meg kell fogni, meg kell vizsgálni. A juhászt a 
birka nem várja be, ezért kell a kampó, amelylyel a birkát, a fűköröm fölött, a száraz 
lábszáron, vagy a csánkon megfogja (104), maga felé rántja, azután nyakon vagy oldalról 
elkapja. 

.\ birkával szép kényesen bánnak. Aszerint, amilyen baja van, balra elfordítják, mert 
igy esik kézhez, vagy lábközé fogják, ha pl. ovérzéót khán». 

K juhászok alaposan ismerik a birka betegségeit, az állat viselkedéséről már mesz- 
sziröl tudják, hogy mi a baj. firtenek is a gyógykezeléshez ; operáló művészelük |)edig 

csudálatot kelthet. 

A birka leggyakoribb betegsége a kerge- 
ség. A pásztor tudja, hogy ezt a kutyában pusz- 
tító pántlika-féreg okozza, melynek izei a kutya 
bélsarával a szabadba kerülnek. A birkák az 
izekből származó petéket a nedves füvei, a vízzel 
magukba szedik. Az emésztő nedv a peték burkát 
feloldja s a kiszabaduló ébrények átfúrják a 
beleket s az agy felé vándorolnak. Apró hólya- 
gocskává alakulnak s lassan növekednek. A hólyag 
a tyúktojás nagyságot is eléri s halványsárgás 
híg folyadékot tartalmaz. 

A juhász csakhamar észreveszi a beteg- 
Az ELFOGOTT BIRKA. (105, géggi, mcrt a birka elmaradoz a nyáj lói, nehéz- 

kesen, ügyetlenül jár, nem legel, feje mindig 
a földön, végre megkergül, vagyis körbe forog, céltalanul rohan egy irányba, megbotlik, 
összeesik, görcsöket kap. 

Ilyenkor kell a kampó. Megfogja vele a birkát, emberségesen ölbe veszi (105) 
s másodmagával egy padon lefogja. Nem egészen idetartozik, de a magyar pásztor 
értelmes és emberséges voltának jellemzésére, mondjuk el, hogy bánik a beteg 
állattal. 

A hólyag miatt a birka fejeteteje, koponyaboltozalának homlok- és falcsonti része 
sorvad, paj)irvékonyságú és áttetsző lesz, olyan puha, mint a kis gyermek fejelágya. 

A birkát összekötik, egyik bojtár megfogja a fejét, hogy ne mozogjon s a gyakorlott 
kezű, ügyes operáló juhász kitapogatja, mekkora csontot kell lékelni, hogy a hólyaghoz 
jusson. A kiveendő csontnál nagyobb kerek bőrt fejt le, amelyet eldob. Hajla azért nem 
hagyja, mert az örökösen enyekeóülne. A bőr úgy is beforr majd magától. A sebet behinti, 
bedörzsöli kékkövei, hogy a vér ne szivárogjon az agyvelőre. Amikor a vérzés elállt, a 
hólyag fölöll finom, éles, tiszta késsel kerek lapot metsz a csonton. Ezután tiszta görbe 
árral alája bök, a lapot kiemeli. Kést azért nem használ, mert az nagyol feszítene. Most 
már látszik a velőn a hólyag, amit nagy ügyességgel, higgadtsággal, türelemmel ki kell 
cóalni a lyukon. A birka orrát, száját befogják, hogy a levegő benn rekedjen s mikor már 
alig ver a birka szive, nekieresztik az orrát, száját s ime, a levegő nyomásával a hólyag 
úgy bújik ki a lyukon, mint mikor a csiga-biga tolja ki a szarvát. 




107 



A hólyagol úgyis szokták kicsalni, hogy bodzafa-ágai kifúrnak s arra olyan tölcsért 
vájnak, hogy az éppen befedje a koponya lékét és a juhász a bodzafa csövön kiszívja 
a levegőt s a kitóduló levegó kihúzza a hólyagot is. Van aki egyszerűen kiszívja. 
A hólyagnak kétágú gyökere, cafrangja van, sokszor olyan hosszú, mint a ceruza s a 
birka orra felől húzódik. A hólyagot finom kis fogóval megcsípi a juhász s óvatosan 
kihúzza. Nagyon kell vigyázni, hogy az agyvelöhártya, amely vékony, mint a acigarelta- 
papír», meg ne sérüljön, be ne szakadjon, mert akkor az állat menten megdöglik. 

Miután így a hólyagokat eltávolította, egy kis kerek, megtisztított bőrt lesz 
a lékre, mert a csontot el kell dobni. A bőrt azután kétrétű liszla kenderfonállal 
hozzá varrja a szőrhöz (gyapjúhoz), azután még egy bőrt helyez rá, hogy levegő ne 
érje a sebet. A varrásra olvasztott szurkot 
ken. A birka aznap nem ihatik. A megope- 
rált birkát külön helyre zárják, ahol gyor- 
san javul. 10—12 nap alatt meggyógyul s 
vigan legelészget tovább. Kijózanul, egyenes 
menő lesz. 

A juhász egy nap öt-hat birkát is meg- 
operál így. Tud az ereléóhez is. 

Kampóval megfogja az állatot, állva a 
lábaközé szorítja. A birka szeme fölött kél 
gödörkupa van, amelyben nagyobb ér szé- 
kel. Ezt megtapogatja, éles késsel megböki 
s a roáAz vét megered. (106). 

Ilyen emberséges bánásmóddal, vigyá- 
zattal és gyors segélylyel védik az állatot. 
Pozsgai József juhász-számadó mondja, hogy 
a jó juhász olyan, mint a rendes háziasszony. 
Ahogyan az rendben tartja a házat, a gyer- 
mekeket, úgy tartja rendben a juhász a fókát. 
Ezért van sokszor keleté a birkafogó kampó- 
nak (107). 

A birkafogó kampót azonban nemcsak 
akkor használják, amikor beteg az állal, hanem 
akkor is, mikor a fókát meg kell ózüxzülni, 
amikor megrostálják a nyájat. 

Ez azt jelenti, hogy az álláóban, az 
akolban, a birkából az aprókat kiázedik, a 
másik fókából meg a lángját, a nagyját vá- 
logatják ki. B,KKA-»^H........ ..UO. 

Ha jön az uraság, ilyenformán mindig 
«egyarányos» birkát lát. Szüszüléskor a birkát kampóval fogják, s azután a választó kor- 
láton szépen áteresztik. 

Minden juhásznak vágya az, hogy minél jobb és mutatósabb kampója legyen. 

Nem is juhász, akinek legalább két kampója nincsen, egyik használatra, a másik 
ünnepre. Az utóbbi persze díszesebb, de azért a mindennapin is vannak díszítések 
(108, 108a). 

Csak az az igazán finom kampó, amelyet somfából metszenek, mert jó nehéz és szép 
szine van. 

A botol szeptembertől március utoljáig lehel metszeni, mert ekkor érett, ekkor 
legélénkebb a színe. Nyáron kócos, éretlen, mi:ígereá a fa. 

A botmelszés nagy fáradság, mert a somfa a sűrűben vau. Körülötte sok ágat ki 

14* 





BIRKAFOGÓ-KAMPÓK. (107 





HÉTKÖZNAPI KAMPÓ lOSi 



ÜNNEPI KAMPÓK. (lUSa) 



kell irtani, hogy hozzAférhessenek. Aki meglát egy szép botnak való ágnt, nem röstel érette 
dolgozni, fél nap is elvesződik vele, míg kiveszi. Olyan is van, hogy aznap ki sem tudja 
venni. Pozsgai József mondja, mikor legénykorában iiekiiiamcdclt bolot szedni, a dol- 
mánya lerongyolódott. Az anyja egy hétig is ntgmálta érte. 

A somfának sok ága, töve van, az ágat gyökerestől ki kell venni, mert abból lesz 
a kampó. 

A botot megpirítják. Langyos tűzön forgatják s mikor a bot héjjá repedezni 
kezd, földhöz csapkodják s a héjj lehullik. Azért nem szabad késsel faragni, mert meg- 
sértenék a bot maga .xziniit. Ezután következik a kampó kifaragása. Nagyon kell arra 
is vigyázni, hogy a kampó szép formás legyen, hogy ne legyen se rövid, se hosszú. 

A kampónak a rózsáig való hosszúsági mérete a három középső ujj szélessége. Ez 
alá kell esni a kampó rózsájának, 
díszének. 

A kampó nyilasa nagyobb- 
nak kell hogy legyen, ha merinó- 
birkát őriz vele a juhász. A fino- 
mabb birkának vékony a csülke. 
szűkebb kampó kell a megfogá- 
sához. 

A nyílás mértéke a hü- 
velykujj. 

«A linóm birkának való 
kampóban a hüvelykujjnak nem 
szabad könnyen fordulni, kissé 
szorulni kell, mig a másik birka 
kampójánál az ujjnak könnyű 
legyen a fordulása.n 

A kampót faragás közben 
befaggyúzzák, mert a nap és a 
szél meghasítaná. Amikor a bot 
kész. az egészei újra laggyúzzák. 
így azután a szobában, meleg 
helyt, szép pirosra kiérik. 

A juhászkampó végébe szeg 
nem kell, mert ha a birkához ta- 
lálnának vele póccénteni, meg- 
sértenék. Somfa nem terem min- 
denütt. Messze vidéken sem la- 
láihaló. Ahol van is, olt kocsi- 
szám szedik össze a bolkeres- 
kedők. Ezért ha a somfaszegény 
vidék pásztora olyan vidékre rán- 
dul, ahol somfa terem, pajtásai 
meghagyják neki, hogy hozzon 
ám somfát '. Ha a pásztornak ked- 
ves komája vagy barátja van olyan 
helyt, az azzal kedveskedik, hogy 
néhány som faágat küld neki. 

Nem csoda léhát, hogy ha 
a kampós bot igen megbecsült 
jószág. 




FOKOSOK, KAN.\SZB.\1,TÁK, BlItKAFOGÓ- KAMP()K VAS- 
BÓL, OSTORNYKLEK, OSTOROK, BIZ8OK0K A BAL\TON( 
MÚZEUMBÓL (lUili. 




SÉTA-BOTOK. 'IIUI 




ÍÉTA-BOTOK, PIPASZÁRAK. LENN A BALSAROKBAN EGY LÉGYHAJTÓ DÍSZÍTETT «LAKATOS» 
ütAna egy BAGOL ANDBÁS-FéLE BOT. IlU) 




FIBULYÁK, HdTOK, OSTORWKLICK. ill2i 



113 



Ahol a pásztor nem juthat somfához, ott valami más fa ágára a kampót vasból 
készíttetik a kovácsnál azcnijért, azért, mert más fáról, pl. a gyertyánról a kampó köny- 
nyen leugrik. 

Megkívánják, hogy a kampó vége fölfelé görbüljön, rajta kígyófej legyen s a tetejére 
srófot tegyenek fényes sárgarézből, szóval, hogy az ilyen kampóról se hiányozzék a dísz. 

A kampót rézből is öntik, de az csak olyan divat. Ezt a pásztor nem szereti, mert 
megfogja a markát (108). 

Később szó lesz a csontkampóról is. 

A hétköznapi kamjtóra (lOlt) nem kell sok dísz, mert a gyapjú mocskos s ettől a 
diszilésck megpiszkosodnak. Ezért a használati kampó díszei egyszerűek, tömörebbek is, 
nehogy használat közben lelöredezzenek. Valami kis dísznek azonban, minden juhász- 
kampón kell lenni. Ivosfej, tölgymakk, csermakk, csillag, rózsa illik rája. A birka feje 
nem szép, mert nincsen szarva, 
nincsen koronája. Csak a kos, a 
hím, az az igazán pásztoros. Tehén- 
fej, vagy az ilyesmi nem juhász- 
mesterség, mitil Sári .lózsef koszt- 
helyi juhászgazda mondja. 

A Balatoni Múzeumban van 
ugyan egy sárkányfejes kampó 
(107), de ilyesmihez a juhásznak 
nincsen kii'án.MÍga. Mindenféle 
mesebeszéd hazudott alakjai sem 
férkőznek az ő természetes ész- 
járásához. Csak az olyan dísze- 
ket szereti, amire példái természet- 
ben lát. 

A parádés kampó ünnepre, 
vásárra, búcsúra való (108 a) s ez 
már ékesebb, cifrább, finomabbak, 
gazdagabbak rajt a díszek. A kam- 
pósbot a juhász címe, címere, 
a tekintély kifejezője. Arról ismerik 
meg már messziről, hogy a hor- 
dója juhász, amely állapot a nép 
között kiválóságot jelent, s ez 
büszke önérzettel tölti el a ju- 
hászt, különösen, ha számadónak 
rangosodott. 

A bojtárok magukfaragta 
szép kampósbotokkal kedvesked- 
nek a számadónak ; egész kis gyűj- 
teménye van némelyiknek mesteri 
faragásokból. Ezeket kegyelettel 
őrzi és tisztességgel emlegeti meg 
a Miska bojtárt, a Jancsi bojtárt, aki 
ezelőtt 25 éve, 12 éve szolgált az 
urodalomban. míg felvitte Isten a 
dolgát annyira, hogy a szomszéd 
uraságnál elfoglalhatta ó is a 
juhász-számadó tisztességei. 

Malonyaij Dezső : A nuigyar nép múuészett 




JIHÁSZKAMPÓK ÉS SETABOTOK 
BALATONI MÚZEUMBAN KESZTHELYEN. (113) 



Kövelkezik a .sétahcl '. (110, 111, 11'2. 113, 114.) 

A pásztorok szívesen faragnak sélabolokal is, amelyeknek fogantélya eltér a birka- 
fogó kampójától. 

A fogantélyok alakja is nagyon változatos és elmés. Legegyszerűbb a derékszögben 
hajló fogantély. Szokott forma a kampós^ fogantély. (iyakori a furkóban végződő 
sélabol is. 

A fogantélyok alakja rendesen aszerint formálódik, hogy milyen volt a lemetszett 
faág növése. Ha az ág T alakú, akkor a pásztor a kampóból rendesen madár-alakot 
farag (114. 115). 

A Halatonvidékén sok ember kezében látunk ilyen madárfogantyus botol. 

Kmlítsük meg, hogy az Ázsiában járt Zichy .lenő gróf is meglátogatta a Balatoni 




X a. a\4. u 



(vr 



pn 



l-l j/ 



BIRKAFOGÓ-KAMPÓK, SÉTABOTOK ÉS KOKOSOK A BALATllM MÚZEUMBÓL. I1I4I 



Múzeumot s az ilyen madaras botokon akadt meg legjobban a figyelme ; megjegyezte, 
hogy mikor a Kaukázusban utazlak, ugyanilyen botokra akadtak otl is. 

A fogíintélyok elterjedi alakja még a körben haladó alkar, úgy, hogy a kézfej a bot 
szárát markolja ál. Sok |»ásztor a fogantélyl (csontból, szarvas-agancsból készíti, avagy 
rézből önli meg. 

A birkafogó szárát nem díszítik, mert hisz' a díszek a bol használhatóságának 
ártanának. A sélabol azonban lüri a diszítésl s a pásztor pazarul ki is cifrázza. Bámu- 
latos, hogy a kicsiny s nehezen kezelhető hengerded területen, milyen aprólékos és mégis 
tökéletes ékítményeket helyeznek el igen nagy biztossággal és szabatossággal. 

A bol nyele telis-tele van virággal, falevelekkel, állalokkal, nem ritkán egész bibliai 
jelenetekkel. 

Tüttő Sándor vörösmezei juhász botján, például egész, galéria 1 

A kampó alatt gazdag tölgyfa- és gyertyánfa koszorú közölt a római pápának 
csillagokkal övezett, elég jól sikerüli, domborművű arcképe, fölötte a pápaság jelvényei. 




ÍÉTABOTOK. lllOl 



I 



U-jebb: dús lombo/.iilú aliiiiifa, törzsén :i kiííyóviil ; l':v:i nlmál szakít, mig egy férfi-aliik, 
valószínűen Ádám, közönyösen ül a fa alatt, kezében persze juhász kampó. A fa fölött 
kardottarló angyal lebeg. A bot láttára az ember tanakodhatik, hogy az angyal, miért is 
űzi ki a |iaradicsoniból Ádámot, mikor olyan ártatlanul üldögél s Évának még hátat 
is fordít (38). 

Még lejebb, külön szakaszban, rózsa-ágak futják körül a botot három nyíló rózsával, 
sok bimbóval és temérdek levéllel, amelyeken a levél erei és csi[)kés széle szinte mikrosz- 
kopikus finomsággal vannak ki- 
dolgozva. A negyedik szakasz- 
ban cserépedényben nyíló lilio- 
mokat és egy tulipánszálat lá- 
tunk. 

A legelső szakaszt boros- 
tyánlevelek futják körül. Köz- 
tük tojásdad keretben, finoman 
metszett betűk jelzik, hogy a 
botot Tüttő Sándor 1905-ben 
a zalaapáti plébános úr neve- 
napjára készítette igaz tisz- 
teletből. Illett tehát, hogy a 
botot a római pápa képe éke- 
sítse. 

A pásztor a botra legszi- 
vesebben a körültekerőző ki- 
gyól faragja (116—117). Akad- 
tak már magyarázók, akik ebből 
valami misztikus pásztori hitel 
iparkodtak kimagyarázni. Sok 
]>ásztorral beszéltünk, de ilyes- 
miről egyik sem tud. Kigyót 
faragnak, mert ismerik a ki- 
gyót s a tekerődző állat olyan 
ügyesen illik díszítésnek a 
botra. 

A keszthelyi kanász egy- 
szerűen azt mondja, hogy a 
botra azért kell a kigyó, mert 
az már messziről «látszatós». A 
botra csak kis virágokat lehet 
faragni, amit messziről nem ven- 
nének észre. A kigyót külön- 
ben is könnyű faragni, mert az 
ember a botot csak forgatja a 
markában s a kést hajtja rajta, 
mint a celi hctou. 

A celi bot pedig nem más, 
mint egy friss hajtású faág, 
amelynek héjából szalagot hasí- 
t.inak ki, úgy, hogy e szalag 
körülcsavarodó fehéren maradt 
helye tarkázza a botol. Elncve- 




SÉTABOTOK ÉS KÉT KAnAsZBALTA. 



117 



zése is mulatja, hogy Mária-Czellbe járó búcsúsok szoktak ilyen ;bottal hazatérni ''az 
ájtatos útról. 

A pásztor meglesi, mikor térnek haza a búcsúsok Sümegről. A nyájai az erdó mellé 
tereli s ott készitgeti a celi botol, hogy azt a kereszlkomája, a sógorasszonya haza 
vihesse a kis gyermekeknek, akik otthon nagyon megörülnek a cifra ajándéknak. 

Szóval, a kigyó is úgy csavarodik a bot körül, mint a celi bot cifrasága. 

Sok kigyódiszítés rendkívül vastag. Ha az ember megkérdi, hogy miért, azt feleli a 
pásztor: azért, mert a kigyó elnyelte a kis malacot vagy a kis birkát. Attól nehexedett meg. 

Nagyon szeretik a kigyót 
úgy is ábrázolni, a mint egy 
békát készül elnyelni. 

A vizi siklót megkülön- 
böztetik a más kigyó fajtáktól, 
mert nem mulasztják el, hogy 
amannak halántékára a jelleg- 
zetes sárga hold-alakot oda ne 
tegyék. A bot alsó végére. 
rendszerint fél méter hosszú- 
ságra, centiméter-beosztást fa- 
ragnak, amiuek a gazdaságban 
sokszor jó hasznát veszi az 
ember. A kampó, a fogantély 
sem marad persze dísz nélkül : 
végére kosfej, kutyafej jön. 
A kampót őzlábnak, szarvas- 
lábnak alakítják, beborítják 
virág- vagy levéldíszszel, fekvő 
kutyát faragnak rá, stb. A va- 
lódi őzlábat is meggörbítik s 
azt úgy szőrösen fogantélynak 
a botra erősítik. A juhász azt 
tartja, hogy igazi juhász a vi- 
lágért sem hordana ilyen séta- 
botot. Azt csak ajándékba csi- 
nálja másnak, az uraságnak, 
az ispánnak, a majorgazdának, 
ipának, sógorának. Csak ilyes- 
féle embernek való az olyan 
bot, amelyik nem birkafogó 
kampó. 

Következik a pipa.yí-áz. 
a pipa és a pipatartó. 

A pásztor sokat pipázgat, 
van módja benne, meg ráérő 
ideje is : egy pakli egy napra, 
nem is mindig elegendő. így 
hát a pipaszár hamar kiérik. 
szaga lesz gyorsan. L'j szár kell 
s szinte minden harmadik hé- 
ten. Csinál hát magának pipa- 
szárat, újat. 




SÉTABOTOK ÉS KÉT KANÁSZBALTA. (117 




/- 



Pipaszárnak olvan ág való. amelyik a fa tövéből, amolyan l'allyuhii 
női ki. Ez jobb. mert egészen sima, nincs raji ág és szép egyenes. 

.V nyers ágat tüzes dróttal, leginkább esernyódróttal hosszában 
könnyen vezeti a drótot. Csak a nyers fát sütik ki, mert a tüzes 
drót a száraz ág oldalán hamar félremegyen. 

Lehet pipaszárat faragni hasábfából is, de az ág jobb. 
mert a gömbölyiisége már készen van s a belén is jobban el- 
megy a fúró. .Biztosabb fnrása van.» 

Amely ágat nem lehet könnyen kisülni, azt fúróval lyukaszt- 
ják végig. .\ pipaszár rendszerint nagyon hosszú. Ki látott már 
kereskedésben ilyen hosszú, vékony fúrút?... (iondolt is arra 
valaki, hogy még ilyen szerszámot is gyártson ! 

A pásztor azonban tud segiteni magán. N'ásárol egy kis 
vékony fúrót, amelynek nyele vas. \ falusi kovácsnál a vas- 
nyelet vékonyra kinyujtatja. kiegyenesítteti. a kis fúró szárá- 
nak foly tatásaként Így azután mindjárt van neki hosszú fúrója ; 
ezzel belefúr a pi|mszár egyik végébe is, meg a másikba, hogy 
a fúrások a középen találkozzanak ; a szár alsó végét hegye- 
sebbre faragja s beleszabja a pipa c.iukdjd-ha. 

A pipaszár másik végére jön a cótitcni, vagyis a szopóká- 
nak csavaros alsó része, hengere. 

A csutorát ráhajtja a beleszabott pipaszárra, amelyen meg- 
lálszannak a csutora csavarmenetei, hogy ezek milyen távolságra 
vannak egymástól. 

Végül kimetszi a hak- vagy kan-c.iM'uií. amely szé|)en 
beleillik a csutora kccu- vagy iiö^íéiiif-cóaK'arába. 

Kétféle pii)aszár van : egyenes és görbe. .\z utóbbi lehet 
rövid és hosszú. Az egyenes pipaszárra nem éppen kell szo- 
póka ; lelik szopóka magából a szárból is. Ez azonban hama- 
rébb tönkre megy. 

.Vz egyenes i)ipaszár 
szo|)ókáját csontból a 
pásztor is megfaragja. 
.V hosszú szár szopókája 
már gyári munka. 

A juhászok hosszú 
szárú pipa mellett őriz- 
nek, mert ráérnek. Olyik 
pipájának olyan hosszú a 
szára, hogy a kezével el 
sem éri a pipát, ha a 
szopókája a szájában van. 
A bojtár tartja a pipa 
fölé az égő gyújtót I . . . 
Rövid szárú |iipa 
csak dolgos embernek 
kell, aki mindegyre tesz. 
vesz, hajúidon. 

A pipaszárakat is 

díszítik, még pedig igen 

i'iHÁRKATüMÖ pÁszTOK. •iixi szépcu, mcrt azt mindig 



jtásként Cáapdásik, 
kisütik. Az ág bele 



^m^y^x^. ^ 



.í^fc^l-. 



mm 












ASZÁR díszítése. 1119) 



119 



látja a pásztor maga is, de meg azok is. akikkel beszélget. A pipaszár csekély felületén 
a faragások rajzai rendkívül aprók, gyengédek, Tinomak (119- 123). 

Ha a [)ipaszár nincs díszítve, akkor az bizonyosan 
szagos meggyfából készült. 

A meggyfa azonban ritka vidéken terem, mint 
ahogy a népdal is mondja: 

Szagos incggylát iieni iiiíikíi'hIiuii h'itiii. 
Barna kis lányt nem könnyű találni . . . 

Az igazi pásztor pipáért sem ád ki pénzt. Régeb- 
ben nem is volt olyan sok és olcsó cserép-pipa, 
amiről különben is azt tartják, hogy szárítja a mellel. 
A fapipa évekig eltart, mert ha leesik a földre, nem 
törik össze. 

A fapipa belsejét bádoggal bélelik ki. így nem 
terem meg benne a bagó, tisztára elég a dohány, csak 
a hamut kell kiverni. A fa[)ipára a rezet, a födelet 
más kiszolgált pipáról rakják át. 

A pipál juharfából, kecskerágítóból, diófából, 
különösen ezek /z/.>aA-jából készítik, mert bennök 
ágas-bogos minták, i^acMilok látszanak, amelyek 
cifrázás nélkül is olyanok már, mint a virág. 

Az ilyen pi|>ára nem is lehelne faragni, mert 
a belseje szálkás, a ívVűi; kipolyogna belőle. 




díszítések pipaszárakról. 




DISZITLSKK BOTOKnoL. 




H:i tiszta Iából készítik a i)ipál, akkor emberi, özet, 
kanászt, vadászi, szarvasi, kosi faragnak rá. 

A (124.) sz. képünkön és a III. láhián látható faiilasz- 
likus |>ipii nagyon elterjedt. Lovon egy mesebeli alak ; 
feje tetején van a pij);! nyilasa. 

Lófarkából kötői fonnak, amelylyel megkötik a pipát 
és szárai, hogy ael ne menjenek egymáslób. Azután szines 
hárászból dísznek hckhjckaí s ebbe piros, fehér, zöld, 
kék, sárga gyöngyöket fűznek. 

Az ilyen pii)ából azután igazán élvezet füstölni, külö- 
nösen, ha az ember valahonnan Miké község tájékáról 
egy kis csempészett szűz dohányhoz is juL Míg ilyes 
kerül valahonnan, jó a trafik-dohány is, amelynek kari- 




l:.[i ,|ii.03W 



V\P\ És A SZÁBA. 



kázó füstjénél sóhajtozva emlegeti a pásztor a régi j6 időkel, amikor a szegény ember 
még nem volt mindentől megfogyasztva s mikor még az akol táján szabadon termeszt- 
hette a Jegzamatosabb leveles dohányt ! . . . Akkor a dohány a jó birka-ganajban úgy 
megnőtt, hogy az ember nem látszott ki belőle, meri akkora 
levele volt, mint egy-egy szakasztó. A pásztor a fölösleges 
dohányt otthon szép dohánylarlókban, kicifrázott ládikákban 
larlotla, amelyei vagy felnyitóra vagy tolózárra csinált. 

Van az érdemes pásztornak pipája, több is : hétköznapi, 
ünnepi hosszabb s rövidebb szárú fából, lajtékból, cserépből. 
Természetes, hogy ezek nem hentereghetnek a szobában. Ezért 
pipatarlót készít, rendesen a szoba szögletébe. 

A szivarszipkát, a apíccí-el is maga készíti. Nem kell neki 
a hamar rongyolódó bolti szopóka. 

A kehük is pászlorholmi, s hébert is, ügyeset, pásztorok 
szoktak díszíteni a Halalonvidékcn (125 — 126.) 

A közönséges löknek több fajtája díszlik ott, közlük a kobak- 
tök, balatonvidéki tájnyelven egyszerűen : kobak. Ennek levele 
a közönséges lök levelénél kisebb, szine hamvasabb, a virága 
pedig fehéres ; kúszó növény s Kelet-Indiából származik. Hazánk- 
ban bőven van belőle, de Németország hűvösebb klímájában már 

nem terem meg. 

A növény különböző alakú nagyobb gyümölcsöket érlel, igy 
a i)alackalakú kcbak-ol és az üveglopóhoz hasonló héhét-i. 
Ezek úgy lógnak róla lefelé, mint száráról a babhüvelye. 





SPANYOLOZOTT HOLMI SOMOGYBÓL. ll. 



121 

A pásztorművészpl e két gyüinölcsöl igen ügyesen felhasználja. 

A növény magját, az akol melleit jó ganajos földbe idejében elvetik. Amikor ki- 
kél, melléje póznát, ágat dug vagy létrát erősít a falra, amire a növény felkúszik, mint 
az iszalag vagy mint a szulák és a babinda. Ószszel ez megérik ; ha a rossz időjárás 
miatt nem érik meg teljesen, akkor a gyümölcsöt kiakasztják a napra, vagy felakasztják 
száradni a konyhában. .\zután a füstös konyhás házban a héjba (padlásra), más háznál 
pedig a kéménybe akasztják, hogy szépen megpirosodjék s a bele is kiszáradjon belóle. 

A kobaknak fenn kisebb, alant nagyobb búbja van. Olt, ahol a kacscsa van. kifúrják 
s a magot kirázzák belóle. Egy vesszőt pörgetnek benne, ide-oda forgatják vele az össze- 
száradt belel, a hártyát az oldaláról lepiszkálják s tele öntik vízzel ; a vizel vagy egy 




hétig benne hagyják, amitől a még bennmaradt bél leázik. Ezt az eljárási két-három 
hélen át isméUik, mindaddig, míg egész tisztán s kobak-íz nélkül nem ömlik belóle a 
víz. Azután a kobakba dugaszt faragnak, s ezt, hogy el ne veszszen, zsineggel a kobak 
nyakára erősítik. 

így készül a víztartó edény, a kobak, amelyet a pásztor keskeny szíjjal a tarisznya 
nagy szíjához erósíl. 

.V kobak lestél szépen kidíszítik (127—129). A kobaknak nagyon vékony a héjjá, 
tehát igen kell vigyázni a díszítésnél, mert könnyen bemetszhetik s akkor kiszivárogna 
belőle a folyadék. 

A kobakot nemcsak apró bemetszésekkel, hanem spanyolviasz-berakásokkal is díszí- 
tik. Most már ha tudjuk, hogy a kobaknak csak kéregpapirvastagságú a héja. bizony 
elképzelhetjük, micsoda finom, kényes munka az ilyen díszítés: 

Ualonyay Üeuó : A magyar nép müvétzete. 111. lo 



A kobak egyike a Icfirósibl) eszközöknek. 
A középkor egyházi művészele kobakosan ábrá- 
zolja számos szentjét. Kobak van a pásztorok 
védószentjénél, Szent Vendelnél, akinek som- 
másan faragott köszobrál az állattenyésztő jó- 
módú gazdák szívesen áilílják házuk elé, vagy 
az utak mellé. (Szent Vendel királyi herceg volt, 
de fölvette a pásztor ruhát, és neki indult a 
nagy világnak. Útközben beállott pásztornak. 
Természetes, hogy a zarándokút alatt kobakr.i 
volt szüksége.) 

Idősb szent Jakabot, a zarándokok védő- 
szentjét is kobakkal ábrázolják. Mint vándor 
apostol tizenkét évig a zsidók közöli hirdette 
az evangéliumot. Bizonyos, hogy a sok pré- 
dikálásban megszomjuzott s a kobakból csillapí- 
totla szomját. Párisi szent Vilmos apát is koba- 
kot viselt, amikor útnak indult, hogy a világias- 
kodó szerzeteseket megrendszabályozza. .\ bete- 
gek önfeláldozó gyógyítóját: szent Hókust is 
kobakkal ábrázolják, amelyből a jószívű szent ;i 
szegény betegnek nyújtott enyhítő kortyokat. 

Érdekes, hogy a klasszikus festményeken, 
a külföldi képeken és szobrokon e szentek a 
kobakot a hosszú zarándok-boton hordják. 

Magyarországon az ulak mellett és a tem- 
plomok körül látható szobrok pedig a kobakot 
a derékon viselik úgy, ahogy a magyar pásztor 
azt a tarisznyája mellé köti ma is még. 

A kobakban jó hűsen marad a víz. Ezért 
az a pásztor elmaradhatatlan víztartója volt. 





': i**^fA'i i^f^J^^^i-íl-^i*^^ Ai.A. A^^JL.á.i. J.1. J.Í. i^J^li. li.t.i.k^kA, ^^ 



x^ %m.%^ 







r ^ r^' <t' m 9 3A9: 



EGY KOBAK DISZÍTÉSKNKK KITKIIJTETT RAJZA. (12<ii 



123 




KOZMAPUSZTAI PÁSZTOB KOBAKJÁRÓL; PUSKAPOROZOTT DÍSZÍTÉS A KOBAK NYAKÁN. (127) 




KOZMAPUSZTM PÁSZTOR KOBAKJÁRÓL; PUSKAPOROZOTT DÍSZÍTÉS 
A KOBAK HASÁN. IVJHi 




KOZMAPUSZTAI PÁSZTOR KOBAKJÁRÓL; PUSKAPOROZOTT DI-iZÍTÉS V kOBVK HVS^^ il29) 



\u 




HKBERKZKS. 



Ma már a balalonvifléki pásztornál nem igon látunk 
kobakot. Régente kellelt a kobak, mert a hatalmas legelő- 
kön nem volt kút. Ilyesmire akkor nem re:i^kirc~clt az 
uraság. Akkor az állatot a messzebb lévő forráshoz, a toká- 
hoz, pocsélához, psőfogó gödrökhöz hajtották s ha a pásztor 
akart volna is abból inni, akkor sem tehette, mert a fóka 
eleje hamar belefutott a vízbe és fölzavarta. 

Uégivilágban a koldusok is hordottak kobakot, mert 
abba öntötték nekik az ajándék-bort. A mai filokszerás, pere- 
noszporás világban megdrágult a bor ára. A gazdának 
magának se igen jut a hegylcvéből, nemhogy a kol- 
dusoknak öntözgesse alamizsnának. Ezért hát a koldusok 
tarisznyájáról is lemaradozott a kobak. Vizet nem érdemes 
nekik abban tartani, mert vizet ma már minden faluban 
kaphatnak. 

A parasztságnál nagy ritkán találunk még használat- 
ban kobakot. A nyolc filléres pintes üveg azonban nem- 
sokára teljesen kiszorítja mindenünnen az alkalmatos ősi 
edényt, amelyről csak a maradi jó szentek szobrai 
adnak majd hírt utódainknak. 

Sári .lózsef keszthelyi számadó azt véli, hogy ^fl4 
maholnap bizony majd azok sem tudnak hírt ^ 
mondani a kobakról, mert hisz lassankint eldöntö- 
geti őket a szél. Lám a keszthelyi Csák György 
réten is volt egy kobakot viselő széni Azt is 
elhordatta az apátúr, mert leesett a teteje. Miért 
dlsztelenkednéK hát ott tovább ? . . . 

A kobak felső búbját le szokták vágni. A meg- 
maradt alsó bub szájának két átellenes részét ki- 
fúrják s ebbe zsineget húznak, hogy az edényt mint 

SÓ-, paprika- és fűszertártól felakaszthassák. (1.30 b) A lemetszett búbot .sem dobják el. 
hanem azt ráteszik a vajköpülőre fedélnek, hogy a lejföl ki ne föcsögjön. 

A növény másik alakú gyümölcse a héber, amelyei hasonló eljárással dolgoznak 
ki s a pincékben borszívásra használnak még most is igen sok helyt, mert nem törik el 
olyan könnyen, mint az üveghébér. Már pedig az áldott balaton- 
vidékén, pinceszerezés közben, könnyen kiejti az ember a kezé- 
ből — különösen hajnal felé — a hébert... (130) 

.\ héberre, még mikor az indáján érés közben van, 
késsel díszeket karcolnak, metélnek, amelyek kiforradnak, 
forrácsosak lesznek s így már kész díszített növényt vág- 
hatnak le a szárról is. 

A héber AoAaA-jának, fejének egyik felét lemetszik s 
ha gyöngélik a szárát, botot dugnak bele. Így készül a 
mustmérö, aminek szüretkor igen jó használ veszik, mikor 
a mustot a kádból a Siijtárba merik s ebből a hordóba öntik. 
Ilyen héberrel kedveskedik szőlősgazda ismerősének a 
[lászlor, aki jó szívvel kínálja meg egy-két pohár borral 
ha néha-napján elvetődik a hegyi hajlék felé. (130 a). 

Következik a kw%zíora (II) (131, 132). A pásztor, a faragó 
kés, a bizsók mellé zsebkést, kusztorát, is készít, magának 
FüszERTARTc') KOBAKTÖKBÖL. (130 b) A 8zalonnázó, evőkésnck ez a becsületes neve. A bolti kés az 




MUSTMÉBŐ KOBAKTÖKBÖL. (130 i 





SPA.NYOLOZOTT KUSZTOHÁK, Sd.Mor.YliÓL, ZVI.ÁüÓI.. (II. 



125 




bicska, bicsak. A kuszlora nyelét 
Iából vagy szaruból faragja ki. Híresek 
az őn kések, amelyek Felsőőr nevű 
községből származnak, ahol iparszerú- 
leg készítik. 

A pásztorok sikerrel utánozzák 
ezeké! a késeket is. A szarvasmarha 
szarvának a csúcsát, a kos- és bivaly- 
szarvat elviszik az esztergályoshoz, 
aki a hengereled nyelet számos gyűrű- 
mélyedéssel ékesíti föl. A pásztor 
P/ / ' I / wyv^ azután otthon ezt a nyelet hosszában be- 
y^ [/ / > •■ ^ vágja, hogy a «piiingának)) ágya legyen. 
V J Leginkább azonban fanyelet faragnak. 
.V kusztora fejére rézijyűrűt tesz- 

ZALAI KISZTOBÁK. Il31i , , , i j. l ' . -i i 

nek. A vaskereskedésben táblaszam 
van a réz. A pásztor ebből olyan 
széles ázilatct metszet le, amilyen szélesnek a kusztora gyűrűjét szánta. Otthon pedig 
bádognyírő ollóval olyan darabokra metszi el, amekkora egy-egy karikára kell. A rezet 
vaspálcára ráveri, azon összehajtja, olyan szélesre, amilyen a nyél feje; reszelővel 
karikákat reszel rá, s az ezek között levő tért hosszú lapra, három szegletre, kockára 
reszeli, s ilyen alakú lapokkal díszíti föl a gyűrűt. A gyűrű felső szélét behajtja, mint a 
ruhaszegést. hogy pereme legyen. Ez tartja a kést, hogy le ne óizegődjék, hátra ne biaa- 
kcljék. Ezután a gyűrűt ráhúzza a kés fejére, mindakettőt keresztül fúrja s a pengét 
egy .'•zeggel beleerősíli. 

Ezután következik a nyél díszítése. Az őri késnyél gyűrűibe spanyolviaszkot öntenek. 
A fanyelű késeket kimetélik és spanyolviaszszal kiöntik. A nyélen más díszt nem alkalmaz- 
nak, mert abántaná a kezel ». 

Az ilyen kusztora igen alkalmas szerszám, mert mindenki a saját kezéhez szabja. 
Jó, gusztusos fogása van. Olyan erős a pilingája, hogy nemcsak evésre, faragásra, hanem 
szükség esetén — teszem búcsúban — önvédelemre is használják. . . A keszthelyi kanász 
szobája valóságos késes műhely. Készül ott őri kés, kisebb és nagyobb kuszlora, egyszerű 
és dúsan dí.szítelt nyéllel, amelynek alja vagy gömbölyű, vagy csizmaalakú. Látunk ott 
kusztoranyelet őz és szarvas agancsból is. A keszthelyi kanász még olyan kést is tud 

csinálni, mint a bolti bicsak. 
Más ember eldobja a kését, 
lia eltörik. A pásztor kiszedi 
a rugóját, s ahoz azután az 
elkopott henteskésből köszörül 
pengéi, a szarvasagancsból 
nyelet farag, ennek lapjainak 
belsejét beborítja rézlemezzel, 
s azután szépen összeszegezi 
az egész készséget. 

ílyönyöiű pásztorholmi a 
gyújtótartó (133, 134, 135) stb. 
Faragott, szépen díszített 
gyújtótartó minden pásztor, s 
a legtöbb urasági cseléd zse- 
bében van, ami nem is csoda, 
mert gyújtóra vagy mint az 




KUSZTORAK IZALAEGBRSZKO. (132) 



mm 






3. 4. .'), 6, 8 faragolt gyujtolarto 



.VUJTÓTARTÓK. 11X1' 
Faragott gyujlótarló. készilelle Kapolí Antal kadarkúli juhász. 










1, 2, 3, 4, :., G, 8 rurngoll gyujtótar 



íyí-jtótartók. ii;t4) 

. Faragott gyujlólartó. kcsziliitt Kapoli Antal kadarkúli jiilias 








f 





GYÚJTÓTARTÓK. HJla) 





ciYÚ.PTÓTAKTÓK. (135) 



öregek mondják n nia.M/idra, minden percben szükség van. Azt pedig nem lanácsos a 
zsebben, vagy csak úgy a fül melietl hordani. Azl jól el kell zárni. E célra pedig a 
pásztor gyujlólarlója igen alkalmas kis készítés. 

Ha valamelyik pásztor nem tud faragni, megkéri komáját, a bátyját, a sógorát, 
hogy készítsen neki gyújtótarlót. Szívesen! Emberségből I 

A pásztor, ennek a helyes kis holminak rendszerint téglaalakú, akkora falapot 
szab ki, hogy kényelmesen beleférjen a mellényzsebbe, vagy a tarisznya kis zsebébe. 
A falap belsejét azután kis fűrészszel úgy fűrészeli ki, hogy három oldalán nyílás 
legyen rajta. 

Aki nem kerüli a szapora munkát s aki azl szereti, hogy sok szegei kelljen hasz- 
nálni s aki azt akarja, hogy a gyujtólarója minél erősebb, tartósabb legyen: az bizsókjával 
a fadarabot hosszúságában keresztül vési úgy, hogy annak csak az alsó és felső végén 
lesz nyílás, az oldalán nem (142). Ide tehát az oldalrészt nem kell külön fa darabból 
beerősíteni. 

A gyujtótartónak lehal vagy kél, vagy három oldalát kell megkészíteni ; a két oldal- 




GYÚJTÓTABTÓ FÖDELÉNEK FORTÉLYOS 

nyíló szerkezete. (137) 



GYÚJTÓTARTÓ GÉPEZETE. Il,3fil 




A GYÚJTÓTARTÓK SZERKEZETE. 




részt csappal szilárdan beerősítik, vagy beleragasztják. E célra oltóit meszel és túrót 
kevernek össze. Ez sokkal tartósabb ragasztó-szer, mint az asztalosenyv. Se a víz, se a 
meleg nem árt neki. 

A harmadik oldalrész, természetesen, nem lehel szilárd, mert a gyújtót valahol ki kel, 
venni, s e végeit a gyujtótartó tetejét ki is kell nyitni. A tarlót tehát úgy kell mcgszerkesztenil 
hogy a teteje magától ki ne nyiljék, hanem csak egy kis erőszakra. E végből a tarló belse- 
jébe elmés gépezetet, egy rugót tesznek. Ennek alsó végére aj csapot faragnak, azt bele- 
erősítik a gyujtótartó aljába (136), vagy pedig csap nélkül az oldalához szegezik. A rugónak 
oldalra nyúló feje van hj. A derekán, közepén pedig egy kis púpja, könyöke c). A gyujtó- 
tartó födelének egyik végén kis fej van. A rajtalévő átfúrás részére a lyukon szeg halad 
keresztül, amely a födelet a tarló két oldalához erő.síti s ez a födél forgási tengelye. Ha 
a gyujtótartónak kissé kiálló tetejét felemelik, akkor fejének felső sarka rendes helyén 
nem fér meg, a miért a rugó fejét előre nyomja, mert a rugó a púpja miatt hajlékony, 
rugós. Ha a födelei teljesen függőleges helyzetbe állítjuk, megfér eddigi térfogatán 
s a rugó feje visszatérhet eredeti helyzetébe. 

A födél kinyitásához bizonyr)S erőt kell kifejteni, hogy a szilárd farugó jelentékeny 



129 

ellenállását legyőzze. Recsukás közben a förlolol a rugó erősen lecsapja, az a larló oldalára 
ütődik, s ilyenkor élénk pattanó hangot áil. Ezért a födelet pattaníónak is nevezik. 

Az egypattantós gyujlótartó a leggyakoribb. Vannak azonban nagy számmal olyanok 
is, hogy mind a két végén ilyen pattantó van, tehát a gyújtót a tartó mindkél végén 
kivehetjük. 

Vannak olyan tartók is, amelyekben külön rugó nincs, mert a pattantó (a) magát a 
tartó oldalát (h) tolja vissza ; az oldalnak azzal adják meg a rugalmasságát, hogy középen 
a tartó két oldalához szegezik (c) szilárdan. Ha tehát a pattantót fölemeljük, ez az oldal- 
nak felső felél (d) nyomja ki. .\z ilyen gyujlótartó szerkezete azonos a rugós zsebkésekével. 




Ez a szerkezet csak olyan tarlókon alkalmazható, amelyeknek oldalát kifűrészelték, 
vagyis, amelyiknek eredetileg három nyilasa volt. 

A csak alsó és felső nyílására kivésett tarló szilárd oldala, természetesen, nem lehet 
rugalmas. 

Ez a szerkezet egyszerűbb, de ezt nem is készíti a pásztor olyan örömest, mert 
neki az a fő, hogy minden tárgyán minél több ügyességet, kitaldlá^t mutasson be. 
A pásztor inkább arra törekszik, hogy a gyujtótartók gépezete minél összetettebb 
legyen, a szerkezetben minél több legyen az elmésség, csalafintaság. Virtus van ebben ! 
Az enyim különb legyen, mint a komáé!... Csinálnak olyan nyitásuakat. hogy azt 
holmi egyszerű észjárású atyafi ugyan hasztalan babrálja, ki nem nyitja, amig gazdája 
meg nem mutálja a módját 

Malonyay D<z»ö : A ma'jyar nép múvétzt-ti: III. '' 



130 

Csak hosszú babra után találja ki az ember, ho^y a gyujtólarló összetett tetején egy 
kis elrejtett nyelvel oldaivásl kell tolni, azután a tciót hátra kell húzni s elfonlitani (137). 
A tetőn egy zár van, s ebben egy-két lakat, kulcsalak ugyanabból az egy fából kifaragva 
igen najiy vesződ seggel. 

A kiilömböz.. szerkezeteket rajzaink (U2. képen lévő) mutatják be. 

A legtöbb gyujtótarlónak oljan az alakja, mint egy kis imádságos könyv. 

Vannak azonban elléró alakok is, például olyanok, amelyeknek három oldala lapos, 




TÜKÖRFA ÉS SÓTARTÓ. (139) 



Spanyolozntl tükörfa, Csököly XIX. 



2. Faragott tűkörfa. 3. Spanyolozott tükörfn, Csokonva 



í. FaraROlt tükörra. Csököiy' — 6. Spanyolozott tükörfa, készilPtIe Balá/s Vendel. — 7. Faragolt tukorla. — 
nyolozotl tüknrfa, Csoköly XIX. sz. közepe. — Puskaporozotl sótartó, készítette Kapoli Antal, kadar- 
kút! juhász. — 11. Puskaporozoll és sósavval maratott sótartó. 



a negyedik : az egyik hosszabb oldal félhenger alakij vagy a melyikeknek mind a két 
oldala ilyen, vagyis az egész hasív lapított henger. 

Sok gyujlótarló alsó és felső része ívelt domboriian vagy homoriían, de van olyan, 
amelyiknek két vége dombortí. az oldala pedig homoríi. 

.\ gyujtótartók egyik keskeny oldalát recésre, aredesrei) faragják, hogy azon 
gyújthassák meg a masináL Némely pásztor ide kis kilyuggatott bádoglemezt, vagy üveg- 
papirost tesz. 



■ 









.f 







-l"\>Y .|."/'n 1 IIKROSOK. LENN A JOBH S\ROKB\N PASZ I 



131 



A gyiijtólartó keskenyebb oldalait szaruból is készítik, söl akad olyan is, hogy szaru- 
ból van az egész. 

Végül az egész kis holmi lapjait és oldalait szépen kidíszítik. A faragás mindig 
jellemzően tiszta s csudálatos, hogy akkora kis területen mennyi változatos és mily finom 
formai gondolatot lelünk. 

Nevezetes pásztoralkotás a 
tükörfa. 

Minden pásztor hord magá- 
nál tükröt, túkrödt. tikerl'ást. 
tükörfát (III). 

A pásztor ugyanis maga bo- 
rotválkozik. Sokattörödikcsinos 
külsőjével. Szereti a csinosan 
pödrött bajuszt, — hogyne volna 
szüksége a tükrösre I 

Rendszerint négyszögletes 
két falemezből készül. Az egyik- 
be mélyedést, ágyat, üvegtarlól 
vájnak a tükörüvegnek. Erre 
jön a tükörfa teteje, amelyet 




FORBITHATO FODEI.f "TÜKOBKA' 
NYITÓ- SZEBKKZETE. 't41i 



rá kell lolni. s róla könnyű 
szerrel le lehet húzni az üveg- 
tartó körül lévő bevágásban, 
kapocsban. 

A kapocs eleje vjdamivcl szé- 
lesebb, mint a hátulja, azért, 
hogy a beletolt tető szoruljon 
s magától ki ne essék. A tükör- 
tartó tehát trapez-alakú. 

Van karikás, kerek alakú 
tükrös is, amelynek födelét ha- 
sonlókép húzhatjuk le. (I3S. 
139, 140). 

A tükörfának adnak még 
tojásdad és nyolcszögletes ala- 
kot is. 

Nagyon gyakori a kerek, for- 
dítócsapra járó tükörfa is (142). 




TÜKRÖS k6t 0LD.\LA. AZ ALSÓN LÁTHATÓ NÉGYSZÖGLETES 
DARAB LEHÚZHATÓ. ALATTA VAN A TÜKÖR. (140l 
17* 




liYUJTÓTARTÓK ÉS TÜKRÖSÖK NYITÓ SZERKEZETE. (142) 
1 Lokalos gyuilótoiió. 2., 3. Ennek nyitó szerkezete 4 , 5 A tenyér között fordiiliató lapostükör s^* ''''««'=■ „^'.^if. ° 
InaíSgjakknr a nu.,o.lik az c.ckbe helyezkedő esapokkal G Gyujtótartó "í^eze'e. Az oldalsó rngomegnyom^^^ 
fődSl f&lugrik 7. FnpAnton szélnyiló tükrös. 8., 9. Gyujlólartok, a melyeknek födele is, leneke is kiny thato. '-yi "lyr^ 
fonSosan nyitható tükör. VI. A tükör ágya. VII. A bajuszpedrő helye. Az alsó jobb sarokban iker gyu)lotarto és tukros. 




^ ^ 




' 


3 


B^l^aSSíS^ 


m^ 



1 _S^S^e^ga 




8ÓTARTÓK, GYUJTÓTARTÓK É8 TÜKRÖSÖK. Il43l 



e^AM-'^'EiBiL 








\ '^ 



*«^ 



m^m 



£/ iiji iLir~\5nö 




8ÓTABTÓK, GYUJTÓTARTÓK ÉS TÜKHÖSÖK. 1144. 



tJM. 1 



KM Z 




n 



msm. 



á 



i!f^ 



:^í^~, J-r-s= 






SÓTARTÓK, GYUJTÓTARTÓK ÉS TÜKRÖSÖK. (14ŐJ 




SÓTARTÓK, GYUJTÓTARTÓK ÉS TÜKRÖSÖK. (14B) 




JuHf>,v^..h. 



GYOJTÓTARTÓK, TÜKRÖSÖK ÉS SÓTARTÓK. 047 
MalonyuU l'eaö : A magyar nép müveiKU: III. 










WíM 



m^^^i _ 







^^ 



^m.i^:-ji^^ 



^ 







TOkHÖSÖK, GYUJTÓTARTÓK és SÓTARTÓK. 1148) 






s 



p 



M^M 



km 






9 



m 








4^-. 

r^^^^ 







í'v 



^^ fe« 









JiiHASZ. A. 



TÜKRÖSÖK, i;YL'Jt6tARTÓK és SÓTARTÓK. 1149) 




GYÜJTÓTARTÓK, SÓTARTÓK ÉS TÜKKÖ8ÖK. (150) 



5" p^^^^t^ j>j::^^^^g 




TUKBOí.OK, (iVUJTOTAUrOK LS SOTAUTOK. ■lill 











m 






TÜKRÖSÖK ÉS GYIJTÓTAHTÓK. (152) 







.^.m 




W^M ^TR^ 



1É. 






!,,v /-se''! 




^, 









s^ J 



^^ 








TÜKRÖSÖK ÉS GYOJTÓTARTÓK. (1531 




^I^|(<rf.?i.?i.^-';;f,-^ 






; 


Ibiiül 






^^^ 



í^^ 




^1 





//) 




^, _. .}j 



!^ 






/2 



J 





TÜKRÖSÖK, GYUJTÓTARTÓK ÉS SÓTARTÓ. (154) 




TÜKRÖSÖK, GYU.ITÓTAHTÓK KS SÓTABTÓK. '155i 
Malonyay Dezt6,:lA magyar nép müvéazetf. III. 




TÜKKÖSÖK, SÓTAHTÓK lís liYlI.ITOTARTÓ. 1151)1 







Ipv-^'' CJIJ 



m 



^:M^Jl£j^[ 




rzL 





8ÓTARTÓK, TÜKBÖSÖK ÉS (;YUJTÓTARTÓK. 1157) 






^uHA-S»-z^ ^ 



TÜKIIÖSÖK. (I.Vi) 



alatli gyujl<>larl() ródcién kiálló emberfej egy ilugó roganlyúja ; azon a nyili'isüii rázzák ki a gyújtói. 




i 



i 



v^jTí 







« ttft*' 







'..^^-J^^/-^^^ 



SPA.NYOLKZOTI 11 KItOSOK 




SPANVIILOZOTT TÜKRO'-OK •;riMOr,YH(>L. 



Ezt csak úgy nyiHialjuk ki, ha a két tenyerünk közé 
helyezzük s a tetejét erős nyomással elfordítjuk. Az 
ilyen tükrös egyik felének belső lapján ugyanis dom- 
ború karika van kivésve, amelyből három cóap ugrik ki. 
Ezek teljesen beleillenek a tükör másik felébe vájt csap- 
ágyakba, csapholyekbe. Ezekben a belevéskor nem szo- 
rulnak meg, tehát a két féllükör szét válnék. Azért két 
csapágy között, a kör pereme alatt lévő fát, a tükörtartó 
szélét, alávésik (142). Már most ha a csapok benn 
vannak a csapágyakban, akkor a tükör tetejét a tenyér 
közölt elfordítják, mire a csapok a bevésésbe fordulnak 
s itt megakadnak úgy, hogy a tükör két fele szét nem 
válhat. 

Aki nem tud hozzá, jobbra-balra forgatja a tükröt, 
feszegeti innen is, onnan is, de bizony nem gondol arra, 
hogy kinyitás közben a tenyere közé vegye. 

Vannak meg kitdina.istó fükröóök is, amelyekel 
belenézéskor nem kell kézben tartani, vagy valahol meg- 
támasztani (A IV. lapon a legalsó két kép). Ez a tükrös 
is kél fél részből áll. A tükröt tartalmazó felső része 
belemegyen az alsó részbe vájt ágyba. A felső rész felét 
a vastagság közepéig függélyesen, azután vízszintesen 
bemetszik késsel, vagyis az egésznek egy negyedrészét 
a síkból lemetszik. A lemetszett részt egy pánttal a másik 
csaphoz erősítik s ezután az alsó rész ágyába nyomják. 
A tükör kitámaszlása úgy történik, hogy a felső félnek 
a fűrészelésscl el nem vett részéhez erősitelt karikával 
kiemelik, kicsípik az alsó rész ágyába szorult tükröt 
s ezl kifordítják. A kifűrészeli és pániba fogott rész 
szolgál a tükör támasztékának. 

A tükörfa belsejében szívalakú vagy négyszögletes 
mélyedések vannak (a 142. képen VII). Ezekbe kenik bele 
a bajuszpödrőt, hogy az mindig kéznél legyen s ne kell- 
jen külön skatulyában tartani. 

Annak híre sincs, hogy a pásztor bajuszpödrőt 
boltban, patikában vagy bábosnál vegyen ! Megkészíti 
azt is ó maga. 

Bárány-faggyút, kis viaszkol, szagos menta levelét, 
mindenféle szagos virágot, tavaszszal ragadós nyárfa- 
bimbói összefóz. A viasz fogja, a faggyú meg gyöngíti 
a bajuszt s a bajuszkenőcsnek igen finom szaga is van. 

Sok pásztor a gyujtótartót és a tükröst egyazon 
darabba készíti, hogy mint ikertestvérek kevesebb helyet 
foglaljanak el. Egyik oldalt van a gyujtólarló, másik 
oldalt pedig a tükrös (a 142. képen alsó utolsó- 
előtti ábra). 

Képeink mulatják legjobban, hogy a gyujlótartókon 
és a tükrösökön mekkora a magyar díszítő motívumok 
gazdagsága ; ép stilus, pazar diszílökedv, ép izlés — és 
mennyi poézis ezeken a hentergó kis tárgyakon. 

És mennyi szereiele a szépnek ! (143 — 168.) 



.'^ré£:áJMsí: 




TÜKRÖSÖK É8 EGY GYUJTÓTAnTÓ. 
(159) 










TÜKRÖSÖK, OVÜJTÓTAHTÓK ÉS SÓTAHTÓK. Cl(i0) 




SÓTAHTÓK, TÜKUÖSÜK. Hlil 




ÍYU.ITÓTARTÓK, SÓTARTÓK, TÜKRÖSÖK. (1B2) 




GYÜJTÓTABTÓK, SÓTABTÓK, TÜKRÖSÖK. (1631 
Maionyay Dezaó : A magyar néji múveante. III 




y 




'" _ ^-'li j,"J "i- — ■■ 


Ri 




-V-J 











xc 






TUKItOSOK. I1C4) 
A/. 1., a., 3.. 1 — 1(1. iilaUInk a lükrüsnk rciicki-iick vag>- rödclémk diszilésc. 






f\57. /S 



TÜKRÖSÖK FÖDELÉNEK ÉS PK.NEKÉNKK DÍSZÍTÉSEI. HfiSl 




.HOTV VTAllTÓ, SÓTAKTÓK; AlLÓ-SÓTARTÓ és DLDA. llClil 




GVIJTÓTAIITÓK K"^ TUKHOSOK. 'IC: 




GYD.PTÓTABTÓK. (I(i8) 




SPANY'lLi'Z'iTI IKiLMI. V'I. II). i 

Kenu fgy orvvadász span.vnlozott puskája Alalta gyuralarlú ki't olilala i-sniilból. válaszlóvizcs niaralássa 
Spanyolozott tükrösök. Balról részlet a 111. táblán lévő pipnrcl. 



Iö9 




Szóljunk az ivó kandiról, a merítócáéóaékníl. 

Némely pásztor a nagy legelőkön magával honija 
a merítő csészéi, amivei egy-egy forrásból vizel iszik 
(169). Ez a hiilmi nem nagyon oUhonos a Dunánlúl. 
Erdélyben több akad, oll a havasokon csak forrá- 
soknál ihatik a pásztor, míg Balaton vidékén van kút 
bőven, nincs szükség ivókanálra. 

A merítő csészét puhafából, hársfából, juharfából 
faragják. 

A csésze kupás homorú belső részét az egyenes 
bizsókkal természetesen nem vájhatnák ki. Szerszám 
kell hozzá. Csinálnak. Valami könnyen görbülő kés 
hegyét fahasadékba dugják, félre nyomják s így meg- 
görbítik. Ilyen késsel kényelmesen kikotorhatják az 
edény belsejét. A kovács külön kalánvájó késeket is 
készít ilyen célra. .\ csészék ivórészének és fülének is 




IVÓKA.NAL. (171) 



VÓKANALAK. (171) 



tömérdek, gazdag változata van. Az ivórész félgömböt, hosszában elhelyezett tojásalakot 
kanálidomot, szívidomot mulat. A fül tetszetős díszítésekkel van áttörve s a csésze oldalára 
virágokat, pászluréletböl vett jeleneteket is faragnak. (170, 171. I.) 

Jeles pásztor szerszám a nyüvező (172). 

A legelőkön ragyogó nap tüzében fényes hátú legyek dönögve röpködnek a nyáj 
körül s fajfentartó ösztön űzi valamennyit, hogy petéikel alkalmas helyen lerakhassák. 

A juhász ezt a legyei iiyütojó-hcijár-nak nevezi. Tudja róla. hogy mérges csípése 
van, a birkát megcsípi, a csípés nyomán vér serkedez s olt a légy megköpi. Ha reggel 
odalojja a kásaszeni nagyságú tojást, estére az már kikel, mozgalomba jön. 

A bogár az állat nyálkahártyáit is megkeresi. A kost, az ürüt a vaxíordjdn, a hasa 
alatt, az anyabirkát a farka alatt csípi meg. 

A bogár gj'orsan megismeri az állaton a vérszagot. Pedig azt keresi, a vért. 

.\ kosok az akol-háremben a birka-szépnem miatt összevesznek, ami külömben a 
legelőn is megtörténik velők. Ilyenkor a kosok tíz-húsz lépésre el.seggclnek egymástól 
s öszeütnek. Ügy neki futnak egymás homlokának, hogy csaknem álvclődnek egymáson. 
Egyik a másikát elveri dögig. Mihelyt megjiillanlja a verekedést egy harmadik kos, siet 
a gyengébb védelmére s úgy vékonyba döfi az erösebbet, hogy az menten beledöglik. 
Ha időváltozás van, ha szeles idő akar lenni, a kos egy fertálynap előtt úgy üti egymást, 
mint az isten haragja. Ha másnap esés vagy szóifújás lesz, bídondul az este haza hajtott 
állat, táncol, taszigálja egymást. Megesik, hogy a birka nem akar kimenni az akolból. 




rágja a fűkörmél s ilyenkor hizlos, 
hogy aznap eső lesz . . . 

Az állatot a fulókukac is 
bánija. Ha a kos szarva szorít, 
tövében mcgpállik a gyapjú s a 
légy a páladt szagra száll s tojá- 
sát a gyapjúba rakja. Ahol lugo.'i, 
hugyos a gyapjú, ott is szeret a 
légy tojást rakni . . .» 

így oktatnak bennünket a ta- 
l)asztalt pásztorok. 

A nyü 5-8 milliméter hosszú 
vastag kukac, (a fulókukac hosz- 
szabb és vékonyabb), gyorsan mo- 
zog a gyapjúban. I.ea.tzalja a 
gyapjúi, belemegy a húsba, sebet 
ejt s a birka persze mindjobban 
megrágja azt a helyei, incglali/akc/ja s mind nagyobb sebet ejt magán. Ebbe aztán belé- 
köp a nyü legye is. 

A nyüves birka nyugtalan, nyüves testrészét a földhöz dörzsöli ; az ürü, a kos 
c.se.izeli magát. Ha nem fordítanak rá gondol, elmarad a nyáj lói, elfut, erdőben a bokrok 
közé bújik s ott nem tudják megőrizni. 

\ nyü hamar elhatdnyo.icdik. elhalalmaskodik az állatban. Amelyik birka nagyon 
el van hanyagolva, annyi nyű terem meg benne, «hogy egy kanálba sem férne». 

A jobb iimeretű juhász reggel már az akolban meglátja a birka baját. A szegény 
állatot az akol mellett, kihajlás előli megszabadítja a kukacoktól. A birkái megfogja, 
földre fekteti s a nyüvek eltávolításához ujjnyi hosszúságú fapálcikál használ, melynek 
nyüvező a neve. A kis szerszám vége lapos és kerek, hogy vele ne feszegethessék a sebet, 
mikor belenyül-mxk. A fuló-kukacos birka gyapjúját a kukacos helyen lenyírják s házi 
tűzhelyen szedeti hamuval behintik, amitől a kukac röglön megdöglik. Azután a sebet a 
nyüvczővel szépen kitakarítják. 

A juhász még ezt a kis fadarabot is ügyesen kicifrázza, kicsipkézi. Amennyi dísz 
csak elfér rajta, azl ráfaragja. Túlságosan azonban mégsem cifrázza, mert használat közben 
elgyöngülne. A külömböző formájú és díszítésű nyüvezökből igen csinos sorozatot állít- 
hatunk össze. 

.Sok pásztor a nyüvezől « 
tarisznyaszíjon a csat alatt lévő kis 
vékony szíj hurokba, tasakba, buj- 
tülóba böki, abban hordja, hogy 
iiiiidíg kéznél legyen. A legtöbb 
i/onban rüjtck helyen tartja, mert 
iKin szereti maga elölt látni az 
IlIc piszkos holmit. Legtöbben a 
larisznya kis zsebében hordják 
;i nyüvezőt. A nemesebb ízlésű 
juhász azonban olt sem tűri meg a 
kiiiyér közelségében, inkább külön 
/sebet varral a tarisznyában a 
iiyüvezőnek. 

Ha a nyüvezőt a larisznya 
szíján hordaná, sok ember ki is 




kS.:' 



TÜTTÖ GYURI, A ZALAAPÁTI JUHÁSZ ÉS PUMI KUTYÁI 
(VÖRÖSUEZŐ). (i;4) 












SPANYOLOZílTT GYUFATARTÓK KS TÜKRÖSÖK. (VII. II) 



Itíl 




KOLOíVC. (17 



csúfolná órle. mert azt látná belóle, hogy nyüves birkái vannak I . . . Már |>edig ;i juhász 
titkolja a nyáj minden baját, ameddig lehel, mert a teljesen egészséges nyáj a juhász ig.izi 
becsülele, dicsősége. oAz a juhász, aki az állat tisztaságát szereli, csak az szereti a magü 
tisztaságát is.D 

Díszes a kutyakfili5iic is. Hogy ez mire való ? . . . 

A pásztor hűséges segítő társa: a pumi, a fürge, kondor, hosszúszőrű, hcngifcr- 
jtso/ií. hegyesfülú, értelmes kis kutya, gazdájának 
elmaradhatatlan kísérője (174). 

Mint már mondottuk, a pumi fotditja. keríti 
a nyájat. Meg nem álljuk, hogy el ne ismételjük íll, 
amire — kedves kutyájukat dicsérve — a balalon- 
vidéki pásztorok tanítottak bennünket. 

Amikor a birkát a csapáson kell hajtani, 
jobbra is, balra is, szeret belemenni a kárba: a 

búzába, a más rétjébe. Ilyenkor a pumi kriti, györteti, az állatot kőrú-kórü ; 
fürgén ide-oda szökdel, éles hangon szaporán ugat, hogy kárba ne menjen a jószág. 
A kárból tíz ember sem tudja a birkát kihajtani míg jó nem lakott. A kutyától azonban 
fél a birka. A legerősebb kos is gyáván megszalad a legkisebb kutya elöl. Embertől egy 
csöppet sem fél a birka, holott a legkisebb állat is megbolondítja. Ilyenkor ész nélkül lót-fut. 
a vezető kos ulán belerohan tűzbe, vízbe, a legnagyobb veszedelembe. A birkái akkor is le kell 
fordítani, ha pocsétába indul, meri a birka egészsége nem kívánja a latt/akct. A belső 
része pusztul el tőle. Annak legbiztosabb a száraz eledel. Legjobb azt csak otthon niogilalni. 

Höröcz József keszthelyi juhász-számadó, meséli, hogy Miháldon az ő juhász-pajtásá- 
nak nem vf)lt rendes bojtárja. A birkákat csak a kis fia legeltette kutya nélkül. A fóka 
egyszer csak a vetésnek szaladt, mire a sok paraszt neki esett, ütötte-verle őket, de bizony 
nem mentek le a tábláról. Akkor aztán ölbe fogiák a birkákat és úgy akarták lehordani. 
A birka azonban előbb visszaéri, mint a paraszt. Jött 
azonban egy legény ; négykézlábra állt és elkezdett 
ugatni. .\ birkák megijedtek, menekültek a vetés- 
ről, csak úgy tiporták egymást . . . 

Őszi, tavaszi időben, nagy hidegben, vagy amikor 
esik, a birkái m-m lehel kihajtani a legelőre, az 
akolban pedig nincs elegendő eleség, meri ilyenkor 
nem számítanak a bennmaradásra. Mikor azután jó 
időre a nyáj kiszabadul azl akoból, annyira elbódorog. 
hogy egy sereg ember nem tudja összeterelni. 

Más állat, ha rászólnak, megfordul. A birkára 
hiába szólnak rá. az nem fél, mert oktalan állat. 
De meg a birka nem is arra való, hogy üssék, mert 
gyönge jószág. 

A kutya azonban a birkát c.í.yze.yzedi. rd.iiha- 
nik, egyszeribe a juhász elé tereli, csomóra, karí- 
kóra, aamikor úgy áll a sok birka, mint gyújtó a 
tasakbans. 

-V polgári kuliját ilyesmire nem lehet hasz- 
nálni, mert a terelés csak a puminak van a vérében. 
mint a vizslának a vadászás. Ezért vigyáz a juhász 
arra, hogy pumija valami falusi kutyával ne koslasson, 
el ne fajzzon, hanem tiszta maradjon a vére. A pumi 
tlz-tizenhárom évig is (^lél, de végre a pásztor 
mellől kiöregszik, kórságosodik, döglik. Ilyenkor 

Matonyav Deaú : A maíiyar nép művészete. III. 





A ((LEBl'Jl) KÖRNYÉKE. (177) 

a pásztor vesz egy kutyát pajtásától nyolc-tíz koronáért. Régente egy birkát adott érte 
cserébe. Ez a legatyafiságosabb, amolyan pásztoros ár. Van olyan pumi is, amelyiket 
kétszáz koronáért se adna oda a gazdája, mert szereti. 

IJszlatáskor, birkanyíráskor, mikor az egész uradalom minden juhásza összekerül : 
a pumikat otthon hagyják, mert ha egyik juhász látná, hogy a másiknak milyen jó 
piimija van : ellopná, nem rosszindulatból, csúfságból inkább . . . 

Akkor azután mindenki nevetné, hogy milyen tehetetlenül őriz a kutyátlan juhász. 

A jól tanított kutyának nagy a becsülete már csak azért is, mert a hd^i cóaládot 
megvédi. Ha valaki hozzányúl a juhászhoz, vagy a gyermekéhez, az ingerlékeny kis 
sálán ííunyi pillantást vet rá, elszántan rárohan, csattogtatja rizskása-fehér, apró fogait 
s bizony ott is hagyja azok nyomát az illető lábaszárában. Ilyesmire nem is kell huózitani, 
megteszi azt a maga emberségéből is. Mikor a pumi akkora, hogy válaóztáói, vagyis mikor 
nem szoptatja többet az anyja, akkor kezdi a pásztor terelésre tanítani. 

A kis kutya előtt, giihUdt (lölgyfa-gubacsol) gurgít s azzal játszik az állat, kergeti, 
visszahozza. A pásztor azután egy kis fát lök oda neki, arra ráküldi. Ha nem megy a birka 
után, vagy nem jön a hivásra, akkor jó megverik, ügy kell abriktolni, mint a katonát, 
máskép ellustul, nem lesz belőle semmi, elkószlál. 

A kezdő pumi szeret egygyelni, ami azt jelenti, hogy egy-egy birkát kiszakít a nyáj- 
ból s azt úzi-hajtja ész nélkül. 

Ilyenkor a pásztor, kanijjósra fogott ujja közölt, füttyent a puminak, mert a füttyen- 
tést messziről jobban meghallja, mint a szót. 

A tanításhoz érteni kell. Nem mindenki tud jó pumit nevelni maga mellé. 

Mikor a pumi már érti a gubi-kergetést s utána fut a fának, akkor a pásztor bir- 
kára szoktatja. Úgy beszél vele, mint iskolamester a gyerekkel: 

— F.rre haj tód ükét ! 

— Iirgye jobb felül, bal felül, az elejére I Tereld, fordítsd ! 
Ha szalad a birka: 

— Ergye, ne ereszd ükét! 

Ha lassan érkezik a nyáj vége: 

— Ergye, nézd, elmarad a hátuljái 
Ha kárba megy az állat : 

— Ergye oda a szélére, rámennek ám ! 

Később azután a szavakat is ügy megérti, mini az ember, csak éppen, hogy vissza 
nem tud szólni. Akár egymaga is rendben tartja a nyájat. A jól tanított kezes terelő kutyá- 
nak csak pisszcntenek s rá kell nézni, már tudja, mi a kötelessége. A jó kutya ugatni is 
csak úgy ugat, ahogyan a gazdája akarja. 

Az az igazi pumi, amelyiket a pásztor úgy el tud küldeni, hogy véle beszélgető 
pajtása észre sem veszi, mert csak pillintotl a kutyának, legföUebb botjával intett neki. 



Egy-kél birkái a jóravaló juhász maga is elterel, mert nem szereli, ha a pumi fölöslege- 
sen atahitcl. Csak aki röstel lépni, vagy szeret elbeszélgetni, az küldi minden hére-hóra a 
kutyáját. A juhász megbecsüli a pumit. Barátságos hangon adja neki a parancsol, amit ha 
jól teljesít, szépen megdicséri, kedvez neki. simogatja. A pumi nem kivan sokat, nem 
mohó állat, keveset eszik, de igaz. hogy megválogatja az eledelét. A paprikás ételt le kell neki 
áiünűlni. A /»<.-'/jc<7 (babot) nem szereti. Sok pumi igen szívesen fogadja a jól megzsirozott 
pirított kenyeret, .\melyik sokat eszik, az nem jó kutya, az rendesen lusta. 

A pumi idójósláshoz is ért, mert ha megeszi a füvet, a juhász szerint az esőre mutat. 
A fehér&zörű pumi ritka, csak a feketeszórü az igazi I . . . Méhely, az Allatok Világa 
cimű könyvben azt irja, hogy a pumi kutya csak Zalában otthonos. A zalai puminak 
magasabb termete, leis ngó füle, hosszabb és lágyabb szőre van. .Színe szennyes barnás, 
szürke. Ábrázata bozontos, selyraesszórú. A kutya alakja a pincsire vall. A köznép a pumi- 
tól megkülönbözteti a puli kutyát, mely, Méhely szerint, tiszta fekete, füle nagy, széles, 
hegyes és eeyenesen felálló. 

Megállapítjuk azonban, hogy a balatonmenti pásztor puli kutyát nem ismer: a fekete, 
hegyesfülüt is puminak hívja, és így a szürke, fehér, szennyes barna pásztorkutyái is. 

A pásztorok azt mondják, hogy fekete pumi kölyke is fajlázhat fehérre. 

Igaz, hogy voltak hajdan fehér, szürke Icháncás. bozontos, bongyorszőrű kutyák, 
amelyeknek szóre olyan volt. mint a selyem kecskéé. Ezek azonban kipusztultak. 

A Balaton vidékén a fekete kutya is pumi. Egy zalai pásztor megfigyelte, hogy az ő 
pumijál a budapesti állalkiállításon az alföldi juhász pulinak nevezte. Ez a szó bizonyára 
a német pudlból származott. Magyar ember nyelve irtózik a torlódó mássalhangzóktól, 
a d betűt kilökte. így lett a pudliból : puli. Zalában azonban, úgy látszik, a puli helyett 
jobban tetszett a pumi szó. 

A kutya farkát sok juhász kölyökkorban levágja, mert különben játszadoznék az 
állal, előre görbíti és forgolódik vele, játszáson van az esze. Különben is csúnya a hosszú- 
farkú kutya. \'an olyan kutya is, amelyiknek nincs farka, mert aulán kölykezi az anyja. 
A le.ipedt/'íilü pumit sem szereti a pásztor. Ezért a fülét cóuciikdó-ra nyírja. Rendes pumi 
hegyesfüllel jön a világra. 

A pumik még virágkorukat élik. ámbár a megyei szabályrendeletek megtiltják a 
pásztoroknak, hogy kutyával őrizzenek. .\ kutya, veszettség esetén sok kárt tehet, no meg 
csak meg kell vallani az igazat : vadászsza az urak nyulait. 

Disznó melleit a kutya adíszetleni). de meg disznó mellé nem kell kutya, mert az nem 
fut úgy. mint a birka. A birka nagyon tud. el sem éri az ember. Még minden kutya sem. 

A bárányi, míg tejet szopik, egyáltalán nem éri el a kutya. A bárány pedig egy 
hónapos korában a nyulat is elérné. 

A kutya a disznó fülét megharapja, lehasítja, kiszakasztja ; megfogja a csánkját, a 
bogár ott megköpi, amiért mindig pörkölnék, pirongatnák a pásztort. .\ <lisznónak a 
kutya úgy sem ér .semmit, az szemközt áll vele. Ha megharagszanak a disznók, szét is 
lépik a kutyát. A birka azonban fut elóle. Különben is a disznó és a marha jobban 
hajlik a szóra. 

Ha a csordás a botját utána hajilja a marhának, az mindjárt a rendes útra igazodik, 
mert értelmesebb állal. Különben is pici kutyától nem fél a marha. A nagy, crös kutya 
meg egyéb kárt tenne benne. A ló is könnyű órzetii állat. Nagyon szót ért. Egyszer- 
kétszer megostorozzák, megregulázzák, aztán mikor kell. megfordul. 

Birkái azonban nem lehet kutya nélkül őrizni, akármit is mond a nemes vármegye. 

.Szerencse, hogy az urasági pásztor kutyáját nem parancsolja el a vármegye. Csak a 
közös pásztor kutyáját tiltotta meg. \z úri kutyái a vármegye is jobban megbecsüli. 

Ha csak egy nap is nincs a juhász mellett kutya, másnap már nem bir a nyájjal, 
mert a birka olyan mint a kis gyerek, aki úgy tesz, amint akar. ha a háznál nem érez 
senkit. 



A juliásznak kedves kutyája a komondor is, s az ilyet a keszlliidyi majoroklian szclin- 
deknek nevezik. Ez máshoz goromba, nagyon éber állat ; akkora, mint egy választási 
borjú ; fehér, hosszú szőre van. mint a bundának. 

Tarka kutyát semmi pénzért sem tartana a pásztor. Csak fekete és hamvas pumit, 
meg olyan komondort, mely tiszta fehér, mint a hó. 

A koiiiciidct a szállás körül őrködik, míg alszik a pásztor. A komondort is megéne- 
keli a népdal : 

Gulya kerfli bo cserényemct, Leleritom a sul)áni ,i g'yöpie, 

Hal" komondor istrázsál engemet, Hundi kutyám lefekszik melléje, 

Magamlian is helyén áll a lélek, Bundi kutyám úgy vigyáz reája. 

Sem zsiványtól, sem vadtól nem félek. Mint komorna a grófné lányára. 

Különösen a régi világban kellett a komondor, amikor a pásztorok jobban erdőxtek, 
hónapokig künn voltak a szállásokon. Régente sok lopkodó ember járt ; kunt a pusztán 
a pásztor hélszám se látott más embert, csak olyast aki lopni szokott. 

A komondornak öt-hat lovat is megvettek három forintjával. A húst fölrakták az 
akol padlására. A hidegben hetekig sem büdösödött meg. Finom kutyaelcdel volt az ! 

Nyáron a birkából jobban hullik, akkor fölösleges is lelt volna lovakat venni. 

A komondorok is ritkák ma már, mert a jó közbiztonság mellett nincs rájuk 
szükség. 

A pásztor díszítési kedvét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy még a kutyájának 
is faragott valamit: a nyakára kölöncöt, cölömpőt. 

A kicifrált farudacskáról (175) három-öt forgó, aiz. esik, leffenik le, amelyekről lakat-, 
harang-, csutora-alakok lógnak. Mindezt igen nagy ügyességgel, türelemmel egy darab 
fából faragják anélkül, hogy ragasztást vagy másféle összeillesztést alkalmaznának. 

A kölönc felső részén egy csir van (17.5). Ebbe karika jön, amit szíjra akasztanak és így 
ékesítik föl vele az okos szemű pumit. 

.\ kölönc régen csak cifraság volt, ezért arányai finomabbak voltak, súlya pedig 
alig nyomott valamit 

Most azonban az urak láncon lógó, nehéz kölöncöt (176) tétetnek a jámbor kis pumi 
nyakára, hogy ne tudjon soká a nyúl : a Bence után futni. 

Az erdős agyonlövi a kutyát, ha nincs rajt kölönc. Az uraknak pedig nincs igazuk. 
A jól tanított pumi oda se tekint a nyúl után. Ezt is meg kell neki tanulni. Egyszer-kétszer 
ha leintik, nem megy nyúl után. A pumi különben sem éri el a nyulat. Közel sincs a 
nyomához se. «A nehéz kölöncöt csak az urak találták ki, hogy azzal is szekírozzák a 
szegény embert. ,\zt akarják egyre, hogy a kölönc a szegény puminak térden alul érjen, 
mert így még jobban veri a lábál». 

A komondorra azonban kell a nehéz cölömp, hogy maradjon a ház körül és ne 
zalámholjon, ne kujtorogjon el a mezőkre. 

Különben is úgy van a dolog, hogy az ártatlan puminak csak az erdészek költötték rossz 
hirét. csupa árulkodásból. Mert ha az uraság szidja őket. hogy miért nincs több nyúl és 
fácán, akkor ráfogják, hogy a |)ásztorok kutyái tettek bennük sok kárt. így igazlalan- 
kodik az erdős, csakhogy védje magát. '(.\z uraság azután a megyeházán, nem hagy az 
alispánnak addig békét, míg .izahályzati rendelettel meg nem tiltja a községi pászto- 
roknak a kutyatartást 

Régente jobb világ volt. Nem tilalmazták a nyulakat, nem állítottak vadásztörvényU 
Ezért a kölönc csak passzió volt a kutya nyakán, míg most szegény megér tőle szaladni». 

A komondor nyakán öiv van. Ezt a pásztor szeges drótból hajlítgatja össze. 

Az örvöt azért teszik a komondorokra, mert ha összekapnak, tüstént egymás nyakát 
harapják. A tüskés-örv azonban elveszi ilyestól a kedvüket és félben marad a verekedés. 
A régi világban farkasok miatt is tettek örvöt a kutya nyakára. 

\ farkastól nem igen félt az erős komondor, megbirkózott vele. Ahol két-három 



165 

kutya volt, oda meg éppen nem mert közeledni a farkas. Ha a kutyák elkahintotlák 
magukat, a farkas elfarall már messziről . . . 

Érdikes megfigyelni, hogy a pásztor milyen elmés, sokszor humoros nevet ád a kutyá- 
jának : Bogár, Muszka. iSókher, lligány. Zsivány, Tücsök, Figura, Stupli, Buckos, Dugasz. 
Fúrdki, Fityóri. Fickó, Kapitány, Csinos. Piciny, Módi, Harcos, Rigó, Csuszi, Zsurmi, 
Cukor, Korhely, Hclytász, Deci, Keller. Pajtás, Kabát, Mitvisz, Ludi, Igric, Mizörög . . . 

Most következik a híres kand.^zhalta ! 

A kanász, balkarján hordozza őrzés közben a baltál, balaskát. a kis fejszét, amelynek 
vasát fényesen tartja mindig (176. 94, 93, 108a, 116, 117). Csak úgy ragyog a napfényben ! 
Kóporral, finom homokkal, hamuval, száraz ruhával oly tündöklően tartja a baltát, hogy 
meglátja magát benne, amikor borotválkozik. 

A balalonvidéki, somogyi és zalai kanászbaltának rendes, aigazio alakja a széles elejű- 
hajlott hátú, hegyes, piciny fokú balta. 

A balták megegyeznek formára a bronzkort megelőző vörösréz-kor lelet baltáival. 

A balta alakja azonban nem is lehet 
más, meri azt a használat, a célszerűség állapí- 
totta meg ilyennek. 

Említettük már. hogy a kanász a baltát 
a bal karján hordja, de néha bizony a vállára 
is ráakasztja. A balta tehát csak úgy akadhat 
meg, csak úgy fekszik meg jól a vállon, ha 
az alsó része, az ajaka, rézsut halad. Már 
most a csinos forma megkívánja, hogy a felső 
rész vonala is a rajzon látható hajlásban 
vonuljon. 

A fejszének nemcsak éle, hanem foka 
18 kell legyen, mert az élével csak gyilkos 
ütést mérnek. Ha ilyenre nincs szükség, akkor 
az ártalmatlanabb baltafoknak vagyon szerepe. viitÁr.-LAixoR.rA vz ablakban, its. 

így volt ez a bronzkorban is. Ezért 
tartotta meg a balta bronzkori alakját, mint ahogyan több kőkori eszköz formája él mái 
használati eszközeinken. 

A balta vasát a pásztorok a falusi kovácsnál készíttetik. Nem mindenik kovács 
tud jó, finom baltát teremteni. .\ századik se I Ilyen baltát bajosabban készít cl a kovács, 
mint holmi öreg fejszét. 

A kanásznak arra kell balta, hogy szükség esetén védhesse magát a nekivadult 
gonosz kandisznóval szemben. .V kandisznó, mint már említettük, goromba állat, az 
embert hamar megcsúfolja ; egyik csordából, holmi kis szerelmi kalandra, átszalad a 
másikba, ahol a kan érthető féltékenykedéssel fogadja, csakhamar összeverekednek s úgy 
csúíTá teszik egymást, hogy a belük is úszik. Az erdőben is, egyik kan messze elbódorog 
a másik csapáján, hogy csak beléköthessen. 

Szent Mihály napja körül, amikor beállít az ősz, az erdőben elkezd a makk potyogni. 
Ilyenkor a tenyésztésre szánt disznókat elhajtatják az erdőkre, ahol a kanász hetekig mel- 
lettük marad. Itt szállást, háld.i-í csináltat neki az uraság, ahol éjnek idején tartózkodik. 

Különösen régente annyi volt a makk, hogy lapátolni lehetett. 

Egy-egy jó makkos erdőre több uraság, vagy gazda bérelt kondát s a kanászok a 
rengetegben reggel neki eresztették a fókákat. 

A sok kan ilyenkor hamar összekapott. A kanászoknak el kell választani az állato- 
kat, mert addig nem nyugodnának, míg egyikőjük a harctéren nem marad. 

A veszekedő nőstény disznót, a göbét könnyű megbékíteni ; a kanász botjával oldalba 
hajítja, vagy közéjük suhint az ostorral, - a kandisznó azonban ilyesmire rá sem 





hedf-rint s inkább neki megy az embernek, semhogy könnyű szerrel el hagyja magát válasz- 
tani. Meg ha szelid is a kan. akkor sem lehel benne megbizni. Sokszor ancm ismeri el a 
kanászt. Ha nj ruha van az emberen, nem fogadja cl; ha megvan gorombulva, összevesz 
a kanászszal ; megboloníJul, neki megy az őrzójéiiek s az kapaszkodhalik elüle vala- 
melyik fára. mert a nagy kan az ember melléig is felér. Az agyara nagy és olyan éles, 
mint a kés, a kanász inait kivagdalja, a gyomrot is kidönti az emberböl.s 



Ilyen pselre kell a balta, hogy vele a kanász megvédje az éleiét. A fejsze élével be- 
hasítja a kan fejét, clváíjja a lábát. Ha a támadás m-m annyira veszélyes, akkor a fejsze 
fokával csapkoilja a disznó fejét, míg az meg nem hátrál. 

Sok kanász olyan ügyesen kezelte a baltát, hogy húsz-huszonöt lépésről fültövön 
dobta vele a kant úgy, hogy az elterült. 

Ma már nincsenek olyan veszedelmes kanok, mint a régi világban, mert kevesebb 
az erdő, a disznó az emberek között jobban megszelidült. nem érzi annyira a szabadját, 
puhább a i-ére. Ezenkívül a disznót most féléves korában lefogják s agyarái a kovácscsal, 
fogóval lóben, tüMőn-túben az innál elcsipelik, a fogát elszedik; félév alall azonban újra 
kinő az agyar s akkor ismét el kell aszednii). 





mm 





ffMMi^l^^ 




ILAKATOSI) VIrAGLAITOBjAk. 11801 



Régente azonban az volt a gyönyörűsége az uraságnak is, a kanásznak is, ha men- 
nél hatalmasabb volt a disznó agyara. A kant még tizenkét éves koráig, egész a forfierö 
elgyöngüléséig is, benn hagyták a kondában. Most azonban már négyéves korában ifjabb 
tehetséggel váltják föl. 

Ha hideg van, a disznó eláll, elbújik, elfekszik a levelesbe , ilyenkor a kanász ráér 
tüzelni, ahol van erdő. vagy ahol oda eresztik. A baltával vagdos ágakat, hogy meg- 
rakja a mcsszevilágító, sokszor megénekelt pásztortüzet. 

Ha a kanászok a csöndes erdörengeteg mélyén összetalálkoznak, szívesen szórakoznak 
azzal is, hogy baltával a fákba dobálóznak. A fától tíz-tizenöt lépésre állnak s a fejszét a 
fa törzse felé hajítják úgy, hogy a fejsze felső .iarku megálljon, beleragadjon a célpontban. 
Férfias, erős kar, biztos szem, nagy ügyesség kell ilyen játékhoz. A dobásokra régen 
egy-egy süldőben fogadtak, mert akkor, mint Vers Sándor keszthelyi kanász mondja, nem 
volt ám olyan nyomorult a nép, mint most ! . . . 




9. ; > 



tOCL 

VIrAgLÉTbAk. 1181) 
A 2., X, 7., 9. sz. alattiakon lakaldiszités, n többiekcii csüngök. 




VIRAcI.ÉTRÁK a balatoni múzeumból. (1841 



A baltát oly ügyesen kezelték, hogy a disznót húsz lépésre is oldalba dobta vele 
a kanász úgy, hogy meg nem sértette. Nóta is volt a baltára : 



A kanász az erdőben 
A botjával játszik, 



Ufjy forgatja a l)alláját 
Csak a fenve láts/.ik. 



Régi világban, mikor a kanászok a korcsmába mulatni mentek, a baltákat a korcsma- 
padba vagdalták. Mikor azután már múködött a szesz s ágaskodott az ősi virtus, kihúz- 
kodták azokat s alaposan ellátlak egymást, vagy bizony a falubelieket. 



Amikor uj rend lelt s a csendőrök felálltak, a kaná- 
szokiiak nieglillollák, hogy a baltát a faluba, a városba 
bevigyék. A csendőr még most is visszakergeti az úton 
a kanászt, ha amúgy «pará<linaki> baltát visz a vállán. 
Ezért a baltát csak óraéskor látjuk a |)ásztornál. de nem 
mindenkinél, uiert mint mondtuk, a kanok ma már nem 
veszedelmesek. 

A |)ásztormúvészetnek a balta nyelén jut szerepe. 

A kanász a nyélre szép virágokat farag s egyéb 
diszítéseket. amelyek a magyar ornamentika régi példái. 

Rátérünk most arra a holmira, amit a pásztor 
nem hord ki magával a legelőre, amit otthon hagy. mert 
odahaza van rá szüksége, vagy mert otthonának díszíté- 
sére cselekedte, ha ugyan nem kedveskedni akart véle 
valakinek aki néki kedves. 

Ilyen a i-irdglaj torja (178—185). 

A balatonvidéki magyar fehérnép nagyon szereti a 
virágot. Kis kert. teli virággal a ház előtt; az udvar 
padjain, elhasznált malomkőből avagy kidlőtörötl, lerogy- 
gyant. megrokkant kocsikerékből rögtönzött asztalon 
cserepekben, ládikákban, kilyukadt fazekakban leginkább 
élénkszínű, virító, tetszetős virágok bimbóznak, nyiladoz- 
nak, s leány, asszony szerelettel öntözgeti. ápolgatja. 

A kisebb virágcserepeket, nyíló virággal, az ablakba 
állítják, hogy az utcán járóknak is gyönyörűségük 
teljék, no meg hogy meglássák, melyik házban van ügyes 
fehérnép . . . 

.V nép leginkább a szaporán virágzó vörös muskátlit 
kedveli, amelynek még a kerek díszes levele is illatos. 

Magyar népünknek van néhány különösen kedves 
virága. Itt a helye, hogy elésoroljuk. 

A csipkés muskátli, melynek levelei csipkések . 
fehér virágjának ílnom szaga van, különösen mikor 
rnegbőrzögetik a szobában. 

A fukszia. Knnek lelógó, sok. sűrű, kettős, díszes 
virága van sokféle színben. .\z ablakot nagyon díszíti, 
mert nyáron állandó virágzása van. 

A szőlővirág ; nagy ágas-bogas sűrű levele van, 
mint egy patkó. Levele díszes, pirhc/n/agc.í. Virága 
apró. rózsaszínű ; nincs szaga. 

A jégvirág. Levele zöld. kemény, mintha mindig 
fagyva volna. .V virága fehér. 

A viola, vihola. Kis hoszszúkás levele van. Minden 
ága hajt. virágzik késő őszig. Sok színben nyílik. 

.\ hónapos rózsa. Ahol szereti a helyet, minden 
hónapban nyílik, télen is. 

.\ bazsalikum, bazsalika, bazsalink ; fehér virágát 
nem lehet dicsérni, mert csak egy jiár hétig nyílik s 
elszárad, mint a kóró ; jó nagy, begörbülő levelének 
igen finom a szaga. Ha megzörgetik, megrázzák, teli 
lesz illatával a szoba. 




inÁi;LF.Tn\. >iK,i 



17s 



Az uszóka vagy futóvirág ; fölleszik az ablakdeszkára, gyönyörűen leúszik. Ha egy 

ablakban három cseréppel van, szépen belölti az egész ablakot. Apró, szép kellős virága van. 

Mégis, legjobban kedveli a magyar a rozmaringot. Erről szól a nóta. de mennyi ! 



Nem hitted az eskümet, hogy szeretlek, 

.Majd elhiszed, ha látod, hogy temetnek. 

Keresd föl majd a sirdombot, 

Ültess rája rozmaringot 

S hogyha szived nem felejtett, 

Hullass néha egy könycseppet. 



Onnan alól jön eijy fényes hintó. 
Áztat húzza hal fekete csikó. 
Rozmaringszál a tengelye fája — 
Én vagyok a szeretőnmek párja. 

Rozmaringot ültettem kosárba, 
Kitettem a kiskertem sarkába, 
Rozmaringszál felnőtt az ég felé - 
Gyönge vagyok a szeretöm mellé. 



Sej ! rakott szekér, hat ökör húz előtte, 
De csinos kislány ül a tetejébe, 
Hajlós ostor, rozmaringfa a nyele, 
Sej I én vagyok a csinos lány szeretője. 



Hej, csicsóka, csicsóka. 
Fészket rakott a csóka. 
Kis angyalom kertjébe. 
Rozmaring közepébe. 



Haj be búsan harangoznak Tarjánba, 
Elhervadt a legszeob legény babája . 

Három galamb húzza a nagy harangot ; 
Ugy temetik a negyedik galambot. 



Rozmaringot ültettek a sírjára, 
Ugy zokogott fölötte a babája . . . 

Végig, végig siratta a temetőt : 
Adja vissza a hűséges szeretöt ! 

Almomban galambom, de szép helyen jártam. 
Rozmaring erdőbe szép kis leányt láttam ; 
Vigan szaladt hozzám, szerelmet tanultunk, 
A kis madarakkal versenyre daloltunk. 



Csárdás kis kalapot veszek, 
Mellé rozmaringot teszek, 
Szagos lesz az utca 
.Merre, merre, merre járok. 
Engem szeretnek, hej, a leányok. 



Sándorházi telek alatt. 

No de nem baj ! 
Egy kis kút van fódél alatt, 

" No de nem baj ! 
Közepében rozmaringszál — 
Lányok lelke az égbe száll. 
No de nem baj 1 



Rozmaringnak olyan a szokása : 
Télen-nyáron zöldelik az ága. 
Leszakasztják, kóróvá változik. 
Az én szívem hozzád kívánkozik. 

Lehullott a rozmaring levele. 
Magam is elhervadok mellette. 
Mellemre tűzöm száraz kóróját, 
Ugy várom a halálom óráját. 



Ünnepi virág a rozmaringl Ha a leányok templomba mennek, egy szál rozmaringot 
beletesznek összehajtogatott kendőjükbe s az imakönyv mellett viszik. A lakodalomba hívo- 
gató vőfélyek citromba egy-egy szál rozmaringot tűznek s a kezükben viszik. A vőfélyek, 
esküvőkor kalapjuk mellé rozmaringot, virágot, bokrétái lesznek, de annyit, hogy a 
kalap alig látszik. Sorozáskor, búcsúkor minden legény rozmaringgal díszili kalapjai; 
rozmaring van ünnepléskor a leányok keblén is. 

A rozmaringot télen a pincében tartják, nyáron kiültetik 
a kertbe, ahol dúsan elbokrosodik; a bokros rozmaringból 
virágcserepekbe ülteinek ál egy-egy szálai, s az ablakba 
teszik dísznek. Aki odatekint az ablakra, látja, hogy abban a 
házban élékenif asszony, helyre leány van! 

Ha a virág magasabbra női: elborul, cldül. Ezért támasz- 
ték kell melléje; a futó virágnak meg kapaszkodó kell. 

A balalonvidéki magyarság nem dug a virág mellé holmi 
dísztelen karót vagy száraz ágat, hanem ékes viráglélrával, 
viráglajlí)rjával díszíti még a szép virágot is. Teljék benne 

azzal is több öröme a fehérnépnek ! 

^í V\ Nem olyan egyszerű készülelű holmi ám ez I A virág- 

if v\ létráknak gyönyörködtető változatait mulatjuk be s lám micsoda 

hAt\8szék. iiwii sok ügyességet kivánó alkotmány ez is! 





? ^^Q^ 





/o 




ö 







SZÉKHÁTAK. (187» 





/; á 



If m m\ 



in ^ 



^^ (Ú f 



W űM a 




/'C~r^ ■— ? 







SZÉKHÁTAK. UXft, Ift!)) 





mm 




T^-- r 

SZÉKHÁTAK ÉS KAROSSZÉK. (190) 



Oldalfái, közfái, vagyis zápfái a szélükön ki vannak csipkézve, elmés tulipán sorozatok- 
ból vagy egyéb formákból vannak öírszeszcrkesztve. Az okialfa felső végére is jut rendesen 
diszílés. A zápfákai karikás- és csillagalakok törik át. 

Legkedveltebbek a lakatos viráglétrák. Ezek között legjelesebb az olyan, amelyről 
lecsüngő lakat-, szív-, csutora-, kolomp-, kobakalakok az oldalfával, vagy zápfával együtt, 
ugyan azon fából vannak nagy gondosan faragva. 

Sokkal hamarabb munka az olyan viráglélra, amelynek lóggóit, csüngőit külön fából 
faragják s a lóggó csírját ügyesen bemetszik, széthúzzák és a létra főbb részeinek nyílásába 
így erősítik bele. 

A viráglétrákat is leginkább a pásztorok készítik. 

A bojtár-legény szive választottját viráglélrával ajándékozza meg, amely mellől minden 
vasárnapra, ünnepre s búcsúra kerül egy-egy szál virág a pásztor süvege mellé. No meg 
hát úgyis azok mellől a szép viráglajtorják mellől szedik majd az esküvő bokrétáját 
is. Pásztorliázak tájékán már 
messziről felénk mosolyognak 
az ablakban álló lajtorjás 
virágcserepek. Amely faluban 
faragó pásztorok laknak, igen 
kedves, vidám az utcasor: kis 
ablakaiból változatos, gondo- 
san kidolgozott viráglétrák 
kandikálnak ki. Ezeknek nem- 
csak díszítésében, hanem a fel- 
építésük, az összerovásuk mód- 
jában s formagazdagságuk- 
ban is igen sok eredetiség, sok 
magyarosság van. 

Tud a magyar pásztor 
izéket is csinálni (186—202.) 





SZÉKHÁTAK. il92, 193, 194) 



' 


\ '^ 


'^~~ 


cl a o 






r^ö 



H íf} 



Néki bizony nem kell a vásárban kinall, könnyen 
|>usztuló szalmaszék, se a pulitoros, a nádfonatú, vagy pré- 
selt deszkája! Megcsinálja a széket ö maga. 

A balalonvidéki pászlorházakban. a falusi lakokban 
még meg vannak a keményfából készített hálasszékek. 
és milyen sok mindenféle formájú 1 A szék hátának kö- 
zepén, az ujjak részére az odábbvivésrc szánt kimetszés 
a legtöbb esetben szívalakú itt is. 

Az ilyen székeken az ülés kényelmes. A szctlerpesz- 
kedö lábakon álló székek szinte elpusztíthatatlanok. 
Egy-tgy családot akár évszázadig is elszolgálnak. Képein- 
ken látjuk, hogy az egyik szék 1780-ban. a másik 1802-ben. 
a harmadik 1833-ban készült. Azok léhát 76, azaz 107 
és r2'J évesek. Valamennyit még java használatuk közben 
szerezte meg a Balatoni Múzeum. 

Sima székháltal a pásztor be nem éri : faragja, 
fösti, díszíti pazarul. 

Balatonvidéke a zsámolyt, a sámedlil jwmpás nyelv- 
érzékkel kis-széknek mondja. Természetes, hogy ezt sem 
az asztalosnál készítteti holmi fenyőfából, mint a városi 
ember, hanem keményfából lapot s ez alá négy hen- 




TILOLÓ (1) És SZÉKHATVK. 
1195, 196) 
ilalonyay Dezső : A mauijar nefi 



SZÉKEK ÉS SZÉKHÁT : A KÉT FELSŐ 8ZÉK ÖLESÉNEK 
FO.NÁSA KIlKORICZASZÁRBÓL. 1197) 





/'■í' w 




y/ ,i 




IS SZÍCKEK iJI.ÓllESZKÁ.IA. il9X, 109) 




KIS SZÉK ÜLŐDESZKÁJA. (200p 



> ^ ' ^^^b^xyy x y^ yy 




^OKAl RQ7ALIAE V 



IS SZbK. C^UHl 



KIS SZÉK. i2Uli 



1«Ü 

geralakú lábal csinál. A kis-székol azután szépen kidíszíti. A fejős gulyás egylábú székel 
készít homorú, kiipá.s lappal. A széket szíjjal magára csatolja, hogy mikor fejés közben 
egyik tehén tógyétól a másikéhoz megyén, a széket ne kézzel kelljen odébb vinnie. 

.\ falusi gazda a hegyre szívesen invitálja a pásztori, de nem is marad az hálátlan. 
Megszolgálja ülő alkalmatossággal. A gubbadozó hegyi hajlékokban, poharazásokhoz, 
legalkalmasabbak az alacsony, kerekülésü háromlábú székek, mert a poharakat a nagy 
prés talpára, egy-egy padra, tuskóra teszik és körülülik a kis székeken. így sokkal barát- 
ságosabb a beszélgetés, lenn a pincében, a teli hordók között, a bor tövénél vagy a pince 
rlöll, ,1/ örcií diól'a alatt. . . 




TEHUNES. i'lWh 



Pászlormunka a képkeret és a tükörráma is (204 "21 1). 

Katonaszabadulás, obsit előtt, az élelmes fényképészek betekintenek a kaszárnyába. 

A legényeknek szép cifra képeket mutatnak, amelyeknek szegélyzetén a király, a 
trónörökös, valamelyik főherceg arcképe, ágyúk, csákók, jiuskák, dobok, kardok, zászlók, 
gyalog- és lovaskalonák láthatók. A kép közepén a vitéz: vagy lovon vágtató huszár, vagy 
gyalogos, fej nélkül. Fölötte az írás : Szolgálati időm emlékéül. A fényképész a katonákat 
sorjában leülteti a padra. Lefénykéj)ezi a fejüket, s azt azután egyenkint ragasztja a 
fejellen huszárra vagy bakára. 

Vitézeink kegyeletlel viszik haza az ilyen emlékképeket 

A katonaságtól három kemény esztendők után szabadult pászlorlegény az ő képét 
bizony nem adja ám az üvegeshez berámázlatni, hanem maga farag hozzá keretet, mely 
sokkal külömb dísze a szoba falának, mint a német |)ulitirozott, aranyozott drága képkerete. 




TUKOnKEHKTi: 



K, KÉPKKRICTEK. i2(H, 205, 209) 




TÜKÖH BOHOTVATAIITÓVAL. (2(17; 







TALPAS TÜKHÖK. (208, 209) 




'§"' 




a 

lm 






KITÁMASZTÓ TÜKÖB. <210) 



I8i 

Hü ii ráma megkészült, ;i városból üvegei hozatnak s a pásztor azt is maga szabja 
a keretbe. Előveszi az ugarban talált tűzkövei, amivel még az édes apja, öreg apja csiholta 
ki a szikrái az acéllal, a régi jó lűzköves világban. .\z a tűzkő éppen úgy metszi az üve- 
get, mint az ablakos tót gyémántja. 

A katona-pajlás képének rámáját is szívesen megfaragja a pásztor. 

Szülei fényképeinek, a szentek képeinek, újabban az államtól 25 — 40 éves hű szol- 
gálatáért kapott elismerő okiratnak rámáját, a menyasszonyi koszorú, a vőlegényvirág 
rámáját is maga készíti meg. így aztán a falubeli földmíves is inkább a pásztorral készíttet. 




l,An\S TIJKOR KF.T Of.D 



néhány pint jó bor, vagy más ajándék fejében, rámákat, semhogy ezekért a pénzt a 
városba vigye a boltosnak. 

Egy-egy pásztor látva, hogy a falusi asszony városiasodó ízlése az úgynevezett «házi 
áldass hímzett, nyomtatott szövegét pénzen veszi a városban, elkéri tőle kölcsön s az 
egészei domború betűkkel széjien kifaragja. 

Balatonvidékén a tükörnek is csak az üvegjét veszik a boltban s ahhoz változatos 
kereteket faragnak. Nemcsak lóggó, fali tükröt (204), hanem kézi, álló, talpas forgós tükrö- 
ket (210. 211) is látunk a pásztor lakásán. 

Vannak olyan tükrök is, amelyeknek alja fiókos, az apróbb holminak (207). 

Nagyon eredeti a (207) tükör, a ahokkára faragott» oszlopokkal, a bálványszerü ala- 
kokkal, a kos ügyes stilizálásával. A tükör alja borolvatartónak szolgál, mert dukál, 
hogy a tükör mellett, amikor borotválkozni akarnak, kéznél legyen a borotva isi 




KÁLVÁHIÁK. (212) 



Nagyon eredeti a (211) számú lükö 
helyettesíti. 

Sajnos, a pásztorság körében divatja kezdődik 

Egyik-másik meglátja az ifijiirat. amikor lomb- 
fűrészszel dolgozik ... A krajcáros újságban ol- 
vassa a cseh gyáros hirdetéseit, egyszer csak nagyol 
gondol : ö is hozat lombfűrészt, amit csakhamar 
ügyesen kezel. .Még szerencse, hogy mintalapot 
nem hozat. 

A német zagyva mintáit nem veszi be a 
termeszeié, nincs azokon tulipán, rózsa, meg olyan 
levél, amit a magyar szokott faragni. 

A lombfűrészszel olyan cifra, sűrű virágos 
tarka kóprámákat fűrészel ki, hogy megáll a major 
népének rajt a szeme, szája. De azért veszedelme 
ez már a bizsókos ősi pásztorművészetnek ! 

Ájtatos emlék, ügyes pásztormunka a házban 
a káhdria (212), az üvegbe rakott kálvária. 

Ha a kanalas orvosság elfogy, annak üveg- 
jét szépen megbecsülik, hogy abba kálváriát állít- 
hassanak. 

Apró keresztet, a Krisztus szivét keresztül- 
szúró dárdát, a Krisztus palástjáért gurított koc- 
kákat, korbácsot, létrát, szóval olyan eszközöket 
faragnak, amilyeneket .Jézus kínozlatása és kcrcs/lre 
leszíttetése alkalmával használtak Isten-nlyánk hó- 
hérai. 



szenlségtartót ábrázol; az ostyát tükör 
lomb-fűrészelési munkának is. 




i< i'f íie/'-. /// 



LÉOYHAJTÓ FARAGÁSA ; POMOKI GYÖrilV 
JUHÁSZGAZDA, (KAPOSvAr). (213^ 

2* 



18(1 




Ezeket a finom, apró tárgyakat ügyesen, ízléssel 
csoportosítják s parányi ékekkel ö.tAzealapít.sák, össze- 
orősllik, mielőtt az üvcgl>c kerülnének. 

Ezután szétszedik az egész alkotmányt, s egyes 
lészeit egyenkint eregetik bele a szűknyakú üvegbe. Szer- 
számnak egy drótot csiptetőre hajtanak s ennek két 
i J^yJf^g.' végét laposra verik, hogy jobban megfoghassák vele az 

f tl'íiRri\ A kálvária egyes részeit óriási türelemmel, babra- 

nuinkával, e csiptetö segélyével állítják és ékelik össze 
az üvegben. Ott, ahol ékeket nem alkalmazhatnak, a 
csapra metszett részeket enyvvel vagy más ragasztó- 
szerrel erősítik egymáshoz, hogy a kálvária az üveg 
rázása közben össze ne dűljön. 

A kereszt tövébe egy kis leterített oltárt is szoktak 
csinálni. 

\ ii(.Mi\.riii. r.Miia) Végül az üveget hosszabb fadugóval látják el s 

ennek aljára éket dugnak keresztbe. Az egész kalváriá- 
l)an ez az ék a legcsudálnivalóbb, mert azt éppen bajos is megérteni, hogyan férhettek 
hozzá a dugó aljához ott bent, az üvegben?... 

Pedig nagyon egyszerű. Az átíúrt dugóba, még az üvegbe helyezése előtt cérnát húznak 
s ennek egyik végét ráhurkolják a kis ékre. Már most a dugót beleteszik az üveg szájába 
s a cérnát gyöngéden húzzák úgy, hogy a kis ék a dugó lyukában szép komótosan el- 
helyezkedik. 

Ezután a cérna hurokját lerántják a dugóról. 

A kálvária bizony ámulatot kelt. Mert ugyan fortélyos kieszelés is az ! . . . 
Nem utolsó kitalálás a légybajtó sem ! (213a). 

.Majorokban az istállók, aklok körül sok a légy, teli velük a ház is : csinál hát a 
pásztor hogárbajtót az asszonynak. \ faág héját letisztítja, azután késével vékony sziá<-s- 
szalagokat hasít le az ágról. 

.\ kés azonban csak akkor halad egyenes irányba 
fadarabot, kt)rlátot tesznek, amelynek egyik lapja az 
ágon csúszik s (214) a kést a fán egyenletesen vezeti, 
így a gömbölyű felületen nem siklik el a kés jobbra 
vagy balra, hanem szép rendcsen megyén a maga útján 
s olyan finom pántlikát hasít, hogy akár behúzhatnák 
egy nagyobb tű lyukába. 

.\ szalagot a bot végén szélesebbre hasítják, hogy 
be ne szakadjon olyan könnyen. 

.\ faágat így köröskörül végighúzzák a késsel, 
úgy. hogy száz és ezer sziács-pántlikát hasítanak, ame- 
lyek a bot végén visszahanyallanak s gazdag bozontos 
fürt marad belőlük az ágon. 

A szalagokat a késvágás magától megkondorílja. 
A légyhajtó készítéséhez (213) igen gyakorlott, biz- 
tos kéz kell. .Vki nem érti ez! a mesterséget, annak a 
keze alatt a szalag egyenetlen lesz, elszakadozik s a 
kés is csakhamar elmetszi. 

A légyhajtó nyelét is kidi-szítik : végére lakatot 
faragnak. A (111. .sz.) képünkön látható légyhajtó re- kis fadarab — a korlAt 
mekbe készült. a légyhajtót faragó késen. (214) 



ha a hegyére egy kis háromsíkú 




187 



Tud a pásztor a^ztalmentót is. 

Az asztalra kerülő edény, korsó alá falemezt, kerek lapot farag, hogy az edény 
meg ne karcolja az asztal szép fényes mázát, festékét, vagy hogy azt a meleg étellel asz- 
talra kerülő vagy kormos edény föl ne szívja, be ne piszkítsa. 

Ezeket a lapokat terítómentönek is nevezik (216). 

A pásztor az asztalmen tőket is szépen kidiszíti, noha a tetejére ráteszik a kormos edényt. 

Elmés holmi az úgynevezett ktityagerinc (217, 218). 

Magyar családban az étkezés bizonyos ünnepélyességgel történik mindig. A teríteti 
asztalról el nem engedjük a tiszta abroszt (217). 

Il:i a [tászlor felesége, családtagja kiviszi a legelőre az ebédet, a kosárban szakasztó- 
luhát is viszen, amit leterítenek a gyöpre s arra rakják ki a lábast, meg a kenyeret.* 

A pászlorlakásokban még ^ 

legtöbb helyt szabadkéményes. , /^ ntk^ ■^\ 

füstös konyhák, nyilt tűzhelyek '^ ' ' t 

vannak és több család főz egy 
tűzhelyen. .V keszthelyi uroda- 

lomban van olyan konyha is, >,-"i . ">~ _~ V ^' v-^ 

amelyben hat család lóz e^y 
tűzhelyen. A lábast, fazekai 
erre állítják rá, körébe tüzet 
gyújtanak. Természetes, hogy 
így a lábas és fazék megkor- 
mosodik, ami nem baj; a nép 

úgyis azt tartja, hogy ayilolt «■ i; \-f- , ;, :-^ 

tűz mellett Ízletesebb étel lő é- i " 

ropogósabbra sül a pecsenye. 

Ha a kormos edényt rá- 
tennék a szép fehér abroszra, 
biz az megpiszkulna. 

Ezért a pásztor az asztal 
mentőn kívül, még terítővédüi 
is farag, aminek kiitijagerínc 
a neve, mert csakugyan hasonlít 
a kutya gerincéhez, csakhogy 
koszorúba van kötve (218). 

A kutyagerinc egymást 
keresztező két-háromszáz ré- .-z,i l .n i . .: 

szecskéből, gerezdből áll, ami- 
ket csapok tartanak össze, úgy, hogy egyik gerezd szorosan kapcsolódik a másikhoz. 

Az a jó ktityagerinc, amelyik minél sűrűbbre van ő.iózetöm<,'e. 

Szegei, ragasztószert nem kell használni a kulyagerinchez, amerl az maga-magát 
összetartja)). 

Ha a kufyagerinc koszorúját két átellenes részen megmarkoljuk, ki is lehet 
fordítani úgy, hogy a gerezdek fejei más irányban állanak s a koszorúnak más képe van. 

Három-négyfélekép is kil'ordílhaljuk ezt a készítést! Ahányszor kifordíthatják azt, 
annyi /o/yá)-nak nevezik. Egyik pásztor kélforgós, a másik négyforgós kutyagerincet 
készít. A koszorú két végét olyan ügyesen akasztják össze, liogy a szemlélő nem 
tudja kitalálni, hogyan róhattak hát össze a sok száz darabkát ilyen csodálatosan! . . . 

Csinál a pásztor olyan holmit is, ami csupa kedvtelésre való. Haszna nincsen, de 
mert szép ! 

Ilyen a madáifarka, ilyen a babuka s ilyen a páva is (219—221). 

24* 




' J 



A ((maílárrarkii)) olyan, mint a legyőző, amivel iirinök 
a bálban szoktak legyezgolődni. Csujián cifraságnak, 
kedveskedő holminak való. Szépen felakasztják a falra 
a képek mellé dísznek, had örüljön neki a gyerek! Egy 
hosszabbacska ágra, a biztos kézügyesség nagy gyakor- 
liiltságával három ilyen legyezőt is faragnak. Egy nagyot 
folülre s kél kisebbet, vagy a hányat letszik alulra (219). 
A legyezőszerű készítés csakugyan hasonlít a madár 
farkához, s a szárnyához is; van, hogy niadártcstalakú 
fát faragnak s ennek farkát ugyanazon fából legyezősre 
formálják ki. Az épen ilyen szárnyat külön fából készí- 
tik s a testre ráerősítik. 

Különösen a csordásnak kedves madara a búbos 
banka, a babuka, ez a sajátságos, de mégis kedves 
viselkedésű állat, amely szeret a csordák körül tartóz- 
kodni, mert a friss trágyában keresi lái)lálckát s fészkét 
is tehénganéjjal béleli ki. A babuka félénk és vigyázó, 
az embert kerüli, de jó ismerősében, a gulyásban 
teljesen megbízik, s a gulyás őt szeretetébe is fogadja. 
A gulyás kis gyermekeinek babuka-madarat farag. 
A babuka szárnyai nagyok, szélesek, kerekítettek. Fejét 
bóbita ékesíti, amelyet rendesen összehajtva, részint hátra- 
felé visel, de ha odaszáll a pásztor mellé, ha körülötte röp- 
.MADABFABKA. liiüi j^^^i^ ükkor bóbitáját legyező alakban fölmereszti, úgy tesz 

vele, mint mikor legyezőt játékból nyitogatunk (220). 
A famadár lejére is farag egy kis legyezőt a pásztor s ezért «babuka» a babuka. 
A famadár hátába faszeget ver s ennélfogvást akasztja föl a mestergerendára, ahol a 
gyermekek nagy örömmel nézegetik a bábukat. Sokkal jobban örülnek neki. mint 
az urigyerek az osztrák vagy cseh gyárakból kikerült zsiráf-, orangutang-, teve-, elefánt- 
alakú játékoknak, amelyek bizony messzebb esnek a magyar embertől, mint az a kis 
kedves babuka, amely a magyar virágos mező napfényében röpköd a pásztor körül. 






A spávafarkaB legye 
zöhöz puhafa, iTkellvi-. 
nyár-, hárs- és lüzt'a kill. 
Ezek ágait is jókor kell 
szedni, tavaszszal, miír l^i 
nem fakadnak. A fák ne<lvi 
áprilisban már dúsabi) > 
az azután vágóit ág meg- 
keményedik és hamar 
elpaltanik. A legyezölio/ 
mindenckclólt lapos, négy- 
szögletes lécet simítanak, 
amelynek szélesebb kél 
lapját bizonyos hosszúság 
ban árkosán bemetélik, ki- 
csipkézik, hogy csinos OSZ- KlTVACEniNC A l..\BAS AI.ATT. '2I7i 

lopót mutasson ; a pásztor 

ezt úgy mondja, hogy ]ickkd-i:> kifaragják. .\ziitán a lécet finom, nagyon éles késsel, 
csalhatatlan biztossággal és szabatossággal papirfinomságú sziácsokra elrepegetik, belőle 
a legyező ágait lehasogatják. Nagyon kell vigyázni, hogy minden sziács egyforma 
vastagságú legyen s valahogy el ne törjön. 

A sziácsok felét jobbra, felél pedig balra fordítják ki, vagyis akiereszlik a legyező 
szárnyálD. E munkánál megint ügyelni kell. hogy a sziácsok tőben le ne pattanjanak. Ezért a 
sziácsol tőben az ujjakkal szép lassan puhítgatják, azután az egyik sziács csipkéjét a másikba 
akasztják, egyiket a má.sik alá dugják, hogy a legyező kiterítve megmaradjon. Ha gyengül- 
nek a levelek, akkor egyik elereszti a másikat s ezért azokat keresztül húzott szines szalaggal, 
fonállal erősítik össze, ami a fa fehérségét is csinosan tarkítja. A négyszögletes falécet azután 
a levelek töve alatt megvékonyftják. a fa oldalát kiszedik. így a levelek farkon állanak. 

Lííves munka bizonv ez isi 




KUTYA-GKRINCEK. l21Xi 



190 

Nevezetes faragott és diszíteft holmi a horoh-atartö (VIII-IX) (223—231). 
A pásztor a borotváját nem boltban veit, holmi bádogskatiilyában, 
hanem maga készítette tokban tartja. A borotva kényes szerszám, nem 
szabad mindenkinek hozzá iiyulddozni. A borolvatartól tehát úgy keli csinálni, 
hogy a gyermek valahogyan hozzá ne férhessen. A borotvatarlók legnagyobb 
részén ezért elmés, furfangos, Jiiincfiit kitalálások, födelek és zárak vannak. 
Áw^M A szerkezet legegyszerűbb alakja az, hogy a borotvatartó födelének 

egyik vége az aljához szeggel úgy van megerősítve, hogy a födelet ne csak 
jobbról balra, hanem előre s hátra is iriozgalhassák. A födél másik végén egy 
kiugró csap-nyelvecske van, a melyet a részére készített csaphelyre kell be- 
tolni. A födél így jobbra és balra nem nyithatnék ki, de ha hátrafelé mozgatnék, 
akkor a csap mozdulna ki a helyéből : ezért kell egy kötőszerkezetröl gondos- 
kodni. A födélnek abból a végéből, amely a szeg körül forog, egy kis 
darabol síkban lemetszenek úgy, hogy a függélyes bemetszés rézsútosan 
BOROTVA- haladjon. Ez a kis lemez csak egy irányban, oldalt foroghat, előre s hátra 
TARTÓ. 122:0 azonban nem, mint az alatta lévő födél. így tehát azt megakadályozza, hogy 
a csap a helyéből kimozdulhasson. 
Nem vesződhetünk itt a különösebbnél különösebb, ráfordító, beletoló, nyelves, kihúzó, 
oldalranyomó, rugós szerkezetek leírásával, mert hisz sok borotvatartó szerkezete olyan 
bonyolult, hogy kinyitásának és bezárásának a módját szinte lehetetlen így írásban 
ismertetni. 

Csupán azt említjük még meg, hogy a képünkön bemutatott borotvalartót úgy 
nyithatjuk ki, ha előbb kihúzzuk a ló nyelvét, azután a fülét, azután pedig a födél 




BOROTVATARTÓK. (2ail 




SPANYllI.nZllTT BORdTVAT.VRHÍK. |\II1. II 




BOROTVATAHTÓK. (225>. 




BOHOTVATARTÓK. (227l, (2281 





p^ 







/ íL 



o 



si'anyoi.dZott Biii(i>r\ ATAnrÓK. IX. Uj.) 




BOROTVATARTOK. (231 



alatt lévő lapot oldalt toljuk s a födelet a csaphelyről kihúzzuk. E borotvatartó egy szinűre van 
föstve s az egyes részek teljesen összesimulnak úgy, hogy a ló nyelvét, fülét, a falapot nem 
tudjuk egymástói megkülönböztetni, nem találjuk ki, hogy hol kell megkezdeni a kinyitást. 
Ha a pásztor egy-egy ilyen borotvatartót megkészít, bemutatja pajtásainak s akkor 
megkezdődik a borotvatartó forgatása, zárása, feszegetése, nyitogatása. 

Húszan sem tudják kitalálni a nyitját. A korcsmában 
körülállják az asztalt. Ez is fogad, az is fogad, hogy ő ki 
tudja nyilani, de bizony sorra vesztik a fogadást és isszák 
az áldomást. Akár össze is törhetik az ördöngös jószágot, 
még sem mennek vele semmire. Végre mestere, társai szeme- 
láttára, félrehúz egy gombot, odébb tol egy kis darab alkat- 
részt, felfordítja, megrázza a borolvatartót, fordít még egyet 
rajta s kinyílott. Újra bezárja a borotvatartól. De bezzeg, 
megint csak nem tudja azt kinyitni senki, pedig jól látta 
mindenik az imént . . . 

Van persze ámulás, bámulás, — <sak úgy dagad a pásztor 
önérzete belé ! 



BOROTVATARTÓ. 
Malonyuy Deztó : A n 





(230) 

miijar nép müvétvíe.'lll. 



BOROTVATARTÓ. (23t) 




A borotvatartó hátára olykor egy-egy szíjdarabot 
tesznek, ez a borotva paliét .is/ja, ezen fenik, ezen éle- 
sítik a borotvát. 

A pásztor nagy türelmének és ügyességének egyik 
ietfnaivabb bizonyítéka az, hogy láncot is farag, amelynek 
számos szeme mind azonegy Iából van. 

Az ilyen láncok egymagukban is szobadiszck, azonban 
használják azokat más tárgyak díszítésére is. 

Pipalartókra, bottarlókra. A képeink során bemu- 
atotl tárgy egy uriház luggönytartó láncának és az 
azon lévő golyónak utánzata. 

A pásztor a függönykötő láncot és golyót meglátta 
n kasznár úr lakásában s faragott ahhoz 
hasonlót az ő kis ablaka fehér függönyé- 
nek is. 

Csakhogy a gyár a lánc minden szemének 
külön vasdarabkát szelt le. Ezt össze hajtotta 
s mintán a már kész másik szemel belekap- 
csolta, összekalapálta. A pásztor azonban az 
aprószemü láncot egész végig egyazon fából 
faragta ki s bizony egyik szeme sincs össze- 
ragasztva. Igaz, hogy ez így sokkal több, 
időtlen munka, de ha a pásztor is külön 
szemekből rakná össze a láncot, akkor hol 
maradna az ő megcsodálni való ügyes- 
sége ? . . . 

Magyarunk a szükséges konyha-eszközök 
legnagyobb részét szintén maga faragja az 
asszonynak. 

Fakanálért nem ád a tótnak, a cigánynak 
pénzt (232). 

A kanál használata közben lekopik a díszí- 
tés, bizony szinte fölösleges cifrázásával ve- 
sződni, de mindegy, dísz nélkül a kanál sem 
marad. Nyelének végére lakatot, makkot, vagy 
egyéb formát farag egyazon fából (233.) 

IJalatonvidéke maga készíti meg a jo- 
e.t paprikatartót. a tálast, a kanáltartót, 
a sodró/át, a falraakasztolt kis pácokat 
gyújtónak, bögrének. Készít még cifra pacal- 
metélöt, .ialátagyalnt, szém-onót, kenyéiMltő 
lapátot, mozsártörőt, ková.yzke\'erő kanalat, 
^oi'íf.xzYev'tí' fát, dagasztó széket, .\zapuóajtár 
alá széket, vizes .yzéket, konyhaasztalt, 
kenyértartót, szóval mindent, amit fából elő- 
állíthatunk s amire a háznál szükség van 
(2;{4-238). 

.\ balalonmenli halász a szabad ég alatt 
főzött halászlevet rendesen lakatos fakanál- 
lal tálalja ki, amit pásztorok készítettek néki, 
szi\es emberségből. 



195 



Szóljunk a mo.ióliipickáról (239 244). 

A nép, a pásztor orősebb fehér alsó ruhát hord. amelyet még igen sok helyen a ter- 
mesztett kenderből font fonálból szőnek meg odahaza. De viseli az ilyet fölül is. Ilyen 
otthon készült gúnya : a gatya, a pőre gatya. 



Patkó Pista, Patkó Pista 
Duhaj nemzetből való. 
Nem "kell neki, nem kell neki 
Selyem dunyha, takaró; 



Nem kell neki, nem kell neki 
A babája dunyhája. 
Beéri a, beéri a 
Tizenhat rét gatyája. 



Kaposváron hires gyerek vagvok én. 
Kilenc szélű gyócsgatyában jarok én 
Hegyes orrú, magas sarkú a csizmán 
Szeretőmet egy városért nem adnám. 




I LAKATOS EVŐKSZK 



1. NÁDNYÉLBŐL ÉS BÉKATKKNÖBŐL KÉSZÍTETT HAlAsZKANÁL. 

2. OLAKATOSo kanál. .'>. NÁDBÓL .METSZETT HALÁSZVILLA. I2MI 

25* 



A pásztor, kiiliinöscn :i n-jíi vil;'igh;iii, |)atyol;iirehér yiilyál);!!! őr/.otl s c/l jobban 
szereli ma is. mint a nadrágot, meri szellősebb. A juhász azérl viseli leginkább a gályát, 
mert őrzés közben ő ráér vigyázni, hogy hova üljön le benne. 

A gatya íigy széi), ha minél több szélből van. Vászonból legszebb a halszél-, gyolcs- 
ból a lizszél gálya. Ennél többel nem igen bir el az ember dereka. Egy ósél-nek a végben 
lévő vászon, a pcitéka szélességét nevezzük, ami rendszerint 75 centiméter. A lizszél gatya 
tehát 75 X 10 = 7' « méler széles. 

Ez a vászontömeg csak úgj' fér meg a derék körül, ha megráncolják, ráncba 





C*^ 



KANAI.TARTO. 



= Ó- ES PAPRIIvATAnTO. (2:i7» 




KAKKS. iZi'ii 



gyajlcméiiyébfil.) 



szedik, bes/.cdik, mini a aharmuiiikát». Szóval, ha koréba van szedve. Ez 
a szedetlgatya, ráncosgalya, rödösgalya. amil a városi dáma «[)liszirozott» 
gályának mondana. 

\ rödölés asszonyi művészet. Pliszirozó gépje nincs a pásztor 
feleségének ; az ö.s.szeráncolást rendesen kenyérsütéskor végzi, úgy, hogy 
kemencéből kiszedett forró kenyereket a ráncokba szedett gályákra fekteti 
s igy a ráncok szép élesek lesznek és együtt maradnak. 

,\ pásztor inge is szép fehér gyolcs, vagy vászon. Az üniög ki van 
varrva tulipánra, rozmaringra, meg tudja isten micsoda szépen. 

A régi i)ászlor Aipiijjú inget hordott, amely alul egy méter bő volt 
s köröskörül ki volt varrva likakra. X legények pántlikát húzhattak bele 
s összeráncolhatták, hogy a szél ne lobogtassa. 

A balalonvidéki nagyon vigyáz a gályára, mert az csak úgy mutatós, 
ha szép tiszta. Az akolban csak komLiZ gályát visel, bár az hamarabb 
piszkul. sokszor olyan, mint a füátöó lüke, lusak. 

Ha a gályát nem akarja rövid mimka közben lelenni, akkor pénlelt 
vészen fölibe. A pénlel olyan, mint n szoknya, nincsen aülelen. Csakhogy 
a szoknya kapocsra jár, a péntöl púrtázalába pedig galyamadzagot 
húznak. 




PÁSZTORDÍSZÍTÉS. (238) 




TALUSÍ-I-K-ZSDFi: 


1 .r.^-,..,^ 


1 C<> C> 


1 

l 




i 









V 



MÁNGOnLÓ LAPICKA SPANYOI.OZDTT Dl'sZE ÉS SPANYOLOZOTT MOSOL \PICKA. {X. tlj 




SPANYOLOZOTT MÁNGORLÓ-LAPICKÁK DÍSZÍTÉSEI. (XI. 



Rezzog az ilyen ruha nem olyan tedd ide, tedd oda jószág, mini az mi kisasszony 
patyolat köténye, amit mosáskor úgy kéz közölt is könnyen kidörgölhclnek. 

Az erős parasziriiha kimosása körülményesebb munka I 
Ez a szapulás. 

A szapulás falusi tudomány. 

A szennyes ruhát először teknőben, langyos lúgban meg- 
szappanozzák. Ezután a pároló-, pálló-, szapusaj tárba teszik. 
A szapuló termetes, két-három hektoliteres, kétíülü faedény, 
fenekén nyílása van, amelybe csapszeget dugnak. A sajtárban 
lévő ruhára hideg kútvizet hordanak, úgy, hogy azt a ruha 
épen eligya. A ruha tetejére egy durva lepedőt terítenek, amely- 
nek hciinva.i, púrfödél, kőcöle a neve. Erre megrostált fa- 
hamut hintenek, de a lepedőt gondosan bekötik, hogy hamu a 
ruhára ne jusson. A ruha másnap reggelig így marad a kony- 
hában a katlan mellett. Reggel korán, vasfazékban vizet langyo- 
sitanak s azt cserépfazékkal ráöntözgetik a hamura, amiből 
így lúg képződik. A lúg a ruha szennyét feloldja. Mindjárt 
forró vizet nem szabad ráönteni, mert a piszok beleégne, 
belesülne a ruhába. A langyos vízzel addig kell önlözgctni, 
míg a sajtár oldala át nem melegszik. Ha a katlanon lévő 
vasfazékból a melegvíz kifogy, akkor a pállósajtár csapját 
kihúzzák s a lassankint lúggá vált vizet a katlanon lévő vas- 
fazékba bocsátják. Később forrón öntözgefik a lúgot a pállóra, 
egész estélig. Ha a ham\i megkeményedik, vagyis ha kiég 
a java, akkor pótolják, fris hamut tesznek rá. A ruha éjjel a 
gőaéhen marad. Másnap reggelre megkel a ruha, vagyis 
kikél belőle a piszok. Ekkor a ruhát kiszedik, újra megszap- 
panozzák s kéz között örcgihül kidörgölik. 

Ezután viszik a patakra, a Szálára (a Zala-folyóba). 
Keszthely vidékén a meleg gyógyfürdő lefolyásába : a gátra. 
Ahol nincs ilyen víz, a kút mellé hordják ki. 

Olt a ruhát jól megöblögetik, s a mosólapickával, 
mo.ióóiily okkal keményen megcsapkodják. A patak árja el- 
ki^w^..,^ ^•^'^ '^ ^^^í;*f/// liordja a piszkol, míg végre a ruha hófehér lesz. 
y^^/^^^^^^^j^^^ Ezután kiteregetik a rétre, vagy a szárító kötélre. 

^^t^^^S^^^íCT/^^} \m ^ lapicka felső részét szélesebbre szabják, merlígy jobb 

c^ete van (240— 2Í4). 

Az asszony mosólapickája sem marad díszítés nélkül ; 

a bojtár is kedveskedik választottjának hímes lapickával. 

Azokban a falvakban, amelyek körül i>ásztorok tanyáznak, 

majd minden házban találunk ilyen díszített lapickákat, mert 

ttlSil^^^^^^^S^''^ W*\ I ^ pásztor szívesen lepi meg komaasszonyát, sógorasszonyát, 

C<litf\5^^/'\/^^ /»tíl / testvéreit ilyesmivel. 

>ífiA^^^t^^^i^~'Mt^ A kimosott, megszárogalolt ruha kérges, gyűrődött. így 

PI^^/IE^^/K/ '"'" ^'i^elhetik, mert a testei reszelné, dörzsölné, — a ruhát meg 

N^^fJ^^/y^/ is kell puhítani, mongorolni, mángolni. Errevaló n .iodrófa, 

^^^^^?j / a máiigclófa, meg a mángorló lapicka, dörgölő lapicka. 

^ -~^^ / ^ ruhát fél nedvesen a áodrófára tekerik, azután rá- 

' ^^^ ' helyezik a súlyosabb lapickát s azzal többször meghenger- 

getik, meggördítik, közben-közben jól ráütnek, hogy «meg- 
lóduljon s elszaladjon belé a fai. 





mosó-lapickAk. 



199 



Az elsö'mángorlás után a ruhát egészen meg- 
szárítják s újra mángolják ('245). 

Városhelyt ezt az eljárási a vasalás helyct- 
lesili. A ruhát azonban először hosszú asztalon 
járó, kóvcl terhelt, két embererőt kívánó mán- 
gorlóba teszik. A pcigárembez ruhája nem olyan 
kényes. Az nem kíván vasalást. 

Faluhelyt olyan nagy asztali mángorlóra nem 
lelik, nem jutna Imzzá mindenütt elegendő hely 
a házban se. Különben is, elvégzi a mángorlást 
kicsinyenként a falusi asszony. 

A mángorló lapickának két szokásos alakja 
van. Van amelyik mindkét lapján sima, de van hul- 
lámosan kivájt, göröncös is, hogy a sodrófa gyor- 
san el ne szaladjon a lapicka alól. 

A mángorlóknak felső lapját szintén díszítik 
s ez az eszköz épp oly otthonos a magyar nép köré- 
ben, mint öccse, a kisebb mosólapicka (246—264). 

A sodrófa egész teste munkában áll, az a 
díszítést nem tűrné, azomban a reácsavart ruhából kiálló két végét ügyesen cifrázzák, 
csinos szalagdiszitéssel. 

De nemcsak fából dolgozik a pásztor. 

Itt a kiirt, a tülök (269—278). 

Az ökör szarváljól készíti a kanász a kürtöt. 

A szarvat tülök-n&k is hívják. Innen a tülkei ökör elnevezés (268). 




mam;<)rlas. (24.")) 
Sági János fölvétele. 




mXiNGOHLÓ-LAPICKÁK. I24U) 





lÁNr.ORLÓ-LVPlCKÁK. '247) 






IiAnGORLÓ-LAPICKÁK. (248, 249) 



M"Umya<j Deaő : A magyar nep i 




mánoobló-lapickAk. (2J3, 25; 



J' 



•jivtM' 







^^^fíW^^y^ 







?^^Si 



h 



\'j.\>M 



feMkl.-^..j^v^^^ 





g^S^^^^^^^^^^^^^^^^^^J 







lé:," 




i^JÍ^Íi 





i^^s»>3:aa:»>i<6g«a^psv:»3 






MÁNr.OBLÓ-LAPICKÁK. i264, 2f>5l 








mA\(;orló-lapickAk. i266) 



) if--?'9>W?^'3^S^o>- 



1 t>^\Jb J S^^^^^^ 'í 





Yt)(?Y 




£^ 




1 r 





^^(^D^í. :c=>.:0-:]):(í:;i)^ 








MANGIlKLÓ-LAI'ICZKÁK. I2B7> 



Malonyay Dezaú : A magyar rwp muvéazeti. III. 



210 



A kanász az ökör szarvát megtisztogatja, ecettel, 
finom hamuval fényesre csiszolja úgy, liogy meglátja 
benn magát, mint a tükörhen. A csiicsát levágja 
s azután kifúrja a végén ; bodzafából cáap-ol farag, 
a tülök végibe tlugja s kész a kürt. A csapba kell 
fújni, liogy megszóllaljon a kürt. 

A bodzafa-csap a kürt igazi, ősi alkatrésze. 
Ma már csapot is az esztergályosnál csináltatnak, 
csontból, ökörszarv csúcsából. Esetleg valami ócska 
trombita csapját csavarják a kürtre. 

A kürt arravaló, hogy a kanász figyelmeztesse 
a falu népét a kihajlásra (270). 

A kanász kora hajnalban kürtöl, mire a cselédek, 
gazdasszonyok szaladnak a hidashoz és hajtják a 
disznókat, a kanász elé a csordába. 

A kürt kétségtelenül egyik legősibb hang- 
szere a népnek. Előállításához nem kellett semmi 
különösebb mesterség; nincs se sípja, se nyelve, 
nem lehet billegetni rajta, éppen csak bele kell 
fújni. Aki azonban nem ért hozzA, hiába fújja, a kürt nem szólal meg vagy legalább 
is igen idétlen hangokat ád. 

A kürtölés léhát, mégis csak tudomány ! Tudni kell a kürt csapját félszájra, a száj- 
sarokba fogni; a nyelv hegyét félre kell fordítani, hogy csak a nyelv széle jusson a csapra 




LEDÖNTÖTT 



KESZTllELY- 




TULKOS ÓKOR. (2(i8) 



211 



s azon a nyelvet billegetni, fordítani 
kell. mert igy nutgijai ázzak a han- 
gol, cifrázzák ki a kürtölést. .\z annak 
kürthöz esó fele felfiijúdik, mert itt 
raktározódik el a fújáshoz szükséges 
levegő. Ámbár az az igazi kürtös, aki- 
nek az arca nem fujódik föl, mert «a 
nyak és fül hibát kap az erölködésbe». 

Az ezred-trombitás csak jól tud 
fújni, de ha a kürtöt nem szokta, nem 
tud beléje hangol szoritani. pedig 
szól az igen jól. erős fúvás nélkül is. 

A küri nehézkes, nyögdécselő, 
kínos, rekedezó, meglehetősen kelle- 
metlen hangot ád. de az bizonyos, 
hogy a felső falu végétől az al>óig 
elhallatszik. 

A kürtnek olyan erős hangja 
van, hogy idógyöngüléskor. mikor 
esőre áll, — a keszthelyi kanász meg- 
figyelése szerint, — Keszthelyre jól behallatszik a hat kilométernyire lévő Alsópáhok 
község és a szomszédos falvak kanászainak a kürtölése. 

A kürt valami értelmes nótára nem való. mint azt Vers Sándor keszlhely-felsőmajori- 
kanász mondja. 

A kanász mindössze eleiéket fúj ki rajta: 




ílő 



KANASZ. <269l 



Hajtsd ki, hajtsd ki, hajtsd ki, a disznókat. 

Hajtsd ki rózsám a disznókat, utána a malacokat, 
.Majd megvárlak a csapásba", megcsókollak a búzába' 



Lud lába tálba 
Jó lesz vacsorádra. 



Hűes ki disznó a bcrekl)e 
Csak a füle látszik 



Kanászbojtár menyecskékkel 
A l)okorl>an játszik. 



Keszthelyen a kanász karikás-ostor durroga tusával figyelmezteti a gazd'asszonyokat a 
kihajlásra ; a kürtölés már nagyon falusias lenne. A fürdővendégek nyugalma végett 
még a durrogatást is korlátozzák. .V íöldmlves falusi ember azonban meg is követeli, hogy 
háza előtt kürtöljön a kanász, dukáló tiszteletből. Faluhelyen meg se fogadják az olyan 
kanászt, aki nem tud kürtölni. \ vas- 
megyei pásztoroknak Hermán Ottó 
könyvében ismertetett. 1649-ben kell 
céh-levele szigorúan meghagyja, hogy 
minden pásztor az urnapi processzió 
után szép csöndesen a cchmesterhez 
menjen és az ó kürtjével egyet kür- 
töljön. 

\ kanász is jobb szeret kürtölni, 
mert a karikás durranása nem hallat- 
szik el olyan messzire. Különben is. 
ha sár van, ha esik az eső, a karikással 
nem lehet csapkolódni, mert a suflár 
megvizesül, összeáll, nem patlanik ; 

de meg faluhelyt a béres, meg másféle kürtöl a zalaapáti kanászbojtár, iztop 

27* 




(ímber is durrogaf. Igy azután 
kürlölcs nélkül bajosan tud- 
nák, hof^y mikorhajla kanász. 
A küri annál jobban szól, 
minél hosszabb szarvból ké- 
szült. Ha a kanász nem 
találja elég hosszúnak, meg- 
toldja bádoglemezzel. 

Régente az uraságok nem 
sokat törődtek az elhullott 
marha bőrével, szarvával, 
könnyen jutott a pásztor 
tülökhöz, ma már a szarv 
is piacra kerül, a l'ésüs ve.szi 
meg, akitől a kanász rend- 
szerint készen vásárolja a 
kürtöt. 

Krdckes, amikor a keszt- 
helyi vásáron a losüs sátra 
előtt a vidék négy-öt ka- 
násza próba hangversenyt 
rendez a megvásárlásra ki- 
szemelt kürtökkel (271). 

Hm a kürt kiszárad, akkor 
Miket lesz. Nem szól jól, nem 
lehel rajt jól fordítani a hangot. Ilyenkor tcleönlik vízzel, áztatják, hogy hangosabb legyen. 
A kanász a kürtöt is szeretettel díszíti (272—278). 

A kürt csupán a kanász hangszere ; csordás sohasem használja. A csordás a 
lehén nyakára harangot, kolompot köt s annak hangja figyelmezteti a falusiakat a ki- 
hajlásra. 




PRÓE 



KESZTHELYI VÁSÁnO> 




ma - la - co - kat. Hajtsd, hajtsd, hajtsd hajtsd, hajtsd, hajtsd, hajtsd, hajiad. 

Szaruból készül a kékkőlartó is. 

A pásztornak nemcsak műtő-, hanem sebész-orvosnak is kell lennie. 
A birka, már említettük, sokszor megsebesíd. Ha az emberi seb renyhe, vagy túlságosan 
sarjadzik, akkor az orvos pokolkővel simítja meg, — a pásztor ehelyett kékkövet, kékgálicot, 
rézgálicot használ a birka sebére. A kékkő a rossz nedvet kiszedi a sebből ; a seb forradásnak 
indul s meggyógyul. A pásztor tudja, hogy a tiszta 
kékkő mérges portéka; tiszta kékkőtől a biika úgy el- 
szalad, hogy hárman is alig találnak nyomába. Ezért a 
kékkövet (kékgálicot) porrá égeti s így annak a nagyon 

r^^g~^^/|g|m^ mérges ereje eltűnik. Amíg kékkő nem volt, a sebre 

^^^^ ^mm^^^f^^^^ oltatlan meszet hintetlek. Ez ugyan szárít .sza|)orán, 

de nagyon erős. 

A szárító porokat a pásztor, rendesen egy szarv 
tÉKKŐTAKTÓ. hegyéből készített tartóban, mindig magánál hordja. 





Ezeket a tartókat, mivel lend- 
szerÍDt kékkó-por van l)ennük : kékkö- 
tartónak nevezik. A tartó njilásál fa- 
dugóval zárják el. A dugón egy lyukat 
hagynak < ebbe ismét egy kisebb dugót 
tesznek. Ha a port a tarlóba beleteszik. 
akkor a nagy dugót kiemelik, mert 
így gyorsabban megy a dolog. Ha azon- 
ban a tartóból sebre hintik a port, 
akkor csak a kisebb dugót húzzák ki. 
Minden pásztor tarisznyájában ott 
a Mtartó. a gurgula is. (279 288) 
Ha a pásztor künn őriz. vagy a 
'Z:--— "■ városba megy. az eleséget magával 

részlkt;:;. a kürtről. i272, 273' viszi. Föeledel : szalonna, tejfölös luró, 

a foghagyma, zöld paprika, meg a 
héjában fölt tojás. Mindez csak úgy jó, ha Ízletesen megsózzák s amúgy magyarosan jól 
megpaprikázzák. 

A sótartót úgy készítik, hogy a szarvasmarha szarvából széles gyűrűket fürészelnek le. 

A szarv, a tülök alakja henger, s ha igy hagynák, a sótartó nagy helyet foglalna el 

kinyomná a tarisznyát. Ezért mindenekelőtt tojásdad átmetszetü, vagy nyolcszögletes lapos 

farudat faragnak s erre azután a forró vízben megfőzött szarvdarabot ráhúzzák, arámára 

Icsziki); a szarv a farúd alakjához idomul s azon megszárad. 

A szárút azután szépen kidiszftik. Négül feneket és födelet készítenek rá s a födélre 
alkalmas fogantyút csinálnak tetszetős diszilésekkel. 

Van olyan pásztor, aki ötven darab sótartót is megkészít igy egy esztendőben. 




DÍSZÍTÉSEK A SZEPEZDI KANÁSZ KÜBTJÉRÖI.. 1274) 
(A vitéz a lizenkétfejü sárkányt megöli.) 



A pászlorművészel legszebb darabjai ezek a sólarlók. 

A sótartó minduntalan kéznél van, illik is, hogy az minél mutatósabb legyen ; pász- 
torneve : gurgula. 

Külön paprikatartót nem igen hord a pásztor, mert a tarisznyában kevés a hely. 
Hzért a gurgulát kél rekeszre osztja, avagy összekevert sót és paprikái lesz a asótartó»-ba. 
A legtöbb parasztháznál is ilyen többé-kcvésbbé diszitett sótartót találunk az a.i^talfiáhan. 
Van szaruból hotkampc is. 

A birkafogó kampójának fejel szaruból is szokták készíteni. A kifőzött kosszarvat 

.latuban egyenesre nyújtják s ezalatt 
az meglehetősen megkeményedik. 

Ezután újra forró vízbe áztatják 
s mikor még jó |)uha, a két végét ki- 
diszílik rózsásra avagy kosfejesre s a 
testéi is kicifrázzák. Végül nyelves, 
lapos haraj)ófogóval a rtjd egyik végét 
kampósra lehajtják s a fogót addig 
tartják rajt, míg meg nem keménye- 
dik; a kampó közepét átlúrják s 
KANÁszKüiiT. (275) azután csavarral ráerősítik a botra. 





kSZKÜRT IliSZÍTÉSE SOMOliY-TABNÓCZÁBÓL. 127«1 



k.NASZ-KLHTÜK. (LT;, 27SI 










SZAIIUBÚL KÉSZÜLT SÓTABTÓK (CUHGLLAKj. '^i/íl, 2.SU, 2X1, 2S2, 2X;!l 




lURGULA DfszlTÍSFK. Í2S6) 




r 



^^' 






É ^^^' no M%^ 9^h ^B 



(ilRGlLA DÍSZÍTÉSKK. ca87. .i8Sl 



'2-20 



A csonlkamix) nom őrző bolra való, meri. ha egy-kél birkái megfognak vele, már 
kinyúlik. Az inkább csak biicsújáró bolra való. parádénak. 

Hégi holmi, ma már csak emlék, a szaruból készüli pii.^kapcrkirló, a pcrliilök{'2ti9-'ó\). 
A szarvasmarha szarvából pnskaporlarlókal is készllctiek, amelyeknek alakja lapos 
is hosszúkás, meri ilyen alakú fadarabra húzlak föl. 

Mégcnle a pásztorok több pnskaportartól készítettek, mert nem volt tilos a vadászás, 
nnenicsak az urak lőhettek a vadras. 

A puskapor-tartóknak nemcsak a testét díszítették ki, a száját is. Ezt rendesen valami 
állatfej formára faragták s mikor a puskaport kiöntik az ilyen tarlóból, mintha az állat 
szájából dűlne. 

Nemcsak szaruból, szarvasagancsból is készítettek lőpor-tarlókat. Az agancsot az 
elágazás alatl Icmelszették, a két ágat lefűrészelték s az ágak aljára feneket formáltak. 
.\ port tehát a főágon öntötték ki. Ebbe még kél kis karikát erősítettek, hogy azok 

segélyével a lőportártól zsinóron a 
vállra akaszthatták ; a régi holmi 
igen szép példányait a 289. számú 
ké|)en látjuk, az egyik 1670-ben, a 
másik pedig 1721-ben készüli. 

l'ászlor-ékesség: a di.^z/icagyar is. 
A kanász a leölt kandisznó agyarát 
szívesen szerzi meg parádés holminak, 
kanász-jelvénynek az óraláncára. Az 
agyar köré vasmetszővel kockás 
mélyedéseket reszel be s a később 
leírt eljárás szerint cinnel beönti. A 
felakasztáshoz szükséges csírt cinnel 
körülönti. Az agyart tele tömi papír- 
ral, homokkal, lat farag bele, hogy a 
cin bele ne folyjon és meg ne nehe- 
zítse. Az agyar igen kemény, virágot 
kat nem lehet rá melélni. Ezért erős 
árral böködik meg s a böködésbc 
spanyolviaszkot nyomkodnak. 

Az óraláncon díszlö e hatalmas 
<izsuzsu»-ról azonnal megismerjük a 
kanászt. 

A disznóagyarai már az ősnépek 
is szeretették ékszernek ; régészeti ásatások igazolják, hogy a kőkorban is elterjedt ékszer 
volt az átlyukasztott agyar. 

Érdemes megemlítésre, hogy a keszthelyi Balaton parton lehordott óstelep számos 
tárgya között több agyart, köztük átfurlat is találtak. íme, a Krisztus előtt egy-két 
tv.er évvel élt ember é])úgy felhasználta az agyart ékszernek, a nyakába akasztva, 
mint .Neír .lános keszlhelyi kanász, aki a (292) számú ké|>en látható agyarakai óra- 
láncán viseli. 

A kos- és szarvasmarha szarvából készül a pásztor legmodernebb holmija: az óralánc 
(293—297). 

A kos szarvát is előbb ki kell főzni, hogy megpuhuljon s könnyen vagdoshassák. 
A kosszarv alsó része vékony, ebből csak egy réteg telik. A szarv azouiban, ott, ahol az 
öklelőzö kosok szarva összeütközik, vastag ; ezt a főzés után satuba teszik s mintegy 
tizenöt perc alatt, amíg meg nem hül laposra sajtolják. Több réteg is telik a szarvnak 
ebből a részéből, melyei kis kézi ////cf-fü részszel lemezekre, szalagokra fürészelnek. 




ÜALANC lllSZXOAI 




I. Oralúiic tsoiitlii 



ÓRALÁ> 


ICOK. lau.!! 










láiK- szarubiil. 
iposujlaki rsin 


— 4 Nyaklíiiu- 

is - (i Órniáiu- . 


.-.. Óralúiu- 
izarubni 


szaruból ; 


; készilf 


llc- iljü Súnilii 



2!2í2 

A kos szaivál úgyis szokás |)uhílani. hogy faggyúval megkenik s a tűz fölött for- 
gatják. Faggyúval azért kell megkenni, hogy ha a csont száraz, meg ne hasadozzon. 

Varga András szentmiklóspuszlai kanász azt mondja, hogy a marhaszaivnál nincs 
szebb a világon, mert az olyan nagy és olyan szé[) feliér, mint a hab, de csak a magyar 
szilaj marháé : a csira marháé rövidebb és tarka. 

A szarvat hosszában két felé hasítják s így főzik meg forró vízben. Azután satuba 
teszik, ahol egy-kettőre meglaposodik. Ezután a pásztor gyorsan munkához lát, hogy meg 
ne hűljön a szarvlemez ; a szükséges szélességű szalagokat lemetszi, mert a főtt szarvat 
úgy lehet vagdosni, mint a szappant. Azután a szallagra rárajzolja az óralánc részeinek 
alakját. A főrészekből lesznek az óralánc közei. Ezeket késsel kimetéli ; kiböködi a 
közök körvonalait, s a többire karikákat, csillagokat, rózsákat, " sziveket lyukaszt. 
A közök széleit kicsipkézi. Lyukasztó vasat ilyen munkához nem lehet használni, mert 
a csont eltörnék. 

Legfölebb egy háromszögletű árral kilyukasztják a lemezt s hegyes késsel bővítik. 




ÓRALÁNCOK SZARUBÓL 



formálják tovább a lyukat. Mindez sok türelmet, nagy figyelmet és fegyelmezettséget 
kivánó munka. 

Bámulatos, hogy egy-egy óraláncon a sok száz különböző alakú lyuk körvonalai 
milyen finomak, szabatosak s nagyságuk, hajszálkűlönbségre, mennyire egyenlő ! 

\ lánc részeinek kimetélése se gyerckmunka, mert a főzés után is. különösen ha a 
csont hűlni kezd, a kést ugyancsak rá kell nyomni a szarulemezre. Barát József keszt- 
helyi tejes panaszkodik, hogy mire egy-egy láncot megkészít, vérhólyagok támadnak 
a kezén. 

Ha a lánc nagyobb főrészei megkészültek, akkoi- kerül sor az apróbb karikákra, 
a lánc szemeire. A lemezből apró kerek lapokat metszenek ki. Ezek közepéből ismét 
kerek lapot vágnak. Már most az így készült karikákat csak úgy kapcsolhatjuk egymásba, 
ha mindeniket finoman bemetszik ; a bemetszelt karikát széthúzzák s a metszés helyén 
lámadó nyílásába a másik karikát beleszorítják. ,\ szaru rugalmas ugyan, de azért mégis 
nehezen enged, a köröm bizony megsínyli, míg a lánc karikáit s egyéb alkatrészeit ilyen 
sok türelmet kivánó babramunkával ö.sszeállítják. 



223 



A kimetélt karikákat az istálóban nedves helyre, vagy vizes ruhára teszik piihrilni, 
mert igy könnyebben liuJják szélhúzni az összerakás alkalmával. 

A láncra azután lógók, csüngök kerülnek. A szarulemezt levél- vagy más alakra 
metszik s közepébe igen ügysen domborművű virágokat metszenek. Egyik-másik pásztor 
állat-formákat is szokott kimetszeni lógónak. 

A makk-, lakat-, csutoraalakokal ózagancsból is faragják, mert az főzés nélkül is 
puha. Annak nem is szabad vizet érni, meri különben eltöredeznék. 

A láncra végül kapcsokat metélnek, amelyekel az óra karikájába és a mellény 
gomblyukába erősítenek. Az óralánc karikáit marha-körömből is készítik, meri az is tar- 
tós és szívós portéka. 

A marha-körmök közül azonban csak a sárgál válogatják ilyesmihez. 

Van pásztor, aki a sza- 
rut nem főzi meg. meri az 
amúgy is megkeményszik s 
akkor megint csak főzni kell 
újra. A szarvat sem lapítja 
meg. hanem csak úgy gör- 
bén, kajcácnan metéli ki 
belőle az óralánc részeit. 

A szarut beleteszi a 
válúba, vagy valami edénybe. 
Ott hagyja egy pár napig, 
ázik csöndesen, megpuhul s 
nem keményedik meg olyan 
hamar, mint főzés után. 

Az óraláncol egyso- 
rosra, kétsorosra, dufld-ra 
vagy több sorosra is készítik. 

\'arga András dufla 
lánca a következő részekből 
van : 16 darab forma, vagyis 
köz ; 2 kei-él y-íorma, 12 
makk, 2 kapocs és 100 kisebb 
karika. 

Barát József keszthelyi 
tejes gyönyörű láncai közül 
az egyiknek ezek az alkat- 
részei : 5 köz, 72 lyukkal, 
101 apró karika, köztük IG 
kisebb köz. 32 lyukkal : 9 
lógó 69 lyukkal: magyar cí- 
mer és két kapocs. 

A pásztor vásárra, bú- 
csúra, misére ilyen fehér lán- 
cot akaszt a mellényzsebbe. 
De van is ám csodálója '. . . . 
Tud a pásztor a hór- 
niiinkához is ; a hör ki- 
ké.tz/té.iét. az úgynevezett 

pdcoláót is maguk végzik. óralAncok szaruból. 12951 

nem szorulnak tímárra. (a négy aUó lószórbön. 





NYAKLÁNC. (297) 
eki-te szaruhói kószitetle ifjú Sántha József, knposujlaki 



A birkítbőr |)ásztoro.s kikészítését mondjuk el példának. 

A Icfejlelt nyers böpt vízben áztatja, hogy mocsoktól, vértől megtisztuljon s a gyapjú 
jól megázzék. Kziitan hamut rostál, amelyhez feleannyi oltott meszet kever. Vigyázni kell, 
hogy sok mész ne legyen a keverékben, mert az a bőrt megöli, .^zétcázi, attól a bór e/- 
jiic.izled vagy a színe niegrepecie.ikedik. 

A kellő mennyiségben kevert mész a bőrt megfehéríti ; de a keveréket fölereszti vízzel, 
úgy, hogy jiépes anyag, kci.ia lesz belőle. Némely pásztor meszet nem is kever a hamuhoz, 
mert azt tartja, hogy a hamukása is jó. Mésztől pattog a bőr, az belőle a zsírt kiveszi. 

A péppel jó vastagon bedörzsöli, bekeni a bőr húsos felét ; azután a bőrt befelé 
fordítja s a gyapjus felét is bekeni azon módon. 

A bőrt ezután beleteszi a hamukása levébe, ahol rendszerint huszonnégy órát marad 
ha hidegebb az idő. Nyáron elég, ha reggeltől estig ázik a bőr abban a pácban. 

A lé annyira lemarja a gyapjút, hogy az megindul, kézzel le lehet tolni. A bőrt 
vízben addig mossák, mlg csak tiszta víz nem marad alatta ; ezután timsót és egy kevés 



225 

házisót összetörnek s ezzel a bór húsos felét jó vastagon meghintik, hogy a húscafatokat 
megporhanyitsa. A megmaradt sót vizzel felöntik s finom tiszta liszttel összehabolják. 
A bórt e lébe teszik, úgy, hogy gyapjutartó fele belül legyen; arra is bejut ugyan a víz. 
<le mégsem éri olyan erósen, hogy ártson neki. A bórt ebben a levében kél nap, két 
éjjel állni hagyják, azután kiszedik s jól megrázván, a hús-cafatokat kézzel Iccsipkedik. 
lehuzogatják, leíusztják. A bör külső részéi nem szabad timsózni, mert a bór megrepe- 
deznék, szépségét elvesztené. N'égül a bőrt kimossák, kiterítik a levegőre, inig meg nem 
fö/cxzik, míg gyönge nedvesre nem szárad, amikor olyan szép fehér lesz. mint ;i gyolrs. 
A fokzciid.i után a bör husds részéi késsel lekotorják. 

A bőrt cserzik is, cserfahéj főzet be teszik ; a fözethez luég egy kis tiinsól adn;ik. 
A csei-zeU. bör barna lesz. Csak a timsó és házi só levéből kerül elő fehér bőr; a 
pásztor kihajlás közben a bőrl keze között húzogatja, hogy finom fogása legyen, ile külön- 
ben meg is kérgesednék. A bör a vízben összeugrotl. azért kell húzogatni, hogy egyenlő, 
szép vastagsága legyen. .\ bőr megnyúlik, mint a gazdaasszony keze alatt a rétestészta. 
A tarisznyának való birkabőrt és borjúbört sárgára festik. I)iófa-ta|)lót főznek s 
ebez a fözethez hozzáadják a pácoláskor megmaradt limsóslevet; mikor a folyadék meg- 
hűl, a bőrt beleteszik s abban 48 óráig ilatjak. 

A bőrt szerzik, ahogy lehet ; némely pásztor a kóbor, veszedelmes, gazdátlan kutyái 
megfogja s felakasztja. Sajnálja ugyan a szegény állatot, de hál hisz a más ember bőr- 
szükséglete is csak az állalokról kerül le valahogy. 

Kpen azért, mivel sajnálja a szegény állatot, nem üti agyon, hanem könnyebb halált 
szán neki. Agyonlőni nem szabad, mert akkor lyukas lesz a böie. Igy jut ;i jámlior. 
kötélre . . . 

A marha kecske, disznó és a borjú bőrét is pácolják. 
Nem mindenik pásztor szerel ilyenformán bánni a kutyával, macskával. 
Varga .\iidrás szentniiklósi jnliá.sz azl mondja, hogy neki az ilyesmit nem veszi föl 
a természete, nincs hozzá étvágya . . . Legény korában egyszer fejteti egy kutyát, de úgy 
megcsömörlött, hogy fél évig feküdi betegen. 

Az bizonyos, hogy ilyen piázkoó munkára nem igen született a magyar ember ; de 
azért akad egj-egy elszántabb kedvű, erős gyomrú pásztor-timár, aki gondoskodik bőrről 
a jó embereinek is : 

Mert ilyen bőr nélkül, hol vennék a jófajta ostort ! (298, 308). 

A kanász, csordás, csikós főszerszáma, legnagyobb díxse pedig az ostor. Üc csak 
a szíj-ostor, a hdlra.yzcló atoz, a díszes, rövid nyelű s amelyet a vállra akasztva, vállra 
dobva hordanak úgy, hogy vágás után rácsapódik a bal válra, jobb hónalj alatt pedig 
átveszik s az ostor végéi visszavetik a balvállra. 
A juhásznak ostor nem kell. 

A kocsis, a béres kezében is ostor vaű, ez azonban nem az a pompás pászlorszer- 
szám. amelyről itt szólni akarunk. 

Az igazi pásztor-ostor készítése ősi mesterség. 

Rendesen szilvafából kél arasz hosszú hengerded nyelet faragnak. Csak a kél arasz- 
los nyél a legalkalmasabb. Ennek közepéi szépen kicifrázzák. Az a rész, amelyei a kéz fog. 
díszítés alá nem kerül, mert úgy nem esnék jó fogás rajta. A nyél felső részéi sem 
díszítik, mert az vékonyabb, a faragás kk'cnné a£ erőből a nyelei, erős vágásnál eltörnék. 
A nyél legalsó részére lombot, rózsát faragnak. A legtöbb karikás-nyél cínezell. 
A cínezésl később írjuk le. 

A nyél felső végét szív-, sarokalakokra bemelélik. Azután a felső vég lapját kifúrják. 
Ebbe egy réjz-cdirl. áuiókd-l lesznek, amelyet cínönlésscl erősítenek beléje. Ez a cin tartja 
az ostort. Balatonvidékén az ilyen cínes oslornyelek a legszokottabbak. olt az ilyen ostort 
szereti legjobban a magyar pásztor. A csírt soksz<ir a nyélből magából faragják ki azok. 
akik nem tudnak a «kiönlés))-hez. 

Malunyu'j LifzsO ■ A inanyai nep viúvéHiet''. Itt. 



Vannak olyan nyelek is, melyeknek felső végén gyűrűsen körülfutó árkol mélyítenek, 
vagyis a nyél felső végén egy gombfej van. Az ostort az ilyen nyélre úgy hurkolják, 
lclekf5Jik rá. cigdnijoijttal erősítik oda. Az ilyen ostor rá van a nyelére fejeWe. Ezt is 
azok csinálják, akik nem tudnak cinnel önteni. Ilyen ostort használnak a szláv és német 
pásztorok. Elvétve azonban Somogyban is találunk ilyen ostorokai ; Zalában egjátalán nem 
készítenek ilyenekeL Ha akad is egy-kettő, azok is Somogyból kerültek valahogyan át, 
de azokat is aelmásítjákí Zalában csiros ostorra. 

_ I j^ Az oslornyelek díszítése is rendkívül válto- 

zatos. Legjobban szeretik a 298. képünkön lát- 
ható ostort, hornyolt díszítésű, kivágásos. kime- 
télt, pikkelyes nyéllel. Gyakoriak az olyanok is, 
amelyeket virágpántlikák futnak körül, vagy a 
melyeket a pásztoréletből veit jelenetek tar- 
kítanak (299). 

Aki nem törődik azzal, hogy könnyű 
ostora legyen, hanem inkább a díszesel szereti, 
az az ostornyél minden alkalmas helyét bőven 
ékesíti cínöalésekkel, s a nevét, az ostoralkolás 
évszámát is belevágja. 

Nézzük most már, mint készítik az ostort? 
Legelőször is kenderből meg kell fonni az 
ostor töltelékét, belsejét. Legtöbb pásztor a 
kigycha^a.\ ostort szereli. vag\is amelynek teste 
hasonlít a kígyóéhoz: a közepén vastag, a feje 
felé, túheii vékonyabb, a farknál egész vékony. 
Sok pásztor azt tartja, hogy csak az ilyen ostor- 
nak van jó esése, csak ez nem ránt, csak ezzel 
lehel rendesen vágni, dolgozni ; az ilyen ostor 
«eselesebb», jobban jár. 

Sok pedig a sudaras, az egyU'á^ú, sudár 
ostornak a hive, vagyis amelynek a fejts vége a 
legvastagabb s azontúl lefelé vékonyodik. 

Az ilyen sudaras ostor bélésének jó egy 
szál bolti szíjkorbács is. 

Az ostort vékony szíj pántlikákból fonják : 
a pántlikái kulyabórből hasítják. Ostornak leg- 
jobb a kutyabőr, de csak négy-öt éves érett kankulyáé. A nőstény kutya bőre gjönge, 
törik, szakad. Kinyiilad akár lűvastagságra. A nőstény kulya bőrének csak a nyaka 
erős. A kutyabőr pedig azért jó, mert azt mindig K-erí a z.nr. 

A birkabőr ugyanis gyenge, a macskabőr pedig kicsiny, kevés. Egy közönséges házi 
kutyából három jó ostor telik, olyan is. amelyiknek nyolc — tizenkét ága van. 

A marhabőr, szarvasbőr és másféle bór is jó ugyan, de azt boltban 
ajdák, pénzért ... Ha szerencséje van a pásztornak, talál az erdőben 
hullott szarvast, vagy amit arábsiccoki) lőttek le; húsa már úgyis rom- 
lott, a bőrével pedig nem sokat törődnek az urak . . . 

A kikészített kutyabőrt ollóval, késsel körös-körül metszik, körül- 
kerítik. Az így nyeri bőrpánllikából lesz az ostor egy-egy ága. Ostort 
fonhatnak négy ágból is, de az csak aféle kisbojlárnak. pattogtatni való 
ostor. Legszebb a tizenhat ágas ostor. Minél több ág van az ostorban, 
annál vékonyabbnak kell egy-egy ágnak lennie s annál sűrűbb a 
fonás. Tizenhat ágúnál nem igen lehet több az ostor, mert akkor igen 




OSTOR. (238> 




OSTORSZEMEK. 



M7 



vékony bőrpánllikát kellene metélni. Fonhatnak azonban huszonkét ágú ostort is, ha épen 
tetszik. A sokágú ostor fonása olyan, mint a takács-szövés. A sokágú ostor mutatósabb, 
s az az igazán szerelni való ostor I 

A több ág nem ád vastagságot. Az ostor teste hengeralakú vagy négyszögletes lehet ; 
azonban a négyszegleles ostor csak bolti, gömbölyű korbácsbórből kerül ki, mert ez nem 
lapulhat rá a bélre. 

Az ostor fonása úgy történik, hogy legelőször egy karikát otthon, vagy künn, dele- 
léskor, ráéró időben felakasztanak egy szegre, faágra. Ha tizenhatágú ostort akarnak 
fonni, akkor csak nyolc börszalagot vesznek elő, amelyeket a karikába húznak úgy, hogy 
közepük essék a karikára. így tehát innen is nyolc ág lóg le, meg túlfelül is. A bör- 
szalagok számánál kétszerte több az ágak száma, mert minden szalagnak két ága van így. 

Következik most már a fonás maga 1 (298 a). 

A sudaras ostor hegye felé az ágak számát kevesbítik, hogy 
vékonyabb legyen az ostornak ez a része. 

A kígyótestű, vagy az egész végig egyenlő szárú ágakból 
álló ostor alsó részénél az ágakat egy kis darabon nem fonják 
össze, hanem bakló-szerüen különválva hagjják, úgy, hogy jól 
megolvashatjuk, hány ágból van az ostor. Az egyik ággal az 
ostorvéget kötik össze. Ezért ezt az ágat ki kell hagyni a szá- 
mításból. Azt különben, hogy hány ágú az ostor, a pásztor meg- 
mondja, ha csak egy szempillantást vet az ostorra. 

Megtudjuk tőle, hogy ahány szemel tudunk egymás mellett 
összeolvasni az ostoron körös-körül, annyi ágból áll ki az ostor. 

Vagyis a fonásban a hengeralakú ostornak világosabb sze- 
meit olvassuk össze. Az alább, fölebb eső szemekel az olvasásnál 
ki kell kerülni. Az ilyen összeolvasás csak a hosszúszemes, büza- 
.laemeó korbács fon ásnál megbizhaló, a ofelszedetti) ostornál nem, 
mert a sűrű szemek nem esnek épen egymás mellé. 

A lizenhalágú ostor fonását össze kell tömni, amiért négy- 
szögletes fooásszemek keletkeznek. 

Az ilyen ostor szemei hasonlítanak a tusán lévő kukorica- 
szemekhez. Azért a fonást kiikoricaszemesnek nevezik. 

Vers Sándor, keszthelyi kanász, többedmagával azonban 
ezt a fonást pacalos-nak mondja. A levesbe az asszony ugyanis 
cifra pacalt metél, ami négyszögletes, kockás tészta. Vers Sándor 
tehát a négyszögletes szemet a pacalhoz hasonlítja. 

Ezt a fonást felszedett fonáóiiak. az ostort .\xedeteó 
Oótornak is nevezik, mert fonás közben az ágakat mindig fölfelé 
kell nyomni, hogy a szemek négyszögletesek, sűrűk legyenek, mint a vászon szövése. 

Az ostorfonás másik módja a már említett hosszúszemes, amelyet úgy kell fonni, 
mint az aprószentek korbácsát, amelylyel .\prószentek napján az ismerősöket jó kivánalok 
mellett megütlegelik a Balalonmellékén. 

Az ilyen ostort alának .tzcdik, szemei hosszúak, mert lefelé esnek, azért hoóxiü 
fonáMiak. fúló fcnÚMiak is nevezik. Ezt sokkal könnyebb fonni, mint a fölszedett ostort. 
Az utóbbival négy óraliosszal is elbabrálnak s mindenki nem is ért hozzá. N'idékekkint van- 
nak híres ostorfonó pásztorok. A futó fonásos ostort egy óra alatt megfonhatja akárki 
könnyen. Ha a fölszedett ostor egy ága használat közben elszakad, nem baj, mert alatta 
van mindjárt a másik szem, a fonás nem bomlik föl. Legfölebb egy kis bőrgyűrűvel, vitéz- 
kötéssel lefogják. A hosszúszemes ostor hamarabb felbomlik ; ennek szemei hasonlítanak 
a búzaszemhez. Az ostor olyan, mint mikor a búzakalászon ülnek a szemek. Ezért bü;xa- 
jaemej fonásnak is mondják az ilyent (298a). 




O 



TARSOLY kXbOLY 

VÁROSI CSIKÓS 

OSTOR NYELÉNEK 

DÍSZÍTÉSEI. (299) 



á28 

Az ostor testére néhány szíjgyiinll kötnek. Rz a dfMzkőlé.u vilézkötés. cimerkötés. 
lekötés. 

Megkészülvén így az ostor teste, akkor kerül aljára a cáapó.\s,íj. Ez csapja meg 
az állatot. .\ csapószíjat külön bőrből orősílik oda. ile hogyha az ostor bélc bolti szíj. akkor 
a csapószfj ennek a folytatása. 

A csapószíj aljára jön a sudár, a durrantó. A sudár borzas végét pillének nevezik. 

A sudárt kenderből, lófarokból, újabban — óh változó idők — raffiából fonják. Ló- 
szőrhöz bajosabban jut a pásztor. Kendertermelés sincs mindenütt. A kender is drága. 
A raffiát a boltban olcsón, hamar megvehetik. A kender nem is olyan jó, mint a raffia, 
mert hamar szakad, ha kicsit vizes, rátekeredik az ostorra, s azon megakad. Az ostor 
egész hosszúsága mintegy két méter. Egyik kanász valamivel rövidebb, másik hosszabra 
veszi, aszerint, a mint alacsonyabb vagy magasabb ember, erősebb vagy gyöngébb, 
a karja. 

Már most következnék az ostornak nyélre akasztása. 

Az ostornak csak úgy van jó eáete, vágása, ha az ostor teste és a nyél között K^án- 
koóck, karikák vannak. 

A vánkos egy-egy többrétű bör-izületbcn van meg a karikán, amelyen az ostor for- 
dul. A vánkos több rétét vagy összevarrják, vagy cimerkőtéáóel, vitézkötéssel tartják össze. 
Ez a kötés finom bőrágakból készült gyűrű s így tartósabb, értékesebb, szebb, nem bomlik 
föl olyan hamar. A vánkos előálló végét sallangosra metélik ki (298). Nem mindenki tudja 
uiegcsinálni ; a rezi kanász, mikor katona volt, kél liter bort fizetett a katona-.>xrt////£'r 
legénynek, amiért megtanította rá. 

Az a legszebb ostor, amelyen a fejkarikával együtt hat karika és négy vánkos van. 

Van olyan ostor is, amelyen egymás mellett párjával vannak a vánkosok és a kari- 
kák. Két-három karikát egy vánkosba egymás alá is tesznek, ha az ostor teste nehéz, 
húsos. Ilyenkor a vánkosoknak is húsosabbaknak kell lenniök, hogy jobban játszhasanak 
az ostor lestével. 

E karikák legtöbbször csillogó rézből vannak, amit boltban vesznek. 

Sok pásztor szaruból metszi ezeket is. A régi pásztor meg épen nem ment boltba 
pénzt adni a karikákért. 

Sok vidéken e karikákról nevezik az ostort karikás-ostornak, vagy csak karikádnak, 
nem pedig azért, mert a pásztor karikába kötve hordja a vállán. 

A balatonvidéki pásztor azonban a karikás szót meg sem érti, annyira nem, hogy 
mikor szóltunk egy-egy pásztornak, adná ide a karikását : nem tudta, voltaképen mit is 
akarunk tőle. 

A karikáknak és a vánkosoknak is sudarasodni kell az ostor fejétől a nyél felé. vagyis 
az alsóbb karikák nagyobbak, mint a felsők. 

Az így kiegészített ostort többrétű szíjszalaggal : a telck-\ic\ erősítik a nyél 
csírjához. 

Van aki a karikákat elhagyja; a vánkosokat csak szijhurokkal kapcsolja egymáshoz, 
mert a karika eáai, rágja, váól/lja az ostort, meg nehezebbé is teszi. A karika miatt 
nem győzi az ember telekkel az ostort, ezért hagyják el sok vidéken a nyél csírját is. 

A karikák tehát csak cifraságok, díszítések az ostoron. 

Az. ostor fejére sallangokat akasztanak. 

Végül az egész ostort faggyúval jól bekenik, bedörgölik, hogy a vizet ne velu'sse 
be, hogy tovább tartson. 

A magyar karikás-ostor nyilván a földkerekség legszebb, legdíszesebb pásztorszer- 
száma. Mennyi szeretettel készítik fonják, díszítik ! . . . 

A karikásnak szerepe volt a magyar szabadságharcban is. A pörgekalapos, lobogó 
kék inges, bőgatyás, posztó-mándlis, fehér szűrös szabad-csapatok fegyverzete: nehéz kard, 
pisztoly és a félelmes karikás, melynek végén ólomgolyó volt . . . Pásztor nép volt az, jó 



áá9 



magyar valamennyi, ha egy kicsil tilosba tévedi is azelőtt. Életéi vitte a haza oltárára. - 
bocsánat minden bűniérl I .\z «1848i)-ban olvassuk vitézségüket. 

. . . Nincs azaz arabs- és kozáklovas, aki ügyességben és vakmerőségben vetekedett 
volna velük. Ha egy lovasra rácsörditettek, az ostor körije fonódott, lerántották s árkon, 
bokron keresztül hurcolták. Nem volt az a ló, mely meg ne vadult volna, mikor a kari- 
kás ólomgolyója az orrára kniipinlolt. 

A jámbor svalizsér lovagol nagy keményen. Mögötte száguld szilaj paripán a volt 
pásztor, akiből honvéd lelt. Lebontja rezes karikását. Lova összetanult már vele. Érti 
még a gondolatját is. A paripa lehajtja fejét, a pásztor csördít egyet ostorával, a kari- 
kás óriási suhogója süvít a levegőben, körül kapja a vasast, rátekerőzik s egy szempillan- 
tás alatt leszedi a vité/l a nyeregből. Védekezni nem tud a furcsa szerszám ellen. Ha a 
betyár meglódítja az ostorát balról, a lovag parírozza balról s az ostor megcsípi az orcá- 
ját jobbról. A magyar kivágja a suhogót jobbfelől, 
a vasas elébe vág jobbfelől. Egy szempillantás és 
véres a bal arca : ha egyszer beleakadt az ostorba, 
nincs menekvés. A magyar összelövi ellenségét a 
földön. Ha sok az ellenség, gyorsan a lovak orrára 
koppingat, a ló attól megvadul, s maga gondosko- 
dik róla, hogy levesse lovagját. , . . 

Ilyen katonasága egy nemzetnek sem volt a 
világon, csak a magyarnak. 

A karikást hátra.ijzóló oátoíTiak is mondják, 
mert ha durrantani akarnak vele, akkor, mielőtt 
előre emelik, hátrafelé kell rántani. Csak így durra- 
nik nagyot. Ha előre csapják, nem lehet vele erősét 
durrantani. 

Van elöójsóló ostor is. Ennek a nyele hosszú, 
az ostora pedig négy ágból van fonva. 

Olyan, mint a kocsis ostora. Sok pásztor ha a 
mezőn őriz, ezt az ostort használja, mert gyorsabban 
lehet vele vagdalózni, könnyebben ehuttyolódik. 
könnyebben visszatartja a disznót. A kél ostor 
tekintetében is nézeteltérések vannak a kanászok 
között. Doniján Péter alsózsidi kanász például azt 

mondja, hogy neki semmiért sem kellene a hosszúnyelű ostor, mert azt csak olyan ember 
használja, aki szereti a disznót Miprálni, aprétani, ütni, kínozni ; az előszóló ostorral 
muszáj ráütni a disznóra, de a másik ostorral ha csak fölötte durrant, vág el egyet, akkor 
már a szele is hajtja a disznót, a durranláslól is megijed. 

Őrzés közben mindig csapkolódni kell. Ehhez, más kanász szerint, a karikás, egész 
nap. erős szerszám lenne. Azzal a malacot agyon is vághatnák, ámbár a kanász vigyáz, 
hogy az ostornak csak a csapószíja suvadjék az állat testére. 

Ahol a kanász nem kürttel figyelmezteti a falut kihajlásra, olt, mint már cmlí- 
tcltük, karika"^ ostorral dnrrogat, amely akkorát szól, mint a puska. 

Ezért kell tehát az előszóló ostor mellett, a karikás ostor is. Ahol azonban kürtöl 
a kanász, ott is a vállára veti a karikást, mert az a kanász dísze. 

Régebbi időben a pásztor a tan.íZ/ii/üjdl is maga készítette (300). Dehogy adott 
volna pénzt az ilyesmiért! .Megfejtette a birkát, bőrét kikészítette s abból kiszabta a 
tarisznyát. A kanász tarisznyája födeles volt, de a juhászénak nem volt födele, mert az csak 
jó időben legeltet, akkor van künl szabad ég alatt. A tarisznyának széles, araszos szíjjá 
volt. \ tarisznyát nem várták «s|)agéltal)), hanem szíjjal fűzték. Oldalait és a fenekét szóles 
árral körös-körül liggalták s a lyukakon kötésnek kétágú szíjjat húztak keresztül. A fonás 




PÁSZTOROK. 







TAB18ZNYADI8ZÍTÉSEK. CtOl) 




^tv^ 



vfv*l Jf 





w 


m 


^^ 


H 


^3 





TABISZNYADISZITKSKK. (:«K) 



lohál keresztben fogta öi^sze a tarisznya részeit. A régi tarisznya ai^kora volt, hogy egy 
ki'nyér, a csutora bor és egy fél birka elfért benne. Beleönthettek egy fél mérő gyümölcsöL 
A |)ásztor régente hetekig sem járt haza a legelőről, sok eleséget vitt magával, elegendőt. 
Ehhez pedig nagy tarisznya kellett. A tarisznyára bőrből rózsákat, sallangokat ísinált ; felső 
széleit kififrázta csipkésre s a tarisznya szélire, a kötésekre fonalokal illesztett. Végül 
fényes csatokkal felékesítette a tarisznyát. .\ legelők összeszorulásával a pásztor mind- 
inkább közeledik a városhoz, a tarisznyát most már a szíjgyártónál szerzi be. Az állal- 
egészségügyi törvények rendelkezései niiati bőrhöz sem jnl oly köiniycii, mint a régi 
világban. 

A lariszny;i-i|iar liaj<laii nagyon virágzott. .Sok laiis/.nyakészílö vcill s a/.ok egyébbel 
nem foglalkoztak. Most a Malaton három vármegyéjében csniián l\a(posván)ll cl még egy 
régi tarisznya-készítő. 




TABISZNYAS-SATRAK A KESZTHELYI VASÁRBAN. 



.\ tarisznyákat, a nyergeket szíjgyártók készítik a lószerszám és egyéb munkák 
mellett. A tarisznyakészítés is pusztul, mert ma már egy nap alatt megfordul a polgár- 
ember akár Budapestről is. Kap enni-inni minden második házban, nem kell már annyira 
tarisznyázni, mint régente, amikor gyalog és kocsin hetekszám utaztak. 

A pásztornak díszesebb a tarisznyája is ; ékesebb, sallangosabb. több csattal s kari- 
kával feldíszített tarisznyát vásárol (303). A tarisznyára széles akasztószíjjak kellenek, mert 
akkor van meg a pásztoros IV)rmája. A pásztor tarisznyájának viselésével is eltér a nép 
módijától, mert komiMosan lebocsátja a tarisznya szíjjal, a polgárember pedig magasra 
vonja. .\ takarékosabb |)ásztiir még most is megvarrja a maga tarisznyáját ; bőrös 
boltban megveszi a bőrt ; papírból kél oldalának s fenekének mustrát csinál, azt ráfekteti 
a bőrre és kimetszi ; fenekét visszájáról összevarrja, s azután a tarisznyát, rendes alakjára, 
visszafonlílja. 



233 



pásztor azonban erre még 
bicsaknak külön hely kell. 



viifj^y hozzáértő 



ibe- 



A földmíves tarisznyájának födele alatt egy zseb van, 
két kisebb zsebet varr, mert a tükrösnek, a gyufatartónak, 

A tarisznya födelét is diszitve szeretik. 

Ezért a tarisznyás, fából formákat faragtat (lászlorükkal 
rekkei. 

A formákra pásztort, kocavadászl. őzt, szarvast, cserágai. luli|)ánágakal. szóval népies 
díszítő motívumokat faragnak ; a bőrt megnedvesítik, rányomkodják a formákat s azok a 
tarisznya fedelén domboralakban maradnak meg. (301 — 30'?) 

Nevezetes holmi a cic>hán!/-ac.il<><. Í304) 

Magyar ember jobban szereli a pi|)át, mint a szivart ; doliáiiyát mindig magával 
hordja a doliányzacskóban. melynek díszes sallangjai. 
cafrangjai kilógnak zsebéből. Lássa, aki akarja, hogy 
viselőjének nemcsak pipára, dohányra is telik, nem 
lévén ó amolyan közmnndásbeli nagy pipájú, kevés 
dohányú ember. 

A sallangoknak azonban gyakorlati céljuk is van. 
mert azoknál fogvást kényelmesen elő lehet rántani 
a zacskót a zsebből. És azt is mutatja, hogy : van ám 
dohányzacskó I . . . 

Nagyobb embernek tartják, aki addhányzacskó- 
val kilüzs. 

A dídiányzacskók legrangosabbjait természetesen 
a pásztoroknál látjuk. 

Legkedveltebb a koslök-zacskó. A hozzávaló 
bőrt a levágott, elhullott kos testének megfelelő helyén 
kikerengetik. A zacskóról lelóggó pántlikák közöl 
kettőt az állat hátulsó lábának a belső bőréből, egyet 
pedig a hasaaljából metszenek ki. Metszhetnének ki 
onnan többet is, de akkor elrontanák a börl. de meg 
az nagyon fölösleges lenne, mert sallangnak ennyi is 
elég. A zacskónak szája fölött szétterülő túiiyórja 
van, amil a lábközböl és a kos hasaaljából metsze- 
nek ki. 

Dohányzarskót macskabőrhői is készítenek. 
A szalagot, a sallangot. a farkból és a kél hátulsó 
lábból hasítják. így a macska hátulja lesz a zacskó 
nyílása, a feje felől eső rész pedig a feneke. A bőrl 
tehát itt be kell kötni. Ezért nem olyan értékes, hitvá- 
nyabb a macskabőr-zacskó, mint a kostök-zacskó. 

A zacskó [)ántlikáit vagy egész szélességükben meghagyják, vagy pedig számos vékony 
sallangra hasítják. A macskabőr nem ád ki oly hosszú pántlikákat, mint a kosbőr, 
ezért a macskabőr-zacskó pántlikáját a bőr több helyéről lemetszett darabokból toldják 
meg, s hogy ez ne lássék. rája baklyókat, szép fonásokat, gombokat mívelnek, igen nagy 
ügyességgel. De nem az az igazi, mégse 1 

A széles szalagok széleit és a zacskónyílás szélét a kovácsnál készíttetett liggató- 
vaóakkal, lyukasztó-vasakkal, kiélesített patronnal, karikásra, csipkésre helyesen kicifrázzák. 
A lyukas kulcsnak eltörik azl a részét, a mi a zárba jár : a lollát, s ilyen kulcscsal verik 
ki. karikázzák ki köröskörül a zacskó szélét. 

A zacskói szép sárgára meg is föstik ; leszedik az ökörfarkú kóró sárga virágát és 
lisztjével a zacskói bedör/sídik, vagy pedig a virágot f!gy edényben összegyömöszölve, 
belőle levet facsarnak s disznósörtéből készüli ecsettel a levet a 

Malonuay Oetsú: A mmjyar i 




A DOIIÁNYZACSKÓ. 



icskóra rákenik. 



a34 

A zacskó testét a pásztor feleségével, leányával vagy a szűrszabóval, hdráó^óaal, 
selyemfonállal kihimezleti. így azután a dohányzacskó az ünnepi ruhának messzire látszó 
dfsze lészen. 

Pásztorművészet volt hajdanában a hccókorfüzéó is. 

A hatvanas években a somogyi kanászok még valamennyien bocskorban jártak. 
Somogyban még találkozik egy-két bocskoros pásztor, a földművesek azonban Somogy 
egyes falvaiban még javában bocskort viselnek ma is. 

.ló is a bocskor, mert zajtalan, könnyű lábbeli. Télen nem fázik meg benne az ember 
lába. Több ruhát, szalmát lehet belelenni, mint a csizmába, a bocskor tehát nem hűl úgy 
át, mint a csizma vékony bőre s a benne lévő egy szál kapcaruha. 

A pásztorok, öregapjuk elbeszélése után, azt mondják, hogy az igen régi világban — 
ezelőtt száz évvel — nem volt csizmája a né[)nek, mindenki csak bocskort viselt. 

Később jött a saru, amelyik amolyan otromba csizma volt. Utóbb mindinkább for- 
másabbra vették s így lett a mai ráncos csizma, a rámáá cáijzma. A csizmadiák most már 
egész formába vannak tanulva. 

A bocskor is elmúlt. Ma már sok helyt megbámulják a bocskoros embert, mint 
borjú az újkaput s kinevetik. Az esernyő bejövetelével felfordult a világ, i)anaszolja az 
öreg pásztor. Nem csoda ha elszaporodott a csizma, hiszen régente még az úri asszonyok 
sem viseltek kalapéit, ma már a szobalányok is abban parádéznak. 

Mózsi Ferenc, balatonújlaki polgártárs szerint, most pajkosabb, kevélyebb a nép. 
Maholnap még a csizmát is elhagyja, majd cúgos cipellőben jár. 

Máskor egy kalap is elég volt 10—12 évig. A zsír verődött ki belőle. Ha egyik ember 
a másikat oldalba dobta vele, hát megdagadt ahol érte. Jó kalapok is voltak azok, mert 
sohasem áztak el ! 

Régente a hajviselet is más volt. Még a fiatal emberek is hosszú, csárdás, csimbó- 
kos, gombos hajat viseltek. A csiuibók a fület védte, alatta sohasem fázott az meg. A halán- 
tékon az ütést felfogta. A hosszú hajjal akár kalapot sem kellett viselni, l'öltartózlalta 
a nap melegét is. 

A jó Isten nem is növeszti meg hiába hosszúra a hajat, lízt is csak a katonaság, 
meg az istenverte német világ hagyatta el a pásztorral. Régente, ha a tértiig ért is le, 
összefonta haját a fehérnép ; a fúl elejbe ösázc.szedíék, mint Fekete János nemesvilai 
csordás meséli. 

Hosszúhajú pásztort uiég többel látunk a Balatont övező megyékben. .\zt mondják 
azonban, hogy csimbókos ember már csak egy van Somogyban (26). (".simbókot ma már 
csak a toknővájó cigány visel. 

No de mi most a bocskori'ól akarunk beszélni. Bizony a régi bocskoros világban 
jobb sora volt az embernek ! Akkor a belerakott sok szalonnától elrothadt a szűr ujja. 
Akkor kis ablakok voltak, de az asztal mindig rogyásig volt, most nagy, táblaüveges 
ablakot csináltatnak, az asztalra meg alig jut valami harapnivaló ! . . . 

A bocskor könnyű lábbeli volt. Később inkább a csordások, meg a kanászok visel- 
ték, mert azoknak sokat kell az állat után lólni-futni. 

A juhász helyett a kutya fut s juhászember a nehezebb csizmában is könnyen eláll- 
<logálhat. Úgy látszik, a bocskor előkelőbb polgárembereknek is rendes viselete volt. 
Erre mutat a bocákorcA neme.i elnevezés. 

A bocskorbőrnek a szélét hegyes vassal kilyukasztják, kibögdösik. A lyukakba szíjat 
húznak, fűznek, összeráncolják a bőrt, úgy, hogy az orra és sarka fölfele fordul, be- 
pördül. A bocskoron varrás nem volt. csak fűzés. 

A magyar ember bocskorának az orra karikás ; a tóté s a horváté hegyes. 

A lót a bőrre elül kél fülel vág s a hörl az ezekbe húzott szíjjal összeveszi, hogy a 
bocskor hegyes legyen. 

Ka[iosvárotl ismerkedtünk egy régi, bocskoros kanászszal. 





CITERÁK, FL'RldLYÁK, HOSSZÚ FUIIIIÍILYA ÉS DlUA. MEG EGY KULACS, im'.l 

Azt mondtuk neki, hogy a bocskor iilk;ilni;itl;in lábbeli lehet, hisz a kanásznak eső- 
ben, hóban, vizben kell járni, átázik a bocskor s belékehesedik a gazdája ! . . . 
— Hát igaz, hogy belefolyik a víz, de ki is folyik belőle, volt a válasz. 
Most érünk a hangszerekhez. Első : a furulya, a afuruglya» (.305). 



Mikor szombat este megyek a rózsámhoz. 
Megölel, megcsókol, én'meg furulyázom. 
De szeretném akkor azt az urat látni, 
.\ki velem versenyt merne furulyázni. 



Este későn furulyaszó hallatszik. 
Pásztor-gyerek panaszolja keservit. 
Sír. zokog a kis lurulya kezében. 
Mert elhagyta a haháj'a hűtelen. 

Nem búsulok, vígan szól már lurulyáni. 
Mert van nékem kökényszemű kis babám. 
Hogy fogjuk mi majd ezt a nag)- világol 

[szeretni, 
A galamb is tőlünk tanul, turbékolni, 

[csókolózni, szeretni. 

Nyári estén furulyaszó hallatszik, 
Pásztorfiú panaszolja keservit. 



Sír, zokog a kis furulya kezében. 
Hogy elhagytál, hogy "megcsaltál 
Ne verjen meg az isten ! 

Pásztorfiút halva lelték reggelre. 
Kis furulyát meghasadva nn-lielte, 
.\ddig fújta, míg a fája meghasadl. 
Míg a szive, szegény szíve. 
Bánatában megszakadt. 



Bujdosik a disznó 
Kilenc malacával, 
rtána a kanász 
Üres tarisznyával. 

Fújja furulyáját. 
Keserves nótáját, 
Hogirha meglelhetné 
Az ó kis falkáját. 



A pásztor a furuglyát úgy készíti, hogy bcdzu-íknak ágából a belel kitolja, az ág 
belsejét fúróval tágabbra fúrja s a furuglya felső nyílását bicsakkal szélesebbre «karétja». 

Furulyának csak az a fa alkalmas, amely egy évig a mestergerenda fölött vagy a 
padláson száradt. 



236 



Furiiglyál kc-szílonek még islenátkozta tüsUefííból is, 
lüskerózsa-lából, amelynek sok apró tüskéje van s kis 
piros hicákét terem (csipkerózsa terem rajta). 

Ennek a fáját nem lehet levegőn szárogatni, marha- 
giinaj közé teszik s abban szépen kiérik. 

A furuglyán az ujjaknak, billegtelésre, hat lyuk 
van. A lyukakat tüzes vassal sütik ki, meri fúrásban a 
vékony fa elrepedne. 

Ha már kézben van a tüzes vas. azzal a furuglyára 
díszítéseket is égetnek. Balaton vidéken már régen kitalál- 
ták így az úri tlivatú faégetést. 

A furuglya sípja a felső nyílásban, a furuglya felső 
végén van. 

Ezért a neve végről fnvc furuglya, vagy clőáipoA 
jiiriiglya (30fi). 

A sípos véget ék felének faragják, hogy jól a 
szájba álljon. 

A furuglya nyelvét a fagyöngy, gyoiiiholc bucká- 
jából faragják, mert a gycngy-buckc, a cócmhor. nem 
dagad meg, mint egyéb fa. 

A furuglya nyelve megnyálasodik ; ha a furuglya 
nem szól jól : bort, ecetet öntenek bele, hogy hangja 
megerősödjék. Egyéb fából készüli nyelv megdagadna s 
elhasítaná, szétnyomná a furuglya fejét. 

Az ilyen furuglyát ki.t furaglyának is nevezik. 
•■^M J.-^Sfff^ S Van ho.i.isú furuglya is. Ez olyan hosszú, hogyha 

JBP^ '^Biffi^B ülve fújják, a vége majdnem leér a földre (307). 
.*"^>^^. J^^^I^^H A hosszú furuglyának nincs olyan sivítós hangja, 

mint a kis furuglyának. Ila az ember belefúj, belcdör- 
inög, széj) csöndes, vastag hang gömbölyödik ki belőle. 
Tamás .József oroszhelyi kanász ugyanis azt mondja, 
hogy a furuglyába a levegőt, a dörmögést neki kell 
beleadni; ugy is lud luruglyázni, hogy nem dörmög. A furuglya sípol, fütyül ha fenn 
belefújnak s a lyukakat nem fogják be. 

Más muzsika csak olyan hincegő-hencegő embernek való, aki ugrál, láncol, lármáz 
mellette, — mondja a pásztor. Utóvégre a hosszú furuglya mellett is lehel láncolni, de csak 
olyan acsoszogós nólákat». 

A hosszú furuglya mellett az öregek tisztességesen elénekelgetnek, elbeszélgetnek. 
A betyárok is ilyen furuglya mellett szoktak volt mulatni, mert az nem hallatszott 
ki a pincéből. 

Egy-egy hosszú í'iiriiglya három-négy sukk hosszú; ha rövidebb, akkor nem adja ki 
a hangol, ha pedig hosszabb lenne, akkor meg leérne a földre. 
Hosszabb kezű embernek valamivel hosszabb furuglya kell. 

Régente nem igen volt «collslock». Nem is kellett, mert a három-négy áukkot 
kézzel is kimérhették. Egy láb ugyanis akkora, mini az embernek ökölbe fogott s kinyújtott 
hüvelykujjakkal egymás mellé tett két keze. A bodzafa ágát tehát így mérlek ki megfelelő 
hosszúságra. 

\ lyukakat szépen be kell osztani, elrendezni aszerint, hogy ahová vág az ujj». Tudni 
való, hogy ha az ember felülről fújja a furuglyát, akkor a szellő a felső lyukakat éri 
közelebb : ezek tehát áikítóáabb hangot adnak. 

A hosszú furuglyán csak öt lyuk van. Ahol belélújnak, az a £óilip-lik. 




a^^ 



ELÖSIPOS Fl'RUGI.Y.J 



237 



Megkérdeztük a keszthelyi kanásztól, hogy miért sütnek a ki>' funiglyára hal Ivuknl. 
a hosszúra pedig csak ötöt? Miért nem többet vagy kevesebbet? 

A kanász, mint a világ legtermészetesi-bb dolgát, megmagyarázta, liogy a kis 
furuglyára azért nem kell több lyukat égetni, mert arra nem fér rá több ujj, mint a két 
kéz három középső ujja. A hüvelyk-ujjakkal fogni kell a furulyát, a két kis-ujj pcfiig kiesik 
mellőle, lemarad róla, akilebb esiks. A hosszú furuglyára pedig azért nem kell több lyuk, 
mert azoknak alant kell lenni. Minél lejebb van a lyuk, annál mélyebb a hang. Már pedig 
a hosszú furuglyán szép mély h.ingokal akarnak kifújni. Már most, ha a kart kinyújtva, 
lenyújtjuk a lyukakhoz, akkor éppen öt lyukat tudunk befogni, mert a hüvelykujjakkal 
itt is a furuglyát tartjuk. .\ lejebb eső jobb kéznek az ujja lemarad a furuglyáról. 

.\ hosszú furuglya készítéséhez természetesen hosszabb és erósebb fúró kell. amivel 
az ág két végét fúrják be addig, míg a fúratok 
a középen találkoznak. 

A furuglyára egy kis fület faragnak s úgy 
akasztják a falra. A furuglya alsó része vastagabb, 
kiugróbb, az a fiiriiglya kürtje. Ez rajta a dísz. 
de meg azért is jó, hogy egykönnyen el ne 
repedjen. Ha ez mindamellett megtörténik s ha 
a repedés nem nagy, akkor a furuglyára állati 
belet húznak. (A furuglya fejére egy kis bőr- 
tasakot csinálnak, hogy az megvédje portól, 
piszoktól. Err.- is szoknak akasztót tenni.) 

Minden vidéknek akad egy-egy furuglya- 
kcszítö pásztora, akinek jó zenei hallása van. 
a fúvóhangszer lyukjait pontosan el tudja ren- 
dezni, hogy azon a skálát kifújhassák. A gyenes- 
diási csordás beszéli, hogy ó is készíttetett egy 
hosszú furulyát. Egy kila gabonát és egy pár 
fejelés csizmát adott érte. Egyszer odaadta köl- 
csön egy legénynek, hog}' lakodalomban furug- 
lyázhasson vele. A legény a falhoz támasztotta. iiosszt; Fim glya. cihTi 

Egy részeg vőfény fölkapta, azt gondolta, hogy 
bot és a cigány fejéhez vágta. A furuglya eltörött. Most is ott a cácrepc a ládában. . . . 

Mennyire szereti a pásztor az ó kedves holmijai I Még roncsait is megőrzi a láda 
fenekén '. 

k magyar zene kutatói a hosszú furuglyához értő öreg pásztorok körében sok ősi 
zamatú népdalt menthetnének meg. 

A batlyánhát-pusztai juhász számadó furulyázott nékünk ismeretlen gyönyörű búsongó 
dallamokat, amelyek nagyon hasonlítanak a kuruc-nótákhoz; egy-egy harcias, dacosabb nóta 
mellé a számadó lábbal összhangzóan dobbantott, ami a zenélésnek valami eredeti, különös 
ősi jelleget adott. 

A pásztoroknál otthonos a flóta is. vagy amint ók jobb magyar szóval mondják: az 
cldaláíp, vagy oldal-fiiruíjlya. 

Ez olyan, mint a furuglya, csak hosszabb s fújó lyukja, az oldalán van ; l'el-ú 
nyílását becsapolják, abba egy dugót lesznek, hogy a fúvott szellő az alább lévő lyukak 
felé haladjon. 

A flótát összerakható és szétszedhető három részben is csinálják, hogy a tarisznyá- 
ban jól megl'érhessen. 

Több kisebb-nagyobb fajtájú síp van: legkisebb a l'űzfa-síp, amit fiainak kés/il jálék- 
szerül a pásztor. 

Képünkön (305) egy dupla furulyát is látunk, uicl}iiek két ít.'le, uiinl a kétfejű sas 




2:ík 

(pedig ezl a madarat de kevéssé kedvelik c/.en a vidéken) össze van nőve. Az egyik felén 
négj' lyuk van. a másikon három. .\z egyik sor lyuk a jilszó, a másik sor a kiséró. 

A pászlorságnak s általában a népnek igen kedves hangszere a citera, ez az éles 
zengésű, kellemesen lármás húros hangszer. 

Balalonvidékén a citera alját és oldalait egy fából vésik ki s a formáját kikarétják; 
a peremekre azután rászabják a felsőrészt, amelyen hangárasztó két lyuk van. 

Ha a citera feje görbe s az oldala nem abból a fából készült, amelyből a feneke : a 
lát melegvízbe áztatják s úgy hajlítják rá a fejre. A húrt megfeszítő szegeket elvagdalt 
erősebb drótból készítik. A szegek fejét meghajtják s ebbe húzzák a húrokat. 

A citera l'el.ső lapján legelői van a kcttü : egy fokokra beosztott falemez, a hang- 
lajtorja. Ezen futnak végig a játszó húrok, amelyeken két oktávot játszhatnak. A húrok 
alaphangja g. Ha egy lúdtollal, balkéz felől, lenyomják a húrt s másik felől egy másik 
lúdtollal végighúzzák, akkor i7-hangot ad. Ha idébb, jobbra nyomják le, akkor /i-hangol 
ád, és így tovább. Mielőtt a J<c<ltíi választó vonalait, fokait leraknák, próbálgatják: hol 
kezdődik a másik hang? Minél inkább közeledünk a húr lenyomásával jobbra, annál 
magasabb lesz a hang és kisebb a fokoknak egymástól való távolsága. A négy húr 
mellett van kísérő húr is. 

Az úgynevezett hüggő.i húrt a pásztor maga készíti a birka bárzsingjából, nyelő gégé- 
jéből. Ennek egyik végét valahol szeggel megerősítik s a másik végét bal kézzel húzzák; 
a bárzsingot így összecsavargatják s a jobb kézzel végig húzogatják, hogy megnyúljon. 
Végül ezt a másik végét is megerősítik valahol, a húrt kifeszítik, s úgy szárad meg. 

.V birka végbeléből is csinálnak húrt. Más bél nem jó, mert vékony, könnyen szakad. 

A citera többi húrja acélból van. .\zokat boltban vásárolják. 

A húrokat a citerára felhúzzák, hang szerint c.^.ize.-izedik. vagy mint szakképzett 
zenész mondaná : stimmelik. 

Aki jól tud játszani, még sötétben is összeszedi a húrokat. 

A nép között sok citera-művész van, aki egyszer-kétszeri hallásra úgy eljátsza az 
új nótát, mint a cigány. 

A citera csak szoba-hangszer, ezt a pásztor csak télen veszi elő, mert magával nem 
liordozhatja. Citerához értő embernek nagy keleté van faluhelyt: kukoricafosztáskor, toll- 
fosztáskor a sarokban citerál, s leányok, legények jókedvű énekkel kisérik. 

A pásztorság kedves hangszere volt. hajdanában : a duda (308). 

Hogy is van csak, a régi, régi nóta : 

Ha megunja furulyáját 
Előveszi bórdudáját. 
Belefújja i)újál a birka bőrébe. 
Szélnek ereszti belőle. 

Idősebb pásztorok azt vallják, hogy az ő legénykorukban majd minden valamirevaló 
pásztornak volt dudája s bizony megesett, hogy dudaszó mellett mulatlak a csárdában, 
három nap, három éjjel. Lakodalmakban is a duda szóUott. Szép is volt az I Egymaga 
akkora neszt csinált, mint egy nagy banda. A nóta is hosszabb volt akkor : dudaszó 
mellé való ; ma, bezzeg, alighogy belékapnak a nóta elejébe, már ott a hátulja . . . 

Hajdanában, deleléskor a pásztor nótacsinálással foglalkozott. Kitalált valami pásztor- 
életre alkalmazott naiv szöveget s a dudát addig-addig fújta, billegette, szorongatta, míg 
zenét is szerzett hozzá. így termett az igazi népdal. 

Akik a magyar zene elemeit kutatják, először is a régi pásztorokat keressék föl 
sürgősen, ahol valóban népköltött melódiákat találhatnak még mindig igen nagy számmal. 

Természetesen, a dudát is maguk készítették. 

A bárányt, kecskét, kutyát tőmlyó-re megfejtették, ami azt jelenti, hogy egészben 
húzták le róla a bőrt anélkül, hogy elébb a hason felhasították volna. 






A birkn bóre nagy lelt volna du- 
.Jának. 

A kikészített l.őrl a hátuljánál és 
.iz elejénél gondosan bevarrták. A há- 
lidsó lyukra karikás bőrt tettek s 
ezt szc|i kockásán rávarrták. .\ bárány 
egyik lábára kerüli a l'uruglya hal 
lyukkal. Ez szólt, ezt billegettek. 
A másik lábra jött a hncjgő, az do- 
rc/iihclí szüntelen : a fél öl hosszú 
M\>. Ez felfelé állt. a vállnak tá- 
masztva. A harmadik lábra került 
a duda hőppentője. a höppögetó. 

Ebben egy nyelv volt. hogy rajta 
ne egyformán menjen ki a szellő, 
hanem olykor lökjön magán egyet. 
A negyedik lábon levő fújóba fújta 
'■' ''^^'"^ ''"'■' a dudás a aszuszl)). 

A duda börzsákját hóna alá fogta 
a pásztor s ha a zsákot tele fújta : szólt a duda ; a furiiglya fújása nélkül is beszélgetett. 
.\ lelcfújl dudát a hóna alatt nyomkodta, minél jobban nyomkodta, annál job- 
ban szólt. Ha apadt belőle a levegő, akkor ismét felfújta. Mulatság után a dudát bedobta 
az ágy alá s az ott tíz pei'cig is mirgetl-morgolt, míg ki nem takarodott belőle a szellő. 
A duda faalkat részeit is szépen díszítették és cin-öiitésekkel ékesítették föl. 
Van a nép kezén egy másik ősi hangszer is, amit szintén dudának neveznek a Hala- 
tonvidéken. 

Ez nem más. mint egy cserépfazék, amelynek száját disznóhólyaggal kötik be. A 
hólyag közepébe nádszálat erősítenek, amelyen a megnyálazott hüvelyk- és mutató-ujjal 
huzogatják. Bizonyos ügyesség kell hozzá, hogy e kezdetleges hangszerből a dudáló 
hangot ki tudják csalni. Ezt a dudát a regölő fiúk használják. 

A fiúk karácsony táján sorra járják a falu házait és a szomszédos falvakat, hogy jót 
kívánó énekeikkel egy-egy kis ajándékot szerezzenek. A regölés a Balatont övező megyék 
magyarságánál még mindig szokásos. 

A fiúk négyen járnak : egyiknél a duda, másiknál furulya, a harmadiknál láncos 
bot, a negyediknél csengő. (309) 

Ezekkel az instrumentumokkal kisérik az éneket. 
Az ajtón így szólnak be: 

— Be szabad-e jönni a regölőknek ? 

— Be! 

— Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Ezután egyhangú, bizonyos ősi ízű ének következik, ilyen szöveggel: 



Nem vagyunk mi rablók, 
Szent István szolgái, 
.Most jöttünk hideg útról 
Hideg mezejéről. 
Kifagyott kinek keze. 
Kinek hiba, 
Kinek l'úlc, farka, 
.laj nem tudjuk mit csináljunk. 
Nyomjuk-e vagy mondjuk? 
Haj regü rejteni, 
.\zi is megadhatja. 
Az a natfv l'risleii. 



Adjon az Úristen 
Knnek a gazdának 
Négy szép tehenet. 
Tejet, vajat eleget. 
Hadd süssenek rétest 
Szegény regösöknek. 
Haj regö rejtem 
Azt is megadhatja 
Az a nagy l'risten. 

Adjiiu az |ir-isteii 
Kiiiiek a ga/.dán.iU 



Csengős-pengös szekeret, 
Szekér mellé kereket, 
Kerék mellé lőcsökef. 
Lőcsök mellé vasszeget, 
Haj regö rejteni stb. 

Adjon az l risten 
Knnek a gazdának 
Négy szép ökröt. 
Két ■kisbérest. 
.\z egyik kisbéresnek 
Ai-aiiv osl<irriyi-le|. 



A másik kisbi^rcsnck H;ils/.áz akó újboit, Ki-I>.'lébi' rcjlso 

Arany üszlöke nyelet. Négyszáz akó pálinkái. Kert mellé kerítse 

Haj regö rejtem slli. Haj lecrö rejteni slh. Mint a ciea lai'kál. 

De még annál is jublian : 

Adjon az Lristen Ailjon az Iristen Mint a róka tarkát. 

Ennek a gazdának Knnek a gazdának 

Nyrdcszáz kereszI húzat Tíz szép kijárót, Ágyban fekszik a gazda, 

Hatszáz keieszi rozsot Meg kél ólat Ezer forint az oldalán 

Oszáz kereszt árpái. .\z e^'yikljöl kifnssanak Fele szegény regölöké. 

Négyszáz kereszt zaliot. A másikba befussanak, Fele a gazdáé. 

Haj regö rejteni slb. Haj regö rejtem stb. Haj roiro n^jleni 

A/J is M,.-;i.|l,MtÍH 

.Vdjon az Lristen Itten tudunk egy leányi \/ ;i ii:ii.'.\ I ri>lin ! 

Knnek a gazdának Kinek neve Hó'za, " Dicséri essék m .léziis 

Ötszáz akó óbort Az Isten meg se mentse Krisztus ! 

Térjünk be az ukclha is (310-314). 

A téli akol igen érdekes látnivaló. Hosszú épület kisebb ablakokkal, de kapui nagyok, 
hogy azokon a törtető nyáj mihamarabb átjuthasson, s a béres szekérrel is bejárhasson 
a kihordandó alomért. Ha a kaput nyitva hagyják, az ajtó-sráglával rekeszlik vissza 
a birkákat. 

Az akol akkor legjobb, ha mennyezete bolthajtásos, mert a gerendás akol padlása 
felülről meghűl, az akol meleg levegője, a sok gőz ott párává csapódik le, a melegség a 
húvösséggcl összccsallakozik, s a sok gőztől megvizesedik a padlás : a víz rácsöpög a 
birkákra s pusztítja a gyapjút. 

A keszthelyi gróf Festelics-urodalom felsömajori akolja különösen nevezetes építési 
példa. Talán három sincs ilyen az országban. Egy széltében 1500 birkát le lehet benne 
elletni. Belefér tehát 3000 állat, ami pedig sok helyet kíván ; az épület bolthajtásos, a 
mesteri ívek hosszan sorakozó kölábon, oszlopokon nyugosznak ; külön-külön rekesztésben 
állanak az öreg anyák, a tokló-nöstények, az elóhasí nőslények, a kosok, az öreg ürük, 
a tokló ürük, a meddők. 

A falak mentén fél etetők, .izimplci etetők, a falmellékek ; középen kellős és kerek 
etetők állanak. A dupla etetők kec.ikelába.Hik avagy talpa.uik lehelnek. A szimpla etető 
elé csak egy sor birka állhat, míg a többit köröskörül állhatják. Az etető közepébe 
hányják a szénái, a takarmányt, amit a birkák onnan az elctő-fcgak, a rácsok közül 
kihúzkodnak. Az etetők alján van a vályú, amibe az abrakot teszik. 

A padlásról kötélen lóg le a .\ózó kalicka. Ebben áll a só, arait a birkák nagy élve- 
zetlel nyalogatnak. Vannak még talpa.) kalickúk is, amelyek a földön állanak. Ujabban, 
mióla nem kősót, hanem marhasót adnak az állatnak, inkább a talpas kalickál használják. 

Az akolban az állatok szétválasztására a .sráijla szolgál (314). Ezt vesszőből fonják 
a birkák részére ; kosoknak azonban erősebb deszkasrágla kell, mert a vesszősráglál 
hamar elpusztítanák. Sok helyt a birkák saraglájál is deszkából készítik, mert a vessző- 
saraglyára a kis bárány rákapaszkodik, s kitörheti a lábát. 

A saraglya nem lehet olyan hosszú, egy darab, mini az akol egész szélessége, meri 
így nem rakhatnák könnyen ide-oda, meg sok helyet is foglalna el. Ezért több s rövidebb 
saraglyál készítenek. Ezeknek lehal valami támaszték kell, hogy hosszúságukban egymás 
mellé, egymásután téve megállhassanak. Erre szolgálnak a .\zógafdk. 

A szimpla .izögafa a fal mellett áll. (isak kél szára van, mert csak a falból ellen- 
kező irányban haladható egy saraglyál taszítanak bele. 

A dupla Azógafák az akol középső részén állanak. Három karjuk két aköztn alkut, 
mert jobbra és balra futó kél saraglyál kell összecsalolnia. 

A sarokszeglel szógafa, szög alatt futó három-négy .saroglyát tart, amelyek csomóra 
kerülnek össze a szógafánál. 

Az akolban látjuk még a billegező cői'eket is, amelyen a birkák fülébe az cllc^- 
jelet. a .icreghélyeget, vagy az éi'.izániaiipkét metszik be. 

Matonyay Dezső: A mayyar nép múvévzetf. íll. *'' 





KESZTHELY-FELSÖMAJORI BIRKAAKOL. (3101 



m^^ ^..- 






r'yi- M 'i^" 


> 


i 



A VONYAHCI HIRKAAKOI. '.Ili 




VKONYI TOBAN-TANYAS (SZARNYEKI. <-ó\2i 



Az akol egész berendezését az ügyes fúró-faragó juhászok készítik el. 

Az ne is legyen juhász, akinek akoljába az uradalmi bognárnak kell az ilyesmit 
megkészíteni, ahogyan ne is menjen férjhez az olyan leány, aki nem tudná az ura ruhá- 
ját megfoltozni. — mondja a juhász. 

Az etetőknek, saraglyáknak, sózókalickáknak, szógafáknak is sok változata van. a 
melyek mind a pászturság elmésségét. ügjességét dicsérik. 

Az akolban van egy ágy, is, valami rossz bundával. Ezen fekszik a juhász, aki 
éjjel-nappal a birkái mellett tartózkodik s csak akkor hagyja el azokat, ha családjához 
bemegyen étkezni. 

A falon egy-egy pislogó mécses. Ámbár már az akiokba is bevonul a kultúra, mert 
a keszthelyi gazdasági akadémia aklaiba már villám-világítást vezettek be. 

Az akiil padozatán szalma alom. Ezt egy évben kétszer hordják ki, mert arra 
hcgyózlíitják a birkái, hogy az alomból jó trágya váljék. 







jS 


^^f^^ ^ 


1 


—.,,,, . 1 


miymtMmmiimniniHlUUk 


} 


■1í 


i 






1 



BKhEMJE^bí 



Balról .iliiDla. talpasetelö. Uclűl •Minipla. elelö. Jobbról kecskelábas .dupla» eleló. A kőzcpcii .kerek' cMö. Elótle 
' '^ balról n billegőin cövek, balról a talpas sózó kalirka. 



244 




A nyári akol egyszerűbb. Padlása nincs. .Soknak oldala 
sincs, alacsony sövi'inynyol, tüskével van bekerilve, hogy 
az állal éppen csak ki ne mehessen belólc. A nyári aklon 
nagy deszka kapuk sincsenek. A kapuba egy Mágiát húz- 
nak, s ez lartózlalja vissza a birkát (314). A nyári akolba 
etetőket nem állítanak be. A takarmányt az akol közepére 
ku[)acokba rakják, vagy a fal melle í^zórják a földre, az 
alomra. 

Az akol a vándorok éjjeli menedékhelye. A falukat járó 
mesterlegény, meg a koldusnép az akolban kap szállást. Van 
olyan kéregető elhagyott ember, aki egész életében akolban hál. 
A megszálló munkakönyvét, írását este elveszik s reg- 
gelre visszaadják. 

Az akolban nincs sok érték. Oda bátran beereszthetik 
A (isnAiii.A)). Cilii az utast, nem úgy mint a lóistállóba, ahol lószerszámot 

emelhetne el, s elköthetné a loval. A birka bégetne, azt 
nem tudja elhajtani. Az átvonuló katonaság is jobbára akolban kap szállást. 

A magyar ember eszejárására jellemző az egyik jidiászszal folylalott beszélgetésünk. 
Kérdeztük mit nevel a fiából.' 

— Papot, válaszolta. 

— Miért? 

— Mert az a legnagyobb úr I 

— Hogy, hogy?? 

— Azért, meri a birkaakolban hált már minden ember, katonaliszt, gróf is, de pap 
még soha ! 

Szóljunk most a bii karo^'á-Mcl és az álhilck jelzé.^cről. 

Hóleeste ulán a birkanyájat beterelik a téli akolba, ahol puha almon éli gond- 
talan éleiét. 

Azokat a birkákat, amelyek két évesek már elmultak, a kos alá eresztik, úgy, hogy 
mire a birka a téli akolba kerül, már anyai örömöknek néz elébe, vagyis, beszéljünk 

magyarán, ha.\ü.s le.^z. 
^^^^^^^K> ; Az anyabirka huszonegy hétig 

^^^^^^HP' hordja a bárányt s a gazdaság úgy 

^^^^B^^^ igazítja a dolgot, hogy az elles 

B^Ip ^i^altfflHfBSk. decemberre vagy mán-insra essék. 

W&í ■ '■ 'vfeüT *"i^tv?*S®k Jómódú urodalmakban, ahol eleség 

1* ^' jB van bőven, ott decemberben elletnek, 

L - • -■ r^l m ^^^' liofíy ^ l^'s bárányok tavaszra 

^ ""^^ -í*5^«ÉÍ^B m már megerősödve mehetnek a le- 

gelőre. Olyan gazdánál azonban, a 
kinél a birka télen akoplalóban)) van. 
a báránykák megérkezését márciusra 
dirigálják, meri az anya az új füvön 
jobb eleséget talál, s így csemetéjét 
jobban nevelheti. 

A birka-mama az akol alomján hozza 
világra kisdedéi. Az elles az egész 
akolban három-négy hét alatt meg- 
történik, de addig mindegyre hallani 
az akolban a megszületett kis bárány 
BinKA És uÁRÁNYA NYAKiKK.N ROVÁSSAL, ui..! czéma vékouyságú bégetését, líjáódt. 




mmB 



rx 




} 




♦ n i f II A ^ 
Ilii U - ui 
i<^/ '< II l> '1 i> 

éM t . « » If I it ; 

11 fti t« ti u ti H 

»ill ii II 4k ff 7? 

• I II li ia «« ' 4* 

II ^^ ^^ ••«« il té 



»-%»IIW\>««',flfl 
\ I ti n I f t *9e^tj> 



-iWíí 



BOV.ÍSOK, bIrÁNYSZOKTATÓK. 



246 

Mihelvt mogszületell a kis bárány, a birka fölemelkedik és végignyalja ; az meg 
sietve keresi a tápláló anyai emlőt, a cóöcáőí. 

Már most egy akolban száz és száz bárányka szaladgál. A jó ellető juhász ki tudja 
jié^jii a bárány fejéről, hogy melyik anyának a fia, ha háromszáz birka ellik is. Nannak 
azonban rcóózióinerefú emberek, akik nem értenek ilyesmihez. Ha jóismerelű is a 
juhász, idegen segítsége van, aki nem ismerheti meg az anyát és a fiát. Ezt pedig kell 
ismerni, mert sok birka nem szereli a gyermekét, mihelyt kielli, elszalad tőle, ott hagyja, 
nem vádolja el. A birkában nincs meg az önfeláldozó anyai szeretet. Tunyán, egykedvűen 
nézi, ha gyermekét elviszik melőlle. Sok birkának a szopáslól csiklandós a csöcse, külö- 
nösen ha először ellett. A birkának szokása, hogy elles után a másik bárányát is megnyalja 
s ilyenkor a megnyalt bárány anyja nem szívesen vádolja a kicsit, úgy olt hagyja, hogy az 
ember meg se találja, félre megy. Csak nagy kcrc^é.<> után találják meg. 

A legtöbb birka aznap elvádolja a fiát, de vau olyan is, amelyik két hét után elpártol 
tölc, különösen ahol nincs megfelelő eleség, ahol a birkának nincs leje s a «bárány elhúzza*. 

Ha a birka nem szereli magzatját, akkor külön ketrecbe zárják vele, hogy ne mene- 
külhessen tőle. Evégett rekesztőt, sráglát állítanak a fal elé. Azután lécből készült köz- 
rekeszlő sráglákból bárány vádoltató ketreceket választanak el. Ezeknek kis térségen 
kell lenni, hogy a birka ne pörgölődhessék. Ha a birka pörgölődnék, akkor a bárány megint 
csak nem juthatna csöcshöz. A makrancosabb, goromba birka fejét becsiptetik a srágla 
fokai közé. így kénytelen eltűrni, hogy szopjék a báránya. 

Látjuk tehát, a juhásznak tudni kell mindig, hogy esetleg melyik bárányi melyik bir- 
kával kell összerekeszteni, vagyis, hogy melyik báránynak melyik az anyja?. . . 

Ezért a juhász ráérő idejében apró jelvényeket, hátányxíoktatókaí farag, amelyeknek 
pásztornyelvcn í-cí'cí.í a neve. (315—17) 

A rovás valamely tárgynak kisebbített ulánzala. A juhász mindegyik rovásból két 
darabot farag, amelyek közöl a bárány nyakára szánt darab rendszerint kisebb. A rovásokba 
zsinórt húz. .\mikor a kis bárány megszületik, az egyik rovást ennek a nyakára köti, a 
másikat meg az anyjáéra. 

Mindenik birkára más-más alakú rovás jön. 

Az egyikre, például, egy juhászkampó, a másikéra kobak, a harmadikéra imádságos- 
könyv, a negyedikére csutora, stb. 

A. rovásról tudjuk, hogy melyik báránynak melyik az anyja. 

Nagy urodalomban egy nap is sok birka ellik, ezért rovásból 100 — 150 párnak is 
kell felfűzve állani az akolban. 

.\ rovások faragásánál is láthatjuk a magyar pásztor rendkívüli ügyességét, meg- 
figyelő kc[)ességét és formaérzékéi. 

.\ rovások a háztartási, gazdasági eszközök kicsinyített másai. (316, 317) Egy-egy 
felfűzött rovásgyűjteményben ott látjuk az illető gazdaság s a falu jellegzetes, típusos tár- 
gyait, mint ezt már könyvünk elején említettük. Említsük meg azt is. hogy a rovás 
három-négy hétig lóg az állat nyakán. 

A rovást némely helyt apró fatáblákkal helyettesítik (318) amelyekre számokat 
írnak. Ezek a táblák azonban nem olyan célszerűek, mert kutatni kell rajtuk az apróbb 
számokat, míg a rovást már tíz lépésről is meg tudjuk külömböztelni. 

.\ rovás aligha megy ki a szokásból, mert az újszülött nyakára kell valami 
niegkülömböztelő jelt tenni még akkor is, ha a birkákat hillegölik. 

X billegölés, bélyegezés úgy történik, hogy a számmal ellátott vasbélyegzót olvasz- 
tott szurokba mártják s azt a birka pofájára és a bárány farára vagy vállára nyomják. 

Ezt a jelzést sok uraság azért szereti, mert a birkái akkor is megtudja külömböztelni, 
ha fekszik. Ilyenkor a rovást ugyanis nem látjuk. 

A szurkolás azonban dolgot szaporít, mert hozzá három ember is kell, akik közül 
az egyik fogja a birkát, a másik hillegőli, a harmadik meg a parazsat és rajta a szurkol 



2i7 

viszi utánuk, időközönkinl nádszállal fújva a parazsat, hogy el ne aludjék s a szurok meg 
ne hűljön. Az újszülött állatra azomhan, iegalábli egy napig, mégis csak koU rovás, mert 
a bárány elles után tnyálass. Míg meg nem szárad, szurkolni nem leltet. 

A rovások felfűzve, koszorúban, olt lógnak az akol oszlopain vagy fönt henteregnek a 
padláson. 

.\z anya később szépon összeszokik a bárányával. Egymás hangját a sok ezer Ijirka 
közöl megismerik úgy, ahogyan az ember megismeri egymás iiangját. 

Van a jclzé.inek egyébb módja is. 

A bárány öt hónapig szopja az anyját, akkur elválasztják tőle s külön akolba zárják. 



r 




# 










■H 


^ 




-' 


1 


ÍfcBfc«P^ '^m^^ ^^-'■'^^^^•"•4 


1 


1 


P'^^'^rPQs iP'^^iCl^ 


^B 


LU1MlMaMlgfcW.WiTi 1 1 '"'"'^d^^l 


^1 


j^RS^T^^^ ■ .áí^Hi 



ROVÁS 1-ATABLABOL. (318) 



A nőstény állal neve egyéves koráig nőstény bárány, kétévesig nőstény tokló. .Vzután 
lesz anyabirka. A hím állat ugyanígy : kosbárány, kostokió és hágaló kos, vagy öreg kos. 

Ha sok kosbárány szülelik, akkor a fölöslegeseket kiherélik, kinicl.\zik. Ezek az ;//7/A-. 

A nőstény és kosbárány farkát lenyírják, azokat kiutazzuk: az ürübárányél meghagy- 
ják, A legelőn az ürü hordozza, vezeti a fókát. .\rra leszik a kolompot, mert erősebb, 
jobban birja. 

Kora tavaszszal, mihelyt harapni valót találhat az állat, a nyájakat kihajtják a legelőre. 

.\ legelőre külön fokában hajtják ki a különnemű és ellérő kom állatokat. Ezek 
összekeveredhetnek, ezért megkülömböztetésük végett külömböző jelzéseket kapnak. 

A kis bárányok fülébe tetoválják a születésük évszámát. 

Bolti fekete porból és spirituszból festéket csinálnak; egy kézi gépecakébe, a teto- 
váló ollóba belerakják a s/.ámokat, amelyeket bekennek a fekete por föstékével, azután 



a bárány fülébe nyomják a .itelmer-l. így azután mindig tudják, hogy háiujheli az állat, 
mikor érik meg kimuslrálásra, a vágóhíd alá. 

Az ilyenforma jelzés nem célszerű, meri a birkákat nagy fáradsággal kell összefogdosni, 
hogy a fül^l megnézhessék. Ezért a juhász jobb szereli, ha a birkái csipkére billegölik. 
Ez azt jelent, hogy a birka füléből egy-egy darabkái kimetszenek. .\ külömböző helyen 
teljesített kicsipkézés más más ével jelent. 

.\ csipkézés alatt az állal nem sokat szenved, mert nem húsos a l'üle. Olyik birka 
elhökkenti magát ugyan, de hál ez is csak olyan kényeskedés 1 Ha a kos kétéves elmúlik, 
születési évének számát apró vas számokkal a szarvára égetik. A kosokat szülelésük 
sorrendjében jegyzékbe írják. Ennek sorszáma is rákerül a szarvra. A ráégelés is azért 
történik, hogy már messziről láthassák a számokat. Amelyik kosnak nincsen szarva, az a 
hiiga ko.i : ilyennek a nyakába erős zsinegre, pórázmadzagra, amilyennel a régi világban a 
pandúrok kötöztek, kis faláblácskát akasztanak s azon viseli a számát. 

Sok helyt minden birka kap sorszámol is. Azt is a fülébe tetoválják. Amikor a bá- 
rány megszületik, nyakába a rovás helyett kis faláblácskát ka[). Erre rásülik az anyja 
fülében levő számot, amit kéthónapos korában az ő fülébe is belelovalnak. Kétéves ko- 
rában azután ö is jegyzékbe kerül, ennek a következő számát kapja, a füle .szélére vagy 
közepébe. Az ilyen kis táblácskák faragásánál is megnyilvánul a i)ásztor művészele. 

\'an azután a juhnak még egy jelzése. Ez a .^cregbillcg, majcrbilleg, mely az 
évszámot feltüntető fülnek ellenkezőjén van. A seregbilleg is egy vagy több csipke, eset- 
leg más alakú kimetszér-. A seregbillegel az állatok kétéves korban kapják, amikor a 
gyapjú minősége szerint osztályozzák őket és mini külön-külön fókát más-más juhász 
őrizetére bízzák. 

A keszthelyi urodalomban a gyapjú hosszúsága, faja és minősége szerint négy osz- 
tályzatú nyáj van, amelyeket egyes, kellős, hármas, négyes nyájnak neveznek. Már most 
pl. az egyes és négyes fókát kihajtják a közös legelőre, erdőre. Ilyenkor megtörténik, hogy 
egyik birka átfut a másik nyájba, vagy hogy összekavarodik a két fóka egészen, már most 
a sok egyforma állal közül hogyan ismernék meg a pásztorok, hogy melyik birkái osz- 
tották be az ő keze alá? A seregbilleg azonban mindent eligazít. 

A felsőmajori juhász tudja, hogy az ő birkája fülén kél csipke van. 

.\z újmajori pásztor pedig tudja, hogy az ö birkái csak egy csipkét viselnek. Így 
tehát könnyen megy a szétválogatás. 

A hillcgőléMiél eddig a birkái kelten fogták. \ fülét rátették a sráglára, vagy a 
billegölő cövekre s ott csipkézték, lyukasztották ki az ülővassal. Ma már ehelyett köny- 
nyen kezelhető ollót használnak. 

A birkákat himlő ellen be szokták oltani. .\ keszthelyi urodalomban öl birkát min- 
dig az oltástól származott himlőben tartanak, hogy oltó anyag legyen kéznél. Nehogy egy 
birkái kétszer oltsanak be, a már beoltott állat bal fülének közepéi kilyukasztják. 

.\ pásztorok az elletésnél, kurtázásnál, a herélésnél, a tetoválásnál, a csi[)kézésnél, 
az oltásnál is, állalorvosi ügyességgel, önállóan működnek igen nagy gyakorlottsággal s 
ilyenkor látszik, mennyire tudja szerelni állalját a magyar pásztor I 

Van azonban rc\>á.t. másfajta is. Az, amelyikről a nóta szól : 

Ha bemegyek a gyenesi csárdába, 
Eszein, iszom kedvem szerint rovásra. 
Elégséges hitelem van ott nékem, 
.Meglizcteni, becsületem nem sérteni. 

Régente nem járt minden gyerek iskolába. Nem volt általános lankötelezellség. 
Hiszen, néhány száz év elölt püspök is volt olyan, aki nem tudott írni. Hogyan ludoll 
volna a pásztor? 

Most egy harmadik cikolá.i gyereknek több tudása van, miíil régen egy-egy érdemes 
öreg tiszttartónak. 



249 

A pás/loriiiik nem is volt víilami nagy szüksége az írAsra. A nyájai a/.onhan szám- 
ban kelleti tartania mégis : Ha a számadó beszegödöll az urasághoz, vagy a bojtár a 
számadóhoz, a nyájat átolvaslak a kezére. Ahány birkái áladlak neki, annyiról minden 
|)ercben le is kellett számolnia. Valamikor az egész somogyi Eszterházy hercegségi daini- 
niiinihan egy s/ámadó volt rsak. 

Tudjuk, hogy az egyik Eszterházy Bécsben fogadolt valamelyik külországi nagy 
úrral, hogy a herceg uradalmában löbb juhászkutya van, mini ahány birka legel annak 
az idegen nagy úrnak a birtokain. A herceg persze megnyerte a fogadást. 

Már most elgondolhatjuk, hogy egy ilyen nagy urodalom számadójának hány bojtárja 
van s ezek mily temérdek birkái őrizgetnek I . . . 

Mikép tudná mindezt fejből, kívülről a gazdatiszt és a számadó? írni nem tudott 
sem a derék számadó, sem a jóravaló bojtár. Mikép jegyezték fel hát az átadott birkák 
számát? Úgy, hogy felrótták a /cVüj/u. 

A rovás egy hosszabb négylapú fapálca, amelyre késsel vonásokat metszenek be, 
rOTásokal rónak föl. 

E / vonás egy állatot, az V ötöl, a X tizet jelent. Kél vonás // egészen egymás 
mellett : százat. Az egyeseket egymástól távolabb rójják. 

A kiolvasás új évkor vagy szent György napján történik. A számadó sokféle állatot 
vesz át : kosokai, anyabirkákal. előhasi nőstényeket, tokiókost, ürübárányt, szóval minden- 
nemű és korú jószágot. Tudjuk már, hogy ezeket az állatokat a kosos, az anyás, az ürüs, 
a bárányos, meg a többi pásztor külön őrzi. 

.\z uraság vagy a gazdaliszt a különféle állatokat a rovás más-más lapjára rójja 
föl. Mivel négynél többféle állat van, lehal löbb rovás pálcát kell faragni. 

Az állatok rováslapját ötletszerűen kitalált jelekkel különböztetik meg. Például : a 
rovás elején a rézsútos / vonás kosokat jelent ; az ilyen alakú T rovás anyabirkát. 

Úgy az uraságnak, mint a számadónak teljesen egyforma rovás marad a birtokában, 
mert amikor rónak, a két egyenlő vastagságú pálcái egymás mellé szorítják s a késsel 
mindkeltő lapját egyszerre metszik be. 

Ezután a számadó az ő egyes bojtárai részére hasonló rovásokat készíttet, azok szeme 
előtt fölrójja a kezükre adott állatok számát. 

Ha a birkában «pusztulásB van. az elhullott állatot a bojtár megfejti, a bőrét föl- 
teríti az akol padlására, míg megjön a számadó. Ilyenkor azután egy bemetszést mind a 
két rovásról lefaragnak. 

Ha az uraság vágatja le a birkái, akkor egy bemetszést piros festékkel kennek be. 

Ahány birkát eladnak, annyi bemetszést festenek be tintával. 

.\ bojtár száz birkáját felróhatnak pl. egyszerűen így: //. 

Ilyen rovás mellett azonban bajos lenne a nyájból kimaradt állatot feltüntetni. 
Ezért 20- 3U, egyet jelentő bemetszést is tesznek. 

Ha ennél is löbb birka pusztul, akkor az egyik X jelzést felváltják egyesekre, 
vagyis azt lefaragják s helyébe V és //// jelzést metszenek föl, vagy pedig kilenc egyes vonalat. 

A községi kanász és csordás elé sok házból jár ki állal s ö valamennyi után pénzt, 
kenyerei s egyéb ilyen járandóságot kap. 

Ezek a pásztorok is rováson tartják nyilván, hogy melyik há/búl hány darab állatol 
hajtanak ki, s melyek után rótták le már a bért. 

A pásztor a kisbíróval, leginkább nagypéntek táján jár házról-házra, mert legnagyobb 
ünnepe : a húsvét előtt egyúttal alk.ilom is van, egy kis liszt, tojás, vaj összeszedésére. 

A kisbíró jelenléte : a rovásnak hitelesítése. 

A pásztor a f.iln mindkét utcasora, azaz minden utca sorai részére külön rováslapot 
farag. Az egyes házsorokat különféle jellel jelöli. A hosszú-utca keleti sorát a rováson ez 
a jel ~|, .1 nyugati sorát pedig ilyen jel l_ mutatja. 

I'.cmennek az első házba, ahol megtudják, hogy kit disznót h.iilaiiak ki. lízl feh-ójj.i 



'250 

ii kanász. Ulána pontot szúr a rovásba, hogy az egyik házal a másiktól elválassza. Ez- 
után bemennek a másik gazdához. Ha ez malacot is hajt ki, akkor ez csak fele hosszú 
bemetszést kap. A rováson tehát ezek a jelek visszafelé olvasva : 



I - 11 ■ ill • IX ■ III • V • II K 



azt jelentik, hogy a kanizsai utca fölső sorának első házából jár ki kél disznó, a második- 
ból öl. a harmadikból három, a negyedikből tizenegy disznó, az ötödikből két disznó és 
egy malac, a hatodikból kél malac, a hetedikből egy disznó. 

Ha a cocát megölik s a pásztort illendő módon kielégítették, akkor a rováson ki- 
olvassa az illető házal s lefaragja a bemetszést. 

A rovást otthon jól elzárják, hogy a gyerek el ne hordja, játszani. 

Ha a pásztornak nincs pénze, akkor egy-egy félliler bort hitelben iszik a korcsmában. 
Majd kiűzeti, ha megkapja a konvenciót ! Nehogy a korcsmáros krétája duplán mutassa 
az adósságot, a pásztor rovást nyit. Egy kis faágai kétfelé elhaslt, s ezekre felmelszi a 
megivott félliterek számát. Az egyik fél ágat a korcsmáros őrzi, a másikat a pásztor. 
,\em tudja azl egyik sem meghamisítani. Többet ér mint a kettős könyvvitel, mert a 
főkönyvben vakarhatnak, javíthatnak, abba beleírhatnak valamit a könyvelő tudtán kívül, 
de a rovásokon közös megegyezés nélkül változás nem eshetik. Az ilyen korcsmáros- 
rovások teremtették meg a közmondást : aSok vjm már a rováson !» 

A rovásnak gondosabb alakja a fejes rovás. Ezt vastagabb fából készítik s két félre 
hasítják szél. 

Mikor rónak, akkor a kisebbik részt a nagyobbá illesztik. 

A rovásokat a pásztorok csínnal készítik. Nem elégszenek meg holmi dirib-darab 
Iával, hanem a pálcákat gondosan lesimítják s a bemetszésekel pontos, szabályos vona- 
lakkal végzik. 

A rovást a balkézben tartják s arra jobbkézzel rónak jobbról-balra, vagyis vissza. 
felé. Az ősnépek is így rótták az írást. Mikor a papirost feltalálták, akkor annyira kezük- 
ben volt a visszafelé rovás, hogy az írást is visszafelé végezték. 

Az érccel is tud bánni a pásztor. Ilyen munka a cinezéó. 

\ pásztor a karikás és kés nyelét, a bot, balta, a fokos szárát nagyon szereti cinönté- 
sekkel díszíteni. 

A karikásba, a disznóagyarba a csírt, a bizsókba a pengét úgy erősíti meg, hogy 
azok tövét, lyukát cinnel önti tele. 

A csír és a penge alatt pedig, a megerősítésére szánt cinezés díszítésként folytatódik. 

A karikás és bizsók nyelébe szívalakot, háromsarkot, rozmaringot, ablakalakot, leve- 
lel mélyítenek s metélnek késsel. 

.V bemetszett árkocskákat alá metszik, oldalvást, hogy a beleönlendő cinnek nagyobb 
tartalékja legyen, hogy ki ne dagadjon, ki ne essék. 

A beöntendö tárgy körül kártyapapirost csavarnak és ezt jól körül is kötik úgy, 
hogy a ki nem metélt részekhez erősen oda tapadjon s így a cin csakis a kimelélt ré- 
szekbe hatoljon. 

A boltban vett cint apróra összevagdalják, serpenyőben vagy kanálban megolvasztják. 
.\ cin rotyog, pöffcdez, föcsög, ugrál. Ezért a pásztor azt a kezét, melylyel a cinezendő 
tárgyat lógja, kapcariihával, köténnyel beköli s azután a cint a papír közé önti. A' lái'gyal 
az asztalra, a földre ütögeti, jz.iőc.ikcli, hogy a papír alatt, szépen elfusson a citi. .\ forró 
ércet bátran beöntheti, az nem gyújtja meg a papírt, csak kissé megpörköli. A cin ugyanis 
rögtön meghűl, megalszik, mint a tej. Ezután a papírt leveszik, a cint reszelővel, üveg- 
cseréppel lesimítják, szép fényes lesz, ragyog ! 

Mindenféle időben nem lehet önteni. Csak szép tiszta napos időben, mert a pásztor 
az ilyes munkál is a szabad ég alatt végzi cl. 



251 

Vigyáznak, hog-y sok díszítés ne jusson a nyélre, s hogy a díszítések árkai mélyek 
ne legyenek, mert nehéz lenne a nyél. húzna az eleje. 

Ólom az ilyen munkára nem jó. mert nehéz és megfogja a kezet. 

A juhász ünnepnap olyan birkafogót is hord, amelynek kampója cinből vagy réz- 
ből van. Van olyan bot is. amelyen kézbeillő ércbuzogány fénylik, kukoricaszem nagyságú, 
laposabb atoUakkab. 

A magyar ember kedves kézbelije volt a foka. A magyar viselet csak akkor volt 
teljes, ha nemcsak zsinóros ruhát, sarkantyús, ráncos csizmát, hanem fokost is hordott 
az illető. Külföldi írók, akik hazánkról megemlékeznek, a világért sem feledkeznének meg 
a fokus megénekelé-séről, a gályáról, a gulyásról, csárdáról, s így olvashatjuk az alapos 
külföldi úlleíróktól. hogy Magyarországon a csárda vágtat a tüzes gulyáson, amely kezében 
villogó gályával hadonász. 

A kézbeliekel a pásztorok megöntik maguk, akárcsak a harangöntő. 

A íárgy két felél kifaragják iharfából vagy más puhafából, ami az érc gőzeit 
könnyen átereszti. A formát könnyű homokos agyagba megmintázzák vagy a már egyszer 
meglévő tárgyat kél felével ebbe belenyomják. A formákon tölcsért hagynak a beleöntésnek. 

A forma kél részét faszegekkel összeerősítik, a nyílásokai sárral belapasztják, s a 
formákat egymáshoz szorítva, átkötik. 

Ezután beleöntik a forró ércet, amely egy negyed óra multán meghűl. 

A tárgyat simára reszelik, surlóval megfényesítik s az ónkampót vagy ónfokost 
késsel kicifrálják. 

A kampót és a fokost vagy köpü.íen vagy pedig külön öntéssel erősítik a nyélre, 
amelyet félszárig szintén kimelélnek és cinnel kiöntenek. A nyelet azért díszítik csak fél- 
szárig, mert alsó része a sár inialt amúgy is «eldíszlelenkednék)). 

Az ónt hamar meg lehet olvasztani. A rézhez azonban igen nagy meleg kell, az szabad 
tűznél, amolyan kis pásztorlűznél nem olvad meg. Ezért a pásztor földben, a pariban 
katlant, bemélyedést váj. jó tüzet rak benne s lámadéknak követ lesz elejbe, hogy a 
melegei megrekessze. A katlan nyílása fölött kéménylyukat vág. hogy a tűznek huzatja 
legyen s a füst ott kimehessen. A rezet jó erős edényben félnapig is olvasztja nagy türe- 
lemmel, míg a formába öntheti. 

Tud a magyar pásztor, ott a gyönyörű Balaton-vidékén, még egyéb munkát is. Pél- 
dául: fakéreghől. 

Régente nem volt annyi kút a legelőkön, mint most. Ezért a |)ásztornak a távolabb 
fekvő hűs források vizét kelleti megkeresni ; legelők sokkal nagyobbak voltak ; a falu, a 
major, a csárda kútja nem esett olyan közel az őrzéshez. A pásztor a forrás körülelél 
mindig rendben tartja ma is ; a forrás köré vesszőből kerítést font. hogy a szél a szemelet 
bele ne sodorhassa s az állat bele ne taposhasson. 

A forrásnál gondoskodni kell ivóeszközről. Ezt a pásztor igen egyszerű módon készíti 
meg. Ha a hársfa vagy szilfa fiatal héját egy rovar megszúrja, vagy ha az ember meg- 
sérti, például a törzsről ágat metsz le, azon a helyen a fa kiforrad, kifcrácác.iul : ott egy 
huh, kónifck. hőgyek. höcck női. A fákon gyöngy,'! rág-, fagyöngycsomó is szokott nőni. 
Ez a fának neícndéke. amely palántolá.i. plántálás nélkül is megnő : a faágon egyszerre 
csak olyan dudorodás támad, mini a gesztenye mikor ered s négy-öl év multán nagy bub 
lesz belőle : ebből nő ki a fagyöngy sok ága. Ha a fa lavaszszal lében van, a pásztor 
ezeket a búbokat a tövében éles késsel megkeríti, a bub héját egy kissé megveregeti 
s egy vésőforma késsel, nagy vigyázat melleit lassan lefeszíti, hogy el ne hasadjon. Úgy 
kell vigyázni, mint mikor az ember a birkát fejti. A bub kérge így szépen leválik, mint 
a főtt tojás héja. 

A kéreg alakja félgömb, olyan mint a csésze : kész ivóeszköz. 

A levett kérget azon nyersen fűzfavesszővel vagy madzaggal körülkölik, hogy el ne 
aszéludjeni) s összeálljon, míg meg nem szárad. Az ivóedény fülét, foganlélyál, nyelét a fa 

32* 




másik lesléliől. siinii oldaláiiiik kérgéből metszik ki. Az 
eiiény külső kérgét letisztogatják, hogy ne legyen olyan 
rcpec^kc.i. 

Ennok az ívó edénynek halatonvidéki pásztornyelven 
kapcnya a neve (321—322). Pozsgai József juhász-számadó 
szerint azért, mert — amitől az isten mentsen - olyan 
a formája, mintha az emlier koponyáját kétfelé vágnák. 

Termelesebb fabúbjából készíthetnek 2—3 literes kapo- 
nyál is, amelyet a pásztor ott hagy a forrás mellett, hogy 
friss vizét a vándorok is könnyű szerrel élvezhessék. 

Ha már a hársfáról szólunk, e cím alatt említjük meg, 
hogy abból kötőanyagot is nyes a pásztor. Mikor a fa lében 
van, a héját lefejti s a fahéj belső oldaláról kézzel szijá- 
csot húzogat, hánt le, ami hasonlít a raffiához, csakhogy 
keményebb. 

Hz a szijács a pásztor zsinegje ; megáztatás után ilyen- 
nel fűzi össze a kéregedény részeit, vékát köt vele, az ökör 
orrára kosarat fon belőle, kötelet is csinálhat belőle, marha- 
vezetésre. 

A nyírfa kérgéből só- és füszertartót, s egyéb hasonló 
holmit készítenek. 

A nyírfa vékony törzsének vagy ágának kérgét körül 
melszi, kissé megveregeti s azután két tenyere között meg- 
mozgatja, hogy váljon el a le.itfütöl. .Vziilán arra felé 
húzza le, amely részén a fa vékonyabb, mert ha a vastagabb 
leié húzná, akkor a kéreg természetesen elrepedne. A le- 
húzol! faháncsot, mint a hogyan súlarlókhoz, gurgulákhoz az 
ököl' szarvát szokták, rövidel)b darabokra, hengerekre vag- 
dalják el. A nyírfa színe (jjyan fehér mint a cukor. Ezt a 
^^^^^ fehérséget csak a könnyen lehámló finom papírvékonyságú 

^B^^ bór viseli, amit a pásztói- eltávolít. .\ kéreg belseje barna s 

^|K -tt-«|^ olyan puha, olyan színű, mint a parafadugasz. 

^^) jr .^k. ^ kéreg-henger alá leneket szabnak, s beleerösítik ; 

^m U^^^^ födelet is csinálnak rá, kényelmes fogantélylyal s megvan 

y^^^^^m M^ 3 tarisznyába való pompás sótartó. A vastagabb ágból meg 

'^^^H H elkészül a konyha falára akasztható sótartó. 

|^|^to|^U^^H ^1 A nyírfa kérge nagyon vékony, nem bírná meg, hogy 

i^^VI^M^^^B ^1 virágokat metéljenek rá. Azon csak hóködé.it é,i kió Aérte- 

^^^^^^H ^á gc/d.ií Iclicl csinálni. 

^^^^^HH JHj Árral a külsejét geometriai alakokkal ékítik, és :i készítő 

^^^^Hh /"*" nevét, kezdő betűit is megörökítik rajta. 

^^^^^^^^^^E Van ennél parádésabb díszítés is I A kért^ghengert 

^^^^^^^H í'üggélycges(>n elmetszik, az egyik végét a szíj nyelvéhez 

^Í^^^^HH hasonlóra vágják ki, a másik végére pedig olyan alakot 

vágnak, amelybe a szíj nyelve beleillik. Így az egyik véget 

KAPowA. cüi, .ti'ai belehúzzák a másikba, egymás alá helyezik, vagyis : az 

ös.szecsatoll szíj alakját adják a körülfutó kéregnek. 

A fehér bőrétől meghántolt nyírfakércg maga magát is díszíti, mert a szálasabb fa 

kérgén szemölcsök vannak, «amelyeken át a fa lélegzik». Azok színe a kéreg világosbarna 

színénél sötétebb. Ha a í'a idősödik, akkor a kéreg nyúlik rajt, a kéreg-henger bővül. 

.\z eleinte kerek szemölcsök különböző hosszúságú vízszintes vonalakká húzódnak szét. 




hímes tojások a KESZTHHLVI JÁnÁSUÓL. (Xll. llj 



amelyek a kéregből készílell edényt csinosan tarkázzák. Egy kéreg nagyon vékonyfalú 
edényt adna, összeerósílenek, rétegesen egymásra, kettól-hármat is. 

Itt említjük meg. hogy a nyirfa vékony ágaiból söprűl készítenek, ami a Balaton 
vidékén is minden házban otthonos. A keszthelyi piacra hosszú szekérszám hordják, négy-hat 
fillérjével árusítják. 

A pásztor az ó üditö italait, de még az orvosságál is megleU künn a szabadban. 

Mihelyt az idö tavaszszal fölmelegszik, a cserfa ereiben nedvesség szivárog aminek 
sajátságos íze van. A pásztor azt mondja, hogy jobban megtekeri az orrot, mint a sör. A cserfa 
egész nyáron ál csurranlja a levet. A pásztor a fát megcsapolja, facsapot ver bele 
amelyen át kicsurog a lé. Ha csapot nem ver be, akkor megmetszi a fát, és úgy szívja. 
A nyírfának is van leve, de az édes. A fa ezt csak addig adja, míg ki nem lombosodik. 
A nyírfa olyan bőven adja a levet, hogy akószám afejií a pásztor s otthon hónapokig is 
issza családjával egviilt szomjúság vagy akár a aheptika ellenn. 

A hársfa, kórisfa. mogyorófa kérgét karéba köröskörül leveszik, vagy pedig a vas- 
tagabb fa It'loldalából hántják ki a kérget. Ezt összehajtják harang- vagy tasak-alakra, 
s az oldalát apró, hegyes faszegekkel összetűzdelik. így, igen egyszerű módon, edényt szer- 
keszteti magának ; az ilyest mostanában leginkálib eperszedésre használják. Kéregből három 
literes edényt is csinálnak az erdőn hevenyészve, mert nem akarnak oda nagy edényt 
cipelni, meg hát útközben nappal észrevenné az eperszedési szándékol az erdős, az uraság. 
Este meg majd <sak haza szállítják, észrevétlenül. 

Ha a fáról nagyobb ágat metszenek le. a forradás nem tud úgy összenőlni, nem 
keletkezhetik kaponyának való bub : forradás csak gyűrűszerű lesz. A pásztor ezeket a 
gyűrűket a fa törzséről lefűrészeli ; közepét kivési s igen eredeti, természetes kedves 
képrámáknak felhasználja ; katonakori képét helyezi el benne, vagy valami érdemes szent 
képét. 

Pásztor ember a szék ülését (197) száraz kukorica-levélből fonja meg. Régente a putri 
ablakát, az istálólámpát állati hólyaggal vonta be. amelyek az üvegla|)ol helyettesítették (ez 
volt a lanlcnni.} inéc.se.^. amilyet Kalotaszegen s a Székelyföldön is használtak hajdanában). 

Itt kerül sorra, mint művészkediU. a maga móilja szerint, a pásztor felesége is. 
A Halalonvidék változatos rajzú Jiínie.) /o/tJ.>t«' javarészt pásztorcsalád-készítmények. Ámbár 
értenek éhez a kedves nieslerségliez a legtöbb földmíves házban. 

Híres tojáshímezö Ka|)osvárott egy urasági igáskocsis felesége, 7'c7 Jójijefné (323). 

Tőle tanultuk, hogy régebben, — amikor még bajosabb volt tojásföstő hörzAönyhöz 
jutni. — mivel föstötték színesre a fehér tojást?. . . A vöröshagyma száraz héjját megfőzték 
s ebben a lében olyan szép sárga lelt a tojás, mint a sárga virág. .Szé[» színt ád a berekfa, 
a szilvafa s a bábilló gyökerének fözete is, de legszebb a bábilló-gyökér levelének a színe. 

Hogy mi az a bábilló? 

Hát a lósóska, mondja Tótné. 

.16 a szilvafa, a berekfa. meg a szederla (sárga) foigácsa és kérge is. de legjobb a 
fák gyökere, hanem éhez bajosabb hozzájutni. Hogy mi a berekfa ?.. . .\z a karikós levelű, 
ami ott nő a berekben, ni ! 

.V festőiébe bele kell keverni egy kis tinisót is. meri a szín úgy jobban megfogja a tojást. 

iJe fő a börzsöny, meit a/, adja a piros színt I Öt krajcárért kapni belőle húsz 
tojásra valói is, nem érdemes a la gyökerét háborgatni. 

1)1- a piros tojás csak úgy szép, ha hímes és éhez tud nagyon : Tót .lózsefné asszony. 

Hogy is megyén hát ez? Nézzük ! (324— .326.) 

... A tojást, lelkem, eladtuk, mert ilrága világ van itt mifelénk. Kérünk kölcsön a szom- 
szédságból, jó lesz? A Nanica szalad a berekbe, gyökérért, a Vica meg börzsönyt hoz a 
boltból. Főzzük, fazékban a festőiével. A tojások is olt vannak a tnz közelében, mert 
jó, ha langyos a tojás, különben nem fog raj luk a viasz. 

Viasz is kell a mesterséghez. Van a háznál, azon sárgán, ahogy a méhkasból került elé. 



264 




Scrppiiyóbe vele, mert ennek 
meg forrónak keli lenni ! 

(jÍcci is kell, aféle kis író- 
szerszám, atojáscifrázÓD. Ami 
szintén o<l;ihaza készül meg-, 
Imjlékony ai)i[)a rézbőb, vagy 
i^yönge bádogból, hogy össze 
li'hesseii sodorni olyanra mint 
a szalmaszál ; jó a cipözsinór 
reze is, mert az is olyan kis 
cső. Szalma : rézből. Ezt a réz- 
szalraácskál beleszorítjuk va- 
lami hasított ágacskába, cérná- 
val odahurkoljuk, hogy ne 
mozogjon — s meg van, kész 
a gica I 

Van több, mert egyik vasta- 
ííabban csurrant, a másik vé- 
konyabban; egyik jobban kézre 
áll, mint a másik. A szalmaszál 
ni'm lenne alkalmas,mertabban 
megfagy a viasz, a réz azon- 
ban meleget tart. 

Kezdhetjük. Langyos a tojás, 
forró a viasz. 

Tólné megmártja a forró 
viaszban a gicát s a tojást 
hosszában, meg derékban négy 
mezőre osztja és rajzol a mezőkben. Vonalak, pontok, mindenféle kacskaringók, megy a 
munka szaporán, ügyesen. Tud sok fajtát: koszorúsat; macskatal[)asat (öt kis karikó a 
macskakarma s egy nagyobb karikó középen : a macskatalp) ; tojásvellásat, gráblásat, 
tulipánosat, szégfűsel, tüskerózsásat, boronásat, faágasat, leveleset, szilvamagosat, rozmarin- 
gosat, dobköteleset, rózsásat, jácintodat, lajtorjásat, darázsfészkeset, szentgyörgyvirágosat . . . 
mindenfélét . . . 

— Hát ez micsodás lesz? — kérdezzük a jó asszonyt, aki új tojást kezd hímezni, éppen. 

— Nem tudom még, kedves, magam se I 

Pedig már tudja, ösztönszerűleg. Négy mezőre osztotta a tojást s a négy mezőben : 
napraforgók. Ez a napraforgós I 

Tud ilyesmihez Bene JczMfné is, a másik igás kocsis felesége ugyanabban a major- 
ban (327). írja a tojást ő is, tanakodás nélkül ; tud ő is tulipánosai, rozmaringosat, de 
annak mégis más a «figurája». Tud a mesterséghez Paimiki Györgyné is, hogyne tudna, 
régi juhászszámadó felesége; tud, ahány pásztor asszonya, meg lánya, tud itt valamennyi. 
Az írás elkészült. Lehűlt a börzsönyié is, a hagymáié, a gyökerek leve szintén. Már 
mosl a viaszszal hímzett tojás a lébe kerül és ott ázik egy nap s egy éjszaka ; másodnap a 
festőlében forralják a tojást, azért, hogy a szín jobban megfogja a héjját, de azért is, hogy 
a belseje is megfőjön s megehesse a gyerek. Azután kiszedik, kanállal, a festőléből a tojást 
s vizes mosogatórongygyal letörlik róla a viaszt ; a viasz alá nem jutott be a színes lé s 
ott a tojáshéjj fehér maradi : ott maradt a gicarajz. Egy kicsit megzsirozzák, megdörgö- 
lik, hogy szép fényes legyen. 

Egy pirospozsgás, fehérfogú leányzó kacagva mondja : 

— No. né 1 . . . Hogy a tekintetes úrék, őszszel csinálnak nálunk húsvétot I 



rÓT .iózsi:fné, a i bi.es tó.iAsfestö Kaposvárott 




hímes tojások a marczali jakásüól. XIII. 11). 




TÓT JÓZSEFNÉ MINTÁI. (324, 325) 



I. Uobköteles. Nefclejcses. Szefifúlcveles. — II. Nefelej- 
cses, inda és szár nélkül, (^.sillágos. Tikos. — III. Egy 
asszony himzi a tojást, a másik kezével akarja hiniezni, 
de niig nem ért oda az ujjai Kiságos. Szentgyörgyvirá- 
gos. — rV. Az erdőben van ol^'an ízé, de nem tiidom, 
hogy hívják. Boronas. Gyorgyinás. 



1. Marskacirraos. Szilvamasos. Leveles. — II. Szegfű, levél 
nélkül. Csipkés. A jó Isten tudja milyen. — III. Tulipános. 
Ez is tulipános, csakhogy levelesen. Kutyatalpas la leg- 
elsőnél nagyobb, azért nem macskatalpas) — Kockás. 
A föle darázsfészkes. Kislány eteti a csilwket. 



Pamukiné lud még egy másmilyen cil'rázási módot is. 

A szineslében inár kifőzött tojást írja meg viaszszal s a tojást azután választóvízbe 
vagy ecetbe teszi, az lemarja a festéket, a megfehéredett tojást pedig csak melegíteni kell 
s le kell törülni, lii>gy elétünjék a viasz alól a színesen, pirosan vagy sárgán megmaradt 
díszítés. Nem minden aírásB sikerül. Megesik, hogy a viasz itt-ott amegenyhüb s alája 
szivárog a festék. Az ilyen (cfoltos tojást nem eresztjük szem elé, nem kedveskedünk véle 
senkinek ; megeszi az ember is itthon, jó öntött salátával, ha van Is 

Azonban lud ám Tótné is még egy másmilyen cifrázási módot. 

— .\ mint a tojás van, azt faieveikével, vadfilvel teliraggaljuk, mint a sebes ember 
ujját, rongygyal jól bekötözzük s úgy tesszük a börzsönybe. Van, amelyik szép lesz. De 
nem bizonyos. A legtöbb nem igen szokta megvallani a formáját, mert a börzsöny alájafut 
s nem adja meg a flguráját úgy, mint ahogyan kellene. 




EFNE MINTÁI. Ctail 



BENE JÓZSEFNÉ MINTÁI. (327) 



Hogy micsoda levélkéi, meg vadfüvei raggalnak a tojásra? Leginkál)b rickóról, 
Incernalevelel, cimadóniál, kis [)i<-i ('[jerlevélkét. de rózsalevelei is. ftMeg olyant, nki milyent 
akar !» 

Van olyik tojáson három-négyféle szín is, de az apulitéros». Azon lehet az egyik «s/ijal» 
fekete, a másik piros, a liarniadik zöld, mert a spirituszba a «sellaki) mellé színes festé- 
kei is kevernek. Ilyen «piililéros»-tojással szoklak kedveskedni választottjuknak a MÍislér- 
Icgények)). 

Van Kvakart)) tojás is. A színes tojásra karcolva van ;i díszítés. Polgárember ilyes.sel 
nem vesződik, a keze is nehéz hozzá, de bezzeg érti a juhásznép, meg a más pászlor- 
ság is. Föstenek már faluhelyt is tarkiilojást, bolti anilinföslékkel, van már minden színű, 
feketétől a hupikékig ; árul a zsidó színesfoltos papirost, azzal be kell pólyázni a tojást s 
csak vizet a papirosra, kész a tarkatojás. 

aLevevős)) képet is rá lehet kenni a tojásra, mindenféle bolondságot, nemcsak szent- 
képet. Van színes szövelpántlikával behúzott tojás, bodzafabéllel díszített tojás, van pat- 
kolt tojás ... A kifújt tojáshéjra, vékonyka vaslemezből valósággal jiatkót remekel egy-egy 




PIROS TOJÁSOK A BALATONI MUZKIMBÓL. XIV. tb.) 




VARCA .lÓZSEFiNÉ ZALACSÁNYI .ÍKLES TO.lÁSHIMZÖ MINTÁI. (.3281 



I. Dobkóteles. Fenyöfás. Virágos. Tökinagos. — 11. Vellás. Gráblás. Szegfüszeges. Buborkamagos. — III. Rozn 
■■■ ■ ■ " tajtorjás. Fügefás. Tulipányos. Tányérvirágos. Ma ' 

Lóherés. Békalábos. 



ringós. Virágos. Kivarrásos. Galambos. — IV. Lajtorjás. Fügefás. Tulipányos. Tányérvirágos. Madaras. Leveles. 




iCSK.II HÍMES TO.lÁS')K ÉS TII.P AsDISZf TÉSKK. (.32(11 



Matuiiyay liezsfi : .1 nufiyn 








^ W^ rt rtnNiW 



BALATONI MUZKI M lOlÁS-iivC 



lEMENYK. IITOl 




PlllOS TDJÁSOK A l:.\I.AT(>N MELLÉKÉRŐL. iXV. II).) 





^yfr^ 



T^. 





hímes tojások. iX\'I. Ib.) 
A pirosak a keszthelyi jir:isl)i)l. A sárgák az alsólcndvai járás vcnd-vidékéröl. 




HIMKS TOJÁSOK A. LENGYELTÓTI jAiíAsBÓL. XVII. Ib. 




SO.MCIGYI IlIMES TOJÁSOK. ' Dr. HÓNAKY KÁLMÁN GYŰJTEMÉNYÉBŐL. XVIII. ti). 















4^ 




hímes tojások a KAPIlSVÁltl JÁnÁSBÓI.. (Dr. nÓNAKY KÁLMÁN GYŰJTEMÍÍNYéuŐl,. I iXIX. II 




É^Sk 



4Sk 



ww 








M 










± 



. m 





^f^ 



^ 



it> V 



^ 



^ 



V 




^^ 



1 ^Z^ ^ 



rlh. 









HIMKS TOJÁSOK SOMOGY SZÉI-ÉriŐL. ür. HÓNAKY KÁI.MÁN (ÍYŰJTKMÉNYIÍBŐI..) ÍXX. II).) 




HÍMES tijjAsok ZALÁUÓL. (XXI. tb. 



ügyes kovácslegény . . . Islencsodája, hogy a sok babrálás közt mégsem törik össze a tojás 
vékony héjjá 1 

De nem ez az igazi, egyik sem 1 Az az igazi, amit Tótné csinál, meg Pamukiné, — az 
a magyar piros tojás ! 

.\ húsvéti tojás Balatonvidéken szokásos díszítési módjait mutatják színes tábláink 
(XII— XXI) is. 

Egyik mód, hogy a tojást egyenes vonallal, illetve alegnagyobb körökkeb két vagy 
négy egyforma mezőre osztva díszítik (ilyen a Magyaz Nép Müi'é^sele II. kötetében 
bemulatott székelyföldi tojások nagyobbrésze) ; másik mód, amikor a tojáson nagy virág- 
zat a díszítés, mely átfogja a tojás egész felületéi szélességében vagy hosszában ; van. 
hogy a fulódíszílés csavaralakban övezi a lojásl ; v.in cserépformából induló virágdíszílés ; 
ritkább a figurális díszítés, de ha előfordul, hasonló a tükrösök díszítéséhez. Egy-egy tojá- 
son tömött virágkoszorút látunk, némelyiken vallási jelvényeket, zászlót, keresztet, Péter 
madarát, a kakast. A tájkép tojáson ... az már városi aművészkedésD bizonyosan. 




XKOMAZASB SOMOGYB.\N. 



Somop'ban, húsvét után első vasárnap, •komázó vasárnap-, a leánynép 



barátnőikhez, •komázni-. A barátnő az üvegből kiönti a bort s 
helyébe : kicseréli a süteményeket és a hímes tojásokat is, — azutí 
csókolóznak s egymást komának szóUtják. 



a pásztorművészet 
díszítő elemei. 




jVlinl a magyar népművészetnek általában, úgy a halalonvidéki pásztorművészeinek 
is legkedvesebb, legszeretettebb díszítö-molivumai a könnyű és finom virágok, a melyek a 
legtöbb esetben a faragott tárgyak felületét gazdagon, változatosan elborítják. 

A pásztorfaragásoknál is jellemző a tér minél teljesebb kitöltésérc való törekvés, a 
minek legkiválóbb példáit különösen a gyujtótartókon és tükrösökön látjuk, a melyeken az 
ornamentika tobzódik a formákban s a nép szépérzékének legváltozatosabb példái azok I 

A motivuinok bámulatos gazdagsága mellett is, a pásztorművészet a virágdíszekkel 
óvatosan, mértéket tartó ízléssel bánik, kevés elemmel is igen eleven, hatásos, Ízléses 
és értelmes díszített fölületeket teremt. 

A pásztor nem másol, nem utánoz, saját képzeletének egészséges kitalálásait követi 
és majd' valamennyin ott kapjuk egy-egy érdekes egyéniség megnyilvánulását, szinte már 
stílusosan.* 

És nemcsak hogy mást nem utánoz kezdetleges művészkedésében a magyar pásztor, 
de a saját virágmintáit se ismétli meg szívesen. 

Még ha a mezőn nyildogáló élcnkszínű vadvirágot viszi is rá tárgyára, azt sem 
másolja szolgailag, hanem nagy leleményességgel elváltoztatja, új meg új megoldással 
alkalmazva változtatja, módosítja, a vonalak gazdag harmóniájának megteremtésével stili- 
zálja s így mivel érdeke.sebbé teszi a díszítések kompozícióját és fokozza azok szépségét. 

Képeinken látjuk, hogy a pásztor nem holmi uras, növényházi kényes virágokat 
fogad szeretetébe, hanem azokat a virágokat, fákat, leveleket kedveli, melyek társai 
neki a nyitt mezőn, és az erdő árnyában. 

Itt a szerelettel ábrázolt növényekel nem írjuk le, mert később azokat magukkal a 
pásztorokkal soroltatjuk elő, csupán arra mutatunk rá, hogy kecses, finom virágszálakat 
szép hajlásokban, szívből, virágcserépből vagy kosárból szimetrikus kinövéssel szeretik 
ábrázolni. Kedvelik a bokrétás összeállítást is úgy, liogy egyik virág a másik mellett szépen 
érvényesüljön. A legtömöltebb virágcsomók is nyugodt hatásúak, gyönyörűen arányosak. 

A leveleknek, különösen a szlvalakú leveleknek, bogyóknak, bimbókat hordó kí- 
gyózó indáknak, virágokkal dúsan megrakott ágaknak, koszorúknak is nagy szerep jut 

* Jellemző példa erre a 155. képen az I., a 185. képen a 3., a -^76. kép; a IX. és XI. tábla. 



a pásztorművészet népies ornamentikájában. Ebben ne keressünk a világéri si' olyan 
elemeket, a melyeknek homályos tredelét Ázsiában vagy hol kellene kutatnunk. 

A pásztor virágai között se ki-ressünk régészkedö bersvágygyal krizanlemiimol. 
gránátalmát, pávatollat. mythras kultuszt, napimádást. meg mindenféle ráfogott egyebet. 

A virágdíszek a néplélek őszinte, romlatlan megnyilatkozásaiból fakadnak, menten 
minden tudalékosságtól. Belőlük a jóki'dv, a szeretel sugárzik. 

Ha kérdezzük a pásztort, hogy miféle virág az a gyujtótartóján, azt mondja, hogy — 
az olyan kis sárga vagy fehér virág, a melyik künn nyílik a mezőn . . . 

Sokszor maga sem tudja, mi annak a virágnak a neve, a melyet mintázott. 

A térnek virágokkal, bokros ágakkal történi ügyes beosztása és kihasználása mindig 
szabályos, meghatóan naiv, keresetlen, Ízléses, de jellemzően böcsületes munka. 

A pásztorművészet kedves virágai mosolyognak, nevetgélnek, szinte kacagnak reánk. 

ízlésében túlzást, durva elkorcsosulást. otrombaságot, különösködésl, úlszéliséget, 
unalmasságot, fennhéjázó törekvést nem találunk, noha azért a pásztor némelykor meg- 
kockáztat egy-egy tréfás, pajkos jelenetel, amiben ártatlan humor vagyon. 

A pásztorművészet tárgyai közölt találunk természetesen kezdetleges, kifoiratlanabb 
próbálkozást is. Ezeket azonban a kevés idővel rendelkező, gyorsan faragó, siettetett avagy 
gyakorlatlanabb pásztor próba-munkáinak kell tekinteni. 

Florális díszítései a magyar ember nagy virágszeretetéból fakadnak. Talán nincs a 
világon nemzet, mely művészetébe, népdalaiba olyan igen nagy szeretettel foglalná a 
kedves kis virágokat, a természet e bájr)S leánykáit. 

A magyar ember virágszerelete még a hasonlataiban is, szeretteinek becézgelésében 
is megnyilvánul. 

A magyar rózsás kedvről, nefelejts-szemröl. rózsás ajakról, a menyecske liliom 
karjáról beszél, (iyermekét. feleségét édes lózsámnak. kedves violámnak, gyöngyvirág- 
szálamnak, tubarózsámnak nevezi. 

És dalaink 1 . . . 



Ablakomban három bokor niuskál 
Beizentem a rózsámnak, jöjjön ki 
Vagj' jöjjön ki. vagy nézzen ki. 
Vagy híjjon be engemet. 
Hogy ne bántsa a szerelem 
Az én árva szívemet. 



Ha meghalok, elhervadok. 
.Mind a virág a mezon. 
I.iliomliól készítsétek 
A halotti lepedőm. 
Koporsómnak oldalára 
Lilioniol lessetek, 
A síromra keresztel is 
r.iliomhól legyetek. 



.Vz új-szönyi hegyek alja homokos, 
Vetek bele szekííi-majjot, de lu)krosl 
A ki áztat leszakítja, jaj bi- kár. 
.\z én szivem egy kis lányért jaj l>e 



llt.tlem violát, nelelejlsel. 
.Megöntözöm én azt este reggel ; 
Ha elszárad, mást ültetek. 
Ha elhagy a rózsám, mást szeretek. 



Rózsabimbó, tulipán. 

Nem kell nekem német lány. 



Malonuay üez»ú : A magyar nép múvétKte. III. 



.Nem kell nekem. nem. netii, nem. 
Ha nem széil magyar nyelvi-n. 



Süi'M erdő mellett jártam, 
Kózsabokor alatt háltam, 
Rozmarintr ága hajlott rám 
Ilaraírszik rátii az én rózsám. 



\z alispáii kalapomhoz rózsái leli. 

.Most is olt van, hogy ha méfx p\ nem veszeti 

Rózsa mellett szép a [)iros tulipán. 

Piros bonal ilatolt az alispán. 



Ha nem kapok vasárnapi'a szeri>töl, 
Fölszántom a kisheiiyej temetőt : 
Relevetem magamat efry virágnak. 
.\ ki szei-et. majd leszakajl magának. 



Átok hálán három liokor. 
Rózsa, rsipke, kökénybokor. 
Kl-el nézem mind a hármai 
Rennök látom. gyöng> babámat. 

Rózsa a babám orcája, 
Csipkebogyó iiiros szája. 
És a szeme, hamvas kökény. 
Mind a hármat, szeretem én. 



Ez a kedv, ez a lélek, ugyanez van a magyar pásztor kczemunkájában is. 

Szeretik az alakos díszeket is, a juhászt, kanászt, gulyást, a tehenet, disznót, szarvast, 
a madarat ábrázoló alakokat, a mulató párokat, a zsandárt, a betyárt . . . 

A madár-alakok legtöbbjét vadgalambnak nevezi a pásztor, a melynek bugása oly 
ik mélabús érzést fakaszt szivében. 

A galamb szeretete is jellemző tulajdonsága a magyarnak. 



Kis kertemben elszáradt az ciiiTla, 
Este, reggel bús gerlice lil iiíjla, 
Tán azt búgja az a gerlice-madár, 
Hogy a leáiiy : szőke, barna, csapodár. 

Rászállott a vadgalamb a kalászra, 
Fáj a szívem egy szép szőke leányra. 
Meghajlik a gyönge fűszál a szélnek. 
Nem liíuioiii ón, akár mit is beszélnek. 



Szememet felvéteni 

A csillagos egekre. 

Ott liallék egy bús gerlicét 

Hazám felé repülve. 

.\llj meg te bús gerlice, 

Vidd el ezt a levelet, 

Mondd meg az én édesemnek. 

Ne sirasson engemet. 



Krdö, erdő, sűrű erdő homályos, 
.Miha lakik bús gerlice, magányos. 
Odavan a kedves párja, hívja bár, 

[elmarad, 
Szegény szive szerelmében, bánatába 

[meghasad 

lla meghalok, elhervadok, 
Meghagyom azt előre : 
Vigyetek ki, temessetek 
Vadgalambos erdőbe ! 
Ne sirasson engem senki ; 
Ne szóljon a l)üs harang — 
Zöld erdőben turbékoljon 
Fölöttem a vadgalamb. 



Amott egy-egy cserfa zöldül, 
Tetejében vadgalamb űl. 
Ott űl, ott űl, s oly búsan szól. 
Hogy a levél hull áz ágról, 
A levél hull az ágról. 



A pásztor a galambot legszívesebben úgy ábrázolja, hogy csőrében hajladozó 
virágszálat tart. 

Természetesnek kell tartanunk, s így bővebb magyarázatra nem szorul, hogy a pász- 
tor a környezetében élő tárgyakat, jelenségeket például a legeltetést, az állatokat és 
ilyesmiket is rajzolja. 

Különösebb tárgyalást kívánnak azonban azok a jelenetek, a melyek a meg- 
kötözött zsiványt, a járkálókat kisérő zsandárt, a cóöndéi-nfik agyonlövését, szóval 
a melyek a külföldön rémes vonatkozásokban ismert betyár-romantikát elevenítik meg 
előttünk. 

A betyár-élet ábrázolása a régi népművészetnek jellemző vonása volt. 

Hogyan is termett vollaképen a betyár? 

Eltudjuk-e gondolni azt a rettenetes érzést, a mit átélt a szüleit szerető fiu, a ked- 
veséért epedő legény, a kit egyszer elvittek katonának, ott fogták élethossziglan, de 
legalább is tizenkét esztendeig úgy, hogy inkább megszökött s lett belőle legény, 
hiijJc.iC. jdz-kélő, akit, amikor üldözött a hatalom, hál bizony visszalőtt a pandúrra, a 
zsandárra s ha a jómódúak nem adtak neki menedéket, valami kis élelmet, akkor bizony 
erőszakkal szerzett . . . 

így lett a szabadságra vágyó, egyébként jólelkű legényből a betyár. 

Lett, mert : 



Duna partján van egy szomorú fűzfa. 
Kis pejlovani oda vagyon akasztva. 
Három szinű pántlika a fékszára. 
Gróf Hadeczki ajándékozta rája. 



Meguntam én gróf Hadeczkil szolgálni. 
Azt a fény(!S liosszú kardot hurcolni. 
Nem maradtam ő lelsége huszárja. 
Inkább leltem zöld erdőnek helyárja. 



.\z se (dyan régen volt, amikor még dcre.\ volt \í urasági hajdú olvasatién 

huszonötöt iilalványozotl a mogyorófa-pálcával. Amikor még az uraság, negyven pengős 
vérdíj árán akár le is löhelte a «kutya paraszl»-ol ! . . . így lelt a betyár, így ! 



A nem szenleskedő természetű s még az Istenhez magához is fölemelt lővel beszélő 
magyar embernek bizony az ő átkozódó papjával is meggyült sokszor a baja. A szó- 
székről való kiprédikálás sok embert telt a faluban erkölcsi halottá, száműzötlé. 



Jártam én már a tem|ilomba eleget. 

De a paptól pirulásnál 

Nem tanultam egyebet : 

Kipapolja, prédikálja. 

Hogy a világ azt mondja : 

Én vagyok a l'alurossza, bitangja. 



Ha nem tetszik, akkor én majd beállok 

Az Alföldre istentelen 

Útonálló betyárnak, 

Papolhat majd akárki (ia-ura : 

Nem hallgatok se a papra, 

Se a liires falura. 



Nem a rosszlelkű, gonosz embert, a társadalom ellenségét látták a betyárban, hanem 
az üldözött szegénylegényt, aki harcban áll mindnyájunk közös ellenségével, a zsarnokos- 
kodó, durva hatalommal. 

Nézzünk csak néhány régi betyárnótát : 



Betyár vagyok, Csillag Bandi 

A nevem, 
Puha ágyat senki sem ad 

Énnekem, 
Erdő keblén mohos gyep a 

Nyoszolyám. 
Derekaljam, puha párnám 
Az én kedves, az én kedves 
Drága kincsem, Juliskám. 



Betyár vagyok. Harna Peti a nevem, 
Édes is, meg bús is az én életem. 
Előbb-utóbb gvászos véget érek én. 
De én áztat be nem várom 
Hű fegyverem nem hagy csalban 
El az erdő közepéig 



-Mikor gulyás gyerek voltam 
A legelőn elaludtam 
Álom közben azt álmodtam 
Kilenc zsandár áll mcllottem. 



Kelj fel. ne aludjál 
Elveszeti a szilaj bikád 
Nem aluszom, csak heverek. 
Nem is hiszem, hogy elveszett. 



-Mikor csikós gyerek voltara. 
Kinn a tanyán elaludtam. 
Éjféltájban felébredtem. 
Zsandár állt mellettem. 



Zsandár urak mit akarnak 
Talán vasalni akarnak'.' 
Nem akarunk mi vasalni. 
Szilaj csikót jöttünk venni. 



Szilaj csikó nem eladó 
Nem is zsandár alá való. 
Mert ha arra zsandár ülne, 
Még a madár is rab lenne. 



Szegény legény bujdosik az erdőbe. 
Azt sem tudja, ki menjen-e belőle? 
Zöld levél a dunnája és párnája. 
Gyöngyharmat a fölvetett nyoszolyája. 



Csütörtökön este 
Csak azt vettem észre : 
A marcali fogadóban 
Vasra vagyok verve. 

Kedves kis angyalom, 
Csak arra kérnélek : 
Engem szeress ezután is. 
Régi szeretődet. 

Ha nem szeretsz, mondd meg, 
Nem haragszom érte . . . 
Magam kérem a vármegyéi, 
Csukjon el örökre. 



Nádi Jancsi a csárdába 
Rápaiancsol a csárdásra : 
«Huzza le a firhangokat, 
Hadd mulassam ki magamat.! 

Nádi Jancsi Fenékben van, 
Zsandároknak izenve van : 
— Most jöjjetek hamarjába. 
Nádi Jancsi a csárdába. 



Jött a zsandár nagy sietve 
Dufla töltött fegyverekkel. 
— Jancsi, akarsz-e meghalni. 
Vagy magadat, meg k<^l adni ! 

Jancsi kapta a fegyveréi, 
Elkeríté az istenét, 
S mire magát észrevette. 
Golyó szivet séigette. 

Nádi Jancsi fejér teste 
Fenékben van" eltemetve. 
.\ fenéki temetőben 
Nyugszik a fekete földben. 



Mikor a nép igy énekelt a betyárokról s a zsantlárokról. természetes, hogy képüket 
is megkapjuk ábrázoló művészkedésében. 

A nép azért is barátkozott a betyárokkal, mert szegény embert ritkán bántottak. 
Inkább segíletlék, a mikor csak tellett tőlük. A leghíresebb zsiványok sem gyilkolták 
még az urakat se, beérték mindig egy-egy bravúrnak tarlüll rablóUalandilal. A betyá- 
rok íérfias természete is tetszeti a népnek, mert minden szegény legény erős ember, 
jó lovas, biztos lövő, élelmes ember volt, a ki ravaszságával, liirfangjával sok bosszúságot 
okozott a hatalom zsandárainak s ezekkel nem egy hősiesnek látszó harcol vívott meg, 
a miben sohasem a gonoszságot, hanem a bátor önvédelmet látták. 

Ezért ha beszélünk egy-egy i»ászlorrai s kérdezzük tőle, kit ábrázol — tükrösén 
a gatyás, [luskás alak igen természetes, őszinte hangon mondja, hogy a felesége öreg- 
apját, azt meg azt a híres betyárt, a kinek hőstelteit egyszeriben elésorolja. 

Egy csöppet sem szégyenli az atyaliságot. 

A bemutatón darabok mind 30 — 40 év előtt készültek. Minden betyár-alakban régi 
híres betyár-vezért : Patkó Pistái, Sobri .lóskát, Milfajtol, Savanyu Jóskát, Séta Pistát, 
Bogár Bandit vélik lelismerni. 

A pásztorművészet tárgyain — mint már érintettük — gyakran találkozunk a szívvel. 

A virágbokor szívből nő ki, a levélnek szív alakja van, a szegélydísz szivek soro- 
zata, a keményfából készüli szék hálának nyílásait szívalakra fürészelik. 

A magyar nép előtt a szív nagyon kedves jelkép. A magyar szívességet kér 
valakitől, szives vendégszeretellel fogadja az érkezőt, Icleségét szivemnek nevezi. 
Sok, sok nótája énekli a szerelő, fájó, epedő szivet. Természetes lehal, hogy a szívnek a 
virág és a madár mellett fő hely jut a pásztorművészet tárgyain. 

A pásztor nem szereli a száraz, lelketölő geometriai elemekel, legfölebb egy- 
egy szegély keretében alkalmazza azokat igen tetszetős elrendezésben, elmés, friss 
fordulatokkal, úgy, hogy még a vonalak is frisseséget teremtenek a virágok társasá- 
gában. 

Ahol mértani elemekel alkalmaz, oll bizonyára oly kevés a hely, hogy a virágot 
nem tudja odaszorítani. 

A pásztorfaragásokon megtaláljuk a fürészfogasdíszl, a dülény-barázdaívet, a lánc- 
szem-sorozatot, a körökből, körgyűrűkből álló sávot, az Z alakra összeforduló két-két 
háromszögből álló szegélyt, a zeg-zugvonalas pántlikát, a sakklábladíszl, a hullámvonalat ; 
a szilvamagalakú soros ornamentumol, vízszintes, rézsútos, függőleges barázdákat, a fél- 
holdszerű s félkörös szalagokat s a vonalak szövevényes elrendezéséből előállítható minden- 
féle szerkezetet, kecses metszésekkel, tetszetős formákkal, tökéletes véséssel, pontos, apró- 
lékos rajzzal, a növényi elemekkel szerencsés harmóniában. 

Nagyon jellemző, hiuzkén írjuk meg, hegy fe.iletf. érzéki. lmja jelenetek 
dhrdzcld.ia clijan ritka, hegy .szinte nincá. Az egéáz^ége.i, termé,yzeteá, va.iko.^ páro- 
.iodáó képét mcg-nicgc.\inálja egy-egy Iréfá.s pd.iztor. de ez cóak móka. legényemhereá 
tréfa, az *apjiik» tari^nyájáhan ilyet meg nem tűrne az a.u\zony. 

Éá a legény páóztor ió, hogy megbecónli a maga fajtdjdt! 

Lditiink egy-egy katcnaK'iáclt pd.^stor tükröAén képet korcómai mulatozáórdl, 
de a lednynép, akivel a katona mulat : dáma az, nem falu.ii lednyzö. mert ilyeá- 
mihe nem keveri a maga fajtdjdt! 

Most pedig, megmagyarázván, ismertetvén pásztoraink művészkedését általában : 
vizsgáljuk rajzoló művészünk, Juhd.\jí Árpdd segítségével az egyes, e könyvben bemu- 
latott példányokat. 

Ismételjük, a balatonvidéki népművészetnek legjellemzőbb és legérdekesebb megnyil- 
vánulása azokon az apró kis használati tárgyaki>n mutatkozik, amiket a pásztorember 
csöndes, nyugodt foglalkozása közben időtöltésből saját mulatságára faricskál. Az ö egyszerű 
mindennapi szükségletéhez tartoznak e holmik, gyujtólarlók, sótartók, tükrösök, borotva- 



tartók, tülkök, de szívesen megfaragja az asszonynép számára a lapickát, kézi mángorlói, 
meg a szép viráglajtorjái is. Az ezeken levő disz mind nagyon jellemző és nagyon eredeti. 
Itt ugyan nincs idegen hatás! Az állatait csöndesen legeltető pás/tor, juhász, a szabadban 
tartózkodva nsak ritkán tér be a városba, egész éleiét magányban tölti, nem idegen 
példát utánoz, faragott díszeinek formáit mind saját lelkéből meríti, bőven ráér gondol- 
kozni azon, mint töltse ki apró holmijának felületeit, részint ornamentikával, részint az 
őt környező állatok alakjaival ; de, mint láttuk, nagyon szereti a betyárok éleiéből veit 
jelenetekel : mert a betyár az ö szemében nagyon kedves még most is, amikor már 
rég elvitték a zsandárok az utolsót is. A betyár mulatozása többnyire kettesben kedve- 
sével, pohárkocintások, cigányozás, borozgatás, de a betyár ellensége, a pandúr meg a 
zsandár is olt van faragásaiban egész egyszerű naiv alakban, de mindig jó stílszerű meg- 
oldásban, s e tekintetben különösen tanulságosak e díszítések. 

A tisztán ornamentális jellegű díszítés a leggyakoribb e holmikon, kevesebb az álla- 
tok ábrázolása, de többször találkozunk emberi alakokkal. Vegyesen is fordulnak elő, 
természetesen ezek nevekkel, felírásokkal együtt, gyakran a készílés évszámával. 

Lássuk most a díszített tárgyakat közelebbröll lüzonyos ismétlések elől nem tér- 
hetünk ki. 

A leggyakoribb :i kis gyujtótartó ; méreteit a kis dobozkának maga a gyújtó nagy- 
sága adja. de azért néha jóval nagyobb ennél, mély mellényzsebekhez niérlen. Lapos, 
hosszúkás formájú, négyszögletes kis faskatulyák ezek. amelyeknek egyik kis keskeny lapja 
a nyitható rész szögtengelyén fordul alkalmas rugószerkezellel (melyről már szólottunk, 
de még visszatérünk reá), a másik hosszabb, keskeny oldal a gyújtó horzsolására szükséges 
érdes felülettel van ellátva, vagy maga a fa van roválkossá léve vagy kilyukgalott bádog- 
darabkával ellátva. 

Néha lapos, tojásdad a gyujtótarló átmetszete, amikor a díszítés egyfolytában végig- 
fut az egész felületen, míg az előbbi esetben a lapokra különálló s rendesen nem azonos 
díszítés kerül. 

A gyujtótartó mellett az úgynevezett «tikres». tükörtartó a leggyakoribb díszített 
holmija a pásztornak, s alakja sokféle lehet s nagysága is különféle: egészen kis mellény- 
zsebben elfér ; kis alaktól kezdve nagyobi) keretes tükrökig előfordul mindenféle, hosszú- 
kás, négyzetes, nyolcszögű, tojásdad, köralakú, különféle szerkezetű akad köztük. 

Itt-ott 6 két szerszámot össze is szerkesztik egy darabba. 

A borotvatartó a tikres párja, együttcsen a pásztor rendes loilelle eszköze. Alakja 
a borotvának megfelelő hosszúkás dobozka, mely két darabból készül, az egyik a borotva 
számára kivájt vályú, a másik az elzárásra és kinyitásra alkalmas fedő. Ennek a födélnek 
nyitása, zárószerkezete legtöbbször igen furfangosan van kieszelve. A borotvatartó külső 
oldalaira és tetejére is kerül dí.sz. 

Nélkülözhetetlen holmija a pásztortarisznyának a sótartó is, amit szintén nagyon sze- 
retnek díszíteni. Leginkábli ökörszarvból készül, amiből rövid darabokat fűrészelnek le, azt 
főzéssel idomílhatóvá teszik s alsó és felső lappal látják el. A szarvra faragással vagy mara- 
tással adják a díszítést s a tetejére gyakran figurális alak jut. mint ezt már leírtuk. 

Pásztorkészség a szarvból készült tülök is. amelyet különös vonalas ornamentika 
díszít; némileg hasonló a kobak díszítése is. 

A kampós pá.sztorbot, fokos, pipaszár, ostornyél, furulya, luind alkalmat nyújt a 
pásztornak arra, hogy díszítő kedve mintegy tobzódjék rajtok, mert alig is mararl azokon 
tfparaszti). díszítetlen rész ; ráérő kedvében végig díszíti s nem sajnálja semmi faragásán 
az időt, van neki belőle elég 1 

Már nem a maga használatára, de az asszonynépnek faragja a csinos víráglaj torját, 
melynek oldalát és a fokait különfélekép cifrázza ; különösen jellemző itt az egydarab- 
ból faragott, láncszerű összefüggésben csüngő dísz. 

Az ilyen egydarabból kííaragást mindenült az erre fordított fáradság és idő miatt 



^70 

különösen művészinek larl mindenüll a népízlés, bár sokszor szerlelenségig megy ez a 
céltudatos törekvés. Láncokai különösen szerelnek faragni így egyazon fadarabból, de 
kisebbekel szarvból is. 

Teknikailag a díszítés módja többféle e lArgyakon. 

Egyik nagyon elterjedi gyakorlat az úgynevezell (ispanyolozásD; a kivéseti felüle- 
teket különböző (piros, kék, zöld, fekete) színű felolvasztoll spanyolviaszszal löllik ki s 
ezáltal mintegy a berakást helyettesítik. 

E mód bár nem nagy larlósságú, de mindamellelt elég gyakorlati eljárás s annak 
könnyű kezelése megfelel a pásztor igénytelen életének s egyszerű viszonyainak. A tük- 
rösök és sólarlók oldalait díszítik így «spanyolozással»; többnyire nagyoi)b foltok kitölté- 
sére alkalmas ez a mód ; az egész vékony vonalakat, pl. a pipaszárakon stb. színes viaszszal 
töltik ki, magára a kivésésre éles, tűszerű eszközt használnak, a csontnyelű «bizsók»-oi 
és a fanyelű akusztorálB. 

A sólartókon és a szarvakon a bekarcolás és spanyolozás mellett választóvízzel 
maratást is alkalmaznak, mely a felüleleknek sötétebb sárga színezetet ád ; a gyujtótarlók 
többnyire domború faragásúak ; ezek között vannak már olyanok is, amelyeken meglátszik, 
hogy eladásra szánva készültek, de ezek rendesen újabb keletűek. 

Hogy e díszes faragott eszközök gyakorlati célnak is megl'eleljenek, és első sorban 
erre is készültek, célszerű szerkezettel is ellátják őket, még pedig a sajál egyszerű eszkö- 
zeikkel, bolti áruk segítsége nélkül. 

igy kerülnek ki zárak, sarkok, rugók stb. mind a pásztor keze alul s az ilyen 
szerkezet mindig célszerű, elmés, sokszor egész furfangos. 

A gyujtótarlók rendszerint négy darabból állnak, egy kis egydarabból készült, belül 
kivésett, a gyufa befogadására való szelence képezi az alapját ; egyik rövid keskeny oldala 
ád szilárdan álló fenekel s ez a második rész, a harmadik a kis nyitás és zárásra alkalmas 
nyelv az előbl)ivel szemben ; a negyedik a nyelv rugója. 

Miként függnek össze e részek, azt rajzunk magyarázza meg, abból megérthetjük 
a nyelv és a farugó működését; mikép fordul egy kis rézszeg körül a nyelv, mikénl és 
mért szorítja a kinyitásnál a nyelv a rugót hátra mindaddig, míg a nyelv függélyes állásba 
nem jul, amikor a rugó működése megszűnik s a gyujlólartó egész nyitva van; a becsu- 
kásnál e rugó erős csattanással szorítja vissza eredeti helyzetébe a nyelvet s a rugó ismét 
nyugvó helyzetbe kerül (137—142). 

Ez a rendes szerkezete a gyujlótartónak. Előfordul néha, hogy két oldalon is van a 
rugós nyelve, ilyen az A 1., 8. zalaujfalusi pásztor gyufatartója. Az A 1. egy lakattal 
díszílell gyufalartó szerkezete már a pásztorra vall, szerkezete a borotvatartókéhoz hasonló 
és 2. és 3. alatti rajzokból érthető meg. 

A tükrösöknek többféle megoldásuk van. Az egyik és a legelterjedtebb és leg- 
egyszerűbb, amit (142) rajzunk mulat. A két lapos darabból (a tükröt tarló és födél- 
részből) álló (dikresD egyik felébe van beillesztve a kis tükör, amire a felső födölemez 
rátolható a hornyolt szerkezeibe. 

Ilyeneknél rendesen a felső l'ödelen kis kivésett rész van a bajuszpedrő he- 
lyének. 

Egész egyszerű az, amelyen a két rész sarkon fordul. 

Ügyes és eredeti szerkezete van a köralakú tikresnek, kél része két tenyér közé 
szorítva és forgatva csukódik és nyilódik, ez esetben kél külön részre válik szét, alkalmas, 
a rajzban látható hornyolások segítségével. 

A sólarlók egészen egyszerű szerkezetűek; a hengeres vagy hasábalakúvá idomított 
ökörszarvból fűrészelt üres rész a só befogadására szánt edény, melynek alul és fölül fafödele 
van ; a felső egyszerű, az levehető ; mindkettőnek rendesen kiugró tagozata is van s gyak" 
ran a fedélen fogantyú vagy figurális dísz. Néha külön lábai is vannak a sólarlónak. 



271 

Ha mindezt a díszilelt tárgyal nagyobb tömegben összegyűjtve látjuk, már 
gazdag, sokféle megjelenésük miatt is szemlélődésükben kifáradva, zavams iienyomást 
szerzünk; azért bizonyos rendszert kerestünk, amivel az áttekinthetőséget könnyebbé 
tehettük. 

Minden tekintetben megfelelő ily rendszert úgyszólván lehetetlen találnunk. Az a 
rendes egyszerű elrendezés, mely az egynemű tárgyaknak egymás mellé állításából áll, 
nem mondható szerencsésnek; annyira különbözők a díszítő elemek, s például a tükrösök 
és gyujtótarlók két oldalai is rendesen egymástól elütök és más természetűek, hogy ilyen 
eljárással a tárgyak díszítés szempontjából rendezettnek nem tekinthetők. 

A Icgátlekinlhetóbb talán még az olyan elrendezés, ahol a díszítő elemek adják 
uieg az elrendezés alapját. Ezáltal [xtszc a tárgyak két oldala egymástól messze eshetik 
s maguk a díszítések is egymáshoz átmeneteket képezve nem mindig illenek be a felállított 
rendszer keretébe. 

Mégis, ezt a módot találtuk legalkalmasabbnak az anyag elrendezésénél. Azért kerülnek 
össze gyujtótarló, tikres és sótartó e táblákon, mint amelyek nagyság és térkitöltés szem- 
pontjából bizonyos tekintetben hasonlítnak egymáshoz. 

E tárgyak legnagyobbrészt növényi formákból vett ornamentikával vannak díszítve 
(mértani formák inkább csak a keretekre kerülnek), a kisebb, bár tekintélyes részen, ala- 
kok vannak, emberek, állatok külön és együtt, vegyesen ornamentikával; vannak végre 
különféle jellegű díszek, ország címere, vallási jelvények és egyebek. 

A növényi díszek ka rak te risz ti kuni a a viidg^at : az egész teret betöltve, vagy 
mezőkre osztott részeket ismétlődő módon elfoglalva a legkülönfélébb változatokban 
fordulnak elő ezek a díszítmények ; megfelelőleg a sok közreműködő kéznek, sokféle a 
megoldás is ; gazdag ötletekben, jól stilizált formáktól szinte duzzad. 

A föladat, ami a faragó előtt áll a szerkezet elkészítése után, annak díszítése; a 
díszítésre kínálkozó íéz kitöltése. Ennek mindig tudatában van a díszítő népművész s legjobb 
tudása szerint oldja meg e feladatot, a legegyszerűbl) naiv módtól kezdve egész a tekni- 
kailag és rajzilag tökéletes alkotásokig. Utánozni nem igyekszik egyik se a másikat (leg- 
fölebb az első kísérleteknél teszi ezt), új változatokon töri fejét és e törekvés határozottan 
felismerhető mindenütt. 

És a csöndes, szemlélődő művészi munkálkodása közben rájut maga is azokra az 
általános értékű művészi szabályokra, amikre már mások évezredek elölt rájöttek, s nem 
kisebb azért az ő érdeme; fölismeri a térkitöltés művészi alapelveit, a díszítés törvényeit, 
a teknikai megoldások természetét s az al)ból folyó stílszerűséget. 

Minden történeti ábrándozás nélkül rá lehel pl. mutatni itt-ott arra a hasonlóságra, 
raely részben a figurális ábrázolásokban, részben a fáknak, fűnek ábrázolásánál mutatko- 
zik az asszír dombormüveknél és a dunántúli pásztorfaragásoknál ; egy-egy tükrösön 
pl. a mező füvének stilizálása ugyanolyan mint az asszír domborműveken, ugyanaz a pik- 
kelyes elrendezés, mely merőben térkitöltő stilizálás és kevés vagy épen semmi hasonló- 
sága sincs a természeti formákhoz. 

A frizszerű elrendezésekben az embernél nagyobb tárgyak méreteinek kisebbítéseit 
épúgy megtaláljuk itt, mint a régi anlik domborműveken. 

Más egyebekben is ki lehetne mutatni a találkozásokat s ez már csak azért is 
nagyon érdekes, mert a helyzeténél lógva a kultúrától egészen távol eső pásztorember 
semmiesetre se utánoz, hanem magától bukkan rá e dolgokra. 

Itt mintegy magától előtérbe lép az a gondolat, hogy éppen az ilyen népművészei 
az úgynevezett «nagy művészetek kezdetes s kellő és kedvező viszonyok mellett önálló 
és nemzeti irányban ki is fejlődnék. 

A mai körülmények és viszonyok közt természetesen ezt már bajosan várhatjuk; a múlt, 
mely nem ismerte fel fontosságál, nem adott néki módot a továbbfejlődésre, mindig 
nagyobb és nagyobb feladatok kitűzésével : a népművészet valósággal tengódésre volt 



kényszerlUe.* A jt'len gazdnsági viszonyok megakasztják a továbbfejlődési, különösen mivel 
régebben átvolt kiillurával áll szemben, mely amennyire nem nemzeties, de viszont any- 
nyival fejlettebb. 

Így tehát mintegy a nemzeti miWéaiet ifjúkoiút látjuk éó ezt i.s kell látnunk 
a népmih'é.izeíben. Minden i.'o/ícíj, minden forma, amit itt találunk, éde.i mind- 
nyájunk közö.t /c/'/íf.if, niélld ii tcváhbfejle.yzté.M-e. kiépíté.M-e. 

És ha már nincs is módimkb;in, hogy végig láthassuk e művészeinek teljes kifejlő- 
dését, mindeneseire felhasználhiiljiik a már meglévőnek e nemzeti szellemmel való 
beojlásár.i. 

Nagyon érdemesek és inéllóU ii l.inulm:'inyozásr:i e megnyilvánulásai ;i magyar 
szellemnek, bármily naiv és egyszerű legyen is a megjelenésük, mindegyikben van olyasmi, 
amiből a tervező művész tanulhat, vagy legalább is lökést, irányt adhat, követendő 
elveket állapítván meg a nemzeti művészetnek. 

Amil itt bemutallunk, az minden kétséget kizáró módon magyaros, valamennyiben 
otl ka|)juk a magyar lelket, a magyar gondolkodásmódot. 

Az a lélek az, amelyei még most alig ismerünk, nem lévén önálló nemzeti művé- 
szetünk ; ha köríiltekinlüuk, iltiion, az iilcán, a közé|)űleleken, a templomban, a köny- 
vekben lapozva, minden! találunk csak magyaro.sat nem. Hég letűnt kultúrák nyomait 
ismerhetjük fel bútoraink díszítésén, görög sírkövek támadlak fel kemencéinken, az utcák 
házairól uia.)ágoktól lewlctl régi niüvé.i&etek meg nem értett, gip.izln- pré.tclt formái 
á.u'tanük le ránk, fölékesítve rég elfeledett s már senkitől sem érlelt allegorikus ala- 
kokkal ; olyanokkal, amelyek senkit sem érdekelnek, örökre idegenek maradnak számunkra. 
Még mindig ott vagyunk csaknem a mai na|)ig az iparművészeiben, építészeiben, ahol 
költészetünk volt akkor, amikor lalinoskodlunk, görögösködlünk, - még mindig cineklár 
thyrzusais járják, még mindig Camcena a kegyelt, akii senki sem ismer ! . . . 

Milyen más lélek nyilatkozik meg e faragásokon, bár mint említve volt, ugyanazon 
inkább érzett, mint tudott művészi törvények alapján épült fel. 

Ezt a lelket persze nem lehel pár szóval jellemezni, érezni azonban lehet annak, aki 
ezekkel foglalkozni nem restell s aki a tanulmányozással mint egymagába szívja föl (> forma- 
nyelvel, úgy mint ahogy anyanyelvünket szívjuk fel, tanuljuk meg, anélkül, hogy számol 
tudnánk adni azokról a logikai törvényekről, amik abban nyilvánulnak, de beszéljük, 
tudjuk használni Inba nélkül és a legkisebb hibát is észre vesszük, holott a miértéről 
hiába kérdeznek bennünket. 

Ily szempontból kell egyebütt is vizsgálnunk, méltatnunk a népművészet tárgyait, 
s nem líell épen kifejlelt rajzludásl keresnünk (bár olyat is találunk elegei); a legnaivabb 
ábrázolás is nyújthat tanulságosat felfogásával, öllelével; a nép, c amillió karún lény, szólal 
meg változatos hangokon, amelyek mindegyike eredeti és magyaros. 

A növényi díszítmcnyeket is több csoportra lehel oszlani, természetesen nem húz- 
ható meg élesen a halárvonal, mely e csoportokat egymástól elválasztja, de mégis elég 
támpont arra, hogy a nagy anyagban némi áttekintést szerezhessünk. 

.lellemző, általános vonása ez ábrázolásoknak a virágzat, amely('l rendesen valami- 
féle keret foglal be. 

E virágzat remlescn valami edényből, szívből nő ki, innen elágazva tölti be a 
terel, sűrűbben, rilkábliati s ,iz előbbi eset a gyakoribb; a nép mindenült szereti a töröli 
ornamentikát s a munkára fordíloU idő nála még nem jő tekintetbe, nem |iénzért csinál- 

* Nagyon érdekes volna, lia valaniil is tudnánk a mull el'ajla iiéi)nn'ivész(léről ; nincs 
a/onhau scnnnlféle nyom, senki se lartoUa méltónak a lőljegyzésre, |)edig bizonyára sokkal 
1,'azdagalib leheléit az akkori könnyebli viszonyok közi, mint ma. De nem is csoda, hisz magát a 
nemzeti nyelvel se méltallák, idegen, holt nyelvet lias/.náltak és milyen nehezen tudta ezt az 
>gál is lerázni magáról a neinz<>l. 



váll iizt; de a természet is. mely egyedüli mester«, csak ilyenre tanilja. Hendkívüli paz- 
dagsásr jellemzi a növényeket, a legkisebb fűtői a szép virágokig egymásra halmozott for- 
mák sokasága tűnik szemünkbe, erre a gazdagságra törekszik általán a nép művésze, 
egészséges idegrendszeréi nem fárasztja ki sem a sok forma, .sem a színek erő teljessége. 

De mást is tanult a lermészellöl s ez épen minden né[>niúvészet jellemző vonása. 

Nem i.>meri az i.uiiétlcdc formáknak unalma.^, telje.i gyáriam egyenlőségéi, amint- 
hogy egy fának két levele nem teljesen egyenlő; a szimmetria csak a lényegében van meg, de 
nincs a végletekig mérlani pontossággal keresztül víve a természetijén, így van ez a nép- 
művészeiben is; gyakorlati példákon láttuk, mint veszti el báját a néj)ies díszítés, ha mér- 
tani pontosságú lemásolt szimmetrikus részekből épid fel. 

A nép a másolási leknikailag se ismeri, s a másolás fogalma is idegen előtte, nem 
is jut eszébe, hogy arra törekedjék. 

Egy dologban azonban érzékeny, a számokat nem hanyagolja el : mindennek meg- 
adja megillető számát, legyen az bármily kis ái)rázolás ; az ember kezén mindig öt ujj 
van, a virágok szirmainál is megtartja, ha csak lehetséges, a számok helyességét. 

Visszatérve a virágzatok lélosztásához. az első csoportba lehelne soiozni azokat, 
amelyeknél egy pontból, mintegy a tőből indulnak ki sugarasan a szárak s levelek, anél- 
kül, hogy valóságos ágakat képeznének. 

A második csoportnál ágak képződése mutatkozik ; a harmadik csoportnál inkább 
középponti a díszítés, az ágak vagy egészben hiányzanak vagy koszorú alakba összefonódnak 
egy középpontba. 

Ezek mind többé-kevésbbé szimmetrikusak ; újabb csoportba vehetők, amelyeken a 
kiindulási pont az egyik sarok s a szár ferdén, átlós alakban, egyenesen vagy hullámosan 
nyúlik be a kitöltendő mezőbe s belőle nyúlnak ki az ágak, levelek. virág<jk. 

Az első csoportba tartozókat legjobban jellemzi a 144 1. kép nagy spanyolozott 
tükrösének egyik oldala ; mezőkre osztott szegély veszi körül az edényből kinövő virágzatot, 
középen nagy tulipán, kétoldalt rózsák, szárak egyenesen az edényből nyúlnak ki ; az 
eredeti színes spanyolozott diszű. a szegélyben az alap spanyolozott s a rajz a la termé- 
szetes színe. Mintegy hangsúlyozásul : a szegély középső mezőinek alapja fekete, míg a 
többi vörös. Mestere ismeretlen ; egyike a legérettebb alkotásoknak e tükrös s valószínű- 
leg egy múlt század elején élő türjei pásztor műve, több ilyen természetű díszítésekből 
következtethelőleg. 

Hasonló ehhez egy rézi pásztor faragta gömbölyű alakú tükrös; itt egy kötegben 
van a domborművű virágzat. Szintén köteg, még pedig kézben tartott, Tüttő Sándor 
lebujpusztai juhász lükrö.se, hol a virágzatot szamócák és azok levelei képezik; a formák 
inkább természetesek itt. s általában Tüttő Sándor egyéb faragásain is a természetesség 
és jó rajz a jellemző. (144 3— (j.) 

Kehelyből nőnek ki a sapanyolozolt virágok a 144 7. sótartón. Az ágakon levő egymás 
melletti levelek felváltva alapszínűek és vörösek, ami jól ható dekoratív megoldás, mely 
a 144 1. bekarcolt díszű sótartón is érvényesül, csakhogy itt a levelek nem spanyolozva, 
hanem sűrű vonalozással vannak egymástól különbözővé téve; ugyanilyen a ti. .luhász 
Ferenc sántosi pásztor sótartóján is a dísz. 

A 145 I. sótartó bekarcolt dísze hasonló ezekhez, a kehely melletti tért itl is lehajló 
virágok töltik be. 

Ugyanígy van a 143 felső '2. faragott tükrösön, csakhogy itt az edényből kinyúló 
rózsák közül az egyik mintegy a közepet, a többi négy a kitöltendő négyszög többi szög- 
letét dí.szíti. .\ tér alakjának ily módon való éreztetése általános, ha nem is tudatos e 
pásztorfaragásokon. Ily módon van kiemelve a négy sarokba nyúló virággal a 145 fel. 6. 
Tüttő Sándor faragott gyufatartója, valamint a 145 fel. 2. Molnár .lános fenéki csikósé 
is. A 143 fel. 2. bekarcolt sótartó is elTéle, ilyen a 144 al. 1. (Csapó ily., spanyolos) és 
a 144 al. 4. (Dombi .János), az előbbi sótartó, az utóbbi gyujtótartó. mindkettő egész 

Malonyay Oex»ó : A tnagyar nép múvétzrte. Hl. 35 



274 

lömöll díszílésii; egy ponlból kiinduló szárakon ülnek a virágok, a négyszögei kiemelő 
virágokkal. Ritkábban foniul elő oly negativ dísz, mint a 144 al. 1., ahol a szárak közti 
tér is ki van töltve spanyolozással. 

A gyujtótarlókat csaknem kivétel nélkül dombormívű faragással díszítik, spanyolozás 
inkább a likresekre és sótarlókra kerül; ez utóbbiak dísze nem olyan tarlós ; a mellény- 
zsebben nagyobb viszontagságnak kitelt gyujlótarlóra alkalmazva, nem is lenne célszerű. 
.\ hosszas használat maga is koptalja ezi-ket a Tormákat és ennek tudatában nem egy 
gyujlólarló dísze széles, lapos és simán van tartva, mit a 144 f. 7. és al. í"*. Csökölyön 
készült gyujlólarló kél oldalán látni. Hasonló ezekhez a 14;i al. (i. gyujlólarló leforgatott 
köpenyén levő dísz is e tekintetben. 

Ezen egyszersmind az a jól ismert díszítési teknika is érvényesül, amit a hállérnek 
kiszurkálásával érnek cl. A fénytelen háttérből így emelkedik még jobban elé,a dombormű : 
különösen a sima fénylésre hajlandó domború felüleleket szokták így kiemelni, ami igen 
természetes és helyes módja a díszítési eljárásnak. 

A díszítésnek a neutrális háttérből való kiemelésére spanyolozás és domborművű 
kifaragáson s az említett poncoláson kívül még sűrűn alkalmazott vonalazásl is használ- 
nak, ilyen pl. a 144 al. 3. és 143 fel. 6. és A 3-6. Tüttó S. tükröse, továbbá a 144 fel. 5. 
Sótartókon használják a sósavval való maratást, amikor is a díszítés sárgára marva jobban 
érvényesül, mint csak a bekarcolással, ami persze azért ebben az esetben is megvan. Ilyen 
a 143 fel. 7. sótartó leforgatott virágzata ; az eredetin élénk sárga színűek a virágok s 
egész csinosan elülnek a szaruanyag fehérségétől. 

E sótartó virágai különös formájukkal tűnnek föl ; nem annyira természetes virágok 
stilizálásai, mint inkább a bekarcolási leknikából folyó, könnyen írható, alkalmas vonalak 
összelélelci; a tűvel való bekarcolás ilyen alkalmazásainak tekinthetők azok az apró kis 
ívecskék, amikkel a külső körvonalakat mintegy bekeretezik. Egy másik hasonló eljárás 
az, mely a 143 al. 8-on látható, e sótartódíszen a külső halár vonalai apró kis vonal- 
kákkal vannak mintegy kiszélesítve. Ez a mód különösen a szarvból készüli tülkökön 
gyakori. 

Egészen ritka példa a 143 fel. 5. veszprémi múzeumban őrzött, áttört mívű. sárga 
csont gyujlólarló, mely nem is célszerű és inkább különösség. 

Ritkábban találunk oly példára is, mint amilyet a 143 al. 5. bekarcolt mívű sótartó 
dísze képvisel; az ágból kinövő másik ág nem simul hozzá, mintegy érintő irányban 
hegyesszögben, hanem derékszögben. 

Érdekes a 143 fel. 5, Kulcsár Ferenc lebujpusztai pásztor tükröse, melyen két egy- 
más mellé állított virágzat tölti ki a körülszegélyezelt mezőt. 

Szokatlan, de azért jó megoldások a 143 fel. 3. és 4, különösen az utóbbi nem szim- 
metrikus virágzat, mely egy más csoportnál, az egyik sarokból kiindulóknál általános. 
Nagyon szép, ehhez hasonló példány az, amelyen a gyujlólarló négyszöglelét legyezősen 
levelek töltik ki, a nagy tulipán hullámosan feltörekvő száron ül, mely nem edényből nő 
ki, hanem visszakunkorodó szára van; az ilyen kezdő megoldás a Székelyföldön is nagyon 
divatos. 

E csoporthoz tartozó sok van rajzaink között, amelyek bemutatják a különféle 
megoldások érdeki^s példáit. 

Külön emlékezünk meg arról a szép tükrösről, amelynek középszárán két tulipán 
ül s a kettő közül magas gerincű szár megy átlósan a sarkokba s olt egy-egy virágban 
végződik ; a gerincekből a teret teljesen kitöltő egymás mellé sorakozó levelek nőnek ki. 

A második csoportba tartozó díszített tárgyaknál a virág szárából több szár nő ki, 
de nem úgy tőből, mint az előbbi példákon láttuk, nem egy pontból, hogy ezáltal az 
egésznek bokréta jellege lesz ; ezeknek inkább cserje, bokor vagy fa a jellegük. 

Különben is a virágdíszeknek egyáltalán ez épen a logikájuk. .\ természetben 
szabadon növő virágot letépve, mint kis szálat vagy többet összefogva mint bokrétát 



-275 

hflyozzük pohárba, edénybe téve, akár virágos, leveles ágat törünk le ily célból vagy 
gyökerestől cserépbe, edénybe ültetve dekorálunk vele valami helyet, teret ; ez utóbbi külö- 
nösen kedves, mintha kertet vinnénk igy a szobába .' . . . Ez a legszokottabb. 

Ilyen virágos rózsafát ábrázol a 145 al. 2. szép faragású tükrös, öt nagy virága közül 
négy a sarokba nyúlik be — az ötödik a fa törzsének ormán ül, mely mellett bimbók emel- 
kednek ; kétoldalt nagy levelek ; a szárak közt levő teret a faragásra alkalmas levelekké 
alakitolt egymás melletti háromszögek löllik be ; az egészet fonásra emlékeztető keret 
veszi körül. Az egész ügyes, finom: Dömötöri .lózsef győrvári pásztor műve. 

Határozottan fajellegű a 145 al. 4. továbbá az a szarusótarlón körülfutó díszítés, 
amelyen a gyökerek is jelezve vannak (14(> 1.); továbbá ugyanazon a lapon 5, Tüttő 
Sándor rózsafája, olyan ritkábban előforduló esetet mutatva, amidőn a szár a levelet 
átvágja. Az 1. a 147-en Horváth Vendel lebujpusztai pásztor, úgy látszik Tültö hatás 
alatt faragott tikresén naturaliszlikusabb a rózsa és több levelet metsz át a szár is. Tüttő 
Sándoré a 147 fel. 4. is, terebélyes fával. 

A 145 al. 5. és 7. szintén faábrázolású. az utóbbi szimmetrikus, három nagy virág- 
zattal. A 147 fel. 2. gazdag virágú fája egy nagykanizsai pásztor faragása. 

A 145 — 46. lapok többi példányai inkább cserépbe ültetett virágot ábrázolnak, 
ilyenek az érdekes rajzú 146 al. 8, 7 és 9. 

Kozmás József keszthelyi csordás tulipános gyujtótartója is ide tartozik (146 al. 6.), 
továbbá a 146 fel. 4. 

A 145 al. 1. és 3. egész lapos, széles díszítésű domborfaragás, szívből kinövő 
virágzat: hasonlók ehhez a 146 al. 3. és 5. sótarlók díszei, előbbi spanyolozás, utóbbi 
bekarcolt díszű. 

A törzs egészen elmaradt a 146 al. 4. sótartón és a 147 fel. 5. tojásdadalakú 
spanyolozolt tükrösön. 

Egy harmadik csoportba lehetne sorozni többé-ke vésbbé a 147 — 151. lapok tárgyait, 
a rajtok levő díszítés természete szerint. 

Ezek részben középponti elrendezésűek, csillagalakban töltve ki a teret, — részben az 
előbbi esetek olyan speciális alakításai, ahol inkább a virág foglalja el a nagyobb helyet 
s szárak alig vannak; köztük azonban határozottan kifejezett, előbbi rendszerűek is akadnak. 

Ilyen középponti elrendezésű a 149 al. 4. tükrös dísze, az erszényalakú 149 fel. 3. ; 
a 149 fel. 7. 8. s a 148 fel. 1., mely utóbbi ugyancsak azon a lapon bemutatott másik felével 
együtt nagyon érdekes, mindegyiktől elütő, szinte arabs hatású domborfaragású tükrös. 

Egy nagy virág van a 149 al. 1., Ács István pacsatüttösi pásztor tükrösén, szépen 
faragott, bemélyített levelekkel ; a két szár közé van befoglalva a nagy virág ; ilyenféle a 

147 al. 7., a 149 al. 2. A szívalakú 148 al. 1. közepén K. J. betű van, virág helyeit. Ez a 
koszorújelleg van a 147 al. 2. is, ahol a kitöltés úgy látszik kimaradt. Viszont azonban a 

148 fel. 8. sótartón a cserépből kinövő kél szár összehajlik koszorúszerüen s a belső tér 
szándékosan van üresen hagyva. Egészen magába foglalja az öt közül a 148 fel. 6. 
gyujtólartó ágaival, míg a többi nagy virág a négy sarkot tölti ki. A 147 al. 5. 
balatongyörki pásztor gyujtótartóján csészéből két irányban a négyszög átlójaként nő 
ki a levelektől vastaggá vált szár és két kis tulipánban végződik a két felső sarokban ; 
a középtér csaknem ki van töltve a levelekkel. E kettős osztás egész határozottan ki 
van fejezve a 148 fel. 5. zalai pásztor tükrösén, ahol a szimmetrális vonalat a két ág 
között hagyott ür ábrázolja. 

Ha ezeket a példákat s a többieket is figyelemmel egybevetjük, tanulmányozzuk, 
rájövünk, hogy e faragásokon valami olyan közös jelleg vagyon, mintha valamennyi egy 
ember öntudatos munkája volna, aki folyton újat meg újat keresve, lassanként, bizonyos 
formai gondolatkörben minden lehetőséget kipróbál, rájön számtalan kombinációra ; erre 
enged következtetni az a nagy gazdagság is, mely ez alkotásokban megnyilatkozik. Minden 
újabb lelet egy mutatkozó űrt, hézagot látszik kitölteni. 

H5* 



Ebben van épen fontosságuk a népművészeti alkotásoknak és különösen az ilyen apró 
megoldásokban, ahol nagy változatosságot lehel kifejteni; és ez az a közö.'i jelley. amit 
mi niagyarnak niiiiő-süünk s ami határozottan kimutatható ma nicg az egyes faragók 
munkáján, bármennyire magán viselje is az illetőnek összes faragott holmija az o egyéni 
karakterét. 

A közös magyar jelleg, moiuljuk nemzeti jelleg keretében mily természetesen, egész- 
ségesen érvényesül a külön-külön egyéniség I 

Szinte látja az ember, a pásztor, mig nyája legelget, mint töri fejét más és más meg- 
oldásokon, hogy a delelés alkalmával nyugodtan clészedve tarisznyájából faricskáló eszközeit, 
formát is adjon gondolatainak. 

Kigondolja, hogy szívalakii lesz az új tükröse ; leül, ki is faragja s niialall külső 
alakját megfaragja, szerkezetél is megoldván, már végig gondolja, milyen lesz; nem olyan, 
amilyet a pajtásainál latolt, például a 147 al. 4. vagy a 148 fel. 1 '2., aki szintén szívalakn 
tükröst faragolt, aki a szív alsó csúcsából kiinduló, kél ,>izáron ülő két rózsái faragolt, a 
szív két felső domborlatát kitöltötte s a másik oldalán a két szár közé nevének kezdőbetűit 
is oda véste; ő máskép oldja meg, nevét egész ki is írja (150 al. 1, 151 fel. l.), még a 
dátumot is a rózsák száraira s a keretet is gazdagabban oldja meg, stb. 

Nem egy kezdő első kísérleteire is akadunk, aki szemlátomást pajtása holmiját utánozza ; 
mily megható a próbálkozás — és mégis, mennyi kedv és készség azonnal a faragáshoz \ 

Ilyen lehet a 149 fel. 7., a 151 al. 4. és 5. is vallásos jelvényével, továbbá a 150 fel. 
•2. s a 151 fel. 3. és 4. 

E harmadik csoporthoz tartozik még a sólartók közül sok, részben az előbbi 
lapokon is, amelyeknél a keskeny fűzszerű mező felfelé való kifejlődést nem engedhet meg 
s egy szimmetrális középvonaltól jobbra, balra vagy vízszintesen vagy hullámosan futó 
indáról nőnek fel és csüngenek lefelé a virágok. (151 al. 1. és 2.) 

A 148 al. 2-n, a név fölött egymás mellé sorakozó hasonló motívumokkal van a tér 
kitöltve ; ilyen különös a 150 fel. 3., melynek a középet egymásba fonódó faágak képezik, 
mellettük virágokkal, igen domború faragásban. 

Egy negyedik csoportba oszthatnók az oly asszimmetrikus rajzú holmikat, melyeknek 
virágzata az egyik sarokból indul ki, lévén pedig a gyujtótartók és tükrösök legnagyobb 
része téglalap alakú (sótartó ezek közt nincs), az ilyen átlósan két részre választott mező 
egyenlő bár, de fordított helyzetű. 

Többnyire ágat vagy fát ábrázolnak; igen gyakran szívből indulnak ki, mely 
csúcsos alakjával jól beillik a téglalap sarkába. Cserép, amelynek helyzete a valóságban 
sem szokott ferde lenni, ezeken a rajzokon nem igen fordul elő, mert ez nem is lenne 
logikus. Ilyen csak egy akadt (152 al. 4.) 

Igen szép a legömbölyített sarkú, négyzetes formájú tükröse Borbás .Sándor letenyei 
pásztornak, (152 fel. 1.) Ügyesen stilizált levelek sűrűn egymás mellell adják a hátteret, 
mely az ágak közti teret tölti ki; hasonló tömöttségben ugyanott n fel. 2. és al. 5. 
tükrösök dísze, ez utóbbinál a virágok mintegy rajtafekszenek a leveleken. Hasonló ezek- 
hez a 153 al. 4. és fel. 8.; a 152 fel. 4-en, egy gyujtótartó leforgatott köpönyegen, széles, 
vastag törzsből nyúlnak ki a virágok, levelek, bimbók, betöltve egészen a mezőt. 

A 152 fel. 5. G. Kecskés Sándor andrásmajori kanász gyujtótartója, melyen a sok- 
szorosan duplává tett tulipán, hogy a teret betöltse. 

Szokallan a 1.52 al. 1. 2. gynjtótarló dísze, egyrészt fuxia-léle csüngő virágjaival, 
másrészt behajló leveleivel. 

Nagyon stilizált virág van a spanyolozott 154 fel. 1. tükrösön; jól hangsúlyozott a 
négy sarok levéllel, virággal és az a 154 fel. 11. 8., fel. 3. 4. 5. ti. stb. A tölgylevéllel 
és a makkal az erdő is jelezve van, a 153 al. .5. fel. 10 és fel. 4. gyujtólartókon; Tüttő 
(iyuri 153 fel. 1. tükrösén a szőlőfürtös és leveles inda, metsző, álló kasza, gereblye s 
olló a mezei munkát ábrázolja és valószínűleg szólőcsösznek volt a tükrös szánva. 



Mert a pászlor nemcsak magának készíl. hisz magának csak egy tükrösre vagy 
gyujlótartóra van szüksége, de csinál pajtásának is, aki nem tud faragni, csinál ismerő- 
seinek, rokonainak: erre vall a gyakori uemlék)) jelzés (152 fel. 1.) 

Egy fintafai juhász. Kerti .József, a aszép KalinkaD mezei virágot ábrázolta gynjló- 
lartóján; a 154 fel. 12. virágján pedig búbosbanka ül. 

Egy benyúló és lecsüngő ágat ábrázol a 152 fel. 7.; Kürti József fintafai juhász 
faragása s van még több ezekhez tartozó gyujtótartódísz. 

A népimWéxseti ábrdzolá.sok közt ritkán akadunk figurális munkára, külö- 
nösen az emberi alak nem igen szerepel ; mát rajzbeli nehéxáége miatt iá kerülik. 
Mintha ezt /.) a maggat természet őszintesége magyarázná : éizi járatlanságát, 
nem csinál olyasmit, amihez nem tud. 

Szinte ki^-étel e tekintetben a balaton\idéki. a somogyi és zalai pá.^ztoz s — 
általában az egész Dunántúl népmüié.yzete. 

Sötartókon. tükrösökön elég gyakran megjelennek az alakok, amelyeket a 
pááztot jól i.tuicz. melyek megragadták fantáziáját s bizonyos szeretet indíthatja 
őket arra. hogy le is rajzolja. 

Té'^^es x'olna fejlett rajztudást keresni ez egy.izerü ábrázolásokban : naiv kezek 
munkái e rajzok, minden iskolai képzettség nélkül próbálkoznak meg a pá.^ztor- 
emberek e feladatokkal, ti.tztán saját mulattatásukra. nem gondcha nyiU-diio.i.iágra 
\:agy múzeumokra, amikről legtöbb.izöz fogalmuk síjic.k VaLuni iiiondujiiwilójuk 
van s ennek akarnak kifejezést adni. Elmondják, ahogy tudniok adatott. 

Néhol ugyan meg-megcsillan a nagy formaérzék és kézbeli ügye.ység s tagad- 
hatatlanul .>ok művészietek marad itt ugarban. 

Annál több stílérzéket találunk a figurális áb/ázolá.iokban /.> ; c7 népművé- 
szetben a .\til.izerű.iég szinte természetes. 

A stíl.-izerűtlen.iég rende.ien ott burjánzik, ahol a teivezés és a kivitel útja 
.^étválik : a papiroson megrajzolt ter\' általában olyan követelményekkel lép föl a 
kivitelnél, amelyeknek aak igen gyakorolt munkáskéz tud eleget tenni. való.iágos 
erőiyzakkal. így támadnak a gyárimunkák erő.>zakos stílszerűtlen.iégei. lerje.yztve 
az ízléstelen.séget a gondolkozni rá nem érő nagy tömeg körében. 

A nép e névtelen müvé.izei nem tanultak rajzolni, náluk a rajzolás és faragás 
.azinte egyaza munka : nem papiro.^on ké-izül a teiv, agyukban alakulnak ki a 
formák s a bicska közvetlenül viszi át azokat fába. aontba. kőbe. 

És c.tak olyat farag, amit a bicska elbíz : nem való.tzerű ré.Mzletekre törekedik ; 
nem is má.iol a természetből : az emlékében megmaradt formák s azoknak a fába 
bicska segélyével lehető kifaragása harmóniájaként jelennek meg ezek az ábrázo- 
lá.wk. Ez a harmónia : a .Uíl.>zerüség. 

Nem próbálgat lehetctlen.séget. nem vágja fej.^éjét olyan fába, amivel nem 
hit meg. A könnyed ját.tzi.iág, az anyagon való tökéletes és az illető képzett.iégével 
arányom uralom jellemzi e népművészetet. 

Ugy-e. mily nobili.ian magyaz mindez ! . . . 

A 156 fel. 5. tükrös hálán levő rajz egészen naiv felfogásában és mégis: mily 
ügyesen van a kör e két alakkal és mellctiük levó ornamentikával kitöltve! Boros-poharat 
tart kezében a betyár és kedvese : a ruha egyszerű stilizálása, a vízszintes talaj lemet- 
szése, a szegély, de legkivált a két oldalsó virág, jó stilérzékre vallanak. Nagyon jól 
tudja a faricskáló pásztorművész, hogy a cserépben levó virág aránylag kisebb és a fa 
aránylag nagyobb: de mily lehetetlenség li>nne csak megkísérelni is, hogy arányos nagy- 
ságban ábrázolja e tárgyakat: öntiidatlanid talán, de helyes érzékkel alárendeli ezt a díszí- 
tés szempontjából fontosabb térkitöltési törvénynek. K törvény helyes alkalmazását meg- 
találjuk minden kor művészetében ; hogy csak egy ismeretes jellemző esetet említsünk a 
sok közül, az athéni parthenon frizén a lovasok aránylag nagyok a lovakhoz mérten s 



278 

iíjfy ülnek a lovakon, mintha azok testébe olvadtak volna, csak azért, hogy a 16 és 
lovas efíy formán kitölthesse a teret. 

Ilyenféle természetű a 158. 3. négyrekeszű fűszertartójának elmosódott rajza ; 
lálí-zik, mint épül föl úgyszólván egészen a korcl egyszerű vonalaiból, ezáltal véle teljesen 
harmonikussá válván. 

Nagyon emlékeztet egynémelyik alak a gyermekek naiv rajzaira, de az egésznek 
arányos megoldása bizonyos fejlettséget, érettségei is mulat. 

Milyen szép a 115 al. 1. sárosdi kettős spanyolozoll tükrös díszítése! A kél alak- 
nak, különösen a betyár ruhájának képe, mesterét dicséri. Nagyon jól tudta az a faragó 
pásztormüvész, hogy a szűr és a többi ruhadarab nem olyan a természetben, de ő mint 
önálló díszítésre alkalmas kitölteni való teret fogta fel s így akarattal egészen arányos 
hálást ért el. 

Kifogyhatatlanok az olyan egyszerű jelenetek ábrázolásában, mint amilyenek a 
154—157. lapokon vannak. 

E lapokon a pásztor, betyár, pandúr, zsandár, borozgató apolgáro van ábrázolva, 
szóval az ember ; a következő lapokon az ember az állatok társaságában ; végre olyan 
lapok következnek, amelyeken csak állalkép a díszítés. 

A 156. fel. 2. sótartón (N. M.) a számadó juhász bizonyára arckép ; lábánál kicsi 
kutyája s együtt borozgat az erdőben, asztal mellett, valami keménykalapos úrfélével ; a 
falevelek dekoratív jelölése jellemző. 

Táncjelenet van a Sági Mariska tükrösén, cigáaymuzsikusokkal, (156. 7. N. M.) 

Még érdekesebb a következő néhány sótartó genreszerü díszítése. Sorozatos ábrá- 
zolások ezek s kiterítve egészen frizjellegűek. 

A 286. 1. (N. M.) sótartó alakjai teljesen gyermekiescn naiv rajzok. Egész banda 
húzza a betyárnak; a túlsó oldalon kézszorítással fogadja egy juhász a megérkező másik 
betyárt. Táncoló pár van a 286. 2. sótartón ; a férfi juhász, oldalán tarisznya, kampósbotja egy 
fa ágára akasztva. A cigányok mögött jól stilizált a friz-magasságára lekicsinyített tölgyfa, 
makkal és levelekkel ; még egy fa és virág van ezenkívül hasonló helyes stílszerű meg- 
oldásban. A 287. 2. : betyár találkozik kedvesével (N. M.), két bagoly a szájában tollat 
tart, mely csigás kunkorodásokkal tölti be a teret. 

A 287. 1. sótartó rajzán két betyár közt egy leány van ábrázolva, amint az egyik 
betyárral koccint, míg a másik mintegy nógatja őt erre ; a sótartó másik felén a betyárok 
ágaskodó lovai. 

Egészen népies a 287. 3. sótartó jelenete. Erdőben, levágott fatörzs-asztal mellett két 
betyár és két fehérnép ; legelő szarvasok a másik oldalon s ügycsen rajzolt fák ; kedves 
kompozíció az egész, jó térkílöltéssel. 

A 288. szintén koccintó alakok, pisztolyból lövő betyár s térdeplő, talán magát 
megadó zsandárral. 

Feltűnő jó rajzú a 288. 1. (N. M.) sótartó ábrázolása; különösen a vágtató lovak 
gyakorlott lórajzolóra vallanak; a római quadrigát juttatják ezek az ember eszébe, zsan- 
dárok, kanászok, csikós van itt együtt s minthogy az egész egy összefüggő rajz, az össze- 
függés az alakok közt többfélekép magyarázható. 

Az eredeti sótartó sötét alapszíne miatt e bekarcolt rajz csak közelebbről való vizs- 
gálásnál vehető ki, bár az alakok fényesek és a háttér pontozott. 

A figurális ábrázolásokban úgy látszik a faragó pásztort mint már említettük, leg- 
jobban érdekelte a betyár, annak élete, vigalma, de egyszersmind szomorú sorsa, amikor 
megláncolva a zsandár kezére kerül. 

Nem kell itt felednünk, hogy e faragások javarészt még a múlt század közepe 
tájáról valók, amikor a betyárvilág Túladunán, kivált a Bakonyban még javában megvolt. 

A faragó pásztor fantáziáját ez izgatta legjobban, erről hallott szüntelen, ez volt 
akkor nevezetes azon a vidéken. Emellett már akkor is ábrázolja saját magát, a békés 



pásztorélet mozzanatait, s a kettesben mulatozás legkedvesebb tárgya marad ; a virágot, 
jioharat nyújtó leány a férfi társasáííában nagyon gyakori, mig az újabb faragóknál már 
sgenreí-szerii jelenetekkel is megpróbálkoznak. 

Egyedül álló alakokat ritkábban ábrázolnak, rendszerint kettesben jelennek meg a 
pásztor népszerű alakjai, ahol pedig, mint a sólarlók frizszerű mezőjén, löbb a hely, egész 
sorban vonul föl a társaság. 

Egyes alakot találunk a 155. fel. 2. tükrösön; egyik kezében kendőt tartó hajadon 
egy asztalon álló nagy bokréta felé nyúl; fokossal kezében áll erdőt képviselő két virág- 
szár közölt egy alak a 154 al. 3. gyujtólarlón ; hasonló környezetben pipázik a 156 al. 4. 
tükrösön a kampósbotu pásztor. Madarak és virágok közt van egy női alak a 156 al. 1. 
tükrösön. 

Kedvelik az együtt borozgató alakokat. A szabadban egy fa köré állított asztalnál ül a 
tarisznyás pásztor s a korcsmáros bort hoz neki (155 fel. 4.) Tüttö Sándor tükrösén : 
a 155 fel. 6. sótartón spanyolozolt művű alakok vannak; kis asztalkánál fegyveres betyár 
ül s a másik oldalon álló leánynyal készül koccintani. Cigány húzza (155 fel. 5.) egy 
pásztornak. Borozgat a 157 al. tükrösön is a pipázó pásztor. A 157 al. 4. sótartón leány 
átessék szivem» szóval adja át a borospoharat kedvesének. Érett sliltudásra vall a 157 al. 6. 
a koccintó két alakon a kalap, fej, ruha, minden a lehető legegyszerűbb alakításban, a 
spanyolozás teknikájának legjobban megfelelőleg. 

A 157 al. l.-en az alakok virágok közt állnak, a pásztorborosüvegei és poharat, a 
leány virágot tart. 

A 156 fel. 6.-on polgárok ülnek az asztalnál, inni készül az egyik, a másik kinyújtoll 
kézzel gesztikulál. 

Tisztára a faragásmódjából kínálkozó vonalakból van erősen stilizálva a 1.56 lel. 4. 
meskepusztai bojtár sólarlóján az asztal : az asztalon levő poharak egyszerű vonalakkal 
vannak jelezve. 

Ügyesen van stilizálva az a parányi kis ábrázolás a 156 al. 6. tükrös felső részén : 
szintén korcsmai jelenet. 

Egymást átkarolva áll egy pár, Tüttö (iyörgy igen sikerült, iharfából faragott könyv- 
alakú tükrösén, (156 al. ,3.) alatta ugyané lapon (5 al.) kisasszony ad virágot a betyárnak. 

Ölelkeznek a 155 fel. 7. gyujtólarlón. 

A találkozást is szeretik megfaragni : a 155 al. 4. pi[)ás, tarisznyás, balaskás pásztor 
találkozik egy puskás alakkal, talán a ajágerreb. Ilyen jelenet van a 156 fel. 3. tük- 
rösön is. 

Egy régi, kopott példányon meg épen betyárok barátkoznak a zsandárokkal. (158 6.) 

Pipázó paraszt, kosarat fején vivő asszonynyal (154 al. 5.) Két pásztor találkozik 
(al. 4.) virágot nyújt ál egy kötényes leány a kardos huszárnak (al 1.). 

Betyárok vannak együtt a Kovács György urasági li.íjdu által faragóit sótartón 
(157 al. 5.) 

Megláncolt, zsandárok közé fogott betyárt ábrázol a 157 al. 3. és a 155 fel. 3. 
tükrös. 

Több efféle van még e lábiákon; érdekes és feltűnő Tüttő 'Jyörgy tükrösének kél 
képe ; a tükrös egyik felén szerelmeskedő párt ka|i telten az ajtón belépő leány anyja — s 
a tükrös másik felén, söprűvel támad a legényre, mialatt a sírva fakadl leány kendővel 
födi el arcát (155 al. 6. 7.). 

Ember és állat ábrázolások vannak a 159—160. táblákon. 

Juhász a bárányokkal, Tüttö Gyuri tükrösén, (160 fel. 4.) s Tüttő .Sándor faragásán 
(160 al. 3.) kosok viaskodnak egyiken, a másikon legelnek az érdekesen stilizált réten; 
erdőben vannak tölgyfa alatt a 160 fd. 6-on és az al. '2-on. 

Disznó van a 159 1-en, tölgyerdőben épúgy a ISO 2. sótartón : keretezésén stilizált 
ostort alkalmazott a somogytászári Sotonyi .József pásztor. 



Csordás karikással tehenei haji a kanász, szinlén erdőben a 16U 7. gyujlólarlón. 
A 160 8-on, kukorica csövén rágódó vaddisznó szoptalja kél malacát, fölölte madár, két- 
oldalt egy-egy puskás |)ászlor. 

Kalonaviselt ember lehet a gyenesdiósi pásztor, jól rajzolt alakokkal népesíti be 
tükröseit; 159 '2-6n sisakos gyalogos támad huszárt, 160 1. tükrösön pedig huszár- 
trombitás van s elölte gyalogosok. 

Lovon ülő csikóst ábrázol a 160 al. 1. 

Vadász van az erdőben, madarak a fán, szarvas lenn a 159 gömbölyű tükrösön. 

Vadászjelenelekel látunk még ii 160 5. és 6. tükrös kél oldalán. 

Az állatokat egyedül vagy ornamentikával vegyesen is ábrázolja a pásztor, tárgyainak 
díszítésére. 

Azok az állatok szerepelnek, amelyeket őriz, amiket ismer, a bárány, tehén, disznó, 
vagy amelyeket az erdőben lát, a mókus, szarvas és a madarak. 

Egész plasztikus alakításban is találkozhatunk velők, a sótartók födelén 162 4. 8. 
és 161 al. 7. gyujtólarlókon domborművek, sótartókon vonalas díszek vagy spanyolozoltak. 
Nem egy ezek közül is pom[)ásan van stilizálva. 

Így a 161 1. maratott díszű sótartón, virágon ülő baglyok s edényből evő galam- 
bok ; vonalakhoz simuló konturáival. feltűnő slílérzéUről lesz tanúságot. 

.Szinte monumentális a 162 al. 1. sótartón és a 161 al. 1-en levő bika alakja. 

A szarvba karcolt és maratott dísz egyáltalán a legérellei)b, legszebb s a mi ízlé- 
sünknek is teljesen megfelelő, komoly leknikai megoldásmód. A spanyolozás inkább a 
faholmikon szép, a szaruban mindig kissé ügyellen. 

Nagyon szép a 161 al. 2. tükrösön levő magas domborművű kos. Birkás Sándor 
lelenyei |)ásztor faragása ; az alak jól van stilizálva s a fák, levelek is meglepő helyesen. 
Ennyi slílludásl hiába keresnünk a modem gyári termékeken, mert ezeken a természet 
utánzását találjuk inkább, azzal az önludatalossággal, amely a/, anyag megmunkálásából 
folyó harmonikus rajzot megérti. 

Mily egyszerűek a 161 fel. 7. sótartó pávái I .Mily jók rajz tekintetében a 161 al. 8. 
galambja és a 162 fel. 6. mókusa! Mily kedves a 162 fel. 3. levő szarvaspár, a stilizált fákkal 1 

Jól vannak stilizálva a 162 fel. 5. gyujlótartó tehene, füve és fája vagy az al. 2. 
lévő szarvasok a szimmetrikusan tartott tölgyfával. Érdekes, jó pásztor niegligyelésén- 
valló jelenei van Tűltő György tükrösén (162 al. 5.), ahol kosok vakarják .szarvukat, «riszálik 
a fa héjáts. 

Növényi, állati és emberi alakok mellell, néha jelképes ábrázolásokat is találunk a 
[tásztorfaragások közt; különösen a nemzeti címer, de itt-ott kétfejű sas, nemkülönben a 
feszület. Mária a gyermekkel, Ádám, Éva, áldozó kehely stb. A 163 — 164. táblákon vaiuiak 
ilyenek. A kétfejű sast úgy lehet megérteni, hogy a pásztor elé csak a pénz |)laquettjc 
kerül, érdekli őt annak művészi része s bár ez a jelvény mana|)ság nagyon népszerűtlen, 
mégis megfaragja művészi kedvtelésében s minden politikai gondolat nélkül. Meg a 
legtöbb pásztor katona is volt, látta a kétfejű madarai csákón, derékszijjon . . . 

A vallásos képi'k rendesen templomban látott, bucsújáróhelyekröl került minták 
nyomán készültek ; s igy nem csoda, hogy például némelyik egészen byzancistilusu. 

.\ sótartófödelek, alakjuk szerint, hosszúkás, négyszögű, lecsonkítotl vagy legömbö- 
lyített mezők kitöltésének különféle módjait tüntetik föl. 

A 164 — 165. lapon van összegyűjtve néhány ; van rajtuk díszítés fölfelé haladó 
irányban, van szélességi irányban, de leghelyesebbek mindenesetre azok, amelyeknél egy 
középpontból kiinduló kettős szinimetriás díszeket alkalmaztak ; ezek inkább megfelelnek 
a sólartófödél vízszintes fekvésénél fogva a díszítendő sík természetének. 

Kedves díszített tárgya a jiásztornak a bot, pipaszár stb. Farag ilyesmit magánakis, 
különösen a kampós juhászbotol, de mégis a bot inkább emlék és ajándéknak készül 
azok számára, akiket az ajándékokkal megbecsülni, kitüntetni akar. 



281 

Rendesen giizdngoii, söt mondhiilni Inlgiizdiifron v.inn.ik a botok Híszítvo ; níjluk 
szinle tobzódik n pásztor plnsztikája; az a vágy, mely őt a teljes plasztika a aronde bosse» 
felé ragadja, itt nyer legjobban kifejezést. A kígyó különösen kedvelt téma. a bot körül 
csavarodva ; részletesen megrajzolt pikkelyekkel igen gyakori s alig akad tiiladunán jobb- 
módú, közéletben szereplő család, hogy ilyen holmi ne találkoznék a házukban. 

Az állatfejekben végződő botokat is szeretik faragni ; mindenféle állatfej van bot- 
jaikon, de emberfej és a gót stílű templomok vízköpő szörnyeire emlékeztető alakok 
is ; a kampós pásztorbotokra természetesen leginkább birka- vagy kosfej kerül. 

A plasztikai díszítés mellett a spanyolozás is divatos, emellett a bekarcolt díszítés is. 
l'ís megjelennek e botokon a gyujtótartók és tükrösök ábrázolásaihoz hasonló díszítések: 
betyárok, borozgatok ; a díszítések azonban nagyobb arányokat öltenek s rendesen csavar- 
alakban futnak a bot testén végig. 

Bizonyos részekre van osztva a bot fölülete s e részekel mértani díszű övekkel vá- 
lasztják el egymástól. 

Berakott mívű is akad, különösen a karikások közt, például fehér csontberakásu ; 
az ólmozott felületek itt különösen használatosak, az ostornyél karikáját így erősítik be 
ólmozással ; de vékony sárgaréz veretű ostornyelük és fokosuk volt a nevezetesebb betyá- 
roknak is. Néha politikai háttere van a bot díszének, vagy hazafias témákat dolgoznak föl 
nagy naivitással, mint azt a híres Bagol András cselekszi. \ an a botokon egyéb állatkép is; 
a békát fogó kígyó mellett, gyík. sündisznó, róka. gólya, kutya, hal stb., ott a vadász, a 
huszár, Ádám, Éva . . . 

.Szeretik a görcsös, csomós ágakat feldolgozni, amikor a csomókból virágot, csillagot 
faragnak ; láncok, lakatok, bojtok is kerülnek a botokra. 

A 112. képen díszes furulyák vannak, egynémelyike másfél méteres, mind régebbi 
eszközök, ma már kivesző félben. Díszök részben mértani formákliól. részint virágokból 
áll, vagy faragva vannak, vagy spanyolozottak. 

A HU. képen szép. nagyvonalosan díszített bot; csavaralakban felmenő hullámos, 
szálas indán rózsa és tulipán körbe kockás övek. lejebb borozgató alakok. 

Ostornyelek vannak a 112. képen; 4. és 5. diófa, fehér csont berakással; a berakásra 
alkalmas formák, különálló stilizált virágok, csillagok s e díszek réz szegekkel vannak 
beerősítve, mely egyszersmind díszítésül is szolgál, felső végükön ólmozással beerősített 
karikával, amelylje az ostort teszik be. 

A 3 — 6. vékony rézdróttal kivert példány, helyes érzékkel mintegy masszát adva a 
lulipánformáknak, több egymás melletti vonallal. 

A 112. képen pipaszár lefordított rajza. A keskeny száron csavarmenetes l'elmenö 
virágzat van, hosszú keskeny levelekkel ; a szár alsó felén csavarinenetesen következő 
levél és virágbokréták ; dísze bekarcolt viaszolás. 

Akad a pásztorok között olyan is, aki hazafias érzésének hevületében nagy történelmi 
témákat igyekszik botra rögzíteni, ilyen a többi közt Bagol .Vndrás, ki mint már emlí- 
tettük, sok naivitással vezeti elénk egy kis színezett boton a nagy hősöket ; Zrínyi Miklóst, 
a szigetvári hőst, Kossuth Lajosi, a vezéreket, honalapitóink érkezését... (111). 

Gara, Hunyadi, Rákóczi, mindnyájan rákerülnek egy kis botocskára. Elmosódott 
rajzai, bekarcollak szintes viasz leknikával. De majd szólunk, még, könyvünk végén. 
Bagol Andrásról : Messze, idegenben láttuk egy ilyen botocskáját sok évvel ezelőtt — 
s akkor jutott előíször eszünkbe, hogy könyvet kellene csinálni a magyar nép művész- 
kedéséről ! . . . 

Ugyanazon .1 képen van ehhez kissé hasonló, várpalotai bot; a Mátyás-kastély van rajta, 
alatta pedig mezei állatok alacsony reliefben, kígyó, madarak, sündisznó slb.; ugyané 
lapon egy régi 1764. évből való díszes gyalu látható, nem pásztormunka, de abból az idő- 
ből, amikor a mesterember még szerette eszközeit s nem sajnálta a saját holmiját díszíteni 
(a veszprémi múzeumból). 



A 110. képen szintén Lak János várpalotai ember munkája. Ugyanaz csinálta a 
szörnyclcg lejű botol is; a többi ló-, kutyafejű cifra bot a gyertyánkuti pusztáról való. 
egy csordás faragása. (Kercnyi gyűjteményéből. Veszprém.) 

Távozunk kissé a Balaton partjától, de hisz' valószínűleg az idevaló pásztorság mun- 
káinak hatása alatt készüllek ezek a faragások is. 

Kovács János szentgáli királyvadász botján szarvas, lölgyfaág van slílszcrűleg: a 
plasztikus birkafejes bot a veszprémi múzeumból való. Egyik bot az orosz-török háború 
után készülhetett : Méhemet és Medhal pasa népszerű alakja van rajta s egy török katona 
oroszt gyűr le rajta (a zirci apátság múzeumából 1 10). 

Érdekes madárfejü bot a 115 ; egy szarvaslábat utánoz, nagylevelű ornamentikávai; 
a naiv rajzú Ádám. Éva. szarvas, koppasztott ludat lopó róka s huszár alakja a lipót- 
majori juhász faragása. 

Ezen a képen egy bot dús faragása már túlhalmozott, bár a kézzel fojtogatott 
kígyó pikkelyes feje s a test közt levő virágok, csillagok, nagy gonddal vannak kifa- 
ragva : a kígyónak sötét az alapszine. úgy látszik füsttel barnították. 

Jobbak a célszerűség szempontjából a 116. tábla botjai; erős vastag botok ezek, nagy 
ornamentikával. 

A '209. kép egy karikás nyelének leforgatott rajza ; szép, sárga, fényezett nyél ez, a 
rákarcolt dísz, úgy az ornamentika, mint a figurális alakok, feltűnő szép, tiszta, nagyon 
ügyes kézre valló bekarcolások. E szép példányt a keszthelyi múzeum őrzi: nagykanizsai 
Tarsoly faragása. 

A 107 — 8. slb. képen különböző alakú kampós pásztorbotok ; a fogantyú rendesen 
birkafej. de vannak birkaláb. fokos-alak végződésűek ; egy pipaszáron madarak, állatok, 
muzsikáló cigányok vannak, sót karikatúra is van rajta, egy trombitáló róka és boroz- 
gató nyúl. 

.\ 37 — ;58. képen vannak a két Tüttő, Sándor és (jyuri faragásai. Szólottunk róluk a 
könyv elején. Sándor, a fiatalabb már az aradi ipariskola faragó osztályában van. állami 
ösztöndíjjal ; 1908 nyarán még a Lebujpusztán legeltette nyáját ; hogy nem rontja-e meg 
az iskola, hogy tudnak-e hozzányúlni finom, művészi lelkéhez, azt a jövő mutatja meg. 
Arcképe alatt sajátkezű aláírása. Faragásai, botjai elsőrangúak. bár inkább természetes- 
ségre, mint stilizálásra törekszik, kitűnő megfigyeléssel rajzol állatot, virágai pedig igazán 
mintaszerűek. Magasabb feladatokkal is megpróbálkozott, Vörösmarty szobrát faragta ki 
fából, alapzatán (3(>. a.) szép tulipán díszítéssel s egyik oldalán pedig szépen min- 
tázott birkákkal, líotján Ádám. Éva s a pásztorélet van. szép bordákkal ; külö- 
nösen szépek a fák s virágok. 

3'2. képünk Tüttő György arcképe : a 98. a. képen vannak egyszerű faragó eszközei: 
az ö botja is (37.) tele van állatokkal, szépen rajzolt fákkal, virágokkal, ö nem vágyik 
a művészéletre, ö még ma is juhász a bárándi pusztán. Börapplikációs tarisznya a 29.. 
bárányokkal és juhászokkal, fent repülő vadludak egyszerűen slihzált alakok körül be- 
préselt dísz. 

.\ gulyás és a kanász már említett hangszerére, a kürtre is gazdagon kijut a díszítés. 

.\ díszítés csak bekarcolt és választóvíz maratással készül, spanyolozás itt nem 
lenne célszerű, sokat kézben forgó, sokat henlergó. sok ütésnek, lökésnek kitelt holmi 
e kürt, könnyebben kitörnének a beöntött spanyolviasz díszek, mint a kímélt s kevesebbel 
használt sólartón. 

Helyes stílérzékkel osztják a tülökfelületet különböző szélességű övekre, hagyva 
közbe-közbe üresen maradt tereket s nagyobb közöket. 

A nagyobb egyenes vonalai kerülik, csupa ívecskékből szerkesztődik az ornamentika ; 
a többször görbülő felület nem is tűri az egyenesét: a henger kerületén egyedül a nagy 
körök egyenesek, természetesen csak aránylag. 

Különös jellegű díszítés alakul ki e kis ívecskékből. 



A rózsa és tulipán még beleillik e vonalak l»irotlalmaba. He inkábli elvont kombi- 
náriókból alakulnak ki a formák. 

E?y tarnócai gróf Széchenyi Ferenc tulajdonában lévő tülök köpenyének kiterí- 
tett rajzán a motívumok a már említett toUszerű kialakulá^uak ; szívből vagy kehekből 
nőnek ki e kunkorodó tollak s egy-egy rózsában vagy lulipánban végződnek ("276). 

A második övben betyárok kedvesükkel : a betyároknál puska, pisztoly : az egyik 
fehérnép kezében szintén |>iszloly. a másiknál borospohár : a betyárok, négyen, vállra 
vetett puskával szivaroznak, pipáznak. .Mál»b. a kürtön körül, ismétlődik az elágazó loU- 
bokréta dupla tulipánokkal s a díszítés ;datt ismét betyárok, cserépbe ültetett tollas virágok 
közt; itt jól látszik az egésznek röíftönzésszerú készülése: véletlenül lejebb ért az egyik 
tulipán s olt kisebb hely maradt a betyár alakjának... Nem baj ! az a betyár legyen hál 
kisebb termetű. Még alább, hasonló rajzú, széles virágdíszílésen szarvasok száguldoznak ; 
az egyes övek szintén ily tollas motívummal vannak elválasztva egymástól. 

Előfordul sótartók ilíszítésén is ehhez hasonló. 

\ tülkökkel rokonok a |iuskaportarlók. szintén szarvból készülnek vagy szarvas- 
agancsból. A régel'iiiek villásak egész egyszerű mértani diszszel. (289 ÍM.) 

Egyik magas dombormívű. rajta szarvasok és vadkan erdőben; az alakok fehérre 
vannak lefaragva, míg a háttér a szarvasagancs eredeti barna színében marad. 

.Nagyon különös alakú, a fekete szaruból készüli (zirci apátság múzeumából) 
vékonyodó része valami madárfej forma, mely visszakunkorodva ráfekszik a tülökre, fehér 
kutya csontszegekkel. 

Nagyon érdekes a 274. egy szepezdi kanász műve : egy ökörszarvtülkön levő lefor- 
gatott ábrázolást mulat, .\rgerus királyfit, amint, huszárosán öltözve, megöli a tizenkélfejű 
sárkányt: lündér Ilona is ott van a kertben az almafa alatt: tömött disz. spanyolozással. 

.\ bátai kanász tülkén (272i az orosz cár és II. Vilmos rsá«^zár lóháton összetűzni 
készülnek kivont karddal, de a magyar király, a békebiró. kibékíti őket : -izarva-ivadászat 
is van e tülkön, mely kissé túl van tömve díszítéssel. 

A mángorlólapickák. a kézi mángorlók kisebb és szegényebb háztartásokban nél- 
külözhetetlenek s elófonlulnak minden vidéken gyakran díszítve, de még többször egész 
egyszerűen. 

Díszítik a felső lapját : az alsónak, amivel mángorolnak, természetesen egész simán 
kell maradnia. 

Minden <líszítendő tárgynál, melynek alakja már maga bizonyos irányt szab a díszítő 
elé. tehát nem gömbölyű vagy négyzetes, díszítés szempontjából — különösen a növényi 
és a figurális díszeknél — a fönt és lent kérdése önként jelentkezik; e lapickákat kézben 
tartják s ennélfogva a nyél lenne az alsó rész. ámde nyelénél fogvást van a konyhában 
falra akasztva s így a fönt és lent kétféle lehet : így is találjuk, hol az egyik, hol a másik 
felfogást érvényesülve, sől néhol egy- és ugyanazon darabon mind a kettő is találkozik. 
(247.3.1 

.\ díszítő elemek itt is mértani formákból, növényi, állati és emberi ábrázolásokból 
kerülnek ki. Az egészen geometriás disz azonban ritka és akkor se merev szervellen, 
hanem bizonyos szerves összhatásra törekszik, vagy sematikus növényi formát fejez ki, 
legalább is olyat -^ejtel. 

Ilyen a 24."^. 3. íDarnay-.Muzeum, Sümegen) vindornyaszóllősi mángorló dísze: egy- 
szerű, bicskával végzett bevésés, általános jelletrű formák. 

Hasonlít felfogásban talán a 246. 3. (D. M.i szintén Kardos Péler munkája, szintén 
vindornyaszóllősi mángorló; mind a kettól kél részre osztja egy egyenes vonal (e fel- 
osztást különben ismételten megtaláljuk), az előbbinél a felső részen kél cserépben 
levő virágot is jelenhető ábra közt fél tojá^dadalakú vonaldísz egyik fele, mig a másik 
fele ennek az elválasztó vonal alatt van, mely alól. mintegy felkunkorodó félkörű száron 
valami virágnak nevezhető alakzat ; ugyanilyen fajtájú rajz látszik az utóbbin is. 

3(;* 



■2X4 

E homályos értelmű vonalornamenlikánál valamivel i'irlhelöbb molivumok vannak 
("246. 4. I). M.) Lukács (iálxír (Risíács) mángorlóján, melynél a már emlílett elválasztó 
ornamcnlika alatt és lelett a sematikus virágok egész tisztán kivehetők. 

Kator .lózsef vindornyaszőllősi példányán (248. 2. D. M.) szintén ott van a közepei 
két részre osztó vonal, rajta «Hatos Panna» felirás, alatta és felette pedig vékony vonalú 
kezdetleges rajzú virágzat, egyszerű szegély ; fent s lent félkörű záródísz. 

Rokon ezekkel (246. 2.) Gyomoréi Mihály zalalövöi ember munkája (15. M.), melyen a 
közép feloszló vonal szintén megvan, már hidározotlan felismerhető rózsa és tulipán virág- 
zatokkal, laza összefüggésű megoldásban. 

-Sokkal jobb ezeknél, rendszerénél azonban ezekhez hasonló a 249. 2. (N. M.), 
amelyen széles díszítő vonalak virágokká és szárakká fejlődtek ki, megtartva az előbbiek 
jellegét. 

Még ide sorolható rigácsi Ferencz Lajosné mángorlója (248. 1. D. M.), amelyen a 
középvonal hiányzik ugyan, de helyettesíti két csillagpár, mely fönt mégegyszer ismét- 
lődik s valójában az egészet három részre osztja s a legalsón egy lefelé fordított tuli- 
]ián-alak. 

Épígy csillaggal van elválasztva a kél irány rigácsi Szabó Jánosné spanyolozolt min- 
tájú lapickáján (D. M., 248. 4.); egy-egy nagy tulipán tölti be a két alsó rész végét, 
melyekből sűrű vékony levélfélék nyúlnak ki egy kis lojásdadalak közvetítésével. 

A 248. 3-on alig vehető észre az irányt változtató vonal, mely itt csupán a közepe 
táján levő négyágú virágzat szimmetrális meg nem rajzolt tengelyében van s ez mintegy 
ütköző helye a két iránynak; a nyél melletti kisebb rész dísze egy szívalakból kinövő 
virágzat, ormán és két oldalt, egy-egy nagy, közbül kél kisebb rózsával ; a sarkokat 
külön kis bokréta tölti ki; a másik nagyobb oldalon alul (a rajz itt megfordítandó) van 
egy nagyobb virágzat, nagy dupla tulipánnal középen és magasabbra nyúló két rózsa két- 
oldalt ; e luli|)án fölött új virágzat, egész különállva, egy relekalakú gyökérből kinőve, 
három tulipánnal végződve ; spanyolozolt munka. (N. M.) 

Ezeknél sokkal gazdagabb az a somogyi viszlói községből való mángorló, amelyet 
szintén két mezőre oszt egy egyenes ; a felső két virág önálló, az alsón egy van, (az 
irány fordított ennél is) míg a nyél közelében levő rész ismét a felfelé menő irányt fejezi ki. 

Nagy geometrikus rózsa az elválasztó csillag a 246. 5-ön, Horváth Ambrus (vin- 
dornyaszőllősi) mángorlóján (D. M.). mely két ellenkező irányú részre osztja a teret s 
rajtuk egyszerű ornamentika. 

Leginkább fellünő e két irány kifejezése (247. 3.) Károlyi János (sümegi) darab- 
ján; a nyél felöli részen két különálló ornamentika van s efölött az elválasztó vonal leg- 
fölül, vagy az egész mángorló megfordításával: lent ; a gyujtótartók és sótartókról ismeretes 
betyáralak és kedvese is ott van a lapickán, erősen stilizálva. 

Figurális dísz van még (D. M.) Nagy János (óhidi) példányán (251. 2). E régi szú-ette 
mángorló két részre oszlott mezőjén egyirányban álló nagyon laza szerkezetű alakok 
vannak. Felül nagy stilizált fa mellett különféle nagyságú női alakok, borospalackot és 
poharat tartva; lent szintén két homályos rajzú alak; melletlük apró leveles, sokvirágú 
tulipánág; szegélye elég jó. 

Mellette ugyan o lapon (Ü. M.) egy hároui részre osztott példány ; mindegyiken 
edényben levő tulipán ; a mezők szegletei le vaunak metszve. 

Vannak viszont nlyauok, melyeket egész végig a nyéltől kiinduló leveles ág díszít, 
ilyen a 250. 1., 3. és a kis sulykoló lapicka is, ugyanazon a képen. 

ElTéle Szabó Lászlónéé (247. 2. lorök-Koppányból), (-sakliogy az ág szára hullámos 
és különös, a kés metszésének teknikájából folyó, stilizált virágokkal van díszítve. 

Hasonló sokban ehhez egy régi (1846) mocsoládi mángorló (Nyúl Györgynél 247. L). 
amelyen egy kehelyből nő ki több hullámos inda s azokon nagy tulipánok ülnek, csüng- 
nek ; a különben három síkú mángorló nyelének a gombja is díszes. 



2^5 

Az edilifjieklöl eltérő o^y szintén mocsoláili mángorló; rajta kél név kezdöbetiije 
(19051 S. M. (Sipos Mari), 1". 1. H-erka István). (246. 1.) 

Egész hosszában egy kiálló vonal két keskeny mezórc osztja ; jobboldali, a betűk és 
évszám fölött egy szarvas fekszik, mögötte fa és azon madár, teljesen stilizálva. .\ kes 
kény mezőbe nem tudván többet belehelyezni, a faragó művész egy vonallal mégelkeríteti 
felső részen mezőben futó nyulai és azokat kergető kutyákat rajzolt szintén erősin stili- 
zálva. Baloldalt szintén kiityaforma állal s fölölte országcfmer lobogókkal ; egészen fölül 
kockák. 

Szép Tüllö Sándor mángorló lapickája : három keskeny mezőre van osztva s a hul- 
lámvonalas szárak alul össze vannak nőve; egymás mellé simuló levelek, közlük rózsák és 
tulipánok töltik ki a terel. 

A 254. 1. kevésbé szerves; csillagok és hármas levelek töltik be a két mezőre osztott 
lapiokát a 252-őn. 

Tüttó tiyörgy szépen faragott lapickáján a nyél van felső résznek gondolva (25.5.); a 
négy mező legfelsőjén a ország címere, alatta madarakat lövő vadász, a felirat következik 
ezután s legalul dekoratív fa a teret egészen betöltő ágakkal, levelekkel, rózsákkal; a fa 
törzse melletti megmaradt üres térbe, két oldalt, kél cserépben levő virág, rozs? és muskátli. 

A 2.55. 2. lapicka középen két részre osztott mezőjén felül és alul is szívből növő 
virágzat. Egy égenföldi mángorlón egy nagy tulipán alatt kétfejű sas van, legalul |>edig 
betyár és virágot tarló leány; régi spanyolozoll példány. (25(3.) 

Széles vonalú erősen stilizált rajzú a 25b. 2. N. S. Szabó Anna felírással. 

A 254. 3. szép példány egyszerű rajzával, szintén régi kopott spanyolozoll mívű. 

A 254. 2. közepéből két ellenkező irányba szívből kinövő tulipán ; ugyanily stilizált 
vonalú a 257. 

A 253. 2. kissé szervetlen díszítésű, három egymásfölölti cserépben tulipán, kél kez- 
detleges alakkal. 

(lazdagabb díszű mángorló a másik ; felső la(ija kél részből áll, melynek síkjai 
lom[)a szögben találkoznak s kél oldal különféleké[i van díszítve. 

Az egyik öt mezőre, a másik hétre van osztva. Az egyik féloldal közepén egy nagyobb 
virágzat, tulipánnal a középvonal felé irányítóit felső részen ; többi a nyél felé van for- 
dítva ; futó szarvas, csillag, különféle virág. 

Szép mángorló lapicka van a XI, Ib. (színes). Kél mezőre van osztva, A felső részen egy 
szűrös pipázó betyár, mellette virágbokrélát tartó női alak. Ügy a virág, mint az alakok 
ruhái szépen vannak stilizálva. "Sem természetet iilátioz, csak körülbelül adja azt, a faragás 
és spanyolozás természetéből folyó formákb.in. 

A bokréta szárai szé[) lemlületes vonalak, gyakorlott kézre vallanak. A kisfejü ala- 
kok min<len tekintetben harmóniában vannak a keretlel. .\lsó felén a feszület Krisztusnak 
naivan rajzolt alakjával; a kereszl maga az útszéli kereszt tormáját utánozza ; felette a 
teret aiigyalfejek töltik be. Aljában térkitöltő vörös- és fekelevonalas kerítésszerú dísz, 
e fölött pedig, a feszület két oldalán, egy-egy cserépben levő virág szintén szép lendülete- 
vonalú szárakkal, jól elosztott tömegű virágokkal. 

Kitűnő dekoratív alakok vannak ugyan-e lapon (XI, Ib,) egy nagy fiiruly,! lel'orgatoti 
dfsze. Mint az előbbin. itt is, a ruhák stilizálása igazán mintaszerű. 

.\ mdiigoilókról szóljunk. 

Uanka Kis János mángorlója (259) domborművű tölgyfáitól faragott, hullámvonalakból 
összetett szegélye van a barakkos hatású bár 1877. évből való; a viráglart<) edény is ilyen- 
féle ; felül a magyar címer. Nagyobbrészt mértani körosztású egy bogyiszlói mosóla|iicka 
(244) spanyolozoll díszszel ; ritkásan betöltőit (258) a szívből kinövő tulipán és rózsával, 
hasonló ehhez a (244. 1.) mosólapicka, egyszerű díszével széles profilozotl szegélylycl ; 
a '261. szép rajza alacsony, lapos domlxuiuűvű mángorló; közepén egy legyező felelt 
edényből kinövő nagy tulipán, alul a nyélnél koszorú, míg felső részén fordítóit helyzetben 



e^y stilizált oroszlán, ogy iiéiíyszögű mczóheii, a iiállér wjioncollj), melybe liilipánnk nyúlnak 
he löblniyire párosával a kerelból. 

Igen szép rajzú mosólapicka a 243 ; a szekzárdi múzeumban őrzik. 

Az egyik oldala körök kereszlezőflésóböl lesújtott rózsa fele. mely fölött kis 
szivecskéböl vékí)ny száron a széleket kitöltő nagy ós szép virágok vannak, a szár mellett 
levő apró kis virágokkal és levelekkel ízléses ellentétben ; jól van nicgoMva a dísz 
a nyélen is, mely tulipánnal végződik. Másik oldala is hasonlóan van díszítve : két nagy 
virág a két szegletben s a tíibbi vékony száron ülő kis különféle virág közt igen jól hat, 
alul egy keretbe tilokzalos felirat. 

l'irdekes a '240. mosólapiik.i ; spanyolozoll dísze a liilipáii stilizált megoldása, szára, 
hagymája, levelei jól vannak rajzolva ; a kitöltendő tér helyes érzéssel van hangsúlyozva. 
Mégi darab Banka Örzse (186()) mángorlója, de megoldása gyengébb ; két kidoii darabra 
van szakítva a két edényben levő négy szegfű és rózsa virág ("265). 

.lobb megoldás a 2(i6. I. s|tanyolozült mángorló : a hullámos száron apró levelek 
ülnek s a .szegély melletti teret részben a szárból lecsüngő tulipánok, részben magából a 
szegélyből kinövők, továbbá különálló csillagok töltik be. 

.lói van díszítve a 21)6. 2. mángorló is (18(i8-ból) négy spanyolozott dísze szépen be- 
tölti az egész felülelet elég változatos virágokkal; szinten jó de szokatlanabb a 26H ; 
a llenedek Erzsébet felírású vörös és zöld színre spanyolozott mángorló egyike a legéret- 
lebb ilynemű alkotásoknak ; valószínűleg ugyanaz a kéz készítette a 266-ot is. A név 
van legalul, fölötte bokrétával díszített egyenes szár vonul végig a középen s felül nagy 
dupla tulipán ; a szárból felváltva kis távolságban rózsák, tulipánok és fenyő tobozok 
nyúlnak ki vízszintes kis szárakon, ritmikus üresen hagyott lerekkcil, hol a szép sötét- 
színű diófa szépen érvényesül. 

.Szakálos Péter emlékniunkája, készült Nemes Annának emlékül ; lapos ilomborfaragás : 
szabatosan faragott dísze kevéssé szerves, csak a keret kél vége van kissé kiépítve ; belül 
egyedül álló országcímer, alatta silány virágzat. 

Falusi Zsófi mángorlója is szép ; a spanyolozott virágzat elmés is, amennyiben egy 
nagy tulipánból nyúlnak kétoldalt fölfelé, a lulipánl körülölelve, a zöld levelek s fölül 
kisebb tulipánba végződnek ; a középső nagy tulipánból vékony kis száron egyenesen 
lölfelé emelkedő tulipán fejezi be a virágzatot ; az egész azonban a teret nem igen tölti 
iic, nem elég szerves a megoldása sem (X. tb.l. 

.\ már ismertetett borotvatartókon rendesen virág- vagy mértani díszítés van, de 
akad bőven alakos díszítésű is. 

A két oldalát és tetejét díszítik; a tetőn sokszor plasztikus gombféle van. ami 
összefügg a furfangos zárak készülékével. A sarkok le vannak gömbölyítve. 

Simon .lózsef (Sorosd) borotvalartója (224. 1. N. M.) födelén (1843) női alak áll 
pisztolylyal. puskával, kockás alapon ; alatta cirr.i virág, cserepekben tulipán, oldalain 
szintén kockás és mas egyszerűbb dísz. 

Kissé szervetlen a 224. 2. rajza. A rózsácskából kiinduló kél keskeny szár és az azon 
levő virágok, valamint a köztük levő motivuinok, épen csak hogy a teret töltik be össze- 
függés nélkid ; valarniví^l jobb az oldaldíszítés megoldása. 

A 224. 3. úgy látszik megrendelésre készült, erre enged következtetni a kettős kereszt 
s fölötte a korona; a díszek különben is a barokos székek ornamentikájára emlékeztetnek 

Vaskos magas domborfaragás van a 225. 1. számú dobozkán; erősen stilizált virágzat 
van rálaragva; edényből nő ki és egy nagy rózsával végződik; a virágzat csaknem a födél 
egész felületét betölti, l gyanenn(>k a borolvalartónak oldalán hullámos inda fut végig 
tulipánnal, rózsával; domborúan kiemelkedik a mélyített pontozfdl ala|tból e dísz. 

A í225 — 3. és 4. (N. M.) rajza egészen olyan nagyobb felület számára való vonaldísz. 
amilyeneket a kézi mángorlókon látunk. A 4-es különben igen sikerült : a \onalidv vörös 
spanyol viaszszal voltak betöltve i- ma már kopott példányon. 



287 

A 226. 1. (1856) egyik vége felé kissé szélesedő borolvatartón virág a dísz, a száron 
levő virágok is ennek megfclelöleg nngyobbodnak, s végül, az utolsó egy nagy tulipán. 

A 226. 2. Szűcs András (1868) munkájának oldala s a 3. ügyes ornamentális 
forniagondolat; a rózsákat hullámosan köti össze a vékony indához simuló levél, pár- 
alakok egymást nagyjából négyszögű formára egészítve ki ; az adott teret jól kitöltik. 

A 226. 4. régi jószág (1826), a cserépben levő leveles szárú nagy tulipán csak a felét 
foglalja el a lödéinek, de ez némileg igazolva van, mert ez a födél mozgó része s a díszt 
nem akarta elmetszeni így, aki faragta. 

A 226. 5. és 6. szintén ugyanennek a doboznak két nézete : apró hullámos indán kis 
levelekkel, oldalán (6) csókolódzó galambpár ül a szőlővenyigén. 

Elmés díszítés van a 227. 1. borotvatartó födelén : galamb szájából indul ki a leveles 
szárú tulipán, egy ág a galamb feje fölött hajlik át. hogy a másik végén szintén tulipán- 
ban végződjék ; ez utóbbi rész és a galamb egymáshoz simulva jó térkitöltést ad ; két 
végén kockás mező van, a födelén egy kulya és birka ])lasztikus alakja van. 

Nagyon érdekes a 227. 2. 3. E Sopronban 1860-ban készült borotvatartón egész 
jelenetezett genre-kép van. Soproni a dátum rajta, de bizonyos, hogy mestere a P.alaton 
vidékéről került oda. 

Barmot adott el a mészárosnak a polgárember, az áldomását iszszák két jól stili- 
zált fa közt ülve: jobbról látszik a korcsma s onnan lép elé a korcsmáros egy üveg borral : 
baloldalt taglóval vállán vezeti kötélen a mészárszék felé az ökröt egy másik legény : 
vérebek kapaszkodnak az ökör fülébe, combjába. 

Kedvesebb e borotvatartó födelén a jó pásztor, amint juhait hajtva, egy kis fáradt 
bárányt visz karján s másik kezében kampós botját tartja; a bárány anyja érdeklődve 
tekint fel kicsinyére, utánuk ballag a bundás juhászkutya: három stilizált fa — kettő 
közülük makkos tölgy. — tölti ki a teret. 

Emléktárgy a 227. 4. «Lenti Pál 1891. emlék» feliratú borotvatartó az ország címeré- 
vel, a címer alatt fokost tartó legény találkozik kedvesével, ki borosüveget nyújt neki ; 
mellettük térkitöltő tulipán, a borosüveg is levelet hajt. 

A 229. 1. egy régi példány (1832), pipázó alak, alatta lúd. A 229. 2-nál a kutya szá- 
jából nő ki a virág, melyen galambok ülnek. 

A 229. 3. egész naiv vonalakkal. 

A 229. 4. várpalotai borotvatartó (1842-ből) alakján a régi jellegzetes pásztorkalap. 
Szokatlanabb dísz van a 230-on. egészen egyéni felfogású a másik felén levő virág is. 

IX. tb. színes táblánkun bemutatott példány valószínűleg egy tőrjei régi pásztor 
spanyolozott munkája. Egyike a legszebb darabuknak; Sobri .lóska alakja van rajta gyö- 
nyörűen érzett stilizációban; mesterien biztos a rajz, bátor, tudatos vonalkezelés, amely az 
emberi alakból szépen tagozott dekoratív formát tudott képezni. Itt már a betyár alakja 
minden esetlegességből kivetkőzve csak mintegy díszítő vonalvázban jelenik meg, de e 
vázban minden jellemző megvan s emellett a borotvatartó hosszúkás alakjához hozzá 
simul és arra mintha csak rá volna lehelve. E mintaszerű megoldás valóban címere lehetne 
a dunántúli betyár ábrázolásoknak. 

VIII. tb. színes táblánkon is borotvatarlók vannak; a felső borotvatartó minden 
oldala díszítve van. Két széles oldalán figurális alak. Az egyik bárányi ölelő pásztorfiú, 
a másik taláii világgömböt tartó Krisztus; mindegyik ismétlődik, oly módon, mint a 
kártyákon a kép. 

A mindenütt elterjedt egyszerű fonott székek mellett a Dunáiitúl is, úgyszólván csak 
azokon az úgynevezett paraszt-székeken találunk valami művésziest, a melyeit igaz, sokban 
hasonlók más népek ilynemű bútoraihoz. Ezek a székek tömött keményfából készülnek ; 
egyszerű vaskos szerkezetük nemcsak évtizedek, de egy század használatát is megbírják. 

Általánosan ismert alakúak a bútordarabok : alkatrészeik a domború-homorú vonalas 
hát, az erősítők és az azokba ékelt hatszögletű négy láb. 



Csak a székhálra kerül dísz.ilés ; ha más nem, úgy a támla körvonala van változatosan 
ivilaraliokból összoáilfiva ; még a fogásra, az iijjaknak szánt s többnyire szívalakú kivágás 
is díszül szolgál, amely mellé még több is sorakozik, áttört művű megoldásokat mulatva. 
Hefeslett, berakott, bevésett vagy domború díszítések járulnak még ezekhez. 

Díszítés szempontjából a székek támláján három szerkezeli részt különböztethetünk 
meg, melyek hol lialározoltan ki vannak fejezve, hol elmosódva vagy csak jelölve. 

180. képünk mutatja e székek sémáját, a) a felső befejező rész, a fej domború 
i'O/ialii. b) a középső rész, a törzs ho/noni i'onalú, ezáltal karcsúvá váhk a támla és 
c) a láb cgycne.i voiialii. 

Természetes, hogy sok eltérésre akadhatunk ; a fejen is megtaláljuk a hosszú vonalat 
az egyenessel ; a törzsön azonban csaknem kivétel nélkül megkarcsúsodik s az alján is 
van és rendesen egyenes vonal egyebekkel kombinálva. 

A fölfelé végződés formás megoldása az egyik ; alatta a tulajdonképeni széknek a 
támaszkodásra szánt része és ez alatt az ülőkével érintkező lábazati forma. 

Maga a felső befejezés általában három tagozatú ; egy középen kiemelkedő oromdísz 
mellett jobbra-balra a két oldal van hangsúlyozva. 

A 188. képünkön többféle megoldásban látjuk ezt : 5. tulipán oromdísszel, a 7., 8., 'J-nél 
koronaszerű a felfelé végződés alakja, ezeknél a kétfejű sas alakult ki úgy, hogy az ujjak 
számára hagyott középkivágás (mely itt ívekből álló háromszög) alá kétoldalt oly csöpp- 
alakú kivágás simul, hogy ekkép a sasnak két nyaka képződött, amelyek felett a korona 
van elhelyezve ; a fejek folylatásaként kidomboruló rész a szárnyakal adja. Halározollabban 
látjuk ezt a formát kifejezve a kép 4., 9. ábráján. 

A különben igen népszerűtlen kétfejű .ni.i.ial u niagijaz népmm-é.^zethcn egye- 
bütt i.i találkozhatunk : e sildeken II. József ciúszúz idejére \-iszik assza e formák 
elterjedését : a nagyobbrészt kálomista tiíladunaiak 
ugyanis a császárnak katholikus egyházellenes és já- 
szukra tett intézkedéseit örömmel látták s állítólag ezért 
kedi'elték meg a kétfejű szárnyast. Ki.í.^é erőszakos, 
tudákos ez a magyarázat. Aligha le.xz egyéb oka itt is 
a kétfejű sas ilyetén alkalmazá.tának, mint egi/ebütt. 
például Kalotaszegen, wigy a Székelyföldön. A nép ke- 
zén forgott régi 4 krajcárosokon. a tsusztct talléront ott 
K-olt a furcsa madác. onnan má.íolhatták. Számos hazai 
és idegen analógia ru/í erre a népies iparmű\'észetben. 
A konturák rendesen domború .szegé- 
lyek, melyek burokformákat mutatnak. 

Tulipándíszek vannak a 188— 1-en, geo- 
metrikus a 2. (csökölyi), míg a 4-en (csököly) 
két sor szivkivágás a dísz; felső bevégzés hár- 
mas osztása jól látszik s oda szintén szivei 
faragtak. 

A Lámla fejének közé|)részekénl gyak- 
ran szerepel a legyezőalakú pálmalevél forma 
a szívalakú kivágásból indulva ki : ilyen : 
187 — 1., 4., 5. és 13. Gazdag lagozású a 6. 
ugyané lapon 1810 felírással ; rajta népies 
elemek, mellette csillagdíszes, az 179:}-ből 
való példány. 

Szokatlan alakú a 8., amelyen a közép 
szivkimelszés mellett mélyen lenyúló kesken} 
kivágások vannak, hogy felül villaszerüleg 




jVI.ITOIAKIÜ. 



szélválva szfvalakú lecsüngő részi vegyenek körül ; a vastag diófából készült lámlákal még 
ily kivágások se igen gyöngilellék meg, amil különben e szék kora is bizonyít (lí^-iS-ból 
való) ; apró. árvaleányhajra emlékeztelő ág fut a keskeny kéloldalt maradi mezőn végig, 
lel az oromba. 

Szokatlanok a 9. és 10., míg a 1 I-nél a bekeskenyedö homorú vonalú rész igen 
kicsi, a fej két oldala túltengőm nagy, párjával széles mezőt ád. melyei a szivkimelszéshől 
kiinduló tulipán virágzatok töltenek be. Az ujjaknaU szánl szívlyiik alall szintén tulipán : 
.1 támla formáj.T barokkos. 

A 187—1?. újra egy kétfejű sasos támla, mely egészen a kélfcjű sas ismeri szi- 
luetjét adja. 

189. képünk támlái a pécsi múzeum sima, lapos példányai, ahol a díszt a löbbé- 
kevésbbé gazdag sziluet adja. 

Ily egyszerűek a 190. képen (1—5) is, míg a 6. erősen bárok ízű, fején e stílt jellemző 
hálózatos ornamentet is látjuk. E szék Packa Ferenc festőművész tulajdona, úgyszintén a 
mellette levő 7. szalmafonatú karszék is. melynek hátán vannak lulipánalakú lyukak. 

A 8. és 9. ugyané lapon Venis Fiilö|> plébános tulajdonai, az egyik 1798-ból berakott 
számokkal s a másik kétfejű sassal. 

Áttöréssel diszílellék l'.ii. 4. 1 szék támláját. Erősen kifejezett bárok stílusa mellett 
azért olt van oromdíszül a tulipán is. E lap többi példányai is ily stflűek 4.. 5., 6. bárok 
domború kiálló keretezéssel : míg a 3. számú szék hátának úgy sziluctje. mint berakott 
díszei az em|iire stílt áriilják el, de mindamellett a virágzat rajta népies. 

Néhány fonott- és karosszék is akad, amelyen e iliszítő motivumokat alkalmazták, 
ilyenek vannak a Urt — 197. képíinkön. 

Festett székek nem aka<lnak. a padoknak két oldallapját, mely egyszersmind láb is. 
hullámvonalakból összetett konturával díszítik (195). 

Három- és négylábú támlátlan kis székek felső körla|)ú ülőkéje yan 198. képünkön; 
díszítette .Magasházy László vörösmezei bojtár, részint lapos domborművei, részint bemé- 
lyitett díszekkel; ügyes lérkitöliésck ezek. jó rajz, szép vonalak jellemzik c sűrűn töltött 
kompoziciókal. 

Szépek e vidék jellemző viráglajlorjái (179 — 185|. 

Az egyszerűbbek közül való egy mocsoládi példány ; meghajlfdt. rovátkozott 
pálcikák osztják, tagozzák a fokokkal együtt a két létraoldal közt maradt űrt ; itt e 
kitöltés játszik nagy szerepel : részint fölfelé benyúló virágalakok, lészint a már említett 
lecsüngő lakatszerú alakok. 

Néha rovátkos a lélraoldal. láncszemes a létra foka s e láncszemekből lakatfélék 
csüngenek ; helyesen stilizált rózsák és tulipánok nyúlnak be a létra fokai s az oldalak 
közé ; áttöréssel tagozzák és adnak rajzot a virágalakoknak, ami egészen megfelel a stíl- 
szerűségnek. 

Díszesebb az olyan, amelyen a cifra lakat-félék kellesével is csüngenek az áttört létra- 
fokokon (zalakojtpányi |iászlor faragásai. 

Erőteljes tömör formájú a 4. is (181) felül tulipán virágzattal koronázott, lejebb csüngő 
harangokkal ; ehhez hasonló, de szebb és gazdagabb !^zép példány S6. egy tolnamegyei 
pásztor faragása. Valami keleties gazdagság és őserő nyilatkozik meg e kis holmiban. 

.\ 184. 1. nagy létrán (1 méteres) az ágak megvannak hajlítva, egyedüli dísze a kicsip- 
kézett körvonalak mellett a legfelső fokból kiemelkedő tulipán, alsó végén csüngő lakattal. 

Szeretnek a pásztorok még olyan lélrákal is faragni, (184. •?.) amelyen a dísz csak a 
bevagdosás nyomán kunkorodó forgácsokból áll. .\ 184. 4.-en kis állatalakok is vannak. 

Más szerkezetű egy zalaszántói viráglajtorja. .luhász Ferenc pásztor faragása ( 180. 1.) 
kis asztalka, amelyre a cserép kerül s a tulajdonképeni létra így a cserép mögé esik az 
asztalkába ékelve, míg a többieknél a cserép földjébe szúrják be a viráglajlorjái. 

Érdemrend formájú virágok foglalják el a fokok közepét s ugyanolyanok csüngnek le 

Malonyay DfXfö : A magyar nép múuéstei'\ III. •'' 




JIÓTAHTÓ. i:t»ii 




J UH A S2-'^- 



GYERTYATARTÓK. tXVi 



róluk, mellettük tulipánok emelkednek be a fokok közti űrbe, a lélraáfíakal is ;i/.(>k leje/ik 
be ; maga a kis asztalka íves kerítéssel védi leeséstől a cserepei. 

Csupa áttört dísz van egy sármelléki juhász faragta létrán, felül széles ívalak köti 
össze az ágakat s bennük három áttört művű tulipán, a többi fok is szélesen van tartva 
s lyukakból dísz rajtok. A fokok külső végződéséről csizmák s lakatok lógnak (180. 3.). 
Vaskos formák jellemzik Farkas Mihály lajtorjáját (Veszprém) maszk-szerű fejek- 
kel (181). 

Igen érdekes stilizált emberdfszű Domokos Vendel virágosréti paraszt lajtorjája, 
amelyen előrenyúló oldallétrák fogják fel a virág szárát, felül köröszltel végződik a laj- 
torja (185). 

A már tárgyalt népművészeti holmin kívül egyéb apróságut i.s farag a [tásztor ; 
megpróbálkozik olyannal is alkalomadtán, ami kívül esik az ó körén. 
Valami kapcsolat azért mégis van, ami öt ilyenek megfaragására bírja. 
Ismerőseinek vagy fölölte.seinek, kasznárnak, intézőnek kell valami, észi-e- 
veszi, el is készíti titokban s meglepi azokat, akiket megbecsül. 

Bizonyosan ilyen ajándékdarab a 333. képen látható keréken járó 
gyujtótartó is, pipás jnhászszal és szépen inegstilizáll kossal ; lehet, 
hogy látott ily keréken járó úri holmit az uraság asztalán s neki is 
kedve kerekedett hasonlót készíteni, meg is oldotta szépen ; finom munka 
ez körtefából ; a kos a födélen fekszik s lehúzható a kocsiról a íodéllel 
együtt. A keszthelyi múzeum szép példánya. 

Sokkal egyszerűbb az a négyrekeszes fűszerlarló, szintén az emlí- 
lell múzeumból egy zalacsányi pásztor munkája. 

Ügyes faragás Tomor István .szigligeti pásztor (334.) gyuj ló tarlója : 
kis alapzaton álló összetett lábú polgár tartja fején a gyujtótartól, 
\esszőkezével alátámasztván azt; a kockaalakú tartó m-gy oldalán relief 
van a vadászéletböl. Közönséges korcsmai álló gyuj tótariónak készült a 
335.), pohár alakja van s úgy a széles lábon, mint a tartó kidsején is 
körülfutó szárakon ülő virágok és egy emberpár a díszítés. 

Egyszerűen stilizált alakokkal díszített fali gyujtótartó a (336.) 
melyhez hasonlót mestere egy nagy virágtartóban is készített; a gyújtó- 
nak helyéül egy kis ágyformájú ládika szolgál, amit a létrás fölső rész tart. 
Régi gyertya- és mécslartók vannak a 337. képen. 
Kanalat, villát csak egyszerűt használ a pásztor, ilyenféle ("234) 



IP 




ti 

= — 



Má.lljól készüli 1. és :>., inÍK 
a lobbi három darab uraknak 
készüli ajándékba ; az egyik 
himes vállán raj la is van a Fi. 
V. niOQOgrainm és a/, ölágú ne- 
mesi korona. Díszesebb ennél a 
három, Kerényi-gyüjleményéből 
való evőeszköz. <irra, bekarcoll 
virágos; végeiken a csüngő la- 
kat, makk, bojt, a pásztoroknak 
eme kedves motivuma (233). 

Kegyeleltei őrzik a zala- 
egerszegi gimnázium kis mú- 
zeumában azi a diórából fara- 
gott egyszerű lakést. amelyei 
Deák Ferenc (aragott. Kegye- 
lettel mutatjuk be mi is. Itt, 
ahol minden magyar ember 
olyan ügyesen bánik a bicská- 
\al, a kuszlorával. a bizsókkal, 
hogyne tudott volna liozzá az itt 
szídetett legnagyídjb magyar I 
\ an is a viiléken számos fara- 
gása s őrzik szinte áhitaltal (23a). 
Pászlorpipa a (124) ; va- 
lami madárformájú szörnyete- 
gen i\\ egy, csak nehezen ki- 
vehető tömzsi alak ; kalapja, a 
pipa kupakja ; kezében kard, 
magán a pipán puskát tartó 
alak s egy feléje közeledő ször- 
nyeteg. Még kulyakoloiicol is 
díszeset (175) farag a juhász jó- 
kcfivében ; egyszerű zegzugos 
ri<oMANYszÁi.i.ÍT('. LÁDA löuF.i.iiNKK KiÍT iiiDAi.A. cH'.ii luérlani dísz van rajta, végein 

lakatformájú függelékek lógnak. 
Ügyes kis tulipános fatáica a (216) (keszthelyi múzeum), amire a lábost teszik, hogy az 
asztalt «ne szívja föl» : középen nagy rózsa, körülölte futó körszáron levél- és virágdísz; 
az egész tálca szélén csipkézel; szépen megrajzolt levelek s virágok vannak rálaragva. 

Nagy spanyolozott díszű merílőkanál a 232. darabokra osztóit ornamentikákkal 
díszítve ; szívből növő vagy cserépben levő virágzalok. madár több változatban. Valami 
ritka példánynak ez nem mondható ; a díszítés nem megoldott, inkább más kisebb tárról 
levett motívumok vannak rajta összehalmozva. 

Nagyon ügyes és hasznos munka annak a póstadoboznak a fordítható leteji-. amit 
Szabó .lános finlafai majorgazda faragott a letenyei uradalom részére. A ládában Buda- 
pestre kiddölték az írásokat. Amikor Pestre kiddték. akkor a (lesti címet, amikoi- vissza- 
küldték, a let.-nyei címei fordílotlák felül. .Szépek a cím mellé faragott díszítések (,33y). 




BAGOL AXÜRAS a MCVÉSZ 



ivönyvünk elején jellemeztük a lialalíinvidék pászlorművés/.eii, — befejezésnek, ime 
a sok közül még egy : Bagcl A/nini.). 

. . . Régen történt ez is. — messze innen, a föld végén. Finisléreben, az Óceán partján. 
Akkor kezdtem hazavágyakozni külföldi barangolásaimból s akkor határoztam el, hogy 
majdan hazakerülvén, nekiindulok és mint Kriza .lános a vadrózsákat, keresem majd, 
böngészem én is a mi népünk művészkedésének vadvirágait. 

Hagol András, a kivadári magyar juhászgazda páholt végig cifra botjával, hogy mit 
kuncsorog a magyar író külföldön ! . . . 

Elmesélem az esetet apróra. 

Esett s mi beszorultunk az Óceánra nyiló eresz alá. 

Mi : Heywood, az amerikai képfaragó, gyönyörű kis feleségével, Odell asszonnyal 
(Heywood pipázott, Odell asszony fókötöt varrt a babynak s halkan dúdolgatott az öltései 
alá) ; a magyar gróf, aki egész komolyan művész akar lenni s úgy él, úgy tanul, úgy dol- 
gozik, mintha semmi köze se volna ahhoz a somogyi dominiumhoz, amely egykor az övé 
lesz bizonyosan (cérnát ö fűz a tűbe Odell asszonynak s babyt ö csucsujgatja, ha a kis 
dámá(-ska ordítani kezd a bölcsőben); Campbell, a skót festő és l'i.\olto, a spanyol piktor 
(csökönyösen pipáznak mind a ketten, és én is ott pipáztam). 

fis ott volt vélünk Alexám I re Harrison is, a világ egyik legjelesebb tengerfestöje. 
Az eresz végiben dolgozott, a grófunknak föstött egy kis képet az esóverte szürke tenger- 
ről, cserébe a Bagol .Vndrás-féle botért. 

Tudtuk előre, hogy remek lesz Harrison dolga, — de az a bot, az se utolsó I 

Készült Somogy megyében, a nagyatádi járásban, Kivadáron, és cselekedte líagob 
András maga, miként ez meg is vagyon írva a kiteremtettézelt somfaágra, ("sillagos óloui- 
buzogány a feje s végig hímes az egész, beöntve színes viasszal : csipkézett karikák dísz- 
lenek a buzogány alatt s lejebb, szép sorjában, históriás képek és írások következnek. 
Legelsőbben két lovas magyarok s alattuk a megmagyarázás: oA Magyarok Hejövése S'.liJs. 
Következik, ágaskodó csikón, egy sisakos magyar s mellette egy kürtös vitéz : ('.\rpá(l 
fejedelem. Lehel vezér*. És itt, mielőtt tovább haladna a nemzeti história illusztrálásában, 
a művész helyénvalónak találá fölróni, csupa öreg bölükkel, magát a bot történetét is: 
aBAOOL ANDRÁS MLNK.UA ÉLJEN A ROT (iAZDÁJA». Ezután következik a négy- 
tornyú vár, meg ismét egy lovas ember s az írás: «A szigetvár Ostroma 1566 A IlOS 
ZRINYIb. a szigetvári hőst követi egy lobogós ingujjú csikós, akit nem lehet összetévesz- 
teni mással, mert ott az írás ő róla is : ISTEN ostora RÓZS.\ sándors. Külön keretbe 
foglalva, megint a bot történetét magyaráza a művész : aKészült kivadáron, Somogy Megyé- 
ben, NAÍIYAT.^DI járásban)). És most következik a jelenkor: két huszár, de isak gyalo- 
gosan, Kossuth Lajos az egyik, l'előfi Sándor a másik, s köztük egy magyar menyecske, — 
alattuk, koszorúval körülfonva, az írás: 

I.M.PHA .MAGV.VH hí a H\7.\ kulya iiéiii.-t lönkrcl.lli- 

PETŐFI szavai KOSSUI TI I'KIÖKI 

tlj.-ti a Szép .MAGVAR HAZ.\ éljen 

1848 KIVAb.\H 



• '.siidálla a l)ol(il az aiij^ol. a skót, a spanyol, az amerikai ; beszéllek, hogy mennyi 
naiv báj. mennyi vonaléizés. mily sok művészi ritmus van a faragásban, — hálha még 
azt is megérthetlek volna, hogy micsoda lélek van az alakok összeválogalásában ! . . . Hogy 
mi a ka|)csolat Árpád. Lehel, Zrinyi. Mózsa Sándor, Kossuth és Petőfi között:?.. 

Mialatl ezt magyaráztam nekik, Harrison dolgozott. 

Mozgott folyton, rángatta a vállát, mintha valami nagyon nehéz batyut akart volna 
lerázni a hátáról, egyszer egyszer tikkatltan lihegett, - lázasan csapkodta a vászonhoz 
az ecsetet: szinte erőszakosan tépte, szaggatta magából azi, amit föstöll. Eközben kipirult, 
egészen beleizzadt munkájába, mintha nem is ecsellel dolgoznék, de kazán alá lapátolná 
a szenet. 

Elgondolkoztam : ez az ünnepelt, világhírű művész, hogy kínlódik '. . . . Milyen jóízűen 
szopogatta pipáját líagol András, miközben a botot faragta '. . . . 

Kunt az egész Óceán fölött hullott a lassú eső. 

Alacsonyan mászó szürke relhők sírdogáltak le a nagy vízre s a tenger is olyan 
uualnias szürke volt, mint a felhők. És ebből az ásító szürkeségből füstötte meg a 
bágyadtság poémáját Harrison. Semmi forma, semmi vonal a vásznon, merő szürkeség : 
a felhőkkel idelkező tenger szomorúsága ; a felhők közi egy-egy mélyebb kékesbarna 
tónus vergődik, mintha ott a felhók mögött még szürkébb, még gyötrelmesebb .szomorúság 
gomolyogna. 

Remek '. . . . 

Csudáltuk mindnyájan, miközben Harrison a iiotot nézle nagyon lár.idtaii.* 

Egy.szer csak azI kérdi, .szinte haragosan : 

— Ki ez a Bagol András I 

— A bátyámnál szolgál. Kivadáron, — mondotta a grófunk. — Az apja is nálunk 
volt eselédember, az unokái is nálunk szolgálnak, .lavakorában juhászgazdánk volt, mos! 
kukoricacsősz, im-g ráadásid erdőpásztor is az öreg. 

— Kitől tanult faragni? 

— Nem tanult az senkitől. Faricskál, amikor nincs más dolga. 

Harrison morgott valamit. Mintha káromkodott volna. Majd irigykedve sóhajtott : 

— Mennyi istenáldott egészség ! . . . Nékünk csak a felhő jut, a napot mi nem értjük ! 
— Nagy mester az öreg ! — dicsekedett a grófunk. — Portrékat is csinál. Egyszer, 

egy ilyen somfaágra kifaragta a háznépet Első volt, legfölül, a bátyám, puskával, vadász- 
kalapban s aláírva: A (siH(')F. Nyomban alattafmásodiknak A SZAKÁCSNÉ s aztán követ- 
kezett csak a tiszttarló, az ispán, a parádéskocsis és az udvari kovács. De nem csinál 
esetet az ilyesmiből. A botot beadja a vadásznak, egészséget kívánva grófjának: a konyhá- 
ban megissza a pohár bort, ami a botért dukál s megyén dolgára. 

Az egyik angol emlegetni kezdte Turgenyev vadásznaplóját. Hogy sok hasonlóság 
van a magyar paraszt és az orosz paraszt közt? 

— Szó sincs róla '. — tiltakozott hevesen a grófunk s kipirult, - a muszka paraszt 
szülelett cseléd, alázatos, meghunyászkodó, titokban kapzsi és könnyen hazudik. A magyar 
paraszt II... 

Együtt parádéztunk, hogy milyen a magyar paraszl I 

Kunt jár az ember a mezőn. Távolban, a szanaszét legelésző nyáj között, magas 
botjára könyökölve egy mozdulatlan alak nézi a messzeségei. Odaérve hozzá, megbillenti 
a fejét : Adj Isten I ... A dereka meg nem hajlik. Szava kevés. Amit mon<l, az gondolko- 
zás eredménye. Ismeri a mezői, amelyen a jószág él. Ismeri az eget, tudja ;i csillagokat, 
a felhők járását : beszélni Ind í\7. állatjaival. .ló kedvében dévajkodik s az a dévajkodás is 
olyan üde. mini a harmatos hajnal. Ha olykor a kalonaviseltje. mesélés közben, neki ereszti 
l'antáziáját s meg-megtoldja az igazat : olyan az, mint Homérosz hőseinek szájaskodása. 

• \ III. k.|)iiid>oii iiiiilaljijk l,e Hagol András r^y lias.Mdó l.otjál. 



297 

Paráiléskocsisunk szokln regélni, hogy a königgréci csata iilán, amikor lenyergellc pari- 
páját, a nyeregre csatolt köpönyegből úgy potyogott a golyóbis, mint a jégeső, 
llarrison egyet suiiinlott a bottal : 

— íís mi ? . . . A magunk lelkinyoniorúságával kenjük teli vásznainkat I . . . 

— Egy megbagósodolt pipát nem ér a mi egész művészelünk. - dörmögött a kép- 
faragó, Haywood. 

Spanyolunk, Pixotlo, azzal vigasztalta magát, hogy ő, hála Istennek, elég lusta, keve- 
sebbet hazudik, mint mi, mert kevesebbet dolgozik. 

Magam is keseredetten gondoltam el, hogy maholnap harmincesztendős leszek s még 
nem csináltam semmit, ami megérné Bagol András botját, — csak a saját vergődésemet 
boncolgatom, papiroson. 

OdoU asszony megelégedetten ringatta babyl, aki szundikált. 

-Mi az ördögöt kéne csinálni, hogy valahogyan harmóniába jusson az ember önmagával.' 

Tanakodlimk s ezalatt este lett. Künl, az Óceánon, szüntelen sírdogállak a felhők. 

— Tavaly, október elején. — kezdte halkan a grófunk, — szarvasra cserkésztem 
a gradinai erdőben. Éppen azon a vidéken kerültem elé a sötét erdőből, ahol az öreg 
András gunyhója áll. Az erdő (öviben a gunyhó. Mögötte a tölgyes, előtte a letarolt kuko- 
ricatáblák, itt-ott néhány góré. Az öreg kint üldögélt a küszöbön, mellé támasztva pus- 
kája ; néhány szem parázs pislogott előtte a hamuban. Fölötte a holdas ég. 

— Adj' Isten, öreg Andris ! 

— Adjon Isten, — fogadott, fölállt s kezet nyújtott. 

Szép szál öregember az Andris. Kérges tenyerének erős szorítása jól esett az erdő 
nagy magányossága után. 

Kihozta bundáját a gunyhóból. hogy arra heveredném. Száradt falevelet s néhány 
ágacskái helyezett a i)arázsra, — alighogy alája szusszantott : lobogott a kis tűz barátságosan. 

Szó nélkül cselekedte mindezt, nem sietett, nem kérdezett, — tudta ki vagyok, láda 
nálam a puskát : minek szót szaporítani hiába ! 

Elmontltam néki, hogy nem sok láttatja volt az esti cserkészésnek : a szél ellenem 
dolgozott. 

— Maj' reggel ! — s biztatott, hogy jó lesz szundítanom egyet. Föltekintett a csillagok^ 
közé. — Maj' három órakor szólok. Addig e' kis krumpli is sül a hamuban. Jó lesz a' reggel. 

— Hát maga öregem? Maga nem alszik? 

- .\em igen tudok én már ahhoz, méltóságos úrfi. Meg lesz is benne módom bőven, 
nemsokára ... A fődben. Meg oszlán, éppeg, hogy ilyenkor próbálnak szerencsét a rábsiccok. 
Azokat is vigyázom, legalább. 

— Télen is itt van ? 
Bólintott, — hát hol lenne.'.. . 

— Aztán min gondolkozik egész télen, itt ebben a magányosságban ? 

— Hát csak adódik valami, mindétig. — Megvakarta fületövét : — Jó az, könyörgöm, 
'logy új gond kerül minden napra. Mindig csak eggyel, ugyan mire mennénk? A mái 
emészti el a tennapil. 

Hát a családja? 

— Megvannak, köszönöm kérdésit. Kisebbik szógáni, János üam Ágnes lánya süti 
rám a kenyérkét. Maj' megkóstolja a méltóságos urfi, reggel. Most szombat reggel jártam 
náluk, Kivadáron. Péntek éjjel az Andris fiammal vesződtem, mindegyre. Azér I 

Nagyobbik fiát, azt az Andrist, aki szintén erdő])ásztor volt az urodalomban, harminc 
év előtt durrantotta agyon valami orvvadász. Soha ki nem tudódott, hogy kicsoda. 

.\em akartam tovább faggatni az öregei. 

Amint felülök, hogy hátat lordítsak a tűznek, látom : hogy a gunyhó zsuppfödclébe 
egy ágakból tákolt kis kereszt van szúr\a. 

— Mi az olt, Andris bátyó? 

Ualonyay Diznö : A magyar nép müvétzelf III. 3° 



á98 

Odatekint. 

Az ? . . . li' köröszt. 

Hogy került oda? 

Oda?... Én dugtam oda. Péntek reggel akasztliattiik ide a kilincsemre. 
Nyugodtan forgatta a hamuban a krumplit. 

— Feny<'getés? 
Bólintott, hogy : az a I 

— A rábsiccek ijeszgetnek. Megzavartam ükét a múlt héten. A' van a gyomrukban, 
lizért vesződött hát péntek éjjel az Andris fia emlékével ! Ezért ballagott be szombat 

reggel Kivadárra, övéihez, az öreg I 

— Jó lesz ügyelni, Andris bácsi ! Istentelen népség, meg csinálnak valamit I 
Rámnézett. Egy parányi ború nem volt tiszta szemén. 

— Egy életem, egy halálom. Legalább betegség nem ér. 

Ügyelte, hogy parázs ne érje a krumplit. Nyugalmában, tekintetében, minden mozdu- 
latában, mennyi szépséges boldog harmónia volt ! . . . Ezüstös hosszú bajuszán meg-meg- 
csillant a tűz lénye. Mögötte, az alacsony gunyhó födelén, a halálos fenyegetés : a kereszt, — 
odébb a rengeteg, ahonnan elvétve iiallatszik egy-egy nesz, ágzörrenés, riadó állat hangja . . . 
Fölöttünk, az ég holdas mezején a csillagnyájak. 

Grófunk elhallgatott. 

— Hát aztán? — kérdezte Odell asszony, aki féltette Andris bácsi életét. 

— Heggel háromkor fölkeltett, hogy : jó lesz indulni, mert ilyenkor mozog az állat . . 
A krumpli pompás volt, jól esett a kenyérkc is. 

— Nem bántották az öreget az orvvadászok? aggódott az asszony. 

(jrófunk megnyugtatta. Dehogy bántották. M;i is ott őrzi még az erdőt Andris bácsi 
s farag egy-egy cifra botot, ha egyéb dolga nincsen. 

— Megyek s meglátogatom I — lelkesedett llarrison, és megfogadtuk mindnyájan, 
hogy megyünk Bagol Andráshoz, az cidő alá, művészetet s életbölcsességet tanulni . . . 




E III. kötethez 
java munkájukkal járullak dolgozótársaim 



Sági János 

iró és néprajzi gyűjtő; a fényképfelvételpk nagyrészél ő vesézte; 

Juhász Árpád Ács Lii'út Mihalik Gyula 

rajzoló művész : rajztanai- ; rajztanár. 



TARTALOM. 



Lap 

A Balatonmelléke — _ 1 

Pásztorok -_ 49 

A pásztor művészkedése 97 



A pásztorművészet diszílő elemei 
Bagol András, a művész _ 



Lap 

. -261 
_ 295 



KEPÉK JEGYZEKE. 



Lap 
'29. 
30. 

31. 

32. 

34. 

A keszthelyi 35. 



Szövegképek. 

3. Szilaj gulya a szántódi révben. 

4. Halatonmellék községei. 

5. Zala megye, 
ü. Somogy megye. 

7. Veszprém megyo. 

8. Tihany környéke. 

9. Alkonyat a Balatonon. 

10. A Balaton vidékéről. 

halászgunyhó. 

11. Szántódi komp. — .\ szántódi komp indul 

Tihany felt'. 

12. A Sió |)artján. - A líalaton széle. 

13. Balaloni öhöl Tihanynál. 

14. A keszthelyi határból. — lialalonparl. 

15. Sió. — A keszthelyi határban. 

16. Zalai hegyek a Balatonparton. — Ct Als<i- 

örs felé a Balatonparton. 

17. Pásztorfaragásü sétabotok. 

18. Ostornyelek. A keszthelyi kanász és 

két fia, a bojtárok. 

19. Hosszú \endel, kürttel és előszóló ostor- 

ral. — Kanászbalta. 

20. Az utolsó ncsimbókos» sf>mogyi polgár. 

21. Milfait Ferenc. 

22. Juhász birkafogó kampóval. 

24. Tüttö János tarisznyája. — Pásztor- 
faragás. 

26. Tüttő Gyuri, bojtárjával, a bárándi pusz- 

tán. 

27. Tüttő Gyuri vörösmezei juhász rajzai. 



Tüttő Gyuri vörösmezei juhász rajzai. 

Ez én vagyok, Tüttő Gyuri Barandi pusz- 
tán .luhász. 

Tüttö Sándor Lebuj pusztán juhász 1908 
június 23-án. 

Nörösmarty Mihály. — Díszítések a szo- 
bor talapzatán. 

Domborúan faragott díszítések Tüttő 
György botján. 

Tüttö Sándor botjáiól. 

Itatás a zalavári ménesjáráson. 

Kulcsár \>ndel, csikós, a zalavári ménes- 
járáson. ~ Tntlő Sándor és apja, Tütlö 
\'endcl a Lebuj-puszlán. 

Juhász a vörösmezei pusztán. — Szcntgáli 
juhászok. 

Nyárfasor a Balaton vidékén. — líodoll 
Mihály és Bodolf József juhászok, a 
vörösmajori pusztán. 

Pásztorrajzolás. 

Pásztorrajzolás. 

lürkaszurkolás. 

Az öreg Bodolf a vörösmezei pusztán. 

A Balaton szélén. 

Bészlel a keszthelyi határból. 

Az öreg Bodolf a vörösmezei pusztán. 

■\ Balaton partján. 

Somogyi juhász, őrzés közben. 

Juhász-számadó. Öreg juhász. 

A legelő felé. 

Somogyi juhászok. 

Delelő birkanyáj. - Juhász-putri. 



A Hévíz lefolyása. Rirkaúszlaló a Ba- 
konyiiaii ; a nkijárás". — Rirkaúszlaló 
a Bakonyban: .r/. ugrató ». 
Birkaúsztaló. 

Juhász-számadó. 

cAnyáso őriz a keszthelyi halárban. 

Birkák. 

Csikós. 

Csik6.< urasági díszdolmányban. 

Lóki Islván fenéki csikós-számadó. 

Pap Jancsi fenéki kiscsikós. 

Csikós vállán a karikás. 

A halvanas évek egy kőnyoniatja iilán; 
csikósbiijtár. 

Gulyás. 

Borka Takács István fenéki gulyás-szám- 
adó. — Istenes János bakonyi gulyás. — 
Istenes János állatjai, a Balaskó erdő 
alatt a Hakonybaii. 

A bikás. 

A majorban. 

Szilaj gulya a fonyódi parton. — Csira- 
gulyás őriz a szántódi parton. 

A szállás. - Gulyás-putri Fenéken. 

Sülecz Vendel, anyagidyás. — Itatás. 

Borka 'l'akáes István lirzés közben. 

Gulyás. 

Csorda Csoliáncz alutl. — A csordás. 

Süli'cz Józs<!f, az ürmösi pusztán a vörös 
csiratinók (csordása. — Községi csorda 
a sümegi erdőszélen. 

Itat a csordás. 

A keszthelyi csordás gunyliója a Balaton- 
parton. 

A balatonkereszturi bivalyos. 

Bivalycsorda. 

Bivalycsorda a balatonkereszturi pusz- 
tán. — Lótuszok Keszthely-Hévízen. 

Kanász disznócsordával a balatongyörki 
parton. A gyencsdiási kanász. 

Kanász. — Kanász-hajlék. 

Pusztuló guiiyhó a Kiskút-tetőn. 

A fenéki kanász liéjjas bottal. 

Kanász. 

Keszthelyi nyárfasor, mely Újmajorba. 
Szendrei Julianna szülőházához vezet. 

Legelő a Bakonyban. — Tüttő György 
farai'ószerszámai és késélesítő kasza- 
köve. 

Szentgyörgyhegy Balatonederics-felől. — 
Az akarattyai nagy szilfa a Balaton 
partján. 

Vers Sándor "kigyelölései". 

Vers Sándor «kigyelölései«. 



Lup 

104. Birkafogás juhászkampóval 

105. Birkafogás.' 

106. Az elfogott birka. 

107. Birka-«erelé8». 

108. Birkafogó-kampók. — Hétköznapi 

kampó. — Ünnepi kampók. 

109. Fokosok, kanászbalták, birkafogó-kam- 

pók vasból, oslornyelek, ostorok, bi- 
zsokok. A balatoni múzeumból. 

110. Séta-botok. 

111. Séta-botok, pipaszárak. 

11'2. Furulyák, botok, oslornyelek. 

li;i Juliászkampók és sélabotok a balatoni 

múzeumban Keszthelyen. 
11-1. Birkafogó kampók, sétabotok és fokosok 

a balatoni múzeumból. 

115. Sétabotok. 

116. Sélabotok és két kanászballa. 

117. Sélabotok és két kanászbalta. 

118. Pipáratöniő pásztor. — Pipaszár díszítése. 

119. Díszítések pipaszárakról. — Díszítések 

botokról. 
1-20. Díszítések botokról. Pipa és szára. — 
Kobak-tök. 

121. Kobak. 

122. Pásztor a kobakkal. — Kgy kobak dí- 

szítésének kiteríteti rajza. 

123. A kozmapusztai pásztor kobakjáról, 

puskaporozolt díszítés a kobak nya- 
kán. - A kozmapuszlai pásztor kobak- 
járól ; puskaporozott díszítés a kobak 
hasán. 

124. Hébérezés. — Muslmérő. — Fűszerlarló 

kobak tökből. 

125. Zalai kusztorák. — Kusztorák. 

126. Gyújtótartók. 

127. Gyújtótartók. 

128. A gyújtótartó födelének fortélyos nyíló- 

szerkezete. — A gyújtótartó gépezete. — 
A gyújlótartók szerkezete. 

129. Tükrösök. 

130. Tükörfa és sótartó. 

131. Tükrös két oldala. — Fordítható födelű 

Ktükörfan nyitó-szerkezete. 

132. Gyújlótartók és tükrösök nyiló-szer- 

kezete. 

133. Sólarlók, gyújtótartók és tükrösök. 

134. Sótartók, gyújlótartók és tükrösök. 

135. Sótartók, gyújlótartók és tükrösök. 

136. Sótartók, gyújtótartók és tükrösök. 

137. Gyújlótartók, tükrösök és sótartók. 

138. Tükrösök, gyújlótartók és sótartók. 

139. Tükrösök, gyújlótartók és sótartók. 

140. Gyújtótarlók, sótartók és tükrösök. 



Hja, 



Tükrösök. íryújlófarlók és sólarfók. 

Tnki-ösök ós gyújlólarlók. 

Tükrösök és gyi'íjlótarlök. 

Tükrösök, gyújfótartók és sótarlú. 

Tükrösök, gyújlólarlók és sólarlók. 

Tükrösök, sólarlók és gyújlótartó. 

Sólarlók, lükrösök és gyújlólarlók. 

Tükrösök. 

Tükrösök és egy gyújlólarló. 

Tükrösök, gyújlólarlók és sólarlók. 

Sólarlók, lükrösök. 

Gyújlólarlók, sólarlók. lükrösök. 

Gyújlólarlók, sólarlók, lükrösök. 

Tükrösök. 

Tükrösök födelének és fenekének dis/í- 

lései. 
Borotvalarló, sólarlók ; álló sótartó és 

duda. 
Gyújlólarlók és lükrösök. 
Gyújlólarlók. 

Merítőpohár. - Pásztorszilke. — Ivó- 
kanalak. 
Birka-nyüvezés. — Tültó Gyuri, a zala- 

apáti juhász és pumi kutyái. 
Kutya-kölönc. — Pásztor és piir 

kutya nyakán a kölönc. 
A «I,ebúj» környéke. 
Viráglajlorja az ablakhan. 
VJráglajlorják. 
«LakatoS'> viráglajtorják. 
Viráglétrák. 
Viráglélrák. 

Viráglétrák a balatoni múzeumból. 
Viráglétra. 
Hátasszék. 
Székbátak. 
Székhálak. 

Székbátak és karosszék. 
Székhátak. 
Tiloló (1) és székhátak. — Székek és 

székhál ; a két felső szék ülésének 

fonása kukoricaszárból. 
Kis székek ülődeszkája. 
Kis szék ülődeszkája. — Kis szék. - 

Kis szék. 
Fölcsatoll kis széken fej a lehenes. 
Tükörkeretek, képkeretek. 
Tükör borotvalarlóval. 
Talpas tükrök. — Kitámasztó tükör. 
Lábas tükör két oldala. 
Kálváriák. — A légyhajló faragása : Po- 

moki György juhászgazda. 
A légyhajtó. — Kis fadarab — a korlát — 

a légyhajlól faragó késen. 



Székhátak. 21.5. 



Aszlalmenlő. 

Madárfarka. Babnka. I'ávj. 

Kutya-gerincek. 

Borotvatartó. — Morolvalailók. 

Borotvatartók. 

Borolvalarlók. 

Rorolvalartók. Borolvalarló. — Bo- 

rotvatartó. 

Diszilelt merilő-kanál. 

«l.akatos» evőeszközök. — I. Nádnyél- 
ből és békalcknőből készíteti holász- 
kanál. 2. «l,akatoso-kanál. 5. Nádból 
kimetszett halászvilla. 

\ illa- és kanáltartó. — Só- és paprika- 
tarló. — Fakés. — Pászlordiszílés. 

.Mosó-lapickák. 

-Mosó-lapickák. 

Mángorlás. — Mángorló-lapickák. 

Mángorlii-lapickák. 

Mángorló-lapickák. 

.Mángorló-lapickák. 

Mángorló-lapickák. 

Mángorló-lapickák. 

Mángorló-lapickák. 

.Mángorló-lapickák. 

.Mángorló-lapickák. 

.Mángorló-lapickák. 

.Mángorló-lapickák. 

I.edönlöll nyárfák a Keszthely-zanior- 
ban. — Tülkös ökör. 

Kürtölő kanász. — Kürtöl a zalaapáti 
kanászbojlár. 

Kürfpróba a koszlhelyi vásáron. — 
Kékkőlartó. 

Bészletek a kürtről. 

Díszítések a szepezdi kanász kürtjé- 
ről. — Kanászkürt. 

Kanászkürl díszítése Somogy-Tarnóczá- 
ról. — Kaiiász-kürlök. 

Szarúbiil készült sólarlók. 

Gurgula-diszítésok. 

Gurgula-diszílések. 

Piiskaporlarlók a balatoni múzeumból 
és a zirci a])átság múzeumából. 

Óralánc disznóagyarral. 

óraláncok. 

Óraláncok szárúból. 

Óraláncok szárúból. 

Óraláncok szárúból. - Nyaklánc. 

Ostor. — Ostorszemek. 

Tarsoly Károly városi csikós oslornyelé- 
nek díszítései. 

Tarisznyás pásztorok. 

Tarisznyád iszllések. 



'231.- Tarisznyadiszilésck. 

•»32. Tiirisznyús sáliak a koszlliclyi v.'isáihaii. 

'233. A tiohányzacskó. 

■2:!.".. Cilerák, ftiruglyák, hosszú fm-iifílya és 
(inda, meg egy kulacs. 

•23(i. Illősfpos fiiiuglya. 

237. Hosszú fuiuglya. 

■239. Karikás és duda. 

'240. Regösök. 

•24-2. A keszlliely-l'elsőniajori l)irkaakoI. — 
A vonyarci birkaakol. 

•243. Birkaszállás a bakonyi Tol)án-tanyán — 
Az akol lierendezése. 

•244. A ((szágla». — Hirka és háiánya, nyaku- 
kon rovással. 

'245. Hovások, bárányszoklaliik. 

'247. Hovás faláhláról. 

•2.V2. Kaponya. 

•254. Tót Józsefné, a Jeles lojásCeslő Ka|.<is- 
várotl. 

'2.');'). Tót Józsefné mintái. 

'2.5C1. Tói Józsefné minlái. — Hene Józsefné 
mintái. 

257. Varga Józsefné zalacsányi jeles tojás- 
hímző mintái. — Göcseji hímes tojások 
és tojásdiszitések. 

•258. A balatoni múzeum tojásgyűjteménye. 

259. A «komázás» Somogyban. 

263. Gárdonyi József gulyás rajzai. 

'264. Pásztor «kijelölés». 

•289. Gyujtólartó. 

•290. Álló gyújlólarló. — Álló gyújlólartók. — 
(íyújtótartó. 

•291. Gycrtyalartók. — Hokkaszárak. 

•29^2. Irományszállíló láda fedelének kél oldala. 

Külön mellékletek. 

1'20— 121. Spanyolozoll holmi Somogyhól. 
(1. tábla.) 



121- 



-125. Spanyolozotl kusztorák Somogyból, 
Zalából. (II. tábla.) 

131. Spauyolozolt tükrösök. Lenn a jobb 
sarokban pásztor-pipa. (111. tábla.) 

149. Spanyolozotl lükrösök Somogyból. 
ilV. tábla ) 

-149. Spanyolozolt tükrösök Somogyból. 
(V. tábla.) 
159. Spanyolozotl holmi. (VI. tábla.) 

-161. Spanyolozotl gyufatartók és tükrö- 
sök. (VII. tábla.) 

-191. Spanyolozotl borotvatartók. (VIII. 
tábla.) 

-193. Spanyolozotl borntvatarlók. (IX. tb.) 

-197. Mángorló-lapicka s)ianyolozott dí- 
sze és spanvolozoll mosólapicka. (.\. 
tábla.) 
197. Spanyolozotl niáiigorlólapickák di- 
szitései. (XI. tábla.) 
'253. Hímes tojások a keszthelvi járás- 
ból. (XII. tábla.) 

-2.5.'>. Himes tojások a marc.zali járásból. 
(Xlll. tábla.) 

-2.55. Piros tojások a lialatoni múzeum- 
ból. (XIV. tábla.) 

-'255. Piros tojások a Balaton mellékéről. 
(XV. tábla.)" 

-25.5. Hímes lojások. (XVI. tábla.) 

-255. Hímes lojások a lengyeltóti járás- 
ból. (XVII. tábla.) 

-25.5. Somogyi hímes tojások. (l)r. Hó- 
naky Kálmán gyűjteményéből. XVIII. 
tábla.) 

-•2.5.5. Hímes tojások a kaposvári járásból. 
(Dl-. Hónaky Kálmán gyűjteményéből. 

XIX. tábla.) 

-255. Hímes tojások Somogy széléről. 
(I)r. Rónaky Kálmán gyűjteményéből. 

XX. tábla.) 

-•2.55. Hímes tojások Zalából. (XXI. tábla.) 






t-i 






i^-^r^ 






--■ív 



i 



m 

M3 
V.3 



Malonyay, Dezső 

\ magyar nép művészete 



PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 



UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY 









III tiiilv