(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar nyelvőr"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



Bigitized byCj009l"C:::^ífcíí: 






Digitized by VjOOQIC 



Digitized by VjOOQIC 



Digitized by VjOOQIC 



Digitized by VjOOQIC 



^ 



í 



JAGYAR NYELVŐR. 



LIJ 



A MAGVAK TUDO.NiANVOS AKADHMIA 



NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 



M H C} B I Z A S AHOL 



sZLKKtS/.TI s KIADJA 



^ 



SZARVAS GÁBOR. 



LIBRARY 

'12 1964 

VERSIPf OF CALIFORNIA 
BERKELEY 



XIV. KOTKT, 



K 



Uif *- 



• l 



PH 

/ ■ 



BUDAPEST 

nSSs 
H O R N Y A N S Z K V VIKTOR SAJTÓJA. 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADkMIA ÉPÜLETÉBEN. ' 



Digitized by VjOOQIC 



■'■■'■mMSBSUí'^- 




6iá^£.' 



*■ ^"^r^-*^ •*Jf--*' 



Digitized by VjOOQIC 



J ^1 ' t^ 

lí^í^o. JANUÁR ir 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMANTOS AKADÉMIA 
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK. 



MHGBl/.AS.iBOL 



SZl.KKESiTr S KIADJA 



SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. I. FCZHT. 



BUDAPEST, 1885. 

H O R X Y .4 X S Z K y VIKTOR S A J T () 1 A. 



Digitized by VjOOQIC 



TARTALOM. 



Oldal 

A jCzápa' családja és származása. Szarvas Gábor i 

A ,nek'-ragú név és a birtokszó. Joannovics György .- 

A magyar-ugor szótár. Munkácsi Bernát 15 

Budenz ugor alaktana. Simányi Zsigmond 24 

Nyelvtörténeti adatok. Babics Kálmán 32 

Helyreigíizitások. Magyarázatok : 

r. Melleszt, mellyezni. Hermán Ottó J? 5 

2. Fügét mutatni. Ponori Thewrewh Emil 36 

3. Fordul elo. Simonyi Zsigmond 30 

Aprólékok: 

1. A Nyelvtörténeti Szótár ügye 38 

2. Uj germanizmus 3ÍÍ 

3. Délibábos nyelvészek 38 

Kérdések és feleletek. Szarvas Gábor 3() 

Népnyelvhagyományok : 

1. Elbeszélések. M. Németh Sándor 42 

2. Párbeszédek. Rokonföldi 42 

3. A gazdasági nyelvből. Csomár István 43 

4. Népmese-töredék. Simon György 4^ 

5. Orvosi kifejezések a nép ajkán Csapodi István 4 j. 

6. Babonák. Versenyt György 44 

7. Gyors mondókák. Ábri Mózes 45 

8. Lakodalmi köszöntök. Németh Gyula 45 

9. Tájszók. Kispál Mihály^ Tömlő Lajos 46 

10. Mesterműszók. Frecskay János 48 



ÜZENETEINK. 

Dolgozótársainkat békés türelemre kérjük. A 
fölgyúlt kéziratok legjobb akaratunk mellett sem engedik 
nieg" ^ gyors közlést. Némely értekezésnek a hosszúság hát- 
ráltatja megjelenését, másokat a napi érdekű fejtegetések 
szorítanak ki egyelőre helyükből ; de a maguk helyén és 
idején, a melyek beválnak, mind sorra kerülnek. 

Gyűjtőinknek. A folyóiratunk boritéklapjain ol- 
vasható utasitások világosan kijelölik, melyek a ránk nézve 
értékesebb tartalmú népnyelvi közlemények, megjelölik 
egyszersmind akevésbbé fontosokat: helynevek, családnevek, 
gúnynevek (kivált ha magyarázat nélkül állanak), népdalok 
s különösen a literátus kézre valló mindennemű köszöntők, 
a melyek nagyobbára kevés beccsel birnak ; s mindamel- 







Mtgjehnik 
minden hónap 

tyén 

három ivnyi 

iartalommal. 



MAGYAR 

NYELVŐR 

8ZERKK8ZTI 

SZARVAS GÁBOI^. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 

VI. ker. Bakony- 

utcza 6. s». 



XIV. kötet. 



1885. JANUÁR 15. 



I. füzet. 



A ,CZÁPA' CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA. 

Fialowski Lajos, a régi magyar botanikai csaba-íre mű, 
szó alaki s tartalmi mivoltának kutatásában annál az ered- 
ménynél állapodott meg, hogy a szónak első tagja, mely 
régi Íróinknál elég szétágazó ortografiával van írva : czaha^ 
czába. czyaba, chyaba, chaba, bizonyára imigyen olvasandó : 
csdba. Ez elszámlált alakok változatának, másának tartja még 
Beythe czapa: melopepo s Lippai csapa-^wíny^ s Diószegi 
czdpa: cucurbita pepo műszavát is; igaz jelentését pedig 
Beythe m e 1 o p e p o-jában látja, s kimondja, hogy csaba- 
íre voltaképen annyit tesz, mint : d i n n y e-szagú fű (Nyr. 
Xm. 119., 401.). 

A nagy gonddal írt s alapos kutatásra valló érteke- 
zésnek van egy pontja, az, melyben a dinnye jelentésű 
alakokat : czapa^ czdpa, csapa az előbbi csabaíéle csoporttal 
szövetkezteti, a mely, nézetem szerint a kiegyenlítés minden 
akadályát nem bírta teljesen legyőzni ; a megokolás erős- 
ségén van egy rés, a melyet az értekező ismert ugyan s 
megkisérlett, de nem tudott egészen betölteni. Ez 3, p : b 
hangkülönbségnek kiegyenlítése. Az igazoló /asa : íasa ana- 
lógia ugyanis nem állja ki a tűzpróbát. Nem számítva azt, 
hogy ez egyen kívül más adattal nem tudja támogatni e 
hangváltozást s nem számítva, hogy példájának erejét nem 
kevéssé csökkenti az a mozzanat , hogy a bizonyítékban 
szókezdő, a bizonyítandóban pedig szóközépi hangváltozás 
jelenségével van dolgunk, hozzájárul az a fontos körülmény, 
hogy a /asa ,főember, vezér' jelentésben (pasa = padis^h, 
padsah : császár, király) puszta fictio ; nincsen alapja sem a 
régi irodalomban, sem a szerb nyelvben, a melynek révén 
hozzánk került; sem magában a törökben, a melynek ere- 
deti birtoka; ezekben mindenütt íasá-nak hangzik a szó. 

M. NYELVŐR. XIV ^ q 1^ í 



Digitized by VjOOQIC 



2 SZARVAS GÁBOR. 

A kérdés : ha nem valószínű, hogy csdda, vájjon mi 
lehet tehát régi botanikusaink czapd]a,, czdpdja, vagy akár 
csdpd]a,, erősen fölköltötte yváncsiságomat, s neki indultam 
keresni, ha tán megtalálhatnám valahol rokonait és hazáját. 
Minthogy pedig őseink nem azon a veröfényen sütkéreztek, 
a mely a dinnyét megérleli, s kettejük hazája közt bizonyára 
szertelen hosszú lehetett, ha ugyan volt, a kocsiút, bizo- 
nyosra vettem, hogy valamint a dinnye, úgy- a czapa sem 
azon az ajakon termett, a melyen a fű, nyír és a tölgy; 
útbaigazításért tehát az idegen nyelvek ajtaján kopogtattam 
be, s ide-oda vándorlás és sokszoros kérdezősködés után 
végre, úgy hiszem, ráakadtam, a honnan hozzánk került, 
előbbi hazájára és rokonságára. 

Kissé messziről kezdem, azzal a nyelvvel, a mely, ha- 
bár nem egy szava szaporítja szókincsünk tárházát, egyenest 
kevés hatással volt nyelvünkre, kezdem a francziával. Van 
a francziának egy különös szava, a chagrin^ a mely, a mint 
általánosan ismeretes, annyi mint : gond, bú, g y ö t r e- 
1 e m ; de van e szónak még egy más jelentése is, t. i. bő r. 
Ez a b ő r jelentésű chagrin pedig, a mi szintén nem titok, 
ugyan az a szó, a mi a törökben sagrt: rücken des 
pferdes; korduanleder; kurd sagri: la croupe du 
cheval (Miki. : Türkische Elemente) s a kún sagri: pannus 
damascenus és savri: pellis (Kuun : CodGum.). E szó a fran- 
czián kívül átkerült még az olaszba: sagn, sagrino : eíne 
art narbiges ledér von der haut der esel, seehunde (Val.), 
vei. sagriuj zigrino : némely tengeri halaknak a bőre (Boer.) ; 
a szerbbe : sagrija, sargija : (bőr) hüvely, or. savry (Miki. : 
TürkElem.). 

Ezeknek előrebocsátásával belekezdhetünk a vpltaképi 
kérdés vizsgálatába: a) Honnan került a czdpa szó nyel- 
vünkbe ? b) Egybetartozik-e vele a kezdetben említett d i n y- 
nye jelentésű czapay csapa vagy czdpa? c) Vannak-e még 
egyéb rokonai is? 

Az adatok, a melyek e kérdésre világot deríthetnek, a 
helyek, a melyekben a czdpdvdX azonosnak vehető nevezetek 
előfordulnak, jelentésük szerint négy csoportba osztva a kö- 
vetkezők. 

Az első csoportbeli adatok, a melyeket Hermán Ottó 
volt szíves közölni velem , eme halnevezetekböl állanak ; 



Digitized by VjOOQIC 



A jCZÁPA^ CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA. 3 

szdp- vag-y j^^/^^keszeg ; idevaló még a Tájszótárban a ,ke- 
szeg' alatt fölemlített i'so^^keszeg. 

A második csoportbeli adatok hosszabb sorát Pápai 
Páriz tzapa szavával nyitjuk meg, melyet ö így magyaráz : 
„corium punctis asperatum. ledér, das auf fischotter art zu- 
gerichtet wird". Ide vágó példáknak vehetjük, habár egye- 
lőre föntartással is, a következőket: „Zöld fodor cza pávai 
nyergét borították (Gyöngyösi). Héjába póltzolja két melyje 
tzapáját, öszve főzte vénség dere már pofáját (Gvad:Fal. 
Nót. 115.). Fekete cza pávai buritott szablya, aranyba fog- 
lak. (Radv. : MagyCsal. 11. 229.). Vagyon egy szép fekete 
c z a p á ra varrott skófiumos tegzem ; vagyon más skófiumos 
'tegzem, kék c z a p á ra varrott készen (uo. 287.). Egyben 
járó merőn aranyas czapa apró poharak fedelestül (uo. 
274.). Feleségemnek hagyok hat apró czapa pohárt (Nyr. 
V. 159.). Nem arany serlegből, vagy c 2 a p a-pohárból' kö- 
szönöm ezt rátok; hanem Szent Jakab szoros szájú kobak- 
jából (Csúzi : ZSipszó 741.). Volt eszében Eusebiusnak, hogy 
le tsapná szájárúi a t z a p a-poharat, bátor két foga hulla* 
sával lenne-is meg" (FalrNU. 104.). 

A harmadik, formailag a czdpdvzX szintén egybevet- 
hető szó a czáp, melynek jelentését Pápai-Páriz eme latin s 
német szókkal adja vissza: „hircus, ein geiss-bock". Pápai 
magyarázatát négy más régi irat, sőt a Tájszótár is meg- 
erősíti: „A ketske baknak, t zápnak az álla alatt ket tsu- 
tsotskájának kell lenni (ACsere:Enc. 274.). A herélt hím 
ketskét T zápnak szoktuk nevezni (Misk. : VadK. 215.). Er- 
délyben készítetett c z a p bőrből tsinált kordovány csizma 
(MagyTörE. XVIII. 223.). Marhák száma: öreg kecske 31, 
öreg czáp 3, nőstény olló 4, czáp olló 4 (TörtTár. 1885. 
207.). Tzáp: kecskebak; székely szó" (Tájsz.). 

Végre a negyedik csoportot a már idézett magyar bo- 
tanikusok ,dinnye' jelentésű nevezetei alkotják. 

Az alaki különbségek kiegyenlítése nincs semmi nehéz- 
séggel összekötve, a) A czdpa és szápa egybetartozhatósága 
mellett szólanak: ^rdmbora: j'simbora, í:2Íkra: j-2Íkra, ^2ulák: 
jsulák. b) A kezdőszótagbeli rövid magánhangzó megnyúlá- 
sát igazolják : kű:csa : k^/csa, nűjszád : n/zszád, úszl. b^zba : 
magy. brfba. c) A végszótagzáró magánhangzó elkopásának 



Digitized by VjOOQIC 



4 SZÁRVAS GÁBOR. 

is számos példájára akadunk nyelvünkben : száp^ .• száp 
(1. föntebb), gyaka: gyak, gomb^.* gomb. 

Jóval nagyobb nehézséget okoz a jelentésbeli különb- 
ségek kiegyeztetése ; s noha egészen kétségtelen adatok sokkal 
csodálatosabb jelentésváltozásokról tesznek is tanúbizonyságot, 
a haifisch, geissbock, ledér és melón e, kürbis 
egybetartozása erősen kihívja a bizalmatlanságot. Lássuk 
mégis, mit tesznek a rendelkezésünkre álló adatok mind ebből 
elfogadhatóvá, s mi marad netán továbbra is kétségesnek. 

Itt vissza kell térnünk ama nyelvre, a melyet először 
említettünk, a francziára s ennek chagrin szavára, a mely- 
nek egyik jelentése ,gond, bú', a másika pedig I^ittré meg- 
határozása szerint ,cuir grenu fait d'ordinaire d'une peau • 
de mulet ou d'áne', azaz : szemcsés bőr, rendszerint öszvér 
vagy szamárbőrből készítve. Ha ezzel egybevetjük Schmeller 
szótárának imez adatát: ^zapp: a) unwille, verdruss, franz. 
chagrin ; b) chagrin, als benennung einer art gestippten le- 
ders, türkisch sagri; 2^//deder: corium camelinum*, két 
igen valószínű következtetésre jutunk. Ezeknek elseje, hogy 
a német szó a francziának jelentésbeli másolata. Hasonló 
utánzatoknak, vagy jobban mondva szolgai fordításoknak 
nem egy példájával találkozhatni a nyelvekben, a melyek 
valamely előrehaladottabb nép forrásaiból merítettek. Ilyen 
a görög-latin centaureum, mely a hagyomány szerint nevét 
fölfödözőjétől Chiron centaurustól vette, s melyet, a szó- 
kezdő tagot cen^umnak vélvén, a szintén e magyarázaton 
alapuló ném. tausendgulden kraut hatása alatt vala- 
mely magyar népbotanikusunk ^szdzforintos^ fűnek nevezett. 
Ilyen a magyar chemikusok báirany szava is, mely a ném. 
wismuth, bismuth második tagjának értelmetlen for- 
dítása; vagy a német ,in die faust lachen' példaképére 
készült s néha-néha olvasható új-magyar szólás: , öklébe 
nevet', holott öklébe még a ki úgy mondja, maga a 
német sem nevet, hanem f a u s t-ot azért használ, mert 
nincs neki marka. A második, szintén valószínű következte- 
tés, hogy a most említett német zapp^ zappe szóban megta- 
láltuk az elsorolt magyar nevezetek eredetijét. 

Az egyazonosság két kelléke, az alaki s jelentésbeli 
egyezés közül jelen esetünkben nagyobb fontosságú az utóbbi, 
vele kezdjük meg tehát a kiegyenlítés munkáját. 



Digitized by VjOOQIC 



A ,czápa' csaláj)JA és származása. 5 

A tartalmi tekintetben egységes ném. zapp^ zappe — 
,eine art gestippten leders^ s francz. chagrin = ,cuir grenu' 
jelentésével teljesen egybevág Pápai-Páriz ,corium punctis 
asperatum'-a, vagyis: (kikészített) ,szemölcsös bór', még 
pedig minden tekintet nélkül az állatra, a melynek bőrét * 
földolgozták. Ezt magyarázza a latinhoz csatolt német értel- 
mezés: , ledér, das auf fischotter art zugerichtet wird\ 

Világosan e jelentése van a czapa szónak a hallott 
példák közül ezekben : „Fekete c z a p á val burított szablya. 
Vagyon egy fekete c z a p á ra varrott skófiumos tegzem". 
Ide való kétségtelenül^ a c z a p a-pohár is, mint ez Pápai- 
Páriz magyarázatából kitűnik, a ki e német szavakkal adja 
vissza a czapa-pohár jelentését : ,ein trink-becher, wel- 
cher mit solchen ledér überzogen, welches anf fischotter 
art verfertiget worden*. Szirmai szerint (Hung. in. parab. 
98.) pedig: „Czapa pohár, erat poculum aureum vei 
argenteum deauratum tegumento corii Czapa dicti inclusum. 
Corii hac specie etiam vagináé framearum tegebantur". 

Metonimikus változásnak tartom (anyag a belőle ké- 
szült tárgy helyett) a valószínűen takaró jelentésben álló 
czapa szót Gyöngyösinél : „zöld fodor c z a p á val nyergét 
borították" ; továbbá eme régi inventariumbelieket : „Egy 
paraszt pallos, egy hitvány szablyácska, egy czapa, egy 
kopott fekete rókabőr süveg. Egy viselt veres selyem mente 
gomb nélkül, egy czapa" (Radv. II. 124., 303.). 

A kölcsönvett szót gyakorta, különösen kezdetben, 
mikor még kevésbbé ismeretes, valamely hazai, vele telje- 
sen egyértékű szóval találjuk megmagyarázva. Ilyenek a 
régi Íróknál olvasható emez összetételek : s e 1 1 y e-szék, 
s z e c z e 1-szék, s ó 1 y a-czipellő, pántofél y-papucs, m a- 
j o r-gazda sat., noha sella és sessel ugyanaz, a mi szék, 
soka meg = c z i p ö, pantoffel -= p a p u c s, meier = g a z d a. 
így járult az érezhetöleg idegen czapa szóhoz magyarázat- 
kép a b ő r ez összetételben : czapa-h6r^ melyet Szabó Dávid 
szótárában találunk följegyezve, épen mint e népies hasz- 
nálatban : s z a 1 1 y á n-bőr és fisléde r-bőr. 

Az ily összetett szókkal megtörténik néha, hogy idő 
jártával az első tag elveszti eredeti tárgynévi jelentését s 
tulajdonságnévvé változik át, mint erre több eseten kívül 
egyik találó példa a zomok-kígyó , melyből a coluber 



Digitized by VjOOQIC 



6 SZARVAS GÁBOR. 

(vaskos vagy kurta kigyó) jelentésű zomok hosszabb együtt- 
lét után kivált, melléknévvé lett s a mai zömök jelentést 
vette föl. így lett idővel a czapa főnévből melléknév, a 
bőr értelemmel rendszerint együtt járó szemölcsös, érdes 
jelentést véve föl, a mint ezt Szabó Dávid következő ma- 
gyarázata igazolja: y^Tzapa: hal-héjas forma, rögös, darabos. 
T z a p a-pohár". Ez adat szerint tehát, a mint archaeologu- 
saink különben is jól tudják, czapa''^o\\kr nem csak bőr- 
rel bevont, hanem általában tekintet nélkül az anyagra, 
szemölcsös, pöttyös, varacskos, barkás poharat 
jelentett. 

Ezt a melléknévi ,ripacsos, kérges' jelentést látom én 
régi botanikusaink c z a p a-dinnyéjében. Hogy a czapa e 
kapcsolatban jelzőként áll s a dinnyénk kérges haját jelenti, 
világossá válik Lippai következő helyéből: „A dinnyéknek 
héjokrúl külőmb külómb-féle nevek vagyon, ki sárga- 
sima, ki cser-hajú, ki czapa-dinnye, ki bór-hajú" (Posoni 
Kert n. 177.). E hely szavai szerint a dinnyék két osztályt 
alkotnak : sima héjúak és kérges héjúak ; az utóbbiakat majd 
cserhajú, majd czapa-, majd bőr-dinnyének nevezik; vagyis 
a cser, czapa, bőr (t. i. héjú) e helyen szinonimák. Két- 
ségtelenné válik ez a bör-dtnnyéhez folytatólag odacsatolt 
magyarázatból: „ennek kemény fejér a bőre, a béli zöld", 
ha vele Beythé-nek már idézett adatát teljességében egybe- 
vetjük: „Melopepo duriore álba cute: bőr heyu dinnye. 
Melopepo dura et fusca cute : c h é r heyu dinnye. Melopepo 
qui suprema parte veluti corona insignitus est : é r v a r i 
dinnye. Melopepo bibernus carne viridi albaque cute : 
czapa" (5b). 

E pont alá tartozónak itélem a haljelentésü czápa 
(squalus maximus) szót is. Boerio szótára szerint ugyanis a 
sagrin, zigrino = fr. chagrin, némely tengeri halnak, külö- 
nösen a squalus catulus és sqaltis canicula kikészített kérges 
bőre. E szerint a czdpa-hör = haifisch-leder médiumán át 
előállt idővel a czdpa-\idX összetétel, a melyet meg is talá- 
lunk Sándor Istvánnál czap-hal alakban : squallus. Ez össze- 
tételből idő multán ismét kivált az első tag, s a jelző czdpa 
(kérges bőrű) az egész összetétel kifejezőjévé lett. Tehát olyan 
nyelvi jelenség, minők üveg (edény), kocsi (szekér), p e n- 
d e 1 y (ing) sat. 



Digitized by VjOOQIC 



A ,czApa' csalAdja és szákmazAsa. 7 

Hogy bele tartozik-e a most tárgyalt szók családjába 
a kecske jelentésű czáp is, arra az adatok s hozzá még 
egynemű adatok csekély száma miatt nem merek határozott 
véleményt mondani ; de azt hiszem, igen, ide tartozik. A 
német zappe-leder valamint a franczia chagrin különböző 
állatok cserzett bőrét jelentette; ezek közé tartozott a 
kecske is, melynek bőre ,kordován' név alatt is ismeretes. 
A zapp-leder=^czáp-bőr (kecske-bőr) összetétel első 
tagjában a csalódott nyelvérzék ,kecskét^ sejtvén, lassanként 
e jelentéssel ruházhatta fel a szót. ^ 

Ez a kecske jelentésű czáp különben megvan még a 
cseh, tót, rutén s oláh nyelvekben is. Annál a jelenségnél' 
fogva azonban, hogy az oroszban s a déli szlávságban 
hiányzik s különben se találtam sem e nyelvekben, sem az 
oláhban alkalmas etimonját, nem ok nélkül ezekben is köl- 
csönzött szónak kell tartanunk. A csehbe valószinűen a 
németből s onnan a tótba és ruténba került; az oláhba 
meg vagy a magyarból vagy a ruténból mehetett át. Meg- 
említendő még, hogy az olaszban is van egy .kecske^ jelen- 
tésű, de csak költőktől használt, hasonló hangzású szó : 
zeba^ a mely bizonyára szintén valamely idegen nyelvből 
jutott az olaszba. 

A magyar nevezetek közül hátra van még a száp-, 
szápa- V. szdpó'\ieszeg megfejtése. Ennek egyeztetése azon 
kivúl, hogy hangtani nehézségbe ütközik, mert cz:sz hang- 
változást föltételez, a föntebbiekhez tartozása már azért 
lehetetlen, mert ez a szdp^ szdpa nem egyéb, mint a latin 
salpa szónak a mása, vagyis szápakeszeg ^=^sturio 
s a 1 p a. 

A megkövetelt másik kellék, a szoros alaki egyezés 
a látszatos különbségek ellenére is hiánytalanul megvan. A 
ném. zapp alaknak teljesen megfelel a magy. czap ezekben: 
czap'hal Sí. és czap-hör Mt; a magy. czapa pedig a ném. 
zappe alaknak magyaros hasonmása. A mássalhangzó rövi- 
dülésnek példái: lat. puppa, ném. pnppe, magy. pupa MA.; 
lat. gii/tó. : magy. gii^. A kezdő szótagbeli hangzónyujtást 
már fentebb igazoltuk. 

Még három pontra nézve akarom észrevételeimet el- 
mondani. 



Digitized by VjOOQIC 



8 SZARVAS GÁBOR. A ,CZÁPA* CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA. 

Történetbuváraink könnyen érthető s méltatható okból 
a régi iratokat többnyire a mai Írásmódhoz alkalmazva ad- 
ják ki ; de mig ezzel egy részről megkönnyítik a nagy 
közönségnek az olvasást, addig más részről mostoha módon 
járnak el a nyelvbuvárok ellenében, a kik épen a fontosabb 
hangtani jelenségek megállapítására nézve nem lelhetik meg 
az így átírt szövegben a minden kétséget kizáró szükséges 
adatokat. Nem akarjuk állítani, hogy a történeti emlékek 
kiadványaiban nincsenek egészen híven átírva azok a helyek, 
a melyekben a czdpa szó előfordul, de így, míg saját sze- 
míinkkel meg nem győződünk róla, nem lehet. kimondanunk, 
hogy a barkás pohárnak a régi nyelvben cz^papohár volt a 
neve, annálinkább nem, mert azok az írók, a kik az a és d 
hangokat világosan s állandóan megkülönböztetik egymás- 
tól, minők Pápai Páriz, Faludi s Baróti Szabó, tehát a jóval 
későbbiek, még mindig nem cz^'pa-, hanem cz^pa-pohárnak 
nevezik. Óhajtandó volna tehát, ha régi emlékeink kiadvá- 
nyaiban a fontosabb, s különösen a kétes olvasatú szók 
az eredeti írásmód szerint volnának vissza adva s akár dőlt, 
akár szórt betűkkel ilyenekül föltüntetve. 

Második észrevételünk a Fialowskitól a Csaba =^ dinnye 
támogatására Lippaiból idézett .csa.pai'' alakra vonatkozik. 
Noha ez alaknak megvolta épen nem rontaná le a ,csapa- 
dinnye^ és ,czapa-pohár* egybetartozását, hisz szókezdő ^2-nek 
cs-re változtára nem ez volna az egyedüli s első példa, 
mindamellett tartozunk az igazságnak ama kijelentéssel, hogy 
e szóra nézve tévedéssel van dolgunk. A tévedés nem a 
c s a b a - i r e szerzőjének, hanem a sajtónak rovására esik ; 
mert Lippai második kiadásában az egy századdal korábban 
megjelent első kiadással ellentétben, a hoi cz-vel van írva 
a szó, csakugyan ,í:i'apa-dinnyét' találunk. Lippai első kiadása 
egyéb helyeinek egybevetéséből, valamint Beythe ortogra- 
fiájából is azonban világosan megállapítható, hogy a kér- 
déses szónak nem ^r^-apa, hanem czapa, hangzása volt. 

A harmadik, a mit még meg akarunk jegyezni, hogy 
a tárgyalt összes nevezetek közül jelentés tekintetében leg- 
ifjabb sarjadék a halnevezet. Csak a jelen század kezdetén 
látjuk föllépni, és Sándor Istvánnál még ,c z a p - h a 1' a 
neve s jelentése is határozatlan, ingadozó : s q u a 1 1 u s, 
s e e w o 1 f. Sőt még a harminczas évek felé is szükséges 



Digitized by VjOOQIC 



JOANNOVICS GYÖRGY. A* ,NEK'-KAGŰ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 9 

volt egy napi újdonságban latin egyértékesét hozzácsatolni, 
hogy az olvasó meg ne tévedjen a szó jelentésére nézve. A 
tudósítás, mely 1828-ban a Hasznos Mulatságok-ban jelent 
meg, szóról szóra így hangzik: „Az Adriai tengeri nagy 
hal. Berlinben mutogattatik egy nagy C z á p á nak (Squalus 
maximus) a kitömött bőre, melly az Adriai tengerben fo- 
g-attatott". 1:125. Szarvas Gábor. 



A ,NEK'-RA6Ú NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

I. 

E czikksorozat folytatólag taglalja a múltévi 10. füzet- 
ben „A dativusnak nincs birtoka" czímen tárgyalt kérdést 
CXm. 439—445.)- 

Ama czikkemben, azt mondottam, hogy ha az olyan 
szólásokban mint: vége szakadt a vitáknak stb. birtokvi- 
szonyt állítok fel a kérdéses szók között, megsértem e fö- 
elvet : A dativusnak nincs birtoka. Be kell e szerint 
bizonyítanom, hogy a nek-es név ilyenkor nem is birtokos, 
hanem dativus. 

A nek rag dativusi eredetének tulajdonítható az, hogy 
a birtokszó régebben a többesszámú birtokoshoz is sű- 
rűen alkalmazkodott : „a véneknek szerzésekef"' (Tatr. más.) — 
^a pogknyoknak istení?'>^ (d i i) mind ördögök (Tih. cod.). 
Nem is mondhatjuk nagyon réginek ezt a ragozást Le- 
nyúlt az, haszinte gyérebben is, egész az újabb időszakig, 
mégpedig a nek-te\en birtokossal szemben is : „Vidd a 
nagy urak füW^^be" (Faludi). — „mint az argonautí/>^ uno- 
lídiké^ (Kölcsey). Dívik ez ma is némely tájszólásban : 
'Roáóék ökr/ir*^. Bodor//fe kutyáj//>é (Nyelvőr. II. 112.). 

Mikor a birtokszó, — a nyelvnek mindénesetre csak 
javára, — lerázogatta magáról az -uk -ük, -aik -67'/&-féle töb- 
best, nem kérdezte, hol a határvonal, hanem csak folytatta 
ebbeli működését, és véges-végül rést ütött a dativus ural- 
nriát védő (gyengén védte!) bástyafalba is. A grammatikus 
ilyenkor, hahogy e nyelvténnyel ellenkezőt talált mondani 
az ö elmélete és szabálya, figyelembe veszi a tényt, és 
hozzáilleszkedik. Ezt tettem én is régi czikksorozatomban ; 
cselekszem most is. — Az eleve jelzett taglalásba csak úgy 



Digitized by VjOOQIC 



lO JOANNOVICS GYÖRGY. 

bocsátkozhatom , ha visszatérek előbb amaz értekezésem 
némely pontjára. 

A legelső kérdés mindig ez: A fiek-es szó birto- 
kos-e vagy dativus? Ez a vonzatok körébe esik. A 
másik kérdés ez: A birtokszó mikor egyezik a nek 
ragu névvel személyben, számban vagy mind 
a kettőben, és mikor nem egyezik? Ez a.z egyez- 
tetések rovatába tartozik. 

Az első kérdésben való eligazodásnak két próbája 
van. Az egyik a kérdéses szónak nek-\ie\ vagy e nélkül 
állását, illetőleg állhatását tünteti föl. A mely név el- 
lehet e rag nélkül, az birtokos ; a mely nem állhat nélküle, 
dativus; pl. Megveszem a Pdl telkét; v. Pálnak a te/kt't 
megvenném mindjárt. Birtokos tehát a Pálnak szó. Ellen- 
ben : PbXnak a feje fáj. E helyett nem mondhatjuk : A Pdl 
feje fáj. Dativus e szerint a Pálnak név. 

A másik a helyettesítés próbája, jelesül: a birtokosra 
nézve a névelős személynévmás: az én, a te stb. (házaniy 
házad stb.); — a dativusra nézve a személyragos nek: ne- 
kem, neked stb. {szokásom^ szokásod stb.). Amaz a birtokost, 
emez a dativusban álló nevet pótolja; pl. Jon a szomszéd- 
nak a leánya ; más szerkezetben : Jön az ö leánya, — A 
szomszédnak e szerint birtokos. Ellenben : A szoraszéának 
fogja pártját; (nem nekem) más szerkezetben: Neki fogja 
páriyát, — Nem mondjuk: Az ö pártját fogja. — Dativus 
tehát a fiak-os szomszéd. A második kérdésben (egyeztetés) 
egy-két szabály adja meg az eligazodás kulcsát. 

Az i) szabály szerint: Bizonyos állitmányok bár- 
mely szerkezetben is mindig dativust vonzanak. Ez tehát 
eredeti dativus, a mely soha se válhatik birtokossá. A rá 
vonatkozó birtokszó egyezik vele személyben és, — a mi- 
ről most különösen van a szó, — rendszerint számban 
is. Ez úgy értendő : hogy bármelyik számban áll is a bir- 
tokszó maga, a dativusnak egyes vagy többes számára 
mutató ragot vesz föl; pl. Kínámnak is voltak jószága/. 
¥\2itmnak nincs meg ez a tulajdonság//;^. Pkléknak majd 
akadnak követőid. Kötelesség/í>É^/ teszem a tiszteknek, A 
tiszteknek \iöte\ességtikké teszem. A tiszt^^;^^ teszem köte- 
lessé^ükké. 



Digitized by VjOOQIC 



A ,NKK*-RAGŰ Név ÉS A BIKTOKSZÓ. I 1 

Látnivaló, hogy akárhogy forgatjuk a szerkezetet, nem 
maradhat nek nélkül az illető név (így: a tiszt^/fe köteles- 
sé^évé tettem), azaz: nem változhatik át -birtokossá í — el- 
'lenben : 

A 2) szabály szerint: Dativussá válhatik a 
birtokos a szerkezetnek, vagy akárcsak a nyomatosságnak 
is változtával ; pl. 



Birtokossal. 

Emez^>& családneve Asztalos. 

Lakatot teszünk a csevegők 
szkjára,. 

Helyeslem Kesék észrevéte- 
leit. 

Amaz^?^ mestersége a per- 
lekedés. 

A sürgetés nem áll a s z o m- 
széáok érdekében (az ö 
érdek/í^ben). 



Dat i vussal. 

Hraezeknek A. a családnev/iit. 
A csevegőknek 1. t. a szá- 
jakra. 
Kcséknak h. észrevétek/*>{ret. 

Kmdizoknak mestersé gük 

a p. 
A szomszéd<?^///z^ érdek/i'^- 
b e n áll a sürgetés {tiekik 
érdé k//^b e n áll). 
Az illető névszónak nek nélkül állása legott kétség 
telenné teszi birtokos mivoltát. Ezért használtam itt ilyen 
alakot. Csak e rag fölvételével támad a megoldandó kér- 
dés, a melynek is ez a pont tárgyazza legkényesebb olda- 
lát ; mert gyakran alig látni a határvonalt. 

A 3) szabály szerint (mely a birtokviszonyról 
szól) : A birtokszó a birtokosnak többesével szemben sem 
vesz föl birtokostóbbségre mutató ragot. A különbség fel- 
tüntetésére bevezetésül dativusos és genitivusos példákat 
állítok szembe egymással. 



Dativussá 1. 



Birtokossal. 



Csak van a hditóskgoknak Van-e a hdLt6skgoknak]\di'£. a 
annyi tekintély á^, hogy tekintélye, a mellyel ne 

stb./ daczolna ? 

A \eve\eknek nincs kelt//^. Nincs olyan kelte a levele^t- 
(nekem "mn ; habeo ; nincs, nek , a melyet eszemben 

non habeo) tartanék, (van : est, ex isiit; 

nincs : non est, non existit). 

A birtokviszonyt eszközlő álHtmányoknak egy része 

a birtokszót a birtokos többesében foglalt személyekre vagy 



Digitized by VjOOQIC 



12 JOANNOVICS GYÖRGY. 

dolgokra közösen, egyetemesen vonatkozónak tünteti 
fel. Ezt azért emelem ki különösen, mert később a dati- 
vusnál is (épen a most szóban forgónál) találkozunk e je- 
lenséggel ; pl. E hajoknak ö az oka — v. ti vagytok az 
oka (nem: okuk, sem okai). A za,va,rgksoknak ide is elju- 
tott a líire. A h3italma.soknak megvetem a haragj^'t. — 
Gyűjtőnévvel és ehhez hasonlóval: A bizottság- 
tagjainak most írom le névsorát. Ö egyike a,zoknak. a kik 
stb. A tagoknak kétharmadrész^ van jelen. A szavazóknak 
bizton számolok kétharmadadra. 

Már itt nem szűnik meg a birtokviszony azzal, hogy a 
birtokszó el van a birtokostól választva. A birtokos (más 
szerkezetben) nek nélkül állhat: O a hajok oka. Ide is el- 
jutott a zavargás^yé hír^. Most írom a tagok névsorait stb. 
(Csak a nem-főnévnek kellhet egy szer- másszor ez a rag ; 
pl. ennek v. annak a nézete ; ilyennek v. olyan;^^?^ a szava ; 
a hosszahhnak a vége. Ezek helyett nem ^tiondjuk : ^'nézete, 
a'hkza ; ilyen' szavára ; a hosszaid' vége ; — többesben igen : 
ezek nézete, azok háza; ily en^^ szavára ; a hosszabí^z^ vége stb.). 

A már részletekkel foglalkozó 4) és 5) szabályt mel- 
lőzhetem ezúttal. 

Következnek a kivételek, jelesül a dativusra vonatkozó 
birtokszót illetőleg. — Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a 
kivétel itt, igen sokszor legalább, csak versenyt fut a sza- 
bályszerű ragozással ; kiszorítani ki nem szorította a hasz- 
nálatból ; pl. A pereknek majdcsak végük szakad ; és szint- 
úgy: Yége szakadt a pereknek, A könyveknek, — csak ne 
tagadd, — feléj;/>é sem néztél ; és szintúgy : Feléje se néz 
már a könyv^^>í^^ — Szükség-e bizonyítanom , hogy az 
ilyenek: A hajoknak elej/t kell vennünk; végere jártam bo- 
nyodalmas ügyeinek; ntkna szaladt a tolvajoknak stb. a 
közhasználatban általánosan elterjedt szólások ? Legjobb 
magyarságú művekben is, nem elvétve, hanem elég gyak- 
ran találni hasonló mondatoTcat. Ezek tehát nem soloecis- 
musok. hanem a nyelv természetével egybehangzóan fejlő- 
dött gyakorlat szüleményei. 

De hátha itt nem dativus, hanem birtokos a nek-ragú 
név? Ekkor, természetesen, elesik a kivétel. Ámde kétség- 
telen dativussal van dolgunk az ilyen szólásokban. Bizo- 
nyítja ezt először is az, — a mit följebb jeleztem, — hogy 



Digitized by VjOOQIC 



A ,nek'-ragú név És a birtokszó. 13 

az eltérés jobbadán csak párhuzamosan halad a szabállyal ; 
kétségtelenné teszi továbbá az a legbiztosabb próba, mely 
szerint: a tulajdonítórag (a nek) soha és sehogy se válik 
el a dativustól ; holott a birtokos, tudvalévőleg, akárhány- 
szor is ellehet e rag nélkül. *) Mondjuk például (birtokos- 
sal): Tudom a baj<9>é kezdet/t ; de nem mondhatjuk (szintén 
birtokossal) : A baj^^ elej/t kell vennem ; — csak így van 
helyesen : A h3L}oknak el. k. v. — A másik próba a birtok- 
szót illeti. Ennek itt, ha birtokviszonyban állna a nek-es 
szóval, határozottnak kellene lennie ; pedig nem az. Például 
ebben : E vigjktéknak az elej/t nem szeretem, — , a birto- 
kost szabályosan pótolja a névelő : az elejét szeretném 
tudni ; — ebben : János;^^^ a természet — pótolja a név- 
elős ö is : az ő természete ; — de nem pótolhatná a követ- 
kezőben így: (a bajnak) az elejét v. az ö elejét vettem 
(csak így helyes : elejét vettem) ; kifogástalan helyettese csak 
a (dativust kifejező személyragos) neki: Elejét vettem neki, 
A következő példában : Vég^'t vetem szenvedés^/'/w//^/fe — 
hogy úgy mondjam — tetten érjük a dativust ; mert bir- 
tokszó nélkül is mondjuk: vég^t vetek v. szakasztok kín- 
\aimnak, — Az ilyen szólásokhoz közel állnak azok, a mely- 
ly ékben a birtokszó tárgy esete az igének tárgyatlan rago- 
zását eszközli. Ide is iktatok egypár példát Lehr Albert 
czikksorozatából („A tárgyas tárgyatlan ragozáshoz". Ny. 
III): „Menj el az ötvöshöz; talán készít párj^'t" (a fülbeva- 
\(ivcinak\ tehát: készít párt neki), „Csináltass már nyel/t en- 
nek a fejszének^, „Mikor ragasztasz egyszer negyedik lá- 
hdt}^ (a széknek; tehát: neki). „De minek kerítek ilyen 
nagy fenekA ?" (beszédem^^^yé. Arany „Daliás idők"). — Az 
e mondatokban határozatlanul szereplő birtokszó a nyilván 
kitett, vagy oda gondolt nek-es névnek dativusára vall. 
Nem-népies beszédben itt is birtokrag nélkül marad a tárgy- 
eset: beszédének nagy feneke kerít; épen úgy, mint e mel- 
lett : végét vetette kinjainakf használatos ez is : végiét vetett 



*i A közhasználat is erre mutat. Arany János fölemiitette egyszer év- 
tizedekkel ezelőtt, hogy még a következő, valóban szokatlan szólást is hal- 
lotta egy bihari ember szájából : e^y torony a sadmdra (tehát birtokviszony- 
ban, e helyett: egy toronywa^ a számára). Ez a népies beszéd tehát legto- 
vább megy a nek elhagyogatásában. De hogy ez a dativusban is előfordulhas- 
son, lehetetlennek tartom. 



Digitized by VjOOQIC 



14 JOANNOVICS GYÖRGY. A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

\i{r\]ainak. Az e szólások közti analógia szembetűnő, mind- 
amellett is, hogy egyik esetben tárgyasán ragozzuk az igét 
(végéft vetett^:). 

A fejtegetéseim tárgyát tevő mondatokban a birtok- 
szónak többi alakja is dativusi voltára mutat a nek-rdL^ú 
névnek. Mondjuk nemde (bfrtokviazonjrbau) : A ^öröm vé- 
. gé/re kiváncsi vagyok, v. kíváncsi vagyok fotoxxmek a vé- 
gá-e. De nem mondjuk [nek nélkül): A i^röm végrre já- 
rok ; se (névelővel) : Pöröm;/^A a végt're járok. Csak így 
van helyesen : l^orbmnek végére járok ; pöveünnek vég/ilcre 
járok ; v, végeire járok én a pőréimnek. 

A személyragos névutóval találkozó nek-es szó is két- 
ségtelen dativus. A név csak nem-személyragos névutó előtt 
állhat nek nélkül : ez v. ezek előtt; dolog v. dolgok után ; 
zavar v. zavarok közepett stb. — Ha itt egyáltalában le- 
hetne birtokos, így is kellene állhatnia: ez v. ezek előtte 
(ad normám : ezek iránya) ; a dolog v. dolgok utána (mint : 
a dolog V. dolgok állása) ; a zavar v. zavarok közepette (mint : 
a tó V. tavak közepe) ; nem állhat pedig így, hanem nek ra- 
got vesz föl mindannyiszor : ennek előtte ; a dolgoknak 
után^ néztem ; a zsivsLroknak közepette mit tehettem ? — és 
így tovább : Pklnak mögötte ültem. A lionyveknek feléje 
sem néztél. Korábbi kllitksamak ellene mond (így is : ellen/- 
mond). Hogy itt a neki lappang a nek-es szókban, nem kell 
bizonyítanom. 

A személyragos névutó e szerint nem birtoka a nek-es 
szónak ; nem is birtokszó ; mert h a t á r z ó i minőségében 
nem lehet birtoknevező. Ilyessé csak a név, vagy né- 
vül használt szó lehet. Lássunk mindjárt névutós példákat : 
a tegnapi nsLpnak a áélelőtt-je ; a teendőd egyvaksutánj-a; a 
javaslatw^^ ellenei. Ezek birtokszók ; ellenben : a fíunak 
előtte álltam ; a tkvozónak után^ néztem ; a javaslat/ít/^ 
ellene nyilatkoztál. Ezek személyragos névhatározók; és már 
magukban rejtik a dativust kifejező ;/é?^/ szót : előtte álltam; 
utántf néztem, ellene nyilatkoztál (neki). 

Kijelentem ezúttal, hogy a mely nyelvtan birtokvi- 
szonyt állapít meg a személyragos névutó és a nek-^s név 
között, hibás alapra állítja a birtokviszonyt. 

Tehát, — hogy visszatérjek a számban nemegyezés té- 
nyéhez — , vannak dativusok is, a melyek többeséhez nem 



Digitized by VjOOQIC 



MUNKÁCSI BERNÁT. A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I5 

mindig- simul a birtokszó, illetőleg a személyragos névutó. 
Nincs mit csodálni rajta. Szintily makranczos a személyra- 
got fölvevő névragoknak is egyike-másika az ő állítmány- 
egészítő szereplésében ; például : rá fortyant a pajtás^í/>a ; a 
torvény^^í^;^ benn^ van; rajta^kapták (/-^//'kapták) a turpis- 
skgokon ; az ináitvkny óéhoz hozz/^uraltam ; (sőt, a mi több) : 
nékt ment a malom kerekeinek stb. Tehát maga a nek-i 
sem törődik a nek-es többessel. A szóban forgó birtokszók 
(illetőleg névutók), és e személyragos névragok működése 
közt csak az a különbség, hogy emezek eredeti alakja 
mindanynyiszor ismétlődik a velők TÍszonyló nevekben f^^rd- 
akadt a levelekrej; amazoknak pedig az illető nevek dati- 
vusa felel meg {végá:e jártam bonyodalmas ügyemek; fö- 
lötte? áll a pkrtoknak). 

Az itt elősorolt viszonyragok nem-egyezése sem fölté- 
teletlen; pl. A szegény gyermek^^r^, a szónak teljes értel- 
mÖt>en, tkjuk förmedt. Hozzk]uk szokik ő majd az új pajtá- 
sok/toz. — Tehát ebben is van hasonlóság a szólásoknak e 
két neme között. Beh számosak még más irányban is a 
nem-egyezés esetei ! De nem folytatom. Tárgyunkat az itt 
felhordottak is eléggé megvilágítják. 

JoANNovics György. 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

A hang-megfelelés esetei a szóközépben és szóvégen. 

Magánhangzók: hangrend. 

Az ugor alapnyelvi magánhangzót legnagyobb biztos- 
sággal hangrendi minősége szerint lehet meghatározni, 
vagyis azon szempontból, hogy a mély (hátsó = d, a, o, 
u, ijj vagy magashangú (mellső = d^ e, /', ó\ t'ij sorba 
tartozik-e. Teljes következetességgel ugyan e tekintetben 
sem őrizték meg az egyes nyelvek az eredeti hangállapotot, 
mert — mint alkalmunk lesz tapasztalni — akárhány eset 
is van rá, hogy egy eredetileg magashangú tő mélyhangúvá 
vált és viszont; mindazáltal az e téren történt változások 
bizonyos szabályossággal folytak le s korántsem homályosí- 
tották el az eredeti hangminőséget annyira, hogy ez miattuk 
felismerhetetlenné vált volna. E föltűnő magánhangzói con- 



Digitized by VjOOQIC 



l6 MUNKÁCSI BERNÁT. 

servativismust főleg a hangrendi harmónia egykori általános 
uralmának köszönhetjük, mely természetszerűleg megakadá- 
lyozta, hogy a szónak valamely magánhangzóján — különö- 
sen pedig a tőszótagot alkotó, hangsúlyos, első szótagbeli 
magánhangzón — olyan módosulás álljon be, mely a szó- 
nak megállapodott hangrendi jelleméhez nem illett. Kitűnik 
e kölcsönös összefüggés — t. i. a hangrendi harmónia s az 
eredeti hangrend épen tartása közt — már abból is, hogy 
mennél hívebben van meg valamely nyelvben a hangrendi 
harmónia, vagy mondjuk bár ennek legpraegnansabb nyi- 
latkozata a végzetilleszkedés: annál kevesebb benne azon 
esetek száma, melyekben a tő magánhangzója hangrendileg 
változott. Eredeti tökéletességében, úgy mint a törökség 
egyes részeiben, pl. a jakutban tapasztalható — ma már 
nincs meg a hangrendi harmónia egyetlen ugor nyelvben 
sem (az e és i t. i. minden nyelvben előfordulhat mélyhangii 
szóban is) s így igen érthető, hogy az eredeti hangrend 
megváltozására is minden nyelvben akadnak példák. De 
mégis aránylag legkevesebb ilyen eset van a magyar és 
finn, utánok a mordvin és cseremisz nyelvekben, melyekben 
tudvalevőleg kissebb-nagyobb mértékben a végzetilleszkedés 
is megtalálható; ellenben sok példájára akadunk a lapp, 
vogul-osztják és zürjén-votják nyelvekben, melyekben a ne- 
vezett törvény egykori léte csak gyér nyomokban mutatható 
ki. Magukban e hangrendi változásokban főképen egy irány 
érvényesül, még pedig a hangmélyedésé, mi analogikus 
viszonyban van avval, hogy a hangrendi harmónia megrom- 
lása is rendszerint avval kezdődik, hogy a kettős végzetek 
közül a mélyhangú kiszorítja a használatból magashangú 
társát. Jeles példát szolgáltatnak erre a finn dialektusok, 
melyek közül pl. az észtben egyes és pedig mélyhangú 
végzetet találunk a nyugati finn kettős végzetei ellenében, 
így: az igei plur. 3. szem. -vad (kdivad kelnek, savad kap- 
nak) a finn -vat^ -vdt (káyvdt, saavat) ellenében ; az inf. észt 
képzője -ma (kdima, safnaj, a finné -fna, -md (kdymd^ saama) ; 
az abessivus észt ragja -ta (mata föld nélkül, tota munka 
nélkül), ugyanez a finnben -tta^ -ttd fmaaita, työttd). Magában 
a nyugati finnben is megindult már ezen hangtani hajlan- 
dóság, hol némely esetben magashangú tövekhez mélyhangú 
képzők járulhatnak a megfelelő magashangú mellőzésével, 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I7 

pl. teko tevés, isku ütés (innen: teke-^ iske- ; v. ö. ndkö, náky 
látás), kittokse köszönet (innen : kut/á'-; v. ö. miytökse meg- 
mutatás). Ugyanígy viszonylanak egymáshoz a mordvinban 
az inessivus moksa -sa és erza -so, -se, valamint az elativus 
moksa -sfa és erza -sto^ -sfe ragjai. 

A hangemelkedésre sem mondható ugyan, hogy pél- 
dátlan, de mindenesetre csak kevés, szórványos esetre szo- 
rítkozik, megjegyezvén, hogy nem számítjuk hozzájuk azokat, 
melyekben a hangemelkedés különös okkal, nevezetesen / 
mássalhangzó befolyásával keletkezett. Az eredeti hangrend 
megállapításához elsőben is azon feltételek, illetőleg szabá- 
lyok ismerete szükséges, melyek közt az említett eltérések 
jelentkeznek, ezeket fogjuk tehát mindenelőtt az egyes nyel- 
vek szerint vizsgálat alá fogni. 
a) A hangmélyedés esetei: 

A magyarra nézve az eddigi összehasonlítás még 
nem derített ki adatot, melyben mélyhangú alak eredetibb 
magashangúra volna visszavezethető; más szóval itt még 
nem zavarta meg az eredeti hangrendi állapotot az ugor 
nyelvekben lábra kapott hangmélyedés. Bízvást állíthatjuk 
fel ennélfogva törvényül, hogy a magyar mélyhangú 
alak mindenkor eredeti ugor mélyhangú alak 
képviselője. 

Majdnem ugyané jelenséggel találkozunk a finnség- 
ben, hol a mélyhangú alakok eredetét általában szintén 
mélyhangúnak bizonyítja a rokon nyelvek tanúsága. A ma- 
gyarra nézve felállított törvény azonban teljes kizárólagos- 
ság-gal mégsem illik a finnre, mert itt találunk — az igaz, 
hogy csak néhány — adatot, melyben a finn alak mély- 
hangaiságát más, e kérdésben számbajöhető ugor nyelv nem 
igazolja, illetőleg annak eredetisége ellen nyilatkozik. Ilye- 
nek : f. talve tél (v. ö. mordE. /^'A', cser. tele, magy. fJl, vog. 
felL fely osztlrt. fede, tefy zürj. töl) \ f. sappe epe (v. ö. lív 
zdp, mord. sdpd^ zürj. söp^ sep, magy. epej \ észt saske ver- 
^wühltes stroh (v. ö. magy. szösz, zürjt. sö$J \ f. vanha vén 
(v. ö. magy. vén) \ f. ahfera gélt, güst (v. ö. magy. ester) \ f. 
amrnene schöpfeimer (v. ö. magy. mer- haurire, osztlrt. emerd- 
schöpfen). E példák *) arra vallanak, hogy a mélyhang ú- 

♦) Kihagytuk itt azon eseteket, hol a finn mély hangú alak mellé mord- 
vin, vagy cseremisz, esetleg mindkét nyelvbeli mélyhangú alakok sorakoznak 

M SYELVÓB. XIV. 2 



Digitized by VjOOQIC 



TÖ MUNKÁCSI BERNÁT. 

ság felé való haj Iá s. mely a finnben az első szótagon 
túl amúgy is uralkodik (v. ö. a fentebbi jegyzetet és f. 
kelpaa- taugen : m. kell-^ f. kilsaha szűk : m. keskeny, f. kísko- 
lacerare: m. küzd-, f. fetnpaa- arripere : m. tép-, f. tippa 
gutta: m. csepp ^th), el kezd már harapózni az első 
szótagra is, még pedig — mint a felhozott adatokból 
(melyekben a^hangrendileg változott magánhangzó egyfor- 
mán a) következtetni lehet — könnyebben akkor, ha 
az első szótag magánhangzója á', e. 

A mordvin hangmélyedés adatai : ktiöl-j kuőo- kül- 
deni (v. ö. magy. killd, f. kylva- serere, cser. keik- jacere) | 
mordE. uderne, udiíne, mordM. uj velő (v. ö. f. yttme, m. 
velöj cser. vem, vim) \ mije- ernten (v. ö. cser. niit' vakarni, 
magy. nyes-, f. niittd' falcé secare) || §oks herbst (v. ö. f. 
syksy^ magy. ősz, cser. ^eíe) \ mon, fon, sort ,én, te, ő^ és 
moú', toú', soú' (pl. abl. toúdet stb. ; v. ö. f. mind, sinti, 
hdne : m. én, te, ö) \ sod korom (v. ö. f. syte szén) | noika 
tompa (v. ö. cser. nüSkö, ni^ke id.). Igen világosan magya- 
rázzák meg ez esetek a mordvin hangmélyedés természetét. 
Majd mindegyiknél t. i. azt tapasztaljuk, hogy a legközelebb 
álló rokon nyelv (finn, vagy cseremisz) megfelelő magán- 
hangzója ö vagy ü; tekintve már mostan, hogy a mai 
mordvinnak már sem ö, sem // magánhangzója nincs, . mi 
természetesebb, mint hogy a fentebbi alakok ii és o ma- 
gánhangzóiban régebben létezett // és d nyomait lássuk 
(1. MUgSz. 195. 1.). Az d és c magánhangzóknak hasonló 
mélyedésére a mordvin dialektusok nyújtanak példát, v. ö. 
mordE. tele tél: mordM. fala \ mordM. /// ez, abl. fada, plur. 
nom. úat \ sd az : mordM. abl. §ada, plur. nom. §at. Látjuk 
ezekben, hogy a magashangúság elveszte mintegy a jésítés 
által pótolva van; evvel magyarázhatók a személyes név- ^ 
mások nioú-, toú-^ soú- mellékalakjai s a ^oks, udeme szók 
jésült mássalhangzói is, továbbá ezek: mordM. amela-, mordE. 
atnulíi' schöpfen a magy. mer- és osztlrt. enierd- hacurire 
ellenében, szintígy öangode- helfen (régibb éangode, éangode% 
helyett, v. ö. mord. oáu, oöu magnus és ocd patruus) a magy. 



(pl. f. katkera, cser. koi^o : magy. keserű, vog, kvdzertaXt- keseredni). Ezekben 
nézetünk szerint a mélyhang nem speciális finn hangmélyedésbfíl származott, 
hanem ugorkori maradvány (1. róla bővebben lejjebb). M. B. 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. IQ 

segít- alakkal szemben. Ugyanilyen alapon eredetileg ma- 
gashangiínak (jtz-, jes- gyökérből származónak) veszi a Szó- 
tár a mord. azí- sagen szót is, melynek megfelelnek magy. 
üzen-, izén és osztB. jazih wort, rede, jasta sagen. Azonban 
itt semmi nyoma a mord. azi- eredetibb magashangúságának 
(pl. jésülésben : aU-) s a szókezdő eltűnt /-nek is elvárnók 
legalább annyi jelét, hogy az amúgy is megvolt magas- 
hangúságot megőrizte legyen (v. ö. itt ezen analógiákat: 
f. jdsene íz : mord. dznd id, ; f. jdroe tó : mord. jdfhkd, dfhkd^ 
mordE. erke, dfke id.). Inkább azt hisszük, hogy a magyar 
üzen-, üen-hen szókezdő / eltűnésével előidézett hangemel- 
kedés van (v. ö. füz, üz, tür^ sziln stb. szókat, melyek az 
eltűnt j hatása alatt mélyhangúságukat elvesztették). — 
Mindezeknek alapján következő eredményhez jutunk : a 
mordvin hangmélyedés leginkább a zártabb 
(ö, ü) magánhangzókra szorítkozik s az eredeti 
magashangúságnak nyomát sokszor mássalhangzói jésítésben 
tartja fönn. 

Cseremisz hangmélyedésre — nem számítva a pusz- 
tán egy dialektusra szorítkozó eseteket, mint: cserM. ^dr 
nervus és cserS. Sar pilus equinus (v. ö. magy. szőr) \ cserM. 
ndl-, úai- sumeré, emere és cserS. nal- (v. ö. magy. nyer-) \ 
cserM. vüly vil superficies, cserS. vül, val (v. ö. f. yle supe- 
rus, vog. dl id.) — a Szótár összesen két adatot nyújt, 
u. m. : cserS. mo, cserM. ma quid (v. ö. magy. miy f. mt-kd, 
mord. mezd, mez id.) és cser. Jut, jud nox (v. ö. f. ehtoo^ 
magy. est). Azonban szorosan vizsgálva kitűnik, hogy hang- 
mélyedés voltaképen ezen alakokban sincs. A ma, mo név- 
másra vonatkozólag már maga a Szótár is megjegyzi (624. 1.), 
hogy „nem lehet egyszerűen magashangú me helyett való- 
nak tartani, minthogy a cser. nyelv az eredeti mély- és 
magashangTÍságot jól megőrizte. Szintígy különös az osztják- 
ban met, mada [mi ; a ki, a mely] ellenében az osztS. mugu 
(mugusir wie beschaffen), osztB. mtij (muj-sir qualis). Ezek 
jpformán egy mélyhangú 7na, tőnek nyomai, mely a magas- 
hangú (7ni, me) mellett úgy áll, mint a ki, ke kérdő név- 
mástő mellett ko, ku {--= magy. /w: hol, hová)^. A mi di jut 
alakot illeti, ennek eredeti mélyhangúsága mellett bizonyít- 
hat a Ip. jukt heri, melynek magánhangzójából, illetőleg 
szókezdetéből igen könnyen meglehet magyarázni a Ip. ikto, 



Digitized by VjOOQIC 



20 MUNKÁCSI BERNÁT. 

IpF. ji/ta^ IpE. />//// alakok keletkezését. Hasonlóképen alkal- 
masan származtathatni a f. clitooy észt ohtUj ehta vesper ala- 
kokat is eredetibb /a^/^-ból, mert hogy szókezdő / eltűnté- 
vel a kezdő .szótag magashangúvá lett, akárhány analógiá- 
val bizonyítható. Csupán a magy. est szólhatna a cser. jut 
mélyhangúságának eredetisége ellen ; azonban az nem is 
tartozik evvel egy etymologiai csoportba. Már CzF. is úgy 
vélekedett, hogy az est -^ ndJ^^-eset ; ez ellen a Szótárnak 
legfőbb érve, hogy a régiség nem mutat fel eset (pl. napeset) 
alakot, Simonyi adataival (Tanulmányok 3. füzet) megsem- 
misült, úgy hogy bizony — más hangtani okok számbavé- 
telével is — mégis csak CzF.-nak kell igazat adnunk, vagyis 
a cser. //// ^ magy. ej/féle szóegyeztetést el kell ejtenünk. 
Ilyenformán a hangmélyedés tekintetében a cseremiszről ép 
úgy lehet nyilatkoznunk, mint a magyarról, vagyis hogy a 
cseremisz mélyhangú alak mindenkor a megfe- 
lelő ugor tőalak eredeti mélyhangúságátbizo- 
nyí t ja. 

Egészen más feleletet nyerünk kérdésünkre a lapp 
nyelv vizsgálatánál. Itt már általános a hangmélyedés, mely 
úgy látszik bizonyos mértékben csak a magánhangzó hang- 
színétől korlátozódik. Azt tapasztaljuk jelesen, hogy legsű- 
rűbben a tőszótag a magánhangzója az, mely eredete szerint 
magas (ii^ ej hangra vezethető vissza. Ide vágó adatok, me- 
lyekben a mellékelt magyar megfelelő alakok még többnyire 
az eredetibb e (illetőleg ebből elváltozott ö) hangot tűntetik 
fel : ka/e- .-kel *) | kabniak calceus : kengyel | kar .• k é r e g | 
• karee- : kerül- | kacifiel : könny | katke- .-köt- | kaska .-közi 
IpF. garga : dolla-g flamme, feuerspitze : v. ö. f. kiirke cuspis 
(? magy. hegy cuspis) | ^^////rt! frigidus : gémbered- \jalg: 
egyenes | jaké : é v | taste (=^ f. tahte) stella : t e t-, t e t s z- | 
takte csont : tetem | takke- : t e v- (teszek) | tatxie lien : 
tüdő (e. h. *t€vedü^ ugor tegenda ■]- képző) | sagge clavus 
ligneus : szeg | sagge- trahere : segít- | salla : o 1 sinus | 
sarge- dissecare : s é r-, sért- | őa/e- : szel- | öalme : szem | 
i^ahöe- festinanter eniti : seb- (sebtSen) \ öakse tyj^i^x \ csög| 



*) Rövidség kedvéért csak egy lapp dialektus alakját (rendesen a svéd 
lappét) említjük s a jelentést sem írjuk ki külön, ha a megfeleld magyar 
alakéval egyezik. Ugyanígy járunk el lejjebb is, hol nagyobb számban soro- 
lunk fel adatokat rtás nyelvekből. M. B. 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-UGOK SZÓTÁR. 2} 

íappet niger : s o t é t | önvádak frost : hideg | éakőa : ö s z 
autumnus | fiammá .-név | nadda .• n y é 1 | úalme száj : nyelv | 
úamme- .• e m- ( úaske- glubere : nyes- | hasaink .• n y ű | 
faije supemus: fej ( pagge : fék | palle- : fél- (timere) | 
palva: felhő | passa- la varé: fest- j varra: verj vaije- : 
vés- \manjc: meny (nurus) | wtf«^<f posticus : mog, meg| 
rappe- aperire : reped- j rapok alacer : repül- | lapöe evő- 
kre : 1 e b e g- ( laké- percutere : 1 o v- {iö) addem : velő | 
akté: egy | autu: elő | ahnaste- schopfen : emel- | ahne 
coelum: émen^ émettj árva- gedeihen (v. o. IpF. ervok 
munter): örül | IpF. avve : öv. Kevesebb azon adatok 
száma, melyekben a hangrendileg megváltozott magánhangzó 
(eredetileg, úgy látszik, ö vagy ii) ; ezek a következők : 
moHj foHy son : én, t e, ő | IpF. őokka- sitzen : csökken | 
^okle (és öakse) tuber : c s ö g | öolge- spuere ==^ f . sylke- j coke 
vadum: sekély | Solba blaesus: selyp | IpF. lofte- (= IpS. 
lapöe) evolare : 1 e b e g. Hasonló minőségű // hangzóra össze- 
sen két példát lehetne felhozni, u. m. Ip. uce parvus : össze 
és jiiskete ad aliquid offendere : ü t. Azonban ezek közül az 
első nem természetes hangmélyedés, hanem szókezdő v eltű- 
nése folytán keletkezett (v. ö. vogK. viS és vogh. uS klein, 
továbbá osztB. va§ eng, f. vciha klein, mord. vi^kine id.) 
s valószínűleg //-t helyettesít, mely magánhangzó a lappbah 
hiányzik. A Ip. juskete- mellett felhozott rokonnyelvi alakok 
közül a zürj.-votj. iöki- máhen akár eredetileg is mélyhangú- 
nak vehető, a finn iske- ,viferire' magashangúságát pedig a 
szókezdő / eltűnése folytán keletkezett hangemelkedésből 
magyarázhatni. A mi végül a magy. ilt- tanúságát illeti, ez e 
helyütt nem igen vehető számba a mennyiben az etymolo- 
giai összetartozás nem elég bizonyos; az ///- /-jét ugyanis a 
jelentés momentánszerü voltánál igen alkalmasan azonosít- 
hatjuk a jut-y f^^) ^(^^j f^^^'y ^^^^ stb. igék momentán kép- 
zőjével, az ü előrész t pedig amaz ugor vege- ,caedere, secare' 
gyökkel, mely a vés- igében s mélyhangulag a vdg- és vdj- 
ban mutatkozik (l. MUgvSz. 574., 554. 1. ; a hangváltozásra 
nézve v. ö. üz- ugor vaga- ,fluere, currere* -f- -sk frequ. 
képző I úí = ug. vaga- ,currere' -|- -/ mom. | osz- : oszly oszt- —^ 
ug. vanga ,caedere* -(- -sk frequ. képző stb.). A lappban 
tehát a természetes — azaz nem mássalhangzótól {v) 
befolyásolt — hangmélyedés eddigelé pusztán a 



Digitized by VjOOQIC 




22 MUNKÁCSI BERNÁT. 

töszótagbeli a és o hangzókra nézve mutat- 
ható ki. 

A vog"ulban szintén gyakori a hangmélyedés, 
de úgy látszik csaknem kizárólag a n y i 1 1 ^r (illetőleg ere- 
detibb áy e) hangzóra szorítkozik. Ide vonatkozó 
adatok, (melyek, hol külön kitéve nincs a dialektus, az éj- 
szaki vogulból valók) : knal- : kel- | vogK. kai- : kalen : 
kell- I kas orom: kész I ka/: kéz | kqngd : ki quis | kai: 
kaltal néma; f. kiele nyelv I jah: jég | tarvit: teher ( 
tajl: teli I tareml- : terjed- I taur- : tör- | tar wurzel: ér 
véna | tarét- lassen : ered- | sajr- hauen : s é r- , sért- | 
sajr: szőr | sat: hét | vogK. sa%: sonnenschein, sonne: 
sül-, süt- I úalej-: nyel- | úar: nyers | palimt- sagen: fe- 
lel- | valem : velő | magint- : nevet- | maltip : meleg | 
majl : mell | macrt fordern : m e r- (audere) | raö- zögern : 
rest I rati kleines stückchen : r ö vi d I hun : 1 é | lankát- : 
1 e s- I amj> : e b | a/m- remei- | aum krankheit : émelyeg-. 
Ugyan ilyen hangrendi változás az egyes dialektusok kö- 
zött is előfordul, mint: keu: vogK. kav, m. kő | peí: vogK. 
paf, m. fül I am, ná'M, tati : vogK. am, nagy tav (plurális 
mindkét dialektusban: ^nan^ nan, tanj, m. én, te, ő | atiH 
édes és átifí szagos | ákva : vogK. aku , m. egy | art: 
vogK. ari viel , m. erdő | apSi : vogL. vudps jungerer 
schwager, m. öcs. Arra, hogy o vagy u magánhangzó 
keletkezett volna a töszótagban hangmélyedés által, csak 
pár biztos példa hozható fel, u. m. pos- mos: fest- | 
vogl. kvo$' : köszönt- | vog. kvof/f vogl. kvaft: közép | 
vogP. vur. ür : vér | vogK. es: ész mellett vogB. os (= ug. 
VBse) ; ezek közül is a két utóbbi v hatása alatt kelet- 
kezettnek vehető (vUr így is : ver, vir^ vir, vnjr, vUr), 

A vogiillal egyezöleg azosztyákban is főképen 
a tőszótagbeli a hangzóra mutatható ki az 
eredeti magashangúság. Adatok (ha a dialektus kü- 
lön megnevezve nincs, az éjszaki osztjákból): kar: kéreg I 
ka!^ öröm : kész | osztS. kabak könnyű : kevés | ka: ka- 
man hány : k i | osztlrt. jank .'ék cuneus | osztlrt. tagért 
schwer : t e h e r | takll locke : t e k e r- | tag- werfen : t e v- 
(tesz) I tarim hart: dermed- I osztlrt. tábet: hét | sami 
rost: szenny | .^avlj- bewahren; v. ö. magy. sötét I sabi/ 
hals: csipö | da/!mi nyelv | osztlrt. pafl finger : fej | 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 23 

pamij'i' raten : f e n y 1 1- | va^- aushauen : vés- | varas .• v e s z- 
sz6 I malrl- streben : mer- (audere) | ma: (plur. osztlrt. 
mefi) : é n I rai4t- zerstossen : rövid | laíl- schmieden : 1 ö- | 
amb: eb | át: éj | arat menge : erdő | apsi: öcs | va§ 
eng: össze. V. ö. ezekhez a következőket is, melyekben 
még egyik másik dialektus az eredeti magas hangúságot 
megőrizte : kevi: osztS. kaux, k ő | katl- fogni : osztlrt. ket, 
kéz I tal: osztlrt. tide, tél | íaj spitze : osztlrt. tej id., 
tetsz- I sagír és éaglr rindvieh : osztlrt. sagar kuh, söre | 
nal nyél : osztS. nül messerstiel, n y é 1 | pali fi osztS. pelefí, 
felhő I pal: osztlrt. pet^ fül | mai: osztlrt. met^ mély | 
lank-: osztS. link- decken, liget | lat: osztlrt. tet^ öl klaf- 
ter I álím- : osztS. /*////-, emel. A mélyedett hangzónak o 
hangszínére főkép a szurguti dialektus nyújt példákat, így : 
osztS. köt: kéz (Irt. két) osztS. kou%, kaiiy^: kő (osztB. 
kevi) I osztS. köss- ziehen: küzd- (osztlrt. kes-) \ osztS. toj\ 
/«y spitze: osztlrt /^/, magy. tetsz-; az osztB. oi ,verstand' 
hangzóját a magy. ész ellenében az ugor vasfi alapalak v 
szókezdője magyarázza meg. Ugyanily keletkezésű u hang- 
zóra (=- eredetibb <?', ü) szintén találkozik pár példa, ilye- 
nek: osztS. sugus, osztB. sus: ősz, f. syksy \ ptirlfí\ p. voj 
pók: féreg I kut\ köz; v.ö. itt még ezeket is: osztB. vur 
és vir: osztlrt. ver, vér | osztlrt. útira kahl és úara nackt : 
nyers | osztB. lünk keil : osztlrt. jank nagel, é k | osztlrt. 
kuhnaj : könyök, v.ö. osztS. kun%ni, osztB. kavan, kevln 
id. (ez utóbbi adatban az u v beolvadásából keletkezett, 
t. i. a kuünaj, kun^ni alakok ktui- előrésze = osztB. kavan, 
az utórész pedig nyilván = magy. hón, vog. x^x^í/ kar-, 
vagy térd hajlás, osztj. %on bauch, magén szókkal, ezeknek 
,hajlás'-féle alapértelmében). 

Legnagyobb arányban és változatosságban uralkodik 
a hangmélyedés a zürjén-votják nyelvben. A votják 
nem mutatja uzon hangszínbeli korlátokat sem, melyeket az 
előbb tárgyalt nyelvekben tapasztaltunk; az Uy o, l magán- 
hangzók egyaránt jó számban találhatók benne, mint ma- 
gas hangzók megfelelői. Példa kedvéért csak pár esetet 
fogunk idézni belőlük : kar- .• k é r- | pul- : fél-l lul: 1 é 1 e k | 
u/-: él- I lu-: 1 e v- (leszek) || tol: tél | kos- befehlen : kö- 
szön- I lodal fliegen: lebeg- I ot/lg : egy || kik: két | 
mlt-kld: kedv, f. miele mens | min-: men- (megyek) | 



Digitized by VjOOQIC 



24 SIMON YI ZSIGMOND. 

////-.• nyel. Kevesebb példával igazolható votj. a ere- 
deti magashangúsága : kapci könnyű: kevés I gaíal- sze- 
ret: kész ; das : tíz | ///.- ez I éalz- speien: f. sylkc- id. | 
vált-: vezet- | var knecht: ör | ma: mi quid. A zűrjén 
leginkább az o felé való mélyedést kedveli, mely általában 
votj. //-nak felel meg (v. ö. a fentebbi példák zűrjén má- 
sait: kor-^ pol'y ioif ol'y lo-J míg a mélyedett votj. í7-val 
szemben rendesen az eredetibb magas fö, f") hangot őrzi 
meg, így az idézett votj. példák zűrjén alakjai: föly kösji 
(wünschen), /eba/-, ötik. E mellett kissebb számban a többi 
hangszínnek is meg vannak a maguk képviselői, ilyenek: 
'L\\xy gum unterarm : könyök | ///////- .-men- (megyek) | us-\ 
es- II t'^.-'víz I ma: méz | gaí freude: kész | das ; tíz \ 
la: ez II kik: két | khi kait: gémbered- | j-// klafter : 
ö 1 I mll-ktd verstand : f viiele mens, m. k e d v | // férne : e 1 ö. 

Munkácsi Bernát. 



BUDENZ UGOR ALAKTANA. '') 

Csak nem rég ünnepeltük örömmel és lelkesedéssel 
Budenz József negyedszázados tudományos működését, s 
íme : fáradatlan és fáradhatatlan szelleme ismét egy uj mun- 
kával ajándékoz meg bennünket, olyannal, mely szintúgy 
mint a Magyar-Ugor Szótár, az ugor összehasonlító nyel- 
vészetnek alapmunkái közt foglal helyet. Az Ugor-Alaktan 
közzétélelében nagyon is szem előtt tartotta a tudós szerző 
a „nonum prematur in annum" elvét. Munkája kőnyomat- 
ban — „Jegyzetek" szerény czíme alatt — már tiz évvel 
ezelőtt sokunk kezén forgott, és tíz év óta alig jelent meg 
a magyar alaktan körébe való dolgozat, melyen e munká- 
nak termékenyítő hatása meg ne látszott volna. És ha a 
szerző e javított kiadásban gyakran a mi kisérleteinkre is 
hivatkozik, fölhasználva eredményeiket : olyan benyomást 
tesz ránk, mint a nagylelkű hitelező, a ki adósainak még 
érdemül rója föl, ha az örök élvezetre átengedett tőke után 
időről időre némi csekély kamatot fizetgetnek. 

Reménylem, fog találkozni nem sokára (vagy legalább 
az egész munka befejezése után) valaki, a ki az Ugor Alak- 
tannak fontosságát s az előmunkálatokhoz való viszonyát 
ép oly alaposan, ép oly tanulságosan kimutatja, mint Mun- 

*) Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első füzet : Igeképzés. — 
Irta Budenz József. — Különnyoujat a Nyelvtudományi Közlemények XVI If 
kötetéből. ~ Budapest. Kiadja a M, T. Akadémia. 1884, 



Digitized by VjOOQIC 



BUDENZ UGOR ALAKTANA. 2 5 

kácöi Bernát tette a Magyar-Ugor Szótárra nézve. Az illető 
ajitán ki fogja emelni s kellően méltatni azt a nagy kü- 
lönbséget is. mely a két munka megbecsülése közben föl- 
merül : míg ugyanis a Szótár nagy részben már másoktól 
iá fölállított szóegyezésekböl indult ki s az ezek rostálásá- 
ban kiderített hangtörvények vezették a további egyezteté- 
sekre, addig az Alaktan majdnem mindenütt töretlen úton 
járt, mert nagyon kevés az az előmunkálat, mely valóság- 
gal az összehasonlító nyelvtan módszerével és czéljaival 
dolgozott. — Én azonban jeleoleg csak azt tartom fölada- 
tomnak, hogy közönségünket figyelmeztessem e fontos mun- 
kára s röviden jelezzem a benne foglalt tárgyakat és ered- 
ményeket. 

Az Ugor Alaktan rövid bevezetés után a szóképzésre 
tér át. Az ehhez való „bevezető megjegyzések" főleg a 
töknek esetleg kifejlődött többféleségével, a „teljesebb és 
kevésbbé teljes (vagyis csonka, gyengébb hangtestű) szótő- 
alakkal^ foglalkoznak, s a szerző egyenesen kimondja, hogy 
„az ugor nyelvekben az eddigi hasonlító szófejtés szerint a 
kifejthető legrövidebb alaptők (néhány névmástőn s talán a 
tagadó igén kívül) általában kéttaguaknak, még pedig vo- 
calis-végüeknek mutatkoznak". Ezt a tételt olyan kétségte- 
lennek ^tartja a szerző, hogy csak röviden utal az ugor 
nyelveknek ide vágó jelenségeire, természetesen a nélkül, 
hogy ügyet vetne a Thewrewk Árpád fajta nyelvészek 
okoskodására. Most, hogy ezeken kívül Hunfalvy Pál is 
szembeszállt a teljes tők elméletével, szükséges lesz rész- 
letesen fejtegetni ezt a kérdést. 

A füzetnek többi része egészen az igeképzéssel fog- 
lalkozik: először a deverbalis, aztán a denominalis, végre 
függelékül a nem világos értékű igeképzéssel, melyet — 
mintaszerű óvatosságával — egyelőre elválaszt amazoktól. 
A deverbalis igék közül először a gyakorito- 
kat tárgyalja és lépésről lépésre, minden egyes nyelvet 
külön-külön vallatva, kimutatja, hogy a ma élő ugor nyel- 
vek összes gyakorító képzői a következő egyszerű elemek- 
ből fejlődtek : /, 7tdj sk, j (g), ng. Tehát már az ugor alap- 
nyelvben öt frequentativ képző . szerepelt. — A m o z z a- 
n a t o s igeképzés, ámbár mai nyelveinkben kevésbbé vál- 
tozatos az előbbinél, az ugor alapnyelvre nézve ép oly 
gazdagnak mutatkozik, a mennyiben hat ilyen értékű képző 
válik ki a mai alakokból: ///, /, /, k. ksy l. — Ismeretes 
dolog, hogy az igeképzés említett két csoportjának gaz- 
dagsága élesen elválasztja a magyar nyelvet és ugor roko- 
nait a törökségtől. Ép oly általános az összes ugor 
nyelvek egyezése a míveltető/ képző használatában, 
de ez már a török nyelvekben is megvan. — Egyező v i s z- 
szaható és szenvedő képző az ugor nyelvekben kettő 



Digitized by VjOOQIC 



20 SIMON YI ZSIGMOND. 

van, de ma többnyire különféle' gyak. és mozz képzők tár- 
saságában : V, sk. Az utóbbi a mi nyelvünkben bizton nem 
mutatható ki; az előbbi tisztán csak aluv(ó)^ nytigi*{dsJ'íé\G 
alakokban van meg, más képzőkben, minők -ty, -köz, -tU 
csak lappang. 

A denominalis igeképzők az ugor alapnyelvben : 
d { m. /J, j V. g (a magyar öríz í hangjában s a helyhez- 
félék //-jában, különben csak lappangva), m v. //, / (az 
utóbbi kettőnek a magyarban csak gyér nyomai marad- 
tak). — Azonfölül járulnak . különféle deverbalis képzők is 
az igeszerü, azaz gyakran állit mányul is ige gyanánt sze- 
replő névszókhoz, tehát főleg melléknevekhez : p. gazdago- 
dikj szépül. 

Ezek azok az egyszerű elemek, melyekből Budenz az 
ő mintaszerű, körültekintő módszerével a mai ugor nyelvek 
igeképzőit magyarázza s fejlődésük módját kimutatja. Mun- 
kája azok közé tartozik, melyek nélkül ezentúl el nem le- 
het az összehasonlító nyelvész . de a magyar nyelvész 
sem. — Ha pedig most e sorok írója, az ismertetés tisztén 
túlmenve, még egyes pótlásokat és igazításokat állít össze: 
nem azért teszi ezt, mintha ezen igazítások valami lényeges 
változtatásokat tennének a könyvnek eredményein, hanem 
csak hálatartozása némi részét kivánja leróni azzal, hogy 
a munkának néhány részletét teljesebbé vagy pontosabbá 
szeretné tenni. 

A i8. lapon a nyugalom szó a feltételezett ^nyugol 
igéből van magyarázva. Pedig kell valami okának lenni, 
hogy a HB.-ben a szabályos hotohn mellett nem -ohn vég- 
zettel olvassuk a köv. kettőt : kegilm, nugiilm. lla az előb- 
bit összevetjük a HB. kegiggen igéjével, arra a gondolatra 
jöhetünk, hogy e két szónak és a kegyes melléknévnek 
alapszava kegy mégis főnév volt (nem ige, mint Bud. ma- 
gyarázta szótárában) ; az /' hangban t. i. ugyanaz a denom. 
képző lappanghat, mint az örízy fdíz igékben. (1. Alaktan 
142. 145.). A nugtihn eltérő képzése módját az is igazolja, 
hogy még későbbi codexeinkben is rendesen nem nyugalm-dX 
hanem nyugolm-dX találunk, valamint alkobn{afos\\. a későbbi 
alkalm- helyén. Ennek szerintem az az oka, hogy mind a 
kettő a reflexiv nyugov- és alkov- tőkből vannak képezve. 
Később a hangtanilag szabályos kegyeim^ nyugolm, alkolni- 
alakok átmentek az -alm elm képzésű főnevek analógiájába. 
(Az elsőre nézve csak az támaszt némi kétséget, hogy a 
Münch. c-ben nyugolm és alkolni mellett már kegllni- van 
nyilt é?-vel). — Az alkolm szón kívül e reflexivumból van 
képezve a míveltető alkot ige is, melyet Budenz 104. szin- 
tén közvetetlen az alk- alapszótól származtat. Itt az o hang 
helyett, mely már magában is föltűnő a rendes -at mellett, 
a régiségben még u-X. is találunk (pl. Zvonaricsnál alkuftaf 



Digitized by VjOOQIC 



BUDENZ UGOR ALAKTANA. 27 

a. m. alkottat). Alkíiv-, alkuszik a régi nyelvben a. m. meg- 
egyez, összeülik, alkot pedig , egyeztet, illeszt'. — Az utób- 
bihoz hasonló véleményem szerint a tllul ige is, u-]knk\ 
fogva.*) Ez tehát szintén miveltetö, nem momentán képzés, 
mint Budenz véli 64. A tilódik ige, melyet B. u. o. említ, 
úg^ látszik csak az imperativusban fordul elő: tilogyék v. 
tilodjék, s ez ép úgy viszonylik a Hluv-Yioz, mint nyugodjék: 
nyugov-j igyék: iv- stb. A HB. Wluvl-]khdLn sem lehetne ok 
nélkül az 7/v, A li'lul: tilt ép úg'y rövidült, mint a régi a?//^/, 
aht ma í?//. — Szintén refl. igékből képzett miveltetók pl. 
nyugofO" : nyugotniy haraguv- : haragutniy haragotni. (Kulcsár c). 

A d képző eredetibb nd alakjára B., Kreszn. után 
idézi ezt: jdtszond- a Margit-leg. Prayféle kiadásából {Jdt- 
szondjunk). De most úgy látom, ez sajtóhiba lesz Praynal; 
mert Volf kiadásában nincs ilyen alak ; v.ö. jachogyonk 
Marg. 1. 209. jachodny 208. 

A. 33. 1. egyszerűen megállapítja B., hogy a freq. sz- 
hez tartozik a mi js-es praesensképzésünk : teszy visz stb. 
Erre Hunfalvy épen most (Eg-y. Ph. Közi. IX. 3.) azű 
jegyzi meg, hogy „ezen felfogással ellenkezik a nyelv tu- 
dat . . . eszefíty iszom nem frequ., de eszegetek^ iszogatok stb. 
az". Csakhogy a nyelvtudat negativ irányban semmit 
sem bizonyít. A franczia nyelvtudat szerint oreille ép úgy 
jelölheti a legkisebb fület, mint a legnagyobbat, azért mégis 
bizonyos, hogy ez a latin auricula^ tehát az auris kicsinyí- 
töje. Mindennapi jelenség, hogy az efféle képzők jelentése 
könnyen elhomályosul. Aztán meg véletlenség-e, hogy az 
osztják praesens-képző / szintén egy frequ. képzővel azonos 
hangzású, és hogy a votjákban szintúgy fejlődött egy 
praesens azzal a frequ. jr>^-val, melyből a m. sz lett ? (L. 
Alaktan 28. 29. az utóbbit úgy látszik Hunf. észre sem 
vette). Azt pedig Hunf. maga is megengedi, hogy „a prae- 
sens magában is tartósságot jelent s ez rokon a frequenta- 
tivséggel". Viszont az sem lehet véletlen, hogy a perfec- 
tum képzője a magyarban is, a vogulban is azonos egy- 
egy momentán képzővel : /, j. — Különben a B. emlí- 
tette j2-es praesenstőkön kívül ide tartoztak még a régibb 
nyelvben : vonszon , metsz v. fnetszen , ész (= óv , imper. 
ógyon), tetszik (a '^tetüv- tőalak, melyet B. a 105. lapon csak 
föltételez, valóban megvan a régiségben, pl. Komj. tet4rivuec) 
stb. mint nem sokára bővebben ki fogom fejteni. 

U. o. az sztA^^Xi sz külön képző voltát csak a nyugosz-: 
nyugoszt, vigasz: vigaszt igepárokkal bizonyítja B. Pedig ép 



*) Lehet, Hunfalvy (ki ennek az w-nak nem csak hangszi'nével nem 
lorödik. hanem semminek tartja az egész u-t Egy. Ph, Közi. IX. 9.) azt 
fogja erre mondani, hogy megint a fű növését hallgatom. Se baj ! ha már 
van mikrophonunk, éljünk is vele. 



Digitized by VjOOQIC 



28 SIMON YI ZSIGMOND. 

oly jelentős bizonyítékok a választ (ma röv. válasz) féle fő- 
nevek, melyekben ugyanazon alapigéhez nyilván a fönév- 
képző / járult. 

A 27. s 40. lapokon B. a vagyon megyén igék prae- 
senstövét, melynek teljesebb alakja *valgyo-y méngyé~y a / 
frequ. képzővel magyarázza s azt mondja, hogy az alakra 
nézve ez még alkalmasabb, mint az ő régi magyarázata, 
mely szerint e gy a. d képző változata. Szerintem épen 
alaki, hangtani nehézség forog fönn az új magyarázat ellen 
(a jelentés szempontjából egyre megy, akármelyik foltevést 
fogadjuk el, v. o. fönn az sz-e^ praesenstőket). Budenz 
ezekre a példákra hivatkozik : finn jálge- m. jegy, f. ncljá 
m. négy (ilyenek még kegy, hegy^ figyelj /agyj- Ezekben az 
esetekben föltehető, hogy *jej\ ^néj alakok előzték meg a 
mai jegy-et négy-et. Azt azonban nem tehetjük föl, hogy az 
Ij nj hangcsoportok a magyarban Igy, ngy-re változtak volna 
(már pedig *valgyon bizton föltehető régibb alak, minthogy 
a mengyen maiglan fönnmaradt), mert Ij nj mi nálunk mindig 
ly ny hangot eredményez. Azonfölül B.-nek régibb föltevése, 
vagyis a frequ. d mellett szólnak még a köv. okok: i. a 
régi nyelv vadnak mednek alakjai; 2. a B.-től is említett 
mordvin ulende- ,vagyok'. 

39. 1. Az 'ál él végüekhez járul most a lesz igének ez 
a régi származéka : lévéL lejéi, leél, léi (1, Ny. XU.), y^leelni : 
esse solere" MA.* 

57. 1. Hogy a mom. -am em -ám ^;//-ből rövidült, azt 
ilyen olvasatok is bizonyítják: yzaam-, tekemeny Sánd. c. 

58. 1. Az -an en végüekhez érdekes régi példa : ijenöy 
ijenetes terribilis (Ném. glossz., Keszth. és Kulcsár c) ; ijcnet-: 
ijed = daganat: dagad. 

U o a fnozzan csórren-féle igéket így magyarázza: 
,,-an az alapigebeli végconsonans megnyújtásával, a mi assi- 
milált consonansra utal, p. // vagy v; még pedig alkalma- 
san fölvehető, hogy a / (ered. g) frequ. képzőnek változatául 
// volt itt a mom. képző előtt." 

(Elégtételemül szolgál, hogy B. elfogadja [nem csak itt. 
hanem p. a 104. lapon is] a „consonans-nyujtás" kifejezést, 
míg Hunf. valóságos üstökösöknek nevezi az én hosszú más- 
salhangzóimat, és Szinnyei Egy. Ph. Közi. VIII: 8gi. azzal 
oktat engem, a mit épen az én czikkemben olvasott [„Rövid 
és hosszú mássalh." Ny. VII: 530. Megmondtam ott magam 
is, hogy az explosiváknál nem a hangzás, hanem a szünet 
tart tovább. De azért nem lehet ezeket is hosszúknak ne- 
vezni ? Vagy talán leszámítottuk a szüneteket, ha azt mondjuk, 
hogy a symphonia előadása fél óráig tartott?]. 

Körösi S. a Budenz- Albumban 121. a hangsúly s a 
trochaikus ritmus hatásából magyarázza a hosszú mással- 
hangzót ; ennek a lehetőségét szintén megengedhetjük.) 



Digitized by VjOOQIC 



RUDENZ UGOR ALAKTANA. 29 

Ennek bizonyítására a NyK. XVI. k.-ben az ill. jegy- 
zetben idéztem néhány igét, melyben ez a A csakugyan 
megvan. Legfontosabb, mert legbiztosabb köztük ez : verhő- 
dik, verhüdik luctatur, confligitur, dissilit, remis velisque co- 
natur PP. SzD. Hozzá tehetek most még egy biztos példát ; 
fötnhöi, dövihöl (szék. Kriza) a. m. gyúr vagyis tömkod, 
domzsol stb. ; tömhüdt (Balaton vid.) a. m. tömött, kemény 
összeálló, sürü szövetű ; ezzel van kapcsolatban s talán szin- 
tén a népnyelvből van merítve a iömheszt ige, mellyel a 
mai fizikai és műszaki irodalomban nem ritkán találkozunk 
(p. Révésznél a Mérn. Közl.-ben; „a szódavizünkben levő 
tomhesztett szénsav." A Hon XIX. 347. sz. ; szótárainkban 
még nincs meg). 

59. 1. A díV' ige mellé idézett dimatlan „nem csinos" 
melléknévhez megjegyzendő, hogy dimos is van körülbelül 
„csinos" jelentéssel Tsz. ; továbbá, hogy az előbbi csak- 
ugyan megvan divatlan alakban is Tsz. és Ny. VII. 41. 

A 70. 1. B. még nem fogadta el azt a tételemet, hogy 
a vonakodik-íé\e ikes igék a csapkod-íéle iktelenektöl külön- 
böző, reflexív képzések, melyekben a képző eredetileg -kód, 
mint hánykódik stb. mutatják; s azt mondja, hogy itt az ó 
pótló nyújtás eredménye lehet, mert a d ered. nd. De már 
a zárkózik: zárkózik félékre e magyarázatot alig lehetne al- 
kalmazni, és B. a 103. lapon csakugyan — igazi tudóshoz 
méltó tárgyilagossággal — csatlakozik nézetemhez, meg- 
vallva, hogy nem ellenezheti többé. Ezt csak azért említem 
föl, hogy szolgáljon mintául ! — (Egyébiránt a -kód-ik és 
'kóz-ik végüekhez járulnak még: hánykódik, iszkódik, sőt 
iszkudik Ny. II. 372. gyiirközik; nevetközikj mely szótáraink- 
ban nincs meg, Kaz. Diog. 187. és Bp. Szemle VI. 154. 
szeretköziky Szollohub beszélyei 131. törülkődzik Ny. V. 275.) 

A 85. lapon ^ fejt ige mellett nem említi a, fejlik \gét, 
és joggal, mert emez csak újabbkori analógiás képzés, s a 
régiség csak a fesel igét ismeri. De u. o. a fúl ige mellett 
fölemlít a fojlik alakot, pedig ezt még kevésbbé lehet szó- 
fejtő czélokra használni (mint B. már szótárában tette), mert 
ezt B. csak Bálint G. szóbeli közléséből ismerte, s így még 
az is lehet, hogy csak amolyan hapax-legomenon, mint p. 
a dönt megfelelőjéül a gyermeknyelvi dömlik. Szintoly ke- 
véssé kellett volna fölhasználni és olvik, aluvik-hol magya- 
rázni az ólik igét („elölik a gyertya"), mely a Ny.-ben csak 
egy helyt van említve, s az ólt-hől való analógiás képzés 
lehet. Ezt majdnem kétségtelenné teszi a somogyi oflik 
(„elojlik a gyertya"), mely nem is lehet más, mint az ojt 
mellé képezett intransitivum. (L. a czikkirótól : Az analógia 
hatásairól 1881. 24. 1.) 

86. és 39, 1. a mív. // képzőt így elemzi : frequ / -f- 
caus. /. Ezzel szemben véleményem szerint azoknak van íga- 



Digitized by VjOOQIC 



30 SIMONYI ZSIGMOND. 

zuk, a kik a régibb -ojt végzetet a refl. -ól úl képzőből ma- 
gyarázzák e h. 'ólt Erre a fölfogásra a köv. okok vezet- 
nek: 1. Az -//, // végű míveltetők közül állíts szakít szakajt, 
veszít veszejt, hullajt stb. csak a legiijabb korban, a múlt 
század óta keletkeztek. A régi nyelv a szállít és állapít igé- 
ken kívül (az utóbbi elvétve fordul elő) csak olyanokat is- 
mer, melyek mellett -úl ///, ill. -ól öl végű reflexiv igék 
állanak: gyúl gyiijt^ tanól tanojt^ fordól fordojt stb. — 2. Az 
-ojt helyett -tijt -út végzetet is találunk, főleg olyan code- 
xekben, melyekben már a refl. -ól is úl-mik hangzik (p. 
Jord. Erdy cc. stb.), s az utóbbinak ú hangja magyarázza 
meg legjobban az előbbiét is ; tanujt, fordujt^ tanút, fordút. 
— 3. Az -// -ojt helyett valóban megvan még elégszer az 
eredetibb -olt -ult hangzás is. Előfordulnak p. döltenij gyúl- 
tenl, hóldoltnni (hódítani)^ s hasonlókép áméltani alétnni az 
ámél alél igékből. Szintúgy magyarázódik hívöntözik dii Erdy 
c-ben, egyebbütt hívöjtözik^ a mai hütözik, (L. ezeket bőveb- 
ben „Tanulmányok az egyetemi nyelvtani társaság köréből" 
3. fűz. 282.) — 4. így érthetők meg legegyszerűbben a XV., 
XVI. sz.-ban oly gyakori indolt-atik fordult-atik f^= indojt-a- 
tik fordtijt-atik) féle szenvedő igealakok. — Csak az az egy 
ejthetne gondolkodóba, hogy némely codexek így írják ezen 
igéket: indoht fordoht zabadoh t stb. s a HB. zoboducha. Ezt 
a nehézséget úgy háríthatnók el, ha fölvennők, hogy a ma- 
gyar/hang akkor még erősebb mássalhangzó volt s könnyen 
átváltozott x' % hanggá (v. ö. mezejtelen, h. még 1278. nie- 
zechielen, rajtunk h. a Kön. töredékben még rohtonc^ 1. „A 
régi nyelveml. olv." 22. továbbá fejér: fehér, és fönt a 
frequ. /-nek h változatát). — A sok -ojt ít végű igében ké- 
sőbb ez az egész végzet egységes képzőnek látszott és mí- 
veltető igéket képezett olyan igékből is, melyek nem vég- 
ződtek -úl ül-re: szállejt, állapét, háromlít stb. A fejlődés 
tökéletesen olyan volt, mint a mai -ászt észt míveltető képzőé ; 
1. „Az anal. hat." 20. 

U. o. a mív. tat tet képzőt úgy magyarázza az egyszerű 
/-bői, hogy ehhez még egy nyomatékosító momentán (inten- 
siv) / képző járult. S azért látja épen az első elemben a 
tulajdonképi caus. elemet, mert „némely esetben csak arány- 
lag ujabb időben lépett a tat-os alak a régibben használt 
egyszerű alak helyébe, p. gyóntat e h. gyónt{ó), áztat e h. 
ázifój, nyugtat e h. nyugat, itat e h. //-, étet e h. ét. Hihető- 
leg még némely alapigének erősebb összevontsága is (pl. 
ivo- h. /'-, éve- h. é-, víve- h. vi-) kedvezett a hosszabb tat 
képző fölkerülésének." Véleményem szerint az utóbbi kö- 
rülmény a legfontosabb, sőt talán az egész tat-o\. megma- 
gyarázza, ha föltesszük, hogy az egytagú //, it, ázt stb. a 
féket (később fektet) nyugot alut-félék kedveért, tehát csupán 
azért vették föl az at- et végzetet, hogy szintén kéttaguak 



Digitized by VjOOQIC 



BUDENZ UGOR ALAKTANA. 3I 

leg)'enek. Hiszen ép így keletkeztek az öfet áztat eztet acóu- 
sativusok, a göcseji szebbebb stb. Azután, minthogy az étet 
itat tétet vitet stb nagyon gyakran használt igék voltak, tő- 
lük tovább terjedt az egész tat tet mint egységes mív. kép- 
zők, s keletkeztek még fektet nyugtat altat (régebben csak 
alut^ aztán alutaf) stb. — A mom. képző ellen az szól, hogy 
mindössze nagyon kevés -at ét végű momentán ige van 
[sirat stb.), s ez a képzés nem lehetett a XVI. sz.-ban olyan 
eleven, hogy annyi új igét alkottak volna vele. De az meg- 
lehet, hogy a mív. képző járult némely /-végű mom. igéhez 
(V. ö. ültő helyében, sőt ét-el t^ft-el tétemcny stb.), úgy, hogy 
ezek is hozzájárultak a -tat tet végű míveltetök szaporításá- 
hoz: ültet stb. 

^^, 1. Az -al -lal végű míveltetőket (aszal, növel, érlel, 
hizlal stb.) úgy elemzi, hogy a / valaha megvolt bennük, 
csak lappangásba jutott, tehát régebben így végződtek 
volna: -atl -lati. Ez a föltevés nézetem szerint hangtani 
tekintetben tarthatatlan. Nincs rá eset, hogy nem csak /az 
/-hez, hanem egyáltalán tenuis következő liquidához haso- 
nulna a magyarban. Ez a tény megdönti azt az egyetlen 
adatot is, melyet B. idéz föltevése támogatására, hogy t. i. 
az ecselleni ige ebből keletkezett volna: *ecsetleni. Nem is 
említve, hogy a népnyelvben ('icsél is van („öcséd meg a 
fejemet" Göcs.), a tiszavidéki ecs fn. -= ecselö, az ecselö-xí^\i 
az a jelentése, mely szerint a. m. „hosszúkás, görbe vas- 
eszköz, mellyel a nyúzott bőr belsejét simára vakarják", a 
népies ös-mos ige, a /^áy/í-nek ^fej'ösö'\i^\ való hihető szárma- 
zása egyrészt fölöslegessé teszik az ecsell igének ecset-\i(A 
származtatását, másrészt megczáfolják ennek a szl. Uet'\,^\ 
való egyeztetését (v. ö. Ny. IV: 164., IX: 517., 556.). Hivat- 
kozik ugyan B. a dl: II hangváltozásra is, p. beszedi : beszéli, 
ebédhebéll; de ez egészen más, mert a média elveszése 
szintúgy előfordul p. a dn^ gn hangcsoportokban, míg tn kn 
soha sem vesztik el a tenuist. (L. NyK. XIV. 76., 77. U. o. 
egy népny. közlemény segillek alakját segitlek h. valónak 
véltem ugyan, de ez sem lehet más, mint segéllek, tehát 
^segédt). 

loi. 1. j^'ód öd^ melyben határozottan a refl. .v képző- 
nek frequ. ^-vel való kapcsolata ismerszik föl (v. ö. finn 
'UnduY. Erre nézve tanulságos, mert megerősíti B. elemzé- 
sét a régi nypmvad ige (p. Kat. leg. megnyomvad a. m. el- 
nyomatik, legyőzetik) ; ez jóformán mindenestűi azonos a 
nyomód-ik refl. igével. (V. ö. még nyoynaszt, e. h. *nyom- 
vaszt, nyommaszt), 

128. 1. „Csak refl. továbbképzéssel: Hajol: bajiad'^. 
Bájol megvan Ny. III. 164. — U. o. vakldl caecutire; meg- 
van a tiszta de^pom. is: vaklok caecutio MA. v. ö. vaklandos, 
vaklyds caecutiens, caeculus MA*» 



Digitized by VjOOQIC 



32 BABKS KÁLMÁN. 

140. 1. A denominalis h igeképzö példáit így egészít- 
hetjük ki : a) A -hod-ik -htid-ik -hosz-ik félék közül B. ezeket 
említi: sebhíidík, hírhedik, bfizhödik, bünhödikj vénhiidik, dn^a- 
hodtk, hamuhodik (Csók. Vitk.) hamvahodik. Hozzájuk járul- 
hatnak : kdrhoszik (kdrhot), estveheszik (Münch. c), ügyehőd ik 
(perf iigyehött Münch. c), me'rgehedík {e/tnérgiivék), vérhedik 
(Czeglédi. Medgyesi), meganyahodoff (apáczák Pós. igazs. 
564. = régi, t. i. definitio! Zvon. N 2Ö9. = anyányi madár 
Keressz. préd. 231.). „a régi megatyahodofi sz. jámborok" 
(Sz. hist. 3.), szélhüdik = megüti a szél, elszelhedeifi (dissipor 
SK. V. ö. szél-e, széles, széled mint hamvahodik: hamvad), 
újhodik, vaegtír hadik (úrrá lesz, Baranya Ny. VIII. 426.), 
dahnahodik (megtelik, teljes férfivá nő, Bihar Ny. : 1 : 245. 
V. ö. dalma: töltelék, dalmds káposzta u. o. 135.)- Nem 
egészen világosak, de szintén ide tartozhatnak : fertehet (ke- 
nyér: pollutum, Bécsi c, úgy látszik: ferUhett, ferté ^= fertő), 
sashodik sassudik (régi), U'veheszik? („eltévehették Izr. házát" 
Éécsi c, így Apor c), tarhudik, ivahodik (tájszók; az utób- 
bival v. ö. Ived, ívik a gyümölcs). — b) Az előbbiekből 
képezett míveltetők így végződnek: -hot hét hót Budenz 
ezeket említi: sebhöt, hírhet, hely he t. büzhó't, biinhet ; véghet-? 
Hozzá adhatjuk a következőket: vérhöt- (Wink. c 203.), 
kdrhot (Érdy c. többször == megkárosít), ügyehet (Münch. c. 
V. ö. fönt ügyehödik; ügyehtt GKat.). — c) A helyhez párja 
még vérhez (Nádof c. 256. v. ö. virhedzik, a mit B. idéz a 
népnyelvből, és fönt vérhedik). Jó volna földeríteni mennyi 
alapja van azon /-hangú denom. képzésnek, mellyel itt-ott 
találkozunk az irodalomban: drjadoz (Madách emb. trag. i. 
és 4. szín), drjvng (Szász K. Álmos 7.), hírjeszit'l (Vitk. 
műnk. 11:180. 187., 111:85. 123.). Ez volna a legjobb kapocs 
egyrészt a helyhez helyez-íéle, másrészt az őriz fdíz fdész 
haldsz'féXe alakok közt. — Ugyanazt a képzőt láthatjuk a 
köv. szók /-jében: avél (régi, a. m. avul, innen avétt); ,^sdré: 
sárgul" Ny. 111:230. ^sdrétt: sárga" Tud. Gy. 1826. II. k. 
(mind a kettő ormánsági közlés) ; csunyétt (veszett kutya 
u. o.). Ide való még a köv. szócsalád : sdrít (Ny. XII : 430.), 
sdrhat (e kettőnek összezavarása sdrhit), sdrhodik, sárhozik 
(más denom. képzéssel sáriik). Simonyi Zsigmond. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK, 

Növénynevek. 

Diószegi Sámuel 1813-ban kiadott „Orvosi Füvész- 
könyve, mint a Magyar Füvészkönyv Praktika Része" végén 
három columnában : ,Régi nevek. Megállított nevek. Deák 
nevezetek^ mintegy 1600 növénynevet állított össze. Követ- 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 



33 



kezzék itt belőlük, a mi egy vagy más tekintetből érdeke- 
sebbnek tetszik. Minden esetre figyelemre méltó a második 
columna; itt vannak az á^llítólag új keletű nevek. Ezekről 
Diószegi azt írja: „Sokan megütköztek a sok új nevekben, 
és úgy nézték azokat, mint a füvészkedés tanulásában igen 
nagy akadályt. Ezeknek megnyugtatásukra való az, hogy 
minden meghagyható neveket meghagytunk, új neveket 
pedig csak akkor formáltunk, mikor arra a kénytelenség 
szorított". 

Ha végig szaladunk a második columnán, az lesz az 
igazság, hogy Diószegi uram épen nem faragott a csirbur 
és virbur mintájú erőszakos neveket, hanem néha a tisztes- 
ségtelen kifejezést cserélte el tisztességesebbel, többször a 
latin szóból alakított, sőt fordított is, vagy, ha magyar 
nevet is, de a növény fajára és osztályára nézve minden 
esetre magyarázatosabbat alkalmazott. Pl. 



Rífgi nevek. 

Ábrahám fája 
Aggó fű 
Alakor 
Farkasalma 
Angyalrúgta fű 
Anyafü 

Arnyékfű 

Bábaire 

Ralla 

Báránynyelv 

Báránycsecs 

Barátfejű fű 

Bájfü 

Bikatök 

Boldogasszony ága 

B. a. haja 

B. a. köldöke 

B. a. tenyere 

B. a. rózsája 

B. a. teje. 

B. a. csipkéje 

B. a. czipökje 

Burongó fű 

Butykóró 

Ebfejü fű 

Ebkérdi 

Élekhalok 

M. NVELVÖtt XIV 



Megdllítoit nevek. Deák nevezeteké 



Szívós szűzfa 

Aggó üszögőr 

Alakor búza 

Gégevirág 

Pénzlevelü lizinka 

Sárkánykonty vi- 
rág 

Hegyi kappanőr 

Tömjén 

Ballagó savar 

Kerti borágó 

Borsos szaka 

Pongyola pitypang 

Nyelves péra 

Terjedő pimpó 

Nehézszagu boróka 

Fünyüg 

Kösöny, konya 

Karéjos bokái 

Rózsás fülfű 

Tarka bogács 

Szederj 

Tarka czipóczím 

Peremér 

Somkóró, lóhere 

Aranyevö pintyő 

Pujkaorru czikk- 
szár 

Pásztor tarsóka 



Vitex Agn. cast. 
Senecio vulgáris. 
Triticum monoc. 
Aristolochia. 
Lysimachia num. 
Árum draconis. 

Arnica montana. 
Pimpinella saxif. 
Salsola tragus. 
Borago officin. 
Sedum acre. 
Leontod farax. 
Ruscus hypoglos. 
Potentilla reptans. 
Janiperus Sabina. 
Cuscuta. 

Cotylédon Umbil. 
Alchemilla vulg. 
Sempervivum tect. 
Carduus marina. 
Rubus idaeus. 
Cypripedium calc. 
Calendula. 
Trifolium officin. 
Antirrhinum maj. 
Polygonum orient. 

Thlaspi bursa pást. 
3 



Digitized by VjOOQIC 



34 



BABICS KÁLMÁN. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 



Élet füve, engem 

szagolj 
Engem ne bánts 
Istenátkozta tövis 
Isten kegyelme 
I. korbácsa 
I. kenyere 
I. korsócskája 
I. lovafarka 

I. nyilafű, kulcsa 
I. paréja 
I. pohárkája 
I. szakálla 

dtto 

dtto 

I. táskája 

I. tenyere 

Kankós virág 

Királyné káposz- 
tája 

Királydárda 

K. dinnye 

K. gyertya 

K. virág 

Koldustetü 

Kurvavirág 

Mihályka monya 

Nöszöfü 

Papmonya 

Szamár vagy tót 
sáfrán 

Százszorszép 

Torok öröme 
Szent Antal, Iván 

füve 
Sz. Benedek füve 

Sz. Borbála füve 

Sz. György virág 

dtto 

Sz. György füve 
Sz. Gy. lovafarka 
Sz. háromság viola 



Tarorja 

Üvegszáru fájvirág 

Kék iringó 

Réti csikorka 

Fogas reseda 

Libatopp 

Mérges bolonyik 

Spárga , nyulár- 
nyék 

Nagy szádor 

Veres maglapél 

Orvosi falfű 

Háromszínű viola 

Tömjén 

Mocskos konty vi- 
rág 

Pásztortáska 

Repedő himboj 

Fehér narczis 

Somkóró 

Ágas magzating 
Súlyom szurdancs 
Ökörfarkkóró 
Ajaja sarkvirág 
Szúrós csimpaj, 
Aranyvirág 
Baraboj 
Agár kosbor 
Piros páponya 
Gordon 



Százszorszép 

kercz 
Torok villa him 
Téjoltó galaj 



Szegfüszagu czik- 

lász 
Tormán cs 
Tavaszi kankalin 
Májusi gyöngyvi- 
rág 
Kigyónyelvű fű 
Spárga nyulárnyék 
Háromszínű viola 



Tenerium marum. 

Impatien's nolitang. 
Eryngium plasum. 
Gratiola offic. 
Reseda luteola. 
Chenopod. 
Sium latifolium. 
Asparagus officin. 

Orobanche major. 
Atriplex rubra. 
Parictaria offic. 
Viola tricolor. 
Pimpinella. 
Árum maculatum. 



Ricinus communis. 
Narcissus poetic. 
Trifolium offic. 

Asphodelus ramos. 
Tribulus terrestr. 
Verbascum. 
Delphinium Ajacis. 
Xanthium Strum. 
Chrysanthum. 
Chaerophyl bulb. 
Orchis morio. 
Physalis. 
Carthamus lanat. 



ru- Bellis parcunis. 



Prunella vulgáris. 
Galium verum. 

Geum urbanum. 

Erysimum Barbár. 
Primula veris. 
Convallajia majal. 

Ophioglos. vulgat. 
Asparagus officin. 
Viola tricolor. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁ/ATOK. 



35 



Szt. Ilona füve 
dtto 
dtto 

dtto 

dtto 

dtto 
Sz. Kunigunda füve 
Sz. László füve 
Sz. Magdolna füve 

dtto 
Sz. Péter kulcsa 
Sz. Róbert füve 
Sz. Simeon füve 
Sz. Jakab füve 
Sz. Jakab virága 
Sz. János virága 

Sz. János füve 

dtto 

dtto 
Sz. János kenyere 
dtto 

Sz. János gyökér 
dtto 

Sz. János szöllöje 



Füzén lizinka 
Sárga tárnics 
Közönséges páp- 

rád 
Csipkés bordalap 
Keresztes czirnics 
Erdei sálya 
Kender pakócza 
Keresztes tárnics 
Méregölö czinka 
Macska gyökönke 
Római gyökönke 
Tavaszi kankalin 
Bakbüzü gerely 
Csillagszörösmálva 
Berzedt üszögör 
Vetési aranyvirág 

Erdei rukercz 
Erdei sálya 
Magas linka 
Fekete üröm 
Kolonczos bajmo- 

cza 
Édes likricz 
Édes gyökerű páf- 

rán 
Veres ribizke 



Lysimachia vulg. 
Gentiana lutea. 
Polytrichum com. 

Asplenium trich. 
Gentiana cruciata. 
Salvia silvestns. 
Eupatorium cann. 
Gentiana cruciata. 
Cynanchum. 
Valeriána officin. 
Valeriána celtica. 
Primula veris. 
Geránium Róbert. 
Malva alcea. 
Senecio Jacobaea. 
Chrysanthem. se- 

get. 
Bellis silvestris. 
Silvia silvestr. 
Hypericum Ascyi. 
Artemisia vulgáris. 
Spiraea Filipend. 

Glycyrrhisa glabr. 
Polypodium vulg. 

Ribes rubrum. 



E sok szent füvét íme mind máskép keresztelte a kál- 
vinista Diószegi. 

Babics Kálmán. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Melleszt, mellyezni. (Nyr. XIII. 561). A XVII-dik szá- 
zadbeli Írott szakácskönyvek — jelesen a Nemz Múzeum 
könyvtárában őrzött F á y-féle gyűjteményből való kézirat — 
tanúsága szerint a halat is „m elly ez t ék", azaz: oly mó- 
don hasították ketté, hogy a két felet csak a mell- 
hártya kötötte össze. Ismerve a magyar ember nagy 
szeretetét minden iránt, a mi analógia, előttem a disznóláb 
„megmellyezése" mulatságos ugyan, de nem csoda. Van 
ugyanis a tulajdonképeni lábrésznek oly készítésmódja, pl. : 
a forrázás, a midőn a lábrészt hosszában kettéhasítják, de 
^gy? hogy a két felet, — a láb feje felől (ha a kebelben 
lábra kaphat a fejetlenség, miért ne lehetne a lábnak feje ?) 

3* 



Digitized by VjOOQIC 



30 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK. 

a bőr összetartja s így a megmellyezett hal és disznóláb 
közötti hasonlatosság szembeszökő. Hermán Ottó. 

Fügét mutatni. A Nyelvőr XIII. 456. lapján, a hol a 
fige^ füge olasz eredetéről van szó, a fica értelmére nézve 
ezt olvassuk : „Tommaseo bizonyítja, hogy csak a XVI. 
századtól kezdve vette fel a nőnemű „fica" ez ujabb [t. i. a 
cunnus] jelentést, s a velenczei dialektusban csakugyan van 
egy szólásmód, melyben megőrződött a fügegyümölcsnek 
régibb y?^fl5 Xq\í\í. fiche vei. figa több. fighe alakja: far le 
f igh e, vagy le castagne „midőn valaki hüvelykujját a 
mutató és középújja közé teszi gúnyolás szándékából" = 
figét mutat. A fügemutatás értelmében a közolaszban is 
megmaradt a nőnemű alak (Tomm.)". 

Nem tehetem e nézetet magamévá. Jól emlékszem, 
hogy gyerekkoromban, mikor egyikünk másikának fügét 
mutatott, az öreg urak azt szemérmetlen csúnya dolognak 
mondták. Meg voltam lepve. Hogyan illik erre az ártatlan 
gyerekességre az a kemény megrovás? Okát csak akkor 
tudtam meg, mikor megtanultam olaszul. Újra eszembe ju- 
tott a „fügemutatás" mikor a népetymologiával, a helytelen 
fordítással, az euphemistikus módosítással s több efféle 
nyelvbeli tüneményekkel foglalkodtam ; utoljára pedig annál 
a verbális injuria-lajstromnál, melyet Ihering számára készí- 
tettem, hol alkalmam volt egy pár gestusbeli injuriát is 
magyarázni. 

„Far le fighe" semmi egyéb mint cunnus-t csinálni ; s 
ezzel megleltük a szólás magyarázatát; tudjuk, miért fica 
és nem fico ; miért rótták meg mint szemérmetlen csúnya 
dolgot; miért veszik gúnyolásnak. A „füge "re való magya- 
rázás nem egyéb mint euphemismus. De a szó hangzása 
még mindig veszedelmes ; azért hogy az obscoenitást telje- 
sen elpalástolják, le fighe helyett le castagne-X, is mondanak. 
A német feige s a magyar fiige az euphemistikusan értel- 
mezett fica-vid\i a fordítása. Ponori Thewrewk EitfiL. 

Fordul elő. Még csak egy pár szónak kérek ez ügy- 
ben helyett és meghallgatást. Kérésemet támogatja az a 
körülmény, hogy Csapodi is. Lakatos is elismeri szórendi 
megfigyeléseim új és érdekes voltát, ebből pedig önként 
következik, hogy engem e vitában nem annyira személyes, 
mint inkább tárgyilagos érdek vezet. — Négyen foglaltak 
állást a vita tárgyát képező mondat ellen („az é mély- 
hangú szavakban is fordul elő, az e nem"). Hárman csak 
azért hibáztatják e szórendet, mert szerintük csak határo- 
zatlan kifejezések után van helye. Ezt én is megengedem, 
s megengedtem már „Fordul' elő" czímü czikkemben is ; 
csakhogy e kérdést tisztázottnak még nem tekinthetem, s 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 37 

minthogy magam sem tudnám még tisztázni, csak az em- 
lített czikkezök ellenmondásait kivánom kiemelni. Csapodi 
szerint az alany vagy a tárgy határozatlan volta szükséges, 
hogy használható legyen a nyomósító „fordul elő" a hig- 
gadtabb „előfordul" helyett. — Joannovics szól ugyan erről 
is (394. 1.), de e mellett, úgy látszik, az is-sel kapcsolt ki- 
fejezés határozatlan voltát is megkivánja, és hogy az én 
mondatom még hibásabb legyen, azt állítja, hogy ;, mély- 
hangú szavakban" nem határozatlan névszó, hanem „adver- 
bialis alak". Az igaz, hogy mihelyt egy névszónak -óen a 
ragja, adverbialis alak lett belőle, de hogy azért ne lehetne 
határozatlan (vagy az a névelővel határozott), azt nehéz 
átlátni. — Király Pál ellenben azt kérdi, hogyan idézhe- 
tem Aranynak ezt a kifogástalan szerkezetű mondatát: 
Hyperbol fazekasból lett demagóg, már fordult elő", mikor 
az én alanyom határozott, „az Aranyé ellenben határozat- 
lan*^! Király P. szerint Aranynak talán minden félreértés 
elkerülése czéljából így kellett volna nyomatnia mondatot: 
„Hyperbol fazekasból lett demagóg, > ez már fordult elő! 
Egyébiránt újra ide teszem még s mind a három czikkező- 
nek újra figyelmébe ajánlom Gyarmathynak ezt a monda- 
tát: „mégis azok is fordulnak ... a hasonlító grádicsban 
elö^^ Már ez a két példa is elég annak a bebizonyítására, 
hogy fordul elő határozott alany után is megállhat (ez a 
Hyperbol, azok a melléknevek). Végre Lakatos. S. főleg 
azért nem helyesli a nyomós szórendet, mert „magyarul író 
és tanító ember előtt nem szükséges nyomósított állítással 
fejezni ki az é hangnak mélyhangú szókban előfordulását, 
mert azt a nélkül is tudni fogja". Ellenkezőleg, nem fogja 
tudni. Ugyanis: az én nyelvtanom az első, mely azt tanítja 
(a mit különben a ragozás is bizonyít), hogy p. a leány, 
fazék szók mélyhanguak. Míg előzőim valamennyien 
azt tanítják, hogy ezek nem mélyhangú, hanem vegyes- 
hangú szók (1. p. Szvorényi 24. §. Ihász 11. §.). Hisz még 
1884-ben is jobban tetszik Hunfal vy Pálnak a régi hármas 
folosztás, mely szerint vannak vastag, vékony és 
éles hangok (Nyelvtud. és nytan. 33. s u. o. a jegyzetben 
még azt állítja, nem csak alítja, hogy „ez az elnevezés 
jobban fejezi ki physiologiai természeteket" ! pedig 
annyi csak világos, hogy ezek az elnevezések csupán a 
folszines akusztikai benyomásokat fejezik ki). Tehát 
nem csak az írók és tanítók, hanem még a nyelvészek sem 
győződtek meg mi nálunk arról, hogy az e é c i hangok 
egy hangrendbe tartoznak (physiologiai tekintetben pláne, 
1. p. Sweet V. Sievers hangtanát, hátsó és mellső hangok 
Budenz-Album 103. Ny. XIII. 344.). — Ebből kitűnik, hogy 
volt okom nyomatékosan szólni arról, hogy az é mélyhangú 
szavakban is fordul elő 1 Simonyi Zsigmond. 



Digitized by VjOOQIC 



38 APRÓLÉKOK. 



APRÓLÉKOK. 

A Nyelvtörténeti Szótár ügye. A múlt év folyamán 
részben befejeztettek, nagy részben pedig egészen foldol- 
goztattak a d, h, k, p, r és t, s még e hónap folytán be- 
fejezést nyernek a g és gy betűk, úgy, hogy az összes 
szótári anyagból csak az f, m, S, sz betűk vannak hátra, a 
melyek a jelen év végéig remélhetőleg szintén elkészülnek. 

A ki komolyan figyelembe veszi az akadályokat, a 
melyekkel egy ily alapvető szótár szerkesztésének munkája 
egybe van kapcsolva, minők a még mindig folytonos anyag- 
gyűjtés, sokszoros rendezés, a szó világos értelmét fol nem 
tüntető idézetek miatt a jelentésosztályozás nehézsége, a 
hézagos adatok utánnézése s kiegészítése sat. sat., bizonyára 
nem fogja hosszúnak mondani a 14 — 15 évnyi időközt, a 
mely alatt e szótár remélhetőleg el fog készülni, különösen 
ha egybehasonlítja vele a majdnem 30 évre terjedő időszakot, 
melyet a jóval kevesebb akadályokkal küzdő Nagy Szótár 
szerkesztése s kiadása emésztett föl. 

Uj germanizmus. Schlauch Lőrincz ékesszólásának ta- 
lán sikerül egy új germanizmussal gazdagítani az effélékben 
úgy is bővelkedő hirlapi nyelvünket. 1884. nov. 27-én a 
Sz. László társulat közgyűlésén megnyitó beszédében a többi 
közt ezzel a kifejezéssel élt: „. . . sánczba dobván kü- 
lönleges érdekeit, kibontakozni az állami hatalomnak kar- 
jaiból" :^in die schanzen schlagend. Érdekes, hogy 
ebben a német szólásban, mely a. m. „koczkára tenni ^', nem 
is sánczról van szó; mert még a középnémetben élt egy 
másik schanze szó ilyen jelentéssel : koczka esése, szerencsés 
koczkavetés. Ez pedig nem más, mint a franczia chancc^ 
melyet régente szintén főleg a koczkajátékról mondták. 
(V. ö. a mi koczkdztatni és — elavult — szerencsélktni sza- 
vainkat). A mai német nyelvben a sáncz jelentésű schanze 
(mely eredetileg rőzsekötést jelentett) természetesen sokkal 
közönségesebb, úgy hogy — mint már Tobler megjegyezte, 
Die fremden wörter in d. d. spr. 17. ^ ha a mai német pl. 
azt mondja „das lében in die schanze schlagen", könnyen 
csatlakozik e kifejezéshez a sáncz-ostromlás veszedelmeinek 
képzete. Ezt bizonyítja ime Schlauch L. esete, melynek kö- 
vetésétől tartózkodásra intjük Íróinkat. 

Délibábos nyelvészek. Fölötte szívós faj, nem enged s 
tartja magát mind halálig; ha világot tartasz eléje, kifújja, 
hogy ne lásson ; mindvégig gyermekek maradnak, s vén 
korukban is szeretnek humóst játszani. 

Rapsz (Rapos?) igazgató, így olvastuk az elmúlt 
napok valamelyikén a napi újdonságok közt, vagy száz 



Digitized by VjOOQIC 



KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 39 

példával kimutatta a -da^ -tíe képző jogosultságát. • A szép 
számmal egybegyűlt társaság megéljenezte a fölolvasást. 

Az ellen nem akarunk s nem is teszünk kifogást, ha 
valaki egy zártkörű társaságban elmés ötleteivel mulattatja 
hallgatóságát, s a gardz-da^ bardz-da-íéle elviselt s rég el- 
nyűtt bizonyítékokkal föl-föl riadó csatakiáltásokról nem is 
vettünk volna tudomást, ha a fölolvasó neve mellett az 
jigazgató' szót nem olvastuk volna. Igazgató, a ki nyel- 
vészkedik, valószinű, hogy valamely tanulóintézetnek az 
igazgatója ; a kit pedig annyira sarkal a közlékenység, hogy 
fölfÖdözéseivel a nyilvánosság elé is kilép, bizonyosra ve- 
hető, hogy otthon a családi körben tanítványai előtt se 
rejti véka alá tudományának vígan lobogó szövétnekét. 
Szükségkép ezt a két következtetést kellett levonnunk 
belőle. 

Az a kérdésünk tehát : részesülnek a tanítványok is az 
ilyen fölsőbb nyelvészeti előadásokban, s megtanítják őket 
is arra a nyilvánvaló igazságra, hogy közel száz gardz-da 
példa bizonyítja a -da, -de jogosultságát? 



KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 

I . Kérdés. Mint a természet-tudománnyal foglal- 
kozónak igen sok rossz^ hibás magyar szóval, s helytelen 
szófűzéssel van bajom. Én a természetrajzi magyarnyelv 
ügyében vagyok bátor a t. szerkesztő úrhoz folyamodni 
tanácsért, támogatásért ; mert nem akarok (még önkényte- 
len se) a természetrajzi tudományok terén oly annyira el- 
harapódzott rossz magyarnyelv s kifejezések terjesztője 
lenni. 

a) A növény szó lépten-nyomon előjön, ezt használják 
mindenütt és mindig. Földi János „Természeti historia"-já- 
ban növe^wnyt ir , úgy szintén Diószegi „Magyar fűvész 
könyvében". így vagyunk b) a fiifoncz (carabus) szóval is. 
Földi fent említett munkájában futrinkdf ír. 

Alázatos kérelmem a t. szerkesztő úrhoz : méltóztas- 
sék felvilágosítást adni ezek felől. B. S. 

Felelet, a) A növény a növevény mellett jól megáll- 
hat; egyik olyan helyes mint a másik s mind a két alak- 
nak megvan a maga analógiája, emennek a jövevény -h^n^ 
amannak a sövé7iy-h^x\ ( szővén y) szövevény helyett, a mely 
különben használatos is, csak hogy némileg eltérő jelen- 
té.sben. 

b) A fíiUmcz nem helyeselhető szó. Hogy a futrinka 
népies használat-e, arra nézve fölvilágosítással nem szolgál- 



Digitized by VjOOQIC 



40 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 

hatok ; kellő útbaigazítást azoktól kell várnunk, a kik a 
néppel sűrűbb érintkezésben állanak. 

2. Kérdés. A régi szótárak vizsgálásánál minap oly 
két adatra bukkantam, melyeknek elsejére fölvilágosítást 
történettudóstól vártam ; ily ismerőseim azonban útba nem 
igazíthattak, ezért kérésemmel a t. szerkesztő úrhoz for- 
dulok. 

a) A Calepinus-féle szótár 1605. évi kiadásának ^Ono- 
masticon Propriorum Nominum" czimü függelékének 66. 
oldalán „Buda" szó alatt ezt olvasom: .Ung(arice) Hay 
regyio^. Van-e ennek az állításnak történeti alapja, honnan 
eredhetett és mit jelent? Budáról ezt semmiféle régi szó 
tárban sem találtam. 

b) A másik szó szintén az említett szótár függeléké- 
nek 164. oldalán olvasható „Jugula'*, signum est coeleste. 
quod et Orion dicitur. Ung. Kasza hugy. A szótárakban e 
néven találjuk egész Márton-ig; ő már csak azt mondja 
róla, hogy „egy tsillügzat az Orion" ; magyar-latin részében 
azonban még ő is azt mondja róla, hogy y^Kaszahúgy'^. 

A számos helyből kétségtelen, hogy e.név átalános 
volt. Mért nevezték így? K. S. 

Felelet, a) Nem szenved kétséget, hogy Calepinus 
idézett adatát ekként kell olvasni: Hajh ngi\ jó ! Régi lan- 
tosaink müveiből eléggé ismeretes, hogy a jó fölötte tág 
értelmű jelző volt; ha.sználták nem csak hősök, hanem vá- 
rosok, várak, s ezek közt kiválóan Buda jelzőjeként: „Holyog 
és búdosik, mégyen jó Budára (Ilo.sv. : Tholdi 67. v.). No 
mikor feljuta Tholdi jó Budára" (uo. 117. v.). Ilyen állandó 
jelzőül szolgált még a kincses szó is, mely több városunknak 
s köztük Budának is mellékneve volt. A regi valószinüen 
egy értelemben veendő a mai ös szóval, azaz ,r é g i Buda -=■- 
6 s Buda^ A fölkiáltó //aj7/ 1 meg bizonyára a török já- 
rom alatt nyögő váro.sra vonatkozik vagyis ezt akarja 
mondani : ,Hajh, régi, jó Buda !' 

b) A hugy elavult szó, jelentése annyi mint : s t e 1 1 a, 
csillag; csak néhány codexben fordul elő : „Yol lehet 
tudna hugy oknak folyásit: quamvis sciret stellarum cursus 
(EhrC 29.). Ewuewltenek hugy okra: clamabant ad sidera 
(u. o. 152.). Holdath ees hwgyokath, kyketh the fondaalaal : 
lunam et stellas quae tu fundasti (FestC. 6.). Ilwgy aknák 
kegyes teremteye: conditor alme siderum" (KesztC. 72.). 
Kaszahtigy annyi mint kaszacsillag, a nép ajkán egy- 
szerűen kaszás a neve. 

3. Kérdé.s. „A társulat czélja: a magyar érdekek elő- 
mozdítása kiváltképen (v. különösen, v. főkép v. leginkább) 
két irányban nyilvánul" sat. Egy úr e mondatban a ki- 



Digitized by VjOOQIC 



KÉRDÉSKK ÉS FELELETEK. 4I 

váltképen helyett k ü lönlegesen szót tétetett a „spe 
cialiter'' kifejezésére. Én ezt helytelennek gondolom, az 
illető nem. Molnárnál spccialiter kivdltképen. En azt hi- 
szem, az én szavam teljesen pótolja a ,specialiter' fogalmát : 
s a különleges torzszülöt't v. legalább fölös szót csak a ,spe- 
cialis dohány, szivar' bejövetele óta kapták fel a trafikos 
mondása után. 

b) Vállal és vállalkozik szót két /-lel irom, más egy- 
gyel. Kinek van igaza ? Göcsejben : vádolm v á 1 1 al ni. 
A vállal lehet talán a váll főnévtől metaforikus értelemben 
verbum dehominativum. Kérem etymonját. V. Gy. 

Felelet, a) A különleges szóra épen semmi szüksé- 
günk nincs, s nincs különösen az idézett példában, a hol a 
jkiváltkép, kiválóan, főkép, különösen* nem csak hogy pó- 
tolják, hanem ezek a valóban helyesek. 

b) A vállal igét a tájszólásbeli vádol alak nem engedi 
meg, hogy a váll főnév származékának tartsuk. (L. Budenz 
MUgorSz. 564 ). A szónak két /-lel irása hagyományon 
alapszik. 

4 Kérdés. Sokszor olvasom a lapokban a nyárspol- 
gár szót. Gondolom ugyan, de nem értem mégis, hogy mit 
akar jelenteni. Olyan formán hangzik nekem, mintha csak 
olyan új magyar-féle szerzet volna. Kérem a Szerkesztő 
urat, írja meg a „feleletek" rovatában, hogy csakugyan 
magyar honpolgár-e vagy .sem ? Mi a jelentése ? és ha 
csak rossz, attilában és sarkantyús csizmában le föstett 
alakja valamely idegennek : mi a megfelelő becsületes ma- 
gyar kifejezés ? S. P. 

Felelet. xA nyárspolgár divadi kölcsönszók osztályába 
tartozik, a melyek nem a hangtestre, hanem jelentésükre 
valamely idegen nyelv sajátjai, milyenek : thatkrafl : tetterő^ 
grössemvalm : nagyzáshóbort ^ veilchenfresser : ! bolya fa ló ^ an- 
spruch : igény sat., mind nem hazai földön termett fogal- 
mak. A spiessbiirger jelentését Sanders szótára e szavakkal 
magyarázza : „ein spiessbewaffneter bürger als fusssoldat ; 
dann zunáchst im munde der ritter, u. jetzt allgemein ver- 
áchtliche bezeichnung wie p h i 1 i s t e r". Nálunk, legalább 
a múlt időkben, ép oly ismeretlen, mint a németnek a 
csikós j betyár y szegénylegény, csárda, ianya sat. Körülbelül az 
előbbi időkben meg felelt neki az i n s z u r g e n s. A ma- 
gyarban, tekintve kicsinylő, lenéző értelmét, egyértékese 
lehetne az ^anyámasszony katonája'. 

Szarvas Gábor. 



Digitized by VjOOQIC 



1 



42 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Elbeszélések. 

A leginy s két jány Szeretője. 

V()t éggy leg^iny. Hát annak a leginnek vót két jány szere- 
tr)je, a zéggyig gazdag", a másik szeginy. Ecczer elmenyen a leginy 
a szeginyebbikhez, s láttya, hogy rípát tisztít, de aza jány ajan 
vastagán tisztítatta a hajátul, hoccsak ajannak maradt a rípa, mind 
a zujjam. A leginy kérdi a jánytúl, hogy hát minek Tág le annyi 
haját? A jány aszongya : „vastagán vágam, me még hoz anyám *^. 
Na a leginy elmenyen a másik szeretöjihez, a gazdagjabbikhaz, s 
láttya, hogy az is rípát tisztít, de az ajan víkany haját vágatt a 
rípának , hogy hejen-hejen mind réta maratt a haja. A leginy 
kérdi a jánytúl, hogy, hát te minek nem takarítad meg jobban a 
rípát, minek hagyad ajan hajasán? A jány aszongya rá: „Azír 
takarítam úgy, me még sok vessen kell. 

(Domokos). 

M. Ní^fETH SÁNIX)R. 



Párbeszédek. 

Kcczér égy magyarföldi atyafi, ki váláhúl semmit sé tudott, 
bé vetődött Molduvába váláhok közé, ojtozi vagy bozai vámon, ö 
tuggya. De hol-holnem, bé tálát égy szöllyös kerbe ; ott méglát 
haragon (szöllökaró) fityegni szöllögérézdéket. Neki dölI, eszi, ha- 
rapja. De még jó se lakhatott, oda ér égy péndár (örzö) ; rivá 
ordit : cse kaucz maj ? (Mit keresel ?). 

— Sé csikóm, sé monyasom. 

Erre mindenit elvétté, jó el döngette, szöUyöböl kikergette. 
Mikor futhatott, tálát égy másik válára. Kz is rivá bödul : ungye 
áj foszt? (Hol voltál?) 

— Ide bé fosztanak még. 

— Dare? (Vaj?) 

— Dárdám és vót ászt és elvették. 

— Saracu ! saracu ! (Szegény ! szegény !) 

— Nem szárasért, hanem szollyőlopásért. 

— Futucz máma tá. (Az anyádat I) 

— Eleget futék, mégés mégfogának. 

De mett nem érthette még, döngetni kezdé : 

— Dutye la Dráku ! (Eredj az ördögbe !) 

— Né dorongojj koma 1 eleget mégdorongót az atyádfia. 

(Klézse, Moldva). 

ROKONFÖI.DI. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 43 

A gazdasági nyelvből. 

K o c s o z n i kell a dohánt. Ha letörik a leveleket, póréra 
fűzik ; ha megszárad, besimitik vagy tekercsbe fonik ; azután meg- 
vágik, úgy megpipálik. (Kocs, kocsán: hajtás, a növény szára) 

A kűmivesek kecskelábra rakik a deszkákot, úgy csi- 
nálnak magoknak állást. Egy f a n a 1 r a golyóbist kötnek és aval 
mérik, hogy e g e n y e s legyen a fal. A bóthajtást árkusra 
rakik. 

A gabonát t e t é s e n vagy csapóson mérik. Tetés vagy 
csapós véka. A csapófával lecsapik a vékát. 

A tejet^ olajat stb. teli, s z i n i g^ színültig tótik. 

A kanálisban (a Tapoly-Ondovában) s z i n e 1 a viz a partval. 

A méheket őszkor szokik kiverni. Az én apám uram tiz- 
köpü méhet vert kiabarkácsnak*). 

A vakondok mind összeturkálta a rétet, tele van h o n c s i k- 
v a 1. Nagyon nagy víz van a tóba , csak a zsombékokon 
lehet járni. 

G i z s á z V a mennek a marhák a d é 1 ö r e : viczkándozva. 

G i z s ó j a van a marhának. (G i z s ó az, mikor a p ó c s i k *) 
tojásait a bőr alá szúrja és ott kikelvén, a bőr feldudorodik). 

A juhokat nem eresztik a gazdák a nyomásra, ott van 
nekik a hegy. A tilalmasba csak a dógos marhát eresztik, a he- 
verő marhának ott a nyomás. (Nyomás, a hol a marhák le- 
gelnek). 

A háztetőt le kell g o r c z o 1 n i*), azután kabónát*) tenni 
rá. Hogy ki ne kezdgye a v i h a t a r. 

(vSzíirnyeg, ZempT^n m.). 

CsoMÁR István. 



Népmese-tőredék. 

Abba a züdnbe, mikor émmég gyerek vótam, ném vót ám 
még mindénhun cserésnyefa, de a zén apámnok mégis vót crs cse- 
résnyefájo, dejszén vigyázott is án rá, akár csak a szeme világáro. 

Kcczér azomban én kilestem, mikor a zapám emént hazúru ; 
áthíttam a zén kedves barátomat, fömásztam a cserésnyefáro, rász- 
tam a körtefát, hullott a baracz, széttük a dinnyét. 

Ezalatt hazagyün az én édes kedves apám; benéz a kerbe, 
méglát minket és ránk kiátt : Teremtette kókei, hát nektek ütettem 
én a buborkát, hogy széggyétek a répát? 

Csaknem leestem a fáru, osztán futottam én a teleknek, ott 
még beleestem én nagy ásotlan kútba. Osztán hazamentem, benész- 



*) Kérjük e szók mncryarázatát. S z e r k. 



Digitized by VjOOQIC 



44 NÉPNYELVHAGYOM AnYOK. 

tem a zablakon, de ném láttom senkit sé otthun. Um mégrugftara 
a zajtót, hogy beestem a zablakon. 

Kimentem a zistállóba, fonyergiétem a pejkót, föütem a sár- 
gáro, osztán mentem én heted-hét ország ellen az opéréncziás ten 
^érén túl, a zőveg hegyekén innejd, ott, hun a sárgo répát még 
a zabot méghégyézik. 

Oda érve mégesteléttem. Réggiére ára ébrettem fö, hogy a 
lovat mégóllőttö a zegér, a nyerget még megette a farkas. 

(Pólőskefő, Zala m.). 

Simon György. 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

Kgészen magamon túlnan vótam. (Valkó). 

h Aj amellemporczogója ^r= processus xiphoideus. 
(Kecskemét). 

Ereié s, ereltet: érvágás, eret vágat. (Kún-Szt-Márton). 

Mingyárt éreztem, hogy mégréppent, mégrázódott ben- 
nem a vér. 

C/sak a f e k é s esik nehezemre. 

A képem búbja fáj. (Zala m.). 

Nagyon kell ótalmazkodnom: magára és szemére vi- 
gyázni. (Békés m.). 

A csúnya nyavalya is úgy k i f o g o 1 1 [engem]. (Gómőr m.). 

Acsusz (^^ orbáncz) hozzá ütközött a szémémhé; 
mégvilágtalanyúta^n; asz montam mas mingyá k i d u r- 
r a n a szemem ; ész szémhunyást sé tuttam ténnyi; 
éfeküttem kilencz-tíz hétig is; má gyomorgörcsbe is 
vótam; a hatomat, zsódéromat, v í k o n y o m a t majném ossz ö 
szaggatta; mégvilágosút a szémém. (Simonyi, Vas m). 

Gyerek korábo ném vedlett, asz monta az orvos, a s z é- 
m i r ü vedlik: szemgyuladás alakjában esik át rajta. (Perkáta, 
Keht:r m.). 

Mindig tovább fogódott: a gyuladt terűlet tovább ter- 
jedt a szemen. (Kehér m.). 

Csapói )i István. 



Babonák. 



Fogjál puppegeret (denevért), nyúzdmeg, száricsd meg a bo- 
rit, törd meg s annak a. porábaul tégy a részeges ember borába : 
megutájja a bort s elhaggya a zivást. 

Aki ászt akarja, hogy a haja ne neöjjön a homlokába, kennye 
meg a homlokát puppegír vírivel. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 45 

Ha a gyermek puppeg^ír vírivcl megkeni a szakálla mejj^ a 
bajusszá hejjit, vagy ha a férfi megberetválkozik s a pofáját pupp- 
egír vírivel keni meg, sohase lessz szakálla. 

Ha a puppegír fejit megszúrják s három csepp vírt éggy po- 
hár piross borba eresztenek , a ki ászt megissza , elhaggya a 
zivást. 

(Zilah). 

Versényi Györüy. 



Ábki Mó/es. 



Gyors mondókák. 

Kgy nagy ordas farkas marta tarka tehén kik bori bűi kötött 
kőnybűl tanult furcsa fejű deák gyerekbűi lett nagy ostoba pap. 

Csetneki csikós itat a 'J'iszán, sárga cserép csengő cseng a 
csctneki csikós sárga csődör csikaja nyakán. 

Két kű kut körül két kik tyúk kerül. 

Jó nyár jár rajok. 

(Kisújszállás). 

Lakodalmi köszöntők. 

Éesö vendíghivás. 

Hogy miokbú gyüttünk be e tisztéssígés házbo, engédéemet 
kírünk e köveccségünk rövid éebeszíllísíre, mivée a fölsígés Isten 
rendölísíbű a jövendőbéli páros íletre léköteleztík magokat úgy- 
mint Varga Pál és annak éejegyzétt mátkájo úgymint Nóvák Mari, 
a kik örömök naptyát tartani kivánnyák e foló holnap 15-ödik 
naptyán, úgymint a ránk gyűvö vasárnop azér is áltolunk hivattyák 
jó szüvü attyafiját szüves attyafijaji közé, uramat és asszonyomat 
szüvessen invitájjuk , ha csekíl szógálattyukat még ném vetnék 
ékkis ménnyekzőji vacsoráro écs csésze levesre ész szelet pecse- 
nyére ép pohár bornak éköttísíre év vagy két pár táncznok éjárá- 
sáro mégjelénnínék. Esz szó mondásunk elősször. 

Második vendíghivás. 

Másocczor is követül kűdettünk magokhoz a mi böcsületés 
vőlegíny urunktú, úgymint Varga Páltú és annak éejegyzétt pár- 
gyátü^ úgymint Nóvák Máritú, kik a fölsígés Isten réndölísíbű a 
szent házossági íletre léköteleztík magokat és örömök naptyát e 
mái napon foggyák tartani, magokat pejig a többi atyafijaknak és 
más érdemes vendígék közé kivánnyák számlányi, azér is áltolunk 



Digitized by VjOOQIC 



46 



NÉPN YELVn AGYOMÁN YOK. 



hivattyák tít tisztéssíges lakodómi vacsoráro, écs csésze levesre 
ész szelet pecsenyére ép pohár bortiak ékottísíre, év va^y két pár 
táncznok éjárásáro ; de mivée raá éegyütt az üdo, hogy a hitnek 
kötelivée megkötöztessenek vagy lánczávó mégbilincsűtessenek, mái 
napon díl után két óráro mégjelénnyi szűveskégg^enek a völegí- 
nyünk házáná. Esz szó mondásunk másocczor. 
(Pápa, Veszprém m.). 

Németh Gyula. 



Tájszók. 



I. 



Alacsony : szemtelen, sem- 
miházi, gazember. , Hagy tuccz 
ajan alacsany lenni"? „Ala- 
csany hazugság biza; alacsa- 
nyűl hazuccz". 

A z a l é k : egy s más apró hús- 
nemű , különösen disznóhús. 
„Há bár égy szikra ázalékat 
istálak a kápasztára". 

Bolondikus: bolondozó, bo- 
londforma. „Ne légy ajan bo- 
londikus te !" 

B i h a j : a cséplő gép locomo- 
bilja. (Nagyvárad táján, a mint 
értesültem, v a k 1 ú a neve). 
„A cséplő masinát mégcsak 
elhaztuk, de a bihajat ebbe 
a sárba tiz ókor*) se hazza 
fel«. 

H i r t y ó k a ; a gyümölcs — 
különösen szilva — kis, éret- 
len állapotában. „Egy csamó 
birtyókát ett, attó rázza a 
hideg". 

Bakkszekér: gyerek játék, 
melyet egy villa alakú veszö- 
ből úgy készítenek, hogy két 
elágazó szárát az elágazás 
pontjába vissza hajtják , s 
megerősítik. 

C s á r m á 1 n i : dühösködve lár- 
mázni, kiabálni. ,,Ne csármájj 



te kutya, mer mingyár pafan 
váglak". 

C s ö r ő 1 n i, csörlő: a szö- 
vőszékhez tartozó v e t é I J ő- 
be illó bodzafacsőre fonalat 
tenni. A csörlő az ehhez 
való kis kézi gép. 

Fejérember: kisértet, lélek. 
„A tennap öste a fejérember 
a csflreskerbe vót, Marczi bá 
is látta. 

F i c z f a : fűzfa. „A ficzfákat 
mind egy szálig kitördelték az 
écczaka a czigányak". 

Főre való: kalap , sapka. 
,,Egy kicsi péndz kéne, istá- 
lam, hagy még vegyek annak 
a gyermeknek is égy hitvány 
főre valót". 

F u 1 1 i g : futva. „Erígy a zsi- 
dóhaz dahányér, de mind fut- 
tig járj"! ■ ■ 

G a n d a z ó : curator. „Mer én 
vótam a gandazó, a kurátar". 

Gyanakszam: vélem ; olyan 
forma szerepe van ebben az 
alakban, mint hiszen (,hi- 
szem*) tán (,taláIom*) szóknak 
lehetett egykoron. „Gyanak- 
szam , émúlt már délebéd". 
„Gyanakszam, ő kéme is att 
van". 



*) Kérjük a t. gyűjtőt^ ma^arázza meg, minő értéket tulaj<lonílsiink az 
<^ jelnek ? S z e r k. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



47 



Hek k re: nagy tlologgal. „Nagy 
hekkre cmentünk műk is a 
hét elejin, asztán többót sahá 
se vótunk". 

Hunczút: duellum : „Az án- 
gor fiát hunczútra hittak, s 
levágták a fejit". (A falubeli 
angol birtokos fia duellumban 
esett el ). „Én nem mennék 
hunczútra, jába hinna akárki". 

Itkánya s : részeges. „Ó 
kéme is itkányas, szereti az 
italt, mind a takács". 



Ind 



Itt 



zsiner : mgenicur. „ 
az indzsinér, ejisze azér jütt, 



hogy kamesszáljan (comessái- 
jon)" 

K a r u c z a : kis szekér, gyer- 
mekek számára. „Gyere Pista, 
mé Bandiéknál (családnév) új 
karucza van, mennyünk ka- 
ruczázni". 

K o z s o k : bunda „Add ide 
Mányi a kozsokamat". 

Kurázsi : mersz , bátorság. 
„Gyér ide ki birakazni, ha 
van kurázsid". 

Lajtárja: létra. „Jüjjen ha- 
mar kamám, mer itt van a 
lajtarjás székely". „Eltörött a 
tennap a szekerem lajtarjája". 



(Szökefalva, Kis-küküllö m.). 



KispAl Mihály. 



Székelységiek. 



Bádirka: i — 8 kupás átalag; 
kis hordó. 

Baklat. bislet: a kutyáról 
és macskáról mondják, mikor 
a párosodás idején sokat kos- 
latnak. 

B r i 1 1 ó s : túrótartó edény. 

B u d u 1 é k : fából készült víz- 
tartó edény. 

Csűrök: guja, czigle, piszka, 
pitty. Csürközni: gujázni, 
pittyezni. 

Dutka, dutkó: négykrajczá- 
ros. 

F sz té n : ökörhajtó vessző , 
szömős észtén: tűvel 
szeggel a végén. 

P a r k a 1 1 ó : hegyével a szekér 
után kötött bokor , hogy a 



1 ö t ö n (lejtőn) lejövő terhes 
szekér sebességét mérsékelje. 

G i r c s á V a : a hátgerincz alsó 
vége, fark csigolya. Betöröm 
a gircsávádat. (Másik jelenté- 
sét 1. Kriza : Vadrózsák). 

Gologány: 1. dutka, 

Haj la: a fenyőfának hosszú, 
hajlékony ága. 

K a r i n c z a ; kötény. 

Kasornya: kantár. 

K o s z t a : gvója, réti huszár. 

Megfutosik: megfojatik. Fu- 
toshatnék a tehén. 

Rusnya : rút, csúnya. 

Susták: 1. dutka. 

r ö n c s ö r e g : kurta-vastag (em- 
ber). 

TöMLö Lajos- 



Digitized by VjOOQIC 



48 



Ná:rNYELVHA(lYOMANVOK. 



MestermQszók. 



I. 



A Posoni 'J'akátsok' műszavaik. 



Bél tónál : Eintrag. 
Bonla : Weber-Lamm. 
Csinilt : Zwilch, Zwilich. 
Dupla szél: Doppelte Breitt*. 
Gombolag : Knollen. 
Nyüstős fonál : Zotten. 
Ponyva : Blachen, Plachen. 
Szóvó szék: Weberstuhl. 
I'alpalló : Schamel. 



Vászon : Leinwand. 

koczkás: gewürfclte. 

huszonnégytís : vierzvvanzigcr. 

húszas : zwanziger. 

tizenhatos : scchszehner. 

tizenkettíls : zwolfcr. 

tizes : zehner. 
Vtítélő : Wcbt^rspuhl. 
Zugolyfa : Webcrbaum. 



2. 



A Posoni vSzabók* műszavaik. 



Béles : Unterfuttcr. 

Czérna: j ^wirn. 
Fonal : \ 

Dolmány : ujjas : mit 'I^rmeln. 

ujjatlan : ohne lirmel. 
Fonyás : Zierathen. 
Gallér: Kragen. 
Gyüszü: Fingerhut. 
Kesztyű : Hamlschuh. 
Kó|)onyeg, köpenyeg, kepenyeg : 

ujjas : mit Érmein. 

egész kerékre : ganz Kail. 
Mente: Pelz. 

Melyre való, Leibli, Pruszlik : 

Leibel. Mantel. 
Nadrág : Hősen. 
Olló: Scheere. 
Prém: Gebriime. 
Paszovány : Borte. 
Paszománytos : bortirt. 
Ruha ujjas hoszszú: Kaput. 
'I'arsoly : Siibeltasse. 
'I'églázó vas : Bógeleisen. 
'l'églázni: bogéin. 
Varzás : Náhte. 



Viaszkos vászon : Steifleinwand. 
Vitézkótés : I leldenbunil. 

[)osoni : Pressburger Heldt^n- 

bund. 

két posoni : doppelter Press- 
burger. 

harmadfél posoni : dritthalher 
Pressburger. 

keresztes posoni : gekreutzter 
Pressburger. 

Rákóczy: R á k óc zy f o r m . 

két szives: zwei llerzform. 

négy szives : vier Herzform. 

12. szives: 12. Herzform. 

ló. szives: ló Herzform. 

Uhlánus : Uhlanerform. 

csillagos : gesternter. 

gömbölyű : rund. 

malomkerék : Műhlratlform. 

sarkanytús : Spornform. 

zsitlós: Judenform, 

borjú szájú: Kalbsmundforni. 

ökörfej : Ochsenkopfform. 

szárnyas : geflügelter. 

keresztes - gekreutzter. 

tököly : ganz runder. 

Frkcskay JAnos. 



Digitized by VjOOQIC 



^ 



ÜZENETEINK. 



lett a gyűjtök legnagyobb része az ily tartamatlan közle- 
ményeknek tulajdonít föfontosságot ; a mindenfelöl nag5*^.^ 
számmal beküldött s minden magyarázat nélkül álló hely- '^ 
nevek sat. legalább erre a következtetésre kényszerítenek 
bennünket. Többszörös kérdezősködésre kijelentjük tehát, X^ 

hogy az ilynemű közleményeknek egyáltalában hasznát nem 
vehetjük. Ezzel kapcsolatban fölkérjük t. gyűjtőinket, a mit 
már különben is többször vettünk alkalmat magunknak meg- 
említeni, szíveskedjenek a könnyebb kezelés, valamint a 
közlés gyorsítása szempontjából is a más-más rovatba tar- 
tozó adatokat külön papírszeletre írva beküldeni; továbbá 
a tájszókat a kellő magyarázattal kisérni s a hol lehet idé- 
zetekkel ellátni. 

Általános értesítés. Megkaptuk a következő 
küldeményeket : 

1. Csapodi Istvántól: a) A helyes magyar orvosi mű- 
nyelv.- b) Orvosi kifejezések a nép ajkán, c) Tájszógyűj- 
temény. 

2. Katona Lajostól: a) Nyelvtörténeti adatok, b) Táj- 
szógyüjtemény. 

3. Feleki Sándortól: a) A nép szóalkotásai, b) Nyelv- 
történeti adatok, c) Népdalok, d) Helynevek, e) Családnevek. 

4. Dobozitól: A Békésmegyei nyelvjárás. 

5. Szilasi Móricztól: Hangtani apróságok. 

6. Könnye Nándortól: A névutók használata. 

7. Glósz Gizellától : a) Tájszók. b) Párbeszédek, c) Ba- 
bonák, d) Köszöntők, e) Találós mesék. 

8. Veres Ferencztöl : a) Gyermekmondókák, b) Táncz- 
szók. 

9. Kolumbán Sarmctól: a) Szólásmódok, b) Tájszók. 

c) Köszöntők. 

10. Babics Kálviántól: Önként, önkényt. 

11. Sz. D,-töl: a) Kiépíteni, b) Szivmátra. Boncs. 

12. Kardos Alberttől: a) Göcseji nyelvjárás. VII. 
b) Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv. 

13. Veres Ignáeztól: A tyúkszem és az ősmagyarok. 

14. Kispál Mihály tói: a) Román, rumuny. b) Tájszó- 
gyűjtemény, c) Szólásmódok. 

15. Kubifiyi Ferencztöl: a) Hírlapjaink magyarsága, 
b) Az ipolyvölgyi tájszólás sajátságai, c) Tájszógyűjtemény. 

d) Beszélgetések, e) Közmondások, f) Találós mesék, g) Nép- 
szokások. 

16. Kunos Ignácztól: A helynevekben levő népetymolo- 
giáról. 

17. Kulcsár Endrétől: Nyelvújítási adatok. 

18. Barts Józseftől: Masszolás. 



Digitized by VjOOQIC 



ÜZENETEINK. 



19. Simon Györgytől: a) Gyermekjátékok, b) Tájszók. 
c) Családnevek, d) Gúnynevek. 

20. Balassa Józseftől: Hangzó illeszkedés. 

21. Deák Farkastól: a) Nyelvtörténeti adatok, b) Népbal- 
lada, c) Régi dal. 

22. Ebenspanger Jánostól : A magyar genitivus. 
21, Szerelemhegyitől : Bojtár. 

24. Füredi Igndcztol: Magyar kocsintások. 

25. Frecskay Jánostól: Nyelvtörténeti adatok. 

26. Fürsé Miksától: Nyelvtörténeti adatok. 



MAGYAR NYELVŐR 

líra : 
egész évre 5 frt. 

V^S* Fél érre nem fogadunk el előfizetést, ""at^li 

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü- 
let, Bakony-utcza 6. sz.) küldendők. 



■"If^ A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, 
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen- 
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg- 
rendelt II — XIII. kötet pedig 45 frton kapható. 

A II — Xni. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez- 
ményben részesítjük, hogy a 4^ frtnyi összegnek egy év alatt négy 
részletben való fizetését is elfogadjuk. 

"^^F Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk, "^i^ 

„MAGYAR NYELVŐR" 

szerkesztőségre s kiadé lif?atala. 



Digitized by VjOOQIC 



1885. 



•FEBKL'AR ir,. 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 



NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 



megbízásából 



SZERKESZTI S KIADJA 



SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. II. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

H O R N Y .4 N S 2 K Y VIKTOR SAJTÓJA. 



Digitized by VjOOQIC 



TARTALOM. 



Szólásmagyarázat. Szarvas Gábor 49 

A ,nek'-ragú név és a birtokszó. yaannoj'ics György 52 

A magyar-ugor szótár. Munkácsi Bernát - 5^ 

Olasz kölcsönszók. KSrösi Sándor ... 65 

Irodalom. 

I. Nyelvtudományi közlemények. Simonyi Zsig-mond 69 



2. Die slavischen elemente im magyarischen 

Irtás. Kasztner Géza . .... 

Nyelvtörténeti adatok. Deák Farkas ... 

Helyreigazítások. Magyarázatok : 

1. ,A számára*. Szvorényi jfózsdf . . 

2. Fige. Körösi Sándor ......... * 84 

3. Tűrhetetlen. Használatos, járatos. Baksay Sándvr 85 

4. Csentész. LA 86 

Aprólékok, 

1. A magyar szótövek ... ... 

2. Ki a Zápolya? 

3. Jobb idók jele . . . . 

4. Fővárosi tudósitás . 
Népnyelvhagyományok : 

1. Szólásmódok. Kolu^nhán Samu. Kazay Gyula 

2. Népetimologiák 90 

3. Orvosi kifejezések a nép ajkán. Csapodi ísti^áti 90 

\. Népmesék. Versényi György 91 

5. Atkozódások, káromkodások. Gaál Ferencz 94 

6. Táj szók, Samu JőzseJ\ Katona Ltijos .... 95 

7. Néprománczok. Deák Farkas ... .96 



75 

7« 
82 

83 



86 

87 
88 

89 



Digitized by VjOOQIC 



Megjelenik 
minden hónap 

íS-én 

három ivnyi 

tartalommal. 



MAGYAR 



NYELVŐR 

SEKRKB82T1 

SZARVAS GÁBOI^. 



XIV. kötet. 



1885. FEBRUÁR 15. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 

VI, ker, Bakony- 

utc%a 6. S8. 



II. füzet. 



SZÓLÁSHAGYARÁZATOK. 
Dugába dőlt 

Dunántúl a magyar iszik klázlibul, a roszprádlit is 
megeszi czintálbul; Dunántúl, klázlibul, ebugatta módon 
van ez magyarul ! 

Ez a gúnyvers bizonyára valahol a Tiszamentén fogam- 
zott meg. Már az atyafiságos szokás, hogy az egyik vidék 
a más vidékbeliek nyelvének különösségén, beszédének fur- 
csaságán mulatozik s ki-kieregeti rá fulánkja hegyét. Pedig 
a pohárnak, meg a rostélyosnak, vagy akár a roston sült- 
nek épen semmi oka sincs a klázlin és a roszprádlin gúnyo- 
lódni, mert ök se ittak a ,Volga türemlö habjaiból' egy 
kortyot se soha. ök is csak úgy jövevények, mint emezek. 

Egyszer ifjú koromban velem is megesett, hogy . csú- 
nyául kikaczagtak, midőn a fringilla spinű s-t czájzli- 
nak mondottam. Nem is vettem többé ezután nyelvemre a 
förtelmes német szót, hanem neveztem, a mint romlatlan 
szittyaságukban büszkélkedő társaim megtanítottak rá, a 
mint igaz magyarhoz illik, magyarul csízikxí^\i. Most per- 
sze, mikor tudom, hogy a kettő voltaképen egy (ném. 
zeisel = magy. czajzli^ ném. zeisig^ cseh-tót őiíik -'^ magy. 
csizikjy látom, hogy az igaz magyarságnak épen úgy nem 
vált a csizik hasznára, mint nem váltak neologusaink kerevet 
(újgor. xpsppatt, szrb. krevet), szobor (szrb. stobor, horv. so- 
bor), szelencze (tót solüica) sat. szavai, a melyeket az idegen 
kanapé^ stdtua^ pikszis helyébe iktattak. 

Ezek a példák csak azt bizonyítják, hogy ismeretlen 
tárgyak és fogalmak néha két, sőt három vagy több külön- 
böző úton s különböző időben jutnak el hozzánk, s a szerint, 

H. syttvÓR. XIV. 4 



Digitized by VjOOQIC 



50 SZAKVAS GÁBOR. 

a mint más-más rtéptöl érkeztek, különböző vidékeken más- 
más nevezetek alatt szerepelnek. 

Más-más néptől való, de egy fogalmat jelölő különböző 
nevezetek: paraszt (ószl. prostű) és pór (ném. bauer); mester 
(szerb mester) és ?nájszt€r, (ném. meister) ; czimbora (oláh 
sümbrüj és tdrs (úszl. tovariíj; barát (ószl. bratü) ks fráter 
(lat. fráter). Tulok (tör.-tat. tiiruk) és bika (szrb.-horv. bika) ; 
csődör (ném. zelter) és kabala (úszl. kobila). Egres (ném. agrass) 
és köszméte (cseh kos^natka) ; eper (ném. erdbeere) és szamócza 
(úszl. samonica). Almárjom (lat. annarium), szekrény (ószl. 
skrinija) és kaszni (ném. kasten) ; pest (ószl. peHi)^ kályha 
(ném. kachel)^ kandalló (ol. caldano) és kemencze (*kominica 
szrb-horv. komin : herd) ; ^i't'^Sí? (ószl. ^^/^^ és findzsa (tor. 
findian) ; kóter (ném. kotter) és kalitka (ószl. klctika) ; czövek 
(ném. 27í;<?í:^) és czolop [tájszó], czölöp (úszl. stolp) ; szövétnek 
(ószl. ^svetinikik) és fáklya (ném. fackel) ; kint^orna (lat. ^w/>/- 
temá) és AtíP//ijJ (ném. harfe); préda (lat. praeda\ zsákmány 
(ném. sackman) és bitang (ném. beutung). Nadrág (ószl. /íűíűf- 
m^j>'), pantalló (ném. pantalon)^ berhe (lat. bracha) és salavári 
(szrb. íalvare) ; papucs (tör. pápudí), sólya (lat. solea) és pánté- 
fély (ném. pantoffel); zsineg (cseh-tót Unka) és zsinór (ném. 
schnur) stb. stb. 

Megtörténik az is elégszer, hogy ugyanaz az egy szó, 
természetesen más-más időben, két különböző néptől kerül 
át nyelvünkbe. Ilyenek például : lámpás (lat. lampas) és 
lámpa (ném. lampe) ; papiros (lat. papyrus) és papir (ném. 
papier) ; palaczk (ószl. ploskva) és flaska (klat. flascá) ; /««/ 
(ném. laute)j és />'/>// [régi szó] (olasz //>//<?) ; //^ís (ném. leisté) 
és /(j^^i" (tót /íi?í/^ ; kártya (ném. >éízr/^) és hártya (lat. charta) ; 
tarsoly (ném. taschel) és /^/^űj (tót taíka); káposzta (cseh-tót 
kapusta) és ko^npót (ném. kompott); finom (klat. finum) és 
/^*«, fájntos (ném. /<?/>^) ; klastrom (lat. claustrum) és kolostor 
(ném. kloster) stb. 

Sőt nem ritka az az eset sem, hogy ugyanazt a szót 
ugyanegy nyelvből kétszer, sőt némelyikét háromszor-négy- 
szer is átvettük ; mint : pendely (ném. bándel) és pántli-ka 
(ném. bandel); mente (ném. 7nántel)y mándli (ném. mantel) és 
mántil (ném. mantil)\ oszlop és czolop (úszl. stolp); sing és 
jí>í (ném. schiene) ; t-í^ és r^'^ (ném. r^í/) ; pánkó és /í/«/fe 



Digitized by VjOOQIC 



szólAsmagyarAzatok. 5 1 

(ném, pfannkoch)\ munka {6sz\, fnqka) és múka {szerh myká); 
rend (ószl. r^dü\ réd^ rét és red (úszl. red) stb. 

Noha tudjuk, hogy olvasóinknak egy része, különösen 
az avatatlanabbak, kétkedő szemmel tekintenek ez egybe- 
állítások egynémelyikére, s például a czölöp és stolp^ röf 
rei/y czövek zrveck^ káposzta koynpót egységes voltát a kellő 
megokolás nélkül némi hitetlenséggel fogadhatják, mind- 
amellett bővebb fejtegetésbe ez alkalommal nem ereszke- 
dünk, mert nagy részüknek egyazonsága már meg van 
állapítva, a többi néhánynak megokolását pedig alkalom- 
adtán ligy is teljesíteni fogjuk. Ugyan csak a kevésbbé ava- 
tottak tájékozására hozzá kell még tennünk, hogy a magyar 
mellé minden egyes esetben csak az a nyelv van téve, a 
melyből az illető szót átvettük, s ez nem minden, sőt rit- 
kább esetben a szónak eredeti birtokosa ; pl. a szerb-horvát 
komin i^kominicá), a mint tanultjaink előtt különben is tudva 
van, nem szláv, nem is, a melyből a szlávba került, német 
{kamin), sőt még nem is latin [caminus), hanem görög szó: 
xi3(|iivo<;. 

Eddigelé Miklosich egybeállítása alapján két külön, a 
szlávból vett kölcsönzésnek, tehát a harmadik szócsoportba 
tartozóknak kellett tartanunk a donga és duga szót is, noha 
a .dugába dőlt' szólás sehogy sem akart bele illeni a daube 
jelentésbe. A NSzótár magyarázata ugyanis ; ^dugába 
dőlni, azaz ép állapotját elveszteni, semmivé lenni, mint 
mikor a hordó dongákba öszvedől ; dugába dönteni, 
azaz megsemmisíteni, elrontani, mint elromlik a hordó, mi- 
dőn dugái bedőlnek", a mint látható, erőltetett, s nem adja 
meg a kellő megnyugvást. Hozzájárul ehhez, hogy sem azt 
nem mondhatjuk : ,Ennek a hordónak már korhadtak a d u- 
g á i. Vézna d u g á j u legény', sem pedig azt, hogy : ^don- 
gába dőlt a lakodalomé 

Máskép áll a dolog, ha, a mint véleményem szerint 
kell, Körösi Sándornak (Olasz kölcsönszók. Nyr. Xni. 453.) 
abbeli nézetét elfogadjuk, hogy „a duga alak nem a szláv- 
ból, hanem az olaszból jutott át hozzánk. Az olaszban 
ugyanis a szónak ,receptaculum magyarul földhányás' jelen- 
tése is van"; ha tekintetbe vesszük, a mit Diez a franczia 
dialektusbeli doga alakról mond : ^man übersetzt es gewöhn- 
lich mit főssé, g rabén", továbbá: „es leitet sich vom 



Digitized by VjOOQIC 



52 JOANNOVICS GYÖRGY. 

gr. 6o/Y^ : receptaculum; Hesychiub erklart sSpiico^ 
(meerenge) mit Zo1T^ üSaTwv, alsó : wasserbehálter,gra- 
ben, fassung eines grabens": egész valószínűség- 
gel következtethetjük, hogy az olasz do^^a szónak is volt, 
vagy talán van is valamely dialektusban a ,receptaculum : 
vizfogó^ jelentésen kívül még árok, gödör jelentése is. 

Ebből indulva ki, úgy hisszük, mindenki előtt világossá, 
könnyeri érthetővé válik ,dugába dőlt' szólásunk értelme. 
Annyit tesz, mint ,gödörbe, árokba, vagy akár vízverembe dőlt'. 

Szarvas Gábor. 



A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

II. 

A mikor a birtokszó ragozására nézve a dativus meg- 
állapítása magában véve nem ad kellő útmutatást, megadja 
az az általános elv, mely szerint: az egyezés folyamatja 
az állítmánynak az illető szóra való ilyen vagy amolyan 
vonatkozása szerint változhatik. Ekkor különösen a bővített 
állítmány legközelebbi kiegészítőjének — a datívussal szem- 
ben a birtokszónak — különböző minőségben sze- 
replése és gyakran módosuló jelentése szolgál 
döntő tényezőül. Például (a dativus hatása körén kívül): 
A tkrgyak nem voltak a szokott helyí^tön ; és : Ez intézke- 
dés6'^ nem voltak helyén v. idején, v. rend6'// (itt a birtok- 
szók szorosabban vett határozók). 'Bolondoknak tart minket, 
hogy ilyesmit tesz föl rólunk ? és : Alinkét ne tarts te bo- 
\ondd(L A rosszába/ ]6kkd akarja tenni ; és : A Yiihkkat ]6vá 
akarja tenni. — A különbséget nem kell magyaráznom 
(Simon yi czikksorozata : „Szóegyeztetés az állapothatáro- 
zásban" alaposan fejtegeti a kérdést. Ny. XIII. 404 . . és 
446 . .). 

Ugyanez utón halad a dativusra vonatkozó állítmány 
is. Ismétlem azonban^ hogy az eltérés itt nem kizárólagos, 
hanem a szabály mellett nagyobbrészt facul táti v e hasz- 
nálatos. Az esetek, a mennyire eddig kifürkészhettem, a 
következők : 

Vannak szófordulatok, a melyekben az állitmány-egé- 
szítő birtokragos szó a nek-es név többesétől jelölt tárgyak- 



Digitized by VjOOQIC 



A ,NEK.'-RAGÓ NÍV ÚS A BIkTOKSZÓ. 53 

nak közös sajátját, tulajdonságát, állapotát stb.-it fejezi 
ki ; más szavakkal : a melyekben mindaz, a mit az ilyen 
birtokragos szó jelöl, a ?iek'ra,gú személyeket vagy dolgokat 
közösen illetőnek, egyetemesen oda tartozó- 
nak tűnik fel előttünk, épen úgy, mint a gyűjtőnév-jelölte 
tárgyak. Ebben látom én alapvonását az ilyen szófordula- 
toknak. Ez adja meg látszatát a kérdéses szók közötti 
birtokviszonynak; és ez a látszat ösztönöz bennünket a bir- 
tokszónak kényelmesebb formája (egyés-száma) használatára. 
Ez esetek hasonlitnak a birtokviszonyt tárgyazó 3) szabály 
eseteinek egyik részéhez. 

Különösebb ismertető jeleik szerint ez állitmányokat 
következőkép osztályozom : 

a) Birtokragos és jobbadán határozatlan nevekkel ala- 
kuló szólások: e/eje^ veszi, végét szakasztja, eleje vehető, vége 
szakad, végére jár (vminek) ; pl. ,, — — elej/t venni a király- 
választás miatti \\)\oví^k%oknak^ (Salamon Y. A magy. kir. 
szék betöltése 2. 1.). Vég^ vetettem czwüák^iiknak. „Még 
végé: sem szakadt az ViAvoúk^eknek^ (Pompéry. A telivér. 
20.). „Bárcsak hamar vég<^ lenne Unalmas óráinak^ (Csoko- 
nai. Tavasz 724). „K.inatmnak vége szakad" (Kisfaludy Sánd. 
A kesergő szerelem 14. dal). — Vége nékem, nektek stb. — 
Az ilyen műveknek hol találnál forditój^t? Tudok én jó or- 
vosságot az ilyen hajaknak, 

b) Olyan állitmányok (nagyrészt szófordulatok), a me- 
lyek kiegészítője, t. i. a birtokszó, a szerint simul, vagy 
nem simul a dativus többeséhez, a mint hol a dativus hol 
az ige változtával, némelykor e nélkül is — saját jelentése 
módosul. Példák: 

Egyező birtokszó- Nem egyező birtok- 
val. szóval. 

Tes^tvéreimnek semmi hasz- Semmi haszitrt' se lesz küz- 
niik se lesz benne (az áelmemknek (a dolognak 

egyént illető haszon). a hasznossága). „Vedd 

haszn^'t a boltokfiak, tarts 
szabót" (Faludi. Nemes em- 
ber. 30.), „gondolta, hogy 
Sizoknak hasznot veheti" 
(Kriza. Vadrózsák. 421.). 



Digitized by VjOOQIC 



54 



JOANNOVICS GVÖRGY. 



Pkléknak én vallom be a ká- 
ruksit, 

Szüleidnek föl sem veszed sú- 
lyos gondj^íiéat. 

Szürké/'ww/?^ beh sajnálom 
elveszett párjw^at ! 



Czivakodása/*ié««^ én vallom 
karót. 

A szerszám(7^/Mf^ ki \nseli 
gondjö't ? 

Az ilyen lovaknak hol talál- 
ni párjí/t ? ! (hol találsz párt 
nekik?) „Itt hagynád a 
Bimbót s Lombárt, a haj- 
szását, Kiknek hét vásáron 
sem találni másat ?" (Arany. 
Toldi. 40.). 

A nek-es» szók itt, a nem-egyezés rovatában, mind ere- 
deti dativusok. Egyikok sem állhatna nek nélkül. Nem 
mondjuk: Vedd a bolt<?>t hasznát; ki viseli a szerszámí?/" 
gondját? Az ilyen lo\ak párját hol találni? Nem találni 
ezek mását. — Csak is az i) szabály szerinti „ab ovo" da- 
tivus világítja meg teljesen a kérdést. A másik, vagyis az, 
mely (a 2. szabály sz.) birtokosból dativussá v ál hátik, de 
igen gyakran nem válik azzá, már a benne rejlő dualif^- 
musnál fogva sem alkalmas eszköze a szóban forgó eltérés 
kimutatásának. De hogy az általánvett nek-es névre vonat- 
kozó birtokszónak különböző értelme mennyire befoly az 
egyezés, illetőleg nem-egyezés folyamatjára, hadd mutassák 
a következő példák is, a melyek közöl a nem-egyezés ro- 
vatában állók a 3) szabály alá foglaltak második csoport- 
jával egyazon osztályba esnek: 



Egyezés (dativus). 

E íérfíaknak nem kicsinylem 

kivívott siker/i*/&et. 
Hát a szorviszéáoknak a föld 

nyelte el a nyáj//^at (v. 

x\yk]aikdit) ? 



A bérkocsis<?^///i^ még a szá- 
vaaikra, is visszaemlékezem. 



Nem -egyezés (birto- 
kos). 

Munkálódás^/'ié//<7^ nem ki- 
csinylem sikeréft. 

„Oh hogy ez a várhegy meg 
nem nyitja száját, 

S e bámész yúhoknak el nem 
nyeli nyáj//t I" (Ar. Toldi 
est.). 

A bérkocsi^;2^>fe még a szá 
m^ra is visszaemlékezem* 
húsz kocsi volt mindössze. 



Digitized by VjOOQIC 



A ,nek'-ragú név És a birtokszó. 55 ' 

A koz-szolgéiknak a sapkán ^A holtaknak hatvanra ment 
díszlik a szktnf/k. szárny: (többre sem.)" (S^ász 

k. A Nibelungok. 45.). 

Már itt más szerkezetben nek nélkül is állhatna á kér- 
déses szók bármelyike : Nem kicsinylem munkálkodásúj//é 
sikerét. S el nem nyeli e bámész juh^^ nyáját stb. 

c) Személyragos névutókkal alakuló állítmányok. — 
Minthogy az ilyen formájú névutók, szerintem, nem birtok- 
szók, nem-egyezésoket, szorosan véve, nem is kellene a 
kivételek sorába iktatnom. De márcsak maradjanak itten. 
Sajátszerű állásuk a szokott módtól eltérő szerepet juttat 
nekik. Példák: „Közepette siraATnimnak, És hegyett^ kl- 
• nö/>wnak" (Kisf. S. A kesergő szer. 45.). „Telik a hintó^;^^:^ 
utántf, el/be'' (Ar. Toldi szerelme. 81. — Elébe ^ elejébe , elibe y 
és szintúgy : ellenébe^ ellenére stb. birtokszókul is szerepel- 
nek: bolt elibe, víz ellenére stb.). „Mert már is alatt^z rohanó 
Xk^zkknak A király vitézi falra íme hágnak" (Ar. Toldi sze- 
relme. 310.). „igen után^ jár a nagy urak péld^VwűJ^ (Faludi. 
Nemes ember. 70.). „Pallérozák eszét is hoXG^eknek általa" 
(Szász K. Nibelungok. 6.). 

A szabályszerű ragozás, vagyis a számban egyezés, 
mint mondtam, még a fenforgó esetekben sincs kizárva. 
Leginkább akl<^r jut érvényre, ha a birtokszó, illetőleg 
személyragos névutó távol esik a dativustól; vagy olyan 
szó jon közbe, mely a többesre mutatást elkerülhetetlenné 
teszi. Nem ritkán az előző beszédben szereplő többes indít 
rá minket, hogy a rá mutató birtokszónak is a többesével 
n3rissuk meg a mondatot, utánvetve a dativust; sokszor el 
is marad az utánvétes. Példák; 

Az a)-hoz. „ — — a nézeteltérés^^^^^ v&gük fog 
vettetni" (Kállay B. értekezése a Keletről). Szenvedés^^m- 
nek akárhogy, de mentülelőbb vég//^et szakasztom. A za- 
vaxoknak nem a támadásaié után szokás eleyiket venni. 
(Azok az elintézetlen ügyek !) Yégükte járok én ^.zoknak is ; 
V. Majdcsak vég/i'^e járunk. 

A b)-hez. (Mi lesz árva gyermekeiből?) Majd gond- 
jukdX viselem én — ^z^géíny éknek. (Gyönyörűek ám a köny- 
vei). Csak hasznwyfeat is venné — — szép könyv^^'w^^. 

A birtokszónak különböző jelentése eszközölheti ugyan 
különböző ragozását; de a változó ragozás itt, mint látjuk. 



Digitized by VjOOQIC 



56 JOANNOVICS GYÖRGY. 

már nem változtat a jelentésén (hasznot és haszn^^^at veszi). 
Ez nem is lehet másképen. A dativusnak utánvétese, vagy 
teljes elhallgatása itt ugyanazon eredményre vezet: Majd 
gonájuksit viselem. Vajha hasznz^^at is venné. 

A c) - h e z. (Ilyesmiről beszélni fülük hallatára!) Hogyan ? 
hisz' mögött/7^ ültünk a hölgyeknek ; jól messze pedig. — 
A tkvozóknak szomorúan és újra meg újra utánz^^ nézett. — 

^A kis Pista szűr- tarisznya nélkül állott eléjük gu- 

lyéiséknak^ (Vas Gereben. Parlagi képek. 7.). 

E kétféle példákból kitetszik a dativussal számban- 
egyezés és nem-egyezés eseteinek bizonyos korlátok kozott 
egyforma jogosultsága. 



A birtokviszonyról megjegyzem, hogy a mit a sza- 
bályszerű ragozásra vonatkozó szakaszban a tobbes-számú 
d a t i V u s t megelőző birtokszónak számban-egyezéséröl 
mondtam, az a birtokos többesét előző birtokszóra is 
alkalmazható ; csakhogy a mi ott rendszerinti eset, az itt 
kivétel volna, haugyan az volna. Szorosan véve nem az; 
mert a birtokszó előrebocsátása általában használatos; és 
Így mind a dativusi, mind a birtokviszonynyal közös moz- 
zanat, a melynek eredményén a többes szám se ott, se itt 
nem változtat ; pl. Hát t i t k á r //^ a t Molnétvé^knak meg ne 
hívjuk ? (Vannak ám kifogásaik). Törődöm is én kifogás^/^- 
kal — — az én kedves szomszédimnak! (A bizottságnak 
kik a tagjai ?) írom épen névsor «^at — • — a tag^^- 
nak. „(Hol anyánk? — Halljátok ezt?) Hol anyj^^' e kicsik- 
nek?^ (Szász K. Heródes. 138.). — Hogy itt nem dativusok 
az illető nevek, nem szükség bizonyítanom, valamint azt 
sem kell kiemelnem, hogy a birtokszó többese „cum grano 
salis" használandó. 

A birtokszónak a birtokos többesével egyezése (és ez is 
csak permissiv egyezés) ím ennyire szigorodott össze ma. 
Igazán csak máról lehet itt a szó ; mert ez ódon forma huzamo- 
san, sőt majdnem a legújabb időszakig pályázott az egyes-szá- 
múval; még pedig jó magyarságú írók műveiben is: ,, Azoknak 
]ohhéLgyoka.t, jószkgokat — — elkezdé foglalni" (Cserei), 
„e két gyermekeknek visításs<?/éat hallván^ (Dugonics). „Ha 
hazám nagy birtokosrt5í>íJöf/& hatalm/^iékal és tehetség^/>ékel 
birnék" (Kisfaludy S.). „s ifjainknak és leknymknak — — 



Digitized by VjOOQIC 



A ,NEK'-RAGt!r nÉV ÉS A BlRTOKSZÓ. 57 

mulatsága/'^nak megbüntetésében" (jó. hogy e helyett is 
nem ez áll: megbüntetés //>^ben ! Csokonai), „magyar kirá- 
\yainknak sírhalmfl^/'/éat az elpusztulástól meg nem védelmez- 
tük" (Kölcsey). 

Az újabb irodalom jó szolgálatot tett a nyelvnek az- 
zal, hogy a birtokszónak ^-hangzású többesét, lehetőleg 
gy éritette. Csak az a baj, hogy ez a gyérítés a dativusék 
tilosában jár nem egyszer, azaz : gyakran ott sincs többesre 
mutatás, ahol a szabály határozottan „intransigens". Hibá- 
sak, péld. a következő mondatok : Az utdíSok?mk nem lett 
semmi baj/^. A rená^vöknek kötelességééi'^' kellene tenni. Ha 
ez uraknak esz/be jutna. — A birtokszókban ^ itt egyike 
sincs meg az a) és b) alatt említett sajátságoknak, a melyek 
igazolnák a többes számmal nem-egyezést. A számban és 
személyben való egyezés iránt együttesen tájékoztató próba 
is mellettem szól. Magyarul tudó ember e h. Nekem jutott 
esz^/wbe, mondja-e : Az én eszembe jutott — ? Dehogy mondja ! 
kovetkezésképen a harmadik személyben is igy szól : Ez 
uraknak eszökhe juthatna. 

Másik neme a hibintásnak az, mely a dativust (akár 
egyes, akár többes számban) megfosztja ragjától ; pl. a mitől 
sok magyar ember \ikX.a borsódzik. Az elnök vetette a botrá- 
nyok végA (ezek h. — — erv^yernek borsódzik a \ikta ; 

vetette vég/t a botrányok//^/éA — Vannak, igen is, ket- 
tős természetű, és ennélfogva kétféle szereplésü szólások; 
pl. Az öcsémw^^ is betöltöm a kedv^^t. QsyerríieVeinek sem- 
mit sem tesz kedv//^e ; — és : „Ilon, hogy töltse atyja 
kedvrt . ." (Gyulai P. költ. 346.). „Soha semmit sem tesz 
leány^öf kedvbe" (Gyulai u. ott. 466.). Ez intézményeknek 
rakjuk le (vessük meg) alapjí/t (alapját közös tulajdonsá- 
got jelöl); meg így is: Vessük meg ez intézmény^^ alap- 
ját. — Az ilyen szófordulatokban, mint látjuk, lehet dati- 
vusi, lehet birtokviszony is; de a fentebbiekben (az ember- 
nek borsódzik a hát<í ; vég/t kell vetni a boXxkny oknak) csak 
dativussal van dolgunk. 

Találni mind a két nemét a hibáknak, vagyis : a kivé- 
telt kizáró esetekben a dativus többesével nem egyező bir- 
tükszót, és: nek nélkül álló dativust azaz álbirtokost. Te- 
remnek az effélék prózában és versben, egyszer-másszor 
jobbjainknál is. De már nem bocsátkozom most az ilyen 



Digitized by VjOOQIC 



58 MUNKÁCSI BERNÁT. 

szólások idézésébe ; ki is fogytam az idöböl és helyből. — 
Van még egy-két részlete a birtókszó egyeztetése kérdésé- 
nek, a melyet félig-meddig kifejtetlen hagytam régi czikk- 
sorozatomban. Ennek is végére járok a legközelebbi czikkben. 

JoANNOvics György. 



A HA6TAR-ÜG0R SZÓTÁR. 

A hang-megfelelh esetei a szóközépben és szövegen. 
Magánhangzók: hangrend. 

p) A hangemelkedés esetei. 

Mint említeni alkalmunk volt, a természetes hang- 
emelkedés csak szórványosan jelentkezik az ugorságban. A 
magyarban egyetlen egy biztos adattal sem példázható, 
mert ha előfordul is m. ;2/- ^sedere': vog. 2in/-, osztB. omls- 
id. alakokkal szemben, erre nézve már maga a Szótár is 
megengedi egy magashangú (ugor sm-, en- ,sedere') alakból 
való származás lehetőségét. Körülbelől hasonló eredményre 
jutunk a finn nyelv vizsgálatánál is. A mordvinban 
ellenben már előfordulnak: piskeze- durchfall habén =^ m. 
fos- és keriay kirla wenig ^^^ m. karcsú, melynek még az 
eredeti hangrendet megőriző klría alakja is van. — A cse- 
remiszben főkép egy módja járja a hangemelkedésnek, 
jelesen midőn ü lép eredetibb u helyébe, pl. tunukt- és 
tüúiikt' = m. tanít- I Sön, h'in ^- m. in nervus, f. suone \ 
fürdüt paries = m. part (1. több példát MUgSz. 729. 1.). — 
Lapp adatok: kvepper unguis: f. kopara ungula equina. 
m. kapar (a í^-ben: kvepper e h. ktiepper akár még nyomát 
is láthatjuk az eredetibb mélyhangúságnak) | IpS. edne ma- 
ter (ednam anyám), IpF. adna id. : anya (ha ugyan nem a 
zürj. eú weib, f. emd mutter, osztB. ifni frau. m. eme^ emse 
szókkal tartozik egy csoportba). — A vogul-osztjákból 
is találkoznék egy példa a természetes hangemelkedésre: 
vog. rdget- fallen: rogy-, f. raukea languidum corruere; de 
ennek helyességét épen magánállósága teszi gyanússá. — 
Csupán a zürjén-votják engedett nagyobb tért a hang- 
rendi romlás e fajának is, hol tetemes számmal találhatók 
különösen öj e, i töszótagbeli magánhangzók, melyeket a 
rokon nyelvek, vagy sokszor már a társdialektus, eredetileg 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-üGOR SZÓTÁR. 59 

mély hangrendűnek bizonyítanak. Példák : v. köm .hámi 
zv. san: ín nervus | zv. bor das hintere: far | z. öksl^ v. 
ohej herr : asszony, okszun \ z. römld (v. idomít) dámme- 
rung: rút | z. ööl: halk || z. serög, v. sereg ^c\i^\ sarok | 
V. esti' (z. özjl'y permi va^al-J brennen : i z z a d- | z. rekH- 
rein machen, ordnen rak- | z. verös mann: úr || v. kii 
(z. ku^J: húgy urina | v. kizili (z. ko^ul) steWo,: hugy id. | 
V. cini (z. cuúj: ujj finger. 

Mind az eddigiekben, mint már többször kiemeltük, 
kizárólag azon hangrendi változásokról volt szó, melyek 
természetesen, azaz a nyelvnek kifejlődött hangtani hajlandó- 
ságából, nem pedig valami kivételes okból (pl. mássalhangzói 
befolyás, hangtörés) keletkeztek. Pedig az utóbbinak is 
nagy tere van a nyelvekben, különösen a hangemelkedés- 
nél, melynek esetei nagyobbára ilyen módon keletkeztek. 
A j befolyása a szónak különböző részein hozta létre, hogy 
az ^ és /" magánhangzók ma már mindenütt előfordulhatnak 
mélyhangú szóban is. De nem ritka az olyan példa sem, 
melyben a mélyhangúság a / hatása következtében teljesen 
is eltűnt (tehát nem úgy, mint pl. ezekben: híd, ín, ip^ ij\ 
szidy szijj nyíl stb., melyek a kettős végzetek közül a mély- 
hangút választják: hidas j hídon). Ilyen példák: gőz (f. kaasu 
kod) I győz- (f. jaksa- posse) | tűz (osztS. tüget) \ disz (ug. 
hgiX' ,valere", m. divat^ dévaj) \ sziin (osztB. sogon-J \ szürke 
(v. o. szurtoSj Ip. öuorkok) \ szűk (f. soukka) \ nyír (-ás és 
-és; osztlrt. úo^r- schnitzen) | beteg (v. ö. bitos ; f. vika vitium 
physicum) | füst (osztB. puziü, vog. posim) \ vél- (vog. vaj- 
sehen) j mér- messen (v. ö. méltó, vogK. mart- messen) | éh 
(f. hiuka stimulatio stomachi) | itél- (vog. ojtel- ausspannen) | 
ív (v. o. íj:ijas) \ inség servitus (v. ö. /«, inas) \ űz- (f. aja- 
id.) II f. siiSre (m. szár) \ f. fürve lacus (m. dr-\ii) || mord. 
jafhkd^ erke see fdr-viz) \ sejede dicht (f. sakea id. ; m. sok) | 
'oida (f. oikea, m. igaz) || cser. mör (f. marja, m. bogyó) \ nör- 
madescere (nyirok) \ ü (vaj) \ vérei, vüriii subula (dr; ug. 
vagrd' volvi) | jü- bibére ^/V- .• iszom) || vog. se- wischen (sík, 
sikárol) I vog. vérm-j vogK. perm- (bíró-) \ oszt. jem (jó) \ 
oszt. jil das untere (v. ö. gyalog). Egy másik ok, melynek 
következtében az e és i hangzók mélyhangii szókban is 
előfordulhatnak a hangtörés, vagy midőn valamely mély 
hangzó (többnyire o és u) minden észrevehető külső ráhatás 



Digitized by VjOOQIC 



60 MUNKÁCSI BERNÁT. 

nélkül csap át /-be. Ennek példái különösen a finnben és 
magyarban fordulnak elö nagyobb számmal s valószínűleg- 
az e nyelvekben is létezett i-nek (mélyhangú i-nek) képezik 
nyomait; ilyenek: iparkod-, irány (arány), irt- (ort-J, ip fapajy 
fing-^ liba, picziy ripacs, tipod (tapod), vigyáz, vissza I f. lintu 
madár (— lúd), f. hinkalo abgesonderter stand im stalle 
(^= szugoly), vilkku- micare (v. ö. f. valkea lucidus) stb. 

Áttekintve a hangemelkedésnek és mélyedésnek osz- 
szes szabályait az egyes nyelvek szerint, látni való, hogy 
az ugor alapalak hangrendi meghatározásánál első sorban 
a magyar, utána a cseremisz, finn és mordvin nyelvek val- 
lomása dönt, mlg a többi nyelvek a kimutatott feltételek 
számbavételével megerösítöleg járulhatnak hozzá. Igen egy- 
szerű az alaptörvény, mely itt szem előtt tartandó: ha a 
magyar (illetőleg vele együtt a finn, mordvin 
és cseremisz) alak mélyhangú, mélyhangú az 
alapnyelvi alak is; ha a magyar (illetőlegvele 
együtt a finn, mordvin és cseremisz) alak ma- 
gashangú s e magashangúság keletkezésében — 
a többi nyelvek tanúsága szerint - nem mutat- 
kozik/hatása, az alapnyelvi alak is magas- 
hangúnak vehető. 

De hát csak egy hangrendi alakja van-e minden ugor 
alapnyelvi szónak? Ugyanazon hangtani jelenség, melyet 
nálunk a „magyar-megyer" szók „hangrendi párhuzamának" 
szoktak Lugosy után nevezni — meg van más ugor nyelv- 
ben is, és semmiesetre sem a nyelvek ujabb fejlődésének 
eredménye. Igazolja ezt a Szótár is, mely az egyes nyel- 
vekben páros hangrenddel jelentkező alakok alapján gyakran 
kényszerül a szógyököknek kettős hangrendűségét 
felvenni. 

Érdekes lesz e helyütt összeállítanunk ezen eseteket, 
részben egy későbbi részletesebb kutatás kedvéért, részben 
meg azért is, .hogy már itt is lássuk, hogy az ily ikerítések 
mily beszédrészeken szoktak inkább előfordulni, továbbá, 
hogy eddigelé mily nagy számot lehet nekik tulajdoníta- 
nunk. Rövidség kedvéért azonban rendesen csak a czikkfök 
magyar adatait fogjuk (rekeszben) szembeállítani, a közös 
páros hangrendű alapnyelvi alakkal, a) Igék: k-g- ,fluere. 
currere* (kólái-, koldus, kódorog-, kiittog-, kutat-, kajtat-, kó- 



Digitized by VjOOQIC 



A AlAGY.\K-UÜOK SZÓTÁR. 6l 

szál', kullog-^ kúsZ'y konya; hajt-^ hattyú, hosszú: kcj\ kiesj 
kezd') I k-g-r- id., az előbbinek alapnyelvi képzése (karika^ 
karing'y kanyarod-^ karamod-, kórász-, kurgatr: kó'r^ kerek^ ke- 
rül-^ kering' y kerget- ^ környék; görbe , gördülj görge-J \ j-g- 
,ciuTere, fluere' (fut-, jó fluvius, iszom-y izgaUy tvad, tvik a 
hal : ev, jö-y tlle-y gyűl- I j-g-r- id., az előbbinek alapnyelvi 
továbbképzése {jár ; v. ö. még a görbe és gyökér czikkek 
adatait : gyökér) \ j'-ng- ,ardere, splendere' {ég- : vog. jonkop 
luna I /-r- ,tegere' {árnyék, orom : emyö) I /-^-, d-g- ,edere' 
{ev-: eszik: lak- essen) | t-g- haften {akad-: töjked-) I t-gr- 
•,caedere [scindere, frangere]' (^/-í?/-, arat- ; sarol- : tör-; sér-) \ 
t'gr- ,tergere, fricare' (cser. turz- dörzsöl; súrol-: töröl-, 
dörzsöl-) I t-g- ,valere' {divat, diadalom, díj: tüdő) \ t-l- 
,premere' {tol-: teleped-) \ t-lm- ,premere^ az előbbinek to- 
vábbképzése {tom- ; esomoszol- ; nyom-: töm-) \ s-lg ,secare, 
scindere' {szálú, szilánky sztlaj\ szijju: szel-y szél meirgo^ széled-) \ 
s-g- ,ire, fluere' (csúsz ; száll-, szalad- : siet- ; csődül-, csele- 
ked-) I s-g- és továbbképezve s-gl- ,lucere, splendere, ca- 
lere' {csillag, salyog- : f. selked clarus, magy. sül-, süt-) \ s-m- 
,dunkel, trüb sein' {szomoní: szenny) \ s-r- ,currere. moveri* 
{szorog-y zargat- : serény, serken-) I p-ng-^ b-ng- ,tumere' {pofa, 
poffad-y pota, puha; bog, boglya, boka. botkos ; mag, maga, ma- 
gas: pöffed; begy) I v-n- ,trahere' {von-: f. vény- extendi 
etc), I p'gr- .secare, frangere' {por] parányi; farag-, for- 
gács: fürész) I b-ng- ,wickeln, winden' {bonyolód-, bongyol-, 
boj't: bengyel-, peder-, benderít-) \ p-g- ^haladó mozgást, külö- 
nösen erősebbf élét jelent' (fut-, f oly : fér, fesel-) \ p-g- ,haf- 
ten, haften bleiben ; fassen, haltén' {fog-t fúl- -' függ-y fi"et-) \ 
p-rg- ,sich drehen; drehen, wenden' {forog-: förgeteg, fü- 
röd-) p-g- ,splendere, calere' (f. paista- glánzen etc. : fény, 
fö-, fül-) I v-ng- ,caedere, secare' (vág-, váj-, ványol- ; oszt-: 
vés-) I v-g- ,sumere', továbbképezve: v-gl- {vall- bekom- 
men, vállal-: vev-, visz-, visel-) \ v-ns- ,grimmig sein' {acsa- 
rog-: f. ynseá unwillig) | v-gr- ,forogni' {orsó, drr subula: 
öroény , őröl, örül-, őrül-; vergőd-, verseng-) \ v-g- ,fluere, 
currere' (vál-, út, oml-, ok: üz, öml-, öblít-) \ v-sk- ,schreiten' 
(f. askele- id.: ösvény) \ v-g- ,valere' {vív, viaskod-, víg, vi- 
dám: véd-) I v-g-, továbképezve : v-gl- ,fényleni; látni' 
vár-\ villog-, világ: vél- \ v-r- ,splendere, lucere^ (virrad-: 
ver-: verő fény | m-tk- .frangere, tündére; caedere, secare, 



Digitized by VjOOQIC 



62 MtJNKÁCSI BERNÁT. 

{műszol-: metsz-) \ r-ng- ,haerescere' {ragad- j rokon: rüh) \ 
r-g- ,moveri, movere' {rdndúl-^ rdz- ; irtóz-: rend ül- ^ remeg-, 
reng-y retten-) I r-g- ,secare' {rdg, ró-; irt-, rombol- ^ roticsol-, 
ramasz: rés, remek stück) I r-g- ,calere' ikréül-, részeg: rdnt, 
frigere) | /-//- ^ereszkedni, engedni' {langyos, lágy, lankad-: 
letyhed-, f. lensid tepidus) I l-g- ,splendere, lucere* {Idng, 
Idt- : les-) I l-g' ,currere, ire' {Idzzad-, lót-, lohog- : lézeng-, 
lejt-; lel-, lesz-) \ l-mb- ,schweben' {lobog-, Idbb- ; lógg-: 
lebeg-, lepe, leppendék) \ l-nd- ,volare* {liíd: légy) \ l-g- 
,caedere' {lő-, legyint-; lék: lyuk) \ am-, em- ,sedere' {apad^. 
ászok: eped-^ enged- nachlassen, enyész-) \ ask-, esk- ,calere,' 
fervere' {izzad-: üszög) || b) Névszók: k-rm- ,ung\iis* 
{karmol-: köröm) | t-ng- ,pars postica* {távol: t€g-nsLp, segg) | 
s-ng- ,aer' {szag: ég) \ s-ng- ,angustus' {szigorú: szegény) \ 
s-g-, továbbképezve: s-g-r- {sok: sürü) I n-ng- ,femina' 
uxor {nász: nő) \ ? n-g-r- {nyers: f. nuore recens) | P-ng-, 
továbbképezve: p-ng-l- ,fé\, oldal' {faj, fal: fél) \ m-ng- 
,pars postica' {mög : 7naga doch) | ^ {az: ez) \ k- {ho-: hol, 
hova: ki) \ m- {más, ma, most, majd: mi) I v-gl- ,oberende, 
oberraum' {által, óta: öldök), összesen 48 igei és 13 névszói 
ikergyök. 

S itt meg kell jegyeznünk, hogy az ilyqn kettős hang- 
rendü szógyököknek eredetileg sokkal nagyobb számban 
kellett létezniök, mint ma előttünk látszik; következtethet- 
jük ezt azon esetekből, midőn a páros hangrendüség nyoma 
ma már csak egy nyelvben mutatkozik (pl. magy. mell: 
mái, kavar: kever), továbbá, midőn ugyanazon gyöknek az 
ugor nyelvek egy része csak mélyhangü, másika csak ma- 
gashangú alakját őrizte meg (pl. magy. keserű, vog. kvd- 
íertaxt- keserít: f. katkera, cser. koöo, kaéa keserű). Elcsene- 
vészedett alakjai ezek ama tökéletesebb fejlődésnek, mely 
abban nyilvánul, hogy mindkét hangrendi ágnak ugorság- 
szerte meg vannak a maga hajtásai ; az elsőben épen maradt 
az egyik hangrendi ág, de a másik csaknem az utolsó haj- 
tásig kiveszett ; a másodikban mindkét ág romlásnak indult, 
de megtartott még mindegyik pár hajtást, még pedig az 
egyik olyan helyen, illetőleg nyelvben, hol a másiknak 
nincs. A Szótár az utóbbiakat nem mindig veszi kettős 
hangrendüeknek, pedig csak nem lehet véletlen müve — hogy 
csak a fentebbi példánál maradjunk — hogy a különben 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 63 

hangrendileg conservativ íinn és cseremisz egyszerre egy- 
azon szón hajtott volna végre hangmélyedést, illetőleg a 
vogul és magyar hangemelkedést. A többi idesorozható 
adatok a következők: köszörű: f. koske- aciem reficio, mord. 
kockei^e- kratzen | kéij vog. két, kit: f. kahte, mord. kafta, 
cser. kok, Ip. kuekte \ far, cser. poö cauda, mord. pula id. : 
f. perd pars postica, osztlrt. pir das hintere, vogK. par 
zurúck I liszt, f. lese- sieben : cser. loiaS farina, mord. lokstem 
sieb I rög: mord. ronga körper, f. runko gleba major | vizs- 
gál-, Ip. oce- quaerere: f. etsi id., mord. veJ^e- suchen \ facsar-, 
f. ptcserta- comprimere : cser. pizir-, zürjP. pi^irt-, vog. pdídrt- 
ausdrucken I fáj-, észt pakitu schmerzen machen, Ip. paköite- 
dolere: osztlrt. pök-^ pög-, vogK. pak- leiden | marj: vog. 
márák, osztlrt. merek \ arcz, zv. ord, urd seite; rippe: cser. 
oriöi seite, mord. irdes rippe, Ip. ertek id. | es-, vog. is- le- 
szállani: mord. oza- sich setzen, cser. voz-, vaz- cadere | Ösz 
canus, zür. je^ld weiss: mord. akita, cser. oSo id. | tcszöy 
vog.-oszt. mis kuh, Ip. mese kalb: f. vasa, mord. váza id. | 
vesZ' perire, f. vdsy- lassari : vog. uos-, oszt. vuS- sterben | 
szirom schneekruste, Ip. í^arv id., zürj. Saröm eisrinde: f. 
hárma pruina | fog dens : ug. penge id. 

A kettős hangrendü gyökképzés nem speciális ugor 
sajátság, hanem meg van más altáji nyelvcsoportokban is 
s egyike azon characteristicus jegyeknek, melyek őket egyéb 
nyelvcsaládoktól közösen elkülönítik. Kétségtelen, hogy ok- 
sági viszonyban van a hangrendi harmóniával s csupán az 
a kérdés, vájjon ennek egyik kinövése, eredménye-e, vagy 
pedig megfordítva a hangrendi harmónia származott-e a 
kettős hangrendüségből ? Valamennyire tájékoztató feleletet 
erre nézve csak az altáji összehasonlító nyelvtudomány tü- 
zetesebb müvelésével remélhetünk, a midőn egyúttal talán 
az is világossá válik, hogy mi czélja volt e nyelvalkotásnak. 
Mert kell, hogy czélja lett legyen ; fölösleges anyagot nem 
tür meg a nyelv gazdálkodó szelleme. Előttünk úgy látszik 
hogy a kettős hangrendüségnek eredetileg szó- 
képzési functiója volt s azon őskorból származik, 
midőn még az altáji nyelvekben képzők vagy általában 
nem léteztek, vagy ha igen, azon fejlődési fokon voltak, 
melyen még összetételi szerepük, illetőleg a később képzővé 
vált szók önállósága érezhető volt. E nézetünkben jelesen 



Digitized by VjOOQIC 



64 MUNKÁCSI BERNÁT. A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

az vezet, hogy az ikergyokök egymásnak synonymjai, nem 
pedig teljesen azonos jelentésű szóalakok. Ha pl. e szópá- 
rokat összehasonlítjuk : omol: ömöl, kavar: kever, rándul: 
rendül, lobog lebeg, topog: tipeg, karom: köröm igen élénken 
kiérezhetjük, hogy a közöttük levő jelentéskülömbség olyan, 
melyet külömben a quantitativ (azaz frequentativ, momen- 
tán, augmentativ és diminutiv) képzőkkel szoktunk jelölni; 
vagyis pl. kavar - ,nagyobb mértékben kever', lobog -- 
,erösebben lebeg', karom ^ ,nagyobb és erösebb köröm'. 
Természetes, hogy az alapnyelvi gyökpárok mai, egymástól 
eltérő alakú származékaiban nem látszik meg oly világosan 
a kűlömbség , mint a fentebbi példákban ; de azért néhol 
itt is mutatkozik nyoma ; v. ö. pl. a p-g- ,currere' gyök 
fut' és fér- származékait, melyek közül amaz mindenesetre 
erósebb fokú .currere', mint emez. A belső magánhangzó- 
változás (flexió) ismeretes szóképzési tényező az indogermán 
és sémi nyelvekben is (a héberben pl. az igei ,kal' és a 
cselekvés intensivitását jelölő ,pieP formák, melyek hang- 
zóikban is különböznek — körülbelől úgy viszonylanak 
egymáshoz, mint a fentebbi magyar páralakok) s Így primi- 
tiv szóképzési módnak felvehető az altáji nyelvcsaládban. 
Ilyen elmélet alapján a hangrend keletkezését is megma- 
gyarázhatnók valamennyire. Fel lehet t. i. vennünk, hogy 
a nyelvnek azon fejlődési fokán, midőn más módja nem 
volt a képzésnek, mint a flexió — ezen képzésmód az 
egész szókincset áthatotta, vagyis hogy minden szónak volt 
két formája: egy egyszerű és egy flectált (mély- és ma- 
gashangú). Két alakja volt tehát azon szóknak is, melyek 
eredetileg mint összetételi elemek csatlakozván egy másik 
szóhoz, később képzőkké csonkultak. Ezen összetételes szók 
mindenesetre jelzői viszonyban állottak az alapszóhoz, mint 
jelzetthez s Így mi természetesebb, mint hogy szóegyezés 
volt köztük, ép úgy mint a finnben ma is egyezik a jelző 
a jelzett szóval a számképzőben (hyvá/ hevose/ bon/ equ/). 
Tehát pl. ha az alapszó intensiv képzésű volt s az intensiv 
képzésnek mélyhangú volt az alakja, akkor mélyhangú volt 
az alapszó is és a hozzá járult összetételi elem, illetőleg 
képző is. Ezekhez még azt kell számba vennünk, hogy pl. 
az ugorságban a gyökök kéttagúak (vagy ha háromtagiiak, 
rendesen egy kéttagúnak tovább képzései) ; a két tag közül 



Digitized by VjOOQIC 



KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 65 

az első hangsúlyos, a második hangsúlytalan. Ha most te- 
hát harmadik tag gyaránt egy képző járult a gyökhöz, ez 
mellékhangsúlyt kapott s hangrendileg egyezvén (az előb- 
biek szerint) az elsővel, evvel együtt természetszerűleg assi- 
milatióra kényszerítette a közbenső hangsúlytalan tagot (ha 
az különben már előbb nem volt velük egy hangrenden) és 
hangrendi harmónia, egyneműség jött létre a szóban. 

Munkácsi Bernát. 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 

V. 

Paróka. — ol. parrucca és pernicca sűrű, hosszú haj és 
vendéghaj. Eredetét a spanyol pcliica mutatja, mely szerint 
a lat. pilus „szőr, hajszál"-ból származik. 

Paszomán. — vei. mii. passamdn, ol. passamano ; az 
olaszban is kölcsönszó a franczia passemc/il^hóly mely Frisch 
szerint (Diez) a passer igéből származik. Paszomán mellett a 
magyarban paszomdnt is van, ép úgy mint tulipán és bibasz 
mellett tulipánt és bibaszt. 

Pástétom. — Az olaszban pasta tészta, pasticcio^ pas- 
tcllo pástétom, pastiQceria süteményesbolt; világos, hogy 
ebből a családból való a mi pástétomunk. Igen. ám! de ala- 
kilag egyiknek se felel meg egészen ! A német pastelCy 
mely maga is egy eredetibb olasz pastetta-hóX származik, 
szintén magyarázatlanul hagyja a magy. pástétofn-ndi^i lati- 
nos om végzetét. Másutt kell tehát kereskednünk. A 
milanói dialektusban pasteccum „pástétom" és „pofon^^ A 
szónak ez a két jelentése, mik sehogysem egyeztethetők 
össze egymással, már magában véve is arra vall, hogy itt 
két szó olvadt össze egy alakba. A pasteccum szó csakugyan 
a bérmáláskor történő arczlegyintés és a kiséretében járó 
pax tecura-ból származik (Monti), mellyel aztán a pásté- 
iornnsik hasonló alakú neve egybeforrt. Ebből a pasteccum 
szóból alakúit a magy. pástétom^ mint a hogy elökc-\i^\ elöte 
Nyr. IV: 44, cselöké-h^X cselöte 1:232, lucskos-hói bisztos 
Vin:5i5 lett a népnyelvben. 

Patália lárma, perpatvar, zűrzavar. — Az olasz battere 
,ütni^ igéből származik a battaglia „harcz" szó, mely ezen 

M. HYELVÖR. XIV. 5 



Digitized by VjOOQIC 



66 KÖRÖSI SÁNDOR. 

kivül „Összetűzés, perpatvar, veszekedés"* ér- 
telemben is használatos (Cr. Ak. IV. §.). Mi tehát a baltaglia 
szót mellékárnyalataival vettük át. K p:b hangváltozásra 
nézve v. o pagát: bagatt. 

Piacz. — közöl, piazza tér. mely Diez szerint pia tea 
„hely, széles út"-ból származik. A ma,gya,T piacz azonban vá- 
sárteret, vagy szorosabban zöldségáruló helyet je- 
lent, melyet alkalmasint a veL piazza de/feröe, piazza olitoria 
„zöldségáruló piacz*^ kifejezésekből vontunk el. Ugyanilyen 
értelemben használatos a piazza szó Pádovában és Veronában 
is. A kereskedelmi nyelvben különben „vásárhelyet, vásárt, 
vásári népet" is jelent (Tomm.). Viszont a magy. piacz Pe- 
tőfinél „tér" értelemben is előfordul: „Vad haraggal vetett 
véres tekintetet a véres piaczra". 

Pika lándzsafajta fegyver. — Vei. pica^ közöl, picca 
ugyanilyen jelentésű és valószinüleg a picca re „szúr" igé- 
ből származik. 

Pipa, pipál. — ol. pipa^ pipare, A kltban pipa „vas- 
culum, canalis" (Ducange). E szerint a pipa szó nem is a 
pipára, hanem a szárra vonatkozott eleinte. A magy. pipál 
a pipa főnévből is származhatott, ép úgy mint pipázik ige. 

Pisál. — ol. pisciare. Némelyek a lat. pitissare, 
gör. ^cotCCetv „spritzen"-ből származtatják, de Diez szerint a 
kplt. pipa „cső"-ből ^pipisare, pipsare, pirsare útján is kép- 
ződhetett. Bármiképen legyen is a dolog, annyi világos, 
hogy mi pisál szavunkat az olasz pisciare szóból vettük, és 
a pisa főnevet is vagy ebből vontuk el a piszkál: piszka 
(fa), pipaszurkáló: pípaszurka analógiájára, vagy az 
oláh //i^-ból vettük át, de semmiesetre sem a szerb //i-böl, 
mint a hogy Miklosich állitja. 

Piczula hatos, kispénz. — Vei. pizzolo „kicsiny" elavult 
szó piccolo helyett. 

Pogány. — ol. pagano, pagan, a lat. pagaHus-hól. 

Pojácza. — ol. pagliaccioy régente szereplő személy volt 
az olasz színházakban, mint a PulcinellaésaPanta- 
l o n, mai napság azonban csak a kötél tánczosokat, vagy a 
legalábbvaló utczai komédiásokat hívják így (Tomm.). Pie- 
montban pafassa^ Milánóban pajasc és pajazz, mely utóbbi- 
nak eredetibb pajazza alakjából vehettük mi a pojácza szót. 
Olaszországban nagy divatja van még a farsangi utczai mu- 



Digitized by VjOOQIC 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 67 

latságoknak; karnevál utolsó estéjén — mint nálunk is 
teszik sok helyütt — ünnepélyesen elégetik a szalmával, 
vagy csepüvel kitömött, emberalakú bábot. Ettől a bábtól 
kaphatta a Pagliaccio is a nevét : paglia „szalma", pagliaccio 
„strohwisch, strohsack"; a színpadon az ügyetlenség, eset- 
lenség személy esi tője volt. 

Posta. — ol. postn megállapodásra kijelölt hely, posta, 
postaépület, levél, üzenet stb. A kplatinban posfn : statio, 
positio (Ducange). Diez szerint posifus-X.ó\ származik, mivel 
egyes kijelölt helyeken friss lovak várták a hírvivőt. 

Regruta. — vei. recluta, mii. reduttá, ol. reclutdy a 
franczia recniter-höl barbármódon átvett szó (Tomm.). Ety- 
mologiája Diez szerint: recnc nachwuchs, rccrice ersatzmann- 
schaft s ebből recruter. hz olasz reclutdxvd^i /-je a magyar- 
ban az r-hez assimilálódott, a k meg ^-vé változott, mint a 
grajczdr^ gdnya, gr éta szókban. 

Remete. — régi ol. remito, mai ol. eremito, lat. ercmita, 
gor. epYiftífyj^, mely ismét Spr^fxoí „puszta, magányosság" -ból 
származik. 

Remonda lovak. — Az olasz viondare ige annyi mint 
hámoz, tisztit; rimondare megtisztít, felfrissít, felüdít. 
Ebből származik az ol. rimonta, vei. mii. remonta főnév, 
mely általában „a lovasság rossz lovainak kimustrálását és 
újakkal való ellátását" jelenti, de Velenczében ezen kívül a 
„tartalékban levő lovakról" is mondják. A magy. remonda 
tehát a milánói remonta-höi származik; a / átváltozott d-ve, 
mint di pdndlika Nyr. 1X1427, viszked 111:226 szókban. 

Reskontó. — ol. resoconto beszámolás, számadás; ren- 
dere conto számot adni. A magyar reskontó-\i6\ kiveszett a 
középső o, mint a hogy az ecztes, silttem, jdtsztarn, taldkszik 
szókból kiveszett a középső magánhangzó 

Resztó; kártyajátékban használatos szó. — Az olasz 
resto annyi mint „maradok" ; a stare állni igéből szár- 
mazik. 

Rokka. — ol. rocca, az ófn. rocco-h^X (úfn. Rockén) 
kölcsönvett szó (Diez). 

Saláta. — vei. saláta, ol. insalata. Vallauri szerint az 
insalare^ salare „sózni" igéből származik, mert sózva eszik. 
Elfogadhatóvá teszi e magyarázatot az a körülmény is, 
hogy mind ama zöldséget, mit nyersen, sóval, olajjal és 



Digitized by VjOOQIC 



68 KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 

eczettel füszerszámozva esznek, a velenczei dialektusban sti- 
//7/a-n kívül acelorie-nek, tehát eczetesnek is hívják. V. ö. 
még a szalámi etymonjával is. A magyar saláta tehát 
tökéletesen megfelel a velenczei salata-nai^, niég csak a 
kezdő mássalhangzót sem kellett elváltoztatnia, mert az 
olasz s-\. a velenczei selypítve i-nek ejti : ialata, si §ignors 
hiblto,) éotto, 

Skatula, iskátula. — vei. mii. scatola, ol. u. a. Ép az 
imént említettük, hogy az olasz s-X, a velenczei i-nek ejti; 
ugyancsak az olasznak is sajátsága, hogy sk, spy ^/-vel kez 
dödö szók elé i-X. függeszt a széphangzat kedvéért: sctwla 
és iscuolay stalla és ts fallá , scatola és iscatola: magyar iskola, 
istálló, iskátula; csakhogy a magyarban ez i többnyire el- 
válhatatlan a szótól, pl. Istiján: Stefan, isiráng: strang stb; 
az olaszban ellenben bármikor megállhat a szó / nélkül is és 
inkább csak az irodalmi nyelvben használatos a hosszabb 
alak. Az iskátula /-je e szerint nem tartozik a kölcsönvett 
szó testéhez, hanem maga a magyar fejlesztette. 

Skíz a tarokkjátékban a huszonkettes. — A lombard 
dialektusban matto-nak, b o 1 o n dnak hívják, mert csakugyan 
farsangi bolond van a kártyára festve. A magyar skíz az 
olasz sckiso'hól származik, mely „kificzamodott, görbe, fél 
szeg" jelentésével szintén jól jellemzi a skíz figuráját. Az 
olasz schiso a gör. 'jxaióc „balog •" szóból származik. 

Stílét tör, pl. stilétes bot. — vei. stileto^ stikty ol 
stiletto. Az olasz stile (lat. stilus) szónak diminutivuma. 

Szalámi. — ol. salamé „sózott hús, kolbász". A salarc 
„sózni" igéből származik; a -me képző gyűjtőneveket képez, 
pl. legname fanemüek: legna fa; bestiámé lábas jószág: 
bestia állat ; salstime sózott hús : s a 1 s a mártás ; leganu 
kötelék: legare köt. 

Szamár. — Miklosich szláv eredetűnek mondja, azon- 
ban a tótban, ruthénben és csehben van meg, a miből 
éppen olyan joggal lehet következtetni, hogy a magyar 
volt a kölcsönadó nyelv. A szónak etymologiáját is hiába 
keresnők a szláv nyelvekben ; e tekintetben csakis az olasz 
és latin világosíthatnak fel. A gör. oá^tia, lat. salma, barb. 
lat. sauma és sotna-h^X származott az olasz soma „teher". 
Már a latinban élt a sagmarius szó „teherhordó állat" ér- 
telemben (Tomm), a kplatinban summarius már „szamarat" 



Digitized by VjOOQIC 



ÍROD ALOM. 69 

jelentett (u. o.), a mely szó az olaszban somaro^ somar ala- 
kot oltott. Alapjelentése tehát „teherhordó állat". Ezenkí- 
vül még azt is figyelembe vehetjük, hogy alig van ország, 
hol a szamár annyira el volna terjedve, mint Olaszország- 
ban s így az említett északi szláv nyelvek alkalmasint a 
magyar utján jutottak a „szamár" szóhoz. 

Szekundál. — ol. secomíare követ: kisér; kisér valakit 
szóval, véleménnyel ; segít ; szekundál. A sz(') származását 
szépen kitünteti a kplat. secundare : secundo loco dicere, 
referre, sequi (Ducange). A „követés" értelme úgy fejlődött 
ki, hogy secufidare előbb azt jelentette : második he- 
ly e n j ö n n i, a mi egyértelmű a követéssel; így lett 
belőle kisér s az olaszban már kisér szóval, zené- 
vel és ebből általában segít. 

Szóda pl. mosószóda, szódavíz: ol. soda sziksó. Diez 

szerint a lat. solida „erős, szilárd"-ból származik. Olasz so- 

dare annyi mint a lat. consolidarr. 

Körösi Sándor. 



IRODALOM. 

Nyelvtudományi Közlemények. XVIII. k. 3. fűz. Szer- 
keszti Budenz József. 

E fontos tudományos folyóiratunknak legújabb füzete 
a következő tartalommal jelent meg: „Szlávság a magyar 
keresztény terminológiában" Dr. Asbóth Oszkártól. — 
„Votják nyelvtanulmányok I. (Befejezés: orosz elemek a 
votják szókincsben.)" Dr. Munkácsi Bernáttól. — ^Az 
ugor nyelvek összehasonlító alaktana. I. Igeképzés. 25. 5{. 
II. — 27. §." Budenz Józseftől. — Kisebb közlések: 
„Magyar elemek a déli szláv nyelvekben". Dr. Halász 
Igfnácztól. — Ismertetések és bírálatok: ^Brugmani>, Ver- 
wandtschaf tsverháltnisse der Indog. Sprachen " . Balassa 
Józseftől. — „Ad Turcologiam". Budenz Józseftől. 

Budenz alaktani czikke az ugor alaktannak az igekép- 
zésröl szóló részét fejezi be, melyet már ismertettünk. Ez- 
úttal tehát csak egy pár pótló megjegyzésre szorítkozom. 
Érdekes Budenznek a fíadzfk-íé\e denom. igékről adott ma- 
gyarázata (142)^ melyeknek vége szerinte <^azz-tkj <^ahz-ik- 
ból lett, s így az igésítő // képző nyomát tartotta fönn. 
Erre nézve fölhozza, hogy azért volna bajos ez igékben 
külön <^ad és z képzőt fölvenni, mert ezen igéknek általá- 
ban nincs teljesebb ''^ fi adóz- alakjuk s az öved őznek alak is 
csak egyszer fordul élő a Nádor c-ben. Itt megjegyezhet- 



Digitized by VjOOQIC 



70 IRODALOM. 

jük, hogy efféle bővebb alak a codexekben több is van, p. 
övedözvén Apor c. ii, és ujabb időben is találkozunk egye- 
sekkel, p. hmnvadoz. befiivedezik („apró befüvedezett dom- 
bok" Jókai vadon vir. II: 66), dan^adoz? De emezek külön 
új képzések lehetnek , s az övedöz-dXd^i az <^ ^tí^c-/^- félék 
analógiájára bővülhetett. Emezeket ugyan szintén úgy ma- 
gyarázza B., de itt tán mégis valószínűbb az a föltevés, 
hogy <^ ódoz'ik volt eredeti alakjuk. Ilyen végüeket ma is 
használunk még, p. huzódoziky sínlödözik („romlott egészsé- 
gem és sinlődözéseim visszatartanak" PNapló XXXII : 50. 
mell. tárcza) stb. ; v. ö. még kérödöz- Bécsi c. 191 \ kérődzik, — 
A 149. lapon B. az ugor denom. m^ n képző nyomát látja 
a kornyadj pirnyad igékben. Tekintve, hogy nyelvünkben 
az rj nem ritkán my-ve változik fbornyii, sartiyti stb.), meg- 
lehet, hogy ezek az igék azelőtt így hangzottak ^kórjtidj 
^pirjad. Az előbbi mellett szólna a régi kórjúl ige is {y^ha- 
larra koryula^ Hofgr. gyűjt. 182); a *pírjad mellé pedig a 
virjad, vimyad^ virrad sorakoznék, melynek alapszavát talán 
névszóinak is vehetnők (v. ö. Bud. M.-Ugor szót.). Ezekben 
akkor az ígésitő képzőnek olyan alakja van, mint az drja- 
dozy hírjesztel igékben. — A 151. lapon B. a denom. / kép- 
zőre egy példát sejt a magyarban : hánt^ e h. hámi^ de meg- 
jegyzi, hogy ez az intr. háml-ik szerint alakult csak, mint 
rojnlik:ront stb. Van azonban két igénk, melyben csak- 
ugyan az a denom. t látszik megőrizve, t. i. magas : magasz-t, 
magasztal, nehéz : nehez-tel. — Hogy az emberkedik, panasz- 
kodik félék csakugyan "^embcrlkedik, "^panasz/kodik-hól lettek 
(168), arra idézhetjük ezt a szópárt is: vitézi- {^viti:zcl:vci\\\- 
tat" Verseghy anal. 1:413, vitézlő): vitéz(l)kedik — Egy 
sajtóhibát is megemlítek, mert kétszer is előfordul (43 és 171): 
durog, helyesen durrog ; ámbár Kassai ilyent is említ : dnr- 
golódik. 

Munkácsi czikke a Votják nyelvtanulmányok L részét 
fejezi be, mely a votják nyelvnek idegen elemeivel foglal- 
kozik. A tanulmány nagy pontossággal és körültekintéssel 
van dolgozva. Minthogy a Nyelvőrben már ismertették, 
eredményei közül csak egyet emelek ki. A mi turkologu- 
sainknak legfőbb okadatuk mindig az, hogy a magyarban 
nagyon sok a török szó. Már pedig eddig is tudtuk, hogy 
a cseremiszben két annyi török szó van, mint a 'magyarban. 
Most még azt látjuk, hogy a votjákok nyelvében is sokkal 
több törökség van, mint a magyarban. De azért senki sem 
vonja kétségbe e két nyelvnek ugor voltát. 

Az új czikkek közül legfontosabb Ásbóthé, mely a mi 
szláv szavainknak egyik jelentős részével foglalkozik. A 
meghonosult szók kimutatásában a legtermékenyebb mód- 
szer az, mely a szókat, illetőleg fogalmakat és tárgyakat 
műveltségtörténeti kapcsolatukban vizsgálja. Tudjuk, hogy 



Digitized by VjOOQIC 



^■t*^P 



ÍRODAtOM. 7 1 



az idegen szók ritkán jönnek egyenként, többnyire a rokon 
műveltségi tárgyaknak egy-egy egész csoportja megy át 
nevestül egyik néptől a másikhoz. így kaptuk p. a házi- 
állatok neveit mind együtt a törököktől; így később a ke- 
reszténység fogalmait és szavait a szlávságtól. Mi nálunk a 
Nyelvőr szerkesztője adott sokszor példát az említett mód- 
szeres eljárásra. Önként kínálkozik ez, ha épen műveltség- 
történeti czélból vizsgálja valaki az idegen szókat, mint 
Ásbóth teszi. Ö a bevezetésben azon történeti hagyományo- 
kat ismerteti, melyek a szlávságnak a magyarok megtérí- 
tésében való szerepére vonatkoznak. Azután részletesen 
tárgyalja a kereszténység • műszavait, melyeket a magyar 
nyelv az ószlovénból részben átvett, részben lefordított. 
Ásbóth sokkal behatóbban tárgyalja az illető szókat, mint 
előtte bárki más, és részletekbe ható elemzése nem egy 
szóra új fényt ,derít, s kivált az e tárgyra való módszert 
fejleszti tovább. E szerint korántsem érdemli meg azt a ke- 
mény Ítéletet, melyet Volf György mondott e dolgozatra, 
noha a helyesírásról szóló függelékben nincs igaza. Kivá- 
lóan érdekes a második rész, melyben a sziávságból lefor- 
dított kifejezéseket tárgyalja, s kimutatja, hogy így ma- 
gyarázandók ^ következők : hzíshagyó, hicsvét, vízkereszt^ /e- 
szükt, világy képmutató, hálaadás^ olvasó, olvasni (legére, ere- 
detileg csak numerare), levél (epistola, eredetileg csak fo- 
lium). — Én itt csak egy pár igazító és pótló megjegyzést 
kívánok tenni. Én az ószlovén sliiga-h6\ a szolgát hangát ve- 
téssel magyaráztam. Á. azt mondja (364), nincs szükségünk 
rá, hogy ezt az ugrást fölvegyük, mert az oklevelekben 
néhányszor szuluga fordul elő, s ebből aztán nagyon köny- 
nyü a mai szolgá-X. magyarázni. Hát az igaz, hogy a hangát- 
vetés ugrás, de olyan ugrás, mely — kivált ha, l r hangok- 
ról van szó — sok nyelvben közönséges, így p. a finnben 
is épen olyan idegen szók átvételében, mint mi nálunk. 
Azonfolül Á. maga mondja, hogy már a szuluga alakkal 
egy korban előfordul a szulga is, még pedig sokkal gyak- 
rabban. Bátran föltehetjük hát, hogy a szó kétféle alakban 
jött át; a nép egy helyt így, más helyt amúgy könnyített 
a kiejtésén. Szintúgy van p. egymás mellett gereben és ger- 
lén; a kalmár a Jord. és Erdy cc.-ben kalomdr s a népnél 
néhol ma is kalamár; a szerda mellett is megvan a mai 
népnél is a szereda stb. (Az utolsó szóra nézve, igaz, pon- 
tatlanság volt, hogy nem az ószl. sreda-t említettem „A 
hangátvetésről" 21. 1. ; de az már nem áll, a mit Á. vet sze- 
memre 384. 1., hogy „ilyen alak egyetlen egy szláv nyelv- 
ben sincs'*. Megvan a nálunk legismertebb szláv nyelvben 
a tótban. Hangtanilag pedig a streda-h6\ is válhatott volna 
szerda, a mint vált p. az ószl. stréha-hó\ szerha is.) — A 
386. laphoz : Nagyon számbaveendő tény , hogy a hét-fö 



Digitized by VjOOQIC 



72 IRODALOM. 

mindenestül megvan a vogul nyelvben is : sat-ponk. Hun- 
fal vy azt mondja ugyan a Vogul Föld és Nép 114. lapján, 
hogy ez „szószerinti fordítás", de nem ád róla számot, hon- 
nan volna fordítva; s a Kondai Vogul Nyelvben (16) már 
azt is említi, hogy a vogul evangeliomban a hold-ujság is 
uj'hold-Jö-nék van nevezve. Azt bizonyítja-e az a saf-ponk, 
hogy ^ régi ugorok csakugyan a héf-/ö-l6\ kezdték számlálni 
a napot ? vagy csak azért nevezte így a vogul is; a magyar 
is ezt a napot, mert a kedd-et (vog. thoí kaki: más nap) 
már" a szlávok módjára nevezték második napnak? döntsék 
el mások. Hogy a m. kedd csakugyan kelted nap, bizonyítja 
a máig fönnmaradt göcseji alak : kdödkor ,kedden' Ny. 
1:423 (v. ö. keddefnl áfa Budenz- Album 163). — K feszület- 
hez (400) megjegyezhetjük, hogy az alapul szolgáló ige is 
megvan codexeinkben, a passióban : /(^i-c//^* meg! Sőt Dunán 
túl ma is mondja a nép (legalább Veszprémben) : nem te 
szem, ha megfeszülsz is (a. m. pl. ha fölakasztod magadat). — 
A világ mundus értelemben, megengedem, lehet fordítása 
a szlávok szavának, mely lux-ot is mundus-t is jelent. De a 
következő magyarázat is elég valószínű volna. Mindennapi 
kifejezések : a világra jón, a világra születik, a világra szül, 
a világra hoz; ezeket úgy is érthették, hogy , napfényre 
jön', de aztán úgy is, hogy ,zur welt kommen', s így ezek- 
ből a kifejezésekből válhatott ki lassanként (talán a szláv 
hatásnak hozzájárulásával) a mundus-t jelentő világ. — Az 
ószl. prilifarjati s^, simulare, mely a g. icj.o<;:roislo^at szolgai 
fordítása (403) eszünkbe juttatja, hogy ugyanezt a fogalmat 
Dunán túl így fejezi ki a nép : teszi magát, s ez talán szin- 
tén a szlovén hatás eredménye. Hasonlókép a tetteti inagái 
mai kiejtés; itt ugyanis a causatio képzésnek csak úgy van 
értelme, ha föltesszük, hogy eredetileg így hangzott tet- 
teti magát ,er lásst sich scheinen', a let-ik, tetszik igétől. 

Halász czikke „Magyar elemek a déli szláv nyelvek- 
ben" 50 szóval szaporítja azt a 270-et, melyet Munkácsi 
gyűjtött össze hasonló czím alatt a NyK. XVII. k.-ben. Az 
1. szám berek; ehhez H. azt jegyzi meg, hogy nyelvünkben 
ismeretlen eredetű. Ügy látszik, nem egyéb, mint a német 
berg, régibb ném. bérc, berac. Oklevelekben elö is fordul 
,hegy* jelentésében : subtus montem keselew benvk, <id men- 
tem zewle^ü berek 1256. (v. ö. wein-berg). Tehát eredetileg 
erdős hegyet jelentett, s utóbb erdőt, úgy mint p. a latin 
saltiis, V. ö. peregh-mesler (1598) RMNy. IIlb:i2i, a. m. a 
mai hegy -bíró, t. i. a szőlőhegy bírája. — A bot szót (5. sz.); 
melyből a horvát boUi-X. eredteti, elfelejtette H. „visszahódí- 
tani". Dank. és Miki. a mai déli szláv nyelvek bal szavából 
vettnek mondják, pedig ez soha sem válhatott volna m. 
bot-tk. Talán az olasz botto ütés, lökés (v. ö. botlare üt, lök, 
báltere üt, ver)? — Legfurcsább á 44. szám: y^szem: szlov. 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALOM. 73 

osemci (többes) cilia, szempilla, szemöldök ; a szl. szó lehet 
az praefixumnak a m. szem szlávos deminutiv alakjával 
való összetétele, és tkp. azt jelenti: a szem fölötti". Mintha 
csak a m. szcm-öldök (— finn //// stb.) fordítása volna ! 

Az ismertetések és bírálatok ;*ovatában Balassa J. tesz 
néhány jó megjegyzést Brugmann czikkére („Zur frage nach 
den verwandtschaftsverháltnissen . . .") és arra az altáji csa- 
ládfára, melyet Munkácsi állított föl a Budenz-Albumban ; 
csakhogy M. maga is megjegyezte, hogy a családfát csak 
-gondolatébresztőül" közli, miként „képzelhetnök" a többes- 
képzés alapján az altáji nyelvek elágazását. — A^égül Budenz 
intéz „ad turcologiam", kivált az ifjabbikhoz, egy kis meg- 
érdemlett leczkét. 

SiMONYi Zsigmond. 

Die slavischen elemente lm magyarischen. Von Dr. 

Franz Miklosich. Zweite Auflage. Besorgt und einge- 
leitet von dr. L. Wagner. 

„A körülmény, hogy a műnek első kiadása rég elkelt, 
kivánatossá tette, különösen a magyar nyelvtudósokra nézve, 
egy második kiadás megjelenését ; hiszem tehát, hogy az 
illető tudományos körök jó szívvel fogadják ezt az új, má- 
sodik kiadást". 

E szavakkal zárja be a kiadó a kiadást megnyitó 
Előszót. Ajándékot, még ha csekélyebb értékű is, minden- 
kor köszönettel illik fogadni; annál nagyobb köszönet illeti 
meg az oly adományt, a mely még értékes is, s különösen 
ránk nézve értékes. Vétenénk tehát a tisztesség és köteles- 
ség ellen egyaránt, ha elmulasztanók kifejezni köszönetünk 
ket a kiadónak, a ki közrebocsátotta, s a tudós szerzőnek, 
a kinek beleegyezésével s megbízásából („im auftrage") 
másodszor is napvilágot látott a bennünket, magyarokat 
kiválóan érdeklő dolgozat. 

Az új kiadást Bevezetés nyitja meg, mely főképen a 
nem magyar ajkú közönség számára van irva. Ebben a mű 
kiadója Wagner L. általános vonásokban megismerteti az 
olvasót amaz eredményekkel, a melyeket a magyar nyelv 
mivoltára nézve az eddigi tudományos kutatások megálla- 
pítottak. 

Bár csupa ismert dolgok foglalatja a Bevezetés , s 
noha, különösen nekünk magyaroknak, semmi olyat nem 
mond, a mivel ismereteink gyarapodnának, vagy olyant, a 
mi nézeteinkre hatást gyakorolhatna, mindamellett köszö- 
nettel fogadjuk e rövid, de tömött ismertetést, mely a ma- 
gyar nyelv s nyelvtudomány birodalmában vakon járó s 
ide oda tapogatódzó idegen olvasónak, nagy sokszorta még 
tudósabbjainak is kezébe adja az útmutató vezérfonalat, a 



Digitized by VjOOQIC 



74 IRODALOM. 

mellyel ha akar, kibontakozhatik a sötétből s eljuthat a 
tiszta látás országába. Dicsérettel kell még megemlítenünk 
a Bevezetésnek azt az érdemét, hogy ha egészen új jelen- 
ségekről kell Ítéletet mondania vagy eltérő, sőt egymással 
ellenkező nézetek közül választania, meggyőződésének irá- 
nyát a tudományos okok ujjmutatásával szabatja meg s nem 
törődve a szive szavára hallgató közvélemény ellenmondá- 
sával s kárhoztatásával ama tudományos nézetnek szegődik 
tolmácsává, melyet az értelem igazságderítő napvilága fo- 
gant s érlelt meg. 

Wagner * L. , a mint saját nyilatkozata is tanúságot 
tesz róla, tanítványa volt a méltán nagy tudós hírében álló 
szerzőnek, Miklosichnak, s a hálás tanítvány egész ragasz- 
kodásával csüng, a kinek ismeretei jó részét s tudományos 
képzettségét köszöni, egykori mesterén. Ezt dicséretére 
mondjuk, de mondjuk egyszersmind és főképen mentségére 
is. Az erős vonzalom, a rajongó szeretet, a szerelmesek és 
szülők nagy serege mindennapi példa rá, hályogot von a 
legépebb szemre is, s a tiszta látást nagy mértékben meg- 
homályosítja. Kegyelete, ragaszkodása kiadónknak is söté- 
tes fátyollal vonta be szeme világát s különben józannak 
tapasztalt ítéletét annyira megzavarta, hogy a legtisztább 
fehéret is feketének esküdözi; s míg egy részről igazság- 
talanságot követ el mások ellenében, addig más részről 
visszásán szolgálja mesterét is, a kire oly nézeteket erősza- 
kol rá, a melyeket az nem vallhat magáénak s a kinek a 
vastagon gomolygó tömjénfüst illatára alig lehet más szava, 
mint: est modus, sünt certi fines. 

Olvasóinknak nem mondunk vele új dolgot, hogy a 
Nyelvőrnek többször volt alkalma Miklosíchcsal, s különö- 
sen szóban levő művével foglalkoznia ; nevezetesen Ha 1 ász 
Ignácz e folyóiratnak X. s XII. kötetében ,Visszahódított 
magyar szók* czímű czikksorozatában sorra vette a szláv 
tudósnak amaz egybevetéseit, a melyek szerinte nem állják 
ki a tűzpróbát s hetvenhét szóról mindenütt kellő megoko- 
lással azt igyekezett kimutatni, hogy azok nem szláv köl- 
csönvételek, hanem nyelvünknek eredeti birtokai. Ujabban 
Körösi Sándor ,01asz kölcsönvételek^ dolgozatában 
(Nyr. XIXI. XIV.) Miklosich ellenében egyik-másik szót 
szintén nem a szlávságból, hanem az olaszból való kölcsön- 
vételnek tartja. A tanítvány előtt eme kimutatások s czá- 
folgatások megbocsáthatatlan vakmerőségnek látszottak, erő- 
sen fölkavarták epéjét, s nem is mulasztotta el, hogy ezen 
való méltatlankodásának nyomatékos kifejezést ne adjon. 
Bevezetése vége felé ezeket mondja : Mittlerweile war J. 
B u d e n z' voluminöses werk : ,Magyar-ugor összehasonlító 
szótár' erschienen. Man trachtete nun viele lehnwörter aus 
dem slavischen auf basis des Budenz^schen wörterbuches 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALOM. 75 

aus dem ugrischen sprachschatze zu derivieren. So machte 
sich J. Halász an seine arbeit, und es gelang ihm. viele 
wórter (mehr als 60) als aus dem ugrischen sprachschatze 
herstammend nachzuweisen. Wir vermögen speziell über 
die resultate Halász' unser erstaunen nicht zu unterdrücken ; 
damit hat er sich als antipode Dankovszky's desavouiert. 
Und wie man früher in der glanzperiode des ,Magyar 
nyelv szótára^ der onomatopöie und allén möglichen dem 
magyarischen fern stehenden spráchen einen ungebührlichen 
einfluss auf das magyarische einráumte und darauf losety- 
mologisierte, so steht den heutigen magyarischen 
wortgrüblern Budenz' grosses wörterbuch als willkom- 
mene fundgrube zur verfügung . j e d e s der slavischen 
sprache entlehntes wort als ^ugrisch* zu erkláren und .zu- 
rückzuerobern^ Miklosich selbst sagt über seine slavischen 
elemente im magyarischen : ,Bei der schwierigkeit der un- 
tersuchung bin ich darauf gefasst, dass ich den einen zu 
weit, den andern hingegen nicht weit genug gegangen 
bin^ Dies prophetische wort des grössten slavisten hátte 
man doch gebührender massen berücksichtigen müssen 
und die ,rückeroberer^ hátten sich eines, des gegenstandes 
würdigen, objectiveren tones zu befleissen geruht". 

E kifakadásokra, nem azért, mert részben bennünket 
is illetnek, a kik minden megjegyzés nélkül helyt adtunk 
Halász J. fejtegetéseinek s a kik magunk is Miklosich egy- 
néniely egybevetésének tarthatatlanságát kimutattuk, hanem 
mert tartozunk vele, a kinek szolgálatába szegődtünk, az 
igazságnak, kötelességünk válaszolni s válaszunkat a követ- 
kezőkbe foglaljuk össze. A mi multunkat nem födi titok, 
tárva-nyitva feküvö könyv az, a melybe mindenki belete- 
kinthet; s a ki olvasott benne, tudhatja, hogy pályafutá- 
sunk kezdete óta szakadatlan harczot folytatunk kedvelt s 
rég megrögzött nem egy balitélettel, s a mi vele együtt 
jár, pltalmára keltünk, védelmeztünk igaz, de fölötte nép- 
szerűtlen ügyeket s védelmeztük csüggedetlen kitartással 
épen a legnépszerütlenebbet, a szláv kölcsönvételek kimuta- 
tását. Mi csak egy igaz nemességet ismerünk, a tehetség- 
gel párosult becsületes munkásságot. Már e szempontból is 
teljes tiszteletünket érdemelte meg a munkásságban meg- 
őszült szláv tudós; e tiszteletet csak öregbítette s fokozta 
"^% az a körülmény, hogy oly müvei ajándékozott meg 
bennünket, a melyet voltaképen a mi kötelességünk lett 
volna elvégezni, s a melyet nélküle csak nagy későn s- 
^kkor is bizonyára csak hiányosan teljesitettünk volna. S 
^ kik köztünk ily véleménnyel vannak Miklosichról s a kik 
oenne széles körű tudományán s nekünk tett szolgálatán 
kívül főképen ~a buvárlataiban mindenütt mutatkozó részre- 
hajlatlanságot tisztelik, azok kivétel nélkül mind ama tá- 



Digitized by VjOOQIC 



76 ÍROHALOM. 

borba tartoznak, a mely épen a , Magyar-ugor összehasonlító 
szótár* híveinek számából van alakulva. Miklosich kiadójá- 
nak tehát semmi oka se volt, hogy tiszteletlenség miatt 
feddő szavát épen a ,Magyar-ugor szótár' hi veivel hallassa, 
sem arra, hogy az ismételten nyomatékolt „der grosste sla- 
vist** figyelmeztetéssel olyasmire oktatgasson bennünket, a 
mit nélküle is jól tudtunk és tudunk. 

Tévedni emberi dolog s tévedhetünk, s egész bizony- 
nyal tévedünk is mindnyájan ; kisebb-nagyobb mértékben 
a .Slavische elemente im magyarischen' szerzője épen úgy^, 
mint az ő kiadója és megbirálói is ; de épen azért veniam 
petimusque damusque vicissim. Mi megengedjük, sftt tudjuk 
s tudtuk már akkor, mikor az illető közleményeknek helyt 
adtunk folyóiratunkban, hogy a , Visszahódított magyar szók' 
s az ,01asz kolcsonvételek' szerzői egy és más pontra nézve 
véleményükkel ingatag alapon állanak; meg fogja engedni 
tehát Wagner L. is, hogy tévedhetett, s egyben-másban bi- 
zonyára tévedett Miklosich is, valamint téved ő maga is. 
midőn azt hiszi, hogy mestere, a mit az magáról maga se 
hisz, fölötte áll minden kritikának. A tudomány igazságot 
keres s nem csak nem tartozik, de sőt szoros kötelessége 
meg nem hajolni személyek, hanem csak is okok tekintélye 
előtt. Midőn tehát W. L. a más nézeten levőktől megta- 
gadja a bírálat jogát, mesterét csalhatatlannak akarja fol- 
tüntetni ; hogy ez melyikre nézve nagyobb sértés, az igaz- 
ságra-e, vagy arra nézve, a kit nem csak ő, de mások is 
az igazság első rangú kutatójának tartanak, annak megha- 
tározását ő reá magára bízzuk. 

Különben ha van ok elégedetlenségre s kifogásokra, 
akkor nem neki lehet ellenünk, hanem nekünk lehet s 
vannak is ő ellene méltó kifogásaink. És ezek a következők. 

Halász a maga f ejteg etéseinek ^Visszahódított' 
magyar szók czímet adott. Nálunk mindenki elértette, 
ha a ,Visszahódított' szó nem ett volna is macskakörmök 
közé ékelve, hogy ez a NSzótárnak nálunk nevezetessé vált 
,vísszahódításaira' való czélzással volt mondva. Nem akar- 
juk állítani, hogy W. L. is megértette, csak megemlítjük, 
hogy egy korábbi iratában (Festschrift zum Jubiláum des 
Dr. Franz Miklosich) a ,visszahódított* kifejezésre támasz- 
kodva Halász fejtegetéseit úgy tüntette föl, mint nemzeti- 
eskedő félszegséget. A Nyelvőr (XIII. 268.) fölvilágosította 
őt e tévedéséről s megmagyarázta a ,visszahódított' szó 
_úgaz értelmét; W. L. noha e fölvilágosítást tudomásul 
vette — bizonyítják ezt saját szavai : „Kunos nimmt an dem 
worte ,visszahódítani, zurückerobern' besonders anstoss" — 
mindamellett fönntartja előbbi állítását, hogy a MUgor szó- 
tár hívei Miklosich érdemeinek csökkentésére („Blossener- 
ge leien können seine vordiensto um dieses thema nicht 



Digitized by VjOOQIC 



IKOD.VLOM. 7 7 

beeintráchtigen^.) nem csak mentül több, hanem minden 
egyes szláv szót vissza erőlködnek hódítani : „j e d e s der 
slavischen sprache entlehntes w o r t als ugrisch zu erkláren 
und zurückzuerobem". 

Szavainknak s törekvéseinknek eme szándékos félre- 
értése, tudatos elmagyarázása ellen a legkomolyabban tilta- 
kozunk, s tiltakozunk különösen ez oly sértő czélzatok 
ellen, a minőt a meggondolatlanul kiejtett ,nergeleien' fog- 
lal magában. 

Miklosichnak szóban levő müvével a magyar nyelv- 
tudomány sokszorosan foglalkozott; ismertette, birálta, egy 
némely tételére nézve kétségeit fejezte ki ; másokat, a me- 
lyek világos tévedések voltak, megigazított, s az egybeállí- 
tott sorozatot új adatokkal bővítette. A ,Slav. Elemente' 
magyar fordítása (Nyr. XI.) minden egyes szónál meg is 
jelölte pontosan a helyet vagy helyeket, a hol valamely, 
az illető szóra vonatkozó észrevétel vagy megigazítás tör- 
tént A második kiadás, ellentétben az elsővel, mely a maga 
nézetének nyilvánítása alkalmával a mások (Budenz) véle- 
ményére való hivatkozást is minden egyes esetben szoros 
kötelességének tartotta, legcsekélyebb tudomást se vett mind 
eme megokolva közzétett helyreigazításokról. Kezdetben azt 
hittük, hogy a szerzőnek, a ki az új kiadás elintézését is 
másra volt kénytelen bizni, bokros elfoglaltsága nem en- 
gedte meg, a kiadó pedig nem tartotta magát illetékesnek 
arra, hogy a tett észrevételekre a maga nézeteit elmondja; 
a Bevezetés átolvasása után azonban átláttuk, hogy e hi- 
tünk csalódás volt. Ott a kiadó, midőn a magyar-ugor 
nyelvészkék gyerekes ingerkedéseinek (nergeleien) foganat- 
lanságát kimondja, eme záradékot csatolja hozzá: „Miklo- 
sich' Slavische Elemente im Magyarischen sind auch heut- 
zutage noch in voller Giltigkeit". 

A kölcsönvételek története bizonyítja, hogyha nyel- 
vünk valamely cselekvésszót vesz át, azt -/ (ritkábban -z) 
képzővel toldja meg s ezzel avatja föl őt a hazai szók tag- 
jává; pl. circa-re: czirká-/, pmedtca ve: prédiká-/; reisz-en: 
rajsz-o/ (rajzol), kratz-en : karcz-o/, kost-en : kóst-o/ sat. Már 
ebből az okból se tekinthetők kölcsönvételeknek az apad, 
mozdít sat. cselekvésszók; a horv. opadiú ugyanis apadá-/, 
a cseh hmotdiú pedig mozsd-o/ alakot öltött volna; de a 
mi a kölcsönvétel lehetőségét kizárja, az a tény, hogy mind 
az apad^ mind a jtiozdíi képzett szók s amannak gyökere 
«:/-, emezé moz-, a melyekből egy részről ap-ad^ ap-aszty 
ap'ály, más részről moz-og^ moz-díty moz-dul hajtottak ki. 

Bodza, bozzíiy borza hangtani okokból nem vezethetők 
vissza sem az úszl. bez, bezeg, sem a szerb baz, sem a föl- 
vett ószl. bíizív alakokra. Török szó, a kel.-tör. borsuk ha- 
sonmása. Hasonlóképen a törökségböl való a túró is -= 



Digitized by VjOOQIC 



78 KASZTNER GÉZA. 

tör.-tat. íunik. A cseh tvaroh-hoX különben se vált volna 
turó^ hanem, a mint valóban lett is : táróiig tarhó, 

. Kocsi több történeti adat szerint mint magyar szó 
már a i6. század kezdetén ismeretes volt több európai nép- 
nél ; egyéb okokat nem tekintve, már ezért se kerülhetett 
az úszl.-ból hozzánk. 

A pir- (pirít, pirul sat.) szlávságának határozottan 
ellene mond ismeretes régi por- (porejt) alakja. 

Még csak egy esetet említünk meg. Miklosich szerint 
a magyar zászló ugyanaz, a mi a tót zdslon : vortuch, a 
poroszló pedig a szerb pmsati: tolutim incedere igének 
a származéka. Ezt az egybevetést, nem számítva a jelentés- 
beli nehézséget, lerontja a két szónak régibb zdsztó és po- 
rosztó alakja ; e tényből kétségtelenné válik, hogy a zászló 
eredetije ugyan csak a fahne^ jelentésű zaszinva^ a poroszlóé 
pedig a ,servus villicus' jelentésű szerb prísfav, 

A ki, mint a kiadó, ismeri mind ez adatokat, a kinek, 
mint neki, tudomása van az itt elszámlált s a többi, emlí- 
tetlenül hagyott kétségtelen kimutatásokról, az nem veheti 
tőlünk rossz néven, ha azt következtetjük, hogy vagy itélet- 
gyöngeségben szenved, vagy hogy értelmét megvesztegette 
a részrehajlás ; s nem veheti rossz néven, ha szavának, mint 
olyanénak, a kinek tudományos meggyőződése nincs, nem 
tulajdonítunk többé semmi fontosságot. 

Szarvas Gábor. 



IRTÁS. 

Az igaz, hogy vetés is lesz benne; mert közbe-közbe, 
egy-egy jó magot is lelünk a polyva közt. a mit érdemes 
felmutatni és vetőnek használni. 

Böngésszünk egy kevéssé a lejárt „évfolyamokban", 
iiieg egy-két ujabb számban. 

Könnyű azt a nagy római számot ott a lap fején 
eggyel megtoldani a ,beálló* esztendőben : de vájjon halad- 
tunk-e a hirlapok nyelvének várva-várt magyarosodásában, 
arra már bajosabban felelhetnének az újságírók. 

Annyit azonban eleve is kijelenthetünk pártatlanul, 
hogy a nyelvtisztító törekvések és a jó tanácsok nem hul- 
lottak sziklakőre. Fogott egy keveset a szó és legalább a 
jóakaratot e részben nem vitathatjuk el hirlapiróinktól. 

Emeljünk legelsőbb is szót a jóformán legnépszerűbb 
kis lapról, a „Budapesti Hírlapiról. 

Sok érdekes magyaros szólásformára akadunk tárcza- 
czikkeiben, sőt ezek néha érdekes népnyelvi adatokat is 
tartalmaznak, főkép a Székelységből. A sok közül: Kolon- 



Digitized by VjOOQIC 



IRTÁS. 79 

ios: bolondos, lliju: padlás, üveg-csutora: gucker. Felseriil. 
Zimórc: zaj. Pic : perez. Megiramodík, Zerget stb. (260. sz.), 
babtisgat ; lesipuskás (27). Egy betűje sem rokofisdgoskodotf 
a politikával (okt. 15.). A sok sirdmtól kidülledt szemöldöke 
(325). Korlátolt szemhatdr (a helytelen láthatár helyett 
277. sz.). Hengergózik: hengeredik (266). Kétharmad ing 
únossan elég (266) stb. 

Kár azonban, hogy e fajta helytelenség is találódik 
benne egy garmadával, mint: ,és azután férjét Mohácson 
hagyvdn^ ö pedig Szliácsra ment* (dr. Herczegh M. 320. sz.). 
,A miniszter lakosztályához egy, esetleg két szoba csahl- 
tatni terveztetik^ (312). Nem volna-e így sokkal természete- 
sebb, jobb : Tervezik, hogy a miniszter lakosztályához még 
két szobát csatolnak? Minek keressük azt a kacskaringós 
passivumos szerkezetet? 

Ezt valami nagy szépségnek tartják úgylátszik, mert 
még nincs hirlap-hasáb, a hol nem kisértene a szenvedő 
forma e képtelen használata. Hiszen még Jókai is így ír : 
,Hevenyészett asztal lett terítve ; a föherczegnének dtadatvtt 
a magyarul irt menázsi' (Nemzet. Okt. 19.), A szenvedő 
igealak és az a legnyomorultabb germanismus : „lett terítve" 
stb. német kaptára vert participiális szerkezet nagyon a 
tollúkra száradt már az Íróknak. Sietős munkájuk közben 
is nem érnének rá, hogy megszabadítsák a tollúkat tőle? 
A botrányosan rongált kerepesi-uti fogházhelyiség még ToXn- 
dig nem lett eltdvolítroa (Pesti N. 13). Még Jókai is! Más- 
különben a Nemzete sokban javult a magyarság dolgában. 

Pesti Hírlapi díszmagyarságok : A hol ki lett dllitva 
(e h. a hol kiállították), mindenütt feltűnést keltett 
348. sz. Ezért az árfölemelésért mi az ellenszolgdlmdny (e 1- 
lenszolgálat talán nem jó, vagy nem jobb-e ,v i s z o n t- 
szolgálat*?) 321. A prostituczió-ügyosztály közérdekben 
azonnal szerveztessék (319). A virtuozitás nála nem önczél 
többé (13) --=- a virt. nem czélja többé, vagy nem saját sze- 
mélyes, egyéni czélja. 

Az „önczél"-ról jut eszembe egy német nyelvgyakorló- 
könyv, mely ^öntanuldsra^ van szánva a czíme szerint, való- 
diban pedig magántanulás a czélja. 

Szeretnők látni mily arczot csinálna Bismarck ily elő- 
terjesztéshez (15). — Arczot csinál a képfaragó, festő stb. 
vagyis készít, de a magyar ember csak mindenféle arczot 
vág (mutat) hozzá, a szerint, a mint tetszik neki a kép, 
esetleg más valami, — vagy nem. — A budai kültelek kü- 
lön elbánás alá (a vízvezeték ügyében) ne essék (17). El- 
bánás valakivel, valamivel bizonyos más dolgot jelent, (elve- 
rés) mint az „eljárás". Mindenesetre az „eljárás" volna 
itt is helyesebb. — Az érdekes tárgy fölötti vita (20) ; — 



'oigitized by VjOOQIC 



8o KASZTNER GÉZA. 

a német //Amek ilyenkor -ról ragos határozó felel meg : az 
érdekes tárgyról való vita. 

A magyar szórend ellen hibintanak az ilyenek : Min- 
denkép cLz idegeneknek nagy népvándorlása Budapestre 
szükséges. Pesti Napló 319, — e helyett: Mindenkép szük- 
séges az idegeneknek . . . stb. — A testületnek nem sza- 
bad volna egy többség kifolyásának (!) lenni. Függetl. 
Nov. 4. (Helyesen :At. nem volna szabad . . .). 

A „Függetlenség" különben a milyen türhetóbb 
magyarságú általában, annyira elveti magát hellyel-hellyel : 
Hires festesz (festő), kivált állatok/vz, génre képekre és arcz- 
képek/'é? (321) — arczképekben stb. helyett. — 5dsmer- 
jük (helyesen : elismerjük) e feladat nehézségét 13, a 
szállitdsi határidő sem lett í^artva 13, — e helyett: a 
szállítás határidejét sem tartották meg. Nyelvezet tekinte- 
tében meg az ilyen tulipántos tarka mondásokról, mint imez : 
„A jeruzsálemi poloskák gyeplüjével kormányo- 
zott keresztény zsidóbérenczek harczra kelnek" (321) — szó- 
lani sem lehet. Erre nézve már felsőbb folyamodású biró- 
ságnak kell magunkat tekintenünk s mivel a józan ész ille- 
tékes alsó törvényszékén a „poloskák gyepi üj ét", mint 
magában tárgytalan és képtelen keresetet elutasították, — mi 
is mellőzzük megjavítását, mint a „Magyar Állam" „az 
istentelen sajtó iszonyú üvöltéseit" (Lonkai. 
Okt. 26.). 

A „Pesti Napló" mióta vasárnapi m'ellékletet is ad, 
még sűrűbben termeszti a magyartalan magyarságot. „A 
félbeszakadt államélet 18 évi fetszhaldlszcrü pihenés után 
föltámadt" {^zi). Tetszhalálszerü helyett a régiek álhalált 
vagy holt-elevent mondtak. 

„Mikor? 60 — 70 éves korában? Mikor már képzelme 
csodás alkotásainak özönével elboritandotta a világot?" 323. 
„Fontos mozam (nem momentum, vagy mozzanat?) ez főkép 
annak megítélésével, hogy . . . U. o. Es ez mind Vajda 
János tollából, a ki tud magyarabban is írni ! — Az elöaddsi 
és frazirozdsi árnyékolásnak plasztikaibb feltüntetését alig 
lehet képzelni. — Magyarul: az előadás árnyékolásá- 
nak, vagy. színezésének p. feltűntetését stb. P. 
N. 13. Löseb e h. lőtt seb, (20) vagy lövés sebe. 

Van azonban egy sport-lapunk- is. Kár, hogy írói 
maguk csak a legzöldebb idegenességek hajszolásában töltik 
ki nemes sport-szenvedélyüket. — A „Vadász- és Verseny- 
lap", „az összes megyei lótenyészbizottmányok (mért 
nem volna jobb: lótenyésztő-bizottság?) hivatalos 
közlöny ének (lapjának) „tanulságos értekezleteiben" 
(ez niáskép „értekezést" jelent) valódi kannibálismust 
űznek a magyar nyelvvel. 



Digitized by VjOOQIC 



IRTÁS. 8 1 

^Kz elsö Yearling bookot a Henry Stebbing, a hason- 
nevű Idomár (lóidomító annak a neve) testvéröccse alapí- 
totta. — Akkoriban az idomárok nem voltak oly tisztességes 
emberek, mint most. Egy szarvastehén lelú kijelölve, mely 
azonban rósz vadászatot nyújtott, A vezetéssel Honorance (ló) 
ugrott el, de lesántulván, a vezetést (elsőség) Fleetness vette 
át. Azt állitá, hogy a hires Archiduc (ló) ismét a régi 
eséllyel fog futni (e h. a régi szerencséjével). Bravienka (ló) 
a verseny után letört (tán csak megtöródött, elfáradt?). Egy 
kevés pirított kenyér is kitartja az éhséget. Már 11. Károly 
idejében a versenyek (ló-vers.) annyira üzletszerű jelleget 
nyertek, hogy a törvényhozásnak bizonyos tekintetben be 
kellett folynia (beavatkozik). Sörtevadkopófalka, Mindez az 
említett lapnak két válogatatlan számából, a 47. sz. és az 
okt. 2-kiból került ki. 

Végül mint örvendetes esetet említem meg, hogy a 
nyelvészkedés erősen tért hódít nemcsak a t. akadémiában, 
egyetemen, hanem a fővárosi tanácsban is. íme a 
decz. lo-ki közgyűlésen megvitatták és elhatározták, hogy 
a holttest nem helyes szó, hanem a hulla, a mely pedig 
semmit ez alakban nem jelent s ha jelentene, ugyanazt je- 
lentené, a mit a dög, holttest, tetem ... no de lássuk: 

A „bérkocsi szabályrendelet" 24 §. : „Hulla vagy holt- 
test bérkocsin nem szállítható : 

Rácz Károly közbeszól: Mi a különbség a hulla és a 
holttest közt? 

Az elnök az orvosokat kérdené meg. 

Poór Imre (orvos) azt mondja : Semmi. 

Scheich Károly különböző fogalmakat lát e két szóban 
s hullának „a vizből kihúzott vagy földből 'kiásott tete- 
met nevezi". 

Fenyvessy Adolf szerint a hulla az állat teteme, holt- 
test az emberé. 

Egy hang: dög! 

Az elnök a derült vitát azzal zárta be, hogy a szö- 
vegből a holttest kitörültetik s a §-b a n csak a 
„hulla" marad meg. A szabályrendelet többi része vál- 
tozatlanul hagyatott (1. Egyetértés 340). 

Az „Üstökös" azonban folytatta a következő számában 
a „derült vitát". „Kozarek: hulla, a kit én viszek a más- 
világra; holttest, a kit a halál kaszál le". 

És mi mit mondjunk a város atyáinak e nyelvtudomá- 
nyi bölcsességéről? Találóbbat aligha mondhatnánk, mint a 
mit Quintilianus mondott a római tanácsról: Patres con- 
scripti videntur circumscripti. 

Kasztner Géza. 



M. KYlbliVÓU. XIV. 



Digitized byí^OOQlC 



82 DEÁK FAKKAS. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 
Béldl Kelemen inventariumából (1627). 

K ü c s ö n a mezőségen*) 

Az méneseknek számok : Fehér-kék öreg kancza 
vemhes 5 darab. Almás-kék kancza meddő 2. Pej kancza 
öreg 10. Negyedfü kancza vemhes fekete 2. (Negyedfü há- 
rom éves múlt). Öreg szeg kancza vemhes i. Negyedfü 
fekete kancza, az két utollia száár i darab. Egér szörü. 
fakó szabású negyedfü kancza, meddő 1. Öreg fekete vem- 
hes kancza i. Szürke-kék kancza meddő 2. Harmadfű, szürke 
kék. gyermekló 2. Szürke-kék kancza vemhes 1. Tavalyi ló 
csitkó 2 (egyik pej másik szeg-szerü). Ez idei ló csitkó 8. 
Kancza csitkó ez idei 5. Fekete, tavalyi kancza csitkó 1. 

Tehén marháknak számok : Eöreg fejeös tehén 
58 darab. Az 52tei alatt borjú vagyon, négye borjazó. 
kettei tinós, ezeknek öte harmad-füek. borjú vagyon alat- 
tuk, öt barna szerű vagyon köztük, az többi mind sző- 
kék ; az egyik barna tehént bor áráért fizették be. Ez 
idei ökörborju ;^^ darab. Ez Idei üsző borjű ig. Meddő 
tehén 9. Ilete szőke, egyik barna az másik kesely szörü, 
ezeknek egyikét bor árába fizették tinostól. Tuleök (= tu- 
lok) negyedfü 7 drb, háta szőke egyik sárga szőke. 
Öreg bika 3. Harmadfű bika i. Tavali kis bikácska 1. Har- 
madfűre kelő tuleök 15. Ezek között vagyon egy barna 
szerű, két szőke, kesely az többi szőkék. Harmadfűre kelu 
üsző tehén vagyon 13. Egyik borjúzó le.szen, egy holdam 
szerű vágyón közte, az többi szőkék. Tavalyi ökörbornyu 
vagyon 18. Egy alacs (így írva: alacz), egy rőt vagyon 
köztük az többi szőkék. Tavali üsző borjú 14. Mind szőkék, 
csak egy szőkebabos. Az öreg meddő tehenek közt vagyon 
egy felkért, válaszuti jobbágynak az tehene az borjú 
megholt. Az háznál béres ökör 16 darab. Egyik barna az 
többi szép szőkék. Eladni való ökör vagyon 107. 

Az juhoknak számok : Fejős öreg juh 91. Hete 
kecske. Ez idei nőstény bárány vagyon 40. Kos bárány ez 
idei 31. Ez inventálás előtt tiz bárányt Fehérvárra vittek. 
Öreg vert berbécs pénzen vött 14. Dizke vert berbécs 12. 
Öreg kos 3. Dizke kos 2. Öreg czáp pénzen vött 3 Diszké 
czáp pénzen vött 9. Diszké kecske 8. Diszké juh 22. Meddő 
öreg juh 2. 

D i s z n ó k száma: (^reg disznc) 38 darab. Annak tizen- 
öté ár tán y. Apró malacz ez idei 40. 



*•) Magyarázó szó a mezőségen, vagy a/, invenlariuinban is megvan.^ 
hogy van írva az eredetiben a Rücsön szó? . Szerk. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 8;^ 

A kozmássi jószágban levő lábas marhák. Öreg 
vonó ökör 20 darab. Borjus tehén 15. Meddő tehén 9. 
Bika I. Harmadfű tulok 4. Harmadfű üsző tehenek 7. Ta- 
valyi ökör-tinó (?) 8. Tavalyi üszö-tinó 4. Ez idei borjuk 14. 
Ezekben kilencz ökörborju vagyon. 

Disznók: Öreg disznó 20. Malacz 24. llizó disznó 3. 

Juhok: Oregfejös juh 2 1 7 drb. Meddő diszkékkel 
együtt 86. Kos 22. Czáp 2 Kosbárány 100; nyöstény bá- 
rány 86. 

Deák Farkas. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

t 

,A számára*. Érdemes nyelvtudósunk Joannovics György 
(Nyr. XIV. 13. 1.) annak bizonyítására, mily gyakori a bir- 
tokos -nek elmaradozása szólásainkban, egy „szokatlan" pél- 
dát is hoz elö, — igaz, csak mellesleg, noha Arany János 
után, ki valamely bihari embertől hallotta azt. A példa ez : 
,egy torony a számára' melyet a t. közlő nyomban 
így magyaráz : „birtokviszonyban, e helyett : egy 
toronynak a számára . . .". 

Hát számára magában világos birtokszó, tagadni nem 
lehet. És ha fentebbi viszonyát nézzük is, számba szükség 
vennünk, hogy népünk tájonkint. szóban és szólásszerkezet- 
ben, sok oly különös szabadságot enged magának, melyek- 
ben tudományunknak lehet több kevesebb bökkenője, érzé- 
künk azonban megnyugszik s akárhányszor még gyönyörködik 
bennük. A kérdéses példát mégis sehogy sem vehetem ide; 
mert hogy ebben a szólásban: „egy torony a számára" a 
torony birtokosa legyen a szmndra birtoknak, ezt. nekem 
legalább, sem értelmem, sem érxékem nem tudja bevenni. 
T. i. annyira elidegeníti itt az a rámutató a a birtokot állí- 
tólagos birtokosától (torony a számára), hogy inkább akármi 
más birtokost kényszerít keresnem, mint a //6'i^-telen torony 
szót annak gondolnom. Maga a t. közlő is meg látszik e 
viszonyt sokallani, midőn magyarázatának utána veti : „Ez 
a népies beszéd tehát legtovább megy a nek elhagyogatá- 
sában^. 

És ez volna, ha csupán magában kellene is eme soloe- 
cismust tekintenem, csak ez lehetne róla a nézetem. De 
szükség, hogy nyelvérzékem szavazatát szava-bevehetőbb 
adattal is igazoljam. 

Hogyan értette a bihari ember a „szokatlan" szólást, 
nem találgathatom ; s ha vájjon magyarságunk egyik leg- 
nagyobb ismerője s mindenesetre legnagyobb művésze, Arany, 
szólott-e hozzá valamit, és mit? — ezt sem tudom, hanem 
hogy a borsodi palóczs ágban mit tenne az, ezt 

6* 



Digitized by VjOOQIC 



84 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



már, mivel e szólásfélével nőttem fel, egész tisztán értem s 
bizton állíthatom. Semmi egyéb az a számára itt, mint tájéki 
határozó, mely az úgyszólván^ köriilbelüly majdy ttiajdnem 
hozzávető, hasonlító határozóknak felel meg. Pl. „A beteg 
csak úgy van a számára most is, mint tegnapelőtt volt (azaz 
úgy van körülbelül...). Mindegy a számára akár van, 
akár nincs (mindegy körülbelül). Ez a lakás egész 
kastély a számára J (úgyszólván egy kastély . . .). Ezt a 
szót Borsodban a számára minden ember mondja (majd- 
nem minden ember"). Vagy mint (Benöíi följegyzése sze- 
rint) a vásárról hazatért palócz beszéli szomszédjának : Mi- 
kor gyött kend meg bátyúra? 

— Az éczaka, a számára reg vei. 

— Eladta-e a cséklyést ? *) 

— Elvesztegettem : . . 

— Ugyan hogy köt el? 

— Bijon sehogy, meg a számára úgy se . . . 
Részemről hát az: ,egy torony a számára^ szólásban 

csak egy nyomatékos hasonlítást látok, melyet akármely 
magasabb épületről, dongamáglyáról, boglyáról, vagy akár 
egy magas emberről is el lehetett mondani. Bármint legyen, 
azt tartom benne legjobbnak, hogy megfvan. Hasznos az 
ilyeket följegyezni; aztán pedig jó-mindnyájunk dolga azon 
lenni, hogy hamisított értékkel ne menjenek forgalomba. 

SzvoRÉNYi József. 

Fige. Thewrewk Emil (Nyr. XIV: 36. 1.) helyreigazítja 
a ,fügemutatásra^ vonatkozó észrevételemet. 

Nyilatkozata kapcsán újra megvizsgáltam a kérdést és 
meggyőződtem róla, hogy ,fügét mutatni* csakugyan annyi 
mint „cunnust mutatni". Mindazonáltal továbbra is meg kell 
maradnom ama véleményem mellett, hogy a fügegyü- 
mölcsnek régi olasz neve fica^ a velenczei dialektusban 
figa és ennek többeséből a fíghe alakból vettük a magyar 
fige szót. Állításom bebizonyítására újra csak Tommaseora 
hivatkozom: „Fica: II frutto del fico, — Bibi. Re. I. 25: 
Diigento fnasse di fiche secche^. Tehát fica a mai olasz- 
ságban is előfordul még fügegyümölcs jelentéssel. A 
bibliából, a királyok könyvéből idézett mondat pedig „Két- 
száz rakás száraz fügéről" szólva, kétségtelenné teszi, hogy 
di fica szót 1471-ben, mikor a kérdéses biblia készült, bot- 
ránkozás keltése nélkül lehetett ,füge' értelemben használni. 



*) Kendszerint ökör neve. Különben cséklye a palóczban : az eb, ser- 
tés^ ló stb. nyakáról zsinegen lecsüngetett, az elölábak előtt vízszintesen lógó 
fadarab, azon czélra, hogy az állat térdeit verdesve, azt a járásban akadá- 
lyozza, hogy kárba ne menjen. Innét cséklyes lábún2\L mondják azt az embert 
is, ki botorkázva jár. Sz. J. 



Digitized by VjOOQIC 



HFXYREIGAZÍtAsOÍC. MAGYARÁZATOK:. 85 

Állításomat bizonyítja a fico szó is, mely mai napság* fü- 
gét és fügefát jelent. A dolog csakis úgy történhetett, 
hogy fico eleinte fügefát, fica pedig fügegyümőlcsöt 
jelentett. Később talán valamely elveszett „cunnus" jelen- 
tésű szó találkozott alakilag a fica-\d\^ vagy talán egyszerű 
metaphora útján ruházták rá az ujabb jelentést, mint nálunk 
a „szőrös baraczk"-ra, a vei. dialektusban a fntola-rdi, „kis 
pásté tómra" ; elég az hozzá, a fica trágár szóvá lett, és he- 
lyette a fico „fügefa" szót kezdték használni. Most már a 
félreértés kikerülése végett a fügefa elnevezésére kellett 
új szót találni, elkezdték tehát a fica szónak coUectivumát : 
ficaja (fügés) használni Figyelemreméltó, hogy a fügefának 
ez ujabb neve nőnemű; tehát alapszava csakis fica lehetett, 
nem pedig fico^ mert hímnemű szóból hímnemű szó szár- 
mazott volna. Fico gyűjtőneve ficajo, mely fügefával beül- 
tetett helyet jelent; tehát fico eleinte csakis a fára vonat- 
kozott, a fügének meg az egész olaszságban fica volt a neve. 

Körösi Sándor. 

Tűrhetetlen. Használatos, járatos. A Nyelvőr XIII. k. 
326. lapján a türheteilen jelentéséről van szó. Nem bírom 
tisztán kivenni, vájjon egészen elveti-e a Nyelvőr az Egyet- 
értés amaz állítását, hogy a y^türhetetlen jelent személyt, a 
ki tűrni nem tud vagy nem akar". En több izben hallottam 
a türhefetleti'X. ,impatiens' értelemben. Állító alakjában pedig 
lásd a Reform. Énekes k. egyik legrégibb énekében, 162 : 6. v. 
„N agy - 1 űr h e t ő Szent Isten". 

A Nyelvőr használatossá tett egy tűrhetetlen szót sőt 
kettőt, — ha többet nem : a haszndlatos-t és a jdralos-t, 

„Használni", „felhasználni". Igaz, hogy u^r értelem- 
ben oly általánossá vált, hogy alig tudnánk ellenni nélküle, 
és használjuk is derűre borúra. Lehetetlenség és kár 
volna kiküszöbölni ; de rokonságát terjeszteni és törvénye- 
síteni kár. Nincs módom, időm a codexeket tanulmányozni, 
5? az előző századok irodalmát felkutatni : de azoknak, a kik 
ezzel foglalkoznak, érdemes volna utána nézni, vájjon a 
codexekben, Pázmánynál, Mikesnél stb. stb. fordul-e elő csak 
egyszer is a hasz?idlni ,utor* értelemben? Ha, mint én sej- 
tem, nem fordul elő, ha Ők a használ igét csupán ,prodest' 
értelemben használják, akkor nem kellene propagálni 
a másik értelmű használ származékait. Használatos nem az, 
a mit használnak, hanem az, a mi használ. Haszná- 
latos az orvosság a betegnek, az intés a gyereknek; sőt a 
szó is lehet használatos a babona ráolvasójának, de általá- 
ban a szó sohasem helyesen használtatik ehelyett : „mondják". 

Ugyanezen okból a járatos-saX is meg vagyunk járva. 
A járatos-^ én legalább mindig bizonyos öntudatosságot 



Digitized by VjOOQIC 



86 APRÓLÉKOK. 

kapcsolok össze. Járatos lehetek valamely házhoz (szok- 
tam oda járni). Járatos lehetek valamely nyelvben ; söt 
a seregélyíis lehet járatos valamely cseresznyefára. ' — 
De már a pénz, ha nem jár, nem mondjuk róla, hogy nem 
járatos; bizony a szorul sem ám. 

Egyébként pedig nem veszik-e észre e két szó forgat- 
mányozói, hogy ök maguk is ösztönszerűleg érezték e két 
szó tökéletlenségét. Hiszen ök a két szót teljesen egy érte- 
lemben veszik ! S ha már a haszndlatos-i járatossá tették 
mi szükség volt a járatost használatossá tenni ? Felelet 
mert ösztönszerűleg érezték, hogy van a dologban valam 
hiba, s egyik sem kielégítő. Baksay Sándor. 

Csentész. Kispál Mihály szerint (Nyr. XIII. 518) ez a 
szó Marosvásárhelyt és vidékén, egész Marostorda megyé- 
ben közkeletű; értelme: félkrajczár. Kissé változott 
alakban ugyan, de ismeretes s néha-néha hallható ez a szó 
l'olna megyében is. Magam a. következő kifejezésben hal- 
lottam: „Nem adott égy árva csöntést sé". L. A. 



APRÓLÉKOK. 

A magyar szótövek. E czím alatt a régi szóvégi ma- 
gánhangzóról tartott fölolvasást a legközelebbi akadémiai 
ülésen Simonyi Zsigmond. Fejtegetéseit négy részre osztotta : 
I. A rokon nyelvekből legerősebb bizonyítékul azt idézte, 
hogy az ugor nyelvek közül sokszor az egyikben meg van- 
nak a szóvégi hangok, míg a hozzá legközelebb állóban, 
sőt csak a másik nyelvjárásban már nincsenek meg. Ez 
csakis úgy magyarázható, hogy eredetileg meg volt min- 
denütt az a magánhangzó s csak aránylag új korban vesz- 
tették el az illető nyelvek, köztük a magyar. Az értekező 
a vogul OvSztjákból idézett legtöbb példát a véghangzó fönn- 
maradására, mert az ellenvélemény azt állította, hogy e két 
nyelvben semmi nyoma sincs. — 2. A régi oklevelekben 
fönnmaradt magyar véghangzókra nézve bebizonyította, hogy 
az ellennézetnek ide vonatkozó magyarázatai tarthatatlanok. 
Azonfölül idézte az Ehr. c. teljes alakjait, s idéz teljes tö- 
ket a Bécsi c-ből is: réjo = /-/, 7nu = ví ; még Keltáiból, 
Sylvesterből s későbbi Írókból is idéz ilyen alakokat: viyu, 
Ilin stb. — 3. Ugyanazt bizonyítják szerinte a magyarban 
rég meghonosult idegen szók; mert ezekről sok esetben ki 
lehet mutatni, hogy valaha magánhangzón végződtek s ezt 
csak a mi nyelvünkben vesztették el; pl. ó-perz.sa zaranja : 
m. arany; török bien\ vére :- vc\. bér ; jinpl: gyöngy ; német 
erdbeere: m. eper; ó-szlovén krisztii : kereszt, brátu : barát 



Digitized by VjOOQIC 



AVKÓLKKOK. . 87 

stb. — 4. Végre bírálat alá vette az ellennézetüeknek se- 
gédhangzós elméletét, és kimutatta, hogy számos ok szól 
ellene. így főleg az, hogy sok esetben semmi szükség sem 
volna ejtéskönnyítö segédhangra, mert az illető szót minden 
nehézség nélkül ejthetnék amúgy is. Pl. szdr-a-f, Jiydl-a-f. 
öhh'n-e-tj ir-o-gat, fon-o-gat a magánhangzó nélkül csak oly 
konnyü ejtésüek volnának, mint pdr-fj vd/f, zökkent, irgalom, 
kofigaf stb. Sőt sok esetben az úgynevezett segédhang a 
helyett, hogy könnyítené, egyenesen megnehezíti a kiejtést, 
t. i. valahányszor hiatus keletkezik általa: rcgi-e-hb, hdzi-a-k, 
mai-a-k, budai- a-k, 7nenny-c-ij menny-e i-c-k. — A fölolvasó a 
végeredményt úgy állapítja meg, hogy e magánhangzóknak 
eredetileg a tőhöz tartozását kétségtelennek kell tekinte- 
nünk; hogy segédhangzóknak semmi esetre sem tarthatók; 
és hogy az iskolában is legfölebb a „kötőhangzók" közö- 
nyös nevével illethetök, melyekről aztán a tanításnak föl- 
sőbb fokán egész biztossággal megmondhatjuk, hogy valaha 
hozzátartoztak a szótőhöz. 

ICi a Zápolya? Sokszor törtem a fejemet eredményte- 
len azon a kérdésen, vájjon kit akart karrikálni a Mukányi* 
szerzője, midőn Zápolya Ignáczot párbaj helyett páros 
vi ask o d á s-ról beszélteti? Mert tudtomra a Nyelvőr em- 
berei soha sem tettek kifogást a pdrhaj szó ellen. Hiszen 
haj ,harcz, küzdelem, viadal' értelmében is régi szó, és pdr- 
baj mint összetétel csak olyan helyes, mint akár a fa-haj 
vagy kocsi-zaj : fának a haja, kocsinak a zaja, egy párnak 
a baja vagyis viadala. A mi annyi fejtörést okozott, azt 
végre megfejtette egy szerencsés véletlen. Kezembe került 
ugyanis Ebers Györgynek „Tigy polgármesterné a XVI. 
századból" czímü regénye. Olvasom, olvasgatom, egyszer 
csak ott találom (a U. kötet 26. lapján) a mint íme követ- 
kezik: ..Becsületszavát köti le, hogy emberei nyugodtan 
nézik végig a páros viaskodás t, végződjék az így 
vagy úgy". És a 141-^ lapon ugyancsak megduplázza: „Kar- 
dokkal g'yakorolták magokat a páros viaskodásban". 
Ennélfogva azt kell tartanunk, hogy a Zápolya kifejezése 
nem karrikatúra, hanem idézet, s az a vaskalapos ortholo- 
gus, a kire e szóval a Mukányi szerzője czéloz, nem egyéb 
mint Ebers fordítója — Szász Károly! 

Óhajtottuk volna azonban, hogy derék ^ fordítónk, a 
mint ebben orthologusnak bizonyította magát, más már 
meghonosodott idegenszerűségek kerülésével is jó példát 
adott volna hanyag fordítóinknak. Az ő példaadásának bizo- 
nyára megvolna áikeres hatása. Akadtunk ugyanis itt-ott 
egy pár germanizmu.sra, a melyeket ide kijegyzünk: „A te 
sorsod felctli aggódás" II. 51. „a saját sor.sa y>^/// csügge- 
tegség nyomasztólag nehezedett reá" II. 32. A magyaros 



L, 



Digitized by VjOOQIC 



88 At>RÓLÉKOK. 

szerkezet: aggódunk valakinek sorsán ^A ki nem akar 
áruló lenni saját hondn^ 11. iio. A német mondja: .verrá- 
ther a n d e m vaterlande', de a magyarban ez a szerkezet 
szokatlan; nem ,saját édes apján letl; áruló', hanem , saját 
édes apjának lett árulója*. „Az ólomlábakon jár az idö" 
11. iiS. (Kisfaludy K. szerint „ólomlábon jár az ellen**): 
A 11. 191. lapon ezt olvassuk: „Mára nagy gyűlés lelt férje 
állal összehíva". Én így mondtam volna: ,Férje mára nag-y 
gyűlést hitt össze'; vagy akár szenvedővel: ^férjétől 
mára nagy gyűlés volt összehívat „A hadügyi biztos 
azon volt, ha, a herczeg felettébb bosszús fog lenni" II. 47, 
e h. : , abban a véleményben volt'. 

Jobb idők jele. Vándorlásainkban gyakorta igen* furcsa 
nyilatkozatoknak voltunk tanúi. „Nem képzelik uraim, hogy 
tele van hibákkal ennek a népnek a beszédje I aztán olyan 
buták, iszonyú buták ; nem fog rajtok a jó szó. Hiába pré- 
dikálok nekik, hiába tanítom őket a helyes beszédre, akár 
a falra borsót. Még csak az olyanokról sem tudom leszok- 
tatni őket, hogy ,aszongya, od van a szobábo, fökötte ma- 
gát' sat. helyett így beszéljenek: ,a2/ mom/-y«, ott van a 
szobá/^ö/í, feí^oiöXX^ magát'." E nekikeseredett panaszt egy 
néptanítótól hallottuk. 

Egy más alkalommal, midőn egy suhancznak következő 
mondását följegyeztük: „De naok a csécseidek Maris!" a 
plébános úr ily észrevételt tett rá : „Hát az urak ilyen sza- 
márságokat gyűjtenek.^" 

Ez alig tizenhárom év előtt történt, s ma örömmel ta- 
pa.sztalhatni, hogy a népnyelvi sajátságok megítélésében 
kedvezőbb fordulat állott be. Nem csak a Nyelvőr közle- 
ményei .szaporodtak napról napra, hanem a napi sajtóban is 
többszörié találkozunk becses népnyelvi adatok följegyzé- 
.seivel. Jelen füzetünk is ad egy ilyen közleményt, melyet 
a Budapesti Hírlap egy tárczájából böngésztünk ki s a 
Népetimológia k» rovatában közlünk. Ugyan csak a 
B. H. 29. számában egy közleményt olvasunk a palóczság- 
ról, melyből a következőket jegyezzük ide : „A falusi palócz 
is i.smeri a kávét s különösen az asszonynép azzal él. A 
szegény zsellér panaszképpen monda munkátadó urának, 
hogy ö csak szalonnát kábézik... Ha ur elé ke- 
rülnek, íinoman törekednek beszélni: ,Igenis kérem alássan, 
majd elhozom a férjemet is' monda egy.szer a palócz s 
a meg nem értett férj szóval a feleségét gondolta". 

Az ilynemű közleményeket azonban szivesebben ven- 
nők, ha a Nyelvőr ha.sábjain látnának napvilágot ; mert a 
napi lapokban közölve, ha csak véletlenül meg nem akad 
egyik-másikon a .szemünk s ki nem jegyezzük, eltemetve 
maradnak és semmi hasznukat nem veheti a tudomány. 



Digitized by VjOOQIC 



NéPNYEtVriAGYOMÁNYOK. 89 

Fővárosi tudósítás. A napokban értekezlet volt az új 
városháza kozépítési termében. Az elnök az értekezlet figyel- 
mét arra hivta föl, hogy az új tisztogatási rendszer elfoga- 
dásakor figyelmen kívül maradt a sugárút. Nagyon óhaj- 
tandó, hogy a sugárutat is belevonjuk az új rendszerbe. 
Az elnök megkérdi Kempelen parancsnokot, hogy tehetsé- 
gében állna-e a sugárutat is géppel físzfittatm. Kempelen 
azt felelte, ha két géppel többet szereznek be s a munka- 
erőt . kellően megszaporílják^ a tisztítás hálózatába a sugárút 
is bele lesz vonható. Kz értekezlet elhatározta, hogy a ta- 
nácshoz erre vonatkozó kérvényt intéz. Az értekezlet abban 
állapodott meg, hogy jó átjárók készüljenek ; s ezt a város- 
ligeti bizottság figyelmébe ajánlja, Sat. 

E tudósítást az értekezlet jegyzője ilyetén magyarság- 
gal adta elő: „A napokban értekezlet volt az új városháza 
középítési termében. Az elnök az értekezlet figyelmét arra 
hívta föl, hogy az új tisztogatási rendszer elfogadásakor 
figyelmen kívül hagyatott a sugárút. Óhajtandó, hogy a 
sugárút még inkább bele vonassék az új rendszerbe. Kérdi 
elnök a jelen volt Kempelen tűzoltó parancsnokot, hogy 
képes volna-e a sugárutat is gépies tisztítással látni el? Kem- 
pelen azt felelte, hogy ha 2 géppel több szereztetik be és 
megfelelő munkaerő szaporítás adatik, a tisztítási hálózatba 
a sugárút is bele vonható lesz. Az értekezlet elhatározta, 
hogy ez irányban a tanácshoz kérvény intéztessék. Az érte- 
kezlet megállapodott abban, hogy a jó átjárók létesíttesse- 
nek, a mire nézve a városligeti bizottság figyehne hivaiik fet^ , 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 



(K r d ő V i d é k i e k). 

Ne léjry ojan fű : Ne léj^y olyan kész. 
l*2gy valláson vagyunk : Mgy a természetűnk. 
Becsűlletét lenyomni : Sarkára hágni. 
Ha ménsz hát sorkad erre. 

Nincs annak semmi hime : Nincs semmi mesterség benne. 
Levelezik egymást. 

Dolgozz, met hanem zsákba a fejed, tarisnyába a lelked. 
Kicsi baja van az eszivel. 
Kormos az orra : Tolvaj, nem becsületes. 
A dolog komám : Tehát nem bántom^v nem dolgozom. 
(Olasztelek). 

KoLUMBÁN Samu. 



Digitized by VjOOQIC 



90 NéPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

2. 
Szatmármegyeiek. 

Medvét fogott : terve nem sikerük. 

Ha ilyen drá^Rn aggyá, nem férünk össze ; ne fáskodjon ! : 
így nem alkuszunk meg ; ne bicsakolja meg magát (engedjen vala- 
mit az árából). 

Nem ugy áll a bál, este beáll, reggelig áll. 

Jó az öreg a háznál, ha kár nincs is kárt csinál. 

Hammába hótt : ügyetlen, rest. 

Nem haggya bordába vásznát : serény, ügyes. 

Az a lu is jó felagatódczott : sovány. 

Fejjük meg az ágast : nincs tejünk. 
(Kömörö). 

Ka/ay (tvula. 



Népetimologlák. 

(Budapesti Hírlap 17. sz ). 

Nem utolsó, a mit a palócz atyafiak a fogfájás ellen hasz- 
nált kajeput ol a j-jal elkövetnek. Mlöször is lesz belőle k a j a p u t 
olaj, azután k a 1 a p u t y olaj ; ebből kalaputya, kajlaputya, 
kajla kutyaolaj; kalapolaj; kalapzsir. A kMapzsirbcM 
végre valamelyik javasoló azt süti ki fogfájásban szenvedő paczi- 
enseinek, hogy keritsenek valahol egy zsiros kalapot, annak a da- 
rabját boritsák rá az ábrázatjokra a fájós oldalon ; — bizonyosan 
használ. 

Gyerm^kbajokban gyakran s z e n n a-levél forrázatot szokás 
használni, mit egyes vidéken, igen helyesen s z e n n á s liznek ne- 
veznek. Ezt félfüllel meghallotta valamelyik anyámasszony s mind- 
járt tovább adta, hogy ,a leiköm öszömatta kicsikéjének csak sze- 
nes vizet aggyanak innya*; attól mindjárt jobban lesz. 

• A magyaros accentussal h o z e n f e t t-nek ejtett hasenfe tt- 
böl csináltak nadrágzsirt. A chininpor nekik h é n y a 
só; a kopaiva balzsam: bársony kupak, a benzin: 
penzió, a k a r m i n pedig kármentő. 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

T i k h á 1 o g van rajta : hemeraloj)ia, farkas sötétje ; aki 

este nem lát, mint a tyúk. (Zala m.). 

Ho maizott a szemem. (Vas m.). 
Ollan rosszul voltál, hogy el is haltál: ájul. 

(Veszprém ra.). 

Folyt belülié a sönnyedék: genyedség. (Veszprém m.). 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPIili'KLVHAOYOMÁNYOK. Ql 

A tököm s z é k t y a. (Veszprém m.). 

Szemérmes testem. (Veszprém m.). 

Hónapi s vakság: némely lónak múlékony meg visszatérő 
vaksága. (V^eszprém m ). 

Rögény szökjön mög: disznók járványa, mely a torok 
megdagadásában nyilvánul. (Somogy). 

P i 1 1 a n t y ú : szemhéj. (Komárom, m.). 

Szem verésbe jöttem : valakinek a szeme nézése ártott 
meg neki. (Pest m.). 

K i k o d u 1 1 a gyomrom : mikor üres a gyomra. 

(Gömör m.). 

Vatokas: a legalja malacz, mely eszik, de nem fog rajta; 
nagyon hitvány beteges gyerek ; „vatokas vöt de félpéndűt a jó 
koszton". (Gömör m.). 

Lélekváltoz tatás: lélekzet vétel. (Visk). 

Nem látom a gyertyát, csak egy kicsint s á r g í t. 

(Tordacs, Fehér m.). 

Nem látoip a gyertyát csak úgy rémlik. (Laczháza). 

Csapói )i István. 



Népmesék. 

A zídes meg a mostoha jány. 

Rccer vaut, hun nem vaut, vaut a világon éggy asszony. 
Annak vaut éggy ídes meg éggy mostoha jánya. A mostoha mitig 
(laugozott, de azír mitig csak szitták, még enni sem igen kapott. 
A másik semmit sem csinált, csak ide-oda lötyögött. Mégis fl 
mondogatta, hogy minek tartyák ászt a zingyenéleöt ? 

Kccer osztánd aszongya a zasszony : Na te lusta (-^ kurva), 
ne edd ingyen a zisten kinyerit, menny el szaugálni. 

Sütöttek neki hamupogácsát, s elindult. Amin menyen-mendegíl, 
tanálkozik éggy csikauval. Teli vaut bogánccsal. Asztmgya : Ta- 
kariccs meg. ídes jányom , etteöl a bogáncstaul ! Jautét hejjibe 
jaut várj ! 

bizon szípen megtakaritotta s tovóbb indult, Menyen-mrn- 
dfgíl, tanál éggy kutat. Az is piszkos vaut, teli gizzel-gazzal. 

— Gyere , ídes jányom , takariccs meg ! Jautét hejjibe 
jaut várj ! 

Kitakaritotta s ával tovább ment. Menyen-menyen, tanál éggy 
motj'aukörtifát. Teli vaut szalmával, tövissel. 

— Gyere, ídes jányom, takariccs meg. Jautét hejjibe 
jaut várj ! 

Észt is megtakaritotta. Menyen-mendegíl, tanál éggy síiteöke- 
menceét- Kideöt-bedeöt a zódala. 

— Gyere, ídes jányom, igaziccs meg, takariccs meg ! Jautét 
hejjibe jaut várj ! Ászt is megtakaritotta. Amin tovább menyen, ta- 
nálkozik éggy öreg asszonnyal. 



Digitized by VjOOQIC 



I 



gl Nél'NYELVriAGYOMÁNYOK* 



— Hát te, jányum, hová míssz ? Kérdi a zőreg asszon. 

— Eén bizon, necném, szaugálni. 

— Jer hát hozzám ; van nekem heét szobám. Hatot kisöpa'f 
jícccz, takarítói mindennap, de a hetedikbe nem szabad bemenni. 
Ha becsületcsen vígzed a daugod, jaul megfizetlek. 

A jány mingyár beis állott éggy esztendeöre. Met tudni kell. 
hogy akkor éggy esztendeö három napbaul állott. Miko bűsígesen 
vígig szaugált, beviszi a zöreg asszony a hetedik szobába. Vaut 
ott sok kissebb nagyobb tulipántos láda ; éggyik szebb mind a másik, 

— Nó, jányom, te jau vautál, válassz ezek közzul a ládák 
kfizzöl. 

A kis jány odamenyen leghátul a szegletbe, ott vaut ég^' kis 
festetlen piszkos láda ; ászt választotta ki. A zöreg asszon csak 
ászt mongya : Hogy választod ki ászt a pocseék kis ládát, miki>r 
itt annyi szípet találsz? 

— Nem irdemlek eén ijen kis szaugálatra többet, aszoogya. 
A zöreg asszon mindenkíppen leakarta beszílni. De ű nem 

tágitott. Vette a kis ládát s megindult hazafelé. Amin menyen, mqj- 
írkezik a söteökemenczéhez. Hát teli van fajin kaláccsal meg le- , 
pínnyel. 

— Na , jányom , aszongya , gyere, lakjál jaul s vigyeél a 
zútra is. 

A jány jaul lakik, elis teszen éggy darab kalácsot meg le- 
pínyt. De a zöreg asszon csak nem nyukhatott. A kézibe vett 
éggy mozsarat. Megindult vele a jány után s mitig ütötte és monta: 
Likit-lakat kis mozsaram, majd elérem, majd I 

Oda érkezik a sűteökcmenczéhez s kérdi : Nem látott itt ég^ 
jányt éggy kis ládával ? 

— Nem eén soha ! aszongya. 

Ezalatt a jány a motyaukörtifához írt. Teli vaut fajin körtivei. 

— Gyere, jányom, aszongya, lakjál jaul s vig>'eél magaddal is. 
A jány jaul lakik s a köteöjjibe is teszen éggy csomaut. Osi- 

tán tovább menyen. Megírkezik a zöreg asszony is. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy kis ládával ? Kérdi. 

— Nem eén soha ! aszongya. 

A jány meg odaír a kúthoz. Szíp tiszta a vize, a gárgyán 
meg éggy szíp aranypohár van. 

— Gyere, jányom aszongya, igyál ebbeöl a vizbeöl s vidtlel ^ 
zarany poharat is. 

Jaut ivutt s a zaranypoharat is a köteöjjibe tette. Aval tovább 
menyen. Jön a zöreg asszony. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy kis ládával? Kérdi. 

— Nem eén soha ! aszongya. 

De a zöreg asszony íszre vette a daugot. Még ereősebben 
verte a mozsarat: Likit-lakat kis mozsaram, majd elírem, majd! 
Mán csaknem utaulírte, miko a jány a csijcouhoz érkezett. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉl'NYELVHAGYOMÁNYOK. 93 

— Gyere, jányom, aszongya, üjj fel csak a hátamra, m in- 
gyár haza viszlek eén ! 

Kelült rá a jány s égy pillanat alatt otthon termett vele. Mi- 
kor a kokas meglátta, felrepült a kapura s ászt kiátotta: Kukuri- 
kau gazdasszonyom, jön a mostoha jánya aranyba fagyva! 

Megharagszik a zasszony s elkergeti onnan. Hát ihol, jön a 
mostoha jánya. Elmongya, hogy eszta ládát szaugálta. Elkesztek 
kaczagni, hogy csak ijent tudott szaugálni. Hanem mégis csak fet- 
bontották a ládát. Hát uramisten, teli van arannyal-ezűsttel. Na, 
gondojja a zasszony, elkűdi most a zű ídes jányát, majd szaugál 
az kűlömbet. Szípen feleötöszteti, süt neki jau vajas pogácsát s útra 
ereszti. Amin menyen-mendegíl, tanálkozik a bogáncsos csikauval. 

— Takariccs meg, ídes jányom, etteöl a bogáncstaul, mon- 
gya, jau tét hejjibe jaut várj ! 

— Maj bizon, te mosleék-csikaja, vélled tötöm itt a zideö- 
met! aszongya s ott hattá. 

Menyen tovább, tanálkozik a kúttal. 

— Gyere, ídes jányom, takariccs ki, jautét hejjibe jaut várj ! 

— Nem ismerem Csavarit ! aszongya s ott hattá. 
Menyen-menyen, eléri a körtifát. 

— Gyere , ídes jányom , tisztogassál meg , jautét hejjibe 
jaut várj ! 

— Ha még tésis fa vagy, te pocseék ? aszongya s tovább 
menyen. 

Elírkezik a süteökemenczéhez. 

— Gyere, ídes jányom, igaziccs meg ! 

— Maj megigazít tégedet is a zistennyila, aszongya s ott hattá. 
Tanálkozik a zöreg asszonnyal. 

— Hová, hová, ídes jányom ? 

— Eén bizon szaugálatot keresni menyek, néneém. 

— Ippen jau, nekem éggy szaugálau kell. Ha beállsz hoz- 
zám, megfogadlak. Heét szobám van. Hatot kikeli söprögetni, tisz- 
togatni mindennap, de a hetedikbe nem szabad bemenni. Ha be- 
csületesen megszaugálsz, jaul megfizetlek. 

Beis állott a szaugálatba. A kéét elseö nap elvégeszte rende- 
sen a daugát. De a harmadik nap, a miko gazdasszonya a tem- 
plomba vaut, kinyittya a hetedik szobát, felemel éggy nagy tulipán- 
tos ládát s megindul vele hazafelé. A pap sokat beszílt, sokáig tar- 
tott a templomozás. Miko a zöreg asszony haza ment, a jány mán 
hegyen-veögyön tulvaut. Hamar kapja a mozsarat: Likit-lakat kis 
mozsaram, majd elírem, majd ! * 

Fut utánna. Odaír a süteökemenczéhez. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy nagy tulipántos ládával ? 
Dehogy nem, aszongya, csak siessen meég utauléri. 
Menyen-menyen, odaír a körtifához. 

— Nem látott ere éggy jányt éggy tulipántos ládával? 

— Dehogynem, aszongya, csak siessen meég utaulíri. 



Digitized by VjOOQIC 



94 népnyelvhagyomAnyok. 

Menyen-menyen, elíri a kútot. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy tulipántos ládával? 

— Láttam eén, siessen csak, meég utaülíri. 
Menyen-menyen, odaír a csikauhoz. 

— Nem látott itt éggy jányt éggy tulipántos ládával ? 

— Üjjön csak, néni, a hátamra, aszongya, mingyár elérjük. 
Felis ült rá a zöreg asszony s elírték a jányt. A zöreg asszony 

ussze-visszaverte, vírbe köpülte, fílhautan hattá a zútszílen. Mikor 
a jány magához tírt, nagytámojogva megindult hazafeléé. Mikor a 
kokas megláttya, felugrik a kapura s ászt kiáttya : Kukurikau gaz- 
dasszonyom, jön a zídes jánya összeverve, vírbe fagyva 1 

Megharakszik a zasszony s elhessekteti onnan. Há jön a zídes 
jánya vírbe köpülve. De nem baj, legalább ott a nagy czifra láda. 
Felis nyittyák. Há csupa kigyau-bíka ugrik ki beleölle. 

Ottis maratt a zídes jánya vín jánynak örökre. A mostohá- 
ját meg elvette a legjobb gazda a faluba, s máig is ílnek, ha meg- 
nem hautak. 

(Zilah). Versén Yi György. 



Átkozódások, káromkodások. 

Hogy a széméd follon kü ! 

Hogy a vakulás érjen é ! 

Hogy a dühűs nyavala törjön fö ! 

Hogy a kórság vessen fö! 

Hogy a rosseb egye kü a pofádot ! 

Hogy a nyüvek kezgyenek kü ! 

Hogy a kukaczok essenek beléd ! 

Hogy a tüzes ménkű csapjon hozzád ! 

Hogy a csattogó ménkű vággyon beléd ! 

Hogy a féreg fénye egyén még! 

Hogy a veszekedett fénye széggyén szét apróra! 

Hogy a zördögök talicskállanak é ! 

Hogy a kutyák egyenek még ! 

Hogy a kutyák szalaggyanak é veled! 

Hogy a Kesszeldorfer (volt z.-egerszegi hóhér) légyén a ké- 
résztapád ! 

Hogy a sünyedík (seny v) fészkellen beléd ! 

Hogy a kosz lep^yén még! 

Hogy a csuz fújjon fö ! 

Hogy a görcs rángosson össze ! 

Hogy a sörét vetégessén széllé ! 

(Nagy-Lengyel. Göcsej). 

Gaál Frrencz. 



Digitized by VjOOQIC 



népnyelvhagyomAnyok. 



95 



Tájszók. 
I. 

A I f ö d i e k. 



K a c c s a z : kaccsat letördel pl. 
dohány tökéről. „Menjetek ki 
kaccsazni". 

kaczabáj vagy kaczabajka : 
leányok könnyű felöltője. „L)e 
szép kaczabáj kád van hékás ! — 
Van annak , aki meg nem 
issza". 

kajába, kalaba: lármás 
veszekedés. „Micsoda kajába 
az szomszédasszony ? 

k a j a b á 1 : kiált, kiabál. „Ugyan 
ne kajabáljatok". 

kalakótyos: szeles^ szele- 
burdi. „Szinte tudtam, hogy 
így járok evvel a kalakótyos- 
sal«. 

k a 1 a m o 1 : valami lében koto- 
rász. „Mondja csak bátya: 
miért kurta némelyik birkának 
a farka? Azért, mert elvág- 
tuk. De hát miért vágták el ? 
Azért, mert azok bárányok és 
mikor fejjük, ne kalamoljon 
farkával a tejes edényben". 

kalancsagos, kalancsos: 
tévelygös hely. „Vigyázz azon 
a kalancsagos úton, félre ne 
bódorogj". 

kallantyúz: kóczot fon kal- 
lantyúval. Ezen fonálból ponyvá- 
nak és zsáknak való durva vász- 
nat szőnek. A kallantyúzást 
egyedül férfi cselédek végzik 
télen. 

kangödör: olyan gödör, hon- 
nét vályogot vertek vagy ta- 
pasztani való földet hordtak. 



k a n d a r í t : ki lódít. „Menj odább 
mert olyant kandarítok rajtad, 
hogy az eget is bőgőnek 
nézed". 

k a p a r é k : hulladék, mit gyűj- 
tés után a tarlón gereblyével 
összekaparnak. „A kaparékot 
rakjátok külön ; mert az gazos". 

kapat, megkapat: fuvarosok 
valamely álló helyen, csárdá- 
nál rövid időre megállanak és 
keveset etetnek. „Majd a kop- 
lalónál egy kicsit kapatunk, 
azután tovább ballagunk". 

k a r c z o s : rámpás , új bor. 
„Kóstoljuk meg komám a 
karczost, mit mond. Fjnye ko- 
mám, ettől ugyan kinyílik a 
bicska az ember zsebében". 

k a r i s t ó 1 : nagyjából megfé- 
sül. „Karistold meg a fejedet, 
azután lódulj iskolába". 

k a r i z s m á l : gyengén vakar. 
„Eds anyám, karizsmálja meg 
egy kicsit a fejemet". 

káromszó: káromkodás. „No 
megállj , majd bepaprikázza 
éds anyám a szádat a károm- 
szóért". 

kárpál: zsörtölődik, duruzsol. 
„Ugyan ne kárpáld mindig azt 
a gyereket". 

k á s z o 1 ó d i k : készülődik^ sze- 
delőzködik. „Kászolódjunk gye- 
rekek, azután induljunk". 

kászú-túró: fenyőhéjba tö- 
mött túró. „Hogy ez a kászú- 
túró bátya?"* 

Samu József. 



Digitized by VjOOQIC 



96 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



2. 



Szatmármegyciek. 



Csutak: szalmából, szénából 
vagy málé héjjábó! össze* 
göngyölített csomócska, mely- 
lyel valamit bedugni akarnak, 
vagy szobát súrolnak ; szalma- 
széna-csutak. 

Csutka: a málénak takarmá- 
nyul is szolgáló leveles kórója ; 
nevezik azon részét is a má- 
lénak, melyről a szemet le- 
fejtették ; ezt kocsánynak is 
mondják. 

C z i n k ó : a hagymanemű nö- 
vények még fel nem repedt 
magtokja s a vörös hagymá- 
nak koratavasszal kihajtott 
első csiraszára. 

Czipehedik: nehezen, lom- 
hán felkél, feláll ; „czipehedje- 
tek már no ! " 

C s i I I e n t : tréfás neve a lo- 
pásnak ; ügyesen elcsillentette. 



C s i n j a : a hunlónemfl edé- 
nyeknek azon befűrészelt ré- 
sze, melybe a mester a fene- 
ket illeszti. 

C z u r h ó : fajtalan-életű nökrc 
szokták alkalmazni ; másként : 
kurva. 

C s o b á n : Szatmár vidékén 
azon kétfenekű, igen rövid- 
dongájú lapos edény neve, 
melyben a mezei munkások 
vizet tartani szoktak. 

C s e r m á 1 : valamit ravaszul 
elcserél. 

Czigánküdik: valamit igen 
erősen kér, követel. 

Csápol: kézzel vagy egyébbel 
ide-oda hadonáz, üt, vág. 

Czaflat, czeflet: sietve 
ide-oda jön, megy, fut, szalad. 

Csaviczka: vizzel túlságo- 
san vegyített rossz, zavaros 
bor, pálinka, sör. 



(Nagybánya). 



Katona Lajos. 



Néprománczok *). 



Nagyszereda gyászba van, 
Egy szép kis lány halva van. 

Kdes anyja siratja, 
„Kedves lányom jer haza**. 

.,Nem mehetek én haza. 
Piros vérben fürdöm ma". 



Még szeredán délután 
Vigan sétált az utczán ; 

Már csütörtökön este 
Vitték a temetőbe. 

„Engem hat lány vigyen ki, 
S az rózsám kisérjen ki. 



Mind az hat lány fehérbe 
S az rózsám feketébe**. 
(Maros-Szék.) 

(E kis versnek nótája is van, melyben minden sor ismé- 
telve van). 
Deák Farkas. 

♦) L. Nyr. XIÍI. 384. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS 

(KNOLL KÁROLY ÉS TÁRSA.) 

BUDAPKSTEN, A M. T. AkADBMIA ÉPÜLETÉBEN. 



Folyó évi február hó közepén jelenik meg; kiadásunkban: 

RKXDSZERES 

M A (} Y A R NY E L V T A N 

KÖZÉPI8K0LÁK tíZÁMÁRA 



IRTA 



SZINNTEI JÓZSEF 

A Macíy. Tüu. Akadémia i.é ta(í.ia, kíívetemi m. taník, stb. 

Ára 1 frt 20 kr. 



Dr. Sz'niiujtú Jfhsrf a magyar nyelvtudomány terén mint ki- 
váló eró ismeretes. Mint tudós nem csak hazánkban, hanem kUl- 
ft'ddön is nagy elismerésben részesült. E mellett a gyakorlat terén 
is működött és működik a jelenben is, mint a magyar nyelv tanára 
egy elsó rangú fővárosi tanintézetben, hol bó alkalma volt meg- 
ismerkedni a (jijakorlati tanítás köretei meny vicéig melyeket ezen 
munka írásánál folyton szem előtt is tartott. 

Kzen nyelvtan megírására a szerzőt részint töttb királő szak- 
fri'l'ulnak buzdítása indította, részint pedig az a meggyőződése, hogy 
a jelvnley közkézen forgó mtujijar nyelvtanok nem eyészen olyanok, 
a milyenekre az iskolás-gyermekeknek a középiskolai tantere értel- 
mében sziikségük van. 

Dr. Szinnyei úrnak főtörekvése oda irányult, hogy megköny- 
nyit se mind a tanárnak^ mind a tanítványnak a dolgát, és a nyelv- 
tanítást lehetőleg érdekessé és vonzóvá tegye. E végből tavaly meg- 
jelent Iskolai Magyar Nyelvtanában először is mellőzte a szaggatott, 
sokszor magukban nem is érthető példamondatokat, és helyettük 
raínden fejezet elejére ügyesen összeválogatott, érdekes olvasmá- 
nyokat tett, és ezeknek alapján ismerteti a nyelv alakjait, sajátsá- 
gait, és ezekből vonja le a szabályokat. E szerint az ő müve nem- 
csak nyelvtan, hanem egyszersmind olvasókönyv is. 

A szerző továbbá óvakodott attól, hogy a gyermekek elméjét 
tál ne terhelje. A középiskoláknak első és második osztályában a nyelv- 
tanitásnak még nem az a ezélja, hogy a nyelvnek teljes rendszerével 



Digitized by VjOOQIC 



II AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. kh Ta.) 

ismertesse meg a növendékeket, azért az Iskolai Magyar Nyelvtan 
csak a legfőbb, legfontosabb dolgokat foglalja magában; a szerzőnek 
gondja volt rá, hogy a gyermekek elméjét olyasmivel ne terhelje, 
a mit még nem képesek megérteni. A nyelvtudománynak eddig 
elért eredményeiből bevett nyelvtanába annyit, a mennyit az isko- 
lában tanítani lehet, <Je mellőzött minden új és eddig még kellőleg 
meg nem állapított elméletet. Nyelvtana módszeres könyv, melyet a 
nyelvtanítás kezdö-fokán alkalmas vezérfonalul lehet használni, ki- 
vált minthogy a szerzőnek előadása oly világos, oly könnyen ért- 
hető, hogy a leggyengébb tehetségű gyermek is fölfoghatja, 

A február havában megjelenendő Rendszeres Magyar Nyelvtan, 
mely a középiskolák harmadik osztályának van szánva, a tanterv- 
nek és az Utasításoknak megfclelőleg, a nyelvtannak rendszeres 
áttekintését nyújtja, és három főrészre oszlik: hangtan-, szótan- és 
mondattanra. Magában foglalja mindazt, a mi az Iskolm Magyar 
Nyelvtan első és második részében el van mondva, csakhogy nem 
a mondattani, hanem az alaktani kategóriák sorjában, és teljeseb- 
ben, részletesebben tárgyalja a magyar nyelv tényeit, sajátságait, 
mint az előbbi részek. A szerző, a mennyire lehet, mindenütt hatá- 
rozott szabályokat és útbaigazításokat ád, s a szabályokat a leg- 
magyarosabb íróinkból vett példákkal illusztrálja. Ezen kívül figyel- 
mezteti a növendéket a magyar nyelvben elterjedt idegenszerűsé- 
gekre, hibás szavakra és magyartalan szóUismódokra, s minde- 
nik mellé odateszi a helyette használandó helyeset, mert ő nem 
csak azt tűzte czélul maga elé, hogy a nyelv rendszerével ismer- 
tesse meg a tanulókat, hanem azt is, hogy megtanítsa őket : mikép kell 
magyarán beszéllniésírni. A szaktanár urak bizonyára helyeselni fog- 
ják, hogy a szerző ezen praktikus czélt sem tévesztette szem elől. 

Főtörekvése ebben a munkában is az volt, hogy a nyelvtaní- 
tást, illetőleg tanulást lehetőleg meg;könnyítse, azért a lehető leg- 
egyszerűbb nyelven, a legvilágosíibb szavakkal adja elő a tárgyat. 

A könyvnek nyomdai kiállítása is olyan, hogy az áttekintést 
nagyon megkönnyíti. A fontosabb dolgok nagyobb betűkkel, a mel- 
lékesebbek apróbbakkal vannak nyomtatva, a példák dúlt betűkkel, 
a legfontosabb dolgok pedig kövér betűkkel vannak kitüntetve ; a 
ragok, név- és igeragozási minták táblázatosan vannak összeállítva. 

Végűi megjegyezzük még, hogy a szerző, tekintettel azon 
tanár urakra, kik a magyar nyelvtannak mondattani alapon való 
tárgyalását nem tartják czél rávezetőnek, úgy írta Rendszeres Magyar 
Nyelvtanát, hogy nem csak a harmadik osztályban, — melynek 
tulajdonképen szánva van — , hanem némi kihagyásokkal már az 
első és második osztályban is lehet használni. 

Az alulírott könyvkereskedés kéri a t. szaktanár urakat : mél- 
tassák Szinnyei úr nyelvtanát szíves figyelmükre. Tiszteletpéldánynyal 
szívesen szolgálunk a szaktanár uraknak, kik ebbeli kívánságukat 
közlik velünk. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KíiNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) III 

A muIt esztendőben jelent meg, éf? már is számos iskolában 
htisználatban van : 

ISKOLAI 

MAGYAR NYELVTAN 

MONDA'H^ANI ALAPON . 

KÍIÍÍRPISKOlAk használatára IKTA 

SZINNYEI JÓZSEF 

KÍIYKTKMI M. TANÁR 

I. Rész. Az első osztály számára. Ára 60 kr. 

♦•♦■ 
n. Rész. A második osztály számára. Ára 40 kr. 



.1 nagymf'HfkiUjú Vallás- áí Közoldatás-ngiji m, /.-. Miniszkriumnal' 

22H3HJ1HS4 s0. rendeletével a yymndi<inmoh és reáliskoliík hasz- 

nnlniára en<fedélye.zett fímJcönyr. 

BÍRÁLATOK 

az 

Iskolai Magyar Nyelvtan-róL 

L Magyar Tanügy. 1884. 6. füzet. 

SziNNYEi alaposan képzett nyelvész, ura a tárgynak, s egynttal tapasz- 
talt paedagogns is, ki úgy eszközeirel, mini czéljaival tisztában ran; tndja 
mit, 8 miért tesz .... 

SzLVNVRi is mondattani alapon tünitja ^a nyelvet ; de, mielőtt tényleg 
a mondathoz nyúlt volna, szükségesnek látta a szók, szótagok és különösen a 
hangtan lényegének előre bocsátását. így könyve a következő főbb fejezetekre 
oszlik : ,1. A hangok. — 2. A mondatok. — 3. Az ige. — 4. A névszók. — 
5. A szóképzés. A fejezetek fő és alrészeit czélszerüen megválogatott (20 db.) 
olvasmányok előzik meg, melyek közül 12 meseféle, 6 magyar és 2 görög 
monda. A tanítása menete az, hogy az olvasmányt előbb a czélhoz képest 
elemezi, aztán pedig a szabályokat vonja le az elemzésből. 

A szerző mint látszik, egészben a tantervhez alkatmazkodik s teszi ezt 
úgy, Jiogy a tnnítaniló tárgyból csak annyit íilel fel a nuMinyi az I. osztályban 
értékesíthető. 



Digitized by VjOOQIC 



IV AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Kxom. Káuolv és Ta.) 

A nyelvtan vázát egészen fölépíti, de hagy még a további évekre is 
elég tenni valót .... 

A ezélt illetőleg, azt hiszem egészen jó úton jár. Gondosan össze válo- 
gattíi mindazt^ a mi lényeges és szükséges ; ügyelt a berendezésnél az aka- 
dálytalan áttekinthetőségre, tanításait, szabályait pedig általában olp egyszerű 
és l'önnyen érthető nyelven fogalmazta^ hogy a gyermeket sehol semmi szük- 
ségtelen fáradságra, eröködésre nem kényszeríti .... 

Kz islcolai magyar nyelvtan sok szeren cséréi lészidt; vah')ságos (vagy 
nekem úgy vélt) hibái aránylag esekély számnak és könnyen megigazíthatok ; 
ídvasmányai mind eléggé naivak és érdekesek, eh'íadása mindvégig kiínnyed, 
vonzó és jó magyar, szabályai positiv természetűek és tíibbnyire jól sikerültek. 
Szóval e l'is könyv megérdemli^ hogy a maga neméhen nyereségnek nyilránii- 
suk s a közép és liolgnriskolák figyelmébe minden legkisebb aggodalom nélkül 
ajánljuk. 

II. Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye. 1883/4. 10. fűzet 

Dr. Szinnvei József jeles linnistánk, szintén a Budenz tanítványa, 
azon ezélt tíízte maga elé, hogy az iskolákban használhatóbb módon adja elíi 
az i'ij irány tanítását. A ezímben megjeliJlt munkája mind a tananyag, mind n 
beosztás tekintetében nem sokat tér ngyan el Simonvi kisebb nyelvtanán:ik 
legnjabb kiadásától, de lényeges eltérései vannak a módszer szemiKMitjáhól. 
Ez eltérések a következőkben foglalhatók össze. 

1. A szabályokat nem egyes, össze nem függő mondatokból vezeti le, 
hanem apróbb összefüggő olvasmányokba')!. Összesen 20 ilyen olvasmányt vett 
föl az elméleti fejtegetések elé nyelvtanába, melyek mind piózai elbeszélések: 
állatmesék, népmesék, néhány a magyar ösmondákból s egy pár görög törté- 
neti monda. 

2. Klöadásmódja általában véve világos^ a gyermekek fejlődő tehetségé- 
hez mért. Szinnvei elég jól le tml ereszkedni a gyermeki lélek álláspontjára 
8 eléggé sikerül neki az elvont dolgokat is megértetni a 10— 11 éves tanulóval 
A tanítás alakja nála nem az úgynevezett közlő vagy dogmatieai, hanem inkább 
a kérdezíí, vagy heuristieai. Igaz, hogy ezzel némileg a tanár dolgába vágott 
8 a vezérkönyvek terére léjjett át ; de igaz az is, hogy a gyermek a könyvét 
is jobban megérti ngy, ha az nemesak a szemlélet eredményét, hanem az 
egész szendélödési proeessust is föltünteti előtte. 

íi. Szinnvei szerencsésewcsojwrtoslt sok oly összettn'tozó dolgot .^ melyeket 
SiMONYi a mcmdattani alap miatt szétszórva tárgyal. 

. . . .Azt hiszem ennyiből is kitűnik, hogy a szerző helyes ezélt tűzött maga 
elé s ezt eléggé meg is közelítette ; mely körülmény teljesen igazoJja e kihiyv 
megjelenését s helyet mntat ki számára iskolai könyvirodalmnnkban. Nagy 
nyereségnek tartanám, ha e könyv azokat is megnyerné a magyar nyelvtAnitás 
újabl), helyesebb irányának, a kiket a Simonvi nyelvtanai nem tudtak meg 
nyerni. Ezért szívesen ajánlom e nyelvtant^ melynek mint tudom, második 
része is nemsokára kikerül a sajtó alól, tanártársaim becses figyelmébe. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll Károly és Ta.) V 



III. Nyelvtudomány ós nyelvtanítás. 

(hUNFALVY PÁLTÓL.) 

pElfíftem van az első rész, a kíizé})iskolák elsÖ osztálya számára, uielyet 
érdemesnek tartok egy rövid ismertetésre .... Ha Szinnyki a középiskolák má- 
sodik osztályának egy hasímló nyelvkönyvet ír (a melj'ben azonban a névszóra- 
gozást is teljesebben előadja), egy olyan mondatos nyelvtant nynjtana, mely 
eiöbbvaló volna a phrasisos nyelvtanoknál, s mely egyúttal az olvasókönyvet 
is pótohatná a gymnasinm első két osztályában." 



IV. Protestáns S^yházi és Iskolai Lap. 1884. febr. 23. 8. sz. 

^SziNNYEi nyelvtana sokban különbözik az eddigi nyelvtanoktól. Tudtunk- 
kal ez az első nyelvtan irodalmunkban, a mely nem untatja a gyermeket 
holmi innen-minan Összeböngészett, szaggatott példamondatokkal, hanem érde- 
kes és ügyesen összeválogatott kis olvasmányokban mutatja be a nyelvalakokat, 
s ezzel érdekessé és vonzóvá teszi a nyelvtanítást. Minden fejezet élén e^y 
olvasmányt találunk, összesen húszat, nevezetesen állatmeséket, népmeséket, 
történeti mondákat a hunn, magyar és görög nép történetéből — a hogy a 
tantervben meg van állapítva — s ezekből szedi Szinnyei példáit. Örömmel üdvö- 
zöljük ezen újítást, melyet kétségkivül minden j^aedagogus helyeselni fog. A 
fejezetek élén álló olvíismányok mindig magukban foglalják mindazon nyelv- 
tényeket, a melyeket a szerző az illető fejezetben tárgyal, és még sem lehet 
mjtuk észre venni, hogy grammatikai ezélra vannak szerkesztve, a mi a szer- 
zőnek nem esekély érdemííl róható fel és ügyes stilisztára vall. Az eddigi 
nyelvtanoktól eltéröleg tárgyalja szerzőnk különösen az igeidők és határozók 
tanáty a magyar grammatikának két legnehezebb és legbonyolultabb részét : 
korántsem eredetiség hajhászásból, hanem esak azon ezélból, hogy ezt a két 
liomál}*o8 i)ontot kellő világításba helyezze. Végre meg kell még említenünk, 
hogy a szerző előadása oly világos, oly könnyen érthető, hogy a leggyöngébb 
tehetségű tanuló is minden szavát megértheti L^ mogjogyevAieű. Szinnyei nyelvtana 
n magyar nyelvtudomány mai színvonalán áll, de a nyelvtudomány eredmé- 
nyeiből esak annyit vitt be az iskolába, a mennyit ott tanítani kell és lehet, 
és került minden indákosságot és fölösleges szőrszálhasogató st. — Óhajtjuk 
hogy a kitűnő szerző mennél előbb közreboosássa a második és harmadik 
részt (a rendszeres magyar nyelvtant) is, s addig is melegen ajánljuk az 
előtt fmk fekvő első részt az illető szaktanárok figyelmébe,'' 



V. Nemzeti Nőnevelés. 1884. márczius. III. füzet. 

A napokban egy új magyar nyelvtan (illetőleg a teljes nyelvtannak 
esak első része, melyet azonban a második gyorsan fog követni) hagyta el a 
sajtót, SzJNNVKi JÓZSEF fiatal tudósunk tollából •, mely munkájával a szerző, 
úgy látszik, eléggé jól rátalált a szeg fejére. Szinnyei, mint linnista, nagyon 



Digitized by 



Google 



VI AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll Károly és Ta.) 

ti'rmcHzetes, hogy teljeson Hzon tudományos alapon áll c munkájában, mint ;i 
melyen Simoxyi ; de inunkúja mégi» hcdiulást jelez iskolai magyar nyelvtanaink 
irodalmában. E haladás abban áll, hogy a szerzőnek sikeríílt közelebb hozui 
a tudományos anyagot az iskola, s kiilj>n08en az alsóbb osztályok tanalói 
lelki fejlettségének színvonalához. Ezt a sikert elérte a szerző az által, ho^y 
1. kellőleg megválogatta a tananyagot, kihagyván sok oly részletet, melyet 
nem talált alkalmasnak az alsóbb osztálybeli tanulók felfogásához ; 2. az i^* 
megrostált és egyszerfísített tanítási anyagot igyekezett lehetőleg világosan s 
s könny Ü stílussal előadni; 3. a szabályok lehozásához nem példány -momlato 
kat, hanem apróbb elbeszéléseket használ : állatmeséket, népmeséket, néhányat 
a magyar ősmondákból s egy pár görög történeti mondát. E szerint Szinnyki 
nyelvtana terjedelem tekintetében kisebb mint a Simonvié, mert ha lapjaik 
száma majdnem egyenlő is, a SziNNYEi-ében az egésznek mintegy harmadát 
az olvasmány darabok képezik. Épen alkalmas rövidítés és egyszei űsítés az 
örökös túlterhelési lárma korában ! 



VI. Felső Nép- és Polgáriskolai Közlöny. 1884. április 1. 6. szám. 

.... Oly életre raló iörekrés van benne eddig nem tapasztalt mérték- 
ben kifejezve, a melynek czélrajutámt mindnyájunl'nak óhajtania kell. Tgyanis 
oly kfhniyedaég nyilatkozik irályában, fejtegetéseiben, a lényegesek kiválasz- 
tásában, haj«ztalan nyelvészkedések mellőzésében, hogy e tekintetben elérte 
előszavában endített ezélját, azt t. i., hogy az eddigieknél legalább egybeii- 
niíísbau külr>nb nyelvtant írjon. 



Vn. Budapesti Hirlap. 1884. február 27. 

„A mondattani alapon a középiskolák első osztálya számára irt első 
rész világosan mutatja, mennyit haladt magyar nyelrtauitásunk ahhoz képest, 
mikor még nem is olyan nagyon régen, a SzvoHKNVi-féle graramatica legyőz- 
hetetlen nehézségeiben megfenekelve anyanyelvünk tanulását tartottuk a világ: 
legnehezebb feladatának. Szinnyei nyelvtana olvasmányok olvasása közWn 
kelti fel a tanuló figyelmét a nyelv elemeire, szabályaira, sajátságaira, s úgy 
szólván a tanulóval találtatja ki a nyelv törvényeit. A tanuló így érdeklődni 
fog a tárgy iránt, s egész könnyedséggel ismeri meg anyanyelve minden 
esínját-bínját. E rendszer nem avval csüggeszti el a magyar tanulót, hogy 
neki még csak most kell magyarrd tanulnia, hanem föltételezve, hogy a tnnuló 
i'igy is tud magyarul, kedvet szerez neki, hogy amely nyelven gondolatait 
kifejezi, azt öntudosan használja. Szinnyei ezt a rendszert igen világosan, 
érthetően alkalmazza. Az ebben ez irányban első Simon yi-/>7« magyar nyelv- 
tannal szemben határozott haladásnak tekinthetjük, hogy egyes mondatok 
helyett egész olvasmányokat szőtt könyvébe a szerző, továbbá, hogy a szó- 
tövek megállapítását megkíinnyítette, hogy az állapot-határozók ismeretét h 
„képes hely határozók" révén érthetőbbé tette."* 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll Károlv és Ta.) VI] 

VÍII. Nemzet. 1884. febr. 24. 532. (54.) sz. 

„Az eddigi nyelvtanoktól leginkább abban tér el Szinnvei nyelvtana, 
liogy a nyelvalakükat nem egyes szakgatott példamondatokban, hanem ossze- 
tüggö olvasmányokban mutatja be, a mivel kétségkívül sokkal élvezetesebbé 
teszi a nyelvtanítást az eddiginél. Eltér továbbá az eddigi nyelvtanoktól az 
igeidők és a határozók tárgyalásánál és sok egyébben is. Előadása oly vilá- 
gos, oly könnyen érthető, hogy a leggyengébb tehetségű gyermek is minden 
nehézség nélkül felfoghatja. A szerző kerülte mind azt, a mit az első osztály- 
beli gyermekek (kiknek e könyv szánva van) még nem foghatnak fel. ('sakis 
a legfiöbb dolgokm szorítkozott, mert a nyelvtanításnak ezen a fokon még 
nem az a feladata, hogy a nyelvnek teljes rendszerével ismertesse meg a 
tanulót. Ezt az első részt (melynek ára 60 kr.) nemsokára követni fogja a 
második és harmadik rész is. A jeles fiatal tudós munkájátuik első kötete a 
»2ítkkörökhen élénk érdeklődést, sőt feltűnést keltett.^ 

IX. Pesti Napló. 1884. febr. 24. 54. sz. 

„Ismert nyelvészünk három kötetre tervezett nyelvtani müvének az első 
része a középiskolái tanterv értelmében az egyszerű mondatról és a szókép- 
zésről szóló tant fejtegeti, világos, könnyen érthető előadásban, Szinnvki Jó- 
zsef a nyelvészet terén sokkal ismertebb, sem hogy nagy gonddal s a feladat 
szabatos számbacételécel készült müve további ajánlatra szorulna. Nyelvtana 
módszeres könyv s alkalmas vezérfonalul szolgál a nyelvtanítás terén. A nyelv 
különféle alakjait nem egyes szaggatott példamondatokban, hanem szakérte- 
lemmel kiszemelt apróbb olvasmányokban mutatja be' s a munkát tanár és 
tanitcány egyformán sikerrel használhatja,"* 

X. Pester Lloyd. 1884. Febr. 27. Nr. 57. 

„Die ziemlich allgemeine Ansicht, dass die vorhandenen nngarischen 
Schiügrammatiken nicht so besehaffen seien, wie sie die Schulkinder nach deni 
Mittelschiil-Lehrplane und den demselben beigegebenen, den Gang des ungari- 
schen Sprachunterrichtes genau bestimmenden Instruktionen bedürfen, hat die 
Abfassung dieser vollstandig entsprechenden Schulgrammatik veranlasst, derén 
uns vorliegender erster Theil nach einer kurzen lanti ehrlichen Einleitiing den 
einfachen Satz und die Wortbildung behandelt. Diese Grammatik unterscheidet 
sich von den bisherigeu zumeist dadurch, dass sie die Sprachformen nicht in 
einzelnen abgeríssenen Beispielsatzen, sordern in zusammenhiingenden Lese- 
stticken vorführt, wodurch der Sprachnnterricht unstreitig geniessbarer gemacht 
wird als bisher ; ferner auch in der Behandlung der Verbalzeiten und Bestim- 
mungswörter und manchem Anderen. Die Darstellung ist so klar und leicht- 
fasslich, dass sie selbst oom schwiichstbegábten Kinde ohne Schwierigkeit 
begriffen werden kaun. Es ist Alles vermieden, was Kinder der I. Klasse, für 
welche dieser I. Theil bestimmt ist, noch nicht fassen können. Da der Sprach- 
nnterricht auf dieser Stufe den Schülern noch nicht mit dem ganzen System 
der Sprache bekannt zu machen hat, beschrankt sich derselbe zweckentspre- 
chend anf die Uauptsachen.'' 



Digitized by VjOOQIC 



•^'^ 



Azon városok, a melyekben 

a Sziiiiiyei J.-fóle 

Jskolai lagyar Nyelvtan" 

már liasználathaii van: 

Budapest, (öt középiskolában.) 

AJsó-JKuMn Kecskemét Pozsony 

A.raá. Kolozsvár Himaszoníbat 

B.' Gyarmat Lsugos Rozsnyó 

B,' Csaba M. - Vásárhely Sopron 

Brassó Nagy-Körös Szatmár 

Debreczen Nagyvárad Temesvár. 



Budapest. 18W. Hornyiluszky V. sajtója. 



Digitized by VjOOQIC 



"% 



LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK. 



Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet? Hunfalvy Pál 
r. tagtól 20 kr- 

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól 40 kr 

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván L tagtól 30 kr. 

Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 50 kr. 

A CSUVaSOkrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr. 

A számlálás módjai es az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr. 

Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évből. Majlátb Béla 
1. tagtól 10 kr. 

Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácztól. ......... 50 kr. 

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignáoz 1. tagtól. 10 kr. 

Vámbéry Ármin ,,A magyarok eredete" czimü mííve néhány főbb állításának 
l»irálata. Barna Ferdinánd 1. tagtól. . Ára GO kr. 

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór 
r. tagtól. ......,- Ára 20 kr. 

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet L válaszom Hunfalvy Pál 
birálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr. 

Finn magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftol. . . . Ára 3 frt — kr. 

A magyar kötőszók, m. rész. Az alárendelő kötőszók IJ. fele. IrtaSimonyi 
Zsigmond. Ára 1 frt 50 kr. 

DebreCZeni CodeX—GömöríCodex. Közzéteszi VolfGy. l. tag. Ára 2 frt— kr. 

Magyar helyesírás elvei és szabályai, m. kiadás Ára 10 kr. 

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a M T. Akadémia Nyelvtudományi 
Bizottsága. Szerkeíizti Hudenz József. XVIII. kötet. 1 füzet árai frt— kr. 

Tartalma. Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Á. ,A magyarok eredete* 
C2. munkájára. II. kózl. Irta B u d e n x J. — Votják nyelvtanulraányok. I. Idegen elemek a 
votják nyelvben. Irta Munkácsi Bernát. — Kisebb közlések. 

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Pauli lingva 
liiingarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás 
hollandi papiron képekkel és initiálékkal ...... Ára 3 frt — kr. 

Saját Jciadásunkban megjelent: 

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja H u n- 
talvy Pál Ára lfrt20kr. 

Budenz-Album. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják 
tanítványai. Budenz J. arezképével. Nagy 8** 321 sürüu nyomatott lap 

Ára 3 frt 8() kr. 

Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta Dr. Szinnyei József 
L és IL rész. A középiskolák I. és II. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy- 
uiélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv. 

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére 

irta Dr. Szinnyei József. (Sajtó a.) 

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS 

(Knoll K. és Társa) 

^ Budapesten, az Akadémia épületében. 

■"r 




Digitized by 



GooQle 



)Qie 



1885. 



MARCZIUS 15. 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 



NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 



MEGBÍZÁSÁBÓL 



SZERKESZTI S KIADJA 



SZARVAS GÁBOR. 



XIV KÖTET. III. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

n O R N Y Á X S Z K Y VIKTOR SAJTÓJA. 



Digitized by VjOOQIC 



TARTALOM. 



Oldal 
A helynevekben levő népetymologiáról. Kunos Ignácz 97 

A ,nek'-ragú név és a birtokszó. Joannovics György 102 

A magyar-ugor szótár. Munkácsi Bernát ilo 

Olasz kölcsönszók. Kiírási Sándor 118 

Irodalom. 

I. Orvos-gyógyszerészeti Műszótár Csapodi István 121 

Adatok a nyelvújítás történetéliez. A'agy-Szígetín Kálmán 129 

Helyreigazítások. Magyarázatok. 

1. Salavári, Goldziher Ignácz 150 

2. ,A számára'. Lehr Albert 131 

3. jFérj*. Szily Káhnán . . ... 132 

4. , Boncsok*. Kispál Mihály 133 

5. ,A lófuttatás néhány műszava'. Egy sportkedvelő 134 

6. ,Eméng'. Szarvas Gábor 135 

Aprólékok. 

1. Két uj szótár 136 

2. Utczakeresztelés 136 

3. Tattatás, tettetés 137 

Népnyelvhagyományok. 

1. Hasonlatok. Kazay Gyula , . 138 

2. Párbeszédek. Beák Farkas 138 

3. Népmesék. Varga Imre 139 

4. Átkozódások, káromkodások. Gaál Ferencz 139 

5. Szőlőművelés. Csapodi István . [40 

6. Balázsjárás. Mórocz Emiiián I40 

7. Tahó furcsaságok. Zágonyi György 142 

8. Tájszók. Katona Lajos 143 

9. Gúnynevek. Spitzer Arnold . 144 

10. Hegyfordulatok. Spitzer Arnold .... . 144 

11. Dűlőnevek. Spitzer Arnold 144 



Digitized by 



Google 



MtgjtitHik MAGYAR Szerkesztő 

mituUnhóua/. V[ V C í \/' A R ^''"^'^ '^'""^^ 



ly-én 

három ivnyt 



Budapest 
flSKUKBSSTi ^^' ^^' Bakony- 

tartalommal. SZARVAS GÁBOI<. "''^**» ^' ^*' 



XIV. kötet. 1885. MÁkczius 15. Hl. füzet. 



A HELYNEVEKBEN LEVŐ NÉPETYMOLOGIÁRÓL. 

IV. 

A népetymologiai átértelmesítéseket legtisztábban még 
az idegen alakok tüntetik szem elé. Eddigi adataink is job- 
bára másféle nép gondolkozása köréből valók, idegen orgá- 
num illesztette hangcsoportokkal, idegen észjárás szülte 
fogalom alakulatokkal. Láttuk, hogy a szokatlan hangtome- 
gekböl mint elevenültek elé a magyarosdi alakok és hogyan 
értelmesedéit új fogalommá a holtan hangzó betühalmaz. 
Az idegen hangtömegnek magyar hangtömeggé, másodfokon 
pedig magyar szóvá kellett átalakulnia. 

Mielőtt azonban tovább kisérnők e népi megértelmesí- 
tések grammatikális fokozatait, egy kérdés tisztába hozata- 
lával kell még megpróbálkoznunk. Azzal a kérdéssel, hogy 
mit érez a nép nyelvtudata idegen és ennek folytán értel- 
metlen hangtömegnek? Már az első fokú átalakulásoknál az 
alaki népetymologiánál is volt rá eset, hogy a népi. nyelv- 
tudat még magyar szókat is idegen számba vesz, ha értel- 
müket vagy magyaros hangzásukat valami úton módon 
elvesztik (Ny. XIII: 492). A tartalmi népetymologiánál meg 
épen nem is az alakon, hanem az alak tartalmatlanságán 
akad meg nyelvérzékünk ; nem is az idegen hangsoron, 
hanem a hangsor érthetetlenségén. Hogy ez a jelentesteién 
hangtömeg honnan került nyelvünkbe, vagy ha már benne 
is volt. hogyan vált azzá. nem a népétymologia dolga. 

Magyar szókon is állhat hát elő a megértelmesedés 
művelete, ha eredeti értelmük kiveszett idő folytán a nép 
nyelvtudatából. Ily szóelhalásoknak különbözőnél különbö- 
zőbbek, tarkánál tarkábbak lehetnek az okai ; szokatlan alak 
vagy idegenes hangzás nagy ritkán. Csak az első fokon, a 

M NYKLVÖB. .NiV 7 



Digitized by VjOOQIC 



98 KUNOS IGNÁCZ. 

meg-magyarosítás fokán , bajlódik az alakkal. De nem is 
jöhet számba a népetymologiai jelenségeknél, hogy idegen 
vagy magyar nyelv ivadéka-e az a szó, melyet a nép tuda- 
tosító ösztöne érthetővé gördített, vagy hogy az értelmesí- 
tés processusán kívül még más psychikai momentum is mű- 
ködhetett közre. Idegennek veszi a nyelv szelleme mindazt, 
a mi előtte érthetetlen, noha az ö nyelvtestének a véréből 
való is ; magyar szónak ismer el mindent, a mit csak meg- 
ért, bármilyen nyilván való az indigenatusa. 

Ezeket a rokon idegen szókat vesszük ezúttal szem- 
ügyre, mintegy függelékül ama merőben jövevény alakok 
mellé, melyek a népetymologiai átalakulások második foka 
köré csoportosultak. Számuk, nagyon természetesen, eme- 
zekét meg sem közelíti. Idegenné csak nagy kivételesen 
válhatik magyar szó, vagy ha fogalmastul elavult, vagy 
pedig ha tulajdonnév félévé válik és tulajdonnevekkel kerül 
kapcsolatba. Néha még akkor is, ha tulon tul való a ke- 
lendősége. A régibb -falva^ -fala végű helynevek jó része 
ma már többnyire -favk zsugorodott össze, a nélkül, hogy 
eredeti értelme csak valamennyire is megmaradt volna a 
nép tudatában. 

Idegen számba mennek mindenek előtt az elavult és 
így értelmük vesztett szóalakok. Az élő nyelvtudat nem 
érti többé néhai szavát és azon mód appercipiálja őket egy 
alakilag hozzája közel eső kifejezéssel, mint akár a tiszta 
idegent. Az értelem összefüggése még csak szóba se kerül- 
het, pusztán elavultat kell megújítania. De szólaltassuk az 
adatokat. 

Havas elvének azaz „Havason tuli"-nak nevezte haj- 
danta a magyar tul a Havasokat, de csak addig, a míg az 
elve szót megérthette. Mikor jelentése halványulóba kezdett 
menni, az alak is változásnak indult. Részben az elülső szó 
assimiláló hatása, részben pedig az utána járult rész szoká- 
sosb kapcsolata, a mai Havasrt'/földet teremtette helyébe. 
Ugyan ez az elve szó lappang még az Erdély (Erdő-elve), 
sőt némelyek szerint a Székely (Szék-elve) szóban is, csak- 
hogy a jelentése vesztett fogalom, nyilván az -ély, -ely végű 
nevek analógiájára, ezúttal emilyen alakot öltött. Még 

ennél is kihaltabb szava a magyarnak az egy^ így. Valami- 
kor „szent"-et jelentett és e jelentésének világos nyoma is 



Digitized by VjOOQIC 



A HELYNEVEKBEN LEVŐ NÉPET YMOLOGIÁKÓL. QQ 

rnaradt még az oklevelekbeli Egy\i6 (németül Heiligen^tióm) 
nevű helységben. A később nemzedék azonban, hogy a 
feledésbe ment szó jelentését valahogyan meg is magya- 
rázza, Hegykóx, alakított belőle. Nyoma maradt még e szó- 
nak az ^^j>'házban is, de már szintén nem ,, szent "-et, hanem 
„egy"-ét értünk rajta, sőt ma napság már szenUegy-YiéizróX 
beszélünk, ^^;>'edül idvezítö, ^^jységes vallásra magyarázzuk 
(Müller M. felolvasásai, ford. Simonyi). — Szintén elavult, 
csak tájbeszédben ha itt-ott még hallható a séd szó, me- 
lyet már Kresznerics is tájszónak jegyzett fel „rivulus, 
fluentum, báchlein" jelentéssel. Egy helyneves kapcsolatát 
a Hidegsédet, ennek is megőrizték az oklevelek, horvát 
lakosai pedig még mai nap is annak ejtik. De már a ma- 
gyarok nem tudták elég érthető magyarázatát adni a szó 
utójának és a horvát eredeti kiejtéstől eltérőleg, a hol így 
is meg amúgy is mindegy. Hidegséggé fagyasztották. Ny. 
Közi. VÜMig. — Hasonló módon homályosult el az aszó 
is, melyen a régi magyarok „völgy "-et értettek. Még inkább, 
elhomályosodhatott, sőt összezavarást is támaszthatott tulaj- 
donneves kapcsolatokban, hol még a társszó is befolyhatott 
ujonti megértelmesedésére. így vált lehetővé, hogy ma már 
székiben Szarvas.i2ö/ (németül még Hirsch/4/z/^, meg Hosszu- 
szót (Kor.) hallatnak velünk^ a hol régebben Szarvas-^i's^, 
meg HosszM-aszó rejtőzött. — A tornamegyei yósvaí6 ősré- 
gies alakjából sehogysem tudott a nép valami értelemfélét 
kiokoskodni, fogta és JósafiSt kerekített ki belőle. 

Földrajzi elnevezésekből, melyeket szintén ide lehetne 
foglalnunk, több elavultat eleveníthetnénk még fel. Lugossy 
jegyezte fel a következőket. „Csillag'* -ot jelentett valamikor 
a htígy szó, sőt a nép még ma napság is „Darvak húgykt^f 
„Eke hügy'iX^ szemlél a csillagos égen. A szót természetesen 
többé meg nem érti, más kapcsolatban más szóval, jóval 
ismertebbel téveszti össze, úgy hogy a többek közt „Szép 
asszony kútjd'^hoz is eljár értelmet meríteni. Ipolyi : Myth. 
582. RMK. 1:355. — A „via lactea^^-t még Sándor István 
szótára is „fejér köz^^-nek fordítja, de már a néphagyomány 
úgy regéli eleinkről, hogy fejér göziln jövének. UjMMuz. 
V. évf. 1 : 6 1 . Ezúttal a szó jelentése inkább homályos mint 
elavult. , Hasonlóan a vecsernye szóhoz, melyről vacsora csil- 
lagára ismer a székely nép. Benedek : Székely tűnd. 89. 



Digitized by VjOOQIC 



lOO KUNOS IGNAlV. 

Kihalt szó értékűek még azok a magyaros hang/ású 
elnevezések, melyek részint idegen tulajdonnév eredetet sej- 
tetnek velünk, részint még ismeretlen származásúak. Ép úgy 
érthetetlenek a nyelvtudatnak, mint akár az előbbiek és ép 
oly módon alakulnak át érthetőkké is. Csakhogy amazoknál 
megállapíthatóbb az eredeti alak és kimutathatóbb a nép- 
etymologikus átváltozás. Bizonytalanságban vagyunk, hogy 
vájjon a Búd helységből előszalajtott, vagy pedig a böjti 
boszorkány rémisztgette-e először népünk lelkületét. — Más 
alkalommal meg szintén Ungot Berket járatna velünk a 
csalóka közkiejtés, ha ép az Ung tőszomszédsága Bereg- 
megye nem juttatna czélhoz. Közmondássá merevültében 
bereknek domborodott ki formája és így csapzott el közel 
eredetétől oly kétes messzire. — Ép oly megvilágítása az 
értelme felejtett névnek, mint a XVILik századi költőé, 
a ki Föllegvár tartományába röplté képzeletét az elmohoso- 
dott Fülek vára alól. RMK. 111:459. 

Még szokottabb módja a jelentés elváltozásoknak, ha 
élő és ismeretes szók alakulnak át szintén élőkké és isme- 
retesekké. Az effajta elváltozásoknak, illetve felcserélések- 
nek többnyire alaki hasonlatosság a szülője. A hosszú más- 
salhangzók némelyikét a népkiejtés sok helyt r-es részre 
bontja pl. talló és tarló, saeczol és sarczoL Ép így változott 
át Csallóköz is Sarló alakura. RMK. 11:381. Közel járó 
hasonlatosság változtatta /V/z/regyházát /^tr^liázára és egyéb 
földrajzi elnevezésekből véve példát, siket ér vezeti félre a 
siker eret Ny. IX: 125, és szőke víz hódítja magának a nagy- 
váradvidékiek Székely vizét. 

De nem mindig áll módunkban a kettős alakok elsőbb- 
jére és eredetibb formájára rámutathatni. Néha az egyik 
a járatosabb néha a másik, sokszor csak az Írásból mutat- 
hatjuk elé párját, máskor maga a közkiejtés is ingadozik. 
Az effajta átalakulásoknak van a legbonyolultabb története. 
Beregmegyében pl FedelesídXvkxid\i is i^í^/í/^i-falvának is em- 
legetnek egy helységet, egyformán magyarosan és egyaránt 
érthetően. Eredetük mellett egyik sem vall különösebben, 
akár a Fön\^^i, melyet Kor. /"///lakkal igyekszik ragyogóbbá 
tenni, vagy akár kerellö, melynek kerülő párja adott értel- 
mesebb hangzatot. A legtöbb esetben egyik sem látszik 
eredetibbnek, hanem mindketteje egy közös idegen forrás- 



Digitized by VjOOQIC 



A HELYNKVEKBEN LEVŐ NÉPETYMOLOGIÁRÓL. lOI 

ból ihatta az élet vizét. E mellett szólnak a még nem 
eléggé érthető koczkó- s a már értelmesebb koczkaszhX\ií%^ a 
kevésbbé ismerős kopor és a hangzatosabb alakú kapor^ a 
biharmegyei Szókány és a neki jelentésedett SzökeÍ2Xv?í, 
Ilyennek tetszik még a beregmeg-yei Macsola és az illesz- 
kedettebb Mocsolya^ az egyaránt ^\\.%x\QdX Gyülevész és Gyü- 
l€7HZy melyeket még Kor. Gyüleviczne\i hangoztat. Ugyan- 
olyan elváltozás, a milyen a régiek özönvize és özönvésze. 
Hogy. hogynem egy Kuriakér nevű helység is egyet fordí- 
tott érthetetlen voltán, s lett belőle ktiroa\ikx ; hasonlóan 
A7//7v2háthoz, egy nagy kunsági szántóföld nevéhez, melyet 
még a tisztesség tudóbbak karahát néven neveznek Ny. 
1 : 230. 

Máskor meg csak az ortográfia áll útjában a kettős 
alak megszüntetésének. Vagy a kiejtés lehetett hatással a 
szó jelölése módjára, vagy pedig a hagyományos Írásmód 
dermesztett a szó alakján. Egyaránt hallunk Hód- és Hold- 
mezövásárhelyet, a nélkül hogy akár a kiejtés, akár a meg- 
szokás szentesítette volna vagy az egyikét vagy a másikát. 
Van úgy is, hogy már a régiségben kezdődik az összeza- 
varás, az ide-oda ingadozó írásmód, mint a mai ^cöfehalom 
példája mutatja, mely már a régi nyelvben is Zaza.\om, 
Zazholm alakúnak mutatkozik. A történet tanúsága szerint 
a szdszokn^k kellene e névben nyomát látnunk, de az orto- 
gráfia, mely a régi Írásmódot egyúttal a kiejtésbe is átvitte, 
csak is &//chalomról akar hallani Xy. Yi^gi. Hasonló téve- 
dés adott a 6b/halomnak is alakot. E név előrészét már a 
névtelen jegyző zavarta össze azzal a magyarázatával, hogy 
a honfoglaló magyarok a Szíhalmon táborozva lombsátoro- 
kat készítenek és innen nyerte Szíhalom nevezetét. A név- 
telen világosan a szín (schoppen, schirmdach) szóra gondolt 
a szén (carbo) helyett Ny. V:39i. 

A tudatosabban működő nyelvösztön néha még ma- 
gyarázatát is keresi ez átalakulásoknak. És e magyarázatos 
jelenségekkel egyúttal ama határához közeledünk a nép 
.szellemi működésének, mely az eddigi, úgy nevezhető ön- 
tudatlan népetymologiát a tudatostól, a megokoló népety- 
mologiától elválasztja. Átmeneti alakjaink még emide is 
amoda is elnyúlnak. Ortografikus eredetű pl. a //adhéiz, 
///7/ház név, melyet majd emigy irunk majd amúgy ejtünk, 



Digitized by VjOOQIC 



102 JOANNOVICS GYÖkGV. 

mindegyikét öntudatlanul. A tudatosító nyelvösztön azonban 
mindegyikére keresett igazoló történeteket és hol az ósi 
Aadakozksok egyik emlékét látja benne, hol meg csak gú- 
nyolódásként említi, hogy y^ha/ ház nem falu". — Somog)''- 
nak egy helység-e Szölömdl nevet kapott, de az utórész 
elavulta folytán SzolimdnvdL is keresztelte még a kegyeletes 
emlék. Azzal okolta meg a késő nemzedék a hite hagyott 
nevet, hogy Szigetvár ostromakor itt lett volna Szolimán 
.sátora felütve. — Határjelző adataink legérdekesebbje Ne- 
vétlen falvának a története. Deákot a népkiejtés sok helyt 
gydkndík hangoztatja, lett hát /)/>/>&falvából Gydkfalva., De 
hogy mi módon keletkezett a gydk szónak gyakkal való 
összezavarásából a falunak Neveflen neve, a következőkép 
jegyezte fel a Krónika. Szatmár körül van egy Ne^^etkn 
nevű falucska, melynek eredetét egy arra utazó kocsisa igy 
magyarázta meg: A falut eredetileg DidkidXwkwd^i hittak, 
ebből aztán Gw>Éfalva, Gj^'^^alva lett. Mivel pedig gyaknt 
azon a vidéken csúnya jelentésű szó, a nép e nevet mel- 
lőzte és így kezdett szóllani : Neveflenre megyek. íme a nép 
aesth etikus érzete Ny. II: 187. 

KúNos Ignácz. 



A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 

III. 

A birtokszó egyezésének régi ezikksorozatomban meg 
nem oldott egy-két kérdése a visszatérő névmásra, a sze- 
mélyragos számnévre, számnévmásra, kérdő és visszamu- 
tató névmásokra vonatkozik. — Mindez alakok, nek nélkül 
állva, kétségtelen birtoko.sok ; és így a birtokszó is , — 
első és második személyükhöz, s a többe.s-számi jelentésűek 
.számához nem alkalmazkodva, — mindig csak egyes szárara 
mutató, harmadszemélyi ragot vesz föl; pl. A maga/// pén- 
zét költöm. Járj a maga^ \khdn. Mag^f urn ő. Kitelik ez a 
mdig\xnk {mdigdifok j m3igukj vagyon^'ból. — Csak egy-unk 
{liettőnkf hkrmatok, r\yo\cziik) t\t\ia. Mindkettőtó'/é seb^ ve- 
szélyes. — Mindnyáj w/í^ kivánság^'t teljesíti. Több^A'it (né- 
hkny alokj feladata ez. — MeXy'úifink tanács^// kövesse? Há- 
ny átok ^z^xa dönt itt? — A melyik///?^ terv^ a legjobb 



Digitized by VjOOQIC 



A ,nek'-raüú név És a biktokszó. 103 

lesz, az fog stb. Annyi itt a nézet, a hknyalak szavat 
hallom. 

De nek-kel állva már különböző szerepet visznek e 
szók. Két osztályba soroztam őket. 

Az első osztályba ezek tartoznak : e^y (0 g y - fink, 
^gy-etek^ egy-ükj; és az ik- végűek: egyike, másikunk^ 
melyikk? Iidnyadikjink ? haiodikiokj némelyikünky akármelyi- 
kük stb. Ide értendő az /-^-essel egyjelentésü forma is: 
melyönk ? melyötök ? együnk, egyötök stb. *) — Az egy magá- 
tól érthetőleg, a többi pedig a tárgyakat külön-külön ki- 
emelő, egyedítő /*ié-nél fogva mindig csak egyes-számú har- 
madik személyt jelöl. A birtokszó ennélfogva nek-es forma 
jukkái szemben is csak egyes számra mutató harmadsze- 
mélyi ragot vesz föl ; pl. Birtokossal: 'Együnknek 
{egyikünknek, egyonknekj, mináegyifeknek {mindegy őtóknekj 
az érdeke forog szóban. Valamelyi/^>{r«í'>6 a székA foglaltam 
el (tehát : egynek a t. k.). Dativussal: Melyikünknek 
(melyanknekj van igaza ? Csak minden h3Lrma,áikunknak 
akad párja a tánczban. Egyi/eknek (egyvtöknek) fájt a foga. 
Némelyik//^/í^>t (némelyik/«í^/t^ nem esik terhn-e. 

A második osztályba Bsik mind a többi, u. m magam, 
magad stb. ; mindnyája, mindnyájunk, mindnyájatok stb , és 
így tovább: mindannyitok, valamennyiük: mindkettőnk, mind 
a hármatok, mind a tizük (százuk, ezrük stb.); — továbbá a 
tószámok kettő-iöl végig; és egypár határozatlan számnév: 
hánya? hányunk? stb. sokunk, kévésünk, többetek^ néhányatok^ 
néhányuk, valahányuk; — tagadólag: semelyikünk, semennyi- 
tek, seháfiyuk stb. — A függőben hagyott kérdések 
ezt az osztályt illetik. 

Az egyik kérdés ez volt : Az ilyen (másodosztálybeli) 
névszó csak nek nélkül állva birtokos-e, vagy: nek-keX is 
alkalmas e szerepre? pl. magadz/a^ a 100 frtja; hármunk- 
nak a készpénze; mindnyájótokwaA (v. mindannyitok«a^>l a 
becsületből van szó. 

A másik kérdés ez volt: Minthogy e szók, — a tő- 
lük e részben eltérő magam névmást ide nem számítva. — 
az egybirtokú személyrag fölvételével, többes-számi je- 



*> „hisz mtlyönk nem ismeri ?" (Arany. Arist. ford. A lovagok. 87, 1.) 
^még hozzá se vetne ügyötök is". (Ar. u. az. A dan'izsok 207 — 208). 



Digitized by VjOOQIC 



I04 JOANNOVItS GYÖROV. 

lentésok mellett is megtartják az egyes szám, és egyúttal (a 
főnévvel szorosan egybekapcsolt) harmadik, személy formá- 
ját. — a melyhez is az ige mindannyiszor hozzásimul (há- 
rxyunk? hkrvaunk, mind a né^yeirky mindnyáj//^ stb. indu^.* 
nem következik-e ebből a dativusukra vonatkozó bir- 
toknévnek kétféle ragozhatása: Tizünknek sem lesz itt 
több áoXgufik ; de így is: Txzünknek sem lesz itt több 
dolg^. Elment az eszekk, mint látom, néhknyatoknak ; de 
így is: ^é\ikny a foknak (tobhe f^knfk^ mindannyi^^w/i^y/ el- 
ment az esz^. — ? Még akkor, csekély számú adataim 
alapján azt állítottam, hogy az ilyen névmás, ha birto- 
kos, nem vesz fol nek ragot; ha pedig dativus, mindig 
csak névmásul (nem főnévül is) működik ; és így a rá vo- 
natkozó birtoknév nemcsak számban, hanem személyben is 
egyezik vele mindannyiszor. A szabadabb mozgás lehetősé- 
gét egyébiránt már akkor sem zártam ki. és a végeldontést 
további kutatástól tettem függővé. Lássuk tehát: 

I. A nek fölvétele kérdésében (á birtokosra nézve) 
megszüntetem szabályom merevségét. Igaz ugyan, hogy so- 
kan valódi hézag-töltőnek használják ezt a ragot; oda is 
ragasztják, a hova nem kellene ; pedig jó azt kerülnünk, 
a hol csak lehet. De a hol nem lehet? A nek-es szóra ez 
esetben mindannyiszor dativust fogjunk rá? Hogy e névmá- 
sokat ez a rag meg nem fosztja birtokos mivoltuktól, hadd 
mutassák a következő példák : 

„(Forma, mód, ajak — - ) Mintegy maga/////^^ ré- 
.sz^ benne" (Kisf. vSánd. Az emberszívnek örvényei. Ujabb 
nemz. könyvt. 859.). „(Minden/^^^ a! mit látsz — — )^ Vá- 
rb.mnak és ma.ga.muak asszonya (Vörösmarty. Vérnász. 
U. ott. 960). (E\\ensége(/nek védőj<^^ s tenma.gaLr//iak vádo- 
lója akarsz lenni?" — „(édes nemzetem) — — — ^ és ma- 
gdidnak oltalm^'ra kössünk kardot a pogány ellen" (Zrinyi 
Miki. A török áfium ellen való orvosság. U. ott. 203). 
„Magunk ma.gunknak veszedelmr't ne keressük" (Régies. 
Révai nyt. 363). — „(Más esetekben bizonyos külső relatió- 
inkat kívánjuk megváltoztatni — — —), ott mint barátjai 
vagy ellenei a rénynek és valónak, itt m. barátja/" v. eWe- 
nei ennmagunknak^ (Kölcsey F. mind. műnk. V. köt. EngeF 
aesthetikai töredékei. 20). „ — — ~ de inkább ma.guknak 
mutatás </t (keresik)" (Régies. Révay nyvt. 363). „a 



Digitized by VjOOQIC 



A ,nek'-kagú név És a BiRTOkszó. 105 

melyre akkor kiszalad mind a kettőnknek lelk^" (Csokonai 
Allatok beszélgetése. 575). „(Fellegként borítja) Mind ket- 
tönknek búj/zt" (Csók. Esdeklés. 781). „Ecce! hol jár mind 
kettőnknek eszí?" (Vas. Ger. Parlagi képek. L 33). Néhá- 
nyunknak a h a s z n rt^, ezrilnknek a kkr a. Töhhef^knek — 
nem tagadom — ellenzéstVel találkozott Beiktattuk tiltako- 
zás^'t mindnykjuknak v. valamennyi /IJ^«<?^ v. mind a har- 
mmcz7iknak. „(És a hont fentartó atyák epédése) Mindnyá- 
yinknnk lelk^r't bizony nem emészti" (Pompéry. A telivér. 5). 

Látni ezekből (kevés kivétellel), hogy vagy a birtok- 
szó nyomosltása, vagy valamely szó, néha egész mondat közbe 
szúrása, majd a birtokszó elöretétele, és nem egyszer a kö- 
tött forma eszközli az ilyenféle birtokosra nézve is a 
nek fölvételét. Magától érthető, hogy e ragot ott, a hol 
használataiba szűkség nincsen, márcsak a jóhangzás szem- 
pontjából is kerülnünk kell; és hogy e részben a versmér- 
ték és rythmus követelményének is megvan a maga határa. 
Hogy mikor kell és mikor nem kell a birtokosnak a nek, 
megmondja régi értekezésem IV. czikke (299 — 302). 

n. Az e névmások dativusával találkozó birtokszó — 
a magam névmáséval találkozót ide nem értve — szintúgy 
tágabb körben mozog, mint a minőt akkori dolgozatomban 
kijelöltem részére. Kétségtelen ugyan, hogy a mely dati- 
vusban benrejlik a nekem, neked stb., azzal okvetetlen egye- 
zik a birtokszó személyben és számban ; pl. ^ox^unk függ 
tőle (nekünk) Tninányk]unknak. — Gyakran ki is van téve 
a személyragos nek; pl. Tinekfeky jól tudom, mindnyáj^^'^t- 
nak van annyi heío\yk%fok. — De ebből épen az követke- 
zik, hogy az olyan dativus, a melyben nem lappang, vagy 
nem okvetetlen lappang a nekem, neked stb., tisztán csak 
főnévül szerepel (a mely mindig csak harmadik-személyü) : 
és akkor csakis ez lehet a kérdés : Az ilyen dativusnak 
egyes, vagy többes számára mutató (harmad-személyi) ragot 
vesz-e föl a birtokszó? — Már hónapokon át egyre ker- 
getem e különféle dativusokat, és csak itt-ott találkozom 
egyikével-másikával. Pedig tisztába kell hoznunk minden 
előfordulható alakjuk ügyét. Hisz a csak néha-napján hasz- 
nálatos szerszámnak is mindig jó karban kell lennie. Rá- 
akadtam egypár útbaigazító adatra , a melynek nyomán, — 
számbavéve egyúttal a kérdéses névmások ilhítőleg szám- 



Digitized by VjOOQIC 



I06 JOANNOVICS GYÖRGY. 

nevek tudvalévő sajátságait is, — a következő eredményre 
jutottam : 

1. A vtaglhn (magad maga stb.) visszatérő névmás abban 
különbözik szóban íorgó társaitól, hogy a többest csak egyféle, 
t. i. szorosan vett névszói alakja jeleli: magunk dolgozunk, 
m3Lga.fok dolgoz/ok stb. (ellenben: hkrma?iy solian dolgozunk 
stb.) — ; továbbá : dativusától mind a három személyben elvá- 
laszthatatlan a nekem stb. — ; mindannyiszor is egyezik vele a 
birtokszó személyben és számban ; pl. (A fiaim vagyona illetet- 
ten maradt) ; de m3Lga,mnak mindene/// oda veszett „.. . . ma- 
gamnak ugyan nagyobb részem (Hordoztatik széllel az ma- 
gas egeken" (Zrínyi. Szigeti veszedelem. Újabb nemz. könyvt. 
192.) ., — — maigamnak is Oly édes ömlik el pilláidon" 
(Arany. Arist, ford, A darázsok. 203). Most maga//«^?^ vásik 
a foga</ rá. (Most tudom a közös czégteket); d^ magadnak 
ezelőtt máskép hangzott a firmád. Sok munká/^Aba került 
az magáiknak is. (A gyermekük föl sem veszi) ; de magw^- 
nak ugyancsak nehezükre esik. — Tehát nem: Magamnak 
terhí/re vagyok, hanem : Terhemre vagyok enmagamnak; 
nem : Maga/^knak rendben a szénája, h : — — szénáA?^ 
(pedig magam más szerkezetben eredeti birtokos ; pl. A 
magaü?k ^zénájű: rendben van); nem: Maguknak nem jutott 
eszéfbe, h: — — eszükbe. 

2. A birtoknévnek személyben és számban egyezését 
szintúgy megkívánja a) a személyragos számnevek közöl a 
részlető (partitiv) jelentésűek dativusa. Ezek : Mind a kettőnk 
(mindkettőnk), mindkettőink stb., mind a hármunk (iiziinky 
százunk) stb. — ; továbbá: mi'kettőnk(nek), ti-hatotvkCnak) 
stb.) — ; b) a személyragos számnévmások közöl az egész 
mennyiséget (egyetemesen) jelelők dativusa. Ezek : Mindnyá- 
junk, (mindnyája fok j mindnyájuk, fnindnyája), mi?idannyink 
stb., valamennyink stb. — Példák: 

„(így a farsang jó napjaiban) Mind a \iett6nknek ré- 
szünk van" (Kaz. Fer. levél. Berzsenyivel. Kiadta Kaz. Gáb. 
i86o-ban. 219. 1.)*) Mi-\Leti6nknek más a feladatu/Z/t. Hát 
ti'hkrma'toknak nem fér a fejetekbe} Mind a hkrmuknak 



*) A Bajza J. és Schedel F.-löl 1842-ben „Kaz. F. ered. munkái" ez. 
szerkesztett kiadásban (K. F. lev. Kis Jánoshoz. II. k. 196) ez áll : „Mind 
a* VeMnknek rész^ vau"; — nézetem szerint nem helyesen. 



Digitized by VjOOQIC 



A .NEK*-KAGÚ NÍ:V és A BIRTOKSZÓ. IO7 

meggyűlt a hsLjuk vele, „Az álomból mind \ieXtei]öknek 
esz/lébe jutott minden" (Kriza. Vadr. Szép Palkó. 402.). 
Mindkettej<?W^ kez<? ügyébe esik. - Mindny.áju//>t;z/7^ nem 
teheti kotelességü«/feké. Jusson esze/r/febe mxnádLnviyxfoknak, 
Valamennyi//>é«^>t az lesz a jutalm/z/í*. ^xnánykyínak nagyon 
fájt a fogö rá. 

Ez alakokat azért tettem kűlon rovatba, mert a visz- 
szatérö névmástól a többi közt abban is különböznek, hogy 
alanyesetük többesét is egybirtokú személyrag jeleli: Mind 

a hármu//>é, fvk stb., mindnyáj«^>t, lok stb. érzi; 

ellenben : magu;?^ érezz7Í*>fe, maga/^^ étúkk, msiguk érzik. 
Továbbá még azért is tárgyalom külön e névszókat, mert 
jó magyarságii dolgozatokban egypár olyan mondatot talál- 
tam, a melyben az efféle dativus többesének harmadik 
személyére vonatkozó birtoknév egyes számra mutató 
raggal áll: Mindannyi //^//^/t nehez/re esik. ..Mindkettöjóknek 
elég oka volt később stb." (Horváth Mih. kisebb tört. műnk. 
Fráter György élete. IV. 10). 

Emezeknél talán nincs is teljesen kizárva az a kérdés, 
havajjon: mindegyikök dativusa többesétől minden körül- 
mény között, és így a harmadik személyben is elválasztha- 
tatlan-e a személyragos nek többesének a fogalma, így : 
{nékikj mmákettöyiknek elég okuk volt stb. — , vagy (per- 
missive) elválasztható: mináketteyiknek elég ok^ volt stb. — ? 
De az elméletet vajmi gyakran megczáfolja a gyakorlat ; a lo- 
gikát az élet. A számban nem-egyfezést feltüntető egypár 
adat, a számban egyezés eseteinek végtelen sorával szem- 
ben, korántsem elegendő arra, hogy kétségtelen nyelvté- 
nyül állítsam ide ; mint szemembe ötlő mozzanatot azonban 
czélszerünek tartottam fölemlíteni. Az e 2. alatti szabályt, 
magától érthetőleg, fentartom teljes épségében. 

3. Ugyanezen számnevek az illető személyeket különö- 
sen kiemelő szóktól (mind v. mind a (kettőnk), mi (hármunk- 
nak) //* (nyolczatoknak) stb.) meg nem határozva, hanem 
pusztán pállva így : keltőnk, keltőtök stb. tizünk, százatok stb. ; 
továbbá a határozatlan számnevek : sokunk, szdmostok stb., 
töhhiínk stb., kévésünk stb., néhányunk, ennyink , annyink 
(annyitok stb.) kétféle jelentésűek; és így a dativusuk sem 
hat egyformán a birtokszó egyezése folyamatára, jelesül : 
ha tisztán csak mennyiséget jelöltetünk velők, rá nem mu- 



Digitized by GoOgle _ | 



I08 JOANNOVICS GYÖRGY. 

tatván a/, illető személyekre, akkor csak főnevek g-yanánt 
állnak a mondatban, és a birtokszó nem egyezik velők se 
személyben, se számban ; ellenben : ha a számmal együtt az illetó 
személyeket is ki akarjuk tüntetni, akkor az ilyen névszó, 
ugyanazon alakjában partitiv jelentésűvé válván, kizárólag 
névmásképen szerepel, és a birtokszó személyben és szám- 
ban egyezik a dativussal. 

A kérdés itt mindig csak ez: Az első, második, harmadik 
személyben megemlítettek egytöl-egyig bele vannak-e értve, 
vagy sem ? Ez : tizünk lehet a. m. mi fizen^ de jelentheti 
azt is hogy: fizen közölünk; néhdnyatok a m. // néhányan^ 
és annyi is m. néhányan a ti körötökböL „(Csatasorban erős 
férfiak állnak) ört ellenem a kijáratokon: S kettejök épen, 
mint stb." (Ar. Arist. ford. A darázsok. 224.) Itt kctk- 
jök ^^ ketten köztilök; a következőben pedig: (Ez a Pál 
meg drágalátos ocscse) 1 Sok bajom van ketté jökkel! a szám- 
név am. velők kettejökkel, v. ezzel a kettővel. 

Sőt még itt sem éri végét az értelem különbözősége, 
íme a következők : az én egyem, a te kettő^^, az hat/'rt ; a 
mi hkrmunk stb. — ; ez az egyem {egy/mk, egy ötök); ilyen 
v. olyan kettő;/^, [tizetek, harminczw^t stb.) csak abban tér- 
nek el a pusztán állóktól, hogy birtoknévi természetöknél 
fogva minden körülmény között főnévül állván , csupán 
csak számot jelölnek; pl. (Egy jószágtok jelzálognak nem 
elegendő) ; de a )^eX,t6tök együttvéve kifutja majd. — Az 
effajta dativusnak is épen így változhatik a jelentése, és e 
szerint változik a rá vonatkozó birtoknévnek is a ragozása. 
Példák: 

Csak számra értve. Személyekre is értve. 

(Nem szükség ezt mindnyá- ls.ettö7tknek mégis tudt//;z>{Ta 

junkkal kózleni); elég. ha adta. 

egyönknek, vagy \ieXXönk" 

nek adod tudtára. 

Yv/Jinknek vagy akár hu- Ötünknek most anijyi itt a 

?s7.unknak is elég dolg/7 dolgunk, a mennyi ezelőtt 

lenne itt. tiznek volt. 

(Engem meg téged ez nem Rorsódzott ám a Xiktunk tob- 

tántorít) ; de ?>6ku7íknak hűnknek. 

borsódzik a hát^ tőle. 



Digitized by VjOOQIC 



A ,nek'-kagú név És a, iuktokszó. 109 

Hát a mi bölcs öuinknek Wkrvaupiknak ez volt a külön- 

(öt'h^ bizottság) mi a vé- vélemény/*m^. 

lemén)^? 
(Nem nektek), — más kettő- }íett6nkne^jutotta,z eszüuk- 

töknek jutott esz/be. be ; (gondoltok is t i vele !). 

(Mindannyitokra úgysem szá- Volt annyi eszetek néhánya- 

moltam) ; csak is néhánya- toknak y hogy stb. 

toknak volt annyi belátása?, 

hogy stb. 
Ennek a hdLrm3.toknak már Most egyszerre megfájdult a 

nem fáj a fej^ (meghaltak). fedetek hkrimitoknak. 

Mikor ez a,nnyi/ik^nak nem fér Ennyi/'/'A/^^^ együttvéve sincs 

a fej/be ! hitel //>t ottan! 

(A hányan itt lesznek épen); (Most csak ővele meg az öcs- 

akár tizüknek is kiteszem cs^el volt dolgom); hanem 

a szüréTt ! ugyancsak a korm?7itre ko- 

pintottam kettej//^//6'^. 
A birtokszónak a harmadik személy többesére mu- 
tató ragja márcsak halványan tűnteti ki az illető személye- 
ket; de csak kitünteti ez esetben is. 

4. Ezek : hányunk ? hányatok ? stb. ; a hányunk, a meny- 
nyink stb. — ; sehányunk, semennyink stb dativusban állva 
is csak egyes számra mutató birtoknevet kivannak : Yíknyunk- 
nak nem volt az terhié? Yiknyditoknak akad majd pártfo- 
góéi P A hknyuknak csak volt valami kis vagyona', (mind 
koldus most). Sehányz^^/^a^ié se lesz haszna? belőle. — Ide iktatom 
a szintén tobbes-jelentésü egymás szót, mint a melynek dati- 
vusával szemben azonmódon szerepel a birtokszó : Szemere 
hányja v. hányják egymksnak. Mindig tudtaíra adjuk (adjá- 
tok) egymksnak, 

5. A személyragos infinitivusról sem kell vala megfe- 
lejtkeznem. Hisz olyan dativussal szokott az együttjárni, a 
melyhez még pillanatnyi kétség sem fér. Hogy mikor kell 
a határozatlan módnak a személyrag, arról itt már nem 
szólhatok. Annyi bizonyos, hogy a mikor személyragos, 
mindannyiszor nyomról-nyomra jár a birtokszó ösvényén ; 
pl. Ezt minány k]unknak tudnunk kellene ; nem pedig : — — 
tudnií^ kellene; a mit egy különben jó magyarságú könyv- 
ben olvastam. 



Digitized by VjOOQIC 



"^r?^."« 



I ib MUNKÁCSI BERNÁT. 

A 3) alatti dativusok példái sorában egy idézettjni sincs. 
Legkésőbb fogtam ehhez a részlethez. Nem csoda tehát, 
hogy egy ilyen alakra sem akadtam olvasás közben. De 
az elsorolt példák elég szokottan hangzanak; nem is hiszem, 
hogy a később majd fel-feltűnő nyelvtények valamelyike 
meghazudtolja az e példáimban szereplő birtoknevet: mert 
az itt a kérdéses számnevek és számnévmások kétségtelen 
sajátosságaihoz van szabva. — Ezek azok, a mikkel a régi 
értekezésemben meg nem oldott kérdéseket most tisztába 
igyekeztem hozni. 

JoANNOvics György. 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 

A hang-megfelelés esetei a szókozépen és szóvégen. 

Magánhangzók: hangszín. 

Minden tudomány korében találhatók ..perpetuum mo- 
bile^-féle problémák, azaz nehéz kérdések, melyek végül is 
csak abban az igazságban lelhetik megoldásukat, hogy 
megoldásuk lehetetlen. Ilyen természetűnek tűnik az ugor 
összehasonlító hangtanban a hangszín kérdése is , vagyis 
hogy minő kritériumok határozhatnák meg az ugor alap- 
nyelvi alak magánhangzóját a nyíltság (vagy zártság) foka 
szerint. Ha a magánhangzót legváltozékonyabb elemnek 
mondhattuk a szó hangtestében, úgy viszont a hangszínt a 
magánhangzó jegyei közt tarthatjuk legkevésbbé állandó- 
nak. Ismeretes körülmény, hogy e tekintetben mily széles 
fokban szoktak már dialektusok is eltérni (zürj. va víz, ma 
méz: votj. vu, muj, hogy pár századnyi idő elégséges a 
hangszín-fokozat teljes áthaladására (magy. maga, v.ö. HB- 
beli mugdnekj, sőt hogy a nyelvnek egyazon fejlődési fokán 
is előfordulhatnak egymás mellett igen távol eső hangszínű 
változatok (magy. haliad^: kullog-). Ilyen hangsajátságtól 
alig lehet elvárni, hogy eredeti állapotát a nyelvtörténet 
teljes folyamán keresztül (az alapnyelvtől az önállóan ki- 
fejlett nyelvek mai fokáig), nem hogy épségben, de akár 
csak fölismerhetöleg is megőrizze. íCem lehet tehát meg- 
ütköznünk rajta, hogy a Szótár is — noha az ugor alap- 
nyelvi alakoknak lehetőleg teljes reconstruálását egyik fel- 



Digitized by VjOOQIC 



A MAayAK-UGOR SZÓTÁR. 1 1 I 

adatául tűzi ki — a hangszín kérdését egyáltalában kire- 
keszti vizsgálata köréből, megelégedvén azzal, hogy a ma- 
gánhangzót hangrendileg meghatározta {a = a, o^ Uy l; 
é = á', Cy /*, öy fi). De hát vájjon a „lehetetlenség" tételét 
mondjuk-e ki kérdésünkre? Pusztán a hangszín általános 
természetéből s az ugor nyelvek adatainak általános érté- 
kéből indulva ki, bizony eléggé megokolt volna ilyen véle- 
mény is; mielőtt azonban igazsággá erősödhetnék, gondosan 
latba kell vetnünk minden egyes adat tanúságát s minden 
körülményt, mely esetleg ellene szólhat. S itt figyelemre 
méltó, hogy a nyelvtudomány más ágaiban, pl. az indo- 
germánságban is, a hangszín — minden változékonysága 
ellenére is — kissebb-nagyobb biztossággal meghatározható, 
noha a nyelvek rokonsági foka nem sokkal közelebbi, 
mint az ugor nyelveké. Lehetséges továbbá, hogy . midőn 
az adatok tanúságai rendesen a legnagyobb mértékben el- 
ütnek egymástól, egyes esetekben mégis különös körülmé- 
nyek (pl. jelentés, időmérték, hangkapcsolat) folytán egybe- 
hangzó vallomás jön létre, vagyis hogy néha mégis meg- 
maradt az eredeti állapot a hangszín tekintetében is. Végül 
ott, hol a. teljesen szabatos meghatározás nem eszközölhető, 
még nincs kizárva a megközelítő, kevésbbé szoros megha- 
tározás lehetősége, sőt ennek hiányában még az alapos 
hypothesis is tudományos értékű. Mindezek a következő 
feladatot szabják jelen fejezet tárgyául : vizsgálandó, meny- 
nyiben lehet az ugor alapnyelv, vagy esetleg a belőle 
származott kissebb nyelvegységek alakjaiban — általában^ 
vagy egyes esetekben — a magánhangzó hangszínét meg- 
határozni. Evvel együtt meg lesz világítva egy másik kér- 
dés is. hogy t. i. minő hangszín-változatokat lehet az ugor 
nyelvekben ős eredetüeknek tekintenünk. 

Az összehasonlító nyelvkutatásnak egyik sarkalatos 
axiómája, hogy rokon nyelveknek azonos tüneményei azo- 
nos eredetűek, illetőleg egy közös alapnyelvi sajátságnak 
képviselői. Ennek alapján bátran állíthatjuk a hangszínre 
is, hogy azon esetben, ha reá nézve minden ugor nyelv, 
vagy legalább az ugorság nagyobb része egybehangzólag 
tanúskodik , — alapnyelvi eredetű ; vagyis ha pl. ezen 
egyező alakokban : magy. atya, oszt. afa, azi, vog. aíe, f. 
űfi (schwiegervater), mord. afa (senex), öser. afa, aöiy Ip. 



Digitized by VjOOQIC 



112 MUNKÁgsi heknAt. 

aööe I magy. szií^ mord. suks. cser. ^ukS^ Ip. suoksy vog. suor, 
soUy f. sukse (hókorcsolya) ugorságszerte csak a^ illetőleg // 
hangszínt találunk, az nem puszta esetlegesség müve, ha- 
nem legalább is annyit bizonyít, hogy az afyá-m,\i megfe- 
lelő alapnyelvi alak hyiltabb hangzójú (azaz a^ esetleg 
o ; áe nem líj, míg a szú-é zártabb (azaz u, esetleg o; 
de nem aj volt. Nyomatékkal emeljük ki a kevésbbé szo- 
ros „nyíltabb" és „zártabb" jelzőket; ezekkel t. i. arra 
akarunk utalni, hogy tekintve a hangszín változékonyságát, 
azt az alapnyelvi magánhangzóban csak úgy határozhatjuk 
meg valamennyire biztosan, ha a meghatározás keretébe 
legalább is két hangszín-fok eshetőségét veszünk fel (jele- 
sül az alakokban közösen mutatkozó, uralkodó, hangszín- 
fok mellett még a hozzá legközelebb állót is). Noha tehát 
pl. az atya szónál, az ugor nyelvek egyező vallomása sze- 
rint, kellő^ valószínűséggel állíthatnók, hogy a megfelelő 
alapnyelvi alaknak a volt a hangszíne: mégis biztosabb 
lesz a meghatározás, ha az o hangszín eshetőségét is fel- 
vesszük és kevésbbé szorosan csak annyit mondunk az 
illető hangzóra, hogy ,.nyiltabb" hangszínű volt. Látni való, 
hogy az ugor alapnyelvi alak hangszínének ilyen módon 
csak két meghatározása lehetséges u. m. nyíltabb (-^^ a^ o; 
vagy üy é, ö) és zártabb (= //, Oy vagy /', //", ö) s ez is csak 
akkor, ha az ugor nyelvek tanúsága egyik vagy másik 
irányban egybehangzó. Ez utóbbi pont, t. i. az egybehang- 
zóság a hangszín változékonyságából kifolyólag, természe- 
tesen akkor is felvehető, ha esetleg az ugorságban általá- 
nosan uralkodó hangszín mellett egy két nyelv még a 
szomszédos hangszín-fokot is feltünteti ; mondhatjuk pl. a 
magy. húgy urina, f. kiise, cser. kuiy vog. kti§^ zürjP. kui^y 
IpF. gii^ id. alakok alapján, hogy az alapnyelvi alak ma- 
gánhangzója //. esetleg o volt, noha a lappnak egy másik 
dialektusában ko^^a és az osztjákban is los adatokat talá- 
lunk. Az említett feltételeknek megfelelő adatok : 

a) melyekben az uralkodó hangszín a s így az alap- 
nyelvi alak magánhangzója rt^-nak, vagy í^-nak vehető: 

atya: oszt. afay azi, vog. azey f . atiy mord. afa, cser. 
afay aöiy Ip. ai^öe. 

anya: oszt. aha, anki, vog. angii, mordE. níz-a^a 
(schwiegermutter).' 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. II3 

ár (pretium): f. arvo^ Ip. arvo^ vog. artel- (schátzen), 
oszt. artala- (kosten), zürj. artal- (denken), mord. arse- id. 

varjú: f. varekse^ mord. varst^ varaka, osztlrt. varüaj, 
zürj. varií (habicht) | osztS. urüi, Ip. vuoröa^ vogL. vuqrp, 

1 a p (fláche) : f. lappea^ mord. lapa, cser. lapa^ zürj. lapa \ 
osztB. lopsax: /. an teller. 

vall- (fateri): mord. val (wort), f. vala, Ip. vale {e\á). 

kast: f. kas fa- rigare, Ip. kastas humidus, mord. gaste- 
(bemocskolni). 

csap-: f. tappa-^ mord. tapa-y votj. őapki- (schlagen), 
zürj. capH- (werfen) | Ip. öuoppe- (hauen). 

b) melyekben az uralkodó hangszín «, minélfogva az 
alapnyelvi alak magánhangzója e^-nak, vagy (9-nak vehető : 

szú: mord. suks^ cser. i«>&i, Ip. stioks, vog. suor^ sou 
(vermis), f. sukse (hókorcsolya). 

ÚSZ-: f. uí'y mord. uje-^ vog. «/-, osztj. us-, üd-^ zürj.- 
votj. uj-y Ip. vuoje- I cser. ej-y ij-^ aj-, 

n y ú g o d- : f . nukku-, mord. nuva-^ nuvse- (schlummern), 
zürj.-votj. dugdi' (aufhoren), vogL. úuntla%i' ruhen | Ip. nokke- 
(schlummern). 

fúj-: mordE. puva-, cser. pu-^ vogL. puo-, vogB. pűl-y 
osztlrt. pú-j püm- (blasen), f. puhku-j puhu- (spirare) | osztB. 
polt-y osztS. pög-, zür. pölal' id. 

húgy (urina): f. kuse^ cser. kuij vog. ku§j zürjP. ku^^ 
IpF. pi^ I oszt. %0Sy Ip. ko^a, 

torok: HB. iur%ukaty oszt. tur^ vog. turr^ f. kurkku 
(keble, gurgel), mord. kurga (mund), votj. kvara (e h. kuaraj 
stimme | zürj. gorí (kehle), Ip. karas^ ktrs id. 

kutya: mord. kutkaj kutu (kutyakolyök), vog. kuJ^a^ 
votj. kMÓa (kutya), zürj. kiöl (catulus). 

Hogy az alakok olyan egybehangzóságánál, minőt az 
elősorolt adatokban észlelhetünk, kellő nyelvészeti biztos- 
sággal határozható meg az alapnyelvi hangszín — világosan 
bizonyítja azon tény, hogy ugyancsak ezen adatok egy 
része túl az ugorság korén még más altáji nyelvcsaládban 
is megtalálható, s a mi igen föltűnő, ugyanazon hangszín- 
nel. Ismeretes, hogy a törökségben is vannak ata páter, 
ana mater, öap- (őab^J caedere alakok, melyek a magyar 

M KygLVÓB. XIV. 8 



Digitized by VjOOQIC 






1 



114 MUNKÁCSI BERnAt. 



atya^ anya és csap- szók alapnyelvi másainak felelnek meg; 
a kutya szóval is bátran egybevethetők alapnyelvileg az alt. 
kuöuk, csag. ktlöükj kaz. kiiöiik ,der junge hund* ; hasonló- 
képen a szú'VdX (föltévén, hogy alapnyelvi alakja sanga, 
mint nyü = üangBy s mint az egyes nyelvek hosszú magán- 
hangzóiból is sejthető (a magy. szúnyog alapján felvehető, 
elavult "^sufíak (v. 5* csag. sunak bremse, stüek fliege). A 
lapy varjUy nyágod- szóknak ismét a szamojéd nyelvágban 
vannak hangszínbelileg egyező másai. Mind az idézett ada- 
tokban az uralkodó* hangszín egységes s alapnyelvileg an- 
nál biztosabban meg volt határozható, minthogy e megha- 
tározás a szomszéd hangszln-fok eshetőségét is felvette. 
Ezeken kívül még egész sereg másnemű adat van, melyben 
szintén van uralkodó hangszín, csakhogy nem egységes, 
hanem a hangszín-f okozat két szomszédos tagjára kiterjedő, 
pl. magy. vaj, vog vqj^ voj (fett, salbe), mord. vaj (butter), 
oj (oel), f. voi, Ip. vuojj votj. vej (butter), oszt. 'voj (fett), 
melyben az uralkodó hangszín nyíltabb (csak 05 és <?; de 
nem u) és magy. tud-, f. tűnte- (sentire), cser. iu^i- (erra- 
ten), mord. soda-^ votj. tod-^ zür. töd-- (e h. tod-)^ Ip. tobde 
(sentire, cognoscere), melyben az uralkodó hangszín zártabb 
(csak u és o; de nem a). Ezekben az alapnyelvi hangszín 
pusztán valószínűségi fokon határozható meg, illetőleg nem 
azon biztossággal, mint olyan adatokban, hol az uralkodó 
hangszín egységes; emitt a tévedés csak úgy lehetséges, 
ha fölvesszük, hogy az egész ugorság * puszta véletlenből 
két fokon át haladt votna alá vagy fel {u vagy a felé) 
biztos nyomok látszata nélkül, míg amott elég a tévedésre, 
ha a mondottakat csakis egy fokra vesszük fel. Minden- 
esetre könnyebben megtörténhetett, hogy pl. az ugor 
tanda- , sentire, scire' szónak esetleges tand-íé\e hangszíne 
véletlenül minden ugor nyelvben legalább egy fokkal zár- 
tabbá (o vagy ?/-vá) lett, mint az pl. hogy az tísz- szónak 
esetleges alapnyelvi aj- gyökéből mindenütt véletlenül két 
fokkal zártabb tj- hangszínű alak fejlett Az alapnyelvi 
hangszín tekintetéből hypothetikusan níeghatározható ada- 
tok (pusztán a magyar alak elősorolásával) a következők: 
a) melyekben az uralkodó hangszín zártabb, azaz o és 
u : odu, olvas y ólom, orr^ oz (az) ; ///, ujj (digitus) ; kosz ; hol- 
(hal-), hom-XoV.. homuv (hamu), Inígy (stella) és hó, huny-. 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR-lKiOk SZÓTÁR. tl5 

húr^ húsz; jó (bonus), jó (fluvnus) ; tó, toll, tosz-, tud-, tüz, 
domb, dorgál', dug-; szokoszt^ (szakad-, szakaszt-), szók-, szo- 
morú, szúr-, sor, csomó ; nyúl-, nyuszt ; pofa, por ; fog-, fon-, 
vol- (val-, vagyok) ; mo : most, monnó (ma, majd), mony, 
mos-, múl', műszol', mutnl- ; ló, lom (pruina), Yiova-lok, lúd || 
aluV' (olt^), halad- (v. ö. kullog-J, hall-, három, hat, ház (honn) ; 
tavasz, száj, szárad- (sonkád-), nyal-; fa, mar-. Az utóbbi ese- 
tekben a magyar (a nyal- és ház adatoknál még a vogul- 
osztják) alakok kivételével az egész ugorságban csak o-X. és 
U'X. találunk ; ámde számba kell vennünk, hogy a magyar a 
részben csak ujabb időben változott el ^-ból (mely hangfej- 
lődésnek még sok nyoma látszik a HB-ben), továbbá hogy 
hangszínnel még változatok is találhatók. Külöhben egy 
nyelv eltérése az uralkodó hangszíntől, mint a föntebbi ada- 
tokban, úgy itt sem lényeges. 

b) melyekben az uralkodó hangszín nyíltabb, azaz a 
és o : ad- fod-), ngyar, akad-, szál, száll- (v. 6. cser. $o- és iu- 
pervenire), gyalog, vissza, váll, handsa, rajt-, napa, vaj, láp \ 
kap-, hályog-, hal, apa (kevés nyelvben a hangszínnel). 

c) A magashangú tövek hangszíne szintén csak ezen 
valószinüségi fok szerint határozható meg, minthogy nem 
találunk egyetlen egy adatot sem, melyben az uralkodó 
hangszín akár csupán z, akár csupán a lenne. Az / hang- 
szín kizárásával (vagy legfeljebb igen csekély körű szere- 
pével) pusztán //', e (ö) hangzókat mutatnak fel a követke- 
zők : kcz (kéz), f . kdte, Ip. kata, kteta, cser. ket, mord. kád, 
ked, vog. kat, kat (hangmélyedéssel e h. kátj, oszt. két, kat: 
katl- fogni; zür.-votj. ki ( kej, kel, ked), cserM. kid \ tel 
(tél), cser. tele, vog. tel, teli, tal, osztlrt. tede, tet, zürj.-votj. 
töl, tel, mordE. tele, mordM. fala, osztB. tal, f. tnlve, Ip. talve 
(hangmélyedéssel e h. tdle) \ továbbá a magy. kengyel, kéreg, 
kés, jég, tev-^ szeg-, néz, nyél, fej, fél (oldal), fest-, vő, menyül-, 
le, elő, ev- (enni) | tele, szel-, fél-, vezet-, mell, meny (nurus), 
lebeg-, él-, egér, íz (membrum) szóknak rokon nyelvi másai. 

Kimondhatjuk tehát vizsgálatunk eredményeképen, hogy 
az ugorságban is van módja az alapnyelvi hangszín megha- 
tározásának. Igaz ugyan, hogy e meghatározás általában 
csak megközelítőleg lehetséges s így is aránylag nem sok 
esetben, s nem egyenlő fokán a bizonyosságnak : mindamel- 



Digitized by VjOOQIC 



Il6 MUNkAcSI BERNÁT. 

lett, azt hisszük, van annyi értéke, hogy ezentúli vizsgála- 
tainkban számba vehetjük, illetőleg a határozatlan (a és é) 
magánhangzók mellett külön jellel kifejezzük (pl. ilyen for- 
mán: ug. vaf, vuj ^ vajj vagy voj ,fett, butter* | ug. Uxndiij 
inndoL -^ tondtt-y vagy tunda- ,sentire, scire* | ug. kadey küd€ — 
kád€, vagy kede ,manus^. Meg kell még ezekhez jegyeznünk, 
hogy azon esetekben is, midőn az alapnyelvi magánhangzó 
hangszíne az adatok különbözősége miatt meg nem határoz- 
ható, a kissebb nyelvegységekben sokszor már lehetséges a 
meghatározás; ez adatokban pl. f. kalüy mord. kai, cser. kol 
(magy . hal) | f. maksa^ mord. maksa^ cser. mokS (magy- 
máj) I f. happamej mord. íapamay éapamoy cser. 3apa, §opo 
(magy. savanyú) f f. sala (clandestinus), mord. sala- (steh- 
len), cser. Jtola (fur) -- magy. tol- vaj bátran mondható, 
hogy a déli ugor nyelvág alapalakja nyíltabb (a^ o) hang- 
színű volt. 

Feleletet adhatunk ezek után ama kérdésre is, hogy 
melyek voltak az ugor alapnyelvnek hangszín-külonbözetei ? 
Kétségtelenül meg voltak a közös alakokban kimutatható 
űJ, o^ u és dy Cy i hangszínnemek. Ezeken kívül az ugorság- 
ban még a következő magánhangzók fordulnak elő: q a 
magyarban és vogulban ^ zártabb hangszínű a \ & = mély- 
hangu e az észtben és votjákban | i ^= mélyhangu /" a mord- 
vinban, zürjén-votjákban, osztjákban és dialectice (hegyi 
cser.) a cseremiszben | az ö és ü sincsen meg minden nyelv- 
ben ; hiányzik a mordvinban, lappban s csak igen ritkán 
található dialectice a vogul- osztjákban ; a zürjén-votjákban 
az ö gyakori, de az ü csak kevés példából ismeretes. Arra 
nézve, hogy mit tartsunk ez utóbbi magánhangzók erede- 
téről, útbaigazítást nyújthatnak a többi altáji nyelvcsopor- 
tok, melyekben az i. öy ü magánhangzók szerte használato- 
sak. Ujabb keletűéknek kell tehát az ugorságban is az ^, e 
vocalisokat tartanunk (az utóbbi közép hang a.z a és o kö- 
zött s a magyarban általában belőlük keletkezett), míg az 
/, ó'y ü hiányzását egyes nyelvekben a közugor hangkészlet 
fogyatkozása magyarázhatja meg. Hogy az ^ a finnben, 
magyarban és lappban is meg volt valaha, bizonyíthatja az 
ezen nyelvekben gyakori hangtörés, vagyis midőn mély- 
hangú tőszótagban minden észrevehető mássalhangzói befo- 
lyás nélkül /* fej mutatkozik (1. példákat reá múlt czikkünk- 



Digitized by VjOOQIC 



r^ 



A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I I 7 

ben). Az ö és ü egykori szerepének nyoma a mordvin, lapp 
stb. nyelvekben az o és 2^-féle hangmélyedés adataiban mu- 
tatkozik (1. u. o.), sőt talán még közös keletkezésűnek . is 
vehető néhány példában, mint: ősz autumnus, f. syksy^ 
mord. éoks (e h. söks)^ oszt. süSj sus (e h. siisj \ öl sinus, f. 
syle, cser. 3üld' (orgyia) | t ö (töve-t), f . tyve^ cser. tüng s a 
személyes névmásokban, melyek több ugor nyelvben o hang- 
színnel (mord. mon, tofiy son stb.) mélyhangúak. Az ugor 
alapnyelvi hangszínfokozat e szerint a következő : Uy o, u^ i\ 
d, e, ó) ü, i, 

... A magánhangzók fejezetével befejezzük immár ezen 
czikksorozatot is. Korántsem mintha a benne kitűzött fel- 
adatot megoldottnak tekintenök — hiszen egészben véve 
még az első résznek a hangtani tárgyalásnak is csak kis- 
sebb felével foglalkoztunk s még legalább is két tekinté- 
lyes fejezet (a szóközépi egyszerű mássalhangzóké s más- 
salhangzó-csoportoké) volna hátra kiegészítéséhez — hanem 
mivel e folyóirathoz képest már is igen aránytalan czik- 
künk terjedelme s más részről feladatunk természete, tár- 
gyunk viszonyai, különösen a vele kapcsolatos kérdések so- 
kasága sehogy sem tűrik meg a szűk mederbe való szorí- 
tást. Ismertük ugyan feladatunk nehézségét még mielőtt 
megoldásához- fogtunk volna; de valójában az mégis csak 
később nyilatkozott, később tűnt ki, hogy a Magyar-Ugor 
Összehasonlító Szótár kritikai ismertetésének valamivel töb- 
bet kell, hogy magában foglaljon, mint más hasonló dol- 
gozatnak. Rendesen a kritikai méltatásnak alapjában csak 
annyi a teendője, hogy a tudomány, vagy művészet ismert 
törvényeit viszonyítsa az egyes művekhez; de hol vannak 
az ugor összehasonlító nyelvészetnek ismert törvényei, hol 
az előtanulmányok, melyekre utalni lehetne? Minden egyes 
pontnál, melyet vizsgálat alá fogtunk legelőbb is azon 
szükség merült fel, hogy a reá vonatkozó alapigazságot, 
vagy mondjuk bár törvényt megállapítsuk ; mert csak ezu- 
tán lehetett a kritika feladata szerint ezen törvényt a Szó- 
tárban talált minden egyes adatra vonatkoztatnunk. így 
történt, hogy munkánknak okvetetlenül ki kellett bonta- 
koznia az eredeti feladat szűkebb korlátaiból s a Szótár 
kritikai ismertetése czéljából a Szótáron alapuló összehason- 
lító nyelvészeti tanulmánnyá fejlődni. — Máskülönben azt 



Digitized by VjOOQIC 



1 18 KÖRÖSI s Andok. 

hisszük, hogy munkánk ilyen toredék alakjában sem épen 
eredménytelen, legalább nem egyik föczélját tekintve, hogy 
t. i. az érdeklődök figyelmét összehasonlító nyelvészetünk 
több kérdéses pontjára ráirányítsa. Jöjjenek immár az ava 
tottabbak a méltó munkához I 

Munkácsi Bernát. 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 

VI. 

Talián. — ol. italiano : olasz. 

Tata. — Bergamóban és Romában (Trastevere) tata: 
apa. A közolaszságban, de meg Velenczében is megválto- 
zott a szónak értelme : tat(i : nötestvér, laio : fitestvér. — A 
tata szó tudvalevőleg latin hagyománykép maradt meg az 
olaszban , (Vall.) ; János pápát, ki árvaházat építtetett Ró- 
mában, Tata Giovannindík. hivták az árvák. Hogy mégis 
csak olasz, nem pedig latin kölcsönszónak tartjuk, annak 
az az oka, mert sokkal valószínűbb, hogy a családi élet ér- 
zelmi világának körébe tartozó szó nem holt, hanem éló 
nyelvből származott át. 

Tempósan lépdegél ; tempózik : tréfálkozik, bolondozva 
késleltet valamit. — Az első szólásmódban tempó „tactus"-t 
jelent, mely értelme — úgy látszik — az olasz a tempó 
„kellő időben" kifejezésből vált ki; a milánói dialektusban 
temp „időn" kivül „rhythmust" is jelent Tempósan lép- 
degél tehát annyi mint a tempó ^ dobszóra, taktusra, a 
kellő időben lépdegél, azaz kényesen jár, mórikálja magát. 
A második szó, tempózik, egy velenczei frázissal függ 
össze: aver bon tempó: bohóskodni, tréfálkozni. A 
denom. -z képző magyar polgárrá avatta a latin t e m p u s 
ivadékát. 

Tenta, ténta, tinta. — vei. tenta, ol. tinta tinctura, 
festék és suviksz ; mii. tinta litográfiához való tinta. Molnár 
Albert csak téntd-t, tenta-eáényt ismer, de tintá-röV semmit 
sem tud. Ha összevetjük e jelenséget egyéb szavainkkal 
melyeket különböző vidékeken hol 6'-vel, hol /-vei ejtenek : 
azt találjuk, hogy MA. lelkiismeretesen feljegyzi a külön- 
böző alakokat: esmet, ismét; esmér, ismer, ösmer; esmegint, 



Digitized by VjOOQIC 



OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. IIQ 

ismegint ; estrdngy istráng; ellenben istálló csakis /-vei for- 
dul elő s nincs estálló. Ha tehát a tenta mellett használatos 
lett volna a tinta alak is, MA. bizon}'osan feljegyezte volna ; 
a miből ismét az következik, hogy a magyarban a tenta 
alak az eredetibb s így nem származhatott a német tinte- 
böl, hanem a vei. tentá-hól. A szónak eredeti „tinctura" 
jelentése megmaradt a magyarban is, kalaposténta szóban. 
Hogy a vei. tenta ^ ol. tinta a tingere „mártani" igéből 
származik, melyet aztán a barbár latinság is átvett tincta 
alakban (Duc), azt talán fölösleges is megemlíteni. 

Tombola. — ol. tombola^ római tommola. Az olaszok 
szenvedélyes játékosok. Nem is múlik el nagyobb népün- 
nep nyilvános tombolajáték nélkül. Ilyenkor a főtéren, sza- 
bad ég alatt folyik a tombolázás. Magas emelvényen áll a 
bíróság; egy kerékkel hajtható, rostélyokkal ellátott hen- 
gerben vannak a számok s az egész népség — minden egyes 
szám kihúzása előtt — izgatottan nézi, mint fordul a kerék, 
hogy görögnek, hogy hányják a bukfenczet a számok. A 
számoknak eme gördülésétől, bukfenczhányásától kapta ne- 
vét a játék: tombola a tombolare igétől származik, melynek 
jelentése : bukfenczet hány, fejjel lefelé esik 
(Tomm.). 

ToPta. — ol. torta, Diez szerint a latin torta-h6\ szár- 
mazik, mely a torqueo „fordítok, behajtogatok" igének par- 
ticipiuma lévén, a torta eredetileg olyas süteményt jelentett, 
„a mit összehajtogatnak". A régi olaszok tortája 
tehát palacsintamódra készülhetett. Már a Vulgata is ösmeri 
a torta szót, de mindig panis-szaX köti össze (Diez). 

Torzsa. — vei. torso káposztatorzsa, almacsutak, ku- 
koriczacsutka ; ol. torso ugyanazon jelentésű, de ezenkívül 
még „emberi test törzsöke (a nyaktól a lábakig)" és 
„csonka szobor" jelentése is közhasználatú. Torso Diez sze- 
rint gör. ^ópaoí; „schöszling"-ből származik. — A magyar 
torzsá'haxi az olasz szó végső <?-ja a-ra. változott, mint a 
pálya : palio kölcsönszóban ; az o előtt álló sziszegönek nem 
kellett megváltoznia, mert a velenczei a sziszegőket sely- 
pítve ejti : a közolasz sz hangot i-nek, z hangot á-nek ejti 
s így a magyar a torló szót torzso-ndi^ hallotta. 

Trafikál: titkolódzik valakivel, többnyire csalás czél- 
jából. — Az olaszban traffico : kereskedés; ebből szár- 



Digitized by VjOOQIC 



120 KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCi-ÖNSZÓK. 

mazik — német kolcsönvétel útján — a magy. trafik szó. 
A trafikéi igét azonban csakis az olasz trafficare „keres- 
kedni" igéből vehettük. Az olasz infinitivus-képzö helyébe 
az idegen szókat magyarosító -ál képző lépett, mint kán- 
tál: cantarCj prédikál: praedtcare, lamentál: lamen- 
taré. — A trafikál szónak a föntebb említett jelentésen 
kivül egyéb értelemárnyalatai is vannak, melyek jobban 
megközelítik a kölcsönadó olasz szót ; pl, mindig együtt 
trafikálnak: „rendesen előre megbeszélik a teendőket, 
hogy egyöntetűen járjanak el", mint két kereskedő, kik 
hosszasabb megbeszélés után közös megállapodásra jutnak ; 
ossz etraf ikálták a dolgot: „előre megállapították az 
eljárás módját, a többinek tudtán kivül". 

Trombita. — A lat. tuba-hói hangfestő módon kelet- 
kezett a tromba „cső, tölcsér, nagy trombita" (Diez). Ennek 
kicsinyítője, a trombetta, már olasz képzés. Az i:e hang- 
változásra nézve v. ö. i g e n y e s : egyenes, s z i 1 í d : sze- 
líd, sitit: setét. Ilyenformán a közolasz trombetta a ma- 
gyarban t r o m b i 1 1 á-vá vált volna, de éppen ez bizonyítja, 
hogy nem a közolasz alakból, hanem a velenczei trombeta 
szóból vettük a mi trombitdn-'kd^.. 

Tulipán, tulipánt. — vei. tulipán, ol. tulipano, A per- 
zsa dulbend^ turban-hól származik s csak Európában vált 
tulipánná (Diez). A nasalison végződő szót könnyen meg- 
toldja a magyar egy járulékmássalhangzóval, pl. furfang: 
furfan(te), rozmaring: rosmarin, paszomdnt: paszomán, tuli- 
pánt: tulipán. 

Uzsora. — ol. usura haszon, pénzbeli haszon, azaz ka- 
mat, de leginkább „uzsora" értelemben járatos. Eredetére 
nézve latin szó : usura : haszon, az utor igétől. 

Vanília. — vei. vaniglia, Diez szerint a lat. vagina-hói 
keletkezik a spanyol vaina „hüvely" szó s ennek diminiti- 
vuma, vainilla, szolgáltatta az ismeretes vanília növénynek 
a nevet, mert magvai kis hüvelyekben vannak. A spanyol 
vainilla az olaszban vainiglid-wk, s ez meg a velenczei dia- 
lektusban vaniglid-vk lett. Innen vettük mi a vanília szót. 

Körösi Sándor. 



Digitized by VjOOQIC 






CSAPOni ISTVÁN. IRODALOM. 12 1 

IRODALOM. 
Orvos-gryógryszerészeti Műszótár. 

Irta Barts József dr. 

Más helyütt (Budapesti Hirlap 1884. 291. sz.) kellően 
méltattam az új orvosi szótár megjelenésének fontosságát. 
Egy olyan műként ismertettem, mely szakítani igyekszik a 
siralmas bugátista múlttal s orvosi műnyelvünket helyesebb 
útra akarja téríteni. Méltattam az úttal a Balogh Kálmán 
orvosi szótára jelentőségét is, mely ha nem is tekinthető 
az új helyes irány úttörőjének, legalább egyenlő jogot en- 
gedett a helyes nyelvhasználatnak a régi megrögzött bar- 
barismusokkal. 

Tartozom azonban — mint a jó magyar orvosi nyelv 
egyik harczosa — a jó ügynek még azzal, hogy a Magyar 
Nyelvőrben, mint a magyar nyelv jogaiért vívott harczok 
küzdő helyén, bővebben is elősoroljam a Barts szótárának 
kiváló jó tulajdonságait, de egyúttal bőven kiterjeszkedjem 
azokra a hibákra és fogyatkozásokra is. melyeknek megja- 
vítása a művet valóban a jó magyar orvosi nyelv alapvető- 
jévé tenné. 

Bőven szeretnék a szótárral foglalkozni, mert habár 
sok tekintetben ismert dolgokat kell elmondanom, de hát 
nyelvészetünk mostoha gyermekéről, a magyar orvosi mű- 
nyelvről, van szó, és bizonyos igazságoknak összefoglalása 
s mentül bővebb példatárral megvilágítása s bizonyos prin- 
cípiumok megállapítása épen e téren nagyon megteremné 
gyümölcseit. Különben is orvosi nyelvünk bővebb fejtege- 
tésére ez lenne az első alkalom. 

A neologia legkedveltebb fogása volt az igen évi 
jelz ők és egyé b igei származékok csonkítása. 
S minden meggondolás nélkül, egyszerűen német kaptára 
vert látidegj hallideg, tapérzék, szórköry köthártya, halicső, stb. 
használói jobb ügyre méltó buzgalommal ragaszkodtak e 
csonkításokhoz. Nem volt semmi kifogásuk e semmit sem 
jelentő „műszavak" ellen, míg a pótlásukra ajánlott látóideg, 
hallóideg^ tapintóérzék, szóródásos kör vagy szórt kör, kötő- 
hártya, hallgató cső stb. kifejezésekkel szemben mindenféle 
scrupulussal állottak elő. Nekik rossz volt pl. a látóideg, 
hallgató cső, mert az ideg nem lát, a cső nem. hallgat, pe- 
dig ott van az ivó pohár^ evő kalán legvilágosabb analógiája. 
Mikor pedig a kötőhártyá-vaX és kötőszöveteiéi állunk elő, 
hogy de ezek már csak kötnek, ezeket meg csonkának 
tartják, mert hát tulajdonképpen „összekötőhártya" és „ösz- 
szekötöszövet" lenne helyes; ellenben a szerintük csonka 
kötőhártya mellett a köthártya kifogástalan — a gárda meg- 



Digitized by VjOOQIC 



122 CSAPODI ISTVÁN. 

hal. de magát meg nem adja. Barts szótárában természete- 
sen mindezek ki vannak javítva, még pedig a hol lehetett 
nem egyszerű kitoldással, hanem néha igen helyes, magya- 
ros fordulattal. Pl. sziilfájdabnak helyett vajiidó fájdalmak^ 
diílszem h. szemdiilledés v. szetnkidülledcsj dug lik h. borított 
lik (foramen obturatum), látszcrek h. Idtómilszerek, látszerész 
h. szemüveges v. szemiivegmívesj szúrcsapolds h. megszúrds v. 
Megcsapolás^ sápkor h. sápadtság [vagy talán: kóros sápadt- 
^^S\ /^^SS^^ (aorta) h. törzsökveröér v. törzsökös verőér, ütér 
, h. veröér [helyesen fejtegeti, hogy a magyar ember szive s 
ere nem üt, tehát nem ütőér, hanem ^ver", tehát verőér]; 
látlelet h. orvosi lelet v, orvosi vélemény ; hallcsö h. igen sze- 
rencsésen a hangfogó-X. ajánlja [bár nem hiszem, hogy ez a 
szintén helyes „hallgató csö" mellett lábra kaphat]; külső 
halljárat h. külső hangfogás v. külső hallásjáraty v. hangve- 
zeték, belső halljárat h. belső hallásjárat [helyesebbnek tar- 
tanám a j^hallóidegjárat^ -ot a „belső" elhagyásával s amott 
is elmaradhatna a „külső" jelző a füljárat v. fültölcsér 
mellől] ; tetszhalál, tetszhalott h. félhaláí, álhalál, félholt, ál- 
holt mellett torontáli tájszóként ajánlja a ,^vélt halál"^, javéit 
holt^ kifejezéseket [valljon csakugyan népiesek?]; gázizom 
(musculus solaeus) h. lábikraizom. 

Szó fér a „véna" fogalma magyar kifejezéséhez. Szer- 
zőnk Pápai-Páriz szerint az egyszerű ér szót ajánlja, mert 
hiszen a „véna" és „phlebs" szók sem magyarázzák, hogy 
a szív felé terelik a vért, mégis megértjük velük a dolgot ; 
ajánlhatja különben a népies kékér kifejezést is. Én azonban 
jobban szeretném , ha az ér szóval általában a „vas" v. 
„angion" fogalmát fejeznők ki, mert épen nem vall magya- 
ros észjárásra, ha a német „gefass" követésében „edény" szó- 
val élünk. A magyar ismer „viz-eret" (folyócska, ér, Ér- 
mellék), ismeri a köségeken áthúzódó fémek „erét" „erek" 
vannak a falevélben, „eres" a gyalult deszka stb. ; azért az 
orvos is magyaros észjárással é r-nek nevezheti mind a „vér- 
edényt" (akár artéria, akár véna), mind a „nyirkédényt". 
Szerzőnk szerint a vivöér (véna) szót sem érdemel; pedig 
származzék bár a y^viszér^ visszaér-höl vagy a „vinni" igetös 
összetételéből, a veröér párjául igen ajánlatos volna a már 
használatban is lévő vivöér, mert míg amarra jellemző, hogy 
ver, emez egyszerűen viszi a vért, a nélkül hogy szük- 
ségképpen ki kellene fejeznünk, hogy í'/viszi v. visszaxx^ú. 
Meg kell itt még jegyeznem, hogy „vas lymphaticum" 
szerintem nyirkedény helyett nyiroké), volna. Szerzőnk ugyan 
védi a nyirk-et^ csakhogy helytelenül hivatkozik a népies 
nyirkos szóra, mellyel hangrend tekintetében sem vethető 
egybe. (Különben Paszlavszky "is használja a nyirok szót 
„lympha" értelmében Thomé Állattana fordításában) 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALOM. 123 

Vannak azonban csonka ig-ei származású alkotások, 
melyeket szerzőnk részben figyelmen kivül hagyás részben 
hibás értelmezés alapján meghagyott, sőt védelmébe vesz. 
Ezek közül mint legvilágosabb tévedéssel az ev szóval kezd- 
hetjük. Népünk csak eves és evesség szókat ismer, melyek 
világosan a „maró" értelmű evös és evősség szóknak módo- 
sulásai. Az ev látszólagos tö elvonására nyilván ugyanaz a 
tévedés szolgált, mely az üdvösség ( =^ üdvöz-ség), üdvös 
szóból az üdv alkotását létesítette. A sérv szót szintén nem 
lehet a népies sérvés szó helyességéből kimagyarázni. A 
sérvés deverbális főnév, melynek z^-je a sérüdik, sérül igék 
/Z-jével egyezik, ennélfogva sérv főnévi tő nincs. Hogy a 
nép a séroés szót inkább a máj és lép dagadására mondja, 
ne tartson vissza attól, hogy a sérvés szóval ne a „herniá"-t 
nevezzük el sérv helyett. Hiszen a „lépdagadás", „lépna- 
gyobbodás** elég a „tumor lienis" kifejezésére. Természete- 
sen szó sem lehet lépíúltengés-T6\, lépdag-róX , vagy akár 
lépdaganat-rÖl (daganat -^ neoplasma). — A genyed genyed- 
ség szókból elvont geny^ a senyved-'h^A elvont senyv, a vegyít 
vegyül szókból elvont végy, a gerjedA^^\ elvont gerj\ a tdpldl- 
ból készített táp^ a ldzad'h6\ eredő Idzy a görnyed-hól csinált 
oldal'görnye (görnyedés) — mind védhetetlen csonkítások, 
ámbátor a Idz és geny valószínűen már is véglegesen meg- 
gyökeresedtek nyelvünkben. — Figyelmet érdemel a lob 
(gyuladás) szó; de a védelmére előrántott lobbot vet, úgy 
látszik, azt teszi szükségessé, hogy lobb alakban tartsa meg 
az orvosi nyelv, melynek szüksége van a lobbos, lobbosodik 
kifejezésekre; ezek aztán jól megférnének a lobban lobbant 
családjában — A gyógy igető főnévi összetételeit sehogy 
sem lehet Al-Gyógy, FeUGyógy községek nevével megvé- 
delmezni, mert imezekben Diód helynév rejlik (v. ö. Diód, 
Diósd, Gyód stb). — Itt említem meg, hogy a bizonytalan 
származású szero (organon) és származékai mellett kár volt 
figyelmen kivül hagyni a régibb életmű, életmüvi, életmii" 
ség stb. kifejezéseket, bár megvallom, magam sem bizom 
a szerv mellözhetésében. — Nem tartom szerencsés kitoldás- 
nak a szülfogó-hóX lett szülőfogó-t, mellyel nem a szülőt, 
hanem a gyermek fejét fogják, tehát fejfogó lenne szerin- 
tem. — A dülmirigy-nek dülömtrigy-gyé foltozásával is kár 
vesződni, így sem lesz értelme ; talán jobb lenne monytvvi 
mirigy-nek nevezni, ad normám /ültövi mirigy (kevésbbé he- 
lyesen /ültömirigy). 

Tígyéb megjavított igei csonkítások a könyvben : 
víziszony h. ebdüh v. veszettség, iszam (prolapsus) h. kiiszam- 
Ids, kórisme (diagnosis) h. kormeghatározás (elég volna korha- 
tározás). Figyelmen kivül hagyott hibás kifejezések: here- 
borék (scrotum), időszakos kórroham (időszakos kitörés v. 
tárnádat), boncztan (bonczolástan), szakcsont (nyelvtövi csont) 



Digitized by VjOOQIC 



124 CSAPOni IbTVÁN. 

bennék (ál deverbális képzés tartalom helyett), varrdny (var- 
rat y rhaphe) , zsong (tónus) , . nyombél (duodenum) . búbor 
(pemphigus), lebeny (karély), gyomorcsuk és gyomornyit [vala- 
minek lehet ugyan „nyitja", de inkább az átvitt értelmű 
nyit szót se használjuk, hogysem fölbátorítson a csuk hasz- 
nálatára; miért ne lehetne gyomornyitó és csukóy a mint 
Paszlavszky használja is?]. — Nincs szava szerzőnknek a 
hüdés szó ellen, pedig már a Nagy Szótár is kárhoztatta a 
szélhűdés szélhüdik (v. ö. vénhüdik) képzőjének önálló 
használását. Orvosi nyelvűnk rá vetemedett ugyan a meg- 
hüdítette (bénít) csinálmányra, de népünk csak megütötte a 
szél kifejezést ismer a szélhűdés érte mellett. És a bénít bénul 
bénulás mellett van-e szűkség hüdés-re'> 

Védelmembe kell fogadnom szerzőnk ellen a kér^ agy^ 
kér szót, melyet ő a kéreg csonkításának tart. Ennek azon- 
ban ellene - mond, hogy Pápai-Páriz Ferencz Pax Corporis 
czimü orvosi művében is használja „agyvelő bétakaró hár- 
tya" értelmében, és hogy ő nála a kér alhangu („kér-nak"). 
Evvel azonban nem akarom a mez alkalmazhatását kétségbe 
vonni. — Viszont a hevenyében s hevenyészett szólások nem 
jogosíthatnak föl senkit a heveny szó elvonására. A hevenyé- 
ben szólás a hevén (fervide) igehatározónak épen olyan, niég 
pedig birtokragos, tovább képzése, mint a hogy a valami- 
nek hidn (hiával) igehatározóból a hidnyos melléknév lett; 
tehát a heveny is olyan hibás elvonás mint a hidny vagy a 
versfutds-saX egyértékű igehatározós versenfutds és versentdrs 
kifejezésekből a verseny tőnek elvonása. A hevenyében alak 
inkább arra nézve lehet útmutatónk, hogy az acut foga- 
lomra hevenyés szót alkothatunk, a mint ezt én a ,,Szemé- 
szet" czímű orvosi lap több szaunában neologusaink meg- 
botránkozására használtam is. — Van még egy otromba 
elvonás, melyhez e helyütt hozzá akarok szólani, t. i. a 
rokpnszenvi szemgyuladds. Tegyenek a szépirodalmosok a 
„rokonérzést" jelentő rokonszenv-vei akármit, az orvosi 
nyelvben e szónak használata abszurdum. Az iritis sym- 
pathica kifejezésére én a „Szemészet"-ben a y^közlető gyu- 
ladás" kifejezéssel élek. Ugyanis Zalában az utón levő göd- 
röket, hogy a szekérben hiba ne essék, a két kerékkel 
kó'zletiky közrefogják. Az egyik elpusztult szemtől a másik 
szemben előidézhető gyuladás is nem közvetetlen átterjedés 
utján keletkezik, hanem beidegezés utján, a közbe eső ré- 
szek átugrásával, közletésével. — Végül a porhanyó y 
vizenyöSy vörhenyes^ vörhenyeges igenévi alakokról kell még 
megemlékeznünk, mert ezek is szolgáltattak okot hibás el- 
vonásra ; t. i. „oedemá^'-ra alkalmazták a vizeny, majd vi- 
zenyö szókat, vizenyősség helyett, a „scarlatina"-ra pedig a 
vörheny-t vörhenyeg helyett (v. ö. sömöreg, tarjag, viszke- 
t^g") ; ezeket tehát a szótárban is meg kell rónunk. 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALOM. 125 

Teljesen helyeselhetem bizonyos népies és régi kifeje- 
zéseknek az orvosi műnyelvben való alkalmazását. Ilyenek: 
ösztövér; tetem „hulla" helyett és származékai pl. fetemház, 
fetemtiinemények, tetemlátds v. tetemvizs gálás „hullakémlés" v. 
„hullaszemle" helyett, tetemlátó igen szép és jó kifejezés az 
ominózus „halottkém" helyett; t^irjagy vérömléSy vérfakadás, 
patincs a „vérömleny" fogalomkörére (ellenben a szerzőnktől 
szintén használt vérbeborulás-X. inkább a „belövelés" fogal- 
mára szorítanám); tarjagos v. vérfoltos a. m. „sanguinolen- 
tus"; vérmesség „vérbőség" h. ; szád (orificium) „szájda** h. ; 
mesgye (demarcatio) „lobgát" h. ; emésztet „bélsár" h.; gyújt- 
vány (gyujtovány v. gyújtó) hideg (febris larvata) ; a gyer- 
mek feje-lágya „kutacs" h. ; a nagy lágy (helyesebben lágya)- 
V. homlok lágya, nyakszirt lágya; mása (secundinae, placenta) 
a hallatlan „szülep" helyett (állatokról foklá-X. mond a nép) ; 
pokolkelet V. pokolvar (anthrax) ; vadhús (hypersarcosis) ; erelcs 
(érvágás) ; szembogár (pupilla). 

Magyaros gondolkozásra vall a következő kifejezések 
ajánlása: vérszin rák festenyrák h. ; sugárfogó v. fény fogó 
(condensor v. photophor); hangfogó (stethoscop) ; szemrekesz 
(iris, szemszivárvány, szivárványhártya); a szemrekesz szin- 
vesztése [vagy szinehagyásd\ az eddig használt elszinesedés 
[germanizmus] és elszintelenedés h. (pedig csak a szin meg- 
változásáról van szó) ; azonalakuság (isomorphia) ; álazonosság 
(metameria) ; y<^ természetű (nem veszélyes): jóindulatú helyett ; 
turószeril sejtelfajulás (necrobiosis) a németes y^sajtos elfaju- 
lás" h. (kár, hogy alább a „nephritis caseosa"-t sajtos m\L 
nevezi szerzőnk túrós h.); eresség i^^.r\cos\X,^J^^ népies mondás 
pl. „eres a lábam"; a fény visszavetése: „visszaverése" v. 
„visszaverődése" h. ; rémlátás (deuteroscopia) ; a varratok 
szétfeslése v. fejlése ; könnypergcs (illacrimatio) [de minek irja : 
köny könny helyett?]; verejték-szakadás (hyperidrosis) ; szem- 
hibázás (amblyopia) „láttompulat" h., népiesen „hibázik a 
szemem" ; szivszorítds v. szivszorulás (angina pectoris) [Pápai- 
Páriz-nál szüfogás'] ; testigazitás v. testidomítds (orthopaedia) 
a hallatlan „testegyenészet" h. ; erek megkötése^ érkötés^ ér- 
megkötésj a németes „alákötés" h. ; borítás (fascia) : „bőnye" 
h. ; szorvesztö szer (massa depilatoria) ; orvosi elbánás „gyógy- 
kezelés" h. ; alkotás, mtialkotás (plastica) „képlés" h. ; vérte- 
lefiség v. vérfogyatkozás v. kevésvérüség (anaemia) „vérszegény- 
ség" helyett [vérefogyott]; érzésvesztés (torpor); bőrszemzés, 
szaruhárfya -oltás, fograkás „átültetés" (transplantatio) h. ; 
összenéző és szétnéző kancsalság (strabismus convergens et 
divergens): „összetérő" és „széttérő" h. ; őrültek háza „té- 
bolyda" h. ; ellenfeles (antagonista) pl. izom ; mandulatej : 
„mandulafejet" (emulsio) h. ; szagló csík (tractus olfactorius) 
„huzam" h. ; kömyékes bénulás (illetőleg környéki): „környi" 
(periptericus) h. ; méhtá?nasz v. méhtartó {pessdLt'wim) : „méh- 



Digitized by VjOOQIC 



120 rSAPOm ISTVÁN. 

tartasz" h. ; eredeti bántalom (idiopathia) : „onszenvi" h. ; 
lapoczka genncze (spina scapulae) : „tövise" h. ; szerkalmár 
(droguista) ; bel/odor (mesenterium) ; csomós v. ízes test (cor- 
pus geniculatum) ; fenegyik y fenés iorokgyik (diphtheritis), 
fenés gégegyik (laryngítis diphtheritica) ; vérmétely (distoma 
haematobium). 

Az elősoroltak azt bizonyítják, hogy a szerzőt általá- 
ban helyes nyelvérzék vezette a műszók megválasztásában. 
Vannak azonban elég számmal hiányosan alkotott vagy al- 
kalmazott műszói is, sőt az eddigi nyakatekert orvosi nyelv- 
ből is bevett szótárába számos olyan műszót, melyet semmi- 
képen menteni nem lehet. 

Nem szabatos kifejezések pl. a következők. A „mon- 
strum" fogalmára „torzszülött" helyett a szörnyeteg szót 
ajánlja, pedig ez már úgy is le van foglalva a valami ször- 
nyű, ijesztő nagyságú lény fogalma kifejezésére; ezek a 
tulajdonságok pedig aligha illenek a kis csodaszülöttek-re. A 
„rudimentum" fogalmára ajánlott csenevész helyesen csak 
„rudimentarius"-t jelenthet ; ha jól emlékszem, Fialowski 
ajánlotta volt reá a Nyelvőrben a csonkulat szót, ha pedig 
ebből nagyon kiérzene a fogalomnak „megcsonkulás" ér- 
telme, használhatnók a „valaminek csonkája"^ kifejezést. A 
szemkifutás kifejezésnek is nem a helyességét vonom két- 
ségbe, csupán „ophthalmatrophia" értelmét, helyesen csak 
„ophthalmorrhexis"-t jelenthet. Szó fér a vérszem példájára 
alkotott szörszem^ genyszem, érszem, légmell^ genymelly vérizü- 
let kifejezésekhez is. Ezek alkotására nem lehet analógia, 
a csak átvitt értelemben használatos vérszemet kapott kifejezés. 
Az említettek csak olyan kevéssé magyarosak, a hogy a 
bort tartalmazó kancsó nem borkancsé, a hogy nem mond- 
hatjuk: vizpohdr, lisztbolty üveghintó stb. Ugyan e kategó- 
riába tartoznak a botanikában járatos műszóalkotások, me- 
lyekre Barts szótárából a ragyabiira és nőszirom (sásliliom) 
szókat idézhetjük; továbbá a „gödrösfejü galandférget" szé- 
les gödör/ej-nek nevezi. Fertöztelenitö nem helyes képzés, 
mert a fertőzésnek ellentéte csak fertőtlenítés vagy a fertő- 
zöttségne\i csak fertőzetlenség lehet. A „strictura"-nak szoros 
szóval jelölése sehogy sem fejezné ki azt. a mit a szorulat 
V. szűkület cselekvést jelentő főnevek, t. i. a kóros kelet- 
kezés vonását; a tengerszoros nem lehet analógiája annak, 
hogy valamely cső szűkülete helyett annak szoroS'kx6\ szól- 
junk. Az „urticaria" kifejezésére a csatánk iütés-né\ magya- 
rosabbnak tartom a népies csalánhimlö szót. Általában a 
hevenyés kiütéseket közösen himlő szóval jelölhetnők, tehát 
hólyagos himlő, bárány himlő^ vörös himlő (morbilli), csalán 
hifnlő, — Szalag helyett miért ne nevezzük a „ligamen- 
tum"-okat szalag-nsik? Az egyik ilyen „szalag" rovatában 
szerzőnk kifogásolja a régi hollóorr-nyulvány-t y mert úgy- 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALOM. 127 

mond a hollónak csőre van nem orra; már pediglen ma- 
g"yarán bizony orra van a madárnak, a csőr csak neologis- 
mus. — A „cornea"-t ^z^xz^v\l porczhdrtyd-n2Í^ meg porczogó- 
hdrtyá'Xi^ is nevezi; pedig minek hagyjuk el a természetes 
látszat szerint választott szanüidrtya kifejezést az egy időre 
fölkapott s ismét elhagyott, tudákosságra valló „chondrea" 
utánzásából keletkezett porczhdríyd^ért, — Genybeborulds hely- 
telen kifejezés a ,,genyed^s**, „meggyülemlő genyedség" 
vagy akár „genygyülemlés" kifejezésére, mert az analógiául 
szolgáló vérbeborulds is csak belöveltséget jelenthet. — „Sze- 
molcsos emelvény"' (a fülben) helyesen kiemelkedés (eminen- 
tia). -— Az „oxyuris" nem y,végbeles czérna-féreg", hanem 
vegbéli. — A „cerebrum" helyes magyarsággal nem agy^ 
hanem agyvelő^ az agynak (koponyának) veleje, hasonlóképen 
mint gerinczvelö. — A nagyítás (hyper) fogalmát igen he- 
lyesen kifejezi itt-ott szerzőnk pl. szertelen csecsnövés, egyes 
részek szertelen fejlődése, bujdlkodó daganat, vadhús, verejték- 
szakadds stb. s ezek helyes útmutatásul szolgálhatnának a 
szivtúltengéSj túltdpldlkozds^ túlteltségy erőtálsdgy túlérzéke^ty, 
a fehérnye túlgyarapoddsa-íéXé^i kerülésére. — Szemkdprdzds 
eg'észen mást mond, mint a franczia mouches volantes. A 
„pseudacoe", „pseudaesthesis", „pseudaphe" nevű ^j^/öV^í^yé-at 
épen nem lehet hallds-vesztés^ érzés-vesztés^ tapintds-vesztés 
megnevezésekkel illetni, mert az illető érzék megszűnését 
fejeznék ki ; tehát a szemfényvesztés e tekintetben nem lehet 
analógia. — Mellbeteg helyesen csak 7nellbajos vagy ?nelle- 
fdjós lehet, valamint szívbetege szembeteg, fülbeteg is helytele- 
nek ; magyarán csak pl. beteg szemű, szemére beteg, szembajos, 
sze^nefdjós lehetségesek. Hasonló hibában szenved a szinvak- 
sdg, melyet Imre József doktor igen szerencsésen szintévesz- 
/tó'-nek nevezett el. Hogy a magyar ember mit ért szinvak 
szóval, arra nézve igen érdekes, hogy egyik hirlapunk egy 
ízben „teljes vakság", „merő vakság" értelemben szólt szin- 
vakságról. — Az „electricitas" magyar megnevezésére kár 
a vűla7nossdg-\ioz ragaszkodni villdmossdg helyett, ha ugyan 
az elektromossdg'Ot nem tartanok meg. — Nagy tévedés 
rejlik a csőre szó használásában, t. i. „enema" értelmében 
nominativusként szerepel (pl. csőrét, csőrébe), holott csupán 
csö-re (ad clysma) lehet valamit rendelni. — Az „alcuron"-t 
elnevezték síker-nok., szerzőnk tévedésből sikér-n^^i írja, pedig 
emennek Somogyban „sekély", „nem mély" értelme van. — 
A légcső-t helyesen lélegzöcsö-nék mondjuk; az is helytelen, 
ha légzés, légzési kifejezésekkel élünk, a mint a szótárban 
/elegzéS'^el vegyest előfordul ; légvérüség nemcsak a lég miatt, 
hanem a vérszem-r6\ mondottak szerint is helytelen, de meg 
szükség sincs e fogalom magyar műszavára, mert a fogal- 
mat világosan csak így fejezzük ki : „levegő hatolt a vérbe" ; 
a légséro helyett levegő ki öm lé s-t vagy levegősdaganatv-t aján- 



Digitized by VjOOQIC 



128 CSAPODI ISTVÁN. IRODALOM. 

lanék. — A rövidlátás nem magyar észjárás alkotása^ helye- 
sen közellátóság : a túlldtás szintén germanizmus, sőt korcs 
iS; magyarán messzelátóság (hypermetropia), a „presbyopia*^-t 
pedig inkább nevezzük aggszemüség-ne\i \ gyúpont v. akár 
gyújtópont helyett jobb a gyűjtőpont. 

Ennek kapcsán megemlítem, hogy az egyetemi szem- 
kórházban a „retiná"-t ídegkártyá-ndAi, a „scleroticá"-t in- 
hártyá-ndAü nevezzük az eddigi reczeg és tülkhártya helyett ; 
müienni helyett pedig operálni, operálás kifejezésekkel élünk. 

Föltétlenül rosszalnom kell, hogy szerzőnk bevette szó- 
tárába a szerencsétlen magyar kémiai műszókat, pl. élcny^ 
élegül^ élecsy köneny, halvány^ halvacs^ hiizeny, mészeny^ timany, 
kénecssaVy hamanykalvag, villanysavas szikeny, zsiréd, vajgyöky 
növényalagy szunyái, szoral, hódony, mákony, égény, higany 
stb., továbbá a galandócZj fonalócz, karócza, orsónya, burkony 
stb., a pozsga, porcz, méhszenVy függöly, sipoly^ ruganyos kú- 
tász^ göreby ivar, gyurma, terimbél, rostonya, fehémye, ébrény. 
agygyomrocSy agyacs, csontdr, adag, kórhajlam, pörk, nyák, 
delej, górcső, lágyag, habarcz, újképlet, büzaszat, festeny, Idta, 
takar, hányszékelcs, tudorság, tömkeleg-féléiket, — A fehémye 
szóról megjegyzem, hogy a „Természettudományi Közlöny" 
igen szerencsés választással a fehérje műszót használja, te- 
hát tojás-fehérje, vér-fehérje. — A mellső szót hibás fölfogás 
alkotta a „hátsó" analógiájára (hát és mell ellentétességénél 
fogva), mert hátsó csak hátulsó-m,\i a kopása, -ső főnévhez 
járuló képző nincs, a belső, alsó, fölső-íéXék mind igehatáro- 
zókból származnak szélső és hátsó is csak szélülső és hátulsó 
kopásából lettek. Ugyan ilyen kopás az első, melynek telje- 
sebb alakja elülső (a néptől hallottam belülsö-X), Minthogy 
pedig a terminológiában a „primus" és az „anterior" meg- 
különböztetése szükséges, én az utóbbi fogalomra a telje- 
sebb elülső használását ajánlanám s használom is. 

Végül nem hagyhatom említés nélkül a „hevenyen 
fellépő felfekvés" kifejezés borzasztó germanizmusát, annyi- 
val kevésbbé, mert a, fellép igének ez a használata orvosi 
nyelvünkben annyira megrögzött, hogy a ,keletkezés^ ,táma- 
dás^ ,eredés' ,fejlődés' stb. fogalmaknak majdnem kizárólagos 
helyettesítőjévé tolakodott. 

Az utóbbiakban föltétlenül rosszalt neologizmusok nem 
ingathatták meg azt a meggyőződésemet, hogy szerzőnk- 
nek egészséges nyelvérzéke van. Azért azt hiszem , csak 
mulasztással lehet e tekintetben a szerzőt vádolni, hogy 
t. i. a használatos neologizmusokat gyakorlati czélból vette 
be sízótárába, de elmulasztotta az ilyeneket , — ' nyomaté- 
kosító jellel kitüntetni. Szótára új kiadásában ezt okvetetlen 
pótolnia kell s bevezetésében ezt ki is tüntetnie. Különben 
e kifejezések jó nagy részét bátran kitörülheti ; orvosi nyel- 



Digitized by VjOOQIC 



NAGY-S^IGETHI KÁLM. ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ, l Zg 

vünk épen nem vallja kárát. Csakis a legmegszokottabbakat 
lehetne az említett megjelöléssel a szótárban meghagyni. 

Kivánatos volna, hogy orvosaink nyelvérzékének meg- 
javítására, az ujabb orvosi nemzedékének pedig megóvására 
inkább azon lenne a szerző, hogy szótára újabb kiadásában 
szinonimákul mentül többet fölhasználjon abból a nyelv- 
anyagból, mely a Magyar Nyelvőr hasábjain Pápai Páriz és 
Vajnócz János orvosi nyelve és népünk orvosi kifejezései 
ismertetésére vonatkozik. 

Különben még azt is tanácsoljuk a szerzőnek, hogy 
vesse ki szótárából azokat a nagyon is polemiás termé- 
szetű orvosi dolgokat, melyek .a művétől keltett jó hatást 
nagyon is alkalmasak volnának megzavarni. 

így aztán művére még szívesebben mondhatnánk fo- 
gadj istent. CsAPODi István. 



ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 
A ,tény' szó eredete. 

A Magyar Sálon márczius havi füzetében azt állítja 
Helfy Ignácz, hogy Kossuth egyetlen egy szóval gazdagí- 
totta a nyelvünket. -E szó, H. szerint, a tóny: factum. „A 
Pesti Hírlapban használta, mondja H., legelőször, azután a 
szószéken s rövid néhány hónap alatt az új szó köztulaj- 
donná vált". 

Bocsánatot kérek, de a dologban egy kis tévedés van. 
A Pesti Hírlap 1841-ben indult meg, holott a ^ny szó 
megvan már a M. Tud. Társaságtól 1834-ben közrebocsátott 
Philosophiai Műszótárban (az ac/us szó alatt), sőt megholt 
már, e mű tanúsága szerint, az Imre János r. tagtól 183 1- 
ben kéziratban benyújtott Philosophiai Kis Szótárban is. 
Nem tudom gazdáját adni. de én előttem úgy rémlik, hogy 
olvadtam valahol, hogy a ü'uy szót Toldy csinálta, és pedig 
a Szemere Pálféle /eny (Phil. Műsz. IVesen czikke alatt) 
mintájára, a mi viszont a Baróti Szabó Dávid löny-énelii 
(Kisd. Sz.) a módosítása. 

Ha igaz az, a mit H. mond, hogy Kossuth csak egy 
szóval gazdagította nyelvünket, akkor nem a tény, M^nem a 
tekintély szó az. Ezt csakugyan Kossuth használta legelő- 
ször a Pesti Hírlapban és rövid idő alatt köztulajdonná is 
vált. Hogy e szót valóban Kossuth csinálta, egykorú tanúk 
is bizonyítják, a Törvénytudományi Szótár szerkesztői, kik 
azt egyenest neki tulajdonítják (az auctőritas czikk alatt). 

Abban igaza van Helfynek, hogy Kossuth, a stílus 
nagymestere sohasem találta a magyar nyelvet szűknek vagy 
szegénynek; a meglevő szókincs elég volt neki, sohasem 
szorult szófaragásra. NAGV-SziGExra Kálmán. 

K. SYBLVÖK. XIV. Q 



Digitized by VjOOQIC 



130 HELYkElGA/ÍTÁSOK. M \ií YAKÁ/A I OK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Salavári. E szó, a melyet a Nyr. előbbi füzetében 
(50. 1.) a lat, femoralia magyar nevezetei kozí olvastam, 
keleti emlékeket idézett fol emlékezetembe. Arab ajkú or- 
szágokban ugyanis százszor meg százszor van minden uta- 
zónak alkalma, a vulgáris Sin^ál (az irodalmi nyelven szir- 
vál) szót hallani, mely legközönségesebb neve az arabok- 
nál a nadrágnak. Minthogy e szó, mint most látni való, 
a magunk nyelve szempontjából is érdekkel bir, helyén lesz 
itt, hogy teljes genealógiáját bemutassuk. 

Előre kell bocsátanom mindenekelőtt azt az egybeálli- 
tást, a melyet Miklosichnál (Türk. Elem.) találunk: „tör. 
Selvar ^ Salvar : pumphosen, pluderhosen: bolg. 
Selvarij Salvare ; szrb. Salvare ; or. és rut. Sarovary\ Samvary; 
lengy. szarawary , sara7vary ; cseh ^aravara ; rum. Saivari^ 
Savlarlj Solovar; alb. Mnmr, §anden)ar; gör. oaXjíapi; magy. 
sa/avdri ; úfném. (tájny.) scharíivari; kun salvar, kurd. ^rhar, 
kaz.-tat. őalbar, Vö. ar. saravil (a sirüal többese): hőse". 

Ez eléggé részletes adatokhoz még a következőket 
csatolhatjuk. 

Az arabok az ő sziroál (^iroal) szavukat , mint sok 
egyéb ruházatnevet, a perzsából kölcsönözték : újperzsa halvar 
(az arabban szokott metatézissel sirvid), a mely a zend 
szdravara-Tdi megyén vissza. A fönt említetteken kivül meg- 
található ez a perzsa eredetű szó még más nyelvekben is. 
Első sorban említem a bibliai aramaeismust. Dániel köny- 
vében ott van szarbálín (singül, szarbál); a talmud régibb 
alkotó részében (misnii) ott van SarvdL 

A közép-görög aapot^apa, melyet Suidas (vö. Gesenius) 
e'5í>yj<; Ttepoixi^-vel magyaráz, egyenest a zend alakra vezetendő 
vissza. 

A görögön kivül a közép-latinságba is átment s na- 
gyon elterjedt használatú volt a szóbeli ruhanevezet, mint 
a következő változatok mutatják : ^^sa rabara : braccae ; se ra- 
bára ; salába r ra : vestis grossa; sarabola. serabula, sarabella , 
eadem notione qua sarába ra ; saraballa, Ugutio : saraballum 
lingua chaldaeorum vocantur crura et tibiae; unde brachiales, 
quibus haec teguntur, dicuntur saraballa^. (Duc. Gloss.). 

Ismeri a franczia is. Littré szótárában olvassuk: y^cha- 
rivari : pantalon garni de cuirs et de boutons, pour monter 
á cheval". Sőt még tovább haladt s eljutott északra is az 
angol néphez, a hol sharavaries annyi mint reithosen. 

Most, hogy ismerem e szó történetét s látom, hogy 
két világrész népeinél el van terjedve, s a mi nyelvünkben 
is, habár most kevésbbé, de a török világban bizonyára elég 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I3I 

használatos volt, szinte bánom, hogy ezelőtt vagy négy 
évvel furcsának találtam (Egy. Phil. Közlöny IV. k. 120. 1.) 
M i c h a e 1 i s gpttingeni tanárnak következő közleményét : 
„Hiezu kam noch, dass gebohrene ungarn, die damals (a 
múlt század végén) den Dániel bei mir hörten, die wörter 
sarbálin, haddá vrin in der ungarischen sprache fanden** 
(Orientalische u. exegetische Bibliothek XVII. 72. 1.) Nin- 
csen kétség benne, hogy Michaelis magyar hallgatóinak 
közel egy évszázaddal ezelőtt a fennt közölt perzsa ruhá- 
zatnév alkalmával, melyet a Dániel könyvének szerzője is 
használ, a magyar salavári jutott eszükbe ; s mint látható, 
nincsen mit mosolyogni ötletükön. 

Hogy a magy. salatuíri-ndik alapjául a tör. halvar ala- 
kot kell tartanunk, azt kétségtelennek vehetjük ; hogy azon- 
ban egyenest a törökböl-e, vagy pedig a bolgár-szerb 
útján jutott-e nyelvünkbe, annak eldöntését mávsokra bízom. 

GOLDZIHER IgnÁCZ. 

A számára. K szólásnak valódi értelmét egész hitelesen 
földerítette Szvorényi József (Nyr. XIV. 83.). Jelentésére, 
használatára nézve hát tisztában volnánk vele, csak azt nem 
tudjuk még, hogy hogy jelentheti azt. a mit jelent : ;, úgy- 
szólván, körülbelül" stb. vagyis inkább, mikép hajlott el az 
eredeti jelentés ( -~ szám) a maira. Szerintem ez a szólás 
tulajdonkép ennyit tesz: „ha számba vesszük, ha szá- 
mítjuk, ha jól felvesszük'^; s valóban, a Szvorényi-közölte 
valamennyi példa ezekkel szépen föl is engedi cserélni. 

De nem találgatni akarok én. a kinek nincs is meg a 
nyelvérzékemben az ,a számára' (az én vidékem nem ösmeri), 
hanem a Joannovics közlését szándékom itt egyben-m'ásban 
megigazítani. Arany János sehol sem rtiondja azt, hogy egy 
bihari ember szájából hallotta volna ezt a szokatlan szó- 
lást : egy torony a számára. Ö, a ki szintén bihari 
volt, bajosan is hallhatott volna bihari embertől oly szólást, 
a mely előtte teljességgel új. A tényállás ez. A „Szépiro- 
dalmi Figyelő" I. évf. 37. számában „Visszatekintés" ez. 
czikkében ezt mondja Arany: „Tompa egy versében ezt 
olvasom : .,Csak egy torony a számára"; ez, vidékemen, 
annyira ismeretlen szólam, hogy fejet csóválnék magyarsá- 
gára, ha nem tudnám azóta, hogy egész nagy környék népe 
ajkán használatos". 

Tompának szóban levő verse: „Arszlán pasa" (VI. k. 
126. 1.), melynek első strófája így van: „Nógrádban állt 
Busu vára; csak egy torony a számára, s két hétnek 
már egy nap hijja, hogy a török folyvást vijja". 

Világos, hogy ez az értelme: Jóformán csak egy 
torony (a vár), csak egy toronyból áll*. A vers további 

9* 



Digitized by VjOOQIC 



132 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

folyamán is ily kicsinylőleg van a vár említve: „Hatszáz 
karvaly s egy kis fészek". 

Érdekes volna még tudni, hog>' mondják-e ily jelentés- 
ben ezt is: ,a számomra, a számodra' vagy kirekesztöleg a 
harmadik személyben. Mint ezt ,hé-lelke', de soha: ,hé-lel- 
kem^ Végül még azt a kivánságomat fejezem ki, hogy 
Szvorényi vagy az illető vidékbeliek minél számosabb és 
különfélébb példákban mutogatnák be ezt a provinczialis- 
must, mely hogy a felső megyékben nagyon közönséges, 
azzal is bizonyíthatom, hogy, (tiz esztendeje lehet már ,a 
számára'), egy rozsnyói müveit nőtől is hallottam. 

Lehr Albert. 

Férj. „Igenis kérem alássan, majd elhozom a férje- 
met is" monda egyszer a palócz, s a meg nem értett férj 
szóval a feleségét gondolta , teszi hozzá a Budapesti 
Hirlap tárczaírója. (Nyr. XIV. 88.). 

A dolog pedig voltaképen vgy van, hogy nem a pa- 
lócz értette félre a férj-ety hanem a tárczaíró nem értette 
meg a palóczot. Nem csak a palócz, hanem a drávamelléki 
paraszt is férj-nek nevezi a feleségét s nem csak akkor, 
„ha úr elé kerülnek s íinoman törekednek beszélni", hanem 
maguk között is, mikor igazán a szájok íze szerint beszél- 
getnek. 

Hogy pedig a férj szót régente, még alig 100 évvel 
ezelőtt, nemcsak a drávamelléki parasztok, hanem a so- 
mogyi urak is feleségre is értették, kitűnik a családi iro- 
mányaim között eredetiben meglevő móring-levélből, me- 
lyet szép apám 1750. augusztus i-én Csombárdon (Somogy 
megyében) állított ki, s mely szó szerint így hangzik: 

„Charta bianca Super florenis Rhenensibus két ezer 
idest f. 2000, mellyeket én alább irtt az midőn Nemes és 
nemzetes Csák Justina Leány Aszszont Isten eő Szent Fel- 
sége mindenható rendelésébül és teczésébül magamnak örö- 
kös Társnak eljedgyzettem, mind azon okból, hogy e 1 ö b- 
b e n y i Férjemtül maradott neveletlen Gyermekeim- 
nek Galibás daikálkodása, nevelése és terhes gondviselése 
fiatalságában reá hárámland, mind pedig hogy több érde- 
mes Szerencséy között öszvegyi Sorsomban meg nem ve- 
tett említett és megnevezett Jegyessemnek Szabad dispo- 
sitiojára moringoltam és in forma liquidi Debiti kötöttem, 
sőt ennek erejével kötök és moringolok, akar mely Ingat- 
lan Javaimbulis megvehetőket. Azon feliül pedig ha én 
előbb meg találnék halni mind azon Ingó és ingatlan Ja- 
vaimban mellyeket Isten kegyelmébül Szerzettem, annyival 
inkább azokban mellyeket ennek utánna Szerezhetek, Tör- 
vénytül engedett Szabad rendelésembül pro Coaquisitrice 
deciaralom. Melynek nagyobb és bizonyosb elhitelére ezen 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I33 

Levelemet Saját Subscriptiommal és pecsétemmel erösíttem 
Csombárdon die i-' Augusty 1750. Szily Ádám m. p. Co- 
ram me Ladislaus Bakó m. p. (P. h.). Coram me Alexander 
Somogyi m. p. (P. h.). 

Mind ezekből én azt sejtem, hogy férj régente ,házas- 
társat' jelentett ; erre mutat, ha nem csalódom, a férjji szó 
is, mely a férj két jelentése között különbséget állapit meg. 
Érdekes volna tudnunk, hogy a Nyelvtörténeti Szótár ösz- 
szegyüjtött adatai között nincs-e valami olyas, a mi e kér- 
désben felvilágosíthatna bennünket. Szily Kálmán. 

Boncsok. Patrubány Lukács a Phil. Közi. IX. 
183. lapján a boncsok eredetét magyarázván, a m o n i 1 e- 
féle jelentésű szót megkülönbözteti a Mikes használta bontsok- 
tói ; ez utóbbit jelentésénél (lófark, törökzászló) meg annál 
fogva is, hogy a Törökországban élö Mikes használta, ide- 
gen szónak mondja; mert Mikes még más török szót is 
használt leveleiben- ^ 

Helyreigazításom csak annyi, hogy a lófark jelen- 
tésű bontsok nem csak Mikesnél, hanem még más erdélyi 
embernél is elö jön, Zsarnóczay uramnál is, ki az Apafi 
Mihály hírvivője volt Buda ostrománál, s kinek a fejedelem- 
hez beadott naplójában, mit a Századok XVIII. 882. lapján 
közölt Deák Farkas, többször van használva e szavunk. A 
%%2, 1. olvasható; „Még a szerdárságrá adott császári levél 
confirmatiója, tiszta vont arany nyuszttal béllelt subája is, 
három szép boncsokja oda maradott". Továbbá a 883. lapon : 
„És az zászlót és boncsokokat egy török rab által kifüggeszt- 
vén a sánczokra, háromszor ellőtték a várfokáról a boncso^ 
kokaí^. A „memóriáié" 1684-ben költ, s valószínű, hogy 
Mikes is, Zsarnóczay is egy erdélyi közkeletű szót használ- 
tak, nem pedig, mint Patrubány mondja, valami idegen szót. 

KispÁL Mihály. 
(Az itt közlött adatokhoz, melyek a lófark, szőr- 
ékesség jelentésű boncsok-ndi^ megvoltát nyelvünkben iga- 
zolják, mi is járulhatunk néhánnyal. Bajony János végren- 
deletében (1566.) a többi közt eme tárgyak is föl vannak 
említve : „Hagyok az én húgomnak . . . két lóra való ezüst 
nyakban vetőt aranyast; szőr bontsokot feketést, ezüst 
kertvélyével" (Károlyi-család Oklevéltára, III. 361.). „Tar- 
czay Péternek hagyok egy kicsin szőr boncsokot ezüst 
almájával" (u. o. 362.). Bajony István inventáriumában (1566.): 
„Egy daral3 nesd béllés; nyolcz farkas bőr, egy p ar- 
ci u ez bőr boncsok" (u. o. 365.). 

Ez utolsónak idézett boncsok jelentését határozottan 
meg nem tudjuk mondani, de annyi kétségtelen, hogy inkább 
a lófark mint a kagyló jelentéshez kell csatolnunk. 
Szer k.). 



Digltized by VjOOQ IC 



134 helykkkia/ítAsok. magvará/atok. 

A lófuttatás néhány műszava. A M. Nyelvőr február 
15-iki számában Kasztncr Géza a lóverseny sport mükifeje- 
zéseit bírálja. Bírálatának van tóbb pontja, a melyekre nézve 
a czikkiró tévedett s a melyeket helyre kell igazítanunk. 

Az egyik tétel így hangzik : „Bravienka (ló) a verseny 
után letört". E műszó bírálója nem foghatván föl e szó 
értelmét, zárjel közt ezt mondja: „tán csak megtör ö- 
dött, elfáradt?" Jó volt a „tán" szót oda írni, mentsé- 
géül, hogy e szóról: ^ letört" nincs tiszta fogalma. Pedig 
csak a Bérczy Károly által 1860-ban kiadott „Verseny- 
műszótárt" kellett volna Kasztner urnák fölnyitni s megta- 
lálhatta volna emez. a sportvilágban általában használt szó 
értelmét. Említett műszótár pedig ezt mondja : „Leförf az a 
ló, a melynek futás vagy idomítás közben ina szakad. Egyéb- 
iránt a kifejezés minden lóra alkalmazható, mely sántítás 
miatt versenyképtelen". 

Ily értelemben használja a „letörés" szót az angol, 
franczia, német, olasz sat, s e szerint a letört ló nem 
csupán megtörödött vagy elfáradt, mint Kasztner ur 
gondolja. 

Fönakadt értekező a vrwh's szón is, mondván, hogy az 
elsőséget jelent! Isten mentsen ! Hiszen sok oly ló, mely 
az indulá.snál vezet, a czélhoz érkezéskor az utolsó helyen 
fut be. Vezet vagy kalauzol sportkifejezés szerint az a 
ló, mely az indulóponttól, a csapat élén járva, az utat mu- 
tatja s ha időközben egy másik ló elhagyja, akkor ez 
„átveszi a vezető vagy kalauz szerepét". Továbbá elugrik 
valamely ló az induló ponttól, midőn az adott jelre rögtön 
kivál a versenyzők tömegéből, hogy e tömegnek az utat 
mutassa. 

A mi az idomdr és idoviífó szavakat illeti, ez a sport- 
nyelvben két külön fogalom. Idomdr (lásd Versenyműszótár 
94. 1.) : (trainer) a ki a lovat versenyzésre készíti elő ; ido- 
mító pedig az a hely, a hol a lovakat említett czélra elő- 
készítik. Egy Sportkedvelő. 

(E helyreigcizításokra a következő észrevételeink van- 
nak. A ^letörik a ló' kifejezés, a mennyire mi tudjuk, nyel- 
vünkben egészen szokatlan ; használatát nem igazolja se 
Bérczy neve, se az a körülmény, hogy az angol, franczia, 
német és olasz is így mondják ; mondanak azok s mond- 
hatnak helyesen sok olyat, a mit mi nem mondhatunk, 
mert a mi fölfogásunkkal ellenkezik. A mennyire mi ismer- 
jük a lovaglás és kocsízás műkifejezéseit, ez esetben a kidől 
a szokott kifejezés. 

A vezetés szónak alkalmazására sem adhatjuk meg he- 
lyeslésünket. A vezet, kalauzol fogalma ugyanis mindenkor 
barátságos viszony föltételéhez van csatolva. A versenyző 
lovak közt pedig, a melyeknek mindegyike a másikában 



Digitized by VjOOQIC 



HELYRETGA/.frÁSOK. MAGYARÁZATOK. I35 

ellenest lát, ily viszony alig képzelhető. Ha tehát az elsőség 
szó már más fogalom számára van lefoglalva, talán alkal- 
mazható lehetne helyette a sornyítás, sörnyitó (ló) vagy más 
alkalmas kifejezés. 

Az idomár szó helyességét sem igazolhatni azzal a ki- 
fogással, hogy az idotnitó nem alkalmazható helyette, mert 
az azt a helyet jelenti, a hol ,a lovakat előkészítik a ver- 
senyre'. Hogy minő szót lehetne helyette használni, azt oly 
született magyaroktól kell megkérdezni vagy ajkukról ellesni, 
a kiknek sokszor volt alkalmuk s talán hivatásuk is* a lovak- 
kal foglalkozás. 

Különben, a mint a ,Vadász- és Versenylap' idézett 
mutatványából meggyőzödtünk. nagyon ideje volna már, 
hogy ^z illető körökben is a múlt idők fonákságainak ki- 
küszöböléséhez hozzá látnának s helyesebb magyar kifeje- 
zéseket hoznának forgalomba. Szer k.). 

Eméng. A magyar Calepinusban sok nevezetesség van, 
de van sok különösség és furcsaság is. Egy alkalommal, 
midőn e nevezetességekre, furcsaságokra került a beszéd, 
S i m o n y i Zsigmond többek közt fölemlítette az egész 
régi irodalomban egyedül álló eméng szót, melyet Calepinus 
a latin dictator magyar egyértékesének állít oda s kérdésül 
adta föl, vájjon minő származású lehet ez a különös szó. A 
fejtörés vége az volt, hogy senki se tudott alkalmas felele- 
tet adni rá. 

Azóta sokszor megfordult fejemben ez a furcsa szó, 
ha netán rá juthatnék eredetére. Kettő világos volt előttem. 
Az egyik, hogy itt, mint sok más esetben, nincs sajtóhibá- 
val dolgunk ; a származékszók ugyanis : dictatorius: 
cménghóz való, eméngi ; dictatura: etnéngség , kizárják a 
hibás szedés föltevését. A másik, hogy a szó kétségtelenül 
idegenből került a magyar szótárkészítő szókészletébe ; de 
vájjon melyik nyelvhez forduljunk fölvilágosításért szárma- 
zására nézve? Az -érig végzet első rendben német (-ing, 
-ung) eredetet gyanittatott velem ; de könnyen vi.ssza lett 
volna vihető a hozzánk legközelebb álló román (olasz) nyelv 
'ino {\3it'inusJ végzetére is. Azonban sem ott, sem itt ere- 
detijének nem akadhattam nyomára. Végre is abba kellett 
hagynom s egy szerencsés véletlenre biznom megfejtését. 

S a véletlen, mint ez sok esetben meg szokott tör- 
ténni, segített is a nehézségen. Miklósi eh legújabb mü- 
vének : ,Die . türkischen elemente in den südost- und ost- 
europáischen sprachen' átvizsgálása közben a következő 
czikkecske megadta az addiglan hiába keresett magyaráza- 
tot: „ar. émin: aufseher; [tör.] cminlik ; szrb. jcmin: 
verw altér der dörfer, die den zehent dem kaiser zahlen ; 
€minli(k^. A szó tehát eredetére nézve arab, s legközönsége- 



Digitized by VjOOQIC 



136 APRÓLÉKOK. 

sebb jelentése, Goldziher Ignácz értesítése szerint, annyi 
mint : ,megbizható, hü, bizalmas ember', s aztán általában : 
,a kit valamivel megbíznak, a kire valamit rábiznak* ; az 
arabból átkerült e szó a perzsába és törökbe, s ebből a 
fönt említett nyelvekbe, s nevezetesen a velünk szomszé- 
dos szerbbe is. K a r a d í: i c szótárában így találjuk magya- 
rázva a kérdésbeli szót és származékait : jemin : der e m i n. 
magistratus turcici genus ; je^ninluk : das e m i n t h u m, 
dignitas et munus toO jemin : jeminovac : einer von des 
emins leuten, homo toö jemin. 

A magyar emcng szóban a g járulékhang, teljesen 
olyan a minő ezekben : rozmarin-^. sin-^, kontin-^, fájin-^ ; 
hasonlók még : csalán-^, bojtorján-^, espén-^. osztén-^, meg- 
intelen-^ sat. 

Hogy az eniéng egyenest a törökből, vagy pedig szerb 
réven jutott-e hozzánk, azt egész határozottsággal nem le- 
het megállapítani ; a valószínűség a török kölcsönvétel mel- 
lett szól, a mennyiben Calepinus megjelenése korában (1590) 
a török gazdálkodás már jó félszázadig tartott hazánkban, 
a mely idő alatt elég alkalmuk volt a haza polgárainak a 
nem kedvelt eminekkel, az adóbehajtó török hivatalbeli- 
ekkel megismerkedni. 

Szarvas Gábor. 



APRÓLÉKOK. 

Két tij szótár. A M. T. Akadémia nyelvtudományi bi- 
zottsága már rég foglalkozik azzal a tervvel, hogy az eddig- 
elé szerteszórva megjelent népnyelvi adatokat sajátságaik 
szerint egybeállítva külön-külön egymás után közzé tegye. 

A mi eddig csak terv volt, az immár testté is kezd 
válni ; a megvalósítás munkája megindult. A bizottság tudni- 
illik két új mü kiadását határozta el ; az egyik a Mester- 
szótár, a másik a Táj szótár; amannak szerkesztésé- 
vel Frecskai Jánost, emezével ifj. Szinnyei Józsefet 
bízta meg. 

A két szerkesztőnek ismert buzgósága s . szaka vatott- 
sága biztos kezesség arra nézve, hogy a rájuk bizott föl- 
adatot nem csak a lehető legrövidebb idő alatt, hanem hogy 
sikeresen is meg fogják oldani. 

A nagy közönséget is érdeklő eme két mü tervéről, 
az előmunkálatok eddigi folyamáról s jelen állásáról a leg- 
közelebbi füzetekben részletes tudósítást adunk olvasóinknak. 

Utczakeresztelés. A magyar főváros intéző urai nem 
minden esetben, sőt ha kissé szabadelvüsködünk, mondhat- 
juk, sok esetben nem tudják eltalálni a helyes választást. 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 137 

A hivatalos föliratok s köztük az utczanevezetek egynéme- 
lyikét akarva se lehetett volna szerencsétlenebbül megal- 
kotni : yFerencZ' József -rakpart ! Koronaherczeg-tiUza !^ sat. 
Megjegyezzük, hogy kifogásunkat nem a helyes magyarság 
szempontjából tesszük, nem a rakpart, nem a koronaherczeg 
szépséges voltán akadt meg a szemünk, hanem a czélszerü- 
ség, használhatóság nevében szólalunk föl. Az ily rőfnyi 
hosszú, nehézkes döczögös nevezeteket a közönség kénye- 
lemszeretö nyelve soha se fogja megszokni. 

Egy, csak a napokban kelt határozat ezt a dfszsoroza- 
tot még egy újabbal szaporította: ,a tanácstagok többsége 
által ki lett mondva, miszerint a Sugárút jövőre Andrdssy- 
siigdr-űtnak neveztessék'. 

S mit ér el a t. tanács e határozatával ? Zavart. Azt, 
hogy az egyik rész ,S u g á r útnak', a másik meg ,An- 
drássy útnak' fogja nevezni s vagy az egyik, vagy a 
másik jut érvényre. Ha marad, a mi volt, ,S u g á r út', akkor 
hiábavaló az ,Andrássy' név; ha meg az ,Andrássy-úf lesz 
divattá, akkor haszontalan a ,sugár' szó. 

Különben, ha a jó isten jó egészségben megtartja a 
t. tanács urakat, még megérhetjük, hogy ilyen föliratokat 
olvasunk az utczasarkon : Tiszavdczi-körút, Szapdrydohdny- 
utcza, Trefortkerepesi-yxX.^ Keménybodzafa-Vitcza., Patder'tstvdn 
tér, Aranyakadémta-utczdi sat. 

TattatáSy tettetés. Napról-napra mindinkább erösebb 
gjokeret ver bennünk az a meggyőződés, hogy a művelt 
osztálybeliek egy jó részénél minálunk az a nézet uralkodik, 
hogy a tanulás az egyetemi vizsgálatokkal egyszerre min- 
denkorra be van fejezve; mert azt csak nem képzel- 
hetjük, hogy ha akarnának tanulni, oly egyszerű dolgot 
meg ne tanulhatnának, hogy van különbség a ,viz iv^a' és 
ixlatdsdi^ közt s hogy ,ivattatásról' még akkor se beszélhetni, 
ha erőszakkal töltik be az irtózó torokba a vizet. 

Kérjük a t. szerkesztőket, legyen gondjuk rá, hogy 
egyes rovatvezetőik ne bánjanak oly gonoszul ezzel a nyelv- 
vel, a mely nem csak az övék, hanem a mienk is. 

A B. Hírlap márcz. 11. számában — ezzel sem azt 
nem mondjuk, hogy többi számaiban nincs, sem azt, hogy 
egyéb lapokban nem található — különböző tatások és tetősek 
sorában ezt is olvastuk: „az indigenák minden fennakadás 
nélkül követelhetik meghivattatás\^dX a főrendiházba". 

Minthogy egyrészről a parasztos ,a vizet isszák' s úrias 
,a víz iszatik', más részről a parasztos ,az indigenákat meg- 
hívják' s az úrias ,az indigenák meghivattatnak' közt semmi 
különbség sincs, következik, hogy ha ez a helyes beszéd: 
,a viz ivása', a másik is helyesen csak így van mondva: 



Digitized by VjOOQIC 



138 népnyelvhagvomAnyok. 

ySLZ indigenák meghívása'; ha meg kifogástalan az idézett 
hírlapi constructio : ,az indigenák meghivattatása\ ennek is 
kifogástalannak kell lennie ; ,a viz itattatása*. 

Mi legalább úgy gondoljuk. S a ,Kompromisszum a 
főrendek és Tisza közt' czikknek az irója, mit gondol ő? 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Hasonlatok. 

Kerüli, mint az ördög a kápolnát. 
Hire sincs, mint Hiripen a hiszekegyistennek. 
Tartja magát, mint az üres zsák. 
Telhetetlen, mint a pap zsákja. 
Olyan okos, mint a darnai kos. 
Ne hullasd el, mint a tót a miatyánkot. 
Úgy vagyunk egymással, mint a kutya a macskával. 
Ne ágájj, mint a kutya a talluseprűvel. 
Képzeli, mint a macvska az esőt. 
Szereti, mint a kutya a botot, kecske a kést. 
Hátul hordtad az eszed, mint a kondás a botját. 
Olyan szája van, megesne benne a csengeni baromvásár. 
(Kömörö). 

Kazay Gyula. 



Párbeszédek. 



É n : Váljon itthon van-e a tiszteletes űr ? 

Székely asszony: Ugy hiszem otthonjában lesz. (Felső- 
Sófalva. Udvarhely szék). 

E n (látva, hogy egy terhes asszony a csörgő patakhoz meg)', 
lehajlik s kezével meritve, kétszer háromszor iszik): Ugyancsak jól 
esik a viz I 

Székely asszony: Jól, met ugy megkévántam vala. 

E n : Hát hová megy ? 

S z. asszony: Az aratóba. 
, Én: Hát ilyen állapotban tud-e aratni? 

Sz. asszony: Meg kell lenni, a dolgosok már elmentek s 
nem lehet őket magukra hagyni ; a gazdáknak pedig háromfelé is 
rendjük van, ide nekem kell menni, 

E n : Ugy látom, magok valami nagy gazdák. 

S z. asszony: Hála Istennek még nem tudjuk, hol a más 
borozdája, még mindig a magunkét miveltük. (Szováta). 

Sz. asszony: (88 éves apósáról): Hlyen hosszú élet nem 
soknak jut, ö kéme már a harmadik ember nyomdokát járja. (Szováta). 

Deák Farkas. 



Digitized by VjOOQIC 



népnvelvhagvomAnyok. i^q 

Népmesék. 

Kimegy az istenhez a tőrök, oszt aszongya hojjy : 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— Hát legyen a tiéd — ászt feleli az úr. 
Azután oda megy a német, oszt aszongya : 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— De az már a töröké, ászt feleli az úr. 

— Szép dolog ! aszongya a német. 

— Legyen a tiéd (t. i. a szép dolog), azt feleli az úr. 
Azután oda megy a magyar, oszt aszongya: 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— De az már a töröké, ászt feleli az úr. 

— Szép dolog! aszongya a magyar. 

— Az meg már a németé, feleli az úr. 

— Nagy dolog ! aszongya a magyar. 

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr. 
Azután oda megy a zsidó, oszt aszongya : 

— Uram add neketn a hegyet és a vögyet. 

— De ez már a töröké, feleli az úr. 

— Szép dolog ! asszongya a zsidó. 

— Az meg már a németé, ászt feleli az úr. 
— • Nagy dolog ! aszongya a zsidó. 

— Az még már a magyaré, ászt feleli az úr. 

— Csupa csalás ! aszongya a zsidó. 

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr. 

Azután oda megy a c z i g á n y, oszt aszongya : 

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet. 

— De az már a töröké, ászt feleli az úr. 

— Szép dolog ! aszongya a czigány. 

— Az meg már a németé, ászt feleli az úr. 

— Nagy dolog ! aszongya a czigány. 

— Az meg már a magyaré, ászt feleli az úr. 

— Csupa csalás ! aszongya a czigány. 

— De az meg már a zsidóé, ászt feleli az úr. 

— Csupa czigányság az egész világ, asszongya a czigány. 

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr. 
így az egész világ a czigányé lett. 

(Makó). 

Varga Imre. 



Átkozódások, káromkodások. 

Mind a dühils kutya úgy veszekédgyem még, ha . . . 

Üühüggyem még, vakullak még, ha . . . 

Hogy erű a hérö soha e né méhessek ! 

Addég még né hahass. még három szekér szóma e nem 



M alattad ! 



Digitized by VjOOQIC 



140 NÉPNYELVHAGYOM A NYOK. 

Dana (ördög) vigye ! rozsda, féreg, kukacz, nyüvek^ bödös ! 
(ezek gyermek-káromkodások). 

Té netrebulás ! ~^ bolond. Té lófej ! Té hat ökör ! 

Té büdös I Té rohatt! Té lucziper! Té dühös álot! Té dű- 
hüs éb ! Té rosseb! („rosseb": rák-vagy üszkösödött seb, és 
„büdös" nagyon el vannak terjedve, kicsinyje-nagyja használja, 
nemcsak káromkodó és átkozódó szavakul, hanem csodálkozó és 
fölkiáltó kifejezésképen is. „Oh a büdös! oh! a rosseb!"). 
Nagy-Lengyel. (Göcsej). 

Gaál Ferkncz. 



Szőlőművelés. 



R u g a szölö. elrúgta, ha virágzás után kevés szem marad a 
fürtön s ritka szemű lesz. • 

Lefol: a szem a fürtről, virágzás után mind lehull, hogy 
csak a nyele marad. 

Disze van a szőlőnek, ez a szőlő szépen diszlik: szereti a 
helyet, sokat terem. 

Mennyi szőlő vóna ezen, ha megvallotta vóna magát. 

E g" y vágó: darab szőlőföld, melyet egy folytábai\ vágnak, 
kapálnak, szednek. 

Kenyérkő: szivacsossá vált bazalt darabok. 

Mégmuszikol: össze zúzza a kádban a belehányt szőlőt. 

Ragya: szőlő betegség, a leveleken kerek aszú foltok tá- 
madnak ; az úgynevezett ragya-eső nek vagyis napsütéskor hulló 
esőnek tulajdonítják. 

T ö p p e 1 1 szőlő : fonnyadt, de annál édesebb, asszű. 
(Somlyó vidék). 

CsAPODi István. 



Balázsjárás. 



Vitéz. 



Mielőtt bejönnek, 
Én vagyok égy előjáró Szálláskészítenyi 

Előszóló vitéz. Engemet rendültek. 

Önöknek ♦) szobája Aki nékem szómat ném fogaggya, 

Csakhamar légyén kész. Rokkákat, orsókat mingyár el 

Uri méltóságuk ném duggya. 



♦) Megvallom, hogy a versekben előforduló „ÖnÖk^-féle kifejezésre 
gyanúm van, hogy nem valami avatallan kéz működött-e közre, hogy a sok- 
kal szokottabb „maguk" helyett az emh'telt kifejezést használják a balázsjárók. 

Megtörténik ugyanis nem egyszer, hogy az ilyen traditionalis verseket 
csak a tanítók Őrzik meg, s hogy ők azokon semmi változtatást nem tesznek, 
ki kezeskedhetik róla? Kélek, hogy itt is ezen eset fordult elő. M. E. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



141 



\zt az én népem nfm jó szívvel 

foggya. 
Bizonnyára mondom önöknek, 
Kárát tapasztalja. 

Káplár. 

£n káplár tisztemmel 
Mély hivén eljártam, 
Ténnap égy pajtásomra 
Háromszázat váktam. 
Úgy felhólagosztak 
Az én tenyereim, 
Maj kőnybe lábottak 
Én gyönge szemeim. 
De még köllött ténnyi 
Püspökünk szavára. 
Mellek hogy bejönnek 
Önöknek házába. 

Közlegíny. 

Bujdosásim közben 
V^oltam égy városba, 
Láttam énnagy csudát, 
Hogy "ökör az ólba 
Be nem tudott mennyi, 
Bujt az egérlikba. 
Majdnem segre estem 
Csudálkozásomba. 

Püspök. 

Szén Balázs Istennek 
Egyik apostola^ 
Ki a bűnösöknek 
SzószóUója vala. 
Kérjük öt minnyájan, 
Légyén pártfogója' 
Szegény torokfáj óknak, 
Megvigasztalója. 

Mind (énekelve). 

Emlékezzél házigazda, 

Ma van Balázs naptya. 

Dobd el bundád az ágy alá, 

Mongyad heje, huja ! 

Lám minékünk vagyon kedvünk. 

Semmivel mi ném törődünk. 

Mesterünk regulájától, 

Ma ippen ném félünk. 



Püspök. 

Konkolos szemekkel 
Férhözménö lányok 
Néznek szémém közé, 
Hogyha róluk versét mondanátok. 
Tuttok-e fiaim ? 

Mind. 

Igenis tudunk. 

Püspök. 
No hát mongyatok ! 

Mind (énekelve). 

No hát lányok vigyázzatok 

Ennyihán versünkre, 

Vájjík néktek éneklésünk 

Böcsületétékre. 

Sarkon ugró Katicza 

Szeretne anyácza. 

De anyácza nem lehet 

Maj lesz jó apácza. 

Illegeti a fejibe 

Fejkötöt a Panni, 

Ha elvénné a Gyuri, 

Szeretné fölkötnyi. 

De elkukorította 

A molnár kokassa 

Az ö szerencséjüket 

E hosszi farsangba. 

Püspök. 

Mondjunk énekét a házigazdának 
És az ö szeretett szerelmes hit- 

véspárjának. 
Tuttok-e fiaim ? 

Mind. 

Igenis tudunk. 

Püspök. 

No hát mongyatok ! 

Mind (énekelve). 
Vig versékkel, énekékkel 
Telnek sziveink. 
Vidám kedvel és örömmel, 



Digitized by VjOOQIC 



"^ 



142 



néi'NyelvhagvomAnyok. 



Zungnek aj akink ! 

Úgy szemléli vig sorsát 

Min tündöklő csillaggyát ; 

A szén Balázs pátronánknak 

Megírtuk naptyát. 

Hát íljenek jó gazdáink 

Mindig örömmel, 

(Sikátor, 



Véle éggyütt hütvösükkel 
Jó egíssíggel. 
Hogy illen jó fiakat 
Neveljen jó lányokat 
A szén Balázs pátronánknak 
Megírtuk naptyát. 
Üicsírtessék a Jézus Krisztus ! 
Veszprém m.). 

MÓKOcz Emílián. 



Tahó furcsaságok. 

(Tahó Baranya megye északnyugati részében, Somogy szélén. 
annyit jelent mint pásztorféle ember s aztán buta, tu- 
datlan). 

Hajtsunk ki a luhat bácsám ! Atax:- Hajtsuk ki a lovat bátyám! 
Nem ké*^ nyanyám a kuriglyám ? Nem kell anyám a szénvonó ? 
Csönge, toás, récze-tikmony. Labda, tojás, réczetojás, 

Illyé morzsoli lud-tikmony. Ilyenné morzsolja, lűdtojás. 



Zsazsak, monyoru, boroczka^ 
Térddé réfes -kapiszta? 
Há tegyelek szíva, óma V 
Lati, halli, vaok szórna. 

Dönnye, dia, tössze, vössze ; 
Keszte, üeg, vági össze ; 
Vérágosan készitgettye, 
Kalázlibul épitgettye. 

Látod-é, ké^ üsző küér ? 
Lá, mostat hin Rusi kőér. 
Hógass, ésit biber Joskó ; 
Ném tom, há rin a falaskó ? 



Pemete, mogyoró, baraczk. 
Tiéd ez a nagy káposzta ? 
Hová tegyelek szilva, alma? 
Látja, hallja, vagyok szalma. 

Dinnye, dió, teszi veszi ; 
Kesztyű, üveg, vágja össze ; 
Virágosán készítgeti, 
Pohárból építgeti. 

Látod-e, kell üsző kövér ? 
Lám, mostan hí Rózsi kőért. 
Hallgass, ásít paprika Jóska. 
Nem tudom hová rí a fiaskó ? 



Üéráj Tindér I nenem mörges. 
Fiellön a fóka förges. 
Fójjad Bandér, ha fóhatod ! 
(^sunyijjon még a poczakod ! 

Reg fusson el rebedeggel, 
A gutta szele issén el ! 
Báránnyá, iskálya, szapu, 
Taá kűetkéznek hátú. 



Gyí te Tündér ! néném mérges, 
Legelőn a falka férges. 
Faljad András, ha falhatod ! 
Vesszen meg a poczakod ! 

A nyavalya fusson el, 
A guta szele üssön el ! 
Borona, lajtorja, kosár, 
'l'ávol következnek hátul. 



(Baranya m.). 



ZAgonyi Gvörgy. 



Digitized by VjOOQIC 



/ 



NÉPNYKLVHAGYOMÁNYOK. 



M3 



Tájszók. 



Szatmárm 

Csűr ő \ : iszik, sokat iszik ; 
innen : „jól becsürölt" : tele 
szítta magát, ittas. 

Csúfondáros: mást kigú- 
nyolni szerető. 

Csimpajkózik: bele akasz- 
kodik; „ügy belém csimpaj- 
kózott, hogy el nem tudtam 
tűle szabadulni". 

Cseperedik : gyermekek 
gyors növéséről szokták mon- 
dani ; „szépen felcseperedett 
az ebazinge kölyke". 

C s á m p a, -ás: nehézkes, ügyet- 
len, lassú járású s lábú em- 
berekre alkalmazzák ; „te, te 
csámpa-fészek! ügyetlen, rest". 

C z i h e 1 ö d i k : holmijét össze- 
szedve feláll, felkél ; „czihelöd- 
jünk no! s induljunk". 

Csángurdi: Szatmár vidé- 
kén a kissé buta, ügyetlen 
emberekre alkalmazzák. 

C s i t i t : hallgatásra int, kény- 
szerit ; „csittatok ! gyermekek ! 
hallgassatok". 

C z i n g á r : sovány , vékony 
arczú ember. 

C z u 1 a : mindenféle hitvány ru- 
hanemű. 

Czábér, czábár: helytelen, 
szabadjára bocsátott gyerme- 
kekről szokták mondani. 

Csi peszkedik: hozzá sze- 
gődik, bele aggatózik, ruhá- 
jába kapaszkodik. 

C z u l á p : kerités, vagy más 
faépületnél azon oszlop, mely- 
nek vésett hornyába a desz- 
kát szokták beleilleszteni. 
Szatmárvidéki szó. 

Csaták: locs-pocsos, hig sár 
az utón, mely a hosszú, kü- 
lönösen női ruhára, óhatatla- 



e g y e i e k. 

nul (óvhatatlanul) "felverődik s 
azt becsatakolja, be piszkítja. 

C s u m a : rút, ijesztő valami ; 
„eriggy, te csuma ! pokolba". 

Csuhé-puhé!: hangutánzása 
azon ütés-veréseknek, mikkel 
valakit jól elvernek, elpáholnak. 

Dohog: magában boszusan, 
érthetetlenül beszél, motyog. 

D ö f ö t ö 1 : többszörösen döf 
valamihez, ezzel rokonértelmű a 

D r i f i n y á l : csakhogy kissé 
gyöngébb döfölgetést jdent. 

Dongszeg : nagy, vastag, csak- 
nem fél lábnyi hosszú vas- 
szeg; van fél és egész dong- 
szeg. 

D u c z o I : kis gyermeket ölben 
lóbál, s közben csókolgat, be- 
czéz ; jelenti azt is, mikor 
egyik gyermek a másikat ököl- 
lel jól hátba ütögeti, megdu- 
czolja. 

Dúskál: válogat, különösen az 
ételnemüekben ; egyszersmind 
e szó felteszi azt is: hogy a 
duskálónak módja van a válo- 
gatásban. 

Dundrál: magában dúdol, 
dünnyög, érthetetlenül beszél, 
mortyog valamit ; néha sebes, 
gyors beszédre is alkalmazzák. 
„Fogd be a szádat ! s ne 
dundrálj annyit". 

Dajnál: danol. „Nem valami 
szépen dalol, hanem csak daj- 
nál". 

Dühén: lezuhan, leesik s esté- 
vel földhöz, fához ütődve, bi- 
zonyos tompa hangot ad. „Nem 
láttam semmit, csak a nagy 
dühenést hallottam". 



Digitized by VjOOQIC 



144 NÉPNYELV HAGYOMÁNYOK. 

í) u f f, d u f f a n t ó : hátbaverés ; D u r c z á I : durczáskodik, duz- 

innen : „jól megduflfálta" : jól zog. „Gyér ide te durcza- 

hátba verte. borcza". 

Dögönyöz: kézzel-lábbal döf, D r i m b a : otromba , nagyon 

rug, ver ; -néha a játékból, tré- ügyetlen, faragatlan, nehéz já- 

fából való ütögetésre is szók- rású ember, 

ták alkalmazni. Dérendócziával: hosszan, 

Derekas: Szabolcs megyében körülményesen, szavak váloga- 
a mellényt hallottam így ne- tásával igyekszik valamit el- 
vezni, beszélni. 
(Nagybánya, Szatmár m.). 
> Katona Lajos. 



Gúnynevek. 

Csente falu gúnyneve : Cséda Csentibe, lánynak 
lánya lett. 

A dédes ieket így gúnyolják : „Ne b o c s i d d D e d ö s- 
nek, tered Gosztolának**. (Egykor a dedesiek hegyre 
menvén kocsival, megitatták a lovat víz hiányában borral. A ló 
ledűlvén lábairól, mély álomba merült. Ök azt hitték, hogy meg- 
ilöglött, és a nyúzáshoz fogtak. Java munkájában a ló felugrik s 
elkezd szaladni. Ekkor kiabálta az egyik a fenti mondatot, hogy 
szégyenükre ne az ő falujokba, hanem a szomszéd faluba Goszto- 
lába nyargaljon). Röviden lónyúzó Dedesnek is csúfolják. 

(Alsó-Lendva vidéke). 

Spitzer Arnold. 



Hegyfordulatok. 

Bömhéczi, mélvölgyi, szénégetői, bükkhegyi, hidegkúti, ujtamási, 
fodorrendi, kulcsárrendi, diósvölgyi, zoknyaki, majorkai, szenthárom- 
sági, csibodai, bakóaljai, bükkaljai, máléhegy, magyardiáki, szűcs- 
eleje, gyepühegy, kecskési. 

(Alsó-Lendva vidéke.) SprrzEK Arnold. 



Dűlőnevek. 



('sukadombalja, tüskeirtás, gólyafa, kapitány dü ló, muramellék, 
gyégerszeg, pálszilvás, ósik, tófenék, nagyirtás, pusztai dűlő, ollóris, 
martonyek, palinai dülö, széczi dűlő, kopinyai, dolics, keritési, szél- 
láb, tóközi, nagyréti, erdevicza, libenicza, imretelek, temetői, kelencz- 
kert, kiserdei, muriczai, füzesi, pedverbio, podszenszko, podmlin, 
gyulai. 

(Alsó-Lendva vidéke). Spitzer Arnold. 



Digitized by VjOOQIC 



1885. JANUÁR. 1. szám. 

IRODALMI értesítő 

KIADJA AZ 

AKADÉJIIAI KÖNYVKERESKEDÉS 

(Knoll K. é8 Társa) 

^ BUDAPESTEN 

a MAavAu Tudományos Akadémia úpülktéuen. 

Ezen „luoDALMi ÉRTKSiTÖ"-nek czélja tájékoztatni a nagy közönséget első sorban a M. T. Akadémia 
ujabb kiadványairól ; másod sorban a magyar irodalom egyéb nevezetesebb termékeiföl. Ezenkívül 
íelvesszttk a hazánkra vonatkozó külföldi munkákat s végre a világirodalom fontosabb újdonságait. 
ÁM ttí közlött munkák könyvíureskedésúnk ú^án megnitreghetök. Az ,, IRODALMI ÉRTJ-isiTÖ^-t mindenkinek, 
ki azt nálunk megrendeli, közvetlenül postán, bérmentve, ingyen megk01dji\k. 

A M. T. Akadémia kiadványai 1884-beii: 

Magy. Tud. Akadémiai Almanach csillagászati és közönséges naptárral 

1885-re. Kis 8« 364 1. — 1 frt. 
A M. T. Akadémia 44-ik közUlésének tárgyai. (A M. T. Akad. Évkönyvei 

XVII. kötetének 2. darabja.) 4^ 76 1. — 80 kr. 

Tartalom: I. Gr. Lónyay Menyhért: Elnöki mognyitó beszéd. — II. Fraknői 
Vilriios főtitkár: Jelentés a M. T. Akadémia 1883—84. évi munkálkodásáról. — 
III. Szász Károly: Emlékbeszéd Arany János felett. — IV. Magyarország a világ- 
forgalomban. Keleti Károly-iól — V— XVIII. Jelentések a pályázatok eredmé- 
nyéről és az újonnan kitűzött pályakérdések kihirdetése, stb. 

Emlékbeszédek : 

Mihályi Károly felett, Domanovszky Endrétől, 8« 22 1. — 10 kr. 
Érkövy Adolf felett, Galgóczy K.-tól. 8« 17 1. — 10 kr. 
Árkosi Benkö Danid felett, Galgóczy K.-tól. 8« 12 ]. — 10. kr. 
(Jharles Bobért Darwin felett, Margó T.-tól: Egy arczképpel és jegyze- 
tekkel. 8« 60 1. — 40 kr. 
WöhUr Frigyes felett, Nendtvich K.-tól. 8^ 39 1. — 20 kr. 
Maíláth György emlékezete, gróf Szécsen A-tól. 8^ 19 1. — 10 kr. 
Molnár Aladár felett, Tanárky G-tól. 8^ 32 1. —20 kr. 

Az I, osztály és bizottságainak kiadványai: 

Magyar Amateur-könyvtár. Régi magyar könyvek utánnyomása. 

Az Akad. irodalomtörténeti bizottsága, mintegy a régi magyar költök tárának 
kiegészítéséül, a legrégibb magyar prózai nyomtatványok újra nyomatását is meg- 
kezdette, e kiadásaival egyúttal a ritkaságuk és kiváló értékük folytán csak keve- 
sek birtokába jutható vagy egyetlen példányban őrzött régi nyomtatási remek- 
müveket hü hasonmásaikban támasztja fel, s a finom hollandi papirra, ódon betűk 
és nagybecsű metszetekkel kiállitott kötetekkel méltó magyar versenytársakat 
állít a külföldön már régóta kedvelt Amateur-kiadások mellé. Minden egyes kötet 
szakavatott jegyzetekkel van kisérve. Eddig megjelent : 

I. köt. Komjáthy B. Sz. Pál Levelei Krakkó 1533. Epistolae Pavli Lingva 
Hvngarica Donatae. Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen. Szilády A^ 
jegyzeteivel. Ára 3 frt. 

Komjáthy müvének eredeti kiadása, a ma ismert, tisztán magyar szövegű nyomtat- 
ványok közt a legrégibb. A XVI-dik század első felének mngyar irodalmi nyelvé- 

IRODALMI KRTEBIT^. 1 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALMI ÉRTESlTÖ. 1885. I. szám. 



vei ismertet meg bennünket s egyúttal mivelődéstörténeti viszonyokra vonatkozó 
adatokat tesz hozzájárulhatókka. Kit nemzeti kultúránk fejlődésének története 
érdekel, az örömmel üdvözölheti a régi magyar könyvtár köteteinek emez új 
kiadását. 

II. köt. Telegdy Miklós Katechismusa. Az 1562. évi bécsi kiadás lenyomata. 

(Az keresztyensegnec fondamentomirol való röuid keonywechke . . . .) 
S^ilády Áron jegyzeteivel. Kis 8® 143 1. — 1 frt. ^ 

Telegdinek ezenCanisius alapján irts ekkorig csak egy példányban ismert ifjúkori 
munkáeskája — nem csak mint a későbbi nagv egyházi szónok — és a magyar 
kath. irodalom Pázmányig legjelesb képviselőjének már írói pályája kezdetén oly 
következetes orthographiával, az alaktan régi formáinak alkalmazása és tiszta vilá- 
gos értelmű mondatftízéseivel kitűnő nyelvmtíve, hanem egyszersmind első magyar 
kath. kat€chi8mu8 minőségében is kiváló figyelmet érdemel. 

Ballagi Mór: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. 8** 
32 1. — 20 kr. 

Barna Ferdinánd: Vámbéry Ármin „A magyarok eredete^ czimú műve 
néhány főbb állításának bírálata. 8« 98 1. — 60 kr. 

Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. I. füzet. Ige- 
képzés. 80 175 1. — 1 frt. 

Ezen munka mintegy kiegészítője a Magyar-Ugor összehasonlító szótárnak. Emez 
a magyar nyelv eredeti szókincsét hasonlítja össze a rokon nyelvekével, az ösz- 
szehasonlító alaktan pedig a nyelv szerkezetét fejtegeti a rokon nyelvekre való 
tekintettel. A megjelent első füzet az igeképzőket tárgyalja, a továbbiakban a 
névszóképzés és a névragozás lesz fejtegetve. 

Goldzíher Ignácz: A muhammedán jogtudomány eredetéről. 8*^ 23 1. — 10 kr. 

Or. Kis Ignácz: Káldy György nyelve. 8^ 73 1. — 50 kr. 

Dr. Kont Ignácz: Seneca tragédiái. 8^ 112 1. — GO kr. 

Közlemények, (Nyelvtudományi) XVIII. köt. 3 füzetben. 8*^ 478 1. á l.frt. 

Tartalom : Értekezések és közlések : Dr. Munkácsi Bernát : Idegen elemek a vot- 
ják nyelvben. — Budenz József: Az uffor nyelvek összehasonlító alaktana: J. Igekép- 
zés. — Dr. Ashóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminológiában. — 
Ismertetések és bírálatok: Budenz J.: Nyelvészeti észrevételek Vámbéry A. ^A 
magyarok eredete" czímü munkájára. — Budenz J. : Genetz Ai'vid: Rövid kazáni- 
tatár nyelvtan. — Budenz J. : Ad Turcologiam. — Kisebb közlések: Dr. Fatrubány 
JLukács : Magy. könyörög, könyörül.' — Budethz J.: A magy. -stúl, -sttíl co- 
mitativus rag. — Dr. Halász Ignácz: Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. 

Dr. Nagy Sándor: Szombatos codexek. 8^ 41 1. — 30 kr. 

Nyelvemléktár XI. kötet: Debreczeni Codex. Gömörv Codex. Közzéteszi 
Volf Gy. 8« 383 1 — 2 frt. 

Símonyi Zsigmond : A magyar kötőszók^ egyúttal az összetett mondat elmé- 
lete. III. köt. Az alárendelő kötőszók második fele. 8^ 256 1. 1 frt 50. 
(1881-ben jelent meg az I. kötet, mely a mellérendelő kötőszókat, 
1883-ban pedig a II., mely az alárendelők első felét tárgyalja. Mind- 
egyik kötet ára 1 frt 20.) 

A M. T. Akad. bíráló bizottságának jelentése szerint e munka mind az összegyűj- 
tött anyag, mind a tudományos .módszer, mind a logikai és grammatikai felfogás dol- 
gában alapvető mtínek bizony úi s egyhangúlag jutalomra-érdemesnek nyilváníttatott 

Szász Béla: A reflexív és valláserkölcsi elem a költészetben és Longfellow. 

8« 44 1. — 30 kr. 
Dr. Színnyei József: Finn-magyar szótár. — 3 frt. 

Ezen munka hézagot pótol nyelvtudományi irodalmunkban. A íinn-nyelv tanulmá- 
nyozása szükséges mindazoknak, a kik az ugor összehasonlító nyelvészettel fog- 
lalkoznak. A linn nyelv tanulmányozóinak eddigelé nem csekély akadályukra volt 
az a körülmény, hogy a nyelvszövegeknek megértéséhez csak kerülÖ utakon, 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 3 

YHgyís idegen (svéd v. latin) nyelvű szótárak közvetítésével juthattak. Szinnyei 
Finih-magyar szótár-Áysü ezen a bajon segítve van. A szerző magukból az iro- 
dalmi termékekből gyűjtötte össze az anyagot, és a szótárakat csak segédköny- 
vekűl használta ; sőt Szinnyei szótárában sok olyan szó is található, melyek eddig 
semmiféle iinn szótárban nem voltak megmagyarázva. 

Vámbéry Ármin: A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. Vála- 
szom Hunfalvy Pál bírálati megjegyzéseire. 8*^ 52 1. — 30 kr. 

A n. osztály és bizottságainak kiadványai: 
Archaeologiaí Értesítő. Szerkeszti Púlszhy Károly. Uj folyam. III. k. 5 frt. 

E kötet foglalja magában Kecskeméti W. Péter ötvösmester által a XVII. század 
derekán a drágakövekről s azoknak bűvös-bájos hatásáról, valamint az ötvös-mű- 
ipar technikájáról irt könyvet. £ munka a maga korában párját ritkító élénk tör- 
ténelmi érzékkel van írva. Ballagi Aladár a munkát szép bevezetéssel és glossa- 
riummal látta el. 

Erdélyi országgyűlési Emlékek/ Szer k. Szilágyi Sándor. X. k. (1637 — 1648.) 
8« 534 1. — 3 frt. 

Dr. Földes Béla: Nemzetgazdasági és statisztikai évkönyv. II. évfolyam 
1884. 315 1. — 2 frt. 

Jelen évkönyv, majdnem száz fejezetében az előző év állami, társadalmi és gazda- 
sági életének, a sokágú közügyek és érdekek, az anyagi és szellemi munkás- 
ság minden egyes jelensége és eredményének oly világos, egyúttal pedig minden 
lényegesre kiterjedő részletessége mellett, oly tömör áttekintését nyújtja, a minő- 
ből mindaz, ki a nyilvánosság bármely terén mozogván, Magyarország politikai, 
közgazdasági és közművelődési mérlege iránt a természetes mellett hivatalos 
érdeklődéssel is viseltetik, télies s egyszersmind nélkülözhetetlen tájékozódást 
meríthet a gazdag foglalatban níven tükröződő hazai viszonyok felől ; mig a pár- 
huzamosan közölt nemzetközi statisztikai adatok útján, az összehasonlításban 
legjobb mértékét találja a honi életjelenségek helyes megítélésének. 

Jakab Elek: Erdély katonai védereje átalakulása a XVIII. században. 8^ 
102 1. — 60 kr. 

A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. I. kötet: Az 
erdélyi törvényhatóságok jogszabályai. Szerkesztették dr. Kolozsvári 
Sándor és dr. Óvári Kelemen. 8« 639 1. — 4 frt. 

Ezen I. k. magában foglalja az összes erdélyi törvényhatóságok Statútumait és 
nemzeti constitutioit, a legrégibb időktől kezdve a XVIII. század végéig; három 
. csoportban u. m. 1. a székely, 2. a magyar, 3. a szász földieket, folyton kísérve fel- 
világosító, utaló és egyéb kútfőkkel, összehasonlító jegyzetekkel, melyeknek czélja 
ezen eddig legnagyobb részben ismeretlen becses kútfők megismerésének és tudo- 
mányos felhasználásának megkönnyítése. Kiterjed a nemzet szellemi életének min- 
den irányú nyilvánulásaira, politikai, köz és magánjogi, vallási, gazdasági s összes 
társadalmi viszonyaira s igy nem csajc kiválóan jogtörténeti, hanem általános mű- 
velődés történelmi jelentőséggel is bír. 

Dr. Károlyi Árpád: A magyar alkotmány fölfüg-gesztése 1673-ban. 8^ 
68 1. — 40 kr. 

Kerpely Antal: A magyar vasipar jövője. 8^ 30 I. 20 kr. 

Láng Lajos: Hazánk értelmi és anyagi fejlődése 1870-töl 1880-ig. 8^ 
49. 1. _ 30 kr. 

Leveleit és Okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez. 
Szerkésztette Szilágyi Sándor. 8^ 1)24 1. — 4 frt. 

E vaskos kötet I. Rákóczy György nek'a portára, tatár és kozákországba küldött 
követeinek jelentéseit s a fejedelemuek' azokhoz irt leveleit foglalja magában: 
mondhatni olyan teljességben raiut egyetlen hasonló gyűjteményben sem találni. 
Űgyszólva uj világot derít azon korra, mely 1631 — 1648 közt folyt le. Nemcsak 

1* 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALMI Értesítő. i885. i. szám. 



kipótolja, hanem helyre igazítja az egykorú memoireokat, sok jelentés valóságos 
naplóvá növi ki magát. Nemcsak Törökország történetéhez, hanem a portának a 
30 éves háborúval szemben tanúsított magatartásához is nyújt adatokat, s nem- 
csak a magyar, hanem a külföldi diplomacziának főbb szereplőivel is megismer- 
kedünk. Kiválóan fontosak művelődés történeti adatai is, s a nyelvész is bő 
anyagot talál bennök. Meg van bennük az mit évkönyvekből, történeti munkákból 
nem lehet megtanulni — a mindennapi élet részletes leirása. Kitüső indexszel 
van ellátva. 

Dr. Lipp Vilmos: A keszthely-dobogói sírmezö. 8® 24 1. — 10 kr. 

Marczali Henrik: Gróf Pálffy Miklós főkanczellár emlékiratai Magyar- 
ország kormányzásájról. 8^ 59 1. — 40 kr. 

Marczali Henrik: Magyarország története 11. József korában, ü. kötet. 8'' 
533 1. — 3 frt. (Az I. kötet szintén 3 frton kapható.) 

Az első kötetben szerző a török kiűzésétől, a szatmári békétől indiűva ki, szembe 
állítja egymással a küzdelem két nagy tényezőjét : a régi nemesi, rendi alapon 
kifejlődött Magyarországot és a trónörököst, kinek czélja, mint Őseié, a dynastia 
hatalma, de ki azok hagyományos politikájátóreltérőleg a XVIII. század reform- 
eszméinek felhasználásával igyekszik elérni e czélt. Magyarország akkori állapo- 
tában a gazdasági, társadalmi, egyházi s nemzetségi viszonyok rajzolvák s ered- 
mény gyanánt a független birtokú, törvénytudó köznemesség : a megye tűnik 
fel mint a régi állapot főtámasza. £z elem erősülését rendkivűl elősegíti az a nagy 
történeti processus, melynek folytán a török által elpusztult Alföld legnagyobb 
részben újra magyarrá lett. Az imént megjelent második kötet, melynek megírá- 
sánál a szerző a császári kabinetlevéltár aktáinak felhasználása által mintegy be- 
láthatott II. József eszméinek műhelyébe, a császár egyházi alkotmányos reform- 
jait adja elő. Tárgyalja a katholikus egyház szervezetére vonatkozó intézkedé- 
seket, a tolerantiát, az iskolai reformokat és a régi tényezőknek ellenállását az 
átalakítás ellen. Alkotmányos téren látjuk, mint ragadtatik a császár elvei és a 
magyar uralkodó osztályok oppositiója által mind mélyebbre ható újításokra, a 
közigazgatás reformjára, a koronának Bécsbe vitelére, a conscriptióra és a néoaet 
nyelvnek államivá tételére, míg végre a személyes kormány bevitele a megyébe 
alapjában támadja meg a régi állapotot. Egyúttal fel van tüntetve a szerves ösz- 
szeköttetés a császár külső politikája és belső intézkedései közt. 

Dr. Ortvay Tivadar: Egy állítólagos római mediterrán-út Pannoniában. Egy 
térképpel. 8<> 77 1. — 50 kr. 

Pech Antal: Alsó-Magyarország bányamüvelésének története. I. kötet. Egy 
térképpel. 8<> 502 1. — 3 frt 50 kr. . 

A szerző, — ki bányászati szakmunkával már akadémiai nagyjutalmát is nyert,— 
jelen politikai, jog és mttvelődéstörténeti, de egyúttal földleirási és technológiai 
érdekű müvében a Garam mentén elterülő s viszonylagosan alsó bányavidéket 
érti, mikor ^Zsó- Magyarország bányaművelése czímen, a jelzett terület bányásza- 
tának fejlődését, az egyes bányák történetét, mindig az országos események ke- 
retében tartva, egész a XVI. századig vezeti s gazdag okmánytárra épített vilá- 
gos és beható történelmi perspectivát nyújt közgazdasági életönk e fontos és ne- 
vezetes múlttal bíró ágának ismeretéhez. 

Pul8zl(y Ferencz: A rézkor Magyarországban. Kiadja a M. T. Akadémia 
archaeologiai bizottsága. 21 ábrával. N. 4^ 79 1. — 1 frt 20. 

Szerző munkája a magyar régészeti irodalomnak egyik kimagasló terméke, melv a 
régészeti tudomány európai színvonalán áll. Azon vörös-réz tárgyak, melyek na- 
zánkban az ősrégészeti leletek egyik sajátságát képezik s más európai országok- 
ban ekkorig csak szórványosan fordultak elő, évtizedek óta képezik szerző tanul- 
mányainak tárgyát. Ezeknek eredményét a font jelzett munka összegezi. Ebben 
szerző előadja a rézkorral foglalkozó szaktudósoknak nézeteit, ismerteti a római 
és szegedi réz-, továbbá a domahidi és lucskai vegyes leleteket, végül osztályozza 
az ekkorig felkutatott réztárgyakat. Tanulmányában azon eredményre 'jut : hogy 
a rézkor Magyarországon közvetlenül a kőkor után következett, ebből fejlődött, 
ettől kölcsönözte első formáit, melyeket később különböző irányban kifejlesztett; 
továbbá hogy megelőzi a bronzkort, mely az emlékek tanúsága szerint is egészen 
uj idegen, sem a kökorral sem a magyarországi rézkorral semmi rokonságban nem 
álló formákat hozott be, tehát egy új bevándorló hódító nemzettel jött be Európába. 



Digitized by VjOOQIC 



j!3>^ 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) ^ 

Szilágyh Sándor: Bethlen Gábor fehérvári síremléke és alapitványai. 8^ 
211 — lOkr. 

Thaiy Kálmán: Az 1683-iki táborozás történétéhez. A kétszázados évfor- 
dulat alkalmából hg. Esterházy Pál nádor kiadatlan kéziratai s leve- 
lezései nyomán. 8® 45 1. — 30 kr. 

Vécsey Tamás: Aemilius Papinianus pályája és müvei. 8^ 143 1. — 90 kr. 

Aemilins PapiniaBusban a szerző egy nevezetes római jogtudóst mutat be, be- 
hatóan ismertetve jogtudományi munkait, melyekben a görög alapműveltség nyo- 
mait látja; és nem feledkezve meg a nagy jogászban a nemes szellemű, — romlott 
korában csak annál jobban kimagasló ember méltatásáról, a ki, mint a magasabb 
erkölcsi érdekek védője, elveit az életbe is át vitte. 

Wenzel Gusztáv: Kritikai tanulmányok a Frangepán család történetéhez. 
80 651. — 40 kr. 

Wenzel Gusztáv: A vasúti tlgy s a posta és távirdai tigy közti összeköt- 
tetés Magyarországban a közlekedési- és névszerint a vasúti jog szem- 
pontjából. 8^ 36 1. — 20 kr. 

A m. osztály és bizottságainak kiadványai: 

Dr. Daday Jenő: Adatok a Cilioflagelláták ismeretéhez. 1 rajz lappal. 8^ 

16 1. — 20 kr. 
Értesítő, (Mathematikai és természettudományi) II. kötet. (9 füzet) 8® 

392 1. — 3 frt. 

Dr. Erőss Gyula: A külső hömérsék befolyása a csecsemők szervezetére. 
8« 96 1. — 60 kr. 

Dr. Fodor József: A lakásviszonyok befolyása a cholera és typhus elter- 
jedésére. 8^ 23 1. — 20 kr. 

Gothard Jenő: Megfigyelések a herényi astrophysikai observatoriumon 1883. 
évben. Két táblával. 8^ 34 1. — 20 kr. 

Gothard Jenő: A Pons-Brooks üstökös spektroskopikus megfigyelése a he- 
rényi astrophysikai observatoriumon. Két táblával. 8*^ 38 1. — 40 kr. 

Gothard Jenő: Egy uj spektroskop. Egy tábla rajzzal. 8^ 9 1. — 20 kr. 

Gothard Jenő: Astrophysikai megfigyelések a herényi observatoriumon 1882. 
évben. Egy táblával. 8« 27 1. — 30 kr. 

Gothard Sándor: Adatok Jupiter és Mars bolygók physikájához. Három 
táblával. 8« 16 1. — 40 kr. 

Dr. Hankó Vilmos: Hunyadmegye ásványvizei. 8^ 16 1. — 10 kr. 

Horváth Géza: A rovarok dimorphismusáról. Egy tábla rajzzal. 8*^ 49 1. 40 kr. 

Kalchbrenner Károly: Uj vagy kevésbbé ismert hasgombák. 5 táblával. 
8« 10 1. — 50 kr. 

Konkoly Miklós: Astrophysikai megfigyelések, melyek az ó-gyallai csillagdán 
1883. évben tétettek. I. rész 1 tábla rajzzal. 8^ 34 1. 30 kr.'^II. rész 3 táblá- 
val. S^ 18 1. — 30 kr. 

Konkoly Miklós: A nap felületének megfigyelése 1883-ban az ó-gyallai csi- 
lagdán. 8^58 1. — 40kr. 

Konkoly Miklós: Hullócsillagok megfigyelése a magyar korona terttletén 
1883-ban és azok 47 kisugárzó pontjainak levezetése. 8*^ 16 1. — 10 kr. 

Konkoly Miklós: 615 állócsillag spectruma. A déli öv átkutatásának első része. 
Oo_i5<>-ig. 8^ 27 1. — 20 kr. 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALMI Értesítő. 1885. i. szám. 




Konkoly Miklós: Csillagászati megfigyelések az ó-gyallai csillagdán 1883baB. 
80 50 1. — 40 kr. 

Konkoly Miklós: Előleges vizsgálatok nebány szénbydrogen-gáz spectrumán 
spectroscoppal és spectralphotometerrel. 3 táblával és 2 fametszettel a 
szövegben. S^ 22 1. —50 kr. 

Közlemények, (Mathematikai és természettud.) XVIII. köt. 8® 367 1. — 3 frt 50. 

Tartalom: I. Dr. Staub Mór: Ma^arország phaenologiai térképe. 28 1. II. Dr. 
Staub Mór: Az állandó melegösszegek és alkalmazások a Magyarország északi fel- 
földjén tett phytophaenologiai megfigyelésekre. 15 1. III. Téglás Gábor: Egy áj 
csontbarlang Toroczkó vidékén, a bedellöi határban. 12 1. IV. Chyzer Kora^' 
Zemplénmegye ásványvizei: 31 1. V. Parádi Kálmán: Jelentés az erdélyi vizek 
örvényférgeire tett kutatások eredményéről. 20 1. VI. Br. Tömösváry Ödön : Ada- 
tok hazánk thysanura- faunájához. 14 1. VII. Dr. Tömösváry Ódon: A magyar 
fauna álskorpiói. 126 1. VIII. Dr. Schaarschmidt Gyula: Tanulmányok a magyar- 
honi desmidiaceákról. 24 1, IX. Dr. Eoth Samu: Jelentés az eperies-tokaji hegy- 
láncz északi részében tett utazásról. 15 1. X. Lovassy Sándor: Adatok Gömör- 
megye madárfaunájához. 33 1. XI. Dr. Primics György: A Kis-Szamos forrás- 
vidéki hegység kristályos palaközetei. 20 1. XII. Dr. Tömösváry Ödön: A hazánk- 
ban előforduló heterognáthák. 19 1. 

Közlemények, (Matbematikai és természettud.) XIX. köt. 398 1. — 2 frt. 

Tartalom:!. Téglás írdbor: A Buhuj nevű csontbarlang Stájerlak- Anina hatá- 
rában. 14 1. II. Dr. Daday Jenő: ü^ adatok a kerekes-férgek ismeretéhez. Egy 
tábla rajzzal. 30 1. III. Dr. Tömösváry Ödön: Ujabb adatok hazánk thysanura- 
faunájához. 141. IV. Hazslinszky Frigyes: Előmunkálatok Magyarország gomba- 
virányához. 56 1. V. Dr. Daday Jenő: A Magyarországban eddig talált szabadon 
élő evezöslábú rákok magánrajza. 4 rajzlappal. 198 1. VI. Uazay Gyula: Az északi 
Kárpátok és vidékének mollusca- faunája. 70 1. VII. Mocsáry Sándor: Jellemző 
adatok Erdély hártyaröptt rovarainak faunájához. 15 1. 

Liebermann Leó: A petróleum lobbanási pontja megbatározásának egy új 
módszere. 8« 8 1. — 10 kr. 

Dr. Ónody A. D. A esigolyaközötti dúczok és ideggyökerek fejlődéséről. 
2 táblával. 8M5 1. — 40kr. 

Dr. Primics György: A keleti Kárpátok geológiai viszonyai. 2 szelvénynyel. 
8^ 27 1. — 30 kr. 

Dr. Tömösváry Ödön: Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellé- 
kéről. 3 tábla rajzzal. 8^ 19 1. — 30 kr. 

Az akadémiai könyvkiadó vállalat. 

Thierry Amadé: Elbeszélések a római tí^rténetből. Ford. Dr. Öreg János. 

Kis 8^ 520 1. Fűzve 2 frt 40, kötve 3 frt. 
Taine Hippolyt Adolf: Az angol irodalom története. Ford. Csiky Gergely, 

IV. kötet. A classikus kor és az új-kor. Kis 8^ 336 1. FUzve 2 frt 40. 

kötve 3 frt. 

Concha Győző: Újkori alkotmányok. I. köt. (Belgium és az északamerikai 
Egj-esült-államok alkotmánya.) Kis 8^ 314 1. Fűzve 2 frt 40, kötve 3 frt 

Lavergne Leonce: Az angol mezőgazdaság. Ford. Beksics Gusztáv. 403 1. 
Fűzve 2 frt 40, kötve 3 frt. 



Digitized by VjOOQIC 



í^^C 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. es Ta.) 

A M. T. Akadémia legújabb kiadványai. 



KESZTHELYI SIRMBZÖK 

IKTA 

DR. LIPP VILMOS 

CSORNA-PREMONTREI KANONOK. 

Kiadja a M. T. Akadémia Archaeologiai Bizottsága. 
Nagy 4« 363 rajzzal. Ára 1 frt 60 kr. 

A régi világ nagybecsű emlékeinek, melyek egyszersmind Pannónia történetéről 
nyújtanak igen értékes felvilágosítást, van a jelen kötet szentelve. A népvándorlás 
idejéből olyan nagy kiterjedésű sirmezők, minŐk a keszthelyi és közelében a dobo- 
gói, alig ismeretesek Európában. Szerző 1879. óta háromezernél több sirt ásatott fel, 
melyekben négyezernél több arany, ezüst, vas, bronz, agyag és csontrégiségeket 
talált, a tömérdek üveggyöngyön kivűl. Jelen munkájában szakszerűen leirja és ismer- 
teti azon leleteket, melyeket a keszthelyi két sirmezöből kiásott, kibővítve a leírást 
az ásatás körűi tett tapasztalataival és észleleteivel. Igen behatóan ismerteti a külön- 
böző barbár és római emlékeket, azután áttér magukra a sírokra, melyeket felásatott 
8 előbb a csontvázakat, azután a mellettök talált különböző eszközöket, öv- , fül- és 
melldiszeket, függőket s más dísztárgyakat ismerteti. Végűi a sírok valószínű korát 
igyekszik megállapítani s azon következtetésre jut, hogy a bennök talált pénzek sze- 
rint a temető a Krisztus utáni negyedik századból származik. A nagy munka a ma- 
gyar föld régi történelmi és művelődési viszonyainak ismeretéhez igen értékes ada- 
lékul szolgál. 

A hazai és külföldi folyóiratok 

MAGYAR TUDOMÁNYOS 

REPEETORITJMA. 

KÉSZITKTl'E 

Id. SZINNYEI JÓZSEF. 

I. Osztály: Történelem és segédtudományai. — II. Kötet: Hírlapok 1731— i88o. 
I. Rész. Nagy 8« XVI lap és 1647 hasáb. Ara 5 frt. 

E kötetben hirlapirodalmunk kezdetétől 1880-ig megjelent közle- 
mények vannak feldolgozva, még pedig 172 hírlap 919 évfolyama. Ezekből 
28,283 ezim került ki, melyek szakok szerint vannak osztályozva. Az 
egyetemes történelem, továbbá a hazai történelem és segédtudományaik 
osztálya 2810 czímet tartalmaz, az életrajzoké 6051-et, az életrajzi adatoké 
4048-at, a helyrajzoké 1310-et, a földrajz és utazásoké 4956-ot, a mű- 
régészeté 760-at, a művelődés történeté 2732-őt, az irodalom történeté 
3829-et stb. Minden czikk czíménél meg van jelölve a lap, az évszám, 
szerző 8 harmincznégyezer számból álló hely- és névmutató könnyíti meg a 
keresést. Közli az álnevek és jegyek jegyzékét is, fólfejtve az alattok 
rejlő irók neveit. Minden kutatónak nagybecsű segítségére fog ez szolgálni 
8 a „ Repertórium "-ra bátran mutathatunk rá, mint oly műre, mely e nemben 
az első és egyedfii álló a világirodalomban ; ennek segélyével tudjuk csak 
igazán, mit birunk a történelem terén. Ezen oszt. I. kötete szintén 5 frton 
kapható. 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALMI Értesítő, isss. i. kzAm. 



Saját kiadványaink. 



NYELVTUDOMÁNY JS NYELVTANÍTÁS. 

tanítók É8 tanárok FIC4YKLMÉBE AJÁNLJA 

HUNPALVT PÁL. 



Ara I frt 50 kr. 

Tartalma: Bevezetés. — I. Szótök. Segédhangok. — U. Nyelvtan. — III. A régi nyelv- 
emlékek olvasása. — IV. A tárgyas igének vonzása. — V. Az idő-alakok ^tempóra). — 
VI. Milyen és hányféle legyen a magyar nyelvtan? — VII. A hitin nyelvtanítás. 

A mű nagyérdemű szerzője bevezetésében a köuyv czélját igy hatá- 
rozza meg: ^Az élénken folyó nyomozások igyekeznek a nyelvnek teljes 
mivoltát mind a jelen kor nyilatkozásaiból, mind az elmúlt korok irodalmi 
maradványaiból összeállítani- Az iskola érvényesiti a tudoraányos nyomo- 
zások eredményeit. De ba szabadon mozog a tudomány: az iskola meg- 
kötötten jár. A tudományt nem korlátozza semmi, csak a valóság: az isko- 
lát paedagogiai tekintetek mérséklik még a valóság tanításában is. A tudo- 
mánynak elég, ha igazán tudós; az iskolának nem elég, ha tudós, neki bölcs- 
nek is kell lennie. Van tehát különbség a tudomány és az iskola között, s 
ezt a különbséget akarom észrevétetni a tanítókkal és tanárokkal." 



Hotryan csinálódik némely história? 
PILLANTÁSOK 

A RTTIM TŐRTÍllíETIEÁSBA. 



I. SlNKAl GyORGV krónikája É8 A CENSORl VÉLEMÉNY. II. MaJOR PÉTER MUNKÁJA. 

III. Densusian történeti felfogása a hora-mozg alomról. 

IRTA 

HUNFALVY PÁL. 

1886. Ára 80 kr. 

HANGTANI ALAPELVEK 

KS 

VITÁS KÉRDÉSEK 

UlTA 

Ára 30 kr. 

Ezen alapos tanulmány a Nyelvőrben történt megjelenése alkalmával 
a szakkörökben méltó elismerésben részesült. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 

Saját kiadványaink. 



BÜDENZ JÓZSEF 25 ÉVES NYELTÉSZETI MŰKÖDÉSE EMLÉKÉRE 

KIADJÁK 

tanítványai. 

(budenz József arczképével.) 



21 sűrűn nyomott ív nagy 8^ Ára 3 frt 80 kr. 

Tartalma: Biidenz József. (Életrajz.) Kalevi-poeg. Előhang. Dr. Simányi Zs. 
Első ének ford. Vtkár B. Az ugor népek. Dr. Szinnyei József. A tinn igeképzés-tan- 
ból. Dr. Szinnyei József. MássaUÍiangzók gyengülése a tinn nyelvben. Dr. Szinnyei J, 
Adalékok az ugor nyelvek jelentéstanához. Dr. Szinnyei J. Önállósított határozók. 
Dr. Simonyi Zs. A paa [fej] szó szerepe a linn nyelvben. Dr. Szinnyei J. Az ugor 
összehasonlító verstanról. Négyessy László. A magyar nyelv hangjai. Balassa József, 
A lapp nyelvjárások. Dr. Halász Ignácz. A rythmus hatása a szóképzÖdésre. Körösi 
$Sándar. A Debreczeni Codex. Volf György. Gyannathi nyelvmestere. Háhu Adolf. 
Bennünket, benneteket. TövUő Gyula. A göcseji nyelvjárás alaktana. Kardos Albert. 
Faludy Ferencz nyelvéről. Kasztner Géza. Az ó o képzős igenév a régi magyar nyelv- 
ben. Könnye Nándor. A „ki** igekőtő használata. Kútws Ignácz. Az altáji nyelvek 
számképzése. Munkácsi Bernát. Lapp népdalok. Dr. Halász Ignácz. Budenz József 
irodalmi munkássága. 



A 
T7rr 



ly 



E8 ANNAK 

meghonosítása MAGYARORSZÁGON 

IRTA 

PÜSPÖKY GÉZA 

BEVEZETÉSSEL DR. LÁNG LAJOS EGYET. TANÁRTÓL. 



2 táblával. Ára 60 kr. 

A posta-takarékpénztárak meghonosítását a kormány felvette már 
programmjába. Ha megakarjuk honosítani ezen üdvös intézményt, előze- 
tesen elö kell készíteni a talajt, népünket arra való népszerű dolgozatok- 
kal tájékoztatni, az intézménynyel meg kell barátkoztatni, minthogy külön- 
ben a siker elmarad. E czél felé törekedett a szerző a jelen munkájával 
s valóban hasznos szolgálatot tett vele az ügynek és irodalmunknak. 



Digitized by VjOOQIC 



10 IRODALMI Értesítő. i885. i. szám. 

Saját kiadványaink. 

MAGYAR KÖNYVSZEMLE 

KÖZREBOCSÁTJA 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRA. 

SZERKESZTI 

CSONTOSI JÁNOS. 



IX. Évfolyam, ára 3 frt. 



A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára ezen czlm alatt 1876-ban folyó- 
iratot indított meg, mely a magyarországi könyvészet és a hazai könyvtárak 
közlönye óhajtott lenni. 

Közölni fog a régibb magyarországi bibliographia körébe tartozó érte- 
kezéseket és az újabb felfedezésekről szóló értesítéseket, ismertetni fogja a 
hazai könyvtáraknak történetét, szervezetét, nevezetesebb tudományos kin- 
cseit és szerzeményeit. Figyelemmel fogja kisérni a külföldi könyvtárakban 
létező hungaricakat, s tudomást vesz a külföldi bibliographia hazánkat 
érdeklő nevezetesebb mozzanatairól. Továbbá összeállítja a magyarországi 
sajtó irodalmi érdekű termékeinek és a hazánkat érdeklő külföldi munkák- 
nak lehetőleg teljes jegyzékét. 

Készséggel megnyitja hasábjait a könyvtárnokok és könyvgyűjtők 
felszólalásainak, javaslatainak és kérdéseinek ; számít mindazoknak szives 
közreműködésére, kiket hivatalos állásuk és irodalmi foglalkozásuk ezen 
térre vezet. 

A „Magyar Könyvszemle" nyolcz évi folyamaiban sok oly közlemény 
foglaltatik, melyek a hazai eulturtörténethez egészen ismeretlen adalékokat 
szolgáltatnak. Itt látott napvilágot azon 280 régi magyar könyv ismertetése, 
melyeket az újabb nyomozások Szabó K. „Régi magyar könyvtárához" mint 
ismeretlen adalékokat napfényre hoztak. Itt jelentek meg a Corvina marad- 
ványaira vonatkozó közlemények, a Vitéz könyvtár ismertetése és sok más a 
hazai könyvtári, irodalmi és tudományos viszonyokra világot vető ismeretlen 
adalék, melyek ismereteinket e téren jelentékenyen gyarapítják. A mit az 
utolsó évtizedben könyvbúváraink hazai és külföldi könyvtárakban napfényre 
hoztak, a legnagyobb részt e folyóiratban látott napvilágot, úgy hogy történé- 
szeink és irodalomtörténészeink a „Könyv-Szemlé^-t alig nélkülözhetik. 
Miért is tartalmasságánál és olcsóságánál fogva ajánljuk azt az irodalompár- 
toló közönség figyelmébe. 



A „Könyv-Szemle" megjelenik évenkint 30 ívnyi terjedelemben, időhöz 
nem kötött füzetekben, több műmelléklettel, díszes kiállításban. 

Előfizetési ára egész évre bérmentes szétküldéssel együtt 3 frt. 

Az első évfolyam elfogyott; a II., III., IV., V., VI., VII. és VlU.-dik 
folyam külön a rendes évi áron, együtt véve pedig 12 frton kapható. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 11 

Saját kiadványaink. 



VILLAIOS TAYIEAS 

KÉZIKÖNYVE, 

Tá>inla-kezel(ík kiképzésére és tcávírdaí mellékáJlomás-vezetök kézi tiitöználatára 

KOLLER LAJOS 

minist, tanácsos és országos távirdai főigazgató úr megbízásából 
IRTA 

IQ. KIISS JÓZSEF 

27 iv 105 ábrával. — Ára S forint. 



Szakmunkákban irodalmunk egyáltalán nem bővelkedik s azért öröm- 
mel kell fogadnunk minden oly könyv megjelenését, a mely a szakisme- 
retek megszerzését magyar nyelven teszi lehetővé, ha az a könyv mindjárt 
nem is ölelné föl a tárgyat egész teljességében ; kétszeresen kell azonban 
üdvözölnünk az oly szakmüvet, mely kimerítően ismerteti a telegrafozást 
8 annak minden csinja-binjában megadja a föltett kérdésre a fölvilágosítást 
keresőnek a választ. Az egész mnnka három részre oszlik. Az első rész- 
ben a villamosság elméletét adja elő a szerző, a második részben a tele- 
grafozás technológiáját fejti ki, a harmadik rész első felében a Morse-féle 
hirezés jegyeit ismerteti megtanulás czéljából, s második felében a tele- 
graf s telegrammok kezelésére vonatkozó szabályokat közli. Ez utóbbi, mely 
a munkának majdnem egy harmadát teszi ki, a nagy közönségnek is szól, 
mert belőle megtanulhatja a telegrammok szerkesztéséről s föladásáról, dí- 
jazásukról stb. fennálló szabályokat. E rövid ismertetés kapcsán még meg 
kell említenünk, hogy a mindenesetre hézagpótló munka Koller Lajos 
ministeri tanácsos s országos távirdai főigazgató megbízásából készült, kinek 
magas intentióinak és ügyszeretetének a távirdatigy már számtalan üdvös 
intézményét köszönheti, s ki a jelen esetben is költséget sem kímélve, a 
fenti kézikönyv megjelenhetését is lehetővé tette. 



Digitized by VjOOQIC 



12 IRODALMI ÉHTESITÖ. 1885. I. szám. 

Saját kiadványaink. 

^ 

AZ 

ÉLETBIZTOSÍTÁS KÉZIKÖNYVE. 



AZ ÉLETBIZTOSÍTÁS TÖRTÉNETE, 

TÖRVÉNYHOZÁSA, KOCZKÁZATl STATISTIKÁJA, DIJELMÉLETE, 

A TÖKE- ÉS ÉVJÁRADÉK-BIZTOSlTÁS MÓDOZATAI, 

S A BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉS NÉPSZERŰ ISMERTETÉSE. 

IRTA 

KÖVÁRY LÁSZLÓ. 

A M. T. Akadémia 1. tjagja. 

Ara 2 frt 50 kr. 



Az előszóból. 

Alig van az ujabbkor pénzügyi intézményei közt, a mely nemesebb érzeten ala- 
pulna, következményeiben üdvösebb hatású lenne, mint az életbiztosítás. E szavakkal 
kezdte húsz év előtt gr. Lónyay Menyhért a Budapesti Szemlében értekezését, az elsÖ 
tanulmányt, mely az életbiztosításról irodalmunkban megjelent. 

Kívánatos, hogy irodalmunk jeligéje maradjon. 

Azon időben indult volt elsŐ nemzeti életbiztosítónk, az Első Magyar Általános. 
Azóta életbiztosításunk nagy arányokat vett. Társaságok keletkeztek, a nemzet mint 
részvényes, igazgatósági s felügyelő bizottsági tag, s mint biztosító közönség, mind 
nagyobb számban kezd érdekelve lenni. Irodalmunk ellenben, ha a politikai számtanok 
közleményeit leszámítjuk, a növekedő igények kielégítésével nem sietett. 

Külföldön az életbiztosítási irodalom egész kis könyvtár. Közgazdasági, jogi, 
technikai szempontból alapos monographiák jelentek meg. Minden nemzet siet káték- 
ban, vezér- és kézikönyvekben közönségével megismertetni. Ez indította e sorok író- 
ját, hogy szerény igényekkel fellépő tanulmányát — mely sajátlag Népszerű Biztosí- 
tási Eneyclopaediája harmadik kötetének elsŐ fele — előzetesen is közzé t«gye. 

Mit a jelzett káték, vezér- és kézikönyvek hoznak, az itt a harmadik szakaszt 
képezi. Rendesen a tőke- és évjáradék-biztositás módozatait ismertetik. Gondolatom 
szerint a hozzászólást nekünk előbb kell kezdenünk; mielőtt a közönséget az élet- 
biztosítás igénybe vételének módozataira figyelmeztetnök, az intézmény iránti bizal- 
mat kell szilárdítanunk, s azt csak az által érhetjük d, ha feltüntetjük, hogy a tudo- 
mány és törvényhozás ujabb civilizatiónk ezen egyik legnagyobb szerű intézményét 
már is erős talpkövekre fektette. 

Midőn azonban erre vállalkoztam, igen kellett éreznem, hogy az életbiztosítás- 
nak egy rendszeres kézikönyve, mely útmutatóul szolgált volna, a külföldi irodalmak- 
ban is hiányzik. Karup^ ki hivatott lett volna, tizenhat fejezetet szánt volt kéziköny- 
vének; de kora halála csak hat fejezet közrebocsátását engedte meg, s bár kiadója 
folytatására felhítta az illetők figyelmét, befejezetlen marad. 

S még ha be is lenne fejezve, a munka azok részére íratott, kik társaság-alko- 
tásra és vezetésre vannak hivatva. Míg a társasági képviselők, a társaságok és a biz- 
tosító közönség közt álló ezen közvetítők szüksége se nyert volna kielégítést. 

Pedig — The modern Underwirting is a science. 

Ez volt jelmondatom a franczia akadémia azon pályázatánál, mely a biztosítást 
tűzte volt ki pályakérdésfíl, s melyre többek közt a jelen munka néhány fejezete 
szintén be volt terjesztve, s — 1883 nov. 10-én — dicséretteli felemlítésre — men- 
tion honoi'able — lett méltatva. S óhajtandó volna, hogy a nézet, mikép a biztosítás 
tudomány, nálunk is elismerésre találjon s azon méltatásban részesüljön, melyet a 
nagy jövőjű intézmény méltán megérdemel. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. R8 Ta.) 13 

Saját kiadványaink. 

MUNKÁSSEGÉLYEZÉS ÜGYE 

MAGYARORSZÁGON 

TEKINTETTEL A MUNKÁSBIZTOSÍTÁS KÉRDÉSÉRE. 

^ IRTA 

ECSERI LAJOS. 



8^. 172 lap, függelékkel s számos statistikai táblázattal. 
A Magy. Tud. Akadémia által jutalmazott pályamunka 

Ára 1 frt 40 kr. 



Tartalma: Bevezetés. — Iparos munkások segély-egyletei. — A bányászok társpénz- 
tárai. — A vasúti munkások se^élyintézetei. — Következtetések. 



Azon kiváló érdek, mely korunk nagy problémájához, a soczialis kér- 
déshez fűződik, 8 azon körülmény, hogy a munkások sorsának biztosítása 
hazánkban is mindinkább az égető napi kérdések sorában foglal helyet, 
kivánatossá teszik azon intézmények ismeretét, melyek segélyével a magyar 
munkások eddig is jólétüket előmozdítani, magukat s családjukat a nyo 
mórtól megóvni iparkodtak. Mert csakis ez intézmények továbbfejlesztése 
által érhető el, hogy a munkás osztály a helyett, hogy napról napra élős- 
ködő, a társadalmi békét s az államrendet fenyegető proletár tömeggé 
legyen, a haza erős oszlopává váljék. 

Jelen munka nemcsak a magyar munkások betegsegélyző, temetke- 
zési s nyugdíj -pénztárainak működését tárgyalja, hanem a munkások bete- 
gedési, halandósági s rokkantsági viszonyainak valamint az ezekre befo- 
lyással biró tényezőknek, különösen az életkornak, a nemnek s a foglalko- 
zásnak ismertetését is feladatául tűzte. 

A talált eredmények annál nagyobb fontossággal bírnak, mivel a ma- 
gyar népnek különösen a munkás ctpztálynak ebbeli viszonyai még majd- 
nem teljesen ismeretlenek. 

A munka továbbá behatóan foglalkozik a munkássegélyezés czéljaira 
szükséges költségekkel s kimutatja, mennyiben feleltek meg az eddig mű- 
ködő munkássegélyező pénztárak a biztosító intézetek feladatának s mily 
reformokra volna szükség, hogy az általános munkásbiztosítás megvalósít- 
ható legyen. 

Hivatkozás történik még a magyar tötvényhozásnak a munkásbiztosí- 
tással szemben elfoglalt álláspontjára, amint az különböző törvényekben, 
főleg pedig az új bányatörvény s ipartörvény javaslatában nyilvánul, to- 
vábbá azon felvetett kérdések tárgyaltatnak, vájjon a biztosítás az összes 
munkásokra nézve kötelezővé tétessék-e s szükséges-e, hogy a felmerülendő 
terhek egy részét a munkaadók s az állam viseljék? 



Digitized by VjOOQIC 



14 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 1885. 1. szÍm? 

Saját kiadványaink. 



A múlt esztendőben jelent meg, és már is számos iskolában haszná- 
latban van: 

ISKOLAI 

MAGYAR NYELYTAH 

MONDATTANI ALAPON 

KÖZÉPISKOLÁK HA8ZKÁLATÁRA IRTA 

SZINNYEI JÓZSEF 

EGYETEMI M. TANÁR. 



I. Bész. Az első osztály számára. Ára 60 kr. 
IL Rész. A második osztály 8zám.ára. Ára 40 kr. 

A nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi m. k. Minisztériumnak 
2233811884 sz, rendeletévél a gymnásiumok és reáliskolák hasz- 
nálatára engedélyezett tankönyv. 



RENDSZERES 

MAGYAR NYELVTAN 



KÖZÉPISKOLÁK SZÁMÁRA IRTA 
SZINNYEI JÓZSEF, 

a M. T. Akadi^niiA I. i«gJR. efryotomi ni. tanár, »tb. 



Ara 1 fVt ao kr. 

A február havában megjelenendő Rendszeres Magyar Nyelvtan, mely a középis- 
kolák harmadik osztályának van szánva, a tantervnek és az Utasításoknak meg^le- 
lőleg, a nyelvtannak rendszeres áttekintését nyújtja, és három főrészre oszlik: hang- 
tan-, szótan- és mondattanra. Magában foglalja mindazt, a mi az Iskolai Magyar 
Nyelvtan első és második részében el van mondva, csakhogy nem a mondattani, ha- 
nem az alaktani kategóriák sorjában, és teljesebben, részletesebben tárgyalja a ma- 
gyar nyelv tényeit, sajátságait, mint az előbbi részek. A szerző, a mennyire lehet, 
mindenütt határozott szabályokat és útbaigazításokat ád, s a szabályokat a legma- 
gyarosabb Íróinkból vett példákkal illusztrálja. Ezen kívül figyelmezteti a növendé- 
ket a magyar nyelvben elterjedt idegenszerűségekre, hibás szavakra és magyartalan 
szólásmódokra, s mindenik mellé odateszi a helyette használandó helyeset, mert ő 
nem csak azt tűzte czélul maga elé, hogy a nyelv rendszerével ismertesse meg a 
tanulókat, hanem azt is, hogy megtanítsa Őket, mikép kell magyarán beszélni és imi. 
A szaktanár urak bizonyára helyeselni fogják, hogy a szerző ezen praktikus czélt 
sem tévesztette szem elöl. 

Főtörekvése ebben a munkában is az volt, hogy a nyelvtanítást, illetőleg tanu- 
lást lehetőleg megkönnyítse, azért a lehető legegyszerűbb nyelven, a legvilágosabb 
szavakkal adja elŐ a tárgyat. 

Végül megjegyezzük még, hogy a szerző, tekintettel azon tanár urakra, kik a 
magyar nyelvtannak mondattani alapon való tárgyalását nem tartják czélravezetönek, 
úgy írta Rendszeres Magyar Nyelvtanát, hogy nem csak a harmadik osztályban, — 
melynek tulajdonképen szánva van, — nanem némi kihagj'ásokkal már az első és 
második osztályban is lehet használni. 



Digitized by VjOOQIC 



AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 15 

S a. J éít kia^d^stixnk. 

(Sajtó alatt.) 

MAGYAE STYL., 

Irta 

Dr. RÉTHY LÁSZLÓ. 

IHszes miniatuv'kiddás. — Ára 80 kr. 

Szerző, szemben az eddigi felfogással, mely a magyar stylt az iroda- 
lom körén kivűl kétségbe vonja : meggyőző érvekkel mutatja ki a magyar 
styl általános érvényét, bebizonyítva, hogy a styl emberben és nemzetek- 
nél nem egyéb, mint a saját egyéniségük, a minek lenyomatát minden 
alkotásban meg kell találni. Ebből az általános természeti törvényből vonja 
ki a consequentiákat a magyar fajra is ; több pontban konkrét példákkal 
igazolja a vezéreszme következetességét, egyszersmind körvonalozza a ma- 
gyar styl kérdésében követendő kutatás módszerét. 

Az eszme, mint látható, egészen új és eredeti, melyet szerzőnk tudo- 
mányos irodalmunkban szokatlan költői nyelven fejteget, ugy hogy könyve 
az előszóban jelzett naturalisztikus iránynak méltó termékéül' tekinthető. 



ügyane szerzőtől régebben megjelent: 

ANONYMUS 

Ethnografiai tanulmány. 

Ára 60 kr. 

Szerző a rumén kérdésben uj álláspontot foglal el, midőn a közép- 
kori oláh nemzetnevet magyarázza s kimutatja, hogy az oláh fogalma a 
byzantí és latin forrásokban nem volt egy a mai ruménnel, de általában 
balkánvidéki hegyi lakosokat jelentett. Ez alapon magyarázza Anonymus 
és Kézay feljegyzését az erdélyi oláhokról, kikben vegyesnyelvű déli be- 
vándorlókat 8 görög-felekezetu uj lakosokat lát. 

A munkáról annak idején dicsérettel szóltak a szaklapok; többek 
közt a „Budapesti Szemle" Hunfaivy Pál tollából, beható bírálatát hozta. 



Digitized by VjOOQIC 



u IRODALMI Értesítő. i885. i. szám. 

Hornyánszky Viktor 

KÖNYVNYOMDÁJA 

BUDAPESTEN 

V. KER. A M. T. AKADÉMIA ÉPÜLETÉBEN. 



^#X *&<^f^^í»^^>í» 



tALidön immár 2) év óta fennálló, gőzerővel s a legújabb betűöntői 
termékekkel dúsan és válas:(tékosan föls:^erelt intézetünket mindennemű 

Nyomtatványok 
díszes, gyors és jutányos elkés:^itésére a nagyérdemű közönség s:^ives 
figyelmébe ajánlani bátorkodunk, külmös tekintetbe kérjük vétetni, 
hogy kiváló gondot fordítunk a 

Tudományos munkák 

kiállítására. Lelkiismeretesen ügyelünk a hibáktól mentes és kifogás- 
talan szedésre, valamint tetszetős és díszes külsőre és ebbeli törek- 
vésünkben állandóan alkahna:^ott s ^ tudományosan képlett "^ javítók 
támogatnak bennünket. Hasonló előnyös feltételek mellett 

ITolyóíratok 
nyomtatására is vállalko:(;unk, melyek pontos megjelenése kiváló gon- 
dunkat képe:(i. Végre még ajánlhatjuk ü:(letünket bárminemű 

mustrált munkák 
díszes kiállítására^ a melyekre kitűnő külföldi szakembert szerződ- 
tettünk. Mutatványokkal és költség-előirányzatokkal mindenkor a leg- 
nagyobb készséggel szolgálunk. 

Kiváló tisztelettel 

Honiydns:{ky Viktor. 



Digitized by VjOOQIC 



-.^ 



MAGYAR NYELVŐR 

ái'a : 
egész évre 5 frt. 

V^s^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. *3íl» 

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest^ VI. kerü- 
let, Bakony-utcza 6. sz.) küldendők. 



-S^y A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik 
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen- 
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg- 
rendelt II — -XIII. kötet pedig 45 frton kapható. 

A II — XIIL kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez- 
ményben részesítjük, ^ogy a 4^ frtnyi összegnek egy év alatt négy 
részletben való fizetését is elfogadpik. 

"^^V Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk, "l^f' 



„MAGYAR NYELVŐR- 

szerkesztőségre s kiadő hiratab. 



Tudnivaló. 



A „MAGYAR NYELVŐR" a M. T. Akadémia megbízásá- 
ból s az ö segélyével jelenik ugyan meg, de a benne foglalt 
czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős. 

A ^^Magifar Nyelvör^^ 



Digitized byCjOOQlC 




LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK. 

Ugor vagy török-tatár eiedetü-e a magyar nemzet? Hunfalvy Pál 
r. tagtól .' 20 kr. 

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy íván L tagtól 4() kr. 

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 3(V kr 

Idegen SZOk a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól . . . 50 kr. 

A CSUVasokrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr. 

A számlálás módjai és az év hónapjai. Hiinfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr. 

Telegdi Miklós mcsfer mngyar kateehismusa 1562-Jk évből. Majláth Béla 
1. tagtól *. . 10 kr. 

Káídi György nyelve. Dr. Kiss ígnácztól őtl kr. 

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignácz 1. tagtól 10 kr. 

Vámbéry Ármin ,,A magyarok eredete^ cnmVi műve néhány főbb állításának 
birálatn, Barna Ferdinánd 1. tagtól Ára GO kr. 

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Myelvór. Ballagi Mór 
r. tagtól , ' Ára 20 kr. 

A magyarok eredete »is a tinn-ugor nyelvészet I. válaszom }Innfalvy Pál 
birfilata megjegyzéseire. V'ámbéry Ármin r. t:ig*tól Ára 30 kr. 

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt — kr. 

A magyar kötőszók. lIl. rész. Az alárendelő kötőszók If. íole. IrtaSimonyi 
Zsigmond Ára 1 frt 50 kr. 

Debreczeni CodeX — GömöriCodex. Közzéteszi Vol f Gy. I. tag. Ára 2 íVt — kr. 

Magyar helyesírás elvei és szabályai. \U. kiadás Ara 10 kr. 

Nyelvtudományi Közlemények, Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi 
Bizottsága. Szerkeszti Budeiiz J ózsef. XVlIf. kötet. 1 füzet árai frt— kr. 

T»rtalina, Felelet. Nyelvészeti észrevételek Várabéry Á. „A magyarok eredete* 
ez. itmnkújáru. lí. kőzi. li'ta Uudeiiz J. — Votják nyelvtaiiuíiuányok. 1. Idegen elemek a 
vuijiik nyelvben. Irta- Munkácsi ií e r n ú t. — KLsebb kézlések. 

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Paiili 1 ingva 
hnngarica donaíae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás 
hollandi papíron képekkel és initiálekkal Ára 3 frt — kr. 

Saját hiadásunlcban nmjjdent : 

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és fanárok figyelmébe ajánlja Hun- 
lalvy Pal Ára 1 frt 20 kr. 

Budenz-Album Budenz J. XXV évo.s nyelvészeti működése emlékére. Kiadják 
tanítványai. Bndcnz J. arezkéjtével. Najry 8° 321 sürün nyomatott lap 

Ára 3 frt 80 kr. 

Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta dr. Szinnyei József 
I. L'íí II. ii'sz. A kö/i'j'lskolák I. és 11. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy- 
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv. 

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére 

irta dr. Szinnyei József. (Sajtó a.) 

AKADÉ31IAI KÖNYVKERESKEDÉS 

(Knoll K. és Társa) 
Budapesten, 'az Akadémia épületében. 

J 

7 



Digitized by 



GooQle 






1885. ÁPRILIS 15. 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 

megbízásából 

SZERKESZTI S KIADJA 

SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. IV. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA. 



Digitized by VjOOQIC 



TARTALOM. 



Oldal 

Szómagyarázatok. Pipere. Szarvas Gábor 145 

A Kémetüjvári Glosszák. Toml5 Gyula 149 

A nyelvjárások tanulmányozásáról. Balassa József. 157 

A göcseji nyelvjárás Kardos Albert 163 

A mester-szótár. Frecskay János I67 

Nyelvtörténeti adatok. 

Tanuvallatások, a Kévay család levéluirából. Deák Farkas. . . . 170 

Helyreigazítások. Magyarázatok. 

Ev. Tömlő Gyula 172 

Tömkeleg. Kagy-Szig'ethi Káhnán 174 

Piistétom. Szarvas Gábor . 177 

Kié az elsőség? Torkos László . 178 

Ön. Simonyi Zsigmond . . . . 179 

Sérv. Mellső Rudimentum Egy Loltor 180 

Fattyuhajtások. Simonyi Zsigmond . 181 

Aprólékok. 

A magyar igeidők ... 182 

A mit óhajtanánk Í83 

Vegyészi különlegességek 184 

Kérdések a Nyelvőr olvasóihoz . 185 

Népnyelvhagyományok. 

Szólásmódok. Szerelemhegyi 186 

Orvosi kifejezések a nép ajkán. Csafodi István 18O 

Babonák. Versényi György 187 

Népmesék. Bartók Jenő 188 

Találós mesék. Bartók Jenő 189 

Tréfás kérdések. Bartók Jenő 189 

Szójátékok. Vozári Gyula Igü 

Átkozódások, fenyegetések. Csomár Isti'án I90 

Tájszókk Samu József, Fattr József 190 

Ikerszók. Tolner József I91 

Népdal.' /V/í'/tí* Sándor I92 



Digitized by VjOOQIC 



MegjeUnik 
minden hónap 

iS'én 

három ívnyi 

tartalommal. 



MAGYAR 

NYELVŐR 

dZKKKBSZTI 

SZARVAS GÁBOI^. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 

VI. ker. Bakony- 

utcza 6. SS. 



XIV. kötet. 



1885. ÁPRILIS 15. 



IV. füzet. 



SZÓMAGYARÁZATOK. 
Pipere. 

Sokszor hallott igazsága a mely nem hogy fogyna, 
gyengülne, hanem egyre gyarapodik, erősödik, s a melynek 
minden új jelenség új erőt kölcsönöz, hogy a nyelv a böl- 
csen takarékoskodó gazdának igaz példaképe. E bölcs gaz- 
dálkodásnak egyik fényes tanújele, hogy a már meglevő 
eszközöket más és más müveletek végrehajtására, új meg 
új czélok elérésére tudja alkalmazni. Csak ha az embert te- 
kintjük, az maga egy kimeríthetetlen kincsesbánya a nyelv 
háztartásában. ,Tud emberséget (becsületet) ; ez embertelen- 
ség (szívtelenség) volt tőle; emberül (vitézül) viseltétek ma- 
gatokat; megemberelte (rábirta, rászánta) magát; három év 
alatt, hogy nekiemberkedett (megerősödött) ez a f a ! Aggnő 
beszéd (mese). Gyermekes (éretlen) tréfa. Testes (szertelen) 
hazugság. Lelket (bátorságot) vesznek; lelketlen (kegyetlen) 
egy ember. Káposztafej, puskaagy, a könyv homloka, az 
ajtó szemöldöke, lánczszem, a korsó füle. a csizma orra, a 
hordó szája, kerékfog, a síp nyelve, a szőllő bajusza, a kulcs 
szakálla, a kab^k nyaka, a szék karja, a harang szíve, a 
kanta hasa, hajófar, asztalláb, czipősark' sat. sat. 

S ezek mind csak általánosságok; s ha tovább eresz- 
kedünk, beljebb és beljebb, le egész a részletek mélyére, 
csak akkor látjuk igazán, hogy a ,nyelv bölcs takarékos- 
sága' korántsem üres mondás, hanem a szó igaz értelmében 
vett valóság. 

A mint a föntebbi példákból láttuk, a gyarapodás, 
gazdagodás e módja nem új eszközök előállításán, hanem a 
meglevő erők okos fölhasználásán alapszik. S a nyelv gaz- 
dagodásának ez a módja az, a melyet kiválóan ápolnunk, 



U. NYKLVÓR. XrV 



10 



Digitized by VjOOQIC 



l \ö SZARVAS GÁHOK. 

művelnünk kellene, mert ez az, a mi igazán széppé teszi a 
nyelvet, a mi erőt, elevenséget, lelket önt beléje ; de ez az, 
a melyet az új kor nyelvművelői kelletén túl elhanyagoltak s 
a melyet még manap is alig hogy figyelembe vesznek. 

A metaforikus szók nagy osztályának egyik érdeke- 
sebb tagját akarom ez alkalommal bemutatni olvasóimnak. 

Ha az érzékek birodalmát átvizsgáljuk, azt találjuk, 
hogy nem egy ajándékkal járult a nyelv háztartásának gaz- 
dagítására ; nevezetesen a kellemes és tetsző, meg a 
kelletlen és visszatetsző szinonimáinak egy része 
az Ízlés terminológiájából van véve. Majdnem mindenna- 
pos kifejezések például a következők : ,E d e s barátom ! 
C z u k r o s kis jószágom te ! Beszéde nem csak tartalmas, 
hanem zamatos is. Az éjjel j ó i z ű t aluttam. Keserű 
emlékek fűződnek e helyhez. Fanyar ember biz ő kelme 
nagyon. Savanyú kedvvel kezdett a kelletlen munkához. 
Micsoda Ízetlen tréfa ez megint ?^ 

Az étkek közül a csemege saz ízadó vagy íny- 
csiklandó járulékok más-más tulajdonságaik szerint a külön- 
böző nyelvekben a ,kedvesség. dísz, finomság, csipősség, 
gúny, elmésség^ sat. kifejezőjévé váltak. így a gör. tpa^rjiiaTa 
(csemege) átvitelesen annyi mint ,kedvesség, elevensége; a 
lat. C(mdimentu7n (csemege) : üdítő szer, vigasztalás; 
a fr. saiice (lé) egyszersmind annyit is tesz mint : d o r g á 1 á s, 
az angolban pedig: szemtelenség; a ném. brulic (leves) 
átvitelesen: hinár, baj. A fűszer, nevezetesen pedig 
két faja :aborséssóaz ismertebb nyelveknek majdnem 
mindegyikében a fönt elszámlált vagy belőlük folyó fogal- 
mak kifejezőiként szerepelnek. A só már a görögöknél és 
rómaiaknál az ,elmésség, finomsága egyértékese volt; a bors 
pedig a nyelvek legtöbbjében a ,csipősség' s vele rokon 
fogalmak szinonimájaként használatos. 

Messzire vezetne, ha az ismertebb nyelvekből csak 
egyet-kettőt idéznék is az idevágó példákból; azért elég 
leszen, ha csak a mi nyelvünkből, nevezetesen Baróti Szabó 
gyűjteményes művéből (MagyVir.) egy pár mutatványt adok 
olvasóimnak. „Nem sok savát nyalta a Dialectica-nak. Sem 
vize malmának, sem sava szavának. Meg-hinti beszédit só- 
val, borssal." (365. 1.) 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓMAGYARÁZATOK. I47 

Ezek után áttérhetünk a pipere szóra, a mely. a mint 
egynémely olvasóm bizonyára már sejtette is, ugyan annyit 
tesz mint bors, s nem egyéb mint a borsnak latin egy- 
értékese, a piper. 

Hogy e tétel valószínűsége, mely az imént kimutatott 
jelentésátménetek alapján minden töprenkedés nélkül amúgy 
bizonyítatlan is elfogadható, teljes meggyőződéssé váljék, 
az egyben-másban mutatkozó különbségeket kell kiegyenlí- 
tenünk. 

Ezeknek elseje és fontosabbika a lat. piper = pfefFer 
és magy. pipere ^^ putz közt mutatkozó, föltűnő jelentésbeli 
eltérés. 

A bors egykori ritkaságánál fogva s mint legkiválóbb 
fűszer magában egyesítette a ,drága (fructus [piperis] pon- 
dere emptus ut aurum et argentum Plin. 12. vö. szép de 
borsos is volt az ára; szerb papre^i : theuer, carus [tulajdon- 
kép: borsos] Kar.), ízes, kedves, kellemes, tetsző' fogalmát. 
Hogy az érzések különféle kifejezői többszörte szerepet vál- 
tanak, azt már föntebb tapasztaltuk, s hogy nevezetesen, a 
mi a most tárgyalt kérdésre vonatkozik, az ízlés egyik-má- 
sik tulajdonságneve a látás tulajdonságnevévé válhatik és 
válik is, bizonyítják, hogy egyebet ne említsünk, e német 
és magyar kitételek: ,Sie kleidet sich immer geschmack- 
voU. ízléssel (díszesen, tetszősen) tud öltözködni'. Vagyis, 
nézetem szerint , a tetsző volt a hid , mely az ízest 
(ínynek tetsző) a dísze ssel (szeipnek tetsző) összekapcsolta. 

Az alaki eltérést (lat. piper, magy piper^^ akként 
magyarázom, hogy kezdetben valószínűen a melléknévi 
forma: piperes volt kiválóan használatos, a mely végtagja 
nyúlásával idő multán piperés-sé változott; e nyújtott alak- 
ból vált ki aztán az eredeti jelentésevesztett s külsőleg is 
magyarrá lett pipere ; tehát olyanforma jelenség, mint: red, 
red-éSy red-ös ; redős, s ebből Adáminál : redő. 

Hátra van, hogy e magyarázat igazolására a hiteles 
szavú adatokat beszéltessük. 

A rövid ,piper^s' alak egykori megvoltáról három oly 
Írónk tanúskodik, a kik az e és é hangot világosan megkü- 
lönböztették. Ezek Heltai : „Pipperé?s tál étec" (Mes. 203.). 
Alvinczy: „Pipert^s dicsókódes ' (ItinCath. 93.) és MolnA^: 
Piperes; pipereskedik (SummBon. 21 7.;. 

10* 



Digitized by VjOOQIC 



148 SZAKVAS GÁBOR. SZÓMAGYARÁZATOK. 

A rövid alak mellett azonban már MA^-nál megtalál- 
juk a nyújtott alakot is : pipercskedik; továbbá Matkónál 
piperés (HRoml. 46. és BCsák. 123. 293.) és KCsipkésnél : 
piperés (Woll. el. 5.). 

A pipere szónak eredeti bors jelentése ismeretlen 
nyelvünkben; hanem, a mint a Heltainál található első példa: 
,,pipperes tál étec" mutatja, már általánosított fűszer, íz, 
csemege értelemben fordul elö. A szónak e jelentését 
megerősíti MA* szótára is, a melyben ezt olvassuk: ^Pipere: 
condimentum, tragema", 

A szónak használatba jöttével nem sokára beállott a 
jelentésátvitel is s a piperés, piperés a fűszeresen kívül 
annyit is tett mint: ékes, díszes, czifr a, sőt ez utóbbi 
az előbbinek rovására mindinkább erősbödött s végre ki is 
szorította amazt a forgalomból, úgy hogy a XVII. század 
vége felé már csak a mai ,piperés' jelentés az uralkodó. 
Példák: ^A jóságtól üres Pharsaeus inkáb szokott dicse- 
kedni eg>'ebeknél piperés cselekede ti vei (Matkó : HRoml. 
46.). Piperés és szemen szedett szókból ószve rakogatta- 
tott orátio (KCsipk. Woll. el. 5.)- Gazdagságnac bóvségével 
piperéskedgy ünc" (MA: Tan. 737.). 

Az itt kimutatott jelentésfejlődés menetének igazoló 
tanúi a MA* szótárának magyar-latin részében található 
emez adatok : „pipere : condimentum , tragema ; e x o r n a- 
tio — piperés ' elegantulus, ornatulus, floridulus — pipercs- 
kedni: superbire, crispiorem elegantiam, ostentare, delitiari. 

A rendelkezésünkre álló adatokból pipere szavunk tör- 
ténete ekkép állítható össze. Átvétele a XVI. század máso- 
dik felében történt. Meghonosítói erdélyi vagy Erdélyben 
tartózkodó , még pedig protestáns írók valának : Heltai, 
Alvinczy, Molnár Albert ; valamint használói és terjesztői 
is kiválóan e vallásfelekezet irói közül valók : Kézdivásár- 
helyi Matkó, Komáromi Csipkés, Tótfalusi Kis (Panasz 3.), 
úgy hogy a piperét per eminentiam protestáns szónak 
nevezhetjük. 

Hogy a pipere a XVII. század kezdetén még jobbadán 
ismeretlen volt s csak egyes írók szórványosan használhat- 
ták, bizonyítja az a tény, hogy se Calepinusnál, se MolnA.. 
első (1604) s második (161 1) kiadásában nem fordul elö s 



Digitized by VjOOQIC 



TÖMLŐ GYULA. A NÉMEI^ÚJVÁRI GLOSSZÁK. I49 

csak a harmadiknak (162 1) magyar-latin részében találjuk 
először följegyezve. 

Munkácsi Bernát pipere szavunkat a szlávságból, még 
pedig a szerb-horvát nyelvből való kölcsönvételnek tartja 
(Nyr. Xin. 314.). E föltevésnek minden jelenség ellene 
mond. Csak kettőt, a legfontosabbakat emeljük ki ez alka- 
lommal. Az egyik, hogy a ^ptperiü : sich schmücken, pipe- 
rcvka: kokette" alakok, a melyekre a kölcsönvételt építi, 
egészen új keltűek ; legalább se Karadsiz, se JambrcRsich 
szótára még nem ismeri őket; valószinü, hogy az , Adalékok 
a magyar szókincs szláv elemeihez^ irója e szókat Filipovic 
(1875) vagy Veselic (1853) szótárából vette. Ehhez járul, 
hogy a szerb-horvátban a piper alak, a melyen a píperiti 
és piperevka alapúinának, nem is használatos, hanem a hor- 
vátban a bors: papar, a szerbben pedig: biber ; továbbá 
hogy jdísz, ékesség, cziczoma^ sat. jelentése e latin eredetű 
szónak a szlávságban egyáltalában ismeretlen. A másik 
ellenmondó jelenség, hogy nyelvünkben a szó jelentésének 
majdnem egész története szemünk előtt tárva áll, s a ,füszer, 
ékesség, dicsőség, dicsekvés, büszkélkedés* jelentésárnyala- 
tokat már a XVII. században lassanként lábra kapni s 
egyszersmind megerősödni látjuk. 

A most tárgyalt szónak van még egy másik, szintén 
a latinból vett, mind alakilag, mind jelen tésileg közel ro- 
kona; ez a piperdtoSy mely a klat. pipcratum {-^ condimen- 
tum, a pipere dictum Duc.) szónak magyarosított alakja, s 
melyet íz, lekvár jelentésben Balásfi Tamás ,Epinicia^ 
czímű müvében olvasunk : „Nem veszik eszekben , hogy 
büdös bocskor bőrt rághnak. Tők littarium gyanánt, kit 
littusnak mondhatnak, de bizony nem piperatos" (2.). 

Végül mellékesen megemlítjük, hogy származásra nézve 
egy eredetű vele paprika szavunk : szb.-horv. paprika^ rum. 
piparca. 

Szarvas Gábor. 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 

A „Magyar Könyvszemle" legutóbbi kötete (VIII. 114 — 
134. 1.) a magyar nyelvtörténetet egy új forrással gyara- 
pítja. Az eddig ismeretlen nyelvhagyományok egy 1470-ből 



Digitized by VjOOQIC 



150 TÖMLŐ GYULA. 

való latin szentbeszédgyüjteményben maradtak fenn, melyet 
egyéb fontos kéziratokkal és incunabulumokkal együtt Dr. 
Fejérpataky László történettudósunk fedezett föl a németújvári 
ferenczrendi kolostor könyvtárában. E szentbeszédek magyar 
papok számára készültek, azért írójuk (egy névtelen magyar- 
országi szerzetes, Csontosi sejtése szerint talán Temesvári 
Pelbárt, vagy Szombathelyi Tamás, u. o. 135) czélszerü- 
nek látta a szöveg némely szavai és kifejezései után egy- 
folytában a megfelelő magyar kitételeket is odavetni, hogy 
a prédikátor munkáját a magyar szónoklatra való előkészü- 
lésben könnyebbé tegye. Később a codex valamelyik hasz- 
nálója, de írásából és a nyelvből Ítélve, mint a fölfedező 
mondja, egy még XV. századi kéz, a szók fölé s a lapszé- 
lekre jegyezgetett ilyes kisegítő értelmezéseket, s ezek az 
első kéztől, a codex írójától eredőket mennyiségre nézve 
jóval fölülmúlják. 

Nyelvemlékünk tehát nem összefüggő szöveg ; de hogy 
ily glosszákban is maradhat fönn sok becses anyag, azt 
már régiségükből is eleve elvárhatjuk. A Németújvári 
Glosszáknak fő fontosságot a bennük megőrzött értékes 
anyagon kívül kétségtelenül épen koruk régisége és az a 
körülmény ad, hogy a kézirat készülése idejét (1470) pon- 
tosan följegyezve találjuk. Nagyobb összefüggő emléket e 
nyelvtörténetileg fontos századból eddig csupán az Ehren- 
feld-. Bécsi, Apor- (az első kéz, 1. „Nemzet" III. 309. tcza). 
Müncheni és Festetich-codexekben bírtunk. Ezeken kívül 
összes említésre méltó maradványunk, mely kétségtelenül e 
századra tehető, egy pár énekből, ú. m. : Szabács viadala 
(1476. körül, RMK. I. 23), Pannónia megvétele (a század 
végéről, u. o. I. i). Siralomének Both János veszedelmén 
(1490. előtt, u. o. I. 28), Emlékdal Mátyás király halálára 
(1490, u. o. I. 29), s egy pár rövid okiratból és magánlevél- 
ből áll, ú. m. : Orvosi rendelvény mellbaj ellen (14 16. RMNy. 
nb. 4), Belkeny Péter záloglevele (1452, u. o. Ilb. 359), 
Vér András menedéklevele (1473, Tud. Gyűjt. 1835 : V. 99) 
és Albert apát levélkéje Tihanyból (1486, RMNy. Ilb. 
359), melyekhez még csupán az a kis, mintegy 70 szóból 
álló Nyirkállai-féle szógyűjtemény járul, melyet egy versbe 
foglalt jogi szabállyal együtt (1. RMK. I. 28) a pécsi püs- 
pöki könyvtárnak egy 1484-iki codexéből a múlt század 



Digitized by VjOOQIC 



^^^ 



A némrtt^jvAri glosszák. 151 

végén Kovachich Márton György tett közzé „Formuláé 
solennes styli" czímü munkájában. 

Ennyi az összes ismert anyag, mely e századból eddi- 
gelé közkézen forog (a Festetich-codex sajtó alatt), mit 
most egy új és mennyiségre nézve nem csekély adalékkal 
gyarapít Fejérpataky szerencsés fölfedezése. 

Minthogy magyar nyelvészetünk monumentális alko- 
tása, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár, épen befejezéséhez 
közeledik, szükségesnek tartom ezekkel kapcsolatban azon 
XV. századi nyelvemlékeinkre is fölhívni a figyelmet, me- 
lyek máig nemcsak, hogy kiadatlanul hevernek, de föl- 
használva s figyelembe véve sem voltak s így merőben 
ismeretlen, holt tökéi a legfontosabb kor nyelvtör- 
téneti anyagának. E kiadatlan s eddigelé nem ismertefett 
XV. századi nyelvemlékek a következők: 

1. Cisiók az Akadémiának egy 1462-iki latin codexé- 
ben (Említi Toldy, Magy. nemz. irodalom, tört.* 1862. II. loi). 

2. Magyar naptár Batthyány Boldizsár misésköny vé- 
ben 1489-ből, a N. Múzeumban. E missaléban az elején levő 
egészen magyarul írt naptáron kívül sok lapszéli magyar 
jegyzet is található. (L. Könyvkiáll. Kalauz, 24. és Toldy, 
II. lOI.) 

3. Mátészalkai Zalka László iskolai kézikönyve, 1489 — 
90-ből, az esztergomi főegyházmegyei könyvtár birtokában. 
E kézirat a pataki iskola akkori tanításanyagának nagy ré- 
szét magában foglalja, s mint Toldy említi (II. 10 1), Theo- 
dulos Eklogáihoz írt sorok közti magyar jegyzeteket is 
tartalmaz, sőt az eredetinek egyes kifejezéseit itt-ott válasz- 
tékos magyarsággal kisérti meg visszaadni ; tehát nemcsak 
szótári hanem phraseologiai emléket is birunk, illetőleg 
birnánk benne (Vö. Könyvkiáll. Kalauz, 19). 

4. „Sermones dominicales et super evangelia", latin 
szentbeszédgyűjtemény a XV. századból magyar jegyzetek- 
kel, az Egyetemi Könyvtár birtokában (Cod. Lat. Saec. 
XV. N" 98). E codexre a Németújvári nyelvemlék leírásá- 
nál Fejérpataky figyelmeztet (Könyvszemle, VIII. iii); 
tőle tudjuk, hogy a magyarázat eljárása benne teljesen 
ugyanaz, melyet Glosszáinkban is találunk, mint föntebb 
ismertettük. 



Digitized by VjOOQIC 



152 TÖMT.Ö GYUT.A. 

Ez az a négy XV. századi codex. melynek magyar 
anyaga eddigelé teljesen ismeretlen. Nem említet- 
tem itt mint egyelőre kevésbbé fontosakat, bár közzététe- 
lük szintén kivánatos volna, azon későbbi. XVI. századi 
codexeket, melyek emezek sorsában osztakoznak; valamint 
elégnek tartom egyszerűen utalni a^on csupán említésből 
ismert XV. századi emlékekre is, melyeket Toldy egybe- 
állít (n. 99, loo), de fölfedezésük napját még eddig nem 
érték el. Az említett négy codex magyar anyagának mie- 
lőbbi közzététele mind a szótármunkálat teljessége szem- 
pontjából, mind általában a nyelvtörténeti vizsgálódás czél- 
jaira elodázhatatlan szükség, hisz minden kis te- 
rület nyelvünk százados történetének e szakaszából szol- 
gáhathat valami kiegészítő vagy megerősítő tanúságot s 
fényt deríthet megoldatlan kérdéseinkre. Ép ezért illetheti 
e részről is elismerés és köszönet a Glosszák fölfedezőjét, 
ki eredményes kutatásainak e ránk nézve legfontosabb ré- 
szét szakértő másolatában azonnal hozzáférhetővé tenni is 
igyekezett. 

De térjünk át magára az új nyelvemlékre. 

Codexünk, mint említettük, latin szentbeszédeket tar- 
talmaz közbeszőtt, sorközi meg lapszéli, magyarázatokkal 
(glosszák). E magyarázatok sok eredetiséget is mutatnak. 
Minthogy az interpretálónak nem volt czélja a beszédek 
teljes lefordítása, nem is volt megkötve a szolgai utánzás- 
nak azon általános nyűgétől , melyben összes codexeink, 
mint megannyian latinból való fordítások, leiedzenek. Hogy 
mennyire szabadon és önállóan fejezik ki a glosszák írói 
magyarázataikat, legvilágosabban oly helyek mutatják, hol 
az eredetinek pár szóból álló kitételéhez bő körülírással, 
egészen elütő fordulattal, sőt világosság kedvéért gyakran 
kétféle változattal is kifejezett magyarázatot jegyeznek. 
Pl. E kifejezés után „experientia singularis^ azt írja az első 
kéz: 7v maga byzonmgofh wefh felefcnk 286. „Exivit haec 
fáma" fölé a másik kéz ezt a magyarázatot teszi ; mind ah 
vidék zerent kytenvle azaz ky hirhevek 380. Paraclitus sugge- 
ret vobis omnia: vigazfalo zenilelck 7negsugia azaz elme fékbe 
hozza 218. Apprehensum: fogvan tapazfvan aiiag iUeti^en 
340. Intus est vacuus : nÍ7icen isten jnalastya nála 337. 
yuid esset ? : my nemr.v allath? ni. Homo esse desinit: 



Digitized by VjOOQIC 



A NíbuRTŰjvÁRi (ílosszAk. I 53 

ftem ember 376. Ad infernum demergit: elneleti pokolal 336. 
Verbi gratia: veg peldat [olv. végy példát] 276. stb. Teljes 
közvetlenséget érzünk a következő magyaros jegyzeteken 
is: chak énnálam vagyon^ ninchen egebnel senkynel 307, ky 
gondolna vele hog felemelney zegent 343, noha a megfelelő 
eredeti contextust itt kiadásunk hiányos közlése miatt pon- 
tosan nem tudhatjuk. Ugyan azért, hogy nem fordítani, ha- 
nem csak magyarázni akartak, az eredetinek mondatbeli, 
viszonyított alakjait is rendesen teljes önálló mondattal 
fejezik ki, pl. hausto veneno: kizya a mergeth 137, movens 
mentem: rnegindetya embernek elmeyth 337, stb. 

Van a fölfedező szerint codexünkben sok szó és kife- 
jezés, melyeknek megfelelőt a latin szövegben nem találni, 
de a beszéd fonalán egyes átmeneteknél b'zonyára hasznos 
segítségül voltak. Több helyen meg a közbeszött és sorközi 
magyarázatokon kívül lapszéli jegyzetek is olvashatók, s 
ezek nyelvükből itélve még függetlenebbek lehetnek az 
eredetitől. Dyeneket a 64. 126. 142. 209. és 336. lapokon 
találunk. Minthogy azonban a latin szöveg nem áll előttünk, 
a beszéd tartalmához való viszonyukat nem tudhatjuk. Egyi- 
kük jó ideig teljesen érthetetlen is volt előttem : oh énne- 
kem merth en ydegen féld miue essem meg hozula 1 42, a mint 
hogy a közölt olvasásból alig is lehetett volna a valódi ér- 
telmet kisejteni, ha a föntebb említett pécsi Nyirkállai-féle 
codex adatainak vizsgálata közben véletlenül a következő 
mondatra nem bukkanok : meri én ydegen földen nevelésem 
meg hozTiVla (a codex 238. lapján; az orthographiának félig 
modem színezete Kovachich pontatlan közlésének tulajdo- 
nítandó) , azaz : „mert én idegen földen nevelésem meg- 
hosszúla", mit egészen világossá tesz a latin mondat, mely 
fölé jegyezve van : quia incolatus meus prolohgatus esi. A 
Glosszák u. a. lapjának egyik sorközi jegyzete most már a 
marginális mondat odaillőségét is megmagyarázza ; az illető 
lapon u. i. idegen helyre menésről, idegen földön tartózko- 
dásról szólhat a szentbeszéd, mert ezt olvassuk : ad lóca 
aliena vadunt ydegen herre mennek'^, (A két codexnek ez a 
szószerint egyező adata nem lehet puszta véletlenség.) — 
A jegyzetek legnagyobb részét természetesen az eredetinek 
teljesen megfelelő sorközi vagy közbeszőtt magyarázatok 



Digitized by VjOOQIC 



154 • TÖMLŐ GYULA. 

teszik, de ezek közt is sok a tanulságos adat szavaink és 
szólásaink jelentéstörténetéhez. 

A mi nyelvemlékünk általános jellemét és fon- 
tosságát illeti, főkép hangálladékának érdekes 
régiségeit kell kiemelnünk, a mennyiben a magyar hang- 
fejlődésnek oly fokát tünteti föl számos adattal, minőt csak 
legrégibb emlékeinkben (HB., oklevelek, EhrC.) találunk, 
a nálánál szintén idősebb Bécsi és Müncheni cc.-nél pedig 
nem egy pontban eredetibb állapotot őrizett meg. Ugyan- 
ezt tapasztaljuk alaktanán, mely szintén ritkább nyelv- 
történeti észleletekhez szolgáltat megerősítő tanúságokat. 
Mondattani tekintetben természetüknél fogi^a kevesebb 
anyagot nyújthatnak az összefüggéstelen glosszák, de szó- 
kincsük viszont annál több elavult és ritka helyről is- 
mert, vagy jelentésileg is érdekes szóval gyarapítja 
nyelvünk történetét, melyek némelyike eddigi kétes adata- 
inkra világot vet, vagy első forrásul szolgál ily messze még 
ki nem mutatott fogalmakra. Mind e jellemző és fontos sa- 
játságok a rendszeres grammatikai földolgozásban lesznek 
részleteikben és együtt szemlélhetők, mellyel egy jövendő- 
beli Történeti Magyar Ny el vtanh o z kivánunk köny- 
nyen áttekinthető adalékot szolgáltatni. Csak sajnálnunk 
lehet, hogy az érdekes anyagnak egy részét egyelőre a 
kétesek és meg nem fejthetők rovatába kellett so- 
rolnunk, mert olvasásuk helyessége bizonytalan, a megfe- 
lelő latin helyek teljes contextusa nélkül pedig értelmüket 
határozottan nem reconstruálhattuk ; érezhető e hiány a szók 
jelentésének megállapításánál is, mi szintén kárára van 
nyelvemlékünk hasznavehetöségének. Mindeme hiányokon 
csak újból való megtekintés segíthetne s e czélból minden- 
esetre kívánatos volna a codexet, könyvtáraink útján, ideig- 
lenes használatra megszerezni. 

Kijavítom itt azon olvasatokat, melyek a nyelvtörténet 
segítségével, s részben már codexünk parallel helyeiből is 
biztosan megigazíthatok : megmenctes ludibrium 348 : olv. 
megmeicefes ffnevci ismeretes régibb alakja a nevet igének) | 
kisebbeyiinoth 126: olv. kissebeyfiuoth; vö. hczelnek vof: con- 
ferebant 105, kinebefy vof: alleviabat 126, és zugodnak 
volth: resonabantur 217, 293, stb. (1. a mondattani sajátsá- 
gok között); j^megzedivat vindemiabat" is való.színüleg meg- 



Digitized by VjOOQIC 



A németűjvAri glosszák. 155 

zedwo f-neik olvasandó 250, noha akár megzedival [=^ megszed 
val(a)] is állhat az eredetiben (vö. sortilega vettita van kö- 
zölve s. veiula h. 337, magyarul warasus) \ teteménél cum 
effectu 34:olv. teteménél [azaz: téteménnyel'\ : vö. hamm tete- 
men: triplex eíFectus 344 | megkenethnedh reconciliari 277: 
elv. megkeuethnedh (megkövetem : reconcilio , placo MA.) ; 
vö. ketiethek: secuti sünt 271, keveikezik: sequitur 194 | ívm 
zerenth occasionaliter 236:olv. ivru z.y azaz ;,örv szerént^ (1. a 
szójegyzékben) | yetie zo verbum terribilissimum 156 : olv. yené 
zo; yreneseg formiáo 292 : olv. yteneseg; neueseg formido 282 : olv. 
iicneseg (vö. helyesen olvasva yeneseg horror 355^ oly yené stu- 
pidum 293) ; azaz tjené^ ijenéscg (1. az alaktani sajátságok között) | 
wg zel auster 222: olv. ivg zel (^zdiZ jug-szély 1. a szójegyzék- 
ben) I birodalmai confidenter 363: olv. bizodalmal^ vö. bizo- 
dalmasth fiducialiter 207 (viszont zacha helyett racha olva- 
sandó 277; vö. qui dixerit fratri suo Racha^ reus érit con- 
cilio, Máté 5:22) I ragadó ferteze borsagy in contagione et 
macula 299: olv. r. f, korsagy (azeiz: ragadó fertézé kórság; 
vö. ragadó korsag morbus contagiosus 209, 212; borsdg nem 
létezik) I beytha stolidus 144: olv. heytha (1. a szójegyzék- 
ben) ; a két utóbbi olvasatot is a nagy hasonlóság magya- 
rázza meg, mely a hanyagul irt vagy elhomályosult k h 
betűk és a í közt tapasztalható. A következők valószínűleg 
a codex íráshibái vagy sajtóhibák: linor: ol\. liuor 80, tri- 
ntum: triuium 333, naustat: nauseat 295, fastino^ fastinavit: 
Jascinoj fascinavit 2S2, coangidatus : coagulatiis 78, stb. 

Még nyelvemlékűnk orthographiájáról kell szo- 
knunk. Ebben a Glosszák igen tarkák és következetlenek 
s így nem nyújthatnak annyi tanulságot, mint a pontos 
orthographiájú Bécsi, Müncheni, Jordánszky és Érdy code- 
xek. Kevés tanulságot meríthetünk pl. a magánhangzók 
hosszúságára nézve, minthogy ezt egy-két eset kivételével 
(1. a magánhangzók idömértéki sajátságainál) egyáltalán nem 
jelöli nyelvemlékünk : a mássalhangzók hosszúságát azonban 
már sokkal gyakrabban találjuk benne kifejezve, i) M a- 
gánhangzói orthographiájából megemlítem, hogy az z' 
(illetőleg /) hangnak hol /', hol y (vö. a Bécsi és Műnch. 
cc. /'-vei, a Jord. és Érdy cc. kizárólag jV'-nal élnek), az ti 
hangnak ?/, z\ ritkábban w (pl. tlnonyasag ignavia ^^2^ bivia- 
sag libidó 300, stb.) a jegye. Az ö hang jegye többnyire re 



Digitized by VjOOQIC 



156 TÖMLŐ GYULA. A NÉMETI JVÁKl GLOSSZÁK. 

(pl. ívthzaz quingenti 197, thcjncrdivkb grossior 119, eivezw 
clavus 292, stb.), ritkábban eiv (eivyioaryw [olv. öji varjíc\ no- 
ctua 283, megewrele ^^.\\s\x% ^^X, 6, nezrív : néző 240); o [talán 
valami diakritikus jellel ?] e két helyen : leson [olv. leszöri] 
305, tllo innep [olv. illő (= üllő) /*.] feria celebris 194;? t', 
//.• vrdeg [ördég v. ürdég?] 287, bekutum [bekötöm?] 344, 
ívnek fuerunt 357, buchuletesseg solennitas 34. Az ü hang 
jelölői: 71, V (pl. zucseg: szükség 138, mendenvt ubique 193, 
stb.) és w (pl. kwld: küld 380, ege wzegh: faces 333, kivrfes 
tibicen 380, stb.). 2) Mássalhangzói orthographiáját vi- 
lágítsák meg a következők. A ez hang jegye az I. kéz írá- 
sában eh: kemenche 300, morehanasag 301, erch aes 291 ; a 
n. kéznél c: laeik keik videtur 346, teeyk videtur 374 (vö. 
az I. kéznél etymologikusan : tefhzik 64), temlee : tömlöcz 
25, katronea [tehát mély hang előtt is] sudarium 372 (az L 
kéznél csak a latin eredetű spaeial deambulare szóban 307), 
és ez e szóban: erez metallum 197. K es hangot az I. kéz 
egy hely kivételével {io elkulezwt: modestiam 339) mindig 
ek-v^X jelöli (? ehy: ronehyea olv. ronesika vagy roneska ? 
75); a II. kéz azonban e jegyen kívül szintoly gyakran 
használja az egyszerű e-X, is, pl. eoda 193, 194, boeat 207, 
352, mene meg 251, stb. A e betűt különben mind a két kéz 
rendesen a k hang jeléül alkalmazza, mint a latin ortho- 
graphia (magashangok előtt csupán e két helyen : leselecdik 
140 [vö. leselkedik 139] és einiornd: lyra 253, mindkettő a 
II. kéznél). Az sz hang jele rendesen 2, ritkábban de szintén 
igen gyakran s (pl. sofnorusag 379, serzeih 371, serent 16, 
370, sunadas sopitus 292, stb.), egy helyen a II. kéznél se 
(tenneseet: természet 145) s ugyanannál ^"2 e két helyen : 
tisztaság 127 és leszen 135. A z hang jegye mindig 2, az ^--é 
s (egyszer seh: tapsolaseh plausus 339), a ^^--é s. Az úgyne- 
vezett jés hangok jelölésére codexünk csekély kivétellel az 
y mellékbetűt használja, jegyei tehát egészen a maiak: gy 
ly ny ty ; — /csak e pár helyen található : nagiob 329, ogiatok 
[olv. óggyatoky azaz óvjatok\ attendite 290, tunian 378, zemem 
Jenié ízt, felwl niulla voth [a. m. felül nyúlja vót]: exten- 
debat 151 (halogatia 370, altaliaba 363 csak etymologikus 
\r^m6AyVO.forgathia ibf^, meghozandia 379, stb.) és /ebben: 
hogj ut 5 1 . Igen .sokszor azonban teljesen jelöletlenül hagyja 
nyelvemlékünk a jésülést [a kiadás legalább nem említi. 




Digitized by VjOOQIC 



BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. I57 

hogy diakritikus jeggyel élnének e helyeken a jegyzetek 
írói], tehát ^ = gy, / = ly, n = ny; de puszta / ,ty^ je- 
lentéssel nem fordul elö, hanem e helyett két külön jelö- 
lésmóddal találjuk e hangot, ú. m. />J-val, a 11. kéz Írásában: 
/a/Aw inlegitimus 264 és athank: atyánk 5 (különben mindig 
aiya 134, 193, stb.) s ch-vdX egyszer az I. kéznél: haborgacha 
impugnat 31. Az előbbihez hasonló a gy hang jelölése két 
helyen: fegh [olv. feggy"] corripe 190 és megfagh: megfagy 33Ó. 
Mielőtt a grammatikai tárgyalásra térnénk, meg kell 
még jegyeznünk, hogy a két kéz jegyzeteinek nyelve közt 
lényegesebb általános eltérés valóban nem található, s nem 
főképen olyan, mi miatt a második kézét jóval későbbinek, 
már XVI. századinak kellene tartanunk. (E vélekedésnek 
különben az írás jellege is ellene szólana). A részletekben 
vehetünk ugyan észre eltéréseket, s ezekre, a hol szükségét 
látjuk, figyelmeztetni is fogunk, a nélkül azonban, hagy be- 
lőlük a korkülönbségre nézve positiv következtetést vonni 
akarnánk, mit a nyelvfejlödésnek ingadozó, időhöz nem 
szabott természeténél fogva ferdeség is volnál koczkáztatni. 

Tömlő Gyula. 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

— Lundell I. A.-tól »). — 

Ha kevés szóval jellemezni akarjuk a mai kor nyelv- 
tudományát, szembeállítva azon koréval, a midőn Bopp, 
Grimm s az ő tanítványaik állították fel a megoldandó kér- 
déseket s a módszert, azt kell mondanunk, hogy ez a tudo- 
mány ma egyrészt kritikaibb lett. mivel bizonyos elszánt- 
sággal vet félre minden metaphysikai kérdést, melynek 
megoldása ma még lehetetlennek látszik; másrészt, hogy 



*) Lundell i88i-ben olvasta fel ezt a dolgozatot Chrístianiaban a 
skandináv philologusok gyűlésén ; nyomtatásban nem rég jelent meg T e c h- 
m e r folyóiratában (Internationale Zeitschrift für allgemeine Sprachwissen- 
schaft ; I. Bánd 2. Heft). E dolgozat oly helyes szempontból birálja a nyelv- 
járások tanulmányozásának minden egyes részletét, hogy lefordítását nagyon 
hasznosnak találtam. Néhol egy-egy a mi viszonyainkra utaló megjegyzést 
szúrtam közbe, [ ] közé téve azt. Másutt meg, ha egyedül a külföldöt érdekíö 
dolgokról szól, elhagytam szavait ; de ezt csak nagy ritkán tettem. B. J. 



Digitized by VjOOQIC 



1 



1^8 HALASSÁ JÓZSEF. 

inkább az élő nyelvvel foglalkozik, s míg azelőtt a jeleknél 
megállott, ma azokon keresztül igyekszik a valódi nyelvhez 
eljutni ; tehát sokkal fontosabbnak tartja a mai beszélt 
nyelvet. A nyelvi jelenségeket egész új módon magyarázzák 
ma meg a fonetikai és psychikai törvények helyes alkal- 
mazásával. 

Az általános érdeklődés, melyet a tudósok a nyelvjárá- 
sok tanulmányozása iránt mindenütt tanúsítanak, kétség- 
telenül összefügg a nyelvtudomány ezen új irányával. Az 
igaz, hogy ez az érdeklődés nem egészen új, sem nálunk, 
sem másutt: a külföldön a XVII. század óta figyelemmel 
kísérhetjük ez érdeklődést [nálunk is már a múlt század 
végén kezdték velük foglalkozni]. De a dialektusok tanul- 
mányozása ekkor még nem függött össze szorosan a nyelv- 
tudománnyal, hisz bennük csak a nyelv régibb alakjait ku- 
tatták, s ezeket annál érdekesebbeknek találták, minél 
régiebbek voltak. Oly szavakat kerestek a nyelvjárásokban, 
a melyek a mai irodalmi nyelvből kihaltak, de megvannak 
még a régi nyelvemlékekben. Leginkább arra törekedtek, 
hogy összeállítsák a nyelvjárás szótárát, és a szó létezése 
volt a legfontosabb előttük; tehát ha egy szót már akár 
az Írott nyelvből, akár valamely más nyelvjárásból ismer- 
tek, többé nem érdeklődtek iránta. Ma egész máskép törté- 
nik a nyelvjárások vizsgálata, mert a nyelvtudománynak 
lényeges részét képezi. Természetes, hogy ezen új módszer 
mellett némelyek még mindig a régi módon dolgoznak. 

Olyan időben, midőn a nyelvjárások iránti érdeklődés 
Skandinávia különböző vidékein számos társaságot hozott 
létre, melyeknek az a czéljuk, hogy a mindinkább veszni 
induló népies formákat a nemzeti kultúra és a tudomány 
számára Írásba foglalva megőrizzék, midőn több és több 
tisztán az újabb elvek szerint készült tanulmány jelenik 
meg, e tudomány tárgyának és módszerének kérdése bizo- 
nyosan érdekelni fog minden nyelvészt. Nem szándékom itt 
arról a módszerről beszélni, hogy miként kell egy bizonyos 
nyelvjárást vagy nyelvet tanulmányozni. A nyelvjárástanul- 
mányoknak a tudományban mindenütt egy és ugyanazon 
szerepük van és így e tanulmány tárgyának és módszeré- 
nek kérdése az általános nyelvtudomány körébe tartozik. 



Digitized by VjOOQIC 



•^ 



\ nyelvjAkAsok tanulmAnyozAsAkól. 159 

Hogy mit értek a nyelvjárás vagy dialektus szón, azt 
megmagyarázni úgy hiszem fölösleges. Nem beszélünk itt 
ama régi dialektusokról, melyeket ma már csak irott emlé- 
kekből ismerünk. Nekünk a nyelvjárást úgy kell tekinte- 
nünk, hogy az ellentétben áll az irodalmi nyelvvel ; ez 
utóbbi ugyanis, habár a különböző vidékeken az illető nyelv- 
járás szerint változik, mégis nagyban különbözik magától a 
nyelvjárástól. A nyelv régibb életét feltüntető írott emlé- 
kek, mind a nyelv anyagára, mind pedig a formákra nézve, 
mindig nagyon töredékesek, az élő nyelv ellenben bővében 
tárja fel kincseit a kutató előtt. 

Az irodalmi nyelv más törvényeknek hódol, mint a 
melyek a nép nyelvét fejlesztik és így azok az éltető erők, 
melyek a nyelvbe hatnak, nem működhetnek egész termé- 
szetesen és szabályszerűen a kiművelt nyelvben. Ha az Írás- 
ban fenmaradt, de ma már sehol sem beszélt nyelvet az 
organikus élet őskori maradványaihoz hasonlítjuk, akkor 
mondhatjuk, hogy az irodalmi nyelv megfelel a kertészet 
mesterséges tenyésztéseinek. Már ebből is látható, mily fon- 
tos a nyelvjárások tanulmányozása a nyelv psychikai tör- 
vényeinek megismerésére. Mindazáltal nagyon is elismerem, 
hogy a nyelv régibb állapotainak tanulmányozása is nagyon 
fontos. A nyelvnek az a története, a melyet mi végig te- 
kinthetünk, sokkal kissebb, semhogy meg tudnók érteni, ha 
csupán ennek vizsgálatával foglalkozunk, mindazon apró 
változásokat, melyeket akár naponkint észlelhetünk. Tehát 
figyelembe kell vennünk a nyelv régibb korait is, a melye- 
ket az irott emlékekből ismerhetünk meg. De, hogy ezt a 
traditiot kellőleg megérthessük, a mai nyelv aprólékos és 
pontos vizsgálata által meg kell szereznünk az általános 
szabályozó elvek ismeretét ; hisz a nyelv physicai és psy- 
chicai föltételei majdnem mindig ugyanazok. Végre is, több 
egyidejű dialektus, vagy több ugyanazon családhoz tartozó 
nyelv tanulmányozása bizonyos körülmények közt helyette- 
sítheti különböző korok tanulmányát, mert hisz ekkor rokon 
organismusnak különböző fokú fejlődését látjuk magunk 
előtt, tehát a mi különben egymás után következik, azt egy 
bizonyos körben egymás mellett szemlélhetjük, és így köny- 
nyebben is lehet hozzá férni. A nyelvjárások vizsgálata 
gyakran megvilágítja a nyelvfejlődés leghomályosabb kérdé- 



Digitized by VjOOQIC 



l6o BALASSA JÓZSEF. 

seit is; egy nyelv dialektusainak vizsgálata is oly gazdag 
tenyészetet tár fel előttünk, s oly különböző anyagot nyújt 
a . nyelv torvényeinek vizsgálata számára, hogy az összes 
indogermán nyelvek történeti emlékei sem nyújthatnak töb- 
bet. [Az ugor nyelvek vizsgálatánál még fontosabb szerepük 
van a dialektusoknak, mert hisz a magyaron kívül a többi 
rokon nyelvnek nincs is története, s a magyar nyelvet is 
alig kisérhetjük visszafelé 600 éven túl]. 

Tehát azt hiszem, hogy a nyelvjárások vizsgálata ugyan- 
azt a szolgálatot fogja tenni a jövő nyelvészének, a mit a 
laboratóriumi gyakorlatok tesznek a zoológusnak vagy bota- 
nikusnak. Legalább annyi bizonyos, hogy senki sem lehet 
jó fonetikus, a ki nem vizsgálta pontosan ugyanazon nyelv 
különböző dialektusait, és aztán különböző nyelveket is, a 
mi még nehezebb. 

Ha egy nyelv szókincsét, vagy még inkább, ha a szó- 
töveket akarjuk vizsgálni több rokon nyelvben mind alak- 
jukra, mind jelentésükre nézve, természetes, hogy a nyelv- 
járások szavait is fontolóra kell vennünk Nem csak az tar- 
tozik valamely nyelv szókincséhez, a mit papirra vagy 
pergamenre írtak, a mit fára, kőre vagy érczre metszettek, 
hanem minden egyes kimondott szó. Ha szántszándékkal 
elhanyagolja valaki a szókincs egy részét, természetesen 
hamis eredményre jut, mert hogy az eredmény igaz legyen, 
teljes anyaggal kell rendelkeznünk. 

A philologusnak is, a ki régi szövegek értelmezésével, 
elmúlt korok társadalmi és kultúrai kérdéseivel foglalkozik, 
nagyon becses útmutatásokkal szolgálhatnak a nyelvjárások. 
Természetes dolog, hogy a dialektusok fonetikai és alaktani 
szempontból sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az irott 
nyelv, a melyben a változásokat késlelteti az irodalom kon- 
zervatív hatása; de szókincsében sok dialektus elmúlt idők 
becses emlékeit őrizte meg, és ily emlékek gyakran nagy- 
ban elősegítik a régi iratokban fenmaradt egyes szavak ér- 
telmezését. 

A nyelvjárások tanulmányozásának czéljáról szólva vizs- 
gálnunk kell a kérdésnek azt az oldalát is, a mely néme- 
lyek szerint épen a legfontosabb Ez, épúgy mint a helyes- 
irás, praktikus kérdés. Hanem a nyelvésznek, a ki illetékes 
biró ez ügyben, kötelessége határozott színt vallani : a 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELV JÁR^iSOK TANULJVíAnYOZÁSÁKÓL. !ÓI 

nyelv tisztaságának kérdéséről akarok itt szólani, 
különösen arról, hogy hasznos-e az idegen szavak helyett a 
nyelvjárások szavaival élni. A nyelvjárás tanulmányozója 
maga nem vet erre ügyet, hanem az iró elvárhatja, hogy 
szükség esetén tőle nyerjen útba igazítást. Ha a nyelv czélja 
2^í hogy vele az ember gondolatait másokkal közölhesse, 
mindig oly szavakat kell választanunk, a melyeknek segít- 
ségével legkönnyebben értheti meg a hallgató a hozzá szóló- 
nak gondolatait. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy 
a nép általában könnyebben tanulja meg az olyan szót, a 
melyik ismert tőből van képezve, mintsem egy idegen sza- 
vat. Ez nagyjában igaz, hanem azért egyes esetekben az 
ellenkező is állhat, pl. ha az idegen szót már mindenki 
ismeri. Minden egyes esetben nagyon sok függ az illető 
iró Ízlésétől és tapintatától. S mivel minden iró arra törek- 
szik, hogy müvét minél több ember olvassa és megértse, 
már magától is a helyes úton fog megindulni. Csak azt kell 
megkövetelni, hogy a nyelvjárásokból átvett szavak az iro- 
dalmi nyelv törvényeihez simuljanak ; ha ez nem lehetséges, 
akkor teljesen egy sorba helyezendők az idegen szavakkal. 
Midőn a nyelvjárások tanulmányozásának szükségessé- 
géről szólok, utalni akarok arra is, hogy mily kívánatos 
volna, ha azok, a kiket valamely ország műveltsége kép- 
viselőinek tekintenek s ők maguk is annak tartják magukat, 
a kik rendszerint egyszersmind a közügyek élén is állanak, 
megismernék a népet, melynek függetlenségét, erkölcsi és 
szellemi művelődését elősegíteni kötele.sségük. De a míg az 
egyik párt gőgössége, a másiknak bizalmatlansága, félre- 
értések és előítéletek mindkét részről elválasztják a társa- 
dalom különböző rétegeit, a hasznos együttműködés lehe- 
tetlen. Az igazi műveltség, a jellem műveltsége, épúgy 
megtalálható a parasztnál, mint a felsőbb körökben, az 
igaz, hogy más-más formában. Bár sokan tanulmányoznák 
a nép életét és a módot, a mint ö a dolgokat tekinti ; leg- 
alább ehhez alkalmazkodnának követelményeikkel, bármily 
jogosak is azok különben. Ha megismerik a nép nyelvét, 
meséit, hagyományait, közmondásait és rejtvényeit, minden- 
napi foglalkozását, ha dolgozik vagy ha pihen, ez által 
közelebb lépnek hozzá, s megtanulják szeretni őt ; az ember 
megismeri az embert. 

M. líYKLVÖB. XIV. I I 



Digitized by VjOOQIC 



102 BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZAsÁKÓL. 

Miután az eddigiekben elmondtuk, mi a czélja a nyelv- 
járások tanulmányozásának, vizsgálnunk kell, már most. 
hogy a tudomány mai állása mellett, mikép lehet e tanul- 
mányt lehető legjobban értékesíteni. 

Az ilyen tanulmányok módszerét megjelöli már a ki- 
tűzött czél : nem elég ha valaki elvégzi a dolgot, szükséges, 
hogy jól is végezze el. Ezt a megjegyzést nag-yon könnyen 
teheti az ember, hisz sok, nagy fáradsággal és kitartó szor- 
galommal véghez vitt munka nagyon kevés hasznot hajtott ; 
az igaz, hogy gyakran nagyon hanyagul is dolgoztak; az 
oka ennek rendesen az, hogy az előismeretek nem voltak 
eléggé biztosak, s nagyon rossz nyomokon jártak. A m ü- 
kedvelő czímet nem hallja szivesen sem a tudós, sem a 
művész, és méltán ; ha e névvel azokat jelöljük, a kik oly 
dolgokra vállalkoznak, a mit nem tudnak elvégezni. Más- 
részt gyakran olyan emberek, a kik nem állottak a tudo- 
mány magaslatán, vagy nem dolgozhattak a kellő eszkö- 
zökkel, igen értékes sőt megbecsülhetetlen munkát is vé- 
geztek. A legaprólékosabb pontosságot mindenkitől meg 
kell követelnünk, különösen ha magunk nem nézhetünk 
utána a legapróbb részletekig. A hanyagság olyan hiba, 
hogy méltán bizalmatlanságot kelt, de a nevelés gyakran 
segíthet rajta, vagyis ilyen esetekben a kritika. Csakis a 
szélhámosokat kell kíméletlenül üldözni. 

Végre is, azt hiszem, a ki kedvvel fog az ily munká- 
hoz, elvárhatja, hogy jó tanáccsal és útbaigazítással szolgál- 
jon néki az, a ki ért a dologhoz, és a ki használni is fogja 
az ő munkáját. A nyelvjárások bő anyagának összegyűjté- 
sére és rendezésére a kitartó munkások nagy száma szük- 
séges, és ha egyöntetűen dolgoznak, a tudománynak igen 
hasznos szolgálatokat tehetnek. E meggyőződésen alapulnak 
a nyelvjárások tanulmányozása czéljából alakult társaságok, 
milyeneket Skandináviában, Angliában, Schweitzban és má- 
sutt is találunk. [Mily lendületet venne nálunk is a nép- 
nyelv tanulmányozásának ügye, ha egy szakférfiakból álló 
társaság venné kezébe ez ügyet, s az ő felügyeletük mel- 
lett és utasításaik szerint dolgoznának az ország különböző 
vidékein lakó gyűjtők]. 

Balassa József. 



Digitized by VjOOQIC 



f ^.rr.-T ■ 



KARDOS ALBEKa. A GÖCSEJI NYELVJÁKÁS. 163 

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 

vn. 

A mássalhangzók megőrzése. 

Utolsó czikkem (Nyr. XIII. 493 — 499.) pótlására egy 
néhány szót akarok elsorolni: szederj\ eperj. Simonyi bizo- 
nyítása szerint a /-s alak az eredeti. Hangyái a hangya 
mellett olyan mint kurtvély a körh^e mellett. Kajált és koj- 
hrog, innejdy és onnajd mind eredetiebbek , mint közön- 
séges alakjaik. Határozottan járulékmássalhangzókra, anor- 
ganikus hangokra kell ismernünk a következőkben : csolk^ 
szölke; cselérd, lércz, piarcz ; szó végén : kappant és szappant 
(alanyeset); ugyant-is ; különösen gyakori a g mint: annyi- 
rag, cnnyiragy mennyirag (mennyire) ; osztdng, ^PP^g és szin- 
tig; továbbá: rozmaring (v ö. rozmarint), könnyig (könnyű). 

Alaktan. 

A göcseji nyelvjárás alaktani jelenségeit a Budenz 
Albumban (157 — 172.) igyekeztem összeállítani és megma- 
gyarázni. Mégsem tartom hely- és idő vesztegetésnek a 
már közlöttekből néhány érdekesebb adatot itt ismét le- 
nyomatni, mivel a jelen dolgozat az alaktan híjjával sokat 
veszítene összefüggéséből, sőt talán értelméből is. 

Mindenek előtt a szótövekről akarok szólani. Teljesebb 
tö van a hangyál-hdcn ; de e ragos alakokat : Lendválon 
(Alsó-Lendván), héhba, sőt hélloba (héba, hiúba, padlásra), 
messzelebb (messzebb), sokálig (sokáig; ennek sokárig válto- 
zata is van), hamis analógia szülötteinél egyébnek nem tart- 
hatjuk. E jelenségnek visszája is van, midőn a ragtalan 
vagy képzőtlen alak őrzött meg teljesebb tövet, mint : 
kozébb és fiatább viszonyítva k()zcl\\^z és fiatalhoz. Ellenben 
a csepe (fiatal tölgy) szónak nemcsak teljesebb, de eredetibb 
töve mutatkozik a csepeles (tölgyes) továbbképzésben. 

A több mássalhangzón végződő szó minden mással- 
hangzós rag előtt teljesebb tövével lép föl. mint: part: 
partonak^ sáncz: sánczoba, Sárd : Sárdora, könv : kó'nvöbii, több: 
többébe, sőt kedd: keddetiil uta. Hasonló tüneményt látunk a 
határozói igeneveknél: hajlova, mondóvá, mosdóvá, választóvá, 
osztóvá, bontóvá, föllázzisztova, f ele j teve, föstöve ; továbbá : sa- 

II* 



Digitized by VjOOQIC 




104 KARDOS at:bert. 

vanyiftovaj számittova^ varróvá^ mégcrréve. Azt azonban nem 
merjük eldönteni, vájjon a teljesebb tő egyúttal eredetibb-e 
is vagy pedig a rövid magánhangzó csak a kiejtés kedviért 
szúródott-e közbe? 

De bizonyára eredetibb a teljesebb tö az ú. n. hang- 
ugrató szavaknál, mint: döglövö és hajlova, 

A magánhangzós tövek közül érdekesek az ilyenek : 
disznu: disznaja, disznát ; alá: alája; tenni valaja. adó: adaja: 
ternetíi: femetei ; szeretii : szereteje; kéríi : kéreje (de vö : vdjc) 
mellé: melléje , essti: essés. 

/. Szóképzés, 
a) Igeképzés. 

i) Deverbalis igék. A gyakorító képzők közül az 
egyszerű d, g, /-nek képző voltát rendesen a gyökér szónak 
csak más származékaiból állapíthatjuk meg. Erre több ér- 
dekes példát mutat a göcseji nyelvjárás. Ilyenek: koczog 
mellett koczul, fo'csög és f öcsül, föccsent és fecskend; kehiilj 
keheg és köhög ; pillog a pillant mellett ; izzad és szakadnak 
göcseji mása izzul és szakul, tulajdonkép izzol és szakoL Élö 
alapszótól: mosul , tkp. mosol (mos), transitiv értelemmel 
(v. ö. cskrigó fogul, fog). 

A göcseji nyelv szereti az ilyen frequentativ alakokat: 
kapdoz, fogdoz, fufkoz, harapdoz sat. A kombinált frequen- 
tativ képzőkre érdekes példák: iiddögel , hajgál , futonkoL 
fordulíisz, csóringdl. Leghasználtabb képző itt is a -gat -gct. 
Ilyenek is hallhatók : öjöget (eveget), löjöget, vöjöget, Áta- 
lában a frequentativ igealakokkal sokkal gyakrabban élnek, 
mint mi ; rendesen ott, hol a használat nemcsak természe- 
tes, hanem szükséges is, mint: kódigat, köppeget (köppeszt 
get) ; itt szoktam fekügetnyi, a hideg füözögeti; ott ülöget a 
felesége. 

A momentán képzés említésre méltó példái : váriig 
dlltit (állít), zaborit (zavar), iakarit (takar), kapdlil (kapál)., 
gdgi^it (gágog). 

Nevezetesebb causativ alakok: férit (fértet). clalH 
(alélttá tesz), köppeszt (tengerit köppeszt ; morzsol), mely mel- 
lett nincs sem köpped, sem köppeszik ; fogyat (fogyaszt). 
Gond ö rget bizonyára göndörítget-h6\ állt elő, mint hengergd 
hengeritgeth6\. 



Digitized by 



Google I 



A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 165 

A reflexív képzések közül hadd álljanak itt a különö- 
sebbek : esenkédik : erősen vágyik (a tehén esenkedik a ré- 
páért); csömpörödik: összeaszik, összezsugorodik, pl. hőség 
miatt a gabona; biraszkodik: támaszkodik (né biraszkoggyál 
az ódalho, mer elcsusszan); {Izekedik: turkodzik: gyürkőzik; 
ffjfidkszik: találkozik; viégfogamodik: megfogamzik; fokod ik^ 
fnakodik: fuvakodik, t. i. a szelén, tehát: megszárad; zaba- 
rodik: sérödik: ^évu\; forgódik : forgolódik; kiiojtózik: ki- 
sarja^ik; vdritkozik: várakozik. 

'úl 'ül képző járja sok oly reflexiv igében, melye- 
ket az irodalom inkább -odik -edik képzővel használ. Ilye- 
nek : gyarapnly mámorul: mámorosodik; mestérkiil mesterke- 
dik; kerekül: kerekedik; etörekül : összetörődik; egyénül^ 
csirdsuly mégéggyesül : megegyez ; mégéhüL Fésül : fésülködik ; 
ez talán hamis analógia szülötte. Ezek ellenében van : meg- 
/iődík: meghűl és butálódik: butul. 

Egyszerű -ik teszi reflexiv igékké ezeket : elveszik ^ kil- 
lik: kinlódik. 

Említenem kell a gözid igét, mely a győz, Göcsejben 
g€}z reflexi vuma lehet; jelentése: megtelni, telve lenni. 

2)Denominalis igék. A nyelvjárás szereti a z 
képzőt ott, a hol az irodalom -/-et használ, mint : ebédez^ 
vacsoráZj fölöstökömd'z, vasaz, ékez, bagldz^ bogaraz^ l^g^z, vizs- 
gáz (a földet vizsgázni), neszez: lármáz és neszézödik: lármá- 
tól megijed. Érdekes még öröz: őriz. Az -/ képzős alakok 
közül említésre méltó : porhdl: kapál, pl. tengerit, szóval 
porhanyóvá teszi a földet ; világol: világit ; árnyékoly hűsöl: 
árnyékon hever; gógál : hintázik, góga nevű hintától; korall 
és Tiehezlel: korának és nehéznek tart. 

Denominalis igék továbbképezve : csepelég : csepeg, 
csöplci: csépeltet; /íT/b/-^.* származik. 

Eredeti frequ. képző, mint denomin. képző ezekben : 
go7nhdsz, vorgányász (vorgánya gombafaj), rákász, csikasz, 
tikász; továbbá: csáligat, hákogat, csáli-t és hák-ot mond az 
ökörnek. 

b) Névszóképzés. 

1) Deverbalis névszók. Először is ez igei mel- 
lékneveket említjük meg: tippanu meleg: rekkenő hőség; 
talán rokon a tikkad és tikkuszt igével; szalu kés: szijjó 



Digitized by VjOOQIC 



l66 KARnoS ALBERT. A GÖCSEJT NYELVjAkÁS. 

kés; fürgetü: szekérrész, förgetö helyett, valószínűleg a 
forgató magashangú mása; böködős pl. a bika, foghatós^ a ki 
jól meg bir fogni valamit; különös még: tszos: iszákos. 
Érdekesek az / végű igenevek, mint: langali : langaló, 
lángos ; sári: sarjú. Az ^, e végű igenevek közül : csapa és 
hulla. Csapa ösvényt, csapást jelent; v.ö. ,vadcsapás, egy 
csapáson halad^; Göcsejben rendesen szekér^júr/^'-ról. szó- 
lanak. A hullandó értelme szekérről lehullott széna vagy 
szalma. (íme tehát megvan az a szó, melynek élte jogát 
sokan kétségbe vonták. De a göcseji hullánaAgi élete nem 
szolgál az irodalmi hulla létrejöttének mentségére, s a neoló- 
gus alkotások védője ne is igyekezzék e szóból védő fegy- 
vert kovácsolni, a mint tették ezt a zuhatar szóval, melyet 
egy XVI. századbeli kódexben megtalálva, azonnal Jókai 
képtelen alkotásának, a történetesen e szóval egyező zuha- 
fámák paizsáúl állítottak elé; mert nem a hulla alkotóján, 
hanem csak a véletlenen múlt, hogy a német Leiche a ma- 
gyar keresztségben hulla ^ helyett nem hullany ^ hullag, 
hullma vagy hullnya nevet nyert.) 

A cselekvés jelentő igei főneveken gyakori az -at -et 
képző, pl. fiitety kepehordaty takarat, kaszdlál, porhdlaf, vekf, 
melyek nem annyira magát a cselekvést, mint a cselekvés 
idejét jelentik, épen úgy, mint: szűrei és a Balaton-vidéki 
sz6\6-7nekL Vetet öltő ruhát is jelent ; folyat pedig folyót, 
élő vizet. 

Érdekes e néhány fosztó melléknév : maradatlan : a ki 
nem tud veszteg maradni ; szeretetlen : a kit nem szeretnek ; 
kölletlen: a kit nem kedvelnek. 

Egyéb igei névszók: akadék: akadály ; gyujtnlék : gyújtó, 
forgács; vagyoni: vagyon (vö. öröm). 

2) Denominalis névszóképzés. Ismeretes, hogy 
Göcsejben szép-n^\i, já-nák így van a középfoka : széhbebb, 
jobbabb, A középfok képzőjét rendesen / előzi meg, hacsak 
az alapszó sziszegő hangon nem végződik, tehát: melegjcbb, 
sétitjebby bodorodottjabb, kdrjabb (nagyobb kár) ; de : magossabbj 
sebéssebb (vö. hatnarjabb Faludinál). 

Melléknévből képzett határozók: daraboslag: egyrészt; 
külömösleg : különösen; magánoslag : magánosan; egészlcg: 
egészen; felesleg: feles számmal; vügyöst: vegyest, vegyesen. 



Digitized by VjOOQIC 



FRECSKAY JÁNOS. A MESTERSZÓTÁR . 167 

Valamihez tartozást jelentő melléknevek: hávahisi, ide-- 
odavalusi; parasztig halált (halotti). 

Valamivel ellátást jelentő melléknevek: mi árus ez a 
ruha; boriszákos: részeges; töriinetes Viövíyw : históriás könyv ; 
viáes : vizes. Üdöilen : fiatal (vö. idős). Fajfu: fajú, fajta, pl. 
jó fajtu tehén. 

A rákászni^ csikdszni^ gom baszni y vorgany aszni igéknek 

névszói alakjuk is él, mint : rákász ^ csikasz sat. Ide tartozik 

e családnév is: Bugyász, mely nyilván a bugya (bogyó) 

származéka. 

Kardos Albert. 



A MESTER-SZÓTÁR. 

A magyar tudományos akadémia mindjárt működése 
első napjaiban megtette „rendeléseit", hogy a magyar nyelv 
szóanyaga minél teljesebben egybegyűjtessék. Figyelmét 
ebben kiterjeszté a „magyar mesteremberek között divatozó 
műszavakra" is, melyek természetesen egyértékűek a nép 
egyéb rétegeitől használt szavakkal s ép úgy életforrásai a 
nyelvnek, mint a többiek. Szerintem azonban az akadémiá- 
nak ebben, hogy nyelvadatok gyűjtésében a mesterszókat 
külön tartotta szükségesnek kiemelni, más czélzata is volt. 
Gyakorlati czél lebegett előtte, az, hogy a mellett, hogy a 
technológia nyelvének veti meg alapját , egyszersmind a 
mesterembereknek (akkor még az volt az iparosok neve) 
rendelkezésére adja a nekik szükséges szavakat, hogy a 
műhely nyelve a társadalom nyelvével magyarrá legyen. 
Folhivásának, melyet ez ügyben egyesekhez s törvényható- 
ságokhoz intézett, volt némi, de csak is némi sikere, mit 
bizonyít az a nagynak épen nem mondható iratnyaláb, 
mely a „Tájszótár" második kötetének képezte volna anya- 
gát, de egy félszázadon át megmaradt kéziratnak. Ennyi 
idő eltelte után, ez előtt két évvel az akadémia nyelvtudo- 
mányi bizottsága ismét tett inditványomra gyűjtő-kisérletet. 
Ezer kétszáz fölhívást bocsátott ki jobbadán csak ipartestü- 
letekhez. Eredménye ugyan csak vagy száz válasz volt, de 
a melyeknek tartalma bizonyítja, niennyi ismeretlen szókincs 
rejlik még országszerte és hogy a kutatást ez irányban még 
nem tarthatjuk befejezettnek. 

A válaszok beérkeztével a nyelvtudományi bizottság 
fölhívott engem, tegyek egy mesterszótár tervezete iránt 
előterjesztést, s a kívánt előterjesztés alapján megbízott 
annak megírásával a következő utasítással: i. a mesterségek 
mindegyike írassék le elbeszélő hangon úgy, hogy abban 



Digitized by VjOOQIC 



1Ó8 * FRKCSKAY JÁNOS. 

a mesterségek körében használt eszközök, szerszámok, mes- 
terfogások szavai lehető teljességben előforduljanak; 2. az 
e foglalatba be nem illeszthető nevek külön magyarázó 
czikknek tartassanak fenn. 

E szerint a mesterszótár két részre fog oszlani. Egyik- 
ben lesz az eddig fölvett 85 mesterség összefüggő leírása, 
mely alakot az teszi ajánlatossá, hogy a fogalom magya- 
rázata sokkal rövidebben eshetik meg, másrészt meg telje- 
sebb s világosabb lehet. A második rész pedig föl fogja 
ölelni azokat a kissebb-nagyobb szómagyarázatokat, mélyek 
az elbeszélő leírásba nem foglalhatók be. Ehhez fog még 
csatlakozni egy szómutató, hogy a keresett szóra könnyen 
rá lehessen nyi^i. 

A mi már magát a szótár anyagát illeti, ezeket kell 
megemlítenem. A rendelkezésemre álló szógyűjtemény gaz- 
dag ugyan meglevő szótárainkban föl nem található szók- 
ban, de nem elég arra hogy minden egyes mesterség mű- 
szavait kiadja. Egyes egyedül a csizmadiaság vagy vargaság 
az, mely hat-nyolcz vidékről került gyűjtésből leírható min- 
den részemről eszközlendő hozzájárulás nélkül. És ez a hozzá- 
járulásom, jobban mondva, kiegészítésem fölvállalt fölada- 
tomnak legnehezebb s nagy felelősséggel járó része. Ez 
elvezet engem és elvezetne bárki mást. ki e munkát föl- 
vállalná, a „szófaragás" síkos terére, melyen, mint nyelvünk 
újhodásának története mutatja, könnyen él lehet bukni s a 
melyen sokan el is buktak. Azért, hogy e veszélynek ki 
ne tegyem magamat, a hol csak lehet, óvakodni fogok új 
szók készítésétől s leginkább arra fogok törekedni, hog)' a 
meglevő szótári anyagból valamely magyar elnevezés híjával 
levő fogalomra azt alkalmazzam, a mely tulajdonságainál 
fogva a fogalmat legjobban megilleti. Természetes, hogy e 
jelentés fölruházásnak nem szabad erőszakoknak lennie. Hogy 
mikép járok el, annak megmutatására szolgáljon a kádár- 
ságból vett példa: 

Élő szók szótárainkból: borválú (töltike, töl- 
tiklő), czifrázó gyalu (párkánygyalú), csín, feszítő-abroncs, 
csipér, kákázni. eresztőgyalii, kihányni a fürész fogait. Iá- 
bitó, porzógyalú, faragószék, sulyok, szálú stb. 

Elő szók gyűjteményeimből: botóka (sulyok), 
bukdosik (hedereg) a fürész, csinromlás, csutak (paczka), 
czönk, döngölő, szinlő-bálvány (faragó-oszlop), fejfa a faragó- 
széken, fejező (kalapács), fölkaliczkázni, himzőgyalú, hordó- 
fal (donga), hozzáaprózni, ikergyalú (szarvasgyalú, négykéz- 
gyalú), kaffancs (rákláb, csipér), megdugni (kákázni), meg- 
osztani (kihányni) a fürész fogait, kisérő, mestergyalú, 
papucsfa (nyomdikó, lábító), sujókés (szívó-, vonókés), sujó- 
szék (faragószék), szádalló (szájzó, szájadzó), végellni (bü- 
tüzní) stb. 






Digitized by VjOOQIC 



r 



A mesterszótAr. 169 

Nyelvadatok új alkalmazásban: ágas (bütü- 
szék): endstuhl; alakszer: modell; aránytvetni: riss reis- 
sen ; bütüfürész : endságe ; bütügyalú : stirn- vagy hirnho- 
bel; bütükés : endmesser ; csigázni: zusammenschrauben ; 
csinászok : kimmbaum ; csinrovás : gargelreissen ; donga- 
alakzó : daubenleere ; dongamás : lenkruthe ; elüljáróvas : 
vorschneideisen ; éltbutítani : kantén brechen ; irdalni : reis- 
sen; irdalló : reisser; korzót tátogatni: zirkel in die weite 
stellen ; körzötátás : zirkelweite ; megtokélleni : ausrüsten ; 
megtakarítani: abrichten; sorjázni: aufsetzen (a dongákat); 
sorjázó : setzreifen ; szakatkozni : absátze machen : szakat- 
kozva gyalulni : mit absátze hobeln ; sziatolni (szijokálni) : 
lenken (a szivókéssel) ; vájkó : kröze ; vigyor : füge stb. 

Mint e példából látni való, van úgy, hogy egy és 
ugyanazon tárgy jelölésére több szó is áll rendelkezésemre, 
raelyek mindegyikével más-más vidék él, s van eset, mit az 
alkalmazott nevek mutatnak, hogy ezekre egyáltalán nincs 
a mesterembereknek magyar szavuk, még csak magyar 
alakot öltött idegen szó sem. hanem pusztán az idegen szó 
él ajkukon ferdített alakban. Ez utóbbiaknak, minthogy 
szótáromnak első sorbán a mesterségek nyelvének irodal- 
mivá tétele a czélja, nem adtam helyet, bár művelődéstör- 
téneti szempontból szintén meg van a maguk értéke s 
gyűjtésük azért nem értéktelen munka. 

Az idegen szót magyarral helyettesítő működésemben 
karöltve jár egy második munka, a nyelv törvényeivel ellen- 
kező eddigi képzéseknek, melyekkel a közönség se tud 
megbarátkozni, lehető kiküszöbölése. Ilyenek, hogy ismét 
példát beszéltessek, ily- kifejezések : légüres; vizhaflan, víz- 
járatlan j vizellenes ; léghaflan, Ugjnentes, 

Már az is, hogy e fogalmak jelölésére két-három ne- 
vet alkalmaztak, mutatja, hogy az elégedetlenség tétette az 
egyik rosszat a másik rossz helyébe. Mindenki érti rajtuk, 
hogy az összetételek tulajdonképen így volnának jók : ,lég- 
töl üres, viztől áthatatlan^ s így tovább. így azonban 
megszűnnek műszavak lenni s lesznek egyszerű körülírások. 
Szótáromban a légüres helyébeállítom a léghijast a népi 
foghíjas példájára; a vízhatlan helyébe pedig két nevet 
is kettős jelentéséhez képest. Az egyik vízálló, midőn 
szövetről, kalapról, vakolatról sat. van szó, melyek a vizet 
állják, a másik vizállató, midőn a ,wasserdicht* azt fejezi 
ki, hogy valamely edény a vizet nem bocsátja ki magából, 
megrekkenti, megállatja. A ,luftdicht' helyébe pedig állítom 
a közkeletű, szótárainkban föl nem jegyzett, a .fojtott 
sör, fojtott must^-ból elvont fojtott^X. Mert mit jelent a foj- 
tott d^ sör sat. előtt? Azt, a mit a német .luftdicht ab- 
ges chlossen'-nak mond. E szerint e népnyelvi adat alap- 
ján bátran és helyesen fordítjuk az ilyeneket: ,luftdichter 



Digitized by VjOOQIC 



lyO DEÁK FARKAS. 

Verschluss, luftdichte Thür, Fenster' sat. ekként: ,fojtott 
záródásnak, fojtott ajtó, ablak' sat. 

Bár az egyes mesterségen belül is nem csekély az ily 
alkalmazások száma, könnyelműség benne nem vezet. Min- 
dennek eljárok hegyéről végére s végül is a Nyelvőr körül 
csoportosult jeles szakférfiak egyikéhez másikához fordulok 
s élek szives tanácsukkal. Nagyon kívánatos azonban, hogy 
eme, habár helyes és más előhaladottabb irodalmakban is 
követett módja a szóalkotásnak minél szűkebb határok közé 
szoruljon. Ezt lehetővé tehetik azok, kik eddig is a nép- 
nyelvi adatok gyűjtésével foglalkoztak s ebbeli buzgalmukat 
ezentúl egyszersmind a műhelyekre is kiterjesztik vagy a 
nép körében különösen azokra a szókra fordítanak gondot 
s jegyzik föl, a melyek valamely házi ipart illető munka- 
tételt jelölnek. Van, tudom, egy nehézsége a műhelyben 
való gyűjtésnek. Ismernie kell a gyűjtőnek a mesterséget 
legalább főbb vonásaiban, mert csak ez képesíti arra, hogy 
a műhelyben egyet-mást szóba hozzon és a művestől azt, 
a mit kivan megtudjon. Ez ismeretek elsajátítására azt 
hiszem elég jó a „Képek az iparos világból" czímű könyv, 
és én a „Nyelvőr" eddigi elismert buzgalmú gyűjtőinek 
szívesen szolgálok egy-egy példánnyal. Erre vonatkozólag 
a Nyelvőr szerkesztőjéhez intézett óhajukra, s azon nyilvá- 
nított igéretükre, hogy mesterszókat készek gyűjteni s azokat 
a szerkesztőség útján rendelkezésemre adják, a kivánt tisz- 
teletpéldányt azonnal útnak indítom. 

Vállvetett közremunkálással ekkép a mesterszótár mint- 
egy két év múlva meg fog jelenhetni, melynek azt hiszem 
nem kis érdeme lesz abban, ha elmondhatja, hogy a hazai 
ipar nemzetivé tételében őt is megilleti egy kis rész. 

Frecskay JAnos. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 
Tanuvallatások, a Révay család levéltárából. 

I. Ajtó előtt járkáló fűtőhöz szól a szoba leány: „Ne 
sergelődjél itt, mert az asszony beteges". 

A szoba leány a kezemben levő gyertyát el ó 1 1 a és 
kérde, mi járód van most itt. 

Mind egyfelől mind más felől kakucsálván. 
Imhon szembenjön Suska (székelyesen : imhol, ahajt). 
Az ablaktáblát belől závárlották. 
Farsang ruha (=- álarcz, egész álarczos ruha). 
Kétszer ízben volt vele Rácz István. ( 1 606.) 

II. Hiti után semmit egyebet vall, hanem hogy 
stb. (Nálunk székelyeknél , semmit egyebet nem vall, ha- 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. I71 

nem hogy* stb. És ez a forma ezen tanuvallatásokban több- 
ször előfordulván, nem lehet a ne m-nek tollhibából való 
kifeledése). 

Felszóval ^= fennhangon. 

Egy emberről, ki feleségét verte, mondja egy tanú: 
„az asztalra hányatta, dögtette" (talán: döngette?). 

Péter uram feddett igen Ferencz uramra (^^ Péter 
uram nagyon szidta Ferencz uramat). 

Hohár = hóhér. 

Éjjel ... a leány elfutamék. a legény ott a gradits 
végén 1 e 1 o p p a d a. 

Azótafogva ^^ attólfogva. 

S a s k ó, így nevezi férjét a haragvó asszony. 

Vastagon tán czoltan ak, egy vig társaságról van 
mondva. 

Beslia mente (?). 

Ugyancsak az előbbi társaságról mondja egy legény : 
^még nékünk is haragos tánczot kellett tanulnunk tő- 
lük". Ismételten előfordul : haragostánc z, hindutánc z. 

Feddett erősen reánk = szidott minket nagyon. 

És hogy nem láta gyertya világot alitván hogy le- 
feküdtünk stb. 

Alítom vala hogy a pap megyén a szent-egyházba, 
de ismég vélem, hogy stb. 

Tyukmonysütetnyire (azaz: nem messze). 

De arányzottam a járásáról, hogy Kutsera ( ^ nem 
láttam jól, de gyanítottam, arányzottam a járásáról). 

Azon közben, hogy a czipót behánytam (Székely- 
földön : bevetni). 

Vin be ^^ vive be. 

Selyedett = sülyedett. 

„Csuda lenne ha te az dologról nem tudnál, mert im- 
már kiterjedett s z a b á s ó volt az dolog", mondja egy zsidó 
leány. 

A trombitásnak bokáljával tánczot fúvatott. 

Az úr ugyan elhal a (e hir hallására) = nagyon 
megijede. 

Néző aszszony = jövendő mondó asszony; paran- 
csolta, hogy oda menjek és nézellem meg mikor fog 
meghalni az úr. (1607.) 

(Xyitra vármegye). 

Deák Farkas, 



Digitized by VjOOQIC 



172 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Ev. Az „Orvos-gyógyszerészeti Műszótár" bírálatában 
(Ny. XIV. 123) Csapodi István az ev szót is a „csonka 
igei származású alkotások" közé sorolja s mint „legvilágo- 
sabb tévedést" a Müszótárból törülni óhajtaná. Azonban e 
hibáztatás és ki tagadás ellen a nyelv határozott tényei til- 
takoznak. Szükségesnek tartjuk tehát helyreigazításképen, s 
részben a Nyelvtörténeti Szótár adatainak kiegészítéséül is, 
elmondani a mit e szóra vonatkozólag megtudhattunk. 

Az ev főnév megvan már Calepinusban (1590.) pns és 
sanies alatt, s innen kezdve valamennyi régi és újabb szó- 
tárunkban, Molnár Albertben, Pápai Párizban, Kresznerics- 
nél s egész ugor rokonságával a Magyar-Ugor Összehason- 
lító Szótárban ; tehát mint „látszólagos tö elvonása" is 
immár háromszáz éves múltra hivatkozhatnék. De hogy az 
ev nem elvonás, mit csupán szótáriróinknak kellene tulaj- 
donítanunk, azt a Történeti Szótár adatai kétségtelenné te- 
szik. A készen levő E betű kéziratában ugyanis ev alatt ez 
a két világos idézet van följegyezve: „vynak vére es eue : 
sanguis et sanies digitorum" EhrC. 103 (ez az adat kö- 
zölve is volt Vozári Gy. „Nyelvemlékbeli szók" czímü gyűj- 
teményében Ny. V. 213), és: „ha a lónac Eu iár ki az lá- 
bából . . . nisd meg egy keuesse az lábát" Cisio (XVI. 
száz,), O3. 

E már magukban is eleget mondó adatokhoz részünk- 
ről még a következőkkel járulhatunk. Calepinus az exanio 
(^ex-sanio) igét magyarra így fordítja, ^eiuH ki nyomom", 
s e kifejezést megtaláljuk MA. összes kiadásainak latin-ma- 
gyar részében, de már mindenütt ezzel a világosabb synony- 
mummal együtt : y^ganyeíségét kitisztitom^ , Hasonlókép jár el 
PP. : „exsanio: evét, genyetségét\C\nyovcíOvs\^ , S így, Calepinus 
egy helye („pus: eu^) kivételével, magát az ev-^X, is mindig 
a megfelelő synonymumokkal találjuk a latin-magyar szótá- 
rakban. Sőt PP.-nak Bod-féle kiadásában (1767.) az idézett 
latin ige alatt már azt olvassuk y^vcrct vagy genyetségét ki- 
nyomom". Mind ez arra vall, hogy az ev szó nem tartozha- 
tott a legáltalánosabb mindennapi szavak közé. s ezért az 
említett szótárak magyar-latin részében már hasztalan ke- 
resnők az evét kinyinnom kifejezést, helyette u. i. mindegyi- 
küknél azt találjuk y^evességét kinyomom : exsanio^, Mindamel- 
let íróból is idézhetünk még egy helyet, hol szavunk 
szintén ragos alakban fordul elő, tehát nem tartható 
puszta szótárírói fictiónak. E hely Comenius magyar fordí- 
tásának következő mondata: „az hússal egyben tekeredet 
(gyűlt) és őszve nőt évből apró mirigy lészen" Janua 
linguae lat. 60. — Mind emez adatok kétségtelenné teszik 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I73 

egyfelől, hogy szavunk nem a nyelvújítás alkotása, hisz 
már legrégibb codexünkben, a XV. századi EhrC.-ben, is 
előfordul, másfelöl hogy semminemű hibás elvonásnak nem 
bélyegezhető. 

Hogy az e^) a népnyelvben is ismeretes volna, arra 
csak a Tájszótárt (1838.) idézhetjük: ^^EVy méreg a sebben 
v. daganatban ; innen eves, genyedséges, evedség, genyedség. 
Székely szó. Pápa vidéki szó". De meg kell valla- 
nunk, a czikk fogalmazása nem oszlathatja el abbeli gyá- 
riunkat, hogy az ev itt csupán a szótárszerkesztőnek tulaj- 
donítandó, ki valószínűleg csak MA. vagy Kreszn. után 
írta fol czímszónak, mint a tényleg ma is létező két szár- 
mazék alapszavát. Kriza legalább e szót nem jegyzi fol, s 
mint látni fogjuk, egy más körülmény is növeli kétségün- 
ket. Mindenesetre újabb megerősítő értesülésekre volna 
szükségünk az illető vidékek gyűjtőitől. 

Tovább menve megállapíthatjuk szavunknak volta- 
képeni helyes hangzását is. Calepinusnál és MA.- 
ben ugyan egyszerűen ev a szó nominativusa, de ez az ő 
tökéletlen orthographiájukban /e/-nek is olvasható. A nomi- 
nativusi alak pontos megállapítása végett tehát oly forrá- 
sokhoz kell fordulnunk, melyek e tekintetben tökéletesebbek 
s megbízhatóbbak. S ilyennek szótáraink közül először Pápai 
Párizt ismerjük. PP.-nál , nem különben ennek Bod-féle 
kiadásában is, mind a magyar-latin, mind a latin-magyar 
részben {pus és sanies alatt) világosan év olvasható; csupán 
tabum alatt van sajtóhibából ev, a mit aztán természetesen 
Bodnál is" úgy találunk. Sőt már MA. harmadik s utána 
negyedik kiadása is megadja egy helyt ezt a felvilágosí- 
tást: „pus: eev [olv. év\ gónyetség" (az I. és II. kiadásban 
e helyen is ev\ ^7'-nek írja még a nominativust Simái 
Kristóf „Vég tagokra szedetett szó-tára" (1809.) I. 210, és 
Kassai József „szármasztató 's gyökerésző magyar diák 
szókönyve" (1833.); ez utóbbi lényegében helyesen jegyzi meg: 
„sicut lév in accusativo perdit accentum, et fit levet: sic ex 
lév fit adjectivum leves et ex ,év* eves seb"^. Ezek mellé 
megerősítésül ismét „Comenius" adatát idézhetjük : „az evböl 
apró mirigy lészen", hol szavunk egy ú. n. másodlagos 
raggal (-bői), v. i. oly raggal van ellátva, mely előtt a tő a 
ragtalan nominativussal egyező alakot szokott mutatni (vö. 
nydr: nyár-ból, nydr-nak; de nyara-t). Kresznerics tehát, vala- 
mint Czh., Ballagi, a MUgSz. s a Történeti Szótár, kik 
mindnyájan evne^ írják .szavunk nominativusát, egyszerűen 
MA. írásmódját vették át, minthogy a mai nyelvérzék, mely 
a szót már nem ismeri, útmutatójuk s ellenőrzőjük nem le- 
hetett. (Kreszn. ugyan év alatt is fölveszi, ^z'-hez utalással s 
,CM'.-et [Calepinus magyarázója] jegyezve forrásul ; de mi 
a kezünknél levő I. kiadásban csak eu alakot találtunk.) 



Digitized by VjOOQIC 



174 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Az ekként megállapított év szó e szerint a változó 
töveknek ugyanazon csoportjába való, hová a hév (hevé- 
ben, heves), lév (levet, leves), név (nevet, nevez) és rév put- 
redo (reves fa) névszóink is tartoznak. S így végeredményül 
mégis oda kell jutnunk, hogy a Müszótárba is fölvett ^' 
nem szabályszerű; de nem mintha csonka igetöi el- 
vonás volna, hanem mert — akár MA. hibás olvasása, akár 
egy nyelvérzékre nem támaszkodható újabb elvonás követ- 
keztében — oly hangalakot öltött mai szótárainkban, mely 
a történeti ténnyel s a nyelv analóg töveinek természetévél 
ellenkezik. Ezért kell kétkednünk a Tájszótár adatának po- 
zitiv voltában is (ha ugyan nem puszta sajtóhiba év helyett), 
noha Kriza a „Magyar Tájszótárban megjelent több székely 
szókra" tett „észrevételeiben'' (NyK. X. 325) erre nem 
reflectál. 

A fölsorolt tövek közül még a rév (putredo) részesült 
hasonló eljárásban. MA. írása után ugyanis PP., Kreszne- 
rics és a NSzótár ezt is rev alakkal veszik föl. A Tájszótár 
pedig, két felé magyarázhatóan, itt is azt írja: y^Rev: a' fa 
belső rohadása ; reves fa. Székely szó'' ; csakhogy ez esetben 
már valószínűbb a sajtóhiba, minthogy redv (a m' mellék- 
alakja) alatt azt találjuk: „redv, rév; fa-redv, fa-rév", S ezt 
megerősíti a „bodrog-kiss-faludi születésű" Kassai József 
szókönyve is, mely délibábos szófejtései daczára a benne 
található nem csekély tájnyelvi anyag miatt sokszor haszon- 
nal forgatható. Kassai re) csoni-réy fa-ré^ („caries, putredo 
ossium et lignorum aut arborum") szókat közöl Hegyal- 
járól s azt írja: „/r' accentum amittit in accusativo et 
multis derivatis" ; sőt meg is rójja Kresznericset, a mért 
nem /r, rév alatt hozza föl a szócsaládot. 

Nyelvünk eme vallomásai alapján tehát az orvosi mű- 
nyelvnek is vagy más, testesebb és használatosabb szóhoz 
kell fordulnia, vagy év alakban kell elfogadnia a nominati- 
vust, melyet a megfelelő tövek szerint szabályosan így 
ragozhat: „az újnak ^í^^" „az ^r'<í?/ kinyomni" „az évből vcéxxx^y 
lesz" stb. 

Ezek után talán fölösleges is lesz a szó etymologiá- 
j á r a nézve a MUgSzótárban fölsorolt rokon nyelvi alakokra 
utalnunk, melyek elég feleletet adnak arra, hogy az eves 
szót nem kell szükségképen a „maró értelmű evös evösség 
szók módosulatainak" tartani. 

TöMLö Gyula. 

Tömkeleg. Nagy fába vágom a fejszémet: egy bitang- 
nak nyilvánított s az irodalom nyelvéből ebrúdon kihajintott 
szónak akarnám az elvesztett becsületet visszaszerezni. Meg- 
lehet, hogy a kegyes szándék nem fog sikerülni; de annyit 
talán elérhetek, hogy birák urai mák még egyszer előveszik 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I75 

a tíz év Óta porosodó iratcsomókat, s az új védelem meg- 
hallgatása után az eddigieknél nyomósabb okokkal fogják 
támogatni a már kimondott ítéletet. 

E szó : a tömkeleg. 

Nincs meg a szerencsétlen se Cal., se MA., se PP. 
szótárában. Az igaz, hogy SzD.-éban (még pedig * nélkül) 
és Sl.-éban már megvan, de ez egymaga még nem hite- 
lesítheti a törvényes származást, mert ezek a szótárak Bar- 
czafalvi korában, a rendszeres szógyártás megindulta után 
jelentek meg s bizonyos is, hogy több olyan akkori készí- 
tésű szót is befogadtak pl. gyepleg^ laplag^ pamlag^ pdrallag 
sat., a melyeket a kényesebb izlésü Kresznerics irgalom 
nélkül visszautasított. Az is igaz, hogy Kr. — noha a Be- 
vezetésben kijelenti (XLIX. 1.), hogy SzD. és Sí. szótá- 
raiból csak azokat a szókat írta ki, melyekről meggyőző- 
dött, hqgy nem koholt, hanem a régiség maradványaiból 
szedett szók — a tömkelegei épenséggel nem utasította 
vissza. Azonban Kr. is tévedhetett, a mint hogy több eset- 
ben csakugyan tévedett is; tehát ez sem elegendő bizonyí- 
ték. És a gyanút nagyban súlyosbítja még az is, hogy az 
eddig közzétett adatok szerint, a tömkeleg Barczafalvinál 
az emlepy közbönöky szömiény, iiszkeleg, vhndly-íé\e érthetetlen 
betü-habarcsokkal vegyest fordul elő legelőször. Nem ilyen 
betü-habarcs-e maga a tömkeleg is? miért jelentsen épen 
labirintust ? mi benne a gyökér és mi a képző ? mint a hogy 
Helmeczy kérdezte a patvaristát, mikor ez a krumpli szót 
ki merte előtte ejteni. CzF. szótára megmagyarázta ezt is 
már t. i., hogy nem a krumpliiy hanem a tömkeleget^ persze 
az ő szokott módja szerint. Először is értelmét adja a labi- 
nntusnak: „sűrűen benőtt, tekervényes járású, úttévesztő 
kert"; azután áttérvén a szó képzésére, úgy hiszi, hogy al- 
kotója a sűrűségre vonatkozó tö/n igét vette fel alapfo- 
gaimul s a gombolyagj gömbölycgy huppolag sat. szók hason- 
latára alakította, melyek törzsei : gomboly^ gömböly, huppoL 
E szerint a tömkeleg közelebbi törzse volna, mondja CzF., 
tömegei vagy tömgely némi hangváltozattal : tömkel. 

Ilyen etimológia után, természetes, hogy a Nyelvőrnek 
ki kellett mondani a tömkelegre a meggyalázó Ítéletet. Ki 
is mondta egész határozottsággal : „a tömkeleg egyike a 
nyelvújítás legfonákabb alkotásainak s használata a legkiál- 
tóbb bizonyság, mennyire meg van romolva némely írónk- 
nál a nyelvérzék" (IV. 146). A Faludi títvesztő]ét ajánlotta 
helyébe s az irodalom ez esetben szót is fogadott. A töm- 
keleg úgy eltűnt egyszerre a színtérről, mintha ott se is 
lett volna soha. 

Már pedig én azt állítom, hogy a tömkeleg nem is csi- 
nált szó, hanem a régi népnyelvből került az irodalomba. 
Tüstént hozzá is látok állításom bizonyításához. 



Digitized by VjOOQIC 



176 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAÜYAKAzATOK. 

A mesterséges s z ó c s i n á l á s irodalmunkban, mint 
tudva van, Barczafalvi írói fölléptével 1786-ban, vagy ha 
egy magában álló, egészen különleges szárnyaverdezést is 
számba akarunk venni, Dugonics. Tudákosságával 1784-ben 
indult meg. Ezen nem azt kell értenünk, hogy addigi iróink 
nem alkottak volna új szókat s nem hoztak volna forga- 
lomba előbb ismeretlen s a kartársak fülében eleinte szo- 
katlanul csengő szavakat, hanem azt, hogy 1784 előtt, a 
nyugvó gyökök és képzők elmélete még nem levén kita- 
lálva, érthetetlen betühabarcsok. ha csak sajtóhibából nem. 
egyáltalában nem juthattak irodalmunkba. A mely szó már 
ezen évszám előtt is előfordul egyik vagy másik íróink mü- 
vében, arról nem szabad azt mondani, hogy a nyelvújítás 
alkotása. Már pedig a fömkclcg szó 10 vagy 12-szer is elő- 
fordul Alobidr yd7iosmk, 1760-ban (Barczafalvi születése előtt) 
megjelent, „Régi jeles épületek" czímü nevezetes mun- 
kájában : „kivül a Torony derekán a szellőző kamarák, a 
világos paloták, a függő tornátzok s bolthajtásos tzifra pit- 
varok egymást érék ; belől az épületet a kerekes udvarok, 
tömkeleg módjára készített tárházok ékesítek (148 l.V 
Tsodát támasztanak pedig a többi között Egyiptomban a 
nagy tornyok és oszlopok, a sugaras kövek, a mesterséges 
tömkeleg, Meris tója sat, (255. 1.). De ez a T ö m k e- 
légre nézve merő aprólék épület. A Tömkelegnek 
szemlélésén annyira elhűlt, elbámult Herodotus, mint ha az 
egész világnak tsudájit mind egygyütt és egy tsomóban 
látná" (383. 1.). 

Ha az irodalom történetéből nem ismernők is a tudós 
jezsuitának. Molnár Jánosnak kiváló írói szereplését, már 
ebből az egy-két idézetből is sejthetjük, hogy itt nem va- 
lami „romlott nyelvérzékü", hanem egy ritka zamatos ma- 
gyarságú íróval van dolgxink. Molnár János irodalmi műkö- 
dését épen az jellemzi legkiválóbban, hogy még az elvon- 
tabb tudományokban is a törzsökös népnyelvet akarta meg"- 
honosítani. Az olyan író. a ki még a Fizikában (1777.) is a 
rugalmas testeket pöczkölödőknek, a parányokat p i- 
czinkeségeknek nevezi, bizonyosan nem gyártotta a 
íömke/eget s nem is fogadta volna el mástól sem, ha népies 
voltáról meg nem lett volna győződve. 

De én nemcsak ebből az egy okból vitatom a tönikt- 
kg szó népies eredetét. Van még egy más okom is és azt 
hiszem, ez még erősebb az elsőnél. 

wSzirmai Antal, Zemplén- és Szatmármegye ki- 
tűnő monográfiáinak irója, 1806-ban egy kis törvény tudo- 
mányi szótárt bocsátott közre Glossarium vocum sat. 
czím alatt. Álláspontja a legszigorúbb ortologia ; nem akar 
semmiféle szokatlannak tetsző szót elfogadni, még az ügyész 
ellen is erősen tiltakozik. Az élőbeszédben világosan kije- 



Digitized by VjOOQIC 



HELYKEIGAZhrAsOK. MAGYARÁZATOK. I77 

lenti, hogy „a mostani újjabb s helybenhagyható kifejezése- 
ket" a régiektói akként fogja megkülönböztetni, hogy utá- 
nok fogja írni: „új szók"! Ezt a megkülönböztetést a szó- 
tárban végig is viszi ; iromány^ engedmény y valloindnyos, ügye- 
lei sat. ilyenekül vannak megjelölve. Es ez a rendkivül 
rigorózus, lelkiismeretes Szirmai a labyrinthus latin szó 
mellé minden megjegyzés nélkül írja oda : Isal-kerfy td'mpeleg. 
Mind a két szó igen nevezetes! Az első azért, mert a 
csel mélyhangú párjának, a csalndAa főnévi voltát bizonyítja, 
a másik pedig azért, mert a lömkelegnék egy a nép nyel- 
vében gyakran előforduló mássalhangzói váltakozásáról tesz 
tanúságot. Dyen váltakozás tisztán irodalmi szókon, melyek 
papirosról ismét csak papirosra vándorolnak, példátlan, sőt 
lehetetlen is ; ellenben az olyan szókon , melyek ajakról 

•ajakra szállnak, igen gyakori, sőt igen természetes is. íme 
néhány példa: ,csün^eszkedik-csim/eszkedik, csem/e-cson/Éa, 
tom/a-ton^a, hem/ereg-hen^ereg, czölöm/-czölön^, töm/öly- 
tön^ó (Somogyban: döng Ny. IIL 141), töm/e-tön;&esz, tén- 

y'ereg-tön^örög^ 

Ezek után bátran merem kérdezni : nem történt-e nagy 
méltatlanság a tömkeleggé\y 'mikor tíz évvel ezelőtt becsület 
tétöl oly irgalmatlanul megfosztottuk? Igazságos volt-e csak 
azért elitélni. mivel CzF. szótára, ez a szerencsétlen pró- 
kátor, oly ügyetlenül védelmezte? 

Nagy-Szigethi •Kálmán. 

Pástétom. K öldösi Sándor , Olasz kölcsönszók' czímü 
czikkében e szót is az olasz kölcsönvételek sorába iktatja, 
s ezt mondja róla: „Az olaszban pasta tészta, pasticcio^ 
pctstello pástétom. Világos, hogy ebből a családból való a 
mi pástétomunk. Igen ám ! de alakilag egyiknek se felel 
ro^g" egészen ! A német pastetey mely maga is egy eredetibb 
olasz pasleila-h6\ származik, szintén magyarázatlanul hagyja 
a magy. pdste'to7n'na\i latinos -om végzetét. Másutt kell tehát 
kereskednünk. A milanói dialektusban pastecciun „pástétom" 
és „pofon". A szónak ez a két jelentése, mik sehogysem 
egyeztethetők össze egymással, már magában véve is arra 
vall, hogy itt két szó olvadt össze egy alakba. K pasteccum 
szé csakugyan a bérmáláskor történő arczlegyintés és a 
kíséretében járó pax tecum-ból származik (Monti), mellyel 
aztán a páslétomn^^ hasonló alakú neve egybeforrt" (Nyr. 
XIV. 65). 

Megvallom, e magyarázattal nem tudok megbarátkozni ; 
nem elégítene ki még akkor sem, ha más módja nem állna 
előttem megfejtésének; mert az ,elő>ée: elő/e^ analógiára 
való hivatkozás, a mi különben is ritka jelenség, épen nem 
oszlatja el a kétséget a pasteccum és pdslelom egységes vol- 
tára nézve. Az igaz, hogy megfelelő párját ott, a hol talál- 

M. KYKLVÓR. XIV. 12 



Digitized by VjOOQIC 




178 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAkAzATOK. 

nunk kellene, a közép latinságban, hiába keresünk; mind- 
amellett én e szót a latinból s nem olaszból való kölcson- 
vételnek tartom. K nézetemet egy teljesen hasonló analógiával 
támogathatom. 

Mindegyikünk ismeri, söt a nép nyelvében is szerte 
használatos a németből került frustuk (frustukolni) v. früstök. 
fristök szó. De ezek mellett egészen közönséges, söt még 
gyakoribb használatú a fölöstököin (fölöstökömözni^ fölos- 
tökömölni) teljesebb alak is. Ennek se találjuk meg erede- 
tijét egy nyelvben sem, legalább a szótárakban nem; % 
mégis valahonnan át kellett jutni nyelvünkbe ; mert -^«, 
-öm járulékelemnek példája nem mutatható ki a majfyarban. 
Ez az alak csak is az úgynevezett konyha- vagyis barát- 
latinságból magyarázható, s egy, akár accusativusi, akár 
nominativusi früstükum formán alapszik. Vagyis a mai 
reggelinkéi a napjainkat megelőző időkben, mint ma is a 
népnél, friistök volt a neve ; a mit a magyar barátok aztán 
az ő latin nyelvükön früstökum v. früstukum-n^k. mondot- 
tak. Hasonlókép magyarázom a némely vidéken hallható 
garddicsony népies szót is. A latin gradus-hóX lett idővel 
garddicsj ebből a konyhalatinság*ban grddicsum, s ebből végre 
a népnél : garddicsom, garddicsony. 

Nézetem szerint a pdstéfom-ot is Így kell magyaráz- 
nunk. A szó hozzánk valószínűen először a németből került, 
s minthog'y akkorta a müveit osztályok nyelve latin volt, 
csakhamar meglatinosodott s a német pastete paslelum-mk, 
ez pedig a magyarban pdstétonhvak lett. 

Már az olaszból való s a Körösi említette pastello-rdi 
vezetendő vissza, a melyet azonban a kölcsönszók rovatában 
nem találunk, a régi magyar nyelv pdstély szava. Előfordul 
többször a Radvánszky .Magyar családélet és háztartás' 
czlmü müvében foglalt XVI. századbeli magyar szakács- 
könyvben : „Fekete pástéllial tikfi (III. 38). Sárga pástellial 
tikfi (39). Zöld pástélial tikfi (u. o.). Öz pástély** (45). 

Szarvas GAbor. 

Kié az elsőség? A .Magyar Nyelvőr" folyó évi I. fü- 
zetében Simonyi Zsigmond „Fordul elő" czlmü czikkében 
többek között ezeket is mondja: „Az én nyelvtanom (t. i. 
Simonyié) az első, mely azt tanítja (a mit különben a ra- 
gozás is bizonyít) hogy pl. a lédny. fazék szók m é 1 y h a n- 
g ú a k. Míg előzőim valamennyien azt tanítják, hogy 
ezek nem mélyhangú hanem vegyes hangú szók (1. pl. 
Szvorényi 24. §. Ihász 11. §.). Hisz még 1884-ben is jobban 
tetszik Hunfalvy Pálnak a régi hármas felosztás, mely sze- 
rint vannak vastag, vékony és éleshangok sat". 

Legyen szabad a mondottakban rejlő kis valótlanságra 
s hasonló zavarra néhány észrevételt' tennem. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAG YAK ÁZATOK. I79 

Valótlanságot mond Simonyi (pedig elég nagy hatá- 
rozottsággal) midőn azt állítja, hogy előzői v a 1 a m e n y- 
nyien vegyeshangúaknak nevezik az ilyen szókat, 
mint: leány ^ fazék sat. Ha érdemesnek tartaná nyelvtanom 
akármelyik kiadásába egy kissé belepillantani, azonnal észre- 
vehetné, hogy ott vegyeshangú szókról soha és sehol 
említés sem tétetik, — még a legelső kiadásban sem, mely 
pedig 1869-ben jelent meg, tehát jóval előbb, mint Simonyi 
nyelvtana. Sőt a magánhangzók is így osztályoztatnak fel 
minőség (magasság) szerint : 

a) mély hangúak : ^, </, í7, ^, z/, íí, ) ^^11 

b) magashangúak: e, — , <?*, ö, w, //, ( ? ^ > * 
Később említem csak. hogy az éy é, /', / hangok köz- 
löknek^ vagy középhangoknak is neveztetnek, mert m é 1 y- 
és magashangú szókban egyaránt előfordulnak. 

A mi a zavart az idézett sorokban illeti, az abban áll, 
hogy Simonyi a szóknak és a magánhangzóknak 
magasság szerinti elosztása közt nem tesz semmi különb- 
séget ; mintha a hang magassága tekintetében nem lehetne 
háromféle magánhangzókról és mégis csak kétféle szókról 
beszélni. Mért különböztetnénk meg háromféle hangú szó- 
kat, midőn a ragoknak és képzőknek csak kétféle alakjuk 
van, s az egész megkülönböztetés csakis ezért történik? A 
német, latin, görög sat. nyelveknél egyáltalán nem szokás 
különbséget tenni magas és mélyhangú szók között 
(mert nem követik a hangharmoníát), de azért az ^, o, és u 
azokban a nyelvekben is csak mély hang, az e, ó\ ü pedig 
magas. Hogy épen nem fölösleges az é^ /, /, / hangokat 
a többiektől megkülönböztetni, azt bizonyítja az a körül- 
mény, hogy épen csak ezek fordulhatnak elő valamely szó- 
ban mély-és magashang mellett egyaránt, s nem tudom 
hogy adhatja okát Simonyi annak, hogy vannak olyan 
mélyhangú szók is, melyekben más mint é vagy / nem is 
fordul elő (czcl-ok, htd'ak)^ ha az é és / csak olyan magas- 
hang mint az e, ó\ ü ? 

E zavar Simonyi nyelvtanában is feltalálható, s erre 
nézve valószínűleg (de határozottan nem merem állítani, 
mert valamennyi magyar nyelvtant nem ismerem) övé az 
elsőség. Torkos László. 

ön. Hunfalvi Pál a Philol. Közi. f. é. 5. lapján a lesz 
/ész'féle igék praeteritumát fejtegetvén, magyarázza a lőn 
hun-féle alakokat, melyek többesei: lőnek, hűnek sat.; s 
egyebek közt ezt jegyzi meg: „Ezen osztálynak ikesei, mint 
eszik evek, iszik ivek, fekszik fekvék, alszik v, abivék sat. 
természetesen nem mutathatják az n személyi 
ragot az egyes számban, hanem csak a többesben: evének 
ivának, fekvéfiek^ alvának sat. 

12* 



Digitized by VjOOQIC 



l8o HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Mindezek az igék előfordulnak nyelvemlékeinkben a/ 
egyszerű n raggal is így fekszen és aloszon a Bécsi s 
Münch.-ben, észen a Bécsi C-ben, Káldinál, Lépesnél, iszon 
Komjáthinál sat. sat. (L. idézeteket Révai gramm. 862, 
Nyr. 111:348.) Az eszik igének még praeterituma is előfor- 
dul //-nel: y^meg eewn engemet": comedit me 68. zsolt. 10. 
Keszth., KulcsC. Minden füvet meg ón : comedit omne foenum 
Döbr. C. 173. 116. Az te házadnak buzgó szereteti őn 
meg engemet: comedit me, Pesti G. Ján. ev. 2: 17. 

Különben hasonló összevont alakok, csakhogy más 
személyekben, kimutathatók mind a fönt említett igékből. 
Példák: meg őm = megevém Tel. C. ^oij Ewnek == evének, 
„comederunt" Ehr. C 99; Vum ==r ivám u. o. 153, Yunac: 
biberunt Münch. C. 100, Eenek ynak: comederunt et bibe- 
runt Jord. C. 61, 173; Fekewk = (én) fekűvék, „jacui" Ehr. 
C. 74; El alwk: dormivi Keszth. C. 164. Nemde úvgom-^'^ 
(olv. nyugóm-e : nonne quievi ? Döbr. C. 519; Meg eskwnek : 
juraverunt Jord. C. 306. Meg esküm = megesküvém Sylv. 
uj test. II: 101. En le-fekám és el-alum Székely I. zsolt. 157. 
sat. sat. Sőt a háromszéki nyelvjárásban napjainkig fönn- 
maradt az esztk igének ez a ragozása: ém, él, én, énk, éteky 
énekj csak úgy mint lék ^ lélj lén sat., 1. M. Nyelvészet 
VI: 216. 

SiMONYi Zsigmond. 

Sérv. Mellső. Rudimeiítum. A jó magyar orvosi nyelv 
elöharczosának, Csapodi Istvánnak márczius havi derék czik- 
kére (IV. 121) egy pár kisebbszerü megjegyzésem van. 

Csapodi, valamint annak idejében az Antibarbarus is 
tette^ rosszalja a sérv szót. Pedig azon nincs mit rosszalni 
(Nyr. X. 540.). Kecskemét vidékén a nép széltében íg-y 
nevezi a ,herniát'; Kresznerics is ismeri és egy származékát 
is közli. (Vö. Mid s é r [fáj] ? S é r (fáj) a kezem. Sz. D.) 

„A mellső hibás alkotás, mert -sö főnévhez járuló képző 
nincs". Hát a végső (M. A.), középső (M. A.), szélső (S. I.) 
mit vétett? (Vö. Simonyi Bud. Album 58. L). És a népnél 
is megvan még ma is. Épen most lesz az ősszel 20 eszten- 
deje, hogy egy Keszthely melletti faluban, mikor a béresek 
szüret után teli hordókat eregettek le szokás szerint két 
kötelén a pinczébe, az öreg Vendel folyton-folyvást íg-y 
kommandérozgatott : „ereszd a nyiigotsót! a keletsőt!^ (t. i. 
kötelet). Az urak a tornáczon mind csodálkoztak a furcsa 
kifejezésen. Hanem azért az elülső nekem is jobban tetszik, 
mint a mellső. 

A rudimentumxdi sem a csenevészt^ sem a csonkulak>t 
nem lehet használni, amazt alaki, emezt értelmi bajánál 
fogva. A Természettudományi Közlöny, a csökik ige alap- 



Digitized by VjOOQIC 



SIMONYI ZSIGMOND. FATTYUHAJTÁSOK. l8l 

ján s minthogy a székelyek a növésében megakadt fát, ga- 
bonát csököftnek nevezik (Tájszótár), a ^rudimentumra' csöke- 
vényt s a rudimentariusra csó'kevényes-t vagy csökevész-t hasz- 
nál. (Vo. Darwin. Az ember származása Ü. köt. 410. 1. a 
glossariumban). 

Egy doktor. 



FATTYUHAJTÁSOK. 

Menevéd. Thaly Kálmánnak egy tárczájában az idei 
Egyetértés-ben (ápr. 3.) a következő exotikus virág illato- 
zik: „Meghagyatik Lanzensfeldnek, hogy a nevezett keres- 
kedő hajóit továbbra ne tartóztassa föl, sőt számukra mene- 
véd'le^^eleket és katonai fedezetet is adjon"*. És még egyszer: 
„Femer boros hajóinak sem használt a császári menevéd és 
fodözet". 

Nem tudom, ki gyártotta ezt a szép szót, de sértés 
volna olvasóinknak már csak nyelvérzékével szemben is, ha 
apróra bizonyítgatnám, hányszoros fattyuhajtással van itt 
dolgunk. Ballagi szótára így fordítja a geleitsbnef-eX\ y^sza- 
badlevélj védutlevél, védlevél; hitlevél^ y s a schutzbrief-eX, így : 
jyVédkvély menedéklevély ótalom-irat^ . Mindezek közül, a hifle- 
vél-en kivúl, azt tartom, csak a menedéklevél számíthat álta- 
lános elfogadásra, noha pár százakkal ezelőtt mást jelöltek 
vele (a mai ny ugtatvány-t). 

Mesény. „A dráma mesényétől (fabula) vagyis tartalmá- 
tól meg kell különböztetnünk az elömesényt (vorfabel)" 
Thewrewk Árpád Ném. tan- és olv.-k. I. (2. kiad.) 176. 
stb. — Ballaginál is megvolt a magyar-német szótárban : 
y^"^ mesény: anekdote", de már teljes szótárában elhagyta. A 
színműnek fabuláját általánosan mesének nevezik. 

Rőpde. így nevezi Csernátony állhatatosan, a mit az 
egyszerűbb emberek csak nagy kalitka nak mondanak. 
y^Röpdém elöti^ — ilyen czimmel czikkez megint a Nemzet- 
nek húsvéti mellékletében. 

Persze a francziának is, a németnek is két szava van 
akaiitkára: cage^ voltere ; kdfig^ bauer; mért ne volna nekünk 
is kettő, mikor olyan könnyen meglehet. Csak tessék aztán 
következetesen folytatni. A német teszem a bőrben is két- 
félét különböztet meg (s ez már fontosabb is, mint a cagc 
és voliére különbsége): haut^ ledér; nem volna jó bőr mellé 
a börme? hiszen szőrme is van némely ember szótárában. 
Jó volna aztán más nemzeteknek is ajánlani ezt a nyelv- 
gazdagító módszert. A német p. bátyját is öccsét is brúder- 
nek nevezi, holott az egyik bruderer, a másik briíderling 
lehetne. Az olasz meg éppen a kicsinyítő fratello-vdX jelöli 
még a legöregebb bátyját is. Csernátonynak nagy ismeret- 



Digitized by VjOOQIC 



l82 APRÓLÉKOK. 

sége van az olaszok közt: ajánlhatná nekik, hogy ezentdl 
csak az öccsüket kényeztessék a fratello-vaX\ a bátyjukat 
czélszerü lesz így nevezni : fradrone. Mért ne legyen külön 
szavuk rá, ha nekünk is van?! Hogy aztán a tes/vcr kifeje- 
zésére minő szót faragjon a német, az olasz, a franczia sat.. 
arra már nem merek ajánlatot tenni. Ezt a kifejezést ök, 
úgy látszik, mindig irigyelni fogják tőlünk, ellenben nekünk 
semmi okunk nincs az irigységre, mert minket elláttak a 
szócsinálók iivér-r€i is, növér-rtú is, a kiknek azelőtt annyira 
éreztük hiányát. Nem is beszélnek a mi müveit társalgóink 
soha bátyjukról vagy öccsükrőly hanem mindig csak fivérükről 
s esetleg y^idősehb^ vagy y^i/jabb fivérükről^, Habeant sibi. 

SiMONYi Zsigmond. 



APRÓLÉKOK. 

A magyar igeidők. Hunfal vy Pál Simonyi Zsigmond 
legutóbbi akadémiai felolvasására, melyet kivonatban mi is 
ismertettünk (Nyr. XIV. 86.), a Nemzet márcz. 22. és 29. 
számában válaszképen megtette a maga észrevételeit. A 
válasz többek közt egy fontos kérdést is érint, a mely egy- 
koron nagy vitát keltett, de az utóbbi időben egészen le- 
szorult a napirendről. Ez az igeidők kérdése. 

Simonyi e kérdésben a múlttal szemben a jelennek ad 
igazat s az igeidők használatában a népnyelvet akarja 
irányadónak tekinteni. Hunfalvy e nézet ellenében a múlt- 
nak védelmére kel s az ott mutatkozó törvényesség vissza- 
állítását sürgeti. „Sokan szeretnék, úgy mond, a magyar 
irodalmi nyelvet a népnyelv szűk, bár legtisztább jelen vol- 
tába beleszorítani. Azért ellenzik, hogy felvegye a multat 
is, a meddig az még holttá nem válik, s avval is meggíiz- 
dagodjék ... A magyar nyelv történetei, a melyek az ige 
idő-alakokban szembetűnnek, nem holt, de máig élő jelen- 
ségek, a melyeket csak vissza kell iktatni a törvényes mű- 
ködésbe. Ezt a visszaiktatást az iskola teheti meg, kivált 
az egyetem magyar nyelvtudománya; s ha nem teszi meg, 
avval csak azt bizonyítja , hogy az igazi nyelvtörténetek 
iránt nincs érzéke". 

Mi is e nézeten vagyunk. E kérdésben a népnyelvre 
való hivatkozás, mely nem csak nálunk, hanem egyebütt is 
a lehető legszűkebb körben mozog, nyilt hadüzenet a lán- 
czolatos, kerekded, szabatos beszéd legszükségesebb kellé- 
keinek. Ha mondattanunkat ezen az alapon akarnók fölépí- 
teni, nem igen volna mit dicsekednünk vele; ez az épület 
inkább kunyhó, mint palota volna, szegényes, nyomott, szűk, 
a melyben alig mozoghatnánk. Ha a népnyelv rövidre sza- 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 183 

bott határait nem szabad átlépnünk, akkor, hogy egyebet 
ne említsünk, Simonyi részéről kárbaveszett fáradság volt, 
hogy három kötetet irt a magyar kötőszókról össze, s mü- 
vének semmi gyakorlati értéke nincs. 

Hasonlóképen Hunfalvy véleményéhez kell csatlakoz- 
nunk az irand alak mivoltára nézve is. A hiteles nyelvhasz- 
nálat, a mint az legrégibb nyelvemlékeinkben három száza- 
don keresztül elég érthetően nyilatkozik, ez alakot határo- 
zottan végzett jövőnek tünteti föl. Ennek ellenében Simonyi 
így nyilatkozik: „Hunfalvy a régi nyelvre nézve nagy té- 
vedésben van, midőn az irdnd alakot futurum exactumnak 
tartja, mint azt nem sokára részletesen meg fogom 
bizonyítani". 

Megvallom , hogy valamely állítás bebizonyításának 
alig néztem kiváncsiabb szemmel elébe, mint Simonyi e 
most hallott nyilatkozatának. Várom a bizonyítást, s hiszem, 
mások is várják. Akkor majd nem csak erről a pontról, 
hanem, a mit eddig szándékosan halogattunk, mert idejét 
még nem láttuk elérkezettnek, általában az igeidők kérdé- 
séről, nevezetesen az egyes igeidők alkalmazásáról is rész- 
letesen, behatóan fogrink szólani. 

A mit óhajtanánk. Hogy fordulna velünk egyet a vi- 
lág s elközelednék az idö, mikor a magyar embert a poli- 
tikán kivül egyéb dolog is érdekelné s érdekelné különösen 
az, a mit a nemzet legdrágább kincsének mond: nyelvünk 
ügye; érdekelné annyira, hogy müveit embereink nagyobb 
része legalább mükedvelésből foglalkoznék vele. Ez volna 
óhajtásunk. 

Nincs vége a kérdések hosszú sorának, a melyekre az 
ország különböző részeiből feleletet várunk. Intéztünk is 
ilynemű kérdéseket már több ízben olvasóinkhoz, de leg- 
többjére a feleletek vagy csak nagy gyéren szállingóztak, 
vagy teljesen elmaradtak. Ma is teszünk néhány kérdést 
olvasóinkhoz, s akkor jutottak eszünkbe a föntebbi gondo- 
latok, midőn tollat fogtunk s belekezdtünk leirásukba. Váj- 
jon teljesedésbe megy-e óhajtásunk, kapunk-e feleleteket ez 
újabb kérdéseinkre? Hisszük. Ha a múlt nem is, de a jelen 
legalább némi biztatót nyújt. Kedvező jelnek tekintjük, hogy 
a napi sajtó egy része is nagyobb figyelemmel kezdi kisérni 
a nyelvi mozgalmakat s hellyel-közzel tudomást vesz egy és 
más jelenségről s ezzel olvasóinak figyelmét is s érdekelt- 
ségét föl iparkodik ébreszteni. 

A Budapesti Hirlap egyik számában megemlítette a 
márcziusi füzetben (132. 1.) foglalt ama közleményünket, 
mely a férj szónak némely vidékeken ,feleség' jelentésben 
való használatát igazolja. E megemlítésnek megvolt az a 
haszna, hogy Alsó-Lendváról e közleménye alapján az em- 



Digitized by VjOOQIC 



184 APRÓLÉKOK. 

Htett lapot arról tudósította valaki, hogy Lendva vidékén 
nemcsak a nép alsó osztálya, hanem a műveltebbek is a 
férj szón közönségesen feleséget is értenek. 

Hozzánk is küldtek be, bár névtelenül, de a melynek hite- 
lességében nincs okunk kételkedni, egy az említett használatra 
vonatkozó adatot, a melyet egész teljességében itt közlünk : 

„Kivonat Szombathely város 1795. évi május g-én tar- 
tott közgyűlése jegyzökönyvéből. Anno 1795. die 9. May. 
Mentek ki penes commissionem dni. ord. judicis nzetes. 
Tóth Imre nótárius és Banits Ferencz külső tanácsos uraitnék 
Rába Ferencz csapó mester ember requisitiojára az első 
felesége néhai Horváth Zsuzsannától származott Susi 
nevezetű 3 esztendős leány gyermekének részére szolgáló 
mobiliáknak conscriptiójára, melynél is rendszerint igy kö- 
vetkezik: sat. sat. 

Ezen positiók többnyire az Istenben boldogult első 
férje Horváth Susanna allaturájából, mely fent irt Rába 
Ferencznek szája vallása szerint mintegy 120 forintokbul 
állott, szereztettek. Actum Sabariae ut supra. Tóth Imre 
m. p. ord. nótárius**. 

Az eddigi adatok szerint tehát a férj ,feleség' jelen- 
tésben is a következő megyékben használatos: Nógrádban, 
Somogyban, Zalában, Baranyában és Vasban. 

Vegryészi különlegességek. Az olyan közönséges fajta 
tanulatlan magyar ember, a ki lábát még soha sem tette 
be ,vegyészi dolgozdába', a görebw^V még hírét se hallotta, 
mirenyj könkéneg s más efféle ördöngös dolgokról nem tud 
egy árva kukkot se, mondom, az ilyen mindennapi magyar 
ember fával tüzel, olajjal világít, hájjal keni kocsija 
kerekét, vizzel vegyíti borát, sat., de a chemikus, uraim, 
a magyar chemikus, az borszesz által tüzel, légszesz ál- 
tal világít, olaj által keni gépeit, szikviz által vegyíti 
borát, a mint azt tudomásunkra juttatja az országos közok- 
tatási tanács, a ki a reáliskolai tantervhez adott utasításai- 
ban chemikusai által így szól hozzánk: „a kénsav álfnl 
savanyított víznek helyesen eszközölt elektrolysise". 

A jó példa ragadós. Ha van keblünkben egy szikra 
fogékonyság a szépre s tudjuk követni a bölcs ujjmutatást, 
lehet kilátásunk rá. hogy mikorra tizedszer kihajt a bod- 
zafa, rendőreink a tolvajoknak bot által üthetik a nyomát, 
korcsmárosaink bor által keverik a vizet, pecsenyénkbez 
eczet által savanyított uborkát eszünk, dob által fogunk 
verebet, száj által mentjük meg a hazát, apró pénz által 
fizetjük ki érdemes hitelezőinket. 

El az. lassanként már elközelget az idő, a melyre pró- 
fétánk mondása czélzott: Nyelvünk valamint a phoenix 
madár megifjodva kél ki hamvaiból! 



Digitized by VjOOQIC 



KÉRDÉSEK A NYELVŐR OLVASÓIHOZ. 185 

KÉRDÉSEK 

a Nyelvőr olvasóihoz. 

Hol és minő alakban s értelemben dívnak a követ- 
kező szók? 

1. Jókai M. Rab Rábyjából (a pozs. kiad. lapszá- 
maival) : 

csula: „takarodj haza, csula!" (lánynak szól) III : 6 1. 

j^czincsés pióczatenyésztő" [fold ; ellentéte : primae clas- 
sis fold] 1:154; különben csak a csincsdSy dsindsáSy gyingyás 
alakokat emlegetik szótáraink (,bozótos, nádas, csátés'). 

petek^ úgy látszik a. m. kudarcz : ;,nagy peték lett ab- 
ból" I:i86. 

petten: „meggondolta, hogy ez a petten ember még 
be találja törni az orrát" 1:251. 

ragyabunkó : .... kontrázik neki egy köpczös termetű 
ragyabunkó 1:301. (Egy kurtanemesről van szó ; egyszerűen 
a. m. ragj'ás? Szótárainkban előfordul ilyen értelemben: 
ragyabari), 

2. ^eresztös ez az élet vagy gabona" Gyarmathy, Nyelv- 
mester Ö: 181. 

mdrmaros e h. mámoros? „olyan raármaros arczot vág, 
mind mikor az ég zörög" ; „ne vágjon olyan mármaros [sa- 
vanyú] képet"; győrmegyei lánytól hallottuk. 

héba: „menj föl a hibára^ mondják állítólag Zala-Lövőn. 

vőn: hol rövidíti így a nép a volna alakot? 

3. Miként nevezik egyes vidékeken a vágó állatoknak 
(disznó, marha stb.) különböző részeit, pl. orja, tarja stb., 
pontos leírással? ElÖkerül-e e részek közt a lolja vagy lolva 
nevezet ? 

4. Használják-e s liol és mily jelentésben a következő 
szókat: top^ topa^ tomby topos? Ez utóbbi a Tájszótárban 
ugyan megvan, de jelentés nélkül áll. 

5. Ismerik-e^ valahol a mera, merdsz vagy méray mérász 
szókat, és minő jelentéssel? 

6. Hol ejtik a müveit szokástól eltérően és mi módon 
a A?7, rnegfagy, el/agy, le/agy igét? 

7. Előkerül-e a jár ige ,használni' ,érvényben lenni* 
jelentéssel ; mondják-e pl. Ez a bankó már nem jár. Nálunk 
ez a káromkodás nem járja? stb. 



Digitized by VjOOQIC 



1 86 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

örökös czáfolkodásban éltek : folyton viszálkodtak. Léczáfol : 
lehord. 

Nagy háborúság van köztük : veszekednek. 

Az idei követünk nagyon szavas ember : szépen beszél, jól 
beszél. 

Igén is, kérem ássan, maj jelenleg leszek : meg fogok jelenni. 

Hasmánt (hason) fekütt. 

No ez ugyan sokat szórakozik, csak úgy zúg bele a fülem, 
még a szája is habzik, mikó beszél. 

Két ludat temettem (tömtem), szépen méhhiztak. 

Menny a székbe 1 A székbű hozom : mészárszék. 

A nagyháznál elírták a födémet : rosszul, hibásan jegyezték be. 

Nagyon rátörte a kórét : utána, rajta volt. 

Eszembe vágódott : eszembe ötlött. 

Úgy neszötem : úgy vettem észre. 

K csak ollyan rúgd fő, hadd ott munka. 

A trágyám jó elillett, födbű és levelekbű van : (megporha- 
nyult? Szerk.). 

Ha évégezté, gyere a kútra ! 

Asszonnak jó asszony a, de felesígbe mégis csak másfurmát 
szeretnék. 

Píz dógába furán állok. 

Enni, azt né mongya senki, de a mi dógozni, vót : dolog 
volt elég, de enni nem adtak. 

Nekem is van szémém, hogy ez nem a tied. 

Fus3on ki a szémém, ha csak éggy hangot is láttam a bú- 
za jábú ! 

Bizony ők is vékonyan állanak az isten színe előtt. 

Nekem éhiheti ke, mer én nem szoktam a számbú seggét 
csinányi. 

Iszonyú bé vót csudákozva : nagyon részeg. 

Akar a féketömet kűggyem : ügyetlenül járt el. 

Akar nyakon, akar pofon: egyre megy. , 
(Kis-Kún-Félegyháza). 

SzERELEMHEGYr. 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

Vetkezik a bőröm : hámlik. (Marosszék). 

Gyujtovány-hideg: forró hideglelés. (Veszprém m.). 
A hideg 1 ö V ö g e t é 1 1. ('I^ordacs, Fehér m.). 

Itt voltam a gyógyítóban: a Rókusban. 

(Tordacs, Fehér m.). 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYEL VHAGYOMÁNYOK. 187 

Szemgyógyító ház: szemészeti klinika. 

(Muzsla, Esztergom m.). 
Belevágott a szemembe a kukoricza csuta ; monta az 
uram , hogy maj* csak elmulaszt y a (a szem a fájást) , de 
bizon ném mulasztotta el, mindig jobban megöröködött. 

(Tolna m.). 
Az orom porczogója. (Tolna m.). 

K i s z ű n t belüle a fájás. (Tolna m.). 

Senvedség, hidegség jött bele. (Tolna m.). 

Mégütötték a szememet, bevérzétt, aztán jött utánna a 
hályog. (Újvidék). 

Tiszta vérbe lett a szeme, azután tűzéte ki a szemét. 

(Tolna m.). 
A nappalt az éjjeltű megtudja választani: annyit 
még lát. (Bcrettyó-Ujfalu). 

V e r s é n k é n t f áj : időnként. (Marosszék). 

Nagy csüsz vót rajtam , arra vetettünk, hogy azt 
kapta el a szémém. (Ugocsa). 

Kiégés ségéséttem, a fájás kiszünt. (Ugocsa). 

Vörös vót, mintha tarjagos lett vóna. 

(Alsó-Németi, Pest m.). 
Hirtelen ömétem, osztán a vizhólyagom a testbe esett. 

(Komárom m.). 
D ö b ö g a szivem. (Komárom m.). 

Porokat rendéit az orvos, hogy azokat éljem. 

(Rákos-Palota). 
Szenvedhető vót. (Fehér m.). 

P e n z e l 1 e 1 kellett a port bele szórni. (Vadkert). 

Pokolkö-oszlat: pokolkö-oldat. (Erdély). 

CsAPODi István. 



Babonák. 



1. Mikor a gabonát vetik, a föd szélire pozdorját szórnak, 
hogy a vetíst megne igizzék sa zegér megne egye. 

2. Ha a zállatba fíreg esik, keresnek éggymás mellett nőtt 
két födi bodzát. Fejül összefogják saszt mongyák a zéggyiknek : 
Hallüd-é, te bodza? nekem van éggy fejér szőrű disznóm, a me- 
jéknek a fülibe fíreg esett. Ha harmadnapok alatt onnan kinem 
hull , akko nem úgy jársz, mind aza másik, hanem ide jövök. 
Akkor én tégedet kilencz kapával kiváglak , kilencz baltafokkal 
összetörlek, megszárasztalak sa porodat a szélnek eresztem. Meg- 
értetted jól? Akko, a mejéknek nem mondott semmit, tűből kivágja, 
a fejin keresztül hánnya selmenyen, hogy vissza ne nízzen. 

3. Hogy a veréb ne egye a búzát, így csinálnak : Valaki 
levetkezik csóréra, napfelkelte előtt kimenyen a főggyire, három- 
szor megkerüli s ászt mongya folyvást: »éggy nem éggy, kettő 



Digitized by VjOOQIC 



1 88 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

nem kettő, három nem három, négy nem négy, öt nem öt, hat 
nem hat, hét nem hét, nyócz nem nyócz, kiiencz nem kilencz", akko 
kilencz szálat összeköt sűjból kezdi, addig a még háromszor meg- 
kerüli a fődet. 

4. Miko tavasszal először hajtyák ki a marhákat, a gazda 
vagy bíres beteszi a zucczaajtót, kinyittya kétfelöl a kaput, a sze- 
kérlánczot átalköti a fődön saszmongya : „Egísz nyáron úgy össze- 
tarcsatok, mind ennek a láncznak a szemei. Értitek?"; ával a bottal 
mindéggyiket megüti. 

5. Ha ászt akarják, hogy a míhek gonoszok legyenek, ta- 
vasszal először farkasgígén bocsáttyák ki, vagy veress posztón, 
vagy kokasvírrel kenik bé a kijárást. 

6. Ha a hagyma nagyon csipős, azír van, me aki ültette vót, 
fingott a még ültette. 

7. Ha elveszett állatot vissza akarsz kapni, vagy azt akarod, 
hogy valaki hozzád mennyen , pintek vagy keddnap kiácsd a 
kíminybe : ez s ez addig se ne egyék, se ne igyék, se ne szarjék, 
se ne aluggyék, a még ide nem jön. 

(Szucsák, Kolozs m ). 

Versényi György. 



Népmesék. 

A kutya meg a macska. 

Kezdetbe, mikor isten a világot megteremtette, a macska ötté; 
a szilvát, a kutya is a gombát. Égy darabüdő múlva mind a ketten 
megunták s cserélni akartak. 

— Jó, aszongya a kutya, én cserélek, de ha hozzá mersz 
nyúlni a szilvához, azon egybe megöllek. 

— De én meg kikaparom a szemedet, ha az enyémhez nyúlsz, 
mongya a macska. 

így cseréltek űk, s egyikőjük se mer attúl az időtűi fogva a 
másikéhoz nyúlni. A macska megeszi a gombát még nyersen is, 
de a szilvához nem merészel közeledni. A kutya hasonlóképpen. 

Újra a kutya meg a macska. 

Valamikor régen került a kutyának egy kontraktussá. Félt 
szegény, hogy elveszti, azért elment minden állathoz, hogy őrizzék 
meg a kontraktussát. De biz azok nem vállalták fel. Utójára, mit 
tehetett egyebet, mit nem, elment a macskához. Még akkoriba ük 
jó baráccságba vótak egymással és a macska sok kérésre mégis 
felvállalta. 

Sok ideig csak őrizte a macska, de utójára megunta. Gon- 
dolta magába, hogy felteszi a gerendára, ott nem lesz semmi baja. 
S csakugyan fel is vitte. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 189 

Az e^ér pedig a mint meglátta a kontraktust, hozzá megyén, 
usztán elrágja. 

Nem sok idő múlva kéri a kutya a kontraktust. A macika 
felmegy a mestergerendára s lehozza. 

A kutya csak bontogattya, bontogattya, hát láttya, hogy 
csupa üres. Kérdi a macskát, hogy mit csinált vele. Az elmongya 
az egész históriát s az égért okozza. Üe a kutya nem hattá any- 
nyiba, megharagudott nagyon a macskára s megesküdött, hóg)^ ahun 
csak egy macskát lát, azt nem kiméli. De a macska megharagu- 
dott az egérre s azóta a kutya a macskát, a macska pedig az 
egeret dldözi. 

(Patóháza, Szatmár m.). 

Bartók Jenő. 



Találós mesék. 

1. Még él, mindég fut, 

Hótta után mindég lop ? — L o p ó t ö k. 

2. Még fiatal, konnyattan ál, 

Ha megvénül, meretlen ál? — Mákvirág. 

3. Erdőn terem, 
Réten hízik, 

Asszonyoknál dombérozik ? — Szita. 

4. Az anya most nevekedik, 

A jányának hasznát veszik ? — Petrezselyem. 

5. Két hét, hán hét? — Hetvenhét. 

6. Hová teszi a kümives a téglát először, mikor házat akar 
építeni ? — Maga elébe. 

7. Mikor a szolgáló szapul, mikor mos? — Az üst (kormos). 

8. Mi lenne nagyobb egy akkora sarkantyúnál , mint a 
világ ? — A műhely, a hol készítették. 

9. Meddig lehet a döglött lovon menni ? — Fülétől a 
farkáig. 

(Patóháza. Szatmár m.). 

Bartók Jenő. 



Tréfás kérdések. 

1. Mi az: Porlepiczét ? — • Por lep icczét. 

2. Mit tesz ax magyarul : Ad fel comam abundat ? — Add 
fel komám a bundát. 

3. Mi az: Onontolling? — Ónon toll ing (inog). 

4. Hát ez : Kantebéri ? — Kant eb éri. 

(Szatmár m.). 

Bartók Jenő. 



Digitized by VjOOQIC 



I go Mtelá-YELVHAGYOMÁNYOK. 



Szójátékok. 

Eljöttek Derecskérűi az ícczaka : dér vofe aa éjjel. 

(Debreczc«)k 
Nem vótam Bátorba: nincs bátorságom hozzá. (Szatmár). 
Tárcsán lakik : sokra tartja az eladó jószágot. 
' • (Szatmár). 

Nem lakik Adómba: nincs hajlandósága adakozni. 

(Szatmár). 
Kain megölte Ábelt, K m e t i temeti (Kain és Kmeti orvo- 
sok voltak). (Dcbreczen). 

VozAri Gyula. 



Átkozódások, fenyegetések. 

Verjen ki a hideg ! Egyen meg a farkas ! Kuttya egye meg 
a beledet! Hollók vájják ki a szemét! Döglessze meg az isten! 
Essen belé a féreg ! Egyen meg a fene I Frász törjön ki ! Üssön 
ki rajtad ! Nyavaja verjen ki ! Hogy a frász fogjon meg ! 

Megály te éhen kórász! írd fel az órodra ! Vigyázz az irhádra! 
Ne locsog mindég, mer bedugom a; szádot ! Fogd be a szádot ! 
Ne járjon mindég a szád, mint a fosos tehén seggi. Edd meg a 
szurkot ! 

(Szürnyeg, Zemplén m.). 

CsomAr Isi^vÁN. 



Tájszók. 



Al f ö Idiek. 

k e r e k ó 1 á 1 : körben forog, ka- k é p e b e 1 i : személyese. „Em- 

limpózik, kerinbogáz. „Ki bán- berek, látják kendtek ezt az 

totta azt a függő lámpást, urat, ez az uraságnak képe- 

hogy kerekólál ?" bélije". 

k e r e m í t : kanyarít, karén vág k é s ő r e - h á r a : valahára, nagy 

pl. kenyeret. „Ne keremicsd j^^^^^ ^^^^ ^^^^ ^ ^^^^^^^ 

le azt^a kenyeret te. vágj a j^^^^ .^^ ^^^^u^ 

, ^. ' , .. j. wt • kiebrudal: eb módjára ki- 

kezefogo: sürgős vevők, mi- , xr • . . , 

j- . , ' ' 1 ' u kerget. „No ocsem , téged 

dőn mmden aru kézben van. ^ . ." , , . „ 

.r . w , , ^ 'A-ü ugyan kiebrudaltak". 

^Volt-e jo vasár, szomszéd? ^^ 

Volt bizony , alig rakodtam kieszel: kifundál, elmésen el- 

ki , már mindegyiknek volt készít. „Ezt ugyan jól kie- 

kezefogója". szelte az a német". 



Digitized by VjOOQIC 



N ÉPNYBIAnWBSTOMÁN YOK . 



191 



ktlincs-k»fc^8iitcs : tekervé- 
nyes ótr „Hol voltál oly so- 
ftáfg ? Hisz az a kilincs-ka- 
lancs annyira elvezetett, alig 
tudtam kivergődni". 

k o c s o s : kemény héjú dió. „Éds 
anyám, nem birom ennek a 
diónak kivenni a bélit. Nem 
ám, mert kocsos". 

k o h a n t : fél ugató hangot ad 
pl. a kutya. „A kutya csak 
kuhantott, mindjárt odébb ál- 
tak«. 

k o 1 1 i n t : orozva bottal fejbe 

űt. „Úgy fejbe kollintá, hogy 

menten elesett*', 
k o n d o r k a : pöndőrke, pöndOr, 

kaccs. „Ne bántsátok a szőlő 

kondorkáját". 
k o p o 1 : mákfejeket szed. „Ko- 

pold meg a mákot". 

kordul: a has zavaros hangot 
ad pl. hasmenés előtt. , Ko- 
rog* szót akkor használják, 



ha az éhesség miatt zúgoló- 
dik a has. 

kotú: nádtarló. „Ugy vágjátok 
a nádat, hogy ne maradjon 
nagy kotú". 

kotyvalék: különféléből ösz- 
szekevert eledel. „Zsuzsi ! mi- 
csoda kotyvalékot adtál te 
azoknak a gyerekeknek?". 

köcs ögtet: kényeztet, gűgyol- 
get, kecsegtet. „Ugyan ne 
köcsögtesd azt a gyereket". 

köhint: gyenge köhcntéssel jelt 
ád valamire. ^Vigyázz , ha 
köhintek". 

k ő 1 1 e s : élesztővel kelesztett 
tészta, melyet czipó alakokba 
vagdalva, zsírban megforgatva, 
tepsziben szoktak sütni. 

kuka: horog alakú fa, melyre 
a dohány-zsineget kötik és 
ezzel a zsinórra fűzött dohányt 
szárítóra akasztják. 

kutakodik: kutat , keresgél 
valami harapni valót. „Eds 
anyám, Pörzsi kutakqdik". 

Samu József. 



H e t é s i e k. 



bürűkköl: i) turbékol, 2) a 
vízben buboríkol. 

fajtalan: magtalan, gyermek- 
telen. 

f é k ta ! (szidalomszó.). „Ejnye 
kutya fékta kölke!". 

h i t f án: sovány. 



pöröntyös, pérántyás: 
harmatban elvizesült, lucskos. 

reminkénnyi: könyörögni. 

besöpört: megcsalt. 

szalándok: hontalan, járókelő, 
csavargó. 

szökeminy: szökevény. 



(Dobronak). 



Fater József. 



Ikerszók. 

Agas-bogas. „Olyan ágas-bogas aza fa, ho* sehogyan sé 
tom éhasítanyi . 

Agyba-főbe üt-ver. „Ugy ütötte agyba- főbe, csak ucs- 
csittégétt-csattogott". 



Digitized by VjOOQIC 



192 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Akom-bákom. „De ákom-bákom írás c, ojan mint a 
tikvakarás". 

Ámu 1-bámul. „Né ámuj-bámuj, hanem erigy dogodra ! Szó- 
nyi sé tudott, csak ámúl-bámúl". 

Apró-csöprö., „Mennyi apró-csöprö gyereke" ! 

Áta-bóta. „De áta-bóta ember e, csak u-Iig-lóg rajt a 
ruha ! Csak áta-botában végeszte el a dogot". 

Ázik- fázik. „Mikor a zembér egész nap ázik-fázik, jó a 
meleg szoba". 

Bű-bá. „Assé monta bű-jé vaj bá, csak mégát mind ét 
daraffa". 

Büvöl-bájol. A za lány ugye büvőte-bájóta ez ta gyerekét, 
csak ubbolondul utána". 

Czifég-czafog a rongyos, szakadozott ruha az emberen. 

Czifít-czafat az emberen a ruha, midőn nedves, esős idő- 
ben, vagy, ha harmatban nagy fű, gabna között jár. 

Czók-mók; czokostúl-mokostúl : mindenestűi, egész családjá- 
val elmegy az ember valahová ; vagy például a róka czokostul-mo- 
kostul megeszi a lucfat. 

Csádé-bádé: mindenféle fű a szőlőben, gabna között ; de 
csak akkor „csádé-bádé", ha már nagyra megnőtt, különben giz- 
gaz. „Kukoricza, csádé-bádé, Öreg legény vagyok már én". 

Csere-berél. „b cserebcréné eza zöreg ördögöt is, ha 
mégfoghatná". 

(Csékut, Veszprém m.). 

ToLNER József^ 



Népdal. 

Harmatos a kukoricza levélé, 
Körű fodros az én rúzsa m kötője, 
Két ujnyivá hosszabb a szoknyájáná. 
Ez a divat a bérényi lányokná. 

Piros az én ustornyelém, nem sárgo, 
Avvá hajtok az rűzsám udvaráro. 
Kíső estig a csárdába mulatok, 
Ha mégkísék, az rüzsámná maradok. 

Főszántottam a bérényi nagy ucczát. 
Vetek belé rúzsát, székfűt, iboját. 
Az a legíny, a ki azt learatja, 
A rúzsáját az igazán karúja. 

(Lovasberény, Fehér m.). 



Feleki Sándor. 



Digitized by VjOOQIC 




ÜZENETEINK. 



Általános értesítés. Megkaptuk a következő 
küldeményeket : 

1. Karácson Imrétől : a) Kilincs. Ablak, b) Böngészetek 
régi írókból, c) Gyermekversikék. d) Tájszók. 

2. Kulcsár Endrétől: A nek névrag. 

3. Gremsperger Mihálytól: Szófejtések. 

4. Balogh Andortól: A megy szinonimái. 

5. Komjáthy Jenőtől: N ö-e vagy asszony? 

6. Wekerle Lászlótól: Egyszerűbb interpunkczió. 

7. Barbarics Róberttől: Határozók. 

8. Mórocz Emüiántól: Balázsjárás. 

9. Kispál Mihálytól: Gyaksa. 

10. Ifj\ Szinnyei Józseftől: Az új tájszotár. 

11. Bartók Jenőtől: a) Népmesék, b) Babonák, c) Ta- 
lálós mesék, d) Hasonlatok, e) Párbeszédek. 

12. Kertész Józseftől: Néprománcz. 

13. Berkest S^-től: Baranyai nyelvsajátságok. 

14. Vitéz Józseftől: a) Szólásmódok, b) Tájszók. c) Köz- 
mondások, d) Hasonlatok, e) Bordal. 

15. Könnye Nándortól : a) Szólásmódok, b) Tájszók. 

16. Nagy Gábortól: Tájszók. 

17. Kazai Gyulától: a) Tájszók. b) Határnevek, c) Szó- 
lásmódok, d) Családnevek, e) Gyermekjátékok. 

18. Harcsár Gézától: Babonák. 

19. Vozári Gyulától: a) Tájszók. b) Szójátékok, c) wSze- 
mél5'nevek. 

20. Gaál Ferencztől : Babonák. 

21. Korda Imrétől: a) Kiskunhalasi nyelvjárás, b) Szó- 
lásroódok. c) Közmondások, d) Tájszók. 



Digitized by VjOOQIC 




MAGYAR NYELVŐR 

líra : 

egész évre 5 frt. 

i^^S^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. "^^ 

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü- 
let, Bakony-utcza 6. sz.) küldendők. 



"I^F A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, 
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen- 
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-- 
rendelt 11 — XIII. kötet pedig 45 frton kapható. 

A n — Xni. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez- 
ményben részesítjük, hogy a 4>^frtnyi összegnek egy év alatt négy 
részktbcn való fizetését is elfogadjuk. 

-^^T Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítüuk. '^Wf 

„MAGYAR NYELVŐR" 

tzerk«iEtösése s ki«dö hlTstala. 



Tudnivaló. 

A „MAGYAR NYELVŐR"' a M. T. Akadémia megbízásá- 
ból s az 6 segélyével jelenik ugyan meg, de a benne foglalt 
czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős. 

A „Magyar Nyelvőr** 



Digitized by VjOOQIC 



1886. MÁJUS 15. 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 

megbízásából 

SZERKESZTI S KIADJA 

SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. V. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA. 



Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy a Bakony-utcza a 
Bulyovszky-utcza nevezetet vette föl. r^^^^T^ 

^ ^ DigitizedbyLjOOgle 



TARTALOM. 



Oldal 

A német kölcsönszók. Szarvas Gábor 193 

A Németújvári Glosszák. TömlÖ Gyula 200 

A nyelvjárások tanulmányozásáról. Balassa József. 207 

A göcseji nyelvjárás Kardos Albert 213 

Az új tájszótár. Szinnyei József 216 

Nyelvtörténeti adatok. 

Szólásmódok Nagybánya jegyzökönyveiből . Katona L, .... 218 

Babonák egy múlt századi kéziratból. Jánosi B 220 

Helyreigazítások. Magyarázatok. 

Mellső. Simonyi Zsigmond, P. Thewrewk Emil 222 

Ev, év. Frecshay János 222 

Gyaksa. Kispál Mihály. Szarvas Gábor ......... 223 

Nagy kalitka. Frecskay János 223 

Finom, Szarvas Gábor. 224 

A „megvédelmeztetett" Arany János. Simonyi Zsigmond . . 224 
Aprólékok. 

Egy zavaró hang 225 

Nyelvérzék és tudákoskodás ... . .226 

Különösségek . .... . . 227 

Válaszok. Kispál M. Szerelemhegyi. Molnár J Baráth F. Babics K. 
Kartal K. Deézs S. TömÖskösi S. Márki A. Fábián K. Tolnai I. 

Horváth A. Kárpáti E. Balassa J. Nagy P. Viski B. Bihati K. . 228 
Népnyelvhagyományok. 

Szólásmódok. Kotda Imre 230 

Babonák. Gáal Ferencz 232 

Népetimologiák. Bartók Jenő 232 

Gyors mondókák. Csatdry Lajos 232 

Találós mesék. Bartók Jenő ^33 

Gyermekjátékok. Fábián Károly 233 

Tájszók. Katona Lajos. Korda Imre 234 

Mesterszók Malenszky Károly, Frecskay János ... . . 237 

Népdalok. Veres Ferencz. Gajári Lajos ... .... 240 



Digitized by VjOOQIC 



Megjelenik MAGYAR Szerkesztő 

"'"tr-^ NYELV ÖR^'lir 

három ívnyi yr /?,. /-,«„ «., a^, 

-^ 8ZKKKBSZTI *^'- J^uiyovszRy- 

tarialommaL SZARVAS GÁBOI^. "'^^^^ ^' ^'' 



XIV. kötet. 1885. MÁJUS 15. V. füzet. 



A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. 

Már többször találkoztunk, még pedig olyan oldalon, 
a hol az újabb tudományos kutatások eredményéről méltó- 
képen tájékozva szoktak lenni, egy itéletmondással, a mely 
puszta, s az is alaptalan sejtelemnek a foganása, s a me- 
lyet, hogy közmeggyözödéssé ne váljék, meg kell igazíta- 
nunk s való értékére szállítanunk. 

Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, meg rövidség 
okáért is csak e legutóbbit beszéltetjük, azt a szózatot, 
mely a Phil. Közlöny áprilisi füzetében hangzott el. 

Balassa J. a magyar nyelv kölcsönvételeiröl szólta- 
ban egyebek közt ezt mondja : »Hogy melyik volt a két 
(a szláv és német) nép közül nagyobb hatással a magyar 
nép fejlődésére, azt az idegen szavak tanúságából ismerhet- 
jük meg. Ezek megmondják nekünk, hogy a német tudósok 
azon állításának, hogy a magyarok kultúrájukat a néme- 
tektől nyerték, semmi alapja sincs. A magyar nyelv- 
beli német elemeket harmadrészére sem becsülhet- 
jük annak, a mennyit a szlávból vettünk át; elenyésző 
csekély az oly német szavak száma, melyek a magyar 
nyelv egész területén el vannak terjedve". (288 — 289. 1.) 

Kutatásainkban még nem jutottunk egész addig a pon- 
tig, a hol számokat állíthatnánk számok ellenébe, de eddigi 
tapasztalatunk alapján már most is egész határozottan mer- 
jük állítani, hogy a németből került s meghonosodott idegen 
szók száma, ha nem is haladja meg, de bizonyára megüti 
azoknak a számát, a melyeket a szlávságból vettünk kölcsön. 

A .harmad résznyi' meg az ,elenyészőleg csekély szám- 
ról' beszélő nézetnek megerősödését többféle mozzanat szám- 
bavétlenségének kell tulajdonítanunk. 

a KYELVÓB. XIV. 13 



Digitized by VjOOQIC 



194 SZAKVAS gAbok. 

Ezeknek egyike, hogy ide vágó szavaink egy jó részé- 
nek magyaros hangzása idegen (német) eredetre még gon- 
dolni sem enged. Nem akarjuk az e pontra vonatkozó fej- 
tegetések iránt az érdekeltséget csökkenteni, azért nem 
nyúlunk a jovöbe^ s csak egypár a múltból vett ide tartozó 
adatot említünk^ meg. Melyikünk gondolt volna még csak 
egy évtized előtt is arra, hogy német eredetű szók például 
ezek: csődör, fogoly ^ foglár, csákód mente y kalapé czinkos, réf, 
bükköny, zsákmány, csűr, bitang, zománcz, zamat sat? 

A második számbavétlen mozzanat 'az, hogy egy nagy 
sereg idegennek fölismert szót nem igaz forrásukra, a né- 
metre, hanem valamely más idegen nyelvre vezetnek vissza. 
Ezek közé tartoznak: gavallér, generális, kapitány, káplán^ 
parola, parádé, bomba, kaszárnya, pallér, pantalló, marj ás sat. 

A harmadik, hogy a németből, vagy német réven nyel- 
vünkbe került idegen szók nagy részét,' noha minden magyar 
ember mindennap használja, noha teljesen meghonosodtak, 
s noha egy részére eredeti szavunk nincs is, vagy ha van 
is, sokkal járatosabb, közönségesebb az idegen, nem tudni 
mi okból, szótáriróink kihagyták a meghonosodott magyar 
szavak sorából. Ilyenek, hogy csak néhányat említsünk: 
májszter, suszter, kellner, svindler; spájz, szalvéta, kijli, virsli, 
kők, ászé ti i, omlett, aszpik, szósz; másli, slepp, muff, verkli; 
kégli, ferbli ; czííg, kúrliszta ; malter sat. sat. (Az itt elsorolt 
s még egy más nagy sereg szerte használt szók közül egy 
se található meg Ballagi ,Teljes magyar szótárában'.) 

Van még ezeken kívül egy nagy osztálya a teljesen 
meghonosodott német kölcsönszóknak, a melyeknek kellő 
számba nem vétele szintén hozzájárult a kezdetben említett 
általános, de megállatlan vélemény megszilárdításához. Ezek 
a különböző szakbeli műszók. Akármelyik ágára vessük 
szemünket a foglalkozásnak, mindenütt találunk egy sereg 
megmagyarosodott német szót, a melyek az illető szakban 
annyira közönségesek, hogy a legtöbbjére magyar neveze- 
tünk nincs is. Csak egyikéből, az asztalos mesterségből idé- 
zünk néhányat, a mint azokat a Nyelvőr XI. k. 44. lapján 
följegyezve találjuk : slicczs^zkV, sváfszé'k, falcz, szimsz, pájlóg, 
kindrusz, czolstokk, rikkcsájt, srengájzni, strájmódli, czitling^ 
gmntgyalú sat. sat. 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. I95 

Igaz, hogy ezeknek legnagyobb része nem a köznyelv 
szavai, azonban elterjedésüknek nem idegen voltuk érzete 
állt útjában, hanem mert a magyarságnak jó nagy része 
annyira nem áll közelebbi ismeretségben velük, hogy a leg- 
többje még nem is látott teljes életében asztalos műhelyt. 
De azért az egyes mesterségekben általánosan elterjedt vagy 
az eredetinél inkább használt idegen műszókat kihagyni a 
nyelv szavainak sorából azon oknál fogva, mert az illető 
szakembereken kívül csak kevesen ismerik, ép úgy nem 
lehet, mint nem lehetne például a kandallót nem magyar 
szónak tekinteni azért, mert a magyar népnek legjava része 
nem tud róla semmit, vagy a nyújtót^ kisafdt marokvasatj 
bakonyi sat. nem köznyelvi szóknak tartani azért, mert job- 
badán csak a szakemberek élnek vele. 

Ha mind e mozzanatokat számba vesszük s különösen 
a majdan egybeállítandó meghonosodott német szóknak 
hosszú laijstromát szemünk előtt látjuk, bizonyára tetemes 
változás fog beállani ama nézetünkben, hogy a német köl- 
csönvételek száma a szlávsághoz képest elenyészőleg cse- 
kélyre rúg. 

Az idegen szókincsnek a nemzetitől különválasztása 
szintén a nyelvtudomány feladatának körébe tartozik. Nyel- 
vünk tudvalevőleg már Európába költözése előtt, különösen 
pedig új hazájában a vele szomszédos népektől (török, iszláv, 
olasz, német, rumuny) s a latinból nagy számú idegen szót 
sajátított el; ezek közül a török, szláv, olasz, német és ru- 
muny kölcsönszók egybeállítása már megtörtént ; hogy minő 
sikerrel, elég azt az egy körülményt emelnünk ki, hogy 
közülük még a leghivatottabb kéz (MiklosicH) munkája: ,A 
magyar nyelvbeli szláv elemek' se nevezhető teljesen be- 
végzett műnek, mert igen sok még benne a pótolni való ; 
más részt czikkeinek számában van több, a melyek, ide nem 
értve az eddigi minden kétségen fölül álló kimutatásokat, 
még megigazításra szorulnak. 

Ha még Miklosich müve számára se állíthatjuk ki a 
bevégzettség bizonyítványát, mintegy magától érthető, hogy 
a többieket annál kevésbbé érheti eme kitüntetés. Nem 
csupán töredékszerű volta, hanem kivált módszertelensége 
miatt kétségtelenül legtökéletlenebb ezek közt s messze 
mögötte marad a többieknek a német kölcsönszók lajstroma 

13* 



Digitized by VjOOQIC 



196 SZARVAS GÁBOR. 

(,Germán elemek a magyar nyelvben* irta Vizoly Zakariás) ; 
azt az igazságot azonban ki kell szolgáltatnunk neki. hogy 
egy pár érdekesebb adatra s több figyelemre méltó újjmu- 
tatásra akadunk benne. 

Minthogy lassanként már elközelget az idö, a melyben 
a nemzet egyéb tartozásaink közt annak lerovására is föl- 
szólít bennünket, hogy a mivel kötelesek vagyunk neki, 
adjunk kezébe egy tudományos alapon nyugvó etimologikus 
szótárt, meg kell osztani erőnket s az egész nagy térségen 
komolyan hozzálátnunk a munkához. Két nagy darab tér- 
ség, a német és latin, mondhatni majdnem egészen parlagon 
hever s hogy meghozhassa a várt gyümölcsöt, szorgalmas 
kezeknek várja termékenyítő munkáját. 

A sokféle hatás közül, a melyeknek nyelvünk viszon- 
tagságos életének hosszú idején ki volt téve, kétségtelenül 
legerősebb, legmélyrehatóbb az a hatás, a melyet nyel- 
vünkre a német gyakorolt. Hogy e hatás már keresztény- 
ségünkkel kezdődik, bizonyítják a német eredetű, vagy la- 
tin származású, de csakis németből magyarázható kereszt- 
neveink egy része: Imre, Gizela, István, József, Péter, Pál 
sat. s bizonyítják a legrégibb nyelvemlékeinkben nagy szám- 
mal található s már egészen meghonosodott ilyenféle szók: 
herczeg^ polgár, sdfár, gyilok, kehely, érez, köböl, font, fáklya, 
czímer, példa^ ferém, tarsoly, ezéh, frigy, farsang, kastély, ma- 
jor, gádor sat. sat. A reformáczió korszakában e hatás nagyot 
nyert erőben, s attól fogva le egész napjainkig mindegyre 
növekszik, öregbül, gyarapodik. 

A német kölcsönszók nagy seregében, a melyeknek 
egybeállításával megpróbálkozunk, kétség kívül a legérde- 
kesebbek ránk nézve azok, a melyeknek átvétele a régibb 
századokra esik, következőleg a melyek erősebb változáso- 
kon menve keresztül, oly magyaros hangzást öltöttek ma- 
gukra, hogy idegen, s kivált német származást gyanítani 
bennük kétségtelen bizonyítékok nélkül valóban merészség 
volna. 

Addig is, míg a német kölcsönszók hosszú sorának 
közlését megkezdhetjük, elő-előveszünk egyet vagy többet 
e tősgyökeresnek látszó megmagyarosodott szók közül, hogy 
bemutassuk őket, ha nem is mind. de legalább egynémelye- 
két, a nevezetesebbeket, olvasóinknak. 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. 197 

Nyissa meg a sort, mely k9ltöink szerint már a ,döntö 
mag-yarok' kalpagjának, kardjának, ménjének sat. egészen 
közönséges ékessége volt, a boglár. 

Ideirom a családfáját. 

Első őse a lat. bucca, mely tudvalevőleg annyi mint: 
pofa; ennek legközelebbi származéka buccula, melyből a 
kozéplatinság egy melléknevet, a bucculanus-t származtatta 
le. A kozéplatinságnak e szava átkerült a francziába s 
bouclier alakban honosult meg (Littré) ; tőle ezt aztán át- 
vette a német, s a buckler a régi irodalomban, valamint a 
bajor dialektusban ma is járatos szava a németségnek. (San- 
ders. Schmeller.). Innen tovább egy lépés, s következik a 
mi boglár szavunk. 

Egybevetésünk igazolását ezekben adjuk. 

Az alakegységben három föltünőbb csorba mutatkozik : 
ném. //, magy. o; ném. ck, magy. g; ném. er, magy. ár. a) 
A kezdő szótagbeli zártabb u-m^i nyiltabb o-ra. változása 
különösen a kölcsönvett szókban egészen közönséges jelen- 
ség nyelvünkben: k/^hnja : k<9nyha, d/^chan : dohány, p//nkt : 
pí?nt, pf/md : fönt, l/zmp : l(9mp(os) sat. b) A ck:g eltérés 
csak látszatos, mert a boglár nem az irodalmi buckler, hanem 
a dialektikus buggler (Schmell.) alakra vezetendő vissza, c) 
A végtagbeli mélyhang a magyarban a ném. magas hang 
ellenében rendes hangilleszkedés, olyan mint gaé^ (g2.tje) : 
gaty/í, kfném. túb^: tub^, lamp^: lámpái, kachd : kályhrtJ, 
fack^l : fáklya sat ; a hosszúság azonban eredeti, azaz meg 
volt már magában a németben : kfném. buckelaer (Schmell.). 
Hasonló jelenségek : kfném. schaff^<^e : sáfrt^r, burg^'r : pol- 
g//r, fogelűfóT: foglűír sat. 

A boglár jelentését a NSzótár így határozza meg : ál- 
talán valamely ékesség , mely bog alakúra * van hímezve, 
kötve, verve, szőve vagy öntve. 

Arról kell tehát beszámolnunk, mily csiszolás-faragás- 
sal* formálódott ki a ,pofa^ ,ékességgé^ 

Ducange a buccula átvitt jelentését e szavakkal ma- 
gyarázza: nihil aliud est, quam umbo clypei, seu scuti pars 
eminentior et média, azaz : buccula ^= a paizs köldöke ; ebből 
bticcularius (t. i. clypeus): köldökös paizs, s aztán egysze- 
rűen : paizs. S a francziában a boudier-nék csakugyan ez az 



Digitized by VjOOQIC 



•■«« ^-w 



iq8 szarvas gAror. 

uralkodó jelentése ; valamint a régi németben is annyi mint 
,schild'. 

A magyarban ugyané jelentését a boglár szónak iga- 
zolva találjuk Bod-Pápai P. következő adatával: y^hoglár a 
féken: das schild an einem gebiss". Söt a bucctilarinS'naXí 
eredetibb ,köldök* jelentését is megleljük már Molnár szó- 
tárában : y^boglár: umbilicus, bogláros: umbil i cat u s**. 
melyek közül az elsőt a negyedik kiadás így adja vissza : 
^der nabel, das mittelste eines jeden dinges" s a másodikat : 
„wie ein nabel gestaltet". A ^ö'^/^V további jelentései részint 
a pajzs, részint a pajzskoldök formájára vannak építve. 
Innen boglár általában annyi mint: ékesség, ékszer, i) a mely 
kerekded, gömbölyded mint a pajzs: „lunula" (Mol- 
nár); nevezetesen a) a rendesen kerekded könyv csatja: 
y^boglárfi, a könyvnek: umbilicus libri, die spange am 
buch, clausur" (Bod-Pápai P.), b) a gyűrű kerete, mélyedé- 
sével együtt: „funda" (Molnár) = „die vertiefung des 
ringes, in der der stein sitzt. der kasten" (Freund: Lat,- 
Wört.) — Molnár negyedik kiadása helytelenül fordítja a 
boglár-mk e helyen álló latin egyértékesét (funda) schleudcr 
(parittya) szóval. — 2) Vert, kirakott vagy hímzett, varrott 
csillag, rózsa, korsó, madár sat. 

Példák: „A te két farod olyan, mint két ékes boglár 
(Gyulai : Sirah 97b). Eg byblya az boglárok ezwst es meg- 
aranyazot rayta (Radv : MCsal. II. 5). Gyémántos nyakra 
való, negyven nyolcz boglárból és lebbentyüből álló (uo. 
376). Egy gyémántos arany láncz, melyben vagyon ötven 
boglárban más félszáz gyémánt (uo. 348). Egy arany bog-- 
láros és gyöngyes füzér, kiben van boglár negyven (uo. 
332). Fékre ualo rezlancz es cziatok bogiarai egiwt (uo. 
103). Lóra való szerszám, az fék agyán három öreg ezüst 
aranyozott bogjár vagyon köves (uo. 179). Egy czaprag-, 
hold és csillag formára csinált ezüst boglárok vannak rajta 
(uo. 182). Egy kis suba, bogláros, hatvan boglár vagyon 
rajta, mindenikben négy-négy szem gyöngy (uo. 107). Eg-y 
spanyol köntös, nyolczvan arany boglár rajta, negyvene 
gyöngyös, három gyöngy mindenikben, gyöngy nélkül való 
zománczos negyven (uo. 106). Két gyémántos boglár [Ro- 
sen] mindenik harminczhat köböl álló (uo. 380). Boglár, 



Digitized by VjOOQIC 



A NÍLMET KÖLCSÖNSZÓK. ' I99 

rózsa formán való (uo. 21 1). Boglár, virágmódra csinált (uo. 
213). Vag-yon boglár korsó módjára csinált tizenöt" (uo. 159). 
Kassai így fejti meg e szavunkat: ,^Bog/dmák a 
gj'^ökere fiog^ ebből származik ezen ige: bogol; végre bogol 
igéből ár végezettel boglár kerekedék". A NSzótár Kassai- 
nak e magyarázatát elfogadva ily értelmezést csatol hoz- 
zája: bog alakú ékesség. Ugyanezt mondja Ballagi Teljes 
magyar szótára is. Vámbéry egyrészt a török-magyar ro- 
konság, másrészt amaz „igazság" bizonyítékául, hogy ^a 
magyarok az akkori ázsiai müveit világ némely mozzanatát 
magokkal hozták, söt hogy szomszédjaikat új hazájokban 
némely dologban oktatták. . . . E mellett bizonyít a többi 
közt az, hogy eredeti szókat találunk ékszerek jelölésére, 
melyeket a magyarok már mostani hazájokban való letele- 
pülésök előtt ismertek", a hiteles tanúk sorában az ere- 
deti magyar boglár-t is föllépteti s melléje állítja kétség- 
telen török vérrokonait, a bag: szalag, bag'la: kötni 
szókat is. 

Látnivaló, hogy ez az egybevetés találkozik s barát- 
ságosan megegyezik Kassainak s utána a NSzótárnak és 
Ballaginak bog-ol-ár magyarázatával; s ha két bökkenője 
nem volna a dolognak — egyik az, hogy Molnár Albert 
idejében még nem volt divatban az a szokás, hogy azokat 
az eszközöket, a melyeknek szerinte latinul „funda, umbili- 
cus, lunula" a nevük, kötőtűvel készítették volna; a másik 
meg az, hogy a magy. bogláiv) és a tör. bag'la olyan formán 
egyeznek, mint ugyanez a tör. bag'^la, meg a lat. bucciila, 
vagy mint a gör. poö<; és magy. bns^ lat. carus és magy. 
károSy ném. schaar és magy. sár — mondom, e nélkül a két 
bökkenő nélkül megállhatna az egybevetés s mi is készek 
volnánk „igazságnak" elfogadni, hogy már Álmos vezér 
testamentomában a többi közt ez a pont is előfordult, ter- 
mészetesen szittya ortograíiával : „Hagyok neki [Árpád fiam- 
nak] egy más koronkát is, kiben vagyon apró rubintos 
boglár huszonnégy". 

Szarvas Gábor. 



Digitized by VttOOQIC 



200 TÖMLŐ GYULA. 

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK, 

Hangtani sajátságok. 

I. Magánhangzók. — Nyelvünk régi vocalismusa 
a maihoz viszonyfcva a következő fő pontokban mutat ere 
d e t i b b állapotot : i) eredeti magánhangzók megőrzésé- 
ben, melyek nyelvünk mai alakjaiban már nincsenek meg ; 
és viszont oly magánhangzók hiányában, melyek a meg- 
felelő mai alakokban csak újabb fejlemények; 2) az idő- 
mértékben, v. i. a magánhangzók kiejtésének hosszabb 
V. rövidebb tartamában ; 3) a hangrendben és 4) a 
hangszínben, v. i. az articulatiónak ugyanazon hang- 
rendi soron belül mutatkozó változataiban. 

. De ezzel az általános eredetibb jellemmel szemben 
olyan fejlődésekkel is találkozunk a nyelvtörténet régibb 
korszakaiban, melyek nyelvünk mai állapotánál is újabbsze- 
rüek ; ezeket azonban csak múlékony, ideiglenes jelenségek- 
nek kell tekintenünk, melyek egyes korokban vagy vidéke- 
ken föl-föltüftedeztek, sőt itt-ott szélesebb elterjedésnek is 
indulhattak ugyan, de általános érvényre vergődni képesek 
nem lévén, a régibb alakok elől ismét kiszorultak. A nyelv- 
nek történeti leírásában e fejlődésekre is figyelmet kell 
fordítanunk. 

A fölsorolt szempontok szerint Glosszáink említésre 
méltó sajátságait a következőkbe foglalhatjuk. 

Magánhangzók megőrzése és hiánya. 

Eredeti út őrzött meg a ronchyca [olv. roncsika ; roncska 
olvasás kevésbbé valószínű a szokatlan mássalhangzócsoport 
miatt] alak, a. m. ,vas^ (edény) 75; a szónak ily teljes alak- 
ját, mely az ószlov. r^ífí^^-nak ízről-ízre megfelel, másunnan 
nem ismerjük (rocska már a MünchC.-ben s ma is egyes 
vidékeken, pl. Ny. IV. 182, V. 229, VI. 373). — Eredeti 
teljes alaknak tartható a kalamar institor 354 ; a ném. kramer- 
bői u. i. a magyar alak fejlődését így képzelhetjük : ^kara- 
már, kalamár (LevTár, I. 317; meg Beythénél, Hallernél), 
kalomár (Jord. és Érdy c.) : kalmár ; úgy mint a szerb brekyna : 
magy. berekefiye és berkenye, ószlov. grebeni : magy. gereben 
és gerben (vö. Asbóth fejtegetését a szolga szóról, NyK. 



Digitized by VjOOQIC 



^m^ 



A NÍtAlKTÚjVÁKI (ÍLOSSZÁK. 20I 

XVIII. 3(14). — Egész szótaggal teljesebb az ayaifathos 
[valószínűleg csak djoj'fafos , mint az EhrC.-ben is] 112, 
melyből a mai háromtagú djfafos lett, épúgy mint viczej- 
fclcn {mczéte/eny 7nczitel(m alakokon át) rövidült mezk/en-n(^,. 
— Teljesebb alak a menekcze, mcnckezcs ruha [olv. mcnyckézvj 
menyekézcs r.] 358, a mint a codexek korában, söt a XVII. 
században is közönséges volt : ma menyegző j inenyegzős, — 
Eredeti tövégi magángzót (ú. n. kötöhangzót) a d végű 
igék befejezett igenevében (szakadott^ ragadott stb ) illetőleg 
a befejezett jelen egyes 3. szem. alakjában és a vígasdg 
szóban őrzött meg nyelvemlékünk (1. az alaktanban, a tövek- 
nél) ; képzőink közül az -ít igeképzőnek tartotta fönn telje- 
sebb alakját s a -falán -leien fosztóképzőét oly esetekben 
is, hol ma -flan -llen-né rövidült (1. u. o. a szóképzésnél); a 
ragozásban a föltétes mód tárgyas alakjai és a -böl rag 
(s egyes lativusi eredetű igekötők?) mutatnak eredetibb tel- 
jességet (1. a ragozásnál). 

Ellenben a mainál egy hangzóval rövidebb alako- 
kat találunk a következő esetekben, hol e hang mint ejtés- 
könnyítő járulék csak újabban fejlődött ki, ú. m. : egyes -/ 
képzős igékben, mint undiiklja undok^lja, megkdromllak 
megkárom(9llak stb. ; az -alo7n -eUm képzős főnevek csonka 
töalakjában (a nominativusban és a másodlagos ragok előtt), 
pl. érteim értekm stb. és a középfok képzője előtt , pl. 
témcrdékb tömérdékí'bb stb. (1. mindezeket az alaktanban, a 
töveknél). — Összevont alakkal találjuk a lész^ vész, hisz igék 
elbeszélő alakjait: lén lőn {yo kedivem len: bene piacúi 10 1), 
lőnek levének {hivatalosuk 7iem ívnek: invitati non fuerunt 
357), vének' vevének (ragadanak, vének : rapuerunt 6), hifi 
hisz vala, hitt {hin a kis keral ah bezednek: credidit sermoni 
362); ezek közül a lőn ma is megvan (sőt lén Háromszék- 
ben), a lőnek, vőnek (vének) helyett a teljesebb alakokat fej- 
tette ki ismét az irodalmi nyelv, a kin pedig már nem jára- 
tos. — A mai ejtésben nem divatos elisiót jelenthet code- 
xünknek egy adata: mostohanya [olv. mostohaanya?'] noverca 
^9'y így írja Pesti Gábor is mustohanya (Nomencl.^ 10. fej.; 
de mustoha/yw, mustohaleyan u. o.); ilyenek még: zent vrsú- 
lazzonnac [= Orsoly(íz) asszony] anna, Nádor C. 459, Kathazzon 
[== Kat(a) úJSszony] Radvánszky: Magy. családéi. II. 40, 41, 
42, 43 ; — ha mindezek nem puszta orthographikus rövidí- 



Digitized by VjOOQIC 



202 lÖMT.Ö GYULA. 

tések (mint pl. codnxünkben is kiz^^tty o h. ki/z\ui ki-issza 
137. /<fv/í/ 317-* e h. Irrnd 218), a gaz(f asszony, o(fadf{i\Á- 
hagyásoknak volnának teljes analogonjai. 

Eredeti hosszú magánhangzók. 

Glosszáink orthographiája, mint említettük, csak kivé- 
telesen jelöli a magánhangzók hosszúságát, azért az összes 
tanulság, mit e tekintetben belőlük meríthetünk, a követ- 
kező pár adatra szorítkozik: megyfaagy [olv. fnégfdgy] a. m. 
megfagy, az 1. kéznél (a 2. kéz u. o. megfagh-ot ir) 336; e 
magánhangzó hosszúságának nyomát a szó eredeténél fogva 
(1. MUgSz. 484) amúgy is elvárhattuk (vö. fázik \ s ez a 
fagy úgy viszonylik a /agy-hoz, mint hagy a hagy-hoz), eddig 
azonban sem emlékeinkből, sem a népnyelvből nem volt 
kimutatható; — ecsmeg (zomorvsagtok lezen eesmeg: tristi- 
tiam habebitis i terűm) ismét 134, másutt a hosszúság jelö- 
lése nélkül esmeg 151, vö. Simonyi: Kötőszók, I. 5, 19; — 
nemdee numquid 166 {nemde 290), 1. u. o. I. 174; — ^r te 
napodba: in hac die tua 301; e nyilván hosszú hangzót 
jelentő adatot megmagyarázzák az ÉrsC. eez (pl. 447, 448. 1.) 
aaz (452, 453.) alakjai ; nem lehet azonban határozottan a 
magánhangzó hosszúságát érteni a 2. kéznek ez írásain 
(noha a A-nak ily szerepe is van a régiségben, vö. beh \bé^ 
be igekötő] WeszpC. 100, ÉrsC. 283 = bee KulcsC. 7, 
48, ÉrsC. 453 ; leh [le igekötő] WeszpC. loi = lee ÉrsC. 
190b. 453, stb.): eh yele e jele 132, ah nep a nép 380, ah 
bezed a beszéd 362, ah vidék a vidék 380, ah vendegek a 
vendégek 358, ah nag yené zo a nagj*^ ijené szó 156, ah ks- 
bel a lesbél, de insidiis 103, ah mith hattok a mit hallok 295, 
minthogy ezekben a A a kiesett z miatti pótló mássalhangzó- 
nyújtást is jelentheti (vö. accapu felel olv. ak kapu [a* kapu] 
felél 293, 1. ezt a mássalhangzóknál); — tohay likaa spe- 
lunca latronum 302 ; berekeztih [olv. berekeszti?] constringit 
336 (1. a ragozásnál). 

Hangrendi sajátságok. 

Eredetibb hátsóhangúságot (1. Balassa J. 
hangrendszerét, Budenz- Album és Ny. XIII.) találunk a zana- 
bana dissensio szó előrészében, 107. 1. ; zanabana van Teleg- 
dinél is, zanabona Eszterházi Tamásnál, Lépesnél stb., csak 



Digitized by VjOOQIC 



A NftMRTŰJvAkI GLOSSZAk. 203 

később (a XVII. században) lesz kizárólagossá a zenebona 
alaky követve ikerszavaink nagy részének hangrendi jellem- 
vonását (vö. sete-suta^ czefef-czafai^ gyitn^gyom stb., 1. Tanul- 
mányok, I. 252) ; így lett a régi zur-zavar-h^\ zür-zavar, 
haba-hurgyá'h6\ heie-hurgya^ monda-monddA^óX (Pázmány) men- 
de-monda. 

Nem ment még végbe a hangrendi illeszkedés codexűnk 
angyel (ma: angyal) alakjában : /í? angelok archangeli 216, 
coda ííTiVe angelok virtutes, hatal[m] feive angelok potestates, 
feyedclm erze angelok principatus, vralkodo angelok dominatio- 
nes (de már : zekes angyalok throni) 217; a régiségnek e 
közönséges eredetibb hangrendü alakja még egészen meg- 
felel forrásának, az ószlov. andjelü-ndiky 1. Ásbóth : Szlávság 
a magy. kereszt, terminológiában, NyK. XVIII. 361. (? Illesz- 
kedés nélkül áll egyszer, ha nem hibából, a -ra rag, 1. a 
ragozásnál.) 

Hátsóhangú o-t mutat a katronca alak {catroncaban in 
sudario 372, így több XVI. századi codexben is) a MünchC- 
beli és mai katrincza alakkal szemben; — továbbá a -dék 
képző mellett az illeszkedett -dok alak is előfordul egy pár 
hátsóhangú szóban (1. a szóképzésnél). 

Hangszínben sajátságok, 

i) A nyelv függőleges mozgásában való ere- 
detibb helyzet : 

a) Eredeti zártabb (v. i. magasabb nyelvállással ejtett) 
hangzók : 

%i : o (régi u : mai o). Tőszótagokban: numtath 
[a. m. nyomottat] coagi tatám 263, de : benyomó th 325 ; nyum 
különben csak az EhrC.-ben fordul elő | rumtas rí'ntás 
desolatio 201, de romol ^^t^, romlás 3 | chudalathus 64 (i. kéz. ; 
a 2.-nál mindig coda 193, 194, 217); a csuda ejtés ma is 
fönn van még || vsura uzs<?ra 331, | lüium lilií?m 136 | harum 
hkrovcif egy hely {három 333) kivételével mindig így az 
I. kéznél: 195, 231, 344, 381; a 2.-nál három 313; «-val 
találjuk még az Ehr., Guary stb. cc.-ben | zorws szoros 
351; de zoros 25, 86, 138, 304. Kötőhangzókban: meg* 
cuphulla megcsúfolja 154, de chufolas 348 | ? hivatalosuk 
hivatalosok 357, valószinüleg hiba hivatalusok h., vö. zorgal- 
mazatusok soUiciti 293 | atallum vala átallom vala, verebar 



Digitized by VjOOQIC 



204 TÖMLŐ GYULA. 

190, vö.. „kozenetem zolsinlaftim ayanlassanak wtanna ezt irha- 
ffnn." 1548-iki levél, LevTár, I. 49 | és az -s képző kötö- 
hangzójában, pl. hasonlatiis hasonlatos stb. (1. az alaktanban). 
Képzőkben: nayascuddiek [ol v. nydjaskudjYk'] nyájaskodjék 
142, de nyajascoduajj familiariter 306, s más igékben is min- 
dig -kodik van különben | vnduklya [a. m. undí^kolja, undok- 
nak tartja] nauseat 295, de vndekoyt undokít 247 (v6. szó- 
képzés) I fu/adunsag tulajdonság iii, de tulaydonsag 376, vo, 
„annak attauona auag fulaidnnitotta uona" TihC. 212. 

o.-a. Töszótagokban: morha mrt?rha 280, 292, 
379, I morcho?ia m^rczona, pusillanismus 303. morchanasag 
301 ; egyéb emlékeinkben csak marczona \ souanossag, [olv. 
sovanyósdg'] acedo 143, somanyo olv. sowanyo %%, Kotöhang- 
z ókban: gyorsaság gyorsrt^ság 276, | gorsob gyors^?bb 19 | 
alkolma^son alkalmas/in 247, ocoson okosain 234; de heivsagusan 
curiose 227, (nem -s képzős mellékneveknél csak Oy pl vigan 
250, stb.) Képzőkben: megfogonik megfogú^n 198, hozzon- 
kodvan bosszö'nkodván 256, megyapontyak meggyapp^ntják 
(vö. Ny. X. 471) 259 I a/ko/mas 23, 120, 138, 247; de:alkííl- 
mas 181, 378 (magyarázatát 1. Ny. XIV, 26) | {? octot okt^t 
188, vö. iochtot HB. I allot 193, hertvadothossag 80, valószí- 
nűleg írás- v. sajtóhibák, vö. all^t 332, 365, 361, hervadíJ- 
tussag 83, herwadrt^ttossag 129; hasonló hibáknak kell tar- 
tanunk a következőket: kerol 362: e h. keral u. o. és 363, 
367; mind w hoza [olv. itt is: hazd\^ mind w haza népe: 
domus eius tota 363; — és viszont a olv. o h. : meg ne 
alvaganak: ne liquefiant 382, vö. megyí'luadok wala*: lique- 
fiebam 81; iulaydansag, vö. tulaydonsag 376; nagyobaha 
augeat : olv. nagyoboha 345, stb.) 

i:é. Csak e szóban kyner [olv. kinyér\ krnyér 55, de 
kenyér 182. 

(iÍA:t^l Csak egy biztosabb adatban: elkulcz erkólcs 
339> vö. még Decsinél és Szárászinál is erkölcs. Ellenben 
buchuleksseg [vö. alább é : ö'\ becsületesség 34. és vrdeg [vo. 
erdegj alább é:ö^ ördög 287. ö hanggal is olvashatók.) 

b) Eredeti nyiltabb (v. i. alacsonyabb nyelvállással 
ejtett) hangzók: 

a.'O. Csak a frequ. -g és a melléknévképző -j- kötö- 
hangzójában ezekben: chachago csacsogó 147 és coltaguan 
pulsans 165 (de kolthog 63, coltogo pulsans, coltogyatok pul- 



Digitized by VjOOQIC 



A németűjvAri glosszák. 205 

sate 165); varas wkros 311, 362. — Za/ag zklog 382 és zapa- 
reth szapíTTÍt 147. szókban a szabályszerűen kifejlődött nyíl- 
tabb hang, mely egyideig általános volt a régiségben, az 
eredeti zártabb színezetnek adott ismét helyet. 

o:v. Az alanyi igeragozás több. i. szem. ragjának s 
a vele teljesen egyező i. szem. birtokos személyragnak f-nkj 
kotöhangzójában : ha f hónk hat//nk 378, maragyonk vtidLV^iáyíxik 
208, tunyolyonk tunyulj?/nk 360; vronk ur//nk 118, my myivol- 
főnk zcrenth mi mivolt/mk szerint 180; — nem különben a 
tárgyas igeragozás több. i . személyragjában : valyok vallj//k 
102. (Mellsöhangú szókban kettős fejlődés történt c:ö:iL 
l. alább.) — Nem világos a hangszin viszonya a joh ovis 
290 (codexeinkben rendesen így) és a mai juh között ; to- 
vábbá vayozyk 180 és a közönségesebb vaj úszik között (de 
alluzik dormit 380, míg némely emlékekben szintén alo- 
szik van). 

6:Ú. Képzői eredetű véghangzókban: bozo 
boszú I, másutt mindig bozti 146, 147, 184 stb. | haboro 
hábor/í 166 I somanyo [olv. so7vanyo'\ savany// 88, souanossag 
savany/zság 143 | tanosag tan/zság 62, 207 | és az / igekép- 
zövel továbbképzett arol krúA (venalem habét) szóban 88, 
de elarultatyk 51. Képzőkben az ///és -zí, ragokban 
az ablat. (illetőleg essiv.) -/// és a -bnl^ -róly -föl ragok őriz- 
ték még az eredeti nyíltabb (ó) hangszínt; a -böl^ -ról, -fői 
ragokat annyiban említhetjük itt, minthogy a mai köznyelvi 
kiejtésben már általánosan zártabb hangzóval járatosak ; csak 
azt kell kiemelnünk, hogy míg a -böl és -ról codexünkben 
is mint egyéb nyelvemlékeinkben következetesen ó hang- 
zóval járul hátsóhangú szókhoz, addig a -föl rag már itt 
állandóan a mai köznyelvi zártabb színezettel lép föl, pl. 
alful attíH 307, stb. (L. mindezeket az alaktanban.) 

é: i. Eredetibbnek látszik az é hang a menél m/*nd, vrrag v/- 
rág. kérdly k/rály, véldg v/lág, esmér /smer szókban ; - - mend-^X. 
ír mindig az i. kéz 72, 186, 339, míg a második, egy hely 
kivételével {rn^ndenv f uhique 193) már állandóan mind alakot 
használ, pl. 336, 368 stb. (a nyíltabb hang megvan még a Csán- 
góknál, 1. Tanulmányok I. 81, és a köznyelvi mcnföl-hex\ ^ 
^mendlől, mind föl) \ veragos virágos, i. kéz 7 i, a 2.-nál virágos 10 1 
^^erdg ma is a Csángóknál, 1. Tanulmányok, u. o.) | ellenben 



Digitized by VjOOQIC 



XQÖ TÖMLŐ GYULA. A NÍ;METI!^JvArT GLOSSZÁK. 

kera/ a 2. káznél 362, 363, 367, de kyra/ a i.-nél 314 | esmér 
5, esfneret 150, megesmeryen 219 | 2;^/^^ 193, de z'/'/^^ 190. 

é :í. Tószótagokban: enyémhez [ol v. /«jy ; /ny] 
ragadt : adhaesit faucibus meis 97 {/ny még Károly; Gáspár- 
nál is) I ezetlen [ma : ízetleri] insipidus 246 (ez még Pósahá- 
zinál is) ; az iz artus-nak ellenben nincs ily alakja a nyelv- 
történetben, vö. itt : három yzy habét trés effectus 3.13 | gera 
talentum 368, későbbi emlékekben gíra \ heivsagus cttrio6US 
(később : hívság) 227, heyih stolidus (később hif^ vö. hitvány} 
144, heyaba hiába 82. 192 | herfelen [olv. hértelen\ h/rtelen 
284, 300, hertelenseg 300, 373, hertelenkede [olv. hértelenkéde\ 
hirtelenkedő 300, heresegy híresség 124; csupán (2. kéz): 
hirdeihni 155, hirdessetek 193 (Jiér ma is a Csángóknál, 1. 
Tanúim, u. o.) | ketelen [olv. kételen\ necesse 251, ketelenseg 
155, ketelenyth 310 (de kytelenyth 126); kezeret [olv. készé rétl^ 
kényszerít 236, kezereit 286 ; ellenben a mai ^</js/, késztet 
itt már következetesen /-vei: kiztessem movear 181, kizteteth 
comiptus 310, elkiztet disuadet 148, elkyztet dehortatur 171, 
293, elkizte[t]hvén suadendo 288 | kesert [olv. késérf] k/sért 
temptat 346, késértet kísértet 203, 336 || zeled [olv. szeled'] 
szelíd 143 I m^ne [olv. mennyé: menny/]: w mene votahoz (ad 
staturam suam) azaz: ő mennyi voltához 329; a mai alak- 
ban ez az /, mint a szeléd-szelid-hewy és egyéb hasonló esetek- 
ben is, megrövidült. Képzők közül az -// őrzött meg ily 
eredetibb hangszínt, a teljesebb -ejt és a mai -ít alakokkal 
vegyest (1. a szóképzésnél). — Újabbszerű hangszínnel 
találjuk ellenben már a kíván igét: kywannya kívánja 300, 
noha egykorú sőt későbbi emlékekben is még kéván olvas- 
ható (s ezt a Csángóság máig is megőrizte, Tanúim, u. o.) ; 
ilyenek még bizonsaginth bizonság/nt (vö. szerént: szerint) 363, 
és: enim eny^m 218. — Sőt a mai köznyelvi hangszínnél is 
továbbmenő dialektikus hangalakot tüntetnek fol code- 
xünk következő adatai: nyz^v [olv. nízS\ phitonissa 294, vö. 
nezew u. a. 240, nezes nézés 379 | kye tyzed magadat [olv.: 
kié (kivé) tíszed (teszed) m.] ... te ipsum facis 5 | abraztas- 
syg [olv. ábráztassíh: ábráztass^Tc] ty bennetek: formetur in 
vobis 338, pekethik [olv. pékédtík: pöködt/k] conspuerunt i ; 
— e dialektikus (felsőtiszai és esztergomi) hangszíni saját- 
,ságnak különben első határozott képviselője a legközelebb 



Digitizedby Google \ 



BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁKÓL. 207 

(Nyelvemléktár, XIL) megjelent DöbrC, „bereg varmegei 
halabori falvbol nemzett- Bertalan paptól (1508). 

ö."ö. A föntebb o: u alatt említett grammatikai ala- 
kokban s azon kívül a 3. szem. több birtokos személyrag- 
ban míg egyéb egykorú söt régibb (pl. B. és M. cc.) emlé- 
keink is csak nyíltabb (de már szintén ajakhangú) ö-\, mutat- 
nak a mellsöhangú szókon, addig a Glosszákban csekély 
kivétellel, csupán az ennél is eredetibb, ajakszínezet nélküli 
é hanggal találkozunk (1. mindezeket alább, é:ö:ü alatt). 

ö :ú* Tószótagokban: zewl [olv. szőr\ a. m. sül- 
disznó' 125; vö. szőldizno Meliusnál j zakala ki nywen [való- 
színűleg nyövén-ne\i olvasandó] : depilatus 64 ; ma közönsé- 
gesen elnyünt (a ruhát). Véghangzókban: cepw csepw 
221, generwseg gyönyörűség 112, gepwkben gyep//kben, in 
sepibus 256, hegedw hegedi/ 253, zemyw (vö. zeme: olv. 
szárnyé 155) szörny w 80, 123; mindezek valószínűleg <?-vel 
olvasandók, ekként: csépöy gyényérö^ gyépö^ hegedő^ szérnyö^ a 
mint egyéb emlékeinkben is közönségesek. (Ajánlja ezt fő- 
kép az a körülmény, hogy hátsóhangú szókban is nyíltabb 
ö-val találkoztunk, 1. fönt ó:ú^ Képzők és ragok közül 
az ó:ú alatt említettek mellsöhangú' alakjaiban kellene e 
hangszín megőrzését keresnünk, ha a codex orthographiája, 
mely w-vel, tehát az ö és ü hangok közös jegyével, írja 
őket, biztos feleletet adhatna e tekintetben. (L. az alak- 
tanban.) 

TöMLö Gyula. 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL 

— Lundell I. A.-tól. — 

n. 

A nyelvjárásokat tanulmányozva kétféle munkát kell 
végeznünk: előbb az anyag összegyűjtéséről kell 
szólanunk, azután arról, hogy hogyan kell azt feljegyezni 
és felhasznál ni. •Nem szabad figyelmen kívül hagyni a 
hangok jelölésének kérdését sem. A néptől elmondottak 
feljegyzése, a mit beszélt irodalomnak (littérature 
orale) nevezünk, szintén fontos része a nyelvjárások tanul- 
mányozásának. 



Digitized by VjOOQIC 



1 



208 BALASSA JÓZSEF. 

A nyelvjárás leírása szótárból, szövegekből és ehhez 
csatolandó pontos fonetikai bevezetésből áll. Ezen adatok 
alapján a nyelvtan különböző részeit, kissebb vagy nagyobb 
tudományos alapon később is össze lehet állítani ; s az már 
mindegy, hogy ezt ugyanaz az ember végzi-e, vagy más 
valaki. Ezt a különbséget erősen ki kell emelnünk. Egyrészt 
a „tudományosság" nagyon rosszul sikerülne, ha hozzá nem 
értő végzi a munkát, a ki azt hiszi, hogy a nélkül fáradsága 
haszontalan volna. Másrészt sok dolgozótárs akadna, ha 
meggyőződnének az emberek arról, hogy a régi dialektusok 
és idegen nyelvek ismerete nélkül is igen hasznos feljegy- 
zéseket lehet tenni ; sőt, hogy az ilyen ismeretek nélkül 
elkerüli az ember azt a veszélyt, hogy értéktelen etymolo 
giai vizsgálódásokba merül és elhanyagolja az élő nyelv 
pontos vizsgálatát; pedig ez sokkal fontosabb. Egy vagy 
két holt nyelv ismerete, egy kelta vagy szanszkrit szótár 
még nem tesz senkit etymologussá. Azt hiszem, hogy azok- 
nak, a kik értenek a dologhoz, minden befolyásukat fel 
kellene használni arra, hogy útba igazítsák azokat, a kiknek 
kedvük van az ilyen vizsgálódáshoz, de hiányzik a kellő 
nyelvészeti ismeretük* Legjobb volna nyomtatott utasítást 
adni kezükbe ; ez sok baklövéstől mentené meg őket. Az 
ilyen utasítá.snak nagyon részletesnek kell lenni, hogy min- 
denki használhassa, a kinek csak szüksége van rá; ha jól 
szerkesztik, rendkívül nagy hasznot hajthat. 

Eegjobb, ha íiatal emberek, kik a nép között neve- 
kedtek föl, s gyermekkoruk óta egy bizonyos nyelvjárást 
beszélnek, maguk szerzik meg a szükséges ismereteket, 
hogy tanulmányozhassák saját nyelvjárásukat. Senki sem 
tanulmányozhat egész kimerítően egy oly nyelvjárást, a 
melyen nem beszél. Sőt azt hiszem, ho^^fy a nélkül a han- 
gok, különösen a vocalisok kiejtését sem lehet pontosan 
meghatározni. Leginkább czélhoz juttat, ha a tanult ifjak, 
a kik érdeklődnek az ilyes tanulmányok iránt, s a kik be- 
szélnek valamely dialektuson, alávetik magukat egy tudo- 
mányos módszerrel dolgozó szakférfiú vizsgálódásának. Ezen 
az eszmén alapszanak a svéd egyetemeken a tanulók között 
a nyelvjárások tanulmányozása czéljából alakult társaságok. 
Természetes, hogy minden egyes ilyen társaságnak nem 
lehet nagyon kitűnő vezetője, tagjai sem ismerhetik mind- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 2O9 

nyájan eléggé jól nyelvjárásukat, ilyenkor nagyon sok függ 
a vezető itélö képességétől. Ezek elkerülhetetlen nehézsé- 
gek. Általában egy idegen alkalmi megfigyeléseiben soha- 
sem szabad teljesen bíznunk. , 

Gyakran egy-egy felvilágosodottabb ember a nép kö- 
zül, ha hosszabb időn át jegyezgeti nyelvjárása sajátságait, 
igen hasznos munkát végezhet, különösen ha időről időre 
jó tanáccsal szolgálnak neki, hogy mi módon kell munkáját 
végeznie. Például Svédországban két bérlő és egy kovács 
igen hasznos szolgálatokat tettek ennek a tudománynak. 
Kezdetben azt hiszi az ember, hogy a néptanítók legalkal- 
masabbak az e féle munkára, ha elvégezve tanulmányaikat 
szülőföldjükön kapnak alkalmazást. De azt tapasztaljuk, hogy 
a műveltségnek az a foka, a melyre a néptanítók eljutnak, al- 
kalmatlanokká teszi őket arra, hogy a nyelvjárásokról he- 
lyes fogalmuk legyen. Rendesen ép úgy ítélnek felőle, 
mint a legtöbb félmüveit ember; azt hiszik, hogy a nyelv- 
járások csakis az irodalmi nyelv elváltozásai, tehát mivel 
romlott nyelv, minden erejükkel azon igyekeznek, hogy 
kiirtsák a gyermekből. Egyes felvilágosodott elmék mégis 
megtalálják, merre van a helyes út. Epoly kedvező hely- 
zetben, mint a tanítók, vannak a papok is, mert folyton 
érintkezve a néppel, könnyen tanulmányozhatják művelődése 
nyilatkozásait; s ők még sokkal alkalmasabbak i» erre, 
mert szélesebb körű tanulmányaik szemkörüket is tágítják. 
[A mi legkitűnőbb gyűjtőnk Kriza János is lelkész volt.] 

Leggyakrabban idegenek fognak a nyelvjárás tanul- 
mányozásához. Még akkor is idegen az ember, ha már egy 
bizonyos ideig azon a vidéken lakott, de nem beszél az 
illető nyelvjáráson; habár már ez is nagyon kedvező körül- 
mény. Senkinek sincs ahhoz ideje, hogy éveket töltsön el 
egy nyelvjárás tanulmányozásával. Rendesen egy-két hónap 
alatt el kell végezni a munkát. S így az összegyűjtött anyag 
nem is lehet teljes. Sok függ attól, hogy mikép fog az 
illető a nyelvjárás tanulmányozásához, milyen az ő általános 
nyelvészeti ismerete, mily finom a hallása, hogyan szokott 
e féle vizsgálatokat végezni, ismer-e más nyelvjárásokat is, 
különösen a vizsgálandóhoz közel állókat, végre van-e he- 
lyes módszere, melyet állandóan és pontosan követ. Ha az 
illető nyelvjárás szótára még nincs összeállítva, vagy pedig 

M XYELVÖR. XIV. 14 



Digitized by VjOOQIC 



2IO BALASSA JÓZSEF. 

ha nem teljes, lehet valamely szomszéd nyelvjárás vagy az 
irodalmi nyelv szótárát használni; természetes, hogy sok 
szó közös lesz a két nyelvjárásban. Ha csak a főbb hang- 
tani és alaktani sajátságokról akarunk tudomást szerezni, 
akkor határozott programmot kell készítenünk, hogy azon 
végig menve gyorsan és pontosan megismerhessük a hang- 
tan és alaktan főbb törvényeit. Egy ilyen kellő gonddal 
készült programmot lehet több rokon nyelvjárás vizsgálatá- 
nál is használni. 

Ha az ember kérdéseket akar tenni, nagyon meg kell 
válogatni, hogy kihez intézze azokat. Meg kell győződni 
első sorban arról, hogy az illető azon a vidéken született 
és nevelkedett, nem pedig máshonnan költözött oda. Az 
sem elégséges, ha az illető ismeri a nyelvjárást; oly egyé- 
neket kell keresni, a kik elég értelmesek ahhoz, hogy az 
embert megértsék és a tett kérdésre minden röstelkedés 
nélkül egész határozottan tudjanak felelni. Nem szabad a 
vizsgálatot úgy végezni, hogy kifárassza az illető türelmét 
vagy eszét. A paraszt könnyen kezd gyanakodni ; azt hiszi, 
hogy kíváncsiságunknak valami titkos czélja van, hogy ki 
akarjuk gúnyolni, vagy más e félét ; s ekkor arra törekszik, 
hogy az igazságot minél inkább elrejtse elölünk. A kérdé- 
seket nagyon ügyesen kell formulázni, s a felelet még^s 
gyakran épen arról nem világosít fel, a mit tudni szeret- 
nénk. Ha rosszul választottuk az egyént, s rosszul kérdezünk, 
gyakran akármelyik kérdésre is igenlő választ kapunk. 
Természetesen úgy nem szabad kérdezni, hogy a felelet 
egyszerűen „igen' vagy „nem" legyen. Egyes szavakról 
kérdezősködni sem ajánlatos. A kinek összes nyelvészeti 
ismerete abból áll, hogy tud olvasni és nevét le tudja kar- 
molni, az olyat az e féle kérdések könnyen zavarba hozzák, 
s akkor hamis feleletet fog adni. A szó magában véve nem 
él a nyelvben ; kiszakítva természetes környezetéből, a mon- 
datból, könnyen idegenszerűvé válik. Tehát ragaszkodni 
kell mindig a mondathoz, s ezt úgy kell megválasztanunk, 
hogy megtudhassuk azt, a mit akarunk. Mondani is fölös- 
leges, hogy még bajosabb egyes hangok felől kérdezős- 
ködni. Jó, ha az ember több szót, melyekben ugyanaz a 
hang előfordul, ismételtet különböző környezetben; hanem 
azért különböző módon kell még ezt a vizsgálatot is ellen- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 211 

őrizni. Minél többet tanult az, a kit kérdezünk, s minél 
nagyobb az elvonó képessége, annál kevésbbé kell ily ke- 
rülő utakon járnunk; hanenfi akkor az eredmény sem lesz 
oly biztos. 

Ha az embernek elég ideje és alkalma van, hogy egy 
nyelvjárással foglalkozzék, legajánlatosabb a monogra- 
phicus eljárás. Például elhatározza az ember, hogy a 
névmásokat vagy az igéket fogja vizsgálni, hogy feljegyzi 
a madarak, a növények vagy a földmüvelés eszközeinek 
neveit, hogy összeirja a ház belső részeire, a különböző 
foglalkozásokra vonatkozó kifejezéseket, természetes rendbe 
sorozva a mükifejezéseket s a rájuk vonatkozó szólásmódo- 
kat. Ez nagyon hasznos eljárás, mert így olyan szavakat is 
megismer az ember, melyhez máskép csak nagy nehezen 
jutott volna. Ha segítségül veszünk más szótárakat, ez nem 
csak arra szolgál, hogy eldönthessük, vájjon az egyes sza- 
vak megvannak-e az illető nyelvjárásban vagy nem; hanem 
eszünkbe juttatnak gyakran más szavakat, melyekre eszme- 
társulás folytán valamikép vonatkoznak. 

A nyelvjárások mondattanával nagyon keveset foglal- 
koztak; ennek két oka van. Egyrészt a mondattan iránti 
érdeklődés a tudományban is egészen ujabb keletű, nem 
igen vizsgálódtak még ezen a téren, s ha igen, akkor is 
csak a részletekben. Másrészt a mondattan a nyelvtudo- 
mánynak minden tekintetben legnehezebb része. S kérde- 
zősködéssel itt már nem lehet semmit sem elérni. Máskép 
nem lehet boldogulni, mint ha az ember hosszú ott időzése 
alatt folyton jegyezget ; csakhogy ehhez nem igen van ideje 
az embernek. Ha a gyorsírást többen ismernék és használ- 
nák — a mi pedig nagyon kívánatos volna — könnyen 
gyüjthetne az ember anyagot mondattani vizsgálódás szá- 
mára is. Ha más czélra is használni akarja az ember, akkor 
külön meg kell jegyezni az egyes hangok pontos kiejtését. 
Hiszem, hogy a gyorsírás még nagy hasznára fog válni a 
nyelvjárások tanulmányozásának. A phonographtól is sokat 
várhatunk, ha szerkezete a mostaninál tökéletesebb lesz. 

Mind a nyelvjárás feljegyzésére, mind pedig tanulmá- 
nyozására nézve nagyon fontos a területet meghatározni, a 
melyen az kiterjed. Ha valaki egy vidék nyelvjárását tanul- 
mányozni akarja, nem elégséges, ha majd itt, majd ott végzi 



Digitized by VjOOQIC 



2 12 HALASSÁ JÓZSEF. A NYKLVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁsAkÓL. 

megfigyeléseit, mert nagyon ritkán esik egybe a dialektus 
határa a politikai határral. Egymással tökéletesen meg- 
egyező nyelvjárást ritkán hallunk nagyobb területen, mint 
egy-két járásban, néha a járásnak csak egy részében ; ritkán 
terjeszkedik ki a dialektus csak egy-két helységre, de még 
ritkábban egy egész megyére. Nagyon hasznos volna, ha a 
gyűjtök úgy jelölnék ki vizsgálódó helyük határát, hogy az 
egybe essék a dialektus határával ; s akkor ismerniök kell 
az azt környező nyelvjárásokat is, s azután, hogy mikép 
történik az átmenet az egyes dialektusokba a határokon. A 
nyelvjárást mint egy egész külön álló nyelvet kell vizsgál- 
nunk és egész határozott jellemzését kell adnunk. S ez 
nagyon fontos, egyrészt, hogy ethnologiai szempontból meg- 
ismerjük a nyelvjárások keletkezését és természetét, más- 
részt, hogy az illetőnek helyét pontosan megjelölhessük az 
ismert nyelvjárások sorában. A szó jelentése kissebb terü- 
leteken nem igen változik, s a szókincs több egymáshoz 
közel álló nyelvjárásban teljesen egyező. Ez esetben is pon- 
tosan meg kell állapítani a természetes határokat, s nem 
szabad a politikai felosztáshoz ragaszkodni. Természetes, 
hogy ezeket a nagyobb területeket is lehet a nyelvtan szem- 
pontjából vizsgálni, de csak akkor, ha elég anyag áll ren- 
delkezésünkre, vagy ha van elég időnk az egész területen, 
mindenütt gyűjteni. 

Az összegyűjtött anyagot feldolgozhatja maga a gyűjtő 
is, vagy akár más ember, és pedig különböző módon. Nem 
akarok arról szólni, midőn valaki egy valamely jelenséget 
vizsgál különböző nyelvjárásokban ; erről csak annyit kell 
megjegyezni, hogy az eljárás nagyon pontos és gondos 
legyen. A mi egyes nyelvjárások szótári vagy nyelvtani 
feldolgozását illeti, nagyon jó lesz az eljárás módjára nézve 
egy pár megjegyzést tenni. Már is észre lehet venni, mily 
nagy különbség van a régi módon készült dolgozatok és az 
újabbak közt. 

Balassa József. 



Digitized by VjOOQIC 



KARDOS ALBERT. A GÖCSEJI NYELVJÁJ<ÁS. 2 13 

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 

vm. 

//. Szóragozds. 
a) Igeragozás. 

Szenvedő igét a göcseji nyelvjárás nem ösmer, kivéve 
a dicsé rtessék'^X,\ annál sűrűbben használja a német nyelv 
hatása alatt támadt, kfini lét igével szerkesztett szenvedő 
alakot, kivált határozatlan alanyú mondatban. A határozat- 
lan alany kifejezésére a magyar számos fordulatot használ; 
így az ember, a vildg szót, mint alanyt, az infinitivust, a 
-ható 'hetö igenevet, az egyes második, a többes első és ki- 
vált harmadik személyü igét ; csak a latinban és németben 
divatos szenvedővel nem él a köznyelv. A göcseji ember 
keveselte e fordulatokat, a körülirt szenvedővel szaporította 
számukat, mely hova-tovább nagyobb tért hódit; főkép az 
ige többes harmadik személyét pusztítja, sőt oly mondatok- 
ban is felüti a fejét, hol határozott alannyal való szerkesztés 
is lehető vagy épen várható volna. A míg az Alföld és 
Erdély magyarja így beszél : a buzdt megörlik, a lisztet meg- 
szitdljdk, tésztdt gyiirnak belőle, osztdn fnegsiitik, addig a gö- 
cseji ember ajakáról e mondatokat így halljuk: a búza még 
lesz őnfó\ a liszt még lesz szitdvo^ a lisztébii tiészta lesz gyúrva, 
oszt még leiz sütfö\ A földmívelő a maga mesterségéről így 
szól : a föd még lesz szdntova, fogasúva, be lesz vet/e stb. 

Az igeragozásban a következő sajátságokat figyeltem 
meg. A jelentő mód folyó cselekvésében a harmadik sze- 
mély jele hallható még a tészén, lészén-féle igékben ; ámbár 
ezek tesz, lesz alakban is előfordulnak ; érdekes még : //in 
fú, sén-rén sí-rí. Föltűnő, hogy nincs és sincs többes száma : 
nincsek és sincsek tehát a harmadik személy jele nélkül, 
holott az egyes számban még járja a nincsen és sincsen 
alak, tehát a harmadik személy jelével. Azt hisszük, hogy 
nincsek és sincsek nem az irtanak — irtak analógiájára, hanem 
azért állott elő, mert a más személyben ismeretlen nincs és 
sincs névszóvá kezd válni és mint ilyen a maga többesét a 
rendes -k képzővel alkotja. 

A többes első személy jele előtt a magashangú igék- 
nél nyíltabb hangot találunk, mint : vesztetténk, kiérénk, ve- 



Digitized by VjOOQIC 



2 14 KARDOS ALBERT. 

szénk, vetenky de van kiérünk, vesziinky vefíirtk is; hasonló 
jelenség fordul elö a főneveknél is. A mélyhangú igék e 
személye nem tér el az irodalmi nyelvtől. 

A tárgyas ragozásban már a mélyhangúak is nyiltabb 
hangot mutatnak, pl. fuggyok, Idtfyoky djjok (ássuk), szokjak; 
a magashangúak itt is váltogatják a nyiltabb és zártabb 
hangokat, mint: kérjük, de keressék, kinyöjjök a lent, de: 
megfőzzük a borsut; a befejezett cselekvésben a magashan- 
gúak kivétel nélkül a nyiltabb ^^'-t vagy ö-X, tüntetik föl, pl. 
keresték kerestük, vetették vetettük, kinyöttök kinyöttük; el- 
lenben : irtuk^ láttuk. V. o. régebben kertjek, ma kertjók és 
kertjük, régebben csak házok^ ma házuk is. 

A tárgyas ragozásban meglepő, hogy némely magas- 
hangú igének egyes harmadik személyét teljes jelével hall- 
juk. Két esetre biztosan emlékszem: né tegye ászt, miér 
mégverje az úristen; jábo (hiába) kiérje az ember; fölszólító 
módról itt nem lehet szó, tehát e két alak nem egyéb, 
mint: megveri és kéri. 

k. t tövű igék a befejezett cselekvésben gyakran össze- 
vonást szenvednek, pl. gyógyitta gyógyította, köttek kötöttek. 

Különös, hogy versben (danaj) halljuk a létige teljes 
alakjait vagyok, vagyon^ közbeszédben pedig az összevontak 
szokásosak: vaok, vaon^ sőt vák, van is. 

A föltétes mód tárgyi ragozása nevezetes, ftiert egyes 
és többes harmadik személyében teljes ragokat őrzött meg, 
mint : az ifiur mégénneje az ebidét, csak hoznájik immán ; a 
serpenyüt a czigán ^négfódoznája ; ién halálig réník, ha tül- 
lem a liányomat événnejik, stb. 

Ikes ige göcsejben elveszik; kell is a föltétes módban, 
könik kellenék. 

Az igei főnévnek rendesen teljesebb alakja fordul elő 
a mélyhangTiaknál , pl. imya, sirnya, rénya, tanitnya, dó- 
goznya, 

b) Névragozás. 

A szóragozásban akarunk szólani a birtokviszony és a 
többes szám jelöléséről is. 

Rövidebb birtokszóhoz a személy jele kétszer is hozzá- 
járul, pl. borjaja, majája, zúzája^ pihéje. 



Digitized by VjOOQIC 



A GÖCSEJI NYFXV JÁRÁS. 2 15 

E személy jelét némely határozó is megőrizte, mint: 
belcje, alája, feléje^ melléje, róraja ; nyoma megvan az elejbe 
határozóban is ; egészen elveszett a rajf és benn határozók- 
ban, pl. rajt ülök és benn vagyok. 

A többes első személy jelénél igen figyelemre méltó, 
hogy a mássalhangzós tövek rövid magánhangzója nemcsak 
zárt u és //', hanem fölötte gyakran nyilt a és e^ pl. házank^ 
ktiiank, de lábunk, utunk; velenk é9> kertenk, de köztünk és 
tehenünk, E váltakozásra szabállyal nem szolgálhatunk, akkora 
még az ingadozás. 

A többes harmadik személy jele rendesen -ik, pl. hátiké 
ruhdjik, magik, nevik, köztik, ndlik. raj tik; a magashangúak- 
nál halljuk néha a régi -ék-et, pl. t£henék tehenök, vclék 
velők. 

Ismeretes, hogy a göcseji nép a személyjeles szavak 
többesét nemcsak a rendes /' többes mutatóval alkotja, ha- 
nem a közönséges -k többes képzővel is, mert az -/-nek 
többesítő hatását már nem érzi. A személyjeles szavak töb- 
bese lesz tehát: hdzaiviak, ludaidak, bdtydimak, tezsvireinkek ; 
de nincsen: hdzaikok vagy hdzokok, vagy hdzaitokok. Ellen- 
ben hallani a többes alakokat -i nélkül is. ilyenformán : 
luankok lovaink, tehenünkck, ruhdnkok. 

A -k többes képzőt Göcsejben fölveszi a jndsik név- 
más, md»ikok ; értelme ,többiek^ 

A birtokjelölö -/ képzős főnevek gyűjtőfogalmat jelentő 
többesét nem igen hallottam, hanem ilyen czélra maga a 
többes képző -k szolgál; tehát: Bugydszok Rózdjik Bugyá- 
szék Rózája, de van ritkán : Vargdék Elondjik is. Apdmci- 
féle nem igen járatos ; megelégszenek az egyes számmal : 
apámé, 

A ragokra áttérve, meg kell említenem, hogy a tárgy- 
rag több, kivált rövid szóhoz, kétszer is hozzájárul, mint: 
asztal, eszt-et, ütet, pártot, arasztvt, A köznyelvtől eltérők: 
levélt,^ tehén t, ötfent^ hatfant stb. 

A többi ragok közül, tudjuk, a -vei, -ndl és -hoz soha- 
sem illeszkedik; eredeti magas hangját néha a -be és -nek 
is megőrzi, mint: szájábe, Pákábe, arranek, 

A ragos névmások közül érdekes: ezho, azho, néha 
eznek, áznak; továbbá ezen is él erre jelentésben. 



Digitized by VjOOQIC 



2 lő SZINNYEI JÓZSEF. 

A -da,n -hen ragot mindig csak -ba -/^^-nek hallottam. 

Az -ért okádó ragból egyszer -ér -ir (füjér. ajir). más- 
kor éft -itt (szekerétt, buzájitt) válik. 

A -vd -vé némely határozóban egészen osszevonódik, 
mint: hd hová, sohd sehova, mds/id, valahd; szintígy : éggyit 
eggyüvé, össze. Pl. ébcsont éggyii forr, A mint az eggyü ki- 
szorítja az összé't^ úgy tolja háttérbe a köznyelvi együff-et a 
göcseji összüitj pl. mink összüti kapdtiink, 

Gyandnt Göcsejben gyandbo. 

Figyelemre méltó több latin értelmű helyhatározónak 
újra ragozása -nek-kel és -i-g-gel, pl. föneky leneké oddnak, 
visszdnak^ arranaky errenek^ beneky kineky hozzddnak, füllednek, 
dtinek (által) ; fölig, léig, béig. Időhatározásnál is akad hasonló 
jelenség; erre a kérdésre ,mióta^ Göcsejben így felelnek: 
réggeltiil uia, keddétiil ufa; Debreczenben pedig így: rég- 
* ófátúl fogva, 

A kor idöragról csak azért emlékszem meg, mivel ér- 
dekes látnunk, mint válik valamely önálló szó képzővé, 
illetve raggá. A kory tudjuk, régen csak az Összetétel egyik 
részét alkotta és rag nélkül időhatározásra sohasem szol- 
gált; a göcseji nyelvben a kor végű szók ma is összetéte- 
lek, melyek határozókká csak ragok vagy névutók által 
válnak, pL vagyon-e mdr uzsonnakor? (uzsonna ideje), ebéd- 
korbafty aratdskorbaUy sziiretkoron ; piinköstkor tájban született. 
De mikor és akkor e nyelvjárásban is rag nélkül haszná- 
latosak. 

A többi ragokról mi mondani valónk sincsen az alak- 
tan szempontjából ; ezzel tehát befejeztük a göcseji nyelv- 
járás alaktanát. 

Kakdos Albert. 



AZ ÚJ TÁJSZÓTÁR. 

A régi ,Magyar Tájszótár* megjelenése (1838) óta a 
népnyelvi közlések — kivált az utóbbi másfél évtized alatt — 
annyira fölszaporodtak, hogy egy új tájszótár kiadásának 
szükségessége egyre érezhetőbb lett. A Magyar Tudományos 
Akadémiának nyelvtudományi bizottságában az utóbbi évek- 
ben többször volt róla szó, de a dolog csak a múlt év vé- 
gén - lépett át a tervezés stádiumából a végrehajtás stádiu- 
mába; a nyelvtudományi bizottság ugyanis deczember 15-diki 



Digitized by VjOOQIC 



AZ ÚJ tAjszótár. 217 

ülésében végre elhatározta, hogy új tájszótárt ad ki, és ké- 
szítésével e sorok íróját bízta meg. Én a megtisztelő meg- 
bízást szivesen fogadtam, és a bizottságnak tervezetet nyúj- 
tottam be, mely szerint a tájszótár készítendő volna. A 
bizottság az én tervezetemet egész teljességében elfogadta, 
csak még néhány ponttal toldotta meg. 

Talán e folyóirat olvasóira nézve nem lesz érdektelen, 
ha röviden bemutatom azt a tervezetet, mely szerint 
az új tájszótár szerkesztődik. 

Az első és főkérdés az lévén, hogy mit kell mint 
tájszót a szótárba fölvenni, a nyelvtudományi 
bizottság erre nézve a következőket állapította meg: 

Ha a tájszót az irodalmi, illetőleg köznyelv- 
hez mérjük, három nemét különböztetjük meg neki : 

a) tulaj donképi tájszó, mely a köznyelvben 
teljesen ismeretlen, csak egyes vidékeken a népnyelv hasz- 
nálatában él; pl. bincsó: hitvány, apró ^Yx3íVCío\q.%\ foncsika : 
ringy-rongy ; punga : bugyelláris (Szolnok-Doboka m.) ; 

b) jelentésben tájszó, a menftyiben valamely 
köznyelvi szónak egyes tájon valamennyire eltérő jelentése 
vagy külön átviteles használata van; pl. fáradt: sovány 
(Heves m.) ; bátor idő : szép idő ; ostoba • rest (Alsó-Lendva). 

c) alakszerinti tájszó, a köznyelvi szónak olyan 
hangalaki változata (variánsa), mely az illető tájnyelvnek 
rendes és szabályba foglalható hangalaki eltérésén és saját- 
ságain kívül áll, úgy, hogy az egyes előforduló esetek föl- 
jegyzése szükségessé válik; pl. papirka e h. : paprika; dönt 
e h. : töm ; csihán e h. : csatán. 

Mind e háromféle tájszó tehát fölveendő a szótárba. 
Az a) és b) alattiak nemcsak kellő értelmezéssel közlendők^ 
hanem a hol szükségesnek látszik, értelmük megvilágosítá- 
sára szolgáló példamondatok, szólások is csatolandók hozzá. 
A c) alattiak mellé az illető szónak köznyelvi alakja kerül 
mag)^arázatul. 

Fölvesszük természetesen az idegen eredetű táj- 
szavakat is, s ha biztosan konstatálható, hogy az illető 
szó mely nyelvből való, rámutatunk eredetére is. 

A tájszavakat a tényleges kiejtés szerint 
közöljük, de azért nem mellőzzük azokat sem, melyek az 
eddigi gyűjteményekben köznyelvi (irodalmi) kiejtés szerint 
vannak közölve ; lehetséges ugyanis, hogy szerkesztés köz- 
ben lesz módunk az igazi kiejtést restituálni, ha pedig nem 
lesz, a kiadásban ezeket a szavakat valamiképen meg fog- 
juk majd különböztetni a többiektől. 

Minden egyes szónál megjelöljük a vidéket, a hol 
divatozik, továbbá a forrásmunkát, a melyből át 
van véve ; azon szavaknál, a melyeket nem nyomtatott for- 
rásból, hanem kézirati gyűjteményből vagy pedig valamely 



Digitized by VjOOQIC 



2 1 8 NYELVTÖRTÉNETI ADATOK . 

írás- vagy szóbeli magánközlésböl veszünk át, az illető k ö z- 
lönek nevét tesszük ki. 

Az anyagnak lehetőleg teljes összegyűjtése végett föl- 
dolgozandók az eddig megjelent összes tájnyelvi köz- 
lések (Tájszótár, M. Nyelvészet, Nyelvtud. Közlemények, 
M. Nyelvőr, Vadrózsák, az Arany-Gyulai, Erdélyi és Kál- 
mány-féle népköltési gyűjtemények), továbbá Krizának ha- 
gyatéka ; sőt egyes írók müveiből is kiszemelendök azok a 
tájszók, a melyeket mint ilyeneket készakarva használtak. 

Mikor majd az egész anyag össze lesz gyűjtve, betű- 
rendbe szedve és kellőleg megrostálva, meg lehet kezdeni 
a nyomtatást. Ez az első nyomtatás azonbanmég* 
csak kézirat-számba megy; ezt ívenként vagy fü- 
zetenként megküldjük a Nyelvőr megbízhatóbb és szorgal- 
masabb gyűjtőinek, és másoknak is, a kikről föltehető, hogy 
az ügy iránt érdeklődnek, — azzal a kérelemmel, hogy ne- 
taláni megjegyzéseiket, javításaikat vagy pótlásaikat szíves- 
kedjenek a szerkesztővel közölni. A végleges szer 
kesztés és kinyomtatás csak e beküldendő 
jegyzetek fölhasználása után fog történni, 
így azután lehetőleg teljes és hibátlan lesz a Tájszótár. 

Azonban már az anyag gyűjtése közben is sokszor rá 
fogunk szorulni a Nyelvőr buzgó gyűjtőinek és az ügy más 
barátainak szives támogatására ; az eddig megjelent nép- 
nyelvi közleményekben ugyanis sokszor akadni olyan ada- 
tokra, a melyek ki nem elégítenek; ezekre vonatkozólag 
részint a Nyelvőrben, részint leyél útján fogunk majd föl- 
világosítást kérni. Reméljük, hogy a kikhez for- 
dulunk, az ügy fontosságát ismerve, nem 
fogják megtagadni támogatásukat. 

SziNNYEl JÓZSEF. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből 
s egyéb okirataiból, 1583-ik évtől kezdődőleg. 

A garádics alatt lévő gerendákat felnyilaltattuk: 
felfeszíttettük, s más lij gerendához erősíttettük. 

A dézmások czirkálják meg a hegyi sajtókat: 
vizsgálják, járják meg, nem maradt-e itt-ott dézmabor? 

Az már, jó uraim ! egy húson két bőrvonás volna : egy 
rókáról két bőr. 

Ezen dolgot nem lehet hivalkodva vennem: köny- 
nyedén, meggondolás nélkül. 

Ámbár minden száj ellenkezőt szólott, a dolog mégis 
jó karban állattatott: minden ellenkezés daczára a dolog 
becsületesen intéztetett el. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 2iq 

Derekas buját fogja még ennek látni a város : 
erősen meg fogja bánni. 

Hirtelen eltudta a háztól: ravaszsággal eltávolította, 
megszökni segítette. 

Mikor a bor immár kezdett erősen megcsüggedni: 
meglágyulni, megnyulósodni. 

Az agyagnak megnyomására polyvát is vőttünk : 
megtaposására, tapasztáshoz való elkészítésére. 

Mert annyi itt az Ádám fia, mint a fűszál : igen sokan 
vagyunk itten. 

Marháinkat a nyomásföldröl elellenzette: az uga- 
ros legelőről eltiltotta. 

Érette magam is szívesen felrugaszkodom: felrán- 
dulok, felmegyek. 

Vigyázó füleket kell itten tartani: ügyes őröket, ké- 
meket. 

Kegyelmetek dolgait forgattuk mindenekben : in- 
téztük, igazítgattuk. 

Bizony, sort vett a dologban : gyanúsnak tűnt fel a 
dolog előtte. 

Talpa munkáját kérte tőlünk : fáradozásai bérét, 
jutalmát. 

Csak hitrészszel hagyván, el akar tudni a jószágból: 
kivetni, kiperelni a jószágból. 

Dijon-maradást is felelt hozzá: tett költségeit is 
követeli rajta. 

Erősen utánunk ereszkedtek a hegyi tolvajok : 
nyomunkban voltak, üldöztek. 

Ezen idő alatt alkalmas földig mentek a szekerek : 
jó messze elhaladtak. 

Elszakadásom a tolvajoktól nem lehetett : nem mene- 
külhettem tőlük. 

Tőrös Péter egy oszláson volt a bátyjával: együtt 
osztoztak meg a mi vagyon maradt. 

Az ötvös kezéhez, ló-öltözethez adtam egy tallért és 
egy ortot: megezüstözendő lószerszámhoz. 

Magam indulati után ereszkedvén : indulatom által el- 
engedvén magamat ragadtatni 

Kegyelmetek néhai jó atyai intését megvetettem : oly- 
kori kegyességét. 

A' felső esztendőkben a nagy tűz mia' mazurrá lőt- 
tünk: a múlt években esett tűz miatt igen elszegényedtünk. 

Becsapta magát a kegyelmetek városába: befutott, 
engedelem nélkül beszökött. 

Hálásban lévő betegségem idején, a nóvum ju- 
dicium a divisiót elölte : mig én halálos betegségemben sin- 
lődtem, egy új itélet az előbbi osztozást semmivé tette. 



Digitized by VjOOQIC 



220 NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 

Istenünknek karját ellenünk felhúzva tapasztaljuk : csa- 
pásra, leütésre készen. 

Cselekedeteidet a törvény szerint jóformán majd meg- 
rázogatják : megvizsgálják, megítélik. 

Vigyázzatok ! mert ma-holnap leestek a talygáról : ki- 
maradtok a jószágból; — leestek az ugorkafáról. — Fordul 
elö így is : „igen fennyen vagytok ! pedig maholnap leestek 
az császár lováról" ; — itt talán hivatalt is érthettek a ré- 
giek annak előtte; e helyütt azonban nem hivatalból való 
kimaradás, hanem egyszeríl birtokviszony fordul elö. 

Nagyon is mellette fogta a dolgot : védelmezte, segí- 
tett rajta. 

Nagy zelussal kezde nekem szállani : igyekezett erősen 
megtámadni. 

Meg akarod-e az adósságot tartani tőlem? nem 
akarsz-e megfizetni? 

Ha ezen idő alatt pedig halomásunk történnék ; ha 
elhalnánk. 

Feles kárvallásaim igen megnyomtak: elszegé- 
nyítettek. 

Az actor felette sok kerengő beszédekkel él: 
csűri -csavarj a a dolgot, egyenesen hozzá szólani nem mer, 
nem akar. 

Becsületes levelünket corámozták s ugy küldöttek 
ki : előttemezték, coramizálták. 

Katona Lajos. 

Babonák , egy a múlt század végéről származó kéz- 
iratból *). 

Nyelv és száj fájásról. A macskának farkát 
kell a szájába megforgatni, és el múlik meg gyógyul. 

Fog fájás ellen. Egy pohár eczetben kell tenni 
a lónak meg tüzesült fogát s bé kell fedni a poharat, lágy 
melegen ved a' szájadba. 

Hideg lelés ellen. A fris ló ganét ki kell fa- 
csarni, és annak levét kell meg innya. Probatum. 

Tej elapadásról sat. A midőn a gyermeke meg- 
hal a Szoptatós Aszonnak, es eltemetik, akkor a Sirjából 
kell egy marok földet hozni és az Annya nyakába kötni. 
1 1 e m : egy ócska sürü fogú apró fogú fésűt és kénesőt (?) 
nyakába kell kötni. 

Szömölcs elvesztésről. A vakondakot eleve- 
nen kettő kell vágni , és annak meleg vérivel meg kell 
dörgölni 



*) Az aradi fögymn. tulajdonát tevő Vásárhelyi -féle könyvtárban. A 
kézirat más tárgyú müvek közt egy nagy fejezetet foglal magában „Némelly 
házi orvosságok" czím alatt. E fejezetből valók a közölt utasítások. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 221 

Szeplő ellen. A die i* may ad ultimam may min- 
den reggel meg kell mosdani harmatba, minden bizonyai 
el vész. 

Miképpen kell meg tudni ha Férjfiát 
vagy Leánt fogé szülni az Aszón y. 

1. Ha job felöl mozog Férjfi lesz. 

2. Üllyön az Asszony a földre, és midőn fel akar 
kelni, ha a jobb kezére támaszkodik, midőn fel akar kelni, 
tehát Férjfi ha a balra Leány. 

3. Egy kis Lócskát kell a fejére hinteni, de maga az 
Aszony észre ne vegye, ha az fejéhez vagy ábrázatjához 
kap akkor férjfi lesz, ha az farához kap, leány lesz. 

A mely embernek szokása terhes korába a feleségét 
az Ágyon által lépni, s úgy le szállani az ágyról, tehát ha 
nehezen szül, vajlodásakor lépje által háromszor, és min- 
denkor kerülje meg, a job lábát tegye elől. 

Fürdőkészités a ki akarja hidgye. 

A Szeder indát (mellyet két egy másra véggel menő 
Dűlő föld között a borona érdeklett) az hol termett fel 
szakasztván mindjárt négy rét kell törni s haza vivén, há- 
zadban bé ne vid addig, hanem a küszöbre tévén vagdald 
kétfelé, s a melly része belől esik, ted a Fürdőbe, a ki ki- 
vül esik vesd a szemétbe. 

Item: Háromszor 9 szál borostyán korét (?) azaz 27 
szedvén és ennek tövére Sot és kenyeret vetvén. Erős 
hasznos a több Praemissákkal együtt. 

Ha fejős teheneket rósz személyek meg- 
vásárolják, ugy hogy mikor fejni akarnád, akkor ga- 
néjlik, vizellik és hánykódik. Vegyed a Gazda Aszonynak 
viseltes főkőtőjét tarcsd a Tehén alá oUyankor, hadd Ga- 
néljon es Vizeilyen azon főkötőbe, az után kösd öszve, 
akaszd fel a kéménybe és csinálly jó Füstöt alá. Akkor 
nap az, aki meg varásolta házadhoz vagy udvarodba meg- 
jelenik kérőért, de se magad se cseléded, azon háztul sémit 
ki ne adgyatok, akár mint rimánkodgyon. Ha valamit ki 
adol néki Házadból, nem használ, ő neki úgymint a Varás- 
lónak ganéjjá, vizellése el ál. 

Ha a Tehened a Varáslás által rug és igen 
vaddá rontatik, holott az előtt szelid volt. Vegyen a Gazda 
vagy Gazda Aszony egy kapát, es a' midőn azon tehenet 
fejni akarják, azon kapát, a faránál hátul vágd a földbe, es 
hadd ott mig meg fejik, el hadgya mind a rúgást, mind a 
Vadságot. 

Jánosi Béla. 



Digitized by VjOOQIC 



222 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Mellső. E képzésnek védelmére azon kívül, a mit a 
Budenz- Albumban idéztem s a mi a f. é. Nyr. 180. lapján 
van elmondva, fölhozhatok még a következők. A nyugofsój 
keleisö szókat már Csokonai megemlíti, még pedig a másik 
két világtájjal együtt: ^napkeletsö. napnyugofsó^ cszaksó^ déhö. 
így ejtik ezt néhol magyar hazánkban". A M. Nyelvészetben 
is V:i6i. megvan a diésüö mint dunántúli szó. A pozsony- 
megyei Tárnokon a tótul KraiSi-n^V. nevezett szélső utczát 
(szóbeli közlés szerint) a magyar ajak így alakította át : 
karéjsó sor. Továbbá: ódalsó M. Nyelvészet VI: 343; balsó 
Jókai Vadon vir. 11:197; ^d^ jobbsó emelvény" Pesti Hirlap 
1884. IV/4. vcz. ; legközelebbsöy mint új szót említi Lovász 
„A nyelvuj. hib." 33 ; hdtsó^ az irodalmi nyelv él vele a 
hdiulsó mellett. Simonvi Zsigmond. 

A mellső semmi szín alatt sem hibás alkotás, sőt a 
legszigorúbb analógia szerint való. A Nyelvőr XIV. 180. 
olvasható adatokat még a következőkkel szaporítom. 

Csokonai azt írja Dorottyája IV. énekében (Mind. 
Műnk. 222. 1.): „A mint a harmatos rózsákba öltözött Haj- 
nal már feltetszett a csillagok között; vS erőt vévén a már 
szendergő éjtszakán, Besütött a szála kelet ső ablakán". 

S ezt a tanulságos jegyzetet csatolja hozzá: ^Kelctsö^ 
vagy napkeletsö: keleti vagy napkeleti. így ejtik ezt néhol 
magyar hazánkban, és Ítéletem szerint nagyon helyesen. 
Valamint ezekből iúl^ innen, vég, hdlúl, elő vagy előly ntóly 
közép stb. ezen szók jönnek : ttilsó, középső stb. ; úgy. nem 
tudom, mi okon lehetne kicsúfolni azon helységeket, me- 
lyeknél szokásban vagyon az éjszaksó, napkcletső, délsö, nap- 
nyugotsó terminatio? kivált hogy a só és ső suffixumok 
mindig helyet jelentő szókhoz ragasztódnak". 

Magam ezt a két érdekes példát hallottam : onnatsó 
(komáromi cselédtől) és falsé : a fal felül való (szabadkai 
asszonytól). Ponori Thewremtc Emil. 

Ev, év. Tömlő Gyula a Tájszótár szerkesztője ellené- 
ben azt a gyanúját fejezi ki (Nyr. XIV. 173.), hogy az az 
ev szót valószínűleg csak MA. vagy Kreszn. után írta föl 
czímszónak. Ezt a gyanút eloszlatja a Tájszótár gyűjtőinek 
részben fönnmaradt kézirata, melyet Kecskeméthy Csapó 
Dániel „írt ki" (értsd: czédulázott), s a ki az akadémia 
akkori „titoknokához*^ intézett levelének tanúsága szerint a 
Tájszótárt szerkesztette is. E fönnmaradt kéziratokban meg- 
találtam egyaránt az ev és év szóf ; de K. Csapó D. elégnek 
tartotta, hogy csak ^z ev-et vegye föl a szótárba Kállay 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 22^ 

székely szógyűjtéséből, a hol a szómagyarázat így van föl- 
jegyezve : „Év: méreg a sebben v. daganatban; eves, evett- 
ség (tehát nem eve^/ség) : genetséges, genetség". 

Év alakjában előfordul Horváth Zsigmond gyűjtésében, 
de ezt a szerkesztő mellőzte, talán azért, mert nem találta 
sem MA. sem Kreszn.-ben A gyűjtő ekkép közli: j^Év: 
genyesség vagy enyekesség. Az eves seb úgy leghamarább 
meggyógyul, ha a völgye kinyomatik. Balatonmelléki szó". 

Megjegyzem itt, hogy jó lesz az új Tájszótár szerkesz- 
tőjének ezeket a kéziratokat újra átnézni; mert úgy látom, 
hogy a kiírás nem történt mindenben elég pontosan ; s arról 
is meggyőződtem, hogy a rendelkezésre álló anyagból nem 
minden került be a szótárba. Az utóbbi különösen áll Feren- 
czi János székelyföldi gyűjtéséről, a melyből több érde- 
kes szó kimaradt, melyeket a legközelebbi alkalommal a 
maguk helyén közleni fogok. Frecskay János. 

Gyaksa. A Nyelvőr XIII. 558. 1. Szarvas Gábor 
a gyaksa eredetét onnan magyarázza, hogy Baróti Szabó 
Dávid és [vele együtt, vagy tán utána] Kresznerics a Bod- 
Pápai szótárában a kissé elmosódott / betűt hosszú /-nek 
nézték, s így a gyakfa helyett aztán gyaksd-X. nyomtattak. 

Föl kell említenem, hogy egy alsófejérmegyei techni- 
kus. Garda Dezső, tudósítása szerént ott a megyében a 
szekérlajtorja két végéhez függőlegesen megerősített karó- 
kat, melyek a szekéroldalt tartják, a nép gyaksá-nsi^ ne- 
vezi ; s így akárhogy s mint is került e szó a szótárakba, 
liogy valósággal megvan a nép nyelvében, az az egy bi- 
zonyos. A gyakfa, gyaka pedig ott nem ismeretes. 

KispÁL Mihály. 

A t. közlőnek igaza van ; a gyaksa nem ferdített, hibás 
olvasáson alapuló, hanem valóban élő szó. Megvoltát két- 
ségtelenné teszi nem csak a tőle idézett tanú, hanem ma- 
gában a Nyelvőrben (IX. 2^2 >j foglalt következő hely a 
, Háromszéki szólásmódok' rovatában: ^Hozd ide a merek- 
lyét, jó lesz gyaksdnak. (A gyaksa karó alakú hegyes fa, 
melyet terehordozáskor a szekér oldalára szoktak felszúrni 
a teher megtartására.)" 

E helyre Volf György tett bennünket figyelmetessé. 

E szerint gyakfa és gyaksa, habár jelentésileg teljesen 
egyazon szók, alakilag mégis külön választandók. 

Szarvas Gábor. 

Nagy kalitka. Simonyi Zsigmond a Nyelvőr XIV. 181. 
lapján kritika alá fogja a me neved y mesény s röpde szókat, 
de míg az első két korcsalkotás helyébe mindjárt helyeset, 
jót ajánl, a röpdére nézve beéri azzal, hogy egyszerűen 
körülírást használ, a mely a legritkább esetben tehet mű- 



Digitized by VjOOQIC 



2 24 HKÍ.YKKIG AZÍtAsOK. MAGYAR AzATOK. 

szói szolgálatot. Ha egy lábnyi magas kalitka tegyük ,k i s 
kalitka', akkor ehhez viszonyítva a kétszerte oly nagy már 
nagy kalitka, de azért még mindig nem .ropde*, azaz nem 
olyan kalitka, a melyben a madár szárnyainak hasznát ve- 
hetné. Már pedig Csernátonyn kívül számos magános s 
azonkívül a^ állatkert is bir oly nagy kalitkával, a nxelyben 
a madarak, még olyan nagy is mint a sas. kiterjesztett szár- 
nyakkal változtathatják helyzetüket. Ha az ilyen nagy kalit- 
kának jelölésére az állatkert és mások is a ,röpde' szót 
használják, ezt bizonyára azért teszik, mert nem tudnak 
jobbat helyette s a nagy kalitkát nem tartják alkalmasnak 
a fogalom jelölésére. « 

Codexeink közül több fentartotta nekünk a repeső szót 
,madár* értelemben ; de ma már nem élünk vele. Vájjon 
nyelvünk ezernyivel idevágó analógiáján elindulva, nem 
lehetne-e jó szívvel a röpde helyébe a repesöt vagy a 
repkedő t, repdesőt állítani? Azt hiszem, igen. Sőt a 
szárnyaló is helyt állhatna. Frecskay János. 

Finom. Simonyi a Budapesti Szemle f. é. májusi füze- 
tében (297. 1.) többi közt ezt mondja: „Némely szót nefti 
az irodalmi latinból, hanem más nyelvekből vettünk, csak- 
hogy a konyhalatinság közvetésével. Ilyen úton vált a mi 
finom szavunk az olasz fino vagy akár a közép-fölnémet ///z 
melléknévből". 

Ez a nézet annyiban helyes, hogy az európai nyelvek 
egy némelyikébe csakugyan az olaszból került e szó ; azonban 
a mellé állított fölöstököm nem találó analógia, mert a finum 
irodalmi, csakhogy középlatin irodalmi szó, míg a fnistilcum 
legalább kimutathatólag sohase volt szava az irodalmi nyelv- 
nek. Ducangenál a következőt olvassuk: y^Finus: excellen- 
ter bonus . . . Quod excellentem vei optimum gradum bo- 
nitatis obtinet, finum vei finissímum vulgariter appellatur". 
A középlatinságnak e finus, fnum mellékneve az olaszból 
való kölcsönvétel. 

Az olasz fino Diez szerint (Etym. Wörtb.) a finito-Víd^i 
rövidülése ; így lett a lat. mansnefus-h6\ az olaszban manso. 
A jelentésre nézve (beendigt = volkommen), mondja tovább 
Diez, vö. lat. perfectiis (bevégzett), gör. téXsioc (u. a.). Ha- 
sonló jelenség a magyarban tökéletes [megtökél : a régi nyelv- 
ben a. m. elvégez). Szarvas Gábor. 

A y^mesTvédelmeztetett'* Arany János. A tavali Philol. 
Közlönyben Arany János műveiből egész lajstromnyit idéz- 
tek hibás szót és mondat-szerkezetet. Az utóbbiakat az idei 
Ph. K. 358 — 362. lapjain védelmébe veszi ugyan Brassai, 
de néhány kivételt enged (362): „Az ilyeneket mint: vol- 
nánk kénytelen, váltak kapóssá, törvényeket megszorítónak (tar- 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 225 

iomj^ 7Hildnak kénytelen, nem védelmezem, de bizony méltá- 
nyos lenne egy meggyengült szemű ember írásbeli oly vét- 
ségének tulajdonítani, a milyeket egy párisi vagy londoni 
nyomda házi javítója tétovázás nélkül kiigazítana." 

Tdut comprendre c'est tout pardonner ! Hadd ne marad- 
jon hézag Arany védelmében, hogy újra bebizonyuljon ama 
közmondás igaz volta : Arany tűzben tisztul, a polyva megég. 
Az idézett négy kifejezés közül a középső kettőt nem védem 
újra, csak bátor vagyok Brassait figyelmeztetni a tavali 
Nyelvőrben közölt ily czímü czikkeimre : „Szóegyeztetés az 
állapothatározásban" ; ott, úgy hiszeni, eléggé megbizonyítot- 
tam ezen szerkezetnek kifogástalan voltát. U. o. a 450. lapon, 
(azonfölül Nyr. IX: 227.) találhatók olyan szerkezetek is, 
minő a y^volnánk kénytelen^ valdnak kénytelen^. De hadd idéz- 
zek az utóbbiak védelmére ezúttal még találóbb analógiá- 
kat : y^szdmtalan lönck'' multipliclati sünt super numerum 
KeszthC. 121 ; „egy egész héten elkmetetlen leftenek iwlna^ 
ErdyC. 551b; „azért semmit ne bánkódjék, hogy borai 
eladatlan viaraddnak'^ LevTár. I : óo ; „bár gyászos én éle- 
tem, kegyetlen az egek, csendesen azt szenvedem és holtig 
epedek" Amadé versei 91 ; „virági sinylenek, korlátja roz- 
zant, fái tisztátalan'' Shaks. XIV: 182. (Szász K. ford.) 

Ennyi példa egyelőre elég lesz arra nézve, hogy itt 
nem egyéni botlással van dolgunk. Megfejtése pedig az, 
hogy itt a szdmtalan stb. szók nem nominativuskép, hanem 
adverbiumkép vannak használva, mipt pl. szüntelen folynak^ 
hirtelen jöttek sat. Kecskeméten ezt is hallottam: „« lába 
meztelen van.^ (Nem emlékezetből mondom, hanem akkor 
jegyeztem fól, mikor hallottam. Az illető leány egy szót 
sem tud máis nyelven, mint magyarul.) Különben ugyanott 
ezt is mondják: „nézzük meg, kcsz van-e már a vacsora" 
(ilyent többször hallottam); vö. „A mesternek is van egy 
kis bosszúsága, mert itt van karácsony s nincs kész a nad- 
rágja^ Népk. gy. 111:281. A kész itt is határozó, a m. 
készen ; mint Dunán túl hallani : készebb akármit megteszek, 
e h. készebben, inkább ; Jobb szeretem, e h. jobban, 

SlMONYI ZsiGMONIX 



APRÓLÉKOK. 

Egy zavaró hang. A magyar tudományosság jó híre- 
neve az utóbbi időben kifelé is mind nagyobb és nagyobb 
hódításokat tesz ; már oly helyeken is meg kezdette lábát 
vetni, a hol eddig csak gúnymosollyal szoktak felelni tudo- 
mányosságunk emlegetésére. A mennyire örvendetes ez a 
kedvező fordulat, annyira óvakodnunk kell tőle, hogy a 

JC. KYELVÖR. XrV. I C 



Digitized by VjOOQIC 



2 26 APRÓLÉKOK. 

mit komoly igyekezet, kitartó szorgalom s fáradságos 
munka szerzett meg számunkra, azt meggondolatlan kony- 
nyelműséggel vagy vigyázatlansággal koczkára ne tegyük. 
A Phil. Közlöny ez évi áprilisi füzetében egy kritika- 
féle jelent meg, mely a sokszor emlegetett „Die slavischen 
elemente im magyarischen" mű egyes czikkeit igyekszik 
birálgatni. Ez a birálatféle nagy fitymáló hangon szól arról 
a tudósról, a kiről mindenütt, a hol a tudományos munkál- 
kodást igaz értéke szerint tudják becsülni, csak a legna- 
gyobb elismeréssel, tisztelettel szólanak — gúnyosan „az 
éles látású unbefangenheit nagy mesterének" nevezgeti öt ; 
más helyen azt mondja: „nevetséges állítás [Miklosich- 
tól], hogy a szlávok ismertették volna meg a magyarral a 

' sáiorL Ja, dies ist sorgfáltiges abwágen und unbefangen- 
heit !" majd így itél róla : „Egyik fő hibája, hogy a török 
eredetű magyar szókat a szláv dicsőség emelésére használta 
durch sorgfáltiges abwágen und unbefangenheit. A másik 
lényegesebb hiba az volt, hogy a kölcsön vett elemek for- 
rásának megítélésében nem alkalmazott helyes kri- 
tériumot;" szemére lobbantja, hogy nem bizonyít, s okát 
is megmondja, miért: „Miklosich szerint a tolmács szláv szó 
és mi a szlávoktól vettük. Ennyiből áll az egész bizonyítás. 
De melyik az a tő, melyből sarjadzott, ezt Miklosich nem 
mondta meg; mert nem tudta megmondani;" oktat- 
gatja egy Thúry József azt a Miklosichot, kit meg se 
tudott érteni; sa.mi legerősebb, ráfogja, hogy a szó- 
beli mű „már a szerző által is bevallott hibás elvekből kiin- 
duló munka", s ismét : „A szláv elemek kimutatásában el- 
követett hibáit maga Miklosich is bevallja" — szóval oly 
kicsinylő elitéléssel szól e tudósról, hogy pirulnunk kell 
rajta, hogy e tiszteletlen szavak magyar nyelven jelentek 
meg nyomtatásban. 

Azt természetesnek találjuk, hogy ,a búzakalász büsz- 
kén emelődik az égnek, míg üres^; ily szembeszökő tájéko- 
zatlanságtól, mint a minőről egypár hasonló birálat már 
eléggé meggyőzött bennünket, éretlen Ítéletnél nem is vár- 
tunk egyebet ; de hogy a Phil. Közlöny helyt adott e köz- 
leménynek, mely a magyar tudományosság gyarapodó jó 

.hírnevére sötét árnyékot vet s elleneseinknek kész ürügyet 
szolgáltat támadásaik megújítására, azon valóban csodálko- 
zunk ; s midőn sajnálkozásunkat fejezzük ki rajta , hogy 
ama méltatlan támadás megjelent, kötelességünknek tartjuk 
egyszersmind kijelenteni , hogy e támadást rosszaljuk s , 
minden, vele való közösséget határozottan elutasítunk ma- 
gunktól. 

Nyelvérzék és tudákoskodás. A B. Hírlap ugyanazon 
egy .számában (máj. 7.) a Hírek rovatában olvassuk a kö- 



Digitized by VjOOQIC 



TJtp^ 



AFKÓLKKOK. 227 

vetkező tudósítást: „A Pisk/ telep részére következő ado- 
mányokat vettük" s alább: „Tolnay Lajos a Hunyadmegye 
eloláhosodott székelyeinek visszamagyarosításán fáradozó 
pisk// népiskolának ügyét magáévá tette". A megelőző szá- 
mokban is váltakozva hol ,piskí'-telep', hol meg a ,piskii- 
telep' ügyének mibenlétéről kapott egy-egy rövidke értesí- 
tést az olvasó. 

Látnivaló , hogy itt a nyelvérzék s a mesterkéltség 
hajba-hajba kapnak egymással, s hol az egyik, hol meg a 
másik kerekedik fölül; legutóbb azonban úgy látszik, hogy 
a ,pisk/' le kezdi szorítani a harcztérről a ,pisk/Vt^ Nem 
úgy a nemzeti színháznál. Ott hajdanában a „Portic/ néma*^ 
ült a trónuson, de mióta a „színészi tanoda" virágzik, a 
hol nem csak azt tudják, hogy Portici olasz város, hanem 
azt is, hogy a magyarban városnevekből -/* képzővel alkot- 
nak melléknevet, a ,Portic/V' száműzte az előbbit s maga 
foglalta el az üresen maradt trónust , s azóta egy-egy 
operai napon a színlapok fönnen hirdetik a .Portic//" néma' 
dicső uralkodását. 

Arra a kérdésre, hogy az -/' végű helységnevek, ha 
melléknevekként használjuk őket, fölveszik-e az -/ képzőt 
vagy nem, megfelel Arany János „Szondi két apródjá"-ban . 
^Feljőve Márton, az orosz/ pap". 

Tudjuk, hogy ama helynek Oroszi a neve. Arany 
szerint tehát, de meg a népnyelvi használat szerint is, az -/ 
végű helységnevek, ha melléknévként szerepelnek is, nem 
vesznek föl -/' képzőt ; nem mondjuk például : ,rez/>' bor, 
simony/V határ, ezek már olasz/V földek, kilit/V* malom" sat. 
noha vannak Rezi, Simonyi, Olasz', Kiliti hely- 
ségeink. Sőt a hiatus elkerülésére még a -fa/va, -háza, -hida 
végű helységneveket is rendesen imígyen használjuk : apáth- 
falvi (Apáthfalva), balásfalvi (Balásfalva), illyefalvi (lUye- 
falva); nyíregyházi (Nyíregyháza), laczházi (Laczháza) ; bán- 
hidi (Bánhida), várhidi (Várhida) sat. 

E szerint : , A pisk/ csata. A portic/ néma^ 

Különösségek. Nem is hittük, hogy már halászaink is 
kezdenek megművelt magyarosodni ; legalább az országos 
kiállítás mezőgazdasági tudósításából azt kell következtet- 
nünk, hogy az ,ujhodás' malasztja már a balíitonvidéki, 
dunai, tiszai sat. halász népet is megszállotta. Az értesítés 
ugyanis azt adja tudtunkra, hogy „az élő hal kiállítás több 
napig fogja a látogatók figyelmét lekötni. A csinosan cso- 
portosított tartíinyokban élénken úszkál a galócza . . . e 
halak egyévesek, s fejlettségük beigazolja^ hogy tenyészté- 
sük elönyösebb a pisztrángénál ... a költőedényekben a 
víz hömérséke rövid idő alatt kiköltötte a hnlcbrcnyekef^ 

15* 



Digitized by VjOOQIC 



2 28 VÁLASZOK. 

melyek duzzadt szikhólyagjukkal pihennek a tartály fe- 
nekén". 

A mi különben örvendetes a dologban az . hogy a 
komolyabb irodalmi termékek is mind jobban kezdeneTc 
terjedni még a nép alsó rétegeiben is ; példa rá a meguj- 
hodt nyelv föntidézett két csemetéje, az cbreny és tartály. 
melyeket magyar halászaink valószínűen a német-magyar 
szótárakból tanultak meg, a hol meg van mondva, hogy 
ébrény : embryo és tartály: beháltniss. 

Nem tudjuk. Hermán Ottó fölvette-e ezeket is a halá- 
szati műszavak sorába; ha Szegeden nem is, de Körös- 
Tarcsán bizonyára már nagyon elterjedtnek kell lennie az 
ébrenyféle fölsőbb ihletség szülte szavaknak. 



VÁLASZOK 

a Nyelvőr XIV. 185. lapján tett kérdésekre. 

csula. ^z az alak a Jókaiból idézett hely jelentésében 
a beküldött adatok szerint nem használatos; ellenben a 
czulá't következő helyeken ismerik: a) y^Csula ugyan nem, 
de czula járatos Kis-KüküUő megyében ; értelme gyalázó, 
s lányoknak, különösen serdülő lányoknak hallottam, hogy 
mondják*' (K i s p á 1 Mihály.) — b) „Hallottam Kún- 
Félegyházán csitításul egy ittasságában henczegöhöz e mon- 
dásban : czo ki czula ! Nagyon használatos különben ez 
ikerszóban : czele-czula : szana-széjjel, rendetlenül heverő hol^ 
mik, czók-mók; pl. Szedd össze a czele-czuládat, oszt mennyi 
Ez is éhoszta mindén czele-czuláját" (Szerelemhegyi.) — 
c) „A csula szót gyermekkoromban nagyon sokszor hallot- 
tam otthon (Csallóközben, Duna-Szerdahelyen) saját boldo- 
gult anyámtól is, meg másoktól is. Különösen 3 — 7 éves 
leánykákra szokták az anyák alkalmazni, ha azok valami 
illetlen dolgot tesznek ; pl. : Nem szégyenled magad te vén 
czulla (de nem csula)\"' (Molnár József.) 

A czula megvan Csokonainál is, a mint ezt B a r á t h 
Ferencz és Babics Kálmán tudatják velünk. Baráth 
ezt írja: „Sokszor hallottam, nőre (leányra) mondják meg- 
rovó értelemben. Csokonai Dorottyájában is előfordul, az 
öreg Gergő beszédében (IV. könyv) kétszer: Ténsúr, egy 
tzúlátol én ezt fel nem veszem. Didergett a czúla, majd 
hogy meg nem fagyott^. — Babics az első hely idézése 
után így magyarázza a szót : „ Czula, czurha, czurhó, czódli =^ 
lotyó-féle, kevés becsületű, könnyelmű fiatal vászoncseléd, 
ha félig tréfásan titulázzák. Az egész Dunántúlon így van 



tí 



Digitized by VjOOQIC 



VÁLASZOK. 229 

A csilla fcsuli, csajla) szót más jelentéssel négy hely- 
ről küldték be hozzánk: a) ^^Csiila: Bia tájékán tehénről 
mondják, mikor riska tehén, apró szarvú, vézna, sovány" 
(K a r t a 1 Károly.) — h) ^Csuli: Kún-Félegyházán any- 
nyi mint kajla, hosszú fülű, esetlen testalkotású" (Szere- 
1 e m h e g y i.) — c) „A csula, csuli szókat csúfneveknek 
ismerem ; gyermek koromban így csúfoltuk egymást" (D e é z s 
Sándor. M.- Vásárhely vidéke.) — d) „CV^y/^:.- Nagy-Kő- 
rosön ökrökre mondják, ha lehajlik a szarvuk" (T ö m ö s- 
kozi Sándor.) 

peték, a) „Sarkadon, Bihar megyében, használják a 
petek-et. Ha pl. egy duhaj legény korcsmába megyén s az 
ott mulatókat kiveri, midőn hősködését elbeszéli, azt mondja : 
Csaptam egy petéket. Ha többen valami fölött összekapnak 
s e miatt verekedés támad köztük, azt mondják rá: Nagy 
peték lett abból osztán" (Márki Albert.) — b) „A 
peték közönséges szó Nagy -Kőrösön • használják ilyféle mon- 
dásokban : Nagy peték volt náluk. Állott a peték egész nap. 
Bezzeg tettek ám nagy petéket I Különösen a házi cziva- 
kodás perpatvar kifejezésére használják" (Tömösközi 
Sándor.) — c) ^ Petek =- veszekedés, lárma: Nagy peték 
vót ott, csak láttátok vónal" (Fábián Károly. Do- 
rozsma.) — d) y^Petek = dulakodás nagy lármával" (Név- 
telen. Kecskemét.) — e) „Mikor a betyárt üldözik s ö 
tüskön-bokron keresztül megmenekülve végre föUélekzik, 
azt mondja : No, soha életembe illyen petekém nem vót" 
(Kartal Károly. Bia, Baja vidéke.) — f) y^Petek igen 
közönséges és széltiben-hosszában használt szó Kún-télegy- 
házán : sok hühő semmiért, lárma, csődülés jelentésekkel, 
melyekben azonban mindig benne látszik lenni a ,kudarcz* 
fogalma is ; pl. Nem készítettem oda néki estére azt a 
baszom pipát, oszt olyan petékét csinát érte, hogy még a 
gyerek sé áta még nevetés nekű. Nem akart a czédulájé 
fizetnyi (a helypénzszedőnek), de micsoda peték lett abbú ! 
vót ott hat baktér is écczérre. A következő két mondást 
vándorkomédiások mutatványainak látása közben tették : 
Nézd a pojáczát, hogy méttészi a petékét I Űttészi a pete- 
két, mintha avva ja rúdda gyütt vóna a világra" (Szere- 
lemhegyi.) — g) „Gyermek korómban sokszor hallottam 
Kún-Sz.-Miklóson, de nem ,kudarcz*, hanem ,czivakodás, ve- 
szekedés^ jelentésben : No, csinált aztán petéket! A volt a 
peték ! még a harmadik faluba is elment a híre. No, te 
megtetted a petéket ! A szó jelentése rokon a patdliá-kvdX : 
Akkora patáliát csinált azér az egy tyúkér!" (Barát h 
F e r e n c z.) 

pattén, a) „Szülőföldemen Csékuton (Veszprém m.) az 
alacsony, de erős, vaskos termetű embert mondják pöitön- 
nek: Ném is hinné a zembér, ebbe ja pöttön emberbe 



Digitized by VjOOQIC 



230 NKPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

mennyi erő vati!" (Tolnai József.) — b) ^Sopron me- 
gyében igen ismeretes szó a pötími ; jelent alacsony termetű, 
kicsiny embert; némiképen megvető gúny van hozzákötve: 
Mit akar ez a pöttön ember, mingyárt a zsebembe rakom ! 
(Horváth Antal.) — c) y^Pöttön^ pöttönke megvan Győr 
megyében : Ojan pöttönke kis leányom született, hogy alig 
lácczik ki a böcsöbü. Ékkis pöttön kis pörsenís támott a 
kezin, osztán ugy emirgesédétt, hogy doktor köUött neki" 
(Kárpáti Endre.) — d) „A peiten szót Sz.-Fehérvárott 
hallottam ily alakban : pofion ; értelme ,kicsi, vastag' ; pl. 
pöttön efnhéfj pöttön t4Jj'^ (Balassa József.) 

ragyabunkó, a) „A ragyabunkó csúfolódó szó ismeretes 
Gömör megyében ; a gyermekek és suhanczok szokták ezzel 
csúfolni ragyás társukat" (Nagy Pál.) — b) y^Ragyabunkó-X. 
használják Máramarosban Visken, és értenek rajta himlő- 
helyes, ragyás fiatal, élénk embert" (V i s k i K. Bálint.) 

eresztős. 1. a) y^Eresztös-n^ mondják Hajdu-Szoboszlón 
azt a búzát, mely a nyomtatáskor jól ereszt, vagyis sok 
magot ad" (Bihari Kálmán.) — b) y^Ercsztös gabona ^ 
jól fizető, sokat kiadó" (Viski K. Bálint. Visk.) — c) 
„Ha például egy kereszt búzából 2 vékát várunk, de az 
harmadfelet vagy hármat is ád, akkor eresztös-xi^ mondjuk 
az életet (gabonát); ellenkező esetben pedig azt mondjuk 
vékonyan ereszt^^ (Márki Albert. Sarkad, Bihar m.) — d) 
y,Eresztös-t használják Szatmár és Győr megyében (itt rit- 
kábban), de csupán a szalonnára alkalmazva : Eresztős 
a szalonna -= bőven sül belőle zsír. Nem eresztős a sza- 
lonna -- kevés zsírt ad, sok a tepertője (Győrött : sok a 
csörgéje)^ (Kárpáti Endre.) — 11. ,^eresztős liszt = ned- 
ves liszt; eresztős tészta -= nedves lisztből gyúrt tészta, a 
mely nem sül meg jól, nedves, nehezékes marad"' (K a r- 
tal Károly. Baja.) 

mármaros. ^Alámaros helyet mdrmaros elnevezést hal- 
lottam, de a? nem tájszólásszokás, hanem csak egyes egyé- 
nektől használt kifejezés, kik a szót ügyetlenségből elcsa- 
varják, egy betű hozzáadásával vagy elvételével" (D e é z s 
Sándor.) 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

Nincs ott égy si valló lelök sé (Csivalló lélek, Gömör 
Nyr. IX. 230.); nincs ott a kozokán sé: egy lélek sincs ott. 

Kihúzza a nyargalót: megverödik, kikapja a magáét. 
(Nyargaló y jargaló, jar gálás régenten : stipendium^ zsold. Nagj- körösi 



Digitized by VjOOQIC 



néipnyfxvhagyomAnyok. 231 

regestrom 1634-böl: „Az szúbasáknak adtuak itt létekben nyargalló 
pénzt 2 tallért". L. RMK1\ II. 456.) 

Dúvertibe. vagyunk: össze-vissza, felfordult állapotban. 

F* é kedvvé van. (Tinódynál : az ki szerzé, vagyon oly 
mint fél kedvében, Szeg. vesz. 322. Mostan is penig az nép fél 
kedvvel vagyon az itt való maradásra, hogy kevesen vannak és 
hogy fizetetlen Levele.stár I. 279.) 

Nagy döbbefakadva: nagy bosszúsággal. Pl. Itt vót a 
zsidó, hogy fizessék ké neki, alig birtam kianni rajta. De hát émőnt 
má? Émönt osztán nagy döbbefakadva, de aszonta, hónap mögin 
égyűn. (A kifejezés értelme világos Tinódy e sorából : Az terekek 
vágynak dobjok fakadva, Egerv. 1274. Dobjok fakadva: re infecta 
Veresm. Intő Lev. 218. L. RMKT. III. 440.) 

Köllös közepe. (Nyr. II. 87.) 

Szegődi nem töti: olyan cseléd, a ki mindig változtatja 
a gazdát. 

Émöheccz oda, a hun a part szakad. 

F^arkas kaszára jut: pl. valamely vagyon, a melyet elté- 
kozolnak, vagy valami tárgy, a melyet elrontanak. („Farkas kaszára 
veti" Pázmán Préd. A „farkas kasza" : a farkas fogó vas.) 

Az eszöd kosara, v. veleje: bosszankodó kétségbe 
vonása valamely állításnak. Pl. Hán hét még húsvét ? Kilencz. Az 
ám, az eszöd kosara, legtöbb ha hat hét. 

Attyafia, térdig. (Ha valamely legény vele rokonságban 
álló lányhoz v. menyecskéhez jár, s mentségéül azt hozzák fel, hogy 
hisz atyjafia. Erre szokták azt mondani, hogy attyafia ám — térdig.) 

Sort fog. (A malomban az örlösök jelentkezésök sorrend- 
jében őrlethetnek ; azért a gondos gazda jókorán elmegy „sort 
fogni ■*: jelentkezni, hogy mentől előbb ö legyen a „soros.") 

Vas körmöt hány: a ki sikos sárban jár, lába ujjait be- 
görbíti, hogy el ne csúszszék. (Átv. ért. aggatolódzik, kötözködik.) 

Maga szopta az annyát: eredetileg állatról, pl. malacz- 
ról mondják s akkor : szép ; ugyanis a mely malacz maga (t. i. egy 
maga) szopja az anyját, az rendkívül szépen fejlődik. (Legtöbbször 
azonban gúnyosan használják feltűnő rút férfiról v. nőről.) 

A mire ért! (így szokták kínálni azt, a ki evés idején érke- 
zik valahova. A megkínált ekkép szabadkozik : Csak tessék isten 
áldásává.) 

A miúta kétágú gatyát visel. Pl. még ilyet nem lát- 
tam, a miúta stb. (Aranynál: „A légynek se vétett, mióta kétágú". 
Ezt Simonyi Nyr. II. 199. úgy magyarázza, hogy „a mióta felesége 
van". Sem a kifejezés természete, sem az illető hely értelme — 
Jókáról van szó — nem engedi meg e magyarázatot. „Mióta két- 
ágú** : mióta két lába van, mióta a világon van.) 

Még a pap sé szart. (Annak mondják, aki nagyon korán 
reggel eszik.) 



Digitized by VjOOQIC 



7^^ 



232 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Mind 6 n órás: a terhes asszony állapotának vége felé. 
Szedi baba: (Kis gyerekhez, midőn körben forgatják,) 
(Nyr. III. 231.) 

(Kis-Kiín-Halas.) 

Korda Iíkke. 



Babonák. 



1. Hogy sok tik mégkottollon, pemet-vizet ko a zivó-váilu- 
jukba öntenyi (azt a vizet t. i., a melybe a pemetet kenyérsütés 
alkalmával megáztatják). 

2. Hogy a tikok korán mégkotollanak, géréncsér-szómát ko 
alájuk ténnyi a féczékbe. (A fazekasok edénnyel terhelt szekerek- 
kel eljárnak falukra árulni ; s gabonáért adnak edényt. Az edényt 
sok szalma közé elcsomagolják s az ilyen sok falu határában meg- 
hordozott szalmát kell a tyúkok alá tenni.) 

3. Ha fö-szének (éjszak felé) űtetik a tikot, akkor mind koka- 
sok kének ; ha pedig ászének, akkor mind gérczék lesznek. 

4. Ha a házos emberek fö-szének feküsznek a zagyba, akkor 
figyerékük lesz ; ha pejig ászének, akkor leán-gyerék születik. 

5. Ha télén a hó töbször esik nappá, mind éjjé, akkor abb' 
a zesztendöbe több gyerek szCdetik ; ha pejig éjjé többször esik, 
akkor leán lesz több. 

(Nagy-Lengyel, Göcsej.) 

GaAl Fkrencz. 



Népetimologiák. 

— Tudod, komé, hogy miér mongyák a dohányt dohánynak? 

— Nem én, mom meg, ha tudod. 

— Hát tudod, mikor a magyarok jöttek Sczithiábul, osztán a 
Kárpátok koszt kóborásztak, egyfk vezérök Doh lelt egy dudvár, 
osztán ászt megrágta. Í3e elkezdett tűlle okádni ; a többiek meg- 
látták, osztán elkeszték mondani: „ni ni Doh hánv!" Ebbűl lett 
a dohány neve. 

(Patóháza. Szatmár m.) 

Bartók Jf.nö. 



Gyors mondókák. 

Túron tul, egy tón tul egy tiszta tarka kurta farkú kan tur, 
annak a háta közepin van egy tiszta tarka kurta farkú kan kakuk, 
csak ászt kiábájja : jobb nyak tyuknyak ludnyaknál. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 233 

Sajt ! ha én téged meg tudnálak karimásittalaníthatni^ ugy 
megkarimásittalanitnálak, hogy ugy még sose vótál megkarimásitta- 
lanítva. 

Pipa kupak, pap kalap. 

(Déva-Ványa. Jász-Nagy-Kun-Szolnok m.) 

Csatárt Lajos. 



Találós mesék. 

Micsoda jóság van a szekírbe? — Meg lehet vele fordulni. 

Mi nékül nem lehet szántani ? — Fordulás nélkül. 

Miért áll meg a szántóvető ember a f6d végén? — Me nem 
fél, hogy felbillen. 

A szent léleknek mikor vót farka? — Mikor galamb képiben 
szállott a fődre. 

Micsoda királynak nincsen országa ? — Kártyakirálynak. 

Mi legjobb a balhába? — • Hogy nincs megpatkolva. 

Éjjel nappal fürdik, mégis fekete? — Malomkerék. 

Mikor hallotta az egész világ a szamár ordítását? — A viz- 
özőnkor Noé bárkájában. 

Milyen szőre van legtöbb a disznónak ? — T o v e s. 

Milyen fa van legtöbb az erdőn ? — Görbe. 

Melyik a legerősebb állat ? — A csiga. 

Ki nem jár az orra után ? — A rák. 

Mit csinál a nyúl, mikor a hegy tetején áll ? — Völgybe megy. 

Milyen disznó van legtöbb ? — Görbe farkú. 

Miér tapogat a vak ? — Mer az ujjain njncs szeme. 
(Patóháza. Szatmár m.) 

Bartók Jenő. 



Gyermekjátékok. 

Dóié (paja, czigére). 

A dóiét tavasszal játszák ; evvel a játékkal kezdődik meg 
a szabadban a játszás. A dóié egy lo 'cmt. hosszúságú^ henger 
alakú, mindkét végén kúpalakba megfaragott fa. Az 50 cmt. hosz- 
szúságú kissé lapos ütővel legelőször is egy 1 méter átmérőjű 
kört írnak le, várat húznak a földre. 

Rendesen kettesbe játszanak, ritkán hármasba. Előre 
megegyeznek, hogy mennyibe játszanak : ,Jácczunk ötszázba, ezerbe, 
kétezerbe !* 

Hogy ki kezdje meg a játékot, azon könnyen megegyeznek ; 
rendesen a jobb játékos veszi fel az ütőt s megy be a várba 
ütni; a másik játékos pedig a váron kivül áll s igyekszik az 
elütött dóiét megkapni, vagy a hova az leesett, onnét a várba be- 



Digitized by VjOOQIC 



234 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

hajtani. Ha ez nem sikerűit, következik a briccz, biccz 
(bicczentés). A hova a dóié leesett, onnan történik a briccz. 
Ugyanis a bentlevő az ütővel a dóié végére öt, hogy az fölugorjon 
s ugrásközben minél messzebbre elüthesse. Akár érte az ütő a dóiét 
ugrásközben, akár nem, a dóiét arról a helyről, a , hova leesett, 
hajíthatja be a kint levői Ha ismét nem sikerűit a behajítás, akkor 
a bentlevő tőt (,T ötök* mondja nagy hangon). Ekkor a dóiét 
háromszor egymásután b i c c z e n t i s üti minél távolabbra. 

Nagyon vigyáznak arra, hogy a dóiét ugrás közben érje az 
ütő, ne a földről üsse el (kotorja); mert az k o t r a v ó t, s a kint 
levő behajíthatja a dóiét. 

A briccznél, ha a dóié ugrásközben a várba esett , a ki 
hamarább mondja, hogy c s ű r v á r, az megy be ütni. A tőtésnél 
okvetlen kell egyszer érinteni az ütőnek a dóiét ugrása közben, 
különben megint behajíthatja a dóiét a kintlevő. Rendesen minden 
bricczet mindketten számítják nagy hangon : E c c z é n e m v ó t, 
kécczé sé vót, háromszó sé vót', már a hogy elbirta a 
dóiét ütni, a vagy nem. 

A hova a dóié a harmadszori briccz utáp leesett , onnan 
számlálják, hogy hány lépés van a várig : minden lépést tizbe szá- 
mitnak az összeget pedig oda irják a vár mellé a porba, s a játé- 
kot a bentlevő tovább folytatja a fent leirt módon addig, mig a 
kitett összeget valamelyik le nem játsza. Ha a kintievőnek sikerűit 
a behajítás, ,1 é van* kiáltással siet be a várba ütni. 

A behajitásnál, ha a dóié a vár szélére esett, akkor fékez, 
vagy is a bentlevő mind a dóiét, mind az ütőt egy kézbe fogva a 
dóiét magának főadja és elüti. Utána az egyszeres biccz követ- 
kezik s az után a háromszoros briccz. A ki lejátszotta az össieget, 
az még egyszer elüti a dóiét s az ellenfélnek sántikáva kell 
onnan bevinni a várba ; valahányszor a felemelt lábát a földre 
teszi, annyiszor üt a nyertes a korbáccsá font kendővel a hátára. 

A kezdő játékosok a dóiét Tugásba is játszák, rendesen 
három rúgásba. A kiütött dóiét a kintlevő a lábfejére teszi s rúgja 
be a vár felé; számítják egyúttal, hogy ,égy a rúgás, kettő a 
rúgás, három a r u g á s* s ezután hajítja be kézzel a dóiét. 
Néha kiütéssel is játszák, a midőn a befelé hajított dóiét hajítás 
közben kiütheti vissza, a mi az ügyes fiúknál tiz-tizenötször előfordul. 

(üorosma.) Fábián Károly. 



Tájszók. 

I. 

Szatmármegyeiek. 

Dugacs: valami csekély kis alkalmazzák; erigy te! segg- 

lyuk betömésére használni szo- dugacs ! 

kott eszköz ; kicsinylésre is 



Digitized by VjOÓQIC 



népnyelvhagyomAnyok. 



235 



Ü u h a d : bedugul, nyilasa el- 
záródik. 

Duruzsol: dalol magában, hal- 
kan, a nélkül, hogy a dalnak 
a szavát mondaná. 

Ehezetes: aki folyton éhes, 
soha sem bir eleget enni. 

E 1 h e r g e 1 : elpusztít ; vagyonát 
elhergelte, elpusztította, elette- 
itta. 

Eszeget: csendesen , lassan 
eszik ; gj'ermekröl, lábadozó 
betegről szokták leginkább 
mondani. 

Elörűnnen: elölről; érün- 
nen: erről. 

Együtt: valamit bizonyító, fe- 
nyegetve erősítő szó : vigyázz ! 
mert együtt kikapsz, bizony 
kikapsz. Szabolcs megyében 
az együtt helyett „igyók"-ot 
mondanak : fuss, szilajon, mert 
ig)ük elverlek ; Gömör-, Tor- 
na-, Hont megyékben már 
csak „jót"- vagy „jód"-ot 
hallottam, de ugj^an csak az 
elmondott értelemben. A nagy- 
bányai régi jegyzőkönyvekben 
„egy üld" alakban jön elŐ. 

Edes-kedvü: csak borra szok- 
ták alkalmazni ; könny ü-italu. 
kellemes savanykás ízü bor. 

Emberbor: kemény , erős 
óbor, melyhez ember kell, 
hogy megbírja. 

Erősködik: valamit erősen 
állít, bizonyít ; mellőle nem 
tágít. 

E c 8 e l Ő : apró-, vékony- s sürü- 
fogú gereben, melyen a fino- 
mabb szálú len- vagy kender- 
szöszt szokták még tisztább- 
szálúvá tenni. 

Eszclőkös: bolondos, tréfás. 

E d d e g é 1 : lassan, kényelmesen, 
hosszasan eszik. 

F á s k o d i k : alkudozásoknál 
szokták használni, mikor az 



elárusító fél az értékéből va- 
laminek nem enged, megköti 
magát. 

F o n c z a : bányászmécs, mely- 
nek világa mellett a bányász 
lent a bányában dolgozik. 

F" e j t ő : vastag, sodrott gyapot- 
fonal ; van fehér, kék, vörös 
stb. fejtő. 

F i k a r c z : valami megnevezhe- 
tetlen csekélység fogalma ; nem 
engedett egy fikarczot sem : 
legkevesebbet sem engedett. 

Fedelencz: orgonafa vagy 
virága, syringa vulgáris. 

Felűrünnen: onnan felülről. 

F i r d e 1 : lefarag, apránként le- 
metszeget apró. darabkákat ; 
csak kenyérre szokták alkal- 
mazni; „melyikötök firdelte így 
le ezt a kenyeret?" 

F i c z i m á n t o s : Cziczomás, 
mind a mellett is csinosan öl- 
tözködő, kényes természetű, 
másokétól eltérő szokású, haj- 
lamú. 

Farkalódik: folyton utána- 
jár, nyomában van, például : 
gyermek az anyjának. 

F i t i t : mutat valamit, ami nála 
van ; fitisd azt a kártyát ! lás- 
suk mid van ? 

Felherrgel: felingerel, iszti- 
kél, valaki ellen bujtogat, fel- 
hecczel. 

F e 1 k é p e 1 : pofon ver, pofon üt. 

Firtat: vallat, valamit meg- 
tudni akarván, erősen kérdez- 
get; „hagyd annyiba, ne firtasd 
tovább!" 

F a r t a t : félre nyom , barmot 
hátuljánál fogva félre szorít ; 
„fartasd idébb azt a tehenet ! . . 
farta barna ! " 

Futrinka: ide-oda futkosó, 
ügyes, serény kis — különösen 
leány — gyermek. 



Digitized by VjOOQIC 






2^G 



népnyelvhagyomAnyok. 



Félsala vári: g;yeng^ee.szíi. 

Keltápászkodik: lassan, 
restül feláll ; vagy betegség, 
verés után ágyból, földről 
felkél. 

F r e c s k e I : vizet vagy más 
hig anyagot szétfecskendez. 

F é I k ó t y a : , eszelős, gyenge- 

F é I k e g y e I- felfogású, gyáva, 
m ü : ügyetlen. 

F i t y i n k 6 : e szóval a férfiak- 
nak természettől örökölt tehe- 
tetlenségét szokták kifejezni. 

G ö n g y ö : hengeralakra össze- 
csomózott tárgy ; pl. kender, 
len, szösz, gyapjú ; innen : gön- 
gyöl, göngyölít : csomóba csa- 
var. 

Göröncsös: érdes , durva 
felületű tárgy, anyag. 

Gezemicze: apró, vékony ág- 
bog, kóró, mellyel tüzet élesz- 
teni, rakni szoktak. 

(Nagybánya. 



G ű r ü z d ö 1 : bizonyos, köhö- 
géssel, nehéz huruttal együtt 
járó torokfájáskor szokott az 
abban sinlődő torka gürűz- 
dölni , fájdalommal, nehezen 
nyelni, vagy a nyálkát torkán 
felköhögni. 

G á n g á : ügyetlen , esztelen ; 
ezzei rokon jelentésű a 

G a d o n g a sZó, valamivel szelí- 
debb, tréfásabb a 

G o 1 y h ó. 

G u z s o I : ruhát, kelmét kímé- 
letlenül összevissza csavar. 

Gajdol: éktelenül dalol, mint 
rendesen a részeg ember szo- 
kott. 

G a c s i b á s : görbe, bogos karó, 
fa, pálcza, a minek egyenesnek 
kellene lenni. 

G ö c s ö á : bogos, csomós fa, 
bot. 

Gamó: az igen nagy lábról 

szokták mondani. 
Szatmár m.) 

Katona Lajos. 



Kiskunságiak. 



A b é z o 1 : elpocsékol , elvesz- 
teget. 

ácsánkodik vmire : számot 
tart vmire, követel vmit. 

^ g g ^ ^ ^ • aggodalom, baj. (Nyr. 
Vll. 231.) 

ágyás: i) virágágy, vetemény- 
ágy ; 2) szérűn leterített gabona. 

a 1 fa: a járom alsó vízszintes fája. 

álladzó: i ) szíjj vagy szalag, 
mellyel a kalapot az állhoz 
erősítik; 2) kis gyereknek álla 
alá kötött ruha. 

árguvállódik: kunyorál, 
hosszasan és ismételve zaklat 
vkit vmi kéréssel. (Nyr. VÍI.'JQ.') 

árgyélus: i) káromkodásban : 
^az árgyélussát !•* 2) Üébéák 



nevű közeli homokpusztán igy 
neveznek egy körülárkolt te- 
rületet, mely állítólag valaha 
kert volt ; 3) így hittak régen 
a Kiskunkerület székházát Fél- 
egyházán. „Félegyházán van egy 
ház. Árgyélus a neve. A mit 
abba főznek. Keserű a leve". 
(Régi népdal. Vö. e palócz 
dallal : Amott van egy kis ház 
Ardélyus az neve. Nyr. XI. 384.) 
á r k á n y : félig lószőrböl, félig 
kenderből font kötél, végén 
hurokkal, mellyel a szilaj lo- 
vat a ménesből kifogják. Rit- 
kán használt s félig elfeledett 
szó, mivel az általa jelentett 
tárgy már nincs használatban. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYKLVHAGYOMÁNYOK. 



237 



Arany helyette a pányvát 
használja: ^Pányvával ezekből 
ha mikor kell fognak, Hajítva 
kötését repülő huroknak" [Bu- 
da hal.] „Van erős pány- 
vája lóször kötelekből'* [u. o.] 
A pányva ésazárkány 
közt az a különbség, hogy a 
pányvára legelni kötik ki az 
állatot valamely fához vag^ 
czövekhez^ míg az árkányt a 
szabadon legelő ló megfogá- 
sára használták. 

ásítozik vmire : óhajt, kíván 
vmit, főleg a mi nem dukál 
neki. 

átabotába:* összevissza ren- 
detlenül. (Nyr. X. 189. Bara- 
nyában : felületesen, átalán vé- 
ve (?) Nyr. III. 565.) 

babajkó v. bajkó: eszelős. 

bagjas: borzas fejű. (Nyr. IV. 
560, III. 34. Pázmánnál : Bag- 
lyason ne hagyja fejem.) 



bajuszmók: nagybajusza em- 
ber. 

b a k á d z i k : vmi lökés követ- 
keztében bukdácsol ; pl. Úgy 
megrúglak, hogy hatot is ba- 
kádzó. 

b a k h á t : hosszú homokdomb. 

bal 1 a n g ó : gömbalakú tüsök- 
bokor, „ördögszekér." 

bamba: gyönge elméjű. 

b a n d s a 1 : kancsal. (Nyr. III. 34.) 

b a n d s ú r : dolmányforma posztó 
felöltő. 

bánomkert: olyan kert, me- 
lyet a víz gyakran megszokott 
nyomni. Bánomárok: me- 
lyet ilyen kerten át ásnak. 

barom: gyűjtőnévül pl. két ba- 
rom, három ménös járja a 
főggyit : gulya, csorda. 

b a z s a 1 : néz (tréfás ért ) ; pl. má 
kibazsátad melyik a legszöbb 
Ián ! (Nagykunságon b a z s a- 
1 y o g: mosolyog Nyr. II. 135.) 



(Kis-Kún-Halas.) 



Korda Imkk. 



Mesterszók. 

Bányászműszók. 

Éjfél után két órakor kolompoznak elsőt, háromkor 
másodikat, négykor kolompoznak r e n d e 1 í s r e. Már ekkor össze- 
vannak gyűlve a munkások a karámban; itt előbb imádkoz- 
nak, azután kezdődik a rendelés; a hukmány (felügyelő) felol- 
vassa, hogy ki-ki hol fog dolgozni azon a napon ; a szakma- 
nyosokat a hónap elején rendelik el és akkor adnak nekik 
szakmánt (megszabják a munkabért) ; ezután mindenki meg- 
gyújtja fonczáját s bemenvén a bányába, munkához fog. 

A foncza (bányamécs) különféle alakú; többnyire egyik 
végén keskeny, másik végén sokkal szélesebb ; keskeny részéből 
kiáll a foncza óra, a hol a k a n ó t meggyújtható ; része a 
fonczának a nyelv, mely előre és hátra tolható. Ha a foncza 
pislákol (pislog), a spádéval távolítják el a kanótról a 
hamvas részeket. (A mikor még faggyút használtak világító szerül, 
az eszközt, a melyben azt elégették, v i l á g-nak hívták). 



Digitized by VjOOQIC 



2^H NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

A ki tizenkét óráig dolgozik, egy-, a ki d. u. négyig, az más- 
fél s i t en volt. A mint kijön a munkás a bányából, megy nótái- 
t a t n i (feljegyezteti a sitjét). Hetenként szombaton van a k o c s- 
c s í g - a d á s ; ilyenkor osztanak olajat, port, dinomentet, 
spárgát, kapszli t, egy hétre valót. Mindennap egy sitre- 
vagy másfélre való olajat tölt a bányász a c s u b u j ó-ba, s azt 
magával viszi a táskájá-ban. A (puska)port poros-zacskó- 
ban tartja. 

A hukmány mindennap fáról (bejárja a bányát), az aknába 
f á r t-okon (létrákon) kell lemenni, a melyek h e p c z-czel (görbe 
szeg) vannak lefoglalva. A sitmáiszter (bányatiszt, hivják még 
permesternek, bányamesternek, bányanagynak is) 
a hónap végén megy b é m í r í s r e, ekkor a szakmányosoktól számba- 
veszi az egész hónap alatt végzett munkát. A f i c z k ó (inas) viszi 
elöl a bányamécset és a mérölánczot. A koncspásztor idő- 
közönként megnézi, vájjon nem h á g-e a s a t t-ban (aknában) a 
viz, hogy a szerint kezelhesse a konc s-ot (régi "Szerkezetű viz- 
huzó gép). A kissebb v e r k e s (magán, nem kincstári) bányáknál a 
gazda vezeti a munkálatokat, a direktor vagy princzipális 
a hivatalos iratokat vezeti és a munkásokat fizeti. 

A 13 — 17 éves fiúkat különféle munkák végzésére használ- 
ják : a z ó b ó r 1 ó k tekenyÖvel hordják kissebb távolságokra a kö- 
veket, a mit a vájárok*) lefejtettek ; a g y e n g v e r ö k olyan 
apróra törik a v o n t o s o k a t (nagyobb köveket), hogy az a 
s t o m p (ércz-zuzó) alá kerülhessen ; a c s e r p á 1 ó k a helyenként 
Összegyűlt vizet cserpák-kai merítgetik. Kzek minnyájan sites-ek. 

A. hontfut ók 17 — 22 éves ifjak, a kik a köveket h o n t- 
ban hordják nagyobb távolságokra, többnyire futva. A hontnak 
négy kis kereke van, a melyeket va Icz-oknak neveznek; a tengelyek 
közel állanak egymáshoz, ezen van a láda ; a hontot maga előtt 
tolja a d ó n-on, lerakott száldeszkákon; ha találkoznak, akkor az, 
a ki a terhelt hontot taszítja, kiált előre : t e d d ki! 

A hontfutókra a szám ló ügyel fel, ez jegyzi fel, hogy ki 
hány utat tett meg. 

A faművesek a^ ácsmunkát végzik. 

A vájár*)-nak, a ki a szikla repesztessél foglalkozik, szer- 
számai: fúró (^vésö), ezt a fájszli-val üti, a mely 3 — 5 kg. ne- 
héz kétfejű kalapács ; p r u s z t o 1 ó, rövid fúró, a mivel a lyukat 
megkezdi ; g a r a c z, a mivel a fúróport kiszedi ; c z i n k u s, hegyes 
vaseszköz, a mit feszítésekre használnak ; csákány; 1 é s t r a n g, 
hosszú vasrúd; puczka, a mivel a már lefejtett nagyobb köveket 
aprózzák. 

A gazdagabb fémtartalmú köveket érc z-nek nevezik ; az 
erezet ki szokták rámolni, azaz r á m 1 ó v a 1 (kissebb kalapács) 
letörik a haszontalan kövekről ; e haszontalan, tartalmatlan követ 

♦) Ezt a kifejezést a nép nem liasználja, ő csak azt mondja, hogy 5 a 
strocczon dolgozik. 



Digitized by VjOOQIC 



r 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



230 



pusztá-nalc hívják; pusztát és földet vegyesen píreg-nck nevez- 
nek; a silányabb fémtartalmú kőnek gyeng a neve; sarám-nak 
nevezik a fémtartalmú követ, ha azt a föld színén, vagy kissebb 
mélységben a föld közül szedik. Ha csak dió nagyságú a kő, vagy 
annál kissebb, g r i b-nek nevezik. A szép alakokban jegöczödött 
ásványoknak stufa, bányavirág a neve. 

(Nagybánya vidéke.) 

Malenszky Károly. 



MestermOszók. 

Szűcs mesterség. 
(Az eredeti följegyzés szerint közölve). 



Bőrök: berbéts-, juh-, bárány-, 
farkas-, róka-, nyest-, görény-, 
vidra-, nyulbör; 

irha ; vékonyon készített bőrök. 

Az érlelés hez kell : 

egy nagy kád, 

só, timsó, korpa, hideg 
víz; ezekből leszsz a t s á v a. 

A kikészittéshez eszkö- 
zök: 

egy kasza pad. abba egy nagy 

szélyes horgas éles vas ; 
egy t z o r h o 1 o vagy i g a z i 1 1 o 

vas, dient zum ausdehnen des 

felles, 
egy s z í n 1 ő (lapos nagy) kés, 

fa nyéllel, igen éles. 

A szabáshoz kell: 
egy kés, egy olló. 

A meg varráshoz kell: 

gyűszű; tő; fejér, kék, veres 
tzérna; atzél; kalapáts. 

A bőrökből készülnek: 

ujjos bunda; 
kis bunda; 

ujjos kosok, fekete szőrű, kivül 
a szőrível; 



hoszszu süveg (kutsma) ; 

német süveg, a tetejét hideg 
üdőben ki duvaszszák (ki nyom- 
ják) s úgy a fejre egészszen 
le húzzák ; 

bársony tetejű süveg ; 

fekete és fejér kerek sapka. 

A süveg, kutsma és sapka ki- 
készittéshez kévántatnak f a 
butukok (tőkék). 

A bundán a varrásokat ne- 
vezik : 

í r h á z á s , külső béllés , igen 
aprón várva : 

V o r c z a I varrás, szeges forma, 
(würstein, paspal); 

lapos sgombojag szeges; 

símpla és duppla lántzozás, 
külömbfile tzérna és Sellyém- 
mel ; 

farkas fog varrás (a nyak 
hozzá varrásánál és egyebütt 
is a részek öszve tételénél) ; 

agyon varrás (azaz két bőrt 
szembevarrani gombolyagon) ; 

fenyő ág varrás (tzífrázás). 

A czéhben vannak hivatalok: 

fő czéh mester, kis czéh 
mester; 



Digitized by VjOOQIC 



240 XÉFNYKLVHAÜYOMÁNYOK. 

atya mester, különösen tar- gyűlés és más öszvejövetel 

tozik szorgalmatoskodni , ha alkalmával az egész czéhnek 

valaki czéhbeli meg hal ; szolgálni (udvarolni) tartoznak, 

fö látó mester, kis látó A czéhnek öszve jövetele nevez- 
m e s tér, ezek mindenre tar- tetik czéh gyűlés nek vagy 

toznak különösen vigyázni ; lakás nak, s mindég a fö 

fö decán, kis decán, a kik czéh mester házánál történik. 

(Kézdi-Vásárhely .) 

Fkbcskav János. 



Népdalok. 

Nyóczórakkor megütik a rézdobot, 
Édöss babám tói led elmasérozok. 
Mésszé vagyon Dalmáczija határa. 
Aggy égy csókot utójára arczámra ! 

Rozsmarintszál lehajtotta a fejit, 
Édöss anyám ésszetétte a kézit. 
Hull a könyve két szémiböl lefelé 
Úgy jött velem az ezredös úr elé. 

Berukkoltam, azt jelöntöm aláson, 
Itt vagyok, . hogy mindén Icjány méglásson. 
Hadd lássa még kutya némöt káplárja, 
Hogy menyén a székéj legén csatába ! 
(Bardócz. Udvarhely m.) 

Veres Fekencz. 
2. • 

Esik eső a mezőre, csak úgy dűl, 
Bárcsak könnyű hullna babám szemibűi ; 
Eső után szépen vidul a mező, 
Könnyezve zeng a lángszivű szerető. 

Viszi a szél a féllegét lefelé, 
Borult után ragyogó nap jön elé ; 
Bárcsak vinné búmat is el magával, 
Csak engemet hagjna itt a babámmal. 

Virágos kert volt nékem a kalapom, 
'l'é voltál a kertésze szép galambom ! 
'l'é tűztél föl rózsabokrétát rája 
Mindén áldott nap hajnalhasadtára. 
(Baja.) 

GajAki J.ajos. 



Digitizedby Google j 



LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK. 

Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemeet? Hunfalvy Pál 
r. tagtol 20 kr. 

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól 40 kr* 

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 30 kr. 

Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 50 kr. 

A CSUVaSOkrÓI. Vámbóry Ármin r. tagtól 30 kr. 

A számlálás módjai és az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr. 

Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évból. Majláth Béla 
1. tagtól 10 kr. 

Káldl György nyelve. Dr. Kiss Ignáeztól 50 Lt. 

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignácz 1. tagtól. 10 kr. 

Vámbéry Ármin „a magyarok eredete" ozimü műve néhány fÓbb állításának 
bírálata, Barna Ferdinánd 1. tagtól Ára 60 kr. 

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór 
r. tagtól Ára 20 kr. 

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I. válaszom Hunfalvy Pál 
bírálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr. 

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt - kr. 

A magyar kötőszók. lU. rész. Az alárendelő kötőszók II. fele. IrtaSimonyi 
Zsigmond Ára 1 frt 50 kr. 

DebreCZeni Codex — GömöriCodex. Közzéteszi Volf Gy. I.tag. Ára 2 frt — kr. 

Magyar helyesírás elvei és szabályai. ín. kiadás Ára 10 kr. 

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi 
Bizottsága. Szerkeszti BudenzJózsef. XVin. kötet. 1 füzet árai frt— kr. 

Tartalma. Felolet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Á. ,A magyarok eredete" 
ez. munkájára. U. közi. Irta BadenzJ. — Yotják DVclTtanalmányok. 1. Idegen elemek a 
To^'ák nyelvben. Irta Munkácsi Bernát. — Kisebb közlések. 

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Pauli linóvá 
hungarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás 
hollandi papíron képekkel és initiálékkal Ára 3 frt — kr. 

Saját Jciadásunkban megjelent: 

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun- 
falvy Pál Ára lfrt20kr. 

Budenz-Album. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják 
tanítványai. Budenz J. arezképével. Nagy 8® 321 sürün nyomatott lap 

Ára 3 frt 80 kr. 

IsIlOlai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta dr. Szinnyei József 
I. és 11. rész. A középiskolák I. és II. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy- 
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv. 

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai rés/őre 

irta dr. Szinnyei József. (Sajtó a.) 

AKADÉMIÁI EÖNTYKEBESKEDÉS 

(KnoU K. és Társa) 
Budapesten, az Akadémia éi>ttletél>en. 



Digitized by VjOOQIC 



MAGYAR NYELVŐR 

ára : 

egész évre 5 frt. 

V^^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. '"X^l 

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü- 
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők. 



-Ip^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, 
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen- 
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg- 
rendelt n — Xni. kötet pedig 45 frton kapható. 

A II — Xin. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez- 
ményben részesítjük, hogy a 45 frtnyi összegnek egy év alatt négy 
részletben való fizetését is elfogadjuk, 

'^^f Reklamácziükat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk. I^f 



„MAGYAR NYELVŐR" 

(zerkesztitsége 8 kiadó hlTatalá. 



Tudnivaló. 



A „MAGYAR NYELVŐR" a M. T. Akadémia megbízásá- 
ból s az ö gyámolitásával jelenik ugyan meg, de a benne 
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős. 

A „Magyar Nyelvőr" 

szerkesztősége. 



Digitized by VjOOQIC 



1885. 



JÚNIUS 15. 



MAGYAR NYELVŐR. 



.\ .MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADHxMIA 



NYELV TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 



megbízásából 



SZERKESZTI S KIADJA 



SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. VI. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

H O R X Y Á \ S Z K V \' I K T O R S A J T Ó J A. 



Figyclme/tctjük t. olyasóinkat, hogy a Bakony-utcza a 
Bulyovszky-utcza nevezetet vette föl. 

Digitized by CjOOQIC 



^ JU-'t' 



\UV i ] T:AI?TALOW./'\ i\ U 



Szómagyarázatok. Gold ziher Jp-nácz. 



OI<U 

241 

A magyar névragozás. Simányi Zsigmond 246 

A Németújvári Glosszák. TŐmiÖ Gyula. 2-'> 

A nyelvjárások tanulmányozásáról. Balassa József. ....... -r^-y 

Helyreigazítások. Magyarázatok. 

Ev, sérv, mellső, csonkulat. Csapod i hiván 26g 

Drida. N. K. . . . . 

2/1 

Fülajtó. N, K. ^.j 

Lukna. Ponori Thewrcivk Emil. 2^1 

Aprólékok. 

Hogy kérdezzünk? . 

Félreértett kérdések. 

. . 274 

Mit tanít a Nyelvőr'^ 

275 

Gyors niondók'Ak. 

• - 2-5 

Válaszok. Deézs S., KaHal A'., KapHuay /., SúiB y., Tolnai J., Mcrsich J., 
Hidy E, Kárpáti J/., Bihari K,, Kárpáti E, Bartók J^ Jámbor J., 
Viski K B., Nagy P., Vozári Gy., Un^ár 5, B. H., Márki A., 
Fábián A% Tömösközi 5., Szcrelemhegyi, M. /.. Baráth F., Steuer J , 

Kispál M., Csapodi /. 

Népnyelvhagyományok. 

Szülásmódok és közmondások. Májer István 28, 

Orvosi kileje^ések a nép ajkán. Csapodi Fstimn ^^^ 

Tréfás mondókák. Kolt4mbán Samu 
Találós mesék. Bartók Jenő 
Babonák. Bartók Jenő 

Tájszók. Korda Imre, Juhos Béla. Ilollősi, Rupert 

Gazdasági műszók. Kolumbán Samu 



283 
284 
284 
284 
288 



Digitized byCjOOQlC 



Megjelenik 
minden hófiap 

három ívnyi 
tartalommal. 



MAGYAR 



NYELVŐR 

SZKRKBSZTI 

SZARVAS GÁBOI^. 



XIY. kötet. 



1885. JÚNIUS 15. 



Szerkesztő 

kiadó hivatal 

Budapest 

VI. Bulyovszky- 

utcza 6. S9. 



YI. füzet. 



SZÓMAGYARÁZATOK. 
Vendég. 

A vendég szónak mi az etimológiája? 

E szó nem foglal helyet B u d e n z ugor szavai között ; 
Vámbéry török-tatár szóegyeztetései során nem találjuk 
sem mint ösrokonságbeli, sem pedig mint kölcsönvett szót; 
még Miklósi eh szláv eredetű magyar vendégszavai között 
sem leljük helyét. Csak a NSzótár nem hagy cserben ez 
esetben sem, adván a kérdéses szónak a következő magya- 
rázatját : „E szónak (vendég) gyöke ven a jön ige módosu- 
latának látszik : mintha volna jöndék v. jöendék azaz jövendék 
mint növendéky nevendék. Szerkezete olyan mint a szinte 
igékből származott ^n-d-ok^ szdn-d-ok v. szán-d-ék^ dr-d-ok, 
nyom-d'ok sat. szóké. Gyökre nézve egyezik vele a latin 
venio, melyből az aíá-vena származott". Tehát tiszta őseredeti 
magyar szó latin rokonsággal. 

E helyt nem állható magyarázatot csak azért iktattuk 
ide, mert a vendég szónak a tót mythologiából való megfej- 
tésén kívül, mely e folyóirat VL kötetében volt mindnyá- 
junk mulattatására bemutatva, aztán meg Dankmvszky illető 
czikkén kívül, (mely szerint, vendég ugyanaz a mi az oláh : 
venét.^ és olasz: venticcid), eddig — tudtunkkal — az egye- 
düli behatóbb kisérlet a szó származásának kimutatására 
nézve. Ha túladunk rajta, illik, hogy valószínűbbet te- 
gyünk helyébö. E folyóirat olvasói elé adom e szóra vonat- 
kozó véleményemet, már csak azért is, hogy reá irányozzam 
a szakemberek figyelmét. Bővebb utánjárás nézetemet vagy 
megtiönti, vagy új adatokkal erősítheti meg. Annyi bizo- 
nyos, hogy a vendég a mi nyelvünkben másünnen kölcsön- 
zött szó. Honnan kölcsönöztük? Ez a kérdés. 

M 5YKLV6B. XIV. 16 



Digitized by VjOOQIC 



242 GOLDZIHER IGNÁCZ. 

A görögöknél a ,szálló-, vendégfogadó'-nak, a melyet 
régebben S6vo5o;^6tov-nak is neveztek, rendesen icovSojjjáov. 
íravSoxetov, icavSoxíov a neve. 

Ennek a szónak valóságos világot hódító története van. 

Legelőször a talmud korabeli zsidókhoz hatolt be. A 
bibliának aramaeus paraphrásisaiban ez az idegen szó pun- 
dőkáy pundeká alakkal teljesen honossá vált ; sót a pundú- 
íihá képzős alak a vendégfogadót tartó nö jelentése mellett 
még új jelentést is vállalt, tudniillik feslett erkölcsű nót is 
jelent (kinek házában idegen férfiak járnak-kelnek). Érdekes 
tudni, hogy a Józsue könyve 11. részében szereplő Ráhábból 
(Tadp 1^ itópvr^ Jak. lev. II, 25.) ez aramaeus szó kétféle je 
lentésének révén lett például Károli Gáspárnál is ^vendég' 
fogadó asszo7iyi állat, 

A talmud nyelvén pundok mindennapos szó a vendég 
fogadó megjelölésére, gyakoribb használatú, mint a mellette 
előforduló akhszanjá = íevía. A szyr nyelvbe is átkölcsonoz- 
tetett e görög szó ; ott az n eliziójával és ennek következ- 
tében a megelőző magánhangzó meghosszabbodásával pükH 
(= punteká) lett belőle. 

A byzanczi görögség révén ez a itovSoxctov aztán a 
keleti nyelvek más ágaiba is behatott, közvetlenül az arabba, 
innen pedig, mint sok egyéb ily szó, a perzsába és törökbe. 
Az arab nyelvnek tudvalevőleg nincsen / hangja ; kén)rteleti 
volt tehát a kérdésben forgó görög szó kezdő mássalhang- 
zóját /-fel ejteni. így keletkezett a fondtik^ funduk arab szó, 
mely azt jelenti, hogy ^vendégfogadó^ ; ugyanezt jelenti a 
törökben, ugyanezt a perzsában. Ma már persze nem igen 
hallani, mert kiszorította az olasz ,locanda\ mely keleten 
általán használatos, különösen olyan szállók jelölésére, me- 
lyek európai módra vannak berendezve s európai utazók 
vagy egyátalán nem-muhammedán emberek befogadására 
vannak rendelve. 

Másként volt ez a középkorban. Ekkor az arab-torok 
fonduky funduk'Ot sajátította el a román ajkú nyugat. A 
középkori latinságon kezdjük. 

A keresztes hadjáratok eredményei az európai keres- 
kedelemnek új utakat nyitottak, új czélokat tűztek ki. Szy- 
riának legnagyobb része és a Középtenger némely szigete 
keresztyén kormány alá kerülvén, alkalom nyilt az európai 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓMAGYARÁZATOK. . 243 

kereskedelmet ottan megtelepíteni. A nagyobb városokban 
európai kereskedelmi kolóniák keletkeztek, nemzetiségek 
szerint külön elválasztva. E kolóniáknak fö- és középpontja 
volt egy-egy nagy épület, melyben az Európából hozott 
áruczikkek voltak felhalmozva. Az Európából ide utazó ke- 
reskedő az áruházakban őriztette magával hozott kincseit; 
arról is volt gondoskodva, hogy ö maga is oda szállhasson. 
Az ily házakat az egykorú okiratok és történelmi följegy- 
zések a következő neveken nevezik: fundicum^ fundiciujriy 
fontacum^ magnum palatium fontici (Heyd W. Geschichte des 
Levaniehand^ls im Mtttelalter, Stuttgart 1879, I p. 168). Még 
több változatai is vannak a középkori latinságban az arab 
fonduk'ndL\i. Ha fölnyitjuk a középlatinság szótárát, ott a 
ftmda alatt, a melyből származtatja Du Cange a kérdésbeli 
alakot, azonban, mint már D i e z megjegyezte, hibásan, először 
is a, fundtcus szót találjuk, a melyhez a következő idézet 
van csatolva: „Les Fondics sönt magazins, ou se serrent 
les marchandises, qui sönt apportées des Indes et de Perse 
par la voie d'Alep. . . . Les marchands y logent aussi" (De 
Breves. ,Itinerarium Turcicum^); aztán következik //^////'^í^j 
imez idézettel: „Est autem Fonticus domus grandis, in qua 
negotiatores et merces eorum conservantur, ubi et fórum 
rerum venalium habent" (Breydenbach. ,Itinerarium'.) ; s ezek 
után : fonticusy fondicusj fondechuSy fundicum. E szókból ké- 
peztetnek aztán : fundicariuSy fundigarius^ fondegarius. 

Kétséget nem szenvedhet, hogy az épen felhozott latin 
szók az arab fonduk-naS^^ mely még mai napig is annyit 
jelent, mint á középk. latin fundicuniy átkölcsönzött formái. 
Hogy nem egyenesen a görög írav8oxsIov-ból származnak, 
azt először a szókezdő /, második sorban pedig az első szó- 
tag u vocalisa mutatja; a második szótagban az i magán- 
hangzó alkalmasint a szyriai arabság azon kiejtési saját- 
ságára vezethető vissza, hogy az ú-t ü felé hajlóan ejtik 
ki (y). A fundicumból a köznyelvben aztán az olasz fondaco 
vált (többes: fondachi) ugyanazon jelentéssel, mint a latinos 
fundicum, fontacum. A ki a fondaco-k süni előfordultáról s 
nagy szerepéről akar meggyőződni, azt arra utaljuk, nézze 
meg Heyd épen idézett könyvének mindazon helyeit, me- 
lyek a fondaco-kkal foglalkoznak, és melyek e könyv tárgy- 
mutatójában el vannak sorolva. Azt fogja találni, hogy 

i6* 



Digitized by VjOOQIC 



244 GOLDZIHER IGNÁCZ. 

Déleurópa majd minden kereskedelmi városának volt a keleti 
nagy városokban fondaco-ja, azaz háza^ melyekben az euró- 
pai kereskedők áruczikkeiket tartották, melyekben lakásaik 
is voltak, és melyekben egyéb szükségleteikről, még a val- 
lásiakról is volt gondoskodás. A fondaco egyike azon ke- 
reskedelmi műszóknak, melyeket az európai kereskedelem 
keletről kölcsönzött, mely kereskedelmének kedvelt piacza 
volt (vö. például még a mUgazint^ doudne-ty mely utóbbi = 
diwán, törvényszék sat.) E hatás alatt később Európában 
is használták a fondaco elnevezést; a középkori fondaco-\i 
emlékét Velenczében még mai napig is fenntartja az ismert 
Fondaco dei Tedeschiy meg Nápolyban a Fondaco-ndili neve- 
zett városrész. 

Az épen említett úton kívül, még más alkalma is volt 
a görög írav5oxstov-ból származó fonduk arab szónak, Euró- 
pába visszakerülni. Az arabok Spanyolországba hozták a 
fonduk'Oty és mint sok egyebet a portugál és spanyol nyelv 
elkölcsönözte tőlük, még pedig, mint rendesen szokták, 
ariiculusostui, így támadt a spanyolban al/ondeca, alfiondiga^ 
a portugálban alhandega, hol mind a kettőt jelenti; úgy 
mint ,vendégfogadót' és ,áruk tárházát' : „hótellerie" és „ma- 
gazin destiné aux marchands qui venaient dans la ville 
pour y vendre leur blé" (Dozy-Engelmann, Glossaire des 
mots espagnols et portugais derivés de F arabé p. 139.)- Ez 
alakokban az eredeti szó második szótagjának rövid u ma- 
gánhangzójából hosszú é^ illetőleg i vált. Ezen jelenséget 
onnan magyarázom ki, hogy a spanyol arabok valószínűleg 
nem al-fonduk-ndAi^ hanem al-fondákn^k. mondták*a icavSoxetov-t. 
Tényleg, a mint legújabban Lenz Oszkár Timbuktu czimű 
utazási munkájának (Lipcse 1884) olvasása alkalmával e 
czélból is figyelemmel kisértem. Marokkóban (pedig az arab 
nyelvnek marokkói ejtése megegyezik a hajdani spanyol- 
országi arabságéval) még mai nap is fondák-ot mondanak. 
A hosszú á-t meg a spanyol arabok, még mint mai nap az 
éjszakafrikaiak népies nyelvjárása, é felé hajlították, külö- 
nösen a hangsúlyos szótagban. (A kiejtés e sajátságát az 
arab grammatika imálé-nek^ azaz „hajlítás"-nak nevezi, és e 
kiejtési sajátságról Grünert M. Th. a bécsi cs. akadémia 
1875-iki értesítője deczemberi füzetében egy terjedelmes 
külön értekezést tett közzé.) 



Digitized by VjOOQIC 



SZÓMAGYARÁZATOK. 245 

E családba tartozik, véleményem szerint, a magyar 
vendég szó is, mely a fonduky fondaco-n^)^ . egyik vál- 
tozata. Jelentése kezdetben a dolog természete szerint nyel- 
vünkben is ,deversorium, hotel' kellett, hogy legyen. A 
jelentésfejlódés menete, a mire nyelvünkben is találunk 
példákat, ez lehetett. Az átkölcsönzott idegen szó magya- 
rázatául, mint ez elég sokszor megtörténik, egy hasonló 
értékű eredeti szó járulhatott hozzá, teszem azt vendég- 
fogadó V. -szállás t. i. hely. Minthogy azonban maga a 
vendég (fondaco) már annyi mint ,jövevény-fogadó, idegen- 
látó', idővel a jelzónév (jövevény) jelentésével ruházta fel a 
nyelvszokás az idegen szót. Minden valószínűség szerint Így 
vált ki az eredetileg ,kép' (aztán ,mutató-kép = muster- 
bild') értelmű idegen példa szóból, a magyarázatul hozzá- 
csatolt eredeti kép köz vetésével, nyelvünkben a mai általá- 
nosan ismert ,minta' (= mutató v. követni való kép) jelen- 
tés. Még világosabb analógia a mai zömök szó, mely ere- 
detileg kígyót különösen pedig vaskos v. kurta 
kígyót jelentett s a vele járó kígyó (zomok-kígyó : colu- 
ber MA.) közvetésével eredeti ,kígyó' jelentését elvesztvén, 
a ,vastag, vaskos* kifejezőjévé vált (zomok: densus, crassus, 
solidus MA.) 

A vendég-nék ez elsőbben kifejlett ,jövevény' jelentését 
a MünchC. (Máté XXV. 35) még fenntartotta : „vendég 
valec (a JordC.-ben : ,,zarandok valeek") es befogadatoc 
engemet". Nevezetes, hogy a MünchC. Lukácsnak e helyét 
^^afev aoTÓv ele icav8o;^stov így fordítja: „monda a stallo tar- 
tonac" [X. 34]. Világos, hogy a fordítás szerzője a Vulgata 
duxit in stabulum szavait félreértette, ligy hogy duxitroX. 
dixü-i^\ zavarta össze ; aztán a stabul7im-h6\ természetesen 
sfallo larfo-nsik kellett lennie. 

Fennmarad azonban még egy fontos kérdés : mily 
utón kaptuk mi ez idegen szót ? Nyelvtörténeti adataink 
e tekintetben nagyon hiányosak lévén, e kérdésre pontos 
feleletet alig adhatunk. Annyi tény, hogy sem délszláv, 
sem pedig éjszaki szláv forrásból nem kölcsönöztük ; a szláv 
nyelvekbe nem szivárgott be az itt tárgyalt szócsoport. 
Négy eset lehetséges. Tekintetbe véve, hogy a gör. irav8o;^6tov 
az egész keleten már réges-régen egészen meghonosodott 
szó volt s a törökségbe is bizonyára már a legrégibb idők- 



Digitized by VjOOQIC 



24Ó SIMONYI ZSIGMOND. 

ben átkerült, lehetséges, hogy azok közé a szók közé tar- 
tozik, a melyeket őseink még új hazájukba költözésük előtt 
a szomszéd török népektől vettek kölcsön ; vagy a keresztes 
hadjáratok idejében vehettük át a keletről haza térő har- 
czosoktól és zarándokoktól, kik keleten hozzászoktak volt 
a házat, melybe szálltak, fondaco-mk. nevezni ; vagy har- 
madszor föltehető az az eset is, hogy az olasz érintkezés 
alkalmával az olaszból jutott át hozzánk; vagy végre ne- 
gyedszer, hogy a török hódoltság idejében az itt lakó törö- 
köktől tanultuk meg a szót. E négy lehetőség közül legtöbb 
valószinüséggel a két első eset bir. A harmadik eset fölte- 
vését hangtani nehézségek ellenzik; a negyedik pedig már 
azért is valószínűtlen, mert a vendég-nék a XV. században, 
tehát a török hódoltság ideje előtt, rég járatos szónak kel- 
lett lennie nyelvünkben, legrégibb emlékeink ugyanis már 
másodfokú (jövevény, idegen) jelentésében használják. 

A legnagyobb nehézséget mindenesetre a szó alaki 
magyarázata alkotja ; de ha tekintetbe vesszük, hogy az arab 
hinduk , vendégfogadón' kívül még ,mogyorót' is jelent s e 
másik jelentésű funduk is átment az ozmanli törökségbe 
(funduk, fendek) s innen több más nyelvbe, a melyekben 
több-kevesebb változást szenvedett, nevezetesen az újgörög- 
ben lett belőle <povToóxt, a \i^lv^^^Xí fenduc (CodCum. 125), a 
bolgárban s m.-rumunban fentek, fendek, a kurdban bendik 
(Miki : TürkElem.) : nem lehetetlen az a föltevés, hogy a 
,vendégfogadó' jelentésű funduk valamely török dialektus- 
ban oly alakot ölthetett, a mely a magyar vendég szónak 
alapjául elfogadható. Hogy hol kell ezt keresnünk s meg 
lesz-e található, azt a további, különösen a törökségben 
teendő kutatások 'fogják eldönteni. 

GOLDZIHER IgNÁCZ. 



A MAGTAR NÉVRAGOZÁS. 

(Mutatvány ^A magyar határozók** czímű jutalmazott pályaműből). 

Vázolni kivánom a magyar névragozás fejlődését nyel- 
vünknek a többi ugor nyelvtől való elválása óta napjain- 
kig. Biztos tények természetesen e korszaknak csak második 
feléből, csak régi nyelvemlékeinktől kezdve állnak rendel- 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAH NÉVRAGOZÁS. 247 

kezesünkre. Azért czélszerünek tartom, ha mindenek előtt 
ezen ismert nyelvtörténet segítségével törekszem tisztázni 
egyes névragjaink viszontagságait s csak aztán — ezen 
biztos alapról — következtetek visszafelé a ragoknak ere- 
detére. Végre befejezésül fogom tárgyalni a régibb, egy- 
szerűbb ragoknak azon kis csoportját, mellyel a nyelvem- 
lékeinket közvetetlen megelőző korban élhetett nyelvűnk, 
s azon közös vonásokat, melyek a névragozás tekintetében 
nyelvünket összekapcsolják rokonaival. 

i) A -ben, -bői, -be ragok. 

Alakjaik és eredetük. 

I. A -hen alakjára nézve a HB. paradtsumben, iovbenj 
milostbeny gimilsben, kebeleben alakjai nem mutatnak a mai- 
hoz képest más eltérést, mint hogy e ragnak magánhang- 
zója még nem illeszkedik hangrendi tekintetben. A Nyelvőr 
IX. 148. lapján a HB. -ben ragjait Így olvastam: bén^ P^dig 
valószinüleg így olvasandó: -bin, A hosszúságnak nyomai 
megvannak még későbbi codexeinkben is : dycherethbeen 
Fest. c, I. iamiorsagbaan Ers. c. 470. Ezeket csak alkalmi- 
lag jegyeztem ki, de gondosabban utána járva ezen immár 
nyomtatásban megjelenendő nyelvemlékekben bizonyára 
több ilyen alakot is fogunk még találni. Másrészt néha két 
«-nel is írták e ragot (pl. wrasagbannes Érs. c. 447, jó remény 
fejébenn Orczy L. költ. szül. 187.), de nem bizonyos, vájjon 
volt-e ennek még alapja a kiejtésben. Mert ellenkezőleg, 
épen az n hangnak elveszése nagyon régi jelenség, úgy 
hogy ez a rag az élőbeszédben mindinkább egybeesett a 
'be raggal, sőt voltak újabb időben, kik annyira mentek, 
hogy a külön -ben ragnak már léte jogát is tagadták. Erre 
azonban nincs okunk, mert ámbár a népnyelv ma csak a 
rövidebb formával él, az irodalmi nyelv még erősen ragasz- 
kodik a különbségtevéshez, s ebben azért nem találhatunk 
semmi mesterkéltet, mert az önálló benn (vagyok) és be 
(megyek) országszerte ugyanazon jelentésbeli különbséggel 
járnak. De a régibb irodalomban és mai verses müvekben 
is akárhányszor vegyest olvassuk a két alakot; pl. y^ebbe 
azért az misében az testamentomról emlékezik" Vásárh. 
Canis. 141, Mint víz ha erősen fakad a bdnydba, úgy tapos 



Digitized by VjOOQIC 



248 SIMONYI ZSIGMOND. 

a vérben a vitézek lába, Arany: Toldi Szer. 10:100. És 
arra is számos a példa már codexeinktöl kezdve, hogy & 
két ragnak egybeesése folytán néha épen megfordítva a 
•ben ragot használják a hová kérdésre; pl. „mikoron iel- 
ment volna az házban^ eleiben kelé az idvezejtö" Érdy c. 
552 b. Bezprimöl hozzattaték az klastromban Marg. leg. 4. 
Zrínyi pl. majdnem állandóan ezt a -ben-t használja. De 
nagyjából a régi irodalom is megkülonbeztette a kettőt, 
csak úgy mint pl. a se^n és se szócskákat, melyeknek sorsa 
annyira hasonlít ama két ragéhoz. A HB. korában még 
oly igen különbözött egymástól a két ragnak hangalakja 
(^ben és -belé), hogy összezavarásukról szó sem lehetett. 
Mikor azonban a 'belé'\y^\ is egytagú -be lett, a két rag a 
kiejtésben mindinkább közeledett egymáshoz. Hogy két 
ragos alak idővel egybeesik, az nagyon közönséges jelen- 
ség ; csak gondoljunk az indg. nyelveknek úgynev. synkretis- 
tikus casusaira, vagy a finn accusativusra és genitivusra. A 
mi 'ben és -be ragjaink összefolyásához egészen hasonló 
eset, hogy a cseremiszben is egybee.sik g.z inessivus és illa- 
tivus, épen úgy mint a mi népnyelvünkben (1. NyK. III. 
453) •, a mordvinban pedig és az északi lappban az inessivus 
és elativus alakja vált azonossá (1. Budenz mordv. nyt. 16. 
§. végén). Az újgörögben is kiszorította ek az Iv praeposi- 
tiót, csakhogy ennek az oka nem pusztán hangtani volt, 
mint a föntebbieké. V. ö. Pott prápos. 320. 

Az önálló benn határozó szónak ma közönséges pleo- 
nasztikus alakja bent^ mint künn: kiinty fönn: fönty lenn: 
Unt. A -bent alak mint rag előfordul az Ehr. c-ben, de 
csak egyszer: másod estendewbent sequenti anno 65. (még 
egyszer a 14. lapon, de itt a / ki van törölve). De ugyan- 
ezen bent-n^ személyragokkal előfordul a teljesebb alakja 
az Ehr., Nád. és Ers. codexekben, azonfölül Komjáthynál : 
ewnewnbennete^ azaz önnőn-bennette^hr, c. 71. (ewnenbenneteny 
eivnbennetten 10. 92.) ewnewnbenetek ex se ipsis 94. (1. Ny. 
I. 412.) „ónbennette id est intra se monda" Nád. c. 417. 
Jézus fohászkodék w bennette: fremens in semet ipso Érs. 
c. ; bízik ö bennette: credit in illum Komj. Róm. 10:11. én 
bennettem: in me u. o. 7:20. és 68. 1. 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 249 

2. A "böl rag a HB.-ben fgy van alkalmazva : timnu- 
cebelevl, azaz timnüczébelöl , ma tömlöczéből. Magánhangzói 
akkor bizonyára nem illeszkedtek még, v. ö. u. o. paradu 
sumben, milostben^ nugulmabelty uruzagbele, A teljes kéttagú 
alak megvan még a codexek régibbjeiben is, csakhogy 
illeszkedve a két hangrend szerint ; így az Ehr. c-ben 
heylbelewl de loco, tarsimbalol de sociis meis stb. (1. Ny. I. 
\\2^, a Guary c-ben tSmlóczbelól 19, bizonsagabalol 31 stb., 
a Debr. c-ben meúbelól 565, almatocbalol felserkennetok 
358 stb. (1. RMNy. I. LXVI. 1), a Nádor c-ben nemzelbelól 
kenbalol (sz, Adorján mártír.); így még ebbelól Nagysz. c 
213. ezőkbelól Wink. c 124. nemzetybelól Peer c 265. Czech 
c 9. stb. — Ellenben már a Bécsi, Müncheni, Apor, Jor- 
dánszky, Érdy codexek s a legrégibb nyomtatványok csak 
az összevont -ból -bői alakot ismerik (az összevonás csak 
olyan mint elölsö : első, elégedendő \ elegendő stb.). A Jord. 
c-ben előfordul ugyan „az varasnak kapuja belől^ intra 
portás 236., de ez a szerkezet, — melyben a belől nem rag, 
hanem névutá, — még Tinódinál is megvan s váltakozik 
ezzel: kapujának belőle; mind a kettő a, m. a mai kapu- 
ján belül. 

A. belől' és 'ből'Xiék végső eleme az -ól -ől -ul -ül rag 
(1. ezt) s ez magyarázza meg az -ől hangcsoportnak válto- 
zatait, így pl. a belőllem, belólled, belSlletek kiejtést (Bécsi, 
Münch. c), ma is itt-ott belüliem^ belülied. Továbbá a -búi 
-bülj -bul 'bülj 'bú -bü^ -bu -bü alakokat, melyek ma majdnem 
kiszorítják diz ó ő hanguakat. (Kivételes alak: abbun iszik 
1. Ny. VI. 446.) — Ezeken kivül azonban codexeink tanúsága 
szerint a -bólAsX szemben beiéi és ^bél alakok is álltak vala- 
mikor, s erre hadd álljanak itt a következő példák: belelee 
ab eo Jord. c. 408. beleié Keszth. c 220. menybelel: de 
caelo 96. 154. (de menybewl u. o. 467.) aar vyzbeel : de 
torrente 330. anyámnak mehebel : de ventre 60. (aprosaga- 
bool 158. markabool 223. veerbelel Kulcs. c. 24. menyebe- 
lel: de caelo 183. 29. feldbelel: de terra 147. (saarbool 
163.) bezedókbel RMNy. Ilb. 43. bftnbel, Melius sz. Ján 501. 

l. K 'be rag szintén előfordul a HB.-ben, még pedig 
teljes alakjában és illeszkedés nélkül: vilagbelCy uruzagbele, 
nugulmabeli, tehát már kétféle véghanggal: belé beit. Az 



Digitized by VjOOQIC 



250 SIMONYI ZSIGMOND. 

Utóbbihoz hasonlók: nem sok nép fért béli XVI. sz. RMK. 
I. 384. sok tudomán béli férne Ny. 11. 178. (Másrészt, bár 
meg ritkábban, ez is előfordul: beléje MA.. Scult. 816. e h. 
beléje ; és beló^ a,zaz belő e h. belé, Melotai zsolt. 93.) 

Göcsejben az Illeszkedés még jelenleg sincs teljesen 
végrehajtva; pl. férfibe e h. férfiba Tud. gyűjt. 1838. VI. 
29. mégse lehettem az elii-tánczbe Ny. I. 372. szájábe, Pdkdbe 
XIV. 215. A codexekben már általános az illeszkedés. 

De valamint a -ben ragnál, láttuk, úgy ennek a rag- 
nak is találunk hosszu-hangzós alakját: é^bee Ehr. c. 41. 
64. egyhazadbaa Kulcs, c 60. Ez á hosszúság pedig nem 
pótló nyújtás i^bel: be), hanem megvolt már a ragnak teljes 
alakjában is, mert a be^, bel- igekötönek egy-két codexünk- 
ben még elég gyakran előfordul ez az alakja: beel = bil 
Sőt az Érdy c. 19. lapján még ezt találjuk: „az harmadik 
éltető állat imez ég, kit beely vonszunk:" itt bili vonszunk 
csak a m. /í^-vonjuk, beszíjuk magunkba. E szerint a HB. 
korában bizvást föltételezhetni a ragoknak ezt a kiejtését: 
'biléy 'belől - mai -be, -bői. 

Mai nyelvünkben különös alak ez: olybá veszem, tar- 
tom, nézem, képzelem. Sokkal ritkábban hallható vagy in- 
kább csak olvasható az olyba alak. Lehr (Toldi 222,) 2lz 
olybd'TS. való számos példán kivül ilyeneket is idéz a nép- 
nyelvből: „azóta lett annyiba; annyivá van, hogy már be- 
szélni sem tud" stb., tehát: annyira; és hozzá teszi: „E 
példák felelet arra a kérdésre, vájjon -ba vagy -vá raggal 
van-e itt dolgunk. Mert mind a kettővel". Ezt úgy kell ér- 
tenünk, hogy ebben a határozó szóban a -ba és -vá ragok 
összekeveredtek. Bizonyítja ezt az olybé alak is Ny. III. 
423. mely a kárré^ lővé-félék analógiáját követte (1. a -vd ve 
ragot); és némileg az olyvást alak is, melyet szóbeli értesü- 
lésem szerint Baranyában használnak. Igaz, hogy az utób- 
bira nézve, melyet inkább így ejtenek: olybást („mint apá- 
tokat, olybást fogadjátok" Sárosi, tromb. 73. Lehr is idézi 
a nép nyelvéből), úgy is a folyvásfAéXe alakok analogfiájára 
kell hivatkoznunk (v. ö. oldalvást, hátvásf ült a lovon Ny. V. 
273. és szintén két alakban : sormást H. 276. és j^/tí<w/ Baján, 
Balassa J. ért. e h. sorba. Ezek közül legrégibb az oldalvást 
s ez adott alkalmat a többi képzésére; maga azonban csak 
látszólag származik az oldal főnévből, valóban az oldali 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 25 1 

igére viendő vissza.) — Végkép azonban természetesen csak 
a nyelvtörténet segítségével dönthetjük el a kérdést. Ez 
pedig azt vallja, hogy azelőtt csakugyan a -vd raggal mon- 
dották ; pl. j^ollyá tartja, mintha már beiktatott és béállatta- 
tott volna a mennyországban" Debr. Kalocsa J. isteni ajánl. 
1693. iQ- 1- — V. o. még izré-porrás melyben az első tag 
szabályszerűen vagy ízre vagy ízzé volna. 

Térjünk most át a három ragnak származtatására. 
Ma .természetesen nem folyamodunk többé a héber be- prae- 
fixumhoz, mint azelőtt tették. [Révai is még gramm, kéz- 
irati III. részében. Sőt tovább menve a -ben ragot, mely 
szerinte be-en, a héber bain^ ben inter, intra, in praepositió- 
val egyezteti. (Beregszászi is azt mondja: ^-benn ist eine 
aus b und nn zusammengesetzte postposition", Zeitschr. fur 
Ung. IV. 89.) — Legmeglepőbb, hogy a -böl ragot Révai 
be'ül-\it\ magyarázza, holott ismerte a HB. -belől alakját.] 
Erre pedig annál kevésbbé van szükség, mert a magyar 
nyelv maga jóformán világossá teszi eredetüket. Valamint 
más ragok (pl. hozzá-m : -hoz^ érettem : ért)y úgy ezek is máig 
lan megvannak teljesebben a személyes alakokban: bennem^ 
belőlem^ belém. Ezek pedig már a HB.-beli adatok segítsége 
nélkül is kétségtelenné teszik, hogy a három rag azonos 
ezzel a három határozó szóval : benn, belül^ be (ered. beléy 
bel). Ezek egészen olyan sort képeznek, mint pl. fönny fölül, 
fól, s valamint ezekben nyilván föl a közös alapszó, szint- 
úgy kiválik amazokból ez a tőelem: í^/.. Ugyanez a névszó 
a 'beit melléknévvógzet alapja, és azonos a bél ,viscera, 
pars interior* szóval. V. ö. „ö földnek bélibe, mely limbusnak 
neveztetik" Monoszlai invoc. 309 =^ űj földben azon a helyen, 
mely 1. n. „A mérhetetlen oczeánnak beljén, lakatlan szige- 
ten^ Vajda J. találk. 51. = 02 oczednban, „Kiiparkodtak a 
barlangnak beljéböl^ Dug. szerecs. 151. = a barlangból. „A 
kert belje felé^ Abonyi, A mi nótáink II. 56. = a kertbe felé 
(szatmáriasan). Egyéb analógiákból Ítélve azt hihetjük, hogy 
valóban a testrész neve szolgált alapul mind ezen határo- 
zóknak. Érdekes találkozás, a mit Pott idéz etym. forsch. I. 
prápos. 67. 1. a vei nyelvből: „Um auszudrücken : es ist im 
hause, it is within the house, sagt man: 0' be kene-büro, 
eigentlich in des hauses bauche, aus bu bauch, eingeweide. 



Digitized by VjOOQIC 



252 , TÖMLŐ GYULA. 

mit einem lokalsuffixe". [Hasonló a mande-néger nyelvben: 
Bethlehem kono^ kuluno kono Bethlehemben, hajóból, szó sz. 
„B. has, hajó has" (B. bél, hajó bél) Steinthal, mande-neger- 
spr. 103. Továbbá a csuvasban pl. vurman varihe ,erdö kö- 
zepén, erdőben', szó sz, „erdő gyomrában", mert var gyo- 
mor. Más efféle példák Kunos és Munkácsi értekezésében 
(„A bel viszonyragok haszn.") 13, 14. — V. 5. még szanszk. 
antra ,bél' és antar ,kozott' stb., melyeknél azonban a je- 
lentés fejlődése valószinüleg ellenkező irányban tortént. 
Lehet egyébiránt, hogy az előbb említett kifejezések sem 
jelentettek eleinte szorosan véve hasat v. gyomrot, hanem 
általában belső részt, belsejét vminek.] — Tehát a magy. 
ház'ban eredetileg ,a ház bélin, béliben'; v. ö. MA. 109. 
zsoltárában : „az átok mint a víz ö belé úgy folyjon, kivel 
teljék béle^. — Magának a bél szónak eredetéről 1. Budenz 
szótárát. Érdekes, hogy a votják és zűrjén nyelvek a ma- 
gyar bél-nek megfelelő szót épen csak ben-íéXe viszonyszók- 
ban őrizték meg, úgy hogy pl. a votják poll egyenesen a. 
m. a magyar belé, -be. 

A mi a bel alaprészhez járult elemeket illeti, belői 
nyilván ép olyan ablativus, mint felöl, közölj — belé pedig 
olyan lativus, mint felé közé. Benn a végén a locativ n ra- 
got mutatja, tehát *bél-n^ mint */élny féln: fenn, ^kül-n: 
künn. (így ón. melynek régi tárgyesete ónnal, ered. *óln^ 
1. Budenz.) 

SiMONYi Zsigmond. 

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 

Hangtani sajátságok. 

2) Az /ajak állásában való eredetibb helyzet (a 
mellső hangzóknál). — Általános vonása a magyar mellső 
hangzók fejlődésének az ajakállással módosított, v. i. úgy- 
nevezett ajakhangzók felé való törekvés; így a régi labiá- 
lizálatlan í-nek ma ü^ az é-nek ö, az ^-nek ö hangot látunk 
megfelelni. Hogy kivételesen mely szók vagy grammatikai 
alakok nem estek e fejlődés alá, s mi okból, még nincs meg- 
állapítva. — Codexünk e tekintetben sok eredetibb fokon 
álló alakot őrizett meg, s hogy hangszíne e pontban a B. 
M. sőt az Ehr. codexénél is eredetibb, az csak onnan magya- 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 253 

rázható, hogy a Glosszák íróinak dialektusában a mellső 
hangzók e fejlődése még nem ment végbe, midőn az emlí- 
tett codexek nyelvjárása azt már végrehajtotta volt. 

a) Eredetibb ajakműködés nélkül ejtett 
mellsöhangzók : 

i:fi és í:ü. Csak tőszótagokban: ydvesseg /i'dvösség 
2iiy ydvesseges 136, 194, tdvezyi üdvözft 363; de: wd[v]ezyt 
382 I mind az ygeket [olv. igyeket: /i'gyeket]: omnes causas 
370 j illó [olv. illo\ innep : feria celebris 194, más emlékek- 
ben üdleniy ülleni. ma „ünnepet ül^ \ ellenben az ül sedere 
ige már //-vei : wl auag men [olv. ülj avagy menj"] : ascende ; 
égben wlek eleth: egyben ülők előtt 341 | innep zínnep 194, 
341 I yzes üzés 300; de es, 1. é:ő:ü alatt | bín bűn 8, 187, 
196, 276 stb., csak: bun 167 | dyhesseg d//hösség 300 \ fignek 
iüggnek 2>^ty figézt függeszt 156, yí^^s/^/ függesztel, infigit 
369 I hivesseg háívösség 11 1 | kild \iii\6. 218, 357, 374; 
csak: kwld 380 | kilembkepen k/ilömbképen 123, kylemb kep- 
pen 303; nekil [olv. nékil] nélk7Íl,379, de: nekwl 84, 111 | 
kirtes kártos, tibicen 383, de : kwrtes 380 | sythe [olv. silé\ 
sátő] kemenche : clibanus 300 | zikseg sz/i'kség 138, 195; de: 
zucseg [olv. szükség'] 138 | ziletes sz/íletés 305 | ziz szűz 98 | 
Hz tüz 277, thyzes tüzes 87. — Ellenben csak ^ywl gyűl 380, 
gwlekezes gyülekezés 207. Említésre méltó, hogy az idézett 
//-s alakok {nekwl 84 kivételével) : wl sédet, bun^ gyivl, kwld, 
kwrtes, zucseg f mind a 2. kéztől valók. 

é : ö. Tőszótagokban: erul örxA 6, de : megewrele 
megorüle u. o. | estwer [olv. észlővér] ösztövér 4 | becwlet" 
lenség 158, de: buchuletesseg [olv. böcsüleíésségf] 34 | bel- 
ceseges b^lcseséges 287, de: bwlcen [olv. bölcsen] 315, bw- 
cheseg [olv. bócseség] 363 | fedez f^'döz 78 | féld f<?ld 142 
(de pl. fe^vld az EhrC.-ben) | gethry gyí?*tri 88, gettrethni 
g-yotortetni 376 | ken hordozó kí7*nyvhordozó 302, kénben 
könyvben 339, de kwnbe 314 | kemekívzes [olv. kémyéközés] 
k<7rnyékezés 86, de : myndkvmyul [olv. fnindkömyűl] undique 
344 I megketez megk<7'töz 358, de: bekutum [olv. béköiöm?] 
344, kwteles köteles 156, kwthelezet kötelezett 315 (vö. keinie 
HB. ketez ThewrC. ; ketény kötény Csallóköz Ny. I. 279; 
fikeiő főkötő Debreczen, VII. 189) | keueihek kí?Veték, secuti 
sünt 271, kevetkezven következvén 194, megkeuethnedh meg- 
követned 277; de kwuessuk [olv. kövessük] ^So {\ö. keuetnónk 



Digitized by VjOOQIC 



254 TÖMLŐ GYULA. 

a. m. követnünk, Ozorai: De Christo 371; és kevetic ölet 
sequuntur eum, Molnár Alb.: Postilla Scultetica, 103 1) | azon 
kézbe a kí^zben, interim 146, másod kézbe másod közbe 313, 
népek keze népek közé 64, kezzvl közül 324, kezepi közép, 
354, kezeleyt közelít 257, 319; de: kwzeth között 298, kwzen- 
seges közönséges 324 | leth lett (a lesz befejezett igenevei 
279, de: kvth [olv, löW] 280 (vö. iéti és vett, alább) | pekeih- 
fik p<)*ködték I I perkor 141, perelny porolni 139 | setét sötét 
378 I zeme [olv. szemyá] 155, zemyw 80, 123: szd?myü | teb 
t^bb 197 I tekeletes tökéletes 167, 264, 355 | temérdek 201, 
themerdwk 119: temérdek | teredelmes t(7'redelmes 157, de 
twret€l töretéi, allideris 304 | tertenet té^rténet 320 | terven 
t(í*rvény 16, 340, 346 | theth tett {tesz befej, igeneve) 236, 
de: tívt [olv. tötfl 296 | weth vett 286 | zeld zöld 136. (De: 
kwd k^d, nebula 361, vö. ked KeszthC. 219.) — Első és má- 
sodik szótagban: semeldek szemí?ldí?'k 376 | erdeg öráö^ 100, 
^93; 336, de vrdeg [olv. o'rdég ?] 287 j erek öyö\í 118, erekseg 
örökség 378, 379, 381 I generwseg gy í7*nyí)rüség 112 | keleken 
kí?lcsí?*n 348 I kenykleth [olv. kény(é)klétt^ k<?nyí?*klött, könyö- 
költ 199 I kenenvletes\iöxiyöx\A^\.^% 131 | temlec töwXó'cz 25. — 
Képzőkben a -kéd-ik -kéz-ik tüntetik föl a mai köz kiejtés- 
ben is fönnmaradt eredetibb hangszínt: remenkedyel confide 
352, 389, chelekedes cselekedés 226, stb. ; igekezik igyekezik 
143, emlékezik emlékezik 194, stb., csak egyszer kemekwzes 
[olv. kémyéközés] környékezés 86; — és a tömérdek szónak 
képzői eredetű végszótagja : temérdek 201, de themerdwk 119. — 
Kötőhangzókban is rendszerint a labiálizálatlan hang- 
gal találkozunk: yeles jeks ^0%, fenes fény^'s 137, ygekezeles 
igy ékezetes 202, stb. | vezen vészen 149, lezen lészé'n 21, 146, 
304 stb., csak egyszer leson [olv. lészöri\ 305. Mind a tőszó- 
tagban mind a kötőhangzóban eredetibb hangszínnel : i^- é 
(ma ü -f- ö) : binem hünóva 8, bines bwn^s 258, dyhesseg d//h^*sség 
300, hivesseg hí/ví?'sség iii, ydvesseg ádví?*sség 233, 136, 194, 
idvezyt üáwó'zit 363, kilemb k/iVmb 123, 303, kirtes k^ifrt^ 
383 I é'\-é (ma ö'\-ö)\ degeseyt Aö^ösiX. 140, 283, degessegeth 
[olv. dégéssékeí\ morbidas 132, megdegesel [olv. mégdégésél] 
megdögösül n^i, fedez íöáőz t^, felden (1. a bevezetést, Ny. 
XIV. 153) föláón 142, kényéklétt \iövíyö\í\ö\X 199, Tnegkelez 
megkötöz 358, kezeth között 311, kezenseges kí?*Z(7hséges 202, 
keztenk k^zt^hk (pl. XVI. száz,), ma k^ztíink 336, pekethUk 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMBTÓJVÁRI GLOSSZÁK. 255 

p<>k<?'dték I. — Érdekes átmeneti példák codexünk következő 
alakjai, melyeknek első szótagja már ajakhangú, míg a má- 
sodik, illeszkedés (labiális attractio) nélkül, az eredetibb 
hangszint mutatja föl: ü -{- é (ma li + ö): wzegh üszög 333, 
kwrtes k'//rt<?*s 380 (vö. kz'rt^'s 383) | ö-\'é (ma ö -^r ö): vrdeg 
[olv. őrdég] őráó'g 287, kwzeth között 298 (vö. k^z^'tt 311), 
hvzefiseges kí?'z/?'nséges 324 (vö. kézénségés 202). — Mind a 
tőszótag, mind a kötőhangzó labiális hangszlnnel csak ez 
egy adatban: hekutum beké^tó'm? 344. 

é:ö. Tőszótagokban: erze [olv. érzé'\ örzd 217 | 
? (eteth [olv. étef] megkeweznek\ Jtet megköveznék 6; vö. 
wteth ötét 293, 379, w d 118, 165, 335, stb.) \fe [olv.//] 
angelok: íö angyalok 216 | gegw gőgű. (gőg?) 133 | gyez 
győz 116, 188, gezedelmet győzedelmet 125, gezhetetlen győz- 
hetetlen 203, 322 I len \ön loi, de: ívnek [ólv. lőnek'] 357 | 
vejiek vö'nek (vevének) t \\ ele [olv. elé] foga a garadisnak: 
el<7foka a garádicsnak 194, eleth elé-tt 341, mieleth mielí?tt 
218 I eres er^^s 383, ereseyt erősít 194, eretelen erőtlen 305, 
363, erelelenyl érőtlenít 126, mind te ereydel ex omnibus vi- 
ribus tuis 318 \ferteze fert<?ző igg, fertezetes fertőzetes 134, 
259 I zepletelen szeplí7telen 197, 221, de: zeplw tz || kikety 
[olv. kikéti'. kik<?lti, kikí^lti] 140. és vegyek [olv. véfljgyek v. 
vegyek i Ví^lgyek, ví?lgyek] 136. alakokban az /kiesése miatt 
keletkezett az /, ép úgy mint ma a köli^ völgy-höl kőt, vögy 
lesz egyes vidékek ajakán. (Ellebben: wz őz, cerva 136, kw 
kJ 201, 333, meddw meddí' 333, melyeket nem is ismerünk 
fc'-s alakkal a nyelvtörténetből; kevago 146. és megketvez 6. 
is így olvasandók : kővágó, megkövez, tehát a codexkori or- 
thographia szokott rövidítésével ezek helyett állanak: kev- 
vago, megkeW'Vez. Nem lehet eldönteni, hogyan ejtették 
codexíróink a következőket: be7v [olv. bév v. bÖ] 370, bewseg 
[hévség V. tőség] 373, beuen [béven v. bőven] 246, bewen 154, 
beuelkedes [bévélkédés v. bővélkédés] 202; vö. bév, bévséges 
Madarásznál.) — Csak dialektikus fejlődésnek kell azonban 
tartanunk az ewy alakot: ezvywaryv olv. őji varjú \ éji varjú 
283, mely hangszlnnel e szó különben csak az EhrC.-ből 
{évnek, olv. őnek, noctis 74) és Ozoraiból (ázak észak) isme- 
retes. Képzők közül az igenévképző -ő -ő és a melléknév- 
képző 'Sá -ső mellsőhángú alakjai őrizték meg az eredetibb 
/ hangszínt, 1. a szóképzésnél. (Ezeken kívül eredetibb é-t 



Digitized by VjOOQIC 



256 TÖMLŐ GYULA. 

Őrzött meg codexünk sok oly esetben is, hol a mai alakig 
két fokon ment át a hangszín fejlődése, 1. a következő 
pontban é:ő:ü alatt; az enyé alaknak pedig, melyet későbbi 
emlékeink enyö-nek írnak, ma már enyü^ enyv felel meg, 1. a 
töveknél.) 

b) Ajakműködés nélkül s egyszersmind erede- 
tibb nyelvállással ejtett mellső hangzók (tehát a mai 
hangszínig két fokú fejlődés történt, még pedig kétféle 
sorrendben: vagy a) a nyelv függőleges helyzete változott 
meg előbb, mit az ajakállás módosulása \iovetett [i:é:ö]; 
vagy p) az ajakállás szenvedett előbb módosulást s ezt kö- 
vette aztán a nyelv függőleges helyzetének változása [é : ö: ü 
és /.• ő : «]) : 

í ; é : ö. Dy menetű hangszínfejlődésnek eredeti kiinduló 
fokán codexünk csak egy adatot őrizett meg: kinebety vot 
[olv. kinnyebbéti vóf\ kd?'nnyebbíti volt, allevabat 126. A szó 
e hangszínnel igen közönséges a régiségben (pl. kinnyen 
RMNy. Ilb. 43, kinnyebb DebrC. 319, kinnyebben LevTár I. 
384, stb.); ez az i nyíltabb <?-vé lett előbb, mellyel valóban 
találkozunk is (pl. kennyen Keltáinál, kennyü Com. Bal. Menyh. 
árult. 34, stb.), s aztán az ajakhangú színezetet (é:ö) vette 
föl, minek a mai könnyű az eredménye. Ugyanily fejlődés- 
nek utolsó foka a dialektikus köröszt (kérészt), mely az át- 
vétel idejében *^m>2/-nek hangozhatott, vö. kyrezt EhrC. 76, 
ószlov. kristfu (A magyar hangszínfejlődés menetével ellen- 
kezik Ásbóth fölfogása NyK. XVIIl. 345, ki szerint a *ki' 
riszt í*-je „mint rendesen ö-ví keresztül zárt é, végre nyilt 
^-be ment át«.) így lett pl. a XIII. századi kiz-h^A {Keth- 
yoU'kyzi 1246, Kyzep Korompa 1256) a későbbi kéz s a mai 
köz, ztld-h6\ (14 19) zéld s aztán zöld, stb. 

é.-ö.-ií. Ily fejlődésen a fönt o:u és ö:ü alatt említett 
ragok kötőhangzói mentek át meilsőhangú szókban, miket 
codexünk a történetileg kimutatható legeredetibb hangszín- 
nel őrizett meg: leythenk lejt/ink 88, legenk legy/mk 293 | 
feletenk fölött/ink 286, keztenk közt/i'nk 336, lelkenk lelk/ínk 
293, mindenenk mindenünk 335 | egelchek egyelítsök, ele- 
gyítsük, misceamus 125, innen vezyek [olv. /. vészjék: innen 
vesszíiTc?] inde apparet 360 | wbenne% 6 bennwk 352, ked- 
vekre vannak \ kedvekre v., gaudent 190. Csak e két adat- 



Digitized by VjOOQIC 



A németújvAri glosszák. 257 

ban ö(ü?): kivucssuk kövess//k^ reconciliemus 280. merieswk 
menés/ilc, eorum progressus 105. 

é:ö:ú. Tőszó tagban az es üz és szén4k szwnik 
tüntetik még föl a mainál két fokkal eredetibb é hangzót: 
eUzi egmastol [olv. elézi egyfndsióí] dispergit 130 (a köz vető 
öz alak meg^ían pl. a Weszp., Döbr., Tel. cc.-ben); de már 
c: i változással yzes [olv. izés\ 300, mely szintén alapja lehe- 
tett a mai úzés-nek (vö. t:ü) \ megzenenek [p\w, mcgszénjenek'] 
megszűnjenek, requiescant 112; zenethlen [olv. széneilen] szü- 
netlen (ma meg is rövidült ;/-vel) 162, 202, így az EhrC- 
ben is; a közvető szőnik megvan pl. a NádorC.-ben. Vég- 
szótagban a szérnyé (zeme 155; de zernyw, 1. ö:ü alatt) 
szörnyő és enyé eny/i*, enyv mutatják e hangszint (az utób- 
bit 1. a töveknél). Képzőink közül az -úl -ítl és -// -//, 
ragok közül pedig az -úl -ül és a -böl^ -róly -tol (az utóbbi 
3 mai köznyelvi kiejtésük alapján sorolható ide, vö. óni) 
mellsőhangú alakjai állanak codexünkben a fejlődésnek emez 
eredeti fokán. (L. az alaktanban.) 

II. Mássalhangzók. — Az ide vonatkozó jelensé- 
geket a következő szempontok szerint vizsgálhatjuk, ú. m. 
a) mássalhangzók megőrzése és hiánya, b) eredetibb állapot 
az időmértékben, c) eredetibb állapot az articulatióban. 

- Míissalhangzók megőrzése és hiánya. 

Az eredeti orrhangot megőrizte codexünk az ördög és 
rocska szókban : erdenged vagyon daemonium habes 5, de 
erdeg 100, 193, vrdeg 287, a teljesebb alakot a HB. urdung- 
jén s a mai továbbképzett ördöngös-on kívül másunnan nem 
ismertük; roncsika a magánhangzóknál (Ny. XIV. 200) már 
említve volt. — Eredeti / van megőrizve a hozjdm (tégy 
tanosagot hozyam 62), hozjdjok (hozyayok leythenk 88) ala- 
kokban, ma a z pótlónyújtásával : hozzám hozzájuk, a mint 
már codexünkben is előfordul: hozam 368, hozaya 208; ezen 
kívül az -í7 képző teljesebb alakjaiban és a tárgyas igerago- 
zásban tartotta fönn e hangot nyelvemlékünk (1. az alak- 
tanban). — Teljesebb alak a svadnak va;ínak 361, de leg- 
többször már hasonulva: vannak 165, 231, 357; így mindig 
a mennek is 105, 142, 270 (vö. mednek vadunt EhrC); ily 
újabbszerü alak a vatták va^j^tok 329; ellenben az egyes 

M. NTELVÓR. XIV. I7 



Digitized by VjOOQIC 



258 TÖMLŐ GYULA. 

számban csak a teljesebb vagyon (363) fordul elö. • — A 
névelő és a közelre mutató névmás c-jét az 1. kéz mással- 
hangzón kezdődő szók előtt is mindig megőrizte: az barzon 
a bársony 69, az haz a ház 383, az népek a népek 64, ez ket 
nap vtan e két nap után 51, ez chereth e cserét 74; míg a 
2. kéznél a teljes alak mellett {az varas 311, az zam 367, az 
feyedelmnek 380; ez világban 190, ez hir 380, ez felel való 
iras 374) már a z nélküli pótlónyújtásos aíakkal is találko- 
zunk, mely nyújtás gyakran jelölve is van (egyszer: accapu 
[így ír pl. a NádorC, 1. NyK. XVII. 211] a kapu 293; 
rendszerint azonban csak a h utal erre, pl. ah vidék olv. av 
vidék, stb. 1. fönt Ny. XIV. 202), de a jelölés nélküli he- 
lyeken is (pl. a keral 362, a lelek 336, stb.) mindenesetre 
úgy olvasandó ; megjegyzésre méltó, hogy a közelre mutató 
névmás egy helyt alanyul is a kopottabb alakkal áll, mint 
a mai népnyelvben: e nagob hoc est maximum 346 (de: va- 
lamit ez mind meg feketheyü 332), vö. es a' monda \ et ille 
dixit MünchC. 46. — K be igekötő eredeti belé alakjának 
/-jét tartotta fönn egy adat: belalkonottsak [így javítható a 
kiadásbeli belalkononsak\ olv. belalkonyodtsdg bealkonyodott- 
ság 104; a bel alak különösen a Jord. és Erdy cc. sajátsága. 

Ellenben csak a lat. haereticus utólagos hatásának kell 
a h-X, tartanunk a keretnek alakban 322 (de: erethnech 232), 
a mint az ÉrdyC. és Heltai is írják, 1. Ásbóth czikkében, 
NyK. XVin. 357 ; a helhalastas elhalasztás (67). heltnuozthat 
eltávoztat (313) igekötőjében és a kerekség örökség (379) alak- 
ban pedig csak orthographikus fölösségnek látszik a A, 
egyebütt el, erek codexünkben is. — Hasonlókép nem lát- 
hatunk eredetibb hangot a következő alakokban, melyeknek 
/-je újabbszerü járulék elem a hiatus elkerülésére : múlatás 
kedveyerth múlatás kedvé/ért, causa recreationis 228, ív ne- 
mes . . . voltayerth 6 nemes voltá/ért 126; így olvasható ez 
is: 7V vntatasahert ő untatásá/ért 165, vö. a A-nak ily érté- 
kére nézve Ny. XIV. 30. 

Az elősorolt eredeti, teljesebb alakokkal szemben már 
sok újabbszerü kopással is találkozunk a Glosszákban. Ne- 
vezetesen igen sok példában lép már föl az / hang elve- 
szése mássalhangzók előtt (mi különösen a TihC. sajátsága) ; 
még pedig: a) két mássalhangzó között: eltékoztaték eh. 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 3 59 

eltékoz/taték, mcgkdromlak e h. meg'károm(o)/-lak, (? énnény 
e h. ér/mény őrölinény); de unduklja\ az / képző kiesése 
hasonló mássalhangzótorlódások esetén nem ritka a régi- 
ségben (1. a töveknél); b) hosszú magánhangzó után: atal 
á/tal 335, 352, de: alialiaba 363, altalsagh (indecorum, abso- 
num MA., ma: átall vmit) 359 | nekil 379, nehvl 84, iii : 
né/kül I vtoso [olv. utósó v. ufósso] uto/só 341 | ^/^j'é^í [olv. 
elésébh V, eléssébb'] elé/sébb, eísóbb 95 (1. a képzőknél) | ///- 
nyakodyal [olv. tunydkodjdl'] tunyá/kodjál 339, de : thvnyal- 
kodyal 201 ; c) rövid magánhangzó után, mely az / kiestével 
pótlónyújtást szenved: bodogsagh bo/dogság 371 | bívcheseg 
bö/cseség '363, de: belceseg 287, bívlcen 315 | conak cso/nak 
351 I megfodoz megfo/doz 332 | meghódolt (vö. megholdol 
még MA.-nél is) meghódolt 375 | A<?;zúí/ Aí?;^^/ „ho/nap ho/- 
nap", procrastinare 154 | kikéti kikö/ti, 1. fönt é?'.í? | megyo- 
dalian mego/datlan 95 | felrestut [olv. fél részt tőtt?] félig 
te/t, semiplene 372 | végy völgy, 1. ^//é? | vét, véna, vóta kü- 
lönösen igen gyakoriak volt volna volta h. : vét (Írva : vot, 
vothy züot) 63, 105, 118, 126, 151, 335, 370, de: volt 83, 194, 
217, 293; véna 126, 296, de: volna 295, 380; mindenhaté 
véta 382, ö mennyé véta (1. é:í) 329, de: mivolta 246; — 
ellenben megvan még az / 3,z elkfilcs (339), 2^/-e/ (136) szókban, 
melyek egyéb emlékeinkben szintén járatosak már / nélkül, 
és a koltog-hdiXí (L szójegyzék). — A / beolvadt már az -// 
képző egyes adataiban (1. szóképzés). — A t^ hang kiesett 
két mássalhangzó között : kénben [olv. kényben^ könyz^ben 
339, kwnbe u. a. 314, ken hordozó könyí/ hordozó 302; ha- 
sonlókép a /: zanzandoccal [olv. szánszándokkal"] 211, de: 
zantzandokal 178, zantzandokual 206; zenlelek [olv. szentelek, 
ha nem pusztán hanyag orthographia] szen/lélek 202, 347, 
de zentlelek 207, 218 (vö. szengyörgy szemmiháj szemmdrton a 
népnyelvben); v veszett el a már (Ny. XIV. 201) említett 
lén vén hín alakokban is. — Hiányzik az /- a csalddság csa- 
lá/tiság alakban : erdeg chaladsaga operatio satanae 100 
(avagy csalatság olvasandó, mely közönséges alak a régi 
nyelvben?). — A serkeget (excitat 132) alak már két hang- 
gal rövidebb az eredeti serkentget-nk\\ vö. serkenget és serke- 
get MA. — Pótlónyújtásos alakok lépnek föl már a követ- 
kezőkben: illő (e h. idlő) 194, 1. /.•//; vatták va^jytok 329; 
vannak a vadnak mellett (1. föntebb); herre {ydegen herre 

17* 



Digitized by VjOOQIC 



} 



200 TÖMLŐ GYULA. 

142, mrkó [mélyebb] /űrre 270) he/yre ; továbbá a névelő és 
6'z névmás :í-jének kihagyásánál (1. föntebb), és a -ve/ rag 
assimilatiójakor (1. alaktan). 

Eredeti hosszá mássalhangzók. 
A mássalhangzók hosszúságát ugyan gyakrabban jelöli 
nyelvemlékünk, mindazáltal tanulságosabb adatokat csak a 
következők szolgáltatnak. Hosszú /-et őriztek meg: hallogat 
ha/ogat, protrahit 281 {halagassuk diflferamus 97, halast ha- 
laszt 164 szintén így ejtendők), e hosszú hang még a XVII. 
században is általános volt (vö. MUgSz.); />//r/z//í'// je/ennen, 
specialiter 280, \o. jellen je/en GyöngyC, Heltai; (? alluzik 
a/uszik 380, vö. akax allogiam akar vigyazak VirgC. 115). 
Hosszú r-rel: megfarraztia megfá/asztja, fatigat 336 ; így írja 
számos codexünk és Sylvester, Decsi, Zvonarics stb. Je^lölve 
van még az eredeti hosszú mássalhangzó a bozzusag (376), 
bozzonkodvan (256), kezzvl {kösül 324) szókban (egyéb helye- 
ken csak -C-), továbbá az -s képző egyes ragos alakjaiban 
és az ^llenne (ellene), utánna alakokban (1. alaktan). 

Eredetibb jelenségek az articulatióban 

Eredetibb zöngés hangot őrzött meg a jug- 
szél \wh'%zi\ 222 (1. a szójegyzékben). Viszont eredetibb 
zönge nélküli hang van a kazdag (általános alak a 
XV. és XVI. században) gazdag szóban 295, és annak lát- 
szik a hezakwl hézagul, evacuabitur alakban is 137 (de: 
meg hezagita magath 151), vö. hívzak Gi¥i^Xonkxih\^ hízak u. o. 
és Biró M.-nál (1. Lukács Lőrincz valószínű magyarázatát 
Ny. IX. 419). 

Eredetibb állapot a szájüregbeli levegö- 
megakasztás helyére nézve: m :n (ajakhangból 
lágyínyhang) : mevet «evet 348 (de : nevei 380) ; rumtas rontás 

201 (vö. régi himiy imt: mai hint, int) \ sz:s (fogínyhangból 
keményínyhang): zewl [olv. szöl^ a. m. jül-disznó 125 (? bar- 
zon [olv. bárszony'>'\ bárj'ony 69) | sz:s:zs, ilyen úton fejlő- 
dött a zsolozsma szónak kezdő mássalhangzója, mely a 
codexek korában még sz volt, így Glosszáinkban is : zolosma 
officia divina 7 ; közvető i'-es alaknak tekinthető a solosma 
Illyés Andrásnál és a Glosszák egy másik helyén : vete[r]nei 
solosmaba 307 (vö. Ásbóth, NyK. XVIII. 364) | g:t (lágy- 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 2^1 

ínyhangból foghang) : esmeg [olv. ésmég] isme/ 151; analó- 
giáit 1. Ny. IX. 254 l^.'/jK (lágylnyhangból kemény in yhang) : 
jógid gyó^^l (1. a követk. pontban). 

A szájüregbeli levegömegakasztás módjára 
nézve következő eredetibb alakokat őrzött meg nyelv- 
ehilékünk. Eredeti nyilt (spiráns) hang van a jógúl [meg 
yogulnak bene .habebunt 193, meg yogulok salva ero, inegyo- 
gúla salva facta est 380) alakban, mely nemcsak a codexek- 
ben. hanem Komjáthinál és Székely Istvánnál is előkerül 
még szókezdő /-vei, frappáns igazolásául a MUgSzótár föl- 
vételének, mely a gyógyul gyógyít alapszavát „bizvást a jog, 
jóg változatának" tekinti ; a szóközépi g-X, is (mely ma szin- 
tén zárt, explosiv, ^j^re változott) kétségtelenné teszik a 
codexek adatain kívül : gyogét (gyó^jvít) Decsinél, giogit Fél- 
egyházinál, Vásárhelyinél, gyógul (gyó^j^ul) Keltáinál, Ma- 
gyarinál. Eredeti nyilt hang maradt fönn még a garadis 
[olv. garddts] alakban 194; a mai garddics zárt cs hangja 
épúgy keletkezett, mint pl. az őrségi mukucs, golzibics-é 
(Ny. Vn, 322) az eredeti mókus golyóbis-hÖl. — Eredeti / 
van az elkülcs ez-kölcs szóban 339, melyet a codexek korában 
még átalában dissimilatio nélkül ejtettek. 

A hangátvetés még nem történt meg az ehnyét {ehne- 
tétnek compescuntur 147) %nyh{\, szóban, mely ez alakkal igen 
közpnséges a cödexekben ; hogy a két hang (h-ny) e sor- 
rendje eredetibb, azt a konyha és dunyha szók teszik két- 
ségtelenné, melyeknek szláv eredetijében ugyanilyen hang- 
csoport van (1. Ny. VII. 344). - Ellenben a pékédtík-hen 
(1. é:d') csak dialektikus hangátvetéses változatát kell lát- 
nunk a közönségesebb köp- alaknak. Említendő még egyelít 
125, az elegyít alakkal szemben. 

Szintén csak dialektikus hangváltozásnak kell tartanunk 
á gyerjed [meg gyeryedeth meggerjedett, aestuans 57, de: 
geryedeteb ferventior 323) szókezdő ^^-jét, mellyel még Kom- 
játhinál (gyóryed) és Bornemiszánál (gyeríed) is találkozunk. 
Nem különben d^ vadnak alakot (361), az eredetibb vágynak- 
kai szemben. Hasonlókép nem vált általánossá az óv ige 
fölszólító módjának ógy (óggy?) alakja (e h. óvj), mely a 
cödexekben sőt a XVI. század nyomtatványaiban is közön- 
séges: ogiatok ÓTj^atok, attendite 290 (a hang változásra nézve 
vö. *tevjen: tegyen^ *hivjen: higgyen stb.). Tóuíjb Gyula. 



Digitized by VjOOQIC 



2Ö2 BALASSA' JÓZSEF. 

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

— Lundell I. A. -tói. — 

m. 

Ha valaki egy nyelvjárás szótárát akarja megimi, 
össze kell gyűjtenie lehetőleg minden szót, a kiejtés hű 
megjelölésével ; pontosan meg kell jelölnie, hogyan járulnak 
hozzá a ragok, a mükifejezéseket tökéletesen meg kell ha- 
tároznia s a nép ajkáról ellesett példákkal megvilágosítania ; 
mert ily példák nélkül sohasem ismerheti meg az ember 
elég jól a szavak jelentését. Az igaz, hogy ezzel sokat kö- 
vetelünk; s ritka eset is, hogy e követeléseket mind telje- 
síthetné a gyűjtő. Hogy egy vidék nyelvjárásának szótárát 
összeállíthassa valaki, majdnem egy egész élet munkásságát 
kell ráfordítania ; s ezt ritka ember teszi meg. 

Ha teljes szójegyzéket akarunk összeállítani, nem sza- 
bad csak azokra a szavakra szorítkoznunk, a melyek csak 
az illető dialektusban fordulnak elő, másutt sehol. Ha min- 
denki elhagyja azokat a szavakat, melyek más nyelvjárás- 
ban is előfordulnak, honnan ismerhetnék meg ezeket? S 
ha valamely szó az irodalmi nyelvben is előfordul, az még 
mindig nem ok arra, hogy a nyelvjárás szótárába föl ne 
vegyük. í^inden dialektus magában véve önálló nyelv, s 
mint ilyet kell vizsgálnunk. Egy ilyen szótár czélja nem az, 
hogy a kíváncsiságot kielégítse, vagy hogy a nyelvtudo- 
mány egyes kérdéseit megvilágítsa. Rajzolnia kell egy egész 
népet, annak egész életét, emlékeit és lelki állapotát. Czélja 
tehát általában a civilisatio történetét megvilágosítani. Min- 
dent el kell követni, hogy a kép mennél teljesebb és pon- 
tosabb legyen. Jó volna, ha együtt volnának a tulajdonne- 
vek, a személyek, a házi állatok s az egyes helyek nevei 
is. Hogy valamely szót egy ilyen szótárba fölvegyünk-e vagy 
ne, az nem függ a szó jelentésétől. Különös figyelemmel 
kell lennünk a mükif ejezésekre. A trágár szavakat 
ép^ffy f^^ kell venni, mint bármely másikat; 
hisz egy szótár úgy sem szolgál mulattató olvasmányul a 
családban. A kiejtést lehető pontosan meg kell jelölni. Ren- 
desen nem sokat törődnek a szó jelentésével. Sem értelmét, 
sem használatát nem tudhatjuk meg pontosan, ha csak szá- 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 263 

mos példa meg nem világosítja azt. Olyan példák, melyeket 
a gyűjtő maga csinál, nem érnek semmit. Ilyet adni csalás. 
A legtöbb hibát ugyanis lustaságból követik el; mert, 
hogy mindezen követelményeknek megfeleljen valaki, sok 
időt kivan. 

Ha tudományos alapon készült a szótár, ez rendesen 
abban áll, hogy az egyes szavakat más nyelvjárások vagy 
nyelvek szavaival hasonlítják össze. Ezt a munkát rendesen 
így végzik: megszerez magának az illető minél több szó- 
tárt, végig lapozza őket, s kijegyzi mindazokat a szavakat, 
melyek egy kissé hasonlítanak a tárgyalt szóhoz. Avval 
nem sokat törődnek, hogy valóban az-e az a szó ; hisz az 
azonosságot gyakran nagyon nehéz volna megállapítani, s 
ha megállapítanák, akkor sok egybevetést el kellene hagyni. 
Lehet, hogy a szavak tövei rokonok, és ezt érdemes is 
megállapítani. Egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy 
különböző nyelvek szótárainak egybevetése nem nagyon 
hasznos. De ennek elvégzése nem tartozik a dialektusok 
vizsgálatához. Ha minden egyes tanulmány összehordaná a 
szavakat mind a rokon nyelvből, mennyi téntát és papirost 
pazarolnának el. Más nyelvjárás vagy nyelv szavait csak 
akkor kell felemlíteni, ha a tanult ember sem jöhetne rá 
magától, s ekkor rá kell mutatni arra is, hogy milyen tör- 
vény szerint képződött a szó. 

Nem közönbös dolog a szótár külső berendezése sem, 
hisz ettől függ gyakorlati használhatósága. A szavak ter- 
mészetes rendje az ábécze sor. s ebbe a nyelvjárásban meg- 
levő alak szerint kell besorozni őket. De ha valaki egy 
szóról azt akarná tudni, hogy meg van-e az illető nyelvjá- 
rásban^ milyen az alakja és mi az értelme, akkor nem talál- 
hatja meg, a míg nem tudja , hogy hangzik áz az illető 
nyelvjárásban. Ezt a kényelmetlenséget két módon lehet 
elkerülni; vagy más módon rendezzük a szavakat, vagy 
pedig egy indexet csatolunk a szótárhoz. A Blomberg 
vezetése alatt készült norlandi dialektikus szótárban az iro- 
dalmi nyelv illető szava van a czímben ; s ha valamely szó 
nincs meg a nyelvjárásban, megalkották azt a hangtörvé- 
nyek szerint. Ez az eljárás nehéz, hanem az elv elég jó. 
Ha az ember inkább a nyelvjárásban előforduló alak sze- 
rint rendezi a szótárt, hogy az illető vidék fia könnyebben 



Digitized by VjOOQIC 



204 BALASSA JÓZSEF. 

észrevegye és kijavíthassa az esetleg becsúszott hibát, akkor 
lehet egy, az előbb említett elv szerint rendezett indexet 
csatolni hozzá. Más szerzők a czímbe a szó legrégibb ismert 
alakját tették; ez nem helyes, mert az csak a véletlentói 
füg"?; hogy egyik szót régibb, a másikat meg újabb feljegy- 
zésben találjuk először. Ha egy szótár több nyelvjárást olel 
fel, akkor máskép módosulhat az eljárás. Ekkor minden 
szónak tóbb alakja van, tehát vagy az egyik nyelvjárásból 
kell kiindulni, vagy pedig egy közös alakot kell megal- 
kotni, mely mindnyájának etymologiai alapul szolgál. Ez az 
eljárás összefügg a históriai helyesírással, melyet a tájszó- 
tárakban legnagyobb részt még ma is használnak, s ez kö- 
zel áll az irodalmi nyelv helyesírásához. Rendesen elhagy- 
ják a beszédben használt alakot, s az előre bocsátott kiej- 
tési szabályok nélkül ki sem tudnók azokat találni. [Techmer 
megjegyzi itt, hogy legjobb volna tövek szerint rendezni a 
szavakat, s azután egy vagy több ábécze rendű indexbe 
lehet sorozni a dialectusban előforduló alakokat.] 

A dialektusok nyelvtanából leginkább csak a 
hangtant és alaktant szokták vizsgálni. A mondattanról 
nem kell szólanom , mert avval eddig nem foglalkoztak, 
tehát nincs is mit birálni. Ép így vagyunk a nyelvtan né- 
mely más részével is. Viszont szükségesnek tartom, hogy 
egy pár megjegyzést tegyek a hangtan etymologiai részére 
s az alaktanra ; és pedig arra az eljárásra, hogy össze szok- 
ták hasonlítani a nyelvjárás hangjait vagy alakjait más 
nyelvjárásokéval. Nagyon jó, ha előre figyelmezteti az em- 
ber a gyűjtőt, hogy ne bocsássa világgá etymologiai kísér- 
leteit ; ha kedve telik az ilyesmiben, otthon szabadon űzheti. 
A nyelvészek mindenütt arról panaszkodnak, hogy a táj- 
szótárak etymologiai része soha sem ér semmit. Az alak- 
tanra nézve is elég, ha pontosan leírja az illető, határozott 
terv szerint, hogy milyenek az egyes alakok ma az illető 
dialektusban, s nem törődik az alakok eredetének fejtege- 
tésével. Az etymologiai hangtannak meg kell világítani a 
nyelv egész szókincsét; tehát előbb egy teljes szótárral 
kell birnunk, aztán meg annak, a ki ezt a munkát el akarja 
végezni, nagy tudományos készültséggel kell birnia: jó fo- 
netikusnak kell lennie; kitűnően kell ismernie a nyelv tör- 
ténetét ; ügyesen kell használnia a tudományos forrásokat ; 



Digitized by VjOOQIC 



A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 265 

éles ésszel^ hog-y ne mondjam lángésszel kell birnia. Tehát 
folyton azt kell hangoztatnunk: procul hinc, procul este 
profani. 

A hangtani rész berendezését két módon lehet 
végezni. Vagy egy régibb kor hangjait veszi alapul az 
ember, s ezeknek sorsát vizsgálja különböző körülmények 
között vagy pedig a nyelvjárás hangjaiból indulunk ki, s 
s ezeknek történetét vizsgáljuk. Ezt az eljárást szokták in- 
kább követni; érdekesebb azonban a másik mód, mert a 
nyelvjárást nem szokták magáért vizsgálni, hanem mint va- 
lamely nyelv egy részét. Mi nem ismerjük eléggé a nyelv 
régibb állapotát s ez néha nehézséget okoz, s a hiányokat 
a régibb alakok reconstruálásával kellene pótolni. S ekkor 
külön kellene előbb választani a nyelvjárás saját szavait a 
más nyelvekből átvettektől, mert ezek más törvényeknek 
hódolnak. Ez magában véve is hasznos munka volna ; s így 
a nyelvjárást is a maga egészében tudnók méltatni. Most 
csak külső rend szokott uralkodni; egyes szónak ép úgy 
meg van a maga icülön helye, mint akár száz szónak. Ter- 
mészetes, hogy más törvények szerint változik maga a 
nyelvjárás, mint a melyek szerint az idegen szavak asszimi- 
lálódnak. A compositió szempontjából nagy hiba, ha min- 
den rend nélkül hányjuk össze a szavakat. Hisz ez akkor 
részletes index, nem pedig tanulmány. 

Észrevételeim másodsorban a nyelvjárások hangválto- 
zásainak statisztikájára is vonatkoznak, ezt a szót eredeti 
értelmében véve. A tanulmányokban olvashatjuk, hogy a 
nyelvjárás egy hangja megfelel az irodalmi nyelv egy vagy 
több hangjának, elsorolnak azután néhány példát, a mely 
húsznál soha sem több; rendesen csak kettő vagy három. 
Mit ér ez? S a régi nyelvre való utalás csak péha ér va- 
valamit. Nekem tudnom kell, hogy hány esetben és ponto- 
san, hogy mely esetekben felel meg a nyelvjárás hangja 
az irodalmi vagy a régi nyelv valamely hangjának. Mert 
csak így lehet vizsgálni, hogy milyen ezeknek a megfele- 
léseknek a természete, milyen törvényeknek hódol s hogyan 
kell őket magyarázni. Rendesen nagyon felszínesek az 
egybevetések, s csak a véletlen eredménye, ha az egy 
pontba sorozott esetek közt lényeges egyezés van, s az 
sem bizonyos, hogy a tövükre és jelentésükre nézve egyező 



Digitized by VjOOQIC 



2 06 BALASSA JÓZSEF. 

szavak teljesen ugyanazok vagyis hogy egy kozos alakból 
fejlödtek-e ; lehet, hogy különböző képzőkkel alakultak, vagy 
valamely más úton kerültek a nyelvjárásba. Mégis egymás 
mellé rakják őket s ez elég kényelmes eljárás. Ha az illető 
nem tud vagy nem akar tudományos hangtant írni, akkor 
csak a legközönségesebb megfeleléseket kell említenie, a 
melyek a nyelvjárást legjobban jellemzik. 

Ép ellenkezőleg túlságig mennek a tanulmányozók a 
hangok topograpKiáját vagy változásait tekintve. Azt irják. 
hogy az irodalmi nyelv valamelyik hangja megfelel egy 
vagy több különböző dialektus valamelyik hangjának, leg- 
alább is néhány egymással semmi összefüggésben nem álló 
dialektus egy két külön szavában ; feltéve, hogy a példák 
helyesek. Ezen kívül idéznek még valamelyik rokon nyelvet 
tárgyaló munkából. De semmi sem biztosít bennünket arról, 
hogy helyesen felfogott megfelelések ezek, hisz minden 
kritika nélkül idézik olyan szerzőktől, a kik a megfelelése- 
ket a már említett rossz elvek szerint állítják egybe. Ha 
minden új nyelvjárástanulmány felhasználja a régibb tanul- 
mányokat mind egy ily statisztika készítésére, magának a 
nyelvjárásnak leirása, a mi pedig fő dolog, nemsokára majd 
csak a féle függelék lesz egy ilyen statisztika mellett. A 
rokon nyelvjárások egyező jelenségeiből levonható ered- 
mény nagyon fontos, és meg is kell azt világosan és pon- 
tosan állapítani. 

Ugyanezeket a kifogásokat kell tennünk az alaktani 
egybevetések szempontjából. Csak az a különbség, hogy 
mivel az alakok sokkal szorosabban függenek össze . az 
összevetés gyakrabban talál. Másrészt meg, ha valahányszor 
valamely dolog előfordul, azt mindannyiszor az összes is- 
mert nyelvjárásokban végig nézzük, vaskos köteteket le- 
hetne összeírni ; csakhogy ez többet árt, mint használ, mert 
a fő tárgytól elfordítja a figyelmet. 

Nézzük más oldalról tárgyunkat. 

A népnyelvhagyományok gyűjtése, mint már említet- 
tem, nagyon sok oldalról köti le a figyelmet. Ha költészeti, 
mythologiai, ethnologiai szempontból indulunk is ki, mégis 
szorosan összefügg a nyelvjárás tanulmányozásával, a meny- 
nyiben ezen irodalom némely faját csakis az illető vidék 
nyelvén szabad feljegyezni. Ehhez az irodalomhoz számítom : 



Digitized by VjOOQIC 



A nyelvjAkAsok tanulmAnyozAsAkól. 267 

1. a népdalokat (dallamukkal együtt); 

2. a népmeséket, mondákat, legendákat; 

3. helyhez kötött mythologiai vagy történeti mondákat; 

4. a nép vallásos felfogását, babonáit (ide kell számí- 
tani orvosszereiket is): 

5. a rejtvényeket ; 

6. közmondásokat, példabeszédeket és szólásmódokat ; 

7. játékokat, tánczokat, s az azt kisérö dallamokat; 

8. a nép szokásos cselekedeteit az év bizonyos részei- 
ben, s általában életmódját és erkölcsi felfogását. 

Lehet, hogy ez az osztályozás nem hibátlan, hanem az 
nem sokat változtat a dolgon. — A daloknak, rejtvények- 
nek, közmondásoknak megállapodott alakjuk van; ezeket, 
minden változtatás nélkül, csak le kell írni. A zenére nézve 
csak azt jegyzem meg, hogy a tudomány csak akkor veheti 
hasznát, ha a dallamot egész híven adjuk, úgy, ^ mint a 
nép énekli ; nem szabad se javítani, se czifrázni. Ha leírjuk 
a tánczot és az éneket, feljegyezhetjük az illető dallamot is. 
Ügy tudom, hogy a tánczleirásnak (chorégraphie) nincs 
megállapodott terminológiája, s ez baj. Természetes, hogy 
a leírást a közönséges nyelven kell végezni ; ép úgy, ha a 
szokásokról, a nép életmódjáról, hiedelmeiről és babonáiról 
van szó. Mindig eredeti alakjában kell megtartani a szólás- 
módokat, közmondásokat. A nép szája után leirt hosszabb 
elbeszélés nagyon jó mintául szolgál, s jól megérteti a 
tárgyat. De nehéz ezt elég híven végezni ; alig is lehet 
gyorsírás nélkül megtenni. 

A népmeséknek nincs határozott alakjuk. Két ember 
soha sem mond el valamely mesét egészen ugyanazon a 
módon, sőt egy és ugyanaz az ember sem mondja el két- 
szer ugyanazokkal a szavakkal. A dal is más vidéken más 
változatban fordulhat elő, azért mégis szóról szóra úgy kell 
leírni, a mint éneklik. Nem úgy a meséket. Nem írhatunk 
oly gyorsan, a hogy a mesélő beszél ; s ha félbe szakítjuk, 
megrontjuk a mese egyöntetűségét. Csak ritka ember tudja 
emlékezetből leírni a mese minden egyes részletét, minden 
egyes szavát. Csak a gyorsírás segítségével lehet pontos 
feljegyzéseket végezni. Ma még nem terjedt el annyira a 
gyonsirás, hogy nagy szolgálatokat várhatnánk tőle. Meg 
kell elégednünk avval, ha többször hallhatjuk ugyanazt a 



Digitized by VjOOQIC 



208 BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 

mesét, tehát lejegyezhetjük és lassanként ki is javíthatjuk. 
Egy kis gyakorlattal elérheti az ember, hogy legalább a 
főbb részeket tekintve elég híven fog másölni. Kénytelenek 
vagyunk ezt a módot követni. Természetes, hogy ügyes 
elbeszélőre van szükségünk, a ki emlékezete kincseit osSze- 
függőleg és természetes rendben adja elénk. Gyakran meg- 
esik, hogy ha egy legendáról fölvilágosítást akarunk sze- 
rezni, csak hosszú kérdezősködés útján halljuk meg egytől 
vagy akár többektől az egyes részleteket, s azután kell 
nekünk magunknak ezeket összeállítani. Ez a mód nagyon 
tökéletlen. Az eljárás egy másik módja az, hogy, ha az 
ember valamely mesét többektől különböző módon hallott 
elmondani, igyekszik a különböző szerkezeteket egybe ol- 
vasztani, kiválogatva az eredetinek és legjobbnak látszó 
részeket, és igy analysis és synthesis által megalkotja a 
mesének szerinte legeredetibb alakját. Ez az eljárás lehet 
többé vagy kevésbbé tudományos és az illető ízlésétől és 
ügyességétől függ. Az így készült népi irodalom valójá- 
ban soha sem népi irodalom ; a psychologia, mythologia 
és a nép civilisatiójának szempontjából soha sem teheti azt 
a szolgálatot, mint az olyan mű, melyet a nép maga készített 
Ebben mindig van valami művészet, s ezért lehet is nagy 
irodalmi becse. Ha annak, a ki evvel foglalkozik, elég te- 
hetsége és Ízlése van, nagyon híven utánozhatja a nép egész 
gondolkozása módját. Hanem az nagyon ritka dolog, hogy 
tanult ember megőrizze vagy megszerezhesse magának a 
nép naivságát, pedig ez szükséges ahhoz, hogy úgy tudjon 
mesélni, mint a nép maga. Azt is megjegyezhetem, hogy a 
nép mással nem segíthet nekünk, csak azzal, hogy elmondja 
a mesét. Ha van köztük ügyes mesélő, ez meg nem szo- 
kott a toUforgatáshoz, hogy le is tudná írni a mesét, ter- 
mészetesen, minden affectatio nélkül, úgy, a hogy elmondaná. 
A nép elbeszéléseit a következő négy módon lehet^ 
feljegyezni: i. a nyelvjárást a lehető legpontosabban, a fo- 
netika követelményeinek teljesen megfelelő hangjelöléssel, 
írjuk le; 2. a hangok jelölését nagyjában végezzük, a meny- 
nyire az irodalmi nyelvtől való eltérés a kiejtésben meg-- 
követeli; 3. az elbeszélésben a hangtant és alaktant az iro- 
dalmi nyelvhez alkalmazzuk, de nem változtatunk a szavakon 
és a mondatszerkezeteken; vagy 4. egészen lefordítjuk az 



Dígitized by VjOOQ IC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 269 

irodalmi nyelvre, csak a népies stiluson nem változtatunk 
semmit. 

Az utolsó mód legkevésbbé ajánlatos. Az irodalmi nyelv 
a kultúrát tekintve annyira távol áll a néptói, hogy nem is 
tudja az ö élete körülményeit híven kifejezni. Az irodalmi 
nyelv nagyon abstract, s a nép concret gondolkozása mód- 
ját csakis az illető dialektus fejezheti ki. A philologus nem 
elégszik meg az eredeti szöveg helyett fordítással, ép oly 
kevéssé elégíti ki a nép ismerőjét, ha az ö élete viszonyai- 
ról idegen nyelven olvas. Ha a nyelvjárás mondattana és 
szókincse megmarad, ez megfelel legalább a legszükségesebb 
követelménynek, hanem azért hiányzik mégis a pontos hang- 
jelölés. Ez a mód nagyon hasznos arra nézve, hogy a nyelv- 
járás szókincsét ismertté tegye, s hogy így általuk az iro- 
dalmi nyelv is gazdagodhassék és szépüljön. A népies 
irodalomnak a fonetika törvényeinek teljesen megfelelő sza- 
bályok szerint való jelölése nagyon nehéz és fáradságos. S 
az olvasó, ha maga is nem ex professo fonetikus, nem is 
tudja használni a dolgozatot. Ha nagyjában jelöljük a nyelv- 
járást, meg van ennek az a haszna, hogy a ki ismeri a 
nyelvjárást, tudja pontosan olvasni; a ki pedig nem ismeri, 
az nem fogja érezni az anyag és az alak közti ellentét kel- 
lemetlen benyomását. Rendesen ezt az eljárást követik min- 
denütt a nyelvjárások irodalmának feljegyzésében. Hanem 
azért nem szabad egészen a történeti Írásmódhoz ragasz- 
kodni. Ellenben a szótárban és a nyelvtanban a lehető leg- 
pontosabb hangjelölés okvetetlenül szükséges. 

Balassa József. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Ev, sérv, mellső, csonkulat. A Nyr. III. füzetében kö- 
zölt bírálatom egyes pontjai tanulságos méltatásban része- 
sültek a IV. és V. füzetben Simonyi Zs., Ponori Thewrewk 
E., Frecskay J., Tömlő Gy. és Egy doktor részéről. Meg- 
jegyzéseikre a következő pontokban válaszolok. 

Ev^ tudtam, hogy benne van a Tájszótárban, de meg- 
bízhatóságában kételkedtem, mert a mai nyelvérzékből ki- 
veszett s csakis evesy evesség alakjában él; ezekből bátor- 
kodtam arra következtetni, hogy az ev hibás tőelvonás. 
Tömlő Gy.-nak a hév lév név rév csoportjába tartozó év tő- 



Digitized by VjOOQIC 



270 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

szóra vonatkozó bizonyításai teljesen .meggyőzők ; de, a 
mint az ev ellenében ő is elismeri, ,,nyelvünk vallomásai 
alapján az orvosi műnyelvnek is vagy más, testesebb és 
használatosabb szóhoz kell fordulnia, vagy év alakban kell 
elfogadnia a nominativust". A kik az ev szót megalkották, 
azoknak nem igen lehetett tudomásuk a régi év létezéséről, 
a minthogy sokkal köztudomásúbb igazságokat is ignorál- 
tak. Ök biz a közkeletű eves szóból vontak „gyököt". Az 
ev tehát csonka az evesség vagy év szókhoz képest. 

Sénf védelmére Egy doktor a sér igét említi (vö. Mid 
sér [fáj]? Sér [fáj] a kezem. SzD.); de evvel csak az én 
fölfogásomat támogatja, mert utal a sérés, sérvés deverbális 
képzés igetövére, ellenben semmiképen sem bizonyítja egy 
séro főnév lehetőségét. Különben is a nép nem séro-et 
mond, hanem sérvés-X* 

Mellső, A 'SÓ -sö képző az utolsó hátulsó alsó fölső belső 
stb. analógiája szerint eredetileg igehatározókhoz járult. 
Ugyancsak csoportjába illenek a gyakori igehatározói hasz- 
nálat jogán a végső (végül, végre), oldalsó (oldalt, oldalvást). 
középső (középütt), szélső (szélül). Az igehátározói származást 
bizonyítja a Riedl Szende fölfogása is, a ki e képzőt az 
eső igenévből származtatja (közbülső a. m. közbül eső). Hogy 
a csonkult alakok a -só -ső képzőnek ragtalan főnevekhez 
is járulhatását elősegítették, a minthogy Somogyban én is 
följegyeztem a keletsö és nyugotsó alakokat, az a szabályt 
meg nem dönti, illetőleg nem bizonyítja, hogy minden tet- 
szés szerinti főnévhez járulhat. Már pedig ilyen tetszés sze- 
rinti főnévnek kell tekintenem a Mt-taX ellentétes mell szót, 
melyből neológus természettudósaink az ,anterior' jelentésű 
7nellső'\. alkották. Ez utóbbi szó tövéből az új jelentés hatása 
alatt kezdenek orvosaink új igehatározót formálni t. i. mel-- 
Inl (elül), mellebb (előbb). Pedig a mellett mellé mellől értelme 
oldalti viszonyt jelent, tehát még" ha meg is engedjük a 
mellső helyes alkotását, ez semmiképen sem lehet az ,ante- 
rior* kifejezője. Emlékezzünk csak vissza, a mint én jól emlék- 
szem, arra az időre, mikor az iskolában az állattanban elő- 
ször olvastuk a mellső szót, nem utasította-e vissza ép 
nyelvérzékünk. Ugyan ilyen ép nyelvérzéket nyilvánított a 
„Harmónia" 1884. szept. 28. számában az operaház épületé- 
nek ismertetője, a ki azt fejtegette, hogy az operaháznak a 
milyen díszes a főhomloka, olyan rideg a hátulsó és a két 
mellső (értsd : oldalsó) homloka, melyekre nézve jó, hogy 
szűk utczára esnek. 

Csonkulat, csonkája sem alaki, sem értelmi tekintetben 
nem kifogásolhatók, mert csonka lehet nemcsak a mit meg- 
csonkítottak, hanem az is, a mi fejlődésre nézve csonka 
maradt. Ha azonban a két fogalmat külön meg akarjuk 
különböztetni, pl. a phthisis bulbi (szemkissebbedés) „szem- 



Digitized by VjOOQIC 



helyreigazítások, magyarázatok. ' 271 

durványát" a látszólagos anophthalmus (fejletlen szem) ,.szem- 
durványá**-tól, habár mindkét esetben a szemteke csonkáját 
találjuk, nem ellenezhetem ez utóbbi durvány helyettesíté- 
sére a csökevény alkalmazását. Emezt az Erdélyből jött 
Török Aurél professzortól hallottam („a tépő fogak csöke- 
vénye**), de a csQkik\^ht. nem ismervén, származékára gyanakod- 
tam s azért ajánlására nem gondolhattam. Csapodi* István. 

Drida. Szarvas Gábor és Volf György már közöltek 
egy-két pékiát annak a lelkiismeretességnek megmutatására, 
a mellyel az eddigi magyar szótárak szerkesztődtek. Én is 
szolgálhatok egy igen jellemző adattal. . 

A Páriz Pápai szótárának Bod-féle nagyszebeni (1767.) 
kiadásában, a magyar-latin részben dsida és dsiddzni helyett 
sajtóhibából drida és dridézni van nyomtatva, de a könyv 
végén az ,Errata' között a hiba hűségesen ki van igazítva. 
A későbbi szótárírók rá sem hederítenek a helyreigazított 
sajtóhibára, s az egy Sándor I. . kivételével valamennyien 
beigtatják a dridd-X. a valóságos szók sorába ; megvan PP.- 
nál (1801}. SzD.-nál, Kr.-nél, CzF.-nál, Ballaginál ; sőt az 
utóbbiak még azt is hozzá teszik, hogy „régi irodalmunkban 
található, de a mai használatból kiesett szó". N. K. 

Fül-ajtó. Calepinusnál és MA. valamennyi kiadásában 
a ,postica, posticum* szók magyarázatában, a belső ajtó mel- 
lett, előfordul a fül ajtó is, de azután PP.-tól kezdve egész 
máig egy szótárban sem található többé. Vájjon itt is sajtó- 
hibával van-e dolgunk? Vagy pedig a palóczoknál is divatos 
fülke szó gyökere bukkan elő benne ? A Nyelvtörténeti Szó- 
tár szerkesztői talán adhatnának fölvilágosítást róla. N. K. 

Lukna. Idézi Deák Farkas (Nyr. V. 205) Apponyi Pe- 
temé 1648. okt. II. kelt leveléből: „Hat lukna árpa. 3 
lukna búza". Szarvas u. o. 210. 1. semmi magyarázatát 
nem birja adni s azért kérdőjelet tesz hozzá. Ugyanaz a 
szó, melyet a Tájszótár, úgy látszik helyesen, luk/nd-nsik 
ír. Előfordul Pállfy Kata 161 1. márcz. 13. kelt levelében 
is: „Kdnek adjon harminczöt lukna búzát, ismégenten 
huszonöt lukna árpát, és huszonöt lukna zabot ; és mihelyen 
megküldi kd az én levelemet neki, azonnal megadja az 
tiszttartó, és huszonöt lukna rozst is hagytam, hogy adjon *^. 
(Magy. hölgy. lev. 162.) Szláv eredete kétségtelen. (L. 
Nyelvőr XI. 318.) 

Hogy Itikmá-nak is ejtik, bizonyítja a Tájszótáron kí- 
vül Jókai is: „A népség is nagyon szerette Athanáz pópát, 
utón útfélen mindenki kezet csókolt neki, megfizette a déz- 
mát, a párbért. a lukmdt, s a termése zsengéit mindenki 
megosztá vele'^ (Targallyak. 5). Ponori Thewrewk Emil. 



Digitized by VjOOQIC 



272 APRÓLÉKOK. 



APRÓLÉKOK. 

Hogry kérdezzünk? Régibb olvasóink bizonyára jól 
emlékeznek még a küzdelemre, a melyet a^ évad-ívad támasz- 
tott. Ellene rohantak minden oldalról; az egyik jelentése 
ellen kelf ki, a másik formáját találta nevetségesnek, a har- 
madik megtagadta, hogy soha nem is létezett, hiteles sze- 
mélyek kutatták, nyomozták, de se hire se hamva. „Elmen- 
tünk hárman, vallatóra fogtuk, megkérdeztük Tar Sámuel 
atyánkfia ö kegyelmét, a kire Senki Miska hivatkozott, hogy 
tőle hallotta az évad-ot. s ő a leghatározottabban megta- 
gadta. Mit is saját nevünk aláirásával ellátva s pecsétünkkel 
megerősítve ezennel hitelesen bizonyítunk". Elhisszük; el- 
hisszük, hogy nála voltak, hogy megkérdezték, s elhisszük, 
hogy megtagadta. Szinte látjuk magunk előtt az egész jele- 
netet. Egyszerre csak beállít Tar Sámuel ő kegyelméhez a 
község három hivatalos tekintélye, a pap, a biró, meg az 
eskütt: Igaz-e, hogy kend azt mondta egy szalajtott ember- 
nek, hogy : Évad ! ? A jó ember elsápad, rettegés szállja meg, 
hogy mi rémséges bűnt követhetett el, s megtagadja, meg 
is esküszik rá, hogy ne mozduljon ki soha helyéből, ott álló 
helyében nyelje el a föld stb., nem hogy kimondta, hanem 
ha csak hallotta is, teljes életében hirét is annak a veszett, 
kriminális szörnyetegnek. S elhisszük azt is, hogy Tar 
Sámuel uram teljes jó hiszemben, igaz meggyőződésből tette 
e nyilatkozatot, hogy nem bocsátotta ki soha ajakán s nem 
is tudta, mi az: évad! 

Nem egyszerű földes gazda^ hanem egy jogvégzett 
földbirtokos, nem is vallatóra fogva, hanem bizalmas társal- 
gás közben, s nem hivatalos személyiségek előtt, hanem jó 
ismerősök közt tagadta el saját szája vallását: „Mert mink 
hárman, monda egyebek közt egy történetet beszélvfe el, 
Ákos, Katalin és én, egy ónok vagyunk'*. Elbeszélése 
végével kérdezem tőié : Mondják itt ezen a vidéken, hogy : 
ónok? Kérdőleg tekint rám, mint a ki nem értett meg. 
Ismétlem s egész világosan, érthetően formulázom a kérdést. 
Nem, itt nem mondják, feleli röviden, határozottan. Soha se 
hallottam. — De hisz urambátyám maga mondta! — Én? 
Engedelmet kérek, de én nem mondtam ! — Már bocsáss 
meg barátom, fordult egyike a jelenvoltaknak hozzá, de 
nekem is feltűnt, b zony modtad : Ákos, Katalin és én egy 
ónok vagyunk. — No igen, hogy unokák vagyunk ! 

A következő is megtörtént dolog. Ha kell, a személye- 
ket is megnevezhetem. 

Mikor először Miskolczra kerültem, beszélte valaki, 
mindjárt az első napokban föltűnt egy különös kifejezés, a 
melyet ott mindenki használt. Odafordulok egy ügyvéd 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 273 

ismerősömhöz s kérdem tőle : Ugyan bátyámuram, mondja 
meg- nekem, mi az: ásszá már a. itt majdnem mindenki 
váltig azt mondogatja: ,asszámára, asszámára!' É» sehogy se 
tudok rájönni, hogy mit akarnak vele mondani. Az én 
emberem föltekint a szoba mennyezetére, mintha ott tartaná 
emlékezetének kincses házát, mereven néz egy darabig, aztán 
mondja : No már, édes öcsém, én asszámára húsz esztendeje 
hogy itt lakom, de én még ezt a szót soha se hallottam! 

A belőle vonható tanulság világos. Egyes szók, leg- 
kivált olyanok, a melyek csak is valamely ragozott alak- 
ban (.éjomra, vaktában, alattomban^, vagy valamely rokon 
szóval párosulva használatosak (.sebbel-lobbal, ia-fia, dínom- 
dánom'), ha összefüggésükből kiragadjuk, vagy ragjuktól, 
párjuktól megfosztjuk, elvesztik elevenségüket s a nyelvér- 
zékre nézve megmerevedett holt tetemmé válnak. 

,Nekiment, amúgy hübelebalázs módjára, vaktában. 
Színültig tölte a poharat. Jó kuszipajtások voltak. 
Egyszerre csak lobbot vetett ruhája. Már annyira vannak, 
hogy tegezik egymást^ Ezek mind jól ismert, szerte hasz- 
nált kifejezések, érti jól mindenki, müveit és műveletlen 
egyaránt, a ki birja jól a magyar nyelvet ; de ha tudakozó- 
dásunkkal nem a nép fiához, hanem a tanult osztálybeliek 
valamelyikéhez fordulunk is s ily kérdést intézünk hozzá: 
Ismeri-e ön uram, hallotta-e valaha e szókat : vakta, szinülety 
kuszif lobb, tegezek, ha őszintén akarna felelni, aligha mind- 
egeikére tagadó választ nem adna. 

Ha tehát ki nem akarjuk tenni magunkat a csalatkozás 
veszélyének, hogy hamis informáczióra ne legyünk kényte- 
lenek alapítani kijelentésünket, az ilynemű jelenségek ki- 
puhatolásában óvatossággal, körültekintéssel, s hogy úgy 
mondjam, bizonyos furfanggal kell eljárnunk. 

Legtanácsosabb, ha a kipuhatolandó szót magunk szőjük 
bele beszédünkbe, de megcsontosodott alakjában s abban a 
kapcsolatban, a melyben értesülésünk szerint rendesen hasz- 
nálni szokták, s ha hozzá olyasmit állítunk, a mit a hallgató 
kénytelen legyen megigazítani. Válaszából a legtöbb eset- 
ben kivehető, megértett-e bennünket vagy nem'; sőt több- 
szörte az is megeshetik, hogy feleletében maga is használja 
a keresett kifejezést. Ha például azok, a kik az évad-ivad 
megvoltát a megnevezett helyeken nyomozták, kutatták, a 
a vidékek különbözősége szerint ilyforma kérdéseket intéz- 
tek volna ahhoz, a kit vallatóra fogtak : „ Ügy beszélik, hogy 
kelmédet sokszor látták csavarogni écczakának évagy- 
g y á n (Szeged, Czegléd, Szolnok) — éjnek óvodába 
V. évodán" (Toroczkó). „Úgy-e öcsém, hunczut annak még 
az iv ódája is"? (Déva-Ványa). 

M. WYBLVÖB. XIV. I8 



Digitized by VjOOQIC 



1 



274 APRÓLÉKOK. 



Félreértett kérdések. A megelőző pontban említettük, 
hogy kérdéseink föltevésében nagy óvatosságra van szük- 
ségűnk. Vámnak esetek, midőn, a kiktől választ várunk, ha 
kérdésünkre igaz, a valót foltüntető feleletet akarunk kapni, 
nem szabad sejteniök, mi a tulajdonképi czélja kérdésünk- 
nek ; tapasztalati tény ugyanis, hogy némelyek egy vagy 
más gyongeségből az egyenesen tett kérdésre néha csak 
puszta sejtelem alapján is szeretnek igenlő választ adni. 

A többi közt ez évi áprilisi füzetűnkben is található 
néhány ilynemű kérdés ; ezek : héba, f^iy- 

Az elsőre vonatkozó kérdésünkkel, a mint az oda állított 
példa mutatja, voltaképen ezt czéloztuk : „Egy közlés szerint 
Zalában modják azt is : ,Menj föl a hébára\ Látnivaló, hogy 
itt egy 'be (^'bd) ragos név : hé-ba {héj-hdi : pallásba) még egy 
fölös ("-raj elemmel van szaporítva ; kérdés tehát a) hallható-e 
valóban Zala-Lövőn, vagy talán másutt is e pleonasztikus 
forma: ké-bd-ra,; s ha igen, b) megtoldják-e más raggal is, 
pl. ,hébá-íúr, hébk-bá/' sat., s végül c) használják-e netán ez 
alkalmazásból levonva nominativusként magát a Aéba alakot 
is, pl. Elég nagy a h é b a, találhatsz ott neki helyet^ ?" 

A választevők közül csak egy felelt a kérdés értelmé- 
ben, de tagadólag; a többi, a mi különben szintén méltó a 
följegyzésre, csak is a A/ (héj\ hij\ hi) alakjának s jelentésének 
fejtegetésével foglalkozik. 

A második kérdés ez volt: ^Hol ejtik a müveit szo- 
kástól eltérően és mi módon a fagy^ vaeg/agy, el/agy lefagy 
igét?" E kérdésünkkel azt akartuk megtudni, mondják-e 
(„ejtik-e") valamely vidéken e szót hosszan is, pl. fagy vagy 
fdgy. E kérdésünkre, egynek kivételével (1. a Válaszok közt), 
ily feleleteket kaptunk : a) „ A megfagyott sárról mondják, 
hogy megmerevedett, b) A gyönge fagyást dí bére- 
dé s-nek nevezik környékünkön, c) Ide ne ütessen, koma, 
szőllőt, mer mingyá megveszi a hideg. Ojan hideg vót, 
hogy maj megvett az Isten hideggye. d) Olyan vékonyan 
van őtőzve, hogy maj lefagy az istenatta. Maj léfattam^ mikó 
ezt méghallottam. A száraz fagyokba mindén kifagyott. 

Nem niulaszthatjuk el, hogy ez alkalommal sajnálkozá- 
sunkat ne fejezzük ki a magyar tanitó-kar ' egy részének 
nyelvünk irányában másszor is, de különösen a jelen esetben 
tanúsított hideg részvétlensége miatt. Utóbbi kérdéseink közt 
például volt két fölötte ritka, de több tekintetben igen fontos 
szó, a melyeknek megvoltára pontos és biztos fölvilágosítást 
akartunk szerezni. Mind a két szó, a mint egy-két adott 
válaszból kitűnt, bár elszigetelten s csak szűk körben és már 
kihalóban, de még él oly helyeken, a hol elég nagy szám- 
mal vannak tanítók, s köztük a magyar n y e 1 v tanítói is, 
és egy se vette magának közülük azt a csekély fáradságot, 
hogy néhány sorral tudósított volna bennünket ama szavak 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 275 

megvoltáról, életben létéről. Annál nagyobb köszönettel 
tartozunk ama lelkésznek, tiszviselönek s egyetemi hallga- 
tónak, a kik pontos leirás kíséretében beküldték hozzánk s 
ekként megmentették az enyészettől őket. 

Mit tanít a Nyelvőr? Hiába, örökké igaz marad az, 
hogy a jó mag kikél és megtermi gyümölcsét! 

Vizsgálaton vagyunk. 

Vizsgáló: Menjen a táblához és vegye kezébe a krétát ! 

Tanácstag (egyszersmind akadémikus) : Ezt Szarvas 
Gábor és a Nyelvőr bizonyára igy mondta volna: Vegye 
kezébe az irmészt. 

Hogy megéfthesd a dolgot, jó olvasóm, ha nem tudtad, 
hát tudd meg, hogy a Nyelvőr tizennégy éves fönnállása 
óta kezdettől fogva folyton azt hirdeti, hallhatóan követeli, 
beszédben és Írásban maga is sürün alkalmazza, hogy minden 
idegen szót, még azokat is, a melyek már rég meghonosodtak 
s a melyek az egész müveit világ nyelvébe átmentek, irgal- 
matlanul ki kell pusztitani s helyükbe olyan takaros magyar 
szókat ültetni, a minők : kréta helyett trmész, epigramma 
h. bökvers f villany ka. szatíra h. gúnyor^ ballada h. regély, 
románcz h. regéncz (1. Ballagí szótárában), ídyll h. 
niezőny. 

Ilyen tenyerekből pöndörödnek ki azok a tapsok, a 
melyek, mint ékes lakodalmi rigmusok végeztére a tus, 
mindanyiszor rázendülnek, valahányszor egy nekikeseredett 
ajak merész, lelkes riadót harsogtat a Nyelvőr romboló újí- 
tásai ellen! 

Gyors mondókák. Mesterségesen készült, tréfás czélra 
szerkesztett mondatok, a melyeket egy lélekzettel, pörgő 
nyelven s minden fönnakadás nélkül kell elmondani ; s ép 
azért úgy vannak egybeszőve, hogy a szomszédos szókban 
ellenkező természetű hangok váltakozzanak egymással, vagy 
oly hosszúra vannak nyújtva, hogy kifogy az emberből a 
legutolsó szusz is, mire a végire jut. Eddigelé kizárólag csak 
a nép művelte, újabb időben azonban az irodalomban is nem 
egy kedvelőjük akadt nekik. 

Ez alkalommal két mutatványt adunk belőlük: 
I. ,,A magyar nyelvet s ezzel együtt a hazafias érzés* s 
gondolkodásmódot terjesztő, a magyarosodás nagyjelentőségű 
ügyét szolgáló, a nemzeti önérzetet s öntudatot felkölteni 
igyekvő, a kultúrát hazafias irányban ápolni, fejleszteni, 
fajunk szellemi s erkölcsi nemesbülését előmozdítani és vég- 
eredménykép a magyar állameszme megszilárdítását tehetsége 
szerint eszközleni, hivatott egyesületünk buzdittatva a szent- 
írás ezen szavaitól : zörgésetek s megnyittatik nektek : — 
reménynyel s bizalommal fordul állami létünk hatalmas 



Digitized by VjOOQIC 



276 VÁLASZOK. 

oszlopaihoz, Magyarország főpapjaihoz, hogy nemzetünk 
szebb jövőjéért, nemzetségünkért érdeklődő, lelkesedő magyar 
szív egész vonzalmával s a hazafias nemes kebel áldozatkész 
hozzájárulásával erkölcsileg s anyagilag fölkarolják, különösen 
a nem magyar ajkú vidékeken égetően szükségessé vált, 
egyesületünket. Komoróczy Sándor s. k. a ,Magyar iskola- 
egyesület^ titkára. Gerlóczy Károly s. k. a ,Magyar iskola 
egyesület^ elnöke". 

II. Az országos kiállításon az első magy. cs. és k. szaba- 
dalmazott gőzhajótársaság épületében, az ajtótól jobbra a 2-ik 
szekrényben, egy tárgy fölé ez van írva : „Kazántáplá ásnál ész- 
lelt zavarok elhárítása végett eszközölt javítások alkalmával 
feltalált, az iszapos tápvíz következtében bedugult, kazánba 
nyúló tápcsörészek". 

A ki ezt .kétszer olvasás után elmondja, bizonyosan 
ingyen utaíhatik Pozsonytól Dájáig a gőzhajón! 



VÁLASZOK 

a Nyelvőr XIV. 185. lapján tett kérdésekre. 

héba. A 2. kérdésnek harmadik pontja így hangzott: 
^héba: ,menj föl a hébára' mondják állítólag Zala-Lövőn**. 
(E kérdésre s a rá érkezett válaszokra nézve lásd még az 
Aprólékok rovatát.) A válaszokból kitűnik, hogy a héba 
sem mint nominativus, sem tovább ragozva {hébá-ra stb.) nem 
használatos. Egy közlőnk, D e é z s Sándor, ezeket irja róla : 
y,heja vagy htu vagy héba a székelyeknél és csángóknál közön- 
séges neve apallásnak, a mely nevezetet csak újabban kez- 
denek használni". Egy másik, Kartal Károly, ezt mondja: 
y^Héba --- p a 1 1 á s, egész Somogyban, Zalában". E sorokból tisz- 
tán ki nem vehető, vájjon a héba ragozott alak-e vagy nominati- 
vus. Valószínű, hogy az előbbi. A ,pallás' jelentésű héj különben 
eme változatokban s a következő helyeken dívik: héj\ héi 
a) „Zala megyében, nevezetesen Göcsejben a padlást általában 
A^'-nak, A/-nak nevezik: ,Fél mégy a héba^ vagy a hiéba*. 
Hélik-rv^ mondják a padlásablakot vagy ajtót". (K a p r i n a y 
István.) b) „Kecskeméten és vidékén a házpadlást hdzhéj-mÍL, 
vagy röviden csak A^'-nak nevezik ; azért ily kifejezés ,eredj 
föl a házhéjára j házhéjra vagy héjba'' szokásos". (Sütő János.) 
c) „Veszprémben és Zalában a padlást A/-nak, A/-nak mondják : 
Fölmennek a héba^ fölvisznek valamit a héba^. (Tolnai József.) 
— hijy hí: a) „Rábaközben a köznép a padlást általánosan kij- 
nak nevezi ; pl. Mennyünk a hijba v. híba^. (M e r s i c h Jenő;) b) 
1. Sütő közlését, c) „Veszprém megye nyugati részén 
mondják : Eredj fel a héba vagy hiba I (ez utóbbi szokottabb). 
Hiba tyu-tyu, hiba, hiba 1 (e szavakkal csalogatják estén- 



Digitized by VjOOQIC 



VÁLASZOK. 277 

ként a tyúkokat a padlásra)". (Hi dy Ernő.) d) „Sopron és 
Vasmegyében a nép pali ás helyet mindig a hí szót hasz- 
nálja". (Kárpáti Manó.) et „A pallást Hajdu-Szoboszlón 
házhid-w^ mondják, néha kdzhéjd-ndii'^ . (Bihari Kálmán . — 
htju: „A padlás neve a Tisza mentén hijui Menny fel a 
htjubay hozz le kukoriczát". (Kárpáti Endre.) 

v6n. A volna szónak ily rövidült alakját a következő 
helyekről közlik : a) „A volnd-nék ván-ra, való megrövidítése 
Szatmár keleti vidékein nagy használatnak örvend". (Bar- 
tók Jenő.) b) „ Vőn-t mondanak Szatmár megyében vo/na 
helyett. Pl. Elmentem ván a bálba, de amint délután az 
öcsémnek kávét töltöttem, kívül ment (kiömlött), és a báli 
ruhámat pocsékká tette". (Kárpáti Endre.) — c) „A vo/na 
szónak V(fn rövidülése Szabolcsban közönséges". (Jámbor 
József.) — d) „ Volna helyett vont mondanak Békésmegyében. 
Pl. Úgy ván az jó". (Kaprinay István.) — e) y^Volna 
helyett vón alakot hallottam közönségesen használni Sopron 
niegyében a Rába közben Kapuvár és Csorna környékén". 
(Sütő János.) 

A teljesebb vóna alak használata felől a következő vidé- 
kekről értesítenek : a) „Mármarosban, Visken, azt mondják 
vóna. Pl. Vóna csak pénzem, sok vóna akkor az emberségem". 
(Viski K. Bálint.) — b) „Gömörben csak a z^í^>í^? alak jára- 
tos". (Nagy Pál.) — e) j^Volna helyett Hajdu-Szoboszlón 
mindig azt mondják vóna. Az a-X. csak ilyenkor hagyjuk el, 
mint pl.: Bizony jó vón' a', ha lehetne". (Bihari Kálmán.) 

A vágó állatok részei, i) A marha testrészei, a) 
„A mint a marha a fejin kétfelé hasítódik, látunk ojan szu- 
rókás húst, észt nevezzük csókoló-mííi ; a csókoló mellett van 
az dllcsont\ a füle felől való ríszit borsos /í^-nek, füle fövi- 
nek mongyák; a mint a nyaka alatt meghasíttyák a 
marhát, a nyakon fejül van a iarjaj se nem csont, se 
nem hus, hanem vegyes kövérü levesnek való. A mar- 
hának eleje a két első lába koszt a szügye^ szegye \ ez 
porczogós hús, levesnek főzni vagy vastag ítelbe. A 
szegynek ászt a ríszit, a hol a marhát megszúrják, az 
első vágást szegyvtress{-ne\i hijják ; a szegynek a víresse után 
való vágását szegy/ü-nekf ez is porczogós hús; a szegynek 
a. tarja és ódal felől eső ríszinek a szilit szegyszd/nyd-neík, a 
szeg3mek a szegy szárnya után való ríszit szegydereM-nak, 
SL szegynek a has felől való ríszit pedig pupdagadó-nak 
vagy kődökremek-Tíék, a lapoczka (két első lábon a sodor, 
mint a disznónál) a mint ketté vágódik, a húsos ríszit lapocz- 
Jkavasüigd'Tíaky a lapoczka belső ríszin lévő pecsenyét áytík- 
^knyánaky a lapoczka bejjebb lévő húsát a tajtíkvíknya után 
tajüküostagdrxxdk^ a lapoczka a mint kétféle vágódik, észt a rí- 
szit hijják iSszdr/ordlids-nak (hosszúcsont és rajta hús). A 
jdromtöris a lapoczkának a felső vígin van, hús porczogóval; 



Digitized by VjOOQIC 



278 VÁLASZOK. 

vikonyódal (a hasa a marhának) kettő van. mer kétfelé 
hasittyák: két tarja, két lapoczka (két vikonyódal = két 
tarja). A vikonyódal mellett van vastag és lapos ódal vdigy 
hát-szin (hús, főzni való); a lapos ódaion hosszában benne 
fekszik a bélszinvíknya ; a vastag ódal vastag vígit vires- 
ódal-nak vagy ódalvtres-nék híjjuk ; a vastagódal víkon riszin 
lévőt meg cstpőremek-nék (csontos hús ez is). Horpasz: a 
marhának a lába között lévő riszin pötyongös, lágy hús. A 
füdőAyöX jon a gége^ a mi a nyelv-re szógál. A vesé'\i mellett 
a marha jobb ódaián a máj, a májon alól a tüdő a szk^-xel ; 
a marhának a lapos ódaián vagyis a hátán van a vesefaggyu ; 
a vesefaggynba a lapos ódaion fekszik a két vese; a vesék 
mellett a bal ódaion fekszik a ///^. A marha hátujjának a belső 
része, a mi pecsenyének való : felsár; a külső rtsze, a segge 
felől : /í:?r/« ; a lábszár felől lévő húst karmazsin-Vídi^ mongyák ; 
a karmazsinnak és fartünek az ina felől való riszin lévő húst 
fejirpecsenyé-nek hijjuk; gúnámyak a hátulsó lábának az a 
risze, a mejikkel a levágott marhát szegre, osztorüre fel- 
akasztyák ; a lábszáron túl az körme felől levő ríszit hijjuk 
inashus-nd^ \ az inashuson túl következik a lábszár és köröm. 
Agyvelő van a fűbe, csontvelő a lábszárba, gerinczvelö a hát- 
ujjába. Vakmecczísnék hijják ászt, ha a búr meg van dara- 
bolva, ha be van vágva". (Vozári Gyula. Szatmár-Németi.) 
b) Debreczeni nőtől hallottam a következő elnevezéseket: 
gámas ódal, gámhtlan ódal, járomtörís, közip szegy ^ vires szegy, 
szegy szárnya, kődökremek, tarja (nagy és kis tarja) : elöl az 
első lába koszt kétfelé menő csont és hús, böszínvíkonya 
(bélszinvékonya ?), bagdán, felsár kissz szili, felsár nagy szili, 
koncz húsa^ szegyirtás, kati könyöke.^ (Vozári Gyula.) c) 
„Kecskeméten és környékén a marha egyes részeinek követ- 
kező elnevezéseit hallottam : tarya : a nyak felső része a fejtől 
a vállig ; szegy feje : a nyak alsó része a fejtől az első lábak 
közéig ; szegye : az első lábak között levő hús ; hátszín : a váll- 
csonttól a farcsontig a gerincz hosszában terjedő vastag hús ; 
dagadó: a lágy ék vékony húsa ; fartő : a gerincz azon részétől, 
hol a farcsontok találkoznak, a farkig ; far : a farcsont vastag 
húsos része". (Sütő János.) — 2) A d i s z n ó r é s z e i. a) „ A 
disznó egyes részeiről a következő elnevezéseket hallottam 
Kecskeméten és környékén : sonka : a lábnak a térdcsuklótól a 
far vagy vállcsuklóig terjedő húsos része : orja : a hátgerincz 
a koponyától kezdve a farkáig, és rendesen a farkával 
együtt szokták kivenni; oldalai: az oldalbordák, felül a hát- 
gerincz mellett elvágva, az oldalborda csontok külső szélei 
mellett körül elválasztva, a csontok között levő vékony 
hússal együtt ; sódar vagy keresztcsont: a farcsont húsos része 
a farcsuklótól a gerinczig ; lapoczka : a vállcsont, a vállcsukló- 
tói a gerinczig terjedő húsos rész ; topja^ vagy top, vagy topos 
hús (1. alább); hossztí- vd^^y fehér-pecsenye : az oldal felső része 



Digitized by VjOOQIC 



VÁLASZOK. 279 

és a g-erincz között a válltól a farig terjedő hosszú vastag 
hús ; nyúlja az oldalak alsó részén két ágra elnyúló és a 
két első láb között együvé futó hosszú vékonyhus ; torkos- 
pecsenye: a torkán az álltól a két első lábig terjedő széles 
lapos hús". (Sütő János.) b) „A vágó marhának (disznó, 
birka, marha) a hátgerincz alatt futó hosszú, legnagyobb 
részt zsíros környezetben fekvő, szalagszerü pecsenyéjét, a 
melyet közönségesen a német ,kaiserfleisch' után császár- 
hús'Vidik. , másutt fehérpecsenyé-nék , vagy pánÜtkáshús-nsi\i, 
vag-y királynéhúsá-x\2\iy ismét másutt kivánathús-nd^ szokás 
nevezni, Csallóközben általánosan orja-hús-xi^k. nevezik. Orja 
egyszerűen a hátgerincz neve, melyet a rajta levő húsrészekkel 
megfőzvén orjaleves-t nyernek. K disznónál orjá-neAi^ a birkánál 
orjáshús-ndAí, a marhánál vesepecsenyé-nekj nevezik az említett 
helyen fekvő szalagos húst. Lollás hús (1. alább). ^ (E. P.) c) „A 
leölt disznónak van : orja, sódarja^ hemszije (ha a lábát levág- 
ják a czombról, akkor a megmaradt rész hemsziY. (Viski 
K. Bálint. Mármaros.) d) y^Orja: a disznó hátgeripcze a 
nyaktól a farig, leginkább a kimagasló része. Tarja : 
ugyanaz a tehénnél. Mondják hátszin-n^^i is, sőt háczi-ndk 
Baján". (Kartal Károly. Bia.) 

lolja, lolva. a) „Egy rimaszombati származású, néptaní- 
tótól és vele lakó lánytestvérétől hallottam a lolva szót 
só,nka, sodor jelentésben". (Vozári Gyula.) b) „Tápió- 
Szelén, Pest megyében, lolja ugyanaz, a mit Kecskeméten 
torkospecsenyé-ne^ neveznek, vagyis: a disznó torkán az áll- 
tól a két első lábig terjedő széles lapos hús". (Sütő János.) 
c) „A sódart (sertésczombot) Rima-Szombatban és környékén 
főleg az idősebbek ma is /^/z^-nak vagy lolvá-m,\i nevezik ; 
de e szó már enyészőben van s helyét a sódar foglalta el". 
(Nagy Pál.) d) „A lolva^ lolja Csallóközben már kiveszett; 
de még hallottam nagy ritkán, a mint a disznólapoczkán 
lévő húsrészeket lollás-hús-ndAi mondták". (E. P.) 

top, topa, tömb, topos. i. a) „Kecskeméten topja, vagy 
^/i vagy topos'htís a neve a keresztcsont mellett a far csú- 
csán levő kerekded vastag húsnak", (Sütő János.) b) ^l^op- 
nak nevezik Kecskeméten a sertés czomb vastag húsát". 
(Névtelen.) — 2. a) r^Top Csallóközben mint főnév jelenti 
a lábfejnek alsó részét, és átvitten a lábat ; jelenti még a 
lábnyomot. Top (topni), szokottabban tap (tapni) annyi mint 
lép. Pl. Lábod nyomába toptam: a. m. léptem. Topva 
megy : lépve megy. Van azonkívül még egy jelentése ; 
tapva jár ugyanis az olyan ló, a mely hátulsó lábával az 
első lába nyomába lép. így mikor a gyermek homokban 
vagy hóban lábnyomokat talál és úgy jár, hogy iparkodik 
lábával mindig a kész nyomba (topbaj lépni (topni), akkor 
topva jár, mint a ló. Topláb csúfnév". (E. P.) b) „Sziget- 
közben mondják : ,egy toppot se menj innen' e helyett : egy 



Digitized by VjOOQIC 



28o VÁLASZOK. 

tapodtat se". (Kaprinay István.) c) ^^Topos vagy ^ilpos-ndk 
Maros- Vásárhelyt a teletalpú embert nevezik." (Deézs 
Sándor.) d) „A topa szó Kecskeméten használatban van s 
azt fejezi ki, hogy bicczegö vagy sántító. Én magam is 
ösmertem Kecskeméten egy leányt, kit sánta voltánál fogva 
,,topa Eszter"-nek neveztek, és egy sánta üveges tótot, 
kit mindenki csak a „topa ablakos" név alatt ismert". 
(U n g á r Sándor.) e) „ Topá-rvdík vagy topa /difí-mík. nevezik 
Kecskeméten a meredt, rövid és általában hibáslábú embert, 
ha sántít vagy lábát húzza". Sütő János.) f) „ 7 c'/a-nak hív- 
ják Debreczenben a befele görbült lábfejü embert. Pl. topa 
zsidó". (B. H.) g) „Sarkadon, Bihar megyében, topd-nak 
nevezik a lúdtalpú vagy esetlen járású, aztán általában az 
ügyetlen embert. Az ilyenre mondják, pl. ha valamivel 
dicsekszik : No nézd az ebadta topáját ! Ugyan hallgass már 
topa! S ha az ily ember oly dolgot végez el, melyet 
nem hittek volna felöle, mondják: Pedig csak egy topa 
ember". (Márki Albert.) h) „A topa szót Dorozsmán a fej- 
letlen lábfejű emberre alkalmazzák". (Fábián Károly.) i) 
„Hajdu-Szoboszlón a köznép a topa szót ,sánta' értelemben 
használja". (Bihari Kálmán.) j) „A topa szót Ó-Kécskén a 
nehéz járás kifejezésére használják, mikor valaki úgy lerakja 
lábait, hogy még a föld is reng alatta". (Tömöskozi 
Sándor.) k) „Győr és Veszprém megyében a fejletlen hülye 
embereket topd-nák nevezik". (Mersich Jenő.) 1) „Bián a 
befelé álló lábú vagy csámpás járású embert nevezik topd-nak^. 
(Kartal Károly.) m) „A nehéz járású, lúdtalpú emberről 
Kún-Félegyházán azt mondják, hogy topa; s igen gyakori 
mint ragadványnév. A topa „fére topttja csizmáját". Ikerítve az 
ismeretes találós mesében: Ére mén a típe-topa stb." (Szere- 
1 e m h e g y i.) n) „Veszprém megyében Csékuton a topd-t 
csak mint ikerszót használják; gyakran hallottam e találós- 
mesében : Ütőn mégyen tipe-topa, Hátán viszi genye-gunya 
stb". (Tolnai József.) — 3) Kárpáti Endre, Viski K. 
Bálint és E. P. közlése szerint Győr megyében, Mármarosban 
és Csallóközben használják a top szót ebben: toprongyos. 

mera, merász, méra, mérász. a) y^Mérdsz Kecskeméten 
mint családnév fordul elő". (Névtelen.) b) Méra egy falu 
neve Kolozsvártól nem messze". (Deézs Sándor.) c) „A 
viera merdsz szókat nem ismerem ; azonban Győrött iskolás 
koromban pajtásaimtól sokszor halottam, különösen vesze- 
kedések alkalmával a memydsz szót: No hirés! van-é mér- 
nyászod (bátorságod) ide jönni?" (Mersich Jenő.) 

jár. a) A jdr ige Esztergom vidékén ,érvényben van* 
jelentéssel használtatik ; pl. Ez a pénz, öreg bankó már nem 
jár (nincs forgalomban). Azon szerint : Ez a nóta vagy kalap, 
ruha (divatczikk) még jár. (Ez gyérebben használtatik.)" 
(M. I.) b) „Kis-Kunságban szokásos a jdr használata a föl- 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPN YELVHAGYOM ÁNYOK . 2 8 1 

tett kérdésbeli jelentéssel: Ez a bankó már nem jár. Ez a 
hatos már nem jár". (Baráth Ferencz.) c) „Arad megyében 
széltire mondják : Nálunk ez a szó-beszéd nagyban járja 
(széltére divatozik, nagyon el van terjedve)". (Steuer J.) 
d) „A jár ige ^használni, érvényben lenni' jelentéssel nálunk 
Csallóközben is jár. Pl. Ez a módi nem jár. S a közmon- 
dásban : Rossz pénz nem jár". (E. P.) e) „KisKüküllö megyében 
gyakran hallottam: Ez a pénz nem jár". (Kispál Mihály.) 
f) „Vasban és Zalában közönségesen hallhatni az ilyeneket : 
Ez a hatos nem jár, a mire tréfásan így felelnek: Nem 
ám, mer nincs lábo I — Mást minálunk ez a nóta járgyo. 
Rígén ném jár már a Kossuth pínz". (Kárpáti Manó.) g) 
„Dorozsmán sokszor hallhatni : Ez a pénz már nem jár. — 
Nem hát, hanem viszik, mondják rá néha tréfásan". (Fábián 
Károly.) h) „Szatmár megyében és a Tisza vidékén ,A te 
bankód nem jár' ann^-it jelent mint : A te állításod nem 
való". (Kárpáti Endre.) i) „A /«> igét a Nyr. XIV. 185. 
lapján fövetett értelemben hallottam egy kis hontmegyei, 
szokolai születésű 3 éves fiútól, kivel egy János nevű ung- 
megyei legény évődött s ez tanította rá, hogy, minden 
Jánosra ' ezt mondja : Jankó ! jár-e még a Kosut-bankó ? 
(Csapod i István.) 



NÉPNYELVHAGYOHÁNYOK. 
Szólásmódok és közmondások. 

(A Kyelvőr XIV. 185. lapján lelt 6. és 7. kérdésre való vonatkozással e szó- 
lásokat közölhetem, melyeket a jár és fagy ige alkotnak.) 

I. Jár, 

Ez vagy az nem járja: nem szokás, nem illik, nem helyes. 

Megjárja: tűrhető (das geht an). 

Idöjártával: idővel, annak idején, később. 

H í r e j á r ennek vagy amannak. 

Ez a hír járta, futotta be a várost : ez a hír terjedt el. 

Járófélben van : megindult, útnak eredt. 

Jártában-keltében: mikor ide-oda vándorolt. 

Lejárta magát: erkölcsileg vagy anyagilag tönkre ment. 

Nem jár vagy nem áll a maga lábán : nem független em- 
ber. Gyenge lábon jár vagy áll: hanyatlóban van. * 

Nem jár egyenes úton: azaz nem szilárd jellemű, nem 
correct ember, tétovázó, ingatag. 

Megjárta: rosszul járt. 

A Dunán gőzös jár : közlekedik, úszik. 

Nagy lábon jár: nagyot játszik, sokat tart magáról. 



Digitized by VjOOQIC 



282 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

K i - b e j á r : valamely házban igen otthonos. 

Idestova jár: határozatlan, szédelgő. 

Állás, kenyér után jár: kereset után néz, hivatalt, 
alkalmazást keres. 

A lélek csak hálni jár bele: nyomorék, elcsene- 
vészett. 

Ez vagy az, például fizetés jár neki (competit). 

Kijár neki : illetősége, hátraléka. 

Utána jár: valakit megnyerni óhajt. 

Hiába jár utána: haszontalanul fáradozik. 

Jó úton jár: eljárása, számítása helyes. 

A ló négy lábon jár, még is megbotlik: a 
gyarló ember botlásaiban menthető. 

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik: 
ki a veszedelmet keresi, annak vesznie kell. 

Ki sokat jár vásárra, annak mindenét meg- 
veszik, azaz : ki sokat csavarog, az gazdaságát elhanyagolván, 
jólétét koczkára teszi. 

Óra szerént jár: pontos, igen rendes. 

2. Fagy. 

Megfagy például az ember, állat, sár, kocsonya. 

Lefagy a vizes edény, vagy más eszköz, tégla. 

Elfagy a vetés, a gyümölcs. 

Jól fagy, ha erős ; jól megfagyott tél elején az első 
fagyáskor. 

Roszul fagy például a fagylalt, ha híg. 

Gyengén fagy, ha változó. 

Majd ha fagy: azaz későn, vagy soha napján. 

E 1 - e 1 fagy : ismételve elfagy. 

Kifagy például a baromfi, mire sültje puhább lesz. 

Befagy például palaczkban a víz, vagy a Duna ha jég- 
háta lesz, s akkor azt is mondják, hogy „a Í3una beállt". 

Keményre fagy: erősen, a mikor a jég „a c z é 1 o s" 
elnevezést nyer. 

Erősen fagy, mikor a hideg nagy. 

Állandóan fagy, mikor a hideg tartós. 

Kővé fagyott, megmerevedett, sóbálvánnyá változott 
ijedtében, például a gonosz tetten ért tolvaj, sikkasztó. 

Szinte vére is megfagyott: ijedtében még vérforgása is 
elakadt. 

(Esztergom vidéke.) 

MAjER István, 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYEL VHAGYOmAnYOK. 2*83 



Orvosi kifejezések a nép ajkán. 

Hibás o 1 ű ember va^ok, sérvésem van, a belem 
jár le. (Kecskemét.) 

Levedzik: — „Foly-e még a vére ? — Nem, csak leved- 
zik (szivárog)". 

Neki jött a nagy v i s z k e t e g, a viszketegtöl vót (a baj). 

(Virág-Pereg, Pest m.) 

Nagyon e p e d a szám : kiszáradt, rossz ízü. (Nagy-KÖrös.) 

Gyuladt vót a szemem, a hideg borzasztóan rázott rulla: 
a szemfájás okozta a hidegrázást. (Békés m.) 

A mint elpihentem, azonnal f ö 1 r ö b b e n t e m. 

(Balaton-Fűred.) 

V. ö. Alighogy elszunytam. 

Mégribbantanyi. (Jánosháza, Vas m.) 

Mégfakatt a fájdalom vígétt ; aszontam (azt mondtam : gon- 
doltam) fírég lóg ki a szémémbü, pedig a szémém bogara 
vót (a fekete főstékes szivárványhártyát értette). (Jánosháza.) 

Rossz ez a hanyatt fekés ; a kit az asszonyok ugy hínak 
hogy m á t r a, az fölgyün és osztán az ö 1 d ö s (fuladozik, ha 
hanyatt fekszik). (Tápió-Györgye.) 

Mégfájdút a tompor-csontom, a tomporom. 

(Balaton-Füred.) 

Avval c s ö p p ö t ü k (a szemet) : azt csöpögtettünk bele. 

(Madocsa, Tolna m.) 

Vendégszem: a kivett szem helyébe tett úgynevezett 
„műszem*' kifejezésére. (Szalonta.) 

A csúnya nyavalya is ugy kifogott (engem) : kitört rajta. 

(GömÖr m.) 

CsAPODi István. 



Tréfás mondókák. 

.Ténnap álló délbe sétáltam égy kertbe, 
Egy nagy fejér bolha akatt a kezembe ; 
Mégfogám a lábát, kivetem a hóra. 
Hát ugy jő hét szarka, mind a jú a sóra. 
Nosza pétikula forgógygyál a tánczba, 
Met nem ülhecz többet az ingom ránczába. 

(Frdövidék, Olasztelek). 

KoLUMBÁN Samu. 



Digitized by VjOOQIC 



284 népnyelvhagyomAnyok. 



Találós mesék. 

1. Elűl villa, hátul seprű, közepén meg széna tartó? — Ökör 
szarva, farka, háta. 

2. Szélessége nagyobb a világnál, ha bel** lépek, nem ér 
csak bokáig? — Harmat. 

3. Nekem olyan kis lovam van, a mék ^minden házba benye- 
rít? — Dob. 

4. Melyik neked a legpuhább párna? — Karod. 

5. Egy szántya, négy lábával toszittya, kettÖ nézi, egy 
hajtya? — Disznó. 

6. Mikor jó a kicsi óma? — Mikor nincs nagy. 

(Szatmár.) 

Bartók Jenő. 



Babonák. 



1. Mikor a macska mosdik, osztán mosdás után gyerekre 
néz, az a gyerek megverödik. 

2. Ha valaki a disznó orrát megeszi, mingyá eltöri a korsót. 

3. Ha az üres edént befedik, a csirke a tojásba ful. 

4. Ha valaki új házba kötözik, öjjön meg egy kokast, osztán 
lökje ki az ablakon, ha ászt akarja, hogy senki se hajjon meg az 
új házba. 

5. Új év napján a tyúkokat egy abroncsból kell étetni, hogy 
egyövé járjanak tojni. 

6. Mikor a tehén meg ellik, meg kell figyelni, hogy a kis 
bornyu mejik ódaiára fekszik ; és mielőtt megszoptatnák, ászt a 
fülét, a melyik ódaián fekütt, meg kell egy kicsit késsel hasítani, 
hogy egy pár csepp vér jöjjön ki; és ászt a vért az ember tegye 
az ujjával a kis bornyu szájába, hogy először ászt nyejje le : akkor 
nem lesz vértályogos. 

7. Ha az asszony varrótűt lel, jánya, ha gombostűt lel, 
fija lesz. 

(Patóháza, Szatmár m.) 

Bartók Jenő. 



Tájszók. 

I. 

Kiskunságiak. 

b e k c s i á s : robotos, szolga. m. kelletlen, unalmas [?] Nyr. 

bélebűszödt: beteges, nya- VIII. 93.) 

valyás. (Felsö-Csallóközön a. benyalós: bejárós pl. vmely 



Digitized by LjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



285 



Úri házhoz. (Vő. Fehér m. Nyr. 
X. 186.) 

belga, belga nyévű: aka- 
dozva beszélő, hebegő. (Vö. 
Tinnyfc, Nyr. VII. 39.) 

bévöd estéje: Szilveszter 
estéje. (Kecskeméten : bőved, 
Nyr. IV. 284.) 

b i c z e : sánta ; a sántát így csú- 
folják : „Sánta bicze-bócza". 

b i c z ő g : sántikál. 

b i c c z e n t : sántít. 

b i r i z g á 11 : ujjával piszkálgat. 
(Jászon : brizgál, Nyr. IX. 424.) 

bizsőréll V. biböréll: 
ujja közt morzsolgat. 

bizsörög: pezseg. (Vö. Kecs- 
kemét, Nyr. X. 380.) 

bóczérosv. bóczértos: 
borzas. 

b o d a g : zsirtalan lapos búza- 
liszt sütemény. (Vö. Kecske- 
mét, Nyr. X. 380.) 

bodor: göndör. 

bókol: bólintgat, szundikál. 

b o n t a : disznó (tréfás ért.). 

borkút: iszákos ember. 

botos: nagy meleg posztó 
csizma v. czipő ; az ilyen 
csizmát máskép süvegcsiz- 
mának is hívják. (^Botos" 
Alsó Baranyában a. m. fekete 
harisnya, Nyr. XI. 238.) 

botló: a kapunyílás közepén 
levő vastag czövek, melyre 
becsukáskor a kapuszárnyak 
sarkát fölteszrk ; botló, mert 
a lovak sokszor megbotlanak 
benne. . 

bojszáll, bojszint: hede- 
rít; pl. „oda sé bojszáll." 

b o j s z o s : szőrös, bolyhos. 

b ö g e : vizállás. (Csik megyé- 
ben : g ű b e : mély viz, Nyr. 
VII. 139. A temesmegyei 
B é g a folyót, az itteni nép 
szintén B ö g e néven említi.) 

bögöjfejü: nagy fejű. (Kecs- 



keméten : bőgő szömü: 
dülledt szemű, Nyr. X. 380.) 

böndső: kis szőllőfürt. (N.- 
Igmándon : bong: fürt, Nyr. 
VIII. 94.) 

b ö n g e : a böngészés eredmé- 
nye; ^bönge dió'*, „bönge 
szőllő". 

b ő r h Ö l : • akaratlanul, vigyázat- 
lanságból elsöpör vmi könnyen 
mozdítható tárgyat; pl. „má 
lébőrhötétök errű az asztárú 
a papirosokat". (Vö. „Ádám és 
Éva fügefalevélből berhét csi- 
nálának". Pázmány. — MA.- 
nál is : berhe : succinctorium. 
Göcsejben b ö r h é s : törekes, 
Nyr. II. 473 ; Debreczenben 
berhel: csen, lop, Nyr. VII. 
9 1 ; Szabolcsban berhel: 
alkalmatlankodik, Nyr. XII. 47). 

b ö h ö n y e : nagy kövér, hájfejű 
ember. 

b ö 1 1 é r : disznóölő, de nem pro- 
fesszionátus hentes, hanem csak 
alkalmilag, ha vhová elhivják. 
(Vö. Somogy, Nyr. II. 375; 
Kecskemét, Nyr. IV. 284.) 

böllönködik: ingerel, kötöz- 
ködik vmivel ; pl. „né böllön- 
köggy avval a kutyává, mer 
mögharap". (Somogyban a. m. 
perlekedik, Nyr. III. 140.) 

bölömbika: erős búgó hangot 
adó gémféle vizi madár. 

b ö t ö n i k : előbukkan vmi apró 
tárgy, pl. alig hogy kibötönt 
a fődbű ez a palánta, mingyá 
möglepte a bóha. 

buborcsék: apró kinövés va- 
lamely sima felszínen, pl, ar- 
czon. (Vö. Órség, Nyr. XII. 
381.) 

buga: i) növénymag tokja ; pl. 
„Kendört, napraforgót kibu- 
gázni" : magját kiverni; 2) 
apró szarvú marha ; 3) korlá- 
tolt elméjű ember. — Össze- 



Digitized by VjOOQIC 



286 



népnyelvhagyomAnyok. 



tételben : csilige-buga: 
csiga'-biga. 

b ű g e : g>'önge elméjű ember. 
(Vő. Kecskemét, Nyr. X. 380.) 

búczorog: kóborol. 

b u d á r : szőllőpásztor. (Szeged 
vid. a. m. új fiatal szőll<^, 
Nyr. I.) 

búggattyű: madzagra kötött 
zsindely vagy lénia, mely gyor- 
san körül csóválva búgó han- 
got ad ; játékszer. 

bugyii: fa nyelű, igen olcsó 
bicska. (Vö. K. -Baranya, Nyr. 
IV. 236; Somogy, Nyr. III. 
140; Kecskemét, Nyr. X. 380.) 

(Kis-Kun- 



b u k t i : bukás, veszteség ; pl. 

„vöttem él lovat nyóczvan 

frté, elattam hatvané, húsz frt 

a bukti; 
b u t ú V. buti: buta. (Vö. butú, 

Rimaszomb. Nyr. X. 87.) 

butykáll: vájkál, áskál vmi- 
ben ; pl. „hán döntést csinyát 
kéd a télön ? Kétezröt, de so- 
kat is butykátam ebbe a kutya 
vadasba (= szöllöbe, tréfásan)** 

butykó: i) kissebb kinövés pl. 
lábon, fagy miatt; 2) ' csomó 
(így is: bütyök). 



Halas.) 



Korda Imre. 



2. 

Z i 1 a h i a k. 



Akácziózus: szőrszálhaso- 
gató, kötekedő 

alacsony: jellemtelen, aljas. 

á 1 1 1 á n y : erkély. 

á n g y é 1 i k a : szinezett, festett 
papiros. 

á p p e r t e : nyiltan, egyenesen, 
tartózkodás nélkül. „Megmonta 
ápperte" : megmondta nyiltan, 
kitálalt neki. 

á t a 1 v e t ö : középen nyitott s 
ott vállra függesztett tarisz- 
nya, melynek egyik ága elül, 
másik hátul csüng. 

^ ^ & & 21 1 : nagy őtésekkel varr. 

bandái i: élhetetlen, ügyetlen, 
bámészkodó. 

bébillér: hivatlanul megje- 
lenő, beavatkozó, hívatlan pró- 
kátor. 

becsudálkozott^ megré- 

bekaparászott í* szegedett 

bel bel ni: kis gyermeket szó- 
lítják így a lefekvésre. 

berbécs: kos. 

b e s t e 1 e n : idomtalan, esetlen, 
otromba. 



b i c s o k : zsebkés. 

b i h a j : bivaly. 

b i t o 1 y o g : inog, helyéből ki- 
mozdul, lóg. Pl. „Bitolyog a 
szék lába. Bitolyog az odvas 
foga". 

boldogtalan: hülye, egy- 
ügyű, gyenge elméjű. 

borona: deszkakerítés. 

borza: bodza. 

b u g y o r i : ügyetlen, együgyű, 
nem élelmes, felfogással nem 
bíró. 

bugyuta: u. a. 

bűr: bőr. 

c z á b i r • kétes jellemű, gyanús, 
aljas, ember számot nem tevő. 

c z i b a b ó : pele. 

czigány lakodalom: vesze- 
kedés. 

czinterem: a templom ud- 
vara, előtornácza. 

c z ő k : kovász. 

csanak: agyagból készült 
konyhai edény. 

csaták: harmattól, esőtől ned- 
ves fű, locs-pocs. 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



287 



csatakos: lucskon, vizes. 

csat lós: kancsó, orros. (Bé- 
késben : o r r o n d i.) 

c s á k 1 y a : korcsolya, korcsolyát 
pótló eszköz fából. (Losonczon 
s 1 u t y i f á-nak nevezték. 1858.) 

csáklyázni: korcsolyázni, 

csendé vész: csenevész. 

csicsonkázni: csúszkálni. 

csimpolya: duda. 

csorgó: forrás^ melyből a viz 
kissebb magasságból esik. 

csusznya; tengeri szára, csut- 
kája. 

c s u t k ó : tuskó. 

csutorás: azon iparos, ki a 
pipaszárakra szaruból csutorá- 
kat készít. 



d a n c s : ronda. 

darabont: mindenes férficse- 
léd. 

d é c z k a : deszka. 

d é g á 1 : henyél. 

döb lecz: sütőtök. 

elcsábul: elszédül, elkábul. 

eleinteken: eleinte. 

elinal: megszökik, elfut. 

e I s u r g y á 1 : elcsen. 

erőssen nagy: igen nagy. 
„Erőssen mehetünk" : nehezen 
mehetünk. 

é s : esik (az eső). 

e s m é g : ismét. 

észtováta: szövőszék. 

f a n y a 1 ó : fanyar. 

f a z a k a s : fazekas. 

Juhos Béla. 



Garam völgyiek. 



bakra virágzik a fa, ha sok 
virágot lehullat. 

czvánczigolnak a zsidók, 
mikor többen együtt állanak 
és németül beszélgetnek. 

disznósajt: presswurst. 

elég: alig. Olyan nagy sár volt, 
hogy elég birtunk bemenni a 
városba. 

erős: nehéz. Azoktól erős meg- 
kapni a pénzt. 

elesett a kedve: elment a 
kedve. 

még fogta a fa, meg foga no- 
d i k a fa, midőn gyökeret 
ereszt. 

folyik a pénz : folyamatban 
van. Ez a pénz már nem folyik. 

fél f o l y ó virág : felfutó. 

fuharos: fuvaros. 

galand: szalag. 

gy ugn i : dugni. 

el h a 1 : elájul. Egy asszony, mi- 
kor küpölyözték. egészen elhalt. 



hálálni: hálni. 

hankalékos kut : gémes kút. 
,Hankalék* a kútágasra fekte- 
tett gém; másutt ,kankálék*- 
nak mondják és a kútgémen 
lógó ostort értik rajta. 

háromszér, sokszér: há- 
romszor, sokszor. 

h a u z n e k : hausknecht. 

helyes íteni magát : jól vi- 
selni magát. 

hiába: ingyen. A szilvát hiába 
adták. 

h o r d á 1 y : hordár, tráger. 

hövelykujj: hüvelykujj. 

i s z o s : iszákos. 

kereskedni: pörlekedni, port 
viselni. 

kevesesen: kevesen. 

kinyer: kenyér. 

k o c z u r : kandúr. 

k o h á s fegyver : kovás f. 

kürül: körül. 

átlyukajtani: átlyukasztani. 

m a 1 i n a : málna. 



Digitized by VjOOQIC 



288 



NfepNYELVHAGYOMÁNYOK. 



m a II i k u l á s őrmester : mánipu- 
láns őrmester. 

maradhatós szoba : barátsá- 
gos, kedves. 

muszkahal: hering. 

néhánkor: néha. 

n y e s t e n i : nyesni (a fákat). 

p a 1 a c z k a : poloska. 

palántálni: palántákat ültetni. 

part: halom. 

el p á r t o 1 n i : átvenni, elvállalni. 
Valami portékát bizonyos áron 
elpártolni. Malaczot elpártolni 
felnövelés végett. 

p i r k a 1 1 a n i : pirkadni, hajna- 
lodni. 

p o r o n g y : porond. 

r i z s á s katona : olyan katona, 
a ki már egyszer kitöltötte 
szolgálati idejét. 



le r o m 1 i k a kutya : lesová- 
nyodik. 

r o m p o 1 n i : rombolni. 

rosszalkodni: czivakodni. 

r Ö z s g y e : rőzse. 

szobor: oszlop, czölöp a ke- 
rítésben. 

teregrafus: telegráf. 

truppá: gruppé, csoport (kert- 
ben). 

t ű s z e 1 y : szobában a fal mel- 
lett néhány lábnyi magasságja 
emelt fal, padka, melyre egyet- 
mást ráraknak, vagy a melyen 
alusznak is. 

u v i t : vonít, kutyáról. 

vetek vmire : okozok vmit. Én 
is arra (a meghűlésre) vetek, 
hogy köhögök. 

z s é c s k ó : zacskó. 



(Zeliz vidéke). 



HoLLÓSI RUPERT. 



Gazdaságrl műszók. 

Kézi szerszámok: fésze, kicsi fésze, balta, faragó fésze, 
bárd, szalu. , 

F u r u k : bokázó furu, csapfuru, hosszú szárú furu, bordicza 
furu, léczszégeresztö furu, kalán furu. 

Vésők : kupás véső, vágó véső, kicsi véső ; ráspor, vas- 
reszelő. 

F ü r é s z : harcsafürész, ostorfűrész. 

Kézvonó, kézvonóló pad, kerékfalozópad, hornyoló. 

G y a l u k : simmittó-, porozó- és párkányozó gyalu. 

Villák: vasvilla, takaró (fa) villa, kévehányó villa, ganyé- 
hányó villa. 

G é r é b j e, vasfogu gérébje. 

Lapát, vaslapát ; ásó ; laposkapa, orotó kapa. 

Kasza^ kaszanyél, kaszamankó, kasza szorító, kaszakarika, 
kaszaüllő, kalapács, fénkő, fénkőtok. 

Csép: csépnyél, cséphadaró, csépfej, csépköz ; félézö, vágó 
gérébje, szórólapát. 

Takarmánynevek: széna, sarjú, rázott, pojva, törek, 
félézet, áztatott, izink, murha. 

(Erdővidék, Olasztelek.) 

KolumbAn Samu. 



Digitized by VjOOQIC 



ÜZEN ÉJEINK. 



i tf V :»'tj r ii i i j jm i i\ i í . ■ 



^Sv^'^l^ 



Cs. 1, Budapest A második válaszküldemény véletlenül 
más kéziratcsoportba került/ s csak később, akkor akadtunk 
rá, midőn a füzet már teljesen elkészült. A jövő számra 
marad. 

Egy olvasónak Hogy a /efrj szó , feleség' jelentésben 
már közölve volt a Nyelvőrben, azt mi is tudtuk, hogy 
azonban nem említettük föl, annak az az egyszerű oka^ mert 
az illető helyen (V. i8o.) csak annyi van róla mondva, 
hogy Dunántúli szó ; midőn tehát a megyéket soroltuk elő 
(Nógrád, Somogy, Zala, Baranya és Vas), a melyekben e 
jelentésben él, mint határozatlan adatot nem illeszthettük be 
a híitározottak közé. 

St. J Budapest. Olyan üres handabandákra legjobb 
felelet a hallgatás. 

V Gy. Szatmár. Kívánságát teljesítjük. A küldeménye- 
ket várjuk. 

J B. Zilah A kért füzetet megküldtük. Azt irja: Ki- 
hagytam azokat, melyeket csak kivételesen használnak, pl. 
iníinkei (minket); ezt Zsibón néha így is ejtik mikílnket^. 
Épen az ily kivételes használatok többnyire a legfontosab- 
bak s különösen ezekre fordítandó fő figyelem ; azért kérjük 
t. gyűjtőinket, hogy az ily különösnek látszó jelenségeket 
épen ne mulasszák el följegyezni. A további küldeményre 
számítunk. 

B. R. Baja* A , Miattam' jönni fog, a , Létére' némi át- 
dolgozást követel. Szeremle hallgat? 

F. K. Dorosma. Értesülésünk szerint Dorozsma egy szige- 
tecskét alkot a szeged-körősi tájbeszédben ; az onnan jövő 
közlemények tehát annál becsesebbek, mennél hívebb képét 
tükrözik vissza az ottani kiejtésnek. Igen szivesen vennők, 
ha a múltkorihoz hasonló leírásokat közlene (Lakodalmi s 
egyéb szertartások, torok [disznótor, halotti tor], különféle 
mulatságok, aratás, szüret, népviselet [férfi és női öltözék- 
részek] sat sat ) 

K E Beszterczebánya. A küldeményt visszaindítjuk azzal 
a kijelentéssel, hogy használhatók ; de hogy értékük teljes 
legyen, a mire előleg is szíves volt Ígérkezni, kivánatos. 
hogy ama vidék kiejtése szerint legyenek közölve, a hol 
megszülettek. Azért kérjük hü lemásolásukat. 

N- S Budapest. A kérdésbeli szót mi sem ismerjük s 
így föl világosi tással sem szolgálhatunk. Majd fölvesszük leg- 
közelebbi kérdéseink sorába. 



Digitizedby Google J 



ÜZENETEINK 



Ungvárra. Az es, s használatára nézve még nem tudunk 
határozott utasítással szolgálni ; hogy melyiket hol alkal- 
mazzuk, arra nézve a nyelvérzék ad legbiztosabb útmutatást. 

Sándor Kálmán, Kolozsvár. A mint az első küldemény 
megérkezik, a kikötött föltételek teljesülnek 

Sárospatakra. Az ural épen a kárhoztatott jelentésben 
helyes, s heherrschen értelme esik erős kifogás alá 

Sz. B Hajdú -SzoboszlÓ Legközelebb magánlevélben vála- 
szolunk. A közérdekű kérdéseket a Nyelvőrben tesszük közzé. 

B. S. Baja. A kérdésre még most határozottan nem 
válaszolhatunk; a szó eredetének akadtunk ugyan némi 
nyomaira, de a megállapításhoz szükséges adatok kellő 
számmal nem állnak még rendelkezésünkre Annyi bizonyos- 
nak mondható, hogy a kérdésbeli szó nyelvünknek nem 
eredeti birtoka 

G. F. Nagy-Lengyel A jelzett küldemények közül csak 
az egyik érkezett meg. 

B. K. H-Szoboszló K. I Buda, E. P. Budapest M. G. Nagy- 
Szöllös, F. 1 Dobronak, Cs. L. Kopács és Vitéz Józsefnek : Az 
ígéretet köszönettel tudomásul vettük s teljesítését várjuk 



MAGYAR NYELVŐR 



ara: 



egész évre 5 frt. 

y^W Fél évre nem fogadunk cl előfizetést. 



A pénzutalványok a kiadó-hivcitalhoz (Budapest, VI. kerü- 
let, Bulyovszky-utcza ó. sz,) küldendők. 



^^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, 
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen- 
kettedik évfolyam egyenként 3 — 5 frton, az egyszerre meg- 
rendelt n — XIII. kötet pedig 45 frton kapható. 

A II— XIII, kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez- 
ményben részesítjük, hogy a ^5 frtnyi összegnek egy év alatt négy 
részletben való fizetését is elfogadjuk, 

^^^^r Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk. "^^^ 



^i 




\ 



„MAGYAR NYELVŐR" 

^zerkeszlösége s kiadd hiTatala* 



Digitized by 



Goosle 



1885. JÚLIUS 15. 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 

megbízásából 

SZERKESZTI S KIADJA 

SZARVAS GÁBOR. 



XIV. KÖTET. VII. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

HORNYA NSZKY VIKTOR SAJTÓJA. 



L _• DigitizedbyVjQOQlC 



TARTALOM. 



Oldft 

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond 289 

A Némettüjvári Glosszák. Tömlő Gyula 297 

A népnyelvhagyományok följegyzése. Balassa József , 310 

Irodalom. Szarvai Gábor 3I7 

Helyreigazitások. Magyarázatok. 

Egy árva szó. Simonyi Zsigmond 322 

A módosító igék szórendjéhez. Simonyi Zsigmond 322 

Létére. Simonyi Zsigmond 323 

Mellső. Frecskay János 3^4 

Csökevény. Tőrök Aurél. 324 

Csákó. N. K. 3*4 

Aprólékok 325 

Válaszok. Katona L , Baráth F., Csapodi /., Bartók Jenő, Kaprinay /., 
Sütó J.j Iff. Hegyi M., a „Budapesti Hirlap'* egy olvasója, CsatdryL,, 

Balassa J., Verseghy N. K 328 

Kérdések a Nyelvőr olvasóihoz . 33® 

Népnyelvhagyományok. 

Szólásmódok. Korda Imre. . . 331 

Babonák. Gadl Fetencz 332 

Gúnynevek. Fater József. 333 

Tájszók. Juhos Béla, Frecskay János • • . 333 

Népromán czok. Kertész József. 336 



Digitized by VjOOQIC 



Megjelenik 
minden hónap 

három ívnyi 
tartalommal. 



MAGYAR 

NYELVŐR 

SSKKKKSZTl 

SZARVAS GÁBOI<. 



Szerkesztő 

küldő hivatal 

Budapest 

VI. Bulyavszky- 

utcza 6, SS. 



XIV. kötet. 



1885. JÚLIUS 15. 



VII. füzet. 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 
2) Az -n, -p61, -pa ragok. 

Az -n rag alakjai és eredete. 

Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk nyelvünknek 
kétféle -n ragját. Az egyik, a melyik helyhatározókban is 
előfordul, csak o é ö hangzót tűr maga előtt: házon, kézén, 
tűzön, A másik, mely csak mód- és állapothatározókban 
használatos, majdnem mindig a e hangzót kivan : készen^ 
százan^ s amazokkal aránylag ritkán ejtetik: nagyon, szépén. 
Azonban e két rag, noha most alakjában is, használatában 
is egészen külön áll egymástól, eredetileg azonos volt. En- 
nek jelentésben bizonyítékaira itt csak röviden utalhatunk. 
Találunk analógiákat nem csak a rokon nyelvekben (1. Weske 
untersuch. 92), hanem más nyelvekben is, kivált a velünk 
érintkező szlávságban (na locativussal * ószl. na mnozé na- 
gyon, szlov. na réci ritkán stb. Miki. 666). Nem csekély bi- 
zonyító erejük van továbbá az ilyen megfeleléseknek : ma- 
gasan, magasról, 7nagasra ; vissza n = visszásán Ny. II. 278, 
visszdról V. visszájáról, visszára (Ar. ToldiSz. gloss.); a kö- 
tőféket röviden v. rövidre fogja; pirosan van festve, a mit 
pirosra festettek stb. — Az alaktani bizonyítékokat mindjárt 
bővebben fogjuk látni. 

I. A hely határozó -n rag alaktana röviden már 
KCsipkés nyelvtanában megvan (Corp. gram. 358. 359.) : 
hogy t. i. a locativus, mint ő nevezi, a magánhangzó-végű 
névszókból puszta «-nel készül: btizán, kepén, sarun^ tetőn 
stb., ellenben .közbetett magánhangzóval, ha a név mással- 
hangzón végződik, még pedig mindig o é („cum e obscuro") 
ö hanggal : nyúlon, vizén, bőrön etc. Ma is határozottan áll- 
nak még e szabályok a köznyelvre nézve, és a zárt 

M. NYKLVŐB. XlV 19 



Digitized by VjOOQIC 



290 SIMONYI ZSIGMOND. 

magánhangzónak szabályos nyelvtörténeti fejlődését látjuk, 
ha a mai alakot összehasonlítjuk a HB.-ével : nopun ma 
napoTiy mint pur ma por stb. (cuzicun: közükön). De már 
nyelvjárásainkban találunk egyes eltéréseket. 

Először is fölötlö alakok, pedig különféle vidékeken 
kifejlődtek, ezek: kién mién v. kiön miön e h. ki-n min, a 
ki mi névmásokból; pl. Nyisd mög leveles kapudat, kion 
bevezetik beteg leányodat (Halas, Népk. I. 209). Karácsony 
napját, a kiön is megszületek vala a te sz, fiad (szék., u. o. 
III. 275). Belebujt egy ómáriumba, a mién csak egy kis 
ablak volt (Veszprém, Ny. VIII. 329). Sőt hiátuspótló más- 
salhangzóval : Lovat kéne venni, de nincs mivan (Kunság-, 
Ny. Vn. 562) ; a kijen (Gyergyó, X. 43). — Azt mutatják ez 
alakok, hogy a mai nyelvérzék az egész -on -én -ön szó tagot 
ragnak veszi, még pedig valószinüleg az állandó zárt ma- 
gánhangzónál fogva (1. Ny. X. 373). 

Másfelől viszont fejlődött egyes keleti nyelvjáráísaink- 
ban olyan alak, mely a zárt hangot nyilttal helyettesíti. A 
mi e nemből már nyelvemlékeinkben előfordul, az oly kevés, 
hogy hitelessége több mint kétes. így : vadakon : super 
bestias Bécsi c. 104. földedet adtad fejér lowűfn. Ének Pann. 
megv. 109. V.; siralmű^nné vagy vigasztalás/?n kezdjem, Medgy. 
3 jaj I. 5. Ugyanazon emlékeink különben mindig a zárt 
hanggal élnek. De a Pannóniáról szóló énekhez csatolt 
jegyzeteiben (RMK. I.) megjegyzi Szilády Áron, hogy „a 
Királyhágón túl ma is sok vidéken (Torda, KűküUő stb.) 
lovan-t mondanak loiJon helyett". Ezt megerősíti az is, hogy 
az erdélyi Gyarmathi épen ezeket az alakokat mondja sza- 
bályosaknak : yfLovan, havan^ füven^ köven ; minthogy az 
ilyenek a vádlóból [accusativusból, azaz ennek a kötőhang- 
zójával] formáltatnak" (Nyelvm. 11. 112.; v. ö. „ö is sokan 
ment már keresztül" u. o. 230). Ugyanilyen alakokkal talál- 
kozunk nem ritkán Orczi L.-nél a Révai kiadta Költ. Hol- 
miban (pl. a haván 208. mulandó jókan kapni 235. stb.) és 
Kazinczy munkáiban (a harmatos ágán 11. 274. által az ár- 
nyán VI. 32. stb.). 

Kettős -nn-et is írtak gyakran a múlt században s még 
a jelen század elején ; de már előbb is néha ; pl. labannes : 
lábán is, szülótienn (NádC. 51); az istenen (Sylv. ujtest. II. 
122); siralmann-ó (Medgy., 1. fönt); ,,magam kdránn tanül- 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGVAK NÉVRAGOZAs. 29 1 

tam" (Felvinczi erd. canc. dics. 12); „a' kinn pánczél vagyon, 
. azonn . ." (u. o. 50). A mai népnyelvi közleményekben is 
találkozunk vele itt-ott ; pl. jyTí fdnn igen sok legyet látott" 
(Csík m., Ny. VIII. 182); fenekinn (Gyergyó, X. 45); égenn 
a csillag, főHo>in a fűszál ; azonn ül (Somogy, III : 90); mezemig 
u/4?nn (u. o. 11 8.). 

II. A mód- és állapothatározó -n (-an -en) rag 
rendszerint csak melléknevekhez és számnevekhez járul, s a 
helyhatározó -//-töl csak annyiban különbözik, hogy mással- 
hangzók után nyilt a e d. hangzója. Ennek azonban nincs 
etymologiai jelentősége, hanem csak olyan különbségtevés, 
niint hogy a melléknevek és számnevek ugyanazt a nyilt 
kötöhangzót kivánják a tárgyesetben s a többes számban 
is (innen az a különbség, melyet a főnévi adósok, hősök stb. 
s a melléknévi adósak^ hősek közt teszünk, 1. Szvorényi nyt. 
129. §). A kivételek ritkák s mind a két esetre nézve azo- 
nosak : nagyot fiagyok — nagyolt, vakoi vakok — vakon ^ szabadot 
szabadok — szabadon, zápot — zápon, szépet szépék - szépén ; ötöt — 
ötön (Comen. jan. 49, Illyés pr. 11. 436, Népk. III. 37), de az 
utóbbi, hogy a számnevek közt egyetlen kivételnek ne ma- 
radjon, mai köznyelvünkben szintén öt^n alakban állapodott 
meg. Ha pedig főneveket használunk a bátran, hálásanféXe 
határozók módjára, csakugyan ingadoznak a zárt és nyilt 
kötöhangzó közt, s némelyeket amúgy, másokat emígy mon- 
dunk: szarándokon Pécsi imáds. 15. „ezen eszközökre ákoni- 
bakon s irgalmatlanul van besütve a billyog" Kuthy rejt. 
32. parlagon hever; — viszont: „a dús földek között ugarán 
áll egy-egy hasáb'' Tompa, Kenyérkő ; gyöngyén megy a 
paripa. 

A két -n ragnak eredeti azonosságát bizonyítja azon 
kívül az a körülmény, hogy némely nyelvjárásban a hely- 
határozó -n ragnak is fejlődött ilyen nyilthangú alakja: -an 
-en (1. fönt). Bizonyítja ezt végre az az észlelet, hogy az 
imént idézett köznyelvi kivételeken kívül, más esetekben is 
előfordul a zárt o é ö hang, a régi irodalomban is, a mai 
nyelvjárásokban is. Példák : 

hivőn, bevon, NádC. (hívőn szolgál Tinódi 158. 160. 
bévön 170. bő vőn, Matkó bány. 184.) gyorson, Pesti ev. 8. 
Valk. gen. 5. készön Tinódi 46. készön valának, készön 

19- 



Digitized by VjOOQIC 



292 SIMON YI ZSIGMOMD. 

várja 153. roston mennek Zvon. post. II. 177. gyakron MA. 
summ. bon. 53. (gyakoron Vitk. műnk. I. 124. Vajda J. 
Béla k. 73.! fáradton Erd. tort. ad. 11. 299. — szűkön 
(Tolna) Ny. VI. 131. szűkön, szűzön, búson, hűvösön fú a 
szél, okoson (D eb re ezen) IX, 162. szárazon (u. o.) I. 
149. — szorgalmatosson Zvon. post. I. 551. szorgalmatoson 
MA. bibi. I. 97. hatalmason u. o. elöb. 2. hasznoson Pázm. 
Kemp. 7. préd. 34. világosson. alázatosson, Illyés pr. 284. 
micsoda gyönyörűség a maga gyümölcsfáit gyümölcsösön 
látni, alázatoson Mik. 74. lev. köntösösön és csizmáson 78. 
lev. ki micsodáson (Kisújszállás) Ny. IX. 520. bajoson, bö- 
gyösön, dühösön, fagyoson stb. stb. (Udvarhely) I. 152. 

haton DomC. 29. ketten avagy hármon Komj. 179. 
ezörön Tinódi 167. egyön-ketten 246. haton (Háromszék) 
MNyszet. VI. 240 ötön-haton ott valának Népk. HE. 37. 

Az -n rag eredetére nézve már Révai helyes nyomon 
járt, midőn grammatikája (kéziratban maradt) III. részében 
a lapp locativussal egyezteti. Példái : yfivieszu-on in domo, 
niadi-en in grege avium". Ezek, mint most tudjuk, inessivu- 
sok, melyekben az n előtt egy s elem lappang, s melyek 
teljesebb sne^ sn^ nne alakjaikban is ép oly szokottak. (L. 
Weske munkáját, melyben az ugor //-es casus tüzetesen 
van tárgyalva: Untersuchungen zur vergl. gramm, des finn. 
sprachstammes 70. 1. és vö. Halász svéd-lapp nyt. 14. 15.) 
De maga az n csakugyan a közös ugor locativus képvise- 
lője [az ugor nyelveken kívül más altáji nyelvekben is 
megtaláljuk, legalább a törökségben ; vö. csuvas hílin télen, 
§uven nyáron stb.], s erre nézve elég lesz néhány ősrégi 
ugor locativus alakot idéznünk : lapp kaska-nef-te) = finn 
keskC'na(4te) = magy. közö-ftökö-Jn, HB. cuz-ficu-Jn : finn ko- 
torna, 11 V konnö, konn -^ niagy. honriy otthonn (osztják /ó^rfii-w, 
lapp heime-n) ; zürj. kön : magy. hun^ hol ; vót tiive-nd „bei, 
eigtl. an dem stamme, ende" = magy. tovö-n^ pl. í^lX-tóvőn 
„bei, neben dem ohre" ; finn talve-na ^^ mordv. ielne = zürj. 
tölln = magy. téléit ; vö. még vog. ki^atij magy. künn, cser. 
fil-nd (1. példákat minden egyes nyelv tárgyalásában Wes- 
kenél). 

Budenz föltevése szerint a magyar n-hexi még egy név- 
utói alapszó lappang, ugyanaz mely / alakjában jelenik meg 
a finn 4la (^I-na), -Ita, -lle (^l-ne) ragokban. Ezt a föltevést 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 293 

főleg két körülmény támogatja: i) hogy a mi ragunknak 
-^nn mellékalakja is van; vo. fönn = ^fö-l-n^ hun ^= ^hu-l-n ; 
2) hogy ez az n nem veszett el, mint p. a genitivusi -n 
vagy a 3. személy -n ragja. 

Az eredeti locativus inessivussá van specializálva a 
dorpati észtben (pl. jalan lábban) és a zürjénben (pl. kiin 
kézben, paskömin ruhában). S épen ilyen eljárással jutott a 
mi nyelvünk oda, hogy az -n ragnak mai fö jelentése a 
superessivus. De valamint ama rokon nyelvekben, úgy a 
magyarban is, maradtak nyomai az eredeti általánosabb, ha- 
tározatlanabb jelentésnek. 

A -ról -ra ragok alakjai és eredete. 

Ha az -n rag jelölte helyviszony mozgással van egy- 
bekötve, akkor a -ról -ra ragokat használjuk. Ezek semmi 
etymologikus kapcsolatban nincsenek amazzal, ellenben egy 
eredetűek azzal a rajt határozóval, mely magának az -n 
ragnak egy értékese s akkor lép föl helyette, ha ezt a hely- 
viszonyt pusztán i., 2. v. 3. személyre vonatkoztatjuk: raj- 
taniy rajtady rajta v. rajt stb. 

Rajt ilyen alakban már régi nyelvemlékeinkben előfor- 
dul, de pl. az ÉrdyC.-ben rendesen két /-vei: raytta 14. 505. 
611. 11. stb. A Königsbergi töredékben rohtonc. 

De szintén régi már az a-nak a / miatt ^*-re változása : 
^fák, és almák vadnak reyta^ TelC. 274. reytha Lev. I. 84. 
reyta Werb. trip. 199. — így ma a háromszéki nyelvjárás- 
ban: „nem ember, isten az, ki rejta segíthet v. csak isten 
segithet rejta^ nem ember" NyK. III. 9. s a csíkiban és 
gyergyaiban Ny. VII. 331, VIII. 480. 

Ezen réjta alak továbbfejlődései: reta (Udvarhely) Ny. 
Vni. 144. réta (Szolnok-Doboka m.) XII. 429. (Gyergyó) 
Vni. 230. rétta (u. o.) X. 41. — ritta^ rittok (csángó) III. 53. 

Pontosabb mindezeknél az a teljes alak, melynek csak 
egyes nyomait találjuk, melynek hitelességéhez azonban 
nem fér kétség: reyatam: super me KulcsC. 29. 162. reata 
Lev. I. 91. azaz réjatta. Ez a rcjt-^ rajt- alakhoz csak úgy 
viszonylik, mint között a közt-\í6Zj érett- az /r/-hez, helyett a 
helyt'hez. A teljesebb alakot úgyis föltételeztük már, mikor 
még tényleg megvoltáról nem volt tudomásunk i^ra-ott CzF. 
^rajoit Bud. szót. 645). 



■ .Digitized by VjOOQ IC 



294 SIMONYI ZSIGMOND. 

A -ról rag mint határozó szó: rólam rólad stb., de a 
népnyelvben többnyire rúlam rúlad stb. így már a régiség- 
ben : nílad de te DobrC. 6. rüla Melius, Jób 9. stb. — - 
Kettős // is van a népnyelvben és a régieknél: rólla Cser. 
perzs. fej. 98. rulla Pós. igazs. I. 112. stb. (1. az -ul -ül 
ragot). — Rúra Göcsej Ny. XIII. 354. 

Az örségi nyelvjárásban dívik ez a mellékalak: réla v. 
léra, A föltűnő é hang vagy a raj alapszó / hangjából (Bu- 
denz szót.) vagy áz -ól -öl ragnak mély hangú tő után is 
föltételezhető -él alakjából magyarázódik (Simonyi tanúim. 
284). Vó. dolgomryl? Lev. I. 227. — A csángó rióll-ik 
(Bud. szót.) V. rivól-a (Műnk. csáng. 77.) kétségtelen ebből 
lett : *rajól-y mint fönt rift- • ebből : rajf^ ámbár a teljesebb 
alakot nyelvemlékeinkben eddigelé nem födözhettük föl. 
Riólik Kriza vadr. 557. 

Maga a rag rendes irodalmi alakjában -ról -röl; így 
már a régieknél : zorool szóról KesztC. 400, kararowl RMXy. 
Ilb. 10. eezreivl erről u. o.; hitnvl VirgC. 98, ezrevl DomC. — 
De irodalmi nyelvünkben is találkozunk, főleg rímekben, a 
-rul -riil alakkal, mely a népnyelvben elterjedtebb amannál 
(így is: -rú -rü Göcsej Budenz-Alb. 171. Kecskemét stb.). 
Régibb Íróinknál -níl -rül, pl. Pázm. pr. 49. stb. (Komjá- 
thinál pl. többnyire -rulj de gyakran -roL) 

A -ről'Yíék régibb alakja -rál '(}. az -ul -ül ragot) s ez 
gyakran előfordul nyelvemlékeinkben; a hosszúságot ugyan 
ritkán jelölik, mint zvedkezesyreel, azaz vétkezéHrél KesztC. 
434., de kétségtelen, hogy így kell olvasni azt a rel-\ is. 
mely a Pann. megv. szóló énekben, a KulcsC.-ben s egye- 
bütt oly gyakran található. Vö. még ezril Lev. I. 142 = 
erről. 

A -ra rag mint határozó ma többnyire rd: ráül a lóra, 
rákezdi a nótát. Az irodalmi nyelv személyragozva inkább 
így használja még: reám reád stb., de a népnyelv így is 
inkább a rd^n rád alakokkal él. Ez az összevonás olyan, 
mint pl. leány: lány, miért: mért stb., és már a régi iroda- 
lomban is közönséges, pl. te ráad in te KesztC. 59. feUtfe 
raia DöbrC. 465. de rea u. o. 3. — Révai a rövidebb ala- 
kot hiányjellel is írta, pl. r'ánk. r'ád Költ. holmi 6. 18. stb. 

A legteljesebb alak, melyet emlékeink megőriztek, réjd: 
reia Bécsi C. MünchC, reiaia DebrC. 15, reyám KesztC. 32, 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 295 

reyayok 159. reyank 266. (de már mad is u. o. 59.), reyaya 
Beythe ep. 21, rejám MA. bibi. L 4. stb. — Ebből vált az 
ÉrdyC. réá alakja: reea 509b. 514. reeaok 542b. stb. Továbbá 
a riá alak: rya EhrC. 21. 61. stb. Komjáthinál rea- és rya-, 
de így is: ryia 146. A székely népnyelvben is előfordul 
riánij Kriza vadr. 557- Végre riá^óX lett a csángó rivá- 
Műnk. csáng. 77. (Rivik e h. *rtvdjok Ny. X. 479. Ugyan- 
ilyen összevonás a többi székely ségben : rejik^y, VIIL 375. 
retk [de soha nem redík v. rdik] Székely egyl. évk. IV. 40. 
V6. nekik e h. nekijöky hczzik e h. hézzdjok,) — Világos, 
hogy mind ezen alakok eredetijét így kell fölvennünk : 
*rajdy mint már rég fölismerte P. Thewrewk E. 1. NyK. 

n. 317- 

A rag úgy látszik a rd alakból fejlődött, úgy hogy 
régebben így hangzott: -rd -ré (vö. bé: -ba -be), s a hosszú 
hanggal még találkozunk itt-ott; pl. aneraa annyira VirgC. 
}^2, reya jövínek az rywrhee Lev. I. 310. nagyub ryzree Komj. 
26. ha akkorrd vissza nem jőnének Rák. art. 22, mikorrd 
érkezhetik be Mon. hist. XXI. 331. (ezek tán az akkordra^ 
mikordra hatása alatt lettek?); Íré (Halas) Ny. VIII. 87. 

Állandó a hosszú hang némely székely nyelvjárásban, 
főleg Csíkban s Gyergyóban, a hely szóval képezett kifeje- 
zésekben : „a hely végzetü szavakat ra re h. ré-v^X ragoz- 
zuk [Csíkban]: Udvarhejréy Vdsdrhejré jártam; aharré (oda) 
egy czüveket üttem, eherré (ide) tevém le a pipámot" Szék. 
egyl. évk. IV. 41.*) menjünk bé eherré Ny. V. 467. eherré 
Marosvdsdrherré u. o. 519. egy herré VIII. 230. 231. a kaba- 
lák aharré elbogárzanak (Udvarh.) III. 553. {Aharré olyan 
illeszkedés, mint a székely ahajt e h. a-helyt; vö. aharra 
MNyszet. V. 353.) — Az ízré-porrd kifejezésben (Udvarh. 
Népk. ni. 184. Alföld u. o II. 41.) talán a második tag 
hosszú magánhangzója miatt maradt meg vagy lépett föl 
újra az elsőé (vö. vérbe fagyba e h. vérbe fagyva ; olybd --- 
ollyd -|- olyba). 

Föltűnő alakok: Nyiirdre^ vdsdre (vásárra), melyek a 
nyitrai palóczoknál dívnak MNyszet V. 75. Ezek arra mu- 



*) Eherré e h. ^ helyre: ng^anez a han^változás más kifejezésekben is 
előfordul, kivált a székelységben : reggerre, távurról stb. ; de már a codexek- 
ben sem ritka; pl. más herre Lev. I. 18. halárról Érdy c. 523. szent Myhat- 
^ol SS5- pokorra 568. stb. (L. NyK. XIV. 85.) 



Digitized by VjOOQIC 



296 SIMON YI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVKAGOZÁS. 

tatnak, hogy ott a réd v. réd alakból rövidült a rag. Ellen- 
ben ismét a rd alakra mutat az az ellenkező irányú nem- 
illeszkedés, melyet a néhányszor előforduló mennyira szóban 
látunk, e h. mennyire: men?iira Lev. I. 148. menyra u. 0. 
158. Ezeket sopronyi és zalai levelekben olvassuk s így 
hitelességüket megerősíti az a legiijabban vett értesülés, 
hogy ugyanazon a vidéken, Göcsejben máig sem illeszkedik 
a ra „e két határozóban: mennyirag, ennyirag^ Ny. XIII. 307. 

A népnyelvben ragunknak imént említett toldott alakja, 
az enklitikus -^-vel*), más példákban is előfordul: annyirag 
(Göcsej) Ny. VL 22S, leülünk aharég elő (Udvarh.) Ny. VIL 
378. orrag esik (Csík) X. 90. r,orrag eseíty térreg dllttoüák 
[térdre]; ez csak akkor fordul elő, ha magánhangzón kez- 
dődő szó következik" Szék. egyl. évk. IV. 41. 

Az elsorolt alakokból kitűnt, hogy a -ról és -ra ragok 
a rajt^ "^rajait szó testvérei és a következő adverbialis alakok 
rövidülései: ^rajóly *rajd. Ez a három határozó nyilván úgy 
viszonylik egymáshoz, mint pl. alatt, alól, alá, v. között, közt, 
közöl, közé. Tehát a -tt, -ól, -d végzetek a locativus, ablati- 
vus és lativus eredeti ragjai, úgy hogy mind a háromnak 
ez az alapszava válik ki : raj-. Minthogy rajt a fölött syno- 
nymuma, a raj- maga olyasmit jelent, mint a. föl- alapszó, 
vagyis valaminek felső részét, fölületét, fölszinét. Azért biz- 
vást elfogadhatjuk Budenz magyarázatát, ki ezt a raj-t olyan 
ugor szókkal egyezteti, melyeknek eredeti alakja langa, s 
melyek mind tetőt, födelet jelentenek. (A Königsbergi to- 
redék rohtonC']a. még egy fokkal régibb alakot őrzött meg. 
De az a rag szó, melyet Budenz szintén ide állít, nem tar- 
tozik ide, hanem a szlovén rog ,szarv, szarufa^ átvétele; 1. 
Ny. IX. 555. A „rag" ugyanis a háztetőt támogató, szarv- 
alakú alkotvány ; vö. még a szaru-fának olló synonymumát.) 



•) A ^ nem paszta „járulék mássalhangzó", mint Ny. XIII. 307 ma- 
gyarázták ; még kevésbbé áll az, hogy annyirag ebből váll volna : *annyilag, 
mint P. Thewrewk E. magyarázta VII 538. 

SlMONYI ZsiGMONí>. 



Digitized by VjOOQIC 



TÖMLŐ GYULA. A NÉMETŰJVÁRI GLOSSZÁK. 297 

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 
Alaktani sajátságok. 

/. Szóképzés. 

i) Ige képzés. Említésre méltó frequentativ 
képzések: csacsagy kolfag: csacsog, koltog (1. a:Oy Ny. XIV. 
204) ; nyomod: noinodya conculcat 133 (vo. böködj döfödy 1. 
NyK. XVI. 2^1); figgeszt függeszt (156) mellett van figgesz- 
tel: figeztelneye infigeret 369 (vö. magaszt és magasztalj ma- 
raszt és marasztalj 1. NyK. XVI. 254); serkeget: e h. serkent- 
get (1. hangtan, Ny. XIV. 259). 

A momentán képzések közül érdekes az ijen- e 
származékában: ijené \]^nlS 156, 293, ijenésség ijenösség i^z^ 
292, 355 (1. a helyreigazított olva.satok közt, Ny. XIV, 155); 
eddig csak a Keszth. és Kulcs, cc.-beli ijenö és ije^ietes ala- 
kokban volt kimutatható, s a mindezekben fönmaradt ijen- 
úgy viszonylik az ijed-hez^ mint a dagan- (ebben : daganat) a 
dagad-hoz; — megrezzent: megrezze[n]tiven obiurgando 10 1 
{rezzent: rezzen = pattant: pattan; durrant: durran y 1. NyK. 
XVn. 58) ; — rumt ront (1. h^ngt., Ny. XIV. 260) ; — >- 
goniky bosszonkodtky gyappont (1. o:a^ Ny. XIV. 204). 

Reflexiv képzések: alluszik vajoszik (1. u:0y Ny. 
XIV. 205), elnugosik occidit (sol) 151; az -sz képző előtt 
lappangó refl. -v elő is tűnik az elbeszélő alakban: hirhévék 
(mind ah vidék zerent kyterwle azaz ky hirhevek: exivit 
haec fáma, 380), folyó csel. hirhészik; e refl. -v magyarázza 
meg az alkolmas (1. o : a^ Ny. XIV. 204) alak <?-ját is. 1. Ny. 
XIV. 28; — zajgódik: ne zaygodyatok ne murmuraveritis 
295, zaygodas rumor 23 ; -— áldeverbális refl. képzések: nyá- 
jaskodik (1. u:o^ Ny. XIV. 204), agarkodik agyarkodik fre- 
met 248, terwenkedes térvénykédés, iuris actio 10, patuarko- 
dok patvarkodók calumniatores 280. 

Az -úl 'ül képzőt a kovetk. alakokkal találjuk nyelv- 
emlékünkben : hátsóhangú szókban már a mai zártabb hang- 
szín az általános (lefordul 116, megnémul ^1%^ megldgytíl \()T, 
stb.), az eredeti nyíltabb ó csak két adatban van megőrizve : 
tunyolyonk tunywljunk 360 (de : trdonywl i\i)y mozdolhattatlansag 
mozdwlhatatlanság 355 ; mellsőhangTi alakja azonban még a 
két fokkal eredetibb é hangszínt is megőrizte ezekben: 



Digitized by VjOOQIC 



298 TÖMLŐ GYULA. 

megeivrele [olv. mégörélé\ megor/zle 6 (de: erulne örülne u. o.), 
meg ne degeselyenek [olv. dégéséljenek\ meg ne dögös /íl jenek, 
ne inficiantur 141 (vö. örél örül EhrC. 10 1, megkeménycl 
megkeményűl MargL. 21), a többi adatokban mindig -íi'/ 
van (egyszer : erul örül 6), melyet ^-vel is «-vel is ejthettek 
a codexírók (vö. -ól és -úl a hátsóhangú szókban), pl. fel- 
i-^rűfec;/ fölserdül 186, elzeleswle elszélesüle dilatatus est 146, stb. 

Az -ít képző fejlődésének is csaknem minden fokát 
föltüntetik codexünkben előforduló -ojt ('6jt?)j -w/, -éjt f-éjt?), 
-éty -ít alakjai ; a teljesebb j-s alak van meg {/eszét és nagyít 
kivételével, 1. alább) az 1. kéz mellsőhangii igéiben: renteyth 
[olv. réméjt v. réméjt ?] rém/t 100, kezereit készéréjt kénysze- 
rít 286; elegeyth elégít 359, ekeseyt k\iQ,^\X 261, epeyt épít 201, 
ketheleneyt kételenéjt kénytelenít 69; s ezt a 2. kéz is meg- 
őrizte még több adatban, ú. m,\ segeyt ^^^X 194, tercytek 
teríték straverunt 30; degeseyt dögösít 140, 283, elegeyt elé- 
gít 140, ereseyt eréséjt erősít 194, epeyt é^it ^t^, feketheyt 
feketít 332, kezeleyt közelít 257, 319, kisebeyt kissebbít 47, 
126, nehezeyt nehezít 247; azonban ennél már a / nélküli 
alakok is gyakoriak: indet [olv. indéf] indít 337, kezeret ké- 
szérét kényszerít 2^b\ feyeret fejérit 337, hinebet kinnyebbét 
könnyebbít 126, pustet pusztít 144, zapareth szaporít 147, 
zerteleneth szertelenít inordinat 144 (az i. kéznél csak:/^2^/ 
feszít 51); ugyancsak a 2. kéznél lép föl már a mai -í7 alak 
is ezekben: epyt épít 188, meg hezagit meghézagít 151, idve- 
^y^ (363) wd[v]ezyth üdvözít 382, ketelenyth kénytelenít 310 
(az I. kéznél csak: nagythya nagyítja magnificat 317); — 
hátsóhangú szókban rendesen a /-s alakkal találkozunk : vnde- 
koyt [olv. undékojt v. undékójt?'\ undokít 247, zabadoyt szabadít 
378, batoreyt (a/ miatt <f-vé változva) bátorít 155; egyszer/ 
nélkül zártabb hangszínnel -út (mint a Jord. és Érdy cc.-ben, 
1. Ny. XIV. 30): meg zorwtnak [olv. mégszonítnak] megszo- 
rítnak angustabunt 301. 

A causativ képző még egyszerű f-tj alakjával van 
ezekben: gyétre-t-nty ma gyötör-tetrni 376, kdramla-t^ik^ ma 
káromol- tat-ik iio (vö. ezekről alább a töveknél), nyomorga-t- 
nak (s nem nyomorga-t-tat-nak) iprimuntur 221, nomorgatho, 
ma is nyomorga-t-óy oppressor 146; — ellenben: eltmioz-tath-ya 
eltávoz/íz/ja devitabit 337, ok-tot oktat 188, s főkép a szen- 
vedő alakokban: hyzlal-tat-nak saginantur 174, eltékoz-tat-ék. 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 299 

s nem tékozla-t-ék (1. a töveknél) ; sőt : halastattafnak halasz- 
tattatnak 164, hoza-t-iat-ek hozattaték oblatus est 367. (Vo. 
az -at és -tat végű causativumok keletkezéséről Budenz : Ugor 
alaktan 87, és SimonyirNy. XIV. 30.) 

A denominalis igeképzések ' közül említendők : 
fertehetes [o\w, f érté hetes ?, egy *fertéhét igéből; vo. /erteké tt 
egy fertéhészik v. fertéhédik igéből BécsiC, 1. Ny. XIV. 
32; — a kiadásban mala pax van a lat. szövegből melléje 
téve] 123; — thvnyalkodyal tunyá/kodjál 201, tunyakodyal 
339; munkalkodnak laborant 330; — hatulmazyk praevalebit 
120; belegezthe [olv. béllyégézté\ 246, belegezzy [olv. béllyé- 
gézzi bélyeged?] 231, mind a kettő a szövegnek cauterium 
(= bülegzö vas MA.; a kiadásban „cauterium'') szava fölé 
van jegyezve *) ; — ily -z képzős igének nézte már a régiek 
nyelvérzéke az dbrdz ,facie»' főnevet (vö. itt: abraz forma 
294, db rázó arczú ábráz^/ú 339), s azért olvasható már a 
Glosszákban is : zerehnel meg abraztatoth caritate informata 
112; — a denom. -úl -ül képzőt 1. fönt a deverb. -út-lal 
együtt. 

2) Névszóképzés. Á deverbalis névszóképzé- 
sek közül a következők érdemelnek említést. Az -a/om -etem 
képző csak eredetibb -atm -e/m alakjával fordul elő, még 
pedig nemcsak a ragtalan alakban: ert^lm értek'm 354, 358, 
feyedelm fejedelem 132, 217, hyedelm hiedekm 249, hatal[m] 
tewe hatalí?m tevő 217; hanem a másodlagos ragok előtt is : 
bizodalmat bizodalí^mmal confidenter 363, féyedelmnek fejede- 
Innnek 380, zerehnel szerelemmel 112. 

A -dék képző eredeti nem illeszkedett alakjával van 
meg az undékojt (1. az 4t képzőnél) und<^kít szóban, egy más 
helyen pedig az illeszkedett alak zártabb hangszínnel : vnduklya 
(1. u:Oy Ny. XIV. 204); eddig egyikük sem volt a nyelvtör- 
ténetből kimutatható (jmdék : unduk : undok = szurdék : szurduk 
(Xm. száz.) : szurdok ; vö. még szándék : szdndok stb. Ny. V. 
149); a többi adatokban már csak -dok: zurdok szurdok an- 



*) Ide való helyesebben a fönt (Ny. XIV. 254) -kéz képző alatt emli- 
telt kémyéközés is a kémyék környék főnévtől; noha a NádorC.-ben ily alakot 
olvasunk : n^^^^gy mondhatatlan fényösséggel ez szent embör megkŐrn^lkőztetec'' 
678. 1., s ugyané codexben fnegkömyűköz alak is van (105 190.), mely Tinódi- 
nál is előkerül: „az derék seregöt ám megkdmyühözék^ RMK. III. 100; vö. 
kornyűlet MA. (1. Ny. IX. 12.) 



Digitized by VjOOQIC 



300 TÖMLŐ GYULA. 

giilus 361 (vo. „circa fossatum Zurdukzaá uocatum**, 1288.), 
szdntszándokkal j szánszándokkal (1. hangt., Ny. XTV. 259); 
mellsőhangú szókban -dek és -dök: temérdek, témérdök (1. é:o^ 
Ny. XIV. 254). 

Érdekes adat : daganagog [olv. dagaftagokl flacturae (olv. 
flaiura£? ; vö. „dagad: inflat[ur]^ 355, y^inflalio: felfuvás, 
megdagadás" PP.) 236, mely a WeszpC. hapax legoraenon- 
ját {dagonagy 1. Ny. IX. 57) megerősíti. 

Az 'ó -ő igenévképzőt mellsőhangú szókban itt követ- 
kezetesen /-vei találjuk : euezek eveznie remiges, euezey evezői 
remi 354, ege égő 333, ekeseyte ékesítő 261, ele élő vitális 95, 
erze érzé őrző 2\^y ferteze fertézé fertőző 299, gywle gyűlő 
380, hertelenkede hértelenkédé hirtelenkedő 300, idvezyte üd- 
vözítő 363, ijené ijenő ijenésség ijenősség (1. fönt a mom. 
igéknél), kerese kereső 365, yt^?/'^^^^^^ kereskedő 275, kezeleytek 
közelítők appropinquantes 257, ményekézé menyegző, menye- 
kézés menyegzős (1. hangt., Ny. XIV. 201), vakmerek vakme- 
rők 153, rezeié reszelő lima 334, syt/ie sütő 300, zenvedhek 
szenvedhető tolerabilis 147, tévé (coda tewe 217, hatal[m] 
tewe 217, hiedelm theue 249) tevő, wlek ülők accumbentes 
341, perwisele perviselö 23; az ajakhangTi ö csak a kö- 
vetkezőkben lép föl : ewezw és ewezev) evező 292 (vö. evezé 
354), nezew néző 240, nyzw níző néző 294, loerew verő (sudor) 
65; hátsóhangú alakja állandóan -^, pl. zabalo zabáló vorax 
181, stb. 

A határozó igenévképzőnek rendesen csak teljesebb 
-ván -vén alakjával találkozunk: meg/oztvan haga megfoszt^w 
hagyá, depraedatam reliquit 120, maga mutogathvan magát 
mutogatí/öJ 202, nyatascoduan familiariter nyájaskodz'úf 306, stb.; 
így olvasandó (mert valószínűleg csak orthographikus rövi- 
dítés) az efféle is: en aytom beteiw vagon hetévén vagyon 165. 

A denominalis képzők közül az -s, -só -ső, -talán 
és -w 'ü tüntetnek föl érdekesebb alakokat. Az -s képző 
a) eredetibb hosszúmássalhangzós alakját őrizte 
meg a követk. ragos alakokban: alkolmasson alkalmafan 
247, sebessen sebesen 284 (így ejtendők ezek is: ekésen éke- 
sen 328, ocoson okosan 234); degessegeth [olv. dégéssékef] dö- 
gösöket morbidas 132 (vö. meltosagossok méltóságosak SándC 
2) ; egyszer a nominativusban is : prophetak kwzeth teless pro- 
phetarum eximius 298; b) eredeti zártabb hangszínű 



Digitized by VjOOQIC 



A némeí*űjvAri glosszák. 301 

kötöhangzót (u) mutat hátsóhangű szókban, még pedig 
nemcsak az -at képzős főneveken (mely esetben az u-X. az 
-at képző mögül kiveszett -v hatásának szokás tartani, vö. 
kinzoiV' stb. HB.): chtidalathus csodálatí?s 64, chodalatus 124, 
hasonlatus hasonlatos 346, heruadafussag hervadatosság 83 
(de: hermadattossag 129, henvadothossagh 80), zorgalmazatus 
szorgalmazatos 293 (de: zorgalmatos 136), vtalatus utálatos 
119, 212, 324 (de: vtalatos 73), vanalatus 1. szójegyz. ; ellen- 
ben : halalatossá thesi hálálatí?ssá teszi, habét gratificare 383 ; 
előfordul ezeken kívül e hangszínnel -ség képzős és egyéb 
főneveken is: garlosagus gyarlóságos 80, nayassagus nyájas- 
ságos 380, hewsagus hívságos 227 ; warasus varázsos 337, 
zauarus zavaros 343; de: dagalos dagályos 133, homályos 
361, virágos 101, veragos 71; c) nyíltabb hangszínű 
kStöhangzót őrzött meg a váras szóban (1. a:o^ Ny. XIV. 
204), mely úgylátszik csak újabban lett város-sí, 

A 'SŐ -sö képző mellsőhangú alakja codexünkben -sé 
(vö. é:őy Ny. XIV. 255): belse vigasagol interiorem consola- 
tionem 152; elesed príma (95) is így olvasandó elésébh (v. 
elésscbb ; vö. elessö Gyöngyösön, 1. Budenz- Album 58, 73) s 
e h. áll: elél-sé-bb d^zd^z elsőbb (vö. elsé JordC. 358, ÉrsC. 166; 
eUlsó Bécsi, Münch. cc.) ; az / kiesett az vtoso alakban is (1. 
hangt., Ny. XIV. 259). 

A 'talán képző teljesebb alakjával van meg a hosszú 
magánhangzón végződő szókon is, hol ma már rendszerint 
'tlan-nk rövidült: elnietelen \o\x, elmételen] elmétlen 127, 144, 
elmetelenseg elmétlenség 175; eretelen erét^len erőtlen 305, 
363, erelelenyt erőtlenít 126; zepletelen sz^^XkteX^xx szeplőtden 
(ma is inkább így) 197, 221. 

Az 'ú 'ü képző hátsóhangú alakja csak e két adatban 
kerül elő : {ó'V^^) abrazo ábráz (at)w 339, (/í-val) ttidomanw tu- 
dományú 287 ; mellsőhangú alakja egyszer még 6'-vel : fel 
hithe \p\v, fél hité'\ fél hitű i. (vö. é:ö:ii, Ny. XIV. 257); 
a többiekben zt^-vel lévén írva, nem tudni ő vagy ü hanggal 
ejtették-e: erdemw érdemű 268, nemw nemű 332, new nevű 
311, 362. 

Áldenominális képzések : altalsagh átalság (az 
átall igéből) pudor 359, ?remélség: bynre való remelsek- 
erth 166. 



Digitized by VjOOQIC 



302 TÖMLŐ GYULA. 

//. Szóragozás. 

E fejezetben előbb azon sajátságokkal akarunk foglal- 
kozni, melyeket a szótökben, teljesebb, rövidebb vagy 
más tekintetben eredetibb alakjuknál fogva, megemlítésre 
méltóknak találhatunk, s melyek, minthogy a ragozásnak 
alapjául a szótő szolgál, legalkalmasabban itt tárgyalhatók. 

A teljesebb tő, tehát a tő végi magánhangzó (kotő- 
hangzó) a kovetk. esetekben van megőrizve. A d végű igék 
befejezett cselekvésű igenevében, illetőleg a befejezett jelen 
ögy* 3- szem. alakjában: hyíhtwl zacadoth hittül szakadí7tt, 
schismaticus 12, elancadot zyw ellankadott szív, cor tabescens 
293, eneben [olv. enyében\ ragadoth inviscatus, enyvbe ragadt 
163, teryedeth protensus 246, elteryedeth dilatatus 188, meg- 
hasadó th 291, geryedeteb gerjed^tebb ferventior 323; megfő- 
nyadot imar lelkenk anima nostra arida est 293 ; de már van 
ragadt is (1. a követk. pontban). A több. 2. szem. ragja előtt 
e két mássalhangzón végződő igében : megfogaieozandothok 
megfogyatkozand(?tok defeceritis 29Ó. Ebben: megepeyteny 
megépltmi 374 ; a 4ak -lek tárgyas igerag előtt azonban 
kotőhangzó nélkül állanak az -If képzős igék, 1. alább. (? A 
hallgat igében: el hallogatod dissimulas elhallgatod 134, 
csakhogy ez az ,auscultare, tacere' jelentésű hallgat nyelv- 
történetünk kezdetétől fogva mindig kötőhangzó nélkül isme- 
retes; megkülönböztetendő tőle az ugyanazon elemekből 
álló, de később képzett ,frequenter audire' jelentésű kallogaf, 
mely szintén kimutatható a régiségből.) — Eredeti teljesebb 
alak vígasdg vígság 152. Teljesebb tőalakok még a változó 
tövek közül : telekeket (ma : telkeket) praedia 1 63, leiekebe 
(ma: lelkébe) secundum animam 373 (vö. „Ngod puszta tele- 
kire bocsáthassuk ki" MonOkm. XIX. 294; j^telekeS'hoX,'^ox\ 
carbatinae, crepidae" PR). 

Rövidebb, kötőhangzó nélküli alakokkal a következők- 
ben találkozunk. E ragos alakú befejezett igenevekben: 
nyumtatvíyov[ioVi^XJpúpoztatY^^o^oXX^X'. y^yo merteketh thelyesth 
numtat ky chorgothath ky pupoztath mensuram bonam con- 
fectam coagitatam effluentem 263; és e befejezett jelen idejű 
alakban enyémhez ragath enyémhez ragadt, adhaesit faucibus 
meis 97 (vö. ragadoth 163)^ Az igeragozás több. 3. szem. 
ragja előtt, két v. hosszú mássalhangzón végződő igékben 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉMETÚJVÁKI GLOSSZÁK. 3O3 

is; mondnak mond^mak 146, 374, ereztnek ayxdi^ kildnek eresz- 
t^Tiek küld^mek 374, fignek függenek függnek 346, viegzalnak 
megszállnak (ma is inkább így) 301 ; és ebben: tnegszonUnak 
megszorítnak (1. az -// képzőnél). A tárgyas igeragozás -lak 
-lek ragja előtt : megdegeseytlek te interficio 14O; megelegeythlech 
reficiam vos 359, 140. — A 2. szem. több birtokos személy- 
rag előtt ezekben: ellensegtek ellenségnek 116, éleitek (erek 
eletek legén vitám aeternam habeatis) életnek 118. A közép- 
fok képzője előtt ezekben: vtalatusb utálatosabb 212, natui- 
lyasbak nyavalyásabbak 325, okosban ( okos-b-anj okos^zbban 
cautius 208 ; merazbak vil/i?res, alapfoka : meraz pusillanimus 
(1. szójegyz.); themerdwkb tömérdekebb grossior 119; nyil- 
vábban is {nyluaban ivagyon plenius exprimuntur 359) való- 
színűleg ''^nyilván-b-an (azaz nyilvdn-abb-an) alakra vezetendő 
vissza; ellenben kötőhangzóval: gorsob gyorsabb 19, rutab 
rútabb 356. A tárgyrag előtt ezekben : teljest {yo mértekeik 
thelyesth mensuram bonam perfectam) teljesért 263, inérgest 
{palam.it mérgest si mortificum quid biberit) mérges<?t 193, al- 
kölmasth congruentem 2^^^ kcrncnth keménye densum 37. A 
locat. -tt rag előtt ebben : kézténk köz<?*ttünk, vö. kézétt közö tt 
(1. é:ö, Ny. XIV. 254). 

Az ú. n. hangugrató töveken a következőket 
tapasztaljuk. 1) Megvan a tővégi magánhangzó, tehát a két 
consonans közti segédhang kifejlődésének szüksége még 
nem állt be a követk. ragos és tovább képzett alakokban : 
caromlottak károml<7-tták (ma: kdrom-o-l-tdk) illuserunt i., 
reaya kenykleth reája kényékk"-tt (ma: könyök-ö-l-t) 199, elte- 
kozlota volna eltékozl<?-tta v. (ma : eltJkoz-o-l-in) dissipasset 295, 
panazlani panaszlű:-ni (ma : panasz-o-l-ni) 333, karamlatik 
káramlű-t-ik (ma: kdrom-o-l-tat-ik) iio; ge ttre thni ^yétre-t-n\ 
{vciSL". gyöt-ó'-r-tet-ni) affligi 376; kesergetek kesergé?-ték (ma: 
keser-é-g-tek) plorabitis 118; vö. régen ingerle-ni keserge-ni\ 
ma mger-é-l-ni keser-é-g-ni stb. — 2) Hiányzik a tővégi magán- 
hangzó; a segédhang azonban még nincs kifejlődve az -alom 
-elém kéf)zős főnevek ragos alakjaiban : /<?;i?</e/-zw-;/e/^ stb. (1. 
a képzőknél) : továbbá ebben az -/ képzős igében : vnduklya 
unduk-1-ja undok-<?-l ja (vö. undoklo-m, undokla-ni stb.) nauseat 
295, vö. „az kégyó az ő fészkét fnegh ostrom lia^ (megos- 
trom-^-1-ja) TihC. 16; sőt a segédhangzó hiján el nem került 
raássalhangzótorlódás elől magának ez -/ képzőnek kellett 



Digitized by VjOOQIC 



304 TÖMLŐ GYULA. 

lappangásba jutni ezekben: eltekoztathek eltékoz(-í?-/-)taték 
dissipata est 292, elthekostatya eltékoz{-^-/-)tatja 371, (vo. fönt 
eltékozlo'lla)y megkaromlak megkárom(-<7-/-)lak subsannabo vos 
97, káromkodik: *károm-/-kodik káromkodik 352 (vö. font 
kdromlo4tdk\ remenkedyel : *remény-/-kedjél reménykedjél 352, 
380, (Remién kw olv. érmény kő, lapis molendinarius : ér-/- 
mény-kö, ör-ö-Z-mény-kö 201); vo. vezértettelni e h. vezér-/-tet- 
tet-ni: vezér-ér-1-tet-ni EhrC. 107, ostromiat e h. ostrom-/-tat : 
ostrom-d?-l-tat, Tinódinál stb. stb. — 3) Tövégi hangzó nincs, 
a mássalhangzók közt pedig segédhangzóval találkozunk : a) 
rágta lan alakokban: panazol panasz-<?-l (vo. font panasz-la-ni) 
305, ro7nol rom-í>-l consumitur (ma : roml-ik ; vo. romlás ruina 
3) 333i tekereg teker-é?-g (vö. tegerge-k stb.) 63 ; b) ragos és 
képzett alakokban : megcuphtilla atyát mégcsuf-//-l-ja raeg- 
csúfí^lja atyját (vö. fönt unduk-l-ja) 154; chu/olas csúf-í?-l-ás 
(vö. föntebb rom-l-ds) 348, perelny pér-é-1-ni (vö. fönt panasz- 
la-^ni) 139, patiazolvan panasz-í>-l-ván i., parancolat paran- 
cs-í?-l-at 346, zemeremielenseg szemér-^*-m-telenség (noha ma 
is: szemértne-tlen) impudicitia ^i^^- 

A tövégi magánhangzók (kötöhangzók) hangszínbeli 
sajátságait a hangtani tárgyalásra utalva itt csak röviden 
egybe foglaljuk : zártabb hangszínt mutatnak : csúful csúfí?l, 
dtallum átallí^m, hasonlatus hasonlatí?s (stb., 1. az -i" képzőt) ; 
gyorsosdg gyorsaság, gyorsobb gyorsabb, alkolmasson alkal- 
masan, okoson okostíJn ; nyiltabb hangszínt őriztek meg: csa- 
csag csacsc?g, koltag koltí^g, vdras vár<7S, továbbá az o:u és 
ö:ii alatt említett ragok kötöhangzói, az e:ö:ü alattiak 
pedig egyszersmind az ajakállásra nézve is eredetibb hang- 
színnel maradtak meg ; eredeti nem labiális hangszínt még 
az é :ö alatt fölsorolt kötöhangzós alakok tartottak fönn. — 
Külön csak az e7iyé (enyv) töalakról akarunk még megemlé- 
kezni, mellyel egy adatban találkozunk: „e?ieben ragadoth 
[olv. enyében ragadotfl inviscata", azaz: enyz^be ragadt 163; 
ily alakkal eddig nem került elö e szó, de a ' már kimutat- 
ható enyö s a mai enyü és cnyV'\^\ ép oly vszonyban áll, 
mint a KeszthC.-beli kesére a régi keserö és mai keserű és 
keserv -eS'^^Xy vagy mint a BécsiC.-beli fényé a fenyő, fényiig 
fenyv-et alakokkal.. 

i) Igeragozás. Eredeti teljesebb alakokat talá- 
lunk a föltétes mód tárgyas ragozásában : mondanaya [olv. 



Digitized by VjOOQIC 



A németújvAri glosszák. 305 

mondandja] monda«ö 290, figezielneye figgesztelw^^^^? függesz- 
tel«/ infigeret 369, megnerneye megnyerne obtineret 372 ; öe- 
hinayak héhindjdk hehivndk in vi tarén t 103, tartanayak tar- 
\:^nák 208, iudnayak meg \,vAndk meg, utinam saperent 313; 
érdekes átmeneti alakok a következők : emelnéj (ky gondolna 
vele, \íog felemelney zegenth) e h. evaeXnéje emelné 343, meg- 
remeytheney mégréméjte«<í^' megrémítem/ provocaret 100 (vö. 
„kenyergwnk tlíe ke.-nek, hogj wtselney gondnkát" LevTár. 
I. 272). A tárgyas ragozás /-je meg van őrizve még a kovetk. 
sziszegő végű igékben: kihuzya kihúz;a kihússa extrahet 341, 
kizya (a mergeth: hausto veneno) kiisz/a küj-jTsa 137, ?vészjék- 
vesz/íik varasuk (1. é:ö:üy Ny. XIV. 256); de: elmetekbe 
hozza (nem: hozja) suggeret vobis 218 (a fölszól. mód j-]e 
már csak hasonulva fordul elő : emlékeztei emléke^^él 336, 
keresse qiiaerat 280, stb.) ; a öerekeztíh berekeszti* (constringit 
336) alak azonban alig őrzött meg eredetibb hosszú /-t, a h 
benne valószínűleg csak orthographikus fölösség. Teljesebb 
alakú még a bef. jelen több. 3. szem. : voltának voltak 202. — 
A vének, lén, lőnek^ hín összevont elbeszélő alakokat 1. fön- 
tebb Ny. XIV. 201. Az -// képzős igék fölszólító módját 
Glosszáinkban is az általános codexkori alakkal találjuk: 
epehenk építsünk 98, nagyoboha nagyobbítsa 345. — Ezeken 
kívül az igeragozásban még csak az dbrdztassík és pékédtík 
alakokra kell utalnunk (1. /.•/, Ny. XIV. 206). 

2) Névragozás. A 3. szem. birtokos alak eredeti 
hosszú hangzója van megőrizve ebben : tolvay likaa speluncá 
latronum 302, ez eredetibb alak egyébként főleg a Jord. és 
Erdy cc. sajátsága. Ugyané személyragnak -ja alakja meg 
van még ezekben: reaya rekja reá 155, 199, hozaya hozzk/a 
hozzá 208; de: ereksegnek ' rea sú://ö^ö:^/'/á propter haereditatis 
successionem 381. (Ellenben a kedvéjért, voltdjért alakok /-je 
valószínűleg csak hiatus pótló elem, 1. fönt Ny. XIV. 258.) 
Említendők még e 3. szem. alakok: kezdett kezdete princi- 
pium 347, (hatónak) kezepi: közepe, (naviculae) carina 354, 
teremtet álatoknak esmeretire: ismeretibe, ad notitiam creatu- 
ranun 150. Első szem. több birtokú alakok: en germekym én 
gyermekeim, pueri mei 165, de: en madaraym én madarűf/m 
357 • így a 3. személyüek is: w seregi auag hadi ő seregei 
hadflí 357, belegin béllyege/n, per signa sua 132, azoknak 
gondolatit gondolatiéit, cogitationes illorum 352, vitéz tarsinak 

M. HYELVŐR. XIV. 20 



Digitized by VjOOQIC 



306 TÖMLŐ GYULA. 

tkrsainak 142; de: w kezei lábai Viezei \khai ^^d^,/enessegfyay 
fényesség ^ai 296. 

A módjiatározó -/ rag van meg ez adatban : btzodalnmt 
fiducialiter 207, mellyel legtöbbször az EhrC.-ben találkozunk 
(1. Ny. I. 368). A hely határozó -n ragot megőrizte a mikoron 
alak; ma : mikor 5 1 ; ugyané ragnak eretibb alakját kell 
látnunk az utánna hosszú «-jében: vtanita maradok posteri 
188, ólálkodik vtanna 137, a mennyiben a közönséges után- 
nam utdnnunk stb. személyragos alakokon kívül magát a 
puszta névutót is gyakran találjuk ekként írva a régiségben, 
pl. „per intervalla : egymksuldnn^ Bod-PP. lat. stb. Az ellenne 
(363) ellene személyragos alakban előtűnő nn is valószínűleg 
ugyanezt az elemet rejti (1. MUgSz.), s egyéb codexeinkben 
is gyakran találkozunk vele. Eredeti lativus ragot őrzött meg 
a hány atka hanyatt//, ma : hanyatt 70. Nem bizonyos azonban, 
hogy e lativus rag megőrzését láthatjuk-e a még igekötönek 
többször olvasható megy alakjában is, annál kevésbbé ez 
egyszer előkerülő adatban : ely amulas ^/ámulás stupor 5 1 
(egyebütt csak ^/-, pl. elamulas stupor 271). Az előbbi a 
követk. helyeken található: megyodatlan megoldatlan 95, 
megyoluadok megolvadok 81, tn^egyfougy megfagy 336, fnegy- 
heruad meghervsid 121, maragyatok megymaragyatok state state 
292, megy twnywl megtunyul 313, (ez adatok, valamint a fön- 
tebbi ely alak is, mind az i. kéztől valók; a 2. kéz pl. így 
írja az idézett szókat: megfagh 336, meghervad 338, stb. de: 
"> y^megyteri xvAdXMT^ 163); mindezek valószínűleg egyszerűen 
megy el-nék olvasandók, s nem megí eli-nék, még kevésbbé 
megy-nék, mint Könnye véli (Ny. VI. 108); az j^' csak ortho- 
graphikus dolog bennük, a minthogy az ingadozó codexkori 
írásmódban egyéb mássalhangzók után is gyakran talál- 
kozunk vele; vö. ugyancsak az 1. kéznél korsagy 299 == kór- 
ság 209, 212. — A mai 'Vd 'VérsLg v nélküli alakja van ebben: 
kye tyzed magadat: . , . te ipsum facis, Vwé teszed m. 5 ; vo. 
semmié semmií'/ SándC. 37. NádC. 506, stb. 

Érdekesebb adatokat az -úl -w/, -böl^ -tol és -ról ragok 
alakjai nyújtanak. Ezek közül a mainál teljesebb alakot 
már csak a -böl mutat egy adatban : erchbelel (aere) letettek 
érczbelél érczből lettetek 291 (különben mindig -W/ -í^7). Azon- 
ban hangszínre nézve mellsőhangfú szókban valamennyiük 
magánhangzója a történetileg kimutatható legeredetibb fokot 



Digitized by VjOOQIC 



A németújvAri glosszák. 307 

tünteti föl (vö. é:ő:ű, Ny. XTV. 257), ú. m.: -él (ma: -w/): 
ez felel [olv. féléi \io\ÜÍ\ való iras suprascriptio 374, atya 
istennek togia felel \p\w. felél: felől'] 193, accapu felel a kapu 
felöl 293, te feleledh te felöled, de te 295, kernel [plw kémyél 
kornywl] metélteiét circumcisus 37 (vo. myndkvmyul undique 
344), hat htegel [olv. megél] hát mögül 380 ; ide való még 
az idézett -beiéi teljesebb alak = bel + -//, és eléssébb e h. 
el'él'Sébb elsőbb (1. a -só -sö képzőnél) ; — -bél (ma : -böl, illet. 
-bül): negbel [olv. négybél] négybí?l, ex quatuor 154, ah lesbei 
a lesből, de insidiis 103, sam ky vetésnek se[te]thsegebel [olv. 
sétélségébéí] a tenebris exilii 379; — -tél (ma: -tői, -tül): 
eretelentel [olv. erételentéí] erőtlentől, infirmo (fortior) 363 
(vö. tőlem nagyobb^ 1. mondattan); — -rél (ma: -rőly -rül): 
zynrel zynre színr^Sl színre 363, binesrel bünösr<5l, super imo 
peccatore 258. Ezek mellett azonban az -«/ és -/í?/ ragok már 
legtöbbször az ajakhangú színezettel járatosak ; még pedig 
az utóbbit a hátsóhangú -tul alakok analógiája után Ítélve 
valószínűleg már állandóan a zártabb í2-vel ejtették codexünk 
írói [hythhvl hittől 12, istentwl istentől 4, zepletelentwl sze^l6' 
telentől 221; bereshil bérestől, de mercenario 132, ztzthul 
szűztől 98); az előbbinek a kiejtésére nézve nem birunk 
döntő criteriumot, de valószínű, hogy ingadozás volt a régibb 
ő és az új ü között {pelwl belül 290, felwl fölül 151, kezzvl 
közül 324, iéí'w;/ kivül 207, kvmyul \aoxny\A 344; de: monno 
fehül ,undique' bizonyára J-vel hangzott, ma \si felölj 301). 
Érdekes ellenben, hogy a másik két rag, a -bői és -róly egy- 
általán csak az idézett é hangszínnel kerül elő Glosszáink- 
ban; s ez teljesen egybevág avval a körülménnyel, hogy 
ugyané ragok hátsóhangú szókban is egyedül az ó hang- 
színt ismerik {iozagbol jószágban 95, bwyasagrol bujaságTí?! 
293, stb. stb.), míg a -tol rag hátsóhangú alakja itt már 
következetesen a mai zártabb ú-t mutatja: attul 307, atyaiul 
207, athankhul ^^ fyaytul 296, galazastul 115, haborotul 166; 
csak egyszer: egmastol 130, vö. egmastul 209. (Az -íí/ rag 
hátsóhangú alakja véletlenül csak az utói szóban 380, kerül 
elő, mely azonban ma is így hangzik.) 

A -ben rag már kopottabb alakjával is gyakori, pl. en 
nevembe (erdegeth kivetnek) én nevemben 193, tervenbe doctor 
legis peritus 346, stb. ; s viszont -be helyett -ben ragot talá- 
limk (az alakilag egybeesett két rag összezavarása folytán, 

20* 



Digitized by VjOOQIC 



308 TÖMLŐ GYULA. 

1. Ny. XIV. 248) ezekben : égben mennek vot egy de mennek 
volt 105, . . . mM eleyben tennem quod ponam ante illum 165, 
menyetek zeles velagban in mundum universum 193. A -vei 
rag már rendesen hasonul a mássalhangzós névszókon ; haso- 
nulás nélkül csak e két adatban : zantzandokual szántszándoi^- 
/fatl 296, és seregvei sere^^el 3. Illeszkedés nélkül áll a -ra 
rag ez egy adatban: tiztessegra való yzes ardor ambitionis 
300, de valószínűleg hibából (vo. tistessegre walo 355), mint- 
hogy Így illeszkedés nélkül csupán a m^nnyira (LevTár. I. 
148, 158, 271), ennyira (u. o. 271) és a göcseji mennyiragy 
ennyirag (Ny. XDI. 307) alakokban ismeretes. A már nem 
élő 'ént rag van ebben : byzonsaginth [bizonsdgént h., é : i vál- 
tozással] tenne veritati praeiudicaret 363 (vo. szerént xii^yi^^ 
stb. : ma szerint). 

Mondattani sajátságok. 

E tekintetben, a glosszák természeténél fogva, kevés 
említésre méltó anyagot találunk s az is nagyobbára összes 
codexeink nyelvének közös tulajdonsága. Ilyenek pl. a követ- 
kező határozó igeneves szerkezetek: vth tevén út tévén (a. 
m. út téve^ uta/ tévén) iter faciens 319, hala adván hála adván, 
gratias agentes 378, maga mutogatván maga/ mutogatva 202, 
w alnoksagok megesfnerven 374, w kezei lábai megketezven Mgdi- 
tis manibus eius et pedibus 358, haiok vonuan subductis 
navibus 271, zakala ky nywen [szakálla kinyövén] depilatus 
64, w seregi auag hadi kildven élvezte missis exercitibus per- 
didit 357 ; továbbá, hogy az összehasonlítás állapothatáro- 
zója 'tol raggal áll : h)lem (ma : ndlam) nagob maior me est 
218, eretelentel [erételentél] infirmo (fortior) 363; a Hz^w/ név- 
utó ragtalan névszóhoz járul : gwkkezesek kiwl gyülekezése- 
ken kívül 207, stb. — Külön figyelemre méltó adalékot 
csupán az igeidők alakjaihoz nyújt nyelvemlékünk, a 
mennyiben a folyó múlt kifejezésére az ír vala (pl. átkoz vala 
maledicebat 129, stb.) mellett leggyakrabban Ir volt alakot 
használ, teljesen azonos functióval : nem zugodnak volth non 
resonabantur 217, zugodnak volth Moyses ellen^ madár húst 
kiuanak volth desiderabant carnes avium 293, bezelnek vot 
conferebant 105, égben mennek vot („congressus") 105, tekereg 
woth 63 ; halogatia voth distulit 370, kinebety vot allevabat, 
kissebeytiuoth kissebíti volt i2t, felemely wolth fölemeli volt 



Digitized by VjOOQIC 



A németűjvAri glosszák. 309 

83, nem vélik voth non sperabant 118 ; s ez az ír volt s a kö- 
zönségesebb ír vala ép úgy viszonylanak egymáshoz, mint 
a szintén egy értékű írt volt és írt vala. Föltűnő idöalak: 
erulru vala örülne vala, exultaverit 6. 

Érdekesebb és ritkább szavak. 

Glosszáink szókincse, mint említettük, sok érdekes ada- 
lékkal ^gyarapítja az eddigi történeti anyttgot, s számos tanul- 
ságot nyújt szaVaink jelentésfejlödéséhez ; nem egy szavunkra 
pedig itt találjuk az első adatot, mely a Történeti Szótár 
gyűjteményének kiegészítésére fog szolgálni. Ezeket azonban, 
mint nagyobbára puszta szótári érdekű anyagot, mellőzve, 
befejezésül csak a követk. ritkább vagy más tekintetből is 
említésre méltó néhány szót akarjuk itt külön említeni: 
gerla' zaz gerla buzaual centum coros tritici 296; eddig 
mindössze három helyen került elő, ú. m. MünchC. 148 
(girlajj DöbrC. 362 fgerlajy u. a. bibliai mondat fordításában, 
és BécsiC. 184 {eg gerla árpa corus hordei); szótáraink nem 
ismerik, liéjt (vö. Ny. XIV. 155): stolidus 144; hit mellék- 
alakjával együtt közönséges szava a codexeknek, a. m. stul- 
tus, insipiens. jug-azél (vö. Ny. XIV. 155): auster 222; 
juh'Szél (Sylvesternél, az Alföldön Ny. IQ. 316, 364, és 
Aranynál) és gyuk-szél (Sopron m. Ny. Hí. 507) alakkal is- 
mertük ; mindkettőnek pedig egy eredetibb jug-szél alakból 
kellett kiindulniuk, melynek létezését Budenz (Ny. IQ. 
365) a szl. jug alapján föl is tette, s most tényleg elő- 
bukkan.' holtág y koltog (idézve Ny. XIV. 204): megvan a 
BécsiC.-ben {koltag 136.) és MA. -ben (kótog) is, de ritkább 
szó; a népnyelvből azonban ma is föl-fölbukkan : kótog 
(Debreczen) Ny. VII. 476, „a madárijesztő szélrepülők kóto- 
gdsa^ (Kazár Emil) Nemzet IQ. 85. sz. esti 1. lewsagi oppro- 
brium 212; ez érdekes adat bizonyára egybevaló az EhrC. 
leuzat^ lewzat (scandalum) szavával, mely maga is még homályos 
(vö. Simonyi: ,jNyelvtört. közlések", Nemzet III. 309. tcza). 
merdz : nteraz auag morchona pusillanimus 303, merazbak vilio- 
res 325; fontos új adatok, a mennyiben egy eddig magára 
álló homályos helyet világítanak meg, melyet MNyilas 
„Agenda^-jában olvasunk: „oly mera dologért kapa belem 
ez s ez ember, hogy csak mondani -is utalsagh** (közölve Ny. 
VI. 362); a meraz és mbra bizonyára egy szó (vö. zuzmaráz 



Digitized by VjOOQIC 



3IO BALASSA JÓZSEF. 

és zúzmara) jelentése mint látszik: ,vilis, hitvány', néző: 
nezew fitonissa 240, nyzra) phitonissa 294, azaz: ^pylho^ pytho- 
ntssa: ein zauberer, zauberin, weissagerin: n^ző^ MA.; közli 
Deák Farkas is : néző asszofty jövendö-mondó asszony (1607.) 
Ny. XIV. 171, s a nép nyelvében ma is megvan: níző asszony 
(H.-M.-Vásárh.) Ny. n. 420, nézőke (Klézse) VI. 374. örr 
(vo. Ny. XIV. 155); wru zercnfh occasionaliter 236; vo. íw/- 
nek örvével sub praetextu aliquo, obtentu alicujus, sub specie 
PP. vanálaJt : Glosszáinknak egyik legfontosabb szava, mely 
a követk.- helyekből egészen biztossá válik : nem lezen vana- 
latya non dirigetur 2 1, vanalatot leson {a.zsLZ : -od lészön) haedi- 
ficaberis (igy !) ^o^^vanalatia 1 50, -í képzős származékkal: vana- 
latus legén proficias 131 ; jelentése úgy látszik ,siker', és abból 
az igéből való, melyet eddig nyelvünk összes maradványai- 
ban csak egy helyről ismertünk : bétégecré vétic kézekét es 
meg vanalnac^ super aegros manus imponent et be ne 
habebunt, MünchC. 106. (Vo. Nemzet, 309. tcza.) 

TöMLö Gyula. 



A NÉPNYELVHAOYOHÁNYOK FÖLJEGYZÉSE. 

Lundell dolgozata, melyet a Nyelvőr legutóbbi három 
füzetében közöltem, kifejti azokat az elveket, a melyeket 
bármely nyelvjárás tanulmányozásában követnünk kell. Hogy 
a mi gyűjtőink ez utasításokat eredménnyel használhassák, 
szükséges lesz elmondani azt is, hogy mire kell különösen 
ügyelni a magyar nyelvjárások tanulmányozása alkalmával. 

A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan jegyezzük fol 
a hallott népnyelvi anyagot. 

Az irodalmi orthographiát az ily közleményeknél termé- 
szetesen nem alkalmazhatjuk, mert akkor nem igen használ- 
hatná az ember, hisz az így leirt közleményt mindenki a 
maga nyelvjárása szerint olvassa, s a palócz ember a debreczeni 
mesét is palóczul olvasná. Tehát a nép nyelvének leirására 
az irodalmi helyesírástól független s a beszélt nyelv hangjaihoz 
alkaln^zkodó írásmódot kell használnunk. De ha valaki nem 
tudja a nép kiejtését híven leírni, inkább közölje a hallot- 
takat irodalmi helyesírással, semhogy tökéletlenül jelölje a 
kiejtést, mert ez többet árt, mint használ. S nem is minden- 
féle közleményt kell okvetetlenül a kiejtés hü föltüntetésével 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉPNYEL VHAGYOMAnYOK FÖLJEGYZÉSE. 3II 

közölni. Az igaz, hogy legjobb, ha mindent, a mit a nép 
ajkáról hallunk, úgy irunk le, a mint hallottuk. Tehát a táj- 
szavakat, szólásmódokat, egyes mondatokat mindig a kiejtés 
pontos megjelölésével kell közölni. A. meséket azonban nem 
igen lehet rögtön, mihelyt halljuk, híven följegyezni, s azért 
nem is kívánhatjuk a közlőtől, hogy ezekben is pontosan 
föltüntesse a nyelvjárás kiejtése módját. Sőt emlékezetből 
reconstruálni a kiejtést nem is szabad, mert ez gyakran 
tévedésre vezet, hacsak a közlő nem az anyatejjel szítta . 
magába az illető dialektust. Mindenesetre nagyon tanulságos 
egy hosszú, összefüggő szöveg közlése, a mely mind az egyes 
hangokra, mind a nyelvtani alakokra nézve híven tükrözteti 
vissza az illető nyelvjárást ; de a meséknél igen gyakran 
meg kell elégednünk egyedül az alak és mondattani saját- 
ságok föltüntetésével. 

Mindenki, ki a magyar nyelvészet iránt érdeklődik, 
örömmel vett arról tudomást, hogy az Akadémia egy új magyar 
Tájszótárt akar kiadni. S a mint a szerkesztő tervezetéből 
láthatjuk, mindent elkövet arra nézve, hogy ez új kiadás a 
tudománynak minden tekintetben hasznára váljon. Már maga 
az is hasznos lesz, ha az eddig ismert tájszavakat teljesen 
összegyűjti, de a szerkesztő kevés fáradsággal még tökéle- 
tesebbé tehetné az új kiadást, ha minden egyes szónál a 
kiejtést is pontosan föltüntetné. Tervezetében igéri is ezt, s 
hogy valósítsa is arra nézve szükséges, hogy a szerkesztő a 
szótár számára elfogadjon egy fonetikus Írásmódot, s azután 
minden egyes szóhoz oda kell tennie, hogy hogyan ejtik 
minden egyes vidéken, a hol csak előfordul. 

A szerkesztő a kéziratszámba menő első nyomtatást 
úgyis szét akarja küldeni a gyűjtőknek; fölkérhetné őket 
ekkor arra is, hogy jegyezzék föl a náluk használt szavak 
mellé mindig a pontos kiejtést is. Ez által sokkal tökéle- 
tesebb és így értékesebb is lenne az új Tájszótár. 

Külföldön nagyon sokan tettek már kísérletet egy, a 
nyelvjárások és műveletlen nyelvek följegyzésére szolgáló 
fonetikus írás megteremtésére. Azt mindenki belátta, hogy 
a latin ábéczé, úgy a mint van nem alkalmas a hangok 
pontos jelölésére. Hogy ezen segítsenek, kétféle módot kö- 
vettek. Némelyek a latin betűktől teljesen független új 
jeleket találtak fel a fonetikus irás számára. Ilyen Brücke 



Digitized by VjOOQIC 



312 BALASSA JÓZSEF. 

Írásmódja (Ueber eine neue Methode der phonetáschen 
Transcription) ; továbbá az Angliában már eléggé elterjedt 
„Visible speech", melynek fölfedezője Bell A. M. ACnd- 
ketten arra törekedtek, hogy jeleik a beszélő szervezet mű- 
ködését is mutassák- egyúttal. De egy ilyen czélt elérni 
akaró hangjelölést csak akkor lehet megteremteni,- ha minden 
egyes hang képzése módját egész biztosan, s egész pontosan 
ismerjük. Ma még nem jutott ennyire a fonetika, s azért egy 
ily „látható beszéd" megteremtése még korai. 

Mások (Sweet, Sievers, Techmer stb.) a latin Írásmódot 
vették alapúi, s ennek tökéletlenségein úgy segítenek, hogy 
vagy egyes jeleket, pontokat, vesszőket tesznek a betű 
mellé, fölé vagy alá, vagy pedig magukat a betűket vál- 
toztatják. „Hangtani alapelvek" ez. czikksorozatomban én is 
megkísértettem egy fonetikus abéczé szerkesztését a latin 
betűket véve alapúi, s a hol ezek nem voltak elégségesek, a 
görög betűkkel pótoltam. 

Egy ily általános, minden nyelv kiejtése módját pontosan 
visszatükröztető hangjelölés megállapítása és általános el- 
fogadása mindenesetre nagyon fontos a nyelvtudományra 
nézve. De ha csak egy nyelv dialektusait vizsgáljuk, nem 
szükséges ily pontos jelölésre törekedni. Hisz, hogy valaki 
ily jelölést sikerrel használhasson, ahhoz alapK>san képzett 
fonetikusnak kell lennie, már pedig ezt minden egyes gyűj 
tőtől meg nem követelhetjük. Egy nyelvet vizsgálva, egy- 
szerűbb eszközökkel is kielégítő eredményt érhetünk el. Ha 
a magyar nyelvjárásokat akarjuk följegyezni, használhatjuk 
a szokott írásmódot, csak egy-két változtatást kell rajta 
tennünk. 

A magyarban, mint azt már több helyen említettem, a 
rövid és hosszú hangzók nemcsak időtartamra nézve külön- 
böznek egymástól, hanem a képzés módjára nézve is. A 
rövid hangok mindig széles, a hosszúak pedig szűk ejtésüek ; 
tehát ezen különbség számára külön jelölésről nem kell 
gondoskodnunk, hanem a szokott módon, a hosszú hangzót 
a betű fölé tett egy vagy két vonással jelölhetjük (á, új ó, 
ű, ő, íf, ÍJ] a, rövid hangnál vagy semmi sincs a betű fSlott 
("a, u, ojj vagy pedig egy fij vagy két pont (ü^ ö). Kz úgy- 
nevezett közép e-t mindig pontosan meg kell jelölni a gyűj- 
tőnek; eddig egy fölé tett ponttal jelöltük, de tanácsosabb 



Digitized by VjOOQIC 



A népnyelvhagyomAnyok följegyzése. 313 

két pontot használni (e), hogy így a különbség közte és az 
e között szembe tünöbb legyen. Ép így az ^/-nak rövidjét is 
jó lesz két ponttal jelölni (d, pl. palócz dz^ drrd^ székely 
dpámj. Egyes dialektusok ejtenek a rövid hangoknak teljesen 
megfelelő hosszú hangokat is, melyeknél a nyelv alakja 
semmit sem változik, tehát szintén széles ejtésüek. Ezt a 
hosszúságot '^ jeggyel jelöljük \ ilyen a hosszú é pótló nyúj- 
tás esetén (émenty ére^ inére)\ a hosszú á ugyanazon esetejc- 
ben {ára^ ákszik Dtúl); az e-t is ejtik hosszan a székelyek, 
de úgy, hogy nem lesz belőle éy ezt jelöljüjc I-vel, pl. etiy 
élet (1. Ny. VU. 377, VIH. 480), 

Ezeken kívül még két különös vocalis fordul elő egy- 
két magyar nyelvjárásban. Az egyiket Munkácsi említi a 
csángók nyelvéből s *^-vel jelöli (Ny. IX. 447) : nerriy beszéd, 
valehol; előfordul ugyanez a háromszéki nyelvjárásban is (III. 
374) : neniy templom. A mint a közlők leirásából következ- 
tetem, nem lehet ez más, mint vegyes hangzó, melynek kép- 
zési helye a hátsó (mély) és mellső (magas) hangúaké között 
fekszik és pedig a nyelv alsó állásával ejtve; jelölésére 
használjuk a nyelvtudományban már úgyis szokott alul kari- 
kás e betűt: e. Még egy különös hangzót említ Regner 
Tivadar (Akad. Értesítő IX. 538); azt állítja ugyanis, hogy 
a szegedi ö^ mely más vidékek á^-je helyén áll, nem a rendes 
köznyelvi öy hanem az a-nak megfelelő mellső (magas) hang, 
s az ^-nek megfelelő ajakhangzó; jelöljük ezt így a. Mind- 
ezen hangzók pontos megfigyelésére nagyon kérjük a gyűj- 
tőket, hogy az itt adott meghatározásokat vagy megerősít- 
sék, vagy megdöntsék és helyesebbel pótolják. Különösen 
kérjük az í)'ző vidékeken lakó gyűjtőket, figyeljék meg, vájjon 
igazán van-e valami különbség azon ö között, mely más 
vidékek ^-jének fel meg, s a között, mely mindenütt ö\ vagy 
* egyáltalán van-e különbség az ö-z6 és nem í?*ző vidékek <?'-je 
közt, s hogy miben áll ez a különbség. 

Egyes vidékekről tudjuk, hogy orrhangú vocalisokat is 
ejtenek (Ny. V. 63, VIII. 460,'IX. 542), ezeket is mindig pon- 
tosan kell jelölni az illető hangzó mellé tett kis ^ vagy » 
betűvel, a szerint, a mint az illető orrhang inkább foghangú, 
vagy inkább ajakhangú színezetű, pl. lá^y mé^kHy tsteny torodba, 
A magáhangzókat illetőleg még a következő jelenségek 
megfigyelésére kérjük a gyűjtőket : 



Digitized by VjOOQIC 



314 BALASSA JÓZSEF. 

I Mely szavakat ejtenek az egyes nem ^*zö vidékek is 
é helyett ö-vel vagy állandóan^ vagy pedig váltakozva? 
Ezeket minden egyes vidéken külön összegyűjteni nagyon 
tanulságos volna. 

2. Melyek azok a szavak, a melyekben az öz6 vidékek 
is e-t ejtenek? 

3. Hogyan ejtik az egyes vidékek azokat a hangokat^ 
melyek az irodalmi nyelvben, majd hosszan, majd röviden 
hangzanak : tr^ kör, ül stb. ? Mindig hosszan ejtik-e őket, vagy 
pedig fölváltva? Továbbá, mely szavakban ejt az illető dia- 
lektus hosszú hangot a köznyelvi rövid helyett vagy meg- 
fordítva ? 

A consonansok jelölésében a rendes Írásmódon semmit 
sem kell változtatnunk. Néha a consonansokra nézve sem 
elég pontos ugyan a mi Írásmódunk, pl. nem jelöljük a gut- 
turalis nasalist, vagy az m-t se jelöljük külön, mikor/, v 
előtt áll, pedig ekkor nem bilabiálisán, hanem dentilabia- 
lisan képezzük. Ezeket a népnyelvi közleményekben sem kell 
külön jelölnünk, mert csak bizonyos pontosan meghatározott 
esetekben fordulnak elő. A consonansoknál arra kell leg- 
jobban ügyelni, hogy a följegyzőt félre ne vezesse a szokott 
irodalmi orthographia. Ne is gondoljon a gyűjtő arra, hogy 
hogyan kell valamely szót rendesen leimi, hanem csak a 
hangokra figyeljen, a melyeket hall, s azokat jegyezze fol. 

Legnagyobb nehézséget a diphthongusok Írása okoz ; mert 
nehéz pontosan megkülönböztetni az elemeket, a melyekből 
állanak, s nehéz ezt úgy följegyezni, hogy az olvasó is vilá- 
gosan lássa az illető diphthongus minőségét. A mint gyűj- 
tőink eddig a diphthongusokat jelölték, abból azok természe- 
tére nézve eligazodni teljesen lehetetlen. Nekünk tudnunk 
kell, hogy milyen elemekből áll a diphthongus, s hogy 
hogyan fűzi össze a nyelv ezeket az elemeket. Szem előtt 
tartva a diphthongusoknak azt a meghatározását, melyet a 
Nyelvőrben (XTTT. 532) adtam, hogy t. i. minden diphthongus 
áll egy teljes hangzóból, melyet vagy megelőz vagy követ 
egy kapcsoló hang, a jelölést úgy' eszközölhetjük, hogy a 
teljes hang mellé teszünk egy kis betűt, a melyik a kap- 
csoló hangot jelöli. A gyűjtőknek ügyelni kell tehát arra, 
hogy a kapcsoló hang megelőzi vagy követi-e a teljes hang- 
zót, azután hogy milyen vocalis a teljes s milyen a kap- 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉPNYEL VHAGYOMÁm'OK FÖLJEGYZÉSE. 315 

csoló hang. Például álljanak itt a göcseji nyelvjárás diph- 
thongusai: sz^épj ién ; j^óy M; szüőke, és egy-két palócz diph- 
thongus: b*^d (bácsi), mingy^á; m^ég ; z^ödy hö. Látjuk néha 
egyes közleményekben (pl. Ny. VIII. 177), hogy egy diph- 
thongust úgy jelöl a gyűjtő, hogy ugyanazt a hangzót kétszer 
Írja. Ezekre nézve szükséges volna fölvilágosítást nyerni, 
hogy miféle hangok azok, a melyeket így jelölnek. Egyál- 
talán oly kevéssé ismerjük nyelvjárásaink diphthongiisait, hogy 
pontos megfigyelésükre minden egyes gyűjtőnek kiváló gon- 
dot kellene fordítania. 

Ha a följegyzés egész pontos akar lenni, akkor a hang- 
súlyt is meg kell mindig jelölni. A magyar hangsúlyozás 
azonban oly szoros szabályokhoz van kötve, hogy attól az 
egryes nyelvjárások alig térnek el, úgy hogy jelölése is szük- 
ségtelen. Csak egyes vidékekről tudjuk, hogy ezen rendes 
hangsúlyozás mellett egy másikat is használnak. A debre- 
czeniek kiemelik gyakran a mondat utolsó előtti szótagját ; 
a székelyeknek is van egy különös hanghordozásuk. A g)rűj- 
tök kötelessége volna megfigyelni, hogy miben áll ez a 
különös hanghordozás, s milyen esetekben használja az 
illető vidék. 

A hangsúllyal összefügg a szavak elválasztásának 
kérdése is. Beszéd közben ugyanis, nem választjuk el egy- 
mástól mindig az egyes szavakat, hanem gyakran kettőt, 
néha hármat is egybe ejtünk. S mivel erre nézve az egyes 
vidékek ejtése módja eltér egymástól, szükséges volna, hogy 
a közleményekben az egybe ejtett szavakat egybe is irjuk. 
Mielőtt azonban a szavak szétválasztását is fölvesszük az uta- 
sítások pontjainak sorába, magam is kívánatosnak tartom, 
hogy erre vonatkozó nézetem tüzetes megvitatáson menjen 
keresztül, s csak akkor tegyük közzé a megállapított rész- 
letes utasításokat, ha az a tűzpróbát már kiállotta. 

Az itt ajánlott írásmódra szolgáljon például a következő 
mese (ez Bajmokról beküldve már egyszer megjelent a 
Nyelvőrben, VIII. 520), a felsőbácskai (különösen a bajai) 
nyelvjárás hű föltüntetésével, mely a bajmokitól csak a ki- 
ejtés módjában tér el egy kevéssé. 

„Vót a világon ék kakas, annak vót el lába, meg egy 
szárnya. Azon sántikát, osz kikapart en nétykrajczárost. 
Akkó elindút azon a nétykrajczároson mulatni. Amim mén. 



Digitized by VjOOQIC 



3l6 BALASSA JÓZSEF. A NÉPNYELVHAGYOMÁNVOK FÖLJEGYZÉSE. 

rátalál éf farkasra. A farkas kérdészte tüle : hová mész té 
kakas? 

— Érnék ezen a nétykrajczáron mulatni. 

— Én is érnék veled. 

— Hagy gyere, ha jé nem fáraccz. 

Akkor osz tovább mentek, osz rátalátak ék kutyára. 
Kérdezi a kutya : hová mész té kakas? 

— Hát érnék ezen a nétykrajczáron mulatni. 

Akkor osz éggyütt továb mentek, osz rátalátak ér rókára. 
Évvé jis tovább méndégétek, osz rátalátak égy árokra. Akkor 
osz aszonta ja kakas, hogy aki jeszt átugorja, az émén vele 
mulatni. A kakas korosztű jugrotta, a tobbijek még bele 
j estek. 

Mikó mégéhésztek, akkor ékezdi ja róka: róka néni 
szép név, farkas bácsi szép név, kutya jan nem szép. Azt 
együk még. Még is ették, de ja róka étette ja kutya csontját 
másnapra. Másnap mikó ropogtatta ja csontokat, kérdezi a 
farkas : mit észö té róka néni ? 

— Hát kicsavartam a belemet, osz ászt észém. 

— Csavard ki jaz ényimet is, maj én is észém. 

A róka méktétte, kicsavarta ja bélit, oszt a farkas meg- 
döglött. Akkó magányosan maratt a róka. Még a farkasba 
tartott, addig csak jó vót, de jasztán éhes lett. 

Ara szádogát ém madár, vótak néki jaz árok partyán 
kis madaraji, de jén nagy róka má harmacczó megette ükét. 
Slrt-rítt a madár, osz a róka kérdészte tüle, mé sir? Akkor 
émeséte néki ja madár, hogy én nagy róka má harmacczó 
megette az ü kis madarajit. Ez a róka aszonta neki, hogyha 
ütet kiveszi a zárokbú, akkó megőrzi a kis madarakat. Akkó 
kivette ja zárokbú ja madár. A róka még asz tanácsóta neki, 
hogy a fa alá temesse el ütet a falevelek alá, hocs csak az 
egyik füle lácczon ki. A madár ugy is tétté. Később az a 
nagy róka, aki jazelőtt is mégette ja kis madarakat, oda 
mént, hogy mégint megegye ükét, osz a másik róka fulejit 
a kis madaraknak nlszte, osz bekapta. Akkor a róka föl- 
ugrott, mékkapta ászt a másikat, osz megette. A madár 
gyerékeji még megmarattak. 

Itt a vége, vezsd a vízbe, eriggy vele Bátaszékre". 

Balassa József. 



Digitized by VjOOQIC 



SZARVAS GÁBOR. IRODALOM. 317 



IRODALOIL 

Germán elemek a magyarban. írta Vizoly Zakar 
r i á s. E müvecskéröl volt már egyszer alkalmunk említést 
tenni (Nyr. XIV. 196.). Akkori, csupán sebtiben való átte- 
kintésen alapuló Ítéletünk a szóban levő dolgozatról nem 
volt egészen kedvező; most azonban, hogy tüzetesen, pon- 
tosan átvizsgáltuk e kísérletet, bármennyire tiszteljük is a 
jó akaratot, azt a csekélyebb fokú elismerést is, a mellyel 
első Ízben adóztunk neki, bár kelletlenül, de meg kell von- 
nunk tőle. A ,Germán elemek a magyarban' ugyanis, még 
ha Ítéletünk enyhítésére latba vetjük azt a mozzanatot is, 
hogy egészen töretlen úton járt, még úgy se mondható 
egyébnek teljesen elhibázott, fölötte gyarló kísérletnél. 

Más alapos tudásnak azon az egyen kívül, hogy 
szerzőnk magyarul és németül jól tudhat beszélni, bár- 
hogy keressük is, egybevetéseinek elég hosszú sorában alig 
akadhatunk látható nyomára. Szeme nem elég gyakorlott, 
látása nem elég éles ; azért csak a legmíndennapibb, a mint- 
egy maguktól föltolakodó, a fölszínen úszkáló jelenségeket 
veszi észre ; sőt ezek közt is van egy tetemes szám, a mely 
teljesen kikerülte figyelmét. Az előbbiekből mutatványkép 
ide iktatunk a sorozat első és utolsó czikkeiből négyet- 
négyet: anslóg, bak, baktery bál; vinczelléry zeller j zsámoly, 
zsindely; kimaradt pedig egész hosszú sora az oly legközön- 
ségesebb szóknak, a minők . például : zsandár, silbak, lámpa^ 
lajbi, fájini(os)y czúgfos czipő), maséroz, rezonéroz, muszáj, ko- 
lompár, tubák sat. sat. 

Ha például csak a játékokat s a játékok közül csupán 
a kártyát vesszük: tronf, adutt, figura; viszt: kör^ káró^ pikk, 
treff ^ pártfier, impdsz, betli, trikk, slemm, assz, dáma^ gábli; 
tarokk: skiz, pagát, honér, toletró, volát, ultimé; makaó: bren- 
nélj sláger, apré; ferbli: forpassz, mitrezerv, czupassz, besszéröl 
sat., a mely nevezetek bármily eredetűek legyenek is, de 
német réven kerültek hozzánk, s a melyek közül egyetlen 
egyet se találunk a germán elemek sorában : látatlanban is 
megítélheti az olvasó, hogy a 316 czíkkecskéből álló soro- 
zat, a melybe több keresztnév is föl van véve, mennyi és 
mily nagy hézagokat tüntethet föl. 

Ez magában véve azonban még egyáltalán nem volna 
ok, hogy kedvezőtlenül nyilatkozzunk róla, ha a hiányokhoz 
a kifogások, tévedések, hibák hosszú lánczolata nem fűződ- 
nék. Ezek a következők. 

i) Forrásokra, alig egy-két eset kivételével, sehol se 
hivatkozik ; az egybevetett jelenségek legnagyobb részt ugyan 
ismeretesek s nem fér kétség hozzájuk, de vannak köztük 
olyanok is, a melyekről nem tudni honnan kerültek, élnek-e 



Digitized by VjOOQIC 



3^0 SZARVAS GÁBOR. 

, valóban, vagy csak a szerzőnek saját kikovetkeztetései. 
Ilyenek a magyar szók közül, melyek semmiféle szótárban 
nem találhatók: cziilingy kö/e, rápánt; a németek közül: 
borch^ drautZy maullasz, zühling. Idevaló, hogy több czikket 
egyszerűen átvett a NSzótárból, a nélkül hogy forrását 
megnevezte volna. 

2) A nyelvtudományi s különösen a tárgyára vonat- 
kozó irodalomban nincs meg a kellő tájékozottsága, az eddig 
teljesített munkálatokat nem ismeri, a legegyszerűbb, egk- 
szen kezdetszerű, s azért nagyon is elégtelen segédeszközök- 
kel fog föladatának megoldásához; innen van, hogy több 
oly szót hiába keresünk a sorozatban, a melyeknek német 
eredete egész világosan ki van mutatva, mlg másokat német 
származásra vezet vissza, holott már korábbi kétségtelen 
megállapítások szerint egészen más forrásból jutottak be 
nyelvünkbe. Amazok közül valók: bókony (Nyr. VTI. 246.), 
foglár (iő^\)y fustely (245.), gyilok (I. 221. VII. 504.), hopmes- 
ter (VI. 505.), kalap (IV. 400.), kastély (VH. 245.), kókotiya 
(247.)i köppöly (243.), kudarcz (VI. 509.), márvány (441.), mész- 
szely (Vn. 243.), mord (VI. 505.), mordály (uo.), pó'röly (VE. 
243.), ráspoly (244.), vöndöly (uo.), zsáhnány (III. 274.). Az 
utóbbiakhoz tartoznak : Bodnár ^ nem egyenest a németből, 
hanem szláv réven jutott a magyarba (Miki : SlavElem.). 
Csöbör^ szerzőnk szerint ugyanaz, a mi az úfném. zuber; a 
szlávságból való : ószl. öibri (Miki.). Garaboly^ nem, mint a 
szerző állítja, á ném. körbe 1-ből, hanem az üszl. krabulja- 
ból való (Miki.). Mester, melyet a ném. meisler-höl származ- 
tat, holott ez, a mint mindegyikünk tudja, a magyarban is 
nuijszter; a mester a szerb-szlovén meSter-n^ a képmása. 
Saroglyay a német schragen-X. tartja eredetijének, holott a 
szerb Mraglje-xe vezetendő vissza (Miki.). Viasz^ helyesebben 
vtaszky szintén a szlávságból került át; a magyar szónak i 
hangja a ném. wacks-hól ki nem magyarázható. 

3) Híjával van a kérdés alapos tárgyalásához megkí- 
vántató képzettségnek, mely a legelső, legközönségesebb 
elveket sem ismeri s egyes czikkei kezdettől végig a mód- 
szertelenség szemmellátható bélyegét viselik homlokukon. 
Nincs tudomása nevezetesen amaz alapelvről, a mely meg- 
követeli, hogy mind a kölcsönadó, mind a kölcsönvevő 
nyelvnek szava alakra is, jelentésre is teljesen egyezzék, 

E kellék szempontjából egybevetéseinek legnagyobb 
részét tarthatatlanoknak kell kijelentenünk. Ide tartoznak: 

a) A melyek valamely régibb, többnyire középfölnémet 
alak képmásai s a melyeknek eredetije gyanánt a szerző az 
újfölnémet alakot állítja oda. Ilyenek : j^kasznár : úfném. 
kastner^^ helyesen: kfném. ^kastnaer. y^Kémény, úfném. >te- 
min'^ \ kamin-hól a magyarban nem lehetett volna kémény, 
^Könting: úfném. quentchen^ \ helyesen: a kfném. qtienUn, 



Digitized by 



Google 



IRODALOM. 319 

y^Trdgár: úfném. tráger-höl származik"; a kfném. tragaere- 
nak a módosulása. Sörét szavunkat szintén helytelenül a 
schrott alakra viszi vissza; holott világos, hogy a többes 
schröti formának a képmása. Ilyen a spéhely is, mely sze- 
rinte a spache-ví alapszik, pedig világos, hogy csakis a dem. 
*spackel'Tie\i másolata lehet. 

b) Sok az olyan szó, a melyet újabb irodalmi alakra 
viszen vissza, pedig csak is egyik vagy másik tájnyelvi ej- 
tésből magyarázható meg. Azt mondja például, hogy a 
magy. tézsla a ném. deichsel szónak a képmása. Mindenki 
látja, hogy az irodalmi ddjkszel-hSi lehetetlen a tézsüi alakot 
kimagyarázni ; ha e szó csakugyan németből került hozzánk, 
a mit különben mi is valószínűnek tartunk, akkor csakis 
egy *idjH^ vagy ^teH^ formán alapszik. Ide tartoznak a kö- 
vetkező szók. Irodalmi einschlag^ dialektikus ánschla^g', magy. 
dnslóg \ ir. erdbeere, diai. erperi magy. eper-^ ir. fukr^ diai. 

/u<^ry fuorx magy. fuar (fuhar^ fuvar) \ ir. geldndery diai. 
gldnter: magy. gaíantér\ ir. kohlrübe^ diai. kdlrdbi\ magy. 
kalarábé \ ir. mörtely diai. mortéli magy. mortdly\ ir. beitze^ 
diai. pdtz: magy. /^2; ir. bandj diai. pánti magy. pánt\ ir. 
p/ützey diai. pütze: magy. pöcze\ ir. Í2í//5^, í/iV/íf, büttely diai. 
puttni magy. puttón'^ ir. schinken^ diai. íunkei magy. sunka 
(sonka) \ ir. schraube^ diai. schrauf: magy. .rr^; ir. schemmely 
diai. $dmel\ magy. ^sdtnal (zsámoly), 

c) A legnagyobb számot azonban amaz egybevetések 
teszik, a melyekben a magyar szó egészen más (igen sok- 
szor nem német) példaképe.n alapszik, mint a melyet a szerző 
eredetijük gyanánt állít oda. Ezek közül valók: bodnár: nem' 
ném. binder, hanem cseh bednár; bölöke = blöcke, nem blöckchen ; 
czédula = olasz cedola^ nem ném. zettel; edzeniy a ném átzen- 
böl a magyarban bizonyára ecczelni vált volna ; erszény y nem 
kfn. ^^r, hanem, mint már Thewrewk Emil kimutatta 
(Helyes magy. elv. 13), a demin. dserin képmása; espély =^ 
speily nem speiler; fáncz: „az akad. szótár az úfn. /ú^^/^-ből 
származtatja, mi helyes is" — nem helyes ; farsangi a szerző 
szerint „az úfn. /úy/;?^^^/ átalakulása" = á\di\. fáHáng, /dr$ung 
(Schmeíl.) ; fillér = vierer („ehmalige wálsche und tyrolische 
münze" Schmell.), nem pedig heller; finom = klat. finum^ 
nem néva, fe in; fodor : „úfn. krausz; az akad. szótár szerint 
talán d, feder-h(A^ — nem értjük mi akar lenni; fürmender^ 
vormund'h6\^ a mint a szerző magyarázza, lehetetlen; iska- 
tulytij skatulya = ol. scatola (Nyr. XIV. 68), nem schachtel ; 
kámzsa, a szerző szerint „úfn. hemde, ófn. hamidi^y = lat. 
camisia; kapiczán = kappzaum („ein kappenförmig über der 
nase befestigter zaum für zu dressierende pferde" Sand.), 
nem kopfzaum; kóter = kotter („káfig" Schmell.), nem gitter^ 
gatter : kofa, nem magyarázhatni, mint a szerző állítja, az 
ófném. choufari alakból, először mert alig van szó, melyet 



Digitized by VjOOQIC 



320 SZARVAS GÁBOK. 

ófnémetböl vettünk volna át ; másodszor mert a kfném. koufari- 
ból kúfár lett, a melyet a szerző szintén helytelenül az 
úfném. káu/er-ve visz vissza; kurta = ol. corta (Nyr. XIII. 
546), nem ném. kurz; ledér ^ nem lehet a liiderlich-nok kép- 
mása ; operencziay egy latinosított ^oberencia formán alapszik, 
az oberenns ból bizpnyára operencz lett volna ; /^'it = diai. 
pecky nem backer\ persely = diai. /<?ri/, nem borch; pillér ^ 
ol. piliere, nem ném. pfeiler; polcz = diai. /<7/2, (ir. í<?/:;), nem 
/«//; sáfár =^ kfném. schaffáriy nem schaffner; táska = ol. 
ázjéiűf, nem ném. ta-sche; tégla = lat. tegula^ nem ném. ziegel; 
vándor, helytelenül származtatja a ném. wand^rer-höl, mert 
egyszerűen a vándorol {^=^ wandem) igéből van elvonva; 
zacskó, a szerző szerint = ném. sackel, de számot nem ad róla, 
miként mehetett végbe ez az eredetitől feltűnő nagy eltérés. 

d) Még amaz egybevetéseivel sem lehetünk teljesen 
megelégedve, a melyeket különben helyeseknek kell elfo- 
gadnunk, mert sehol nem ad számot ama mozzanatokról, a 
melyek a magyar alak módosulását végrehajtották. A magy. 
fánk pl. helyesen van származtatva a pfannkoch-hóX, de hogy 
miként lehetett s lett is valóban p/annkoch-hól fánk, azt meg 
se kisérli kellőkép megokolni. Szintúgy magyarázatlanul 
hagyja a különben helyes példaképen alapuló következő 
magyar ala.koka.t : /ont : ném, pfund, forspont : ném. vorspann, 
fólöstököm: ném, /rühstück^ kalmkr: kfném. krimare, kehely: 
kfném. keltcA, k^^'t^'r (helyesen kőtör TSz.) : ném. k^A^, kofe : 
ném. kufe, pellengér: ném. pranger, polgár: kfném. hur- 
gaere, sógor: ném. schwager, torony: ném. turm, 

e) Részben ellen mondást foglalnak magukban, részben 
határozatlanok a következő egybevetések. 

yjAratni: úfn. árnten. Az akdszt. nemkülönben Dan- 
kofszky és Leschka is az árnten-ből származtatják. Származ- 
tatásuk azonban ingatag, a mennyiben nyelvünkben is fel- 
találjuk az ,irt* ,ort' gyököt pl. irtó, ortovány, melyek mind- 
annyian ugyanazt jelölik, mit az ,árnten* t. i. pusztítást, 
kopárrá tételt". Először is a ném. ámte nem jelent ,pusztitást, 
kopárrá tételt'; másodszor méltán kérdhetni, ha arat eredeti 
magyar szó, miért van mégis fölvéve a német kölcsönvéte- 
lek sorába. Hasonló ehhez a következő; „Cserép; a debr. 
grammat. 341 1. szerint az úfn. scherben-ből származnék. De 
ha a szót hangtanilag elemezzük, úgy csakhamar azon meg- 
győződésre jutunk, hogy közelebb áll a szl. íTrepa-hoz [helye- 
sen ószl. érépú], mint a ném. scherben-hez". 

Tájékozatlanul hagyja olvasóját a goromba szóra nézve, 
a melyről ezt mondja : „Imre S. a németből, Miklosich ellen- 
ben a szlávból származtatja. így tehát e szónál is két külön- 
böző véleménynyel találkozunk, a nélkül azonban, hogy apo- 
dictikus bizonyítékra találnánk". Hogy a grob milyen hangzású 



Digitized by VjOOQIC 



IRODALOM. 321 

lett volna a magyfirban, elég világosan mutatja a latinból 
átvett próbkXy poróbiX, 

nHáz: úfn. haus, gót, ó és kfn. hűs. Az etymologusok 
és magyarázók egy része, Imre S. Miklosich Dankfsz stb. 
határozottan a németből, míg mások akdszt. Budenz J. 
Hunfalvi P. stb. magyar eredetűnek tartják; amennyiben a 
finn ,hó'- és ,az'-ban, mely fedelet jelent, úgy a rokonhang- 
zás, mint az értelem egyformán megvan. Ebből kifolyólag 
igazuk is van utóbbiaknak, csak az a nehézség forog 
fönn, hogy az ősmagyarok, — Pannónia elfoglalása alkal- 
mával a ház építését, és ennek szükségességét aligha ismer- 
ték illetőleg érezték lesz, és így azt szükségképen a 
szomszédságukban élő népek valamelyikétől 
kellett tanulniok, kiknél (németeknél) ez már meg 
volt". Azaz, eredeti magyar szó, de a németből került. 

j^Rokka: úfn. rockén [helyesen : kfném. rocké\\ azonban 
a finnben is megvan a ,rukki', és így e szót magyarnak is 
vallhatjuk". A magy. akna is megvan a finnben: akkuna, 
sőt megvan a lappban, észtben, votjákban is (Ahlquist, 
,Kulturwörter^, de azért még se vallhatjuk az akna szót 
magyarnak. 

j^Vdrda: úfn. warte. Összefügg vele a ,warten^ De 
megvan a ,vuorde' a finnben is (Budenz J.), így tehát magyar 
eredetűnek is állíthatjuk". 

f) A hangtani fejtegetések közül megemlítjük a követ- 
kező különösségeket. „Ha valamely szónak tőjében alhangu 
hangzó fordul elő, (a magyarban) következetesen a ragban 
is csak alhangu hangzó állhat ; így lesz pl. pallűtschból pallí^s, 
pf^ndból font, A német au a magyarban rendesen «-vá 
változik, pl. vcíauWdLSz : mamísLSZ. Német et a magyarban i-re 
változik, pl. m^^ster : m^ster^. 

Megjegyezzük még, hogy összes hangtani fejtegetései 
a következő pontokra szorítkoznak: A) A szókezdő két más- 
salhangzó módosulása, B) a hangzóvonzat; az előbbi öt, az 
utóbbi három rövid pontban van tárgyalva, a melyeknek 
végeztével ezt jegyzi meg : „Ennyit a hangtani változásokról". 

E záradéknál önkéntelenül eszünkbe ötlik amaz isme- 
retes, iskolai vizsgálaton esett történet: — Was thut die 
rose ? — Sie riecht. — Was thut das veilchen ? — Es duftet. 
— Genug aus der botaniki 

Szarvas Gábor. 



M. HYELVÖB. XIV 21 



Digitized by VjOOQIC 



32 2 HELYRElGAZfrAsOK. MAGYARÁZATOK. 

HELYREIGAZfTÁSOIL MAGYARÁZATOK. 

Egy árva szó Ha áll Budenz szófejtése, mely szerint 
drva =^-- ^elfeledett', akkor igazán árva a mi dédelget szavunk ; 
mert úgy látszik összes szótáraink megfeledkeztek róla, pe- 
dig ma a müveit beszédnek egyik legközönségesebb szava. 
Jelentése legközelebb jár a német hdtscheln igééhez. Szár- 
mazására nézve a rokon jelentésű gedél ige változata ; emez 
már szótárainkban is megvan. Simonyi Zsigmond. 

A módosító igék szórendjéhez. Egy pályamunkában a 
megedzve vagyok, elbocsdtva van-féle megrovandó szólások 
közt volt említve Kazinczynak következő mondata is: „A 
kit elcsábítottam, elcsábítva akart lenni^ (die ich verfuhrte, 
woUte verführi sein, Miss Sara S. ii). A pályamunkának 
egy bírálója határozottan hibáztatta e megrovást, mert sze- 
rinte ezt a mondatot máskép nem is mondhatni magyarul. 
Azóta figyelemmel kísértem a dolgot, s megfigyelésemnek 
az az eredménye, hogy a pályamunka írójának volt igaza, 
nem pedig a bírálónak. Ez a szerkezet (módosító ige, ige- 
kötös 'Va 'Ve igenév s lenni segédige) nagyon ritka, úgy 
hogy én három év alatt mindössze csak tizenhárom esetben 
találkoztam vele (tízszer nyomtatásban, háromszor élőbe- 
szédben), de ezen eseteknek igen nagy többsége, kilencz a 
tíz közül, az említett birálö ellen vall. Ezek itt következ- 
nek: ;,01y jövőbeli cselekvések, melyeknek a fő-jövő be- 
álltakor be kell végezve lenmo'k (Szarvas G. Igeidők 269; — 
egészen így Ihász G. nytana 125. §., 1883-i kiad. 82). A 
zsinagógából nyíló ajtó rendesen be szokott zdroa lenni 
(„Egyetértés" 1883. júl. i8). A mely gyakran díszesen ki 
szokott festve lenni (NyK. XVni:449). Az utóbbiaknak a 
tetőszerkezettől el kell választva és tűz ellen biztosítva lenni 
(Wanderley „Épületszerkesztés ^ 123. velős magyarsággal 
fordított műszaki kézikönyv). Ennek a födélszéktöl teljesen 
el kell különítve lenni (u. o. 125). A munkálatok, melyeknek 
e hó 14.-ig be kell fejezve lenniök („Pesti Hirlap'' 1884. ^pr. 
6., 5. 1.). 8 — 12 napig el kell neki lenni zárva (itt a határozó 
igenév van hátra vetve; Dunán túl). Már be is lehet csukva 
hagyni (a többitől abban különbözik, hogy az inf. nem a 
létige infinitivusa ; Kecskemét). A jó helyek [az előadás 
napján] már rendesen el szoktak adva lenni^ (Halas). Végre 
kétszer találtam így magánál Kazinczynál : „-£/ tudnak fog- 
lalva lenni szerelmekkel, a nélkül hogy . . . (Rochefouc, 
max. 190). Nagyon el kell rekesztve lenned a világtól, hogy 
ezt sem tudod: du musst sehr abgeschieden lében (Re- 
gék, 33)". 

Ezekkel szemben egyetlen egyszer olvastam olyan szó- 
rendet, a minővel Kazinczy írta az elül idézett mondatot, 



Digitized by VjOÖQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 323 

t. i. Horváth Mihálynak egy régi czikkében „Athenaeum" 
1843. n. 38: „Az Írónak . . . elhatározva kell lennie y nyu- 
godtan meghallgatni mások észrevételeit". 

SiMONYi Zsigmond. 

Létére. A Ny. IX. 218. lapján azt a kérdést intézik a 
szerkesztőséghez, vájjon „állhat-e a létére szó határozó ige- 
név helyett, pl. ilyen mondatokban: beteg létére nem me- 
hetett el a mulatságba (e h. beteg lévén)" ; a kérdéstevö 
szerint ugyanis „a létére leginkább a trotz ámyéklatával 
bír". Akkor a szerkesztőség nevében így feleltem : „Azt 
hisszük (bár idézetekkel ezúttal nem erősíthetjük), hogy nem 
lehet hibáztatni a létére szónak efféle tágabb használatát, s 
hogy a nép is mond ilyeneket: ha nem vigyázol most az 
egészségedre, majd megbánod vén létedre. — Bizonyító 
vagy czáfoló adatokat szívesen vennénk". 

Eddigelé hiába vártunk mind a bizonyító, mind a czá- 
foló adatokra, sőt azóta is emlegették e kétséget a megol- 
dásra váró mondattani kérdések közt. Hadd soroljam tehát 
fol a következő adatokat, melyek az említett határozó hasz- 
nálata kérdését véleményem szerint eldöntik. 

Már Révai azt írja (egy kézirati füzetében, a Nemz. 
Múzeumban Mise. V. Exercitia lingvae Hung.): „Magyar 
létemre jól kell magyarul tudnom : cum sim Hungarus, 
debeo bene scire Hungarice. ö jó szomszéd létére, eszik 
az ő kedvellte barátjával : ille^ cum sit bonus vicinus, come- 
dit cum amato sibi amico". „Nemesi felkeléstek módját s 
ajánlástokat merészlém, barátod létemre, K. újságaiba 
beíratni" (Vitk. műnk. III. 89). „Te kereskedő létedre 
illesz a khánhoz" (Hunf. Vogul fold 178). „A nyelvérzék 
becsülni való segítsége, útbaigazítója a nyelvésznek, de 
osztönféle létére csalóka" (írja Lehr, Ny. IV. 542). „A 
szászok . . erős és termékeny létökre roppantul megsza- 
porodtak hat század óta" (Csiky: Taine angol irod. I. 97). 
„Ezt tapasztalt asszony létére világosan bizonyítja be" 
(u. o. 21 1). „Vásott gyerek létemre rámentem a part 
mellett megtorlódott jégre" (Borostyám „M. Sálon" I. 280). 

Mindezekben okhatározásra van használva a lé- 
iére^ és hogy pl. a székely népnyelv is használja ily módon, 
azt következtethetjük ebből a megjegyzésből : „A létére ki- 
fejezést a 'bej 'tol V. -nek is pótolja néha, pl. ifiuba v. ifiutói 
v. ifiunak elég az, a mit így megteszen" MNyelvészet 
VI. 230. 

Időhatározóul szolgál a következő mondatban : 
„Egy kányának öreg létére [öreg korára, vénségére] 
eszébe jutott, hogy sok lopásai után az isteneknek is kel- 
lene áldozatot vinnie". (Vitk. munka II. 140; v. ö. sokan ál- 
mélkodnak pap-léteden, de nem én, u. o. III. 3.) 

21* 



Digitized by VjOOQIC 



1 



324 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Igiaz, hogy sokkal többször fordul elö megengedóleg, 
a német troiz értelmében, pl. „De hogy lehetnék hurkás 
létemre oly nagy ember én?** (Arany Arist. I. 19). „Én 
erdélyországi létemre sem szót, sem szólamot nem hal- 
lottam tőle [a bihari embertől], melynek értelmét kellett 
volna kérdeznem tőle". (Brassai, Erd. Múz. kiadv. 11. 47). 
„Gyermek létére szivart szivul" (Ny. VII. 324). 

Az irodalmi nyelvben a daczára hasonló hangzása is 
közreműködik abban, hogy a létére inkább a megengedő 
viszonyra szorítkozik. Simonyi Zsigmond. 

Mellső. Hogy a -só -ső főnevekhez is járul, bizonyítják 
e népnyelvi adatok is: karéjsó: szélső, deréksö: középső ér- 
telemben. A mellső helyett azonban jobbnak tartom ezt: 
előded, mely Malkó Istvánban ezt teszi: elő; elődedin levő: 
elején levő (Nyr. 11. kötet), Mélotai Nyilasban pedig: elő- 
ded: eleje valaminek (Nyr. VI. kötet). Technológiai iratok- 
ban e szót a mellső helyett már évek óta használom. 

Frecskay János. 

Csökevény. A Nyelvőr XIV. 271. lapján Csapodi Ist- 
ván említi, „hogy a csökevény szót Török Aurél professzor 
Erdélyből hozta magával". 

Egyszerűen az igazságnak tartozom vele, mikor kinyi- 
latkoztatom, hogy eme sikerült s magyar tudományos mű- 
nyelvünkben valóban hézagot pótló szót a Természettudo- 
mányi Társulat lelkes elnöke, S z i 1 y Kálmán, hozta leg- 
először javaslatba a rudimentum fogalmának magyar nyelven 
való kifejezésére, és Így e tőről metszett magyar tudomá- 
nyos münevet irodalmunk egyenesen ő neki köszönheti. 

Török Aurél. 

Csákó. Sándor István Sokféléje IV. darabjának 128. 
lapján ez áll : ^yTsdkó vagy Tsákó-süveg nints igazán magya- 
rul mondva, mert Tsdkosvídi^ vagy Tsdkos-süvegnek kell mon- 
dani. A magyar Süveg és Ruha készítők (süvegesek és 
szabók) igen jól tudják, mi neveztetik Tsdkndiiiy mert az el- 
sőknél a' Süvegből hegyesen ki metszett Darab, melly oly- 
kor hátul le botsáttatik, annak neveztetik, a' Szabóknál pe- 
dig a' Dolmánynak elölről való hegyes vége". 

Sándor Istvánnak ez adata kétségtelenné teszi, hogy 
a csdk főnév, a melynek csák-os (csákós) származékából utóbb 
a csákó főnevet elvonták, a magyar mesteremberek közül a 
süvegeseknél és szabóknál még az ő idejében járatos szó 
volt. (1. Nyr. XH. 483.) N. K. 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 325 



APRÓLÉKOK. 

A néptanítók és a népnyelv. Lundell svéd nyelvtudós 
a népnyelvhag-yományok ügyét tárgyaló értekezésében, melyet 
a Nyelvőr utóbbi három füzetében mi is közöltünk, a gyűj- 
tőkről szóltában a többi közt ezeket mondja: „Azt hiszi az 
ember, hogy a néptanítók legalkalmasabbak az e féle mun- 
kára [a népnyelvi adatok gyűjtésére], ha elvégezve tanul- 
mányaikat szülőföldjükön kapnak alkalmazást. De azt tapasz- 
taljuk, hogy a műveltségnek az a foka, a melyre a 
néptanítók eljutnak, alkalmatlanokká teszi 
őket arra, hogy a nyeljár ásókról helyes fogal- 
muk legyen. Rendesen ép úgy Ítélnek felőle, mint a leg- 
több félmüveit ember ; azt hiszik, hogy a nyelvjárások csakis 
az irodalmi nyelv elváltozásai, tehát mivelromlott nyelv, 
minden erejükkel azon igyekeznek, hogy ki- 
irtsák a gyermekből". 

E kedvezőtlen nyilatkozat többeket kellemetlenül érin- 
tett s ebbeli visszatetszésüknek nyilt kifejezést is adtak. „Ez 
hát jutalma a szegény néptanító önfeláldozásának! mondja 
egyebek közt az egyik panaszlevél. Napszámosi íizetés mel- 
lett azért fáradjon a népnevelés mezején, száraz kenyerén, 
hogy még azon szerény elismerés is, melyet nehéz pályájo- 
kon önfeláldozásuk által kiérdemeltek, igaztalanul megtagad- 
tassák tőlök, ezáltal is már aláásott tekintélyök még inkább 
csorbíttatván I" S különösen az érinti fájdalmasan a néptaní- 
tókat, kivált a lelkesebbeket, hogy az Ítélet általános, s noha 
nem tesz semmi kivételt, a Nyelvőr szerkesztősége mégis 
minden észrevétel nélkül közölte a rosszaló nyilatkozatot. 

A mi az utolsó pontot illeti, mi kezdettől fogva elvül 
tűztük ki magunknak, hogy a mit egészében közlésre érde- 
mesnek tartunk, habár egyes pontjaira nézve nem értünk is 
vele teljesen egyet, hogy az olvasó szabadon minden nyomás 
nélkül alkothassa meg a maga ítéletét, minden észrevétel 
nélkül közöljük. Csillagos jegyzetek, rekeszes észrevételek s 
más az előadás zavartalan folyamát megakasztó megjegy- 
zések közbeszurását mi a magunk részéről nem tartjuk igaz- 
ságos eljárásnak. Ha a szerkesztőségnek itt-ott vannak ellen- 
észrevételei, tegye meg azokat a legközelebbi vagy más erre 
kínálkozó alkalommal; de a mit a maga számára megköve- 
tel s foganatba is vesz, hogy nem engedi, hogy közbevágá- 
sokkal csökkentsék állításainak s bizonyítékainak erejét, igaz- 
ságos, hogy azt mások ellenében is gyakorolja s ne töre- 
kedjék zavaró közbeszólásokkal az olvasó ítéletét magának 
előre lefoglalni. Ez az oka, hogy a föntebbi helyet minden 
megjegyzés nélkül közöltük. Most megtesszük rá s meg 
különösen a panaszhangra a magunk észrevételeit. 



Digitized by VjOOQIC 



326 APRÓLÉKOK. 

Kijelentjük tehát, hogy mi a svéd tudós föntebbi nyilat- 
kozatát minden betűjében aláírjuk, aláírhatjuk annálinícább, 
mert Ítélete nem kizáró, ö is megenged kivételeket, midőn 
hozzáteszi : „Egyes felvilágosodott elmék mégis megtalálják, 
merre van a helyes út". Mi is ismerünk a magunk részéről 
több magyar néptanítót, a kiknek kellő képzettségéről elég 
alkalmunk volt biztos meggyőződést szerezni; de a mi a 
nagy részt illeti, Lundell kijelentése tapasztalati tényen alai>- 
szik, a melyet mi is megerősíthetünk; mert néptanítóink 
közül a legtöbben csakugyan ama balhitben élnek, hogy a 
nép rontja a nyelvet, s minden jelenség, mely az irodalmi 
használattól eltér, merő helytelenség, s azért egyik legfőbb 
föladatuknak tekintik s rajta is vannak teljes erővel, hogy 
e ,világos fonákságokat' a nyelvből kiirtsák s a népet róluk 
leszoktassák. 

De grammatikai képzettség dolgában is igen sok a 
kívánnivaló tanítóink jó részénél ; szolgálhatnánk velük, mert 
bőviben vagyunk az adatoknak, hogy nem falusi, hanem 
városi tanítók, sőt könyvszerzők is akadnak többen, a kik- 
nél egészen kezdetszerü grammatikai ismeretek hiányának 
jeleivel találkozunk, de nem tartjuk helyénlevőnek először 
azért, mert a hiba a legtöbb esetben nem bennük, hanem 
viszonyainkban keresendő, az iskolák rovására esik, a me- 
lyekből kikerültek; nem tesszük másodszor, mert nem volt 
czélunk a vádakozás, hanem a vád ellen való védekezés. 

Kötelességünk egyébiránt kijelenteni, hogy újabban 
mind a két tekintetben örvendetes változás jeleit kezdjük 
tapasztalni. 

A megfejtett titok. Mikor a Közmunkák Tanácsának 
elnöke, a ki egyszersmind két színháznak igazgatója is, va- 
lami bölcs intézkedésre határozza el magát s ennek nyilt 
kifejezést ád, bátran meg lehet esküdni rá, hogy azt ily 
szókkal teszi : ,-£/ vagyok tökélve^ hogy ezt határozattá emelem 
s e határozatomról az egész színházi személyzetet értesítem^. 
Meg vagyunk győződve, hogy hasonló körülmények közt 
az állatkert igazgatója is környezetéhez ílyformán beszél: 
,Aztán kérlek benneteket^ hogy ezekhez a tárgyakhoz egyitek 
se nyúljon^. S hogy még egy példát idézzünk, a Budapesti 
Hírlap fordítója is a maga helyén és idejében bizonyára 
ekként fejezi ki magát : ^Elhatároztam magamban, hogy ilyen 
haszontalanságot többé nem fordítok le^. 

Mikor aztán arra kerül a sor, hogy az itt megnevezett, 
de meg más személyiségek is, hivatalosan intézik valakihez 
beszédüket, akkor már nem mernek a föntebbi mondatszer- 
kezettel élni, hanem szólnak ünnepi hangon, hivatalos ékes- 
séggel, a mint itt következik : ^Miről a főváros átirat által 
értesíttetni határoztatik^ , (A Közmunkák Tanácsának jegyzó- 



Digitized by VjOOQIC 



APRÓLÉKOK. 327 

könyvéből.) ,,A közönség kéretik a zsiraffokhoz nem nyúlni^. 
(Az állatkerti föliratok sorából.) „Salisbury el van határozva 
a kormányt nem elvállalni^. (A Budapesti Hirlap jun. 20. 
számából.) 

Most már az új magyar nyelv tökéletességének teljes- 
ségéhez csak az az egy hiányzik, hogy költőink is e helyett : 
„Arra kérem komiszáros uramat, ne löjje ki alólam pej lo- 
vamat!" jövőre így szerkesszék dalaikat: Kéretik a komiszá- 
ros általam, nem kilőni alólam a pejlovam ! 

Mindeddig titok volt előttünk, miben rejlik oka e két, 
egymástól különböző (házias és nyilvános) beszédmódnak ; a 
napokban azonban illetékes helyről fölvilágosítottak ben- 
nünket róla. Egy fogalmazó bizonyos határozat záradékául 
ezt jegyezte oda : „K i a d j u k elintézés végett a számosz- 
tálynak" ; föllebbvalója azonban tudatta vele, hogy a kiadjuk 
semmiféle, bármi magas állású hivatal szájába nem való: 
y^kiadjuk csak a király mondhatja ; helyesen : kiadatik a szám- 
osztálynak". 

Nyelvészeti elmésségek. Egyvalaki jó kedvében, vagy 
a mi hihetőbb, azonvaló elkedvetlenedésében, hogy haza- 
fiatlan kertészek mind több és több levelet tépdesnek le az 
eredeti magyarság lombozatos fájáról, elővett gúnyának 
tárházából egypár nyilat, kiköszörülte jó élesre és nekiröpí- 
tette a gonosz fosztogató szive tájára. 

„A ,czápa és családja' értekezésnél", így szól a gúny- 
irat fogalmazója, „eszembe jutott a íranczia ^le cep -^ szöl- 
1 ő t ő. — A kis kézi cserép kancsót többször hallottam czepe 
néven említtetni Baranyában. — A Nyr. XIII. 322. 1. a 
kudarcz magyarázatánál eszembe jutott a coup d* arres^. 

Igaza van epigrammatistánknak. Valóban mulatságos 
dolog nézni, a mint ezek az újkori álomfejtők egymásután 
kihüvelyezik, hogy a hangzatos magyar zamat voltaképen 
ugyanaz, a mi a német {g€)schmack, a csődör = ném. zeller 
sat. sat. ! Hogyne ötlenek az ilyenek hallatára okos ember- 
nek azonnal eszébe, hogy eszerint hát a magyar kéz se más, 
mint a német kás^ a mdi^y. falka pedig világos, hogy ugyanaz, 
a mi a lat. falcoy a magy. okos = gör. áxo^, a magy. szőr 
pedig = franczia soeur sat. ? A czdpát idegen fajzatnak csak 
oly eretnek magyarok mondhatják, a kiknek sem erős hitük, 
sem igaz tudományuk nincsen. Tudnivaló (1. a Büdös egyik 
rejtekzugában legújabban fölfedezett s csak az avatottaktól 
olvasható s érthető régi székely betűkkel írt Krónikát), 
hogy a rengeteg geológiai átalakulások előtt Szittyaország 
egy óriás sziget volt, melynek partjait egykoron köröskörül 
az Adria hullámai mosták, s a czápa annyi volt benne, hogy 
a szárazra is ellátogatott s a bátrabb szittya suhanczok néha 
meg is nyergelték őket s úgy nyargalóztak végig Hunnivár 



Digitized by VjOOQIC 



328 VÁLASZOK. 

ragyogó márványpalotái közt. Különben magyar származása 
is egészen kétségtelen ; czdpa ugyanis voltaképen nem egyéb, 
mint sápa^^ a,za,z a sdp gyökből (vö. sdp-kór) sl kezdő s-nék 
előbb J2-ré, s aztán ^2-re változásával. 

Kudarcz is tősgyökeres régi magyar szó. Ugyanazon 
Székely Krónika szerint ugyanis az ős szittyáknál szokás 
volt, hogy az elfogott ispiónt büntetésül kútba vetették. 
Midőn az ily halálra Ítélteket, hogy végrehajtsák rajtuk a 
kiszabott büntetést, kötözve a kút elé hurczolták, a halálos 
ijedség eltorzította arczukat; az ilyenekről mondták aztán, 
hogy kút-arczot vágtak, s ebből lett később a máig is 
járatos ,kudarczot vallani' kifejezés. Hogy Heltai e helyett 
ykudarczot vallani* használt, az könnyen érthető s természe- 
tes is, mert ő is olyan szalajtottféle ember volt, a ki a leg- 
világosabb magyar szókat is elcsavarta, csak hogy idege- 
neknek (németnek) tűnjenek föl. A vér nála se tagadhatta 
meg magát — mint másoknál se. 



VÁLASZOK. 
Pótlékul a Nyr. XIV. 185. lapján tett kérdésekre. 

czula. a) „A czula szót nálunk is széltiben használják, s 
csupán csak leányra vagy asszonyra szokták mondani. Ere- 
detileg egyébiránt jelent : ócska, szennyes ringy -rongy ruha- 
neműt, czele-czulát ; személ)rre átvitt értelemben : kétes erköl- 
csű, szennyes életű leányt, asszonyt, s e jelentésében közel 
áll a czurhóy szajha^ kurva jelentéséhez. Pl. : Befogod a szádat 
te czula! mer megmondom a nevedet!" (Katona Lajos. 
Nagybánya, Szatmár m.) — b) „Múltkori közlésem (Nyr. 
XIV. 228) kiegészítéséül a czula szóra nézve még a követ- 
kezőket közölhetem. Baksa)'- értesítése szerint népies hasz- 
nálatú szó s jelentése annyi mint bagaz.sia (bagage)y haszon- 
talan tereh, rongy, lim-lom, s szerinte erkölcsi megrovás 
nincs benne. Nekem is úgy látszik, hogy inkább a ,haszon- 
talan, hitvány, rongy, semmitérő' volt első jelentése. Erre 
mutat a czele-czula = ringy-rongy". (Baráth Ferencz.) 

peték. „E szót Szatmáron egy vén huszártól, ki ben- 
nünket gyermekeket a hatvdgás-xdL tanított, hallottam ; s pedig 
így : jobbra peték ! balra peték l már t. i. mikor jobb vagy bal 
felől kellett magunkat védenünk, fedeznünk az általa felénk 
intézett vágás ellen. Nálunk különben a peték szöt nem hasz- 
nálják, hanem e helyett patdlid-t mondanak, mely szó alkal- 
masint egy jelentésű a petek-YA, Én úgy vélem, hogy e szó 
a ném. bedecken igéből jöhetett át hozzánk, s így a tiagy 
peték nagy veszekedést, czivakodást, összecsapást jelenthet, 



Digitized by VjOOQIC 



VÁLASZOK. 329 

a vívásnak említett német műszavától". (Katona Lajos. 
Nagybánya.) 

petten. „A pöttön szót kis emberre alkalmazva Sopron 
megyében közönségesen használt szóként ismerem". (C sá- 
pod i István.) 

ragyabunkó. „Szatmár alsó vidékén hallottam e szót; 
jelentése: erősen ragyás, ragyavert, kinek arczát a ragya 
igen eléktelenítette. Pl. Jaj te ragyabunkó! de csak rut 
vagy!' Mondják ragyabimbó^tídik is". (Katona Lajos.) 

eresztős. I. a) „Az eresztős szó itten általános használatú. 
Eresztös nálunk a gabona, ha böv magiot ad; eresztős a 
szólö borra, a szalonna zsirra, a szilva, törköly, borseprü 
pálinkára nézve. Tehát jelentése : gazdag, dus, bőv. Pl. ,Hogy 
ereszt a szőlő ? Bizony nem igen bőven, mer nagyon húsos', 
tizaz nem igen leves". (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár 
m.) — b) y^Eresztős az élet v. gabona, e kifejezést Szatmár 
megye keleti részeiben egészen Nagybányáig s az ú. rt. Avasig 
széltiben használják. Minél több buzaszem kerül ki valamely 
keresztből, annál eresztősebb : eresztős a kereszt Egy értelmű 
\A^\ jól fizet az élet^. (Bartók Jenő.) — c) „Csallóközben 
mondják: egy szdput ereszt az életfa. (Kaprinay István.) — 
n. ^Eresztős ez az élet v. búza, oly gabonára mondják, mely 
még nincs jól kiszáradva s nyirkosán vitetik a malomba, s 
mely a malomkő alatt nem porlik, hanem nyálkás nemű 
anyaggá válik". (Sütő János. Kecskemét.) 

mármoros. „A Nyr. XIV. 185. 1. tett kérdésre vonat- 
kozólag közölhetem, hogy egy czeglédi származású buda- 
pesti asszony fülem hallatára többször is mondta férjének: 
„te is mármoros voltál". E szóalakon férje nem akadt fönn, 
az asszony pedig kérdésemre, hogy mármoros? ismételte: 
„bizony mármoros*^. Azt hinném ez afféle választékos kifeje- 
zés; megfordítottja annak, mikor manna és mármost helyett 
máfna és mámost szót ejtünk". (C s a p o d i István.) 

VÓn. a) A vón alakot volna helyett a vidékünkbeli nép 
épúgy használja, mint a kellene helyett a kén alakot. Pl. 
Nem kén nekem egyéb gazdaság, csak az a pár ökör vón 
az enyém", (ifj. Hegyi Mihály. Deézs.) — b) j^Vón a volna 
helyett nálunk általános használatú. Pl. Nem vón semmi 
bajom, csak pízem vóna^. (Katona Lajos. Nagybánya, Szat- 
már megye*) 

A vágró állatok részei, a) „A marha részeiről itt 
a következő elnevezéseket hallottam: tarja, tajtékpecsenye, 
lapaczka (lapoczka), felsár, fartő^ gömböjü-pecsenye^ csíkié^ bél- 
pecsenye, szegy ^ kádökremek, vastagódal, karmanádlú A disz- 
nó n is ilyen formán nevezik az egyes részeket. A lolja vagy 
lolva szó azonban nálunk ismeretlen", (ifj. Hegyi Mihály. 
Deézs.) — b) „A lolja vagy lolva szót vidékünk egyáltalán 
nem ismeri ; de van egy általános szavunk, mely alkalmasint 



Digitized by VjOOQIC 



330 KÉRDÉSEK. 

a loljá-n^k változata. Van pl. a sertésnek egy testrésze, 
mely a mellkastól kezdödöleg lefelé két ágban a bordák 
egyes kin)ruló csontjait foglalja össze : ezt nálunk nyuljd-ndk 
nevezik; a kezdő bunkós részét nyulfü'X\%\ d^ nyúlja fejé-n^. 
Innen szokták tréfásan mondani : „jó a nyulfü káposztával", 
természetesen nem a valódi nyúl fejét, hanem a disznó 
nyuljd^ét értik". (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár m.) 

topa. a) „A topa szót Torontál megyében Tordán béna 
értelemben használják; főképen arról mondják, kinek keze 
vagy lába ujjai, keze vagy lába feje hiányzik^. <A „Buda- 
pesti Hirlap" egy olvasója.) — b) „Nálunk a topa szót 
oly emberekre mondják, kik menés közben mindég a föld- 
höz ütik lábukat ; vagy gyermekek közt olyanokra, kik fut- 
kározás közben nem emelik fel eléggé, hanem mintegy a 
földön húzzák a lábukat". (Csatáry Lajos. Déva-Ványa, 
Jász-N.-Kun-Szolnok m.) 

fagy. (Múlt füzetünkből véletlenül kimaradt. Szerk.) 
„A fagy igét annyiban ejtik Baján a müveit szokástól elté- 
rően, hogy ott ikes ige, a mint ezen a vidéken az /*>é-es alak 
egyáltalán nagyon kezd elharapódzni, s más különben iktelen 
igét is mondanak \\iesen', fagytk {az éjjé^ befagyik a Duna; 
lefagyik az órod stb.)". (Balassa József.) 

jár. a) y^Az ócska bankó mán nem jár, egészen közönséges, 
kifejezés, s nem hiszem, hogy ezt a dolgot másként fejeznék 
ki akárhol". (Baráth Ferencz. Kis-Kunság.) — b) „Torontál 
megyében Tordán a rossz pénzre azt mondják • ez a péz nem 
jdr^. (A „Budapesti Hirlap" egy olvasója.) — c) Vidé- 
künkön mondják az ilyenféléket: Nagyon jdry'a az efféle 
betegség. Ez a szokás több Yielyen járya stb." (Verseghy 
N. Róbert. Esztergom.) — d) „Deézsen egészen szokásos: 
Ennek az embernek a szava nem jdr, A régi forintos nem 
/i/r." (ifj. Hegyi Mihály.) — e) „Vidékünkön általános keletű 
mondás : Jdr-e még ez a bankó ? Honne, ha viszik I A csalás 
köztünk nem jdr.^ (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár m.) 



KÉRDÉSEK 

a Nyelvőr olvasóihoz. 

I. A mint a Nyelvőr ez évi VL füzetének 271. lapján 
olvasható, Calepinusnál és MA.-nél a lat. posticum ,belső 
ajtó^-n kívül fül-ajtó-váX is van fordítva. Kjriza Vadrózsáiban 
(502. 1.) a székely szók sorában előfordul a hülajtó s a kö- 
vetkező magyarázat van hozzácsatolva: „a pitvarajtón egy 
külső ajtó léczből csinálva". Kresznericsnél az ajtó alatt az 
összetételek közt ezt is ott találjuk: j^hél-^jtó: porta tecti". 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVH AOYOM AnYOK . 3 3 I 

Mily vidékeken élnek e szók? Kérjük pontos és tüze- 
tes magyarázatukat, nevezetesen a ház melyik részén levő 
ajtót nevezik /«/-, hiil' v. hél-ajtó-n^^y minő anyagból szol^ott 
készülni s milyen a szerkezete. 

2. Használják-e másutt is s minő jelentésben a követ- 
kező szókat: tnirhó (Hajdu-Szoboszlón annyi mint: „erős, 
viharos szél**), tntnor (u. o. annyi mint: „hermaphrodita"), 
czompó (u. o. annyi mint: .segédbába")? 

3. Dívik-e a nép nyelvében a kelengye szó? 

4. Hol és milyen értelemben használja a népnyelv a 
iamb főnevet? 

5. Él-e valahol a Mgyé seóaak ez a kiejtése: k^? 

6. Hallható-e valahol /ámKt helyett /ímrzífc? 

7. Mondják-e valahol más helyett ezt: masabb? (Vo. 
. . . „Tempi passatil Masabb vendégekkel foglalkozik már a 
közvélemény, masabb dolgokat érlel magában és bocsát vi- 
lággá a rotácziós gépnek kopogó szelleme" — írja Latkó- 
czy M. a Pesti Hírlapban 1884. júl. 30. tcza.) 

8. A tüsszent^ trüsszent, prüsszent alakokon kívül ejtik-e 
ezt is: ptrüsszent? 

9. Él-e még • valamely vidéken s mily értelemmel a 
Sándor István említette (1. a helyreigazítások közt) csak fő- 
név s a csákós vagy csákós (-süveg) melléknév? 

10. ,,Szép lovai vannak ennek a hunczut sovábnák. — 
Szép, de szebbek a mi bírónké^. Mondják-e valahol a má- 
sodik mondatbeli birtokost (bírónké) így is: Szebbek a mi 
bírónkéi ? 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 
Szólásmódok. 

Sujkon üget: a mi még bizonytalan. 

Körösztű van benne a kutya: gonosz emberről 
mondják, mintegy kifejezve, hogy tehát nem is jöhet ki belőle. 

Hallotta hírit, mint katona a kávénak. 

Fahögyön a nap: este v. reggel, midőn a nap fa ma- 
gasságban van az ég aljától. 

Lógnak a násznagy-kendők: a gerendáról lelógó 
pókhálóra mondják, kivált ott, a hol eladó lány van a háznál. 

Eggy a kuczó a kemönczévé: akár a gazdával be- 
szélj, akár a gazdasszonnyal, az mindeg^y. (MA.-nél : Egy a szoba 
a kemenczével. Debreczenben ugyanígy, Ny. VII. 424.) 

Töszik atörvént: midőn értetlen emberek rajok nem 
tartozó dolgokról vitatkoznak. Pl. „Tőszik ám a törvént a malom 
alatt; aszondik, hogy má nem soká kiüt a negyvennyócz". 



Digitized by VjOOQIC 



332 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 

Sé hótt, sé eleven: ^Úgy mögijettem, hogy nem vótam 
én sé hótt, sé eleven". 

Veri az annya tolla: serdűlő leányról mondják. (Ere- 
detileg libáról, midőn a fehér toll kezdi kiverni.) 

Fogó here! Fogó hely malomban az, a hol a lovakat 
befogják. 

Lé tartja a szógát, átok szitok a gazdát: ha 
a gazda rossz élésen tartja a cselédet, elég alkalma van károm- 
kodni annak rossz munkája miatt. 

Mozgatja a fülit: jelentkezik vmi ötét illető járandó- 
ságért. 

Nyirfa-nyerög: sovány száraz vén asszony. 

(Kis-K Ún-Halas.) 

Korda Imre. 



Babonák. 



1. Hogy a kutya harapós légyén, tűskére kő ténnyi, mikor 
elösször a házbo beviszik. 

2. Hogy a tehén mégűzőggyék, keresetlen szurokká kő a csi- 
pejit még a farát köröszbe mékkennyi. (A kerék agyáról a súrlódás 
következtében le-leesik egy-egy megkeménykedett kenőcs darab ; 
ezt kell véletlenül megtalálni.) 

3. Hogy a ló sállék (sárljék), ugyan illen keresetlen szurkot 
kő kény érbe neki beannyi. 

4. Istenátlioszta tüske gubájábo van ék kukacz, ászt kő 
kény érbe beannyi a tehénnek, akkor mégűzödik. 

5. Hogy a palántot a bóha még né egye, karót kö ütnyi 
közibe, osztán a karó hegyire disznószart ténnyi. 

6. A csikó nyakábo csöngő helétt disznószart kő kötnyi nyócz 
napig, hogy a zannyátú é né maradozzon. 

7. Disznó-óbú kő a tikot mégűtetnyi, hog^ a csibék még né 
tetveséggryenek. 

8. Ha a gyerek éjjé sokat réjn akkor űtetett fűzfánok a haj- 
tását kő mékfőznyi, avvá meggőzőnyi. 

9. Ha szengyömap előtt kigyut fog a zembér, s annak a 
fejit a tikok válujába teszi, akkor a kányo nem viszi el a pizsélléket. 

10. Ha a bűkkönt újhold pénteken vetik, akkor a majorság 
nem veszekedik még tűle. 

11. Hogy a gyerek könnyen évájjék a csöcstű, disznuválura 
kő űnyi a zannyánok, és onnan mékszoptatnyi. 

12. Sárgoság ellen lutszart kő borba innyi. 

(Nagy-Lengyel, Göcsej.) 

GaAi. Ferencz 



Digitized by VjOOQIC 



■*■■ 



NÉPN YELVHAGYOBIÁNYOK. ^^^ 

Gúnynevek. 

Nyomcsék Gyurkó. Természetesen, emberünk kicsi le- 
vén, testalkatában ^a zűdű enyomta, hát bizé ném nyótt még; naon 
formátlan embör, hát tuggyok, a seggé nincs messzi a fódtü ; hozzá 
még gémyáncsos (== görhes, sovány) is". 

Pikles Piku. Ez egy szegény embernek a neve, ki „gye- 
rök korába pókákat legetetétt a páskácziun; a pókák között fijaji 
és vótak, osztán eök aok után, mit mégöjöttek, mindig aszonták 
pik, pik**. A szomszédos gyermekek hallván, hog^ a pulykapásztor 
utánozza a kis pulykák ^pik, pik" hangját, megszületett vele a 
Pikles név ; Pikura pedig a pap keresztelte, mikor azt mondotta 
hozzá „Miklós ! én tégedet keresztellek". 

Lettyés Janku. Lusta, lomha magaviseletéről t= 1 e 1 1 y e- 
détt. „Imme-ámma möjöget a futon, roggyog a zina, mintha vén 
cmbör vóna". 

Rétes Petk „Mikor u kedve vót, naon éhön vót, dógoz- 
nya, kaszánya, fát, vaj gezdörnyit {= aprófa, rözse) vágnya vót, 
mégehüt ; ha elejbe téttik vóna, hát három tepszi rétest és mögöjött 
vóna. Naon szerétté a rétest". 

Pihe N á c z i. Habár öregségénél fogva már az Ig^ácz nevet 
is megérdemelné „a Pihe Náczi csak am marad, a mi gyerök ko- 
rába vót; ollan könnyig vót, mind a pihe (= pehely)". 

Ünökös Dávid. Már a neve is elárulja, hogy „a* Dávid 
bátyám, aki kjennek tesférsógora, mikor bócsukra egyár Risztiri- 
czire még Marja Czellbé, szeret ünökügetni. Ev vezeti a porose- 
cziut, akár ijott, akár öjött, még ehös gyomorré és ott dáviriku 
(= kiabál) a porosecziu elütt". 

Rofa Jóska. Rekedtségénél fogva mintha röfögősen ejtené 
ki a hangokat, azért már gyermek korában társai Rofának keresz- 
telték el. 

Fölöntü Pál. A garatra szokott felöntözgetni „mikor be- 
rúg, hát izej mikor részög". 

(Dobronak.) 

Fater József. 



Tájszók. 

Z i 1 a h i a k. 



fersing: szoknya. findsia: csésze. t 

f é I k ó t y a : eszelős, féleszű, g e 1 e b i b e : kebelébe. 

hülye. g u r d é : gyom. 

f fi d d z ö : füzö. gyere nálunk : jöj hozzánk, 

füdzfa, füczfa: fűzfa. •g y ö k ö n t : bólyogat, bólintgat, 

füttö: kályha. ^yömőcs: gyümölcs, 

f i m 1 i k : fény lik. h a ] k a 1 : csendesen, lassan. 



Digitized by VjOOQIC 



334 



népnyelvhagyomAnyok. 



helybenhagyni: keményen 
elverni. 

hink-hank: kevés értékű, 
semmit érö, selejtes. 

honná t, honnét: honnan. 

h o p l á s : gézengúz, munkake- 
rülő, naplopó. 

h i r n y ó : hernyó. 

ippeg: épen. 

vihar. 



istenitélet: 
i v u 1 1 : ivott, 
j ó i z ű : csinos, 



kaláka: evés- 
zett munka ; 



formás. 

és ivásért vég- 
mulatsággal ösz- 
szekötőtt munka. 

kalamistrál: munka közt al- 
kalmatlankodik^ útba van, mun- 
kájával semmit sem segít elÖ. 

kapás: képes (fáhig). „Nfem 
kapás reá*^ : nem tudja azt 
megtenni, elvégezni, nincs reá 
képessége. 

kárpál: sokat beszél , perel 
valakire, zsörtölődik. „Ne kár- 
pálj : ne járjon a szád, hadd 
el már a perelést, szidást. 

kártyus: fa kanna. 

k a s t o s : sáros, lucskos, harma- 
tos vagy megázott fűtől ned- 
ves, piszkos. 

kasul-bakul: össze-vissza. 

kasornya: gyékény- vagy 
csepűfonadék, melyben konyha- 
edényt hordanak a mezőre ; 
fazékfogó. 



kecskebukázni: bukfenczet 
vetni. 

kofa: gyümölcsárus férfi. 

kofán é: gyümölcsárus nő. 

k o k a s : kakas ; pattogatott ten- 
geri. 

k o m á n é : komasszony. 

k o p a c z : kopasz. 

k ó r i c z á l : csavarog, bolyong. 

kócs^ kaucs: kulcs. 

kótyagos: jó kedvű a bortól, 
ittas. 

köntös: női ruhaderék és vele 
egy kelméből készült szoknya. 

kukra ugrik: visszapattan, 
felszökik, fölfelé ugrik. 

kukraugrós: rugalmas. 

kukra emelni: függélyes irány- 
ban emelni. 

k u k k a z n i : sárgolyót feldobni 
vessző végéről. 

k u k u r ó : perecz kenyértész- 
tából. 

küllő: harkály. 

lator: parázna. 

1 á d a b e 1 i : fehérnemű, kelengye. 

lefetel: nyelvel. 

1 é g e 1 y : lapos dobhoz hasonló 
fa edény, melyben vizet vagy 
bort visznek a mezőre. (Bé- 
késmegyében c s o b o I y ó né- 
ven ismeretes.) 

1 i p h e n d i ) léha gondolko- 

1 i p h e c z f * zású. 

1 i u : lévó. 

lusta: ocsmány, ledér. 

Juhos Béla. 



Székelységiek. 
(A Tájszótár kéziratából. Vö. Nyr. XIV. 223.) 



bakk fütty: gyermekek já- 
téka ; az egyik lebuvik négy- 
kézláb, a más keresztül szökik 
rajta s az is lebuvik s a töb- 
biek is rendre keresztül szök- 
dösnek, és így tovább. 

b a 1 o g o s : befelé álló, p. o. 



balogos körmű ló, befelé haj- 
lott körmű, 
é 1 e s z : sernek avagy pálinká- 
nak valónak felforrása; innen 
kis élesz ; midőn a ser vagy 
pálinkának valót előre élesz- 
tővel megkeletik egy kissebt 



Digitized by VjOOQIC 



NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 



335 



cseberben s úgy töltik a na- 
gyobb kádba. 

f e 1 V á j n i : a ledőlt gabonát a 
földről ; innen v á j o s gabona : 
ledőlt vagy nehezen aratható. 

f o d r i 1 1 ó : a bŐr szinit fodo- 
rittó fa eszköze a tímárnak. 

keverés: a pálinkának béfor- 
rozott moslék forma higság. 

frisko: ingre fölvett s azt ki- 
méi lő derék közepéig érő kurta 
kendervászon másod ing. 

frekturás: különös fogásu 
ember. 

haskéreg: Mártonnál has- 
kér. 

meglábbalni: a betegségen 
keresztülesni szerencsésen. 

megnyállani: a húsnak meg^ 
nyulósodni. 

megnyergelni: felülkere- 
kedni a feleségnek a férjén. 

megömleni: az ón öntésben 
az ijesztő tárgy képinek ki- 
ömleni. 

megragadni: megfogja a ma- 
lota az üstöt ; valakinél sokáig 
ülni. 

megránkodni: megrászkodni. 

megreppenni: a veréb egy 
kisség felszáll s újra leszáll. 

megszemelni: a búzát sze- 
menként megszedni. 

megtérülni: valakinél valami 
dologba boldogodni. 

m é h - s z i n : méh tartó hely, 
apiarium. 

méltatni: általadni^ p. o. én 
általméltatom, pro : adom. 

mihejszeg: a mihejpadba járó 
vasszeg, a melybe akasszák a 
deszkát. 

orozba maró: kutya, a ki 
nem ugat s megmar^ lopva 
megmaró. 



öszveereszteni* két desz- 
kát gyaluval. 

öszveérni: a szilvának a kádba 
öszverothadni. 

öszvehadarni: a cséphada- 
róval öszveverni. 

öszvekuczorittani: a tűz- 
nek a szalonnabőrt öszvegom- 
bojgatni ; a lábat öszvesugo- 
ritani. 

öszvesodrani: á tojás szé- 
. kit sodrófával öszvekeverni. 

ötves-olló: réznyirő olló a 
lakatosoknál. 

pappal hálni: midőn a fo- 
nalat a vetőre egészen föl nem 
tudja vetni a szövő s a ház- 
ban éjczakára bennmarad a 
vető. 

s a r o k - i r ó : sarkot czifrázó la- 
pos fánczos csont. 

sz in lő- fa vagy husló-fa: 
két lapittoju fa, a melynek 
van mintegy kilencz fertály os 
két lába ; a szőcsök műszere, 
a mivel a bőrnek a szinét 
tisztítják meg a csávától. 

szinlő-kasza: a mivel a 
szinét adják meg a tímárok ; 
nem éles, mert ha a volna, 
vakarna. 

szökő-juk: egérnek, ráknak 
titkos juka, a melyen keresés 
elől kiszökhetik. 

szőrtojó: egy sing hosszúságú 
s, a mellyel a ti- 
a szőrit a bőrnek. 



vas, 



nem éles, 
már le tojj a 
cselekedő-üst: mindennap 
kézbe forgó kicsid üst. (Olyan 
kifejezés mint a nyelvemlék- 
ben : künn járó edény: 
hétköznap használt edény. 
Fr. J.) 

Frecskay János. 



Digitized by VjOOQIC 



336 NéPNYELVHAGYOM ANYOK . 

üéprománczok. 

Jó estét, jó estét Sági biróné asszon ! 
Itthun van-é lyányo, a kedves galambom? 
Itthun van, aluszik az eső szobábo^ 
Az ésö szobábo, piros paplanyos ágybo. 

Mennyén be, mennyén be, híjjá é a bálbo, 
Sárgo ^) bronell czűpőt húzza a lábáro, 
Szép selém szoknyáját kösse dérékáro 

Hangászok, hangászok *), reggelig húzzátok ! 

Mást mulatok kedvemre Sági biró lyányávuó, 
Sági biró lyányávuó, az én kedves rózsámnuió. 

Iczikém-piczikém, haggy ékkicsint pihennyí, 
Sárgo bronell czüpömbü a vért kiöntenyi I 
Ném lehet pihennyi, ném lehet nyugonnyi, 
Sárgo bronell czűpödbü a vért kiöntenyi. 

Té tétté fogadást én előttem, ném más. 
Hogy én rajtam kivűl sohase szereccz mást. 
De té hamis vuótá, már engem mégcsuótaá, 
Eppár hamis csolkér máshuó folamottaá. 

Vergyé még az isten ászt az idés anyát, 
Estétű réggéig ki ném láttyo lyányát. 
Vergyé még az isten azt az idés apát, 
Estétü réggéig ki ném láttyo fiját. 

Éfél után öt óra, harangoznak hajnóra, 
Szép szomorú verséket Sági biró lyányáro. 
Még a más vendégnek •) húzzák a vigadót. 
Sági Mariskáro húzzák a haldoklót. 

Jó estét, jó estét, Sági biróné asszon! 
Ászt hallottam, hogy méghuót az én galambom. 
Méghuót maá, méghuót maá é is van temetve, 
l'é hitván rongy ember szenveccz a börtönbe. 
(Bókaháza. Zala partján.) 

Kertész József. 

*) „Sárgo bronell czüpót" ugyan már nem viselnek, de a fekete még 
mindig a legnagyobb fényűzési czikk e vidék leányainál. 

') Hangászok : zenészek (czigányok). A nép dalaiban szereti az úrias 
kifejezéseket használni. K. J. 

') Nem toUhiba a ,vendtfg' ? S z e r k. 



Digitized by VjOOQIC 



LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK. 

Ugor vagy török-tatár eredeta-e a magyar nemzet? Hunfalvy Fái 
r. tagtól 20 kr. 

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván l. tagtói 40 kr. 

KÖZépICOri görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 30 kr. 

Idegen szólt a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 60 kr. 

A CSUVaSOkrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr. 

A számlálás módjai és az é? hónapjai. Hunfalvy Pál r. tngtól. . 20 kr. 

Telegdl Miklós mester magyar kateehismnsa 1562-ik évból. Majláth Béla 
1. tagtól 10 kr. 

Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácz tói 50 kr. 

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignáoz 1. tagtól. 10 kr. 

VámbÓry Ármin ,,A magyarok eredete'* czimü m&ve néhány főbb állításának 
bírálata, Burna Ferdinánd 1. tagtól Ára 60 kr. 

A nyelvfejlÖdÓS történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór 
r. tagtól Ára 20 kr. 

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I. válaszom Hunfalvy Pál 
bírálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr. 

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt - kr. 

A magyar kötőszók, m. rész. Az alárendelő kötőszók II. fele. IrtaSimonyi 
Zsigmond Ara 1 frtöO kr. 

DebreCZeni CodeX — Gömöri Codex. Közzéteszi Volf Gy. 1. tag. Ára 2 frt — kr. 

Magyar helyesírás elvei és szabályai, m. kiadás Ára 10 kr. 

Nyelvtudományi KŐZlemÓnyek. Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi 

Bizottsága. Szerkeszti BudenzJózsef. XVUI. kötet. 1 füzet árai frt— kr. 

Tartalma. Felelet Nyelvészeti étxrerételek Yimbéry i. «A mafjarok eredete*" 
ex. nankájára. II. k6zl. Irta BadenzJ. — Tolják DTelrtannlminyok. 1. Idegen elemek a 
Totják nyelTben. Irta Mnnkácii Bernit. — Kisebb közlések. 

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley mag3ar nyelven. Epistolae Pauli lingva 
hungarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás 
hollandi papiron képekkel és initiálékkal Ára 3 frt — kr. 

Saját Jciadásunkban megjelent: 

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun- 
falvy Pál Ára lfrt20kr. 

BlldenZ«Alblim. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják 
tanítványai. Budenz J. arezképével. Nagj' 8® 321 sürün nyomatott lap 

Ára 3 frt 80 kr. 

Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta dr. Szinnyei József 
I. és ü. rész. A középiskolák 1. és 11. osztálya számára. Ára 1 fi-t. A nagy- 
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv. 

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére 

irta dr. Szinnyei József, (megjelent) Ára 1 frt 20 kr. 

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS 

(KnoU K. és Társa) 
Budapesten, az Akadémia épületében. 



Digitized by VjOOQIC 



MAGYAR NYELVŐR 

líra : 
egész évre 5 öt. 

i^^^ Fél éTre nem fogadunk el előfizetést. ''X^ 

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü- 
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők. 



-Ij^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, 
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen- 
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg- 
rendelt II — Xni. kötet pedig 45 frton kapható. 

A II — XIII. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez- 
ményben részesítjük, hogy a 4=^ frtnyi összegnek egy év alatt négy 
részletben való fizetését is elfogadjuk, 

-tj^T Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk. "W*^ 

„MAGYAR NYELVŐR" 

kzerkcKttös^se s kiadd hiraula. 



Tudnivaló. 



A „MAGYAR NYELVŐR" a M. T. Akadémia megbízásá- 
ból s az ö gyámolításával jelenik ugyan meg, de a benne 
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős. 

A „Magyar Nyelvőr^* 

süerkesziSsége. 



V 



Digitized by VjOOQIC 



1885. AUGUSZTUS 15. 



MAGYAR NYELVŐR. 



A MAGYAR TUDOMAN'YOS AKADÉMIA 
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK 

MEGBIZ.\SÁBÓL . 
SZERKESZTI S KIADJA 

SZARVAS GÁBOR. 






XIV. KÖTET. VIII. FÜZET. 



BUDAPEST, 1885. 

HORNYÁMSZKY VIKTOR SAJTÓJA. 



Digitized by VjOOQIC 



TARTALOM. 



Oldftl 

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond 337 

Egy második hangzóilleszkedés a magyarban. Balassa József .... 345 

Kiktől tanultunk írni olvasni ? Volf GyÖrtry 348 

A névragok és névutók használata. Könnye Nándor. 354 

Nyelvtörténeti adatok. Katona Lajos y Frecskay János 356 

Adatok a nyelvújítás történetéhez. Kulcsár Endre 359 

Helyreigazítások. Magyarázatok. 

Golyó. Nagyszigethi Kálmán 362 

Mogy. Nagyszigethi Kálmán. 363 

Házsártos. Csapodi István 364 

Visszaigazítotl sajtóhibák. Zolnai Gyula 365 

Néhány magyarázatlan szó magyarázata. Hvrman Ottó 367 

Czápa. Hermán Ottó. . 368 

Kérdések é.s feleletek. Szarvas Gábor. . 369 

Népnyelvhagyományok. 

Szólások. Korda Imre. . 374 

Népmesék. Gecser Béla .... 375 

Ráolvasások. Cserép József .... 380 

Kiolvasások. Kardos Matild 381 

TáJszók. Katona Lajos y Korda Imre ... .... 382 

Néprománczok. Kertész József. 3^4 



Digitized by VjOOQIC 



Megjelenik 
minden hónap 

három ivnyi 
tartalommaL 



MAGYAR 

NYELVŐR 

8ZKKKK8RT1 

SZARVAS G ÁBOI<. 



Szerkesztő 

kiadó hivatni 

Budapest 

VI. Bulyovszky- 

utcza 6. sz. 



XIV. kötet. 



1885. AUGUSZTUS 15. 



Vili. füzet. 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 
3) A -nál, -töl, -hoz ragok. 

A -ndl rag alakjai és eredete. 

A -ndi rag illeszkedés nélkül nyelvemlékeinkben nagy 
ritkán fordul elő; pl. Ferenncznal Lev. I. 2. (a HB.-ben 
egyáltalán nem fordul elö.) A nél-kiil első eleme némely 
codexünkben még néni a következő kül-hoz, hanem, a meg- 
előző névszóhoz illeszkedik (-ndl kül és -nél külj. Annyival 
foltünőbb, hogy némely vidék ejtésében még máig sem haj- 
tódik végre mindig az illeszkedés. Különösen a göcseji nyelv- 
járásban állandó a -ndl alak: enndlj erdündl, emberndly ken- 
demdl. (Budenz- Album 170.) Hasonló alakok dívnak még az 
Örségben kiná e h. kinél Ny. IV. 38. és Halason : Péterókndly 
Szekérékndl VII. 562. annd a ménösnd VIII. 85. (Vö. még 
Somogy ból: ménnd tovább, anná jobb III. 318.) — Palócz 
kiejtéssel: -ntcdflj^ nudllunk. 

Az / hang elveszésére régi példa ,, Szabó Istuanna voltam" 
Lev. I. 76. Ma pedig a -nd -né az élőbeszédben egészen 
közönséges. 

Viszont már a régiségben és szintúgy a mai nyelvjárá- 
sokban gyakran találkozunk kettős // hanggal a személy- 
ragos alakokban. így pl. a székelységből : ndllam, fidllad, 
ndlla Gyarm. nym. II. 114. ndlla (Háromszék) Ny. V. 466. 
Szatmár megyéből VII. 275, IX. 131. 

A középfok mellett eredetileg úgy látszik általános 
volt a 'tol rag használata, ez pedig személyraggal ilyenfor- 
mán hangzott: tőllemtöl stb. Aztán lassanként a ndl rag 
lépett helyébe s pl. a Bécsi és MünchC. nyelve a kettő 
között ingadozik. Ez az ingadozás abban is mutatkozik, 
hogy egy-két codexben ilyen abajdocz személyragos alakot 

M. KYBLVÖR. XIV. 22 



Digitized by VjOOQIC 



33^ SIMONYI ZSIGMOND. 

találunk: tőlletecnél MünchC. 203. tólenel TihC. 142. Később 
a régi töllemtöl helyébe a tiszta nálamnál alakot vették 
használatba*), s a középfok mellett ez maradt a rendes sze- 
mélyragfos határozó maiglan; pl. erösb vagyok náladnál 
Helt. mes. 210. A múlt század óta azonban előfordul, s nem 
ritkán, az egyszerű nálam^ nálad alak is középfok mellett 
e h. nálamnál^ náladnál stb., még pedig versben prózában 
egyaránt; pl. ^sokkal többen vannak ők minálunk" Jók. 
Erd. ar. 105. Söt már Gyarmathi nyelvm. 11. 114. egyenesen 
ajánlja a második /nál elhagyását, de nem világos, vájjon az 
ö ötlete-e ez vagy pedig valóban a székely népnyelvre tá- 
maszkodott-e mint számos más szabályában**). Érdekes a 
következő vegyes példa: „boldogabb ily polgár nálam és 
náladnál, noha fényes kapa várja gunyhójánál" Orczy L, 
költ. holmi 72. 

Nálamnál azonfölül előfordul némely régi irónál a kül 
szócskával kapcsolatban. Midőn ugyanis a mai nélkül még 
ilyen alakban szerepelt : láncsánál kül és tőrnél kül, mégis 
már nem tetszett a magyar nyelvérzéknek e két elemnek 
ilyetén szétválasztása: nálam kül, nálad kül, s azért inkább 
ismételték a nál-X közvetetlen a kül előtt. (Igaz, hogy ez 
nem magyarázza meg a középfok melletti nálamnál-t, s hogy 
másrészt a két jelenségnek valami közös oka lehet, mert a 
kül V. nélkül elválasztó természetére nézve megegyez a kö- 
zépfokkal.) Példa : ^mynalunknalkwl országot nyertetek" : 
sine nobis regnastis Komj. I. Kor. 4 : 8. Ebből a szerkezet- 
ből fejlődött aztán a mai nálam nél-kül, nálad nél-kül stb. ; 
az imént idézett mondat már Károlyinál így hangzik: ná- 
lunk nélkül országot vettetek. 

Végire a mai népnyelvben hamis analógia útján hely- 
határozókba is belopódzik az a pleonasztikus nálamnál alak. 
Ezt mutatja legalább a következő adat: ^nálunknál: hoz- 
zánk; nálunknál jöttek^ (Szabolcs m.) Ny. IX. 136. 



*) Nálamnak VirgC. 3. (mire Sziládi hivatkozik RMK I. 343 ) csak 
toll- vagy sajtóhiba lehet. 

**) Különben is kissé furcsán hangzik ez a szabálya: „A [«<í/-ból ké- 
pezett] birtokos névmásokba szépen elmarad végűi a -m£/, p. o. okosabb nál- 
lanif ndllad, ndlla, mégis meg lehet különböztetni éttól ama másik hasonlító 
birtokos toldalékot : ndllam, apnd me. De a többese megmarad: 
szebb ndllunknál, ndllatokndl'^ . 



DigiWedby Google 



A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 339 

A nál ragot Révai gramm. IH. részében az észt nealy 
ttadle ,seite' szóval vetette egybe. Ez nem elégíthet ki ben- 
nünket, mert magashangii (az első alakban az ea diphthon- 
g-us csak a hosszú ad hang dialektikus változata, így pad h. 
pea stb.), míg a magyar szó mélyhangú. — Gyarmathi már 
azelőtt összeállította volt a lapp nála névutóval (affin. 42.). 
Elz az egyeztetés alaki tekintetben elég találó vblna, de itt 
meg az a baj, hogy más forrásaink szerint a lapp nála nem 
a. m. -nály hanem -ra, nalne rajt, nalde -ról (1. pl. NyK. 
XII. 201. Halász Japp nyt. 20. 1.) Ehhez a lapp névutóhoz 
tartozhatik az a két elavult észt alak: jege-nal an oder in 
dem flusse, vezi-nalle auf dem wasser, melyeket Weske idéz 
(unters. 45. 91.), melyekkel tehát nem elég alapon állítja 
össze a mi «^í7-ragos alakunkat. — Kielégítőbb magyarázatot 
adott Budenz IfyK. II. 313.: „nagyon valószínű, hogy a 
ndl mint névszótő egyezik a mordvin mai tővel, melyből 
casusragokkal e postpositiók támadnak: mala v. malasa = 
nál, közel hozzá, mellett ; malasta közeléből, mellől ; malaSy 
maian közel hozzá, mellé; ... a [magyar] mái igen alkal- 
mas szó arra, hogy a nyelv postpositionalis alapozónak al- 
kalmazhatta". Mdl pedig édes testvére a mell szónak, mely- 
ből a nál raggal rokonértelmü mellett névutó van képezve. 
A nál Budenz szerint valamikor *nál^n volt; a szókezdő 
hang elváltozása ugyanaz, mint a mevet: nevet-féle példákban. 
Csak az a föltűnő, hogy míg a Hel-n^ ^kül-n ezzé váltak: 
denn, künn, addig *nálnam, nálnad ezzé lett : ndllam, nállad. 
De itt tekintetbe vehetjük a dissimilatióra való hajlamot, 
mely a kezdő n után a következő hangcsoportból inkább 
az /-et tartotta meg, mint az ^-et. Vö. Anton: Antal, gya- 
tidni : gyalánty gyaránt, és viszont a két / kikerülése végett: 
^sajlál : sajnál (Budenz), talál :tanál, szelel : szenei. 

A 'töl rag alakjai és eredete. 

hz 6 ő és ú ü hangú alakok váltakoznak, mint abla- 
tivusi viszonyszóinknál általában (1. az -«/ -ül ragot). Pél- 
dák: tewlem ÉrdyC. 522b. kytewl 519. istentewl 520b. stb. 
De pl. Bornemiszánál kétfélekép: mitől vagyon — aitul va- 
gyon, Préd. T i^. /enektúl fogua 25. stb. A HB. szintén a zár- 
tabb hangot mutatja: gimilcictiil, gimilcetvl, gimüstvvl (két- 



Digitized by VjOOQIC 



340 SIMON YT ZSIGMONT>. 

szer), istentvlj ildeiuttvl, kinzotviatwl (vo. uo. charmuly de 
másrészt: belevl, felevl). Ugyanezek az alakok később is 
minden korban előfordulnak amazok mellett, pl. fogsagiul 
CzechC. 33. en ihywlem RMNy. Ilb. 140. te túled Kár. bibi. 
453. 4ül Pázm. préd. 49. stb. Istentül^ órdőgtúl^ Matkó bány. 
74. A mai élőbeszéd többnyire ezt a kiejtést fogadta el, 
míg az irodalmi nyelv a -tói -A?/-hoz ragciszkodik. 

Azonkívül a -láZ-nak néhol nem -tő/, hanem -^/ felel meg ; 
pl. ideyiel EhrC. i. emberektel 21, (de uo. keppetewl 2. ysten- 
tezvl 3. és angaltol i. stb.) telem RMK. L 160. teyled a te 
KulcsC. 92. de: een tulem a me uo. 3. 

hz ú ü magánhangzó Dunán túl ma rendesen rövid : 
én tülemy aitul ts^ ettül is. Vö. a következő rímet: Ott a 
mezőn szól ^, fülemüle y fáj a szivem igen hamar tulCy Göcs- 
népd. 67. 

Más vidékeken viszont nem csak a magánhangzó, hosz- 
szú, hanem a személyragos alakokban az l hang is: én tül- 
lem stb. Ilyen alakokat régi irodalmunkban is gyakran ta- 
lálunk: ó tőllő ab ea, ab eo BécsiC.'ó. 36. stb. t&llóc Tel. 
ev. 558. tűllűnc Matkó bány. 59. — Viszont a ragban az 
élő beszéd az /-et többször elhagyja mint nem, kivált más- 
salhangzó előtt és mondat végén ; pl. székely közlemények- 
ben: az alma bl fájató nem messze höngörödik Ny. VI. 465. 
ótalmazzon bútó betegség tő V. 521. (de: lesz kéjedből hiró 519.),' 
az Alföldön: attil, ettü; Dunán túl: attUy ettíi. 

Az ettől alak sajátságos módon bővült az enklitikus 
n-neX a következő példákban: enttwlenfoghwa [olv. ettwlen-'] 
nem eszem hübenne: ex hoc non manducabo ex illó JordC. 
606. ettúlen fogua ex eo Félegyh. bibi. 119. ettülen fogva^ 
Szeged népe 11. 140. Érdekes volna tudni, előfordul-e ez 
máshol is, és nemcsak a, fogva szó előtt. 

Középfok mellett a mai nálamnál helyett előfordul tő- 
lemtőly tőledtől stb. az Érdy, Bécsi, Münch. cc.-ben ; pl. ÉrdyC. 
2iib., tólletől [olv. tőllétől^ Münch. 97. Továbbá ezek az 
abajdocz formák: tőiénél^ tölteteknél; 1. az előbbi ragot. — 
A nálamnál kül rokona ez a kifejezés : tevlettevl megválván 
.HorvC. 270. GömC. 131. 

A --tői ragot sokfélekép származtatták. Már régi a tód- 
ból való magyarázat (kié?), melyet Imre S. NyK. II. 330. 



Digitized by VjOOQIC ' 



A MAGVAK NÉVRAGOZÁS. 34 1 

elvet, mert szerinte yytől oly ösztönhangra mutat, mely egy 
odább V. távolabb esö helyre mozdulást jelel; valószínűvé 
teszi a tdvoly taszity tétovdi és sok egyéb ily féle szó^. Hogy 
ilyen késö-keltú ragnál nem mehetünk vissza ,,öszt5nhan- 
gokra**, az nem szorul ma bizonyításra. — Hunfalvy a ^tól 
'tol elörészében a finn ablatívus ta ragját látta NyK. 11. 31. 
Ez ellen először is ugyanaz a kifogásunk, melyet az imént 
tettünk; mert ha a /ö»/-ben olyan ősrégi rag maradt volna 
fönn. akkor nem élnénk mai napig az önálló tőlem-íéle ha- 
tározókkal. Másodszor tudjuk, hogy -bői -ról alól közöl stb. 
mind ablativusok; tehát semmi sem bizonyítja, hogy a töl- 
ben már az első elemnek is ablat. értéke van. Végre a finn 
'ta eredetileg -da, ennek pedig a magyarban szabályosan 
nem /, hanem / hang felelne meg. — Ezen ellenokok közül 
a másodikat nyomban kifejtette Budenz NyK. 11. 296. ö e 
ragot ugyanott egy */^A-, ^tej- alapszóra vitte vissza, mely- 
nek megfelelői volnának a zürjén-votják din-y mongol tegen 
névutói alapszók, továbbá a tÖrök jakin és társai, ,közel^ 
Már akkor megjegyezte, hogy „ugyancsak ezen alapszó 
megfelelője rejlik a mordvin ti dativusragban, mely tkp. 
lativusi postpositio". Végre még uo. 305. az osztják taga 
,hely^ szót egyezteti az említett alapszóval. 

Magyar-ugor szótárában visszatér Budenz a régi ma- 
gyarázatra, mely ezentúl valószínűleg mindig meg fog állni : 
t. i. a tö főnévből -töl e h. ^töv-öly mint -böl e h. bel-öly -ról 
e h. '^raj'óL Az eredeti *tövöl etymologice a. m. tövéből, 
tövétől el, de praegnans értelme ez : közeléből el. Az utóbbi 
átvitelre idézi Budenz a /ö^szomszédot, vagyis közel szom- 
szédot (a minthogy a kegy tövében is a. m. egészen közel a 
hegyhez, a hegy mellett), továbbá a finn tykö-patkka-ty mely 
a. m. köz vetetlen környezet, tő-szomszédság. Ez a finn tykö^ 
továbbá változata tyve-, és a már fönt említett zűrjén din — 
mind a. m. „tő, fatő", s nemcsak hogy mássai a mi tő sza- 
vunknak, hanem ép olyan értékű viszonyszók alapszavául 
szolgálnak, minő a -tőL Pl. finn tykö-na, diai. tüve-n, zürj. 
dinin a. m. bei, apud (vö. ívl-tövön = fülnél, fül mellett); 
f. tyködy diai. tíivedy ti'ivöt^ zürj. dinU a. m. von, -tői stb. 
(Találó analógia még a Budenz idézte észt jüres bei, jure 
zu, Jüres t von, -tői a jure- ,radix, gyökér^ alapszóból.) Végre 
joggal ide állítja Budenz most is a mordvin állati vus-da ti vus 



Digitized by VjOOQIC 



342 SIMON YI ZSIGMOND. 

jelét : a tej\ te, ti postpositiót (vo. finn diai. tüvCy iivi ,zu, 
-hoz^. Kevésbbé bizonyos, hogy ide tartozik-e az a magyar 
'té fűtövé ?)^ mely néhány lativusi határozó szóban tűnik elé : 
végtére^ széltében stb. L. Ny. VH. 97. A magy. kötőszók I. 92. 

A 'hoz rag alakjai és eredete, 

A 'hoz -héz 'hoz ragot már irott nyelvemlékeinkben is 
ilyen alakban találjuk, csakhogy még a HB.-ben s kivétele- 
sen néhányszor az EhrC.-ben is egy fokkal zártabb a ma- 
gánhangzója: ozchuz HB. labayhuzy varashuz EhrC. 10. 155. 

Azonban a személyragos alakok a régibb codexekben 
(Ehr., Bécsi, Münch., Apor, Jord., Érdy, Keszth., Kulcsár 
cc.) még rendesen Így vannak írva: hoztam hoztad hoziaia 
vagy hozyam hozyad hozyaya v. hozyaa stb., azaz hozjdm^ 
hozjád^ hozjdj'a. De némely codexekben már a mai hozzdm 
hozzád olvasható (Virg., Czech c, Marg. leg.). Ezek az ala- 
kok csak úgy fejlődtek amazokból, mint pl. az imperativus- 
ban a mai űzze, végezze ugyanazon codexek üzjey végezje 
alakjaiból ; így olvfisunk a mai hosszú, asszú helyén a codexek- 
ben hoszjú't, aszjú't stb. 

Nevezetes, hogy az a hozjdm alak, mely már első 
nyomtatványainkban majdnem nyomtalan eltűnik, egy kis 
vidéken Erdélyben, Gyergyó és Kőhalom székek egy részé- 
ben, maiglan fönnmaradt. Példák: hojza Ny. VIIL 232. X. 
46. hajzdm [igy?] X. 42. (Gyergyó); hojzánk IX. 426. (Hal- 
mágy). Csakhogy ezekben hangátvetés tortént, ugyanaz a 
hangátvetés, melyet azon vidékek nyelvjárása az imperati- 
vusokban is végrehajtott: vdlajszanak^ szakajsza stb. e h. 
válaszjanak, szakaszja, mint az említett codexekben olvassuk. 
(Erre nézve vo. Ny. VI. 449.) 

A hojzám alakból indulnak ki különféle székely alakok, 
még pedig úgy hogy az o hang a / miatt elváltozik, épen 
úgy mint a tanojt: tanejt: tanét: tanít vagy a rajtam: rej- 
tam: rétam-íéle esetekben. így található már gyergyai köz- 
leményekben hejza is Ny. VIH. 233. X. 42. Azután további 
hangváltozásolckal ezek keletkeztek : tü hézzdtok (Udvarhely) 
IV. 372. híza V. 330. 

De az egész székelységben legelterjedtebb kiejtés ez: 
hézzdniy hézzdd, hézza (rövid véghanggal, mint uo. réa e h. 



Digitized by VjOOQIC 



A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 343 

ré(í), hézzánk^ hézzátoky hézzok (a nyugati székelységben, 
szintúgy rövidítve uo. rejok e h. rédjok Kriza 552.) és hézzik 
(keleti szék. 1. MNyszet. VI. 224., mint uo. réik Kjriza 
552.). — Ha némely közleményben o hangot is találunk, ez 
n)rilván csak az irodalmi nyelv s a müveit kiejtés hatása ; 
pl. hozza V. 519. hozzánk VDI. 183. (Csík); hozzuk Népk. 
gy. m. 370. 

Az illeszkedés megvolta vagy megnemvolta a 
HB.-böl nem tűnik ki, de a későbbi nyelvemlékekben már 
mindenütt megvan, úgy mint a mai köznyelvben ; még pedig 
három alakja van e ragnak: -hoz -héz -hoz (csak néhány 
codexben s a déli alföldi és dunántúli kiejtésben apad le 
kettőre e szám: -hoz -hoz), — Annyival meglepőbb, hogy 
a göcseji nyelvjárás még. ma is csak az egy hofzj alak- 
ban ismeri e ragot : ezho, azho^ firhoy kertho, lőcsho^ 1. Budenz- 
Album 170. így a Nyelvőr közleményeiben: légényho JH. 
179. feleségého 180. egyikhoy eho 425. pékhó VI. 419. tstenhó 

vm. 82. stb. 

A göcseji alakban részint nyom nélkül elveszett a szó- 
végi 2, részint pedig pótló nyújtás hátrahagyásával. (Föltűnő 
jelenség azért, mert a magyar mássalhangzók közül külön- 
ben csak / r szoktak pótló nyújtással elveszni, pl. vónay 
mikó és : öttöziky hossó) Mind a kettő megtörtént más nyelv- 
járásokban is. A -ho 'he -hö kiejtés dívik a bihari, debre- 
czeni, hegyaljai, hevesi nyelvjárásokban; pl. mindenhey ka- 
róho (Pocsaj, Bihar m.) Ny. VI. 421. ^ty fejihe (Debreczen, 
1. IX. 204. 165.); kévekötéshe (Tállya) VI. 82. kovácshoy sen- 
kihö (Sirok) Vni. 44. A dunántúli nyelvjárások pedig a 
hármas -hoz -héz -hó'z helyett rendesen a kettős -hó -hő-vei 
élnek, pl. ahhó ehhö stb. 

Dunántúl azonban sokfelé és Dunán innen is hallható 
ez a kiejtés is: ágyhol^ paphol (Szent-Gál, Veszpr. m.) Ny. 
n. 185. ni. 278. urakhol (Fehér m.) V. z^i, férhöly embórhöly 
kirájhol (Nagy -Kőrös) Népk. gy. I. ötödik mese, stb. *) Ez 
nyilván hamis analógia útján lett az előbbi -hó -A^-ből, mint 
csolkoly pélpa e h. csókoly pipa stb. (1. Az analógia hat. 7.) 

*) Arany is használja egy helyt rímben : hódol — góthol BHaL XI. 
én. és ezt igy mentegeti egy jegyzetben ; „Nagy vidék így ejti a hoz hez ra- 
got. Az pereljen az én perlőimmel". NB. Arany több évig tartózkodott Nagy- 
KÓrösön, hol szintén így ejtik. 



Digitized by VjOOQIC 



344 SIMON YI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVRAGO/As. 

Valószínűleg szintén Így keletkezett a -hon -hon ki- 
ejtés, mely az Alföld déli részein dívik (Szegeden, Szente- 
sen, Hódmezővásárhelyt, Makón stb.); pl. fogáhotiy férhdn 
megy, Idbáhon (Szeged) Ny. ül. 30. 278. 320. folyókon (Szen- 
tes) VI. 86. ahhon való (Hódm.) V. ^i^, fődhön váglak, vágd 
a falhon (Makó) IX. 378. Ezekre nézve legkevésbbé sem 
elégíthet ki bennünket Szilasi magyarázata Ny. X. 492., 
mely szerint a -hon alak „úgy juthatott szélesebb haszná- 
latba, hogy közvetve a hun kérdésre is megfelelhetett, pl. 
hun voltál? felelet: elmentem barátom//<?2" és így az úton, 
helyen-íé\e helyhatározók «-je is hathatott rá. Azonban Szi- 
lasi is abból indul ki 491., hogy a -hoz előbb -hó-wk lett s 
csak ebből fejlődött a -hon. 

A 'hoz rag eredetéről is sokféle vélemény volt már. 
Révai szerint (gramm. III. rész) „non potest aliud esse, 
quam chdze hebr. Pál-hoz ergo proprie est Pauli-pectus". A 
jelentést tekintve nagyon megfelelő magyarázat volna ez; 
hiszen a rokon jelentésű mell-é és -nál csakugyan a mell, 
mái szók származékai. — Budenz egykor azt vélte, hogy 
„a magy. hoz-nd^ párja a török kat, kojbál kaz^ (NyK. HL 
297.) ; vö. még pl. a csagataj kaS-t, pl. kaHga hozzája. A 
„Szóegyezések"-ben meg a finn kanta, észt ^tf/^űf , sark' szók- 
kal egyezteti, úgy hogy -hoz eredetileg a. m. sarkába, kö- 
zelébe, in calce, auf den fersen. Végre előkerült a legkö- 
zelebb rokon nyelvek egyikéből egy hangjában és jelenté- 
sében teljesen megfelelő viszonyszó : az osztják yipia, pl. 
pos xoia iajfaj a czél-hoz tartani, czélozni, muü xoia aínal ul 
mi hozjá-nk közel van. Erre nézve azt mondja most Budenz 
a MUgSzótárban : „Kétség nincs, hogy a magy. -hoz csak 
rövidültje a hozzá-mM. (vö. -be és belé-m), ez meg e h. hozjá. 
Kz is világos, hogy a vég ^'-ban hova-irányt jelelő rag fog- 
laltatik, úgy hogy tőszóul ez tűnik föl: hozj-, Szintígy van 
irányrag az oszt. loia ú?-jában (vö. puMl oldal : puMla, puük 
oldalra, félre) ; tője tehát xoi-. Hogy ez ,oldal, közelség'-félét 
teszen, kitetszik a nyilván vele egybetartozó xoziü szóból: 
Xozifl elta von der seite, %oziha volta 10 nachbar [közel való 
ember]; xozihna (loc.) bei, neben". — Említsük meg itt a 
HB. oz-chuz alakját, mely kezdő hangjával még közelebb 
áll az osztják szóhoz; vö. oszt. xolitn, vogul xurum = HB. 
charm-ul: ma három, Simon yi Zsigmond. 



Digitized by VjOOQIC 



BALASSA J EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGYARBAN. 345 

EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGYARBAN. 

Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelvben mutatkozó 
hangrendi illeszkedés közös sajátsága az egész altáji nyelv- 
családnak. Némely torok nyelvben előfordul ezen kívül a 
hangzóknak még egy másik illeszkedése is. Ezen második 
illeszkedés abban áll, hogy, ha a tőszóban ajakműködéssel 
ejtett hangzó van (o, u; ö, ü)y akkor a ragban, vagy kép- 
zőben is ily hangzónak kell lenni ; ha egyéb hangú a tőszótag 
(a^ l\ e, éy t), a rag is ily más hangzóval van. Természetes, 
hogy ezen illeszkedés mellett a másik is érvényesül, úgy, 
hogy ha a tőszótagban magas hangú ajakvocalis van, a rag- 
ban is Csak magas hangú ajakvocalis lehet, és így tovább. 

Radloff (Phonetik der nördlichen Türksprachen, 
59. 1.) az ajakhangzók ezen illeszkedéséről szólva, mit ö 
labiális atlractió-mk nevez, megemlíti, hogy ennek nyoma 
megvan a magyar nyelvben, is. Nézzük meg, vájjon valóban 
ugyanaz a jelenség-e az a magyar hangtörvény, melyet 
RadlofF ama török sajátsággal egybe állít. 

Ha végig tekintünk a magyar nyelv ragozása és kép- 
zése rendszerén, valóban akadunk egy jelenségre, a mely 
nagyon hasonlít az említett török sajátsághoz. Ugyanis, a 
hol a mély hangú szavaknál a ragban és képzőben o van, 
ott a magas hangú szavak vagy é-t, vagy ó-t használnak, a 
szerint, a mint az előtte lévő szótagban e, é, i vagy pedig 
0^ üy van. Például: barátok: követék , törökök \ írok: kerék y 
ülök I házhoz: kerthez^ földhöz stb. 

Tehát valóban, előfordul a magyarban is az ajakhang- 
zók illeszkedése, de nem oly terjedelemben, mint azt némely 
torok nyelvben tapasztaljuk. A magyarban ez csakis a magas 
hangú szavakban történhetik meg, s itt is csak a nyíltság' 
második fokán álló rövid hangoknál (é^ ö); de az /-bői soha 
sem lesz ü^ ha előtte ajakhángzó áll is, s az ^-nek nincs is 
a magyarban ajakhangú párja. Továbbá a magyarban ez 
illeszkedés csakis akkor történik, ha a kérdéses rag köz ve- 
tetlen az ajakhangzós szótag után következik ; de ha a két 
szótag közé valamely más hangzó kerül, akkor már nem 
történik meg az illeszkedés, pl : íllti)ky de : ültetek, iiljeték. 
Tehát ez illeszkedés ereje csakis egy szótagra terjed ki. 



Digitized by VjOOQIC 



— =— m-n 



346 BALASSA JÓZSEF. 

Ez illeszkedés szerepét még jobban is meg kell szorí- 
tanunk, mert nem is terjed ki az egész magyar nyelvterü- 
letre. Vannak nyelvjárások, melyek nem ismerik ez illesz- 
kedést. Ilyen Szeged és vidéke nyelve, s vele ebben meg- 
egyeauiek mindazon nyelvjárások, melyeket önzőknek szoktunk 
nevezni. Ezek a nyelvjárások ilyen esetekben mindig ö-i 
ejtenek a mag^ hangii szavakban, akármilyen hang van is 
az előtte álló szótagban. Tehát: ezök^ kérők, keresőd, hiszöm^ 
eprőz stb. 

Kérdés már most, hogy szabad-e ezt a jelenséget úgy 
fognunk fol, hogy ez talán egy régibb teljes illeszkedésnek 
maradványa, nyoma, mint azt Radlofif hiszi. Egy pillantás a 
régi nyelvbe rögtőn meggyőz az ellenkezőről. Egész közön- 
séges még a múlt századból való könyvekben is az ilyen 
alak : könyvhez^ főidhez ; a codexekben ilyen alakok is gyakoriak: 
ewsek ÉrdC. dkrem Helt., őldeklő, óldeklés Helt., ewlteziet PG., 
ótzer MünchC; és ellenkezőleg: emelkődeek ÉrdC, kereskedik 
DebrC, eerkózik ÉrdC. Tehát nem nyelvünk egy ősrégi saját- 
ságának fönmaradt nyoma az a kevés, a mi az ajakhangzók 
illeszkedéséből a mai nyelvben megvan, hanem ellenkezőleg 
csakis újabb fejlődés, vagy talán annak is csak a kezdete. 

A magyar szavak hangalakjának ilyén irányban való 
fejlődésével találkozunk a tőszókban is A mai magyar nyelv- 
ben ugyanis nincs oly tőszó, melyben egymás mellett állana 
é és ő, A régi nyelvben sok ily szavat találunk : őrdeg JordC. 
ÉrdC, Helt., MargLeg. ; envll (örül) ÉrdC, FestC és ewrcl 
WeszpC ; ervtues PG. ; óduezit Melius, óduessegós WeszpC ; 
ezón (özön- víz) RMKT. II. és őzen TdtiZ, \ úrem MA., Melius; 
úszek TelC, wzeg (üszög) Komj., Heltai ; őnnen Kat. leg. Ezek- 
ben a szavakban is ugyanaz a változás történt, mint a fön- 
tebb elősorolt ragos alakokban, hogy a nem ajakhangzó 
illeszkedett az előtte álló ajakhangzóhoz. Tehát egyáltalán 
azt tapasztaljuk, hogy a mai magyar nyelv az ajakhangzók 
illeszkedése felé törekszik. 

Azt kell még megvizsgálnunk, hogy azon esetekben, 
midőn evvel az illeszkedéssel találkozunk, melyik Volt a 
kettő közül az eredeti hang. Vájjon mindig régibb ^-böl 
vált-e igazán ő az előtte álló ajakhangzó hatása folytán; 
vagy talán régibb ö-ből is lett é ott, a hol nem állott előtte 
ő vagy ü. 

\ Digitizedby Google 



EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGVAKBAN- 347 

E czélból két csoportra kell osztanunk az eseteket. Az 
első csoportba foglaljuk azokat, a melyekben a változás alá 
esö hangzó a töhoz tartozik; a második csoportba pedig 
azokat, a melyekben az illető hangzó magában a ragban 
vagy képzőben van. 

Az első csoportba tartoznak mindazon esetek, midőn az 
éj ö véghangzós szavakhoz valamely eredetibb rag vagy 
képző járul : lelkek^ törökök \ lelkem, törököm \ lelked, törököd \ 
lelkét, törököt | lelkes, törökös \ (második) ötödik \\ kérek, ütök \ 
kérem, ütöm \ keféd, ütöd \ kevereg, füstölög \ érez, kötöz. 

Hogy milyen volt mindezen esetekben a tő végső 
hangzója, azt ma már (vagy ma még) biztosan eldönteni 
nem lehet. A régi nyelvet vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy 
az ilyen esetekben gyakran előfordul é is az ajakhangzós 
szavak után : ervorek (őrök) Corp. jur. | ewsek ÉrdC, törökek 
Helt. II ótet (ötöt) MA., üszögét Zrínyi | erkölcsét Rájnis || ökrem 
Helt. I erdősem PG. || úrmes bor Web. | úszóges WinkC, VitkC. | 
ösztönesen PP. | órdőnges Bom., evrdevges CornC. | dögesit 
Progn. 23 II ewted (otod) JordC. || meggyözed Kat. leg. | meg- 
torem uo. Tehát ebből, hogy a régi nyelvben az ajakhang- 
zós szavakban is gyakran é a tő végső hangzója, másrészt 
abból, hogy a nem ö-zt nyelvjárásokat kivéve, alig találunk 
viszont nem ajakhangzós szavat, melyben ö ez a hangzó, azt 
következtethetjük, hogy eredetibb az é hang, s ebből lett 
valóban a tő ajakhangzójának asszimiláló hatása folytán az ö. 

A második csoportba a kővetkező esetek tartoznak : 
kerthez, földhöz \ kétszer, ötször \ kertetek, szőlőtök || kérték, ültök \ 
kérjen, üljön \ verdes, lökdös \ csörgedez, lődöz \ ereszkedik, öltöz- 
ködik I érintkezik, ütközik \ keményedik, erősödik \ vénhédik, 
bűnhődik. 

Ezek közül a szér-niX egész biztos, hogy ez az eredeti 
alak, mért mint külön szó is meg van ily alakban. A -ték 
és 'kéz ragok még a múlt században is egész rendesen ily 
alakban járulnak ajakhangzós szavakhoz is. Egyéb esetekben 
is találunk a régi nyelvben példákat az ^'-s alakra : tisztöljen 
Kat. leg., böcsüljen uo., úllyen Helt. | óltezni Helt., ewlteztet 
PozsC, PG., evldezik MargLeg., evttez (öntöz) DomC. | dörgel 
Kár. bibi. Tehát ezeknél is az é illeszkedett az előtte kWóö-hbz, 

Az utolsó négy képzőnél azonban ép az ellenkező körül- 
ménnyel találkozunk ; ezeknél ugyanis a régi nyelvben igen 



Digitized by VjOOQIC 



348 VOI^ GYÖRGY. 

gyakran a nem ajakhangzós szók is í?*-vel vannak, míg az ö^ n 
hanguakat soha sem találjuk ^-vel : erezkSdik Beythe ep., 
emelkődeek ÉrdC, verekődgyúnc Zvon , kereskedik ÉrdC, ) igie- 
kőszik ÉrdC, Zvon., WinkC, Helt. ; yfkkőzik JordC, ÉrdC; 
ytkózet ÉrdC, SándC; eerkózik ÉrdC, Zvon., ÉrsC || meg- 
keményődőti CdX, \ bynhótnec NagyszC.; bizhózik uo. ; vénhüszik 
GKat. ; vénhüdöm Cal., DobrC Tehát ezekben a képzőkben 
az ö hang az eredetibb, s abból lett é ott, a hol nem állott 
előtte ajakhangzó. Etymologiájuk is erre mutat. Az első két 
képző egy a reflexív -ödik, -özik képzőkkel (1. Budenz, Ugor 
alaktan loi. 1.) ; tehát ereszkedik ebből lett ereszkedik^ keveredik 
ebből keverödik, rejtezik ebből rejtőzik, vetkezik ebből vetkőzik, 
s Győrött ejtik igy is vetkőzik. A másik képzőnek, a deno- 
minalis -od, -éd, -í?V/-nek a hangzója szintén ó, ő volt régebben; 
eredeti alakjának Budenz egy -7n- képzőt tart (Ugor alaktan, 
153. L). Tehát keményedik ebből \%XX , keményődik, fehéredik 
ebből fehérödiky vénhédik ebből vénhődik. 

E vizsgálódás eredményét tehát abban állapíthatjuk 
meg, hogy a mai magyar nyelvben van némi hajlam arra, 
hogy az egymás mellett álló szótagok hangzói ajakműködés 
szerint is illeszkedjenek : tényleg azonban ez csakis a magas 
hangúak második nyiltsági fokán történt meg. 

Balassa József. 



KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? 

Ásbóth Oszkár a magyar keresztény terminológia szláv 
elemeit kutatva, azt állítja, hogy „a cseh térítők terjesz- 
tették először a magyarok közt az írást olvasást" (Szlávság 
a magyar keresztény terminológiában. Nyelvt. Közlem. XVUI. 
köt. 406. 1.). Azt a meggyőződését pedig, hogy „az írást 
olvasást a csehektől tanultuk" (410. 1.), abból merítette, 
hogy szerinte „a csehek voltak térítőink", hogy „a csehek 
közvetítése által kaptuk a zsoltár kifejezést, általuk az ol- 
vasni legere-féle szóhasználatot", hogy „náluk is" eleinte 
„.r fSJ diZ s és sz a. z mint minálunk", végre hogy „egytől 
egyig megtaláljuk régi helyesírásunk valamennyi sajátságát 
a régi cseh forrásokban" (426—427. 1.). 

Minthogy az értekező engem is belevont a kérdésbe, 
állítását és támogató okait kénytelen voltara valamivel kö- 



Digitized by VjOOQIC 



KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? 349 

zelebbröl is szemügyre venni. Vizsgálódásom eredpiénye azt 
mut9.tta, hogy amaz állításnak semmi elfogadható alapja 
nincsen. Megelégedhettem volna ugyan csupán ennek kimu- 
tatásával is, de a kérdés annyira vonzott, hogy nem tudtam 
ellenállni a kísértésnek és magam kerestem a megfejtést 
(Kiktől tanult a magyar írni olvasni. M. t. ak. értek, a 
nyelv- és széptudomány köréből XII. kot. 6. sz.). Legelőször 
is kitűnt, hogy itt sok cseh térítő nem járhatott, mivel ezt 
se történetünk, se nyelvünk nem igazolja. A magyar törté- 
netnek csak egyetlen egy cseh térítőről, Radláról van 
biztos tudomása; a magyar nyelv pedig még annyiról se 
tud, mivel egyetlen egy cseh kölcsönszó se található benne. 
Arra meg, hogy a zsoltár szó és az olvasni igének „legére" 
jelentése nyelvünkbe jusson, épen nem szükséges a csehek 
közbenjárása, mivel egyéb régi szláv kölcsönvételeink is 
mind közvetetlenül az ó-szlovénből származnak ; sőt a zsol- 
tár a cseheket egyenesen kizárja, különben nem zsoltár, 
hanem zsaltárzs vagy legfeljebb zsoltárzs volna, mivel a cseh- 
ben e szó csak o helyett a-vdX és r helyett r-vel icUtár alak- 
ban van meg. Az i hangra meg régenten nem csak a cse- 
hek alkalmazták az s betűt, hanem a németek, korontálok- 
és lengyelek is, minél fogva ez írásmódot nem kellett ok- 
vetetlenül a csehektől elsajátítanunk. .Végül „régi helyes- 
írásunknak" épen nem „egytől egyig valamennyi", hanem 
csak az olyan sajátságai találhatók „a régi cseh források- 
ban", melyek semmit sem bizonyítanak, mint pl. hogy 
eleinte a csehhel együtt a magyar helyesírás se különböz- 
tette meg a ez és csy l és ly, n és ny, s és ^i-, sz és z han- 
gokat. Ez a csehbe is, magyarba is csak oly nyelv ortho- 
graphiájából kerülhetett, a hol e hangpárok egyik tagja 
hiányzott vagy nem élt a köztudatban és így a megkülön- 
böztetés szükségtelen volt. Itt nem egymástól való, hanem 
közös kölcsönvétel forog fönn. Döntőknek Csak a positiv 
sajátságokat lehet elfogadni. Már pedig azok a magyarban 
egészen mások mint a csehben; pl. a magyarban eleinte a 
gy hangot mindig vagy diakritikus jegyű vagy pedig puszta 
^-vel, az sz hangot meg rendesen sc-y/eX jelölték, a miről a 
régi cseh orthographia részben épen nem, részben pedig 
alig tud, minthogy a gy-t kivétel nélkül ^/-vel, az sz-t pedig 
rendesen 2-vel, ritkán ^-sel és talán soha sem sc-veX jelölte. 



Digitized by VjOOQ IC , 



350 VOLF GYÖRGY. 

Asbóth csak egyetlen egy sc-t tudott találni, azt se cseh 
nyelven Írott emlékben, hanem csak „csehországi latin 
okiratban" (420. L). Tehát összefoglalva mindent, nincs semmi 
olyan adat, mely azt bizonyítaná, hogy a magyarok cse- 
hektől tanultak volna írni olvasni. Asbóth egész okosko- 
dását halomra dönti az a kétségtelen tény, hogy Magyar- 
országon sok századon keresztül egyedül csak a latin nyelv 
uralkodott, még pedig oly korlátlanul, hogy minden vele 
ellenkező, akár itt támadt, akár máshonnan ide vetődött 
orthographiai sajátságot vagy szokást már csirájában elfoj- 
tott volna. Azért Hunfalvy Pálnak igaza yan, mikor régi 
helyesírásunkat közvetetlenűl a latinnal kapcsolja össze (A 
székelyek. Budapest, 1880. 31. 1.), mert az csakugyan vagy 
a latinból vagy sehonnan sem magyarázható meg. 

A legföltünöbb jelenség, mellyel e kérdésnél számol- 
nunk kell, az i hangnak j" betűvel való írása. Itt akadt meg 
eddig minden kutató. Hunfalvy Pál ennek magyarázata 
kedvéért azt gyanította, hogy a magyarban a latin helyes- 
írás átvételekor „az s-sél írt szók legnagyobb része sz-es is 
vala" és hogy „a vékony sz azután kezde lassankint s-se 
válni" (id. h. és 1.). Asbóth meg ugyanazért a csehekhez 
folyamodott. Én pedig latin kölcsönszavainkra figyelve azt 
sejtettem, hogy az i hangnak s betúvel való jelölése is a 
latinból ered. A kutatás sejtelmemet teljesen igazolta. Meg- 
vizsgáltam a magyarországi latin kiejtést napjainktól a XL 
század elejéig, vagyis addig a korig, midőn a kereszténység- 
gel együtt beszármazott a latin nyelv. Tudva levő dolog, 
hogy a magya^ ajak szókölcsönvételkor az idegen sziszegőn 
nem változtat. Meghagyja az éles sziszegőt (^sz, z) élesnek 
és a tompát (s, zsj tompának szó elején, szó közepén és szó 
végén egyaránt. Itt csak az fontos, hogy a vékony szisze- 
gőt nem váltja vastagra. Erre bizonyság a török származású 
.r^akál, szkra, szkn^ j^attyán, J2Ücs, ar^slán, boj2orkány, gyü- 
sz% \3isz6y busogány, ész, bors, hiús, kobos; a szlávból vett 
^salma, ^salonna, j'sarka, jserda, J2Ílva, jsolga, sab, zálog, 
haraj2t, pay^ita, pay^tonka, kárász, péns, pórás; a németből 
kölcsönzött szdiccz, szaít, i'sekli, pnurslik, smizli, ksz^ plajbáw. 
Ebből következik, hogy a latin kölcsönszavainkban előfor- 
duló tompa sziszegő nem a magyar beszédben vált azzá, 
hanem szükségképen már magában a' latinban volt tompa. 



Digitized by VjOOQIC 



KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? 35 1 

A Plánum, ^ekrartye, silabizál, sors, jumma, i-kandalum, 
j'kutika, i'pektákulum , ^'pongya, jtáczió, j-tatárium, ^óla, 
^váda, ambituj"; ju.9, mágnáj, mendikáns, prímáj, virtof tehát 
már kőlcsonvétel előtt bírták azt a vastag i- ^i>üket, mely- 
lyel magyar beszédben mind e napig ejtjük. 

E nyomon indulva azt találtam, hogy mai, csupán éles 
sziszegös latin kiejtésünk nem régibb az ötvenes éveknél, a 
mikor az osztrák professorok kezdték nálunk terjeszteni. 
Meggyokereztetni különben máig sem sikerült ; mert igen 
sok gymnasiumunkban most is legalább az úgynevezett i- 
impurumot, a , mássalhangzó előtt levő i'-t tompán i-nek ol- 
vassák. Emlékeztetőül elég a i'cala, jchola, ^cio, Jinilax, 
j'peculum, íquama, Jtatua, juada szókat említenem. Kivétel 
csak szó belsejében f előtt van, a hol az s-t mindenütt vé- 
konyan sz-nék olvassák. így Aasüi országszerte hai'^ta, de 
obliviscoTj vespera ott, hol a többi ^ impurumot is tompán 
ejtik, mind máig csak obliviicor és veipera. Legismertebb 
példa, hogy öregebb papjaink még mindig dominus vobii- 
cumot mondanak és hogy a felelet is még mindig et cum 
ípiritu tuo. Ez előtt meg oly időnek kellett lenni, a mikor 
nálunk az s impurumon kívül a szóvégi j-t is tompán olvas- 
ták. Ezt bizonyítják az olyanok mint jkrupuliu, jtátof, ^ti- 
liLT, fijkállr. Hogy a többi ^-t hogyan olvasták, azt mutatják 
a sertés^ subtilisy superintendenSy supplicans, famosus, mathe- 
sisy phrasisj po'ésisy usus, melyek magyar beszédben mind- 
máig szenes, jsubtilir, jsuperintendenj, jsuplikáiu, famó^iu, 
mathésir, frá^ii", poésij, űzus. Hogy a szóbelsei / előtt levő 
5* impurum ez időben is kivétel volt, arról tanúskodik Augus- 
tus meg semestris^ melyek a magyarba Auguj'stus meg sze- 
mey^tris alakban vándoroltak át. Ismét ez előtt meg oly 
időnek kellett lenni, a mikor nálunk minden latin s-X, 
tompán olvastak, a keményet i-nek, a lágyat pedig 2i'-nek. 
Ezt mutatják a már idézett ^allárium, ^ekrertye, iillabizál, 
sorsy ^umma, valamint a musjika, ró^^a, u2íora szók. Ez 
időszak legalább hetedfél századig tartott. 

Minden latin j'-nek tompa ejtésére a legkésőbbi adatot, 
melyen innen már nem találtam biztos nyomot, Komáromi 
Csipkés Györgynek 1655-ben Leydenben megjelent „Hungá- 
ria illustrata"-ja szolgáltatja. A bevezetésben Csipkés sorban 
ismertetve a magyar betűk kiejtését, az í-ről azt mondja, 



Digitized by VjOOQIC 



352 VOI.F GYOKGY. 

hogy vastagon hangzik, s folvilágosításul a latin zwnius és 
sinus szókat említi, melyekben tehát valamint minden más 
latin szóban is az í-nek tompán i-nek kellett hangzania. 
Különösen fontos a sinus, melyben nem csak szóvégi, ha- 
nem szóelei j is van. Az j^-ról meg azt tanítja, hogy vé- 
' konyán, sziszegve hangzik mint pl. a széna szóban. Ebben 
az a nevezetes, hogy Csipkés a magyar sz hangzásának 
illustrálására a latinból nem tudott sem általában, sem kü- 
lönösen szóelei példát idézni. Ez a lehető legvilágosabban 
bizon)dtja, hogy nálunk még a X\TI. század közepén is 
magában a latinban az ^-t válogatás néll^ül szóelején szó- 
végén egyaránt tompán i-nek olvasták és ejtették. Ugyan- 
azt mutatja Káldi György latinból fordított és 1626-ban 
Bécsben megjelent Bibliájának orthographiája. Káldi ugyanis 
az idegen neveket és szókat a tanulatlanabbak kedvéért 
magyarosan írva a Vulgata ^-jét mély hangzó elÓtt és szó- 
végén, ch-\kt pedig kivétel nélkül /6-ra (Se^ndus, Só^ot, 
Sádo^, Sesá* v. Sésa^; SáAar, Se^ona, Senna;6erib v. Sen- 
ná^erib, Siiéem,, Sóba>fe), /A-ját /-re (Sá/, Sá/an v. Sá/án, 
Sá/at, Sa/átia, sá/ir), ékezetlen hangzóit gyakran ékezettekre 
(S^n^nim, S/la, SH^s, S^bab, S/zni), és a mi legföltünöbb, 
mivel magyar olvasó különben se tévesztette volna el, ^-jét 
magas hangzó előtt ^rs-re, th-\kt /-re, j>'-ját pedig /-re fordítja 
(Séde^-2iás, Seleu^rda, Salá/iel, Samo/raczia, Sefamo/, Sef&n, 
Sémaá/, Sós/enes ; Sicz/on, S/énes, Sikár, S/rakusa), egyedül 
csak j'-ét nem változtatja j'::-szé, holott a helytelen olvasás 
veszélye itt épen a legnagyobb, ha az az s nem hangzik 
tompán i-nek. Az ^--en tehát Káldinak nem volt mit meg- 
változtatnia, mivel ugyan úgy ejtették a latinban is mint a 
magyarban. Kivétel egyes egyedül csak a pastor szó volt, 
melyet még Káldi is, noha nála még a Krisztus is mindig 
Kriítus, következetesen párstornak ír. Erről az egy szóról 
aztán kitűnt, hogy s-e egész régiségünkben mindig sz volt 
Ennek segítségével könnyű volt kimutatni, hogy minden 
régi bibliafordításunk, a mit élesen akar ejtetni, azt az éles 
sziszegő jelével írja; következéskép azt, a mit a tompa szi- 
szegő jelével vagyis 5'-sel ír, azt tompán i-nek kívánja ki- 
mondatni. Az eredmény egész a XV. század közepéig ugyanaz 
volt, a mi Csipkésnél és Káldinál. A latin s-t nálunk ez 
időben is tompán ejtették. Ezt sikerült aztán megállapítanom 



Digitized by VjOOQIC 



KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? * 353 

az Ehrenfeld-codex, Halotti Beszéd és legrégibb okleveleink 
alapján a XV. század közepétől visszafelé a XI. század ele- 
jéig terjedő időszakra nézve is. A nálunk hetedfél századig 
dívott tompa latin kiejtésből e szerint igen természetesen 
következett, hogy a magyar i hangra a latin s betű ragadt. 
Fontos volt már most az a kérdés, honnan kaphattuk 
azt a sajátságos latin kiejtést, mivel csak így lehet meg- 
tudni, hogy kiktől tanultunk írni olvasni. Itt régi latin ki- 
ejtésünknek még két sajátságát kellett tekintetbe vennem, 
nevezetesen azt, hogy kezdettől fogva e, i előtt a cA, min- 
dig ^2-nek, a g-X pedig szinte napjainkig ^^-nek ejtettük. 
Mutatják ezt olyan régi latin kolcsönvételeink mint ^sédrus, 
íTseremónia, ^^imbalom, ^siprus, ^sirkalom, cútera, és spon^j^'a 
(spon^a), Egyiptom (Ae^ptus). evan^^éliom (evangélium), 
^^ehenna (^ehenna), valamint különösen legrégibb okleve- 
leink. A történeti adatok Olaszországra utaltak és régi latin 
kiejtésünknek mind a három tulajdonságát csakugyan ott 
találtam meg a velenczevidéki tájbeszédben, mely a köz- 
olasztól eltérve az .y-t általán sem j2-nek, sem 2-nek, hanem 
a keményet i-nek azaz megközelítőleg í-nek, a lágyat meg 
f-nek azaz megközelítőleg zs-nék^ a g-t meg c-t pedig e, i 
előtt nem úfej-nek meg ér.y-nek, hanem ^jy-nek meg ^i^nek 
ejti. így e tájbeszédben pl. santo, sempre, sonnOy scala, scherzo , 
spesso, stupidoy basilico^ invasero^ rasojo, rosa nem így hang- 
zanak: i'santo, .ízempre, j'sonno, .r^cala, .rscherzo, szipeszszo, 
.ystupido, basilico, invasero, rasojo, rosa ; hanem ekként : 
ianto, iempre, ionno, icala, icherzo, ipeiio, itupido, baái- 
lico, invaáero, raiojo, rofa. Továbbá gente^ giglio^ gita^ Egitto, 
raggiy giubba, giugnere nem dzs^nt^^ ^/s:.riglio, úfe.$ita, Y.dzs\tto^ 
ra.dzsdzsi, úfexubba, dzsugnere, hanem ^^ente, gyiglio^ ^j>ita, 
Ef^tto, T3Lgygyi^ gyuhba, ^jvugnere. Végre ccra, cerchioj cerfo, 
ctfray cinque nem ^rjera, <:.yerchio, ^i'erto, ^rifra, ^jinque, ha- 
nem cz&Tdi, íTserchio, csertő, érdfra, érsinque. A velenczevidéki 
tájbeszéd tehát teljesen megfelel a mi régi latin kiejtésünk- 
nek. Ebből azt az eredményt vontam ki, hogy a keresz- 
ténységgel és latin kiejtésünkkel együtt az írás olvasás 
mesterségét is velenczevidéki olaszoktól kaptuk. Hogy egy- 
házi kifejezéseink legnagyobb része világosan szlávból ke. 
rült, az még korántsem bizonyítja azt, hogy térítőink szlávok 
voltak; mert az, mint Miklosich (Die slavischen Elemente 

M. NYELVŐR XIV. 23 



Digitized by VjOOQIC 



354 KÖNNYE NÁNDOR. 

im Magyarischen. Bécs, 187 1. 5. 1.) és Hunfalvy Pál (Ma- 
gyarország ethnographiája. Budap., 1876. 272. l.) nem alap- 
talanul hiszik, onnét is lehet, hogy keresztény szlávok, 
Miklosich és Hunfalvy Pál szerint a dunántúli szlovének, 
olvadtak a magyarságba. Az ellen, hogy térítőink többsége 
oly szlávok lehettek, kik talán szintén velenczésen ejtették 
ki a latint, az a fontos ok szól, hogy nem található olyan 
szláv nép, melynek latin kiejtésére a velenczések oly erősen 
hatottak volna mint a mienkre. így pl. a gy hangot a latin 
betűvel élö szlávok, kivéve a horvátokat, kik tőlünk vették 
orthographiájukat, mindnyájan elejétől fogva oly jeggyel 
jelölik, melynek fő alkotó része nem mint nálunk a g. ha- 
nem a ^. A szlávok latin kiejtésében tehát semmi esetre 
sem lehetett a ^-nek t\ i előtt olyan következetesen ^v 
hangzása, mint nálunk, különben ők is a g-t alkalmazták 
volna főjelül. Velenczésebb kiejtést pedig, mint a milyen 
nekik maguknak volt, velünk nem közölhettek. így lehetet- 
len, hogy térítőink többsége akármilyen szlávokból is állott 
volna. Első és fő oktatóink legnagyobbrészt csak velenczés 
olaszok lehettek. 

VoLF György. 



A NÉVRAGOK ÉS NÉVUTÓK HASZNÁLATA. 

A -t és -tt rag. 

Az egy -/ vagy kettős -// mint körülményviszonyító 
rag jelöl helyet és időt. 
I. Hely. 

a) Tulajdonnevek mellett. Pl. Colosvarat 
nyomtattot Helt: Zsolt. 1560; Gyula Feiervaratt Ka- 
raczion hauanac XXVIII. napián 1567. Dávid: Utmut. ; 
Nyomtatot Velágos varat 1582. Beythe : Ker. tud.; 
Nyomtatot Nymot Vy Várat 1584. Beythe : Evang. 
magy. ; Székes Fejér Váratt Petthő: Krón. 225; 
Nyom tattatot Keresztwrat Göncz Miki. : A gyerm. 
credo. 16 15; Egert (Egerben) Pázm. : Kai. 247. Csatárt 
(Csatárban) uo. ; borbélyhoz ne vigyenek Segesvárott 
Bethl: Önéi. 212; elvégezők Fejérvártt Bethl. lev. ; 
megesmértem Eperjest t TörtTár. 1883. évf. 1 7 lo-iki le- 
vél; Szent-Miklóstt vannak, uo. 

b) Egyéb nevek mellett. Pl. akar oldalt, akár 
hasmánt Thaly : VE. II. 67 ; Zsibó város szép helyt vagyon 



Digitized by VjOOQIC 



A NÉVRAGOK ÉS NÉVUTÓK HASZNÁLATA. 355 

Népk. Gyűjt. I. 213; Egy helytében Ny. IV. 175; a 
holt (a hol) Ny. X. 312. sohult Ny. VH. 352. 

2. Idö. Pl. beytewle negyuen e nappot (ieiunavit 40 
diebus et 40 noctibus) EhrC. 27; Czac keueset Prágában 
király lakéc Helt : Canc. B2 ; még czac ót esztendót 
wralkodot vala, uo. 3; marcziusnak közepe táját Bethl: 
Onél. 340; várjál hát, egy órát Népk. Gyűjt. L 163; vissza 
se gyüvok többet, uo. 417; fokta ma^t, ek-kicsit 
ésétát, uo. 330; eleinte gondolkozott egy kicsit, uo. 11. 
400 ; ö i d é 1 1 (ó idejében), Ny. Hí. 360 ; e 1 ü b b e t még 
és csak jobb világ vót, uo. VH. 467. 

Az -é lativus rag. 

Az -/helyet jelól ezen kérdésre hová? Pl. Húszon 
négy gyaloggal E g r é érénec Helt : Canc. R4 ; Az ió Király 
hammar Egré irata, uo. S4; Keuesed magáual Váraddá 
ióhete, uo. 14; Váraddá szakad az ut Pázm: Préd. 120; 
vissza Ny. 11. 30. 

A -kor rag. 

A -kor i d ó t jelöl. Előfordul -koron és -kort alakban 
is. Példák : Es m i c o r tengeren által mentenec uolna 
MünchC. 219. Az eynec kedeg neged vigilaia koron, ' 
uo. ; m y k o r o n lássa magát kernyl vetethnek lenni WeszprC. 
46; Ez az keep, melyet zent gergely papa az devg halai- 
koron, hvsvetnek jnnepyben az processioban visel tetevt 
vala DomC. 167; anyadtwl mykorth zyletel PeerC. 86; 
veczernekort soc Beckel készült vala Helt : Canc. 
Vy. ; E16 ember mindenkor talál munkát Decsi : Adag. 
196; Embernek néha- kor való maga meg-vonyásárul 
Fal : UE. 78. Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor 
Népk. Gyűjt. I. 150. 

A -képen rag. 

A 'képen hasonlítást jelöl. Pl. Feynek haytasaual 
mutattyauala menden keppen fogadny azokat EhrC. 
73 ; Hogy ydew haznalatos keppen el végeztessek 
WeszprC. 40; Mykeppen holth eleuen a feeldre magaath 
levethe WinklC. 114; En kedyg zerzetes kepén nem 
eltem VirgC. 259; Katherina Állatásképen való, 
tagadásképen való, Ember : Gaz. és Eb. 37 ; I g é z é s- 
keppen diczérni Decs. Adag. 366 ; Isten kétképpen 
jó nékünk Pázm : Préd. 204 ; az ó neue csak e g g y ké- 
pen vagyon, ste sok képenn irtad lenni Bal : Ep. 5 ; 
Három napig magát e k é p vesztegette Arany : Toldi. IV. ; 
muszáj képen is kell egy szolgát fogadnom Népk. 
G)'üjt. n. 412. 

23* 



Digitized by VjOOQIC 



1 



356 KATONA LAJOS. 

A z -ént rág. 

E rag ma már alig használatos. A régi irodalomban 
gyakran találkozunk vele. Functióját tekintve módot, ál- 
lapotot jelöl. Pl. V é r é n t való rokon BécsiC. 2 ; szája 
k e d V é n t egyek EhrC. 86. ew akarratia s c e r e n t, uo. 
35; ez vilagent megtelyeseyte uo. 12 ; vysely vala ewtet 
vele tarsaent uo. 100; Ha a falu derekasint meg- 
gyúl Bethl : Önéi. 324. S z i v é n t való Kat. leg. ; Látá 
hogy mig tová.bbá vina, A z é n t nagyobb kárt vallana, uo. ; 
Magok szája i z i n t s kedvek szerént való kivánságokban 
éltek Laur : Lv. 44 ; Zsidók ezen neki f e j é n t megeskónek 
Fekete: Sáms.; erejént Ny. III. 361. jó formásint 
uo. m. 87. 

A -ként rag. 

E rag hasonlítást jelöl. Pl. Ne eskeggetec m e n- 
denkent MünchC. 201*, Kic kedeg felnek tégedet nagoc 
leenec mendenkent BécsiC. 27 ; A' Kristus mondta- 
k é n t Misk : VKert 196; magamkin: magam szokott 
mondása szerént (Őrség). 

Az -nként rag. 

Ez összetett rag megosztást fejez ki. 

a) Megosztás időben. Pl. Mellyekben napon- 
ként nagy sokat látnánac Helt: Canc. 14; naponként 
aggom Thaly: VE. I. 404. 

b) Megosztás különféle fogalmakban. Pl. 
Ha ebben megyünc el, feienként veszünc Helt : Canc. 
B2. Rendenként vizes bóreket hagyánac uo. V4. A' 
Tanétvány nem tanúi mindeneket egy szer s'mind. De ré 
szénként, falkánként Com : Vest. 74. 

A -stul, -stül rag. 

Szintén összetett rag ; együttességet fejez ki. Pl. 
latom magad megfogattad mindenestül nekink adtad 
Lt. Bért. imáds. ; Által kelé seregestül Helt : Canc. 
P2.; Ott volt fiastul, feleségestül (Élőbeszéd). 

Könnye Nándor. 



NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzökönyveiből s 
egyéb okirataiból, 1583-ik évtől kezdődöleg. 

Nagy hó lévén töretlenben nem utazhattam : egészen 
töretlen, járatlan úton. 



Digitized by VjOOQIC 



NYELVTÖRTÉNETI AÜATOK. 357 

Ha isten benünket majd jobb hirekkel értet: jobb 
hirek jönnek értésünkre. 

A sacczoltatások nagyon megnyugodtak rajtunk : 
igen sokáig voltak rajtunk. 

Olyan könnyen nem megyünk el a' dolog mellől : nem 
hagyjuk oda könnyedén a dolgot. 

Bécsből más nap vette fel az útját: más nap indult 
útnak. 

El-utoljára is azt végezte: végtére is, utoljára is. 

Kérte, hogy leveleit Kővárba iktassák utána: Kő- 
várba küldjék. 

Ha rést kaphatunk, a hordókat azonban el- 
küldjük: mihelyt időnk, alkalmunk lesz, azonnal elküldjük. 

Ha ő nagyságával szépen elszerezhetnénk ezt a 
dolgot: elintézhetnénk, elvégezhetnénk. 

Feltörlött szemtelen homlokkal, Doegh módjára, 
szállott ellenem : kevélyen, gőgösen állott ellenembe, miként 
Doegh, Dávid ellen, az ó testamentomi Írások szerint. 

Társaságot háborító, izvesztő, sutárló ember : 
eg)dket a másik ellen ingerlő, kellemetlen, veszedelmes ember. 

Első szinnel becsületes embernek mutatta magát : 
első látatra. 

Minthogy a nemességnek nagy része most takarodik 
és arat: arató, betakarító munkával van elfoglalva. 

Katona Lajos. 

Technológia vagyis a mesterségek és némelly alkot- 
mányok rövid leirása Gergely f fi András O. által. 
Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betűivel, 1809. 

gabonás: granarium (Előb.) 

toknak lebotsátások: lecsapolás (uo.). 

hajókázó árkok: hajózható csatornák (uo.). 

,Az állatok, melly ékről emlékezet esik' (uo.). 

szoptató állatok: emlősök (3. 1.). 

neheze: súlya , A mészárosnak érteni kell az állat 
neheze meghatározásához is' (3). 

nehéz emésztő: nehéz emésztésű (5). 

kajhák vagyis tzempék: kályhacserép (5). 

mesterlúg (szappanfőzésnél) : feuerlauge (6). 

azonban: azon közben (6). 

,A lúg mértékít tsak a gyakor tapasztalás határoz- 
hatja meg^ (6). 

, A gyertya bélit gyapot fonalból s i r i t i k, vastagságát a 
gyertyához aranyozván^ (8). • 

szén elő: parázsos edény (8). 

foljon: folyósán. ,A fagyu foljon maradjon' (8). 

jukatos szék: lyukas szék (8). 



Digitized by VjOOQIC 




358 FRECSKAY JÁNOS* NYELVfÖRTÉNETl ADATOK. 

rétenként: rétegekként. 

taknyosság: nyálka. ,A bélhurok minden taknyos- 
ságtól megtakarittatnak^ (lo). 

, Az állatok bőre szíjas rostok tömött szövevényéből 
áll' (13). - 

szorító szer: összehúzó szer (13). 

béhíntezní: behinteni (14). 

,A varga a bórt a tzorholó széken a görbe késsel meg- 
koppasztjV (14). 

szoros kamara: hermetikus kamara (14). 

,A bőröket sorral felaggatya, hogy össze meleged- 
jenek' (14). 

,Deggesztés által a bőr megvastagodik és feldagad' : 
schwöden (15). 

,A bőröket 8 vagy 12 hetekig érleli*: gar machen (16). 

,A bőröket a gödrökben hagya miglen kiérnek*: gar 
werden (16). 

<ieggesztő fürdő: schwödung^-bad (16). 

,H a m m a s, mely óltatlan mészből, hammuból és vizból 
készül': áscher (17). 

miniom: minium (17). 

tzáp és kecskebőr (19). 

,A bőrt fél óráig kézzel forgatják és v a t s k o 1 j ák' (19). 

,Mész és hammu kevertél': keverékkel (21). 

,Görbe vas kaszán (a bőrt) ide s tova húzván kidörsoli, 
puhatolja': puhítja (21), megpuhittatik {22), ,puhatolás': 
puhítás (25). 

,A vízbe lágyult nyers bőrnek szőre éles késsel leberet- 
vál tátik, minden pácz és senyvesztés nélkül* {22), 

,Se meszel, sem egyébb senyvesztő páczok- 
kal'(22). 

pargament: pergament (23). 

tajtékkő: bimsstein (23). 

,Szinhártyá jóktól megfosztott bőrök' (24). 

,Szép bőröket adnak a . . . nyest, nyüst, hölgy 

nyert z, rosomák' (25). 

, A kőmives a szőrt amész kevert közé elegyíti' (27). 

honyai : honi (2S). 

,A kalapos a szőrt lé szán megtsépeli és pengő 
húron felpattogtattván, felpuhítya (29). 

,A szőrt a kalapos megavatja ragy-is nedvesség é.^ 
meleg által egybe veri' (29). 

, A nemeszt hevén mongorolja' (30). 

,A kefe tsínáló a kefe fáját meggyantározza': 
firniszeli (30). • 

,A szitának, rostának káváját vagyis kergét fenyő 
fából hasogatván, még azon nyersen kerékbe h a j ts á k* (3 O- 

sáhos szövevény: köper {35). 



Digitized by VjOOQIC 



KULCSÁR ENDKE. ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖKTÉNEl ÉHE/. 359 

.Az osztó váta áll 4 lábokon, két vastag ,szimülteg 
oszve foglalt boronákból': vízszintes (36). 

,Vasmat lábak': vastag, zomok {36). 

,A zugolyra a vetett fonal tekertetik, az hasajó 
ellenben, egy hömpöjeg' (36). 

,Két lábnira az hasajon hátul két félölni magas rudak 
állanak, ezeknek elé nyúló karjairól tsügg a borda héj 
és a két s i k a t y u egyes vagy páros tsigáival együtt, 
ezekben forognak a felső nyüst kötelek mert az alsók 
a lábitohoz költettnek, hogy ennek nyomása által a 
mejék rétyei változzanak' (36). 

ványoló agyag: argilla fuUonica (38). 

felkortzolni : felkarczolni, bolyhossá tenni a posz- 
tót (37, 38). 

, A posztó sajtolása egy erős tsigás sajtóba esik, 
öszvetürvén a posztót tétovázó formára és minden hajlás 
közé sajtó deszkákat tévén, a t s i g á t erössen reá fat- 
sarják' (38). 

sáhoson szönni: geköpert weben (39). 

,Hév értz oszlopok közt a posztó által húzatván 
kifényesíttetik* (40). 

Frecskay János. 



ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 

„ Arithmetica vagy számvetésnek mestersége". M a r ó t h i 
íxyörgy. Debreczen. 1743. 

Hogy a szántszándékos nyelvújítás nálunk nem Kazin- 
czyval kezdődik, az már régóta köztudomású dolog. Újított 
csaknem mindenik nagyobb írónk, de föl se tűnt. minthogy 
szemesen bánt vele. 

Csak akkor jelen meg a nyelvújítás veszedelem gyanánt, 
mikor a hamarkodó epigonhad a törvényt nem ismerő szaba- 
dosság sikamlós útjára lép. Ekkor vette csak észre \z író- 
világ, hogy van az emberek számára nyelvújító foglakozás is. 

Magában az a puszta való, hogy föltűnt a dolog, már. 
egyszersmind elitélés is ; mert míg jó szókat csináltak, senki 
sem ütközött meg bennük, sőt inkább buzdította egyik író 
a másikat. Szívesen fogadták pl. Geleji Katona új szavait, 
ámbár gyéren használták, ö utána a legnevezetesebb nyelv- 
újító, vagy saját kifejezése szerint ,szócsináló' Maróthi 
György debreczeni professor. 

Fönt idézett müvének „előljáró beszédében"* kijelentve, 
hogy müvét megbízás folytán irta, három régi magyar Arith- 
metikát említ. „Egyik a Tolvaj Menyöi Ferentzé, mely 
mindenek előtt esméretes és leginkább forog kézben. Másik az 
Ó n a d i Jánosé, a ki kassai oskolamesterségében a maga 



Digitized by VjOOQIC 



360 külcsAr kni>re. 

Arithmetikáját ugyanott Kassán a. 1693. in 12-mo adta ki. 
A harmadik legrégibb, mert még a. 1591. nyomtattatott 
Kolozsváron". 

Ezeken kívül még létezni kellett vagy kettőnek, min- 
deniknél régibbnek — okoskodik Maróthi, — mert a kolozs- 
váriban említve van, hogy Frisius magyar Arithmetikája után 
készült; ettől meg különbözik a Debreczenben nyomatott 
Arithmetika, mely a kolozsvári 147. lapján említtetik. 

Megbirálva a három magyar Arithmetikát Maróthi, úgy 
találja, hogy valóban szükség van egy újabbra ; rászánta 
tehát magát, hogy újonnan ír egyet. 

Az újabb kor követelményeitlek óhajtott megfelelni. 
Alaposságra törekedett, nehogy úgy járjon, mint szegény 
Tolvaj, ki „maga sem igen értette az arithmetikát"* A szent 
írásból se szedett példákat, mint Ónadi, mert „a szent írást 
nem az arithmetikában kell tanulni". 

Ránk nézve a maga elé szabott követelmények harmadik 
pontja fontos, melyben bevallja, hogy szükségesnek tartotta 
a deák nevek helyett magyar szókat tenni, hogy még az 
asszonynép is megérthesse. Ezért úgy remélli, egy okos 
ember se fogja elitélni, mert ezt nemcsak egyéb tanult nem- 
zetek cselekedték a maguk nyelvén, mint régen a rómaiak, 
ma pedig legközelebb a németek, a kik még a philosophi- 
ában lévő ,mestersóges szókat' is mind németre fordították, 
hanem erreamagyar nyelvben is lehet példákat 
mutatnunk, melyeket bár többen követnének. 

A szócsinálásban arra vigyázott — úgymond, — hogy 
a magyar szóban a deáknak a nyoma, sőt for- 
mája (!) is megmaradjon; p. o. ,fractio' magyarul iort 
szám ; ,multus, multiplex, multiplicare^ magyarul sokj sokszorosy 
sokszorozni. Szerencsére ez irányú törekvéseit nem igen koro- 
názta siker. Tanít ugyan tört számokról és sokszor o- 
zásról, a ,diametert' is híven általmérőnek nevezi, de a 
,numerator' helyett jobbnak tartja a felső-X ,denominator' 
helyett meg az alsó-ty hogy tévedés ne legyen a dologban a 
gyengébbek részéről. 

Panaszkodik, hogy nincs magyar számvető könyv, 
melyben a rhénes forintokkal s krajczárokkal való praktika 
megvolna, neki magának kellett „azt egészen kimunkálódnia". 
Azért megeshetett, hogy valamit elhagyott, tehát kedvesen 
veszi, ha más emberséges emberek „elméjére adják", hogy 
a „második nyomtatásba" belé lehessen tenni ; mert nem 
olyan dolog ám ez, hogy ebben a „könyvíró"-nak csak a 
maga elméjét kellene mutogatni, hanem a közhaszonra kell 
nézni. 

A ki pedig köny^réből a „számvetést** meg akarja tanulni, 
renddel menjen rajta végig, ne ám hol utói, hol középbe, 
mert máskép nem felelhet róla, hogy homályos nem lesz-e 



Digitized by VjOOQIC 



ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 36 1 

néhol. A tanító meg, ^mentül idejébben lehet", fogja az 
arithmetikára tanítványait, de ne dérrel-durral ám, hanem 
játék módjára, apródonkint. Miután a gyermek egyszer belé- 
kapott az arithmetikába, ha az egyes „számvető betűk" 
összeadását jól tudja: vesse föl elméjében, mennyi 13 meg 
15 sat. 

Ilyen formán végzi jó Maróthi György az elöljáró 
beszédét. Munkája első részében a számok jelentéséről, ki- 
mondásáról és leirásáról való tanítást szdmldlds'naXa mondja 

A számveiö betűk közt a czifrát, nullát vagy zérust 
semmí-néky vagy mivel csak hely foglalni való, semmis nék 
nevezi ; a többit számos betü-nék. 

A számvetés közönséges nemei az összeadás, kivonás^ 
sokszorozás vagy mint sokaknak tetszik, sokasítds és az oszlás. 

Az összeadásnál sok számok summá']éibó\ jö ki a derék 
summa. Próbája a kilenczesek kihányása, 

A kivonásban három szám fordul elő. Első a summa, 
második a hija^ harmadik a maradék, 

A sokszorozás egyik száma a sokszorozni való, másik a 
sokszorozó ; a mi kijön, a factum vagy facit Ebben egyéb- 
iránt sok rövid utak vannak. Ismerteti a restek regulá'\ix is. 

Az osztásban mindenkor van két szám : egyik a summa , 
másik az osztó^ — a mi kijön, azt részes-nek. deákul ,quotus*- 
nak vagy ,quotiens'-nlék hívjuk. Megkülönböztet egy és több 
betűs osztást. 

A hármas regula vagy rendes vagy visszás. A törtek 
vagy igazak, vagy költöttek, a mint a felső kissebb vagy 
nagyobb az alsó-niX, Itt tanít két szám legnagyobb közosztó- 
járói is. Az összeadás vagy kivonásnál pedig ki kell keres- 
nünk a közalsó-t. 

Műve toldalékában megemlíti a kétszeres tört számok-dX 
is (fractiones fractionum). Ezek után tárgyalja a kétszeres 
regulát (regula dupli), egyenetlen osztás-t (divisio inaequalis), 
társaság, elegyítés (r. alligationis) reguláit és mesés regulá-t 
(r. falsi). 

Ez utóbbinál szerinte a vaktában fölvett számot ráfogás- 
nak (positiv, hypothesis) nevezhetjük. 

Az ö szavainak tartom még a következőket, melyek 
dőlt betűkkel vannak a szokatlanság miatt könyvében nyomva 
s a megérthetés kedvéért legtöbbje latin megfelelőkkel ismer- 
tetve: pénzszedö: exactor; kalap: parentheseos nóta; ónas 
sinór: mérő ón; kerék: circulus; kerület: peripheria. 

így újított jó Maróthi György. 

Kulcsár Endre. 



Digitized by VjOOQIC 



362 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 

Golyó. Pár évvel ezelőtt azt kérdezték a Nyelvőr szer- 
kesztőségétől : mi az eredete a golyó szónak s vájjon nem 
ettől származik-e, vagy viszont, a golyhó? A felelet az volt^ 
hogy „a golyó nem származik a golyhó-tóXy sem ez amattól. 
A golyó nem más, mint a régies s a népnél még ma is ál- 
talános golyóbics vagy golyóbiss szónak a megcsonkítása, ez 
pedig ugyanaz, mirit a latin glóbus^. Nyr. XI. 423. 

Megvallom, akkoriban magam is tökéletesen helyesnek 
tartottam e feleletet. Régi szótárainkban hiába kerestem a 
golyó-ty csakis a Kisded Szótárban láttám első megjelenését, 
s ott is azzal a megjegyzéssel, hogy „e szó bevétele felett 
még talán kérdés támadhat, ámbár pártfogói is találtatnak". 
Az idő tájt hasított le Dugonics a gömbölyü-höl egész egy 
ölyü-ty miért nem alhatott volna ki, gondoltam magamban, a 
golyóbics is egy efléle műtétet. 

Régi természettudományi könyveink olvasgatása azon- 
ban másra tanított. Apátzai Csere János „Magyar 
Encyclopaediá"-ja (Utrecht, 1653) 210. lapján ezt olvasom a 
hódról: „A monya golyói orvosságra jók, innen vagyon 
hogy ha veszi eszébe, hogy a vadászok utánna leselkednek, 
a golyóit kiszakasztya és az ötöt űzőknek hagygya, hogy 
maga életben maradhasson". Miskolczi Gáspár 

„Egy jeles Vadkert"-je (Lőcse, 1702) 243. lapján ugyancsak 
a hódról szóltában : „Az ő heréjének golyói rész szerint ked- 
ves, rész szerint pedig nehéz kedvetlen illatúak szoktak 
lenni". Alább pedig az 504. 1. : „(A tengeri halaknak) mint 
egyéb földi állatoknak vannak nemzésre való tagjaik, úgy- 
mint : tüdejek, golyójok, nemző herélyek és méhek avagy 
mátrájok." — Milesz József „ Orvoskönyv "-e (Bécs. 
1778) II. köt. 104. lapján: „melly miá abban eltürhetetlen, 
égő feszülés támad, és a golyóknak és a mellette levő ré- 
szeknek-is öszve húzódása kinos fájdalmat okoz". Alább a 
118. 1.: „Megesik néha az-is, hogy a meggyuladott, meg- 
keményedett golyókra hirtelen a fene esik". 

Az imént idézett könyvek mind a szócsonkítás korát 
megelőző időkből valók, s ha még hozzá teszem, hogy- Cse- 
rénél, Miskolczinál a golyóbis is számtalanszor előfordul, és 
pedig mindig csak ,globus' értelemben, azt hiszem egész 
bizonyossággal kimondhatjuk az eredményt: 1) a golyó nem 
származik a golyóbis-h6\; 2) a golyó eredetileg nem ,glo- 
bus'-t. hanem ,testiculus'-t jelentett ; 3) a golyó szót nem a 
nyelvújítás gyártotta, már készen találta és a ,globus' jelen- 
tést csak reá ruházta. 

De ezek után most már megint fölmerül a kérdés, 
hogy honnan származik hát a golyó? 



Digitized by VjOOQIC 



I 

i 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 363 

E kérdésnek megfejtése nem tartozhatik ugyan én 
rám, szabadjon mégis egy magyarázatot fölvetnem, mely, 
nekem legalább, igen hihetőnek látszik. 

Az olaszban, melyből Körösi szép fejtegetései szerint 
píyr. Xin. XrV.) a magyar sok szót vett át, találjuk a 
coglione szót, a magyar goly6-\dX mind alakjára, mind régi 
értelmére teljesen megegyezőt. E szót az olasz koly&fmdi^ 
ejti; az átvételkor a szóvégző n könnyen eleshetett, vö. ol. 
pantaloney m. pantalló ; fr. patron (töltvény) a Balaton-mellé- 
ken patró* A szókezdő k pedig nyelvünkben gyakran válto- 
zik ^-re: >&azdag, ^zdag; >6övecs, ^öbecs; ^ebel, ^eleb Nyr. 
IV. 44, és kölcsönzött szókban is: ószl. Joliba, Calep.-nál 
>fealiba, ma ^liba is; lat. ^roUare, ném. Roller, m. ^Uér; 
íjavalier. ^vallér, Pethénél (Pali. mez. Gazd.) még Gavallér stb. 

Figyelemre méltó még az is, hogy a coglione az olasz- 
ban kettős értelmű: i) testi culus, golyó; 2) uomo gagli- 
offo, balordo (Antonini : Dizionario, Velencze, 1792) tehát 
ugyanaz, a mi a magyar golyhó. Ezt a második értelmű szót 
átvette az olasztól a franczia is, coion alakban, s nála az 
ma pernahajdert, kujónt tesz. Ebből a coton-\^6\ lett a német 
s azután a magyar kujón. 

Nagyszigethi Kálmán. 

Mogy. Sí. óta megvan e szó minden szótárunkban s 
azt mondják róla, hogy elavult régi szó, mely hajdanában 
bogyót jelentett. CzF. sok regényes szófejtést is fűz hozzá, 
sőt Budenz is épít rá s azt állítja, hogy a magyar mogy 
(mogyo) épen annyi mint a finn marja, lapp muorje^ mordvin 
maf^ cseremisz mör (MUgSz. . 

Vájjon honnan vette Sí. e különös szót ? Gazdáját nem 
adja a szótárában s régi irodalmunk sem tud róla semmit. 
Léte egyesegyedül Sí. hitelén alapszik. 

Sándor István, mint tudva van, az ő történeti és nyel- 
vészeti búvárkodása eredményeit „Sokféle" czimű gyűjte- 
ményes munkájában tette közzé. Itt nyomára akadhatunk a 
/Af<?^jy.nak is. 

A Sokféle VII. darabjában (165-256. 11.) „Többféle 
szavainkról való vélekedésem" czím alatt Sí. egy szólajstro- 
mot közöl, melyben előadja, hogy az abban foglalt szava- 
kat eleink hajdan miként ejtették ; hozzá teszi azonban egész 
nyomatékkal, hogy „mindezek csupán vélekedései, és hogy 
noha sokakról bizonyos, de nem mindenekről". 

Van e lajstromban néhány talpraesett megjegyzés és 
temérdek sok délibábos szófejtés. A mióta e lajstromot és 
a Sokféle XI. darabjában levőt átolvastam, véleményem 
nagyon megcsappant Sí. nyelvtudományáról. 

A 217. lapon azt mondja: ri^nogyoróy hajdan mogyo rú. 
azaz olyan mint a mogy vagyis bogyó^. Még furcsábban ér- 



Digitized by VjOOQIC 



3^4 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁ/ATOK. 

telmezi a 22S, lapon Somogy vármegyét riSomogy^ Somogy- 
sdg^ hajdan Sommogysdgy azaz somfa, gyümölcssel böves föld, 
táj vagy környék, Cornetum. Mogy annyit tett egykor mint 
bogyó s abból jöhetett sommogy azaz somfa bogyója; Som- 
MrOgyság, azaz somos- táj ^^ 

Mind a két helyen egész bizonyosnak mondja, hogy a 
mogy annyit tett egykor mint bogyó ; de már a VIII. darab 
115. lapján határozottan megvallja, hogy mindaz, a mit a 
mogy-Toi mondott, csupán az ö sejtelme. Itt ugyanis így 
szól: „Mit tehettek hajdan ezek a magánérthetö szavak: 
homy mogy, szóm, gyap, szap, kes, sany, ísz, zó'r^ bizonytalan; 
de hogy belölök származtak ezek a mással érthetők: ho- 
moní, mogyorú^ szornorú, gyctporú, szaporú, keserű, sanyarú, 
iszonyú, zörönyil, a bizonyos. Éppen olyanképen eredtek 
ezektől is: domb, mony, fa, ha (tempus), por, szőr, vér, víz, 
gyöngy, gömb, imezek : domború, monyorú, fanyarú, hamarú, 
porhanyúy szörnyű, verhenyö, vizenyős, gyöngyörü, most gyö- 
nyörű^ gömbölyű^. 

Világos ebből, hogy a fnogy puszta etimológiai kohol- 
mány ; Sí. gondolta ki, hogy a mogyoró ne legyen kéntelen 
gyökér nélkül élni. (A mogyoró eredetére nézve vö. Nyr. 
Xm. 262.) 

E tapasztalat nagyon megingatja a Sí. szótárában ré- 
ginek állított (/?-rel jelölt) szavak hitelességét. Az első ma- 
rokra egész rakás koholmány hull ki belőlök, ú. m. : alkony, 
dllvdnyy dllvdnykép^ esek, dics, dicstelen^ dicsvaddsz, éd, égi 
tűz, égi víz^ ék (decor), élem, emeltyű, előd, elölni (antepo- 
nere), fegy, fegyház, figyelni, forgács (tornator), futam, hon- 
mívek, ind, izz, kapacs, károm, karölyű, kellem, keílevény, kömü, 
köz (insula), láz (tumultus), lobtyú, lúg (nemus), mag (alti- 
tudo), mez, mogy, olu, olu vaj, özön (oceanus), rez, rip, rom, 
szállongó (waldschnepf), szeg (districtus), szollóka, zajgó (cor- 
vus glandarius), szór (angustia), talpodni, tap, teker (schraube), 
telep, terep, tév, timársó, töm (multus), tömleni^ tömlevény, 
utálni (postponere), ülep (sedimentum), ür, ütii, vér (weiher). 
vevő legény. 

Bizony, igazat mondott Toldy Ferencz : Sándor István 
csakugyan czégéres nyelvújító volt! Nagyszigethi Kálmán. 

Házsártos. Szarvas Gábor a czinkos szó magyarázatá- 
ban (Nyr. XI. 449) említi, .hogy hasard a régi francziában 
annyi mint ,koczkajáték' : hásártos Molnárnál: ,lusor'; a mai 
használat szerint pedig: ,izgága, czivakodó, veszekedő^ 

. A szónak , véletlen szerencsével járó. sok pénzt kocz- 
káztató^ eredetibb jelentésben alkalmazását hallottam egy 
szabolcsmegyei származású budapesti iparostól, ki csak ma- 
gyarul tud. Ugyanis egy afféle szerencsejátékra azt mondta : 
„Az olyan házsártos játék". Csapodi István. 



Digitized by VjOOQIC 



HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 365 

Visszaigazított sajtóhibák. Szarvas G. sl föveg szó ke- 
letkezésének kimutatásában (Ny. XIII. 461) Calepinus sajtó- 
hibái közt említi a következőt is : „Petaso : Top zelet, az 
diznonak az lollya^y mi véleménye szerint így volna helyre-