Magyar nyelvőr

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the
publisher to a library and finally to you.

Usage guidelines

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying.

We alsó ask that you:

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe.

About Google Book Search

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web

at|http : //books . google . com/

Bigitized byCj009l"C:::^ífcíí:

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

^

í

JAGYAR NYELVŐR.

LIJ

A MAGVAK TUDO.NiANVOS AKADHMIA

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

M H C} B I Z A S AHOL

sZLKKtS/.TI s KIADJA

^

SZARVAS GÁBOR.

LIBRARY

'12 1964

VERSIPf OF CALIFORNIA
BERKELEY

XIV. KOTKT,

K

Uif *-

• l

PH

/ ■

BUDAPEST

nSSs
H O R N Y A N S Z K V VIKTOR SAJTÓJA.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADkMIA ÉPÜLETÉBEN. '

Digitized by VjOOQIC

■'■■'■mMSBSUí'^-

6iá^£.'

*■ ^"^r^-*^ •*Jf--*'

Digitized by VjOOQIC

J ^1 ' t^

lí^í^o. JANUÁR ir

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMANTOS AKADÉMIA
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK.

MHGBl/.AS.iBOL

SZl.KKESiTr S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. I. FCZHT.

BUDAPEST, 1885.

H O R X Y .4 X S Z K y VIKTOR S A J T () 1 A.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Oldal

A jCzápa' családja és származása. Szarvas Gábor i

A ,nek'-ragú név és a birtokszó. Joannovics György .- 0

A magyar-ugor szótár. Munkácsi Bernát 15

Budenz ugor alaktana. Simányi Zsigmond 24

Nyelvtörténeti adatok. Babics Kálmán 32

Helyreigíizitások. Magyarázatok :

r. Melleszt, mellyezni. Hermán Ottó J? 5

2. Fügét mutatni. Ponori Thewrewh Emil 36

3. Fordul elo. Simonyi Zsigmond 30

Aprólékok:

1. A Nyelvtörténeti Szótár ügye 38

2. Uj germanizmus 3ÍÍ

3. Délibábos nyelvészek 38

Kérdések és feleletek. Szarvas Gábor 3()

Népnyelvhagyományok :

1. Elbeszélések. M. Németh Sándor 42

2. Párbeszédek. Rokonföldi 42

3. A gazdasági nyelvből. Csomár István 43

4. Népmese-töredék. Simon György 4^

5. Orvosi kifejezések a nép ajkán Csapodi István 4 j.

6. Babonák. Versenyt György 44

7. Gyors mondókák. Ábri Mózes 45

8. Lakodalmi köszöntök. Németh Gyula 45

9. Tájszók. Kispál Mihály^ Tömlő Lajos 46

10. Mesterműszók. Frecskay János 48

ÜZENETEINK.

Dolgozótársainkat békés türelemre kérjük. A
fölgyúlt kéziratok legjobb akaratunk mellett sem engedik
nieg" ^ gyors közlést. Némely értekezésnek a hosszúság hát-
ráltatja megjelenését, másokat a napi érdekű fejtegetések
szorítanak ki egyelőre helyükből ; de a maguk helyén és
idején, a melyek beválnak, mind sorra kerülnek.

Gyűjtőinknek. A folyóiratunk boritéklapjain ol-
vasható utasitások világosan kijelölik, melyek a ránk nézve
értékesebb tartalmú népnyelvi közlemények, megjelölik
egyszersmind akevésbbé fontosokat: helynevek, családnevek,
gúnynevek (kivált ha magyarázat nélkül állanak), népdalok
s különösen a literátus kézre valló mindennemű köszöntők,
a melyek nagyobbára kevés beccsel birnak ; s mindamel-

Mtgjehnik
minden hónap

tyén

három ivnyi

iartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

8ZERKK8ZTI

SZARVAS GÁBOI^.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest

VI. ker. Bakony-

utcza 6. s».

XIV. kötet.

1885. JANUÁR 15.

I. füzet.

A ,CZÁPA' CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA.

Fialowski Lajos, a régi magyar botanikai csaba-íre mű,
szó alaki s tartalmi mivoltának kutatásában annál az ered-
ménynél állapodott meg, hogy a szónak első tagja, mely
régi Íróinknál elég szétágazó ortografiával van írva : czaha^
czába. czyaba, chyaba, chaba, bizonyára imigyen olvasandó :
csdba. Ez elszámlált alakok változatának, másának tartja még
Beythe czapa: melopepo s Lippai csapa-^wíny^ s Diószegi
czdpa: cucurbita pepo műszavát is; igaz jelentését pedig
Beythe m e 1 o p e p o-jában látja, s kimondja, hogy csaba-
íre voltaképen annyit tesz, mint : d i n n y e-szagú fű (Nyr.
Xm. 119., 401.).

A nagy gonddal írt s alapos kutatásra valló érteke-
zésnek van egy pontja, az, melyben a dinnye jelentésű
alakokat : czapa^ czdpa, csapa az előbbi csabaíéle csoporttal
szövetkezteti, a mely, nézetem szerint a kiegyenlítés minden
akadályát nem bírta teljesen legyőzni ; a megokolás erős-
ségén van egy rés, a melyet az értekező ismert ugyan s
megkisérlett, de nem tudott egészen betölteni. Ez 3, p : b
hangkülönbségnek kiegyenlítése. Az igazoló /asa : íasa ana-
lógia ugyanis nem állja ki a tűzpróbát. Nem számítva azt,
hogy ez egyen kívül más adattal nem tudja támogatni e
hangváltozást s nem számítva, hogy példájának erejét nem
kevéssé csökkenti az a mozzanat , hogy a bizonyítékban
szókezdő, a bizonyítandóban pedig szóközépi hangváltozás
jelenségével van dolgunk, hozzájárul az a fontos körülmény,
hogy a /asa ,főember, vezér' jelentésben (pasa = padis^h,
padsah : császár, király) puszta fictio ; nincsen alapja sem a
régi irodalomban, sem a szerb nyelvben, a melynek révén
hozzánk került; sem magában a törökben, a melynek ere-
deti birtoka; ezekben mindenütt íasá-nak hangzik a szó.

M. NYELVŐR. XIV ^ q 1^ í

Digitized by VjOOQIC

2 SZARVAS GÁBOR.

A kérdés : ha nem valószínű, hogy csdda, vájjon mi
lehet tehát régi botanikusaink czapd]a,, czdpdja, vagy akár
csdpd]a,, erősen fölköltötte yváncsiságomat, s neki indultam
keresni, ha tán megtalálhatnám valahol rokonait és hazáját.
Minthogy pedig őseink nem azon a veröfényen sütkéreztek,
a mely a dinnyét megérleli, s kettejük hazája közt bizonyára
szertelen hosszú lehetett, ha ugyan volt, a kocsiút, bizo-
nyosra vettem, hogy valamint a dinnye, úgy- a czapa sem
azon az ajakon termett, a melyen a fű, nyír és a tölgy;
útbaigazításért tehát az idegen nyelvek ajtaján kopogtattam
be, s ide-oda vándorlás és sokszoros kérdezősködés után
végre, úgy hiszem, ráakadtam, a honnan hozzánk került,
előbbi hazájára és rokonságára.

Kissé messziről kezdem, azzal a nyelvvel, a mely, ha-
bár nem egy szava szaporítja szókincsünk tárházát, egyenest
kevés hatással volt nyelvünkre, kezdem a francziával. Van
a francziának egy különös szava, a chagrin^ a mely, a mint
általánosan ismeretes, annyi mint : gond, bú, g y ö t r e-
1 e m ; de van e szónak még egy más jelentése is, t. i. bő r.
Ez a b ő r jelentésű chagrin pedig, a mi szintén nem titok,
ugyan az a szó, a mi a törökben sagrt: rücken des
pferdes; korduanleder; kurd sagri: la croupe du
cheval (Miki. : Türkische Elemente) s a kún sagri: pannus
damascenus és savri: pellis (Kuun : CodGum.). E szó a fran-
czián kívül átkerült még az olaszba: sagn, sagrino : eíne
art narbiges ledér von der haut der esel, seehunde (Val.),
vei. sagriuj zigrino : némely tengeri halaknak a bőre (Boer.) ;
a szerbbe : sagrija, sargija : (bőr) hüvely, or. savry (Miki. :
TürkElem.).

Ezeknek előrebocsátásával belekezdhetünk a vpltaképi
kérdés vizsgálatába: a) Honnan került a czdpa szó nyel-
vünkbe ? b) Egybetartozik-e vele a kezdetben említett d i n y-
nye jelentésű czapay csapa vagy czdpa? c) Vannak-e még
egyéb rokonai is?

Az adatok, a melyek e kérdésre világot deríthetnek, a
helyek, a melyekben a czdpdvdX azonosnak vehető nevezetek
előfordulnak, jelentésük szerint négy csoportba osztva a kö-
vetkezők.

Az első csoportbeli adatok, a melyeket Hermán Ottó
volt szíves közölni velem , eme halnevezetekböl állanak ;

Digitized by VjOOQIC

A jCZÁPA^ CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA. 3

szdp- vag-y j^^/^^keszeg ; idevaló még a Tájszótárban a ,ke-
szeg' alatt fölemlített i'so^^keszeg.

A második csoportbeli adatok hosszabb sorát Pápai
Páriz tzapa szavával nyitjuk meg, melyet ö így magyaráz :
„corium punctis asperatum. ledér, das auf fischotter art zu-
gerichtet wird". Ide vágó példáknak vehetjük, habár egye-
lőre föntartással is, a következőket: „Zöld fodor cza pávai
nyergét borították (Gyöngyösi). Héjába póltzolja két melyje
tzapáját, öszve főzte vénség dere már pofáját (Gvad:Fal.
Nót. 115.). Fekete cza pávai buritott szablya, aranyba fog-
lak. (Radv. : MagyCsal. 11. 229.). Vagyon egy szép fekete
c z a p á ra varrott skófiumos tegzem ; vagyon más skófiumos
'tegzem, kék c z a p á ra varrott készen (uo. 287.). Egyben
járó merőn aranyas czapa apró poharak fedelestül (uo.
274.). Feleségemnek hagyok hat apró czapa pohárt (Nyr.
V. 159.). Nem arany serlegből, vagy c 2 a p a-pohárból' kö-
szönöm ezt rátok; hanem Szent Jakab szoros szájú kobak-
jából (Csúzi : ZSipszó 741.). Volt eszében Eusebiusnak, hogy
le tsapná szájárúi a t z a p a-poharat, bátor két foga hulla*
sával lenne-is meg" (FalrNU. 104.).

A harmadik, formailag a czdpdvzX szintén egybevet-
hető szó a czáp, melynek jelentését Pápai-Páriz eme latin s
német szókkal adja vissza: „hircus, ein geiss-bock". Pápai
magyarázatát négy más régi irat, sőt a Tájszótár is meg-
erősíti: „A ketske baknak, t zápnak az álla alatt ket tsu-
tsotskájának kell lenni (ACsere:Enc. 274.). A herélt hím
ketskét T zápnak szoktuk nevezni (Misk. : VadK. 215.). Er-
délyben készítetett c z a p bőrből tsinált kordovány csizma
(MagyTörE. XVIII. 223.). Marhák száma: öreg kecske 31,
öreg czáp 3, nőstény olló 4, czáp olló 4 (TörtTár. 1885.
207.). Tzáp: kecskebak; székely szó" (Tájsz.).

Végre a negyedik csoportot a már idézett magyar bo-
tanikusok ,dinnye' jelentésű nevezetei alkotják.

Az alaki különbségek kiegyenlítése nincs semmi nehéz-
séggel összekötve, a) A czdpa és szápa egybetartozhatósága
mellett szólanak: ^rdmbora: j'simbora, í:2Íkra: j-2Íkra, ^2ulák:
jsulák. b) A kezdőszótagbeli rövid magánhangzó megnyúlá-
sát igazolják : kű:csa : k^/csa, nűjszád : n/zszád, úszl. b^zba :
magy. brfba. c) A végszótagzáró magánhangzó elkopásának

Digitized by VjOOQIC

4 SZÁRVAS GÁBOR.

is számos példájára akadunk nyelvünkben : száp^ .• száp
(1. föntebb), gyaka: gyak, gomb^.* gomb.

Jóval nagyobb nehézséget okoz a jelentésbeli különb-
ségek kiegyeztetése ; s noha egészen kétségtelen adatok sokkal
csodálatosabb jelentésváltozásokról tesznek is tanúbizonyságot,
a haifisch, geissbock, ledér és melón e, kürbis
egybetartozása erősen kihívja a bizalmatlanságot. Lássuk
mégis, mit tesznek a rendelkezésünkre álló adatok mind ebből
elfogadhatóvá, s mi marad netán továbbra is kétségesnek.

Itt vissza kell térnünk ama nyelvre, a melyet először
említettünk, a francziára s ennek chagrin szavára, a mely-
nek egyik jelentése ,gond, bú', a másika pedig I^ittré meg-
határozása szerint ,cuir grenu fait d'ordinaire d'une peau •
de mulet ou d'áne', azaz : szemcsés bőr, rendszerint öszvér
vagy szamárbőrből készítve. Ha ezzel egybevetjük Schmeller
szótárának imez adatát: ^zapp: a) unwille, verdruss, franz.
chagrin ; b) chagrin, als benennung einer art gestippten le-
ders, türkisch sagri; 2^//deder: corium camelinum*, két
igen valószínű következtetésre jutunk. Ezeknek elseje, hogy
a német szó a francziának jelentésbeli másolata. Hasonló
utánzatoknak, vagy jobban mondva szolgai fordításoknak
nem egy példájával találkozhatni a nyelvekben, a melyek
valamely előrehaladottabb nép forrásaiból merítettek. Ilyen
a görög-latin centaureum, mely a hagyomány szerint nevét
fölfödözőjétől Chiron centaurustól vette, s melyet, a szó-
kezdő tagot cen^umnak vélvén, a szintén e magyarázaton
alapuló ném. tausendgulden kraut hatása alatt vala-
mely magyar népbotanikusunk ^szdzforintos^ fűnek nevezett.
Ilyen a magyar chemikusok báirany szava is, mely a ném.
wismuth, bismuth második tagjának értelmetlen for-
dítása; vagy a német ,in die faust lachen' példaképére
készült s néha-néha olvasható új-magyar szólás: , öklébe
nevet', holott öklébe még a ki úgy mondja, maga a
német sem nevet, hanem f a u s t-ot azért használ, mert
nincs neki marka. A második, szintén valószínű következte-
tés, hogy a most említett német zapp^ zappe szóban megta-
láltuk az elsorolt magyar nevezetek eredetijét.

Az egyazonosság két kelléke, az alaki s jelentésbeli
egyezés közül jelen esetünkben nagyobb fontosságú az utóbbi,
vele kezdjük meg tehát a kiegyenlítés munkáját.

Digitized by VjOOQIC

A ,czápa' csaláj)JA és származása. 5

A tartalmi tekintetben egységes ném. zapp^ zappe —
,eine art gestippten leders^ s francz. chagrin = ,cuir grenu'
jelentésével teljesen egybevág Pápai-Páriz ,corium punctis
asperatum'-a, vagyis: (kikészített) ,szemölcsös bór', még
pedig minden tekintet nélkül az állatra, a melynek bőrét *
földolgozták. Ezt magyarázza a latinhoz csatolt német értel-
mezés: , ledér, das auf fischotter art zugerichtet wird\

Világosan e jelentése van a czapa szónak a hallott
példák közül ezekben : „Fekete c z a p á val burított szablya.
Vagyon egy fekete c z a p á ra varrott skófiumos tegzem".
Ide való kétségtelenül^ a c z a p a-pohár is, mint ez Pápai-
Páriz magyarázatából kitűnik, a ki e német szavakkal adja
vissza a czapa-pohár jelentését : ,ein trink-becher, wel-
cher mit solchen ledér überzogen, welches anf fischotter
art verfertiget worden*. Szirmai szerint (Hung. in. parab.
98.) pedig: „Czapa pohár, erat poculum aureum vei
argenteum deauratum tegumento corii Czapa dicti inclusum.
Corii hac specie etiam vagináé framearum tegebantur".

Metonimikus változásnak tartom (anyag a belőle ké-
szült tárgy helyett) a valószínűen takaró jelentésben álló
czapa szót Gyöngyösinél : „zöld fodor c z a p á val nyergét
borították" ; továbbá eme régi inventariumbelieket : „Egy
paraszt pallos, egy hitvány szablyácska, egy czapa, egy
kopott fekete rókabőr süveg. Egy viselt veres selyem mente
gomb nélkül, egy czapa" (Radv. II. 124., 303.).

A kölcsönvett szót gyakorta, különösen kezdetben,
mikor még kevésbbé ismeretes, valamely hazai, vele telje-
sen egyértékű szóval találjuk megmagyarázva. Ilyenek a
régi Íróknál olvasható emez összetételek : s e 1 1 y e-szék,
s z e c z e 1-szék, s ó 1 y a-czipellő, pántofél y-papucs, m a-
j o r-gazda sat., noha sella és sessel ugyanaz, a mi szék,
soka meg = c z i p ö, pantoffel -= p a p u c s, meier = g a z d a.
így járult az érezhetöleg idegen czapa szóhoz magyarázat-
kép a b ő r ez összetételben : czapa-h6r^ melyet Szabó Dávid
szótárában találunk följegyezve, épen mint e népies hasz-
nálatban : s z a 1 1 y á n-bőr és fisléde r-bőr.

Az ily összetett szókkal megtörténik néha, hogy idő
jártával az első tag elveszti eredeti tárgynévi jelentését s
tulajdonságnévvé változik át, mint erre több eseten kívül
egyik találó példa a zomok-kígyó , melyből a coluber

Digitized by VjOOQIC

6 SZARVAS GÁBOR.

(vaskos vagy kurta kigyó) jelentésű zomok hosszabb együtt-
lét után kivált, melléknévvé lett s a mai zömök jelentést
vette föl. így lett idővel a czapa főnévből melléknév, a
bőr értelemmel rendszerint együtt járó szemölcsös, érdes
jelentést véve föl, a mint ezt Szabó Dávid következő ma-
gyarázata igazolja: y^Tzapa: hal-héjas forma, rögös, darabos.
T z a p a-pohár". Ez adat szerint tehát, a mint archaeologu-
saink különben is jól tudják, czapa''^o\\kr nem csak bőr-
rel bevont, hanem általában tekintet nélkül az anyagra,
szemölcsös, pöttyös, varacskos, barkás poharat
jelentett.

Ezt a melléknévi ,ripacsos, kérges' jelentést látom én
régi botanikusaink c z a p a-dinnyéjében. Hogy a czapa e
kapcsolatban jelzőként áll s a dinnyénk kérges haját jelenti,
világossá válik Lippai következő helyéből: „A dinnyéknek
héjokrúl külőmb külómb-féle nevek vagyon, ki sárga-
sima, ki cser-hajú, ki czapa-dinnye, ki bór-hajú" (Posoni
Kert n. 177.). E hely szavai szerint a dinnyék két osztályt
alkotnak : sima héjúak és kérges héjúak ; az utóbbiakat majd
cserhajú, majd czapa-, majd bőr-dinnyének nevezik; vagyis
a cser, czapa, bőr (t. i. héjú) e helyen szinonimák. Két-
ségtelenné válik ez a bör-dtnnyéhez folytatólag odacsatolt
magyarázatból: „ennek kemény fejér a bőre, a béli zöld",
ha vele Beythé-nek már idézett adatát teljességében egybe-
vetjük: „Melopepo duriore álba cute: bőr heyu dinnye.
Melopepo dura et fusca cute : c h é r heyu dinnye. Melopepo
qui suprema parte veluti corona insignitus est : é r v a r i
dinnye. Melopepo bibernus carne viridi albaque cute :
czapa" (5b).

E pont alá tartozónak itélem a haljelentésü czápa
(squalus maximus) szót is. Boerio szótára szerint ugyanis a
sagrin, zigrino = fr. chagrin, némely tengeri halnak, külö-
nösen a squalus catulus és sqaltis canicula kikészített kérges
bőre. E szerint a czdpa-hör = haifisch-leder médiumán át
előállt idővel a czdpa-\idX összetétel, a melyet meg is talá-
lunk Sándor Istvánnál czap-hal alakban : squallus. Ez össze-
tételből idő multán ismét kivált az első tag, s a jelző czdpa
(kérges bőrű) az egész összetétel kifejezőjévé lett. Tehát olyan
nyelvi jelenség, minők üveg (edény), kocsi (szekér), p e n-
d e 1 y (ing) sat.

Digitized by VjOOQIC

A ,czApa' csalAdja és szákmazAsa. 7

Hogy bele tartozik-e a most tárgyalt szók családjába
a kecske jelentésű czáp is, arra az adatok s hozzá még
egynemű adatok csekély száma miatt nem merek határozott
véleményt mondani ; de azt hiszem, igen, ide tartozik. A
német zappe-leder valamint a franczia chagrin különböző
állatok cserzett bőrét jelentette; ezek közé tartozott a
kecske is, melynek bőre ,kordován' név alatt is ismeretes.
A zapp-leder=^czáp-bőr (kecske-bőr) összetétel első
tagjában a csalódott nyelvérzék ,kecskét^ sejtvén, lassanként
e jelentéssel ruházhatta fel a szót. ^

Ez a kecske jelentésű czáp különben megvan még a
cseh, tót, rutén s oláh nyelvekben is. Annál a jelenségnél'
fogva azonban, hogy az oroszban s a déli szlávságban
hiányzik s különben se találtam sem e nyelvekben, sem az
oláhban alkalmas etimonját, nem ok nélkül ezekben is köl-
csönzött szónak kell tartanunk. A csehbe valószinűen a
németből s onnan a tótba és ruténba került; az oláhba
meg vagy a magyarból vagy a ruténból mehetett át. Meg-
említendő még, hogy az olaszban is van egy .kecske^ jelen-
tésű, de csak költőktől használt, hasonló hangzású szó :
zeba^ a mely bizonyára szintén valamely idegen nyelvből
jutott az olaszba.

A magyar nevezetek közül hátra van még a száp-,
szápa- V. szdpó'\ieszeg megfejtése. Ennek egyeztetése azon
kivúl, hogy hangtani nehézségbe ütközik, mert cz:sz hang-
változást föltételez, a föntebbiekhez tartozása már azért
lehetetlen, mert ez a szdp^ szdpa nem egyéb, mint a latin
salpa szónak a mása, vagyis szápakeszeg ^=^sturio
s a 1 p a.

A megkövetelt másik kellék, a szoros alaki egyezés
a látszatos különbségek ellenére is hiánytalanul megvan. A
ném. zapp alaknak teljesen megfelel a magy. czap ezekben:
czap'hal Sí. és czap-hör Mt; a magy. czapa pedig a ném.
zappe alaknak magyaros hasonmása. A mássalhangzó rövi-
dülésnek példái: lat. puppa, ném. pnppe, magy. pupa MA.;
lat. gii/tó. : magy. gii^. A kezdő szótagbeli hangzónyujtást
már fentebb igazoltuk.

Még három pontra nézve akarom észrevételeimet el-
mondani.

Digitized by VjOOQIC

8 SZARVAS GÁBOR. A ,CZÁPA* CSALÁDJA ÉS SZÁRMAZÁSA.

Történetbuváraink könnyen érthető s méltatható okból
a régi iratokat többnyire a mai Írásmódhoz alkalmazva ad-
ják ki ; de mig ezzel egy részről megkönnyítik a nagy
közönségnek az olvasást, addig más részről mostoha módon
járnak el a nyelvbuvárok ellenében, a kik épen a fontosabb
hangtani jelenségek megállapítására nézve nem lelhetik meg
az így átírt szövegben a minden kétséget kizáró szükséges
adatokat. Nem akarjuk állítani, hogy a történeti emlékek
kiadványaiban nincsenek egészen híven átírva azok a helyek,
a melyekben a czdpa szó előfordul, de így, míg saját sze-
míinkkel meg nem győződünk róla, nem lehet. kimondanunk,
hogy a barkás pohárnak a régi nyelvben cz^papohár volt a
neve, annálinkább nem, mert azok az írók, a kik az a és d
hangokat világosan s állandóan megkülönböztetik egymás-
tól, minők Pápai Páriz, Faludi s Baróti Szabó, tehát a jóval
későbbiek, még mindig nem cz^'pa-, hanem cz^pa-pohárnak
nevezik. Óhajtandó volna tehát, ha régi emlékeink kiadvá-
nyaiban a fontosabb, s különösen a kétes olvasatú szók
az eredeti írásmód szerint volnának vissza adva s akár dőlt,
akár szórt betűkkel ilyenekül föltüntetve.

Második észrevételünk a Fialowskitól a Csaba =^ dinnye
támogatására Lippaiból idézett .csa.pai'' alakra vonatkozik.
Noha ez alaknak megvolta épen nem rontaná le a ,csapa-
dinnye^ és ,czapa-pohár* egybetartozását, hisz szókezdő ^2-nek
cs-re változtára nem ez volna az egyedüli s első példa,
mindamellett tartozunk az igazságnak ama kijelentéssel, hogy
e szóra nézve tévedéssel van dolgunk. A tévedés nem a
c s a b a - i r e szerzőjének, hanem a sajtónak rovására esik ;
mert Lippai második kiadásában az egy századdal korábban
megjelent első kiadással ellentétben, a hoi cz-vel van írva
a szó, csakugyan ,í:i'apa-dinnyét' találunk. Lippai első kiadása
egyéb helyeinek egybevetéséből, valamint Beythe ortogra-
fiájából is azonban világosan megállapítható, hogy a kér-
déses szónak nem ^r^-apa, hanem czapa, hangzása volt.

A harmadik, a mit még meg akarunk jegyezni, hogy
a tárgyalt összes nevezetek közül jelentés tekintetében leg-
ifjabb sarjadék a halnevezet. Csak a jelen század kezdetén
látjuk föllépni, és Sándor Istvánnál még ,c z a p - h a 1' a
neve s jelentése is határozatlan, ingadozó : s q u a 1 1 u s,
s e e w o 1 f. Sőt még a harminczas évek felé is szükséges

Digitized by VjOOQIC

JOANNOVICS GYÖRGY. A* ,NEK'-KAGŰ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ. 9

volt egy napi újdonságban latin egyértékesét hozzácsatolni,
hogy az olvasó meg ne tévedjen a szó jelentésére nézve. A
tudósítás, mely 1828-ban a Hasznos Mulatságok-ban jelent
meg, szóról szóra így hangzik: „Az Adriai tengeri nagy
hal. Berlinben mutogattatik egy nagy C z á p á nak (Squalus
maximus) a kitömött bőre, melly az Adriai tengerben fo-
g-attatott". 1:125. Szarvas Gábor.

A ,NEK'-RA6Ú NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ.

I.

E czikksorozat folytatólag taglalja a múltévi 10. füzet-
ben „A dativusnak nincs birtoka" czímen tárgyalt kérdést
CXm. 439—445.)-

Ama czikkemben, azt mondottam, hogy ha az olyan
szólásokban mint: vége szakadt a vitáknak stb. birtokvi-
szonyt állítok fel a kérdéses szók között, megsértem e fö-
elvet : A dativusnak nincs birtoka. Be kell e szerint
bizonyítanom, hogy a nek-es név ilyenkor nem is birtokos,
hanem dativus.

A nek rag dativusi eredetének tulajdonítható az, hogy
a birtokszó régebben a többesszámú birtokoshoz is sű-
rűen alkalmazkodott : „a véneknek szerzésekef"' (Tatr. más.) —
^a pogknyoknak istení?'>^ (d i i) mind ördögök (Tih. cod.).
Nem is mondhatjuk nagyon réginek ezt a ragozást Le-
nyúlt az, haszinte gyérebben is, egész az újabb időszakig,
mégpedig a nek-te\en birtokossal szemben is : „Vidd a
nagy urak füW^^be" (Faludi). — „mint az argonautí/>^ uno-
lídiké^ (Kölcsey). Dívik ez ma is némely tájszólásban :
'Roáóék ökr/ir*^. Bodor//fe kutyáj//>é (Nyelvőr. II. 112.).

Mikor a birtokszó, — a nyelvnek mindénesetre csak
javára, — lerázogatta magáról az -uk -ük, -aik -67'/&-féle töb-
best, nem kérdezte, hol a határvonal, hanem csak folytatta
ebbeli működését, és véges-végül rést ütött a dativus ural-
nriát védő (gyengén védte!) bástyafalba is. A grammatikus
ilyenkor, hahogy e nyelvténnyel ellenkezőt talált mondani
az ö elmélete és szabálya, figyelembe veszi a tényt, és
hozzáilleszkedik. Ezt tettem én is régi czikksorozatomban ;
cselekszem most is. — Az eleve jelzett taglalásba csak úgy

Digitized by VjOOQIC

lO JOANNOVICS GYÖRGY.

bocsátkozhatom , ha visszatérek előbb amaz értekezésem
némely pontjára.

A legelső kérdés mindig ez: A fiek-es szó birto-
kos-e vagy dativus? Ez a vonzatok körébe esik. A
másik kérdés ez: A birtokszó mikor egyezik a nek
ragu névvel személyben, számban vagy mind
a kettőben, és mikor nem egyezik? Ez a.z egyez-
tetések rovatába tartozik.

Az első kérdésben való eligazodásnak két próbája
van. Az egyik a kérdéses szónak nek-\ie\ vagy e nélkül
állását, illetőleg állhatását tünteti föl. A mely név el-
lehet e rag nélkül, az birtokos ; a mely nem állhat nélküle,
dativus; pl. Megveszem a Pdl telkét; v. Pálnak a te/kt't
megvenném mindjárt. Birtokos tehát a Pálnak szó. Ellen-
ben : PbXnak a feje fáj. E helyett nem mondhatjuk : A Pdl
feje fáj. Dativus e szerint a Pálnak név.

A másik a helyettesítés próbája, jelesül: a birtokosra
nézve a névelős személynévmás: az én, a te stb. (házaniy
házad stb.); — a dativusra nézve a személyragos nek: ne-
kem, neked stb. {szokásom^ szokásod stb.). Amaz a birtokost,
emez a dativusban álló nevet pótolja; pl. Jon a szomszéd-
nak a leánya ; más szerkezetben : Jön az ö leánya, — A
szomszédnak e szerint birtokos. Ellenben : A szoraszéának
fogja pártját; (nem nekem) más szerkezetben: Neki fogja
páriyát, — Nem mondjuk: Az ö pártját fogja. — Dativus
tehát a fiak-os szomszéd. A második kérdésben (egyeztetés)
egy-két szabály adja meg az eligazodás kulcsát.

Az i) szabály szerint: Bizonyos állitmányok bár-
mely szerkezetben is mindig dativust vonzanak. Ez tehát
eredeti dativus, a mely soha se válhatik birtokossá. A rá
vonatkozó birtokszó egyezik vele személyben és, — a mi-
ről most különösen van a szó, — rendszerint számban
is. Ez úgy értendő : hogy bármelyik számban áll is a bir-
tokszó maga, a dativusnak egyes vagy többes számára
mutató ragot vesz föl; pl. Kínámnak is voltak jószága/.
¥\2itmnak nincs meg ez a tulajdonság//;^. Pkléknak majd
akadnak követőid. Kötelesség/í>É^/ teszem a tiszteknek, A
tiszteknek \iöte\ességtikké teszem. A tiszt^^;^^ teszem köte-
lessé^ükké.

Digitized by VjOOQIC

A ,NKK*-RAGŰ Név ÉS A BIKTOKSZÓ. I 1

Látnivaló, hogy akárhogy forgatjuk a szerkezetet, nem
maradhat nek nélkül az illető név (így: a tiszt^/fe köteles-
sé^évé tettem), azaz: nem változhatik át -birtokossá í — el-
'lenben :

A 2) szabály szerint: Dativussá válhatik a
birtokos a szerkezetnek, vagy akárcsak a nyomatosságnak
is változtával ; pl.

Birtokossal.

Emez^>& családneve Asztalos.

Lakatot teszünk a csevegők
szkjára,.

Helyeslem Kesék észrevéte-
leit.

Amaz^?^ mestersége a per-
lekedés.

A sürgetés nem áll a s z o m-
széáok érdekében (az ö
érdek/í^ben).

Dat i vussal.

Hraezeknek A. a családnev/iit.
A csevegőknek 1. t. a szá-
jakra.
Kcséknak h. észrevétek/*>{ret.

Kmdizoknak mestersé gük

a p.
A szomszéd<?^///z^ érdek/i'^-
b e n áll a sürgetés {tiekik
érdé k//^b e n áll).
Az illető névszónak nek nélkül állása legott kétség
telenné teszi birtokos mivoltát. Ezért használtam itt ilyen
alakot. Csak e rag fölvételével támad a megoldandó kér-
dés, a melynek is ez a pont tárgyazza legkényesebb olda-
lát ; mert gyakran alig látni a határvonalt.

A 3) szabály szerint (mely a birtokviszonyról
szól) : A birtokszó a birtokosnak többesével szemben sem
vesz föl birtokostóbbségre mutató ragot. A különbség fel-
tüntetésére bevezetésül dativusos és genitivusos példákat
állítok szembe egymással.

Dativussá 1.

Birtokossal.

Csak van a hditóskgoknak Van-e a hdLt6skgoknak]\di'£. a
annyi tekintély á^, hogy tekintélye, a mellyel ne

stb./ daczolna ?

A \eve\eknek nincs kelt//^. Nincs olyan kelte a levele^t-
(nekem "mn ; habeo ; nincs, nek , a melyet eszemben

non habeo) tartanék, (van : est, ex isiit;

nincs : non est, non existit).

A birtokviszonyt eszközlő álHtmányoknak egy része

a birtokszót a birtokos többesében foglalt személyekre vagy

Digitized by VjOOQIC

12 JOANNOVICS GYÖRGY.

dolgokra közösen, egyetemesen vonatkozónak tünteti
fel. Ezt azért emelem ki különösen, mert később a dati-
vusnál is (épen a most szóban forgónál) találkozunk e je-
lenséggel ; pl. E hajoknak ö az oka — v. ti vagytok az
oka (nem: okuk, sem okai). A za,va,rgksoknak ide is elju-
tott a líire. A h3italma.soknak megvetem a haragj^'t. —
Gyűjtőnévvel és ehhez hasonlóval: A bizottság-
tagjainak most írom le névsorát. Ö egyike a,zoknak. a kik
stb. A tagoknak kétharmadrész^ van jelen. A szavazóknak
bizton számolok kétharmadadra.

Már itt nem szűnik meg a birtokviszony azzal, hogy a
birtokszó el van a birtokostól választva. A birtokos (más
szerkezetben) nek nélkül állhat: O a hajok oka. Ide is el-
jutott a zavargás^yé hír^. Most írom a tagok névsorait stb.
(Csak a nem-főnévnek kellhet egy szer- másszor ez a rag ;
pl. ennek v. annak a nézete ; ilyennek v. olyan;^^?^ a szava ;
a hosszahhnak a vége. Ezek helyett nem ^tiondjuk : ^'nézete,
a'hkza ; ilyen' szavára ; a hosszaid' vége ; — többesben igen :
ezek nézete, azok háza; ily en^^ szavára ; a hosszabí^z^ vége stb.).

A már részletekkel foglalkozó 4) és 5) szabályt mel-
lőzhetem ezúttal.

Következnek a kivételek, jelesül a dativusra vonatkozó
birtokszót illetőleg. — Megjegyzem mindenekelőtt, hogy a
kivétel itt, igen sokszor legalább, csak versenyt fut a sza-
bályszerű ragozással ; kiszorítani ki nem szorította a hasz-
nálatból ; pl. A pereknek majdcsak végük szakad ; és szint-
úgy: Yége szakadt a pereknek, A könyveknek, — csak ne
tagadd, — feléj;/>é sem néztél ; és szintúgy : Feléje se néz
már a könyv^^>í^^ — Szükség-e bizonyítanom , hogy az
ilyenek: A hajoknak elej/t kell vennünk; végere jártam bo-
nyodalmas ügyeinek; ntkna szaladt a tolvajoknak stb. a
közhasználatban általánosan elterjedt szólások ? Legjobb
magyarságú művekben is, nem elvétve, hanem elég gyak-
ran találni hasonló mondatoTcat. Ezek tehát nem soloecis-
musok. hanem a nyelv természetével egybehangzóan fejlő-
dött gyakorlat szüleményei.

De hátha itt nem dativus, hanem birtokos a nek-ragú
név? Ekkor, természetesen, elesik a kivétel. Ámde kétség-
telen dativussal van dolgunk az ilyen szólásokban. Bizo-
nyítja ezt először is az, — a mit följebb jeleztem, — hogy

Digitized by VjOOQIC

A ,nek'-ragú név És a birtokszó. 13

az eltérés jobbadán csak párhuzamosan halad a szabállyal ;
kétségtelenné teszi továbbá az a legbiztosabb próba, mely
szerint: a tulajdonítórag (a nek) soha és sehogy se válik
el a dativustól ; holott a birtokos, tudvalévőleg, akárhány-
szor is ellehet e rag nélkül. *) Mondjuk például (birtokos-
sal): Tudom a baj<9>é kezdet/t ; de nem mondhatjuk (szintén
birtokossal) : A baj^^ elej/t kell vennem ; — csak így van
helyesen : A h3L}oknak el. k. v. — A másik próba a birtok-
szót illeti. Ennek itt, ha birtokviszonyban állna a nek-es
szóval, határozottnak kellene lennie ; pedig nem az. Például
ebben : E vigjktéknak az elej/t nem szeretem, — , a birto-
kost szabályosan pótolja a névelő : az elejét szeretném
tudni ; — ebben : János;^^^ a természet — pótolja a név-
elős ö is : az ő természete ; — de nem pótolhatná a követ-
kezőben így: (a bajnak) az elejét v. az ö elejét vettem
(csak így helyes : elejét vettem) ; kifogástalan helyettese csak
a (dativust kifejező személyragos) neki: Elejét vettem neki,
A következő példában : Vég^'t vetem szenvedés^/'/w//^/fe —
hogy úgy mondjam — tetten érjük a dativust ; mert bir-
tokszó nélkül is mondjuk: vég^t vetek v. szakasztok kín-
\aimnak, — Az ilyen szólásokhoz közel állnak azok, a mely-
ly ékben a birtokszó tárgy esete az igének tárgyatlan rago-
zását eszközli. Ide is iktatok egypár példát Lehr Albert
czikksorozatából („A tárgyas tárgyatlan ragozáshoz". Ny.
III): „Menj el az ötvöshöz; talán készít párj^'t" (a fülbeva-
\(ivcinak\ tehát: készít párt neki), „Csináltass már nyel/t en-
nek a fejszének^, „Mikor ragasztasz egyszer negyedik lá-
hdt}^ (a széknek; tehát: neki). „De minek kerítek ilyen
nagy fenekA ?" (beszédem^^^yé. Arany „Daliás idők"). — Az
e mondatokban határozatlanul szereplő birtokszó a nyilván
kitett, vagy oda gondolt nek-es névnek dativusára vall.
Nem-népies beszédben itt is birtokrag nélkül marad a tárgy-
eset: beszédének nagy feneke kerít; épen úgy, mint e mel-
lett : végét vetette kinjainakf használatos ez is : végiét vetett

*i A közhasználat is erre mutat. Arany János fölemiitette egyszer év-
tizedekkel ezelőtt, hogy még a következő, valóban szokatlan szólást is hal-
lotta egy bihari ember szájából : e^y torony a sadmdra (tehát birtokviszony-
ban, e helyett: egy toronywa^ a számára). Ez a népies beszéd tehát legto-
vább megy a nek elhagyogatásában. De hogy ez a dativusban is előfordulhas-
son, lehetetlennek tartom.

Digitized by VjOOQIC

14 JOANNOVICS GYÖRGY. A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ.

\i{r\]ainak. Az e szólások közti analógia szembetűnő, mind-
amellett is, hogy egyik esetben tárgyasán ragozzuk az igét
(végéft vetett^:).

A fejtegetéseim tárgyát tevő mondatokban a birtok-
szónak többi alakja is dativusi voltára mutat a nek-rdL^ú
névnek. Mondjuk nemde (bfrtokviazonjrbau) : A ^öröm vé-
. gé/re kiváncsi vagyok, v. kíváncsi vagyok fotoxxmek a vé-
gá-e. De nem mondjuk [nek nélkül): A i^röm végrre já-
rok ; se (névelővel) : Pöröm;/^A a végt're járok. Csak így
van helyesen : l^orbmnek végére járok ; pöveünnek vég/ilcre
járok ; v, végeire járok én a pőréimnek.

A személyragos névutóval találkozó nek-es szó is két-
ségtelen dativus. A név csak nem-személyragos névutó előtt
állhat nek nélkül : ez v. ezek előtt; dolog v. dolgok után ;
zavar v. zavarok közepett stb. — Ha itt egyáltalában le-
hetne birtokos, így is kellene állhatnia: ez v. ezek előtte
(ad normám : ezek iránya) ; a dolog v. dolgok utána (mint :
a dolog V. dolgok állása) ; a zavar v. zavarok közepette (mint :
a tó V. tavak közepe) ; nem állhat pedig így, hanem nek ra-
got vesz föl mindannyiszor : ennek előtte ; a dolgoknak
után^ néztem ; a zsivsLroknak közepette mit tehettem ? — és
így tovább : Pklnak mögötte ültem. A lionyveknek feléje
sem néztél. Korábbi kllitksamak ellene mond (így is : ellen/-
mond). Hogy itt a neki lappang a nek-es szókban, nem kell
bizonyítanom.

A személyragos névutó e szerint nem birtoka a nek-es
szónak ; nem is birtokszó ; mert h a t á r z ó i minőségében
nem lehet birtoknevező. Ilyessé csak a név, vagy né-
vül használt szó lehet. Lássunk mindjárt névutós példákat :
a tegnapi nsLpnak a áélelőtt-je ; a teendőd egyvaksutánj-a; a
javaslatw^^ ellenei. Ezek birtokszók ; ellenben : a fíunak
előtte álltam ; a tkvozónak után^ néztem ; a javaslat/ít/^
ellene nyilatkoztál. Ezek személyragos névhatározók; és már
magukban rejtik a dativust kifejező ;/é?^/ szót : előtte álltam;
utántf néztem, ellene nyilatkoztál (neki).

Kijelentem ezúttal, hogy a mely nyelvtan birtokvi-
szonyt állapít meg a személyragos névutó és a nek-^s név
között, hibás alapra állítja a birtokviszonyt.

Tehát, — hogy visszatérjek a számban nemegyezés té-
nyéhez — , vannak dativusok is, a melyek többeséhez nem

Digitized by VjOOQIC

MUNKÁCSI BERNÁT. A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I5

mindig- simul a birtokszó, illetőleg a személyragos névutó.
Nincs mit csodálni rajta. Szintily makranczos a személyra-
got fölvevő névragoknak is egyike-másika az ő állítmány-
egészítő szereplésében ; például : rá fortyant a pajtás^í/>a ; a
torvény^^í^;^ benn^ van; rajta^kapták (/-^//'kapták) a turpis-
skgokon ; az ináitvkny óéhoz hozz/^uraltam ; (sőt, a mi több) :
nékt ment a malom kerekeinek stb. Tehát maga a nek-i
sem törődik a nek-es többessel. A szóban forgó birtokszók
(illetőleg névutók), és e személyragos névragok működése
közt csak az a különbség, hogy emezek eredeti alakja
mindanynyiszor ismétlődik a velők TÍszonyló nevekben f^^rd-
akadt a levelekrej; amazoknak pedig az illető nevek dati-
vusa felel meg {végá:e jártam bonyodalmas ügyemek; fö-
lötte? áll a pkrtoknak).

Az itt elősorolt viszonyragok nem-egyezése sem fölté-
teletlen; pl. A szegény gyermek^^r^, a szónak teljes értel-
mÖt>en, tkjuk förmedt. Hozzk]uk szokik ő majd az új pajtá-
sok/toz. — Tehát ebben is van hasonlóság a szólásoknak e
két neme között. Beh számosak még más irányban is a
nem-egyezés esetei ! De nem folytatom. Tárgyunkat az itt
felhordottak is eléggé megvilágítják.

JoANNovics György.

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR.

A hang-megfelelés esetei a szóközépben és szóvégen.

Magánhangzók: hangrend.

Az ugor alapnyelvi magánhangzót legnagyobb biztos-
sággal hangrendi minősége szerint lehet meghatározni,
vagyis azon szempontból, hogy a mély (hátsó = d, a, o,
u, ijj vagy magashangú (mellső = d^ e, /', ó\ t'ij sorba
tartozik-e. Teljes következetességgel ugyan e tekintetben
sem őrizték meg az egyes nyelvek az eredeti hangállapotot,
mert — mint alkalmunk lesz tapasztalni — akárhány eset
is van rá, hogy egy eredetileg magashangú tő mélyhangúvá
vált és viszont; mindazáltal az e téren történt változások
bizonyos szabályossággal folytak le s korántsem homályosí-
tották el az eredeti hangminőséget annyira, hogy ez miattuk
felismerhetetlenné vált volna. E föltűnő magánhangzói con-

Digitized by VjOOQIC

l6 MUNKÁCSI BERNÁT.

servativismust főleg a hangrendi harmónia egykori általános
uralmának köszönhetjük, mely természetszerűleg megakadá-
lyozta, hogy a szónak valamely magánhangzóján — különö-
sen pedig a tőszótagot alkotó, hangsúlyos, első szótagbeli
magánhangzón — olyan módosulás álljon be, mely a szó-
nak megállapodott hangrendi jelleméhez nem illett. Kitűnik
e kölcsönös összefüggés — t. i. a hangrendi harmónia s az
eredeti hangrend épen tartása közt — már abból is, hogy
mennél hívebben van meg valamely nyelvben a hangrendi
harmónia, vagy mondjuk bár ennek legpraegnansabb nyi-
latkozata a végzetilleszkedés: annál kevesebb benne azon
esetek száma, melyekben a tő magánhangzója hangrendileg
változott. Eredeti tökéletességében, úgy mint a törökség
egyes részeiben, pl. a jakutban tapasztalható — ma már
nincs meg a hangrendi harmónia egyetlen ugor nyelvben
sem (az e és i t. i. minden nyelvben előfordulhat mélyhangii
szóban is) s így igen érthető, hogy az eredeti hangrend
megváltozására is minden nyelvben akadnak példák. De
mégis aránylag legkevesebb ilyen eset van a magyar és
finn, utánok a mordvin és cseremisz nyelvekben, melyekben
tudvalevőleg kissebb-nagyobb mértékben a végzetilleszkedés
is megtalálható; ellenben sok példájára akadunk a lapp,
vogul-osztják és zürjén-votják nyelvekben, melyekben a ne-
vezett törvény egykori léte csak gyér nyomokban mutatható
ki. Magukban e hangrendi változásokban főképen egy irány
érvényesül, még pedig a hangmélyedésé, mi analogikus
viszonyban van avval, hogy a hangrendi harmónia megrom-
lása is rendszerint avval kezdődik, hogy a kettős végzetek
közül a mélyhangú kiszorítja a használatból magashangú
társát. Jeles példát szolgáltatnak erre a finn dialektusok,
melyek közül pl. az észtben egyes és pedig mélyhangú
végzetet találunk a nyugati finn kettős végzetei ellenében,
így: az igei plur. 3. szem. -vad (kdivad kelnek, savad kap-
nak) a finn -vat^ -vdt (káyvdt, saavat) ellenében ; az inf. észt
képzője -ma (kdima, safnaj, a finné -fna, -md (kdymd^ saama) ;
az abessivus észt ragja -ta (mata föld nélkül, tota munka
nélkül), ugyanez a finnben -tta^ -ttd fmaaita, työttd). Magában
a nyugati finnben is megindult már ezen hangtani hajlan-
dóság, hol némely esetben magashangú tövekhez mélyhangú
képzők járulhatnak a megfelelő magashangú mellőzésével,

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I7

pl. teko tevés, isku ütés (innen: teke-^ iske- ; v. ö. ndkö, náky
látás), kittokse köszönet (innen : kut/á'-; v. ö. miytökse meg-
mutatás). Ugyanígy viszonylanak egymáshoz a mordvinban
az inessivus moksa -sa és erza -so, -se, valamint az elativus
moksa -sfa és erza -sto^ -sfe ragjai.

A hangemelkedésre sem mondható ugyan, hogy pél-
dátlan, de mindenesetre csak kevés, szórványos esetre szo-
rítkozik, megjegyezvén, hogy nem számítjuk hozzájuk azokat,
melyekben a hangemelkedés különös okkal, nevezetesen /
mássalhangzó befolyásával keletkezett. Az eredeti hangrend
megállapításához elsőben is azon feltételek, illetőleg szabá-
lyok ismerete szükséges, melyek közt az említett eltérések
jelentkeznek, ezeket fogjuk tehát mindenelőtt az egyes nyel-
vek szerint vizsgálat alá fogni.
a) A hangmélyedés esetei:

A magyarra nézve az eddigi összehasonlítás még
nem derített ki adatot, melyben mélyhangú alak eredetibb
magashangúra volna visszavezethető; más szóval itt még
nem zavarta meg az eredeti hangrendi állapotot az ugor
nyelvekben lábra kapott hangmélyedés. Bízvást állíthatjuk
fel ennélfogva törvényül, hogy a magyar mélyhangú
alak mindenkor eredeti ugor mélyhangú alak
képviselője.

Majdnem ugyané jelenséggel találkozunk a finnség-
ben, hol a mélyhangú alakok eredetét általában szintén
mélyhangúnak bizonyítja a rokon nyelvek tanúsága. A ma-
gyarra nézve felállított törvény azonban teljes kizárólagos-
ság-gal mégsem illik a finnre, mert itt találunk — az igaz,
hogy csak néhány — adatot, melyben a finn alak mély-
hangaiságát más, e kérdésben számbajöhető ugor nyelv nem
igazolja, illetőleg annak eredetisége ellen nyilatkozik. Ilye-
nek : f. talve tél (v. ö. mordE. /^'A', cser. tele, magy. fJl, vog.
felL fely osztlrt. fede, tefy zürj. töl) \ f. sappe epe (v. ö. lív
zdp, mord. sdpd^ zürj. söp^ sep, magy. epej \ észt saske ver-
^wühltes stroh (v. ö. magy. szösz, zürjt. sö$J \ f. vanha vén
(v. ö. magy. vén) \ f. ahfera gélt, güst (v. ö. magy. ester) \ f.
amrnene schöpfeimer (v. ö. magy. mer- haurire, osztlrt. emerd-
schöpfen). E példák *) arra vallanak, hogy a mélyhang ú-

♦) Kihagytuk itt azon eseteket, hol a finn mély hangú alak mellé mord-
vin, vagy cseremisz, esetleg mindkét nyelvbeli mélyhangú alakok sorakoznak

M SYELVÓB. XIV. 2

Digitized by VjOOQIC

TÖ MUNKÁCSI BERNÁT.

ság felé való haj Iá s. mely a finnben az első szótagon
túl amúgy is uralkodik (v. ö. a fentebbi jegyzetet és f.
kelpaa- taugen : m. kell-^ f. kilsaha szűk : m. keskeny, f. kísko-
lacerare: m. küzd-, f. fetnpaa- arripere : m. tép-, f. tippa
gutta: m. csepp ^th), el kezd már harapózni az első
szótagra is, még pedig — mint a felhozott adatokból
(melyekben a^hangrendileg változott magánhangzó egyfor-
mán a) következtetni lehet — könnyebben akkor, ha
az első szótag magánhangzója á', e.

A mordvin hangmélyedés adatai : ktiöl-j kuőo- kül-
deni (v. ö. magy. killd, f. kylva- serere, cser. keik- jacere) |
mordE. uderne, udiíne, mordM. uj velő (v. ö. f. yttme, m.
velöj cser. vem, vim) \ mije- ernten (v. ö. cser. niit' vakarni,
magy. nyes-, f. niittd' falcé secare) || §oks herbst (v. ö. f.
syksy^ magy. ősz, cser. ^eíe) \ mon, fon, sort ,én, te, ő^ és
moú', toú', soú' (pl. abl. toúdet stb. ; v. ö. f. mind, sinti,
hdne : m. én, te, ö) \ sod korom (v. ö. f. syte szén) | noika
tompa (v. ö. cser. nüSkö, ni^ke id.). Igen világosan magya-
rázzák meg ez esetek a mordvin hangmélyedés természetét.
Majd mindegyiknél t. i. azt tapasztaljuk, hogy a legközelebb
álló rokon nyelv (finn, vagy cseremisz) megfelelő magán-
hangzója ö vagy ü; tekintve már mostan, hogy a mai
mordvinnak már sem ö, sem // magánhangzója nincs, . mi
természetesebb, mint hogy a fentebbi alakok ii és o ma-
gánhangzóiban régebben létezett // és d nyomait lássuk
(1. MUgSz. 195. 1.). Az d és c magánhangzóknak hasonló
mélyedésére a mordvin dialektusok nyújtanak példát, v. ö.
mordE. tele tél: mordM. fala \ mordM. /// ez, abl. fada, plur.
nom. úat \ sd az : mordM. abl. §ada, plur. nom. §at. Látjuk
ezekben, hogy a magashangúság elveszte mintegy a jésítés
által pótolva van; evvel magyarázhatók a személyes név- ^
mások nioú-, toú-^ soú- mellékalakjai s a ^oks, udeme szók
jésült mássalhangzói is, továbbá ezek: mordM. amela-, mordE.
atnulíi' schöpfen a magy. mer- és osztlrt. enierd- hacurire
ellenében, szintígy öangode- helfen (régibb éangode, éangode%
helyett, v. ö. mord. oáu, oöu magnus és ocd patruus) a magy.

(pl. f. katkera, cser. koi^o : magy. keserű, vog, kvdzertaXt- keseredni). Ezekben
nézetünk szerint a mélyhang nem speciális finn hangmélyedésbfíl származott,
hanem ugorkori maradvány (1. róla bővebben lejjebb). M. B.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. IQ

segít- alakkal szemben. Ugyanilyen alapon eredetileg ma-
gashangiínak (jtz-, jes- gyökérből származónak) veszi a Szó-
tár a mord. azí- sagen szót is, melynek megfelelnek magy.
üzen-, izén és osztB. jazih wort, rede, jasta sagen. Azonban
itt semmi nyoma a mord. azi- eredetibb magashangúságának
(pl. jésülésben : aU-) s a szókezdő eltűnt /-nek is elvárnók
legalább annyi jelét, hogy az amúgy is megvolt magas-
hangúságot megőrizte legyen (v. ö. itt ezen analógiákat:
f. jdsene íz : mord. dznd id, ; f. jdroe tó : mord. jdfhkd, dfhkd^
mordE. erke, dfke id.). Inkább azt hisszük, hogy a magyar
üzen-, üen-hen szókezdő / eltűnésével előidézett hangemel-
kedés van (v. ö. füz, üz, tür^ sziln stb. szókat, melyek az
eltűnt j hatása alatt mélyhangúságukat elvesztették). —
Mindezeknek alapján következő eredményhez jutunk : a
mordvin hangmélyedés leginkább a zártabb
(ö, ü) magánhangzókra szorítkozik s az eredeti
magashangúságnak nyomát sokszor mássalhangzói jésítésben
tartja fönn.

Cseremisz hangmélyedésre — nem számítva a pusz-
tán egy dialektusra szorítkozó eseteket, mint: cserM. ^dr
nervus és cserS. Sar pilus equinus (v. ö. magy. szőr) \ cserM.
ndl-, úai- sumeré, emere és cserS. nal- (v. ö. magy. nyer-) \
cserM. vüly vil superficies, cserS. vül, val (v. ö. f. yle supe-
rus, vog. dl id.) — a Szótár összesen két adatot nyújt,
u. m. : cserS. mo, cserM. ma quid (v. ö. magy. miy f. mt-kd,
mord. mezd, mez id.) és cser. Jut, jud nox (v. ö. f. ehtoo^
magy. est). Azonban szorosan vizsgálva kitűnik, hogy hang-
mélyedés voltaképen ezen alakokban sincs. A ma, mo név-
másra vonatkozólag már maga a Szótár is megjegyzi (624. 1.),
hogy „nem lehet egyszerűen magashangú me helyett való-
nak tartani, minthogy a cser. nyelv az eredeti mély- és
magashangTÍságot jól megőrizte. Szintígy különös az osztják-
ban met, mada [mi ; a ki, a mely] ellenében az osztS. mugu
(mugusir wie beschaffen), osztB. mtij (muj-sir qualis). Ezek
jpformán egy mélyhangú 7na, tőnek nyomai, mely a magas-
hangú (7ni, me) mellett úgy áll, mint a ki, ke kérdő név-
mástő mellett ko, ku {--= magy. /w: hol, hová)^. A mi di jut
alakot illeti, ennek eredeti mélyhangúsága mellett bizonyít-
hat a Ip. jukt heri, melynek magánhangzójából, illetőleg
szókezdetéből igen könnyen meglehet magyarázni a Ip. ikto,

Digitized by VjOOQIC

20 MUNKÁCSI BERNÁT.

IpF. ji/ta^ IpE. />//// alakok keletkezését. Hasonlóképen alkal-
masan származtathatni a f. clitooy észt ohtUj ehta vesper ala-
kokat is eredetibb /a^/^-ból, mert hogy szókezdő / eltűnté-
vel a kezdő .szótag magashangúvá lett, akárhány analógiá-
val bizonyítható. Csupán a magy. est szólhatna a cser. jut
mélyhangúságának eredetisége ellen ; azonban az nem is
tartozik evvel egy etymologiai csoportba. Már CzF. is úgy
vélekedett, hogy az est -^ ndJ^^-eset ; ez ellen a Szótárnak
legfőbb érve, hogy a régiség nem mutat fel eset (pl. napeset)
alakot, Simonyi adataival (Tanulmányok 3. füzet) megsem-
misült, úgy hogy bizony — más hangtani okok számbavé-
telével is — mégis csak CzF.-nak kell igazat adnunk, vagyis
a cser. //// ^ magy. ej/féle szóegyeztetést el kell ejtenünk.
Ilyenformán a hangmélyedés tekintetében a cseremiszről ép
úgy lehet nyilatkoznunk, mint a magyarról, vagyis hogy a
cseremisz mélyhangú alak mindenkor a megfe-
lelő ugor tőalak eredeti mélyhangúságátbizo-
nyí t ja.

Egészen más feleletet nyerünk kérdésünkre a lapp
nyelv vizsgálatánál. Itt már általános a hangmélyedés, mely
úgy látszik bizonyos mértékben csak a magánhangzó hang-
színétől korlátozódik. Azt tapasztaljuk jelesen, hogy legsű-
rűbben a tőszótag a magánhangzója az, mely eredete szerint
magas (ii^ ej hangra vezethető vissza. Ide vágó adatok, me-
lyekben a mellékelt magyar megfelelő alakok még többnyire
az eredetibb e (illetőleg ebből elváltozott ö) hangot tűntetik
fel : ka/e- .-kel *) | kabniak calceus : kengyel | kar .• k é r e g |
• karee- : kerül- | kacifiel : könny | katke- .-köt- | kaska .-közi
IpF. garga : dolla-g flamme, feuerspitze : v. ö. f. kiirke cuspis
(? magy. hegy cuspis) | ^^////rt! frigidus : gémbered- \jalg:
egyenes | jaké : é v | taste (=^ f. tahte) stella : t e t-, t e t s z- |
takte csont : tetem | takke- : t e v- (teszek) | tatxie lien :
tüdő (e. h. *t€vedü^ ugor tegenda ■]- képző) | sagge clavus
ligneus : szeg | sagge- trahere : segít- | salla : o 1 sinus |
sarge- dissecare : s é r-, sért- | őa/e- : szel- | öalme : szem |
i^ahöe- festinanter eniti : seb- (sebtSen) \ öakse tyj^i^x \ csög|

*) Rövidség kedvéért csak egy lapp dialektus alakját (rendesen a svéd
lappét) említjük s a jelentést sem írjuk ki külön, ha a megfeleld magyar
alakéval egyezik. Ugyanígy járunk el lejjebb is, hol nagyobb számban soro-
lunk fel adatokat rtás nyelvekből. M. B.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-UGOK SZÓTÁR. 2}

íappet niger : s o t é t | önvádak frost : hideg | éakőa : ö s z
autumnus | fiammá .-név | nadda .• n y é 1 | úalme száj : nyelv |
úamme- .• e m- ( úaske- glubere : nyes- | hasaink .• n y ű |
faije supemus: fej ( pagge : fék | palle- : fél- (timere) |
palva: felhő | passa- la varé: fest- j varra: verj vaije- :
vés- \manjc: meny (nurus) | wtf«^<f posticus : mog, meg|
rappe- aperire : reped- j rapok alacer : repül- | lapöe evő-
kre : 1 e b e g- ( laké- percutere : 1 o v- {iö) addem : velő |
akté: egy | autu: elő | ahnaste- schopfen : emel- | ahne
coelum: émen^ émettj árva- gedeihen (v. o. IpF. ervok
munter): örül | IpF. avve : öv. Kevesebb azon adatok
száma, melyekben a hangrendileg megváltozott magánhangzó
0 (eredetileg, úgy látszik, ö vagy ii) ; ezek a következők :
moHj foHy son : én, t e, ő | IpF. őokka- sitzen : csökken |
^okle (és öakse) tuber : c s ö g | öolge- spuere ==^ f . sylke- j coke
vadum: sekély | Solba blaesus: selyp | IpF. lofte- (= IpS.
lapöe) evolare : 1 e b e g. Hasonló minőségű // hangzóra össze-
sen két példát lehetne felhozni, u. m. Ip. uce parvus : össze
és jiiskete ad aliquid offendere : ü t. Azonban ezek közül az
első nem természetes hangmélyedés, hanem szókezdő v eltű-
nése folytán keletkezett (v. ö. vogK. viS és vogh. uS klein,
továbbá osztB. va§ eng, f. vciha klein, mord. vi^kine id.)
s valószínűleg //-t helyettesít, mely magánhangzó a lappbah
hiányzik. A Ip. juskete- mellett felhozott rokonnyelvi alakok
közül a zürj.-votj. iöki- máhen akár eredetileg is mélyhangú-
nak vehető, a finn iske- ,viferire' magashangúságát pedig a
szókezdő / eltűnése folytán keletkezett hangemelkedésből
magyarázhatni. A mi végül a magy. ilt- tanúságát illeti, ez e
helyütt nem igen vehető számba a mennyiben az etymolo-
giai összetartozás nem elég bizonyos; az ///- /-jét ugyanis a
jelentés momentánszerü voltánál igen alkalmasan azonosít-
hatjuk a jut-y f^^) ^(^^j f^^^'y ^^^^ stb. igék momentán kép-
zőjével, az ü előrész t pedig amaz ugor vege- ,caedere, secare'
gyökkel, mely a vés- igében s mélyhangulag a vdg- és vdj-
ban mutatkozik (l. MUgvSz. 574., 554. 1. ; a hangváltozásra
nézve v. ö. üz- ugor vaga- ,fluere, currere* -f- -sk frequ.
képző I úí = ug. vaga- ,currere' -|- -/ mom. | osz- : oszly oszt- —^
ug. vanga ,caedere* -(- -sk frequ. képző stb.). A lappban
tehát a természetes — azaz nem mássalhangzótól {v)
befolyásolt — hangmélyedés eddigelé pusztán a

Digitized by VjOOQIC

22 MUNKÁCSI BERNÁT.

töszótagbeli a és o hangzókra nézve mutat-
ható ki.

A vog"ulban szintén gyakori a hangmélyedés,
de úgy látszik csaknem kizárólag a n y i 1 1 ^r (illetőleg ere-
detibb áy e) hangzóra szorítkozik. Ide vonatkozó
adatok, (melyek, hol külön kitéve nincs a dialektus, az éj-
szaki vogulból valók) : knal- : kel- | vogK. kai- : kalen :
kell- I kas orom: kész I ka/: kéz | kqngd : ki quis | kai:
kaltal néma; f. kiele nyelv I jah: jég | tarvit: teher (
tajl: teli I tareml- : terjed- I taur- : tör- | tar wurzel: ér
véna | tarét- lassen : ered- | sajr- hauen : s é r- , sért- |
sajr: szőr | sat: hét | vogK. sa%: sonnenschein, sonne:
sül-, süt- I úalej-: nyel- | úar: nyers | palimt- sagen: fe-
lel- | valem : velő | magint- : nevet- | maltip : meleg |
majl : mell | macrt fordern : m e r- (audere) | raö- zögern :
rest I rati kleines stückchen : r ö vi d I hun : 1 é | lankát- :
1 e s- I amj> : e b | a/m- remei- | aum krankheit : émelyeg-.
Ugyan ilyen hangrendi változás az egyes dialektusok kö-
zött is előfordul, mint: keu: vogK. kav, m. kő | peí: vogK.
paf, m. fül I am, ná'M, tati : vogK. am, nagy tav (plurális
mindkét dialektusban: ^nan^ nan, tanj, m. én, te, ő | atiH
édes és átifí szagos | ákva : vogK. aku , m. egy | art:
vogK. ari viel , m. erdő | apSi : vogL. vudps jungerer
schwager, m. öcs. Arra, hogy o vagy u magánhangzó
keletkezett volna a töszótagban hangmélyedés által, csak
pár biztos példa hozható fel, u. m. pos- mos: fest- |
vogl. kvo$' : köszönt- | vog. kvof/f vogl. kvaft: közép |
vogP. vur. ür : vér | vogK. es: ész mellett vogB. os (= ug.
VBse) ; ezek közül is a két utóbbi v hatása alatt kelet-
kezettnek vehető (vUr így is : ver, vir^ vir, vnjr, vUr),

A vogiillal egyezöleg azosztyákban is főképen
a tőszótagbeli a hangzóra mutatható ki az
eredeti magashangúság. Adatok (ha a dialektus kü-
lön megnevezve nincs, az éjszaki osztjákból): kar: kéreg I
ka!^ öröm : kész | osztS. kabak könnyű : kevés | ka: ka-
man hány : k i | osztlrt. jank .'ék cuneus | osztlrt. tagért
schwer : t e h e r | takll locke : t e k e r- | tag- werfen : t e v-
(tesz) I tarim hart: dermed- I osztlrt. tábet: hét | sami
rost: szenny | .^avlj- bewahren; v. ö. magy. sötét I sabi/
hals: csipö | da/!mi nyelv | osztlrt. pafl finger : fej |

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 23

pamij'i' raten : f e n y 1 1- | va^- aushauen : vés- | varas .• v e s z-
sz6 I malrl- streben : mer- (audere) | ma: (plur. osztlrt.
mefi) : é n I rai4t- zerstossen : rövid | laíl- schmieden : 1 ö- |
amb: eb | át: éj | arat menge : erdő | apsi: öcs | va§
eng: össze. V. ö. ezekhez a következőket is, melyekben
még egyik másik dialektus az eredeti magas hangúságot
megőrizte : kevi: osztS. kaux, k ő | katl- fogni : osztlrt. ket,
kéz I tal: osztlrt. tide, tél | íaj spitze : osztlrt. tej id.,
tetsz- I sagír és éaglr rindvieh : osztlrt. sagar kuh, söre |
nal nyél : osztS. nül messerstiel, n y é 1 | pali fi osztS. pelefí,
felhő I pal: osztlrt. pet^ fül | mai: osztlrt. met^ mély |
lank-: osztS. link- decken, liget | lat: osztlrt. tet^ öl klaf-
ter I álím- : osztS. /*////-, emel. A mélyedett hangzónak o
hangszínére főkép a szurguti dialektus nyújt példákat, így :
osztS. köt: kéz (Irt. két) osztS. kou%, kaiiy^: kő (osztB.
kevi) I osztS. köss- ziehen: küzd- (osztlrt. kes-) \ osztS. toj\
/«y spitze: osztlrt /^/, magy. tetsz-; az osztB. oi ,verstand'
hangzóját a magy. ész ellenében az ugor vasfi alapalak v
szókezdője magyarázza meg. Ugyanily keletkezésű u hang-
zóra (=- eredetibb <?', ü) szintén találkozik pár példa, ilye-
nek: osztS. sugus, osztB. sus: ősz, f. syksy \ ptirlfí\ p. voj
pók: féreg I kut\ köz; v.ö. itt még ezeket is: osztB. vur
és vir: osztlrt. ver, vér | osztlrt. útira kahl és úara nackt :
nyers | osztB. lünk keil : osztlrt. jank nagel, é k | osztlrt.
kuhnaj : könyök, v.ö. osztS. kun%ni, osztB. kavan, kevln
id. (ez utóbbi adatban az u v beolvadásából keletkezett,
t. i. a kuünaj, kun^ni alakok ktui- előrésze = osztB. kavan,
az utórész pedig nyilván = magy. hón, vog. x^x^í/ kar-,
vagy térd hajlás, osztj. %on bauch, magén szókkal, ezeknek
,hajlás'-féle alapértelmében).

Legnagyobb arányban és változatosságban uralkodik
a hangmélyedés a zürjén-votják nyelvben. A votják
nem mutatja uzon hangszínbeli korlátokat sem, melyeket az
előbb tárgyalt nyelvekben tapasztaltunk; az Uy o, l magán-
hangzók egyaránt jó számban találhatók benne, mint ma-
gas hangzók megfelelői. Példa kedvéért csak pár esetet
fogunk idézni belőlük : kar- .• k é r- | pul- : fél-l lul: 1 é 1 e k |
u/-: él- I lu-: 1 e v- (leszek) || tol: tél | kos- befehlen : kö-
szön- I lodal fliegen: lebeg- I ot/lg : egy || kik: két |
mlt-kld: kedv, f. miele mens | min-: men- (megyek) |

Digitized by VjOOQIC

24 SIMON YI ZSIGMOND.

////-.• nyel. Kevesebb példával igazolható votj. a ere-
deti magashangúsága : kapci könnyű: kevés I gaíal- sze-
ret: kész ; das : tíz | ///.- ez I éalz- speien: f. sylkc- id. |
vált-: vezet- | var knecht: ör | ma: mi quid. A zűrjén
leginkább az o felé való mélyedést kedveli, mely általában
votj. //-nak felel meg (v. ö. a fentebbi példák zűrjén má-
sait: kor-^ pol'y ioif ol'y lo-J míg a mélyedett votj. í7-val
szemben rendesen az eredetibb magas fö, f") hangot őrzi
meg, így az idézett votj. példák zűrjén alakjai: föly kösji
(wünschen), /eba/-, ötik. E mellett kissebb számban a többi
hangszínnek is meg vannak a maguk képviselői, ilyenek:
'L\\xy gum unterarm : könyök | ///////- .-men- (megyek) | us-\
es- II t'^.-'víz I ma: méz | gaí freude: kész | das ; tíz \
la: ez II kik: két | khi kait: gémbered- | j-// klafter :
ö 1 I mll-ktd verstand : f viiele mens, m. k e d v | // férne : e 1 ö.

Munkácsi Bernát.

BUDENZ UGOR ALAKTANA. '')

Csak nem rég ünnepeltük örömmel és lelkesedéssel
Budenz József negyedszázados tudományos működését, s
íme : fáradatlan és fáradhatatlan szelleme ismét egy uj mun-
kával ajándékoz meg bennünket, olyannal, mely szintúgy
mint a Magyar-Ugor Szótár, az ugor összehasonlító nyel-
vészetnek alapmunkái közt foglal helyet. Az Ugor-Alaktan
közzétélelében nagyon is szem előtt tartotta a tudós szerző
a „nonum prematur in annum" elvét. Munkája kőnyomat-
ban — „Jegyzetek" szerény czíme alatt — már tiz évvel
ezelőtt sokunk kezén forgott, és tíz év óta alig jelent meg
a magyar alaktan körébe való dolgozat, melyen e munká-
nak termékenyítő hatása meg ne látszott volna. És ha a
szerző e javított kiadásban gyakran a mi kisérleteinkre is
hivatkozik, fölhasználva eredményeiket : olyan benyomást
tesz ránk, mint a nagylelkű hitelező, a ki adósainak még
érdemül rója föl, ha az örök élvezetre átengedett tőke után
időről időre némi csekély kamatot fizetgetnek.

Reménylem, fog találkozni nem sokára (vagy legalább
az egész munka befejezése után) valaki, a ki az Ugor Alak-
tannak fontosságát s az előmunkálatokhoz való viszonyát
ép oly alaposan, ép oly tanulságosan kimutatja, mint Mun-

*) Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. Első füzet : Igeképzés. —
Irta Budenz József. — Különnyoujat a Nyelvtudományi Közlemények XVI If
kötetéből. ~ Budapest. Kiadja a M, T. Akadémia. 1884,

Digitized by VjOOQIC

BUDENZ UGOR ALAKTANA. 2 5

kácöi Bernát tette a Magyar-Ugor Szótárra nézve. Az illető
ajitán ki fogja emelni s kellően méltatni azt a nagy kü-
lönbséget is. mely a két munka megbecsülése közben föl-
merül : míg ugyanis a Szótár nagy részben már másoktól
iá fölállított szóegyezésekböl indult ki s az ezek rostálásá-
ban kiderített hangtörvények vezették a további egyezteté-
sekre, addig az Alaktan majdnem mindenütt töretlen úton
járt, mert nagyon kevés az az előmunkálat, mely valóság-
gal az összehasonlító nyelvtan módszerével és czéljaival
dolgozott. — Én azonban jeleoleg csak azt tartom fölada-
tomnak, hogy közönségünket figyelmeztessem e fontos mun-
kára s röviden jelezzem a benne foglalt tárgyakat és ered-
ményeket.

Az Ugor Alaktan rövid bevezetés után a szóképzésre
tér át. Az ehhez való „bevezető megjegyzések" főleg a
töknek esetleg kifejlődött többféleségével, a „teljesebb és
kevésbbé teljes (vagyis csonka, gyengébb hangtestű) szótő-
alakkal^ foglalkoznak, s a szerző egyenesen kimondja, hogy
„az ugor nyelvekben az eddigi hasonlító szófejtés szerint a
kifejthető legrövidebb alaptők (néhány névmástőn s talán a
tagadó igén kívül) általában kéttaguaknak, még pedig vo-
calis-végüeknek mutatkoznak". Ezt a tételt olyan kétségte-
lennek ^tartja a szerző, hogy csak röviden utal az ugor
nyelveknek ide vágó jelenségeire, természetesen a nélkül,
hogy ügyet vetne a Thewrewk Árpád fajta nyelvészek
okoskodására. Most, hogy ezeken kívül Hunfalvy Pál is
szembeszállt a teljes tők elméletével, szükséges lesz rész-
letesen fejtegetni ezt a kérdést.

A füzetnek többi része egészen az igeképzéssel fog-
lalkozik: először a deverbalis, aztán a denominalis, végre
függelékül a nem világos értékű igeképzéssel, melyet —
mintaszerű óvatosságával — egyelőre elválaszt amazoktól.
A deverbalis igék közül először a gyakorito-
kat tárgyalja és lépésről lépésre, minden egyes nyelvet
külön-külön vallatva, kimutatja, hogy a ma élő ugor nyel-
vek összes gyakorító képzői a következő egyszerű elemek-
ből fejlődtek : /, 7tdj sk, j (g), ng. Tehát már az ugor alap-
nyelvben öt frequentativ képző . szerepelt. — A m o z z a-
n a t o s igeképzés, ámbár mai nyelveinkben kevésbbé vál-
tozatos az előbbinél, az ugor alapnyelvre nézve ép oly
gazdagnak mutatkozik, a mennyiben hat ilyen értékű képző
válik ki a mai alakokból: ///, /, /, k. ksy l. — Ismeretes
dolog, hogy az igeképzés említett két csoportjának gaz-
dagsága élesen elválasztja a magyar nyelvet és ugor roko-
nait a törökségtől. Ép oly általános az összes ugor
nyelvek egyezése a míveltető/ képző használatában,
de ez már a török nyelvekben is megvan. — Egyező v i s z-
szaható és szenvedő képző az ugor nyelvekben kettő

Digitized by VjOOQIC

20 SIMON YI ZSIGMOND.

van, de ma többnyire különféle' gyak. és mozz képzők tár-
saságában : V, sk. Az utóbbi a mi nyelvünkben bizton nem
mutatható ki; az előbbi tisztán csak aluv(ó)^ nytigi*{dsJ'íé\G
alakokban van meg, más képzőkben, minők -ty, -köz, -tU
csak lappang.

A denominalis igeképzők az ugor alapnyelvben :
d { m. /J, j V. g (a magyar öríz í hangjában s a helyhez-
félék //-jában, különben csak lappangva), m v. //, / (az
utóbbi kettőnek a magyarban csak gyér nyomai marad-
tak). — Azonfölül járulnak . különféle deverbalis képzők is
az igeszerü, azaz gyakran állit mányul is ige gyanánt sze-
replő névszókhoz, tehát főleg melléknevekhez : p. gazdago-
dikj szépül.

Ezek azok az egyszerű elemek, melyekből Budenz az
ő mintaszerű, körültekintő módszerével a mai ugor nyelvek
igeképzőit magyarázza s fejlődésük módját kimutatja. Mun-
kája azok közé tartozik, melyek nélkül ezentúl el nem le-
het az összehasonlító nyelvész . de a magyar nyelvész
sem. — Ha pedig most e sorok írója, az ismertetés tisztén
túlmenve, még egyes pótlásokat és igazításokat állít össze:
nem azért teszi ezt, mintha ezen igazítások valami lényeges
változtatásokat tennének a könyvnek eredményein, hanem
csak hálatartozása némi részét kivánja leróni azzal, hogy
a munkának néhány részletét teljesebbé vagy pontosabbá
szeretné tenni.

A i8. lapon a nyugalom szó a feltételezett ^nyugol
igéből van magyarázva. Pedig kell valami okának lenni,
hogy a HB.-ben a szabályos hotohn mellett nem -ohn vég-
zettel olvassuk a köv. kettőt : kegilm, nugiilm. lla az előb-
bit összevetjük a HB. kegiggen igéjével, arra a gondolatra
jöhetünk, hogy e két szónak és a kegyes melléknévnek
alapszava kegy mégis főnév volt (nem ige, mint Bud. ma-
gyarázta szótárában) ; az /' hangban t. i. ugyanaz a denom.
képző lappanghat, mint az örízy fdíz igékben. (1. Alaktan
142. 145.). A nugtihn eltérő képzése módját az is igazolja,
hogy még későbbi codexeinkben is rendesen nem nyugalm-dX
hanem nyugolm-dX találunk, valamint alkobn{afos\\. a későbbi
alkalm- helyén. Ennek szerintem az az oka, hogy mind a
kettő a reflexiv nyugov- és alkov- tőkből vannak képezve.
Később a hangtanilag szabályos kegyeim^ nyugolm, alkolni-
alakok átmentek az -alm elm képzésű főnevek analógiájába.
(Az elsőre nézve csak az támaszt némi kétséget, hogy a
Münch. c-ben nyugolm és alkolni mellett már kegllni- van
nyilt é?-vel). — Az alkolm szón kívül e reflexivumból van
képezve a míveltető alkot ige is, melyet Budenz 104. szin-
tén közvetetlen az alk- alapszótól származtat. Itt az o hang
helyett, mely már magában is föltűnő a rendes -at mellett,
a régiségben még u-X. is találunk (pl. Zvonaricsnál alkuftaf

Digitized by VjOOQIC

BUDENZ UGOR ALAKTANA. 27

a. m. alkottat). Alkíiv-, alkuszik a régi nyelvben a. m. meg-
egyez, összeülik, alkot pedig , egyeztet, illeszt'. — Az utób-
bihoz hasonló véleményem szerint a tllul ige is, u-]knk\
fogva.*) Ez tehát szintén miveltetö, nem momentán képzés,
mint Budenz véli 64. A tilódik ige, melyet B. u. o. említ,
úg^ látszik csak az imperativusban fordul elő: tilogyék v.
tilodjék, s ez ép úgy viszonylik a Hluv-Yioz, mint nyugodjék:
nyugov-j igyék: iv- stb. A HB. Wluvl-]khdLn sem lehetne ok
nélkül az 7/v, A li'lul: tilt ép úg'y rövidült, mint a régi a?//^/,
aht ma í?//. — Szintén refl. igékből képzett miveltetók pl.
nyugofO" : nyugotniy haraguv- : haragutniy haragotni. (Kulcsár c).

A d képző eredetibb nd alakjára B., Kreszn. után
idézi ezt: jdtszond- a Margit-leg. Prayféle kiadásából {Jdt-
szondjunk). De most úgy látom, ez sajtóhiba lesz Praynal;
mert Volf kiadásában nincs ilyen alak ; v.ö. jachogyonk
Marg. 1. 209. jachodny 208.

A. 33. 1. egyszerűen megállapítja B., hogy a freq. sz-
hez tartozik a mi js-es praesensképzésünk : teszy visz stb.
Erre Hunfalvy épen most (Eg-y. Ph. Közi. IX. 3.) azű
jegyzi meg, hogy „ezen felfogással ellenkezik a nyelv tu-
dat . . . eszefíty iszom nem frequ., de eszegetek^ iszogatok stb.
az". Csakhogy a nyelvtudat negativ irányban semmit
sem bizonyít. A franczia nyelvtudat szerint oreille ép úgy
jelölheti a legkisebb fület, mint a legnagyobbat, azért mégis
bizonyos, hogy ez a latin auricula^ tehát az auris kicsinyí-
töje. Mindennapi jelenség, hogy az efféle képzők jelentése
könnyen elhomályosul. Aztán meg véletlenség-e, hogy az
osztják praesens-képző / szintén egy frequ. képzővel azonos
hangzású, és hogy a votjákban szintúgy fejlődött egy
praesens azzal a frequ. jr>^-val, melyből a m. sz lett ? (L.
Alaktan 28. 29. az utóbbit úgy látszik Hunf. észre sem
vette). Azt pedig Hunf. maga is megengedi, hogy „a prae-
sens magában is tartósságot jelent s ez rokon a frequenta-
tivséggel". Viszont az sem lehet véletlen, hogy a perfec-
tum képzője a magyarban is, a vogulban is azonos egy-
egy momentán képzővel : /, j. — Különben a B. emlí-
tette j2-es praesenstőkön kívül ide tartoztak még a régibb
nyelvben : vonszon , metsz v. fnetszen , ész (= óv , imper.
ógyon), tetszik (a '^tetüv- tőalak, melyet B. a 105. lapon csak
föltételez, valóban megvan a régiségben, pl. Komj. tet4rivuec)
stb. mint nem sokára bővebben ki fogom fejteni.

U. o. az sztA^^Xi sz külön képző voltát csak a nyugosz-:
nyugoszt, vigasz: vigaszt igepárokkal bizonyítja B. Pedig ép

*) Lehet, Hunfalvy (ki ennek az w-nak nem csak hangszi'nével nem
lorödik. hanem semminek tartja az egész u-t Egy. Ph, Közi. IX. 9.) azt
fogja erre mondani, hogy megint a fű növését hallgatom. Se baj ! ha már
van mikrophonunk, éljünk is vele.

Digitized by VjOOQIC

28 SIMON YI ZSIGMOND.

oly jelentős bizonyítékok a választ (ma röv. válasz) féle fő-
nevek, melyekben ugyanazon alapigéhez nyilván a fönév-
képző / járult.

A 27. s 40. lapokon B. a vagyon megyén igék prae-
senstövét, melynek teljesebb alakja *valgyo-y méngyé~y a /
frequ. képzővel magyarázza s azt mondja, hogy az alakra
nézve ez még alkalmasabb, mint az ő régi magyarázata,
mely szerint e gy a. d képző változata. Szerintem épen
alaki, hangtani nehézség forog fönn az új magyarázat ellen
(a jelentés szempontjából egyre megy, akármelyik foltevést
fogadjuk el, v. o. fönn az sz-e^ praesenstőket). Budenz
ezekre a példákra hivatkozik : finn jálge- m. jegy, f. ncljá
m. négy (ilyenek még kegy, hegy^ figyelj /agyj- Ezekben az
esetekben föltehető, hogy *jej\ ^néj alakok előzték meg a
mai jegy-et négy-et. Azt azonban nem tehetjük föl, hogy az
Ij nj hangcsoportok a magyarban Igy, ngy-re változtak volna
(már pedig *valgyon bizton föltehető régibb alak, minthogy
a mengyen maiglan fönnmaradt), mert Ij nj mi nálunk mindig
ly ny hangot eredményez. Azonfölül B.-nek régibb föltevése,
vagyis a frequ. d mellett szólnak még a köv. okok: i. a
régi nyelv vadnak mednek alakjai; 2. a B.-től is említett
mordvin ulende- ,vagyok'.

39. 1. Az 'ál él végüekhez járul most a lesz igének ez
a régi származéka : lévéL lejéi, leél, léi (1, Ny. XU.), y^leelni :
esse solere" MA.*

57. 1. Hogy a mom. -am em -ám ^;//-ből rövidült, azt
ilyen olvasatok is bizonyítják: yzaam-, tekemeny Sánd. c.

58. 1. Az -an en végüekhez érdekes régi példa : ijenöy
ijenetes terribilis (Ném. glossz., Keszth. és Kulcsár c) ; ijcnet-:
ijed = daganat: dagad.

U o a fnozzan csórren-féle igéket így magyarázza:
,,-an az alapigebeli végconsonans megnyújtásával, a mi assi-
milált consonansra utal, p. // vagy v; még pedig alkalma-
san fölvehető, hogy a / (ered. g) frequ. képzőnek változatául
// volt itt a mom. képző előtt."

(Elégtételemül szolgál, hogy B. elfogadja [nem csak itt.
hanem p. a 104. lapon is] a „consonans-nyujtás" kifejezést,
míg Hunf. valóságos üstökösöknek nevezi az én hosszú más-
salhangzóimat, és Szinnyei Egy. Ph. Közi. VIII: 8gi. azzal
oktat engem, a mit épen az én czikkemben olvasott [„Rövid
és hosszú mássalh." Ny. VII: 530. Megmondtam ott magam
is, hogy az explosiváknál nem a hangzás, hanem a szünet
tart tovább. De azért nem lehet ezeket is hosszúknak ne-
vezni ? Vagy talán leszámítottuk a szüneteket, ha azt mondjuk,
hogy a symphonia előadása fél óráig tartott?].

Körösi S. a Budenz- Albumban 121. a hangsúly s a
trochaikus ritmus hatásából magyarázza a hosszú mással-
hangzót ; ennek a lehetőségét szintén megengedhetjük.)

Digitized by VjOOQIC

RUDENZ UGOR ALAKTANA. 29

Ennek bizonyítására a NyK. XVI. k.-ben az ill. jegy-
zetben idéztem néhány igét, melyben ez a A csakugyan
megvan. Legfontosabb, mert legbiztosabb köztük ez : verhő-
dik, verhüdik luctatur, confligitur, dissilit, remis velisque co-
natur PP. SzD. Hozzá tehetek most még egy biztos példát ;
fötnhöi, dövihöl (szék. Kriza) a. m. gyúr vagyis tömkod,
domzsol stb. ; tömhüdt (Balaton vid.) a. m. tömött, kemény
összeálló, sürü szövetű ; ezzel van kapcsolatban s talán szin-
tén a népnyelvből van merítve a iömheszt ige, mellyel a
mai fizikai és műszaki irodalomban nem ritkán találkozunk
(p. Révésznél a Mérn. Közl.-ben; „a szódavizünkben levő
tomhesztett szénsav." A Hon XIX. 347. sz. ; szótárainkban
még nincs meg).

59. 1. A díV' ige mellé idézett dimatlan „nem csinos"
melléknévhez megjegyzendő, hogy dimos is van körülbelül
„csinos" jelentéssel Tsz. ; továbbá, hogy az előbbi csak-
ugyan megvan divatlan alakban is Tsz. és Ny. VII. 41.

A 70. 1. B. még nem fogadta el azt a tételemet, hogy
a vonakodik-íé\e ikes igék a csapkod-íéle iktelenektöl külön-
böző, reflexív képzések, melyekben a képző eredetileg -kód,
mint hánykódik stb. mutatják; s azt mondja, hogy itt az ó
pótló nyújtás eredménye lehet, mert a d ered. nd. De már
a zárkózik: zárkózik félékre e magyarázatot alig lehetne al-
kalmazni, és B. a 103. lapon csakugyan — igazi tudóshoz
méltó tárgyilagossággal — csatlakozik nézetemhez, meg-
vallva, hogy nem ellenezheti többé. Ezt csak azért említem
föl, hogy szolgáljon mintául ! — (Egyébiránt a -kód-ik és
'kóz-ik végüekhez járulnak még: hánykódik, iszkódik, sőt
iszkudik Ny. II. 372. gyiirközik; nevetközikj mely szótáraink-
ban nincs meg, Kaz. Diog. 187. és Bp. Szemle VI. 154.
szeretköziky Szollohub beszélyei 131. törülkődzik Ny. V. 275.)

A 85. lapon ^ fejt ige mellett nem említi a, fejlik \gét,
és joggal, mert emez csak újabbkori analógiás képzés, s a
régiség csak a fesel igét ismeri. De u. o. a fúl ige mellett
fölemlít a fojlik alakot, pedig ezt még kevésbbé lehet szó-
fejtő czélokra használni (mint B. már szótárában tette), mert
ezt B. csak Bálint G. szóbeli közléséből ismerte, s így még
az is lehet, hogy csak amolyan hapax-legomenon, mint p.
a dönt megfelelőjéül a gyermeknyelvi dömlik. Szintoly ke-
véssé kellett volna fölhasználni és olvik, aluvik-hol magya-
rázni az ólik igét („elölik a gyertya"), mely a Ny.-ben csak
egy helyt van említve, s az ólt-hől való analógiás képzés
lehet. Ezt majdnem kétségtelenné teszi a somogyi oflik
(„elojlik a gyertya"), mely nem is lehet más, mint az ojt
mellé képezett intransitivum. (L. a czikkirótól : Az analógia
hatásairól 1881. 24. 1.)

86. és 39, 1. a mív. // képzőt így elemzi : frequ / -f-
caus. /. Ezzel szemben véleményem szerint azoknak van íga-

Digitized by VjOOQIC

30 SIMONYI ZSIGMOND.

zuk, a kik a régibb -ojt végzetet a refl. -ól úl képzőből ma-
gyarázzák e h. 'ólt Erre a fölfogásra a köv. okok vezet-
nek: 1. Az -//, // végű míveltetők közül állíts szakít szakajt,
veszít veszejt, hullajt stb. csak a legiijabb korban, a múlt
század óta keletkeztek. A régi nyelv a szállít és állapít igé-
ken kívül (az utóbbi elvétve fordul elő) csak olyanokat is-
mer, melyek mellett -úl ///, ill. -ól öl végű reflexiv igék
állanak: gyúl gyiijt^ tanól tanojt^ fordól fordojt stb. — 2. Az
-ojt helyett -tijt -út végzetet is találunk, főleg olyan code-
xekben, melyekben már a refl. -ól is úl-mik hangzik (p.
Jord. Erdy cc. stb.), s az utóbbinak ú hangja magyarázza
meg legjobban az előbbiét is ; tanujt, fordujt^ tanút, fordút.
— 3. Az -// -ojt helyett valóban megvan még elégszer az
eredetibb -olt -ult hangzás is. Előfordulnak p. döltenij gyúl-
tenl, hóldoltnni (hódítani)^ s hasonlókép áméltani alétnni az
ámél alél igékből. Szintúgy magyarázódik hívöntözik dii Erdy
c-ben, egyebbütt hívöjtözik^ a mai hütözik, (L. ezeket bőveb-
ben „Tanulmányok az egyetemi nyelvtani társaság köréből"
3. fűz. 282.) — 4. így érthetők meg legegyszerűbben a XV.,
XVI. sz.-ban oly gyakori indolt-atik fordult-atik f^= indojt-a-
tik fordtijt-atik) féle szenvedő igealakok. — Csak az az egy
ejthetne gondolkodóba, hogy némely codexek így írják ezen
igéket: indoht fordoht zabadoh t stb. s a HB. zoboducha. Ezt
a nehézséget úgy háríthatnók el, ha fölvennők, hogy a ma-
gyar/hang akkor még erősebb mássalhangzó volt s könnyen
átváltozott x' % hanggá (v. ö. mezejtelen, h. még 1278. nie-
zechielen, rajtunk h. a Kön. töredékben még rohtonc^ 1. „A
régi nyelveml. olv." 22. továbbá fejér: fehér, és fönt a
frequ. /-nek h változatát). — A sok -ojt ít végű igében ké-
sőbb ez az egész végzet egységes képzőnek látszott és mí-
veltető igéket képezett olyan igékből is, melyek nem vég-
ződtek -úl ül-re: szállejt, állapét, háromlít stb. A fejlődés
tökéletesen olyan volt, mint a mai -ászt észt míveltető képzőé ;
1. „Az anal. hat." 20.

U. o. a mív. tat tet képzőt úgy magyarázza az egyszerű
/-bői, hogy ehhez még egy nyomatékosító momentán (inten-
siv) / képző járult. S azért látja épen az első elemben a
tulajdonképi caus. elemet, mert „némely esetben csak arány-
lag ujabb időben lépett a tat-os alak a régibben használt
egyszerű alak helyébe, p. gyóntat e h. gyónt{ó), áztat e h.
ázifój, nyugtat e h. nyugat, itat e h. //-, étet e h. ét. Hihető-
leg még némely alapigének erősebb összevontsága is (pl.
ivo- h. /'-, éve- h. é-, víve- h. vi-) kedvezett a hosszabb tat
képző fölkerülésének." Véleményem szerint az utóbbi kö-
rülmény a legfontosabb, sőt talán az egész tat-o\. megma-
gyarázza, ha föltesszük, hogy az egytagú //, it, ázt stb. a
féket (később fektet) nyugot alut-félék kedveért, tehát csupán
azért vették föl az at- et végzetet, hogy szintén kéttaguak

Digitized by VjOOQIC

BUDENZ UGOR ALAKTANA. 3I

leg)'enek. Hiszen ép így keletkeztek az öfet áztat eztet acóu-
sativusok, a göcseji szebbebb stb. Azután, minthogy az étet
itat tétet vitet stb nagyon gyakran használt igék voltak, tő-
lük tovább terjedt az egész tat tet mint egységes mív. kép-
zők, s keletkeztek még fektet nyugtat altat (régebben csak
alut^ aztán alutaf) stb. — A mom. képző ellen az szól, hogy
mindössze nagyon kevés -at ét végű momentán ige van
[sirat stb.), s ez a képzés nem lehetett a XVI. sz.-ban olyan
eleven, hogy annyi új igét alkottak volna vele. De az meg-
lehet, hogy a mív. képző járult némely /-végű mom. igéhez
(V. ö. ültő helyében, sőt ét-el t^ft-el tétemcny stb.), úgy, hogy
ezek is hozzájárultak a -tat tet végű míveltetök szaporításá-
hoz: ültet stb.

^^, 1. Az -al -lal végű míveltetőket (aszal, növel, érlel,
hizlal stb.) úgy elemzi, hogy a / valaha megvolt bennük,
csak lappangásba jutott, tehát régebben így végződtek
volna: -atl -lati. Ez a föltevés nézetem szerint hangtani
tekintetben tarthatatlan. Nincs rá eset, hogy nem csak /az
/-hez, hanem egyáltalán tenuis következő liquidához haso-
nulna a magyarban. Ez a tény megdönti azt az egyetlen
adatot is, melyet B. idéz föltevése támogatására, hogy t. i.
az ecselleni ige ebből keletkezett volna: *ecsetleni. Nem is
említve, hogy a népnyelvben ('icsél is van („öcséd meg a
fejemet" Göcs.), a tiszavidéki ecs fn. -= ecselö, az ecselö-xí^\i
az a jelentése, mely szerint a. m. „hosszúkás, görbe vas-
eszköz, mellyel a nyúzott bőr belsejét simára vakarják", a
népies ös-mos ige, a /^áy/í-nek ^fej'ösö'\i^\ való hihető szárma-
zása egyrészt fölöslegessé teszik az ecsell igének ecset-\i(A
származtatását, másrészt megczáfolják ennek a szl. Uet'\,^\
való egyeztetését (v. ö. Ny. IV: 164., IX: 517., 556.). Hivat-
kozik ugyan B. a dl: II hangváltozásra is, p. beszedi : beszéli,
ebédhebéll; de ez egészen más, mert a média elveszése
szintúgy előfordul p. a dn^ gn hangcsoportokban, míg tn kn
soha sem vesztik el a tenuist. (L. NyK. XIV. 76., 77. U. o.
egy népny. közlemény segillek alakját segitlek h. valónak
véltem ugyan, de ez sem lehet más, mint segéllek, tehát
^segédt).

loi. 1. j^'ód öd^ melyben határozottan a refl. .v képző-
nek frequ. ^-vel való kapcsolata ismerszik föl (v. ö. finn
'UnduY. Erre nézve tanulságos, mert megerősíti B. elemzé-
sét a régi nypmvad ige (p. Kat. leg. megnyomvad a. m. el-
nyomatik, legyőzetik) ; ez jóformán mindenestűi azonos a
nyomód-ik refl. igével. (V. ö. még nyoynaszt, e. h. *nyom-
vaszt, nyommaszt),

128. 1. „Csak refl. továbbképzéssel: Hajol: bajiad'^.
Bájol megvan Ny. III. 164. — U. o. vakldl caecutire; meg-
van a tiszta de^pom. is: vaklok caecutio MA. v. ö. vaklandos,
vaklyds caecutiens, caeculus MA*»

Digitized by VjOOQIC

32 BABKS KÁLMÁN.

140. 1. A denominalis h igeképzö példáit így egészít-
hetjük ki : a) A -hod-ik -htid-ik -hosz-ik félék közül B. ezeket
említi: sebhíidík, hírhedik, bfizhödik, bünhödikj vénhiidik, dn^a-
hodtk, hamuhodik (Csók. Vitk.) hamvahodik. Hozzájuk járul-
hatnak : kdrhoszik (kdrhot), estveheszik (Münch. c), ügyehőd ik
(perf iigyehött Münch. c), me'rgehedík {e/tnérgiivék), vérhedik
(Czeglédi. Medgyesi), meganyahodoff (apáczák Pós. igazs.
564. = régi, t. i. definitio! Zvon. N 2Ö9. = anyányi madár
Keressz. préd. 231.). „a régi megatyahodofi sz. jámborok"
(Sz. hist. 3.), szélhüdik = megüti a szél, elszelhedeifi (dissipor
SK. V. ö. szél-e, széles, széled mint hamvahodik: hamvad),
újhodik, vaegtír hadik (úrrá lesz, Baranya Ny. VIII. 426.),
dahnahodik (megtelik, teljes férfivá nő, Bihar Ny. : 1 : 245.
V. ö. dalma: töltelék, dalmds káposzta u. o. 135.)- Nem
egészen világosak, de szintén ide tartozhatnak : fertehet (ke-
nyér: pollutum, Bécsi c, úgy látszik: ferUhett, ferté ^= fertő),
sashodik sassudik (régi), U'veheszik? („eltévehették Izr. házát"
Éécsi c, így Apor c), tarhudik, ivahodik (tájszók; az utób-
bival v. ö. Ived, ívik a gyümölcs). — b) Az előbbiekből
képezett míveltetők így végződnek: -hot hét hót Budenz
ezeket említi: sebhöt, hírhet, hely he t. büzhó't, biinhet ; véghet-?
Hozzá adhatjuk a következőket: vérhöt- (Wink. c 203.),
kdrhot (Érdy c. többször == megkárosít), ügyehet (Münch. c.
V. ö. fönt ügyehödik; ügyehtt GKat.). — c) A helyhez párja
még vérhez (Nádof c. 256. v. ö. virhedzik, a mit B. idéz a
népnyelvből, és fönt vérhedik). Jó volna földeríteni mennyi
alapja van azon /-hangú denom. képzésnek, mellyel itt-ott
találkozunk az irodalomban: drjadoz (Madách emb. trag. i.
és 4. szín), drjvng (Szász K. Álmos 7.), hírjeszit'l (Vitk.
műnk. 11:180. 187., 111:85. 123.). Ez volna a legjobb kapocs
egyrészt a helyhez helyez-íéle, másrészt az őriz fdíz fdész
haldsz'féXe alakok közt. — Ugyanazt a képzőt láthatjuk a
köv. szók /-jében: avél (régi, a. m. avul, innen avétt); ,^sdré:
sárgul" Ny. 111:230. ^sdrétt: sárga" Tud. Gy. 1826. II. k.
(mind a kettő ormánsági közlés) ; csunyétt (veszett kutya
u. o.). Ide való még a köv. szócsalád : sdrít (Ny. XII : 430.),
sdrhat (e kettőnek összezavarása sdrhit), sdrhodik, sárhozik
(más denom. képzéssel sáriik). Simonyi Zsigmond.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK,

Növénynevek.

Diószegi Sámuel 1813-ban kiadott „Orvosi Füvész-
könyve, mint a Magyar Füvészkönyv Praktika Része" végén
három columnában : ,Régi nevek. Megállított nevek. Deák
nevezetek^ mintegy 1600 növénynevet állított össze. Követ-

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

33

kezzék itt belőlük, a mi egy vagy más tekintetből érdeke-
sebbnek tetszik. Minden esetre figyelemre méltó a második
columna; itt vannak az á^llítólag új keletű nevek. Ezekről
Diószegi azt írja: „Sokan megütköztek a sok új nevekben,
és úgy nézték azokat, mint a füvészkedés tanulásában igen
nagy akadályt. Ezeknek megnyugtatásukra való az, hogy
minden meghagyható neveket meghagytunk, új neveket
pedig csak akkor formáltunk, mikor arra a kénytelenség
szorított".

Ha végig szaladunk a második columnán, az lesz az
igazság, hogy Diószegi uram épen nem faragott a csirbur
és virbur mintájú erőszakos neveket, hanem néha a tisztes-
ségtelen kifejezést cserélte el tisztességesebbel, többször a
latin szóból alakított, sőt fordított is, vagy, ha magyar
nevet is, de a növény fajára és osztályára nézve minden
esetre magyarázatosabbat alkalmazott. Pl.

Rífgi nevek.

Ábrahám fája
Aggó fű
Alakor
Farkasalma
Angyalrúgta fű
Anyafü

Arnyékfű

Bábaire

Ralla

Báránynyelv

Báránycsecs

Barátfejű fű

Bájfü

Bikatök

Boldogasszony ága

B. a. haja

B. a. köldöke

B. a. tenyere

B. a. rózsája

B. a. teje.

B. a. csipkéje

B. a. czipökje

Burongó fű

Butykóró

Ebfejü fű

Ebkérdi

Élekhalok

M. NVELVÖtt XIV

Megdllítoit nevek. Deák nevezeteké

Szívós szűzfa

Aggó üszögőr

Alakor búza

Gégevirág

Pénzlevelü lizinka

Sárkánykonty vi-
rág

Hegyi kappanőr

Tömjén

Ballagó savar

Kerti borágó

Borsos szaka

Pongyola pitypang

Nyelves péra

Terjedő pimpó

Nehézszagu boróka

Fünyüg

Kösöny, konya

Karéjos bokái

Rózsás fülfű

Tarka bogács

Szederj

Tarka czipóczím

Peremér

Somkóró, lóhere

Aranyevö pintyő

Pujkaorru czikk-
szár

Pásztor tarsóka

Vitex Agn. cast.
Senecio vulgáris.
Triticum monoc.
Aristolochia.
Lysimachia num.
Árum draconis.

Arnica montana.
Pimpinella saxif.
Salsola tragus.
Borago officin.
Sedum acre.
Leontod farax.
Ruscus hypoglos.
Potentilla reptans.
Janiperus Sabina.
Cuscuta.

Cotylédon Umbil.
Alchemilla vulg.
Sempervivum tect.
Carduus marina.
Rubus idaeus.
Cypripedium calc.
Calendula.
Trifolium officin.
Antirrhinum maj.
Polygonum orient.

Thlaspi bursa pást.
3

Digitized by VjOOQIC

34

BABICS KÁLMÁN. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Élet füve, engem

szagolj
Engem ne bánts
Istenátkozta tövis
Isten kegyelme
I. korbácsa
I. kenyere
I. korsócskája
I. lovafarka

I. nyilafű, kulcsa
I. paréja
I. pohárkája
I. szakálla

dtto

dtto

I. táskája

I. tenyere

Kankós virág

Királyné káposz-
tája

Királydárda

K. dinnye

K. gyertya

K. virág

Koldustetü

Kurvavirág

Mihályka monya

Nöszöfü

Papmonya

Szamár vagy tót
sáfrán

Százszorszép

Torok öröme
Szent Antal, Iván

füve
Sz. Benedek füve

Sz. Borbála füve

Sz. György virág

dtto

Sz. György füve
Sz. Gy. lovafarka
Sz. háromság viola

Tarorja

Üvegszáru fájvirág

Kék iringó

Réti csikorka

Fogas reseda

Libatopp

Mérges bolonyik

Spárga , nyulár-
nyék

Nagy szádor

Veres maglapél

Orvosi falfű

Háromszínű viola

Tömjén

Mocskos konty vi-
rág

Pásztortáska

Repedő himboj

Fehér narczis

Somkóró

Ágas magzating
Súlyom szurdancs
Ökörfarkkóró
Ajaja sarkvirág
Szúrós csimpaj,
Aranyvirág
Baraboj
Agár kosbor
Piros páponya
Gordon

Százszorszép

kercz
Torok villa him
Téjoltó galaj

Szegfüszagu czik-

lász
Tormán cs
Tavaszi kankalin
Májusi gyöngyvi-
rág
Kigyónyelvű fű
Spárga nyulárnyék
Háromszínű viola

Tenerium marum.

Impatien's nolitang.
Eryngium plasum.
Gratiola offic.
Reseda luteola.
Chenopod.
Sium latifolium.
Asparagus officin.

Orobanche major.
Atriplex rubra.
Parictaria offic.
Viola tricolor.
Pimpinella.
Árum maculatum.

Ricinus communis.
Narcissus poetic.
Trifolium offic.

Asphodelus ramos.
Tribulus terrestr.
Verbascum.
Delphinium Ajacis.
Xanthium Strum.
Chrysanthum.
Chaerophyl bulb.
Orchis morio.
Physalis.
Carthamus lanat.

ru- Bellis parcunis.

Prunella vulgáris.
Galium verum.

Geum urbanum.

Erysimum Barbár.
Primula veris.
Convallajia majal.

Ophioglos. vulgat.
Asparagus officin.
Viola tricolor.

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁ/ATOK.

35

Szt. Ilona füve
dtto
dtto

dtto

dtto

dtto
Sz. Kunigunda füve
Sz. László füve
Sz. Magdolna füve

dtto
Sz. Péter kulcsa
Sz. Róbert füve
Sz. Simeon füve
Sz. Jakab füve
Sz. Jakab virága
Sz. János virága

Sz. János füve

dtto

dtto
Sz. János kenyere
dtto

Sz. János gyökér
dtto

Sz. János szöllöje

Füzén lizinka
Sárga tárnics
Közönséges páp-

rád
Csipkés bordalap
Keresztes czirnics
Erdei sálya
Kender pakócza
Keresztes tárnics
Méregölö czinka
Macska gyökönke
Római gyökönke
Tavaszi kankalin
Bakbüzü gerely
Csillagszörösmálva
Berzedt üszögör
Vetési aranyvirág

Erdei rukercz
Erdei sálya
Magas linka
Fekete üröm
Kolonczos bajmo-

cza
Édes likricz
Édes gyökerű páf-

rán
Veres ribizke

Lysimachia vulg.
Gentiana lutea.
Polytrichum com.

Asplenium trich.
Gentiana cruciata.
Salvia silvestns.
Eupatorium cann.
Gentiana cruciata.
Cynanchum.
Valeriána officin.
Valeriána celtica.
Primula veris.
Geránium Róbert.
Malva alcea.
Senecio Jacobaea.
Chrysanthem. se-

get.
Bellis silvestris.
Silvia silvestr.
Hypericum Ascyi.
Artemisia vulgáris.
Spiraea Filipend.

Glycyrrhisa glabr.
Polypodium vulg.

Ribes rubrum.

E sok szent füvét íme mind máskép keresztelte a kál-
vinista Diószegi.

Babics Kálmán.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Melleszt, mellyezni. (Nyr. XIII. 561). A XVII-dik szá-
zadbeli Írott szakácskönyvek — jelesen a Nemz Múzeum
könyvtárában őrzött F á y-féle gyűjteményből való kézirat —
tanúsága szerint a halat is „m elly ez t ék", azaz: oly mó-
don hasították ketté, hogy a két felet csak a mell-
hártya kötötte össze. Ismerve a magyar ember nagy
szeretetét minden iránt, a mi analógia, előttem a disznóláb
„megmellyezése" mulatságos ugyan, de nem csoda. Van
ugyanis a tulajdonképeni lábrésznek oly készítésmódja, pl. :
a forrázás, a midőn a lábrészt hosszában kettéhasítják, de
^gy? hogy a két felet, — a láb feje felől (ha a kebelben
lábra kaphat a fejetlenség, miért ne lehetne a lábnak feje ?)

3*

Digitized by VjOOQIC

30 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK.

a bőr összetartja s így a megmellyezett hal és disznóláb
közötti hasonlatosság szembeszökő. Hermán Ottó.

Fügét mutatni. A Nyelvőr XIII. 456. lapján, a hol a
fige^ füge olasz eredetéről van szó, a fica értelmére nézve
ezt olvassuk : „Tommaseo bizonyítja, hogy csak a XVI.
századtól kezdve vette fel a nőnemű „fica" ez ujabb [t. i. a
cunnus] jelentést, s a velenczei dialektusban csakugyan van
egy szólásmód, melyben megőrződött a fügegyümölcsnek
régibb y?^fl5 Xq\í\í. fiche vei. figa több. fighe alakja: far le
f igh e, vagy le castagne „midőn valaki hüvelykujját a
mutató és középújja közé teszi gúnyolás szándékából" =
figét mutat. A fügemutatás értelmében a közolaszban is
megmaradt a nőnemű alak (Tomm.)".

Nem tehetem e nézetet magamévá. Jól emlékszem,
hogy gyerekkoromban, mikor egyikünk másikának fügét
mutatott, az öreg urak azt szemérmetlen csúnya dolognak
mondták. Meg voltam lepve. Hogyan illik erre az ártatlan
gyerekességre az a kemény megrovás? Okát csak akkor
tudtam meg, mikor megtanultam olaszul. Újra eszembe ju-
tott a „fügemutatás" mikor a népetymologiával, a helytelen
fordítással, az euphemistikus módosítással s több efféle
nyelvbeli tüneményekkel foglalkodtam ; utoljára pedig annál
a verbális injuria-lajstromnál, melyet Ihering számára készí-
tettem, hol alkalmam volt egy pár gestusbeli injuriát is
magyarázni.

„Far le fighe" semmi egyéb mint cunnus-t csinálni ; s
ezzel megleltük a szólás magyarázatát; tudjuk, miért fica
és nem fico ; miért rótták meg mint szemérmetlen csúnya
dolgot; miért veszik gúnyolásnak. A „füge "re való magya-
rázás nem egyéb mint euphemismus. De a szó hangzása
még mindig veszedelmes ; azért hogy az obscoenitást telje-
sen elpalástolják, le fighe helyett le castagne-X, is mondanak.
A német feige s a magyar fiige az euphemistikusan értel-
mezett fica-vid\i a fordítása. Ponori Thewrewk EitfiL.

Fordul elő. Még csak egy pár szónak kérek ez ügy-
ben helyett és meghallgatást. Kérésemet támogatja az a
körülmény, hogy Csapodi is. Lakatos is elismeri szórendi
megfigyeléseim új és érdekes voltát, ebből pedig önként
következik, hogy engem e vitában nem annyira személyes,
mint inkább tárgyilagos érdek vezet. — Négyen foglaltak
állást a vita tárgyát képező mondat ellen („az é mély-
hangú szavakban is fordul elő, az e nem"). Hárman csak
azért hibáztatják e szórendet, mert szerintük csak határo-
zatlan kifejezések után van helye. Ezt én is megengedem,
s megengedtem már „Fordul' elő" czímü czikkemben is ;
csakhogy e kérdést tisztázottnak még nem tekinthetem, s

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 37

minthogy magam sem tudnám még tisztázni, csak az em-
lített czikkezök ellenmondásait kivánom kiemelni. Csapodi
szerint az alany vagy a tárgy határozatlan volta szükséges,
hogy használható legyen a nyomósító „fordul elő" a hig-
gadtabb „előfordul" helyett. — Joannovics szól ugyan erről
is (394. 1.), de e mellett, úgy látszik, az is-sel kapcsolt ki-
fejezés határozatlan voltát is megkivánja, és hogy az én
mondatom még hibásabb legyen, azt állítja, hogy ;, mély-
hangú szavakban" nem határozatlan névszó, hanem „adver-
bialis alak". Az igaz, hogy mihelyt egy névszónak -óen a
ragja, adverbialis alak lett belőle, de hogy azért ne lehetne
határozatlan (vagy az a névelővel határozott), azt nehéz
átlátni. — Király Pál ellenben azt kérdi, hogyan idézhe-
tem Aranynak ezt a kifogástalan szerkezetű mondatát:
Hyperbol fazekasból lett demagóg, már fordult elő", mikor
az én alanyom határozott, „az Aranyé ellenben határozat-
lan*^! Király P. szerint Aranynak talán minden félreértés
elkerülése czéljából így kellett volna nyomatnia mondatot:
„Hyperbol fazekasból lett demagóg, > ez már fordult elő!
Egyébiránt újra ide teszem még s mind a három czikkező-
nek újra figyelmébe ajánlom Gyarmathynak ezt a monda-
tát: „mégis azok is fordulnak ... a hasonlító grádicsban
elö^^ Már ez a két példa is elég annak a bebizonyítására,
hogy fordul elő határozott alany után is megállhat (ez a
Hyperbol, azok a melléknevek). Végre Lakatos. S. főleg
azért nem helyesli a nyomós szórendet, mert „magyarul író
és tanító ember előtt nem szükséges nyomósított állítással
fejezni ki az é hangnak mélyhangú szókban előfordulását,
mert azt a nélkül is tudni fogja". Ellenkezőleg, nem fogja
tudni. Ugyanis: az én nyelvtanom az első, mely azt tanítja
(a mit különben a ragozás is bizonyít), hogy p. a leány,
fazék szók mélyhanguak. Míg előzőim valamennyien
azt tanítják, hogy ezek nem mélyhangú, hanem vegyes-
hangú szók (1. p. Szvorényi 24. §. Ihász 11. §.). Hisz még
1884-ben is jobban tetszik Hunfal vy Pálnak a régi hármas
folosztás, mely szerint vannak vastag, vékony és
éles hangok (Nyelvtud. és nytan. 33. s u. o. a jegyzetben
még azt állítja, nem csak alítja, hogy „ez az elnevezés
jobban fejezi ki physiologiai természeteket" ! pedig
annyi csak világos, hogy ezek az elnevezések csupán a
folszines akusztikai benyomásokat fejezik ki). Tehát
nem csak az írók és tanítók, hanem még a nyelvészek sem
győződtek meg mi nálunk arról, hogy az e é c i hangok
egy hangrendbe tartoznak (physiologiai tekintetben pláne,
1. p. Sweet V. Sievers hangtanát, hátsó és mellső hangok
Budenz-Album 103. Ny. XIII. 344.). — Ebből kitűnik, hogy
volt okom nyomatékosan szólni arról, hogy az é mélyhangú
szavakban is fordul elő 1 Simonyi Zsigmond.

Digitized by VjOOQIC

38 APRÓLÉKOK.

APRÓLÉKOK.

A Nyelvtörténeti Szótár ügye. A múlt év folyamán
részben befejeztettek, nagy részben pedig egészen foldol-
goztattak a d, h, k, p, r és t, s még e hónap folytán be-
fejezést nyernek a g és gy betűk, úgy, hogy az összes
szótári anyagból csak az f, m, S, sz betűk vannak hátra, a
melyek a jelen év végéig remélhetőleg szintén elkészülnek.

A ki komolyan figyelembe veszi az akadályokat, a
melyekkel egy ily alapvető szótár szerkesztésének munkája
egybe van kapcsolva, minők a még mindig folytonos anyag-
gyűjtés, sokszoros rendezés, a szó világos értelmét fol nem
tüntető idézetek miatt a jelentésosztályozás nehézsége, a
hézagos adatok utánnézése s kiegészítése sat. sat., bizonyára
nem fogja hosszúnak mondani a 14 — 15 évnyi időközt, a
mely alatt e szótár remélhetőleg el fog készülni, különösen
ha egybehasonlítja vele a majdnem 30 évre terjedő időszakot,
melyet a jóval kevesebb akadályokkal küzdő Nagy Szótár
szerkesztése s kiadása emésztett föl.

Uj germanizmus. Schlauch Lőrincz ékesszólásának ta-
lán sikerül egy új germanizmussal gazdagítani az effélékben
úgy is bővelkedő hirlapi nyelvünket. 1884. nov. 27-én a
Sz. László társulat közgyűlésén megnyitó beszédében a többi
közt ezzel a kifejezéssel élt: „. . . sánczba dobván kü-
lönleges érdekeit, kibontakozni az állami hatalomnak kar-
jaiból" :^in die schanzen schlagend. Érdekes, hogy
ebben a német szólásban, mely a. m. „koczkára tenni ^', nem
is sánczról van szó; mert még a középnémetben élt egy
másik schanze szó ilyen jelentéssel : koczka esése, szerencsés
koczkavetés. Ez pedig nem más, mint a franczia chancc^
melyet régente szintén főleg a koczkajátékról mondták.
(V. ö. a mi koczkdztatni és — elavult — szerencsélktni sza-
vainkat). A mai német nyelvben a sáncz jelentésű schanze
(mely eredetileg rőzsekötést jelentett) természetesen sokkal
közönségesebb, úgy hogy — mint már Tobler megjegyezte,
Die fremden wörter in d. d. spr. 17. ^ ha a mai német pl.
azt mondja „das lében in die schanze schlagen", könnyen
csatlakozik e kifejezéshez a sáncz-ostromlás veszedelmeinek
képzete. Ezt bizonyítja ime Schlauch L. esete, melynek kö-
vetésétől tartózkodásra intjük Íróinkat.

Délibábos nyelvészek. Fölötte szívós faj, nem enged s
tartja magát mind halálig; ha világot tartasz eléje, kifújja,
hogy ne lásson ; mindvégig gyermekek maradnak, s vén
korukban is szeretnek humóst játszani.

Rapsz (Rapos?) igazgató, így olvastuk az elmúlt
napok valamelyikén a napi újdonságok közt, vagy száz

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 39

példával kimutatta a -da^ -tíe képző jogosultságát. • A szép
számmal egybegyűlt társaság megéljenezte a fölolvasást.

Az ellen nem akarunk s nem is teszünk kifogást, ha
valaki egy zártkörű társaságban elmés ötleteivel mulattatja
hallgatóságát, s a gardz-da^ bardz-da-íéle elviselt s rég el-
nyűtt bizonyítékokkal föl-föl riadó csatakiáltásokról nem is
vettünk volna tudomást, ha a fölolvasó neve mellett az
jigazgató' szót nem olvastuk volna. Igazgató, a ki nyel-
vészkedik, valószinű, hogy valamely tanulóintézetnek az
igazgatója ; a kit pedig annyira sarkal a közlékenység, hogy
fölfÖdözéseivel a nyilvánosság elé is kilép, bizonyosra ve-
hető, hogy otthon a családi körben tanítványai előtt se
rejti véka alá tudományának vígan lobogó szövétnekét.
Szükségkép ezt a két következtetést kellett levonnunk
belőle.

Az a kérdésünk tehát : részesülnek a tanítványok is az
ilyen fölsőbb nyelvészeti előadásokban, s megtanítják őket
is arra a nyilvánvaló igazságra, hogy közel száz gardz-da
példa bizonyítja a -da, -de jogosultságát?

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

I . Kérdés. Mint a természet-tudománnyal foglal-
kozónak igen sok rossz^ hibás magyar szóval, s helytelen
szófűzéssel van bajom. Én a természetrajzi magyarnyelv
ügyében vagyok bátor a t. szerkesztő úrhoz folyamodni
tanácsért, támogatásért ; mert nem akarok (még önkényte-
len se) a természetrajzi tudományok terén oly annyira el-
harapódzott rossz magyarnyelv s kifejezések terjesztője
lenni.

a) A növény szó lépten-nyomon előjön, ezt használják
mindenütt és mindig. Földi János „Természeti historia"-já-
ban növe^wnyt ir , úgy szintén Diószegi „Magyar fűvész
könyvében". így vagyunk b) a fiifoncz (carabus) szóval is.
Földi fent említett munkájában futrinkdf ír.

Alázatos kérelmem a t. szerkesztő úrhoz : méltóztas-
sék felvilágosítást adni ezek felől. B. S.

Felelet, a) A növény a növevény mellett jól megáll-
hat; egyik olyan helyes mint a másik s mind a két alak-
nak megvan a maga analógiája, emennek a jövevény -h^n^
amannak a sövé7iy-h^x\ ( szővén y) szövevény helyett, a mely
különben használatos is, csak hogy némileg eltérő jelen-
té.sben.

b) A fíiUmcz nem helyeselhető szó. Hogy a futrinka
népies használat-e, arra nézve fölvilágosítással nem szolgál-

Digitized by VjOOQIC

40 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

hatok ; kellő útbaigazítást azoktól kell várnunk, a kik a
néppel sűrűbb érintkezésben állanak.

2. Kérdés. A régi szótárak vizsgálásánál minap oly
két adatra bukkantam, melyeknek elsejére fölvilágosítást
történettudóstól vártam ; ily ismerőseim azonban útba nem
igazíthattak, ezért kérésemmel a t. szerkesztő úrhoz for-
dulok.

a) A Calepinus-féle szótár 1605. évi kiadásának ^Ono-
masticon Propriorum Nominum" czimü függelékének 66.
oldalán „Buda" szó alatt ezt olvasom: .Ung(arice) Hay
regyio^. Van-e ennek az állításnak történeti alapja, honnan
eredhetett és mit jelent? Budáról ezt semmiféle régi szó
tárban sem találtam.

b) A másik szó szintén az említett szótár függeléké-
nek 164. oldalán olvasható „Jugula'*, signum est coeleste.
quod et Orion dicitur. Ung. Kasza hugy. A szótárakban e
néven találjuk egész Márton-ig; ő már csak azt mondja
róla, hogy „egy tsillügzat az Orion" ; magyar-latin részében
azonban még ő is azt mondja róla, hogy y^Kaszahúgy'^.

A számos helyből kétségtelen, hogy e.név átalános
volt. Mért nevezték így? K. S.

Felelet, a) Nem szenved kétséget, hogy Calepinus
idézett adatát ekként kell olvasni: Hajh ngi\ jó ! Régi lan-
tosaink müveiből eléggé ismeretes, hogy a jó fölötte tág
értelmű jelző volt; ha.sználták nem csak hősök, hanem vá-
rosok, várak, s ezek közt kiválóan Buda jelzőjeként: „Holyog
és búdosik, mégyen jó Budára (Ilo.sv. : Tholdi 67. v.). No
mikor feljuta Tholdi jó Budára" (uo. 117. v.). Ilyen állandó
jelzőül szolgált még a kincses szó is, mely több városunknak
s köztük Budának is mellékneve volt. A regi valószinüen
egy értelemben veendő a mai ös szóval, azaz ,r é g i Buda -=■-
6 s Buda^ A fölkiáltó //aj7/ 1 meg bizonyára a török já-
rom alatt nyögő váro.sra vonatkozik vagyis ezt akarja
mondani : ,Hajh, régi, jó Buda !'

b) A hugy elavult szó, jelentése annyi mint : s t e 1 1 a,
csillag; csak néhány codexben fordul elő : „Yol lehet
tudna hugy oknak folyásit: quamvis sciret stellarum cursus
(EhrC 29.). Ewuewltenek hugy okra: clamabant ad sidera
(u. o. 152.). Holdath ees hwgyokath, kyketh the fondaalaal :
lunam et stellas quae tu fundasti (FestC. 6.). Ilwgy aknák
kegyes teremteye: conditor alme siderum" (KesztC. 72.).
Kaszahtigy annyi mint kaszacsillag, a nép ajkán egy-
szerűen kaszás a neve.

3. Kérdé.s. „A társulat czélja: a magyar érdekek elő-
mozdítása kiváltképen (v. különösen, v. főkép v. leginkább)
két irányban nyilvánul" sat. Egy úr e mondatban a ki-

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSKK ÉS FELELETEK. 4I

váltképen helyett k ü lönlegesen szót tétetett a „spe
cialiter'' kifejezésére. Én ezt helytelennek gondolom, az
illető nem. Molnárnál spccialiter kivdltképen. En azt hi-
szem, az én szavam teljesen pótolja a ,specialiter' fogalmát :
s a különleges torzszülöt't v. legalább fölös szót csak a ,spe-
cialis dohány, szivar' bejövetele óta kapták fel a trafikos
mondása után.

b) Vállal és vállalkozik szót két /-lel irom, más egy-
gyel. Kinek van igaza ? Göcsejben : vádolm v á 1 1 al ni.
A vállal lehet talán a váll főnévtől metaforikus értelemben
verbum dehominativum. Kérem etymonját. V. Gy.

Felelet, a) A különleges szóra épen semmi szüksé-
günk nincs, s nincs különösen az idézett példában, a hol a
jkiváltkép, kiválóan, főkép, különösen* nem csak hogy pó-
tolják, hanem ezek a valóban helyesek.

b) A vállal igét a tájszólásbeli vádol alak nem engedi
meg, hogy a váll főnév származékának tartsuk. (L. Budenz
MUgorSz. 564 ). A szónak két /-lel irása hagyományon
alapszik.

4 Kérdés. Sokszor olvasom a lapokban a nyárspol-
gár szót. Gondolom ugyan, de nem értem mégis, hogy mit
akar jelenteni. Olyan formán hangzik nekem, mintha csak
olyan új magyar-féle szerzet volna. Kérem a Szerkesztő
urat, írja meg a „feleletek" rovatában, hogy csakugyan
magyar honpolgár-e vagy .sem ? Mi a jelentése ? és ha
csak rossz, attilában és sarkantyús csizmában le föstett
alakja valamely idegennek : mi a megfelelő becsületes ma-
gyar kifejezés ? S. P.

Felelet. xA nyárspolgár divadi kölcsönszók osztályába
tartozik, a melyek nem a hangtestre, hanem jelentésükre
valamely idegen nyelv sajátjai, milyenek : thatkrafl : tetterő^
grössemvalm : nagyzáshóbort ^ veilchenfresser : ! bolya fa ló ^ an-
spruch : igény sat., mind nem hazai földön termett fogal-
mak. A spiessbiirger jelentését Sanders szótára e szavakkal
magyarázza : „ein spiessbewaffneter bürger als fusssoldat ;
dann zunáchst im munde der ritter, u. jetzt allgemein ver-
áchtliche bezeichnung wie p h i 1 i s t e r". Nálunk, legalább
a múlt időkben, ép oly ismeretlen, mint a németnek a
csikós j betyár y szegénylegény, csárda, ianya sat. Körülbelül az
előbbi időkben meg felelt neki az i n s z u r g e n s. A ma-
gyarban, tekintve kicsinylő, lenéző értelmét, egyértékese
lehetne az ^anyámasszony katonája'.

Szarvas Gábor.

Digitized by VjOOQIC

1

42 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Elbeszélések.

A leginy s két jány Szeretője.

V()t éggy leg^iny. Hát annak a leginnek vót két jány szere-
tr)je, a zéggyig gazdag", a másik szeginy. Ecczer elmenyen a leginy
a szeginyebbikhez, s láttya, hogy rípát tisztít, de aza jány ajan
vastagán tisztítatta a hajátul, hoccsak ajannak maradt a rípa, mind
a zujjam. A leginy kérdi a jánytúl, hogy hát minek Tág le annyi
haját? A jány aszongya : „vastagán vágam, me még hoz anyám *^.
Na a leginy elmenyen a másik szeretöjihez, a gazdagjabbikhaz, s
láttya, hogy az is rípát tisztít, de az ajan víkany haját vágatt a
rípának , hogy hejen-hejen mind réta maratt a haja. A leginy
kérdi a jánytúl, hogy, hát te minek nem takarítad meg jobban a
rípát, minek hagyad ajan hajasán? A jány aszongya rá: „Azír
takarítam úgy, me még sok vessen kell.

(Domokos).

M. Ní^fETH SÁNIX)R.

Párbeszédek.

Kcczér égy magyarföldi atyafi, ki váláhúl semmit sé tudott,
bé vetődött Molduvába váláhok közé, ojtozi vagy bozai vámon, ö
tuggya. De hol-holnem, bé tálát égy szöllyös kerbe ; ott méglát
haragon (szöllökaró) fityegni szöllögérézdéket. Neki dölI, eszi, ha-
rapja. De még jó se lakhatott, oda ér égy péndár (örzö) ; rivá
ordit : cse kaucz maj ? (Mit keresel ?).

— Sé csikóm, sé monyasom.

Erre mindenit elvétté, jó el döngette, szöUyöböl kikergette.
Mikor futhatott, tálát égy másik válára. Kz is rivá bödul : ungye
áj foszt? (Hol voltál?)

— Ide bé fosztanak még.

— Dare? (Vaj?)

— Dárdám és vót ászt és elvették.

— Saracu ! saracu ! (Szegény ! szegény !)

— Nem szárasért, hanem szollyőlopásért.

— Futucz máma tá. (Az anyádat I)

— Eleget futék, mégés mégfogának.

De mett nem érthette még, döngetni kezdé :

— Dutye la Dráku ! (Eredj az ördögbe !)

— Né dorongojj koma 1 eleget mégdorongót az atyádfia.

(Klézse, Moldva).

ROKONFÖI.DI.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 43

A gazdasági nyelvből.

K o c s o z n i kell a dohánt. Ha letörik a leveleket, póréra
fűzik ; ha megszárad, besimitik vagy tekercsbe fonik ; azután meg-
vágik, úgy megpipálik. (Kocs, kocsán: hajtás, a növény szára)

A kűmivesek kecskelábra rakik a deszkákot, úgy csi-
nálnak magoknak állást. Egy f a n a 1 r a golyóbist kötnek és aval
mérik, hogy e g e n y e s legyen a fal. A bóthajtást árkusra
rakik.

A gabonát t e t é s e n vagy csapóson mérik. Tetés vagy
csapós véka. A csapófával lecsapik a vékát.

A tejet^ olajat stb. teli, s z i n i g^ színültig tótik.

A kanálisban (a Tapoly-Ondovában) s z i n e 1 a viz a partval.

A méheket őszkor szokik kiverni. Az én apám uram tiz-
köpü méhet vert kiabarkácsnak*).

A vakondok mind összeturkálta a rétet, tele van h o n c s i k-
v a 1. Nagyon nagy víz van a tóba , csak a zsombékokon
lehet járni.

G i z s á z V a mennek a marhák a d é 1 ö r e : viczkándozva.

G i z s ó j a van a marhának. (G i z s ó az, mikor a p ó c s i k *)
tojásait a bőr alá szúrja és ott kikelvén, a bőr feldudorodik).

A juhokat nem eresztik a gazdák a nyomásra, ott van
nekik a hegy. A tilalmasba csak a dógos marhát eresztik, a he-
verő marhának ott a nyomás. (Nyomás, a hol a marhák le-
gelnek).

A háztetőt le kell g o r c z o 1 n i*), azután kabónát*) tenni
rá. Hogy ki ne kezdgye a v i h a t a r.

(vSzíirnyeg, ZempT^n m.).

CsoMÁR István.

Népmese-tőredék.

Abba a züdnbe, mikor émmég gyerek vótam, ném vót ám
még mindénhun cserésnyefa, de a zén apámnok mégis vót crs cse-
résnyefájo, dejszén vigyázott is án rá, akár csak a szeme világáro.

Kcczér azomban én kilestem, mikor a zapám emént hazúru ;
áthíttam a zén kedves barátomat, fömásztam a cserésnyefáro, rász-
tam a körtefát, hullott a baracz, széttük a dinnyét.

Ezalatt hazagyün az én édes kedves apám; benéz a kerbe,
méglát minket és ránk kiátt : Teremtette kókei, hát nektek ütettem
én a buborkát, hogy széggyétek a répát?

Csaknem leestem a fáru, osztán futottam én a teleknek, ott
még beleestem én nagy ásotlan kútba. Osztán hazamentem, benész-

*) Kérjük e szók mncryarázatát. S z e r k.

Digitized by VjOOQIC

44 NÉPNYELVHAGYOM AnYOK.

tem a zablakon, de ném láttom senkit sé otthun. Um mégrugftara
a zajtót, hogy beestem a zablakon.

Kimentem a zistállóba, fonyergiétem a pejkót, föütem a sár-
gáro, osztán mentem én heted-hét ország ellen az opéréncziás ten
^érén túl, a zőveg hegyekén innejd, ott, hun a sárgo répát még
a zabot méghégyézik.

Oda érve mégesteléttem. Réggiére ára ébrettem fö, hogy a
lovat mégóllőttö a zegér, a nyerget még megette a farkas.

(Pólőskefő, Zala m.).

Simon György.

Orvosi kifejezések a nép ajkán.

Kgészen magamon túlnan vótam. (Valkó).

h Aj amellemporczogója ^r= processus xiphoideus.
(Kecskemét).

Ereié s, ereltet: érvágás, eret vágat. (Kún-Szt-Márton).

Mingyárt éreztem, hogy mégréppent, mégrázódott ben-
nem a vér.

C/sak a f e k é s esik nehezemre.

A képem búbja fáj. (Zala m.).

Nagyon kell ótalmazkodnom: magára és szemére vi-
gyázni. (Békés m.).

A csúnya nyavalya is úgy k i f o g o 1 1 [engem]. (Gómőr m.).

Acsusz (^^ orbáncz) hozzá ütközött a szémémhé;
mégvilágtalanyúta^n; asz montam mas mingyá k i d u r-
r a n a szemem ; ész szémhunyást sé tuttam ténnyi;
éfeküttem kilencz-tíz hétig is; má gyomorgörcsbe is
vótam; a hatomat, zsódéromat, v í k o n y o m a t majném ossz ö
szaggatta; mégvilágosút a szémém. (Simonyi, Vas m).

Gyerek korábo ném vedlett, asz monta az orvos, a s z é-
m i r ü vedlik: szemgyuladás alakjában esik át rajta. (Perkáta,
Keht:r m.).

Mindig tovább fogódott: a gyuladt terűlet tovább ter-
jedt a szemen. (Kehér m.).

Csapói )i István.

Babonák.

Fogjál puppegeret (denevért), nyúzdmeg, száricsd meg a bo-
rit, törd meg s annak a. porábaul tégy a részeges ember borába :
megutájja a bort s elhaggya a zivást.

Aki ászt akarja, hogy a haja ne neöjjön a homlokába, kennye
meg a homlokát puppegír vírivel.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 45

Ha a gyermek puppeg^ír vírivcl megkeni a szakálla mejj^ a
bajusszá hejjit, vagy ha a férfi megberetválkozik s a pofáját pupp-
egír vírivel keni meg, sohase lessz szakálla.

Ha a puppegír fejit megszúrják s három csepp vírt éggy po-
hár piross borba eresztenek , a ki ászt megissza , elhaggya a
zivást.

(Zilah).

Versényi Györüy.

Ábki Mó/es.

Gyors mondókák.

Kgy nagy ordas farkas marta tarka tehén kik bori bűi kötött
kőnybűl tanult furcsa fejű deák gyerekbűi lett nagy ostoba pap.

Csetneki csikós itat a 'J'iszán, sárga cserép csengő cseng a
csctneki csikós sárga csődör csikaja nyakán.

Két kű kut körül két kik tyúk kerül.

Jó nyár jár rajok.

(Kisújszállás).

Lakodalmi köszöntők.

Éesö vendíghivás.

Hogy miokbú gyüttünk be e tisztéssígés házbo, engédéemet
kírünk e köveccségünk rövid éebeszíllísíre, mivée a fölsígés Isten
rendölísíbű a jövendőbéli páros íletre léköteleztík magokat úgy-
mint Varga Pál és annak éejegyzétt mátkájo úgymint Nóvák Mari,
a kik örömök naptyát tartani kivánnyák e foló holnap 15-ödik
naptyán, úgymint a ránk gyűvö vasárnop azér is áltolunk hivattyák
jó szüvü attyafiját szüves attyafijaji közé, uramat és asszonyomat
szüvessen invitájjuk , ha csekíl szógálattyukat még ném vetnék
ékkis ménnyekzőji vacsoráro écs csésze levesre ész szelet pecse-
nyére ép pohár bornak éköttísíre év vagy két pár táncznok éjárá-
sáro mégjelénnínék. Esz szó mondásunk elősször.

Második vendíghivás.

Másocczor is követül kűdettünk magokhoz a mi böcsületés
vőlegíny urunktú, úgymint Varga Páltú és annak éejegyzétt pár-
gyátü^ úgymint Nóvák Máritú, kik a fölsígés Isten réndölísíbű a
szent házossági íletre léköteleztík magokat és örömök naptyát e
mái napon foggyák tartani, magokat pejig a többi atyafijaknak és
más érdemes vendígék közé kivánnyák számlányi, azér is áltolunk

Digitized by VjOOQIC

46

NÉPN YELVn AGYOMÁN YOK.

hivattyák tít tisztéssíges lakodómi vacsoráro, écs csésze levesre
ész szelet pecsenyére ép pohár bortiak ékottísíre, év va^y két pár
táncznok éjárásáro ; de mivée raá éegyütt az üdo, hogy a hitnek
kötelivée megkötöztessenek vagy lánczávó mégbilincsűtessenek, mái
napon díl után két óráro mégjelénnyi szűveskégg^enek a völegí-
nyünk házáná. Esz szó mondásunk másocczor.
(Pápa, Veszprém m.).

Németh Gyula.

Tájszók.

I.

Alacsony : szemtelen, sem-
miházi, gazember. , Hagy tuccz
ajan alacsany lenni"? „Ala-
csany hazugság biza; alacsa-
nyűl hazuccz".

A z a l é k : egy s más apró hús-
nemű , különösen disznóhús.
„Há bár égy szikra ázalékat
istálak a kápasztára".

Bolondikus: bolondozó, bo-
londforma. „Ne légy ajan bo-
londikus te !"

B i h a j : a cséplő gép locomo-
bilja. (Nagyvárad táján, a mint
értesültem, v a k 1 ú a neve).
„A cséplő masinát mégcsak
elhaztuk, de a bihajat ebbe
a sárba tiz ókor*) se hazza
fel«.

H i r t y ó k a ; a gyümölcs —
különösen szilva — kis, éret-
len állapotában. „Egy csamó
birtyókát ett, attó rázza a
hideg".

Bakkszekér: gyerek játék,
melyet egy villa alakú veszö-
ből úgy készítenek, hogy két
elágazó szárát az elágazás
pontjába vissza hajtják , s
megerősítik.

C s á r m á 1 n i : dühösködve lár-
mázni, kiabálni. ,,Ne csármájj

te kutya, mer mingyár pafan
váglak".

C s ö r ő 1 n i, csörlő: a szö-
vőszékhez tartozó v e t é I J ő-
be illó bodzafacsőre fonalat
tenni. A csörlő az ehhez
való kis kézi gép.

Fejérember: kisértet, lélek.
„A tennap öste a fejérember
a csflreskerbe vót, Marczi bá
is látta.

F i c z f a : fűzfa. „A ficzfákat
mind egy szálig kitördelték az
écczaka a czigányak".

Főre való: kalap , sapka.
,,Egy kicsi péndz kéne, istá-
lam, hagy még vegyek annak
a gyermeknek is égy hitvány
főre valót".

F u 1 1 i g : futva. „Erígy a zsi-
dóhaz dahányér, de mind fut-
tig járj"! ■ ■

G a n d a z ó : curator. „Mer én
vótam a gandazó, a kurátar".

Gyanakszam: vélem ; olyan
forma szerepe van ebben az
alakban, mint hiszen (,hi-
szem*) tán (,taláIom*) szóknak
lehetett egykoron. „Gyanak-
szam , émúlt már délebéd".
„Gyanakszam, ő kéme is att
van".

*) Kérjük a t. gyűjtőt^ ma^arázza meg, minő értéket tulaj<lonílsiink az
<^ jelnek ? S z e r k.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

47

Hek k re: nagy tlologgal. „Nagy
hekkre cmentünk műk is a
hét elejin, asztán többót sahá
se vótunk".

Hunczút: duellum : „Az án-
gor fiát hunczútra hittak, s
levágták a fejit". (A falubeli
angol birtokos fia duellumban
esett el ). „Én nem mennék
hunczútra, jába hinna akárki".

Itkánya s : részeges. „Ó
kéme is itkányas, szereti az
italt, mind a takács".

Ind

Itt

zsiner : mgenicur. „
az indzsinér, ejisze azér jütt,

hogy kamesszáljan (comessái-
jon)"

K a r u c z a : kis szekér, gyer-
mekek számára. „Gyere Pista,
mé Bandiéknál (családnév) új
karucza van, mennyünk ka-
ruczázni".

K o z s o k : bunda „Add ide
Mányi a kozsokamat".

Kurázsi : mersz , bátorság.
„Gyér ide ki birakazni, ha
van kurázsid".

Lajtárja: létra. „Jüjjen ha-
mar kamám, mer itt van a
lajtarjás székely". „Eltörött a
tennap a szekerem lajtarjája".

(Szökefalva, Kis-küküllö m.).

KispAl Mihály.

Székelységiek.

Bádirka: i — 8 kupás átalag;
kis hordó.

Baklat. bislet: a kutyáról
és macskáról mondják, mikor
a párosodás idején sokat kos-
latnak.

B 0 r i 1 1 ó s : túrótartó edény.

B u d u 1 é k : fából készült víz-
tartó edény.

Csűrök: guja, czigle, piszka,
pitty. Csürközni: gujázni,
pittyezni.

Dutka, dutkó: négykrajczá-
ros.

F sz té n : ökörhajtó vessző ,
szömős észtén: tűvel
szeggel a végén.

P a r k a 1 1 ó : hegyével a szekér
után kötött bokor , hogy a

1 ö t ö n (lejtőn) lejövő terhes
szekér sebességét mérsékelje.

G i r c s á V a : a hátgerincz alsó
vége, fark csigolya. Betöröm
a gircsávádat. (Másik jelenté-
sét 1. Kriza : Vadrózsák).

Gologány: 1. dutka,

Haj la: a fenyőfának hosszú,
hajlékony ága.

K a r i n c z a ; kötény.

Kasornya: kantár.

K o s z t a : gvója, réti huszár.

Megfutosik: megfojatik. Fu-
toshatnék a tehén.

Rusnya : rút, csúnya.

Susták: 1. dutka.

r ö n c s ö r e g : kurta-vastag (em-
ber).

TöMLö Lajos-

Digitized by VjOOQIC

48

Ná:rNYELVHA(lYOMANVOK.

MestermQszók.

I.

A Posoni 'J'akátsok' műszavaik.

Bél tónál : Eintrag.
Bonla : Weber-Lamm.
Csinilt : Zwilch, Zwilich.
Dupla szél: Doppelte Breitt*.
Gombolag : Knollen.
Nyüstős fonál : Zotten.
Ponyva : Blachen, Plachen.
Szóvó szék: Weberstuhl.
I'alpalló : Schamel.

Vászon : Leinwand.

koczkás: gewürfclte.

huszonnégytís : vierzvvanzigcr.

húszas : zwanziger.

tizenhatos : scchszehner.

tizenkettíls : zwolfcr.

tizes : zehner.
Vtítélő : Wcbt^rspuhl.
Zugolyfa : Webcrbaum.

2.

A Posoni vSzabók* műszavaik.

Béles : Unterfuttcr.

Czérna: j ^wirn.
Fonal : \

Dolmány : ujjas : mit 'I^rmeln.

ujjatlan : ohne lirmel.
Fonyás : Zierathen.
Gallér: Kragen.
Gyüszü: Fingerhut.
Kesztyű : Hamlschuh.
Kó|)onyeg, köpenyeg, kepenyeg :

ujjas : mit Érmein.

egész kerékre : ganz Kail.
Mente: Pelz.

Melyre való, Leibli, Pruszlik :

Leibel. Mantel.
Nadrág : Hősen.
Olló: Scheere.
Prém: Gebriime.
Paszovány : Borte.
Paszománytos : bortirt.
Ruha ujjas hoszszú: Kaput.
'I'arsoly : Siibeltasse.
'I'églázó vas : Bógeleisen.
'l'églázni: bogéin.
Varzás : Náhte.

Viaszkos vászon : Steifleinwand.
Vitézkótés : I leldenbunil.

[)osoni : Pressburger Heldt^n-

bund.

két posoni : doppelter Press-
burger.

harmadfél posoni : dritthalher
Pressburger.

keresztes posoni : gekreutzter
Pressburger.

Rákóczy: R á k óc zy f o r m .

két szives: zwei llerzform.

négy szives : vier Herzform.

12. szives: 12. Herzform.

ló. szives: ló Herzform.

Uhlánus : Uhlanerform.

csillagos : gesternter.

gömbölyű : rund.

malomkerék : Műhlratlform.

sarkanytús : Spornform.

zsitlós: Judenform,

borjú szájú: Kalbsmundforni.

ökörfej : Ochsenkopfform.

szárnyas : geflügelter.

keresztes - gekreutzter.

tököly : ganz runder.

Frkcskay JAnos.

Digitized by VjOOQIC

^

ÜZENETEINK.

lett a gyűjtök legnagyobb része az ily tartamatlan közle-
ményeknek tulajdonít föfontosságot ; a mindenfelöl nag5*^.^
számmal beküldött s minden magyarázat nélkül álló hely- '^
nevek sat. legalább erre a következtetésre kényszerítenek
bennünket. Többszörös kérdezősködésre kijelentjük tehát, X^

hogy az ilynemű közleményeknek egyáltalában hasznát nem
vehetjük. Ezzel kapcsolatban fölkérjük t. gyűjtőinket, a mit
már különben is többször vettünk alkalmat magunknak meg-
említeni, szíveskedjenek a könnyebb kezelés, valamint a
közlés gyorsítása szempontjából is a más-más rovatba tar-
tozó adatokat külön papírszeletre írva beküldeni; továbbá
a tájszókat a kellő magyarázattal kisérni s a hol lehet idé-
zetekkel ellátni.

Általános értesítés. Megkaptuk a következő
küldeményeket :

1. Csapodi Istvántól: a) A helyes magyar orvosi mű-
nyelv.- b) Orvosi kifejezések a nép ajkán, c) Tájszógyűj-
temény.

2. Katona Lajostól: a) Nyelvtörténeti adatok, b) Táj-
szógyüjtemény.

3. Feleki Sándortól: a) A nép szóalkotásai, b) Nyelv-
történeti adatok, c) Népdalok, d) Helynevek, e) Családnevek.

4. Dobozitól: A Békésmegyei nyelvjárás.

5. Szilasi Móricztól: Hangtani apróságok.

6. Könnye Nándortól: A névutók használata.

7. Glósz Gizellától : a) Tájszók. b) Párbeszédek, c) Ba-
bonák, d) Köszöntők, e) Találós mesék.

8. Veres Ferencztöl : a) Gyermekmondókák, b) Táncz-
szók.

9. Kolumbán Sarmctól: a) Szólásmódok, b) Tájszók.

c) Köszöntők.

10. Babics Kálviántól: Önként, önkényt.

11. Sz. D,-töl: a) Kiépíteni, b) Szivmátra. Boncs.

12. Kardos Alberttől: a) Göcseji nyelvjárás. VII.
b) Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv.

13. Veres Ignáeztól: A tyúkszem és az ősmagyarok.

14. Kispál Mihály tói: a) Román, rumuny. b) Tájszó-
gyűjtemény, c) Szólásmódok.

15. Kubifiyi Ferencztöl: a) Hírlapjaink magyarsága,
b) Az ipolyvölgyi tájszólás sajátságai, c) Tájszógyűjtemény.

d) Beszélgetések, e) Közmondások, f) Találós mesék, g) Nép-
szokások.

16. Kunos Ignácztól: A helynevekben levő népetymolo-
giáról.

17. Kulcsár Endrétől: Nyelvújítási adatok.

18. Barts Józseftől: Masszolás.

Digitized by VjOOQIC

ÜZENETEINK.

19. Simon Györgytől: a) Gyermekjátékok, b) Tájszók.
c) Családnevek, d) Gúnynevek.

20. Balassa Józseftől: Hangzó illeszkedés.

21. Deák Farkastól: a) Nyelvtörténeti adatok, b) Népbal-
lada, c) Régi dal.

22. Ebenspanger Jánostól : A magyar genitivus.
21, Szerelemhegyitől : Bojtár.

24. Füredi Igndcztol: Magyar kocsintások.

25. Frecskay Jánostól: Nyelvtörténeti adatok.

26. Fürsé Miksától: Nyelvtörténeti adatok.

MAGYAR NYELVŐR

líra :
egész évre 5 frt.

V^S* Fél érre nem fogadunk el előfizetést, ""at^li

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bakony-utcza 6. sz.) küldendők.

■"If^ A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt II — XIII. kötet pedig 45 frton kapható.

A II — Xni. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a 4^ frtnyi összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadjuk.

"^^F Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk, "^i^

„MAGYAR NYELVŐR"

szerkesztőségre s kiadé lif?atala.

Digitized by VjOOQIC

1885.

•FEBKL'AR ir,.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. II. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

H O R N Y .4 N S 2 K Y VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Szólásmagyarázat. Szarvas Gábor 49

A ,nek'-ragú név és a birtokszó. yaannoj'ics György 52

A magyar-ugor szótár. Munkácsi Bernát - 5^

Olasz kölcsönszók. KSrösi Sándor ... 65

Irodalom.

I. Nyelvtudományi közlemények. Simonyi Zsig-mond 69

2. Die slavischen elemente im magyarischen

Irtás. Kasztner Géza . ....

Nyelvtörténeti adatok. Deák Farkas ...

Helyreigazítások. Magyarázatok :

1. ,A számára*. Szvorényi jfózsdf . .

2. Fige. Körösi Sándor ......... * 84

3. Tűrhetetlen. Használatos, járatos. Baksay Sándvr 85

4. Csentész. LA 86

Aprólékok,

1. A magyar szótövek ... ...

2. Ki a Zápolya?

3. Jobb idók jele . . . .

4. Fővárosi tudósitás .
Népnyelvhagyományok :

1. Szólásmódok. Kolu^nhán Samu. Kazay Gyula

2. Népetimologiák 90

3. Orvosi kifejezések a nép ajkán. Csapodi ísti^áti 90

\. Népmesék. Versényi György 91

5. Atkozódások, káromkodások. Gaál Ferencz 94

6. Táj szók, Samu JőzseJ\ Katona Ltijos .... 95

7. Néprománczok. Deák Farkas ... .96

75

7«
82

83

86

87
88

89

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik
minden hónap

íS-én

három ivnyi

tartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

SEKRKB82T1

SZARVAS GÁBOI^.

XIV. kötet.

1885. FEBRUÁR 15.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest

VI, ker, Bakony-

utc%a 6. S8.

II. füzet.

SZÓLÁSHAGYARÁZATOK.
Dugába dőlt

Dunántúl a magyar iszik klázlibul, a roszprádlit is
megeszi czintálbul; Dunántúl, klázlibul, ebugatta módon
van ez magyarul !

Ez a gúnyvers bizonyára valahol a Tiszamentén fogam-
zott meg. Már az atyafiságos szokás, hogy az egyik vidék
a más vidékbeliek nyelvének különösségén, beszédének fur-
csaságán mulatozik s ki-kieregeti rá fulánkja hegyét. Pedig
a pohárnak, meg a rostélyosnak, vagy akár a roston sült-
nek épen semmi oka sincs a klázlin és a roszprádlin gúnyo-
lódni, mert ök se ittak a ,Volga türemlö habjaiból' egy
kortyot se soha. ök is csak úgy jövevények, mint emezek.

Egyszer ifjú koromban velem is megesett, hogy . csú-
nyául kikaczagtak, midőn a fringilla spinű s-t czájzli-
nak mondottam. Nem is vettem többé ezután nyelvemre a
förtelmes német szót, hanem neveztem, a mint romlatlan
szittyaságukban büszkélkedő társaim megtanítottak rá, a
mint igaz magyarhoz illik, magyarul csízikxí^\i. Most per-
sze, mikor tudom, hogy a kettő voltaképen egy (ném.
zeisel = magy. czajzli^ ném. zeisig^ cseh-tót őiíik -'^ magy.
csizikjy látom, hogy az igaz magyarságnak épen úgy nem
vált a csizik hasznára, mint nem váltak neologusaink kerevet
(újgor. xpsppatt, szrb. krevet), szobor (szrb. stobor, horv. so-
bor), szelencze (tót solüica) sat. szavai, a melyeket az idegen
kanapé^ stdtua^ pikszis helyébe iktattak.

Ezek a példák csak azt bizonyítják, hogy ismeretlen
tárgyak és fogalmak néha két, sőt három vagy több külön-
böző úton s különböző időben jutnak el hozzánk, s a szerint,

H. syttvÓR. XIV. 4

Digitized by VjOOQIC

50 SZAKVAS GÁBOR.

a mint más-más rtéptöl érkeztek, különböző vidékeken más-
más nevezetek alatt szerepelnek.

Más-más néptől való, de egy fogalmat jelölő különböző
nevezetek: paraszt (ószl. prostű) és pór (ném. bauer); mester
(szerb mester) és ?nájszt€r, (ném. meister) ; czimbora (oláh
sümbrüj és tdrs (úszl. tovariíj; barát (ószl. bratü) ks fráter
(lat. fráter). Tulok (tör.-tat. tiiruk) és bika (szrb.-horv. bika) ;
csődör (ném. zelter) és kabala (úszl. kobila). Egres (ném. agrass)
és köszméte (cseh kos^natka) ; eper (ném. erdbeere) és szamócza
(úszl. samonica). Almárjom (lat. annarium), szekrény (ószl.
skrinija) és kaszni (ném. kasten) ; pest (ószl. peHi)^ kályha
(ném. kachel)^ kandalló (ol. caldano) és kemencze (*kominica
szrb-horv. komin : herd) ; ^i't'^Sí? (ószl. ^^/^^ és findzsa (tor.
findian) ; kóter (ném. kotter) és kalitka (ószl. klctika) ; czövek
(ném. 27í;<?í:^) és czolop [tájszó], czölöp (úszl. stolp) ; szövétnek
(ószl. ^svetinikik) és fáklya (ném. fackel) ; kint^orna (lat. ^w/>/-
temá) és AtíP//ijJ (ném. harfe); préda (lat. praeda\ zsákmány
(ném. sackman) és bitang (ném. beutung). Nadrág (ószl. /íűíűf-
m^j>'), pantalló (ném. pantalon)^ berhe (lat. bracha) és salavári
(szrb. íalvare) ; papucs (tör. pápudí), sólya (lat. solea) és pánté-
fély (ném. pantoffel); zsineg (cseh-tót Unka) és zsinór (ném.
schnur) stb. stb.

Megtörténik az is elégszer, hogy ugyanaz az egy szó,
természetesen más-más időben, két különböző néptől kerül
át nyelvünkbe. Ilyenek például : lámpás (lat. lampas) és
lámpa (ném. lampe) ; papiros (lat. papyrus) és papir (ném.
papier) ; palaczk (ószl. ploskva) és flaska (klat. flascá) ; /««/
(ném. laute)j és />'/>// [régi szó] (olasz //>//<?) ; //^ís (ném. leisté)
és /(j^^i" (tót /íi?í/^ ; kártya (ném. >éízr/^) és hártya (lat. charta) ;
tarsoly (ném. taschel) és /^/^űj (tót taíka); káposzta (cseh-tót
kapusta) és ko^npót (ném. kompott); finom (klat. finum) és
/^*«, fájntos (ném. /<?/>^) ; klastrom (lat. claustrum) és kolostor
(ném. kloster) stb.

Sőt nem ritka az az eset sem, hogy ugyanazt a szót
ugyanegy nyelvből kétszer, sőt némelyikét háromszor-négy-
szer is átvettük ; mint : pendely (ném. bándel) és pántli-ka
(ném. bandel); mente (ném. 7nántel)y mándli (ném. mantel) és
mántil (ném. mantil)\ oszlop és czolop (úszl. stolp); sing és
jí>í (ném. schiene) ; t-í^ és r^'^ (ném. r^í/) ; pánkó és /í/«/fe

Digitized by VjOOQIC

szólAsmagyarAzatok. 5 1

(ném, pfannkoch)\ munka {6sz\, fnqka) és múka {szerh myká);
rend (ószl. r^dü\ réd^ rét és red (úszl. red) stb.

Noha tudjuk, hogy olvasóinknak egy része, különösen
az avatatlanabbak, kétkedő szemmel tekintenek ez egybe-
állítások egynémelyikére, s például a czölöp és stolp^ röf
rei/y czövek zrveck^ káposzta koynpót egységes voltát a kellő
megokolás nélkül némi hitetlenséggel fogadhatják, mind-
amellett bővebb fejtegetésbe ez alkalommal nem ereszke-
dünk, mert nagy részüknek egyazonsága már meg van
állapítva, a többi néhánynak megokolását pedig alkalom-
adtán ligy is teljesíteni fogjuk. Ugyan csak a kevésbbé ava-
tottak tájékozására hozzá kell még tennünk, hogy a magyar
mellé minden egyes esetben csak az a nyelv van téve, a
melyből az illető szót átvettük, s ez nem minden, sőt rit-
kább esetben a szónak eredeti birtokosa ; pl. a szerb-horvát
komin i^kominicá), a mint tanultjaink előtt különben is tudva
van, nem szláv, nem is, a melyből a szlávba került, német
{kamin), sőt még nem is latin [caminus), hanem görög szó:
xi3(|iivo<;.

Eddigelé Miklosich egybeállítása alapján két külön, a
szlávból vett kölcsönzésnek, tehát a harmadik szócsoportba
tartozóknak kellett tartanunk a donga és duga szót is, noha
a .dugába dőlt' szólás sehogy sem akart bele illeni a daube
jelentésbe. A NSzótár magyarázata ugyanis ; ^dugába
dőlni, azaz ép állapotját elveszteni, semmivé lenni, mint
mikor a hordó dongákba öszvedől ; dugába dönteni,
azaz megsemmisíteni, elrontani, mint elromlik a hordó, mi-
dőn dugái bedőlnek", a mint látható, erőltetett, s nem adja
meg a kellő megnyugvást. Hozzájárul ehhez, hogy sem azt
nem mondhatjuk : ,Ennek a hordónak már korhadtak a d u-
g á i. Vézna d u g á j u legény', sem pedig azt, hogy : ^don-
gába dőlt a lakodalomé

Máskép áll a dolog, ha, a mint véleményem szerint
kell, Körösi Sándornak (Olasz kölcsönszók. Nyr. Xni. 453.)
abbeli nézetét elfogadjuk, hogy „a duga alak nem a szláv-
ból, hanem az olaszból jutott át hozzánk. Az olaszban
ugyanis a szónak ,receptaculum magyarul földhányás' jelen-
tése is van"; ha tekintetbe vesszük, a mit Diez a franczia
dialektusbeli doga alakról mond : ^man übersetzt es gewöhn-
lich mit főssé, g rabén", továbbá: „es leitet sich vom

Digitized by VjOOQIC

52 JOANNOVICS GYÖRGY.

gr. 6o/Y^ : receptaculum; Hesychiub erklart sSpiico^
(meerenge) mit Zo1T^ üSaTwv, alsó : wasserbehálter,gra-
ben, fassung eines grabens": egész valószínűség-
gel következtethetjük, hogy az olasz do^^a szónak is volt,
vagy talán van is valamely dialektusban a ,receptaculum :
vizfogó^ jelentésen kívül még árok, gödör jelentése is.

Ebből indulva ki, úgy hisszük, mindenki előtt világossá,
könnyeri érthetővé válik ,dugába dőlt' szólásunk értelme.
Annyit tesz, mint ,gödörbe, árokba, vagy akár vízverembe dőlt'.

Szarvas Gábor.

A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ.

II.

A mikor a birtokszó ragozására nézve a dativus meg-
állapítása magában véve nem ad kellő útmutatást, megadja
az az általános elv, mely szerint: az egyezés folyamatja
az állítmánynak az illető szóra való ilyen vagy amolyan
vonatkozása szerint változhatik. Ekkor különösen a bővített
állítmány legközelebbi kiegészítőjének — a datívussal szem-
ben a birtokszónak — különböző minőségben sze-
replése és gyakran módosuló jelentése szolgál
döntő tényezőül. Például (a dativus hatása körén kívül):
A tkrgyak nem voltak a szokott helyí^tön ; és : Ez intézke-
dés6'^ nem voltak helyén v. idején, v. rend6'// (itt a birtok-
szók szorosabban vett határozók). 'Bolondoknak tart minket,
hogy ilyesmit tesz föl rólunk ? és : Alinkét ne tarts te bo-
\ondd(L A rosszába/ ]6kkd akarja tenni ; és : A Yiihkkat ]6vá
akarja tenni. — A különbséget nem kell magyaráznom
(Simon yi czikksorozata : „Szóegyeztetés az állapothatáro-
zásban" alaposan fejtegeti a kérdést. Ny. XIII. 404 . . és
446 . .).

Ugyanez utón halad a dativusra vonatkozó állítmány
is. Ismétlem azonban^ hogy az eltérés itt nem kizárólagos,
hanem a szabály mellett nagyobbrészt facul táti v e hasz-
nálatos. Az esetek, a mennyire eddig kifürkészhettem, a
következők :

Vannak szófordulatok, a melyekben az állitmány-egé-
szítő birtokragos szó a nek-es név többesétől jelölt tárgyak-

Digitized by VjOOQIC

A ,NEK.'-RAGÓ NÍV ÚS A BIkTOKSZÓ. 53

nak közös sajátját, tulajdonságát, állapotát stb.-it fejezi
ki ; más szavakkal : a melyekben mindaz, a mit az ilyen
birtokragos szó jelöl, a ?iek'ra,gú személyeket vagy dolgokat
közösen illetőnek, egyetemesen oda tartozó-
nak tűnik fel előttünk, épen úgy, mint a gyűjtőnév-jelölte
tárgyak. Ebben látom én alapvonását az ilyen szófordula-
toknak. Ez adja meg látszatát a kérdéses szók közötti
birtokviszonynak; és ez a látszat ösztönöz bennünket a bir-
tokszónak kényelmesebb formája (egyés-száma) használatára.
Ez esetek hasonlitnak a birtokviszonyt tárgyazó 3) szabály
eseteinek egyik részéhez.

Különösebb ismertető jeleik szerint ez állitmányokat
következőkép osztályozom :

a) Birtokragos és jobbadán határozatlan nevekkel ala-
kuló szólások: e/eje^ veszi, végét szakasztja, eleje vehető, vége
szakad, végére jár (vminek) ; pl. ,, — — elej/t venni a király-
választás miatti \\)\oví^k%oknak^ (Salamon Y. A magy. kir.
szék betöltése 2. 1.). Vég^ vetettem czwüák^iiknak. „Még
végé: sem szakadt az ViAvoúk^eknek^ (Pompéry. A telivér.
20.). „Bárcsak hamar vég<^ lenne Unalmas óráinak^ (Csoko-
nai. Tavasz 724). „K.inatmnak vége szakad" (Kisfaludy Sánd.
A kesergő szerelem 14. dal). — Vége nékem, nektek stb. —
Az ilyen műveknek hol találnál forditój^t? Tudok én jó or-
vosságot az ilyen hajaknak,

b) Olyan állitmányok (nagyrészt szófordulatok), a me-
lyek kiegészítője, t. i. a birtokszó, a szerint simul, vagy
nem simul a dativus többeséhez, a mint hol a dativus hol
az ige változtával, némelykor e nélkül is — saját jelentése
módosul. Példák:

Egyező birtokszó- Nem egyező birtok-
val. szóval.

Tes^tvéreimnek semmi hasz- Semmi haszitrt' se lesz küz-
niik se lesz benne (az áelmemknek (a dolognak

egyént illető haszon). a hasznossága). „Vedd

haszn^'t a boltokfiak, tarts
szabót" (Faludi. Nemes em-
ber. 30.), „gondolta, hogy
Sizoknak hasznot veheti"
(Kriza. Vadrózsák. 421.).

Digitized by VjOOQIC

54

JOANNOVICS GVÖRGY.

Pkléknak én vallom be a ká-
ruksit,

Szüleidnek föl sem veszed sú-
lyos gondj^íiéat.

Szürké/'ww/?^ beh sajnálom
elveszett párjw^at !

Czivakodása/*ié««^ én vallom
karót.

A szerszám(7^/Mf^ ki \nseli
gondjö't ?

Az ilyen lovaknak hol talál-
ni párjí/t ? ! (hol találsz párt
nekik?) „Itt hagynád a
Bimbót s Lombárt, a haj-
szását, Kiknek hét vásáron
sem találni másat ?" (Arany.
Toldi. 40.).

A nek-es» szók itt, a nem-egyezés rovatában, mind ere-
deti dativusok. Egyikok sem állhatna nek nélkül. Nem
mondjuk: Vedd a bolt<?>t hasznát; ki viseli a szerszámí?/"
gondját? Az ilyen lo\ak párját hol találni? Nem találni
ezek mását. — Csak is az i) szabály szerinti „ab ovo" da-
tivus világítja meg teljesen a kérdést. A másik, vagyis az,
mely (a 2. szabály sz.) birtokosból dativussá v ál hátik, de
igen gyakran nem válik azzá, már a benne rejlő dualif^-
musnál fogva sem alkalmas eszköze a szóban forgó eltérés
kimutatásának. De hogy az általánvett nek-es névre vonat-
kozó birtokszónak különböző értelme mennyire befoly az
egyezés, illetőleg nem-egyezés folyamatjára, hadd mutassák
a következő példák is, a melyek közöl a nem-egyezés ro-
vatában állók a 3) szabály alá foglaltak második csoport-
jával egyazon osztályba esnek:

Egyezés (dativus).

E íérfíaknak nem kicsinylem

kivívott siker/i*/&et.
Hát a szorviszéáoknak a föld

nyelte el a nyáj//^at (v.

x\yk]aikdit) ?

A bérkocsis<?^///i^ még a szá-
vaaikra, is visszaemlékezem.

Nem -egyezés (birto-
kos).

Munkálódás^/'ié//<7^ nem ki-
csinylem sikeréft.

„Oh hogy ez a várhegy meg
nem nyitja száját,

S e bámész yúhoknak el nem
nyeli nyáj//t I" (Ar. Toldi
est.).

A bérkocsi^;2^>fe még a szá
m^ra is visszaemlékezem*
húsz kocsi volt mindössze.

Digitized by VjOOQIC

A ,nek'-ragú név És a birtokszó. 55 '

A koz-szolgéiknak a sapkán ^A holtaknak hatvanra ment
díszlik a szktnf/k. szárny: (többre sem.)" (S^ász

k. A Nibelungok. 45.).

Már itt más szerkezetben nek nélkül is állhatna á kér-
déses szók bármelyike : Nem kicsinylem munkálkodásúj//é
sikerét. S el nem nyeli e bámész juh^^ nyáját stb.

c) Személyragos névutókkal alakuló állítmányok. —
Minthogy az ilyen formájú névutók, szerintem, nem birtok-
szók, nem-egyezésoket, szorosan véve, nem is kellene a
kivételek sorába iktatnom. De márcsak maradjanak itten.
Sajátszerű állásuk a szokott módtól eltérő szerepet juttat
nekik. Példák: „Közepette siraATnimnak, És hegyett^ kl-
• nö/>wnak" (Kisf. S. A kesergő szer. 45.). „Telik a hintó^;^^:^
utántf, el/be'' (Ar. Toldi szerelme. 81. — Elébe ^ elejébe , elibe y
és szintúgy : ellenébe^ ellenére stb. birtokszókul is szerepel-
nek: bolt elibe, víz ellenére stb.). „Mert már is alatt^z rohanó
Xk^zkknak A király vitézi falra íme hágnak" (Ar. Toldi sze-
relme. 310.). „igen után^ jár a nagy urak péld^VwűJ^ (Faludi.
Nemes ember. 70.). „Pallérozák eszét is hoXG^eknek általa"
(Szász K. Nibelungok. 6.).

A szabályszerű ragozás, vagyis a számban egyezés,
mint mondtam, még a fenforgó esetekben sincs kizárva.
Leginkább akl<^r jut érvényre, ha a birtokszó, illetőleg
személyragos névutó távol esik a dativustól; vagy olyan
szó jon közbe, mely a többesre mutatást elkerülhetetlenné
teszi. Nem ritkán az előző beszédben szereplő többes indít
rá minket, hogy a rá mutató birtokszónak is a többesével
n3rissuk meg a mondatot, utánvetve a dativust; sokszor el
is marad az utánvétes. Példák;

Az a)-hoz. „ — — a nézeteltérés^^^^^ v&gük fog
vettetni" (Kállay B. értekezése a Keletről). Szenvedés^^m-
nek akárhogy, de mentülelőbb vég//^et szakasztom. A za-
vaxoknak nem a támadásaié után szokás eleyiket venni.
(Azok az elintézetlen ügyek !) Yégükte járok én ^.zoknak is ;
V. Majdcsak vég/i'^e járunk.

A b)-hez. (Mi lesz árva gyermekeiből?) Majd gond-
jukdX viselem én — ^z^géíny éknek. (Gyönyörűek ám a köny-
vei). Csak hasznwyfeat is venné — — szép könyv^^'w^^.

A birtokszónak különböző jelentése eszközölheti ugyan
különböző ragozását; de a változó ragozás itt, mint látjuk.

Digitized by VjOOQIC

56 JOANNOVICS GYÖRGY.

már nem változtat a jelentésén (hasznot és haszn^^^at veszi).
Ez nem is lehet másképen. A dativusnak utánvétese, vagy
teljes elhallgatása itt ugyanazon eredményre vezet: Majd
gonájuksit viselem. Vajha hasznz^^at is venné.

A c) - h e z. (Ilyesmiről beszélni fülük hallatára!) Hogyan ?
hisz' mögött/7^ ültünk a hölgyeknek ; jól messze pedig. —
A tkvozóknak szomorúan és újra meg újra utánz^^ nézett. —

^A kis Pista szűr- tarisznya nélkül állott eléjük gu-

lyéiséknak^ (Vas Gereben. Parlagi képek. 7.).

E kétféle példákból kitetszik a dativussal számban-
egyezés és nem-egyezés eseteinek bizonyos korlátok kozott
egyforma jogosultsága.

A birtokviszonyról megjegyzem, hogy a mit a sza-
bályszerű ragozásra vonatkozó szakaszban a tobbes-számú
d a t i V u s t megelőző birtokszónak számban-egyezéséröl
mondtam, az a birtokos többesét előző birtokszóra is
alkalmazható ; csakhogy a mi ott rendszerinti eset, az itt
kivétel volna, haugyan az volna. Szorosan véve nem az;
mert a birtokszó előrebocsátása általában használatos; és
Így mind a dativusi, mind a birtokviszonynyal közös moz-
zanat, a melynek eredményén a többes szám se ott, se itt
nem változtat ; pl. Hát t i t k á r //^ a t Molnétvé^knak meg ne
hívjuk ? (Vannak ám kifogásaik). Törődöm is én kifogás^/^-
kal — — az én kedves szomszédimnak! (A bizottságnak
kik a tagjai ?) írom épen névsor «^at — • — a tag^^-
nak. „(Hol anyánk? — Halljátok ezt?) Hol anyj^^' e kicsik-
nek?^ (Szász K. Heródes. 138.). — Hogy itt nem dativusok
az illető nevek, nem szükség bizonyítanom, valamint azt
sem kell kiemelnem, hogy a birtokszó többese „cum grano
salis" használandó.

A birtokszónak a birtokos többesével egyezése (és ez is
csak permissiv egyezés) ím ennyire szigorodott össze ma.
Igazán csak máról lehet itt a szó ; mert ez ódon forma huzamo-
san, sőt majdnem a legújabb időszakig pályázott az egyes-szá-
múval; még pedig jó magyarságú írók műveiben is: ,, Azoknak
]ohhéLgyoka.t, jószkgokat — — elkezdé foglalni" (Cserei),
„e két gyermekeknek visításs<?/éat hallván^ (Dugonics). „Ha
hazám nagy birtokosrt5í>íJöf/& hatalm/^iékal és tehetség^/>ékel
birnék" (Kisfaludy S.). „s ifjainknak és leknymknak — —

Digitized by VjOOQIC

A ,NEK'-RAGt!r nÉV ÉS A BlRTOKSZÓ. 57

mulatsága/'^nak megbüntetésében" (jó. hogy e helyett is
nem ez áll: megbüntetés //>^ben ! Csokonai), „magyar kirá-
\yainknak sírhalmfl^/'/éat az elpusztulástól meg nem védelmez-
tük" (Kölcsey).

Az újabb irodalom jó szolgálatot tett a nyelvnek az-
zal, hogy a birtokszónak ^-hangzású többesét, lehetőleg
gy éritette. Csak az a baj, hogy ez a gyérítés a dativusék
tilosában jár nem egyszer, azaz : gyakran ott sincs többesre
mutatás, ahol a szabály határozottan „intransigens". Hibá-
sak, péld. a következő mondatok : Az utdíSok?mk nem lett
semmi baj/^. A rená^vöknek kötelességééi'^' kellene tenni. Ha
ez uraknak esz/be jutna. — A birtokszókban ^ itt egyike
sincs meg az a) és b) alatt említett sajátságoknak, a melyek
igazolnák a többes számmal nem-egyezést. A számban és
személyben való egyezés iránt együttesen tájékoztató próba
is mellettem szól. Magyarul tudó ember e h. Nekem jutott
esz^/wbe, mondja-e : Az én eszembe jutott — ? Dehogy mondja !
kovetkezésképen a harmadik személyben is igy szól : Ez
uraknak eszökhe juthatna.

Másik neme a hibintásnak az, mely a dativust (akár
egyes, akár többes számban) megfosztja ragjától ; pl. a mitől
sok magyar ember \ikX.a borsódzik. Az elnök vetette a botrá-
nyok végA (ezek h. — — erv^yernek borsódzik a \ikta ;

vetette vég/t a botrányok//^/éA — Vannak, igen is, ket-
tős természetű, és ennélfogva kétféle szereplésü szólások;
pl. Az öcsémw^^ is betöltöm a kedv^^t. QsyerríieVeinek sem-
mit sem tesz kedv//^e ; — és : „Ilon, hogy töltse atyja
kedvrt . ." (Gyulai P. költ. 346.). „Soha semmit sem tesz
leány^öf kedvbe" (Gyulai u. ott. 466.). Ez intézményeknek
rakjuk le (vessük meg) alapjí/t (alapját közös tulajdonsá-
got jelöl); meg így is: Vessük meg ez intézmény^^ alap-
ját. — Az ilyen szófordulatokban, mint látjuk, lehet dati-
vusi, lehet birtokviszony is; de a fentebbiekben (az ember-
nek borsódzik a hát<í ; vég/t kell vetni a boXxkny oknak) csak
dativussal van dolgunk.

Találni mind a két nemét a hibáknak, vagyis : a kivé-
telt kizáró esetekben a dativus többesével nem egyező bir-
tükszót, és: nek nélkül álló dativust azaz álbirtokost. Te-
remnek az effélék prózában és versben, egyszer-másszor
jobbjainknál is. De már nem bocsátkozom most az ilyen

Digitized by VjOOQIC

58 MUNKÁCSI BERNÁT.

szólások idézésébe ; ki is fogytam az idöböl és helyből. —
Van még egy-két részlete a birtókszó egyeztetése kérdésé-
nek, a melyet félig-meddig kifejtetlen hagytam régi czikk-
sorozatomban. Ennek is végére járok a legközelebbi czikkben.

JoANNOvics György.

A HA6TAR-ÜG0R SZÓTÁR.

A hang-megfelelh esetei a szóközépben és szövegen.
Magánhangzók: hangrend.

p) A hangemelkedés esetei.

Mint említeni alkalmunk volt, a természetes hang-
emelkedés csak szórványosan jelentkezik az ugorságban. A
magyarban egyetlen egy biztos adattal sem példázható,
mert ha előfordul is m. ;2/- ^sedere': vog. 2in/-, osztB. omls-
id. alakokkal szemben, erre nézve már maga a Szótár is
megengedi egy magashangú (ugor sm-, en- ,sedere') alakból
való származás lehetőségét. Körülbelől hasonló eredményre
jutunk a finn nyelv vizsgálatánál is. A mordvinban
ellenben már előfordulnak: piskeze- durchfall habén =^ m.
fos- és keriay kirla wenig ^^^ m. karcsú, melynek még az
eredeti hangrendet megőriző klría alakja is van. — A cse-
remiszben főkép egy módja járja a hangemelkedésnek,
jelesen midőn ü lép eredetibb u helyébe, pl. tunukt- és
tüúiikt' = m. tanít- I Sön, h'in ^- m. in nervus, f. suone \
fürdüt paries = m. part (1. több példát MUgSz. 729. 1.). —
Lapp adatok: kvepper unguis: f. kopara ungula equina.
m. kapar (a í^-ben: kvepper e h. ktiepper akár még nyomát
is láthatjuk az eredetibb mélyhangúságnak) | IpS. edne ma-
ter (ednam anyám), IpF. adna id. : anya (ha ugyan nem a
zürj. eú weib, f. emd mutter, osztB. ifni frau. m. eme^ emse
szókkal tartozik egy csoportba). — A vogul-osztjákból
is találkoznék egy példa a természetes hangemelkedésre:
vog. rdget- fallen: rogy-, f. raukea languidum corruere; de
ennek helyességét épen magánállósága teszi gyanússá. —
Csupán a zürjén-votják engedett nagyobb tért a hang-
rendi romlás e fajának is, hol tetemes számmal találhatók
különösen öj e, i töszótagbeli magánhangzók, melyeket a
rokon nyelvek, vagy sokszor már a társdialektus, eredetileg

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-üGOR SZÓTÁR. 59

mély hangrendűnek bizonyítanak. Példák : v. köm .hámi
zv. san: ín nervus | zv. bor das hintere: far | z. öksl^ v.
ohej herr : asszony, okszun \ z. römld (v. idomít) dámme-
rung: rút | z. ööl: halk || z. serög, v. sereg ^c\i^\ sarok |
V. esti' (z. özjl'y permi va^al-J brennen : i z z a d- | z. rekH-
rein machen, ordnen rak- | z. verös mann: úr || v. kii
(z. ku^J: húgy urina | v. kizili (z. ko^ul) steWo,: hugy id. |
V. cini (z. cuúj: ujj finger.

Mind az eddigiekben, mint már többször kiemeltük,
kizárólag azon hangrendi változásokról volt szó, melyek
természetesen, azaz a nyelvnek kifejlődött hangtani hajlandó-
ságából, nem pedig valami kivételes okból (pl. mássalhangzói
befolyás, hangtörés) keletkeztek. Pedig az utóbbinak is
nagy tere van a nyelvekben, különösen a hangemelkedés-
nél, melynek esetei nagyobbára ilyen módon keletkeztek.
A j befolyása a szónak különböző részein hozta létre, hogy
az ^ és /" magánhangzók ma már mindenütt előfordulhatnak
mélyhangú szóban is. De nem ritka az olyan példa sem,
melyben a mélyhangúság a / hatása következtében teljesen
is eltűnt (tehát nem úgy, mint pl. ezekben: híd, ín, ip^ ij\
szidy szijj nyíl stb., melyek a kettős végzetek közül a mély-
hangút választják: hidas j hídon). Ilyen példák: gőz (f. kaasu
kod) I győz- (f. jaksa- posse) | tűz (osztS. tüget) \ disz (ug.
hgiX' ,valere", m. divat^ dévaj) \ sziin (osztB. sogon-J \ szürke
(v. o. szurtoSj Ip. öuorkok) \ szűk (f. soukka) \ nyír (-ás és
-és; osztlrt. úo^r- schnitzen) | beteg (v. ö. bitos ; f. vika vitium
physicum) | füst (osztB. puziü, vog. posim) \ vél- (vog. vaj-
sehen) j mér- messen (v. ö. méltó, vogK. mart- messen) | éh
(f. hiuka stimulatio stomachi) | itél- (vog. ojtel- ausspannen) |
ív (v. o. íj:ijas) \ inség servitus (v. ö. /«, inas) \ űz- (f. aja-
id.) II f. siiSre (m. szár) \ f. fürve lacus (m. dr-\ii) || mord.
jafhkd^ erke see fdr-viz) \ sejede dicht (f. sakea id. ; m. sok) |
'oida (f. oikea, m. igaz) || cser. mör (f. marja, m. bogyó) \ nör-
madescere (nyirok) \ ü (vaj) \ vérei, vüriii subula (dr; ug.
vagrd' volvi) | jü- bibére ^/V- .• iszom) || vog. se- wischen (sík,
sikárol) I vog. vérm-j vogK. perm- (bíró-) \ oszt. jem (jó) \
oszt. jil das untere (v. ö. gyalog). Egy másik ok, melynek
következtében az e és i hangzók mélyhangii szókban is
előfordulhatnak a hangtörés, vagy midőn valamely mély
hangzó (többnyire o és u) minden észrevehető külső ráhatás

Digitized by VjOOQIC

60 MUNKÁCSI BERNÁT.

nélkül csap át /-be. Ennek példái különösen a finnben és
magyarban fordulnak elö nagyobb számmal s valószínűleg-
az e nyelvekben is létezett i-nek (mélyhangú i-nek) képezik
nyomait; ilyenek: iparkod-, irány (arány), irt- (ort-J, ip fapajy
fing-^ liba, picziy ripacs, tipod (tapod), vigyáz, vissza I f. lintu
madár (— lúd), f. hinkalo abgesonderter stand im stalle
(^= szugoly), vilkku- micare (v. ö. f. valkea lucidus) stb.

Áttekintve a hangemelkedésnek és mélyedésnek osz-
szes szabályait az egyes nyelvek szerint, látni való, hogy
az ugor alapalak hangrendi meghatározásánál első sorban
a magyar, utána a cseremisz, finn és mordvin nyelvek val-
lomása dönt, mlg a többi nyelvek a kimutatott feltételek
számbavételével megerösítöleg járulhatnak hozzá. Igen egy-
szerű az alaptörvény, mely itt szem előtt tartandó: ha a
magyar (illetőleg vele együtt a finn, mordvin
és cseremisz) alak mélyhangú, mélyhangú az
alapnyelvi alak is; ha a magyar (illetőlegvele
együtt a finn, mordvin és cseremisz) alak ma-
gashangú s e magashangúság keletkezésében —
a többi nyelvek tanúsága szerint - nem mutat-
kozik/hatása, az alapnyelvi alak is magas-
hangúnak vehető.

De hát csak egy hangrendi alakja van-e minden ugor
alapnyelvi szónak? Ugyanazon hangtani jelenség, melyet
nálunk a „magyar-megyer" szók „hangrendi párhuzamának"
szoktak Lugosy után nevezni — meg van más ugor nyelv-
ben is, és semmiesetre sem a nyelvek ujabb fejlődésének
eredménye. Igazolja ezt a Szótár is, mely az egyes nyel-
vekben páros hangrenddel jelentkező alakok alapján gyakran
kényszerül a szógyököknek kettős hangrendűségét
felvenni.

Érdekes lesz e helyütt összeállítanunk ezen eseteket,
részben egy későbbi részletesebb kutatás kedvéért, részben
meg azért is, .hogy már itt is lássuk, hogy az ily ikerítések
mily beszédrészeken szoktak inkább előfordulni, továbbá,
hogy eddigelé mily nagy számot lehet nekik tulajdoníta-
nunk. Rövidség kedvéért azonban rendesen csak a czikkfök
magyar adatait fogjuk (rekeszben) szembeállítani, a közös
páros hangrendű alapnyelvi alakkal, a) Igék: k-g- ,fluere.
currere* (kólái-, koldus, kódorog-, kiittog-, kutat-, kajtat-, kó-

Digitized by VjOOQIC

A AlAGY.\K-UÜOK SZÓTÁR. 6l

szál', kullog-^ kúsZ'y konya; hajt-^ hattyú, hosszú: kcj\ kiesj
kezd') I k-g-r- id., az előbbinek alapnyelvi képzése (karika^
karing'y kanyarod-^ karamod-, kórász-, kurgatr: kó'r^ kerek^ ke-
rül-^ kering' y kerget- ^ környék; görbe , gördülj görge-J \ j-g-
,ciuTere, fluere' (fut-, jó fluvius, iszom-y izgaUy tvad, tvik a
hal : ev, jö-y tlle-y gyűl- I j-g-r- id., az előbbinek alapnyelvi
továbbképzése {jár ; v. ö. még a görbe és gyökér czikkek
adatait : gyökér) \ j'-ng- ,ardere, splendere' {ég- : vog. jonkop
luna I /-r- ,tegere' {árnyék, orom : emyö) I /-^-, d-g- ,edere'
{ev-: eszik: lak- essen) | t-g- haften {akad-: töjked-) I t-gr-
•,caedere [scindere, frangere]' (^/-í?/-, arat- ; sarol- : tör-; sér-) \
t'gr- ,tergere, fricare' (cser. turz- dörzsöl; súrol-: töröl-,
dörzsöl-) I t-g- ,valere' {divat, diadalom, díj: tüdő) \ t-l-
,premere' {tol-: teleped-) \ t-lm- ,premere^ az előbbinek to-
vábbképzése {tom- ; esomoszol- ; nyom-: töm-) \ s-lg ,secare,
scindere' {szálú, szilánky sztlaj\ szijju: szel-y szél meirgo^ széled-) \
s-g- ,ire, fluere' (csúsz ; száll-, szalad- : siet- ; csődül-, csele-
ked-) I s-g- és továbbképezve s-gl- ,lucere, splendere, ca-
lere' {csillag, salyog- : f. selked clarus, magy. sül-, süt-) \ s-m-
,dunkel, trüb sein' {szomoní: szenny) \ s-r- ,currere. moveri*
{szorog-y zargat- : serény, serken-) I p-ng-^ b-ng- ,tumere' {pofa,
poffad-y pota, puha; bog, boglya, boka. botkos ; mag, maga, ma-
gas: pöffed; begy) I v-n- ,trahere' {von-: f. vény- extendi
etc), I p'gr- .secare, frangere' {por] parányi; farag-, for-
gács: fürész) I b-ng- ,wickeln, winden' {bonyolód-, bongyol-,
boj't: bengyel-, peder-, benderít-) \ p-g- ^haladó mozgást, külö-
nösen erősebbf élét jelent' (fut-, f oly : fér, fesel-) \ p-g- ,haf-
ten, haften bleiben ; fassen, haltén' {fog-t fúl- -' függ-y fi"et-) \
p-rg- ,sich drehen; drehen, wenden' {forog-: förgeteg, fü-
röd-) p-g- ,splendere, calere' (f. paista- glánzen etc. : fény,
fö-, fül-) I v-ng- ,caedere, secare' (vág-, váj-, ványol- ; oszt-:
vés-) I v-g- ,sumere', továbbképezve: v-gl- {vall- bekom-
men, vállal-: vev-, visz-, visel-) \ v-ns- ,grimmig sein' {acsa-
rog-: f. ynseá unwillig) | v-gr- ,forogni' {orsó, drr subula:
öroény , őröl, örül-, őrül-; vergőd-, verseng-) \ v-g- ,fluere,
currere' (vál-, út, oml-, ok: üz, öml-, öblít-) \ v-sk- ,schreiten'
(f. askele- id.: ösvény) \ v-g- ,valere' {vív, viaskod-, víg, vi-
dám: véd-) I v-g-, továbképezve : v-gl- ,fényleni; látni'
vár-\ villog-, világ: vél- \ v-r- ,splendere, lucere^ (virrad-:
ver-: verő fény | m-tk- .frangere, tündére; caedere, secare,

Digitized by VjOOQIC

62 MtJNKÁCSI BERNÁT.

{műszol-: metsz-) \ r-ng- ,haerescere' {ragad- j rokon: rüh) \
r-g- ,moveri, movere' {rdndúl-^ rdz- ; irtóz-: rend ül- ^ remeg-,
reng-y retten-) I r-g- ,secare' {rdg, ró-; irt-, rombol- ^ roticsol-,
ramasz: rés, remek stück) I r-g- ,calere' ikréül-, részeg: rdnt,
frigere) | /-//- ^ereszkedni, engedni' {langyos, lágy, lankad-:
letyhed-, f. lensid tepidus) I l-g- ,splendere, lucere* {Idng,
Idt- : les-) I l-g' ,currere, ire' {Idzzad-, lót-, lohog- : lézeng-,
lejt-; lel-, lesz-) \ l-mb- ,schweben' {lobog-, Idbb- ; lógg-:
lebeg-, lepe, leppendék) \ l-nd- ,volare* {liíd: légy) \ l-g-
,caedere' {lő-, legyint-; lék: lyuk) \ am-, em- ,sedere' {apad^.
ászok: eped-^ enged- nachlassen, enyész-) \ ask-, esk- ,calere,'
fervere' {izzad-: üszög) || b) Névszók: k-rm- ,ung\iis*
{karmol-: köröm) | t-ng- ,pars postica* {távol: t€g-nsLp, segg) |
s-ng- ,aer' {szag: ég) \ s-ng- ,angustus' {szigorú: szegény) \
s-g-, továbbképezve: s-g-r- {sok: sürü) I n-ng- ,femina'
uxor {nász: nő) \ ? n-g-r- {nyers: f. nuore recens) | P-ng-,
továbbképezve: p-ng-l- ,fé\, oldal' {faj, fal: fél) \ m-ng-
,pars postica' {mög : 7naga doch) | ^ {az: ez) \ k- {ho-: hol,
hova: ki) \ m- {más, ma, most, majd: mi) I v-gl- ,oberende,
oberraum' {által, óta: öldök), összesen 48 igei és 13 névszói
ikergyök.

S itt meg kell jegyeznünk, hogy az ilyqn kettős hang-
rendü szógyököknek eredetileg sokkal nagyobb számban
kellett létezniök, mint ma előttünk látszik; következtethet-
jük ezt azon esetekből, midőn a páros hangrendüség nyoma
ma már csak egy nyelvben mutatkozik (pl. magy. mell:
mái, kavar: kever), továbbá, midőn ugyanazon gyöknek az
ugor nyelvek egy része csak mélyhangü, másika csak ma-
gashangú alakját őrizte meg (pl. magy. keserű, vog. kvd-
íertaxt- keserít: f. katkera, cser. koöo, kaéa keserű). Elcsene-
vészedett alakjai ezek ama tökéletesebb fejlődésnek, mely
abban nyilvánul, hogy mindkét hangrendi ágnak ugorság-
szerte meg vannak a maga hajtásai ; az elsőben épen maradt
az egyik hangrendi ág, de a másik csaknem az utolsó haj-
tásig kiveszett ; a másodikban mindkét ág romlásnak indult,
de megtartott még mindegyik pár hajtást, még pedig az
egyik olyan helyen, illetőleg nyelvben, hol a másiknak
nincs. A Szótár az utóbbiakat nem mindig veszi kettős
hangrendüeknek, pedig csak nem lehet véletlen müve — hogy
csak a fentebbi példánál maradjunk — hogy a különben

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. 63

hangrendileg conservativ íinn és cseremisz egyszerre egy-
azon szón hajtott volna végre hangmélyedést, illetőleg a
vogul és magyar hangemelkedést. A többi idesorozható
adatok a következők: köszörű: f. koske- aciem reficio, mord.
kockei^e- kratzen | kéij vog. két, kit: f. kahte, mord. kafta,
cser. kok, Ip. kuekte \ far, cser. poö cauda, mord. pula id. :
f. perd pars postica, osztlrt. pir das hintere, vogK. par
zurúck I liszt, f. lese- sieben : cser. loiaS farina, mord. lokstem
sieb I rög: mord. ronga körper, f. runko gleba major | vizs-
gál-, Ip. oce- quaerere: f. etsi id., mord. veJ^e- suchen \ facsar-,
f. ptcserta- comprimere : cser. pizir-, zürjP. pi^irt-, vog. pdídrt-
ausdrucken I fáj-, észt pakitu schmerzen machen, Ip. paköite-
dolere: osztlrt. pök-^ pög-, vogK. pak- leiden | marj: vog.
márák, osztlrt. merek \ arcz, zv. ord, urd seite; rippe: cser.
oriöi seite, mord. irdes rippe, Ip. ertek id. | es-, vog. is- le-
szállani: mord. oza- sich setzen, cser. voz-, vaz- cadere | Ösz
canus, zür. je^ld weiss: mord. akita, cser. oSo id. | tcszöy
vog.-oszt. mis kuh, Ip. mese kalb: f. vasa, mord. váza id. |
vesZ' perire, f. vdsy- lassari : vog. uos-, oszt. vuS- sterben |
szirom schneekruste, Ip. í^arv id., zürj. Saröm eisrinde: f.
hárma pruina | fog dens : ug. penge id.

A kettős hangrendü gyökképzés nem speciális ugor
sajátság, hanem meg van más altáji nyelvcsoportokban is
s egyike azon characteristicus jegyeknek, melyek őket egyéb
nyelvcsaládoktól közösen elkülönítik. Kétségtelen, hogy ok-
sági viszonyban van a hangrendi harmóniával s csupán az
a kérdés, vájjon ennek egyik kinövése, eredménye-e, vagy
pedig megfordítva a hangrendi harmónia származott-e a
kettős hangrendüségből ? Valamennyire tájékoztató feleletet
erre nézve csak az altáji összehasonlító nyelvtudomány tü-
zetesebb müvelésével remélhetünk, a midőn egyúttal talán
az is világossá válik, hogy mi czélja volt e nyelvalkotásnak.
Mert kell, hogy czélja lett legyen ; fölösleges anyagot nem
tür meg a nyelv gazdálkodó szelleme. Előttünk úgy látszik
hogy a kettős hangrendüségnek eredetileg szó-
képzési functiója volt s azon őskorból származik,
midőn még az altáji nyelvekben képzők vagy általában
nem léteztek, vagy ha igen, azon fejlődési fokon voltak,
melyen még összetételi szerepük, illetőleg a később képzővé
vált szók önállósága érezhető volt. E nézetünkben jelesen

Digitized by VjOOQIC

64 MUNKÁCSI BERNÁT. A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR.

az vezet, hogy az ikergyokök egymásnak synonymjai, nem
pedig teljesen azonos jelentésű szóalakok. Ha pl. e szópá-
rokat összehasonlítjuk : omol: ömöl, kavar: kever, rándul:
rendül, lobog lebeg, topog: tipeg, karom: köröm igen élénken
kiérezhetjük, hogy a közöttük levő jelentéskülömbség olyan,
melyet külömben a quantitativ (azaz frequentativ, momen-
tán, augmentativ és diminutiv) képzőkkel szoktunk jelölni;
vagyis pl. kavar - ,nagyobb mértékben kever', lobog --
,erösebben lebeg', karom ^ ,nagyobb és erösebb köröm'.
Természetes, hogy az alapnyelvi gyökpárok mai, egymástól
eltérő alakú származékaiban nem látszik meg oly világosan
a kűlömbség , mint a fentebbi példákban ; de azért néhol
itt is mutatkozik nyoma ; v. ö. pl. a p-g- ,currere' gyök
fut' és fér- származékait, melyek közül amaz mindenesetre
erósebb fokú .currere', mint emez. A belső magánhangzó-
változás (flexió) ismeretes szóképzési tényező az indogermán
és sémi nyelvekben is (a héberben pl. az igei ,kal' és a
cselekvés intensivitását jelölő ,pieP formák, melyek hang-
zóikban is különböznek — körülbelől úgy viszonylanak
egymáshoz, mint a fentebbi magyar páralakok) s Így primi-
tiv szóképzési módnak felvehető az altáji nyelvcsaládban.
Ilyen elmélet alapján a hangrend keletkezését is megma-
gyarázhatnók valamennyire. Fel lehet t. i. vennünk, hogy
a nyelvnek azon fejlődési fokán, midőn más módja nem
volt a képzésnek, mint a flexió — ezen képzésmód az
egész szókincset áthatotta, vagyis hogy minden szónak volt
két formája: egy egyszerű és egy flectált (mély- és ma-
gashangú). Két alakja volt tehát azon szóknak is, melyek
eredetileg mint összetételi elemek csatlakozván egy másik
szóhoz, később képzőkké csonkultak. Ezen összetételes szók
mindenesetre jelzői viszonyban állottak az alapszóhoz, mint
jelzetthez s Így mi természetesebb, mint hogy szóegyezés
volt köztük, ép úgy mint a finnben ma is egyezik a jelző
a jelzett szóval a számképzőben (hyvá/ hevose/ bon/ equ/).
Tehát pl. ha az alapszó intensiv képzésű volt s az intensiv
képzésnek mélyhangú volt az alakja, akkor mélyhangú volt
az alapszó is és a hozzá járult összetételi elem, illetőleg
képző is. Ezekhez még azt kell számba vennünk, hogy pl.
az ugorságban a gyökök kéttagúak (vagy ha háromtagiiak,
rendesen egy kéttagúnak tovább képzései) ; a két tag közül

Digitized by VjOOQIC

KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 65

az első hangsúlyos, a második hangsúlytalan. Ha most te-
hát harmadik tag gyaránt egy képző járult a gyökhöz, ez
mellékhangsúlyt kapott s hangrendileg egyezvén (az előb-
biek szerint) az elsővel, evvel együtt természetszerűleg assi-
milatióra kényszerítette a közbenső hangsúlytalan tagot (ha
az különben már előbb nem volt velük egy hangrenden) és
hangrendi harmónia, egyneműség jött létre a szóban.

Munkácsi Bernát.

OLASZ KÖLCSÖNSZÓK.

V.

Paróka. — ol. parrucca és pernicca sűrű, hosszú haj és
vendéghaj. Eredetét a spanyol pcliica mutatja, mely szerint
a lat. pilus „szőr, hajszál"-ból származik.

Paszomán. — vei. mii. passamdn, ol. passamano ; az
olaszban is kölcsönszó a franczia passemc/il^hóly mely Frisch
szerint (Diez) a passer igéből származik. Paszomán mellett a
magyarban paszomdnt is van, ép úgy mint tulipán és bibasz
mellett tulipánt és bibaszt.

Pástétom. — Az olaszban pasta tészta, pasticcio^ pas-
tcllo pástétom, pastiQceria süteményesbolt; világos, hogy
ebből a családból való a mi pástétomunk. Igen. ám! de ala-
kilag egyiknek se felel meg egészen ! A német pastelCy
mely maga is egy eredetibb olasz pastetta-hóX származik,
szintén magyarázatlanul hagyja a magy. pástétofn-ndi^i lati-
nos om végzetét. Másutt kell tehát kereskednünk. A
milanói dialektusban pasteccum „pástétom" és „pofon^^ A
szónak ez a két jelentése, mik sehogysem egyeztethetők
össze egymással, már magában véve is arra vall, hogy itt
két szó olvadt össze egy alakba. A pasteccum szó csakugyan
a bérmáláskor történő arczlegyintés és a kiséretében járó
pax tecura-ból származik (Monti), mellyel aztán a pásté-
iornnsik hasonló alakú neve egybeforrt. Ebből a pasteccum
szóból alakúit a magy. pástétom^ mint a hogy elökc-\i^\ elöte
Nyr. IV: 44, cselöké-h^X cselöte 1:232, lucskos-hói bisztos
Vin:5i5 lett a népnyelvben.

Patália lárma, perpatvar, zűrzavar. — Az olasz battere
,ütni^ igéből származik a battaglia „harcz" szó, mely ezen

M. HYELVÖR. XIV. 5

Digitized by VjOOQIC

66 KÖRÖSI SÁNDOR.

kivül „Összetűzés, perpatvar, veszekedés"* ér-
telemben is használatos (Cr. Ak. IV. §.). Mi tehát a baltaglia
szót mellékárnyalataival vettük át. K p:b hangváltozásra
nézve v. o pagát: bagatt.

Piacz. — közöl, piazza tér. mely Diez szerint pia tea
„hely, széles út"-ból származik. A ma,gya,T piacz azonban vá-
sárteret, vagy szorosabban zöldségáruló helyet je-
lent, melyet alkalmasint a veL piazza de/feröe, piazza olitoria
„zöldségáruló piacz*^ kifejezésekből vontunk el. Ugyanilyen
értelemben használatos a piazza szó Pádovában és Veronában
is. A kereskedelmi nyelvben különben „vásárhelyet, vásárt,
vásári népet" is jelent (Tomm.). Viszont a magy. piacz Pe-
tőfinél „tér" értelemben is előfordul: „Vad haraggal vetett
véres tekintetet a véres piaczra".

Pika lándzsafajta fegyver. — Vei. pica^ közöl, picca
ugyanilyen jelentésű és valószinüleg a picca re „szúr" igé-
ből származik.

Pipa, pipál. — ol. pipa^ pipare, A kltban pipa „vas-
culum, canalis" (Ducange). E szerint a pipa szó nem is a
pipára, hanem a szárra vonatkozott eleinte. A magy. pipál
a pipa főnévből is származhatott, ép úgy mint pipázik ige.

Pisál. — ol. pisciare. Némelyek a lat. pitissare,
gör. ^cotCCetv „spritzen"-ből származtatják, de Diez szerint a
kplt. pipa „cső"-ből ^pipisare, pipsare, pirsare útján is kép-
ződhetett. Bármiképen legyen is a dolog, annyi világos,
hogy mi pisál szavunkat az olasz pisciare szóból vettük, és
a pisa főnevet is vagy ebből vontuk el a piszkál: piszka
(fa), pipaszurkáló: pípaszurka analógiájára, vagy az
oláh //i^-ból vettük át, de semmiesetre sem a szerb //i-böl,
mint a hogy Miklosich állitja.

Piczula hatos, kispénz. — Vei. pizzolo „kicsiny" elavult
szó piccolo helyett.

Pogány. — ol. pagano, pagan, a lat. pagaHus-hól.

Pojácza. — ol. pagliaccioy régente szereplő személy volt
az olasz színházakban, mint a PulcinellaésaPanta-
l o n, mai napság azonban csak a kötél tánczosokat, vagy a
legalábbvaló utczai komédiásokat hívják így (Tomm.). Pie-
montban pafassa^ Milánóban pajasc és pajazz, mely utóbbi-
nak eredetibb pajazza alakjából vehettük mi a pojácza szót.
Olaszországban nagy divatja van még a farsangi utczai mu-

Digitized by VjOOQIC

OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. 67

latságoknak; karnevál utolsó estéjén — mint nálunk is
teszik sok helyütt — ünnepélyesen elégetik a szalmával,
vagy csepüvel kitömött, emberalakú bábot. Ettől a bábtól
kaphatta a Pagliaccio is a nevét : paglia „szalma", pagliaccio
„strohwisch, strohsack"; a színpadon az ügyetlenség, eset-
lenség személy esi tője volt.

Posta. — ol. postn megállapodásra kijelölt hely, posta,
postaépület, levél, üzenet stb. A kplatinban posfn : statio,
positio (Ducange). Diez szerint posifus-X.ó\ származik, mivel
egyes kijelölt helyeken friss lovak várták a hírvivőt.

Regruta. — vei. recluta, mii. reduttá, ol. reclutdy a
franczia recniter-höl barbármódon átvett szó (Tomm.). Ety-
mologiája Diez szerint: recnc nachwuchs, rccrice ersatzmann-
schaft s ebből recruter. hz olasz reclutdxvd^i /-je a magyar-
ban az r-hez assimilálódott, a k meg ^-vé változott, mint a
grajczdr^ gdnya, gr éta szókban.

Remete. — régi ol. remito, mai ol. eremito, lat. ercmita,
gor. epYiftífyj^, mely ismét Spr^fxoí „puszta, magányosság" -ból
származik.

Remonda lovak. — Az olasz viondare ige annyi mint
hámoz, tisztit; rimondare megtisztít, felfrissít, felüdít.
Ebből származik az ol. rimonta, vei. mii. remonta főnév,
mely általában „a lovasság rossz lovainak kimustrálását és
újakkal való ellátását" jelenti, de Velenczében ezen kívül a
„tartalékban levő lovakról" is mondják. A magy. remonda
tehát a milánói remonta-höi származik; a / átváltozott d-ve,
mint di pdndlika Nyr. 1X1427, viszked 111:226 szókban.

Reskontó. — ol. resoconto beszámolás, számadás; ren-
dere conto számot adni. A magyar reskontó-\i6\ kiveszett a
középső o, mint a hogy az ecztes, silttem, jdtsztarn, taldkszik
szókból kiveszett a középső magánhangzó

Resztó; kártyajátékban használatos szó. — Az olasz
resto annyi mint „maradok" ; a stare állni igéből szár-
mazik.

Rokka. — ol. rocca, az ófn. rocco-h^X (úfn. Rockén)
kölcsönvett szó (Diez).

Saláta. — vei. saláta, ol. insalata. Vallauri szerint az
insalare^ salare „sózni" igéből származik, mert sózva eszik.
Elfogadhatóvá teszi e magyarázatot az a körülmény is,
hogy mind ama zöldséget, mit nyersen, sóval, olajjal és

Digitized by VjOOQIC

68 KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCSÖNSZÓK.

eczettel füszerszámozva esznek, a velenczei dialektusban sti-
//7/a-n kívül acelorie-nek, tehát eczetesnek is hívják. V. ö.
még a szalámi etymonjával is. A magyar saláta tehát
tökéletesen megfelel a velenczei salata-nai^, niég csak a
kezdő mássalhangzót sem kellett elváltoztatnia, mert az
olasz s-\. a velenczei selypítve i-nek ejti : ialata, si §ignors
hiblto,) éotto,

Skatula, iskátula. — vei. mii. scatola, ol. u. a. Ép az
imént említettük, hogy az olasz s-X, a velenczei i-nek ejti;
ugyancsak az olasznak is sajátsága, hogy sk, spy ^/-vel kez
dödö szók elé i-X. függeszt a széphangzat kedvéért: sctwla
és iscuolay stalla és ts fallá , scatola és iscatola: magyar iskola,
istálló, iskátula; csakhogy a magyarban ez i többnyire el-
válhatatlan a szótól, pl. Istiján: Stefan, isiráng: strang stb;
az olaszban ellenben bármikor megállhat a szó / nélkül is és
inkább csak az irodalmi nyelvben használatos a hosszabb
alak. Az iskátula /-je e szerint nem tartozik a kölcsönvett
szó testéhez, hanem maga a magyar fejlesztette.

Skíz a tarokkjátékban a huszonkettes. — A lombard
dialektusban matto-nak, b o 1 o n dnak hívják, mert csakugyan
farsangi bolond van a kártyára festve. A magyar skíz az
olasz sckiso'hól származik, mely „kificzamodott, görbe, fél
szeg" jelentésével szintén jól jellemzi a skíz figuráját. Az
olasz schiso a gör. 'jxaióc „balog •" szóból származik.

Stílét tör, pl. stilétes bot. — vei. stileto^ stikty ol
stiletto. Az olasz stile (lat. stilus) szónak diminutivuma.

Szalámi. — ol. salamé „sózott hús, kolbász". A salarc
„sózni" igéből származik; a -me képző gyűjtőneveket képez,
pl. legname fanemüek: legna fa; bestiámé lábas jószág:
bestia állat ; salstime sózott hús : s a 1 s a mártás ; leganu
kötelék: legare köt.

Szamár. — Miklosich szláv eredetűnek mondja, azon-
ban a tótban, ruthénben és csehben van meg, a miből
éppen olyan joggal lehet következtetni, hogy a magyar
volt a kölcsönadó nyelv. A szónak etymologiáját is hiába
keresnők a szláv nyelvekben ; e tekintetben csakis az olasz
és latin világosíthatnak fel. A gör. oá^tia, lat. salma, barb.
lat. sauma és sotna-h^X származott az olasz soma „teher".
Már a latinban élt a sagmarius szó „teherhordó állat" ér-
telemben (Tomm), a kplatinban summarius már „szamarat"

Digitized by VjOOQIC

ÍROD ALOM. 69

jelentett (u. o.), a mely szó az olaszban somaro^ somar ala-
kot oltott. Alapjelentése tehát „teherhordó állat". Ezenkí-
vül még azt is figyelembe vehetjük, hogy alig van ország,
hol a szamár annyira el volna terjedve, mint Olaszország-
ban s így az említett északi szláv nyelvek alkalmasint a
magyar utján jutottak a „szamár" szóhoz.

Szekundál. — ol. secomíare követ: kisér; kisér valakit
szóval, véleménnyel ; segít ; szekundál. A sz(') származását
szépen kitünteti a kplat. secundare : secundo loco dicere,
referre, sequi (Ducange). A „követés" értelme úgy fejlődött
ki, hogy secufidare előbb azt jelentette : második he-
ly e n j ö n n i, a mi egyértelmű a követéssel; így lett
belőle kisér s az olaszban már kisér szóval, zené-
vel és ebből általában segít.

Szóda pl. mosószóda, szódavíz: ol. soda sziksó. Diez

szerint a lat. solida „erős, szilárd"-ból származik. Olasz so-

dare annyi mint a lat. consolidarr.

Körösi Sándor.

IRODALOM.

Nyelvtudományi Közlemények. XVIII. k. 3. fűz. Szer-
keszti Budenz József.

E fontos tudományos folyóiratunknak legújabb füzete
a következő tartalommal jelent meg: „Szlávság a magyar
keresztény terminológiában" Dr. Asbóth Oszkártól. —
„Votják nyelvtanulmányok I. (Befejezés: orosz elemek a
votják szókincsben.)" Dr. Munkácsi Bernáttól. — ^Az
ugor nyelvek összehasonlító alaktana. I. Igeképzés. 25. 5{.
II. — 27. §." Budenz Józseftől. — Kisebb közlések:
„Magyar elemek a déli szláv nyelvekben". Dr. Halász
Igfnácztól. — Ismertetések és bírálatok: ^Brugmani>, Ver-
wandtschaf tsverháltnisse der Indog. Sprachen " . Balassa
Józseftől. — „Ad Turcologiam". Budenz Józseftől.

Budenz alaktani czikke az ugor alaktannak az igekép-
zésröl szóló részét fejezi be, melyet már ismertettünk. Ez-
úttal tehát csak egy pár pótló megjegyzésre szorítkozom.
Érdekes Budenznek a fíadzfk-íé\e denom. igékről adott ma-
gyarázata (142)^ melyeknek vége szerinte <^azz-tkj <^ahz-ik-
ból lett, s így az igésítő // képző nyomát tartotta fönn.
Erre nézve fölhozza, hogy azért volna bajos ez igékben
külön <^ad és z képzőt fölvenni, mert ezen igéknek általá-
ban nincs teljesebb ''^ fi adóz- alakjuk s az öved őznek alak is
csak egyszer fordul élő a Nádor c-ben. Itt megjegyezhet-

Digitized by VjOOQIC

70 IRODALOM.

jük, hogy efféle bővebb alak a codexekben több is van, p.
övedözvén Apor c. ii, és ujabb időben is találkozunk egye-
sekkel, p. hmnvadoz. befiivedezik („apró befüvedezett dom-
bok" Jókai vadon vir. II: 66), dan^adoz? De emezek külön
új képzések lehetnek , s az övedöz-dXd^i az <^ ^tí^c-/^- félék
analógiájára bővülhetett. Emezeket ugyan szintén úgy ma-
gyarázza B., de itt tán mégis valószínűbb az a föltevés,
hogy <^ ódoz'ik volt eredeti alakjuk. Ilyen végüeket ma is
használunk még, p. huzódoziky sínlödözik („romlott egészsé-
gem és sinlődözéseim visszatartanak" PNapló XXXII : 50.
mell. tárcza) stb. ; v. ö. még kérödöz- Bécsi c. 191 \ kérődzik, —
A 149. lapon B. az ugor denom. m^ n képző nyomát látja
a kornyadj pirnyad igékben. Tekintve, hogy nyelvünkben
az rj nem ritkán my-ve változik fbornyii, sartiyti stb.), meg-
lehet, hogy ezek az igék azelőtt így hangzottak ^kórjtidj
^pirjad. Az előbbi mellett szólna a régi kórjúl ige is {y^ha-
larra koryula^ Hofgr. gyűjt. 182); a *pírjad mellé pedig a
virjad, vimyad^ virrad sorakoznék, melynek alapszavát talán
névszóinak is vehetnők (v. ö. Bud. M.-Ugor szót.). Ezekben
akkor az ígésitő képzőnek olyan alakja van, mint az drja-
dozy hírjesztel igékben. — A 151. lapon B. a denom. / kép-
zőre egy példát sejt a magyarban : hánt^ e h. hámi^ de meg-
jegyzi, hogy ez az intr. háml-ik szerint alakult csak, mint
rojnlik:ront stb. Van azonban két igénk, melyben csak-
ugyan az a denom. t látszik megőrizve, t. i. magas : magasz-t,
magasztal, nehéz : nehez-tel. — Hogy az emberkedik, panasz-
kodik félék csakugyan "^embcrlkedik, "^panasz/kodik-hól lettek
(168), arra idézhetjük ezt a szópárt is: vitézi- {^viti:zcl:vci\\\-
tat" Verseghy anal. 1:413, vitézlő): vitéz(l)kedik — Egy
sajtóhibát is megemlítek, mert kétszer is előfordul (43 és 171):
durog, helyesen durrog ; ámbár Kassai ilyent is említ : dnr-
golódik.

Munkácsi czikke a Votják nyelvtanulmányok L részét
fejezi be, mely a votják nyelvnek idegen elemeivel foglal-
kozik. A tanulmány nagy pontossággal és körültekintéssel
van dolgozva. Minthogy a Nyelvőrben már ismertették,
eredményei közül csak egyet emelek ki. A mi turkologu-
sainknak legfőbb okadatuk mindig az, hogy a magyarban
nagyon sok a török szó. Már pedig eddig is tudtuk, hogy
a cseremiszben két annyi török szó van, mint a 'magyarban.
Most még azt látjuk, hogy a votjákok nyelvében is sokkal
több törökség van, mint a magyarban. De azért senki sem
vonja kétségbe e két nyelvnek ugor voltát.

Az új czikkek közül legfontosabb Ásbóthé, mely a mi
szláv szavainknak egyik jelentős részével foglalkozik. A
meghonosult szók kimutatásában a legtermékenyebb mód-
szer az, mely a szókat, illetőleg fogalmakat és tárgyakat
műveltségtörténeti kapcsolatukban vizsgálja. Tudjuk, hogy

Digitized by VjOOQIC

^■t*^P

ÍRODAtOM. 7 1

az idegen szók ritkán jönnek egyenként, többnyire a rokon
műveltségi tárgyaknak egy-egy egész csoportja megy át
nevestül egyik néptől a másikhoz. így kaptuk p. a házi-
állatok neveit mind együtt a törököktől; így később a ke-
reszténység fogalmait és szavait a szlávságtól. Mi nálunk a
Nyelvőr szerkesztője adott sokszor példát az említett mód-
szeres eljárásra. Önként kínálkozik ez, ha épen műveltség-
történeti czélból vizsgálja valaki az idegen szókat, mint
Ásbóth teszi. Ö a bevezetésben azon történeti hagyományo-
kat ismerteti, melyek a szlávságnak a magyarok megtérí-
tésében való szerepére vonatkoznak. Azután részletesen
tárgyalja a kereszténység • műszavait, melyeket a magyar
nyelv az ószlovénból részben átvett, részben lefordított.
Ásbóth sokkal behatóbban tárgyalja az illető szókat, mint
előtte bárki más, és részletekbe ható elemzése nem egy
szóra új fényt ,derít, s kivált az e tárgyra való módszert
fejleszti tovább. E szerint korántsem érdemli meg azt a ke-
mény Ítéletet, melyet Volf György mondott e dolgozatra,
noha a helyesírásról szóló függelékben nincs igaza. Kivá-
lóan érdekes a második rész, melyben a sziávságból lefor-
dított kifejezéseket tárgyalja, s kimutatja, hogy így ma-
gyarázandók ^ következők : hzíshagyó, hicsvét, vízkereszt^ /e-
szükt, világy képmutató, hálaadás^ olvasó, olvasni (legére, ere-
detileg csak numerare), levél (epistola, eredetileg csak fo-
lium). — Én itt csak egy pár igazító és pótló megjegyzést
kívánok tenni. Én az ószlovén sliiga-h6\ a szolgát hangát ve-
téssel magyaráztam. Á. azt mondja (364), nincs szükségünk
rá, hogy ezt az ugrást fölvegyük, mert az oklevelekben
néhányszor szuluga fordul elő, s ebből aztán nagyon köny-
nyü a mai szolgá-X. magyarázni. Hát az igaz, hogy a hangát-
vetés ugrás, de olyan ugrás, mely — kivált ha, l r hangok-
ról van szó — sok nyelvben közönséges, így p. a finnben
is épen olyan idegen szók átvételében, mint mi nálunk.
Azonfolül Á. maga mondja, hogy már a szuluga alakkal
egy korban előfordul a szulga is, még pedig sokkal gyak-
rabban. Bátran föltehetjük hát, hogy a szó kétféle alakban
jött át; a nép egy helyt így, más helyt amúgy könnyített
a kiejtésén. Szintúgy van p. egymás mellett gereben és ger-
lén; a kalmár a Jord. és Erdy cc.-ben kalomdr s a népnél
néhol ma is kalamár; a szerda mellett is megvan a mai
népnél is a szereda stb. (Az utolsó szóra nézve, igaz, pon-
tatlanság volt, hogy nem az ószl. sreda-t említettem „A
hangátvetésről" 21. 1. ; de az már nem áll, a mit Á. vet sze-
memre 384. 1., hogy „ilyen alak egyetlen egy szláv nyelv-
ben sincs'*. Megvan a nálunk legismertebb szláv nyelvben
a tótban. Hangtanilag pedig a streda-h6\ is válhatott volna
szerda, a mint vált p. az ószl. stréha-hó\ szerha is.) — A
386. laphoz : Nagyon számbaveendő tény , hogy a hét-fö

Digitized by VjOOQIC

72 IRODALOM.

mindenestül megvan a vogul nyelvben is : sat-ponk. Hun-
fal vy azt mondja ugyan a Vogul Föld és Nép 114. lapján,
hogy ez „szószerinti fordítás", de nem ád róla számot, hon-
nan volna fordítva; s a Kondai Vogul Nyelvben (16) már
azt is említi, hogy a vogul evangeliomban a hold-ujság is
uj'hold-Jö-nék van nevezve. Azt bizonyítja-e az a saf-ponk,
hogy ^ régi ugorok csakugyan a héf-/ö-l6\ kezdték számlálni
a napot ? vagy csak azért nevezte így a vogul is; a magyar
is ezt a napot, mert a kedd-et (vog. thoí kaki: más nap)
már" a szlávok módjára nevezték második napnak? döntsék
el mások. Hogy a m. kedd csakugyan kelted nap, bizonyítja
a máig fönnmaradt göcseji alak : kdödkor ,kedden' Ny.
1:423 (v. ö. keddefnl áfa Budenz- Album 163). — K feszület-
hez (400) megjegyezhetjük, hogy az alapul szolgáló ige is
megvan codexeinkben, a passióban : /(^i-c//^* meg! Sőt Dunán
túl ma is mondja a nép (legalább Veszprémben) : nem te
szem, ha megfeszülsz is (a. m. pl. ha fölakasztod magadat). —
A világ mundus értelemben, megengedem, lehet fordítása
a szlávok szavának, mely lux-ot is mundus-t is jelent. De a
következő magyarázat is elég valószínű volna. Mindennapi
kifejezések : a világra jón, a világra születik, a világra szül,
a világra hoz; ezeket úgy is érthették, hogy , napfényre
jön', de aztán úgy is, hogy ,zur welt kommen', s így ezek-
ből a kifejezésekből válhatott ki lassanként (talán a szláv
hatásnak hozzájárulásával) a mundus-t jelentő világ. — Az
ószl. prilifarjati s^, simulare, mely a g. icj.o<;:roislo^at szolgai
fordítása (403) eszünkbe juttatja, hogy ugyanezt a fogalmat
Dunán túl így fejezi ki a nép : teszi magát, s ez talán szin-
tén a szlovén hatás eredménye. Hasonlókép a tetteti inagái
mai kiejtés; itt ugyanis a causatio képzésnek csak úgy van
értelme, ha föltesszük, hogy eredetileg így hangzott tet-
teti magát ,er lásst sich scheinen', a let-ik, tetszik igétől.

Halász czikke „Magyar elemek a déli szláv nyelvek-
ben" 50 szóval szaporítja azt a 270-et, melyet Munkácsi
gyűjtött össze hasonló czím alatt a NyK. XVII. k.-ben. Az
1. szám berek; ehhez H. azt jegyzi meg, hogy nyelvünkben
ismeretlen eredetű. Ügy látszik, nem egyéb, mint a német
berg, régibb ném. bérc, berac. Oklevelekben elö is fordul
,hegy* jelentésében : subtus montem keselew benvk, <id men-
tem zewle^ü berek 1256. (v. ö. wein-berg). Tehát eredetileg
erdős hegyet jelentett, s utóbb erdőt, úgy mint p. a latin
saltiis, V. ö. peregh-mesler (1598) RMNy. IIlb:i2i, a. m. a
mai hegy -bíró, t. i. a szőlőhegy bírája. — A bot szót (5. sz.);
melyből a horvát boUi-X. eredteti, elfelejtette H. „visszahódí-
tani". Dank. és Miki. a mai déli szláv nyelvek bal szavából
vettnek mondják, pedig ez soha sem válhatott volna m.
bot-tk. Talán az olasz botto ütés, lökés (v. ö. botlare üt, lök,
báltere üt, ver)? — Legfurcsább á 44. szám: y^szem: szlov.

Digitized by VjOOQIC

IRODALOM. 73

osemci (többes) cilia, szempilla, szemöldök ; a szl. szó lehet
az 0 praefixumnak a m. szem szlávos deminutiv alakjával
való összetétele, és tkp. azt jelenti: a szem fölötti". Mintha
csak a m. szcm-öldök (— finn //// stb.) fordítása volna !

Az ismertetések és bírálatok ;*ovatában Balassa J. tesz
néhány jó megjegyzést Brugmann czikkére („Zur frage nach
den verwandtschaftsverháltnissen . . .") és arra az altáji csa-
ládfára, melyet Munkácsi állított föl a Budenz-Albumban ;
csakhogy M. maga is megjegyezte, hogy a családfát csak
-gondolatébresztőül" közli, miként „képzelhetnök" a többes-
képzés alapján az altáji nyelvek elágazását. — A^égül Budenz
intéz „ad turcologiam", kivált az ifjabbikhoz, egy kis meg-
érdemlett leczkét.

SiMONYi Zsigmond.

Die slavischen elemente lm magyarischen. Von Dr.

Franz Miklosich. Zweite Auflage. Besorgt und einge-
leitet von dr. L. Wagner.

„A körülmény, hogy a műnek első kiadása rég elkelt,
kivánatossá tette, különösen a magyar nyelvtudósokra nézve,
egy második kiadás megjelenését ; hiszem tehát, hogy az
illető tudományos körök jó szívvel fogadják ezt az új, má-
sodik kiadást".

E szavakkal zárja be a kiadó a kiadást megnyitó
Előszót. Ajándékot, még ha csekélyebb értékű is, minden-
kor köszönettel illik fogadni; annál nagyobb köszönet illeti
meg az oly adományt, a mely még értékes is, s különösen
ránk nézve értékes. Vétenénk tehát a tisztesség és köteles-
ség ellen egyaránt, ha elmulasztanók kifejezni köszönetünk
ket a kiadónak, a ki közrebocsátotta, s a tudós szerzőnek,
a kinek beleegyezésével s megbízásából („im auftrage")
másodszor is napvilágot látott a bennünket, magyarokat
kiválóan érdeklő dolgozat.

Az új kiadást Bevezetés nyitja meg, mely főképen a
nem magyar ajkú közönség számára van irva. Ebben a mű
kiadója Wagner L. általános vonásokban megismerteti az
olvasót amaz eredményekkel, a melyeket a magyar nyelv
mivoltára nézve az eddigi tudományos kutatások megálla-
pítottak.

Bár csupa ismert dolgok foglalatja a Bevezetés , s
noha, különösen nekünk magyaroknak, semmi olyat nem
mond, a mivel ismereteink gyarapodnának, vagy olyant, a
mi nézeteinkre hatást gyakorolhatna, mindamellett köszö-
nettel fogadjuk e rövid, de tömött ismertetést, mely a ma-
gyar nyelv s nyelvtudomány birodalmában vakon járó s
ide oda tapogatódzó idegen olvasónak, nagy sokszorta még
tudósabbjainak is kezébe adja az útmutató vezérfonalat, a

Digitized by VjOOQIC

74 IRODALOM.

mellyel ha akar, kibontakozhatik a sötétből s eljuthat a
tiszta látás országába. Dicsérettel kell még megemlítenünk
a Bevezetésnek azt az érdemét, hogy ha egészen új jelen-
ségekről kell Ítéletet mondania vagy eltérő, sőt egymással
ellenkező nézetek közül választania, meggyőződésének irá-
nyát a tudományos okok ujjmutatásával szabatja meg s nem
törődve a szive szavára hallgató közvélemény ellenmondá-
sával s kárhoztatásával ama tudományos nézetnek szegődik
tolmácsává, melyet az értelem igazságderítő napvilága fo-
gant s érlelt meg.

Wagner * L. , a mint saját nyilatkozata is tanúságot
tesz róla, tanítványa volt a méltán nagy tudós hírében álló
szerzőnek, Miklosichnak, s a hálás tanítvány egész ragasz-
kodásával csüng, a kinek ismeretei jó részét s tudományos
képzettségét köszöni, egykori mesterén. Ezt dicséretére
mondjuk, de mondjuk egyszersmind és főképen mentségére
is. Az erős vonzalom, a rajongó szeretet, a szerelmesek és
szülők nagy serege mindennapi példa rá, hályogot von a
legépebb szemre is, s a tiszta látást nagy mértékben meg-
homályosítja. Kegyelete, ragaszkodása kiadónknak is söté-
tes fátyollal vonta be szeme világát s különben józannak
tapasztalt ítéletét annyira megzavarta, hogy a legtisztább
fehéret is feketének esküdözi; s míg egy részről igazság-
talanságot követ el mások ellenében, addig más részről
visszásán szolgálja mesterét is, a kire oly nézeteket erősza-
kol rá, a melyeket az nem vallhat magáénak s a kinek a
vastagon gomolygó tömjénfüst illatára alig lehet más szava,
mint: est modus, sünt certi fines.

Olvasóinknak nem mondunk vele új dolgot, hogy a
Nyelvőrnek többször volt alkalma Miklosíchcsal, s különö-
sen szóban levő művével foglalkoznia ; nevezetesen Ha 1 ász
Ignácz e folyóiratnak X. s XII. kötetében ,Visszahódított
magyar szók* czímű czikksorozatában sorra vette a szláv
tudósnak amaz egybevetéseit, a melyek szerinte nem állják
ki a tűzpróbát s hetvenhét szóról mindenütt kellő megoko-
lással azt igyekezett kimutatni, hogy azok nem szláv köl-
csönvételek, hanem nyelvünknek eredeti birtokai. Ujabban
Körösi Sándor ,01asz kölcsönvételek^ dolgozatában
(Nyr. XIXI. XIV.) Miklosich ellenében egyik-másik szót
szintén nem a szlávságból, hanem az olaszból való kölcsön-
vételnek tartja. A tanítvány előtt eme kimutatások s czá-
folgatások megbocsáthatatlan vakmerőségnek látszottak, erő-
sen fölkavarták epéjét, s nem is mulasztotta el, hogy ezen
való méltatlankodásának nyomatékos kifejezést ne adjon.
Bevezetése vége felé ezeket mondja : Mittlerweile war J.
B u d e n z' voluminöses werk : ,Magyar-ugor összehasonlító
szótár' erschienen. Man trachtete nun viele lehnwörter aus
dem slavischen auf basis des Budenz^schen wörterbuches

Digitized by VjOOQIC

IRODALOM. 75

aus dem ugrischen sprachschatze zu derivieren. So machte
sich J. Halász an seine arbeit, und es gelang ihm. viele
wórter (mehr als 60) als aus dem ugrischen sprachschatze
herstammend nachzuweisen. Wir vermögen speziell über
die resultate Halász' unser erstaunen nicht zu unterdrücken ;
damit hat er sich als antipode Dankovszky's desavouiert.
Und wie man früher in der glanzperiode des ,Magyar
nyelv szótára^ der onomatopöie und allén möglichen dem
magyarischen fern stehenden spráchen einen ungebührlichen
einfluss auf das magyarische einráumte und darauf losety-
mologisierte, so steht den heutigen magyarischen
wortgrüblern Budenz' grosses wörterbuch als willkom-
mene fundgrube zur verfügung . j e d e s der slavischen
sprache entlehntes wort als ^ugrisch* zu erkláren und .zu-
rückzuerobern^ Miklosich selbst sagt über seine slavischen
elemente im magyarischen : ,Bei der schwierigkeit der un-
tersuchung bin ich darauf gefasst, dass ich den einen zu
weit, den andern hingegen nicht weit genug gegangen
bin^ Dies prophetische wort des grössten slavisten hátte
man doch gebührender massen berücksichtigen müssen
und die ,rückeroberer^ hátten sich eines, des gegenstandes
würdigen, objectiveren tones zu befleissen geruht".

E kifakadásokra, nem azért, mert részben bennünket
is illetnek, a kik minden megjegyzés nélkül helyt adtunk
Halász J. fejtegetéseinek s a kik magunk is Miklosich egy-
néniely egybevetésének tarthatatlanságát kimutattuk, hanem
mert tartozunk vele, a kinek szolgálatába szegődtünk, az
igazságnak, kötelességünk válaszolni s válaszunkat a követ-
kezőkbe foglaljuk össze. A mi multunkat nem födi titok,
tárva-nyitva feküvö könyv az, a melybe mindenki belete-
kinthet; s a ki olvasott benne, tudhatja, hogy pályafutá-
sunk kezdete óta szakadatlan harczot folytatunk kedvelt s
rég megrögzött nem egy balitélettel, s a mi vele együtt
jár, pltalmára keltünk, védelmeztünk igaz, de fölötte nép-
szerűtlen ügyeket s védelmeztük csüggedetlen kitartással
épen a legnépszerütlenebbet, a szláv kölcsönvételek kimuta-
tását. Mi csak egy igaz nemességet ismerünk, a tehetség-
gel párosult becsületes munkásságot. Már e szempontból is
teljes tiszteletünket érdemelte meg a munkásságban meg-
őszült szláv tudós; e tiszteletet csak öregbítette s fokozta
"^% az a körülmény, hogy oly müvei ajándékozott meg
bennünket, a melyet voltaképen a mi kötelességünk lett
volna elvégezni, s a melyet nélküle csak nagy későn s-
^kkor is bizonyára csak hiányosan teljesitettünk volna. S
^ kik köztünk ily véleménnyel vannak Miklosichról s a kik
oenne széles körű tudományán s nekünk tett szolgálatán
kívül főképen ~a buvárlataiban mindenütt mutatkozó részre-
hajlatlanságot tisztelik, azok kivétel nélkül mind ama tá-

Digitized by VjOOQIC

76 ÍROHALOM.

borba tartoznak, a mely épen a , Magyar-ugor összehasonlító
szótár* híveinek számából van alakulva. Miklosich kiadójá-
nak tehát semmi oka se volt, hogy tiszteletlenség miatt
feddő szavát épen a ,Magyar-ugor szótár' hi veivel hallassa,
sem arra, hogy az ismételten nyomatékolt „der grosste sla-
vist** figyelmeztetéssel olyasmire oktatgasson bennünket, a
mit nélküle is jól tudtunk és tudunk.

Tévedni emberi dolog s tévedhetünk, s egész bizony-
nyal tévedünk is mindnyájan ; kisebb-nagyobb mértékben
a .Slavische elemente im magyarischen' szerzője épen úgy^,
mint az ő kiadója és megbirálói is ; de épen azért veniam
petimusque damusque vicissim. Mi megengedjük, sftt tudjuk
s tudtuk már akkor, mikor az illető közleményeknek helyt
adtunk folyóiratunkban, hogy a , Visszahódított magyar szók'
s az ,01asz kolcsonvételek' szerzői egy és más pontra nézve
véleményükkel ingatag alapon állanak; meg fogja engedni
tehát Wagner L. is, hogy tévedhetett, s egyben-másban bi-
zonyára tévedett Miklosich is, valamint téved ő maga is.
midőn azt hiszi, hogy mestere, a mit az magáról maga se
hisz, fölötte áll minden kritikának. A tudomány igazságot
keres s nem csak nem tartozik, de sőt szoros kötelessége
meg nem hajolni személyek, hanem csak is okok tekintélye
előtt. Midőn tehát W. L. a más nézeten levőktől megta-
gadja a bírálat jogát, mesterét csalhatatlannak akarja fol-
tüntetni ; hogy ez melyikre nézve nagyobb sértés, az igaz-
ságra-e, vagy arra nézve, a kit nem csak ő, de mások is
az igazság első rangú kutatójának tartanak, annak megha-
tározását ő reá magára bízzuk.

Különben ha van ok elégedetlenségre s kifogásokra,
akkor nem neki lehet ellenünk, hanem nekünk lehet s
vannak is ő ellene méltó kifogásaink. És ezek a következők.

Halász a maga f ejteg etéseinek ^Visszahódított'
magyar szók czímet adott. Nálunk mindenki elértette,
ha a ,Visszahódított' szó nem ett volna is macskakörmök
közé ékelve, hogy ez a NSzótárnak nálunk nevezetessé vált
,vísszahódításaira' való czélzással volt mondva. Nem akar-
juk állítani, hogy W. L. is megértette, csak megemlítjük,
hogy egy korábbi iratában (Festschrift zum Jubiláum des
Dr. Franz Miklosich) a ,visszahódított* kifejezésre támasz-
kodva Halász fejtegetéseit úgy tüntette föl, mint nemzeti-
eskedő félszegséget. A Nyelvőr (XIII. 268.) fölvilágosította
őt e tévedéséről s megmagyarázta a ,visszahódított' szó
_úgaz értelmét; W. L. noha e fölvilágosítást tudomásul
vette — bizonyítják ezt saját szavai : „Kunos nimmt an dem
worte ,visszahódítani, zurückerobern' besonders anstoss" —
mindamellett fönntartja előbbi állítását, hogy a MUgor szó-
tár hívei Miklosich érdemeinek csökkentésére („Blossener-
ge leien können seine vordiensto um dieses thema nicht

Digitized by VjOOQIC

IKOD.VLOM. 7 7

beeintráchtigen^.) nem csak mentül több, hanem minden
egyes szláv szót vissza erőlködnek hódítani : „j e d e s der
slavischen sprache entlehntes w o r t als ugrisch zu erkláren
und zurückzuerobem".

Szavainknak s törekvéseinknek eme szándékos félre-
értése, tudatos elmagyarázása ellen a legkomolyabban tilta-
kozunk, s tiltakozunk különösen ez oly sértő czélzatok
ellen, a minőt a meggondolatlanul kiejtett ,nergeleien' fog-
lal magában.

Miklosichnak szóban levő müvével a magyar nyelv-
tudomány sokszorosan foglalkozott; ismertette, birálta, egy
némely tételére nézve kétségeit fejezte ki ; másokat, a me-
lyek világos tévedések voltak, megigazított, s az egybeállí-
tott sorozatot új adatokkal bővítette. A ,Slav. Elemente'
magyar fordítása (Nyr. XI.) minden egyes szónál meg is
jelölte pontosan a helyet vagy helyeket, a hol valamely,
az illető szóra vonatkozó észrevétel vagy megigazítás tör-
tént A második kiadás, ellentétben az elsővel, mely a maga
nézetének nyilvánítása alkalmával a mások (Budenz) véle-
ményére való hivatkozást is minden egyes esetben szoros
kötelességének tartotta, legcsekélyebb tudomást se vett mind
eme megokolva közzétett helyreigazításokról. Kezdetben azt
hittük, hogy a szerzőnek, a ki az új kiadás elintézését is
másra volt kénytelen bizni, bokros elfoglaltsága nem en-
gedte meg, a kiadó pedig nem tartotta magát illetékesnek
arra, hogy a tett észrevételekre a maga nézeteit elmondja;
a Bevezetés átolvasása után azonban átláttuk, hogy e hi-
tünk csalódás volt. Ott a kiadó, midőn a magyar-ugor
nyelvészkék gyerekes ingerkedéseinek (nergeleien) foganat-
lanságát kimondja, eme záradékot csatolja hozzá: „Miklo-
sich' Slavische Elemente im Magyarischen sind auch heut-
zutage noch in voller Giltigkeit".

A kölcsönvételek története bizonyítja, hogyha nyel-
vünk valamely cselekvésszót vesz át, azt -/ (ritkábban -z)
képzővel toldja meg s ezzel avatja föl őt a hazai szók tag-
jává; pl. circa-re: czirká-/, pmedtca ve: prédiká-/; reisz-en:
rajsz-o/ (rajzol), kratz-en : karcz-o/, kost-en : kóst-o/ sat. Már
ebből az okból se tekinthetők kölcsönvételeknek az apad,
mozdít sat. cselekvésszók; a horv. opadiú ugyanis apadá-/,
a cseh hmotdiú pedig mozsd-o/ alakot öltött volna; de a
mi a kölcsönvétel lehetőségét kizárja, az a tény, hogy mind
az apad^ mind a jtiozdíi képzett szók s amannak gyökere
«:/-, emezé moz-, a melyekből egy részről ap-ad^ ap-aszty
ap'ály, más részről moz-og^ moz-díty moz-dul hajtottak ki.

Bodza, bozzíiy borza hangtani okokból nem vezethetők
vissza sem az úszl. bez, bezeg, sem a szerb baz, sem a föl-
vett ószl. bíizív alakokra. Török szó, a kel.-tör. borsuk ha-
sonmása. Hasonlóképen a törökségböl való a túró is -=

Digitized by VjOOQIC

78 KASZTNER GÉZA.

tör.-tat. íunik. A cseh tvaroh-hoX különben se vált volna
turó^ hanem, a mint valóban lett is : táróiig tarhó,

. Kocsi több történeti adat szerint mint magyar szó
már a i6. század kezdetén ismeretes volt több európai nép-
nél ; egyéb okokat nem tekintve, már ezért se kerülhetett
az úszl.-ból hozzánk.

A pir- (pirít, pirul sat.) szlávságának határozottan
ellene mond ismeretes régi por- (porejt) alakja.

Még csak egy esetet említünk meg. Miklosich szerint
a magyar zászló ugyanaz, a mi a tót zdslon : vortuch, a
poroszló pedig a szerb pmsati: tolutim incedere igének
a származéka. Ezt az egybevetést, nem számítva a jelentés-
beli nehézséget, lerontja a két szónak régibb zdsztó és po-
rosztó alakja ; e tényből kétségtelenné válik, hogy a zászló
eredetije ugyan csak a fahne^ jelentésű zaszinva^ a poroszlóé
pedig a ,servus villicus' jelentésű szerb prísfav,

A ki, mint a kiadó, ismeri mind ez adatokat, a kinek,
mint neki, tudomása van az itt elszámlált s a többi, emlí-
tetlenül hagyott kétségtelen kimutatásokról, az nem veheti
tőlünk rossz néven, ha azt következtetjük, hogy vagy itélet-
gyöngeségben szenved, vagy hogy értelmét megvesztegette
a részrehajlás ; s nem veheti rossz néven, ha szavának, mint
olyanénak, a kinek tudományos meggyőződése nincs, nem
tulajdonítunk többé semmi fontosságot.

Szarvas Gábor.

IRTÁS.

Az igaz, hogy vetés is lesz benne; mert közbe-közbe,
egy-egy jó magot is lelünk a polyva közt. a mit érdemes
felmutatni és vetőnek használni.

Böngésszünk egy kevéssé a lejárt „évfolyamokban",
iiieg egy-két ujabb számban.

Könnyű azt a nagy római számot ott a lap fején
eggyel megtoldani a ,beálló* esztendőben : de vájjon halad-
tunk-e a hirlapok nyelvének várva-várt magyarosodásában,
arra már bajosabban felelhetnének az újságírók.

Annyit azonban eleve is kijelenthetünk pártatlanul,
hogy a nyelvtisztító törekvések és a jó tanácsok nem hul-
lottak sziklakőre. Fogott egy keveset a szó és legalább a
jóakaratot e részben nem vitathatjuk el hirlapiróinktól.

Emeljünk legelsőbb is szót a jóformán legnépszerűbb
kis lapról, a „Budapesti Hírlapiról.

Sok érdekes magyaros szólásformára akadunk tárcza-
czikkeiben, sőt ezek néha érdekes népnyelvi adatokat is
tartalmaznak, főkép a Székelységből. A sok közül: Kolon-

Digitized by VjOOQIC

IRTÁS. 79

ios: bolondos, lliju: padlás, üveg-csutora: gucker. Felseriil.
Zimórc: zaj. Pic : perez. Megiramodík, Zerget stb. (260. sz.),
babtisgat ; lesipuskás (27). Egy betűje sem rokofisdgoskodotf
a politikával (okt. 15.). A sok sirdmtól kidülledt szemöldöke
(325). Korlátolt szemhatdr (a helytelen láthatár helyett
277. sz.). Hengergózik: hengeredik (266). Kétharmad ing
únossan elég (266) stb.

Kár azonban, hogy e fajta helytelenség is találódik
benne egy garmadával, mint: ,és azután férjét Mohácson
hagyvdn^ ö pedig Szliácsra ment* (dr. Herczegh M. 320. sz.).
,A miniszter lakosztályához egy, esetleg két szoba csahl-
tatni terveztetik^ (312). Nem volna-e így sokkal természete-
sebb, jobb : Tervezik, hogy a miniszter lakosztályához még
két szobát csatolnak? Minek keressük azt a kacskaringós
passivumos szerkezetet?

Ezt valami nagy szépségnek tartják úgylátszik, mert
még nincs hirlap-hasáb, a hol nem kisértene a szenvedő
forma e képtelen használata. Hiszen még Jókai is így ír :
,Hevenyészett asztal lett terítve ; a föherczegnének dtadatvtt
a magyarul irt menázsi' (Nemzet. Okt. 19.), A szenvedő
igealak és az a legnyomorultabb germanismus : „lett terítve"
stb. német kaptára vert participiális szerkezet nagyon a
tollúkra száradt már az Íróknak. Sietős munkájuk közben
is nem érnének rá, hogy megszabadítsák a tollúkat tőle?
A botrányosan rongált kerepesi-uti fogházhelyiség még ToXn-
dig nem lett eltdvolítroa (Pesti N. 13). Még Jókai is! Más-
különben a Nemzete sokban javult a magyarság dolgában.

Pesti Hírlapi díszmagyarságok : A hol ki lett dllitva
(e h. a hol kiállították), mindenütt feltűnést keltett
348. sz. Ezért az árfölemelésért mi az ellenszolgdlmdny (e 1-
lenszolgálat talán nem jó, vagy nem jobb-e ,v i s z o n t-
szolgálat*?) 321. A prostituczió-ügyosztály közérdekben
azonnal szerveztessék (319). A virtuozitás nála nem önczél
többé (13) --=- a virt. nem czélja többé, vagy nem saját sze-
mélyes, egyéni czélja.

Az „önczél"-ról jut eszembe egy német nyelvgyakorló-
könyv, mely ^öntanuldsra^ van szánva a czíme szerint, való-
diban pedig magántanulás a czélja.

Szeretnők látni mily arczot csinálna Bismarck ily elő-
terjesztéshez (15). — Arczot csinál a képfaragó, festő stb.
vagyis készít, de a magyar ember csak mindenféle arczot
vág (mutat) hozzá, a szerint, a mint tetszik neki a kép,
esetleg más valami, — vagy nem. — A budai kültelek kü-
lön elbánás alá (a vízvezeték ügyében) ne essék (17). El-
bánás valakivel, valamivel bizonyos más dolgot jelent, (elve-
rés) mint az „eljárás". Mindenesetre az „eljárás" volna
itt is helyesebb. — Az érdekes tárgy fölötti vita (20) ; —

'oigitized by VjOOQIC

8o KASZTNER GÉZA.

a német //Amek ilyenkor -ról ragos határozó felel meg : az
érdekes tárgyról való vita.

A magyar szórend ellen hibintanak az ilyenek : Min-
denkép cLz idegeneknek nagy népvándorlása Budapestre
szükséges. Pesti Napló 319, — e helyett: Mindenkép szük-
séges az idegeneknek . . . stb. — A testületnek nem sza-
bad volna egy többség kifolyásának (!) lenni. Függetl.
Nov. 4. (Helyesen :At. nem volna szabad . . .).

A „Függetlenség" különben a milyen türhetóbb
magyarságú általában, annyira elveti magát hellyel-hellyel :
Hires festesz (festő), kivált állatok/vz, génre képekre és arcz-
képek/'é? (321) — arczképekben stb. helyett. — 5dsmer-
jük (helyesen : elismerjük) e feladat nehézségét 13, a
szállitdsi határidő sem lett í^artva 13, — e helyett: a
szállítás határidejét sem tartották meg. Nyelvezet tekinte-
tében meg az ilyen tulipántos tarka mondásokról, mint imez :
„A jeruzsálemi poloskák gyeplüjével kormányo-
zott keresztény zsidóbérenczek harczra kelnek" (321) — szó-
lani sem lehet. Erre nézve már felsőbb folyamodású biró-
ságnak kell magunkat tekintenünk s mivel a józan ész ille-
tékes alsó törvényszékén a „poloskák gyepi üj ét", mint
magában tárgytalan és képtelen keresetet elutasították, — mi
is mellőzzük megjavítását, mint a „Magyar Állam" „az
istentelen sajtó iszonyú üvöltéseit" (Lonkai.
Okt. 26.).

A „Pesti Napló" mióta vasárnapi m'ellékletet is ad,
még sűrűbben termeszti a magyartalan magyarságot. „A
félbeszakadt államélet 18 évi fetszhaldlszcrü pihenés után
föltámadt" {^zi). Tetszhalálszerü helyett a régiek álhalált
vagy holt-elevent mondtak.

„Mikor? 60 — 70 éves korában? Mikor már képzelme
csodás alkotásainak özönével elboritandotta a világot?" 323.
„Fontos mozam (nem momentum, vagy mozzanat?) ez főkép
annak megítélésével, hogy . . . U. o. Es ez mind Vajda
János tollából, a ki tud magyarabban is írni ! — Az elöaddsi
és frazirozdsi árnyékolásnak plasztikaibb feltüntetését alig
lehet képzelni. — Magyarul: az előadás árnyékolásá-
nak, vagy. színezésének p. feltűntetését stb. P.
N. 13. Löseb e h. lőtt seb, (20) vagy lövés sebe.

Van azonban egy sport-lapunk- is. Kár, hogy írói
maguk csak a legzöldebb idegenességek hajszolásában töltik
ki nemes sport-szenvedélyüket. — A „Vadász- és Verseny-
lap", „az összes megyei lótenyészbizottmányok (mért
nem volna jobb: lótenyésztő-bizottság?) hivatalos
közlöny ének (lapjának) „tanulságos értekezleteiben"
(ez niáskép „értekezést" jelent) valódi kannibálismust
űznek a magyar nyelvvel.

Digitized by VjOOQIC

IRTÁS. 8 1

^Kz elsö Yearling bookot a Henry Stebbing, a hason-
nevű Idomár (lóidomító annak a neve) testvéröccse alapí-
totta. — Akkoriban az idomárok nem voltak oly tisztességes
emberek, mint most. Egy szarvastehén lelú kijelölve, mely
azonban rósz vadászatot nyújtott, A vezetéssel Honorance (ló)
ugrott el, de lesántulván, a vezetést (elsőség) Fleetness vette
át. Azt állitá, hogy a hires Archiduc (ló) ismét a régi
eséllyel fog futni (e h. a régi szerencséjével). Bravienka (ló)
a verseny után letört (tán csak megtöródött, elfáradt?). Egy
kevés pirított kenyér is kitartja az éhséget. Már 11. Károly
idejében a versenyek (ló-vers.) annyira üzletszerű jelleget
nyertek, hogy a törvényhozásnak bizonyos tekintetben be
kellett folynia (beavatkozik). Sörtevadkopófalka, Mindez az
említett lapnak két válogatatlan számából, a 47. sz. és az
okt. 2-kiból került ki.

Végül mint örvendetes esetet említem meg, hogy a
nyelvészkedés erősen tért hódít nemcsak a t. akadémiában,
egyetemen, hanem a fővárosi tanácsban is. íme a
decz. lo-ki közgyűlésen megvitatták és elhatározták, hogy
a holttest nem helyes szó, hanem a hulla, a mely pedig
semmit ez alakban nem jelent s ha jelentene, ugyanazt je-
lentené, a mit a dög, holttest, tetem ... no de lássuk:

A „bérkocsi szabályrendelet" 24 §. : „Hulla vagy holt-
test bérkocsin nem szállítható :

Rácz Károly közbeszól: Mi a különbség a hulla és a
holttest közt?

Az elnök az orvosokat kérdené meg.

Poór Imre (orvos) azt mondja : Semmi.

Scheich Károly különböző fogalmakat lát e két szóban
s hullának „a vizből kihúzott vagy földből 'kiásott tete-
met nevezi".

Fenyvessy Adolf szerint a hulla az állat teteme, holt-
test az emberé.

Egy hang: dög!

Az elnök a derült vitát azzal zárta be, hogy a szö-
vegből a holttest kitörültetik s a §-b a n csak a
„hulla" marad meg. A szabályrendelet többi része vál-
tozatlanul hagyatott (1. Egyetértés 340).

Az „Üstökös" azonban folytatta a következő számában
a „derült vitát". „Kozarek: hulla, a kit én viszek a más-
világra; holttest, a kit a halál kaszál le".

És mi mit mondjunk a város atyáinak e nyelvtudomá-
nyi bölcsességéről? Találóbbat aligha mondhatnánk, mint a
mit Quintilianus mondott a római tanácsról: Patres con-
scripti videntur circumscripti.

Kasztner Géza.

M. KYlbliVÓU. XIV.

Digitized byí^OOQlC

82 DEÁK FAKKAS. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.
Béldl Kelemen inventariumából (1627).

K ü c s ö n a mezőségen*)

Az méneseknek számok : Fehér-kék öreg kancza
vemhes 5 darab. Almás-kék kancza meddő 2. Pej kancza
öreg 10. Negyedfü kancza vemhes fekete 2. (Negyedfü há-
rom éves múlt). Öreg szeg kancza vemhes i. Negyedfü
fekete kancza, az két utollia száár i darab. Egér szörü.
fakó szabású negyedfü kancza, meddő 1. Öreg fekete vem-
hes kancza i. Szürke-kék kancza meddő 2. Harmadfű, szürke
kék. gyermekló 2. Szürke-kék kancza vemhes 1. Tavalyi ló
csitkó 2 (egyik pej másik szeg-szerü). Ez idei ló csitkó 8.
Kancza csitkó ez idei 5. Fekete, tavalyi kancza csitkó 1.

Tehén marháknak számok : Eöreg fejeös tehén
58 darab. Az 52tei alatt borjú vagyon, négye borjazó.
kettei tinós, ezeknek öte harmad-füek. borjú vagyon alat-
tuk, öt barna szerű vagyon köztük, az többi mind sző-
kék ; az egyik barna tehént bor áráért fizették be. Ez
idei ökörborju ;^^ darab. Ez Idei üsző borjű ig. Meddő
tehén 9. Ilete szőke, egyik barna az másik kesely szörü,
ezeknek egyikét bor árába fizették tinostól. Tuleök (= tu-
lok) negyedfü 7 drb, háta szőke egyik sárga szőke.
Öreg bika 3. Harmadfű bika i. Tavali kis bikácska 1. Har-
madfűre kelő tuleök 15. Ezek között vagyon egy barna
szerű, két szőke, kesely az többi szőkék. Harmadfűre kelu
üsző tehén vagyon 13. Egyik borjúzó le.szen, egy holdam
szerű vágyón közte, az többi szőkék. Tavalyi ökörbornyu
vagyon 18. Egy alacs (így írva: alacz), egy rőt vagyon
köztük az többi szőkék. Tavali üsző borjú 14. Mind szőkék,
csak egy szőkebabos. Az öreg meddő tehenek közt vagyon
egy felkért, válaszuti jobbágynak az tehene az borjú
megholt. Az háznál béres ökör 16 darab. Egyik barna az
többi szép szőkék. Eladni való ökör vagyon 107.

Az juhoknak számok : Fejős öreg juh 91. Hete
kecske. Ez idei nőstény bárány vagyon 40. Kos bárány ez
idei 31. Ez inventálás előtt tiz bárányt Fehérvárra vittek.
Öreg vert berbécs pénzen vött 14. Dizke vert berbécs 12.
Öreg kos 3. Dizke kos 2. Öreg czáp pénzen vött 3 Diszké
czáp pénzen vött 9. Diszké kecske 8. Diszké juh 22. Meddő
öreg juh 2.

D i s z n ó k száma: (^reg disznc) 38 darab. Annak tizen-
öté ár tán y. Apró malacz ez idei 40.

*•) Magyarázó szó a mezőségen, vagy a/, invenlariuinban is megvan.^
hogy van írva az eredetiben a Rücsön szó? . Szerk.

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 8;^

A kozmássi jószágban levő lábas marhák. Öreg
vonó ökör 20 darab. Borjus tehén 15. Meddő tehén 9.
Bika I. Harmadfű tulok 4. Harmadfű üsző tehenek 7. Ta-
valyi ökör-tinó (?) 8. Tavalyi üszö-tinó 4. Ez idei borjuk 14.
Ezekben kilencz ökörborju vagyon.

Disznók: Öreg disznó 20. Malacz 24. llizó disznó 3.

Juhok: Oregfejös juh 2 1 7 drb. Meddő diszkékkel
együtt 86. Kos 22. Czáp 2 Kosbárány 100; nyöstény bá-
rány 86.

Deák Farkas.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

t

,A számára*. Érdemes nyelvtudósunk Joannovics György
(Nyr. XIV. 13. 1.) annak bizonyítására, mily gyakori a bir-
tokos -nek elmaradozása szólásainkban, egy „szokatlan" pél-
dát is hoz elö, — igaz, csak mellesleg, noha Arany János
után, ki valamely bihari embertől hallotta azt. A példa ez :
,egy torony a számára' melyet a t. közlő nyomban
így magyaráz : „birtokviszonyban, e helyett : egy
toronynak a számára . . .".

Hát számára magában világos birtokszó, tagadni nem
lehet. És ha fentebbi viszonyát nézzük is, számba szükség
vennünk, hogy népünk tájonkint. szóban és szólásszerkezet-
ben, sok oly különös szabadságot enged magának, melyek-
ben tudományunknak lehet több kevesebb bökkenője, érzé-
künk azonban megnyugszik s akárhányszor még gyönyörködik
bennük. A kérdéses példát mégis sehogy sem vehetem ide;
mert hogy ebben a szólásban: „egy torony a számára" a
torony birtokosa legyen a szmndra birtoknak, ezt. nekem
legalább, sem értelmem, sem érxékem nem tudja bevenni.
T. i. annyira elidegeníti itt az a rámutató a a birtokot állí-
tólagos birtokosától (torony a számára), hogy inkább akármi
más birtokost kényszerít keresnem, mint a //6'i^-telen torony
szót annak gondolnom. Maga a t. közlő is meg látszik e
viszonyt sokallani, midőn magyarázatának utána veti : „Ez
a népies beszéd tehát legtovább megy a nek elhagyogatá-
sában^.

És ez volna, ha csupán magában kellene is eme soloe-
cismust tekintenem, csak ez lehetne róla a nézetem. De
szükség, hogy nyelvérzékem szavazatát szava-bevehetőbb
adattal is igazoljam.

Hogyan értette a bihari ember a „szokatlan" szólást,
nem találgathatom ; s ha vájjon magyarságunk egyik leg-
nagyobb ismerője s mindenesetre legnagyobb művésze, Arany,
szólott-e hozzá valamit, és mit? — ezt sem tudom, hanem
hogy a borsodi palóczs ágban mit tenne az, ezt

6*

Digitized by VjOOQIC

84 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

már, mivel e szólásfélével nőttem fel, egész tisztán értem s
bizton állíthatom. Semmi egyéb az a számára itt, mint tájéki
határozó, mely az úgyszólván^ köriilbelüly majdy ttiajdnem
hozzávető, hasonlító határozóknak felel meg. Pl. „A beteg
csak úgy van a számára most is, mint tegnapelőtt volt (azaz
úgy van körülbelül...). Mindegy a számára akár van,
akár nincs (mindegy körülbelül). Ez a lakás egész
kastély a számára J (úgyszólván egy kastély . . .). Ezt a
szót Borsodban a számára minden ember mondja (majd-
nem minden ember"). Vagy mint (Benöíi följegyzése sze-
rint) a vásárról hazatért palócz beszéli szomszédjának : Mi-
kor gyött kend meg bátyúra?

— Az éczaka, a számára reg vei.

— Eladta-e a cséklyést ? *)

— Elvesztegettem : . .

— Ugyan hogy köt el?

— Bijon sehogy, meg a számára úgy se . . .
Részemről hát az: ,egy torony a számára^ szólásban

csak egy nyomatékos hasonlítást látok, melyet akármely
magasabb épületről, dongamáglyáról, boglyáról, vagy akár
egy magas emberről is el lehetett mondani. Bármint legyen,
azt tartom benne legjobbnak, hogy megfvan. Hasznos az
ilyeket följegyezni; aztán pedig jó-mindnyájunk dolga azon
lenni, hogy hamisított értékkel ne menjenek forgalomba.

SzvoRÉNYi József.

Fige. Thewrewk Emil (Nyr. XIV: 36. 1.) helyreigazítja
a ,fügemutatásra^ vonatkozó észrevételemet.

Nyilatkozata kapcsán újra megvizsgáltam a kérdést és
meggyőződtem róla, hogy ,fügét mutatni* csakugyan annyi
mint „cunnust mutatni". Mindazonáltal továbbra is meg kell
maradnom ama véleményem mellett, hogy a fügegyü-
mölcsnek régi olasz neve fica^ a velenczei dialektusban
figa és ennek többeséből a fíghe alakból vettük a magyar
fige szót. Állításom bebizonyítására újra csak Tommaseora
hivatkozom: „Fica: II frutto del fico, — Bibi. Re. I. 25:
Diigento fnasse di fiche secche^. Tehát fica a mai olasz-
ságban is előfordul még fügegyümölcs jelentéssel. A
bibliából, a királyok könyvéből idézett mondat pedig „Két-
száz rakás száraz fügéről" szólva, kétségtelenné teszi, hogy
di fica szót 1471-ben, mikor a kérdéses biblia készült, bot-
ránkozás keltése nélkül lehetett ,füge' értelemben használni.

*) Kendszerint ökör neve. Különben cséklye a palóczban : az eb, ser-
tés^ ló stb. nyakáról zsinegen lecsüngetett, az elölábak előtt vízszintesen lógó
fadarab, azon czélra, hogy az állat térdeit verdesve, azt a járásban akadá-
lyozza, hogy kárba ne menjen. Innét cséklyes lábún2\L mondják azt az embert
is, ki botorkázva jár. Sz. J.

Digitized by VjOOQIC

HFXYREIGAZÍtAsOÍC. MAGYARÁZATOK:. 85

Állításomat bizonyítja a fico szó is, mely mai napság* fü-
gét és fügefát jelent. A dolog csakis úgy történhetett,
hogy fico eleinte fügefát, fica pedig fügegyümőlcsöt
jelentett. Később talán valamely elveszett „cunnus" jelen-
tésű szó találkozott alakilag a fica-\d\^ vagy talán egyszerű
metaphora útján ruházták rá az ujabb jelentést, mint nálunk
a „szőrös baraczk"-ra, a vei. dialektusban a fntola-rdi, „kis
pásté tómra" ; elég az hozzá, a fica trágár szóvá lett, és he-
lyette a fico „fügefa" szót kezdték használni. Most már a
félreértés kikerülése végett a fügefa elnevezésére kellett
új szót találni, elkezdték tehát a fica szónak coUectivumát :
ficaja (fügés) használni Figyelemreméltó, hogy a fügefának
ez ujabb neve nőnemű; tehát alapszava csakis fica lehetett,
nem pedig fico^ mert hímnemű szóból hímnemű szó szár-
mazott volna. Fico gyűjtőneve ficajo, mely fügefával beül-
tetett helyet jelent; tehát fico eleinte csakis a fára vonat-
kozott, a fügének meg az egész olaszságban fica volt a neve.

Körösi Sándor.

Tűrhetetlen. Használatos, járatos. A Nyelvőr XIII. k.
326. lapján a türheteilen jelentéséről van szó. Nem bírom
tisztán kivenni, vájjon egészen elveti-e a Nyelvőr az Egyet-
értés amaz állítását, hogy a y^türhetetlen jelent személyt, a
ki tűrni nem tud vagy nem akar". En több izben hallottam
a türhefetleti'X. ,impatiens' értelemben. Állító alakjában pedig
lásd a Reform. Énekes k. egyik legrégibb énekében, 162 : 6. v.
„N agy - 1 űr h e t ő Szent Isten".

A Nyelvőr használatossá tett egy tűrhetetlen szót sőt
kettőt, — ha többet nem : a haszndlatos-t és a jdralos-t,

„Használni", „felhasználni". Igaz, hogy u^r értelem-
ben oly általánossá vált, hogy alig tudnánk ellenni nélküle,
és használjuk is derűre borúra. Lehetetlenség és kár
volna kiküszöbölni ; de rokonságát terjeszteni és törvénye-
síteni kár. Nincs módom, időm a codexeket tanulmányozni,
5? az előző századok irodalmát felkutatni : de azoknak, a kik
ezzel foglalkoznak, érdemes volna utána nézni, vájjon a
codexekben, Pázmánynál, Mikesnél stb. stb. fordul-e elő csak
egyszer is a hasz?idlni ,utor* értelemben? Ha, mint én sej-
tem, nem fordul elő, ha Ők a használ igét csupán ,prodest'
értelemben használják, akkor nem kellene propagálni
a másik értelmű használ származékait. Használatos nem az,
a mit használnak, hanem az, a mi használ. Haszná-
latos az orvosság a betegnek, az intés a gyereknek; sőt a
szó is lehet használatos a babona ráolvasójának, de általá-
ban a szó sohasem helyesen használtatik ehelyett : „mondják".

Ugyanezen okból a járatos-saX is meg vagyunk járva.
A járatos-^ én legalább mindig bizonyos öntudatosságot

Digitized by VjOOQIC

86 APRÓLÉKOK.

kapcsolok össze. Járatos lehetek valamely házhoz (szok-
tam oda járni). Járatos lehetek valamely nyelvben ; söt
a seregélyíis lehet járatos valamely cseresznyefára. ' —
De már a pénz, ha nem jár, nem mondjuk róla, hogy nem
járatos; bizony a szorul sem ám.

Egyébként pedig nem veszik-e észre e két szó forgat-
mányozói, hogy ök maguk is ösztönszerűleg érezték e két
szó tökéletlenségét. Hiszen ök a két szót teljesen egy érte-
lemben veszik ! S ha már a haszndlatos-i járatossá tették
mi szükség volt a járatost használatossá tenni ? Felelet
mert ösztönszerűleg érezték, hogy van a dologban valam
hiba, s egyik sem kielégítő. Baksay Sándor.

Csentész. Kispál Mihály szerint (Nyr. XIII. 518) ez a
szó Marosvásárhelyt és vidékén, egész Marostorda megyé-
ben közkeletű; értelme: félkrajczár. Kissé változott
alakban ugyan, de ismeretes s néha-néha hallható ez a szó
l'olna megyében is. Magam a. következő kifejezésben hal-
lottam: „Nem adott égy árva csöntést sé". L. A.

APRÓLÉKOK.

A magyar szótövek. E czím alatt a régi szóvégi ma-
gánhangzóról tartott fölolvasást a legközelebbi akadémiai
ülésen Simonyi Zsigmond. Fejtegetéseit négy részre osztotta :
I. A rokon nyelvekből legerősebb bizonyítékul azt idézte,
hogy az ugor nyelvek közül sokszor az egyikben meg van-
nak a szóvégi hangok, míg a hozzá legközelebb állóban,
sőt csak a másik nyelvjárásban már nincsenek meg. Ez
csakis úgy magyarázható, hogy eredetileg meg volt min-
denütt az a magánhangzó s csak aránylag új korban vesz-
tették el az illető nyelvek, köztük a magyar. Az értekező
a vogul OvSztjákból idézett legtöbb példát a véghangzó fönn-
maradására, mert az ellenvélemény azt állította, hogy e két
nyelvben semmi nyoma sincs. — 2. A régi oklevelekben
fönnmaradt magyar véghangzókra nézve bebizonyította, hogy
az ellennézetnek ide vonatkozó magyarázatai tarthatatlanok.
Azonfölül idézte az Ehr. c. teljes alakjait, s idéz teljes tö-
ket a Bécsi c-ből is: réjo = /-/, 7nu = ví ; még Keltáiból,
Sylvesterből s későbbi Írókból is idéz ilyen alakokat: viyu,
Ilin stb. — 3. Ugyanazt bizonyítják szerinte a magyarban
rég meghonosult idegen szók; mert ezekről sok esetben ki
lehet mutatni, hogy valaha magánhangzón végződtek s ezt
csak a mi nyelvünkben vesztették el; pl. ó-perz.sa zaranja :
m. arany; török bien\ vére :- vc\. bér ; jinpl: gyöngy ; német
erdbeere: m. eper; ó-szlovén krisztii : kereszt, brátu : barát

Digitized by VjOOQIC

AVKÓLKKOK. . 87

stb. — 4. Végre bírálat alá vette az ellennézetüeknek se-
gédhangzós elméletét, és kimutatta, hogy számos ok szól
ellene. így főleg az, hogy sok esetben semmi szükség sem
volna ejtéskönnyítö segédhangra, mert az illető szót minden
nehézség nélkül ejthetnék amúgy is. Pl. szdr-a-f, Jiydl-a-f.
öhh'n-e-tj ir-o-gat, fon-o-gat a magánhangzó nélkül csak oly
konnyü ejtésüek volnának, mint pdr-fj vd/f, zökkent, irgalom,
kofigaf stb. Sőt sok esetben az úgynevezett segédhang a
helyett, hogy könnyítené, egyenesen megnehezíti a kiejtést,
t. i. valahányszor hiatus keletkezik általa: rcgi-e-hb, hdzi-a-k,
mai-a-k, budai- a-k, 7nenny-c-ij menny-e i-c-k. — A fölolvasó a
végeredményt úgy állapítja meg, hogy e magánhangzóknak
eredetileg a tőhöz tartozását kétségtelennek kell tekinte-
nünk; hogy segédhangzóknak semmi esetre sem tarthatók;
és hogy az iskolában is legfölebb a „kötőhangzók" közö-
nyös nevével illethetök, melyekről aztán a tanításnak föl-
sőbb fokán egész biztossággal megmondhatjuk, hogy valaha
hozzátartoztak a szótőhöz.

ICi a Zápolya? Sokszor törtem a fejemet eredményte-
len azon a kérdésen, vájjon kit akart karrikálni a Mukányi*
szerzője, midőn Zápolya Ignáczot párbaj helyett páros
vi ask o d á s-ról beszélteti? Mert tudtomra a Nyelvőr em-
berei soha sem tettek kifogást a pdrhaj szó ellen. Hiszen
haj ,harcz, küzdelem, viadal' értelmében is régi szó, és pdr-
baj mint összetétel csak olyan helyes, mint akár a fa-haj
vagy kocsi-zaj : fának a haja, kocsinak a zaja, egy párnak
a baja vagyis viadala. A mi annyi fejtörést okozott, azt
végre megfejtette egy szerencsés véletlen. Kezembe került
ugyanis Ebers Györgynek „Tigy polgármesterné a XVI.
századból" czímü regénye. Olvasom, olvasgatom, egyszer
csak ott találom (a U. kötet 26. lapján) a mint íme követ-
kezik: ..Becsületszavát köti le, hogy emberei nyugodtan
nézik végig a páros viaskodás t, végződjék az így
vagy úgy". És a 141-^ lapon ugyancsak megduplázza: „Kar-
dokkal g'yakorolták magokat a páros viaskodásban".
Ennélfogva azt kell tartanunk, hogy a Zápolya kifejezése
nem karrikatúra, hanem idézet, s az a vaskalapos ortholo-
gus, a kire e szóval a Mukányi szerzője czéloz, nem egyéb
mint Ebers fordítója — Szász Károly!

Óhajtottuk volna azonban, hogy derék ^ fordítónk, a
mint ebben orthologusnak bizonyította magát, más már
meghonosodott idegenszerűségek kerülésével is jó példát
adott volna hanyag fordítóinknak. Az ő példaadásának bizo-
nyára megvolna áikeres hatása. Akadtunk ugyanis itt-ott
egy pár germanizmu.sra, a melyeket ide kijegyzünk: „A te
sorsod felctli aggódás" II. 51. „a saját sor.sa y>^/// csügge-
tegség nyomasztólag nehezedett reá" II. 32. A magyaros

L,

Digitized by VjOOQIC

88 At>RÓLÉKOK.

szerkezet: aggódunk valakinek sorsán ^A ki nem akar
áruló lenni saját hondn^ 11. iio. A német mondja: .verrá-
ther a n d e m vaterlande', de a magyarban ez a szerkezet
szokatlan; nem ,saját édes apján letl; áruló', hanem , saját
édes apjának lett árulója*. „Az ólomlábakon jár az idö"
11. iiS. (Kisfaludy K. szerint „ólomlábon jár az ellen**):
A 11. 191. lapon ezt olvassuk: „Mára nagy gyűlés lelt férje
állal összehíva". Én így mondtam volna: ,Férje mára nag-y
gyűlést hitt össze'; vagy akár szenvedővel: ^férjétől
mára nagy gyűlés volt összehívat „A hadügyi biztos
azon volt, ha, a herczeg felettébb bosszús fog lenni" II. 47,
e h. : , abban a véleményben volt'.

Jobb idők jele. Vándorlásainkban gyakorta igen* furcsa
nyilatkozatoknak voltunk tanúi. „Nem képzelik uraim, hogy
tele van hibákkal ennek a népnek a beszédje I aztán olyan
buták, iszonyú buták ; nem fog rajtok a jó szó. Hiába pré-
dikálok nekik, hiába tanítom őket a helyes beszédre, akár
a falra borsót. Még csak az olyanokról sem tudom leszok-
tatni őket, hogy ,aszongya, od van a szobábo, fökötte ma-
gát' sat. helyett így beszéljenek: ,a2/ mom/-y«, ott van a
szobá/^ö/í, feí^oiöXX^ magát'." E nekikeseredett panaszt egy
néptanítótól hallottuk.

Egy más alkalommal, midőn egy suhancznak következő
mondását följegyeztük: „De naok a csécseidek Maris!" a
plébános úr ily észrevételt tett rá : „Hát az urak ilyen sza-
márságokat gyűjtenek.^"

Ez alig tizenhárom év előtt történt, s ma örömmel ta-
pa.sztalhatni, hogy a népnyelvi sajátságok megítélésében
kedvezőbb fordulat állott be. Nem csak a Nyelvőr közle-
ményei .szaporodtak napról napra, hanem a napi sajtóban is
többszörié találkozunk becses népnyelvi adatok följegyzé-
.seivel. Jelen füzetünk is ad egy ilyen közleményt, melyet
a Budapesti Hírlap egy tárczájából böngésztünk ki s a
Népetimológia k» rovatában közlünk. Ugyan csak a
B. H. 29. számában egy közleményt olvasunk a palóczság-
ról, melyből a következőket jegyezzük ide : „A falusi palócz
is i.smeri a kávét s különösen az asszonynép azzal él. A
szegény zsellér panaszképpen monda munkátadó urának,
hogy ö csak szalonnát kábézik... Ha ur elé ke-
rülnek, íinoman törekednek beszélni: ,Igenis kérem alássan,
majd elhozom a férjemet is' monda egy.szer a palócz s
a meg nem értett férj szóval a feleségét gondolta".

Az ilynemű közleményeket azonban szivesebben ven-
nők, ha a Nyelvőr ha.sábjain látnának napvilágot ; mert a
napi lapokban közölve, ha csak véletlenül meg nem akad
egyik-másikon a .szemünk s ki nem jegyezzük, eltemetve
maradnak és semmi hasznukat nem veheti a tudomány.

Digitized by VjOOQIC

NéPNYEtVriAGYOMÁNYOK. 89

Fővárosi tudósítás. A napokban értekezlet volt az új
városháza kozépítési termében. Az elnök az értekezlet figyel-
mét arra hivta föl, hogy az új tisztogatási rendszer elfoga-
dásakor figyelmen kívül maradt a sugárút. Nagyon óhaj-
tandó, hogy a sugárutat is belevonjuk az új rendszerbe.
Az elnök megkérdi Kempelen parancsnokot, hogy tehetsé-
gében állna-e a sugárutat is géppel físzfittatm. Kempelen
azt felelte, ha két géppel többet szereznek be s a munka-
erőt . kellően megszaporílják^ a tisztítás hálózatába a sugárút
is bele lesz vonható. Kz értekezlet elhatározta, hogy a ta-
nácshoz erre vonatkozó kérvényt intéz. Az értekezlet abban
állapodott meg, hogy jó átjárók készüljenek ; s ezt a város-
ligeti bizottság figyelmébe ajánlja, Sat.

E tudósítást az értekezlet jegyzője ilyetén magyarság-
gal adta elő: „A napokban értekezlet volt az új városháza
középítési termében. Az elnök az értekezlet figyelmét arra
hívta föl, hogy az új tisztogatási rendszer elfogadásakor
figyelmen kívül hagyatott a sugárút. Óhajtandó, hogy a
sugárút még inkább bele vonassék az új rendszerbe. Kérdi
elnök a jelen volt Kempelen tűzoltó parancsnokot, hogy
képes volna-e a sugárutat is gépies tisztítással látni el? Kem-
pelen azt felelte, hogy ha 2 géppel több szereztetik be és
megfelelő munkaerő szaporítás adatik, a tisztítási hálózatba
a sugárút is bele vonható lesz. Az értekezlet elhatározta,
hogy ez irányban a tanácshoz kérvény intéztessék. Az érte-
kezlet megállapodott abban, hogy a jó átjárók létesíttesse-
nek, a mire nézve a városligeti bizottság figyehne hivaiik fet^ ,

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

(K r d ő V i d é k i e k).

Ne léjry ojan fű : Ne léj^y olyan kész.
l*2gy valláson vagyunk : Mgy a természetűnk.
Becsűlletét lenyomni : Sarkára hágni.
Ha ménsz hát sorkad erre.

Nincs annak semmi hime : Nincs semmi mesterség benne.
Levelezik egymást.

Dolgozz, met hanem zsákba a fejed, tarisnyába a lelked.
Kicsi baja van az eszivel.
Kormos az orra : Tolvaj, nem becsületes.
A dolog komám : Tehát nem bántom^v nem dolgozom.
(Olasztelek).

KoLUMBÁN Samu.

Digitized by VjOOQIC

90 NéPNYELVHAGYOMÁNYOK.

2.
Szatmármegyeiek.

Medvét fogott : terve nem sikerük.

Ha ilyen drá^Rn aggyá, nem férünk össze ; ne fáskodjon ! :
így nem alkuszunk meg ; ne bicsakolja meg magát (engedjen vala-
mit az árából).

Nem ugy áll a bál, este beáll, reggelig áll.

Jó az öreg a háznál, ha kár nincs is kárt csinál.

Hammába hótt : ügyetlen, rest.

Nem haggya bordába vásznát : serény, ügyes.

Az a lu is jó felagatódczott : sovány.

Fejjük meg az ágast : nincs tejünk.
(Kömörö).

Ka/ay (tvula.

Népetimologlák.

(Budapesti Hírlap 17. sz ).

Nem utolsó, a mit a palócz atyafiak a fogfájás ellen hasz-
nált kajeput ol a j-jal elkövetnek. Mlöször is lesz belőle k a j a p u t
olaj, azután k a 1 a p u t y olaj ; ebből kalaputya, kajlaputya,
kajla kutyaolaj; kalapolaj; kalapzsir. A kMapzsirbcM
végre valamelyik javasoló azt süti ki fogfájásban szenvedő paczi-
enseinek, hogy keritsenek valahol egy zsiros kalapot, annak a da-
rabját boritsák rá az ábrázatjokra a fájós oldalon ; — bizonyosan
használ.

Gyerm^kbajokban gyakran s z e n n a-levél forrázatot szokás
használni, mit egyes vidéken, igen helyesen s z e n n á s liznek ne-
veznek. Ezt félfüllel meghallotta valamelyik anyámasszony s mind-
járt tovább adta, hogy ,a leiköm öszömatta kicsikéjének csak sze-
nes vizet aggyanak innya*; attól mindjárt jobban lesz.

• A magyaros accentussal h o z e n f e t t-nek ejtett hasenfe tt-
böl csináltak nadrágzsirt. A chininpor nekik h é n y a
só; a kopaiva balzsam: bársony kupak, a benzin:
penzió, a k a r m i n pedig kármentő.

Orvosi kifejezések a nép ajkán.

T i k h á 1 o g van rajta : hemeraloj)ia, farkas sötétje ; aki

este nem lát, mint a tyúk. (Zala m.).

Ho maizott a szemem. (Vas m.).
Ollan rosszul voltál, hogy el is haltál: ájul.

(Veszprém ra.).

Folyt belülié a sönnyedék: genyedség. (Veszprém m.).

Digitized by VjOOQIC

NÉPIili'KLVHAOYOMÁNYOK. Ql

A tököm s z é k t y a. (Veszprém m.).

Szemérmes testem. (Veszprém m.).

Hónapi s vakság: némely lónak múlékony meg visszatérő
vaksága. (V^eszprém m ).

Rögény szökjön mög: disznók járványa, mely a torok
megdagadásában nyilvánul. (Somogy).

P i 1 1 a n t y ú : szemhéj. (Komárom, m.).

Szem verésbe jöttem : valakinek a szeme nézése ártott
meg neki. (Pest m.).

K i k o d u 1 1 a gyomrom : mikor üres a gyomra.

(Gömör m.).

Vatokas: a legalja malacz, mely eszik, de nem fog rajta;
nagyon hitvány beteges gyerek ; „vatokas vöt de félpéndűt a jó
koszton". (Gömör m.).

Lélekváltoz tatás: lélekzet vétel. (Visk).

Nem látom a gyertyát, csak egy kicsint s á r g í t.

(Tordacs, Fehér m.).

Nem látoip a gyertyát csak úgy rémlik. (Laczháza).

Csapói )i István.

Népmesék.

A zídes meg a mostoha jány.

Rccer vaut, hun nem vaut, vaut a világon éggy asszony.
Annak vaut éggy ídes meg éggy mostoha jánya. A mostoha mitig
(laugozott, de azír mitig csak szitták, még enni sem igen kapott.
A másik semmit sem csinált, csak ide-oda lötyögött. Mégis fl
mondogatta, hogy minek tartyák ászt a zingyenéleöt ?

Kccer osztánd aszongya a zasszony : Na te lusta (-^ kurva),
ne edd ingyen a zisten kinyerit, menny el szaugálni.

Sütöttek neki hamupogácsát, s elindult. Amin menyen-mendegíl,
tanálkozik éggy csikauval. Teli vaut bogánccsal. Asztmgya : Ta-
kariccs meg. ídes jányom , etteöl a bogáncstaul ! Jautét hejjibe
jaut várj !

0 bizon szípen megtakaritotta s tovóbb indult, Menyen-mrn-
dfgíl, tanál éggy kutat. Az is piszkos vaut, teli gizzel-gazzal.

— Gyere , ídes jányom , takariccs meg ! Jautét hejjibe
jaut várj !

Kitakaritotta s ával tovább ment. Menyen-menyen, tanál éggy
motj'aukörtifát. Teli vaut szalmával, tövissel.

— Gyere, ídes jányom, takariccs meg. Jautét hejjibe
jaut várj !

Észt is megtakaritotta. Menyen-mendegíl, tanál éggy síiteöke-
menceét- Kideöt-bedeöt a zódala.

— Gyere, ídes jányom, igaziccs meg, takariccs meg ! Jautét
hejjibe jaut várj ! Ászt is megtakaritotta. Amin tovább menyen, ta-
nálkozik éggy öreg asszonnyal.

Digitized by VjOOQIC

I

gl Nél'NYELVriAGYOMÁNYOK*

— Hát te, jányum, hová míssz ? Kérdi a zőreg asszon.

— Eén bizon, necném, szaugálni.

— Jer hát hozzám ; van nekem heét szobám. Hatot kisöpa'f
jícccz, takarítói mindennap, de a hetedikbe nem szabad bemenni.
Ha becsületcsen vígzed a daugod, jaul megfizetlek.

A jány mingyár beis állott éggy esztendeöre. Met tudni kell.
hogy akkor éggy esztendeö három napbaul állott. Miko bűsígesen
vígig szaugált, beviszi a zöreg asszony a hetedik szobába. Vaut
ott sok kissebb nagyobb tulipántos láda ; éggyik szebb mind a másik,

— Nó, jányom, te jau vautál, válassz ezek közzul a ládák
kfizzöl.

A kis jány odamenyen leghátul a szegletbe, ott vaut ég^' kis
festetlen piszkos láda ; ászt választotta ki. A zöreg asszon csak
ászt mongya : Hogy választod ki ászt a pocseék kis ládát, miki>r
itt annyi szípet találsz?

— Nem irdemlek eén ijen kis szaugálatra többet, aszoogya.
A zöreg asszon mindenkíppen leakarta beszílni. De ű nem

tágitott. Vette a kis ládát s megindult hazafelé. Amin menyen, mqj-
írkezik a söteökemenczéhez. Hát teli van fajin kaláccsal meg le- ,
pínnyel.

— Na , jányom , aszongya , gyere, lakjál jaul s vigyeél a
zútra is.

A jány jaul lakik, elis teszen éggy darab kalácsot meg le-
pínyt. De a zöreg asszon csak nem nyukhatott. A kézibe vett
éggy mozsarat. Megindult vele a jány után s mitig ütötte és monta:
Likit-lakat kis mozsaram, majd elérem, majd I

Oda érkezik a sűteökcmenczéhez s kérdi : Nem látott itt ég^
jányt éggy kis ládával ?

— Nem eén soha ! aszongya.

Ezalatt a jány a motyaukörtifához írt. Teli vaut fajin körtivei.

— Gyere, jányom, aszongya, lakjál jaul s vig>'eél magaddal is.
A jány jaul lakik s a köteöjjibe is teszen éggy csomaut. Osi-

tán tovább menyen. Megírkezik a zöreg asszony is.

— Nem látott itt éggy jányt éggy kis ládával ? Kérdi.

— Nem eén soha ! aszongya.

A jány meg odaír a kúthoz. Szíp tiszta a vize, a gárgyán
meg éggy szíp aranypohár van.

— Gyere, jányom aszongya, igyál ebbeöl a vizbeöl s vidtlel ^
zarany poharat is.

Jaut ivutt s a zaranypoharat is a köteöjjibe tette. Aval tovább
menyen. Jön a zöreg asszony.

— Nem látott itt éggy jányt éggy kis ládával? Kérdi.

— Nem eén soha ! aszongya.

De a zöreg asszony íszre vette a daugot. Még ereősebben
verte a mozsarat: Likit-lakat kis mozsaram, majd elírem, majd!
Mán csaknem utaulírte, miko a jány a csijcouhoz érkezett.

Digitized by VjOOQIC

NÉl'NYELVHAGYOMÁNYOK. 93

— Gyere, jányom, aszongya, üjj fel csak a hátamra, m in-
gyár haza viszlek eén !

Kelült rá a jány s égy pillanat alatt otthon termett vele. Mi-
kor a kokas meglátta, felrepült a kapura s ászt kiátotta: Kukuri-
kau gazdasszonyom, jön a mostoha jánya aranyba fagyva!

Megharagszik a zasszony s elkergeti onnan. Hát ihol, jön a
mostoha jánya. Elmongya, hogy eszta ládát szaugálta. Elkesztek
kaczagni, hogy csak ijent tudott szaugálni. Hanem mégis csak fet-
bontották a ládát. Hát uramisten, teli van arannyal-ezűsttel. Na,
gondojja a zasszony, elkűdi most a zű ídes jányát, majd szaugál
az kűlömbet. Szípen feleötöszteti, süt neki jau vajas pogácsát s útra
ereszti. Amin menyen-mendegíl, tanálkozik a bogáncsos csikauval.

— Takariccs meg, ídes jányom, etteöl a bogáncstaul, mon-
gya, jau tét hejjibe jaut várj !

— Maj bizon, te mosleék-csikaja, vélled tötöm itt a zideö-
met! aszongya s ott hattá.

Menyen tovább, tanálkozik a kúttal.

— Gyere, ídes jányom, takariccs ki, jautét hejjibe jaut várj !

— Nem ismerem Csavarit ! aszongya s ott hattá.
Menyen-menyen, eléri a körtifát.

— Gyere , ídes jányom , tisztogassál meg , jautét hejjibe
jaut várj !

— Ha még tésis fa vagy, te pocseék ? aszongya s tovább
menyen.

Elírkezik a süteökemenczéhez.

— Gyere, ídes jányom, igaziccs meg !

— Maj megigazít tégedet is a zistennyila, aszongya s ott hattá.
Tanálkozik a zöreg asszonnyal.

— Hová, hová, ídes jányom ?

— Eén bizon szaugálatot keresni menyek, néneém.

— Ippen jau, nekem éggy szaugálau kell. Ha beállsz hoz-
zám, megfogadlak. Heét szobám van. Hatot kikeli söprögetni, tisz-
togatni mindennap, de a hetedikbe nem szabad bemenni. Ha be-
csületesen megszaugálsz, jaul megfizetlek.

Beis állott a szaugálatba. A kéét elseö nap elvégeszte rende-
sen a daugát. De a harmadik nap, a miko gazdasszonya a tem-
plomba vaut, kinyittya a hetedik szobát, felemel éggy nagy tulipán-
tos ládát s megindul vele hazafelé. A pap sokat beszílt, sokáig tar-
tott a templomozás. Miko a zöreg asszony haza ment, a jány mán
hegyen-veögyön tulvaut. Hamar kapja a mozsarat: Likit-lakat kis
mozsaram, majd elírem, majd ! *

Fut utánna. Odaír a süteökemenczéhez.

— Nem látott itt éggy jányt éggy nagy tulipántos ládával ?
Dehogy nem, aszongya, csak siessen meég utauléri.
Menyen-menyen, odaír a körtifához.

— Nem látott ere éggy jányt éggy tulipántos ládával?

— Dehogynem, aszongya, csak siessen meég utaulíri.

Digitized by VjOOQIC

94 népnyelvhagyomAnyok.

Menyen-menyen, elíri a kútot.

— Nem látott itt éggy jányt éggy tulipántos ládával?

— Láttam eén, siessen csak, meég utaülíri.
Menyen-menyen, odaír a csikauhoz.

— Nem látott itt éggy jányt éggy tulipántos ládával ?

— Üjjön csak, néni, a hátamra, aszongya, mingyár elérjük.
Felis ült rá a zöreg asszony s elírték a jányt. A zöreg asszony

ussze-visszaverte, vírbe köpülte, fílhautan hattá a zútszílen. Mikor
a jány magához tírt, nagytámojogva megindult hazafeléé. Mikor a
kokas megláttya, felugrik a kapura s ászt kiáttya : Kukurikau gaz-
dasszonyom, jön a zídes jánya összeverve, vírbe fagyva 1

Megharakszik a zasszony s elhessekteti onnan. Há jön a zídes
jánya vírbe köpülve. De nem baj, legalább ott a nagy czifra láda.
Felis nyittyák. Há csupa kigyau-bíka ugrik ki beleölle.

Ottis maratt a zídes jánya vín jánynak örökre. A mostohá-
ját meg elvette a legjobb gazda a faluba, s máig is ílnek, ha meg-
nem hautak.

(Zilah). Versén Yi György.

Átkozódások, káromkodások.

Hogy a széméd follon kü !

Hogy a vakulás érjen é !

Hogy a dühűs nyavala törjön fö !

Hogy a kórság vessen fö!

Hogy a rosseb egye kü a pofádot !

Hogy a nyüvek kezgyenek kü !

Hogy a kukaczok essenek beléd !

Hogy a tüzes ménkű csapjon hozzád !

Hogy a csattogó ménkű vággyon beléd !

Hogy a féreg fénye egyén még!

Hogy a veszekedett fénye széggyén szét apróra!

Hogy a zördögök talicskállanak é !

Hogy a kutyák egyenek még !

Hogy a kutyák szalaggyanak é veled!

Hogy a Kesszeldorfer (volt z.-egerszegi hóhér) légyén a ké-
résztapád !

Hogy a sünyedík (seny v) fészkellen beléd !

Hogy a kosz lep^yén még!

Hogy a csuz fújjon fö !

Hogy a görcs rángosson össze !

Hogy a sörét vetégessén széllé !

(Nagy-Lengyel. Göcsej).

Gaál Frrencz.

Digitized by VjOOQIC

népnyelvhagyomAnyok.

95

Tájszók.
I.

A I f ö d i e k.

K a c c s a z : kaccsat letördel pl.
dohány tökéről. „Menjetek ki
kaccsazni".

kaczabáj vagy kaczabajka :
leányok könnyű felöltője. „L)e
szép kaczabáj kád van hékás ! —
Van annak , aki meg nem
issza".

kajába, kalaba: lármás
veszekedés. „Micsoda kajába
az szomszédasszony ?

k a j a b á 1 : kiált, kiabál. „Ugyan
ne kajabáljatok".

kalakótyos: szeles^ szele-
burdi. „Szinte tudtam, hogy
így járok evvel a kalakótyos-
sal«.

k a 1 a m o 1 : valami lében koto-
rász. „Mondja csak bátya:
miért kurta némelyik birkának
a farka? Azért, mert elvág-
tuk. De hát miért vágták el ?
Azért, mert azok bárányok és
mikor fejjük, ne kalamoljon
farkával a tejes edényben".

kalancsagos, kalancsos:
tévelygös hely. „Vigyázz azon
a kalancsagos úton, félre ne
bódorogj".

kallantyúz: kóczot fon kal-
lantyúval. Ezen fonálból ponyvá-
nak és zsáknak való durva vász-
nat szőnek. A kallantyúzást
egyedül férfi cselédek végzik
télen.

kangödör: olyan gödör, hon-
nét vályogot vertek vagy ta-
pasztani való földet hordtak.

k a n d a r í t : ki lódít. „Menj odább
mert olyant kandarítok rajtad,
hogy az eget is bőgőnek
nézed".

k a p a r é k : hulladék, mit gyűj-
tés után a tarlón gereblyével
összekaparnak. „A kaparékot
rakjátok külön ; mert az gazos".

kapat, megkapat: fuvarosok
valamely álló helyen, csárdá-
nál rövid időre megállanak és
keveset etetnek. „Majd a kop-
lalónál egy kicsit kapatunk,
azután tovább ballagunk".

k a r c z o s : rámpás , új bor.
„Kóstoljuk meg komám a
karczost, mit mond. Fjnye ko-
mám, ettől ugyan kinyílik a
bicska az ember zsebében".

k a r i s t ó 1 : nagyjából megfé-
sül. „Karistold meg a fejedet,
azután lódulj iskolába".

k a r i z s m á l : gyengén vakar.
„Eds anyám, karizsmálja meg
egy kicsit a fejemet".

káromszó: káromkodás. „No
megállj , majd bepaprikázza
éds anyám a szádat a károm-
szóért".

kárpál: zsörtölődik, duruzsol.
„Ugyan ne kárpáld mindig azt
a gyereket".

k á s z o 1 ó d i k : készülődik^ sze-
delőzködik. „Kászolódjunk gye-
rekek, azután induljunk".

kászú-túró: fenyőhéjba tö-
mött túró. „Hogy ez a kászú-
túró bátya?"*

Samu József.

Digitized by VjOOQIC

96

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

2.

Szatmármegyciek.

Csutak: szalmából, szénából
vagy málé héjjábó! össze*
göngyölített csomócska, mely-
lyel valamit bedugni akarnak,
vagy szobát súrolnak ; szalma-
széna-csutak.

Csutka: a málénak takarmá-
nyul is szolgáló leveles kórója ;
nevezik azon részét is a má-
lénak, melyről a szemet le-
fejtették ; ezt kocsánynak is
mondják.

C z i n k ó : a hagymanemű nö-
vények még fel nem repedt
magtokja s a vörös hagymá-
nak koratavasszal kihajtott
első csiraszára.

Czipehedik: nehezen, lom-
hán felkél, feláll ; „czipehedje-
tek már no ! "

C s i I I e n t : tréfás neve a lo-
pásnak ; ügyesen elcsillentette.

C s i n j a : a hunlónemfl edé-
nyeknek azon befűrészelt ré-
sze, melybe a mester a fene-
ket illeszti.

C z u r h ó : fajtalan-életű nökrc
szokták alkalmazni ; másként :
kurva.

C s o b á n : Szatmár vidékén
azon kétfenekű, igen rövid-
dongájú lapos edény neve,
melyben a mezei munkások
vizet tartani szoktak.

C s e r m á 1 : valamit ravaszul
elcserél.

Czigánküdik: valamit igen
erősen kér, követel.

Csápol: kézzel vagy egyébbel
ide-oda hadonáz, üt, vág.

Czaflat, czeflet: sietve
ide-oda jön, megy, fut, szalad.

Csaviczka: vizzel túlságo-
san vegyített rossz, zavaros
bor, pálinka, sör.

(Nagybánya).

Katona Lajos.

Néprománczok *).

Nagyszereda gyászba van,
Egy szép kis lány halva van.

Kdes anyja siratja,
„Kedves lányom jer haza**.

.,Nem mehetek én haza.
Piros vérben fürdöm ma".

Még szeredán délután
Vigan sétált az utczán ;

Már csütörtökön este
Vitték a temetőbe.

„Engem hat lány vigyen ki,
S az rózsám kisérjen ki.

Mind az hat lány fehérbe
S az rózsám feketébe**.
(Maros-Szék.)

(E kis versnek nótája is van, melyben minden sor ismé-
telve van).
Deák Farkas.

♦) L. Nyr. XIÍI. 384.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS

(KNOLL KÁROLY ÉS TÁRSA.)

BUDAPKSTEN, A M. T. AkADBMIA ÉPÜLETÉBEN.

Folyó évi február hó közepén jelenik meg; kiadásunkban:

RKXDSZERES

M A (} Y A R NY E L V T A N

KÖZÉPI8K0LÁK tíZÁMÁRA

IRTA

SZINNTEI JÓZSEF

A Macíy. Tüu. Akadémia i.é ta(í.ia, kíívetemi m. taník, stb.

Ára 1 frt 20 kr.

Dr. Sz'niiujtú Jfhsrf a magyar nyelvtudomány terén mint ki-
váló eró ismeretes. Mint tudós nem csak hazánkban, hanem kUl-
ft'ddön is nagy elismerésben részesült. E mellett a gyakorlat terén
is működött és működik a jelenben is, mint a magyar nyelv tanára
egy elsó rangú fővárosi tanintézetben, hol bó alkalma volt meg-
ismerkedni a (jijakorlati tanítás köretei meny vicéig melyeket ezen
munka írásánál folyton szem előtt is tartott.

Kzen nyelvtan megírására a szerzőt részint töttb királő szak-
fri'l'ulnak buzdítása indította, részint pedig az a meggyőződése, hogy
a jelvnley közkézen forgó mtujijar nyelvtanok nem eyészen olyanok,
a milyenekre az iskolás-gyermekeknek a középiskolai tantere értel-
mében sziikségük van.

Dr. Szinnyei úrnak főtörekvése oda irányult, hogy megköny-
nyit se mind a tanárnak^ mind a tanítványnak a dolgát, és a nyelv-
tanítást lehetőleg érdekessé és vonzóvá tegye. E végből tavaly meg-
jelent Iskolai Magyar Nyelvtanában először is mellőzte a szaggatott,
sokszor magukban nem is érthető példamondatokat, és helyettük
raínden fejezet elejére ügyesen összeválogatott, érdekes olvasmá-
nyokat tett, és ezeknek alapján ismerteti a nyelv alakjait, sajátsá-
gait, és ezekből vonja le a szabályokat. E szerint az ő müve nem-
csak nyelvtan, hanem egyszersmind olvasókönyv is.

A szerző továbbá óvakodott attól, hogy a gyermekek elméjét
tál ne terhelje. A középiskoláknak első és második osztályában a nyelv-
tanitásnak még nem az a ezélja, hogy a nyelvnek teljes rendszerével

Digitized by VjOOQIC

II AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. kh Ta.)

ismertesse meg a növendékeket, azért az Iskolai Magyar Nyelvtan
csak a legfőbb, legfontosabb dolgokat foglalja magában; a szerzőnek
gondja volt rá, hogy a gyermekek elméjét olyasmivel ne terhelje,
a mit még nem képesek megérteni. A nyelvtudománynak eddig
elért eredményeiből bevett nyelvtanába annyit, a mennyit az isko-
lában tanítani lehet, <Je mellőzött minden új és eddig még kellőleg
meg nem állapított elméletet. Nyelvtana módszeres könyv, melyet a
nyelvtanítás kezdö-fokán alkalmas vezérfonalul lehet használni, ki-
vált minthogy a szerzőnek előadása oly világos, oly könnyen ért-
hető, hogy a leggyengébb tehetségű gyermek is fölfoghatja,

A február havában megjelenendő Rendszeres Magyar Nyelvtan,
mely a középiskolák harmadik osztályának van szánva, a tanterv-
nek és az Utasításoknak megfclelőleg, a nyelvtannak rendszeres
áttekintését nyújtja, és három főrészre oszlik: hangtan-, szótan- és
mondattanra. Magában foglalja mindazt, a mi az Iskolm Magyar
Nyelvtan első és második részében el van mondva, csakhogy nem
a mondattani, hanem az alaktani kategóriák sorjában, és teljeseb-
ben, részletesebben tárgyalja a magyar nyelv tényeit, sajátságait,
mint az előbbi részek. A szerző, a mennyire lehet, mindenütt hatá-
rozott szabályokat és útbaigazításokat ád, s a szabályokat a leg-
magyarosabb íróinkból vett példákkal illusztrálja. Ezen kívül figyel-
mezteti a növendéket a magyar nyelvben elterjedt idegenszerűsé-
gekre, hibás szavakra és magyartalan szóUismódokra, s minde-
nik mellé odateszi a helyette használandó helyeset, mert ő nem
csak azt tűzte czélul maga elé, hogy a nyelv rendszerével ismer-
tesse meg a tanulókat, hanem azt is, hogy megtanítsa őket : mikép kell
magyarán beszéllniésírni. A szaktanár urak bizonyára helyeselni fog-
ják, hogy a szerző ezen praktikus czélt sem tévesztette szem elől.

Főtörekvése ebben a munkában is az volt, hogy a nyelvtaní-
tást, illetőleg tanulást lehetőleg meg;könnyítse, azért a lehető leg-
egyszerűbb nyelven, a legvilágosíibb szavakkal adja elő a tárgyat.

A könyvnek nyomdai kiállítása is olyan, hogy az áttekintést
nagyon megkönnyíti. A fontosabb dolgok nagyobb betűkkel, a mel-
lékesebbek apróbbakkal vannak nyomtatva, a példák dúlt betűkkel,
a legfontosabb dolgok pedig kövér betűkkel vannak kitüntetve ; a
ragok, név- és igeragozási minták táblázatosan vannak összeállítva.

Végűi megjegyezzük még, hogy a szerző, tekintettel azon
tanár urakra, kik a magyar nyelvtannak mondattani alapon való
tárgyalását nem tartják czél rávezetőnek, úgy írta Rendszeres Magyar
Nyelvtanát, hogy nem csak a harmadik osztályban, — melynek
tulajdonképen szánva van — , hanem némi kihagyásokkal már az
első és második osztályban is lehet használni.

Az alulírott könyvkereskedés kéri a t. szaktanár urakat : mél-
tassák Szinnyei úr nyelvtanát szíves figyelmükre. Tiszteletpéldánynyal
szívesen szolgálunk a szaktanár uraknak, kik ebbeli kívánságukat
közlik velünk.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KíiNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) III

A muIt esztendőben jelent meg, éf? már is számos iskolában
htisználatban van :

ISKOLAI

MAGYAR NYELVTAN

MONDA'H^ANI ALAPON .

KÍIÍÍRPISKOlAk használatára IKTA

SZINNYEI JÓZSEF

KÍIYKTKMI M. TANÁR

I. Rész. Az első osztály számára. Ára 60 kr.

♦•♦■
n. Rész. A második osztály számára. Ára 40 kr.

.1 nagymf'HfkiUjú Vallás- áí Közoldatás-ngiji m, /.-. Miniszkriumnal'

22H3HJ1HS4 s0. rendeletével a yymndi<inmoh és reáliskoliík hasz-

nnlniára en<fedélye.zett fímJcönyr.

BÍRÁLATOK

az

Iskolai Magyar Nyelvtan-róL

L Magyar Tanügy. 1884. 6. füzet.

SziNNYEi alaposan képzett nyelvész, ura a tárgynak, s egynttal tapasz-
talt paedagogns is, ki úgy eszközeirel, mini czéljaival tisztában ran; tndja
mit, 8 miért tesz ....

SzLVNVRi is mondattani alapon tünitja ^a nyelvet ; de, mielőtt tényleg
a mondathoz nyúlt volna, szükségesnek látta a szók, szótagok és különösen a
hangtan lényegének előre bocsátását. így könyve a következő főbb fejezetekre
oszlik : ,1. A hangok. — 2. A mondatok. — 3. Az ige. — 4. A névszók. —
5. A szóképzés. A fejezetek fő és alrészeit czélszerüen megválogatott (20 db.)
olvasmányok előzik meg, melyek közül 12 meseféle, 6 magyar és 2 görög
monda. A tanítása menete az, hogy az olvasmányt előbb a czélhoz képest
elemezi, aztán pedig a szabályokat vonja le az elemzésből.

A szerző mint látszik, egészben a tantervhez alkatmazkodik s teszi ezt
úgy, Jiogy a tnnítaniló tárgyból csak annyit íilel fel a nuMinyi az I. osztályban
értékesíthető.

Digitized by VjOOQIC

IV AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Kxom. Káuolv és Ta.)

A nyelvtan vázát egészen fölépíti, de hagy még a további évekre is
elég tenni valót ....

A ezélt illetőleg, azt hiszem egészen jó úton jár. Gondosan össze válo-
gattíi mindazt^ a mi lényeges és szükséges ; ügyelt a berendezésnél az aka-
dálytalan áttekinthetőségre, tanításait, szabályait pedig általában olp egyszerű
és l'önnyen érthető nyelven fogalmazta^ hogy a gyermeket sehol semmi szük-
ségtelen fáradságra, eröködésre nem kényszeríti ....

Kz islcolai magyar nyelvtan sok szeren cséréi lészidt; vah')ságos (vagy
nekem úgy vélt) hibái aránylag esekély számnak és könnyen megigazíthatok ;
ídvasmányai mind eléggé naivak és érdekesek, eh'íadása mindvégig kiínnyed,
vonzó és jó magyar, szabályai positiv természetűek és tíibbnyire jól sikerültek.
Szóval e l'is könyv megérdemli^ hogy a maga neméhen nyereségnek nyilránii-
suk s a közép és liolgnriskolák figyelmébe minden legkisebb aggodalom nélkül
ajánljuk.

II. Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye. 1883/4. 10. fűzet

Dr. Szinnvei József jeles linnistánk, szintén a Budenz tanítványa,
azon ezélt tíízte maga elé, hogy az iskolákban használhatóbb módon adja elíi
az i'ij irány tanítását. A ezímben megjeliJlt munkája mind a tananyag, mind n
beosztás tekintetében nem sokat tér ngyan el Simonvi kisebb nyelvtanán:ik
legnjabb kiadásától, de lényeges eltérései vannak a módszer szemiKMitjáhól.
Ez eltérések a következőkben foglalhatók össze.

1. A szabályokat nem egyes, össze nem függő mondatokból vezeti le,
hanem apróbb összefüggő olvasmányokba')!. Összesen 20 ilyen olvasmányt vett
föl az elméleti fejtegetések elé nyelvtanába, melyek mind piózai elbeszélések:
állatmesék, népmesék, néhány a magyar ösmondákból s egy pár görög törté-
neti monda.

2. Klöadásmódja általában véve világos^ a gyermekek fejlődő tehetségé-
hez mért. Szinnvei elég jól le tml ereszkedni a gyermeki lélek álláspontjára
8 eléggé sikerül neki az elvont dolgokat is megértetni a 10— 11 éves tanulóval
A tanítás alakja nála nem az úgynevezett közlő vagy dogmatieai, hanem inkább
a kérdezíí, vagy heuristieai. Igaz, hogy ezzel némileg a tanár dolgába vágott
8 a vezérkönyvek terére léjjett át ; de igaz az is, hogy a gyermek a könyvét
is jobban megérti ngy, ha az nemesak a szemlélet eredményét, hanem az
egész szendélödési proeessust is föltünteti előtte.

íi. Szinnvei szerencsésewcsojwrtoslt sok oly összettn'tozó dolgot .^ melyeket
SiMONYi a mcmdattani alap miatt szétszórva tárgyal.

. . . .Azt hiszem ennyiből is kitűnik, hogy a szerző helyes ezélt tűzött maga
elé s ezt eléggé meg is közelítette ; mely körülmény teljesen igazoJja e kihiyv
megjelenését s helyet mntat ki számára iskolai könyvirodalmnnkban. Nagy
nyereségnek tartanám, ha e könyv azokat is megnyerné a magyar nyelvtAnitás
újabl), helyesebb irányának, a kiket a Simonvi nyelvtanai nem tudtak meg
nyerni. Ezért szívesen ajánlom e nyelvtant^ melynek mint tudom, második
része is nemsokára kikerül a sajtó alól, tanártársaim becses figyelmébe.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll Károly és Ta.) V

III. Nyelvtudomány ós nyelvtanítás.

(hUNFALVY PÁLTÓL.)

pElfíftem van az első rész, a kíizé})iskolák elsÖ osztálya számára, uielyet
érdemesnek tartok egy rövid ismertetésre .... Ha Szinnyki a középiskolák má-
sodik osztályának egy hasímló nyelvkönyvet ír (a melj'ben azonban a névszóra-
gozást is teljesebben előadja), egy olyan mondatos nyelvtant nynjtana, mely
eiöbbvaló volna a phrasisos nyelvtanoknál, s mely egyúttal az olvasókönyvet
is pótohatná a gymnasinm első két osztályában."

IV. Protestáns S^yházi és Iskolai Lap. 1884. febr. 23. 8. sz.

^SziNNYEi nyelvtana sokban különbözik az eddigi nyelvtanoktól. Tudtunk-
kal ez az első nyelvtan irodalmunkban, a mely nem untatja a gyermeket
holmi innen-minan Összeböngészett, szaggatott példamondatokkal, hanem érde-
kes és ügyesen összeválogatott kis olvasmányokban mutatja be a nyelvalakokat,
s ezzel érdekessé és vonzóvá teszi a nyelvtanítást. Minden fejezet élén e^y
olvasmányt találunk, összesen húszat, nevezetesen állatmeséket, népmeséket,
történeti mondákat a hunn, magyar és görög nép történetéből — a hogy a
tantervben meg van állapítva — s ezekből szedi Szinnyei példáit. Örömmel üdvö-
zöljük ezen újítást, melyet kétségkivül minden j^aedagogus helyeselni fog. A
fejezetek élén álló olvíismányok mindig magukban foglalják mindazon nyelv-
tényeket, a melyeket a szerző az illető fejezetben tárgyal, és még sem lehet
mjtuk észre venni, hogy grammatikai ezélra vannak szerkesztve, a mi a szer-
zőnek nem esekély érdemííl róható fel és ügyes stilisztára vall. Az eddigi
nyelvtanoktól eltéröleg tárgyalja szerzőnk különösen az igeidők és határozók
tanáty a magyar grammatikának két legnehezebb és legbonyolultabb részét :
korántsem eredetiség hajhászásból, hanem esak azon ezélból, hogy ezt a két
liomál}*o8 i)ontot kellő világításba helyezze. Végre meg kell még említenünk,
hogy a szerző előadása oly világos, oly könnyen érthető, hogy a leggyöngébb
tehetségű tanuló is minden szavát megértheti L^ mogjogyevAieű. Szinnyei nyelvtana
n magyar nyelvtudomány mai színvonalán áll, de a nyelvtudomány eredmé-
nyeiből esak annyit vitt be az iskolába, a mennyit ott tanítani kell és lehet,
és került minden indákosságot és fölösleges szőrszálhasogató st. — Óhajtjuk
hogy a kitűnő szerző mennél előbb közreboosássa a második és harmadik
részt (a rendszeres magyar nyelvtant) is, s addig is melegen ajánljuk az
előtt fmk fekvő első részt az illető szaktanárok figyelmébe,''

V. Nemzeti Nőnevelés. 1884. márczius. III. füzet.

A napokban egy új magyar nyelvtan (illetőleg a teljes nyelvtannak
esak első része, melyet azonban a második gyorsan fog követni) hagyta el a
sajtót, SzJNNVKi JÓZSEF fiatal tudósunk tollából •, mely munkájával a szerző,
úgy látszik, eléggé jól rátalált a szeg fejére. Szinnyei, mint linnista, nagyon

Digitized by

Google

VI AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll Károly és Ta.)

ti'rmcHzetes, hogy teljeson Hzon tudományos alapon áll c munkájában, mint ;i
melyen Simoxyi ; de inunkúja mégi» hcdiulást jelez iskolai magyar nyelvtanaink
irodalmában. E haladás abban áll, hogy a szerzőnek sikeríílt közelebb hozui
a tudományos anyagot az iskola, s kiilj>n08en az alsóbb osztályok tanalói
lelki fejlettségének színvonalához. Ezt a sikert elérte a szerző az által, ho^y
1. kellőleg megválogatta a tananyagot, kihagyván sok oly részletet, melyet
nem talált alkalmasnak az alsóbb osztálybeli tanulók felfogásához ; 2. az i^*
megrostált és egyszerfísített tanítási anyagot igyekezett lehetőleg világosan s
s könny Ü stílussal előadni; 3. a szabályok lehozásához nem példány -momlato
kat, hanem apróbb elbeszéléseket használ : állatmeséket, népmeséket, néhányat
a magyar ősmondákból s egy pár görög történeti mondát. E szerint Szinnyki
nyelvtana terjedelem tekintetében kisebb mint a Simonvié, mert ha lapjaik
száma majdnem egyenlő is, a SziNNYEi-ében az egésznek mintegy harmadát
az olvasmány darabok képezik. Épen alkalmas rövidítés és egyszei űsítés az
örökös túlterhelési lárma korában !

VI. Felső Nép- és Polgáriskolai Közlöny. 1884. április 1. 6. szám.

.... Oly életre raló iörekrés van benne eddig nem tapasztalt mérték-
ben kifejezve, a melynek czélrajutámt mindnyájunl'nak óhajtania kell. Tgyanis
oly kfhniyedaég nyilatkozik irályában, fejtegetéseiben, a lényegesek kiválasz-
tásában, haj«ztalan nyelvészkedések mellőzésében, hogy e tekintetben elérte
előszavában endített ezélját, azt t. i., hogy az eddigieknél legalább egybeii-
niíísbau külr>nb nyelvtant írjon.

Vn. Budapesti Hirlap. 1884. február 27.

„A mondattani alapon a középiskolák első osztálya számára irt első
rész világosan mutatja, mennyit haladt magyar nyelrtauitásunk ahhoz képest,
mikor még nem is olyan nagyon régen, a SzvoHKNVi-féle graramatica legyőz-
hetetlen nehézségeiben megfenekelve anyanyelvünk tanulását tartottuk a világ:
legnehezebb feladatának. Szinnyei nyelvtana olvasmányok olvasása közWn
kelti fel a tanuló figyelmét a nyelv elemeire, szabályaira, sajátságaira, s úgy
szólván a tanulóval találtatja ki a nyelv törvényeit. A tanuló így érdeklődni
fog a tárgy iránt, s egész könnyedséggel ismeri meg anyanyelve minden
esínját-bínját. E rendszer nem avval csüggeszti el a magyar tanulót, hogy
neki még csak most kell magyarrd tanulnia, hanem föltételezve, hogy a tnnuló
i'igy is tud magyarul, kedvet szerez neki, hogy amely nyelven gondolatait
kifejezi, azt öntudosan használja. Szinnyei ezt a rendszert igen világosan,
érthetően alkalmazza. Az ebben ez irányban első Simon yi-/>7« magyar nyelv-
tannal szemben határozott haladásnak tekinthetjük, hogy egyes mondatok
helyett egész olvasmányokat szőtt könyvébe a szerző, továbbá, hogy a szó-
tövek megállapítását megkíinnyítette, hogy az állapot-határozók ismeretét h
„képes hely határozók" révén érthetőbbé tette."*

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll Károlv és Ta.) VI]

VÍII. Nemzet. 1884. febr. 24. 532. (54.) sz.

„Az eddigi nyelvtanoktól leginkább abban tér el Szinnvei nyelvtana,
liogy a nyelvalakükat nem egyes szakgatott példamondatokban, hanem ossze-
tüggö olvasmányokban mutatja be, a mivel kétségkívül sokkal élvezetesebbé
teszi a nyelvtanítást az eddiginél. Eltér továbbá az eddigi nyelvtanoktól az
igeidők és a határozók tárgyalásánál és sok egyébben is. Előadása oly vilá-
gos, oly könnyen érthető, hogy a leggyengébb tehetségű gyermek is minden
nehézség nélkül felfoghatja. A szerző kerülte mind azt, a mit az első osztály-
beli gyermekek (kiknek e könyv szánva van) még nem foghatnak fel. ('sakis
a legfiöbb dolgokm szorítkozott, mert a nyelvtanításnak ezen a fokon még
nem az a feladata, hogy a nyelvnek teljes rendszerével ismertesse meg a
tanulót. Ezt az első részt (melynek ára 60 kr.) nemsokára követni fogja a
második és harmadik rész is. A jeles fiatal tudós munkájátuik első kötete a
»2ítkkörökhen élénk érdeklődést, sőt feltűnést keltett.^

IX. Pesti Napló. 1884. febr. 24. 54. sz.

„Ismert nyelvészünk három kötetre tervezett nyelvtani müvének az első
része a középiskolái tanterv értelmében az egyszerű mondatról és a szókép-
zésről szóló tant fejtegeti, világos, könnyen érthető előadásban, Szinnvki Jó-
zsef a nyelvészet terén sokkal ismertebb, sem hogy nagy gonddal s a feladat
szabatos számbacételécel készült müve további ajánlatra szorulna. Nyelvtana
módszeres könyv s alkalmas vezérfonalul szolgál a nyelvtanítás terén. A nyelv
különféle alakjait nem egyes szaggatott példamondatokban, hanem szakérte-
lemmel kiszemelt apróbb olvasmányokban mutatja be' s a munkát tanár és
tanitcány egyformán sikerrel használhatja,"*

X. Pester Lloyd. 1884. Febr. 27. Nr. 57.

„Die ziemlich allgemeine Ansicht, dass die vorhandenen nngarischen
Schiügrammatiken nicht so besehaffen seien, wie sie die Schulkinder nach deni
Mittelschiil-Lehrplane und den demselben beigegebenen, den Gang des ungari-
schen Sprachunterrichtes genau bestimmenden Instruktionen bedürfen, hat die
Abfassung dieser vollstandig entsprechenden Schulgrammatik veranlasst, derén
uns vorliegender erster Theil nach einer kurzen lanti ehrlichen Einleitiing den
einfachen Satz und die Wortbildung behandelt. Diese Grammatik unterscheidet
sich von den bisherigeu zumeist dadurch, dass sie die Sprachformen nicht in
einzelnen abgeríssenen Beispielsatzen, sordern in zusammenhiingenden Lese-
stticken vorführt, wodurch der Sprachnnterricht unstreitig geniessbarer gemacht
wird als bisher ; ferner auch in der Behandlung der Verbalzeiten und Bestim-
mungswörter und manchem Anderen. Die Darstellung ist so klar und leicht-
fasslich, dass sie selbst oom schwiichstbegábten Kinde ohne Schwierigkeit
begriffen werden kaun. Es ist Alles vermieden, was Kinder der I. Klasse, für
welche dieser I. Theil bestimmt ist, noch nicht fassen können. Da der Sprach-
nnterricht auf dieser Stufe den Schülern noch nicht mit dem ganzen System
der Sprache bekannt zu machen hat, beschrankt sich derselbe zweckentspre-
chend anf die Uauptsachen.''

Digitized by VjOOQIC

•^'^

Azon városok, a melyekben

a Sziiiiiyei J.-fóle

Jskolai lagyar Nyelvtan"

már liasználathaii van:

Budapest, (öt középiskolában.)

AJsó-JKuMn Kecskemét Pozsony

A.raá. Kolozsvár Himaszoníbat

B.' Gyarmat Lsugos Rozsnyó

B,' Csaba M. - Vásárhely Sopron

Brassó Nagy-Körös Szatmár

Debreczen Nagyvárad Temesvár.

Budapest. 18W. Hornyiluszky V. sajtója.

Digitized by VjOOQIC

"%

LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK.

Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet? Hunfalvy Pál
r. tagtól 20 kr-

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól 40 kr

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván L tagtól 30 kr.

Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 50 kr.

A CSUVaSOkrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr.

A számlálás módjai es az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr.

Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évből. Majlátb Béla
1. tagtól 10 kr.

Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácztól. ......... 50 kr.

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignáoz 1. tagtól. 10 kr.

Vámbéry Ármin ,,A magyarok eredete" czimü mííve néhány főbb állításának
l»irálata. Barna Ferdinánd 1. tagtól. . Ára GO kr.

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór
r. tagtól. ......,- Ára 20 kr.

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet L válaszom Hunfalvy Pál
birálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr.

Finn magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftol. . . . Ára 3 frt — kr.

A magyar kötőszók, m. rész. Az alárendelő kötőszók IJ. fele. IrtaSimonyi
Zsigmond. Ára 1 frt 50 kr.

DebreCZeni CodeX—GömöríCodex. Közzéteszi VolfGy. l. tag. Ára 2 frt— kr.

Magyar helyesírás elvei és szabályai, m. kiadás Ára 10 kr.

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a M T. Akadémia Nyelvtudományi
Bizottsága. Szerkeíizti Hudenz József. XVIII. kötet. 1 füzet árai frt— kr.

Tartalma. Felelet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Á. ,A magyarok eredete*
C2. munkájára. II. kózl. Irta B u d e n x J. — Votják nyelvtanulraányok. I. Idegen elemek a
votják nyelvben. Irta Munkácsi Bernát. — Kisebb közlések.

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Pauli lingva
liiingarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás
hollandi papiron képekkel és initiálékkal ...... Ára 3 frt — kr.

Saját Jciadásunkban megjelent:

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja H u n-
talvy Pál Ára lfrt20kr.

Budenz-Album. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják
tanítványai. Budenz J. arezképével. Nagy 8** 321 sürüu nyomatott lap

Ára 3 frt 8() kr.

Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta Dr. Szinnyei József
L és IL rész. A középiskolák I. és II. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy-
uiélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv.

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére

irta Dr. Szinnyei József. (Sajtó a.)

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS

(Knoll K. és Társa)

^ Budapesten, az Akadémia épületében.

■"r

Digitized by

GooQle

)Qie

1885.

MARCZIUS 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

MEGBÍZÁSÁBÓL

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV KÖTET. III. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

n O R N Y Á X S Z K Y VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Oldal
A helynevekben levő népetymologiáról. Kunos Ignácz 97

A ,nek'-ragú név és a birtokszó. Joannovics György 102

A magyar-ugor szótár. Munkácsi Bernát ilo

Olasz kölcsönszók. Kiírási Sándor 118

Irodalom.

I. Orvos-gyógyszerészeti Műszótár Csapodi István 121

Adatok a nyelvújítás történetéliez. A'agy-Szígetín Kálmán 129

Helyreigazítások. Magyarázatok.

1. Salavári, Goldziher Ignácz 150

2. ,A számára'. Lehr Albert 131

3. jFérj*. Szily Káhnán . . ... 132

4. , Boncsok*. Kispál Mihály 133

5. ,A lófuttatás néhány műszava'. Egy sportkedvelő 134

6. ,Eméng'. Szarvas Gábor 135

Aprólékok.

1. Két uj szótár 136

2. Utczakeresztelés 136

3. Tattatás, tettetés 137

Népnyelvhagyományok.

1. Hasonlatok. Kazay Gyula , . 138

2. Párbeszédek. Beák Farkas 138

3. Népmesék. Varga Imre 139

4. Átkozódások, káromkodások. Gaál Ferencz 139

5. Szőlőművelés. Csapodi István . [40

6. Balázsjárás. Mórocz Emiiián I40

7. Tahó furcsaságok. Zágonyi György 142

8. Tájszók. Katona Lajos 143

9. Gúnynevek. Spitzer Arnold . 144

10. Hegyfordulatok. Spitzer Arnold .... . 144

11. Dűlőnevek. Spitzer Arnold 144

Digitized by

Google

MtgjtitHik MAGYAR Szerkesztő

mituUnhóua/. V[ V C í \/' A R ^''"^'^ '^'""^^

ly-én

három ivnyt

Budapest
flSKUKBSSTi ^^' ^^' Bakony-

tartalommal. SZARVAS GÁBOI<. "''^**» ^' ^*'

XIV. kötet. 1885. MÁkczius 15. Hl. füzet.

A HELYNEVEKBEN LEVŐ NÉPETYMOLOGIÁRÓL.

IV.

A népetymologiai átértelmesítéseket legtisztábban még
az idegen alakok tüntetik szem elé. Eddigi adataink is job-
bára másféle nép gondolkozása köréből valók, idegen orgá-
num illesztette hangcsoportokkal, idegen észjárás szülte
fogalom alakulatokkal. Láttuk, hogy a szokatlan hangtome-
gekböl mint elevenültek elé a magyarosdi alakok és hogyan
értelmesedéit új fogalommá a holtan hangzó betühalmaz.
Az idegen hangtömegnek magyar hangtömeggé, másodfokon
pedig magyar szóvá kellett átalakulnia.

Mielőtt azonban tovább kisérnők e népi megértelmesí-
tések grammatikális fokozatait, egy kérdés tisztába hozata-
lával kell még megpróbálkoznunk. Azzal a kérdéssel, hogy
mit érez a nép nyelvtudata idegen és ennek folytán értel-
metlen hangtömegnek? Már az első fokú átalakulásoknál az
alaki népetymologiánál is volt rá eset, hogy a népi. nyelv-
tudat még magyar szókat is idegen számba vesz, ha értel-
müket vagy magyaros hangzásukat valami úton módon
elvesztik (Ny. XIII: 492). A tartalmi népetymologiánál meg
épen nem is az alakon, hanem az alak tartalmatlanságán
akad meg nyelvérzékünk ; nem is az idegen hangsoron,
hanem a hangsor érthetetlenségén. Hogy ez a jelentesteién
hangtömeg honnan került nyelvünkbe, vagy ha már benne
is volt. hogyan vált azzá. nem a népétymologia dolga.

Magyar szókon is állhat hát elő a megértelmesedés
művelete, ha eredeti értelmük kiveszett idő folytán a nép
nyelvtudatából. Ily szóelhalásoknak különbözőnél különbö-
zőbbek, tarkánál tarkábbak lehetnek az okai ; szokatlan alak
vagy idegenes hangzás nagy ritkán. Csak az első fokon, a

M NYKLVÖB. .NiV 7

Digitized by VjOOQIC

98 KUNOS IGNÁCZ.

meg-magyarosítás fokán , bajlódik az alakkal. De nem is
jöhet számba a népetymologiai jelenségeknél, hogy idegen
vagy magyar nyelv ivadéka-e az a szó, melyet a nép tuda-
tosító ösztöne érthetővé gördített, vagy hogy az értelmesí-
tés processusán kívül még más psychikai momentum is mű-
ködhetett közre. Idegennek veszi a nyelv szelleme mindazt,
a mi előtte érthetetlen, noha az ö nyelvtestének a véréből
való is ; magyar szónak ismer el mindent, a mit csak meg-
ért, bármilyen nyilván való az indigenatusa.

Ezeket a rokon idegen szókat vesszük ezúttal szem-
ügyre, mintegy függelékül ama merőben jövevény alakok
mellé, melyek a népetymologiai átalakulások második foka
köré csoportosultak. Számuk, nagyon természetesen, eme-
zekét meg sem közelíti. Idegenné csak nagy kivételesen
válhatik magyar szó, vagy ha fogalmastul elavult, vagy
pedig ha tulajdonnév félévé válik és tulajdonnevekkel kerül
kapcsolatba. Néha még akkor is, ha tulon tul való a ke-
lendősége. A régibb -falva^ -fala végű helynevek jó része
ma már többnyire -favk zsugorodott össze, a nélkül, hogy
eredeti értelme csak valamennyire is megmaradt volna a
nép tudatában.

Idegen számba mennek mindenek előtt az elavult és
így értelmük vesztett szóalakok. Az élő nyelvtudat nem
érti többé néhai szavát és azon mód appercipiálja őket egy
alakilag hozzája közel eső kifejezéssel, mint akár a tiszta
idegent. Az értelem összefüggése még csak szóba se kerül-
het, pusztán elavultat kell megújítania. De szólaltassuk az
adatokat.

Havas elvének azaz „Havason tuli"-nak nevezte haj-
danta a magyar tul a Havasokat, de csak addig, a míg az
elve szót megérthette. Mikor jelentése halványulóba kezdett
menni, az alak is változásnak indult. Részben az elülső szó
assimiláló hatása, részben pedig az utána járult rész szoká-
sosb kapcsolata, a mai Havasrt'/földet teremtette helyébe.
Ugyan ez az elve szó lappang még az Erdély (Erdő-elve),
sőt némelyek szerint a Székely (Szék-elve) szóban is, csak-
hogy a jelentése vesztett fogalom, nyilván az -ély, -ely végű
nevek analógiájára, ezúttal emilyen alakot öltött. Még

ennél is kihaltabb szava a magyarnak az egy^ így. Valami-
kor „szent"-et jelentett és e jelentésének világos nyoma is

Digitized by VjOOQIC

A HELYNEVEKBEN LEVŐ NÉPET YMOLOGIÁKÓL. QQ

rnaradt még az oklevelekbeli Egy\i6 (németül Heiligen^tióm)
nevű helységben. A később nemzedék azonban, hogy a
feledésbe ment szó jelentését valahogyan meg is magya-
rázza, Hegykóx, alakított belőle. Nyoma maradt még e szó-
nak az ^^j>'házban is, de már szintén nem ,, szent "-et, hanem
„egy"-ét értünk rajta, sőt ma napság már szenUegy-YiéizróX
beszélünk, ^^;>'edül idvezítö, ^^jységes vallásra magyarázzuk
(Müller M. felolvasásai, ford. Simonyi). — Szintén elavult,
csak tájbeszédben ha itt-ott még hallható a séd szó, me-
lyet már Kresznerics is tájszónak jegyzett fel „rivulus,
fluentum, báchlein" jelentéssel. Egy helyneves kapcsolatát
a Hidegsédet, ennek is megőrizték az oklevelek, horvát
lakosai pedig még mai nap is annak ejtik. De már a ma-
gyarok nem tudták elég érthető magyarázatát adni a szó
utójának és a horvát eredeti kiejtéstől eltérőleg, a hol így
is meg amúgy is mindegy. Hidegséggé fagyasztották. Ny.
Közi. VÜMig. — Hasonló módon homályosult el az aszó
is, melyen a régi magyarok „völgy "-et értettek. Még inkább,
elhomályosodhatott, sőt összezavarást is támaszthatott tulaj-
donneves kapcsolatokban, hol még a társszó is befolyhatott
ujonti megértelmesedésére. így vált lehetővé, hogy ma már
székiben Szarvas.i2ö/ (németül még Hirsch/4/z/^, meg Hosszu-
szót (Kor.) hallatnak velünk^ a hol régebben Szarvas-^i's^,
meg HosszM-aszó rejtőzött. — A tornamegyei yósvaí6 ősré-
gies alakjából sehogysem tudott a nép valami értelemfélét
kiokoskodni, fogta és JósafiSt kerekített ki belőle.

Földrajzi elnevezésekből, melyeket szintén ide lehetne
foglalnunk, több elavultat eleveníthetnénk még fel. Lugossy
jegyezte fel a következőket. „Csillag'* -ot jelentett valamikor
a htígy szó, sőt a nép még ma napság is „Darvak húgykt^f
„Eke hügy'iX^ szemlél a csillagos égen. A szót természetesen
többé meg nem érti, más kapcsolatban más szóval, jóval
ismertebbel téveszti össze, úgy hogy a többek közt „Szép
asszony kútjd'^hoz is eljár értelmet meríteni. Ipolyi : Myth.
582. RMK. 1:355. — A „via lactea^^-t még Sándor István
szótára is „fejér köz^^-nek fordítja, de már a néphagyomány
úgy regéli eleinkről, hogy fejér göziln jövének. UjMMuz.
V. évf. 1 : 6 1 . Ezúttal a szó jelentése inkább homályos mint
elavult. , Hasonlóan a vecsernye szóhoz, melyről vacsora csil-
lagára ismer a székely nép. Benedek : Székely tűnd. 89.

Digitized by VjOOQIC

lOO KUNOS IGNAlV.

Kihalt szó értékűek még azok a magyaros hang/ású
elnevezések, melyek részint idegen tulajdonnév eredetet sej-
tetnek velünk, részint még ismeretlen származásúak. Ép úgy
érthetetlenek a nyelvtudatnak, mint akár az előbbiek és ép
oly módon alakulnak át érthetőkké is. Csakhogy amazoknál
megállapíthatóbb az eredeti alak és kimutathatóbb a nép-
etymologikus átváltozás. Bizonytalanságban vagyunk, hogy
vájjon a Búd helységből előszalajtott, vagy pedig a böjti
boszorkány rémisztgette-e először népünk lelkületét. — Más
alkalommal meg szintén Ungot Berket járatna velünk a
csalóka közkiejtés, ha ép az Ung tőszomszédsága Bereg-
megye nem juttatna czélhoz. Közmondássá merevültében
bereknek domborodott ki formája és így csapzott el közel
eredetétől oly kétes messzire. — Ép oly megvilágítása az
értelme felejtett névnek, mint a XVILik századi költőé,
a ki Föllegvár tartományába röplté képzeletét az elmohoso-
dott Fülek vára alól. RMK. 111:459.

Még szokottabb módja a jelentés elváltozásoknak, ha
élő és ismeretes szók alakulnak át szintén élőkké és isme-
retesekké. Az effajta elváltozásoknak, illetve felcserélések-
nek többnyire alaki hasonlatosság a szülője. A hosszú más-
salhangzók némelyikét a népkiejtés sok helyt r-es részre
bontja pl. talló és tarló, saeczol és sarczoL Ép így változott
át Csallóköz is Sarló alakura. RMK. 11:381. Közel járó
hasonlatosság változtatta /V/z/regyházát /^tr^liázára és egyéb
földrajzi elnevezésekből véve példát, siket ér vezeti félre a
siker eret Ny. IX: 125, és szőke víz hódítja magának a nagy-
váradvidékiek Székely vizét.

De nem mindig áll módunkban a kettős alakok elsőbb-
jére és eredetibb formájára rámutathatni. Néha az egyik
a járatosabb néha a másik, sokszor csak az Írásból mutat-
hatjuk elé párját, máskor maga a közkiejtés is ingadozik.
Az effajta átalakulásoknak van a legbonyolultabb története.
Beregmegyében pl FedelesídXvkxid\i is i^í^/í/^i-falvának is em-
legetnek egy helységet, egyformán magyarosan és egyaránt
érthetően. Eredetük mellett egyik sem vall különösebben,
akár a Fön\^^i, melyet Kor. /"///lakkal igyekszik ragyogóbbá
tenni, vagy akár kerellö, melynek kerülő párja adott értel-
mesebb hangzatot. A legtöbb esetben egyik sem látszik
eredetibbnek, hanem mindketteje egy közös idegen forrás-

Digitized by VjOOQIC

A HELYNKVEKBEN LEVŐ NÉPETYMOLOGIÁRÓL. lOI

ból ihatta az élet vizét. E mellett szólnak a még nem
eléggé érthető koczkó- s a már értelmesebb koczkaszhX\ií%^ a
kevésbbé ismerős kopor és a hangzatosabb alakú kapor^ a
biharmegyei Szókány és a neki jelentésedett SzökeÍ2Xv?í,
Ilyennek tetszik még a beregmeg-yei Macsola és az illesz-
kedettebb Mocsolya^ az egyaránt ^\\.%x\QdX Gyülevész és Gyü-
l€7HZy melyeket még Kor. Gyüleviczne\i hangoztat. Ugyan-
olyan elváltozás, a milyen a régiek özönvize és özönvésze.
Hogy. hogynem egy Kuriakér nevű helység is egyet fordí-
tott érthetetlen voltán, s lett belőle ktiroa\ikx ; hasonlóan
A7//7v2háthoz, egy nagy kunsági szántóföld nevéhez, melyet
még a tisztesség tudóbbak karahát néven neveznek Ny.
1 : 230.

Máskor meg csak az ortográfia áll útjában a kettős
alak megszüntetésének. Vagy a kiejtés lehetett hatással a
szó jelölése módjára, vagy pedig a hagyományos Írásmód
dermesztett a szó alakján. Egyaránt hallunk Hód- és Hold-
mezövásárhelyet, a nélkül hogy akár a kiejtés, akár a meg-
szokás szentesítette volna vagy az egyikét vagy a másikát.
Van úgy is, hogy már a régiségben kezdődik az összeza-
varás, az ide-oda ingadozó írásmód, mint a mai ^cöfehalom
példája mutatja, mely már a régi nyelvben is Zaza.\om,
Zazholm alakúnak mutatkozik. A történet tanúsága szerint
a szdszokn^k kellene e névben nyomát látnunk, de az orto-
gráfia, mely a régi Írásmódot egyúttal a kiejtésbe is átvitte,
csak is &//chalomról akar hallani Xy. Yi^gi. Hasonló téve-
dés adott a 6b/halomnak is alakot. E név előrészét már a
névtelen jegyző zavarta össze azzal a magyarázatával, hogy
a honfoglaló magyarok a Szíhalmon táborozva lombsátoro-
kat készítenek és innen nyerte Szíhalom nevezetét. A név-
telen világosan a szín (schoppen, schirmdach) szóra gondolt
a szén (carbo) helyett Ny. V:39i.

A tudatosabban működő nyelvösztön néha még ma-
gyarázatát is keresi ez átalakulásoknak. És e magyarázatos
jelenségekkel egyúttal ama határához közeledünk a nép
.szellemi működésének, mely az eddigi, úgy nevezhető ön-
tudatlan népetymologiát a tudatostól, a megokoló népety-
mologiától elválasztja. Átmeneti alakjaink még emide is
amoda is elnyúlnak. Ortografikus eredetű pl. a //adhéiz,
///7/ház név, melyet majd emigy irunk majd amúgy ejtünk,

Digitized by VjOOQIC

102 JOANNOVICS GYÖkGV.

mindegyikét öntudatlanul. A tudatosító nyelvösztön azonban
mindegyikére keresett igazoló történeteket és hol az ósi
Aadakozksok egyik emlékét látja benne, hol meg csak gú-
nyolódásként említi, hogy y^ha/ ház nem falu". — Somog)''-
nak egy helység-e Szölömdl nevet kapott, de az utórész
elavulta folytán SzolimdnvdL is keresztelte még a kegyeletes
emlék. Azzal okolta meg a késő nemzedék a hite hagyott
nevet, hogy Szigetvár ostromakor itt lett volna Szolimán
.sátora felütve. — Határjelző adataink legérdekesebbje Ne-
vétlen falvának a története. Deákot a népkiejtés sok helyt
gydkndík hangoztatja, lett hát /)/>/>&falvából Gydkfalva., De
hogy mi módon keletkezett a gydk szónak gyakkal való
összezavarásából a falunak Neveflen neve, a következőkép
jegyezte fel a Krónika. Szatmár körül van egy Ne^^etkn
nevű falucska, melynek eredetét egy arra utazó kocsisa igy
magyarázta meg: A falut eredetileg DidkidXwkwd^i hittak,
ebből aztán Gw>Éfalva, Gj^'^^alva lett. Mivel pedig gyaknt
azon a vidéken csúnya jelentésű szó, a nép e nevet mel-
lőzte és így kezdett szóllani : Neveflenre megyek. íme a nép
aesth etikus érzete Ny. II: 187.

KúNos Ignácz.

A ,NEK'-RAGÚ NÉV ÉS A BIRTOKSZÓ.

III.

A birtokszó egyezésének régi ezikksorozatomban meg
nem oldott egy-két kérdése a visszatérő névmásra, a sze-
mélyragos számnévre, számnévmásra, kérdő és visszamu-
tató névmásokra vonatkozik. — Mindez alakok, nek nélkül
állva, kétségtelen birtoko.sok ; és így a birtokszó is , —
első és második személyükhöz, s a többe.s-számi jelentésűek
.számához nem alkalmazkodva, — mindig csak egyes szárara
mutató, harmadszemélyi ragot vesz föl; pl. A maga/// pén-
zét költöm. Járj a maga^ \khdn. Mag^f urn ő. Kitelik ez a
mdig\xnk {mdigdifok j m3igukj vagyon^'ból. — Csak egy-unk
{liettőnkf hkrmatok, r\yo\cziik) t\t\ia. Mindkettőtó'/é seb^ ve-
szélyes. — Mindnyáj w/í^ kivánság^'t teljesíti. Több^A'it (né-
hkny alokj feladata ez. — MeXy'úifink tanács^// kövesse? Há-
ny átok ^z^xa dönt itt? — A melyik///?^ terv^ a legjobb

Digitized by VjOOQIC

A ,nek'-raüú név És a biktokszó. 103

lesz, az fog stb. Annyi itt a nézet, a hknyalak szavat
hallom.

De nek-kel állva már különböző szerepet visznek e
szók. Két osztályba soroztam őket.

Az első osztályba ezek tartoznak : e^y (0 g y - fink,
^gy-etek^ egy-ükj; és az ik- végűek: egyike, másikunk^
melyikk? Iidnyadikjink ? haiodikiokj némelyikünky akármelyi-
kük stb. Ide értendő az /-^-essel egyjelentésü forma is:
melyönk ? melyötök ? együnk, egyötök stb. *) — Az egy magá-
tól érthetőleg, a többi pedig a tárgyakat külön-külön ki-
emelő, egyedítő /*ié-nél fogva mindig csak egyes-számú har-
madik személyt jelöl. A birtokszó ennélfogva nek-es forma
jukkái szemben is csak egyes számra mutató harmadsze-
mélyi ragot vesz föl ; pl. Birtokossal: 'Együnknek
{egyikünknek, egyonknekj, mináegyifeknek {mindegy őtóknekj
az érdeke forog szóban. Valamelyi/^>{r«í'>6 a székA foglaltam
el (tehát : egynek a t. k.). Dativussal: Melyikünknek
(melyanknekj van igaza ? Csak minden h3Lrma,áikunknak
akad párja a tánczban. Egyi/eknek (egyvtöknek) fájt a foga.
Némelyik//^/í^>t (némelyik/«í^/t^ nem esik terhn-e.

A második osztályba Bsik mind a többi, u. m magam,
magad stb. ; mindnyája, mindnyájunk, mindnyájatok stb , és
így tovább: mindannyitok, valamennyiük: mindkettőnk, mind
a hármatok, mind a tizük (százuk, ezrük stb.); — továbbá a
tószámok kettő-iöl végig; és egypár határozatlan számnév:
hánya? hányunk? stb. sokunk, kévésünk, többetek^ néhányatok^
néhányuk, valahányuk; — tagadólag: semelyikünk, semennyi-
tek, seháfiyuk stb. — A függőben hagyott kérdések
ezt az osztályt illetik.

Az egyik kérdés ez volt : Az ilyen (másodosztálybeli)
névszó csak nek nélkül állva birtokos-e, vagy: nek-keX is
alkalmas e szerepre? pl. magadz/a^ a 100 frtja; hármunk-
nak a készpénze; mindnyájótokwaA (v. mindannyitok«a^>l a
becsületből van szó.

A másik kérdés ez volt: Minthogy e szók, — a tő-
lük e részben eltérő magam névmást ide nem számítva. —
az egybirtokú személyrag fölvételével, többes-számi je-

*> „hisz mtlyönk nem ismeri ?" (Arany. Arist. ford. A lovagok. 87, 1.)
^még hozzá se vetne ügyötök is". (Ar. u. az. A dan'izsok 207 — 208).

Digitized by VjOOQIC

I04 JOANNOVItS GYÖROV.

lentésok mellett is megtartják az egyes szám, és egyúttal (a
főnévvel szorosan egybekapcsolt) harmadik, személy formá-
ját. — a melyhez is az ige mindannyiszor hozzásimul (há-
rxyunk? hkrvaunk, mind a né^yeirky mindnyáj//^ stb. indu^.*
nem következik-e ebből a dativusukra vonatkozó bir-
toknévnek kétféle ragozhatása: Tizünknek sem lesz itt
több áoXgufik ; de így is: Txzünknek sem lesz itt több
dolg^. Elment az eszekk, mint látom, néhknyatoknak ; de
így is: ^é\ikny a foknak (tobhe f^knfk^ mindannyi^^w/i^y/ el-
ment az esz^. — ? Még akkor, csekély számú adataim
alapján azt állítottam, hogy az ilyen névmás, ha birto-
kos, nem vesz fol nek ragot; ha pedig dativus, mindig
csak névmásul (nem főnévül is) működik ; és így a rá vo-
natkozó birtoknév nemcsak számban, hanem személyben is
egyezik vele mindannyiszor. A szabadabb mozgás lehetősé-
gét egyébiránt már akkor sem zártam ki. és a végeldontést
további kutatástól tettem függővé. Lássuk tehát:

I. A nek fölvétele kérdésében (á birtokosra nézve)
megszüntetem szabályom merevségét. Igaz ugyan, hogy so-
kan valódi hézag-töltőnek használják ezt a ragot; oda is
ragasztják, a hova nem kellene ; pedig jó azt kerülnünk,
a hol csak lehet. De a hol nem lehet? A nek-es szóra ez
esetben mindannyiszor dativust fogjunk rá? Hogy e névmá-
sokat ez a rag meg nem fosztja birtokos mivoltuktól, hadd
mutassák a következő példák :

„(Forma, mód, ajak — - ) Mintegy maga/////^^ ré-
.sz^ benne" (Kisf. vSánd. Az emberszívnek örvényei. Ujabb
nemz. könyvt. 859.). „(Minden/^^^ a! mit látsz — — )^ Vá-
rb.mnak és ma.ga.muak asszonya (Vörösmarty. Vérnász.
U. ott. 960). (E\\ensége(/nek védőj<^^ s tenma.gaLr//iak vádo-
lója akarsz lenni?" — „(édes nemzetem) — — — ^ és ma-
gdidnak oltalm^'ra kössünk kardot a pogány ellen" (Zrinyi
Miki. A török áfium ellen való orvosság. U. ott. 203).
„Magunk ma.gunknak veszedelmr't ne keressük" (Régies.
Révai nyt. 363). — „(Más esetekben bizonyos külső relatió-
inkat kívánjuk megváltoztatni — — —), ott mint barátjai
vagy ellenei a rénynek és valónak, itt m. barátja/" v. eWe-
nei ennmagunknak^ (Kölcsey F. mind. műnk. V. köt. EngeF
aesthetikai töredékei. 20). „ — — ~ de inkább ma.guknak
mutatás </t (keresik)" (Régies. Révay nyvt. 363). „a

Digitized by VjOOQIC

A ,nek'-kagú név És a BiRTOkszó. 105

melyre akkor kiszalad mind a kettőnknek lelk^" (Csokonai
Allatok beszélgetése. 575). „(Fellegként borítja) Mind ket-
tönknek búj/zt" (Csók. Esdeklés. 781). „Ecce! hol jár mind
kettőnknek eszí?" (Vas. Ger. Parlagi képek. L 33). Néhá-
nyunknak a h a s z n rt^, ezrilnknek a kkr a. Töhhef^knek —
nem tagadom — ellenzéstVel találkozott Beiktattuk tiltako-
zás^'t mindnykjuknak v. valamennyi /IJ^«<?^ v. mind a har-
mmcz7iknak. „(És a hont fentartó atyák epédése) Mindnyá-
yinknnk lelk^r't bizony nem emészti" (Pompéry. A telivér. 5).

Látni ezekből (kevés kivétellel), hogy vagy a birtok-
szó nyomosltása, vagy valamely szó, néha egész mondat közbe
szúrása, majd a birtokszó elöretétele, és nem egyszer a kö-
tött forma eszközli az ilyenféle birtokosra nézve is a
nek fölvételét. Magától érthető, hogy e ragot ott, a hol
használataiba szűkség nincsen, márcsak a jóhangzás szem-
pontjából is kerülnünk kell; és hogy e részben a versmér-
ték és rythmus követelményének is megvan a maga határa.
Hogy mikor kell és mikor nem kell a birtokosnak a nek,
megmondja régi értekezésem IV. czikke (299 — 302).

n. Az e névmások dativusával találkozó birtokszó —
a magam névmáséval találkozót ide nem értve — szintúgy
tágabb körben mozog, mint a minőt akkori dolgozatomban
kijelöltem részére. Kétségtelen ugyan, hogy a mely dati-
vusban benrejlik a nekem, neked stb., azzal okvetetlen egye-
zik a birtokszó személyben és számban ; pl. ^ox^unk függ
tőle (nekünk) Tninányk]unknak. — Gyakran ki is van téve
a személyragos nek; pl. Tinekfeky jól tudom, mindnyáj^^'^t-
nak van annyi heío\yk%fok. — De ebből épen az követke-
zik, hogy az olyan dativus, a melyben nem lappang, vagy
nem okvetetlen lappang a nekem, neked stb., tisztán csak
főnévül szerepel (a mely mindig csak harmadik-személyü) :
és akkor csakis ez lehet a kérdés : Az ilyen dativusnak
egyes, vagy többes számára mutató (harmad-személyi) ragot
vesz-e föl a birtokszó? — Már hónapokon át egyre ker-
getem e különféle dativusokat, és csak itt-ott találkozom
egyikével-másikával. Pedig tisztába kell hoznunk minden
előfordulható alakjuk ügyét. Hisz a csak néha-napján hasz-
nálatos szerszámnak is mindig jó karban kell lennie. Rá-
akadtam egypár útbaigazító adatra , a melynek nyomán, —
számbavéve egyúttal a kérdéses névmások ilhítőleg szám-

Digitized by VjOOQIC

I06 JOANNOVICS GYÖRGY.

nevek tudvalévő sajátságait is, — a következő eredményre
jutottam :

1. A vtaglhn (magad maga stb.) visszatérő névmás abban
különbözik szóban íorgó társaitól, hogy a többest csak egyféle,
t. i. szorosan vett névszói alakja jeleli: magunk dolgozunk,
m3Lga.fok dolgoz/ok stb. (ellenben: hkrma?iy solian dolgozunk
stb.) — ; továbbá : dativusától mind a három személyben elvá-
laszthatatlan a nekem stb. — ; mindannyiszor is egyezik vele a
birtokszó személyben és számban ; pl. (A fiaim vagyona illetet-
ten maradt) ; de m3Lga,mnak mindene/// oda veszett „.. . . ma-
gamnak ugyan nagyobb részem (Hordoztatik széllel az ma-
gas egeken" (Zrínyi. Szigeti veszedelem. Újabb nemz. könyvt.
192.) ., — — maigamnak is Oly édes ömlik el pilláidon"
(Arany. Arist, ford, A darázsok. 203). Most maga//«^?^ vásik
a foga</ rá. (Most tudom a közös czégteket); d^ magadnak
ezelőtt máskép hangzott a firmád. Sok munká/^Aba került
az magáiknak is. (A gyermekük föl sem veszi) ; de magw^-
nak ugyancsak nehezükre esik. — Tehát nem: Magamnak
terhí/re vagyok, hanem : Terhemre vagyok enmagamnak;
nem : Maga/^knak rendben a szénája, h : — — szénáA?^
(pedig magam más szerkezetben eredeti birtokos ; pl. A
magaü?k ^zénájű: rendben van); nem: Maguknak nem jutott
eszéfbe, h: — — eszükbe.

2. A birtoknévnek személyben és számban egyezését
szintúgy megkívánja a) a személyragos számnevek közöl a
részlető (partitiv) jelentésűek dativusa. Ezek : Mind a kettőnk
(mindkettőnk), mindkettőink stb., mind a hármunk (iiziinky
százunk) stb. — ; továbbá: mi'kettőnk(nek), ti-hatotvkCnak)
stb.) — ; b) a személyragos számnévmások közöl az egész
mennyiséget (egyetemesen) jelelők dativusa. Ezek : Mindnyá-
junk, (mindnyája fok j mindnyájuk, fnindnyája), mi?idannyink
stb., valamennyink stb. — Példák:

„(így a farsang jó napjaiban) Mind a \iett6nknek ré-
szünk van" (Kaz. Fer. levél. Berzsenyivel. Kiadta Kaz. Gáb.
i86o-ban. 219. 1.)*) Mi-\Leti6nknek más a feladatu/Z/t. Hát
ti'hkrma'toknak nem fér a fejetekbe} Mind a hkrmuknak

*) A Bajza J. és Schedel F.-löl 1842-ben „Kaz. F. ered. munkái" ez.
szerkesztett kiadásban (K. F. lev. Kis Jánoshoz. II. k. 196) ez áll : „Mind
a* VeMnknek rész^ vau"; — nézetem szerint nem helyesen.

Digitized by VjOOQIC

A .NEK*-KAGÚ NÍ:V és A BIRTOKSZÓ. IO7

meggyűlt a hsLjuk vele, „Az álomból mind \ieXtei]öknek
esz/lébe jutott minden" (Kriza. Vadr. Szép Palkó. 402.).
Mindkettej<?W^ kez<? ügyébe esik. - Mindny.áju//>t;z/7^ nem
teheti kotelességü«/feké. Jusson esze/r/febe mxnádLnviyxfoknak,
Valamennyi//>é«^>t az lesz a jutalm/z/í*. ^xnánykyínak nagyon
fájt a fogö rá.

Ez alakokat azért tettem kűlon rovatba, mert a visz-
szatérö névmástól a többi közt abban is különböznek, hogy
alanyesetük többesét is egybirtokú személyrag jeleli: Mind

a hármu//>é, fvk stb., mindnyáj«^>t, lok stb. érzi;

ellenben : magu;?^ érezz7Í*>fe, maga/^^ étúkk, msiguk érzik.
Továbbá még azért is tárgyalom külön e névszókat, mert
jó magyarságii dolgozatokban egypár olyan mondatot talál-
tam, a melyben az efféle dativus többesének harmadik
személyére vonatkozó birtoknév egyes számra mutató
raggal áll: Mindannyi //^//^/t nehez/re esik. ..Mindkettöjóknek
elég oka volt később stb." (Horváth Mih. kisebb tört. műnk.
Fráter György élete. IV. 10).

Emezeknél talán nincs is teljesen kizárva az a kérdés,
havajjon: mindegyikök dativusa többesétől minden körül-
mény között, és így a harmadik személyben is elválasztha-
tatlan-e a személyragos nek többesének a fogalma, így :
{nékikj mmákettöyiknek elég okuk volt stb. — , vagy (per-
missive) elválasztható: mináketteyiknek elég ok^ volt stb. — ?
De az elméletet vajmi gyakran megczáfolja a gyakorlat ; a lo-
gikát az élet. A számban nem-egyfezést feltüntető egypár
adat, a számban egyezés eseteinek végtelen sorával szem-
ben, korántsem elegendő arra, hogy kétségtelen nyelvté-
nyül állítsam ide ; mint szemembe ötlő mozzanatot azonban
czélszerünek tartottam fölemlíteni. Az e 2. alatti szabályt,
magától érthetőleg, fentartom teljes épségében.

3. Ugyanezen számnevek az illető személyeket különö-
sen kiemelő szóktól (mind v. mind a (kettőnk), mi (hármunk-
nak) //* (nyolczatoknak) stb.) meg nem határozva, hanem
pusztán pállva így : keltőnk, keltőtök stb. tizünk, százatok stb. ;
továbbá a határozatlan számnevek : sokunk, szdmostok stb.,
töhhiínk stb., kévésünk stb., néhányunk, ennyink , annyink
(annyitok stb.) kétféle jelentésűek; és így a dativusuk sem
hat egyformán a birtokszó egyezése folyamatára, jelesül :
ha tisztán csak mennyiséget jelöltetünk velők, rá nem mu-

Digitized by GoOgle _ |

I08 JOANNOVICS GYÖRGY.

tatván a/, illető személyekre, akkor csak főnevek g-yanánt
állnak a mondatban, és a birtokszó nem egyezik velők se
személyben, se számban ; ellenben : ha a számmal együtt az illetó
személyeket is ki akarjuk tüntetni, akkor az ilyen névszó,
ugyanazon alakjában partitiv jelentésűvé válván, kizárólag
névmásképen szerepel, és a birtokszó személyben és szám-
ban egyezik a dativussal.

A kérdés itt mindig csak ez: Az első, második, harmadik
személyben megemlítettek egytöl-egyig bele vannak-e értve,
vagy sem ? Ez : tizünk lehet a. m. mi fizen^ de jelentheti
azt is hogy: fizen közölünk; néhdnyatok a m. // néhányan^
és annyi is m. néhányan a ti körötökböL „(Csatasorban erős
férfiak állnak) ört ellenem a kijáratokon: S kettejök épen,
mint stb." (Ar. Arist. ford. A darázsok. 224.) Itt kctk-
jök ^^ ketten köztilök; a következőben pedig: (Ez a Pál
meg drágalátos ocscse) 1 Sok bajom van ketté jökkel! a szám-
név am. velők kettejökkel, v. ezzel a kettővel.

Sőt még itt sem éri végét az értelem különbözősége,
íme a következők : az én egyem, a te kettő^^, az 0 hat/'rt ; a
mi hkrmunk stb. — ; ez az egyem {egy/mk, egy ötök); ilyen
v. olyan kettő;/^, [tizetek, harminczw^t stb.) csak abban tér-
nek el a pusztán állóktól, hogy birtoknévi természetöknél
fogva minden körülmény között főnévül állván , csupán
csak számot jelölnek; pl. (Egy jószágtok jelzálognak nem
elegendő) ; de a )^eX,t6tök együttvéve kifutja majd. — Az
effajta dativusnak is épen így változhatik a jelentése, és e
szerint változik a rá vonatkozó birtoknévnek is a ragozása.
Példák:

Csak számra értve. Személyekre is értve.

(Nem szükség ezt mindnyá- ls.ettö7tknek mégis tudt//;z>{Ta

junkkal kózleni); elég. ha adta.

egyönknek, vagy \ieXXönk"

nek adod tudtára.

Yv/Jinknek vagy akár hu- Ötünknek most anijyi itt a

?s7.unknak is elég dolg/7 dolgunk, a mennyi ezelőtt

lenne itt. tiznek volt.

(Engem meg téged ez nem Rorsódzott ám a Xiktunk tob-

tántorít) ; de ?>6ku7íknak hűnknek.

borsódzik a hát^ tőle.

Digitized by VjOOQIC

A ,nek'-kagú név És a, iuktokszó. 109

Hát a mi bölcs öuinknek Wkrvaupiknak ez volt a külön-

(öt'h^ bizottság) mi a vé- vélemény/*m^.

lemén)^?
(Nem nektek), — más kettő- }íett6nkne^jutotta,z eszüuk-

töknek jutott esz/be. be ; (gondoltok is t i vele !).

(Mindannyitokra úgysem szá- Volt annyi eszetek néhánya-

moltam) ; csak is néhánya- toknak y hogy stb.

toknak volt annyi belátása?,

hogy stb.
Ennek a hdLrm3.toknak már Most egyszerre megfájdult a

nem fáj a fej^ (meghaltak). fedetek hkrimitoknak.

Mikor ez a,nnyi/ik^nak nem fér Ennyi/'/'A/^^^ együttvéve sincs

a fej/be ! hitel //>t ottan!

(A hányan itt lesznek épen); (Most csak ővele meg az öcs-

akár tizüknek is kiteszem cs^el volt dolgom); hanem

a szüréTt ! ugyancsak a korm?7itre ko-

pintottam kettej//^//6'^.
A birtokszónak a harmadik személy többesére mu-
tató ragja márcsak halványan tűnteti ki az illető személye-
ket; de csak kitünteti ez esetben is.

4. Ezek : hányunk ? hányatok ? stb. ; a hányunk, a meny-
nyink stb. — ; sehányunk, semennyink stb dativusban állva
is csak egyes számra mutató birtoknevet kivannak : Yíknyunk-
nak nem volt az terhié? Yiknyditoknak akad majd pártfo-
góéi P A hknyuknak csak volt valami kis vagyona', (mind
koldus most). Sehányz^^/^a^ié se lesz haszna? belőle. — Ide iktatom
a szintén tobbes-jelentésü egymás szót, mint a melynek dati-
vusával szemben azonmódon szerepel a birtokszó : Szemere
hányja v. hányják egymksnak. Mindig tudtaíra adjuk (adjá-
tok) egymksnak,

5. A személyragos infinitivusról sem kell vala megfe-
lejtkeznem. Hisz olyan dativussal szokott az együttjárni, a
melyhez még pillanatnyi kétség sem fér. Hogy mikor kell
a határozatlan módnak a személyrag, arról itt már nem
szólhatok. Annyi bizonyos, hogy a mikor személyragos,
mindannyiszor nyomról-nyomra jár a birtokszó ösvényén ;
pl. Ezt minány k]unknak tudnunk kellene ; nem pedig : — —
tudnií^ kellene; a mit egy különben jó magyarságú könyv-
ben olvastam.

Digitized by VjOOQIC

"^r?^."«

I ib MUNKÁCSI BERNÁT.

A 3) alatti dativusok példái sorában egy idézettjni sincs.
Legkésőbb fogtam ehhez a részlethez. Nem csoda tehát,
hogy egy ilyen alakra sem akadtam olvasás közben. De
az elsorolt példák elég szokottan hangzanak; nem is hiszem,
hogy a később majd fel-feltűnő nyelvtények valamelyike
meghazudtolja az e példáimban szereplő birtoknevet: mert
az itt a kérdéses számnevek és számnévmások kétségtelen
sajátosságaihoz van szabva. — Ezek azok, a mikkel a régi
értekezésemben meg nem oldott kérdéseket most tisztába
igyekeztem hozni.

JoANNOvics György.

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR.

A hang-megfelelés esetei a szókozépen és szóvégen.

Magánhangzók: hangszín.

Minden tudomány korében találhatók ..perpetuum mo-
bile^-féle problémák, azaz nehéz kérdések, melyek végül is
csak abban az igazságban lelhetik megoldásukat, hogy
megoldásuk lehetetlen. Ilyen természetűnek tűnik az ugor
összehasonlító hangtanban a hangszín kérdése is , vagyis
hogy minő kritériumok határozhatnák meg az ugor alap-
nyelvi alak magánhangzóját a nyíltság (vagy zártság) foka
szerint. Ha a magánhangzót legváltozékonyabb elemnek
mondhattuk a szó hangtestében, úgy viszont a hangszínt a
magánhangzó jegyei közt tarthatjuk legkevésbbé állandó-
nak. Ismeretes körülmény, hogy e tekintetben mily széles
fokban szoktak már dialektusok is eltérni (zürj. va víz, ma
méz: votj. vu, muj, hogy pár századnyi idő elégséges a
hangszín-fokozat teljes áthaladására (magy. maga, v.ö. HB-
beli mugdnekj, sőt hogy a nyelvnek egyazon fejlődési fokán
is előfordulhatnak egymás mellett igen távol eső hangszínű
változatok (magy. haliad^: kullog-). Ilyen hangsajátságtól
alig lehet elvárni, hogy eredeti állapotát a nyelvtörténet
teljes folyamán keresztül (az alapnyelvtől az önállóan ki-
fejlett nyelvek mai fokáig), nem hogy épségben, de akár
csak fölismerhetöleg is megőrizze. íCem lehet tehát meg-
ütköznünk rajta, hogy a Szótár is — noha az ugor alap-
nyelvi alakoknak lehetőleg teljes reconstruálását egyik fel-

Digitized by VjOOQIC

A MAayAK-UGOR SZÓTÁR. 1 1 I

adatául tűzi ki — a hangszín kérdését egyáltalában kire-
keszti vizsgálata köréből, megelégedvén azzal, hogy a ma-
gánhangzót hangrendileg meghatározta {a = a, o^ Uy l;
é = á', Cy /*, öy fi). De hát vájjon a „lehetetlenség" tételét
mondjuk-e ki kérdésünkre? Pusztán a hangszín általános
természetéből s az ugor nyelvek adatainak általános érté-
kéből indulva ki, bizony eléggé megokolt volna ilyen véle-
mény is; mielőtt azonban igazsággá erősödhetnék, gondosan
latba kell vetnünk minden egyes adat tanúságát s minden
körülményt, mely esetleg ellene szólhat. S itt figyelemre
méltó, hogy a nyelvtudomány más ágaiban, pl. az indo-
germánságban is, a hangszín — minden változékonysága
ellenére is — kissebb-nagyobb biztossággal meghatározható,
noha a nyelvek rokonsági foka nem sokkal közelebbi,
mint az ugor nyelveké. Lehetséges továbbá, hogy . midőn
az adatok tanúságai rendesen a legnagyobb mértékben el-
ütnek egymástól, egyes esetekben mégis különös körülmé-
nyek (pl. jelentés, időmérték, hangkapcsolat) folytán egybe-
hangzó vallomás jön létre, vagyis hogy néha mégis meg-
maradt az eredeti állapot a hangszín tekintetében is. Végül
ott, hol a. teljesen szabatos meghatározás nem eszközölhető,
még nincs kizárva a megközelítő, kevésbbé szoros megha-
tározás lehetősége, sőt ennek hiányában még az alapos
hypothesis is tudományos értékű. Mindezek a következő
feladatot szabják jelen fejezet tárgyául : vizsgálandó, meny-
nyiben lehet az ugor alapnyelv, vagy esetleg a belőle
származott kissebb nyelvegységek alakjaiban — általában^
vagy egyes esetekben — a magánhangzó hangszínét meg-
határozni. Evvel együtt meg lesz világítva egy másik kér-
dés is. hogy t. i. minő hangszín-változatokat lehet az ugor
nyelvekben ős eredetüeknek tekintenünk.

Az összehasonlító nyelvkutatásnak egyik sarkalatos
axiómája, hogy rokon nyelveknek azonos tüneményei azo-
nos eredetűek, illetőleg egy közös alapnyelvi sajátságnak
képviselői. Ennek alapján bátran állíthatjuk a hangszínre
is, hogy azon esetben, ha reá nézve minden ugor nyelv,
vagy legalább az ugorság nagyobb része egybehangzólag
tanúskodik , — alapnyelvi eredetű ; vagyis ha pl. ezen
egyező alakokban : magy. atya, oszt. afa, azi, vog. aíe, f.
űfi (schwiegervater), mord. afa (senex), öser. afa, aöiy Ip.

Digitized by VjOOQIC

112 MUNKÁgsi heknAt.

aööe I magy. szií^ mord. suks. cser. ^ukS^ Ip. suoksy vog. suor,
soUy f. sukse (hókorcsolya) ugorságszerte csak a^ illetőleg //
hangszínt találunk, az nem puszta esetlegesség müve, ha-
nem legalább is annyit bizonyít, hogy az afyá-m,\i megfe-
lelő alapnyelvi alak hyiltabb hangzójú (azaz a^ esetleg
o ; áe nem líj, míg a szú-é zártabb (azaz u, esetleg o;
de nem aj volt. Nyomatékkal emeljük ki a kevésbbé szo-
ros „nyíltabb" és „zártabb" jelzőket; ezekkel t. i. arra
akarunk utalni, hogy tekintve a hangszín változékonyságát,
azt az alapnyelvi magánhangzóban csak úgy határozhatjuk
meg valamennyire biztosan, ha a meghatározás keretébe
legalább is két hangszín-fok eshetőségét veszünk fel (jele-
sül az alakokban közösen mutatkozó, uralkodó, hangszín-
fok mellett még a hozzá legközelebb állót is). Noha tehát
pl. az atya szónál, az ugor nyelvek egyező vallomása sze-
rint, kellő^ valószínűséggel állíthatnók, hogy a megfelelő
alapnyelvi alaknak a volt a hangszíne: mégis biztosabb
lesz a meghatározás, ha az o hangszín eshetőségét is fel-
vesszük és kevésbbé szorosan csak annyit mondunk az
illető hangzóra, hogy ,.nyiltabb" hangszínű volt. Látni való,
hogy az ugor alapnyelvi alak hangszínének ilyen módon
csak két meghatározása lehetséges u. m. nyíltabb (-^^ a^ o;
vagy üy é, ö) és zártabb (= //, Oy vagy /', //", ö) s ez is csak
akkor, ha az ugor nyelvek tanúsága egyik vagy másik
irányban egybehangzó. Ez utóbbi pont, t. i. az egybehang-
zóság a hangszín változékonyságából kifolyólag, természe-
tesen akkor is felvehető, ha esetleg az ugorságban általá-
nosan uralkodó hangszín mellett egy két nyelv még a
szomszédos hangszín-fokot is feltünteti ; mondhatjuk pl. a
magy. húgy urina, f. kiise, cser. kuiy vog. kti§^ zürjP. kui^y
IpF. gii^ id. alakok alapján, hogy az alapnyelvi alak ma-
gánhangzója //. esetleg o volt, noha a lappnak egy másik
dialektusában ko^^a és az osztjákban is los adatokat talá-
lunk. Az említett feltételeknek megfelelő adatok :

a) melyekben az uralkodó hangszín a s így az alap-
nyelvi alak magánhangzója rt^-nak, vagy í^-nak vehető:

atya: oszt. afay azi, vog. azey f . atiy mord. afa, cser.
afay aöiy Ip. ai^öe.

anya: oszt. aha, anki, vog. angii, mordE. níz-a^a
(schwiegermutter).'

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. II3

ár (pretium): f. arvo^ Ip. arvo^ vog. artel- (schátzen),
oszt. artala- (kosten), zürj. artal- (denken), mord. arse- id.

varjú: f. varekse^ mord. varst^ varaka, osztlrt. varüaj,
zürj. varií (habicht) | osztS. urüi, Ip. vuoröa^ vogL. vuqrp,

1 a p (fláche) : f. lappea^ mord. lapa, cser. lapa^ zürj. lapa \
osztB. lopsax: /. an teller.

vall- (fateri): mord. val (wort), f. vala, Ip. vale {e\á).

kast: f. kas fa- rigare, Ip. kastas humidus, mord. gaste-
(bemocskolni).

csap-: f. tappa-^ mord. tapa-y votj. őapki- (schlagen),
zürj. capH- (werfen) | Ip. öuoppe- (hauen).

b) melyekben az uralkodó hangszín «, minélfogva az
alapnyelvi alak magánhangzója e^-nak, vagy (9-nak vehető :

szú: mord. suks^ cser. i«>&i, Ip. stioks, vog. suor^ sou
(vermis), f. sukse (hókorcsolya).

ÚSZ-: f. uí'y mord. uje-^ vog. «/-, osztj. us-, üd-^ zürj.-
votj. uj-y Ip. vuoje- I cser. ej-y ij-^ aj-,

n y ú g o d- : f . nukku-, mord. nuva-^ nuvse- (schlummern),
zürj.-votj. dugdi' (aufhoren), vogL. úuntla%i' ruhen | Ip. nokke-
(schlummern).

fúj-: mordE. puva-, cser. pu-^ vogL. puo-, vogB. pűl-y
osztlrt. pú-j püm- (blasen), f. puhku-j puhu- (spirare) | osztB.
polt-y osztS. pög-, zür. pölal' id.

húgy (urina): f. kuse^ cser. kuij vog. ku§j zürjP. ku^^
IpF. pi^ I oszt. %0Sy Ip. ko^a,

torok: HB. iur%ukaty oszt. tur^ vog. turr^ f. kurkku
(keble, gurgel), mord. kurga (mund), votj. kvara (e h. kuaraj
stimme | zürj. gorí (kehle), Ip. karas^ ktrs id.

kutya: mord. kutkaj kutu (kutyakolyök), vog. kuJ^a^
votj. kMÓa (kutya), zürj. kiöl (catulus).

Hogy az alakok olyan egybehangzóságánál, minőt az
elősorolt adatokban észlelhetünk, kellő nyelvészeti biztos-
sággal határozható meg az alapnyelvi hangszín — világosan
bizonyítja azon tény, hogy ugyancsak ezen adatok egy
része túl az ugorság korén még más altáji nyelvcsaládban
is megtalálható, s a mi igen föltűnő, ugyanazon hangszín-
nel. Ismeretes, hogy a törökségben is vannak ata páter,
ana mater, öap- (őab^J caedere alakok, melyek a magyar

M KygLVÓB. XIV. 8

Digitized by VjOOQIC

1

114 MUNKÁCSI BERnAt.

atya^ anya és csap- szók alapnyelvi másainak felelnek meg;
a kutya szóval is bátran egybevethetők alapnyelvileg az alt.
kuöuk, csag. ktlöükj kaz. kiiöiik ,der junge hund* ; hasonló-
képen a szú'VdX (föltévén, hogy alapnyelvi alakja sanga,
mint nyü = üangBy s mint az egyes nyelvek hosszú magán-
hangzóiból is sejthető (a magy. szúnyog alapján felvehető,
elavult "^sufíak (v. 5* csag. sunak bremse, stüek fliege). A
lapy varjUy nyágod- szóknak ismét a szamojéd nyelvágban
vannak hangszínbelileg egyező másai. Mind az idézett ada-
tokban az uralkodó* hangszín egységes s alapnyelvileg an-
nál biztosabban meg volt határozható, minthogy e megha-
tározás a szomszéd hangszln-fok eshetőségét is felvette.
Ezeken kívül még egész sereg másnemű adat van, melyben
szintén van uralkodó hangszín, csakhogy nem egységes,
hanem a hangszín-f okozat két szomszédos tagjára kiterjedő,
pl. magy. vaj, vog vqj^ voj (fett, salbe), mord. vaj (butter),
oj (oel), f. voi, Ip. vuojj votj. vej (butter), oszt. 'voj (fett),
melyben az uralkodó hangszín nyíltabb (csak 05 és <?; de
nem u) és magy. tud-, f. tűnte- (sentire), cser. iu^i- (erra-
ten), mord. soda-^ votj. tod-^ zür. töd-- (e h. tod-)^ Ip. tobde
(sentire, cognoscere), melyben az uralkodó hangszín zártabb
(csak u és o; de nem a). Ezekben az alapnyelvi hangszín
pusztán valószínűségi fokon határozható meg, illetőleg nem
azon biztossággal, mint olyan adatokban, hol az uralkodó
hangszín egységes; emitt a tévedés csak úgy lehetséges,
ha fölvesszük, hogy az egész ugorság * puszta véletlenből
két fokon át haladt votna alá vagy fel {u vagy a felé)
biztos nyomok látszata nélkül, míg amott elég a tévedésre,
ha a mondottakat csakis egy fokra vesszük fel. Minden-
esetre könnyebben megtörténhetett, hogy pl. az ugor
tanda- , sentire, scire' szónak esetleges tand-íé\e hangszíne
véletlenül minden ugor nyelvben legalább egy fokkal zár-
tabbá (o vagy ?/-vá) lett, mint az pl. hogy az tísz- szónak
esetleges alapnyelvi aj- gyökéből mindenütt véletlenül két
fokkal zártabb tj- hangszínű alak fejlett Az alapnyelvi
hangszín tekintetéből hypothetikusan níeghatározható ada-
tok (pusztán a magyar alak elősorolásával) a következők:
a) melyekben az uralkodó hangszín zártabb, azaz o és
u : odu, olvas y ólom, orr^ oz (az) ; ///, ujj (digitus) ; kosz ; hol-
(hal-), hom-XoV.. homuv (hamu), Inígy (stella) és hó, huny-.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR-lKiOk SZÓTÁR. tl5

húr^ húsz; jó (bonus), jó (fluvnus) ; tó, toll, tosz-, tud-, tüz,
domb, dorgál', dug-; szokoszt^ (szakad-, szakaszt-), szók-, szo-
morú, szúr-, sor, csomó ; nyúl-, nyuszt ; pofa, por ; fog-, fon-,
vol- (val-, vagyok) ; mo : most, monnó (ma, majd), mony,
mos-, múl', műszol', mutnl- ; ló, lom (pruina), Yiova-lok, lúd ||
aluV' (olt^), halad- (v. ö. kullog-J, hall-, három, hat, ház (honn) ;
tavasz, száj, szárad- (sonkád-), nyal-; fa, mar-. Az utóbbi ese-
tekben a magyar (a nyal- és ház adatoknál még a vogul-
osztják) alakok kivételével az egész ugorságban csak o-X. és
U'X. találunk ; ámde számba kell vennünk, hogy a magyar a
részben csak ujabb időben változott el ^-ból (mely hangfej-
lődésnek még sok nyoma látszik a HB-ben), továbbá hogy
0 hangszínnel még változatok is találhatók. Külöhben egy
nyelv eltérése az uralkodó hangszíntől, mint a föntebbi ada-
tokban, úgy itt sem lényeges.

b) melyekben az uralkodó hangszín nyíltabb, azaz a
és o : ad- fod-), ngyar, akad-, szál, száll- (v. 6. cser. $o- és iu-
pervenire), gyalog, vissza, váll, handsa, rajt-, napa, vaj, láp \
kap-, hályog-, hal, apa (kevés nyelvben a hangszínnel).

c) A magashangú tövek hangszíne szintén csak ezen
valószinüségi fok szerint határozható meg, minthogy nem
találunk egyetlen egy adatot sem, melyben az uralkodó
hangszín akár csupán z, akár csupán a lenne. Az / hang-
szín kizárásával (vagy legfeljebb igen csekély körű szere-
pével) pusztán //', e (ö) hangzókat mutatnak fel a követke-
zők : kcz (kéz), f . kdte, Ip. kata, kteta, cser. ket, mord. kád,
ked, vog. kat, kat (hangmélyedéssel e h. kátj, oszt. két, kat:
katl- fogni; zür.-votj. ki ( kej, kel, ked), cserM. kid \ tel
(tél), cser. tele, vog. tel, teli, tal, osztlrt. tede, tet, zürj.-votj.
töl, tel, mordE. tele, mordM. fala, osztB. tal, f. tnlve, Ip. talve
(hangmélyedéssel e h. tdle) \ továbbá a magy. kengyel, kéreg,
kés, jég, tev-^ szeg-, néz, nyél, fej, fél (oldal), fest-, vő, menyül-,
le, elő, ev- (enni) | tele, szel-, fél-, vezet-, mell, meny (nurus),
lebeg-, él-, egér, íz (membrum) szóknak rokon nyelvi másai.

Kimondhatjuk tehát vizsgálatunk eredményeképen, hogy
az ugorságban is van módja az alapnyelvi hangszín megha-
tározásának. Igaz ugyan, hogy e meghatározás általában
csak megközelítőleg lehetséges s így is aránylag nem sok
esetben, s nem egyenlő fokán a bizonyosságnak : mindamel-

Digitized by VjOOQIC

Il6 MUNkAcSI BERNÁT.

lett, azt hisszük, van annyi értéke, hogy ezentúli vizsgála-
tainkban számba vehetjük, illetőleg a határozatlan (a és é)
magánhangzók mellett külön jellel kifejezzük (pl. ilyen for-
mán: ug. vaf, vuj ^ vajj vagy voj ,fett, butter* | ug. Uxndiij
inndoL -^ tondtt-y vagy tunda- ,sentire, scire* | ug. kadey küd€ —
kád€, vagy kede ,manus^. Meg kell még ezekhez jegyeznünk,
hogy azon esetekben is, midőn az alapnyelvi magánhangzó
hangszíne az adatok különbözősége miatt meg nem határoz-
ható, a kissebb nyelvegységekben sokszor már lehetséges a
meghatározás; ez adatokban pl. f. kalüy mord. kai, cser. kol
(magy . hal) | f. maksa^ mord. maksa^ cser. mokS (magy-
máj) I f. happamej mord. íapamay éapamoy cser. 3apa, §opo
(magy. savanyú) f f. sala (clandestinus), mord. sala- (steh-
len), cser. Jtola (fur) -- magy. tol- vaj bátran mondható,
hogy a déli ugor nyelvág alapalakja nyíltabb (a^ o) hang-
színű volt.

Feleletet adhatunk ezek után ama kérdésre is, hogy
melyek voltak az ugor alapnyelvnek hangszín-külonbözetei ?
Kétségtelenül meg voltak a közös alakokban kimutatható
űJ, o^ u és dy Cy i hangszínnemek. Ezeken kívül az ugorság-
ban még a következő magánhangzók fordulnak elő: q a
magyarban és vogulban ^ zártabb hangszínű a \ & = mély-
hangu e az észtben és votjákban | i ^= mélyhangu /" a mord-
vinban, zürjén-votjákban, osztjákban és dialectice (hegyi
cser.) a cseremiszben | az ö és ü sincsen meg minden nyelv-
ben ; hiányzik a mordvinban, lappban s csak igen ritkán
található dialectice a vogul- osztjákban ; a zürjén-votjákban
az ö gyakori, de az ü csak kevés példából ismeretes. Arra
nézve, hogy mit tartsunk ez utóbbi magánhangzók erede-
téről, útbaigazítást nyújthatnak a többi altáji nyelvcsopor-
tok, melyekben az i. öy ü magánhangzók szerte használato-
sak. Ujabb keletűéknek kell tehát az ugorságban is az ^, e
vocalisokat tartanunk (az utóbbi közép hang a.z a és o kö-
zött s a magyarban általában belőlük keletkezett), míg az
/, ó'y ü hiányzását egyes nyelvekben a közugor hangkészlet
fogyatkozása magyarázhatja meg. Hogy az ^ a finnben,
magyarban és lappban is meg volt valaha, bizonyíthatja az
ezen nyelvekben gyakori hangtörés, vagyis midőn mély-
hangú tőszótagban minden észrevehető mássalhangzói befo-
lyás nélkül /* fej mutatkozik (1. példákat reá múlt czikkünk-

Digitized by VjOOQIC

r^

A MAGYAR-UGOR SZÓTÁR. I I 7

ben). Az ö és ü egykori szerepének nyoma a mordvin, lapp
stb. nyelvekben az o és 2^-féle hangmélyedés adataiban mu-
tatkozik (1. u. o.), sőt talán még közös keletkezésűnek . is
vehető néhány példában, mint: ősz autumnus, f. syksy^
mord. éoks (e h. söks)^ oszt. süSj sus (e h. siisj \ öl sinus, f.
syle, cser. 3üld' (orgyia) | t ö (töve-t), f . tyve^ cser. tüng s a
személyes névmásokban, melyek több ugor nyelvben o hang-
színnel (mord. mon, tofiy son stb.) mélyhangúak. Az ugor
alapnyelvi hangszínfokozat e szerint a következő : Uy o, u^ i\
d, e, ó) ü, i,

... A magánhangzók fejezetével befejezzük immár ezen
czikksorozatot is. Korántsem mintha a benne kitűzött fel-
adatot megoldottnak tekintenök — hiszen egészben véve
még az első résznek a hangtani tárgyalásnak is csak kis-
sebb felével foglalkoztunk s még legalább is két tekinté-
lyes fejezet (a szóközépi egyszerű mássalhangzóké s más-
salhangzó-csoportoké) volna hátra kiegészítéséhez — hanem
mivel e folyóirathoz képest már is igen aránytalan czik-
künk terjedelme s más részről feladatunk természete, tár-
gyunk viszonyai, különösen a vele kapcsolatos kérdések so-
kasága sehogy sem tűrik meg a szűk mederbe való szorí-
tást. Ismertük ugyan feladatunk nehézségét még mielőtt
megoldásához- fogtunk volna; de valójában az mégis csak
később nyilatkozott, később tűnt ki, hogy a Magyar-Ugor
Összehasonlító Szótár kritikai ismertetésének valamivel töb-
bet kell, hogy magában foglaljon, mint más hasonló dol-
gozatnak. Rendesen a kritikai méltatásnak alapjában csak
annyi a teendője, hogy a tudomány, vagy művészet ismert
törvényeit viszonyítsa az egyes művekhez; de hol vannak
az ugor összehasonlító nyelvészetnek ismert törvényei, hol
az előtanulmányok, melyekre utalni lehetne? Minden egyes
pontnál, melyet vizsgálat alá fogtunk legelőbb is azon
szükség merült fel, hogy a reá vonatkozó alapigazságot,
vagy mondjuk bár törvényt megállapítsuk ; mert csak ezu-
tán lehetett a kritika feladata szerint ezen törvényt a Szó-
tárban talált minden egyes adatra vonatkoztatnunk. így
történt, hogy munkánknak okvetetlenül ki kellett bonta-
koznia az eredeti feladat szűkebb korlátaiból s a Szótár
kritikai ismertetése czéljából a Szótáron alapuló összehason-
lító nyelvészeti tanulmánnyá fejlődni. — Máskülönben azt

Digitized by VjOOQIC

1 18 KÖRÖSI s Andok.

hisszük, hogy munkánk ilyen toredék alakjában sem épen
eredménytelen, legalább nem egyik föczélját tekintve, hogy
t. i. az érdeklődök figyelmét összehasonlító nyelvészetünk
több kérdéses pontjára ráirányítsa. Jöjjenek immár az ava
tottabbak a méltó munkához I

Munkácsi Bernát.

OLASZ KÖLCSÖNSZÓK.

VI.

Talián. — ol. italiano : olasz.

Tata. — Bergamóban és Romában (Trastevere) tata:
apa. A közolaszságban, de meg Velenczében is megválto-
zott a szónak értelme : tat(i : nötestvér, laio : fitestvér. — A
tata szó tudvalevőleg latin hagyománykép maradt meg az
olaszban , (Vall.) ; János pápát, ki árvaházat építtetett Ró-
mában, Tata Giovannindík. hivták az árvák. Hogy mégis
csak olasz, nem pedig latin kölcsönszónak tartjuk, annak
az az oka, mert sokkal valószínűbb, hogy a családi élet ér-
zelmi világának körébe tartozó szó nem holt, hanem éló
nyelvből származott át.

Tempósan lépdegél ; tempózik : tréfálkozik, bolondozva
késleltet valamit. — Az első szólásmódban tempó „tactus"-t
jelent, mely értelme — úgy látszik — az olasz a tempó
„kellő időben" kifejezésből vált ki; a milánói dialektusban
temp „időn" kivül „rhythmust" is jelent Tempósan lép-
degél tehát annyi mint a tempó ^ dobszóra, taktusra, a
kellő időben lépdegél, azaz kényesen jár, mórikálja magát.
A második szó, tempózik, egy velenczei frázissal függ
össze: aver bon tempó: bohóskodni, tréfálkozni. A
denom. -z képző magyar polgárrá avatta a latin t e m p u s
ivadékát.

Tenta, ténta, tinta. — vei. tenta, ol. tinta tinctura,
festék és suviksz ; mii. tinta litográfiához való tinta. Molnár
Albert csak téntd-t, tenta-eáényt ismer, de tintá-röV semmit
sem tud. Ha összevetjük e jelenséget egyéb szavainkkal
melyeket különböző vidékeken hol 6'-vel, hol /-vei ejtenek :
azt találjuk, hogy MA. lelkiismeretesen feljegyzi a külön-
böző alakokat: esmet, ismét; esmér, ismer, ösmer; esmegint,

Digitized by VjOOQIC

OLASZ KÖLCSÖNSZÓK. IIQ

ismegint ; estrdngy istráng; ellenben istálló csakis /-vei for-
dul elő s nincs estálló. Ha tehát a tenta mellett használatos
lett volna a tinta alak is, MA. bizon}'osan feljegyezte volna ;
a miből ismét az következik, hogy a magyarban a tenta
alak az eredetibb s így nem származhatott a német tinte-
böl, hanem a vei. tentá-hól. A szónak eredeti „tinctura"
jelentése megmaradt a magyarban is, kalaposténta szóban.
Hogy a vei. tenta ^ ol. tinta a tingere „mártani" igéből
származik, melyet aztán a barbár latinság is átvett tincta
alakban (Duc), azt talán fölösleges is megemlíteni.

Tombola. — ol. tombola^ római tommola. Az olaszok
szenvedélyes játékosok. Nem is múlik el nagyobb népün-
nep nyilvános tombolajáték nélkül. Ilyenkor a főtéren, sza-
bad ég alatt folyik a tombolázás. Magas emelvényen áll a
bíróság; egy kerékkel hajtható, rostélyokkal ellátott hen-
gerben vannak a számok s az egész népség — minden egyes
szám kihúzása előtt — izgatottan nézi, mint fordul a kerék,
hogy görögnek, hogy hányják a bukfenczet a számok. A
számoknak eme gördülésétől, bukfenczhányásától kapta ne-
vét a játék: tombola a tombolare igétől származik, melynek
jelentése : bukfenczet hány, fejjel lefelé esik
(Tomm.).

ToPta. — ol. torta, Diez szerint a latin torta-h6\ szár-
mazik, mely a torqueo „fordítok, behajtogatok" igének par-
ticipiuma lévén, a torta eredetileg olyas süteményt jelentett,
„a mit összehajtogatnak". A régi olaszok tortája
tehát palacsintamódra készülhetett. Már a Vulgata is ösmeri
a torta szót, de mindig panis-szaX köti össze (Diez).

Torzsa. — vei. torso káposztatorzsa, almacsutak, ku-
koriczacsutka ; ol. torso ugyanazon jelentésű, de ezenkívül
még „emberi test törzsöke (a nyaktól a lábakig)" és
„csonka szobor" jelentése is közhasználatú. Torso Diez sze-
rint gör. ^ópaoí; „schöszling"-ből származik. — A magyar
torzsá'haxi az olasz szó végső <?-ja a-ra. változott, mint a
pálya : palio kölcsönszóban ; az o előtt álló sziszegönek nem
kellett megváltoznia, mert a velenczei a sziszegőket sely-
pítve ejti : a közolasz sz hangot i-nek, z hangot á-nek ejti
s így a magyar a torló szót torzso-ndi^ hallotta.

Trafikál: titkolódzik valakivel, többnyire csalás czél-
jából. — Az olaszban traffico : kereskedés; ebből szár-

Digitized by VjOOQIC

120 KÖRÖSI SÁNDOR. OLASZ KÖLCi-ÖNSZÓK.

mazik — német kolcsönvétel útján — a magy. trafik szó.
A trafikéi igét azonban csakis az olasz trafficare „keres-
kedni" igéből vehettük. Az olasz infinitivus-képzö helyébe
az idegen szókat magyarosító -ál képző lépett, mint kán-
tál: cantarCj prédikál: praedtcare, lamentál: lamen-
taré. — A trafikál szónak a föntebb említett jelentésen
kivül egyéb értelemárnyalatai is vannak, melyek jobban
megközelítik a kölcsönadó olasz szót ; pl, mindig együtt
trafikálnak: „rendesen előre megbeszélik a teendőket,
hogy egyöntetűen járjanak el", mint két kereskedő, kik
hosszasabb megbeszélés után közös megállapodásra jutnak ;
ossz etraf ikálták a dolgot: „előre megállapították az
eljárás módját, a többinek tudtán kivül".

Trombita. — A lat. tuba-hói hangfestő módon kelet-
kezett a tromba „cső, tölcsér, nagy trombita" (Diez). Ennek
kicsinyítője, a trombetta, már olasz képzés. Az i:e hang-
változásra nézve v. ö. i g e n y e s : egyenes, s z i 1 í d : sze-
líd, sitit: setét. Ilyenformán a közolasz trombetta a ma-
gyarban t r o m b i 1 1 á-vá vált volna, de éppen ez bizonyítja,
hogy nem a közolasz alakból, hanem a velenczei trombeta
szóból vettük a mi trombitdn-'kd^..

Tulipán, tulipánt. — vei. tulipán, ol. tulipano, A per-
zsa dulbend^ turban-hól származik s csak Európában vált
tulipánná (Diez). A nasalison végződő szót könnyen meg-
toldja a magyar egy járulékmássalhangzóval, pl. furfang:
furfan(te), rozmaring: rosmarin, paszomdnt: paszomán, tuli-
pánt: tulipán.

Uzsora. — ol. usura haszon, pénzbeli haszon, azaz ka-
mat, de leginkább „uzsora" értelemben járatos. Eredetére
nézve latin szó : usura : haszon, az utor igétől.

Vanília. — vei. vaniglia, Diez szerint a lat. vagina-hói
keletkezik a spanyol vaina „hüvely" szó s ennek diminiti-
vuma, vainilla, szolgáltatta az ismeretes vanília növénynek
a nevet, mert magvai kis hüvelyekben vannak. A spanyol
vainilla az olaszban vainiglid-wk, s ez meg a velenczei dia-
lektusban vaniglid-vk lett. Innen vettük mi a vanília szót.

Körösi Sándor.

Digitized by VjOOQIC

CSAPOni ISTVÁN. IRODALOM. 12 1

IRODALOM.
Orvos-gryógryszerészeti Műszótár.

Irta Barts József dr.

Más helyütt (Budapesti Hirlap 1884. 291. sz.) kellően
méltattam az új orvosi szótár megjelenésének fontosságát.
Egy olyan műként ismertettem, mely szakítani igyekszik a
siralmas bugátista múlttal s orvosi műnyelvünket helyesebb
útra akarja téríteni. Méltattam az úttal a Balogh Kálmán
orvosi szótára jelentőségét is, mely ha nem is tekinthető
az új helyes irány úttörőjének, legalább egyenlő jogot en-
gedett a helyes nyelvhasználatnak a régi megrögzött bar-
barismusokkal.

Tartozom azonban — mint a jó magyar orvosi nyelv
egyik harczosa — a jó ügynek még azzal, hogy a Magyar
Nyelvőrben, mint a magyar nyelv jogaiért vívott harczok
küzdő helyén, bővebben is elősoroljam a Barts szótárának
kiváló jó tulajdonságait, de egyúttal bőven kiterjeszkedjem
azokra a hibákra és fogyatkozásokra is. melyeknek megja-
vítása a művet valóban a jó magyar orvosi nyelv alapvető-
jévé tenné.

Bőven szeretnék a szótárral foglalkozni, mert habár
sok tekintetben ismert dolgokat kell elmondanom, de hát
nyelvészetünk mostoha gyermekéről, a magyar orvosi mű-
nyelvről, van szó, és bizonyos igazságoknak összefoglalása
s mentül bővebb példatárral megvilágítása s bizonyos prin-
cípiumok megállapítása épen e téren nagyon megteremné
gyümölcseit. Különben is orvosi nyelvünk bővebb fejtege-
tésére ez lenne az első alkalom.

A neologia legkedveltebb fogása volt az igen évi
jelz ők és egyé b igei származékok csonkítása.
S minden meggondolás nélkül, egyszerűen német kaptára
vert látidegj hallideg, tapérzék, szórköry köthártya, halicső, stb.
használói jobb ügyre méltó buzgalommal ragaszkodtak e
csonkításokhoz. Nem volt semmi kifogásuk e semmit sem
jelentő „műszavak" ellen, míg a pótlásukra ajánlott látóideg,
hallóideg^ tapintóérzék, szóródásos kör vagy szórt kör, kötő-
hártya, hallgató cső stb. kifejezésekkel szemben mindenféle
scrupulussal állottak elő. Nekik rossz volt pl. a látóideg,
hallgató cső, mert az ideg nem lát, a cső nem. hallgat, pe-
dig ott van az ivó pohár^ evő kalán legvilágosabb analógiája.
Mikor pedig a kötőhártyá-vaX és kötőszöveteiéi állunk elő,
hogy de ezek már csak kötnek, ezeket meg csonkának
tartják, mert hát tulajdonképpen „összekötőhártya" és „ösz-
szekötöszövet" lenne helyes; ellenben a szerintük csonka
kötőhártya mellett a köthártya kifogástalan — a gárda meg-

Digitized by VjOOQIC

122 CSAPODI ISTVÁN.

hal. de magát meg nem adja. Barts szótárában természete-
sen mindezek ki vannak javítva, még pedig a hol lehetett
nem egyszerű kitoldással, hanem néha igen helyes, magya-
ros fordulattal. Pl. sziilfájdabnak helyett vajiidó fájdalmak^
diílszem h. szemdiilledés v. szetnkidülledcsj dug lik h. borított
lik (foramen obturatum), látszcrek h. Idtómilszerek, látszerész
h. szemüveges v. szemiivegmívesj szúrcsapolds h. megszúrds v.
Megcsapolás^ sápkor h. sápadtság [vagy talán: kóros sápadt-
^^S\ /^^SS^^ (aorta) h. törzsökveröér v. törzsökös verőér, ütér
, h. veröér [helyesen fejtegeti, hogy a magyar ember szive s
ere nem üt, tehát nem ütőér, hanem ^ver", tehát verőér];
látlelet h. orvosi lelet v, orvosi vélemény ; hallcsö h. igen sze-
rencsésen a hangfogó-X. ajánlja [bár nem hiszem, hogy ez a
szintén helyes „hallgató csö" mellett lábra kaphat]; külső
halljárat h. külső hangfogás v. külső hallásjáraty v. hangve-
zeték, belső halljárat h. belső hallásjárat [helyesebbnek tar-
tanám a j^hallóidegjárat^ -ot a „belső" elhagyásával s amott
is elmaradhatna a „külső" jelző a füljárat v. fültölcsér
mellől] ; tetszhalál, tetszhalott h. félhaláí, álhalál, félholt, ál-
holt mellett torontáli tájszóként ajánlja a ,^vélt halál"^, javéit
holt^ kifejezéseket [valljon csakugyan népiesek?]; gázizom
(musculus solaeus) h. lábikraizom.

Szó fér a „véna" fogalma magyar kifejezéséhez. Szer-
zőnk Pápai-Páriz szerint az egyszerű ér szót ajánlja, mert
hiszen a „véna" és „phlebs" szók sem magyarázzák, hogy
a szív felé terelik a vért, mégis megértjük velük a dolgot ;
ajánlhatja különben a népies kékér kifejezést is. Én azonban
jobban szeretném , ha az ér szóval általában a „vas" v.
„angion" fogalmát fejeznők ki, mert épen nem vall magya-
ros észjárásra, ha a német „gefass" követésében „edény" szó-
val élünk. A magyar ismer „viz-eret" (folyócska, ér, Ér-
mellék), ismeri a köségeken áthúzódó fémek „erét" „erek"
vannak a falevélben, „eres" a gyalult deszka stb. ; azért az
orvos is magyaros észjárással é r-nek nevezheti mind a „vér-
edényt" (akár artéria, akár véna), mind a „nyirkédényt".
Szerzőnk szerint a vivöér (véna) szót sem érdemel; pedig
származzék bár a y^viszér^ visszaér-höl vagy a „vinni" igetös
összetételéből, a veröér párjául igen ajánlatos volna a már
használatban is lévő vivöér, mert míg amarra jellemző, hogy
ver, emez egyszerűen viszi a vért, a nélkül hogy szük-
ségképpen ki kellene fejeznünk, hogy í'/viszi v. visszaxx^ú.
Meg kell itt még jegyeznem, hogy „vas lymphaticum"
szerintem nyirkedény helyett nyiroké), volna. Szerzőnk ugyan
védi a nyirk-et^ csakhogy helytelenül hivatkozik a népies
nyirkos szóra, mellyel hangrend tekintetében sem vethető
egybe. (Különben Paszlavszky "is használja a nyirok szót
„lympha" értelmében Thomé Állattana fordításában)

Digitized by VjOOQIC

IRODALOM. 123

Vannak azonban csonka ig-ei származású alkotások,
melyeket szerzőnk részben figyelmen kivül hagyás részben
hibás értelmezés alapján meghagyott, sőt védelmébe vesz.
Ezek közül mint legvilágosabb tévedéssel az ev szóval kezd-
hetjük. Népünk csak eves és evesség szókat ismer, melyek
világosan a „maró" értelmű evös és evősség szóknak módo-
sulásai. Az ev látszólagos tö elvonására nyilván ugyanaz a
tévedés szolgált, mely az üdvösség ( =^ üdvöz-ség), üdvös
szóból az üdv alkotását létesítette. A sérv szót szintén nem
lehet a népies sérvés szó helyességéből kimagyarázni. A
sérvés deverbális főnév, melynek z^-je a sérüdik, sérül igék
/Z-jével egyezik, ennélfogva sérv főnévi tő nincs. Hogy a
nép a séroés szót inkább a máj és lép dagadására mondja,
ne tartson vissza attól, hogy a sérvés szóval ne a „herniá"-t
nevezzük el sérv helyett. Hiszen a „lépdagadás", „lépna-
gyobbodás** elég a „tumor lienis" kifejezésére. Természete-
sen szó sem lehet lépíúltengés-T6\, lépdag-róX , vagy akár
lépdaganat-rÖl (daganat -^ neoplasma). — A genyed genyed-
ség szókból elvont geny^ a senyved-'h^A elvont senyv, a vegyít
vegyül szókból elvont végy, a gerjedA^^\ elvont gerj\ a tdpldl-
ból készített táp^ a ldzad'h6\ eredő Idzy a görnyed-hól csinált
oldal'görnye (görnyedés) — mind védhetetlen csonkítások,
ámbátor a Idz és geny valószínűen már is véglegesen meg-
gyökeresedtek nyelvünkben. — Figyelmet érdemel a lob
(gyuladás) szó; de a védelmére előrántott lobbot vet, úgy
látszik, azt teszi szükségessé, hogy lobb alakban tartsa meg
az orvosi nyelv, melynek szüksége van a lobbos, lobbosodik
kifejezésekre; ezek aztán jól megférnének a lobban lobbant
családjában — A gyógy igető főnévi összetételeit sehogy
sem lehet Al-Gyógy, FeUGyógy községek nevével megvé-
delmezni, mert imezekben Diód helynév rejlik (v. ö. Diód,
Diósd, Gyód stb). — Itt említem meg, hogy a bizonytalan
származású szero (organon) és származékai mellett kár volt
figyelmen kivül hagyni a régibb életmű, életmüvi, életmii"
ség stb. kifejezéseket, bár megvallom, magam sem bizom
a szerv mellözhetésében. — Nem tartom szerencsés kitoldás-
nak a szülfogó-hóX lett szülőfogó-t, mellyel nem a szülőt,
hanem a gyermek fejét fogják, tehát fejfogó lenne szerin-
tem. — A dülmirigy-nek dülömtrigy-gyé foltozásával is kár
vesződni, így sem lesz értelme ; talán jobb lenne monytvvi
mirigy-nek nevezni, ad normám /ültövi mirigy (kevésbbé he-
lyesen /ültömirigy).

Tígyéb megjavított igei csonkítások a könyvben :
víziszony h. ebdüh v. veszettség, iszam (prolapsus) h. kiiszam-
Ids, kórisme (diagnosis) h. kormeghatározás (elég volna korha-
tározás). Figyelmen kivül hagyott hibás kifejezések: here-
borék (scrotum), időszakos kórroham (időszakos kitörés v.
tárnádat), boncztan (bonczolástan), szakcsont (nyelvtövi csont)

Digitized by VjOOQIC

124 CSAPOni IbTVÁN.

bennék (ál deverbális képzés tartalom helyett), varrdny (var-
rat y rhaphe) , zsong (tónus) , . nyombél (duodenum) . búbor
(pemphigus), lebeny (karély), gyomorcsuk és gyomornyit [vala-
minek lehet ugyan „nyitja", de inkább az átvitt értelmű
nyit szót se használjuk, hogysem fölbátorítson a csuk hasz-
nálatára; miért ne lehetne gyomornyitó és csukóy a mint
Paszlavszky használja is?]. — Nincs szava szerzőnknek a
hüdés szó ellen, pedig már a Nagy Szótár is kárhoztatta a
szélhűdés szélhüdik (v. ö. vénhüdik) képzőjének önálló
használását. Orvosi nyelvűnk rá vetemedett ugyan a meg-
hüdítette (bénít) csinálmányra, de népünk csak megütötte a
szél kifejezést ismer a szélhűdés érte mellett. És a bénít bénul
bénulás mellett van-e szűkség hüdés-re'>

Védelmembe kell fogadnom szerzőnk ellen a kér^ agy^
kér szót, melyet ő a kéreg csonkításának tart. Ennek azon-
ban ellene - mond, hogy Pápai-Páriz Ferencz Pax Corporis
czimü orvosi művében is használja „agyvelő bétakaró hár-
tya" értelmében, és hogy ő nála a kér alhangu („kér-nak").
Evvel azonban nem akarom a mez alkalmazhatását kétségbe
vonni. — Viszont a hevenyében s hevenyészett szólások nem
jogosíthatnak föl senkit a heveny szó elvonására. A hevenyé-
ben szólás a hevén (fervide) igehatározónak épen olyan, niég
pedig birtokragos, tovább képzése, mint a hogy a valami-
nek hidn (hiával) igehatározóból a hidnyos melléknév lett;
tehát a heveny is olyan hibás elvonás mint a hidny vagy a
versfutds-saX egyértékű igehatározós versenfutds és versentdrs
kifejezésekből a verseny tőnek elvonása. A hevenyében alak
inkább arra nézve lehet útmutatónk, hogy az acut foga-
lomra hevenyés szót alkothatunk, a mint ezt én a ,,Szemé-
szet" czímű orvosi lap több szaunában neologusaink meg-
botránkozására használtam is. — Van még egy otromba
elvonás, melyhez e helyütt hozzá akarok szólani, t. i. a
rokpnszenvi szemgyuladds. Tegyenek a szépirodalmosok a
„rokonérzést" jelentő rokonszenv-vei akármit, az orvosi
nyelvben e szónak használata abszurdum. Az iritis sym-
pathica kifejezésére én a „Szemészet"-ben a y^közlető gyu-
ladás" kifejezéssel élek. Ugyanis Zalában az utón levő göd-
röket, hogy a szekérben hiba ne essék, a két kerékkel
kó'zletiky közrefogják. Az egyik elpusztult szemtől a másik
szemben előidézhető gyuladás is nem közvetetlen átterjedés
utján keletkezik, hanem beidegezés utján, a közbe eső ré-
szek átugrásával, közletésével. — Végül a porhanyó y
vizenyöSy vörhenyes^ vörhenyeges igenévi alakokról kell még
megemlékeznünk, mert ezek is szolgáltattak okot hibás el-
vonásra ; t. i. „oedemá^'-ra alkalmazták a vizeny, majd vi-
zenyö szókat, vizenyősség helyett, a „scarlatina"-ra pedig a
vörheny-t vörhenyeg helyett (v. ö. sömöreg, tarjag, viszke-
t^g") ; ezeket tehát a szótárban is meg kell rónunk.

Digitized by VjOOQIC

IRODALOM. 125

Teljesen helyeselhetem bizonyos népies és régi kifeje-
zéseknek az orvosi műnyelvben való alkalmazását. Ilyenek:
ösztövér; tetem „hulla" helyett és származékai pl. fetemház,
fetemtiinemények, tetemlátds v. tetemvizs gálás „hullakémlés" v.
„hullaszemle" helyett, tetemlátó igen szép és jó kifejezés az
ominózus „halottkém" helyett; t^irjagy vérömléSy vérfakadás,
patincs a „vérömleny" fogalomkörére (ellenben a szerzőnktől
szintén használt vérbeborulás-X. inkább a „belövelés" fogal-
mára szorítanám); tarjagos v. vérfoltos a. m. „sanguinolen-
tus"; vérmesség „vérbőség" h. ; szád (orificium) „szájda** h. ;
mesgye (demarcatio) „lobgát" h. ; emésztet „bélsár" h.; gyújt-
vány (gyujtovány v. gyújtó) hideg (febris larvata) ; a gyer-
mek feje-lágya „kutacs" h. ; a nagy lágy (helyesebben lágya)-
V. homlok lágya, nyakszirt lágya; mása (secundinae, placenta)
a hallatlan „szülep" helyett (állatokról foklá-X. mond a nép) ;
pokolkelet V. pokolvar (anthrax) ; vadhús (hypersarcosis) ; erelcs
(érvágás) ; szembogár (pupilla).

Magyaros gondolkozásra vall a következő kifejezések
ajánlása: vérszin rák festenyrák h. ; sugárfogó v. fény fogó
(condensor v. photophor); hangfogó (stethoscop) ; szemrekesz
(iris, szemszivárvány, szivárványhártya); a szemrekesz szin-
vesztése [vagy szinehagyásd\ az eddig használt elszinesedés
[germanizmus] és elszintelenedés h. (pedig csak a szin meg-
változásáról van szó) ; azonalakuság (isomorphia) ; álazonosság
(metameria) ; y<^ természetű (nem veszélyes): jóindulatú helyett ;
turószeril sejtelfajulás (necrobiosis) a németes y^sajtos elfaju-
lás" h. (kár, hogy alább a „nephritis caseosa"-t sajtos m\L
nevezi szerzőnk túrós h.); eresség i^^.r\cos\X,^J^^ népies mondás
pl. „eres a lábam"; a fény visszavetése: „visszaverése" v.
„visszaverődése" h. ; rémlátás (deuteroscopia) ; a varratok
szétfeslése v. fejlése ; könnypergcs (illacrimatio) [de minek irja :
köny könny helyett?]; verejték-szakadás (hyperidrosis) ; szem-
hibázás (amblyopia) „láttompulat" h., népiesen „hibázik a
szemem" ; szivszorítds v. szivszorulás (angina pectoris) [Pápai-
Páriz-nál szüfogás'] ; testigazitás v. testidomítds (orthopaedia)
a hallatlan „testegyenészet" h. ; erek megkötése^ érkötés^ ér-
megkötésj a németes „alákötés" h. ; borítás (fascia) : „bőnye"
h. ; szorvesztö szer (massa depilatoria) ; orvosi elbánás „gyógy-
kezelés" h. ; alkotás, mtialkotás (plastica) „képlés" h. ; vérte-
lefiség v. vérfogyatkozás v. kevésvérüség (anaemia) „vérszegény-
ség" helyett [vérefogyott]; érzésvesztés (torpor); bőrszemzés,
szaruhárfya -oltás, fograkás „átültetés" (transplantatio) h. ;
összenéző és szétnéző kancsalság (strabismus convergens et
divergens): „összetérő" és „széttérő" h. ; őrültek háza „té-
bolyda" h. ; ellenfeles (antagonista) pl. izom ; mandulatej :
„mandulafejet" (emulsio) h. ; szagló csík (tractus olfactorius)
„huzam" h. ; kömyékes bénulás (illetőleg környéki): „környi"
(periptericus) h. ; méhtá?nasz v. méhtartó {pessdLt'wim) : „méh-

Digitized by VjOOQIC

120 rSAPOm ISTVÁN.

tartasz" h. ; eredeti bántalom (idiopathia) : „onszenvi" h. ;
lapoczka genncze (spina scapulae) : „tövise" h. ; szerkalmár
(droguista) ; bel/odor (mesenterium) ; csomós v. ízes test (cor-
pus geniculatum) ; fenegyik y fenés iorokgyik (diphtheritis),
fenés gégegyik (laryngítis diphtheritica) ; vérmétely (distoma
haematobium).

Az elősoroltak azt bizonyítják, hogy a szerzőt általá-
ban helyes nyelvérzék vezette a műszók megválasztásában.
Vannak azonban elég számmal hiányosan alkotott vagy al-
kalmazott műszói is, sőt az eddigi nyakatekert orvosi nyelv-
ből is bevett szótárába számos olyan műszót, melyet semmi-
képen menteni nem lehet.

Nem szabatos kifejezések pl. a következők. A „mon-
strum" fogalmára „torzszülött" helyett a szörnyeteg szót
ajánlja, pedig ez már úgy is le van foglalva a valami ször-
nyű, ijesztő nagyságú lény fogalma kifejezésére; ezek a
tulajdonságok pedig aligha illenek a kis csodaszülöttek-re. A
„rudimentum" fogalmára ajánlott csenevész helyesen csak
„rudimentarius"-t jelenthet ; ha jól emlékszem, Fialowski
ajánlotta volt reá a Nyelvőrben a csonkulat szót, ha pedig
ebből nagyon kiérzene a fogalomnak „megcsonkulás" ér-
telme, használhatnók a „valaminek csonkája"^ kifejezést. A
szemkifutás kifejezésnek is nem a helyességét vonom két-
ségbe, csupán „ophthalmatrophia" értelmét, helyesen csak
„ophthalmorrhexis"-t jelenthet. Szó fér a vérszem példájára
alkotott szörszem^ genyszem, érszem, légmell^ genymelly vérizü-
let kifejezésekhez is. Ezek alkotására nem lehet analógia,
a csak átvitt értelemben használatos vérszemet kapott kifejezés.
Az említettek csak olyan kevéssé magyarosak, a hogy a
bort tartalmazó kancsó nem borkancsé, a hogy nem mond-
hatjuk: vizpohdr, lisztbolty üveghintó stb. Ugyan e kategó-
riába tartoznak a botanikában járatos műszóalkotások, me-
lyekre Barts szótárából a ragyabiira és nőszirom (sásliliom)
szókat idézhetjük; továbbá a „gödrösfejü galandférget" szé-
les gödör/ej-nek nevezi. Fertöztelenitö nem helyes képzés,
mert a fertőzésnek ellentéte csak fertőtlenítés vagy a fertő-
zöttségne\i csak fertőzetlenség lehet. A „strictura"-nak szoros
szóval jelölése sehogy sem fejezné ki azt. a mit a szorulat
V. szűkület cselekvést jelentő főnevek, t. i. a kóros kelet-
kezés vonását; a tengerszoros nem lehet analógiája annak,
hogy valamely cső szűkülete helyett annak szoroS'kx6\ szól-
junk. Az „urticaria" kifejezésére a csatánk iütés-né\ magya-
rosabbnak tartom a népies csalánhimlö szót. Általában a
hevenyés kiütéseket közösen himlő szóval jelölhetnők, tehát
hólyagos himlő, bárány himlő^ vörös himlő (morbilli), csalán
hifnlő, — Szalag helyett miért ne nevezzük a „ligamen-
tum"-okat szalag-nsik? Az egyik ilyen „szalag" rovatában
szerzőnk kifogásolja a régi hollóorr-nyulvány-t y mert úgy-

Digitized by VjOOQIC

IRODALOM. 127

mond a hollónak csőre van nem orra; már pediglen ma-
g"yarán bizony orra van a madárnak, a csőr csak neologis-
mus. — A „cornea"-t ^z^xz^v\l porczhdrtyd-n2Í^ meg porczogó-
hdrtyá'Xi^ is nevezi; pedig minek hagyjuk el a természetes
látszat szerint választott szanüidrtya kifejezést az egy időre
fölkapott s ismét elhagyott, tudákosságra valló „chondrea"
utánzásából keletkezett porczhdríyd^ért, — Genybeborulds hely-
telen kifejezés a ,,genyed^s**, „meggyülemlő genyedség"
vagy akár „genygyülemlés" kifejezésére, mert az analógiául
szolgáló vérbeborulds is csak belöveltséget jelenthet. — „Sze-
molcsos emelvény"' (a fülben) helyesen kiemelkedés (eminen-
tia). -— Az „oxyuris" nem y,végbeles czérna-féreg", hanem
vegbéli. — A „cerebrum" helyes magyarsággal nem agy^
hanem agyvelő^ az agynak (koponyának) veleje, hasonlóképen
mint gerinczvelö. — A nagyítás (hyper) fogalmát igen he-
lyesen kifejezi itt-ott szerzőnk pl. szertelen csecsnövés, egyes
részek szertelen fejlődése, bujdlkodó daganat, vadhús, verejték-
szakadds stb. s ezek helyes útmutatásul szolgálhatnának a
szivtúltengéSj túltdpldlkozds^ túlteltségy erőtálsdgy túlérzéke^ty,
a fehérnye túlgyarapoddsa-íéXé^i kerülésére. — Szemkdprdzds
eg'észen mást mond, mint a franczia mouches volantes. A
„pseudacoe", „pseudaesthesis", „pseudaphe" nevű ^j^/öV^í^yé-at
épen nem lehet hallds-vesztés^ érzés-vesztés^ tapintds-vesztés
megnevezésekkel illetni, mert az illető érzék megszűnését
fejeznék ki ; tehát a szemfényvesztés e tekintetben nem lehet
analógia. — Mellbeteg helyesen csak 7nellbajos vagy ?nelle-
fdjós lehet, valamint szívbetege szembeteg, fülbeteg is helytele-
nek ; magyarán csak pl. beteg szemű, szemére beteg, szembajos,
sze^nefdjós lehetségesek. Hasonló hibában szenved a szinvak-
sdg, melyet Imre József doktor igen szerencsésen szintévesz-
/tó'-nek nevezett el. Hogy a magyar ember mit ért szinvak
szóval, arra nézve igen érdekes, hogy egyik hirlapunk egy
ízben „teljes vakság", „merő vakság" értelemben szólt szin-
vakságról. — Az „electricitas" magyar megnevezésére kár
a vűla7nossdg-\ioz ragaszkodni villdmossdg helyett, ha ugyan
az elektromossdg'Ot nem tartanok meg. — Nagy tévedés
rejlik a csőre szó használásában, t. i. „enema" értelmében
nominativusként szerepel (pl. csőrét, csőrébe), holott csupán
csö-re (ad clysma) lehet valamit rendelni. — Az „alcuron"-t
elnevezték síker-nok., szerzőnk tévedésből sikér-n^^i írja, pedig
emennek Somogyban „sekély", „nem mély" értelme van. —
A légcső-t helyesen lélegzöcsö-nék mondjuk; az is helytelen,
ha légzés, légzési kifejezésekkel élünk, a mint a szótárban
/elegzéS'^el vegyest előfordul ; légvérüség nemcsak a lég miatt,
hanem a vérszem-r6\ mondottak szerint is helytelen, de meg
szükség sincs e fogalom magyar műszavára, mert a fogal-
mat világosan csak így fejezzük ki : „levegő hatolt a vérbe" ;
a légséro helyett levegő ki öm lé s-t vagy levegősdaganatv-t aján-

Digitized by VjOOQIC

128 CSAPODI ISTVÁN. IRODALOM.

lanék. — A rövidlátás nem magyar észjárás alkotása^ helye-
sen közellátóság : a túlldtás szintén germanizmus, sőt korcs
iS; magyarán messzelátóság (hypermetropia), a „presbyopia*^-t
pedig inkább nevezzük aggszemüség-ne\i \ gyúpont v. akár
gyújtópont helyett jobb a gyűjtőpont.

Ennek kapcsán megemlítem, hogy az egyetemi szem-
kórházban a „retiná"-t ídegkártyá-ndAi, a „scleroticá"-t in-
hártyá-ndAü nevezzük az eddigi reczeg és tülkhártya helyett ;
müienni helyett pedig operálni, operálás kifejezésekkel élünk.

Föltétlenül rosszalnom kell, hogy szerzőnk bevette szó-
tárába a szerencsétlen magyar kémiai műszókat, pl. élcny^
élegül^ élecsy köneny, halvány^ halvacs^ hiizeny, mészeny^ timany,
kénecssaVy hamanykalvag, villanysavas szikeny, zsiréd, vajgyöky
növényalagy szunyái, szoral, hódony, mákony, égény, higany
stb., továbbá a galandócZj fonalócz, karócza, orsónya, burkony
stb., a pozsga, porcz, méhszenVy függöly, sipoly^ ruganyos kú-
tász^ göreby ivar, gyurma, terimbél, rostonya, fehémye, ébrény.
agygyomrocSy agyacs, csontdr, adag, kórhajlam, pörk, nyák,
delej, górcső, lágyag, habarcz, újképlet, büzaszat, festeny, Idta,
takar, hányszékelcs, tudorság, tömkeleg-féléiket, — A fehémye
szóról megjegyzem, hogy a „Természettudományi Közlöny"
igen szerencsés választással a fehérje műszót használja, te-
hát tojás-fehérje, vér-fehérje. — A mellső szót hibás fölfogás
alkotta a „hátsó" analógiájára (hát és mell ellentétességénél
fogva), mert hátsó csak hátulsó-m,\i a kopása, -ső főnévhez
járuló képző nincs, a belső, alsó, fölső-íéXék mind igehatáro-
zókból származnak szélső és hátsó is csak szélülső és hátulsó
kopásából lettek. Ugyan ilyen kopás az első, melynek telje-
sebb alakja elülső (a néptől hallottam belülsö-X), Minthogy
pedig a terminológiában a „primus" és az „anterior" meg-
különböztetése szükséges, én az utóbbi fogalomra a telje-
sebb elülső használását ajánlanám s használom is.

Végül nem hagyhatom említés nélkül a „hevenyen
fellépő felfekvés" kifejezés borzasztó germanizmusát, annyi-
val kevésbbé, mert a, fellép igének ez a használata orvosi
nyelvünkben annyira megrögzött, hogy a ,keletkezés^ ,táma-
dás^ ,eredés' ,fejlődés' stb. fogalmaknak majdnem kizárólagos
helyettesítőjévé tolakodott.

Az utóbbiakban föltétlenül rosszalt neologizmusok nem
ingathatták meg azt a meggyőződésemet, hogy szerzőnk-
nek egészséges nyelvérzéke van. Azért azt hiszem , csak
mulasztással lehet e tekintetben a szerzőt vádolni, hogy
t. i. a használatos neologizmusokat gyakorlati czélból vette
be sízótárába, de elmulasztotta az ilyeneket , — ' nyomaté-
kosító jellel kitüntetni. Szótára új kiadásában ezt okvetetlen
pótolnia kell s bevezetésében ezt ki is tüntetnie. Különben
e kifejezések jó nagy részét bátran kitörülheti ; orvosi nyel-

Digitized by VjOOQIC

NAGY-S^IGETHI KÁLM. ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ, l Zg

vünk épen nem vallja kárát. Csakis a legmegszokottabbakat
lehetne az említett megjelöléssel a szótárban meghagyni.

Kivánatos volna, hogy orvosaink nyelvérzékének meg-
javítására, az ujabb orvosi nemzedékének pedig megóvására
inkább azon lenne a szerző, hogy szótára újabb kiadásában
szinonimákul mentül többet fölhasználjon abból a nyelv-
anyagból, mely a Magyar Nyelvőr hasábjain Pápai Páriz és
Vajnócz János orvosi nyelve és népünk orvosi kifejezései
ismertetésére vonatkozik.

Különben még azt is tanácsoljuk a szerzőnek, hogy
vesse ki szótárából azokat a nagyon is polemiás termé-
szetű orvosi dolgokat, melyek .a művétől keltett jó hatást
nagyon is alkalmasak volnának megzavarni.

így aztán művére még szívesebben mondhatnánk fo-
gadj istent. CsAPODi István.

ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ.
A ,tény' szó eredete.

A Magyar Sálon márczius havi füzetében azt állítja
Helfy Ignácz, hogy Kossuth egyetlen egy szóval gazdagí-
totta a nyelvünket. -E szó, H. szerint, a tóny: factum. „A
Pesti Hírlapban használta, mondja H., legelőször, azután a
szószéken s rövid néhány hónap alatt az új szó köztulaj-
donná vált".

Bocsánatot kérek, de a dologban egy kis tévedés van.
A Pesti Hírlap 1841-ben indult meg, holott a ^ny szó
megvan már a M. Tud. Társaságtól 1834-ben közrebocsátott
Philosophiai Műszótárban (az ac/us szó alatt), sőt megholt
már, e mű tanúsága szerint, az Imre János r. tagtól 183 1-
ben kéziratban benyújtott Philosophiai Kis Szótárban is.
Nem tudom gazdáját adni. de én előttem úgy rémlik, hogy
olvadtam valahol, hogy a ü'uy szót Toldy csinálta, és pedig
a Szemere Pálféle /eny (Phil. Műsz. IVesen czikke alatt)
mintájára, a mi viszont a Baróti Szabó Dávid löny-énelii
(Kisd. Sz.) a módosítása.

Ha igaz az, a mit H. mond, hogy Kossuth csak egy
szóval gazdagította nyelvünket, akkor nem a tény, M^nem a
tekintély szó az. Ezt csakugyan Kossuth használta legelő-
ször a Pesti Hírlapban és rövid idő alatt köztulajdonná is
vált. Hogy e szót valóban Kossuth csinálta, egykorú tanúk
is bizonyítják, a Törvénytudományi Szótár szerkesztői, kik
azt egyenest neki tulajdonítják (az auctőritas czikk alatt).

Abban igaza van Helfynek, hogy Kossuth, a stílus
nagymestere sohasem találta a magyar nyelvet szűknek vagy
szegénynek; a meglevő szókincs elég volt neki, sohasem
szorult szófaragásra. NAGV-SziGExra Kálmán.

K. SYBLVÖK. XIV. Q

Digitized by VjOOQIC

130 HELYkElGA/ÍTÁSOK. M \ií YAKÁ/A I OK.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Salavári. E szó, a melyet a Nyr. előbbi füzetében
(50. 1.) a lat, femoralia magyar nevezetei kozí olvastam,
keleti emlékeket idézett fol emlékezetembe. Arab ajkú or-
szágokban ugyanis százszor meg százszor van minden uta-
zónak alkalma, a vulgáris Sin^ál (az irodalmi nyelven szir-
vál) szót hallani, mely legközönségesebb neve az arabok-
nál a nadrágnak. Minthogy e szó, mint most látni való,
a magunk nyelve szempontjából is érdekkel bir, helyén lesz
itt, hogy teljes genealógiáját bemutassuk.

Előre kell bocsátanom mindenekelőtt azt az egybeálli-
tást, a melyet Miklosichnál (Türk. Elem.) találunk: „tör.
Selvar ^ Salvar : pumphosen, pluderhosen: bolg.
Selvarij Salvare ; szrb. Salvare ; or. és rut. Sarovary\ Samvary;
lengy. szarawary , sara7vary ; cseh ^aravara ; rum. Saivari^
Savlarlj Solovar; alb. Mnmr, §anden)ar; gör. oaXjíapi; magy.
sa/avdri ; úfném. (tájny.) scharíivari; kun salvar, kurd. ^rhar,
kaz.-tat. őalbar, Vö. ar. saravil (a sirüal többese): hőse".

Ez eléggé részletes adatokhoz még a következőket
csatolhatjuk.

Az arabok az ő sziroál (^iroal) szavukat , mint sok
egyéb ruházatnevet, a perzsából kölcsönözték : újperzsa halvar
(az arabban szokott metatézissel sirvid), a mely a zend
szdravara-Tdi megyén vissza. A fönt említetteken kivül meg-
található ez a perzsa eredetű szó még más nyelvekben is.
Első sorban említem a bibliai aramaeismust. Dániel köny-
vében ott van szarbálín (singül, szarbál); a talmud régibb
alkotó részében (misnii) ott van SarvdL

A közép-görög aapot^apa, melyet Suidas (vö. Gesenius)
e'5í>yj<; Ttepoixi^-vel magyaráz, egyenest a zend alakra vezetendő
vissza.

A görögön kivül a közép-latinságba is átment s na-
gyon elterjedt használatú volt a szóbeli ruhanevezet, mint
a következő változatok mutatják : ^^sa rabara : braccae ; se ra-
bára ; salába r ra : vestis grossa; sarabola. serabula, sarabella ,
eadem notione qua sarába ra ; saraballa, Ugutio : saraballum
lingua chaldaeorum vocantur crura et tibiae; unde brachiales,
quibus haec teguntur, dicuntur saraballa^. (Duc. Gloss.).

Ismeri a franczia is. Littré szótárában olvassuk: y^cha-
rivari : pantalon garni de cuirs et de boutons, pour monter
á cheval". Sőt még tovább haladt s eljutott északra is az
angol néphez, a hol sharavaries annyi mint reithosen.

Most, hogy ismerem e szó történetét s látom, hogy
két világrész népeinél el van terjedve, s a mi nyelvünkben
is, habár most kevésbbé, de a török világban bizonyára elég

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I3I

használatos volt, szinte bánom, hogy ezelőtt vagy négy
évvel furcsának találtam (Egy. Phil. Közlöny IV. k. 120. 1.)
M i c h a e 1 i s gpttingeni tanárnak következő közleményét :
„Hiezu kam noch, dass gebohrene ungarn, die damals (a
múlt század végén) den Dániel bei mir hörten, die wörter
sarbálin, haddá vrin in der ungarischen sprache fanden**
(Orientalische u. exegetische Bibliothek XVII. 72. 1.) Nin-
csen kétség benne, hogy Michaelis magyar hallgatóinak
közel egy évszázaddal ezelőtt a fennt közölt perzsa ruhá-
zatnév alkalmával, melyet a Dániel könyvének szerzője is
használ, a magyar salavári jutott eszükbe ; s mint látható,
nincsen mit mosolyogni ötletükön.

Hogy a magy. salatuíri-ndik alapjául a tör. halvar ala-
kot kell tartanunk, azt kétségtelennek vehetjük ; hogy azon-
ban egyenest a törökböl-e, vagy pedig a bolgár-szerb
útján jutott-e nyelvünkbe, annak eldöntését mávsokra bízom.

GOLDZIHER IgnÁCZ.

A számára. K szólásnak valódi értelmét egész hitelesen
földerítette Szvorényi József (Nyr. XIV. 83.). Jelentésére,
használatára nézve hát tisztában volnánk vele, csak azt nem
tudjuk még, hogy hogy jelentheti azt. a mit jelent : ;, úgy-
szólván, körülbelül" stb. vagyis inkább, mikép hajlott el az
eredeti jelentés ( -~ szám) a maira. Szerintem ez a szólás
tulajdonkép ennyit tesz: „ha számba vesszük, ha szá-
mítjuk, ha jól felvesszük'^; s valóban, a Szvorényi-közölte
valamennyi példa ezekkel szépen föl is engedi cserélni.

De nem találgatni akarok én. a kinek nincs is meg a
nyelvérzékemben az ,a számára' (az én vidékem nem ösmeri),
hanem a Joannovics közlését szándékom itt egyben-m'ásban
megigazítani. Arany János sehol sem rtiondja azt, hogy egy
bihari ember szájából hallotta volna ezt a szokatlan szó-
lást : egy torony a számára. Ö, a ki szintén bihari
volt, bajosan is hallhatott volna bihari embertől oly szólást,
a mely előtte teljességgel új. A tényállás ez. A „Szépiro-
dalmi Figyelő" I. évf. 37. számában „Visszatekintés" ez.
czikkében ezt mondja Arany: „Tompa egy versében ezt
olvasom : .,Csak egy torony a számára"; ez, vidékemen,
annyira ismeretlen szólam, hogy fejet csóválnék magyarsá-
gára, ha nem tudnám azóta, hogy egész nagy környék népe
ajkán használatos".

Tompának szóban levő verse: „Arszlán pasa" (VI. k.
126. 1.), melynek első strófája így van: „Nógrádban állt
Busu vára; csak egy torony a számára, s két hétnek
már egy nap hijja, hogy a török folyvást vijja".

Világos, hogy ez az értelme: Jóformán csak egy
torony (a vár), csak egy toronyból áll*. A vers további

9*

Digitized by VjOOQIC

132 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

folyamán is ily kicsinylőleg van a vár említve: „Hatszáz
karvaly s egy kis fészek".

Érdekes volna még tudni, hog>' mondják-e ily jelentés-
ben ezt is: ,a számomra, a számodra' vagy kirekesztöleg a
harmadik személyben. Mint ezt ,hé-lelke', de soha: ,hé-lel-
kem^ Végül még azt a kivánságomat fejezem ki, hogy
Szvorényi vagy az illető vidékbeliek minél számosabb és
különfélébb példákban mutogatnák be ezt a provinczialis-
must, mely hogy a felső megyékben nagyon közönséges,
azzal is bizonyíthatom, hogy, (tiz esztendeje lehet már ,a
számára'), egy rozsnyói müveit nőtől is hallottam.

Lehr Albert.

Férj. „Igenis kérem alássan, majd elhozom a férje-
met is" monda egyszer a palócz, s a meg nem értett férj
szóval a feleségét gondolta , teszi hozzá a Budapesti
Hirlap tárczaírója. (Nyr. XIV. 88.).

A dolog pedig voltaképen vgy van, hogy nem a pa-
lócz értette félre a férj-ety hanem a tárczaíró nem értette
meg a palóczot. Nem csak a palócz, hanem a drávamelléki
paraszt is férj-nek nevezi a feleségét s nem csak akkor,
„ha úr elé kerülnek s íinoman törekednek beszélni", hanem
maguk között is, mikor igazán a szájok íze szerint beszél-
getnek.

Hogy pedig a férj szót régente, még alig 100 évvel
ezelőtt, nemcsak a drávamelléki parasztok, hanem a so-
mogyi urak is feleségre is értették, kitűnik a családi iro-
mányaim között eredetiben meglevő móring-levélből, me-
lyet szép apám 1750. augusztus i-én Csombárdon (Somogy
megyében) állított ki, s mely szó szerint így hangzik:

„Charta bianca Super florenis Rhenensibus két ezer
idest f. 2000, mellyeket én alább irtt az midőn Nemes és
nemzetes Csák Justina Leány Aszszont Isten eő Szent Fel-
sége mindenható rendelésébül és teczésébül magamnak örö-
kös Társnak eljedgyzettem, mind azon okból, hogy e 1 ö b-
b e n y i Férjemtül maradott neveletlen Gyermekeim-
nek Galibás daikálkodása, nevelése és terhes gondviselése
fiatalságában reá hárámland, mind pedig hogy több érde-
mes Szerencséy között öszvegyi Sorsomban meg nem ve-
tett említett és megnevezett Jegyessemnek Szabad dispo-
sitiojára moringoltam és in forma liquidi Debiti kötöttem,
sőt ennek erejével kötök és moringolok, akar mely Ingat-
lan Javaimbulis megvehetőket. Azon feliül pedig ha én
előbb meg találnék halni mind azon Ingó és ingatlan Ja-
vaimban mellyeket Isten kegyelmébül Szerzettem, annyival
inkább azokban mellyeket ennek utánna Szerezhetek, Tör-
vénytül engedett Szabad rendelésembül pro Coaquisitrice
deciaralom. Melynek nagyobb és bizonyosb elhitelére ezen

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I33

Levelemet Saját Subscriptiommal és pecsétemmel erösíttem
Csombárdon die i-' Augusty 1750. Szily Ádám m. p. Co-
ram me Ladislaus Bakó m. p. (P. h.). Coram me Alexander
Somogyi m. p. (P. h.).

Mind ezekből én azt sejtem, hogy férj régente ,házas-
társat' jelentett ; erre mutat, ha nem csalódom, a férjji szó
is, mely a férj két jelentése között különbséget állapit meg.
Érdekes volna tudnunk, hogy a Nyelvtörténeti Szótár ösz-
szegyüjtött adatai között nincs-e valami olyas, a mi e kér-
désben felvilágosíthatna bennünket. Szily Kálmán.

Boncsok. Patrubány Lukács a Phil. Közi. IX.
183. lapján a boncsok eredetét magyarázván, a m o n i 1 e-
féle jelentésű szót megkülönbözteti a Mikes használta bontsok-
tói ; ez utóbbit jelentésénél (lófark, törökzászló) meg annál
fogva is, hogy a Törökországban élö Mikes használta, ide-
gen szónak mondja; mert Mikes még más török szót is
használt leveleiben- ^

Helyreigazításom csak annyi, hogy a lófark jelen-
tésű bontsok nem csak Mikesnél, hanem még más erdélyi
embernél is elö jön, Zsarnóczay uramnál is, ki az Apafi
Mihály hírvivője volt Buda ostrománál, s kinek a fejedelem-
hez beadott naplójában, mit a Századok XVIII. 882. lapján
közölt Deák Farkas, többször van használva e szavunk. A
%%2, 1. olvasható; „Még a szerdárságrá adott császári levél
confirmatiója, tiszta vont arany nyuszttal béllelt subája is,
három szép boncsokja oda maradott". Továbbá a 883. lapon :
„És az zászlót és boncsokokat egy török rab által kifüggeszt-
vén a sánczokra, háromszor ellőtték a várfokáról a boncso^
kokaí^. A „memóriáié" 1684-ben költ, s valószínű, hogy
Mikes is, Zsarnóczay is egy erdélyi közkeletű szót használ-
tak, nem pedig, mint Patrubány mondja, valami idegen szót.

KispÁL Mihály.
(Az itt közlött adatokhoz, melyek a lófark, szőr-
ékesség jelentésű boncsok-ndi^ megvoltát nyelvünkben iga-
zolják, mi is járulhatunk néhánnyal. Bajony János végren-
deletében (1566.) a többi közt eme tárgyak is föl vannak
említve : „Hagyok az én húgomnak . . . két lóra való ezüst
nyakban vetőt aranyast; szőr bontsokot feketést, ezüst
kertvélyével" (Károlyi-család Oklevéltára, III. 361.). „Tar-
czay Péternek hagyok egy kicsin szőr boncsokot ezüst
almájával" (u. o. 362.). Bajony István inventáriumában (1566.):
„Egy daral3 nesd béllés; nyolcz farkas bőr, egy p ar-
ci u ez bőr boncsok" (u. o. 365.).

Ez utolsónak idézett boncsok jelentését határozottan
meg nem tudjuk mondani, de annyi kétségtelen, hogy inkább
a lófark mint a kagyló jelentéshez kell csatolnunk.
Szer k.).

Digltized by VjOOQ IC

134 helykkkia/ítAsok. magvará/atok.

A lófuttatás néhány műszava. A M. Nyelvőr február
15-iki számában Kasztncr Géza a lóverseny sport mükifeje-
zéseit bírálja. Bírálatának van tóbb pontja, a melyekre nézve
a czikkiró tévedett s a melyeket helyre kell igazítanunk.

Az egyik tétel így hangzik : „Bravienka (ló) a verseny
után letört". E műszó bírálója nem foghatván föl e szó
értelmét, zárjel közt ezt mondja: „tán csak megtör ö-
dött, elfáradt?" Jó volt a „tán" szót oda írni, mentsé-
géül, hogy e szóról: ^ letört" nincs tiszta fogalma. Pedig
csak a Bérczy Károly által 1860-ban kiadott „Verseny-
műszótárt" kellett volna Kasztner urnák fölnyitni s megta-
lálhatta volna emez. a sportvilágban általában használt szó
értelmét. Említett műszótár pedig ezt mondja : „Leförf az a
ló, a melynek futás vagy idomítás közben ina szakad. Egyéb-
iránt a kifejezés minden lóra alkalmazható, mely sántítás
miatt versenyképtelen".

Ily értelemben használja a „letörés" szót az angol,
franczia, német, olasz sat, s e szerint a letört ló nem
csupán megtörödött vagy elfáradt, mint Kasztner ur
gondolja.

Fönakadt értekező a vrwh's szón is, mondván, hogy az
elsőséget jelent! Isten mentsen ! Hiszen sok oly ló, mely
az indulá.snál vezet, a czélhoz érkezéskor az utolsó helyen
fut be. Vezet vagy kalauzol sportkifejezés szerint az a
ló, mely az indulóponttól, a csapat élén járva, az utat mu-
tatja s ha időközben egy másik ló elhagyja, akkor ez
„átveszi a vezető vagy kalauz szerepét". Továbbá elugrik
valamely ló az induló ponttól, midőn az adott jelre rögtön
kivál a versenyzők tömegéből, hogy e tömegnek az utat
mutassa.

A mi az idomdr és idoviífó szavakat illeti, ez a sport-
nyelvben két külön fogalom. Idomdr (lásd Versenyműszótár
94. 1.) : (trainer) a ki a lovat versenyzésre készíti elő ; ido-
mító pedig az a hely, a hol a lovakat említett czélra elő-
készítik. Egy Sportkedvelő.

(E helyreigcizításokra a következő észrevételeink van-
nak. A ^letörik a ló' kifejezés, a mennyire mi tudjuk, nyel-
vünkben egészen szokatlan ; használatát nem igazolja se
Bérczy neve, se az a körülmény, hogy az angol, franczia,
német és olasz is így mondják ; mondanak azok s mond-
hatnak helyesen sok olyat, a mit mi nem mondhatunk,
mert a mi fölfogásunkkal ellenkezik. A mennyire mi ismer-
jük a lovaglás és kocsízás műkifejezéseit, ez esetben a kidől
a szokott kifejezés.

A vezetés szónak alkalmazására sem adhatjuk meg he-
lyeslésünket. A vezet, kalauzol fogalma ugyanis mindenkor
barátságos viszony föltételéhez van csatolva. A versenyző
lovak közt pedig, a melyeknek mindegyike a másikában

Digitized by VjOOQIC

HELYRETGA/.frÁSOK. MAGYARÁZATOK. I35

ellenest lát, ily viszony alig képzelhető. Ha tehát az elsőség
szó már más fogalom számára van lefoglalva, talán alkal-
mazható lehetne helyette a sornyítás, sörnyitó (ló) vagy más
alkalmas kifejezés.

Az idomár szó helyességét sem igazolhatni azzal a ki-
fogással, hogy az idotnitó nem alkalmazható helyette, mert
az azt a helyet jelenti, a hol ,a lovakat előkészítik a ver-
senyre'. Hogy minő szót lehetne helyette használni, azt oly
született magyaroktól kell megkérdezni vagy ajkukról ellesni,
a kiknek sokszor volt alkalmuk s talán hivatásuk is* a lovak-
kal foglalkozás.

Különben, a mint a ,Vadász- és Versenylap' idézett
mutatványából meggyőzödtünk. nagyon ideje volna már,
hogy ^z illető körökben is a múlt idők fonákságainak ki-
küszöböléséhez hozzá látnának s helyesebb magyar kifeje-
zéseket hoznának forgalomba. Szer k.).

Eméng. A magyar Calepinusban sok nevezetesség van,
de van sok különösség és furcsaság is. Egy alkalommal,
midőn e nevezetességekre, furcsaságokra került a beszéd,
S i m o n y i Zsigmond többek közt fölemlítette az egész
régi irodalomban egyedül álló eméng szót, melyet Calepinus
a latin dictator magyar egyértékesének állít oda s kérdésül
adta föl, vájjon minő származású lehet ez a különös szó. A
fejtörés vége az volt, hogy senki se tudott alkalmas felele-
tet adni rá.

Azóta sokszor megfordult fejemben ez a furcsa szó,
ha netán rá juthatnék eredetére. Kettő világos volt előttem.
Az egyik, hogy itt, mint sok más esetben, nincs sajtóhibá-
val dolgunk ; a származékszók ugyanis : dictatorius:
cménghóz való, eméngi ; dictatura: etnéngség , kizárják a
hibás szedés föltevését. A másik, hogy a szó kétségtelenül
idegenből került a magyar szótárkészítő szókészletébe ; de
vájjon melyik nyelvhez forduljunk fölvilágosításért szárma-
zására nézve? Az -érig végzet első rendben német (-ing,
-ung) eredetet gyanittatott velem ; de könnyen vi.ssza lett
volna vihető a hozzánk legközelebb álló román (olasz) nyelv
'ino {\3it'inusJ végzetére is. Azonban sem ott, sem itt ere-
detijének nem akadhattam nyomára. Végre is abba kellett
hagynom s egy szerencsés véletlenre biznom megfejtését.

S a véletlen, mint ez sok esetben meg szokott tör-
ténni, segített is a nehézségen. Miklósi eh legújabb mü-
vének : ,Die . türkischen elemente in den südost- und ost-
europáischen sprachen' átvizsgálása közben a következő
czikkecske megadta az addiglan hiába keresett magyaráza-
tot: „ar. émin: aufseher; [tör.] cminlik ; szrb. jcmin:
verw altér der dörfer, die den zehent dem kaiser zahlen ;
€minli(k^. A szó tehát eredetére nézve arab, s legközönsége-

Digitized by VjOOQIC

136 APRÓLÉKOK.

sebb jelentése, Goldziher Ignácz értesítése szerint, annyi
mint : ,megbizható, hü, bizalmas ember', s aztán általában :
,a kit valamivel megbíznak, a kire valamit rábiznak* ; az
arabból átkerült e szó a perzsába és törökbe, s ebből a
fönt említett nyelvekbe, s nevezetesen a velünk szomszé-
dos szerbbe is. K a r a d í: i c szótárában így találjuk magya-
rázva a kérdésbeli szót és származékait : jemin : der e m i n.
magistratus turcici genus ; je^ninluk : das e m i n t h u m,
dignitas et munus toO jemin : jeminovac : einer von des
emins leuten, homo toö jemin.

A magyar emcng szóban a g járulékhang, teljesen
olyan a minő ezekben : rozmarin-^. sin-^, kontin-^, fájin-^ ;
hasonlók még : csalán-^, bojtorján-^, espén-^. osztén-^, meg-
intelen-^ sat.

Hogy az eniéng egyenest a törökből, vagy pedig szerb
réven jutott-e hozzánk, azt egész határozottsággal nem le-
het megállapítani ; a valószínűség a török kölcsönvétel mel-
lett szól, a mennyiben Calepinus megjelenése korában (1590)
a török gazdálkodás már jó félszázadig tartott hazánkban,
a mely idő alatt elég alkalmuk volt a haza polgárainak a
nem kedvelt eminekkel, az adóbehajtó török hivatalbeli-
ekkel megismerkedni.

Szarvas Gábor.

APRÓLÉKOK.

Két tij szótár. A M. T. Akadémia nyelvtudományi bi-
zottsága már rég foglalkozik azzal a tervvel, hogy az eddig-
elé szerteszórva megjelent népnyelvi adatokat sajátságaik
szerint egybeállítva külön-külön egymás után közzé tegye.

A mi eddig csak terv volt, az immár testté is kezd
válni ; a megvalósítás munkája megindult. A bizottság tudni-
illik két új mü kiadását határozta el ; az egyik a Mester-
szótár, a másik a Táj szótár; amannak szerkesztésé-
vel Frecskai Jánost, emezével ifj. Szinnyei Józsefet
bízta meg.

A két szerkesztőnek ismert buzgósága s . szaka vatott-
sága biztos kezesség arra nézve, hogy a rájuk bizott föl-
adatot nem csak a lehető legrövidebb idő alatt, hanem hogy
sikeresen is meg fogják oldani.

A nagy közönséget is érdeklő eme két mü tervéről,
az előmunkálatok eddigi folyamáról s jelen állásáról a leg-
közelebbi füzetekben részletes tudósítást adunk olvasóinknak.

Utczakeresztelés. A magyar főváros intéző urai nem
minden esetben, sőt ha kissé szabadelvüsködünk, mondhat-
juk, sok esetben nem tudják eltalálni a helyes választást.

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 137

A hivatalos föliratok s köztük az utczanevezetek egynéme-
lyikét akarva se lehetett volna szerencsétlenebbül megal-
kotni : yFerencZ' József -rakpart ! Koronaherczeg-tiUza !^ sat.
Megjegyezzük, hogy kifogásunkat nem a helyes magyarság
szempontjából tesszük, nem a rakpart, nem a koronaherczeg
szépséges voltán akadt meg a szemünk, hanem a czélszerü-
ség, használhatóság nevében szólalunk föl. Az ily rőfnyi
hosszú, nehézkes döczögös nevezeteket a közönség kénye-
lemszeretö nyelve soha se fogja megszokni.

Egy, csak a napokban kelt határozat ezt a dfszsoroza-
tot még egy újabbal szaporította: ,a tanácstagok többsége
által ki lett mondva, miszerint a Sugárút jövőre Andrdssy-
siigdr-űtnak neveztessék'.

S mit ér el a t. tanács e határozatával ? Zavart. Azt,
hogy az egyik rész ,S u g á r útnak', a másik meg ,An-
drássy útnak' fogja nevezni s vagy az egyik, vagy a
másik jut érvényre. Ha marad, a mi volt, ,S u g á r út', akkor
hiábavaló az ,Andrássy' név; ha meg az ,Andrássy-úf lesz
divattá, akkor haszontalan a ,sugár' szó.

Különben, ha a jó isten jó egészségben megtartja a
t. tanács urakat, még megérhetjük, hogy ilyen föliratokat
olvasunk az utczasarkon : Tiszavdczi-körút, Szapdrydohdny-
utcza, Trefortkerepesi-yxX.^ Keménybodzafa-Vitcza., Patder'tstvdn
tér, Aranyakadémta-utczdi sat.

TattatáSy tettetés. Napról-napra mindinkább erösebb
gjokeret ver bennünk az a meggyőződés, hogy a művelt
osztálybeliek egy jó részénél minálunk az a nézet uralkodik,
hogy a tanulás az egyetemi vizsgálatokkal egyszerre min-
denkorra be van fejezve; mert azt csak nem képzel-
hetjük, hogy ha akarnának tanulni, oly egyszerű dolgot
meg ne tanulhatnának, hogy van különbség a ,viz iv^a' és
ixlatdsdi^ közt s hogy ,ivattatásról' még akkor se beszélhetni,
ha erőszakkal töltik be az irtózó torokba a vizet.

Kérjük a t. szerkesztőket, legyen gondjuk rá, hogy
egyes rovatvezetőik ne bánjanak oly gonoszul ezzel a nyelv-
vel, a mely nem csak az övék, hanem a mienk is.

A B. Hírlap márcz. 11. számában — ezzel sem azt
nem mondjuk, hogy többi számaiban nincs, sem azt, hogy
egyéb lapokban nem található — különböző tatások és tetősek
sorában ezt is olvastuk: „az indigenák minden fennakadás
nélkül követelhetik meghivattatás\^dX a főrendiházba".

Minthogy egyrészről a parasztos ,a vizet isszák' s úrias
,a víz iszatik', más részről a parasztos ,az indigenákat meg-
hívják' s az úrias ,az indigenák meghivattatnak' közt semmi
különbség sincs, következik, hogy ha ez a helyes beszéd:
,a viz ivása', a másik is helyesen csak így van mondva:

Digitized by VjOOQIC

138 népnyelvhagvomAnyok.

ySLZ indigenák meghívása'; ha meg kifogástalan az idézett
hírlapi constructio : ,az indigenák meghivattatása\ ennek is
kifogástalannak kell lennie ; ,a viz itattatása*.

Mi legalább úgy gondoljuk. S a ,Kompromisszum a
főrendek és Tisza közt' czikknek az irója, mit gondol ő?

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Hasonlatok.

Kerüli, mint az ördög a kápolnát.
Hire sincs, mint Hiripen a hiszekegyistennek.
Tartja magát, mint az üres zsák.
Telhetetlen, mint a pap zsákja.
Olyan okos, mint a darnai kos.
Ne hullasd el, mint a tót a miatyánkot.
Úgy vagyunk egymással, mint a kutya a macskával.
Ne ágájj, mint a kutya a talluseprűvel.
Képzeli, mint a macvska az esőt.
Szereti, mint a kutya a botot, kecske a kést.
Hátul hordtad az eszed, mint a kondás a botját.
Olyan szája van, megesne benne a csengeni baromvásár.
(Kömörö).

Kazay Gyula.

Párbeszédek.

É n : Váljon itthon van-e a tiszteletes űr ?

Székely asszony: Ugy hiszem otthonjában lesz. (Felső-
Sófalva. Udvarhely szék).

E n (látva, hogy egy terhes asszony a csörgő patakhoz meg)',
lehajlik s kezével meritve, kétszer háromszor iszik): Ugyancsak jól
esik a viz I

Székely asszony: Jól, met ugy megkévántam vala.

E n : Hát hová megy ?

S z. asszony: Az aratóba.
, Én: Hát ilyen állapotban tud-e aratni?

Sz. asszony: Meg kell lenni, a dolgosok már elmentek s
nem lehet őket magukra hagyni ; a gazdáknak pedig háromfelé is
rendjük van, ide nekem kell menni,

E n : Ugy látom, magok valami nagy gazdák.

S z. asszony: Hála Istennek még nem tudjuk, hol a más
borozdája, még mindig a magunkét miveltük. (Szováta).

Sz. asszony: (88 éves apósáról): Hlyen hosszú élet nem
soknak jut, ö kéme már a harmadik ember nyomdokát járja. (Szováta).

Deák Farkas.

Digitized by VjOOQIC

népnvelvhagvomAnyok. i^q

Népmesék.

Kimegy az istenhez a tőrök, oszt aszongya hojjy :

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet.

— Hát legyen a tiéd — ászt feleli az úr.
Azután oda megy a német, oszt aszongya :

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet.

— De az már a töröké, ászt feleli az úr.

— Szép dolog ! aszongya a német.

— Legyen a tiéd (t. i. a szép dolog), azt feleli az úr.
Azután oda megy a magyar, oszt aszongya:

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet.

— De az már a töröké, ászt feleli az úr.

— Szép dolog! aszongya a magyar.

— Az meg már a németé, feleli az úr.

— Nagy dolog ! aszongya a magyar.

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr.
Azután oda megy a zsidó, oszt aszongya :

— Uram add neketn a hegyet és a vögyet.

— De ez már a töröké, feleli az úr.

— Szép dolog ! asszongya a zsidó.

— Az meg már a németé, ászt feleli az úr.
— • Nagy dolog ! aszongya a zsidó.

— Az még már a magyaré, ászt feleli az úr.

— Csupa csalás ! aszongya a zsidó.

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr.

Azután oda megy a c z i g á n y, oszt aszongya :

— Uram add nekem a hegyet és a vögyet.

— De az már a töröké, ászt feleli az úr.

— Szép dolog ! aszongya a czigány.

— Az meg már a németé, ászt feleli az úr.

— Nagy dolog ! aszongya a czigány.

— Az meg már a magyaré, ászt feleli az úr.

— Csupa csalás ! aszongya a czigány.

— De az meg már a zsidóé, ászt feleli az úr.

— Csupa czigányság az egész világ, asszongya a czigány.

— Legyen a tiéd, ászt feleli az úr.
így az egész világ a czigányé lett.

(Makó).

Varga Imre.

Átkozódások, káromkodások.

Mind a dühils kutya úgy veszekédgyem még, ha . . .

Üühüggyem még, vakullak még, ha . . .

Hogy erű a hérö soha e né méhessek !

Addég még né hahass. még három szekér szóma e nem

M alattad !

Digitized by VjOOQIC

140 NÉPNYELVHAGYOM A NYOK.

Dana (ördög) vigye ! rozsda, féreg, kukacz, nyüvek^ bödös !
(ezek gyermek-káromkodások).

Té netrebulás ! ~^ bolond. Té lófej ! Té hat ökör !

Té büdös I Té rohatt! Té lucziper! Té dühös álot! Té dű-
hüs éb ! Té rosseb! („rosseb": rák-vagy üszkösödött seb, és
„büdös" nagyon el vannak terjedve, kicsinyje-nagyja használja,
nemcsak káromkodó és átkozódó szavakul, hanem csodálkozó és
fölkiáltó kifejezésképen is. „Oh a büdös! oh! a rosseb!").
Nagy-Lengyel. (Göcsej).

Gaál Ferkncz.

Szőlőművelés.

R u g a szölö. elrúgta, ha virágzás után kevés szem marad a
fürtön s ritka szemű lesz. •

Lefol: a szem a fürtről, virágzás után mind lehull, hogy
csak a nyele marad.

Disze van a szőlőnek, ez a szőlő szépen diszlik: szereti a
helyet, sokat terem.

Mennyi szőlő vóna ezen, ha megvallotta vóna magát.

E g" y vágó: darab szőlőföld, melyet egy folytábai\ vágnak,
kapálnak, szednek.

Kenyérkő: szivacsossá vált bazalt darabok.

Mégmuszikol: össze zúzza a kádban a belehányt szőlőt.

Ragya: szőlő betegség, a leveleken kerek aszú foltok tá-
madnak ; az úgynevezett ragya-eső nek vagyis napsütéskor hulló
esőnek tulajdonítják.

T ö p p e 1 1 szőlő : fonnyadt, de annál édesebb, asszű.
(Somlyó vidék).

CsAPODi István.

Balázsjárás.

Vitéz.

Mielőtt bejönnek,
Én vagyok égy előjáró Szálláskészítenyi

Előszóló vitéz. Engemet rendültek.

Önöknek ♦) szobája Aki nékem szómat ném fogaggya,

Csakhamar légyén kész. Rokkákat, orsókat mingyár el

Uri méltóságuk ném duggya.

♦) Megvallom, hogy a versekben előforduló „ÖnÖk^-féle kifejezésre
gyanúm van, hogy nem valami avatallan kéz működött-e közre, hogy a sok-
kal szokottabb „maguk" helyett az emh'telt kifejezést használják a balázsjárók.

Megtörténik ugyanis nem egyszer, hogy az ilyen traditionalis verseket
csak a tanítók Őrzik meg, s hogy ők azokon semmi változtatást nem tesznek,
ki kezeskedhetik róla? Kélek, hogy itt is ezen eset fordult elő. M. E.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

141

\zt az én népem nfm jó szívvel

foggya.
Bizonnyára mondom önöknek,
Kárát tapasztalja.

Káplár.

£n káplár tisztemmel
Mély hivén eljártam,
Ténnap égy pajtásomra
Háromszázat váktam.
Úgy felhólagosztak
Az én tenyereim,
Maj kőnybe lábottak
Én gyönge szemeim.
De még köllött ténnyi
Püspökünk szavára.
Mellek hogy bejönnek
Önöknek házába.

Közlegíny.

Bujdosásim közben
V^oltam égy városba,
Láttam énnagy csudát,
Hogy "ökör az ólba
Be nem tudott mennyi,
Bujt az egérlikba.
Majdnem segre estem
Csudálkozásomba.

Püspök.

Szén Balázs Istennek
Egyik apostola^
Ki a bűnösöknek
SzószóUója vala.
Kérjük öt minnyájan,
Légyén pártfogója'
Szegény torokfáj óknak,
Megvigasztalója.

Mind (énekelve).

Emlékezzél házigazda,

Ma van Balázs naptya.

Dobd el bundád az ágy alá,

Mongyad heje, huja !

Lám minékünk vagyon kedvünk.

Semmivel mi ném törődünk.

Mesterünk regulájától,

Ma ippen ném félünk.

Püspök.

Konkolos szemekkel
Férhözménö lányok
Néznek szémém közé,
Hogyha róluk versét mondanátok.
Tuttok-e fiaim ?

Mind.

Igenis tudunk.

Püspök.
No hát mongyatok !

Mind (énekelve).

No hát lányok vigyázzatok

Ennyihán versünkre,

Vájjík néktek éneklésünk

Böcsületétékre.

Sarkon ugró Katicza

Szeretne anyácza.

De anyácza nem lehet

Maj lesz jó apácza.

Illegeti a fejibe

Fejkötöt a Panni,

Ha elvénné a Gyuri,

Szeretné fölkötnyi.

De elkukorította

A molnár kokassa

Az ö szerencséjüket

E hosszi farsangba.

Püspök.

Mondjunk énekét a házigazdának
És az ö szeretett szerelmes hit-

véspárjának.
Tuttok-e fiaim ?

Mind.

Igenis tudunk.

Püspök.

No hát mongyatok !

Mind (énekelve).
Vig versékkel, énekékkel
Telnek sziveink.
Vidám kedvel és örömmel,

Digitized by VjOOQIC

"^

142

néi'NyelvhagvomAnyok.

Zungnek aj akink !

Úgy szemléli vig sorsát

Min tündöklő csillaggyát ;

A szén Balázs pátronánknak

Megírtuk naptyát.

Hát íljenek jó gazdáink

Mindig örömmel,

(Sikátor,

Véle éggyütt hütvösükkel
Jó egíssíggel.
Hogy illen jó fiakat
Neveljen jó lányokat
A szén Balázs pátronánknak
Megírtuk naptyát.
Üicsírtessék a Jézus Krisztus !
Veszprém m.).

MÓKOcz Emílián.

Tahó furcsaságok.

(Tahó Baranya megye északnyugati részében, Somogy szélén.
annyit jelent mint pásztorféle ember s aztán buta, tu-
datlan).

Hajtsunk ki a luhat bácsám ! Atax:- Hajtsuk ki a lovat bátyám!
Nem ké*^ nyanyám a kuriglyám ? Nem kell anyám a szénvonó ?
Csönge, toás, récze-tikmony. Labda, tojás, réczetojás,

Illyé morzsoli lud-tikmony. Ilyenné morzsolja, lűdtojás.

Zsazsak, monyoru, boroczka^
Térddé réfes -kapiszta?
Há tegyelek szíva, óma V
Lati, halli, vaok szórna.

Dönnye, dia, tössze, vössze ;
Keszte, üeg, vági össze ;
Vérágosan készitgettye,
Kalázlibul épitgettye.

Látod-é, ké^ üsző küér ?
Lá, mostat hin Rusi kőér.
Hógass, ésit biber Joskó ;
Ném tom, há rin a falaskó ?

Pemete, mogyoró, baraczk.
Tiéd ez a nagy káposzta ?
Hová tegyelek szilva, alma?
Látja, hallja, vagyok szalma.

Dinnye, dió, teszi veszi ;
Kesztyű, üveg, vágja össze ;
Virágosán készítgeti,
Pohárból építgeti.

Látod-e, kell üsző kövér ?
Lám, mostan hí Rózsi kőért.
Hallgass, ásít paprika Jóska.
Nem tudom hová rí a fiaskó ?

Üéráj Tindér I nenem mörges.
Fiellön a fóka förges.
Fójjad Bandér, ha fóhatod !
(^sunyijjon még a poczakod !

Reg fusson el rebedeggel,
A gutta szele issén el !
Báránnyá, iskálya, szapu,
Taá kűetkéznek hátú.

Gyí te Tündér ! néném mérges,
Legelőn a falka férges.
Faljad András, ha falhatod !
Vesszen meg a poczakod !

A nyavalya fusson el,
A guta szele üssön el !
Borona, lajtorja, kosár,
'l'ávol következnek hátul.

(Baranya m.).

ZAgonyi Gvörgy.

Digitized by VjOOQIC

/

NÉPNYKLVHAGYOMÁNYOK.

M3

Tájszók.

Szatmárm

Csűr ő \ : iszik, sokat iszik ;
innen : „jól becsürölt" : tele
szítta magát, ittas.

Csúfondáros: mást kigú-
nyolni szerető.

Csimpajkózik: bele akasz-
kodik; „ügy belém csimpaj-
kózott, hogy el nem tudtam
tűle szabadulni".

Cseperedik : gyermekek
gyors növéséről szokták mon-
dani ; „szépen felcseperedett
az ebazinge kölyke".

C s á m p a, -ás: nehézkes, ügyet-
len, lassú járású s lábú em-
berekre alkalmazzák ; „te, te
csámpa-fészek! ügyetlen, rest".

C z i h e 1 ö d i k : holmijét össze-
szedve feláll, felkél ; „czihelöd-
jünk no! s induljunk".

Csángurdi: Szatmár vidé-
kén a kissé buta, ügyetlen
emberekre alkalmazzák.

C s i t i t : hallgatásra int, kény-
szerit ; „csittatok ! gyermekek !
hallgassatok".

C z i n g á r : sovány , vékony
arczú ember.

C z u 1 a : mindenféle hitvány ru-
hanemű.

Czábér, czábár: helytelen,
szabadjára bocsátott gyerme-
kekről szokták mondani.

Csi peszkedik: hozzá sze-
gődik, bele aggatózik, ruhá-
jába kapaszkodik.

C z u l á p : kerités, vagy más
faépületnél azon oszlop, mely-
nek vésett hornyába a desz-
kát szokták beleilleszteni.
Szatmárvidéki szó.

Csaták: locs-pocsos, hig sár
az utón, mely a hosszú, kü-
lönösen női ruhára, óhatatla-

e g y e i e k.

nul (óvhatatlanul) "felverődik s
azt becsatakolja, be piszkítja.

C s u m a : rút, ijesztő valami ;
„eriggy, te csuma ! pokolba".

Csuhé-puhé!: hangutánzása
azon ütés-veréseknek, mikkel
valakit jól elvernek, elpáholnak.

Dohog: magában boszusan,
érthetetlenül beszél, motyog.

D ö f ö t ö 1 : többszörösen döf
valamihez, ezzel rokonértelmű a

D r i f i n y á l : csakhogy kissé
gyöngébb döfölgetést jdent.

Dongszeg : nagy, vastag, csak-
nem fél lábnyi hosszú vas-
szeg; van fél és egész dong-
szeg.

D u c z o I : kis gyermeket ölben
lóbál, s közben csókolgat, be-
czéz ; jelenti azt is, mikor
egyik gyermek a másikat ököl-
lel jól hátba ütögeti, megdu-
czolja.

Dúskál: válogat, különösen az
ételnemüekben ; egyszersmind
e szó felteszi azt is: hogy a
duskálónak módja van a válo-
gatásban.

Dundrál: magában dúdol,
dünnyög, érthetetlenül beszél,
mortyog valamit ; néha sebes,
gyors beszédre is alkalmazzák.
„Fogd be a szádat ! s ne
dundrálj annyit".

Dajnál: danol. „Nem valami
szépen dalol, hanem csak daj-
nál".

Dühén: lezuhan, leesik s esté-
vel földhöz, fához ütődve, bi-
zonyos tompa hangot ad. „Nem
láttam semmit, csak a nagy
dühenést hallottam".

Digitized by VjOOQIC

144 NÉPNYELV HAGYOMÁNYOK.

í) u f f, d u f f a n t ó : hátbaverés ; D u r c z á I : durczáskodik, duz-

innen : „jól megduflfálta" : jól zog. „Gyér ide te durcza-

hátba verte. borcza".

Dögönyöz: kézzel-lábbal döf, D r i m b a : otromba , nagyon

rug, ver ; -néha a játékból, tré- ügyetlen, faragatlan, nehéz já-

fából való ütögetésre is szók- rású ember,

ták alkalmazni. Dérendócziával: hosszan,

Derekas: Szabolcs megyében körülményesen, szavak váloga-
a mellényt hallottam így ne- tásával igyekszik valamit el-
vezni, beszélni.
(Nagybánya, Szatmár m.).
> Katona Lajos.

Gúnynevek.

Csente falu gúnyneve : Cséda Csentibe, lánynak
lánya lett.

A dédes ieket így gúnyolják : „Ne b o c s i d d D e d ö s-
nek, tered Gosztolának**. (Egykor a dedesiek hegyre
menvén kocsival, megitatták a lovat víz hiányában borral. A ló
ledűlvén lábairól, mély álomba merült. Ök azt hitték, hogy meg-
ilöglött, és a nyúzáshoz fogtak. Java munkájában a ló felugrik s
elkezd szaladni. Ekkor kiabálta az egyik a fenti mondatot, hogy
szégyenükre ne az ő falujokba, hanem a szomszéd faluba Goszto-
lába nyargaljon). Röviden lónyúzó Dedesnek is csúfolják.

(Alsó-Lendva vidéke).

Spitzer Arnold.

Hegyfordulatok.

Bömhéczi, mélvölgyi, szénégetői, bükkhegyi, hidegkúti, ujtamási,
fodorrendi, kulcsárrendi, diósvölgyi, zoknyaki, majorkai, szenthárom-
sági, csibodai, bakóaljai, bükkaljai, máléhegy, magyardiáki, szűcs-
eleje, gyepühegy, kecskési.

(Alsó-Lendva vidéke.) SprrzEK Arnold.

Dűlőnevek.

('sukadombalja, tüskeirtás, gólyafa, kapitány dü ló, muramellék,
gyégerszeg, pálszilvás, ósik, tófenék, nagyirtás, pusztai dűlő, ollóris,
martonyek, palinai dülö, széczi dűlő, kopinyai, dolics, keritési, szél-
láb, tóközi, nagyréti, erdevicza, libenicza, imretelek, temetői, kelencz-
kert, kiserdei, muriczai, füzesi, pedverbio, podszenszko, podmlin,
gyulai.

(Alsó-Lendva vidéke). Spitzer Arnold.

Digitized by VjOOQIC

1885. JANUÁR. 1. szám.

IRODALMI értesítő

KIADJA AZ

AKADÉJIIAI KÖNYVKERESKEDÉS

(Knoll K. é8 Társa)

^ BUDAPESTEN

a MAavAu Tudományos Akadémia úpülktéuen.

Ezen „luoDALMi ÉRTKSiTÖ"-nek czélja tájékoztatni a nagy közönséget első sorban a M. T. Akadémia
ujabb kiadványairól ; másod sorban a magyar irodalom egyéb nevezetesebb termékeiföl. Ezenkívül
íelvesszttk a hazánkra vonatkozó külföldi munkákat s végre a világirodalom fontosabb újdonságait.
ÁM ttí közlött munkák könyvíureskedésúnk ú^án megnitreghetök. Az ,, IRODALMI ÉRTJ-isiTÖ^-t mindenkinek,
ki azt nálunk megrendeli, közvetlenül postán, bérmentve, ingyen megk01dji\k.

A M. T. Akadémia kiadványai 1884-beii:

Magy. Tud. Akadémiai Almanach csillagászati és közönséges naptárral

1885-re. Kis 8« 364 1. — 1 frt.
A M. T. Akadémia 44-ik közUlésének tárgyai. (A M. T. Akad. Évkönyvei

XVII. kötetének 2. darabja.) 4^ 76 1. — 80 kr.

Tartalom: I. Gr. Lónyay Menyhért: Elnöki mognyitó beszéd. — II. Fraknői
Vilriios főtitkár: Jelentés a M. T. Akadémia 1883—84. évi munkálkodásáról. —
III. Szász Károly: Emlékbeszéd Arany János felett. — IV. Magyarország a világ-
forgalomban. Keleti Károly-iól — V— XVIII. Jelentések a pályázatok eredmé-
nyéről és az újonnan kitűzött pályakérdések kihirdetése, stb.

Emlékbeszédek :

Mihályi Károly felett, Domanovszky Endrétől, 8« 22 1. — 10 kr.
Érkövy Adolf felett, Galgóczy K.-tól. 8« 17 1. — 10 kr.
Árkosi Benkö Danid felett, Galgóczy K.-tól. 8« 12 ]. — 10. kr.
(Jharles Bobért Darwin felett, Margó T.-tól: Egy arczképpel és jegyze-
tekkel. 8« 60 1. — 40 kr.
WöhUr Frigyes felett, Nendtvich K.-tól. 8^ 39 1. — 20 kr.
Maíláth György emlékezete, gróf Szécsen A-tól. 8^ 19 1. — 10 kr.
Molnár Aladár felett, Tanárky G-tól. 8^ 32 1. —20 kr.

Az I, osztály és bizottságainak kiadványai:

Magyar Amateur-könyvtár. Régi magyar könyvek utánnyomása.

Az Akad. irodalomtörténeti bizottsága, mintegy a régi magyar költök tárának
kiegészítéséül, a legrégibb magyar prózai nyomtatványok újra nyomatását is meg-
kezdette, e kiadásaival egyúttal a ritkaságuk és kiváló értékük folytán csak keve-
sek birtokába jutható vagy egyetlen példányban őrzött régi nyomtatási remek-
müveket hü hasonmásaikban támasztja fel, s a finom hollandi papirra, ódon betűk
és nagybecsű metszetekkel kiállitott kötetekkel méltó magyar versenytársakat
állít a külföldön már régóta kedvelt Amateur-kiadások mellé. Minden egyes kötet
szakavatott jegyzetekkel van kisérve. Eddig megjelent :

I. köt. Komjáthy B. Sz. Pál Levelei Krakkó 1533. Epistolae Pavli Lingva
Hvngarica Donatae. Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen. Szilády A^
jegyzeteivel. Ára 3 frt.

Komjáthy müvének eredeti kiadása, a ma ismert, tisztán magyar szövegű nyomtat-
ványok közt a legrégibb. A XVI-dik század első felének mngyar irodalmi nyelvé-

IRODALMI KRTEBIT^. 1

Digitized by VjOOQIC

IRODALMI ÉRTESlTÖ. 1885. I. szám.

vei ismertet meg bennünket s egyúttal mivelődéstörténeti viszonyokra vonatkozó
adatokat tesz hozzájárulhatókka. Kit nemzeti kultúránk fejlődésének története
érdekel, az örömmel üdvözölheti a régi magyar könyvtár köteteinek emez új
kiadását.

II. köt. Telegdy Miklós Katechismusa. Az 1562. évi bécsi kiadás lenyomata.

(Az keresztyensegnec fondamentomirol való röuid keonywechke . . . .)
S^ilády Áron jegyzeteivel. Kis 8® 143 1. — 1 frt. ^

Telegdinek ezenCanisius alapján irts ekkorig csak egy példányban ismert ifjúkori
munkáeskája — nem csak mint a későbbi nagv egyházi szónok — és a magyar
kath. irodalom Pázmányig legjelesb képviselőjének már írói pályája kezdetén oly
következetes orthographiával, az alaktan régi formáinak alkalmazása és tiszta vilá-
gos értelmű mondatftízéseivel kitűnő nyelvmtíve, hanem egyszersmind első magyar
kath. kat€chi8mu8 minőségében is kiváló figyelmet érdemel.

Ballagi Mór: A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. 8**
32 1. — 20 kr.

Barna Ferdinánd: Vámbéry Ármin „A magyarok eredete^ czimú műve
néhány főbb állításának bírálata. 8« 98 1. — 60 kr.

Budenz József: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana. I. füzet. Ige-
képzés. 80 175 1. — 1 frt.

Ezen munka mintegy kiegészítője a Magyar-Ugor összehasonlító szótárnak. Emez
a magyar nyelv eredeti szókincsét hasonlítja össze a rokon nyelvekével, az ösz-
szehasonlító alaktan pedig a nyelv szerkezetét fejtegeti a rokon nyelvekre való
tekintettel. A megjelent első füzet az igeképzőket tárgyalja, a továbbiakban a
névszóképzés és a névragozás lesz fejtegetve.

Goldzíher Ignácz: A muhammedán jogtudomány eredetéről. 8*^ 23 1. — 10 kr.

Or. Kis Ignácz: Káldy György nyelve. 8^ 73 1. — 50 kr.

Dr. Kont Ignácz: Seneca tragédiái. 8^ 112 1. — GO kr.

Közlemények, (Nyelvtudományi) XVIII. köt. 3 füzetben. 8*^ 478 1. á l.frt.

Tartalom : Értekezések és közlések : Dr. Munkácsi Bernát : Idegen elemek a vot-
ják nyelvben. — Budenz József: Az uffor nyelvek összehasonlító alaktana: J. Igekép-
zés. — Dr. Ashóth Oszkár: Szlávság a magyar keresztény terminológiában. —
Ismertetések és bírálatok: Budenz J.: Nyelvészeti észrevételek Vámbéry A. ^A
magyarok eredete" czímü munkájára. — Budenz J. : Genetz Ai'vid: Rövid kazáni-
tatár nyelvtan. — Budenz J. : Ad Turcologiam. — Kisebb közlések: Dr. Fatrubány
JLukács : Magy. könyörög, könyörül.' — Budethz J.: A magy. -stúl, -sttíl co-
mitativus rag. — Dr. Halász Ignácz: Magyar elemek a déli szláv nyelvekben.

Dr. Nagy Sándor: Szombatos codexek. 8^ 41 1. — 30 kr.

Nyelvemléktár XI. kötet: Debreczeni Codex. Gömörv Codex. Közzéteszi
Volf Gy. 8« 383 1 — 2 frt.

Símonyi Zsigmond : A magyar kötőszók^ egyúttal az összetett mondat elmé-
lete. III. köt. Az alárendelő kötőszók második fele. 8^ 256 1. 1 frt 50.
(1881-ben jelent meg az I. kötet, mely a mellérendelő kötőszókat,
1883-ban pedig a II., mely az alárendelők első felét tárgyalja. Mind-
egyik kötet ára 1 frt 20.)

A M. T. Akad. bíráló bizottságának jelentése szerint e munka mind az összegyűj-
tött anyag, mind a tudományos .módszer, mind a logikai és grammatikai felfogás dol-
gában alapvető mtínek bizony úi s egyhangúlag jutalomra-érdemesnek nyilváníttatott

Szász Béla: A reflexív és valláserkölcsi elem a költészetben és Longfellow.

8« 44 1. — 30 kr.
Dr. Színnyei József: Finn-magyar szótár. — 3 frt.

Ezen munka hézagot pótol nyelvtudományi irodalmunkban. A íinn-nyelv tanulmá-
nyozása szükséges mindazoknak, a kik az ugor összehasonlító nyelvészettel fog-
lalkoznak. A linn nyelv tanulmányozóinak eddigelé nem csekély akadályukra volt
az a körülmény, hogy a nyelvszövegeknek megértéséhez csak kerülÖ utakon,

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 3

YHgyís idegen (svéd v. latin) nyelvű szótárak közvetítésével juthattak. Szinnyei
Finih-magyar szótár-Áysü ezen a bajon segítve van. A szerző magukból az iro-
dalmi termékekből gyűjtötte össze az anyagot, és a szótárakat csak segédköny-
vekűl használta ; sőt Szinnyei szótárában sok olyan szó is található, melyek eddig
semmiféle iinn szótárban nem voltak megmagyarázva.

Vámbéry Ármin: A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet. I. Vála-
szom Hunfalvy Pál bírálati megjegyzéseire. 8*^ 52 1. — 30 kr.

A n. osztály és bizottságainak kiadványai:
Archaeologiaí Értesítő. Szerkeszti Púlszhy Károly. Uj folyam. III. k. 5 frt.

E kötet foglalja magában Kecskeméti W. Péter ötvösmester által a XVII. század
derekán a drágakövekről s azoknak bűvös-bájos hatásáról, valamint az ötvös-mű-
ipar technikájáról irt könyvet. £ munka a maga korában párját ritkító élénk tör-
ténelmi érzékkel van írva. Ballagi Aladár a munkát szép bevezetéssel és glossa-
riummal látta el.

Erdélyi országgyűlési Emlékek/ Szer k. Szilágyi Sándor. X. k. (1637 — 1648.)
8« 534 1. — 3 frt.

Dr. Földes Béla: Nemzetgazdasági és statisztikai évkönyv. II. évfolyam
1884. 315 1. — 2 frt.

Jelen évkönyv, majdnem száz fejezetében az előző év állami, társadalmi és gazda-
sági életének, a sokágú közügyek és érdekek, az anyagi és szellemi munkás-
ság minden egyes jelensége és eredményének oly világos, egyúttal pedig minden
lényegesre kiterjedő részletessége mellett, oly tömör áttekintését nyújtja, a minő-
ből mindaz, ki a nyilvánosság bármely terén mozogván, Magyarország politikai,
közgazdasági és közművelődési mérlege iránt a természetes mellett hivatalos
érdeklődéssel is viseltetik, télies s egyszersmind nélkülözhetetlen tájékozódást
meríthet a gazdag foglalatban níven tükröződő hazai viszonyok felől ; mig a pár-
huzamosan közölt nemzetközi statisztikai adatok útján, az összehasonlításban
legjobb mértékét találja a honi életjelenségek helyes megítélésének.

Jakab Elek: Erdély katonai védereje átalakulása a XVIII. században. 8^
102 1. — 60 kr.

A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. I. kötet: Az
erdélyi törvényhatóságok jogszabályai. Szerkesztették dr. Kolozsvári
Sándor és dr. Óvári Kelemen. 8« 639 1. — 4 frt.

Ezen I. k. magában foglalja az összes erdélyi törvényhatóságok Statútumait és
nemzeti constitutioit, a legrégibb időktől kezdve a XVIII. század végéig; három
. csoportban u. m. 1. a székely, 2. a magyar, 3. a szász földieket, folyton kísérve fel-
világosító, utaló és egyéb kútfőkkel, összehasonlító jegyzetekkel, melyeknek czélja
ezen eddig legnagyobb részben ismeretlen becses kútfők megismerésének és tudo-
mányos felhasználásának megkönnyítése. Kiterjed a nemzet szellemi életének min-
den irányú nyilvánulásaira, politikai, köz és magánjogi, vallási, gazdasági s összes
társadalmi viszonyaira s igy nem csajc kiválóan jogtörténeti, hanem általános mű-
velődés történelmi jelentőséggel is bír.

Dr. Károlyi Árpád: A magyar alkotmány fölfüg-gesztése 1673-ban. 8^
68 1. — 40 kr.

Kerpely Antal: A magyar vasipar jövője. 8^ 30 I. 20 kr.

Láng Lajos: Hazánk értelmi és anyagi fejlődése 1870-töl 1880-ig. 8^
49. 1. _ 30 kr.

Leveleit és Okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez.
Szerkésztette Szilágyi Sándor. 8^ 1)24 1. — 4 frt.

E vaskos kötet I. Rákóczy György nek'a portára, tatár és kozákországba küldött
követeinek jelentéseit s a fejedelemuek' azokhoz irt leveleit foglalja magában:
mondhatni olyan teljességben raiut egyetlen hasonló gyűjteményben sem találni.
Űgyszólva uj világot derít azon korra, mely 1631 — 1648 közt folyt le. Nemcsak

1*

Digitized by VjOOQIC

IRODALMI Értesítő. i885. i. szám.

kipótolja, hanem helyre igazítja az egykorú memoireokat, sok jelentés valóságos
naplóvá növi ki magát. Nemcsak Törökország történetéhez, hanem a portának a
30 éves háborúval szemben tanúsított magatartásához is nyújt adatokat, s nem-
csak a magyar, hanem a külföldi diplomacziának főbb szereplőivel is megismer-
kedünk. Kiválóan fontosak művelődés történeti adatai is, s a nyelvész is bő
anyagot talál bennök. Meg van bennük az mit évkönyvekből, történeti munkákból
nem lehet megtanulni — a mindennapi élet részletes leirása. Kitüső indexszel
van ellátva.

Dr. Lipp Vilmos: A keszthely-dobogói sírmezö. 8® 24 1. — 10 kr.

Marczali Henrik: Gróf Pálffy Miklós főkanczellár emlékiratai Magyar-
ország kormányzásájról. 8^ 59 1. — 40 kr.

Marczali Henrik: Magyarország története 11. József korában, ü. kötet. 8''
533 1. — 3 frt. (Az I. kötet szintén 3 frton kapható.)

Az első kötetben szerző a török kiűzésétől, a szatmári békétől indiűva ki, szembe
állítja egymással a küzdelem két nagy tényezőjét : a régi nemesi, rendi alapon
kifejlődött Magyarországot és a trónörököst, kinek czélja, mint Őseié, a dynastia
hatalma, de ki azok hagyományos politikájátóreltérőleg a XVIII. század reform-
eszméinek felhasználásával igyekszik elérni e czélt. Magyarország akkori állapo-
tában a gazdasági, társadalmi, egyházi s nemzetségi viszonyok rajzolvák s ered-
mény gyanánt a független birtokú, törvénytudó köznemesség : a megye tűnik
fel mint a régi állapot főtámasza. £z elem erősülését rendkivűl elősegíti az a nagy
történeti processus, melynek folytán a török által elpusztult Alföld legnagyobb
részben újra magyarrá lett. Az imént megjelent második kötet, melynek megírá-
sánál a szerző a császári kabinetlevéltár aktáinak felhasználása által mintegy be-
láthatott II. József eszméinek műhelyébe, a császár egyházi alkotmányos reform-
jait adja elő. Tárgyalja a katholikus egyház szervezetére vonatkozó intézkedé-
seket, a tolerantiát, az iskolai reformokat és a régi tényezőknek ellenállását az
átalakítás ellen. Alkotmányos téren látjuk, mint ragadtatik a császár elvei és a
magyar uralkodó osztályok oppositiója által mind mélyebbre ható újításokra, a
közigazgatás reformjára, a koronának Bécsbe vitelére, a conscriptióra és a néoaet
nyelvnek államivá tételére, míg végre a személyes kormány bevitele a megyébe
alapjában támadja meg a régi állapotot. Egyúttal fel van tüntetve a szerves ösz-
szeköttetés a császár külső politikája és belső intézkedései közt.

Dr. Ortvay Tivadar: Egy állítólagos római mediterrán-út Pannoniában. Egy
térképpel. 8<> 77 1. — 50 kr.

Pech Antal: Alsó-Magyarország bányamüvelésének története. I. kötet. Egy
térképpel. 8<> 502 1. — 3 frt 50 kr. .

A szerző, — ki bányászati szakmunkával már akadémiai nagyjutalmát is nyert,—
jelen politikai, jog és mttvelődéstörténeti, de egyúttal földleirási és technológiai
érdekű müvében a Garam mentén elterülő s viszonylagosan alsó bányavidéket
érti, mikor ^Zsó- Magyarország bányaművelése czímen, a jelzett terület bányásza-
tának fejlődését, az egyes bányák történetét, mindig az országos események ke-
retében tartva, egész a XVI. századig vezeti s gazdag okmánytárra épített vilá-
gos és beható történelmi perspectivát nyújt közgazdasági életönk e fontos és ne-
vezetes múlttal bíró ágának ismeretéhez.

Pul8zl(y Ferencz: A rézkor Magyarországban. Kiadja a M. T. Akadémia
archaeologiai bizottsága. 21 ábrával. N. 4^ 79 1. — 1 frt 20.

Szerző munkája a magyar régészeti irodalomnak egyik kimagasló terméke, melv a
régészeti tudomány európai színvonalán áll. Azon vörös-réz tárgyak, melyek na-
zánkban az ősrégészeti leletek egyik sajátságát képezik s más európai országok-
ban ekkorig csak szórványosan fordultak elő, évtizedek óta képezik szerző tanul-
mányainak tárgyát. Ezeknek eredményét a font jelzett munka összegezi. Ebben
szerző előadja a rézkorral foglalkozó szaktudósoknak nézeteit, ismerteti a római
és szegedi réz-, továbbá a domahidi és lucskai vegyes leleteket, végül osztályozza
az ekkorig felkutatott réztárgyakat. Tanulmányában azon eredményre 'jut : hogy
a rézkor Magyarországon közvetlenül a kőkor után következett, ebből fejlődött,
ettől kölcsönözte első formáit, melyeket később különböző irányban kifejlesztett;
továbbá hogy megelőzi a bronzkort, mely az emlékek tanúsága szerint is egészen
uj idegen, sem a kökorral sem a magyarországi rézkorral semmi rokonságban nem
álló formákat hozott be, tehát egy új bevándorló hódító nemzettel jött be Európába.

Digitized by VjOOQIC

j!3>^

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) ^

Szilágyh Sándor: Bethlen Gábor fehérvári síremléke és alapitványai. 8^
211 — lOkr.

Thaiy Kálmán: Az 1683-iki táborozás történétéhez. A kétszázados évfor-
dulat alkalmából hg. Esterházy Pál nádor kiadatlan kéziratai s leve-
lezései nyomán. 8® 45 1. — 30 kr.

Vécsey Tamás: Aemilius Papinianus pályája és müvei. 8^ 143 1. — 90 kr.

Aemilins PapiniaBusban a szerző egy nevezetes római jogtudóst mutat be, be-
hatóan ismertetve jogtudományi munkait, melyekben a görög alapműveltség nyo-
mait látja; és nem feledkezve meg a nagy jogászban a nemes szellemű, — romlott
korában csak annál jobban kimagasló ember méltatásáról, a ki, mint a magasabb
erkölcsi érdekek védője, elveit az életbe is át vitte.

Wenzel Gusztáv: Kritikai tanulmányok a Frangepán család történetéhez.
80 651. — 40 kr.

Wenzel Gusztáv: A vasúti tlgy s a posta és távirdai tigy közti összeköt-
tetés Magyarországban a közlekedési- és névszerint a vasúti jog szem-
pontjából. 8^ 36 1. — 20 kr.

A m. osztály és bizottságainak kiadványai:

Dr. Daday Jenő: Adatok a Cilioflagelláták ismeretéhez. 1 rajz lappal. 8^

16 1. — 20 kr.
Értesítő, (Mathematikai és természettudományi) II. kötet. (9 füzet) 8®

392 1. — 3 frt.

Dr. Erőss Gyula: A külső hömérsék befolyása a csecsemők szervezetére.
8« 96 1. — 60 kr.

Dr. Fodor József: A lakásviszonyok befolyása a cholera és typhus elter-
jedésére. 8^ 23 1. — 20 kr.

Gothard Jenő: Megfigyelések a herényi astrophysikai observatoriumon 1883.
évben. Két táblával. 8^ 34 1. — 20 kr.

Gothard Jenő: A Pons-Brooks üstökös spektroskopikus megfigyelése a he-
rényi astrophysikai observatoriumon. Két táblával. 8*^ 38 1. — 40 kr.

Gothard Jenő: Egy uj spektroskop. Egy tábla rajzzal. 8^ 9 1. — 20 kr.

Gothard Jenő: Astrophysikai megfigyelések a herényi observatoriumon 1882.
évben. Egy táblával. 8« 27 1. — 30 kr.

Gothard Sándor: Adatok Jupiter és Mars bolygók physikájához. Három
táblával. 8« 16 1. — 40 kr.

Dr. Hankó Vilmos: Hunyadmegye ásványvizei. 8^ 16 1. — 10 kr.

Horváth Géza: A rovarok dimorphismusáról. Egy tábla rajzzal. 8*^ 49 1. 40 kr.

Kalchbrenner Károly: Uj vagy kevésbbé ismert hasgombák. 5 táblával.
8« 10 1. — 50 kr.

Konkoly Miklós: Astrophysikai megfigyelések, melyek az ó-gyallai csillagdán
1883. évben tétettek. I. rész 1 tábla rajzzal. 8^ 34 1. 30 kr.'^II. rész 3 táblá-
val. S^ 18 1. — 30 kr.

Konkoly Miklós: A nap felületének megfigyelése 1883-ban az ó-gyallai csi-
lagdán. 8^58 1. — 40kr.

Konkoly Miklós: Hullócsillagok megfigyelése a magyar korona terttletén
1883-ban és azok 47 kisugárzó pontjainak levezetése. 8*^ 16 1. — 10 kr.

Konkoly Miklós: 615 állócsillag spectruma. A déli öv átkutatásának első része.
Oo_i5<>-ig. 8^ 27 1. — 20 kr.

Digitized by VjOOQIC

IRODALMI Értesítő. 1885. i. szám.

Konkoly Miklós: Csillagászati megfigyelések az ó-gyallai csillagdán 1883baB.
80 50 1. — 40 kr.

Konkoly Miklós: Előleges vizsgálatok nebány szénbydrogen-gáz spectrumán
spectroscoppal és spectralphotometerrel. 3 táblával és 2 fametszettel a
szövegben. S^ 22 1. —50 kr.

Közlemények, (Mathematikai és természettud.) XVIII. köt. 8® 367 1. — 3 frt 50.

Tartalom: I. Dr. Staub Mór: Ma^arország phaenologiai térképe. 28 1. II. Dr.
Staub Mór: Az állandó melegösszegek és alkalmazások a Magyarország északi fel-
földjén tett phytophaenologiai megfigyelésekre. 15 1. III. Téglás Gábor: Egy áj
csontbarlang Toroczkó vidékén, a bedellöi határban. 12 1. IV. Chyzer Kora^'
Zemplénmegye ásványvizei: 31 1. V. Parádi Kálmán: Jelentés az erdélyi vizek
örvényférgeire tett kutatások eredményéről. 20 1. VI. Br. Tömösváry Ödön : Ada-
tok hazánk thysanura- faunájához. 14 1. VII. Dr. Tömösváry Ódon: A magyar
fauna álskorpiói. 126 1. VIII. Dr. Schaarschmidt Gyula: Tanulmányok a magyar-
honi desmidiaceákról. 24 1, IX. Dr. Eoth Samu: Jelentés az eperies-tokaji hegy-
láncz északi részében tett utazásról. 15 1. X. Lovassy Sándor: Adatok Gömör-
megye madárfaunájához. 33 1. XI. Dr. Primics György: A Kis-Szamos forrás-
vidéki hegység kristályos palaközetei. 20 1. XII. Dr. Tömösváry Ödön: A hazánk-
ban előforduló heterognáthák. 19 1.

Közlemények, (Matbematikai és természettud.) XIX. köt. 398 1. — 2 frt.

Tartalom:!. Téglás írdbor: A Buhuj nevű csontbarlang Stájerlak- Anina hatá-
rában. 14 1. II. Dr. Daday Jenő: ü^ adatok a kerekes-férgek ismeretéhez. Egy
tábla rajzzal. 30 1. III. Dr. Tömösváry Ödön: Ujabb adatok hazánk thysanura-
faunájához. 141. IV. Hazslinszky Frigyes: Előmunkálatok Magyarország gomba-
virányához. 56 1. V. Dr. Daday Jenő: A Magyarországban eddig talált szabadon
élő evezöslábú rákok magánrajza. 4 rajzlappal. 198 1. VI. Uazay Gyula: Az északi
Kárpátok és vidékének mollusca- faunája. 70 1. VII. Mocsáry Sándor: Jellemző
adatok Erdély hártyaröptt rovarainak faunájához. 15 1.

Liebermann Leó: A petróleum lobbanási pontja megbatározásának egy új
módszere. 8« 8 1. — 10 kr.

Dr. Ónody A. D. A esigolyaközötti dúczok és ideggyökerek fejlődéséről.
2 táblával. 8M5 1. — 40kr.

Dr. Primics György: A keleti Kárpátok geológiai viszonyai. 2 szelvénynyel.
8^ 27 1. — 30 kr.

Dr. Tömösváry Ödön: Egy tömegesen tenyésző légyfaj az Alsó-Duna mellé-
kéről. 3 tábla rajzzal. 8^ 19 1. — 30 kr.

Az akadémiai könyvkiadó vállalat.

Thierry Amadé: Elbeszélések a római tí^rténetből. Ford. Dr. Öreg János.

Kis 8^ 520 1. Fűzve 2 frt 40, kötve 3 frt.
Taine Hippolyt Adolf: Az angol irodalom története. Ford. Csiky Gergely,

IV. kötet. A classikus kor és az új-kor. Kis 8^ 336 1. FUzve 2 frt 40.

kötve 3 frt.

Concha Győző: Újkori alkotmányok. I. köt. (Belgium és az északamerikai
Egj-esült-államok alkotmánya.) Kis 8^ 314 1. Fűzve 2 frt 40, kötve 3 frt

Lavergne Leonce: Az angol mezőgazdaság. Ford. Beksics Gusztáv. 403 1.
Fűzve 2 frt 40, kötve 3 frt.

Digitized by VjOOQIC

í^^C

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. es Ta.)

A M. T. Akadémia legújabb kiadványai.

KESZTHELYI SIRMBZÖK

IKTA

DR. LIPP VILMOS

CSORNA-PREMONTREI KANONOK.

Kiadja a M. T. Akadémia Archaeologiai Bizottsága.
Nagy 4« 363 rajzzal. Ára 1 frt 60 kr.

A régi világ nagybecsű emlékeinek, melyek egyszersmind Pannónia történetéről
nyújtanak igen értékes felvilágosítást, van a jelen kötet szentelve. A népvándorlás
idejéből olyan nagy kiterjedésű sirmezők, minŐk a keszthelyi és közelében a dobo-
gói, alig ismeretesek Európában. Szerző 1879. óta háromezernél több sirt ásatott fel,
melyekben négyezernél több arany, ezüst, vas, bronz, agyag és csontrégiségeket
talált, a tömérdek üveggyöngyön kivűl. Jelen munkájában szakszerűen leirja és ismer-
teti azon leleteket, melyeket a keszthelyi két sirmezöből kiásott, kibővítve a leírást
az ásatás körűi tett tapasztalataival és észleleteivel. Igen behatóan ismerteti a külön-
böző barbár és római emlékeket, azután áttér magukra a sírokra, melyeket felásatott
8 előbb a csontvázakat, azután a mellettök talált különböző eszközöket, öv- , fül- és
melldiszeket, függőket s más dísztárgyakat ismerteti. Végűi a sírok valószínű korát
igyekszik megállapítani s azon következtetésre jut, hogy a bennök talált pénzek sze-
rint a temető a Krisztus utáni negyedik századból származik. A nagy munka a ma-
gyar föld régi történelmi és művelődési viszonyainak ismeretéhez igen értékes ada-
lékul szolgál.

A hazai és külföldi folyóiratok

MAGYAR TUDOMÁNYOS

REPEETORITJMA.

KÉSZITKTl'E

Id. SZINNYEI JÓZSEF.

I. Osztály: Történelem és segédtudományai. — II. Kötet: Hírlapok 1731— i88o.
I. Rész. Nagy 8« XVI lap és 1647 hasáb. Ara 5 frt.

E kötetben hirlapirodalmunk kezdetétől 1880-ig megjelent közle-
mények vannak feldolgozva, még pedig 172 hírlap 919 évfolyama. Ezekből
28,283 ezim került ki, melyek szakok szerint vannak osztályozva. Az
egyetemes történelem, továbbá a hazai történelem és segédtudományaik
osztálya 2810 czímet tartalmaz, az életrajzoké 6051-et, az életrajzi adatoké
4048-at, a helyrajzoké 1310-et, a földrajz és utazásoké 4956-ot, a mű-
régészeté 760-at, a művelődés történeté 2732-őt, az irodalom történeté
3829-et stb. Minden czikk czíménél meg van jelölve a lap, az évszám,
szerző 8 harmincznégyezer számból álló hely- és névmutató könnyíti meg a
keresést. Közli az álnevek és jegyek jegyzékét is, fólfejtve az alattok
rejlő irók neveit. Minden kutatónak nagybecsű segítségére fog ez szolgálni
8 a „ Repertórium "-ra bátran mutathatunk rá, mint oly műre, mely e nemben
az első és egyedfii álló a világirodalomban ; ennek segélyével tudjuk csak
igazán, mit birunk a történelem terén. Ezen oszt. I. kötete szintén 5 frton
kapható.

Digitized by VjOOQIC

IRODALMI Értesítő, isss. i. kzAm.

Saját kiadványaink.

NYELVTUDOMÁNY JS NYELVTANÍTÁS.

tanítók É8 tanárok FIC4YKLMÉBE AJÁNLJA

HUNPALVT PÁL.

Ara I frt 50 kr.

Tartalma: Bevezetés. — I. Szótök. Segédhangok. — U. Nyelvtan. — III. A régi nyelv-
emlékek olvasása. — IV. A tárgyas igének vonzása. — V. Az idő-alakok ^tempóra). —
VI. Milyen és hányféle legyen a magyar nyelvtan? — VII. A hitin nyelvtanítás.

A mű nagyérdemű szerzője bevezetésében a köuyv czélját igy hatá-
rozza meg: ^Az élénken folyó nyomozások igyekeznek a nyelvnek teljes
mivoltát mind a jelen kor nyilatkozásaiból, mind az elmúlt korok irodalmi
maradványaiból összeállítani- Az iskola érvényesiti a tudoraányos nyomo-
zások eredményeit. De ba szabadon mozog a tudomány: az iskola meg-
kötötten jár. A tudományt nem korlátozza semmi, csak a valóság: az isko-
lát paedagogiai tekintetek mérséklik még a valóság tanításában is. A tudo-
mánynak elég, ha igazán tudós; az iskolának nem elég, ha tudós, neki bölcs-
nek is kell lennie. Van tehát különbség a tudomány és az iskola között, s
ezt a különbséget akarom észrevétetni a tanítókkal és tanárokkal."

Hotryan csinálódik némely história?
PILLANTÁSOK

A RTTIM TŐRTÍllíETIEÁSBA.

I. SlNKAl GyORGV krónikája É8 A CENSORl VÉLEMÉNY. II. MaJOR PÉTER MUNKÁJA.

III. Densusian történeti felfogása a hora-mozg alomról.

IRTA

HUNFALVY PÁL.

1886. Ára 80 kr.

HANGTANI ALAPELVEK

KS

VITÁS KÉRDÉSEK

UlTA

Ára 30 kr.

Ezen alapos tanulmány a Nyelvőrben történt megjelenése alkalmával
a szakkörökben méltó elismerésben részesült.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.)

Saját kiadványaink.

BÜDENZ JÓZSEF 25 ÉVES NYELTÉSZETI MŰKÖDÉSE EMLÉKÉRE

KIADJÁK

tanítványai.

(budenz József arczképével.)

21 sűrűn nyomott ív nagy 8^ Ára 3 frt 80 kr.

Tartalma: Biidenz József. (Életrajz.) Kalevi-poeg. Előhang. Dr. Simányi Zs.
Első ének ford. Vtkár B. Az ugor népek. Dr. Szinnyei József. A tinn igeképzés-tan-
ból. Dr. Szinnyei József. MássaUÍiangzók gyengülése a tinn nyelvben. Dr. Szinnyei J,
Adalékok az ugor nyelvek jelentéstanához. Dr. Szinnyei J. Önállósított határozók.
Dr. Simonyi Zs. A paa [fej] szó szerepe a linn nyelvben. Dr. Szinnyei J. Az ugor
összehasonlító verstanról. Négyessy László. A magyar nyelv hangjai. Balassa József,
A lapp nyelvjárások. Dr. Halász Ignácz. A rythmus hatása a szóképzÖdésre. Körösi
$Sándar. A Debreczeni Codex. Volf György. Gyannathi nyelvmestere. Háhu Adolf.
Bennünket, benneteket. TövUő Gyula. A göcseji nyelvjárás alaktana. Kardos Albert.
Faludy Ferencz nyelvéről. Kasztner Géza. Az ó o képzős igenév a régi magyar nyelv-
ben. Könnye Nándor. A „ki** igekőtő használata. Kútws Ignácz. Az altáji nyelvek
számképzése. Munkácsi Bernát. Lapp népdalok. Dr. Halász Ignácz. Budenz József
irodalmi munkássága.

A
T7rr

ly

E8 ANNAK

meghonosítása MAGYARORSZÁGON

IRTA

PÜSPÖKY GÉZA

BEVEZETÉSSEL DR. LÁNG LAJOS EGYET. TANÁRTÓL.

2 táblával. Ára 60 kr.

A posta-takarékpénztárak meghonosítását a kormány felvette már
programmjába. Ha megakarjuk honosítani ezen üdvös intézményt, előze-
tesen elö kell készíteni a talajt, népünket arra való népszerű dolgozatok-
kal tájékoztatni, az intézménynyel meg kell barátkoztatni, minthogy külön-
ben a siker elmarad. E czél felé törekedett a szerző a jelen munkájával
s valóban hasznos szolgálatot tett vele az ügynek és irodalmunknak.

Digitized by VjOOQIC

10 IRODALMI Értesítő. i885. i. szám.

Saját kiadványaink.

MAGYAR KÖNYVSZEMLE

KÖZREBOCSÁTJA

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖNYVTÁRA.

SZERKESZTI

CSONTOSI JÁNOS.

IX. Évfolyam, ára 3 frt.

A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtára ezen czlm alatt 1876-ban folyó-
iratot indított meg, mely a magyarországi könyvészet és a hazai könyvtárak
közlönye óhajtott lenni.

Közölni fog a régibb magyarországi bibliographia körébe tartozó érte-
kezéseket és az újabb felfedezésekről szóló értesítéseket, ismertetni fogja a
hazai könyvtáraknak történetét, szervezetét, nevezetesebb tudományos kin-
cseit és szerzeményeit. Figyelemmel fogja kisérni a külföldi könyvtárakban
létező hungaricakat, s tudomást vesz a külföldi bibliographia hazánkat
érdeklő nevezetesebb mozzanatairól. Továbbá összeállítja a magyarországi
sajtó irodalmi érdekű termékeinek és a hazánkat érdeklő külföldi munkák-
nak lehetőleg teljes jegyzékét.

Készséggel megnyitja hasábjait a könyvtárnokok és könyvgyűjtők
felszólalásainak, javaslatainak és kérdéseinek ; számít mindazoknak szives
közreműködésére, kiket hivatalos állásuk és irodalmi foglalkozásuk ezen
térre vezet.

A „Magyar Könyvszemle" nyolcz évi folyamaiban sok oly közlemény
foglaltatik, melyek a hazai eulturtörténethez egészen ismeretlen adalékokat
szolgáltatnak. Itt látott napvilágot azon 280 régi magyar könyv ismertetése,
melyeket az újabb nyomozások Szabó K. „Régi magyar könyvtárához" mint
ismeretlen adalékokat napfényre hoztak. Itt jelentek meg a Corvina marad-
ványaira vonatkozó közlemények, a Vitéz könyvtár ismertetése és sok más a
hazai könyvtári, irodalmi és tudományos viszonyokra világot vető ismeretlen
adalék, melyek ismereteinket e téren jelentékenyen gyarapítják. A mit az
utolsó évtizedben könyvbúváraink hazai és külföldi könyvtárakban napfényre
hoztak, a legnagyobb részt e folyóiratban látott napvilágot, úgy hogy történé-
szeink és irodalomtörténészeink a „Könyv-Szemlé^-t alig nélkülözhetik.
Miért is tartalmasságánál és olcsóságánál fogva ajánljuk azt az irodalompár-
toló közönség figyelmébe.

A „Könyv-Szemle" megjelenik évenkint 30 ívnyi terjedelemben, időhöz
nem kötött füzetekben, több műmelléklettel, díszes kiállításban.

Előfizetési ára egész évre bérmentes szétküldéssel együtt 3 frt.

Az első évfolyam elfogyott; a II., III., IV., V., VI., VII. és VlU.-dik
folyam külön a rendes évi áron, együtt véve pedig 12 frton kapható.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 11

Saját kiadványaink.

VILLAIOS TAYIEAS

KÉZIKÖNYVE,

Tá>inla-kezel(ík kiképzésére és tcávírdaí mellékáJlomás-vezetök kézi tiitöználatára

KOLLER LAJOS

minist, tanácsos és országos távirdai főigazgató úr megbízásából
IRTA

IQ. KIISS JÓZSEF

27 iv 105 ábrával. — Ára S forint.

Szakmunkákban irodalmunk egyáltalán nem bővelkedik s azért öröm-
mel kell fogadnunk minden oly könyv megjelenését, a mely a szakisme-
retek megszerzését magyar nyelven teszi lehetővé, ha az a könyv mindjárt
nem is ölelné föl a tárgyat egész teljességében ; kétszeresen kell azonban
üdvözölnünk az oly szakmüvet, mely kimerítően ismerteti a telegrafozást
8 annak minden csinja-binjában megadja a föltett kérdésre a fölvilágosítást
keresőnek a választ. Az egész mnnka három részre oszlik. Az első rész-
ben a villamosság elméletét adja elő a szerző, a második részben a tele-
grafozás technológiáját fejti ki, a harmadik rész első felében a Morse-féle
hirezés jegyeit ismerteti megtanulás czéljából, s második felében a tele-
graf s telegrammok kezelésére vonatkozó szabályokat közli. Ez utóbbi, mely
a munkának majdnem egy harmadát teszi ki, a nagy közönségnek is szól,
mert belőle megtanulhatja a telegrammok szerkesztéséről s föladásáról, dí-
jazásukról stb. fennálló szabályokat. E rövid ismertetés kapcsán még meg
kell említenünk, hogy a mindenesetre hézagpótló munka Koller Lajos
ministeri tanácsos s országos távirdai főigazgató megbízásából készült, kinek
magas intentióinak és ügyszeretetének a távirdatigy már számtalan üdvös
intézményét köszönheti, s ki a jelen esetben is költséget sem kímélve, a
fenti kézikönyv megjelenhetését is lehetővé tette.

Digitized by VjOOQIC

12 IRODALMI ÉHTESITÖ. 1885. I. szám.

Saját kiadványaink.

^

AZ

ÉLETBIZTOSÍTÁS KÉZIKÖNYVE.

AZ ÉLETBIZTOSÍTÁS TÖRTÉNETE,

TÖRVÉNYHOZÁSA, KOCZKÁZATl STATISTIKÁJA, DIJELMÉLETE,

A TÖKE- ÉS ÉVJÁRADÉK-BIZTOSlTÁS MÓDOZATAI,

S A BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉS NÉPSZERŰ ISMERTETÉSE.

IRTA

KÖVÁRY LÁSZLÓ.

A M. T. Akadémia 1. tjagja.

Ara 2 frt 50 kr.

Az előszóból.

Alig van az ujabbkor pénzügyi intézményei közt, a mely nemesebb érzeten ala-
pulna, következményeiben üdvösebb hatású lenne, mint az életbiztosítás. E szavakkal
kezdte húsz év előtt gr. Lónyay Menyhért a Budapesti Szemlében értekezését, az elsÖ
tanulmányt, mely az életbiztosításról irodalmunkban megjelent.

Kívánatos, hogy irodalmunk jeligéje maradjon.

Azon időben indult volt elsŐ nemzeti életbiztosítónk, az Első Magyar Általános.
Azóta életbiztosításunk nagy arányokat vett. Társaságok keletkeztek, a nemzet mint
részvényes, igazgatósági s felügyelő bizottsági tag, s mint biztosító közönség, mind
nagyobb számban kezd érdekelve lenni. Irodalmunk ellenben, ha a politikai számtanok
közleményeit leszámítjuk, a növekedő igények kielégítésével nem sietett.

Külföldön az életbiztosítási irodalom egész kis könyvtár. Közgazdasági, jogi,
technikai szempontból alapos monographiák jelentek meg. Minden nemzet siet káték-
ban, vezér- és kézikönyvekben közönségével megismertetni. Ez indította e sorok író-
ját, hogy szerény igényekkel fellépő tanulmányát — mely sajátlag Népszerű Biztosí-
tási Eneyclopaediája harmadik kötetének elsŐ fele — előzetesen is közzé t«gye.

Mit a jelzett káték, vezér- és kézikönyvek hoznak, az itt a harmadik szakaszt
képezi. Rendesen a tőke- és évjáradék-biztositás módozatait ismertetik. Gondolatom
szerint a hozzászólást nekünk előbb kell kezdenünk; mielőtt a közönséget az élet-
biztosítás igénybe vételének módozataira figyelmeztetnök, az intézmény iránti bizal-
mat kell szilárdítanunk, s azt csak az által érhetjük d, ha feltüntetjük, hogy a tudo-
mány és törvényhozás ujabb civilizatiónk ezen egyik legnagyobb szerű intézményét
már is erős talpkövekre fektette.

Midőn azonban erre vállalkoztam, igen kellett éreznem, hogy az életbiztosítás-
nak egy rendszeres kézikönyve, mely útmutatóul szolgált volna, a külföldi irodalmak-
ban is hiányzik. Karup^ ki hivatott lett volna, tizenhat fejezetet szánt volt kéziköny-
vének; de kora halála csak hat fejezet közrebocsátását engedte meg, s bár kiadója
folytatására felhítta az illetők figyelmét, befejezetlen marad.

S még ha be is lenne fejezve, a munka azok részére íratott, kik társaság-alko-
tásra és vezetésre vannak hivatva. Míg a társasági képviselők, a társaságok és a biz-
tosító közönség közt álló ezen közvetítők szüksége se nyert volna kielégítést.

Pedig — The modern Underwirting is a science.

Ez volt jelmondatom a franczia akadémia azon pályázatánál, mely a biztosítást
tűzte volt ki pályakérdésfíl, s melyre többek közt a jelen munka néhány fejezete
szintén be volt terjesztve, s — 1883 nov. 10-én — dicséretteli felemlítésre — men-
tion honoi'able — lett méltatva. S óhajtandó volna, hogy a nézet, mikép a biztosítás
tudomány, nálunk is elismerésre találjon s azon méltatásban részesüljön, melyet a
nagy jövőjű intézmény méltán megérdemel.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. R8 Ta.) 13

Saját kiadványaink.

MUNKÁSSEGÉLYEZÉS ÜGYE

MAGYARORSZÁGON

TEKINTETTEL A MUNKÁSBIZTOSÍTÁS KÉRDÉSÉRE.

^ IRTA

ECSERI LAJOS.

8^. 172 lap, függelékkel s számos statistikai táblázattal.
A Magy. Tud. Akadémia által jutalmazott pályamunka

Ára 1 frt 40 kr.

Tartalma: Bevezetés. — Iparos munkások segély-egyletei. — A bányászok társpénz-
tárai. — A vasúti munkások se^élyintézetei. — Következtetések.

Azon kiváló érdek, mely korunk nagy problémájához, a soczialis kér-
déshez fűződik, 8 azon körülmény, hogy a munkások sorsának biztosítása
hazánkban is mindinkább az égető napi kérdések sorában foglal helyet,
kivánatossá teszik azon intézmények ismeretét, melyek segélyével a magyar
munkások eddig is jólétüket előmozdítani, magukat s családjukat a nyo
mórtól megóvni iparkodtak. Mert csakis ez intézmények továbbfejlesztése
által érhető el, hogy a munkás osztály a helyett, hogy napról napra élős-
ködő, a társadalmi békét s az államrendet fenyegető proletár tömeggé
legyen, a haza erős oszlopává váljék.

Jelen munka nemcsak a magyar munkások betegsegélyző, temetke-
zési s nyugdíj -pénztárainak működését tárgyalja, hanem a munkások bete-
gedési, halandósági s rokkantsági viszonyainak valamint az ezekre befo-
lyással biró tényezőknek, különösen az életkornak, a nemnek s a foglalko-
zásnak ismertetését is feladatául tűzte.

A talált eredmények annál nagyobb fontossággal bírnak, mivel a ma-
gyar népnek különösen a munkás ctpztálynak ebbeli viszonyai még majd-
nem teljesen ismeretlenek.

A munka továbbá behatóan foglalkozik a munkássegélyezés czéljaira
szükséges költségekkel s kimutatja, mennyiben feleltek meg az eddig mű-
ködő munkássegélyező pénztárak a biztosító intézetek feladatának s mily
reformokra volna szükség, hogy az általános munkásbiztosítás megvalósít-
ható legyen.

Hivatkozás történik még a magyar tötvényhozásnak a munkásbiztosí-
tással szemben elfoglalt álláspontjára, amint az különböző törvényekben,
főleg pedig az új bányatörvény s ipartörvény javaslatában nyilvánul, to-
vábbá azon felvetett kérdések tárgyaltatnak, vájjon a biztosítás az összes
munkásokra nézve kötelezővé tétessék-e s szükséges-e, hogy a felmerülendő
terhek egy részét a munkaadók s az állam viseljék?

Digitized by VjOOQIC

14 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 1885. 1. szÍm?

Saját kiadványaink.

A múlt esztendőben jelent meg, és már is számos iskolában haszná-
latban van:

ISKOLAI

MAGYAR NYELYTAH

MONDATTANI ALAPON

KÖZÉPISKOLÁK HA8ZKÁLATÁRA IRTA

SZINNYEI JÓZSEF

EGYETEMI M. TANÁR.

I. Bész. Az első osztály számára. Ára 60 kr.
IL Rész. A második osztály 8zám.ára. Ára 40 kr.

A nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi m. k. Minisztériumnak
2233811884 sz, rendeletévél a gymnásiumok és reáliskolák hasz-
nálatára engedélyezett tankönyv.

RENDSZERES

MAGYAR NYELVTAN

KÖZÉPISKOLÁK SZÁMÁRA IRTA
SZINNYEI JÓZSEF,

a M. T. Akadi^niiA I. i«gJR. efryotomi ni. tanár, »tb.

Ara 1 fVt ao kr.

A február havában megjelenendő Rendszeres Magyar Nyelvtan, mely a középis-
kolák harmadik osztályának van szánva, a tantervnek és az Utasításoknak meg^le-
lőleg, a nyelvtannak rendszeres áttekintését nyújtja, és három főrészre oszlik: hang-
tan-, szótan- és mondattanra. Magában foglalja mindazt, a mi az Iskolai Magyar
Nyelvtan első és második részében el van mondva, csakhogy nem a mondattani, ha-
nem az alaktani kategóriák sorjában, és teljesebben, részletesebben tárgyalja a ma-
gyar nyelv tényeit, sajátságait, mint az előbbi részek. A szerző, a mennyire lehet,
mindenütt határozott szabályokat és útbaigazításokat ád, s a szabályokat a legma-
gyarosabb Íróinkból vett példákkal illusztrálja. Ezen kívül figyelmezteti a növendé-
ket a magyar nyelvben elterjedt idegenszerűségekre, hibás szavakra és magyartalan
szólásmódokra, s mindenik mellé odateszi a helyette használandó helyeset, mert ő
nem csak azt tűzte czélul maga elé, hogy a nyelv rendszerével ismertesse meg a
tanulókat, hanem azt is, hogy megtanítsa Őket, mikép kell magyarán beszélni és imi.
A szaktanár urak bizonyára helyeselni fogják, hogy a szerző ezen praktikus czélt
sem tévesztette szem elöl.

Főtörekvése ebben a munkában is az volt, hogy a nyelvtanítást, illetőleg tanu-
lást lehetőleg megkönnyítse, azért a lehető legegyszerűbb nyelven, a legvilágosabb
szavakkal adja elŐ a tárgyat.

Végül megjegyezzük még, hogy a szerző, tekintettel azon tanár urakra, kik a
magyar nyelvtannak mondattani alapon való tárgyalását nem tartják czélravezetönek,
úgy írta Rendszeres Magyar Nyelvtanát, hogy nem csak a harmadik osztályban, —
melynek tulajdonképen szánva van, — nanem némi kihagj'ásokkal már az első és
második osztályban is lehet használni.

Digitized by VjOOQIC

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS (Knoll K. és Ta.) 15

S a. J éít kia^d^stixnk.

(Sajtó alatt.)

MAGYAE STYL.,

Irta

Dr. RÉTHY LÁSZLÓ.

IHszes miniatuv'kiddás. — Ára 80 kr.

Szerző, szemben az eddigi felfogással, mely a magyar stylt az iroda-
lom körén kivűl kétségbe vonja : meggyőző érvekkel mutatja ki a magyar
styl általános érvényét, bebizonyítva, hogy a styl emberben és nemzetek-
nél nem egyéb, mint a saját egyéniségük, a minek lenyomatát minden
alkotásban meg kell találni. Ebből az általános természeti törvényből vonja
ki a consequentiákat a magyar fajra is ; több pontban konkrét példákkal
igazolja a vezéreszme következetességét, egyszersmind körvonalozza a ma-
gyar styl kérdésében követendő kutatás módszerét.

Az eszme, mint látható, egészen új és eredeti, melyet szerzőnk tudo-
mányos irodalmunkban szokatlan költői nyelven fejteget, ugy hogy könyve
az előszóban jelzett naturalisztikus iránynak méltó termékéül' tekinthető.

ügyane szerzőtől régebben megjelent:

ANONYMUS

Ethnografiai tanulmány.

Ára 60 kr.

Szerző a rumén kérdésben uj álláspontot foglal el, midőn a közép-
kori oláh nemzetnevet magyarázza s kimutatja, hogy az oláh fogalma a
byzantí és latin forrásokban nem volt egy a mai ruménnel, de általában
balkánvidéki hegyi lakosokat jelentett. Ez alapon magyarázza Anonymus
és Kézay feljegyzését az erdélyi oláhokról, kikben vegyesnyelvű déli be-
vándorlókat 8 görög-felekezetu uj lakosokat lát.

A munkáról annak idején dicsérettel szóltak a szaklapok; többek
közt a „Budapesti Szemle" Hunfaivy Pál tollából, beható bírálatát hozta.

Digitized by VjOOQIC

u IRODALMI Értesítő. i885. i. szám.

Hornyánszky Viktor

KÖNYVNYOMDÁJA

BUDAPESTEN

V. KER. A M. T. AKADÉMIA ÉPÜLETÉBEN.

^#X *&<^f^^í»^^>í»

tALidön immár 2) év óta fennálló, gőzerővel s a legújabb betűöntői
termékekkel dúsan és válas:(tékosan föls:^erelt intézetünket mindennemű

Nyomtatványok
díszes, gyors és jutányos elkés:^itésére a nagyérdemű közönség s:^ives
figyelmébe ajánlani bátorkodunk, külmös tekintetbe kérjük vétetni,
hogy kiváló gondot fordítunk a

Tudományos munkák

kiállítására. Lelkiismeretesen ügyelünk a hibáktól mentes és kifogás-
talan szedésre, valamint tetszetős és díszes külsőre és ebbeli törek-
vésünkben állandóan alkahna:^ott s ^ tudományosan képlett "^ javítók
támogatnak bennünket. Hasonló előnyös feltételek mellett

ITolyóíratok
nyomtatására is vállalko:(;unk, melyek pontos megjelenése kiváló gon-
dunkat képe:(i. Végre még ajánlhatjuk ü:(letünket bárminemű

mustrált munkák
díszes kiállítására^ a melyekre kitűnő külföldi szakembert szerződ-
tettünk. Mutatványokkal és költség-előirányzatokkal mindenkor a leg-
nagyobb készséggel szolgálunk.

Kiváló tisztelettel

Honiydns:{ky Viktor.

Digitized by VjOOQIC

-.^

MAGYAR NYELVŐR

ái'a :
egész évre 5 frt.

V^s^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. *3íl»

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest^ VI. kerü-
let, Bakony-utcza 6. sz.) küldendők.

-S^y A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt II — -XIII. kötet pedig 45 frton kapható.

A II — XIIL kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, ^ogy a 4^ frtnyi összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadpik.

"^^V Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk, "l^f'

„MAGYAR NYELVŐR-

szerkesztőségre s kiadő hiratab.

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVŐR" a M. T. Akadémia megbízásá-
ból s az ö segélyével jelenik ugyan meg, de a benne foglalt
czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

A ^^Magifar Nyelvör^^

Digitized byCjOOQlC

LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK.

Ugor vagy török-tatár eiedetü-e a magyar nemzet? Hunfalvy Pál
r. tagtól .' 20 kr.

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy íván L tagtól 4() kr.

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 3(V kr

Idegen SZOk a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól . . . 50 kr.

A CSUVasokrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr.

A számlálás módjai és az év hónapjai. Hiinfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr.

Telegdi Miklós mcsfer mngyar kateehismusa 1562-Jk évből. Majláth Béla
1. tagtól *. . 10 kr.

Káídi György nyelve. Dr. Kiss ígnácztól őtl kr.

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignácz 1. tagtól 10 kr.

Vámbéry Ármin ,,A magyarok eredete^ cnmVi műve néhány főbb állításának
birálatn, Barna Ferdinánd 1. tagtól Ára GO kr.

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Myelvór. Ballagi Mór
r. tagtól , ' Ára 20 kr.

A magyarok eredete »is a tinn-ugor nyelvészet I. válaszom }Innfalvy Pál
birfilata megjegyzéseire. V'ámbéry Ármin r. t:ig*tól Ára 30 kr.

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt — kr.

A magyar kötőszók. lIl. rész. Az alárendelő kötőszók If. íole. IrtaSimonyi
Zsigmond Ára 1 frt 50 kr.

Debreczeni CodeX — GömöriCodex. Közzéteszi Vol f Gy. I. tag. Ára 2 íVt — kr.

Magyar helyesírás elvei és szabályai. \U. kiadás Ara 10 kr.

Nyelvtudományi Közlemények, Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi
Bizottsága. Szerkeszti Budeiiz J ózsef. XVlIf. kötet. 1 füzet árai frt— kr.

T»rtalina, Felelet. Nyelvészeti észrevételek Várabéry Á. „A magyarok eredete*
ez. itmnkújáru. lí. kőzi. li'ta Uudeiiz J. — Votják nyelvtaiiuíiuányok. 1. Idegen elemek a
vuijiik nyelvben. Irta- Munkácsi ií e r n ú t. — KLsebb kézlések.

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Paiili 1 ingva
hnngarica donaíae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás
hollandi papíron képekkel és initiálekkal Ára 3 frt — kr.

Saját hiadásunlcban nmjjdent :

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és fanárok figyelmébe ajánlja Hun-
lalvy Pal Ára 1 frt 20 kr.

Budenz-Album Budenz J. XXV évo.s nyelvészeti működése emlékére. Kiadják
tanítványai. Bndcnz J. arezkéjtével. Najry 8° 321 sürün nyomatott lap

Ára 3 frt 80 kr.

Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta dr. Szinnyei József
I. L'íí II. ii'sz. A kö/i'j'lskolák I. és 11. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy-
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv.

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére

irta dr. Szinnyei József. (Sajtó a.)

AKADÉ31IAI KÖNYVKERESKEDÉS

(Knoll K. és Társa)
Budapesten, 'az Akadémia épületében.

J

7

Digitized by

GooQle

1885. ÁPRILIS 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. IV. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Oldal

Szómagyarázatok. Pipere. Szarvas Gábor 145

A Kémetüjvári Glosszák. Toml5 Gyula 149

A nyelvjárások tanulmányozásáról. Balassa József. 157

A göcseji nyelvjárás Kardos Albert 163

A mester-szótár. Frecskay János I67

Nyelvtörténeti adatok.

Tanuvallatások, a Kévay család levéluirából. Deák Farkas. . . . 170

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Ev. Tömlő Gyula 172

Tömkeleg. Kagy-Szig'ethi Káhnán 174

Piistétom. Szarvas Gábor . 177

Kié az elsőség? Torkos László . 178

Ön. Simonyi Zsigmond . . . . 179

Sérv. Mellső Rudimentum Egy Loltor 180

Fattyuhajtások. Simonyi Zsigmond . 181

Aprólékok.

A magyar igeidők ... 182

A mit óhajtanánk Í83

Vegyészi különlegességek 184

Kérdések a Nyelvőr olvasóihoz . 185

Népnyelvhagyományok.

Szólásmódok. Szerelemhegyi 186

Orvosi kifejezések a nép ajkán. Csafodi István 18O

Babonák. Versényi György 187

Népmesék. Bartók Jenő 188

Találós mesék. Bartók Jenő 189

Tréfás kérdések. Bartók Jenő 189

Szójátékok. Vozári Gyula Igü

Átkozódások, fenyegetések. Csomár Isti'án I90

Tájszókk Samu József, Fattr József 190

Ikerszók. Tolner József I91

Népdal.' /V/í'/tí* Sándor I92

Digitized by VjOOQIC

MegjeUnik
minden hónap

iS'én

három ívnyi

tartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

dZKKKBSZTI

SZARVAS GÁBOI^.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest

VI. ker. Bakony-

utcza 6. SS.

XIV. kötet.

1885. ÁPRILIS 15.

IV. füzet.

SZÓMAGYARÁZATOK.
Pipere.

Sokszor hallott igazsága a mely nem hogy fogyna,
gyengülne, hanem egyre gyarapodik, erősödik, s a melynek
minden új jelenség új erőt kölcsönöz, hogy a nyelv a böl-
csen takarékoskodó gazdának igaz példaképe. E bölcs gaz-
dálkodásnak egyik fényes tanújele, hogy a már meglevő
eszközöket más és más müveletek végrehajtására, új meg
új czélok elérésére tudja alkalmazni. Csak ha az embert te-
kintjük, az maga egy kimeríthetetlen kincsesbánya a nyelv
háztartásában. ,Tud emberséget (becsületet) ; ez embertelen-
ség (szívtelenség) volt tőle; emberül (vitézül) viseltétek ma-
gatokat; megemberelte (rábirta, rászánta) magát; három év
alatt, hogy nekiemberkedett (megerősödött) ez a f a ! Aggnő
beszéd (mese). Gyermekes (éretlen) tréfa. Testes (szertelen)
hazugság. Lelket (bátorságot) vesznek; lelketlen (kegyetlen)
egy ember. Káposztafej, puskaagy, a könyv homloka, az
ajtó szemöldöke, lánczszem, a korsó füle. a csizma orra, a
hordó szája, kerékfog, a síp nyelve, a szőllő bajusza, a kulcs
szakálla, a kab^k nyaka, a szék karja, a harang szíve, a
kanta hasa, hajófar, asztalláb, czipősark' sat. sat.

S ezek mind csak általánosságok; s ha tovább eresz-
kedünk, beljebb és beljebb, le egész a részletek mélyére,
csak akkor látjuk igazán, hogy a ,nyelv bölcs takarékos-
sága' korántsem üres mondás, hanem a szó igaz értelmében
vett valóság.

A mint a föntebbi példákból láttuk, a gyarapodás,
gazdagodás e módja nem új eszközök előállításán, hanem a
meglevő erők okos fölhasználásán alapszik. S a nyelv gaz-
dagodásának ez a módja az, a melyet kiválóan ápolnunk,

U. NYKLVÓR. XrV

10

Digitized by VjOOQIC

l \ö SZARVAS GÁHOK.

művelnünk kellene, mert ez az, a mi igazán széppé teszi a
nyelvet, a mi erőt, elevenséget, lelket önt beléje ; de ez az,
a melyet az új kor nyelvművelői kelletén túl elhanyagoltak s
a melyet még manap is alig hogy figyelembe vesznek.

A metaforikus szók nagy osztályának egyik érdeke-
sebb tagját akarom ez alkalommal bemutatni olvasóimnak.

Ha az érzékek birodalmát átvizsgáljuk, azt találjuk,
hogy nem egy ajándékkal járult a nyelv háztartásának gaz-
dagítására ; nevezetesen a kellemes és tetsző, meg a
kelletlen és visszatetsző szinonimáinak egy része
az Ízlés terminológiájából van véve. Majdnem mindenna-
pos kifejezések például a következők : ,E d e s barátom !
C z u k r o s kis jószágom te ! Beszéde nem csak tartalmas,
hanem zamatos is. Az éjjel j ó i z ű t aluttam. Keserű
emlékek fűződnek e helyhez. Fanyar ember biz ő kelme
nagyon. Savanyú kedvvel kezdett a kelletlen munkához.
Micsoda Ízetlen tréfa ez megint ?^

Az étkek közül a csemege saz ízadó vagy íny-
csiklandó járulékok más-más tulajdonságaik szerint a külön-
böző nyelvekben a ,kedvesség. dísz, finomság, csipősség,
gúny, elmésség^ sat. kifejezőjévé váltak. így a gör. tpa^rjiiaTa
(csemege) átvitelesen annyi mint ,kedvesség, elevensége; a
lat. C(mdimentu7n (csemege) : üdítő szer, vigasztalás;
a fr. saiice (lé) egyszersmind annyit is tesz mint : d o r g á 1 á s,
az angolban pedig: szemtelenség; a ném. brulic (leves)
átvitelesen: hinár, baj. A fűszer, nevezetesen pedig
két faja :aborséssóaz ismertebb nyelveknek majdnem
mindegyikében a fönt elszámlált vagy belőlük folyó fogal-
mak kifejezőiként szerepelnek. A só már a görögöknél és
rómaiaknál az ,elmésség, finomsága egyértékese volt; a bors
pedig a nyelvek legtöbbjében a ,csipősség' s vele rokon
fogalmak szinonimájaként használatos.

Messzire vezetne, ha az ismertebb nyelvekből csak
egyet-kettőt idéznék is az idevágó példákból; azért elég
leszen, ha csak a mi nyelvünkből, nevezetesen Baróti Szabó
gyűjteményes művéből (MagyVir.) egy pár mutatványt adok
olvasóimnak. „Nem sok savát nyalta a Dialectica-nak. Sem
vize malmának, sem sava szavának. Meg-hinti beszédit só-
val, borssal." (365. 1.)

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. I47

Ezek után áttérhetünk a pipere szóra, a mely. a mint
egynémely olvasóm bizonyára már sejtette is, ugyan annyit
tesz mint bors, s nem egyéb mint a borsnak latin egy-
értékese, a piper.

Hogy e tétel valószínűsége, mely az imént kimutatott
jelentésátménetek alapján minden töprenkedés nélkül amúgy
bizonyítatlan is elfogadható, teljes meggyőződéssé váljék,
az egyben-másban mutatkozó különbségeket kell kiegyenlí-
tenünk.

Ezeknek elseje és fontosabbika a lat. piper = pfefFer
és magy. pipere ^^ putz közt mutatkozó, föltűnő jelentésbeli
eltérés.

A bors egykori ritkaságánál fogva s mint legkiválóbb
fűszer magában egyesítette a ,drága (fructus [piperis] pon-
dere emptus ut aurum et argentum Plin. 12. vö. szép de
borsos is volt az ára; szerb papre^i : theuer, carus [tulajdon-
kép: borsos] Kar.), ízes, kedves, kellemes, tetsző' fogalmát.
Hogy az érzések különféle kifejezői többszörte szerepet vál-
tanak, azt már föntebb tapasztaltuk, s hogy nevezetesen, a
mi a most tárgyalt kérdésre vonatkozik, az ízlés egyik-má-
sik tulajdonságneve a látás tulajdonságnevévé válhatik és
válik is, bizonyítják, hogy egyebet ne említsünk, e német
és magyar kitételek: ,Sie kleidet sich immer geschmack-
voU. ízléssel (díszesen, tetszősen) tud öltözködni'. Vagyis,
nézetem szerint , a tetsző volt a hid , mely az ízest
(ínynek tetsző) a dísze ssel (szeipnek tetsző) összekapcsolta.

Az alaki eltérést (lat. piper, magy piper^^ akként
magyarázom, hogy kezdetben valószínűen a melléknévi
forma: piperes volt kiválóan használatos, a mely végtagja
nyúlásával idő multán piperés-sé változott; e nyújtott alak-
ból vált ki aztán az eredeti jelentésevesztett s külsőleg is
magyarrá lett pipere ; tehát olyanforma jelenség, mint: red,
red-éSy red-ös ; redős, s ebből Adáminál : redő.

Hátra van, hogy e magyarázat igazolására a hiteles
szavú adatokat beszéltessük.

A rövid ,piper^s' alak egykori megvoltáról három oly
Írónk tanúskodik, a kik az e és é hangot világosan megkü-
lönböztették. Ezek Heltai : „Pipperé?s tál étec" (Mes. 203.).
Alvinczy: „Pipert^s dicsókódes ' (ItinCath. 93.) és MolnA^:
Piperes; pipereskedik (SummBon. 21 7.;.

10*

Digitized by VjOOQIC

148 SZAKVAS GÁBOR. SZÓMAGYARÁZATOK.

A rövid alak mellett azonban már MA^-nál megtalál-
juk a nyújtott alakot is : pipercskedik; továbbá Matkónál
piperés (HRoml. 46. és BCsák. 123. 293.) és KCsipkésnél :
piperés (Woll. el. 5.).

A pipere szónak eredeti bors jelentése ismeretlen
nyelvünkben; hanem, a mint a Heltainál található első példa:
,,pipperes tál étec" mutatja, már általánosított fűszer, íz,
csemege értelemben fordul elö. A szónak e jelentését
megerősíti MA* szótára is, a melyben ezt olvassuk: ^Pipere:
condimentum, tragema",

A szónak használatba jöttével nem sokára beállott a
jelentésátvitel is s a piperés, piperés a fűszeresen kívül
annyit is tett mint: ékes, díszes, czifr a, sőt ez utóbbi
az előbbinek rovására mindinkább erősbödött s végre ki is
szorította amazt a forgalomból, úgy hogy a XVII. század
vége felé már csak a mai ,piperés' jelentés az uralkodó.
Példák: ^A jóságtól üres Pharsaeus inkáb szokott dicse-
kedni eg>'ebeknél piperés cselekede ti vei (Matkó : HRoml.
46.). Piperés és szemen szedett szókból ószve rakogatta-
tott orátio (KCsipk. Woll. el. 5.)- Gazdagságnac bóvségével
piperéskedgy ünc" (MA: Tan. 737.).

Az itt kimutatott jelentésfejlődés menetének igazoló
tanúi a MA* szótárának magyar-latin részében található
emez adatok : „pipere : condimentum , tragema ; e x o r n a-
tio — piperés ' elegantulus, ornatulus, floridulus — pipercs-
kedni: superbire, crispiorem elegantiam, ostentare, delitiari.

A rendelkezésünkre álló adatokból pipere szavunk tör-
ténete ekkép állítható össze. Átvétele a XVI. század máso-
dik felében történt. Meghonosítói erdélyi vagy Erdélyben
tartózkodó , még pedig protestáns írók valának : Heltai,
Alvinczy, Molnár Albert ; valamint használói és terjesztői
is kiválóan e vallásfelekezet irói közül valók : Kézdivásár-
helyi Matkó, Komáromi Csipkés, Tótfalusi Kis (Panasz 3.),
úgy hogy a piperét per eminentiam protestáns szónak
nevezhetjük.

Hogy a pipere a XVII. század kezdetén még jobbadán
ismeretlen volt s csak egyes írók szórványosan használhat-
ták, bizonyítja az a tény, hogy se Calepinusnál, se MolnA..
első (1604) s második (161 1) kiadásában nem fordul elö s

Digitized by VjOOQIC

TÖMLŐ GYULA. A NÉMEI^ÚJVÁRI GLOSSZÁK. I49

csak a harmadiknak (162 1) magyar-latin részében találjuk
először följegyezve.

Munkácsi Bernát pipere szavunkat a szlávságból, még
pedig a szerb-horvát nyelvből való kölcsönvételnek tartja
(Nyr. Xin. 314.). E föltevésnek minden jelenség ellene
mond. Csak kettőt, a legfontosabbakat emeljük ki ez alka-
lommal. Az egyik, hogy a ^ptperiü : sich schmücken, pipe-
rcvka: kokette" alakok, a melyekre a kölcsönvételt építi,
egészen új keltűek ; legalább se Karadsiz, se JambrcRsich
szótára még nem ismeri őket; valószinü, hogy az , Adalékok
a magyar szókincs szláv elemeihez^ irója e szókat Filipovic
(1875) vagy Veselic (1853) szótárából vette. Ehhez járul,
hogy a szerb-horvátban a piper alak, a melyen a píperiti
és piperevka alapúinának, nem is használatos, hanem a hor-
vátban a bors: papar, a szerbben pedig: biber ; továbbá
hogy jdísz, ékesség, cziczoma^ sat. jelentése e latin eredetű
szónak a szlávságban egyáltalában ismeretlen. A másik
ellenmondó jelenség, hogy nyelvünkben a szó jelentésének
majdnem egész története szemünk előtt tárva áll, s a ,füszer,
ékesség, dicsőség, dicsekvés, büszkélkedés* jelentésárnyala-
tokat már a XVII. században lassanként lábra kapni s
egyszersmind megerősödni látjuk.

A most tárgyalt szónak van még egy másik, szintén
a latinból vett, mind alakilag, mind jelen tésileg közel ro-
kona; ez a piperdtoSy mely a klat. pipcratum {-^ condimen-
tum, a pipere dictum Duc.) szónak magyarosított alakja, s
melyet íz, lekvár jelentésben Balásfi Tamás ,Epinicia^
czímű müvében olvasunk : „Nem veszik eszekben , hogy
büdös bocskor bőrt rághnak. Tők littarium gyanánt, kit
littusnak mondhatnak, de bizony nem piperatos" (2.).

Végül mellékesen megemlítjük, hogy származásra nézve
egy eredetű vele paprika szavunk : szb.-horv. paprika^ rum.
piparca.

Szarvas Gábor.

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK.

A „Magyar Könyvszemle" legutóbbi kötete (VIII. 114 —
134. 1.) a magyar nyelvtörténetet egy új forrással gyara-
pítja. Az eddig ismeretlen nyelvhagyományok egy 1470-ből

Digitized by VjOOQIC

150 TÖMLŐ GYULA.

való latin szentbeszédgyüjteményben maradtak fenn, melyet
egyéb fontos kéziratokkal és incunabulumokkal együtt Dr.
Fejérpataky László történettudósunk fedezett föl a németújvári
ferenczrendi kolostor könyvtárában. E szentbeszédek magyar
papok számára készültek, azért írójuk (egy névtelen magyar-
országi szerzetes, Csontosi sejtése szerint talán Temesvári
Pelbárt, vagy Szombathelyi Tamás, u. o. 135) czélszerü-
nek látta a szöveg némely szavai és kifejezései után egy-
folytában a megfelelő magyar kitételeket is odavetni, hogy
a prédikátor munkáját a magyar szónoklatra való előkészü-
lésben könnyebbé tegye. Később a codex valamelyik hasz-
nálója, de írásából és a nyelvből Ítélve, mint a fölfedező
mondja, egy még XV. századi kéz, a szók fölé s a lapszé-
lekre jegyezgetett ilyes kisegítő értelmezéseket, s ezek az
első kéztől, a codex írójától eredőket mennyiségre nézve
jóval fölülmúlják.

Nyelvemlékünk tehát nem összefüggő szöveg ; de hogy
ily glosszákban is maradhat fönn sok becses anyag, azt
már régiségükből is eleve elvárhatjuk. A Németújvári
Glosszáknak fő fontosságot a bennük megőrzött értékes
anyagon kívül kétségtelenül épen koruk régisége és az a
körülmény ad, hogy a kézirat készülése idejét (1470) pon-
tosan följegyezve találjuk. Nagyobb összefüggő emléket e
nyelvtörténetileg fontos századból eddig csupán az Ehren-
feld-. Bécsi, Apor- (az első kéz, 1. „Nemzet" III. 309. tcza).
Müncheni és Festetich-codexekben bírtunk. Ezeken kívül
összes említésre méltó maradványunk, mely kétségtelenül e
századra tehető, egy pár énekből, ú. m. : Szabács viadala
(1476. körül, RMK. I. 23), Pannónia megvétele (a század
végéről, u. o. I. i). Siralomének Both János veszedelmén
(1490. előtt, u. o. I. 28), Emlékdal Mátyás király halálára
(1490, u. o. I. 29), s egy pár rövid okiratból és magánlevél-
ből áll, ú. m. : Orvosi rendelvény mellbaj ellen (14 16. RMNy.
nb. 4), Belkeny Péter záloglevele (1452, u. o. Ilb. 359),
Vér András menedéklevele (1473, Tud. Gyűjt. 1835 : V. 99)
és Albert apát levélkéje Tihanyból (1486, RMNy. Ilb.
359), melyekhez még csupán az a kis, mintegy 70 szóból
álló Nyirkállai-féle szógyűjtemény járul, melyet egy versbe
foglalt jogi szabállyal együtt (1. RMK. I. 28) a pécsi püs-
pöki könyvtárnak egy 1484-iki codexéből a múlt század

Digitized by VjOOQIC

^^^

A némrtt^jvAri glosszák. 151

végén Kovachich Márton György tett közzé „Formuláé
solennes styli" czímü munkájában.

Ennyi az összes ismert anyag, mely e századból eddi-
gelé közkézen forog (a Festetich-codex sajtó alatt), mit
most egy új és mennyiségre nézve nem csekély adalékkal
gyarapít Fejérpataky szerencsés fölfedezése.

Minthogy magyar nyelvészetünk monumentális alko-
tása, a Magyar Nyelvtörténeti Szótár, épen befejezéséhez
közeledik, szükségesnek tartom ezekkel kapcsolatban azon
XV. századi nyelvemlékeinkre is fölhívni a figyelmet, me-
lyek máig nemcsak, hogy kiadatlanul hevernek, de föl-
használva s figyelembe véve sem voltak s így merőben
ismeretlen, holt tökéi a legfontosabb kor nyelvtör-
téneti anyagának. E kiadatlan s eddigelé nem ismertefett
XV. századi nyelvemlékek a következők:

1. Cisiók az Akadémiának egy 1462-iki latin codexé-
ben (Említi Toldy, Magy. nemz. irodalom, tört.* 1862. II. loi).

2. Magyar naptár Batthyány Boldizsár misésköny vé-
ben 1489-ből, a N. Múzeumban. E missaléban az elején levő
egészen magyarul írt naptáron kívül sok lapszéli magyar
jegyzet is található. (L. Könyvkiáll. Kalauz, 24. és Toldy,
II. lOI.)

3. Mátészalkai Zalka László iskolai kézikönyve, 1489 —
90-ből, az esztergomi főegyházmegyei könyvtár birtokában.
E kézirat a pataki iskola akkori tanításanyagának nagy ré-
szét magában foglalja, s mint Toldy említi (II. 10 1), Theo-
dulos Eklogáihoz írt sorok közti magyar jegyzeteket is
tartalmaz, sőt az eredetinek egyes kifejezéseit itt-ott válasz-
tékos magyarsággal kisérti meg visszaadni ; tehát nemcsak
szótári hanem phraseologiai emléket is birunk, illetőleg
birnánk benne (Vö. Könyvkiáll. Kalauz, 19).

4. „Sermones dominicales et super evangelia", latin
szentbeszédgyűjtemény a XV. századból magyar jegyzetek-
kel, az Egyetemi Könyvtár birtokában (Cod. Lat. Saec.
XV. N" 98). E codexre a Németújvári nyelvemlék leírásá-
nál Fejérpataky figyelmeztet (Könyvszemle, VIII. iii);
tőle tudjuk, hogy a magyarázat eljárása benne teljesen
ugyanaz, melyet Glosszáinkban is találunk, mint föntebb
ismertettük.

Digitized by VjOOQIC

152 TÖMT.Ö GYUT.A.

Ez az a négy XV. századi codex. melynek magyar
anyaga eddigelé teljesen ismeretlen. Nem említet-
tem itt mint egyelőre kevésbbé fontosakat, bár közzététe-
lük szintén kivánatos volna, azon későbbi. XVI. századi
codexeket, melyek emezek sorsában osztakoznak; valamint
elégnek tartom egyszerűen utalni a^on csupán említésből
ismert XV. századi emlékekre is, melyeket Toldy egybe-
állít (n. 99, loo), de fölfedezésük napját még eddig nem
érték el. Az említett négy codex magyar anyagának mie-
lőbbi közzététele mind a szótármunkálat teljessége szem-
pontjából, mind általában a nyelvtörténeti vizsgálódás czél-
jaira elodázhatatlan szükség, hisz minden kis te-
rület nyelvünk százados történetének e szakaszából szol-
gáhathat valami kiegészítő vagy megerősítő tanúságot s
fényt deríthet megoldatlan kérdéseinkre. Ép ezért illetheti
e részről is elismerés és köszönet a Glosszák fölfedezőjét,
ki eredményes kutatásainak e ránk nézve legfontosabb ré-
szét szakértő másolatában azonnal hozzáférhetővé tenni is
igyekezett.

De térjünk át magára az új nyelvemlékre.

Codexünk, mint említettük, latin szentbeszédeket tar-
talmaz közbeszőtt, sorközi meg lapszéli, magyarázatokkal
(glosszák). E magyarázatok sok eredetiséget is mutatnak.
Minthogy az interpretálónak nem volt czélja a beszédek
teljes lefordítása, nem is volt megkötve a szolgai utánzás-
nak azon általános nyűgétől , melyben összes codexeink,
mint megannyian latinból való fordítások, leiedzenek. Hogy
mennyire szabadon és önállóan fejezik ki a glosszák írói
magyarázataikat, legvilágosabban oly helyek mutatják, hol
az eredetinek pár szóból álló kitételéhez bő körülírással,
egészen elütő fordulattal, sőt világosság kedvéért gyakran
kétféle változattal is kifejezett magyarázatot jegyeznek.
Pl. E kifejezés után „experientia singularis^ azt írja az első
kéz: 7v maga byzonmgofh wefh felefcnk 286. „Exivit haec
fáma" fölé a másik kéz ezt a magyarázatot teszi ; mind ah
vidék zerent kytenvle azaz ky hirhevek 380. Paraclitus sugge-
ret vobis omnia: vigazfalo zenilelck 7negsugia azaz elme fékbe
hozza 218. Apprehensum: fogvan tapazfvan aiiag iUeti^en
340. Intus est vacuus : nÍ7icen isten jnalastya nála 337.
yuid esset ? : my nemr.v allath? ni. Homo esse desinit:

Digitized by VjOOQIC

A NíbuRTŰjvÁRi (ílosszAk. I 53

ftem ember 376. Ad infernum demergit: elneleti pokolal 336.
Verbi gratia: veg peldat [olv. végy példát] 276. stb. Teljes
közvetlenséget érzünk a következő magyaros jegyzeteken
is: chak énnálam vagyon^ ninchen egebnel senkynel 307, ky
gondolna vele hog felemelney zegent 343, noha a megfelelő
eredeti contextust itt kiadásunk hiányos közlése miatt pon-
tosan nem tudhatjuk. Ugyan azért, hogy nem fordítani, ha-
nem csak magyarázni akartak, az eredetinek mondatbeli,
viszonyított alakjait is rendesen teljes önálló mondattal
fejezik ki, pl. hausto veneno: kizya a mergeth 137, movens
mentem: rnegindetya embernek elmeyth 337, stb.

Van a fölfedező szerint codexünkben sok szó és kife-
jezés, melyeknek megfelelőt a latin szövegben nem találni,
de a beszéd fonalán egyes átmeneteknél b'zonyára hasznos
segítségül voltak. Több helyen meg a közbeszött és sorközi
magyarázatokon kívül lapszéli jegyzetek is olvashatók, s
ezek nyelvükből itélve még függetlenebbek lehetnek az
eredetitől. Dyeneket a 64. 126. 142. 209. és 336. lapokon
találunk. Minthogy azonban a latin szöveg nem áll előttünk,
a beszéd tartalmához való viszonyukat nem tudhatjuk. Egyi-
kük jó ideig teljesen érthetetlen is volt előttem : oh énne-
kem merth en ydegen féld miue essem meg hozula 1 42, a mint
hogy a közölt olvasásból alig is lehetett volna a valódi ér-
telmet kisejteni, ha a föntebb említett pécsi Nyirkállai-féle
codex adatainak vizsgálata közben véletlenül a következő
mondatra nem bukkanok : meri én ydegen földen nevelésem
meg hozTiVla (a codex 238. lapján; az orthographiának félig
modem színezete Kovachich pontatlan közlésének tulajdo-
nítandó) , azaz : „mert én idegen földen nevelésem meg-
hosszúla", mit egészen világossá tesz a latin mondat, mely
fölé jegyezve van : quia incolatus meus prolohgatus esi. A
Glosszák u. a. lapjának egyik sorközi jegyzete most már a
marginális mondat odaillőségét is megmagyarázza ; az illető
lapon u. i. idegen helyre menésről, idegen földön tartózko-
dásról szólhat a szentbeszéd, mert ezt olvassuk : ad lóca
aliena vadunt ydegen herre mennek'^, (A két codexnek ez a
szószerint egyező adata nem lehet puszta véletlenség.) —
A jegyzetek legnagyobb részét természetesen az eredetinek
teljesen megfelelő sorközi vagy közbeszőtt magyarázatok

Digitized by VjOOQIC

154 • TÖMLŐ GYULA.

teszik, de ezek közt is sok a tanulságos adat szavaink és
szólásaink jelentéstörténetéhez.

A mi nyelvemlékünk általános jellemét és fon-
tosságát illeti, főkép hangálladékának érdekes
régiségeit kell kiemelnünk, a mennyiben a magyar hang-
fejlődésnek oly fokát tünteti föl számos adattal, minőt csak
legrégibb emlékeinkben (HB., oklevelek, EhrC.) találunk,
a nálánál szintén idősebb Bécsi és Müncheni cc.-nél pedig
nem egy pontban eredetibb állapotot őrizett meg. Ugyan-
ezt tapasztaljuk alaktanán, mely szintén ritkább nyelv-
történeti észleletekhez szolgáltat megerősítő tanúságokat.
Mondattani tekintetben természetüknél fogi^a kevesebb
anyagot nyújthatnak az összefüggéstelen glosszák, de szó-
kincsük viszont annál több elavult és ritka helyről is-
mert, vagy jelentésileg is érdekes szóval gyarapítja
nyelvünk történetét, melyek némelyike eddigi kétes adata-
inkra világot vet, vagy első forrásul szolgál ily messze még
ki nem mutatott fogalmakra. Mind e jellemző és fontos sa-
játságok a rendszeres grammatikai földolgozásban lesznek
részleteikben és együtt szemlélhetők, mellyel egy jövendő-
beli Történeti Magyar Ny el vtanh o z kivánunk köny-
nyen áttekinthető adalékot szolgáltatni. Csak sajnálnunk
lehet, hogy az érdekes anyagnak egy részét egyelőre a
kétesek és meg nem fejthetők rovatába kellett so-
rolnunk, mert olvasásuk helyessége bizonytalan, a megfe-
lelő latin helyek teljes contextusa nélkül pedig értelmüket
határozottan nem reconstruálhattuk ; érezhető e hiány a szók
jelentésének megállapításánál is, mi szintén kárára van
nyelvemlékünk hasznavehetöségének. Mindeme hiányokon
csak újból való megtekintés segíthetne s e czélból minden-
esetre kívánatos volna a codexet, könyvtáraink útján, ideig-
lenes használatra megszerezni.

Kijavítom itt azon olvasatokat, melyek a nyelvtörténet
segítségével, s részben már codexünk parallel helyeiből is
biztosan megigazíthatok : megmenctes ludibrium 348 : olv.
megmeicefes ffnevci ismeretes régibb alakja a nevet igének) |
kisebbeyiinoth 126: olv. kissebeyfiuoth; vö. hczelnek vof: con-
ferebant 105, kinebefy vof: alleviabat 126, és zugodnak
volth: resonabantur 217, 293, stb. (1. a mondattani sajátsá-
gok között); j^megzedivat vindemiabat" is való.színüleg meg-

Digitized by VjOOQIC

A németűjvAri glosszák. 155

zedwo f-neik olvasandó 250, noha akár megzedival [=^ megszed
val(a)] is állhat az eredetiben (vö. sortilega vettita van kö-
zölve s. veiula h. 337, magyarul warasus) \ teteménél cum
effectu 34:olv. teteménél [azaz: téteménnyel'\ : vö. hamm tete-
men: triplex eíFectus 344 | megkenethnedh reconciliari 277:
elv. megkeuethnedh (megkövetem : reconcilio , placo MA.) ;
vö. ketiethek: secuti sünt 271, keveikezik: sequitur 194 | ívm
zerenth occasionaliter 236:olv. ivru z.y azaz ;,örv szerént^ (1. a
szójegyzékben) | yetie zo verbum terribilissimum 156 : olv. yené
zo; yreneseg formiáo 292 : olv. yteneseg; neueseg formido 282 : olv.
iicneseg (vö. helyesen olvasva yeneseg horror 355^ oly yené stu-
pidum 293) ; azaz tjené^ ijenéscg (1. az alaktani sajátságok között) |
wg zel auster 222: olv. ivg zel (^zdiZ jug-szély 1. a szójegyzék-
ben) I birodalmai confidenter 363: olv. bizodalmal^ vö. bizo-
dalmasth fiducialiter 207 (viszont zacha helyett racha olva-
sandó 277; vö. qui dixerit fratri suo Racha^ reus érit con-
cilio, Máté 5:22) I ragadó ferteze borsagy in contagione et
macula 299: olv. r. f, korsagy (azeiz: ragadó fertézé kórság;
vö. ragadó korsag morbus contagiosus 209, 212; borsdg nem
létezik) I beytha stolidus 144: olv. heytha (1. a szójegyzék-
ben) ; a két utóbbi olvasatot is a nagy hasonlóság magya-
rázza meg, mely a hanyagul irt vagy elhomályosult k h
betűk és a í közt tapasztalható. A következők valószínűleg
a codex íráshibái vagy sajtóhibák: linor: ol\. liuor 80, tri-
ntum: triuium 333, naustat: nauseat 295, fastino^ fastinavit:
Jascinoj fascinavit 2S2, coangidatus : coagulatiis 78, stb.

Még nyelvemlékűnk orthographiájáról kell szo-
knunk. Ebben a Glosszák igen tarkák és következetlenek
s így nem nyújthatnak annyi tanulságot, mint a pontos
orthographiájú Bécsi, Müncheni, Jordánszky és Érdy code-
xek. Kevés tanulságot meríthetünk pl. a magánhangzók
hosszúságára nézve, minthogy ezt egy-két eset kivételével
(1. a magánhangzók idömértéki sajátságainál) egyáltalán nem
jelöli nyelvemlékünk : a mássalhangzók hosszúságát azonban
már sokkal gyakrabban találjuk benne kifejezve, i) M a-
gánhangzói orthographiájából megemlítem, hogy az z'
(illetőleg /) hangnak hol /', hol y (vö. a Bécsi és Műnch.
cc. /'-vei, a Jord. és Érdy cc. kizárólag jV'-nal élnek), az ti
hangnak ?/, z\ ritkábban w (pl. tlnonyasag ignavia ^^2^ bivia-
sag libidó 300, stb.) a jegye. Az ö hang jegye többnyire re

Digitized by VjOOQIC

156 TÖMLŐ GYULA. A NÉMETI JVÁKl GLOSSZÁK.

(pl. ívthzaz quingenti 197, thcjncrdivkb grossior 119, eivezw
clavus 292, stb.), ritkábban eiv (eivyioaryw [olv. öji varjíc\ no-
ctua 283, megewrele ^^.\\s\x% ^^X, 6, nezrív : néző 240); o [talán
valami diakritikus jellel ?] e két helyen : leson [olv. leszöri]
305, tllo innep [olv. illő (= üllő) /*.] feria celebris 194;? t',
//.• vrdeg [ördég v. ürdég?] 287, bekutum [bekötöm?] 344,
ívnek fuerunt 357, buchuletesseg solennitas 34. Az ü hang
jelölői: 71, V (pl. zucseg: szükség 138, mendenvt ubique 193,
stb.) és w (pl. kwld: küld 380, ege wzegh: faces 333, kivrfes
tibicen 380, stb.). 2) Mássalhangzói orthographiáját vi-
lágítsák meg a következők. A ez hang jegye az I. kéz írá-
sában eh: kemenche 300, morehanasag 301, erch aes 291 ; a
n. kéznél c: laeik keik videtur 346, teeyk videtur 374 (vö.
az I. kéznél etymologikusan : tefhzik 64), temlee : tömlöcz
25, katronea [tehát mély hang előtt is] sudarium 372 (az L
kéznél csak a latin eredetű spaeial deambulare szóban 307),
és ez e szóban: erez metallum 197. K es hangot az I. kéz
egy hely kivételével {io elkulezwt: modestiam 339) mindig
ek-v^X jelöli (? ehy: ronehyea olv. ronesika vagy roneska ?
75); a II. kéz azonban e jegyen kívül szintoly gyakran
használja az egyszerű e-X, is, pl. eoda 193, 194, boeat 207,
352, mene meg 251, stb. A e betűt különben mind a két kéz
rendesen a k hang jeléül alkalmazza, mint a latin ortho-
graphia (magashangok előtt csupán e két helyen : leselecdik
140 [vö. leselkedik 139] és einiornd: lyra 253, mindkettő a
II. kéznél). Az sz hang jele rendesen 2, ritkábban de szintén
igen gyakran s (pl. sofnorusag 379, serzeih 371, serent 16,
370, sunadas sopitus 292, stb.), egy helyen a II. kéznél se
(tenneseet: természet 145) s ugyanannál ^"2 e két helyen :
tisztaság 127 és leszen 135. A z hang jegye mindig 2, az ^--é
s (egyszer seh: tapsolaseh plausus 339), a ^^--é s. Az úgyne-
vezett jés hangok jelölésére codexünk csekély kivétellel az
y mellékbetűt használja, jegyei tehát egészen a maiak: gy
ly ny ty ; — /csak e pár helyen található : nagiob 329, ogiatok
[olv. óggyatoky azaz óvjatok\ attendite 290, tunian 378, zemem
Jenié ízt, felwl niulla voth [a. m. felül nyúlja vót]: exten-
debat 151 (halogatia 370, altaliaba 363 csak etymologikus
\r^m6AyVO.forgathia ibf^, meghozandia 379, stb.) és /ebben:
hogj ut 5 1 . Igen .sokszor azonban teljesen jelöletlenül hagyja
nyelvemlékünk a jésülést [a kiadás legalább nem említi.

Digitized by VjOOQIC

BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. I57

hogy diakritikus jeggyel élnének e helyeken a jegyzetek
írói], tehát ^ = gy, / = ly, n = ny; de puszta / ,ty^ je-
lentéssel nem fordul elö, hanem e helyett két külön jelö-
lésmóddal találjuk e hangot, ú. m. />J-val, a 11. kéz Írásában:
/a/Aw inlegitimus 264 és athank: atyánk 5 (különben mindig
aiya 134, 193, stb.) s ch-vdX egyszer az I. kéznél: haborgacha
impugnat 31. Az előbbihez hasonló a gy hang jelölése két
helyen: fegh [olv. feggy"] corripe 190 és megfagh: megfagy 33Ó.
Mielőtt a grammatikai tárgyalásra térnénk, meg kell
még jegyeznünk, hogy a két kéz jegyzeteinek nyelve közt
lényegesebb általános eltérés valóban nem található, s nem
főképen olyan, mi miatt a második kézét jóval későbbinek,
már XVI. századinak kellene tartanunk. (E vélekedésnek
különben az írás jellege is ellene szólana). A részletekben
vehetünk ugyan észre eltéréseket, s ezekre, a hol szükségét
látjuk, figyelmeztetni is fogunk, a nélkül azonban, hagy be-
lőlük a korkülönbségre nézve positiv következtetést vonni
akarnánk, mit a nyelvfejlödésnek ingadozó, időhöz nem
szabott természeténél fogva ferdeség is volnál koczkáztatni.

Tömlő Gyula.

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL.

— Lundell I. A.-tól »). —

Ha kevés szóval jellemezni akarjuk a mai kor nyelv-
tudományát, szembeállítva azon koréval, a midőn Bopp,
Grimm s az ő tanítványaik állították fel a megoldandó kér-
déseket s a módszert, azt kell mondanunk, hogy ez a tudo-
mány ma egyrészt kritikaibb lett. mivel bizonyos elszánt-
sággal vet félre minden metaphysikai kérdést, melynek
megoldása ma még lehetetlennek látszik; másrészt, hogy

*) Lundell i88i-ben olvasta fel ezt a dolgozatot Chrístianiaban a
skandináv philologusok gyűlésén ; nyomtatásban nem rég jelent meg T e c h-
m e r folyóiratában (Internationale Zeitschrift für allgemeine Sprachwissen-
schaft ; I. Bánd 2. Heft). E dolgozat oly helyes szempontból birálja a nyelv-
járások tanulmányozásának minden egyes részletét, hogy lefordítását nagyon
hasznosnak találtam. Néhol egy-egy a mi viszonyainkra utaló megjegyzést
szúrtam közbe, [ ] közé téve azt. Másutt meg, ha egyedül a külföldöt érdekíö
dolgokról szól, elhagytam szavait ; de ezt csak nagy ritkán tettem. B. J.

Digitized by VjOOQIC

1

1^8 HALASSÁ JÓZSEF.

inkább az élő nyelvvel foglalkozik, s míg azelőtt a jeleknél
megállott, ma azokon keresztül igyekszik a valódi nyelvhez
eljutni ; tehát sokkal fontosabbnak tartja a mai beszélt
nyelvet. A nyelvi jelenségeket egész új módon magyarázzák
ma meg a fonetikai és psychikai törvények helyes alkal-
mazásával.

Az általános érdeklődés, melyet a tudósok a nyelvjárá-
sok tanulmányozása iránt mindenütt tanúsítanak, kétség-
telenül összefügg a nyelvtudomány ezen új irányával. Az
igaz, hogy ez az érdeklődés nem egészen új, sem nálunk,
sem másutt: a külföldön a XVII. század óta figyelemmel
kísérhetjük ez érdeklődést [nálunk is már a múlt század
végén kezdték velük foglalkozni]. De a dialektusok tanul-
mányozása ekkor még nem függött össze szorosan a nyelv-
tudománnyal, hisz bennük csak a nyelv régibb alakjait ku-
tatták, s ezeket annál érdekesebbeknek találták, minél
régiebbek voltak. Oly szavakat kerestek a nyelvjárásokban,
a melyek a mai irodalmi nyelvből kihaltak, de megvannak
még a régi nyelvemlékekben. Leginkább arra törekedtek,
hogy összeállítsák a nyelvjárás szótárát, és a szó létezése
volt a legfontosabb előttük; tehát ha egy szót már akár
az Írott nyelvből, akár valamely más nyelvjárásból ismer-
tek, többé nem érdeklődtek iránta. Ma egész máskép törté-
nik a nyelvjárások vizsgálata, mert a nyelvtudománynak
lényeges részét képezi. Természetes, hogy ezen új módszer
mellett némelyek még mindig a régi módon dolgoznak.

Olyan időben, midőn a nyelvjárások iránti érdeklődés
Skandinávia különböző vidékein számos társaságot hozott
létre, melyeknek az a czéljuk, hogy a mindinkább veszni
induló népies formákat a nemzeti kultúra és a tudomány
számára Írásba foglalva megőrizzék, midőn több és több
tisztán az újabb elvek szerint készült tanulmány jelenik
meg, e tudomány tárgyának és módszerének kérdése bizo-
nyosan érdekelni fog minden nyelvészt. Nem szándékom itt
arról a módszerről beszélni, hogy miként kell egy bizonyos
nyelvjárást vagy nyelvet tanulmányozni. A nyelvjárástanul-
mányoknak a tudományban mindenütt egy és ugyanazon
szerepük van és így e tanulmány tárgyának és módszeré-
nek kérdése az általános nyelvtudomány körébe tartozik.

Digitized by VjOOQIC

•^

\ nyelvjAkAsok tanulmAnyozAsAkól. 159

Hogy mit értek a nyelvjárás vagy dialektus szón, azt
megmagyarázni úgy hiszem fölösleges. Nem beszélünk itt
ama régi dialektusokról, melyeket ma már csak irott emlé-
kekből ismerünk. Nekünk a nyelvjárást úgy kell tekinte-
nünk, hogy az ellentétben áll az irodalmi nyelvvel ; ez
utóbbi ugyanis, habár a különböző vidékeken az illető nyelv-
járás szerint változik, mégis nagyban különbözik magától a
nyelvjárástól. A nyelv régibb életét feltüntető írott emlé-
kek, mind a nyelv anyagára, mind pedig a formákra nézve,
mindig nagyon töredékesek, az élő nyelv ellenben bővében
tárja fel kincseit a kutató előtt.

Az irodalmi nyelv más törvényeknek hódol, mint a
melyek a nép nyelvét fejlesztik és így azok az éltető erők,
melyek a nyelvbe hatnak, nem működhetnek egész termé-
szetesen és szabályszerűen a kiművelt nyelvben. Ha az Írás-
ban fenmaradt, de ma már sehol sem beszélt nyelvet az
organikus élet őskori maradványaihoz hasonlítjuk, akkor
mondhatjuk, hogy az irodalmi nyelv megfelel a kertészet
mesterséges tenyésztéseinek. Már ebből is látható, mily fon-
tos a nyelvjárások tanulmányozása a nyelv psychikai tör-
vényeinek megismerésére. Mindazáltal nagyon is elismerem,
hogy a nyelv régibb állapotainak tanulmányozása is nagyon
fontos. A nyelvnek az a története, a melyet mi végig te-
kinthetünk, sokkal kissebb, semhogy meg tudnók érteni, ha
csupán ennek vizsgálatával foglalkozunk, mindazon apró
változásokat, melyeket akár naponkint észlelhetünk. Tehát
figyelembe kell vennünk a nyelv régibb korait is, a melye-
ket az irott emlékekből ismerhetünk meg. De, hogy ezt a
traditiot kellőleg megérthessük, a mai nyelv aprólékos és
pontos vizsgálata által meg kell szereznünk az általános
szabályozó elvek ismeretét ; hisz a nyelv physicai és psy-
chicai föltételei majdnem mindig ugyanazok. Végre is, több
egyidejű dialektus, vagy több ugyanazon családhoz tartozó
nyelv tanulmányozása bizonyos körülmények közt helyette-
sítheti különböző korok tanulmányát, mert hisz ekkor rokon
organismusnak különböző fokú fejlődését látjuk magunk
előtt, tehát a mi különben egymás után következik, azt egy
bizonyos körben egymás mellett szemlélhetjük, és így köny-
nyebben is lehet hozzá férni. A nyelvjárások vizsgálata
gyakran megvilágítja a nyelvfejlődés leghomályosabb kérdé-

Digitized by VjOOQIC

l6o BALASSA JÓZSEF.

seit is; egy nyelv dialektusainak vizsgálata is oly gazdag
tenyészetet tár fel előttünk, s oly különböző anyagot nyújt
a . nyelv torvényeinek vizsgálata számára, hogy az összes
indogermán nyelvek történeti emlékei sem nyújthatnak töb-
bet. [Az ugor nyelvek vizsgálatánál még fontosabb szerepük
van a dialektusoknak, mert hisz a magyaron kívül a többi
rokon nyelvnek nincs is története, s a magyar nyelvet is
alig kisérhetjük visszafelé 600 éven túl].

Tehát azt hiszem, hogy a nyelvjárások vizsgálata ugyan-
azt a szolgálatot fogja tenni a jövő nyelvészének, a mit a
laboratóriumi gyakorlatok tesznek a zoológusnak vagy bota-
nikusnak. Legalább annyi bizonyos, hogy senki sem lehet
jó fonetikus, a ki nem vizsgálta pontosan ugyanazon nyelv
különböző dialektusait, és aztán különböző nyelveket is, a
mi még nehezebb.

Ha egy nyelv szókincsét, vagy még inkább, ha a szó-
töveket akarjuk vizsgálni több rokon nyelvben mind alak-
jukra, mind jelentésükre nézve, természetes, hogy a nyelv-
járások szavait is fontolóra kell vennünk Nem csak az tar-
tozik valamely nyelv szókincséhez, a mit papirra vagy
pergamenre írtak, a mit fára, kőre vagy érczre metszettek,
hanem minden egyes kimondott szó. Ha szántszándékkal
elhanyagolja valaki a szókincs egy részét, természetesen
hamis eredményre jut, mert hogy az eredmény igaz legyen,
teljes anyaggal kell rendelkeznünk.

A philologusnak is, a ki régi szövegek értelmezésével,
elmúlt korok társadalmi és kultúrai kérdéseivel foglalkozik,
nagyon becses útmutatásokkal szolgálhatnak a nyelvjárások.
Természetes dolog, hogy a dialektusok fonetikai és alaktani
szempontból sokkal gyorsabban fejlődnek, mint az irott
nyelv, a melyben a változásokat késlelteti az irodalom kon-
zervatív hatása; de szókincsében sok dialektus elmúlt idők
becses emlékeit őrizte meg, és ily emlékek gyakran nagy-
ban elősegítik a régi iratokban fenmaradt egyes szavak ér-
telmezését.

A nyelvjárások tanulmányozásának czéljáról szólva vizs-
gálnunk kell a kérdésnek azt az oldalát is, a mely néme-
lyek szerint épen a legfontosabb Ez, épúgy mint a helyes-
irás, praktikus kérdés. Hanem a nyelvésznek, a ki illetékes
biró ez ügyben, kötelessége határozott színt vallani : a

Digitized by VjOOQIC

A NYELV JÁR^iSOK TANULJVíAnYOZÁSÁKÓL. !ÓI

nyelv tisztaságának kérdéséről akarok itt szólani,
különösen arról, hogy hasznos-e az idegen szavak helyett a
nyelvjárások szavaival élni. A nyelvjárás tanulmányozója
maga nem vet erre ügyet, hanem az iró elvárhatja, hogy
szükség esetén tőle nyerjen útba igazítást. Ha a nyelv czélja
2^í hogy vele az ember gondolatait másokkal közölhesse,
mindig oly szavakat kell választanunk, a melyeknek segít-
ségével legkönnyebben értheti meg a hallgató a hozzá szóló-
nak gondolatait. Arról pedig meg vagyok győződve, hogy
a nép általában könnyebben tanulja meg az olyan szót, a
melyik ismert tőből van képezve, mintsem egy idegen sza-
vat. Ez nagyjában igaz, hanem azért egyes esetekben az
ellenkező is állhat, pl. ha az idegen szót már mindenki
ismeri. Minden egyes esetben nagyon sok függ az illető
iró Ízlésétől és tapintatától. S mivel minden iró arra törek-
szik, hogy müvét minél több ember olvassa és megértse,
már magától is a helyes úton fog megindulni. Csak azt kell
megkövetelni, hogy a nyelvjárásokból átvett szavak az iro-
dalmi nyelv törvényeihez simuljanak ; ha ez nem lehetséges,
akkor teljesen egy sorba helyezendők az idegen szavakkal.
Midőn a nyelvjárások tanulmányozásának szükségessé-
géről szólok, utalni akarok arra is, hogy mily kívánatos
volna, ha azok, a kiket valamely ország műveltsége kép-
viselőinek tekintenek s ők maguk is annak tartják magukat,
a kik rendszerint egyszersmind a közügyek élén is állanak,
megismernék a népet, melynek függetlenségét, erkölcsi és
szellemi művelődését elősegíteni kötele.sségük. De a míg az
egyik párt gőgössége, a másiknak bizalmatlansága, félre-
értések és előítéletek mindkét részről elválasztják a társa-
dalom különböző rétegeit, a hasznos együttműködés lehe-
tetlen. Az igazi műveltség, a jellem műveltsége, épúgy
megtalálható a parasztnál, mint a felsőbb körökben, az
igaz, hogy más-más formában. Bár sokan tanulmányoznák
a nép életét és a módot, a mint ö a dolgokat tekinti ; leg-
alább ehhez alkalmazkodnának követelményeikkel, bármily
jogosak is azok különben. Ha megismerik a nép nyelvét,
meséit, hagyományait, közmondásait és rejtvényeit, minden-
napi foglalkozását, ha dolgozik vagy ha pihen, ez által
közelebb lépnek hozzá, s megtanulják szeretni őt ; az ember
megismeri az embert.

M. líYKLVÖB. XIV. I I

Digitized by VjOOQIC

102 BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZAsÁKÓL.

Miután az eddigiekben elmondtuk, mi a czélja a nyelv-
járások tanulmányozásának, vizsgálnunk kell, már most.
hogy a tudomány mai állása mellett, mikép lehet e tanul-
mányt lehető legjobban értékesíteni.

Az ilyen tanulmányok módszerét megjelöli már a ki-
tűzött czél : nem elég ha valaki elvégzi a dolgot, szükséges,
hogy jól is végezze el. Ezt a megjegyzést nag-yon könnyen
teheti az ember, hisz sok, nagy fáradsággal és kitartó szor-
galommal véghez vitt munka nagyon kevés hasznot hajtott ;
az igaz, hogy gyakran nagyon hanyagul is dolgoztak; az
oka ennek rendesen az, hogy az előismeretek nem voltak
eléggé biztosak, s nagyon rossz nyomokon jártak. A m ü-
kedvelő czímet nem hallja szivesen sem a tudós, sem a
művész, és méltán ; ha e névvel azokat jelöljük, a kik oly
dolgokra vállalkoznak, a mit nem tudnak elvégezni. Más-
részt gyakran olyan emberek, a kik nem állottak a tudo-
mány magaslatán, vagy nem dolgozhattak a kellő eszkö-
zökkel, igen értékes sőt megbecsülhetetlen munkát is vé-
geztek. A legaprólékosabb pontosságot mindenkitől meg
kell követelnünk, különösen ha magunk nem nézhetünk
utána a legapróbb részletekig. A hanyagság olyan hiba,
hogy méltán bizalmatlanságot kelt, de a nevelés gyakran
segíthet rajta, vagyis ilyen esetekben a kritika. Csakis a
szélhámosokat kell kíméletlenül üldözni.

Végre is, azt hiszem, a ki kedvvel fog az ily munká-
hoz, elvárhatja, hogy jó tanáccsal és útbaigazítással szolgál-
jon néki az, a ki ért a dologhoz, és a ki használni is fogja
az ő munkáját. A nyelvjárások bő anyagának összegyűjté-
sére és rendezésére a kitartó munkások nagy száma szük-
séges, és ha egyöntetűen dolgoznak, a tudománynak igen
hasznos szolgálatokat tehetnek. E meggyőződésen alapulnak
a nyelvjárások tanulmányozása czéljából alakult társaságok,
milyeneket Skandináviában, Angliában, Schweitzban és má-
sutt is találunk. [Mily lendületet venne nálunk is a nép-
nyelv tanulmányozásának ügye, ha egy szakférfiakból álló
társaság venné kezébe ez ügyet, s az ő felügyeletük mel-
lett és utasításaik szerint dolgoznának az ország különböző
vidékein lakó gyűjtők].

Balassa József.

Digitized by VjOOQIC

f ^.rr.-T ■

KARDOS ALBEKa. A GÖCSEJI NYELVJÁKÁS. 163

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS.

vn.

A mássalhangzók megőrzése.

Utolsó czikkem (Nyr. XIII. 493 — 499.) pótlására egy
néhány szót akarok elsorolni: szederj\ eperj. Simonyi bizo-
nyítása szerint a /-s alak az eredeti. Hangyái a hangya
mellett olyan mint kurtvély a körh^e mellett. Kajált és koj-
hrog, innejdy és onnajd mind eredetiebbek , mint közön-
séges alakjaik. Határozottan járulékmássalhangzókra, anor-
ganikus hangokra kell ismernünk a következőkben : csolk^
szölke; cselérd, lércz, piarcz ; szó végén : kappant és szappant
(alanyeset); ugyant-is ; különösen gyakori a g mint: annyi-
rag, cnnyiragy mennyirag (mennyire) ; osztdng, ^PP^g és szin-
tig; továbbá: rozmaring (v ö. rozmarint), könnyig (könnyű).

Alaktan.

A göcseji nyelvjárás alaktani jelenségeit a Budenz
Albumban (157 — 172.) igyekeztem összeállítani és megma-
gyarázni. Mégsem tartom hely- és idő vesztegetésnek a
már közlöttekből néhány érdekesebb adatot itt ismét le-
nyomatni, mivel a jelen dolgozat az alaktan híjjával sokat
veszítene összefüggéséből, sőt talán értelméből is.

Mindenek előtt a szótövekről akarok szólani. Teljesebb
tö van a hangyál-hdcn ; de e ragos alakokat : Lendválon
(Alsó-Lendván), héhba, sőt hélloba (héba, hiúba, padlásra),
messzelebb (messzebb), sokálig (sokáig; ennek sokárig válto-
zata is van), hamis analógia szülötteinél egyébnek nem tart-
hatjuk. E jelenségnek visszája is van, midőn a ragtalan
vagy képzőtlen alak őrzött meg teljesebb tövet, mint :
kozébb és fiatább viszonyítva k()zcl\\^z és fiatalhoz. Ellenben
a csepe (fiatal tölgy) szónak nemcsak teljesebb, de eredetibb
töve mutatkozik a csepeles (tölgyes) továbbképzésben.

A több mássalhangzón végződő szó minden mással-
hangzós rag előtt teljesebb tövével lép föl. mint: part:
partonak^ sáncz: sánczoba, Sárd : Sárdora, könv : kó'nvöbii, több:
többébe, sőt kedd: keddetiil uta. Hasonló tüneményt látunk a
határozói igeneveknél: hajlova, mondóvá, mosdóvá, választóvá,
osztóvá, bontóvá, föllázzisztova, f ele j teve, föstöve ; továbbá : sa-

II*

Digitized by VjOOQIC

104 KARDOS at:bert.

vanyiftovaj számittova^ varróvá^ mégcrréve. Azt azonban nem
merjük eldönteni, vájjon a teljesebb tő egyúttal eredetibb-e
is vagy pedig a rövid magánhangzó csak a kiejtés kedviért
szúródott-e közbe?

De bizonyára eredetibb a teljesebb tö az ú. n. hang-
ugrató szavaknál, mint: döglövö és hajlova,

A magánhangzós tövek közül érdekesek az ilyenek :
disznu: disznaja, disznát ; alá: alája; tenni valaja. adó: adaja:
ternetíi: femetei ; szeretii : szereteje; kéríi : kéreje (de vö : vdjc)
mellé: melléje , essti: essés.

/. Szóképzés,
a) Igeképzés.

i) Deverbalis igék. A gyakorító képzők közül az
egyszerű d, g, /-nek képző voltát rendesen a gyökér szónak
csak más származékaiból állapíthatjuk meg. Erre több ér-
dekes példát mutat a göcseji nyelvjárás. Ilyenek: koczog
mellett koczul, fo'csög és f öcsül, föccsent és fecskend; kehiilj
keheg és köhög ; pillog a pillant mellett ; izzad és szakadnak
göcseji mása izzul és szakul, tulajdonkép izzol és szakoL Élö
alapszótól: mosul , tkp. mosol (mos), transitiv értelemmel
(v. ö. cskrigó fogul, fog).

A göcseji nyelv szereti az ilyen frequentativ alakokat:
kapdoz, fogdoz, fufkoz, harapdoz sat. A kombinált frequen-
tativ képzőkre érdekes példák: iiddögel , hajgál , futonkoL
fordulíisz, csóringdl. Leghasználtabb képző itt is a -gat -gct.
Ilyenek is hallhatók : öjöget (eveget), löjöget, vöjöget, Áta-
lában a frequentativ igealakokkal sokkal gyakrabban élnek,
mint mi ; rendesen ott, hol a használat nemcsak természe-
tes, hanem szükséges is, mint: kódigat, köppeget (köppeszt
get) ; itt szoktam fekügetnyi, a hideg füözögeti; ott ülöget a
felesége.

A momentán képzés említésre méltó példái : váriig
dlltit (állít), zaborit (zavar), iakarit (takar), kapdlil (kapál).,
gdgi^it (gágog).

Nevezetesebb causativ alakok: férit (fértet). clalH
(alélttá tesz), köppeszt (tengerit köppeszt ; morzsol), mely mel-
lett nincs sem köpped, sem köppeszik ; fogyat (fogyaszt).
Gond ö rget bizonyára göndörítget-h6\ állt elő, mint hengergd
hengeritgeth6\.

Digitized by

Google I

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 165

A reflexív képzések közül hadd álljanak itt a különö-
sebbek : esenkédik : erősen vágyik (a tehén esenkedik a ré-
páért); csömpörödik: összeaszik, összezsugorodik, pl. hőség
miatt a gabona; biraszkodik: támaszkodik (né biraszkoggyál
az ódalho, mer elcsusszan); {Izekedik: turkodzik: gyürkőzik;
ffjfidkszik: találkozik; viégfogamodik: megfogamzik; fokod ik^
fnakodik: fuvakodik, t. i. a szelén, tehát: megszárad; zaba-
rodik: sérödik: ^évu\; forgódik : forgolódik; kiiojtózik: ki-
sarja^ik; vdritkozik: várakozik.

'úl 'ül képző járja sok oly reflexiv igében, melye-
ket az irodalom inkább -odik -edik képzővel használ. Ilye-
nek: gyarapnly mámorul: mámorosodik; mestérkiil mesterke-
dik; kerekül: kerekedik; etörekül : összetörődik; egyénül^
csirdsuly mégéggyesül : megegyez ; mégéhüL Fésül : fésülködik ;
ez talán hamis analógia szülötte. Ezek ellenében van : meg-
/iődík: meghűl és butálódik: butul.

Egyszerű -ik teszi reflexiv igékké ezeket : elveszik ^ kil-
lik: kinlódik.

Említenem kell a gözid igét, mely a győz, Göcsejben
g€}z reflexi vuma lehet; jelentése: megtelni, telve lenni.

2)Denominalis igék. A nyelvjárás szereti a z
képzőt ott, a hol az irodalom -/-et használ, mint : ebédez^
vacsoráZj fölöstökömd'z, vasaz, ékez, bagldz^ bogaraz^ l^g^z, vizs-
gáz (a földet vizsgázni), neszez: lármáz és neszézödik: lármá-
tól megijed. Érdekes még öröz: őriz. Az -/ képzős alakok
közül említésre méltó : porhdl: kapál, pl. tengerit, szóval
porhanyóvá teszi a földet ; világol: világit ; árnyékoly hűsöl:
árnyékon hever; gógál : hintázik, góga nevű hintától; korall
és Tiehezlel: korának és nehéznek tart.

Denominalis igék továbbképezve : csepelég : csepeg,
csöplci: csépeltet; /íT/b/-^.* származik.

Eredeti frequ. képző, mint denomin. képző ezekben :
go7nhdsz, vorgányász (vorgánya gombafaj), rákász, csikasz,
tikász; továbbá: csáligat, hákogat, csáli-t és hák-ot mond az
ökörnek.

b) Névszóképzés.

1) Deverbalis névszók. Először is ez igei mel-
lékneveket említjük meg: tippanu meleg: rekkenő hőség;
talán rokon a tikkad és tikkuszt igével; szalu kés: szijjó

Digitized by VjOOQIC

l66 KARnoS ALBERT. A GÖCSEJT NYELVjAkÁS.

kés; fürgetü: szekérrész, förgetö helyett, valószínűleg a
forgató magashangú mása; böködős pl. a bika, foghatós^ a ki
jól meg bir fogni valamit; különös még: tszos: iszákos.
Érdekesek az / végű igenevek, mint: langali : langaló,
lángos ; sári: sarjú. Az ^, e végű igenevek közül : csapa és
hulla. Csapa ösvényt, csapást jelent; v.ö. ,vadcsapás, egy
csapáson halad^; Göcsejben rendesen szekér^júr/^'-ról. szó-
lanak. A hullandó értelme szekérről lehullott széna vagy
szalma. (íme tehát megvan az a szó, melynek élte jogát
sokan kétségbe vonták. De a göcseji hullánaAgi élete nem
szolgál az irodalmi hulla létrejöttének mentségére, s a neoló-
gus alkotások védője ne is igyekezzék e szóból védő fegy-
vert kovácsolni, a mint tették ezt a zuhatar szóval, melyet
egy XVI. századbeli kódexben megtalálva, azonnal Jókai
képtelen alkotásának, a történetesen e szóval egyező zuha-
fámák paizsáúl állítottak elé; mert nem a hulla alkotóján,
hanem csak a véletlenen múlt, hogy a német Leiche a ma-
gyar keresztségben hulla ^ helyett nem hullany ^ hullag,
hullma vagy hullnya nevet nyert.)

A cselekvés jelentő igei főneveken gyakori az -at -et
képző, pl. fiitety kepehordaty takarat, kaszdlál, porhdlaf, vekf,
melyek nem annyira magát a cselekvést, mint a cselekvés
idejét jelentik, épen úgy, mint: szűrei és a Balaton-vidéki
sz6\6-7nekL Vetet öltő ruhát is jelent ; folyat pedig folyót,
élő vizet.

Érdekes e néhány fosztó melléknév : maradatlan : a ki
nem tud veszteg maradni ; szeretetlen : a kit nem szeretnek ;
kölletlen: a kit nem kedvelnek.

Egyéb igei névszók: akadék: akadály ; gyujtnlék : gyújtó,
forgács; vagyoni: vagyon (vö. öröm).

2) Denominalis névszóképzés. Ismeretes, hogy
Göcsejben szép-n^\i, já-nák így van a középfoka : széhbebb,
jobbabb, A középfok képzőjét rendesen / előzi meg, hacsak
az alapszó sziszegő hangon nem végződik, tehát: melegjcbb,
sétitjebby bodorodottjabb, kdrjabb (nagyobb kár) ; de : magossabbj
sebéssebb (vö. hatnarjabb Faludinál).

Melléknévből képzett határozók: daraboslag: egyrészt;
külömösleg : különösen; magánoslag : magánosan; egészlcg:
egészen; felesleg: feles számmal; vügyöst: vegyest, vegyesen.

Digitized by VjOOQIC

FRECSKAY JÁNOS. A MESTERSZÓTÁR . 167

Valamihez tartozást jelentő melléknevek: hávahisi, ide--
odavalusi; parasztig halált (halotti).

Valamivel ellátást jelentő melléknevek: mi árus ez a
ruha; boriszákos: részeges; töriinetes Viövíyw : históriás könyv ;
viáes : vizes. Üdöilen : fiatal (vö. idős). Fajfu: fajú, fajta, pl.
jó fajtu tehén.

A rákászni^ csikdszni^ gom baszni y vorgany aszni igéknek

névszói alakjuk is él, mint : rákász ^ csikasz sat. Ide tartozik

e családnév is: Bugyász, mely nyilván a bugya (bogyó)

származéka.

Kardos Albert.

A MESTER-SZÓTÁR.

A magyar tudományos akadémia mindjárt működése
első napjaiban megtette „rendeléseit", hogy a magyar nyelv
szóanyaga minél teljesebben egybegyűjtessék. Figyelmét
ebben kiterjeszté a „magyar mesteremberek között divatozó
műszavakra" is, melyek természetesen egyértékűek a nép
egyéb rétegeitől használt szavakkal s ép úgy életforrásai a
nyelvnek, mint a többiek. Szerintem azonban az akadémiá-
nak ebben, hogy nyelvadatok gyűjtésében a mesterszókat
külön tartotta szükségesnek kiemelni, más czélzata is volt.
Gyakorlati czél lebegett előtte, az, hogy a mellett, hogy a
technológia nyelvének veti meg alapját , egyszersmind a
mesterembereknek (akkor még az volt az iparosok neve)
rendelkezésére adja a nekik szükséges szavakat, hogy a
műhely nyelve a társadalom nyelvével magyarrá legyen.
Folhivásának, melyet ez ügyben egyesekhez s törvényható-
ságokhoz intézett, volt némi, de csak is némi sikere, mit
bizonyít az a nagynak épen nem mondható iratnyaláb,
mely a „Tájszótár" második kötetének képezte volna anya-
gát, de egy félszázadon át megmaradt kéziratnak. Ennyi
idő eltelte után, ez előtt két évvel az akadémia nyelvtudo-
mányi bizottsága ismét tett inditványomra gyűjtő-kisérletet.
Ezer kétszáz fölhívást bocsátott ki jobbadán csak ipartestü-
letekhez. Eredménye ugyan csak vagy száz válasz volt, de
a melyeknek tartalma bizonyítja, niennyi ismeretlen szókincs
rejlik még országszerte és hogy a kutatást ez irányban még
nem tarthatjuk befejezettnek.

A válaszok beérkeztével a nyelvtudományi bizottság
fölhívott engem, tegyek egy mesterszótár tervezete iránt
előterjesztést, s a kívánt előterjesztés alapján megbízott
annak megírásával a következő utasítással: i. a mesterségek
mindegyike írassék le elbeszélő hangon úgy, hogy abban

Digitized by VjOOQIC

1Ó8 * FRKCSKAY JÁNOS.

a mesterségek körében használt eszközök, szerszámok, mes-
terfogások szavai lehető teljességben előforduljanak; 2. az
e foglalatba be nem illeszthető nevek külön magyarázó
czikknek tartassanak fenn.

E szerint a mesterszótár két részre fog oszlani. Egyik-
ben lesz az eddig fölvett 85 mesterség összefüggő leírása,
mely alakot az teszi ajánlatossá, hogy a fogalom magya-
rázata sokkal rövidebben eshetik meg, másrészt meg telje-
sebb s világosabb lehet. A második rész pedig föl fogja
ölelni azokat a kissebb-nagyobb szómagyarázatokat, mélyek
az elbeszélő leírásba nem foglalhatók be. Ehhez fog még
csatlakozni egy szómutató, hogy a keresett szóra könnyen
rá lehessen nyi^i.

A mi már magát a szótár anyagát illeti, ezeket kell
megemlítenem. A rendelkezésemre álló szógyűjtemény gaz-
dag ugyan meglevő szótárainkban föl nem található szók-
ban, de nem elég arra hogy minden egyes mesterség mű-
szavait kiadja. Egyes egyedül a csizmadiaság vagy vargaság
az, mely hat-nyolcz vidékről került gyűjtésből leírható min-
den részemről eszközlendő hozzájárulás nélkül. És ez a hozzá-
járulásom, jobban mondva, kiegészítésem fölvállalt fölada-
tomnak legnehezebb s nagy felelősséggel járó része. Ez
elvezet engem és elvezetne bárki mást. ki e munkát föl-
vállalná, a „szófaragás" síkos terére, melyen, mint nyelvünk
újhodásának története mutatja, könnyen él lehet bukni s a
melyen sokan el is buktak. Azért, hogy e veszélynek ki
ne tegyem magamat, a hol csak lehet, óvakodni fogok új
szók készítésétől s leginkább arra fogok törekedni, hog)' a
meglevő szótári anyagból valamely magyar elnevezés híjával
levő fogalomra azt alkalmazzam, a mely tulajdonságainál
fogva a fogalmat legjobban megilleti. Természetes, hogy e
jelentés fölruházásnak nem szabad erőszakoknak lennie. Hogy
mikép járok el, annak megmutatására szolgáljon a kádár-
ságból vett példa:

Élő szók szótárainkból: borválú (töltike, töl-
tiklő), czifrázó gyalu (párkánygyalú), csín, feszítő-abroncs,
csipér, kákázni. eresztőgyalii, kihányni a fürész fogait. Iá-
bitó, porzógyalú, faragószék, sulyok, szálú stb.

Elő szók gyűjteményeimből: botóka (sulyok),
bukdosik (hedereg) a fürész, csinromlás, csutak (paczka),
czönk, döngölő, szinlő-bálvány (faragó-oszlop), fejfa a faragó-
széken, fejező (kalapács), fölkaliczkázni, himzőgyalú, hordó-
fal (donga), hozzáaprózni, ikergyalú (szarvasgyalú, négykéz-
gyalú), kaffancs (rákláb, csipér), megdugni (kákázni), meg-
osztani (kihányni) a fürész fogait, kisérő, mestergyalú,
papucsfa (nyomdikó, lábító), sujókés (szívó-, vonókés), sujó-
szék (faragószék), szádalló (szájzó, szájadzó), végellni (bü-
tüzní) stb.

Digitized by VjOOQIC

r

A mesterszótAr. 169

Nyelvadatok új alkalmazásban: ágas (bütü-
szék): endstuhl; alakszer: modell; aránytvetni: riss reis-
sen ; bütüfürész : endságe ; bütügyalú : stirn- vagy hirnho-
bel; bütükés : endmesser ; csigázni: zusammenschrauben ;
csinászok : kimmbaum ; csinrovás : gargelreissen ; donga-
alakzó : daubenleere ; dongamás : lenkruthe ; elüljáróvas :
vorschneideisen ; éltbutítani : kantén brechen ; irdalni : reis-
sen; irdalló : reisser; korzót tátogatni: zirkel in die weite
stellen ; körzötátás : zirkelweite ; megtokélleni : ausrüsten ;
megtakarítani: abrichten; sorjázni: aufsetzen (a dongákat);
sorjázó : setzreifen ; szakatkozni : absátze machen : szakat-
kozva gyalulni : mit absátze hobeln ; sziatolni (szijokálni) :
lenken (a szivókéssel) ; vájkó : kröze ; vigyor : füge stb.

Mint e példából látni való, van úgy, hogy egy és
ugyanazon tárgy jelölésére több szó is áll rendelkezésemre,
raelyek mindegyikével más-más vidék él, s van eset, mit az
alkalmazott nevek mutatnak, hogy ezekre egyáltalán nincs
a mesterembereknek magyar szavuk, még csak magyar
alakot öltött idegen szó sem. hanem pusztán az idegen szó
él ajkukon ferdített alakban. Ez utóbbiaknak, minthogy
szótáromnak első sorbán a mesterségek nyelvének irodal-
mivá tétele a czélja, nem adtam helyet, bár művelődéstör-
téneti szempontból szintén meg van a maguk értéke s
gyűjtésük azért nem értéktelen munka.

Az idegen szót magyarral helyettesítő működésemben
karöltve jár egy második munka, a nyelv törvényeivel ellen-
kező eddigi képzéseknek, melyekkel a közönség se tud
megbarátkozni, lehető kiküszöbölése. Ilyenek, hogy ismét
példát beszéltessek, ily- kifejezések : légüres; vizhaflan, víz-
járatlan j vizellenes ; léghaflan, Ugjnentes,

Már az is, hogy e fogalmak jelölésére két-három ne-
vet alkalmaztak, mutatja, hogy az elégedetlenség tétette az
egyik rosszat a másik rossz helyébe. Mindenki érti rajtuk,
hogy az összetételek tulajdonképen így volnának jók : ,lég-
töl üres, viztől áthatatlan^ s így tovább. így azonban
megszűnnek műszavak lenni s lesznek egyszerű körülírások.
Szótáromban a légüres helyébeállítom a léghijast a népi
foghíjas példájára; a vízhatlan helyébe pedig két nevet
is kettős jelentéséhez képest. Az egyik vízálló, midőn
szövetről, kalapról, vakolatról sat. van szó, melyek a vizet
állják, a másik vizállató, midőn a ,wasserdicht* azt fejezi
ki, hogy valamely edény a vizet nem bocsátja ki magából,
megrekkenti, megállatja. A ,luftdicht' helyébe pedig állítom
a közkeletű, szótárainkban föl nem jegyzett, a .fojtott
sör, fojtott must^-ból elvont fojtott^X. Mert mit jelent a foj-
tott d^ sör sat. előtt? Azt, a mit a német .luftdicht ab-
ges chlossen'-nak mond. E szerint e népnyelvi adat alap-
ján bátran és helyesen fordítjuk az ilyeneket: ,luftdichter

Digitized by VjOOQIC

lyO DEÁK FARKAS.

Verschluss, luftdichte Thür, Fenster' sat. ekként: ,fojtott
záródásnak, fojtott ajtó, ablak' sat.

Bár az egyes mesterségen belül is nem csekély az ily
alkalmazások száma, könnyelműség benne nem vezet. Min-
dennek eljárok hegyéről végére s végül is a Nyelvőr körül
csoportosult jeles szakférfiak egyikéhez másikához fordulok
s élek szives tanácsukkal. Nagyon kívánatos azonban, hogy
eme, habár helyes és más előhaladottabb irodalmakban is
követett módja a szóalkotásnak minél szűkebb határok közé
szoruljon. Ezt lehetővé tehetik azok, kik eddig is a nép-
nyelvi adatok gyűjtésével foglalkoztak s ebbeli buzgalmukat
ezentúl egyszersmind a műhelyekre is kiterjesztik vagy a
nép körében különösen azokra a szókra fordítanak gondot
s jegyzik föl, a melyek valamely házi ipart illető munka-
tételt jelölnek. Van, tudom, egy nehézsége a műhelyben
való gyűjtésnek. Ismernie kell a gyűjtőnek a mesterséget
legalább főbb vonásaiban, mert csak ez képesíti arra, hogy
a műhelyben egyet-mást szóba hozzon és a művestől azt,
a mit kivan megtudjon. Ez ismeretek elsajátítására azt
hiszem elég jó a „Képek az iparos világból" czímű könyv,
és én a „Nyelvőr" eddigi elismert buzgalmú gyűjtőinek
szívesen szolgálok egy-egy példánnyal. Erre vonatkozólag
a Nyelvőr szerkesztőjéhez intézett óhajukra, s azon nyilvá-
nított igéretükre, hogy mesterszókat készek gyűjteni s azokat
a szerkesztőség útján rendelkezésemre adják, a kivánt tisz-
teletpéldányt azonnal útnak indítom.

Vállvetett közremunkálással ekkép a mesterszótár mint-
egy két év múlva meg fog jelenhetni, melynek azt hiszem
nem kis érdeme lesz abban, ha elmondhatja, hogy a hazai
ipar nemzetivé tételében őt is megilleti egy kis rész.

Frecskay JAnos.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.
Tanuvallatások, a Révay család levéltárából.

I. Ajtó előtt járkáló fűtőhöz szól a szoba leány: „Ne
sergelődjél itt, mert az asszony beteges".

A szoba leány a kezemben levő gyertyát el ó 1 1 a és
kérde, mi járód van most itt.

Mind egyfelől mind más felől kakucsálván.
Imhon szembenjön Suska (székelyesen : imhol, ahajt).
Az ablaktáblát belől závárlották.
Farsang ruha (=- álarcz, egész álarczos ruha).
Kétszer ízben volt vele Rácz István. ( 1 606.)

II. Hiti után semmit egyebet vall, hanem hogy
stb. (Nálunk székelyeknél , semmit egyebet nem vall, ha-

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. I71

nem hogy* stb. És ez a forma ezen tanuvallatásokban több-
ször előfordulván, nem lehet a ne m-nek tollhibából való
kifeledése).

Felszóval ^= fennhangon.

Egy emberről, ki feleségét verte, mondja egy tanú:
„az asztalra hányatta, dögtette" (talán: döngette?).

Péter uram feddett igen Ferencz uramra (^^ Péter
uram nagyon szidta Ferencz uramat).

Hohár = hóhér.

Éjjel ... a leány elfutamék. a legény ott a gradits
végén 1 e 1 o p p a d a.

Azótafogva ^^ attólfogva.

S a s k ó, így nevezi férjét a haragvó asszony.

Vastagon tán czoltan ak, egy vig társaságról van
mondva.

Beslia mente (?).

Ugyancsak az előbbi társaságról mondja egy legény :
^még nékünk is haragos tánczot kellett tanulnunk tő-
lük". Ismételten előfordul : haragostánc z, hindutánc z.

Feddett erősen reánk = szidott minket nagyon.

És hogy nem láta gyertya világot alitván hogy le-
feküdtünk stb.

Alítom vala hogy a pap megyén a szent-egyházba,
de ismég vélem, hogy stb.

Tyukmonysütetnyire (azaz: nem messze).

De arányzottam a járásáról, hogy Kutsera ( ^ nem
láttam jól, de gyanítottam, arányzottam a járásáról).

Azon közben, hogy a czipót behánytam (Székely-
földön : bevetni).

Vin be ^^ vive be.

Selyedett = sülyedett.

„Csuda lenne ha te az dologról nem tudnál, mert im-
már kiterjedett s z a b á s ó volt az dolog", mondja egy zsidó
leány.

A trombitásnak bokáljával tánczot fúvatott.

Az úr ugyan elhal a (e hir hallására) = nagyon
megijede.

Néző aszszony = jövendő mondó asszony; paran-
csolta, hogy oda menjek és nézellem meg mikor fog
meghalni az úr. (1607.)

(Xyitra vármegye).

Deák Farkas,

Digitized by VjOOQIC

172 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Ev. Az „Orvos-gyógyszerészeti Műszótár" bírálatában
(Ny. XIV. 123) Csapodi István az ev szót is a „csonka
igei származású alkotások" közé sorolja s mint „legvilágo-
sabb tévedést" a Müszótárból törülni óhajtaná. Azonban e
hibáztatás és ki tagadás ellen a nyelv határozott tényei til-
takoznak. Szükségesnek tartjuk tehát helyreigazításképen, s
részben a Nyelvtörténeti Szótár adatainak kiegészítéséül is,
elmondani a mit e szóra vonatkozólag megtudhattunk.

Az ev főnév megvan már Calepinusban (1590.) pns és
sanies alatt, s innen kezdve valamennyi régi és újabb szó-
tárunkban, Molnár Albertben, Pápai Párizban, Kresznerics-
nél s egész ugor rokonságával a Magyar-Ugor Összehason-
lító Szótárban ; tehát mint „látszólagos tö elvonása" is
immár háromszáz éves múltra hivatkozhatnék. De hogy az
ev nem elvonás, mit csupán szótáriróinknak kellene tulaj-
donítanunk, azt a Történeti Szótár adatai kétségtelenné te-
szik. A készen levő E betű kéziratában ugyanis ev alatt ez
a két világos idézet van följegyezve: „vynak vére es eue :
sanguis et sanies digitorum" EhrC. 103 (ez az adat kö-
zölve is volt Vozári Gy. „Nyelvemlékbeli szók" czímü gyűj-
teményében Ny. V. 213), és: „ha a lónac Eu iár ki az lá-
bából . . . nisd meg egy keuesse az lábát" Cisio (XVI.
száz,), O3.

E már magukban is eleget mondó adatokhoz részünk-
ről még a következőkkel járulhatunk. Calepinus az exanio
(^ex-sanio) igét magyarra így fordítja, ^eiuH ki nyomom",
s e kifejezést megtaláljuk MA. összes kiadásainak latin-ma-
gyar részében, de már mindenütt ezzel a világosabb synony-
mummal együtt : y^ganyeíségét kitisztitom^ , Hasonlókép jár el
PP. : „exsanio: evét, genyetségét\C\nyovcíOvs\^ , S így, Calepinus
egy helye („pus: eu^) kivételével, magát az ev-^X, is mindig
a megfelelő synonymumokkal találjuk a latin-magyar szótá-
rakban. Sőt PP.-nak Bod-féle kiadásában (1767.) az idézett
latin ige alatt már azt olvassuk y^vcrct vagy genyetségét ki-
nyomom". Mind ez arra vall, hogy az ev szó nem tartozha-
tott a legáltalánosabb mindennapi szavak közé. s ezért az
említett szótárak magyar-latin részében már hasztalan ke-
resnők az evét kinyinnom kifejezést, helyette u. i. mindegyi-
küknél azt találjuk y^evességét kinyomom : exsanio^, Mindamel-
let íróból is idézhetünk még egy helyet, hol szavunk
szintén ragos alakban fordul elő, tehát nem tartható
puszta szótárírói fictiónak. E hely Comenius magyar fordí-
tásának következő mondata: „az hússal egyben tekeredet
(gyűlt) és őszve nőt évből apró mirigy lészen" Janua
linguae lat. 60. — Mind emez adatok kétségtelenné teszik

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I73

egyfelől, hogy szavunk nem a nyelvújítás alkotása, hisz
már legrégibb codexünkben, a XV. századi EhrC.-ben, is
előfordul, másfelöl hogy semminemű hibás elvonásnak nem
bélyegezhető.

Hogy az e^) a népnyelvben is ismeretes volna, arra
csak a Tájszótárt (1838.) idézhetjük: ^^EVy méreg a sebben
v. daganatban ; innen eves, genyedséges, evedség, genyedség.
Székely szó. Pápa vidéki szó". De meg kell valla-
nunk, a czikk fogalmazása nem oszlathatja el abbeli gyá-
riunkat, hogy az ev itt csupán a szótárszerkesztőnek tulaj-
donítandó, ki valószínűleg csak MA. vagy Kreszn. után
írta fol czímszónak, mint a tényleg ma is létező két szár-
mazék alapszavát. Kriza legalább e szót nem jegyzi fol, s
mint látni fogjuk, egy más körülmény is növeli kétségün-
ket. Mindenesetre újabb megerősítő értesülésekre volna
szükségünk az illető vidékek gyűjtőitől.

Tovább menve megállapíthatjuk szavunknak volta-
képeni helyes hangzását is. Calepinusnál és MA.-
ben ugyan egyszerűen ev a szó nominativusa, de ez az ő
tökéletlen orthographiájukban /e/-nek is olvasható. A nomi-
nativusi alak pontos megállapítása végett tehát oly forrá-
sokhoz kell fordulnunk, melyek e tekintetben tökéletesebbek
s megbízhatóbbak. S ilyennek szótáraink közül először Pápai
Párizt ismerjük. PP.-nál , nem különben ennek Bod-féle
kiadásában is, mind a magyar-latin, mind a latin-magyar
részben {pus és sanies alatt) világosan év olvasható; csupán
tabum alatt van sajtóhibából ev, a mit aztán természetesen
Bodnál is" úgy találunk. Sőt már MA. harmadik s utána
negyedik kiadása is megadja egy helyt ezt a felvilágosí-
tást: „pus: eev [olv. év\ gónyetség" (az I. és II. kiadásban
e helyen is ev\ ^7'-nek írja még a nominativust Simái
Kristóf „Vég tagokra szedetett szó-tára" (1809.) I. 210, és
Kassai József „szármasztató 's gyökerésző magyar diák
szókönyve" (1833.); ez utóbbi lényegében helyesen jegyzi meg:
„sicut lév in accusativo perdit accentum, et fit levet: sic ex
lév fit adjectivum leves et ex ,év* eves seb"^. Ezek mellé
megerősítésül ismét „Comenius" adatát idézhetjük : „az evböl
apró mirigy lészen", hol szavunk egy ú. n. másodlagos
raggal (-bői), v. i. oly raggal van ellátva, mely előtt a tő a
ragtalan nominativussal egyező alakot szokott mutatni (vö.
nydr: nyár-ból, nydr-nak; de nyara-t). Kresznerics tehát, vala-
mint Czh., Ballagi, a MUgSz. s a Történeti Szótár, kik
mindnyájan evne^ írják .szavunk nominativusát, egyszerűen
MA. írásmódját vették át, minthogy a mai nyelvérzék, mely
a szót már nem ismeri, útmutatójuk s ellenőrzőjük nem le-
hetett. (Kreszn. ugyan év alatt is fölveszi, ^z'-hez utalással s
,CM'.-et [Calepinus magyarázója] jegyezve forrásul ; de mi
a kezünknél levő I. kiadásban csak eu alakot találtunk.)

Digitized by VjOOQIC

174 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Az ekként megállapított év szó e szerint a változó
töveknek ugyanazon csoportjába való, hová a hév (hevé-
ben, heves), lév (levet, leves), név (nevet, nevez) és rév put-
redo (reves fa) névszóink is tartoznak. S így végeredményül
mégis oda kell jutnunk, hogy a Müszótárba is fölvett ^'
nem szabályszerű; de nem mintha csonka igetöi el-
vonás volna, hanem mert — akár MA. hibás olvasása, akár
egy nyelvérzékre nem támaszkodható újabb elvonás követ-
keztében — oly hangalakot öltött mai szótárainkban, mely
a történeti ténnyel s a nyelv analóg töveinek természetévél
ellenkezik. Ezért kell kétkednünk a Tájszótár adatának po-
zitiv voltában is (ha ugyan nem puszta sajtóhiba év helyett),
noha Kriza a „Magyar Tájszótárban megjelent több székely
szókra" tett „észrevételeiben'' (NyK. X. 325) erre nem
reflectál.

A fölsorolt tövek közül még a rév (putredo) részesült
hasonló eljárásban. MA. írása után ugyanis PP., Kreszne-
rics és a NSzótár ezt is rev alakkal veszik föl. A Tájszótár
pedig, két felé magyarázhatóan, itt is azt írja: y^Rev: a' fa
belső rohadása ; reves fa. Székely szó'' ; csakhogy ez esetben
már valószínűbb a sajtóhiba, minthogy redv (a m' mellék-
alakja) alatt azt találjuk: „redv, rév; fa-redv, fa-rév", S ezt
megerősíti a „bodrog-kiss-faludi születésű" Kassai József
szókönyve is, mely délibábos szófejtései daczára a benne
található nem csekély tájnyelvi anyag miatt sokszor haszon-
nal forgatható. Kassai re) csoni-réy fa-ré^ („caries, putredo
ossium et lignorum aut arborum") szókat közöl Hegyal-
járól s azt írja: „/r' accentum amittit in accusativo et
multis derivatis" ; sőt meg is rójja Kresznericset, a mért
nem /r, rév alatt hozza föl a szócsaládot.

Nyelvünk eme vallomásai alapján tehát az orvosi mű-
nyelvnek is vagy más, testesebb és használatosabb szóhoz
kell fordulnia, vagy év alakban kell elfogadnia a nominati-
vust, melyet a megfelelő tövek szerint szabályosan így
ragozhat: „az újnak ^í^^" „az ^r'<í?/ kinyomni" „az évből vcéxxx^y
lesz" stb.

Ezek után talán fölösleges is lesz a szó etymologiá-
j á r a nézve a MUgSzótárban fölsorolt rokon nyelvi alakokra
utalnunk, melyek elég feleletet adnak arra, hogy az eves
szót nem kell szükségképen a „maró értelmű evös evösség
szók módosulatainak" tartani.

TöMLö Gyula.

Tömkeleg. Nagy fába vágom a fejszémet: egy bitang-
nak nyilvánított s az irodalom nyelvéből ebrúdon kihajintott
szónak akarnám az elvesztett becsületet visszaszerezni. Meg-
lehet, hogy a kegyes szándék nem fog sikerülni; de annyit
talán elérhetek, hogy birák urai mák még egyszer előveszik

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. I75

a tíz év Óta porosodó iratcsomókat, s az új védelem meg-
hallgatása után az eddigieknél nyomósabb okokkal fogják
támogatni a már kimondott ítéletet.

E szó : a tömkeleg.

Nincs meg a szerencsétlen se Cal., se MA., se PP.
szótárában. Az igaz, hogy SzD.-éban (még pedig * nélkül)
és Sl.-éban már megvan, de ez egymaga még nem hite-
lesítheti a törvényes származást, mert ezek a szótárak Bar-
czafalvi korában, a rendszeres szógyártás megindulta után
jelentek meg s bizonyos is, hogy több olyan akkori készí-
tésű szót is befogadtak pl. gyepleg^ laplag^ pamlag^ pdrallag
sat., a melyeket a kényesebb izlésü Kresznerics irgalom
nélkül visszautasított. Az is igaz, hogy Kr. — noha a Be-
vezetésben kijelenti (XLIX. 1.), hogy SzD. és Sí. szótá-
raiból csak azokat a szókat írta ki, melyekről meggyőző-
dött, hqgy nem koholt, hanem a régiség maradványaiból
szedett szók — a tömkelegei épenséggel nem utasította
vissza. Azonban Kr. is tévedhetett, a mint hogy több eset-
ben csakugyan tévedett is; tehát ez sem elegendő bizonyí-
ték. És a gyanút nagyban súlyosbítja még az is, hogy az
eddig közzétett adatok szerint, a tömkeleg Barczafalvinál
az emlepy közbönöky szömiény, iiszkeleg, vhndly-íé\e érthetetlen
betü-habarcsokkal vegyest fordul elő legelőször. Nem ilyen
betü-habarcs-e maga a tömkeleg is? miért jelentsen épen
labirintust ? mi benne a gyökér és mi a képző ? mint a hogy
Helmeczy kérdezte a patvaristát, mikor ez a krumpli szót
ki merte előtte ejteni. CzF. szótára megmagyarázta ezt is
már t. i., hogy nem a krumpliiy hanem a tömkeleget^ persze
az ő szokott módja szerint. Először is értelmét adja a labi-
nntusnak: „sűrűen benőtt, tekervényes járású, úttévesztő
kert"; azután áttérvén a szó képzésére, úgy hiszi, hogy al-
kotója a sűrűségre vonatkozó tö/n igét vette fel alapfo-
gaimul s a gombolyagj gömbölycgy huppolag sat. szók hason-
latára alakította, melyek törzsei : gomboly^ gömböly, huppoL
E szerint a tömkeleg közelebbi törzse volna, mondja CzF.,
tömegei vagy tömgely némi hangváltozattal : tömkel.

Ilyen etimológia után, természetes, hogy a Nyelvőrnek
ki kellett mondani a tömkelegre a meggyalázó Ítéletet. Ki
is mondta egész határozottsággal : „a tömkeleg egyike a
nyelvújítás legfonákabb alkotásainak s használata a legkiál-
tóbb bizonyság, mennyire meg van romolva némely írónk-
nál a nyelvérzék" (IV. 146). A Faludi títvesztő]ét ajánlotta
helyébe s az irodalom ez esetben szót is fogadott. A töm-
keleg úgy eltűnt egyszerre a színtérről, mintha ott se is
lett volna soha.

Már pedig én azt állítom, hogy a tömkeleg nem is csi-
nált szó, hanem a régi népnyelvből került az irodalomba.
Tüstént hozzá is látok állításom bizonyításához.

Digitized by VjOOQIC

176 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAÜYAKAzATOK.

A mesterséges s z ó c s i n á l á s irodalmunkban, mint
tudva van, Barczafalvi írói fölléptével 1786-ban, vagy ha
egy magában álló, egészen különleges szárnyaverdezést is
számba akarunk venni, Dugonics. Tudákosságával 1784-ben
indult meg. Ezen nem azt kell értenünk, hogy addigi iróink
nem alkottak volna új szókat s nem hoztak volna forga-
lomba előbb ismeretlen s a kartársak fülében eleinte szo-
katlanul csengő szavakat, hanem azt, hogy 1784 előtt, a
nyugvó gyökök és képzők elmélete még nem levén kita-
lálva, érthetetlen betühabarcsok. ha csak sajtóhibából nem.
egyáltalában nem juthattak irodalmunkba. A mely szó már
ezen évszám előtt is előfordul egyik vagy másik íróink mü-
vében, arról nem szabad azt mondani, hogy a nyelvújítás
alkotása. Már pedig a fömkclcg szó 10 vagy 12-szer is elő-
fordul Alobidr yd7iosmk, 1760-ban (Barczafalvi születése előtt)
megjelent, „Régi jeles épületek" czímü nevezetes mun-
kájában : „kivül a Torony derekán a szellőző kamarák, a
világos paloták, a függő tornátzok s bolthajtásos tzifra pit-
varok egymást érék ; belől az épületet a kerekes udvarok,
tömkeleg módjára készített tárházok ékesítek (148 l.V
Tsodát támasztanak pedig a többi között Egyiptomban a
nagy tornyok és oszlopok, a sugaras kövek, a mesterséges
tömkeleg, Meris tója sat, (255. 1.). De ez a T ö m k e-
légre nézve merő aprólék épület. A Tömkelegnek
szemlélésén annyira elhűlt, elbámult Herodotus, mint ha az
egész világnak tsudájit mind egygyütt és egy tsomóban
látná" (383. 1.).

Ha az irodalom történetéből nem ismernők is a tudós
jezsuitának. Molnár Jánosnak kiváló írói szereplését, már
ebből az egy-két idézetből is sejthetjük, hogy itt nem va-
lami „romlott nyelvérzékü", hanem egy ritka zamatos ma-
gyarságú íróval van dolgxink. Molnár János irodalmi műkö-
dését épen az jellemzi legkiválóbban, hogy még az elvon-
tabb tudományokban is a törzsökös népnyelvet akarta meg"-
honosítani. Az olyan író. a ki még a Fizikában (1777.) is a
rugalmas testeket pöczkölödőknek, a parányokat p i-
czinkeségeknek nevezi, bizonyosan nem gyártotta a
íömke/eget s nem is fogadta volna el mástól sem, ha népies
voltáról meg nem lett volna győződve.

De én nemcsak ebből az egy okból vitatom a tönikt-
kg szó népies eredetét. Van még egy más okom is és azt
hiszem, ez még erősebb az elsőnél.

wSzirmai Antal, Zemplén- és Szatmármegye ki-
tűnő monográfiáinak irója, 1806-ban egy kis törvény tudo-
mányi szótárt bocsátott közre Glossarium vocum sat.
czím alatt. Álláspontja a legszigorúbb ortologia ; nem akar
semmiféle szokatlannak tetsző szót elfogadni, még az ügyész
ellen is erősen tiltakozik. Az élőbeszédben világosan kije-

Digitized by VjOOQIC

HELYKEIGAZhrAsOK. MAGYARÁZATOK. I77

lenti, hogy „a mostani újjabb s helybenhagyható kifejezése-
ket" a régiektói akként fogja megkülönböztetni, hogy utá-
nok fogja írni: „új szók"! Ezt a megkülönböztetést a szó-
tárban végig is viszi ; iromány^ engedmény y valloindnyos, ügye-
lei sat. ilyenekül vannak megjelölve. Es ez a rendkivül
rigorózus, lelkiismeretes Szirmai a labyrinthus latin szó
mellé minden megjegyzés nélkül írja oda : Isal-kerfy td'mpeleg.
Mind a két szó igen nevezetes! Az első azért, mert a
csel mélyhangú párjának, a csalndAa főnévi voltát bizonyítja,
a másik pedig azért, mert a lömkelegnék egy a nép nyel-
vében gyakran előforduló mássalhangzói váltakozásáról tesz
tanúságot. Dyen váltakozás tisztán irodalmi szókon, melyek
papirosról ismét csak papirosra vándorolnak, példátlan, sőt
lehetetlen is ; ellenben az olyan szókon , melyek ajakról

•ajakra szállnak, igen gyakori, sőt igen természetes is. íme
néhány példa: ,csün^eszkedik-csim/eszkedik, csem/e-cson/Éa,
tom/a-ton^a, hem/ereg-hen^ereg, czölöm/-czölön^, töm/öly-
tön^ó (Somogyban: döng Ny. IIL 141), töm/e-tön;&esz, tén-

y'ereg-tön^örög^

Ezek után bátran merem kérdezni : nem történt-e nagy
méltatlanság a tömkeleggé\y 'mikor tíz évvel ezelőtt becsület
tétöl oly irgalmatlanul megfosztottuk? Igazságos volt-e csak
azért elitélni. mivel CzF. szótára, ez a szerencsétlen pró-
kátor, oly ügyetlenül védelmezte?

Nagy-Szigethi •Kálmán.

Pástétom. K öldösi Sándor , Olasz kölcsönszók' czímü
czikkében e szót is az olasz kölcsönvételek sorába iktatja,
s ezt mondja róla: „Az olaszban pasta tészta, pasticcio^
pctstello pástétom. Világos, hogy ebből a családból való a
mi pástétomunk. Igen ám ! de alakilag egyiknek se felel
ro^g" egészen ! A német pastetey mely maga is egy eredetibb
olasz pasleila-h6\ származik, szintén magyarázatlanul hagyja
a magy. pdste'to7n'na\i latinos -om végzetét. Másutt kell tehát
kereskednünk. A milanói dialektusban pastecciun „pástétom"
és „pofon". A szónak ez a két jelentése, mik sehogysem
egyeztethetők össze egymással, már magában véve is arra
vall, hogy itt két szó olvadt össze egy alakba. K pasteccum
szé csakugyan a bérmáláskor történő arczlegyintés és a
kíséretében járó pax tecum-ból származik (Monti), mellyel
aztán a páslétomn^^ hasonló alakú neve egybeforrt" (Nyr.
XIV. 65).

Megvallom, e magyarázattal nem tudok megbarátkozni ;
nem elégítene ki még akkor sem, ha más módja nem állna
előttem megfejtésének; mert az ,elő>ée: elő/e^ analógiára
való hivatkozás, a mi különben is ritka jelenség, épen nem
oszlatja el a kétséget a pasteccum és pdslelom egységes vol-
tára nézve. Az igaz, hogy megfelelő párját ott, a hol talál-

M. KYKLVÓR. XIV. 12

Digitized by VjOOQIC

178 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAkAzATOK.

nunk kellene, a közép latinságban, hiába keresünk; mind-
amellett én e szót a latinból s nem olaszból való kölcson-
vételnek tartom. K nézetemet egy teljesen hasonló analógiával
támogathatom.

Mindegyikünk ismeri, söt a nép nyelvében is szerte
használatos a németből került frustuk (frustukolni) v. früstök.
fristök szó. De ezek mellett egészen közönséges, söt még
gyakoribb használatú a fölöstököin (fölöstökömözni^ fölos-
tökömölni) teljesebb alak is. Ennek se találjuk meg erede-
tijét egy nyelvben sem, legalább a szótárakban nem; %
mégis valahonnan át kellett jutni nyelvünkbe ; mert -^«,
-öm járulékelemnek példája nem mutatható ki a majfyarban.
Ez az alak csak is az úgynevezett konyha- vagyis barát-
latinságból magyarázható, s egy, akár accusativusi, akár
nominativusi früstükum formán alapszik. Vagyis a mai
reggelinkéi a napjainkat megelőző időkben, mint ma is a
népnél, friistök volt a neve ; a mit a magyar barátok aztán
az ő latin nyelvükön früstökum v. früstukum-n^k. mondot-
tak. Hasonlókép magyarázom a némely vidéken hallható
garddicsony népies szót is. A latin gradus-hóX lett idővel
garddicsj ebből a konyhalatinság*ban grddicsum, s ebből végre
a népnél : garddicsom, garddicsony.

Nézetem szerint a pdstéfom-ot is Így kell magyaráz-
nunk. A szó hozzánk valószínűen először a németből került,
s minthog'y akkorta a müveit osztályok nyelve latin volt,
csakhamar meglatinosodott s a német pastete paslelum-mk,
ez pedig a magyarban pdstétonhvak lett.

Már az olaszból való s a Körösi említette pastello-rdi
vezetendő vissza, a melyet azonban a kölcsönszók rovatában
nem találunk, a régi magyar nyelv pdstély szava. Előfordul
többször a Radvánszky .Magyar családélet és háztartás'
czlmü müvében foglalt XVI. századbeli magyar szakács-
könyvben : „Fekete pástéllial tikfi (III. 38). Sárga pástellial
tikfi (39). Zöld pástélial tikfi (u. o.). Öz pástély** (45).

Szarvas GAbor.

Kié az elsőség? A .Magyar Nyelvőr" folyó évi I. fü-
zetében Simonyi Zsigmond „Fordul elő" czlmü czikkében
többek között ezeket is mondja: „Az én nyelvtanom (t. i.
Simonyié) az első, mely azt tanítja (a mit különben a ra-
gozás is bizonyít) hogy pl. a lédny. fazék szók m é 1 y h a n-
g ú a k. Míg előzőim valamennyien azt tanítják, hogy
ezek nem mélyhangú hanem vegyes hangú szók (1. pl.
Szvorényi 24. §. Ihász 11. §.). Hisz még 1884-ben is jobban
tetszik Hunfalvy Pálnak a régi hármas felosztás, mely sze-
rint vannak vastag, vékony és éleshangok sat".

Legyen szabad a mondottakban rejlő kis valótlanságra
s hasonló zavarra néhány észrevételt' tennem.

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAG YAK ÁZATOK. I79

Valótlanságot mond Simonyi (pedig elég nagy hatá-
rozottsággal) midőn azt állítja, hogy előzői v a 1 a m e n y-
nyien vegyeshangúaknak nevezik az ilyen szókat,
mint: leány ^ fazék sat. Ha érdemesnek tartaná nyelvtanom
akármelyik kiadásába egy kissé belepillantani, azonnal észre-
vehetné, hogy ott vegyeshangú szókról soha és sehol
említés sem tétetik, — még a legelső kiadásban sem, mely
pedig 1869-ben jelent meg, tehát jóval előbb, mint Simonyi
nyelvtana. Sőt a magánhangzók is így osztályoztatnak fel
minőség (magasság) szerint :

a) mély hangúak : ^, </, í7, ^, z/, íí, ) ^^11

b) magashangúak: e, — , <?*, ö, w, //, ( ? ^ > *
Később említem csak. hogy az éy é, /', / hangok köz-
löknek^ vagy középhangoknak is neveztetnek, mert m é 1 y-
és magashangú szókban egyaránt előfordulnak.

A mi a zavart az idézett sorokban illeti, az abban áll,
hogy Simonyi a szóknak és a magánhangzóknak
magasság szerinti elosztása közt nem tesz semmi különb-
séget ; mintha a hang magassága tekintetében nem lehetne
háromféle magánhangzókról és mégis csak kétféle szókról
beszélni. Mért különböztetnénk meg háromféle hangú szó-
kat, midőn a ragoknak és képzőknek csak kétféle alakjuk
van, s az egész megkülönböztetés csakis ezért történik? A
német, latin, görög sat. nyelveknél egyáltalán nem szokás
különbséget tenni magas és mélyhangú szók között
(mert nem követik a hangharmoníát), de azért az ^, o, és u
azokban a nyelvekben is csak mély hang, az e, ó\ ü pedig
magas. Hogy épen nem fölösleges az é^ /, /, / hangokat
a többiektől megkülönböztetni, azt bizonyítja az a körül-
mény, hogy épen csak ezek fordulhatnak elő valamely szó-
ban mély-és magashang mellett egyaránt, s nem tudom
hogy adhatja okát Simonyi annak, hogy vannak olyan
mélyhangú szók is, melyekben más mint é vagy / nem is
fordul elő (czcl-ok, htd'ak)^ ha az é és / csak olyan magas-
hang mint az e, ó\ ü ?

E zavar Simonyi nyelvtanában is feltalálható, s erre
nézve valószínűleg (de határozottan nem merem állítani,
mert valamennyi magyar nyelvtant nem ismerem) övé az
elsőség. Torkos László.

ön. Hunfalvi Pál a Philol. Közi. f. é. 5. lapján a lesz
/ész'féle igék praeteritumát fejtegetvén, magyarázza a lőn
hun-féle alakokat, melyek többesei: lőnek, hűnek sat.; s
egyebek közt ezt jegyzi meg: „Ezen osztálynak ikesei, mint
eszik evek, iszik ivek, fekszik fekvék, alszik v, abivék sat.
természetesen nem mutathatják az n személyi
ragot az egyes számban, hanem csak a többesben: evének
ivának, fekvéfiek^ alvának sat.

12*

Digitized by VjOOQIC

l8o HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Mindezek az igék előfordulnak nyelvemlékeinkben a/
egyszerű n raggal is így fekszen és aloszon a Bécsi s
Münch.-ben, észen a Bécsi C-ben, Káldinál, Lépesnél, iszon
Komjáthinál sat. sat. (L. idézeteket Révai gramm. 862,
Nyr. 111:348.) Az eszik igének még praeterituma is előfor-
dul //-nel: y^meg eewn engemet": comedit me 68. zsolt. 10.
Keszth., KulcsC. Minden füvet meg ón : comedit omne foenum
Döbr. C. 173. 116. Az te házadnak buzgó szereteti őn
meg engemet: comedit me, Pesti G. Ján. ev. 2: 17.

Különben hasonló összevont alakok, csakhogy más
személyekben, kimutathatók mind a fönt említett igékből.
Példák: meg őm = megevém Tel. C. ^oij Ewnek == evének,
„comederunt" Ehr. C 99; Vum ==r ivám u. o. 153, Yunac:
biberunt Münch. C. 100, Eenek ynak: comederunt et bibe-
runt Jord. C. 61, 173; Fekewk = (én) fekűvék, „jacui" Ehr.
C. 74; El alwk: dormivi Keszth. C. 164. Nemde úvgom-^'^
(olv. nyugóm-e : nonne quievi ? Döbr. C. 519; Meg eskwnek :
juraverunt Jord. C. 306. Meg esküm = megesküvém Sylv.
uj test. II: 101. En le-fekám és el-alum Székely I. zsolt. 157.
sat. sat. Sőt a háromszéki nyelvjárásban napjainkig fönn-
maradt az esztk igének ez a ragozása: ém, él, én, énk, éteky
énekj csak úgy mint lék ^ lélj lén sat., 1. M. Nyelvészet
VI: 216.

SiMONYi Zsigmond.

Sérv. Mellső. Rudimeiítum. A jó magyar orvosi nyelv
elöharczosának, Csapodi Istvánnak márczius havi derék czik-
kére (IV. 121) egy pár kisebbszerü megjegyzésem van.

Csapodi, valamint annak idejében az Antibarbarus is
tette^ rosszalja a sérv szót. Pedig azon nincs mit rosszalni
(Nyr. X. 540.). Kecskemét vidékén a nép széltében íg-y
nevezi a ,herniát'; Kresznerics is ismeri és egy származékát
is közli. (Vö. Mid s é r [fáj] ? S é r (fáj) a kezem. Sz. D.)

„A mellső hibás alkotás, mert -sö főnévhez járuló képző
nincs". Hát a végső (M. A.), középső (M. A.), szélső (S. I.)
mit vétett? (Vö. Simonyi Bud. Album 58. L). És a népnél
is megvan még ma is. Épen most lesz az ősszel 20 eszten-
deje, hogy egy Keszthely melletti faluban, mikor a béresek
szüret után teli hordókat eregettek le szokás szerint két
kötelén a pinczébe, az öreg Vendel folyton-folyvást íg-y
kommandérozgatott : „ereszd a nyiigotsót! a keletsőt!^ (t. i.
kötelet). Az urak a tornáczon mind csodálkoztak a furcsa
kifejezésen. Hanem azért az elülső nekem is jobban tetszik,
mint a mellső.

A rudimentumxdi sem a csenevészt^ sem a csonkulak>t
nem lehet használni, amazt alaki, emezt értelmi bajánál
fogva. A Természettudományi Közlöny, a csökik ige alap-

Digitized by VjOOQIC

SIMONYI ZSIGMOND. FATTYUHAJTÁSOK. l8l

ján s minthogy a székelyek a növésében megakadt fát, ga-
bonát csököftnek nevezik (Tájszótár), a ^rudimentumra' csöke-
vényt s a rudimentariusra csó'kevényes-t vagy csökevész-t hasz-
nál. (Vo. Darwin. Az ember származása Ü. köt. 410. 1. a
glossariumban).

Egy doktor.

FATTYUHAJTÁSOK.

Menevéd. Thaly Kálmánnak egy tárczájában az idei
Egyetértés-ben (ápr. 3.) a következő exotikus virág illato-
zik: „Meghagyatik Lanzensfeldnek, hogy a nevezett keres-
kedő hajóit továbbra ne tartóztassa föl, sőt számukra mene-
véd'le^^eleket és katonai fedezetet is adjon"*. És még egyszer:
„Femer boros hajóinak sem használt a császári menevéd és
fodözet".

Nem tudom, ki gyártotta ezt a szép szót, de sértés
volna olvasóinknak már csak nyelvérzékével szemben is, ha
apróra bizonyítgatnám, hányszoros fattyuhajtással van itt
dolgunk. Ballagi szótára így fordítja a geleitsbnef-eX\ y^sza-
badlevélj védutlevél, védlevél; hitlevél^ y s a schutzbrief-eX, így :
jyVédkvély menedéklevély ótalom-irat^ . Mindezek közül, a hifle-
vél-en kivúl, azt tartom, csak a menedéklevél számíthat álta-
lános elfogadásra, noha pár százakkal ezelőtt mást jelöltek
vele (a mai ny ugtatvány-t).

Mesény. „A dráma mesényétől (fabula) vagyis tartalmá-
tól meg kell különböztetnünk az elömesényt (vorfabel)"
Thewrewk Árpád Ném. tan- és olv.-k. I. (2. kiad.) 176.
stb. — Ballaginál is megvolt a magyar-német szótárban :
y^"^ mesény: anekdote", de már teljes szótárában elhagyta. A
színműnek fabuláját általánosan mesének nevezik.

Rőpde. így nevezi Csernátony állhatatosan, a mit az
egyszerűbb emberek csak nagy kalitka nak mondanak.
y^Röpdém elöti^ — ilyen czimmel czikkez megint a Nemzet-
nek húsvéti mellékletében.

Persze a francziának is, a németnek is két szava van
akaiitkára: cage^ voltere ; kdfig^ bauer; mért ne volna nekünk
is kettő, mikor olyan könnyen meglehet. Csak tessék aztán
következetesen folytatni. A német teszem a bőrben is két-
félét különböztet meg (s ez már fontosabb is, mint a cagc
és voliére különbsége): haut^ ledér; nem volna jó bőr mellé
a börme? hiszen szőrme is van némely ember szótárában.
Jó volna aztán más nemzeteknek is ajánlani ezt a nyelv-
gazdagító módszert. A német p. bátyját is öccsét is brúder-
nek nevezi, holott az egyik bruderer, a másik briíderling
lehetne. Az olasz meg éppen a kicsinyítő fratello-vdX jelöli
még a legöregebb bátyját is. Csernátonynak nagy ismeret-

Digitized by VjOOQIC

l82 APRÓLÉKOK.

sége van az olaszok közt: ajánlhatná nekik, hogy ezentdl
csak az öccsüket kényeztessék a fratello-vaX\ a bátyjukat
czélszerü lesz így nevezni : fradrone. Mért ne legyen külön
szavuk rá, ha nekünk is van?! Hogy aztán a tes/vcr kifeje-
zésére minő szót faragjon a német, az olasz, a franczia sat..
arra már nem merek ajánlatot tenni. Ezt a kifejezést ök,
úgy látszik, mindig irigyelni fogják tőlünk, ellenben nekünk
semmi okunk nincs az irigységre, mert minket elláttak a
szócsinálók iivér-r€i is, növér-rtú is, a kiknek azelőtt annyira
éreztük hiányát. Nem is beszélnek a mi müveit társalgóink
soha bátyjukról vagy öccsükrőly hanem mindig csak fivérükről
s esetleg y^idősehb^ vagy y^i/jabb fivérükről^, Habeant sibi.

SiMONYi Zsigmond.

APRÓLÉKOK.

A magyar igeidők. Hunfal vy Pál Simonyi Zsigmond
legutóbbi akadémiai felolvasására, melyet kivonatban mi is
ismertettünk (Nyr. XIV. 86.), a Nemzet márcz. 22. és 29.
számában válaszképen megtette a maga észrevételeit. A
válasz többek közt egy fontos kérdést is érint, a mely egy-
koron nagy vitát keltett, de az utóbbi időben egészen le-
szorult a napirendről. Ez az igeidők kérdése.

Simonyi e kérdésben a múlttal szemben a jelennek ad
igazat s az igeidők használatában a népnyelvet akarja
irányadónak tekinteni. Hunfalvy e nézet ellenében a múlt-
nak védelmére kel s az ott mutatkozó törvényesség vissza-
állítását sürgeti. „Sokan szeretnék, úgy mond, a magyar
irodalmi nyelvet a népnyelv szűk, bár legtisztább jelen vol-
tába beleszorítani. Azért ellenzik, hogy felvegye a multat
is, a meddig az még holttá nem válik, s avval is meggíiz-
dagodjék ... A magyar nyelv történetei, a melyek az ige
idő-alakokban szembetűnnek, nem holt, de máig élő jelen-
ségek, a melyeket csak vissza kell iktatni a törvényes mű-
ködésbe. Ezt a visszaiktatást az iskola teheti meg, kivált
az egyetem magyar nyelvtudománya; s ha nem teszi meg,
avval csak azt bizonyítja , hogy az igazi nyelvtörténetek
iránt nincs érzéke".

Mi is e nézeten vagyunk. E kérdésben a népnyelvre
való hivatkozás, mely nem csak nálunk, hanem egyebütt is
a lehető legszűkebb körben mozog, nyilt hadüzenet a lán-
czolatos, kerekded, szabatos beszéd legszükségesebb kellé-
keinek. Ha mondattanunkat ezen az alapon akarnók fölépí-
teni, nem igen volna mit dicsekednünk vele; ez az épület
inkább kunyhó, mint palota volna, szegényes, nyomott, szűk,
a melyben alig mozoghatnánk. Ha a népnyelv rövidre sza-

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 183

bott határait nem szabad átlépnünk, akkor, hogy egyebet
ne említsünk, Simonyi részéről kárbaveszett fáradság volt,
hogy három kötetet irt a magyar kötőszókról össze, s mü-
vének semmi gyakorlati értéke nincs.

Hasonlóképen Hunfalvy véleményéhez kell csatlakoz-
nunk az irand alak mivoltára nézve is. A hiteles nyelvhasz-
nálat, a mint az legrégibb nyelvemlékeinkben három száza-
don keresztül elég érthetően nyilatkozik, ez alakot határo-
zottan végzett jövőnek tünteti föl. Ennek ellenében Simonyi
így nyilatkozik: „Hunfalvy a régi nyelvre nézve nagy té-
vedésben van, midőn az irdnd alakot futurum exactumnak
tartja, mint azt nem sokára részletesen meg fogom
bizonyítani".

Megvallom , hogy valamely állítás bebizonyításának
alig néztem kiváncsiabb szemmel elébe, mint Simonyi e
most hallott nyilatkozatának. Várom a bizonyítást, s hiszem,
mások is várják. Akkor majd nem csak erről a pontról,
hanem, a mit eddig szándékosan halogattunk, mert idejét
még nem láttuk elérkezettnek, általában az igeidők kérdé-
séről, nevezetesen az egyes igeidők alkalmazásáról is rész-
letesen, behatóan fogrink szólani.

A mit óhajtanánk. Hogy fordulna velünk egyet a vi-
lág s elközelednék az idö, mikor a magyar embert a poli-
tikán kivül egyéb dolog is érdekelné s érdekelné különösen
az, a mit a nemzet legdrágább kincsének mond: nyelvünk
ügye; érdekelné annyira, hogy müveit embereink nagyobb
része legalább mükedvelésből foglalkoznék vele. Ez volna
óhajtásunk.

Nincs vége a kérdések hosszú sorának, a melyekre az
ország különböző részeiből feleletet várunk. Intéztünk is
ilynemű kérdéseket már több ízben olvasóinkhoz, de leg-
többjére a feleletek vagy csak nagy gyéren szállingóztak,
vagy teljesen elmaradtak. Ma is teszünk néhány kérdést
olvasóinkhoz, s akkor jutottak eszünkbe a föntebbi gondo-
latok, midőn tollat fogtunk s belekezdtünk leirásukba. Váj-
jon teljesedésbe megy-e óhajtásunk, kapunk-e feleleteket ez
újabb kérdéseinkre? Hisszük. Ha a múlt nem is, de a jelen
legalább némi biztatót nyújt. Kedvező jelnek tekintjük, hogy
a napi sajtó egy része is nagyobb figyelemmel kezdi kisérni
a nyelvi mozgalmakat s hellyel-közzel tudomást vesz egy és
más jelenségről s ezzel olvasóinak figyelmét is s érdekelt-
ségét föl iparkodik ébreszteni.

A Budapesti Hirlap egyik számában megemlítette a
márcziusi füzetben (132. 1.) foglalt ama közleményünket,
mely a férj szónak némely vidékeken ,feleség' jelentésben
való használatát igazolja. E megemlítésnek megvolt az a
haszna, hogy Alsó-Lendváról e közleménye alapján az em-

Digitized by VjOOQIC

184 APRÓLÉKOK.

Htett lapot arról tudósította valaki, hogy Lendva vidékén
nemcsak a nép alsó osztálya, hanem a műveltebbek is a
férj szón közönségesen feleséget is értenek.

Hozzánk is küldtek be, bár névtelenül, de a melynek hite-
lességében nincs okunk kételkedni, egy az említett használatra
vonatkozó adatot, a melyet egész teljességében itt közlünk :

„Kivonat Szombathely város 1795. évi május g-én tar-
tott közgyűlése jegyzökönyvéből. Anno 1795. die 9. May.
Mentek ki penes commissionem dni. ord. judicis nzetes.
Tóth Imre nótárius és Banits Ferencz külső tanácsos uraitnék
Rába Ferencz csapó mester ember requisitiojára az első
felesége néhai Horváth Zsuzsannától származott Susi
nevezetű 3 esztendős leány gyermekének részére szolgáló
mobiliáknak conscriptiójára, melynél is rendszerint igy kö-
vetkezik: sat. sat.

Ezen positiók többnyire az Istenben boldogult első
férje Horváth Susanna allaturájából, mely fent irt Rába
Ferencznek szája vallása szerint mintegy 120 forintokbul
állott, szereztettek. Actum Sabariae ut supra. Tóth Imre
m. p. ord. nótárius**.

Az eddigi adatok szerint tehát a férj ,feleség' jelen-
tésben is a következő megyékben használatos: Nógrádban,
Somogyban, Zalában, Baranyában és Vasban.

Vegryészi különlegességek. Az olyan közönséges fajta
tanulatlan magyar ember, a ki lábát még soha sem tette
be ,vegyészi dolgozdába', a görebw^V még hírét se hallotta,
mirenyj könkéneg s más efféle ördöngös dolgokról nem tud
egy árva kukkot se, mondom, az ilyen mindennapi magyar
ember fával tüzel, olajjal világít, hájjal keni kocsija
kerekét, vizzel vegyíti borát, sat., de a chemikus, uraim,
a magyar chemikus, az borszesz által tüzel, légszesz ál-
tal világít, olaj által keni gépeit, szikviz által vegyíti
borát, a mint azt tudomásunkra juttatja az országos közok-
tatási tanács, a ki a reáliskolai tantervhez adott utasításai-
ban chemikusai által így szól hozzánk: „a kénsav álfnl
savanyított víznek helyesen eszközölt elektrolysise".

A jó példa ragadós. Ha van keblünkben egy szikra
fogékonyság a szépre s tudjuk követni a bölcs ujjmutatást,
lehet kilátásunk rá. hogy mikorra tizedszer kihajt a bod-
zafa, rendőreink a tolvajoknak bot által üthetik a nyomát,
korcsmárosaink bor által keverik a vizet, pecsenyénkbez
eczet által savanyított uborkát eszünk, dob által fogunk
verebet, száj által mentjük meg a hazát, apró pénz által
fizetjük ki érdemes hitelezőinket.

El az. lassanként már elközelget az idő, a melyre pró-
fétánk mondása czélzott: Nyelvünk valamint a phoenix
madár megifjodva kél ki hamvaiból!

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK A NYELVŐR OLVASÓIHOZ. 185

KÉRDÉSEK

a Nyelvőr olvasóihoz.

Hol és minő alakban s értelemben dívnak a követ-
kező szók?

1. Jókai M. Rab Rábyjából (a pozs. kiad. lapszá-
maival) :

csula: „takarodj haza, csula!" (lánynak szól) III : 6 1.

j^czincsés pióczatenyésztő" [fold ; ellentéte : primae clas-
sis fold] 1:154; különben csak a csincsdSy dsindsáSy gyingyás
alakokat emlegetik szótáraink (,bozótos, nádas, csátés').

petek^ úgy látszik a. m. kudarcz : ;,nagy peték lett ab-
ból" I:i86.

petten: „meggondolta, hogy ez a petten ember még
be találja törni az orrát" 1:251.

ragyabunkó : .... kontrázik neki egy köpczös termetű
ragyabunkó 1:301. (Egy kurtanemesről van szó ; egyszerűen
a. m. ragj'ás? Szótárainkban előfordul ilyen értelemben:
ragyabari),

2. ^eresztös ez az élet vagy gabona" Gyarmathy, Nyelv-
mester Ö: 181.

mdrmaros e h. mámoros? „olyan raármaros arczot vág,
mind mikor az ég zörög" ; „ne vágjon olyan mármaros [sa-
vanyú] képet"; győrmegyei lánytól hallottuk.

héba: „menj föl a hibára^ mondják állítólag Zala-Lövőn.

vőn: hol rövidíti így a nép a volna alakot?

3. Miként nevezik egyes vidékeken a vágó állatoknak
(disznó, marha stb.) különböző részeit, pl. orja, tarja stb.,
pontos leírással? ElÖkerül-e e részek közt a lolja vagy lolva
nevezet ?

4. Használják-e s liol és mily jelentésben a következő
szókat: top^ topa^ tomby topos? Ez utóbbi a Tájszótárban
ugyan megvan, de jelentés nélkül áll.

5. Ismerik-e^ valahol a mera, merdsz vagy méray mérász
szókat, és minő jelentéssel?

6. Hol ejtik a müveit szokástól eltérően és mi módon
a A?7, rnegfagy, el/agy, le/agy igét?

7. Előkerül-e a jár ige ,használni' ,érvényben lenni*
jelentéssel ; mondják-e pl. Ez a bankó már nem jár. Nálunk
ez a káromkodás nem járja? stb.

Digitized by VjOOQIC

1 86 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

örökös czáfolkodásban éltek : folyton viszálkodtak. Léczáfol :
lehord.

Nagy háborúság van köztük : veszekednek.

Az idei követünk nagyon szavas ember : szépen beszél, jól
beszél.

Igén is, kérem ássan, maj jelenleg leszek : meg fogok jelenni.

Hasmánt (hason) fekütt.

No ez ugyan sokat szórakozik, csak úgy zúg bele a fülem,
még a szája is habzik, mikó beszél.

Két ludat temettem (tömtem), szépen méhhiztak.

Menny a székbe 1 A székbű hozom : mészárszék.

A nagyháznál elírták a födémet : rosszul, hibásan jegyezték be.

Nagyon rátörte a kórét : utána, rajta volt.

Eszembe vágódott : eszembe ötlött.

Úgy neszötem : úgy vettem észre.

K csak ollyan rúgd fő, hadd ott munka.

A trágyám jó elillett, födbű és levelekbű van : (megporha-
nyult? Szerk.).

Ha évégezté, gyere a kútra !

Asszonnak jó asszony a, de felesígbe mégis csak másfurmát
szeretnék.

Píz dógába furán állok.

Enni, azt né mongya senki, de a mi dógozni, vót : dolog
volt elég, de enni nem adtak.

Nekem is van szémém, hogy ez nem a tied.

Fus3on ki a szémém, ha csak éggy hangot is láttam a bú-
za jábú !

Bizony ők is vékonyan állanak az isten színe előtt.

Nekem éhiheti ke, mer én nem szoktam a számbú seggét
csinányi.

Iszonyú bé vót csudákozva : nagyon részeg.

Akar a féketömet kűggyem : ügyetlenül járt el.

Akar nyakon, akar pofon: egyre megy. ,
(Kis-Kún-Félegyháza).

SzERELEMHEGYr.

Orvosi kifejezések a nép ajkán.

Vetkezik a bőröm : hámlik. (Marosszék).

Gyujtovány-hideg: forró hideglelés. (Veszprém m.).
A hideg 1 ö V ö g e t é 1 1. ('I^ordacs, Fehér m.).

Itt voltam a gyógyítóban: a Rókusban.

(Tordacs, Fehér m.).

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYEL VHAGYOMÁNYOK. 187

Szemgyógyító ház: szemészeti klinika.

(Muzsla, Esztergom m.).
Belevágott a szemembe a kukoricza csuta ; monta az
uram , hogy maj* csak elmulaszt y a (a szem a fájást) , de
bizon ném mulasztotta el, mindig jobban megöröködött.

(Tolna m.).
Az orom porczogója. (Tolna m.).

K i s z ű n t belüle a fájás. (Tolna m.).

Senvedség, hidegség jött bele. (Tolna m.).

Mégütötték a szememet, bevérzétt, aztán jött utánna a
hályog. (Újvidék).

Tiszta vérbe lett a szeme, azután tűzéte ki a szemét.

(Tolna m.).
A nappalt az éjjeltű megtudja választani: annyit
még lát. (Bcrettyó-Ujfalu).

V e r s é n k é n t f áj : időnként. (Marosszék).

Nagy csüsz vót rajtam , arra vetettünk, hogy azt
kapta el a szémém. (Ugocsa).

Kiégés ségéséttem, a fájás kiszünt. (Ugocsa).

Vörös vót, mintha tarjagos lett vóna.

(Alsó-Németi, Pest m.).
Hirtelen ömétem, osztán a vizhólyagom a testbe esett.

(Komárom m.).
D ö b ö g a szivem. (Komárom m.).

Porokat rendéit az orvos, hogy azokat éljem.

(Rákos-Palota).
Szenvedhető vót. (Fehér m.).

P e n z e l 1 e 1 kellett a port bele szórni. (Vadkert).

Pokolkö-oszlat: pokolkö-oldat. (Erdély).

CsAPODi István.

Babonák.

1. Mikor a gabonát vetik, a föd szélire pozdorját szórnak,
hogy a vetíst megne igizzék sa zegér megne egye.

2. Ha a zállatba fíreg esik, keresnek éggymás mellett nőtt
két födi bodzát. Fejül összefogják saszt mongyák a zéggyiknek :
Hallüd-é, te bodza? nekem van éggy fejér szőrű disznóm, a me-
jéknek a fülibe fíreg esett. Ha harmadnapok alatt onnan kinem
hull , akko nem úgy jársz, mind aza másik, hanem ide jövök.
Akkor én tégedet kilencz kapával kiváglak , kilencz baltafokkal
összetörlek, megszárasztalak sa porodat a szélnek eresztem. Meg-
értetted jól? Akko, a mejéknek nem mondott semmit, tűből kivágja,
a fejin keresztül hánnya selmenyen, hogy vissza ne nízzen.

3. Hogy a veréb ne egye a búzát, így csinálnak : Valaki
levetkezik csóréra, napfelkelte előtt kimenyen a főggyire, három-
szor megkerüli s ászt mongya folyvást: »éggy nem éggy, kettő

Digitized by VjOOQIC

1 88 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

nem kettő, három nem három, négy nem négy, öt nem öt, hat
nem hat, hét nem hét, nyócz nem nyócz, kiiencz nem kilencz", akko
kilencz szálat összeköt sűjból kezdi, addig a még háromszor meg-
kerüli a fődet.

4. Miko tavasszal először hajtyák ki a marhákat, a gazda
vagy bíres beteszi a zucczaajtót, kinyittya kétfelöl a kaput, a sze-
kérlánczot átalköti a fődön saszmongya : „Egísz nyáron úgy össze-
tarcsatok, mind ennek a láncznak a szemei. Értitek?"; ával a bottal
mindéggyiket megüti.

5. Ha ászt akarják, hogy a míhek gonoszok legyenek, ta-
vasszal először farkasgígén bocsáttyák ki, vagy veress posztón,
vagy kokasvírrel kenik bé a kijárást.

6. Ha a hagyma nagyon csipős, azír van, me aki ültette vót,
fingott a még ültette.

7. Ha elveszett állatot vissza akarsz kapni, vagy azt akarod,
hogy valaki hozzád mennyen , pintek vagy keddnap kiácsd a
kíminybe : ez s ez addig se ne egyék, se ne igyék, se ne szarjék,
se ne aluggyék, a még ide nem jön.

(Szucsák, Kolozs m ).

Versényi György.

Népmesék.

A kutya meg a macska.

Kezdetbe, mikor isten a világot megteremtette, a macska ötté;
a szilvát, a kutya is a gombát. Égy darabüdő múlva mind a ketten
megunták s cserélni akartak.

— Jó, aszongya a kutya, én cserélek, de ha hozzá mersz
nyúlni a szilvához, azon egybe megöllek.

— De én meg kikaparom a szemedet, ha az enyémhez nyúlsz,
mongya a macska.

így cseréltek űk, s egyikőjük se mer attúl az időtűi fogva a
másikéhoz nyúlni. A macska megeszi a gombát még nyersen is,
de a szilvához nem merészel közeledni. A kutya hasonlóképpen.

Újra a kutya meg a macska.

Valamikor régen került a kutyának egy kontraktussá. Félt
szegény, hogy elveszti, azért elment minden állathoz, hogy őrizzék
meg a kontraktussát. De biz azok nem vállalták fel. Utójára, mit
tehetett egyebet, mit nem, elment a macskához. Még akkoriba ük
jó baráccságba vótak egymással és a macska sok kérésre mégis
felvállalta.

Sok ideig csak őrizte a macska, de utójára megunta. Gon-
dolta magába, hogy felteszi a gerendára, ott nem lesz semmi baja.
S csakugyan fel is vitte.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 189

Az e^ér pedig a mint meglátta a kontraktust, hozzá megyén,
usztán elrágja.

Nem sok idő múlva kéri a kutya a kontraktust. A macika
felmegy a mestergerendára s lehozza.

A kutya csak bontogattya, bontogattya, hát láttya, hogy
csupa üres. Kérdi a macskát, hogy mit csinált vele. Az elmongya
az egész históriát s az égért okozza. Üe a kutya nem hattá any-
nyiba, megharagudott nagyon a macskára s megesküdött, hóg)^ ahun
csak egy macskát lát, azt nem kiméli. De a macska megharagu-
dott az egérre s azóta a kutya a macskát, a macska pedig az
egeret dldözi.

(Patóháza, Szatmár m.).

Bartók Jenő.

Találós mesék.

1. Még él, mindég fut,

Hótta után mindég lop ? — L o p ó t ö k.

2. Még fiatal, konnyattan ál,

Ha megvénül, meretlen ál? — Mákvirág.

3. Erdőn terem,
Réten hízik,

Asszonyoknál dombérozik ? — Szita.

4. Az anya most nevekedik,

A jányának hasznát veszik ? — Petrezselyem.

5. Két hét, hán hét? — Hetvenhét.

6. Hová teszi a kümives a téglát először, mikor házat akar
építeni ? — Maga elébe.

7. Mikor a szolgáló szapul, mikor mos? — Az üst (kormos).

8. Mi lenne nagyobb egy akkora sarkantyúnál , mint a
világ ? — A műhely, a hol készítették.

9. Meddig lehet a döglött lovon menni ? — Fülétől a
farkáig.

(Patóháza. Szatmár m.).

Bartók Jenő.

Tréfás kérdések.

1. Mi az: Porlepiczét ? — • Por lep icczét.

2. Mit tesz ax magyarul : Ad fel comam abundat ? — Add
fel komám a bundát.

3. Mi az: Onontolling? — Ónon toll ing (inog).

4. Hát ez : Kantebéri ? — Kant eb éri.

(Szatmár m.).

Bartók Jenő.

Digitized by VjOOQIC

I go Mtelá-YELVHAGYOMÁNYOK.

Szójátékok.

Eljöttek Derecskérűi az ícczaka : dér vofe aa éjjel.

(Debreczc«)k
Nem vótam Bátorba: nincs bátorságom hozzá. (Szatmár).
Tárcsán lakik : sokra tartja az eladó jószágot.
' • (Szatmár).

Nem lakik Adómba: nincs hajlandósága adakozni.

(Szatmár).
Kain megölte Ábelt, K m e t i temeti (Kain és Kmeti orvo-
sok voltak). (Dcbreczen).

VozAri Gyula.

Átkozódások, fenyegetések.

Verjen ki a hideg ! Egyen meg a farkas ! Kuttya egye meg
a beledet! Hollók vájják ki a szemét! Döglessze meg az isten!
Essen belé a féreg ! Egyen meg a fene I Frász törjön ki ! Üssön
ki rajtad ! Nyavaja verjen ki ! Hogy a frász fogjon meg !

Megály te éhen kórász! írd fel az órodra ! Vigyázz az irhádra!
Ne locsog mindég, mer bedugom a; szádot ! Fogd be a szádot !
Ne járjon mindég a szád, mint a fosos tehén seggi. Edd meg a
szurkot !

(Szürnyeg, Zemplén m.).

CsomAr Isi^vÁN.

Tájszók.

Al f ö Idiek.

k e r e k ó 1 á 1 : körben forog, ka- k é p e b e 1 i : személyese. „Em-

limpózik, kerinbogáz. „Ki bán- berek, látják kendtek ezt az

totta azt a függő lámpást, urat, ez az uraságnak képe-

hogy kerekólál ?" bélije".

k e r e m í t : kanyarít, karén vág k é s ő r e - h á r a : valahára, nagy

pl. kenyeret. „Ne keremicsd j^^^^^ ^^^^ ^^^^ ^ ^^^^^^^

le azt^a kenyeret te. vágj a j^^^^ .^^ ^^^^u^

, ^. ' , .. j. wt • kiebrudal: eb módjára ki-

kezefogo: sürgős vevők, mi- , xr • . . ,

j- . , ' ' 1 ' u kerget. „No ocsem , téged

dőn mmden aru kézben van. ^ . ." , , . „

.r . w , , ^ 'A-ü ugyan kiebrudaltak".

^Volt-e jo vasár, szomszéd? ^^

Volt bizony , alig rakodtam kieszel: kifundál, elmésen el-

ki , már mindegyiknek volt készít. „Ezt ugyan jól kie-

kezefogója". szelte az a német".

Digitized by VjOOQIC

N ÉPNYBIAnWBSTOMÁN YOK .

191

ktlincs-k»fc^8iitcs : tekervé-
nyes ótr „Hol voltál oly so-
ftáfg ? Hisz az a kilincs-ka-
lancs annyira elvezetett, alig
tudtam kivergődni".

k o c s o s : kemény héjú dió. „Éds
anyám, nem birom ennek a
diónak kivenni a bélit. Nem
ám, mert kocsos".

k o h a n t : fél ugató hangot ad
pl. a kutya. „A kutya csak
kuhantott, mindjárt odébb ál-
tak«.

k o 1 1 i n t : orozva bottal fejbe

űt. „Úgy fejbe kollintá, hogy

menten elesett*',
k o n d o r k a : pöndőrke, pöndOr,

kaccs. „Ne bántsátok a szőlő

kondorkáját".
k o p o 1 : mákfejeket szed. „Ko-

pold meg a mákot".

kordul: a has zavaros hangot
ad pl. hasmenés előtt. , Ko-
rog* szót akkor használják,

ha az éhesség miatt zúgoló-
dik a has.

kotú: nádtarló. „Ugy vágjátok
a nádat, hogy ne maradjon
nagy kotú".

kotyvalék: különféléből ösz-
szekevert eledel. „Zsuzsi ! mi-
csoda kotyvalékot adtál te
azoknak a gyerekeknek?".

köcs ögtet: kényeztet, gűgyol-
get, kecsegtet. „Ugyan ne
köcsögtesd azt a gyereket".

köhint: gyenge köhcntéssel jelt
ád valamire. ^Vigyázz , ha
köhintek".

k ő 1 1 e s : élesztővel kelesztett
tészta, melyet czipó alakokba
vagdalva, zsírban megforgatva,
tepsziben szoktak sütni.

kuka: horog alakú fa, melyre
a dohány-zsineget kötik és
ezzel a zsinórra fűzött dohányt
szárítóra akasztják.

kutakodik: kutat , keresgél
valami harapni valót. „Eds
anyám, Pörzsi kutakqdik".

Samu József.

H e t é s i e k.

bürűkköl: i) turbékol, 2) a
vízben buboríkol.

fajtalan: magtalan, gyermek-
telen.

f é k ta ! (szidalomszó.). „Ejnye
kutya fékta kölke!".

h i t f án: sovány.

pöröntyös, pérántyás:
harmatban elvizesült, lucskos.

reminkénnyi: könyörögni.

besöpört: megcsalt.

szalándok: hontalan, járókelő,
csavargó.

szökeminy: szökevény.

(Dobronak).

Fater József.

Ikerszók.

Agas-bogas. „Olyan ágas-bogas aza fa, ho* sehogyan sé
tom éhasítanyi .

Agyba-főbe üt-ver. „Ugy ütötte agyba- főbe, csak ucs-
csittégétt-csattogott".

Digitized by VjOOQIC

192 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Akom-bákom. „De ákom-bákom írás c, ojan mint a
tikvakarás".

Ámu 1-bámul. „Né ámuj-bámuj, hanem erigy dogodra ! Szó-
nyi sé tudott, csak ámúl-bámúl".

Apró-csöprö., „Mennyi apró-csöprö gyereke" !

Áta-bóta. „De áta-bóta ember e, csak u-Iig-lóg rajt a
ruha ! Csak áta-botában végeszte el a dogot".

Ázik- fázik. „Mikor a zembér egész nap ázik-fázik, jó a
meleg szoba".

Bű-bá. „Assé monta bű-jé vaj bá, csak mégát mind ét
daraffa".

Büvöl-bájol. A za lány ugye büvőte-bájóta ez ta gyerekét,
csak ubbolondul utána".

Czifég-czafog a rongyos, szakadozott ruha az emberen.

Czifít-czafat az emberen a ruha, midőn nedves, esős idő-
ben, vagy, ha harmatban nagy fű, gabna között jár.

Czók-mók; czokostúl-mokostúl : mindenestűi, egész családjá-
val elmegy az ember valahová ; vagy például a róka czokostul-mo-
kostul megeszi a lucfat.

Csádé-bádé: mindenféle fű a szőlőben, gabna között ; de
csak akkor „csádé-bádé", ha már nagyra megnőtt, különben giz-
gaz. „Kukoricza, csádé-bádé, Öreg legény vagyok már én".

Csere-berél. „b cserebcréné eza zöreg ördögöt is, ha
mégfoghatná".

(Csékut, Veszprém m.).

ToLNER József^

Népdal.

Harmatos a kukoricza levélé,
Körű fodros az én rúzsa m kötője,
Két ujnyivá hosszabb a szoknyájáná.
Ez a divat a bérényi lányokná.

Piros az én ustornyelém, nem sárgo,
Avvá hajtok az rűzsám udvaráro.
Kíső estig a csárdába mulatok,
Ha mégkísék, az rüzsámná maradok.

Főszántottam a bérényi nagy ucczát.
Vetek belé rúzsát, székfűt, iboját.
Az a legíny, a ki azt learatja,
A rúzsáját az igazán karúja.

(Lovasberény, Fehér m.).

Feleki Sándor.

Digitized by VjOOQIC

ÜZENETEINK.

Általános értesítés. Megkaptuk a következő
küldeményeket :

1. Karácson Imrétől : a) Kilincs. Ablak, b) Böngészetek
régi írókból, c) Gyermekversikék. d) Tájszók.

2. Kulcsár Endrétől: A nek névrag.

3. Gremsperger Mihálytól: Szófejtések.

4. Balogh Andortól: A megy szinonimái.

5. Komjáthy Jenőtől: N ö-e vagy asszony?

6. Wekerle Lászlótól: Egyszerűbb interpunkczió.

7. Barbarics Róberttől: Határozók.

8. Mórocz Emüiántól: Balázsjárás.

9. Kispál Mihálytól: Gyaksa.

10. Ifj\ Szinnyei Józseftől: Az új tájszotár.

11. Bartók Jenőtől: a) Népmesék, b) Babonák, c) Ta-
lálós mesék, d) Hasonlatok, e) Párbeszédek.

12. Kertész Józseftől: Néprománcz.

13. Berkest S^-től: Baranyai nyelvsajátságok.

14. Vitéz Józseftől: a) Szólásmódok, b) Tájszók. c) Köz-
mondások, d) Hasonlatok, e) Bordal.

15. Könnye Nándortól : a) Szólásmódok, b) Tájszók.

16. Nagy Gábortól: Tájszók.

17. Kazai Gyulától: a) Tájszók. b) Határnevek, c) Szó-
lásmódok, d) Családnevek, e) Gyermekjátékok.

18. Harcsár Gézától: Babonák.

19. Vozári Gyulától: a) Tájszók. b) Szójátékok, c) wSze-
mél5'nevek.

20. Gaál Ferencztől : Babonák.

21. Korda Imrétől: a) Kiskunhalasi nyelvjárás, b) Szó-
lásroódok. c) Közmondások, d) Tájszók.

Digitized by VjOOQIC

MAGYAR NYELVŐR

líra :

egész évre 5 frt.

i^^S^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. "^^

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bakony-utcza 6. sz.) küldendők.

"I^F A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg--
rendelt 11 — XIII. kötet pedig 45 frton kapható.

A n — Xni. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a 4>^frtnyi összegnek egy év alatt négy
részktbcn való fizetését is elfogadjuk.

-^^T Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítüuk. '^Wf

„MAGYAR NYELVŐR"

tzerk«iEtösése s ki«dö hlTstala.

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVŐR"' a M. T. Akadémia megbízásá-
ból s az 6 segélyével jelenik ugyan meg, de a benne foglalt
czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

A „Magyar Nyelvőr**

Digitized by VjOOQIC

1886. MÁJUS 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. V. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

Figyelmeztetjük t. olvasóinkat, hogy a Bakony-utcza a
Bulyovszky-utcza nevezetet vette föl. r^^^^T^

^ ^ DigitizedbyLjOOgle

TARTALOM.

Oldal

A német kölcsönszók. Szarvas Gábor 193

A Németújvári Glosszák. TömlÖ Gyula 200

A nyelvjárások tanulmányozásáról. Balassa József. 207

A göcseji nyelvjárás Kardos Albert 213

Az új tájszótár. Szinnyei József 216

Nyelvtörténeti adatok.

Szólásmódok Nagybánya jegyzökönyveiből . Katona L, .... 218

Babonák egy múlt századi kéziratból. Jánosi B 220

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Mellső. Simonyi Zsigmond, P. Thewrewk Emil 222

Ev, év. Frecshay János 222

Gyaksa. Kispál Mihály. Szarvas Gábor ......... 223

Nagy kalitka. Frecskay János 223

Finom, Szarvas Gábor. 224

A „megvédelmeztetett" Arany János. Simonyi Zsigmond . . 224
Aprólékok.

Egy zavaró hang 225

Nyelvérzék és tudákoskodás ... . .226

Különösségek . .... . . 227

Válaszok. Kispál M. Szerelemhegyi. Molnár J Baráth F. Babics K.
Kartal K. Deézs S. TömÖskösi S. Márki A. Fábián K. Tolnai I.

Horváth A. Kárpáti E. Balassa J. Nagy P. Viski B. Bihati K. . 228
Népnyelvhagyományok.

Szólásmódok. Kotda Imre 230

Babonák. Gáal Ferencz 232

Népetimologiák. Bartók Jenő 232

Gyors mondókák. Csatdry Lajos 232

Találós mesék. Bartók Jenő ^33

Gyermekjátékok. Fábián Károly 233

Tájszók. Katona Lajos. Korda Imre 234

Mesterszók Malenszky Károly, Frecskay János ... . . 237

Népdalok. Veres Ferencz. Gajári Lajos ... .... 240

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik MAGYAR Szerkesztő

"'"tr-^ NYELV ÖR^'lir

három ívnyi yr /?,. /-,«„ «., a^,

-^ 8ZKKKBSZTI *^'- J^uiyovszRy-

tarialommaL SZARVAS GÁBOI^. "'^^^^ ^' ^''

XIV. kötet. 1885. MÁJUS 15. V. füzet.

A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK.

Már többször találkoztunk, még pedig olyan oldalon,
a hol az újabb tudományos kutatások eredményéről méltó-
képen tájékozva szoktak lenni, egy itéletmondással, a mely
puszta, s az is alaptalan sejtelemnek a foganása, s a me-
lyet, hogy közmeggyözödéssé ne váljék, meg kell igazíta-
nunk s való értékére szállítanunk.

Hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk, meg rövidség
okáért is csak e legutóbbit beszéltetjük, azt a szózatot,
mely a Phil. Közlöny áprilisi füzetében hangzott el.

Balassa J. a magyar nyelv kölcsönvételeiröl szólta-
ban egyebek közt ezt mondja : »Hogy melyik volt a két
(a szláv és német) nép közül nagyobb hatással a magyar
nép fejlődésére, azt az idegen szavak tanúságából ismerhet-
jük meg. Ezek megmondják nekünk, hogy a német tudósok
azon állításának, hogy a magyarok kultúrájukat a néme-
tektől nyerték, semmi alapja sincs. A magyar nyelv-
beli német elemeket harmadrészére sem becsülhet-
jük annak, a mennyit a szlávból vettünk át; elenyésző
csekély az oly német szavak száma, melyek a magyar
nyelv egész területén el vannak terjedve". (288 — 289. 1.)

Kutatásainkban még nem jutottunk egész addig a pon-
tig, a hol számokat állíthatnánk számok ellenébe, de eddigi
tapasztalatunk alapján már most is egész határozottan mer-
jük állítani, hogy a németből került s meghonosodott idegen
szók száma, ha nem is haladja meg, de bizonyára megüti
azoknak a számát, a melyeket a szlávságból vettünk kölcsön.

A .harmad résznyi' meg az ,elenyészőleg csekély szám-
ról' beszélő nézetnek megerősödését többféle mozzanat szám-
bavétlenségének kell tulajdonítanunk.

a KYELVÓB. XIV. 13

Digitized by VjOOQIC

194 SZAKVAS gAbok.

Ezeknek egyike, hogy ide vágó szavaink egy jó részé-
nek magyaros hangzása idegen (német) eredetre még gon-
dolni sem enged. Nem akarjuk az e pontra vonatkozó fej-
tegetések iránt az érdekeltséget csökkenteni, azért nem
nyúlunk a jovöbe^ s csak egypár a múltból vett ide tartozó
adatot említünk^ meg. Melyikünk gondolt volna még csak
egy évtized előtt is arra, hogy német eredetű szók például
ezek: csődör, fogoly ^ foglár, csákód mente y kalapé czinkos, réf,
bükköny, zsákmány, csűr, bitang, zománcz, zamat sat?

A második számbavétlen mozzanat 'az, hogy egy nagy
sereg idegennek fölismert szót nem igaz forrásukra, a né-
metre, hanem valamely más idegen nyelvre vezetnek vissza.
Ezek közé tartoznak: gavallér, generális, kapitány, káplán^
parola, parádé, bomba, kaszárnya, pallér, pantalló, marj ás sat.

A harmadik, hogy a németből, vagy német réven nyel-
vünkbe került idegen szók nagy részét,' noha minden magyar
ember mindennap használja, noha teljesen meghonosodtak,
s noha egy részére eredeti szavunk nincs is, vagy ha van
is, sokkal járatosabb, közönségesebb az idegen, nem tudni
mi okból, szótáriróink kihagyták a meghonosodott magyar
szavak sorából. Ilyenek, hogy csak néhányat említsünk:
májszter, suszter, kellner, svindler; spájz, szalvéta, kijli, virsli,
kők, ászé ti i, omlett, aszpik, szósz; másli, slepp, muff, verkli;
kégli, ferbli ; czííg, kúrliszta ; malter sat. sat. (Az itt elsorolt
s még egy más nagy sereg szerte használt szók közül egy
se található meg Ballagi ,Teljes magyar szótárában'.)

Van még ezeken kívül egy nagy osztálya a teljesen
meghonosodott német kölcsönszóknak, a melyeknek kellő
számba nem vétele szintén hozzájárult a kezdetben említett
általános, de megállatlan vélemény megszilárdításához. Ezek
a különböző szakbeli műszók. Akármelyik ágára vessük
szemünket a foglalkozásnak, mindenütt találunk egy sereg
megmagyarosodott német szót, a melyek az illető szakban
annyira közönségesek, hogy a legtöbbjére magyar neveze-
tünk nincs is. Csak egyikéből, az asztalos mesterségből idé-
zünk néhányat, a mint azokat a Nyelvőr XI. k. 44. lapján
följegyezve találjuk : slicczs^zkV, sváfszé'k, falcz, szimsz, pájlóg,
kindrusz, czolstokk, rikkcsájt, srengájzni, strájmódli, czitling^
gmntgyalú sat. sat.

Digitized by VjOOQIC

A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. I95

Igaz, hogy ezeknek legnagyobb része nem a köznyelv
szavai, azonban elterjedésüknek nem idegen voltuk érzete
állt útjában, hanem mert a magyarságnak jó nagy része
annyira nem áll közelebbi ismeretségben velük, hogy a leg-
többje még nem is látott teljes életében asztalos műhelyt.
De azért az egyes mesterségekben általánosan elterjedt vagy
az eredetinél inkább használt idegen műszókat kihagyni a
nyelv szavainak sorából azon oknál fogva, mert az illető
szakembereken kívül csak kevesen ismerik, ép úgy nem
lehet, mint nem lehetne például a kandallót nem magyar
szónak tekinteni azért, mert a magyar népnek legjava része
nem tud róla semmit, vagy a nyújtót^ kisafdt marokvasatj
bakonyi sat. nem köznyelvi szóknak tartani azért, mert job-
badán csak a szakemberek élnek vele.

Ha mind e mozzanatokat számba vesszük s különösen
a majdan egybeállítandó meghonosodott német szóknak
hosszú laijstromát szemünk előtt látjuk, bizonyára tetemes
változás fog beállani ama nézetünkben, hogy a német köl-
csönvételek száma a szlávsághoz képest elenyészőleg cse-
kélyre rúg.

Az idegen szókincsnek a nemzetitől különválasztása
szintén a nyelvtudomány feladatának körébe tartozik. Nyel-
vünk tudvalevőleg már Európába költözése előtt, különösen
pedig új hazájában a vele szomszédos népektől (török, iszláv,
olasz, német, rumuny) s a latinból nagy számú idegen szót
sajátított el; ezek közül a török, szláv, olasz, német és ru-
muny kölcsönszók egybeállítása már megtörtént ; hogy minő
sikerrel, elég azt az egy körülményt emelnünk ki, hogy
közülük még a leghivatottabb kéz (MiklosicH) munkája: ,A
magyar nyelvbeli szláv elemek' se nevezhető teljesen be-
végzett műnek, mert igen sok még benne a pótolni való ;
más részt czikkeinek számában van több, a melyek, ide nem
értve az eddigi minden kétségen fölül álló kimutatásokat,
még megigazításra szorulnak.

Ha még Miklosich müve számára se állíthatjuk ki a
bevégzettség bizonyítványát, mintegy magától érthető, hogy
a többieket annál kevésbbé érheti eme kitüntetés. Nem
csupán töredékszerű volta, hanem kivált módszertelensége
miatt kétségtelenül legtökéletlenebb ezek közt s messze
mögötte marad a többieknek a német kölcsönszók lajstroma

13*

Digitized by VjOOQIC

196 SZARVAS GÁBOR.

(,Germán elemek a magyar nyelvben* irta Vizoly Zakariás) ;
azt az igazságot azonban ki kell szolgáltatnunk neki. hogy
egy pár érdekesebb adatra s több figyelemre méltó újjmu-
tatásra akadunk benne.

Minthogy lassanként már elközelget az idö, a melyben
a nemzet egyéb tartozásaink közt annak lerovására is föl-
szólít bennünket, hogy a mivel kötelesek vagyunk neki,
adjunk kezébe egy tudományos alapon nyugvó etimologikus
szótárt, meg kell osztani erőnket s az egész nagy térségen
komolyan hozzálátnunk a munkához. Két nagy darab tér-
ség, a német és latin, mondhatni majdnem egészen parlagon
hever s hogy meghozhassa a várt gyümölcsöt, szorgalmas
kezeknek várja termékenyítő munkáját.

A sokféle hatás közül, a melyeknek nyelvünk viszon-
tagságos életének hosszú idején ki volt téve, kétségtelenül
legerősebb, legmélyrehatóbb az a hatás, a melyet nyel-
vünkre a német gyakorolt. Hogy e hatás már keresztény-
ségünkkel kezdődik, bizonyítják a német eredetű, vagy la-
tin származású, de csakis németből magyarázható kereszt-
neveink egy része: Imre, Gizela, István, József, Péter, Pál
sat. s bizonyítják a legrégibb nyelvemlékeinkben nagy szám-
mal található s már egészen meghonosodott ilyenféle szók:
herczeg^ polgár, sdfár, gyilok, kehely, érez, köböl, font, fáklya,
czímer, példa^ ferém, tarsoly, ezéh, frigy, farsang, kastély, ma-
jor, gádor sat. sat. A reformáczió korszakában e hatás nagyot
nyert erőben, s attól fogva le egész napjainkig mindegyre
növekszik, öregbül, gyarapodik.

A német kölcsönszók nagy seregében, a melyeknek
egybeállításával megpróbálkozunk, kétség kívül a legérde-
kesebbek ránk nézve azok, a melyeknek átvétele a régibb
századokra esik, következőleg a melyek erősebb változáso-
kon menve keresztül, oly magyaros hangzást öltöttek ma-
gukra, hogy idegen, s kivált német származást gyanítani
bennük kétségtelen bizonyítékok nélkül valóban merészség
volna.

Addig is, míg a német kölcsönszók hosszú sorának
közlését megkezdhetjük, elő-előveszünk egyet vagy többet
e tősgyökeresnek látszó megmagyarosodott szók közül, hogy
bemutassuk őket, ha nem is mind. de legalább egynémelye-
két, a nevezetesebbeket, olvasóinknak.

Digitized by VjOOQIC

A NÉMET KÖLCSÖNSZÓK. 197

Nyissa meg a sort, mely k9ltöink szerint már a ,döntö
mag-yarok' kalpagjának, kardjának, ménjének sat. egészen
közönséges ékessége volt, a boglár.

Ideirom a családfáját.

Első őse a lat. bucca, mely tudvalevőleg annyi mint:
pofa; ennek legközelebbi származéka buccula, melyből a
kozéplatinság egy melléknevet, a bucculanus-t származtatta
le. A kozéplatinságnak e szava átkerült a francziába s
bouclier alakban honosult meg (Littré) ; tőle ezt aztán át-
vette a német, s a buckler a régi irodalomban, valamint a
bajor dialektusban ma is járatos szava a németségnek. (San-
ders. Schmeller.). Innen tovább egy lépés, s következik a
mi boglár szavunk.

Egybevetésünk igazolását ezekben adjuk.

Az alakegységben három föltünőbb csorba mutatkozik :
ném. //, magy. o; ném. ck, magy. g; ném. er, magy. ár. a)
A kezdő szótagbeli zártabb u-m^i nyiltabb o-ra. változása
különösen a kölcsönvett szókban egészen közönséges jelen-
ség nyelvünkben: k/^hnja : k<9nyha, d/^chan : dohány, p//nkt :
pí?nt, pf/md : fönt, l/zmp : l(9mp(os) sat. b) A ck:g eltérés
csak látszatos, mert a boglár nem az irodalmi buckler, hanem
a dialektikus buggler (Schmell.) alakra vezetendő vissza, c)
A végtagbeli mélyhang a magyarban a ném. magas hang
ellenében rendes hangilleszkedés, olyan mint gaé^ (g2.tje) :
gaty/í, kfném. túb^: tub^, lamp^: lámpái, kachd : kályhrtJ,
fack^l : fáklya sat ; a hosszúság azonban eredeti, azaz meg
volt már magában a németben : kfném. buckelaer (Schmell.).
Hasonló jelenségek : kfném. schaff^<^e : sáfrt^r, burg^'r : pol-
g//r, fogelűfóT: foglűír sat.

A boglár jelentését a NSzótár így határozza meg : ál-
talán valamely ékesség , mely bog alakúra * van hímezve,
kötve, verve, szőve vagy öntve.

Arról kell tehát beszámolnunk, mily csiszolás-faragás-
sal* formálódott ki a ,pofa^ ,ékességgé^

Ducange a buccula átvitt jelentését e szavakkal ma-
gyarázza: nihil aliud est, quam umbo clypei, seu scuti pars
eminentior et média, azaz : buccula ^= a paizs köldöke ; ebből
bticcularius (t. i. clypeus): köldökös paizs, s aztán egysze-
rűen : paizs. S a francziában a boudier-nék csakugyan ez az

Digitized by VjOOQIC

•■«« ^-w

iq8 szarvas gAror.

uralkodó jelentése ; valamint a régi németben is annyi mint
,schild'.

A magyarban ugyané jelentését a boglár szónak iga-
zolva találjuk Bod-Pápai P. következő adatával: y^hoglár a
féken: das schild an einem gebiss". Söt a bucctilarinS'naXí
eredetibb ,köldök* jelentését is megleljük már Molnár szó-
tárában: y^boglár: umbilicus, bogláros: umbil i cat u s**.
melyek közül az elsőt a negyedik kiadás így adja vissza :
^der nabel, das mittelste eines jeden dinges" s a másodikat :
„wie ein nabel gestaltet". A ^ö'^/^V további jelentései részint
a pajzs, részint a pajzskoldök formájára vannak építve.
Innen boglár általában annyi mint: ékesség, ékszer, i) a mely
kerekded, gömbölyded mint a pajzs: „lunula" (Mol-
nár); nevezetesen a) a rendesen kerekded könyv csatja:
y^boglárfi, a könyvnek: umbilicus libri, die spange am
buch, clausur" (Bod-Pápai P.), b) a gyűrű kerete, mélyedé-
sével együtt: „funda" (Molnár) = „die vertiefung des
ringes, in der der stein sitzt. der kasten" (Freund: Lat,-
Wört.) — Molnár negyedik kiadása helytelenül fordítja a
boglár-mk e helyen álló latin egyértékesét (funda) schleudcr
(parittya) szóval. — 2) Vert, kirakott vagy hímzett, varrott
csillag, rózsa, korsó, madár sat.

Példák: „A te két farod olyan, mint két ékes boglár
(Gyulai : Sirah 97b). Eg byblya az boglárok ezwst es meg-
aranyazot rayta (Radv : MCsal. II. 5). Gyémántos nyakra
való, negyven nyolcz boglárból és lebbentyüből álló (uo.
376). Egy gyémántos arany láncz, melyben vagyon ötven
boglárban más félszáz gyémánt (uo. 348). Egy arany bog--
láros és gyöngyes füzér, kiben van boglár negyven (uo.
332). Fékre ualo rezlancz es cziatok bogiarai egiwt (uo.
103). Lóra való szerszám, az fék agyán három öreg ezüst
aranyozott bogjár vagyon köves (uo. 179). Egy czaprag-,
hold és csillag formára csinált ezüst boglárok vannak rajta
(uo. 182). Egy kis suba, bogláros, hatvan boglár vagyon
rajta, mindenikben négy-négy szem gyöngy (uo. 107). Eg-y
spanyol köntös, nyolczvan arany boglár rajta, negyvene
gyöngyös, három gyöngy mindenikben, gyöngy nélkül való
zománczos negyven (uo. 106). Két gyémántos boglár [Ro-
sen] mindenik harminczhat köböl álló (uo. 380). Boglár,

Digitized by VjOOQIC

A NÍLMET KÖLCSÖNSZÓK. ' I99

rózsa formán való (uo. 21 1). Boglár, virágmódra csinált (uo.
213). Vag-yon boglár korsó módjára csinált tizenöt" (uo. 159).
Kassai így fejti meg e szavunkat: ,^Bog/dmák a
gj'^ökere fiog^ ebből származik ezen ige: bogol; végre bogol
igéből ár végezettel boglár kerekedék". A NSzótár Kassai-
nak e magyarázatát elfogadva ily értelmezést csatol hoz-
zája: bog alakú ékesség. Ugyanezt mondja Ballagi Teljes
magyar szótára is. Vámbéry egyrészt a török-magyar ro-
konság, másrészt amaz „igazság" bizonyítékául, hogy ^a
magyarok az akkori ázsiai müveit világ némely mozzanatát
magokkal hozták, söt hogy szomszédjaikat új hazájokban
némely dologban oktatták. . . . E mellett bizonyít a többi
közt az, hogy eredeti szókat találunk ékszerek jelölésére,
melyeket a magyarok már mostani hazájokban való letele-
pülésök előtt ismertek", a hiteles tanúk sorában az ere-
deti magyar boglár-t is föllépteti s melléje állítja kétség-
telen török vérrokonait, a bag: szalag, bag'la: kötni
szókat is.

Látnivaló, hogy ez az egybevetés találkozik s barát-
ságosan megegyezik Kassainak s utána a NSzótárnak és
Ballaginak bog-ol-ár magyarázatával; s ha két bökkenője
nem volna a dolognak — egyik az, hogy Molnár Albert
idejében még nem volt divatban az a szokás, hogy azokat
az eszközöket, a melyeknek szerinte latinul „funda, umbili-
cus, lunula" a nevük, kötőtűvel készítették volna; a másik
meg az, hogy a magy. bogláiv) és a tör. bag'la olyan formán
egyeznek, mint ugyanez a tör. bag'^la, meg a lat. bucciila,
vagy mint a gör. poö<; és magy. bns^ lat. carus és magy.
károSy ném. schaar és magy. sár — mondom, e nélkül a két
bökkenő nélkül megállhatna az egybevetés s mi is készek
volnánk „igazságnak" elfogadni, hogy már Álmos vezér
testamentomában a többi közt ez a pont is előfordult, ter-
mészetesen szittya ortograíiával : „Hagyok neki [Árpád fiam-
nak] egy más koronkát is, kiben vagyon apró rubintos
boglár huszonnégy".

Szarvas Gábor.

Digitized by VttOOQIC

200 TÖMLŐ GYULA.

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK,

Hangtani sajátságok.

I. Magánhangzók. — Nyelvünk régi vocalismusa
a maihoz viszonyfcva a következő fő pontokban mutat ere
d e t i b b állapotot : i) eredeti magánhangzók megőrzésé-
ben, melyek nyelvünk mai alakjaiban már nincsenek meg ;
és viszont oly magánhangzók hiányában, melyek a meg-
felelő mai alakokban csak újabb fejlemények; 2) az idő-
mértékben, v. i. a magánhangzók kiejtésének hosszabb
V. rövidebb tartamában ; 3) a hangrendben és 4) a
hangszínben, v. i. az articulatiónak ugyanazon hang-
rendi soron belül mutatkozó változataiban.

. De ezzel az általános eredetibb jellemmel szemben
olyan fejlődésekkel is találkozunk a nyelvtörténet régibb
korszakaiban, melyek nyelvünk mai állapotánál is újabbsze-
rüek ; ezeket azonban csak múlékony, ideiglenes jelenségek-
nek kell tekintenünk, melyek egyes korokban vagy vidéke-
ken föl-föltüftedeztek, sőt itt-ott szélesebb elterjedésnek is
indulhattak ugyan, de általános érvényre vergődni képesek
nem lévén, a régibb alakok elől ismét kiszorultak. A nyelv-
nek történeti leírásában e fejlődésekre is figyelmet kell
fordítanunk.

A fölsorolt szempontok szerint Glosszáink említésre
méltó sajátságait a következőkbe foglalhatjuk.

Magánhangzók megőrzése és hiánya.

Eredeti út őrzött meg a ronchyca [olv. roncsika ; roncska
olvasás kevésbbé valószínű a szokatlan mássalhangzócsoport
miatt] alak, a. m. ,vas^ (edény) 75; a szónak ily teljes alak-
ját, mely az ószlov. r^ífí^^-nak ízről-ízre megfelel, másunnan
nem ismerjük (rocska már a MünchC.-ben s ma is egyes
vidékeken, pl. Ny. IV. 182, V. 229, VI. 373). — Eredeti
teljes alaknak tartható a kalamar institor 354 ; a ném. kramer-
bői u. i. a magyar alak fejlődését így képzelhetjük : ^kara-
már, kalamár (LevTár, I. 317; meg Beythénél, Hallernél),
kalomár (Jord. és Érdy c.) : kalmár ; úgy mint a szerb brekyna :
magy. berekefiye és berkenye, ószlov. grebeni : magy. gereben
és gerben (vö. Asbóth fejtegetését a szolga szóról, NyK.

Digitized by VjOOQIC

^m^

A NÍtAlKTÚjVÁKI (ÍLOSSZÁK. 20I

XVIII. 3(14). — Egész szótaggal teljesebb az ayaifathos
[valószínűleg csak djoj'fafos , mint az EhrC.-ben is] 112,
melyből a mai háromtagú djfafos lett, épúgy mint viczej-
fclcn {mczéte/eny 7nczitel(m alakokon át) rövidült mezk/en-n(^,.
— Teljesebb alak a menekcze, mcnckezcs ruha [olv. mcnyckézvj
menyekézcs r.] 358, a mint a codexek korában, söt a XVII.
században is közönséges volt : ma menyegző j inenyegzős, —
Eredeti tövégi magángzót (ú. n. kötöhangzót) a d végű
igék befejezett igenevében (szakadott^ ragadott stb ) illetőleg
a befejezett jelen egyes 3. szem. alakjában és a vígasdg
szóban őrzött meg nyelvemlékünk (1. az alaktanban, a tövek-
nél) ; képzőink közül az -ít igeképzőnek tartotta fönn telje-
sebb alakját s a -falán -leien fosztóképzőét oly esetekben
is, hol ma -flan -llen-né rövidült (1. u. o. a szóképzésnél); a
ragozásban a föltétes mód tárgyas alakjai és a -böl rag
(s egyes lativusi eredetű igekötők?) mutatnak eredetibb tel-
jességet (1. a ragozásnál).

Ellenben a mainál egy hangzóval rövidebb alako-
kat találunk a következő esetekben, hol e hang mint ejtés-
könnyítő járulék csak újabban fejlődött ki, ú. m. : egyes -/
képzős igékben, mint undiiklja undok^lja, megkdromllak
megkárom(9llak stb. ; az -alo7n -eUm képzős főnevek csonka
töalakjában (a nominativusban és a másodlagos ragok előtt),
pl. érteim értekm stb. és a középfok képzője előtt , pl.
témcrdékb tömérdékí'bb stb. (1. mindezeket az alaktanban, a
töveknél). — Összevont alakkal találjuk a lész^ vész, hisz igék
elbeszélő alakjait: lén lőn {yo kedivem len: bene piacúi 10 1),
lőnek levének {hivatalosuk 7iem ívnek: invitati non fuerunt
357), vének' vevének (ragadanak, vének : rapuerunt 6), hifi
hisz vala, hitt {hin a kis keral ah bezednek: credidit sermoni
362); ezek közül a lőn ma is megvan (sőt lén Háromszék-
ben), a lőnek, vőnek (vének) helyett a teljesebb alakokat fej-
tette ki ismét az irodalmi nyelv, a kin pedig már nem jára-
tos. — A mai ejtésben nem divatos elisiót jelenthet code-
xünknek egy adata: mostohanya [olv. mostohaanya?'] noverca
^9'y így írja Pesti Gábor is mustohanya (Nomencl.^ 10. fej.;
de mustoha/yw, mustohaleyan u. o.); ilyenek még: zent vrsú-
lazzonnac [= Orsoly(íz) asszony] anna, Nádor C. 459, Kathazzon
[== Kat(a) úJSszony] Radvánszky: Magy. családéi. II. 40, 41,
42, 43 ; — ha mindezek nem puszta orthographikus rövidí-

Digitized by VjOOQIC

202 lÖMT.Ö GYULA.

tések (mint pl. codnxünkben is kiz^^tty o h. ki/z\ui ki-issza
137. /<fv/í/ 317-* e h. Irrnd 218), a gaz(f asszony, o(fadf{i\Á-
hagyásoknak volnának teljes analogonjai.

Eredeti hosszú magánhangzók.

Glosszáink orthographiája, mint említettük, csak kivé-
telesen jelöli a magánhangzók hosszúságát, azért az összes
tanulság, mit e tekintetben belőlük meríthetünk, a követ-
kező pár adatra szorítkozik: megyfaagy [olv. fnégfdgy] a. m.
megfagy, az 1. kéznél (a 2. kéz u. o. megfagh-ot ir) 336; e
magánhangzó hosszúságának nyomát a szó eredeténél fogva
(1. MUgSz. 484) amúgy is elvárhattuk (vö. fázik \ s ez a
fagy úgy viszonylik a /agy-hoz, mint hagy a hagy-hoz), eddig
azonban sem emlékeinkből, sem a népnyelvből nem volt
kimutatható; — ecsmeg (zomorvsagtok lezen eesmeg: tristi-
tiam habebitis i terűm) ismét 134, másutt a hosszúság jelö-
lése nélkül esmeg 151, vö. Simonyi: Kötőszók, I. 5, 19; —
nemdee numquid 166 {nemde 290), 1. u. o. I. 174; — ^r te
napodba: in hac die tua 301; e nyilván hosszú hangzót
jelentő adatot megmagyarázzák az ÉrsC. eez (pl. 447, 448. 1.)
aaz (452, 453.) alakjai ; nem lehet azonban határozottan a
magánhangzó hosszúságát érteni a 2. kéznek ez írásain
(noha a A-nak ily szerepe is van a régiségben, vö. beh \bé^
be igekötő] WeszpC. 100, ÉrsC. 283 = bee KulcsC. 7,
48, ÉrsC. 453 ; leh [le igekötő] WeszpC. loi = lee ÉrsC.
190b. 453, stb.): eh yele e jele 132, ah nep a nép 380, ah
bezed a beszéd 362, ah vidék a vidék 380, ah vendegek a
vendégek 358, ah nag yené zo a nagj*^ ijené szó 156, ah ks-
bel a lesbél, de insidiis 103, ah mith hattok a mit hallok 295,
minthogy ezekben a A a kiesett z miatti pótló mássalhangzó-
nyújtást is jelentheti (vö. accapu felel olv. ak kapu [a* kapu]
felél 293, 1. ezt a mássalhangzóknál); — tohay likaa spe-
lunca latronum 302 ; berekeztih [olv. berekeszti?] constringit
336 (1. a ragozásnál).

Hangrendi sajátságok.

Eredetibb hátsóhangúságot (1. Balassa J.
hangrendszerét, Budenz- Album és Ny. XIII.) találunk a zana-
bana dissensio szó előrészében, 107. 1. ; zanabana van Teleg-
dinél is, zanabona Eszterházi Tamásnál, Lépesnél stb., csak

Digitized by VjOOQIC

A NftMRTŰJvAkI GLOSSZAk. 203

később (a XVII. században) lesz kizárólagossá a zenebona
alaky követve ikerszavaink nagy részének hangrendi jellem-
vonását (vö. sete-suta^ czefef-czafai^ gyitn^gyom stb., 1. Tanul-
mányok, I. 252) ; így lett a régi zur-zavar-h^\ zür-zavar,
haba-hurgyá'h6\ heie-hurgya^ monda-monddA^óX (Pázmány) men-
de-monda.

Nem ment még végbe a hangrendi illeszkedés codexűnk
angyel (ma: angyal) alakjában : /í? angelok archangeli 216,
coda ííTiVe angelok virtutes, hatal[m] feive angelok potestates,
feyedclm erze angelok principatus, vralkodo angelok dominatio-
nes (de már : zekes angyalok throni) 217; a régiségnek e
közönséges eredetibb hangrendü alakja még egészen meg-
felel forrásának, az ószlov. andjelü-ndiky 1. Ásbóth : Szlávság
a magy. kereszt, terminológiában, NyK. XVIII. 361. (? Illesz-
kedés nélkül áll egyszer, ha nem hibából, a -ra rag, 1. a
ragozásnál.)

Hátsóhangú o-t mutat a katronca alak {catroncaban in
sudario 372, így több XVI. századi codexben is) a MünchC-
beli és mai katrincza alakkal szemben; — továbbá a -dék
képző mellett az illeszkedett -dok alak is előfordul egy pár
hátsóhangú szóban (1. a szóképzésnél).

Hangszínben sajátságok,

i) A nyelv függőleges mozgásában való ere-
detibb helyzet :

a) Eredeti zártabb (v. i. magasabb nyelvállással ejtett)
hangzók :

%i : o (régi u : mai o). Tőszótagokban: numtath
[a. m. nyomottat] coagi tatám 263, de : benyomó th 325 ; nyum
különben csak az EhrC.-ben fordul elő | rumtas rí'ntás
desolatio 201, de romol ^^t^, romlás 3 | chudalathus 64 (i. kéz. ;
a 2.-nál mindig coda 193, 194, 217); a csuda ejtés ma is
fönn van még || vsura uzs<?ra 331, | lüium lilií?m 136 | harum
hkrovcif egy hely {három 333) kivételével mindig így az
I. kéznél: 195, 231, 344, 381; a 2.-nál három 313; «-val
találjuk még az Ehr., Guary stb. cc.-ben | zorws szoros
351; de zoros 25, 86, 138, 304. Kötőhangzókban: meg*
cuphulla megcsúfolja 154, de chufolas 348 | ? hivatalosuk
hivatalosok 357, valószinüleg hiba hivatalusok h., vö. zorgal-
mazatusok soUiciti 293 | atallum vala átallom vala, verebar

Digitized by VjOOQIC

204 TÖMLŐ GYULA.

190, vö.. „kozenetem zolsinlaftim ayanlassanak wtanna ezt irha-
ffnn." 1548-iki levél, LevTár, I. 49 | és az -s képző kötö-
hangzójában, pl. hasonlatiis hasonlatos stb. (1. az alaktanban).
Képzőkben: nayascuddiek [ol v. nydjaskudjYk'] nyájaskodjék
142, de nyajascoduajj familiariter 306, s más igékben is min-
dig -kodik van különben | vnduklya [a. m. undí^kolja, undok-
nak tartja] nauseat 295, de vndekoyt undokít 247 (v6. szó-
képzés) I fu/adunsag tulajdonság iii, de tulaydonsag 376, vo,
„annak attauona auag fulaidnnitotta uona" TihC. 212.

o.-a. Töszótagokban: morha mrt?rha 280, 292,
379, I morcho?ia m^rczona, pusillanismus 303. morchanasag
301 ; egyéb emlékeinkben csak marczona \ souanossag, [olv.
sovanyósdg'] acedo 143, somanyo olv. sowanyo %%, Kotöhang-
z ókban: gyorsaság gyorsrt^ság 276, | gorsob gyors^?bb 19 |
alkolma^son alkalmas/in 247, ocoson okosain 234; de heivsagusan
curiose 227, (nem -s képzős mellékneveknél csak Oy pl vigan
250, stb.) Képzőkben: megfogonik megfogú^n 198, hozzon-
kodvan bosszö'nkodván 256, megyapontyak meggyapp^ntják
(vö. Ny. X. 471) 259 I a/ko/mas 23, 120, 138, 247; de:alkííl-
mas 181, 378 (magyarázatát 1. Ny. XIV, 26) | {? octot okt^t
188, vö. iochtot HB. I allot 193, hertvadothossag 80, valószí-
nűleg írás- v. sajtóhibák, vö. all^t 332, 365, 361, hervadíJ-
tussag 83, herwadrt^ttossag 129; hasonló hibáknak kell tar-
tanunk a következőket: kerol 362: e h. keral u. o. és 363,
367; mind w hoza [olv. itt is: hazd\^ mind w haza népe:
domus eius tota 363; — és viszont a olv. o h. : meg ne
alvaganak: ne liquefiant 382, vö. megyí'luadok wala*: lique-
fiebam 81; iulaydansag, vö. tulaydonsag 376; nagyobaha
augeat : olv. nagyoboha 345, stb.)

i:é. Csak e szóban kyner [olv. kinyér\ krnyér 55, de
kenyér 182.

(iÍA:t^l Csak egy biztosabb adatban: elkulcz erkólcs
339> vö. még Decsinél és Szárászinál is erkölcs. Ellenben
buchuleksseg [vö. alább é : ö'\ becsületesség 34. és vrdeg [vo.
erdegj alább é:ö^ ördög 287. ö hanggal is olvashatók.)

b) Eredeti nyiltabb (v. i. alacsonyabb nyelvállással
ejtett) hangzók:

a.'O. Csak a frequ. -g és a melléknévképző -j- kötö-
hangzójában ezekben: chachago csacsogó 147 és coltaguan
pulsans 165 (de kolthog 63, coltogo pulsans, coltogyatok pul-

Digitized by VjOOQIC

A németűjvAri glosszák. 205

sate 165); varas wkros 311, 362. — Za/ag zklog 382 és zapa-
reth szapíTTÍt 147. szókban a szabályszerűen kifejlődött nyíl-
tabb hang, mely egyideig általános volt a régiségben, az
eredeti zártabb színezetnek adott ismét helyet.

o:v. Az alanyi igeragozás több. i. szem. ragjának s
a vele teljesen egyező i. szem. birtokos személyragnak f-nkj
kotöhangzójában : ha f hónk hat//nk 378, maragyonk vtidLV^iáyíxik
208, tunyolyonk tunyulj?/nk 360; vronk ur//nk 118, my myivol-
főnk zcrenth mi mivolt/mk szerint 180; — nem különben a
tárgyas igeragozás több. i . személyragjában : valyok vallj//k
102. (Mellsöhangú szókban kettős fejlődés történt c:ö:iL
l. alább.) — Nem világos a hangszin viszonya a joh ovis
290 (codexeinkben rendesen így) és a mai juh között ; to-
vábbá vayozyk 180 és a közönségesebb vaj úszik között (de
alluzik dormit 380, míg némely emlékekben szintén alo-
szik van).

6:Ú. Képzői eredetű véghangzókban: bozo
boszú I, másutt mindig bozti 146, 147, 184 stb. | haboro
hábor/í 166 I somanyo [olv. so7vanyo'\ savany// 88, souanossag
savany/zság 143 | tanosag tan/zság 62, 207 | és az / igekép-
zövel továbbképzett arol krúA (venalem habét) szóban 88,
de elarultatyk 51. Képzőkben az ///és -zí, ragokban
az ablat. (illetőleg essiv.) -/// és a -bnl^ -róly -föl ragok őriz-
ték még az eredeti nyíltabb (ó) hangszínt; a -böl^ -ról, -fői
ragokat annyiban említhetjük itt, minthogy a mai köznyelvi
kiejtésben már általánosan zártabb hangzóval járatosak ; csak
azt kell kiemelnünk, hogy míg a -böl és -ról codexünkben
is mint egyéb nyelvemlékeinkben következetesen ó hang-
zóval járul hátsóhangú szókhoz, addig a -föl rag már itt
állandóan a mai köznyelvi zártabb színezettel lép föl, pl.
alful attíH 307, stb. (L. mindezeket az alaktanban.)

é: i. Eredetibbnek látszik az é hang a menél m/*nd, vrrag v/-
rág. kérdly k/rály, véldg v/lág, esmér /smer szókban ; - - mend-^X.
ír mindig az i. kéz 72, 186, 339, míg a második, egy hely
kivételével {rn^ndenv f uhique 193) már állandóan mind alakot
használ, pl. 336, 368 stb. (a nyíltabb hang megvan még a Csán-
góknál, 1. Tanulmányok I. 81, és a köznyelvi mcnföl-hex\ ^
^mendlől, mind föl) \ veragos virágos, i. kéz 7 i, a 2.-nál virágos 10 1
^^erdg ma is a Csángóknál, 1. Tanulmányok, u. o.) | ellenben

Digitized by VjOOQIC

XQÖ TÖMLŐ GYULA. A NÍ;METI!^JvArT GLOSSZÁK.

kera/ a 2. káznél 362, 363, 367, de kyra/ a i.-nél 314 | esmér
5, esfneret 150, megesmeryen 219 | 2;^/^^ 193, de z'/'/^^ 190.

é :í. Tószótagokban: enyémhez [ol v. /«jy ; /ny]
ragadt : adhaesit faucibus meis 97 {/ny még Károly; Gáspár-
nál is) I ezetlen [ma : ízetleri] insipidus 246 (ez még Pósahá-
zinál is) ; az iz artus-nak ellenben nincs ily alakja a nyelv-
történetben, vö. itt : három yzy habét trés effectus 3.13 | gera
talentum 368, későbbi emlékekben gíra \ heivsagus cttrio6US
(később : hívság) 227, heyih stolidus (később hif^ vö. hitvány}
144, heyaba hiába 82. 192 | herfelen [olv. hértelen\ h/rtelen
284, 300, hertelenseg 300, 373, hertelenkede [olv. hértelenkéde\
hirtelenkedő 300, heresegy híresség 124; csupán (2. kéz):
hirdeihni 155, hirdessetek 193 (Jiér ma is a Csángóknál, 1.
Tanúim, u. o.) | ketelen [olv. kételen\ necesse 251, ketelenseg
155, ketelenyth 310 (de kytelenyth 126); kezeret [olv. készé rétl^
kényszerít 236, kezereit 286 ; ellenben a mai ^</js/, késztet
itt már következetesen /-vei: kiztessem movear 181, kizteteth
comiptus 310, elkiztet disuadet 148, elkyztet dehortatur 171,
293, elkizte[t]hvén suadendo 288 | kesert [olv. késérf] k/sért
temptat 346, késértet kísértet 203, 336 || zeled [olv. szeled']
szelíd 143 I m^ne [olv. mennyé: menny/]: w mene votahoz (ad
staturam suam) azaz: ő mennyi voltához 329; a mai alak-
ban ez az /, mint a szeléd-szelid-hewy és egyéb hasonló esetek-
ben is, megrövidült. Képzők közül az -// őrzött meg ily
eredetibb hangszínt, a teljesebb -ejt és a mai -ít alakokkal
vegyest (1. a szóképzésnél). — Újabbszerű hangszínnel
találjuk ellenben már a kíván igét: kywannya kívánja 300,
noha egykorú sőt későbbi emlékekben is még kéván olvas-
ható (s ezt a Csángóság máig is megőrizte, Tanúim, u. o.) ;
ilyenek még bizonsaginth bizonság/nt (vö. szerént: szerint) 363,
és: enim eny^m 218. — Sőt a mai köznyelvi hangszínnél is
továbbmenő dialektikus hangalakot tüntetnek fol code-
xünk következő adatai: nyz^v [olv. nízS\ phitonissa 294, vö.
nezew u. a. 240, nezes nézés 379 | kye tyzed magadat [olv.:
kié (kivé) tíszed (teszed) m.] ... te ipsum facis 5 | abraztas-
syg [olv. ábráztassíh: ábráztass^Tc] ty bennetek: formetur in
vobis 338, pekethik [olv. pékédtík: pöködt/k] conspuerunt i ;
— e dialektikus (felsőtiszai és esztergomi) hangszíni saját-
,ságnak különben első határozott képviselője a legközelebb

Digitizedby Google \

BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁKÓL. 207

(Nyelvemléktár, XIL) megjelent DöbrC, „bereg varmegei
halabori falvbol nemzett- Bertalan paptól (1508).

ö."ö. A föntebb o: u alatt említett grammatikai ala-
kokban s azon kívül a 3. szem. több birtokos személyrag-
ban míg egyéb egykorú söt régibb (pl. B. és M. cc.) emlé-
keink is csak nyíltabb (de már szintén ajakhangú) ö-\, mutat-
nak a mellsöhangú szókon, addig a Glosszákban csekély
kivétellel, csupán az ennél is eredetibb, ajakszínezet nélküli
é hanggal találkozunk (1. mindezeket alább, é:ö:ü alatt).

ö :ú* Tószótagokban: zewl [olv. szőr\ a. m. sül-
disznó' 125; vö. szőldizno Meliusnál j zakala ki nywen [való-
színűleg nyövén-ne\i olvasandó] : depilatus 64 ; ma közönsé-
gesen elnyünt (a ruhát). Véghangzókban: cepw csepw
221, generwseg gyönyörűség 112, gepwkben gyep//kben, in
sepibus 256, hegedw hegedi/ 253, zemyw (vö. zeme: olv.
szárnyé 155) szörny w 80, 123; mindezek valószínűleg <?-vel
olvasandók, ekként: csépöy gyényérö^ gyépö^ hegedő^ szérnyö^ a
mint egyéb emlékeinkben is közönségesek. (Ajánlja ezt fő-
kép az a körülmény, hogy hátsóhangú szókban is nyíltabb
ö-val találkoztunk, 1. fönt ó:ú^ Képzők és ragok közül
az ó:ú alatt említettek mellsöhangú' alakjaiban kellene e
hangszín megőrzését keresnünk, ha a codex orthographiája,
mely w-vel, tehát az ö és ü hangok közös jegyével, írja
őket, biztos feleletet adhatna e tekintetben. (L. az alak-
tanban.)

TöMLö Gyula.

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL

— Lundell I. A.-tól. —

n.

A nyelvjárásokat tanulmányozva kétféle munkát kell
végeznünk: előbb az anyag összegyűjtéséről kell
szólanunk, azután arról, hogy hogyan kell azt feljegyezni
és felhasznál ni. •Nem szabad figyelmen kívül hagyni a
hangok jelölésének kérdését sem. A néptől elmondottak
feljegyzése, a mit beszélt irodalomnak (littérature
orale) nevezünk, szintén fontos része a nyelvjárások tanul-
mányozásának.

Digitized by VjOOQIC

1

208 BALASSA JÓZSEF.

A nyelvjárás leírása szótárból, szövegekből és ehhez
csatolandó pontos fonetikai bevezetésből áll. Ezen adatok
alapján a nyelvtan különböző részeit, kissebb vagy nagyobb
tudományos alapon később is össze lehet állítani ; s az már
mindegy, hogy ezt ugyanaz az ember végzi-e, vagy más
valaki. Ezt a különbséget erősen ki kell emelnünk. Egyrészt
a „tudományosság" nagyon rosszul sikerülne, ha hozzá nem
értő végzi a munkát, a ki azt hiszi, hogy a nélkül fáradsága
haszontalan volna. Másrészt sok dolgozótárs akadna, ha
meggyőződnének az emberek arról, hogy a régi dialektusok
és idegen nyelvek ismerete nélkül is igen hasznos feljegy-
zéseket lehet tenni ; sőt, hogy az ilyen ismeretek nélkül
elkerüli az ember azt a veszélyt, hogy értéktelen etymolo
giai vizsgálódásokba merül és elhanyagolja az élő nyelv
pontos vizsgálatát; pedig ez sokkal fontosabb. Egy vagy
két holt nyelv ismerete, egy kelta vagy szanszkrit szótár
még nem tesz senkit etymologussá. Azt hiszem, hogy azok-
nak, a kik értenek a dologhoz, minden befolyásukat fel
kellene használni arra, hogy útba igazítsák azokat, a kiknek
kedvük van az ilyen vizsgálódáshoz, de hiányzik a kellő
nyelvészeti ismeretük* Legjobb volna nyomtatott utasítást
adni kezükbe ; ez sok baklövéstől mentené meg őket. Az
ilyen utasítá.snak nagyon részletesnek kell lenni, hogy min-
denki használhassa, a kinek csak szüksége van rá; ha jól
szerkesztik, rendkívül nagy hasznot hajthat.

Eegjobb, ha íiatal emberek, kik a nép között neve-
kedtek föl, s gyermekkoruk óta egy bizonyos nyelvjárást
beszélnek, maguk szerzik meg a szükséges ismereteket,
hogy tanulmányozhassák saját nyelvjárásukat. Senki sem
tanulmányozhat egész kimerítően egy oly nyelvjárást, a
melyen nem beszél. Sőt azt hiszem, ho^^fy a nélkül a han-
gok, különösen a vocalisok kiejtését sem lehet pontosan
meghatározni. Leginkább czélhoz juttat, ha a tanult ifjak,
a kik érdeklődnek az ilyes tanulmányok iránt, s a kik be-
szélnek valamely dialektuson, alávetik magukat egy tudo-
mányos módszerrel dolgozó szakférfiú vizsgálódásának. Ezen
az eszmén alapszanak a svéd egyetemeken a tanulók között
a nyelvjárások tanulmányozása czéljából alakult társaságok.
Természetes, hogy minden egyes ilyen társaságnak nem
lehet nagyon kitűnő vezetője, tagjai sem ismerhetik mind-

Digitized by VjOOQIC

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 2O9

nyájan eléggé jól nyelvjárásukat, ilyenkor nagyon sok függ
a vezető itélö képességétől. Ezek elkerülhetetlen nehézsé-
gek. Általában egy idegen alkalmi megfigyeléseiben soha-
sem szabad teljesen bíznunk. ,

Gyakran egy-egy felvilágosodottabb ember a nép kö-
zül, ha hosszabb időn át jegyezgeti nyelvjárása sajátságait,
igen hasznos munkát végezhet, különösen ha időről időre
jó tanáccsal szolgálnak neki, hogy mi módon kell munkáját
végeznie. Például Svédországban két bérlő és egy kovács
igen hasznos szolgálatokat tettek ennek a tudománynak.
Kezdetben azt hiszi az ember, hogy a néptanítók legalkal-
masabbak az e féle munkára, ha elvégezve tanulmányaikat
szülőföldjükön kapnak alkalmazást. De azt tapasztaljuk, hogy
a műveltségnek az a foka, a melyre a néptanítók eljutnak, al-
kalmatlanokká teszi őket arra, hogy a nyelvjárásokról he-
lyes fogalmuk legyen. Rendesen ép úgy ítélnek felőle,
mint a legtöbb félmüveit ember; azt hiszik, hogy a nyelv-
járások csakis az irodalmi nyelv elváltozásai, tehát mivel
romlott nyelv, minden erejükkel azon igyekeznek, hogy
kiirtsák a gyermekből. Egyes felvilágosodott elmék mégis
megtalálják, merre van a helyes út. Epoly kedvező hely-
zetben, mint a tanítók, vannak a papok is, mert folyton
érintkezve a néppel, könnyen tanulmányozhatják művelődése
nyilatkozásait; s ők még sokkal alkalmasabbak i» erre,
mert szélesebb körű tanulmányaik szemkörüket is tágítják.
[A mi legkitűnőbb gyűjtőnk Kriza János is lelkész volt.]

Leggyakrabban idegenek fognak a nyelvjárás tanul-
mányozásához. Még akkor is idegen az ember, ha már egy
bizonyos ideig azon a vidéken lakott, de nem beszél az
illető nyelvjáráson; habár már ez is nagyon kedvező körül-
mény. Senkinek sincs ahhoz ideje, hogy éveket töltsön el
egy nyelvjárás tanulmányozásával. Rendesen egy-két hónap
alatt el kell végezni a munkát. S így az összegyűjtött anyag
nem is lehet teljes. Sok függ attól, hogy mikép fog az
illető a nyelvjárás tanulmányozásához, milyen az ő általános
nyelvészeti ismerete, mily finom a hallása, hogyan szokott
e féle vizsgálatokat végezni, ismer-e más nyelvjárásokat is,
különösen a vizsgálandóhoz közel állókat, végre van-e he-
lyes módszere, melyet állandóan és pontosan követ. Ha az
illető nyelvjárás szótára még nincs összeállítva, vagy pedig

M XYELVÖR. XIV. 14

Digitized by VjOOQIC

2IO BALASSA JÓZSEF.

ha nem teljes, lehet valamely szomszéd nyelvjárás vagy az
irodalmi nyelv szótárát használni; természetes, hogy sok
szó közös lesz a két nyelvjárásban. Ha csak a főbb hang-
tani és alaktani sajátságokról akarunk tudomást szerezni,
akkor határozott programmot kell készítenünk, hogy azon
végig menve gyorsan és pontosan megismerhessük a hang-
tan és alaktan főbb törvényeit. Egy ilyen kellő gonddal
készült programmot lehet több rokon nyelvjárás vizsgálatá-
nál is használni.

Ha az ember kérdéseket akar tenni, nagyon meg kell
válogatni, hogy kihez intézze azokat. Meg kell győződni
első sorban arról, hogy az illető azon a vidéken született
és nevelkedett, nem pedig máshonnan költözött oda. Az
sem elégséges, ha az illető ismeri a nyelvjárást; oly egyé-
neket kell keresni, a kik elég értelmesek ahhoz, hogy az
embert megértsék és a tett kérdésre minden röstelkedés
nélkül egész határozottan tudjanak felelni. Nem szabad a
vizsgálatot úgy végezni, hogy kifárassza az illető türelmét
vagy eszét. A paraszt könnyen kezd gyanakodni ; azt hiszi,
hogy kíváncsiságunknak valami titkos czélja van, hogy ki
akarjuk gúnyolni, vagy más e félét ; s ekkor arra törekszik,
hogy az igazságot minél inkább elrejtse elölünk. A kérdé-
seket nagyon ügyesen kell formulázni, s a felelet még^s
gyakran épen arról nem világosít fel, a mit tudni szeret-
nénk. Ha rosszul választottuk az egyént, s rosszul kérdezünk,
gyakran akármelyik kérdésre is igenlő választ kapunk.
Természetesen úgy nem szabad kérdezni, hogy a felelet
egyszerűen „igen' vagy „nem" legyen. Egyes szavakról
kérdezősködni sem ajánlatos. A kinek összes nyelvészeti
ismerete abból áll, hogy tud olvasni és nevét le tudja kar-
molni, az olyat az e féle kérdések könnyen zavarba hozzák,
s akkor hamis feleletet fog adni. A szó magában véve nem
él a nyelvben ; kiszakítva természetes környezetéből, a mon-
datból, könnyen idegenszerűvé válik. Tehát ragaszkodni
kell mindig a mondathoz, s ezt úgy kell megválasztanunk,
hogy megtudhassuk azt, a mit akarunk. Mondani is fölös-
leges, hogy még bajosabb egyes hangok felől kérdezős-
ködni. Jó, ha az ember több szót, melyekben ugyanaz a
hang előfordul, ismételtet különböző környezetben; hanem
azért különböző módon kell még ezt a vizsgálatot is ellen-

Digitized by VjOOQIC

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 211

őrizni. Minél többet tanult az, a kit kérdezünk, s minél
nagyobb az elvonó képessége, annál kevésbbé kell ily ke-
rülő utakon járnunk; hanenfi akkor az eredmény sem lesz
oly biztos.

Ha az embernek elég ideje és alkalma van, hogy egy
nyelvjárással foglalkozzék, legajánlatosabb a monogra-
phicus eljárás. Például elhatározza az ember, hogy a
névmásokat vagy az igéket fogja vizsgálni, hogy feljegyzi
a madarak, a növények vagy a földmüvelés eszközeinek
neveit, hogy összeirja a ház belső részeire, a különböző
foglalkozásokra vonatkozó kifejezéseket, természetes rendbe
sorozva a mükifejezéseket s a rájuk vonatkozó szólásmódo-
kat. Ez nagyon hasznos eljárás, mert így olyan szavakat is
megismer az ember, melyhez máskép csak nagy nehezen
jutott volna. Ha segítségül veszünk más szótárakat, ez nem
csak arra szolgál, hogy eldönthessük, vájjon az egyes sza-
vak megvannak-e az illető nyelvjárásban vagy nem; hanem
eszünkbe juttatnak gyakran más szavakat, melyekre eszme-
társulás folytán valamikép vonatkoznak.

A nyelvjárások mondattanával nagyon keveset foglal-
koztak; ennek két oka van. Egyrészt a mondattan iránti
érdeklődés a tudományban is egészen ujabb keletű, nem
igen vizsgálódtak még ezen a téren, s ha igen, akkor is
csak a részletekben. Másrészt a mondattan a nyelvtudo-
mánynak minden tekintetben legnehezebb része. S kérde-
zősködéssel itt már nem lehet semmit sem elérni. Máskép
nem lehet boldogulni, mint ha az ember hosszú ott időzése
alatt folyton jegyezget ; csakhogy ehhez nem igen van ideje
az embernek. Ha a gyorsírást többen ismernék és használ-
nák — a mi pedig nagyon kívánatos volna — könnyen
gyüjthetne az ember anyagot mondattani vizsgálódás szá-
mára is. Ha más czélra is használni akarja az ember, akkor
külön meg kell jegyezni az egyes hangok pontos kiejtését.
Hiszem, hogy a gyorsírás még nagy hasznára fog válni a
nyelvjárások tanulmányozásának. A phonographtól is sokat
várhatunk, ha szerkezete a mostaninál tökéletesebb lesz.

Mind a nyelvjárás feljegyzésére, mind pedig tanulmá-
nyozására nézve nagyon fontos a területet meghatározni, a
melyen az kiterjed. Ha valaki egy vidék nyelvjárását tanul-
mányozni akarja, nem elégséges, ha majd itt, majd ott végzi

Digitized by VjOOQIC

2 12 HALASSÁ JÓZSEF. A NYKLVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁsAkÓL.

megfigyeléseit, mert nagyon ritkán esik egybe a dialektus
határa a politikai határral. Egymással tökéletesen meg-
egyező nyelvjárást ritkán hallunk nagyobb területen, mint
egy-két járásban, néha a járásnak csak egy részében ; ritkán
terjeszkedik ki a dialektus csak egy-két helységre, de még
ritkábban egy egész megyére. Nagyon hasznos volna, ha a
gyűjtök úgy jelölnék ki vizsgálódó helyük határát, hogy az
egybe essék a dialektus határával ; s akkor ismerniök kell
az azt környező nyelvjárásokat is, s azután, hogy mikép
történik az átmenet az egyes dialektusokba a határokon. A
nyelvjárást mint egy egész külön álló nyelvet kell vizsgál-
nunk és egész határozott jellemzését kell adnunk. S ez
nagyon fontos, egyrészt, hogy ethnologiai szempontból meg-
ismerjük a nyelvjárások keletkezését és természetét, más-
részt, hogy az illetőnek helyét pontosan megjelölhessük az
ismert nyelvjárások sorában. A szó jelentése kissebb terü-
leteken nem igen változik, s a szókincs több egymáshoz
közel álló nyelvjárásban teljesen egyező. Ez esetben is pon-
tosan meg kell állapítani a természetes határokat, s nem
szabad a politikai felosztáshoz ragaszkodni. Természetes,
hogy ezeket a nagyobb területeket is lehet a nyelvtan szem-
pontjából vizsgálni, de csak akkor, ha elég anyag áll ren-
delkezésünkre, vagy ha van elég időnk az egész területen,
mindenütt gyűjteni.

Az összegyűjtött anyagot feldolgozhatja maga a gyűjtő
is, vagy akár más ember, és pedig különböző módon. Nem
akarok arról szólni, midőn valaki egy valamely jelenséget
vizsgál különböző nyelvjárásokban ; erről csak annyit kell
megjegyezni, hogy az eljárás nagyon pontos és gondos
legyen. A mi egyes nyelvjárások szótári vagy nyelvtani
feldolgozását illeti, nagyon jó lesz az eljárás módjára nézve
egy pár megjegyzést tenni. Már is észre lehet venni, mily
nagy különbség van a régi módon készült dolgozatok és az
újabbak közt.

Balassa József.

Digitized by VjOOQIC

KARDOS ALBERT. A GÖCSEJI NYELVJÁJ<ÁS. 2 13

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS.

vm.

//. Szóragozds.
a) Igeragozás.

Szenvedő igét a göcseji nyelvjárás nem ösmer, kivéve
a dicsé rtessék'^X,\ annál sűrűbben használja a német nyelv
hatása alatt támadt, kfini lét igével szerkesztett szenvedő
alakot, kivált határozatlan alanyú mondatban. A határozat-
lan alany kifejezésére a magyar számos fordulatot használ;
így az ember, a vildg szót, mint alanyt, az infinitivust, a
-ható 'hetö igenevet, az egyes második, a többes első és ki-
vált harmadik személyü igét ; csak a latinban és németben
divatos szenvedővel nem él a köznyelv. A göcseji ember
keveselte e fordulatokat, a körülirt szenvedővel szaporította
számukat, mely hova-tovább nagyobb tért hódit; főkép az
ige többes harmadik személyét pusztítja, sőt oly mondatok-
ban is felüti a fejét, hol határozott alannyal való szerkesztés
is lehető vagy épen várható volna. A míg az Alföld és
Erdély magyarja így beszél : a buzdt megörlik, a lisztet meg-
szitdljdk, tésztdt gyiirnak belőle, osztdn fnegsiitik, addig a gö-
cseji ember ajakáról e mondatokat így halljuk: a búza még
lesz őnfó\ a liszt még lesz szitdvo^ a lisztébii tiészta lesz gyúrva,
oszt még leiz sütfö\ A földmívelő a maga mesterségéről így
szól : a föd még lesz szdntova, fogasúva, be lesz vet/e stb.

Az igeragozásban a következő sajátságokat figyeltem
meg. A jelentő mód folyó cselekvésében a harmadik sze-
mély jele hallható még a tészén, lészén-féle igékben ; ámbár
ezek tesz, lesz alakban is előfordulnak ; érdekes még : //in
fú, sén-rén sí-rí. Föltűnő, hogy nincs és sincs többes száma :
nincsek és sincsek tehát a harmadik személy jele nélkül,
holott az egyes számban még járja a nincsen és sincsen
alak, tehát a harmadik személy jelével. Azt hisszük, hogy
nincsek és sincsek nem az irtanak — irtak analógiájára, hanem
azért állott elő, mert a más személyben ismeretlen nincs és
sincs névszóvá kezd válni és mint ilyen a maga többesét a
rendes -k képzővel alkotja.

A többes első személy jele előtt a magashangú igék-
nél nyíltabb hangot találunk, mint : vesztetténk, kiérénk, ve-

Digitized by VjOOQIC

2 14 KARDOS ALBERT.

szénk, vetenky de van kiérünk, vesziinky vefíirtk is; hasonló
jelenség fordul elö a főneveknél is. A mélyhangú igék e
személye nem tér el az irodalmi nyelvtől.

A tárgyas ragozásban már a mélyhangúak is nyiltabb
hangot mutatnak, pl. fuggyok, Idtfyoky djjok (ássuk), szokjak;
a magashangúak itt is váltogatják a nyiltabb és zártabb
hangokat, mint: kérjük, de keressék, kinyöjjök a lent, de:
megfőzzük a borsut; a befejezett cselekvésben a magashan-
gúak kivétel nélkül a nyiltabb ^^'-t vagy ö-X, tüntetik föl, pl.
keresték kerestük, vetették vetettük, kinyöttök kinyöttük; el-
lenben : irtuk^ láttuk. V. o. régebben kertjek, ma kertjók és
kertjük, régebben csak házok^ ma házuk is.

A tárgyas ragozásban meglepő, hogy némely magas-
hangú igének egyes harmadik személyét teljes jelével hall-
juk. Két esetre biztosan emlékszem: né tegye ászt, miér
mégverje az úristen; jábo (hiába) kiérje az ember; fölszólító
módról itt nem lehet szó, tehát e két alak nem egyéb,
mint: megveri és kéri.

k. t tövű igék a befejezett cselekvésben gyakran össze-
vonást szenvednek, pl. gyógyitta gyógyította, köttek kötöttek.

Különös, hogy versben (danaj) halljuk a létige teljes
alakjait vagyok, vagyon^ közbeszédben pedig az összevontak
szokásosak: vaok, vaon^ sőt vák, van is.

A föltétes mód tárgyi ragozása nevezetes, ftiert egyes
és többes harmadik személyében teljes ragokat őrzött meg,
mint : az ifiur mégénneje az ebidét, csak hoznájik immán ; a
serpenyüt a czigán ^négfódoznája ; ién halálig réník, ha tül-
lem a liányomat événnejik, stb.

Ikes ige göcsejben elveszik; kell is a föltétes módban,
könik kellenék.

Az igei főnévnek rendesen teljesebb alakja fordul elő
a mélyhangTiaknál , pl. imya, sirnya, rénya, tanitnya, dó-
goznya,

b) Névragozás.

A szóragozásban akarunk szólani a birtokviszony és a
többes szám jelöléséről is.

Rövidebb birtokszóhoz a személy jele kétszer is hozzá-
járul, pl. borjaja, majája, zúzája^ pihéje.

Digitized by VjOOQIC

A GÖCSEJI NYFXV JÁRÁS. 2 15

E személy jelét némely határozó is megőrizte, mint:
belcje, alája, feléje^ melléje, róraja ; nyoma megvan az elejbe
határozóban is ; egészen elveszett a rajf és benn határozók-
ban, pl. rajt ülök és benn vagyok.

A többes első személy jelénél igen figyelemre méltó,
hogy a mássalhangzós tövek rövid magánhangzója nemcsak
zárt u és //', hanem fölötte gyakran nyilt a és e^ pl. házank^
ktiiank, de lábunk, utunk; velenk é9> kertenk, de köztünk és
tehenünk, E váltakozásra szabállyal nem szolgálhatunk, akkora
még az ingadozás.

A többes harmadik személy jele rendesen -ik, pl. hátiké
ruhdjik, magik, nevik, köztik, ndlik. raj tik; a magashangúak-
nál halljuk néha a régi -ék-et, pl. t£henék tehenök, vclék
velők.

Ismeretes, hogy a göcseji nép a személyjeles szavak
többesét nemcsak a rendes /' többes mutatóval alkotja, ha-
nem a közönséges -k többes képzővel is, mert az -/-nek
többesítő hatását már nem érzi. A személyjeles szavak töb-
bese lesz tehát: hdzaiviak, ludaidak, bdtydimak, tezsvireinkek ;
de nincsen: hdzaikok vagy hdzokok, vagy hdzaitokok. Ellen-
ben hallani a többes alakokat -i nélkül is. ilyenformán :
luankok lovaink, tehenünkck, ruhdnkok.

A -k többes képzőt Göcsejben fölveszi a jndsik név-
más, md»ikok ; értelme ,többiek^

A birtokjelölö -/ képzős főnevek gyűjtőfogalmat jelentő
többesét nem igen hallottam, hanem ilyen czélra maga a
többes képző -k szolgál; tehát: Bugydszok Rózdjik Bugyá-
szék Rózája, de van ritkán : Vargdék Elondjik is. Apdmci-
féle nem igen járatos ; megelégszenek az egyes számmal :
apámé,

A ragokra áttérve, meg kell említenem, hogy a tárgy-
rag több, kivált rövid szóhoz, kétszer is hozzájárul, mint:
asztal, eszt-et, ütet, pártot, arasztvt, A köznyelvtől eltérők:
levélt,^ tehén t, ötfent^ hatfant stb.

A többi ragok közül, tudjuk, a -vei, -ndl és -hoz soha-
sem illeszkedik; eredeti magas hangját néha a -be és -nek
is megőrzi, mint: szájábe, Pákábe, arranek,

A ragos névmások közül érdekes: ezho, azho, néha
eznek, áznak; továbbá ezen is él erre jelentésben.

Digitized by VjOOQIC

2 lő SZINNYEI JÓZSEF.

A -da,n -hen ragot mindig csak -ba -/^^-nek hallottam.

Az -ért okádó ragból egyszer -ér -ir (füjér. ajir). más-
kor éft -itt (szekerétt, buzájitt) válik.

A -vd -vé némely határozóban egészen osszevonódik,
mint: hd hová, sohd sehova, mds/id, valahd; szintígy : éggyit
eggyüvé, össze. Pl. ébcsont éggyii forr, A mint az eggyü ki-
szorítja az összé't^ úgy tolja háttérbe a köznyelvi együff-et a
göcseji összüitj pl. mink összüti kapdtiink,

Gyandnt Göcsejben gyandbo.

Figyelemre méltó több latin értelmű helyhatározónak
újra ragozása -nek-kel és -i-g-gel, pl. föneky leneké oddnak,
visszdnak^ arranaky errenek^ beneky kineky hozzddnak, füllednek,
dtinek (által) ; fölig, léig, béig. Időhatározásnál is akad hasonló
jelenség; erre a kérdésre ,mióta^ Göcsejben így felelnek:
réggeltiil uia, keddétiil ufa; Debreczenben pedig így: rég-
* ófátúl fogva,

A kor idöragról csak azért emlékszem meg, mivel ér-
dekes látnunk, mint válik valamely önálló szó képzővé,
illetve raggá. A kory tudjuk, régen csak az Összetétel egyik
részét alkotta és rag nélkül időhatározásra sohasem szol-
gált; a göcseji nyelvben a kor végű szók ma is összetéte-
lek, melyek határozókká csak ragok vagy névutók által
válnak, pL vagyon-e mdr uzsonnakor? (uzsonna ideje), ebéd-
korbafty aratdskorbaUy sziiretkoron ; piinköstkor tájban született.
De mikor és akkor e nyelvjárásban is rag nélkül haszná-
latosak.

A többi ragokról mi mondani valónk sincsen az alak-
tan szempontjából ; ezzel tehát befejeztük a göcseji nyelv-
járás alaktanát.

Kakdos Albert.

AZ ÚJ TÁJSZÓTÁR.

A régi ,Magyar Tájszótár* megjelenése (1838) óta a
népnyelvi közlések — kivált az utóbbi másfél évtized alatt —
annyira fölszaporodtak, hogy egy új tájszótár kiadásának
szükségessége egyre érezhetőbb lett. A Magyar Tudományos
Akadémiának nyelvtudományi bizottságában az utóbbi évek-
ben többször volt róla szó, de a dolog csak a múlt év vé-
gén - lépett át a tervezés stádiumából a végrehajtás stádiu-
mába; a nyelvtudományi bizottság ugyanis deczember 15-diki

Digitized by VjOOQIC

AZ ÚJ tAjszótár. 217

ülésében végre elhatározta, hogy új tájszótárt ad ki, és ké-
szítésével e sorok íróját bízta meg. Én a megtisztelő meg-
bízást szivesen fogadtam, és a bizottságnak tervezetet nyúj-
tottam be, mely szerint a tájszótár készítendő volna. A
bizottság az én tervezetemet egész teljességében elfogadta,
csak még néhány ponttal toldotta meg.

Talán e folyóirat olvasóira nézve nem lesz érdektelen,
ha röviden bemutatom azt a tervezetet, mely szerint
az új tájszótár szerkesztődik.

Az első és főkérdés az lévén, hogy mit kell mint
tájszót a szótárba fölvenni, a nyelvtudományi
bizottság erre nézve a következőket állapította meg:

Ha a tájszót az irodalmi, illetőleg köznyelv-
hez mérjük, három nemét különböztetjük meg neki :

a) tulaj donképi tájszó, mely a köznyelvben
teljesen ismeretlen, csak egyes vidékeken a népnyelv hasz-
nálatában él; pl. bincsó: hitvány, apró ^Yx3íVCío\q.%\ foncsika :
ringy-rongy ; punga : bugyelláris (Szolnok-Doboka m.) ;

b) jelentésben tájszó, a menftyiben valamely
köznyelvi szónak egyes tájon valamennyire eltérő jelentése
vagy külön átviteles használata van; pl. fáradt: sovány
(Heves m.) ; bátor idő : szép idő ; ostoba • rest (Alsó-Lendva).

c) alakszerinti tájszó, a köznyelvi szónak olyan
hangalaki változata (variánsa), mely az illető tájnyelvnek
rendes és szabályba foglalható hangalaki eltérésén és saját-
ságain kívül áll, úgy, hogy az egyes előforduló esetek föl-
jegyzése szükségessé válik; pl. papirka e h. : paprika; dönt
e h. : töm ; csihán e h. : csatán.

Mind e háromféle tájszó tehát fölveendő a szótárba.
Az a) és b) alattiak nemcsak kellő értelmezéssel közlendők^
hanem a hol szükségesnek látszik, értelmük megvilágosítá-
sára szolgáló példamondatok, szólások is csatolandók hozzá.
A c) alattiak mellé az illető szónak köznyelvi alakja kerül
mag)^arázatul.

Fölvesszük természetesen az idegen eredetű táj-
szavakat is, s ha biztosan konstatálható, hogy az illető
szó mely nyelvből való, rámutatunk eredetére is.

A tájszavakat a tényleges kiejtés szerint
közöljük, de azért nem mellőzzük azokat sem, melyek az
eddigi gyűjteményekben köznyelvi (irodalmi) kiejtés szerint
vannak közölve ; lehetséges ugyanis, hogy szerkesztés köz-
ben lesz módunk az igazi kiejtést restituálni, ha pedig nem
lesz, a kiadásban ezeket a szavakat valamiképen meg fog-
juk majd különböztetni a többiektől.

Minden egyes szónál megjelöljük a vidéket, a hol
divatozik, továbbá a forrásmunkát, a melyből át
van véve ; azon szavaknál, a melyeket nem nyomtatott for-
rásból, hanem kézirati gyűjteményből vagy pedig valamely

Digitized by VjOOQIC

2 1 8 NYELVTÖRTÉNETI ADATOK .

írás- vagy szóbeli magánközlésböl veszünk át, az illető k ö z-
lönek nevét tesszük ki.

Az anyagnak lehetőleg teljes összegyűjtése végett föl-
dolgozandók az eddig megjelent összes tájnyelvi köz-
lések (Tájszótár, M. Nyelvészet, Nyelvtud. Közlemények,
M. Nyelvőr, Vadrózsák, az Arany-Gyulai, Erdélyi és Kál-
mány-féle népköltési gyűjtemények), továbbá Krizának ha-
gyatéka ; sőt egyes írók müveiből is kiszemelendök azok a
tájszók, a melyeket mint ilyeneket készakarva használtak.

Mikor majd az egész anyag össze lesz gyűjtve, betű-
rendbe szedve és kellőleg megrostálva, meg lehet kezdeni
a nyomtatást. Ez az első nyomtatás azonbanmég*
csak kézirat-számba megy; ezt ívenként vagy fü-
zetenként megküldjük a Nyelvőr megbízhatóbb és szorgal-
masabb gyűjtőinek, és másoknak is, a kikről föltehető, hogy
az ügy iránt érdeklődnek, — azzal a kérelemmel, hogy ne-
taláni megjegyzéseiket, javításaikat vagy pótlásaikat szíves-
kedjenek a szerkesztővel közölni. A végleges szer
kesztés és kinyomtatás csak e beküldendő
jegyzetek fölhasználása után fog történni,
így azután lehetőleg teljes és hibátlan lesz a Tájszótár.

Azonban már az anyag gyűjtése közben is sokszor rá
fogunk szorulni a Nyelvőr buzgó gyűjtőinek és az ügy más
barátainak szives támogatására ; az eddig megjelent nép-
nyelvi közleményekben ugyanis sokszor akadni olyan ada-
tokra, a melyek ki nem elégítenek; ezekre vonatkozólag
részint a Nyelvőrben, részint leyél útján fogunk majd föl-
világosítást kérni. Reméljük, hogy a kikhez for-
dulunk, az ügy fontosságát ismerve, nem
fogják megtagadni támogatásukat.

SziNNYEl JÓZSEF.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből
s egyéb okirataiból, 1583-ik évtől kezdődőleg.

A garádics alatt lévő gerendákat felnyilaltattuk:
felfeszíttettük, s más lij gerendához erősíttettük.

A dézmások czirkálják meg a hegyi sajtókat:
vizsgálják, járják meg, nem maradt-e itt-ott dézmabor?

Az már, jó uraim ! egy húson két bőrvonás volna : egy
rókáról két bőr.

Ezen dolgot nem lehet hivalkodva vennem: köny-
nyedén, meggondolás nélkül.

Ámbár minden száj ellenkezőt szólott, a dolog mégis
jó karban állattatott: minden ellenkezés daczára a dolog
becsületesen intéztetett el.

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 2iq

Derekas buját fogja még ennek látni a város :
erősen meg fogja bánni.

Hirtelen eltudta a háztól: ravaszsággal eltávolította,
megszökni segítette.

Mikor a bor immár kezdett erősen megcsüggedni:
meglágyulni, megnyulósodni.

Az agyagnak megnyomására polyvát is vőttünk :
megtaposására, tapasztáshoz való elkészítésére.

Mert annyi itt az Ádám fia, mint a fűszál : igen sokan
vagyunk itten.

Marháinkat a nyomásföldröl elellenzette: az uga-
ros legelőről eltiltotta.

Érette magam is szívesen felrugaszkodom: felrán-
dulok, felmegyek.

Vigyázó füleket kell itten tartani: ügyes őröket, ké-
meket.

Kegyelmetek dolgait forgattuk mindenekben : in-
téztük, igazítgattuk.

Bizony, sort vett a dologban : gyanúsnak tűnt fel a
dolog előtte.

Talpa munkáját kérte tőlünk : fáradozásai bérét,
jutalmát.

Csak hitrészszel hagyván, el akar tudni a jószágból:
kivetni, kiperelni a jószágból.

Dijon-maradást is felelt hozzá: tett költségeit is
követeli rajta.

Erősen utánunk ereszkedtek a hegyi tolvajok :
nyomunkban voltak, üldöztek.

Ezen idő alatt alkalmas földig mentek a szekerek :
jó messze elhaladtak.

Elszakadásom a tolvajoktól nem lehetett : nem mene-
külhettem tőlük.

Tőrös Péter egy oszláson volt a bátyjával: együtt
osztoztak meg a mi vagyon maradt.

Az ötvös kezéhez, ló-öltözethez adtam egy tallért és
egy ortot: megezüstözendő lószerszámhoz.

Magam indulati után ereszkedvén : indulatom által el-
engedvén magamat ragadtatni

Kegyelmetek néhai jó atyai intését megvetettem : oly-
kori kegyességét.

A' felső esztendőkben a nagy tűz mia' mazurrá lőt-
tünk: a múlt években esett tűz miatt igen elszegényedtünk.

Becsapta magát a kegyelmetek városába: befutott,
engedelem nélkül beszökött.

Hálásban lévő betegségem idején, a nóvum ju-
dicium a divisiót elölte : mig én halálos betegségemben sin-
lődtem, egy új itélet az előbbi osztozást semmivé tette.

Digitized by VjOOQIC

220 NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Istenünknek karját ellenünk felhúzva tapasztaljuk : csa-
pásra, leütésre készen.

Cselekedeteidet a törvény szerint jóformán majd meg-
rázogatják : megvizsgálják, megítélik.

Vigyázzatok ! mert ma-holnap leestek a talygáról : ki-
maradtok a jószágból; — leestek az ugorkafáról. — Fordul
elö így is : „igen fennyen vagytok ! pedig maholnap leestek
az császár lováról" ; — itt talán hivatalt is érthettek a ré-
giek annak előtte; e helyütt azonban nem hivatalból való
kimaradás, hanem egyszeríl birtokviszony fordul elö.

Nagyon is mellette fogta a dolgot : védelmezte, segí-
tett rajta.

Nagy zelussal kezde nekem szállani : igyekezett erősen
megtámadni.

Meg akarod-e az adósságot tartani tőlem? nem
akarsz-e megfizetni?

Ha ezen idő alatt pedig halomásunk történnék ; ha
elhalnánk.

Feles kárvallásaim igen megnyomtak: elszegé-
nyítettek.

Az actor felette sok kerengő beszédekkel él:
csűri -csavarj a a dolgot, egyenesen hozzá szólani nem mer,
nem akar.

Becsületes levelünket corámozták s ugy küldöttek
ki : előttemezték, coramizálták.

Katona Lajos.

Babonák , egy a múlt század végéről származó kéz-
iratból *).

Nyelv és száj fájásról. A macskának farkát
kell a szájába megforgatni, és el múlik meg gyógyul.

Fog fájás ellen. Egy pohár eczetben kell tenni
a lónak meg tüzesült fogát s bé kell fedni a poharat, lágy
melegen ved a' szájadba.

Hideg lelés ellen. A fris ló ganét ki kell fa-
csarni, és annak levét kell meg innya. Probatum.

Tej elapadásról sat. A midőn a gyermeke meg-
hal a Szoptatós Aszonnak, es eltemetik, akkor a Sirjából
kell egy marok földet hozni és az Annya nyakába kötni.
1 1 e m : egy ócska sürü fogú apró fogú fésűt és kénesőt (?)
nyakába kell kötni.

Szömölcs elvesztésről. A vakondakot eleve-
nen kettő kell vágni , és annak meleg vérivel meg kell
dörgölni

*) Az aradi fögymn. tulajdonát tevő Vásárhelyi -féle könyvtárban. A
kézirat más tárgyú müvek közt egy nagy fejezetet foglal magában „Némelly
házi orvosságok" czím alatt. E fejezetből valók a közölt utasítások.

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 221

Szeplő ellen. A die i* may ad ultimam may min-
den reggel meg kell mosdani harmatba, minden bizonyai
el vész.

Miképpen kell meg tudni ha Férjfiát
vagy Leánt fogé szülni az Aszón y.

1. Ha job felöl mozog Férjfi lesz.

2. Üllyön az Asszony a földre, és midőn fel akar
kelni, ha a jobb kezére támaszkodik, midőn fel akar kelni,
tehát Férjfi ha a balra Leány.

3. Egy kis Lócskát kell a fejére hinteni, de maga az
Aszony észre ne vegye, ha az fejéhez vagy ábrázatjához
kap akkor férjfi lesz, ha az farához kap, leány lesz.

A mely embernek szokása terhes korába a feleségét
az Ágyon által lépni, s úgy le szállani az ágyról, tehát ha
nehezen szül, vajlodásakor lépje által háromszor, és min-
denkor kerülje meg, a job lábát tegye elől.

Fürdőkészités a ki akarja hidgye.

A Szeder indát (mellyet két egy másra véggel menő
Dűlő föld között a borona érdeklett) az hol termett fel
szakasztván mindjárt négy rét kell törni s haza vivén, há-
zadban bé ne vid addig, hanem a küszöbre tévén vagdald
kétfelé, s a melly része belől esik, ted a Fürdőbe, a ki ki-
vül esik vesd a szemétbe.

Item: Háromszor 9 szál borostyán korét (?) azaz 27
szedvén és ennek tövére Sot és kenyeret vetvén. Erős
hasznos a több Praemissákkal együtt.

Ha fejős teheneket rósz személyek meg-
vásárolják, ugy hogy mikor fejni akarnád, akkor ga-
néjlik, vizellik és hánykódik. Vegyed a Gazda Aszonynak
viseltes főkőtőjét tarcsd a Tehén alá oUyankor, hadd Ga-
néljon es Vizeilyen azon főkötőbe, az után kösd öszve,
akaszd fel a kéménybe és csinálly jó Füstöt alá. Akkor
nap az, aki meg varásolta házadhoz vagy udvarodba meg-
jelenik kérőért, de se magad se cseléded, azon háztul sémit
ki ne adgyatok, akár mint rimánkodgyon. Ha valamit ki
adol néki Házadból, nem használ, ő neki úgymint a Varás-
lónak ganéjjá, vizellése el ál.

Ha a Tehened a Varáslás által rug és igen
vaddá rontatik, holott az előtt szelid volt. Vegyen a Gazda
vagy Gazda Aszony egy kapát, es a' midőn azon tehenet
fejni akarják, azon kapát, a faránál hátul vágd a földbe, es
hadd ott mig meg fejik, el hadgya mind a rúgást, mind a
Vadságot.

Jánosi Béla.

Digitized by VjOOQIC

222 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Mellső. E képzésnek védelmére azon kívül, a mit a
Budenz- Albumban idéztem s a mi a f. é. Nyr. 180. lapján
van elmondva, fölhozhatok még a következők. A nyugofsój
keleisö szókat már Csokonai megemlíti, még pedig a másik
két világtájjal együtt: ^napkeletsö. napnyugofsó^ cszaksó^ déhö.
így ejtik ezt néhol magyar hazánkban". A M. Nyelvészetben
is V:i6i. megvan a diésüö mint dunántúli szó. A pozsony-
megyei Tárnokon a tótul KraiSi-n^V. nevezett szélső utczát
(szóbeli közlés szerint) a magyar ajak így alakította át :
karéjsó sor. Továbbá: ódalsó M. Nyelvészet VI: 343; balsó
Jókai Vadon vir. 11:197; ^d^ jobbsó emelvény" Pesti Hirlap
1884. IV/4. vcz. ; legközelebbsöy mint új szót említi Lovász
„A nyelvuj. hib." 33 ; hdtsó^ az irodalmi nyelv él vele a
hdiulsó mellett. Simonvi Zsigmond.

A mellső semmi szín alatt sem hibás alkotás, sőt a
legszigorúbb analógia szerint való. A Nyelvőr XIV. 180.
olvasható adatokat még a következőkkel szaporítom.

Csokonai azt írja Dorottyája IV. énekében (Mind.
Műnk. 222. 1.): „A mint a harmatos rózsákba öltözött Haj-
nal már feltetszett a csillagok között; vS erőt vévén a már
szendergő éjtszakán, Besütött a szála kelet ső ablakán".

S ezt a tanulságos jegyzetet csatolja hozzá: ^Kelctsö^
vagy napkeletsö: keleti vagy napkeleti. így ejtik ezt néhol
magyar hazánkban, és Ítéletem szerint nagyon helyesen.
Valamint ezekből iúl^ innen, vég, hdlúl, elő vagy előly ntóly
közép stb. ezen szók jönnek : ttilsó, középső stb. ; úgy. nem
tudom, mi okon lehetne kicsúfolni azon helységeket, me-
lyeknél szokásban vagyon az éjszaksó, napkcletső, délsö, nap-
nyugotsó terminatio? kivált hogy a só és ső suffixumok
mindig helyet jelentő szókhoz ragasztódnak".

Magam ezt a két érdekes példát hallottam : onnatsó
(komáromi cselédtől) és falsé : a fal felül való (szabadkai
asszonytól). Ponori Thewremtc Emil.

Ev, év. Tömlő Gyula a Tájszótár szerkesztője ellené-
ben azt a gyanúját fejezi ki (Nyr. XIV. 173.), hogy az az
ev szót valószínűleg csak MA. vagy Kreszn. után írta föl
czímszónak. Ezt a gyanút eloszlatja a Tájszótár gyűjtőinek
részben fönnmaradt kézirata, melyet Kecskeméthy Csapó
Dániel „írt ki" (értsd: czédulázott), s a ki az akadémia
akkori „titoknokához*^ intézett levelének tanúsága szerint a
Tájszótárt szerkesztette is. E fönnmaradt kéziratokban meg-
találtam egyaránt az ev és év szóf ; de K. Csapó D. elégnek
tartotta, hogy csak ^z ev-et vegye föl a szótárba Kállay

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 22^

székely szógyűjtéséből, a hol a szómagyarázat így van föl-
jegyezve: „Év: méreg a sebben v. daganatban; eves, evett-
ség (tehát nem eve^/ség) : genetséges, genetség".

Év alakjában előfordul Horváth Zsigmond gyűjtésében,
de ezt a szerkesztő mellőzte, talán azért, mert nem találta
sem MA. sem Kreszn.-ben A gyűjtő ekkép közli: j^Év:
genyesség vagy enyekesség. Az eves seb úgy leghamarább
meggyógyul, ha a völgye kinyomatik. Balatonmelléki szó".

Megjegyzem itt, hogy jó lesz az új Tájszótár szerkesz-
tőjének ezeket a kéziratokat újra átnézni; mert úgy látom,
hogy a kiírás nem történt mindenben elég pontosan ; s arról
is meggyőződtem, hogy a rendelkezésre álló anyagból nem
minden került be a szótárba. Az utóbbi különösen áll Feren-
czi János székelyföldi gyűjtéséről, a melyből több érde-
kes szó kimaradt, melyeket a legközelebbi alkalommal a
maguk helyén közleni fogok. Frecskay János.

Gyaksa. A Nyelvőr XIII. 558. 1. Szarvas Gábor
a gyaksa eredetét onnan magyarázza, hogy Baróti Szabó
Dávid és [vele együtt, vagy tán utána] Kresznerics a Bod-
Pápai szótárában a kissé elmosódott / betűt hosszú /-nek
nézték, s így a gyakfa helyett aztán gyaksd-X. nyomtattak.

Föl kell említenem, hogy egy alsófejérmegyei techni-
kus. Garda Dezső, tudósítása szerént ott a megyében a
szekérlajtorja két végéhez függőlegesen megerősített karó-
kat, melyek a szekéroldalt tartják, a nép gyaksá-nsi^ ne-
vezi ; s így akárhogy s mint is került e szó a szótárakba,
liogy valósággal megvan a nép nyelvében, az az egy bi-
zonyos. A gyakfa, gyaka pedig ott nem ismeretes.

KispÁL Mihály.

A t. közlőnek igaza van ; a gyaksa nem ferdített, hibás
olvasáson alapuló, hanem valóban élő szó. Megvoltát két-
ségtelenné teszi nem csak a tőle idézett tanú, hanem ma-
gában a Nyelvőrben (IX. 2^2 >j foglalt következő hely a
, Háromszéki szólásmódok' rovatában: ^Hozd ide a merek-
lyét, jó lesz gyaksdnak. (A gyaksa karó alakú hegyes fa,
melyet terehordozáskor a szekér oldalára szoktak felszúrni
a teher megtartására.)"

E helyre Volf György tett bennünket figyelmetessé.

E szerint gyakfa és gyaksa, habár jelentésileg teljesen
egyazon szók, alakilag mégis külön választandók.

Szarvas Gábor.

Nagy kalitka. Simonyi Zsigmond a Nyelvőr XIV. 181.
lapján kritika alá fogja a me neved y mesény s röpde szókat,
de míg az első két korcsalkotás helyébe mindjárt helyeset,
jót ajánl, a röpdére nézve beéri azzal, hogy egyszerűen
körülírást használ, a mely a legritkább esetben tehet mű-

Digitized by VjOOQIC

2 24 HKÍ.YKKIG AZÍtAsOK. MAGYAR AzATOK.

szói szolgálatot. Ha egy lábnyi magas kalitka tegyük ,k i s
kalitka', akkor ehhez viszonyítva a kétszerte oly nagy már
nagy kalitka, de azért még mindig nem .ropde*, azaz nem
olyan kalitka, a melyben a madár szárnyainak hasznát ve-
hetné. Már pedig Csernátonyn kívül számos magános s
azonkívül a^ állatkert is bir oly nagy kalitkával, a nxelyben
a madarak, még olyan nagy is mint a sas. kiterjesztett szár-
nyakkal változtathatják helyzetüket. Ha az ilyen nagy kalit-
kának jelölésére az állatkert és mások is a ,röpde' szót
használják, ezt bizonyára azért teszik, mert nem tudnak
jobbat helyette s a nagy kalitkát nem tartják alkalmasnak
a fogalom jelölésére. «

Codexeink közül több fentartotta nekünk a repeső szót
,madár* értelemben ; de ma már nem élünk vele. Vájjon
nyelvünk ezernyivel idevágó analógiáján elindulva, nem
lehetne-e jó szívvel a röpde helyébe a repesöt vagy a
repkedő t, repdesőt állítani? Azt hiszem, igen. Sőt a
szárnyaló is helyt állhatna. Frecskay János.

Finom. Simonyi a Budapesti Szemle f. é. májusi füze-
tében (297. 1.) többi közt ezt mondja: „Némely szót nefti
az irodalmi latinból, hanem más nyelvekből vettünk, csak-
hogy a konyhalatinság közvetésével. Ilyen úton vált a mi
finom szavunk az olasz fino vagy akár a közép-fölnémet ///z
melléknévből".

Ez a nézet annyiban helyes, hogy az európai nyelvek
egy némelyikébe csakugyan az olaszból került e szó ; azonban
a mellé állított fölöstököm nem találó analógia, mert a finum
irodalmi, csakhogy középlatin irodalmi szó, míg a fnistilcum
legalább kimutathatólag sohase volt szava az irodalmi nyelv-
nek. Ducangenál a következőt olvassuk: y^Finus: excellen-
ter bonus . . . Quod excellentem vei optimum gradum bo-
nitatis obtinet, finum vei finissímum vulgariter appellatur".
A középlatinságnak e finus, fnum mellékneve az olaszból
való kölcsönvétel.

Az olasz fino Diez szerint (Etym. Wörtb.) a finito-Víd^i
rövidülése ; így lett a lat. mansnefus-h6\ az olaszban manso.
A jelentésre nézve (beendigt = volkommen), mondja tovább
Diez, vö. lat. perfectiis (bevégzett), gör. téXsioc (u. a.). Ha-
sonló jelenség a magyarban tökéletes [megtökél : a régi nyelv-
ben a. m. elvégez). Szarvas Gábor.

A y^mesTvédelmeztetett'* Arany János. A tavali Philol.
Közlönyben Arany János műveiből egész lajstromnyit idéz-
tek hibás szót és mondat-szerkezetet. Az utóbbiakat az idei
Ph. K. 358 — 362. lapjain védelmébe veszi ugyan Brassai,
de néhány kivételt enged (362): „Az ilyeneket mint: vol-
nánk kénytelen, váltak kapóssá, törvényeket megszorítónak (tar-

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 225

iomj^ 7Hildnak kénytelen, nem védelmezem, de bizony méltá-
nyos lenne egy meggyengült szemű ember írásbeli oly vét-
ségének tulajdonítani, a milyeket egy párisi vagy londoni
nyomda házi javítója tétovázás nélkül kiigazítana."

Tdut comprendre c'est tout pardonner ! Hadd ne marad-
jon hézag Arany védelmében, hogy újra bebizonyuljon ama
közmondás igaz volta : Arany tűzben tisztul, a polyva megég.
Az idézett négy kifejezés közül a középső kettőt nem védem
újra, csak bátor vagyok Brassait figyelmeztetni a tavali
Nyelvőrben közölt ily czímü czikkeimre : „Szóegyeztetés az
állapothatározásban" ; ott, úgy hiszeni, eléggé megbizonyítot-
tam ezen szerkezetnek kifogástalan voltát. U. o. a 450. lapon,
(azonfölül Nyr. IX: 227.) találhatók olyan szerkezetek is,
minő a y^volnánk kénytelen^ valdnak kénytelen^. De hadd idéz-
zek az utóbbiak védelmére ezúttal még találóbb analógiá-
kat : y^szdmtalan lönck'' multipliclati sünt super numerum
KeszthC. 121 ; „egy egész héten elkmetetlen leftenek iwlna^
ErdyC. 551b; „azért semmit ne bánkódjék, hogy borai
eladatlan viaraddnak'^ LevTár. I : óo ; „bár gyászos én éle-
tem, kegyetlen az egek, csendesen azt szenvedem és holtig
epedek" Amadé versei 91 ; „virági sinylenek, korlátja roz-
zant, fái tisztátalan'' Shaks. XIV: 182. (Szász K. ford.)

Ennyi példa egyelőre elég lesz arra nézve, hogy itt
nem egyéni botlással van dolgunk. Megfejtése pedig az,
hogy itt a szdmtalan stb. szók nem nominativuskép, hanem
adverbiumkép vannak használva, mipt pl. szüntelen folynak^
hirtelen jöttek sat. Kecskeméten ezt is hallottam: „« lába
meztelen van.^ (Nem emlékezetből mondom, hanem akkor
jegyeztem fól, mikor hallottam. Az illető leány egy szót
sem tud máis nyelven, mint magyarul.) Különben ugyanott
ezt is mondják: „nézzük meg, kcsz van-e már a vacsora"
(ilyent többször hallottam); vö. „A mesternek is van egy
kis bosszúsága, mert itt van karácsony s nincs kész a nad-
rágja^ Népk. gy. 111:281. A kész itt is határozó, a m.
készen ; mint Dunán túl hallani : készebb akármit megteszek,
e h. készebben, inkább ; Jobb szeretem, e h. jobban,

SlMONYI ZsiGMONIX

APRÓLÉKOK.

Egy zavaró hang. A magyar tudományosság jó híre-
neve az utóbbi időben kifelé is mind nagyobb és nagyobb
hódításokat tesz ; már oly helyeken is meg kezdette lábát
vetni, a hol eddig csak gúnymosollyal szoktak felelni tudo-
mányosságunk emlegetésére. A mennyire örvendetes ez a
kedvező fordulat, annyira óvakodnunk kell tőle, hogy a

JC. KYELVÖR. XrV. I C

Digitized by VjOOQIC

2 26 APRÓLÉKOK.

mit komoly igyekezet, kitartó szorgalom s fáradságos
munka szerzett meg számunkra, azt meggondolatlan kony-
nyelműséggel vagy vigyázatlansággal koczkára ne tegyük.
A Phil. Közlöny ez évi áprilisi füzetében egy kritika-
féle jelent meg, mely a sokszor emlegetett „Die slavischen
elemente im magyarischen" mű egyes czikkeit igyekszik
birálgatni. Ez a birálatféle nagy fitymáló hangon szól arról
a tudósról, a kiről mindenütt, a hol a tudományos munkál-
kodást igaz értéke szerint tudják becsülni, csak a legna-
gyobb elismeréssel, tisztelettel szólanak — gúnyosan „az
éles látású unbefangenheit nagy mesterének" nevezgeti öt ;
más helyen azt mondja: „nevetséges állítás [Miklosich-
tól], hogy a szlávok ismertették volna meg a magyarral a

' sáiorL Ja, dies ist sorgfáltiges abwágen und unbefangen-
heit !" majd így itél róla : „Egyik fő hibája, hogy a török
eredetű magyar szókat a szláv dicsőség emelésére használta
durch sorgfáltiges abwágen und unbefangenheit. A másik
lényegesebb hiba az volt, hogy a kölcsön vett elemek for-
rásának megítélésében nem alkalmazott helyes kri-
tériumot;" szemére lobbantja, hogy nem bizonyít, s okát
is megmondja, miért: „Miklosich szerint a tolmács szláv szó
és mi a szlávoktól vettük. Ennyiből áll az egész bizonyítás.
De melyik az a tő, melyből sarjadzott, ezt Miklosich nem
mondta meg; mert nem tudta megmondani;" oktat-
gatja egy Thúry József azt a Miklosichot, kit meg se
tudott érteni; sa.mi legerősebb, ráfogja, hogy a szó-
beli mű „már a szerző által is bevallott hibás elvekből kiin-
duló munka", s ismét : „A szláv elemek kimutatásában el-
követett hibáit maga Miklosich is bevallja" — szóval oly
kicsinylő elitéléssel szól e tudósról, hogy pirulnunk kell
rajta, hogy e tiszteletlen szavak magyar nyelven jelentek
meg nyomtatásban.

Azt természetesnek találjuk, hogy ,a búzakalász büsz-
kén emelődik az égnek, míg üres^; ily szembeszökő tájéko-
zatlanságtól, mint a minőről egypár hasonló birálat már
eléggé meggyőzött bennünket, éretlen Ítéletnél nem is vár-
tunk egyebet ; de hogy a Phil. Közlöny helyt adott e köz-
leménynek, mely a magyar tudományosság gyarapodó jó

.hírnevére sötét árnyékot vet s elleneseinknek kész ürügyet
szolgáltat támadásaik megújítására, azon valóban csodálko-
zunk ; s midőn sajnálkozásunkat fejezzük ki rajta , hogy
ama méltatlan támadás megjelent, kötelességünknek tartjuk
egyszersmind kijelenteni , hogy e támadást rosszaljuk s ,
minden, vele való közösséget határozottan elutasítunk ma-
gunktól.

Nyelvérzék és tudákoskodás. A B. Hírlap ugyanazon
egy .számában (máj. 7.) a Hírek rovatában olvassuk a kö-

Digitized by VjOOQIC

TJtp^

AFKÓLKKOK. 227

vetkező tudósítást: „A Pisk/ telep részére következő ado-
mányokat vettük" s alább: „Tolnay Lajos a Hunyadmegye
eloláhosodott székelyeinek visszamagyarosításán fáradozó
pisk// népiskolának ügyét magáévá tette". A megelőző szá-
mokban is váltakozva hol ,piskí'-telep', hol meg a ,piskii-
telep' ügyének mibenlétéről kapott egy-egy rövidke értesí-
tést az olvasó.

Látnivaló , hogy itt a nyelvérzék s a mesterkéltség
hajba-hajba kapnak egymással, s hol az egyik, hol meg a
másik kerekedik fölül; legutóbb azonban úgy látszik, hogy
a ,pisk/' le kezdi szorítani a harcztérről a ,pisk/Vt^ Nem
úgy a nemzeti színháznál. Ott hajdanában a „Portic/ néma*^
ült a trónuson, de mióta a „színészi tanoda" virágzik, a
hol nem csak azt tudják, hogy Portici olasz város, hanem
azt is, hogy a magyarban városnevekből -/* képzővel alkot-
nak melléknevet, a ,Portic/V' száműzte az előbbit s maga
foglalta el az üresen maradt trónust , s azóta egy-egy
operai napon a színlapok fönnen hirdetik a .Portic//" néma'
dicső uralkodását.

Arra a kérdésre, hogy az -/' végű helységnevek, ha
melléknevekként használjuk őket, fölveszik-e az -/ képzőt
vagy nem, megfelel Arany János „Szondi két apródjá"-ban .
^Feljőve Márton, az orosz/ pap".

Tudjuk, hogy ama helynek Oroszi a neve. Arany
szerint tehát, de meg a népnyelvi használat szerint is, az -/
végű helységnevek, ha melléknévként szerepelnek is, nem
vesznek föl -/' képzőt ; nem mondjuk például : ,rez/>' bor,
simony/V határ, ezek már olasz/V földek, kilit/V* malom" sat.
noha vannak Rezi, Simonyi, Olasz', Kiliti hely-
ségeink. Sőt a hiatus elkerülésére még a -fa/va, -háza, -hida
végű helységneveket is rendesen imígyen használjuk : apáth-
falvi (Apáthfalva), balásfalvi (Balásfalva), illyefalvi (lUye-
falva); nyíregyházi (Nyíregyháza), laczházi (Laczháza) ; bán-
hidi (Bánhida), várhidi (Várhida) sat.

E szerint : , A pisk/ csata. A portic/ néma^

Különösségek. Nem is hittük, hogy már halászaink is
kezdenek megművelt magyarosodni ; legalább az országos
kiállítás mezőgazdasági tudósításából azt kell következtet-
nünk, hogy az ,ujhodás' malasztja már a balíitonvidéki,
dunai, tiszai sat. halász népet is megszállotta. Az értesítés
ugyanis azt adja tudtunkra, hogy „az élő hal kiállítás több
napig fogja a látogatók figyelmét lekötni. A csinosan cso-
portosított tartíinyokban élénken úszkál a galócza . . . e
halak egyévesek, s fejlettségük beigazolja^ hogy tenyészté-
sük elönyösebb a pisztrángénál ... a költőedényekben a
víz hömérséke rövid idő alatt kiköltötte a hnlcbrcnyekef^

15*

Digitized by VjOOQIC

2 28 VÁLASZOK.

melyek duzzadt szikhólyagjukkal pihennek a tartály fe-
nekén".

A mi különben örvendetes a dologban az . hogy a
komolyabb irodalmi termékek is mind jobban kezdeneTc
terjedni még a nép alsó rétegeiben is ; példa rá a meguj-
hodt nyelv föntidézett két csemetéje, az cbreny és tartály.
melyeket magyar halászaink valószínűen a német-magyar
szótárakból tanultak meg, a hol meg van mondva, hogy
ébrény : embryo és tartály: beháltniss.

Nem tudjuk. Hermán Ottó fölvette-e ezeket is a halá-
szati műszavak sorába; ha Szegeden nem is, de Körös-
Tarcsán bizonyára már nagyon elterjedtnek kell lennie az
ébrenyféle fölsőbb ihletség szülte szavaknak.

VÁLASZOK

a Nyelvőr XIV. 185. lapján tett kérdésekre.

csula. ^z az alak a Jókaiból idézett hely jelentésében
a beküldött adatok szerint nem használatos; ellenben a
czulá't következő helyeken ismerik: a) y^Csula ugyan nem,
de czula járatos Kis-KüküUő megyében ; értelme gyalázó,
s lányoknak, különösen serdülő lányoknak hallottam, hogy
mondják*' (K i s p á 1 Mihály.) — b) „Hallottam Kún-
Félegyházán csitításul egy ittasságában henczegöhöz e mon-
dásban : czo ki czula ! Nagyon használatos különben ez
ikerszóban : czele-czula : szana-széjjel, rendetlenül heverő hol^
mik, czók-mók; pl. Szedd össze a czele-czuládat, oszt mennyi
Ez is éhoszta mindén czele-czuláját" (Szerelemhegyi.) —
c) „A csula szót gyermekkoromban nagyon sokszor hallot-
tam otthon (Csallóközben, Duna-Szerdahelyen) saját boldo-
gult anyámtól is, meg másoktól is. Különösen 3 — 7 éves
leánykákra szokták az anyák alkalmazni, ha azok valami
illetlen dolgot tesznek ; pl. : Nem szégyenled magad te vén
czulla (de nem csula)\"' (Molnár József.)

A czula megvan Csokonainál is, a mint ezt B a r á t h
Ferencz és Babics Kálmán tudatják velünk. Baráth
ezt írja: „Sokszor hallottam, nőre (leányra) mondják meg-
rovó értelemben. Csokonai Dorottyájában is előfordul, az
öreg Gergő beszédében (IV. könyv) kétszer: Ténsúr, egy
tzúlátol én ezt fel nem veszem. Didergett a czúla, majd
hogy meg nem fagyott^. — Babics az első hely idézése
után így magyarázza a szót : „ Czula, czurha, czurhó, czódli =^
lotyó-féle, kevés becsületű, könnyelmű fiatal vászoncseléd,
ha félig tréfásan titulázzák. Az egész Dunántúlon így van

tí

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZOK. 229

A csilla fcsuli, csajla) szót más jelentéssel négy hely-
ről küldték be hozzánk: a) ^^Csiila: Bia tájékán tehénről
mondják, mikor riska tehén, apró szarvú, vézna, sovány"
(K a r t a 1 Károly.) — h) ^Csuli: Kún-Félegyházán any-
nyi mint kajla, hosszú fülű, esetlen testalkotású" (Szere-
1 e m h e g y i.) — c) „A csula, csuli szókat csúfneveknek
ismerem ; gyermek koromban így csúfoltuk egymást" (D e é z s
Sándor. M.- Vásárhely vidéke.) — d) „CV^y/^:.- Nagy-Kő-
rosön ökrökre mondják, ha lehajlik a szarvuk" (T ö m ö s-
kozi Sándor.)

peték, a) „Sarkadon, Bihar megyében, használják a
petek-et. Ha pl. egy duhaj legény korcsmába megyén s az
ott mulatókat kiveri, midőn hősködését elbeszéli, azt mondja :
Csaptam egy petéket. Ha többen valami fölött összekapnak
s e miatt verekedés támad köztük, azt mondják rá: Nagy
peték lett abból osztán" (Márki Albert.) — b) „A
peték közönséges szó Nagy -Kőrösön • használják ilyféle mon-
dásokban : Nagy peték volt náluk. Állott a peték egész nap.
Bezzeg tettek ám nagy petéket I Különösen a házi cziva-
kodás perpatvar kifejezésére használják" (Tömösközi
Sándor.) — c) ^ Petek =- veszekedés, lárma: Nagy peték
vót ott, csak láttátok vónal" (Fábián Károly. Do-
rozsma.) — d) y^Petek = dulakodás nagy lármával" (Név-
telen. Kecskemét.) — e) „Mikor a betyárt üldözik s ö
tüskön-bokron keresztül megmenekülve végre föUélekzik,
azt mondja : No, soha életembe illyen petekém nem vót"
(Kartal Károly. Bia, Baja vidéke.) — f) y^Petek igen
közönséges és széltiben-hosszában használt szó Kún-télegy-
házán : sok hühő semmiért, lárma, csődülés jelentésekkel,
melyekben azonban mindig benne látszik lenni a ,kudarcz*
fogalma is ; pl. Nem készítettem oda néki estére azt a
baszom pipát, oszt olyan petékét csinát érte, hogy még a
gyerek sé áta még nevetés nekű. Nem akart a czédulájé
fizetnyi (a helypénzszedőnek), de micsoda peték lett abbú !
vót ott hat baktér is écczérre. A következő két mondást
vándorkomédiások mutatványainak látása közben tették :
Nézd a pojáczát, hogy méttészi a petékét I Űttészi a pete-
két, mintha avva ja rúdda gyütt vóna a világra" (Szere-
lemhegyi.) — g) „Gyermek korómban sokszor hallottam
Kún-Sz.-Miklóson, de nem ,kudarcz*, hanem ,czivakodás, ve-
szekedés^ jelentésben : No, csinált aztán petéket! A volt a
peték ! még a harmadik faluba is elment a híre. No, te
megtetted a petéket ! A szó jelentése rokon a patdliá-kvdX :
Akkora patáliát csinált azér az egy tyúkér!" (Barát h
F e r e n c z.)

pattén, a) „Szülőföldemen Csékuton (Veszprém m.) az
alacsony, de erős, vaskos termetű embert mondják pöitön-
nek: Ném is hinné a zembér, ebbe ja pöttön emberbe

Digitized by VjOOQIC

230 NKPNYELVHAGYOMÁNYOK.

mennyi erő vati!" (Tolnai József.) — b) ^Sopron me-
gyében igen ismeretes szó a pötími ; jelent alacsony termetű,
kicsiny embert; némiképen megvető gúny van hozzákötve:
Mit akar ez a pöttön ember, mingyárt a zsebembe rakom !
(Horváth Antal.) — c) y^Pöttön^ pöttönke megvan Győr
megyében : Ojan pöttönke kis leányom született, hogy alig
lácczik ki a böcsöbü. Ékkis pöttön kis pörsenís támott a
kezin, osztán ugy emirgesédétt, hogy doktor köUött neki"
(Kárpáti Endre.) — d) „A peiten szót Sz.-Fehérvárott
hallottam ily alakban : pofion ; értelme ,kicsi, vastag' ; pl.
pöttön efnhéfj pöttön t4Jj'^ (Balassa József.)

ragyabunkó, a) „A ragyabunkó csúfolódó szó ismeretes
Gömör megyében ; a gyermekek és suhanczok szokták ezzel
csúfolni ragyás társukat" (Nagy Pál.) — b) y^Ragyabunkó-X.
használják Máramarosban Visken, és értenek rajta himlő-
helyes, ragyás fiatal, élénk embert" (V i s k i K. Bálint.)

eresztős. 1. a) y^Eresztös-n^ mondják Hajdu-Szoboszlón
azt a búzát, mely a nyomtatáskor jól ereszt, vagyis sok
magot ad" (Bihari Kálmán.) — b) y^Ercsztös gabona ^
jól fizető, sokat kiadó" (Viski K. Bálint. Visk.) — c)
„Ha például egy kereszt búzából 2 vékát várunk, de az
harmadfelet vagy hármat is ád, akkor eresztös-xi^ mondjuk
az életet (gabonát); ellenkező esetben pedig azt mondjuk
vékonyan ereszt^^ (Márki Albert. Sarkad, Bihar m.) — d)
y,Eresztös-t használják Szatmár és Győr megyében (itt rit-
kábban), de csupán a szalonnára alkalmazva : Eresztős
a szalonna -= bőven sül belőle zsír. Nem eresztős a sza-
lonna -- kevés zsírt ad, sok a tepertője (Győrött : sok a
csörgéje)^ (Kárpáti Endre.) — 11. ,^eresztős liszt = ned-
ves liszt; eresztős tészta -= nedves lisztből gyúrt tészta, a
mely nem sül meg jól, nedves, nehezékes marad"' (K a r-
tal Károly. Baja.)

mármaros. ^Alámaros helyet mdrmaros elnevezést hal-
lottam, de a? nem tájszólásszokás, hanem csak egyes egyé-
nektől használt kifejezés, kik a szót ügyetlenségből elcsa-
varják, egy betű hozzáadásával vagy elvételével" (D e é z s
Sándor.)

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

Nincs ott égy si valló lelök sé (Csivalló lélek, Gömör
Nyr. IX. 230.); nincs ott a kozokán sé: egy lélek sincs ott.

Kihúzza a nyargalót: megverödik, kikapja a magáét.
(Nyargaló y jargaló, jar gálás régenten : stipendium^ zsold. Nagj- körösi

Digitized by VjOOQIC

néipnyfxvhagyomAnyok. 231

regestrom 1634-böl: „Az szúbasáknak adtuak itt létekben nyargalló
pénzt 2 tallért". L. RMK1\ II. 456.)

Dúvertibe. vagyunk: össze-vissza, felfordult állapotban.

F* é kedvvé van. (Tinódynál : az ki szerzé, vagyon oly
mint fél kedvében, Szeg. vesz. 322. Mostan is penig az nép fél
kedvvel vagyon az itt való maradásra, hogy kevesen vannak és
hogy fizetetlen Levele.stár I. 279.)

Nagy döbbefakadva: nagy bosszúsággal. Pl. Itt vót a
zsidó, hogy fizessék ké neki, alig birtam kianni rajta. De hát émőnt
má? Émönt osztán nagy döbbefakadva, de aszonta, hónap mögin
égyűn. (A kifejezés értelme világos Tinódy e sorából : Az terekek
vágynak dobjok fakadva, Egerv. 1274. Dobjok fakadva: re infecta
Veresm. Intő Lev. 218. L. RMKT. III. 440.)

Köllös közepe. (Nyr. II. 87.)

Szegődi nem töti: olyan cseléd, a ki mindig változtatja
a gazdát.

Émöheccz oda, a hun a part szakad.

F^arkas kaszára jut: pl. valamely vagyon, a melyet elté-
kozolnak, vagy valami tárgy, a melyet elrontanak. („Farkas kaszára
veti" Pázmán Préd. A „farkas kasza" : a farkas fogó vas.)

Az eszöd kosara, v. veleje: bosszankodó kétségbe
vonása valamely állításnak. Pl. Hán hét még húsvét ? Kilencz. Az
ám, az eszöd kosara, legtöbb ha hat hét.

Attyafia, térdig. (Ha valamely legény vele rokonságban
álló lányhoz v. menyecskéhez jár, s mentségéül azt hozzák fel, hogy
hisz atyjafia. Erre szokták azt mondani, hogy attyafia ám — térdig.)

Sort fog. (A malomban az örlösök jelentkezésök sorrend-
jében őrlethetnek ; azért a gondos gazda jókorán elmegy „sort
fogni ■*: jelentkezni, hogy mentől előbb ö legyen a „soros.")

Vas körmöt hány: a ki sikos sárban jár, lába ujjait be-
görbíti, hogy el ne csúszszék. (Átv. ért. aggatolódzik, kötözködik.)

Maga szopta az annyát: eredetileg állatról, pl. malacz-
ról mondják s akkor : szép ; ugyanis a mely malacz maga (t. i. egy
maga) szopja az anyját, az rendkívül szépen fejlődik. (Legtöbbször
azonban gúnyosan használják feltűnő rút férfiról v. nőről.)

A mire ért! (így szokták kínálni azt, a ki evés idején érke-
zik valahova. A megkínált ekkép szabadkozik : Csak tessék isten
áldásává.)

A miúta kétágú gatyát visel. Pl. még ilyet nem lát-
tam, a miúta stb. (Aranynál: „A légynek se vétett, mióta kétágú".
Ezt Simonyi Nyr. II. 199. úgy magyarázza, hogy „a mióta felesége
van". Sem a kifejezés természete, sem az illető hely értelme —
Jókáról van szó — nem engedi meg e magyarázatot. „Mióta két-
ágú** : mióta két lába van, mióta a világon van.)

Még a pap sé szart. (Annak mondják, aki nagyon korán
reggel eszik.)

Digitized by VjOOQIC

7^^

232 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Mind 6 n órás: a terhes asszony állapotának vége felé.
Szedi baba: (Kis gyerekhez, midőn körben forgatják,)
(Nyr. III. 231.)

(Kis-Kiín-Halas.)

Korda Iíkke.

Babonák.

1. Hogy sok tik mégkottollon, pemet-vizet ko a zivó-váilu-
jukba öntenyi (azt a vizet t. i., a melybe a pemetet kenyérsütés
alkalmával megáztatják).

2. Hogy a tikok korán mégkotollanak, géréncsér-szómát ko
alájuk ténnyi a féczékbe. (A fazekasok edénnyel terhelt szekerek-
kel eljárnak falukra árulni ; s gabonáért adnak edényt. Az edényt
sok szalma közé elcsomagolják s az ilyen sok falu határában meg-
hordozott szalmát kell a tyúkok alá tenni.)

3. Ha fö-szének (éjszak felé) űtetik a tikot, akkor mind koka-
sok kének ; ha pedig ászének, akkor mind gérczék lesznek.

4. Ha a házos emberek fö-szének feküsznek a zagyba, akkor
figyerékük lesz ; ha pejig ászének, akkor leán-gyerék születik.

5. Ha télén a hó töbször esik nappá, mind éjjé, akkor abb'
a zesztendöbe több gyerek szCdetik ; ha pejig éjjé többször esik,
akkor leán lesz több.

(Nagy-Lengyel, Göcsej.)

GaAl Fkrencz.

Népetimologiák.

— Tudod, komé, hogy miér mongyák a dohányt dohánynak?

— Nem én, mom meg, ha tudod.

— Hát tudod, mikor a magyarok jöttek Sczithiábul, osztán a
Kárpátok koszt kóborásztak, egyfk vezérök Doh lelt egy dudvár,
osztán ászt megrágta. Í3e elkezdett tűlle okádni ; a többiek meg-
látták, osztán elkeszték mondani: „ni ni Doh hánv!" Ebbűl lett
a dohány neve.

(Patóháza. Szatmár m.)

Bartók Jf.nö.

Gyors mondókák.

Túron tul, egy tón tul egy tiszta tarka kurta farkú kan tur,
annak a háta közepin van egy tiszta tarka kurta farkú kan kakuk,
csak ászt kiábájja : jobb nyak tyuknyak ludnyaknál.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 233

Sajt ! ha én téged meg tudnálak karimásittalaníthatni^ ugy
megkarimásittalanitnálak, hogy ugy még sose vótál megkarimásitta-
lanítva.

Pipa kupak, pap kalap.

(Déva-Ványa. Jász-Nagy-Kun-Szolnok m.)

Csatárt Lajos.

Találós mesék.

Micsoda jóság van a szekírbe? — Meg lehet vele fordulni.

Mi nékül nem lehet szántani ? — Fordulás nélkül.

Miért áll meg a szántóvető ember a f6d végén? — Me nem
fél, hogy felbillen.

A szent léleknek mikor vót farka? — Mikor galamb képiben
szállott a fődre.

Micsoda királynak nincsen országa ? — Kártyakirálynak.

Mi legjobb a balhába? — • Hogy nincs megpatkolva.

Éjjel nappal fürdik, mégis fekete? — Malomkerék.

Mikor hallotta az egész világ a szamár ordítását? — A viz-
özőnkor Noé bárkájában.

Milyen szőre van legtöbb a disznónak ? — T o v e s.

Milyen fa van legtöbb az erdőn ? — Görbe.

Melyik a legerősebb állat ? — A csiga.

Ki nem jár az orra után ? — A rák.

Mit csinál a nyúl, mikor a hegy tetején áll ? — Völgybe megy.

Milyen disznó van legtöbb ? — Görbe farkú.

Miér tapogat a vak ? — Mer az ujjain njncs szeme.
(Patóháza. Szatmár m.)

Bartók Jenő.

Gyermekjátékok.

Dóié (paja, czigére).

A dóiét tavasszal játszák ; evvel a játékkal kezdődik meg
a szabadban a játszás. A dóié egy lo 'cmt. hosszúságú^ henger
alakú, mindkét végén kúpalakba megfaragott fa. Az 50 cmt. hosz-
szúságú kissé lapos ütővel legelőször is egy 1 méter átmérőjű
kört írnak le, várat húznak a földre.

Rendesen kettesbe játszanak, ritkán hármasba. Előre
megegyeznek, hogy mennyibe játszanak : ,Jácczunk ötszázba, ezerbe,
kétezerbe !*

Hogy ki kezdje meg a játékot, azon könnyen megegyeznek ;
rendesen a jobb játékos veszi fel az ütőt s megy be a várba
ütni; a másik játékos pedig a váron kivül áll s igyekszik az
elütött dóiét megkapni, vagy a hova az leesett, onnét a várba be-

Digitized by VjOOQIC

234 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

hajtani. Ha ez nem sikerűit, következik a briccz, biccz
(bicczentés). A hova a dóié leesett, onnan történik a briccz.
Ugyanis a bentlevő az ütővel a dóié végére öt, hogy az fölugorjon
s ugrásközben minél messzebbre elüthesse. Akár érte az ütő a dóiét
ugrásközben, akár nem, a dóiét arról a helyről, a , hova leesett,
hajíthatja be a kint levői Ha ismét nem sikerűit a behajítás, akkor
a bentlevő tőt (,T ötök* mondja nagy hangon). Ekkor a dóiét
háromszor egymásután b i c c z e n t i s üti minél távolabbra.

Nagyon vigyáznak arra, hogy a dóiét ugrás közben érje az
ütő, ne a földről üsse el (kotorja); mert az k o t r a v ó t, s a kint
levő behajíthatja a dóiét.

A briccznél, ha a dóié ugrásközben a várba esett , a ki
hamarább mondja, hogy c s ű r v á r, az megy be ütni. A tőtésnél
okvetlen kell egyszer érinteni az ütőnek a dóiét ugrása közben,
különben megint behajíthatja a dóiét a kintlevő. Rendesen minden
bricczet mindketten számítják nagy hangon : E c c z é n e m v ó t,
kécczé sé vót, háromszó sé vót', már a hogy elbirta a
dóiét ütni, a vagy nem.

A hova a dóié a harmadszori briccz utáp leesett , onnan
számlálják, hogy hány lépés van a várig : minden lépést tizbe szá-
mitnak az összeget pedig oda irják a vár mellé a porba, s a játé-
kot a bentlevő tovább folytatja a fent leirt módon addig, mig a
kitett összeget valamelyik le nem játsza. Ha a kintievőnek sikerűit
a behajítás, ,1 é van* kiáltással siet be a várba ütni.

A behajitásnál, ha a dóié a vár szélére esett, akkor fékez,
vagy is a bentlevő mind a dóiét, mind az ütőt egy kézbe fogva a
dóiét magának főadja és elüti. Utána az egyszeres biccz követ-
kezik s az után a háromszoros briccz. A ki lejátszotta az össieget,
az még egyszer elüti a dóiét s az ellenfélnek sántikáva kell
onnan bevinni a várba ; valahányszor a felemelt lábát a földre
teszi, annyiszor üt a nyertes a korbáccsá font kendővel a hátára.

A kezdő játékosok a dóiét Tugásba is játszák, rendesen
három rúgásba. A kiütött dóiét a kintlevő a lábfejére teszi s rúgja
be a vár felé; számítják egyúttal, hogy ,égy a rúgás, kettő a
rúgás, három a r u g á s* s ezután hajítja be kézzel a dóiét.
Néha kiütéssel is játszák, a midőn a befelé hajított dóiét hajítás
közben kiütheti vissza, a mi az ügyes fiúknál tiz-tizenötször előfordul.

(üorosma.) Fábián Károly.

Tájszók.

I.

Szatmármegyeiek.

Dugacs: valami csekély kis alkalmazzák; erigy te! segg-

lyuk betömésére használni szo- dugacs !

kott eszköz ; kicsinylésre is

Digitized by VjOÓQIC

népnyelvhagyomAnyok.

235

Ü u h a d : bedugul, nyilasa el-
záródik.

Duruzsol: dalol magában, hal-
kan, a nélkül, hogy a dalnak
a szavát mondaná.

Ehezetes: aki folyton éhes,
soha sem bir eleget enni.

E 1 h e r g e 1 : elpusztít ; vagyonát
elhergelte, elpusztította, elette-
itta.

Eszeget: csendesen , lassan
eszik ; gj'ermekröl, lábadozó
betegről szokták leginkább
mondani.

Elörűnnen: elölről; érün-
nen: erről.

Együtt: valamit bizonyító, fe-
nyegetve erősítő szó : vigyázz !
mert együtt kikapsz, bizony
kikapsz. Szabolcs megyében
az együtt helyett „igyók"-ot
mondanak : fuss, szilajon, mert
ig)ük elverlek ; Gömör-, Tor-
na-, Hont megyékben már
csak „jót"- vagy „jód"-ot
hallottam, de ugj^an csak az
elmondott értelemben. A nagy-
bányai régi jegyzőkönyvekben
„egy üld" alakban jön elŐ.

Edes-kedvü: csak borra szok-
ták alkalmazni ; könny ü-italu.
kellemes savanykás ízü bor.

Emberbor: kemény , erős
óbor, melyhez ember kell,
hogy megbírja.

Erősködik: valamit erősen
állít, bizonyít ; mellőle nem
tágít.

E c 8 e l Ő : apró-, vékony- s sürü-
fogú gereben, melyen a fino-
mabb szálú len- vagy kender-
szöszt szokták még tisztább-
szálúvá tenni.

Eszclőkös: bolondos, tréfás.

E d d e g é 1 : lassan, kényelmesen,
hosszasan eszik.

F á s k o d i k : alkudozásoknál
szokták használni, mikor az

elárusító fél az értékéből va-
laminek nem enged, megköti
magát.

F o n c z a : bányászmécs, mely-
nek világa mellett a bányász
lent a bányában dolgozik.

F" e j t ő : vastag, sodrott gyapot-
fonal ; van fehér, kék, vörös
stb. fejtő.

F i k a r c z : valami megnevezhe-
tetlen csekélység fogalma ; nem
engedett egy fikarczot sem :
legkevesebbet sem engedett.

Fedelencz: orgonafa vagy
virága, syringa vulgáris.

Felűrünnen: onnan felülről.

F i r d e 1 : lefarag, apránként le-
metszeget apró. darabkákat ;
csak kenyérre szokták alkal-
mazni; „melyikötök firdelte így
le ezt a kenyeret?"

F i c z i m á n t o s : Cziczomás,
mind a mellett is csinosan öl-
tözködő, kényes természetű,
másokétól eltérő szokású, haj-
lamú.

Farkalódik: folyton utána-
jár, nyomában van, például :
gyermek az anyjának.

F i t i t : mutat valamit, ami nála
van ; fitisd azt a kártyát ! lás-
suk mid van ?

Felherrgel: felingerel, iszti-
kél, valaki ellen bujtogat, fel-
hecczel.

F e 1 k é p e 1 : pofon ver, pofon üt.

Firtat: vallat, valamit meg-
tudni akarván, erősen kérdez-
get; „hagyd annyiba, ne firtasd
tovább!"

F a r t a t : félre nyom , barmot
hátuljánál fogva félre szorít ;
„fartasd idébb azt a tehenet ! . .
farta barna ! "

Futrinka: ide-oda futkosó,
ügyes, serény kis — különösen
leány — gyermek.

Digitized by VjOOQIC

2^G

népnyelvhagyomAnyok.

Félsala vári: g;yeng^ee.szíi.

Keltápászkodik: lassan,
restül feláll ; vagy betegség,
verés után ágyból, földről
felkél.

F r e c s k e I : vizet vagy más
hig anyagot szétfecskendez.

F é I k ó t y a : , eszelős, gyenge-

F é I k e g y e I- felfogású, gyáva,
m ü : ügyetlen.

F i t y i n k 6 : e szóval a férfiak-
nak természettől örökölt tehe-
tetlenségét szokták kifejezni.

G ö n g y ö : hengeralakra össze-
csomózott tárgy ; pl. kender,
len, szösz, gyapjú ; innen : gön-
gyöl, göngyölít : csomóba csa-
var.

Göröncsös: érdes , durva
felületű tárgy, anyag.

Gezemicze: apró, vékony ág-
bog, kóró, mellyel tüzet élesz-
teni, rakni szoktak.

(Nagybánya.

G ű r ü z d ö 1 : bizonyos, köhö-
géssel, nehéz huruttal együtt
járó torokfájáskor szokott az
abban sinlődő torka gürűz-
dölni , fájdalommal, nehezen
nyelni, vagy a nyálkát torkán
felköhögni.

G á n g á : ügyetlen , esztelen ;
ezzei rokon jelentésű a

G a d o n g a sZó, valamivel szelí-
debb, tréfásabb a

G o 1 y h ó.

G u z s o I : ruhát, kelmét kímé-
letlenül összevissza csavar.

Gajdol: éktelenül dalol, mint
rendesen a részeg ember szo-
kott.

G a c s i b á s : görbe, bogos karó,
fa, pálcza, a minek egyenesnek
kellene lenni.

G ö c s ö á : bogos, csomós fa,
bot.

Gamó: az igen nagy lábról

szokták mondani.
Szatmár m.)

Katona Lajos.

Kiskunságiak.

A b é z o 1 : elpocsékol , elvesz-
teget.

ácsánkodik vmire : számot
tart vmire, követel vmit.

^ g g ^ ^ ^ • aggodalom, baj. (Nyr.
Vll. 231.)

ágyás: i) virágágy, vetemény-
ágy ; 2) szérűn leterített gabona.

a 1 fa: a járom alsó vízszintes fája.

álladzó: i ) szíjj vagy szalag,
mellyel a kalapot az állhoz
erősítik; 2) kis gyereknek álla
alá kötött ruha.

árguvállódik: kunyorál,
hosszasan és ismételve zaklat
vkit vmi kéréssel. (Nyr. VÍI.'JQ.')

árgyélus: i) káromkodásban :
^az árgyélussát !•* 2) Üébéák

nevű közeli homokpusztán igy
neveznek egy körülárkolt te-
rületet, mely állítólag valaha
kert volt ; 3) így hittak régen
a Kiskunkerület székházát Fél-
egyházán. „Félegyházán van egy
ház. Árgyélus a neve. A mit
abba főznek. Keserű a leve".
(Régi népdal. Vö. e palócz
dallal : Amott van egy kis ház
Ardélyus az neve. Nyr. XI. 384.)
á r k á n y : félig lószőrböl, félig
kenderből font kötél, végén
hurokkal, mellyel a szilaj lo-
vat a ménesből kifogják. Rit-
kán használt s félig elfeledett
szó, mivel az általa jelentett
tárgy már nincs használatban.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYKLVHAGYOMÁNYOK.

237

Arany helyette a pányvát
használja: ^Pányvával ezekből
ha mikor kell fognak, Hajítva
kötését repülő huroknak" [Bu-
da hal.] „Van erős pány-
vája lóször kötelekből'* [u. o.]
A pányva ésazárkány
közt az a különbség, hogy a
pányvára legelni kötik ki az
állatot valamely fához vag^
czövekhez^ míg az árkányt a
szabadon legelő ló megfogá-
sára használták.

ásítozik vmire : óhajt, kíván
vmit, főleg a mi nem dukál
neki.

átabotába:* összevissza ren-
detlenül. (Nyr. X. 189. Bara-
nyában : felületesen, átalán vé-
ve (?) Nyr. III. 565.)

babajkó v. bajkó: eszelős.

bagjas: borzas fejű. (Nyr. IV.
560, III. 34. Pázmánnál : Bag-
lyason ne hagyja fejem.)

bajuszmók: nagybajusza em-
ber.

b a k á d z i k : vmi lökés követ-
keztében bukdácsol ; pl. Úgy
megrúglak, hogy hatot is ba-
kádzó.

b a k h á t : hosszú homokdomb.

bal 1 a n g ó : gömbalakú tüsök-
bokor, „ördögszekér."

bamba: gyönge elméjű.

b a n d s a 1 : kancsal. (Nyr. III. 34.)

b a n d s ú r : dolmányforma posztó
felöltő.

bánomkert: olyan kert, me-
lyet a víz gyakran megszokott
nyomni. Bánomárok: me-
lyet ilyen kerten át ásnak.

barom: gyűjtőnévül pl. két ba-
rom, három ménös járja a
főggyit : gulya, csorda.

b a z s a 1 : néz (tréfás ért ) ; pl. má
kibazsátad melyik a legszöbb
Ián ! (Nagykunságon b a z s a-
1 y o g: mosolyog Nyr. II. 135.)

(Kis-Kún-Halas.)

Korda Imkk.

Mesterszók.

Bányászműszók.

Éjfél után két órakor kolompoznak elsőt, háromkor
másodikat, négykor kolompoznak r e n d e 1 í s r e. Már ekkor össze-
vannak gyűlve a munkások a karámban; itt előbb imádkoz-
nak, azután kezdődik a rendelés; a hukmány (felügyelő) felol-
vassa, hogy ki-ki hol fog dolgozni azon a napon ; a szakma-
nyosokat a hónap elején rendelik el és akkor adnak nekik
szakmánt (megszabják a munkabért) ; ezután mindenki meg-
gyújtja fonczáját s bemenvén a bányába, munkához fog.

A foncza (bányamécs) különféle alakú; többnyire egyik
végén keskeny, másik végén sokkal szélesebb ; keskeny részéből
kiáll a foncza óra, a hol a k a n ó t meggyújtható ; része a
fonczának a nyelv, mely előre és hátra tolható. Ha a foncza
pislákol (pislog), a spádéval távolítják el a kanótról a
hamvas részeket. (A mikor még faggyút használtak világító szerül,
az eszközt, a melyben azt elégették, v i l á g-nak hívták).

Digitized by VjOOQIC

2^H NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

A ki tizenkét óráig dolgozik, egy-, a ki d. u. négyig, az más-
fél s i t en volt. A mint kijön a munkás a bányából, megy nótái-
t a t n i (feljegyezteti a sitjét). Hetenként szombaton van a k o c s-
c s í g - a d á s ; ilyenkor osztanak olajat, port, dinomentet,
spárgát, kapszli t, egy hétre valót. Mindennap egy sitre-
vagy másfélre való olajat tölt a bányász a c s u b u j ó-ba, s azt
magával viszi a táskájá-ban. A (puska)port poros-zacskó-
ban tartja.

A hukmány mindennap fáról (bejárja a bányát), az aknába
f á r t-okon (létrákon) kell lemenni, a melyek h e p c z-czel (görbe
szeg) vannak lefoglalva. A sitmáiszter (bányatiszt, hivják még
permesternek, bányamesternek, bányanagynak is)
a hónap végén megy b é m í r í s r e, ekkor a szakmányosoktól számba-
veszi az egész hónap alatt végzett munkát. A f i c z k ó (inas) viszi
elöl a bányamécset és a mérölánczot. A koncspásztor idő-
közönként megnézi, vájjon nem h á g-e a s a t t-ban (aknában) a
viz, hogy a szerint kezelhesse a konc s-ot (régi "Szerkezetű viz-
huzó gép). A kissebb v e r k e s (magán, nem kincstári) bányáknál a
gazda vezeti a munkálatokat, a direktor vagy princzipális
a hivatalos iratokat vezeti és a munkásokat fizeti.

A 13 — 17 éves fiúkat különféle munkák végzésére használ-
ják : a z ó b ó r 1 ó k tekenyÖvel hordják kissebb távolságokra a kö-
veket, a mit a vájárok*) lefejtettek ; a g y e n g v e r ö k olyan
apróra törik a v o n t o s o k a t (nagyobb köveket), hogy az a
s t o m p (ércz-zuzó) alá kerülhessen ; a c s e r p á 1 ó k a helyenként
Összegyűlt vizet cserpák-kai merítgetik. Kzek minnyájan sites-ek.

A. hontfut ók 17 — 22 éves ifjak, a kik a köveket h o n t-
ban hordják nagyobb távolságokra, többnyire futva. A hontnak
négy kis kereke van, a melyeket va Icz-oknak neveznek; a tengelyek
közel állanak egymáshoz, ezen van a láda ; a hontot maga előtt
tolja a d ó n-on, lerakott száldeszkákon; ha találkoznak, akkor az,
a ki a terhelt hontot taszítja, kiált előre : t e d d ki!

A hontfutókra a szám ló ügyel fel, ez jegyzi fel, hogy ki
hány utat tett meg.

A faművesek a^ ácsmunkát végzik.

A vájár*)-nak, a ki a szikla repesztessél foglalkozik, szer-
számai: fúró (^vésö), ezt a fájszli-val üti, a mely 3 — 5 kg. ne-
héz kétfejű kalapács ; p r u s z t o 1 ó, rövid fúró, a mivel a lyukat
megkezdi ; g a r a c z, a mivel a fúróport kiszedi ; c z i n k u s, hegyes
vaseszköz, a mit feszítésekre használnak ; csákány; 1 é s t r a n g,
hosszú vasrúd; puczka, a mivel a már lefejtett nagyobb köveket
aprózzák.

A gazdagabb fémtartalmú köveket érc z-nek nevezik ; az
erezet ki szokták rámolni, azaz r á m 1 ó v a 1 (kissebb kalapács)
letörik a haszontalan kövekről ; e haszontalan, tartalmatlan követ

♦) Ezt a kifejezést a nép nem liasználja, ő csak azt mondja, hogy 5 a
strocczon dolgozik.

Digitized by VjOOQIC

r

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

230

pusztá-nalc hívják; pusztát és földet vegyesen píreg-nck nevez-
nek; a silányabb fémtartalmú kőnek gyeng a neve; sarám-nak
nevezik a fémtartalmú követ, ha azt a föld színén, vagy kissebb
mélységben a föld közül szedik. Ha csak dió nagyságú a kő, vagy
annál kissebb, g r i b-nek nevezik. A szép alakokban jegöczödött
ásványoknak stufa, bányavirág a neve.

(Nagybánya vidéke.)

Malenszky Károly.

MestermOszók.

Szűcs mesterség.
(Az eredeti följegyzés szerint közölve).

Bőrök: berbéts-, juh-, bárány-,
farkas-, róka-, nyest-, görény-,
vidra-, nyulbör;

irha ; vékonyon készített bőrök.

Az érlelés hez kell :

egy nagy kád,

só, timsó, korpa, hideg
víz; ezekből leszsz a t s á v a.

A kikészittéshez eszkö-
zök:

egy kasza pad. abba egy nagy

szélyes horgas éles vas ;
egy t z o r h o 1 o vagy i g a z i 1 1 o

vas, dient zum ausdehnen des

felles,
egy s z í n 1 ő (lapos nagy) kés,

fa nyéllel, igen éles.

A szabáshoz kell:
egy kés, egy olló.

A meg varráshoz kell:

gyűszű; tő; fejér, kék, veres
tzérna; atzél; kalapáts.

A bőrökből készülnek:

ujjos bunda;
kis bunda;

ujjos kosok, fekete szőrű, kivül
a szőrível;

hoszszu süveg (kutsma) ;

német süveg, a tetejét hideg
üdőben ki duvaszszák (ki nyom-
ják) s úgy a fejre egészszen
le húzzák ;

bársony tetejű süveg ;

fekete és fejér kerek sapka.

A süveg, kutsma és sapka ki-
készittéshez kévántatnak f a
butukok (tőkék).

A bundán a varrásokat ne-
vezik :

í r h á z á s , külső béllés , igen
aprón várva :

V o r c z a I varrás, szeges forma,
(würstein, paspal);

lapos sgombojag szeges;

símpla és duppla lántzozás,
külömbfile tzérna és Sellyém-
mel ;

farkas fog varrás (a nyak
hozzá varrásánál és egyebütt
is a részek öszve tételénél) ;

agyon varrás (azaz két bőrt
szembevarrani gombolyagon) ;

fenyő ág varrás (tzífrázás).

A czéhben vannak hivatalok:

fő czéh mester, kis czéh
mester;

Digitized by VjOOQIC

240 XÉFNYKLVHAÜYOMÁNYOK.

atya mester, különösen tar- gyűlés és más öszvejövetel

tozik szorgalmatoskodni , ha alkalmával az egész czéhnek

valaki czéhbeli meg hal ; szolgálni (udvarolni) tartoznak,

fö látó mester, kis látó A czéhnek öszve jövetele nevez-
m e s tér, ezek mindenre tar- tetik czéh gyűlés nek vagy

toznak különösen vigyázni ; lakás nak, s mindég a fö

fö decán, kis decán, a kik czéh mester házánál történik.

(Kézdi-Vásárhely .)

Fkbcskav János.

Népdalok.

Nyóczórakkor megütik a rézdobot,
Édöss babám tói led elmasérozok.
Mésszé vagyon Dalmáczija határa.
Aggy égy csókot utójára arczámra !

Rozsmarintszál lehajtotta a fejit,
Édöss anyám ésszetétte a kézit.
Hull a könyve két szémiböl lefelé
Úgy jött velem az ezredös úr elé.

Berukkoltam, azt jelöntöm aláson,
Itt vagyok, . hogy mindén Icjány méglásson.
Hadd lássa még kutya némöt káplárja,
Hogy menyén a székéj legén csatába !
(Bardócz. Udvarhely m.)

Veres Fekencz.
2. •

Esik eső a mezőre, csak úgy dűl,
Bárcsak könnyű hullna babám szemibűi ;
Eső után szépen vidul a mező,
Könnyezve zeng a lángszivű szerető.

Viszi a szél a féllegét lefelé,
Borult után ragyogó nap jön elé ;
Bárcsak vinné búmat is el magával,
Csak engemet hagjna itt a babámmal.

Virágos kert volt nékem a kalapom,
'l'é voltál a kertésze szép galambom !
'l'é tűztél föl rózsabokrétát rája
Mindén áldott nap hajnalhasadtára.
(Baja.)

GajAki J.ajos.

Digitizedby Google j

LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK.

Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemeet? Hunfalvy Pál
r. tagtol 20 kr.

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól 40 kr*

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 30 kr.

Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 50 kr.

A CSUVaSOkrÓI. Vámbóry Ármin r. tagtól 30 kr.

A számlálás módjai és az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr.

Telegdi Miklós mester magyar katechismusa 1562-ik évból. Majláth Béla
1. tagtól 10 kr.

Káldl György nyelve. Dr. Kiss Ignáeztól 50 Lt.

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignácz 1. tagtól. 10 kr.

Vámbéry Ármin „a magyarok eredete" ozimü műve néhány fÓbb állításának
bírálata, Barna Ferdinánd 1. tagtól Ára 60 kr.

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór
r. tagtól Ára 20 kr.

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I. válaszom Hunfalvy Pál
bírálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr.

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt - kr.

A magyar kötőszók. lU. rész. Az alárendelő kötőszók II. fele. IrtaSimonyi
Zsigmond Ára 1 frt 50 kr.

DebreCZeni Codex — GömöriCodex. Közzéteszi Volf Gy. I.tag. Ára 2 frt — kr.

Magyar helyesírás elvei és szabályai. ín. kiadás Ára 10 kr.

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi
Bizottsága. Szerkeszti BudenzJózsef. XVin. kötet. 1 füzet árai frt— kr.

Tartalma. Felolet. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Á. ,A magyarok eredete"
ez. munkájára. U. közi. Irta BadenzJ. — Yotják DVclTtanalmányok. 1. Idegen elemek a
To^'ák nyelvben. Irta Munkácsi Bernát. — Kisebb közlések.

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Pauli linóvá
hungarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás
hollandi papíron képekkel és initiálékkal Ára 3 frt — kr.

Saját Jciadásunkban megjelent:

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun-
falvy Pál Ára lfrt20kr.

Budenz-Album. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják
tanítványai. Budenz J. arezképével. Nagy 8® 321 sürün nyomatott lap

Ára 3 frt 80 kr.

IsIlOlai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta dr. Szinnyei József
I. és 11. rész. A középiskolák I. és II. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy-
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv.

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai rés/őre

irta dr. Szinnyei József. (Sajtó a.)

AKADÉMIÁI EÖNTYKEBESKEDÉS

(KnoU K. és Társa)
Budapesten, az Akadémia éi>ttletél>en.

Digitized by VjOOQIC

MAGYAR NYELVŐR

ára :

egész évre 5 frt.

V^^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. '"X^l

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők.

-Ip^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt n — Xni. kötet pedig 45 frton kapható.

A II — Xin. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a 45 frtnyi összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadjuk,

'^^f Reklamácziükat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk. I^f

„MAGYAR NYELVŐR"

(zerkesztitsége 8 kiadó hlTatalá.

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVŐR" a M. T. Akadémia megbízásá-
ból s az ö gyámolitásával jelenik ugyan meg, de a benne
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

A „Magyar Nyelvőr"

szerkesztősége.

Digitized by VjOOQIC

1885.

JÚNIUS 15.

MAGYAR NYELVŐR.

.\ .MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADHxMIA

NYELV TUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. VI. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

H O R X Y Á \ S Z K V \' I K T O R S A J T Ó J A.

Figyclme/tctjük t. olyasóinkat, hogy a Bakony-utcza a
Bulyovszky-utcza nevezetet vette föl.

Digitized by CjOOQIC

^ JU-'t'

\UV i ] T:AI?TALOW./'\ i\ U

Szómagyarázatok. Gold ziher Jp-nácz.

OI<U

241

A magyar névragozás. Simányi Zsigmond 246

A Németújvári Glosszák. TŐmiÖ Gyula. 2-'>

A nyelvjárások tanulmányozásáról. Balassa József. ....... -r^-y

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Ev, sérv, mellső, csonkulat. Csapod i hiván 26g

Drida. N. K. . . . .

2/1

Fülajtó. N, K. ^.j

Lukna. Ponori Thewrcivk Emil. 2^1

Aprólékok.

Hogy kérdezzünk? .

Félreértett kérdések.

. . 274

Mit tanít a Nyelvőr'^

275

Gyors niondók'Ak.

• - 2-5

Válaszok. Deézs S., KaHal A'., KapHuay /., SúiB y., Tolnai J., Mcrsich J.,
Hidy E, Kárpáti J/., Bihari K,, Kárpáti E, Bartók J^ Jámbor J.,
Viski K B., Nagy P., Vozári Gy., Un^ár 5, B. H., Márki A.,
Fábián A% Tömösközi 5., Szcrelemhegyi, M. /.. Baráth F., Steuer J ,

Kispál M., Csapodi /.

Népnyelvhagyományok.

Szülásmódok és közmondások. Májer István 28,

Orvosi kileje^ések a nép ajkán. Csapodi Fstimn ^^^

Tréfás mondókák. Kolt4mbán Samu
Találós mesék. Bartók Jenő
Babonák. Bartók Jenő

Tájszók. Korda Imre, Juhos Béla. Ilollősi, Rupert

Gazdasági műszók. Kolumbán Samu

283
284
284
284
288

Digitized byCjOOQlC

Megjelenik
minden hófiap

három ívnyi
tartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

SZKRKBSZTI

SZARVAS GÁBOI^.

XIY. kötet.

1885. JÚNIUS 15.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest

VI. Bulyovszky-

utcza 6. S9.

YI. füzet.

SZÓMAGYARÁZATOK.
Vendég.

A vendég szónak mi az etimológiája?

E szó nem foglal helyet B u d e n z ugor szavai között ;
Vámbéry török-tatár szóegyeztetései során nem találjuk
sem mint ösrokonságbeli, sem pedig mint kölcsönvett szót;
még Miklósi eh szláv eredetű magyar vendégszavai között
sem leljük helyét. Csak a NSzótár nem hagy cserben ez
esetben sem, adván a kérdéses szónak a következő magya-
rázatját : „E szónak (vendég) gyöke ven a jön ige módosu-
latának látszik : mintha volna jöndék v. jöendék azaz jövendék
mint növendéky nevendék. Szerkezete olyan mint a szinte
igékből származott ^n-d-ok^ szdn-d-ok v. szán-d-ék^ dr-d-ok,
nyom-d'ok sat. szóké. Gyökre nézve egyezik vele a latin
venio, melyből az aíá-vena származott". Tehát tiszta őseredeti
magyar szó latin rokonsággal.

E helyt nem állható magyarázatot csak azért iktattuk
ide, mert a vendég szónak a tót mythologiából való megfej-
tésén kívül, mely e folyóirat VL kötetében volt mindnyá-
junk mulattatására bemutatva, aztán meg Dankmvszky illető
czikkén kívül, (mely szerint, vendég ugyanaz a mi az oláh :
venét.^ és olasz: venticcid), eddig — tudtunkkal — az egye-
düli behatóbb kisérlet a szó származásának kimutatására
nézve. Ha túladunk rajta, illik, hogy valószínűbbet te-
gyünk helyébö. E folyóirat olvasói elé adom e szóra vonat-
kozó véleményemet, már csak azért is, hogy reá irányozzam
a szakemberek figyelmét. Bővebb utánjárás nézetemet vagy
megtiönti, vagy új adatokkal erősítheti meg. Annyi bizo-
nyos, hogy a vendég a mi nyelvünkben másünnen kölcsön-
zött szó. Honnan kölcsönöztük? Ez a kérdés.

M 5YKLV6B. XIV. 16

Digitized by VjOOQIC

242 GOLDZIHER IGNÁCZ.

A görögöknél a ,szálló-, vendégfogadó'-nak, a melyet
régebben S6vo5o;^6tov-nak is neveztek, rendesen icovSojjjáov.
íravSoxetov, icavSoxíov a neve.

Ennek a szónak valóságos világot hódító története van.

Legelőször a talmud korabeli zsidókhoz hatolt be. A
bibliának aramaeus paraphrásisaiban ez az idegen szó pun-
dőkáy pundeká alakkal teljesen honossá vált ; sót a pundú-
íihá képzős alak a vendégfogadót tartó nö jelentése mellett
még új jelentést is vállalt, tudniillik feslett erkölcsű nót is
jelent (kinek házában idegen férfiak járnak-kelnek). Érdekes
tudni, hogy a Józsue könyve 11. részében szereplő Ráhábból
(Tadp 1^ itópvr^ Jak. lev. II, 25.) ez aramaeus szó kétféle je
lentésének révén lett például Károli Gáspárnál is ^vendég'
fogadó asszo7iyi állat,

A talmud nyelvén pundok mindennapos szó a vendég
fogadó megjelölésére, gyakoribb használatú, mint a mellette
előforduló akhszanjá = íevía. A szyr nyelvbe is átkölcsonoz-
tetett e görög szó ; ott az n eliziójával és ennek következ-
tében a megelőző magánhangzó meghosszabbodásával pükH
(= punteká) lett belőle.

A byzanczi görögség révén ez a itovSoxctov aztán a
keleti nyelvek más ágaiba is behatott, közvetlenül az arabba,
innen pedig, mint sok egyéb ily szó, a perzsába és törökbe.
Az arab nyelvnek tudvalevőleg nincsen / hangja ; kén)rteleti
volt tehát a kérdésben forgó görög szó kezdő mássalhang-
zóját /-fel ejteni. így keletkezett a fondtik^ funduk arab szó,
mely azt jelenti, hogy ^vendégfogadó^ ; ugyanezt jelenti a
törökben, ugyanezt a perzsában. Ma már persze nem igen
hallani, mert kiszorította az olasz ,locanda\ mely keleten
általán használatos, különösen olyan szállók jelölésére, me-
lyek európai módra vannak berendezve s európai utazók
vagy egyátalán nem-muhammedán emberek befogadására
vannak rendelve.

Másként volt ez a középkorban. Ekkor az arab-torok
fonduky funduk'Ot sajátította el a román ajkú nyugat. A
középkori latinságon kezdjük.

A keresztes hadjáratok eredményei az európai keres-
kedelemnek új utakat nyitottak, új czélokat tűztek ki. Szy-
riának legnagyobb része és a Középtenger némely szigete
keresztyén kormány alá kerülvén, alkalom nyilt az európai

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. . 243

kereskedelmet ottan megtelepíteni. A nagyobb városokban
európai kereskedelmi kolóniák keletkeztek, nemzetiségek
szerint külön elválasztva. E kolóniáknak fö- és középpontja
volt egy-egy nagy épület, melyben az Európából hozott
áruczikkek voltak felhalmozva. Az Európából ide utazó ke-
reskedő az áruházakban őriztette magával hozott kincseit;
arról is volt gondoskodva, hogy ö maga is oda szállhasson.
Az ily házakat az egykorú okiratok és történelmi följegy-
zések a következő neveken nevezik: fundicum^ fundiciujriy
fontacum^ magnum palatium fontici (Heyd W. Geschichte des
Levaniehand^ls im Mtttelalter, Stuttgart 1879, I p. 168). Még
több változatai is vannak a középkori latinságban az arab
fonduk'ndL\i. Ha fölnyitjuk a középlatinság szótárát, ott a
ftmda alatt, a melyből származtatja Du Cange a kérdésbeli
alakot, azonban, mint már D i e z megjegyezte, hibásan, először
is a, fundtcus szót találjuk, a melyhez a következő idézet
van csatolva: „Les Fondics sönt magazins, ou se serrent
les marchandises, qui sönt apportées des Indes et de Perse
par la voie d'Alep. . . . Les marchands y logent aussi" (De
Breves. ,Itinerarium Turcicum^); aztán következik //^////'^í^j
imez idézettel: „Est autem Fonticus domus grandis, in qua
negotiatores et merces eorum conservantur, ubi et fórum
rerum venalium habent" (Breydenbach. ,Itinerarium'.) ; s ezek
után : fonticusy fondicusj fondechuSy fundicum. E szókból ké-
peztetnek aztán : fundicariuSy fundigarius^ fondegarius.

Kétséget nem szenvedhet, hogy az épen felhozott latin
szók az arab fonduk-naS^^ mely még mai napig is annyit
jelent, mint á középk. latin fundicuniy átkölcsönzött formái.
Hogy nem egyenesen a görög írav8oxsIov-ból származnak,
azt először a szókezdő /, második sorban pedig az első szó-
tag u vocalisa mutatja; a második szótagban az i magán-
hangzó alkalmasint a szyriai arabság azon kiejtési saját-
ságára vezethető vissza, hogy az ú-t ü felé hajlóan ejtik
ki (y). A fundicumból a köznyelvben aztán az olasz fondaco
vált (többes: fondachi) ugyanazon jelentéssel, mint a latinos
fundicum, fontacum. A ki a fondaco-k süni előfordultáról s
nagy szerepéről akar meggyőződni, azt arra utaljuk, nézze
meg Heyd épen idézett könyvének mindazon helyeit, me-
lyek a fondaco-kkal foglalkoznak, és melyek e könyv tárgy-
mutatójában el vannak sorolva. Azt fogja találni, hogy

i6*

Digitized by VjOOQIC

244 GOLDZIHER IGNÁCZ.

Déleurópa majd minden kereskedelmi városának volt a keleti
nagy városokban fondaco-ja, azaz háza^ melyekben az euró-
pai kereskedők áruczikkeiket tartották, melyekben lakásaik
is voltak, és melyekben egyéb szükségleteikről, még a val-
lásiakról is volt gondoskodás. A fondaco egyike azon ke-
reskedelmi műszóknak, melyeket az európai kereskedelem
keletről kölcsönzött, mely kereskedelmének kedvelt piacza
volt (vö. például még a mUgazint^ doudne-ty mely utóbbi =
diwán, törvényszék sat.) E hatás alatt később Európában
is használták a fondaco elnevezést; a középkori fondaco-\i
emlékét Velenczében még mai napig is fenntartja az ismert
Fondaco dei Tedeschiy meg Nápolyban a Fondaco-ndili neve-
zett városrész.

Az épen említett úton kívül, még más alkalma is volt
a görög írav5oxstov-ból származó fonduk arab szónak, Euró-
pába visszakerülni. Az arabok Spanyolországba hozták a
fonduk'Oty és mint sok egyebet a portugál és spanyol nyelv
elkölcsönözte tőlük, még pedig, mint rendesen szokták,
ariiculusostui, így támadt a spanyolban al/ondeca, alfiondiga^
a portugálban alhandega, hol mind a kettőt jelenti; úgy
mint ,vendégfogadót' és ,áruk tárházát' : „hótellerie" és „ma-
gazin destiné aux marchands qui venaient dans la ville
pour y vendre leur blé" (Dozy-Engelmann, Glossaire des
mots espagnols et portugais derivés de F arabé p. 139.)- Ez
alakokban az eredeti szó második szótagjának rövid u ma-
gánhangzójából hosszú é^ illetőleg i vált. Ezen jelenséget
onnan magyarázom ki, hogy a spanyol arabok valószínűleg
nem al-fonduk-ndAi^ hanem al-fondákn^k. mondták*a icavSoxetov-t.
Tényleg, a mint legújabban Lenz Oszkár Timbuktu czimű
utazási munkájának (Lipcse 1884) olvasása alkalmával e
czélból is figyelemmel kisértem. Marokkóban (pedig az arab
nyelvnek marokkói ejtése megegyezik a hajdani spanyol-
országi arabságéval) még mai nap is fondák-ot mondanak.
A hosszú á-t meg a spanyol arabok, még mint mai nap az
éjszakafrikaiak népies nyelvjárása, é felé hajlították, külö-
nösen a hangsúlyos szótagban. (A kiejtés e sajátságát az
arab grammatika imálé-nek^ azaz „hajlítás"-nak nevezi, és e
kiejtési sajátságról Grünert M. Th. a bécsi cs. akadémia
1875-iki értesítője deczemberi füzetében egy terjedelmes
külön értekezést tett közzé.)

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. 245

E családba tartozik, véleményem szerint, a magyar
vendég szó is, mely a fonduky fondaco-n^)^ . egyik vál-
tozata. Jelentése kezdetben a dolog természete szerint nyel-
vünkben is ,deversorium, hotel' kellett, hogy legyen. A
jelentésfejlódés menete, a mire nyelvünkben is találunk
példákat, ez lehetett. Az átkölcsönzott idegen szó magya-
rázatául, mint ez elég sokszor megtörténik, egy hasonló
értékű eredeti szó járulhatott hozzá, teszem azt vendég-
fogadó V. -szállás t. i. hely. Minthogy azonban maga a
vendég (fondaco) már annyi mint ,jövevény-fogadó, idegen-
látó', idővel a jelzónév (jövevény) jelentésével ruházta fel a
nyelvszokás az idegen szót. Minden valószínűség szerint Így
vált ki az eredetileg ,kép' (aztán ,mutató-kép = muster-
bild') értelmű idegen példa szóból, a magyarázatul hozzá-
csatolt eredeti kép köz vetésével, nyelvünkben a mai általá-
nosan ismert ,minta' (= mutató v. követni való kép) jelen-
tés. Még világosabb analógia a mai zömök szó, mely ere-
detileg kígyót különösen pedig vaskos v. kurta
kígyót jelentett s a vele járó kígyó (zomok-kígyó : colu-
ber MA.) közvetésével eredeti ,kígyó' jelentését elvesztvén,
a ,vastag, vaskos* kifejezőjévé vált (zomok: densus, crassus,
solidus MA.)

A vendég-nék ez elsőbben kifejlett ,jövevény' jelentését
a MünchC. (Máté XXV. 35) még fenntartotta : „vendég
valec (a JordC.-ben : ,,zarandok valeek") es befogadatoc
engemet". Nevezetes, hogy a MünchC. Lukácsnak e helyét
^^afev aoTÓv ele icav8o;^stov így fordítja: „monda a stallo tar-
tonac" [X. 34]. Világos, hogy a fordítás szerzője a Vulgata
duxit in stabulum szavait félreértette, ligy hogy duxitroX.
dixü-i^\ zavarta össze ; aztán a stabul7im-h6\ természetesen
sfallo larfo-nsik kellett lennie.

Fennmarad azonban még egy fontos kérdés : mily
utón kaptuk mi ez idegen szót ? Nyelvtörténeti adataink
e tekintetben nagyon hiányosak lévén, e kérdésre pontos
feleletet alig adhatunk. Annyi tény, hogy sem délszláv,
sem pedig éjszaki szláv forrásból nem kölcsönöztük ; a szláv
nyelvekbe nem szivárgott be az itt tárgyalt szócsoport.
Négy eset lehetséges. Tekintetbe véve, hogy a gör. irav8o;^6tov
az egész keleten már réges-régen egészen meghonosodott
szó volt s a törökségbe is bizonyára már a legrégibb idők-

Digitized by VjOOQIC

24Ó SIMONYI ZSIGMOND.

ben átkerült, lehetséges, hogy azok közé a szók közé tar-
tozik, a melyeket őseink még új hazájukba költözésük előtt
a szomszéd török népektől vettek kölcsön ; vagy a keresztes
hadjáratok idejében vehettük át a keletről haza térő har-
czosoktól és zarándokoktól, kik keleten hozzászoktak volt
a házat, melybe szálltak, fondaco-mk. nevezni ; vagy har-
madszor föltehető az az eset is, hogy az olasz érintkezés
alkalmával az olaszból jutott át hozzánk; vagy végre ne-
gyedszer, hogy a török hódoltság idejében az itt lakó törö-
köktől tanultuk meg a szót. E négy lehetőség közül legtöbb
valószinüséggel a két első eset bir. A harmadik eset fölte-
vését hangtani nehézségek ellenzik; a negyedik pedig már
azért is valószínűtlen, mert a vendég-nék a XV. században,
tehát a török hódoltság ideje előtt, rég járatos szónak kel-
lett lennie nyelvünkben, legrégibb emlékeink ugyanis már
másodfokú (jövevény, idegen) jelentésében használják.

A legnagyobb nehézséget mindenesetre a szó alaki
magyarázata alkotja ; de ha tekintetbe vesszük, hogy az arab
hinduk , vendégfogadón' kívül még ,mogyorót' is jelent s e
másik jelentésű funduk is átment az ozmanli törökségbe
(funduk, fendek) s innen több más nyelvbe, a melyekben
több-kevesebb változást szenvedett, nevezetesen az újgörög-
ben lett belőle <povToóxt, a \i^lv^^^Xí fenduc (CodCum. 125), a
bolgárban s m.-rumunban fentek, fendek, a kurdban bendik
(Miki : TürkElem.) : nem lehetetlen az a föltevés, hogy a
,vendégfogadó' jelentésű funduk valamely török dialektus-
ban oly alakot ölthetett, a mely a magyar vendég szónak
alapjául elfogadható. Hogy hol kell ezt keresnünk s meg
lesz-e található, azt a további, különösen a törökségben
teendő kutatások 'fogják eldönteni.

GOLDZIHER IgNÁCZ.

A MAGTAR NÉVRAGOZÁS.

(Mutatvány ^A magyar határozók** czímű jutalmazott pályaműből).

Vázolni kivánom a magyar névragozás fejlődését nyel-
vünknek a többi ugor nyelvtől való elválása óta napjain-
kig. Biztos tények természetesen e korszaknak csak második
feléből, csak régi nyelvemlékeinktől kezdve állnak rendel-

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAH NÉVRAGOZÁS. 247

kezesünkre. Azért czélszerünek tartom, ha mindenek előtt
ezen ismert nyelvtörténet segítségével törekszem tisztázni
egyes névragjaink viszontagságait s csak aztán — ezen
biztos alapról — következtetek visszafelé a ragoknak ere-
detére. Végre befejezésül fogom tárgyalni a régibb, egy-
szerűbb ragoknak azon kis csoportját, mellyel a nyelvem-
lékeinket közvetetlen megelőző korban élhetett nyelvűnk,
s azon közös vonásokat, melyek a névragozás tekintetében
nyelvünket összekapcsolják rokonaival.

i) A -ben, -bői, -be ragok.

Alakjaik és eredetük.

I. A -hen alakjára nézve a HB. paradtsumben, iovbenj
milostbeny gimilsben, kebeleben alakjai nem mutatnak a mai-
hoz képest más eltérést, mint hogy e ragnak magánhang-
zója még nem illeszkedik hangrendi tekintetben. A Nyelvőr
IX. 148. lapján a HB. -ben ragjait Így olvastam: bén^ P^dig
valószinüleg így olvasandó: -bin, A hosszúságnak nyomai
megvannak még későbbi codexeinkben is : dycherethbeen
Fest. c, I. iamiorsagbaan Ers. c. 470. Ezeket csak alkalmi-
lag jegyeztem ki, de gondosabban utána járva ezen immár
nyomtatásban megjelenendő nyelvemlékekben bizonyára
több ilyen alakot is fogunk még találni. Másrészt néha két
«-nel is írták e ragot (pl. wrasagbannes Érs. c. 447, jó remény
fejébenn Orczy L. költ. szül. 187.), de nem bizonyos, vájjon
volt-e ennek még alapja a kiejtésben. Mert ellenkezőleg,
épen az n hangnak elveszése nagyon régi jelenség, úgy
hogy ez a rag az élőbeszédben mindinkább egybeesett a
'be raggal, sőt voltak újabb időben, kik annyira mentek,
hogy a külön -ben ragnak már léte jogát is tagadták. Erre
azonban nincs okunk, mert ámbár a népnyelv ma csak a
rövidebb formával él, az irodalmi nyelv még erősen ragasz-
kodik a különbségtevéshez, s ebben azért nem találhatunk
semmi mesterkéltet, mert az önálló benn (vagyok) és be
(megyek) országszerte ugyanazon jelentésbeli különbséggel
járnak. De a régibb irodalomban és mai verses müvekben
is akárhányszor vegyest olvassuk a két alakot; pl. y^ebbe
azért az misében az testamentomról emlékezik" Vásárh.
Canis. 141, Mint víz ha erősen fakad a bdnydba, úgy tapos

Digitized by VjOOQIC

248 SIMONYI ZSIGMOND.

a vérben a vitézek lába, Arany: Toldi Szer. 10:100. És
arra is számos a példa már codexeinktöl kezdve, hogy &
két ragnak egybeesése folytán néha épen megfordítva a
•ben ragot használják a hová kérdésre; pl. „mikoron iel-
ment volna az házban^ eleiben kelé az idvezejtö" Érdy c.
552 b. Bezprimöl hozzattaték az klastromban Marg. leg. 4.
Zrínyi pl. majdnem állandóan ezt a -ben-t használja. De
nagyjából a régi irodalom is megkülonbeztette a kettőt,
csak úgy mint pl. a se^n és se szócskákat, melyeknek sorsa
annyira hasonlít ama két ragéhoz. A HB. korában még
oly igen különbözött egymástól a két ragnak hangalakja
(^ben és -belé), hogy összezavarásukról szó sem lehetett.
Mikor azonban a 'belé'\y^\ is egytagú -be lett, a két rag a
kiejtésben mindinkább közeledett egymáshoz. Hogy két
ragos alak idővel egybeesik, az nagyon közönséges jelen-
ség ; csak gondoljunk az indg. nyelveknek úgynev. synkretis-
tikus casusaira, vagy a finn accusativusra és genitivusra. A
mi 'ben és -be ragjaink összefolyásához egészen hasonló
eset, hogy a cseremiszben is egybee.sik g.z inessivus és illa-
tivus, épen úgy mint a mi népnyelvünkben (1. NyK. III.
453) •, a mordvinban pedig és az északi lappban az inessivus
és elativus alakja vált azonossá (1. Budenz mordv. nyt. 16.
§. végén). Az újgörögben is kiszorította ek az Iv praeposi-
tiót, csakhogy ennek az oka nem pusztán hangtani volt,
mint a föntebbieké. V. ö. Pott prápos. 320.

Az önálló benn határozó szónak ma közönséges pleo-
nasztikus alakja bent^ mint künn: kiinty fönn: fönty lenn:
Unt. A -bent alak mint rag előfordul az Ehr. c-ben, de
csak egyszer: másod estendewbent sequenti anno 65. (még
egyszer a 14. lapon, de itt a / ki van törölve). De ugyan-
ezen bent-n^ személyragokkal előfordul a teljesebb alakja
az Ehr., Nád. és Ers. codexekben, azonfölül Komjáthynál :
ewnewnbennete^ azaz önnőn-bennette^hr, c. 71. (ewnenbenneteny
eivnbennetten 10. 92.) ewnewnbenetek ex se ipsis 94. (1. Ny.
I. 412.) „ónbennette id est intra se monda" Nád. c. 417.
Jézus fohászkodék w bennette: fremens in semet ipso Érs.
c. ; bízik ö bennette: credit in illum Komj. Róm. 10:11. én
bennettem: in me u. o. 7:20. és 68. 1.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 249

2. A "böl rag a HB.-ben fgy van alkalmazva : timnu-
cebelevl, azaz timnüczébelöl , ma tömlöczéből. Magánhangzói
akkor bizonyára nem illeszkedtek még, v. ö. u. o. paradu
sumben, milostben^ nugulmabelty uruzagbele, A teljes kéttagú
alak megvan még a codexek régibbjeiben is, csakhogy
illeszkedve a két hangrend szerint ; így az Ehr. c-ben
heylbelewl de loco, tarsimbalol de sociis meis stb. (1. Ny. I.
\\2^, a Guary c-ben tSmlóczbelól 19, bizonsagabalol 31 stb.,
a Debr. c-ben meúbelól 565, almatocbalol felserkennetok
358 stb. (1. RMNy. I. LXVI. 1), a Nádor c-ben nemzelbelól
kenbalol (sz, Adorján mártír.); így még ebbelól Nagysz. c
213. ezőkbelól Wink. c 124. nemzetybelól Peer c 265. Czech
c 9. stb. — Ellenben már a Bécsi, Müncheni, Apor, Jor-
dánszky, Érdy codexek s a legrégibb nyomtatványok csak
az összevont -ból -bői alakot ismerik (az összevonás csak
olyan mint elölsö : első, elégedendő \ elegendő stb.). A Jord.
c-ben előfordul ugyan „az varasnak kapuja belől^ intra
portás 236., de ez a szerkezet, — melyben a belől nem rag,
hanem névutá, — még Tinódinál is megvan s váltakozik
ezzel: kapujának belőle; mind a kettő a, m. a mai kapu-
ján belül.

A. belől' és 'ből'Xiék végső eleme az -ól -ől -ul -ül rag
(1. ezt) s ez magyarázza meg az -ől hangcsoportnak válto-
zatait, így pl. a belőllem, belólled, belSlletek kiejtést (Bécsi,
Münch. c), ma is itt-ott belüliem^ belülied. Továbbá a -búi
-bülj -bul 'bülj 'bú -bü^ -bu -bü alakokat, melyek ma majdnem
kiszorítják diz ó ő hanguakat. (Kivételes alak: abbun iszik
1. Ny. VI. 446.) — Ezeken kivül azonban codexeink tanúsága
szerint a -bólAsX szemben beiéi és ^bél alakok is álltak vala-
mikor, s erre hadd álljanak itt a következő példák: belelee
ab eo Jord. c. 408. beleié Keszth. c 220. menybelel: de
caelo 96. 154. (de menybewl u. o. 467.) aar vyzbeel : de
torrente 330. anyámnak mehebel : de ventre 60. (aprosaga-
bool 158. markabool 223. veerbelel Kulcs. c. 24. menyebe-
lel: de caelo 183. 29. feldbelel: de terra 147. (saarbool
163.) bezedókbel RMNy. Ilb. 43. bftnbel, Melius sz. Ján 501.

l. K 'be rag szintén előfordul a HB.-ben, még pedig
teljes alakjában és illeszkedés nélkül: vilagbelCy uruzagbele,
nugulmabeli, tehát már kétféle véghanggal: belé beit. Az

Digitized by VjOOQIC

250 SIMONYI ZSIGMOND.

Utóbbihoz hasonlók: nem sok nép fért béli XVI. sz. RMK.
I. 384. sok tudomán béli férne Ny. 11. 178. (Másrészt, bár
meg ritkábban, ez is előfordul: beléje MA.. Scult. 816. e h.
beléje ; és beló^ a,zaz belő e h. belé, Melotai zsolt. 93.)

Göcsejben az Illeszkedés még jelenleg sincs teljesen
végrehajtva; pl. férfibe e h. férfiba Tud. gyűjt. 1838. VI.
29. mégse lehettem az elii-tánczbe Ny. I. 372. szájábe, Pdkdbe
XIV. 215. A codexekben már általános az illeszkedés.

De valamint a -ben ragnál, láttuk, úgy ennek a rag-
nak is találunk hosszu-hangzós alakját: é^bee Ehr. c. 41.
64. egyhazadbaa Kulcs, c 60. Ez á hosszúság pedig nem
pótló nyújtás i^bel: be), hanem megvolt már a ragnak teljes
alakjában is, mert a be^, bel- igekötönek egy-két codexünk-
ben még elég gyakran előfordul ez az alakja: beel = bil
Sőt az Érdy c. 19. lapján még ezt találjuk: „az harmadik
éltető állat imez ég, kit beely vonszunk:" itt bili vonszunk
csak a m. /í^-vonjuk, beszíjuk magunkba. E szerint a HB.
korában bizvást föltételezhetni a ragoknak ezt a kiejtését:
'biléy 'belől - mai -be, -bői.

Mai nyelvünkben különös alak ez: olybá veszem, tar-
tom, nézem, képzelem. Sokkal ritkábban hallható vagy in-
kább csak olvasható az olyba alak. Lehr (Toldi 222,) 2lz
olybd'TS. való számos példán kivül ilyeneket is idéz a nép-
nyelvből: „azóta lett annyiba; annyivá van, hogy már be-
szélni sem tud" stb., tehát: annyira; és hozzá teszi: „E
példák felelet arra a kérdésre, vájjon -ba vagy -vá raggal
van-e itt dolgunk. Mert mind a kettővel". Ezt úgy kell ér-
tenünk, hogy ebben a határozó szóban a -ba és -vá ragok
összekeveredtek. Bizonyítja ezt az olybé alak is Ny. III.
423. mely a kárré^ lővé-félék analógiáját követte (1. a -vd ve
ragot); és némileg az olyvást alak is, melyet szóbeli értesü-
lésem szerint Baranyában használnak. Igaz, hogy az utób-
bira nézve, melyet inkább így ejtenek: olybást („mint apá-
tokat, olybást fogadjátok" Sárosi, tromb. 73. Lehr is idézi
a nép nyelvéből), úgy is a folyvásfAéXe alakok analogfiájára
kell hivatkoznunk (v. ö. oldalvást, hátvásf ült a lovon Ny. V.
273. és szintén két alakban : sormást H. 276. és j^/tí<w/ Baján,
Balassa J. ért. e h. sorba. Ezek közül legrégibb az oldalvást
s ez adott alkalmat a többi képzésére; maga azonban csak
látszólag származik az oldal főnévből, valóban az oldali

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 25 1

igére viendő vissza.) — Végkép azonban természetesen csak
a nyelvtörténet segítségével dönthetjük el a kérdést. Ez
pedig azt vallja, hogy azelőtt csakugyan a -vd raggal mon-
dották ; pl. j^ollyá tartja, mintha már beiktatott és béállatta-
tott volna a mennyországban" Debr. Kalocsa J. isteni ajánl.
1693. iQ- 1- — V. o. még izré-porrás melyben az első tag
szabályszerűen vagy ízre vagy ízzé volna.

Térjünk most át a három ragnak származtatására.
Ma .természetesen nem folyamodunk többé a héber be- prae-
fixumhoz, mint azelőtt tették. [Révai is még gramm, kéz-
irati III. részében. Sőt tovább menve a -ben ragot, mely
szerinte be-en, a héber bain^ ben inter, intra, in praepositió-
val egyezteti. (Beregszászi is azt mondja: ^-benn ist eine
aus b und nn zusammengesetzte postposition", Zeitschr. fur
Ung. IV. 89.) — Legmeglepőbb, hogy a -böl ragot Révai
be'ül-\it\ magyarázza, holott ismerte a HB. -belől alakját.]
Erre pedig annál kevésbbé van szükség, mert a magyar
nyelv maga jóformán világossá teszi eredetüket. Valamint
más ragok (pl. hozzá-m : -hoz^ érettem : ért)y úgy ezek is máig
lan megvannak teljesebben a személyes alakokban: bennem^
belőlem^ belém. Ezek pedig már a HB.-beli adatok segítsége
nélkül is kétségtelenné teszik, hogy a három rag azonos
ezzel a három határozó szóval : benn, belül^ be (ered. beléy
bel). Ezek egészen olyan sort képeznek, mint pl. fönny fölül,
fól, s valamint ezekben nyilván föl a közös alapszó, szint-
úgy kiválik amazokból ez a tőelem: í^/.. Ugyanez a névszó
a 'beit melléknévvógzet alapja, és azonos a bél ,viscera,
pars interior* szóval. V. ö. „ö földnek bélibe, mely limbusnak
neveztetik" Monoszlai invoc. 309 =^ űj földben azon a helyen,
mely 1. n. „A mérhetetlen oczeánnak beljén, lakatlan szige-
ten^ Vajda J. találk. 51. = 02 oczednban, „Kiiparkodtak a
barlangnak beljéböl^ Dug. szerecs. 151. = a barlangból. „A
kert belje felé^ Abonyi, A mi nótáink II. 56. = a kertbe felé
(szatmáriasan). Egyéb analógiákból Ítélve azt hihetjük, hogy
valóban a testrész neve szolgált alapul mind ezen határo-
zóknak. Érdekes találkozás, a mit Pott idéz etym. forsch. I.
prápos. 67. 1. a vei nyelvből: „Um auszudrücken : es ist im
hause, it is within the house, sagt man: 0' be kene-büro,
eigentlich in des hauses bauche, aus bu bauch, eingeweide.

Digitized by VjOOQIC

252 , TÖMLŐ GYULA.

mit einem lokalsuffixe". [Hasonló a mande-néger nyelvben:
Bethlehem kono^ kuluno kono Bethlehemben, hajóból, szó sz.
„B. has, hajó has" (B. bél, hajó bél) Steinthal, mande-neger-
spr. 103. Továbbá a csuvasban pl. vurman varihe ,erdö kö-
zepén, erdőben', szó sz, „erdő gyomrában", mert var gyo-
mor. Más efféle példák Kunos és Munkácsi értekezésében
(„A bel viszonyragok haszn.") 13, 14. — V. 5. még szanszk.
antra ,bél' és antar ,kozott' stb., melyeknél azonban a je-
lentés fejlődése valószinüleg ellenkező irányban tortént.
Lehet egyébiránt, hogy az előbb említett kifejezések sem
jelentettek eleinte szorosan véve hasat v. gyomrot, hanem
általában belső részt, belsejét vminek.] — Tehát a magy.
ház'ban eredetileg ,a ház bélin, béliben'; v. ö. MA. 109.
zsoltárában : „az átok mint a víz ö belé úgy folyjon, kivel
teljék béle^. — Magának a bél szónak eredetéről 1. Budenz
szótárát. Érdekes, hogy a votják és zűrjén nyelvek a ma-
gyar bél-nek megfelelő szót épen csak ben-íéXe viszonyszók-
ban őrizték meg, úgy hogy pl. a votják poll egyenesen a.
m. a magyar belé, -be.

A mi a bel alaprészhez járult elemeket illeti, belői
nyilván ép olyan ablativus, mint felöl, közölj — belé pedig
olyan lativus, mint felé közé. Benn a végén a locativ n ra-
got mutatja, tehát *bél-n^ mint */élny féln: fenn, ^kül-n:
künn. (így ón. melynek régi tárgyesete ónnal, ered. *óln^
1. Budenz.)

SiMONYi Zsigmond.

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK.

Hangtani sajátságok.

2) Az /ajak állásában való eredetibb helyzet (a
mellső hangzóknál). — Általános vonása a magyar mellső
hangzók fejlődésének az ajakállással módosított, v. i. úgy-
nevezett ajakhangzók felé való törekvés; így a régi labiá-
lizálatlan í-nek ma ü^ az é-nek ö, az ^-nek ö hangot látunk
megfelelni. Hogy kivételesen mely szók vagy grammatikai
alakok nem estek e fejlődés alá, s mi okból, még nincs meg-
állapítva. — Codexünk e tekintetben sok eredetibb fokon
álló alakot őrizett meg, s hogy hangszíne e pontban a B.
M. sőt az Ehr. codexénél is eredetibb, az csak onnan magya-

Digitized by VjOOQIC

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 253

rázható, hogy a Glosszák íróinak dialektusában a mellső
hangzók e fejlődése még nem ment végbe, midőn az emlí-
tett codexek nyelvjárása azt már végrehajtotta volt.

a) Eredetibb ajakműködés nélkül ejtett
mellsöhangzók :

i:fi és í:ü. Csak tőszótagokban: ydvesseg /i'dvösség
2iiy ydvesseges 136, 194, tdvezyi üdvözft 363; de: wd[v]ezyt
382 I mind az ygeket [olv. igyeket: /i'gyeket]: omnes causas
370 j illó [olv. illo\ innep : feria celebris 194, más emlékek-
ben üdleniy ülleni. ma „ünnepet ül^ \ ellenben az ül sedere
ige már //-vei : wl auag men [olv. ülj avagy menj"] : ascende ;
égben wlek eleth: egyben ülők előtt 341 | innep zínnep 194,
341 I yzes üzés 300; de es, 1. é:ő:ü alatt | bín bűn 8, 187,
196, 276 stb., csak: bun 167 | dyhesseg d//hösség 300 \ fignek
iüggnek 2>^ty figézt függeszt 156, yí^^s/^/ függesztel, infigit
369 I hivesseg háívösség 11 1 | kild \iii\6. 218, 357, 374;
csak: kwld 380 | kilembkepen k/ilömbképen 123, kylemb kep-
pen 303; nekil [olv. nékil] nélk7Íl,379, de: nekwl 84, 111 |
kirtes kártos, tibicen 383, de : kwrtes 380 | sythe [olv. silé\
sátő] kemenche : clibanus 300 | zikseg sz/i'kség 138, 195; de:
zucseg [olv. szükség'] 138 | ziletes sz/íletés 305 | ziz szűz 98 |
Hz tüz 277, thyzes tüzes 87. — Ellenben csak ^ywl gyűl 380,
gwlekezes gyülekezés 207. Említésre méltó, hogy az idézett
//-s alakok {nekwl 84 kivételével) : wl sédet, bun^ gyivl, kwld,
kwrtes, zucseg f mind a 2. kéztől valók.

é : ö. Tőszótagokban: erul örxA 6, de : megewrele
megorüle u. o. | estwer [olv. észlővér] ösztövér 4 | becwlet"
lenség 158, de: buchuletesseg [olv. böcsüleíésségf] 34 | bel-
ceseges b^lcseséges 287, de: bwlcen [olv. bölcsen] 315, bw-
cheseg [olv. bócseség] 363 | fedez f^'döz 78 | féld f<?ld 142
(de pl. fe^vld az EhrC.-ben) | gethry gyí?*tri 88, gettrethni
g-yotortetni 376 | ken hordozó kí7*nyvhordozó 302, kénben
könyvben 339, de kwnbe 314 | kemekívzes [olv. kémyéközés]
k<7rnyékezés 86, de : myndkvmyul [olv. fnindkömyűl] undique
344 I megketez megk<7'töz 358, de: bekutum [olv. béköiöm?]
344, kwteles köteles 156, kwthelezet kötelezett 315 (vö. keinie
HB. ketez ThewrC. ; ketény kötény Csallóköz Ny. I. 279;
fikeiő főkötő Debreczen, VII. 189) | keueihek kí?Veték, secuti
sünt 271, kevetkezven következvén 194, megkeuethnedh meg-
követned 277; de kwuessuk [olv. kövessük] ^So {\ö. keuetnónk

Digitized by VjOOQIC

254 TÖMLŐ GYULA.

a. m. követnünk, Ozorai: De Christo 371; és kevetic ölet
sequuntur eum, Molnár Alb.: Postilla Scultetica, 103 1) | azon
kézbe a kí^zben, interim 146, másod kézbe másod közbe 313,
népek keze népek közé 64, kezzvl közül 324, kezepi közép,
354, kezeleyt közelít 257, 319; de: kwzeth között 298, kwzen-
seges közönséges 324 | leth lett (a lesz befejezett igenevei
279, de: kvth [olv, löW] 280 (vö. iéti és vett, alább) | pekeih-
fik p<)*ködték I I perkor 141, perelny porolni 139 | setét sötét
378 I zeme [olv. szemyá] 155, zemyw 80, 123: szd?myü | teb
t^bb 197 I tekeletes tökéletes 167, 264, 355 | temérdek 201,
themerdwk 119: temérdek | teredelmes t(7'redelmes 157, de
twret€l töretéi, allideris 304 | tertenet té^rténet 320 | terven
t(í*rvény 16, 340, 346 | theth tett {tesz befej, igeneve) 236,
de: tívt [olv. tötfl 296 | weth vett 286 | zeld zöld 136. (De:
kwd k^d, nebula 361, vö. ked KeszthC. 219.) — Első és má-
sodik szótagban: semeldek szemí?ldí?'k 376 | erdeg öráö^ 100,
^93; 336, de vrdeg [olv. o'rdég ?] 287 j erek öyö\í 118, erekseg
örökség 378, 379, 381 I generwseg gy í7*nyí)rüség 112 | keleken
kí?lcsí?*n 348 I kenykleth [olv. kény(é)klétt^ k<?nyí?*klött, könyö-
költ 199 I kenenvletes\iöxiyöx\A^\.^% 131 | temlec töwXó'cz 25. —
Képzőkben a -kéd-ik -kéz-ik tüntetik föl a mai köz kiejtés-
ben is fönnmaradt eredetibb hangszínt: remenkedyel confide
352, 389, chelekedes cselekedés 226, stb. ; igekezik igyekezik
143, emlékezik emlékezik 194, stb., csak egyszer kemekwzes
[olv. kémyéközés] környékezés 86; — és a tömérdek szónak
képzői eredetű végszótagja : temérdek 201, de themerdwk 119. —
Kötőhangzókban is rendszerint a labiálizálatlan hang-
gal találkozunk: yeles jeks ^0%, fenes fény^'s 137, ygekezeles
igy ékezetes 202, stb. | vezen vészen 149, lezen lészé'n 21, 146,
304 stb., csak egyszer leson [olv. lészöri\ 305. Mind a tőszó-
tagban mind a kötőhangzóban eredetibb hangszínnel : i^- é
(ma ü -f- ö) : binem hünóva 8, bines bwn^s 258, dyhesseg d//h^*sség
300, hivesseg hí/ví?'sség iii, ydvesseg ádví?*sség 233, 136, 194,
idvezyt üáwó'zit 363, kilemb k/iVmb 123, 303, kirtes k^ifrt^
383 I é'\-é (ma ö'\-ö)\ degeseyt Aö^ösiX. 140, 283, degessegeth
[olv. dégéssékeí\ morbidas 132, megdegesel [olv. mégdégésél]
megdögösül n^i, fedez íöáőz t^, felden (1. a bevezetést, Ny.
XIV. 153) föláón 142, kényéklétt \iövíyö\í\ö\X 199, Tnegkelez
megkötöz 358, kezeth között 311, kezenseges kí?*Z(7hséges 202,
keztenk k^zt^hk (pl. XVI. száz,), ma k^ztíink 336, pekethUk

Digitized by VjOOQIC

A NÉMBTÓJVÁRI GLOSSZÁK. 255

p<>k<?'dték I. — Érdekes átmeneti példák codexünk következő
alakjai, melyeknek első szótagja már ajakhangú, míg a má-
sodik, illeszkedés (labiális attractio) nélkül, az eredetibb
hangszint mutatja föl: ü -{- é (ma li + ö): wzegh üszög 333,
kwrtes k'//rt<?*s 380 (vö. kz'rt^'s 383) | ö-\'é (ma ö -^r ö): vrdeg
[olv. őrdég] őráó'g 287, kwzeth között 298 (vö. k^z^'tt 311),
hvzefiseges kí?'z/?'nséges 324 (vö. kézénségés 202). — Mind a
tőszótag, mind a kötőhangzó labiális hangszlnnel csak ez
egy adatban: hekutum beké^tó'm? 344.

é:ö. Tőszótagokban: erze [olv. érzé'\ örzd 217 |
? (eteth [olv. étef] megkeweznek\ Jtet megköveznék 6; vö.
wteth ötét 293, 379, w d 118, 165, 335, stb.) \fe [olv.//]
angelok: íö angyalok 216 | gegw gőgű. (gőg?) 133 | gyez
győz 116, 188, gezedelmet győzedelmet 125, gezhetetlen győz-
hetetlen 203, 322 I len \ön loi, de: ívnek [ólv. lőnek'] 357 |
vejiek vö'nek (vevének) t \\ ele [olv. elé] foga a garadisnak:
el<7foka a garádicsnak 194, eleth elé-tt 341, mieleth mielí?tt
218 I eres er^^s 383, ereseyt erősít 194, eretelen erőtlen 305,
363, erelelenyl érőtlenít 126, mind te ereydel ex omnibus vi-
ribus tuis 318 \ferteze fert<?ző igg, fertezetes fertőzetes 134,
259 I zepletelen szeplí7telen 197, 221, de: zeplw tz || kikety
[olv. kikéti'. kik<?lti, kikí^lti] 140. és vegyek [olv. véfljgyek v.
vegyek i Ví^lgyek, ví?lgyek] 136. alakokban az /kiesése miatt
keletkezett az /, ép úgy mint ma a köli^ völgy-höl kőt, vögy
lesz egyes vidékek ajakán. (Ellebben: wz őz, cerva 136, kw
kJ 201, 333, meddw meddí' 333, melyeket nem is ismerünk
fc'-s alakkal a nyelvtörténetből; kevago 146. és megketvez 6.
is így olvasandók : kővágó, megkövez, tehát a codexkori or-
thographia szokott rövidítésével ezek helyett állanak: kev-
vago, megkeW'Vez. Nem lehet eldönteni, hogyan ejtették
codexíróink a következőket: be7v [olv. bév v. bÖ] 370, bewseg
[hévség V. tőség] 373, beuen [béven v. bőven] 246, bewen 154,
beuelkedes [bévélkédés v. bővélkédés] 202; vö. bév, bévséges
Madarásznál.) — Csak dialektikus fejlődésnek kell azonban
tartanunk az ewy alakot: ezvywaryv olv. őji varjú \ éji varjú
283, mely hangszlnnel e szó különben csak az EhrC.-ből
{évnek, olv. őnek, noctis 74) és Ozoraiból (ázak észak) isme-
retes. Képzők közül az igenévképző -ő -ő és a melléknév-
képző 'Sá -ső mellsőhángú alakjai őrizték meg az eredetibb
/ hangszínt, 1. a szóképzésnél. (Ezeken kívül eredetibb é-t

Digitized by VjOOQIC

256 TÖMLŐ GYULA.

Őrzött meg codexünk sok oly esetben is, hol a mai alakig
két fokon ment át a hangszín fejlődése, 1. a következő
pontban é:ő:ü alatt; az enyé alaknak pedig, melyet későbbi
emlékeink enyö-nek írnak, ma már enyü^ enyv felel meg, 1. a
töveknél.)

b) Ajakműködés nélkül s egyszersmind erede-
tibb nyelvállással ejtett mellső hangzók (tehát a mai
hangszínig két fokú fejlődés történt, még pedig kétféle
sorrendben: vagy a) a nyelv függőleges helyzete változott
meg előbb, mit az ajakállás módosulása \iovetett [i:é:ö];
vagy p) az ajakállás szenvedett előbb módosulást s ezt kö-
vette aztán a nyelv függőleges helyzetének változása [é : ö: ü
és /.• ő : «]) :

í ; é : ö. Dy menetű hangszínfejlődésnek eredeti kiinduló
fokán codexünk csak egy adatot őrizett meg: kinebety vot
[olv. kinnyebbéti vóf\ kd?'nnyebbíti volt, allevabat 126. A szó
e hangszínnel igen közönséges a régiségben (pl. kinnyen
RMNy. Ilb. 43, kinnyebb DebrC. 319, kinnyebben LevTár I.
384, stb.); ez az i nyíltabb <?-vé lett előbb, mellyel valóban
találkozunk is (pl. kennyen Keltáinál, kennyü Com. Bal. Menyh.
árult. 34, stb.), s aztán az ajakhangú színezetet (é:ö) vette
föl, minek a mai könnyű az eredménye. Ugyanily fejlődés-
nek utolsó foka a dialektikus köröszt (kérészt), mely az át-
vétel idejében *^m>2/-nek hangozhatott, vö. kyrezt EhrC. 76,
ószlov. kristfu (A magyar hangszínfejlődés menetével ellen-
kezik Ásbóth fölfogása NyK. XVIIl. 345, ki szerint a *ki'
riszt í*-je „mint rendesen ö-ví keresztül zárt é, végre nyilt
^-be ment át«.) így lett pl. a XIII. századi kiz-h^A {Keth-
yoU'kyzi 1246, Kyzep Korompa 1256) a későbbi kéz s a mai
köz, ztld-h6\ (14 19) zéld s aztán zöld, stb.

é.-ö.-ií. Ily fejlődésen a fönt o:u és ö:ü alatt említett
ragok kötőhangzói mentek át meilsőhangú szókban, miket
codexünk a történetileg kimutatható legeredetibb hangszín-
nel őrizett meg: leythenk lejt/ink 88, legenk legy/mk 293 |
feletenk fölött/ink 286, keztenk közt/i'nk 336, lelkenk lelk/ínk
293, mindenenk mindenünk 335 | egelchek egyelítsök, ele-
gyítsük, misceamus 125, innen vezyek [olv. /. vészjék: innen
vesszíiTc?] inde apparet 360 | wbenne% 6 bennwk 352, ked-
vekre vannak \ kedvekre v., gaudent 190. Csak e két adat-

Digitized by VjOOQIC

A németújvAri glosszák. 257

ban ö(ü?): kivucssuk kövess//k^ reconciliemus 280. merieswk
menés/ilc, eorum progressus 105.

é:ö:ú. Tőszó tagban az es üz és szén4k szwnik
tüntetik még föl a mainál két fokkal eredetibb é hangzót:
eUzi egmastol [olv. elézi egyfndsióí] dispergit 130 (a köz vető
öz alak meg^ían pl. a Weszp., Döbr., Tel. cc.-ben); de már
c: i változással yzes [olv. izés\ 300, mely szintén alapja lehe-
tett a mai úzés-nek (vö. t:ü) \ megzenenek [p\w, mcgszénjenek']
megszűnjenek, requiescant 112; zenethlen [olv. széneilen] szü-
netlen (ma meg is rövidült ;/-vel) 162, 202, így az EhrC-
ben is; a közvető szőnik megvan pl. a NádorC.-ben. Vég-
szótagban a szérnyé (zeme 155; de zernyw, 1. ö:ü alatt)
szörnyő és enyé eny/i*, enyv mutatják e hangszint (az utób-
bit 1. a töveknél). Képzőink közül az -úl -ítl és -// -//,
ragok közül pedig az -úl -ül és a -böl^ -róly -tol (az utóbbi
3 mai köznyelvi kiejtésük alapján sorolható ide, vö. óni)
mellsőhangú alakjai állanak codexünkben a fejlődésnek emez
eredeti fokán. (L. az alaktanban.)

II. Mássalhangzók. — Az ide vonatkozó jelensé-
geket a következő szempontok szerint vizsgálhatjuk, ú. m.
a) mássalhangzók megőrzése és hiánya, b) eredetibb állapot
az időmértékben, c) eredetibb állapot az articulatióban.

- Míissalhangzók megőrzése és hiánya.

Az eredeti orrhangot megőrizte codexünk az ördög és
rocska szókban : erdenged vagyon daemonium habes 5, de
erdeg 100, 193, vrdeg 287, a teljesebb alakot a HB. urdung-
jén s a mai továbbképzett ördöngös-on kívül másunnan nem
ismertük; roncsika a magánhangzóknál (Ny. XIV. 200) már
említve volt. — Eredeti / van megőrizve a hozjdm (tégy
tanosagot hozyam 62), hozjdjok (hozyayok leythenk 88) ala-
kokban, ma a z pótlónyújtásával : hozzám hozzájuk, a mint
már codexünkben is előfordul: hozam 368, hozaya 208; ezen
kívül az -í7 képző teljesebb alakjaiban és a tárgyas igerago-
zásban tartotta fönn e hangot nyelvemlékünk (1. az alak-
tanban). — Teljesebb alak a svadnak va;ínak 361, de leg-
többször már hasonulva: vannak 165, 231, 357; így mindig
a mennek is 105, 142, 270 (vö. mednek vadunt EhrC); ily
újabbszerü alak a vatták va^j^tok 329; ellenben az egyes

M. NTELVÓR. XIV. I7

Digitized by VjOOQIC

258 TÖMLŐ GYULA.

számban csak a teljesebb vagyon (363) fordul elö. • — A
névelő és a közelre mutató névmás c-jét az 1. kéz mással-
hangzón kezdődő szók előtt is mindig megőrizte: az barzon
a bársony 69, az haz a ház 383, az népek a népek 64, ez ket
nap vtan e két nap után 51, ez chereth e cserét 74; míg a
2. kéznél a teljes alak mellett {az varas 311, az zam 367, az
feyedelmnek 380; ez világban 190, ez hir 380, ez felel való
iras 374) már a z nélküli pótlónyújtásos aíakkal is találko-
zunk, mely nyújtás gyakran jelölve is van (egyszer: accapu
[így ír pl. a NádorC, 1. NyK. XVII. 211] a kapu 293;
rendszerint azonban csak a h utal erre, pl. ah vidék olv. av
vidék, stb. 1. fönt Ny. XIV. 202), de a jelölés nélküli he-
lyeken is (pl. a keral 362, a lelek 336, stb.) mindenesetre
úgy olvasandó ; megjegyzésre méltó, hogy a közelre mutató
névmás egy helyt alanyul is a kopottabb alakkal áll, mint
a mai népnyelvben: e nagob hoc est maximum 346 (de: va-
lamit ez mind meg feketheyü 332), vö. es a' monda \ et ille
dixit MünchC. 46. — K be igekötő eredeti belé alakjának
/-jét tartotta fönn egy adat: belalkonottsak [így javítható a
kiadásbeli belalkononsak\ olv. belalkonyodtsdg bealkonyodott-
ság 104; a bel alak különösen a Jord. és Erdy cc. sajátsága.

Ellenben csak a lat. haereticus utólagos hatásának kell
a h-X, tartanunk a keretnek alakban 322 (de: erethnech 232),
a mint az ÉrdyC. és Heltai is írják, 1. Ásbóth czikkében,
NyK. XVin. 357 ; a helhalastas elhalasztás (67). heltnuozthat
eltávoztat (313) igekötőjében és a kerekség örökség (379) alak-
ban pedig csak orthographikus fölösségnek látszik a A,
egyebütt el, erek codexünkben is. — Hasonlókép nem lát-
hatunk eredetibb hangot a következő alakokban, melyeknek
/-je újabbszerü járulék elem a hiatus elkerülésére : múlatás
kedveyerth múlatás kedvé/ért, causa recreationis 228, ív ne-
mes . . . voltayerth 6 nemes voltá/ért 126; így olvasható ez
is: 7V vntatasahert ő untatásá/ért 165, vö. a A-nak ily érté-
kére nézve Ny. XIV. 30.

Az elősorolt eredeti, teljesebb alakokkal szemben már
sok újabbszerü kopással is találkozunk a Glosszákban. Ne-
vezetesen igen sok példában lép már föl az / hang elve-
szése mássalhangzók előtt (mi különösen a TihC. sajátsága) ;
még pedig: a) két mássalhangzó között: eltékoztaték eh.

Digitized by VjOOQIC

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 3 59

eltékoz/taték, mcgkdromlak e h. meg'károm(o)/-lak, (? énnény
e h. ér/mény őrölinény); de unduklja\ az / képző kiesése
hasonló mássalhangzótorlódások esetén nem ritka a régi-
ségben (1. a töveknél); b) hosszú magánhangzó után: atal
á/tal 335, 352, de: alialiaba 363, altalsagh (indecorum, abso-
num MA., ma: átall vmit) 359 | nekil 379, nehvl 84, iii :
né/kül I vtoso [olv. utósó v. ufósso] uto/só 341 | ^/^j'é^í [olv.
elésébh V, eléssébb'] elé/sébb, eísóbb 95 (1. a képzőknél) | ///-
nyakodyal [olv. tunydkodjdl'] tunyá/kodjál 339, de : thvnyal-
kodyal 201 ; c) rövid magánhangzó után, mely az / kiestével
pótlónyújtást szenved: bodogsagh bo/dogság 371 | bívcheseg
bö/cseség '363, de: belceseg 287, bívlcen 315 | conak cso/nak
351 I megfodoz megfo/doz 332 | meghódolt (vö. megholdol
még MA.-nél is) meghódolt 375 | A<?;zúí/ Aí?;^^/ „ho/nap ho/-
nap", procrastinare 154 | kikéti kikö/ti, 1. fönt é?'.í? | megyo-
dalian mego/datlan 95 | felrestut [olv. fél részt tőtt?] félig
te/t, semiplene 372 | végy völgy, 1. ^//é? | vét, véna, vóta kü-
lönösen igen gyakoriak volt volna volta h. : vét (Írva : vot,
vothy züot) 63, 105, 118, 126, 151, 335, 370, de: volt 83, 194,
217, 293; véna 126, 296, de: volna 295, 380; mindenhaté
véta 382, ö mennyé véta (1. é:í) 329, de: mivolta 246; —
ellenben megvan még az / 3,z elkfilcs (339), 2^/-e/ (136) szókban,
melyek egyéb emlékeinkben szintén járatosak már / nélkül,
és a koltog-hdiXí (L szójegyzék). — A / beolvadt már az -//
képző egyes adataiban (1. szóképzés). — A t^ hang kiesett
két mássalhangzó között : kénben [olv. kényben^ könyz^ben
339, kwnbe u. a. 314, ken hordozó könyí/ hordozó 302; ha-
sonlókép a /: zanzandoccal [olv. szánszándokkal"] 211, de:
zantzandokal 178, zantzandokual 206; zenlelek [olv. szentelek,
ha nem pusztán hanyag orthographia] szen/lélek 202, 347,
de zentlelek 207, 218 (vö. szengyörgy szemmiháj szemmdrton a
népnyelvben); v veszett el a már (Ny. XIV. 201) említett
lén vén hín alakokban is. — Hiányzik az /- a csalddság csa-
lá/tiság alakban : erdeg chaladsaga operatio satanae 100
(avagy csalatság olvasandó, mely közönséges alak a régi
nyelvben?). — A serkeget (excitat 132) alak már két hang-
gal rövidebb az eredeti serkentget-nk\\ vö. serkenget és serke-
get MA. — Pótlónyújtásos alakok lépnek föl már a követ-
kezőkben: illő (e h. idlő) 194, 1. /.•//; vatták va^jytok 329;
vannak a vadnak mellett (1. föntebb); herre {ydegen herre

17*

Digitized by VjOOQIC

}

200 TÖMLŐ GYULA.

142, mrkó [mélyebb] /űrre 270) he/yre ; továbbá a névelő és
6'z névmás :í-jének kihagyásánál (1. föntebb), és a -ve/ rag
assimilatiójakor (1. alaktan).

Eredeti hosszá mássalhangzók.
A mássalhangzók hosszúságát ugyan gyakrabban jelöli
nyelvemlékünk, mindazáltal tanulságosabb adatokat csak a
következők szolgáltatnak. Hosszú /-et őriztek meg: hallogat
ha/ogat, protrahit 281 {halagassuk diflferamus 97, halast ha-
laszt 164 szintén így ejtendők), e hosszú hang még a XVII.
században is általános volt (vö. MUgSz.); />//r/z//í'// je/ennen,
specialiter 280, \o. jellen je/en GyöngyC, Heltai; (? alluzik
a/uszik 380, vö. akax allogiam akar vigyazak VirgC. 115).
Hosszú r-rel: megfarraztia megfá/asztja, fatigat 336 ; így írja
számos codexünk és Sylvester, Decsi, Zvonarics stb. Je^lölve
van még az eredeti hosszú mássalhangzó a bozzusag (376),
bozzonkodvan (256), kezzvl {kösül 324) szókban (egyéb helye-
ken csak -C-), továbbá az -s képző egyes ragos alakjaiban
és az ^llenne (ellene), utánna alakokban (1. alaktan).

Eredetibb jelenségek az articulatióban

Eredetibb zöngés hangot őrzött meg a jug-
szél \wh'%zi\ 222 (1. a szójegyzékben). Viszont eredetibb
zönge nélküli hang van a kazdag (általános alak a
XV. és XVI. században) gazdag szóban 295, és annak lát-
szik a hezakwl hézagul, evacuabitur alakban is 137 (de:
meg hezagita magath 151), vö. hívzak Gi¥i^Xonkxih\^ hízak u. o.
és Biró M.-nál (1. Lukács Lőrincz valószínű magyarázatát
Ny. IX. 419).

Eredetibb állapot a szájüregbeli levegö-
megakasztás helyére nézve: m :n (ajakhangból
lágyínyhang) : mevet «evet 348 (de : nevei 380) ; rumtas rontás

201 (vö. régi himiy imt: mai hint, int) \ sz:s (fogínyhangból
keményínyhang): zewl [olv. szöl^ a. m. jül-disznó 125 (? bar-
zon [olv. bárszony'>'\ bárj'ony 69) | sz:s:zs, ilyen úton fejlő-
dött a zsolozsma szónak kezdő mássalhangzója, mely a
codexek korában még sz volt, így Glosszáinkban is : zolosma
officia divina 7 ; közvető i'-es alaknak tekinthető a solosma
Illyés Andrásnál és a Glosszák egy másik helyén : vete[r]nei
solosmaba 307 (vö. Ásbóth, NyK. XVIII. 364) | g:t (lágy-

Digitized by VjOOQIC

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 2^1

ínyhangból foghang) : esmeg [olv. ésmég] isme/ 151; analó-
giáit 1. Ny. IX. 254 l^.'/jK (lágylnyhangból kemény in yhang) :
jógid gyó^^l (1. a követk. pontban).

A szájüregbeli levegömegakasztás módjára
nézve következő eredetibb alakokat őrzött meg nyelv-
ehilékünk. Eredeti nyilt (spiráns) hang van a jógúl [meg
yogulnak bene .habebunt 193, meg yogulok salva ero, inegyo-
gúla salva facta est 380) alakban, mely nemcsak a codexek-
ben. hanem Komjáthinál és Székely Istvánnál is előkerül
még szókezdő /-vei, frappáns igazolásául a MUgSzótár föl-
vételének, mely a gyógyul gyógyít alapszavát „bizvást a jog,
jóg változatának" tekinti ; a szóközépi g-X, is (mely ma szin-
tén zárt, explosiv, ^j^re változott) kétségtelenné teszik a
codexek adatain kívül : gyogét (gyó^jvít) Decsinél, giogit Fél-
egyházinál, Vásárhelyinél, gyógul (gyó^j^ul) Keltáinál, Ma-
gyarinál. Eredeti nyilt hang maradt fönn még a garadis
[olv. garddts] alakban 194; a mai garddics zárt cs hangja
épúgy keletkezett, mint pl. az őrségi mukucs, golzibics-é
(Ny. Vn, 322) az eredeti mókus golyóbis-hÖl. — Eredeti /
van az elkülcs ez-kölcs szóban 339, melyet a codexek korában
még átalában dissimilatio nélkül ejtettek.

A hangátvetés még nem történt meg az ehnyét {ehne-
tétnek compescuntur 147) %nyh{\, szóban, mely ez alakkal igen
közpnséges a cödexekben ; hogy a két hang (h-ny) e sor-
rendje eredetibb, azt a konyha és dunyha szók teszik két-
ségtelenné, melyeknek szláv eredetijében ugyanilyen hang-
csoport van (1. Ny. VII. 344). - Ellenben a pékédtík-hen
(1. é:d') csak dialektikus hangátvetéses változatát kell lát-
nunk a közönségesebb köp- alaknak. Említendő még egyelít
125, az elegyít alakkal szemben.

Szintén csak dialektikus hangváltozásnak kell tartanunk
á gyerjed [meg gyeryedeth meggerjedett, aestuans 57, de:
geryedeteb ferventior 323) szókezdő ^^-jét, mellyel még Kom-
játhinál (gyóryed) és Bornemiszánál (gyeríed) is találkozunk.
Nem különben d^ vadnak alakot (361), az eredetibb vágynak-
kai szemben. Hasonlókép nem vált általánossá az óv ige
fölszólító módjának ógy (óggy?) alakja (e h. óvj), mely a
cödexekben sőt a XVI. század nyomtatványaiban is közön-
séges: ogiatok ÓTj^atok, attendite 290 (a hang változásra nézve
vö. *tevjen: tegyen^ *hivjen: higgyen stb.). Tóuíjb Gyula.

Digitized by VjOOQIC

2Ö2 BALASSA' JÓZSEF.

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL.

— Lundell I. A. -tói. —

m.

Ha valaki egy nyelvjárás szótárát akarja megimi,
össze kell gyűjtenie lehetőleg minden szót, a kiejtés hű
megjelölésével ; pontosan meg kell jelölnie, hogyan járulnak
hozzá a ragok, a mükifejezéseket tökéletesen meg kell ha-
tároznia s a nép ajkáról ellesett példákkal megvilágosítania ;
mert ily példák nélkül sohasem ismerheti meg az ember
elég jól a szavak jelentését. Az igaz, hogy ezzel sokat kö-
vetelünk; s ritka eset is, hogy e követeléseket mind telje-
síthetné a gyűjtő. Hogy egy vidék nyelvjárásának szótárát
összeállíthassa valaki, majdnem egy egész élet munkásságát
kell ráfordítania ; s ezt ritka ember teszi meg.

Ha teljes szójegyzéket akarunk összeállítani, nem sza-
bad csak azokra a szavakra szorítkoznunk, a melyek csak
az illető dialektusban fordulnak elő, másutt sehol. Ha min-
denki elhagyja azokat a szavakat, melyek más nyelvjárás-
ban is előfordulnak, honnan ismerhetnék meg ezeket? S
ha valamely szó az irodalmi nyelvben is előfordul, az még
mindig nem ok arra, hogy a nyelvjárás szótárába föl ne
vegyük. í^inden dialektus magában véve önálló nyelv, s
mint ilyet kell vizsgálnunk. Egy ilyen szótár czélja nem az,
hogy a kíváncsiságot kielégítse, vagy hogy a nyelvtudo-
mány egyes kérdéseit megvilágítsa. Rajzolnia kell egy egész
népet, annak egész életét, emlékeit és lelki állapotát. Czélja
tehát általában a civilisatio történetét megvilágosítani. Min-
dent el kell követni, hogy a kép mennél teljesebb és pon-
tosabb legyen. Jó volna, ha együtt volnának a tulajdonne-
vek, a személyek, a házi állatok s az egyes helyek nevei
is. Hogy valamely szót egy ilyen szótárba fölvegyünk-e vagy
ne, az nem függ a szó jelentésétől. Különös figyelemmel
kell lennünk a mükif ejezésekre. A trágár szavakat
ép^ffy f^^ kell venni, mint bármely másikat;
hisz egy szótár úgy sem szolgál mulattató olvasmányul a
családban. A kiejtést lehető pontosan meg kell jelölni. Ren-
desen nem sokat törődnek a szó jelentésével. Sem értelmét,
sem használatát nem tudhatjuk meg pontosan, ha csak szá-

Digitized by VjOOQIC

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 263

mos példa meg nem világosítja azt. Olyan példák, melyeket
a gyűjtő maga csinál, nem érnek semmit. Ilyet adni csalás.
A legtöbb hibát ugyanis lustaságból követik el; mert,
hogy mindezen követelményeknek megfeleljen valaki, sok
időt kivan.

Ha tudományos alapon készült a szótár, ez rendesen
abban áll, hogy az egyes szavakat más nyelvjárások vagy
nyelvek szavaival hasonlítják össze. Ezt a munkát rendesen
így végzik: megszerez magának az illető minél több szó-
tárt, végig lapozza őket, s kijegyzi mindazokat a szavakat,
melyek egy kissé hasonlítanak a tárgyalt szóhoz. Avval
nem sokat törődnek, hogy valóban az-e az a szó ; hisz az
azonosságot gyakran nagyon nehéz volna megállapítani, s
ha megállapítanák, akkor sok egybevetést el kellene hagyni.
Lehet, hogy a szavak tövei rokonok, és ezt érdemes is
megállapítani. Egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy
különböző nyelvek szótárainak egybevetése nem nagyon
hasznos. De ennek elvégzése nem tartozik a dialektusok
vizsgálatához. Ha minden egyes tanulmány összehordaná a
szavakat mind a rokon nyelvből, mennyi téntát és papirost
pazarolnának el. Más nyelvjárás vagy nyelv szavait csak
akkor kell felemlíteni, ha a tanult ember sem jöhetne rá
magától, s ekkor rá kell mutatni arra is, hogy milyen tör-
vény szerint képződött a szó.

Nem közönbös dolog a szótár külső berendezése sem,
hisz ettől függ gyakorlati használhatósága. A szavak ter-
mészetes rendje az ábécze sor. s ebbe a nyelvjárásban meg-
levő alak szerint kell besorozni őket. De ha valaki egy
szóról azt akarná tudni, hogy meg van-e az illető nyelvjá-
rásban^ milyen az alakja és mi az értelme, akkor nem talál-
hatja meg, a míg nem tudja , hogy hangzik áz az illető
nyelvjárásban. Ezt a kényelmetlenséget két módon lehet
elkerülni; vagy más módon rendezzük a szavakat, vagy
pedig egy indexet csatolunk a szótárhoz. A Blomberg
vezetése alatt készült norlandi dialektikus szótárban az iro-
dalmi nyelv illető szava van a czímben ; s ha valamely szó
nincs meg a nyelvjárásban, megalkották azt a hangtörvé-
nyek szerint. Ez az eljárás nehéz, hanem az elv elég jó.
Ha az ember inkább a nyelvjárásban előforduló alak sze-
rint rendezi a szótárt, hogy az illető vidék fia könnyebben

Digitized by VjOOQIC

204 BALASSA JÓZSEF.

észrevegye és kijavíthassa az esetleg becsúszott hibát, akkor
lehet egy, az előbb említett elv szerint rendezett indexet
csatolni hozzá. Más szerzők a czímbe a szó legrégibb ismert
alakját tették; ez nem helyes, mert az csak a véletlentói
füg"?; hogy egyik szót régibb, a másikat meg újabb feljegy-
zésben találjuk először. Ha egy szótár több nyelvjárást olel
fel, akkor máskép módosulhat az eljárás. Ekkor minden
szónak tóbb alakja van, tehát vagy az egyik nyelvjárásból
kell kiindulni, vagy pedig egy közös alakot kell megal-
kotni, mely mindnyájának etymologiai alapul szolgál. Ez az
eljárás összefügg a históriai helyesírással, melyet a tájszó-
tárakban legnagyobb részt még ma is használnak, s ez kö-
zel áll az irodalmi nyelv helyesírásához. Rendesen elhagy-
ják a beszédben használt alakot, s az előre bocsátott kiej-
tési szabályok nélkül ki sem tudnók azokat találni. [Techmer
megjegyzi itt, hogy legjobb volna tövek szerint rendezni a
szavakat, s azután egy vagy több ábécze rendű indexbe
lehet sorozni a dialectusban előforduló alakokat.]

A dialektusok nyelvtanából leginkább csak a
hangtant és alaktant szokták vizsgálni. A mondattanról
nem kell szólanom , mert avval eddig nem foglalkoztak,
tehát nincs is mit birálni. Ép így vagyunk a nyelvtan né-
mely más részével is. Viszont szükségesnek tartom, hogy
egy pár megjegyzést tegyek a hangtan etymologiai részére
s az alaktanra ; és pedig arra az eljárásra, hogy össze szok-
ták hasonlítani a nyelvjárás hangjait vagy alakjait más
nyelvjárásokéval. Nagyon jó, ha előre figyelmezteti az em-
ber a gyűjtőt, hogy ne bocsássa világgá etymologiai kísér-
leteit ; ha kedve telik az ilyesmiben, otthon szabadon űzheti.
A nyelvészek mindenütt arról panaszkodnak, hogy a táj-
szótárak etymologiai része soha sem ér semmit. Az alak-
tanra nézve is elég, ha pontosan leírja az illető, határozott
terv szerint, hogy milyenek az egyes alakok ma az illető
dialektusban, s nem törődik az alakok eredetének fejtege-
tésével. Az etymologiai hangtannak meg kell világítani a
nyelv egész szókincsét; tehát előbb egy teljes szótárral
kell birnunk, aztán meg annak, a ki ezt a munkát el akarja
végezni, nagy tudományos készültséggel kell birnia: jó fo-
netikusnak kell lennie; kitűnően kell ismernie a nyelv tör-
ténetét ; ügyesen kell használnia a tudományos forrásokat ;

Digitized by VjOOQIC

A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL. 265

éles ésszel^ hog-y ne mondjam lángésszel kell birnia. Tehát
folyton azt kell hangoztatnunk: procul hinc, procul este
profani.

A hangtani rész berendezését két módon lehet
végezni. Vagy egy régibb kor hangjait veszi alapul az
ember, s ezeknek sorsát vizsgálja különböző körülmények
között vagy pedig a nyelvjárás hangjaiból indulunk ki, s
s ezeknek történetét vizsgáljuk. Ezt az eljárást szokták in-
kább követni; érdekesebb azonban a másik mód, mert a
nyelvjárást nem szokták magáért vizsgálni, hanem mint va-
lamely nyelv egy részét. Mi nem ismerjük eléggé a nyelv
régibb állapotát s ez néha nehézséget okoz, s a hiányokat
a régibb alakok reconstruálásával kellene pótolni. S ekkor
külön kellene előbb választani a nyelvjárás saját szavait a
más nyelvekből átvettektől, mert ezek más törvényeknek
hódolnak. Ez magában véve is hasznos munka volna ; s így
a nyelvjárást is a maga egészében tudnók méltatni. Most
csak külső rend szokott uralkodni; egyes szónak ép úgy
meg van a maga icülön helye, mint akár száz szónak. Ter-
mészetes, hogy más törvények szerint változik maga a
nyelvjárás, mint a melyek szerint az idegen szavak asszimi-
lálódnak. A compositió szempontjából nagy hiba, ha min-
den rend nélkül hányjuk össze a szavakat. Hisz ez akkor
részletes index, nem pedig tanulmány.

Észrevételeim másodsorban a nyelvjárások hangválto-
zásainak statisztikájára is vonatkoznak, ezt a szót eredeti
értelmében véve. A tanulmányokban olvashatjuk, hogy a
nyelvjárás egy hangja megfelel az irodalmi nyelv egy vagy
több hangjának, elsorolnak azután néhány példát, a mely
húsznál soha sem több; rendesen csak kettő vagy három.
Mit ér ez? S a régi nyelvre való utalás csak péha ér va-
valamit. Nekem tudnom kell, hogy hány esetben és ponto-
san, hogy mely esetekben felel meg a nyelvjárás hangja
az irodalmi vagy a régi nyelv valamely hangjának. Mert
csak így lehet vizsgálni, hogy milyen ezeknek a megfele-
léseknek a természete, milyen törvényeknek hódol s hogyan
kell őket magyarázni. Rendesen nagyon felszínesek az
egybevetések, s csak a véletlen eredménye, ha az egy
pontba sorozott esetek közt lényeges egyezés van, s az
sem bizonyos, hogy a tövükre és jelentésükre nézve egyező

Digitized by VjOOQIC

2 06 BALASSA JÓZSEF.

szavak teljesen ugyanazok vagyis hogy egy kozos alakból
fejlödtek-e ; lehet, hogy különböző képzőkkel alakultak, vagy
valamely más úton kerültek a nyelvjárásba. Mégis egymás
mellé rakják őket s ez elég kényelmes eljárás. Ha az illető
nem tud vagy nem akar tudományos hangtant írni, akkor
csak a legközönségesebb megfeleléseket kell említenie, a
melyek a nyelvjárást legjobban jellemzik.

Ép ellenkezőleg túlságig mennek a tanulmányozók a
hangok topograpKiáját vagy változásait tekintve. Azt irják.
hogy az irodalmi nyelv valamelyik hangja megfelel egy
vagy több különböző dialektus valamelyik hangjának, leg-
alább is néhány egymással semmi összefüggésben nem álló
dialektus egy két külön szavában ; feltéve, hogy a példák
helyesek. Ezen kívül idéznek még valamelyik rokon nyelvet
tárgyaló munkából. De semmi sem biztosít bennünket arról,
hogy helyesen felfogott megfelelések ezek, hisz minden
kritika nélkül idézik olyan szerzőktől, a kik a megfelelése-
ket a már említett rossz elvek szerint állítják egybe. Ha
minden új nyelvjárástanulmány felhasználja a régibb tanul-
mányokat mind egy ily statisztika készítésére, magának a
nyelvjárásnak leirása, a mi pedig fő dolog, nemsokára majd
csak a féle függelék lesz egy ilyen statisztika mellett. A
rokon nyelvjárások egyező jelenségeiből levonható ered-
mény nagyon fontos, és meg is kell azt világosan és pon-
tosan állapítani.

Ugyanezeket a kifogásokat kell tennünk az alaktani
egybevetések szempontjából. Csak az a különbség, hogy
mivel az alakok sokkal szorosabban függenek össze . az
összevetés gyakrabban talál. Másrészt meg, ha valahányszor
valamely dolog előfordul, azt mindannyiszor az összes is-
mert nyelvjárásokban végig nézzük, vaskos köteteket le-
hetne összeírni ; csakhogy ez többet árt, mint használ, mert
a fő tárgytól elfordítja a figyelmet.

Nézzük más oldalról tárgyunkat.

A népnyelvhagyományok gyűjtése, mint már említet-
tem, nagyon sok oldalról köti le a figyelmet. Ha költészeti,
mythologiai, ethnologiai szempontból indulunk is ki, mégis
szorosan összefügg a nyelvjárás tanulmányozásával, a meny-
nyiben ezen irodalom némely faját csakis az illető vidék
nyelvén szabad feljegyezni. Ehhez az irodalomhoz számítom :

Digitized by VjOOQIC

A nyelvjAkAsok tanulmAnyozAsAkól. 267

1. a népdalokat (dallamukkal együtt);

2. a népmeséket, mondákat, legendákat;

3. helyhez kötött mythologiai vagy történeti mondákat;

4. a nép vallásos felfogását, babonáit (ide kell számí-
tani orvosszereiket is):

5. a rejtvényeket ;

6. közmondásokat, példabeszédeket és szólásmódokat ;

7. játékokat, tánczokat, s az azt kisérö dallamokat;

8. a nép szokásos cselekedeteit az év bizonyos részei-
ben, s általában életmódját és erkölcsi felfogását.

Lehet, hogy ez az osztályozás nem hibátlan, hanem az
nem sokat változtat a dolgon. — A daloknak, rejtvények-
nek, közmondásoknak megállapodott alakjuk van; ezeket,
minden változtatás nélkül, csak le kell írni. A zenére nézve
csak azt jegyzem meg, hogy a tudomány csak akkor veheti
hasznát, ha a dallamot egész híven adjuk, úgy, ^ mint a
nép énekli ; nem szabad se javítani, se czifrázni. Ha leírjuk
a tánczot és az éneket, feljegyezhetjük az illető dallamot is.
Ügy tudom, hogy a tánczleirásnak (chorégraphie) nincs
megállapodott terminológiája, s ez baj. Természetes, hogy
a leírást a közönséges nyelven kell végezni ; ép úgy, ha a
szokásokról, a nép életmódjáról, hiedelmeiről és babonáiról
van szó. Mindig eredeti alakjában kell megtartani a szólás-
módokat, közmondásokat. A nép szája után leirt hosszabb
elbeszélés nagyon jó mintául szolgál, s jól megérteti a
tárgyat. De nehéz ezt elég híven végezni ; alig is lehet
gyorsírás nélkül megtenni.

A népmeséknek nincs határozott alakjuk. Két ember
soha sem mond el valamely mesét egészen ugyanazon a
módon, sőt egy és ugyanaz az ember sem mondja el két-
szer ugyanazokkal a szavakkal. A dal is más vidéken más
változatban fordulhat elő, azért mégis szóról szóra úgy kell
leírni, a mint éneklik. Nem úgy a meséket. Nem írhatunk
oly gyorsan, a hogy a mesélő beszél ; s ha félbe szakítjuk,
megrontjuk a mese egyöntetűségét. Csak ritka ember tudja
emlékezetből leírni a mese minden egyes részletét, minden
egyes szavát. Csak a gyorsírás segítségével lehet pontos
feljegyzéseket végezni. Ma még nem terjedt el annyira a
gyonsirás, hogy nagy szolgálatokat várhatnánk tőle. Meg
kell elégednünk avval, ha többször hallhatjuk ugyanazt a

Digitized by VjOOQIC

208 BALASSA JÓZSEF. A NYELVJÁRÁSOK TANULMÁNYOZÁSÁRÓL.

mesét, tehát lejegyezhetjük és lassanként ki is javíthatjuk.
Egy kis gyakorlattal elérheti az ember, hogy legalább a
főbb részeket tekintve elég híven fog másölni. Kénytelenek
vagyunk ezt a módot követni. Természetes, hogy ügyes
elbeszélőre van szükségünk, a ki emlékezete kincseit osSze-
függőleg és természetes rendben adja elénk. Gyakran meg-
esik, hogy ha egy legendáról fölvilágosítást akarunk sze-
rezni, csak hosszú kérdezősködés útján halljuk meg egytől
vagy akár többektől az egyes részleteket, s azután kell
nekünk magunknak ezeket összeállítani. Ez a mód nagyon
tökéletlen. Az eljárás egy másik módja az, hogy, ha az
ember valamely mesét többektől különböző módon hallott
elmondani, igyekszik a különböző szerkezeteket egybe ol-
vasztani, kiválogatva az eredetinek és legjobbnak látszó
részeket, és igy analysis és synthesis által megalkotja a
mesének szerinte legeredetibb alakját. Ez az eljárás lehet
többé vagy kevésbbé tudományos és az illető ízlésétől és
ügyességétől függ. Az így készült népi irodalom valójá-
ban soha sem népi irodalom ; a psychologia, mythologia
és a nép civilisatiójának szempontjából soha sem teheti azt
a szolgálatot, mint az olyan mű, melyet a nép maga készített
Ebben mindig van valami művészet, s ezért lehet is nagy
irodalmi becse. Ha annak, a ki evvel foglalkozik, elég te-
hetsége és Ízlése van, nagyon híven utánozhatja a nép egész
gondolkozása módját. Hanem az nagyon ritka dolog, hogy
tanult ember megőrizze vagy megszerezhesse magának a
nép naivságát, pedig ez szükséges ahhoz, hogy úgy tudjon
mesélni, mint a nép maga. Azt is megjegyezhetem, hogy a
nép mással nem segíthet nekünk, csak azzal, hogy elmondja
a mesét. Ha van köztük ügyes mesélő, ez meg nem szo-
kott a toUforgatáshoz, hogy le is tudná írni a mesét, ter-
mészetesen, minden affectatio nélkül, úgy, a hogy elmondaná.
A nép elbeszéléseit a következő négy módon lehet^
feljegyezni: i. a nyelvjárást a lehető legpontosabban, a fo-
netika követelményeinek teljesen megfelelő hangjelöléssel,
írjuk le; 2. a hangok jelölését nagyjában végezzük, a meny-
nyire az irodalmi nyelvtől való eltérés a kiejtésben meg--
követeli; 3. az elbeszélésben a hangtant és alaktant az iro-
dalmi nyelvhez alkalmazzuk, de nem változtatunk a szavakon
és a mondatszerkezeteken; vagy 4. egészen lefordítjuk az

Dígitized by VjOOQ IC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 269

irodalmi nyelvre, csak a népies stiluson nem változtatunk
semmit.

Az utolsó mód legkevésbbé ajánlatos. Az irodalmi nyelv
a kultúrát tekintve annyira távol áll a néptói, hogy nem is
tudja az ö élete körülményeit híven kifejezni. Az irodalmi
nyelv nagyon abstract, s a nép concret gondolkozása mód-
ját csakis az illető dialektus fejezheti ki. A philologus nem
elégszik meg az eredeti szöveg helyett fordítással, ép oly
kevéssé elégíti ki a nép ismerőjét, ha az ö élete viszonyai-
ról idegen nyelven olvas. Ha a nyelvjárás mondattana és
szókincse megmarad, ez megfelel legalább a legszükségesebb
követelménynek, hanem azért hiányzik mégis a pontos hang-
jelölés. Ez a mód nagyon hasznos arra nézve, hogy a nyelv-
járás szókincsét ismertté tegye, s hogy így általuk az iro-
dalmi nyelv is gazdagodhassék és szépüljön. A népies
irodalomnak a fonetika törvényeinek teljesen megfelelő sza-
bályok szerint való jelölése nagyon nehéz és fáradságos. S
az olvasó, ha maga is nem ex professo fonetikus, nem is
tudja használni a dolgozatot. Ha nagyjában jelöljük a nyelv-
járást, meg van ennek az a haszna, hogy a ki ismeri a
nyelvjárást, tudja pontosan olvasni; a ki pedig nem ismeri,
az nem fogja érezni az anyag és az alak közti ellentét kel-
lemetlen benyomását. Rendesen ezt az eljárást követik min-
denütt a nyelvjárások irodalmának feljegyzésében. Hanem
azért nem szabad egészen a történeti Írásmódhoz ragasz-
kodni. Ellenben a szótárban és a nyelvtanban a lehető leg-
pontosabb hangjelölés okvetetlenül szükséges.

Balassa József.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Ev, sérv, mellső, csonkulat. A Nyr. III. füzetében kö-
zölt bírálatom egyes pontjai tanulságos méltatásban része-
sültek a IV. és V. füzetben Simonyi Zs., Ponori Thewrewk
E., Frecskay J., Tömlő Gy. és Egy doktor részéről. Meg-
jegyzéseikre a következő pontokban válaszolok.

Ev^ tudtam, hogy benne van a Tájszótárban, de meg-
bízhatóságában kételkedtem, mert a mai nyelvérzékből ki-
veszett s csakis evesy evesség alakjában él; ezekből bátor-
kodtam arra következtetni, hogy az ev hibás tőelvonás.
Tömlő Gy.-nak a hév lév név rév csoportjába tartozó év tő-

Digitized by VjOOQIC

270 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

szóra vonatkozó bizonyításai teljesen .meggyőzők ; de, a
mint az ev ellenében ő is elismeri, ,,nyelvünk vallomásai
alapján az orvosi műnyelvnek is vagy más, testesebb és
használatosabb szóhoz kell fordulnia, vagy év alakban kell
elfogadnia a nominativust". A kik az ev szót megalkották,
azoknak nem igen lehetett tudomásuk a régi év létezéséről,
a minthogy sokkal köztudomásúbb igazságokat is ignorál-
tak. Ök biz a közkeletű eves szóból vontak „gyököt". Az
ev tehát csonka az evesség vagy év szókhoz képest.

Sénf védelmére Egy doktor a sér igét említi (vö. Mid
sér [fáj]? Sér [fáj] a kezem. SzD.); de evvel csak az én
fölfogásomat támogatja, mert utal a sérés, sérvés deverbális
képzés igetövére, ellenben semmiképen sem bizonyítja egy
séro főnév lehetőségét. Különben is a nép nem séro-et
mond, hanem sérvés-X*

Mellső, A 'SÓ -sö képző az utolsó hátulsó alsó fölső belső
stb. analógiája szerint eredetileg igehatározókhoz járult.
Ugyancsak csoportjába illenek a gyakori igehatározói hasz-
nálat jogán a végső (végül, végre), oldalsó (oldalt, oldalvást).
középső (középütt), szélső (szélül). Az igehátározói származást
bizonyítja a Riedl Szende fölfogása is, a ki e képzőt az
eső igenévből származtatja (közbülső a. m. közbül eső). Hogy
a csonkult alakok a -só -ső képzőnek ragtalan főnevekhez
is járulhatását elősegítették, a minthogy Somogyban én is
följegyeztem a keletsö és nyugotsó alakokat, az a szabályt
meg nem dönti, illetőleg nem bizonyítja, hogy minden tet-
szés szerinti főnévhez járulhat. Már pedig ilyen tetszés sze-
rinti főnévnek kell tekintenem a Mt-taX ellentétes mell szót,
melyből neológus természettudósaink az ,anterior' jelentésű
7nellső'\. alkották. Ez utóbbi szó tövéből az új jelentés hatása
alatt kezdenek orvosaink új igehatározót formálni t. i. mel--
Inl (elül), mellebb (előbb). Pedig a mellett mellé mellől értelme
oldalti viszonyt jelent, tehát még" ha meg is engedjük a
mellső helyes alkotását, ez semmiképen sem lehet az ,ante-
rior* kifejezője. Emlékezzünk csak vissza, a mint én jól emlék-
szem, arra az időre, mikor az iskolában az állattanban elő-
ször olvastuk a mellső szót, nem utasította-e vissza ép
nyelvérzékünk. Ugyan ilyen ép nyelvérzéket nyilvánított a
„Harmónia" 1884. szept. 28. számában az operaház épületé-
nek ismertetője, a ki azt fejtegette, hogy az operaháznak a
milyen díszes a főhomloka, olyan rideg a hátulsó és a két
mellső (értsd : oldalsó) homloka, melyekre nézve jó, hogy
szűk utczára esnek.

Csonkulat, csonkája sem alaki, sem értelmi tekintetben
nem kifogásolhatók, mert csonka lehet nemcsak a mit meg-
csonkítottak, hanem az is, a mi fejlődésre nézve csonka
maradt. Ha azonban a két fogalmat külön meg akarjuk
különböztetni, pl. a phthisis bulbi (szemkissebbedés) „szem-

Digitized by VjOOQIC

helyreigazítások, magyarázatok. ' 271

durványát" a látszólagos anophthalmus (fejletlen szem) ,.szem-
durványá**-tól, habár mindkét esetben a szemteke csonkáját
találjuk, nem ellenezhetem ez utóbbi durvány helyettesíté-
sére a csökevény alkalmazását. Emezt az Erdélyből jött
Török Aurél professzortól hallottam („a tépő fogak csöke-
vénye**), de a csQkik\^ht. nem ismervén, származékára gyanakod-
tam s azért ajánlására nem gondolhattam. Csapodi* István.

Drida. Szarvas Gábor és Volf György már közöltek
egy-két pékiát annak a lelkiismeretességnek megmutatására,
a mellyel az eddigi magyar szótárak szerkesztődtek. Én is
szolgálhatok egy igen jellemző adattal. .

A Páriz Pápai szótárának Bod-féle nagyszebeni (1767.)
kiadásában, a magyar-latin részben dsida és dsiddzni helyett
sajtóhibából drida és dridézni van nyomtatva, de a könyv
végén az ,Errata' között a hiba hűségesen ki van igazítva.
A későbbi szótárírók rá sem hederítenek a helyreigazított
sajtóhibára, s az egy Sándor I. . kivételével valamennyien
beigtatják a dridd-X. a valóságos szók sorába ; megvan PP.-
nál (1801}. SzD.-nál, Kr.-nél, CzF.-nál, Ballaginál ; sőt az
utóbbiak még azt is hozzá teszik, hogy „régi irodalmunkban
található, de a mai használatból kiesett szó". N. K.

Fül-ajtó. Calepinusnál és MA. valamennyi kiadásában
a ,postica, posticum* szók magyarázatában, a belső ajtó mel-
lett, előfordul a fül ajtó is, de azután PP.-tól kezdve egész
máig egy szótárban sem található többé. Vájjon itt is sajtó-
hibával van-e dolgunk? Vagy pedig a palóczoknál is divatos
fülke szó gyökere bukkan elő benne ? A Nyelvtörténeti Szó-
tár szerkesztői talán adhatnának fölvilágosítást róla. N. K.

Lukna. Idézi Deák Farkas (Nyr. V. 205) Apponyi Pe-
temé 1648. okt. II. kelt leveléből: „Hat lukna árpa. 3
lukna búza". Szarvas u. o. 210. 1. semmi magyarázatát
nem birja adni s azért kérdőjelet tesz hozzá. Ugyanaz a
szó, melyet a Tájszótár, úgy látszik helyesen, luk/nd-nsik
ír. Előfordul Pállfy Kata 161 1. márcz. 13. kelt levelében
is: „Kdnek adjon harminczöt lukna búzát, ismégenten
huszonöt lukna árpát, és huszonöt lukna zabot ; és mihelyen
megküldi kd az én levelemet neki, azonnal megadja az
tiszttartó, és huszonöt lukna rozst is hagytam, hogy adjon *^.
(Magy. hölgy. lev. 162.) Szláv eredete kétségtelen. (L.
Nyelvőr XI. 318.)

Hogy Itikmá-nak is ejtik, bizonyítja a Tájszótáron kí-
vül Jókai is: „A népség is nagyon szerette Athanáz pópát,
utón útfélen mindenki kezet csókolt neki, megfizette a déz-
mát, a párbért. a lukmdt, s a termése zsengéit mindenki
megosztá vele'^ (Targallyak. 5). Ponori Thewrewk Emil.

Digitized by VjOOQIC

272 APRÓLÉKOK.

APRÓLÉKOK.

Hogry kérdezzünk? Régibb olvasóink bizonyára jól
emlékeznek még a küzdelemre, a melyet a^ évad-ívad támasz-
tott. Ellene rohantak minden oldalról; az egyik jelentése
ellen kelf ki, a másik formáját találta nevetségesnek, a har-
madik megtagadta, hogy soha nem is létezett, hiteles sze-
mélyek kutatták, nyomozták, de se hire se hamva. „Elmen-
tünk hárman, vallatóra fogtuk, megkérdeztük Tar Sámuel
atyánkfia ö kegyelmét, a kire Senki Miska hivatkozott, hogy
tőle hallotta az évad-ot. s ő a leghatározottabban megta-
gadta. Mit is saját nevünk aláirásával ellátva s pecsétünkkel
megerősítve ezennel hitelesen bizonyítunk". Elhisszük; el-
hisszük, hogy nála voltak, hogy megkérdezték, s elhisszük,
hogy megtagadta. Szinte látjuk magunk előtt az egész jele-
netet. Egyszerre csak beállít Tar Sámuel ő kegyelméhez a
község három hivatalos tekintélye, a pap, a biró, meg az
eskütt: Igaz-e, hogy kend azt mondta egy szalajtott ember-
nek, hogy : Évad ! ? A jó ember elsápad, rettegés szállja meg,
hogy mi rémséges bűnt követhetett el, s megtagadja, meg
is esküszik rá, hogy ne mozduljon ki soha helyéből, ott álló
helyében nyelje el a föld stb., nem hogy kimondta, hanem
ha csak hallotta is, teljes életében hirét is annak a veszett,
kriminális szörnyetegnek. S elhisszük azt is, hogy Tar
Sámuel uram teljes jó hiszemben, igaz meggyőződésből tette
e nyilatkozatot, hogy nem bocsátotta ki soha ajakán s nem
is tudta, mi az: évad!

Nem egyszerű földes gazda^ hanem egy jogvégzett
földbirtokos, nem is vallatóra fogva, hanem bizalmas társal-
gás közben, s nem hivatalos személyiségek előtt, hanem jó
ismerősök közt tagadta el saját szája vallását: „Mert mink
hárman, monda egyebek közt egy történetet beszélvfe el,
Ákos, Katalin és én, egy ónok vagyunk'*. Elbeszélése
végével kérdezem tőié : Mondják itt ezen a vidéken, hogy :
ónok? Kérdőleg tekint rám, mint a ki nem értett meg.
Ismétlem s egész világosan, érthetően formulázom a kérdést.
Nem, itt nem mondják, feleli röviden, határozottan. Soha se
hallottam. — De hisz urambátyám maga mondta! — Én?
Engedelmet kérek, de én nem mondtam ! — Már bocsáss
meg barátom, fordult egyike a jelenvoltaknak hozzá, de
nekem is feltűnt, b zony modtad : Ákos, Katalin és én egy
ónok vagyunk. — No igen, hogy unokák vagyunk !

A következő is megtörtént dolog. Ha kell, a személye-
ket is megnevezhetem.

Mikor először Miskolczra kerültem, beszélte valaki,
mindjárt az első napokban föltűnt egy különös kifejezés, a
melyet ott mindenki használt. Odafordulok egy ügyvéd

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 273

ismerősömhöz s kérdem tőle : Ugyan bátyámuram, mondja
meg- nekem, mi az: ásszá már a. itt majdnem mindenki
váltig azt mondogatja: ,asszámára, asszámára!' É» sehogy se
tudok rájönni, hogy mit akarnak vele mondani. Az én
emberem föltekint a szoba mennyezetére, mintha ott tartaná
emlékezetének kincses házát, mereven néz egy darabig, aztán
mondja : No már, édes öcsém, én asszámára húsz esztendeje
hogy itt lakom, de én még ezt a szót soha se hallottam!

A belőle vonható tanulság világos. Egyes szók, leg-
kivált olyanok, a melyek csak is valamely ragozott alak-
ban (.éjomra, vaktában, alattomban^, vagy valamely rokon
szóval párosulva használatosak (.sebbel-lobbal, ia-fia, dínom-
dánom'), ha összefüggésükből kiragadjuk, vagy ragjuktól,
párjuktól megfosztjuk, elvesztik elevenségüket s a nyelvér-
zékre nézve megmerevedett holt tetemmé válnak.

,Nekiment, amúgy hübelebalázs módjára, vaktában.
Színültig tölte a poharat. Jó kuszipajtások voltak.
Egyszerre csak lobbot vetett ruhája. Már annyira vannak,
hogy tegezik egymást^ Ezek mind jól ismert, szerte hasz-
nált kifejezések, érti jól mindenki, müveit és műveletlen
egyaránt, a ki birja jól a magyar nyelvet ; de ha tudakozó-
dásunkkal nem a nép fiához, hanem a tanult osztálybeliek
valamelyikéhez fordulunk is s ily kérdést intézünk hozzá:
Ismeri-e ön uram, hallotta-e valaha e szókat : vakta, szinülety
kuszif lobb, tegezek, ha őszintén akarna felelni, aligha mind-
egeikére tagadó választ nem adna.

Ha tehát ki nem akarjuk tenni magunkat a csalatkozás
veszélyének, hogy hamis informáczióra ne legyünk kényte-
lenek alapítani kijelentésünket, az ilynemű jelenségek ki-
puhatolásában óvatossággal, körültekintéssel, s hogy úgy
mondjam, bizonyos furfanggal kell eljárnunk.

Legtanácsosabb, ha a kipuhatolandó szót magunk szőjük
bele beszédünkbe, de megcsontosodott alakjában s abban a
kapcsolatban, a melyben értesülésünk szerint rendesen hasz-
nálni szokták, s ha hozzá olyasmit állítunk, a mit a hallgató
kénytelen legyen megigazítani. Válaszából a legtöbb eset-
ben kivehető, megértett-e bennünket vagy nem'; sőt több-
szörte az is megeshetik, hogy feleletében maga is használja
a keresett kifejezést. Ha például azok, a kik az évad-ivad
megvoltát a megnevezett helyeken nyomozták, kutatták, a
a vidékek különbözősége szerint ilyforma kérdéseket intéz-
tek volna ahhoz, a kit vallatóra fogtak : „ Ügy beszélik, hogy
kelmédet sokszor látták csavarogni écczakának évagy-
g y á n (Szeged, Czegléd, Szolnok) — éjnek óvodába
V. évodán" (Toroczkó). „Úgy-e öcsém, hunczut annak még
az iv ódája is"? (Déva-Ványa).

M. WYBLVÖB. XIV. I8

Digitized by VjOOQIC

1

274 APRÓLÉKOK.

Félreértett kérdések. A megelőző pontban említettük,
hogy kérdéseink föltevésében nagy óvatosságra van szük-
ségűnk. Vámnak esetek, midőn, a kiktől választ várunk, ha
kérdésünkre igaz, a valót foltüntető feleletet akarunk kapni,
nem szabad sejteniök, mi a tulajdonképi czélja kérdésünk-
nek ; tapasztalati tény ugyanis, hogy némelyek egy vagy
más gyongeségből az egyenesen tett kérdésre néha csak
puszta sejtelem alapján is szeretnek igenlő választ adni.

A többi közt ez évi áprilisi füzetűnkben is található
néhány ilynemű kérdés ; ezek : héba, f^iy-

Az elsőre vonatkozó kérdésünkkel, a mint az oda állított
példa mutatja, voltaképen ezt czéloztuk : „Egy közlés szerint
Zalában modják azt is : ,Menj föl a hébára\ Látnivaló, hogy
itt egy 'be (^'bd) ragos név : hé-ba {héj-hdi : pallásba) még egy
fölös ("-raj elemmel van szaporítva ; kérdés tehát a) hallható-e
valóban Zala-Lövőn, vagy talán másutt is e pleonasztikus
forma: ké-bd-ra,; s ha igen, b) megtoldják-e más raggal is,
pl. ,hébá-íúr, hébk-bá/' sat., s végül c) használják-e netán ez
alkalmazásból levonva nominativusként magát a Aéba alakot
is, pl. Elég nagy a h é b a, találhatsz ott neki helyet^ ?"

A választevők közül csak egy felelt a kérdés értelmé-
ben, de tagadólag; a többi, a mi különben szintén méltó a
följegyzésre, csak is a A/ (héj\ hij\ hi) alakjának s jelentésének
fejtegetésével foglalkozik.

A második kérdés ez volt: ^Hol ejtik a müveit szo-
kástól eltérően és mi módon a fagy^ vaeg/agy, el/agy lefagy
igét?" E kérdésünkkel azt akartuk megtudni, mondják-e
(„ejtik-e") valamely vidéken e szót hosszan is, pl. fagy vagy
fdgy. E kérdésünkre, egynek kivételével (1. a Válaszok közt),
ily feleleteket kaptunk : a) „ A megfagyott sárról mondják,
hogy megmerevedett, b) A gyönge fagyást dí bére-
dé s-nek nevezik környékünkön, c) Ide ne ütessen, koma,
szőllőt, mer mingyá megveszi a hideg. Ojan hideg vót,
hogy maj megvett az Isten hideggye. d) Olyan vékonyan
van őtőzve, hogy maj lefagy az istenatta. Maj léfattam^ mikó
ezt méghallottam. A száraz fagyokba mindén kifagyott.

Nem niulaszthatjuk el, hogy ez alkalommal sajnálkozá-
sunkat ne fejezzük ki a magyar tanitó-kar ' egy részének
nyelvünk irányában másszor is, de különösen a jelen esetben
tanúsított hideg részvétlensége miatt. Utóbbi kérdéseink közt
például volt két fölötte ritka, de több tekintetben igen fontos
szó, a melyeknek megvoltára pontos és biztos fölvilágosítást
akartunk szerezni. Mind a két szó, a mint egy-két adott
válaszból kitűnt, bár elszigetelten s csak szűk körben és már
kihalóban, de még él oly helyeken, a hol elég nagy szám-
mal vannak tanítók, s köztük a magyar n y e 1 v tanítói is,
és egy se vette magának közülük azt a csekély fáradságot,
hogy néhány sorral tudósított volna bennünket ama szavak

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 275

megvoltáról, életben létéről. Annál nagyobb köszönettel
tartozunk ama lelkésznek, tiszviselönek s egyetemi hallga-
tónak, a kik pontos leirás kíséretében beküldték hozzánk s
ekként megmentették az enyészettől őket.

Mit tanít a Nyelvőr? Hiába, örökké igaz marad az,
hogy a jó mag kikél és megtermi gyümölcsét!

Vizsgálaton vagyunk.

Vizsgáló: Menjen a táblához és vegye kezébe a krétát !

Tanácstag (egyszersmind akadémikus) : Ezt Szarvas
Gábor és a Nyelvőr bizonyára igy mondta volna: Vegye
kezébe az irmészt.

Hogy megéfthesd a dolgot, jó olvasóm, ha nem tudtad,
hát tudd meg, hogy a Nyelvőr tizennégy éves fönnállása
óta kezdettől fogva folyton azt hirdeti, hallhatóan követeli,
beszédben és Írásban maga is sürün alkalmazza, hogy minden
idegen szót, még azokat is, a melyek már rég meghonosodtak
s a melyek az egész müveit világ nyelvébe átmentek, irgal-
matlanul ki kell pusztitani s helyükbe olyan takaros magyar
szókat ültetni, a minők : kréta helyett trmész, epigramma
h. bökvers f villany ka. szatíra h. gúnyor^ ballada h. regély,
románcz h. regéncz (1. Ballagí szótárában), ídyll h.
niezőny.

Ilyen tenyerekből pöndörödnek ki azok a tapsok, a
melyek, mint ékes lakodalmi rigmusok végeztére a tus,
mindanyiszor rázendülnek, valahányszor egy nekikeseredett
ajak merész, lelkes riadót harsogtat a Nyelvőr romboló újí-
tásai ellen!

Gyors mondókák. Mesterségesen készült, tréfás czélra
szerkesztett mondatok, a melyeket egy lélekzettel, pörgő
nyelven s minden fönnakadás nélkül kell elmondani ; s ép
azért úgy vannak egybeszőve, hogy a szomszédos szókban
ellenkező természetű hangok váltakozzanak egymással, vagy
oly hosszúra vannak nyújtva, hogy kifogy az emberből a
legutolsó szusz is, mire a végire jut. Eddigelé kizárólag csak
a nép művelte, újabb időben azonban az irodalomban is nem
egy kedvelőjük akadt nekik.

Ez alkalommal két mutatványt adunk belőlük:
I. ,,A magyar nyelvet s ezzel együtt a hazafias érzés* s
gondolkodásmódot terjesztő, a magyarosodás nagyjelentőségű
ügyét szolgáló, a nemzeti önérzetet s öntudatot felkölteni
igyekvő, a kultúrát hazafias irányban ápolni, fejleszteni,
fajunk szellemi s erkölcsi nemesbülését előmozdítani és vég-
eredménykép a magyar állameszme megszilárdítását tehetsége
szerint eszközleni, hivatott egyesületünk buzdittatva a szent-
írás ezen szavaitól : zörgésetek s megnyittatik nektek : —
reménynyel s bizalommal fordul állami létünk hatalmas

Digitized by VjOOQIC

276 VÁLASZOK.

oszlopaihoz, Magyarország főpapjaihoz, hogy nemzetünk
szebb jövőjéért, nemzetségünkért érdeklődő, lelkesedő magyar
szív egész vonzalmával s a hazafias nemes kebel áldozatkész
hozzájárulásával erkölcsileg s anyagilag fölkarolják, különösen
a nem magyar ajkú vidékeken égetően szükségessé vált,
egyesületünket. Komoróczy Sándor s. k. a ,Magyar iskola-
egyesület^ titkára. Gerlóczy Károly s. k. a ,Magyar iskola
egyesület^ elnöke".

II. Az országos kiállításon az első magy. cs. és k. szaba-
dalmazott gőzhajótársaság épületében, az ajtótól jobbra a 2-ik
szekrényben, egy tárgy fölé ez van írva : „Kazántáplá ásnál ész-
lelt zavarok elhárítása végett eszközölt javítások alkalmával
feltalált, az iszapos tápvíz következtében bedugult, kazánba
nyúló tápcsörészek".

A ki ezt .kétszer olvasás után elmondja, bizonyosan
ingyen utaíhatik Pozsonytól Dájáig a gőzhajón!

VÁLASZOK

a Nyelvőr XIV. 185. lapján tett kérdésekre.

héba. A 2. kérdésnek harmadik pontja így hangzott:
^héba: ,menj föl a hébára' mondják állítólag Zala-Lövőn**.
(E kérdésre s a rá érkezett válaszokra nézve lásd még az
Aprólékok rovatát.) A válaszokból kitűnik, hogy a héba
sem mint nominativus, sem tovább ragozva {hébá-ra stb.) nem
használatos. Egy közlőnk, D e é z s Sándor, ezeket irja róla :
y,heja vagy htu vagy héba a székelyeknél és csángóknál közön-
séges neve apallásnak, a mely nevezetet csak újabban kez-
denek használni". Egy másik, Kartal Károly, ezt mondja:
y^Héba --- p a 1 1 á s, egész Somogyban, Zalában". E sorokból tisz-
tán ki nem vehető, vájjon a héba ragozott alak-e vagy nominati-
vus. Valószínű, hogy az előbbi. A ,pallás' jelentésű héj különben
eme változatokban s a következő helyeken dívik: héj\ héi
a) „Zala megyében, nevezetesen Göcsejben a padlást általában
A^'-nak, A/-nak nevezik: ,Fél mégy a héba^ vagy a hiéba*.
Hélik-rv^ mondják a padlásablakot vagy ajtót". (K a p r i n a y
István.) b) „Kecskeméten és vidékén a házpadlást hdzhéj-mÍL,
vagy röviden csak A^'-nak nevezik ; azért ily kifejezés ,eredj
föl a házhéjára j házhéjra vagy héjba'' szokásos". (Sütő János.)
c) „Veszprémben és Zalában a padlást A/-nak, A/-nak mondják :
Fölmennek a héba^ fölvisznek valamit a héba^. (Tolnai József.)
— hijy hí: a) „Rábaközben a köznép a padlást általánosan kij-
nak nevezi ; pl. Mennyünk a hijba v. híba^. (M e r s i c h Jenő;) b)
1. Sütő közlését, c) „Veszprém megye nyugati részén
mondják : Eredj fel a héba vagy hiba I (ez utóbbi szokottabb).
Hiba tyu-tyu, hiba, hiba 1 (e szavakkal csalogatják estén-

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZOK. 277

ként a tyúkokat a padlásra)". (Hi dy Ernő.) d) „Sopron és
Vasmegyében a nép pali ás helyet mindig a hí szót hasz-
nálja". (Kárpáti Manó.) et „A pallást Hajdu-Szoboszlón
házhid-w^ mondják, néha kdzhéjd-ndii'^ . (Bihari Kálmán . —
htju: „A padlás neve a Tisza mentén hijui Menny fel a
htjubay hozz le kukoriczát". (Kárpáti Endre.)

v6n. A volna szónak ily rövidült alakját a következő
helyekről közlik : a) „A volnd-nék ván-ra, való megrövidítése
Szatmár keleti vidékein nagy használatnak örvend". (Bar-
tók Jenő.) b) „ Vőn-t mondanak Szatmár megyében vo/na
helyett. Pl. Elmentem ván a bálba, de amint délután az
öcsémnek kávét töltöttem, kívül ment (kiömlött), és a báli
ruhámat pocsékká tette". (Kárpáti Endre.) — c) „A vo/na
szónak V(fn rövidülése Szabolcsban közönséges". (Jámbor
József.) — d) „ Volna helyett vont mondanak Békésmegyében.
Pl. Úgy ván az jó". (Kaprinay István.) — e) y^Volna
helyett vón alakot hallottam közönségesen használni Sopron
niegyében a Rába közben Kapuvár és Csorna környékén".
(Sütő János.)

A teljesebb vóna alak használata felől a következő vidé-
kekről értesítenek : a) „Mármarosban, Visken, azt mondják
vóna. Pl. Vóna csak pénzem, sok vóna akkor az emberségem".
(Viski K. Bálint.) — b) „Gömörben csak a z^í^>í^? alak jára-
tos". (Nagy Pál.) — e) j^Volna helyett Hajdu-Szoboszlón
mindig azt mondják vóna. Az a-X. csak ilyenkor hagyjuk el,
mint pl.: Bizony jó vón' a', ha lehetne". (Bihari Kálmán.)

A vágó állatok részei, i) A marha testrészei, a)
„A mint a marha a fejin kétfelé hasítódik, látunk ojan szu-
rókás húst, észt nevezzük csókoló-mííi ; a csókoló mellett van
az dllcsont\ a füle felől való ríszit borsos /í^-nek, füle fövi-
nek mongyák; a mint a nyaka alatt meghasíttyák a
marhát, a nyakon fejül van a iarjaj se nem csont, se
nem hus, hanem vegyes kövérü levesnek való. A mar-
hának eleje a két első lába koszt a szügye^ szegye \ ez
porczogós hús, levesnek főzni vagy vastag ítelbe. A
szegynek ászt a ríszit, a hol a marhát megszúrják, az
első vágást szegyvtress{-ne\i hijják ; a szegynek a víresse után
való vágását szegy/ü-nekf ez is porczogós hús; a szegynek
a. tarja és ódal felől eső ríszinek a szilit szegyszd/nyd-neík, a
szeg3mek a szegy szárnya után való ríszit szegydereM-nak,
SL szegynek a has felől való ríszit pedig pupdagadó-nak
vagy kődökremek-Tíék, a lapoczka (két első lábon a sodor,
mint a disznónál) a mint ketté vágódik, a húsos ríszit lapocz-
Jkavasüigd'Tíaky a lapoczka belső ríszin lévő pecsenyét áytík-
^knyánaky a lapoczka bejjebb lévő húsát a tajtíkvíknya után
tajüküostagdrxxdk^ a lapoczka a mint kétféle vágódik, észt a rí-
szit hijják iSszdr/ordlids-nak (hosszúcsont és rajta hús). A
jdromtöris a lapoczkának a felső vígin van, hús porczogóval;

Digitized by VjOOQIC

278 VÁLASZOK.

vikonyódal (a hasa a marhának) kettő van. mer kétfelé
hasittyák: két tarja, két lapoczka (két vikonyódal = két
tarja). A vikonyódal mellett van vastag és lapos ódal vdigy
hát-szin (hús, főzni való); a lapos ódaion hosszában benne
fekszik a bélszinvíknya ; a vastag ódal vastag vígit vires-
ódal-nak vagy ódalvtres-nék híjjuk ; a vastagódal víkon riszin
lévőt meg cstpőremek-nék (csontos hús ez is). Horpasz: a
marhának a lába között lévő riszin pötyongös, lágy hús. A
füdőAyöX jon a gége^ a mi a nyelv-re szógál. A vesé'\i mellett
a marha jobb ódaián a máj, a májon alól a tüdő a szk^-xel ;
a marhának a lapos ódaián vagyis a hátán van a vesefaggyu ;
a vesefaggynba a lapos ódaion fekszik a két vese; a vesék
mellett a bal ódaion fekszik a ///^. A marha hátujjának a belső
része, a mi pecsenyének való : felsár; a külső rtsze, a segge
felől : /í:?r/« ; a lábszár felől lévő húst karmazsin-Vídi^ mongyák ;
a karmazsinnak és fartünek az ina felől való riszin lévő húst
fejirpecsenyé-nek hijjuk; gúnámyak a hátulsó lábának az a
risze, a mejikkel a levágott marhát szegre, osztorüre fel-
akasztyák ; a lábszáron túl az körme felől levő ríszit hijjuk
inashus-nd^ \ az inashuson túl következik a lábszár és köröm.
Agyvelő van a fűbe, csontvelő a lábszárba, gerinczvelö a hát-
ujjába. Vakmecczísnék hijják ászt, ha a búr meg van dara-
bolva, ha be van vágva". (Vozári Gyula. Szatmár-Németi.)
b) Debreczeni nőtől hallottam a következő elnevezéseket:
gámas ódal, gámhtlan ódal, járomtörís, közip szegy ^ vires szegy,
szegy szárnya, kődökremek, tarja (nagy és kis tarja) : elöl az
első lába koszt kétfelé menő csont és hús, böszínvíkonya
(bélszinvékonya ?), bagdán, felsár kissz szili, felsár nagy szili,
koncz húsa^ szegyirtás, kati könyöke.^ (Vozári Gyula.) c)
„Kecskeméten és környékén a marha egyes részeinek követ-
kező elnevezéseit hallottam : tarya : a nyak felső része a fejtől
a vállig ; szegy feje : a nyak alsó része a fejtől az első lábak
közéig ; szegye : az első lábak között levő hús ; hátszín : a váll-
csonttól a farcsontig a gerincz hosszában terjedő vastag hús ;
dagadó: a lágy ék vékony húsa ; fartő : a gerincz azon részétől,
hol a farcsontok találkoznak, a farkig ; far : a farcsont vastag
húsos része". (Sütő János.) — 2) A d i s z n ó r é s z e i. a) „ A
disznó egyes részeiről a következő elnevezéseket hallottam
Kecskeméten és környékén : sonka : a lábnak a térdcsuklótól a
far vagy vállcsuklóig terjedő húsos része : orja : a hátgerincz
a koponyától kezdve a farkáig, és rendesen a farkával
együtt szokták kivenni; oldalai: az oldalbordák, felül a hát-
gerincz mellett elvágva, az oldalborda csontok külső szélei
mellett körül elválasztva, a csontok között levő vékony
hússal együtt ; sódar vagy keresztcsont: a farcsont húsos része
a farcsuklótól a gerinczig ; lapoczka : a vállcsont, a vállcsukló-
tói a gerinczig terjedő húsos rész ; topja^ vagy top, vagy topos
hús (1. alább); hossztí- vd^^y fehér-pecsenye : az oldal felső része

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZOK. 279

és a g-erincz között a válltól a farig terjedő hosszú vastag
hús ; nyúlja az oldalak alsó részén két ágra elnyúló és a
két első láb között együvé futó hosszú vékonyhus ; torkos-
pecsenye: a torkán az álltól a két első lábig terjedő széles
lapos hús". (Sütő János.) b) „A vágó marhának (disznó,
birka, marha) a hátgerincz alatt futó hosszú, legnagyobb
részt zsíros környezetben fekvő, szalagszerü pecsenyéjét, a
melyet közönségesen a német ,kaiserfleisch' után császár-
hús'Vidik. , másutt fehérpecsenyé-nék , vagy pánÜtkáshús-nsi\i,
vag-y királynéhúsá-x\2\iy ismét másutt kivánathús-nd^ szokás
nevezni, Csallóközben általánosan orja-hús-xi^k. nevezik. Orja
egyszerűen a hátgerincz neve, melyet a rajta levő húsrészekkel
megfőzvén orjaleves-t nyernek. K disznónál orjá-neAi^ a birkánál
orjáshús-ndAí, a marhánál vesepecsenyé-nekj nevezik az említett
helyen fekvő szalagos húst. Lollás hús (1. alább). ^ (E. P.) c) „A
leölt disznónak van : orja, sódarja^ hemszije (ha a lábát levág-
ják a czombról, akkor a megmaradt rész hemsziY. (Viski
K. Bálint. Mármaros.) d) y^Orja: a disznó hátgeripcze a
nyaktól a farig, leginkább a kimagasló része. Tarja :
ugyanaz a tehénnél. Mondják hátszin-n^^i is, sőt háczi-ndk
Baján". (Kartal Károly. Bia.)

lolja, lolva. a) „Egy rimaszombati származású, néptaní-
tótól és vele lakó lánytestvérétől hallottam a lolva szót
só,nka, sodor jelentésben". (Vozári Gyula.) b) „Tápió-
Szelén, Pest megyében, lolja ugyanaz, a mit Kecskeméten
torkospecsenyé-ne^ neveznek, vagyis: a disznó torkán az áll-
tól a két első lábig terjedő széles lapos hús". (Sütő János.)
c) „A sódart (sertésczombot) Rima-Szombatban és környékén
főleg az idősebbek ma is /^/z^-nak vagy lolvá-m,\i nevezik ;
de e szó már enyészőben van s helyét a sódar foglalta el".
(Nagy Pál.) d) „A lolva^ lolja Csallóközben már kiveszett;
de még hallottam nagy ritkán, a mint a disznólapoczkán
lévő húsrészeket lollás-hús-ndAi mondták". (E. P.)

top, topa, tömb, topos. i. a) „Kecskeméten topja, vagy
^/i vagy topos'htís a neve a keresztcsont mellett a far csú-
csán levő kerekded vastag húsnak", (Sütő János.) b) ^l^op-
nak nevezik Kecskeméten a sertés czomb vastag húsát".
(Névtelen.) — 2. a) r^Top Csallóközben mint főnév jelenti
a lábfejnek alsó részét, és átvitten a lábat ; jelenti még a
lábnyomot. Top (topni), szokottabban tap (tapni) annyi mint
lép. Pl. Lábod nyomába toptam: a. m. léptem. Topva
megy : lépve megy. Van azonkívül még egy jelentése ;
tapva jár ugyanis az olyan ló, a mely hátulsó lábával az
első lába nyomába lép. így mikor a gyermek homokban
vagy hóban lábnyomokat talál és úgy jár, hogy iparkodik
lábával mindig a kész nyomba (topbaj lépni (topni), akkor
topva jár, mint a ló. Topláb csúfnév". (E. P.) b) „Sziget-
közben mondják : ,egy toppot se menj innen' e helyett : egy

Digitized by VjOOQIC

28o VÁLASZOK.

tapodtat se". (Kaprinay István.) c) ^^Topos vagy ^ilpos-ndk
Maros- Vásárhelyt a teletalpú embert nevezik." (Deézs
Sándor.) d) „A topa szó Kecskeméten használatban van s
azt fejezi ki, hogy bicczegö vagy sántító. Én magam is
ösmertem Kecskeméten egy leányt, kit sánta voltánál fogva
,,topa Eszter"-nek neveztek, és egy sánta üveges tótot,
kit mindenki csak a „topa ablakos" név alatt ismert".
(U n g á r Sándor.) e) „ Topá-rvdík vagy topa /difí-mík. nevezik
Kecskeméten a meredt, rövid és általában hibáslábú embert,
ha sántít vagy lábát húzza". Sütő János.) f) „ 7 c'/a-nak hív-
ják Debreczenben a befele görbült lábfejü embert. Pl. topa
zsidó". (B. H.) g) „Sarkadon, Bihar megyében, topd-nak
nevezik a lúdtalpú vagy esetlen járású, aztán általában az
ügyetlen embert. Az ilyenre mondják, pl. ha valamivel
dicsekszik : No nézd az ebadta topáját ! Ugyan hallgass már
topa! S ha az ily ember oly dolgot végez el, melyet
nem hittek volna felöle, mondják: Pedig csak egy topa
ember". (Márki Albert.) h) „A topa szót Dorozsmán a fej-
letlen lábfejű emberre alkalmazzák". (Fábián Károly.) i)
„Hajdu-Szoboszlón a köznép a topa szót ,sánta' értelemben
használja". (Bihari Kálmán.) j) „A topa szót Ó-Kécskén a
nehéz járás kifejezésére használják, mikor valaki úgy lerakja
lábait, hogy még a föld is reng alatta". (Tömöskozi
Sándor.) k) „Győr és Veszprém megyében a fejletlen hülye
embereket topd-nák nevezik". (Mersich Jenő.) 1) „Bián a
befelé álló lábú vagy csámpás járású embert nevezik topd-nak^.
(Kartal Károly.) m) „A nehéz járású, lúdtalpú emberről
Kún-Félegyházán azt mondják, hogy topa; s igen gyakori
mint ragadványnév. A topa „fére topttja csizmáját". Ikerítve az
ismeretes találós mesében: Ére mén a típe-topa stb." (Szere-
1 e m h e g y i.) n) „Veszprém megyében Csékuton a topd-t
csak mint ikerszót használják; gyakran hallottam e találós-
mesében : Ütőn mégyen tipe-topa, Hátán viszi genye-gunya
stb". (Tolnai József.) — 3) Kárpáti Endre, Viski K.
Bálint és E. P. közlése szerint Győr megyében, Mármarosban
és Csallóközben használják a top szót ebben: toprongyos.

mera, merász, méra, mérász. a) y^Mérdsz Kecskeméten
mint családnév fordul elő". (Névtelen.) b) Méra egy falu
neve Kolozsvártól nem messze". (Deézs Sándor.) c) „A
viera merdsz szókat nem ismerem ; azonban Győrött iskolás
koromban pajtásaimtól sokszor halottam, különösen vesze-
kedések alkalmával a memydsz szót: No hirés! van-é mér-
nyászod (bátorságod) ide jönni?" (Mersich Jenő.)

jár. a) A jdr ige Esztergom vidékén ,érvényben van*
jelentéssel használtatik ; pl. Ez a pénz, öreg bankó már nem
jár (nincs forgalomban). Azon szerint : Ez a nóta vagy kalap,
ruha (divatczikk) még jár. (Ez gyérebben használtatik.)"
(M. I.) b) „Kis-Kunságban szokásos a jdr használata a föl-

Digitized by VjOOQIC

NÉPN YELVHAGYOM ÁNYOK . 2 8 1

tett kérdésbeli jelentéssel: Ez a bankó már nem jár. Ez a
hatos már nem jár". (Baráth Ferencz.) c) „Arad megyében
széltire mondják : Nálunk ez a szó-beszéd nagyban járja
(széltére divatozik, nagyon el van terjedve)". (Steuer J.)
d) „A jár ige ^használni, érvényben lenni' jelentéssel nálunk
Csallóközben is jár. Pl. Ez a módi nem jár. S a közmon-
dásban : Rossz pénz nem jár". (E. P.) e) „KisKüküllö megyében
gyakran hallottam: Ez a pénz nem jár". (Kispál Mihály.)
f) „Vasban és Zalában közönségesen hallhatni az ilyeneket :
Ez a hatos nem jár, a mire tréfásan így felelnek: Nem
ám, mer nincs lábo I — Mást minálunk ez a nóta járgyo.
Rígén ném jár már a Kossuth pínz". (Kárpáti Manó.) g)
„Dorozsmán sokszor hallhatni : Ez a pénz már nem jár. —
Nem hát, hanem viszik, mondják rá néha tréfásan". (Fábián
Károly.) h) „Szatmár megyében és a Tisza vidékén ,A te
bankód nem jár' ann^-it jelent mint : A te állításod nem
való". (Kárpáti Endre.) i) „A /«> igét a Nyr. XIV. 185.
lapján fövetett értelemben hallottam egy kis hontmegyei,
szokolai születésű 3 éves fiútól, kivel egy János nevű ung-
megyei legény évődött s ez tanította rá, hogy, minden
Jánosra ' ezt mondja : Jankó ! jár-e még a Kosut-bankó ?
(Csapod i István.)

NÉPNYELVHAGYOHÁNYOK.
Szólásmódok és közmondások.

(A Kyelvőr XIV. 185. lapján lelt 6. és 7. kérdésre való vonatkozással e szó-
lásokat közölhetem, melyeket a jár és fagy ige alkotnak.)

I. Jár,

Ez vagy az nem járja: nem szokás, nem illik, nem helyes.

Megjárja: tűrhető (das geht an).

Idöjártával: idővel, annak idején, később.

H í r e j á r ennek vagy amannak.

Ez a hír járta, futotta be a várost : ez a hír terjedt el.

Járófélben van : megindult, útnak eredt.

Jártában-keltében: mikor ide-oda vándorolt.

Lejárta magát: erkölcsileg vagy anyagilag tönkre ment.

Nem jár vagy nem áll a maga lábán : nem független em-
ber. Gyenge lábon jár vagy áll: hanyatlóban van. *

Nem jár egyenes úton: azaz nem szilárd jellemű, nem
correct ember, tétovázó, ingatag.

Megjárta: rosszul járt.

A Dunán gőzös jár : közlekedik, úszik.

Nagy lábon jár: nagyot játszik, sokat tart magáról.

Digitized by VjOOQIC

282 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

K i - b e j á r : valamely házban igen otthonos.

Idestova jár: határozatlan, szédelgő.

Állás, kenyér után jár: kereset után néz, hivatalt,
alkalmazást keres.

A lélek csak hálni jár bele: nyomorék, elcsene-
vészett.

Ez vagy az, például fizetés jár neki (competit).

Kijár neki : illetősége, hátraléka.

Utána jár: valakit megnyerni óhajt.

Hiába jár utána: haszontalanul fáradozik.

Jó úton jár: eljárása, számítása helyes.

A ló négy lábon jár, még is megbotlik: a
gyarló ember botlásaiban menthető.

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik:
ki a veszedelmet keresi, annak vesznie kell.

Ki sokat jár vásárra, annak mindenét meg-
veszik, azaz : ki sokat csavarog, az gazdaságát elhanyagolván,
jólétét koczkára teszi.

Óra szerént jár: pontos, igen rendes.

2. Fagy.

Megfagy például az ember, állat, sár, kocsonya.

Lefagy a vizes edény, vagy más eszköz, tégla.

Elfagy a vetés, a gyümölcs.

Jól fagy, ha erős ; jól megfagyott tél elején az első
fagyáskor.

Roszul fagy például a fagylalt, ha híg.

Gyengén fagy, ha változó.

Majd ha fagy: azaz későn, vagy soha napján.

E 1 - e 1 fagy : ismételve elfagy.

Kifagy például a baromfi, mire sültje puhább lesz.

Befagy például palaczkban a víz, vagy a Duna ha jég-
háta lesz, s akkor azt is mondják, hogy „a Í3una beállt".

Keményre fagy: erősen, a mikor a jég „a c z é 1 o s"
elnevezést nyer.

Erősen fagy, mikor a hideg nagy.

Állandóan fagy, mikor a hideg tartós.

Kővé fagyott, megmerevedett, sóbálvánnyá változott
ijedtében, például a gonosz tetten ért tolvaj, sikkasztó.

Szinte vére is megfagyott: ijedtében még vérforgása is
elakadt.

(Esztergom vidéke.)

MAjER István,

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYEL VHAGYOmAnYOK. 2*83

Orvosi kifejezések a nép ajkán.

Hibás o 1 ű ember va^ok, sérvésem van, a belem
jár le. (Kecskemét.)

Levedzik: — „Foly-e még a vére ? — Nem, csak leved-
zik (szivárog)".

Neki jött a nagy v i s z k e t e g, a viszketegtöl vót (a baj).

(Virág-Pereg, Pest m.)

Nagyon e p e d a szám : kiszáradt, rossz ízü. (Nagy-KÖrös.)

Gyuladt vót a szemem, a hideg borzasztóan rázott rulla:
a szemfájás okozta a hidegrázást. (Békés m.)

A mint elpihentem, azonnal f ö 1 r ö b b e n t e m.

(Balaton-Fűred.)

V. ö. Alighogy elszunytam.

Mégribbantanyi. (Jánosháza, Vas m.)

Mégfakatt a fájdalom vígétt ; aszontam (azt mondtam : gon-
doltam) fírég lóg ki a szémémbü, pedig a szémém bogara
vót (a fekete főstékes szivárványhártyát értette). (Jánosháza.)

Rossz ez a hanyatt fekés ; a kit az asszonyok ugy hínak
hogy m á t r a, az fölgyün és osztán az ö 1 d ö s (fuladozik, ha
hanyatt fekszik). (Tápió-Györgye.)

Mégfájdút a tompor-csontom, a tomporom.

(Balaton-Füred.)

Avval c s ö p p ö t ü k (a szemet) : azt csöpögtettünk bele.

(Madocsa, Tolna m.)

Vendégszem: a kivett szem helyébe tett úgynevezett
„műszem*' kifejezésére. (Szalonta.)

A csúnya nyavalya is ugy kifogott (engem) : kitört rajta.

(GömÖr m.)

CsAPODi István.

Tréfás mondókák.

.Ténnap álló délbe sétáltam égy kertbe,
Egy nagy fejér bolha akatt a kezembe ;
Mégfogám a lábát, kivetem a hóra.
Hát ugy jő hét szarka, mind a jú a sóra.
Nosza pétikula forgógygyál a tánczba,
Met nem ülhecz többet az ingom ránczába.

(Frdövidék, Olasztelek).

KoLUMBÁN Samu.

Digitized by VjOOQIC

284 népnyelvhagyomAnyok.

Találós mesék.

1. Elűl villa, hátul seprű, közepén meg széna tartó? — Ökör
szarva, farka, háta.

2. Szélessége nagyobb a világnál, ha bel** lépek, nem ér
csak bokáig? — Harmat.

3. Nekem olyan kis lovam van, a mék ^minden házba benye-
rít? — Dob.

4. Melyik neked a legpuhább párna? — Karod.

5. Egy szántya, négy lábával toszittya, kettÖ nézi, egy
hajtya? — Disznó.

6. Mikor jó a kicsi óma? — Mikor nincs nagy.

(Szatmár.)

Bartók Jenő.

Babonák.

1. Mikor a macska mosdik, osztán mosdás után gyerekre
néz, az a gyerek megverödik.

2. Ha valaki a disznó orrát megeszi, mingyá eltöri a korsót.

3. Ha az üres edént befedik, a csirke a tojásba ful.

4. Ha valaki új házba kötözik, öjjön meg egy kokast, osztán
lökje ki az ablakon, ha ászt akarja, hogy senki se hajjon meg az
új házba.

5. Új év napján a tyúkokat egy abroncsból kell étetni, hogy
egyövé járjanak tojni.

6. Mikor a tehén meg ellik, meg kell figyelni, hogy a kis
bornyu mejik ódaiára fekszik ; és mielőtt megszoptatnák, ászt a
fülét, a melyik ódaián fekütt, meg kell egy kicsit késsel hasítani,
hogy egy pár csepp vér jöjjön ki; és ászt a vért az ember tegye
az ujjával a kis bornyu szájába, hogy először ászt nyejje le : akkor
nem lesz vértályogos.

7. Ha az asszony varrótűt lel, jánya, ha gombostűt lel,
fija lesz.

(Patóháza, Szatmár m.)

Bartók Jenő.

Tájszók.

I.

Kiskunságiak.

b e k c s i á s : robotos, szolga. m. kelletlen, unalmas [?] Nyr.

bélebűszödt: beteges, nya- VIII. 93.)

valyás. (Felsö-Csallóközön a. benyalós: bejárós pl. vmely

Digitized by LjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

285

Úri házhoz. (Vő. Fehér m. Nyr.
X. 186.)

belga, belga nyévű: aka-
dozva beszélő, hebegő. (Vö.
Tinnyfc, Nyr. VII. 39.)

bévöd estéje: Szilveszter
estéje. (Kecskeméten : bőved,
Nyr. IV. 284.)

b i c z e : sánta ; a sántát így csú-
folják : „Sánta bicze-bócza".

b i c z ő g : sántikál.

b i c c z e n t : sántít.

b i r i z g á 11 : ujjával piszkálgat.
(Jászon : brizgál, Nyr. IX. 424.)

bizsőréll V. biböréll:
ujja közt morzsolgat.

bizsörög: pezseg. (Vö. Kecs-
kemét, Nyr. X. 380.)

bóczérosv. bóczértos:
borzas.

b o d a g : zsirtalan lapos búza-
liszt sütemény. (Vö. Kecske-
mét, Nyr. X. 380.)

bodor: göndör.

bókol: bólintgat, szundikál.

b o n t a : disznó (tréfás ért.).

borkút: iszákos ember.

botos: nagy meleg posztó
csizma v. czipő ; az ilyen
csizmát máskép süvegcsiz-
mának is hívják. (^Botos"
Alsó Baranyában a. m. fekete
harisnya, Nyr. XI. 238.)

botló: a kapunyílás közepén
levő vastag czövek, melyre
becsukáskor a kapuszárnyak
sarkát fölteszrk ; botló, mert
a lovak sokszor megbotlanak
benne. .

bojszáll, bojszint: hede-
rít; pl. „oda sé bojszáll."

b o j s z o s : szőrös, bolyhos.

b ö g e : vizállás. (Csik megyé-
ben : g ű b e : mély viz, Nyr.
VII. 139. A temesmegyei
B é g a folyót, az itteni nép
szintén B ö g e néven említi.)

bögöjfejü: nagy fejű. (Kecs-

keméten : bőgő szömü:
dülledt szemű, Nyr. X. 380.)

böndső: kis szőllőfürt. (N.-
Igmándon : bong: fürt, Nyr.
VIII. 94.)

b ö n g e : a böngészés eredmé-
nye; ^bönge dió'*, „bönge
szőllő".

b ő r h Ö l : • akaratlanul, vigyázat-
lanságból elsöpör vmi könnyen
mozdítható tárgyat; pl. „má
lébőrhötétök errű az asztárú
a papirosokat". (Vö. „Ádám és
Éva fügefalevélből berhét csi-
nálának". Pázmány. — MA.-
nál is : berhe : succinctorium.
Göcsejben b ö r h é s : törekes,
Nyr. II. 473 ; Debreczenben
berhel: csen, lop, Nyr. VII.
9 1 ; Szabolcsban berhel:
alkalmatlankodik, Nyr. XII. 47).

b ö h ö n y e : nagy kövér, hájfejű
ember.

b ö 1 1 é r : disznóölő, de nem pro-
fesszionátus hentes, hanem csak
alkalmilag, ha vhová elhivják.
(Vö. Somogy, Nyr. II. 375;
Kecskemét, Nyr. IV. 284.)

böllönködik: ingerel, kötöz-
ködik vmivel ; pl. „né böllön-
köggy avval a kutyává, mer
mögharap". (Somogyban a. m.
perlekedik, Nyr. III. 140.)

bölömbika: erős búgó hangot
adó gémféle vizi madár.

b ö t ö n i k : előbukkan vmi apró
tárgy, pl. alig hogy kibötönt
a fődbű ez a palánta, mingyá
möglepte a bóha.

buborcsék: apró kinövés va-
lamely sima felszínen, pl, ar-
czon. (Vö. Órség, Nyr. XII.
381.)

buga: i) növénymag tokja ; pl.
„Kendört, napraforgót kibu-
gázni" : magját kiverni; 2)
apró szarvú marha ; 3) korlá-
tolt elméjű ember. — Össze-

Digitized by VjOOQIC

286

népnyelvhagyomAnyok.

tételben : csilige-buga:
csiga'-biga.

b ű g e : g>'önge elméjű ember.
(Vő. Kecskemét, Nyr. X. 380.)

búczorog: kóborol.

b u d á r : szőllőpásztor. (Szeged
vid. a. m. új fiatal szőll<^,
Nyr. I.)

búggattyű: madzagra kötött
zsindely vagy lénia, mely gyor-
san körül csóválva búgó han-
got ad ; játékszer.

bugyii: fa nyelű, igen olcsó
bicska. (Vö. K. -Baranya, Nyr.
IV. 236; Somogy, Nyr. III.
140; Kecskemét, Nyr. X. 380.)

(Kis-Kun-

b u k t i : bukás, veszteség ; pl.

„vöttem él lovat nyóczvan

frté, elattam hatvané, húsz frt

a bukti;
b u t ú V. buti: buta. (Vö. butú,

Rimaszomb. Nyr. X. 87.)

butykáll: vájkál, áskál vmi-
ben ; pl. „hán döntést csinyát
kéd a télön ? Kétezröt, de so-
kat is butykátam ebbe a kutya
vadasba (= szöllöbe, tréfásan)**

butykó: i) kissebb kinövés pl.
lábon, fagy miatt; 2) ' csomó
(így is: bütyök).

Halas.)

Korda Imre.

2.

Z i 1 a h i a k.

Akácziózus: szőrszálhaso-
gató, kötekedő

alacsony: jellemtelen, aljas.

á 1 1 1 á n y : erkély.

á n g y é 1 i k a : szinezett, festett
papiros.

á p p e r t e : nyiltan, egyenesen,
tartózkodás nélkül. „Megmonta
ápperte" : megmondta nyiltan,
kitálalt neki.

á t a 1 v e t ö : középen nyitott s
ott vállra függesztett tarisz-
nya, melynek egyik ága elül,
másik hátul csüng.

^ ^ & & 21 1 : nagy őtésekkel varr.

bandái i: élhetetlen, ügyetlen,
bámészkodó.

bébillér: hivatlanul megje-
lenő, beavatkozó, hívatlan pró-
kátor.

becsudálkozott^ megré-

bekaparászott í* szegedett

bel bel ni: kis gyermeket szó-
lítják így a lefekvésre.

berbécs: kos.

b e s t e 1 e n : idomtalan, esetlen,
otromba.

b i c s o k : zsebkés.

b i h a j : bivaly.

b i t o 1 y o g : inog, helyéből ki-
mozdul, lóg. Pl. „Bitolyog a
szék lába. Bitolyog az odvas
foga".

boldogtalan: hülye, egy-
ügyű, gyenge elméjű.

borona: deszkakerítés.

borza: bodza.

b u g y o r i : ügyetlen, együgyű,
nem élelmes, felfogással nem
bíró.

bugyuta: u. a.

bűr: bőr.

c z á b i r • kétes jellemű, gyanús,
aljas, ember számot nem tevő.

c z i b a b ó : pele.

czigány lakodalom: vesze-
kedés.

czinterem: a templom ud-
vara, előtornácza.

c z ő k : kovász.

csanak: agyagból készült
konyhai edény.

csaták: harmattól, esőtől ned-
ves fű, locs-pocs.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

287

csatakos: lucskon, vizes.

csat lós: kancsó, orros. (Bé-
késben : o r r o n d i.)

c s á k 1 y a : korcsolya, korcsolyát
pótló eszköz fából. (Losonczon
s 1 u t y i f á-nak nevezték. 1858.)

csáklyázni: korcsolyázni,

csendé vész: csenevész.

csicsonkázni: csúszkálni.

csimpolya: duda.

csorgó: forrás^ melyből a viz
kissebb magasságból esik.

csusznya; tengeri szára, csut-
kája.

c s u t k ó : tuskó.

csutorás: azon iparos, ki a
pipaszárakra szaruból csutorá-
kat készít.

d a n c s : ronda.

darabont: mindenes férficse-
léd.

d é c z k a : deszka.

d é g á 1 : henyél.

döb lecz: sütőtök.

elcsábul: elszédül, elkábul.

eleinteken: eleinte.

elinal: megszökik, elfut.

e I s u r g y á 1 : elcsen.

erőssen nagy: igen nagy.
„Erőssen mehetünk" : nehezen
mehetünk.

é s : esik (az eső).

e s m é g : ismét.

észtováta: szövőszék.

f a n y a 1 ó : fanyar.

f a z a k a s : fazekas.

Juhos Béla.

Garam völgyiek.

bakra virágzik a fa, ha sok
virágot lehullat.

czvánczigolnak a zsidók,
mikor többen együtt állanak
és németül beszélgetnek.

disznósajt: presswurst.

elég: alig. Olyan nagy sár volt,
hogy elég birtunk bemenni a
városba.

erős: nehéz. Azoktól erős meg-
kapni a pénzt.

elesett a kedve: elment a
kedve.

még fogta a fa, meg foga no-
d i k a fa, midőn gyökeret
ereszt.

folyik a pénz : folyamatban
van. Ez a pénz már nem folyik.

fél f o l y ó virág : felfutó.

fuharos: fuvaros.

galand: szalag.

gy ugn i : dugni.

el h a 1 : elájul. Egy asszony, mi-
kor küpölyözték. egészen elhalt.

hálálni: hálni.

hankalékos kut : gémes kút.
,Hankalék* a kútágasra fekte-
tett gém; másutt ,kankálék*-
nak mondják és a kútgémen
lógó ostort értik rajta.

háromszér, sokszér: há-
romszor, sokszor.

h a u z n e k : hausknecht.

helyes íteni magát : jól vi-
selni magát.

hiába: ingyen. A szilvát hiába
adták.

h o r d á 1 y : hordár, tráger.

hövelykujj: hüvelykujj.

i s z o s : iszákos.

kereskedni: pörlekedni, port
viselni.

kevesesen: kevesen.

kinyer: kenyér.

k o c z u r : kandúr.

k o h á s fegyver : kovás f.

kürül: körül.

átlyukajtani: átlyukasztani.

m a 1 i n a : málna.

Digitized by VjOOQIC

288

NfepNYELVHAGYOMÁNYOK.

m a II i k u l á s őrmester : mánipu-
láns őrmester.

maradhatós szoba : barátsá-
gos, kedves.

muszkahal: hering.

néhánkor: néha.

n y e s t e n i : nyesni (a fákat).

p a 1 a c z k a : poloska.

palántálni: palántákat ültetni.

part: halom.

el p á r t o 1 n i : átvenni, elvállalni.
Valami portékát bizonyos áron
elpártolni. Malaczot elpártolni
felnövelés végett.

p i r k a 1 1 a n i : pirkadni, hajna-
lodni.

p o r o n g y : porond.

r i z s á s katona : olyan katona,
a ki már egyszer kitöltötte
szolgálati idejét.

le r o m 1 i k a kutya : lesová-
nyodik.

r o m p o 1 n i : rombolni.

rosszalkodni: czivakodni.

r Ö z s g y e : rőzse.

szobor: oszlop, czölöp a ke-
rítésben.

teregrafus: telegráf.

truppá: gruppé, csoport (kert-
ben).

t ű s z e 1 y : szobában a fal mel-
lett néhány lábnyi magasságja
emelt fal, padka, melyre egyet-
mást ráraknak, vagy a melyen
alusznak is.

u v i t : vonít, kutyáról.

vetek vmire : okozok vmit. Én
is arra (a meghűlésre) vetek,
hogy köhögök.

z s é c s k ó : zacskó.

(Zeliz vidéke).

HoLLÓSI RUPERT.

Gazdaságrl műszók.

Kézi szerszámok: fésze, kicsi fésze, balta, faragó fésze,
bárd, szalu. ,

F u r u k : bokázó furu, csapfuru, hosszú szárú furu, bordicza
furu, léczszégeresztö furu, kalán furu.

Vésők : kupás véső, vágó véső, kicsi véső ; ráspor, vas-
reszelő.

F ü r é s z : harcsafürész, ostorfűrész.

Kézvonó, kézvonóló pad, kerékfalozópad, hornyoló.

G y a l u k : simmittó-, porozó- és párkányozó gyalu.

Villák: vasvilla, takaró (fa) villa, kévehányó villa, ganyé-
hányó villa.

G é r é b j e, vasfogu gérébje.

Lapát, vaslapát ; ásó ; laposkapa, orotó kapa.

Kasza^ kaszanyél, kaszamankó, kasza szorító, kaszakarika,
kaszaüllő, kalapács, fénkő, fénkőtok.

Csép: csépnyél, cséphadaró, csépfej, csépköz ; félézö, vágó
gérébje, szórólapát.

Takarmánynevek: széna, sarjú, rázott, pojva, törek,
félézet, áztatott, izink, murha.

(Erdővidék, Olasztelek.)

KolumbAn Samu.

Digitized by VjOOQIC

ÜZEN ÉJEINK.

i tf V :»'tj r ii i i j jm i i\ i í . ■

^Sv^'^l^

Cs. 1, Budapest A második válaszküldemény véletlenül
más kéziratcsoportba került/ s csak később, akkor akadtunk
rá, midőn a füzet már teljesen elkészült. A jövő számra
marad.

Egy olvasónak Hogy a /efrj szó , feleség' jelentésben
már közölve volt a Nyelvőrben, azt mi is tudtuk, hogy
azonban nem említettük föl, annak az az egyszerű oka^ mert
az illető helyen (V. i8o.) csak annyi van róla mondva,
hogy Dunántúli szó ; midőn tehát a megyéket soroltuk elő
(Nógrád, Somogy, Zala, Baranya és Vas), a melyekben e
jelentésben él, mint határozatlan adatot nem illeszthettük be
a híitározottak közé.

St. J Budapest. Olyan üres handabandákra legjobb
felelet a hallgatás.

V Gy. Szatmár. Kívánságát teljesítjük. A küldeménye-
ket várjuk.

J B. Zilah A kért füzetet megküldtük. Azt irja: Ki-
hagytam azokat, melyeket csak kivételesen használnak, pl.
iníinkei (minket); ezt Zsibón néha így is ejtik mikílnket^.
Épen az ily kivételes használatok többnyire a legfontosab-
bak s különösen ezekre fordítandó fő figyelem ; azért kérjük
t. gyűjtőinket, hogy az ily különösnek látszó jelenségeket
épen ne mulasszák el följegyezni. A további küldeményre
számítunk.

B. R. Baja* A , Miattam' jönni fog, a , Létére' némi át-
dolgozást követel. Szeremle hallgat?

F. K. Dorosma. Értesülésünk szerint Dorozsma egy szige-
tecskét alkot a szeged-körősi tájbeszédben ; az onnan jövő
közlemények tehát annál becsesebbek, mennél hívebb képét
tükrözik vissza az ottani kiejtésnek. Igen szivesen vennők,
ha a múltkorihoz hasonló leírásokat közlene (Lakodalmi s
egyéb szertartások, torok [disznótor, halotti tor], különféle
mulatságok, aratás, szüret, népviselet [férfi és női öltözék-
részek] sat sat )

K E Beszterczebánya. A küldeményt visszaindítjuk azzal
a kijelentéssel, hogy használhatók ; de hogy értékük teljes
legyen, a mire előleg is szíves volt Ígérkezni, kivánatos.
hogy ama vidék kiejtése szerint legyenek közölve, a hol
megszülettek. Azért kérjük hü lemásolásukat.

N- S Budapest. A kérdésbeli szót mi sem ismerjük s
így föl világosi tással sem szolgálhatunk. Majd fölvesszük leg-
közelebbi kérdéseink sorába.

Digitizedby Google J

ÜZENETEINK

Ungvárra. Az es, s használatára nézve még nem tudunk
határozott utasítással szolgálni ; hogy melyiket hol alkal-
mazzuk, arra nézve a nyelvérzék ad legbiztosabb útmutatást.

Sándor Kálmán, Kolozsvár. A mint az első küldemény
megérkezik, a kikötött föltételek teljesülnek

Sárospatakra. Az ural épen a kárhoztatott jelentésben
helyes, s heherrschen értelme esik erős kifogás alá

Sz. B Hajdú -SzoboszlÓ Legközelebb magánlevélben vála-
szolunk. A közérdekű kérdéseket a Nyelvőrben tesszük közzé.

B. S. Baja. A kérdésre még most határozottan nem
válaszolhatunk; a szó eredetének akadtunk ugyan némi
nyomaira, de a megállapításhoz szükséges adatok kellő
számmal nem állnak még rendelkezésünkre Annyi bizonyos-
nak mondható, hogy a kérdésbeli szó nyelvünknek nem
eredeti birtoka

G. F. Nagy-Lengyel A jelzett küldemények közül csak
az egyik érkezett meg.

B. K. H-Szoboszló K. I Buda, E. P. Budapest M. G. Nagy-
Szöllös, F. 1 Dobronak, Cs. L. Kopács és Vitéz Józsefnek : Az
ígéretet köszönettel tudomásul vettük s teljesítését várjuk

MAGYAR NYELVŐR

ara:

egész évre 5 frt.

y^W Fél évre nem fogadunk cl előfizetést.

A pénzutalványok a kiadó-hivcitalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bulyovszky-utcza ó. sz,) küldendők.

^^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 3 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt n — XIII. kötet pedig 45 frton kapható.

A II— XIII, kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a ^5 frtnyi összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadjuk,

^^^^r Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk. "^^^

^i

\

„MAGYAR NYELVŐR"

^zerkeszlösége s kiadd hiTatala*

Digitized by

Goosle

1885. JÚLIUS 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. VII. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

HORNYA NSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

L _• DigitizedbyVjQOQlC

TARTALOM.

Oldft

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond 289

A Némettüjvári Glosszák. Tömlő Gyula 297

A népnyelvhagyományok följegyzése. Balassa József , 310

Irodalom. Szarvai Gábor 3I7

Helyreigazitások. Magyarázatok.

Egy árva szó. Simonyi Zsigmond 322

A módosító igék szórendjéhez. Simonyi Zsigmond 322

Létére. Simonyi Zsigmond 323

Mellső. Frecskay János 3^4

Csökevény. Tőrök Aurél. 324

Csákó. N. K. 3*4

Aprólékok 325

Válaszok. Katona L , Baráth F., Csapodi /., Bartók Jenő, Kaprinay /.,
Sütó J.j Iff. Hegyi M., a „Budapesti Hirlap'* egy olvasója, CsatdryL,,

Balassa J., Verseghy N. K 328

Kérdések a Nyelvőr olvasóihoz . 33®

Népnyelvhagyományok.

Szólásmódok. Korda Imre. . . 331

Babonák. Gadl Fetencz 332

Gúnynevek. Fater József. 333

Tájszók. Juhos Béla, Frecskay János • • . 333

Népromán czok. Kertész József. 336

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik
minden hónap

három ívnyi
tartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

SSKKKKSZTl

SZARVAS GÁBOI<.

Szerkesztő

küldő hivatal

Budapest

VI. Bulyavszky-

utcza 6, SS.

XIV. kötet.

1885. JÚLIUS 15.

VII. füzet.

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS.
2) Az -n, -p61, -pa ragok.

Az -n rag alakjai és eredete.

Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk nyelvünknek
kétféle -n ragját. Az egyik, a melyik helyhatározókban is
előfordul, csak o é ö hangzót tűr maga előtt: házon, kézén,
tűzön, A másik, mely csak mód- és állapothatározókban
használatos, majdnem mindig a e hangzót kivan : készen^
százan^ s amazokkal aránylag ritkán ejtetik: nagyon, szépén.
Azonban e két rag, noha most alakjában is, használatában
is egészen külön áll egymástól, eredetileg azonos volt. En-
nek jelentésben bizonyítékaira itt csak röviden utalhatunk.
Találunk analógiákat nem csak a rokon nyelvekben (1. Weske
untersuch. 92), hanem más nyelvekben is, kivált a velünk
érintkező szlávságban (na locativussal * ószl. na mnozé na-
gyon, szlov. na réci ritkán stb. Miki. 666). Nem csekély bi-
zonyító erejük van továbbá az ilyen megfeleléseknek : ma-
gasan, magasról, 7nagasra ; vissza n = visszásán Ny. II. 278,
visszdról V. visszájáról, visszára (Ar. ToldiSz. gloss.); a kö-
tőféket röviden v. rövidre fogja; pirosan van festve, a mit
pirosra festettek stb. — Az alaktani bizonyítékokat mindjárt
bővebben fogjuk látni.

I. A hely határozó -n rag alaktana röviden már
KCsipkés nyelvtanában megvan (Corp. gram. 358. 359.) :
hogy t. i. a locativus, mint ő nevezi, a magánhangzó-végű
névszókból puszta «-nel készül: btizán, kepén, sarun^ tetőn
stb., ellenben .közbetett magánhangzóval, ha a név mással-
hangzón végződik, még pedig mindig o é („cum e obscuro")
ö hanggal : nyúlon, vizén, bőrön etc. Ma is határozottan áll-
nak még e szabályok a köznyelvre nézve, és a zárt

M. NYKLVŐB. XlV 19

Digitized by VjOOQIC

290 SIMONYI ZSIGMOND.

magánhangzónak szabályos nyelvtörténeti fejlődését látjuk,
ha a mai alakot összehasonlítjuk a HB.-ével : nopun ma
napoTiy mint pur ma por stb. (cuzicun: közükön). De már
nyelvjárásainkban találunk egyes eltéréseket.

Először is fölötlö alakok, pedig különféle vidékeken
kifejlődtek, ezek: kién mién v. kiön miön e h. ki-n min, a
ki mi névmásokból; pl. Nyisd mög leveles kapudat, kion
bevezetik beteg leányodat (Halas, Népk. I. 209). Karácsony
napját, a kiön is megszületek vala a te sz, fiad (szék., u. o.
III. 275). Belebujt egy ómáriumba, a mién csak egy kis
ablak volt (Veszprém, Ny. VIII. 329). Sőt hiátuspótló más-
salhangzóval : Lovat kéne venni, de nincs mivan (Kunság-,
Ny. Vn. 562) ; a kijen (Gyergyó, X. 43). — Azt mutatják ez
alakok, hogy a mai nyelvérzék az egész -on -én -ön szó tagot
ragnak veszi, még pedig valószinüleg az állandó zárt ma-
gánhangzónál fogva (1. Ny. X. 373).

Másfelől viszont fejlődött egyes keleti nyelvjáráísaink-
ban olyan alak, mely a zárt hangot nyilttal helyettesíti. A
mi e nemből már nyelvemlékeinkben előfordul, az oly kevés,
hogy hitelessége több mint kétes. így : vadakon : super
bestias Bécsi c. 104. földedet adtad fejér lowűfn. Ének Pann.
megv. 109. V.; siralmű^nné vagy vigasztalás/?n kezdjem, Medgy.
3 jaj I. 5. Ugyanazon emlékeink különben mindig a zárt
hanggal élnek. De a Pannóniáról szóló énekhez csatolt
jegyzeteiben (RMK. I.) megjegyzi Szilády Áron, hogy „a
Királyhágón túl ma is sok vidéken (Torda, KűküUő stb.)
lovan-t mondanak loiJon helyett". Ezt megerősíti az is, hogy
az erdélyi Gyarmathi épen ezeket az alakokat mondja sza-
bályosaknak : yfLovan, havan^ füven^ köven ; minthogy az
ilyenek a vádlóból [accusativusból, azaz ennek a kötőhang-
zójával] formáltatnak" (Nyelvm. 11. 112.; v. ö. „ö is sokan
ment már keresztül" u. o. 230). Ugyanilyen alakokkal talál-
kozunk nem ritkán Orczi L.-nél a Révai kiadta Költ. Hol-
miban (pl. a haván 208. mulandó jókan kapni 235. stb.) és
Kazinczy munkáiban (a harmatos ágán 11. 274. által az ár-
nyán VI. 32. stb.).

Kettős -nn-et is írtak gyakran a múlt században s még
a jelen század elején ; de már előbb is néha ; pl. labannes :
lábán is, szülótienn (NádC. 51); az istenen (Sylv. ujtest. II.
122); siralmann-ó (Medgy., 1. fönt); ,,magam kdránn tanül-

Digitized by VjOOQIC

A MAGVAK NÉVRAGOZAs. 29 1

tam" (Felvinczi erd. canc. dics. 12); „a' kinn pánczél vagyon,
. azonn . ." (u. o. 50). A mai népnyelvi közleményekben is
találkozunk vele itt-ott ; pl. jyTí fdnn igen sok legyet látott"
(Csík m., Ny. VIII. 182); fenekinn (Gyergyó, X. 45); égenn
a csillag, főHo>in a fűszál ; azonn ül (Somogy, III : 90); mezemig
u/4?nn (u. o. 11 8.).

II. A mód- és állapothatározó -n (-an -en) rag
rendszerint csak melléknevekhez és számnevekhez járul, s a
helyhatározó -//-töl csak annyiban különbözik, hogy mással-
hangzók után nyilt a e d. hangzója. Ennek azonban nincs
etymologiai jelentősége, hanem csak olyan különbségtevés,
niint hogy a melléknevek és számnevek ugyanazt a nyilt
kötöhangzót kivánják a tárgyesetben s a többes számban
is (innen az a különbség, melyet a főnévi adósok, hősök stb.
s a melléknévi adósak^ hősek közt teszünk, 1. Szvorényi nyt.
129. §). A kivételek ritkák s mind a két esetre nézve azo-
nosak : nagyot fiagyok — nagyolt, vakoi vakok — vakon ^ szabadot
szabadok — szabadon, zápot — zápon, szépet szépék - szépén ; ötöt —
ötön (Comen. jan. 49, Illyés pr. 11. 436, Népk. III. 37), de az
utóbbi, hogy a számnevek közt egyetlen kivételnek ne ma-
radjon, mai köznyelvünkben szintén öt^n alakban állapodott
meg. Ha pedig főneveket használunk a bátran, hálásanféXe
határozók módjára, csakugyan ingadoznak a zárt és nyilt
kötöhangzó közt, s némelyeket amúgy, másokat emígy mon-
dunk: szarándokon Pécsi imáds. 15. „ezen eszközökre ákoni-
bakon s irgalmatlanul van besütve a billyog" Kuthy rejt.
32. parlagon hever; — viszont: „a dús földek között ugarán
áll egy-egy hasáb'' Tompa, Kenyérkő ; gyöngyén megy a
paripa.

A két -n ragnak eredeti azonosságát bizonyítja azon
kívül az a körülmény, hogy némely nyelvjárásban a hely-
határozó -n ragnak is fejlődött ilyen nyilthangú alakja: -an
-en (1. fönt). Bizonyítja ezt végre az az észlelet, hogy az
imént idézett köznyelvi kivételeken kívül, más esetekben is
előfordul a zárt o é ö hang, a régi irodalomban is, a mai
nyelvjárásokban is. Példák :

hivőn, bevon, NádC. (hívőn szolgál Tinódi 158. 160.
bévön 170. bő vőn, Matkó bány. 184.) gyorson, Pesti ev. 8.
Valk. gen. 5. készön Tinódi 46. készön valának, készön

19-

Digitized by VjOOQIC

292 SIMON YI ZSIGMOMD.

várja 153. roston mennek Zvon. post. II. 177. gyakron MA.
summ. bon. 53. (gyakoron Vitk. műnk. I. 124. Vajda J.
Béla k. 73.! fáradton Erd. tort. ad. 11. 299. — szűkön
(Tolna) Ny. VI. 131. szűkön, szűzön, búson, hűvösön fú a
szél, okoson (D eb re ezen) IX, 162. szárazon (u. o.) I.
149. — szorgalmatosson Zvon. post. I. 551. szorgalmatoson
MA. bibi. I. 97. hatalmason u. o. elöb. 2. hasznoson Pázm.
Kemp. 7. préd. 34. világosson. alázatosson, Illyés pr. 284.
micsoda gyönyörűség a maga gyümölcsfáit gyümölcsösön
látni, alázatoson Mik. 74. lev. köntösösön és csizmáson 78.
lev. ki micsodáson (Kisújszállás) Ny. IX. 520. bajoson, bö-
gyösön, dühösön, fagyoson stb. stb. (Udvarhely) I. 152.

haton DomC. 29. ketten avagy hármon Komj. 179.
ezörön Tinódi 167. egyön-ketten 246. haton (Háromszék)
MNyszet. VI. 240 ötön-haton ott valának Népk. HE. 37.

Az -n rag eredetére nézve már Révai helyes nyomon
járt, midőn grammatikája (kéziratban maradt) III. részében
a lapp locativussal egyezteti. Példái : yfivieszu-on in domo,
niadi-en in grege avium". Ezek, mint most tudjuk, inessivu-
sok, melyekben az n előtt egy s elem lappang, s melyek
teljesebb sne^ sn^ nne alakjaikban is ép oly szokottak. (L.
Weske munkáját, melyben az ugor //-es casus tüzetesen
van tárgyalva: Untersuchungen zur vergl. gramm, des finn.
sprachstammes 70. 1. és vö. Halász svéd-lapp nyt. 14. 15.)
De maga az n csakugyan a közös ugor locativus képvise-
lője [az ugor nyelveken kívül más altáji nyelvekben is
megtaláljuk, legalább a törökségben ; vö. csuvas hílin télen,
§uven nyáron stb.], s erre nézve elég lesz néhány ősrégi
ugor locativus alakot idéznünk : lapp kaska-nef-te) = finn
keskC'na(4te) = magy. közö-ftökö-Jn, HB. cuz-ficu-Jn : finn ko-
torna, 11 V konnö, konn -^ niagy. honriy otthonn (osztják /ó^rfii-w,
lapp heime-n) ; zürj. kön : magy. hun^ hol ; vót tiive-nd „bei,
eigtl. an dem stamme, ende" = magy. tovö-n^ pl. í^lX-tóvőn
„bei, neben dem ohre" ; finn talve-na ^^ mordv. ielne = zürj.
tölln = magy. téléit ; vö. még vog. ki^atij magy. künn, cser.
fil-nd (1. példákat minden egyes nyelv tárgyalásában Wes-
kenél).

Budenz föltevése szerint a magyar n-hexi még egy név-
utói alapszó lappang, ugyanaz mely / alakjában jelenik meg
a finn 4la (^I-na), -Ita, -lle (^l-ne) ragokban. Ezt a föltevést

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 293

főleg két körülmény támogatja: i) hogy a mi ragunknak
-^nn mellékalakja is van; vo. fönn = ^fö-l-n^ hun ^= ^hu-l-n ;
2) hogy ez az n nem veszett el, mint p. a genitivusi -n
vagy a 3. személy -n ragja.

Az eredeti locativus inessivussá van specializálva a
dorpati észtben (pl. jalan lábban) és a zürjénben (pl. kiin
kézben, paskömin ruhában). S épen ilyen eljárással jutott a
mi nyelvünk oda, hogy az -n ragnak mai fö jelentése a
superessivus. De valamint ama rokon nyelvekben, úgy a
magyarban is, maradtak nyomai az eredeti általánosabb, ha-
tározatlanabb jelentésnek.

A -ról -ra ragok alakjai és eredete.

Ha az -n rag jelölte helyviszony mozgással van egy-
bekötve, akkor a -ról -ra ragokat használjuk. Ezek semmi
etymologikus kapcsolatban nincsenek amazzal, ellenben egy
eredetűek azzal a rajt határozóval, mely magának az -n
ragnak egy értékese s akkor lép föl helyette, ha ezt a hely-
viszonyt pusztán i., 2. v. 3. személyre vonatkoztatjuk: raj-
taniy rajtady rajta v. rajt stb.

Rajt ilyen alakban már régi nyelvemlékeinkben előfor-
dul, de pl. az ÉrdyC.-ben rendesen két /-vei: raytta 14. 505.
611. 11. stb. A Königsbergi töredékben rohtonc.

De szintén régi már az a-nak a / miatt ^*-re változása :
^fák, és almák vadnak reyta^ TelC. 274. reytha Lev. I. 84.
reyta Werb. trip. 199. — így ma a háromszéki nyelvjárás-
ban: „nem ember, isten az, ki rejta segíthet v. csak isten
segithet rejta^ nem ember" NyK. III. 9. s a csíkiban és
gyergyaiban Ny. VII. 331, VIII. 480.

Ezen réjta alak továbbfejlődései: reta (Udvarhely) Ny.
Vni. 144. réta (Szolnok-Doboka m.) XII. 429. (Gyergyó)
Vni. 230. rétta (u. o.) X. 41. — ritta^ rittok (csángó) III. 53.

Pontosabb mindezeknél az a teljes alak, melynek csak
egyes nyomait találjuk, melynek hitelességéhez azonban
nem fér kétség: reyatam: super me KulcsC. 29. 162. reata
Lev. I. 91. azaz réjatta. Ez a rcjt-^ rajt- alakhoz csak úgy
viszonylik, mint között a közt-\í6Zj érett- az /r/-hez, helyett a
helyt'hez. A teljesebb alakot úgyis föltételeztük már, mikor
még tényleg megvoltáról nem volt tudomásunk i^ra-ott CzF.
^rajoit Bud. szót. 645).

■ .Digitized by VjOOQ IC

294 SIMONYI ZSIGMOND.

A -ról rag mint határozó szó: rólam rólad stb., de a
népnyelvben többnyire rúlam rúlad stb. így már a régiség-
ben : nílad de te DobrC. 6. rüla Melius, Jób 9. stb. — -
Kettős // is van a népnyelvben és a régieknél: rólla Cser.
perzs. fej. 98. rulla Pós. igazs. I. 112. stb. (1. az -ul -ül
ragot). — Rúra Göcsej Ny. XIII. 354.

Az örségi nyelvjárásban dívik ez a mellékalak: réla v.
léra, A föltűnő é hang vagy a raj alapszó / hangjából (Bu-
denz szót.) vagy áz -ól -öl ragnak mély hangú tő után is
föltételezhető -él alakjából magyarázódik (Simonyi tanúim.
284). Vó. dolgomryl? Lev. I. 227. — A csángó rióll-ik
(Bud. szót.) V. rivól-a (Műnk. csáng. 77.) kétségtelen ebből
lett : *rajól-y mint fönt rift- • ebből : rajf^ ámbár a teljesebb
alakot nyelvemlékeinkben eddigelé nem födözhettük föl.
Riólik Kriza vadr. 557.

Maga a rag rendes irodalmi alakjában -ról -röl; így
már a régieknél : zorool szóról KesztC. 400, kararowl RMXy.
Ilb. 10. eezreivl erről u. o.; hitnvl VirgC. 98, ezrevl DomC. —
De irodalmi nyelvünkben is találkozunk, főleg rímekben, a
-rul -riil alakkal, mely a népnyelvben elterjedtebb amannál
(így is: -rú -rü Göcsej Budenz-Alb. 171. Kecskemét stb.).
Régibb Íróinknál -níl -rül, pl. Pázm. pr. 49. stb. (Komjá-
thinál pl. többnyire -rulj de gyakran -roL)

A -ről'Yíék régibb alakja -rál '(}. az -ul -ül ragot) s ez
gyakran előfordul nyelvemlékeinkben; a hosszúságot ugyan
ritkán jelölik, mint zvedkezesyreel, azaz vétkezéHrél KesztC.
434., de kétségtelen, hogy így kell olvasni azt a rel-\ is.
mely a Pann. megv. szóló énekben, a KulcsC.-ben s egye-
bütt oly gyakran található. Vö. még ezril Lev. I. 142 =
erről.

A -ra rag mint határozó ma többnyire rd: ráül a lóra,
rákezdi a nótát. Az irodalmi nyelv személyragozva inkább
így használja még: reám reád stb., de a népnyelv így is
inkább a rd^n rád alakokkal él. Ez az összevonás olyan,
mint pl. leány: lány, miért: mért stb., és már a régi iroda-
lomban is közönséges, pl. te ráad in te KesztC. 59. feUtfe
raia DöbrC. 465. de rea u. o. 3. — Révai a rövidebb ala-
kot hiányjellel is írta, pl. r'ánk. r'ád Költ. holmi 6. 18. stb.

A legteljesebb alak, melyet emlékeink megőriztek, réjd:
reia Bécsi C. MünchC, reiaia DebrC. 15, reyám KesztC. 32,

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 295

reyayok 159. reyank 266. (de már mad is u. o. 59.), reyaya
Beythe ep. 21, rejám MA. bibi. L 4. stb. — Ebből vált az
ÉrdyC. réá alakja: reea 509b. 514. reeaok 542b. stb. Továbbá
a riá alak: rya EhrC. 21. 61. stb. Komjáthinál rea- és rya-,
de így is: ryia 146. A székely népnyelvben is előfordul
riánij Kriza vadr. 557- Végre riá^óX lett a csángó rivá-
Műnk. csáng. 77. (Rivik e h. *rtvdjok Ny. X. 479. Ugyan-
ilyen összevonás a többi székely ségben : rejik^y, VIIL 375.
retk [de soha nem redík v. rdik] Székely egyl. évk. IV. 40.
V6. nekik e h. nekijöky hczzik e h. hézzdjok,) — Világos,
hogy mind ezen alakok eredetijét így kell fölvennünk :
*rajdy mint már rég fölismerte P. Thewrewk E. 1. NyK.

n. 317-

A rag úgy látszik a rd alakból fejlődött, úgy hogy
régebben így hangzott: -rd -ré (vö. bé: -ba -be), s a hosszú
hanggal még találkozunk itt-ott; pl. aneraa annyira VirgC.
}^2, reya jövínek az rywrhee Lev. I. 310. nagyub ryzree Komj.
26. ha akkorrd vissza nem jőnének Rák. art. 22, mikorrd
érkezhetik be Mon. hist. XXI. 331. (ezek tán az akkordra^
mikordra hatása alatt lettek?); Íré (Halas) Ny. VIII. 87.

Állandó a hosszú hang némely székely nyelvjárásban,
főleg Csíkban s Gyergyóban, a hely szóval képezett kifeje-
zésekben : „a hely végzetü szavakat ra re h. ré-v^X ragoz-
zuk [Csíkban]: Udvarhejréy Vdsdrhejré jártam; aharré (oda)
egy czüveket üttem, eherré (ide) tevém le a pipámot" Szék.
egyl. évk. IV. 41.*) menjünk bé eherré Ny. V. 467. eherré
Marosvdsdrherré u. o. 519. egy herré VIII. 230. 231. a kaba-
lák aharré elbogárzanak (Udvarh.) III. 553. {Aharré olyan
illeszkedés, mint a székely ahajt e h. a-helyt; vö. aharra
MNyszet. V. 353.) — Az ízré-porrd kifejezésben (Udvarh.
Népk. ni. 184. Alföld u. o II. 41.) talán a második tag
hosszú magánhangzója miatt maradt meg vagy lépett föl
újra az elsőé (vö. vérbe fagyba e h. vérbe fagyva ; olybd ---
ollyd -|- olyba).

Föltűnő alakok: Nyiirdre^ vdsdre (vásárra), melyek a
nyitrai palóczoknál dívnak MNyszet V. 75. Ezek arra mu-

*) Eherré e h. ^ helyre: ng^anez a han^változás más kifejezésekben is
előfordul, kivált a székelységben : reggerre, távurról stb. ; de már a codexek-
ben sem ritka; pl. más herre Lev. I. 18. halárról Érdy c. 523. szent Myhat-
^ol SS5- pokorra 568. stb. (L. NyK. XIV. 85.)

Digitized by VjOOQIC

296 SIMON YI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVKAGOZÁS.

tatnak, hogy ott a réd v. réd alakból rövidült a rag. Ellen-
ben ismét a rd alakra mutat az az ellenkező irányú nem-
illeszkedés, melyet a néhányszor előforduló mennyira szóban
látunk, e h. mennyire: men?iira Lev. I. 148. menyra u. 0.
158. Ezeket sopronyi és zalai levelekben olvassuk s így
hitelességüket megerősíti az a legiijabban vett értesülés,
hogy ugyanazon a vidéken, Göcsejben máig sem illeszkedik
a ra „e két határozóban: mennyirag, ennyirag^ Ny. XIII. 307.

A népnyelvben ragunknak imént említett toldott alakja,
az enklitikus -^-vel*), más példákban is előfordul: annyirag
(Göcsej) Ny. VL 22S, leülünk aharég elő (Udvarh.) Ny. VIL
378. orrag esik (Csík) X. 90. r,orrag eseíty térreg dllttoüák
[térdre]; ez csak akkor fordul elő, ha magánhangzón kez-
dődő szó következik" Szék. egyl. évk. IV. 41.

Az elsorolt alakokból kitűnt, hogy a -ról és -ra ragok
a rajt^ "^rajait szó testvérei és a következő adverbialis alakok
rövidülései: ^rajóly *rajd. Ez a három határozó nyilván úgy
viszonylik egymáshoz, mint pl. alatt, alól, alá, v. között, közt,
közöl, közé. Tehát a -tt, -ól, -d végzetek a locativus, ablati-
vus és lativus eredeti ragjai, úgy hogy mind a háromnak
ez az alapszava válik ki : raj-. Minthogy rajt a fölött syno-
nymuma, a raj- maga olyasmit jelent, mint a. föl- alapszó,
vagyis valaminek felső részét, fölületét, fölszinét. Azért biz-
vást elfogadhatjuk Budenz magyarázatát, ki ezt a raj-t olyan
ugor szókkal egyezteti, melyeknek eredeti alakja langa, s
melyek mind tetőt, födelet jelentenek. (A Königsbergi to-
redék rohtonC']a. még egy fokkal régibb alakot őrzött meg.
De az a rag szó, melyet Budenz szintén ide állít, nem tar-
tozik ide, hanem a szlovén rog ,szarv, szarufa^ átvétele; 1.
Ny. IX. 555. A „rag" ugyanis a háztetőt támogató, szarv-
alakú alkotvány ; vö. még a szaru-fának olló synonymumát.)

•) A ^ nem paszta „járulék mássalhangzó", mint Ny. XIII. 307 ma-
gyarázták ; még kevésbbé áll az, hogy annyirag ebből váll volna : *annyilag,
mint P. Thewrewk E. magyarázta VII 538.

SlMONYI ZsiGMONí>.

Digitized by VjOOQIC

TÖMLŐ GYULA. A NÉMETŰJVÁRI GLOSSZÁK. 297

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK.
Alaktani sajátságok.

/. Szóképzés.

i) Ige képzés. Említésre méltó frequentativ
képzések: csacsagy kolfag: csacsog, koltog (1. a:Oy Ny. XIV.
204) ; nyomod: noinodya conculcat 133 (vo. böködj döfödy 1.
NyK. XVI. 2^1); figgeszt függeszt (156) mellett van figgesz-
tel: figeztelneye infigeret 369 (vö. magaszt és magasztalj ma-
raszt és marasztalj 1. NyK. XVI. 254); serkeget: e h. serkent-
get (1. hangtan, Ny. XIV. 259).

A momentán képzések közül érdekes az ijen- e
származékában: ijené \]^nlS 156, 293, ijenésség ijenösség i^z^
292, 355 (1. a helyreigazított olva.satok közt, Ny. XIV, 155);
eddig csak a Keszth. és Kulcs, cc.-beli ijenö és ije^ietes ala-
kokban volt kimutatható, s a mindezekben fönmaradt ijen-
úgy viszonylik az ijed-hez^ mint a dagan- (ebben : daganat) a
dagad-hoz; — megrezzent: megrezze[n]tiven obiurgando 10 1
{rezzent: rezzen = pattant: pattan; durrant: durran y 1. NyK.
XVn. 58) ; — rumt ront (1. h^ngt., Ny. XIV. 260) ; — >-
goniky bosszonkodtky gyappont (1. o:a^ Ny. XIV. 204).

Reflexiv képzések: alluszik vajoszik (1. u:0y Ny.
XIV. 205), elnugosik occidit (sol) 151; az -sz képző előtt
lappangó refl. -v elő is tűnik az elbeszélő alakban: hirhévék
(mind ah vidék zerent kyterwle azaz ky hirhevek: exivit
haec fáma, 380), folyó csel. hirhészik; e refl. -v magyarázza
meg az alkolmas (1. o : a^ Ny. XIV. 204) alak <?-ját is. 1. Ny.
XIV. 28; — zajgódik: ne zaygodyatok ne murmuraveritis
295, zaygodas rumor 23 ; -— áldeverbális refl. képzések: nyá-
jaskodik (1. u:o^ Ny. XIV. 204), agarkodik agyarkodik fre-
met 248, terwenkedes térvénykédés, iuris actio 10, patuarko-
dok patvarkodók calumniatores 280.

Az -úl 'ül képzőt a kovetk. alakokkal találjuk nyelv-
emlékünkben : hátsóhangú szókban már a mai zártabb hang-
szín az általános (lefordul 116, megnémul ^1%^ megldgytíl \()T,
stb.), az eredeti nyíltabb ó csak két adatban van megőrizve :
tunyolyonk tunywljunk 360 (de : trdonywl i\i)y mozdolhattatlansag
mozdwlhatatlanság 355 ; mellsőhangTi alakja azonban még a
két fokkal eredetibb é hangszínt is megőrizte ezekben:

Digitized by VjOOQIC

298 TÖMLŐ GYULA.

megeivrele [olv. mégörélé\ megor/zle 6 (de: erulne örülne u. o.),
meg ne degeselyenek [olv. dégéséljenek\ meg ne dögös /íl jenek,
ne inficiantur 141 (vö. örél örül EhrC. 10 1, megkeménycl
megkeményűl MargL. 21), a többi adatokban mindig -íi'/
van (egyszer : erul örül 6), melyet ^-vel is «-vel is ejthettek
a codexírók (vö. -ól és -úl a hátsóhangú szókban), pl. fel-
i-^rűfec;/ fölserdül 186, elzeleswle elszélesüle dilatatus est 146, stb.

Az -ít képző fejlődésének is csaknem minden fokát
föltüntetik codexünkben előforduló -ojt ('6jt?)j -w/, -éjt f-éjt?),
-éty -ít alakjai ; a teljesebb j-s alak van meg {/eszét és nagyít
kivételével, 1. alább) az 1. kéz mellsőhangii igéiben: renteyth
[olv. réméjt v. réméjt ?] rém/t 100, kezereit készéréjt kénysze-
rít 286; elegeyth elégít 359, ekeseyt k\iQ,^\X 261, epeyt épít 201,
ketheleneyt kételenéjt kénytelenít 69; s ezt a 2. kéz is meg-
őrizte még több adatban, ú. m,\ segeyt ^^^X 194, tercytek
teríték straverunt 30; degeseyt dögösít 140, 283, elegeyt elé-
gít 140, ereseyt eréséjt erősít 194, epeyt é^it ^t^, feketheyt
feketít 332, kezeleyt közelít 257, 319, kisebeyt kissebbít 47,
126, nehezeyt nehezít 247; azonban ennél már a / nélküli
alakok is gyakoriak: indet [olv. indéf] indít 337, kezeret ké-
szérét kényszerít 2^b\ feyeret fejérit 337, hinebet kinnyebbét
könnyebbít 126, pustet pusztít 144, zapareth szaporít 147,
zerteleneth szertelenít inordinat 144 (az i. kéznél csak:/^2^/
feszít 51); ugyancsak a 2. kéznél lép föl már a mai -í7 alak
is ezekben: epyt épít 188, meg hezagit meghézagít 151, idve-
^y^ (363) wd[v]ezyth üdvözít 382, ketelenyth kénytelenít 310
(az I. kéznél csak: nagythya nagyítja magnificat 317); —
hátsóhangú szókban rendesen a /-s alakkal találkozunk : vnde-
koyt [olv. undékojt v. undékójt?'\ undokít 247, zabadoyt szabadít
378, batoreyt (a/ miatt <f-vé változva) bátorít 155; egyszer/
nélkül zártabb hangszínnel -út (mint a Jord. és Érdy cc.-ben,
1. Ny. XIV. 30): meg zorwtnak [olv. mégszonítnak] megszo-
rítnak angustabunt 301.

A causativ képző még egyszerű f-tj alakjával van
ezekben: gyétre-t-nty ma gyötör-tetrni 376, kdramla-t^ik^ ma
káromol- tat-ik iio (vö. ezekről alább a töveknél), nyomorga-t-
nak (s nem nyomorga-t-tat-nak) iprimuntur 221, nomorgatho,
ma is nyomorga-t-óy oppressor 146; — ellenben: eltmioz-tath-ya
eltávoz/íz/ja devitabit 337, ok-tot oktat 188, s főkép a szen-
vedő alakokban: hyzlal-tat-nak saginantur 174, eltékoz-tat-ék.

Digitized by VjOOQIC

A NÉMETÚJVÁRI GLOSSZÁK. 299

s nem tékozla-t-ék (1. a töveknél) ; sőt : halastattafnak halasz-
tattatnak 164, hoza-t-iat-ek hozattaték oblatus est 367. (Vo.
az -at és -tat végű causativumok keletkezéséről Budenz : Ugor
alaktan 87, és SimonyirNy. XIV. 30.)

A denominalis igeképzések ' közül említendők :
fertehetes [o\w, f érté hetes ?, egy *fertéhét igéből; vo. /erteké tt
egy fertéhészik v. fertéhédik igéből BécsiC, 1. Ny. XIV.
32; — a kiadásban mala pax van a lat. szövegből melléje
téve] 123; — thvnyalkodyal tunyá/kodjál 201, tunyakodyal
339; munkalkodnak laborant 330; — hatulmazyk praevalebit
120; belegezthe [olv. béllyégézté\ 246, belegezzy [olv. béllyé-
gézzi bélyeged?] 231, mind a kettő a szövegnek cauterium
(= bülegzö vas MA.; a kiadásban „cauterium'') szava fölé
van jegyezve *) ; — ily -z képzős igének nézte már a régiek
nyelvérzéke az dbrdz ,facie»' főnevet (vö. itt: abraz forma
294, db rázó arczú ábráz^/ú 339), s azért olvasható már a
Glosszákban is : zerehnel meg abraztatoth caritate informata
112; — a denom. -úl -ül képzőt 1. fönt a deverb. -út-lal
együtt.

2) Névszóképzés. Á deverbalis névszóképzé-
sek közül a következők érdemelnek említést. Az -a/om -etem
képző csak eredetibb -atm -e/m alakjával fordul elő, még
pedig nemcsak a ragtalan alakban: ert^lm értek'm 354, 358,
feyedelm fejedelem 132, 217, hyedelm hiedekm 249, hatal[m]
tewe hatalí?m tevő 217; hanem a másodlagos ragok előtt is :
bizodalmat bizodalí^mmal confidenter 363, féyedelmnek fejede-
Innnek 380, zerehnel szerelemmel 112.

A -dék képző eredeti nem illeszkedett alakjával van
meg az undékojt (1. az 4t képzőnél) und<^kít szóban, egy más
helyen pedig az illeszkedett alak zártabb hangszínnel : vnduklya
(1. u:Oy Ny. XIV. 204); eddig egyikük sem volt a nyelvtör-
ténetből kimutatható (jmdék : unduk : undok = szurdék : szurduk
(Xm. száz.) : szurdok ; vö. még szándék : szdndok stb. Ny. V.
149); a többi adatokban már csak -dok: zurdok szurdok an-

*) Ide való helyesebben a fönt (Ny. XIV. 254) -kéz képző alatt emli-
telt kémyéközés is a kémyék környék főnévtől; noha a NádorC.-ben ily alakot
olvasunk : n^^^^gy mondhatatlan fényösséggel ez szent embör megkŐrn^lkőztetec''
678. 1., s ugyané codexben fnegkömyűköz alak is van (105 190.), mely Tinódi-
nál is előkerül: „az derék seregöt ám megkdmyühözék^ RMK. III. 100; vö.
kornyűlet MA. (1. Ny. IX. 12.)

Digitized by VjOOQIC

300 TÖMLŐ GYULA.

giilus 361 (vo. „circa fossatum Zurdukzaá uocatum**, 1288.),
szdntszándokkal j szánszándokkal (1. hangt., Ny. XTV. 259);
mellsőhangú szókban -dek és -dök: temérdek, témérdök (1. é:o^
Ny. XIV. 254).

Érdekes adat : daganagog [olv. dagaftagokl flacturae (olv.
flaiura£? ; vö. „dagad: inflat[ur]^ 355, y^inflalio: felfuvás,
megdagadás" PP.) 236, mely a WeszpC. hapax legoraenon-
ját {dagonagy 1. Ny. IX. 57) megerősíti.

Az 'ó -ő igenévképzőt mellsőhangú szókban itt követ-
kezetesen /-vei találjuk : euezek eveznie remiges, euezey evezői
remi 354, ege égő 333, ekeseyte ékesítő 261, ele élő vitális 95,
erze érzé őrző 2\^y ferteze fertézé fertőző 299, gywle gyűlő
380, hertelenkede hértelenkédé hirtelenkedő 300, idvezyte üd-
vözítő 363, ijené ijenő ijenésség ijenősség (1. fönt a mom.
igéknél), kerese kereső 365, yt^?/'^^^^^^ kereskedő 275, kezeleytek
közelítők appropinquantes 257, ményekézé menyegző, menye-
kézés menyegzős (1. hangt., Ny. XIV. 201), vakmerek vakme-
rők 153, rezeié reszelő lima 334, syt/ie sütő 300, zenvedhek
szenvedhető tolerabilis 147, tévé (coda tewe 217, hatal[m]
tewe 217, hiedelm theue 249) tevő, wlek ülők accumbentes
341, perwisele perviselö 23; az ajakhangTi ö csak a kö-
vetkezőkben lép föl : ewezw és ewezev) evező 292 (vö. evezé
354), nezew néző 240, nyzw níző néző 294, loerew verő (sudor)
65; hátsóhangú alakja állandóan -^, pl. zabalo zabáló vorax
181, stb.

A határozó igenévképzőnek rendesen csak teljesebb
-ván -vén alakjával találkozunk: meg/oztvan haga megfoszt^w
hagyá, depraedatam reliquit 120, maga mutogathvan magát
mutogatí/öJ 202, nyatascoduan familiariter nyájaskodz'úf 306, stb.;
így olvasandó (mert valószínűleg csak orthographikus rövi-
dítés) az efféle is: en aytom beteiw vagon hetévén vagyon 165.

A denominalis képzők közül az -s, -só -ső, -talán
és -w 'ü tüntetnek föl érdekesebb alakokat. Az -s képző
a) eredetibb hosszúmássalhangzós alakját őrizte
meg a követk. ragos alakokban: alkolmasson alkalmafan
247, sebessen sebesen 284 (így ejtendők ezek is: ekésen éke-
sen 328, ocoson okosan 234); degessegeth [olv. dégéssékef] dö-
gösöket morbidas 132 (vö. meltosagossok méltóságosak SándC
2) ; egyszer a nominativusban is : prophetak kwzeth teless pro-
phetarum eximius 298; b) eredeti zártabb hangszínű

Digitized by VjOOQIC

A némeí*űjvAri glosszák. 301

kötöhangzót (u) mutat hátsóhangű szókban, még pedig
nemcsak az -at képzős főneveken (mely esetben az u-X. az
-at képző mögül kiveszett -v hatásának szokás tartani, vö.
kinzoiV' stb. HB.): chtidalathus csodálatí?s 64, chodalatus 124,
hasonlatus hasonlatos 346, heruadafussag hervadatosság 83
(de: hermadattossag 129, henvadothossagh 80), zorgalmazatus
szorgalmazatos 293 (de: zorgalmatos 136), vtalatus utálatos
119, 212, 324 (de: vtalatos 73), vanalatus 1. szójegyz. ; ellen-
ben : halalatossá thesi hálálatí?ssá teszi, habét gratificare 383 ;
előfordul ezeken kívül e hangszínnel -ség képzős és egyéb
főneveken is: garlosagus gyarlóságos 80, nayassagus nyájas-
ságos 380, hewsagus hívságos 227 ; warasus varázsos 337,
zauarus zavaros 343; de: dagalos dagályos 133, homályos
361, virágos 101, veragos 71; c) nyíltabb hangszínű
kStöhangzót őrzött meg a váras szóban (1. a:o^ Ny. XIV.
204), mely úgylátszik csak újabban lett város-sí,

A 'SŐ -sö képző mellsőhangú alakja codexünkben -sé
(vö. é:őy Ny. XIV. 255): belse vigasagol interiorem consola-
tionem 152; elesed príma (95) is így olvasandó elésébh (v.
elésscbb ; vö. elessö Gyöngyösön, 1. Budenz- Album 58, 73) s
e h. áll: elél-sé-bb d^zd^z elsőbb (vö. elsé JordC. 358, ÉrsC. 166;
eUlsó Bécsi, Münch. cc.) ; az / kiesett az vtoso alakban is (1.
hangt., Ny. XIV. 259).

A 'talán képző teljesebb alakjával van meg a hosszú
magánhangzón végződő szókon is, hol ma már rendszerint
'tlan-nk rövidült: elnietelen \o\x, elmételen] elmétlen 127, 144,
elmetelenseg elmétlenség 175; eretelen erét^len erőtlen 305,
363, erelelenyt erőtlenít 126; zepletelen sz^^XkteX^xx szeplőtden
(ma is inkább így) 197, 221.

Az 'ú 'ü képző hátsóhangú alakja csak e két adatban
kerül elő : {ó'V^^) abrazo ábráz (at)w 339, (/í-val) ttidomanw tu-
dományú 287 ; mellsőhangú alakja egyszer még 6'-vel : fel
hithe \p\v, fél hité'\ fél hitű i. (vö. é:ö:ii, Ny. XIV. 257);
a többiekben zt^-vel lévén írva, nem tudni ő vagy ü hanggal
ejtették-e: erdemw érdemű 268, nemw nemű 332, new nevű
311, 362.

Áldenominális képzések : altalsagh átalság (az
átall igéből) pudor 359, ?remélség: bynre való remelsek-
erth 166.

Digitized by VjOOQIC

302 TÖMLŐ GYULA.

//. Szóragozás.

E fejezetben előbb azon sajátságokkal akarunk foglal-
kozni, melyeket a szótökben, teljesebb, rövidebb vagy
más tekintetben eredetibb alakjuknál fogva, megemlítésre
méltóknak találhatunk, s melyek, minthogy a ragozásnak
alapjául a szótő szolgál, legalkalmasabban itt tárgyalhatók.

A teljesebb tő, tehát a tő végi magánhangzó (kotő-
hangzó) a kovetk. esetekben van megőrizve. A d végű igék
befejezett cselekvésű igenevében, illetőleg a befejezett jelen
ögy* 3- szem. alakjában: hyíhtwl zacadoth hittül szakadí7tt,
schismaticus 12, elancadot zyw ellankadott szív, cor tabescens
293, eneben [olv. enyében\ ragadoth inviscatus, enyvbe ragadt
163, teryedeth protensus 246, elteryedeth dilatatus 188, meg-
hasadó th 291, geryedeteb gerjed^tebb ferventior 323; megfő-
nyadot imar lelkenk anima nostra arida est 293 ; de már van
ragadt is (1. a követk. pontban). A több. 2. szem. ragja előtt
e két mássalhangzón végződő igében : megfogaieozandothok
megfogyatkozand(?tok defeceritis 29Ó. Ebben: megepeyteny
megépltmi 374 ; a 4ak -lek tárgyas igerag előtt azonban
kotőhangzó nélkül állanak az -If képzős igék, 1. alább. (? A
hallgat igében: el hallogatod dissimulas elhallgatod 134,
csakhogy ez az ,auscultare, tacere' jelentésű hallgat nyelv-
történetünk kezdetétől fogva mindig kötőhangzó nélkül isme-
retes; megkülönböztetendő tőle az ugyanazon elemekből
álló, de később képzett ,frequenter audire' jelentésű kallogaf,
mely szintén kimutatható a régiségből.) — Eredeti teljesebb
alak vígasdg vígság 152. Teljesebb tőalakok még a változó
tövek közül : telekeket (ma : telkeket) praedia 1 63, leiekebe
(ma: lelkébe) secundum animam 373 (vö. „Ngod puszta tele-
kire bocsáthassuk ki" MonOkm. XIX. 294; j^telekeS'hoX,'^ox\
carbatinae, crepidae" PR).

Rövidebb, kötőhangzó nélküli alakokkal a következők-
ben találkozunk. E ragos alakú befejezett igenevekben:
nyumtatvíyov[ioVi^XJpúpoztatY^^o^oXX^X'. y^yo merteketh thelyesth
numtat ky chorgothath ky pupoztath mensuram bonam con-
fectam coagitatam effluentem 263; és e befejezett jelen idejű
alakban enyémhez ragath enyémhez ragadt, adhaesit faucibus
meis 97 (vö. ragadoth 163)^ Az igeragozás több. 3. szem.
ragja előtt, két v. hosszú mássalhangzón végződő igékben

Digitized by VjOOQIC

A NÉMETÚJVÁKI GLOSSZÁK. 3O3

is; mondnak mond^mak 146, 374, ereztnek ayxdi^ kildnek eresz-
t^Tiek küld^mek 374, fignek függenek függnek 346, viegzalnak
megszállnak (ma is inkább így) 301 ; és ebben: tnegszonUnak
megszorítnak (1. az -// képzőnél). A tárgyas igeragozás -lak
-lek ragja előtt : megdegeseytlek te interficio 14O; megelegeythlech
reficiam vos 359, 140. — A 2. szem. több birtokos személy-
rag előtt ezekben: ellensegtek ellenségnek 116, éleitek (erek
eletek legén vitám aeternam habeatis) életnek 118. A közép-
fok képzője előtt ezekben: vtalatusb utálatosabb 212, natui-
lyasbak nyavalyásabbak 325, okosban ( okos-b-anj okos^zbban
cautius 208 ; merazbak vil/i?res, alapfoka : meraz pusillanimus
(1. szójegyz.); themerdwkb tömérdekebb grossior 119; nyil-
vábban is {nyluaban ivagyon plenius exprimuntur 359) való-
színűleg ''^nyilván-b-an (azaz nyilvdn-abb-an) alakra vezetendő
vissza; ellenben kötőhangzóval: gorsob gyorsabb 19, rutab
rútabb 356. A tárgyrag előtt ezekben : teljest {yo mértekeik
thelyesth mensuram bonam perfectam) teljesért 263, inérgest
{palam.it mérgest si mortificum quid biberit) mérges<?t 193, al-
kölmasth congruentem 2^^^ kcrncnth keménye densum 37. A
locat. -tt rag előtt ebben : kézténk köz<?*ttünk, vö. kézétt közö tt
(1. é:ö, Ny. XIV. 254).

Az ú. n. hangugrató töveken a következőket
tapasztaljuk. 1) Megvan a tővégi magánhangzó, tehát a két
consonans közti segédhang kifejlődésének szüksége még
nem állt be a követk. ragos és tovább képzett alakokban :
caromlottak károml<7-tták (ma: kdrom-o-l-tdk) illuserunt i.,
reaya kenykleth reája kényékk"-tt (ma: könyök-ö-l-t) 199, elte-
kozlota volna eltékozl<?-tta v. (ma : eltJkoz-o-l-in) dissipasset 295,
panazlani panaszlű:-ni (ma : panasz-o-l-ni) 333, karamlatik
káramlű-t-ik (ma: kdrom-o-l-tat-ik) iio; ge ttre thni ^yétre-t-n\
{vciSL". gyöt-ó'-r-tet-ni) affligi 376; kesergetek kesergé?-ték (ma:
keser-é-g-tek) plorabitis 118; vö. régen ingerle-ni keserge-ni\
ma mger-é-l-ni keser-é-g-ni stb. — 2) Hiányzik a tővégi magán-
hangzó; a segédhang azonban még nincs kifejlődve az -alom
-elém kéf)zős főnevek ragos alakjaiban : /<?;i?</e/-zw-;/e/^ stb. (1.
a képzőknél) : továbbá ebben az -/ képzős igében : vnduklya
unduk-1-ja undok-<?-l ja (vö. undoklo-m, undokla-ni stb.) nauseat
295, vö. „az kégyó az ő fészkét fnegh ostrom lia^ (megos-
trom-^-1-ja) TihC. 16; sőt a segédhangzó hiján el nem került
raássalhangzótorlódás elől magának ez -/ képzőnek kellett

Digitized by VjOOQIC

304 TÖMLŐ GYULA.

lappangásba jutni ezekben: eltekoztathek eltékoz(-í?-/-)taték
dissipata est 292, elthekostatya eltékoz{-^-/-)tatja 371, (vo. fönt
eltékozlo'lla)y megkaromlak megkárom(-<7-/-)lak subsannabo vos
97, káromkodik: *károm-/-kodik káromkodik 352 (vö. font
kdromlo4tdk\ remenkedyel : *remény-/-kedjél reménykedjél 352,
380, (Remién kw olv. érmény kő, lapis molendinarius : ér-/-
mény-kö, ör-ö-Z-mény-kö 201); vo. vezértettelni e h. vezér-/-tet-
tet-ni: vezér-ér-1-tet-ni EhrC. 107, ostromiat e h. ostrom-/-tat :
ostrom-d?-l-tat, Tinódinál stb. stb. — 3) Tövégi hangzó nincs,
a mássalhangzók közt pedig segédhangzóval találkozunk : a)
rágta lan alakokban: panazol panasz-<?-l (vo. font panasz-la-ni)
305, ro7nol rom-í>-l consumitur (ma : roml-ik ; vo. romlás ruina
3) 333i tekereg teker-é?-g (vö. tegerge-k stb.) 63 ; b) ragos és
képzett alakokban : megcuphtilla atyát mégcsuf-//-l-ja raeg-
csúfí^lja atyját (vö. fönt unduk-l-ja) 154; chu/olas csúf-í?-l-ás
(vö. föntebb rom-l-ds) 348, perelny pér-é-1-ni (vö. fönt panasz-
la-^ni) 139, patiazolvan panasz-í>-l-ván i., parancolat paran-
cs-í?-l-at 346, zemeremielenseg szemér-^*-m-telenség (noha ma
is: szemértne-tlen) impudicitia ^i^^-

A tövégi magánhangzók (kötöhangzók) hangszínbeli
sajátságait a hangtani tárgyalásra utalva itt csak röviden
egybe foglaljuk : zártabb hangszínt mutatnak : csúful csúfí?l,
dtallum átallí^m, hasonlatus hasonlatí?s (stb., 1. az -i" képzőt) ;
gyorsosdg gyorsaság, gyorsobb gyorsabb, alkolmasson alkal-
masan, okoson okostíJn ; nyiltabb hangszínt őriztek meg: csa-
csag csacsc?g, koltag koltí^g, vdras vár<7S, továbbá az o:u és
ö:ii alatt említett ragok kötöhangzói, az e:ö:ü alattiak
pedig egyszersmind az ajakállásra nézve is eredetibb hang-
színnel maradtak meg ; eredeti nem labiális hangszínt még
az é :ö alatt fölsorolt kötöhangzós alakok tartottak fönn. —
Külön csak az e7iyé (enyv) töalakról akarunk még megemlé-
kezni, mellyel egy adatban találkozunk: „e?ieben ragadoth
[olv. enyében ragadotfl inviscata", azaz: enyz^be ragadt 163;
ily alakkal eddig nem került elö e szó, de a ' már kimutat-
ható enyö s a mai enyü és cnyV'\^\ ép oly vszonyban áll,
mint a KeszthC.-beli kesére a régi keserö és mai keserű és
keserv -eS'^^Xy vagy mint a BécsiC.-beli fényé a fenyő, fényiig
fenyv-et alakokkal..

i) Igeragozás. Eredeti teljesebb alakokat talá-
lunk a föltétes mód tárgyas ragozásában : mondanaya [olv.

Digitized by VjOOQIC

A németújvAri glosszák. 305

mondandja] monda«ö 290, figezielneye figgesztelw^^^^? függesz-
tel«/ infigeret 369, megnerneye megnyerne obtineret 372 ; öe-
hinayak héhindjdk hehivndk in vi tarén t 103, tartanayak tar-
\:^nák 208, iudnayak meg \,vAndk meg, utinam saperent 313;
érdekes átmeneti alakok a következők : emelnéj (ky gondolna
vele, \íog felemelney zegenth) e h. evaeXnéje emelné 343, meg-
remeytheney mégréméjte«<í^' megrémítem/ provocaret 100 (vö.
„kenyergwnk tlíe ke.-nek, hogj wtselney gondnkát" LevTár.
I. 272). A tárgyas ragozás /-je meg van őrizve még a kovetk.
sziszegő végű igékben: kihuzya kihúz;a kihússa extrahet 341,
kizya (a mergeth: hausto veneno) kiisz/a küj-jTsa 137, ?vészjék-
vesz/íik varasuk (1. é:ö:üy Ny. XIV. 256); de: elmetekbe
hozza (nem: hozja) suggeret vobis 218 (a fölszól. mód j-]e
már csak hasonulva fordul elő : emlékeztei emléke^^él 336,
keresse qiiaerat 280, stb.) ; a öerekeztíh berekeszti* (constringit
336) alak azonban alig őrzött meg eredetibb hosszú /-t, a h
benne valószínűleg csak orthographikus fölösség. Teljesebb
alakú még a bef. jelen több. 3. szem. : voltának voltak 202. —
A vének, lén, lőnek^ hín összevont elbeszélő alakokat 1. fön-
tebb Ny. XIV. 201. Az -// képzős igék fölszólító módját
Glosszáinkban is az általános codexkori alakkal találjuk:
epehenk építsünk 98, nagyoboha nagyobbítsa 345. — Ezeken
kívül az igeragozásban még csak az dbrdztassík és pékédtík
alakokra kell utalnunk (1. /.•/, Ny. XIV. 206).

2) Névragozás. A 3. szem. birtokos alak eredeti
hosszú hangzója van megőrizve ebben : tolvay likaa speluncá
latronum 302, ez eredetibb alak egyébként főleg a Jord. és
Erdy cc. sajátsága. Ugyané személyragnak -ja alakja meg
van még ezekben: reaya rekja reá 155, 199, hozaya hozzk/a
hozzá 208; de: ereksegnek ' rea sú://ö^ö:^/'/á propter haereditatis
successionem 381. (Ellenben a kedvéjért, voltdjért alakok /-je
valószínűleg csak hiatus pótló elem, 1. fönt Ny. XIV. 258.)
Említendők még e 3. szem. alakok: kezdett kezdete princi-
pium 347, (hatónak) kezepi: közepe, (naviculae) carina 354,
teremtet álatoknak esmeretire: ismeretibe, ad notitiam creatu-
ranun 150. Első szem. több birtokú alakok: en germekym én
gyermekeim, pueri mei 165, de: en madaraym én madarűf/m
357 • így a 3. személyüek is: w seregi auag hadi ő seregei
hadflí 357, belegin béllyege/n, per signa sua 132, azoknak
gondolatit gondolatiéit, cogitationes illorum 352, vitéz tarsinak

M. HYELVŐR. XIV. 20

Digitized by VjOOQIC

306 TÖMLŐ GYULA.

tkrsainak 142; de: w kezei lábai Viezei \khai ^^d^,/enessegfyay
fényesség ^ai 296.

A módjiatározó -/ rag van meg ez adatban : btzodalnmt
fiducialiter 207, mellyel legtöbbször az EhrC.-ben találkozunk
(1. Ny. I. 368). A hely határozó -n ragot megőrizte a mikoron
alak; ma : mikor 5 1 ; ugyané ragnak eretibb alakját kell
látnunk az utánna hosszú «-jében: vtanita maradok posteri
188, ólálkodik vtanna 137, a mennyiben a közönséges után-
nam utdnnunk stb. személyragos alakokon kívül magát a
puszta névutót is gyakran találjuk ekként írva a régiségben,
pl. „per intervalla : egymksuldnn^ Bod-PP. lat. stb. Az ellenne
(363) ellene személyragos alakban előtűnő nn is valószínűleg
ugyanezt az elemet rejti (1. MUgSz.), s egyéb codexeinkben
is gyakran találkozunk vele. Eredeti lativus ragot őrzött meg
a hány atka hanyatt//, ma : hanyatt 70. Nem bizonyos azonban,
hogy e lativus rag megőrzését láthatjuk-e a még igekötönek
többször olvasható megy alakjában is, annál kevésbbé ez
egyszer előkerülő adatban : ely amulas ^/ámulás stupor 5 1
(egyebütt csak ^/-, pl. elamulas stupor 271). Az előbbi a
követk. helyeken található: megyodatlan megoldatlan 95,
megyoluadok megolvadok 81, tn^egyfougy megfagy 336, fnegy-
heruad meghervsid 121, maragyatok megymaragyatok state state
292, megy twnywl megtunyul 313, (ez adatok, valamint a fön-
tebbi ely alak is, mind az i. kéztől valók; a 2. kéz pl. így
írja az idézett szókat: megfagh 336, meghervad 338, stb. de:
"> y^megyteri xvAdXMT^ 163); mindezek valószínűleg egyszerűen
megy el-nék olvasandók, s nem megí eli-nék, még kevésbbé
megy-nék, mint Könnye véli (Ny. VI. 108); az j^' csak ortho-
graphikus dolog bennük, a minthogy az ingadozó codexkori
írásmódban egyéb mássalhangzók után is gyakran talál-
kozunk vele; vö. ugyancsak az 1. kéznél korsagy 299 == kór-
ság 209, 212. — A mai 'Vd 'VérsLg v nélküli alakja van ebben:
kye tyzed magadat: . , . te ipsum facis, Vwé teszed m. 5 ; vo.
semmié semmií'/ SándC. 37. NádC. 506, stb.

Érdekesebb adatokat az -úl -w/, -böl^ -tol és -ról ragok
alakjai nyújtanak. Ezek közül a mainál teljesebb alakot
már csak a -böl mutat egy adatban : erchbelel (aere) letettek
érczbelél érczből lettetek 291 (különben mindig -W/ -í^7). Azon-
ban hangszínre nézve mellsőhangfú szókban valamennyiük
magánhangzója a történetileg kimutatható legeredetibb fokot

Digitized by VjOOQIC

A németújvAri glosszák. 307

tünteti föl (vö. é:ő:ű, Ny. XTV. 257), ú. m.: -él (ma: -w/):
ez felel [olv. féléi \io\ÜÍ\ való iras suprascriptio 374, atya
istennek togia felel \p\w. felél: felől'] 193, accapu felel a kapu
felöl 293, te feleledh te felöled, de te 295, kernel [plw kémyél
kornywl] metélteiét circumcisus 37 (vo. myndkvmyul undique
344), hat htegel [olv. megél] hát mögül 380 ; ide való még
az idézett -beiéi teljesebb alak = bel + -//, és eléssébb e h.
el'él'Sébb elsőbb (1. a -só -sö képzőnél) ; — -bél (ma : -böl, illet.
-bül): negbel [olv. négybél] négybí?l, ex quatuor 154, ah lesbei
a lesből, de insidiis 103, sam ky vetésnek se[te]thsegebel [olv.
sétélségébéí] a tenebris exilii 379; — -tél (ma: -tői, -tül):
eretelentel [olv. erételentéí] erőtlentől, infirmo (fortior) 363
(vö. tőlem nagyobb^ 1. mondattan); — -rél (ma: -rőly -rül):
zynrel zynre színr^Sl színre 363, binesrel bünösr<5l, super imo
peccatore 258. Ezek mellett azonban az -«/ és -/í?/ ragok már
legtöbbször az ajakhangú színezettel járatosak ; még pedig
az utóbbit a hátsóhangú -tul alakok analógiája után Ítélve
valószínűleg már állandóan a zártabb í2-vel ejtették codexünk
írói [hythhvl hittől 12, istentwl istentől 4, zepletelentwl sze^l6'
telentől 221; bereshil bérestől, de mercenario 132, ztzthul
szűztől 98); az előbbinek a kiejtésére nézve nem birunk
döntő criteriumot, de valószínű, hogy ingadozás volt a régibb
ő és az új ü között {pelwl belül 290, felwl fölül 151, kezzvl
közül 324, iéí'w;/ kivül 207, kvmyul \aoxny\A 344; de: monno
fehül ,undique' bizonyára J-vel hangzott, ma \si felölj 301).
Érdekes ellenben, hogy a másik két rag, a -bői és -róly egy-
általán csak az idézett é hangszínnel kerül elő Glosszáink-
ban; s ez teljesen egybevág avval a körülménnyel, hogy
ugyané ragok hátsóhangú szókban is egyedül az ó hang-
színt ismerik {iozagbol jószágban 95, bwyasagrol bujaságTí?!
293, stb. stb.), míg a -tol rag hátsóhangú alakja itt már
következetesen a mai zártabb ú-t mutatja: attul 307, atyaiul
207, athankhul ^^ fyaytul 296, galazastul 115, haborotul 166;
csak egyszer: egmastol 130, vö. egmastul 209. (Az -íí/ rag
hátsóhangú alakja véletlenül csak az utói szóban 380, kerül
elő, mely azonban ma is így hangzik.)

A -ben rag már kopottabb alakjával is gyakori, pl. en
nevembe (erdegeth kivetnek) én nevemben 193, tervenbe doctor
legis peritus 346, stb. ; s viszont -be helyett -ben ragot talá-
limk (az alakilag egybeesett két rag összezavarása folytán,

20*

Digitized by VjOOQIC

308 TÖMLŐ GYULA.

1. Ny. XIV. 248) ezekben : égben mennek vot egy de mennek
volt 105, . . . mM eleyben tennem quod ponam ante illum 165,
menyetek zeles velagban in mundum universum 193. A -vei
rag már rendesen hasonul a mássalhangzós névszókon ; haso-
nulás nélkül csak e két adatban : zantzandokual szántszándoi^-
/fatl 296, és seregvei sere^^el 3. Illeszkedés nélkül áll a -ra
rag ez egy adatban: tiztessegra való yzes ardor ambitionis
300, de valószínűleg hibából (vo. tistessegre walo 355), mint-
hogy Így illeszkedés nélkül csupán a m^nnyira (LevTár. I.
148, 158, 271), ennyira (u. o. 271) és a göcseji mennyiragy
ennyirag (Ny. XDI. 307) alakokban ismeretes. A már nem
élő 'ént rag van ebben : byzonsaginth [bizonsdgént h., é : i vál-
tozással] tenne veritati praeiudicaret 363 (vo. szerént xii^yi^^
stb. : ma szerint).

Mondattani sajátságok.

E tekintetben, a glosszák természeténél fogva, kevés
említésre méltó anyagot találunk s az is nagyobbára összes
codexeink nyelvének közös tulajdonsága. Ilyenek pl. a követ-
kező határozó igeneves szerkezetek: vth tevén út tévén (a.
m. út téve^ uta/ tévén) iter faciens 319, hala adván hála adván,
gratias agentes 378, maga mutogatván maga/ mutogatva 202,
w alnoksagok megesfnerven 374, w kezei lábai megketezven Mgdi-
tis manibus eius et pedibus 358, haiok vonuan subductis
navibus 271, zakala ky nywen [szakálla kinyövén] depilatus
64, w seregi auag hadi kildven élvezte missis exercitibus per-
didit 357 ; továbbá, hogy az összehasonlítás állapothatáro-
zója 'tol raggal áll : h)lem (ma : ndlam) nagob maior me est
218, eretelentel [erételentél] infirmo (fortior) 363; a Hz^w/ név-
utó ragtalan névszóhoz járul : gwkkezesek kiwl gyülekezése-
ken kívül 207, stb. — Külön figyelemre méltó adalékot
csupán az igeidők alakjaihoz nyújt nyelvemlékünk, a
mennyiben a folyó múlt kifejezésére az ír vala (pl. átkoz vala
maledicebat 129, stb.) mellett leggyakrabban Ir volt alakot
használ, teljesen azonos functióval : nem zugodnak volth non
resonabantur 217, zugodnak volth Moyses ellen^ madár húst
kiuanak volth desiderabant carnes avium 293, bezelnek vot
conferebant 105, égben mennek vot („congressus") 105, tekereg
woth 63 ; halogatia voth distulit 370, kinebety vot allevabat,
kissebeytiuoth kissebíti volt i2t, felemely wolth fölemeli volt

Digitized by VjOOQIC

A németűjvAri glosszák. 309

83, nem vélik voth non sperabant 118 ; s ez az ír volt s a kö-
zönségesebb ír vala ép úgy viszonylanak egymáshoz, mint
a szintén egy értékű írt volt és írt vala. Föltűnő idöalak:
erulru vala örülne vala, exultaverit 6.

Érdekesebb és ritkább szavak.

Glosszáink szókincse, mint említettük, sok érdekes ada-
lékkal ^gyarapítja az eddigi történeti anyttgot, s számos tanul-
ságot nyújt szaVaink jelentésfejlödéséhez ; nem egy szavunkra
pedig itt találjuk az első adatot, mely a Történeti Szótár
gyűjteményének kiegészítésére fog szolgálni. Ezeket azonban,
mint nagyobbára puszta szótári érdekű anyagot, mellőzve,
befejezésül csak a követk. ritkább vagy más tekintetből is
említésre méltó néhány szót akarjuk itt külön említeni:
gerla' zaz gerla buzaual centum coros tritici 296; eddig
mindössze három helyen került elő, ú. m. MünchC. 148
(girlajj DöbrC. 362 fgerlajy u. a. bibliai mondat fordításában,
és BécsiC. 184 {eg gerla árpa corus hordei); szótáraink nem
ismerik, liéjt (vö. Ny. XIV. 155): stolidus 144; hit mellék-
alakjával együtt közönséges szava a codexeknek, a. m. stul-
tus, insipiens. jug-azél (vö. Ny. XIV. 155): auster 222;
juh'Szél (Sylvesternél, az Alföldön Ny. IQ. 316, 364, és
Aranynál) és gyuk-szél (Sopron m. Ny. Hí. 507) alakkal is-
mertük ; mindkettőnek pedig egy eredetibb jug-szél alakból
kellett kiindulniuk, melynek létezését Budenz (Ny. IQ.
365) a szl. jug alapján föl is tette, s most tényleg elő-
bukkan.' holtág y koltog (idézve Ny. XIV. 204): megvan a
BécsiC.-ben {koltag 136.) és MA. -ben (kótog) is, de ritkább
szó; a népnyelvből azonban ma is föl-fölbukkan : kótog
(Debreczen) Ny. VII. 476, „a madárijesztő szélrepülők kóto-
gdsa^ (Kazár Emil) Nemzet IQ. 85. sz. esti 1. lewsagi oppro-
brium 212; ez érdekes adat bizonyára egybevaló az EhrC.
leuzat^ lewzat (scandalum) szavával, mely maga is még homályos
(vö. Simonyi: ,jNyelvtört. közlések", Nemzet III. 309. tcza).
merdz : nteraz auag morchona pusillanimus 303, merazbak vilio-
res 325; fontos új adatok, a mennyiben egy eddig magára
álló homályos helyet világítanak meg, melyet MNyilas
„Agenda^-jában olvasunk: „oly mera dologért kapa belem
ez s ez ember, hogy csak mondani -is utalsagh** (közölve Ny.
VI. 362); a meraz és mbra bizonyára egy szó (vö. zuzmaráz

Digitized by VjOOQIC

3IO BALASSA JÓZSEF.

és zúzmara) jelentése mint látszik: ,vilis, hitvány', néző:
nezew fitonissa 240, nyzra) phitonissa 294, azaz: ^pylho^ pytho-
ntssa: ein zauberer, zauberin, weissagerin: n^ző^ MA.; közli
Deák Farkas is : néző asszofty jövendö-mondó asszony (1607.)
Ny. XIV. 171, s a nép nyelvében ma is megvan: níző asszony
(H.-M.-Vásárh.) Ny. n. 420, nézőke (Klézse) VI. 374. örr
(vo. Ny. XIV. 155); wru zercnfh occasionaliter 236; vo. íw/-
nek örvével sub praetextu aliquo, obtentu alicujus, sub specie
PP. vanálaJt : Glosszáinknak egyik legfontosabb szava, mely
a követk.- helyekből egészen biztossá válik : nem lezen vana-
latya non dirigetur 2 1, vanalatot leson {a.zsLZ : -od lészön) haedi-
ficaberis (igy !) ^o^^vanalatia 1 50, -í képzős származékkal: vana-
latus legén proficias 131 ; jelentése úgy látszik ,siker', és abból
az igéből való, melyet eddig nyelvünk összes maradványai-
ban csak egy helyről ismertünk : bétégecré vétic kézekét es
meg vanalnac^ super aegros manus imponent et be ne
habebunt, MünchC. 106. (Vo. Nemzet, 309. tcza.)

TöMLö Gyula.

A NÉPNYELVHAOYOHÁNYOK FÖLJEGYZÉSE.

Lundell dolgozata, melyet a Nyelvőr legutóbbi három
füzetében közöltem, kifejti azokat az elveket, a melyeket
bármely nyelvjárás tanulmányozásában követnünk kell. Hogy
a mi gyűjtőink ez utasításokat eredménnyel használhassák,
szükséges lesz elmondani azt is, hogy mire kell különösen
ügyelni a magyar nyelvjárások tanulmányozása alkalmával.

A legfontosabb kérdés az, hogy hogyan jegyezzük fol
a hallott népnyelvi anyagot.

Az irodalmi orthographiát az ily közleményeknél termé-
szetesen nem alkalmazhatjuk, mert akkor nem igen használ-
hatná az ember, hisz az így leirt közleményt mindenki a
maga nyelvjárása szerint olvassa, s a palócz ember a debreczeni
mesét is palóczul olvasná. Tehát a nép nyelvének leirására
az irodalmi helyesírástól független s a beszélt nyelv hangjaihoz
alkaln^zkodó írásmódot kell használnunk. De ha valaki nem
tudja a nép kiejtését híven leírni, inkább közölje a hallot-
takat irodalmi helyesírással, semhogy tökéletlenül jelölje a
kiejtést, mert ez többet árt, mint használ. S nem is minden-
féle közleményt kell okvetetlenül a kiejtés hü föltüntetésével

Digitized by VjOOQIC

A NÉPNYEL VHAGYOMAnYOK FÖLJEGYZÉSE. 3II

közölni. Az igaz, hogy legjobb, ha mindent, a mit a nép
ajkáról hallunk, úgy irunk le, a mint hallottuk. Tehát a táj-
szavakat, szólásmódokat, egyes mondatokat mindig a kiejtés
pontos megjelölésével kell közölni. A. meséket azonban nem
igen lehet rögtön, mihelyt halljuk, híven följegyezni, s azért
nem is kívánhatjuk a közlőtől, hogy ezekben is pontosan
föltüntesse a nyelvjárás kiejtése módját. Sőt emlékezetből
reconstruálni a kiejtést nem is szabad, mert ez gyakran
tévedésre vezet, hacsak a közlő nem az anyatejjel szítta .
magába az illető dialektust. Mindenesetre nagyon tanulságos
egy hosszú, összefüggő szöveg közlése, a mely mind az egyes
hangokra, mind a nyelvtani alakokra nézve híven tükrözteti
vissza az illető nyelvjárást ; de a meséknél igen gyakran
meg kell elégednünk egyedül az alak és mondattani saját-
ságok föltüntetésével.

Mindenki, ki a magyar nyelvészet iránt érdeklődik,
örömmel vett arról tudomást, hogy az Akadémia egy új magyar
Tájszótárt akar kiadni. S a mint a szerkesztő tervezetéből
láthatjuk, mindent elkövet arra nézve, hogy ez új kiadás a
tudománynak minden tekintetben hasznára váljon. Már maga
az is hasznos lesz, ha az eddig ismert tájszavakat teljesen
összegyűjti, de a szerkesztő kevés fáradsággal még tökéle-
tesebbé tehetné az új kiadást, ha minden egyes szónál a
kiejtést is pontosan föltüntetné. Tervezetében igéri is ezt, s
hogy valósítsa is arra nézve szükséges, hogy a szerkesztő a
szótár számára elfogadjon egy fonetikus Írásmódot, s azután
minden egyes szóhoz oda kell tennie, hogy hogyan ejtik
minden egyes vidéken, a hol csak előfordul.

A szerkesztő a kéziratszámba menő első nyomtatást
úgyis szét akarja küldeni a gyűjtőknek; fölkérhetné őket
ekkor arra is, hogy jegyezzék föl a náluk használt szavak
mellé mindig a pontos kiejtést is. Ez által sokkal tökéle-
tesebb és így értékesebb is lenne az új Tájszótár.

Külföldön nagyon sokan tettek már kísérletet egy, a
nyelvjárások és műveletlen nyelvek följegyzésére szolgáló
fonetikus írás megteremtésére. Azt mindenki belátta, hogy
a latin ábéczé, úgy a mint van nem alkalmas a hangok
pontos jelölésére. Hogy ezen segítsenek, kétféle módot kö-
vettek. Némelyek a latin betűktől teljesen független új
jeleket találtak fel a fonetikus irás számára. Ilyen Brücke

Digitized by VjOOQIC

312 BALASSA JÓZSEF.

Írásmódja (Ueber eine neue Methode der phonetáschen
Transcription) ; továbbá az Angliában már eléggé elterjedt
„Visible speech", melynek fölfedezője Bell A. M. ACnd-
ketten arra törekedtek, hogy jeleik a beszélő szervezet mű-
ködését is mutassák- egyúttal. De egy ilyen czélt elérni
akaró hangjelölést csak akkor lehet megteremteni,- ha minden
egyes hang képzése módját egész biztosan, s egész pontosan
ismerjük. Ma még nem jutott ennyire a fonetika, s azért egy
ily „látható beszéd" megteremtése még korai.

Mások (Sweet, Sievers, Techmer stb.) a latin Írásmódot
vették alapúi, s ennek tökéletlenségein úgy segítenek, hogy
vagy egyes jeleket, pontokat, vesszőket tesznek a betű
mellé, fölé vagy alá, vagy pedig magukat a betűket vál-
toztatják. „Hangtani alapelvek" ez. czikksorozatomban én is
megkísértettem egy fonetikus abéczé szerkesztését a latin
betűket véve alapúi, s a hol ezek nem voltak elégségesek, a
görög betűkkel pótoltam.

Egy ily általános, minden nyelv kiejtése módját pontosan
visszatükröztető hangjelölés megállapítása és általános el-
fogadása mindenesetre nagyon fontos a nyelvtudományra
nézve. De ha csak egy nyelv dialektusait vizsgáljuk, nem
szükséges ily pontos jelölésre törekedni. Hisz, hogy valaki
ily jelölést sikerrel használhasson, ahhoz alapK>san képzett
fonetikusnak kell lennie, már pedig ezt minden egyes gyűj
tőtől meg nem követelhetjük. Egy nyelvet vizsgálva, egy-
szerűbb eszközökkel is kielégítő eredményt érhetünk el. Ha
a magyar nyelvjárásokat akarjuk följegyezni, használhatjuk
a szokott írásmódot, csak egy-két változtatást kell rajta
tennünk.

A magyarban, mint azt már több helyen említettem, a
rövid és hosszú hangzók nemcsak időtartamra nézve külön-
böznek egymástól, hanem a képzés módjára nézve is. A
rövid hangok mindig széles, a hosszúak pedig szűk ejtésüek ;
tehát ezen különbség számára külön jelölésről nem kell
gondoskodnunk, hanem a szokott módon, a hosszú hangzót
a betű fölé tett egy vagy két vonással jelölhetjük (á, új ó,
ű, ő, íf, ÍJ] a, rövid hangnál vagy semmi sincs a betű fSlott
("a, u, ojj vagy pedig egy fij vagy két pont (ü^ ö). Kz úgy-
nevezett közép e-t mindig pontosan meg kell jelölni a gyűj-
tőnek; eddig egy fölé tett ponttal jelöltük, de tanácsosabb

Digitized by VjOOQIC

A népnyelvhagyomAnyok följegyzése. 313

két pontot használni (e), hogy így a különbség közte és az
e között szembe tünöbb legyen. Ép így az ^/-nak rövidjét is
jó lesz két ponttal jelölni (d, pl. palócz dz^ drrd^ székely
dpámj. Egyes dialektusok ejtenek a rövid hangoknak teljesen
megfelelő hosszú hangokat is, melyeknél a nyelv alakja
semmit sem változik, tehát szintén széles ejtésüek. Ezt a
hosszúságot '^ jeggyel jelöljük \ ilyen a hosszú é pótló nyúj-
tás esetén (émenty ére^ inére)\ a hosszú á ugyanazon esetejc-
ben {ára^ ákszik Dtúl); az e-t is ejtik hosszan a székelyek,
de úgy, hogy nem lesz belőle éy ezt jelöljüjc I-vel, pl. etiy
élet (1. Ny. VU. 377, VIH. 480),

Ezeken kívül még két különös vocalis fordul elő egy-
két magyar nyelvjárásban. Az egyiket Munkácsi említi a
csángók nyelvéből s *^-vel jelöli (Ny. IX. 447) : nerriy beszéd,
valehol; előfordul ugyanez a háromszéki nyelvjárásban is (III.
374) : neniy templom. A mint a közlők leirásából következ-
tetem, nem lehet ez más, mint vegyes hangzó, melynek kép-
zési helye a hátsó (mély) és mellső (magas) hangúaké között
fekszik és pedig a nyelv alsó állásával ejtve; jelölésére
használjuk a nyelvtudományban már úgyis szokott alul kari-
kás e betűt: e. Még egy különös hangzót említ Regner
Tivadar (Akad. Értesítő IX. 538); azt állítja ugyanis, hogy
a szegedi ö^ mely más vidékek á^-je helyén áll, nem a rendes
köznyelvi öy hanem az a-nak megfelelő mellső (magas) hang,
s az ^-nek megfelelő ajakhangzó; jelöljük ezt így a. Mind-
ezen hangzók pontos megfigyelésére nagyon kérjük a gyűj-
tőket, hogy az itt adott meghatározásokat vagy megerősít-
sék, vagy megdöntsék és helyesebbel pótolják. Különösen
kérjük az í)'ző vidékeken lakó gyűjtőket, figyeljék meg, vájjon
igazán van-e valami különbség azon ö között, mely más
vidékek ^-jének fel meg, s a között, mely mindenütt ö\ vagy
* egyáltalán van-e különbség az ö-z6 és nem í?*ző vidékek <?'-je
közt, s hogy miben áll ez a különbség.

Egyes vidékekről tudjuk, hogy orrhangú vocalisokat is
ejtenek (Ny. V. 63, VIII. 460,'IX. 542), ezeket is mindig pon-
tosan kell jelölni az illető hangzó mellé tett kis ^ vagy »
betűvel, a szerint, a mint az illető orrhang inkább foghangú,
vagy inkább ajakhangú színezetű, pl. lá^y mé^kHy tsteny torodba,
A magáhangzókat illetőleg még a következő jelenségek
megfigyelésére kérjük a gyűjtőket :

Digitized by VjOOQIC

314 BALASSA JÓZSEF.

I Mely szavakat ejtenek az egyes nem ^*zö vidékek is
é helyett ö-vel vagy állandóan^ vagy pedig váltakozva?
Ezeket minden egyes vidéken külön összegyűjteni nagyon
tanulságos volna.

2. Melyek azok a szavak, a melyekben az öz6 vidékek
is e-t ejtenek?

3. Hogyan ejtik az egyes vidékek azokat a hangokat^
melyek az irodalmi nyelvben, majd hosszan, majd röviden
hangzanak : tr^ kör, ül stb. ? Mindig hosszan ejtik-e őket, vagy
pedig fölváltva? Továbbá, mely szavakban ejt az illető dia-
lektus hosszú hangot a köznyelvi rövid helyett vagy meg-
fordítva ?

A consonansok jelölésében a rendes Írásmódon semmit
sem kell változtatnunk. Néha a consonansokra nézve sem
elég pontos ugyan a mi Írásmódunk, pl. nem jelöljük a gut-
turalis nasalist, vagy az m-t se jelöljük külön, mikor/, v
előtt áll, pedig ekkor nem bilabiálisán, hanem dentilabia-
lisan képezzük. Ezeket a népnyelvi közleményekben sem kell
külön jelölnünk, mert csak bizonyos pontosan meghatározott
esetekben fordulnak elő. A consonansoknál arra kell leg-
jobban ügyelni, hogy a följegyzőt félre ne vezesse a szokott
irodalmi orthographia. Ne is gondoljon a gyűjtő arra, hogy
hogyan kell valamely szót rendesen leimi, hanem csak a
hangokra figyeljen, a melyeket hall, s azokat jegyezze fol.

Legnagyobb nehézséget a diphthongusok Írása okoz ; mert
nehéz pontosan megkülönböztetni az elemeket, a melyekből
állanak, s nehéz ezt úgy följegyezni, hogy az olvasó is vilá-
gosan lássa az illető diphthongus minőségét. A mint gyűj-
tőink eddig a diphthongusokat jelölték, abból azok természe-
tére nézve eligazodni teljesen lehetetlen. Nekünk tudnunk
kell, hogy milyen elemekből áll a diphthongus, s hogy
hogyan fűzi össze a nyelv ezeket az elemeket. Szem előtt
tartva a diphthongusoknak azt a meghatározását, melyet a
Nyelvőrben (XTTT. 532) adtam, hogy t. i. minden diphthongus
áll egy teljes hangzóból, melyet vagy megelőz vagy követ
egy kapcsoló hang, a jelölést úgy' eszközölhetjük, hogy a
teljes hang mellé teszünk egy kis betűt, a melyik a kap-
csoló hangot jelöli. A gyűjtőknek ügyelni kell tehát arra,
hogy a kapcsoló hang megelőzi vagy követi-e a teljes hang-
zót, azután hogy milyen vocalis a teljes s milyen a kap-

Digitized by VjOOQIC

A NÉPNYEL VHAGYOMÁm'OK FÖLJEGYZÉSE. 315

csoló hang. Például álljanak itt a göcseji nyelvjárás diph-
thongusai: sz^épj ién ; j^óy M; szüőke, és egy-két palócz diph-
thongus: b*^d (bácsi), mingy^á; m^ég ; z^ödy hö. Látjuk néha
egyes közleményekben (pl. Ny. VIII. 177), hogy egy diph-
thongust úgy jelöl a gyűjtő, hogy ugyanazt a hangzót kétszer
Írja. Ezekre nézve szükséges volna fölvilágosítást nyerni,
hogy miféle hangok azok, a melyeket így jelölnek. Egyál-
talán oly kevéssé ismerjük nyelvjárásaink diphthongiisait, hogy
pontos megfigyelésükre minden egyes gyűjtőnek kiváló gon-
dot kellene fordítania.

Ha a följegyzés egész pontos akar lenni, akkor a hang-
súlyt is meg kell mindig jelölni. A magyar hangsúlyozás
azonban oly szoros szabályokhoz van kötve, hogy attól az
egryes nyelvjárások alig térnek el, úgy hogy jelölése is szük-
ségtelen. Csak egyes vidékekről tudjuk, hogy ezen rendes
hangsúlyozás mellett egy másikat is használnak. A debre-
czeniek kiemelik gyakran a mondat utolsó előtti szótagját ;
a székelyeknek is van egy különös hanghordozásuk. A g)rűj-
tök kötelessége volna megfigyelni, hogy miben áll ez a
különös hanghordozás, s milyen esetekben használja az
illető vidék.

A hangsúllyal összefügg a szavak elválasztásának
kérdése is. Beszéd közben ugyanis, nem választjuk el egy-
mástól mindig az egyes szavakat, hanem gyakran kettőt,
néha hármat is egybe ejtünk. S mivel erre nézve az egyes
vidékek ejtése módja eltér egymástól, szükséges volna, hogy
a közleményekben az egybe ejtett szavakat egybe is irjuk.
Mielőtt azonban a szavak szétválasztását is fölvesszük az uta-
sítások pontjainak sorába, magam is kívánatosnak tartom,
hogy erre vonatkozó nézetem tüzetes megvitatáson menjen
keresztül, s csak akkor tegyük közzé a megállapított rész-
letes utasításokat, ha az a tűzpróbát már kiállotta.

Az itt ajánlott írásmódra szolgáljon például a következő
mese (ez Bajmokról beküldve már egyszer megjelent a
Nyelvőrben, VIII. 520), a felsőbácskai (különösen a bajai)
nyelvjárás hű föltüntetésével, mely a bajmokitól csak a ki-
ejtés módjában tér el egy kevéssé.

„Vót a világon ék kakas, annak vót el lába, meg egy
szárnya. Azon sántikát, osz kikapart en nétykrajczárost.
Akkó elindút azon a nétykrajczároson mulatni. Amim mén.

Digitized by VjOOQIC

3l6 BALASSA JÓZSEF. A NÉPNYELVHAGYOMÁNVOK FÖLJEGYZÉSE.

rátalál éf farkasra. A farkas kérdészte tüle : hová mész té
kakas?

— Érnék ezen a nétykrajczáron mulatni.

— Én is érnék veled.

— Hagy gyere, ha jé nem fáraccz.

Akkor osz tovább mentek, osz rátalátak ék kutyára.
Kérdezi a kutya : hová mész té kakas?

— Hát érnék ezen a nétykrajczáron mulatni.

Akkor osz éggyütt továb mentek, osz rátalátak ér rókára.
Évvé jis tovább méndégétek, osz rátalátak égy árokra. Akkor
osz aszonta ja kakas, hogy aki jeszt átugorja, az émén vele
mulatni. A kakas korosztű jugrotta, a tobbijek még bele
j estek.

Mikó mégéhésztek, akkor ékezdi ja róka: róka néni
szép név, farkas bácsi szép név, kutya jan nem szép. Azt
együk még. Még is ették, de ja róka étette ja kutya csontját
másnapra. Másnap mikó ropogtatta ja csontokat, kérdezi a
farkas : mit észö té róka néni ?

— Hát kicsavartam a belemet, osz ászt észém.

— Csavard ki jaz ényimet is, maj én is észém.

A róka méktétte, kicsavarta ja bélit, oszt a farkas meg-
döglött. Akkó magányosan maratt a róka. Még a farkasba
tartott, addig csak jó vót, de jasztán éhes lett.

Ara szádogát ém madár, vótak néki jaz árok partyán
kis madaraji, de jén nagy róka má harmacczó megette ükét.
Slrt-rítt a madár, osz a róka kérdészte tüle, mé sir? Akkor
émeséte néki ja madár, hogy én nagy róka má harmacczó
megette az ü kis madarajit. Ez a róka aszonta neki, hogyha
ütet kiveszi a zárokbú, akkó megőrzi a kis madarakat. Akkó
kivette ja zárokbú ja madár. A róka még asz tanácsóta neki,
hogy a fa alá temesse el ütet a falevelek alá, hocs csak az
egyik füle lácczon ki. A madár ugy is tétté. Később az a
nagy róka, aki jazelőtt is mégette ja kis madarakat, oda
mént, hogy mégint megegye ükét, osz a másik róka fulejit
a kis madaraknak nlszte, osz bekapta. Akkor a róka föl-
ugrott, mékkapta ászt a másikat, osz megette. A madár
gyerékeji még megmarattak.

Itt a vége, vezsd a vízbe, eriggy vele Bátaszékre".

Balassa József.

Digitized by VjOOQIC

SZARVAS GÁBOR. IRODALOM. 317

IRODALOIL

Germán elemek a magyarban. írta Vizoly Zakar
r i á s. E müvecskéröl volt már egyszer alkalmunk említést
tenni (Nyr. XIV. 196.). Akkori, csupán sebtiben való átte-
kintésen alapuló Ítéletünk a szóban levő dolgozatról nem
volt egészen kedvező; most azonban, hogy tüzetesen, pon-
tosan átvizsgáltuk e kísérletet, bármennyire tiszteljük is a
jó akaratot, azt a csekélyebb fokú elismerést is, a mellyel
első Ízben adóztunk neki, bár kelletlenül, de meg kell von-
nunk tőle. A ,Germán elemek a magyarban' ugyanis, még
ha Ítéletünk enyhítésére latba vetjük azt a mozzanatot is,
hogy egészen töretlen úton járt, még úgy se mondható
egyébnek teljesen elhibázott, fölötte gyarló kísérletnél.

Más alapos tudásnak azon az egyen kívül, hogy
szerzőnk magyarul és németül jól tudhat beszélni, bár-
hogy keressük is, egybevetéseinek elég hosszú sorában alig
akadhatunk látható nyomára. Szeme nem elég gyakorlott,
látása nem elég éles ; azért csak a legmíndennapibb, a mint-
egy maguktól föltolakodó, a fölszínen úszkáló jelenségeket
veszi észre ; sőt ezek közt is van egy tetemes szám, a mely
teljesen kikerülte figyelmét. Az előbbiekből mutatványkép
ide iktatunk a sorozat első és utolsó czikkeiből négyet-
négyet: anslóg, bak, baktery bál; vinczelléry zeller j zsámoly,
zsindely; kimaradt pedig egész hosszú sora az oly legközön-
ségesebb szóknak, a minők . például : zsandár, silbak, lámpa^
lajbi, fájini(os)y czúgfos czipő), maséroz, rezonéroz, muszáj, ko-
lompár, tubák sat. sat.

Ha például csak a játékokat s a játékok közül csupán
a kártyát vesszük: tronf, adutt, figura; viszt: kör^ káró^ pikk,
treff ^ pártfier, impdsz, betli, trikk, slemm, assz, dáma^ gábli;
tarokk: skiz, pagát, honér, toletró, volát, ultimé; makaó: bren-
nélj sláger, apré; ferbli: forpassz, mitrezerv, czupassz, besszéröl
sat., a mely nevezetek bármily eredetűek legyenek is, de
német réven kerültek hozzánk, s a melyek közül egyetlen
egyet se találunk a germán elemek sorában : látatlanban is
megítélheti az olvasó, hogy a 316 czíkkecskéből álló soro-
zat, a melybe több keresztnév is föl van véve, mennyi és
mily nagy hézagokat tüntethet föl.

Ez magában véve azonban még egyáltalán nem volna
ok, hogy kedvezőtlenül nyilatkozzunk róla, ha a hiányokhoz
a kifogások, tévedések, hibák hosszú lánczolata nem fűződ-
nék. Ezek a következők.

i) Forrásokra, alig egy-két eset kivételével, sehol se
hivatkozik ; az egybevetett jelenségek legnagyobb részt ugyan
ismeretesek s nem fér kétség hozzájuk, de vannak köztük
olyanok is, a melyekről nem tudni honnan kerültek, élnek-e

Digitized by VjOOQIC

3^0 SZARVAS GÁBOR.

, valóban, vagy csak a szerzőnek saját kikovetkeztetései.
Ilyenek a magyar szók közül, melyek semmiféle szótárban
nem találhatók: cziilingy kö/e, rápánt; a németek közül:
borch^ drautZy maullasz, zühling. Idevaló, hogy több czikket
egyszerűen átvett a NSzótárból, a nélkül hogy forrását
megnevezte volna.

2) A nyelvtudományi s különösen a tárgyára vonat-
kozó irodalomban nincs meg a kellő tájékozottsága, az eddig
teljesített munkálatokat nem ismeri, a legegyszerűbb, egk-
szen kezdetszerű, s azért nagyon is elégtelen segédeszközök-
kel fog föladatának megoldásához; innen van, hogy több
oly szót hiába keresünk a sorozatban, a melyeknek német
eredete egész világosan ki van mutatva, mlg másokat német
származásra vezet vissza, holott már korábbi kétségtelen
megállapítások szerint egészen más forrásból jutottak be
nyelvünkbe. Amazok közül valók: bókony (Nyr. VTI. 246.),
foglár (iő^\)y fustely (245.), gyilok (I. 221. VII. 504.), hopmes-
ter (VI. 505.), kalap (IV. 400.), kastély (VH. 245.), kókotiya
(247.)i köppöly (243.), kudarcz (VI. 509.), márvány (441.), mész-
szely (Vn. 243.), mord (VI. 505.), mordály (uo.), pó'röly (VE.
243.), ráspoly (244.), vöndöly (uo.), zsáhnány (III. 274.). Az
utóbbiakhoz tartoznak : Bodnár ^ nem egyenest a németből,
hanem szláv réven jutott a magyarba (Miki : SlavElem.).
Csöbör^ szerzőnk szerint ugyanaz, a mi az úfném. zuber; a
szlávságból való : ószl. öibri (Miki.). Garaboly^ nem, mint a
szerző állítja, á ném. körbe 1-ből, hanem az üszl. krabulja-
ból való (Miki.). Mester, melyet a ném. meisler-höl származ-
tat, holott ez, a mint mindegyikünk tudja, a magyarban is
nuijszter; a mester a szerb-szlovén meSter-n^ a képmása.
Saroglyay a német schragen-X. tartja eredetijének, holott a
szerb Mraglje-xe vezetendő vissza (Miki.). Viasz^ helyesebben
vtaszky szintén a szlávságból került át; a magyar szónak i
hangja a ném. wacks-hól ki nem magyarázható.

3) Híjával van a kérdés alapos tárgyalásához megkí-
vántató képzettségnek, mely a legelső, legközönségesebb
elveket sem ismeri s egyes czikkei kezdettől végig a mód-
szertelenség szemmellátható bélyegét viselik homlokukon.
Nincs tudomása nevezetesen amaz alapelvről, a mely meg-
követeli, hogy mind a kölcsönadó, mind a kölcsönvevő
nyelvnek szava alakra is, jelentésre is teljesen egyezzék,

E kellék szempontjából egybevetéseinek legnagyobb
részét tarthatatlanoknak kell kijelentenünk. Ide tartoznak:

a) A melyek valamely régibb, többnyire középfölnémet
alak képmásai s a melyeknek eredetije gyanánt a szerző az
újfölnémet alakot állítja oda. Ilyenek : j^kasznár : úfném.
kastner^^ helyesen: kfném. ^kastnaer. y^Kémény, úfném. >te-
min'^ \ kamin-hól a magyarban nem lehetett volna kémény,
^Könting: úfném. quentchen^ \ helyesen: a kfném. qtienUn,

Digitized by

Google

IRODALOM. 319

y^Trdgár: úfném. tráger-höl származik"; a kfném. tragaere-
nak a módosulása. Sörét szavunkat szintén helytelenül a
schrott alakra viszi vissza; holott világos, hogy a többes
schröti formának a képmása. Ilyen a spéhely is, mely sze-
rinte a spache-ví alapszik, pedig világos, hogy csakis a dem.
*spackel'Tie\i másolata lehet.

b) Sok az olyan szó, a melyet újabb irodalmi alakra
viszen vissza, pedig csak is egyik vagy másik tájnyelvi ej-
tésből magyarázható meg. Azt mondja például, hogy a
magy. tézsla a ném. deichsel szónak a képmása. Mindenki
látja, hogy az irodalmi ddjkszel-hSi lehetetlen a tézsüi alakot
kimagyarázni ; ha e szó csakugyan németből került hozzánk,
a mit különben mi is valószínűnek tartunk, akkor csakis
egy *idjH^ vagy ^teH^ formán alapszik. Ide tartoznak a kö-
vetkező szók. Irodalmi einschlag^ dialektikus ánschla^g', magy.
dnslóg \ ir. erdbeere, diai. erperi magy. eper-^ ir. fukr^ diai.

/u<^ry fuorx magy. fuar (fuhar^ fuvar) \ ir. geldndery diai.
gldnter: magy. gaíantér\ ir. kohlrübe^ diai. kdlrdbi\ magy.
kalarábé \ ir. mörtely diai. mortéli magy. mortdly\ ir. beitze^
diai. pdtz: magy. /^2; ir. bandj diai. pánti magy. pánt\ ir.
p/ützey diai. pütze: magy. pöcze\ ir. Í2í//5^, í/iV/íf, büttely diai.
puttni magy. puttón'^ ir. schinken^ diai. íunkei magy. sunka
(sonka) \ ir. schraube^ diai. schrauf: magy. .rr^; ir. schemmely
diai. $dmel\ magy. ^sdtnal (zsámoly),

c) A legnagyobb számot azonban amaz egybevetések
teszik, a melyekben a magyar szó egészen más (igen sok-
szor nem német) példaképe.n alapszik, mint a melyet a szerző
eredetijük gyanánt állít oda. Ezek közül valók: bodnár: nem'
ném. binder, hanem cseh bednár; bölöke = blöcke, nem blöckchen ;
czédula = olasz cedola^ nem ném. zettel; edzeniy a ném átzen-
böl a magyarban bizonyára ecczelni vált volna ; erszény y nem
kfn. ^^r, hanem, mint már Thewrewk Emil kimutatta
(Helyes magy. elv. 13), a demin. dserin képmása; espély =^
speily nem speiler; fáncz: „az akad. szótár az úfn. /ú^^/^-ből
származtatja, mi helyes is" — nem helyes ; farsangi a szerző
szerint „az úfn. /úy/;?^^^/ átalakulása" = á\di\. fáHáng, /dr$ung
(Schmeíl.) ; fillér = vierer („ehmalige wálsche und tyrolische
münze" Schmell.), nem pedig heller; finom = klat. finum^
nem néva, fe in; fodor : „úfn. krausz; az akad. szótár szerint
talán d, feder-h(A^ — nem értjük mi akar lenni; fürmender^
vormund'h6\^ a mint a szerző magyarázza, lehetetlen; iska-
tulytij skatulya = ol. scatola (Nyr. XIV. 68), nem schachtel ;
kámzsa, a szerző szerint „úfn. hemde, ófn. hamidi^y = lat.
camisia; kapiczán = kappzaum („ein kappenförmig über der
nase befestigter zaum für zu dressierende pferde" Sand.),
nem kopfzaum; kóter = kotter („káfig" Schmell.), nem gitter^
gatter : kofa, nem magyarázhatni, mint a szerző állítja, az
ófném. choufari alakból, először mert alig van szó, melyet

Digitized by VjOOQIC

320 SZARVAS GÁBOK.

ófnémetböl vettünk volna át ; másodszor mert a kfném. koufari-
ból kúfár lett, a melyet a szerző szintén helytelenül az
úfném. káu/er-ve visz vissza; kurta = ol. corta (Nyr. XIII.
546), nem ném. kurz; ledér ^ nem lehet a liiderlich-nok kép-
mása ; operencziay egy latinosított ^oberencia formán alapszik,
az oberenns ból bizpnyára operencz lett volna ; /^'it = diai.
pecky nem backer\ persely = diai. /<?ri/, nem borch; pillér ^
ol. piliere, nem ném. pfeiler; polcz = diai. /<7/2, (ir. í<?/:;), nem
/«//; sáfár =^ kfném. schaffáriy nem schaffner; táska = ol.
ázjéiűf, nem ném. ta-sche; tégla = lat. tegula^ nem ném. ziegel;
vándor, helytelenül származtatja a ném. wand^rer-höl, mert
egyszerűen a vándorol {^=^ wandem) igéből van elvonva;
zacskó, a szerző szerint = ném. sackel, de számot nem ad róla,
miként mehetett végbe ez az eredetitől feltűnő nagy eltérés.

d) Még amaz egybevetéseivel sem lehetünk teljesen
megelégedve, a melyeket különben helyeseknek kell elfo-
gadnunk, mert sehol nem ad számot ama mozzanatokról, a
melyek a magyar alak módosulását végrehajtották. A magy.
fánk pl. helyesen van származtatva a pfannkoch-hóX, de hogy
miként lehetett s lett is valóban p/annkoch-hól fánk, azt meg
se kisérli kellőkép megokolni. Szintúgy magyarázatlanul
hagyja a különben helyes példaképen alapuló következő
magyar ala.koka.t : /ont : ném, pfund, forspont : ném. vorspann,
fólöstököm: ném, /rühstück^ kalmkr: kfném. krimare, kehely:
kfném. keltcA, k^^'t^'r (helyesen kőtör TSz.) : ném. k^A^, kofe :
ném. kufe, pellengér: ném. pranger, polgár: kfném. hur-
gaere, sógor: ném. schwager, torony: ném. turm,

e) Részben ellen mondást foglalnak magukban, részben
határozatlanok a következő egybevetések.

yjAratni: úfn. árnten. Az akdszt. nemkülönben Dan-
kofszky és Leschka is az árnten-ből származtatják. Származ-
tatásuk azonban ingatag, a mennyiben nyelvünkben is fel-
találjuk az ,irt* ,ort' gyököt pl. irtó, ortovány, melyek mind-
annyian ugyanazt jelölik, mit az ,árnten* t. i. pusztítást,
kopárrá tételt". Először is a ném. ámte nem jelent ,pusztitást,
kopárrá tételt'; másodszor méltán kérdhetni, ha arat eredeti
magyar szó, miért van mégis fölvéve a német kölcsönvéte-
lek sorába. Hasonló ehhez a következő; „Cserép; a debr.
grammat. 341 1. szerint az úfn. scherben-ből származnék. De
ha a szót hangtanilag elemezzük, úgy csakhamar azon meg-
győződésre jutunk, hogy közelebb áll a szl. íTrepa-hoz [helye-
sen ószl. érépú], mint a ném. scherben-hez".

Tájékozatlanul hagyja olvasóját a goromba szóra nézve,
a melyről ezt mondja : „Imre S. a németből, Miklosich ellen-
ben a szlávból származtatja. így tehát e szónál is két külön-
böző véleménynyel találkozunk, a nélkül azonban, hogy apo-
dictikus bizonyítékra találnánk". Hogy a grob milyen hangzású

Digitized by VjOOQIC

IRODALOM. 321

lett volna a magyfirban, elég világosan mutatja a latinból
átvett próbkXy poróbiX,

nHáz: úfn. haus, gót, ó és kfn. hűs. Az etymologusok
és magyarázók egy része, Imre S. Miklosich Dankfsz stb.
határozottan a németből, míg mások akdszt. Budenz J.
Hunfalvi P. stb. magyar eredetűnek tartják; amennyiben a
finn ,hó'- és ,az'-ban, mely fedelet jelent, úgy a rokonhang-
zás, mint az értelem egyformán megvan. Ebből kifolyólag
igazuk is van utóbbiaknak, csak az a nehézség forog
fönn, hogy az ősmagyarok, — Pannónia elfoglalása alkal-
mával a ház építését, és ennek szükségességét aligha ismer-
ték illetőleg érezték lesz, és így azt szükségképen a
szomszédságukban élő népek valamelyikétől
kellett tanulniok, kiknél (németeknél) ez már meg
volt". Azaz, eredeti magyar szó, de a németből került.

j^Rokka: úfn. rockén [helyesen : kfném. rocké\\ azonban
a finnben is megvan a ,rukki', és így e szót magyarnak is
vallhatjuk". A magy. akna is megvan a finnben: akkuna,
sőt megvan a lappban, észtben, votjákban is (Ahlquist,
,Kulturwörter^, de azért még se vallhatjuk az akna szót
magyarnak.

j^Vdrda: úfn. warte. Összefügg vele a ,warten^ De
megvan a ,vuorde' a finnben is (Budenz J.), így tehát magyar
eredetűnek is állíthatjuk".

f) A hangtani fejtegetések közül megemlítjük a követ-
kező különösségeket. „Ha valamely szónak tőjében alhangu
hangzó fordul elő, (a magyarban) következetesen a ragban
is csak alhangu hangzó állhat ; így lesz pl. pallűtschból pallí^s,
pf^ndból font, A német au a magyarban rendesen «-vá
változik, pl. vcíauWdLSz : mamísLSZ. Német et a magyarban i-re
változik, pl. m^^ster : m^ster^.

Megjegyezzük még, hogy összes hangtani fejtegetései
a következő pontokra szorítkoznak: A) A szókezdő két más-
salhangzó módosulása, B) a hangzóvonzat; az előbbi öt, az
utóbbi három rövid pontban van tárgyalva, a melyeknek
végeztével ezt jegyzi meg : „Ennyit a hangtani változásokról".

E záradéknál önkéntelenül eszünkbe ötlik amaz isme-
retes, iskolai vizsgálaton esett történet: — Was thut die
rose ? — Sie riecht. — Was thut das veilchen ? — Es duftet.
— Genug aus der botaniki

Szarvas Gábor.

M. HYELVÖB. XIV 21

Digitized by VjOOQIC

32 2 HELYRElGAZfrAsOK. MAGYARÁZATOK.

HELYREIGAZfTÁSOIL MAGYARÁZATOK.

Egy árva szó Ha áll Budenz szófejtése, mely szerint
drva =^-- ^elfeledett', akkor igazán árva a mi dédelget szavunk ;
mert úgy látszik összes szótáraink megfeledkeztek róla, pe-
dig ma a müveit beszédnek egyik legközönségesebb szava.
Jelentése legközelebb jár a német hdtscheln igééhez. Szár-
mazására nézve a rokon jelentésű gedél ige változata ; emez
már szótárainkban is megvan. Simonyi Zsigmond.

A módosító igék szórendjéhez. Egy pályamunkában a
megedzve vagyok, elbocsdtva van-féle megrovandó szólások
közt volt említve Kazinczynak következő mondata is: „A
kit elcsábítottam, elcsábítva akart lenni^ (die ich verfuhrte,
woUte verführi sein, Miss Sara S. ii). A pályamunkának
egy bírálója határozottan hibáztatta e megrovást, mert sze-
rinte ezt a mondatot máskép nem is mondhatni magyarul.
Azóta figyelemmel kísértem a dolgot, s megfigyelésemnek
az az eredménye, hogy a pályamunka írójának volt igaza,
nem pedig a bírálónak. Ez a szerkezet (módosító ige, ige-
kötös 'Va 'Ve igenév s lenni segédige) nagyon ritka, úgy
hogy én három év alatt mindössze csak tizenhárom esetben
találkoztam vele (tízszer nyomtatásban, háromszor élőbe-
szédben), de ezen eseteknek igen nagy többsége, kilencz a
tíz közül, az említett birálö ellen vall. Ezek itt következ-
nek: ;,01y jövőbeli cselekvések, melyeknek a fő-jövő be-
álltakor be kell végezve lenmo'k (Szarvas G. Igeidők 269; —
egészen így Ihász G. nytana 125. §., 1883-i kiad. 82). A
zsinagógából nyíló ajtó rendesen be szokott zdroa lenni
(„Egyetértés" 1883. júl. i8). A mely gyakran díszesen ki
szokott festve lenni (NyK. XVni:449). Az utóbbiaknak a
tetőszerkezettől el kell választva és tűz ellen biztosítva lenni
(Wanderley „Épületszerkesztés ^ 123. velős magyarsággal
fordított műszaki kézikönyv). Ennek a födélszéktöl teljesen
el kell különítve lenni (u. o. 125). A munkálatok, melyeknek
e hó 14.-ig be kell fejezve lenniök („Pesti Hirlap'' 1884. ^pr.
6., 5. 1.). 8 — 12 napig el kell neki lenni zárva (itt a határozó
igenév van hátra vetve; Dunán túl). Már be is lehet csukva
hagyni (a többitől abban különbözik, hogy az inf. nem a
létige infinitivusa ; Kecskemét). A jó helyek [az előadás
napján] már rendesen el szoktak adva lenni^ (Halas). Végre
kétszer találtam így magánál Kazinczynál : „-£/ tudnak fog-
lalva lenni szerelmekkel, a nélkül hogy . . . (Rochefouc,
max. 190). Nagyon el kell rekesztve lenned a világtól, hogy
ezt sem tudod: du musst sehr abgeschieden lében (Re-
gék, 33)".

Ezekkel szemben egyetlen egyszer olvastam olyan szó-
rendet, a minővel Kazinczy írta az elül idézett mondatot,

Digitized by VjOÖQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 323

t. i. Horváth Mihálynak egy régi czikkében „Athenaeum"
1843. n. 38: „Az Írónak . . . elhatározva kell lennie y nyu-
godtan meghallgatni mások észrevételeit".

SiMONYi Zsigmond.

Létére. A Ny. IX. 218. lapján azt a kérdést intézik a
szerkesztőséghez, vájjon „állhat-e a létére szó határozó ige-
név helyett, pl. ilyen mondatokban: beteg létére nem me-
hetett el a mulatságba (e h. beteg lévén)" ; a kérdéstevö
szerint ugyanis „a létére leginkább a trotz ámyéklatával
bír". Akkor a szerkesztőség nevében így feleltem : „Azt
hisszük (bár idézetekkel ezúttal nem erősíthetjük), hogy nem
lehet hibáztatni a létére szónak efféle tágabb használatát, s
hogy a nép is mond ilyeneket: ha nem vigyázol most az
egészségedre, majd megbánod vén létedre. — Bizonyító
vagy czáfoló adatokat szívesen vennénk".

Eddigelé hiába vártunk mind a bizonyító, mind a czá-
foló adatokra, sőt azóta is emlegették e kétséget a megol-
dásra váró mondattani kérdések közt. Hadd soroljam tehát
fol a következő adatokat, melyek az említett határozó hasz-
nálata kérdését véleményem szerint eldöntik.

Már Révai azt írja (egy kézirati füzetében, a Nemz.
Múzeumban Mise. V. Exercitia lingvae Hung.): „Magyar
létemre jól kell magyarul tudnom : cum sim Hungarus,
debeo bene scire Hungarice. ö jó szomszéd létére, eszik
az ő kedvellte barátjával : ille^ cum sit bonus vicinus, come-
dit cum amato sibi amico". „Nemesi felkeléstek módját s
ajánlástokat merészlém, barátod létemre, K. újságaiba
beíratni" (Vitk. műnk. III. 89). „Te kereskedő létedre
illesz a khánhoz" (Hunf. Vogul fold 178). „A nyelvérzék
becsülni való segítsége, útbaigazítója a nyelvésznek, de
osztönféle létére csalóka" (írja Lehr, Ny. IV. 542). „A
szászok . . erős és termékeny létökre roppantul megsza-
porodtak hat század óta" (Csiky: Taine angol irod. I. 97).
„Ezt tapasztalt asszony létére világosan bizonyítja be"
(u. o. 21 1). „Vásott gyerek létemre rámentem a part
mellett megtorlódott jégre" (Borostyám „M. Sálon" I. 280).

Mindezekben okhatározásra van használva a lé-
iére^ és hogy pl. a székely népnyelv is használja ily módon,
azt következtethetjük ebből a megjegyzésből : „A létére ki-
fejezést a 'bej 'tol V. -nek is pótolja néha, pl. ifiuba v. ifiutói
v. ifiunak elég az, a mit így megteszen" MNyelvészet
VI. 230.

Időhatározóul szolgál a következő mondatban :
„Egy kányának öreg létére [öreg korára, vénségére]
eszébe jutott, hogy sok lopásai után az isteneknek is kel-
lene áldozatot vinnie". (Vitk. munka II. 140; v. ö. sokan ál-
mélkodnak pap-léteden, de nem én, u. o. III. 3.)

21*

Digitized by VjOOQIC

1

324 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Igiaz, hogy sokkal többször fordul elö megengedóleg,
a német troiz értelmében, pl. „De hogy lehetnék hurkás
létemre oly nagy ember én?** (Arany Arist. I. 19). „Én
erdélyországi létemre sem szót, sem szólamot nem hal-
lottam tőle [a bihari embertől], melynek értelmét kellett
volna kérdeznem tőle". (Brassai, Erd. Múz. kiadv. 11. 47).
„Gyermek létére szivart szivul" (Ny. VII. 324).

Az irodalmi nyelvben a daczára hasonló hangzása is
közreműködik abban, hogy a létére inkább a megengedő
viszonyra szorítkozik. Simonyi Zsigmond.

Mellső. Hogy a -só -ső főnevekhez is járul, bizonyítják
e népnyelvi adatok is: karéjsó: szélső, deréksö: középső ér-
telemben. A mellső helyett azonban jobbnak tartom ezt:
előded, mely Malkó Istvánban ezt teszi: elő; elődedin levő:
elején levő (Nyr. 11. kötet), Mélotai Nyilasban pedig: elő-
ded: eleje valaminek (Nyr. VI. kötet). Technológiai iratok-
ban e szót a mellső helyett már évek óta használom.

Frecskay János.

Csökevény. A Nyelvőr XIV. 271. lapján Csapodi Ist-
ván említi, „hogy a csökevény szót Török Aurél professzor
Erdélyből hozta magával".

Egyszerűen az igazságnak tartozom vele, mikor kinyi-
latkoztatom, hogy eme sikerült s magyar tudományos mű-
nyelvünkben valóban hézagot pótló szót a Természettudo-
mányi Társulat lelkes elnöke, S z i 1 y Kálmán, hozta leg-
először javaslatba a rudimentum fogalmának magyar nyelven
való kifejezésére, és Így e tőről metszett magyar tudomá-
nyos münevet irodalmunk egyenesen ő neki köszönheti.

Török Aurél.

Csákó. Sándor István Sokféléje IV. darabjának 128.
lapján ez áll : ^yTsdkó vagy Tsákó-süveg nints igazán magya-
rul mondva, mert Tsdkosvídi^ vagy Tsdkos-süvegnek kell mon-
dani. A magyar Süveg és Ruha készítők (süvegesek és
szabók) igen jól tudják, mi neveztetik Tsdkndiiiy mert az el-
sőknél a' Süvegből hegyesen ki metszett Darab, melly oly-
kor hátul le botsáttatik, annak neveztetik, a' Szabóknál pe-
dig a' Dolmánynak elölről való hegyes vége".

Sándor Istvánnak ez adata kétségtelenné teszi, hogy
a csdk főnév, a melynek csák-os (csákós) származékából utóbb
a csákó főnevet elvonták, a magyar mesteremberek közül a
süvegeseknél és szabóknál még az ő idejében járatos szó
volt. (1. Nyr. XH. 483.) N. K.

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 325

APRÓLÉKOK.

A néptanítók és a népnyelv. Lundell svéd nyelvtudós
a népnyelvhag-yományok ügyét tárgyaló értekezésében, melyet
a Nyelvőr utóbbi három füzetében mi is közöltünk, a gyűj-
tőkről szóltában a többi közt ezeket mondja: „Azt hiszi az
ember, hogy a néptanítók legalkalmasabbak az e féle mun-
kára [a népnyelvi adatok gyűjtésére], ha elvégezve tanul-
mányaikat szülőföldjükön kapnak alkalmazást. De azt tapasz-
taljuk, hogy a műveltségnek az a foka, a melyre a
néptanítók eljutnak, alkalmatlanokká teszi
őket arra, hogy a nyeljár ásókról helyes fogal-
muk legyen. Rendesen ép úgy Ítélnek felőle, mint a leg-
több félmüveit ember ; azt hiszik, hogy a nyelvjárások csakis
az irodalmi nyelv elváltozásai, tehát mivelromlott nyelv,
minden erejükkel azon igyekeznek, hogy ki-
irtsák a gyermekből".

E kedvezőtlen nyilatkozat többeket kellemetlenül érin-
tett s ebbeli visszatetszésüknek nyilt kifejezést is adtak. „Ez
hát jutalma a szegény néptanító önfeláldozásának! mondja
egyebek közt az egyik panaszlevél. Napszámosi íizetés mel-
lett azért fáradjon a népnevelés mezején, száraz kenyerén,
hogy még azon szerény elismerés is, melyet nehéz pályájo-
kon önfeláldozásuk által kiérdemeltek, igaztalanul megtagad-
tassák tőlök, ezáltal is már aláásott tekintélyök még inkább
csorbíttatván I" S különösen az érinti fájdalmasan a néptaní-
tókat, kivált a lelkesebbeket, hogy az Ítélet általános, s noha
nem tesz semmi kivételt, a Nyelvőr szerkesztősége mégis
minden észrevétel nélkül közölte a rosszaló nyilatkozatot.

A mi az utolsó pontot illeti, mi kezdettől fogva elvül
tűztük ki magunknak, hogy a mit egészében közlésre érde-
mesnek tartunk, habár egyes pontjaira nézve nem értünk is
vele teljesen egyet, hogy az olvasó szabadon minden nyomás
nélkül alkothassa meg a maga ítéletét, minden észrevétel
nélkül közöljük. Csillagos jegyzetek, rekeszes észrevételek s
más az előadás zavartalan folyamát megakasztó megjegy-
zések közbeszurását mi a magunk részéről nem tartjuk igaz-
ságos eljárásnak. Ha a szerkesztőségnek itt-ott vannak ellen-
észrevételei, tegye meg azokat a legközelebbi vagy más erre
kínálkozó alkalommal; de a mit a maga számára megköve-
tel s foganatba is vesz, hogy nem engedi, hogy közbevágá-
sokkal csökkentsék állításainak s bizonyítékainak erejét, igaz-
ságos, hogy azt mások ellenében is gyakorolja s ne töre-
kedjék zavaró közbeszólásokkal az olvasó ítéletét magának
előre lefoglalni. Ez az oka, hogy a föntebbi helyet minden
megjegyzés nélkül közöltük. Most megtesszük rá s meg
különösen a panaszhangra a magunk észrevételeit.

Digitized by VjOOQIC

326 APRÓLÉKOK.

Kijelentjük tehát, hogy mi a svéd tudós föntebbi nyilat-
kozatát minden betűjében aláírjuk, aláírhatjuk annálinícább,
mert Ítélete nem kizáró, ö is megenged kivételeket, midőn
hozzáteszi : „Egyes felvilágosodott elmék mégis megtalálják,
merre van a helyes út". Mi is ismerünk a magunk részéről
több magyar néptanítót, a kiknek kellő képzettségéről elég
alkalmunk volt biztos meggyőződést szerezni; de a mi a
nagy részt illeti, Lundell kijelentése tapasztalati tényen alai>-
szik, a melyet mi is megerősíthetünk; mert néptanítóink
közül a legtöbben csakugyan ama balhitben élnek, hogy a
nép rontja a nyelvet, s minden jelenség, mely az irodalmi
használattól eltér, merő helytelenség, s azért egyik legfőbb
föladatuknak tekintik s rajta is vannak teljes erővel, hogy
e ,világos fonákságokat' a nyelvből kiirtsák s a népet róluk
leszoktassák.

De grammatikai képzettség dolgában is igen sok a
kívánnivaló tanítóink jó részénél ; szolgálhatnánk velük, mert
bőviben vagyunk az adatoknak, hogy nem falusi, hanem
városi tanítók, sőt könyvszerzők is akadnak többen, a kik-
nél egészen kezdetszerü grammatikai ismeretek hiányának
jeleivel találkozunk, de nem tartjuk helyénlevőnek először
azért, mert a hiba a legtöbb esetben nem bennük, hanem
viszonyainkban keresendő, az iskolák rovására esik, a me-
lyekből kikerültek; nem tesszük másodszor, mert nem volt
czélunk a vádakozás, hanem a vád ellen való védekezés.

Kötelességünk egyébiránt kijelenteni, hogy újabban
mind a két tekintetben örvendetes változás jeleit kezdjük
tapasztalni.

A megfejtett titok. Mikor a Közmunkák Tanácsának
elnöke, a ki egyszersmind két színháznak igazgatója is, va-
lami bölcs intézkedésre határozza el magát s ennek nyilt
kifejezést ád, bátran meg lehet esküdni rá, hogy azt ily
szókkal teszi : ,-£/ vagyok tökélve^ hogy ezt határozattá emelem
s e határozatomról az egész színházi személyzetet értesítem^.
Meg vagyunk győződve, hogy hasonló körülmények közt
az állatkert igazgatója is környezetéhez ílyformán beszél:
,Aztán kérlek benneteket^ hogy ezekhez a tárgyakhoz egyitek
se nyúljon^. S hogy még egy példát idézzünk, a Budapesti
Hírlap fordítója is a maga helyén és idejében bizonyára
ekként fejezi ki magát : ^Elhatároztam magamban, hogy ilyen
haszontalanságot többé nem fordítok le^.

Mikor aztán arra kerül a sor, hogy az itt megnevezett,
de meg más személyiségek is, hivatalosan intézik valakihez
beszédüket, akkor már nem mernek a föntebbi mondatszer-
kezettel élni, hanem szólnak ünnepi hangon, hivatalos ékes-
séggel, a mint itt következik : ^Miről a főváros átirat által
értesíttetni határoztatik^ , (A Közmunkák Tanácsának jegyzó-

Digitized by VjOOQIC

APRÓLÉKOK. 327

könyvéből.) ,,A közönség kéretik a zsiraffokhoz nem nyúlni^.
(Az állatkerti föliratok sorából.) „Salisbury el van határozva
a kormányt nem elvállalni^. (A Budapesti Hirlap jun. 20.
számából.)

Most már az új magyar nyelv tökéletességének teljes-
ségéhez csak az az egy hiányzik, hogy költőink is e helyett :
„Arra kérem komiszáros uramat, ne löjje ki alólam pej lo-
vamat!" jövőre így szerkesszék dalaikat: Kéretik a komiszá-
ros általam, nem kilőni alólam a pejlovam !

Mindeddig titok volt előttünk, miben rejlik oka e két,
egymástól különböző (házias és nyilvános) beszédmódnak ; a
napokban azonban illetékes helyről fölvilágosítottak ben-
nünket róla. Egy fogalmazó bizonyos határozat záradékául
ezt jegyezte oda : „K i a d j u k elintézés végett a számosz-
tálynak" ; föllebbvalója azonban tudatta vele, hogy a kiadjuk
semmiféle, bármi magas állású hivatal szájába nem való:
y^kiadjuk csak a király mondhatja ; helyesen : kiadatik a szám-
osztálynak".

Nyelvészeti elmésségek. Egyvalaki jó kedvében, vagy
a mi hihetőbb, azonvaló elkedvetlenedésében, hogy haza-
fiatlan kertészek mind több és több levelet tépdesnek le az
eredeti magyarság lombozatos fájáról, elővett gúnyának
tárházából egypár nyilat, kiköszörülte jó élesre és nekiröpí-
tette a gonosz fosztogató szive tájára.

„A ,czápa és családja' értekezésnél", így szól a gúny-
irat fogalmazója, „eszembe jutott a íranczia ^le cep -^ szöl-
1 ő t ő. — A kis kézi cserép kancsót többször hallottam czepe
néven említtetni Baranyában. — A Nyr. XIII. 322. 1. a
kudarcz magyarázatánál eszembe jutott a coup d* arres^.

Igaza van epigrammatistánknak. Valóban mulatságos
dolog nézni, a mint ezek az újkori álomfejtők egymásután
kihüvelyezik, hogy a hangzatos magyar zamat voltaképen
ugyanaz, a mi a német {g€)schmack, a csődör = ném. zeller
sat. sat. ! Hogyne ötlenek az ilyenek hallatára okos ember-
nek azonnal eszébe, hogy eszerint hát a magyar kéz se más,
mint a német kás^ a mdi^y. falka pedig világos, hogy ugyanaz,
a mi a lat. falcoy a magy. okos = gör. áxo^, a magy. szőr
pedig = franczia soeur sat. ? A czdpát idegen fajzatnak csak
oly eretnek magyarok mondhatják, a kiknek sem erős hitük,
sem igaz tudományuk nincsen. Tudnivaló (1. a Büdös egyik
rejtekzugában legújabban fölfedezett s csak az avatottaktól
olvasható s érthető régi székely betűkkel írt Krónikát),
hogy a rengeteg geológiai átalakulások előtt Szittyaország
egy óriás sziget volt, melynek partjait egykoron köröskörül
az Adria hullámai mosták, s a czápa annyi volt benne, hogy
a szárazra is ellátogatott s a bátrabb szittya suhanczok néha
meg is nyergelték őket s úgy nyargalóztak végig Hunnivár

Digitized by VjOOQIC

328 VÁLASZOK.

ragyogó márványpalotái közt. Különben magyar származása
is egészen kétségtelen ; czdpa ugyanis voltaképen nem egyéb,
mint sápa^^ a,za,z a sdp gyökből (vö. sdp-kór) sl kezdő s-nék
előbb J2-ré, s aztán ^2-re változásával.

Kudarcz is tősgyökeres régi magyar szó. Ugyanazon
Székely Krónika szerint ugyanis az ős szittyáknál szokás
volt, hogy az elfogott ispiónt büntetésül kútba vetették.
Midőn az ily halálra Ítélteket, hogy végrehajtsák rajtuk a
kiszabott büntetést, kötözve a kút elé hurczolták, a halálos
ijedség eltorzította arczukat; az ilyenekről mondták aztán,
hogy kút-arczot vágtak, s ebből lett később a máig is
járatos ,kudarczot vallani' kifejezés. Hogy Heltai e helyett
ykudarczot vallani* használt, az könnyen érthető s természe-
tes is, mert ő is olyan szalajtottféle ember volt, a ki a leg-
világosabb magyar szókat is elcsavarta, csak hogy idege-
neknek (németnek) tűnjenek föl. A vér nála se tagadhatta
meg magát — mint másoknál se.

VÁLASZOK.
Pótlékul a Nyr. XIV. 185. lapján tett kérdésekre.

czula. a) „A czula szót nálunk is széltiben használják, s
csupán csak leányra vagy asszonyra szokták mondani. Ere-
detileg egyébiránt jelent : ócska, szennyes ringy -rongy ruha-
neműt, czele-czulát ; személ)rre átvitt értelemben : kétes erköl-
csű, szennyes életű leányt, asszonyt, s e jelentésében közel
áll a czurhóy szajha^ kurva jelentéséhez. Pl. : Befogod a szádat
te czula! mer megmondom a nevedet!" (Katona Lajos.
Nagybánya, Szatmár m.) — b) „Múltkori közlésem (Nyr.
XIV. 228) kiegészítéséül a czula szóra nézve még a követ-
kezőket közölhetem. Baksa)'- értesítése szerint népies hasz-
nálatú szó s jelentése annyi mint bagaz.sia (bagage)y haszon-
talan tereh, rongy, lim-lom, s szerinte erkölcsi megrovás
nincs benne. Nekem is úgy látszik, hogy inkább a ,haszon-
talan, hitvány, rongy, semmitérő' volt első jelentése. Erre
mutat a czele-czula = ringy-rongy". (Baráth Ferencz.)

peték. „E szót Szatmáron egy vén huszártól, ki ben-
nünket gyermekeket a hatvdgás-xdL tanított, hallottam ; s pedig
így : jobbra peték ! balra peték l már t. i. mikor jobb vagy bal
felől kellett magunkat védenünk, fedeznünk az általa felénk
intézett vágás ellen. Nálunk különben a peték szöt nem hasz-
nálják, hanem e helyett patdlid-t mondanak, mely szó alkal-
masint egy jelentésű a petek-YA, Én úgy vélem, hogy e szó
a ném. bedecken igéből jöhetett át hozzánk, s így a tiagy
peték nagy veszekedést, czivakodást, összecsapást jelenthet,

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZOK. 329

a vívásnak említett német műszavától". (Katona Lajos.
Nagybánya.)

petten. „A pöttön szót kis emberre alkalmazva Sopron
megyében közönségesen használt szóként ismerem". (C sá-
pod i István.)

ragyabunkó. „Szatmár alsó vidékén hallottam e szót;
jelentése: erősen ragyás, ragyavert, kinek arczát a ragya
igen eléktelenítette. Pl. Jaj te ragyabunkó! de csak rut
vagy!' Mondják ragyabimbó^tídik is". (Katona Lajos.)

eresztős. I. a) „Az eresztős szó itten általános használatú.
Eresztös nálunk a gabona, ha böv magiot ad; eresztős a
szólö borra, a szalonna zsirra, a szilva, törköly, borseprü
pálinkára nézve. Tehát jelentése : gazdag, dus, bőv. Pl. ,Hogy
ereszt a szőlő ? Bizony nem igen bőven, mer nagyon húsos',
tizaz nem igen leves". (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár
m.) — b) y^Eresztős az élet v. gabona, e kifejezést Szatmár
megye keleti részeiben egészen Nagybányáig s az ú. rt. Avasig
széltiben használják. Minél több buzaszem kerül ki valamely
keresztből, annál eresztősebb : eresztős a kereszt Egy értelmű
\A^\ jól fizet az élet^. (Bartók Jenő.) — c) „Csallóközben
mondják: egy szdput ereszt az életfa. (Kaprinay István.) —
n. ^Eresztős ez az élet v. búza, oly gabonára mondják, mely
még nincs jól kiszáradva s nyirkosán vitetik a malomba, s
mely a malomkő alatt nem porlik, hanem nyálkás nemű
anyaggá válik". (Sütő János. Kecskemét.)

mármoros. „A Nyr. XIV. 185. 1. tett kérdésre vonat-
kozólag közölhetem, hogy egy czeglédi származású buda-
pesti asszony fülem hallatára többször is mondta férjének:
„te is mármoros voltál". E szóalakon férje nem akadt fönn,
az asszony pedig kérdésemre, hogy mármoros? ismételte:
„bizony mármoros*^. Azt hinném ez afféle választékos kifeje-
zés; megfordítottja annak, mikor manna és mármost helyett
máfna és mámost szót ejtünk". (C s a p o d i István.)

VÓn. a) A vón alakot volna helyett a vidékünkbeli nép
épúgy használja, mint a kellene helyett a kén alakot. Pl.
Nem kén nekem egyéb gazdaság, csak az a pár ökör vón
az enyém", (ifj. Hegyi Mihály. Deézs.) — b) j^Vón a volna
helyett nálunk általános használatú. Pl. Nem vón semmi
bajom, csak pízem vóna^. (Katona Lajos. Nagybánya, Szat-
már megye*)

A vágró állatok részei, a) „A marha részeiről itt
a következő elnevezéseket hallottam: tarja, tajtékpecsenye,
lapaczka (lapoczka), felsár, fartő^ gömböjü-pecsenye^ csíkié^ bél-
pecsenye, szegy ^ kádökremek, vastagódal, karmanádlú A disz-
nó n is ilyen formán nevezik az egyes részeket. A lolja vagy
lolva szó azonban nálunk ismeretlen", (ifj. Hegyi Mihály.
Deézs.) — b) „A lolja vagy lolva szót vidékünk egyáltalán
nem ismeri ; de van egy általános szavunk, mely alkalmasint

Digitized by VjOOQIC

330 KÉRDÉSEK.

a loljá-n^k változata. Van pl. a sertésnek egy testrésze,
mely a mellkastól kezdödöleg lefelé két ágban a bordák
egyes kin)ruló csontjait foglalja össze : ezt nálunk nyuljd-ndk
nevezik; a kezdő bunkós részét nyulfü'X\%\ d^ nyúlja fejé-n^.
Innen szokták tréfásan mondani : „jó a nyulfü káposztával",
természetesen nem a valódi nyúl fejét, hanem a disznó
nyuljd^ét értik". (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár m.)

topa. a) „A topa szót Torontál megyében Tordán béna
értelemben használják; főképen arról mondják, kinek keze
vagy lába ujjai, keze vagy lába feje hiányzik^. <A „Buda-
pesti Hirlap" egy olvasója.) — b) „Nálunk a topa szót
oly emberekre mondják, kik menés közben mindég a föld-
höz ütik lábukat ; vagy gyermekek közt olyanokra, kik fut-
kározás közben nem emelik fel eléggé, hanem mintegy a
földön húzzák a lábukat". (Csatáry Lajos. Déva-Ványa,
Jász-N.-Kun-Szolnok m.)

fagy. (Múlt füzetünkből véletlenül kimaradt. Szerk.)
„A fagy igét annyiban ejtik Baján a müveit szokástól elté-
rően, hogy ott ikes ige, a mint ezen a vidéken az /*>é-es alak
egyáltalán nagyon kezd elharapódzni, s más különben iktelen
igét is mondanak \\iesen', fagytk {az éjjé^ befagyik a Duna;
lefagyik az órod stb.)". (Balassa József.)

jár. a) y^Az ócska bankó mán nem jár, egészen közönséges,
kifejezés, s nem hiszem, hogy ezt a dolgot másként fejeznék
ki akárhol". (Baráth Ferencz. Kis-Kunság.) — b) „Torontál
megyében Tordán a rossz pénzre azt mondják • ez a péz nem
jdr^. (A „Budapesti Hirlap" egy olvasója.) — c) Vidé-
künkön mondják az ilyenféléket: Nagyon jdry'a az efféle
betegség. Ez a szokás több Yielyen járya stb." (Verseghy
N. Róbert. Esztergom.) — d) „Deézsen egészen szokásos:
Ennek az embernek a szava nem jdr, A régi forintos nem
/i/r." (ifj. Hegyi Mihály.) — e) „Vidékünkön általános keletű
mondás : Jdr-e még ez a bankó ? Honne, ha viszik I A csalás
köztünk nem jdr.^ (Katona Lajos. Nagybánya, Szatmár m.)

KÉRDÉSEK

a Nyelvőr olvasóihoz.

I. A mint a Nyelvőr ez évi VL füzetének 271. lapján
olvasható, Calepinusnál és MA.-nél a lat. posticum ,belső
ajtó^-n kívül fül-ajtó-váX is van fordítva. Kjriza Vadrózsáiban
(502. 1.) a székely szók sorában előfordul a hülajtó s a kö-
vetkező magyarázat van hozzácsatolva: „a pitvarajtón egy
külső ajtó léczből csinálva". Kresznericsnél az ajtó alatt az
összetételek közt ezt is ott találjuk: j^hél-^jtó: porta tecti".

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVH AOYOM AnYOK . 3 3 I

Mily vidékeken élnek e szók? Kérjük pontos és tüze-
tes magyarázatukat, nevezetesen a ház melyik részén levő
ajtót nevezik /«/-, hiil' v. hél-ajtó-n^^y minő anyagból szol^ott
készülni s milyen a szerkezete.

2. Használják-e másutt is s minő jelentésben a követ-
kező szókat: tnirhó (Hajdu-Szoboszlón annyi mint: „erős,
viharos szél**), tntnor (u. o. annyi mint: „hermaphrodita"),
czompó (u. o. annyi mint: .segédbába")?

3. Dívik-e a nép nyelvében a kelengye szó?

4. Hol és milyen értelemben használja a népnyelv a
iamb főnevet?

5. Él-e valahol a Mgyé seóaak ez a kiejtése: k^?

6. Hallható-e valahol /ámKt helyett /ímrzífc?

7. Mondják-e valahol más helyett ezt: masabb? (Vo.
. . . „Tempi passatil Masabb vendégekkel foglalkozik már a
közvélemény, masabb dolgokat érlel magában és bocsát vi-
lággá a rotácziós gépnek kopogó szelleme" — írja Latkó-
czy M. a Pesti Hírlapban 1884. júl. 30. tcza.)

8. A tüsszent^ trüsszent, prüsszent alakokon kívül ejtik-e
ezt is: ptrüsszent?

9. Él-e még • valamely vidéken s mily értelemmel a
Sándor István említette (1. a helyreigazítások közt) csak fő-
név s a csákós vagy csákós (-süveg) melléknév?

10. ,,Szép lovai vannak ennek a hunczut sovábnák. —
Szép, de szebbek a mi bírónké^. Mondják-e valahol a má-
sodik mondatbeli birtokost (bírónké) így is: Szebbek a mi
bírónkéi ?

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

Sujkon üget: a mi még bizonytalan.

Körösztű van benne a kutya: gonosz emberről
mondják, mintegy kifejezve, hogy tehát nem is jöhet ki belőle.

Hallotta hírit, mint katona a kávénak.

Fahögyön a nap: este v. reggel, midőn a nap fa ma-
gasságban van az ég aljától.

Lógnak a násznagy-kendők: a gerendáról lelógó
pókhálóra mondják, kivált ott, a hol eladó lány van a háznál.

Eggy a kuczó a kemönczévé: akár a gazdával be-
szélj, akár a gazdasszonnyal, az mindeg^y. (MA.-nél : Egy a szoba
a kemenczével. Debreczenben ugyanígy, Ny. VII. 424.)

Töszik atörvént: midőn értetlen emberek rajok nem
tartozó dolgokról vitatkoznak. Pl. „Tőszik ám a törvént a malom
alatt; aszondik, hogy má nem soká kiüt a negyvennyócz".

Digitized by VjOOQIC

332 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Sé hótt, sé eleven: ^Úgy mögijettem, hogy nem vótam
én sé hótt, sé eleven".

Veri az annya tolla: serdűlő leányról mondják. (Ere-
detileg libáról, midőn a fehér toll kezdi kiverni.)

Fogó here! Fogó hely malomban az, a hol a lovakat
befogják.

Lé tartja a szógát, átok szitok a gazdát: ha
a gazda rossz élésen tartja a cselédet, elég alkalma van károm-
kodni annak rossz munkája miatt.

Mozgatja a fülit: jelentkezik vmi ötét illető járandó-
ságért.

Nyirfa-nyerög: sovány száraz vén asszony.

(Kis-K Ún-Halas.)

Korda Imre.

Babonák.

1. Hogy a kutya harapós légyén, tűskére kő ténnyi, mikor
elösször a házbo beviszik.

2. Hogy a tehén mégűzőggyék, keresetlen szurokká kő a csi-
pejit még a farát köröszbe mékkennyi. (A kerék agyáról a súrlódás
következtében le-leesik egy-egy megkeménykedett kenőcs darab ;
ezt kell véletlenül megtalálni.)

3. Hogy a ló sállék (sárljék), ugyan illen keresetlen szurkot
kő kény érbe neki beannyi.

4. Istenátlioszta tüske gubájábo van ék kukacz, ászt kő
kény érbe beannyi a tehénnek, akkor mégűzödik.

5. Hogy a palántot a bóha még né egye, karót kö ütnyi
közibe, osztán a karó hegyire disznószart ténnyi.

6. A csikó nyakábo csöngő helétt disznószart kő kötnyi nyócz
napig, hogy a zannyátú é né maradozzon.

7. Disznó-óbú kő a tikot mégűtetnyi, hog^ a csibék még né
tetveséggryenek.

8. Ha a gyerek éjjé sokat réjn akkor űtetett fűzfánok a haj-
tását kő mékfőznyi, avvá meggőzőnyi.

9. Ha szengyömap előtt kigyut fog a zembér, s annak a
fejit a tikok válujába teszi, akkor a kányo nem viszi el a pizsélléket.

10. Ha a bűkkönt újhold pénteken vetik, akkor a majorság
nem veszekedik még tűle.

11. Hogy a gyerek könnyen évájjék a csöcstű, disznuválura
kő űnyi a zannyánok, és onnan mékszoptatnyi.

12. Sárgoság ellen lutszart kő borba innyi.

(Nagy-Lengyel, Göcsej.)

GaAi. Ferencz

Digitized by VjOOQIC

■*■■

NÉPN YELVHAGYOBIÁNYOK. ^^^

Gúnynevek.

Nyomcsék Gyurkó. Természetesen, emberünk kicsi le-
vén, testalkatában ^a zűdű enyomta, hát bizé ném nyótt még; naon
formátlan embör, hát tuggyok, a seggé nincs messzi a fódtü ; hozzá
még gémyáncsos (== görhes, sovány) is".

Pikles Piku. Ez egy szegény embernek a neve, ki „gye-
rök korába pókákat legetetétt a páskácziun; a pókák között fijaji
és vótak, osztán eök aok után, mit mégöjöttek, mindig aszonták
pik, pik**. A szomszédos gyermekek hallván, hog^ a pulykapásztor
utánozza a kis pulykák ^pik, pik" hangját, megszületett vele a
Pikles név ; Pikura pedig a pap keresztelte, mikor azt mondotta
hozzá „Miklós ! én tégedet keresztellek".

Lettyés Janku. Lusta, lomha magaviseletéről t= 1 e 1 1 y e-
détt. „Imme-ámma möjöget a futon, roggyog a zina, mintha vén
cmbör vóna".

Rétes Petk „Mikor u kedve vót, naon éhön vót, dógoz-
nya, kaszánya, fát, vaj gezdörnyit {= aprófa, rözse) vágnya vót,
mégehüt ; ha elejbe téttik vóna, hát három tepszi rétest és mögöjött
vóna. Naon szerétté a rétest".

Pihe N á c z i. Habár öregségénél fogva már az Ig^ácz nevet
is megérdemelné „a Pihe Náczi csak am marad, a mi gyerök ko-
rába vót; ollan könnyig vót, mind a pihe (= pehely)".

Ünökös Dávid. Már a neve is elárulja, hogy „a* Dávid
bátyám, aki kjennek tesférsógora, mikor bócsukra egyár Risztiri-
czire még Marja Czellbé, szeret ünökügetni. Ev vezeti a porose-
cziut, akár ijott, akár öjött, még ehös gyomorré és ott dáviriku
(= kiabál) a porosecziu elütt".

Rofa Jóska. Rekedtségénél fogva mintha röfögősen ejtené
ki a hangokat, azért már gyermek korában társai Rofának keresz-
telték el.

Fölöntü Pál. A garatra szokott felöntözgetni „mikor be-
rúg, hát izej mikor részög".

(Dobronak.)

Fater József.

Tájszók.

Z i 1 a h i a k.

fersing: szoknya. findsia: csésze. t

f é I k ó t y a : eszelős, féleszű, g e 1 e b i b e : kebelébe.

hülye. g u r d é : gyom.

f fi d d z ö : füzö. gyere nálunk : jöj hozzánk,

füdzfa, füczfa: fűzfa. •g y ö k ö n t : bólyogat, bólintgat,

füttö: kályha. ^yömőcs: gyümölcs,

f i m 1 i k : fény lik. h a ] k a 1 : csendesen, lassan.

Digitized by VjOOQIC

334

népnyelvhagyomAnyok.

helybenhagyni: keményen
elverni.

hink-hank: kevés értékű,
semmit érö, selejtes.

honná t, honnét: honnan.

h o p l á s : gézengúz, munkake-
rülő, naplopó.

h i r n y ó : hernyó.

ippeg: épen.

vihar.

istenitélet:
i v u 1 1 : ivott,
j ó i z ű : csinos,

kaláka: evés-
zett munka ;

formás.

és ivásért vég-
mulatsággal ösz-
szekötőtt munka.

kalamistrál: munka közt al-
kalmatlankodik^ útba van, mun-
kájával semmit sem segít elÖ.

kapás: képes (fáhig). „Nfem
kapás reá*^ : nem tudja azt
megtenni, elvégezni, nincs reá
képessége.

kárpál: sokat beszél , perel
valakire, zsörtölődik. „Ne kár-
pálj : ne járjon a szád, hadd
el már a perelést, szidást.

kártyus: fa kanna.

k a s t o s : sáros, lucskos, harma-
tos vagy megázott fűtől ned-
ves, piszkos.

kasul-bakul: össze-vissza.

kasornya: gyékény- vagy
csepűfonadék, melyben konyha-
edényt hordanak a mezőre ;
fazékfogó.

kecskebukázni: bukfenczet
vetni.

kofa: gyümölcsárus férfi.

kofán é: gyümölcsárus nő.

k o k a s : kakas ; pattogatott ten-
geri.

k o m á n é : komasszony.

k o p a c z : kopasz.

k ó r i c z á l : csavarog, bolyong.

kócs^ kaucs: kulcs.

kótyagos: jó kedvű a bortól,
ittas.

köntös: női ruhaderék és vele
egy kelméből készült szoknya.

kukra ugrik: visszapattan,
felszökik, fölfelé ugrik.

kukraugrós: rugalmas.

kukra emelni: függélyes irány-
ban emelni.

k u k k a z n i : sárgolyót feldobni
vessző végéről.

k u k u r ó : perecz kenyértész-
tából.

küllő: harkály.

lator: parázna.

1 á d a b e 1 i : fehérnemű, kelengye.

lefetel: nyelvel.

1 é g e 1 y : lapos dobhoz hasonló
fa edény, melyben vizet vagy
bort visznek a mezőre. (Bé-
késmegyében c s o b o I y ó né-
ven ismeretes.)

1 i p h e n d i ) léha gondolko-

1 i p h e c z f * zású.

1 i u : lévó.

lusta: ocsmány, ledér.

Juhos Béla.

Székelységiek.
(A Tájszótár kéziratából. Vö. Nyr. XIV. 223.)

bakk fütty: gyermekek já-
téka ; az egyik lebuvik négy-
kézláb, a más keresztül szökik
rajta s az is lebuvik s a töb-
biek is rendre keresztül szök-
dösnek, és így tovább.

b a 1 o g o s : befelé álló, p. o.

balogos körmű ló, befelé haj-
lott körmű,
é 1 e s z : sernek avagy pálinká-
nak valónak felforrása; innen
kis élesz ; midőn a ser vagy
pálinkának valót előre élesz-
tővel megkeletik egy kissebt

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

335

cseberben s úgy töltik a na-
gyobb kádba.

f e 1 V á j n i : a ledőlt gabonát a
földről ; innen v á j o s gabona :
ledőlt vagy nehezen aratható.

f o d r i 1 1 ó : a bŐr szinit fodo-
rittó fa eszköze a tímárnak.

keverés: a pálinkának béfor-
rozott moslék forma higság.

frisko: ingre fölvett s azt ki-
méi lő derék közepéig érő kurta
kendervászon másod ing.

frekturás: különös fogásu
ember.

haskéreg: Mártonnál has-
kér.

meglábbalni: a betegségen
keresztülesni szerencsésen.

megnyállani: a húsnak meg^
nyulósodni.

megnyergelni: felülkere-
kedni a feleségnek a férjén.

megömleni: az ón öntésben
az ijesztő tárgy képinek ki-
ömleni.

megragadni: megfogja a ma-
lota az üstöt ; valakinél sokáig
ülni.

megránkodni: megrászkodni.

megreppenni: a veréb egy
kisség felszáll s újra leszáll.

megszemelni: a búzát sze-
menként megszedni.

megtérülni: valakinél valami
dologba boldogodni.

m é h - s z i n : méh tartó hely,
apiarium.

méltatni: általadni^ p. o. én
általméltatom, pro : adom.

mihejszeg: a mihejpadba járó
vasszeg, a melybe akasszák a
deszkát.

orozba maró: kutya, a ki
nem ugat s megmar^ lopva
megmaró.

öszveereszteni* két desz-
kát gyaluval.

öszveérni: a szilvának a kádba
öszverothadni.

öszvehadarni: a cséphada-
róval öszveverni.

öszvekuczorittani: a tűz-
nek a szalonnabőrt öszvegom-
bojgatni ; a lábat öszvesugo-
ritani.

öszvesodrani: á tojás szé-
. kit sodrófával öszvekeverni.

ötves-olló: réznyirő olló a
lakatosoknál.

pappal hálni: midőn a fo-
nalat a vetőre egészen föl nem
tudja vetni a szövő s a ház-
ban éjczakára bennmarad a
vető.

s a r o k - i r ó : sarkot czifrázó la-
pos fánczos csont.

sz in lő- fa vagy husló-fa:
két lapittoju fa, a melynek
van mintegy kilencz fertály os
két lába ; a szőcsök műszere,
a mivel a bőrnek a szinét
tisztítják meg a csávától.

szinlő-kasza: a mivel a
szinét adják meg a tímárok ;
nem éles, mert ha a volna,
vakarna.

szökő-juk: egérnek, ráknak
titkos juka, a melyen keresés
elől kiszökhetik.

szőrtojó: egy sing hosszúságú
s, a mellyel a ti-
a szőrit a bőrnek.

vas,

nem éles,
már le tojj a
cselekedő-üst: mindennap
kézbe forgó kicsid üst. (Olyan
kifejezés mint a nyelvemlék-
ben : künn járó edény:
hétköznap használt edény.
Fr. J.)

Frecskay János.

Digitized by VjOOQIC

336 NéPNYELVHAGYOM ANYOK .

üéprománczok.

Jó estét, jó estét Sági biróné asszon !
Itthun van-é lyányo, a kedves galambom?
Itthun van, aluszik az eső szobábo^
Az ésö szobábo, piros paplanyos ágybo.

Mennyén be, mennyén be, híjjá é a bálbo,
Sárgo ^) bronell czűpőt húzza a lábáro,
Szép selém szoknyáját kösse dérékáro

Hangászok, hangászok *), reggelig húzzátok !

Mást mulatok kedvemre Sági biró lyányávuó,
Sági biró lyányávuó, az én kedves rózsámnuió.

Iczikém-piczikém, haggy ékkicsint pihennyí,
Sárgo bronell czüpömbü a vért kiöntenyi I
Ném lehet pihennyi, ném lehet nyugonnyi,
Sárgo bronell czűpödbü a vért kiöntenyi.

Té tétté fogadást én előttem, ném más.
Hogy én rajtam kivűl sohase szereccz mást.
De té hamis vuótá, már engem mégcsuótaá,
Eppár hamis csolkér máshuó folamottaá.

Vergyé még az isten ászt az idés anyát,
Estétű réggéig ki ném láttyo lyányát.
Vergyé még az isten azt az idés apát,
Estétü réggéig ki ném láttyo fiját.

Éfél után öt óra, harangoznak hajnóra,
Szép szomorú verséket Sági biró lyányáro.
Még a más vendégnek •) húzzák a vigadót.
Sági Mariskáro húzzák a haldoklót.

Jó estét, jó estét, Sági biróné asszon!
Ászt hallottam, hogy méghuót az én galambom.
Méghuót maá, méghuót maá é is van temetve,
l'é hitván rongy ember szenveccz a börtönbe.
(Bókaháza. Zala partján.)

Kertész József.

*) „Sárgo bronell czüpót" ugyan már nem viselnek, de a fekete még
mindig a legnagyobb fényűzési czikk e vidék leányainál.

') Hangászok : zenészek (czigányok). A nép dalaiban szereti az úrias
kifejezéseket használni. K. J.

') Nem toUhiba a ,vendtfg' ? S z e r k.

Digitized by VjOOQIC

LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK.

Ugor vagy török-tatár eredeta-e a magyar nemzet? Hunfalvy Fái
r. tagtól 20 kr.

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván l. tagtói 40 kr.

KÖZépICOri görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 30 kr.

Idegen szólt a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 60 kr.

A CSUVaSOkrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr.

A számlálás módjai és az é? hónapjai. Hunfalvy Pál r. tngtól. . 20 kr.

Telegdl Miklós mester magyar kateehismnsa 1562-ik évból. Majláth Béla
1. tagtól 10 kr.

Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácz tói 50 kr.

A Muhammedán jogtudomány eredetéről. Goldziher Ignáoz 1. tagtól. 10 kr.

VámbÓry Ármin ,,A magyarok eredete'* czimü m&ve néhány főbb állításának
bírálata, Burna Ferdinánd 1. tagtól Ára 60 kr.

A nyelvfejlÖdÓS történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór
r. tagtól Ára 20 kr.

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I. válaszom Hunfalvy Pál
bírálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr.

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt - kr.

A magyar kötőszók, m. rész. Az alárendelő kötőszók II. fele. IrtaSimonyi
Zsigmond Ara 1 frtöO kr.

DebreCZeni CodeX — Gömöri Codex. Közzéteszi Volf Gy. 1. tag. Ára 2 frt — kr.

Magyar helyesírás elvei és szabályai, m. kiadás Ára 10 kr.

Nyelvtudományi KŐZlemÓnyek. Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi

Bizottsága. Szerkeszti BudenzJózsef. XVUI. kötet. 1 füzet árai frt— kr.

Tartalma. Felelet Nyelvészeti étxrerételek Yimbéry i. «A mafjarok eredete*"
ex. nankájára. II. k6zl. Irta BadenzJ. — Tolják DTelrtannlminyok. 1. Idegen elemek a
Totják nyelTben. Irta Mnnkácii Bernit. — Kisebb közlések.

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley mag3ar nyelven. Epistolae Pauli lingva
hungarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás
hollandi papiron képekkel és initiálékkal Ára 3 frt — kr.

Saját Jciadásunkban megjelent:

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun-
falvy Pál Ára lfrt20kr.

BlldenZ«Alblim. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják
tanítványai. Budenz J. arezképével. Nagj' 8® 321 sürün nyomatott lap

Ára 3 frt 80 kr.

Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta dr. Szinnyei József
I. és ü. rész. A középiskolák 1. és 11. osztálya számára. Ára 1 fi-t. A nagy-
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv.

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére

irta dr. Szinnyei József, (megjelent) Ára 1 frt 20 kr.

AKADÉMIAI KÖNYVKERESKEDÉS

(KnoU K. és Társa)
Budapesten, az Akadémia épületében.

Digitized by VjOOQIC

MAGYAR NYELVŐR

líra :
egész évre 5 öt.

i^^^ Fél éTre nem fogadunk el előfizetést. ''X^

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők.

-Ij^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt II — Xni. kötet pedig 45 frton kapható.

A II — XIII. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a 4=^ frtnyi összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadjuk,

-tj^T Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítünk. "W*^

„MAGYAR NYELVŐR"

kzerkcKttös^se s kiadd hiraula.

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVŐR" a M. T. Akadémia megbízásá-
ból s az ö gyámolításával jelenik ugyan meg, de a benne
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

A „Magyar Nyelvőr^*

süerkesziSsége.

V

Digitized by VjOOQIC

1885. AUGUSZTUS 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMAN'YOS AKADÉMIA
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

MEGBIZ.\SÁBÓL .
SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. VIII. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

HORNYÁMSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Oldftl

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond 337

Egy második hangzóilleszkedés a magyarban. Balassa József .... 345

Kiktől tanultunk írni olvasni ? Volf GyÖrtry 348

A névragok és névutók használata. Könnye Nándor. 354

Nyelvtörténeti adatok. Katona Lajos y Frecskay János 356

Adatok a nyelvújítás történetéhez. Kulcsár Endre 359

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Golyó. Nagyszigethi Kálmán 362

Mogy. Nagyszigethi Kálmán. 363

Házsártos. Csapodi István 364

Visszaigazítotl sajtóhibák. Zolnai Gyula 365

Néhány magyarázatlan szó magyarázata. Hvrman Ottó 367

Czápa. Hermán Ottó. . 368

Kérdések é.s feleletek. Szarvas Gábor. . 369

Népnyelvhagyományok.

Szólások. Korda Imre. . 374

Népmesék. Gecser Béla .... 375

Ráolvasások. Cserép József .... 380

Kiolvasások. Kardos Matild 381

TáJszók. Katona Lajos y Korda Imre ... .... 382

Néprománczok. Kertész József. 3^4

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik
minden hónap

három ivnyi
tartalommaL

MAGYAR

NYELVŐR

8ZKKKK8RT1

SZARVAS G ÁBOI<.

Szerkesztő

kiadó hivatni

Budapest

VI. Bulyovszky-

utcza 6. sz.

XIV. kötet.

1885. AUGUSZTUS 15.

Vili. füzet.

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS.
3) A -nál, -töl, -hoz ragok.

A -ndl rag alakjai és eredete.

A -ndi rag illeszkedés nélkül nyelvemlékeinkben nagy
ritkán fordul elő; pl. Ferenncznal Lev. I. 2. (a HB.-ben
egyáltalán nem fordul elö.) A nél-kiil első eleme némely
codexünkben még néni a következő kül-hoz, hanem, a meg-
előző névszóhoz illeszkedik (-ndl kül és -nél külj. Annyival
foltünőbb, hogy némely vidék ejtésében még máig sem haj-
tódik végre mindig az illeszkedés. Különösen a göcseji nyelv-
járásban állandó a -ndl alak: enndlj erdündl, emberndly ken-
demdl. (Budenz- Album 170.) Hasonló alakok dívnak még az
Örségben kiná e h. kinél Ny. IV. 38. és Halason : Péterókndly
Szekérékndl VII. 562. annd a ménösnd VIII. 85. (Vö. még
Somogy ból: ménnd tovább, anná jobb III. 318.) — Palócz
kiejtéssel: -ntcdflj^ nudllunk.

Az / hang elveszésére régi példa ,, Szabó Istuanna voltam"
Lev. I. 76. Ma pedig a -nd -né az élőbeszédben egészen
közönséges.

Viszont már a régiségben és szintúgy a mai nyelvjárá-
sokban gyakran találkozunk kettős // hanggal a személy-
ragos alakokban. így pl. a székelységből : ndllam, fidllad,
ndlla Gyarm. nym. II. 114. ndlla (Háromszék) Ny. V. 466.
Szatmár megyéből VII. 275, IX. 131.

A középfok mellett eredetileg úgy látszik általános
volt a 'tol rag használata, ez pedig személyraggal ilyenfor-
mán hangzott: tőllemtöl stb. Aztán lassanként a ndl rag
lépett helyébe s pl. a Bécsi és MünchC. nyelve a kettő
között ingadozik. Ez az ingadozás abban is mutatkozik,
hogy egy-két codexben ilyen abajdocz személyragos alakot

M. KYBLVÖR. XIV. 22

Digitized by VjOOQIC

33^ SIMONYI ZSIGMOND.

találunk: tőlletecnél MünchC. 203. tólenel TihC. 142. Később
a régi töllemtöl helyébe a tiszta nálamnál alakot vették
használatba*), s a középfok mellett ez maradt a rendes sze-
mélyragfos határozó maiglan; pl. erösb vagyok náladnál
Helt. mes. 210. A múlt század óta azonban előfordul, s nem
ritkán, az egyszerű nálam^ nálad alak is középfok mellett
e h. nálamnál^ náladnál stb., még pedig versben prózában
egyaránt; pl. ^sokkal többen vannak ők minálunk" Jók.
Erd. ar. 105. Söt már Gyarmathi nyelvm. 11. 114. egyenesen
ajánlja a második /nál elhagyását, de nem világos, vájjon az
ö ötlete-e ez vagy pedig valóban a székely népnyelvre tá-
maszkodott-e mint számos más szabályában**). Érdekes a
következő vegyes példa: „boldogabb ily polgár nálam és
náladnál, noha fényes kapa várja gunyhójánál" Orczy L,
költ. holmi 72.

Nálamnál azonfölül előfordul némely régi irónál a kül
szócskával kapcsolatban. Midőn ugyanis a mai nélkül még
ilyen alakban szerepelt : láncsánál kül és tőrnél kül, mégis
már nem tetszett a magyar nyelvérzéknek e két elemnek
ilyetén szétválasztása: nálam kül, nálad kül, s azért inkább
ismételték a nál-X közvetetlen a kül előtt. (Igaz, hogy ez
nem magyarázza meg a középfok melletti nálamnál-t, s hogy
másrészt a két jelenségnek valami közös oka lehet, mert a
kül V. nélkül elválasztó természetére nézve megegyez a kö-
zépfokkal.) Példa : ^mynalunknalkwl országot nyertetek" :
sine nobis regnastis Komj. I. Kor. 4 : 8. Ebből a szerkezet-
ből fejlődött aztán a mai nálam nél-kül, nálad nél-kül stb. ;
az imént idézett mondat már Károlyinál így hangzik: ná-
lunk nélkül országot vettetek.

Végire a mai népnyelvben hamis analógia útján hely-
határozókba is belopódzik az a pleonasztikus nálamnál alak.
Ezt mutatja legalább a következő adat: ^nálunknál: hoz-
zánk; nálunknál jöttek^ (Szabolcs m.) Ny. IX. 136.

*) Nálamnak VirgC. 3. (mire Sziládi hivatkozik RMK I. 343 ) csak
toll- vagy sajtóhiba lehet.

**) Különben is kissé furcsán hangzik ez a szabálya: „A [«<í/-ból ké-
pezett] birtokos névmásokba szépen elmarad végűi a -m£/, p. o. okosabb nál-
lanif ndllad, ndlla, mégis meg lehet különböztetni éttól ama másik hasonlító
birtokos toldalékot : ndllam, apnd me. De a többese megmarad:
szebb ndllunknál, ndllatokndl'^ .

DigiWedby Google

A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 339

A nál ragot Révai gramm. IH. részében az észt nealy
ttadle ,seite' szóval vetette egybe. Ez nem elégíthet ki ben-
nünket, mert magashangii (az első alakban az ea diphthon-
g-us csak a hosszú ad hang dialektikus változata, így pad h.
pea stb.), míg a magyar szó mélyhangú. — Gyarmathi már
azelőtt összeállította volt a lapp nála névutóval (affin. 42.).
Elz az egyeztetés alaki tekintetben elég találó vblna, de itt
meg az a baj, hogy más forrásaink szerint a lapp nála nem
a. m. -nály hanem -ra, nalne rajt, nalde -ról (1. pl. NyK.
XII. 201. Halász Japp nyt. 20. 1.) Ehhez a lapp névutóhoz
tartozhatik az a két elavult észt alak: jege-nal an oder in
dem flusse, vezi-nalle auf dem wasser, melyeket Weske idéz
(unters. 45. 91.), melyekkel tehát nem elég alapon állítja
össze a mi «^í7-ragos alakunkat. — Kielégítőbb magyarázatot
adott Budenz IfyK. II. 313.: „nagyon valószínű, hogy a
ndl mint névszótő egyezik a mordvin mai tővel, melyből
casusragokkal e postpositiók támadnak: mala v. malasa =
nál, közel hozzá, mellett ; malasta közeléből, mellől ; malaSy
maian közel hozzá, mellé; ... a [magyar] mái igen alkal-
mas szó arra, hogy a nyelv postpositionalis alapozónak al-
kalmazhatta". Mdl pedig édes testvére a mell szónak, mely-
ből a nál raggal rokonértelmü mellett névutó van képezve.
A nál Budenz szerint valamikor *nál^n volt; a szókezdő
hang elváltozása ugyanaz, mint a mevet: nevet-féle példákban.
Csak az a föltűnő, hogy míg a Hel-n^ ^kül-n ezzé váltak:
denn, künn, addig *nálnam, nálnad ezzé lett : ndllam, nállad.
De itt tekintetbe vehetjük a dissimilatióra való hajlamot,
mely a kezdő n után a következő hangcsoportból inkább
az /-et tartotta meg, mint az ^-et. Vö. Anton: Antal, gya-
tidni : gyalánty gyaránt, és viszont a két / kikerülése végett:
^sajlál : sajnál (Budenz), talál :tanál, szelel : szenei.

A 'töl rag alakjai és eredete.

hz 6 ő és ú ü hangú alakok váltakoznak, mint abla-
tivusi viszonyszóinknál általában (1. az -«/ -ül ragot). Pél-
dák: tewlem ÉrdyC. 522b. kytewl 519. istentewl 520b. stb.
De pl. Bornemiszánál kétfélekép: mitől vagyon — aitul va-
gyon, Préd. T i^. /enektúl fogua 25. stb. A HB. szintén a zár-
tabb hangot mutatja: gimilcictiil, gimilcetvl, gimüstvvl (két-

Digitized by VjOOQIC

340 SIMON YT ZSIGMONT>.

szer), istentvlj ildeiuttvl, kinzotviatwl (vo. uo. charmuly de
másrészt: belevl, felevl). Ugyanezek az alakok később is
minden korban előfordulnak amazok mellett, pl. fogsagiul
CzechC. 33. en ihywlem RMNy. Ilb. 140. te túled Kár. bibi.
453. 4ül Pázm. préd. 49. stb. Istentül^ órdőgtúl^ Matkó bány.
74. A mai élőbeszéd többnyire ezt a kiejtést fogadta el,
míg az irodalmi nyelv a -tói -A?/-hoz ragciszkodik.

Azonkívül a -láZ-nak néhol nem -tő/, hanem -^/ felel meg ;
pl. ideyiel EhrC. i. emberektel 21, (de uo. keppetewl 2. ysten-
tezvl 3. és angaltol i. stb.) telem RMK. L 160. teyled a te
KulcsC. 92. de: een tulem a me uo. 3.

hz ú ü magánhangzó Dunán túl ma rendesen rövid :
én tülemy aitul ts^ ettül is. Vö. a következő rímet: Ott a
mezőn szól ^, fülemüle y fáj a szivem igen hamar tulCy Göcs-
népd. 67.

Más vidékeken viszont nem csak a magánhangzó, hosz-
szú, hanem a személyragos alakokban az l hang is: én tül-
lem stb. Ilyen alakokat régi irodalmunkban is gyakran ta-
lálunk: ó tőllő ab ea, ab eo BécsiC.'ó. 36. stb. t&llóc Tel.
ev. 558. tűllűnc Matkó bány. 59. — Viszont a ragban az
élő beszéd az /-et többször elhagyja mint nem, kivált más-
salhangzó előtt és mondat végén ; pl. székely közlemények-
ben: az alma bl fájató nem messze höngörödik Ny. VI. 465.
ótalmazzon bútó betegség tő V. 521. (de: lesz kéjedből hiró 519.),'
az Alföldön: attil, ettü; Dunán túl: attUy ettíi.

Az ettől alak sajátságos módon bővült az enklitikus
n-neX a következő példákban: enttwlenfoghwa [olv. ettwlen-']
nem eszem hübenne: ex hoc non manducabo ex illó JordC.
606. ettúlen fogua ex eo Félegyh. bibi. 119. ettülen fogva^
Szeged népe 11. 140. Érdekes volna tudni, előfordul-e ez
máshol is, és nemcsak a, fogva szó előtt.

Középfok mellett a mai nálamnál helyett előfordul tő-
lemtőly tőledtől stb. az Érdy, Bécsi, Münch. cc.-ben ; pl. ÉrdyC.
2iib., tólletől [olv. tőllétől^ Münch. 97. Továbbá ezek az
abajdocz formák: tőiénél^ tölteteknél; 1. az előbbi ragot. —
A nálamnál kül rokona ez a kifejezés : tevlettevl megválván
.HorvC. 270. GömC. 131.

A --tői ragot sokfélekép származtatták. Már régi a tód-
ból való magyarázat (kié?), melyet Imre S. NyK. II. 330.

Digitized by VjOOQIC '

A MAGVAK NÉVRAGOZÁS. 34 1

elvet, mert szerinte yytől oly ösztönhangra mutat, mely egy
odább V. távolabb esö helyre mozdulást jelel; valószínűvé
teszi a tdvoly taszity tétovdi és sok egyéb ily féle szó^. Hogy
ilyen késö-keltú ragnál nem mehetünk vissza ,,öszt5nhan-
gokra**, az nem szorul ma bizonyításra. — Hunfalvy a ^tól
'tol elörészében a finn ablatívus ta ragját látta NyK. 11. 31.
Ez ellen először is ugyanaz a kifogásunk, melyet az imént
tettünk; mert ha a /ö»/-ben olyan ősrégi rag maradt volna
fönn. akkor nem élnénk mai napig az önálló tőlem-íéle ha-
tározókkal. Másodszor tudjuk, hogy -bői -ról alól közöl stb.
mind ablativusok; tehát semmi sem bizonyítja, hogy a töl-
ben már az első elemnek is ablat. értéke van. Végre a finn
'ta eredetileg -da, ennek pedig a magyarban szabályosan
nem /, hanem / hang felelne meg. — Ezen ellenokok közül
a másodikat nyomban kifejtette Budenz NyK. 11. 296. ö e
ragot ugyanott egy */^A-, ^tej- alapszóra vitte vissza, mely-
nek megfelelői volnának a zürjén-votják din-y mongol tegen
névutói alapszók, továbbá a tÖrök jakin és társai, ,közel^
Már akkor megjegyezte, hogy „ugyancsak ezen alapszó
megfelelője rejlik a mordvin ti dativusragban, mely tkp.
lativusi postpositio". Végre még uo. 305. az osztják taga
,hely^ szót egyezteti az említett alapszóval.

Magyar-ugor szótárában visszatér Budenz a régi ma-
gyarázatra, mely ezentúl valószínűleg mindig meg fog állni :
t. i. a tö főnévből -töl e h. ^töv-öly mint -böl e h. bel-öly -ról
e h. '^raj'óL Az eredeti *tövöl etymologice a. m. tövéből,
tövétől el, de praegnans értelme ez : közeléből el. Az utóbbi
átvitelre idézi Budenz a /ö^szomszédot, vagyis közel szom-
szédot (a minthogy a kegy tövében is a. m. egészen közel a
hegyhez, a hegy mellett), továbbá a finn tykö-patkka-ty mely
a. m. köz vetetlen környezet, tő-szomszédság. Ez a finn tykö^
továbbá változata tyve-, és a már fönt említett zűrjén din —
mind a. m. „tő, fatő", s nemcsak hogy mássai a mi tő sza-
vunknak, hanem ép olyan értékű viszonyszók alapszavául
szolgálnak, minő a -tőL Pl. finn tykö-na, diai. tüve-n, zürj.
dinin a. m. bei, apud (vö. ívl-tövön = fülnél, fül mellett);
f. tyködy diai. tíivedy ti'ivöt^ zürj. dinU a. m. von, -tői stb.
(Találó analógia még a Budenz idézte észt jüres bei, jure
zu, Jüres t von, -tői a jure- ,radix, gyökér^ alapszóból.) Végre
joggal ide állítja Budenz most is a mordvin állati vus-da ti vus

Digitized by VjOOQIC

342 SIMON YI ZSIGMOND.

jelét : a tej\ te, ti postpositiót (vo. finn diai. tüvCy iivi ,zu,
-hoz^. Kevésbbé bizonyos, hogy ide tartozik-e az a magyar
'té fűtövé ?)^ mely néhány lativusi határozó szóban tűnik elé :
végtére^ széltében stb. L. Ny. VH. 97. A magy. kötőszók I. 92.

A 'hoz rag alakjai és eredete,

A 'hoz -héz 'hoz ragot már irott nyelvemlékeinkben is
ilyen alakban találjuk, csakhogy még a HB.-ben s kivétele-
sen néhányszor az EhrC.-ben is egy fokkal zártabb a ma-
gánhangzója: ozchuz HB. labayhuzy varashuz EhrC. 10. 155.

Azonban a személyragos alakok a régibb codexekben
(Ehr., Bécsi, Münch., Apor, Jord., Érdy, Keszth., Kulcsár
cc.) még rendesen Így vannak írva: hoztam hoztad hoziaia
vagy hozyam hozyad hozyaya v. hozyaa stb., azaz hozjdm^
hozjád^ hozjdj'a. De némely codexekben már a mai hozzdm
hozzád olvasható (Virg., Czech c, Marg. leg.). Ezek az ala-
kok csak úgy fejlődtek amazokból, mint pl. az imperativus-
ban a mai űzze, végezze ugyanazon codexek üzjey végezje
alakjaiból ; így olvfisunk a mai hosszú, asszú helyén a codexek-
ben hoszjú't, aszjú't stb.

Nevezetes, hogy az a hozjdm alak, mely már első
nyomtatványainkban majdnem nyomtalan eltűnik, egy kis
vidéken Erdélyben, Gyergyó és Kőhalom székek egy részé-
ben, maiglan fönnmaradt. Példák: hojza Ny. VIIL 232. X.
46. hajzdm [igy?] X. 42. (Gyergyó); hojzánk IX. 426. (Hal-
mágy). Csakhogy ezekben hangátvetés tortént, ugyanaz a
hangátvetés, melyet azon vidékek nyelvjárása az imperati-
vusokban is végrehajtott: vdlajszanak^ szakajsza stb. e h.
válaszjanak, szakaszja, mint az említett codexekben olvassuk.
(Erre nézve vo. Ny. VI. 449.)

A hojzám alakból indulnak ki különféle székely alakok,
még pedig úgy hogy az o hang a / miatt elváltozik, épen
úgy mint a tanojt: tanejt: tanét: tanít vagy a rajtam: rej-
tam: rétam-íéle esetekben. így található már gyergyai köz-
leményekben hejza is Ny. VIH. 233. X. 42. Azután további
hangváltozásolckal ezek keletkeztek : tü hézzdtok (Udvarhely)
IV. 372. híza V. 330.

De az egész székelységben legelterjedtebb kiejtés ez:
hézzdniy hézzdd, hézza (rövid véghanggal, mint uo. réa e h.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 343

ré(í), hézzánk^ hézzátoky hézzok (a nyugati székelységben,
szintúgy rövidítve uo. rejok e h. rédjok Kriza 552.) és hézzik
(keleti szék. 1. MNyszet. VI. 224., mint uo. réik Kjriza
552.). — Ha némely közleményben o hangot is találunk, ez
n)rilván csak az irodalmi nyelv s a müveit kiejtés hatása ;
pl. hozza V. 519. hozzánk VDI. 183. (Csík); hozzuk Népk.
gy. m. 370.

Az illeszkedés megvolta vagy megnemvolta a
HB.-böl nem tűnik ki, de a későbbi nyelvemlékekben már
mindenütt megvan, úgy mint a mai köznyelvben ; még pedig
három alakja van e ragnak: -hoz -héz -hoz (csak néhány
codexben s a déli alföldi és dunántúli kiejtésben apad le
kettőre e szám: -hoz -hoz), — Annyival meglepőbb, hogy
a göcseji nyelvjárás még. ma is csak az egy hofzj alak-
ban ismeri e ragot : ezho, azho^ firhoy kertho, lőcsho^ 1. Budenz-
Album 170. így a Nyelvőr közleményeiben: légényho JH.
179. feleségého 180. egyikhoy eho 425. pékhó VI. 419. tstenhó

vm. 82. stb.

A göcseji alakban részint nyom nélkül elveszett a szó-
végi 2, részint pedig pótló nyújtás hátrahagyásával. (Föltűnő
jelenség azért, mert a magyar mássalhangzók közül külön-
ben csak / r szoktak pótló nyújtással elveszni, pl. vónay
mikó és : öttöziky hossó) Mind a kettő megtörtént más nyelv-
járásokban is. A -ho 'he -hö kiejtés dívik a bihari, debre-
czeni, hegyaljai, hevesi nyelvjárásokban; pl. mindenhey ka-
róho (Pocsaj, Bihar m.) Ny. VI. 421. ^ty fejihe (Debreczen,
1. IX. 204. 165.); kévekötéshe (Tállya) VI. 82. kovácshoy sen-
kihö (Sirok) Vni. 44. A dunántúli nyelvjárások pedig a
hármas -hoz -héz -hó'z helyett rendesen a kettős -hó -hő-vei
élnek, pl. ahhó ehhö stb.

Dunántúl azonban sokfelé és Dunán innen is hallható
ez a kiejtés is: ágyhol^ paphol (Szent-Gál, Veszpr. m.) Ny.
n. 185. ni. 278. urakhol (Fehér m.) V. z^i, férhöly embórhöly
kirájhol (Nagy -Kőrös) Népk. gy. I. ötödik mese, stb. *) Ez
nyilván hamis analógia útján lett az előbbi -hó -A^-ből, mint
csolkoly pélpa e h. csókoly pipa stb. (1. Az analógia hat. 7.)

*) Arany is használja egy helyt rímben : hódol — góthol BHaL XI.
én. és ezt igy mentegeti egy jegyzetben ; „Nagy vidék így ejti a hoz hez ra-
got. Az pereljen az én perlőimmel". NB. Arany több évig tartózkodott Nagy-
KÓrösön, hol szintén így ejtik.

Digitized by VjOOQIC

344 SIMON YI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVRAGO/As.

Valószínűleg szintén Így keletkezett a -hon -hon ki-
ejtés, mely az Alföld déli részein dívik (Szegeden, Szente-
sen, Hódmezővásárhelyt, Makón stb.); pl. fogáhotiy férhdn
megy, Idbáhon (Szeged) Ny. ül. 30. 278. 320. folyókon (Szen-
tes) VI. 86. ahhon való (Hódm.) V. ^i^, fődhön váglak, vágd
a falhon (Makó) IX. 378. Ezekre nézve legkevésbbé sem
elégíthet ki bennünket Szilasi magyarázata Ny. X. 492.,
mely szerint a -hon alak „úgy juthatott szélesebb haszná-
latba, hogy közvetve a hun kérdésre is megfelelhetett, pl.
hun voltál? felelet: elmentem barátom//<?2" és így az úton,
helyen-íé\e helyhatározók «-je is hathatott rá. Azonban Szi-
lasi is abból indul ki 491., hogy a -hoz előbb -hó-wk lett s
csak ebből fejlődött a -hon.

A 'hoz rag eredetéről is sokféle vélemény volt már.
Révai szerint (gramm. III. rész) „non potest aliud esse,
quam chdze hebr. Pál-hoz ergo proprie est Pauli-pectus". A
jelentést tekintve nagyon megfelelő magyarázat volna ez;
hiszen a rokon jelentésű mell-é és -nál csakugyan a mell,
mái szók származékai. — Budenz egykor azt vélte, hogy
„a magy. hoz-nd^ párja a török kat, kojbál kaz^ (NyK. HL
297.) ; vö. még pl. a csagataj kaS-t, pl. kaHga hozzája. A
„Szóegyezések"-ben meg a finn kanta, észt ^tf/^űf , sark' szók-
kal egyezteti, úgy hogy -hoz eredetileg a. m. sarkába, kö-
zelébe, in calce, auf den fersen. Végre előkerült a legkö-
zelebb rokon nyelvek egyikéből egy hangjában és jelenté-
sében teljesen megfelelő viszonyszó : az osztják yipia, pl.
pos xoia iajfaj a czél-hoz tartani, czélozni, muü xoia aínal ul
mi hozjá-nk közel van. Erre nézve azt mondja most Budenz
a MUgSzótárban : „Kétség nincs, hogy a magy. -hoz csak
rövidültje a hozzá-mM. (vö. -be és belé-m), ez meg e h. hozjá.
Kz is világos, hogy a vég ^'-ban hova-irányt jelelő rag fog-
laltatik, úgy hogy tőszóul ez tűnik föl: hozj-, Szintígy van
irányrag az oszt. loia ú?-jában (vö. puMl oldal : puMla, puük
oldalra, félre) ; tője tehát xoi-. Hogy ez ,oldal, közelség'-félét
teszen, kitetszik a nyilván vele egybetartozó xoziü szóból:
Xozifl elta von der seite, %oziha volta 10 nachbar [közel való
ember]; xozihna (loc.) bei, neben". — Említsük meg itt a
HB. oz-chuz alakját, mely kezdő hangjával még közelebb
áll az osztják szóhoz; vö. oszt. xolitn, vogul xurum = HB.
charm-ul: ma három, Simon yi Zsigmond.

Digitized by VjOOQIC

BALASSA J EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGYARBAN. 345

EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGYARBAN.

Ismeretes dolog, hogy a magyar nyelvben mutatkozó
hangrendi illeszkedés közös sajátsága az egész altáji nyelv-
családnak. Némely torok nyelvben előfordul ezen kívül a
hangzóknak még egy másik illeszkedése is. Ezen második
illeszkedés abban áll, hogy, ha a tőszóban ajakműködéssel
ejtett hangzó van (o, u; ö, ü)y akkor a ragban, vagy kép-
zőben is ily hangzónak kell lenni ; ha egyéb hangú a tőszótag
(a^ l\ e, éy t), a rag is ily más hangzóval van. Természetes,
hogy ezen illeszkedés mellett a másik is érvényesül, úgy,
hogy ha a tőszótagban magas hangú ajakvocalis van, a rag-
ban is Csak magas hangú ajakvocalis lehet, és így tovább.

Radloff (Phonetik der nördlichen Türksprachen,
59. 1.) az ajakhangzók ezen illeszkedéséről szólva, mit ö
labiális atlractió-mk nevez, megemlíti, hogy ennek nyoma
megvan a magyar nyelvben, is. Nézzük meg, vájjon valóban
ugyanaz a jelenség-e az a magyar hangtörvény, melyet
RadlofF ama török sajátsággal egybe állít.

Ha végig tekintünk a magyar nyelv ragozása és kép-
zése rendszerén, valóban akadunk egy jelenségre, a mely
nagyon hasonlít az említett török sajátsághoz. Ugyanis, a
hol a mély hangú szavaknál a ragban és képzőben o van,
ott a magas hangú szavak vagy é-t, vagy ó-t használnak, a
szerint, a mint az előtte lévő szótagban e, é, i vagy pedig
0^ üy van. Például: barátok: követék , törökök \ írok: kerék y
ülök I házhoz: kerthez^ földhöz stb.

Tehát valóban, előfordul a magyarban is az ajakhang-
zók illeszkedése, de nem oly terjedelemben, mint azt némely
torok nyelvben tapasztaljuk. A magyarban ez csakis a magas
hangú szavakban történhetik meg, s itt is csak a nyíltság'
második fokán álló rövid hangoknál (é^ ö); de az /-bői soha
sem lesz ü^ ha előtte ajakhángzó áll is, s az ^-nek nincs is
a magyarban ajakhangú párja. Továbbá a magyarban ez
illeszkedés csakis akkor történik, ha a kérdéses rag köz ve-
tetlen az ajakhangzós szótag után következik ; de ha a két
szótag közé valamely más hangzó kerül, akkor már nem
történik meg az illeszkedés, pl : íllti)ky de : ültetek, iiljeték.
Tehát ez illeszkedés ereje csakis egy szótagra terjed ki.

Digitized by VjOOQIC

— =— m-n

346 BALASSA JÓZSEF.

Ez illeszkedés szerepét még jobban is meg kell szorí-
tanunk, mert nem is terjed ki az egész magyar nyelvterü-
letre. Vannak nyelvjárások, melyek nem ismerik ez illesz-
kedést. Ilyen Szeged és vidéke nyelve, s vele ebben meg-
egyeauiek mindazon nyelvjárások, melyeket önzőknek szoktunk
nevezni. Ezek a nyelvjárások ilyen esetekben mindig ö-i
ejtenek a mag^ hangii szavakban, akármilyen hang van is
az előtte álló szótagban. Tehát: ezök^ kérők, keresőd, hiszöm^
eprőz stb.

Kérdés már most, hogy szabad-e ezt a jelenséget úgy
fognunk fol, hogy ez talán egy régibb teljes illeszkedésnek
maradványa, nyoma, mint azt Radlofif hiszi. Egy pillantás a
régi nyelvbe rögtőn meggyőz az ellenkezőről. Egész közön-
séges még a múlt századból való könyvekben is az ilyen
alak : könyvhez^ főidhez ; a codexekben ilyen alakok is gyakoriak:
ewsek ÉrdC. dkrem Helt., őldeklő, óldeklés Helt., ewlteziet PG.,
ótzer MünchC; és ellenkezőleg: emelkődeek ÉrdC, kereskedik
DebrC, eerkózik ÉrdC. Tehát nem nyelvünk egy ősrégi saját-
ságának fönmaradt nyoma az a kevés, a mi az ajakhangzók
illeszkedéséből a mai nyelvben megvan, hanem ellenkezőleg
csakis újabb fejlődés, vagy talán annak is csak a kezdete.

A magyar szavak hangalakjának ilyén irányban való
fejlődésével találkozunk a tőszókban is A mai magyar nyelv-
ben ugyanis nincs oly tőszó, melyben egymás mellett állana
é és ő, A régi nyelvben sok ily szavat találunk : őrdeg JordC.
ÉrdC, Helt., MargLeg. ; envll (örül) ÉrdC, FestC és ewrcl
WeszpC ; ervtues PG. ; óduezit Melius, óduessegós WeszpC ;
ezón (özön- víz) RMKT. II. és őzen TdtiZ, \ úrem MA., Melius;
úszek TelC, wzeg (üszög) Komj., Heltai ; őnnen Kat. leg. Ezek-
ben a szavakban is ugyanaz a változás történt, mint a fön-
tebb elősorolt ragos alakokban, hogy a nem ajakhangzó
illeszkedett az előtte álló ajakhangzóhoz. Tehát egyáltalán
azt tapasztaljuk, hogy a mai magyar nyelv az ajakhangzók
illeszkedése felé törekszik.

Azt kell még megvizsgálnunk, hogy azon esetekben,
midőn evvel az illeszkedéssel találkozunk, melyik Volt a
kettő közül az eredeti hang. Vájjon mindig régibb ^-böl
vált-e igazán ő az előtte álló ajakhangzó hatása folytán;
vagy talán régibb ö-ből is lett é ott, a hol nem állott előtte
ő vagy ü.

\ Digitizedby Google

EGY MÁSODIK HANGZÓILLESZKEDÉS A MAGVAKBAN- 347

E czélból két csoportra kell osztanunk az eseteket. Az
első csoportba foglaljuk azokat, a melyekben a változás alá
esö hangzó a töhoz tartozik; a második csoportba pedig
azokat, a melyekben az illető hangzó magában a ragban
vagy képzőben van.

Az első csoportba tartoznak mindazon esetek, midőn az
éj ö véghangzós szavakhoz valamely eredetibb rag vagy
képző járul : lelkek^ törökök \ lelkem, törököm \ lelked, törököd \
lelkét, törököt | lelkes, törökös \ (második) ötödik \\ kérek, ütök \
kérem, ütöm \ keféd, ütöd \ kevereg, füstölög \ érez, kötöz.

Hogy milyen volt mindezen esetekben a tő végső
hangzója, azt ma már (vagy ma még) biztosan eldönteni
nem lehet. A régi nyelvet vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy
az ilyen esetekben gyakran előfordul é is az ajakhangzós
szavak után : ervorek (őrök) Corp. jur. | ewsek ÉrdC, törökek
Helt. II ótet (ötöt) MA., üszögét Zrínyi | erkölcsét Rájnis || ökrem
Helt. I erdősem PG. || úrmes bor Web. | úszóges WinkC, VitkC. |
ösztönesen PP. | órdőnges Bom., evrdevges CornC. | dögesit
Progn. 23 II ewted (otod) JordC. || meggyözed Kat. leg. | meg-
torem uo. Tehát ebből, hogy a régi nyelvben az ajakhang-
zós szavakban is gyakran é a tő végső hangzója, másrészt
abból, hogy a nem ö-zt nyelvjárásokat kivéve, alig találunk
viszont nem ajakhangzós szavat, melyben ö ez a hangzó, azt
következtethetjük, hogy eredetibb az é hang, s ebből lett
valóban a tő ajakhangzójának asszimiláló hatása folytán az ö.

A második csoportba a kővetkező esetek tartoznak :
kerthez, földhöz \ kétszer, ötször \ kertetek, szőlőtök || kérték, ültök \
kérjen, üljön \ verdes, lökdös \ csörgedez, lődöz \ ereszkedik, öltöz-
ködik I érintkezik, ütközik \ keményedik, erősödik \ vénhédik,
bűnhődik.

Ezek közül a szér-niX egész biztos, hogy ez az eredeti
alak, mért mint külön szó is meg van ily alakban. A -ték
és 'kéz ragok még a múlt században is egész rendesen ily
alakban járulnak ajakhangzós szavakhoz is. Egyéb esetekben
is találunk a régi nyelvben példákat az ^'-s alakra : tisztöljen
Kat. leg., böcsüljen uo., úllyen Helt. | óltezni Helt., ewlteztet
PozsC, PG., evldezik MargLeg., evttez (öntöz) DomC. | dörgel
Kár. bibi. Tehát ezeknél is az é illeszkedett az előtte kWóö-hbz,

Az utolsó négy képzőnél azonban ép az ellenkező körül-
ménnyel találkozunk ; ezeknél ugyanis a régi nyelvben igen

Digitized by VjOOQIC

348 VOI^ GYÖRGY.

gyakran a nem ajakhangzós szók is í?*-vel vannak, míg az ö^ n
hanguakat soha sem találjuk ^-vel : erezkSdik Beythe ep.,
emelkődeek ÉrdC, verekődgyúnc Zvon , kereskedik ÉrdC, ) igie-
kőszik ÉrdC, Zvon., WinkC, Helt. ; yfkkőzik JordC, ÉrdC;
ytkózet ÉrdC, SándC; eerkózik ÉrdC, Zvon., ÉrsC || meg-
keményődőti CdX, \ bynhótnec NagyszC.; bizhózik uo. ; vénhüszik
GKat. ; vénhüdöm Cal., DobrC Tehát ezekben a képzőkben
az ö hang az eredetibb, s abból lett é ott, a hol nem állott
előtte ajakhangzó. Etymologiájuk is erre mutat. Az első két
képző egy a reflexív -ödik, -özik képzőkkel (1. Budenz, Ugor
alaktan loi. 1.) ; tehát ereszkedik ebből lett ereszkedik^ keveredik
ebből keverödik, rejtezik ebből rejtőzik, vetkezik ebből vetkőzik,
s Győrött ejtik igy is vetkőzik. A másik képzőnek, a deno-
minalis -od, -éd, -í?V/-nek a hangzója szintén ó, ő volt régebben;
eredeti alakjának Budenz egy -7n- képzőt tart (Ugor alaktan,
153. L). Tehát keményedik ebből \%XX , keményődik, fehéredik
ebből fehérödiky vénhédik ebből vénhődik.

E vizsgálódás eredményét tehát abban állapíthatjuk
meg, hogy a mai magyar nyelvben van némi hajlam arra,
hogy az egymás mellett álló szótagok hangzói ajakműködés
szerint is illeszkedjenek : tényleg azonban ez csakis a magas
hangúak második nyiltsági fokán történt meg.

Balassa József.

KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI?

Ásbóth Oszkár a magyar keresztény terminológia szláv
elemeit kutatva, azt állítja, hogy „a cseh térítők terjesz-
tették először a magyarok közt az írást olvasást" (Szlávság
a magyar keresztény terminológiában. Nyelvt. Közlem. XVUI.
köt. 406. 1.). Azt a meggyőződését pedig, hogy „az írást
olvasást a csehektől tanultuk" (410. 1.), abból merítette,
hogy szerinte „a csehek voltak térítőink", hogy „a csehek
közvetítése által kaptuk a zsoltár kifejezést, általuk az ol-
vasni legere-féle szóhasználatot", hogy „náluk is" eleinte
„.r fSJ diZ s és sz a. z mint minálunk", végre hogy „egytől
egyig megtaláljuk régi helyesírásunk valamennyi sajátságát
a régi cseh forrásokban" (426—427. 1.).

Minthogy az értekező engem is belevont a kérdésbe,
állítását és támogató okait kénytelen voltara valamivel kö-

Digitized by VjOOQIC

KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? 349

zelebbröl is szemügyre venni. Vizsgálódásom eredpiénye azt
mut9.tta, hogy amaz állításnak semmi elfogadható alapja
nincsen. Megelégedhettem volna ugyan csupán ennek kimu-
tatásával is, de a kérdés annyira vonzott, hogy nem tudtam
ellenállni a kísértésnek és magam kerestem a megfejtést
(Kiktől tanult a magyar írni olvasni. M. t. ak. értek, a
nyelv- és széptudomány köréből XII. kot. 6. sz.). Legelőször
is kitűnt, hogy itt sok cseh térítő nem járhatott, mivel ezt
se történetünk, se nyelvünk nem igazolja. A magyar törté-
netnek csak egyetlen egy cseh térítőről, Radláról van
biztos tudomása; a magyar nyelv pedig még annyiról se
tud, mivel egyetlen egy cseh kölcsönszó se található benne.
Arra meg, hogy a zsoltár szó és az olvasni igének „legére"
jelentése nyelvünkbe jusson, épen nem szükséges a csehek
közbenjárása, mivel egyéb régi szláv kölcsönvételeink is
mind közvetetlenül az ó-szlovénből származnak ; sőt a zsol-
tár a cseheket egyenesen kizárja, különben nem zsoltár,
hanem zsaltárzs vagy legfeljebb zsoltárzs volna, mivel a cseh-
ben e szó csak o helyett a-vdX és r helyett r-vel icUtár alak-
ban van meg. Az i hangra meg régenten nem csak a cse-
hek alkalmazták az s betűt, hanem a németek, korontálok-
és lengyelek is, minél fogva ez írásmódot nem kellett ok-
vetetlenül a csehektől elsajátítanunk. .Végül „régi helyes-
írásunknak" épen nem „egytől egyig valamennyi", hanem
csak az olyan sajátságai találhatók „a régi cseh források-
ban", melyek semmit sem bizonyítanak, mint pl. hogy
eleinte a csehhel együtt a magyar helyesírás se különböz-
tette meg a ez és csy l és ly, n és ny, s és ^i-, sz és z han-
gokat. Ez a csehbe is, magyarba is csak oly nyelv ortho-
graphiájából kerülhetett, a hol e hangpárok egyik tagja
hiányzott vagy nem élt a köztudatban és így a megkülön-
böztetés szükségtelen volt. Itt nem egymástól való, hanem
közös kölcsönvétel forog fönn. Döntőknek Csak a positiv
sajátságokat lehet elfogadni. Már pedig azok a magyarban
egészen mások mint a csehben; pl. a magyarban eleinte a
gy hangot mindig vagy diakritikus jegyű vagy pedig puszta
^-vel, az sz hangot meg rendesen sc-y/eX jelölték, a miről a
régi cseh orthographia részben épen nem, részben pedig
alig tud, minthogy a gy-t kivétel nélkül ^/-vel, az sz-t pedig
rendesen 2-vel, ritkán ^-sel és talán soha sem sc-veX jelölte.

Digitized by VjOOQ IC ,

350 VOLF GYÖRGY.

Asbóth csak egyetlen egy sc-t tudott találni, azt se cseh
nyelven Írott emlékben, hanem csak „csehországi latin
okiratban" (420. L). Tehát összefoglalva mindent, nincs semmi
olyan adat, mely azt bizonyítaná, hogy a magyarok cse-
hektől tanultak volna írni olvasni. Asbóth egész okosko-
dását halomra dönti az a kétségtelen tény, hogy Magyar-
országon sok századon keresztül egyedül csak a latin nyelv
uralkodott, még pedig oly korlátlanul, hogy minden vele
ellenkező, akár itt támadt, akár máshonnan ide vetődött
orthographiai sajátságot vagy szokást már csirájában elfoj-
tott volna. Azért Hunfalvy Pálnak igaza yan, mikor régi
helyesírásunkat közvetetlenűl a latinnal kapcsolja össze (A
székelyek. Budapest, 1880. 31. 1.), mert az csakugyan vagy
a latinból vagy sehonnan sem magyarázható meg.

A legföltünöbb jelenség, mellyel e kérdésnél számol-
nunk kell, az i hangnak j" betűvel való írása. Itt akadt meg
eddig minden kutató. Hunfalvy Pál ennek magyarázata
kedvéért azt gyanította, hogy a magyarban a latin helyes-
írás átvételekor „az s-sél írt szók legnagyobb része sz-es is
vala" és hogy „a vékony sz azután kezde lassankint s-se
válni" (id. h. és 1.). Asbóth meg ugyanazért a csehekhez
folyamodott. Én pedig latin kölcsönszavainkra figyelve azt
sejtettem, hogy az i hangnak s betúvel való jelölése is a
latinból ered. A kutatás sejtelmemet teljesen igazolta. Meg-
vizsgáltam a magyarországi latin kiejtést napjainktól a XL
század elejéig, vagyis addig a korig, midőn a kereszténység-
gel együtt beszármazott a latin nyelv. Tudva levő dolog,
hogy a magya^ ajak szókölcsönvételkor az idegen sziszegőn
nem változtat. Meghagyja az éles sziszegőt (^sz, z) élesnek
és a tompát (s, zsj tompának szó elején, szó közepén és szó
végén egyaránt. Itt csak az fontos, hogy a vékony szisze-
gőt nem váltja vastagra. Erre bizonyság a török származású
.r^akál, szkra, szkn^ j^attyán, J2Ücs, ar^slán, boj2orkány, gyü-
sz% \3isz6y busogány, ész, bors, hiús, kobos; a szlávból vett
^salma, ^salonna, j'sarka, jserda, J2Ílva, jsolga, sab, zálog,
haraj2t, pay^ita, pay^tonka, kárász, péns, pórás; a németből
kölcsönzött szdiccz, szaít, i'sekli, pnurslik, smizli, ksz^ plajbáw.
Ebből következik, hogy a latin kölcsönszavainkban előfor-
duló tompa sziszegő nem a magyar beszédben vált azzá,
hanem szükségképen már magában a' latinban volt tompa.

Digitized by VjOOQIC

KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? 35 1

A Plánum, ^ekrartye, silabizál, sors, jumma, i-kandalum,
j'kutika, i'pektákulum , ^'pongya, jtáczió, j-tatárium, ^óla,
^váda, ambituj"; ju.9, mágnáj, mendikáns, prímáj, virtof tehát
már kőlcsonvétel előtt bírták azt a vastag i- ^i>üket, mely-
lyel magyar beszédben mind e napig ejtjük.

E nyomon indulva azt találtam, hogy mai, csupán éles
sziszegös latin kiejtésünk nem régibb az ötvenes éveknél, a
mikor az osztrák professorok kezdték nálunk terjeszteni.
Meggyokereztetni különben máig sem sikerült ; mert igen
sok gymnasiumunkban most is legalább az úgynevezett i-
impurumot, a , mássalhangzó előtt levő i'-t tompán i-nek ol-
vassák. Emlékeztetőül elég a i'cala, jchola, ^cio, Jinilax,
j'peculum, íquama, Jtatua, juada szókat említenem. Kivétel
csak szó belsejében f előtt van, a hol az s-t mindenütt vé-
konyan sz-nék olvassák. így Aasüi országszerte hai'^ta, de
obliviscoTj vespera ott, hol a többi ^ impurumot is tompán
ejtik, mind máig csak obliviicor és veipera. Legismertebb
példa, hogy öregebb papjaink még mindig dominus vobii-
cumot mondanak és hogy a felelet is még mindig et cum
ípiritu tuo. Ez előtt meg oly időnek kellett lenni, a mikor
nálunk az s impurumon kívül a szóvégi j-t is tompán olvas-
ták. Ezt bizonyítják az olyanok mint jkrupuliu, jtátof, ^ti-
liLT, fijkállr. Hogy a többi ^-t hogyan olvasták, azt mutatják
a sertés^ subtilisy superintendenSy supplicans, famosus, mathe-
sisy phrasisj po'ésisy usus, melyek magyar beszédben mind-
máig szenes, jsubtilir, jsuperintendenj, jsuplikáiu, famó^iu,
mathésir, frá^ii", poésij, űzus. Hogy a szóbelsei / előtt levő
5* impurum ez időben is kivétel volt, arról tanúskodik Augus-
tus meg semestris^ melyek a magyarba Auguj'stus meg sze-
mey^tris alakban vándoroltak át. Ismét ez előtt meg oly
időnek kellett lenni, a mikor nálunk minden latin s-X,
tompán olvastak, a keményet i-nek, a lágyat pedig 2i'-nek.
Ezt mutatják a már idézett ^allárium, ^ekrertye, iillabizál,
sorsy ^umma, valamint a musjika, ró^^a, u2íora szók. Ez
időszak legalább hetedfél századig tartott.

Minden latin j'-nek tompa ejtésére a legkésőbbi adatot,
melyen innen már nem találtam biztos nyomot, Komáromi
Csipkés Györgynek 1655-ben Leydenben megjelent „Hungá-
ria illustrata"-ja szolgáltatja. A bevezetésben Csipkés sorban
ismertetve a magyar betűk kiejtését, az í-ről azt mondja,

Digitized by VjOOQIC

352 VOI.F GYOKGY.

hogy vastagon hangzik, s folvilágosításul a latin zwnius és
sinus szókat említi, melyekben tehát valamint minden más
latin szóban is az í-nek tompán i-nek kellett hangzania.
Különösen fontos a sinus, melyben nem csak szóvégi, ha-
nem szóelei j is van. Az j^-ról meg azt tanítja, hogy vé-
' konyán, sziszegve hangzik mint pl. a széna szóban. Ebben
az a nevezetes, hogy Csipkés a magyar sz hangzásának
illustrálására a latinból nem tudott sem általában, sem kü-
lönösen szóelei példát idézni. Ez a lehető legvilágosabban
bizon)dtja, hogy nálunk még a X\TI. század közepén is
magában a latinban az ^-t válogatás néll^ül szóelején szó-
végén egyaránt tompán i-nek olvasták és ejtették. Ugyan-
azt mutatja Káldi György latinból fordított és 1626-ban
Bécsben megjelent Bibliájának orthographiája. Káldi ugyanis
az idegen neveket és szókat a tanulatlanabbak kedvéért
magyarosan írva a Vulgata ^-jét mély hangzó elÓtt és szó-
végén, ch-\kt pedig kivétel nélkül /6-ra (Se^ndus, Só^ot,
Sádo^, Sesá* v. Sésa^; SáAar, Se^ona, Senna;6erib v. Sen-
ná^erib, Siiéem,, Sóba>fe), /A-ját /-re (Sá/, Sá/an v. Sá/án,
Sá/at, Sa/átia, sá/ir), ékezetlen hangzóit gyakran ékezettekre
(S^n^nim, S/la, SH^s, S^bab, S/zni), és a mi legföltünöbb,
mivel magyar olvasó különben se tévesztette volna el, ^-jét
magas hangzó előtt ^rs-re, th-\kt /-re, j>'-ját pedig /-re fordítja
(Séde^-2iás, Seleu^rda, Salá/iel, Samo/raczia, Sefamo/, Sef&n,
Sémaá/, Sós/enes ; Sicz/on, S/énes, Sikár, S/rakusa), egyedül
csak j'-ét nem változtatja j'::-szé, holott a helytelen olvasás
veszélye itt épen a legnagyobb, ha az az s nem hangzik
tompán i-nek. Az ^--en tehát Káldinak nem volt mit meg-
változtatnia, mivel ugyan úgy ejtették a latinban is mint a
magyarban. Kivétel egyes egyedül csak a pastor szó volt,
melyet még Káldi is, noha nála még a Krisztus is mindig
Kriítus, következetesen párstornak ír. Erről az egy szóról
aztán kitűnt, hogy s-e egész régiségünkben mindig sz volt
Ennek segítségével könnyű volt kimutatni, hogy minden
régi bibliafordításunk, a mit élesen akar ejtetni, azt az éles
sziszegő jelével írja; következéskép azt, a mit a tompa szi-
szegő jelével vagyis 5'-sel ír, azt tompán i-nek kívánja ki-
mondatni. Az eredmény egész a XV. század közepéig ugyanaz
volt, a mi Csipkésnél és Káldinál. A latin s-t nálunk ez
időben is tompán ejtették. Ezt sikerült aztán megállapítanom

Digitized by VjOOQIC

KIKTŐL TANULTUNK ÍRNI OLVASNI? * 353

az Ehrenfeld-codex, Halotti Beszéd és legrégibb okleveleink
alapján a XV. század közepétől visszafelé a XI. század ele-
jéig terjedő időszakra nézve is. A nálunk hetedfél századig
dívott tompa latin kiejtésből e szerint igen természetesen
következett, hogy a magyar i hangra a latin s betű ragadt.
Fontos volt már most az a kérdés, honnan kaphattuk
azt a sajátságos latin kiejtést, mivel csak így lehet meg-
tudni, hogy kiktől tanultunk írni olvasni. Itt régi latin ki-
ejtésünknek még két sajátságát kellett tekintetbe vennem,
nevezetesen azt, hogy kezdettől fogva e, i előtt a cA, min-
dig ^2-nek, a g-X pedig szinte napjainkig ^^-nek ejtettük.
Mutatják ezt olyan régi latin kolcsönvételeink mint ^sédrus,
íTseremónia, ^^imbalom, ^siprus, ^sirkalom, cútera, és spon^j^'a
(spon^a), Egyiptom (Ae^ptus). evan^^éliom (evangélium),
^^ehenna (^ehenna), valamint különösen legrégibb okleve-
leink. A történeti adatok Olaszországra utaltak és régi latin
kiejtésünknek mind a három tulajdonságát csakugyan ott
találtam meg a velenczevidéki tájbeszédben, mely a köz-
olasztól eltérve az .y-t általán sem j2-nek, sem 2-nek, hanem
a keményet i-nek azaz megközelítőleg í-nek, a lágyat meg
f-nek azaz megközelítőleg zs-nék^ a g-t meg c-t pedig e, i
előtt nem úfej-nek meg ér.y-nek, hanem ^jy-nek meg ^i^nek
ejti. így e tájbeszédben pl. santo, sempre, sonnOy scala, scherzo ,
spesso, stupidoy basilico^ invasero^ rasojo, rosa nem így hang-
zanak: i'santo, .ízempre, j'sonno, .r^cala, .rscherzo, szipeszszo,
.ystupido, basilico, invasero, rasojo, rosa ; hanem ekként :
ianto, iempre, ionno, icala, icherzo, ipeiio, itupido, baái-
lico, invaáero, raiojo, rofa. Továbbá gente^ giglio^ gita^ Egitto,
raggiy giubba, giugnere nem dzs^nt^^ ^/s:.riglio, úfe.$ita, Y.dzs\tto^
ra.dzsdzsi, úfexubba, dzsugnere, hanem ^^ente, gyiglio^ ^j>ita,
Ef^tto, T3Lgygyi^ gyuhba, ^jvugnere. Végre ccra, cerchioj cerfo,
ctfray cinque nem ^rjera, <:.yerchio, ^i'erto, ^rifra, ^jinque, ha-
nem cz&Tdi, íTserchio, csertő, érdfra, érsinque. A velenczevidéki
tájbeszéd tehát teljesen megfelel a mi régi latin kiejtésünk-
nek. Ebből azt az eredményt vontam ki, hogy a keresz-
ténységgel és latin kiejtésünkkel együtt az írás olvasás
mesterségét is velenczevidéki olaszoktól kaptuk. Hogy egy-
házi kifejezéseink legnagyobb része világosan szlávból ke.
rült, az még korántsem bizonyítja azt, hogy térítőink szlávok
voltak; mert az, mint Miklosich (Die slavischen Elemente

M. NYELVŐR XIV. 23

Digitized by VjOOQIC

354 KÖNNYE NÁNDOR.

im Magyarischen. Bécs, 187 1. 5. 1.) és Hunfalvy Pál (Ma-
gyarország ethnographiája. Budap., 1876. 272. l.) nem alap-
talanul hiszik, onnét is lehet, hogy keresztény szlávok,
Miklosich és Hunfalvy Pál szerint a dunántúli szlovének,
olvadtak a magyarságba. Az ellen, hogy térítőink többsége
oly szlávok lehettek, kik talán szintén velenczésen ejtették
ki a latint, az a fontos ok szól, hogy nem található olyan
szláv nép, melynek latin kiejtésére a velenczések oly erősen
hatottak volna mint a mienkre. így pl. a gy hangot a latin
betűvel élö szlávok, kivéve a horvátokat, kik tőlünk vették
orthographiájukat, mindnyájan elejétől fogva oly jeggyel
jelölik, melynek fő alkotó része nem mint nálunk a g. ha-
nem a ^. A szlávok latin kiejtésében tehát semmi esetre
sem lehetett a ^-nek t\ i előtt olyan következetesen ^v
hangzása, mint nálunk, különben ők is a g-t alkalmazták
volna főjelül. Velenczésebb kiejtést pedig, mint a milyen
nekik maguknak volt, velünk nem közölhettek. így lehetet-
len, hogy térítőink többsége akármilyen szlávokból is állott
volna. Első és fő oktatóink legnagyobbrészt csak velenczés
olaszok lehettek.

VoLF György.

A NÉVRAGOK ÉS NÉVUTÓK HASZNÁLATA.

A -t és -tt rag.

Az egy -/ vagy kettős -// mint körülményviszonyító
rag jelöl helyet és időt.
I. Hely.

a) Tulajdonnevek mellett. Pl. Colosvarat
nyomtattot Helt: Zsolt. 1560; Gyula Feiervaratt Ka-
raczion hauanac XXVIII. napián 1567. Dávid: Utmut. ;
Nyomtatot Velágos varat 1582. Beythe : Ker. tud.;
Nyomtatot Nymot Vy Várat 1584. Beythe : Evang.
magy. ; Székes Fejér Váratt Petthő: Krón. 225;
Nyom tattatot Keresztwrat Göncz Miki. : A gyerm.
credo. 16 15; Egert (Egerben) Pázm. : Kai. 247. Csatárt
(Csatárban) uo. ; borbélyhoz ne vigyenek Segesvárott
Bethl: Önéi. 212; elvégezők Fejérvártt Bethl. lev. ;
megesmértem Eperjest t TörtTár. 1883. évf. 1 7 lo-iki le-
vél; Szent-Miklóstt vannak, uo.

b) Egyéb nevek mellett. Pl. akar oldalt, akár
hasmánt Thaly : VE. II. 67 ; Zsibó város szép helyt vagyon

Digitized by VjOOQIC

A NÉVRAGOK ÉS NÉVUTÓK HASZNÁLATA. 355

Népk. Gyűjt. I. 213; Egy helytében Ny. IV. 175; a
holt (a hol) Ny. X. 312. sohult Ny. VH. 352.

2. Idö. Pl. beytewle negyuen e nappot (ieiunavit 40
diebus et 40 noctibus) EhrC. 27; Czac keueset Prágában
király lakéc Helt : Canc. B2 ; még czac ót esztendót
wralkodot vala, uo. 3; marcziusnak közepe táját Bethl:
Onél. 340; várjál hát, egy órát Népk. Gyűjt. L 163; vissza
se gyüvok többet, uo. 417; fokta ma^t, ek-kicsit
ésétát, uo. 330; eleinte gondolkozott egy kicsit, uo. 11.
400 ; ö i d é 1 1 (ó idejében), Ny. Hí. 360 ; e 1 ü b b e t még
és csak jobb világ vót, uo. VH. 467.

Az -é lativus rag.

Az -/helyet jelól ezen kérdésre hová? Pl. Húszon
négy gyaloggal E g r é érénec Helt : Canc. R4 ; Az ió Király
hammar Egré irata, uo. S4; Keuesed magáual Váraddá
ióhete, uo. 14; Váraddá szakad az ut Pázm: Préd. 120;
vissza Ny. 11. 30.

A -kor rag.

A -kor i d ó t jelöl. Előfordul -koron és -kort alakban
is. Példák : Es m i c o r tengeren által mentenec uolna
MünchC. 219. Az eynec kedeg neged vigilaia koron, '
uo. ; m y k o r o n lássa magát kernyl vetethnek lenni WeszprC.
46; Ez az keep, melyet zent gergely papa az devg halai-
koron, hvsvetnek jnnepyben az processioban visel tetevt
vala DomC. 167; anyadtwl mykorth zyletel PeerC. 86;
veczernekort soc Beckel készült vala Helt : Canc.
Vy. ; E16 ember mindenkor talál munkát Decsi : Adag.
196; Embernek néha- kor való maga meg-vonyásárul
Fal : UE. 78. Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor
Népk. Gyűjt. I. 150.

A -képen rag.

A 'képen hasonlítást jelöl. Pl. Feynek haytasaual
mutattyauala menden keppen fogadny azokat EhrC.
73 ; Hogy ydew haznalatos keppen el végeztessek
WeszprC. 40; Mykeppen holth eleuen a feeldre magaath
levethe WinklC. 114; En kedyg zerzetes kepén nem
eltem VirgC. 259; Katherina Állatásképen való,
tagadásképen való, Ember : Gaz. és Eb. 37 ; I g é z é s-
keppen diczérni Decs. Adag. 366 ; Isten kétképpen
jó nékünk Pázm : Préd. 204 ; az ó neue csak e g g y ké-
pen vagyon, ste sok képenn irtad lenni Bal : Ep. 5 ;
Három napig magát e k é p vesztegette Arany : Toldi. IV. ;
muszáj képen is kell egy szolgát fogadnom Népk.
G)'üjt. n. 412.

23*

Digitized by VjOOQIC

1

356 KATONA LAJOS.

A z -ént rág.

E rag ma már alig használatos. A régi irodalomban
gyakran találkozunk vele. Functióját tekintve módot, ál-
lapotot jelöl. Pl. V é r é n t való rokon BécsiC. 2 ; szája
k e d V é n t egyek EhrC. 86. ew akarratia s c e r e n t, uo.
35; ez vilagent megtelyeseyte uo. 12 ; vysely vala ewtet
vele tarsaent uo. 100; Ha a falu derekasint meg-
gyúl Bethl : Önéi. 324. S z i v é n t való Kat. leg. ; Látá
hogy mig tová.bbá vina, A z é n t nagyobb kárt vallana, uo. ;
Magok szája i z i n t s kedvek szerént való kivánságokban
éltek Laur : Lv. 44 ; Zsidók ezen neki f e j é n t megeskónek
Fekete: Sáms.; erejént Ny. III. 361. jó formásint
uo. m. 87.

A -ként rag.

E rag hasonlítást jelöl. Pl. Ne eskeggetec m e n-
denkent MünchC. 201*, Kic kedeg felnek tégedet nagoc
leenec mendenkent BécsiC. 27 ; A' Kristus mondta-
k é n t Misk : VKert 196; magamkin: magam szokott
mondása szerént (Őrség).

Az -nként rag.

Ez összetett rag megosztást fejez ki.

a) Megosztás időben. Pl. Mellyekben napon-
ként nagy sokat látnánac Helt: Canc. 14; naponként
aggom Thaly: VE. I. 404.

b) Megosztás különféle fogalmakban. Pl.
Ha ebben megyünc el, feienként veszünc Helt : Canc.
B2. Rendenként vizes bóreket hagyánac uo. V4. A'
Tanétvány nem tanúi mindeneket egy szer s'mind. De ré
szénként, falkánként Com : Vest. 74.

A -stul, -stül rag.

Szintén összetett rag ; együttességet fejez ki. Pl.
latom magad megfogattad mindenestül nekink adtad
Lt. Bért. imáds. ; Által kelé seregestül Helt : Canc.
P2.; Ott volt fiastul, feleségestül (Élőbeszéd).

Könnye Nándor.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzökönyveiből s
egyéb okirataiból, 1583-ik évtől kezdődöleg.

Nagy hó lévén töretlenben nem utazhattam : egészen
töretlen, járatlan úton.

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI AÜATOK. 357

Ha isten benünket majd jobb hirekkel értet: jobb
hirek jönnek értésünkre.

A sacczoltatások nagyon megnyugodtak rajtunk :
igen sokáig voltak rajtunk.

Olyan könnyen nem megyünk el a' dolog mellől : nem
hagyjuk oda könnyedén a dolgot.

Bécsből más nap vette fel az útját: más nap indult
útnak.

El-utoljára is azt végezte: végtére is, utoljára is.

Kérte, hogy leveleit Kővárba iktassák utána: Kő-
várba küldjék.

Ha rést kaphatunk, a hordókat azonban el-
küldjük: mihelyt időnk, alkalmunk lesz, azonnal elküldjük.

Ha ő nagyságával szépen elszerezhetnénk ezt a
dolgot: elintézhetnénk, elvégezhetnénk.

Feltörlött szemtelen homlokkal, Doegh módjára,
szállott ellenem : kevélyen, gőgösen állott ellenembe, miként
Doegh, Dávid ellen, az ó testamentomi Írások szerint.

Társaságot háborító, izvesztő, sutárló ember :
eg)dket a másik ellen ingerlő, kellemetlen, veszedelmes ember.

Első szinnel becsületes embernek mutatta magát :
első látatra.

Minthogy a nemességnek nagy része most takarodik
és arat: arató, betakarító munkával van elfoglalva.

Katona Lajos.

Technológia vagyis a mesterségek és némelly alkot-
mányok rövid leirása Gergely f fi András O. által.
Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betűivel, 1809.

gabonás: granarium (Előb.)

toknak lebotsátások: lecsapolás (uo.).

hajókázó árkok: hajózható csatornák (uo.).

,Az állatok, melly ékről emlékezet esik' (uo.).

szoptató állatok: emlősök (3. 1.).

neheze: súlya , A mészárosnak érteni kell az állat
neheze meghatározásához is' (3).

nehéz emésztő: nehéz emésztésű (5).

kajhák vagyis tzempék: kályhacserép (5).

mesterlúg (szappanfőzésnél) : feuerlauge (6).

azonban: azon közben (6).

,A lúg mértékít tsak a gyakor tapasztalás határoz-
hatja meg^ (6).

, A gyertya bélit gyapot fonalból s i r i t i k, vastagságát a
gyertyához aranyozván^ (8). •

szén elő: parázsos edény (8).

foljon: folyósán. ,A fagyu foljon maradjon' (8).

jukatos szék: lyukas szék (8).

Digitized by VjOOQIC

358 FRECSKAY JÁNOS* NYELVfÖRTÉNETl ADATOK.

rétenként: rétegekként.

taknyosság: nyálka. ,A bélhurok minden taknyos-
ságtól megtakarittatnak^ (lo).

, Az állatok bőre szíjas rostok tömött szövevényéből
áll' (13). -

szorító szer: összehúzó szer (13).

béhíntezní: behinteni (14).

,A varga a bórt a tzorholó széken a görbe késsel meg-
koppasztjV (14).

szoros kamara: hermetikus kamara (14).

,A bőröket sorral felaggatya, hogy össze meleged-
jenek' (14).

,Deggesztés által a bőr megvastagodik és feldagad' :
schwöden (15).

,A bőröket 8 vagy 12 hetekig érleli*: gar machen (16).

,A bőröket a gödrökben hagya miglen kiérnek*: gar
werden (16).

<ieggesztő fürdő: schwödung^-bad (16).

,H a m m a s, mely óltatlan mészből, hammuból és vizból
készül': áscher (17).

miniom: minium (17).

tzáp és kecskebőr (19).

,A bőrt fél óráig kézzel forgatják és v a t s k o 1 j ák' (19).

,Mész és hammu kevertél': keverékkel (21).

,Görbe vas kaszán (a bőrt) ide s tova húzván kidörsoli,
puhatolja': puhítja (21), megpuhittatik {22), ,puhatolás':
puhítás (25).

,A vízbe lágyult nyers bőrnek szőre éles késsel leberet-
vál tátik, minden pácz és senyvesztés nélkül* {22),

,Se meszel, sem egyébb senyvesztő páczok-
kal'(22).

pargament: pergament (23).

tajtékkő: bimsstein (23).

,Szinhártyá jóktól megfosztott bőrök' (24).

,Szép bőröket adnak a . . . nyest, nyüst, hölgy

nyert z, rosomák' (25).

, A kőmives a szőrt amész kevert közé elegyíti' (27).

honyai : honi (2S).

,A kalapos a szőrt lé szán megtsépeli és pengő
húron felpattogtattván, felpuhítya (29).

,A szőrt a kalapos megavatja ragy-is nedvesség é.^
meleg által egybe veri' (29).

, A nemeszt hevén mongorolja' (30).

,A kefe tsínáló a kefe fáját meggyantározza':
firniszeli (30). •

,A szitának, rostának káváját vagyis kergét fenyő
fából hasogatván, még azon nyersen kerékbe h a j ts á k* (3 O-

sáhos szövevény: köper {35).

Digitized by VjOOQIC

KULCSÁR ENDKE. ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖKTÉNEl ÉHE/. 359

.Az osztó váta áll 4 lábokon, két vastag ,szimülteg
oszve foglalt boronákból': vízszintes (36).

,Vasmat lábak': vastag, zomok {36).

,A zugolyra a vetett fonal tekertetik, az hasajó
ellenben, egy hömpöjeg' (36).

,Két lábnira az hasajon hátul két félölni magas rudak
állanak, ezeknek elé nyúló karjairól tsügg a borda héj
és a két s i k a t y u egyes vagy páros tsigáival együtt,
ezekben forognak a felső nyüst kötelek mert az alsók
a lábitohoz költettnek, hogy ennek nyomása által a
mejék rétyei változzanak' (36).

ványoló agyag: argilla fuUonica (38).

felkortzolni : felkarczolni, bolyhossá tenni a posz-
tót (37, 38).

, A posztó sajtolása egy erős tsigás sajtóba esik,
öszvetürvén a posztót tétovázó formára és minden hajlás
közé sajtó deszkákat tévén, a t s i g á t erössen reá fat-
sarják' (38).

sáhoson szönni: geköpert weben (39).

,Hév értz oszlopok közt a posztó által húzatván
kifényesíttetik* (40).

Frecskay János.

ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ.

„ Arithmetica vagy számvetésnek mestersége". M a r ó t h i
íxyörgy. Debreczen. 1743.

Hogy a szántszándékos nyelvújítás nálunk nem Kazin-
czyval kezdődik, az már régóta köztudomású dolog. Újított
csaknem mindenik nagyobb írónk, de föl se tűnt. minthogy
szemesen bánt vele.

Csak akkor jelen meg a nyelvújítás veszedelem gyanánt,
mikor a hamarkodó epigonhad a törvényt nem ismerő szaba-
dosság sikamlós útjára lép. Ekkor vette csak észre \z író-
világ, hogy van az emberek számára nyelvújító foglakozás is.

Magában az a puszta való, hogy föltűnt a dolog, már.
egyszersmind elitélés is ; mert míg jó szókat csináltak, senki
sem ütközött meg bennük, sőt inkább buzdította egyik író
a másikat. Szívesen fogadták pl. Geleji Katona új szavait,
ámbár gyéren használták, ö utána a legnevezetesebb nyelv-
újító, vagy saját kifejezése szerint ,szócsináló' Maróthi
György debreczeni professor.

Fönt idézett müvének „előljáró beszédében"* kijelentve,
hogy müvét megbízás folytán irta, három régi magyar Arith-
metikát említ. „Egyik a Tolvaj Menyöi Ferentzé, mely
mindenek előtt esméretes és leginkább forog kézben. Másik az
Ó n a d i Jánosé, a ki kassai oskolamesterségében a maga

Digitized by VjOOQIC

360 külcsAr kni>re.

Arithmetikáját ugyanott Kassán a. 1693. in 12-mo adta ki.
A harmadik legrégibb, mert még a. 1591. nyomtattatott
Kolozsváron".

Ezeken kívül még létezni kellett vagy kettőnek, min-
deniknél régibbnek — okoskodik Maróthi, — mert a kolozs-
váriban említve van, hogy Frisius magyar Arithmetikája után
készült; ettől meg különbözik a Debreczenben nyomatott
Arithmetika, mely a kolozsvári 147. lapján említtetik.

Megbirálva a három magyar Arithmetikát Maróthi, úgy
találja, hogy valóban szükség van egy újabbra ; rászánta
tehát magát, hogy újonnan ír egyet.

Az újabb kor követelményeitlek óhajtott megfelelni.
Alaposságra törekedett, nehogy úgy járjon, mint szegény
Tolvaj, ki „maga sem igen értette az arithmetikát"* A szent
írásból se szedett példákat, mint Ónadi, mert „a szent írást
nem az arithmetikában kell tanulni".

Ránk nézve a maga elé szabott követelmények harmadik
pontja fontos, melyben bevallja, hogy szükségesnek tartotta
a deák nevek helyett magyar szókat tenni, hogy még az
asszonynép is megérthesse. Ezért úgy remélli, egy okos
ember se fogja elitélni, mert ezt nemcsak egyéb tanult nem-
zetek cselekedték a maguk nyelvén, mint régen a rómaiak,
ma pedig legközelebb a németek, a kik még a philosophi-
ában lévő ,mestersóges szókat' is mind németre fordították,
hanem erreamagyar nyelvben is lehet példákat
mutatnunk, melyeket bár többen követnének.

A szócsinálásban arra vigyázott — úgymond, — hogy
a magyar szóban a deáknak a nyoma, sőt for-
mája (!) is megmaradjon; p. o. ,fractio' magyarul iort
szám ; ,multus, multiplex, multiplicare^ magyarul sokj sokszorosy
sokszorozni. Szerencsére ez irányú törekvéseit nem igen koro-
názta siker. Tanít ugyan tört számokról és sokszor o-
zásról, a ,diametert' is híven általmérőnek nevezi, de a
,numerator' helyett jobbnak tartja a felső-X ,denominator'
helyett meg az alsó-ty hogy tévedés ne legyen a dologban a
gyengébbek részéről.

Panaszkodik, hogy nincs magyar számvető könyv,
melyben a rhénes forintokkal s krajczárokkal való praktika
megvolna, neki magának kellett „azt egészen kimunkálódnia".
Azért megeshetett, hogy valamit elhagyott, tehát kedvesen
veszi, ha más emberséges emberek „elméjére adják", hogy
a „második nyomtatásba" belé lehessen tenni ; mert nem
olyan dolog ám ez, hogy ebben a „könyvíró"-nak csak a
maga elméjét kellene mutogatni, hanem a közhaszonra kell
nézni.

A ki pedig köny^réből a „számvetést** meg akarja tanulni,
renddel menjen rajta végig, ne ám hol utói, hol középbe,
mert máskép nem felelhet róla, hogy homályos nem lesz-e

Digitized by VjOOQIC

ADATOK A NYELVÚJÍTÁS TÖRTÉNETÉHEZ. 36 1

néhol. A tanító meg, ^mentül idejébben lehet", fogja az
arithmetikára tanítványait, de ne dérrel-durral ám, hanem
játék módjára, apródonkint. Miután a gyermek egyszer belé-
kapott az arithmetikába, ha az egyes „számvető betűk"
összeadását jól tudja: vesse föl elméjében, mennyi 13 meg
15 sat.

Ilyen formán végzi jó Maróthi György az elöljáró
beszédét. Munkája első részében a számok jelentéséről, ki-
mondásáról és leirásáról való tanítást szdmldlds'naXa mondja

A számveiö betűk közt a czifrát, nullát vagy zérust
semmí-néky vagy mivel csak hely foglalni való, semmis nék
nevezi ; a többit számos betü-nék.

A számvetés közönséges nemei az összeadás, kivonás^
sokszorozás vagy mint sokaknak tetszik, sokasítds és az oszlás.

Az összeadásnál sok számok summá']éibó\ jö ki a derék
summa. Próbája a kilenczesek kihányása,

A kivonásban három szám fordul elő. Első a summa,
második a hija^ harmadik a maradék,

A sokszorozás egyik száma a sokszorozni való, másik a
sokszorozó ; a mi kijön, a factum vagy facit Ebben egyéb-
iránt sok rövid utak vannak. Ismerteti a restek regulá'\ix is.

Az osztásban mindenkor van két szám : egyik a summa ,
másik az osztó^ — a mi kijön, azt részes-nek. deákul ,quotus*-
nak vagy ,quotiens'-nlék hívjuk. Megkülönböztet egy és több
betűs osztást.

A hármas regula vagy rendes vagy visszás. A törtek
vagy igazak, vagy költöttek, a mint a felső kissebb vagy
nagyobb az alsó-niX, Itt tanít két szám legnagyobb közosztó-
járói is. Az összeadás vagy kivonásnál pedig ki kell keres-
nünk a közalsó-t.

Műve toldalékában megemlíti a kétszeres tört számok-dX
is (fractiones fractionum). Ezek után tárgyalja a kétszeres
regulát (regula dupli), egyenetlen osztás-t (divisio inaequalis),
társaság, elegyítés (r. alligationis) reguláit és mesés regulá-t
(r. falsi).

Ez utóbbinál szerinte a vaktában fölvett számot ráfogás-
nak (positiv, hypothesis) nevezhetjük.

Az ö szavainak tartom még a következőket, melyek
dőlt betűkkel vannak a szokatlanság miatt könyvében nyomva
s a megérthetés kedvéért legtöbbje latin megfelelőkkel ismer-
tetve: pénzszedö: exactor; kalap: parentheseos nóta; ónas
sinór: mérő ón; kerék: circulus; kerület: peripheria.

így újított jó Maróthi György.

Kulcsár Endre.

Digitized by VjOOQIC

362 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Golyó. Pár évvel ezelőtt azt kérdezték a Nyelvőr szer-
kesztőségétől: mi az eredete a golyó szónak s vájjon nem
ettől származik-e, vagy viszont, a golyhó? A felelet az volt^
hogy „a golyó nem származik a golyhó-tóXy sem ez amattól.
A golyó nem más, mint a régies s a népnél még ma is ál-
talános golyóbics vagy golyóbiss szónak a megcsonkítása, ez
pedig ugyanaz, mirit a latin glóbus^. Nyr. XI. 423.

Megvallom, akkoriban magam is tökéletesen helyesnek
tartottam e feleletet. Régi szótárainkban hiába kerestem a
golyó-ty csakis a Kisded Szótárban láttám első megjelenését,
s ott is azzal a megjegyzéssel, hogy „e szó bevétele felett
még talán kérdés támadhat, ámbár pártfogói is találtatnak".
Az idő tájt hasított le Dugonics a gömbölyü-höl egész egy
ölyü-ty miért nem alhatott volna ki, gondoltam magamban, a
golyóbics is egy efléle műtétet.

Régi természettudományi könyveink olvasgatása azon-
ban másra tanított. Apátzai Csere János „Magyar
Encyclopaediá"-ja (Utrecht, 1653) 210. lapján ezt olvasom a
hódról: „A monya golyói orvosságra jók, innen vagyon
hogy ha veszi eszébe, hogy a vadászok utánna leselkednek,
a golyóit kiszakasztya és az ötöt űzőknek hagygya, hogy
maga életben maradhasson". Miskolczi Gáspár

„Egy jeles Vadkert"-je (Lőcse, 1702) 243. lapján ugyancsak
a hódról szóltában : „Az ő heréjének golyói rész szerint ked-
ves, rész szerint pedig nehéz kedvetlen illatúak szoktak
lenni". Alább pedig az 504. 1. : „(A tengeri halaknak) mint
egyéb földi állatoknak vannak nemzésre való tagjaik, úgy-
mint : tüdejek, golyójok, nemző herélyek és méhek avagy
mátrájok." — Milesz József „ Orvoskönyv "-e (Bécs.
1778) II. köt. 104. lapján: „melly miá abban eltürhetetlen,
égő feszülés támad, és a golyóknak és a mellette levő ré-
szeknek-is öszve húzódása kinos fájdalmat okoz". Alább a
118. 1.: „Megesik néha az-is, hogy a meggyuladott, meg-
keményedett golyókra hirtelen a fene esik".

Az imént idézett könyvek mind a szócsonkítás korát
megelőző időkből valók, s ha még hozzá teszem, hogy- Cse-
rénél, Miskolczinál a golyóbis is számtalanszor előfordul, és
pedig mindig csak ,globus' értelemben, azt hiszem egész
bizonyossággal kimondhatjuk az eredményt: 1) a golyó nem
származik a golyóbis-h6\; 2) a golyó eredetileg nem ,glo-
bus'-t. hanem ,testiculus'-t jelentett ; 3) a golyó szót nem a
nyelvújítás gyártotta, már készen találta és a ,globus' jelen-
tést csak reá ruházta.

De ezek után most már megint fölmerül a kérdés,
hogy honnan származik hát a golyó?

Digitized by VjOOQIC

I

i

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 363

E kérdésnek megfejtése nem tartozhatik ugyan én
rám, szabadjon mégis egy magyarázatot fölvetnem, mely,
nekem legalább, igen hihetőnek látszik.

Az olaszban, melyből Körösi szép fejtegetései szerint
píyr. Xin. XrV.) a magyar sok szót vett át, találjuk a
coglione szót, a magyar goly6-\dX mind alakjára, mind régi
értelmére teljesen megegyezőt. E szót az olasz koly&fmdi^
ejti; az átvételkor a szóvégző n könnyen eleshetett, vö. ol.
pantaloney m. pantalló ; fr. patron (töltvény) a Balaton-mellé-
ken patró* A szókezdő k pedig nyelvünkben gyakran válto-
zik ^-re: >&azdag, ^zdag; >6övecs, ^öbecs; ^ebel, ^eleb Nyr.
IV. 44, és kölcsönzött szókban is: ószl. Joliba, Calep.-nál
>fealiba, ma ^liba is; lat. ^roUare, ném. Roller, m. ^Uér;
íjavalier. ^vallér, Pethénél (Pali. mez. Gazd.) még Gavallér stb.

Figyelemre méltó még az is, hogy a coglione az olasz-
ban kettős értelmű: i) testi culus, golyó; 2) uomo gagli-
offo, balordo (Antonini : Dizionario, Velencze, 1792) tehát
ugyanaz, a mi a magyar golyhó. Ezt a második értelmű szót
átvette az olasztól a franczia is, coion alakban, s nála az
ma pernahajdert, kujónt tesz. Ebből a coton-\^6\ lett a német
s azután a magyar kujón.

Nagyszigethi Kálmán.

Mogy. Sí. óta megvan e szó minden szótárunkban s
azt mondják róla, hogy elavult régi szó, mely hajdanában
bogyót jelentett. CzF. sok regényes szófejtést is fűz hozzá,
sőt Budenz is épít rá s azt állítja, hogy a magyar mogy
(mogyo) épen annyi mint a finn marja, lapp muorje^ mordvin
maf^ cseremisz mör (MUgSz. .

Vájjon honnan vette Sí. e különös szót ? Gazdáját nem
adja a szótárában s régi irodalmunk sem tud róla semmit.
Léte egyesegyedül Sí. hitelén alapszik.

Sándor István, mint tudva van, az ő történeti és nyel-
vészeti búvárkodása eredményeit „Sokféle" czimű gyűjte-
ményes munkájában tette közzé. Itt nyomára akadhatunk a
/Af<?^jy.nak is.

A Sokféle VII. darabjában (165-256. 11.) „Többféle
szavainkról való vélekedésem" czím alatt Sí. egy szólajstro-
mot közöl, melyben előadja, hogy az abban foglalt szava-
kat eleink hajdan miként ejtették ; hozzá teszi azonban egész
nyomatékkal, hogy „mindezek csupán vélekedései, és hogy
noha sokakról bizonyos, de nem mindenekről".

Van e lajstromban néhány talpraesett megjegyzés és
temérdek sok délibábos szófejtés. A mióta e lajstromot és
a Sokféle XI. darabjában levőt átolvastam, véleményem
nagyon megcsappant Sí. nyelvtudományáról.

A 217. lapon azt mondja: ri^nogyoróy hajdan mogyo rú.
azaz olyan mint a mogy vagyis bogyó^. Még furcsábban ér-

Digitized by VjOOQIC

3^4 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁ/ATOK.

telmezi a 22S, lapon Somogy vármegyét riSomogy^ Somogy-
sdg^ hajdan Sommogysdgy azaz somfa, gyümölcssel böves föld,
táj vagy környék, Cornetum. Mogy annyit tett egykor mint
bogyó s abból jöhetett sommogy azaz somfa bogyója; Som-
MrOgyság, azaz somos- táj ^^

Mind a két helyen egész bizonyosnak mondja, hogy a
mogy annyit tett egykor mint bogyó ; de már a VIII. darab
115. lapján határozottan megvallja, hogy mindaz, a mit a
mogy-Toi mondott, csupán az ö sejtelme. Itt ugyanis így
szól: „Mit tehettek hajdan ezek a magánérthetö szavak:
homy mogy, szóm, gyap, szap, kes, sany, ísz, zó'r^ bizonytalan;
de hogy belölök származtak ezek a mással érthetők: ho-
moní, mogyorú^ szornorú, gyctporú, szaporú, keserű, sanyarú,
iszonyú, zörönyil, a bizonyos. Éppen olyanképen eredtek
ezektől is: domb, mony, fa, ha (tempus), por, szőr, vér, víz,
gyöngy, gömb, imezek : domború, monyorú, fanyarú, hamarú,
porhanyúy szörnyű, verhenyö, vizenyős, gyöngyörü, most gyö-
nyörű^ gömbölyű^.

Világos ebből, hogy a fnogy puszta etimológiai kohol-
mány ; Sí. gondolta ki, hogy a mogyoró ne legyen kéntelen
gyökér nélkül élni. (A mogyoró eredetére nézve vö. Nyr.
Xm. 262.)

E tapasztalat nagyon megingatja a Sí. szótárában ré-
ginek állított (/?-rel jelölt) szavak hitelességét. Az első ma-
rokra egész rakás koholmány hull ki belőlök, ú. m. : alkony,
dllvdnyy dllvdnykép^ esek, dics, dicstelen^ dicsvaddsz, éd, égi
tűz, égi víz^ ék (decor), élem, emeltyű, előd, elölni (antepo-
nere), fegy, fegyház, figyelni, forgács (tornator), futam, hon-
mívek, ind, izz, kapacs, károm, karölyű, kellem, keílevény, kömü,
köz (insula), láz (tumultus), lobtyú, lúg (nemus), mag (alti-
tudo), mez, mogy, olu, olu vaj, özön (oceanus), rez, rip, rom,
szállongó (waldschnepf), szeg (districtus), szollóka, zajgó (cor-
vus glandarius), szór (angustia), talpodni, tap, teker (schraube),
telep, terep, tév, timársó, töm (multus), tömleni^ tömlevény,
utálni (postponere), ülep (sedimentum), ür, ütii, vér (weiher).
vevő legény.

Bizony, igazat mondott Toldy Ferencz : Sándor István
csakugyan czégéres nyelvújító volt! Nagyszigethi Kálmán.

Házsártos. Szarvas Gábor a czinkos szó magyarázatá-
ban (Nyr. XI. 449) említi, .hogy hasard a régi francziában
annyi mint ,koczkajáték' : hásártos Molnárnál: ,lusor'; a mai
használat szerint pedig: ,izgága, czivakodó, veszekedő^

. A szónak , véletlen szerencsével járó. sok pénzt kocz-
káztató^ eredetibb jelentésben alkalmazását hallottam egy
szabolcsmegyei származású budapesti iparostól, ki csak ma-
gyarul tud. Ugyanis egy afféle szerencsejátékra azt mondta :
„Az olyan házsártos játék". Csapodi István.

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 365

Visszaigazított sajtóhibák. Szarvas G. sl föveg szó ke-
letkezésének kimutatásában (Ny. XIII. 461) Calepinus sajtó-
hibái közt említi a következőt is : „Petaso : Top zelet, az
diznonak az lollya^y mi véleménye szerint így volna helyre-
igazítható : „Z^ vagy tán Tzbb (czomb) zelet, az diznonak
az oldallya^ (uo. 462).

Nagyon természetes, hogy két oly alaknak valódisága
iránt, minők top és lollya. melyek sehol, egyetlen
szótárunkban sincsenek meg s a köznyelvben is
egészen ismeretlenek, kétkedésnek kell támadni
bárkiben is, főkép ha csak egyszer és oly helyen merülnek
föl először, mely számtalan hibái miatt amúgy sem föltétlen
hitelességű Hogy Calepinusnak ezen a helyén is valami
hibának kell lenni, abban a czikknek bizonyára minden ol-
vasója megnyugodott, noha Szarvas a „kétesek vagy épen
megfejthetetlenek" közé sorozván az adatot, nyiltan kife-
jezi, hogy olvasását nem kívánja föltétlenül bizonyosnak
tekinteni.

Nem a kétségeskedés bírt minket se rá, hogy a külö-
nös szóknak utána járjunk, hanem a puszta véletlen, mely
Felvinczi Györgynek következő helyéhez juttatott :
„Disznó hús bor nélkül roszszabb a* júh húsnál, Borral ó
jobb étel, s' orvasságúl használ : Hurkája jobb egyéb állat
hurkájánál; Kővériben penig nincs jobb a' topjáná.l".
(„De conservanda bona valetudine Liber Scholae Salerni-
tanae", ford. Fel-Vinczi György, Lótse. 1694. 10. 1.)

E világosan szóló adat, mely Calepinus ^/-ját teljesen
igazolni látszott, most már természetesen arra ösztönzött,
hogy a dolognak kissé jobban utána nézzünk..

Kutatásunk nem is volt eredménytelen. A top-ot ugyanis
a ,helyreigazított* helyen kívül még kétszer találtuk meg
Caíepinusban, ú. m. a petaso diminutivumánál : „p e t a s u n-
c u 1 u s : hb szeíotetske^ azaz top-szeletecske^ és egy synony-
mumánál: „i 1 a, pars lumbi seu lateris in sue. Vng. 7í?/",

Bizonyos, hogy e három egybehangzó hely tanúsága
Felvinczi adata nélkül is fölmentené Calepinust a sajtóhiba
vagy másnemű tévedés gyanújától, míg pl. a föveg-nék sajtó-
hiba voltát — mi Szarvas czikke után minden kétségen
fölül áll — már eleve is elárulja az a körülmény, hogy így
Caíepinusban is csak egy helyen olvasható, szemben a süveg
különböző fajainak elnevezéseivel, hol ő is mindig a nem-
nek közönséges nevét (süveg) használja.

Calepinus utódainál azonban már nincs meg a iop. Ez
alakjában végkép eltűnik a szótárakból s MA.* lat.-magy.
részében ila már annyi mint „disznó tomp^^ j^petasio: disznó
tompor", j^petaso : oldal peczenye, disznoodal" stb. (Meg-
jegyezzük, hogy ez a tomp a magy.-lat. részben csak MA.*-
ban lép föl: ^tomp : ila, coxa; die hüffte, die dicke des

Digitized by VjOOQIC

306 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

beins űber dem knie". Innen aztán átmegy PP.-ba SK.-ba,
Kassaiba, a NSzótárba és Ballagi Teljes Szótárába; a Táj-
szótár azonban nem ismeri.) Magát a top alakot, keresve a
Tájszótárban s tájnyelvi anyagot tartalmazó újabb szótá-
rainkban is, többé sehol sem találtuk följegyezve. Annál
jobban meglepett tehát a Nyelvőr tájszóközleményei között
ez a kétségtelen tanúbizonyság szavunknak máig is lé-
tezése mellett : j^top : zsódér" (azaz : sóder . sódar; vö.
ugyancsak Somogyban: ^^zsódér: vállcsont, melyet mint a
sonkát felfüstölnek" Ny. VÜI. 525), Somogyból közli Körész,
Ny. 11. 377.

Ugyancsak a Nyelvőr tájszavai közt bukkantunk a kö-
vetkező fontos helyre is: ^lolva: sonka" (Rimaszombat,
Bodon József közleménye) V. 272., mi azonnal a Calepinus
lollyd-}kt juttatta eszünkbe, melynek különben sehol egye-
bütt nem tudtunk nyomára találni. A jelentés egyezése s
az alak egybevágó volta mellett semmi kétségünk sem le-
hetett a lollya és lolva azonosságában, melyek egyikét épen
a már top']kért is gyanús szótári hely, másikát egy rövid
szavú s eddigi tudomásunk szerint egyedül álló népnyelvi
följegyzés mentett meg a feledéstől.

Most már a két szó létezésének nagyobb hitelére s
alakjaik egymáshoz .való viszonyának megértése czéljából is
szükségesnek látszott a népnyelv közvetetlen ismerőinek kérni
ki vallomásait. A válaszok, melyek a szerkesztőség utján
tett kérdéseinkre érkeztek, egyrészt megerősítik az eddigi
följegyzéseket, másrészt új oldalról és újabb alakokban is
bizonyságot tesznek a két szó tényleges létezéséről (1. Ny.
XIV. 279).

A. top e szerint Somogyon (Ny. 11. 377) kívül megvan
még Kecskeméten, top^ topja^ topos-hús alakokban, két
közlő tanúsága szerint; a Rimaszombatból (Ny. V. 272)
följegyzett /o/va alakról most két más gyűjtő is tanúskodik,
egyikük pedig ugyanonnan /o/u mellékalakot is közöl, mely
az előbbivel hangtanilag bizonyára oly viszonyban áll, mint
falu a {M\hély)/a/vd-vsL\, tollú a tollvds-sdX (vö. Ny. VDI. 106);
a Calepinusi lolja f^lollya^J személyragos alak megvan Táp i ó-
S z elén (Pest m.); s végre nyilván ugyané személyragos alak
maradt fönn továbbképezve a csallóközi lollds-hiís elne-
vezésben (vö. orjds'htís, uo.).

Szókincsünk e két új elemének eredetét és rokon-
ságát egyelőre még nem tudhatni : nem mondható meg egyebek
közt, egybe tartozik-e, s ha igen, mily viszonyban áll a top a
MA.-től föllépő tomp alakkal ; mindkettőnek pedig van-e
valami közük, s minő, a később helyükbe lépő tompor^ tom-
pora szóhoz. Minderre s egyéb fölmerülhető kérdésekre is
egy szerencsés fölfedezés, minek napfényre jöttüket is köszön-
hetik, megadhatja majd a kellő feleletet. Elég ezúttal csupán

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 367

levonnunk a tanulságot ez újabb érdekes tapasztalatból,
miként deríthetik föl a nyelvjárások lappangó kincsei régi-
ségünknek leghomályosb s kétesebb helyeit, miket az ö
napfényre kerülésük nélkül a nyelvbuvár már-már hajlandó
lett volna kutatásaitól mint értéktelen hamis anyagot fél-
redobni.

A népnyelvnek ily meglepő adataira nézve elég lesz
olvasóinkat az évad (ivad) és gyappanik (1. Ny. X. 471) szókra
emlékeztetnünk, melyeket összes irodalmunkban csupán egy-
két codex őrizett meg s a nép nyelvében negyedfél századon
át máig fönmaradtak. Dy ritka szava régiségünknek a ktsdl-
kodik, mely a codexeken kívül csak Komjáthinál és Sylves-
temél, legelső nyomtatványainkban, olvasható, — s íme ma
is dívik a következő helyeken: ^kisdlkodik: kisért, faggat,
dévajkodik" (Csallóköz) Ny. I. 279; y^kisdlkodik : kiáltoz fáj-,
dalmasan" (Felső-Somogy, e megyéből közölték először a
top-ot is) Vni. 525; ^kisdkodni vkivel: czivódni" (Simon-
tornya, Tolna m.) V. 230 ; j^kisdkonnyi : ingerelni" (Tata vidéke)
uo. 329; „>6í>^';í^/9^/'^.- ingerkedik" (Naszvad, Komárom m., e
megyéből tűnt föl először az ivad) IV. 235. Ez utóbbi a
kisdlkodtk alaknak oly hangbeli változata, mint sirdnkozik az
eredetibb '^sirdlkozik-ndik. stb. (1. NyK. XVI. 253) ; a somogyi
adat ,fájdalmasan kiáltoz' jelentése, ha a közlő megfigyelése
helyes, szintén nem okozhat a szó azonosságára nézve nehéz-
séget, a mennyiben itt csak egy esetleges mellékkörülmé-
nyére szállt át az elnevezés az eredeti ,czivódás' ,strepitus
lascivientium'-féle fogalomnak.

Ily meglepő találkozásokat a régi nyelv és dialektusaink
ritkaságai közt valószínűleg még nem egyszer lenne alkal-
munk tapasztalni, ha — a mi napról-napra égetőbb szük-
séggé válik — egy szélesebb alapokra fektetett társaság
venné valahára kezébe népnyelvhagyományaink rendszeres
gyűjtésének s fölkutatásának fontos ügyét.

ZoLNAi Gyula.

Néhány magyarázatlan szó magyarázata. C s o m á r
István (Nyr. XIV. 43) magyarázatra szoruló szavaihoz ré-
szemről a következőkkel szolgálok.

Gorczolni a gorcz és korcz-czdX egy vagy rokonértelmü ;
a nádból készült v e j s z é-nek, csőszkunyhónak, a nádtető-
nek falszerü kötése füzvesszővel történik. A gorcz a kötés;
gorczolni tehát fonással kötni ; a %dXyd>.-korcz a ránczos kö-
tés, melynél a ránczok úgy viszonylanak a madzaghoz, mint
a nád a kötő vesszőhöz. Gorcz a Bodrog között: mocsáros
helyen, apró, szilárd szigetecske. Goroncz, ugyan ez Porcs-
alma körül (Ecsedi Láp).

Azt hiszem, hogy gorczolni nem jelenthet mást, mint a

Digitized by VjOOQIC

\

3^^ HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK.

nádtető rohadt részeit kiszedni, folújftani s lekötni, vagy
letűzni, megerősíteni.

Pöcsik, az Oestnis-ok közé tartozó légyfaj, az ú. n.
Hypoderma Bovis, mely éles tojócsővel kilyukasztja a marha
bőrét s a sebbe petét csúsztat; a petéből kikel az álcza s
a keletkezett daganatból táplálkozva, végre a földre hull,
betúrja magát, bábbá alakul, melyből ismét kikel a légy.
A marha a legyeket igen jól ismeri s mihelyt rajzásukat
megérzi, nyugtalankodni kezd, azaz: gizsója van.

Hermán Ottó.

Czápa. A P a 1 1 a s tói fölállított s tudományosan el-
nevezett keszegek közt ez is van : Abramis sapá^ nyilván a
görög aaicépSr^í = a sós hal bizonyos faja, s tény, hogy az
Abramis = Keszeg nemhez tartozó fajok sokaságuknál fogva
leginkább adják a „sóshalat". A Li n n é tői fölállított Abra-
mis ballerus, a Drávafok „Bálin Keszeg ^-e, németül zope^
schwuppe, schuwpc. Végre csabak vagy vezérhal (Kőrös-Tar-
csa, Szeged) = Aspius rapax Ag. szintén keszegszerü.

Ennek a sorozatnak az a tanulsága, hogy Szarvas Gá-
bor magyarázata : szápakeszeg = sttino salpa nem állhat meg,
mert a szápa csak a görög halnévre vezethető vissza s
csak sóshalra, illetőleg olyanra, a melyet leginkább sóznak,
alkalmazható. A Szarvas-féle alkalmazásnak ellene van a
sturio is, mely Tok vagy Viza féle hal s a stÖKy sterleí, stirl
elnevezésekkel egyazon eredetű, ezeket a halakat pedig a
Keszeggel, már typikus okoknál fogva is egy kalap alá
vonni nem lehet; végre a sapa és salpa-m}^ halra való al-
kalmazása két különböző dolog. A latin salpa a szótárak
szerint : egy halfaj ; a görög aáXiCYj : egy tengeri halfaj,
tehát az édesvizek keszeg-yíí nem lehet. Az újkori természet-
rajzban a salpa j illetőleg aocXicY) a Tunicata-k egy családjára
van alkalmazva.

Megjegyzem, hogy ott, a hol állat vagy növény elne-
vezések etymologiai megfejtésén kívül arról is van szó.
hogy egy állatfajra vagy növényre biztosan alkalmazzuk,
ott pusztán a szótárakra támaszkodni nem lehet, mert a
Linné előtt kelt szótárakban a név és tárgy, következetes
módszer hiánya miatt, ingadozott s ez az ingadozás,
az ismeretes „kiírás** révén Linné után is megmaradt, a
miről a sturio salpa tanúskodik.

Ezeket Leunis „Synopsis"-a nélkül a nyelvész nem old-
hatja meg; sőt még evvel is bajosan, mert itt a tárgy is-
merete is föltétel.

De még ez sem elég, mert ismernünk kell még a sza-
bályt is, a mely a tudományos elnevezésnek — a melyhez
a népies név köthető — szerkesztését szabályozza, még p^-
dig a synonymák elkerülése érdekében.

Digitized by VjOOQIC

KKRDÉSEK ÉS FELELETEK. 369

Miért nem mondjuk Abramis saperda, ha 'jaTcápÖTjí; sós
halat jelent? Azért mert a Saperda Fabriciustól egy bogár-
nem számára foglaltatott le, ez tehát a lex prioritatis értel-
mében — melynek rendeltetése az. hogy ugyanazon név ne
alkalmaztassék több tárgyra — a modern tudományban
halra nem alkalmazható.

Hermán Ottó.

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

I. Kérdés. Egy asztaltársaságban heves szó vita támadt
egy nyelvészeti kérdés miatt- A casus belli ez.

A. azt állította^ l^ogy a hullik ige ép oly jó, mint a hulL

B. ennek ellent mond: a hullik rossz, söt jó magyar
helyen nem is hallható soha.

Mind a két fél szövetségeseket keresett bennünk ; a
kik mint vendégek voltunk jelen a társaságban.

Én- azt mondtam : a hnllik-ot én sem haliam, irodalmilag
tudtommal még erdélyiek sem használják, pedig azok közt
Kemény Zsigmondnál is a hós olykor „belépik" az ajtón,
„belép" helyett. S nem látok okot arra sem, hogy a kettős
formát mért haszi\^ljuk, mint például van ok, szabály, törvény
arra, hogy például a szerelmes térdre „omol", míg a fal
„omlik", az ember a társaságban ^megjelen", a lap pedig
„megjelenik"; továbbá lét^zne^ bomol-bomlikj foly-folyik, nyíl-
nyílik sat., de grammatikailag tudjuk köztük a különbséget,
a használat okát^ törvényét. (El is mondám e törvényt, mit
itt azért hallgatok el, mert hisz a szerkesztő úrhoz való föleb-
bezést határozván el, úgy helyes, hogy csupán a kérdés
tárgyát hallgassa meg, ne pedig az okoskodásokat is.)

Erre tört ki a második vita.

Vendégtársam és barátom C. ellent mondott, állítván,
hogy omol'omlik, jelen-jelenik^ bomol-bomlik igeformák közt
nincs különbség s tetszés szerint használható egyik is,
másik is.

A háziasszony indítványozta, hogy mind a két vitakérdést
apellálni kell a Nyelvőrhöz.

Jól van. Én vállaltam el az előterjesztést.

Kérem tehát szerkesztő urat, szíveskedjék a kettős pör
dolg'ában „fölebbviteli" Ítéletet nyilvánítani. Először a „hul-
lik" ige-formáról. Másodszor arról, hogy mi az „omol-omlik".
„jelen- jelenik", „bomol-bomlik" igék használati különbsége
s törvénye, s átalában van-e fogalmi különbség s létezik-e
rá határozott törvény ? Vagyis e két kérdésben melyik oldalon
van az igazság?

Felelet. Igéink közt van egy jókora csoport, a melyek
majd ikesen, majd iktelenül használatosak. Ezek két osztályt

u. uyELVöR. xjv. 24

Digitized by VjOOQIC

370 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

alkotnak. Az első osztálybeliek, aszerint a mint átható vagy
visszaható jelentésűek, két részre oszolnak : az áthatok ikte-
lenek, a visszahatok ikesek ; pl. „Az inas mákot tör, és: a
cserép könnyen törik. Nag-yot hall, és: az ágyuszó messze
hallik. Füstöt érez, és: füst érzik". Ilyenek még: bdn
és bdnik^ biz és bíziK tosz és toszik, gyak és gyakik s a táj-
szólásbeli bír és bírik^ old és oldik^ szeg és szegik^ zúz és
zúzik; továbbá egy része a -z képzős denominális igéknek,
mint poroz és porzik^ vérez és vérzik sat.

A második osztálybeliek — ide csak visszaható igék
tartoznak - anélkül, hogy jelentésbeli változást tüntetnének
föl, ikesen is, iktelenül is járatosak; pl. a régi nyelvben
asz^ ma aszik ; régente lépik (vépik), ma lép ; a régi irodalom-
ban csak bomolj omoly oszol, csúsz, mdsz, vdgy, /oly, hull, ma
azonban, részint az irodalom, részint a nép nyelvében szokot-
tabbak ez ikes formák : bomlik^ omlik, oszlik, csúszik, mászik,
vágyik^ folyik, hullik; ellenben régente csak vdlik, ma néha
vdl is; a használtabb iktelen alakon kívül tájszólásilag hall-
hatók még : fagyik, fdjik, rogyik^ temiik, veszik.

Az a különbség, a melyet némely újabb grammatiku-
sok a második osztálybeliek ikes s iktelen alakja közt látni
akarnak, se a történeti, se az élő nyelvben föl nem födöz-
hetö, s nem egyéb erőltetett mesterkéltségnél. Egy nyelvet
sem ismerünk, még a fejlettség legfölsőbb fokán állók közt
sem, a mely külön kifejezőt alkotott volna s mást alkalmazna
az oly cselekvésre, a mely személytől ered, s mást, a mely
dologra vonatkozik. Ember, állat, föld, harang, ajtó, falevél
sat, sat. mind mozog egyformán ; a nyelv egyiknek és
másiknak mozgása közt nem tesz semmi különbséget; így
n ő a gyerek, fa, nap, adósság, hatalom, elkeseredés sat. ; a
botlás egyformán botlás, akár a legnagyobb bölcs kövesse
el, akár valamely futó paripán essék meg ez a mindennapi
gyarlóság. Nincs tehát ok, hogy ez ingadozó alakok közt
jelentésbeli különbséget állapítsunk meg ; de nem is tanácsos,
mert ez könnyen nyelvromlásra vezethetne. Ha fölállítjuk a
szabályt, hogy ,Gusztáv Iduna előtt térdre oviol, de: a porla*
dozó kőfal a földre omlik, továbbá : Barátom megjelen, de az
újság megjelenik^ majd jönnek furfangos grammatikusok és
mindenféle nem-grammatikusok is, mert hiába, mindannyian
szeretünk nyelvészkedni, s a ,személy-dolog' nyelvtörvényt
jó tágra kibővítik s egyéb cselekvésekre is kiterjesztik:
^Hull ?lZ ellenség, de : hullik a zápor. A nép gyűl, de : az
ár mindenünnen gyűlik. Nem minden bokorban terem nagy
költő, de : a felső megyékben nem termik szőUő. Péter fneg-
rezzen, de : az ablak megrezzenik. A haragos h^xmx fölpattan,
de: az érett daganat Viönny^n fólpattanik^. Sőt ha ezek egy-
szer majd divattá válnak, nincs benne semmi lehetetlen, hogy
jönnek más, még agyafúrtabb próféták, a kiknek szava szerint

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 37 l

az ember jő-megy^ jár-kél^ sieU fuij szaladj rohan, de a
kutya jövik'inentkjárik'keliky sietik j fűtik ^ szaladiky rohanik sat.

De vannak; a kik e megkülönböztetésben fölsőbb fokú
szabatosságot látnak. Az én szemem, megvallom, nem olyan
éles; én, s velem többen, nem csak az utóbbi, hanem még
az első osztálybeliek /it-jében s iktelenségében se vehetünk
észre valami különös finomságot. A szó ugyanis egymagában
merev, holt tetem; meleg vér csak akkor száll ereibe, csak
akkor elevenedik meg, ha több tagja egy testté egyesül, ha
a mondat egészébe illeszkedik. Nekem az erős hitem, s gon-
dolom mindenki osztozik benne velem, hogy nem akadt még
eddig magyarul beszélő és iró, ha a leggondosabbat, leg-
kényesebbet vesszük is , a ki például e két mondatot :
,Fazekat törni szoktak, és : fazekak törni szoktak. Kenyeret
szegett a koldusnak, és : nyaka szegett a korsónak',
egy pillanatra is félreértette, összezavarta volna, s a ki a
két példa hallomása közben észrevette volna, hogy az egy
közös törni s szegett alak, noha más-más jelentés rejlik benne,
minden kifejező nélkül áll, s a ki arra gondolt volna, hogy
ily esetekben az értelemzavar kikerülése végett új exponenst
kellene alkotni.

Aztán, hogy a ,barátom megjelen' ^ és: ,az újság meg-
jelenik^ a szabatosságot egy lépéssel se viszi előbbre, abból
világos, hogy a múltban barátom is, az újság is csak mag-
jelent, s a többes számban kivétel nélkül minden időn át, a
nélkül, hogy a két megjelenés meg nem különböztetése
legcsekélyebb kárával is járna az érthetőségnek, a szabatos-
ságtiak, barátaink is, az újságok is csak megjelennek^ meg-
jelenéneky megjelentek^ megjelenendneky hogy megjelenjenek^ ha*
megjelennéneky meg szoktak jelenni.

Ezeknek előrebocsátása után a föltett kérdésre ez a
válaszunk.

i) A hullik élő alak s több vidéken járatos, neveze-
tesen a Duna-Tisza közt, Bácskában a hull kizárásával csak
is ezt használják ; alkalmazása' ellen tehát semmi kifogást se
tehetni, s épen oly jó, mint a hully csak hogy ez elterjedtebb.

2) A második osztályban elsorolt igék ikes és iktelen
alakjai közt semmi jelentésbeli különbség nincs, s ilyesminek
se a régi irodalomban, se az élő beszédben nem akadunk
sehol nyomára. Ma szokottabbak : aszik^ bomlik^ omlik, oszlik,
(hnliky csúsziky mászik, válik; ellenben : /<?/y, hully lépy rogy,
vesz; de amazok iktelenül, emezek ikesen is használhatók.

2. Kérdés. T. szerkesztő úr I A Fővárosi Lapok egy
szerkesztői üzenete (1885. júl. 29.) heves vitát idézett elő
egy nagyobb társaság tagjai közt — de előre kell bocsáta-
nom az illető szerkesztői üzenetet, mely egy kérdezőnek,
M-L — snak ezt mondja: „Bizvást használhatja a bibomok.

24*

Digitized by VjOOQIC

372 KÉRDÉÖBK É8 FELELETEK.

levéltárnok és pénztárnok szavakat a nélkül, hogy a „nyelv
géniuszát** megsértené. Akkor írja majd biboros-ndi^y levelid-
/-í^^-nak, ha majd a kanonok-hói kánonos, a szénok-ból szónos
(vagy szavas), a támokmester-höl tdrosmester lesz. Addig ma-
radhatunk a régi módinál".

A társaság legtöbb tagja a Fővárosi Lapokkal tartott
s a bibornok, pénztárnok szók helyességét vitatta, de akad-
tak hárman a társaságban s árok között egy magyarnyelv
tanár is, a kik azon biztatást a bibomok. pénztárnok mellett
nem tárták helyesnek, állítván, hogy a -nok tótos képző s
az olyan szók, milyen a tábornok, szónok s hasonlók nem
igaz magyar eredetűek.

Miután egyik fél sem engedett és fogadás is tortént,
végre abban egyeztünk meg, hogy a vitát a Nyelvőr szer-
kesztősége elibe visszük, s bármelyik félnek ad is az igazat,
az ellenfél megnyugszik ezen Ítéletben, magát legyőzottnek
fogja tekinteni és — fizet.

Kérjük tehát a t. szerkesztőséget, méltóztassék ben-
nünket e kérdésre nézve akár magán levélben, akár a Nyelvőr
legközelebbi számában fölvilágosítani.

Felelet. Az igazság a két fél közül annak a részén
áll, a melyik azt állítja, hogy a bíboros, pénztáros sat. jó, a
bibornok, pénztárnok pedig helytelen.

Hátunk mögött jár már az az idő, mikor a nyelvújítás
visszás alkotásait védelmük alá fogták íróink, hogy helyes-
nek tüntessék föl azt, a mi kétségkívül helytelen, s a nyelv-
tisztaság tekintetében, ezt örömmel tapasztaljuk, az utóbbi
években kedvező fordulat állott be. Épen a Fővárosi Lapok
egyike azoknak, a kiknél ez örvendetes változás, a tiszta
magyarosságra való törekvés világos jeleivel találkoztunk,
s azért épen tőle nem voltunk rá elkészülve, hog^ oly nyi-
latkozatot olvassunk, a mely biztatást foglal magában a
helyes ellenében a helytelennek használatára. Azt még tud-
nók érteni, ha azt mondaná: A bibomok sat. bevett, rég
járatos közhasználatú szók; már nagyon megszoktuk, elél-
hetünk s élünk is továbbra velük, de hogy helyességük
mellett lándzsát tör s védelmükre sánczokat épít, míg a
helyes használatot le igyekszik rombolni, annak a ,mértje',
megvalljuk, érthetetlen előttünk.

A pénztárnok, ruhatámok, levéltárnok^ könyvtámok fekete-
ségét a sokszor emlegetett s védelmükre alkalmazott tárnok
szappanával se moshatni fehérre, mert pl. a pénztárnok nem
összetett (pénz -h tárnok), hanem képzett szó: pénztár-nok;
előbb volt meg ugyanis a kocsi, hajőy kormány, s csak azután
lett a kocsis, hajó-s^ kormányos,

A mi pedig a rc^gi nok-os szók, s általában a -nok
képző használhatóságát, hivatalnevezetekre alkalmas voltát

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 373

illeti, kisértse meg . akárki annak, a kinek felügyeletére,
gondjára van bizva a kápolna^ harang, börtön, korona, szöllö
sat. kdpolnánok, harangnok^ börtönnök, korondnok, szöllönök
nevezetet adni, s ha megkisérlette, kérdezze meg a nyelv-
érzéket, hogy használhatjuk-e a nok-os szókat, a nélkül hogy
vele a nyelv géniuszát megsértenék; aztán intézze hozzá
azt a másik kérdést is, van-e legcsekélyebb kifogása ellene,
nem volna-e helytelen, ha ezeket használnék: kdpolnds, ha-
rangos, börtönös, korondsj szöllös sat. s a mi választ kap a
két kérdésre, abban bizvást megnyughatik.

Még a fölhozott kdnonos, szónosy szavas példákra s a
„régi módira" volna egy kis észrevételünk.

Mind a kettő nem épen szerencsésen van választva. A
kanonok'Ot, így a mint előttünk áll, egészében vettük köl-
csön, valamint a komomok-ot is, alapszavuk, a gor.lat. canon
s a ném. kammer nélkül ; ezekből tehát ép úgy nem lehet
kdnonos-X,, kammeros-X. képezni, mint nem lehetségesek a kasz-
nárj boglár^ bakter, prókátor (procura-tor) sat. szókból kaszn-os,
bogl'Os, bakt-os, prókd-s vagy prokúrd-s. Ellenben a hol az
alapszót átvettük, pl. a bajnok, udvamok, asztalnak sat. mel-
lett van baj, udvar, asztal, ott lehet, s mondják is, bár más
jelentés számára vannak lefoglalva: bajos ^ udvaros, asztalos.

Hogy pedig mi a „régi módi" s mi az új, legvilágo-
sabban ki fog tetszeni, ha épen a régi hivatal és foglalko-
zás nevezeteket vesszük vizsgálat alá. Csak néhányat szám-
lálunk elő : feredös : balneator, karabclyos : catapultarius, pat-
tantyús : tormentorum moderátor, dobos : ty mpanista, udvaros :
aulicaster, zdszlós (úr) : baro, comes, kaptis : janitor, sekrestyés :
sacristanus, kamards: camerarius, szdzados : centurio; zászló-
tartó: signifer, szdmtartó: rationarius, tömlöcztartó : custos
carceris, kincstartó: thesaurarius, levélhordó: tabellarius, bd-
nyamester: fodinae praefectus, fö-tdborfnester: archistrategus,
pinczemester : cellarius, udvarmester: magister aulae, udvar-
biró: provisor, ajtóndlló: ostiarius, léfözö: offarius, hadnagy:
tribunus militaris, vdmagy : castellanus, gondviselő: curator
sat. sat.

Sokféle tisztség, hivatal és sokféle foglalkozás volt
őseinknél, le egész a múlt század végéig, de olyasmit, hogy
ferednök^ karabélynak sat. soha se jutott eszükbe készíteni.
A bibomok'i^i^ tehát épen nem a régi, hanem nagyon is
új módi alkotások.

3. Kérdés. Ha egy ember több helyen fordul meg
s mindenütt más és más borral kínálják, hogyan fejezi ki
magát e két szó segítségével sok és bor, hogy t. i. több
faj bort ivott?

Vita tárgya lévén, eldöntését becses véleményétől várjuk.

Digitized by VjOOQIC

374 NÉPNYELVHAGYOM AnYOK.

Felelet. „Sokféle bort, vagy különféle bort
vagy (szokottabban) különféle borokat, vagy sok f a j t a
bort ittani".

„Sok bort ittam" nem fejezi ki azt, a mit ki akarunk
vele fejezni, „sok borokat ittam" pedig nem szokásos.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

Meztéláb nadrágba, úgy gyűtt be a fene a
határba. íg^ csúfolják egymást a gyerekek tavasszal, mikor a
csizma már „lepállik róluk", de a nadrág még nem.

Ha szögén vagy, légy kevéj; ha nincs mit
önni, válogass benne.

Ara szakad: megállapodik az ára vmi portékának. „Hogy
atta ké el a borát? Hát csak úgy vötte mög ez a zsidó, majd a
hogy szűretkó ára szakad".

Leveles vagy: a rováson van még a számodra vmi. (V^ö.
Debreczen, Ny. VII. 274.)

Nem ugranék lé érte a patkárú. A ki vmi ételt
nem szeret, az szokta arról mondani.

Összeszűrték a levet, i) Egybekelés nélkül össze-
mentek lakni. 2) Titkon vkinek kijátszására egyetértettek.

Iszka dobár, kinn a pohár. Kurjantás tivornya köz-
ben ; értelme : igyál poczakos, körben jár a pohár. (Vö. H.-M.-
Vásárhely, Népk. Gyűjt. II. 273.)

Rúgd fő, hadd ott: végezd el hamar. (Vö. Hajdú m. :
űsd össze hadd ott. Ny. VII. 179.)

Maj kiméröm a házhelet. Maj kiadom a bér-
b á r á n t. Fenyegetések, megverést jelentenek.

V'iszi a férhet: szalad (gúnyos ért.).

Gazát tösz rá: ellop. (E kifejezés eredete a következő :
Szüreteléskor az állani való szöllöt lerakják a borozda hatjára, s
aztán később szedik össze külön kosarakban. A mely szedő tehát
el akar lopni ebből, alattomban egy-egy nyaláb gazát tesz a raká-
sokra^ s azok ekkép ott maradván, másnap ö viszi el az akkor már
puszta és néptelen szőllőből.)

Hódvilágon epröt szönni: alkalmatlan időben vé
gezni vmi munkát.

Hol okos, hol bolond: eszelős. (Ez egy szólamban a
,hol* nem változik ,hun*-ra.)

Ott hatták az ébadóba: egy magát hagyták. (Vö.
R.-Szombat, Nyr. X. 88.)

Időnap előtt: mielőtt az ideje eljött volna. (Vö. Debre-
czen, Nyr. IX. 476.)

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOM AnYOK. 375

Mindön rossz puskának van égy fogó vége:
minden hibára lehet találni vmi mentséget v. kifogást.

Tótű nevet: sír.

Nem áhat a keszőcze a nyárson: annak mondják,
a ki minden titkot kifecseg, minden pletykát tovább ad.

Évesztötte a vaskót: elkésett az ebédről.

No, nem vagyok fattyú gyerök! Ezt az mondja, a
ki épen asztalnál találja azt a háznépet, a melyet meglátogatott.

Kivitte a kutya a kanalát: nem szivesen látott
vendég.

Elegyös, mint a kűdússzar.

Sé ize, sé bíze, mint arabszarnak. (Vö. MA.)

Ebű gyöt szérdéknek, ébű kö cveszni. (Vö. MA.)

Kuczóba a bőgő: czigány azaz fősvény a gazda.

A Banári kocsiján, mőg a Kopárdi lovain: gyalog.

Né föcséd (= fecséreld), mind Zseni a hurkát.

Összemönt, mind a Döme gatya ja.

Tarka, mind a Baki lova.

Faj fajra üt, mind a Bacsó hegedűje.

Jár kel, mind az Orbán lelke a pokolba.

(Kis-Kún-Halas.)

Korda Imrb.

Népmesék.

Kirájmese. *)

Vót a hun ném vót, vót ég^ kiráj, annak vót égy ojan fája,
a mejiknek a tétéjét soha se látta anyaszült émbér. A kiráj heted-
hét országon keresztül kidótatta, hogy a ki félmászik ára a fára,
neki aggyá csudaszép leányát s véle féle-kirájságát. Héj ! de nem
mért ára a fára senki se félmászni, elfáratt a szem, s még az ajját
is elig látta.

Hát égy kis kondás-fiju oda ment s nézte ászt a rémítő magos
fát; elbúsult, hogy az ágatlan fára — mer a fa merő sima vót,
nem vót annyi ág se rajta, mint az ujjamon né — hog^ mennyen fél.

♦) A t. gyűjtő e meséhez a következő észrevételt csatolja : ^'E mesé-
ben némely kifejezések kétfélekép is le vannak irva ; ezt azért írtam igy,
mert így hallottam kiejteni**. Nekünk mindamellett különösnek tetszenek kü-
lönösen a zárt tf-re vonatkozó némely följegy;5ések ; ilyenek nevezetesen :
h^edhét, vele, fíjed, f^rle kirájság, k<fttö és k<?ttö, t^rtí-jébe és t/tíjét, félf/lé és
elfWe, ára f^le ; ^ccz^r, éccz^r és icczer^ m«it és m/nnek ; v^dd ki, s^, Ve-
r^ztüí és ktfV^sztül; ^mbér, nem mí-rt félmászni, é-lbúsult és elment. Felötlök
még : /hetrf (^et* 1) ; nem adott kócsot hozza, hozza tette a lábaszárát ; to-
vdbbáy hogy az égy állandóan újabb szokás szerint egy ^-vel van írva, még
magánhangzó előtt is, pl. egyet lépek Mi a kidíitatta / nem frásbiba kidobö-
tatta helyett ? S z e r k

Digitized by VjOOQIC

37^ NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

A fiju égy helyen leült s csak búsult, búsult. Ara mégy ecczer
égy vén bábo s kérdeszte tűlle:

— Min búsúsz fijam ?

A fiju elmonta, hogy mijér' búsul.

^ — Azon könnyen segítünk, monda a bábo. Kriggy el a ko-
vácsnál, csináátass égy pár vas-bocskort, még égy baltát. Osztán
a bocskort húzd fél a lábadra, a baltát meg mindég vágd az fába,
így féljuthaccz a fa tetejébe.

A íiju mégköszönte szépen a vén bábo tanácsát, elment a
a kovácsnál s megcsináátatta a bocskort s a baltát. Mikor ez ké-
szen vót, elment a kirájnál s jelentette magát, hogy ü félmászik
az fára.

— Jól van fijam, monda a kiráj ; de ha visszatérsz, a fejed
leüttetém.

— Nem térek én, monda a fiju s azzal mászott magának
félfélé.

Má jó messzire halatt, mikor az egyik bocskort ledobta, mer
elszakatt. Megént csak mászott, mászott, hát ecczer csak ledobja a
másik bocskort is. Má ha ennyibe van, gondóta magának, félmé-
nyek a tetéjibe. Nagy-sokára fél is érkezett s ott égy rémületes
nagy mezőre ért, a hol nem vót égy fa, égy fű, de semmi se vót.
A mint így mént, mendegélt, hát ecczer meglátott égy várt, mej
úgy csillogott, mintha napsugárból lett vóna építve. Elment oda,
hát majnem mégvakult a nagy világtól, mer ott minden, de minden
aranyból vót. Bémént a vár arany kapuján s kereste a gazdát,
hogy szógálatba ájjon. Hát a gazda hejjett kijütt égy világszép
leány. Szebb vót, mint a nap s az ég. Éhez a szép leányhoz állott
szógálatba a kondás-fiju. Vót a kisasszonnak égy lova, ere űg)*eli
s a szobákat seperte.

Vasárnap a kisasszon galambnak vallott s lement a világra, a
templomba. A fiju ezalatt a lovat takarétotta. Hát ecczer megszollal
a ló, a ki tátos vót.

— Ügyi szeretnéd a kisasszont feleségnek?

— Igen biz én ?

— Hát eriggy ki, hozzá égy kis harmatot s mossál le engem.
Hát megmosta a fiju szépen s écczére tátosnak vallott. Akkor

aszmonta :

— Ny új nékem a bal filemben, ott van égy arany ruha, ászt
vedd ki, öcsd magadra, üjj rám s mennyünk a templomba. Én ott
égy rossz tökének vallok, mikor pedig kijüssz, akkor a kantárt
dobd rám. Menny jó előre, s nézz hátra, ott meglátod a kisasszont.
De jöjj ki előbb, me ha nem, méghalsz.

A mint bement abba a szép arany ruhába a kondás-fiju^ a
kisasszony mingyár belészeretett, szeretett vóna véle beszélni is;
de elébb kijütt a templomból mint ü, a kantárt a ló fejibe dobta,
félült rá s haza repült. Otthol osztán végig nyút égy lóczán s
fütyölt, mikor a kisasszony haza mént.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYEL VHAGYOMÁNYOK. 377

— Fütyölhetnél, ha ojan szép vónál^ mint a mijén szépet
láttam a templomba !

Hát asz mongya ere a fiju :

— Nem vót szebb, se csúnyább mint én.

— Eriggy, ne beszéjj, mongya a kisasszon, még lába turul-
közőjének se vónál jó néki.

Üe a kisasszon élig várja a másik vasárnapot, hogy láthassa
az legényt. Hát akkor eljött a másik vasárnap ; el kezdett ötozni
felfele^ egyiket vétette, másikat vette, addig, addig, hogy elment a
templomba. A flju is elment az ólba s monda a ló :

— Mennyünk mi is. Briggy, hozz harmatot, moss még engem.
Nó, most nyujj a bal filembe, végy ki onnét égy ezüst ruhát s
("tőzz fel abba.

A ló égy rossz ducskónak vallott. 0 bement a templomba s
a kisasszony elejibe állott. Ecczer a mise elfelé mullik, a fiju meg
előre kiment, a kantárt rádobta a ducskóra, felült a tátosra s ott^
hol vigan fütyörészni kezdett. Mikor haza mént a kisasszon, asz
mongya :

— Fütyölhetnél, ha ojan szép vónál, mint a mijén" szépet én
láttam.

— Nem vót se szebb, se csúnyább, mint én, mongya a fiju

— - Ne beszéjj, még a lába türölközöje se leheccz I

— Jaj ! ha láthatnám, nem bánnám, ha még is halnék.

Harmadik vasárnap a leány megint galambnak vallott s leg-
szebb ruhájába elment a templomba. Ekkor a ló asz monta a
fijunak :

~- Eriggy bé a házba, az asztalíijókból végy ki égy peniczilus-
kést, azon van a kisasszon neve, ászt tedd a zsebedbe.

Osztán mégmosta a lovat friss harmattal, kivett belüle égy
gyémánt ruhát, azt vette fél.

— Na most várd meg a léjányt. s mikor előtte jössz, üsd a
kést az ajtóba, akkor üjj mingyár rám. A léjány gondolni fogja,
hogy az a. legény ütet keresi, s így osztán a tijéd lesz.

A mise a hogy múlt elfelé, ü kiment a templomból, a peni-
cziluskést az ajtóba verte s haza repült. Élig jütt ki a jány a
templomból, hát megláttya a penicziluskést az ajtóba, s láttya a
nevít rajta. Nem tutta elgondolni, hogy honnét kerekedhetett az
oda. Kereste a fijut, de má nem láthatta, mer a fiju gyorsan haza
repült ; a jány is galambnak vallott s haza ment. Otthol a legény
má fütyörészett.

— Fütyölhetnél, ha oj szépet láttál vóna mint én.

— Nem vót se csúnyább, se szebb mint én.

— Na, hát mutasd meg, mongya ere a kisasszon.

— Hát én nem tudom, én vótam-é, vagy nem.

— Mutasd meg, me. ha néni, meghalsz.

Addig, addig, hogy a fiju bémént az ólba, felvette első ruhá-
ját s bémént a szobába. Hát a mint a kisasszon meglátta, annak

Digitized by VjOOQIC

3 7 8 NÉPNVELVHAG YOM AnYOK.

se kellett több, hanem a legény nyakába borult, megölelte, meg-
csókóta s asz monta : Te az enyím, én a tijéd, hótig, a még
élűnk ! Ére a fiju nem szoUott semmit^ de semmit is^ hanem ki-
ment, s felvette a második ruháját, mikor a kirájkisasszon meglátta —
met a vót — hát a ayakába borult s asz monta : Te az enyim,
én a tijéd, hótig, a még élűnk! Ekkor felvette a harmadik ruháját
is, s a jány megint asz monta : Te az enyim, én a tijéd, hótig, a még
élűnk ! így együvé kerékettek s édegéltek szépen.
Ecczer asz mongya a férjinek:

— En, fijam, most menyek a templomba. Te maraggy itthol.
Itt van tizenégy kócs, bémeheccz azokba a szobákba; de a tizen-
kettedikbe bé ne próbájj menni, mer nagy bajt hozol rám is, rád is.

Evei elment a templomba.

A legény mind megnézte a szobákat ; az utosóba is szeretett
vóna bemenni, de a felesége nem adott kócsot hozza. Nagy erőlkö-
déssel kinyitotta azt is, hát ott égy tizenkét fejű sárkány vót még-
kötözve.

— Jaj ! fijam I de rég várlak, végy le innét.

— Dehogy veszlek.

— Hát eriggy, hozz égy vider vizet az apád lelkijér.

A fiju gondolkozott ; hanem gondolta, hogy az apja lelkijér
csak hoz égy vider vizet. Hát mikor ászt a sárkány megitta, akkor
} asz monta:

— Hozz még égy vider vizet az anyád lelkijér.

— Ha má az apám lelkijér hosztam, hozok az anyám lelkijér is.
A sárkány ászt is mégitta.

— Hát hozz még égy vider vizet a magad lelkijér is.

Hát hozott a maga lelkijér is, s a sárkány mikor asztat is
megitta, megrászkódott ott hejbe háromszor s lehullott rolla mind a
láncz. Akkor asz monta a fíjunak :

— Na fijam, a lány nem a te feleséged, hanem az enyim.
Levett ére a gerendáról égy arany almát s égy arany vesz-

szöt. Az arany vesszővel ráütött az arany almára s a nagy vár
mind belé ömlött az almába. Écczer jö haza a kisasszon:

— Ügyi montam, hogy ne menny bé az utolsó szobába, most
nem leszek a tijéd, hanem a sárkányé. Hanem úgy még lehetek a
tijéd, ha karóról karóra, szegről szegre jársz.

Ével eltűnt, mint a lehellet. A legény egyedül maratt a puszta
hejjen s igen búsult, hogy mitévő légyen. Mégis asz gondolta, hogy
lemászik a fáról. Éccze' láttyák, hogy jű le, hát a kiráj, a ki má
igen megvénült vót, hozza a léjányát neki. Asz mongya a fiju :

— Nem kéli nékem se a jányod, se a féle kirájságod; nekem
ojan feleségem vót, hogy a lábaszára kécczer szebb vót, mint a
jányod orczája.

Hát ezer a kiráj úgy megharagudott, hogy fél akarta akasz-
tatni a legényt. Má készen vót az akasztófa, mikor égy galamb
repült ára fele, s ott jánynak változott, lehuszta a czipőjit, a

Digitized by

Google

NÉPNYÉLVHAGYOMÁNYOK. 379

strínfliiit s hozza tétté a lábaszárát a kirájkisasszon orczájához^ s
nem hécczer, hanem nyócczor szebb.

— Tijéd az igasság, monggya a kiráj. Mit aggfyak fáraccsá-
godér ?

— Ne aggy nékem semmit, uram kiráj, csak égy lovat, égy
kardot, s égy puskát.

Aval kiválasztott magának égy kardot, puskát s égy lovat,
és elment, hog^ fél keresse az ü szép feleségi t.

Mént, mént héted-hét orsfzágon keresztül, má a világból is
kiért, mikor méglátott két szép fórást, oda leült pihenni. Hát écczer
égy galamb repül oda — a ki nem vót más, mint az ü szép fele-
sége — az egyikbe mégfürdik, a másikból vizet merét. Nem kel-
lett több a legénynek se, a nyakába ugrott s asz monta :

— Most má üjj fél ére a lóra s mennyünk.

— Hova mennyünk, mikor csak egyet lép a sárkány s
mégfog.

De azétt csak félült. A sárkány lova elkeszte az arany patkót
az arany hidláshó verni.

— Mit vered ászt az arany patkót a hidláshó? Kutyának a
fejed, vargának a bűröd !

— Hát akar verjem, akar ne, viszik a kisasszont.

— Messzi faluba?

— Nem igen messzi I

— Ihatok ehetek égy nap, álhatók huszonnégy órát, mégtör-
hetek égy zsák magyarót?

— Ihatol, ehétel, csak egyet lépek s megfogod.

Hát a hogy a sárkány asztat megitta megette s huszonnégy
órát alutt, félült a lovára s megfogta űket.

— Na ííjam, most az apád lelkijér szabadultál meg.
Blvétte a kisasszont s elment.

De hát ü másnap esmét elment a fórásho s monta a jánynak,
hogy üjj fél.

— Hova menyünk? szén csak kettőt lép -s mégfog.
De azétt csak felült.

A ló otthol csak veri az arany patkóval az arany hidlást.

— Mit vered ászt az arany hidlást ? Kutyának a fejed, var-
gának a büröd!

— Akar verem, akar nem, viszik a kisasszont.

— Messzi faluba?

— Nem igen messzi.

— Ehetem, ihatom két napig? Két zsák magyarót mégtör-
hetek ?

— Ihetel, ihatol, kéttÖt lépek s mégfogom.
S a biz úgy vót, kettőt lépett s mégfogta.

— Na, fijam ez az anyád lelkijér, s ával elvitte a kisasszont.
Dé a íiju harmadikszor is elment, a sárkány csak hármat

lépett s mégfogta.

Digitized by VjOOQIC

380 népnyelvhagyomAnyok.

— Na, fíjam, most má többet még ne próbáld, met a halál
fija leszel ! — s ával elment.

Busútába a fiju mént, mendegélt, az Operenczijás tengeren is
tol mént vót má^ s ott égy vén bábával találkozott.

— Jó napot édes öreg anyám.

— Köszönd, hogy így szollétottá máskűlömben mégöltelek vóna.

— Há mi járatba vagy?

— Szógálatot keresek édes öreg anyám.

Elég a hoiza, hogy beállott szógálatba s szógált égy ojan
rossz lovat, mejik élig tudott a lábán megállani. Mikor valahog}'
kivitte az ólból^ asz mongya a kis ló gazdájának : Na most moss
még engem friss harmattal ! Mégmosta, hát ojan tátos lett belőle,
hogy párját a világon se lehetett tanálni.

— Na, kis gazdám, most mennyünk aho a fórásho I

El is értek csakhamar oda, még^'árták, még lejött a kisasszon
fürdeni. Akkor asz monta a fiju neki :

— Ojj fél ere a lóra ! most az enyim lesz !

Ménnek, mendegélnek, hát écczer a sárkány lova az arany
patkóval igen nigja az arany hidlást.

— Mit vered ászt az arany patkót az arany hidlásho? Kutyá-
nak a fejed, vargának a bűröd !

— Akar verem, akar nem, viszik a kisasszont.

— Ihatom, ehetem?

— Már akár eszel akar iszol, nem lesz az a tijéd !
A sárkány mérgébe kihasatt.

Visszamentek a várér ; a fiju ráütött az arany almára s a
városba égy szép vár kerekedett belOle. Osztán nagy lakadalmat
csaptak, én is ott vótam inas, segétettem a szakácsnénak. Ittam
égy kis bort, neki kavarottam tánczolni, hát négy zsákba bé vót
kötve a Duna, Tisza, Dráva, Száva. A sarkantyúm valahogy ki-
vágta mind a négy zsákot, ojan nagy árviz lett, hogy az embereket
csak úgy halászták ki, mint a halat. Én futottam a tüzhejre fele,
ott kaptam égy tökmagot, széjjel haraptam, lett nékem egy hajóm ;
leltem égy zabot, lett nékem égy hajtóm. Hát* kihajtottam magamat
égy nagy hegyre, ott égy nagy csata vót, én is belé keverettem,
égy katonát födhö csaptam, égy másik még mégfogott engem s ide
hajétott.

Ha nem hiszik, hát nézzenek rám !

(Tamásváralja. Ugocsa m.)

Gecser Bíla.

Ráolvasások.

A n y i 1 a m 1 á s r u való.

Uram, Jézus Krisztus, a hova én az öt újjamot ráteszem, még-
cmlíkézék a Krisztus Jézusnak keserves kinszenvedésirül, annak ha-

Digitized by VjOOQIC

népnyelvhagyomAnyok.

381

sításárul^ elindulok a Krisztus Jézussal és a boldogságos szöz Ma-
rijával, annak sokszámú ezzér angyalaival: ha a Krisztusi Jézus
engenné és a boldogságos szűz Marija kikűnné ebbül a bűnös test-
bűi (gyermeknél : ebbűl az ártatlan lélékbül) a nyilamlást.

Aficzemédésrüvaló.

Mikor elindula Urunk Jézus Jeruzsálembe, Jeruzsálembül Eri-
kóba, mikor ménné a kóhidon, ő lovának, szamárkájának lábacs-
kája kificzemédétt ; ugy ezen szolgádnak is lába mégficzemédétt.
Hanem azon Tstenszájábol jött szent ige szájjon réá, hogy st^mmi
izziben fájdalom még né marathasson, hanem csont csonthó, vér
vérhö, in inhó forjon össze ; az atyának kegyelme, a fíjúnak sze-
relme, a szentléleknek ereje vegye ki ezt a fájdalmat belüle.

Előtte két miatyánkot, utánna hármat a Krisztus Jézus kin-
szenvedésié.

(Kűn-Félegyháza.)

CíjERÉp József.

Kiolvasó versek.

Egybe ( begybe | keszke|nöbe,
Sárga I rigó | az er|döbe.
Tűz I Pál I Szabó | Pál,
l'űcski I rűcski | innen | Pál.

Egyedelem,, begyedelem, bé-

bicskc,
Hová való menyecske,
Szántó földre ugratni,
Egér jukba bujtatni.
Kong, kong,
Péter bácsi,
János bácsi,
Ezeket kongatom én ki.

Egyszer egy időbe,
Szilvási erdőbe,
Szajkót veregettünk,
Szilva papné megtutta,

Szalma kargyát kihuszta,
Hernyó bernyó leesett a fáról,
így múlt ki a világból.

Mikor Boszniába voltam,
Egy törökkel találkosztam,
Ászt montam neki :
Hogy van, kend Peti ?
Erre, arra, mégis kend a czi-
cza ni ?*

Lemámiskus, le,
Lándiburgus, de.
Május-kuli, kubáti,
Ó kuli, máiidi-káti.
Tudod, ére, judicze,
Kukoricza, advencze,
Télimiben, tálentus,
Öorban foly a tálentus.

(H.-Szoboszló.)

Kakjjos Matii.u.

Digitized by VjOOQIC

382

népnyelvhagyomAnyok.

Tájszók.

Szatmármegyeiek.

g a n t á r : azon vastag gerendák,
melyeken a pinczékben a bo-
ros hordók álljak; nevezik
á s z o k-nak is ; g a n t á r-nak,
vagy fazék-köt ö-nck ne-
vezik még azon vastag fonal-
ból, vagy hársból készült s
hálózott kötésű eszközt is,
melybe az ételhordó edényeket
helyezik s a mezőn dolgozó
munkásoknak kiviszik ; Szat-
már vidékén k a s o r n y á-nak
mondják.

g ö r ö n g y ö : a lisztelő, zúzó s
fűrész- stb. malmoknál azon
hosszú s legalább húsz hü-
velyknyi átmérőjű, nyolcz ol-
dalról kifaragott gerenda,
melyre a vizi kerék van il-
lesztve, mely az egész gépe-
zetet mozgásban tartja.

góda vére, gódércz: cyna-
donia ; vére hulló fű.

g a b a 1 y i t : könnyedén, jól-rosz-
szul össze állít, alkot, pl.
kunyhót^ házacskát.

gabalyodik: összefogózkodik,
egymásba kapaszkodik, pl. já-
ték vagy veszekedés közben.

g é r a : az igen sós ételre szok-
ták mondani, hogy ^ olyan sós,
mint a géra'', vagy csak „olyan
mint a géra". Tulajdonképen
mit jelent e szó, nekem nem
tudták megmondani.

g á n y o 1 : valamit imígy-amúgy,
nagy könnyedén bekerít, épen
csak hogy legyen.

h ó p i s t á 1 : nagy hanggal, kéz-
zel lábbal beszél, ad elő va-
lamit.

hékám, hékás: bizalmas, tré-
fás megszólítás ; pl. „gyere
csak hékám ide ! "

hátúrunnan: hátulról, onnan
hátulról.

hillérkedik: hízelegve, émely-
gősen nyájaskodva beszél, s
jár valaki körül, hogy bizal-
mát megnyerje.

h o 1 y a n ? Szabolcs megye alsó
tiszai vidékén hallottam ; azt
teszi, hogy : milyen ?

hornya: a fazsindelynek vas-
tagabb élén hosszában kivágott
válu forma ürege, melybe zsin-
delyezéskor egy másik zsindely
vékonyabb szélét beleillesztik.

húzkod: vonogat, húzogat.

h ü n n y ö g : orrából, érthetetle-
nül, vagy alig érthetően be-
szél, dünnyög.

hertyeg, hortyog: rekedtes,
rikácsolva beszél, lármáz.

b u z : hasonlit ; „huz hozzá ^ :
hasonlít hozzá ; teszi azt is,^
hogy ,szereti'; — „huz ha-
lálra^ : közeledik a halál per-
czéhez.

h i V á k o 1 : hívogat, gyakran hív.

h u r b o l : kíméletlenül viseli ru-
háját, nyövi, gondatlanul szag-
gatja.

h o p I á s : akarva ügyetlen, gon-
datlan, majdnem könnyelmű ;
innen : „hopláskodik" : ügyet-
lenkedik, mulatságos félszeg-
seggel csinál valamit.

hötyög: akadozva beszél, ga-
ratyol, mint mikor a gyermek
a ieczkéjét nem tudja ; de azért
nem hebegő.

h á j á 1 : fekszik, alszik ; gyerme-
keknek szokták mondani ; „bája
buba!": feküdj, aludj!

heppcziás: kérkedő, üres fejű,
kötölözködö.

Digitized by VjOOQIC

népnyelvhagyomAnyok.

383

h u r d u k á 1 : bosszúsan össze-
vissza beszél, veszekedik, mér-
gelődik.

huruzsbál: hurczol valamit a
főidőn, koptatva vonczol.

házsmárol: valamit forgatgat^
pl. gesztenyét, hogy penészt
ne kapjon ; ide-oda hány, vet.

h u r u b a : kunyhó, kaliba, viskó.

hecsepecs: a vad vagy par-
lagrózsa vörös bogyójából fő-
zés által készült íz.

iszkarczos: a forrásban lévő
uj borról szokták mondani,
mely ivás közben a torkot
karczolja ; az alvidéken kar-
czosnak mondják.

italos: a jó, kellemes ízű bor-
ról szokták mondani, mely
mintegy itatja magát.

iszontos: a ki az italt szereti,
de nem épen részeges; olykor
azért megesik rajta, hogy le-
csipi magát.

irdas: a nem egészen kisült
kenyér, a melynek úgynevezett
szalonnája van ; ennél fogva
kissé ragacsos, irdas.

i r o t V á n y : Szatmár vidéki szó^
valamely erdős, vagy cserjés
(Nagybánya,

birtoktestből kiszakitott rész,
melyet tulajdonosa kiirtott s
szelidebb használatra változ-
tatott át.

iszkol: vadász műszó ; a nyúl-
ról mpndják, mikor ez a va-
dászt, vagy vadászebet észre
veszi, s fülel, sdrög-forog s
elillanni igyekszik.

kuss!: a sertést e szóval szok-
ták valahonnan kihajtani, ki-
kergetni ; Erdélyben Maros-
széken pedig az ebet kergetik
ki e szóval: „kuss ti te!**

k a c z k i á s : csinosan öltözött,
hetyke járású, több mint bá-
tor, kihívó magaviseletű fiatal
férfira^ nőre szokták alkal-
mazni.

kivűrünnen: kívülről, onnan
kívülről.

kászolódik: felkélj holmiját
összeszedve menni készül, czi-
helődik.

kottyanó: mélyebb hely a viz
fenekén , hirtelen mélyedés,
melybe észrevétlenül elkottyan,
elmerül a fördő, gázló.
Szatmár m.)

Katona Lajos.

Kiskunságiak.

c z a f a t : lelógó apró rész ; pl.
„paprikásnak való a szive cza-
fatja" ; czafatos: lompos,
vizes, sáros pl. ruha.

czáfol: gyaláz, ócsárol.

c z a n g a : nőstény birka.

c z a p : vén korában kiherélt s
járomba fogott bika. Atv. ért. :
vén ember, ki ifjú korát ki-
csapongásban töltötte. (Páriz-
Pápainál : c z á p = hircus,
geisbock. — Miskolczy Vadk.
215 : „A herélt hímkecskét

Tzápnak szoktuk rievezni". —
Magy. Tört. Emi. XVIII. 223 :
„c z a p bőrből csinált kordo-
ván csizma". — T z á p szé-
kely szó : kecskebak. Tsz.)

c z a p o 1 : fáradozik, „ strapái **.
(Vö. Szeged Nyr. IV. 328.
Baranyában : c z a k o l Nyr.
II. 184.)

c z e p e : kancsó. (E szó c z a p a
alakban a nyelvemlékekben
gyakori. Czapa-pohár Radv.
Magyar Csal, Él. ÍI. 274. — ■

Digitized by VjOOQIC

384

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Páriz-Pápainál „c z a p a : ein
trinkbecher, welcher mit sol-
chen ledér űberzogen, welches
auf fischotter art verfertiget
worden**. — Szirmay ^Hungária
in parabolis^ 98. lapján írja :
„Czapa pohár erat poculum
aureum v. argenteum deaura-
tum tegumento corii Czapa
dicti inclusum^.)

c z é k 1 á z : hiába eltölti az időt,
lebzsel. (Szintén régi szó, s
czékláz és czékáz alak-
ban fordul elő a nyelvemlé-
kekben. Kunos I. a Nyr. XI.
519. lapján a z e c h német
szóból eredezteti, mely szó
eleintén társaságot, azután ipa-
rosok társaságát s végül com-
potatorest jelentett. — A c z é k-
I á z igének Halason többségre,
vagy társas együttlétre vonat-
kozó értelme nincs.)

ez igán kod ik: i) kunyorál;
2) hízelegve szeret; pl. .^Tu-
dom mé czigánkoccz, má mö-
gen krajczár kék ugy-é" ?

czíha: vánkoshéj. (Vö. Vesz-
prém, Nyr. III. 184.)

ez ih élődik: készülődik, ká-
szolódik.

c z i m b á 1 : rángat, czibál.

c z i m b r á z : mássát v. párját
szerez vminek. (Vö. ^Társat
czimborálván magukhoz".
Balásfi Tam. Tsepregi Isk.)

c z i n á b o r : nápicz. (Vö. Hajdú m.
Nyr. VIII. 234.)

c z i n c z á 1 1 : rángat , tépdes.
(Vö. Komárom m. Nyr. VIII. 94.)

c z i n c z á r : kontár mészáros.

c z i r o m : vékony szijjakból font
kötél ; czirom-ustor. (Vö. Szi-
lágyságban s z i r o n y : vékony
fflzvesszőből készült fa ab-
roncs-kötő, Nyr. IX. 565. —
Szabolcsban s z i r o n y : kes-
keny bőrszalag, mellyel a „kö-
czét" (ködment) czifrázzák ki,
Nyr. XII. 143. — ' B.-Hunya-
don szirony; a „kozsók"
(ködmen) himzéséhez való szí-
nes bőrfonál, Nyr. XII. 380.)

czók-mók: podgyász.

c z u c z a : kis gyermek szájába
adott szopni való, méz és ke-
nyérbél rongyba kötve.

c z u c z á 1 1 : megszop , szopás
közben döföl.

c z u p á k : inas hús. (Vö. Kecs-
kemét, Nyr. X. 3 86.)
(Kis-Kun-Halas.)

KOKDA ImR£.

Néprománczok.

Szempéturi csárda
Bé van szék ura ávo,
Abba mulat Dombi Pista
Kilenczed magaávo.

Bemégy a konyhábo.
Rágyújt a pipáro,
Lkerétti csebogarát.
Még sé gyullad rájo.

Hej ráül a székre,
Füő teként az égre:
Jaj Istenem, mit vétettem !
Irgyák füő levélre.

Csötörtökön déré,
Fé tizenkettőre,
Mást késérik Dombi Pistát
Az évesztő here.
(Bókaháza.)

Kertész józsbf

Digitized by VjOOQIC

1

LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK.

Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet V Hunfalvy Pál
r. tagtól .' 20 kr.

Újgörög irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván 1. tagtól 40 kr.

KÖZépICOri görög verses regények. Dr. Télfy Iván í. tagtól. ... 30 kr.

Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. . . . 50 kr.

A CSUVaSOkrÓI. Vámbéry Ármin r. tagtól 30 kr.

A számlálás módjai és az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr.

Telegdi Miklós mester magyar kateehismusa 1562-ik évből. Majláth Béla
1. tagtól 10 kr.

Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignácztól 50 kr.

A Muhamilledán jogtndomány eredetéről. Goldziherlgnáczl. tagtól. 10 kr.

Vámbéry Ármin .,A magyarok eredete" ezimii müve néhány főbb állításának
bírálata. Barna Ferdinánd 1. tagtól Ára 60 kr.

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór
r. tagtól '. . , Ára 20 kr.

A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet I. válaszom Hunfalvy Pál
bírálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 30 kr.

Finn-magyar szótár Dr. Szinnyei Józseftől. . . . Ára 3 frt — kr.

Antagyar kötőszók, in. rész. Az alárendelő kötőszók n. fele. IrtaSimonyi
Zsigmond Ára 1 frt 50 kr.

Debreczeni Codex - Gömöri Codex. Közzéteszi V o l f Gy. J. tag. Ára 2 frt — kr.

Magyar helyesírás elvei és szabályai. III. kiadás Ára 10 kr.

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi
Bizottsága. Szerkeszti Budenz József. XIX. kötet. 1 füzet árai frt— kr.

Tartalma: A Nédor-codex nyelvi sajátságairól (II. közlemény.) — Zoltvány L.
Irén. Az egyszerű sziszegő hangok jelölése a régi magyar ortographiában. — Volf
György Erza-mondvin nyelvmutatvány: a biblia történetéből, (1888.) Közli Dr. Kunos
Ignác z. Az előbbihez való szójegj'zék és jegyzetek. — Budenz József. A szóvégző
önhangzók a magyarban. Balassa József.

Komjáthy B. Az zenth Paal leuelev magyar nyelven. Epistolae Pauli lingva
hungariea donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás
hollandi papiron képekkel és initiálékkal Ára 8 frt — kr.

Saját kiadásunkban megjelent:

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanitók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun-
falvy Pál . . . Ára 1 frt50 kr.

Budenz- Album. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják
tanítványai. Budenz J. arczképével. Nagy 8" 321 sürün nyomatott lap

Ára 3 frt 80 kr.

lekolal magyar nyelvtan mondattani alapon, irta Szlnnyel József dr.
I. és II. rész. A Középiskolák I. és II. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv.

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola felsőbb osztályai részére

irta Szinnyei József, dr. (megjelent) Ára 1 frt 20 kr.

AKADÉMIÁI KÖNYVKERESKEDÉS

(KnoU K. és Társa)
Budapesten, az Akadémia épületében.

Digitized by VjOOQIC

MAGYAR NYELVŐR

ára :
egész évre 5 frt.

•í^ Fél éTre ncni fos^adniik el előfizetést. ""^6*

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők.

-Ij^r A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt II — XIII. kötet pedig 45 frton kapható.

A n — Xin. kötet megrendelőit azonkívjil ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a ^5 frtnyi Összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadjuk,

-ij^r Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítűuk. ^I*lj^

„MAGYAR NYELVŐR"

szerkeaztösége s kiad<( hlrfttala.

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVŐRE a M. T. Akadémia megbizásá-
ból s az ö gyámolításával jelenik ugyan meg, de a benne
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

\

A ^^Magyar Nyelvör^^

saerkesttösége.

y Digitizedby Google

1885. SZEPTEMBER 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. IX. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Oldil

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond ... 585

Genilivuh és dativus. Kulcsár Endre 381)

A göcseji nyelvjárás. Kardos Albert 393

Verseghy mint neológus Király Kár'ly . . 3<i8

Nyelvtörténeti adatok. Frecskay János 403

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Gúla. Nagyszigethi Kálmán 405

Egy elsőbbségi kértlés. Nagyszigelhi Kálmán 405

Tcrzsa. Nagy sziget hi Kálmán . 40*)

Használatos, járatos Szarvas Gábor 40b

Egy kifejezé.sünk magyarázatához Szun'us Gábor. ... 40*)

Kérdések és feleletek. Szarras Gábor 4ie

Népnyelvhagyományok.

Vegyesek. Szivos Béla ..... 421

Szólásmódok Korda Imre 423

Babonák. Gaál Ferencz ... .... 42;

Képmesék. Németh Sándor ^ Gaál iutencz ... 424

Találós mesék. Bartók Jenő 423

Névnapi köszöntők. Várkonyi Juidre ... * 4-^

Ráolvasások. Cserép József 4-'*

Kiolvasó versek. Kardos Matild 4^7

Tájszók. Katona Lajos, Korda Imre, Juhos Béla, Cseke Bálint . 427

Gazdasági műszók, dapodi Istián 43'

Digitized by VjOOQIC

Mtgjeltnik
minden hónap

három ivnyi
tarUilommal.

MAGYAR

NYELVŐR

SZKItKKSZTI

SZARVAS GÁBOI^.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest
VJ. Bulyovszky-

UtCZíl 6. SS.

XIV. kötet.

1885. SZEPTEMBER I5.

IX. füzet.

A MAGYAR NÉVRAGOZAS.
4) A -nek rag.

Mint rag két alakban használatos: -nek és -nak. Hogy
ezek közül az első az eredeti, azt már csak a Halotti Beszéd
foianeCy halalnecy puculnec alakjaiból is tudjuk, ha az önálló
nekem stb. nem bizonyítaná is. Anonymusnál is előfordulnak
ilyenek : Oicndunec 40. Tosunec 4 1 . Cunduncc 46. Usubiincc,
A Leveles Tár I. 134. is olvassuk egy 1554-iki levélben:
7vramnek (kétszer), Nagssaganek. S a göcseji nyelvjárás, mely
néhány más ragot is maiglan illeszkedés nélkül használ, ezt a
ragot sem mindig alkalmazza a névszó hangrendjéhez : uomdnek,
szuómdfiek, nyavaldnck MNyel vészét V. 106, 139, 144; dtinek
(áltálnak) 107; arranek Ny. XIV. 215. (Csekélyebb jelentő-
ségű hangváltozás : apdmnok (Horpács, Sopron m. ; mint
fára uo.) Ny. VI. 121; szintúgy Göcsejben, 1. Budenz-
Album 168.)

Mint önálló határozót a -nek viszonyszót kétfélekép
ejtjük ki: nekem és nékem. Gyergyóból Ny. X. 43. ezt az
ejtést is közlik : neked, nyilt és hosszú e-véi. Hogy ez az
eredeti kiejtés, azt bebizonyította a XVI. század nyelvére
nézve Budenz (MNyelvészet V. és Ny. I. 32). A hosszú
magánhangzó elsőbbségét az is bizonyítja, hogy nyelvem-
lékeinkben itt-ott még a ragul használt -jiek is (melyben
pedig a hangsúly nyújtó hatását nem vehetnők föl) meg-
őrizte az eredeti hosszúságot: kyneet (olv. kyneek) 'EráyC 25.
zizessegneec NagyszC. 219. istennek WeszpC. 186. hvnekneek
ErsC. 386. kertneek 387. nepyneek 470, mynd szegenneek my?id
bádognak Kat. leg. 96. vers. Ellenben csak toll- vagy sajtó-
hiba lehet az a 7ielki, a mely néki helyett olvasható Népk.
I. 374. Szintúgy kcvelsegnenk ábrázattal a Németújvári glosz-
szákban 260.

M. NYELVŐR. XIV.

25

Digitized by VjOOQIC

386 SIMON YI ZSIGMOfiP.

Ha a -nek önállóan használt alakjait tekintjük, a nekem,
íiekéd, nekílnk, nektek mellett a harmadik személyben nckje^
nekji'ik volna várható; de emezek közül az első sehol, a
második csak elvétve fordul elö {^nekjük, fukijük: nekik"
Veszprémben Ny. 11. 185). Ezek helyett a rendes alakok
neki^ nekik. Hogy ezek neki-je^ nekt-jük rövidítései, azt bizo-
nyítják nyelvemlékeink ; pl. nekye LevTár. I. 1 2, nékijec MA.
bibi. I. 16. stb. stb. és még ma is különféle nyelvjárások:
nekije, nekijük Dunán túl ; nékie Gyergyóban Ny. VIII. 230,
7tékiek uo. Ny. VIII. 22^2. {Nekijök h. nekik ép olyan össze-
vonás, mint a régi és nyelvjárási énnik infinitivus e h. enniök.
Pl. ^engednik kelletik nekiek^ Landorf. bevét. 144, ma meg-
fordítva : efigedniök — nekik, Vö. reájok, hozzájok h. a nyelv-
járási réiky riviky hézzik alakokat ; 1. az utóbbi viszonyszóknál.
Vö. még vernö-jök h. vernö-k stb.)

A -nek viszonyszónak tehát teljesebb és eredetibb alakja
nekiy és e mellett bizonyítanak még Budenz nézete szerint
a neki-megy, neki-esik féle kifejezések is (NyK. III. 305).
Maga a 7ieki nyilván olyan irányragos alak, minők messzi ,
messzé-re, feléj közé stb; és a nekem, neked alakok valószí-
nűleg közvetlen nekérn, neked-hől rövidült el. (LevTár. I. 2,
nekym és nekyedh van írva; viszont LevTár. 11. 22, két-
szer nekew és egyszer nekeivk, tehát nekö és ne kők v. nekéök?
e h. ^nekéy *neké)ök ; vö. melleiv mellé, és hasonlók a Pann.
megv.-ről szóló énekben. A harmadik személynek egy különös
megtoldott alakja fordul elő néhány régi levélben: „azt
montha hog nekyn vagyon egh atthiafya" LevTár. I. 287.
1558-ból; „mongya ezth nekyn. ywy bhee wgymondh" 311. 1.
1559-böl; y^ő nekin minden lovát elvettík az törökök" szin-
tén 1559-böl idézik CzF. Más régi alakok ilyen enkli-
tikus /^-nel: örökké- n, szinté-n, gyakortd-nl viszonUí-nH) „A
naky nek'hen tehát a lativusi jelentés már csak a megvolt
alakjának értéke szerint van meg; maga a nek-é-hől kivett
nek postpositionalis alapszó, az a mi óel (ielé-hen), a köz
(közé'hen) stb. Azt is megmondhatjuk, hogy mit jelent körül-
belül ezen alapszó nek, mint a mely lativusraggal dativust,
allativust teszen ; azt jelenti a mit a föl alapszava, mely az
öl, öl raggal ablativust fejez ki ; egy szóval a közelség, mel-
lettség egyik alapszava". így Budenz NyK. III. 306.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVKAGOZÁS. 387

Budenz ugyanott egy etymologiai magyarázatot is meg-
kísértett, de ezt maga is elvetette, mióta a hangváltozások
valószinüségét szigorúbban mérlegeljük. Budenz egyúttal ter-
mészetesen ellene nyilatkozott azon nézetnek (Imre S., NyK.
n. 328.), mely szerint viszonyszónk ne-\-k elemekre bonczo-
landó szét. Weske (Untersuchungen zur vergl. Gramm, des
finnischen Sprachstammes 91.) szintén így bontja fol: ne-\-ky
s az első részben az ugor n- allativust, a másodikban a lati-
vusi k-t látja. De az ilyen ősrégi rövid ragok nem maradtak
fönn maiglan önálló használatban, mint a mi nek {-em stb.)
viszonyszónk. Azért nem fogadhatjuk el Ahlquist nézetét
sem, ki a magy. nek-et a finn nyelvjárási -nnek végű lativussal
egyezteti ; ebben a k úgy is csak enklitikus járuléknak látszik,
1. Szinnyei NyK. XVI. 311. Ugyanazt az egyeztetést ismétli
Donner is ; de Winkler {Das uralaltaische und seine gruppén
99 — 100) helyesen jegyzi meg: „Donner . . . hált ganz secun-
dáre entwickelungen für ursprünglich . . . Für ebenso bedenk-
lich halté ich die kühne zusammenstellung gewisser áhnlich
lautender formen auf sonstweitauseinanderliegenden gebieten,
wie des magy. 7tek und des im westfinn. vereinzelt auftre-
tenden auch dativischen nek^,

Szintoly kevés fontosságot tulajdoníthatunk Fogarasi
J. fejtegetéseinek (M. Ak. Értesítő, nyelvt. oszt. II. 144. és
CzF. szótárában), melyek szerint e viszonyszónak a genitivus-
ban a tatár nmgy török niití rag felelne meg (ezt az egyez-
tetést Vámbéry megint külön fölfödözte, 1. A magy. ered.
212^^ a dativusban pedig „a ne! vagy nyomatékosabban
neh ! indulatszó" szolgálna neki alapul. Nem lehetetlen ugyan,
hogy különféle eredetű, nyelvtani alakok idővel egybe foly-
nak, hiszen erre világos példákat szolgáltatnak az indoger-
mán casusok, melyek közül pl. a dativus, locativus és instru-
mentális mind a görögben, mind a németben egyetlen egy
casusba olvadtak össze. De semmi szükségünk ilyen fölte-
vésekre ott, hol egy alaknak kétféle szereplése olyan könnyen
összeegyeztethető, mint a jelen esetben a genitivus a dati-
vussal. Itt az említett mesterkélt magyarázat még sokkal
fölöslegesebb, mint némely régi franczia grammatikusoké,
kik a fr. dativus á-ját a latin ad, ab, habenSy in és apud
szók rövidüléséből magyarázták.

Digitized by VjOOQIC

388 STMONYI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVRAGO/As.

A -nck viszonyszónak három fö jelentését helyesen
határozta meg Imre S., NyK. 11. 325: ,,A nek jelentménye :
irány, — ebből folyólag tulajdonítás, és . . . birto-
kosság, összetartozás kifejezése". Ugyanezt a hármasságot
állapította meg már Révai, Grammatikájának kéziratban
maradt III. részében, hol az irányjelentésre efféle példákat
említ: a tónak hajtotta lovait, s a másik két jelentést ily
szókkal magyarázza: ^A gazdának adom a pénzt ^ vulgo red-
ditur: hero dabo pecuniam, genuine hoc exprimit: heri
directione dabo pecuniam. Etiam possessio ejus ope cla-
rius indicata : a gazdának pénze, vulgo heri pecunia, proprie
hoc valet: heri directione pecunia ejus". E három jelen-
tésnek összeférhetését fényesen bizonyltja a vogul nyelv is,
melyben a -ne rag alattivust, dativust és genitivust képez.
Nekünk azotiban a három jelentéshez még egy rovatot kell
csatolnunk: azokat a kifejezéseket, melyekben a -tt^k sze-
repe a térbeli jelentésnek könnyű átvitelén alapszik, me-
lyekben a térbeli irányt a cselekvésnök képzelt iránya
helyettesíti. Az ide tartozó kifejezések tehát véghatáro-
zók, sőt részben egyenesen czélhatározók. Köztük leg-
fontosabb a valamire való rendeltetés kifejezése, a
factitivusi -nek. — Hogy mindezen jelentések közül leg-
régibbnek a térbeli irányulást tarthatjuk, az nem szo-
rul bővebb bizonyításra,

Révai az id, h. egy héber szón kívül a következő lapp
viszonyszót egyezteti a mienkkel: fieiga, njeik, helyesebben
úeiga, úeik ;,erga, recta ad". Budenz a nélkül, hogy tudott
volna Révai egyeztetéséről, szintén fölállítja szótárában ezt
a magától kínálkozó egybevetést. A lapp viszonyszó meg-
maradt az eredeti helyi jelentésben,- s az illető lapp mon-
datokban magyarra is mindig -nek-^el fordítható (még azok-
ban is, melyekben Hunfalvy NyK. V. 330. a -óe raggal
fordítja) : /teika mannet neki menni ; nord^sti muora neig
neki ütközött a fának.

Budenz szótárából a nck eredetére nézve még a követ-
kezőket idézhetjük: „Mind alakra, mind jelentésre nézve a
magy. neki-ve\ elég szorosan egyező a Ip. úeik, úeika, mely-
nek teljesebb úeika, úeiga alakja a végebeli a-ban még
némileg a lativféle casusragot is föltünteti \yo. Ip. sisa;
magy. -be, bele; sisne : magy. -ben, siste: magy. -böl, belül"

Digitized by VjOOQIC

KtJLCSÁR ENDRE. GENITIVUS ÉS DATIVUS. 389

röl), . . . Hogy mit jelentett eredetileg a magy. nek^ Ip.
fieik alapszó, azt egyelőre csak hozzávetőleg sejthetjük.
Nagyrészben ugyanis a testrészek elnevezései („fej, láb, kéz,
fül, orr, mell, hát, has" stb.) használtatnak ilyen postposi-
tionalis vagy helyadverbiumi alaptőkül, s igy a nék^ úeik-re
nézve is azt vélem, hogy talán eredetileg „orr" jelentésű
szó, legközelebb „előrész' értelemben véve rejlik benne.
Tekintve ugyanis, hogy a nek, úeik^beli -k már képző is
lehet, ugy mint a magy. szék „medulla"-ban, vo. IpF. siske
internus, alapszavának a több ugor nyelvben előforduló
^nere „orr" szót sejthetjük (mord. niir^ ner^ cser. ner^ zürj.
votj. nir „orr" : votj. nlris „első", magában a lappban údr
„orcza, gena"). E szerint a m. nik^ Ip. úeik e h. való volna:
nerk, údrk, s az r-nek elnyomásából magyarázódnék a nck-
nek hosszú vocalisa s a ^eikheXi ei\ vö. IpS. kőik: „-hoz",
mely nyilván a lativféle társa a locativ-féle ktioren „-nál"-
nak, s tehát ^kork helyett való (s egyszersmind vég >^-jával
is szakasztott mása a úeik^ úeika-neík)^ .

Budenznek ama nézete mellett, hogy „nagy részben a
testrészek elnevezései használtatnak postpositionalis vagy
helyadverbiumi alaptőkül", bizonyítanak a rokon nyelveken
kívül a magyarban különösen mell : melle tty mellölj mellé ; és
bél: benn, belölj belé, — Ez a körülmény támogatja leginkább
Budenznek ama sejtelmét, hogy a ^^>^-ben az ,orr^ jelentés
lappang.

Minden esetre nagyon messze megy Winkler (Die
uralalt. völker und sprachen), midőn azt mondja, hogy B. e
magyarázatának semmi alapja sincs.

Simon Yi Zsigmond.

GENITIVUS ÉS DATIVUS.

Nem szinte régóta haladunk a magyar nyelvészetben
azon az utón, mely egyik-másik idegen nyelv szkémáitól bi-
zonyos határon , belül elfelé s nyelvünk sajátságainak isme-
retére s méltatására vezet. Nagy nehezen vergődtünk ki oda,
hogy nyelvtanaink jórészt felszabadultak a latin grammatika
nyűge alól. De az agg szokás még folyvást kisért, mint bi-
zonyság erre Joannovicsnak a -nek ragu névről közölt érte-

Digitized by VjOOQIC

390 KULCSÁR ENDRE.

kezese. Meggyőződhettünk belőle, hogy nekünk tulajdonké-
pen se genitivusunk se dativusunk nincsen olyan értelemmel
s meghatározással, mint Joannovics véli.

Nem is látom át annak a szükségét, hogy a -nck ragu
névszót némely nyelvtanban hol dativusnak hol genitivus-
nak nevezzük csak azért az egyért, mivel az idegen nyel-
vekben majd az előbbinek majd az utóbbinak felel meg.
Nyelvészeink valamennyien érzik és hirdetik, hogy a -nck
rag dativusi eredetű. Akár elfogadjuk rá nézve Budenz ma-
gyarázatát, akár nem, az mit se változtat a dolgon, hogy
t. i. irányhatározó.

A miért a latinban, görögben, németben stb. impera-
tivus is van a coniunctivus mellett, kell-e okvetetlen a ma-
gyarban is lennie a fölszólító módon kivül? Tudjuk, hogy
egész a legiijabb időkig imperativusnak tanították a fölszó-
lító mód illető személyeit annak daczára, hogy a fölszólító
módú alakok épen úgy nem különböztek a parancsoló mó-
déitól, mint nem az úgynevezett nek-%^ genitivus a dativ^s-
tól. Ha tehát mai nap már az imperativusról lemondottunk:
minő következetesség van abban, hogy a két egyforma
névragozási alakot külön-külön mégis fönntartjuk?

Joannovics értekezéséből teljesen meggyőződtem, hogy
a szerinte kétféle -yiek névrag közt különbség nincs, ö leg-
alább a kettő között határt jelölni hiába törekedett. Bajos
is volna.

Ha mégis nehézség nélkül képesek vagyunk a -nck
ragu nevet idegen nyelvre majd genitivussal majd dativus-
sal fordítani, azt nem a Joannovics-féle szabályok segítsé-
gével tesszük, hanem tisztán annak a tudatával, hogy bizony
a mai nyelvben a dativusnak van birtoka, de
-nek ragu genitivusunk — én legalább a birtokos ne-
vezetet erre értem — nincsen. Ha volna, valami külső
jel csak mutatna különbségre közte s a dativus közt; ezt
azonban nem találunk.

A következő példák: „ki egyenlő te szolgáló lányod-
nak egyikkel sem vagyok" (BécsiC); „négy úrnak minden-
kor egyik ottben laknék" .(Tinódi) ; „két ember lakik vala
egy városkában, kinek egyik nagy kazdag ember vala"
(Decsi S.); „az ő bejövéseknek 28-ik esztendőben" (Heltai);
mutatják, hogy a birtokszót nem volt szükséges ellátni sze-

Digitized by VjOOQIC

GRNITTVUS Í:S DATIVUS. 39 1

mélyjellel, pedig a l(ínyoii/n.aky úmaky kineky hejövéseknek két-
ségtelen birtokosok. Tehát a személyjelekre nem lehet ala-
pítani, mert a -nek ragu név birtokán nem voltak meg
mindenha.

Vegyük azonban szemre a következő kifejezéseket:
„embernek ö ellensége" (BécsiC. 256) ; „a csúfolóknak az ö
székekben nem ül" (Sélyei B. István Útitárs); „a tudósnak
az ö tudománya" (Arany J.)* Azt kérdem, mire való a bir-
tokszó elé az az őy ö? Talán a nyelvnek tetszett szót szóra
halmozni minden szükség nélkül csak azért, mert hát ráért?

Nem örömest állnék e fölött azokkal szóba, kik a nem
könnyen magyarázható nyelvi jelenségeket a tetszés ké-
nyére bizzák. Kell hogy sokkal magasabban álljon mai nap
a nyelvtudomány, hogysem benne olyas ötletekkel argumen-
tálni lehessen. Részemről úgy értem az idézett kifejezése-
ket, hogy az embernek^ csúfolóknak stb. tiszta dativusok, az
az ö ragjavesztett genitivus e helyett az övé., az övék, Hivat-
kozhatnám erre nézve más nyelvek példáira, de szükségte-
lennek tartom. Az ily szólás tehát: Pálnak telke, elliptikus.
Általán ismeretes, hogy a nép — nagyon helyesen — még
nem haladt annyira az összevonásban, hanem így beszél :
Pálnak a telke., vagy Pál telke; s ez utóbbi esetben úgy tet-
szik a hangsúlyozásból, hogy a kifejezés összetett szóvá
lett. Mire való azonban a dativus után a birtokos? Vagy
birtokos is egyszersmind a dativus s ekkor a genitivus szük-
ségtelen, vagy nem állhat meg a dativus magában mint
birtokos, pedig az volt állítva, hogy van birtoka. Hát erre
kénytelen vagyok elismerni, hogy a dativus valódi értéke
szerint csakugyan nem volt birtokos, de azzá lett a nyelv-
fejlődés folyamán. Az úgyis ragjavesztett genitivus elha-
gyása után a -nek rag örökölte az iránynak közelebbi meg-
határozását s ez annál könnyebben történhetett, minthogy
a genitivus -/ ragja sem egyéb, mint irányhatározó. (Vö.
lapp allativusi -je^ -i, magyar -^, -eje ragokat, pl. ki-eje =
kié). Úgy látszik, hogy ugyanez a határozó rag van meg a
feléy mögé stb. -ben is; hogy aztán mily általánossá lett az
elhagyogatása, bizonyítják az igekötők: he, meg, el stb.

Hogy az igazi birtokos csakugyan a -nek ragu név és
birtokszó között foglalt helyet — már t. i. ha a dativus
megelőzte a birtokot — kitűnik abból is. hogy ma se tet-

Digitized by VjOOQIC

392 KULCSÁR ENDRK. GENTTH^US ÉS DATH^S.

szik nyelvérzékünknek, h^. névelő nélkül állítjuk a kettőt
egymás mellé; nem mondhatjuk pl. Pálnak klke, bizonyos
kétértelműség nélkül ; az igazi birtokost pedig nem választ-
hatjuk el névelővel a birtokától így : Pál a tdke. E szerint
tehát nem volt épen mindegy Pálnak a lelke és Pál frlkc,
de mai nap már csak annyi különbséget érzünk a kettő
között, hogy az elsőben két hangsúlyos szótag van, míg a
másodikban csak egy. Ha az első vagy második személyt
tesszük birtokossá, még jobban érezzük, hogy a ragtalan
névmás genitivus, pl. az én telkem helyett mily helytelen
volna: az énnekem telkem, vagy: az énnekem a telkem^ mert
az értelem egészen más.

Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a -nek ragu név
állhat a birtokszónak akár előtte, akár utána s ez utóbbi
szerep épen nem vág össze a birtokosnak mint a féle jelző
nek a természetével, míg a dativusra nézve a hely közönbös.

Visszatérve J. nézeteire, igaz, hogy a dativusnak tulaj-
donképen nincs birtoka, de miután a genitivus annyira el-
veszett a birtokszó elől, hogy csak a névelő mutat még
egykori helyére : a birtokos képét viseli s a ragtalan birto-
kossal egyértékünek látszik.

A személyjelekre alapított megkülönböztetéseit sem-
mitmondóknak tartom, mert azok csak kései fejlemények a
birtokszón, de ha nem azok volnának is, ebben a kérdésben
jelentéktelenek. Megmondom, miért. Joannovics az ily mon-
datokban: „emezek családneve Asztalos," „emezeknek Asz-
talos a családnevük", összetéveszti a határozott személyra-
gozást a határozatlannal. Családneve t. i. nincs ellátva sze-
mélyjellel, csak mutató elemmel, míg családnevű k-hen a
mutató elem lappang, de a személyjel világosan fölismerhető.
Ezért egyaránt helyes : ,hatóságoknak a iekifitélyük^ és ,h. a te-
kintélye^, vagy : ,emezek családneve^ és , emezeknek a családneve^.

Röviden összefoglalva, a -nek ragu nevet ne tartsuk a
ragtalan birtokossal egyrangúnak s a különbséget a birto-
kos és dativus közt ne úgy állapítsuk meg, hogy az elsőnél
egyszerűen elmaradhat a -nek rag, míg a másodiknál állandó;
hanem nevezzük csak a ragtalan birtokost genitivusnak, a
-nek ragu névszót pedig általában dativusnak; így ez a ne-
vezet megállhat a nyelvtörténettel szemben is, de a kétféle
nevű -nek rag zavart okoz. Kulcsár Endre.

Digitized by VjOOQIC

KARIíOS ALBERT. A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. ^g;^

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS.
Jelentéstan.

A jelentéstan, a mint tudjuk, legifjabb és legmostohább
gyermeke a nyelvtannak. A legTijabb időkig nemcsak elha-
nyagolták, de nem is ösmerték. E csekély figyelem nem
szól egyszersmind csekély fontossága mellett. Elébb-utóbb
be fogjuk látni, hogy a nyelvtudománynak a mag'a erejét a
jelentés- es mondattanra kell fordítania. Magasabb czélok
elérésére szolgál mindkettő ; egyik a lélektannak juttat fö-
lötte érdekes adatokat, másik az emberi értelem megArilágí-
tását segíti elő.

A jelentésbeli tünemények, akár az alakban akár az
anyagban mutatkozzanak, egyaránt fontosak és érdekesek.
Mi ezúttal csak az anyagi jelentéstannal akarunk
foglalkozni, és egyelőre csupán a nevező és igei fogalmak
tartalmának részleges változásával, mint a mely a nyelvjá-
rásokban az iíodalmi nyelvvel szemben legdúsabban tenyé-
szik. Hogy a fogalmi tartalom teljes megváltozására kevesebb
a példa, könnyen magyarázható onnan, hogy a népben
mindinkább gyöngül az ezen nyelvbeli működéshez szüksé-
ges élénk képzelet, a naiv fölfogás, a fogékony appercep-
tio. A metaforái és metonimiai jelentésváltozások virágjukat
a nyelvek őskorában élik, míg a mai jelentésbeli tünemé-
nyek sokkal inkább megszorításokul és átalánosításokul mu-
tatkoznak. Sőt vannak nyelvészek, a kik átalánosítást nem
is akarnak megengedni, a mint hogy alig találni reá pél-
dát; ellenben a legtöbb szó, kivált nevező szó, megszorítás
útján jött létre, úgy, hogy a tartalomnak valamely jegye
mind határozottabbá vált és e határozottsággal a fogalmi
tartalom mind kissebb körre illett, szóval a jelentés specia-
lizálódott.

Megszorítás tehát a legközönségesebb jelentésbeli tü-
nemény. A mely adatok az átalánosítást bizonyítanák, azok-
ban tulajdonkép jelentés-vesztést kell látnunk; így, midőn
a haf igének eredeti értelme eltűnik és maga a szó képzővé
sülyed.

A moldvai csángók nyelvéből Munkácsi az átalánosí-
tásra ilyen példákat említ : jár: a csángóknál a. m. megy

Digitized by VjOOQIC

394 KARDOS ALBERT.

és jár; tesz: ültet; büz: jó és rossz szag; kölyök: emberi és
állati magzat; rend: nemzedék. Ez esetek egyikében sem
vagyunk hajlandók átalánosítást látni. A rokon nyelvekre
hivatkozást, hogy a //ir-féle igék bennük is csak czéltalan
menést jelentenek, nem tartjuk helyesnek, mert ily csekély
jelentésváltozásoknál nem szabad oly messzire visszamen-
nünk, l^esz ültet értelmében nem átalánosítás, hanem meg-
szorítás. A büz-X bizonnyal a köznyelv szorította rossz szagra,
mint tette ezt a szagos-^^X s a mint eljárt minden nyelv
analóg esetekben, pl. : fortuna (secunda et adversa), szerencse
(jó és bal), kedv (jó és rossz) mind szélesebb értelemben
használtattak.

Szóval a nyelvjárások nem igen 4talánosf tanak ; ha mi
jelenség ilyennek látszik, akkor tulajdonkép csak a régibb
tágabb körű jelentést tartá meg a köznyelvi újabb megszo-
rítás ellenében. Ilyen átalánosításra minden nyelvjárás és
így a göcseji is számos példát szolgáltat.

At/il(inosit4s,

•

A névszók közül, a következők őrizték meg eredetibb,
átalánosabb jelentésüket.

Birodalom: földbirtok, fekvő jószág. Pl. „A Gólicza
(egy határ neve) m^eg a reszneki birodalomhoz tartozandó.
Az uraság birodalmábo sok sz^ena termett".

Estdp : ostor, vessző. Ez a szó a német stab-Ví2Ík. a mása
és ez megmagyarázza a szó nagyobb körű értelmét. A köz-
nyelvi isidp metaforával vette magára a ,gyámol' jelentését.

Gomb : görcs, bog. A köznyelvben csak a ruhának van
gombja, meg néhol a toronynak; de Göcsejben a kötél is
^gombra van kötfö".

Rogya egyaránt tesz nÖvény-ragyát, valamint vasrozs-
dát. A köznyelvi két szó, a ragya és rozsd/i, tulajdonkép
azonegy szláv tőnek a kettős hajtása; az eltérő alakhoz
később különböző jelentés is fűződött, a mely tüneményre
a nyelvek története száz meg száz példával szolgálhat.

Part: nemcsak a víz partja, hanem bármilyen maga-
sabb fektű föld, emelkedett, dombos vidék. Hullámos talajon
a szántóföldnek van lapja és partja vagy gerindje. Egy ta-
lálós mese így hangzik: „Mier fut a nyúl a partofiak? Mier
a part nem fut a nyúlnak **.

Digitized by VjOOQIC

A (ÍÖCSF.jr NYELVJÁKÁS. 395

A melléknevekis szolgálnak egy-két adattal.
Kedves nemcsak a kedvelt, de a kedvében lévő embert is
jelenti. ,Mast nem vaok kedves^ rnier nincs dohányom".

Szép: Jó' értelmében is használatos. Pl. ;,A virágnak
is sziep szaga van". Tudjuk, hogy a szépnek rokon nyel-
vekbeli megfelelője épen jót jelent, mint a finn hyvci. A
külső szépnek a belső széppel, a jóval való cseréje külön-
ben majd minden nyelvből ismeretes.

Ttindéres, alakban, jelentésben egyaránt föltűnő szó. E
melléknevet a ló jelzőjekép hallottam, még pedig ,fékezet-
len, kirugós' értelemben. Nem tudom, a tündérmesék vad
paripája adott-e alkalmat e jelzős kifejezés létrejöttére,
vagry a tiin, tünde szók eredeti etimonja maradt meg a tíin-
déres'hen,

Üdötlen átalában kevés idejűt, kiskorút, fiatalt tesz.
Pl. „Ez az asszony üdötlenebb az uránál". A köznyelvi idét-
len köre egyrészt megszűkült, midőn olyat jelent, a ki va-
lamely kort idő előtt ért el ; másrészt metonimiai úton meg-
tágult, midőn a kora-érettséggel együtt járó formátlanságot,
esetlenséget is jelenti.

Az igék közül is tartott meg egynehány ilyen régibb,
átalánosabb értelmet.

Aggani: az aggódik és aggodalom alapja; a lelkiálla-
potnak több faját illeti, mint származékaiból vélnök. ,Gon-
dol, gondja van rá' értelmében használatos s az aggsdg főnév
is inkább gondot, mint bánatot tesz. Pl. „Mit aggok >en
rajt?": mi gondom reá?

Díszlik: virágzik, jól, szépen terem. Pl. „A reszneki
határon nem jól diszlik a dohány. Az idén nincs diszc a
gyümöcsnek". A diszlik, disz etimonja ,valere', s ehhez
mindenesetre közelebb áll a göcseji ,virágzik, bőven terem'
jelentés, mint az irodalmi ,ék, czifraság' értelem, mely úgyis
újabb idők szülötte.

Elpusztít: elront, elrongyol. Pl. „A füttü ipusziitotta a
masinát. Minden esztendőben három pár csizmát pusztítok
cl^. Hasonlóan tágasabb a köre a puszta melléknévnek, mi-
dőn nem csak ,kopár, terméketlen', de ,rongyos' értelmében
is használatos; pl. „puszta a ruha". Puszta és elpusztít a
köznyelvben immár a megsemmisítésnek sokkal kevesebb
fajára szorul, mint a göcseji tájszólásban.

Digitized by VjOOQIC

39^ KARDOS ALBERT.

Fajzik az irodalmi nyelvben a megvetés, a gúny némi
árnyékát hordja magán ; fajzott és fajzat a degeneratióhoz
hajlik. A göcseji ember nem ismeri e szó megalázó értel-
mét, magáról is elmondja, hogy kitől fajzoif. Átalában a
nemz reflexivuma gyanánt szerepel s gyakran felér az egy-
szerű születik-\ié\..

Jegyez nyelvjárásunkban épen úgy alkalmazható Jelez',
mint jelent' értelmében. Pl. „Mit jegyez az újság? Zúg a
balfülem; ez ászt jegyzi, hogy mámo rossz hirt hallok".
Hogy jegyez a régi nyelvben nemcsak jeggyel megjelöl',
hanem jelent' értelmében is élt, arra példát idézni a kó-
dexek vagy a XVI. század irodalmából fölösleges. Ezúttal
csak arról akarunk megemlékezni, hogy íme egy példa,
midőn a nyelv az azon tőből fakadt két ágat, mint jegyez
és jelez jelentésdifferencziálásra használja föl. Ezt a differen-
cziálást az irodalom vitte végbe és valóban irodalmi nyelv
csak akkor alakúi, mikor ily határozott, éles különbség
származik az egyeredetű, de két vagy több alakban élő sza-
vak között. Különben jegyez és jelez hangtanilag épen úgy
viszonylanak egymáshoz, mint fülel és figyel.

Kerül y kikerül is, úgy tetszik, átalánosabb értelemben
maradtak meg a göcseji nép ajakán ilyes fordulatokban:
„ebbül az itelbü nem kerü (jut, telik) neked ; úgy husztam,
a hogy csak tüUem kükerülf (kitelt, kifért)". Kerül és klik
régóta váltakozik egymással ; Faludinál „sokba f£lik^ vala-
mely dolog, mig a köznyelvben inkább „sokba kerül^.

Neheztel: nehéznek tart. Pl. „K^et m^erü búzát föl-
emelni, ászt m'egis csak nekesztelem'^ . A köznyelv itt nehe-
zell't mondana. E különös denominális képzés még elfogad-
ható megfejtésre nem talált. De akármi lappangjon a -ial
-tel képzőben (vö. fiasztal — szemz. Faludi), annyi bizonyos,
hogy a szó eredetibb jelentése nem a mai irodalmi ,irascor'
(vö. sich beschweren\ hanem kétségkívül a nyelvjárásunkban
élő ,nehéznek tart'.

Veszekedik : bolondul, bolondozik, ostobaságot követ
el. Pl. „Ne veszekeggy, maradhass" : ne bolondozzál, légy
nyugton. Megveszekedik : eszét veszti. Hogy e szónak göcseji
használata közelebb áll az eredeti értelemhez, mint a köz-
nyelvi ,czivakodás' jelentés, az is bizonyítja, hogy már maga
az alapszó, vész, főkép megvesz^ elég gyakran hallható a

Digitized by VjOOQIC

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 397

külsö-belsö megromlás kifejezésére. Pl. Veszett dinnye: rot-
hadt dinnye ; veszett kutya : dühödt kutya ; eszeveszett. Mind
azt mutatják, hogy veszekedik csak a tőszó értelmét örzötte
meg és semmi különösebb jelentésváltozás nem ment rajta
végbe, A veszekedik ilyes alkalmazása után a göcseji népnek
a czivakodás-félére más szóról kellett gondoskodnia; meg
is találta ezt a víni igében. Az irodalmi nyelvben viv hova-
tovább fegyverrel való mérkőzést jelent; csak vita^ vitáz
emlékeztet bennünket arra, hogy valaha szóval is lehetett
vívni, A vivds pedig ma-holnap ha nem is a párbaj, de min-
denesetre valamely testgyakorlat értelmét ölti magára.
Nyelvjárásunkban ví sokkal nagyobb határnak az ura; el-
foglalva tartja a czivakodik, veszekedik és verekedik hármas
birodalmát. Göcsejben a kakas is ví {kakasviadal különben
az irodalomban is megesik), az asszonyok is vínak hol nyelv-
vel, hol körömmel, mikor egymás becsületébe vagy arczába
kapnak ; a legények is vínak bottal vagy késsel ; bucsu (vá-
íiár) pedig ritkán múlik víjjds nélkül.

Meztilldb is tágabb jelentéssel él Göcsejben, mint a
köznyelvben mezitláb. Országszerte e szót csak emberre al-
kalmazzák ; Göcsejben azonban a ló is ?neztilldb jár, ha patkó
nincs a lábán.

A mint látjuk, az átalánosítás eddig ismertetett esetei-
ben tulajdonkép köznyelvi megszorítással van dolgunk. Való-
ságos átalánosító fejlődés talán csak az' egy tinu szón ment
végbe, mely fiatal szarvasmarhát jelent nemre való különb-
ség nélkül, mint borjú ; holott a köznyelvben tinó csak fiatal
ökröt tesz, a tehénborjút pedig üsző vagy iinö jelöli. Való-
ban a nemi különbség a rokonság jelentő szóknál leghama-
rább eltűnik. A magyar ember fiának szólítja leányát is,
atyjafiának akár női rokonát, és az asszony is megöcsézi
magánál ifjabb leánytestvérét vagy ángyát. Ugyan-e körbe
tartozó szavaknál a fejlődés ellenkező menetére is van példa,
mint : ember^ mely ma már inkább csak férfit jelent ; a másik
nem kifejezésére szükségesnek találta a nyelv a némber (nő-
ember) szót megalkotni. Épen így vált a latin átalános
homo'h6\ a fran'cziában a csupán férfit jelentő Chomme.

Átalánosítás mutatkozik a Jó formán kitételben, a mely
,körülbelől, jobbára, nagyobbrészt' értelmében járja. Pl.
r> Jóformán elcsöpletünk a hiéten". A jóforma n-\íoz analóg a

Digitized by VjOOQIC

39^ ' KIKÁLY kAkOLY.

már említett jobbára , továbbá jobbadán ; az olasz is huom
parhi'X, mond.

Az eredeti jelentés majdnem elveszett a jobhan-hoi,
ilyes hcLsználatában : .Jobban bolond, jobban igaz": inkább
bolond, inkább igaz. Az inkább különben hasonló értelmű
szóból fejlődött s valaha nem is volt egyéb, mint egy jó-
iéiig melléknév középfoka; bizonyltja ezt a még elég kései
jonkább alak.

Az eredet: etimon igy megy feledésbe di vígabb szóban,
melyet a göcseji ember egészen az inkább értelmében hasz
nál. Pl. „ Vigabb kaszálok, mint porhálok (kapálok)''. A vigabh
ragtalan alakján nincs miért megütköznünk, oda sorakozik
a ^jobb szeretek, inkább akarok** -félékhez; sőt Dunántúl él
egy szó, mely nemcsak alakra, de jelentésfejlödésre is meg-
egyezik vele: készebb; pl. y^készebb meghalok, mint a szere-
tőmtől elváljak**.

Kardos Albekt.

VERSEGHY HINT NEOLÓGUS.

Nem volt ember, kit a nyelvújítók úgy gyűlöltek volna,
mint Verseghy Ferenczet ; de nem is volt az ö Révai-féle
helyesírásuknak és az ö Révai-ellenes neologiájuknak nagyobb
ellensége, tudósabb ostorozója, mint épen ő. Verseghy volt,
Riedl Frigyes mondása szerint, az első magyar nyelvőr.
Kortársai között ö ismerte legjobban a magyar' képzők ter-
mészetét; ő megtudta különböztetni a szóképzöket a szó-
végektől, az élő képzőket a kihaltaktól, a denominálisokat
a deverbálisoktól stb., a mik közt az újítók nem akartak
észrevenni semmi különbséget.

És ez a Verseghy, a ki a szóképzés törvényeit, korához
mérve, oly alaposan ismerte, a ki a hibás képzések gyengéit
oly finoman kiérezte, más tekintetben egyike volt a legvak-
merőbb nyelvújítóknak.

Verseghy volt ugyanis a nyugvó gyökök, vagy a
mint ő nevezte őket, a szendergő gyökerek elvoná-
sának rendszeresítője, grammatikai státora. A mit Dugonics
félve, aggódó kézzel kezdett meg (pl. gömb^ henger, köb, kör^
stb.). azt ő rendszerbe foglalta és a grammatikus merevsé-
gével proklamálta. Példája, fájdalom, nagyon kapóra jött a
törvényt nem tisztelő nyelvújítóknak. Ha Verseghynek szabad,
miért ne szabadna nekünk? Ha neki lehet a századok óta
szendergőket fölébreszteni, miért ne kisérthetnők meg mi a
talán csak álhalottak föltámasztását? Hiszen még Révai is

Digitized by VjOOQIC

VERSEGHY MINT NEOLÓGUS. 399

kifigurázta Verseghyt, hogy különbséget akar tenni néma
és szendergő gyökerek közt. Nincs is azok között különb-
ség ! Szabad mindannyiát, csak szép és rövid legyen, föl-
támasztani !

Verseghyt nem törvénytelenkedés, söt ellenkezőleg a
regulákhoz való merev ragaszkodás csábította a ballépésre.
Elvonásait, ha hibásak voltak is, a nép nyelvéből analóg
példákkal, kétségtelen ny el vtény ékkel igazolhatta. Hibája
nem is lett volna oly végzetes, csak abban a korban, a nyelv
törvényeinek lábbal tapodása korában ne követte volna el.

Vádam, a mellyel Verseghyt illetem, oly hihetetlennek
tetszhetik a Nyelvőr olvasói előtt, kik Riedl Frigyes érdekes
dolgozatából (IX. 493.) más oldalról ismerték meg V. nyel-
vészi működését, hogy valóban ideje lesz már, hozzá fogni
állitásom bebizonyításához.

A szendergő gyökerekről és életrekeltésükről V. több
helyütt nyilatkozik. így 1805-ben a T. M. (Tiszta Magyarság)
36. lapján : „A néma gyökerek közt sok szendergő fekszik,
melyekkel a középüdőbeli zab cultura azért nem élt, mivel
a Stylus szépségét a hosszú szavakban kereste. Ilyenek kegy
és köny^ melyek helyett a középüdőbeliek kegyelem^ kegyel-
messég és könyhullajids szavakkal éltek. Vigyáznunk kell
azonban a szendergő gyökereknek a némáktól való meg-
választásában ; mert irg^ ak^ tan s több efféle néma gyökerek
sohasem voltak elevenek és igy vélek formatívak nélkül
most sem élhetünk : irgalom^ akad, tauú^ stb ' .

181 6-ban az Analytica I. 91. és 312. 11., noha speciális
esetről szóltában, még határozottabban nyilatkozik : „Occur-
runt nomina, in quibus ú et ti verae formativae esse appa-
rent. Aliqua eorum e mutis radicibus sünt creata; alia vicis-
sim e radicibus sopitis, quas moderato conamine et cum
debita circumspectione in vitám revocare, ad partes culturae
pertinet. Talia esse existimo \ domború^ gömbölyű^ háború,
savanyú, gyönyörű, quorum proinde radices sopitas: dombor,
gömböly, hábory savany, gyönyör in vitám pedetentim reduci-
possent, idque eo magis, cum sensus eorum e compositis et
derivatis, universim usitatis, facile innotescit. Consulto répeto,
istud cum omni moderatione ac circumspectione fieri debere,
ne forte conatus, radices sopitas in vitám revocandi, in immo-
deratum illum fervorem degeneret, qui ipsas radices mutas,
cum dispendio claritatis, in quovis sermone summae neces-
sariae, animare contendit . . . Generatius eas puto e sopitis
sine anxietate adhiberi posse, quarum sensus ex earum deri-
vatis, primo intuito innotescit, ut szomor, téboly vei tévely,
hunyó ry mosoly, hempely vei henger, szende r, könyör^,

1817-ben a Magyar Grammatica t^i. lapján pedig így:
„Vannak nyelvünkben némely szenderedő gyökerek, melyeket
életre hozni, de nagy vigyázassál és megválasztással, magam

Digitized by VjOOQIC

400 KIRÁLY KÁROLY.

Í8 javaijoltam a vég-bül. hogy a rövid versekre több rövid
szavaink legyenek. De e javaslást nem kell ám még a való-
ságos holtt és kivált egyszersmind idegen gyökerekre kiter-
jeszteni, mellyeknek soha sem volt, nem is lesz semminemű
nyelvben szóképzök nélkül határozott értelmek".

E nyilatkozatokból világosan kitűnik, hogy V. a k é p-
zökön végződő szavakból a képző lemet-
szése után megmaradó szótörzsököket, ha
különben még elég testesek, hogy értelmük
a származékokból első pillanatra kiismer-
szék, nyugvó gyököknek tekinti és életre
keltésüket megengedhetőnek tartja.

V. nem elégedett meg a gyökelvonás elvének hirde-
tésével, hanem az elmélet mikénti alkalmazásáról gyakorlati
példákat is akart adni. A T. M. függelékében összeállította
a Cadentiák lajstromát, melynek, miként monda, „a filoló-
gusok és poéták egyaránt hasznát vehetik". E lajstromba
fölvette V., minden megkülönböztetés, csillagozás nélkül, a
tőle akkoriban szendergő gyökereknek tartott szótörzsököket
is, mintha azok is valóságos élőszók volnának. E lajstrom,
mely a nyelvújítóknak ad oculos demonstrálta a szóelvonás
megengedhetőségét, tömérdek kárt tett irodalmi nyelvünk
törvényes fejlődésének. E lajstromra és a V.-től i8o6-ban
megjelent Magyar Aglájára hivatkozik Kazinczy, mikor egyik
levelében azt irja, hogy V. merészebb szócsináló volt, mint
ő ; erre Helmeczy, mikor a Berzsenyi kiadásában a nyelv-
újítók merész szóelvonásait igazolni akarja.

Lássuk már most a T. M. lajstromában foglalt szóel-
vonásokat részletesen. Az áttekinthetőség kedvéért, a cadentiás
sorrendet mellőzöm, s az új szókat az elvonás mikéntje
szerint csoportosítom. A Kisded Szótárban már előforduló-
kat SzD.-vel jelölöm : a meg nem jelöltek alkalmasint mind.
vagy legalább nagyrészt, magától Verseghytöl származnak.

i) Elvonás összetett azőkhól: /én (fénkő); /ól
(fólnagy) ; mög- (hegymög) ; nás (násfa) ; pöcs SzD. (locspocs) ;
/yorcs (porcsfü) ; ü'm (timsó) ; ztír (zűrzavar, zérzur) ; ded (kis-
ded) „Arczra esvén ded lábához, kértem fogja pártomat"
(Agl. 185).

2) Elvonás határozókból: alatto7n ; egyetem ; fentty
„Büszke bosszúját fénnyel igéri" (Agl. 171); heveny SzD;
lobb (flamma, Kreszn.) „így gerjednek visztüzekre rend nélkül
a mennykövek, hogy lehullván a méllyekre, lobb j ok közt
elvesszenek" (Agl. 96) ; útféL

3) Az utánhangok (Tiszta Magyarság. 57.) elha-
gyása: csermely SzD; dics „lUy dücs nékem elég** (Agl.
26) dombor; erny (ernyő) „Az árnyék gyökere erny" (T.
M. 47) „Ernye alatt egy mulató lugasnak*" (Agl. 178);

Digitized by VjOOQIC

VERSEGHY MINT NEOLÓGUS. 4OI

gyönyör (P. Thewrewk Emil Ny. X. 174. helytelenül tulaj-
donítja Szemere Pálnak); komor \ iszony „Csak uj habzása
utánn vesszük iszonnyal észre" (Ági. 180); kaj (kaja-bajái);
keser : kony (konyha); lejí „Nézd mennyi renddel sürgeti a
lejtnek (táncznak) módgyát" (Agl. 113); porhany (friabilis,
nála voltaképen porony^ minthogy szerinte a h epenthetika
hibás); sanyar; sarj; savany; szomj; szörny; vizeny (humidi-
tas); vörheny (rufus color, nála voltaképen vöröny),

4) Az -i- me llékné vképzö elhagyása: csöcsöm
(csecsemös) ; cztnk (czinkos) ; egyen ; ék SzD. (decus) ; gajd;
gyük, SzD.; kaland \ kellemet „Emberi kellemetet ébresz-
tenének duzmadó koszi veinkben" (Agl. 50); keserv SzD;
két „Ez fonnyasztó ké temet szétosztotta" (Agl. QQJ)\köpcz;
kör SzD; kömy SzD; lak SzD; magány; sáv; telly ; til (til-
hajtás : impulsio, Baranya- vármegyei Tiszti Szótár, 1807);
verseny ; inszony (Toldy hibásan tulajdonítja Szemerének) ;
zsémb,

5) Az -/igeképzö elhagyása: bérma ; kína ; piszka ;
vizsga (ezek a népnél is) ; berhitc^ (berbitél : blaterat, murmu-
rat, susurrat MA.) „Úgy kezdett inogva b e r b i t é t morogni,
mint a zsidók szoktak könyörgést zajogni" (Agl. 105) ; czirka
(czirkál); dorga (dorgál) „Halavány szájokba kegyetlen d o r-
gákot rakogat" (Agl. 159); tdpla (táplál) „Felkap a fahasá-
bokbul eggyet, hogy táp la gyanánt a tűzre hagyitsa"
(Agl. 167) ; vLsza; zaba, — E módon alkotta Barczafalvi a szem-
lé-ty Fogarasi a szdmld-t s alkalmasint Döbrentei a sétd-t.
Verseghy jellemzésére érdekes lesz itt megemlíteni, a mit
az eszmél igéről mond. Szerinte (T. M. 72) az „eszméli a, szo-
katlan m epenthetika miatt rossz szó". A Lexiconban (321.
1.) pedig ezt mondja : „Az eszmél igében a mél szótag nem
l^het formativa ; ha pedig csak az / betűt vesszük forma-
tivának, az eszme nem tudom mit tehet magyarul. Az / for-
mativa csak a vocalissal végződő nevekből szül igéket, mint
henyélj mesélj cserél sat. Valamint tehát ezeknek gyökerei a
henye^ mese^ csere sat. ugy az eszmél igének gyökere sem
lehet egyéb, hanem eszme. Ezt pedig eggy Magyar sem érti
a világonn". Az eszméli eredetét 1. Ny. IX. 387.

6) Az -oly'él^ 'öl, -aly -^/igeképzö elhagyása(„Creat
formativa ol^ él, öl, aly el verba activa e mutis radicibus, e
copiosis substantivis, e paucis adjectivis. Adversus regulás
peccatur imprimis per hoc, quod ex verbis ope hujus forma-
tivae, nova verba creantur". Analyticae. I. 314. és 318.):
abdr; czdf ; dörömb ; epecs; figy; gúny; horony „Most simo-
gassa le homlokodrúl hornyait a szomorú magánynak."
(Agl. 45); inger SzD; kapcs SzD; kóbor; pazar; pepecs;
poncz; romb (rombol); taps\ tatár; tékoz ; tömb {tombol) ; trécs ;
vdd SzD; vdny „Stempely nagyon haszontalan a magyar
dögöny vagy v á n y helyett" (T. M. 63) ; vardzs. — Ilyen el-

M. JTTBLVÖB. Znr. 26

Digitized by VjOOQIC

402 KIRÁLY KÁROLY. VERSEGHY MINT NEOLÓGUS.

vonás a parancs már Calepinusnál, a rajz Kazinczynál, boncz
Bugáinál, zsar Toldynál s innen a Szemere zsamok-ysi. (Vö.
Simonyi „Az analógia hatásairól" Nyelv tud. Értek. IX. kot)

7) A 'g igeképzö elhagyása: abaj ; hars; hömpÖly
SzD. ; henger SzD. ; hunyor (nictus) ; kó'nyör „Nyögve mutatja
sebét a könyörü szívnek" (Agl. 196); szender (hesperus);
szomor; tévely SzD.; téboly,

8) Egyéb elvonások: aj (ajak) „Megkoszonti nyers
csókjával, bármint ójja szűz aját" (Agl. 186); hdr (háram-
lik) „melly helyett most már per aphaeresim dr vagy drviz
mondatik" (T. M. 89); herv (hervad); genny (gennyed); láz
(lázad, lázul T. M. 71) SzD.; senny (sennyedék); senyv (seny-
ved) „Egy csókkal, bármelly senyvesek, elfojtja gond-
gjait" (Agl. 75); loborz (toborzok, tripudium MA.).

A mily vakmerő V. a képzők elmetszésében, ép oly
félénk a hozzáragasztásukban. A következő jegyzékben alig
találunk 6 vagy 7 újonnan képzett szót, a többi csak ösz-
szetétel vagy értelem-átvitel. íme: Allttmány: Sl.-nál insti-
tutum, fundatum, erectum; nála: praedicatum (Lexicon 7).
Áramlik (Lex. 387). Ardny: Sl.-nál scopus, méta, objectum,
propositum; nála: proportio (Lex.). Élemény: SzD.-nál éle-
lem, eleség; nála: genuss (Lex.). Ellen: Kazinczy tanúsága
szerint V. kezdte ellenség értelemben használni. Elöitékt
(Lex. 357). Folyékony (Lex. 487). Függemény : inhaerentia
(Lex. 7). Hidnyjel: apostrophe (M. Gramm.). Jelkép: S3rin-
bolum (Lex). Kapcsolat: conjunctio, copula (M. Gramm.).
Lednyzani: leánykodni; „Azok köztt, kik most lyányza-
nak, legszebbnek hirdetik" (Agl. 113). Nyomadék: SzD.-nál
plasticum; nála: momentum; ma inkább: nyomaték. Pon-
tosság: punctualitas (Lex.). Sarkigazsdg: axióma (Lex.). Szár-
ny ckony ' „ Egek a karcsúnak szárnyékony tánczáért" .
(Agl. 131). Szánok: orator (T. M.) ; „Komornok, vulgo
komornyék ex k o m r a, f ortassis et szónok orator, quod
nunc nomen oppidi, Szolnok quoque dicti, est ex szó**.
(Analyticae loó.) „A nok képző az országnak fő hivatallyait
jelenti, mint tálnok, pohárnok, tárnok. A szónok valaha mi-
kor az eggyik fejedelem a másikhoz szószóllókat, awagy
orátorokat küldött, az országnak nagyobb tisztviselői közé
tartozhatott". (M. Gramm. 99.)

Ez a furcsa hipotézis Szolnok nélkül bizonyosan nem
jutott volna V. eszébe, s az is bizonyos, hogy a szónoki
széken szónoklatokat tartó szónokainkat Verseghy szülőváro-
sának, Szolnoknak, köszönjük. Ha Szolnok nincs, ma talán
bcsu'dnökök tartanának bcszcdnökleteket a beszédnöki széken.
Helmeczy legalább így akarta.

KmÁLY Károly.

Digitized t;y VjOOQ IC

FRECSKAY JÁNOS. NYELVTÖRTÉNETI ADATQK. 403

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Technologfia vagyis a mesterségek és némelly alkot-
mányok rövid leirása Gergely ff i András O. által.
Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betűivel, 1809.

,A magas és alacsony mejéküek (szövőszékek) tsak
annyiban külömböznek egy mástól, hogy az első tsüggö-
1 eg, az utolsó pediglen s z i n ü 1 1 e g teszi fel a m e j é-
k e t' : függöleg és vízszintes (40).

, A tollak és pihék könnyen egybe tsomoznak':
csepzenek (41).

,A lud tollak meleg porásába vagy hév homokba
dugdostattnak^ (42).

o Ida slag: oldalaslag (42).

, A tsontokat, szarvakat a kard készítők vagy t s i s z á-
rok maroklatnak fordittyák' (42).

hülepedni: hűlni (45).

megszállapodni: a fenékre szállni (46).

félignyire: feléig (49).

,A viaszt sik márvány táblán más sima fa táblával
hönyörgetik' (51, 52).

h o s z u k o : hosszas, hosszúkás (5 1).

szinek felmagasztalása: az arany színének
felélénkítése (52).

megvetkezés: vedlés (55).

buga: selyembogár giibója {55).

kádakra gyűjtött szilva (61).

,A gyümölcsöt, vetem.ényt gyengén hevített kemen-
czébe rakják, mellynek simülteg (a felszínen) több jukai
vannak, hogy a meleg a vetemények felett meg ne reked-
gyen' {62).

éledés: erjedés {63).

kiéledés vagy forrás (63).

olvadék: oldat (68).

, A meleget olaj ütéskor el kell távoztattni, melly
az olajat leghamarább megvesztegeti': avassá teszi (68).

megszállás: megűllepedés (69).

borláng: alkohol (69, 82, 94).

repdékeny: illékony (69).

párkányos virágú füvek: verticillatae.

kémia: chemia.

,A liszt a szita zsákba hull, mely egy rudatska által,
a fergetyütöl rázattatvan, lángját kiejti, durva-
j á t pediglen a lisztelöbe hulatya^ (73).

,Déli h e V e b b országok' (74).

isiandi tarjag: lichen Islandicum.

likat as: lyukas (74).

26»

Digitized by LjOOQIC

404 FRKCSKAY JÁNOS. NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

fitzko-ser: korpából főzött ser (75). , A ser elsó
főzésének malotáját még egyszer forró vizzel felöntik és
kifőzik, az fitzkó sert ad' (79).

,Pityoka és némely nőve vények bubokos (tube-
rosum) gyökerei' (76).

S z á 1 1 a d é k : üUedék (77, 174).

,A magyar sert is az előtt kivált a Székelyföldön na-
gyon főzték, de már a borra kapván, le hagytanak
vele' (79).

első tsorgatás: első destillatio (8 1).

,Az erdőt 30 vagy 40 nyilakra szokták felosztani
és esztendőnkint egy-egy nyilat bevágni' : turnus, mai
nyelven : forda (84).

t s i p ő k ö k : czipők (85).

s i k i t á s : fának poUérozása (85).

gyantározás: fimiszölés (94).

fejér g y a n t á r, sárga gyantár, olaj gyantár, szurok
gyantár: firnisz.

gyapot: pamuk (loi).

,Fejer agyag pogácsákat borogatnak (a czu-
korsüvegre)' : decken (113).

tűzálló fazék: feuerfest (124).

fejér hevül és: fehér izzás (124, 179).

poron yó: porhanyó (124).

,Óltott mészből, kimosott fövényből és vízből készül a
mészkevert': vakolat, malter (127).

kuvartz: quartzum (130).

üveg tsür: üveg huta (130).

nyulánkos olvadék: nyúlós (132).

,Az üvegtáblákat is, hömpöj formára felfújja' (132).

,Az üvegtáblákat ugy köszörülik ki, hogy egyik táblát
az asztalba szinülteg beragaszák': vízszintesen (132).

kádakra hányni: kádakba gyűjteni (138).

letsorgatni: destillálni (147, 148).

,Vizet annyira megmelegítenek, hogy párolyon' (150, 151).

felfogó: recipiens (151).

fél égre: felényire (151).

hév edény: hevített edény (154).

,Hév kemenczében az érezek megpergeltettnek'

(155)-

rotas deszka: rovásos (156).

nyúlandó: nyúló (157).

tulajdon neheze: fajsúlya (157).

,A molybdenás arany szírtől ó (?), on szinü' (158).

,A roska arany, roska szinű, hevüléskor kénkó
lángot vet' (158).

hammadag (?) arany.

rudakra öntik (az ezüstöt) (163).

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 405

fatyu arany: ál, hamis, nem valódi arany (165).

tsalfa arany: u. a. (196).

,Szines festékekkel kivilágositya (a nyomott ké-
pet/: illuminálja (171).

,A tiszta vas legsükeresebb, ruganosabb és
keményebb' (i73)*

,A kotzkás vas (spatosum) mágnest nem követő és
kaisza kotzkákra válik' (i75)-

fejér on: ólom {180).

tsalfa porczellán: nem valódi (183).

.A veres on kajszán 4 szegeletü (184).

Le tsorgatott eczet: destillált eczet (186).

Frecskay János.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Gúla. „Szónyomozás, nyelvtörténeti adatok figyelembe
vétele nélkül, sötétben való tapogatózás". íme a gúla szót
CzF. a gul vagy gill elvont gyökből, Munkácsi Bernát
(Nyr. Xin. 365) a szláv kuI(i-ho\ Körösi Sándor (Nyr. XIII.
500) az olasz guglid-h6\ származtatja. Nyelvtörténeti adattal
egyikök sem igazolja állítását, jóllehet már Kreszn. is
nyomra vezethette volna őket.

A gulya szónál, noha SzD. és Sl.-nál is megvan,
Kreszn. nem ezekre, hanem Molnár János „Régi jeles Épü-
letei"-re hivatkozik, n)álván mint első forrásra. így nyilat-
kozik Sándor István is (Sokf. IX. 59): „Ezeket Pyramis,
Obeliscus, Spitzsáule Molnár Apátúr hol Gulyának nevezi
az olasz gugltd-h6\ hol sugárkönek". Maga pedig Molnár
János (Rég. jel. Épül. 296 — 7. 1.) így szól: „Más egyéb
tornyok Egyiptomban a görögöktől obeliscusoknak nevez-
tettek ; az Olasz forditás szerént pedig guljdkmk. hivattat-
nak. Kászálius ezt a szót Frantzia eredetűnek tartja, mert
ezeknél Aiguille tűt jelent. Mi ezt a szózatot megtarthatjuk
a magyar nyelvben, míg a tóbbi olasz szózatokon ki nem
adunk; de akinek kedve tartja, Hallerrel hegyes köveknek
is nevezheti".

Munkácsi B. ezt bizonyosan nem tudta; CzF. ellenben
jól tudta, mert a gugliá-X, emlegeti is, és mindamellett nem
átallotta magát s másokat holmi guly gúl elvont gyökökkel
áltatni. * Nagyszigethi Kálmán.

Egy elsőbbségi kérdés A -só -sö képzőnek az eső ige-
névböl való származtatását Simon yi (Budenz- Album 58) és
utána Csapodi (Nyr. XIV. 270) Riedl Szendének tulajdo-
nítják.

Digitized by VjOOQIC

406 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Hihető, hogy Riedl csakugyan önállóan jött e gondo-
latra, de az elsőbbség mégsem öt, hanem Sándor Istvánt
illeti, ki már e század elején (Sokf. XI. köt.) kifejezte
abbeli vélekedését, hogy a belső, felső, innenső^ közelső. külső ^
fulsó, végső szókat hajdanta belül, fölülj innen, közel, külül^
túl, és végén végére eső-rudk ejtették.

Ugyanerre a mintára Sí., a szláv eredetű szomszéd he-
lyettesítőjéül, új szót is csinált t. i. a mellsö-t a mellül eső.
mellülső összevonásaképen. Csapodi nagyon téved tehát, mi-
kor a mellső szó készítését Bugátékra akarja róni.

Különben e képző szerepéről már Verseghy is helye-
sen jegyezte meg (Lexic. term. techn. 17.), hogy csupán
„helyjelentö szavakból szül adiectivumokat".

Mellékesen megjegyzem, hogy az áprilisi füzetben em
litett főnévi eredetűek közé illenek még a következők is:
derékső CzF., karajsó (Csallóköz, CzF.), székső (Pécska, Nyr. VII.).

Nagyszigethi Kálmán.

Torzsa. Körösi Sándor a Nyr. XIV. 119. lapján azt
mondja, hogy a magyar /orzsd-hain az olasz lorso végső ^-ja
a-rsL változott.

Ebben tévedés van, mert a lorzsd-nák eredeti alakja,
a mint könnyen kimutatható, a népnyelvben ma is élő f/?rzs
volt és az a csak mint birtokrag függedt hozzá. Calepinus
nál caudex magyarul lors, caudeus : torsból való^ caulis :
F^v^nek szdra torsa ; M A.-nél ugyanez már fűnek szára torsája.
E szerint a torzsája csak olyan pleonasztikus ragozás, mint
a milyen országszerte a zúzája zúza helyett és Zalában ma-
jája mája helyett.

Említésre méltó, hogy M A.-nél a caudex , többek közt
annyi mint törcs, caüdicalis: törési, de már caudicosus: sok
farkit, törzsökí'u

Vájjon a torzs eredetre nézve nem azonos e a /^^si-zsel
és a törzsök nem plurálisa e a törcs-xi^\i vagy törzS'Xi^\i, úgy
a mint vSzarvas Gábor a réteget a rét. Lukács Lőrincz (Nyr.
XIII. 5) az iireg-et, főrök-bt. stb. az iir^ tőr plurálisának
tartja? Nagyszigethi Kálmán.

Használatos, járatos. B a k s a y Sándor (Nyr. XIV.
85.) nem mutatkozik hajlandónak elhinni, hogy a mai iro-
dalom a czímbeli két szót a nekik tulajdonított jelentésben
helyesen alkalmazza.

Már sokszor volt alkalmunk szólani a nyelvgazdagítás
ama módjáról, mely a jelentésátvitelen alapozik; s ily eset-
ben nem mulasztottuk el egyszer sem, hogy ne fejeztük
volna ki sajnálkozásunkat neologusaink eljárásán, a kik a
fejlesztésnek e módját nem csak hogy elhanyagolták, hanem
rideg merevséget állítottak vele szembe, s ha itt-ott egy-

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 407.

egy egyszerű kísérlet történt, nyomban s ismételten a leg-
határozottabb tiltakozással szállottak ki, bár ki volt is ter-
jesztője, ellene. Nem mintha közéjük tartoznék, hanem mert
e pontra nézve úgy látszik egy véleményen van neologu-
sainkkal, öt hozzuk fel példának, a kinek az ily átviteles
kitételek ellen intézett s még ma is egyre tartó küzdelmét
mindegyikünk ismeri, Brassai Sámuelt. Azt mondja : a ,kéz-
nek' van ügye, no meg talán a ;Szemnek* is, de a ,fülnek,
nyelvnek' sat. nem lehet; azt mondja, hogy a/k-hól van
a/kal (species, forma), alkolmas (competens), de kép-'hbX (forma)
képez (formare) s képes (competens) nincs megengedve.
Hogy miért? . . . azért!

S ily nézetüek vannak még többen, s épen azok, a
kik nem csak törekszenek, hanem tudnak is jól magyarul
írni; de csak egyről akarok még ez alkalommal közülük
megemlékezni. ílIsö rangú író, s egyes, dédelgetett szók
alkalmazásának kivételével mindnyájunk megelégedésére jól,
szabatosan ,kezeli a nyelvet'; de ha valaki ezt szemébe
mondaná, menten elő állna kifogásával : „Azt értem, ha
valaki a kapát, kalapácsot, kanalat, kést sat. kezeli, de
hogy a nyelvet is lehessen kezelniy az nem fér az én fe-
jembe!"

Hát igaz, nem tagadhatni ! De alkalmazzuk csak más
esetekre is! Azt tudjuk, hogy a kenyeret, kalácsot, pepse-
nyét sat. már a ki hogy érti, jól vagy rosszul, süti; azt
tehát értem, ha valaki sült kalácsról vagy sületlen
kenyérről beszél ; de szót, embert, még ha paraszt is,
legalább manap, széles ez országban nem szoktak sütni;
azért nem is fér, akárhogy erőltetem is, a fejembe, hogy
emlegethet valaki ,s ü 1 1 parasztot', meg ,süretlen beszé-
det'. Aztán, hogy a végetlenség sorából csak még egyet-
kettőt idézzünk, kilátott valaha ,bosszut forralni, tervet
főzni, szavakat szivbe vésni'; ki volt valaha tanúja
annak, hogy a ,figyelmet lebilincselik, a tej alszik
(alutt tej), a kíváncsiság fölébred, szorgalom és figyelem
karöltve járnak'; hogy ,szivességgel lekenyerez-
nek valakit, féket vetnek az indulatoknak, szár-
nyát szegik a szabad szónak, szellőztetik a kér-
dést sat. sat.?

Mi Baksayban nem csak az írót, a jeles műfordítót
tiszteljük, hanem tiszteljük benne egyikét legjobb magyar
stilisztáinknak is; de ha e zsugori nyelvkezclés Procrustes-
ágyába erőszakoljuk bele kifejezéseit, mondatait, periódusait,
bizony édes-kevés marad meg abból, a mi őt tös-gyökeres
ni a g y a r íróvá teszi. Azért nem csak nagyobb, hanem a
szó igaz értelmében j ó szolgálatot tenne, s tennének vele
a többiek is, nyelvünknek, ha a képez^ nyelvkezelés, járatos s

Digitized by VjOOQIC

.408 helyreigazítások, magyarázatok.

hasonlók irtogatása helyett az igénytelen^ kedélyes^ tanoncz-
félék gazzának tövére vetnék sarlójukat.

Hogy niitzen és gebrauchen egymásból folyó, karöltve
járó fogalmak, vagyis hogy a haszndl-miL eredetibb , hasz-
not hajt' jelentéséből természetes az átmenet ama másikra,
a melyet gyanúba vett Baksai : ,él vele^ kétségtelen nyelv-
beli tényekkel igazolhatni. A latinban utor annyi mint:
,élek vlmivel^ utilts pedig — voltaképen, ,a mivel élni szok-
tak', azaz : hasznos és utüitas : haszon. A németben
nutZy nütz Sanders magyarázata szerint annyi mint: ,1) nutzen
bringend, nützlich, 2) zu etwas brauchbar oder dienlich;
nutzen j nützen: 1) nutzen (vortheil, gewinn) bringen, zum
zweck förderlich dienen, 2) aus etwas nutzen ziehen, davon
gebrauch machen, es benutzen'.

Idegen nyelvek tanúsága szerint tehát az egyik jelen-
tésből a másikba való átmenet a mi nyelvünkben is lehet-
séges és természetes; de hogy nem csak lehetséges, hanem
való is, tanúkkal bizon5ríthatom. Pápai Páriz az utor igét e
magyar kitételekkel adja vissza: ,élek véle, hasznát vészem^;
s a példák közt : ,uti aliqua re : valaminek hasznát venni\
azaz : használok (valamit) ; s a magyar-latin részben : yhasznát
vészem : fruor, utor \ ich genüsse, gebrauche, nehme nutzen ;
hasznátrveddegelem : usitor, ich gebrauche oder nütze etwas
oft'. Kresznerics pedig a használ igét e klatin szóval magya-
rázza: usuat^ a mely Ducange szótára szerint annyi mint:
f r u i, s a melyből való a mi, köznyelvben is szokásos uzo-
válnt (használni valamit, élni valamivel) szavunk.

Nem merem határozottan állítani hogy úgy van, de
mint ha erősen emlékezném rá, s emlékezetemet e részben
nyelvérzékem is hathatósan támogatja, hogy sokszor hallot-
tam, még pedig tanulatlan embet éktől az ilyféle kifejezése-
ket : ,A mi zsirom volt, azt már mind fölhasználtam.
Szegénynek a ruhákból csak az jutott, a mit nénjei már
elhasználtak. Ez a föld egészen k i van használva,
alig terem valamit. Ezt a gyereket semmire, de semmire se
használható m^

A másik, jelentésileg gyanúba vett szó a járatos. Ennek
tisztázása egészen egyszerű dolog. Ártatlansága, feddhetet-
lensége mellett az ország legkülönbözőbb vidékei vallanak :
„A jár ige Esztergom vidékén , érvényben van' jelentéssel
használtatik . . . Kis-Kunságban szokásos a jár használata
,használni, érvényben lenni' jelentéssel . . . Arad megyében
széltire mondják : Nálunk ez a szó-beszéd nagyban jdrja
(széltére divatozik, nagyban el van terjedve) ... A jár ige
,használni, érvényben lenni' jelentéssel Csallóközben is jár"^
sat. (Nyr. XIV. 280. 1.). Országszerte ismeretes a szólás,
hogy: ,ez nem járja'; a mi annyit tesz mint: ,ez nem illik,

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 409

nem szokás, nem szabad', vagyis minden olyan dolog, a
minek nincs járata = nem járatos.

Bizvást kimondhatjuk tehát, hogy ma már a használa-
foSy járatos használatos, járatos és a mellett egészen kifogás-
talan szók. Szarvas Gábor.

Egy kifejezésünk magyarázatához. A Lexicon Budense
(Valachico-Latino-Hungarico-Germanicum) czikkeinek sorában,
melyek közt nem egy érdekes adat s még érdekesebb kije-
lentések olvashatók, egyebeken kivül ezt is ott találjuk :
^Bagsamá: fors, f orsitan, ut adverto, ut opinor, ni fallor,
mihi videtur; talám, úgy tettszik; vielleicht, mir scheint,
wo ich nicht irre".

A hozzávetés e kifejezőjének etimonjára nem nagy
fejtörésbe kerül rájutnunk ; maga a szótár megmondja, minő
elemekből áll: „compositum ex verbo bag et substantivo
samá^. A bagare ige jelentése szótárunk szerint annyi mint :
indere, inserere, immittere, imponere, injicere; a samá pe-
dig: summa, numerus.

Ez utóbbi szóra nézve az Előszóban (41. 1.) a követ-
kező észrevételt olvassuk: y^samá venit a Latino summa^ et
denotat : ratio, calculus, ut: da samá: redde ra-
tionem".

A mint egy izben a magunkéról, legközelebb veszek
alkalmat magamnak s szólok terjedelmesebben oláh szom-
szédjaink ,hódító törekvéseiről' is ; most csak annyit jegyzek
meg, hogy Lexiconunk sam(l-]dL (== summa) olyan eredeti
oláhság, a minő eredeti magyarság például a NSzótár do-
hány-\B. = doh-kny, A samá ugyanis kölcsönvett, még pedig
nyelvünkből kölcsönvett szó s ugyanaz, a mi a magy. szám.

Ezt csak mellékesen érintjük ; a mi a dologra tartozik,
az maga a bagsatná kifejezés, mely, magyar kitétellel élve,
annyi mint: ,számot vetve, számba véve, ha számba vesz-
szük', s mely aztán átvitelesen a hozzávetés kifejezőjévé
vált: ,talán, mintegy, körülbelüli

Ez a kifejezés annyiban érdekes, hogy, mint egészen
analóg jelenség, teljes világításba helyezi s megadja ma-
gyarázatát a már többször említett (Nyr. XIV. 13. 83. 131. 1.)
tájszólási a számára ( - körülbelül) kitétel keletkeztének.
Leh-Y Albert (Nyr. XIV. 131.) helyesen mondja: „Sze-
rintem ez a szólás fa számára) tulajdonkép ennyit tesz : ha
számba vesszük, ha számítjuk, ha jól felvesszük". Ez
a magyarázat azonban csak a jelentésátmenetre nézve ad
némi tájékozást, csak arra nézve igazít el, miként vált a
szám (= numerus) ama másik szám-mk, mely annyit teszen
mint ,circiter'; de az alakra nézve {,a szÁvnára^ nem kaptuk
meg belőle a kellő magyarázatot. A magyarázatkép fölho-
zott példákból: ,ha számba vesszük, ha számítjuk, ha jól

Digitized by VjOOQIC

4IO KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

fölvesszük^ Ugyanis nem ,a számára^ hanem ^szamba véve,
szdmífva, jól fölvévc^ határozói alakok következnének.

Én részemről az alaki s jelentésbeli fejlődés menetét
egész végmegállapodásáig így képzelem magamnak.

Első alkalmazásában a szám természetesen eredeti ,nu-
merus^ jelentésben állott ; tehát például : „Fegyveres embere,
ha a számára nézek ( - ha a számát tekintem, veszem), azt
gondolom, úgy emlékszem, hogy nyolczvan volt''. Ez aztán
idővel fokonként így rövidült meg: „Fegyveres embere, ha
a számára nézek, nyolczvan volt*': aztán: „Fegyveres em-
bere, a számára nézve ^ nyolczvan volt" : s végre : „Fegyverei
embere a számára nyolczvan volt".

Az a számára tehát csonka kifejezés s eme teljesebb
helyett való : a számára nézve. Hasonló elliptikus határozók :
y^T érmeiére y hang j ára y járására ít. i. nézve) szakasztott az éde^
apja. Ravaszságára igazi róka. Jobb lábára sántít, bal fülére
nem hall. Számra (nézve) megfelelünk nektek. Számra (nézve)
öten lehettek" sat.

S/ARVAs GAbok.

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

I. Kérdés. Egyik idevaló társaságban szóba jővén az
igeragozás és a ható alak, én — támaszkodva az itteni köz-
nép általános használatára — iktelenül ragoztam az ikes
igék ható alakjait s ama tételt állítottam föl, hogy a ható
alak az ikes igét egyátalában iktelenné teszi.

Bár utána jártam a dolognak fogadás folytán, nem
találtam erre nézve a nyelvtanban utasítást. Megjegyzem
azonban, hogy az itteni köznép kizárólag iktelenül használja
az ikes igét a ható alakban. így azt mondja: játszhatok,
játszhatfs, játszhat* — nem pedig: játszható;//, játszható/,
játszhat/>t; ehete>t, ehetr^, ehet', nem pedig: ehete/«, ehete/,
ehetí'ié sat.

Újra hangsúlyozom, hogy a kezemben forgott nyelvta-
nok nem adnak felvilágosítást, továbbá azt, hogy én máig
egyéb vidékbeli köznéppel, mint a szabadkai, nem érintkez-
tem még. Azért igen lekötelezve érezném magamat, ha a
Nyelvőrben a .Kérdés és felelet' rovatban azon tisztelet-
teljes kérdésemre válaszolni szíveskednék, vájjon felállítható-e
ez a nyelvtani szabály : „Az ikes igék a ható alakban ikte-
lenné lesznek"?

Felelet. Az ikes és iktelen ragozás közti különbség
pusztán form3.i ; az illető alakok nem rejtenek magukban
semmi jelentésbeli különbséget; így ,esze;w körtét' és ,ve-
sze^é körtét', noha az egyikben -m a rág, a másikban pedig
^ky mind a kettő egyformán transitiv jelentésű ige ; ellenben

Digitized by VjOOQIC

rarr

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 4II

,télen sokat alszom^ és .télen sokat ülö^', noha a ragok itt
is különbözők, a jelentés mind a kettőben intransitiv. Ehhez
járul még, hogy ettem, vettem^ aluttam, ültem ; ettünky vettünk,
olvastunk j ültünk; enni, venni, alunni, ülni; evő^ vevő, alvó,
ülő sat. közt még alaki tekintetben sincs semmi különbség.
Világos tehát, hogy a két külön igeragozásnak a leg-
csekélyebb gyakorlati haszna sincs, mert annyit se teljesít,
mint kardon a bojt, a mely legalább díszül szolgál, vagy a
házon a szürke vagy zöld szín, a melyek közül az egyik
tetszöbb mint a másik. Az élet századok hosszú folyamán
lassanként szakasztott is vele; úgy hogy a jelen század
kezdetén már csak egyes vidékek tartották fönn s azok se
következetesen; külö^iböző vidékek szerint ugyanis külön-
böző ragozások divatosak ; így : döglöm, dögle^'s, döglik ;
szököm, szökys, szökik; olvasok, olvasó/, olvas; teszek, te-
sze/, tesz; veszekedjem, veszekedj, veszekedjék; vegyek,
végy ^7, vegyen ; legyek, légy//, légy 6% ; buko>t, bukys, bukik ;
ennéié, ennél, enne' sat. sat.

Szóval a válaszfal a két ragozás közt erősen bomla-
dozó félben volt s már-már össze készült roskadni, hogy
helyén egy új fal emelkedjék, a melyre, azt érezte s ma is
érzi a nyelv, valóban szükség van: a tárgyas és tárgytalan
ragozás megkülönböztetésére, midőn jöttek a grammatiku-
sok s a fejlődés egészséges menetének útját szegve a ros-
kadozó falat kitoldozták-foldözták, tátongó réseit betömö-
gették, s alkottak olyan zíirzavart, hogy az akkori világ
fejét vesztette bele, a nagy rész, még a legépebb érzéküek
is, a tudákosok szerint hibát hibára halmoztak, s vége-hossza
nem volt egy jó ideig a javítgatásoknak.

Nagy időbe s még nagyobb fejtörésbe került, míg az
emberek végre megtanulták, hogy mily lényeges különbség
rejlik a fekszez^ és hevered, alszom és hortyogod, ugrow és
illanod, játszó/^/ és metszed sat. -m és -k hangjában ; hogy
mily szabatos és tetsző s mennyire emeli a széphangzást az
olvassz, Meressz, zúzsz, fözsz, omló/, döglö/, fényié/; s meny-
nyire gyarapodik-vastagodik az ember tekintélye, ha tudja,
hogy nem ,ingadoz/>é', hanem ,ingadozS mert az alapige
incfg iktelen; hogy nem .gondolkodhatrs', hanem ,gondol-
kodhato/^, mert gondolkodik ikes ige. A grammatikusoknak
mind eme nagy erőlködése ellenére is azonban e finom
megkülönböztetés csakis. az iskolázott emberek közt s. ezek-
nek is csupán férfitagjainál tudott valamire való hódításokat
tenni ; a nép legnagyobb részé ma is mereven ellene szegül
e használatnak s beszél úgy, a mint érzéke sugallja, a gram-
matikusok szerint legnagyobb részt ,szabálytalanul^

Innen magyarázható meg, hogy a kérdező a ható igé-
ket, még ha ikesekből vannak is képezve, iktelenül hallotta
ragozni, mint; éheteké, ihatod; ehetf^, ihatrs; ehet', ihat*. S

Digitized by VjOOQIC

412 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

ebben nem is kell megzavarni a népet; mert ma is helyes,
igaz marad az az ismert mondás, hogy : nem bánom én,
akár esze;//-iszo;;/, akár esze^-iszo^, csak ha én ehetek,
ihatok.

A kérdés végpontjára, hogy „folállítható-e az a sza-
bály, hogy az ikes igék a ható alakban iktelenné lesznek",
azt kell felelnünk : nem, legalább most még nem ; az ikes
ragozás kérdése ugyanis egyike azoknak, a melyek még
mint forrongásban levők tisztázva nincsenek, olyan sub ju-
dice lis est-féle kérdés; addig tehát, mig jobbra vagy balra
eldöntve nem leend, tartanunk kell magunkat és alkalmaz-
nunk a fönnálló szabályhoz, a mely azt rendeli, hogy „az
ikes igék továbbképzésükben is az ikes ragozást követik".

2. Kérdés. Gazdasági íróink a kulturpflanzen-X., kulti-
virte pAanzen-t rendszerint míveleti növény-n^V. nevezik.

Tisztelettel kérdem : helyes-e ez elnevezés nyelvi szem-
pontból, avagy nem volna-e helyesebb y^mivelcsbcli növényi-
nek, vagy egyszerűen y^kultivdlt növény "-nek nevezni, — a
miként némely helyütt olvasható.

Felelet. Sokszor fordultak szerkesztőségünkhöz, kü-
lönösen a tudomány emberei, azzal a kéréssel, hogy egyik-
másik fogalomra, a melyre még magyar szónk nincs, mond-
junk alkalmas eredeti nevezetet. A dolog természetével jár,
hogy ennek teljesítésére kiválóan az illető szakemberek
vannak hivatva; ők tudják legjobban, miben áll a fogalom
lényege, melyik tehát benne az a legkiválóbb tulajdonság,
a mely leginkább szembe ötlik s a mely őt az egy fajbeliek-
től élesen megkülönbözteti. A tanácskérőkhöz tehát, még
abban az esetben is, ha fölvilágosításuk nélkül tudtunk volna
is alkalmas nevezettel szolgálni, rendesen azt a kérést intéz-
tük, értessék meg velünk, adják meghatározását a magyar
nevezetre vágyó fogalomnak ; s alig volt eset, hogy az adott
meghatározásban benne ne lett volna az a szó, s néha nem •
egy, hanem kettő, három, a mely kiválóan alkalmas a foga-
lom elnevezésére.

Elhibázott eljárás tehát s a legtöbb esetben visszás-
ságra vezet, ha a magyar nevezet megválasztásában az ide-
gen szó jelentéséből indulunk ki. Százakra meg százakra
megy nyelvünkben amaz újabb szók száma, a melyek ide-
gen, legnagyobb részt német példaképre szabva az eredeti-
ség, elevenség tetemes kárával megfészkelték magukat nyel-
vünkben, mi több, nem egy eredeti, törzsökös szót és kifejezést
szorítottak ki az irodalmi nyelvből.

Ilyenek, hogy csak egy-két példát említsünk: ^hegy-
menet^ völgymenei: bergfahrt, thalfahrt' (a gőzhajó társaság
hirdetésein). Nem tekintve, hogy hegymenet annyi mint a
hegynek menete^, nem volt még olyan magyar ember, a

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEIt. 413

ki például a fővárosban hajóra szállni készülő ismerősétől
csak egyszer is azt kérdezte volna: Merre utazol, hegynek
vagy völgynek? — h^xieva: fölfelé vagy lefelé? ,Véd és dacz-
szövetség: schutz- und trutzbündniss^ Daczol a magyarban
annyi mint : ,makacsul ellentáll' ; tehát korántse jelenti azt,
a mit a t r u t z bündniss ; helyesen : védő és támadó szö-
vetség. Járlat: pass (a hivatalos nyelv műszava). Egyike a
legfonákabb fordításoknak ; ugyanaz akar lenni, a mi a köz-
nyelvi passzus^ pakszus. Fonák először, mert jdrlik ige nincs,
jdrul (járulat) pedig egészen mást jelent, mint a ném. pas-
sieren ; fonák másodszor, mert a fr. passe^ a mely a lettre de
passe-hól rövidült meg, tulajdonképen annyi mint: ,eleresztő,
átbocsátó levél', a mihez a járás nak semmi köze nincsen.
A pass ^^ útlevél^ a viehpass pedig, a mint a nép közönsé-
gesen nevezi, marhalevél. A hivatalos nyelv idétlen marha-
járlat'krz. tehát semmi szükség sincs.

Az ily sikerületlen fordítások közé kell számítanunk
a mtveletiy vagy akár a miveleíbeli kitételt is, mely a latin
cultura jelentéséhez ragaszkodva, ellenkezésbe jön a magya-
ros észjárással, a mely nem csak megengedi, hanem helyesli
is, hogy a földet műveljük — azért helyesen is nevezhető,
a mint már réges-rég óta nevezzük is, az agriculturát
földmivelés-nék — de állat, barom, méh, fa, gyümölcs, virág
müvelésT6\ nem akar tudni semmit, hanem igenis ismeri a barom-
tenyésztésty raéhtenyésztést, fditenyésztést, gynmölcstenyésztést sat.

Ugyanazt a jelentést, a mely a ném. ,kulturthiere, kul-
turpflanzen' kifejezés alatt rejlik, meglehetős jól visszaadja
a nyelvünkben már rég szokásos ,házi állatok, házi növé-
nyek' kitétel is, azaz olyan állatok, növények, a melyeket
házi szükségleteink födözésére tartunk, tenyésztünk; mint-
hogy azonban a hdzt jelző több esetben félreértésre adhatna
alkalmat, pl. Der weizen, die weinrebe sind kulturpflanzen :
A búza, szőllő házi növények (érthetnők azt is, hogy ház-
nál, ház körül termő növények) : alkalmasabbnak, szaba-
tosabbnak tartjuk a kultur szót ez esetben a hdzt helyett a
tenyésztő jelzővel adni vissza, tehát : tenyésztő állatok, tenyésztő
növények (vö. vágó marha, szántó föld, ivó viz, azaz:
marha, a melyet vágni, viz, a melyet inni sat. szoktunk). E
kifejezés elfogadásával nem tarthatunk tőle, hogy beszé-
dünkbe kétértelműség férkőzik; bízvást mondhatunk ilye-
neket is : ,Az eper bár erdei, de tenyésztő növény. Az egér,
bár egyszersmind házi, de tenyésztetlen állat'; a mit, ha a
régi ,házi állatok, házi növények' kitételhez ragaszkodnánk,
az érthetőség kára nélkül nem lehetne mondanunk.

Midőn az itt közlött kérdés és válasz már megjárták a
szedő kezét, ugyan csak a kérdés írójától a következő so-
rokat vettük.

Digitized by VjOOQIC

414 KÉRDÉSEK ÉS FRtKLETEK.

„Többekkel megbeszélvén a dolgot, a ,kulturno-
V é n y* kifejezésére a ,tenyésztett nővén y'-t fogadtuk
el, szemben a ,vad, vadon termő növény'-nyel. Ügy látszik
nekem, ez lészen a leghelyesebb és legérthetöbb".

A szó megválasztására nézve tehát mind a ketten egy
eredményre jutottunk; eltérünk azonban egymástól a cse-
lekvésszó igenévi alakjának alkalmazásában. Hogy a kettó
közül melyikhez szegődjünk, arra nézve nem lehet semmi
kétség, ha figyelembe vesszük, hogy a -// kifejezös igenév
végzettséget, befejezettséget, az -/^, -ö pedig állandóságot,
minden időbeli állapotot jelent : ,s z á n t o 1 1 föld, ivott
víz, vetett mag* = a melyet megszántottak, megittak,
elvetettek; ,szántó föld, ivóviz, v e t ő mag' ellenben ^ a
melyet szántani, inni, vetni szoktak, most és mindenkor,
a jelenben úgy, mint a múltban és jövőben. ,Tenyésztett
növények' tehát csak azok, a melyek a tenyésztés művele-
tén átmentek, már tenyésztve vannak (kultivirte pflan-
zen), ,tenyésztő növények' ellenben kivétel nélkül mind-
azok, a melyeket tenyészteni szoktunk (k u 1 1 u r pflanzen).

3. Kérdés. A jogtudománnyal foglalkozom s a Nyelv-
őrnek szorgalmas olvasója vagyok.

^) Jogi müvekben gyakran olvasom ezen két szót „szó-
beli és Írásbeli", különösen a peres eljárás magyarázásában
újra meg újra előfordul. Kérdés, helyes-e ? s ha nem helyes,
mi volna e helyett a jó szó? Az én véleményem szerint
„Írásbeli" helyett jobb „Írásos", pl. „írásos" eljárás ; de a
„szóbeli" helyett „szavas"-t mondani, aggodalmam van.
Ugyancsak ezzel együtt „dologbeli" helyett nem volna-e
jobb „dologi", pl. „dologi", nem pedig „dologbeli" jogok,
mely kitételt Vécsey még magyarosnak is találja.

b) Egy másik kérdés, mely azonban csak a helyesírás
szempontjából bír fontossággal, váljon „ez" és „az" mutató
névmások, ha ragoztatnak, megkettőztetik-e a rag kezdő
mássalhangzóját, mint pl. attól-ettől, abban, ebben
sat. vagy nem?

c) Egy megjegyzést bátorkodom tenni a Nyr. XIÜ.
32. 33. lapján foglalt -mdnyozy -meny ez kezdetű czikkre.
Többek között azt olvasom : „Az alapigével szemben szár-
mazékigékre csak ott van szükségünk s alkalmazásuk csak
oly esetekben engedhető meg, a melyekben a -mdny kép-
zős név jelentése kisebb-nagyobb mértékben eltér az alap-
ige jelentésétől. Ebből a szempontból ítélve meg tehát őket,
helyesek: indítványoz, utalványoz, nyugtatványoz, mert sat.
Ellenben adományoz, hagyományoz^ kérvényez^ minthogy jelen-
tésük az ad^ hagy és kér alapigékével ugyanegy, mint tel-
jesen szükségtelenek, nem helyeselhetők".

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 415

Az én véleményem erre nézve egészen más. Nevezete-
sen a „hag-yományoz" szót szükségesnek tartom, mert jogi
mükifejezés. Mert ha azt mondom: ,Nehány ezer forintot
hagyományoztak nekem', mindjárt tudom, hogy végrende-
letben hagyták azt nekem, s nem pedig másképen ; továbbá
azért is szükségesnek tartom, mert különben nem volna
szónk a „legatum"-ra, mit most magyarul „hagyomány"-nak
nevezünk. „Kérvényez" is eltérő jelentésű a „kér" alapigé-
töl. Mert ha azt mondom, hogy még a minisztériumnál is
„kérvényeztünk", ezzel azt akarom, hogy írásbeli leg kértünk
valamit, mig a „kér" vonatkozhatik szóbeli s Írásbeli ké-
résre. „Tanulmányozni" és „tanulni" sem egy jelentésű. Míg
az utóbbinál különösen az emlékező tehetséget használjuk,
s a figyelem csak pusztán a tanulandó kérdésre van irá-
nyozva, addig az elsőnél nemcsak az emlékező, hanem az
átalakító, egybevető, ítélő sat. tehetséget használjuk, s a
'figyelem nem csak a tanulandó kérdésre, hanem az azzal
összefüggő mellékkérdésekre is kiterjed; pl. ha valakit a
polgári törvénykönyv tervezetével bíznak meg, az tanul-
mányozni fogja a kérdést, nem pedig tanulni, mert
először is egybeveti a külföldi e nemű törvénykönyveket,
azután tekintetbe fogja venni a magánjogi, büntetőjogi tör-
vénykönyvet, az állampolgárságról sat. szóló törvényt.

Felelet, a) A -beit képző, a mint az önállóan hasz-
nált s szerte ismert bél (bele) szó mutatja, ,tárgyban léteit,
bennlevőséget' fejez ki, pl. ,a vár b e 1 í nép =^ a várban levő
(lakó, élő) ; menny béli szentek = a mennyben levő' sat.,
aztán tovább terjesztett alkalmazással : hitbeli cselekedetek,
több rendbeli vétségek = hitre vonatkozó, rendbe tartozó.
Tehát ugyanazt fejezi ki, a mit az -i képző s vele legtöbb-
ször föl is cserélhető, mint : ,mennybelí v. mennyei irgalom,
városbeli v. városi urak' ; egyes esetekben ugyanaz az értéke
van neki, a mi az -w, -ü v. -n lévő kifejezőnek, mint : főrend-
béliek — főrendüekj főrenden levők; néha meg birtokviszonyt
fejez ki, pl. szívbeli fájdalom ■== a szivnek fájdalma, sziv-
fájdalom.

A szóbeli (szóban álló, szóba foglalt) s Írásbeli (irásba
foglalt) kitétel egész híven visszaadja azt, a mit ki akarunk
vele fejezni, hasonlóképen a ^dologbeli (dologra vonatkozó,
dologra tartozó) jog' is; s minthogy már elfogadott, járatos
szók, semmi ok, hogy kiküszöböljük őket s másokat állítsunk
helyükbe.

b) A helyesírásnak egyedül helyes alapja csak a kiejtés
lehet; az írás akkor helyes, ha az írott alak minden egyes
izében megfelel, ha hü hasonmása a hangbelinek; emez
eleven, mozgó alak, élő test, amaz csak festett, lemázolt
képe neki ; ha a kép rossz, hamis, hiába írjuk alá, hogy kit,
mit ábrázol, senki sem ismer rá. Ilyen hamis kép a történeti

Digitized by VjOOQIC

4l6 KÉRDÉSEK ÉS FELFXKTKK.

alapra fektetett s még inkább az etimológián épült helyes-
írás; mind a kettő egy rég letűnt kort ábrázol, oly tárgya-
kat fest, a melyeket manap hiába keresünk, a jelenben többé
nem élnek. Az etimológiai helyesírás egy élö öregnek csecsemő
kori képe, a történeti pedig gyermek, ifjú v. férfi korbeli
ábrázatja; egykor hü hasonmások voltak, de ma már nem
felelnek meg többé a valónak. Egyik is, másik is olyan
helyes írás, a milyen igaz képe a három híd egyesítette
fővárosnak a Mátyás korabeli Buda vagy a római Aquincum.
Ezt röviden mostanság, a míg majd bővebben szól-
hatunk e kérdéshez, s alkalomszerüleg különösen annak
mondjuk, a ki egy hozzánk beküldött fejtegetésben kemény
támadást intéz azok ellen, a kik aggat ^ faggat^ h'^^SS^^y ^^H'
gai-ot írnak, „nem véve figyelembe, hogy a gyök nem agj
fag, lyug, szagy hanem mint ak-ad, ak-a^szt, fak-ad, fak-aszij
lyuk-ad^ lyuk-aszty szak-ad, szak-aszf bizonyítják : a>&gát, fayfcgat,
lyuggat, szayégat".

Azért hát hagyjuk békében szunnyadni mind a kettőt
s ne bolygassuk, midőn le akarjuk írni, se származását, se
történetét a szónak, mert ez olyan nehézséget teremtene,
a melyet összes nyelvtudományunk se tudna leküzdeni s
maga a szófejtéspártoló volna egyike az elsőknek, a kik
összeáldanák azokat, a kik az ő ajánlata foganatosítására
segédkezet nyújtottak, midőn fejét kellene törnie rajta, nüként
írja jól, így-e soha vagy sonha, so7nha, semha, ésnemha^ avagy
talán még máskép; melyik a helyes: malaszt^ moloszt vagy
miioszt; tömlöcZy temleczj temneczy timnílcz v. timnucz ; kehely,
kelyeh, kelyhy kelfj kálik v. kaliksz (calix) sat. sat.

Engedjük tehát, hadd írják továbbra is, a kik úgy
írták: aggaty faggat^ nyaggat sat. s nagyon ajánlatos, hogy
mindnyájan írjuk így, a lyukgat védője is.

Hogy most a voltaképi kérdésre, a mutató névmás [az,
ez) ragozott alakjaínak helyesírására térjek, a három közül
akármelyiket követjük, szófejtés, hagyomány, kiejtés, mind
a három ellene van s határozottan tiltakozik, hogy így írjuk :
anak^ ától sat. annak^ attól helyett. Ide tartoznak : anyi^ enyij
mclyety egyet sat., a melyeket szintén helytelenül írnak így a
kiejtés, etimológia s hagyomány javasolta annyiy mellyet
eggyet helyett.

c) Bennünket a fölhozott ellenvetések se tudnak meg
ingatni abbeli meggyőződésünkben, hogy a hagyományoz-
féléket szükségteleneknek ne tartsuk.

Egyik ok a hagyományoz mellett, hogy azért „szük-
séges, mert különben nem volna szónk a legatum-rdij mit
most magyarul „hagyomány ''-nak nevezünk". A hagyomány
ép úgy megélhet a hagyományoz nélkül, a mint megél ohnis-
mányoz nélkül, az olvasmány; nem a hagyományoz szülte a
hagyomány-t, hanem megfordítva. A másik ok a hagyományoz

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 417

mellett, hogy ez mükifejezés, azt teszi : testálni. Erre a régiek-
kel válaszolunk, a kik szintén ,testáltak', s mégse hagyomá-
nyozteik, hanem, állandóan, kivétel nélkül hagytak, mint : „A
mi engemet illet az Drágfy jószágból, az hason felét az én
uramnak hagyom, és felét az én atyámfiainak. (Báthory
Anna testamentoma 1557.) Szerencset és Radot hagyom
feleségemnek Bajony Zsófia asszonnak. (Serényi Mihály test.
1591 — Károlyi csal. oki.)

De másodszor, szükségességét az se védi meg, hogy
műszó ; mert műszók ezek is : hozomány, szállítmány , köröz-
vény, ülf^tn^ény, költeméiiy sat., s mégse mondjuk : hozomány oz,
szállítmányoz, körözvényez, ültetri^ényez, költeményez^ hanem elég-
nek tartja mindenki, nem akad föl rajtuk, jól megérti, ha
olvassa, hogy : A mennyasszony hoz egy házat s két szöllöt ;
a vasutak sok árút szállítnak; a hatóság körözi vagy
körözteti a tolvajt ; a kertész palántát ültet; a szerelmes
ifjú verset költ.

Csupa visszásság a dolgunk. Ha hosszú a szó, meg-
csonkítjuk, ha rövid, megtoldjuk, s mind a kettőt szükség-
telenül.

4. Kérdés, a) Mi magyarok hogy mondjuk és irjuk
az idegen neveket? Johannes Schmidt vagy Schmidt János;
Theodor Mommsen vagy Mommsen Tódor; Franz Bopp
vagy Bopp Ferencz? Az angolok még Mr. X. X. sem Ír-
nak, hanem — ha például német ömberröl van szó — Herr
X. X. Hát mi hogy csináljuk?

b) Mért nem használják a tanár helyett a jó tanító
szót? Vagy az elemi iskola oktatója méit szegy enli a régi
jó és oly helyes mester szót ? S ha a német középiskolai
oktató lehet lehrer, oberlehrer, a miénk mért ne le-
hetne tanító, vagy — ha inkább tetszenék — fötanító?
Ha Valamelyik „tajiár" úr adna választ e második kérdésre,
nagyon szívesen venném.

Felelet, a) Miért előzi meg a magyarban a vezeték-
név a keresztnevet? Azért, mert a magyar ember már szü-
letésekor viseli az apja nevét s csak aztán kapja meg a
keresztnevet; Béldy Pál tehát előbb volt Béldy, s csak
aztán lett Pál. így oldja meg a kérdést Jókai.

E megoldásban azonban több az elmésség, mint a való-
ság. A dolog természetével jár, hogy mint minden tárgy-
nak, kezdetben az embernek is csak egy neve volt, az
egyedi név, melyet valamely föltünöbb testi vagy szellemi
tulajdonságától, foglalkozásától sat. vett ; pl. a görögben :
Alexandros : embervédő, Philoctetes : vagyonszerző, Tela-
mon : (kard)hordó, Nestor : hazatért, Calchas : jós, Oedipus :
dagadtláb, Jason: gyógyító, Electra: ragyogó, Phaedra:

M. HTBLVÖB. XIV. 7.']

Digitized by VjOOQIC

4l8 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

fénylő^ Medea : ildomos, Calliope : bájdal sat. ; a németben :
Gottfried: istenvédte, Alarich : dúsgazdag, Humbert: hunn-
fény, Ruprecht : hírsugár, Gerold : kopjabiró, Bertram : fénylő
holló, Wittekind : erdöfi, Berta : ragyogó, Gizela : túsz (ke-
zes), Mathilde: szüzharczos sat.; s bizonyára ilyenek voltak,
bár mit jelentettek is: Álmos, Árpád, Taksony, Vid sat.

Midőn aztán a pogányságon hatalmat vett a keresz-
ténység, e nevek helyébe nagyobbrészt, legkivált nálunk,
a szentek nevei (József, János, Anna, Katalin) léptek; mint-
hogy azonban ezeknek száma amazokéhoz képest fölötte
csekély volt, az egynevüek tetemesen fölszaporodtak; a
zavar kikerülése végett tehát megkülönböztetésre volt szük-
ség, a melyet vagy a sorszámok teljesítettek, mint kirá-
lyainknál (I. n. HL. sat. László), vagy más megfelelő, apá-
tól, szülő vagy lakóhelytől, foglalkozástól, egy vagy más
tulajdonságtól sat. vett jelzők, mint : Pálnak fia (Pálfi) János,
Istvánnak fia (Istvánfi) Péter, Pesti Gábor, Kovács Károly,
Nagy Sándor, Kardos Béla, Kövér Kálmán sat. A jelzönév-
nek későbbi hozzájárulása magyarázza meg azt a különbsé-
get, mely a nevek Írásában köztünk s az árja nyelvű népek
közt uralkodik. Mig ezeknél tudniillik az értelmezvényi, bir-
tokos, származási sat. jelző a jelzett névnek rendesen utána
áll : Fabius Cunctator, Pompejus M a g n u s, Ajax T e-
lamonis v. Telamonius; Napóleon le petit, Paul de la
R o c h e (Delaroche), Eugéne de la Croix (Delacroix),
Jaques de Ti s 1 e (Delille) ; Heinrich der Vogler, johann
Ohneland, Rudolf von Habsburg, addig a mi nyel-
vünkben a jelzőnév a jelzettnek előtte áll : Szent István,
Könyves Kálmán, Földetlen János, Habsburgi
Rudolf, Kún László sat.

Ebből a föntebbi kérdésre magától következik a fele-
let, a mely így hangzik: a magyarban a (jelző) vezetéknév
mindenkor megelőzi a (jelzett) keresztnevet ; tehát nem csak :
Fekete László, Szántó József, hanem : Schmidt János, Mómm-
sen Tódor, Bopp Ferencz, Hugó Viktor, Lesseps Ferdinánd,
Turgenjew Iván, Obrenovics Milán sat., a mint már legré-
gibb magyar íróinknál találjuk, így hogy a több közül csak
egyet említsünk, Heltai Krónikájában az idegenek közül
ezek is meg vannak említve : „Bonfinius Antal, Ascu-
lán város-béli Polgár ; Brandenburgiai Sigmond
Morkoláb; Deszpot György, a felső BolgárorszAgnak
fejedelme ; a bán, Raguzai János; Matzedoniai
Miklós, egy jeles vitéz ember" sat.

b) L. a következő pontot.

5. Kérdés. Az annyit hányt-vetett „tanár" szóhoz
volna egy kis hozzászólásom. Nagyon sokan ellene vannak
és mégis használják. Maga Simonyi sem helyesli, ez okból

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 419

irta neve alá Antibarbarusában az idegen ,professor' szót.
Ha helytelen, miért nem szakítunk vele végleg? Avagy
szükségkép kell az idegen népeket utánoznunk? Akkor ál-
talánosítsuk a művelt nemzetek használta „professor" szót,
mely már úgyis cosmopolita lett. Vagy ha magyart aka-
runk, akkor használjuk a ,tanító' szót. végelemzésben úgyis
mind tanítók vagyunk, mert tanítunk, s csak a jelző tenné
meg a különbséget, hogy egyetemi tanító, vagy gimnáziumi
tanító vagy elesni tanító. A dignitasból mit sem vonna le,
hisz az egyetemi és középiskolai tanárokat is e jelzÖ vá-
lasztja el, míg viszont akárhány városi elemi iskolában a
tanítók ,tanárok'-nak irják és hivatják magukat, úgy szintén
a magánintézetek tanférfiai ; a polgári iskolák tanítói pedig
általában ,tanárok' czim alatt szerepelnek, jóllehet hivatalo-
san a tanító név illeti őket. Ne kicsinyeljük tehát a ma-
gyar ,tanító' nevet, mely oly szép pályát jelez ; a tudomány
vagy állás fokát a helytelen tanár szónál is eddig az eléje
tett jelző mutatta meg ; ha tehát lehet : egyetemig gimnáziumi
és elemi tanár (az életben akárhányszor hallhatjuk), miért
ne lehetne : egyetemig gimnáziumi és elemi tanító. Hogy ez a
helyesebb, mutatja a német is, mert nála is csak a lehrer a
nemzeti, tanáraira kénytelen volt a professor-t kölcsön venni.
Ha az életben felcserélik a két szót, s egyenértékűnek ve-
szik, akkor bátran foglalhatunk állást a kizárólag helyes
tanító elnevezés mellett!

Helyesli-e a Nyelvőr a föntebbiekben kifejtett nézete-
met? Elítélendőnek tartja-e a sokak által védett s dédelge-
tett tandr szót? Mit tegyünk, hogy jó szerével megmene-
küljünk tőle?

Felelet. Ki érti ezeket : áhár, fenyér^ konyár^ feszér^
Iiajár^ nyeréTy sajdár^ szédér, vásár s még egy hosszú sorát a
hasonló magyar szóknak, a melyeket elszámlálhatnánk, ha
világos példáknak már a fölhozottak untig elegendők nem
volnának. Bizonyára senki. Ilyen volt a tanár is ; nem ér-
tette egy lélek se; s a k! először hallotta, ép úgy nem sej-
tette, hogy annak valami köze van a tanít-hoz, mint a hogy
nem gyanítja senki, hogy áhár^ hajár^ vásár sat. áhít^ hajít^
vdsít'hól vannak képezve. Helytelensége kívül áll minden
kétségen, s nem is hisszük, hogy botránkozást ne keltene
vele, a ki ma lépne föl ajánlásával.

De nem csak helytelen, hanem szükségftelen is. Ha a
mindenkitől érthető s a régi irodalomban közhasználatú la-
ntié nem volna is tanú szükségtelensége mellett, eléggé bi-
zonyítaná az is, hogy abban a korban, mikor az újítás álta-
lános volt, a mikor mindenki, kellett nem kellett, új szók
készítésével foglalkozott, még abban a korban sem akadt
senki, a kinek eszébe jutott volna, hogy a tanító (magister,
professor) helyett más, új szót hozzon javaslatba.

37*

Digitized by VjOOQIC

420 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

A tanár szót, ezt 6 maga beszélte egy alkalommal,
Fogurasi alkotta, de nem a tanító helyébe, a melyet maga
is minden tekintetben megfelelőnek, kifogás alá nem esőnek
tartott, hanem mint a latin doctor-ndAi magyar egy értékesét;
hogy aztán czélzata ellenére előbb lehrer majd pro/essor lett
belőle, arról már ő nem tehetett.

Nagyon valószínű, hogy elterjedésének okát arisztokra-
tikus hajlamainkban kell keresnünk. Ha a falusi ház viskó,
vityilló, a városi pedig palota; ha a falusi előljáró bíró, a
városi polgármester: világos, hogy ha a falusi iskolában
tanítanak, a gimnáziumban, annálinkább az egyetemen,
hogy volna az embernek kedve szintén tanítani?

Azért okokkal itt hiába állunk elő, hiába bizonyítgat-
juk száz meg száz példával, hiába vetjük ellen, hogy a kúria
és a kupaktanács közt bizonyára van akkora távolság, mint
az egyetemi és falusi iskola közt, s amannak elnöke s emen-
nek feje, mind a kettő egyként mégis bíró nevet visel, a
mi különbség van köztük, azt a jelző adja meg: kúriai
bíró, falusi bíró; valamint tanácsos . mind a négy, noha
van olyan különbség köztük, mint a gimnáziumi és elemi
tanító közt, a városi, királyi, udvari és a belső titkos taná-
csos; hiába mondjuk, hogy az öt ujjunk sem egyforma, s
azért mégis mindegyiknek egyformán ujj a neve: az okok
hangja elhal, a példák ereje megtörik, mert hiába no, apáink
is azok voltak, mi is azok vagyunk : ,nemes, nemzetes és
vitézlő' nép ; s vannak, a kik egész komolyan veszik a dolgot,
nagy súlyt helyeznek a nevezetbeli megkülönböztetésre, és
semmi áron sem akarnak közönséges tanítók lenni.

— Már bocsássanak meg az urak, fakadt ki egy alka-
lommal egy gimnáziumi, de nekem, a ki gimnáziumot és
egyetemet végeztem, érettségi s tanári vizsgálatot tettem,
csak más a műveltségem és rangom, mint a csetneki taní-
tónak; s mégis egy fokra akaínak helyezni v^le?

— Igazad van I tüzelte egy gonoszkodó filológus kolle-
gája, a ki hallgatója volt vitatkozásunknak. Az egyik, a
tanító, mesterember, a másik, a tanár, művész. A zért ,venter
magister artium est,* magyarul : ,a gyomor a mesterségek
tanítója'; de ,historia est magistra vitae' szabatosan : ,a
történelem az élet tanára'.

A czímbetegség most járvány; a mint mondtuk, nem
használ ellene sem ok, sem ellenvetés sem, hogy ha van a
gimnázium és népiskola közt, van az egyetem és gimnázium
közt is különbség; miért nem követelik, miért nem sürge-
tik tehát a gimnáziumiak itt is a megkülönböztetést? Szót
igen könnyű volna találni rá, legalább oly szépet, minő a
ta?idr; lehetne például [oktai-hóV) oktár, a melyet már eg)'
ízben javaslatba is hoztak. Nem fog az az ellenvetés sem,
hogy a más-más nevezet szükségességéből korántse követ-

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 42 1

kezik a tanár szó használatának szükségessége ; ha épen kell
más nevezet, ott van például az oktató^ a melyet már a
gimnáziumi professzor, Dugonics András, használt: „királyi
oktató''.

A kérdés utolsó pontjára ez a válaszunk : A ki nem
akar, nem hajlik; minthogy tehát a rábírás nem használ, a
kapaczitálásnak nincs foganatja, a cselekvéshez kell folya-
modni, tenni kell s megkezdeni az ,egyetemi, gimnáziumi,
polgári s elemi tanító' állandó alkalmazását.

6. K é r d é s. A t. szerkesztőséghez bátorkodom azon
kérelemmel járulni, miszerint megírni kegyeskednék, hogy
e két szó közül : „vijjsleszámítolni" és „vij^leszámítolni",
melyik van helyesen írva.

Felelet. Ha a t. kérdő előbb megmondja nekünk,
melyiket tartja e kettő közül helyesebbnek : ,Öt most Pál
VLTS-, vagy vij^skitaszí tolta az ajtón* e helyett: ,öt most
Pál taszította ki viszont az ajtón', akkor majd mi is egész
határozott s szabatos feleletet adhatunk kérdésére.

Szarvas Gábor.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Vegyesek.

Hivatásomnál fogva is sokat forgolódván az idevaló nép közt,
néha igen különös, s valószinűleg a nyelvészet elcjtt még ismeretlen
szavakat és kifejezéseket van alkalmam hallani. Ezeket elhatároztam
feljegyezgetni, hogy a tudománynak hozzáférhetővé tegyem, esetleg
megmentsem. Nem levén azonban nyelvész, biztosan nem is ítélhetem
meg, ha váljon ezen anyag bir-e nyelvészeti, vagy általában tudo-
mányos beccsel, s érdemes-e annak további gyűjtögetése? Ezért
vagyok bátor a t. Szerkesztőséghez fordulni s az alább következő
mutatványokat elébe terjeszteni.

A nekem nevezetesebbnek tetsző szavak és kifejezések közül
a következőket jegyzem ide :

M i r h ó : erős, viharos szél. M i n o r : hermafrodita. C z o m p ó :
segédbába. Laponyag: halom. B é k a t ö r : egy egyenes, vékony
kardhoz hasonló levelű gyékény faj. Hadigyikény: egy bronz-
kori kardhoz hasonló levelű gyékény faj. A falkában: minap.
A falka esztendőben: 3 — 4 évvel ezelőtt. A mint a hajnal
megperczent: a hajnalnak a legkezdetén. Meglippent: a
hideg idő enyhült. Mindezen szavak és kifejezések, nem csak elvétve
hallhatók, hanem székére használatban vannak.

Különösen a két vízinövény névre, a „békatőr"- s „hadigyi-
kény "-re vagyok bátor a t. Szerkesztőség becses figyelmét felhivni,
a mennyiben ezek bizonyosan igen régi eredetűek lesznek. Vidékün-

Digitized by VjOOQIC

422 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

kön a ^tór*^ ma csak ,schlinge^ jelentésben ismeretes, hogy pedig
szúró vagy vágó fegyvert is jelent, azt senki sem tudja ; a békatőr
név tehát még akkor keletkezhetett, midőn a magyar nyelvben a
mai ,kard* fogalmát, még a „tör** szóval fejezték ki, s egyszersmind
azt is bizonyítani látszik, hogy a régi magyarok kardja csakug)'an
nem görbe, hanem egyenes volt. A „hadigyikény" neve még tán
régibb, a mennyiben ennek az alakja meg teljesen olyan mint a
bronzkori u. n. kelta kardoké ; már pedig az elnevezésnek akkor
kellett keletkezni, mikor a kardoknak ez a bronzkori alakjuk volt.

A határrészek, halmok, vizek stb. nevei közül is közlők
néhányat :

Halmok ; Ondód halom. C z i t r a halom. G i r ó t halom.
Néki halom. Korpád halom. Kompár halom. V í r p é t e r
laponyag.

Határrészek : Vájó zug. Szelenczés. Kornyó. Gar-
gócz. Kárácz. Sopron. Görömböly.

Folyók : K a d a r c s. Kosi.

Vízállások, völgyek : S ó t á r vagy Zsótár. Pirgon völgye.
Bács. Macs. Uóg. Pecze. Mákocsi. Teke szarva. Tar-
ka ny fok.

Hajdu-Szoboszló és környéke tiszta magyar, a honfoglaláskor
a helynevek tanúsága szerint (Szoboszló, Debreczen, Konyár
stb.) szláv lehetett, s innen megmagyarázhatók, a legalább nekem
szláv eredetűeknek tetsző szavak : Gargócz, Kárácz, Szelen-
czés, Görömböly stb. s régi magyar nyelvmaradvány lehet a
Kadarcs, Macs, Ondód, Teke, Kosi s más e féle ; — de
hol veszi magát a Girót, Pirgon, Czitra, Vájó stb., melyek
sem szláv sem magyar sem kun-török szavak, sőt mint látszik nem
is ferdítések? Nem a talán itt is tanyázott gallokra utalnak f
maradványok ?

Melleslegesen bátor vagyok itt azon véleményt koczkáztatni,
hogy mennyi nyelvészeti kincs lehet országszerte az ilyen halom,
határrész stb. nevekben rejtve, s ki tudja mily nagyszerű ered-
ménye lenne annak, ha országos mozgalom indíttatnék meg ezeknek
az összegyűjtésére, s mennyit nyerhetne ebből a nyelvészeten kívül
a történelem és archaeologia is. Hiszen például csak én, tisztán az
elnevezés után indulva, 3 régi földerődítményt fedeztem fel határunk-
ban. Sietni is kellene a dologgal, már csak azért is, mert hova
tovább sok név feledségbe megy, vagy legalább elváltozik s el-
mosódik, így pl. itt is sok halomnév már teljesen feledségbe ment,
egy halom pedig, melyet a múlt század végén „ Szánton "-nak hívtak,
ma már ,, Szántott "-nak neveztetik.

(Hajdu-Szoboszló.)

Szívós Béla.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 423

Szólásmódok.

Kiskunságiak.

Jártányi ereje sincs.

Kínnyín kedv ín nyőtt.

A túrús lepénjó könyérmentség^.

Könyérgunyhó: az olyan gyerek, a ki mindig zabál.
(Vö. borkút: iszákos ember.)

Egymás bélit fagyják: verekesznek.

Öt tűn kötött embör: élhetetlen.

Ötön vösz: lop (t. i. az öt ujján).

Födtű möntű kéri: földtől mennytől, nagyon kéri.

Alig van a harangozó péz az órába: fél lába a
koporsóban van.

Nem kerepőtek ennek: az olyan rossz borról mondják,
mely ellen erős a gyanú, hogy nem szöllöből készült ; a szöllőbp
ugyanis kerepelni szoktak a seregek (seregélyek) elriasztására.

Sé köp, sé hurut!: ne tétovázz, hanem fogj hozzá.

F^ogd be a lepénlesöt; hallgass.

Nem annám égy kút garasé. (Vö. „Nem adom egy
puttón pótráért**. Abauj, Ny. II. 557.)

Teröm, mind a háti bőr. (A háti bőr kikészitetlen
birkabőr volt, melyet a múlt század végén még viseltek.)

S'zögre húzó: a ki mindennek ellent mond, s nem barát-
kozik senkivel („szögletre húzódó").

Mögmontanekia lelkin valót: jól oda mondo-
gatott neki.

Jó be, felét neki: u. a.

Mi a fráncza! csodálkozó felkiáltás.

F'aranczia vágja lé.

Nincs ki négy sarokra: hiányzik egy kereke.

Óda Pállá beszél: eloldalog. (Van „Ódal" nevű család).

Éveti a Petikéjit. Ha vki nagyon kivan vmi ételt, akkor
mondják : „Adjatok* neki, hogy é né vesse a Petikéjit". Hihetőleg
a terhes asszony kiváncsiságára való czélzás.

Sokszó mögtörűte nálam a bicskát: sokszor
evett az asztalomnál.

Belű van a lakaton: bezárták, tömlöczbe vetették.
Kutyazsírrá kenyekszik: rossz ember.
Háj! háj! tavaji háj! még az idei lábon jár:
annak mondják, a ki mindig sopánkodik.

Tök is este virágzik: Az mondja, a ki későn fog vmi
munkába.

Kitódta az órát: pipára gyújtott.

Hogy vág a bajusz?: hogy vagy ? Erre az a felelet :
kétfelé.

Hótává köpi ki: belehal, pl. vmi sérülésbe.

Digitized by VjOOQIC

424 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Hasára esott: bele betegszik, pl. vmi munkába v. mulat-
ságba.

Elódzik a bocskora: elmegy- a kedve vmitöl.

Lesi a lengyét: soká várakozik.

Maga szája vallása.

Szőrit tönni vminek. így is : szőrt tűnni
V m i r e.

Kutya embört ötetgetsz.

Hánny az órod alá hamá: egyél gyorsan.
' Kuhiba marad. (Vö. Aranynál Vojt.)

Isten hirivé, mind a vizig szárazon.

Örül, mind vak Laczi a fé szöminek.

Amodta, mint macska az esőt.

(Kis-KunHalas.)

KoKDA Imre

Babonák.

1. Mikor a bika leszáll a tehénrű, a gatyamazzag csomóját é
kő mecczenyi, s ászt kényérbe neki beannyi : akkor fog a tehén.

2. Keresetlen csonttá kö a ló himpókját (hóttetem) mékkennyi,
asztán ászt a felit léténnyi a fődre, a mellikké még vót kenyve :
akkor a himpók évesz,

3. A melyik papot a rózsafüzérésék (a rózsafúzértársulat
asszonytagjai) fejkötövé mégvernek : annak többet nem szabad miséznyi.

4. A legésö piros pergyukát bele kö ténnyi a tehén fülibe,
akkor virágvásárkor jó megveszik.

5. Ha apostolok oszlásokor föszél fuj, akkor tavaszra fömegy
a buzaáro.

(Nagy-Lengyel. Göcsej.)

Gaál Fekencz.

Népmesék.

I. A kóré, s a kis madár.

Ecczer vót ékkis madár, s rá szállott a kóréra, aszonta a
kórénak : Kóré rengess engem.

A kóré aszonta: Bizén nem rengetlek, me mán rengettelek
eleget.

— Kecske rágd meg a kórét, mond a kis madár, me kóré nem
renget ingemet.

Monda a kecske : Bizén nem rágom, me rágtom eleget.

— Farkas, edd meg a kecskét, me kecske nem rágja a kórét,
nem renget engemet.

A farkas vissza mimdá : Nem eszén bizén, me má öttem eleget.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 425

— Lűdd meg falú a farkast, me farkas nem eszi a kecskét,
kecske nem rágja a kórét, kóré nem renget engem* — Nem lövöm
bizén, me má lűttem eleget.

— Tűz, ígesd el a falut, me falú nem lövi a farkast, farkas nem
eszi a kecskét, kecske nem rágja a kórét, kóré nem renget engem.

A tűz aszondá : Bizén nem ígetem, me ígettem eleget.

— Víz ócsd el a tüzet, me tŰz nem ígeti a falut, falú nem lövi •
a farkast, farkas nem eszi a kecskét, kecske nem rágja a kórét,
kóré nem renget engem.

A víz aszongya : Én biza nem ótam, me má ótattam eleget.

— Öker, idd meg a vizet, me viz nem óttya a tüzet, tűz nem
g^yúttya a falut, falú nem lövi a farkast, farkas nem eszi a kecskét,
kecske nem rágja a kórét, kóré nem renget engem.

Az öker aszongya : Nem iszam bizén, me ittam eleget.

— Járom rontsd , ki az öker nyakát, me az öker nem issza a
vizet, víz nem óttya a tüzet, tűz nem gyúttya a falut, falú nem lövi
a farkast, farkas nem eszi a kecskét, kecske nem rágja a kórét,
kóré nem renget engem.

Aszongya a járom: Bizén nem rontam ki, me rontattam eleget.

— Szúj edd meg a jármot, me járom nem rontya az öker nyakát,
az öker nem issza a vizet, víz nem óttya a tűzet, tűz nem gyúttya
a falut» falú nem lövi a farkast, farkas nem eszi a kecskét, kecske
nem rágja a kórét, kóré nem renget engem.

A szúj megötte a jármot, járom kirontatta az öker nyakát, az
öker megitta a vizet, víz elótatta a tü^et, tűz meggyútatta a falut,
falú meglűtte a farkast, farkas megötte a kecskét, kecske megrágta
a kórét, kóré rengette a kis madarat, s máji napég is rengeti.

(Domokos. Szolnok-Doboka m.)

M. NÉMETIH SANf>OR.

Mér nincs jó asszony a világon?

Csak három jó asszon vót a világon ; az éggyiket két karácson
között a bogarak (legyek) ették meg, a másik kánikulábo két
bunda között fagyott még, a harmadik még a maga nyavalájábo
pusztút é ; azóta egészen kiveszett a jó asszonyok fajjá I

(Nagy- Lengyel. Göcsej.)

Gaál Ferencz.

Találós mesék.

1. Mejik a legkissebb hal? — A méknek a farka legközelebb
esik a* fejihez.

2. Mejik napnak nincsen éczakája? — Az utolsónak.

. 3. Mejik a legdrágább vizcsöpp? — A méket a prókátor a
téntába önt.

Digitized by VjOOQIC

426 népnyelvhagyomAnyok.

4. Lik, végig lik, végestelen végig lik ; csomó, végig csomó,
vég estelen végi^ csomó. Mi a? — Nádszál.

5. Sír, sír, mindég sír, asse tuggya, meér sír, derekába vér
sincsen, vájujába víz sincsen. — Hegedű.

6. Töve tengerbe, levele Lengyelbe. Aga-buga Jeruzsálembe.
— Nap.

(Patóháza. Szatmár m.)

Bartók Jenő.

Névnapi köszöntök.

Örülök, örvendek, hogy jutottunk isten kégyelmébű szent
neve napjára. Éltesse az isten tés urat sokáig, de né legyén lel-
kében soha semmi kára. Fejénél lobog az üdvösség ászlója. Ez az
én szivemnek tejjes kivánsága. Ezen kivánságnak az ég a bizon-
sága. (Szekszárd.)

(Váczi tartózkodásom alatt jegyeztem föl ezt a szólást, a melyet
egy asszonytól hallottam, a ki kocsmába menő férjét intette.)

Osztán vigyázz, hogy szó né érje a ház elejét! Azaz: ne
hozz szégyent a házra.

Vákkonyi Endre.

Ráolvasások.

Pokóvarruvaló.

Három girisz foghagymát venni, három kérésztét vetni rá.

f Én téged kérésztöllek az atyának nevibe semminek, f Én téged
kérésztöllek a fíjúnak nevibe semminek, f Én téged kérésztüllek a
szentléleknek nevibe semminek.

Uram, Jézusom, mégemlikéiék a Krisztus keserves kinszenve-
désirül, kérésztfára való fölfeszitésirül, három vas szöggel való
mégszöggezésirűl, N. N. bűnös embernek méggyógyulásárul.

t Én téged kérésztöllek az atyának nevibe semminek, f Én téged
kérésztöllek a fíjúnak nevibe semminek, f Én téged kérésztöllek a
szentléleknek nevibe semminek.

l'erémtetlen az atya, terémtetlen a fijú, tercmtetlen a szent-
lélek ; mérhetetlen az atya, mérhetetlen a fíjú, mérhetetlen a szent-
lélek ; oszlasson az atya, oszlasson a fíjú, oszlasson a szentlélek.

(Erre három miatyánk mondandó el úgy, hogy az elsőnél az
első, a másodiknál a második, a harmadiknál pedig a harmadik
gerezd foghagymával kell a pokolvart körül húzogatni s mindegyiket
e szavaknál: ,itt a földben is* (e. h. földön is) a földbe rejtepi. A
földet e czélra edényben is használhatni.)

(Kún-Kélegyháza.)

Cserép József.

Digitized by VjOOQIC

népnyelvhagyomAnyok.

427

Kiolvasó versek.

An I toj I toko I noj,
Teke | toka | vére | voj,
Szivem I korpo * noj,
Tücske !

Amen-dula, mendula.
Derekára, potyola,
Sziv-áros, takaros,
Mindörökké ámenos.

Reszelt tiszta, reszelő,
F*írhe ment a n\eszelö,
Asz kérdeszte szivonó,
Mikor lessz a kézfogó.
Két csupor vót a vöfi,
Elmentek hívogatni.
Nem találtak vendíget,
Elhatták a fejőket.

Kökinfa, kökinfa,
Györösi, kellemesi,
Gyöngyösi, egy hétfü,
Két szerda, kedden járó,
Nagy csütörtök, dob szerda.

Elmentem én a szőlőbe

Szőlőt szedegetni,

Utánam jött egy vín asszony

Engem veregetni.

Bé szalattam a pajtába

Sípot csinálgatni,

Az én sípom csak ászt fújja :

Hogy te vagy a czicza, czicza.

Eger, béger, tarnóczi,
Zekczi, náczi, kos, ák, pák.

Czik, czák, czicza.
(H.-Szoboszló.)

Kardos Matild.

Tájszók.

Szatmármegyeiek.

k a b o 1 a : szatmárvidéki szó ; azon
két darab fából, háromszög
alakra (de melynek egyik ol-
dala nyitott marad), készített
egyszerű eszköz, melyre szán-
táskor az ekét, boronát külö-
nös módon szokták ráfektetni,
s rajta csúsztatva szállítani ki
a mezőre s onnan haza.

k o m m a n t : csupán egy ütésre,
különösen a fejre alkalmazott
ütésre szokták mondani ; más-
ként: kollint. „Agyon kom-
mantotta, kollintotta."

kacs: a szőlővesszőnek a levél
és venyige között kinőni szo-
kott hajtása, melyet gondosan
le szoktak tisztogatni, hogy a
vessző annál inkább erősödjék.

kopczihér: tekergő, rest, nap-
lopó, hetykélkedö, mihaszna.

k u n c z o g : majdnem siránkozva,
síró hangon ker, könyörög, bö-
nyörög.

kunyorál: csaknem olyan je-
lentésű, mint a kunczog-
szó, de nem siránkozva, ha-
nem inkább kissé szemtelenül,
erőszakolva.

kámpicsorodi k: sirásra fogja
a dolgot, siróba kél, sirni kezd.

k a t i p i 1 a : asszonyos természetű,
magát az asszonyok dolgába
avató férfi.

k a 1 a b i n t : elcsen, ellop, ügye-
sen félretesz valamit.

kardalésza: a ki holmijével

Digitized by VjOOQIC

428

NÉPNYBLVHAGYOMÁNYOK.

nem gondol, pusztulni, isten
számába hagyja jószágát.

k u k u c z i : alacsony termetű, hit-
vány, vékony bordájú ember.

k u t u s g á 1 : keresgél, kutatgat,
s e közben hány-vet holmit.

kotoz: majdnem olyan jelen-
tésű, mint a kutusgál : kutat,
keres, motoz.

kuncsorog: áncsorogva vára-
kozik valamire, vagy valakire ;
kéróleg vár, mint a koldus az
alamizsnát.

k a s m a t o 1 : jár, jön s megy
keresgélve valamit, ide-oda sü-
rög-forog.

ker i n g é 1 : félénken kerülget va-
lamit.

kornyadoz: gyengélkedik, be-
tegeskedik ; nem épen beteg,
csak kornyadoz.

korhad: fáról szokták mon-
dani ; avul, porladoz, taplósodik

kushad: leül, leereszkedik, meg-
lapul.

k u r k á s z : vizsgálva, mindent
szemügyre véve szorgosan ke-
res valamit.

kentefitél: hebehurgyán, czél-
talanul keneget. „Mihint egy
kiesit rosszul érzi magát, min-
gyárt kentefitélteti magát."

k o n t a : farkatlan, különösen tyú-
kokra szokták alkalmazni.

kácsingózik: szerfelett óhaj-
tozik valami után, hogy csak-
nem a nyála foly utána.

kuczorog: leguggolva, magát
összehúzva ül.

kuksol: valamely szűk helyen,
szögletben meghúzva magát,
onnan félénken tekintget, néz
ide-oda, mint a csint tevő gyer-
mek szokta.

kukucsál: szűk nyilason, lyu-
kon nézeget át.

k ö n t ö r k ö d i k : hizcleg\-e, kö-
nyörögve jár valaki körül, mi
által valamit meg akar nyerni.

k u k o r a : rövid, vékony, nyo-
morék ; csak tehén szarvára
hallottam alkalmazni ; pl. ku-
kora-szarvú tehén.

k u c z i k : a kandalló alatt, a
tüzelő hely végén vagy mel-
lette levő zúg, szöglet, hová
a gyermekek fel szoktak ülni,
kuczorodni ; mondják p u c z i k-
nak is.

k a c z i m b á I : bottal, pálczával
ide-oda üt, hadonáz, csápol.

k a j k ó s : görbe, horog alakú ;
másként : kampós; szokták
a görbe, lőcslábra is alkal-
mazni : „kajkós lábu^.

kast, kastos: lucsok, lucskos,
ha az ember harmatos füvön,
réten megy keresztül, óhatat-
lan, hogy el ne kastosodjék ;
kastos az is, a ki esős időben
ruháját sárral beszennyezi.

k o t y e c z : disznó ól, pajta.

kulacsvirág ) dyclitra

Krisztus szivei spectabilis.

k a z u p : cseresnye, hárs vagy
fenyő héjából készült hosszú,
keskeny edény, melybe gyü-
mölcsneműeket, az apróbbakba
fenyőszurkot szoktak szállítani.

k o p o r c z, -o s : apró s köny-
nyen elmálló kő ; köves szőlő
földje, melynek az a tulajdon-
sága, hogy jobb bort szokott
teremni, mint az agyagos föld.

kunkorgós: többszörösén meg-
csavart, mint a kos szarva
vagy némely bajusz.

kocsorba: azon eszköz, mely-
lyel a szenet a sűtőkemenczé-
ből kivonják ; az alvidéken :
szivanó^ szénvonó.

kencsérel : össze-vissza ken,
beken valamit, keneget.

Digitized by VjOOQIC

N]Ö»NYELVHAGYOMÁNYOK.

429

kusz-kusz: kis gyermek fogára
szokták mondani, mikor még
alig néhány van.

k o c z o g : lóról mondják, mikor

aprókat lépegetve megy, nem
lassan, de nem is nagy sebes-
séggel.

(Nagybánya. Szatmár m.) Katona Lajos.

Kiskunságiak.

csalamádé: takarmánynak ve-
tett sűrű kukoricza.

csal: csel fn., pl, csalt vet.(Gyön-
gyösinél : „Mint a syrén akkor
szokott csalra vetni." Mur.
Vén. III.)

csajh: füvön, rnhán, gazon stb.
levő nedvesség ; pl. „Nagy a
harmat, csupa csajh vagyok.
Né mönny oda, mer csajhos
k>ssz a ruhád.'*

csaj kos: görbe lábú. (Sz.-Fe-
hérvárt a. m. görbe, egyenet-
len, Ny. VII. 138. Debreczen-
ben : sáros, mocskos, pl. a ru-
ha alja, Ny. VII. 137.)

csajbók: u a.

csapó: az ostor végén levő
szijj ; erre kötik a ^s ú d á r"-t,
mely selyemből vagy lóször-
ből van fonva.

csácsog: hiába való üres be-
szédet folytat. (Tinódinál: „Ki-
ket sokszor hegedősök csá-
csogtak**. Zsigm. csász. 470.)

császár fasza: egy erős
vastag szög a régi faekében.

csatrangos: sáros, mocskos,
pl. a ruha vkin. Ugyanattól
ige : csatrangol : sárba
vizbe jár.

csemcsög: csámcsog. (So-
mogyban is, Ny. VIII, 432.)

csempe: csorba. (Kecskemé-
ten : c s ö m p e u. a. Ny. IV.
284. Komárom m.-ben c s ö m-
p e : nagy cserép csésze (?),
Ny. IV. 235.)

cserén y: i)a konyhaajtó előtt
mintegy' egy méter magas rács ;

2) nád vagy vesszőfonadékból
készült födeletlen pusztai haj-
lék pásztorok számára (vSo-
mogyban a. m. kocsi saráglya,
Ny. XI. 238.)

cserepes ík: lóherélésnél al-
kalmazott csíptető fa. (Ormány-
ságban : csipcsalap u. a.
Ny. VII. 525. Szamosközön:
cserepcsép : két vékony
rúd, mellyel a kendert ázta-
tás alkalmával csomóba szo-
rítják, Ny. XI. 92.)

c s e t r ö s : cserép edények gyűjtő
neve. (Vő. Baranya, Ny. VII.

477.)

c s i g g a t : csöndesít (csitt-gat).

c s i 1 a : kancsal.

c s i l i g e : csiga-biga. (Pannon-
halmán : c s i g a 1 i g a, Ny. XII.

187.)

c s i 1 i g é z : gyerek módra ját-
szogat; pl. „Mind écsiligézi az
időt **

c s i n t o v a : pocsolya. (Vö. K.-
Sz.-Miklós, Ny. IV. 382.)

csípődött: körömmel szétcsip-
kedett tészta.

c s o b o j ó : pásztorok víztartó
faedény e. (Vö. Baranya, Ny.
III. 565. Kecskemét, Ny. X.
380. Somogyban : c s o b i 1 1 ó,
Ny. XI. 238.)

c s ó c s á 1 : összerág vmit s az-
tán benyálazva kiköpi ; pl.
„Nem öszik ez a malacz, csak
csócsája a kukoriczát."

c s o 1 1 á k : félszemű.

csomó, csomóra köt: lehet
vmit csomóra kötni vagy „bu-

Digitized by VjOOQIC

430

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

korra kötni." A csomót elol-
dani nehezebb.

csomoros: csomós.

csóré: a szopós gyermektől ki-
hányt tej. Ettől ige: c s ó r é z.

csőcsfog: tejfog, csikófog.

g s ök : keresztelőre rendezett mu-
latság, máskép paszita. (Vő.
Csongrád, Ny. VH. 526.)

c s (") k ö n i k : fogy, apad, alább
hagy.

csöllöngéröz vagy c s e 1-
1 ö g : czéltalanul, henye módra
jár-kel. (Gyöngyösinél: „Noha
csak csellegve és halkan men-
nének" Charicl. Tinódinál :
c s e 1 1 e g, Erd. hist. 439.
Egerv. viad. 1341. Régi M.
költ. Tára III. 396.)

c sömbőlék: aprólék, hulladék.

csömöge: 1) nyalánkságra való
eledel ; 2) szüretlen must, mely
a törköllyel még össze van ke-
veredve.

csőpörödik: fölserdűl. (Tréfá-
san, vö. Somogy, Ny. III. 140.)

c s ö r g e : forgácsfánk, csöröge.
(Vö. „Süti annál a csőrögefán-
kot". Arany.)

c s ö r m ö j e : egy növény neve,
mely a rozs közt terem, s mag-
jától a kenyér kékesfekete
lesz : csörmöjés kön y ér.

csősze: selypes.

csuhé: prémes téli női felöltő,
térdig ér, bundabőrből készül
s kívül szövettel van borítva;
öreg asszonyok viselik.

csutora: pipaszáron lévő sza-
ruból készült szopóka.

csűcs, csücskő, csücsök:
a ,^csúcs" diminutivumai. „Ki-
tű van a gyerök ? Bizon nem
a vánkus csűccsitfl."

c s ü g : ló és marha lábán a kö-
röm feletti íz, hova a lónak a
békót vagy nyűgöt teszik.

(Kis-Kun-Halas.) Korda Imre.

Z i 1 a

m á c c z ó : máskor.

majorság: aprómarha, ba-
romfi.

mái: a kikészített bőr vékonyabb
része, pl. has ; összetett hely-
neveknél a. m. oldal.

m a t r i z s á l : piszkál, keresgél.

megkánforodott: elment az
esze.

m e g k í r g e 1 : megver.

megrökönyödött: megmak-
ranczosodott.

m e g t ö k l i k : megrevesedik.

m é n g y c k : megyek.

m é n g y é n : megy.

m i á n : miatt.

móka: tréfa, tréfás.

mókái: tréfál.

moska, máska: macska.

mórikálja magát : affektál.

h i a k.

m o t y ó : batyu.

m u t u j : g^áva, ügyetlen, élhe-
tetlen.

m u t y u r i : együgyű, bohó.

n á l u n k n i : nálunk.

n á 1 u n k n u 1 : tőlünk.

-n i : személynévhez kötött hely-
rag, megfelel ezen kérdésre :
hol, hova? Pl. Ferenczni:
Ferencznél, F'erenczhez.

-n u l : személynévhez kötött hely-
rag, megfelel ezen kérdésre
honnan ? Pl. F e r e n c z n u 1 :
Ferencztől.

nyurga: vékony és magas nö-
vésű.

n y u r g u I : magasra és vékonyra
hirtelen növekedik.

o n n é n : onnan.

o s z t é g : azután.

Digitized by VjOOQIC

PT"

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

431

osztozás: veszekedés, perle-
kedés, czivakodás.

összejöttek: összevesztek.

p a n u s a : tengericsön a szeme-
ket fedó héj.

példa: utálatos^ kiállhatatlan.

p i n c zo s : válogatós, üpnyás, ké-
nyes.

pipe: fiatal liba.

pipogya: beteges, vézna,
gyenge.

pirkad: hajnalodik.

p i r k ó : burgonya.

pityus, pityókás: jó kedvű,
beszédes a bortól.

p o 1 i c z á r : rendörszolga,

pogácsás: mézeskalácsos.

p o n g á r : pohárszék (kevésbbé
használt).

p o s t á n é : postamestemé.

p u c z i : picziny, kicsiny.

p u c z i k : sut.

pulya: csecsemő, gyermek,
törpe.

p u n y i : kicsiny.

p 0 p e g é r : denevér.

p u z d u r i : hirtelen haragra lob-
banó, hirtelenkedő.

r á n k o r : haragtartás, bosszú-
forralás.

ránkoros: haragtartó, bosszú -
forraló.

réz: ruhavasaló.

rusnya: undorító.

rusnyaság: genny.

sóbafött: főtt marhahús.

s i l i g ó : jellemtelen , semmire-
kellő ; gyenge növésű, selejtes.

s o p ó t y á 1 : összesúg.

s u r g y é : szalmazsák.

s u t u : borsajtó.

sutul: sajtol.

s u p r i k á 1 : gyöngéden megver.

simít: ruhát vasal.

s ü n n y ö 1 : nagy őtésekkel, rosz-

szul varr.
szontyola: bús, kedvetlen,

lehangolt,
tángyér: tányér,
t a n t a 1 i : együgyű, hig eszű ;

vontatott járású, vánszorgó.
tavaly előtt: harmadéve. így

is használtatik :harmadidén.
tégláz: ruhát vasal,
ténfereg: részegségtől dülöng,
t é s i s, t é i s i s : te is.
t i k o g : fullad, piheg,
tokány: pörkölt hús.
toprongyos: rosszul öltözött,

piszkos, rongyos,
torongyol: gyűr, dömöcsköl,

kínoz, nyaggat,
tovéb.b: odább,
tökéletlen: facsaros észjárású,

furfangos,
törpe: alacsony,
t ü i c s k : tövis,
ű k 1 i : a fának azon része, hol

a törzse ágakra oszlik,
vaskó: életlen, csonka vágó-
eszköz.
V é r s z í p ó : piócza.
zsemle kása: dara.
z s i g o r a : köszvény,
z s i g o r á s : köszvényes,
z s i n d i k u s : szolgálattevő,
zsoldos: napszámos asszony.
Juhos Béla.

Gazdasági műszók.

Aratás és cséplés.

Kasza, gráblás kasza, gráblo v. géráblo, saró:
sarló.

S á s ú n y i : mielőtt a vetés fejét hányná, szokás szerint le-
vagdalják sarlóval a zöldjét, ez a sás, melyet etetésre hasz-
nálnak.

Digitized by VjOOQIC

452 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Aratnak: cs^k szemes termést, egyebet csak kaszánok;
rendét vág a kaszás, utánno markot szénnek a taróo;
szórna kötéllel kivibe kötik ; a kiviket kérészbe horgyák ;
kérésztékbü van a képé.

Hordás: a betakarítás és ennek ideje (hordáskor) ; hor-
dók: a kik behordják ; n y o m ó r u d : mellyel a szállítmányt le-
szorítják, a hozzá való erős kötél a rudazó kötél; nyújtó:
a szekér elejét a hátuljával összekötő gerincz, hosszabb nyújtóval
alakítják át a közönséges szekeret hosszi széké r-ré. Ó d a 1 : a
hosszi szekér vendég oldala, ráccsá; otthon a behordott gabonát,
í letét, asztagba rakty ák. A gabonának van s z ó m á j o, fejé,
szemé, szákájo (szálkája^ bököje) ; szákátlon búza.

C s í p ű n y i , c s í p 1 ö , csíp, c s í p h a d a r ó (a csépnek
ütője), c s í p 1 ö g í p V. masina; v é 1 1 a. v a z s v é l I a ; s z ű r ű :
a megdolgozott föld, melyen csépölnek (vö. Ny. VI. 39. és 129.);
tarázó; a szűrü közepére vert hegyes czövek, erre húzva taráz-
zák (köröskörül verik cséppel) a kévét, miután már előbb a földre
fektetve megverték, végtére pedig kioldva s rendekbe terítve csé-
pölik ; rozsnál a tarázást elhagyják , mert szalmáját z s u b b a
(zsupp-ba) kötik a kötő szeg (akár vas, akár fa) segítségével ;
az üresz szómát nyárson (fa nyárs) horgyák k a z ó b a ; a zsupp-
ból szecskát vágnak a szecska- vágón.

A csépletet a törek-rostávó (nagy szemű kézi rostával)
garmadábo rostállak és lapátollak, a rostán maradt tőre k-et
(összetört szalmát és üres fejet) pedig félre öntik. Szórás, szóró
lapát; szelelő rosta: rostáló gép, melyet kézzel hajtanak ;
fölöző: czirokból készült, a tisztájára hulló polyvarészek Ictaka-
rítására, lefölözésére való széles terpedt söprű ; p é 1 v a : polyva ;
ó c s ó (Somogyban : u c s u) : az értéktelen apróbb szem, konkoly s
egyéb, a mit a gabonából kirostálnak (baromfit etetnek vele);
konku V. konkol; cserméle: buzaszemhez hasonló mag a
gabona közt (Melampyrum) ; üszög; rozsda. Főm ír is; köbő-
V. köböl (köblö, köblit) : l mérő, f é m í r ő : fél mérő, f é r t á :
*/^ m., oktá: ^/g m. ; a mérőt vagy erégetfé (púpozva) adják
vagy lécsapfa a csapófávó; rísz: a mit az aratók és csép-
lők kapnak pl. a lo-ik kereszt, mérő; a fölmért gabonát vagy a
p a 1 1 á s r o öntik, vag^ hombárbo. Pallás: a lakó ház köve-
zett vagy sározott földű tetőallya, a hová grádicson v. gérá-
dicsőn jutni föl ; a h í : gazdasági épületek tetőallya, a hol szénát
s takarmányt tartanak s a hová lajtérgyán (létrán) megy föl az
ember, az istáló hijjának deszkázatán nyilas, I i k van vágva, mely
a kerék jász u-ba szolgál, ide vetik le az egfy napi etetésre való
szüless igét; pajta: csűr ; lábos pajta: kőlábakon álló tető,
ha takarmánynak való, különben szin, kocsi-szin; pajtás
kert: az uraság szérűs kertje. Pajta biró: egyik alsóbb rendű
gazda tiszt (újabban „ellenőr"), a kibŐl ispán, ebből kasznár
lesz, majd meg számtartó, tisztartó lehet idővel ; ö r e g b í-
r é s vagy gazda: első béres ; bírés; gyalog bírés: ostoros.
(Horpács. Sopróny m.) Csapodi István.

Digitized by VjOÖQIC

LEGÚJABB AKADÉMIAI KIADVÁNYOK.

Ugor vagy török-tatár eredetü-e a magyar nemzet V Munfalvy Pál
r- tagtól 20 kr.

Újgörög Irodalmi termékek. Dr. Télfy Iván l. tagtói 40 kr.

Középkori görög verses regények. Dr. Télfy Iván 1. tagtól. . . . 80 kr.

Idegen szók a görögben és latinban. Dr. Pozder Károlytól. ... 50 kr.

A CSUVaSOkrÓI. Vámbóry Ármin r. tagtól 80 kr.

A számlálás módjai és az év hónapjai. Hunfalvy Pál r. tagtól. . 20 kr.

Telegdí Miklós mester magyar kateehismiisa 1562-ik évből. Majláth Béla
1. tagtól 10 Kt.

Káldi György nyelve. Dr. Kiss Ignáeztól .50 kr.

A Muhammedán jogtudomány eredetérői. Goldzilier Ignácz 1. tagtól. 10 kr.

Vámbéry Ármin „a magjarok eredete" czimü műve néhány főbb állításának
bírálata, Barna Ferdinánd 1. tagtól Ára (50 kr.

A nyelvfejlődés történelmi folytonossága és a Nyelvőr. Ballagi Mór
r. tagtól Ára 20 kr

A magyarok eredete és a finn-ugor. nyelvészet 1. Válaszom Hunfalvy Pál
bírálata megjegyzéseire. Vámbéry Ármin r. tagtól Ára 80 kr.

Finn-magyar szótár Dr. Szlnnyel Józseftől. . . . Ára 8 frt — kr.

A magyar kötőszók, in. rész. Az alárendelő kötőszók lí. fele. Irta Simonyi
Zsigmond Ára 1 frt 50 kr.

DebreCZenI CodeX — OömöriCodex. Közzéteszi VolfOy. l. tag. Ára 2 frt— kr.

Magyar helyesírás elvei és szabályai. III kiadás Ára 10 kr.

Nyelvtudományi Közlemények. Kiadja a M. T. Akadémia Nyelvtudományi
Bizottsága. Szerkeszti Budenz József. XIX. kötet. 1 füzet árai frt— kV.

Tartalma: A Nádor-codex nyelvi sajátságairól (II. közlemény.) — Z oltvány L.
Irén. Az egyszern sziszegő hangok jelölése a rógi magyar ortograph iában. — V o 1 f
György Erza-mondvín nyelvmutatvány: a biblia történetéből, (1883.) Közli Dr. Kunos
Ignác z. Az előbbihez való szójegyzék és jegyzetek. — Bndenz József. A szóvégző
önhangzók a magyarban. Balassa József.

Komjáthy B. Az zenth Paal leueley magyar nyelven. Epistolae Pauli lingva
hungarica donatae. Jegyzetekkel ellátva közzéteszi Szilády Áron. Díszkiadás
hollandi papíron képeKkel és initiálékkal Ára 3 frt — kr.

Saját hiadásunkhan megjelent'.

Nyelvtudomány és nyelvtanítás. Tanítók és tanárok figyelmébe ajánlja Hun-
falvy Pál Ára IfrtöOkr.

Budenz- Album. Budenz J. XXV éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják
tanítványai. Budenz J. arczképével. Nagy 8*^ 321 sürün nyomatott lap

Ára 3 frt 8() kr.

iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon, irta Szinnyei József dr.
I. és II. rész. A középiskolák I. é» II. osztálya számára. Ára 1 frt. A nagy
mélt. közoktatási min. ur által a középiskolákra nézve engedélyezett tankönyv.

Rendszeres magyar nyelvtan, a középiskola feisobh osztályai részére

irta Szinnyei József, dr. (megjelent) Ára i frt 20 kr.

AKADÉMIÁI KÖNYVKERESKEDÉS

(Knoll K. és Társa)
Budapesten, az Akadémia épületében.

Digitized by VjOOQIC

MAGYAR NYELVŐR

ára :
egész évre 5 frt-

V^i^ Fél érre nem fogadunk el előfizetést. '^^

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők.

-Ij^T A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilehczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt II — XIII. kötet pedig 45 frton kapható^

A II — XIII. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a 4s^frtnyi összegnek egy év alatt négy
részleiben való fizetését is elfogadjuk,

^If^ Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig teljesítúuk. ^1^

„MAGYAR NYELVŐR"

szerkesztősége s kiad<( hiTatala.

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVŐRE a M. T. Akadémia megbízásá-
ból s az ö gyámolításával jelenik ugyan meg, de a benne
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

^. * ^- •. szerkesztősége.

■;>

Digitizedby Google

1885. OKTÓBER 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
2SÍ YELVT.UDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

MEGBlZAS.iVBOL

SZERKESrri S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. X. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.
HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Oldal

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond 433

Szótagok, szavak, mondatok. Balassa József ... .... 442

A göcseji nyelvjárás. Kardos Albert , 448

A jZsoltár* szó és még valami. Áshóth Oszkár 455

• Nyelvtörténeti adatok, l&ttona Lajos , . . • 459

Helyreigazítások. Magj^arázatok.

Pelten. Szarvas Gábor 464

Tenyésztő növények. Egy Olvasó 465

Torzsa. Körösi Sándor ... . 466

Válaszok. Kardos Albert^ TiitnUskdzi Sándor, Szobosziai, Ungár
Sándor y H. O., Fater József, Kertész A., Nagy Sándor,

Horváth János, R., Bussay Kálmán, Steuer J., Simonyi Elek 468
Népnyelvhagyományok.

Szólásmódok. Korda Imre 471

Népmesék. Kispál Mihály 473

Kiolvasó versek. Kardos Matild . 474

Mit be.szélnek az állatok. Soltész Árpád 475

Tájszók. Katona Lajos, Korda Imre, Samu József, Cseke Bálint . 475

Mesterszók. Körösi Sándor , 480

Népdalok. Wolf Vilmos, Kispál Mihály ........ 480

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik
minden hónap

három ívnyi
tartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

SZKRKBSZTI

SZARVAS GÁBOI^.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest

VI. Bulyovssky-

utcza 6. se.

XIV. kötet.

1885. OKTÓBER 15.

X. füzet.

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS.
5) A -vá -vé rag.

Mai irodalmi és müveit élő nyelvünk ezt a ragot ma-
gánhangzó után V'Yel ejti, mássalhangzó után pedig a nél-
kül, de az illető mássalhangzónak kettöztetésével, illetőleg
a kiejtésben megnyújtásával, tehát egészen úgy bánunk
vele, mint a -ve/ raggal: /dvd, jóvd, széppé y helyessé sat.
Azonban a mai népnyelvben s a régi irodalomban különféle
eltéréseket találunk.

A népnyelv meglehetősen ritkán él evvel a rag-
gal, s azért a népnyelvi közleményekben nem is találkozunk
gyakran vele. A mit azonban találunk, az korántsem mindig
az irodalmi alakot tünteti föl, noha ilyenek is kerülnek elő,
pl. d^mdvdy Kriza 448. ízzé-porrd 443. holttd Nyr. ül. 31.
ördöggé Vin. 373. Az eltérő alakok ezektől legtöbbször
abban különböznek, hogy vagy a v hang (illetőleg ennek
úgynevezett hasonulása*), vagy a mély hangrendhez való
illeszkedés, vagy pedig mind a kettő hiányzik. A székely
közleményekben fordul elő e rag leggyakrabban ; a háromszéki
székelységben használatos alakokról ezt olvassuk MNyelvé-
szet VI. 216: „A 'Vdy -vé viszonyragban sok szónál még
magánhangzó után is a v betű kihagy atik, s ilyenkor az d
is /-re változik mély hangzók után is, mint : kdré (kárrá v.
kárba), vezéré (vezérré), mié (mivé), feketéé^ sdrgdé. De néme-
lyeket két-, sőt az áthasonulást is véve háromféleképpen is
mondanak, mint kéké v. kékké^ nyomoréké v. nyomorékd v.
nyomorékkd^ vasé v. vasd v. vassd, uré v. ura v. urrd^ szolgd-
jdé V. szolgdjdvdy enyimé v. enyimmc, övéké v. övékké^ tiitöké

*) Kérdés, a népnyelvből vette-e Vitkovics ezeket : havasa, műnk. I.
157. érdemesé i6o. Talán pusztán költői szabadságból irta így.

M. NTELVŐB. HV. 28

Digitized by VjOOQIC

434 SIMONYT ZSIGMOND.

sat. Látni itt az irói nyelv szabályozó hatását. Izzé-porrd
csak egyféleképpen". így olvassuk más székely közlemé-
nyekben : nyomorékéy Kriza 404. vízé leti NyK. EH. 9. hóU
Népk. gy. I. 173. rózsáé váljon YSlL, 161. káré í^nni ^y.V.
377, VII. 324. kárré vallottam Gyarm. nyelvm. I. 47. 11. 265.
Hasonlókép mondják a Kis-Kúnságban (Majsán, a szerző
tapasztalata szerint) : lóé tenni. Továbbá Temesközben : „//?-
pirossé, tÍ7itájéy kalatnussé válna"- y Szeged n. 11. 45.*) — Itt
a középső szóban megint új jelenséget látunk, t. i. a hiátus
kerülésére a / hang közbeszúrását, mint még u. o. 102:
„mögén csak kutyájé vált^ ; és j^köjé vált^ Kálmány koszor.
I. 241. 27. Ezt az alakulást leginkább a göcseji nyelvjárás-
ban várhatjuk, mert ez a -vei raggal is így bánik (pl. ka-
páje^ kapájje e h. kapável), s csakugyan ezeket olvassuk a
göcseji nyelvjárás leírásában MNyelvészet V. 107 : y^kurtájá
szabta, lója tette, puhája gyúrtu^, — A palóczságban, hol a
'Vel rag z^-je is megmarad mássalhangzó után, úgy látszik
ez a rag is megtartja 7/-jét, akármilyen a tö véghangja:
y^szárvá vátozikj gánájvá vát^ (Nógrád) Ny. VI. 85. szépvc
teszem (Bars) XIII. 377. — (A -vá rag -velA^ van összetévesztve
a következő mondatban : „Sarlós Boldogasszony naptyán
ne süss, mer küvel válik a kenyered" (Sopron m.) Ny. VI.
369. Szintúgy: jojóval hagyás^ (e \\. jóváhagyás) Gubernáth
Inst. n:385.)

A régi nyelvben részben ugyanazokat a különös-
ségeket találjuk, mint a népnyelvben, csakhogy ott a mai
szabályos alakok gyakrabban fordulnak elő ; ilyenek pl.
vendéggé y aprodday tnneppé, Bécsi c. ; hasonlatossá tut^ : simi-
lem fecit Virg. c. 14. sat. sat. — K. -v hiányát kivált ma-
gánhangzó után s leginkább /* után észleljük; pl. halazia
(halászivá) Münch. c. 72. mie 109; se?nmie, Bécsi c. Jud.
13:22. Bar. 6:45. Dán. 4:32; mié Debr. c. ; semye lezen:
ad nihilum deductus Készt. c. 44 ; semmié teué Helt. kr. 33 ;
semmié fie legyúnc Born. pr. 619; mind semmié lön Born.

*) Illeszkedés nélkül van ez a különös alak is : mdsüvé (már MA.).
s6t itt a második szóta^ illeszkedett a rag magas hangjához (v. ö. Ugeldbb
e h legalább Ny VII 378. eledó e h. eladá IX 162. és mdsedszerVU. 468
e h. mdsodszer) ; ha csak azt nem teszszük föl, hogy az együvé, egyebüvé j
mindenüvé stb. analógiája szülte a másűvé alakot mdsuvd helyett, mely egye-
dül volt mélyhangú e határozó szók közt

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 435

ének. 351. (de: \sten fiaiua lenni u. o. 4.) Más magánhang-
zók után: //^fc^^'.HB. méltód Debr, c. ; ingyen va/od tegyem:
sine sumptu ponam Helt. uj test. U4; intndenúé^ Landovics
segits. I. 384. — A 'jd -jé alakot szintén megleljük nyelv-
emlékeinkben, még pedig leginkább d é hangok után : inne-
peüy Bécsi c. Eszter 9:18. baratfaia vallani u. o. 11. Makk.
7 : 24. órizőieie u. o. Prolog. Sophon. stb. ; barlangaia Münch.
c. 52. fiaia (fidjd) ^t. faia (fdj'd: fává) 78. stb.; ne tegyétek
kereskodöknek hazaya (hdzdjd): nolite facere domum nego-
tiationis Jord. c. 628. szerzé ötét ö házának vraya: consti-
tuit eum dominum domus suae Kulcs. c. 152; azokat bírója
fogadjátok : illos constituite ad judicandum Komj. I. Kor.
6:4. mindeneknek ennenmagamat zolgaya töttem u. o. 9:19.
euveye (övévé) teszi az Krisztus jótéteményit, Beythe epist.
239. A Katalin legendában ez a jd két példában mással-
hangzó után is előfordul : jobb dllatjd tartja : praestantiorem
habét 786. léssz mdrtírjd 1393. (1. RMKöltök I. 320.). Eze-
ket azonban helyesírási különösségeknek tarthatjuk, Tia csak
több társukra nem akadunk ezentúl. — A fönt idézett pa-
lócz ganajvd alakhoz hasonlókra is akadunk, de kérdés, nem
grammatikai okoskodás vezette-e az illető irókat: y^jókvd
nem teszi** GKat. titk. 8. gyanusvd tenni u. o. 10. elégve
kipótolta 230. ,,tudom magamat elégve bölcsnek lenni", László
Petr. 15. elégve tudom 212. — Az illeszkedés nélküli
alak ritka az irodaloniban, s nem csoda hogy legkönnyeb-
ben székely irónál találjuk meg, Forró Curt. 628 : „udvari
szolgakke Perzsákat, környűlötte forgolodokke Perzsákat ren-
dele" : Persas satellites, Persas apparitores fecit. — A régi-
ségben vannak nyomai egy (enklitikus, nyomatékosító?)
«-nel toldott alaknak is: „fegyverekkel ewekken tévék" Pann.
megv. 157 =^ övékké; j^restcn teszem felkelni" Dom. c. 52.
Emezt hibának tartja Sziládi RMK. I. 246, de az előbbiről
azt mondja, hogy „néhány hasonló eset szükségessé teszi,
hogy az n betűt ne tekintsük véletlenségből esett hibának",
és idézi az öszvén^ fogvdn alakokat, de szintén hibásnak
tartja u. o. a XLI. számban: „harmincz napnak elötten^ ,
Megjegyezvén, hogy az utóbbi csakugyan alig lesz egyéb
toUhibánál s hogy fogvdn is egészen másnemű képzés, mely
nem vonható ide, elfogadhatónak csak az öszve régi öszvén
mellékalakjának a tanúságát tarthatjuk (noha így sem „szük-

28*

Digitized by VjOOQIC

43 6 SIMON YI ZSIGMOND

séges", csak megengedhető, hogy az első két alakot ne
tekintsük hibának), mert jelentését tekintve ez is nyilván
lativus, csakhogy o'szvc megrövidítette magánhangzóját, mint
pl. együvé^ mdsuvay hova stb. V. ö. ezwee Lev. I. 193. A
lativusok közül szintén ilyeneknek látszanak: szinte szinten,
vi^zonta viszontdn? (viszontan?)^ gyakorta gyakortán? De leg-
kétségtelenebb példa éppen a vd rag megtoldására örökkén;
pl. őröckén való: sempitornus, Samarjai Harm. i. örökkén
jár mint az Orbán lelke, Kovács közm. 84. Kónyi ^Ábel"
127. — Végre, valamint szinthi mellett más járulékkal ^ríw-
fég is van, úgy van a 7'^'-ragos kifejezések közt is néhány
^-vel toldott alak (1. e ^-ről az tg ragpt) : ke^fcsség, kisscg,
Izicstddcgy föhbcgy melyek főkép a székelységben járatosak.
Példák az irodalomban : mikor elaluszom is, micsoda köves-
ség, ah ! micsoda kevesség tart félben szaggatott nyugodal-
mam! Báróczi műnk. VlIIb. 121. figyelmezz egy kisség sza-
vaimra, Bacs. vers.^ 59.

A fölsoroltakhoz járulnak még ezek a kivételes ala-
kok : cgyüvcj mdsuvdy cgyebüvi\ mindeiiiivé. Itt a ragot meg-
előző // /"/ hangot nagyon bajos megmagyarázni ; csak annyit
mondhatunk, hogy arra a fölös ;/ //-re emlékeztet, itiely az
ablativusi /-et {— ugor d) előzi meg az úl -üL ill. -ól -dl
ragban (1. ezt).

Ha már most azt keressük, mint vélekednek nyelvé-
szeink a -i^d -7^/ ragnak eredetéről, először is Révainál talál-
kozunk a magyarázatnak egy kísérletével. Grammatikája
III. részében (kéziratban) ^ helyhatározó és az átváltoztató
vd ragot két külön eredetű ragnak tartja (holott a hasonló
fejlődésű -nek ragnak különféle szerepeit, mint láttuk, szépen
össze tudta egyeztetni). Amazt látja ő az al-d, hoz-zd-ikXe,
határozókban is, és azonosnak tartja a héber Micraima^ arca
(Egiptomba, földre) lativusok ragjával. A másik -vá ellenben,
melynek „mutatio" a jelentése, szerinte „est semen verbi
vdl-ikj mutatur". Most tudjuk ugyan, hogy vdl-ik eredetileg
a menésnek egy nemét jelenti s így még a helyhatározó
vd-t is megmagyarázhatná, de azért nagyon gyönge fölte-
vésnek kell tekintenünk a -vd ragnak ilyetén rokonítását.
Már azt is bajos volna elfogadnunk, hogy ez a vd teljesen
azonos az ald-heli d-val. Az ald fölé ^hazd (haza) *messzé

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 437

(messzi) sat. határozók -d -íf-je bizonyára sokkal régibb rag.
mint a mai vd véj s emez valószinüleg amannak valami újabb
névutói vagy képzöféle elemmel való bővítése. így elemezte
Budenz a -vd -ve ragot, még pedig kétszer, más-más módon.
Először (NyK. III. 304. 74.) úgy magyarázta, hogy vé ^= ^vel-é
s ez eredeti értéke szerint a. m. ,oldalra, felé^; az első ele-
met a cseremisz vei ,oldal' szóval azonosította s ugyanezt
látta a hol szó /-jében, úgy hogy hol: ^ho-vul (jVa^Xy oldal*)
úgy viszonylanának egymáshoz, mint mordv. kol-da: kovtl-da
,honnan'. Másik, újabb magyarázatában a népnyelvből kozolt
holyd ^ hovd alakból indult ki, úgy hogy a -vd ragot ere-
deti /a-ra viszi vissza, melyet a visszd szóban is föltételez
(1. MUg. Szótár 588. 1.) Noha ez a Id alak szép párhuzamot
adna az /-es finn alakokhoz (-lla, Ita^ lle), sőt a vogulból is
lehetne idézni melléje illő lativ, ill. prolativ végzetet (v. ö.
északi vog. kotale hová, merre = kote; kosdle sokáig -^ kosáig
kosíP Hunf. Vogul monda 147. stb.): a magyarra nézve e
foltevés nagyon kétes erejű. Először is kétes maga a holyd,
mert csak egyetlen egy helyen van közölve, s akár így is
olvashatjuk: hojd e h. hod, hovd. Másodszor, ha használják
is valahol, újabb alaknak kell lennie a hovd-VíkXj mert nyelv-
emlékeinkben s egész irodalmunkban semmi nyoma. Har-
madszor, még ha a hovd-vAX eredetibb volna is ez a holyd^
/-jét megmagyarázná a hol szó /-je, holott a rendes -vd -vé
ragnak ilyen magyarázatára különben semmi alapunk nin-
csen. Mind ezeknél fogva részünkről Budenznek inkább első
véleményéhez csatlakozunk, mely szerint -vé H^el-Cy azaz ,fel-é,
oldal-ra', annyival inkább, mert mi a -vei ragot is ugyan-
azon alapszóból származtatjuk, s nézetünk szerint e két
magyarázat egymást támogatja (1. -vei), A mi a hangbeli
alakulást illeti, *velc'h6\ -vé ép oly természetesen fejlődhe-
tett, mint belé'h6\ bé, sőt be.

6) Az -úl -ül rag.

Ezen ragnak hangbeli változásai közül legfőbb mozza-
nat az, hogy míg legrégibb irodalmi emlékeinkben még
gyakran -ól -<?7-nek hangzott (segédei mól Bécsi C. ióuendótiól^
knnaolj sanlaol MünchC. dldoza fól Kkr. bibi. rabol C^úzi stb.),
később mindig -úl -ül alakban használták, kivéve a h o n-

Digitized by VjOOQIC

43 S SIMONYI ZSIGMOND.

n a n kérdésre felelő ragokat és névutókat , melyekben
kivált mai irodalmi nyelvünk az -ól -öl végzetet tekinti
szabályosnak. Egyes esetekben azonban ahol kérdésre
felelő kifejezésekben is találkozunk még újabb időben is a
régibb alakkal; pl. Orczynál költ. szül. 13: y^kivöl a zsoldo-
sok országokat nyertek, belől a polgárok földért veszeked-
tek". (Nagyon gyakran olvasunk még ma is alólirottat és
elöljdróty holott nyelvtanaink szerint alulirotty elüljáró a sza-
bályos alak; v. ö. még: a Duna jege Bécsen alól még
mindenütt áll, MSalon I. 192. Bikafalván alól Bogoz, Népk.
in. 137. A nép ugyan azt mondja: elül, de megvan az oka
annak is, hogy az irodalom inkább az elöl-X. használja; itt
ugfyanis maga a szótő elöy s elől ép olyan összevont alak,
mint jól e h. jó-ól^ j'ó-ul, mint rossz-úL V. ö. még : ^semmire
kellyúl élsz vele e h. semmirekellőül Tel. ev. II. 424. mind-
keltül e h. mindkettőül, mindketten csángó nyj. Népk. gy.
I. 280. — Utóly melynek töve utó^ szintén mindig megtartja
alakját, ha a h o 1 kérdésre felel is, noha így ritkán fordul
elő). Különben a két alak közti ingadozás nagyon régi, már
codexeinkben kezdődik, s végig húzódik nyelvünknek egész
történetén. Hadd álljon itt erre nézve egy pár csattanós
példa : távol és mezzál állnak vala Nagysz. c. 88. az győriek
szárnyúi melléköl állának Tin. 100. elől és oldalúi megütni a
sereget PP. s. v. assultare ; egyik hátul, másik elől támadt
Jók. „Apja fia" 2. fej.; a felül megindult jégzajlás Bécsen
alól jégre akadt, MSalon I. i\\t, föjjtil, alól, Udvarh. Ny.
IV. ^22. — Komjáthi azt írja: kwzzwl, felwl, fejedelmwl, ta-
nacyoly f= közzőly felől), de pl. wrwkkzvl wrwkke förökkúl
örökkéj 89. Érdekes Komjáthinál az ablativusi ragok alakja:
mindig 'ból -böl-X. ír (bol bwl; csak elvétve bzvl a.zaz büí 57),
ellenben mindig -túl -tiíl-t (tul tnvl; csak kivételkép tele-
tek = tőletek) ; a harmadik párt is többnyire így írja : ml
nvl, de ebben már nem olyan következetes, mert ismételve
írja így is: rol 117. 118. 119. rwl 116. 119. Ugyanezt a
különbséget teszi Dévai helyesirása; ő az „Orth. Ung." ez.
munkájában mindig -ból -ből-t ír, de már a másik két párt
így írja : -tid -túl, rhl rúl, az egyszerű ragot is : -w/ úl, s
ezek talán így olvasandók -oul öül sat. ; de egy másik mun-
kájában már a -ról -ről ragot is néha ó ö^-vel írja ; ebben
tehát ép úgy ingadoz, mint Komjáthi (1. Balassa, Valami

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOzAs. 439

az ó ö és ti ü hangokról; v. o. aidndéclUj példdiidj ielüL
Dévai tíz par. g. lev.) Ugyanazt tapasztaljuk az imént újra
kiadott Telegdi-féle kátéban : rendesen -bol -boly de -tul -túl,
-rul -rül (az egyszerű -«/ -/// is ingadozik nála: gonoszul 24.
Si. keresztyenül 74. iozanul, iamborul 88. de ^nelinilanol 71.
tanachol ad 98. továbbá y^^/cf/ 22, kiuóle 58. de kózúl 53.). —
A mai népnyelv többnyire -ul -//7-lel, még pedig röviden,
ejti mindezeket, csak Erdélyben tartja magát az -ól -öl ejtés,
még pedig az eredeti hosszúsággal (v. ö. Nyr. VII. 272.),
A rövidhangzós -ol -öl nagyon ritka ; Tolna megyéből van-
nak közölve Nyr. VI. 82. ilyen alakok: dlombol^ kígyótól^
gyéktoly mdstoL Az irodalmi nyelvben csak egy határozó szó
állapodott meg rövid o-vdX : távol (azelőtt tdvól^ távúig távul
is; még a jelen század második negyedében: „távol légyen"
Sipos, Ó és új magyar 83).

A magashangú -öl helyett néhány esetben -e'L -el alak-
kal találkozunk^ mely nyilván még egy fokkal eredetibb,
mert nem egy ő hangrink fejlődött régibb íf-ből, pl. szelő:
szőlő, réfrrőfy lén: lön, ten:tőn sat. így olvassuk a későbbi
többül helyett: y^thebel [olv. tebbél7\ is voltunk mi ilyen he-
lyen" Lev. 281. 280; a későbbi együl helyett egyel, a,za,z
eggyel EhrC. így a Katalin legendában: különbéi = külön-
bül, belel, környel (CzF. VI. 139. 1.). Kivel Kat. leg. 3721.
sat. = kivől, kivül; a székelységben ma is küjjel sat. Ide
tartozik a fönt érintett távol-ndik. párja, közéig mely néhol ma
is így hangzik még: közéL Megjegyzendő végre, hogy a
magashangii -bői -ről -tői s a hqnnan kérdésre felelő név-
utók nem egy nyelvemlékünkben /-vei vannak írva: bél,
rél, tél sat. (1. ezeket) Az // tovább még /7-re is változott ;
pl. kit ie'gesü vött Debr. c. 585. Nagysz. c. 260. így Pesti
Gábornál is. — A tél-túl első tagja szintén ide tartozhatik.

Pontosabb az eddigi változatoknál az, hogy néhány
esetben mélyhangú szókban is magashangú -él alakjában
jelenik meg ez a rag. Ilyen mindenekelőtt az az arczél, or-
czél, mely codexeinkben az arczill gyakori változata. (Az
utóbbit Budenz, azt hiszszük, elégséges ok nélkül tartja a
fölvett arczúl' névszó kopott végű lativusának e h. ^arezúld,
mert használata az -úl rag egyéb használatával eléggé meg-
egyeztethető. V. ö. jóizü venerékekkel zyficivl teljes, ÉrdyC.
432b. világul ment Nyr. X. 39. kerülj hdttU Népk. gy. II.

Digitized by VjOOQIC

440 SIMONYI ZSIGMOND.

300. stb. Mindezekben az ered. ablativus a locativusi jelen-
tésen át fokozatosan lativusi értelemhez jutott.) Továbbá a
tarsel = társéi (pro socio) alak, mely, igaz, csak egy helyen
fordul elő, Ehr. c. 61. Végre a göcseji léra, a,zsiz *réla =^
ró/a, szintén inkább magyarázható hangtanilag egy régibb
*nV/ay ^rééla alakból (ered. ^rajéla^ v. ö. csángó rióld)^ mint-
sem *réóla-h6\. — Gyergyóból Nyr. VIII. 230. hátissó =
hátulsó (u. o. esső első) van közölve, s így talán még az
ottani népnyelvben is élnek a föntebbiekhez hasonló liátil
Cihától) féle alakok.

A mi az 'úl -ül ragnak mássalhangzóját illeti, ismere-
tes az a nagyon elterjedt népies kiejtés, mely az /-et az
ablativusi viszonyszók személyragjai előtt megnyújtja. Ennek
a megnyújtásnak számos példájával találkozunk már a XVI.
század óta ; ilyenek : rolla Tel. ev. I. 65. mellólle, Decsi Jug.
24b. felőlié 25. túlletec 25b. kőzúllőc 27. sat. sat. A megnyúj-
tás csak olyan, mint egyéb /-eké; pl. csollán, szóllaniy szal-
lagj bellü\ — Szó végén ellenben az /-et a mai népies ki-
ejtés többnyire elhanyagolja : rosszú\ niagyarú\ ebbü v. ebbü^
attú V. atttiy alú sat. sat. (v. ö. Nyr. VII. 272.) — Itt említ-
hetjük még ezt az alakot is: y^távoj-rüX jó szeretni a jó atya-
fit" Nyr. X. 134. (v. ö. tavaly, tavaj e h. tavai sat.)

Az 'úl 'ül kezdő s a szótő végző magánhangzója közé
a hiatus kerülésére néha v v. / szűrődik, s ezt egy régi
nyelvtanirónk szabályul is állította föl : „endigt sich das
nomen mit einem vocal, wird das vúl dazu gesetzt : franciá-
val, olávúl^ Ádámi sprachm. V. ö. „magam is mentem néha
látóvúl^ Medgy. diai. 36. tanúvúl, Szeg. Aq. 18. így ma is
a balatonmelléki kiejtésben : franctávú sat. A göcseji nép-
nyelvben: adó'j'Ul, adójú, fördöjii sat. MNyszet. V. 107. 135.
V. ö. már a régieknél: fiviwl e h. főül Komj. I. Timoth.
3:5. aruaiul "K-diZ. c. 12. példáiul, Dévai tiz par. 9. lev. bii-
zaiul 1614. RMNy. I. 20.

A mi az 'tíl -ül ragnak eredetét illeti, mindenek
előtt megemlíthetjük, hogy nyelvtanaink többnyire két kü-
lön értelmű s külön eredetű -tll -ül-t vesznek föl. így már
Révai (Grammaticája III. kötetének múzeumi kéziratában)
két 'úl't vesz föl: az egyiknek jelentése „motus de loco;
hujus usus est tantum in augendis particulis: al-úl, közbül:

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS. 44 1

de imo, de medio; ház: hazúl^ (s ép úgy ház-vd h. hazaj, s
ez a rag szerinte azonos az észt ülle ,oben, über^ s a finn
ylö szóval (azonfölül a héber al „super, de, ex" szót is ösz-
szeveti vele) ; ellenben más az -ül ^instar, modus, pro" az
ilyenekben: zálogul adlavty boldogtíL szentüL — Mások az
alúl'íéle helyhatározókat tekintetbe sem veszik, mégis két-
féle 'úl 'ül-t különböztetnek meg, úgy ü. i. hogy Révainak
második osztályát ketté osztják s azt mondják, hogy van
egy -úl 'ül^ mely névrag és főnevekhez járul {y^például. gaz-
dául; értelmezhető mint v. úgymint szókkal" C^F. Előb.
139. 1. -úl -ül alatt), s egy másik, mely képző és mellék-
nevekből igehatározókat képez {y^oslobáuly vitézül; az így
alkotott szó megfelel e kérdésre : hogyan ? s értelmezhető
jobbára e szóval : módon" u. o^. Hogy az utóbbi esetekben
nem kell két külön ragot s még kevésbbé képzőt fölven-
nünk, azt alig szükséges bizonyítgatni. De még arról sem
nehéz meggyőződni, ha szemünk előtt tartjuk a helyragok-
nak szokott jelentésben átviteleit, hogy a Révai két osztá-
lya is azonos : j^-úl -ül (királyul) tudvalevőleg a lativusi -vá
'Vé-hez úgy viszonyulván, mint essivus vagy locativus, csak-
ugyan nem más mint az -ul -ül az alul elül hátul-haxi^ ,
(Budenz, NyK. III. 307.) V. ö. ezt az időhatározó kifejezést :
örökül örökké = öröktől örökig. — Végre, mint nyelvtörté-
neti tényekből láttuk, az alól, közől'íé\e ablativusok ragja
is azonos alakilag az -tll -ül-\e\ ; hogy pedig jelentésük ki-
egyeztethető, azt számos analógia bizonyítja. (V. ö. innen
és túl a hol kérdésre; észt alt, pealt^ pölt alul, fölül, olda-
lon : ablativusi alakok ; szintúgy a latin intus, subtus sat.)

Az eredetibb -ól -öl alak nem hiába tartotta meg maig-
lan az ablativusi jelentést : ezt a jelentést kell e rag eredeti
értékéül fölvennünk, különösen ha a -bői, -ról, alól, mellől
sat. kifejezéseket összehasonlítjuk a hol és hová kérdésre
felelő társaikkal (benn, belé; rajt, reá; alatt, alá; mellett,
mellé sat.). Ez az -ól -öl tehát a régibb magyar ablativusi
rag, mely különféle tőszókból képezte később a honnan
kérdésre felelő különféle viszonyszóinkat. Ha nézzük az ugor
nyelvek ablativusi ragját, arra az eredményre jutunk, hogy
a magyarban puszta /-et kellene várnunk. A finn -ta ta, ill.
'da dd ragnak a mi nyelvünkben ép úgy felelne meg az -/.
mint pl. a finn denominalis -ta ta, -da dd igeképzőnek a

Digitized by VjOOQIC

442 BALASSA JÓZSEF.

magyar -/ (szól, énekel), A vogulban már csakugyan -/-et
találunk (más elemmel is szövetkezve, a -nel ,töl' ragban ;
ugyanazon elemből lett a lativus raggal a dativusi -ne vi-
szonyszó) 1. Hunf. nyt. 32. n. Azonban a magyar -ól -öl,
'úl 'ül egészen más elemet mutat az -/ előtt. Erre nézve
Budenz azt a véleményt állította föl, hogy az -ól -öl mind
a két elemre nézve azonos a Castrén-féle északi osztják
'ive-t ablativussal (pl. tau saganvet kere$: a ló a tehéntől
nagyobb) ; NyK. HL 306. Szintúgy í^unf. oszt. ny. 80. és
Winkler ural. grupp. 95. A v elemet Budenz a tő tovább-
képzőjének tartja, ugyanannak, mely pl. az elő, ufó szókban
az alanyesetben is megvan ; tehát így elemzi az ablativu-
sokat: elö-l, utó4, belö-l sat. (1. Nyr. I. 155, jegyz.) Az utóbbi
elemzést elfogadhatnók, csakhogy a tő továbbképzésében
nem vehetünk föl v elemet, mert a fönt idézett arczél-féXe
alakok hangtanilag csakis / hang közbejöttével magyaráz-
' hatók (mint taraj : taré', tanoji: tanét sat.). De a Budenz
idézte osztják ^/-hangú rag amúgy sem tartozhatik ide. Ott
ugyanis az -Ivet rag nem lőhet régi, mert van még az
osztjákban egy azonos jelentésű eMt névtitó, mely nyilván
amannak épebb alakját tünteti föl, 1. NyK. XVII. 141. sat.
(V. ö. még a hason-értelmű osztják -efín ragot Hunf. osztj.
100.) — Másféle egyeztetésre szolgáltat alkalmat a vogul
tigíl, tovul (v. tóul, Hunf. kondai-vogul nyt. 32) ,innen, on-
nan', melyeket összevont alakjuk, til és tül, a magyar tél-ttU
(tíl-túl) szókkal egészen azonosaknak gyanittat. E szerint a
továbbképző /, melynek fölvételét szükségesnek láttuk, ere-
deti ^-böl fejlődött volna; de ebből az egy vogul adatból
természetesen nem dönthetni el a kérdést.

SeMONYI ZsiGMONJ).

SZÓTAGOK, SZAVAK, MONDATOK.

A Nyelvőr júliusi füzetében a népnyelvhagyományok
följegyzéséről szólva megemlítettem röviden a szavak elvá-
lasztásának kérdését is, máskorra hagyva a tétel tüzetes
megvitatását. Ez alkalommal a szótagok, szavak és monda-
tok alkotásáról szándékozom szólani s mivel ez szorosan
összefügg a szavak elválasztásának kérdésével is, hozzácsa-

Digitized by VjOOQIC

SZÓTAGOK, SZAVAK, MONDATOK. 443

tolom egyúttal a gyűjtök számára az erre vonatkozó utasí-
tásokat is.

Beszéd közben a hangok nem egyenkint fűződnek
egymáshoz, hanem a hangszervezet folytonosan működik,
úgy hogy a beszéd nem egyéb, mint hangok és hangkap-
csok folytonos sorozata. De az így létrejöhető hangsorok
még mindig nem egyeznek az emberi nyelvvel, mert hiány-
zik még belőle az emberi beszéd szabályos tagoltsága. Be-
széd közben majd erősebb, majd gyengébb, majd magasabb,
majd alacsonyabb a hangunk; továbbá a beszéd folyton
majdnem egyenletes részekre oszlik. A beszédnek ezen ré-
szekre oszlása hozza létre a szótagokat, szavakat és mon-
datokat. A hang magasságának és erősségének különféle
módosulását pedig hangsúlynak nevezzük/-

A hangok képzésére a tüdőből kibocsátott levegőt
használjuk. Mikor beszélni kezdünk, egy bizonyos mennyi-
ségű levegőt lökünk ki s ezt használjuk föl hang képzésére ;
mikor ez a levegő elfogyott, újabb mennyiséget lökünk ki,
ezt is fölhasználjuk, s ez így megy tovább, a míg csak elég
levegő van a tüdőben; ekkor újra lélekzetet veszünk s a
beszédet ismét úgy folytatjuk, mint előbb. Azt a hangcso-
portot, melyet egy lehelletkibocsátással képezünk, nevezzük
egy szótagnak. Több szótag után valamivel nagyobb szü-
netet tartunk, a mikor mintegy pihen a tüdő. A legnagyobb
szünet, a lélekzetvétel csak egyes nagyobb időközökben
fordul elő.

A beszéd tagoltsága függ tehát a beszélő szervezet,
különösen a tüdő, mechanikus működésétől s nem igen függ
össze a beszéd értelem szerinti részekre oszlásával. Az ér-
telem szerint külön kell választanunk a tőszót a ragtól, kü-
lön kell tartanunk minden egyes szót s nagyobb szünetet
kell tartanunk minden egyes mondat után. Beszéd közben
nem így teszünk. Akárhányszor megesik, hogy a tőszótag
egy vagy két hangja a raggal tartozik egy szötagba ; így
pl. ezt a szót: hdzat^ értelem szerint így kellene tagolni
hdz-at vagy hdza-t, pedig így tagoljuk há-zat Ezt nem fogja
senki különösnek tartani, mert egyrészt nem is érezzük a
ragokat a szavakban külön elemnek, hanem az egészet egy-
séges szónak fogjuk fel, másrészt az iskolában is így tanul-
tuk a szótagolást.

/

Digitized by VjOOQIC

444 BALASSA JÓZSEF.

Különösebbnek tetszik már az a megfíigyelés, hogy a
szótagcsoportok után tartott nagyobb szünetek nem esnek
minden egyes szó végére ; vagyis hogy a szavak beszéd
közben nem válnak úgy el egymástól, mint az írásban.
Néha három, négy szavat is egybe ejtünk, mintha egy szó
volna. Furcsának tetszik ez mindenki előtt, ha soha sem
figyelte meg pontosan legalább a saját beszédjét. Hozzá-
szokunk ahhoz, hogy az írásban a szavakat mind el kell
egymástól választanunk, s azt hisszük, hogy a beszédben is
^g'y van ez. A pontos megfigyelés könnyen meggyőz min-
denkit az ellenkezőről. Pl. ez a mondat ,hol van az asz-
szony?^ négy szóból áll, pedig ejtése közben csak egy
szünetet tartunk: Molvana zasszony?^ S a mint látjuk, itt ez
az egy szünet sem esik valamely szó végére.

Azt sem mondhatjuk, hogy a legnagyobb szünet, a
lélekzetvétel, minden egyes mondat végére esik. Gyakran
két három mondatot is egy lélekzet vétellel ejtünk, s csakis
hosszabb időközökben veszünk újra lélekzetet. Az igaz, hogy
ekkor arra kell törekednünk, hogy ez mondat végén tör-
ténjék, nehogy a rossz időben történő lélekzetvétel a meg-
értést nehezítse. Beszédközben minden mondat után legalább
is a második helyen említett, tehát közép nagyságú szünet
áll be.

Az emberi beszéd, mint láttuk, háromféle tagokra osz-
lik: i) egy lehellet kibocsátás, vagyis egy szótag; 2) két
pihenő szünet közé eső szótagcsoport, a mit szó nak nevez-
hetünk, bár ez nem ugyanaz, mint az értelem szerinti külön
szó ; 3) két külön lélekzetvétel közé eső rész vagyis mon-
dat, s ez sem egyezik teljesen az értelem szerint külön
váló mondatokkal.

A beszéd e háromféle részének alakulását külön-külön
kell vizsgálnunk. Egy szótag, mint láttuk, az egy lehellet
kibocsátásával képzett hangok csoportja. Minden szótagban
van egy rész, a melyik a legfontosabb benne, a melynek
képzésére fordítjuk leginkább a kibocsátott levegőt. Ezt a
részt nevezzük a szótag s o n a n s hangjának ; a többi han-
got, melyek ezt csak kísérik, Sievers a szótag c o n s o-
n a n s ainak nevezi. Az elnevezés helyes, csak nem szabad
össze téveszteni a rendesen consonans oknak nevezett
hangokkal. A magyarban nincs szótag vocalis nélkül, tehát

Digitized by

Google

J

SZÓTAGOK, SZAVAK, MONDATOK. 445

a sonans részt könnyű megismerni, s a consonansoknak ne-
vezett hangok a szótagban is mindig consonansok. De nem
úgy van ez pl. a német vagy angol nyelvben, mert ott
vannak szótagok magánhangzó nélkül is ; s ekkor mindig a
szótag leghangosabb része a sonans elem.

A consonansok a vocalisok köré sorakoznak ; csak azt
kell még vizsgálnunk, hogy milyen rendben. Ezt a szót
királyság így osztjuk szótagokra ki-rály-ság ; tehát minden
szótag consonanssal kezdődik, ^ némelyik azzal is végződik.
Ha a szó után még egy másik is következik (királyság
alall), akkor így ejtjük ki-rály-sá-ga-lalt, vagyis az első szó
végső consonansát a következő hangzóhoz csatoljuk. A ma-
gyarban ez mindig így történik: a consonans egy szótagba
tartozik az utána álló vocalissal, ha két külön szóhoz tar-
toznak is. A névelő c-jét is mindig a következő szóhoz ejt-
jük : a zasszonyy a zember. A német és angol nem vonja a
szó végső consonansát a következő szó kezdő hangzójához.
Sievers így tagolja ezeket: hal-ér^ war-er, gibt-er ; az angol
megkülönbözteti a kiejtésben a name és afi ainiy vagy at
all limes és a fnll man. A magyarban semmi különbség
sincs a zápor és az álom első két szótagja között ^).

Tehát a magyarban a szótag rendesen consonanssal
kezdődik, hacsak két vocalis nem kerül egymás mellé (fi-
a-inij. Ha két vocalis között két consonans van, akkor az
első az előbbi, a második pedig az utóbbi szótaghoz tarto-
zik: vol'tamy ír-lunk: a németbeh is így vq.ví\ fin-den, ach-
len. Ha két egyforma coru^onans kerül egymás mellé akkor
is az első az előbbi, a második az utóbbi szótaghoz tartozik ;
al-üim (adtam), asz-szony, kös-sön, A szótag vége ilyenkor az
első consonans kezdő s a másodiknak végző kapcsa közötti
időtartamra esik. így van ez más nyelvekben is, a melyek-
ben ily kettős hangok előfordulnak, mint az olaszban, svéd-
ben, finnben. A magyarban még akkor is, ha az egyik szó
kettős mássalhangzóval végződik s a következő szó hangzó-
val kezdődik, a második consonans ehhez az utóbbi hang-
zóhoz tartozik: vol-tott (volt ott), vezes-seL

*) Csakis a szavak ilyen ejtése módja magjyarázza meg a z elveszését
szók elején, mint arat, as^ in^ S, Ssz. újj sat (v. ö. Budenz Szótárának meg-
felelő czíkkeit) ; s a mai népnyelvben dlog, ászló, dp tojás.

Digitized by VjOOQIC

44Í> BALASSA JÓZSEF.

A németben vagy angolban gyakori eset az is, hogy
a szótag két vagy három consonanssal kezdódik. A magyar
nyelv nem kedveli az ilyen szókezdetet, saját szavai nem
is kezdődnek soha két mássalhangzóval, s a más nyelvekből
átvett ily alakú szavakat is szereti megváltoztatni. Ha egy
szóban két hangzó közé három mássalhangzó esik, akkor
az első hangzóhoz kettő tartozik, a másodikhoz mindig csak
egy: kert-ben j hold-náL

A magyar nyelv tehát ilyen alakot szeret adni a szó-
tagoknak: elől egy consonans áll, ezt mindig vocalis kö-
veti; ez a vocalis bezárhatja a szótagot, de kovetkezhetik
utána egy, sőt néha két consonans is.

Már előbb meghatároztuk, hogy mit nevezünk a fone-
tikában szónak és mondatnak. A beszédbeli kisebb szünetek
közé eső • részeket szavaknak, a lélekzetvételek közé esőket
mondatoknak nevezzük. Azt is tudjuk már, hogy nem min-
den, az értelem szerint külön váló szó vagy mondat egy-
szersmind szó vagy mondat a fonetikában is.

A beszédnek szavakra oszlása — most már mindig
fonetikai értelemben véve a szót — a beszélő szervek me-
chanikus működésétől függ : de nem csakis ettől. A tüdőnek
szüksége van arra, hogy bizonyos időközökben rendesen
pihenjen. De hogy hogyan oszlanak el ezek az időközök,
az ismét más körülményektől függ. Ha azt mondjuk: ,teg-
nap egy könyvet vettem', két részre osztjuk ,tegnapegy
könyvetvettem^ De ha azt akarjuk kiemelni, hogy vet-
tem a könyvet, akkor így mondjuk ,tegnap vettemegy
könyvet', tehát ugyanaz a mondat most három szóból áll;
úgyszintén ha az e g,y-et akarjuk kiemelni ,tegnap egy-
könyvet vettem^

Ebből a példából láthatjuk, hogy a beszédnek szavakra
oszlása nem történik oly határozott törvények szerint, mint
a szótagokra oszlás. Ez nem . változhatik, mert egy adott
szót csakis egyfélekép lehet szótagokra osztani ; de ugyan-
azt a mondatot ejthetjük különfélekép, máskép és máskép
osztva szavakra. Szabályul csak annyit állithatunk föl, hogy
a mondathangsúly által kiemelt szótag mindig egy szó első
tagja, mint azt ebben a példában a lát- és egy- szótagoknál
láttuk. Másik szabály az, hogy minden szó elejére hangsú-
lyos szótagnak kell esni. A magyarban a szóhangsúly min-

Digitized by VjOOQIC

SZÓTAGOK, SZAVAK, BÍONDATOK. 447

dig a szó első tagjára esik, tehát minden fonetikai szó egy-
szersmind értelem szerinti szóval kezdődik, vagyis egy
értelmi szó nem oszolhatik el két fonetikai szóra. Egy régibb
példánk ez volt: ,holvana zasszony^ Itt az első szó 0-je a
következő szóhoz van vonva; s mindig is így ejtjük a sza-
vakat, ha az első consonansra végződik, s a második voca-
lissal kezdődik. Szabályunkon ez mit sem változtat, mert a
kezdő rész ekkor is ugyanaz a hangsúlyos szótag. A német-
ben és angolban ez a szabály teljesen megbontja a szavak
egybefüggését, mert ott a szóhangsúly nem esik mindig az
első tagra, tehát a fonetikai szó nem fog mindig értelmi
szóval kezdődni; pl. ezt a mondatot így kell szavakra osz-
tanunk: ,wo I sind die ge- | fangenen'.

Ha a szó elején mindig a leghangsúlyosabb szótag
van, akkor rythmusa eső, s a magyarban kivétel nélkül
úgy is van. De a németben kezdődhetik egy mondat hang-
súlytalan szótaggal is s ekkor az első szó emelkedő ryth-
musú. De ha figyelünk arra, hogy hogyan ejtjük az ily
mondatot: ,er gibt mir das buch^, átláthatjuk, hogy itt sem
lehet szó emelkedő rythmusról, hanem a hangsúlytalan er
külön rész, s az első szó a hangsúlyos gi'öf szóval kezdődik :
,er I gibt mir das | buch*. Az er úgynevezett „auftakt", s
a szavak menete itt is eső rythmusú.

A mondatokra nézve annyit kell megjegyeznünk, hogy
a fonetikai mondat végének mindig egybe kell esni egy
értelmi mondat végével. Csak ügyetlen beszélők nem vigyáz-
nak erre s vesznek mondat közepén is lélekzetet. De hogy
a beszéd milyen nagyságú részeit kell egy mondatba össze-
fognunk, az tisztán mechanikus dolog; különböző az egyes
embereknél, s mindig az illető beszélő szervezetének minő-
ségétől függ. Erős tüdejü emberek hosszabb ideig érik be
egy lélekzetvétellel, gyenge tüdejüeknek gyakrabban kell a
lélekzetet megújítani. Annyit megjegyezhetünk, hogy mikor
a beszédben valami új dologra térünk át, akkor új lélek-
zetet is szoktunk venni.

A beszédnek részekre oszlása különböző módon törté-
nik különböző nyelvekben; s lehetnek eltérések e tekintet-
ben az egyes nyelvjárások között is. Ez eltérések megálla-
pítására szükséges, hogy a g)rüjtők figyeljék meg s jelöljék
is meg, miként oszlik vidékükön a beszéd egyes tagokra.

Digitized by VjOOQIC

448 KARDOS ALBERT.

A szótagokra nézve aligha különböznek egymástól a ma-
gyar nyelvjárások, s azért megjelölésük csak akkor szüksé-
ges, ha nem egyeznek a fönt kifejtett szabályokkal. A
mondatok eloszlása különböző majd minden egyes ember-
nél, s azért ennek jelölése egészen szükségtelen. Csakis a
szavakra oszlás érdemel különös figyelmet. Azt azonban
nem kivánjuk a gyűjtőktől, hogy minden egyes közlemény-
nél ezt is figyelembe vegyék; csak annyit kérünk, hogy
minden egyes vidékről küldjön be egy gyűjtő egy kis szö-
veget, a melyik az illető vidék ejtése módját ebből a szem-
pontból híven tükrözteti vissza.

Mintául s egyszersmind a szavakra oszlásról föntebb
elmondottak megvilágításául, álljon itt a már múltkor kö-
zölt mese egy része a szavak elválásának pontos jelölésével.

Vótavilágonék kakas annakvótél lábamégész szárnya,
azonsántikátosz kikapartén nétykrajczárost. akkóelindút azona
nétykrajczároson mulatni, amimmén rátaláléf farkasra, afar-
kas kérdésztetüle hovámészté kakas? émékezéna nétykraj-
czáron mulatni, énisémék veled, hágygyereha énemfáraccz.
akkorosz továbméntek oszrátalátakér rókára, evvéjis továb-
mendegétekosz rátalátakégy árokra, akkorosz aszontaja ka-
kas hogyakijeszt átugorja azéménvele mulatni, akakas kö-
rösztüjugrotta, atöbbijekmég belejestek.

Balassa József.

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS
Jelentéstan.

Megszon/ds.

Mindenekelőtt nézzük e tüneményt a névszók körében.
A megszorítás e fogalmaknál vagy úgy ered, hogy a nem
nevét adjuk a fajra, vagy hogy ama jeggyel nevezzük meg
a fajt, mellyel a nemtől meg akartuk különböztetni.

A megszorítás első fejlődésére csattanós példa gabona,
melyet rozsnak ért a göcseji nép, meg az erdélyi is, való-
színűen azért, mert mindkét vidéken a gabonafélék közül
leginkább a rozs terem meg. Jószág is hasonló változáson
ment át, mely tudvalevőleg korábbi nyelvünkben egyaránt
jelentett lelki jót, mint anyagi javat, vagyont. A göcseji

Digitized by VjOOQIC

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 449

ember csak a vagyon, még pedig legfőbb vagyona, a ga-
bonatermés értelmében használja. Pl.: Az idén sok jószág
termett a reszneki birodalomban ; a höségtü megcsökkent
a jószág (összeaszott a gabona szem). Más nyelvjárás ellen-
ben a vagyonnak más faját nevezi meg e szóval, fekvő
birtokát vagy szarvasmarháját, míg a kenyérnek valót é 1 e t-
nek mondja (Hajdú megye).

A megfszorltás második fejlődésére is akad egy pár
példa. Legérdekesebb bugyogó, mely füles, csecses kis
korsót alföldi bütykös formát jelent olyat, melynek csecsén
(Ijrukán) bugyborékolva szökdel ki a viz. Az alföldi büty-
kös is így származhatott. Hulla és vasmetszö is e csoportba
sorozható. A hulla széna vagy szalmahulladékot jelent, a
mi rakodás közben a villáról vagy szekérről leesik ; a v a s-
metsző pedig reszelő-, ráspoly értelmében divik.

A nevező szók birodalmától az igék országába a mel-
lékneveken, az igei mellékneveken keresztül vezet az út.
Itt a megszorítás jelenségére említendő példák : Éleire lett
nem egyátalán világra jöttét jelent, hanem életre való,
élelmes embert ; éppen oly jelentés-megszorítás ment e
szóban végre, mint a köznyelvi életre valóban, élelmesben.
Egyedütt (tulajdonképen egyedült) ember magában, házastárs
nélkül élő özvegy ember vagy agglegény. Ellenkező: ellen-
párti ; pl. : nem vót ellenkezü. hát bé sem is mentünk a
kovetválasztásro. Helyén élö az, a kinek jól folyik sorja, jól
van dolga. Forgódó (forgolódó) értelme ü g y e s re szorult ;
forgudu leány: ügyes, serény, leány. Vö. iroX^KpoTcog, versu-
tus, gewandt. Időhúzó: naplopó. Göcsejben a czigány nem
csak vonó-, de időhúzó is. Kölletlen: nem tetszős. A mely
leány későre jut főkötő alá, az kelletlen. Rédeg : nőtlen,
házasulandó fiatal ember. Tudós a tudákost, a javas asszonyt
vagy embert jelenti. Pl. Mikor el kezdett .semmedni a lá-
bom, sok doktor nieszte, de csak a riedicsi tudós segittett
rajt. Vonós (vonyus) : igavonó. Vonyus marha : jármos, igás
ókor vagy tehén.

A melléknevekből képzett határozók közül említésre
méltó: Pörgén: gyorsan, szaporán. Tisztára: egészen, éppen.
Mire fő lett szántóvá a parrag, tisztára béakomodott.

Az igék több érdekes adattal világítják meg a meg-
szorítás jelenségét. Előtalál: eltalál, kitalál. Te is elötanát-

M. HYELVÖR. XIV. 2g

Digitized by VjOOQIC

450 KARDOS ALBERT.

tad szarva koszt a tögyit. Esik: akad értelmében szerfölött
használatos. A világon ollan erüs ember nincs, kinek párjo
ne essik. Följdr: felbuktat, lábáról levesz. Annyirag fenn
horta a fejit, maj föjárta az embert. Kielégíti magát: mér-
gét, bosszúját kitölti, kifújja magát. A kasznár úgy meg-
dühödött, egy- nap se elégíttette ki magát. Megfogyaszt:
elgyöngít, erőt vesz rajta. Immár engem a viheder (vihar)
megfogyaszt. Megéri: elég neki. Jelentése talán jobban ki-
tűnik e mondatokból : Megmerem észt a zsákot estélig meg-
fódani. Megierjük mámo a sánczot bekapálittani. Meggyőz:
kielégít, jóllakat. Ezeket a lányokat könnyig bőrrel meg-
győzni. Szólít : meghív. Maradjon itt farsangra, megszóHttom
a vendigsigembe (lakodalmamba).

Érdekes frázis: azt teszi. Jelentése: úgy gondolja, azt
hiszi, abban a véleményben van. Takaratkor a paraszt nem
megy el kicsi napszámér; mier ászt teszi, hogy illenkor
szüksig van rá, hát többet kiér. Nem porhát (kapált) mámo
semmit; ászt teszi, hónap is lesz nap. V. ö. latin ponere.
Föltesz pedig oly értelemben dívik, mint valakivel kiköt,
kikezd.

Még csak a boronálás különböző fajait jelentő igéket
sorolom föl : fogasol^ forgatj hordoz^ kever^ brdndz ; mert igét
még nagyon sokat gyűjthetné a figyelmes kutató, melyek
mind ilyen speciálisabb jelentéssel használatosak.

Tulajdonkép ily jelentésbeli tüneményre ezer meg ezer
szó szolgálhat például bármely nyelvjárásban is. — Szigo-
rúan véve a dolgot, nem is beszélhetünk itt a fogalomkor
szorosabbra vonásáról; a szó ugyanis megmarad köznyelvi
használatában, de azonkívül még speciális jelentést is fejt ki.

E szavak ilyen értelmükben, mondhatjuk, a frázisok
adják meg mindenik dialektusnak a maga izét, a mi egy
másiktól való megkülönböztetésre sokkal fontosabb tényező
a hangtani jelenségeknél, ámbár ezt eddigelé kevésbbé vet-
ték számba, talán, mert nem tűnik eléggé a szembe és nem
hat eléggé a fülbe.

Ilyen apró jelentésbeli változás nemcsak a fogalmi,
hanem a mutató szókon, a névmásokon is végbe megy, a
mi csak növeli az egyes nyelvjárásoknak, így a göcsejinek
is frázis gazdagságát, tehát érdekességét.

Digitized by VjOOQIC

A GÖCSEJT nyelvjákAs. 45 1

A személyi névmások semmi értelmi különösséget sem
mutatnak. Csak a 7naga reflexivum használata érdemes fol-
emlltésre, t. i. hogy haza helyett Göcsejben mindig m a-
g u n k h o z járja. Haza megy ? kérdi az idegen. Nem mének
ien haza — felel a göcseji — halom magunkhoz. V. ö. fran-
czia chez nous.

A mutató névmások közül érdekes: akkora^ mellyel a
Göcsej sokkal gyakrabban él annyi értelemben, mint a
köznyelv. Csak akkora essü se vót, hogy a hanyak (hantok)
átvidesütek vóna. E mutató névmástól módhatározó is szár-
mazik : akkorán^ mely ide s tova kiszorítja a vele egyér-
telmű mmyird-X.^ a mely különben itt annyirag-n^^ hangzik.

A határozatlan névmások körében találni a legtöbb
és legfontosabb eltérésre. Különös sajátja e nyelvjárásnak,
hogy a töhbiy a többiek szót mellőzi, és helyében ezt alkal-
mazza: a mdsikok. Mink együttünk. de a másikok ákomast
émaradnak. Ha idegen azt kérdi : a többiek hol van-
nak? a göcseji ember tréfásan azt adja válaszúi : Az e r-
dün legelnek. Ez aligha nem szójáték, mely a göbe
(kocza) és többi némi rokon hangzásából eredhetett. A md-
sikvóX jut eszembe, hogy Göcsejben másnap nem beálló, de
a köznyelvvel ellentétben befejezett cselekvést határoz és
így nem a következő napot jelepti , hanem m i n a p o t,
múltkor t. Egyik-másik^ némelyek-mások is kiveszett e vi-
dékről, de széltében járja az egyszeri-egyszeri, Ecceri már el
is csöpletett, ecceri mieg be se takarittott. A né?nely, átalá-
ban a ftc-véi összetett névmások alig hallhatók. A némelyt
az egyszerin kívül az olyik is nyomja, melynek időhatározói
alakja, olykor, már a köznyelvben is becsapott a néha terü-
letére, Göcsejben pedig teljesen elűzte régi birtokáról. Mi^i-
denik és mindnyájan sem igen divatoznak; helyettük min-
deneggyi és mind a szála használatos. Mindeneggyi meghat.
Mind a szálánkat korbáccsel vert meg a biru. Mind a szá-
lánk szépen mutatja, hogy egy önálló szó miként veszti el
eredeti értelmét és válik raggá vagy képzővé vagy vala-
mely átalános fogalom hordozójává. Mindnyájunk-haxi a nyáj
megy így veszendőbe, 7nind a szálánkban pedig, melyhez
már közel áll a köznyelvi mind egy szálig kifejezés,
a szál szót nem érezzük többé és ki tudja, vájjon nem tá-
mad-e mind a szála mintájára mind egy lábig mellett mind

29*

Digitized by VjOOQIC

452 KARDOS ALBERT.

a lába is, mely éppen úgy jelentene átalános tömeget, mint
a másik két szó, mert ezek is valaha csak oly fogalmakra
vonatkozhattak, melyekre illett a 7iydj vagy szdl szerint való
határozás. A csekélység kifejezőivé így lettek idővel :
egy szikra, egy csöpp, egy falat, egy nidksze?n, mely frázisok
használatában éppen nem gondolunk arra, hogy magukban
véve elmondhatók-e arról a tárgyról, melynek a csekély
mértékéről szó van. Valami és valaki, tudjuk, régente a ha
és egy-két más kötőszó után egyszerűen, csak mi és ki
alakban használtattak ; a göcseji nyelv máig is ösmeri ha
után a vala nélküli mit és kit. Ha mit az ien apám megffog,
fölemeli az ászt. Ezt távolról sem kell a latin s i q u i s, s i
q u i d utánzatának néznünk, mivel ezt sokkal természeteseb-
ben magyarázza a határozatlan névmásoknak egyátalán az
egyszerű kérdő ki, mi, s mely-höl való eredete.

A határozói névmások is sokféle értelmi különösséget
tüntetnek föl. Az oda-hó\ elveszett a távolra mutatás ár-
nyéklata ; ezért halljuk Dunántúl : aggyá oda nekem a lányát,
s ezért mondják a Göcsejben idestova helyett odastova. Tisz-
tára kipusztút a riepa, csak oda-toa maratt egy kevis belüllo.
Hasonlókép nem érez semmi távolabbra mutatót a göcseji
ember az otthon szóban. Saját házából is azt kiáltja ki a
gazda : ma nem vaok otthon. Az sem érdektelen, hogy oddih,
mely a köznyelvben szorosan csak helyhatározó, e nyelvjá-
rásban átvitt értelemben is alkalmazható s akkor a továhh
szóval ér föl. Mongya, bátyám, odább a mesit. Hogy nion-
hatnám, mikor nem tudom odább? A tovább (Göcsejben to-
iébb) mint helyhatározó is felcserélődik az oddbb-h^X. Menj
odább helyett a göcseji ember ercggy tojYbb-ot mond.

A helyhatározói névmást határ vető raggal idáig-nak
mondja a köznyelv és a hangzó illeszkedés e megromlása
eddig még nincs kellőleg megfejtve. A Göcsejben nem ta-
lálkozunk e különös hangjelenséggel, mert itt e szó ideig-
nek hangzik. Ideig a sáncig az üvejik a len, azontúl a
mijenk. Ez apnál érdekesebb, mert ha nem csalódom, e
nyelvjárásban idd/ele alak is él, melyhez jobban illenék az
idáig, mint az ideig.

Különös rnódon cseréli össze a Göcsej ama helyhatá-
rozói névmásokat, melyek a miután és mióta kérdésre felel-
nek. Azután nem mint a köznyelvben, egyátalán későbbi

Digitizedby Google I

A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS. 453

időt, hanem egy bizonyos ponttól kiinduló időt határoz,
szóval, értelme : azóta, attól fogva vagy kezdve.
A tielen kiét hétig beteg vótam, aztitdn nem jártam otthon.
Ellenkezőleg a köznyelvi aztitdn^ ezuldn, majd^ később szókat
azóta és ezóta alakok helyettesítik. Közebb lesz e z u t a
Baksáro menni, ha az igyenes utat megcsinájjok. Hasonló
módon cserélődnek föl a miután és mióta kötőszók. Ez idő-
határozók mellett megemlítem ezt a különös helyhatározót :
köriilközbe^ mely a vidéken, a környéken ragos fő-
nevek helyét tölti be, és végül a következő módhatározó-
kat : egyként, mely egyrészt helyett és semmihogy, mely
s e m m i k é p értelmében használatos.

Látni való, hogy e kisebb-nagyobb jelentéstani tüne-
mények, a nevező és mutató szóknak ilyen, gyakran csak
apró használatbeli eltérései adják meg a göcseji nyelvjárás-
nak a különös ízt és színt, s jórészt ezeknek köszönhetjük,
hogy korábbi nyelvkutatóink hajlandók voltak azt hinni,
hogy a Göcsej egy önálló, külön életű, ősi magyar nyelv
nek őrizte meg a maradványait.

l^eljes jelentésváltozás,

A jelentés teljes megváltozása hasonlat vagy együtt-
járás útján áll be ; az első esetben metafora támad, a máso-
dikban metonimia vagy szinekdoché, hogy a retorika ez
elfogadott szavaival éljünk.

A metaforikus jelentésváltozásra alig egy-két példát
jegyeztem föl. E tünemény a következő névszókon mutat-
kozik : estdp : ostor, vessző ; medeneze, kis teknő ; fejall: a
szántóföldnek egy része, rakott szekér csúcsa; czödör név,
ragaszték-, csúf név. A két elsőben a köznyelv hajtotta
végre a metaforát, midőn a támaszul, oszlopul szolgáló
stab-oi a szintén támaszul, oszlopul rendelt gyám (istáp)
értelmében használja; az élettelen támaszték nevét így viszi
át a zsoltárok dalnoka az örökkön élő támaszra, midőn
istent „ő tornyának, várának, erős bástyának" szólítja. A
medencze bemélyedő alakjánál fogva hamar vált bármilyen
mélyedéssé s ma már tenger, tó és folyam medenczéjéről
szólunk. Itt a metafora élettelenről élettelenre történt. Fej-
all a Göcsejben elveszte a köznyelvi vánkos értelmét, s

Digitized by VjOOQIC

454 KARDOS ALBERT. A GÖCSEJI NYELVJÁRÁS.

immár csak a földnek keresztbe szántott végét vagy a sze-
kérnek, párna alakú részét jelenti. Hasonló átvitellel beszé-
lünk a szekérnek v á n k o s á ról, melyen a nyújtó nyugszik.
A czödör nevet a csödortöl lehetne származtatni, mert
a csődör, mely a német zelterh6\ ered, hangzik így némely
nyelvjárásban. Ennek azonban ellene szól, hogy Vass József
a dunántúli nyelv leirásában czódomdili említi. Az igék közül
becsap: megcsal, rászed és teker: megboszorkányoz, sorozható
a metaforikus jelentésváltozások közé. Az elsőhöz közel áll
a behúz s még közelebb a rászed, mely utóbbiban a
szed aligha nem üt, csap értelmében veendő. Példák :
Minket becsapott a kasznár evvel a főddé , nem terem rajt
semmi. Bántás vót a lábomon; három fértáj esztendüt fe-
küttem ; asz mongyák, meg vótam tekerve, egy gonosz asz-
szony tekert meg.

Még egy szólásmódot kell itt fölemlítenem : Szemre
menni, A jegybe lépők szoktak szemre menni a pap elé,
hogy megjelentsék házasodó szándékukat és kérjék a kihir-
detést. Pl. : Szeginy Jancsi ászt vette csak eszibe, hogy az
aptya ment é szömre helette. (Népdal).

A fogalmak együttjárásából eredő, szóval a metonimi-
kus jelentésbeli tünemények a következő csoportokba oszt-
hatók.

Az ok nevével jelöljük az okozatot vagy talán az előz-
mény szava fejezi ki a következményt, mint : megneszezödikj
zajtól, nesztől megijed. Ne pattogtass az ostorré, mier meg-
neszeződik a marha. Elborul: elenyészik, elpusztnl. Az üs-
tökös csillag ászt jegyzi, hogy éburul a világ. Vö. felfordul,
latin : e v e r t i. Ijjedett: félénk. Ne nyuUon hozzá, oUan ijje-
dett lány az. Rökkent: fulladt, dohos. Rökkent szag van a
szobábo; (t. i. a mi el van rekkenve, rejtve, az megromlik,
megdohosodik.)

Ellenkezőleg a következmény helyettesíti az előzményt
a szemérem szó használatában, mellyel Göcsej a szégyen
értelmében él. A futás szemirem, de hasznos. Szintúgy az
okozatot említi a göcseji ember az ok helyett, midőn a ka-
pálást porhálatnak mondja. A porhálás, a földnek porha-
nyóssá tétele ugyanis csak eredménye a kapálásnak ; e ma-
gyarázatot a porhó is támogatja, mely omlós talajnak szokott
a jelzője lenni.

Digitized by VjOOQIC

ÁSBÓTH OSZKÁR. A ,ZSOLTAk* SZÓ ÉS MÉG VALAMI. 455

Az anyag neve jelöli a belőle készült tárgyat, pl.:
zsombor^ melynek eredeti, itt is divó értelme sás, káka,
de jelenti a belőle font kosarat; éppen, mint az Alföld
gyékénynek mondja a gyékénysásból előállított külön fajta
eszközöket, kivált a gyékény ponyvát.

Egy időben eső két fogalmat cserél föl a gpcseji nép,
midőn a vásárt is búcsúnak mondja, innen pedig a vásárfiát
is bucsúfiának. Vö. vasárnap, messe. — Hasonló módon ma-
gyarázható az ostobdxidik. rest jelentése, mivel mindkét tu-
lajdonság az emberen egyszerre szokott mutatkozni. Együtt-
járás utján magyarázható a csődör nek göcseji monyas neve.

Metonimikus változás ment végbe a könyves szón, mely
immár nem könyvvel birót, hanem praegnanter könyv-
höz értőt, irni-olvasni tudó embert jelent. Pl. A ki könyves,
a ki bötüt tud, az vesz kalendáriomot. Vö. Könyves Kál-
mán. Könyves ez értelemben szép párja a latin 1 i 1 1 e r a-
r i u s nak, mely etimon szerint betút jelent ; közel jár ehhez
a göcseji ember, midőn bötütudóról beszél. Ilyen praegnans
jelentéssel él a többi nyelvében az Írástudó, a mely bölcs,
tudós értelmet öltött magára. Ilyen praegnans értelmet
vesz magára a jó foghatós kifejezés, midőn erősét, markosat
jelent. Vö. fegyverfogható.

Jól tudom, hogy az élő göcseji beszédnek gondosabb
"^^g^gy^lése és a belőle közlött anyagnak pontosabb átku-
tatása sokkal több adatot szolgáltathatna a jelentés, kivált
a jelentés teljes megváltozásának tüneményére ; de a jelen-
téstan szempontjából a többi dialektusok még ily mértékben
sincsenek földolgozva és ez szolgáljon mentségemül, midőn
a göcseji nyelvjárásnak jelentéstanát ily fogyatékosan vég-
zem be.

Kardos Albükt.

A ,ZSOLTÁR' SZÓ ÉS MÉG VALAMI.

Volf György több helyen megtámadt, mivel azt ipar-
kodtam kimutatni, hogy nemcsak a keresztény hitet, a leg-
fontosabb egyházi kifejezéseket kaptuk szláv néptől, hanem
egy időben a szláv térítőktől írni és olvasni is tanultunk.

Ezekre a támadásokra ezúttal nem felelek, mert a kér-
dést ellenfelem oly térre vitte át, a melyre csak akkor lép-
hetek, ha tanulmányaim megengedik, hogy hosszabb időre

Digitized by VjOOQIC

45Ö ÁSI4ÓTH OSZKÁR.

teljesen félbe szakíjsam őket. ¥.z alkalommal csak egy apró
részletet ragadok ki, hogy rajta megtnutassam, mennyire
készületlenül fogott Volf a támadáshoz.

A zsoltár szóról azt mondtam, hogy az ószlovén forrá-
sokban nem találunk olyan alakot, a melyből a mag-yar szót
meg lehetne magyarázni; de hogy azért kétség ahhoz nem
férhet, hogy a magyar zsoltár szó szláv nyelvből került
hozzánk ; hiszen ott van az újszlovén toltar^ a lengyel toltarz^
a cseh ialtár (Nyelvtud. Közi. XVIII. 411. 1.). A keresztény
kifejezések ugyan rendesen ószlovén alakkal kerültek nyel-
vünkbe; hogy mikép, arról bővebben szóltam értekezésem
bevezetésében, de mivel az írott tradiciónkba ütközik, egy
ószlovén toltari-t föltennünk, azt a lehetőséget érintettem,
hogy ezt a szót kivételesen cseh alakban kaptuk. De mint-
hogy a cseh szó íaltár-nak hangzik a-va.] az első szótagban,
nem 6>-val, kénytelen voltam rámutatni arca a körülményre,
hogy a csehben az idegen ^z-nak o szokott megfelelni az
átvett szókban {oltár: altare, kostel: castellum, komora: ca-
mera, komin : caminus, komnata : caminata, pohan : paganus.
ncet\ acetum, kmotr: comp<7ter, opat: abbas ófeln. abbát
pust [gen. postii\\ ófeln. fasta, pop\ pfaff); hogy tehát való-
színűleg a taltár szóban is o hangzott eleinte az első szó-
tagban. Megemlítettem, hogy a lengyel keresztény terminoló-
gia a cseh nyelv hatása alatt öltött végleges alakot *) ; jogom
volt tehát rámutatni, hogy a lengyel ioltarz szó szintén a
mellett tanúskodik, hogy a cseh szóban eredetileg o-X. hal-
lattak az első szótagban. Hogy az o azután íz-vá Táltozott
azt a német nyelv hatalmas befolyásának tulajdonítom, mely
a cseh nyelven, egyebek közt az egyházin is, annyira meg-
látszik, melynek a cseh nyelv a vánoce : weihnachten, íehnati\
segnen, faráf : pfarrer, oféra : opfer s hasonló szókat is kö-
szönheti.

Volf ezt az okoskodásomat talán még csak elfogadná;
„de hát ott az r és rz"^ , (Kiktől tanult a m. írni. olvasni.
29. 1.). A Nyelvőrben (XIV. 349.) ezt így mondja: „sőt a
zsoltár a cseheket egyenesen kizárja; különben nem zsoltár
hanem zsaltárzs vagy legfeljebb zsoltárzs volna^.

Hogy ezt magyarul mondta el, azon még nem csodál-
kozom ; de annál inkább csodálkozom, hogy e szavait német
nyelven is közzé tette. (Ungarische Revue 1885 April 293. 1.
„ja zsoltár schliesst die czechische Entlehnung geradezu aus,
weil es sonst nicht zsoltár^ sondern zsaltárzs oder allén-

*) L. Archív für slav. Philologie I k. W Nehring Ueber den Einflus-
der altcechischen Literatur auf die altpolnische czimü czikkét, főleg a öi
lapot. Miklosich is több helyen utal erre a hatásra pl. Christliche Termino-
logie 17. 1. (cs kostel: lengy koscioz) és 32 1. (cs. oferai 1 afiara); én ma-
gam ezt a lényt más helyen is említem, pl. a 337. és 383. 1. a ssombat szó
tárgyalásánál. A O.

Digitized by VjOOQIC

A ,ZSOLTÁK* S/Ó ÉS MÉG VALAMI. 457

fal Is zsoltarzs heissen würde"). A cseh szó végén hangzó
r t. i. semmi nehézséget nem okoz a magyarázatnál; mert
a lágy (jésített) /'-böl csak idő folytával fejlődött a mai saját-
ságos r (körülbelül rzs) ; még a XIH. század végén rendesen
csak r írást találunk olyan íróknál, a kik különben bámula-
tos pontossággal adják vissza nyelvük hangjait. (J. Gebauer
a Listy filologické X. k. io8. 1. és más helyeken. Németül
is olvashat Volf róla egyet-mást pl. Arch. f. sl. Phil. II.
336 („Die ersten Spuren des r (st. rj) sind 1237 I-ukohorsan"
stb.), de ha ehhez a kérdéshez egyáltalában hozzá akar még
egyszer szólni, conditio sine qua non, hogy legalább is
Gebauer dolgozatait olvassa el, a ki a cseh nyelv fejlődé-
sére legtöbb világot derített és mostanában a cseh nyelv
legalaposabb ismerője.) Ez az r annyira nem akadály a cseh
íaltdf és a magyar zsoltár összeállításánál, hogy egészen
megfeledkeztem arról, hogy az r hang fejlődését egy-két
szóval megmagyarázzam azoknak, a kik nem foglalkoznak
a cseh nyelvvel. Ez hiba volt tőlem, elismerem ; de hiba
mindenesetre Volftól is, a ki hozzá akar ezekhez a kérdé-
sekhez szólni, hogy épen csak annyit tud róluk, mint a
mennyit az én értekezésemben olvashat. Neki kötelessége
lett volna önálló kutatásokat tennie azoh a téren, a melyen
megtámad.

De van a dolognak más oldala is. Volf csodálkozik
azon, hogy én annyira vak vagyok, hogy nem veszem észre,
hogy ha nincs is az ószlovénben zsoltdr-íéle szó, megvan az
az üjszlo vénben : „Mert való az, hogy az ószlovénnek
egyenes örökösében, az újszlovénben meg-
van, ugyancsak Asbóthtal szólva, ,szakasztott mása a magyar
szónak', teljes hangegyezésben (9-val és tiszta /--vei. (Kiktől
tanult a m. i., o. 29. 1.)

Volf azzal kezdte az akadémiában, hogy a tulajdonké-
peni értekezésemben (az értekezés 91 lapra terjed, az írásról
szóló „függelék" 15 lapra; az írásról szóló fejezet t. i. csak
kis excursus) nincs semmi új, csak olyant mondtam, „a mit
minden magyar nyelvész reges régen ismer".

Lássuk csak, mit tud némely „magyar nyelvész . . .
reges régen".

Volf minduntalan azt hajtogatja, hogy a szláv szók a
magyarba az ószlovénből jöttek ; a Nyelvőrben is azt mondja
(XIV. 349): „egyéb régi szláv kölcsönvételeink is mind köz-
vetetlenül az ószlovénből származnak". Az ember azt várná,
l^ogy az a nyelvész, a ki beszél róla, csak tudja, mi az az
,ószlovén'; hiszen annyiszor veszi tolla hegyére, de meg
különben is annyira fontos nyelv ránk nézve, minthogy
belőle kaptuk régi szláv szavainkat. Hát bizony annyit tud
róla, mint a többi szláv nyelvekről. Azt hiszi, hogy ha az
ószlovén forrásokban nem találunk egy kifejezést, szabad

Digitized by VjOOQIC

45^ ' iSBÓTH OSZKAk. a , zsoltár* szó fe MÉG VALAMI.

az újszlovénhez, folyamodnunk -, azt hiszi, hogy az újszlovén
„egyenes örököse" az ószlovénnek. Pedig hogy ez nincs
úgy, az annyira ,réges régen ismert* dolog, hogy még az
én értekezésemben is olvasható (335. 1.), hol Miklosich Alt-
slovenische Formenlehre in Paradigmen czímü művének
bevezetésére híttam föl a magyar nyelvészek figyelmét, a
kik igenis tartoznak tudni, mit értenek ,ószlovén' alatt.

De hadd említsek még egy ,réges régen ismert' dol-
got, olyan régi dolgot, hogy nem is mertem annak fejtege-
tésébe bocsátkozni ; azt hittem, elég az egyszerű rámutatás.

Hunfalvy Pál azt mondta egy helyen : „a latin j az
egész középkori Európában jzr-nek hangzott". Én erre érte-
kezésemben (413. 1.) azt mondtam: „Ha Hunfalvy Pál latin
nyelven írt iratokra és a bennük előforduló latin szókra
érti ezt, nincs ezúttal semmi észrevételem állítása ellen;
noha nagyon sok szó fér ahhoz is".

Mondom, nem tartottam szükségesnek kifejteni, hogy
miért fér szó hozzá ; hiszen azt minden müveit ember amúg^
is tudja. És íme Volf mit mond rá: „E véleményhez pedig
csak akkor ,fér nagyon sok szó^ ha még ,1 a t i n nyel-
ven írt iratokban és a bennük előforduló latin szókban' is
nagyon sokszor nem j2:-nek, hanem s ("J^J-nék hangzott".
(Kiktől t. a m. í., o. 14. 1.). Volfnak igen sajátságos véle-
ménye lehet más embernek az itélő tehetségéről. Én egyre
azt bizonyítgatom, hogy a magyar helyesírás részben épen
azért nem fejlődhetett a latinból, mert különben a latin s
(magy. sz) nem volna az i (magy. j)-nek a jele; és Volf
mégis azt fogja rám, hogy én magam is nagyon sok eset-
ben í értéket tulajdonítok az j jelnek a latin nyelvben. Ezt
csak elfogultság mondathatta vele. Azt mondom, elfogult-
ság; mert tudatlanságról itt szó sem lehet. Az a lehetőség
ugyanis, hogy Volf ne tudná azt, hogy a latin s latin
szókban régebben és ma a világ különféle részeiben, Rómá-
ban magában is, született rómaiak ajkáról is nem csak sz-
nek hangzott és hangzik, hanem r-nek is, hogy a latin
nyelvből fejlődött román nyelvekben a latin s hol az sz
hol a 2 hangot jelöli ; hogy mi magyarok is 3-t ejtünk ilyen
szókban, mondom az a lehetőség teljesen ki van zárva; és
csak azon csodálkozom, hogy ezt a tévedést hónapokon át
se vette észre. (Nem akarom hosszasan bizonyítgatni azt, a
mit mindenki amúgy is tud; csak emlékeztetőnek jegyzek
ide több nyelvből egy-egy esetet: a latin casus-t kdzus-ndk
ejtjük, a latin caiisa a francziában 3-vel hangzik (cause) ; ép
úgy az olaszban a rosa szó ; hogy a latinban magában is
:;-nek hangzott hangzók közt az ^, olvasható W. Corssen
Ueber Aussprache, Vocalismus und Betonung der lat. Spr.
czímü nagy művének P 280. és k. lapjain. Hogy a német

Digitized by VjOOQIC

KATONA LAJOS. NYELVrÖRTÉNETI ADATOK. 459

a latin szókban még a szó elején is a-t olvasott, a hol pedig
a római sz-t hallatott, bizonyítja a signare-hól lett segnen szó.)

Teljesen megfoghatatlan pedigf ez a tévedés, ha fonto-
lóra vesszük, hogy Volf hosszú értekezésének éppen fö-fö
tárgya a latin s kiejtése !

Ezek után azt hiszem, Volf támadásaival szemben méltó
joggal utalhatok értekezésemre. Ama jámbor reményével
szemben pedig, hogy erötelen argumentumainak hatása alatt
csak lemondok arról, a mit kutatásaim eredménye gyanánt
közzé tettem, kijelentem, hogy egyetlen egy fonto-
sabb kérdésben sem változott azóta meg-
győződésem.

ÁsBÓTH Oszkár.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzökönyveiből
s egyéb okirataiból 1583-tól kezdödőleg.

A quártélyos némettel ellenem megszegődött:
összeegyezett, összebeszélt ^ ellenem.

Elfoglalván az malmot, tanáltunk benne egy s z u k-
mány-dürüczkölőt is: szűr- vagy guba-kallót, vá-
nyolót.

A Darabánth János lakadalmán egy köböl bort
mutattattunk fel: egy veder bort ajándékoztunk a
D. J. lakadalmára.

Az tolmács sokat tapotván velünk együtt : sokat
dolgozván, fáradván.

Az terhes házban egy vékony ebéddel f e 1 1 i s z-
t eltük: egy kis ebédet adtunk neki hirtelenében, s szá-
mára az éléstárban terítettünk asztalt. — (E terhes ház egyéb-
iránt nem csak éléstárul, de egyszersmind a város gazdál-
kodásához tartozott különbféle eszközök, szerszámok elhelye-
zéséül is szolgált s nagy, téres szoba volt.)

Az ökrök nyaka a sok eső miatt kiveszett és el-
romlott* feltört, kisebesedett.

Elvégezvén a czemermányok a torony zsendelye-
zését: egy kevés jó akaratot kívántak: áldomást, ételt
s italt kértek.

A város kerítése alatt való lyukat módjával kell
becsinálni: jól, erősen.

Székely György uram a maga erején ment wSzat-
márra: a maga szekerén s lován.

A felsőbányai kovácsok kikövették a tanácstól,
hogy ők is czéhet állítsanak: engedelmet kértek, hogy czé-
het alakíthassanak.

Digitized by VjOOQIC

^"^r

460 KATONA I.AJOS.

Ez által csak költségeket akarják megröviditeni:
kevesbíteni, hogy dolguk kevesebb költségbe kerüljön.

Még az én politiám annyira meg nem vakult : fel
birom fogni észszel, átlátom.

Bizony ! félkézen maradsz, ha megtudják dol-
godat: fél kezed levágásával fogsz bűnhődni. — (Levélpecsét
feltöréséről van szó.)

Nehogy mindnyájan fejetlen lábság legyenek :
hogy közöttük bizonyos rend s szabályok legyenek.

Amit eltehetsz az feleségeden, azt tedd el :
amit elkövethetsz vele vagy rajta, kövesd el.

Ha ürithette dolgát, minden nap elment hoz-
zája: ha dolga nem volt, ha szerit ejthette. — Fordul elő
így is: ha dolga tágult.

Vigyázz Istók ! mert rósz fűre hágsz!: roszul
fogsz járni, bajod lesz e dolgod miatt.

Mivel g.zon szölö már igen puszta és semmire kellő:
annyira elpusztult, hogy semmi hasznot nem hajt.

Vigyázz ! mert a fejedet a seggedhez teszi a magistra-
tus : fejedet elütteti, fejedet veszi a tanács.

Alkalmasul be is adták ezen esztendei adójokat :
nagy részét befizették.

Az molnárokat feddő haszonban intette az pap
a reggeli predikácziójában : azon czélból intette, hogy a
feddés által azoknak használjon.

A curátor is megintette őket és szépen leültette:
lecsendesítette, s czéljokról lebeszélte.

Ne bántsa kegyelmed, hadd távozdogáljon ur-
gomba szedni: hadd menjen dolgára az istenadta.

Csupa u n o d a 1 o m ezen a siró réten a dolog. (Siró
rét, határrész neve.)

Az idnepet sem várja ez a rudas legény: a kocsis
vagy béres az ünnepet sem akarja megvárni.

Végy ki az istenfizesséböl néhány dénárt: az asztal
vagy láda fiából.

Szent Miklós pénzében egy magyar forintot
adott : felpénzül, előpénzül.

Vigyázz magadra ! mert e g y ü 1 d megverlek : mert
bizony megverlek. — (Az cgyítld szót ma, ugyan ez értelem-
ben, itt, valamint Szatmár vidékén is egyufi-nek, Szabolcs-
ban, az alsó Tisza vidékén tgyók-ndik, felső Borsod s Gömör
megyékben jód v. i ó d-nak hallottam kiejtetni.)

A meny ütő kü miatt égett meg a torony : villám-
csapás miatt.

Akárhogy megcsepegették, nem vallott : akárhogy kí-
nozták, bár égő szurokkal csepegtették, — nem vallott.

Az iskola földeletét, és a fedeletét is helyesen
megigazította : amazt megtapasztotta, emezt bezsindelyezte.

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 46 I

Az kocsist küttést-küttük (küldést-küldtük) farag-
vány fáért az erdőre: sietve küldtük faragni való, épületi
fáért.

Ujolan abajdóczos búzát vetett kegyelmed: ismét
kétszeres v. elegybuzát.

Most már helyes, fegyhetetlen papot hozattunk :
derék, jámbor papot.

Mit zajgolodtok annyit egymással!: mit veszeked-
tek, zsörtölődtök.

Sok uttali (így) sikattása után jól elverte: visítta-
tása, ijesztgetése után.

A b i k á s z jelenté : hogy a bika jókorelein csak
egyre szaggaton-szaggatta a kötelit: eleintén egyre-
másra szakgatta sat.

Nem érdemes reá, hogy miatta annyit sajlódjatok:
aggódjatok, gyötrődjetek.

A fusárlásból csak egy tyukhaszonnyi haszna
sincsen : a pletykázásból, árulkodásból annyi haszna sincs,
mint egy tyúktojás. .

A kalyika gárdázata készité.sénél a kezét meg-
verhette: a kaliczka (a börtön tréfás neve) rácsozata ké-
szítésénél kezét vérig megsértette.

A mester felütötte magát, hogy elmegyen: hirte-
len s daczosan elhatározta magát, hogy sat.

Feltett szándékát még egyszer letette: felhagyott
előbbi szándékával.

Hivatalja érkezett onnan alólrul , Szatmárról :
meghivatott Szatmárra.

A hadakozás épen divatjában volt: javában folyt.

Patvart keresett ellene : okot keresett, hogy ellene
pert, veszekedést kezdhessen.

Most már tudjuk honnan árad a viz: hol van a
hiba, honnan került a baj.

Ecclésiánk ellen felü.ltetett bennünket: félre, tév
útra vezetett, megcsalt bennünket; ma így mondjuk: fel-
lovalt, felingerelt.

Gyakorlatossággal pénzt kíregetett fel : igen
sokszor volt kénytelen pénzt kérni kölcsön.

Szabó Péter uram, reversalisa ellen, ma is odafüjtözik
(fűtőzik: melegszik): máig sem került elő, oda ve.szett.

Vásárábul avordány (pénzverőházi beváltó, felügyelő)
kitartott 21 frtot: kifogott, kihúzott, visszatartott.

Leváltottam az város házáról: kiszabaditottam a
fogságból.

Elrekesztette a kenyértül: nemadott ennie, el-
zárta előle a kenyeret.

Ugy az leányoddal is fikolóldhattál volna: közö-
sülhettél volna.

Digitized by VjOOQIC

462 KATONA LAJOS.

Utat adott az felcségcnek: elkergette, elcsapta fele-
ségét a háztól.

Egy tyukmony sültig is alig feküdtem mellette :
igenkevés ideig.

Megvesztetted az nyakamat: boszorkányságodnál
fogva njegkelevényesítetted.

Ne kiálts rám, ha mi esik rajtad: ne okolj engemet,
ha valami rósz történik veled.

Megmérgehedett az fiam keze : elvetemedett, elmérge-
sedett a seb a fiam kezén.

Egy-egyszer felserkeny vén álmomból : a mint egy-
szer felserkentem, hát . . .

Te vajda /te olvasztasz meg engemet: te fogsz enge-
met előbb-utóbb megégetni.

Igen nagy gyanús ágban vagyok hozzád: erősen
gyanakszom reád.

Tyukhasznát adott, akivel szerszámot csinált, s
avval gyógyított: tyúktojással készitette az orvosságot,
amelylyel gyógyított.

Elláttam, hogy a pártaövem oda fog veszni : ugy
látom, hogy . . .

Azzal akarja elberenálni a dolgot, de igen dara-
boson: azzal igyekszik elsimítani a dolgot, de sikertelenül.

Az pusztaságokon igenkönyen ellophatja magát:
észrevehetetlenül, figyelmet kikerülve, elhiizódhatik mel-
lettünk.

Az kit füst alatt kaphatnak az törökök azt ugyan
megkapják: A kit vagy a mit a háznál találnak, elrabolják
irgalmatlanul.

Personalis urunk ő nagyságát is megud varlók:
meglátogattuk, fölkerestük

Többire minden kétszer-árán van: kétszeres
áron kél minden.

Mivelhogy ugy nyomozzuk a dolgot: ugy sejt-
jük, ugy vesszük észre.

Semmi derekasfogyatkozást hozzá nem látunk:
semmi nagy vétkit nem láttuk, nem tapasztaltuk.

Ebbéli nagy kívánságát kegyelmetek csak tegye le:
ne kívánjon efféléket tőlünk.

Semmi szót nem adott az fiamnak : meg nem
intette, egy szóval sem figyelmeztette.

Meg nem fogadták sok becsületes emberek h i v a-
tálját: meghívását, megidézését nem teljesítették.

Semmi lőtt úton-módon: semmiképen.

Királyi s atyai tartozása szerint: kötelessége
szerint.

Szeméi 3^ ünk szerint mezőben akarunk szállani :
nem városban, de mezőn akarunk táborba szállani.

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 4Ó3

Az borok behozatalátul csak vegyékelelméjeket:
ne is gondoljanak boraik behozatalára.

Ne injuriáltassunk az olyaténos emberektől: az olyan,
az afféle ...

Szolgáltasson inkábban jó alkalmatosságot : mutas-
son inkább . . .

ludicialiter feleltettem az asszonyhoz: tör-
vényes utón tanukat hallgattattam ellene.

Kezünkhöz méltatni ne 7ichezteljcn ! hozzánk
juttatni.

Isten tudós benne!... mikor szabadulhatunk : isten
tudja . . .

Szűkös állapottal vagyunk: szükségben, sze-
génységben vagyunk.

Felhirdettettük annak rendi szerint: meghirdet-
tettük.

Ezen summában szállított le Rigó Lörincz egy
ftot ; apasztott belőle, fizetett vissza.

Az fogtatot t, töröktartás alatt vagyon:
az elfogott — ember — törökrabságban sinlódik.

Kegyelmeteknek igen vékony válaszát elvöttük : nem
igen biztató, kedvezőtlen válaszát.

Kegyelmeteknek szokott engedelmeskedése
szerint: engedékenysége, jószívűsége- szerint.

Unszorolva-unszoroltak minket reá: erő-
sen rá unszoltak, rákényszerítettek.

Az contractust, az birodalom engedelmével
corroborálták : a jószágnak az illető birtokába való átbocsá-
tásával.

Tessék meg jó indulata hozzájok, fejeket fogó
s ölébe hajtó fiaihoz : igenbusuló, aggódó fiaihoz.

Avagy csak az külső sátor építésére valami kevés
kecskeszőrt vihet még fel kisebbik fiam is : az egyházi külső
s kisebb teendőkben, valami kevés segítséggel lehet ezen
kisebbik fiam is.

Szegül-végül szolgálhatnánk ez szegény hazának :
annyira-mennyire segíthetnek városunkon.

Mind az magad fején telik az: rajtad fog az
még mind beteljesedni.

Vér jőve az szeme bugájábul: a szemöldökéből,
homlokából.

Pogány vallású ! elrontottad az fiamat: Istentelen! isten
nélkül való ! . . . nyomorékká tetted a fiamat !

Ezen dolog miatt pántolódtanak : összeszólalkoztak,
veszekedtek.

Digitized by VjOOQIC

464 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Szélvetés formán keringetett egy lovas
egy gyalogot : szélt fogva, elébe kerülve, útját állva igye-
kezett elfogni.

Kacsibalábu, ördogadta szászsza I görbelábú.

Megmondtuk neki : hogy tüllünk magának
legyen: maradjon magának, bennünket ne háborgasson.

Katona Lajos.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Petten. A szerkesztőség kérdéseinek sorozatában (Nyr.
XIV. 185.) előfordult a czímbeli szó is. A beérkezett vála-
szokból kitűnik, hogy igaz alakja péttén v. pöttön^ jelentése
pedig, apró, kicsiny, törpe.

Eredete után tudakozódva, nézetem szerint alig lehet
kétségünk benne, hogy itt latin kölcsönvétellel van dolgunk.
Én ugyanis e szót a lat. punctu7n változatának tartom, mely,
mondhatni, közbirtokká lett s a müveit nyelvek legtöbbjébe
átkerült.

Az alakulás menete a következő volt : a punctunt-hiA
először is lett puntum (vö. pun>ét punt), aztán pontom (vö.
p7/nkt : p<9nt, és templwm : templ<9m — a puntom a nép nyel-
vében is megvan; Baja vidékén magam is többször hallot-
tam e kifejezésben: „nagyon akkurátos, pimtomos ember"),
ebből ponton (vö. torom : X.oxon\y\ ; e mély hangú pontonj
mint ez az idegen szavaknál igen gyakori eset (vö. ószl.
stlüpfi : magy . czoXop : czőXö^ utóbb magashanguvá vált : pon-
ton ; a pöntön : pöttön-re nézve vö. ö«/öm, ö«/ő, ö«/etett,
ö///és s a Molnár Albertnél előforduló öttöm, öttő, ö//etött,
ö//és alakokat.

A pont fogalmából magától következik a ,kicsiség,
apróság, parányiság, semmiség' fogalma ; ez a jelentése meg
is volt neki már magában a latinban : j^puncttim : kleinig-
keit", s megvan mind ama nyelvekben, a melyekben ez a
szó meghonosodott : ^punkt: bezeichnung des winzigen,
geringen, kleinen" (Sand.) ,11 n' a point d'argent : semmi
pénze sincs (voltáképen : egy pontnyi [csekélyke] pénze sincs) ;
az olaszban \s ptincto annyit is tesz mint: kleinigkeit.

A pöttön szónak nyelvünkben, mint az idézett adatok
bizonyítják s a mint egyik közlőnk Horváth Antal meg
is jegyezte („némiképen megvető gúny van hozzákötve"),
kicsinylő, lenéző, fitymáló jelentése van. Az a magyarázat,
a melyet 1' o 1 n a i József csatolt hozzá, hogy „az alacsony,
de erős, vaskos termetű embert mondják pöttómick^^ épen az
idézte példából helytelennek bizonyul be. Adata így hangzik:
„Nem is hinné a zembér, ebbe ja pöttön emberbe mennyi

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁZATOK. 465

erő van!"; vagyis: alakja^ termete (kicsiny, apró) és ereje
(nagy) ellentétben állnak egymással s e kicsiny külsőben
senki se sejtett volna ily nagy erőt. A szónak ^kicsinyke,
parányi' jelentését egészen világossá teszi Kárpáti Endré-
nek két adata: ;,Ojan pöttönke kis leányom született, hogy
alig lácczik ki a böcsöbü. Ekkiss potton kis pörsenis
támott a kezin."

Szarvas Gábor.

Tenyésztő növények. — Szarvas Gábor a Nyr. XIV.
413 és 414 lapján a „Kulturpflanze"-ra magyar műszóul a
tenyésztő növényt ajánlja. Okosdása kifogástalan, pél-
dái találók, a mit mond az mind igaz, s még sem bírja
bennem — s azt hiszem sokunkban — legyőzni az idegen-
kedést, a mit e kitétel az emberben kelt.

A „tenyésztő növény" kifejezés nem azt a fogalmat
ébreszti bennünk, a mit Sz. G. vele értetni akar ; már pedig
ez minden kifejezésnél, de különösen mükifejezésnél, igen
nagy baj. Pl. festő szoba: hiába fogom rá, hogy ad
normám szántófold, ez olyan szoba, a melyet festeni
szoktak, mégis mindenki a piktor szobáját érti rajta ; tanító
gyerek: ezen sem értene senki, pedig az egészen az ivó-
víz mintájára van, olyan gyereket, a kit tanítani szoktak,
hanem a tanító gyerekét, vagy valami kocza-tanítót. A
nyomtató lovat sem szokás nyomtatni, hanem vele
nyomtatunk. Az itató bojtár is szeretné, ha őt itatnák s
nem neki kelleni a csordát itatni. Ilyen formán vagyunk a
tenyésztő növénnyel is; sehogysem birjuk kiérezni belőle
azt, hogy tenyészteni szokták; akaratlanul is azt kér-
dezzük magunktól, vájjon selyembogár, méh vagy gulya
tenyészik-e rajta?

Minden idegenkedésünk mellett is meg tudnánk talán
e műszóban nyugodni, ha analógiákkal támogathatnók.
Hiába keresek azonban a mai élő nyelvben csak egy példát
is, a mi azt bizonyítaná, hogy az oszt végű mi vei tető igék-
ből képezett osztó melléknevek olyan tárgyra is vonatkoz-
hatnak, a melyet asztani szoktak. Gondolhatunk £iz
enyésztő, fárasztó, ébresztő sat. melléknevek után
akár milyen tárgynevet, sohasem fogja e kitétel azt jelen-
teni, hogy e tárgyat eny ész teni, f ár asztani, ébresz-
teni sat. szokták. A tenyésztő növényen sem érthetünk
tehát olyan növényt, a melyet tenyészteni szokás.

Ha már a tenyésző és tenyésztett növény kitételek
között kellene választanom, én inkább szegődném az utóbbi-
hoz. Ha ugyanis egy lajstrom élén azt olvasom: „Magyar-
országban ezek a tenyésztett növények", mindjárt meg-
értem, hogy itt ezeket szokják tenyészteni; holott ha

M. HTKLVÖR XIV. 30

Digitized by VjOOQIC

466 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

azt írnám, hogy „a budapesti nyomtató könyvek igen
szépek", aligha értenének meg az olvasók, hogy azokat a
könyveket dicsérem, a melyeket Budapesten szoknak
nyomtatni. Egy Olvasó.

Torzsa. Nagyszigethy Kálmán (Xyr. XIV. 406.) ki-
mondja, hogy torzsa nem származhatik az olasz tvrso szóból,
még pedig azért nem, mert Calepinusnál tors alakban van
meg; s hogy az a csak mint birtokrag függedt hozzá.

Én részemről Calepinusnak, föntebb idézett adata elle-
nére se változtathatom meg abbeli nézetemet, hogy torzsa
szavunk az ol. torso-nd^a a képmása. A mi a látszólagos
nehézségeket illeti, azt hiszem, könnyű lesz megküzdeni
velük s legyőzni őket.

Hogy a Calepinusnál előforduló tors nem dönti meg a
torzsa=torso származtatást, vagyis, hogy t/trzsa és tvrzs mint
egy ág hajtásai egymás mellett megáll hatnának, azt eredeti
idegenből került szavainkkal is kétségtelenül be lehetne bizo-
nyítanunk, így használjuk egymás mellett 7ndja : mdj\ zúza:
zúz^ viéhc : méh, tompora : tompor^ cvoda : évad^ keczcle : keczcl saj.

Ezek szerint nem következik szükségkép, hogy a torzsa
a torzs-vid^L birtokragos alakja, a mint N. K. állítja s így nem
oly ,könnyen mutatható ki, hogy a torzs szóból ^származik/

HaN. K. következtetését elfogadnók, kissé különös ered-
ményre jutnánk. Minthogy Calepinusnál csak a torzs alak
van meg, Molnár A.-nál pedig már csak a torzsa , ebből az
következnék, hogy rövid tiz év alatt a birtokragos torzs-a
általánossá vált a torzs tőszónak rovására.

Csakhogy egy kis tévedés van a dologban. Megvan
Calepinusnál ugyanis a tors mellett a torsa is. Az általa
idézett y^Fwnck szdra torsa'^ után ott olvasható mindjárt:
j^Cauliculus, diminutivum a Caulis, Vng. torsa tska^ (olv.
torzsdcska). Hogy ez nem a /^/^i'-nak. hanem a torzsa alak-
nak tovább hajtása, azt nem szükség magyar ember előtt
bizonyítgatnunk; azt mindenki tudja, hogy a /^/tc^-nak tor-
zsocska volna a kicsinyítője.

De lássuk a kérdés velejét : csakugyan az olasz torso-
ból származik-e a magyar torzsa^ úgy mint azt az„01asz köl-
csönszók"-ban állítottam? s mi köze van ennek a magy.
tors szóhoz?

Lássuk először is a jelentésre vonatkozó adatokat.

Torzsa a NSz. szerint 1) káposzta, .saláta torzsája, kuko-
ricza torzs ; 2) alma, körte torzsája = csutka ; 3) a konty virág
fajta növények virágzata.

Az olasz TorsO'rxdiV Tommaseo nagy szótára szerint
következő jelentése van : 1) fünemü növények szára, ha a
levelektől megfosztottuk ; különösen a káposzta tövé-
ről mondják; 2) körte, alma sat. csutkája; 3) emberi törzs

Digitized by VjOOQIC

HfeLYKEIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 467

a nyaktól az övig; 4) csonka szobor, törzsök, hol a fej, kéz
és lábak hiányzanak; 5) minden, mi torony módjára egye-
nesen fölfelé emelkedik.

Nem feltünö-e, hogy az olasz szó jelentésének sokkal
nagyobb a köre, mint a magyaré, mert magában foglalja a
magyar tors törzs és törzsök szók értelmét is ? (a torsxdi nézve
vö. Tk]?iZ. tors : a kaszálás utáni kemény, vastag fű tarlója;
— Ar. Toldi. „Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben".)
De torsO'XiQ\i nevezhet az olasz mindent, a mi csupaszon és
magánosan égfelé mered. Ez már arra vall, hogy az olasz-
ban járatosabb a szó, mint minálunk.

Mindazonáltal meg kell vizsgálnunk, nem véletlen alaki
és jelentésbeli hasonlatossággal van-e dolgunk? Megtalál-
ható-e a magyar nyelvben a kérdéses szó etymonja? A fele-
let az lesz, hogy : nem ; Budenz MUgSz.-ában nincs meg a
torzsUj más se mutatta ki eddigelé a rokon nyelvek alapján
a szó magyar etymonját, magunk is hiába keressük ; a magyar
nyelv rokonságának körén belül nem találjuk meg kulcsát.

Harmadik kérdés : kimutatható-e az olasz torso etymo-
logiája a vele rokon nyelvekből ? Diez szerint, mint az „Olasz
kölcsönszók"-ban is említettem, a latin thyrsus „schössling"-
böl származik, mely ismét a gör. i^óp^jo^-nak köszönheti léte-
lét. A latin thyrsus-?sZdX egyeredetü az ófn. tiirso^ torso, úfn.
„dorsch"

A latin thyrstis, vulg. tirsus-ndik. G e o r g e s (Lat. Deutsch.
Handwörterb.) szerint a fönnebb említett „íiatal hajtás" -on
kívül a következő jelentése van: i) bármely növénynek
szára, der Strunk, Dorsch; Plin; — 2) Bacchusnak s a Bac-
chansnőknek borostyánnal és szőlöindával körülfont pálczája,
melyet a lelkesülten felizgatott Bacchansnők kezükben hordtak.

Ez a thyrsusy mint említettük, a gör. dópooc-ból szár-
mazik, mely ugyancsak a Bacchanáliákon használatban volt
pálczákat jelentette s a ^tiw igéből származik (Pape-Senge-
busch. Griech.-Deutsch. Wörtrb. 1880).

A jelentés fejlődésének és elváltozásának menete oly
világos, hogy fölösleges magyaráznunk.

Már most csak az alakkal kell számot vetnünk.

Az olasz kölcsönszók végső o hangja a magyarban
rendszerint hoszszú ^-ra változik : lehetséges-e tehát, hogy a
torzsa az olasz torso-ndAi legyen mása? — Igenis lehetséges,
sőt bizonyos is. Az olasznak kétféle ^-ja van: egy zárt és
egy nyilt. Az utóbbi csaknem rtt-ba csap át ; pl. a cosa, mos-
tróy fiove^ piccolo szók az igazi olasz szájában csaknem úgy
hangzanak, mintha cása^ ^nostra, návc. piccola volna. Nagyon
természetes tehát, hogy a nyilt ^-ra végződő palló, pizzolo,
burchiello szók a magyarban pálya, plczula, burcsclla (1. Nyr.
XIIL XIV.) alakot nyertek. Ép így a tx)rso-, velenczei torzó-
mik (1. Nyr. XIV. 119.) a magyarban csakis torzsa felel meg.

30-

Digitized by VjOOQIC

468 VÁLA-SZOK.

Azt kérdi N. K.. hogy fejtem meg a torzsa alakból a
magyar tors szót? — Sehogysem!

Föntebb láttuk, hogy a gór. ttóp'jfx; az úfnémetben
dorsch'^k fejlődött, melyet dialektice torsch-n^ ejtenek. Mi
a szűk jelentéskörü tors szót minden valószinüség- szerint
innen kaptuk s így könnyen megfejthető, mért nem említet-
tem az „Olasz kolcsonszók" kozott.

X. K.-nak azon kérdésére, vájjon a tors és torsok nem
függnek-e össze a tors szóval, ki kell jelentenem, hogy nagyon
könnyű volna azt mondani, hogy tors épen olyan magas-
hangú változata a tors szónak, mint zömök a zomokndAi, kön-
tös a kafitus-nsAi, göndör a kandor-nd^^ s hogy törzsök épen
olyan diminutivuma (nem pedig többese) a törzs-nek, mint
tőrök a /^r-nek. szck egy eredetibb *j'c/^-nek s /ék a /7-nek
(MUgSz.); csakhogy ... s itt a bökkenő! — — —

A vatikáni múzeumban a híres Hcrktilrs-torzót, „csonka
testtörzsököt" bámultomban jutott először eszembe, hogy
törzSy törzsök s az olasz torso egy töröl fakadhatnak. Hozzá-
fogtam a kutatáshoz s rájöttem, hogy a torzsa olasz kölcsön-
szó, td'rzsök-öt meg hallgatagon félretettem, mert nem talál
tam világosan bizonyító adatokra ; nem is tudom, mikor
bocsátkozhatunk bele ennek a szónak a fejtegetésébe.

Körösi Sándor.

VÁLASZOK.

A. a Nyelvőr XIV. 185. s B. 330. lapján tett kérdésekre.

A.' I. Csula, a) H. Szoboszlón azt nevezik czuldnak, a
ki akár ruhájában, akár erkölcsében elhagyja magát. Kardos
Albert, — b) A cs7iha szót Nagy-KörÖsön sokszor hallottam,
így is : 1 e c s u h a s átalában, az ügyetlen, gyámoltalan,
magukra mit sem adó, lusta személyekre alkalmazzák. Hal-
lottam ilyen szólás formát: ,De nagy le csuha ember!
Milyen volt a menyasszony ?Egy nagylecsuha! Ökrökre
is használják, ha lehajlik a szarvuk így is: csaj la. Tönm-
közi Sdndor.

A Nyr. 277. lapján {héba czikk alatt) ez áll: „A
pallást Hajdu-Szoboszlön /idz/nd-ndiVi mondják, néha fidzfiéjd-
nak B, K.^ — Szoboszlón nincs sem hdzhía sem hdzltcja,
hanem hdsszia vagy hdsszija. A közlőknek jó volna még
looi-ikszer is a lelkükre kötni, hogy ne etimologizáljanak.
Egy szoboszlat.

4. l^opa. a) A topa szó Kecskeméten van. haszná-
latban s azt fejezi ki, hogy: bicczegő vagy sántító. Én
magam is ösmertem Kecskeméten egy leányt, kit — sánta
voltánál fogva — ^topa Eszternek" neveztek és egy sánta

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZOK. 469

Üveges tótot, kit mindenki csak a ^topa ablakos" név alatt
ismert. Megjegyzendő azonban, hogy a topa elnevezés csak
azon sánta egyénnél alkalmaztatik, a kinek a lábafeje nem
hiányzik, hanem csak elgörbült, elferdített. Ott a hol a
láb egészen vagy részben hiányzik, a topa elnevezés nem
nyer alkalmazást. Ungdr Sándor. — b) A topa szót Tápén
kovetKezetesen tompa értelemben használják. így : topa
szigony, topa orrú, topa bárd. H. O. — c) H. Szoboszlón
topa annyi mint : liba-talpú, ügyetlen járású ember. Kardos
Albert.

B. I. „A ház melyik részén levő ajtót nevezik ////-
hiil V. hél-ajtótuik?^ Zalamegyében a padlás neve hé vagy
hél. így, ha azt kérdezzük: ,Hol van a gereblye?^, azt kap-
juk feleletül : ,a héba'; de legtöbbször így : ,a hélon'. Továbbá:
.Ma réggel a hél tetején szarkát hallottam csörögni ; vendég
jön*. Ismét: ,Bubos tikom tojott a *hélon.' A padlás-
ablaknak ezen a vidéken hélliky a padlásajtónak pedig
hélajtó a neve. Fater József.

2. Mirhó, 7ni?ior, czomf>ó. a) H. Szoboszlón igen közön-
séges a mÍ7ior hermaphrodita s a czofnpó segédbába
jelentésben ; de a mirhót (erős, viharos szél) soha se hallottam.
Kardos Albert, — b) Mirha a Nagykunságban egy, már
század óta meglevő roppant kiterjedésű gátot jelent, mely
a Tisza kiöntése ellen védi a vidéket. Továbbá a herma-
phrodita az egész Nagykunság vidékein népies szóval,
közönségesen minórj nem pedig minor. Én legalább röviden
ejtve nem hallottam. Simonyi Elek, — c) Gyoma községében
Mirhó elnevezés alatt egy város rész ismeretes (a község fele) ;
s ugyancsak annak egyik utczáját Mirhó utczának nevezik.
Hogy eredeti értelme mi, azt nem tudom ; de megjegyzem
hogy a Mirhó város rész, valamint a Mirhóutcza a község
legmagasabb pontja. Kertész A. — d) Azt nem tudom,
Szoboszlón használja-e a czompó szót, de a debreczeni köznép
használja; Még pedig kettős t. i. állás vagy alkalmazáshoz
kötött és mint tréfás és gúnyos nevezést. Mint alkalmazást
jelentő nevezést használja a bába mellett segédkező, inkább
segitő, fürösztő asszonyra. Tehát nem a segéd bábákra, mert
a segédbába a vajúdó nő melletti teendőket végzi csak, de
a czompó, vagyis fürösztő asszony vizet melegít, tüzet
rak, vizet visz a fürösztéshez, a bébi ruháit mossa; fizetése
néhány krajczár és keresztelői élelmi szerek maradéka. Tré-
fásan, néha gúnyosan használják a czompó szót, midőn valaki,
férfi vagy nő felügyel, esetleg tőle telhetőleg segítséget
nyújt a vajúdó állatnak. És a ki ez utóbbi minőségben teljesít
munkát, haragszik a czo?npó névért; mig gyermek születés-
nél megti.szteltetésnek tartja a czímet. Nagy Sándor,

3. Kelengye, a) Békésmegye (fyoma községében több-
ször volt alkalmam a kelengye szót hallani. Kertész A, — b)

Digitized by VjOOQIC

470 VÁLASZOK.

Torda-Aranyosmegye Harasztos községében kelcngyt név
alatt a nép a menyasszonyi hozományt, s nem az ajándékot
érti. Ez alkalommal megemlítek egy népies szokást, mely.
most, nem tudom, dívik-e még, de huszonöt év előtt, mikor
még ott tartózkodtam, Gerenden általános divat volt. Anna-
napkor ugyanis a nép Gerenden a vásárra összesereglett,
melyet leányvásárnak neveztek s mely valóban az is
volt. Az apák t. i. kiállottak a vásártérre rakódott szeke-
rekkel és leányaikkal. A rakódott szekéren volt azon összes
bútorzat, mely egy gazda ember házához szükséges. Ez a
bútorzat képezte a kelengyét, a mit a leány szülői adtak.
Gyakran megtörtént az is, hogy a rakott szekeret leányos-
tul és igavonó marhástul együtt szerezte meg a vőlegény.
Ez volt tehát a leány tulajdonképeni férjhez adója, kelen-
déje. Váljon nem innen származott-e a kelengyey mintegy
kelendő, az az kelendővé tevő? Horváth János.

4. Lomb, a) Gyomán a lomb szót, valamint e szárma-
zékát is: lombos^ pl., ,lombos fa', a nép ismeri és közönsé-
gesen használja is. Kertész A, ~ b) Torda- Aranyosmegyében,
Harasztoson, a lomb szót általában használja a nép, a fák
ágain kifejlett, egymáshoz sűrűn álló levelekre nézve; sót
néha giinyból a nagyhajú férfiakra is, ily formán : ,01yan
lombos a fejed, mint egy cserfa'. Ismét : ,Beh lombos farka
van annak a juhászkutyának'. Horoáth János. — c) A lomb
főnevet zöld fa-ág, többnyire nagy -ág értelemben hasz-
nálják Fazekas- Varsánd református magyarjai Arad megye
ben ; pl. ,De nagy lombok leestek ebben a zivarban' Stencr
János. — d) Csanádmegye Mezőkovácsháza községében
járván, hallottam a ,lombos farkú kutyát' emlegetni ; a kutya
maga is, de a farka is hosszúszőrű volt. R. — e) Hont-
megyében Ipolyságh környékén — hol alulirott is nevelke-
kedett emlékezem, hogy lo?nb'nak neveztük a fákon, ille-
tőleg azok ágain lévő levelek összességét; vagyis például
télen a fa áll : törzsből és ágakból, az ágak tavasszal kihajtvák,
leveleznek, s ily állapotban lo/ub-nák neveztetnek. Erre nézve
még egy fontos, talán igen sok nyelvész által alig ismert
elnevezésre hívom fel a t Szerkesztő úr b. figyelmét, mely
fennti tapasztalatomat is csak megerősíti. Ugyanis Ipolyságh
környékén a pór nép a topoly fát igen gyakran limba-fdnak
nevezi. Ezen elnevezést sehol másutt az országban nem hal-
lottam, mint épen gyermek koromban a pór fiuk között.
Természetesnek is találom, hogy a magas topoly fák sűrű
lombok által úgy egymáshoz simulnak, hogy azok összesen
ismét egy-egy lombot látszanak képezni, — talán a lonih-
limba-ídi eredete is ezzel rokon lehet. Bussay Kálmán.

5. Kija. Szt. Leány-fal ván, Arad mellett a kija szó
/t//i^ helyett használatos, de csak a gyermeknyelvben. SteiierJ.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 47 1

/

6. „Hallható-e valahol ///W/>t helyett fiiröszik?'^ Hall-
ható Arad megyében (pl. Zimánd- Újfalun) \ egy makai asszony-
tól- is hallottam. Stetier J,

8. a) Harasztoson, Torda-Aranyosmegyében, közönsé-
gesen így mondják: tpriiszkölni: sőt még ezt is: fp rücsök,
Horodth János. — b) Aradmegyében úgy emlékszem, hogy
mind a hármat hallottam : ftrüsszenty ptriisszögj pfniszköl. R,

g. Csákós. Nagykunságban a csak főnévnek csákós mel-
léknevét használják; pl. ha valakinek magasabb tetejű
kalapja van, rendesen mondják : ,Miféle nagy csákós ember
ez?' Simonyi Elek.

lo. „Mondják-e valahol: Szebbek a mi bírónkéi?" a)
Igen is mondják. Az Ipolysági dialektus hatása folytán nevel-
kedvén, s magam is szeretvén a népies , kifejezést használni,
úgy hogy ennek befolyása alatt én is még ma is néha
használom ezen kifejezést, pl. hol egy tulajdonosaak több,
vagy csak két, söt esetleg i páros tárgya értetik, azok
többesben fejeztetnek ki. íme itt egy példa: ,Be szép pár
malacza van a szomszédéinknak^ Válasz : ,De sokkal
szebbek az enyim apáméi". Valóságos palócz kifejezés ; de
igen sokszor hallható, s mondhatom, még csodálkoztam, hogy
a „Nyelvőr" munkatársai ezt nem hallották, s hogy ily meg-
szokott (legalább előttem az) kifejezés, vagy szólás formának
valódiságát kétségbe vonják. Biissay Kálmán. — b) A mint
én tudom Nagykunságban mindenütt, pl. Kunhegyesen,
Madarason, Kis-Ujszálláson, Karczagon, az ilyen mondásra:
,Szép lovai vannak Bálint gazdának^ csak így szoktak felelni :
,Szép, de szebbek a Samu gazdáé.' Simonyi Elek.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

Ki skunságiak.

Mindég hólon lóssz íi, még az asztalos m ö g nem vacz-
k o 1 neki: míg koporsóba nem teszik.

Kikeszték az új szalonnát: mikor a gyereket először
Verik meg.

Kinyút kilencz kutya hosszára: czifrán fölöltözvt
kevélyen jár, vagy más módon mulatva kitesz magáért.

Azt kapod a mit a Révész béröse.

Vargát ránt: a csizma, ha a meleg kemenczére teszik.

Mögjárta száztű hosszát: Hiába járt.

Dögrováson van. (A juhász rovást visz az eldöglött ju-
hokról, s a melyik már nagyon rosszul van, azt akár elöre is

Digitized by VjOOQIC

472 NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

felróhatja. A fenti mondás tehát : egyik lába a sírban van. — Aba-
ujban is Nyr. II. 557).

Tüvirű högyire: nagyon alaposan pl. megvizsgál vmit'.

Rá hágott a ló az erszényre ha t. i. nagyon lapos.

Fülem mellett a gazba: így szokták útba igazítani, a
ki vmit nyakra főre keres, s folyton kérdi, hogy hol van ez s ez.

Kidugja a szömit: vmi kevés értékű tárgygyal elégíti ki.

Kéz után keletlen, lapát után sületlen (kenyér).

Mén a bélé: hasmenése van. (Veszprém Nyr. III. 184).

Befogták neki a könyér útját: torkon ragadták.

Szent életű vas fazék, csak a füle kormos: álszen-
teskedöröl mondják.

Bekorczol: befon, rászed.

Kihögyöz, kisemmiz: osztozás alkalmával rövidségbe
ejt vkit.

Nem vöszik: nem „gilt". Játékban vmely érvénytelen mű-
veletre, a mit újra kell megtenni, ezt mondják : Ezt nem voszik.

Nem nagy lelke puffanására esik: nem nagyon vesz
vmit a lelkére.

L é I ö k r e ! ha vkit nem igaz munkán vagy hazudozáson kap-
nak, ezzel szokták figyelmeztetni. Az egyszeri ember aztán így felelt
e^re : Lelök, lélök ! De hát én hogy élők ? !

Puha embör: dologkerülÖ, akár restségből, gyengeségből,
vagy kényeztető nevelés folytán.

Ráteríti a vizes lepedőt: rávall, vkinek bűneit elárulja.

R á V a k a r : u. a. de tréfás értelemben.

Hetet havat igér: a ki vmely kötelezettsége teljesítésére
mindig más-más terminusokat tűz ki.

Öző-fútü. Bejár ahhó űző-fútó : Mindenféle népség előtt
nyitva az ajtaja.

Kirántották alúlla a gyíként: meghalt.

Kétfelé vágták a könyeret: a házasfelek, midőn el-
válnak. (Nagykunság Nyr. II. 274).

Kétfelé hanták a sonkát: u. a.

Ajég is ott szakad, a hun legvékonyabb: szegény
embert leghamarabb éri a szerencsétlenség.

Az ördög is oda mén szarni, a hun légmagosabb
a hogy: a gazdag embert haniarabb éri a szerencse.

Éső nyerés czigán vesztés: kártyázás közben mondo-
gatják. (Hm. Vásárhely Nyr. II. 334).

(Kis-Kun-Halas.) Korda Imre.

Digitized by

Google

I

népnyelvhagyomAnyok. 473

Népmesék.

A szegény ember sa zördög*).

A szegény ember meg vót eróssón szárúivá, s elindult, hagy
immá keressen cséplést. A min ment az útan, eccé csak megtalálta
a zórdóg, s aszkérdette, hagy :

— Huvá méssz te szegény ember?

A szegény embernek a csép s a gerebe a hátán vót. Asz
mangya a szegény ember, hagy :

— Én biza csak ide menyek, a hunn éppeg kapák cséplést.
Aszmangya ére a zórdóg. hagy :

— Ajj meg te szegény ember ; há nem jünnél velem ?

— Vaj igen biz' én, jó szűvvel.

Evei émentek, s éggy hejt el is kesztek csépéni. A szegény
embernek csak ajan fa hadarója vót né, min nekem, s csak min
verte nagy lassan, pik-pakk, pik-pakk, pik-pakk. A zórdógnek vót
egy fajin vas hadarója. már ö sakkal tóbbót tudatt csépéni. A
mind é végzik a cséplést, mit, asz kérdi a szegény ember, hagy :

— Na te órdóg, itt van két rakás, há má neked mejik kell
inkább, a küssebbik vaj a nag^yabbik ?

— Nekem a nagyabbik.

— Na nekem jó lessz a küssebbik is.

A min neki faktak, hagy immá vigyék el, eccé csak láttya
a zórdóg, hagy a szegény emberé mijén fene nehéz, s az óvé csak
ajan mind a tallú. Asz mangya a zórdóg.

— Te szegény ember, te, a zén rakásam a nagyabbik, a
téjéd még fél akkara sincs, mégis a tejed a nehezebbik, hagy le-
het az ?

— A biz a csak úgy, hagy abba a nagyba csupa pajva van,
s még éggy szem sincsen.

Eróssón megharagudatt ére a zórdóg.

— Nem úgy nem, te szegény ember, aészuk másképpen el.
Tésis (te is) csak addig verted, a még én, s nekem még se legyen
"'ég éggy. szem tiszta búzám se ? Min csak a téjéd legyen az
egészsz ? Asszuk csak el, újból.

— Én asse bánam, mangya a szegény ember. Prabájjuk meg,
abból a más kalangyából a mejikünk tóbb szemet ki vér : azé
legyen a küssebbik rakás.

Na jal van ; megórvóndótt ére eróssón a zórdóg, hagy immá
a zóvé lessz a tiszta búza mé neki vashadarója vót, sava tóbbót
verhetett, minda szegény ember a zóvével. A zórdóg el is keszte
vágni istenesen a búzát, a szegény ember csak ütógótte nagy las-
san. Há amind évégzik: üsmét a szegény embernek vót tóbb bú-

•) Az ''^-vel jelölt hang az <? és o között áll, s úgy keletkezik, mintha
ó hangot akarnánk kiejteni, de a rendesnél nagyobbra, kissé lefelé, hosszn-
kásra nyitott ajakkal ejtjük ki a hangot K. M.

Digitized by VjOOQIC

474

NÉPNYELVHAGYOM A NYOK.

zaja, mrr a zórdóg vasliadarója min ketté váj^ta a búza fejit, s
t'jT^y szem nem sak : de még annyi sem hullatt ki belóllö.

- - Na már látam, hagy újból megcsaltál, te szegény ember,
de háram a Zisten igazzá ; |)rabájjuk meg mű is háram verst!n,
hagy mejikünk tud tóbbót. Gyere, fussunk verset !

Neki is futamattak, de a zórdóg jabban gyóztó, má el k
hattá a szegény embert. Látta má a szegény ember, hagy a zórdóg
huncvút s leveri, s gandalkazatt, hagy hagysmint tudná ö mégis
legyózni. A mind éppeg éggy bakar felé futattak, aszmangya a
szegény ember a zórdógnek, hagy :

— Te ördög, én biz a nem futak többÓt vélled, hájsze te
nem is igen tuce ; hanem éppeg itf van nekem a kicsi ócsém, fuss
te csak vélle, ha van kurázsid.

Aval megrúgta a zember a bakrat, s há ki ugratt éggy nyúl^
csak éggy csepp vót, de mégis csak éggyet ugratt, s mingyá úgy
rhatta a zórdögöt, hagy a zasztán szégyenletibe abba a szén pil-
lanatba úgy ément, hagy saha sem jütt vissza tóbbót, s a tiszta
búza minda szegény emberé lett. így járt a zórdÓg a szegény em-
berrel I

(Szükefalva, Kisküküllö megye.)

KiSPÁL MlFLÍLY.

Kiolvasó versek.

Ják(')bnak vút hat fia.
Mind a hat csizmailia ;
Simi, vSamu, Sámuel,
Dini, IJani, Dániel.

Kggy-elóre, két-kettőre,
1 lárom hatra, hat kilenczre
Uss ki tizet tizenegyre,
Kifutóra, befutóra,
lígy jó puffot a hátára,
Oron bükk, s omol oda.

Hárman mentünk a göilörbe,
Ketten jöttünk ki belőle;
Nízz be, Pista zablakon,
Ki pipál az asztalon,
lilmez ur, amaz ur,
Az a tekintetes ur.

Néném sütött pt)gácsát.
De nem adott belőle :
Kn is sütök kalácsot,
Én se adok belőle.
Fettem a kosárba.
Vittem a vásárba ;
Kérdik a vásárba,
Mi van a kosárba.
Túrós béles, dereje,
begyéi Jancsi belőle.

I^j haj vad liba
Mit ettél a lakziba?
Tekintetes káposztát.
Méltóságos rátottát.
Bebíirödzött a lencse,
Villámlik a zsendicze ;
.\ zsidónak nincs országa.
Pokolba van koronája ;
Itt verik a kípedre, kípedre.
(Hajdu'Szoboszló.)

Ka K DOS Matild

Digitized by

Google

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

475

Mit beszélnek az állatok?

Ha a kutyát megütik, így jajgat: Faviiig, faviiig, faviiig.
A disznók, mikor a kondás az esőben hazafele hajtja őket,
így beszélnek. Az öreg : Ha én eztet tudtam vóna, köpenyeget vet-
tem vóna. A kicsinyek : Én is, én is, én is. Este, mikor éhesen
rohannak hazafelé a csürhéről, valamennyi ezt visítja : Áprillillis,
áprillillis, áprillillis.

(Szatmár megye.)

Soltész Árpád.

Tájszók.

S z a tm á r m

l a p ó t y a : egy bizonyos turós-
lepénynek, bélesnek a neve.

1 ó s t a t : fut, fárad, szalad ; va-
lami után szorgosan jár, lót-fut.

labodázik: restül, lomhán csi-
nál valamit, dolgozik, csak az
időt veszti.

1 i n g y i k : tréfás, vagy inkább
gúnyos csúfondáros neve a női
ivarszervnek.

lére hajt: koptat, nyü vala-
mely ruhát, eszközt. Ezt ugyan
hamar lére hajtottad: elnyütted.

I i p i s t e s : hanyagul, pongyolán
öltözködő ; mondják 1 i p i s t á n
huszárjának is.

I e p c s e s : durva, goromba, tisz-
tátalan, szennyes öltözetű ; in-
nen : lepcses szájú: tisz-
tátalan, fajtalan szavakat hasz-
náló, veszekedő.

I a j h ó : könnyelmű, bohókás, va-
lamivel keveset gondoló, de
jókedvű.

lőcsből, lőcsből: vizet ön-
töz, locsol, vizben lobácsol,
locsbátol, a vizet szükségtele-
nül vesztegeti.

ler ácsol: elhallgattat, hallga-
tásra kényszerít.

1 a z s u k á 1 : játszva tölti, fecsé-
reli az időt a helyett, hogy
dolga után látna.

e g y e i e k.

lődörög: ide-oda \ó^, himbá-
lózik ; ördöngve le s fel jár-
kél, lötyög.

lődörgő: tréfás neve a férfi
ivarszervnek ; innen a találós
mese : dombon ülő Demeternek
kinn a lödörgője : a harangnak
az ütője, nyelve.

lupa: ügyetlen, otromba keze
fogású, lomha.

1 a k t o r : hosszúsági mérték : egy
öl ; a német klafter-ből.

1 ő g é r e z i k : dolog nélkül jön
s megy, kerüli a dolgot.

lobban: hirtelen távozik, vagy
érkezik valahonnan. Úgy ellob-
bant innen , hogy észre se
vettem.

1 e p e t e 1 : összevissza jár a szája,
veszekedik, lármázik, kelepel.

ra á z g i tá 1 : mázol, mázolgat, be-
ken valamit ; éhez hasonló je-
lentésű a m á z g á 1.

m o h o g r magában, bosszankotlva
érthetetlenül beszél, dohog;
ennél hangosabban, de szintén
alig érthetőleg beszél az, a ki

motyog: akadozva beszél.

makog: mondják a nyúl szaka-
dozott hangjáról, valamint az
alvó emberről, mikor álmában
dadogva beszél.

raufli: ostoba, ügyetlen.

Digitized by VjOOQIC

476

NÉPNYKLVHAGYOMÁNYOK.

•m u t a h u 1 a : lassú, rest, nehéz
járású, ügyetlen, otromba.

mcreglye: a lekaszált s szá-
rított fűből először mereglyét,
apró boglyácskát csinálunk ;
ha a széna szárazabb, akkor
a mereglye nagyobb lesz, utol-
jára boglyát, kazalt csinálunk
belőle; e szerint a mereglye
itt apró szénacsomó, boglya
alakba rakva ; az alvidéken :
bukó, rudas, petrencze.

m e 1 1 é r t e s : olyan szövet, kelme,
különösen selyem, a mely több
színt játszik.

motoháricza: ügyetlen keze
fogású, lassú.

maczakárkodik: gyermekek-
ről mondják, mikor játék köz-
ben egymást tépik, ülik, verik.

maczurkodik: sokban szin-
tén hasonlít a maczakárkodik
szó jelentéséhez.

macskásodik: fonalról mond-
(Nagybánya.

ják, mikor ez összevissza sod-
ródik, bomlik.

mérekezik: összemérközik.

m u s z i t : kényszerít, kényszcrget.

matat: keresgél, kutat.

m o t r o s á 1 : babrál, ide-oda nyúl,
nyúlkál.

mony aszol: restül, lomhán csi-
nál valamit.

megbakolta magát: meg-
átalkodott, ellent áll.

mézga: azon nedve a fának,
mely a fa teste s héja, kérge
között van s eszközli azt, hogy
a kéreg könnyen lehámlík a fa
testéről.

mula, muláta: ügyetlen, gyáva,
mulya.

marczafánk: olyan tésztasúte-
mény, melyet senki sem látott,
nem ismer, csak hirét liallotta;
az enni nem akaróra szokták
mondani : talán bizony marcza-
fánk kellene?
Szatmár m.)

Katona Lajos.

Kiskunságiak.

dadára: a ki hadarva beszél.

<1 a g á j o s : dölyfös, gőgös.

d a k u, d a k u k ö d m e n : birka-
bőr dolmány. A „ködmen"
csak derékig ért, de ezt már
nem viselik, s újabban daku
vagy ködmen mindeg'y.

d a r u d ö b ö g ő : nagy^ hosszú,
kemény bőr daku (tréfásan).

d a r u I á b : a Chondrilla juncea
növény gyökerén levő madár-
láb forma gyönge cslrahajtás,
melyből tavasszal salátát ké-
szítenek.

d a r V a d o z : szállingózik ; nagy
területen ha kevés ember jár-
kel, ezek „darvadoznak" ott.
Ezt is mondják : Efélig fönn
darvadoztunk : virrasztottunk.

(Somogyban : beteg, különösen
gyomorbajban Ny. III. 141.)

d a j n a : rossz életű nőszemély.

d á V i r i k 0 1 : esetlenül dalol,
gajdol.

d é b é 1 1 a : nagy idomtalan testű
nő (Szabolcs. Ny. XII. 47.)

d e n c z ö 1 : lehever, lenyomkod ;
pl. lédenczöli az ág^at a ki a
felhalmozott vánkosokra rádől.
V. ráfekszik. (Pannonhalm :
denczöl. Ny. XII. 187.)

déli bátor: tolvaj. (Vásári
műszó ; délben ugyanis a mes-
teremberek evéssel levén el-
foglalva, ilyenkor a tolvaj bá-
tor.)

devérnyáz: tivornyáz (Kecs-
keméten devernyéz Ny. X. 380.)

Digitized by VjOO.Q IC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK .

477

(I i f i n y ó, d i' f i n y ó s : jó, je-
les, fáin (gúnyos mellékért.)
(Félegyháza: Nem valami difi-
nya : n. vmi különös Ny. IV.
559. — Eredetére tán világot
vethet e kifejezés : de finyi
pipa : de fáin pipa. Veszprém
Ny. III. 89.) Difi: tündöklő
(Ny. XII. 527.)

dobár: kitömött (erszény, zacs-
kó.) Hm. Vásárh. M. Népk.
Gyűjt. II. 273.

dobogó: gvaloghíd (Somogy
Ny. XI. 238.)

d ó k a : kabát, köntös (szövetből
készült)

dorbézol: tivornyáz.

dsindsa, dsindsás: viz-
vette, tocsogós rét.

d u c z i : a nök testhez álló rö-
vid téli felöltője. Fiatal nök
viselik, posztóból és vattából
készül, az öreg asszonyok csu-
bája börböl. (Közép-Baranya
Ny. III. 2S2.)

d u c z i f a r o s : kövér , széles
farú.

duhaj, duhaj os: tolvaj, or-
gazda, betyár egy személyben.

duruzsol: dörmög, zúgoló-
dik, morog. (Szeged Ny. VIII.
235. — R.-Szombat Ny. X. 88.)

d ú z : födúzza az órát : duzzog.

ebihal: kutyahal, a béka első
alakja (Somogy Ny. XI. 238).

eligazít: elutasít.

elöcsahos: elöljáró a mun-
kások közt.

e 1 ő h a s i : első borja a tehénnek.

előz: I. Kifogja vkitöl a vilá-
gosságot. 2. Előre halad. Pl.
Étagadtá 5 frtomat, pedig avva
nem sokat előző : nem sokra
mégy vele.

e 1 ő t e : a sárkemencze szájának
szintén sárból csinált félkör
alakú ajtaja. (Szeged Ny. VÍI.
235. — Bihar m. Ny. IV.

44. — R.-Szombat Ny. X.
88. — Mezőtúr Ny. X. 437. —
Szathmárban : elitő Ny. X. 525.)

enczönbencz: vmihez való
aprólék, kellékek.

eresz, ereszét: a háztető-
nek a csurgás és a fal közti
része, máskép i s z t o r h a j.

éggyetmás, házi eggyé t-
m á s : házi bútor.

é b á m u 1 : ellep, elborít. Annyi
a kacsa, hogy egésszen ébá-
múja a vizet. A régi nyelvben :
elbamol, bebamol. Tinódinál :
Szögedi veszedm. 75. Ali basa.
285 (L. Régi Magy. Költ.
Tára III. 420. 1.) — Fajszról
közli a Ny. VII. 281. Elbá-
molta a viz a folyó partját :
elhordta. — Elbámul másik
szokásos jelentése (elcsodálko-
zik) is megvan.

é b é r m á 1 1 : elkeresztel, elcsúfol.

écsigáz: kifáraszt, kimerít.

é f ö d e I : eltékozol.

é f o g : elfogad (Gyöngyösinél :
Vagy ha elfogja is, azt csak
abban hagyja, t. i. a levelet.
Mur. Vén.)

é f ú 1 1 (elfú) : megesküszik vmire
Pl. Azt nem hiszöm, ha csak
é nem fúllod. Az „elfúllás"-nak
aztán ez a formulája : de biz
isten, V. bizony úristen.

élével: elpletykáz, vmi inegr
tudott hírt gyorsan odább ad.

é m i h á j 1 i k : elnyilik, elfeslik
(Hajdúm.: megmihályodik. Ny.
VII. 235.)

é p á n t o 1 : megver.

éputtyan: semmivé válik j)l.
vmi terv, szándék v. kezde-
mény.

é t ö k i t : elrongál, elveszteget,
elpocsékol. (Tinódinál : Tőrrel
nyillal igen tekitik vala. Zsigm.
kir. krón. 205. 1. U. o. 412.)

é d ő : az anyját így szólítja a

Digitized by VjOOQIC

478

NÉPNYELVHAGYOMÁN YOK .

gyerek. (Veszprémben é d e Ny.
Ili. 89. — Hm. -Vásárhelyt
édős: anya Ny. VIII. 92.)

é f ó t : (gúnyos) mindenféle fel-
olthetif) ruhadarab. Vesd lé má
azt az éfótot. A kis gyermek
álladzóját is hivják így.

é g ö d e 1 ö m : égodelöm-rossz,
é.-kegyetlen , é.-jószivű stb,
összetételekben : rendkívül ,
képzelhetetlenül rossz, kegyet-
len stb. Szilády A. Ny. I. 122.
az „ég** : szent régi szckól szár-
maztatja. (Székelyföldön : égé-
delem : harag, bosszúság, sze-

relem Kriza Ny. III. 423. —
fgedelem rossz cseléddel a dol-
goztatás. Mezőtúr Ny. X. 285.)

é h a : a kocsi belső részében
levő keresztfa (a régi j o h
változata).

é h o m r a : éh gyomorra. (R.-
Szombat. Ny. X. 88).

é n y á 1 (éh-nyál v. éj-nyál ?)
reggel evés előtti nyál. A nyak-
mirigy daganatot pl. ényállal
kell megkenni, hogy elmúljon.

étet, m ö g é t e t : megmérgez.
(Kecskemét Ny. X. 380.)

é V ő eszköz: ess-zeug.

(Kis-Kun-Halas.)

Korda Imre.

Alföldiek.

I a p i n t : valami tárgynak lapjá-
val kissé megüt. „Anyákám !
Pista a léniával megütött. Csak
éppen meglapintottam*^.

I e b e n k é I : libonkál pl. csónak
a vizén. „Úgy lebenkélt ve-
lünk a csónak, hogy majd el-
merültünk".

I e c c s : lágy főzelék, elfőtt nö-
vényétel. „Panni ! vigyázz az
ételre, ne legyen belőle leccs".

I e p p e n c s : éji papucs, cso-
szogó. „Fiam, hozd el a lep-
pencset".

leppencses: lompos , lusta
öltözetű^ férj szöktető nő. „ Ugyan
Trézsi, hogy lehetsz menyecske
létedre olyan leppencses, nem
félsz, hogy az urad megszökik
tőled".

le penderít: valamit gyorsan
leír. y,Kzt ugyan lependerí-
tettem".

leszínel: letisztáz pl. mézet.
„Színeid le a mézet".

I i p á n't o s : leppencses, nehéz-
kes járású. ,, Ugyan ne lipán-
toskodjál, nem szégyenled ma-

gad ? Nézd meg azt a lipántos
csirkét, mi a baja".

maj: valami üregnek belső ré-
sze. „Nézd meg fiam a verem
maját, szedd ki onnét is a
búzát. Hol van a kulcs éds
anyám? Ott van az ágy máj-
ban".

m á 1 1 a d é k : felvált sár. „De
sokáig jöttél haíja Pista. Vátig
siettem, de a málladék mind
a kerékre ragadt".

m á t r a : nádra, anyaméh. „Ugyan
Kata néni, húzogasson meg ;
mert feljött a mátrám".

megkeserül: megbán. „Majd
megkeserülöd te még azt".

m e g p e n d e r í t : megkondorgat
pl. betűt. „Éds apám, nézze
keed csak, ezt a betűt hogy
megpenderítettem " .

megránt: megkárosít. „No az
a rossz tinó engem ugyan jól
megrántott".

mezgelcnít: vagyonából ki-
forgat. „Kngem ugyan az atya-
fiak jól megmezgelenítettek**.

m i c z i n a : gancsó, kancsó, hón-

Digitized by VjOOQIC

]

NÉPNYELV HAGYOMÁNYOK.

479

alj alatt támadt érzékeny fe-
kélyes kelés. ^Mi a baj Pista?
Jaj barátom a miczinától nem
birok aludni ^^
m () V a : preló. Bácskában némely
helyen még meg van az a jó
szokás, hogy barátságból el-
mennek másnak kőzósen szán-
tani vagy kukoriczát fosztani.
Ilyenkor a gazda háza elé egy
zászlót vagy zóld gallyat tőz,

vagy pedig valakit megbíz
annak közhirré tételével. A
munkáért nem fizet, hanem a
munkásokat enni és innivalóval
látja el. Néha azután a munka
bevégzése után tánczra is pen-
derülnek a munkások, ií ba-
rátságból végzett munkát ne-
vezik móvának. ^Gyeriink
nióvába szántani vagy kuko-
^riczát fosztani".

Samií JÓZSKb\

S o m o g y m e g y e i e k.

a b á r o I ni: fonnyasztani, pl. húst
vagy disznóöléskor a tudót,
májat stb.

ásj)áló: nriotóla, melyre az or-
sóról a fonalat felmotólálják.

1) á b o s : mézeskalácsos.

balog: suta, ki inkább a bal-
kezét használja.

b o m h é c z : pohos, általában az
evésben és ivásban tel hete t-
lenkedó.

c s u h i : árva káka.

c s u m a : suska ; némely vidé-
ken : c s uh a j.

<1 u r u n g : dorong.

dönteni: homlítani, pl. szólót.

ereszt: rajzik, pl. a méh.

folat: űzekedik, pl. a tehén.

f fi s t ő s : szennyes ruha.

g ő b e : emse, kocza disznó.

g ü m e c s : kavics ; pl. gümecsós
(kavicsos) út.

gölöncsér: fazekas.

hordozni: berenálni, pl. a
főidbe vetett magot.

h u m n i : hunyni ; [)1. behumta a
szemit,

kűesztótt: fótt sódar vagy
szalonna.

kuka: néma.

m o n y a s : c sodor, mén ló.

m e r ő g I e : mintegy 3 láb hosz-
szú, ujjnyi vastag fa, melynek

mindkét vége ki van hegyezve,
mit az asztag kerületibe szur-
kálnak, hogy az asztagra háii} t
szalma fedélzetnek fenntartt'íja
legyen.

m é g g y e r ö k ó z n i : szülni :
pl. „%Sára is méggyerókózótt''.

m e 1 ő n c z e : kerek tekenó.

[) o c s o V i c s : lakodalomra hí-
vogató. Nem vőfély, hanem egy
már éltesb. a faluban tréfáin'il
némi elmésségról ismeretes em-
ber, pl. egy ket kapituláczi('>t
kiszolgált katona.

paszita: komalakzi.

pénzes: pálinkás pohár.

r a f a n c z : élhetetlen, haszonta-
lan, j)l. ember.

r e d V e s : reves, pl. fa.

t ü s k e s z ó I ó : köszméte ; né-
mely helyen |) ő s z m é t e.

t é g I á z ó V a s : vasaló.

t ü s z k ü : kova.

tik: tyúk.

t i k m o n y : tojás. Altalábiin
minden tojást tikmonynak ne-
veznek ; pl. I u d t i k m 0 n v.

z s i r k a : tepertő ; némely lie-
lyen p ő r c z.

z s o n k a : sódar.

V o n y i g ó : szénahuzó, szalma-

huzó.

V a s f a z é k : üst.

CsEKü Bálint.

Digitized by VjOOQIC

4 8o népnyelvhagyomAnyok.

Mesterszók.

Kerékgyártó mesterség.

Kerej ártó.

Eszterga. Eszterga-csap, e.-vésó, e.-szolga, e.-ék, e.-állvány.

V o n ó s z é k, v.-kés.

Fűrészek: kerekM f. (schweifságe), lyukf., kiakasztcSf.,
kézif , érte czóg (erste ságe), svábczóg, lukczóg, sliszczóg^ gróczcVg.

Vésők: holkerv., gömbölyű v., lapos v., csapos v., füles v.,
gérv'ísö (srégvésö), astókv., marokvas v.

F ú r ú k : kerekagyf., furdancs (franczia fúró).

Gy a I u k : nudgy., vísö gy., fílung gy., szarvas gy., eresztő gy.,
karnisz gy.

Ráspolyok: lapos, féígömbölyű, fmum r. ; slikfájl.

Kapocska (gömbölyű fánál faragáshoz). Görbe czirkalom. Göni-
bölyű darabot átmérni (átmérőt keresni). Srégmónsz, vinklimónsz.
Hevedervágó. Strajmódli, famódla. Lokpályi. Faragó fejsze, kereszt-
fejsze. Szekercze (lyukas). Pank (faragó pad). Pangázli (bankeisen).
Vinkli. Czverhók. Tisztító vas, körömvas. Punczág. Sinór. Vízmér-
ték. Dongahúzó. Kerékszék. Kótis. Bunkó. Furkó, hasító furkó
(hosszúnyelű). Steklikís. Stóg (belejön a steklikísbe). Rajzkís (nye-
les, evökésnagyságü fűrész). Czitling (tisztításra való : ziehlinge).
Czitlingfenö. Üórni (szeget ütnek vele : dorn). Ropánt (rauchbank).
Rókás kis (rövid vonó kés, róka van rajta).

Mit csinál a kerejártó? Farag, czirkalmaz, fel-
szabja a keréktalpat, osztán ráveri, 1 e é k e l i, k ö r ü I b á r-
d o I j a ; osztán simít, c s a p o 1 .(a küllőnek a csapját csinálja),
lapol, ez í ki ingei, kerékagyat fúr, vís, beküllőzi a
kerékagyat a székbe, talpal, osztán bepuskázzák a kerék-
agyat, ha vastengelyes, kifúrják, ha fatengelyes.

A kerék részei: keréktalp, küllő, kerékagy, végiglyuk.
(N. Kun-Madaras.)

Körösi Sándor.

Népdalok.

I.

Este van, nem látok. Arra kérem komám uram,

Gyújcs babám világot ; Gunározza meg a ludam.

Csókolom a szádat, Gunára ketteje,

Piros két orczádat. Szabad a mezeje.

(Kengyel. Heves megye.)

WOLF VlTJ^lOS.
2.
Fejér fuszujka virág. Gyere inkább sütétbe,

Ne jüjj hazzám napvilág ; Uczu te ! hagy üjjek a zölődbe.

(Csapó. Kisküküllő megye.)

KispÁL Mihály.

Digitized by VjOOQIC

ÜZENETEINK.

Általános értesítés. Megkaptuk a következő
küldeményeket :

1. Joannovics (x y ö r g y t ö 1 : Válasz a , Nyelvészeti
logiká^-ra.

2. Barts Józseftől: a) Orvosi Antibarbarus. b)
-Aprólékok.

3. Négyesy Lászlótól: a) Magyar vokalizmus.
Id) a szegedi nyelvjárás.

4. Kardos Alberttől: a) Helyreigazítások, b) Vá-
laszok, c) Egy nyelvészeti értekezés bírálata.

5. Kőrösy Sándortól: a) Helyreigazítások, b) Táj-
szók, c) Néprománcz.

6. Kertész Józseftől: Népmese.

7. Tolnai Józseftől: Tájszók.

8. Damó Istvántól: Tájszók.

9. Németh Sándortól: a) Népdalok, b) Gúnyne-
vek, c) Találós mesék.

10. Schlesinger Zsófiától: Tájszók.

11. Haich Ottiltól: Tájszók.

12. Halász Ignácztól: A csudálatos gyürü.

13. Kardos Matildtól: Gyermekjátékok.

14. Soltész Árpádtól: a) Tájszók. b) Népetymo-
logiák. c) Gyermekmondókák

15. Halász Jánostól: a) Rábaközi nyelvsajátságok.
t>) Népmesék : Kérmomiéti. A nádi kisasszonyok, c) Táj-
tízók. d) Állathivogató szók. e) Népdalok f) (xúnydalok.
g") Néprománcz.

Figyelmeztetjük t. olvasóinkat a boríték 4. lapján
foglalt Értesítésre.

Digitized by VjOOQIC

ÉRTESÍTÉS.

T. előfizetőinknek és olvasóinknak tisztelettel tudomására
juttatjuk^ hogy a

*^ V

MAGYAR NYELVŐR

első kötetének má^sodik kiadása

megjelent.

Ara fűzve 6 f rt.

Megrendelések a Magyar Nyelvőr kiadó hivatalához
(Bulyovszky-utcza 6. sz.) intézendők.

„MAGYAR NYELVŐR"

szerkesztőséire s kiadö hivatala*

Digitized by VjOOQ IC ^_

1885. NOVEMBER 15.

MAGYAR NYELVŐR.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. XI. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

HORNYÁNSZKY VIKTOR SAJTÓJA.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Old&l.

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond . 4^3

Szómagyarázatok. Szarvas Gábor 4^8

Miattam, tőlem. Barharits Róbert. ... 496

Egy kis szlavisztika Volf György 499

Válasz a nyelvészeti logikára. Joannovics György .... ... 502

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Tenyésztő növények. Szarvas Gábor ... 508

Tájékoztat. Szarvas Gábor 5^0

Létére. Kardos Albert 511

Petten. Tolnai József, . . 5^^

Szivmátra. Boncs. Csimbók. Sz D 5*^

Román, rumuny. Kispál Mihály -5^3

Nyelvtörténeti adatok. Katona Lajos 5 '4

Népnyelvhagyományok.

Szólásmódok. Korda Imre ... S^^

Hasonlatok. Vitéz József 5^7

Párbeszédek. Gyárfás I. T., Luka 517

Népetimologiák. Veres Ferencz • • • 5'9

Népmesék. Halász János 5^9

Gyermekjátékok. Kardos Matild 5^3

Gazdasági műszók. Csomár István 5^3

Tájszók. Katona Lajos, Damó István ^ Szert lent hegyi. Tolnai József

Samu József . 5^4

Néprománczok. Császár Lajos 528

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik
minden' hónap

három ivnyi
tartalommal.

XIV. kölel.

MAGYAR

NYELVŐR

82KKKB8ZTI

SZARVAS GÁBOI^.

1885. NOVEMBER I5.

Szerkesztő

kiadó hivatal

Budapest

VI, Bulyovszky-

utcza 6, sz.

XI. füzet.

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS.
7) Az -igr pag.

Az -ig rag, mint nyelvemlékeink bizonyítják, azelőtt
-^ volt: eddeglen Münch. c. (de u. o. ilyenek is: ideiglen^
míglen); addeg, addeglan, Bécsi c. ; mendaddeg Ehr. c. 79.
napottesteg 65. (de menyg u. o. i. stb.) adzeg Debr. c. 12.
{adzyg u. o. 97.) valteg váltig Lev. i. 13. valthegh 167.
stb. stb.

Ez az 'ég a nép nyelvében itt-ott mai nap is hallható.
így különösen Háromszékben, de ott is csak némely hatá-
rozók fordulnak elö állandóan ilyen alakban : meddégj addég^
eddég, többég stb. (1. MNyszet. VI. 208.) De más vidékekről
való közleményekben is találkozunk vele ; így egy veszpré-
miben: „csak e darabég (egy darabig)" Ny. IV. 82. egy
ormánságiban: ^^kicsinyeg: kevés ideig" II. 278. s egy szege-
diben: addégy Szeged n. 11. iio.

Néhány régi irónk helyesírása azt bizonyítja, hogy a
régi 'ég és a mai -ig közt volt egy átmeneti alak : a hosszú-
hangú 'tg. Vö. torkig, Decsi ada^. 153. estueig Kár. bibi. I.
138. napig 314. eztístigy búzáig u. o 424. Istenig 470. észten'
deig MA. bibi. I. 114. e^gyül egyig MA. tan. 187.

Ismerete > alak az -ig ragnak az enklitikus -/<?«-nel való
bővülése. „Ehhez végül tétetik néha lan^ mely valamicskével
bathatósítja a szó értelmét, p. o. mái napiglan, egy ideiglen
mind végiglen, untiglan, mind addiglan ; míglen felejtesz el
Uram? én hozzámiglan". Gyarm. nyelvm. II. 129. Ez a járu-
lék kivált az időhatározóknál használatos.

Van azonban egy másik bővült alakja is az -/]f-nek,
de ez csak a régiségben található. Ugyanis a Kulcsár codex-
ben (s a vele azonos tartalmú Keszthelyi codexben) 'tg v.

M. KYBLVÖR. XIV. 31

Digitized by VjOOQIC

482 SIMONVI ZSIGMOND.

'tglen helyett legtöbbször -igen; pl. „the byzonsagod mynd
egygen vagyon" : veritas tua usque ad nubes Kulc^. c. 84.
r^estygen syralm meg marad:" ad vesperum demorabitur fle-
tus" 64. „ygen kewes ydeygen:^ adhuc pusillum Keszth. c.
109. stb. stb. Kz az -efi szintén csak olyan nyomó'sitó járu-
léknak látszik, mint a föntebbi 4en ; v. ö. azérUan, hogy-an stb.
Viszont elül van látszólag egy d elemmel bővülve az
-^S '■^g' ezekben : addigi eddigi meddig. Az első kettőben a
dd valószinüleg az az, ez, c-jének eredetibb alakja, a harma-
dik pedig amazoknak analógiájára keletkezett a szabályosabb
7níg helyett. Említhetjük még ezt a csángó kifejezést : „nézz
kevesdég e fejembe" Nyr. III. 335 ; ez talán a rokonértelmü
kicsiddég kedveért van a kicsinyítő í/-vel képezve, ha csak
azt nem tennők föl, hogy mind a kettő összevonás útján kelet-
kezett e h. kevés ideig, kicsid ideig. Hasonló látszaton alap-
szik az 'ig ragnak az a -nég, nyég mellékalakja, melyet a
székelyek használnak ilyen kifejezésekben : semminég: nul-
latenus, Apáczai Csere enc. Kresz. ; egy szikrdnyég sem von-
ném számba (Udvarh.) Ny. IV. 227. ,Jdrásnég : egy mérföld
járásnyira" II. 522. „A határvető ig rag h. eg, nég v. nycg-^X
használunk [Csík megyében] : egy ölnyég van kertünktől ;
egy órdnyég sem várom, egy kicsiddég v. egy kiis7iég \^\Aq\í\
husznig való: körülbelül húsz" Székely, egylet évk. IV. 41.
Ezekben a -ne\ nyc nyi melléknévképző előzi meg az -ig
ragot. (Fogjuk látni, hogy ezek régibb nyelvünkben a g
nélkül, tehát látszólag ragtalanul is előfordulnak. L. a rag-
talan határozókról szóIq czikket).

Lássuk most, mennyit mondhatunk az -ig ragnak ere-
detéről. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a rokon nyelvek
közt csak még a zürjén-votjákban van ilyen rövid termina-
tivus, határvető rag, pl. ar ősz, aröi őszig. Evvel a m. -/If-et
nem azonosíthatjuk, a többi rokon nyelv pedig olyan kap-
csolattal fejezi ki a határvetést, minő pl. a latin usqtie ad
vagy a német bis zn. így hát a rokon nyelvek részéről nem
is várhatunk közvetlen fölvilágosítást. A finn nyelvnek lív
dialektusában van egy aig névutó {^\- jog-n aig an denbach,
aiga rand), mely mind alakra, mind jelentésre nézve köze-
ledik a m. -ig^ -e'g raghoz. Csakhogy ez a lívben nyilván
sokkal újabb kifejezésmód, hogysem a mi ragunkkal való

Digitized by

Google

A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 483

ösrokonságát föltehetnök ; az eddigi egyeztetéseket pedig
. még kevésbbé fogadhatjuk el, mert nem is az ugor nyelvek
alakjaiból indultak ki. Révai ugyanis az -tg-et az ugyanezt
jelentő héber ad-áal tartotta egynek (az Elab. Gramm. Hl.
részében); Vámbéry meg a csagataj -(/eg ,usque\ szócskával
veti egybe (ezt Budenz NyK. X. 102. azért is kifogásolja,
mert „tulajdonkép adverbium, csak dativus után áll" ; v. ő.
lat. iisque ad).

Hátra van még az a lehetőség, hogy magának a magyar
nyelvnek segédeszközeivel kisértsük meg a megfejtést. Ha
a határvető jelentéshez keresünk alkalmas etymont, leg-
hamarabb az a magyarázat jut eszünkbe, hogy az -ig -ég
ragban talán a vég főnév lappang. Összevethetnők pl. az -ig
jelentésű angol //7/-t, mely nem egyéb, mint a német ziei
,czél, vég' főnév ; továbbá egy cseremisz szerkezetet :
arúa muöko-lan egész héten át, egy hétig (NyK. Hl. 424.),
szó szerint : hét-vég-nek, hét-véggé (dativus ; az alapszóval
V. o. mtiöas finis, cacumen). De valamint itt a véget jelentő
főnév mellett még egy lativ ragot látunk, ép úgy elvárhat-
nék ezt a magyar -ig rag végén ; ilyennek pedig az -tg rag
alakjaiban nem találtuk nyomát. Azért nézetünk szerint ennél
a magyarázatnál is találhatunk valószinübbet.

Ha összevetjük ezeket az időhatározókat: többé j kissé
ezekkel: többég (többig) kisség, vagy ezeket a fokhatározókat:
kevéssé, hagyításnéj hányatta^ ezekkel : kevesség („egy kevesség
rebegő nyelvű volt" Haller hárm. Hl. 70), kagyttdsnégj hanya-
tég (szék. Népk. Hl. 352): akkor arra a gondolatra jutunk,
hogy az -ég rajnak ^-je talán csak enklitikus nyomqsító elem
(minők később újra járultak e raghoz : -en és -len, 1. fönn),
és az -/ nem egyéb mint az ismert -d é lativ rag. Hiszen a
kissé-g, kevessé'g nem is az* -/, hanem a -vd vé rag mellé vet-
ték föl ezt a g-t, s ugyanezzel az elemmel találkozunk egészen
másnemű határozóknál is, pl. innég, onnég stb. Ha az itt
adott magyarázat áll, akkor az -ig rag eredetileg csak lati-
vus, csak irányítást fejez ki, mint a latin ad, német zu is
használatos ilyen értelemben. Hogy pedig a nyomósítás
helyén van, bizonyltja az újabb -len függelék s még inkább
a szokásos 7nind és egészen: mind a vízig, egész az égig.

31*

Digitized by VjOOQIC

484 SIMON YI ZSIGMOND.

8) A -tt ragr.

Magánhangzó után -tty másaihangzó után -/, pl. Győrött,
időif, de oldalt, mikori; éppen úgy mint a perfectum képzője :
állóit^ állt A -// helyragot is fölveszik némely szók mind a
két alakban, a szerint, a mint megtartják vagy elvesztik kötő-
hangzójukat; így Kolozsvárott: Kolozsvárt, között : közi, helyett:
helyt, érett- : ért-, körü-l-ött- : körűit-, benne tt- (EhrC. stb.):
bent stb.

A kötóhangzó rendszerint zárt (o é ö), de vannak nyilt-
hangú alakok is: alatt, mellett^ hosszait, végett, rejatt- (=^rajt,
1. -n ról raj, tájatt (= tájt, időről) ; így az ÉrdyC.-ben s egye-
bütt Fejérváratt s más effélék.

Föltűnő u ü hang van az ilyen alakokban: együtt,
másutt, egyebütt, mindenütt, mindütt Nyr. IV. 232., többütt
GKatona : Válts. 11. 1221., helyütt, összütt észütt (Göcsejben)
Ny. II. 234. in. 234. végütt Tud.-tár I. 217. jegyz. — Ezek-
nek régibb része valószínűleg összetétel útján keletkezett
ilyenekből *más-hult (= más-hol), ^mindén-hult (== ínindén-hol)
stb. — vö. a régieknél gyakran s némely nyelvjárásokban ma is
előforduló sehultsohtilt sohuttés néholtnéhultTtéhnttdAdikdkdX ; —
az újabbak pedig a megvoltak analógiájára képződtek. (Szint-
úgy magyarázódnak más-hunnan : másunnan, *mindén-hunnan :
mindenünnen^ ^más-huvá : másuvá stb. s a hasonlóságukra
képzettek, pl. egy helyünnen Nyr. VI. 367. 7nás helyünnen
„A Hon" XIV. 296, 2. semmünnen, semünnefi CzF. hazunnan
Gyulai: Költ. 132. stb. Hasonlókép más-hová : másuvá, ^min-
dén-huvá : 7nindénüvé stb. V. ö. a -vá vé raghoz való máso-
dik jegyzetünket. — Dugonics így írja: tnásott Szerecs. I.
255. másonnan 16. másova 351.) — Az itt-ott előfordult
másutt, másüvé alakok (amaz már Pázmánynál, emez már
MA.-nál) talán úgy magyarázhatók, hogy egyedül lévén
mélyhanguak, átvették a többinek a végzetét s így a nép-
etymologia mintegy újra összetett szókká változtatta őket:
más-ütt, mas'üvé. (V. ö. a kisded-h^A elvont ded szót s az
eggyügyü-h6\ elvont gyügyü-t, továbbá a finn -niekka s a
német -selig végzet történetét. L. „Az analógia hatásairól"
ez. értekezésem 14. 1.)

A -// ragnak eredetét Révai gramm. III. úgy képzeli,
hogy az ott adverbium járult az illető főnevekhez, s e szócs-

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NÉVRAGOZAs. 485

kát azonosítja egy lapp áito ,locus separatus' szóval. Azon-
ban ha az ott onnan oda és itt innen ide alakokat összehason-
lítjuk egymással, önként kínálkozik az az elemzés, mely
szerint az elsők a távolra, az utóbbiak a közelre mutató
névmás ragos alakjai, tehát az ott már maga is ezen raggal
van képezve.

Czuczor-Fogarasi (ott czikk a.) valószínűnek tartják ezt
a fejlődést : alán : alant : alatt ^ begyén : V/égyént, hegyé tt ; fölön :
^/ölönt : fölött stb. Egyetlen bizonyítékul azt a körülményt
idézik^ hogy j^kün, l)enj fén, lén csak egy alakban léteznek:
künty bent, fent, l'enty és nem kiltt, bett, fétty létt,^ Pedig ez
épen ellenük szól; mert ha ezek nem vesztették el az /í-et,
miért kellett volna amazoknak elveszteni?

Kassai J. (Szókönyv I. 54.) szintén az alann'\t(A szár-
maztatja az alannt alakot, mint fenn :fénnt sat., úgy hogy a
/ pusztán járulékhang volna. Ugyanezt véli Szilasi Mór
Nyn X. 489., ki ezenfölül azt a sejtelmet is koczkáztatja
újra, hogy „talán fölött is *fölönt, mert alatt mellett még
megvan alanti > A / hangot pedig Szilasi úgy magyarázza,
hogy föntj kint eleinte csak ilyen kapcsolatokban jártak
/-vei : iont /estem, \i\nt ^e, melyekben e toldás hangtanilag
igazolható (1. u. o. 486—488).

Ezen föltevéseket halomra dönti három tény: i) Bent
codexeink világos tanúsága szerint eredetileg így hangzott :
bennétt' (1. a -befi ragnál), tehát nyilván olyan pleonazmus,
mint pl. környillöttf-emj, köríilött(em), kivfilöttfemj. 2) Alant-róX
nem azt kell mondanunk, hogy „még megvan", hanem hogy
már megvan; mert Kassai előtt, tehát 1832 előtt egyetlen
biztos adattal sem igazolhatni, s így bizonyosan csak a lent
és fönt analógiájára lépett a régi alatt helyébe. 3) Némely
nyelvjárás — legalább a háromszéki, 1. MNy el vészét VI.
242 — maiglan sem ismeri a fent künt-féXé^etj hanem csakis
a fenn künn alakokat ; holott ugyanaz a nyelvjárás a felett
/j/ö/Z-féléket csak úgy használja, mint mind a többi nyelvjárás.

Ha már nfiost tekintetbe veszszük egyfelől azt, hogy
a -// nem bizonyult az -n rag fejleményének, másfelől azt,
hogy a régiségben sokkal nagyobb szerepe van, mint mai
nyelvünkben (nyelvemlékeinkben sokszor fordulnak elő ilyen
helynevek : Vdezott, Sólymost, Sopronyt stb. s ilyen köznevek :
a vasért in foro MünchC, HeltiUT., oldalfélt HeltrKrón.

Digitized by VjOOQIC

486 SIMONYI ZSIGMOND.

sat.) : bizvást következtethetjük, hogy a -// nagyon régi rag,
söt remélhetjük, hogy a rokon nyelvekben is megtaláljuk
mássát. És csakugyan, nem hiába kereskedünk ezekben,
mert mindjárt a legközelebb álló v o g u 1 b a n találunk elég
gyakori használatban egy helyben-lételt jelentő -/ ragot:
aül-i menyben, rna-t földön, pal4 fél-t, oldalt sat. 1. Hunf.
KVogul. 31. S ez a rag ott ép úgy szerepel névutókban,
mint mi nálunk: yal-t között, jaf-t közepett, furmel-t raj-t
sat. u. o. 54. Az osztjákban néhány névutóban tűnik föl
e rag ; pl. og fö : o^it fönn, raj-t, ü- al : /'//- alatt, 1. Hunf.
ÉOsztj. 77. — Mind a két nyelvben megvannak a magyar
/// í?//-nak megfelelői (v. ö. NyK. III. 303.) :

/'//: vog. //'/, osztj. tef^ tette, tettig

ott: „ totj tottdy „ totta^ totti,

A vogulban s osztjákban előfordul maga a mutató
névmástő is ^vel továbbképezve : vg. ///- ez, oszt. sit, tot az
(megfelelő alakok más ugor nyelvekben is, 1. Budenz:
MUgSzót. 763. 1.), s ez magyarázza meg nemcsak a vogul
tottdy oszt. totta sat. alakok kettős /-jét, hanem a magyar
itt ott-ot is az ide oda lativusokkal együtt (amazok '*id-t
*od-t; V. ö. még fönn addig eddig). Hogy az alatt fölött sat.
szintén kettős /-vei vannak, ezt talán az oly sürün előfor-
duló /'// ott hatása okozta, úgy hogy maga a locativusi rag
eredetileg egyszerű -t lehetett.

Bizonyára fogunk még ennek a -/-nek más nyomait is
találni. Megfontolandó lesz nevezetesen az a kérdés, nem
tartozik-e ide a vég-té-re szél-té-ben-félo. lativusok -/ eleme
(v. ö. a -töl czikk végét), továbbá a cseremisz kok-te ,ketté,
két felé^, lu-te ,tíz felé, tíz részre' sat. lativus alakok (NyK.
in. 466). Kérdés továbbá, vájjon az előbbi tőképző elemet
vagy pedig a t-X, mint névutói alapszót lássuk-e a votják
tutin otin s a zűrjén taton seton ,itt ott' szókban (votj. taüSj
otU ,innen, onnan' sat.). Budenz NyK. III. 305. az utóbbit
hiszi s a / elemet az osztják taga ,hely' szóból származ-
tatja, mely e szerint a mi -tt ragunknak is utolsó forrása
volna. A lehetőséget meg kell engednünk, de bizonyító
eszközeink egyelőre elégtelenek. Ezen föltevés mellett talán
az itten ottani ;2-jében láthatnók az igazi locativus-ragot (v. 0.
az idézett zűrjén votják alakokat), sőt a régi ittégyén ottogyon
alakok ^_y-jében a taga szó ^-jének utódját.

Digitized by

Google

A MAGYAR NKVRAGOZÁS. ' 487

9) A -nőtt nól ni ragok.

Ezeket a nevezetes ragokat először Gyarmathi S. kö-
zölte a Nyelvmestere (1794.) 290. lapjához mellékelt táblán :
y^nii plur. in loco : a papnit van a mi lovunk ; ni plur. ad
locum : a papni kérték a kantárt ; Kapusiékni, Galgóczi
uramékni vitték a nyerget ; ///// plur. de loco : a papéknul
most hozták haza". Ujabb időben Lörincz K. szintén a szé-
kel ys égből, még pedig Háromszékből közölte MNyelvé-
szet VI. 230.: „A hoz ndl föl viszonyragok . . . helyett a
ni nitt nul nill ragokkal élnek; pl. menyek a biróni, jövök
a birónul, vótam a birónitt t. i. a bíró lakásán ; vagy : me-
nyek a biróékni, vótam a biróéknitt, jövök a biróéknul t. i.
a bíró felekezetének lakhelyéről". Hasonló példák vannak
közölve a székelységnek különböző vidékeiről a Nyelvőrben
rV'. 373. V. 566. VII. 472. VIII. 479. IX. 33. X. 90. s a
Székely-Egylet IV. évkönyvében 41.

De nem csak keleti, hanem északi nyelvjárásainkban
is el vannak terjedve e ragok, még pedig nyugatról keletre
menve Barstól Abaujig kimutathatjuk. így idézi őket Szvo-
rényi J. nyelvtana 362. czikkében: „Hova mégy? papf//,
Nagy Pál-;?/', azaz papékhoz, Nagy Pálékhoz . . . Hol vol-
tál? pa,pno//, Kegeáúsnöft, azaz papéknál, Hegedűséknél.
Honnan jősz? pap;/^/, Hegeáúsnő/, azaz papéktól, Hegedű-
sektől" . . . így Bars megyében: mestévnyij ispéinnoft Ny,
III. 276. Abaujból (hol ritkán használják) : a pap;z7?/ v. a
komknú/ gyüvök II. 521.

Használatukra nézve a palócz és a székely egészen
megegyezik: Jánosnott v. Jánosnitt a. m. Jánoséknál, nem
csupán Jánosnál ; ritkábban mondják így : Jdnoséknitf, —
Rendesen tehát csak személynevekhez és személyt jelentő
köznevekhez {pap, bíró stb.) járul. Azért nevezetes ez a
mindennapi egri szólás, melyről szóbeli közlés útján van
tudomásom: j^az crsektidvarnyi voltam^, — Érdekes még ez:
nadllaónnó [nálunknól] ^ tőlünk, 1. Ny. VIII. 88. Heves
m. — A székely -///// valószinüleg csak a gyakrabban hasz-
nált '7ii hatása alatt vette föl az / hangot o ö helyett. —
(Hunfalvy Pál a Nytud. és Nytanítás 55. lapján ilyen alak-
ban említi e ragokat: nyi, nyutj nyúl. Emezeket sehol sem
találtam; a nyuf 7iyul ny hangját nyilván csak a ;/j/-ből

Digitized by VjOOQIC

488 SZARVAS GÁBOR.

vette (melyben az i hang okozta), a ^yut u-\kt pedig a niü-
ból vitte át hibásan.)

Legkülönösebb itt az a körülmény, hogy e ragokat
régi irodalmunk nem ismeri. Ebből azonban korántsem kö-
vetkezik, hogy újabb időben keletkeztek volna. Ezen folte-
vés mellett nem is lehetne őket megmagyarázni. Sőt ép
ellenkezőleg : az irodalmi nyelv keletkezésekor ezek a ragok
már csak az illető dialektusokban éltek, s ott is csak az
érintett szükkörü jelentéssel. A köznyelvből ellenben a -nác
tol hoz ragok rég kiszorították őket, s legföUebb még az
innét onnét-íé\e ablativusok régi innél ónnal mellékalakjaiban
kereshetjük nyomukat (erre még visszatérünk). — További
fölvilágosítást tehát csak a rokon nyelvekben kereshetünk,
s éppen a legközelebb rokon nyelvek egyikében, a vogul-
ban, meglepően egyező alakokat találunk: ott az ablativus-
nak rendes ragja -nel == m. -nól nöly s a lativusé -ne = m.
-ni. Az utóbbival egyező ragok máshol is vannak: votj.
-úd allativus, 1. Weske 87. 84., finn -nne 1. NyK. XVI. 311.
stb. Azt is mondták, (pl. Szvorényi), hogy a -ni rag azonos
az infinitivus végzetével (mely a zürjén-votjákban is -«/.)
Ez sem lehetetlen; de akkor nem szabad azt hinni, hogy a
névszók vették át e ragot az infinitivusból, hanem az egye-
zés csak úgy magyarázható, ha fölveszszük, hogy a névragot
tették az fgéhez, vagyis hogy a puszta igetőt névszóilag
használták, mire más példák is vannak.

Simon VI Zsigmond.

SZÓMAGYARÁZATOK

Dorbézol.

A nyelv honosító hajlama gyakorta a legtarkább vál-
toztatásokat viszi véghez, a melyet meg akar hódítani, az
idegen birtokon. A hol az ő szeme rést lát, alkalmasan
betölti; a hol meg neki fölös elembe ütközik tekintete,
lassanként eltávolítja; a fülének nem tetsző hangokat föl-
cseréli; szóval addig ás-vés, fúr-farag, csiszolgat és simítgat
rajta, míg idegen szinét elvesztvén, többé-ke vésbbé nemzeti
külsőt ölt magára, így lett a ném. stiirm-hól előbb ostoromj
aztán ostrom; az olasz scacco-hól ^skak, utóbb osk, végül

Digitized by VjOOQIC

SZÓM AGYAKÁZATOK. 648

ostkhla; az ószl. stülpü-hől (olv. sztlp) egy részt osztXoi^, osz-
lop, másrészt sztoXo^, szolopj czolop^ czölöp sat. sat.

E változások közt fontosságánál fogva első rendű
helyet foglal el s kiváló figyelmet követél a hangátvetés,
minthogy az idegen szót sokszor annyira kiforgatja eredeti
formájából, hogy a példaképnek s a képmásnak egybetar-
tozása alig sejthető s kivált pedig egybetartozásuk bebizo-
nyítása tetemes nehézségekkel van egybekötve, s nem egy
esetben a puszta valószínűséggel kell megelégednünk, mint:
§or.-lat. categoria : magy. teketória; lat. cymatüe: magy. cse-
melyet sat.

A NSzótár dorbézol szavunkat így magyarázza : „Nagy
zajjal, széles kedvű kurjongassál mintegy dorombolva dőzsöl,
korhelykedik". A tájszótár pedig e szóhoz magyarázat helyett
a következő utasítást csatolja: „1. dombérozni" ; s e szót
egyértékeséül a dorbélyoz-t iktatván utána, így értelmezi :
„lármás mulatságot indítani. Göcsei."

Ehhez megjegyzem, hogy a dombéroz alak Bácskában
is járatos; s gyermekkoromban magamnak is többször volt
alkalmam hallani, midőn zajosabb játékunkat egy-egy meg-
lettebb korú e közbekiáltással háborította meg : Gyerekek,
ne dombérozzatok oly szörnyen !

E három alaknak ,dorbézol, dorbélyoz, dombéroz' egybe-
tartozását, egységes voltát, a határozott, egységes jelentés
egész valószínűvé teszi ; a melyek közül az eredetihez leg-
közelebb állónak, nézetem szerint, a dorbélyoz formát kell
tartanuilK, legkésőbbi fejleménynek pedig a dombéroz alakot.
Én ugyanis e három igénknek alapszavát a bordély szóban
látom, melyből először is a bordélyhoz denom. ige keletkezett
(vö. kocsma : kocsma^ \ ebből aztán hangátvetéssel lett egy-
részről dorbélyoz j másrészről az egy működést végző z és l
képzők fölcserelésével dorbézol; a dombéroz alakot pedig
jelentést hajhászó népetimologiának tartom, mely az érthe-
tetlen szót az ismert tombol, doniból igével hozta kapcsolatba.

E föltevésemet igazolja a dorbézol nak : fornicari
jelentése, melyben először látjuk föllépni, M e 1 i u s Apo-
calypsisében : „Torbeszoltak, tobzottac es paraznalkottac"

(442.).

Az a körülmény, hogy a fölvett metathetikus alak már
a 16. század közepén (1568.) járatos volt, szükségesnek tün-

Digitized by VjOOQIC

490 SZARVAS gAbor.

téti föl ama másik foltevést, hogy ez igének bordély alap-
szava már jóval előbb meghonosult légyen. E foltevést két
codexünkkel igazolhatjuk is : „Monda neky varius : az keno-
kath nem felód, olyast tezók raytad hog kytól felz ; az bor-
deelban vittetlek tegódeth" (SándC. 28.). „Monda az wr : bor-
deliba uitetlek s ki vzetóm ot a zent lólkót belőled" (DebrC.
29.). Hogy a bordcly-Xíd^i már jó eleve meg kellett települnie
nyelvünkben, az a körülmény is tanúskodik róla, hogy a
16. század végén s a 17. elején már sok Írónknál találko-
zunk nem csak vele, hanem származékaival is: bordélybeli,
bordclyoskodó^ bordé/ysdg, bordély gazda^ bordélyház^ bordclykafu,
bordélyfriester, bordélytarfó sat. jó részben Calepinusnál, Decsi
Gáspárnál, Molnárnál sat. S megtaláljuk e származékok közt
a tájdivatos dorbélyoz-m.\i eredetibb bordélyoz alakját is. Geleji
Katonánál (Váltság Titka I. előb. 35.) olvassuk: „A tseréken,
a bokrok kőzött a processio-járásban éktelenül bordélyoznak".
Meliusnak látszólag némi nehézséget okozó torbiszoL
alakjára nézve meg kell jegyeznünk, hogy a kezdő / hang
egyedül csak nála fordul elő, s a többiek, a kik e szóval
élnek (Matkó, Martonfalvi, Miskolczy, Pápai sat.) kivétel
nélkül d kezdőbetűt irnak ; s így Melius /-s formáját nem
minden kétségen fölül állónak tűntetik föl.

(Itt közbevetőleg megjegyezzük, hogy ez igéknek bor-
dély alapszava minden valószínűség szerint az olaszból került
hozzánk; a német nem lehetett a kölcsönadó azon egyszerű
okból, mert a bordcll csakis az úf németben s itt is jó későn
lép föl. Az általánosan ismert alakon kívül előkerül még
egy másik is Gvadányinál: bordella, valószínűen ugyancsak
az ol. bordello-ndiX^ a képmása: A boltja igazi könyvek bor-
dellája s a legmotskosabb könyvek gyűjteménye" (Peleskei
nót. pokolba menetele. 21.).

A NSzótár a dorbézol keletkeztet egy dor- gyökérszóra
viszi vissza: „^or, hangutánzó, melyből doromb, dorbézol, dor-
gdL doroszol származnak**. A dombéroz formáról pedig ezt
tartja: „Úgylátszik, a tombol igével egy gyökről származott,
ámbár így is elemezhetni : domborodásig (t. i. a has dombo-
dásáig, felpuflFadásáig) töltözködik."

Végül ide csatoljuk, hogy Ballaginak szótárai egy dor-
béz főnevet is ismernek; a német-magyar részben például
zecher e magyar szókkal van fordítva: dözs, dorbéz.

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. 49 1

Kesztyű.

Általánosan ismert dolog , hogy alig volt egyszerű
vagy több hangból álló szóvég, a melyet az elmúlt évtize-
dek nyelvművelői új szók alkotására ne alkalmaztak volna;
s ha a magukban álló boji/)rjdn, aggastyán elegendők voltak
arra, hogy képűkre előálljanak a nyak-arján és had-ostyán,
nincs mit csodálkozni, ha olyan szóvégeket, a melyek egész
szócsoportban fordulnak elő, képző erejével ruháztak föl.
Ezek közül való a szivattyil^ sarkantyú^ förgettyü^ förgetlyil
sat. szókból elvont -tyú, -tyü képző is (vö. lábtyú v. Idbtyi'i),
Imre Sándor (Hibás szólások 91.) e képzésről a követ-
kezőt mondja: „Ha fergettyű, kallantyú*, sikkantyú, cser-
gettyű, ezektől vannak: fergető, kallantó, sikkantó, úgy
Idbtyút aligha védi meg a ldl)tó ellenében a sarkantyú és
keztyü tekintélye is^.

Hogy a sarkantyú és keztyü nem együvé valók, azt
csak mellékesen érintem, s a többi -tyú, -/w-n végződőektöl
messze álló keztyú-ve térek át.

A NSzótár ekként elemzi e szót: „keztyü ^-- kéz-tő
azaz kéz-tevő, mibe a kezet teszik, mint előtő am. előtevő".

Ismerve szótárunk gondolkozása módját, hajlandók vol-
nánk e szófejtést, mint értelmezéseinek nagy részét, könnyed
mosollyal fogadni s ama nagy tárház zára alá rejteni, a
hol a többiek nyugszanak. A jelen eset azonban kivételt
képez, s nincs is egyéb gyöngéje, mint hogy adós maradt
a bizonyítékokkal. De föl kell hoznunk mentségére, hogy
az akkori idők mostoha viszonyai közt, midőn nyelvűnk
hagyományai legnagyobbrészt összegyűjtetlenül a feledtség
sötétében hevertek, kellő adatok hiányában fejtegetését alig
támogathatta számbavehető erősségekkel. A kényszerű mu-
lasztást, a kik manap már e tekintetben sokkal kedvezőbb
helyzetben vagyunk, mi akarjuk ez alkalommal pótolni.

Előre kell bocsátanunk, hogy a bizonyítéknak fölhozott
elötö alaknak megvolta, legalább a mi tudtunkkal még eddig
hitelesen nincs bebizonyítva; előfordul azonban következő
két változata : előte („a boglyakemenczének sárból tapasztott
ajtaja. Biharmegyei szó". Nyr. IV. 44.) és e/öke (ugyanaz
mint az előbbi, Abaújban. Nyr. V. 70.), a melyek közül

Digitized by VjOOQ IC

492 SZARVAS GÁBOR.

eredetibbnek a/ előbbi formát kell tartanunk, a mely, e
foltevést elfogadva, elöté'h6\ rövidült meg.

Itt hármat kell bebizonyítanunk. Először, hogy a //:vő^
mert csak ez esetben fogadható el a kéz-ievö elemzés, való-
ban használatos ,takaró, fedő' jelentésben ; másodszor, hogy
a teve^ teve, ievö alakokból egyberántással lehet f4\ harmad-
szor, hogy a keztyux\^\i régibb formái közt kimutatható a
keztü, keztöy vagy talán a kezté is.

Az elsőnek bebizonyítása semmi nehézséggel nem jár,
minthogy az egyszerű téi^ö is, de kivált a kemencze-tévö (az
úgynevezett banyakemenczék szájának födele) egyes tája-
kon, Így nevezetesen Bácskában egészen közönséges hasz-
nálatú.

A másodikra nézve a régi és újabb irodalomban egy-
ként járatos és megszokott vön és 7'///, lön és lén, tön és
lén egyberántott alakokon kívül bizonyítékul szolgál a te-oc-
böl rövidült // Zrínyinek következő mondásában: „Mint
iszonyú menykü porrá té sisakját Vidnak" (Adr. Syr. 206.).

A föltételezett eredetibb alakokra vonatkozó bizonyí-
tékokat a következő idézetek szolgáltatják : „Eg a zolgak
kőzzúl vas k ez tűs kezevei arcél vte (DebrCod. 619.). Chi-
rotheca : k e s z t w (Cal.). — Valahol szőcs volt, mind őneki
miveltek ködmenöket éskeztőket (Landorfejérvár 154.). —
Bélét süeged és kesztyéd vagyon (Helt : Mes. 291 ;). Az
ő bal kezébe k e z t e t visel vala" (DebrCod. 299.).

Bátran, minden habozás nélkül elfogadhatjuk tehát
'mint megállót, helyeset, azt a föltevést, hogy a kesztyű
összetett szó s kéz és teiw részekből áll. E szerint a Idbfyü
vagy lábtyú helyes analógiára készült szónak bizonyulna
be, ha legalább is fél évezred előtt alkották volna, úgy
hogy a gyakori használat következtében elég ideje lett
volna a Idbtevö-nek (lábfedő) Idbtyüvé vagy akár Idbtyúvk
zsugorodnia; de így. a mint a sok század óta mereven ma-
radt jótevő, gonosztevő, senunittevö, dologtevő tanúskodnak róla,
a melyekből még máig se lett jótyú^ gonosztyú, semmittyü,
dologtyú, a IdbfevöhöX se válhatott rövid' egy pár év alatt
Idbtyú. Maradt tehát, a minek hirében eddig állott, fonák-
ságnak, oly rossz képzésnek, mint akár a nyakorjdn.

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. 493

Torzsa, törzsök.

E szóra s változataira nézve két véleménnyel állunk
szemben. Körösi Sándor olasz kolcsönvételnek s az ol.
torso módosulatának tartja torzsa szavunkat, úgy hogy az olasz
szónak vég o hangja a magyarban rí-ra változott (Nyr. XIV.
119.) Ennek ellenében N agy szí gethi Kálmán (Nyr. XIV.
406.), támaszkodva Calepinusnak következő adataira: ^cau-
dex magyarul tors^ caudeus: torsból való, caulis: fwnek
szára torsa^^ azt állítja, hogy a torzsa birtokragos alak, a
melynek nevezője : torzs^ s a,z a csak mint birtokrag függedt
hozzá. Körösi, mint a Nyr. legutóbbi füzetében (466.) olvas-
tuk, fönntartja első állítását, hogy t. i. a magy. torzsa az
ol. torso-nsik képmása s nem birtokragos, hanem nominati-
vusi alak; s hivatkozik magára Calepinusra, a kinél tors
mellett a torsa is megvan a kicsinyítő torsatska (olv. tor-
zsácska) : cauliculus szóban. A torzs alakra nézve pedig
az a véleménye, hogy az az újfelnémet dorsch-n^^ mely
tájejtésileg torsch-ndi^ hangzott, a kölcsönvétele.

A kérdés első pontjára, a torzsa alakra nézve részben
mi is Körösi véleményéhez csatlakozunk s a torzsa szót nem
mint Nagyszigethi K., a torzs birtokragos alakjának, hanem
eg^'szerü nominativusnak tartjuk. A szó származására nézve
azonban nem csatlakozhatunk föltétlenül Körösi nézetéhez.

Ismeretes dolog ugyanis, hogy a műveltségi szók nagy
része köztulajdonává lett a műveltség egyesítő hatása alatt
álló népeknek. E szók hódításainak történetét, vándorlásuk-
nak fokozatos menetét nem minden esetben lehet pontosan
megállapítanunk, s többükre nézve végeredménykép csupán
a lehetőséggel kell megelégednünk. Ezek közé tartozik a
kérdésbeli szó is. Maga Körösi említi ugyanis, hogy „az ol.
torso'V^ egyeredetü az ófn. torso^ úfn. dorsch^ ; mi hozzá
tesszük : s a kfn. torsé. Kérdés tehát, melyik volt a két
nyelv közül a jelen esetben a kölcsönadó, az olasz-e, vagy
pedig a német. A határozó mozzanatok közül, a melyek a
kérdést egyik vagy másik nyelv javára döntik el, egyet se
találunk olyat, a mely elsőbbséget adna egyik nyelvnek a
másik fölött; a magy. torzsa szónak ép úgy lehet a kin.
torse^ mint az ol. torso az eredetije. Nevezetesen alaki tekin-
tetben egyikkel is, másikkal is összeegyeztethető ; a magyar

Digitized by VjOOQIC

494 SZARVAS GÁBOR.

SZÓ vég- a hangja ugyanis keletkezhetett o-h6\ (ol. tors^ :
magy. torzsa =^ ol. palií': magyar pály^), de keletkezhetett
e-h6\ is (kfn. tors^: magy. torzsai ^ kfn. ladt': magy. lád/i).
Ép ^SY egyezik jelentés tekintetében is mind a kettővel:
ol. forso: der strunk von kohl (Valent.), kfn. forse: der
strunk oder stengel vom kohl (Schmell.). Ehhez járul, hogy
a szóban levő két nyelv egyikéről se mutathatni ki, hogy
abban a korban, melyben a torzsa átkerülhetett nyelvűnkbe
(mindenesetre a tizenhetediket megelőző szózadok valamelyi-
kében), a másikánál erősebb hatást gyakorolt volna- nyel-
vünkre; valamint Íróink se nyújtanak, a kiknél e szóval
először találkozunk, semmi biztos alapot, a mire csak való-
színű következtetést is építenünk lehetne ; de meg az se
dönthető el, vájjon irodalmi, vagy szájról vett kölcsönzéssel
van-e dolgunk.

Ugyanígy vagyunk a másik, a torzs alakkal is (mert
így s nem tors-m^i olyasandó Calepinus tor/ szava ; ö
ugyanis világosan megkülönbözteti az j-et, melyet szintén
j'-sel, s a zs'tj melyet /-vei ir), a mely akár az olasz, akár a
német szónak lehet rövidült képmása (vö. ol. liúto : magy.
lyiút (Pázmánynál), kfn. ku/e: magy. j^kuf: doliolum, ba-
tus". MA).

A z : zs hangváltozásra nézve vö. lat. muj'a : magy.
mxxzsdL, lat. Perja : magy. pers^a, ném. habard : magy. há-
zskYt{os) sat.

Egészen másként áll a dolog Molnár Albert tórcz (olv.
törcs): caudex szavával, a melyre nézve Körösinek kétségtelenül
igaza van, hogy német forrásból jutott nyelvünkbe; a mint
ezt a szónak vég cs hangja bizonyítja, a mely se Z'h6[, se
^.s'-ből, hanem csakis a ném. dorsch szónak vég .ytr/z-éböl mó-
dosulhatott át. A szóvégi i^-nek cs-ro, változtat, hogy csak
néhányat említsünk, a következő példák eléggé igazolják:
gimik (HalB.) gyűmök^, lat. globui-: magy. golyóbi^rj-, lat.
virgaj", magy. virgáír^*, faragás : forgá^^ sat. Ez a törés tehát
ugyanaz lehet, a mi a dialektikus mélyhangú ném. torsch
(dorsch). Hogy mélyhangú, különösen idegenből került sza-
vaink szeretnek magashangúvá változni, annak már nem
egyszer s nem egy példáját idéztük; semmi se gátol tehát
bennünket abban, hogy a MA. törcs szavát a ném. torsch
változatának ne tartsuk.

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. 495

Vaw azonban a németben a mélyhangú dorsck-ndiVi egy
magashangú dörsclie változata is („Die zarte dörsche fást
ganz durchgenaget", Sand. Wörtb. dorsch alatt.); nincs ki-
zárva tehát az az eset sem, hogy Molnár tőrcs-e nem a fön-
tebb említett dorsch-ndAi magasban gú változata, hanem e
tájbeszédi törsck-né^ (dörsch) a mása.

Összefoglalva tehát röviden a mondottakat, mind a
torzsa, mind a torzs lehet vagy olaszból, vagy németből köl-
csönözve; a törcs ellenben csak a németből kerülhetett s
vagy a dorsch, vagy pedig a dörsch formán alapszik . . .

Nagyszigethy Kálmán a torzsd-ra, vonatkozó észrevé-
teleihez záradékul a következő kérdést függeszti : „Vájjon a
torzs eredetre nézve nem azonos-e a íörzs-zs^X és a törzsök
nem plurálisa-e a törcs-nek vagy törzs-nék.^ .

E föltevésben épen semmi lehetetlenség sincs; sőt, a
mint Nagyszigethy is hivatkozik rájuk, egyes eddigi megál-
lapítások e sejtelmet nagyon valószínűvé is teszik. Mi leg-
alább Körösi nézetének ellenére is, a ki Nagyszigethy fön-
tebbi kérdésére tagadó választ ád s válaszát azzal rekeszti
be, hogy ő is gondolt a torzsa és törzsök rokonságára, de
kutatásának eredménye az volt, hogy „a törzsök-ot hallga-
tagon félretette, mert nem talált világosan • bizonyító ada-
tokra s nem is tudja, mikor bocsátkozhatunk bele ennek a
szónak a fejtegetésébe", mondom, én e kijelentés ellenére is,
minthogy valószínűnek, azért lehetségesnek tartottam, hogy
kutatásunk valamely látható nyomra vezethet s ezzel talán
e kérdés megoldásához is eljuthatunk.

A kérdés tehát az: ,vajjon a törzsök nem többese-e a
(torzs) törzs szónak?

Hogy Nagyszigethi eme föltevésének helyességét el-
fogadhassuk, mindenekelőtt a jelentés módosulásával kell
számot vetnünk.

A német szónak, a mint láttuk, stengel („inda, szár,
tökocsán" Ball.) a jelentése; MA. a caudex magyar meg-
felelőjének a td'rcs mellé a csutak (= szár: stengel) szót is
oda helyezi. A torzs és törzs jelentésének egysége tehát két-
ségtelen. A torzs (= egy szár) akkor változik mintegy t^r-
zsök'\i%y ha több (sok) szár egyesül egy csoportba, úgy,
hogy egészet alkossanak, vagyis ha az egyes tors (tors)
többes számúvá. {torzsok-\i?k) törzsök-ké lesz. A jelentés

Digitized by VjOOQIC

49^ BARHARITS KÓHEKT.

fejlődésének ilyszerü lefolyását igazolni látszik a következő
két adat. Pápai-Bod magyar részében a törzsök szó alatt
ezt a példát is találjuk: „törsök, melyből sok vesz-
sző nőtt-ki : thyrsus". A Tájszótár meg a töke szóhoz ezt a
magyarázatot csatolja : „levágott nagy fának még nyers tóve;
törzsök pedig fiatal korban levágott ifjú fának kisarangozott
töve. Székely szó". Különösen ez utóbbi magyarázat majd-
nem szórói-szóra azt mondja: tőke egy nagy darab egész;
törzsök pedig több részből (szárakból, hajtásokból) ala-
kult egész.

Ha ezekhez hozzá vesszük azt az adatot, a melyet N a-
dányi János ,Kerti dolgoknak leirása. (1669/ czímü mü-
vében (283. 1.) olvasunk : „Jól tudom, hogy -M. Cato minden
parajoknak elejékben tette a káposztát és Plinius a kert
fejedelmének nevezte ; mindazáltal mind ezek arra nem vi-
hettek engemet, hogy ez Orvos kert históriájában, a ká-
posztát a saláta elót írnám le, mellyet az ó nagy torsokja,
és karos vészei miatt catilis-ndi^ is vagy torsa nak
hivnak. . . . Minden dagadás, fokadékra megtört káposztát,
melynek gyenge t o r s á ja, és vékony levele légyen, ugyan
azon Cato reá köt" — kijelenthetjük, hogy Nagyszigethy
sejtelme nem volt alaptalan, mert a fölhozott adatok, neve-
zetesen a torzs és torzsok a törzs (törcs) éá törzsök formák,
továbbá a torzsok és törzsöknek „karos vesszők" és „ifjú fá-
nak kisarangozott töve" jelentései egészen valószinüvé teszik,
liogy a torzsok a torzsm.\i, a törzsök pedig a törzS'V\Q\i töb-
besszámi alakja.

Nem lehetetlen, hogy e fejlődés előidézésére maga a

kölcsönadó német nyelv is hatást gyakorolt, a melyben a

kérdésbeli szó, mint több más növénynév is (die rüben, die

erdápfel(n), die kirschen sat.), rendesen többes számban volt

járatos: „die dorsen, dorschen, dorsten, daerschn, do'tschn;

tuschen" (Schmell.).

Szarvas Gábor.

MIATTAM, TŐLEM.

A magyar mondattannak legszövevényesebb része két-
ségkivül a határozók tana. A nyelv játszisága, rejtélyekben
való gazdagsága itt legszembetűnőbb. Fölösleges mondanom.

Digitized by VjOOQIC

TŐLEM. 497

hogy még" nincsen megfejtve minden rejtély. Űgy látom,
hogy ép e rejtély, a nyelv csinje-binja az, melyet a gram-
matika nem egyszer óvatosan kerül, mert az rug"almas ter-
mészeténél fogva a grammatika szabályainak merev keretébe
nem igen illik be. Valóban mi sem biztosít engem, hogy az
alábbiakban nem ily szűk keretet alkottam egy mozgékony
kifejezésmód megrögzítésére. Mindazonáltal megkisérlem. Két
idea egy harmadikat szül, mondja Széchenyi. Lássuk külön
a három ideát, czikkem alkotó elemeit.

Simonyi Zs. szerint néha mintegy gúnyosan okhatáro-
zót használunk, pedig épen ellenkezője történik annak, a mi
az okból következnék ; pl. Én miattam elviheted. Én
tőlem mehetsz, a hóvá akarsz (R. magy. nyelvt. 170. L).
Előttem először is föltűnt e példákban, a potenczi-
ális használata; s a szóban forgó esetben nézetem szerint
többet nyom a mód vagy inkább a potencziális, mint a hatá-
rozó. A határozó ez esetben alakcserét is megenged : ,m i a t-
tam elviheted, tőlem elviheted, mehetsz', míg a potencziális
használata, mondhatni, kizárólagos Nem mondhatom : ,Miat-
tam (tőlem) elvigyed^ elviszed^.

A második idea, mely a harmadiknak létrehozására
befolyt, Lehr Alberté, a ki Toldihoz irt tanulságos kommen-
tárjában (345. 1.) a potencziális két különös árnyalatát emeli
ki: Sir hat az az édes anya, kinek katona a fia; sirhat -^
van oka sírni.

Hadd idézzek ez árnyalatra Erdélyi J. gyűjteményéből
(II. 86. 1.) S i r h a t o k én. ríhatok én, módomban van
neftem mi ér.

Beszélhetsz jó vitéz, senkisem hallgat rád (Pet.)
Bessélhehi = hiába beszélsz. Azt hiszem, a föntebbi eset-
ben (miattam elviheted) az utóbbi árnyalattal van dolgunk,
csakhogy ennek az okhatározó új színt is kölcsönöz. Azután
ha határozónak vesszük is ez esetben a miattj fdl személy-
ragos alakjait, vegyük számba az ilyen kifejezés interjekcziós
jellemét, melyet a vele járó akczentus eléggé éreztet. Simonyi
gúnyra magyarázza az ily kifejezésmódot; szerény nézetem
szerint benne az uralkodó momentum : nem törődöm
vele, föl se veszem, a látszólagos (soi-disant) közön-
bösség, mely a giinynak is lehet vonása. íme egy-kétbizot-

.^í. aYKLVÖR. XIV. 32

Digitized by VjOOQIC

49^ HAKBAKITS KÓliERT. MIAITAM, TŐLEM.

nyíték: Miattam a nap szállhat s feljöhet (Arany:
Testv. ünn.) -^ hiába száll s jö fel -|- nem törődöm vele.

Nem tudok én semmit a világról, én miattam le-
eshet i k lábról (Tóth. K. „Hegedülnek"). Az érzés hevé-
nek a figurája; a költő szivét a „kis lány" tölti be, ö az ó
világa, a másik^ a mi világxmk, közönbös valami reá nézve;
leeshetik lábról.

Miattam teheted (hogy t. i. fiadnak nevezz), nem
tiltom meg. (Czakó : Leona.) A rajongó Leona ismeretlen
fiának gyermekét megfojtja s a szerencsétlen apában fiára
ismervén, csak egyszer akarná fiának nevezni. Aquil rész-
vétlenül mondja: miattam teheted. A fájdalom rész-
Irétlensége, közönbössége ez.

Tőlük Bencze akár fején járna ~ járhatna (Arany :
Toldi. E. 3. É.), nem törődnének vele a megszeppent
gúnyolódok.

Mikor mondhatom tehát : ,miattam elviheted' ? Akkor
a midőn közönbös nek akarok föltűnni; holott nem
vagyok az, mert a köztünk uralkodó viszonynál, egyéni
körülményeimnél fogva teljesen nem lehetek az. A gondo-
latnak oly indirekt kifejezése ez, mely az ú. n. fordulatokat
s a gúnyt is általában jellemzi. A hol az az egyéni körül-
ményeken sarkalló, látszólagos közönbösség nem forog
fenn, a hol én e közönbösség s^el a helyzet fölé nem erael-
kedhetem, ott ez indirekt kifejezésmód stiltalan, helytelen.
Mondhatom-e pl. ,Miattam megjelenhetik e czikkecske'?
Nem. E czikkecskét én írtam, nyilván avval a czéllal,
hogy megjelenjék; oly nyilt czél ez. melyet elburkolnom
nem lehet. S vájjon e folyóirat t. szerkesztője mondhatná-e
ugyancsak: ,Miattam megjelenhetik e czikkecske'? Nem. E
czikk rossz, czélját tévesztett lehet, s mint ilyen oly hely-
zetet teremt a szerkesztő számára, melynek föléje a fonnebbi
fordulattal nem emelkedhetik : folyóiratának hímeve nem közön-
bös dolog előtte. Nem is mondhatja tehát : ,Miattam fneg-
jelenhetik^ hanem, ha érdemes lesz a közlésre, így : ,Miattam
jelent meg.'

Barbarh's Róbert.

Digitized by VjOOQIC

VOLF GYÖRGY. KGY KIS SZLAVISZTIKA. 49Í)

EGY KIS SZLAVISZTIKA.

Mi türés-tagadás benne, nem vag-yok szlavista. Az álta-
lános tájékozódáson túl, melyet megszerezni minden nyelvész-
nek kötelessége, csak annyit iparkodtam elsajátítani a szla-
visztikából, a mennyit a magyar nyelvtudomány még külön
követel. Sajátságos helyzet tehát, hogy én ama téren oly
valakit oktassak, a ki fönnen hirdeti szlavista voltát. íme
szembe kell állanom Ásbóth uszkárral. Nagyon jól tudom,
hogy a közönség már előre is inkább annak hajlandó hinni,
a kit szakembernek tart ; de azt is tudom, hogy csak ott
hajol meg a puszta tekintély előtt, a hol nincs módjában a
saját szemével látni és a saját eszével itélni. Ez ád nekem
erőt; mert oly döntő adatokat tudok Ásbóth ellen megszó-
laltatni, melyeket mindenki megért s melyekből mindenki
tud köveztetni.

Ásbóth Oszkár a múlt számban akadémiai értekezésem-
ből (Kiktől tanult a magyar irni, olvasni ? Értek. . a nyelv-
és széptudom, köréből XII. köt. VI. sz.), melyben tüzetes
kritika alá fogtam az ő cseh theoriáját (Szlávság a magyar
keresztény terminológiában. Nyelvtud. Közlem. XVIII. köt.),
saját szavai szerint egyelőre „csak egy apró részletet raga-
dott ki, hogy rajta megmutassa, mennyire készületlenül fog-
tam én a támadáshoz". Nagyon sajnálom, hogy egyelőre én
se lehetek loyalisabb ő iránta, mint ő volt én irántam ; de
a Nyelvőr tere az év vége felé nagyon szűkre van mérve,
s így ezúttal viszont én is csak egy apró részletet ragad-
hatok ki az ő válaszából. Megfogadom azonban, hogy mos-
tani mulasztásomat a januáriusi füzetben pótolni fogom.

De a dologra. Ásbóth szerint a többi közt az is mutatja,
„mennyire készületlenül fogtam a támadáshoz", hogy azt a
véleményt, melyet az ó- és újszlovén közti viszonyról ő for-
mált magának és bocsátott értekezésében (335. 1. jegyij.)
világgá, épen nem vettem semmi figyelembe. A ki a követ-
kezőket figyelmére méltatja, tanúm lesz, hogy én a leg-
nagyobb kimélettel voltam ellenfelem iránt, mikor véleménye
mellőzését nem motiváltam. Akadémiai értekezésemben (29. 1.)
arra figyelmeztettem Asbóthot, hogy kár volt a zsoltnr
magyarázatánál elhagynia az ószlovént és a csehekhez for-
dulnia, mikor jól tudja, hogy „az ószlovénnek egyenes örö-
kösében, az újszlo vénben" megvan a toltar, ,.a magyar szónak
szakasztott mása". Hiszen igaz, hogy a cjí7tó/mnknak megfelelő
ószlovén alak nem maradt fönn a régi ószlovén emlékekben,
de hát a cseh alak se maradt fenn a régi cseh emlékekben.
Ennélfogva egyházi terminológiánk rendes és legbővebb for-
rásának elhagyására nem forog fönn semmi kényszerítő
szükség.

32*

Digitized by VjOOQIC

OOO VOLF GYORGYv

így mertem okoskodni, noha igen jól láttam Ásbóth
értekezésében azt a szlavisztikában kétségkívül korszakal-
kotó megjegyzést, hogy „Miklosich és mások, ha ó-szlovén
nyelvről beszélnek, határozott ellentétbe állítják a
pannóniai szlovén nyelvet" vagyis az ószlovént „a karintiai
szlovén nyelvvel" vagyis az újszlovénnel. Még az se riasz-
tott vissza, hogy ez igen nevezetes állítás mellett ilyen erő-
sítő utalást találtam : „L. Miklósi eh Altslovenische Formen-
lehre in Paradigmen. Wien, 1874. VII. és k. 1." Mert, hogy
Miklosich az ószlovént az újszlovénnel „határozott ellentétbe
állítva", annak lehetetlenségét megtekintés nélkül is fölis-
mertem. Hiszen akkor igen nagy absurdum volt, hogy Miklo-
sich e két nyelvet így nevezte el, és még nagyobb absur-
dum, hogy a többi szlavista azt a megtévesztő elnevezést
lassan-lassan mind elfogadja. Azt gondoltam, Miklosich bizo-
nyosan csak megkülönbözteti a kettőt egymástól. De meg
i^ég egyetemi tanuló koromból is nagyon jól emlékeztem,
mit olvastam Miklosichnál az ó- és újszlovénnek egymáshoz
való viszonyáról.

Ez az én hallgatag kritikám ilyen leczkére ragadja
ellenfelemet: „Volf minduntalan azt hajtogatja, hogy a
szláv szók a magyarba az ószlovénből jöttek. AÚz ember azt
várná, hogy az a nyelvész, a ki beszél róla, csak tudja, mi
az az ,ószlovén^; hiszen annyiszor veszi tolla hegyére, de
különben is annyira fontos nyelv ránk nézve, minthogy
belőle kaptuk régi szláv szavainkat. Hát bizony annyit tud
róla, mint a többi szláv nyelvekről. Azt hiszi, hogy ha az
ószlovén forrásokban nem találunk egy kifejezést, szabad az
újszlovénhez folyamodnunk; azt hiszi, hogy az üjszlovén
, egyenes örököse' az ószlovénnek. Pedig hogy ez nincs úgy,
az annyira ,réges régen ismert dologi hogy még az én
értekezésemben is olvasható (335. 1.), hol Miklosich Altslo-
venische Formenlehre in Paradigmen czímü művének beve-
zetésére híttam föl a magyar nyelvészek figyelmét, a kik
igenis tartoznak tudni, mit értenek ,ószlovén* alatt". Igaza
van; a magyar nyelvészek ezt csakugyan „tartoznak tudni";
de, azt hiszem, a szlavisták is, sőt hogy ezek még inkább,
kivált azok, a kik tanítóul lépnek föl.

Ö maga hítta segítségül Miklosichot : legyen az ó
akarata szerint. Ki ne fogadná el a szlavisztika terén bíró-
nak épen a legnagyobb szlavistát ? Döntsön tehát Miklosich.
Itt van legelőször is az a hely, melyre ő hivatkozik: „Was
vom bulgarischen, gilt auch vom neuslovenischen. Auch dieses
wandelt nicht erst seit gestern seine eigenen wege, ist daher
vom pannonischen slovenisch zu trennen, ogbleich niemand,
der die sache ohne voreingenommenheit prüft, láugnen wird,
dass die sogenannten freisinger denkmáler"
(a legrégibb újszlovén nyelvmaradványok) „den panno-

Digitized by VjOOQIC

r

EGY KtS SZLAVISZTIKA. 50I

nischen texten naherstehen als irgend ein
anderes denkmal der slavischen.sprache, das
nicht aus einem pannonischen texte floss" (Altslov. Formen-
lehre in Paradigmen. Wien 1874. VII- VIII. 1). Itt van ugyan-
abból a munkából egy másik hely : „Kopitar scheint . die
sprache der pannonischen und der karantanischen Slovenen
für identisch gehalten zu habén, was ich jetzt nicht biliige,
obgleich ich noch immer der überzeugung bin, dass trotz
aller verschiedenheiten beidé dialekte einander sehr
nahe, ja sogar viel náher standén, als einer
von ihnen irgend einem anderen" (u. o. XXXII.
1.). Nos hol az Ásbóth határozott ellentéte"? Nincs-e Miklo-
sich szerint az ó- és újszlovén közt igen közel rokonság s e
rokonság nem sokkal szorosabb-e mint bármely más szláv
nyelvé akármelyikükhöz? Szabad-e tehát az újszlo vénből az
ószlovénre következtetni? És nem kell-e a magyar nyelvé-
szeket az újszlovénre inkább figyelmeztetni, mint óvni tőle?

De hát én az újszlovénröl mint az ószlovénnek „egyenes
örököséről" szóltam Lássuk megint, mit szól Miklosich. Leg-
először is ezt mondja : „das bulgarische, g 1 e i c h d e m
neu sloveni schen aus dem al t slo v enisch en ent-
sprungen (denn jené Slaven. aus derén verschmelzung
mit den fremden Bulgaren das volk der spáteren Bulgaren
hervorgegfcingen, waren, gleich den áltesten slavischen meta-
nasten im westen, ein zweig des slovenischen stammes)
das bulgarische, sage ich, hat auf seine mutter zurück-
gewirkt" (Vergíeichende Grammatik der slavischen Spra-
chen. L köt. Wien 1852. VII— VIIL 1.). Néhány sorral
alább meg így szól : „Das bulgarische, das, wie schon
bemerkt, aus dem altslovenischen hervorgegan-
gen, hat durch den einfluss mehrerer sprachen, insbesondere.
wie es scheint, des skipetarischen, solche veránderungen
erlitten, dass es heutzutage eine in mehreren puncten ganz
unslavische grammatik neben einem ziemlich rein slavischen
lexikon hat, die bulgarische sprache hat sich auf diese
weise von ihrer mutter unendlich weiter e.nt-
fernt als ihre schwester, die neusl o v e n i sch e".
(u. o. VIII. L). Az újszlovén az ószlovénből származott, az
újszlovén az ószlovénnek leánya; ez tűnik ki Miklosich
szavaiból I Egyebet mondtam-e én, mikor az újszlovént az
ószlovénnek „egyenes örököseként" említettem?

E kérdésben az itélt közöttünk, a kit maga Ásbóth
állított fölöttünk birónak : a jelenkor legnagyobb szlavistája,
Miklosich. Én meghajlok Ítélete előtt.

VOLF Ítvöríjy.

Digitized by VjOOQIC

502 JOANNOVICS GYÖRGY.

VÁLASZ A NYELVÉSZETI LOGIKÁRA.

I.

Tisztelt nyelvésztársam az Erdélyi múzeum-egylet böl-
cselet-, nyelv- és történelem-tudományi szakosztályának ki-
adványaiban (II. köt. I. füz. 32 — 39.) e czímen : „Nyel-
vészeti logika eleven példákban" megbirálja, azaz hogy
megtámadja a Nyelvőr f. évi folyamában „A nek- ragu név
és a birtokszó'* czímen megjelent értekezésemet; Czikkének
a fűszerei : leczkézés, gúnyolódás. Brassai stylaris hibákat is lát
dolgozatomban, mint mondja, csak azokat említvén meg, a
melyek a logikába vágnak. Minthogy elsőben is ezek kiiga-
zitását veszi foganatba, mindenekelőtt ezen a műtéten kivánok
átesni. Lássuk tehát, helyesek-e az igazitások.

1. A kérdéses szót nem helyeselheti; „mert, úgymond,
hiszen még csak kezdetén vagyunk a czikknek, tehát semmi
.sem foroghatott még szóban vagy kérdésben. A kijelölt
vagy aláhúzott szavak: úgy jobban lesz vala mondva".

Felelet. Kezdetén vagyunk a czikknek; csakhogy a
czikk í g y kezdődik : „E czikksorozat folytatólag taglalja
a multévi 10. füzetben . . . kérdést (XIII. 439 — 445). Ama
czikkemben azt mondottam sat." — A multévi czikkben
tehát épen úgy, mint az 1873. évi czikksorozatban foly-
ton-folyva kérdésben forgott a nek-e^ név és a
birtokszó ; mostani értekezésem czíme is ezt a két alakot
jelzi; és én ne mondhassam teljes szabatossággal azt hogy:
„kérdéses szók", hanem azt mondjam: „kijelölt" vagy
„aláhúzott szavak"? És nem is: „jelölt", „megjelölt", hanem
„kijelölt" (talán „kipéczézett") szavak ! Aztán : vége . . wildk-
nak^ így, kinyomva, aláhúzott szavak-e? — Úgy mint Br.
javasolja, nem „jobban", hanem absolute rosszul ^lesz vala
mondva".

2. „Ilyenkor nem is birtokos" Br. szerint „hibáz/> a
szórend ellen, és így kell vala : ^ilyenkor sem (is nem) birto-
kosa Látnivaló, mert hiszen azt akarja állítni [Joannovits?
Dehogy akarja I] hogy az idézett elv a felhozott szólás ese-
tében is áll".

Felelet. Az egész szakaszban csupáncsqik egyféle
szólásokról van a szó. Állítom-e ott azt, hogy az idézett
elv másféle szólások esetében is áll ? Minő logikával mond-
hatnám tehát a befejezésben, hogy ... az az elv ilyenkor
is, t. i. a felhozott szólásra is alkalmazható, és hogy a nek-^J
név e szerint ilyenkor sem birtokos? Az ^--t, a mely itt
csak emphasist ad a mondatnak, kihagyhattam volna, így:
„hogy . . . nem birtokos, hanem dativus". Ha így igazítja
ki, rectius : egyszerüebbé teszi, — mert />-sel is hibátlan,
— elfogadom ; de úgy, a mint javított rajta, félreteszem.

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZ A NYELVÉSZETI LOGIKÁRA. 503

E talpraesett két javítás végbevitele, hogy ne mondjam
elkövetése után, Br. a dologra tér ugyan ; de zárjelben, jegy-
zetben még több javítást is tesz a stylusomban. Ezek közül
azt bocsátom előre, a melyet magam is helyesnek tartok.
Ez a kifejezésem : ,,eligazodás próbája'^ hibás (T. lo). A rá-
következő szakasz végén mondom ugyan : „eligazodás kul-
csát^ ^ és próba csak lapsus calami ; de ez is hiba ; a javítás
pedig helyén van.

A most említett szakasznak e szavai után : „ . . . emez
a dativusban álló nevet pótolja'', megjegyzi : „(akarja mon-
dani helyettesíti ; nem synonymák !)"

Felelet: Helyettesíti? Ezt nem akarom mondani ; mert
nem jó. De kérdem mindenekelőtt: Ebben a mondatban
mik nem synonymák ? A helyettesítés név, és a pótol ige?
Ezt a kettőt teszi párhuzamba? Helyettesít igét, a melynek
pótol csakugyan nem synonymája, nem szabad ráoctroyálni
a mondatomra. Mit jelentsen tehát "az, hogy: nem synony-
mák? Ennek: helyettesít egyedül és kizárólag, substituit ,setzt
an die Stelle' jelentést tulajdonítok ; és így a helyettesítésnek
sem lehet más jelentése mint : substitutio A mit valaminek
helyettesítek (substituálok), az pótolja (suppleálja azt a tárgyat.
Ez a két fogalom bármely alakban is teljesen összefér egy-
mással. Pótol y úgy a mint én használom, általánosan dívó és
kifogástalan szó. Tág értelménél fogva a supplet többféle
jelentésárnyéklata kifejezésére alkalmas. A szűk, mondhatnám
hely-hez kötött értelmű helyettesít nem alkalmas rá. Br.
mégis : i . helyette áll értelemben akarja használtatni velem ;
2. közvetve pótol jelentést is ad neki a következő tételben
(35. legalul): „Ha a nek-es nev-et névelős személynévmás-
sal helyettesíthetni sat." Br. tehát egyfelől tőle telhetőleg elő-
segíti a helyettesít használatában uralkodó amabilis confusió-t :
másfelől minden alapos ok nélkül kifogásolja a, pótol igének
szóban forgó használatát. Ezzel átestem a javító műtételeken.

Nem becsmérlem én a syllogismusokat. Ha tehát a
bírálatnak bevezető részében foglaltakra nem válaszolok,
egyszerű az oka; lehetőleg rövidre szabván még így is
hosszas védekezésemet, kénytelen vagyok a munkám ellen
intézett támadásnak szorosan vett syntaktikai része czáfolá-
sára szorítkozni.

A mit a nek ragról most irtam, annak a Br. közt és
köztem vitás része sem több, sem kevesebb, mint a Nyelvőr
1873. évi folyamában (ü. négy czikk) megjelent czikksoro-
zatom néhány pontjának legrövidebb vázlata. A nek ragu
birtokos és a dativus közötti határvonal itt is, amott
is egy és ugyanaz ; és a határvonásnak most kettőnk között
szóban forgó módját mindeddig, tudtomra, senki se hibáz-
tatta. Br. is ime csak tizenkét év lefolytával támadja meg;

Digitized by VjOOQIC

5o4 )OANNOVICS GYÖRGY.

csak most ütközik meg ebben a tételemben: „A dativus-
nak nincs birtoka;" valamint abban is, hogy elvnek neve-
zem ez állítást, a melyben, szerinte, nincs meg az elvitázhatat-
lanság ; a miért is „a további bizonyításban e tételre hivat-
koznom szembeszökő petitio principii sat. ^

Br. így fejezi be logikai okoskodásait és nyitja meg a
kérdésnek érdemleges tárgyalását : „Bármely fiek-es szó a
mondatban lehet i. datívus és nem birtokos; 2. bir-
tokos és nem dativus; 3. birtokos és dativus egy-
szersmind. Ezek már kettőnként vév^e valóban kirekesztik
egymást . . . q. e. d. Tehát az én alternatíváim a logika
törvényeivel egyeznek. És miben hibázott J. ellenok ? Abban,
hogy ő a harmadik combinatiót nem akarja elismerni. És
miért nem ? Mivel ő a birtokosnak bámulatos eredetiséggel
oly fogalmat czúsztat önkényesen alája, a milyet a világ
nem ismer. Ez a fogalom pedig . . . jaj ! ezt maga sem birja
értelmezni, hanem hosszas, részletes, mesterséges eljárással
akarja a birtokos és nem birtokos (dativus) fiek-es szavakat
megkülönböztetni imígy : A legelső kérdés mindig ez : A
m'k-es szó birtokos-e vagy dativus? Ez a kérdés, mint
látók, a petitum princípiumon alapul, s emezzel együtt
áll vagy bukik. De engedjük el most és lássuk a különboz-
tetés módját. ,A . . . kérdésben való eligazodásnak két pró-
bája van. [Kiigazítva : 7nódja van ; próba pedig az, ami a
birtokos, illetőleg dativus megállapításának a helyességét
tünteti ki.] Az egyik a kérdéses szónak ;/^^-kel, vagy e
nélkül állását, illetőleg állhatását tünteti fel. A mely név
ellehet e rag nélkül, az birtokos ; a mely nem állhat nél-
küle, dativus; pl. Megveszem a Pdl telkrt ; v. Pklnak a tel-
kí't megvenném mindjárt. Birtokos tehát a Pálnak szó. El-
lenben: VkXnak a fej^' fáj. E helyett nem mondhatjuk: A
Pdl fejé? fáj. Dativus e szerint a Pálnak név.' (Br. kihagyta
idézetéből a dativu.sra vonatkozó e szavakat: „E helyett nem
mondhatjuk stb.")

Br. ezt mondja rá : ^Megjegyezvén azt, hogy nem egy-
két példa, hanem száz is általánosságot nem bizonyít és még
kevésbbé, ha az állító a maga szükségére faragja őket. azt
mondom, hogy az ajánlott próba számtalanszor cserben hagy.
Lám a J. saját példájában : VhXnak a telk^ft megvenném, e
helyett nem mondhatni : Pdl a telkét megveszem, tehát Pál-
}iak mellől nem hagyhatom el a nek ragot ; tehát Pálnak
dativus ! "

Mais c'est une mauvaise plaisanterie ! Ezután, mintha
engem beszéltetne, mondja: „Igen, de hagyjuk el a névelőt
is". Erre azt felelem (feleli Br.), „hogy a próba nem paran-
csolja."

Én meg azt mondom rá. hogy a névelőnek érthető
beszédben nem ott a helye ; és ha mindamellett is ott hely-

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZ A NYELVÉSZETI LOGIKÁRA. 505

telenkedik, ki kell küszöbölni. Ezt a vitatkozásnak a komoly-
sága „parancsolja". Br-t nem az ajánlottam próba, hanem
az elfogulatlanság hagyta cserben, a mikor ilyetén fogáshoz
folyamodott. Nem is állapodik ö meg ezen a lejtön ; íme így
fejezi be a szakaszt: „Aztán, miért ne mondhatnók: ,A Pdt
feje fáj ?' Hiszen fáj ige mellé nem kell okvetetlenül dativus.
A népdal így hangzik: Fáj, fáj, fáj, fáj, fáj a szivem fáj,
fáj,' . . . sat. Tehát sat."

„Miért ne mondhatnók ? ! Hiszen mondhatja tisztelt
nyelvészünk, ha Brassai létére ilyen magyarsággal akar
élni ! Ez a mondat épen oly hibás, a milyen lenne a latin-
ban ez : Paul/' caput dolet (e h. Paulö . .), vagy a német-
ben ez: Paur^ Kopf thut weh (e h. de7n Paul thut der k.
w.). Xem úgy beszél a magyar, hanem így : Yxnek fáj a
feje? Pkl/m^ f . a f . — Neki fáj a f . — Pál^^^ a feje fáj.
Ó nekÍ3L{. f. — A feje f. Pál^^;^ — A f eje f. ;^^/*sat. Akár-
hogy rendezzük és nyomosítjuk a szókat, e mondatok mind-
egyikében ott kell, hogy legyen a nek, nekem, neked sat.
pedig ott, a hol, mint az idézett népdalban, nincs kitéve,
okvetetlen lappang a mondatban.

Ha az, hogy „/4/* ige mellé nem kell okvetetlenül dati-
vus", csakugyan okadatolás, akkor a következő mondatok is
kifogástalanok : A Jancsi eszébe nem jutott ez ; de jutott ám az
enyémbe. Ki eszébe jutott a dolog? A Pdléhdi jutott. A nép-
dal így hangzik : „Rózsám iszik a pinczébe', Nem t'om,
jutok-e eszébe?" Hol van itt a (nekij dativus? Ebben sincs:
Szememre hányod; „mondhatjuk tehát: A Pista szemére
nem lobbantom. iST/ szemére lobbantottad? sat." Mondhatjuk;
csakhogy így irgalmatlan rosszul van mondva. Ezek hát a
mindannyiszor gúnynyal kisért próbáim egyike ellen fel-
hozott okok és példák. A két példa voltaképen csak válto-
zata az én két mondatomnak ; de igen sikerült variatio !

Br. folytatja tételeim idézését: „A másik a helyettevSÍ-
tés próbája, jelesül (tehát több is lehet, csak hogy nem ily
jeles?) a birtokosra nézve a névelős személynévmás: az ///,
a te sat. {házam^ házad sat.) ; — a dativusra nézve a sze-
mélyragos neki\^ nekem, neked stb. (szokásom^ szokásod stb.).
Amaz a birtokost, emez a dativusban álló nevet pótolja",
(következik zárjelben a „pótolja" ellen tett kifogás; de ki-
maradnak a példák magyarázatostul. Hát baj az? Hisz az én
példáim !) Br. itt is mindenekelőtt elmésségét gyakorolja
fejtegetésemen.

Csak azután mondja: „No de ne cavilláljunk ! Az idézett
helyben nem logikai, hanem stylaris hiba van, mit könynyen
kijavíthatni".

*) Br. a nnh'C>\ is oda tette ; de nincs személyragos nak {nakom. nnkod.
ttaki 9Xh^\ kilia<jytam tehát.

Digitized by VjOOQIC

506 JOANNOVICS GYÖRGY.

Nem mondom, hogy nincs stylaris hiba benne. Hog-y
könnyen kijavíthatni, azt is megengedem; dehogy egyut-
tal j ó 1 is javítná ki Br. — — (L. mostani czikkem bevezető
részét). ^Hanem több az — mondja Br. — hogy a próbakő
maga megbízhatatlan, mert éppen úgy mondhatni egyfelől :
nekem a /idzam, mint másfelöl: az én szokásom, „A szom-
szédnak a háza égett el^ : ebben a .szomszédnak' nem dati-
vus, mert nem neki égett el a ház".

Ez már derék dolog. így aztán ebben: .Nekem a son-
'kkmaí, \iOvkcséknak pedig a kolbászukat lopták el* még
nekem sem dativus; mert nem nekem, (hanem maguk-
nak) lopták el a sonkát. íme ide vezet Br. logikája ! Hogy
az itt egybesorozott mondatok utóbbikában koviicséknak is
dativus, kézzelfoghatóvá teszi az elsőben ugyanezen névvel
szemben álló nekem: mert lehetetlen, hogy itt a párhuza-
mos társak egyike mint dativus, másika mint birtokos szere-
peljen. Már ebből is kitetszik, hogy épen nem mindegy,
akár az egyik, akár a másik alakkal pótoljuk a nek-es szót.

Folytatólag mondja nyelvészünk : „Szintúgy mondhat-
juk: az én szokásom. „Nekem szokásom" = ich habé die
Gewohnheit. „Az én szokásom az" sat. = Es ist meine
Gewohnheit. Hangsúlyban is különböznek magyarul Nekem

szokásom; és az én szokásom'^. Mondhatjuk igen; csakhogy
ekkor ugyanaz a harmadik személyü név, a szerint, a mint
az egyik, vagy a másik alak állhat helyette : vagy birtokos,
vagy dativus. Fődolog az, hogy az illető alak okszerűen

legyen alkalmazva. „Ez az ügy az ő szivén, fekszik". Ez

hibás szólás (eh.— — neki fekszik a szivén. Hibás ez is:
r>Nekem 3,2 új házamat mindjárt megveszi (v: az új házamat
nekem mindj. megv. stb".) Csak így van jól : y^Az én új háza-
mat (v. az új házamat) mindjárt megveszi." — Szabályos
mondat a következő: „7V neked puszta időtől tésé^ű', ama-
zoknak pedig m e s t e r s é g ///t a faragás." Az utóbbi mon-
datban a nek-es nevet okszerűen nem pótolhatja más, mint :
nekik {ő nekik pedig stb.) Itt már a szórend meg a hangsúly

sem engedné az az ő helyettesítését így: az ö mesterségük

pedig . . . ; vagy így : az ő pedig mesterségük stb. ; — „^

én gyöngeségeimet mindig észreveszed; hklyktVínak a hibáit
ellenben soha se látod". Itt a bátyámnak szót helyesen
csak az ő (hibáif) pótolja.

Megjegyzem, hogy a Br. hangsúlya itt szűk körben
mozog ugyan, de még így sem bizonyít a próbám ellen.

Példák: „A Fehér^/é szokásáról beszélünk" {az <5» szokásuk-
ról besz.J. — De van ennél gyengébb accentuálása is a bir-

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZ A NYELVÉSZETI LOGIKÁRA. 507

tokosnak, némelykor jelzőjének. Ekkor nek-kél állhat a bir-
tokos; a helyébe tehető névelős személynévmás pedig nem

kap accentust ;. pí. jjMolníréknak ez a fejesség^ új előttem

(ez as ő fejességok stb.)." MjoVakréknak ez újabb szokásáról

nem vo!t szó (erről az ó újabb szók. stb.). — Mindez esetek-
é-
ben birtokos a nek-es név. Ellenben: hxtxdizoknak szokás?/^

az emberszólás {nekik ^zókksuk stb.) Itt dativus a nek-es név.

Hát a Br. szerinti hangsúly -próbámnak ellene szól-e?

A hangsúly a nek-es szóra, illetőleg a helyette álló

személyragos nek-re is áttehető, a nélkül, hogy megszűnnék

dativus mivoltuk; pl. Ez ^kXéknak volt egykor szokás;/^

{nekik volt egyk. szók.) Pajt^zV/ nekem égett le ; \íkzuk pedig

^kxioséknak. Tehát a mikor dativus a nek-es szó, annak marad,
akár magán van a hangsúly, akár a birtokszón. Kérdem :
mivel mutatta ki Br. az én „próbakövem" megbízhatatlan-
ságát? Amaz egy példának (a szomszédnak a háza égett el)
példátlan elemzésével ? Vagy egypár szócsoportnak ffie-

kem a házam^ az én szokásom ; nekem szokásom, az én szokásojn)
egyszerű odavetésével és egyoldalú hangsúlyozásával, a mely
(a hangsúly) még így is az én elméletem mellett tanúskodik ?

Hanem azért mégis határozottan állítja, hogy „a jeles
próba** haszontalansága eléggé ki van mutatva ; hogy a
próbákból — hókus-pókus — szabályok lettek és ezek töb-
bekkel szaporodtak imígy:" — Most — és erre különös
figyelmet kérek — i) és 2) alatt nem a szabályokat
mutatja be, hanem többé-kevésbbé módosított szerkezet-
ben fölmelegíti a próbákról szóló két p o.n-
t o t, és csak a 3) szabályt ismerteti ; ezt is példák idézése
nélkül. Azután így szól: „És most már azt kérdem, lehet-e
ezekből fogalmat alkotni? Aztán van magyar ember, a ki
ama szabályok illetőleg „próbák" alkalmazása nélkül 's egy-
szerré ne tudná, birtokos-e bizonyos hév vagy sem?"

Első kérdésére azt felelem, hogy a szabályokból, úgy
a mint közlötte, helyesebben : nem közlött e, csak arról
a könnyelműségről lehet fogalmat alkotni, a mellyel bírálta
dolgozatomat. Valamely értekezésnek ilyen bemutatása
egyenértékű az eltemetéssel ; és szintoly talpraesett is, mint
a ,próbáim ha^zontalanságának a kimutatásai

Második kérdésére válaszom ez : Igen is, van magyar
ember, a ki, ott a hol birtokszó is áll a mondatban, az én
próbáim és szabályaim alkalmazása nélkül (nemhogy egy-
szerre tudná, hanem egyáltalában) nem tudja: birtokos-e a
nek'XdJgix név vagy sem? Erről a szóban forgó bírálat győ-
zött meg engemet. Joannovics Györgv.

Digitized by VjOOQIC

508 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARAzATOK.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Tenyésztő növények. Egy valaki, á ki észrevételeit
Egy Olvasó aláírással a Nyelvőr legutolsó füzetében
{465.) tette közzé, semmikép sincs megelégedve a czímbeli
műszóval. Azt mondja, „a tenyésztő növény kifejezés nem azt
a fogalmat ébreszti bennünk, a mit Sz. G. vele értetni akar ;
pl. f e s t ö s z o b a : hiába fogom rá, hogy ad normám s z á n-
tófold. ez olyan szoba, a melyet festeni szoktak, mégis
mindenki a piktor szobáját érti rajta; tanítógyerek:
ezen sem értene senki, pedig az egészen az ivóviz mintájára
van, olyan gyereket, a kit tanítani szoktak, hanem a tanító
gyerekét, vagy valami kocza- tanítót. A nyomtató lovat
sem szokás nyomtatni, hanem vele nyomtatunk. .Az itató
bojtár is szeretné, ha ót itatnák s nem neki kellene a
csordát itatni."

Ha eleink is úgy gondolkodtak volna, mint a mai kissé
nagyon is aggóskodó nemzedék, akkor ma aligha volna ana-
lógiánk, a mivel a tenyésztő növények ajánlását támogatnunk
lehetne, s ha valaki manap a vető mag, kaszáló rét sat. ki-
fejezéseket mostani jelentésükkel használná, bizonyára ép
oly idegenkedést keltene az olvasóban, mint az ajánlottuk
, tenyésztő növényeké Nyelvünk a melléknévi igeneveket kez-
dettől fogva napjainkig majd szubjektív, majd objektív, majd
vegyesen niind a két jelentésben alkalmazta s alkalmazza;
pl. hajtó szer (a mely hajt), hajtó kerék (a melyet haj-
tanak) ; vesztett fél (a ki vesztett), vesztett ügy (a
melyet elvesztettek); a mit megírandó voltam, és: a mi
meg írandó volt sat. Ha az Egy Olvasó álláspontjára
helyezkedünk s az ö szempontjából akarnók eldönteni a
kérdést, akkor el kellene vetnünk, mert mást értetnek velünk,
mint a mit mondani akarnak, az ílyesek: „Mongyauala bodog
Ferencz hogy yew meg az ewdew hogy ez fráteroknak gonoz
peldayaual Istennek zeretew zerzete (= a k-it isten
szeret) meg zydalmaztatyk (EhrC. 1 10.). Ennekokaerth ty
es zerthw atyám fyay {-^ a kiket szeretek) az anya-
zentegyhaznak ipeytysyre kereskegyetek (Komj: SzPál. 176.)
Ha el osztandom zegynyeknek itelyre mynden en b y r o
marhaymoth (^ a melyeket birok) zeretetem kedyg
nynchyen, semmyth nem haznal énnekem" (Komj . SzPál. 173.)-

Ezek a példák épen kezemnél voltak, nem kerestem
őket ; de a ki keresne, bizonyára találna is többet, elég
szép számmal, mind a régi irodalomban, mind a nép nyel-
vében. Ezek s a hasonló példák pedig szakasztott másai a
helytelennek bemutatott ,festő szoba, tanító gyerek, itató
bojtár' kitételeknek. Az ,Egy olvasó' nem vette észre, hogy
ezzel az ellenvetéssel nem csak a .tenyésztő növény'

Digitized by VjOOQIC

HELYKEIGAZtTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 50g

ellen támadott ki, hanem megtámadta, kétségbe vonta a
következő kitételek helyességét is : ,k o 1 1 ö pénz (a helyre
igazító szerint - a koltö pénze), kerí tö mente (=^" a kerítő
mentéje), merítő háló, viselő szoknya, néző játék, öltő
ruha, vonó kés' sat. sat.

„Minden idegenkedésünk mellett is, folytatja a fönn-
tebbiek után az ,Egy olvasó', meg tudnánk talán e műszó-
ban nyugodni, ha analógiákkal támogathatnók. Hiába keresek
azonban a mai élő nyelvben csak egy példát is, a mi azt
bizonyítaná, hogy az aszi végű miveltető igékből képezett
asz/ö melléknevek olyan tárgyra is vonatkozhatnak, a
melyet asztani szoktak".

A grammatikusok, régiek és újak egyként, az átható
igék közt, legyenek azok alap- vagy származott igék, nem
tettek s nem tesznek semmi különbséget: „átható minden
ige, a melynek cselekvése valamely tárgyra kihat." E szerint
vei: vetéL ver: vtríty nyom : nyomaszfy nyominty nyomtat, nyo-
mogaty nyomdogál sat. sat. közt semmi különbség sincs, egyik
olyan átható ige, mint a másik ; s az élet gyakorta fölváltva
használja is őket ; pl. nyomó vagy nyomtató műhely,
nyomó vagy n y o m i n t ó rúd ; i v ó pohár és itató vályú,
teljesen egynemű szerkezetek = pohár, a melyből isz-
nak, vályú, a melyből itatnak.

De van még egy másik körülmény, a mely csak fo-
kozza' a ,tenyésztő növény' elfogadásától való idegenkedését
az ?Egy Olvasó'-nak, az, hogy nem talál az élő nyelvben
analógiát rá.

Ha ez igaz, a mit azonban nem mernék egész határo-
zottan állítani, annak is megvan a maga oka. A transitiv
aszty észt mellett ugyanis rendesen ott találjuk az intransitiv
(reflexív) -d (ad, ed) képzős igealakot is, mint támaszt: tá-
mad; apaszt : apad y epeszt: eped y terjeszt : terjed sat. s szubjektív
jelentésben az elsőt, objektív értelemben pedig a dolog ter-
mészete szerint az utóbbit alkalmazzuk, pl. ,epesztő bú', és:
,epedő szerelmes* ; míg a cselekvésszók nagy részénél e
különbség hiányzik ; azért a legény, a k i vág, a szék. a
hol vágnak, a fejsze, a mellyel vágnak, s a marha, a
melyet vágnak, egyformán, minden külső kifejező nél-
kül : V á g ó legény, vágó szék, vágó fejsze, vágó marha.
Különben, nem véve figyelembe a szintén objektív viszony-
ban álló ,akasztó fa, dagasztó teknő, szakasztó
kosár, fürösztő kád' sat. jelző igeneveket, a mit az ,Egy
Olvasó' keresett és nem talált, arra is hozhatunk föl példát.
Radvánszkynál (Magy. Családélet II. 287.) egy 1643-ban kelt
invpntáriumban olvassuk : „Vagyon egy ezüstös nyakban
vető eresztő szijjam". Pápai-Bod magyar részében az
eresztő szó alatt ezt is ott találjuk : „eresztő szíj : lórum
vertagorum" \ a Vectigal Transsylvanicum {22) szintén föl-

Digitized by VjOOQIC

5IO HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAKÁ/ATOK.

jegyezte a „rab vagy eresztő szij"-at s meg vagyok győ-
ződve róla. hogy ha az élethez fordulnánk, hogy szolgál-
tasson ezekhez hasonló példákat, bizonyára nem egy adattal
szaporítaná az analógiák sorát; valamint arról is meg vagyok
győződve, ha neologusaink nem néinet mintára szabták volna
kitételeiket, ma ^mulasztási tény, halasztási idő' s hasonlók
helyett ^mulasztó tény, halasztó idő' járná a törvénykezés
nyelvében.

Mind ezt egyébiránt nem azért mondtuk el, mintha
szakembereinkre rá akarnók erőszakolni a .tenyésztő növény*
mükifejezést; ha e kitétel nem kedvük szerint való, ám
keressenek más, megfelelőbbet rá; de a tenyésztett, mint már
első i/ben is említettük, erre nem alkalmas, mert a végzett-
ség fogalmát rejtvén magában, mást mond, mint a mit ki
akarunk vele fejezni ; ,m o s ó ruha' és ,m o s o 1 1 ruha*, .viselő
szoknya' és ,v i s e 1 1 szoknya' szemmel láthatólag mást-mást
jelentenek; s ki-ki tudja, a ki magyarul ért, hogy ,liizlaló
marha', a melyet hizlalásra szántunk, és ,h i z 1 a 1 1 marha*,
a mely keresztül ment a hizlaláson; szintígy ,aszaló szilva*,
a melyet aszalni szoktak, ,a s z a 1 1 szilva* pedig, a mely
meg van aszalva.

Szarvas Gábor.

Tájékoztat. Régi irodalmunk nem ismerte e szót ; nem
csak hogy Molnár és Pápai, hanem még Kresznerics se
tud róla semmit. Újabbkori képzés, s a mint általánosan
tudva van, alkotói a német ,orientieren' jelentésével ruház-
ták föl.

Itt magától jön elénk a kérdés: vájjon hát az előbbi
századokban nem ismerte népünk az ,orientieren, orientie-
rung* sat. fogalmakat? Nem valószínű; s látatlanban is bíz-
vást az ellenkezőt állíthatjuk. Meg vagyunk győződve róla,
hogy senki se tekint kérdőleg ránk s nem kér bővebb ma-
gyarázatot tőlünk, ha elbeszélésünk folyamában elmondjuk
neki, hogy „annyira belebonyolódtunk a zig-zugos utczák teker-
vény ébe, hogy sehogy se tudtunk eligazodni, hol vagyunk,
merre járunk?" Ez a kifejezés azonban a mai irodalmi nyelv-
ből majdnem teljesen kiveszett, s alig van irónk, a ki ma
eligazodás helyett állandóan tájékoztatást ne használna. Látni-
való tehát, hogy a tájékoztat ama szók közül való, a melyek-
nek megalkotására voltaképen szükség nem volt.

Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy akár
az alapszó (tájék) megválasztását akár a képzését (tájékoztat)
rosszaljuk ; kifogásunk más két pontra vonatkozik. Az egyik,
hogy az új kifejezés miatt a régit teljesen elhanyagoljuk;
a másik az, hogy a tájékoztat egy fölös elemet foglal magá-
ban, alakilag többet mond^ mint a mennyit tartalma köve-

Digitized by VjOOQIC

helyreigazítások, magyarázatok. 511

tel ; vagyis a -tat képző szükségtelen, henye, sőt zavaró
elem benne.

Ismeretes, hogy a -z igeképző tárgyszókból oly cselek-
vésszókat alkot, a melyek általában az illető tárggyal való
ellátást jelentenek. Ritkább az eset, de nem szokatlan, hogy
a -2 képzős denominális ige azzá tevést fejez ki, a mit az
illető tárgy tulajdonságneve jelent; pl. kormoZy sároZj fintáZy
csipkéz, hegyez, tornyoz sat. annyi mint ,kormossá, sárossá,
tintássá, csipkéssé, hegyessé' tesz ; s teljesen egy erejű ezek-
kel: kormost t, sárostt sat.

E szerint tájékoz annyi mint : ,tájékossá tesz. tájékosit ;
tájékozás pedig =^ , tájékossá tevés, tájékositás^ Következik,
hogy „az olvasó tájékoz/^/ása végett'^, meg „hogy tájéko/-
/rr^suk a közönséget" helytelenek, mint volnának ezek: ,,in-
g-ed összetintáz/<c?/5ása {össze tintázdsa helyett) miatt ma nem
kapsz ebédet", vagy: oktalan követelés, hogy ez a szegény
gyerek azzal az életlen baltával hegyez/é^j-se {hegyezze helyett)
meg a karókat; helytelenek, mert világosan látható, hogy
egészen mást fejeznek ki, mint a mit mondani akarnak.

Tehát : jemanden orientieren = valakit tájékozni,
sich orientieren : tájékozódni, vagy magát tájékozni;
das orientieren: tájékozás, és orientierung : tájéko-
zódás.

Szarvas Gábor.

Létére. Simonyi (Nyr. IX. 218) azt állította, hogy a
létére szónak tágabb használata is lehet állapot-, ok- vagy
idöhatározó értelmében, a megengedés minden árnyéklata
nélkül, s hogy az efféle használat nem hibáztatható.

Most a Nyr. XIV. 323. lapján a mit akkor elmulasz-
tott, sorol is föl több kétségtelen és klasszikus bizonyíté-
kot, mint: „Magyar létemre jól kell magyarul tudnom".

E bizonyító adatokból, a mire a régibb irodalom ol-
vasójának magától is reá kellett jönnie, kitűnik, hogy lévén
helyett a létére szó használata magyarság szempontjából ki-
fogás alá nem eshetik. Simonyi azonban — úgy látszik —
ebből azt következteti, hogy a mai irodalom is bízvást élhet
a létére szóval tágabb értelemben is.

Azt hiszem, e következtetés kissé messze megy. Az
irodalmi nyelv nem ismerheti el mindazt helyesnek, a mit
a régibb irodalom használt vagy a mi a mai nyelvjárások-
ban is él; szóval a mi ellen a magyarosság nem tesz kifo-
gást, azt az irodalmi nyelv gyakran megróhatja. Mert, ha
az irodalmi nyelv dolgában ily szabadelvűén, jobban mondva,
szabadosan gondolkoznánk, akkor mindenféle archaismus és
soloecismus jogos volna. Akkor bátran írhatná mindenki :
észben vesz észre vesz helyett . kenyérben eszik
kenyeret eszik helyett; vagy: ászt nem tudhassuk nem

Digitized by VjOOQIC

512 helyreigazítások, magyarázatok.

tudhatjuk hel y ett. kell lesz majd kell. kelleni fog helyett.
S milyen tarkaság uralkodnék akkor az irodalom minden
terén. — Egyik novellaíró a társalkodónöt öregasszon y-
nak, másik frájnak nevezné. Egyik gazdasági tudósító az
életről, másik a jószágról küldene a földmivelési mi-
niszternek levelet, ha a gabona minőségéről akarná érte-
síteni. Erdélyre nézve a büntető törvény az alacsony
szót is becsületsértőnek deklarálná, Magyarországon csak
az aljast sat. sat

Szóval akár hány régi irodalmi vagy népnyelvi adattal
bizonyítsuk is a létére szó tágabb használatát, ma az iroda-
lomban csak megengedő értelmével állhat meg e határozó,
mert újabb Íróink és költőink legjobbjai ezt a szűkebb ér-
telmet ruházták reá; és tőlük nem tagadhatjuk meg. hogy
iró létükre az irodalmi nyelvet ne fejlesszék, ne módosítsák.

Kardos Albert.

Petten. Szarvas G. a peiten szónak eredetét kutatván,
úgy találja, hogy az a latin p u n c t u m-ból származott át
hozzánk és így azon magyarázat, melyet én csatoltam hozzá,
épen saját idézett példámból helytelennek bizonyul be
(Nyr. XIV. 464.).

Én a szónak eredetét nem vizsgáltam, az igaz, de nem
vizsgálja, úgy hiszem, a használóknak ezred része sem; így
tehát mást nem tehettem, mint a szónak azon értelmét ad-
tam, a miben használják (Veszprém m. Csékut). Magyarázato-
mat, hogy „az alacsony, de erős, vaskos termetű embert
mondják p ö 1 1 ö n nek" fönntartom most is; mert ott csak-
ugyan azt mondják annak. Az alacsony, termetére nem
magas, de különben erős vaskos termetű ember : p ö 1 1 ö n
ember; az olyan embert ellenben, a ki alacsony termetű,
de különben vézna, vékony, erőtelen alkatású, ha gúnyosan
akarják megnevezni tökmagzacskó, néha segg du-
gasz embernek mondják.

Tolnai József.

Szivmátra. Boncs. Csimbók. A szivmátra^ melynek két-
ségbe vont helyességét s használatban létét Volf Gy. a
Nyelvőr múlt évi folyamában (514.) Ballagi legújabb szótára
alapján kimutatta, nálunk (Zala megyében), a mennyire tudom,
egészen ismeretlen ; de van egy rokon szó, mely a boszor-
kánynyomáshoz némileg hasonlító betegséget jelent. A nép
között ugyanis Tapolczán és vidékén igen el van terjedve
a nádra kifejezés. „Nádrája van", szokták mondani. Több
ilyen n á d r á s beteget kikérdeztem s egybevágólag mind-
annyian akkép nyilatkoztak, hogy időszakonként a gyomor-
ból valami kőkeménységű tárgy felmegy egészen a nyel-
deklőig s meg akarja őket fojtani. Valószínű tehát, hogy a

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYAkÁ/ATOK. 513

gyomurgörcsQt nevezik nní/ransik. Régi orvosi könyvekben
ez a nádra szinte előfordul, mig a mdtra kifejezést sehol
sem olvastam.

Ugyan csak az idézett helyen Volf Gy. említést tesz
a boncs virágnevezetröl, a mely Kresznericsnél minden for-
rás megnevezése nélkül található ; Volf mind ennek ellenére,
ismerve Kreszn. lelkiismeretességét, nem vonja kétségbe e
szó lételét.

Hogy Kresznericsnek a boncs-r^ mint virágra vonat-
kozólag igaza van, kitűnik abból, hogy Zalában, Somogy-
ban s talán az ország több vidékein is a nép a télizöld et
boncsTidi^ nevezi.

A boncsok és boncsik alakok ismeretlenek. Czuczor-
Fogarasiék ez utóbbinak csimbők és böncsölék értelmét nem
magyarázzák meg. Nálunk a nép a szíj ostorra bogozott
csomókat nevezi csimbókndik. (csimbókos ostor) ; hajdanta
pedig, mikor a hosszú hajat viselő paraszt emberek (a negy-
venes években már csak a pásztorok, különösen a kanászok
Somogyban) elöl mindkét oldalon a hajukra gombot kötöt-
tek, ezen csomót szintén csimbókn^^ nevezték.

A csimbókVjsX rokon szó a csömbölék (böncsölék ismeret-
len). Csömbölékesnek mondják a rántást, mikor rosszul van
föleresztve s apró csomókba össze áll; csömbölékes a liszt is,
ha nedves helyen tartják és nem keverik. Tehát mind a
csimbóky mind a csömbölék voltaképen csomót jelent.

Sz. D.

Román, rumuny. A németeknél nagy divat, hogy egy
s más népet a saját maga használta névvel nevezzenek. így
lettünk mi magyarok is magyaré n-né, u n g a r lévén
még a szá.sz ember is. ha Magyarországban él. A német
divatot nálunk is elkezdték utánozni, s fölkapták többek
között, különösen az újságok, a román nevezetet, a mit
az irodalmi oláh nyelv alkotott az oláh köznyelvi rumuny-
ból. Ha az oláhok használják, az ő dolguk ; de hogy nálunk
ne használják, ezért szólnom kell.

Naponként olvashatni, hogy : román nyelv, ro-
mán nép; pedig e szóknak, így összetéve, az a furcsa
tulajdonságuk van, hogy csak többes számuk van ; minthogy
román nyelveken az összes n e o - 1 a t i n (franczia,
olasz, spanyol, portugál, oláh, provenyal, rhátoromán) nyel-
veket szoktuk érteni ; román népeken pedig azokat,
kik a nyelvek közül valamelyiken mint anyanyelvükön be-
szélnek. A román név tehát nem alkalmazható egy nép-
nek a megjelölésére, mert ez gyűjtő, összefoglaló neve, nem
egy népnek vagy nyelvnek, hanem egy számos tagú nyelv-
ágnak ; épen mint a hogy a germán vagy ugor sem

M. NYJCLVÖE. XIV. 33

Digitized by VjOOQIC

514 KATONA LAJOS.

eg-y törzsöknek a neve. A román tehát nem lehet az
oláh név helyettesítője.

Lássuk a rumunyt. Ók így nevezik magxikat ; a
németek, francziák is ilyen formán : rumánisch, rumu-
nisch, roumain shaén mégis azt mondom, hogy ez
sem az igazi, azért mondom, mert i) a magyar egyik vagy
másik idegen népet ritkán szokott azzal a névvel nevezni,
a melyet az maga magának adott pl. olasz: italiano,
lengyel: polák, német: deutsch sat. ; s ha nevezte,
ama nevezetet a magyar ajkhoz illesztette, meghonosította,
mint : f r a n c z i a : fran9ais, porosz: preuss sat. Ha tehát
a r u m u n y szót vette volna át, nagyon valószinü, hogy
az másképpen hagzanék. 2) Az oláhokkal népünk manapság
is folytonosan érintkezik ; s ha az o 1 á h szó nem volna
eléggé életre való, avagy a r u m u n y inkább tetszenék
neki, rég átvette volna, a mint más szót eleget is kölcsö-
nözött. 3) Mert csak a d í s z-stylus, a melynek az a jelmon-
data, hogy „ne úgy irj, a mint beszélsz", csupán csak ez
akarja ezt a legújabb idegen szót ránk ruházni. No meg az
oláh rómaiaskodás, a mely gúnyt, tán sértést lát e szóban.

Mi azonban maradjunk csak meg az oláh nevezet
mellett !

KispÁL Mihály.

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzökönyveiből
s egyéb okirataiból 1583-tól kezdődöleg.

A néző Bálintra mondotta a dolgot tulajdon: a va-
rázsló egyenesen, világosan Bálintra fogta a dolgot.

A kegyelmeteken régóta megfeküdt Ínséggel: rég-
óta rajtok lévő nyomorúsággal.

H ü t i V e 1 fizetett meg néki : esküvel erősítette, hogy
az adósságot lefizette.

Az embereknek talpak munkájokért adtam 2 ftot :
jövés-menésökért, fáradozásukért.

Lássa kegyelmetek ! hogy a pénzt mód nélkül ki
ne adja ! : ügyeljen, vigyázzon : hogy biztosíték nélkül ki ne
adja a pénzt.

Semmiben hajtotta a commissio végezéseit: fel
se vette, nem tartotta meg legkevésbbé sem.

Ezen dagályos ac tussokért: vakmerő, törvény-
nyel való nem gondolásokért.

Az tanítást az városban semmi lett úttal meg ne
engedje: semmiképen.

Orczájára tér, ha rosszul üt ki az dolog: megpirul
érette, szégyen éri.

Digitized by VjOOQIC

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. 515

Külön rekeszben volt az templomtul : külön határ-
ban, nem a templom czintereméhez tartozó területen.

Ezen házakhoz mindig azon emberek eleik bír-
tak : elődeiké voltak e házak mindenkor.

Nehéz helyeken vannak azon restántiák : olyanok-
níú, kik fizetni nem birnak.

Egy kis ösztövér collatiot is készíttettünk : cse-
kély, kevésbe kerülő.

Az pinczének gerendái az régiség miatt elvesztek:
elrothadtak, elkorhadtak.

Ugyanazon bakot nyujta Szatmári uram is :
ugyanazon haszontalan munkán dolgozott; ugyanazt akarta
kieszközölni, de sikertelenül.

Együgyű scholánk directiojára mestert hozattunk :
kevesebb osztályra leszállított, szegény iskolánk . . .

A Dancs uram praetensioja semmire kellő: nem
igaz, hamis.

Talán isten elbontja rósz szándékát nékie : meg-
akadályozza szándékában, nem engedi végrehajtani.

Kik istenesen megintéznék azon puszta kőfala-
kat, mit érnek?: kik lelkiismeretesen vizsgálnák s be-
csülnék meg: mennyit érnek?

Generális uraimék Megyésen egy hálást fognak
tenni: egy éjt Megyésen fognak tölteni.

Csakhamar utána ült, nyavalyás ólának : utána, nyo-
mába indult s üldözőbe vette.

Két hamarutat kellett egymásután őnagyságához
tennünk: kétszer egymásután, gyors utat kellett tennünk.

A mint most utolszor megírtam elmémet: véle-
ményemet, szándékomat.

Bőv költséggel fordult vissza háza népéhez : sok
pénzt, szép nyereséget hozott haza.

Feleségem szökését jó formában megértvén : bizo-
nyosan megtudván.

Hitetlenül való elszökésnek útára tartott felesé-
gem: hitetlenül megszökött tőlem.

Alig szereztethettük el a kirendelt szekereket :
alig menthettük meg a teherhordás alól.

Most semmi derekas szükségben nem vagyok :
valami nagy szükségem most nincsen.

Elvonták tőlem erővel az szűrőket : erőszakkal el-
rabolták.

Egyszer-másszor sok adósságokat raktak fel:
sok adósságot csináltak.

Vigyázzatok! mert bizony füstöt vet az helyetek:
felégetem, felgyújtom várostokat, házaitokat.

Katona Lajos.
33*

Digitized by VjOOQIC

5 I Ö NKPNYKLVHAGYOMÁNYOK.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmödok.

Kiskunságiak.

Úri pompa, kúdás konyha.

Nincs tiszta gatya (vmit megtenni) : nincs bátorság. (Hm.-
Vásárhely Nyr. II. 367.)

Ű van a latba : ő róla van szó (Hm.-Vásárh. Nyr. II. ^t>S.)

Orozva kött : ha a tyúk rejtekben tojik s a tojásokat kikölti,
az ilyen csibe orozva kött. Atv. ért. fattyúgyerek.

Hasára süt a nap : sokáig alszik, későn kel. (Hm.-V'ásárh.
Nyr. II. 368.)

Né áj ott, mer valami bolon némőt hozzád köti a lovát ! (A
dologtalanul ácsorgónak mondják)*.

Né beszéj uján fére : haszontalanságokat.

Szóre möntibe bánni vkivel: simán, szeliden.

Ebbe a teremtésbe : legitt, rögtön.

Födúzta az órát : duzzog, haragszik.

Csecse gajának : bolondnak a rossz is jó, csak czifra legyen.

Odáig van : oda van. így is : szarodáig van.

Förázta az abroszt : bűzölt.

Életmagra kap : felüdül, magához tér. A kap igével sok
szólásmód van alkotva, mint a köznyelvben is. Kevésbbé ismertek :
Odakap (csoportosan v. sürün kezd járni vhova.) Pl. odakaptak
borinni a tolvajok, má harmacczó jártak ott. F ö k a p : divatba
hoz. Pl. fökapták a lányok a piros szoknyát, most minnyájának a
van. Ezt a kocsmát az idén nagyon fökapták. Lekap: vele hál.

Majd eleje válik : majd elkallódik.

Nem mai, mind a Bamáné tyúkszara. *

Ugy kapták, mint az epörszömöt: a mi igen kapós volt, pl.
vmi korai gyümölcs a piaczon.

Szögén mienk ! (gúnyos szánakozás).

Jó here tötte a gatyát: jól házasodott.

Nem vöszi el a kutya a könyerit : tömlöczben van.

Felit fdibŰ, felit harmadábú vágni el a munkának (Hm.-Vá-
sárh. Nyr. II. 238. Erdélyinél 2743.)

Vörös hajma fokhajma, az is mindjá égy nóta. (Tánczszó.)

Egy hujjába : egy füst alatt.

F'écsipejö gazda: kevés vagyonú. (Nagykunság Nyr. II. 274.)

Kihúzta az ördög a dugót : ha valahova sok vendég, vagy
ügyes-bajos ember megy egyszerre.

Csak az imádság tartja : csak alig állhat fent (pl. vmi épület
a rozzantság miatt.) Erd. 3836.

Kunkötésbe van az óra: duzzog.

Fére áll az óra : u, a.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYRLVHAGYOMÁNYOK. 517

Avvá vagyok : azt tartom, a mondó vagyok. (Avvaló vagyok
Nyr. I. 231.)

Nem ér az égy kögyelmes kurjantást.

Nehéz ott lopni, a hun a gazda is tolvaj.

Akar a lóvá imádkozz, akar avvá heszéj.

Hát ha a szömöd úgy kopog, mint a fogad. (Tréfás elutasí-
tása a kunyorálónak.)

Összehúzza magát, mint Gömöre végin a guta. (l)ebreczen-
ben : ^Homoró végin". Nyr. II. 464.)

Gazzá mivé befűtötték. Babot mit főztek : babon kivül még
egyebet is, de csak olyan félét. A m i ilyenkor teljesen hang-
súlytalan.

Csupa atta sár vagy : csupa merő atta viz a ruhám: teljesen
sáros vagy vizes.

Szarvat ád vkinek : engedi v. eszközli, hogy vki „vérszemtn
kapjon". Kezére beszél v. tesz vkinek.

Szőműgyet vösz : felháborodik.

Kiny illik a szöme: u. a.

(Kis-Kun-Halas.)

Korda Imrk.

Hasonlatok.

Kapott, mit Kemin Mihály a vármegyén.

Ollan piros, mint a pipacs.

Ollán köviér, mint a tök.

Tipródik, mint a szaró galamb.

Passogat, mint az ur Istvány birkájo.

OlJan sok bajjá van, mint a kÖkes macskánok.

Unníz, mint a kinek kukoricza föd nem gyutott.

Bolog, mint a zsidóba a szegezís.

Teli van hálákodássol, mint a barát állelujjávol.

(Bágyogh. Rábaköz.)

V'rréz Józskk.

Párbeszédek.

Hol voti ké Mari néne?

Nyöni (kendert) votam a szomsziédba.

Hova valósi 1
Barátiba.
Mit visz ké?

Digitized by CjOOQIC

5 I ^ NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

— Morványt (örömkalács, melyet a násznép a lakodalmas
házhoz szokott vinni.)

— Etted á (Tied az?)

— Az ott! Az ál (Igen.)

— Be sziép az a kert!

— HoUyan ? (Milyen ?)

— Sziép.

— Mit hozti kéték ? (Mit hozott kend, maga ? Ezt az öregeb-
beknek szokták mondani.)

— Egy sirányt (göbre, kis fazék ; Csaloközben : pohár) kiér-
tem köcscsön.

(Ide jegyzek még egy-két sajátságos kifejezést és használatot).

E m m i n k, annyi mint : a miénk.

maguknyi, papnyi sat. annyi mint: maguknál, papnál.

kissebbik uram: a nő férjének öccse ^=- sógorom.

másik apám: nagyapám.

másik anya, m á n y a, mányi: nagyanya.

borzán g, borzing: gyalogbodza.

bábabukor: szivárvány.

(Kemencze. Hont m.)

(tyArfAs T. T.

2.

* — Jóo regget !

— Adjon Isten !

— No hoa mísz olyan hamisan (gyorsan) ?

— Loaimékat akarom a koacshó hajtani ; de előbb mégní-
zém, itthun van-é? Már esek még kö űket patkótatni.

— Oaz ám. Dészkáér' vótam s esek ez íjjé g^űttem még
dészkavé. Az út rossz vót, a teréh még nehíz; ómat is hosztam.

— Mecczesz veié ?

— Hát mást förakom a héba ; maj ha osztán lémének Za-
lábe, éviszém magammé ; osztán becserélem gabonávé.

— In nekem meg haza kö menni foklyát (gyantás fából hasí-
tott vékony hosszú faszeletek, melyekkel némely háznál még most
is világítanak) metszeni ; széginy vagyok, nem tuok gyércsát vaj
olajat venni. (A ty és gv hangzókat rendszerint í-j-nek mondják).
Kék-é (kellenék-e) óma?

— Kék ám. Accza é párt !

— No maj kűdök. Osztán dugja é a szuppos fazékba (tejes
fazék vagy köcsög), hogy a gyerekek még né talájják.

— Jó léssz, jó.

— Jó egissígét kívánok.

— Aggyon Isten !

1(Felsö-\'asmegye. ( )ri-Sziget.)

LukA.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 519

Népetimologriák.

Honnan vették a csángók nevüket?

Tudvalevő, hogy a barczasági tiz magyar falu lakói c s á n jr í)
néven ismeretesek. Érdekes, hogy ezek a csángók honnan származ-
tatják nevüket.

Háromszék és Udvarhely megyében él ez a kifejezés : c s á n-
gál azaz: rosszul harangoz. E barczasági magyarok pedig c s á n-
gálók, vagyis olyanok, a kik nem egyik vagy másik oldalhíjz
tartoznak, hanem egészen félre-félre csángálnak, félre j^árnak, vagyis :
sem a magyarhoz, sem az oláhokhoz nem tartoznak egészen, hanem
félig csak. Ebből a c s á n g á 1 ó-ból lett aztán a c s á n g ó.

így magyarázta meg nekem ezt a szót az nreg Magdó bácsi.

Vkrks Frrení 7.

Népmesék.

A nádi kisasszonyok.

Ecczér vuót ék kiránok éggyetlen éf-fia, mindig azo kö-
nyörgött az aptyánok, hom-má mikor házosodhatik még. A kirá
még azonn biztatta, mindig avvuó késztetté be az oskolábo, hom-
majd iévéheti a nádi kisasszonyokat.

Ecczér a gyerek má séhossé engedett az aptyánok, rnivir
má sokáig hallogatta, hát má mégházosodik, akárhogyan léssz.
Aszonta az aptya: No hát, idés fiam, ép-paripát adok, ha annyi
íidűönn méktudod kerűnyi a várost, ameddig ién, akkor iéméhecoz
a nádi kisasszonyokiér, mégházosodhatol.

Gondúta, hogy ussé tuggya elűöbb mékkerűnyi mim-maga.
Oda atta neki a rosszabbik paripát, maga még a jobbikra űt ; de
a fia miég éf-fiél uórávol elűőbb haza ért, mind a királ. Mas má
mit vuót mit ténnyi, eleresztette a nádi kisasszonyokho. Adott neki
kiétszáz forintot, még a jobbik paripát, hogy' azom-ménnyén el.

Aztán ment éggy esztendeig a kiráfi ; mikor éggy esztendün
iémút, ír él-Iassu szelet ; oda köszön neki : Juó napot sziél urarn !
hallotta-é hirit a nádi kisasszonyoknak?

Aszongya lassann a sziél: Ném hallottam; de csak ménm
uóra egyenest.

Evvel iébocsátotta. Megin oda ír ész-sziélhé, a jobban fujiK)
sziélhé ; aszongya: Sziél uram, hallotta-é hirit a nádi kisasszo-
nyoknak ?

Em-má ek-kicsint gorombábbon szuót : Ném hallottam ; de
csak menny uóra egyenest ; ott van a mírges fujuó sziél ; de szí-
pe szuóll hozzájo, mer maj mírgesen beszíl.

Oda mégy a fi (ifjú, legény) ; juó messzi méktaláto, szí] >rnn
oda .szuót : Sziél uram ném hallotta-é hirit a nádi kisasszonyoknak ?

Digitized by VjOOQIC

520 NftPNYELVHAGYOMÁNYOK.

Rákátt raírgessenn a sziél : Ném hallottam ; de csak menny
uóra a forgun sziélhé.

Kiérdészté : Hallotta-é hirit a nádi kisasszonyoknak? Csúnyául
rakatott ; aszongya : Hallottam ; mit keress ?

— Azokho akarok mennyi, aszongya neki szípénn.

— Menny odább, ott van a házdöntüö sziél, majd az ié vezet.
Oda írtek a vízpartra ; kiérte (kérdte) tűlö a házdöntüö sziél,

hov-van-é juó iélés kiesé.

Aszongya, nincsen.

Zsebgyibe nyút, adott neki éj-juó iélés kiest ; aztán aszonta a
házdöntüö sziél : Ne ez a kies, menny bele a vizbe, ott van nígy
szá nád, mezsd lé mind a nígy szálot hamar, gyere ki, vissza sé
nízz, mer összöszabduónak.

Hamarossann lémecczétté, kimegy a vizpartra ; utánno még
azt kátották : Köszönd az Istenednek, hogy elüöbb kiméntié, mer
összöszabtunk vuóna !

Erre iébocsátotta a házdöntüö sziél útnak vissza; aszonta
neki, hom-maj messe föl a nádszálokat, a hun vizet talál.

A kiráfi mékköszöntö a szüvessígit, adott neki éggy ötven
forintot ; azon föllű miég visszament a szelekhé, mindeniket még-
ajándíkozta annyira, hogy haza gyüvetre má ném vuót pínzé ; miég
a lovát is iéköllöttö annyi.

Mikor écczér má éggy esztendeje hom-mént, osztán a határ-
gyokho írt, látott messzirül ek-kutat; igén nehezeft vuót a nádi
kisasszonyokiér ; füömecczétt én-nádot. Kiugrik a nádj kisasszon,
aszongya a kiráfinak : Szüvemnek szíp szerelmé, aggy écs-csöpp vizet !

IJe a kut igen messzi vuót, ném tudott neki vizet annyi,
iétünt.

— Jaj mas má az eggyik iétünt, má csak három szá van !
Ment tovább ; mégin csak nehezeft vuót ; füömecczétt én-nád-

szálot, mégin kiugrik a nádi kisasszon : Szüvemnek szép szerelmé,
aggy écs-csöpp vizet!

De mégin ném tudott neki vizet annyi, iétünt.

A kiráfi má igén sajnákodott, hogy a kiét nádi kisasszon
iétünt. Sietett tovább, más kutat írt; egísszenn ott vuót a kutná,
de a vödröt ném húzta füö. Mégin füömecczétt én-nádszálot, mégin
kiugrik a nádi kisasszon ; aszongya neki : vSzüvemnek szíp szerelmé,
aggy écs-csöpp vizet !

De mire füöhuzta a vödröt, mire vizet tudott vuóna neki
annyi, iétünt.

Má igén sajnákodott a kiráfi, hocs-csak én-nádszálo van ; ott
maratt hát, má egísszenn a város víginn vuót. Vizet merítt a ka-
laptyábo, aztán füömecczi a negyedik nádszálot is. Kiugrik a nádi
kisasszon; alig hog^' iészuólla magát: Szüvemnek szíp szerelme
aggy ék kis vizet, — adott neki écczérre ; ném is tűnt el. égy
gyönyörű nádi kisasszon ugrott ki belűllö ; a kiráfinak is igen meg-
tecczétt.

Digitized by VjOOQIC

NÉPN YELVHAGYOMAnYOK. 5 2 I

Mas má azonn típelüódőtt, hogyann kísírg^é be így a vá-
rosba ; mer ruhát is küö neki hoznyi, még mas má kiét esztendeje
farod iérté ; mégi érdémii, hogy hintuónn vügyö be a városba. Az-
tán fölűtette a kiráfi a nádi kisasszont a kut n^ellett éf-fáro, hogy
lé né süssö a nap mire kigyűn ; bemént addig .hintuóiér. Alighob-
beírt a kiráfi, kiét czigán mént uóra ; czigán asszon még a Ijányo.
Beleníz a czigán Íján a kútba, láttyo ott a nagy gyönyörű fényes-
síjrét. füőtekintenek a fáro, hát ott űt a nádi kisasszon.

Hát té mit keress itt? oda kátt a czigán asszon.

— Mit keresník ? A kiráfi űtetétt föl ; míg a nígy íovas hin-
tuónn kigyün, addig itt küö várnom, míg ruhát hoz a számomra.

A czigán asszon még fűökűttö a Ijányát a fáro, hot-taszincsa
a kútba, maga üllőn fűö helétté.

A nádi kisasszont béletaszintották a kútba, ott arafl hallá
változott.

Kimégy a kiráfi, oda mégy a kutho a fa alá, fűőkáttyo neki :
Szűvemnek szíp szerelmé, gyere lé a farul.

Légyütt a farul, iébámíszkodott a kiráfi, hom-mikor ott hattá
(hagyta) mellen kimondhatatlan vuót a szípsígé, mas még mellen
fekete. A kiráfi iégondiíkodott, aszongya neki : Mellen szíp vucká !
Miér vagy illen fekete ?

— Ó szűvem szíp szerelmé igén soká gyüttié, iésütött a nap ;
maj mégfehiérülök a palotábo.

A kiráfi igén szomorkodott ; kiét kocsissal, négy lűval gyütt,
a hintuó ablakait kinyittatta, hom-majd ugy mégy a városba ; szuó-
tak a harangok, trombiták. Mikor a városho írt oda izent az em-
bereknek, hogy a harangok, trombiták csak szönnyenek még ; az
aptya még naf-fínyéssígét nyitott, hom-mas hozzák a nádi kisasz-
szont; — de iémént az aptya kedvé is tfllö, mer csúnya fekete
czigán Íján vuót.

A kiráfi mindén nap kiment a kut mellié a tuóba förönnyi.
Ecczér este kiment vizet mernyi, meg is förödött ; látto, hogy ott
elüöttö éggy arafl hal úszkál, mintha még akart vuóna szuólluónyi.
A kiráfi még akarta fognyi, de ném tutta.

Másnap réggié koránn kiment mégin ; az ara . halat mindaddig
(utóvégre) belevette a kötínnyibe *), kivüttö a partra, fölüötözött,
még haza ment ; a szobájábo tétté éggy üvegbe.

A kiráfi ami füökiét, sohase hattá a czigán Ijánnok bevetnyi
az ágyát, hanem ami füökiét becsukta, aztán iémént, mindig szo-
morkodott.

Ecczér, mikor má az aranyhalat bevüttö a szobájábo, füökel
régrgié kimégy az udvarra, siétágot, szomorkodik, hogy a nádi kis-
asszont ném taláto föl ; utuóbb bemégy dí (dél) felié, hát a szobájo
tisztánn állott ; pedig becsukta. Akkor gondúkodott, hogy ki taka-
rította összö az ű szobáját.

*) Uszógaiya helyett a falusiak kötényt kötnek magok elé a fürdés-
nél. H. J.

Digitized by VjOOQIC

52 2 népnyelvhagyomAnyok.

Másnap réggel ami füökiét a kiráfi, má sejdített valamit.
Becsukta az ajtuót ; de tnásocczor kicsukta, aztán huógatuózott.
Ecczér csak mégrázkuódik a hal a vizbe, nádi kisasszonnyá lett.
A kiráfi még belesett a kujcs likonn, hom-mi lehet a szobábo.
Láttyo, hogy a nádi kisasszon takaríttya a szobát, veti az ágyot.

Erre a kiráfi be akart ugornyi, de megrázkódott a kisasszon,
arail hallá lett. Akkor suóhajtozott a kiráfi : Itt vagy szűvem szíp
szerelmé, g>*ere ki az üvegbül !

De az araíl hal csak uszkározott, mintha csak hiziékédétt
vuóna neki.

Másnap mégin füökiét a kiráfi, mégin mintha becsukta vuóna
a szobáját ; de ném csukta be. Az arail hal mégin kigyűtt a vizbúi.
Veti a kiráfi ágyát. A kiráfi lassann kopogtat a szobábo, a kis-
asszon mégin megrázkódott, hob-beleugrik a helire, de a kiráfi
ekkorra mégkapta : lén szűvem szíp szerelmé, még vagy, a kijér
má rígénn fájt a szűvem! Hát hogyann léttié té ara^j hallá?

Akkor panaszkodott el a kísasszon, hogy a czigán asszon
beletasz in totta a kútba : am-még, a ki a te felesígéd, a czigá Íján,
füí^mént heléttem a fáro.

A kiráfi ész-szuót sé szuót, bemént a szobábo: aszonta a
czigá Ijánnok : No té gyilkos, tisztuggy a házomtul, mer máskíbb
elemésztlek!

A czigáü íján uttétt, mintha ném is hallotta vuóna, mer ném
tutta, hogy az ara hal a nádi kisasszon. Igéü betegnek tétette
magát, hogy a kiráfi sajnákoggyík rajta. De a kiráfi mcgin rászuót,
hot-tisztugg^ík onnajd, mer mégóli. Erre iéhivatta a czigáö Íján az
annyát, csúnya vín czigán asszon vuót ; mintha orvosságot akart
vuóna neki annyi, kiérte tűlö mi bajjá? De a kiráfi kitutta, hogy
ez a czigáü Íján annya, mer a nádi kisasszon mégmonta. A kiráfi
mégparancsúta a cseliédéknek, hogy emísszík el űket.

Elemísztéttík a czigán asszont Ijány óstul , éggyiket zsákbo
vorrták, az öreg czigán asszon medvíevié lett, agyon ütöttík, asztán
a város vígire téttík.

A kiráfi mégparancsúta, hogy az egísz falu kocsiját kűggyík
hozzá, aztán mégtartották a lakoduómat a nádi kisasszonynyal. Az
egísz város teli vuót, sok urat összöhítak, nagy vendígsíg lett. A
czigányokat az ucczáro dobták, éggyike medve kípibe, ott vuótak
mindaddig annyostul, mig mindéfi kocsi kéresztű ném mént rajtok ;
aztáfi kiszégeztík űket a faluvígre ; miég mást is ott vannak, ha a
kányák ié ném horták (hordták) űket.

A nádi kisasszon még (és) a kiráfi még (ellenben) mást is
ínek, ha még ném huótak.

(Rábaköz.)

Halász János.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 523

Gyermekjátékok.

Körösdi.

(Több gyermek össze-fogózik ; egy a kor közepére áll és foroj^
maga körül ; a többiek pedig ö körülötte. Később a bennlevő a
körülte forgók valamelyikéhez közeledik s annak a kötőjébe meg-
törülközik ; ez azt jelenti, hogy ezzel akarja magát helyettesíteni,
rendesen a kit legjobban szeret, annak a köt<5jébe törli meg az
arczát. Mielőtt azonban ezt tenné, az alább következő versben rá-
szabott dolgokat pontosan teljesíti.)

F^ejér liliom szál, Físülkögygyél meg te,

Ugorj a Dunába, Mozsgyálkogygyál meg" te,

Tedd az ódaladra Tűrülközzél meg te.
Az arany virágot,

2.

(Többen össze fogóznak körbe és együtt forogva ezt mondják.)

Felmennyünk Bécsbe, Aranyos a zabla,

Lengyelországba Ezüst patkó rajta.

Lovakat is vegyünk, En kincsem.

Nyereg alá tegyük, Fordulj egyet ránczba.

Ugyanaz más változatban.

Most jöttünk Bécsből, Sikos a talpa,

Lengyelországból, Csillagom Julcsa,

Lovakat is hoztunk, Fordul ki az útra. ,

Aranyos a sarka,

(H. Szoboszló.)

Kardos Matild.

Gazdasági műszók.

A kender földolgozása.

A kendert először n y ű v i k, aután eláztatik, a kiázott
kendert k i v á g í k, majd a s i m í t ó n kisimítik ; a menynyit eg) -
rzere a markába fog vágás és simításkor, az les.sz egy marok;
két vagy három marok összetéve lessz egy fej. 32 — 42 fej e^^v
csomóba kötve : k i t a. Ezután meg gereben yezik; a meg
gerebenyezett kendert koszoróba kötik; 24 — 32 fejből lessz
koszoró. A vágáskor kihull belőle a pozdornya; a gerebenezés
alkalmával kiszedett első durva szösz : c s e p ü. a finomabb ; s z ö s ?,,
a legutolsó : l á g y s z ö s z. Aztatáskor 4 pózna- közé rakják, ez a :
c s i r i p c s i k. Ha nagyon éles a kender — hideg volt a víz,

Digitized by VjOOQIC

524

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

vagy hamar kibánták — a köjübe viszik, vagy sulyokkal
törik otthon, vagy lábbal tapossák.

Panczákot is törnek a köjüben, mely abból áll, hogy az
árpát beáztatják és azután lehajazzák; olyan forma lessz, mint
a gersli.

Mielőnap fonni mennek a jányok a fonóba. A font ken-
derből lessz a fonál; egy darab fonálban 32 — 42 pászma
van ; egy pászmában 60 i g e (szál.)

Szombaton este a jányok csak motolálnak; de vasárnap
se nem fonnak, se nem motolálnak, hanem csak hanczuznak a legé-
nyekkel.

(Szürnyeg. Zemplén m.)

CsoMÁR István.

Tájszók.

Szatmárm

n y e V e r e : beszédes , fürge,
ügyes leánygyerek.

n y á c z a : valami meg nem ha-
tározható rósz, baj. Krigy a
nyáczába !

nagy idő, nehéz, terhes felleg
közeledtekor szokták mondani.
Nagy idő jön. Mondják idő
multára is : Nagy ideje, hogy
nem voltál nálunk (azaz régen).

n o s z o g t a t : munkára hajt,
biztat, ösztönöz.

n á s p á g o 1 : megver , megol-
dalgat.

n y á s k á 1 ó d i k : utána jár, nyo-
mában van, kémlel.

nyálad, az állott húsról mond-
ják, mikor kissé megnedvCvSe-
dik^ de még meg nem rőkö-
nyödött.

nyakal: erősen iszik, boroz.

nyakonkent, bizonyos egy-
szerű bélesnek a neve.

öblöget: tele szájjal, hebegve
beszél, veszekedik.

orrol: haragszik, orrán akadt
valami.

p i t o n k a : némely ehető gomba
neve ; van őszi, tavaszi, fehér,
barna, piros.

e gy ei ek.

papsapka, a kecskerágó bo-
gyóját, magtartóját négycsúcsú
alakjáért nevezik így.

párol, palól; valamely nö-
vény magvát, szél elébe tartva
a portól megtisztít, kiszelel.

p a r á h o 1 : valamit vizzel gyen-
gén meghint, megöntöz. Nem
esett, csak egy kicsinyt pará-
holt az eső.

p r ő h ö 1 : bort, vizet ügyetlenül
elöntöz, elveszteget.

paraszt: a könyvnek, lapnak
azon széle egész körül, melyre
nincs betű nyomtat\a: margó.
Knnek a könyvnek nagyon
keskeny parasztja van.

pesztenez: valami aprólékos
dolgot végez, lassan dolgoz-
gat, hogy az időt épen hiába
ne ölje.

p o r o n y ó : porhanyó, omlékony.

p a 1 o z s n a : azon tojás vag>'
csak az üres héjjá, melyet a
tojós tyúk alá szoktak tenni,
hogy annál hamarabb s köny-
ny ebben tojjon meg.

pászogat: dologra, munkára
hajt, ösztönöz, gyorsabb já-
rásra kényszerít.

Digitized by VjOOQIC

népnyelvhagyomAnyok.

525

j) ;i s 7. 0 ^ : lassan, lomhán jár,
mozog, dolgozik.

p á h o g : melegség vagy sebes
járás miatt gyorsan lélegzik,
puszog, piheg, páhog.

párol, párgol: gőznek, pá-
rának tesz ki valamit. Forró
eczetgőzzel szokta a fejfájós ^
fejét megpárolni.

peres, gyors sürgést forgást
szoktak vele jelezni. Sürög-
forog mint a peres, mint a
sajtkukacz.

p e r e s z I e n, a gerendás bor-
sajtónak orsóján, csavarán leg-
alól függő azon négyszögű
alkotmány, melyre a sulyokul,
általában több darab s több
mázsás köveket szokták rakni.

i 1 1 i s : a kenyérnek azon ré-
sj?e, melyet a megkezdéskttr
arról leszelnek.

pi ez igái: megcsipkedi, |jI. a
madár a szőlőt s egyéb gyü-
mölcsöt.

(Nagybánya.)

Katona Lajos,

Szolnok-I^oboka megyeiek.

egy

bájol: az ürítkezésnek
kifejezése.

h e r e g (hangutánzó) : morog,
különösen állatról (kutya), de
emberről is átvitlen. ,N e h e-
r e g j* : ne zsémbelj. (H e r e g
rokon h ö r ö. '-gel.)

k í r e g : kotoi- (tyúkról). ,Ne
kíregj* : ne duzzogj !

kivájni: elvenni, vmit meg-
tudni. ,Nem lehet kivájni tőle,
mint a kutyától a hajat*.

k o r c z o 1 : ránczol ; k o r c z o s :
ránczos ; k o r c z : ráncz. ,Kor-
czold össze a beled* : ne egyél
annyit.

kormány: szél, széle egy
pászmának; kormányt vi-
sz e n : vezeti a munkát ; k o r-

m á n y o s : a munkások között
a legszélső, rendszerint az a
vezető is^ a ki a szélén meg-
szabja, hogy mekkora darab
földet mivelnek meg egyszerre ;
kormányon' van: kor-
mányt viszen.

n a c c z : nó hiszen !

p r á m á z n i : czifrán varrni.

szemlél: hasonlít. ,Ugy szem-
lélsz vele* : úgy hason Ütsz
hozzá.

templomba jút:haa munkás
elmarad a többiek soráb(')I, az
templomba jút, mert az t^lma-
radt és megdolgozandó földet
bekerítik neki, mint egy tem-
plomot. (A mondás különben
eredetileg oláh.)

(A|)anagyfalu.)

ÜAMÓ IsTVÁiX.

Kunságiak.

acsarog: vihog, nevetgél.

ácsán kodik: irigykedik.

ágyás: lóval való nyomtatás-
hoz készített s búzakévékből
álló rakás.

bandukol: részeg embernek

tántorgó járása, vagy ehhez
hasonló lassú menésről.

csapda: csintalan, pajkos gyer-
mekről.

c s u m a : féreg. Ne egyen a
csuma I

Digitized by VjOOQIC

526

NÉPNYELVHAGYOM ÁNYOK.

csiba! menj ki ! (kutyának
kiáltják).

czafrinka: pajkos.

d i f i n y a : különös.

fesztelenczia: csinosabb ta-
nyai épület.

g e b u 1 y á s : nyavalyás , gub-
baszkodó.

göthös: beteges.

gurnyaszt: szundikál.

g y a p a j : gyáva, testileg gyen-
géről is mondják.

gyatra: ugyanez.

hanczúrozik: vigan játszó
gyermekről mondják.

h a c z u k a : könnyebb női felöltő.

hibban: rándul (csak pólyás
gyermeknél).

hetre-fűles: szeles, szél-
görcs.

hincz-hancz ember, a kinek
szavára nem lehet adni.

kászmálódik: lassan készül

valamire,
keszmeredik: nagy nehezen

rászánja magát vmre.
kaczabajka: parasztnő felső

öltönye.

marul: zsibbadtsághoz hasonló
állapotot jelent.

p a t r a c z : szalmafűtésnél hasz-
nálják, nagy darab durva vá-
szon, melyben a szalmát hord-
ják be.

tahó: sült paraszt.

tilajgat: a tilosba szabadult
jószágot szép csendesen vissza-
hajtja az istállóba.

Szerelem HKGYi.

Győr megyeiek.

a b á z o l : valamivel bőven bá-
nik, valamit kelleténél nagyobb
mértékben használ, pazarol.
,Az idén nem lehet a takar-
mányban abázolni, kevés van*.

belga: akadozva, érthetetlenül
beszélő, a ki hangokat ugyan
hallat, de azokat kellően, hogy
az ember jól megérthetné, nem
tagolja. Pl. a boros ember,
kinek nem akar fordulni a
nyelve.

b e 1 g áz : akadozva, érthetetle-
nül beszél. Olyan emberről
hallottam, a kinek nyelvét
szélütés érte s ennek követ-
keztében jó beszélő tehetségét
elvesztette, megbénult a nyelve.
I ö n g : kisebb és közép nagy-
ságú szőlő fürt, szőlő fej. Vesz-
prémben és Zalában : b i l i n g.
I ö n g é s z : szüret után a szőlő-
hegyet járja, hogy a tévedés-
ből elmaradt szőló fürtöket.

bö

b ö

fejeket összekeresse, szedje.
Veszprémben és Zalában : b i-
l i n g é r e z, k ó r é s z. Bön-
gészni egyébiránt járatos
nem csak szőlőre, hanem ku-
koriczára, krumplira, répára
vonatkozólag is, a mennyiben
az elmaradoztat összekeresik^
szedik. Innét irodalmi haszná-
lata is : egyet-mást innét-onnét
összegyűjteni, szedni.

b ö g ö z : gereblyél, széles, nagy
gereblyével, a mely egyszerre
egy ölet vagy nagyobbat is
elfog, az aratók után a tarlót,
hogy az elmaradt fejeket, ka-
lászokat összehúzzák, gyűjtsék.
Veszprémben : geráblál.

c z o b o r : szobor, azon fa, mit
deszka és lécz kerítésnél a
földbe ásnak, hogy a deszká-
kat és léczeket rá szegéljék.
Veszprémben és Zalában a szóló

Digitized by VjOOQIC

NÉl'NYELVHAGYOMÁNYOK.

527

körül-bekerítésénél kar f á-nak
mondják.

c salamádé: sürü, vetett, ta-
karmány kukoricza, mit nyáron
és ősszel a marhákkal nyer-
sen megetetnek.

dőzsöl: ellenkedik, ingerke-
dik, akarva azon van, hogy
valakivel összevesszen. Már
régóta dőzsöltek egymással ;
utoljára összeverekedtek.

egyez*) (répát). így nevezik
azon munkát, midőn a répa
veteménynél az egymás mellett
lévő szálakat kiszedik, hogy
egy helyen csak egy szál
maradjon. Ugyanezen munka
megnevezésére használják az
egyel igét is. Mindkettőt
hallottam sopronymegyei, hor-
pácsi emberektől is.

e 1 g y u r : eltaszít, eltipor. A ti-
nókat, mikor tanogatják, ve-
zetni szokták^ előttük szokjak
nekik menni, hogy jobban el-
menjenek. Azokról mondják,
hogy elgyurják az em-
bert, mikor megijednek vagy
elszaladnak.

ellik a tehén, ló, disznó, szó-
val minden nagyobb házi állat ;
míg Veszprémben pl. a ló
vemhezik, a tehén b o r-
j a z i k, a disznó m a 1 a c z o-
z i k, a kutya k ö 1 y k e z i k.

farkassötét: bizonyos szem-
betegség, melyben az ember
már a nap elnyugodta után
nem lát. Veszprémben a „tík-
hályog". — ,Ném méhet este
sehová sé, farkassötétje van*.

f e j ő p i t 1 i, zséter ; edény, a
mibe fejnek.

(Bőny.)

Tolnai József.

A 1 fö Idiek.

n a g g y á z : nagy czímeket ad.
„Ugyan mit naggyázod azt a
leszek-urat ?" Elnaggyáz:
felületes munkát végez. „Ap-
rókat ölts Zuzsi, ne naggyázd
el a varrást ''.

naphaladatkor: este felé.
„Éppen naphaladatkor értünk
oda".

n a p v e t Ő : redÖ, zsalu. „Bátran
kiveheti azt a lakást téns űr ;
mert az ablakokon napvetők
is vannak".

n e s z e t e 1 : gyenge zajt csinál.
„Hallga! valami nesztel".

nyestelek: szérű készítéskor
felnyesett giz-gaz. „Pista, a
nyesteléket talyicskázd a sze-
métdombra".

*) Egy gy-y^l ejtik ezt a szót ?

n y i h á r o z : sikoltva pajzánko-
dik a legény a leánnyal. „Ugyan
ne nyihározzatok, lássatok a
dologhoz".

nyilaz: rét vagy nádas felosz-
tásakor nyilat vetnek, hogy
melyik darab kinek esik, ezt
nyilazásnak jnondják ; a fel-
osztott darab pedig nyilas.
„Nekem ugyan kijutott a nyi-
lazásból, mert ugyancsak hit-
vány nyilas esett".

n y i g g a t : nyikorogtat hegedűn.
,,Tedd le azt a hegedűt, ne
nyiggasd".

n y i r b o 1 é k : nyirdalék pl.
szűcs és szabó munkájánál
apró bőr- vagy posztó-nyira-

Szerk.

Digitized by VjOOQIC

^

528

NÍÍPNYELVH AG YOM An YOK .

dék. „Te gyerek, szedd össze
a nyirbolékot'*.

n y i t o r g a t : nyitorogtat pl.
ajtót. „Ne nyitorgasd azt az
ajtót".

II y o s z t o I : nyuzgál, apró da-
rab húst vagdal le. „Te Já-
nos, nyosztüld meg a szalon-
nát, azután a nyosztolékot tedd
a kolbászba való hús közé**.

n y u I á n k o 1 ; lassan , húzó-

dozva dolgozik. „Láss a ilo-

loghoz, ne nyulánkolj**.
nyüstöl: koptat. „No gyerek,

két szemed ez a ruha, el ne

nyüstöld",
n y ü s z ö g : maszog, moszo^.

„Mit nyűszögsz ott, nem látod

a többit?"
n y ű s z t ö 1 : ki s bejár". Lódulj

dolgodra, ne nyüsztölj^ abba a

konyhába".

Samu József.

Néprománczok.

G a j n o k J u c z a.

(jajnok Jucza kiment a kis kerbe,
Léfekütt a rózsa fa tüvibe ;
Török Firel kiátotta néki :
Jöj be Jucza, mer méglát valaki.

Török Firel útra índút,
A göz kocsi masírozott ;
Czédulát vátott magára,
Gajnok Jucza bánatjára.

Mégégött a török Firel háza,
Benne égött (jajnok Jucza ágya ;
Benne égött piros kis czipöje,
Gumílászti kapczája kötője.

Gajnok Jucza koszorúja,
Nem zöldelik többé soha ;
De má mostan kóróvá vált
Török Firel hozzá nem jár.

Gajnok Jucza koszorús szoknyája
Habot ver a bölesi utczába.

Habot ver a bölesi utczába.
Török P'^irel szíve fájdalmára.

Gajnok Jucza piros pántlikája
Né tegye azt többet a farára ;
Tegye el a láda fiókjába,*
Maj ha lesz lány, tegye a farára.

Ciajnok Jucza fáj-é még a szive,
Hogy elhatta kedves szeretője !
Hogy né fájna, mikor maj meg-
hasad
Kék jáczintus bimbó nékün marad.

(jajnok Jucza ablakába
Kinyilt a rózsa magába.
Kétfelé hajlott az ága.
Mint a Gajnok Jucza lába.

Gajnokékná ég a vélág,
Most varik a tunikáját;
Azér varik olyan este,
Hogy a törvény bekereste.

(Drávamellék.)

Császár Lajoi-.

Digitized by

Google

I

ÉRTESÍTÉS.

T. előfizetőinknek és olvasóinknak tisztelettel tudomására
juttatjuk^ hogy a

MAGYAR NYELVŐR

első kötetének má^sodik kiad&sa

megjelent.

Ara fűzve 6 frt.

Megrendelések a Magyar Nyelvőr kiadó hivatalához
(Bulyovszky-utcza 6. sz.) intézendők.

„MAGYAR NYELVŐR"

szerkesxtősége s kiadó hiTatala.

Digitized by VjOOQIC

/

MAGYAR NYELVŐR

ára:

egész évre 5 frt,
9^^* Fél érre nem fogadank el előfizetést. '"W^

A pénzutalványok a kiadó-hivatalhoz (Budapest, VI. kerü-
let, Bulyovszky-utcza 6. sz.) küldendők.

i|^r A második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik,
hetedik, nyolczadik, kilenczedik, tizedik, tizenegyedik s tizen-
kettedik évfolyam egyenként 5 — 5 frton, az egyszerre meg-
rendelt II — Xni. kötet pedig 45 frton kapható.

A II — Xni. kötet megrendelőit azonkívül ama kedvez-
ményben részesítjük, hogy a 4^ frfnyi összegnek egy év alatt négy
részletben való fizetését is elfogadjuk,

-^l^r Reklamácziókat csak ^.^y hónap lefolytáig teljesítüuk. "^^^

Tudnivaló.

A „MAGYAR NYELVÖR^^ a M. T. Akadémia megbízásá-
ból s az ő gyámolításával jelenik ugyan meg, de a benne
foglalt czikkekért egyedül a szerkesztőség felelős.

A ^^Magyar Nyelvör^^

S'^erkesztÖsége,

Digitized by VjOOQ le

J

1885.

DECZE^BER lá!P

^A ■ l

MAGYAR NYELVŐR.

Ar MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

NYELVTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK

megbízásából

SZERKESZTI S KIADJA-

SZARVAS GÁBOR.

XIV. KÖTET. XII. FÜZET.

BUDAPEST, 1885.

H O R XA .4. X S Z K Y \' [ K r ( ) K S A J T Ó J A.

I

L

Digitized by VjOOQ IC

TARTALOM.

Oldal.

A magyar névragozás. Simonyi Zsigmond . 529

Szómagyarázatok. SMarvas Gábor 537

Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv. Kardos Albert. 543

Válasz a nyelvészeti logikára. Joannovics György 547

Helyreigazítások . Magyarázatok.

Egy különös ,(V hang a magyarban. Balassa József 553

Kiépíteni. Sz. D 554

Kesztyű. Csapodi István 555

Mellső. Csapodi István 555

Hordáros. Szoboszlai 555

Helytelen magyarázatok. Szarvas Gábor 556

Kérdések és feleletek 558

Kérdések a Nyelvőr olvasóihoz . 564

Nyelvtörténeii adatok.

Szólásmódok. Katona Lajos. 565

Régi székely népdal. Chalupka RezsÖ. 566

Népnyelvhagyományok.

Szólá.smódok. Kolumbán Samu ... 566

Hasonlatok. Paszlavszky Sándor. 567

Orvosi kifejezések a nép ajkán. Csapodi István 567

Képetimologiák és ferdítések. Feleky Sándor, Csapodi István^

Újhelyi Kálmán. 568

Népmesék. Halász János, Kertész József. 569

Tájszók. Korda Imre, Katona Lajos, Kispál Mihály, Pilissy GySaS,

Mártonfi Laj'os , • 57Q

Tartalom ... --t

Digitized by VjOOQIC

Megjelenik
minden hónap

lyén

három ívnyi

tartalommal.

MAGYAR

NYELVŐR

SZKRKR8ZTI

SZARVAS GÁBOI^.

XIV. kötet.

1885. DECZEMBER I5.

Szerkesztő

n

kiadó hivatac

Budapest

VI, Bulyovszky-

utcza 6. SS.

ZH. füzet.

A MAGYAR NÉVRAGOZÁS.
10) Az -ént rag".

Az 'ónt rag egészen elavult s ma csak a szerónt, szerint
névutóban s néhány határozó szóban lappang. Hogy ma
újra fölelevenítsük — mint egynémely tudákos akarja — s
így szóljunk: cselekedjél tetszesedónt ! vagy: azó legyen a dijy
kinek dala szivemónt fog zengeni! — az nevetséges indítvány.
Nincs elég eleme a mi irodalmi nyelvünknek, mely az élő
beszédtől eltávolítja? vagy érdekében van tán a nemzeti
műveltségnek, hogy az irodalmi nyelv mind jobban eltávoz-
zék a nép nyelvétől, a köz-érthetőség rovására? Költőknek
sokat megbocsátunk, tehát azt is, hogy régieskedve kivétel-
kép ezt a ragot is alkalmazzák ; pl. bár rokonom vérint
Ar : TSz. 5 : 38. mukkanni se hagytatok, ámbár nem volt a
dolgotok , íny ént Ar: Arist. ü. 352. hogy Paris az elrablott
nő^des birtokában ne élhesse a világát szája izént bátran,
Csengeri J. CatuU. 72. — De az már Ízléstelenség volt,
mikor Döbrentei prózában is azt írta : szeremónt, szereént
e h. szerintem, szerinte.

A míg eleven volt az -ónt rag, majdnem mindig ilyen
alakban használták, noha a XVII. században már némelyek
így szólnak: szája izint; ma azonban a fönnmaradt alakok-
ban, . mondhatjuk, általános az -int ejtés : szerint^ rószint,
alkalmasint stb. Az átmeneti alak, úgy látszik, -int volt,
hosszú /-vei ; pl. szerint Gvad. Fal. nőt. VIU. IX. XVII. 11.
stb. — Ezenkívül e ragnak csak egy mellékalakja van még.
mely erösebben eltér, a mennyiben elejti a szóvégi / hangot
talán azért, hogy a legközönségesebb -// ragos módhatáro-
zókhoz hasonlítson. Már a régieknél előfordul jobb rószin a
renáes jobb rószint helyett; v. ö. még: „nincs oly szakács,

U. HTSLVÖR. ZIV. 34

Digitized by VjOOQIC

530 SIMON YI ZSIGMOND.

ki minden embernek szája ízen tudjon főzni" Kovács közm.
105. Ezekben ép oly kevéssé láthatjuk az egyszerű -n név-
ragot, mint a következőkben, melyekkel ma dunántúli nyelv-
járások élnek: alkalmasén^ a' szerén' (Göcsej) MNyszet. V.
107. ^'ó módin v. módinf: jócskán, meglehetősen" (Sopron)
Nyr. n. 560.

Az -ént ragnak eddigi megfejtései semmikép sem elé-
gítenek ki. Révai ötlete szerint (gramm. III. rész kézir.) az
'ént rag, melynek jelentése nála ,penes, cum^ stb., egy az
arab ind ,penes, apud, prope* szócskával s összefügg a
héber anad ,ligavit' igével. — CzF. szótára az -dnt czikkben
így elemzi :■ ^-an-t, mint hosszant, alant (megjegyzendő, hogy
ez a két fölvilágosító alak csak a múlt század óta kelet-
kezett e h. hosszatty alatt) ^ de itt nincs megmagyarázva a
hosszaság ; a ként czikkben pedig három elemből rakja össze :
^e (mutató nm.) -en-t, „mintha mondanók ez-ent vagyis ezen
állapotban", de itt nem értjük, mire való a mutató elem.

Azonban meg kell. vallanunk, hogy ép oly kevéssé
kielégítő a mi magyarázatunk, melyet egyébiránt csak lehe-
tőségkép említünk. Szeréiit előfordul helyhatározásban is,
még pedig prolativus értékével' (példák: Menden vidék
szerént folyosván : per omnes provincias discurrentes, BécsiC.
66. Mind világ szerént méné : in omnem terram exivit
KulcsC. 34. Országok szerént eloszló ttanak az apostolok.
ErdyC. 542. ^ A folyóvíz szerént, mentében, könnyű uszkájni".
Com : Vest. 64.) ; — továbbá az egyszerű -ént is a. m. a
latin secundum s ez a latin praepositio szintén mozgást,
még pedig érintő, párhuzamos mozgást jelent : lehetséges
tehát, hogy az -ént ragban a magyarban valamikor szintén
megvolt ugor prolativusnak egy képviselője maradt fönn.
Akkor az í?-ben a lativus -d é végzetét láthatnók, melylyel
az 'ént-nek úgy is az a közössége van, hogy mélyhangu
szókhoz is a magashangu ével járulhat; az n és t pedig
homályos, talán nyomósító elemek.

11) A -ként rag.

A -ként rag mellékalakjai csak csekély eltéréseket mu-
tatnak. A közönséges é:i hangváltozást mutatja a -kint
alak : kelletekint le nem írhatja senki, Misk. vadk. 665.

Digitized by LjOOQIC

A MAGYAR NftVRAGOZAs. 53 I

bolygó juh kint, Rimái ének. 87.*) mdskinf (még* hosszú
Avel; Csík m.) Nyr. V. 519. — Más alakja -kén^ mely a /
elejtése által szintén az -n ragos módhatározókhoz csatla-
kozott, mint az -//// rövidülése: -én^ -in; pl. jufalomkc-n
(Göcsej) MNyszet. V. 107. máskén csinálta (Őrség) Nyr. II.
189. Ez a 'kén néhányszor codexeinkben is előfordul, de
kérdés, ott rövidülés történt-e már, vagy kezdettől fogva
völt-e egy / nélküli mellékalak, vagy végre pusztán tollhiba-e
az egész. így kénkén i sponte, Bécsi c. 25. „hogy örökké
meg ne halna, de miken isten, oly lenne" Kat. leg. 1920.
„ez földi urakat csodaken dicsérik és szeretik" Virg. c. 95.
Az irodalmi nyelvben ezt a ragot személyre vonatkozva,
főnév nélkül nem használjuk, de a népnyelvben itt-ott ilyen
alakokkal is találkozunk: én kentem ^ k kénkd^ ü kiénfe, mi
kéntíink stb. (Göcsej) MNyszet. V. 107. kkinied : te szerinted
(Somogy) Nyr. III. 318.

A ként ragot már többfélekép elemezték. Kassai J.
szóköhyve ebből magyarázza: kép-ént; Riedl szerint (M,
Grammatik 162.) ^képent volna az eredeti alakja; de ilyen
erős összerántás már magában nem valószinü. CzF. szótára
azt véli, hogy ként == "^-ki-ént, s azzal támogatja e nézetet, hogy
mint =^ ^mi'ént; csakhogy emebben van czélja a relátivum-
nak, míg amabban semmi okunk a névmási elem fölvéte-
lére. Azonban u. o. az &nként szó ragja már máskép van
magyio'ázva : y^önként szóban, azt véljük, hogy kéjénf szóból
húzatott össze ; mert eléjön a régiségben : ö kéjén, önnön
kéjén: ultro, suo sponte" (a ként czikkben); „önakaratát,
saját indulatait követve : spontanee" (az önként czikkben). —
A mi nézetünk szerint az utóbbi magyarázat kiterjesztendő
a ként ragnak eg.ész körére. Erről meggyőződhetünk, ha az
önként szónak eredetét, illetőleg jelentését nyomozzuk.

Az önként szót ma többnyire így írják: önkényt. Ki-
mutatták, hogy ez az Írásmód, mely etimologizálva a kény
főnévhez s a mai önkény-hez kapcsolja a szót, csak a jelen

*) Révai is külön, névutóként irta ezt a ragot; pl. maga ként , fogadá-
som ként „Figyelő" 1882. XIII. 311. 312. (Szintúgy írja pl. a Költ. Holmi-
ban : napon ként, fejen ként.) — így régebben mások is. V. ö. még Vitko-
vicsnál Mnnk. I. 78. ezt a két verssort : Drága földünké* t sebesült oros/.lán-
Kéni viaskodnak . . .

34*

Digitized by VjOOQIC

532 STMONYI ZSIGMOND.

század harminczas évei óta dívik {(htkcnyfes 1833. Bugát
szóhalm. ; önkényt^ önkény fj\ önkény fes 1845. Nagy J. egyh.
műszótár), holott régibb szótáraink csak önkénf-et ismernek
(így pl. Révainál is: „és ezt maga ként cselekszi" Rév. lev.
Figy. 1882. Xni. 311). Csakhogy az a helyesirásbeli eti-
mologizálás mégis közel jár a valósághoz, mert csakugyan
foltehetjük, hogy az önként-hen megvan a kény szó. Az újabb
önként helyén ugyanis azt mondták régente : ön kéjén, később
pedig: önnön kényén^ magunk kényén^ magok kényén stb. *)
Kéj és kény egyértékü szók, akár csak hangtani változata az
utóbbi az előbbinek (mint borjú : hornyu stb.), akár pedig
valami képzővel bővült alakja (v. ö. vad : vadon stb. 1. Budenz
szót. 12. 1.) Sigy a mai önként csakugyan így keletkezhe-
tett : ^ön-kéj-ént v. ^ön-kény-ént (v. bár ^ ön-kény e-énty mint
„^ maga erejéfit^ e h. ereje-ént y szintúgy szdfa kedvént^ szájak
izént\ mindezek előfordulnak nyelvemlékeinkben). Lehet,
hogy ezek valamelyikét még napfényre is hozhatjuk nyelv-
emlékeinkből, hiszen találunk nagyon közel járó alakokat:
n'niaga kéjént^ sua sponte. Martonfalvi tan. theol. 70. (idézi
Kresznerics szót.); kedvént MA. szája kedvént Ehr. c. **) De
az sem volna lehetetlen, hogy önként egyenesen ön-kény-f^
a helyhatározó -/ -// raggal, mint irány : iránt; akkor állana
ez az arány : önké7t't : önkény-én = hely-t : bely-én = fölött :
^fölön^fonn — egy-kor-t : egy-kor-on ^^ elö-szer-t : elö-szcr-én (1. a
kor és szer ragokat) stb. Ezen föltevés mellett azt is lehetne
sejteni, hogy a codexeinkben néhányszor előforduló -kén
ebből lett : kényén v. kéjéit,

*) Példák a kény-e% alakra: maga kínnyén Moaviának engedé az nra-
ságot, hogy ezért vér ne ontatnék Pázm. kai. 435. maga kényén magát a
halálra nem vetné Mad. evang. 299. maga kényén ment Barkótzi ezerébe.
Gyöngy. Char. aj. lev. (v. ö. „ön/v«/te.s katona" ; „vezeklő sóhajok s önkény-
szerű fájdalmak töltik el" Sárosi tromb, 274.) Még Daykánál : „holott szabad
voltát a szív bilincseli s a sanyarú virtust önkényén öleli" (Abati kiad. 73.) ;
söt Czuczornál is mint archaismus (költ. I. 74.) : „Nem bír rejtőzni valódi
érzelem, önkényen foly az és szétolvad ajakról".

**) Budenz (szót. xo.) és Szarvas (Nyr. XIII. 472.) ténykép említik az
önnön kéjént alakot is, de nem idéznek régi forrást. Az utóbbi azt mondja,
hogy önkény t-ei írni következetlenség, mert azt sem írjuk, hogy ^höskényt
viselte magát". Szarvas nem vette tekintetbe sem az imént említett önkényén,
magv kényén-íé\e régi alakokat, sem pedig a mai őnkéfFy, önkértyu, önkényes,
őnkénytelen szók befolyását az önként irása módjára.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAk NÉVKAGOZÁS. 533

ff

Úgyde még az a kérdés, hogyan jutunk az önkérU-t6\
a 'kénf raghoz. Mert önként a. m. saját akaratából, önkénye
szerint, tehát van benne helye a kéj\ kény szónak; de már
pl. mds-ként nem épen a. m. ,másnak a kénye szerint' v.
akár ,a maga más tetszése szerinte hanem általában a. m.
más úton, más módon. - Szerintünk, eredetét tekintve, ön-
ként is a. m. ön útján, a maga útján, a maga módja szerint
(auf eigenem wege, aus eigenem antrieb. seinem willen
freien lauf lassend), mert a kéj\ kény szónak alapjelentése
,út, via^ Ez legkönnyebben abból következtethető, hogy a
kegy szó, melyet minden nehézség nélkül tarthatunk a kéj
mellékalakjának (v. ö. vagy : vaj\ hagyma : haj ma stb.. sőt
kéj' : kegy : kény = borju : horgyu : borny//, varjú : vargyu : varnyu,
sarjú : sargyu :sarnyn), nyelvemlékeinkben elég gyakran elő-
fordul ,via, stádium' jelentéssel. A stádium jelentésére a
példákat 1. NyK. V. 252.; az .út, pálya' jelentésre pedig
van példánk az Érdy c-ben 594 : „kinek harczolására nagy
mesterséggel keegyet alkottatott, kiben az bajt vínák". Azon-
fölül a roicon nyelvekben is találunk bizonyító adatokat:
mordvin ki ,út', finn keino ,semita, via, m o d u s', lapp kaja
vestigium; 1. Budenz szót. 16. sz.

E szerint a ^kcnt rag eredetileg a. m. úton, azaz módon,
származik pedig a kéj, kény főnévből, vagy a prolativ -ént
raggal s akkor ként a. m. ,út szerént*, vagy a lócativ -/
raggal s akkor a. m. ,úton' ; sőt a kén'kén-\i^X\ -kén a lóca-
tiv -/P ragot foglalhatja magában e h. * kéjén v. kényén, —
Ez a kén-kén (sponte. Bécsi c. 25.) a. m. kény-ként, azaz
kénye szerint ; v. ö. „saját házában rab gyanánt, egy szolga
kényeként hunnyászkodik" Czuczor költ. I. 64. Itt a viszony-
szó ugyanazt a szót határozza meg, a melyből maga szár-
mazik ; V. ö. bél'ben f-ben = Hélén), ^^fél felé^ (a régieknél
a m. félre), daczossdga daczára; finn pádn pddlld fejen, fej
fölött ; ném. ivegen des weges stb.

12) Az -nként rag.

Az -nként ragot nem csak azért kell elválasztanunk a
'ként ragtól, mert egységes ragul használjuk, hanem azért
is, mert eredetileg semmi köze sem volt a -ként raghoz. Az
-nként ugyanis számos nyelvemlékünkben -nkéd alakban je-
lenik meg, s nem áll (a mit CzF. szót. mond a -Icént czikk-

Digitized by VjOOQIC

5.^4 smONYI ZSIGMOND.

ben), hogy itt -kéd a -kent összevonása volna. Mert akkor
teljességgel érthetetlen volna, miért tortént ez az összevo-
nás éppen csak az -nkenf-heTi, s miért nem húzták össze az
egyszerű -ként-et, söt az -ént ragot is -kéd és -éd-lye. Már
pedig emezeket sehol sem találjuk, holott az -nkéd (-nkid,
-nkét) alak nyelvemlékeinkben egészen közönséges. (Azért
némelyek, kik — tán a Müller Miksa-féle nyelvromlás elmé-
letét vallva — mindig a régibbet tartják czélszerűbbnek,
mai irodalmi nyelvünkben is ezt az -nkéd-ei akarták divatba
hozni. Föltétlenül csatlakozhatunk Brassai nézetéhez M.
mondat III. 349., hogy ez „szükségtelen is, nem is sikerül*.)
Példák:

eztendenkeed : per singulos annos Jord. c. 1 1 1 . hazán
Iced : domatim 724. 713. yzenkeed, Érdy c. 205. 222b. stb.
varasonkeed 205b. hazankeed járni 654. hazanked Virg. c.
72. (de: hazonkent u. o. 58.) feienked Tih. c. 16. eggenked
Tel. c. 8. 175. — eggenkid Sylv. uj test. I. 139. izenkid
50. naponkeeth Kulcs. c. 11. 108. szintúgy: naponkét

Debr. c. (CzF. a -kenf czikkben.) — naponkend, Apor c. 25.

De az újabb -ken/ is előfordul már a XVI. század ele-
jén (előbb is? V. ö. Münch. c. 215: menden kent megirat-
tatnának: scribantur per singula. Sylv. eggyenkíd. Pesti:
myndene.styl fogva; de ez valószínűleg mindén -f- ként) ;
így a Virg. c-ben a régi alakkal váltakozva ; aztán mind-
járt az első nyomtatványokban, részben már /-vei is (mint
a "kí'nf -kint és -cnt -int ragok): utónként, Ozorai Chr. 214.
naponkent Born. préd. 268.; feyenkynth, fenkynth Koraj.,
de u. u. igy is: esztendönkenth sat.

Néhányszor csak -két -ként alakban találjuk ragunkat,
a megelőző n nélkül : esztepidőkét Debr. c. (leg., id. CzF. s.
V. "ként)', eztendeivkint RMNy. IIIb:72. eztend^okint ViskA^
Canis. 510. (birj sok jószággal, legyenek bárányid ezerként
Vitk. műnk. 1. 95. - kies őszszel, délutánként a sétát úgj'
kedvelem, Gyúl. költ. 261.) — Ilyen alakok volnának az
elavult korosként és kicsinyesként e h. koronként, mindenkor,
ill. kicsinyenként ; de ezek a melléknévi alapszó miatt inkább
'ként ragos módhatározóknak látszanak (v. o. ném. tdglicH). —
Végre ide tartozik az a ritka eset, mikor többes szám-
hoz járul e rag: „a barmot századokként és zdsz lokáljaként
a népnek osztotta" Decsi Sall, Jug. 78. tudakoló leveleket

Digitizedby Google 1

A MAGVAK NÍ:VKAÜUZÁS. 535

csomókként kell irnom, Kaz. lev. II. 229. „így foglalatoskod-
nánk kertünkben reggelekként és est^oékként^ Vitk. műnk. II.
62. majd jönni fognak fölkentjei nem tizenként, sem százan-
ként, hanem ezerekkénf, „Ellenőr^ XIII. évf. 13. sz. 2. (Egé-
szen kivételes kifejezésmód : ,,jelöljük a nyomást a görbe
hosszegységeiként [ hosszegységenként] /-vei" Wanderley,
Mérnöki kézikönyv 1884. 187.) — Még ritkább a?, hogy az
egész -nként megvan a többesképzó után: grddtcsokonkinty
Nadányi kert. 22^, ha füledben cseppekenként csepegteted a
párhagyma vizét, u. o. 306. akár adunk ki munkát periodn-
sokonkénty akár nem, Kaz. lev. I. 19.

Az imént idézett alakokban észszerű ugyan a többes
szám; de ezen alakoknak ritkasága, söt kivételessége azt
bizonyítja, hogy nyelvünk szelleme az -nként végű kifejezé-
sekben inkább az egyedet, a fölrészelést, az . elaprózást
és elszigetelést érzi. j^ Házanként jdr^ azt emeli ki, hogy az
egyes házakba, egy-egy házba jár, s nem azt jelenti,
hogy házakba általán vagy éppen valamennyi házba jár.
A tánczosok páronként jöttek ^ egy-egy pár jött egyszerre,
s így tovább. Tévednek tehát, a kik e rag jelentésében
lényegesnek tartják a többség fogalmát, söt a ragnak szár-
maztatásában is többes-számú alakból indulnak ki. így CzF.
szótára azt mondja: „A tőszó mindenütt többszörös
értelemben vétetik, mintha volna: százak-ként^ városok-ként^
korok'kénty éjek-ként^ napok-ként, azaz százak, városok, korok,
éjek, napok száma szerént. Még egyenként is a. m. egyen-
egyen". Hogy ez egyúttal az -nként ragnak etymologiája
legyen, ahhoz kettő kellene : először, hogy a régi -kéd azonos
lehetne a rendes -ként-X,€í\ másodszor a kkrnk hangválto-
zás. Hunfalvy Pál azt irja Nyr. III. 258: „A ként «-kép-
zös szóhoz járul, pl. egyen^ ketten stb. S itt azt a sajátságot
látjuk, hogy ezen n többes számot jelent. ... A ként
tehát ezen alakokhoz járul, sőt lehetségessé teszi, hogy ez
//-es alak egyes szám gyanánt is álljon, mint egyenként^ da-
rabonként, óránként stb*". Mellőzzük itt annak a kifejtését,
hogy a ketten n-]e nem többes-képző, hanem határozó rag;
1. erről Lehr czikkét „Határozó-e a határozó?" Nyr. XV. és
Munkácsi, Budenz- Album 289. 291. De még ha megenged-
jük is, hogy kettenként a ketten alakon alapszik (mert hisz
ketten-kctten is ugyanazt fejezi ki), kérdés, föltehetö-e, hogy

Digitized by VjOOQIC

536 SIMONYI ZSIGMOND. A MAGYAR NÉVRAGOZAs.

e képzés a számnevektől egyszerűen átment a főnevekre.
Nyelvemlékeink a kdrmanként'{é\é\ieX, legkésőbb mutatják,
leghamarabb pedig a naponkent'féXéVet. — Azt pedig már
láttuk^ hogy itt eredetileg nem a ként módrag, hanem egy
egészen másnemű kéd elem szerepelt, mely tehát más magya-
rázatot is kivan. — Azért nem elégedhetnénk meg olyan
magyaráza.ttal sem, hogy teszem a helyhatározó -// (-o-nj
raghoz járult volna a ként rag, noha van eset, melyben az
egyszerű -n a. m. -uként: szemen szedett -= szemenként szedett
(így: ^Én is a mit ide híven följegyzettem, korunk pony-
vájára szemen szedegettem, tisztán adom néktek a valódi
magot" Sár. tromb. 5. V. ö. még: „9000 arnót, bosnyák
titkon az Maroson, Tiszán általjöjjön csoporton^ Monum.
írók XXVII. 227. =-- csoportonként?)

Magyarázatunkban az -nkéd alakból kell kiindulnunk,
mert annyit kétségtelennek tarthatunk, hogy e rag csak
régi nyelvemlékeink korában, tehát a XV. században vette
föl lassanként az -nkcnt ragot. Ha pedig a régibb alak
példái közt szétnézünk, a többi közt ezt találjuk egy nyelv-
emlékűnkben : ,.the éretted eldeztetteenk napon keet^ : prop-
ter te mortificamur tota die (Kulcsár c. 108. 1. 43 zsólt. 22,
V.) Itt napon kcet a ,tota die' fordítása, tehát még nem a. m.
minden egyes nap, hanem a. m. napon át, napestig, egész
nap. Lehetséges e szerint, hogy naponkcd eleinte pusztán
időhatározó volt a , mikor' kérdésre s csak később vette föl
a mai jelentési árnyalatot. Ugyanez az eset ismétlődik a
mai irodalmi nyelvben a naponta alakkal, mely voltakép
csak a. m. napon, nappal, de mai irodalmunkban a. m.
minden nap ; a napjában^ lidromszor egy esztendőben^ ang.
daily. ném. taglich, jdlirlieh stb. kifejezések sem foglalják
magukban etymologice azt, hogy ,egyes napokon* v. , minden
egyes napon, minden egyes esztendőben' stb. Annyival biz-
tosabb e föltevés, mert éppen régi Íróinknál gyakori ez a
bővebb kifejezésmód : minden naponként^ mi?iden esztendőn-
ként^ holott később ama jelző fölöslegessé vált, mikor e
ragos alaknak újabb jelentése megállapodott.

Ha tehát joggal föltehetjűk, hogy naponkcd eleinte
annyit fejezett ki, mint napon — csakhogy valamivel nyomó-
sabban — akkor alapot kaptunk a további magyarázatnak
is. A MAben ugyanis időt jelentő szót kereshetünk, mely

Digitized by VjOOQIC

SZARVAS GÁBOR. SZÓMAGYARÁZATOK. 537

csakugyan megvan egy elavult, de régibb nyelvünkben
gyakran előforduló kifejezésben: ekkédig = ekkorig, e korig,
ez ideig. (Ugyanezen alapszóból magyarázható a kedig pedig
kötőszó; 1. M. Kötőszók I. k.) S így napon-kcd a. m. nap-
nak idején, napkor, első tagja pedig a főnévnek -// ragos
alakja, időhatározó jelentéssel {egyik napon^ egész napon dl
stb.) ; vagy talán az ugor //-ragos genitivus maradványát
tisztelhetjük benne (,napnak idején', v. ö. éjszakának idején,
évadján) ?

Magyarázatunk szerint az -nkcd rag eredetileg csak
időhatározókban volt helyén, s ez azért is hihető, mert irott
nyelvemlékeinkben időhatározáson kivül alig fordul elő más-
kép, mint e két kifejezésben: hdzankcd és fejenkéd. Ezekbe
és egyebekbe (nevezetesen az egye nkenf-f éle számnévi ala-
kokba) csak akkor mehetett át a kéd^ mikor idő-jelentése már
elhomályosodott. Később ez a kategoria-csere még abban is
érvényesült, hogy a kéd elem egészen a módhatározó
ként raghoz vált hasonlóvá. (V. ö. szintén riiódhatározó ala-
kokkal : pdrosdviiL hdtmasdval stb. =- páronként, hármanként ;
ném. paanveise, stiickweise stb. ^ páronként, darabonként, taglich^
jdhrlich =^ naponként, évenként ; lat. aeenHifivt, diutim, stb. —
rakásonként, naponként, mint raptim^furtivi s más módhatáro-
zók.) — Minthogy az egyenként ^ lidnnanként helyett ilyen kifeje-
zéseink is vannak : egyen-egyen, Iidrínan-lidnnan : azt hihetjük,
hogy a számneveknél ezek a rokonértelmü alakok,
melyekben már úgy is volt egy // elem, megkönnyítették

az egész -nként rag alkalmazását.

Simon Yi Zsigmond.

SZÓMAGYARÁZATOK.

Nosza.

Egészen jelentéktelen, s magában véve alig figyelem-
keltő hangbeli mozzanatnak látszik, hogy pl, a Dráva mel-
lékén, Eszék körül zamat helyett azt mondják : zamak (Nyr.
Vin. i8o.), vagy hogy zomdncz, zászló a régi nyelvben ily-
képen is előfordul: zomaicz (Radvánszky : MagyCsal. II. 57.),
uisztó (JordC. 122. ErdyC. 28. 59. 536.); úgy hogy hajlandók
volnánk e hangbeli eltéréseket hibás kiejtés vagy Írásbeli
tévedés rovására irni föl. Pedig az ily, csekélynek látszó

Digitized by VjOOQIC

53 8 SZAKVAS GÁBOR.

jelenségek nem ritkán fontos tünemények magyarázói lehet-
nek, s nem egy esetben homályos s nélkülük alig megfejt-
hető kérdések zárának kulcsát szolgáltatják kezünkbe; más-
kor ismét csupán analógiákra támaszkodó combinácziókra
a helyesség bélyegét nyomják rá. A ki tehát nyelvbeli
kérdések megoldásával foglalkozik, minden, bárminemű je-
lenséget folyton figyelemmel kell kisérnie, minthogy ezek-
nek egyike vagy másika gyakran rávezetheti ama nyomra,
a melyet addiglan hiába keresett.

A Nyelvőr XII. kötetében (477 — 480) Bánfíy-Hunyadról
egy Bethlehemes vers van közölve, a melynek egyik helye
így hangzik : ,,Pásztorok: Nosza pajtás kéjünk útra 1 . . .
Nosza, nosza jó gazda, ha elkűdesz utunkra, istenek áldása
szájjon a házadra! Mindnyájan: Nosza pajtás kéjünk fel,
hamar is indújunk el".

A bánffi-hunyadi bethlehemeseknek eme nosza szava
fölkeltette figyelmemet. Legott utána is néztem a nyelvtör-
téneti szótár anyaggyüjteményében, s a hol meglelhetönek
véltem, a népnyelvhagyományok egyes tárházaiban, vájjon
nem akadhatnék-e nyomára egy vagy más adatnak, a mely
az idézett szó hosszú ő hangjának megfejtésére némi útba-
igazítással szolgálna. A kutatás eredménytelen volt. Mind a
régi irodalom, mind a népnyelv, a hol rája akadtam, csupán
a köznyelvi nosza alakról tudott vallomást tenni.

Idő multával, mikor egy izben Pereszlényi grammati-
káját olvasgattam, forgatás közben az ,Adverbia' rovatban
Hortandi alczim alatt a következő példákon akadt meg
szemem : nó, nofzfza,

E két jelenség egybevetéséből már biztosan lehetett
következtetni, hogy a bethlehemes versbeli nosza szónak
hosszú hangja pótló nyújtás. A kérdés csak az volt, vájjon
a kiveszett hang az első (no)^ vagy a második (sza) tagnak
volt-e alkotó eleme.

A további kutatás eredményét röviden egybefoglalva
ezekben adom. Molnár A.-nak mind a négy kiadása a latin
és magyar részben egyként következetesen nofza alakban
Írja a szót; Calepinusnál ellenben így találjuk följegyezve:
nofzza. Pápai Páriz s Pápai-Bod Molnárhoz szegődnek azzal
a nevezetes különbséggel, hogy a latin részben az „age-

Digitized by VjOOQIC

H'"*!"

S/ÓM AGYAKÁZATOK. 539

d u m : nofza hozzá" után ezt az észrevételt függesztik :
„Antique: noifza hézza".

Az első kérdés immár, a mely feleletre vár, az, miként
kell olvasnunk e noifza szót, igy-e : noi{ji6^-sza^ vagy pedig
imigyen : no-isza. Tekintetbe véve, hogy már Pápai Páriz,
annál inkább Pápai-Bod az /-t és j'-t határozottan megkülön-
böztetik egymástól, pl. fdí : ligneus, sói: salarius, ellenben :
kajfzvn baratzk : persicum rubrum, rajfzolom : delineo : az
utóbbi olvasást kell igaznak tartanunk, vagy is a szót így
taglalnunk : no -)- isza.

A második, az előbbire következő kérdés, magyaráz-
ható-e s mikép e szónak első vagy második, vagy tálán
mind a két tagja.

Előre is kijelentjük, hogy biztos, határozott adatok
hiányában csak is puszta sejtelmet mondhatunk s magyará-
zatunk számára a valószinüség erejénél többet magunk se
követelünk.

Vannak a nyelveknek világosan beszélő példái, a melyek
minden kétségen kívül helyezik, hogy az úgynevezett indecli-
nabiliák, nevezetesen a kötőszók, indulatszók egy része ige-
beli származást tűntet föl, vagy is, hogy közülük némelyek
nem egyebek, mint többé-kevésbbé megfogyott igealakok.
Hogy a többiekről hallgassunk, saját nyelvünkből a követ-
kezőket mutathatjuk föl.

Minthogy kevés változást szenvedtek, igékül egész
könnyen fölismerhetők az akár és vagy. Az első minden
valószinüség szerint egyes második személyi alak s akard^
akarói v. akarj-hóX rövidült meg. A másodikat egyes har-
madik személyi alaknak tartom : vagy{oiC). Vö. Simonyi
,Kötőszók^ I. 227.

Teljesebb alakjukban igevoltukra szintén könnyű szer-
rel ráismerhetni még e kettőnek : hiszen és falán ; a melyek-
nek mindketteje egyes első személyi alak : hiszem^ találom.
Ez utóbbi üilámj tdm fokokon keresztül A///-ná rövidült meg;
mig az előbbi a legtarkább változatokban járatos s a cson-
kulásnak legvégsőbb határát érte el, vagyis a ///.ssev^-ből lett
egy részben hiszé^ hisz, másrészt iszdn, iszé, s ebből ismét
isz és szé, s legvégül sz. Vö. az élő beszédbeli jáejsz (de-isz),
háczr (hát-szé), j-^montam neki, xotugya ke* kitételeket.

Digitized by VjOOQIC

540 SZARVAS GÁBOR.

Máx nehezebben, de mélyebb vizsgálódás után hasonló-
képen egykori igealakoknak ismerjük föl a következőket.

Monnal, ma már teljesen elavult, a codexirodalomban
azonban elég gyakran használt szó; jelentése annyi mint a
mai minkgy: quasi, tamquam. Budenz J. s vele Simonyi Zs.
ezt monnál'XidAi olvassák s az óhajtó egyes második személyi
alakjának tartják: inomlruil (mondanál) = .mondhatnád^ E
nézet helyessége ellen magában véve semmi kifogást se
tehetni. Van azonban az Apor codexnek egy helye (7.), a
melyben így találjuk irva e szót : moniuily vagy is mai olva-
sással : monval. Ha ez nem irás- vagy sajtóhiba, egészen
más magyarázatnak szolgáltatja kulcsát kezünkbe. Az úgy-
nevezett igei módhatározók (hih'a^ hallva,) mind a régi iro-
dalomban, mind a népnyelvben egy teljesebb -val, -vei alakot
tüntetnek föl; pl. Az ajtó be van zkrral. Mé nincs az a fa
fb\\kgval? (Népnyelv.) Menden bozzosagokot ewrew 1 u e 1
(gaudens) el mulatuala lEhrC. 21.) Lewlua ewtet fewldrewl
fel emeltett uel: invenit eum elevatum a terra (42.). Sőt
ugyancsak az Ehrenfeld codexben a még teljesebb vala
képzővel is előfordul: En nyluala latlak tégedet: ego
clare videó te (52.). E szerint a manuál a mondvai (mai
mondva) alaknak volna változata. E magyarázat elfogadását
fölötte ajánlja a mínlegygyeX egy értékű s vele váltakozó
eme kitétel : úgy szólva -= úgy mondva.

La, az ily mondatokban : Ott van la, az a csikó mégin
elszabadúti Itt van la, elhosztam sat. La\' „Lá meg ölettél
Zrini kezétül (Zrinyi. I. 56.). Lá ottan ottan az ó dütsósége
ki tsillagzott (GKat: Válts. I. 122.). Lá ki nagy kint vallok
(Balassa : Ének. 62.). Lah menyi innep napokot Krisztusnak
minden titkai nékem szolgáltatnak" (Illy:Préd. I. 131.).
Ldm: „Lam bolond uag (SándC. 26.). Lám kiczin város az
(MA: Bibi. L 16.). Lám, néha jó Oculár mester vagy" (Czegl:
MM. 134.) sat. Ez indulatszók a Idt igének egyes alakjaiból
fogytak meg; nevezetesen a ldm az egyes első személyi
Idtom, a Id, la pedig a második személyi Iddd (látd, látod)
alaknak csonkult előrésze.

^Un. Minden habozás nélkül hozzájárulhatunk s ma-
gunkévá tehetjük, mert már az eddig fölhozott analógiák is
természetesnek tüntetik föl, Budenz J. származtatását, a ki
ez dm-ot az ddom (adom) csonkulatának tartja: ddom: dm -=

Digitized by VjOOQIC

SZÓMAGYARÁZATOK. 5 >|. I

láiom : lám. Az d^n a NSzótár szerint ugyanis ,ráhagyást,
beleegyezést is jelent', pl. ám legyen szabadi annyi mint:
Adom (megengedem), legyen szabad. Ezt az eredetileg
megengedő jelentését mind máig kiválóan megtartotta (vö.
dm-bdr, dm-bdtor: etsi, quamquam).

Csi\ Calepinus Plautusnak hat szavát ekként magya-
rázza : ;,vox est qua uti solemus, quum quempiam corripi-
mus. jubemusque eum tacere. Vngarice : /ír/*". Báró ti Szabó
a esi szó egyértékesének ezt teszi oda : hallgass. (Kisd.-
Szót.) Ez az indulatszó kétségtelenül a ma is szerte használt
hasonló értékű csiti-n%\i megfogyott alakja, a mely ismét e
helyett való csitj. E csift-xi^\i további származékai: csifít,
csitien („vette neky czyttenetet: imposuit silentium" EhrC.
135.), csiftegef (BSz :KisdSzót.).

Ni. s kettőztetve: nini, Kriza Vadrózsáiban a székely
szólások közt ezeket is ott találjuk: „Né te! mind vigyo-
rognak a csillagok! (372.) Né, né, mijén erössen járják a
sógorok a német dájcsot ! (374.) Né te. mijén kevéj I'^ (379-)
Világos, hogy ez a né. nhü ugyanaz, a mi a közbeszédbeli
ni, nini. s hogy ez utóbbi amannak változata. Valamint a
föntebbi Id a Iddd-n^, a esi a ^^/'//-nek, úgy e né (ni) is
kétségtelenül a nézd-n^ kopott alakja. Hasonló rövidülését,
csakhogy a harmadik személyben, látjuk a néz igének eme
példában: y^Neje kend = nézze kend!" (KálmányL : Szeged
Népe n. 234.).

A most elsorolt, elég tekintélyes számú analógiákra
építve, most már bizvást kimondhatjuk, hogy a nosza szónak
mindkét tagjában szintén valamely megkopott igealakot kell
gyanítanunk. Hogy melyik két ige ez, melyiket tekinthetjük
a 710, s melyiket a sza, vagy inkább a minden esetre erede-
tibb isza ősének, azt, mint egyéb esetben is, az alaki s
jelentésbeli egyezőség szabja meg.

Az elsőre, a no-rdi nézve fő részében elfogadhatónak
tartom a NSzótár nézetét, mely így nyilatkozik róla: „E
szó előhangváltozattal rokon azon elvont mo gyökhöz, vagyis
gyökelemhez, melyből mozgást jelentő származékok ered-
nek, mint: mozdít, mozog sat." A buzdítás, unszolás, biztatás
kifejezésére ugyanis kétségtelenül legalkalmasabbnak kínál-
kozik valamely indulást, mozdulást jelentő cselekvésszónak

Digitized by VjOOQIC

542 SZARVAS GÁBOR. SZÓMAGYARÁZATOK.

fölszólító második személye ; e szerint tehát a no a második
személyi mozgj v. 7nozd{ul)j rövidülésének tekinthető épúg-y,
mint föntebb a Idsd^ Idtd és nézd-h(A a Id^ la és néy ne^ ni
indulatszók. A pótló nyújtásból keletkezett hosszú ó hanggal
a régi irodalomban még igen gyakran találkozunk. Hogy a
példákat hasztalanul ne szaporítsuk, csak Molnár szótárára
hivatkozom, a kinél így találjuk irva: nó, A szó kezdő
?n:n változásra nézve lásd MUSzótár 383; s vö. a régi
nievef-iéi a mai nevef-et.

A mit e nO'Vdi nézve mondottunk, ugyanaz mondható
a nosza második, eredetibb isza tagjáról is. Ebben is a buz-
dításra alkalmasnak ajánlkozó, valamely mozog, indul
értelmű igének maradványát kell látnunk; s ezt véleményem
szerint meg is találjuk a még ma is élő iszainik igében,
melynek alapszava a MUSzótár szerint: fluere. currere,
de mely a Tájsz. szerint a székelyeknél ma is egyértelmű a
futamodik igével, úgy hogy az tsza a fölszólító egyes
második személyi iszamj csonkulásának tekinthető.

Nem szabad figyelmen kivül hagynunk még a sza-nik
magashangú szc^ szi párját sem, melyeknek mindketteje
mély hangú szavakhoz is hozzáfügged : j^fogdsze (Homoród
vidéke), dddsziy a palóczoknál". (1. NSzótár sze alatt.) Ugyané
helyütt Czuczorék e jelenség alapján a .v^r^', sze közül erede-
tibbnek ez utóbbi alakot tartják. Mi a föntebbiek alapján
az eredetiséget a mélyhangú sza számára követeljük meg.
Az / tudvalevőleg az a kiválóan két oldalra hajló hang
nyelvünkben, mely egyként könnyen párosul mind mély,
mind magashangTi elemekkel; s a mint az eredetileg mély-
hangú nyir ige (MUSzótár 419.) némely vidéken magas-
hangúvá vált s csakis magashangú alakjában használatos:
nytrfem, nyirés, nyiretlen sat., ép úgy változhatott magas-
hangúvá (sze) a kezdetben mélyhangú sza fiszaj s vált kizáró
használatúvá a székelység egy részében.

. . . Bizonyára lesznek olvasóim közt, a kiknek e most
tárgyalt isza eszükbe juttatja a Hal. beszédbeli sphynxrejt-
vényt, azt a megfejthetetlen i/a szót, s a kik fölteszik a
kérdést, vájjon nem egy és ugyanaz-e ez a két szó. Bár-
mennyire iparkodnánk is azonban, hogy egyazonságukat
kimutassuk, minden fáradozásunk kárba vesz. Nem számítva
ugyanis a jelentésbeli nehézséget {i/a : mert, hogy, és :

Digitized by VjOOQIC

KARDOS ALBKkT. RÉGL NYELV, NÉPNYELV^ TRODALMÍ NYELV 543

tsza : rajta, e l ó r e), a két alak f^isfi és iszaj származásra
nézve teljesen különbözőnek látszik egymástól ; s a HB. //^
szava marad ezutánra is, míg egy Oedipusa nem kerül neki,
a mi eddig volt : találós -mese.

Szarvas Gábor.

RÉGI NYELV, NÉPNYELV, IRODALMI NYELV.

A Nyelvőr múlt évi folyamában (559. 1.) megróttam e
mondatot: „Varga Francziska házasodni készül". Meg-
róttam azon hitben, hogy a magyar nyelvben csak a férfi
házasodik, a nő pedig férjhez vagy f el eségül, n ő ül
megy.

S íme a t. szerkesztő pártját fogja ellenem e mondat-
nak; megengedi, hogy a nő is házasodhassék; mert
ha férj és feleség házastársak, házasfelek, akkor a nő
maga is lehet házas személy, maga is léphet házas-
ságra, maga is m egházasodhati k, sőt a régi nyelv
nem. egyszer nevezi a feleséget házasnak, a régi atyák
gjakran házasították leányaikat, vagy megengedték
nekik, hogy házasuljanak.

Én azonban azt hiszem, hogy a mai magyar embernek
nem szabad megengednie, hogy a nő is házasodjék.

Mindenek előtt meg kell vallanom, hogy a t. szer-
kesztő bizonyítását és történeti adatait hallva, sem átalános
logikai vagy pszikológiai okokból, sem a magyarság szem-
pontjából nem nyilváníthatom helytelennek e kifejezést: a
nö házasodik, mert a mai nyelvben van analógiája (há-
zastárs) és mert a régi nyelv használta is a szóban forgó
kifejezést. De nem tehetem Sz. G. abbeli véleményét ma-
gamévá, hogy az irodalom is egész bátran alkalmazhatja.
Az irodalom ugyanis számos kifejezést és még több szót
sohasem fog elismerni, ha magyarsága mellett a régi vagy
a népnyelv, vagy akár mind a kettő tanúskodik is.

Nincs senki, a ki kétségbe vonja, hogy a határozói
igenév joggal ragozható : megesmérve m, meghalva d,
szól vaja sat. ; de azért nem tiltakoznék-e az irodalmi
nyelv e ragozás megújítása ellen? Avagy ki fogja hibáz-
tatni a magyar embert, ha nincs neki egy falat kenyere, a

Digitized by VjOOQIC

544 KARDOS ALBERT.

kit megegyék, de azért nem hiszem, hogy fogja-e valaha
az irodalmi nyelv a kit tárgyra vonatkoztatni.

Szóval megvan az irodalmi nyelvnek is a maga joga,
melyről a régi és népnyelv kedvéért se mond le; de nem
is szabad lemondania.

Az irodalmi nyelvnek e jogával szemben, nekem úgy
tetszik, nem járt el a Nyelvőr eddigelé elég határozottan.
Sokat hibáztatott, a mit az irodalmi nyelv elfogadott, de a
mi még nagyobb baj, sok olyat javallott, a mit az irodalmi
nyelvnek meg kell tagadnia.

Midőn a Nyelvőr megindult, heves harczi szózatot han-
goztatott ; de nem indulót, hanem takarodót. Takarodó t^
mert úgy találta, hogy századunk elején a merész nyelvújí-
tók, a- liberális reformátorok nagyon is messzeragadták
nyelvünket; tulajdonkép csak Arany szavait bizonyítgatta,
ki már 1865-ben (Koszorú 619. 1.) kimondotta: „Van kora
az újításnak, van kora a conservatiónak ; az utóbbi most
szükségesebb nyelvünkben, mint az első.

Mily különös, azaz mily természetes ! A mely térre
először hatol be a merész reformáczió, a forradalmi szellem,
ugyanott halljuk is legelőbb a conservatiót, restauratiót
hangoztatni. A nyelvújítás ébreszti a nemzetet társadalmi
és politikai megújhodásra, és a nyelv érzi először a meg-
tartóztatás szükségét. Az eszmék világán is törvény ural-
kodik.

A Nyelvőr tehát kíméletlenül megtámadta nyelvújítóin-
kat. Elismerte ugyan egy Kazinczynak, az Aurorakorbeli
nyelvújítóknak elévülhetetlen érdemét, rendkívüli hatását a
nemzet teljes újjászületésére, de föltárta hibáikat, ostorozta
bűneiket, s ha nem is birta fölépíteni azt, a mit lerombol-
tak, a romboló iránynak útját állotta, midőn a nyelv fej-
lesztésére egyedül a régiek és a mai nép romlatlan nyelvét
nyilvánította jogos törvényhozónak.

De a mily szűkkeblűnek, konzervativnek mutatkozott
a Nyelvőr a korlátot nem ismerő újítók iránt, oly szabad-
elvűén, liberálisan viselkedett a pedáns grammatikusokkal,
a nyelvet korlátok közé szorítani törekvő irodalmi férfiak-
kal szemben. Megtámadott majdnem minden grammatikai
szabályt, melyeket az Akadémia évtizedeken át alkotott,
néha, igaz, faragott; tiltakozott, ha nem is elméletben, de

Digitized by VjOOQIC

KKGT NYELV, NKPNYELV, TRODALMí NYELV. 545

gyakorlatban azon eljárás ellen, mely a szókat bizonyos
értelemre lefoglalta, a kifejezéseknek sajátos árnyéklatot
adott, szóval, több-kevesebb tudatossággal ellene működött
a magyar irodalmi nyelv megalakulásának.

A Nyelvőrnek ez utóbbi eljárásán nincs mit csodál-
koznom. Dolgozótársai jobbára az újabb nyelvtudomány
emlőjén növekedtek; megszokták a nyelvet glybá venni,
mint egy eleven természeti szervezetet, mely annál tökéle-
tesebb, mennél szabadabban fejlődik; melynek mindenféle
működése helyes és szabályos, mert a természet útján nincs
eltévedés. Könnyű belátni, hogy e férfiak az ikes igék
szabályát, melyről a nép nem tud, a nyelvre erőszakolt
zsarnoki bilincsnek nézik ; hogy kárhoztatják azt az irányt,
a mely meg akarja különböztetni a becset az értéktől^ a tulaj-
dont a birtoktól (a jogban), a borzasztót a rettenestől, az un-
dokot az undorítótól (az esztétikában), az elegyiilést a vegyü-
léstöl (a vegytanban), s a mely a házasodds jogát csak a
férfinak adja meg s nem a nőnek is.

A Nyelvőr dolgozótársai a természetbúvár szemével
nézik a nyelv növényeit, mig az irodalmi ember a kertész
eszével gondolkozik. A természetbúvár sokkal becsesebbnek
tartja a szabadon nőtt vadalmafát, melynek virága tökéletes,
porzója mind meg van, termője satnyulást nem mutat; mit
bánja ő, ha gyümölcsének az ember nem veheti hasznát!
Ellenben mit tesz a kertész ? Addig nyesi, oltja, szemzi a
vadfát, mig alig ismerünk reá. de eléri czélját, midőn izes
gyümölcsöt tehet elénk, párisi, kormos sat. almát. Ebből
az következik, hogy más mértékkel kell mérni a nép-
nyelvet, mással ismét az irodalmit, a mint hogy a kettőnek
a fejlődése váltig eltér egymástól. A nép nyelve szabadon
nő, dúsan hajt ágakat (dialektus), sűrűn lombosodik (táj-
szók); az irodalmi nyelvnek a kertész (iró és grammatikus)
kijelöli a maga irányát, ágat csak meghatározott rendben,
levelet csak meghatározott számban enged fejlődni, mellék-
ágat (patois) és fattyúhajtást (soloecismus) meg nem tűr. ,

De ne beszéljünk allegóriában. Az irodalmi nyelvnek
könny^nérthetőség a czélja. E végre egy dialektus ural-
kodónak tolja fel magát a többinek fölébe ; a népben élő
szók, alakok és kifejezések egy részét magába fölveszi, a
többit kizárja; a szók fogalmi körét nagyon megszorítja,

M. KYKLVÖK. XIV. 35

Digitized by VjOOQIC

54Ö KARIK)S ALBERT. RÉGI NYKLV, NÉPNYELV, IRODALMI NYELV.

midőn valamely szót csak egy vagy igen kevés jelentésr"
foglal le; a kifejezéseket rangba sorozza, midőn az ei^nket
fenségesnek, a másikat kedvesnek, a harmadikat rútnak
nyilvánítja.

Természetes, hogy e fejlődés folyamán a pedantériának
a kákán görcskeresésnek kiváló példáira találunk; de '^
kettő nélkül nincs el, a mi csak konvenczió eredménye. A
franczia akadémiának majdnem egy századig a legkicsinye
sebb pedantériából áll a története, mert egységes, könnyen
érthető, világos irodalmi nyelvet akart alkotni. A mi Aka-
démiánk is átvette e czélt Kazinczytól ; sokat is fáradozott,
kivált elméletben, az irodalmi nyelv megteremtésén, a nél-
kül, hogy a szőrszálhasogatásba fölöttébb belemerült volna.

De nem is állíthatjuk, hogy a mi irodalmi nyelvünk a
szabatosságnak és világosságnak oly magas fokára jutott
volna el, mint a franczia. A mi irodalmi nyelvünk még jö
formán forr; a leszűrődés. a kristályosodás csak ezután
várható. E processust nekünk siettetnünk kell s nem kéír
lehetnünk. Már pedig a Nyelvőr épen a kristályosodásnak
áll útjába, midőn a korlátlan fejlődés szabadságát hirdetve,
feltámad a grammatikai szabályok ellen, melyek már majd
nem vérünkbe átmentek; kigúnyolja azon irodalmi férfiakat,
a kik, bár néha pedáns módra, a szók jelentését szabatossá
tenni, kifejezésbeli árnyéklatokat teremteni, differen-
c z i á 1 n i törekedtek. A Nyelvőr nagyon jól teszi, ha iri>
dalmi nyelvünk további fejlődésébe beleszól, ott a maga
elveit érvényesíti, de a miben iró és grammatikus körül
belől megállapodott, azt ne ingassa, mert különben isten
tudja mikor lesz irodalmi nyelvünk. (Hogy a félreértésnek
elejét vegyem, nem hallgathatom el, hogy megjegyzéseim
jobbára a prózára vonatkoznak és nem a költői nyelvre: a
mint hogy a hol irodalmi nyelv fejlődik, ott a kötött f^>
kötetlen beszéd csakhamar messze eltér egymástól.)

Szóval a Nyelvőrnek meg kell változtatnia eljárását a/
irodalmi nyelvvel szemben. Szó, alak, kifejezés lehet a leg
magyarabb, használatos voltát a Nyelvőr a régi és a nép
nyelv számtalan adatával bizonyíthatja, de azért az irodalmi
nyelvben számára helyet ne kérjen. így magam is rosszul
tettem, midőn Dóczi „mátkapárját" (mátka értelme
ben) föltétlenül helyesnek nyilvánítottam ; mert helyesnek

Digitized by VjOOQIC

JOANXOVTCS GVÖKGY. VÁLÁS/ A NYKLVKSZETI Í^OGIKÁRA. 547

csak a magyarság szempontjából mondható ; mint irodalmi
szónak azonban nincs joga élni a jegyes, m e n y a s z-
szony és ara mellett ; annyival kevésbbé, mert könnyen
összezavarható azon mátkapár ral, mely vőlegényt és
menyasszonyt együtt jelent.

Ellenben nagyon is nagy joggal róttam meg a ^Nem-
zet" azon hirét, hogy : „Varga Francziska házasodni
készül" ; mert mondták légyen bár a régiek, hogy leányaik
házasodnak; söt mondja akár ma is a nép (noha a nép
szájáról sohasem hallottam, népnyelvhagyományban sohasem
olvastam), hogy a leány házasodik, ez igének ily érte-
lemben való használatát az irodalmi nyelv soha se fogja
helyesnek elismerni.

Kardos Alberi.

VÁLASZ A „NYELVÉSZETI L0GIKA"-RA.

II.

(Vége.)

T. birálóm áttér ezután a birtokviszony magyarázatára.
Taglalásainak a veleje az, hogy : a mikor ezt a viszonyt más-
kép nem jelölhetjük, „egy rokonos alakot, a dativust vesz-
szük segítségül, s a többi jelek hiányában ezzel tüntetjük
ki a birtokost**. Ennek rövid okadatolása után ezeket mondja:
^J. mindezek ellenére, a birtokos nek-es szóból egy a tulaj-
donképpeni dativustól különböző speciális külön ejtést akar
teremteni nyelvünk számára; pedig az elkülönítést még ama
három hatalmas szabály nagy készülékével sem lehet biztosan
végrehajtani, és azon dativus, a melyiket azok annak mutat-
nának ki, egyszersmind birtokos is lehet, mihelyt bir-
tokszó járul hozz á**.

Tehát : dativus és birtokos is egyszersmind !
Megdöbbenve látom a latifundiumokat, a melyekkel Br.
megajándékozza a magyar dativust. íme saját példája: ,,A
gyermeknek sarkantyút Ígértem ; nemde ebben" - mondja - -
„mint az igéhez való viszonyából világosan kitetszik, ,a gyer-
meknek* dativus. üe ha hozzáteszem, hogy .a csizmájára',
birtokot adok neki s ez, szintoly világosan birtokossá teszi, dati-
vusi viszonyát azonban legkevésbbé sem változtatja meg". —
Óriás tévedés ! Nem járulhat birtokszó a már egyszer az állít-
mány vonzatánál fogva keletkezett (eredeti) dativus-
h o z. Semmi köze hozzá, akármely módon egészíti ki a
mondatot. (Kzt a mozzanatot tárgyalja i) szabályom, a me-
lyet Br. nem ismertetett). „A gyerméknrk sarkantyút

3S*

Digitized by VjOOQIC

548 JOANNOVICS GYÖRGY.

Ígértem". Itt már bev.égzett ténnyé vált a dativus, akár azt
teszem hozzá hogy ,a csizmá/i/ra*. akár ezt : .a csizmára*
vagy jkarácsonra'. Ilyenkor ott sem válik birtokossá az ere-
deti dativus, a hol a birtokszó a mondatnak alkotó részét
teszi ; pl. (másik mondata Brassainak) Az insLsnak a szabó
elhozta a nadrág^'t. ^Ebben'* — így szól Br., — „az ,masnak' két-
ségtelen birtokos, mert a nadrág az inasé. Hagyjuk
ki a személyragot az utolsó szóból, azonnal megszűnik az
^inasnak' birtokos volta, és tiszta dativussá válik". — Hát
azért birtokos (ha ugyan birtokos) az ^inasnak', mert a
nadrág az inasé? Beh kényelmes módja ez a „birtok-
szerzésnek" !

„Az inas/ hiúvá tette szép ruhá/i/. Az inas/íí/ elvettem
új ruháy^'t". A ruha itt is az inasé. Birtokos nevek-e
ezért ,inast* és ,inastóP? Igaz, hogy itt nem nek-es az ,inas';
de szintoly bizonyos az is, hogy a Br. mondatában az inas-
nak és nadrágát közötti kapocs mákszemnyivel sem szorosabb
annál, a melyet az utóbbi példák tüntetnek föl az illetó
alakok között. A birtoknév itt is, amott is egyszerűen rá-
mutat az illető alakokra : emitt a tárgyesetre és a távólító
ragu névre ', amott a tulajdonító esetre. Mármost
ha ez a rámutatás semmit se változtat az accusativusnak és
a távólító ragu szónak a mivoltán, a melyet az állít-
mány-adtarectio teremtett, hogyan változtathatna
a szintilyen rectiónak alávetett dativus szereplésén?!

A módosított mondatban : „Az inas//fl'^ a szabó elhozta
a nadrág(9t", inasnak Br. szerint is dativus, „tiszta dati-
vus". Itt tehát bátran mondhatom nemde: Neki a szabó

elhozta a nadrágí7t {nekem nem hozta el). No s ha, s e a
szórenden, se a hangsúlyon nem változtatva,

ezt mondom : Az msisnak a szabó elhozta a nadrág^/t. már ekkor
nem neki hozta el, és ,inas//^>^^ már nem dativus többé,
hanem legott birtokossá vált? Még mire nem alkalmas ez
a csodatevő birtokviszonya Br.-nak ! Megjegyzem, hogy hoz
(elhoz) nem mindig vonz dativust; jindninak*^ e szerint birto-
kos is lehet; de más szórendezéssel és hangsúlyozással. így

>- >- >- >-

például: „A szabó elhozta az indiának a nadrágait". Itt már

nem neki hozta el, hanem egyszerűen: elhozta a nadrágot
{az ő nadrágát), akár kinek adta is át. Ez a szerkezet felel
meg a 2) alternatívának (birtokos és nem dativus) ; nem
pedig a Brassaié, a melyben „inasnak" kétségtelen dativus.
De ne bolygassuk ezt. Lássa nyelvésztársam, hogy boldogpil
a combínatióival.

Brassainak úgy látszik, hogy én „birtokos álnév alatt
genitivust akarok nyelvünkbe becsempészni sat.** — E gyanú-
sító rémlátásra legjobb nem felelnem — „a mi sehogy sem

bigitized by VjOOQIC

VÁLASZ A NYRLVfeZRTI LOGIKÁRA. • 549

sikerül nekem, a mint a két első szabályra nézve (a melyet
be nem mutatott) megbizonyította ; és most egyjárást
kimutatja az én saját példámon : vég^ szakadt a vitáknak^.
„Ebben" — mondja Br. — „azt állítja J.. hogy a .vitáknak'
nem birtokos, hanem dativus. Hagyjuk ki belőle a birtok-
szót : .vége', és legott kiviláglik, hogy .szakadt^ és ,viták-
nak' nincsenek dativus viszonyban, tehát , vitáknak' nem
dativus, és így J. conclusiójával ellenkezőleg birtokos". —
^Daran erkenn' ich meine Pappenheimer !" ,,szakad a viták-
nak" — és így tovább úgy-e : „reped a íiúknak; korog Pisti-
kának; vettem a czivódásnak". E megtestesült értelmetlen-
ségből, e majdnem artikulálatlan hangokból „világoljék ki"
a bővített állítmány vonzata! Az ilyen szólásokban
az ige csak a birtokszóval együtt tesz ki teljes állítmányt;
és nyelvészünk íme épen a birtokszót hagyja ki a „viták^flí/6"
helyett. Vége szakai/; minek szakad vége ? A v\X.^ák7iak, Elejét
vettem; minek? A czivódás;/^>é (nem: nz ö elejét, nem: a
czivód^i' elejét, hanem: a Q,z\v6ú.k%7iak elejét vettem — neki
vettem elejét). — Ugyan mit „mutatott ki Br. az én saját
példámon"?

„A birtoknak a birtokviszony kifejezésében uralkodó
hatalma" — Brassainak a bálványa — semmi, ha szemben-
áll az állítmánynak a vonzatok birodalmában uralkodó ha-
talmával ; ez pedig dativust parancsol az itt tárgyaltam
szólásokban. „Merem állítani" igen is, hogy a személyrag
(ja jej nem mindig jelöl birtokviszonyt, és hogy a személy-
ragos névutó nem birtokszó. „Lám" í — így kiált fel Br. —
„az elfogniltság Hiszen a birtokot nem veszi a nyelv-
tan a vastag, anyagi értelmében". És ezt Br. mondja, a ki
azt tanítja, hogy abban a bizonyos mondatban ,inasnak'
azért birtokos, mert a nadrág az ,inasé' ! Képzelhető-e ennél
,kopczösebb' értelme a birtoknak?

Igen kívánatosnak tartom ugyan e kérdésnek bővebb
kifejtését-, de itt nem bocsátkozhatom belé. Még sok a mon-
dani valóm. Egy perezre mégis visszatekintek Brassainak e
tételére : „Ha. hát két külön név birtokviszonyban van
egymással, akkor az egyik birtokos, a másik birtok".
(36.) — Szentigaz! kérdem mármost: név-e a névutó. vagy
határozó? A mi nem név, azt teheti-e birtoknévvé (bir-
tokszóvá) ct személyrag? Hiszen akkor azzá válhatnék még
a személyragos infinitivus is (\ktx\oni, Iktnod, Xkínia sat.),
meg a személyragos névrag is (vel^///, xéied sat., és így
tovább: tők, benn^. rajtö', belök, hozzá/!? sat.). Ezeket csak
nem sorozza Br. a birtoknevek közé. Benne és alatta; tőle
és felőle sat. úgy hasonlítnak egymáshoz, mint egyik tojás
a másikhoz ; alig lehet megkülönböztetni. — A tárgyra
szorosan vonatkozólag elégséges annak a kimutatása, hogy
a személyragos névutó, ha máskülönben lehetne is bir-

Digitized by VjOOQIC

550 JOANNOVILS GYÓKGV.

tokszó, nem birtoka a nek-es névnek. Hivatkozom e részben
az I. czikk 14. lapján előadottakra. Tehát: a fvanak előtte
álltam ; a ikvozónak utkna néztem sat. Itt előtte utdna sat.
személyragos névhatározók; a riek-es nevek pe-
dig d a t i V u s o k : e\6ttc álltam, - után^ néztem (neki\) --
De Br. szerint: előtte, utána sat. „mind birtokszók, csak jól

kell hangsúlyozni : a fiúnak előtte . . . ; holott a személy-
ragok és nek nélkül: a fiu előtt stb." — A hangsúlyozás
itt is csütörtököt mond. Hasztalan accentuálja itt Br. a nek-es,
szónak állítólagos birtokát: A dativusnak nincs birtoka.

Nyelvésztársam ott. a hol a genitivus-csempészést pen-
geti (37. 1. i) jegyzet), mondja a t. k., hogy „a német oly-
kor a dativusból csinál birtokost az ilyen szólamokban :
„Dem König von Garba seine Braut" (Goethe). Úgy van.
„Garba \i\rk\yknak a menyasszony^'". ,Királya//<?>&' és ^dem
könig' mind a kettő dativus alakú birtokos. De nem is esnek
ám egy osztályba a következő dativus alakokkal : „Ich habé
(lem kinde sporen versprochen zu seinen stiefeln". „Dcjn
diener hat der schneider seine kleider gebracht". ,Dem kinde,
dem diener* itt épen olyan, - a birtokviszonyt határozottan
vi.sszautasító — tiszta dativusok, mint ,a gyermeknek, az inas-
nak' a Br. mondataiban. S/.erinte azonban : ,gyermeknek' bir-
tokos és dativus; ,inasnak' birtokos. Az utóbbit már a sza-
vak elrakása is dativussá teszi. Vessünk még egy pillantást
a másik mondatra: „A gyermek//r-^ sarkantyút Ígértem a
csizmá/tííra".Br. elmélete szerint a nek-es szó itt azért, hogy
birtokszó kacsint feléje, boldog birtokos; másfelől pedig az
állítmány vonzatánál fogva szintoly boldog dativus is ; tehát
jobbra is, balra is szolgálatra kész teremtés; de épen ezért
hasznavehetetlen.

Ugyancsak a 37. lapon (2) jegyzet) így szól Brassai:
„Hogy felüdítsem az emlékezetét J.-nak idézek egy helyet
nem nagy tekintélyű könyvből : „Eine enschöpfende Defini-
tion der Bedeutung des Genitiv's lásst .sich nicht gebén; er
drückt sehr allgemein die (enge) Beziehung eines BegrifFs
auf einen andern aus ; . . . (,der Herr des Hauses^ . . génit,
possessivus . . {,die Hálfte des Hauses*) genít. partitivus . . .
u. s. w. Allé (l/ese Eintheílungen sind in sich schwankend,
treffen höchstens den Gebrauch einer Sprache, u?id er-
schöpfe?i aiich diesen nicht" (Brockhaus Conv. Lex.)" Mit
keres itt a (nem magyar) genitivus? De legyen. Alkal-
mazzuk ez állításokat a magyar birtokviszonyra. Ez egypár
szó: „die enge beziehung eines begriflFs auf einen andern",
már ez is ellene szól Br. elméletének, a mely a nek-es név
és a személyragos .szó közti leglazább vonatkozásra is
legott birtokviszonyt alapít. Az elősorolt példák is: „der
herr des hauses" sat. annyira elütnek a Br. példáitól, hogy

Digitized by VjOOQIC

VÁLASZ A NYELVÉSZETI LOGíKÁRA. 55 1

bátran kérdezhetem : engem czáfolnak-e meg, vagy magát
az illető tételekre hivatkozó Brassait? Az az állítás, hogy
„a genitivus értelmének kimerítő definitióját nem adhatni
5^at." semmit se bizonyít az ellen, a mit én a birtokos és
nembirtokos név szerepléséről állítok.

Az a határ, a melyet én vontam a birtokos és a dati-
vus között, biztos útmutatást ad arra nézve, hogy mikép
kell a birtokszót ragozni. A szabályaimtól való eltérések
száma csekély; és még az a kevés eltérés is legnagyobb-
részt párhuzaniosan halad az illető szabállyal. Br. nézete
szerint az^ mind ,hókus-pókus^ Megmutatja-e maga az eliga-
zodás nyitját? Meglátjuk mindjárt: Észrevette valahogy 3) szabá-
lyomat, és be is mutatta (a 36. lapon, a két próba variatiója
után) a példák kihagyásával, de a következő javított szer-
kezetben : ^ A birtokszó a birtokos(nak) többségével szemben
nejn vesz fel birtokos többségre mutató ragot (ok^ ök, aik^
eik), A dativussal szemben felvesz". Ennek kapcsán a Tfi,
lapon ezt mondja:

„A mi a 3. szabályt illeti, az a kérdés áll elé, van-e a
birtokos szónak alakító hatása a birtokszóra? A felelet az.
hogy igenis van: meg kell egyezniök személyben és szám-
ban, akár nominativus, akár dativus alakú legyen a birto-
kos. A szemléltető tábla: i. az én oVixöm és o\reim 2 . . —
öd és . . — eid, 3. a gazda ökr^ és ökre?/, 4 . ., 5 . ., 0. a
gazdák oVxük és o\ixeik. — Hohó! kiáltja a 6. számra J."
(nem kiáltok én semmit; álmélkodom!). — „A nyelv-
szokás feleslegessé tette a 6. pont alatti concordantiát
és megengedte a 4. (talán a 3.) pont alatti egyes rag-
gal élni, azzal a kikötéssel, hogy kétség vagy félre-
értés ne keletkezzék vele. Az. hogy nominativus- vagy
dativus alakú-e a birtokos, nem tesz semmi különbséget,
akár mit mond J. — A kiváltsággal való élésnek határvo-
nalát mutatni ki, sem szabály útján, sem okoskodással nem
lehet; az iró, vagy szóló belátásától, ízlésétől, lelkiismere-
te.sségétől függ megítélni, mikor használja a -ja, -/t', -ai^ -ei
és másfelől az -///{r, -iik^ -aik, eik ragokat. A feljebbi kikö-
tésen kívül semmi más szabályt, vag-y utasítást e tárgyban
nem adhatni és, ha J. nyolcz teljes lapon át vesződik haszon-
talan distinctiókkal. Sisyphus kövét hengergeti ; (V. ö. a 4.
sz. jegyzés végét)".

Br. tehát azért támadta meg a próbáimat és szabá-
lyaimat, hogy véges-végül ilyen ,conclusió'-ra jusson ! A 0.
pont szerinti beszéd (a gB,zádk okTÜk) még régebben sem
volt kizárólag használatos. Akkor is versenyt futott vele az
ilyen : a hivek üldöztetése' sat. ; nrk raggal : ^láóknak kirá-
lya; . . saduceus^^;////^ sok/t le h. sokj/z^at v. sokja/i^at). A
birtoko.ssal való számban-egyezés még a közhasználatban
sem igen gyakori ; irodalmunkban nem él már ; maga Br.

Digitized by VjOOQIC

552 JOANXOVICS GYÖRGY. VÁLASZ A NYtXvásZETI LOGIKÁRA.

sem használja (nem mondja: „a dolgok rend//iében, ezeé
VdlsLTnelyikök, a részeiknek szervies kapcsolat//^** sat., hanem
mondja: rendr, valamelyik^:, kapcsolata sat. sat. („A magy.
mondatról". Akad. Értesítő ül. 1—5. 1.). Mégis szabályul állítja
fel és így szól: ^meg kell egyezniök (személyben és) szám-
ban. Hát nem a mai tények, a mostani nyelvszokás,
hanem elavult formák nyomán alkotunk szabályokat ?
Ezt nevezi Br. „elfogulatlan inductiónak" !

A birálatnak ez a vég-sö szakasza az egé^z kérdésre
kiterjeszkedik; mégis csak a birtokos és birtok szerepét
tárgyalja; holott a nek-es név, a 3) combinatio szerint lehet :
birtokos és dativus egyszersmind. Okát abban kere-
sem, hogy a szóban forgó elmélet szerint a nek-es szó, a
mikor birtokszó is szerepel a mondatban, a 3) altemativa
körében is csak tiszteletbeli dativus. Cselekvöleg így
is mint birtokos működik ; csak mint ilyennek «van
alakító hatása a birtokszóra '^ ; csak e végre készült a ^ki-
váltsággal való élés" gépezete is, a melynek föfö rugói a
;,belátás, izlés, lelkiismeretesség". Egykor furcsán nézett
volna Br. annak a szeme közé, a ki az ilyen tényezőkre kivánta
volna bízni a nyelvészeti kérdések tisztábahozatalát. „A
magy. mondatról" ez. dolgozatában (Ak. Ertes. I. 336.) így
szólt: „A szlávféle nyelvekről ilyenformán nyilatkoznak
könnyelmű grammatikusaik : ,. . . . und man kann die Worte
jederzeit so ordnen, wie es die Gemüthsbewegxmg (sic)
des Redenden mit sich bringt'. Prosit !" — No s ,belá-
tás, izlés, lelkiismeretesség' útbaigazítónak különb-e a ,ge-
müthsbewegung'-nál ? Ilyet én is tudok akárhányat, péld.
,inspiratio, hevület, lelkesedés*. Ez a három egészen oda
illik a többihez. Egyébiránt, ha vissza találja is utasítani
Br. az én ajánlottaimat, így is sok szerencsét kivánok neki
a kérdés megoldását ennyire megkönnyítő ,togáshoz*.

Lássunk most példákat a rosszából : Amsizoknak Halász
a nev^ (e h. nevük). A csevegőknek lakatot teszünk a szá-
jdra, (e h. szkjukra.). Az uta,sr?knak nem lett semmi baj^.
Ezeknek is akad pártfogója. Csak a béres^>& esz^e ju-
tott; a gazdatiszt/be nem jutott. Hogy ne esnék ez

a 6uk nehez/?'iére (v. nehezére !) A szomszéd^^ foguk fáj
rá. nem az enyém. — A birtoknevek ragozása itt igazán
siralmas; és a hol nem hibás, (nehez/ií^e, íoguk), ott hiba
a nek kihagyása; a mi aztán helytelen szórendet is szül.

„Csak a béres^>^«^^ jutott esz/z^be". A szomszédoknak fáj a
foguk rá, (nem nekem). így beszél a magyar. De kérdem:
támad -e kétség vagy félreértés ama hibás monda-
tokból? Dehogy támad. Megérti akárki fia is; és Br. íme
beéri ezzel. Hogy az ilyen szép magyarságot a ,belátás^,
vagy a másik két faktor teremti-e, nem fürkészem; nem is

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 553

az én dolgom. Ann)ri bizonyos, hogy ilyesmire az egyik oly
alkalmas, mint a másik.

Nyelvésztársam, mint látjuk, könnyebb végét fogja a
dolognak : Nézi a más munkáját, és azután „haszontalan
distincti ókkal vesződésnek" és y,Sisyphus köve hengergeté-
sének" gúnyolja. Kétségtelen, hogy ebben a kérdésben
jókora követ kell hengergetni. Ez együttjár vele. Br. „a hegy-
tető közeléig kisért engemet^ (elég óvatosan csak köze-
léig), és ott „elbúcsúzott tÖlem'*. Bátran fölkisérbetett volna
egész a hegytetőig: nem gördült vissza a kő.

Ez alkalommal egypár jó szót is mond munkásságom-
ról, azzal a hozzáadással, hogy „gondosabb elemzés, és első
ötleteim olykori megtagadása nyelvészeti működésemet id ve-
sebbé tennék^. — Még friss emlékezetemben lévén a Bras-
sai-foganatosltotta elemzések, jobbnak tartom hallgatni erről.
A mi a másik jó tanácsot illeti, arról csak azért nem mond-
hatom, hogy követni fogom, mert megelőztem. így — hogy
kevésbbé fontos esetekről ne szóljak — a nek ragot tár-
gyazó III. czikkben (Nyr. 1885. 102 — 116.) lényegesen módo-
sítottam régi értekezésemnek egypár fontos mozzanatra vonat-
kozó szabályait. Ama mozzanatokra nézve egyébiránt a
végeldöntést már akkor is további kutatástól tettem füg-
gővé. — Veterán tudósunk kitűnő nyelvmíveléséről szerény
véleményem az, hogy e téren kifejtett tevékenysége a más
munkáinak higgadtabb vizsgálásával és kevesebb cavillálás-
sal többet használna nyelvünk ügyének. Hogy így is nagy
szolgálatot tesz neki, nem kell bizonyolnom.

JoANNOvics György.

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

Egy különös ,ö* hang a magyarban. A hangtan szem-
pontjából nagyon érdekes az a mese, melyet a Nyelvőr
múlt számában közölt Kispál Mihály Kis-Küküllö megyéből.
A közlő egy oly vocalisról szól, melyről eddig nem tudtuk,
hogy megvan valamely magyar dialectusban. ö íí-vel jelöli,
s a mint leirásából következtethetjük, ez nem egyéb, mint
az ^-nek ajakhangú párja, épúgy mint az /'-é az ö, vagyis
az a hang, melynek jelölésére a népnyelvhagyományok föl-
jegyzéséről szólva (Nyr. XIV -.3 13) az iv jegyet ajánlottam,
mint a melyik kifejezi, hogy ez a hang az //-nak magas-
hangú, az ^-nek pedig ajakhangxi párja.

Hogy valóban evvel a hanggal állunk szemben, azt
kétségtelenné teszi a dialectus vocalismusának egész jelleme.
A köznyelvi rendes vocalisok közül nem ismeri ez a dialectus
a rövid o^ d\ c hangokat, vagyis a nyelv középső állásával

Digitized by VjOOQIC

554 HELYRRTGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK.

ejtetteket, s helyettük mindig a nekik meg-felelö alsó nyelv-
állással ejtett hangokat ejtik; o helyett a-X, ejtenek {úUiHj
kapakj fuc/aff, nagyabb sat.) ; r helyett e-t {cmenfek^ nekem^
xzegdny sat.); épúgy az /-V-nek megfelel az ce {erasscen, (erikeg
sat.). A megfelelő hosszú hangok azonban ugyanazok, mint
más nyelvjárásokban: ó {vóf, jó sat.), r {('ggy, 77^r/vt sat.);
ho?>szú ö csak egy szóban fordul elő, s ez a névmás ő. Jó
volna, ha a közlő több ily szavat is említene, hogy annál
kétségtel enel^b legyen a nyelvjárás e sajátossága.

Tehát azt a különösséget tapasztaljuk, hogy míg a
rövid hangok mindig alsó ejtésűek, a hosszúak középsöek:
a:ó; e : d ; iv : ö. Egy-két esetben találkozunk alsó állású
hosszú hanggal is: é (eccr - egyszer, émentrkj ere^ csépéni\
á {nvd — avval\ de mindig csak pótló nyújtás esetén.

Erre nézve azonban nem elég pontos a közlemény,
néha meghagyja az l-t, a hol épúgy el kellett volna vesz-
nie : megcsal fdl, gandalkazatt, aval , egyszer meg a rendes
hosszú hanggal jelöli a pótló nyújtás által keletkezettet is
fvól). Nagyon jó volna, ha a közlő határozott fölvilágosítást
adna arról, hogy elvész-e az / mindig hangzó után ; hosszú
lesz-e ekkor a vocalis ; s ha igen, milyen az így létre jövő
vocalis szinezete.

Természetesen bő példatár a legvilágosabban magyaráz.

Balassa József.

Kiépíteni. Úgy látszik, hogy ez a kifejezés, abban az
értelemben, a melyben most már közönségessé vált, nyel-
vünknek virágos kertjében a mák virágok egyik külön v^áló
példányát képezi.

Most már nem csak a vasutakat, hanem a nagyobb
épületeket is kiYpíleni szokás, tekintet nélkül arra, hogy
ezeket voltaképen hova építik ki; mert ha valamit ki-
építenek az útszélre, az utczaszinre. a juhszélre. ennek
tagadhatatlanul van értelme és minden kétséget kizárólag
magyarosan is van mondva, hanem mikor csak ugy oda
vetve azt mondják, hogy a jövő tavaszra az új országházat
is kiépítik, azt hiszem, hogy tapintatosan járok el, ha az
il)'en kifejezést az új magyarság mák virágainak diszes tár-
saságába helyezem. Ha szabad azt mondanom, hogy az
országház kiépítése óta a képviselők abban mindig tömege-
sen jelennek meg, njért ne mondhatnám azt is, hogy a világ
kiteremtése óta a tudomány mindig előbbre halad?

A , vasutat, vagy egy szárnyvonalat kiépíteni^ te-
szem azt Keszthelytől vSzentgyörgyig, vagy az ország hatá-
rán megnevezett bizonyos pontig, ennek van értelme, mert
arra a kérdésre, hogy meddig vezetik a vasúti vonalat, a
felelet az volna, hogy kivezetik (kiépítik) egészen
Szentgyörgyig, vagy az ország határáig, de ezen körülirás

Digitized by VjOOQIC

HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGYARÁZATOK. 555

mellőzésével minden esetre hibás kifejezésnek tartom raia-
den lépten-nyomon, akár illik rá, akár nem, a vasút kiépí-
tését hangoztatni.

A vasútról és a házról azt mondjuk, hogy épül. Mig
a ház épülőfélben van, hallotta-e valaha valaki magyar em-
ber ajkáról azt a félszeg kifejezést : .majd ha a házam ki-
i'piil% e helyett : ,majd ha a házam elkészül vagy f ö 1-
ép ül, meg ép ül'.

Hanem hát a németben ^atishsiu' van, meg ,aHsb^Mftxi^y
s lehetne-e ez ,megújhodott' magyar nyelven máskép, mint:
^/építés, ^/építeni?

Isten őrizz! Sz. D.

Kesztyű. vSzarvas Gábor a Xyr. XI. füzete 492. lapján
a kesztyű eredetét kutatva elfogadja a kéz-tevő-höl való ma-
gyarázást, ha „a keztyíineyi régibb formái közt kimutatható
a keztü, kcztö vagy talán a kcztc is".

Ennek olvastán jut eszembe gyerekkoromból egy talá-
lós kérdés : „Télén k ö 1 k e s z t é, ném nyáron k ö 1 k e s z t é.
mi az?" (mintegy: Micsoda állat, a mely télen kölykezte a
fiát?). Felelet: „Igenis, télen köll készt é. nyáron ném
koll keszté". Ezt a kérdést mink Soprony megyei hor-
pácsi gyerekek mind tudtuk, habár a kesztyűt kesztyil-rv^^
hittük.

Soprony megyében élők adhatnának fölvilágosítást,
hogy önállóan járja-e még a kesztr alak.

CsAPODi István.

Mellső. E szónak fölvetett ügye még mindig kisért. A
Nyr. IX. füzetében Nagyszigethi Kálmán kel védelmére,
hogy nem Bugáték csinálták, hanem Sándor István. Ezzel
azonban nincs megczáfolva, hogy az orvosi nyelvben nnte-
rior értelemben használása nem bugáti önkénykedés-e.

S. I. ugyanis a szofnszéd helyett ajánlotta a mellső-U a
mint ez ellen nem is lehetne kifogás, mert szépen bele ille-
nék a mell egyéb származékai csoportjába (mellett, mellé,
mellül, mellől). Azonban ugyancsak e csoport értelmének
folforgatása veszélyével járna a mellső értelmének antenor-rk
átmódosítása. a mint a figyelmet is fölhíttam rá, hogy az
orvosi nyelvben már is hallani a mellilly mellebb (elül, előbbre)
kifejezéseket.

Ellenben elülsöy mint -a hdtulsó-wdik. természetesen kínál-
kozó párja, éppen nem kifogásolható.

CsAPODi István.

Hordáros. Ezt a szót ajánlotta legújabban a Budapesti
Hirlap (1885. dec/. 5.) a hordár jelzésére. Erre csak azt
jegyezzük meg, hogy a keresztapa, ki a -sdg -ség képző ter-

Digitized by VjOOQIC

556 HELYREIGAZÍTÁSOK. MAGVAK ÁZATOK.

mészetét az ajánló czikkben fejtegette, egyúttal az -os -ös
képző természetére is kiterjeszthette volna figyelmét, s akkor
rá jött volna, hogy mivel az -os képző csak főnévhez járul,
sőt minden képző és rag csak valamely már meglevő és
önmagában is értelmes szóhoz járul, a fiorddros teljesen
helyes képzés, mihelyt horddr-MÚk van.

De ez a bökkenő, a horddr! Ki van ugyan mindegyik-
nek írva a sapkájára az ő titulusa, ki közszolga, ki
targonczás, ki bizományos, de mindez nem elégíti
ki germanizmushoz szokott fülünket, minthogy nem érezzük
ki belőlük a zengzetes és egyedül üdvözítő frager-tx mert
hát nekünk a germán észjárás szentírás. Ha a német a //vr-
gen'\.iS\ veszi az elnevezést, nekünk is kötelességünk onnan
venni; sőt úgy látszik, az is meg van már a csillagokban
írva, hogy a tragen-X. csak hordds-^dX szabad lefordítani.
Hijába, ez már belénk rögzött; de ha bevettük, utoljára is
meg kell emészteni. De a fragemeVi jó magyar fordítása
csak a kifigurázott hordó. Jó. hát legyen hordó, még pedig
pakhordó; 1 e v él h or d óink talán nem veszik rossz néven,
ha ily atyafiságba keverjük őket.

SZOROSZLAI.

Helytelen magyarázatok. A Nyelvtörténeti Szótár szer-
kesztése közben majdnem szakadatlanul kell forgatnunk a
régi irodalmi termékeket s majd egyik majd másik munkába
bele-beletekintenünk. E gyakran forgatott müvek közé tar-
toznak Thaly Kálmán gyűjteményes kiadásai is, neve-
zetesen a ,Régi magyar vitézi énekek^ és , Adalékok a
Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez'. Thalynak
köszönettel tartozunk e régi iratok kiadásáért; de e köszö-
netünk mellé sajnálatunkat is kell csatolnunk. Sajnálnunk
kell először, hogy a t. kiadó nem tartotta meg az eredeti
Írásmódot, hanem átírásban, modernizálva közölte e régi
hagyományokat. Ebből az a visszásság támad, hogy kény-
telenek vagyunk még oly esetekben is, a melyekben méltó
okunk van a kétkedésre, adatait, minthogy az eredetihez
nem férhetünk, hitelesekül iktatni be a szótárba. Sajnálnunk
kell másodszor, hogy Thaly, midőn magyarázó jegyzeteit
összeállította, a nyelvi részt illetőleg megelégedett a maga
hiányos ismereteivel s nem fordult e tekintetben fölvilágo-
sításért valamely szakemberhez. Ha ezt megteszi, tisztán
állna gyűjteménye ama ferdeségektől, a melyeket elég szám-
mal találhatni e két kiadásban s a melyekkel nem hogy
fölvilágosítaná, hanem még inkább megtéveszti tájékozatlan
olvasóját.

Ide iktatjuk a föltünőbbeket e hibás magyarázatok
közül s azoknak útbaigazításául, a kik e gyűjteményeket
olvassák, mindegyiket a maga helyén megigazítjuk.

Digitized by VjOOQIC

hülykeigazítAsok. magyarázatok, 557

, Adalékok'. Első kötet. „Pilises fejeknek hödult
magyar nemzet" (8. 1.). E helyhez a következő jegyzet van
csatolva: „////> = papi süveg". Molnártól kezdve minden
szótár le egész Ballagi-ig egyértelműen tonz urának ma-
gyarázza, és sem ezek, sem a régi irók nem ismerik a .papi
süveg' jelentést.

„Megfordul azonban, mozdul az ajka is, lassú sebe-
géssel sugallik szava is" (125. 1.). A jegyzetben így van
magyarázva: '„(seb égéssel) ma: /lebegtessél^. Ha nem hibás
olvasás rebegéssel helyett, akkor szepegés-nek kell lennie, a
mely a régi nyelvben igen gyakori szó s annyit jelent mint
g e m i t u s : sóhajtás, a mi itt helyén is van.

„Elmémet kordélyban s világi hivságban immár
nem futtatom" (188. 1.). A magyarázat szerint kordélybar/.
annyi mint: „nyaka-szakadtában, vakmerő dolgokon". Pápai-
Bod szótára a lat. nugae-szót eme magyar kitételekkel
adja vissza: „hivság; hivalkodó, hazudozó beszéd, kordé-
beszéd". Sándor Istvánnál pedig ezt olvassuk: „kordély y
kordé: nugae, scurrilitas". E szerint : ,kordélyban (v. kordén)
futtatom elmémet* annyi mint: ,haszontalanságokon, csél-
csapságon' a mint vele járó értelmi párja : ,világi hivság-
ban' is elég világosan tudtunkra adja.

Második kötet. „Az nagy sarczoltató adót megun-
tátok, majdan sós kenyeret ti enni nem tudtok" (16. 1.).
A jegyzetben: „majdan ---- majdnem , alighogy. Ódon". A
majd-nak teljesebb alakja, s ma is járatos ; értelme egy-
kor, majd. Majdan tehát semmi más mint: ?/iajdj épen úgy
mint régen -= rég.

„Nem adatott nékünk soha jó választunk — 7'dla-
szunk helyett, régies". (17. 1.). Régies annyiban, a meny-
nyiben régiesek ezek : fekvék^ la fok vala ; más szóval, a nép
nyelvében ma is él nem csak a választ, hanem élnek még
rekeszt, tapaszt, ereszt vagy ereszét, araszt sat. főnevek.

„Reád hagytuk immár minnen-m agunkat — önnön-
magunk helyett, helyesebben" (62. 1.). Értsd: helyesen!
A helyesebben itt épen úgy nincs helyén, mint nem volna
ebben: „De maga áztat nem érti" — .de maga áztat nem
ért' helyett, helyesebben.

„Jer ki Kata. ha kell néked, föles habamtcza^ (98. 1.).
Kiadónk így magyarázza e szót : habarék. Népetiniologiának
elfogadható magyarázat, de komoly műbe nem való. Habar-
nicza a Tájszótár szerint : „tejjel föleresztett leves".

„Rákóczi tábora t o r p a d az síkságon — tvrpad., ma :
terped synonimjában él még" (117. 1.). A terped a tvrpadxid^
nem szinonimája, valamint a körmöl sem azzá a karmoln^'k,
hanem magashangú változata.

„Rettent háznépével pinczébe rejtezik, fejszével ajtóra
de sok rácz érkezik, ottan egyik, mint van ? értekezik,

Digitized by VjOOQIC

55^ KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

adjon enni, inni, mert éhezik" (171- !•)• Kiadónk az értekeúk
szót így magyarázza: j^tudakozik értelemben, régies. Hogy
régiesen mi volt az igaz értelme, hadd világosítsák meg
a következő adatok : „Boldog, ki vagyotlanon és szegényen
értekezik: beatus qui i n t e 1 1 i g i t super egenum, et
pauperem (DöbrC. 94). Ugyan ez a hely a Kulcsár codex-
ben így hangzik: Boldog, ki értekezik navalyáson es
szegyénen (100). Mignem be mennyek istennek sanctuario-
maba és értekezjem ö utollyokban : donec intrem in
sanctuarium Dei: et intelligam in novissimis eorum
(AporC. 27). Ugyanez a Keszthelyi codexben : Migen bel
megyek Istennek szentségébe, és meg értekezem ö nekik
végein". Tehát „mint van, értekezik" = megérti,
mint van.

„Másnap az biróhoz ebédre intetünk, ö nálla sokat is
kopp ön tünk — köppcntikik - iszunk. Ódon" (347. !.)•
Annyira nem ódon, hogy bizonyára maga Thaly is él vele
a közbeszédben, csak hogy némileg módosult, azaz hörpen-
tünk alakjában. Különben a köppenteni is használatos a Ba-
laton mellékén : y^köppenteniy köppögetni, iddogálni. Balaton
melléki szó". (Tájsz.)

Végre a hely jól föl nem fogott értelmére, s ebből
folyólag hibás szerkesztésre vall a ,Protestánsok üldözteté-
séről' éneknek következő versszaka: „Az üldözőket is kár
nélkül nem hagyja, Farahót tengerbe csakhamar borítja,
Ellensége előtt Sault elfuttatja, — Végre az ő maga tőribe
taszítja. Hámánt, Akítófelt majd felakasztatja, Jákobot, Jezá-
belt az ebeknek adja, Heródest az angyal-mentést megcsa
patja, A férgeknek gyomra lészen koporsója". Angyalmentés
Heródesről egyik evangélistában sincs tudósítás; az illető
verssor így olvasandó : Heródest az angyal mentést (=^ men-
ten: azonnal, rögtön) megcsapatja.

Szakvas Gádük.

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

I . a.) Egész bizodalommal bátorkodom kérdeni : a ként
és kint ragok között van-e, az újabb magyar nyelvtudomány
s ennek szabályai szerint, különbség vagy se ? Nem ok nélkül
kérdem ; mert már annyiszor találom itt-ott s végül a M. Nyelv-
őrben is e két ragot egymással kicserélve, hogy végtére
már zavarba jövök aziránt, vájjon jó utón járok-e. midőn e
két ragot egymástól megkülönböztetem s így használom is?
Mert én úgy gondolom, hogy e két rag közt lényeges
különbség van. A ként^ miként valamikor én tanultam és
most is használom, hasonlatosságot jelez, s a főnévhez suf-
fixum nélkül ragad, például: napként fénylenek az ö

Digitized by VjOOQIC

r

KÉRr>i5>;EK ÉS FELELETEK. ,559

erényei, érdemei ; kiní elkülönítést^ számlálást nmtat s a fö-
névheZ; vagy helyetteséhez oftj ön, an, en suffixumok után
járul, például : időnkint látom őket egyenkint fel s
alá járni. Ha ez így van, úgy a Nyelvőr XIV. 513. lapján
Román, rumuny czikkben. tévedésből-e, vagy szándéko-
san, de hibásan áll a második kezdő sorban : Naponként
olvashatni, e helyett : naponkint olvashatni. Vagy melyik
.az igazi? avagy jó az egyik is, a másik is?

b.) ^h és ö közt is kell szerintem különbségnek lenni. Az
0^ 3iZt hiszem, kizárólag személyre vonatkozik. Ugyanis az első
személy Jn^ a második /<r', a harmadik ő. így tanultam ezt
szintén valaha. Valamint tehát az e'/i és /^' nem tárgy, úgy
az ő sem lehet az. A tárgynak az felel meg. E szerint nem
volna helyes a Nyelvőr ugyanazon füzet 488. 1. az első
kezdő sorban előforduló mondat: „Ezen föltevés mellett nem
is lehetne ökef (a ragokat) megmagyarázni", e helyet: azokaL
Fordul pedig elő hasonló hibás szólásmód és Írásmód szél-
űben a napi lapokban s a nevesebb íróknál is. Hát ezzel
hányadán vagyunk?

c.) A^ comparativusban van-e okvetetlenül szükség a két
b-r^\ szebb, jobb sat? Vagy nem lehetne-e az egyiket
száműzni a magyar nyelv sérelme nélkül? Mit nyernénk
ezzel ? Megtakarítanánk sok betűt, papirt írásban, nyomta-
tásban ; lágyabbá, kellemesbe tennők nyelvünket, mely még
mindig elég darabos és döczögős a sok k és /-tői. Nem köny-^
nyebb és szebb volna-e mondani: .Nyújtsd ide jobodat*,
mint : ,Nyujtsd ide jobbodat? így lenne tehát ennélfogva :
szé/>^ szebj legszeb; yV/, job^ legjob sat. Es így csakis a val vei
raggal, kétszeresődnék meg majd a b, midőn a szépet .rs6'Wr/,
a jót jobbal cseréinők ki; a minek az eddigi Írásmód szerint
szabályszerűn így kellene állnia : szebbbei j jobbbaij ha nem :
szebbbbel, jobbbbaL Nem mutatja-e az egyéb és az inkdb is, mely
tagadhatatlanul comparativus alak. sokak által így írva is s
az egyebet így ki is ejtve, a két b fölösleges voltát a com-
parativusban ? S vájjon az a második b nem lopva csuszott-e
az egyik ^-hez a comparativusba a magyar nyelvben valaha,
mint a második s Debreczen váro.s\fába, se nem oly éke.y.yen,
se nem oly helye.s\sen ?

Felelet, a.) A ként és kint eredetére s a kettejük közti
különbségre nézve utasítjuk a t. kérdezőt e füzetnek ,A
magyar névragozás^ czímű czikkére ; ott megtalálja a kért
fölvilágosítást. Minthogy pedig más eredetre vall az ,atya-
ként', s másra a ,napon>&í7//*, az a kérdés támad, szükség-e
ennélfogva külsőleg is megkülönböztetnünk őket. Ez attól
függ, minő elv alapján intézzük el helyesírásunk ügyét. A
kik, mint irodalmi férfiaink legnagyobb része, a származást
fetimologiai elv) szeretik irányadóul tekinteni, azoknak, ha
elvükhöz hívek akarnak maradni, az egyiket ki'nt-X,^\ (atya-

Digitized by VjOOQIC

560 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

ként)^ a másikat kéd-á^X (napon^/rt^ kellene irniok. A kik
ellenben helyesírásukat a kiejtés szerint óhajtják rendezni,
minthogy az élő beszéd az első esetben határozottan kéní-^X.
(sítysiMni) használ, a másodikban pedig* a kén^ és Á:m/ közt
ingadozik, s minthogy az irodalom conzervativ irányánál
fogva, ha az egyként járatos régibb s újabb használat közt
kell választania, 'mindenkor a régibbhez csatlakozik : mind
a két esetben Áé/if-et használnak : atya^////, iMiponk/nf, Hogy
megkülönböztetésre semmi szükség sincs, minthogy az ér-
telemzavar esete ki van zárva, azt a t. kérdező egyik pél-
dájának alkalmazásával legfényesebben igazolhatni. Van-e
magyar fül, a mely világosan meg ne értené, s összetévesz-
tené e két mondat velejét: N a p k é n t tündöklenek erényei,
és: Naponként tündöklenek erényei ?

b.) A második kérdés, az ö és az alkalmazása bővebb
fejtegetést kivan, minthogy itt néhány rövid sorral végez-
hetnénk vele ; de Ígérjük, hogy legközelebb mindjárt a jövő
év kezdetén belebocsátkozunk a mutató névmás tárgyalásába.

c.) Kérdés: „A comparativusban van-e okvetetlenül szük-
ség a két ^-re?*^ Felelet: Nincs. — Kérdés: „Nem lehetne-e
az egyiket száműzni a magyar nyelv sérelme nélkül?-
Felelet: Nem. — Kérdés: „Mit nyernénk ezzel?" Felelet:
Azt. hogy másként imánk, mint a hogy beszélünk. — Kérdés:
„Nem mutatja-e az t'g-yéő és az inkább is, melyet így ejtenek
és Írnak, a két b fölösleges voltát a comparativusban?"
Felelet : Nem. Először az inkább szót. ha írják, kevesen írják
és rosszul írják egy /^-vel ; az egyéb-Ví^V mivolta pedig még
nincs világosan kiderítve, e szerint nem is hivatkozhatni rá.
Ha a gazdálkodás elvét a t. kérdező óhajtása szerint akar-
nók alkalmazni, akkor, hogy kényelmesebbé tegyük a ki-
ejtést s szebbé nyelvünket, mint fölöseket, ki kellene küszö-
bölnünk a két mássalhangzó írását az ilyenekben : házfal,
lát/am, hosszú, csep/et, kul/áncs, orrkX. sat. sat. A ,Debreczen
városkának, ékesben, helyesben' szólására való hivatkozás se
fogadható el döntő bizonyítéknak a bb ellen ; mert a ,váro&$'á-
nak, ékesjen, helyes^en*-nek is épen úgy meg van a maga
oka, mint a hogy meg van annak, hogy azt mondjuk, s ha
következetesek akarunk lenni, úgy is írjuk: sas^a. kasía,
más^a, ellenben: ha^a, va.sa, ké^ét.

2. Kérdés. Kasztner Géza Faludi nyelvét ismertető
czikkében a Budenz album 185. lapján a tőszó jelentés-
sajátságairól szólva azok közt a példák között, melyek a
melléknévnek főnév gyanánt való használatát tüntetik föl,
említi ezt is : .Ezek a jóságok peniglen nem a mente újjában,
sem az skófiummal varrott deliekben, hanem benn a
szü vében laknak az emberséges Uri embernek". Mindjárt
első olvasásnál megjegyeztem, hogy ez a ^/<^/?' bizonyára nem

Digitized by VjOOQIC

KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 561

az a melléknév, mely a mai nyelvben s már Molnár Albert-
nél is ,celebris, insignis, strenuus' jelentésben fordul elő; s
g-yanításomat úgy látszik igazolják a következó adatok;
„Kewlgyethek egy féwlsew rwhara való pozthoth ....
négy kapczat^ ketthey záras legyen, kethey dely legyen
(LevTár I. 320.) A Püspök .... a' lábain deli- sarut
visellyen (Pósaházi: Görcsös bot 15.). Deli toppantós
saru^ (uo.)

Melléknév-e ez a deli vagy főnév s mi lehet a jelentése ?

Felelet. Egészítsük ki legelsöbb a fönt idézett három
példát azokkal, a melyek egyelőre rendelkezésűnkre állanak.
Molnár szótárában a deli után ez áll : deli legény: stre-
nuus et egregius juvenis, insignis celebris."^ Székely króni-
kájában (224.): „Ez igen deli pápa vala. mer jobban tud
vala hadakozni, honnem mint tanittani." Melius Arany Tamá-
sában (112.): „Agya furot deli ciífra szentségházi szolgác."
Haller Hármas Históriájában (I. 70.): ^Deli iffjú legény
volt."

A most hallott példák szerint a deli i) annyi mint:
hős, vagyis a mint Molnár latinja értelmezi : strenuus
ju venis.

Zrínyinél (I. 88.) van „deli öltözet," MNyilasnál (Irto-
vány 132.) „deli saru**, MTörEmlékekben (229.) „deli sar-
kantyú", KecskTörténetében (II. 71.) „deli csizma", a
Leveles Tárban (204.) „deli módra" és Faludinál (NE. 51.)
„deli erkölcs".

Ezek szerint deli 2) annyi mint: díszes, ékes, s a
mint Melius mondja: czifra. Ugyanezt vallja róla Molnár
szótárának latin insignis szava.

Ez adatok, a mint látjuk, nem támogatják szavazatuk-
kal a t. kérdezőnek ama gyanítását, hogy Faludinak idézett
deli szava, valamint az a másik, k mely a kapcza és csizma
szónak jelzője, nem ugyanegy a hős értelmű deli-ve\. Két-
ségtelen ugyanis, hogy itt átvitellel van dolgunk; a mi
először csak valamely személy jelzője volt, azt utóbb tárgy-
as dolognévre is ráruházták.

Hogy egészen tisztán álljon előttünk a kérdés, szük-
ségesnek tartjuk a föntebbiekhez a következőket csatolni.

Deli török származású szó s eredetileg annyi mint
bolondos, hóbortos; aztán : vad, vakmerő, vitéz.
E szó átkerült a bolgár, szerb és rumun nyelvbe; neveze-
tesen a szerbben deli dinnyi mint: bátor, büszke, delij'a
pedig: harczos, a vezír testőre (Miki : Türk. Elem.).

Ha a szerb nyelv deli, deiija szavaival egybevetjük a
niagyar </<?/í-nek következő változatait: delia (MA.), dalia
(Balásfí: Csepregi Isk. 138.), dali (MA.), kétségtelenné válik,
hogy a magyarba e szó a szerb nyelv révén jutott által, mert
csakis belőle magyarázhatók mejg- -e^ delta ^ dalia és dali ala-

y.. 2ÍYKLVÖ1'.. J£IV 36

Digitized by VjOOQIC

502 KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK.

kok ; a melyeknek mindegyikét ugyanabban a jelentésben
látjuk szerepelni, a mellyel a de/i-né\ találkoztunk. Neve-
zetesen mind a hárma i) annyi mint: , vitéz, hős, harczos^;
2) ;díszes. ékes, czifra*. Álljon itt csupán ez utóbbi jelentésre
egy-két példa. Dalia: „Ország gyűlésére nagy tollasán,
dalián ( büszkén) bementek. (Szalárdi : Krón. 27.)
Delia: Minden termete deliáb (= délczegebb) nálánál.
(Zrínyi 11. 21.). Termetre deliáb. (Gyöngy : K. J. 102.)
Dali: Négyszáz válogatott dali fegyveres. (Szál : Krón.
70.) Dali termet. (Miskolczi : VKert. 231.) Dali csizma.
(Monumenta Hist. XI. ^49.) Dali térdhajtás. (Szentmárt:
TFiú. 12.) Dali nóta". (Thaly : VÉ. I. 319.) Vö. alább 567. 1.

Hogy visszatérjünk immár Faludinak kezdetben idézett,
főnévként álló deli szavára, az minden valószínűség szerint
lábbelit, a lábbelinek (czipönek, sarunak) egy különös
faját jelöli. Ha tekintetbe vesszük, hogy a LevelesTár idé-
zett helyén a ,deli kapcza' ellentétben állónak van föltun-
tetve a ,s z á r a s kapczával', továbbá, hogy Pósaházi szerint
„a püspök a lábain d e 1 i-sarut visel" : azt kell következtet-
nünk, hogy a ,deli csizma, deli saru, deli kapcza', s a cate-
xochen deli Faludinál ,díszesen kivarrott, ékes, czifra, s zá-
ra tlan lábbelit, czípöfélét' vagyis azt jelentett, a mit
topánnak, topánká-nak nevezünk.

A deli^ mely eleinte csak jelzője volt a csizmának, sarunak,
gyakori alkalmazásánál fogva később egymaga vállalta át
azt a jelentést, a melyet addiglan a jelzett névvel együtt
viseltek, épen úgy, mint : kalap (süveg), ujjas (mente), bugyogó
(nadrág), pendel (ing), szilr (régebben ször-ryÁid) sat.

3. Kérdés. Ezen helyhatározót: le (valamint sok más
szót is) az irodalomban kétféleképen használják, majd így:
lejchb (ez a szokottabb), majd pedig igy : leebb (ezt a máso-
dikat már sokkal kevesebb írónál találtam).

Melyik e kettő közül a nyelvtan szerint szabályosabb?
Kn azon kevesebb írókhoz járulok, a kik leebb-et írnak ; mert
világos^, hogy a tő le, a fokrag pedig- -abb, -ebb, tehát nem
le-J-ebb, hanem le-ebb. Ha kimondjuk a szót, igaz ugyan, hogy
lejebb-et. ejtünk, de ez csak a hanyag és lusta kiejtésből
származik, a mi a nyelvtan ellen van ; mert a mi vidékün-
kön (Dunántúl) így is, azaz csakis így mondják: lellebb —
természetesen elrontva, de azért szabatosan senki sem
írhatná — valamint nem is írja e szót : lellebb.

Felelet. Ha valamelyik grammatika azt tanítja, hogy
a leebb a helyes, a többi pedig nem, s ha valamely író e
szabályt követve csakugyan leebb-et ír, akkor a grammatika
is, meg az író is nagy tévedésben élnek. Hogy melyik ezek
közül az igazán helyes írásmód, az tisztán kiderül abból a
magyarázatból, a melyet a le szónak eredetéről Budenz

Digitized by VjOOQIC

KéRDÉSEK ÉS FELELETEK. 5^3

József adott: „Könnyen sejthető, hogy a le lativ-féle hatá-
rozó, úgy a mint most van, nem az eredeti teljes alakját
őrizte meg ; hiszen a hasonlóan rövid be^ ki társai régibb
beléy kivé és kilé helyett valók. Hogy ily módon csakugyan
a le is régibb ^lelé, Icllé helyett valók, mutatják is még a
fokozó ragos alakok: lejebb, l elébb (e h. lejébb, lelébb), illető-
lég lejjebb, lellebby miszerint teljes alakú tőszava, a melyhez
a lativ 'é rag járult, lel, leli (lelle)^: (MUgorSzótár 687.)
Aztán a rokon nyelvekkel való egybehasonlítás alapján ki-
mutatja, hogy ez a lelle v. rövidülve leli eredetileg ezt jelen-
tette, hogy: láb, s ebből az illativ -/ hozzájárul tával ép
úgy lett lellé v. leié [tulajdonkép : láb-hoz, láb télé], mint a
mell főnévből mell-é.

Hogy pedig ez a magyarázat nem a légből van kapva,
hanem tiszta valóságon alapszik, azt a régi nyelvből oly
adatokkal bizonyíthatjuk, a melyeket Budenz e származtatás
Írásakor még nem ismerhetett.

De előre kell bocsátanunk, hogy van nyelvünkben egy
/.•7' hangváltozás, vagyis, hogy egy eredetibb / hang nem
ritkán v-he megy át. Ez kétségtelenné válik abból a tény-
ből, hogy a bél szóból származó belül némely vidéken bévül-
nek hangzik ; továbbá hogy a kiilsö (kilső) ellenében a hatá-
rozó szó kiviil, de, bár ritkábban, a régi nyelvben megvan
az eredetibb kiliil is.

A Budenz kikövetkeztette teljesebb leié alakot ugyan
nem, de ennek v-es változatát = lévé s egyberántva // még
megtaláljuk a Jordánszky codex némely helyén. Hü átírás-
ban itt következtetjük az illető helyeket: „Esznek az mor-
salékból, kik /^í76'hulnak hű uroknak asztaláról (402.). Valának
hü velők sok betegök és lévé hányák hü lábainak előtte
(403.). I^evé esvén a szolga hü elétté (előtte) kéri vala hütet
(411.). Lévé hagyítván a templomban a pénzeket, ki j eve
elélek" (444.)- A //-re szolgáló példák közül is egy-kettőt
ide iktatunk : „Z/ vonván hü ruháját, palástot takarojtának
hü reá (446.). Lé vetkőztetek hütet a bársonból (510.). Lé
hajtván hü fejét, ki bocsátá hü szent lelkét" (696.).

Következik, hogy a lellebb nem romlott kiejtésen alap-
szik, valamint a lejjebb, lej'ebb sem, s nem hogy szabályelle-
nes volna, hanem ez az igazán helyes. Azért ajánljuk a t.
kérdezőnek s azoknak, a kik vele együtt leebb-et használtak
és használnak, írják ezentúl helyette a jésült lellebb = lel-
/ebb'h6\ módosult s nagyobb részt így is hangzó, egészen
kifogástalan és szabályos, lejjebb alakot.

4. Kérdés. T. szerkesztő úr ! Látom a Nyelvőrből, hogy
e folyóirat szívesen foglalkozik s tért nyit a találós mesék
nek is. A t. szerkesztő engedelmével én is közlök egyet.

36*

Digitized by VjOOQIC

564 kérdések: a nyklvör olva.sóíhoz.

Mondhatom^ nem a legutolsók közül való; meg* fogja ütni
a mértéket. Itt van :

Se keze, se lába; se értelme, se veleje; se fénye, se
színe; se íz^, se bíze; se ép, se szép. Mi az? — Omvéd,

Hogy se a t. szerkesztő, se a t. olvasó ne törje hiába
rajta a fejét, ide teszem megfejtésül: aiisbauen. így van ez
kinyomtatva betűről betűre Ballagi német-magyar szótárá-
ban: j^Aicsbauen: omvédnű Atisbau: omvédés.

Hanem most már én kérem a t. szerkesztő urat, hogy
fejtse meg nekem e rejtélyt. A védni szót azt értem; de
hogy mi Isten csodája lehet az az onij az már nem az én
gyenge fogamnak való dió.

Felelet. Fogas kérdés ! Nem tudjuk, sikerül-e meg-
fejtenünk ; mert, megvalljuk gyarlóságunkat, mi nem ren-
delkezünk azzal az égi adománnyal, az ihlettséggel, a mely
újítóinkat lelkesítette, s mint sokszor dicsekedve emlegették,
a hetedik égig ragadta. De elmondjuk, ha a t. kérdező
megelégszik vele, sejtelmünket. Mi úgy gyanítjuk, hogy ez
az om ugyanaz az ,elvont gyök', melyből a XSzótár szerint
yyomlikj omladj omlaszt y omlít és származékaik erednek;"
úgy hogy om a neologia tanítása szerint az omlds-ndAi teljes
egyértékese azzal a különbséggel, hogy amaz takarosabb,
díszesebb, ékesebb. Ha e gyanításunk nem alaptalan, akkor
ez az omvédf omvédnt egyike a legtökéletesebb alkotásoké-
nak, a mely valaha a neologia műhelyéből kikerült. A töké-
letességnek egyéb kellékein kívül különösen az újság vará-
zsa az, a mely megragadja lelkünket. Eddig így beszélt a
magyar ember: „Védem a haza/ a veszély^?/", de: „a ve-
szély/ elhárítom a hdizklól^. Egészen új s ezzel homlokegye-
nest ellenkező ez az új-magyar atisbauen; ez nem elhárí-
tani, hanem megvédeni akarja az omlást, hogy kitol,
azt nem tudjuk, csak gondoljuk, hogy talán a bányászok-
tól. S mily érthetően, mekkora rövidséggel és szabatosság-
gal mondja ezt: Én omvédek, te omvédsZy ő omvéd* Ti, ha
akartok, omvédjetek^ de mi az apátok lelkének se omvédünkl

Szakvas Gábok.

KÉRDÉSEK

a Nyelvőr olvasóihoz.

Használja-e a nép és milyen értelemben a következő
kifejezéseket ?

1. ÁrvánszülöU (posthumus): az olyan gyermek, a ki
apja halála után született. A németből iiúószülöfi'Te for-
dították.

2. Rémese, Az orvosi nyelv a vastag bél egyes részeit
nevezi „fölhágó. haránt és lehágó rémes é"-nek.

Digitized by VjOOQIC

WF.Í.VTÖRTÍIKETI ADATOK. 565

3. Cseplesz: az orvosi nyelvben a kötényszerűen le-
csüngő reczés hashártya. Kriesch növénytanában cseplesz
a. m. bozót, élö sövény.

4. Csórva, csorvds Idz. gyomorcson^a: gyomorrontásból
származó forróság, lázas betegség.

5. Mondják-e valahol zsigerek-n^V. a test belső részeit;
u. m. májat/ lépet, veséket, beleket ? Arany a johok régi szót
használja: „Bőrét lefeszítek, johait fölmetszek" (Buda halála.)
A magyarázatban jonhó-t is említ Arany, valamint a „sze-
kér juhá"-t vagyis belrészét.

6. Ismeri-e a nép a bönye szót ? Ezt az orvosi nyelv
ínszerü takaróhártyák megnevezésére alkalmazza. Czeglédi
származású asszony szájából hallottuk a bőnyeg, bönyeges hús
kifejezést.

7. Használja-e a nép a csökevény szót, hiányos fejlő-
désű, csenevész értelemben? Csökött %zó €i6ioráxiX Somogyban.

8. Népies szó-e b, fan, fanszöry fanosodds ? (L., alább a
kiskunsági tájszók közt. Szerk.)

9. Az orvosi nyelv egy belső mirigyet, mely csak az
első életkorban van meg kedeszmirigy-nek nevez. Ismeretes-e
valami értelemben a kedesz szó?

10. Az orvosi nyelvben nyombél elnevezés járja a
„duodenum, zwölffingerdarm" kifejezésére. Hogyan nevezi a
gyomorvégi belet, vagyis a vékonybél kezdő szakaszát?

NYELVTÖRTÉNETI ADATOK.

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből
s egyéb okirataiból 1583-tól kezdődőleg.

Olyat mondok, hogy meghűlnek belé az szom-
szédok: megijednek, megrémülnek.

Az irigyek ellen igazsággal akarom jó jusso-
mat állítani: tanukkal fogom igazságomat bebizonyítani.

Kénytelen vagyok törvényes és fáradtsá-
gos médiumokra fakadni: költséges perutra, s tanú-
vallomásokra bocsátani.

Elugrott mert a szolgálat nem tért a nyakára:
elszökött, mert a dolgot nem szerette.

Szégyenlem-szabásu az egész dolog : szégyen-
leni való, gyalázatos dolog.

Nem szabad az egyik oltárt megfosztani,
hogy a másikatfelékesithessük: nem szabad egyik
ember ügyét elnyomni, azért, hogy egy másikét megment-
hessük.

Nem kevés gonoszt látok feküdni ezen dolog alatt:
ezen dologból még nem csekély baj lehet.

Digitized by VjOOQIC

506 NKPNYKLVHAQYOMÁNYOK.

Kivették az jármota nyakokból: megszaba-
dultak a tehertől, büntetéstől.

Külön akarja a maga dolgát forgatni: el-
intézni, végrehajtani.

Szívesen bánom, hogy ígéretemet nem tehettem
meg: igen bánom^ hogy nem teljesíthettem igéretemet.

Vérhedt szándékkal volt utánunk: gyilkos
szándékkal tört. rohant ránk.

Ugy megütött, hogy elmémet nem tudtam:
eszméletemet elvesztettem, elszédültem.

Nyolczszáz bomlott forintaink kőzz ül csak
másfélszázat vöttek be: forgalomból kivett, érté-
kében megcsonkított ....

Az mostani bolyagó állapoto kh o z képest : hábo-
rús, zavaros időhöz képest.

Minthogy most az idő nagyon tolvajos: mindenfelé
igen sok^a tolvaj ....

A húst egy óráig sem szabad tágítani: egy óráigf
sem szabad hus nélkül hagyni a várost. (Rendelet a mészáro-
sokhoz.)

Katona 1-ajos.

Régi székely népdal.

Tege délben*) Kayantoban, Sarbol gay lesz tavazara.
Biró lett az esik a tóban, Lobol zápon kolosmara.

To kizarad ebhawára,
Biró kerewl kosolyára. Gewye rag az kapu zaben^

Endrew yukat ver az feyen,
Ola falwan az wasarban Lofew zekel lez Endrewbewl,

Belefúlt az lo a sárban, Zalona hat az gewyebewl.

Chalupka Rezsó.

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.
Szólásmódok.

Üti a kutyát bot nélkül : teszi magát, mintha nem tudna a
dologról.

Szemedbe mozsikál s ha tekéntőd, hát ellenségdd.

Hét tetővel aggyá tovább^ a mit hall.

Tette a czélt, hogy igy csugy teszén.

Elbeszélt ö neköm mindént tuvirőll hegyire.,

Innya sém viheccz neki : meg sem közelited.

Vízhordó pipe : legkisebb pipe. (Alkalmazzák emberre, de más
élő lényekre is.)

*) olvasd : Tege (tegnap) délben.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK. 567

Vészek neköd szép ruhát, dali vérésset, hoppi kéköt, látatlan
színűt, hallatlan hírű^.

Bolondnak bot kéli s fapénz a markába, ha elveszti ucs-
csem kár.

Nem üti ki a vak ló szemit: nem aeokott bőkezű lenni.

Ért hézza, mind a bagoj az ábc-höz.

Bolond nem vagyok, hogy a vögyböl a hégAet tőcscsem.

Ojan vékon, hogy csak az ige tárcsa.

Mindénbe ne üzsd az orrodot !

KoLUMBÁN Samu.

Hasonlatok.

ügy kaptam magamba, mint a strucczmadár a követ.

Olyan görbén megy, mint az ököré.

Sorba megy, mint Golopon a kutyaugatás.

Ugy fémlik a szeme, mint a körös bugár.

ügy jácczik az eszével, mint a kutya a farkával.

Kapós vagyok, mint a heringfej.

Olyanokat sóhajtozik, mint egy cselédkenyér.

Olyan a lelkiismerete, mint Pámeré Tokajban.

Olyan fejér, mint a' kit a meszesgödörbül húznak ki. (Nincs
köszönet a fehérségében.)

Ugy jár a nyelve, mint a kupai malom.

ügy megy belé, mint Ladányba a mennykű.

Felötözött, mint a bányai embör. (A telkibányai emberről
szokták Abaujban mondani gúnyosan, hogy egy tarisnyát akaszt a
nyakába, melyben egy fanyelű bicskakés van, s ezzel megy a
templomba.)

Hajlik, mint a német imáccság.

Ráviratt, mint a kövesdi farkasra.

Megtisztelte, mint a kutya a verem tetejit.

Mindennek móggya van, mint a perecztáncznak.

Válogat, mint Mudri a botokba.

(Zemplén m. Deregnyő.)

Paszlavszkly Sándor.

Orvosi kifejezések a nép ajkán.

Cörvélyék, csomók támattak a nyakán. (Gömör m.)

Buborcsó: pattanás. (Tolna m.)

K u p r e c z vagy s ö n y e d é k : rüh, kosz. Kupreczés zsidó :
piszkos, sebes hátú. (Azt mondják, a zsidók azért kérik a deret s
szent Mihálykor meghenteregnek benne, ^i^RV ;niég né kupreczé-
ségg3'enek^ (Jánosháza, Vas m.).

Szemem hőlö (hüvelye) : szemhéj. (Szombathely.)

Digitized by VjOOQIC

568 Nl5;pN^^i:LVTí \gyomA\yok.

Szémém pillántója: szemhéj. (Pécs és Veszprém.)

Belső g y ü 1 1 é s, kis g y ű 1 e d é s. (Nógrád m.)

Kihányásai vannak a testén : kiütései. (Kecskemét).

A kérészt tetemem: kereszt csontom. (Kaposvár^
Sopron m.) ^

Nagyon csökött: hitvány, fejletlen. (Tarany, Somogy- m.)
(vö. csöke vény: rudimentum, Szily Kálmán, Nyr. XIV. 324. 1.)

MögTögzött a birka, vérfutás érte : lépfenében hir-
telen eldöglött. (Tarany.)

Kipökö^öm a hurutot, slájmot : hurut itt annyi mint
turha; orvosi értelemben hurut annyi mint ,katarus*. (Jánosháza/
Vas m.)

Hevül a b é s Óm. (Jánosháza.)

Ném iszom bort, mer nagyon izzolok tűló : izzúnyi, hevülni.
(Zala m.)

A hideg is börzögetétt. (Jánosháza.)

Szerencse hogy másra el nem ragály ózott: át nem
ragadt a betegség. (Nógrád m.)

Létöszi magát a sok sirassál : elepeszti, elgyöngíti.
(Kecskemét.)

L a p p a d : lohad a dagadás.

('sAPoni István.

Népetimologiák és ferdítések.

Egy ismerős földművessel találkozván, e szavakkal hitt me^
szöllejébe, a hová épen indulóban volt: Nem tartam ázna az úr
velem ; kimegyek a szöllöbe.

Egy másik egy patakon áthaladva ezt a kérdést intézte hoz-
zám : Hun van ennek a forrásnak az eredméaye?

Ugryancsak egy földművestől hallottam a következőt : Émégyék
a fijam vizsgázattyára, meghágatom mit tanút.

Feleki Sándor.

A mássalhangzók, nevezetesen az / kihagyása, miatt történő
hangzó nyújtás a nép nyelvének egyik általános tulajdonsága. Azon-
ban az iskolákban %zt hibaként tanítják. Ennek lehet aztán tulaj-
donítani, hogy a választékosan beszélők, kiv41t pedig ha írnak, olyan
szótagokba is toldanak kihagyottnak képzelt mássalhangzót, a hová
nem . tartozik. Az uriaskodó mesteremberektől, városi cselédektől,
hajdúktól, sőt iskolázott parasztoktól is nem egyszer hallhatni pipa
helyett pé/pa, csépel helyett csé/pfL

Egy somogymegyei tanító, a kinek nagy fáradságába került,
mig ytanonczaival* meg tudta értetni, hogy Somogy megyében hibásan
mondják : szíva, mert ennek helyesen szt'/va a neve, e grammatikai
szabálybüszke tudatában így szólítá meg a korcsmárosnét : Kérem,
adjon nekem három darab két krajczáros s z i*l v ar t.

Digitized by VjOOQ IC

níipnyelvhagyomAnyok. 569

Synechia a szemészetben a szem irisének kóros lenövésc.
Magyaráztuk pedig íiatalabb kollégáknak, hogy ennek az embernek
a szemén synechia is van. Közbevág a beteg : Igen is kérem,
színe h i a vagyok ; nem tudom a színeket megkülönböztetni.

CsAPODi István.

■Szép nyári alkonyat volt. A családtagok együtt ültek a veran-
dán. A nyitva álló kapun egy úri vendég nyargal be, leugrik lová-
ról, s az ott babráló bérestói kérdezi : Itthon vannak az uraságok ?

— Igenis kérem. Ott ülnek a reverendán.

— Hol?

— A reverendán vagy mi fenén.

Újhelyi KAlmAn.

Népmesék.

Kérmomiéti.

Ecczér vuót éggy öreg asszonnak éggy unokájo ; aztán az öreg *
asszon íékfittö mindén réggel az erdüőbe a liánt. Má igén hidegek
vuótak, a lián léŰt a fa tövibe, sirt, ehés is vuót. Uóra mént éggy
«mbér, kiérté tfilö : Miér sirsz té kis lián ?

Honné sirnfk, mikor ehés vagyok ; éggy öreg anyám van, de
addig ném ád enném, mig ét-téré fát nem vüszök az erdűöbül ;
de igén fázom.

Aszongya az ember. Gyere kis Hányom, majd adok ién ennéd.

Azután iéméntek, év-város végihé értek. Ott vuót ék-kis iér,
a liánt mégförösztöttü a vizbe ; aztán mikor kigyütt a vizbül,
hiétszer ollan szíp vuót, mind elüőbb. Azután bevezette a városba ;
a királfi ippen akkor házosodott. Má mindén liánt odavüttek a kiráU
fmak, de égysé tecczétt neki.

Oda vezeti a Kérmomiéti is a liánt; a királfinak ez tecczétt
még; aszongya hogy ez lesz az ű felesígé ; a többiek iémehetnek.
Hanem mégmonta a Kérmomiéti a liánnok miég kint, hogyha a
királfi felesígé lesz, mást tizénhat esztendüós, mikorra tizennyuócz
esztendfiös lesz, ha még ném tuggya mondani, hogy Kérmomiéti a
neve, akkor iévüszi.

Elüögyütt a tizenhetedik esztendüó, má csak éggy vuót hátrö ;
a királnié asszon még iéfeletté a Kérmomiéti nevét. A királ ném
tutta, miér ollan szomorú a felesígé. Kiment a katonáiho ; aszongya :
mást itt vattok mind, ha valamelliték a királniét mégnevetteti, annak
odaadom a királságom felit.

Vuót köztök éb Bolom Miska ; aszongya : ién megnevettetem.

A Bolom Miska bemégy a királnié ü fölsíge elejbe; a királ-
nié még éh-huszast adott neki, hocs-csak mennyén elüllö. A Bolom
Miska iémént a kocsmábo, mégitta mind a húsz krajczárt, aztán
kiment részégén az erdüöbe léfekűtt, elalutt.

Digitized by VjOOQIC

570 NéPNYELVHAGYOMANYOK.

Mikor fölíbrett, messzire lát ék-kis tűzet, azt kerénguli valaki,
axtán mindig azt számlálto : Örülök, hogy a kiránié asszon ném
tuggya hogy Kérmomiéti a nevem.

Ezt a Miska méghallotta, mingyá fölírta ékkis pappirosra,
aztán haza mént ; aszongya a királnok : Mást megnevettetem a királ-
nié fi fölsígit.

No Bolom Miska, ha megnevetteted, felé királságomat még-
kapod.

Bemég}' ; akkor még kiét húszast akart neki annyi a kiránié,
hocs-csak mennyen elüllö. De a Bolom Miska oda nyújtotta a pap-
pirost ; aszongya : addig ném mének el, mig ezt ié ném uóvassa. A
kiránié ném akarta iévénnyi, de miégis csak eluóvasta ; aztán iéne-
vetté magát.

Bemént a királ is, igén mégörüt neki ; Bolom Miskánok oda
atta felé kiráságát.

Elüőgyün a tizennyuóczadik esztendüö ; ífiétájbo mégy a Kér-
momiéti. Koczogtat az ablakon : Kiránié asszon mi nevem ?

Jésüőbe ném szuól semmit.

— Kiránié asszon mi nevem ?
-- Ördögi

— Kiránié asszon mi nevem ?

— Kérmomiéti, Kérmomiéti, Kérmomiéti, Kérmomiéti !

Erre akkora szelet hajtott, hogy a ház tetejit mind iévüttő,
(Rábaköz, Potyond.)

Halász János.

r V é f

a s mese.

Hát écczér vutk nekem két ökröm, azt én éhajtottam a teme-
tőbe legényi ; amég azok att legetek, én addig csinyátom bozzábu
szekeret még igát. Odahaza vuót kilencz zsák rozsom, azt beletet-
tem égy tökhéjba, akkor évittem a mónárba.

. Kérdem hun van a malom ; aszongyák évan sétány i.

Nahát én addig léfeküttem, a szekeret kieresztettem legényi,
az igát még az ökröket a fejem alá raktam ; oztan elaluttam.

Hát écczér csak föébrettem, hát en na körtefa vuót a fejem
alatt; ére fömásztom. Egy odvas lik teli vuót madártojásso; amint
azt kiszéttem, écczérre lésüllettem. Hama haza szalattam a kisfej-
széjér, kiástom magamat a fábu ; de akkor fökaptak a madarak és
vittek e naffolóig.

Ott sokan mostak és amind éngém mégláttok, mind azt
kíátották : Oh Isten segéccs !

En az gondótam, hogy asszongyák : tágéccs ! Azér kihusz-
tam az üngömet a gatyámbu, akkor a madarak éröpütek ; én még
leestem.

Akkor bementem a faluba; égy házbo ippen lalcodalom vuót.
Én oda betoppantok, mingyár a ményasszon szoknyaránczába ugor-
tam ; de ott ném kaptam egyebet ek kémén tojásná. Amint azt ettem.

Digitized by VjOOQIC

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

57>

évesztéttem benne a késemet, azt ott kerestem effé óráig a tojásbo,
de ném talátom.

Óra gyün egy ember, kérdi, ho mit keresek. Émondom neki ;
ü még ?LSzongya : Jábo keresi azt kee, én écczér évesztéttem benn
a kisfejszémet, álló hét hétig kerestem, még sé talátom még.

Akkor én éballagtam a mónár felé ; útközben gyön éggy
ember és kérdi, hun a fejem. Tapogatom a fejemet, Uram fia ! csak
a kalapom van. Akkor visszaménék ; hát ott vuót a fejem ahun a
madarok lédoptak.

A fejemet a kalapomba tettem és éméntem. Hát mire a mó-
nárho értem, má a malom is otthun vuót. Mégőllöttem a rozsot és
hazamentem. A lisztét leraktam a szekérrü és a liszt má kécczér is
efogyott, de én hála isten mást is élek.

(Zala m. Bókaháza.)

Kertész József.

Tájszók.

Kiskunságiak.

F a b ó k, e szólásban : Kigyött v.
rágyütt a fabókja — - veszek edó
kedve. Fabóka Fábián
diminutivuma ; a nyelvjárások-
ban Habok Nyr. XIII. 525.

fagy: Összeszed, összehajt pl.
kötelet, vásznat. (Ormánys. fa-
gya s: egy csomó vmi. Nyr.
II. 278. Fajszon fagy: kutat,
motoz Nyr. Vlí. 428.)

fagérézna: eredetileg szőrből
készült ruhaneműt jelenthetett ;
most csak (átv. ért.) : sovány,
száraz. (Fan: szór. „Gubás
ebnek fanos eb társa ^. Káldy
I. loi.)

farczináz: faggat, vallat.

faszarági: zsugori.

ferhel:[?]. E szólásban hall-
ható : Viszi a férhet = elsza-
lad (gúnyos ért.)

fejetek. így hivják a tó felső
részét, hol annak forrása van ;
ugyanott azonban van egy viz-
vezető árok is. (Baranyában :
fejeték-árok — hó és esővizet
vezet le Nyr. II. 184.)

féke tő: fejkötő.

fékez kómár:. tolvaj.

féleszű: kevés eszfi.

f é n a d r ágo s : u. a.

f é r e f i n «f ó : szerető tart() (asz-
szony).

f i c z e r t ö s : sánta.

f i r z k ó : i) vékony fenyőszál ;
2) a sörétnél nagyobb, de a
golyónál kisebb ólomdarab,
melyet puskába töltenek.

f i t í t : mutat. (Somogy Nyr. IX.
283. üebreczen Nyr. VII. i8y.
Kecskemét Nyr. X. 380. Gyön-
gyösinél: „De kigyó volt belül
kifitított hal a." Chariklia).

formádzik: arczra megegyez ;
pl. „Ráformádzott a gyerek az
apjára" . E formádzik: kii-,
lönbözik tőle,, nem hasonlít
hozzá.

forduló:
lőbe v.

takarodáskor a szöl-
tanyára kimenetel és
onnét egy szekérterehnek be-
szállítása. (Fehér m. Nyr. X.

189).
fő kel: feldagad.

Digitized by VjOOQIC

572

níIpnyelvhag YOM Anyok .

f ő k o n t y o I : fejbe ver.

föjhödzik: fél, tart vmitöl ;
P^- wUg^yan föjhödztem ám,
hogy rám is kerül a sor".
(Megfelhözni hasonl. ért.
nagykunsági szó Nyr. II. 326).

fukuzáll a gyermek, midőn
hazulról az iskolába indulj de
máshol elcsavarogja az időt.
Atv. ért. henyél, hever. (Szen-
tes. Nyr. VIII. 187).

fullér: előhírnök (Tapoleza
Nyr. X. 475).

fullákol: fuldokol.

f u r b i c z : egy csapat, egy szál-
lítmány ; pl. „Má émönt éggy
furbicz, most kűdöm a má-
sikat".

fűköröm:' a szarvasmarha két
kisebb körme.

fümönt: jó, jeles, finom, de
gúnyos ért. (Kákonyi P. Akas-
verusában : „És alája egy
fejementö jó lovat". Ug^an
c helynek egy másik válto-
zata így hangzik: ^És alája
egy fümentő jó lovat". L.
Régi Magy. Kőit. T. III. 287.

és 474. ).)• /

g a I a c s i n : sárból csinált s

megszárított golyó, melyet pa-
ri ttyából dobálnak.

g a m ó : horgas végű -bot ; tulaj-
donképen az ennek végén levő
horog. É g a m ó z : elcsen.

gángó, gángol: rossz, so-
vány ló.

ganczos, ganczol: borzas,
borzai. (B o n c z o s u. a. Nagy-
kunságon Nyr. III. 233. Sza-
mosháton Nyr. X. 139).

g a r á d : felhalmozott sárból ké-
szült kerítés.

gaja: híg eszű.

g aj c s OS : girbe-gurba.

g á n y ó : kertészek csúfoló neve.
(Kertésznek hivják a más
tanyáján lakó szegény embert).

gebed: döglik (tréf.); pl. Ge-
bedj mög.

gebeszködik: (tréf.) nyúj-
tódzkodik, ág^kodik.

gezemicze: gizgaz, aprólék ,
törmelék. (K.-Baranya Nyr.
III. 282. Dcbreczen Nyr. VII.
189. Szathmárm. Nyr. X. 431).

gesznye-gusznya: apró-
lékos holmi, többnyire ruha-
nemű, genye^-gúnya.

(Kis-Kun-Halas.)

Szafmármegyeik,

Korda Imrk.

R o h o g : a tűz, mikor nagy
lánggal s erős zúgással, lobo-
gással ég, csapkod.

reppen (a cserép- vagy fa-
edény): kissé meghasad, meg-
reped. Ami egyszer megreppen,
tovább is hasad.

r i c z u : szűk, ügyetlenül, ferdén
szabott s varrt ruhadarab.
Riczu dolmány, rövid is, szűk is.

r i b o l : koptat, ront, nyű valamit,
ruhát, eszközt. Elribolta : cl-
nyüttc.

r o h o d a : avult, összehullásnak
indult nagy épület, vag^' láda-
féle eszköz.

rideg: hitvány, sovány. (Csak
sertésre hallottam mondani) :
rideg .sertés : sovány, hit-
vány sertés.

r o m i n c s ; a gyors futásnak
induló jelző szava. Álló ! ro-
mincs ! elfutott !

révézetes; erősen megijedve,
nagy lihegéssel, akadozva bc-

Digitized by VjOOQIC

I

NéPN^'ELVHAGYOMÁNYOK.

573

szelő, s ki azzal mást is ijedt-
ségbe ejt.

rönkő: a nagy, vastag fának
azon része, melyből deszkát
szoktak fürészelni, vagy zsin-
delyt hasogatni ; másként tőke,
test fa.

s ó r á 1 : lassan, mintegy alatto-
mosan jár-kél, s szégyenkezve
távozik.

sündörög: sűrög-forog valaki
körül, vár, kivan, óhajt valamit
tőle. Addig sündörgött körü-
lötte, mig meg nem nyerte
amit kivan t.

s z á rm o I : szétfejt, szétszed, dara-
bokra, szálakra tép valamit.

s z á m 1 i k, ' a szántó földről szok-
ták mondani, hogy : jól, köny-
nyen, vagy rosszul, nehezen
számlik : szántódik.

szedelősködik: összeszedi
magát s holmiját,különösen ruha-
neműjét.

szukmány: durva, szürdarócz-
ból készült férfi felső ruha.

sudrimankó: kicsiny, rövid,
szűk felső ruha, melyből a
testet ügyetlenül kiszabták ; el-
rontott ruha, vagy egyéb ügyet-
len, haszna vehetetlen eszköz.

szűrből: lassan iszik^ mintegy
csak a foga között szűri,
amit iszik.

Suhadozott, nem tudni mit
jelent; jómódú, s jókedvű
emberről szokták mondani :
Könnyű neki ! tele van a segge
suhadozott mogyoróval : jól
van dolga.

s i 1 á p : levágott nagy darab
kenyér.

satrafa: vén emberről, asszony-
ról mondják, kikkel nem lehet
bármit elkövetni.

sopotyás, setycpotyál:

lassú hangon suttogva beszélget
valakivel.

s 1 a mp á 1 : lassan, lomhán megy
valahová. Egy cseppet se siet,
hanem csak slampál. -

sug, sugdál: dob, hajít, hajigál.

s u 1 1 og : szégyenkedve lassan
elmegy, kullog, ballag, elkot-
ródik.

sürüllöm: sűrűnek, igen sűrű-
nek tartom, pl. vetést, ami
jobb volna ha nem volna olyan
sűrű.

sűrít: szorgosan jár utána, körü-
lötte valakinek, gyorsan jön,
megy.

szálvonáz: a vászon, vagy
általában a fehérnemű varrás-
nál a vászonból egy vagy több
szálnak gondosan való kivonása,
melynek nyomán megy aztán
a varrás, a lyukacsos p r á-
mázas.

szöszmötöl: keresgél, kutat-
gat, ide-oda tesz-vesz valamit,
holmi haszontalanságon, cse-
kélységen dolgozik.

sütkölőzik: melegszik, közel
a tűzhöz áll, sütteti magát.

szűköl: az ebnek bizonyos
ijesztő hangon való vonításá-
ról szokták mondani.

s i 1 1 o m : valami csekélység,
semmiség. Sillomba: vette az
egész dolgot.

s z a 1 m á z : hebehurgyán, hányd
el-vesd el módra csinál valamit.

s a s f a : kerítésnél, faházaknál azon
hosszában kivésett oszlop, mely-
be a deszkát illeszteni szokták.

sunyi, sunyáta: kissé alat-
tomos, lomha ; innen : szuny-
nyög: lomhán, gyanúsan ide-
oda tekintgetve somfordál, eU
oldalog.

Digitized by VjOOQIC

574

NÉPNYEL VHAGVOMÁNVOK.

s z o t y k a : ügyes, bátorbf szédil csövekből kinövő selyem-forma

leánygyermek. szirma ; a felső himvirágát

selyme: a málé virágának a zabjának szokták nevezni.

(Nagy bán) a.)

Katona Lajos.

Kis-K ü k ü I 1 ö in e g y e i c k.

A 1 1 k a p c z a : állkapocs. ., Sze-
gény alának még a zállkapcája
is mind ósszó tórótt".

beszéd: mese. „ Ajan beszédet
senki se tud mandani az egész
faluba min Pendsi nén".

barza: bodza. ^Ki kéne má
azakat a barzafákat is vágni".

bugyborék: buborék. „Úgy
bugyborékal a viz minda fene
akkara bugybarékakat hány
mind degy pujka tajás".

buzdugány: buzogány. .,Ajan
macsukás battya van, min degy
buzdugány".

czafrangas: haszontalan,
rosszféle ; csak lányra mondják.
„Má újbó itt vót az a czaf-
rangas. Vigyázz magadra, té
kicsi czafrangas".

rzikk volt: a labdajáték mű-
szava, akkor mondják, ha a
súlyosan, fölötte sebesen dobott
labdához ütve, csak alig érinti
a bot a labdát. ,,Menynyetek
csak csügni. me czikk vót".

c z a n d r a : ujjatlan köppönyeg.
„Há nem veszi fel ke a czan-
dráját?"

c s e m á j : haszontalan, pipogya.
„Csemáj egy legény még ö is."

csujány: csihány, csalán. „Sa-
hase ülsz veszteg, mindétig
tekeregsz; mást is min csupa
csujány csípés vagy".

csűrd é, csóré: meztelen.
., Eleget kentem a csóré testit,
de biza csak annyi vót* A
zö kéme gyermekei . mindég

csurdén járnak, minha éppeg
czigányak vónának".
csügni: összeütni. „Gyere Jóska
csügjűnk, lássuk kinek erósóbh*
a pirastajássa".

dong: hátbaűtés. ^Vigyázz fijam
Benedek, ha utánnad eredek
ajan dongót eresztek, hag)* a
szemed kimered".

^ R S y ^ • ^gRy* Csak számlálás
közben járatos ez alak. „Eggya,
kettő, háram. négy, kicsi kutya
huvá méssz ? "

e 1 n y ű n i : elhasználni. „Ha vóna,
istálam az úrfit, valami rassz,
ényűtt nadrágja".

facsaroskodni: huncut-
kodni, alattamoskodni. „Kutya
facsaras lelkű, mindég facsa-
raskadik".

faláb: gólyaláb. „Ijen sárba
csak falában mehetek".

feledés: a földet felében biró
ember, a ki t. i. a fele haszon-
ért megműveli a földet. „Híjjá
kt' a feledéseket is".

f ü 1 1 ő : kemencze, . kályha. ,,Ne
menny a füttőhez, mc elégeted
magad, fijam".

galy: rög. „Ma ebbe a gajba
négy tehén se elég."

galambbúg: galambdúcz. ^ A
bakk macska minmegette a
galambakat, mas má éggy sincs
a -galambúgba".

g y a v ú I : gyógy úb y,Séhagyse
akar má meggyavúlni a kicsi
újam".

Digitized by VjOOQIC

népnyelvhagyomAnyok.

575

hivatalos: hivatalnok. „A
hivatalasak is min féjüttek".

Kapuzábé: kapufélfa. ^ Har-
gasan áll a kapuzábé".

k a t i p i 1 a : anyámasszony kato-
nája. «Ne légy ajan katipila
te, ne ujj mindétig a kanyhába'^.

katlanazni: jöni-menni, bo-
lyongani. „Ne katlanazz annyit,
hanem láss a dógad után, egy-
másután.

kecskebuka: bukfencz. „Ves-
sünk kecskebükát, vaj men-

nyünk a kazalra, s kecske-
kázzunk annét le**.

kalbászrasta: trieur. „Ekéne
hagy kérjük ászt a kalbász-
rastát, me ha ma nem rastálunk :
hónap még éggy szem se lesz
hagy mit vessünk".

kóréba tánczóni : versenyt
tánczolni ; a tánczosok ilyen-"
kor szembe állnak, s egy
helyben maradva tánczolnak.
„Ajjatok ki, Pista, kóréba,
lám ki tud jabban".

(Szökefalva.)

KispÁL Mihály.

Hontmegyeiek.

A g a c s : ákáczfa.

h a n (1 s a : kancsal.

b o c s o r a : vacsora.

b ó i a : balta.

c s é n g é r : silány bor.

c s é r b a : csorba.

c s ó v á n y : csalán (urtica).

c s u 1 y a : azon kutyákról, juhok-
ról sat. mondják, melyeknek a
füléből egy rész le van vágva.

c z u p k a : gyümölcsnek a szára,
csutkája.

d i d é 1 1 e : barátfüle (tésztás étel).

d u t k a : búbos banka.

c 1 1 e t é s : fiatal szöllő pl. kevés
bor termett azr elletésben.

elpártolni: elvállalni.

clvintérédik: megromlik
pl. A bor elvintérédik vagyis
megsavanyodik.

észtréngálni: arra mondják,
ha valaki a juhakolból egy
kisebbszerű ajtón egyenkint ki-
hajtja a juhokat, a juhász pedig
azokat megfeji.

é s z t r i : eresz.

é r c z e : jércze.

í'ö 1 h á 2 : emelet.

gébre: bógre.

gészkénye: gesztenye.

g i r 1 n : görény.

g y ű k ö r : tükör.

h a m b i t : folyosó.

három szer: háromszor.

h á t y i k a s : négyszögletes kas,
melyben füvet sat. szokott a
falusi nép hátán haza hordani.

ház: szoba pl. első ház, hátulsó
ház pl. „Be ne menny az ésö
házba".

h é h ö : gereben.

hidorni, hirgálni: kotorni
pl. „Le ne hidord a babot
az asztárú".

h ó k a : olyan ló, a melynek hom-
lokán fehér csillag van.

h u b o r k a : ugorka.

í V e 1 ö d n i : vesződni.

k a 1 á n t á I, midőn a gyermek
többed magával karácsony elő-
estéjén az ablakok alatt énekel,
hogy valami jutalmat kapjon.

kecsege: köcsög.

kicsap: sáros vizzel kisi-
mítja a szoba vagy konyha
talaját.

k í s á l k o d i k : ellenkezik, ve-
szekedik (luctari).

krasnyog: midőn a kis gyer-

Digitized by VjOOQIC

576

NÉPNYELVHAGYOMÁNYOK.

mck apja csizmájában járkálj
csoszog.

kürtő: kémény, kürtősöpró,
kéménysöprő.

leromlik: lesoványodik.

i é V ó k a : edény, melynek segélyé-
vel a bort a hordóba töltik.

m é c z k a : párbér.

m i n d í t y i g : mindig.

n y a f f a 1 1 : kedvetlen.

nyirbálkodik: nyugtalan-
kodik ; pl. de rossz gyerek ez,
annyit kő vele ívelőnnyi, egész
nap nyirbákogyik.

n y ó 1 y a : nyavalya.

öregebbik uram; így hivja
az asszony férjének a bátyját ;
az öcsét pedig : fiatalabbik
uram.

pampuska: fánk.

p c g y : pedig.

pitvar: konyha.

p i t y k ö : kavics.

p o c z i k : egér.

p o 1 o s n y i k : záp tojás.

prészmog: i.aki kelletlenül
teszi a munkát ; 2. prészmog
az eső : permetez.

prézsmitál: sok haszontalan-
ságot össze-vissza beszél.

p u p 1 i k : szénahordó kas.

r ö z s g y e : rőzse.

t r o m b a : kisebbféle zsupp.

trosnyok: kukoricza torzsa.

V é r n y o g : a ki este a kellő
időn túl hosszabb vagy rövidebb
ideig fönmarad.

z a v a d z á 1 : lábatlankodik, mást
a munkában akadályoz.

z s í t á r : sajtár.

(Páld.)

PiLISSY GyÖZÖ.

Szilágyságiak.

bakafánczos: makacs, mak-
ranczos.

béren a, sövíny: vessző ke-
rítés.

b i r t y ó k a : éretlen, nyomorék
szilva.

bujbeli, bujka: téli felső
öltözete a nőknek.

bécsi tök, ludáj: sütő tők.

b i c s a k 1 i k : akadozik a nyelve.

bikacsol, bicsakol: pl.
„megbikacsolta (v. megbicsa-
kolta) magát''.

b u m f u r d i : ügyetlen.

b i c z e g : sántít.

d i b - d á b : tekergő emberről
mondják.

csonkatollas: a fiatal madár-
fiókot hivják így.

c s e r m á 1 n i : ellopni.

elsinkópálni: ellopni.

e 1 1 ö k í t e n i : ellopni.

elsomforgyálni: elillanni.

eltángálni: nnegvemi valakit.

f a v á g i t ó : rendcsen egy göbős,
b ö k ö s fatörzs, a melyre rá<
fektetik a széthasítandó fada-
rabokat.

fekíjj: seb.

f i c z f a : fűzfa.

Martonfi Lajos.

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM.

Jsbólh Osikdr:
Balassa József:

Barhariis Róbert :
brecskay Jiinos :
Gold\ibfr lgndc\:
Joanninncs György :

Kardos Albert :

Kas^tner Gé^a :
Kirdly Karoly :
Könnye Ndndor :
Körösi Sdndor :
Kulcsdr Endre :
Kunos Igndc\:
Munkácsi Bernát :
Simonyi Zsigmond :

S:;^arvas Gábor .»

207,

S^innyei Jó\sef :
Tömíö Gyula :
Volf György :

M. NYELVŐR. XIV

Értekezések.

A jzsoltár' szó cs még valami

A nyelvjárások tanulmányozásáról 157,

A népnyelvhagyományok följegyzése i . .

Egy második hangzóilleszkedés a magyarban .

Szótagok, szavak, mondatok

Miattam, tőlem

A mester-szótár

Vendég

A yuek^ ragu név és a birtokszo í^, 52,

Válasz a »nyelvészeti logiká«-ra 502,

A göcseji nyelvjárás 168, 21;^, 39:^,

Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv

Irtás

Verseghy mint neológus

A névragok és névutók hasznalata

Olasz köles ■ nszók 65,

Genitivus és dativus

A helynevekben levő népetymologiarol

A magyar-ugor szótár. 15, 58,

Budenz ugor alaktana

A magyar névragozás . . 246, 289, 337, 3ó5, 433, 481,

A ,czápa* családja és származása

Dugába dőlt

Pipere

A német kölcsönszók

Dorbézol

Kesztyű

Torzsa, törzsök

Nosza

Az új tájszótar

A Németújvári Glosszák 14Ví, 200, 252,

Kiktől tanultunk írni olvasni ?

Egy kis szlavisztika

37'

Oldal

455
262
310
345
442
496
167
241
102
547
448
543

78
398
354
118
389

97
110

24

529

1

49
145
198
488
491
493
537
216
297
348
499

Digitized by VjOOQIC

^«g TARTALOM.

Irodalom, q,,,,

Nyelvtudományi Közlemények XVlll. k. 3. fuz. Simányi Zsigmond, 69

Die slav. elememé im magyarischen. Von dr. Fr. Miklosich. Zweite aut-

lage. Besorgt und eingeleiiet von dr. L. Wagner. Szarvas Gábor . . 73
Orvos-gyógyszerészeti Műszótár. Irta Barts József dr. Csapodí Istvdu. .. \i\
Germán elemek a magyarban. Irta Vizoly Zakariás S:;arvas Gábor . . . . ?Í17

Nyelvtörténeti adatok.

Növénynevek. Babics Kálmán 32

Béldi Kelemen inventariumából (1627). Deák Farkas ! . 82

Tanuvallatások, a Révay család levéltárából. Deák Farkas 170

Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzökönyveiből s egyéb okirataiból.

Katona Ujos 218, 356, 459, 514, 565

Babonák, egy a múlt század végéről származó kéziratból. Jánosi Béla. . . 221
Technológia vagyis a mesterségek és némelly alkotmányok rövid leirása

Gergelyffi András O. által (1809). Frecskay János 3í>7, 4<J3

Régi székely népdal. Chalupka Rf^sö ő(y(\

Adatok a nyelvújítás történetéhez.

A »tény« szó eredete. Xagy-Siigethi Kálmán 129

))Arithmetica vagy számvetésnek mestersége«. Maróthi György. (1745.)

Kulcsár Endre 351)

Fattyuhajtások.

Menevéd. Mesény. Röpde. Simonyi Zsigmond 181

Helyreigazítások. Magyarázatok.

Melleszt, mellyezni. Hermán Ottó 35

Fügét mutatni. Ponori Theiifrewk Emil 36

Fordul elő. Simonyi Zsigmond 3f>

» A számára«. Sivorényi József ' 83

Fige. Körösi Sándor 84

Tűrhetetlen. Használatos, járatos. Baksay Sándor 85

Csentész. L, A 86

wSalavári. Gold^iher Ignác^ 130

A számára. Lehr Albert 131

Férj. Siily Kálmán 132

Boncsok. Kispál Mihály. S^erkesitö 133

A lófuttatás néhány műszava. Egy Sportkedvelő. S:^erkesitö 134

Eméng. Siarvas Gábor 135

Ev. Tömlő Gyula 172

Tömkeleg. Nagy-Siigethi Kálmán 174

Pástétom. Szarvas Gábor 177

Kié az elsőség ? Torkos Lás\ló 178

ön. Simonyi Zsigmond 179

Sérv. Mellső. Rudimentum. Egy doktor 18()

Mellső. Simonyi Zsigmond. Ponori Thewreiuk Emil 222

Digitized by VjOOQIC

TARTALOM. ^«q

OldftJ

Ev, év. Frecskay Jdnos 222

Gyaksa. Kispál Mihály. Szarvas GSor 223

Nagy kalitka. Frecskay Jdnos 223

Finom. Szarvas Gábor 224

A »megvcdelnieztetett« Arany János. Shnonyi /^sis^mom/ 224

Kv, sérv, mellső, csonkuiat. Csapodi István 269

Drida. S. K 271

Fül-ajtó. A', a:. 271

Lukna. Poiiori Tbtiurtwk Emii 271

Kgy árva szó. Simonyi Zsigmond 322

A módosító igék szórendjéhez. Simonyi Zsigmond 322

Létére. Simonyi Zsigmond 323

Mellső. Frecskay János 324

Csükevény, Török Aurél 324

Csákó. .V. A'. 324

(Jolyó. Nagysiigelhi Kálmán * 362

Mogy. Xagysiigethi Kálmán 363

Házsártos. Csapodi István 364

Visszaigazított sajtóhibák. Zolnai Gyula 365

Néhány magyarázatlan szó magyarázata. Hermán Ottó 367

C/.apa. Hermán Ottó 368

Gúla. Xagysiigethi Kálmán 405

Hgy elsőbbségi kérdés. \agys:;^igethi Kálmán 405

Torzsa. Xagysiigethi Kálmán * 406

Használatos, járatos. Szarvas Gábor 406

Egy kifejezésünk magyarázatához. Szarvas Gábor 409

Petten. S:iarvas Gábor 464

Tenyésztő növények. Egy Olvasó 465

Torzsa. Körösi Sándor 466

Tenyésztő növények. Szarvas Gábor 608

Tájékoztat. Siarvas Gábor 510

Létére. Kardom Albert 511

Petten. Tolnai Jó^seJ' 512

Szivmátra. Boncs. Csimbók. S^. D 512

Román, rumuny. Kispál Mihály 513

Egy különös ö hang a magyarban. Balassa József 553

Kiépíteni. Si. D 554

Kesztyű. Csapodi István 555

Mellső. Csapodi István 555

Hordáros. Siobosilai 555

Helytelen magyarázatok. S:(arvas Gábor 55<i

Aprólékok.

A nyelvtörténeti szótár ügye 38

Uj germanizmus 38

Délibábos nyelvészek 38

A magyar szótövek 86

Ki a Zápolya ? 87

37*

Digitized by VjOOQIC

^gQ TARTALOM.

Olátl

Jobb idők jele 88

Fővárosi tudósítás 89

Két új szótár 136

Utczakeresztelés 13fi

Tattaiás, tettetés 137

A magyar igeidők 182

A mit óhajtanánk 183

Vegyészi különlegességek 184

Egy zavaró hang 225

Nyelvérzék és tudákoskodás 22tí

Különösségek 227

Hogy kérdezzünk ? 272

Félreértett kérdések 274

Mit tanít a Nyelvőr ? 275

Gyors mondókák .^ , 270

A néptanítók és a népnyelv 325

A megfejtett titok 32*5

Nyelvészeti elmésségek 327

Kérdések és feleletek.

Helyesek-e a növény és futonci szavak ? Szarvas Gdiior 3íí

Mit jelentenek és honnan erednek : hay regyio és kas:;a/)ugy ? S:iarvas Gábor 4Ó

Helyes-e a különlegesen e. h. kivdltképen (specialiter)? S:^arvas Gábor ... \S>

Vállal vagy vdlal, s mi az etymonja ? Szarvas Gábor 41

Helyes-e a nyárspolgár elnevezés ? Si^arvas Gábor 41

Helyes-e a hullik alak, s van-e az omol és omlik stb. közt jelentéskülönbség ? 370

Helyesek-e bibornok, pénztár nok-félQ szavak ? 371

Hogy fejezhető ki, hogy különböző helyen különféle borokat ittunk ? . . . 373

Ragozhatók-e n^ ikes igék a ható alakban iktelenül ? S:^arvas Gábor .... 410

Kullurpjianie, kuUivirte ptian:^e-nz\i mi a helyes magyar neve ? Szarvas Gábor 412
Helyesek-e az Írásbeli, szóbeli (eljárás) és dologbeli (jog) kifejezések ?

Szarvas Gábor 414

Alól, aban vagy attól, abban ? Szarvas Gábor 414

Hogyan mondjuk és írjuk az idegen neveket? Szarvas Gábor 417

Mivel helyettesítsük a hibás tanár szót ? Szarvas Gábor 419

Viíi-:^leszámítol vagy vií:^leszámítol ? Szarvas Gábor 421

-ként vagy -kint ? Szarvas Gábor 558

^\ vagy ő ? S:(arvas Gábor 559

Jobb vagy job ? Szarvas Gábor 559

Mi a deli szó jelentése Faludinál ? Szarvas Gábor iitíO

Leebb vagy lejebb ? Szarvas Gábor r)62

))Ausbauen : omvédniv (Ballagi)? Szarvas Gábor 563

Kérdések.

A Nyelvőr olvasóihoz 185, 330, 564

Válaszok.

A Nyr. XIV. 185. lapján tett kérdésekre '2'2a, 27G, 281, 328, 468,

A Nyr. XIV. 5 50. lapján tett kérdésekre 468

Digitized by VjOOQIC

TÁRGYMUTATÓ. -gj

Népnyelvhagryományok. uidai

Tahó furcsaságok 142

Szóhisniódok, hasonlatok, közmondások 89, 138, J86, 230, 281,331,374,423,

471, 51B, 5í>H

Atkozódások, káromkodások 94, 139, 19C

Párbeszédek 42, 138, 517

Klbeszélések 42

Népmesék 43, 91, 139, 188, 375, 424, 473, 519, 569

Babonák 44, 187, 232, 284, 332, 424

Ráolvasások 380, 426

Orvosi kifejezések a nép ajkán 44, 90, 186, 283, 567

Népetímologiák 90, 232, 519, 568

Mit beszélnek az állatok ? 475

Misztériumok 14<.*

Találós mesék 189, 233, 284, 425

Szójátékok 190

Tréfás kérdések 189

Tréfás mondókák 2aS

Gyors mondókák 45, 232

Gyermekjátékok 233, 523

Kiolvasó versek 381, 427, 474

Lakodalmi köszöntök 45

Névnapi köszöntök 426

Tájszók 46, 96, 143, 190, 234, 284, 333, 382, 421, 427, 475, 524, 571

Ikerszók : 191

Mesterműszók 48, 237, 480

* Gazdasági műszók 43, 140, 288, 431, 523

Helynevek 144, 422

Gúnynevek 144, 333

Népdalok 192, 240, 480

Néprománczok 96, 336, 384, 528

Vegyesek 421

TÁRGYMUTATÓ.

Hangtan.

A beszédnek szótagokra, szókra ' 200 | szóközépi hangzó ki-
es mondatokra oszlása 445. ; esése 67, reám: rám stb. 294,
Hangsúly 315, 443, szerepe ; piskQ)i,nyiregyhá:^(a)i 22^ \vtg'

a phonetikai szó alakulásá-
ban 446.
I. Magánhangzók: Diph-
thongusok 314 1 1 Magán-
hangzók megőrzése és
elveszése: a NéniGl -ban

hangzó elkopása 4 | össze-
vonások: jó'ól: jól stb. 438,
tévé : lé stb. 492, nekijök : ne-
kik stb. 386, 'beldl: -hol stb.
249 li Időm é rték : hosszú
hangzók a NémGl.-ban 202 |

Digitized by VjOOQIC

582

TÁRGYMUTATÓ.

rövidülések : szóvégi d e : a e
436, -be: 'be rag 250, -bén:
'ben 247, 'fiék: 'tiek 385, 'rá:
-ra 295 I kezdő szótagbeli
hangzó megnyúlása 3, olasz
szóvégi 0: magy. ó 467
H a n g r e n d : magánhangzó-
ink hangrendi fölosztása 37,
179; hangrend az ugor alap-
nyelvben 15; »hangrendi pár-
huzam« az ugor alapnyelvben
és a magyarban 60 ; vegyes
hangzó e (^) 313, hangrendi
sajátságok a NémGl.-ban 202 |
hangrendi emelkedés 58, 464,
468, 494, / beolvadása miatt
19, 59, 293, 342; hangtörés
(tapod: lipod stb.) 59 | hang-
rendi mélyedés 16, beolvadt
V miatt 21, 22, 23 I illeszke-
dés 345, 434, ném. latnpe :
magy. lámpa stb. 197, 494,
nem illeszkedett ragok: -bei^o,
'hoi 343, -nál 337, -nek 385,
-ra 295, -vá 433, 435, Gö-
csejben 215 || Hangszín:
meghatározása az ugor alap-
nyelvben iio, sajátságok a
NémGl.-ban 203 ; szegedi w
hangzó 313, u. a. Kis-Küküllö
m.-ben 554 | nyíltabbá válás:
// ; 0 197, 464, 0 : a 119,
467, 494 ; zártabbá válás :
a : 0 385, ó ö : u ü 438, é : i
120. t:i:i 439, 481, 529,
530 I labialisatio : e: 0 346,
347, i : Ö 439, ajakhangzók
illeszkedése 34510' ; ö : é 348 i'
Járulék-hangzók: / 68.
II. Mássalhangzók: gy, s,
-^í hangok magyarázata lat.
eredetű szavainkban 351, 353,
a lat. s ejtéseiről 458 |' Más-
salhangzók megőrzé-

se: Göcsejben 163, NémGl.-
ban 257; eredeti / 163; -vá
rag hasonulás nélkül (gyanús vá
stb.) 4n, 435 I elveszése:
NémGl.-ban 257; k elvész
464, / 70, 440, ('tói : 'tu y tnj
340, ('Hál: -na) 337, 7/ 363,
('ben : -be) 247, / (-ént : -én)
530, ('ként : -kén) 531, t' (mie :
;///W stb.) 433, 434, - 343,
445 I pótlónyújtással : vohta :
vőn stb. 277,' 329, 343,554 ;

dl:ll^\,lj:Kx 342,//.-//343>
/;- ; rr 295, rs : ss 343, iU :

ti 464. I Időmérték: 'nn :
-n rag 290, 'benn : -ben 247 ;
hosszú mássalhangzók a Néin-
Gl.-ban 260 | rövidülés (gtti-
ta : guta stb.^ 7 ; / megnyú-
lik 440 Hangváltozá-
sok: p :k 177, ;j : :ís 494,
m : n 339, 464, 542 [ s : cs
494, í;^ .f- 3 \'k :g e-f, 363,
p : b nincs a magyarban i |
rj : rny 70, /// .• n\ (nem ngy),
Ij : ly (nem Igy) 28 | l : r
assim. utján 67 | Dissimilatio
339 I Hangátvetés 342, 489 |
ArticulatióbeH eredetiségek a
NémGl.-ban 260 I' J á ru 1 é k-
mássalhangzók:^' 1 20,
136, 163, / 163,568, r 163,
/ 120, 163 I hiatustöltő V 440,

/434- 435. 44?-
Orthographia: magy. orth.
eredete 348, 458 ; az etynno-
logiai elv 415; a népnyelv
hangjainak jelölése 312, fölös
/; 258, NémGl. orthographiája
1 1 5 I ától vagy attól .^414, johh
v. job?^^^, 'ként v. -kint ? 558,
leehb v. lejebb? 562, ónkenl
önkényt? 531, válal \'Zgy vál-
lal} 41.

Digitized by VjOOQIC

TÁRGY MUTHTÓ.

583

Alaktan.

I. Ü s s z c t c t c 1 : Ikerszók hang-
rendi fejlődése 203. Hibás
összet. : I. Antib.

II. Szóképzés: Göcseji nyelv-
járásban 1 64, NémGl.-ban
297 I a) Igeképzés: freq.
'S;í 27, -/; 29, -al 28, -^7
praesensképzö 28 ; moni. -am,
-íífi 28 ; caus. -// 30, -lat 30,
-S7l végűek 27, -al, -lal 3 1 ;
retl. -i' 26, 27, 'ód 31, 'koíHky
'ko:{ik 29, 348, -ik 370; ho-
nosító -i^;, -/ 77, 'ái 120 I de-
nom. 'h 32, 69, 'hot -bet -hóty
'hodik 'budik, -bos::^ik 32, -ado^^
70, ad:(ik 69, -od -ed -bd 348,
'odT^ik 70; denom. / nyomai
26, 32, 70 ; -él (avél stb.) 32 ;
denom. -lu, -n -/ 70 j b) X é v-
szóképzés:-Ár többesképzö
495 ; melléknévképzö -/ 227,
-só, '$ö 128, 180, 222, 270,
301, 324, 405,555; -/, -í/-vel
továbbképzett névmástök 486;
-va ve igenévképzö. 163, 540.

III. Szóragozás:. Göcsejben
213, NémGI.-ban 304 | a)
Tövek: tövégi hangzó, kö-
töhangzó, tárgyalva 86; tö
alakok Göcsejben 163, Ném-
Gl.-ban 302 ( b) Igerago-
zás: -// 3. szem. rag 180,
-ST^a -j^í* -j^/ rag 542, es:{ik-
félék praet.-a 180, ikes igék
ragozása 4 1 o | c) N é v r a-
gozás: -á lativ. 436, -ben
-böl -he 247, -böl 438, 'ent

529, 'ho:i 342, 'i^ 48 ^ -^'<^"^

530, 'lag 166, -n 289, -nál

337> '^^> -ny^S 482, -nek
385, -nkéd, -nkent 533, -nótl
nól -ni 487, -ról 'ra 293, -ról
438, -/ módhat. rag i6é, -//
48^, -té (i'égtére stb.) 342, -/óV
339, 438, -/// 437, -uít (másutt
stb.) 484, -t'á 433 I enklitikus
ragok: -g 269, 456, 485, -lan
481, -« 340, 386, 435, 482;
pleonastikus alakok 485 | nél-
kül 338, rajtam 293.

Jelentéstan.

I. Alaki j. : denom. -^ jelen- !
tése 511, -ad és -as:^t képzős i
igék 509, ik'kcl képzett refl. '
igék 370; a ható alak hasz- 1
nálata 496, türbetetlen, türbetö I
85 I -béli jelentései 415, -ó -Ö '

■ igenév jel. 465, 508, különb- ,
ség -ó -ö és -// között 414, j
510; -talán használata 225 ;
többesképzö elhomályosulva,
továbbképezve 495.

II. Anyagi j. : boglár jelenté-
sei 198, boncsok 133, eres:(iös i
230^ 32% f^D' 2S2,férj: ,fe- ,
leség' 88, 132, 183, hagy : '
^hagyományoz* 417, has:(tiál \
85, 408, helyettesit és pótol
közti különbség 503, jár 280, 1
281, 330, 408, járatos 85/

kisálkodik 367, leiére ^2^, mell'
so Ijo, 555, mivel és lenyes::^t
közti használati különbség 413^
s:;^ám 409, tevő : ,fedö, takaró'

Í92, vendég 245, vtlág ,mun-
us' jelentésének eredete 72,
:^ömök 245.

Adalékok: 5, 6, 7, 51, 65,
85, 118, 136, 145, 146, 165,
197, 364,407,464, 543, 557,
\6i stb. Göcseji nyelvjár. je-
lentéstana 393, 448. Hivatal-
és foglalkozásnevek kifejezés
módjai 373. Vágó állatok ré-
szeinek elnevezései 277, 329.
Vezetéknevek eredete 417.

N é p e t y m o 1 o g i a i adatok :
90, 97, 232, 519, 568.

Digitized by VjOOQIC

584

TÁRGYMUTATÓ.

Mondattan.

Alany: általános alany kifeje-
zésmódjai 213.

Állítmány: igeidők haszná-
lata 182, irand fut. exact. 183,
lett terítve stb. yj, irva les:^^

(Göcsej) 21

:>•/

Határozók: ragok használata
-íí lativ. 355^ -ént 356, -kmt,
-nként 356, 'képen 355, -kor
355. -w^/ 337. -w^* 9> 5^.

102, 388, 390, 503, 547, 'Sttll

^56, -/Ó7337, -//354, -«/ 441
\a^uián, a:^óta 453, tó^r^ 323^

miattam, tőlem 496 | ragtalan
határozók 225.
J e 1 z ö : birtokos j. 9, 52, 102,

390. 503. 547-
Szóegyeztetés: 9, 52^ 102,

224.

Szórend: szerepe a phone-
tikai szó alakulásában 446 ;
módosító igék szórendje 322,
vezeték- és keresztnév szó-
rendjének magyarázata 418,
is kszó 36.

Mondattani sajats. a Ném-
Gl.-ban 308.

Antibarbanis.

Idegenszerűségek: 79,
87, 89, sánc:;;ba doh in die
schanze schlagen 38, arciot
csinál 79, kiépít 554, letörik a ló
134, tenyés:(tett növény 414 1 h i-
b ás összetételek: igetösö.
121, irmés::^ 275, véd- és dac:^-
s:(&uelség 413; mellbeteg stb.
127, túltengés, túlteltség stb.
127, légüres, vi:^jaílan (helyes
magy. nevei) 169, hegymenet,
völgymenet 412 | hibáskép-
zések és szóalkotások : fer-

tö::^telenit 126, jdrlat 413^ -w/á-
nyo:;;^^\6, menevéd, mesény 181,
-nok 372^ omvéd 564, önnön-
magunk 557, röpde 1 8 1 , 224, ta-
nár 419,, 'tat fölösen 510,
'tattatás 137, tény 129; hibás
csonkítások^ elvonások 123,
124; Verseghy elvonásai 399,
szóalkotásai 402 | szenvedő
alak 89, 326, lett ös:^e}jlva stb.
88; -n rag hibásan 88, -ra
80, által (-vei h.) 184, fölöil
87; hib. szórend 80, 326.

SZÓMUTATÓ.

Addig 482.
aggani 395.
ájtatos 201.
akár 539.
akna 321.
alant 485.
alkolm- 26.
alkot 26.
ám 540.
angyal 203.
angyaltnentés 558.
a«í% 319.

a/)ű(^í 77.

ara/ 320.

arr;^^/, arí:;jw/ 439.

a számára 83, 131,

273, 409.
űíijó 99.

Bagsamá (rum.) 409
hajol 3 1 .
hasa I.
/?^í:ja/> 454.
henn 252.
k«/ 248, 485.

berek 72.
í^ít/;^ 50.
bibornok 372.
birodalom 394.
^//an^ 50.
bodnár 318, 319.
/?űJ:^a 77.
io^/ár 197.
í'ona 512.
boncsok 133.
bordély 490.
Wí 147.

Digitized by VjOOQIC

bor^a 77.
bot 72.
bo:^:ia 77.

Wy/í boszorkány 100
b öld ke 319.
bugyogó 449.
Büd 100.
Csaba-ire i.
rjíiyVűí 229.
rjái, autó 324.
csákós 471.
rjíi/kert 177.
Csallóköz 100.
cséklye 84.
csenielyet 489.
csmtes:;^ 86.
csepe, csepeles 163.
rj^ré/? 320.
rí/, rj/7/ 541.
rJ//^/W^J5I2.
rí/j(í^ 49.
csonkul at 270.
aöfór 318.
csökevény 181, 271

324/
csömbölék 513.
rjwAö 468.
r^/í/a 228, 468.
í:í///í 229.
r;fá/^// 49.

c:^ápa I, 368.
c:(édula 319.
c:(ele'C:(tila 228.
c:(ivibora 50.
r;^(7/í)/) 50.
c:^onipó 469.
r^öí/ar 454.
í:;^ö/(>/) 50, 489.
r;^öi'^^ 50.
r:^w/a 228, 328.
Daganag 300.
íiű/ia 561.
dalma, -boáik, dalmás]

dédelget 322.
íM 560.
Diákízlw^ 102.

SZÓMUTATÓ.

dimatlan, dimos 29. '
D/óíi 123. I

dís:;^lik 395. !

divatlan 29.
dologbeli ^i^.
dombéro:;;^ 489.
úíűw^íZ 51.
dorbélyo:^, dorbé:^ol

489.

döfnhöl 29.
úír/t/rt 271.
rf//^j^í7 5 1 , dugába dőlt

49-

durgolódik 70.

Ecs,ecseU^ ecselö, ecset

31.
<'íí;^^w/ 319.

dg^rw 50.

í'^j; szept 98.

egyedütt 449.

f/ 255.

í'/oí/dJ 324.

í'/ó'^d 491.

d/J/ 438, 442.

elöíe, elötÖ 491.

f/ró' 259, 301.

eJbus:(tít 395.

mí/jö 555.

elve (Havas-) 98.

etnber 397, -kedik 70.

é7W^w^ 135.

eper 319.

/:>í/<?/y 98.

eres7i8s 230, 329.

í?rtó/a 204, 261.

erszény 319.

érteke::^ik 558.

dj:/>^/)' 319.

fi/ 20.

fi', ó' 123, 172, 222,

269.
évad 273.
eves 123.

Fagy 202, 274, 330
/ií/^/^ 396.
/á«í:;( 319.
fánk 50.
farsang 319.

585

Fedelesí^lvd 100.

/^W/453-

tejergö^ijeiérkó:;^^)^).
Fénlak 100.
ylfw/ stb. 485.
Ferihá:^a 100.
/^r/88, 132, i8í.
fertehet (BécsiC.) 3 2.
ferto:(^telenít 126.
fes:(ület 72.
fiad::^ik 69.
///fr 319.
/;ío/w 224.
/í;y7//r 29.
fordul elo }6.
Fö/í/frfalva 100.
Föllegvár 100.
/d/Zf/) 128.
fölöstökóin 178.
Fonlak 100.
/őwn 293.
futonc:;^ 39.
futrinka 39.
/wt^ar 319.
/'V^ 83, //í^í'^ ;w///íi/

36, 84.
fid -ajtó 271.
fürmender 319.
fürös::^ik 47 1 .
Gabona 448.
galantér 319.
garaboly 318.
garádics 261.
garádicsony 178.
íffr/a 308.
^ö/y/;rf 362.
^oi^í), golyóbis 362.
^(w/* 394.
o^űrq, -t;/ 367.
goromba 320.
goronc::^ 367.
j^///í7 405.
gyakfa 223.
GjyflHalva, Gj'áAfalva

102.
Gyaksa 223.

-íi/ 261,

Digitized by VjOOQIC

586

í;v<>í.'v (A1-, Fel-)'
123. •

Gyúin '('5^ , Gyfiln '/^

lOI.

Habar nic:^a 557.
HaJba:;^, Hathá:^ 10 1.

ha^yy hagyományom '

' 414- ' ' I

hani^yál 163.

hant 70. '

baragutm 27.
hasidnál 408, -atos 85,

406.
Havasaljöld 98. '

hay regyio 40.
/7a:j 321, -asodik 543.I
há:{5artos 364. '

hebajjchára 274, 276.!
hegymenet 412. 1

Hegykő 98. '

/;fy/'309.
Z;^/, -ízy/ó 469.
Mo/^íí 163. I

helyettesit 503.
/;^//ö 71. j

/;^^í7^'^ 260.

H Ideg s ed, Hidegség 99.
/;/í;ífw 539. I

HódmeTÖvásárheh'

lOI.

/;ü/ 437. I

holya 437.

hordár OS 555.

Hoss:^s:;J) 99. .

Wá 437.

////^3' ; Stella 40, 99.!

hulla 166, 449.

/;w// 293. j

hüdés 124.

l^j; szent 98.

ijen- 297. ,

írásbeli 414.

//7//e^j^ 275.

/> volt 308.

/í 36.

wű 542.

iskátula 68. '

ij/ű/) 394, 453.

SZOMUTATO.

* is:{a 542.

itt, ott 486.

ittegyeii, ottogyon 486.

ivahodik, ived, ivik ^2.

Jár 280, 281, 330,;
408, -atos 85, 406,1

-A// 413. I

jats:iond' 27. I

/>A7 28, -í'-c 39^- ,

yt>W?íí// 398. '

jóformán 397. '

J'ósafö 99. I

/^^í'íA' 448.

jt4g -szél 309. I
Kalarábé 319.

kalmár 71, 200. ]

kályha 50." 1

kám:isa 319. '
kanonok 373.

kapic:^án 319. |
Art/)ür 10 1.

Karahát loi. j
kas:^ahugy 40.
kas:;tiár 318.
kasi^ni 50.

**^^ 537- i

W^ 72. i

Ávrfirí 395. I

kegiggen, kegilm (HB.^I

^26. ' !

%>' 533- '

kegyelem 26. |

^^-7532.

kelengye 469. |

kémény 318. '

/tí^/zj' 532. '

^t7 (agy-) 124.

Kerellö 100.

^^rí'j:^/ 256. !

/tít///, )t/- 396.

kes;it)'Ü49i, 555. |

kevesdeg 482. 1

Ay^í'/ 407. [

kicsiddég 482. I

Á'i^/>// 554.

^//a 470. t

^mcíí'í Buda 40. |

kisálkodik 367. |

Koc;;_kas:iáJlás loi.
i't>/ű 319.
^o//í>^ 509
kotnornok 373.
kompót 50.
kordély 557.
^(>r//// 70.
kornyad 70.
Á'íi/í'r 50, 519.
kónnyü 256.
könting 318.
könyves 455.
köppent 558.
környéke:^ 299.
^M 439.
kd:^leini 124.
Á7//ár 320.
^///í)// 363.
A7/r/í7 320.
Kurtaker loi.
Kurvalját 10 1.
Kurvakér loi.
különleges 41.
2^ 540.
/(*, /íyV/'i 562.

/í^r^e 50.

/eJ^r 320.
légüres 169.
/^wj)' 129.
/^rí7 294, 440.

/í'/íTí' 323, 511.

/ar 563.

leu'sag, leu':^at 309.
limba-h 470.
/(?/>, /tí^i 123.
/o//í7, /ű//>'íí, /o/ríi 279.

365. '

/í^w/', -(;í 470.
lukma, lukna 271.
/vw</ 50.
Macsola 101.
magas:ital 70.
majdan 557.
májs:;Jer 50.
w^/ 339.
mándli jo.
mármaros, tnármom
230, 329.

Digitized by VjOOQIC

SZÓMÜTATÓ.

587

másikok 45 1.
ffiasnap 451.
másunnan, máS(Ji,

másuvá stb. 484.
málkapár 546.
niedenc:(e 453.
wednek 28.
megyén 28. 1

mellbeteg 127.
melles:;^! 35. ;

mf/Zío 128, 180, 222,

270,324,406,555.
mellyé:^ 35.
moievéd 181.
menyeg:^!) 20 1 .
m^r^^ mérás::^ 280.
WíTíT- 309. j

mernyás:^ 280.
nu'sény 181.
;;/^j/er 318.
vie::^itláh 397.
miattam 496.
;///W í7 íj^^rt 451.
minnen-magunk 557,
////Wr 469.
////r/;í> 469.
/wíVí/ 413.
Mocsolya 10 1.
;/ío^_>' 363.
m ónnal 540.
morldly 319.
mo:^dit 77.
Nádra 512.
//47 28.

nehe:^tel 70, 396.
«(?/i/// 338.
Nevetlen (falú) 102.
«<^:^ö 310.
n/541.
wöJ^ö 537.
növény 30.
nugulm (HB.) 26.
nyárspolgár 41.
;;j'/rt>/- 122.
nyomas:;J 3 i .
nyomvad 3 1 .
nyugalom 26.
nyugotni i'j.

Ojlik 29.

oldalvast 250. í

()//'/: 29.

t)/)'tó, -5/ 250,

omw^ 564. '

öWí))t 272.

operenc:;^ia 320.

ostábla 488.

ostrom 488.

(;í:^/ö/) 489.

öríf/ 31.

ó';/ 179.

í);//rf«/ 531.

öntanulás 79.

ördöng 257.

örökkén 436.

í>n' 310.

^^^w/435.

öved(b):;^ 69.

ö;^(W-m-^, -1'/^ 10 1.

Pár^3i9. j

panas:^kodik^^o.

pánkó 50. ' :

/)rt;// 319.

párbaj 87. 1

paróka 65.

/)ör/ 394.

/)úfía 1. j

pást el y 178.

pástétom 65, 177.

pas:iomán 65.

patália 65.

/)^^ 320.

persely 320.

/)^/í'^ 229, 328. '

/)^//^« 229, 329, 464,;

5^2. ;

/>/ar:^ 66. ;

pic:^ula 66. .
/)/)tű 66.

pilissel'

púlér 320. I

/)//)í7 66. '

piperatos 149.

^//ííTí' 145.

pirnyad 70.

y)/ía, /)/Vrt/ 66. I

pogány 66, \

pojácya 66, '

/?o/r^ 320.
poros:^ló 78.
/Jüj/íí 67.
/)()/ü/ 503.
pöcsik^-^6-;,
pör^ie 319.
prns:ik'ól 47 1 .
/)/<//űw 319.
iíúí/ 50.
rrtí^^ 296.
mí/j'a 394.
ragyabimbó 329.
ragyabunkó 230, 329.
rajtam 293.
m/;5:í>/ 77.
rfí/<|^ 449.
regruta 67.
mA, reyV//' 295.
r^tó 294.
rm/^/é' 67.
renionda 67.
reskontó 67.
rdí^/ó 67.
r^, /'éít^^í 174.
r/()//)fe 294.
nW 295.
ríi'í5/íí 294.
/oa^a 200.
rt>Á:Ára 67, 321.
román 513.
ró/ 50.

ro/>^é' 181, 223.
rudimentum 180.
rumuny 513.
iSii/iír 320.
íű/íi/a 67.
salavári 130.
ííín/ 32.
saroglya 318. •
seb égés 557.
íí'í/ 99.
segillek 3 1 .
5í'/T 123, 180, 270.
Siket-er 100.
.ím, 5///^ 50.
skatula 68.
JÁ^/í 68.

Digitized by VjOOQIC

588

.Ví) 146.

sonka 319.

söréi 319.

spéhely 319.

W319.

stílét 68.

s^alátni 68.

5^aw 409.

siamár 68.

s:iáp', si^ápa-, s^ápó-

keszeg 3, 368.
Syarvass:;^ó 99.
S:;á:;;halom loi.
s::;ékely 98.
s:ieknndál 69.
Sycltéhen 486.
j;e^/> 395.
5-^frrffl 71.
s:;^erént 530.
S:;jhalom 10 1.
s:iivmátra 512.
í^ó/^í'// 414.
í;;órfí7 69.
í^o/^^ 71.
S:;olitnáu (helynév)

102.
S:^8kefaJva 101.
S:;^öke-vi::i 100.
S:(^8l8mál 102.
ÍW;() 142.
íájéko:;^tat 510.
/j/áw 539.
/a//á« 118.

/a«ár 410. i

/íTrAíJ 78.
/ájiíz 320.
/í7/í7 I 1 8.
/flx'o/ 439.
/í^WíZ 320.
teketória 489.
tekintély 129.
tempósan, tempó^ik \

118.

SZÓMCTATÓ.
/í'W/í7, //>//íí 118.

/<^;/v 129.

tenyés:^t 413, -W/ nö-
vény 414, 'ö n.
413", 465, 508.

/<'5^/, /í'/Zí'// magát 72.

tetüv' 27.

/rc'ó' 492.

/í':^5/í7 519.

//// 27.

tilut (HB.) 27.

tiluvt (HB.) 27.

/mó 397.

tis:^tára 449.

tombola 1 1 9.

^^/^ 279,;365.

/o/)íí 279, 330, 468.

torpad 557.

tors, íor:;;^sJor:^sa 119,'
406, 466, 492.

torta 119.

/^ 341.

/Ó7í7« 496.

tömhes:;^t 29.

tómhöl 29.

tömhüdt 29.

tömkeleg 174.

tömpéi eg 177.

/t)ra 406, 494.

/íV^í, tör:^sók 406,.
468,493,495.

//Tí/ZÁ", -íi/ 119.

trágár 319. 1

trombita 120.
tulipánt 120.
////tengés stb. 127.
///n^ 77.
tünde res 395.
tűrhetetlen 85.
Vngot 'berket összejár

100.
///(í/ 438, 442.
n^oval 408.

//r^orrt 120.

Údötlen 395.

/// 21.

Vadnak : sünt 28.

i'rt^V539.

vagyon: est 28.

vaklandos 3 1 .

rjÁ-Zt^ír 3 1 .

vaklyás 3 1 .

válas:^t 28.

í'a//j/ 41.

i'í7Wí7/, -ű/ 310.

vándor 320.

vanília 120.

irí/- t^j da^^s:;^Cn'efség
413.

végtére 486.

vendég 241.

verhödik, verhüdik 29.

írí.;;, ves;^ek^dik 396.

tv.jí'/, -í^í 134,

W 397.

fm;J)t 318.
vígabb 398.
17% 72.

virjad, virnyad, vir-
rad 70.
vtté:^'el, vitéi'l, -keJik

70.
ví:;^lmtlan 169.
t'í5« 277, 329.
vonakodik 29.
völgymenet 412.
Zacskó 320.
íJWű/ 537.
:^árko::^ik 29.
^áí;v;/(5 78.
:^enebona 202.
-(wmwr:^ 537.
^(Jw/íU 245.
:;^samoly 319.
^ío/o:^j;;m 260.
^5()//^r 349, 456.

Digitized by VjOOQIC

1B5

FÖLDRAJZI MUTATÓ.

Dunántúl:

a^ Dráva-mellék : 528.

b) Göcsej : léj, 213, 276,
393, 448; (Alsó-Lendva
vid.) 144; (Nagy-Lengyel)
94, 139,232, 332,424-

c) Rába-köz: 276, 277, 519;
(Bágyogh) 5 1 7, (Potyond)

- 570-

d) Baranya m. : 142; (Pécs)

568 I fehér m. : 44, 187 ;
(Lovasberény) 192, (Per-
káta) 4J., (Somlyó vidék^
1 40, (^Székes - Fehérvár)
230, (Tordacs) 91, 186 |
Győr m. : 2^0, 280 ; (Böny)
526, (GyörJ 28o| Komárom
m.: 91, 187 I Somogy m. :
91, 276, 479, 568; (Kapos-
vár) 568, (Tarany) 568 |
Sopron m. : 230, 277, 329 ;
rCsorna környéke) 277,
(Horpács) 431, (Kapuvár
vidéke) 277 | Szigetköz
279 I Tolna m. : 187, 567 ;
(Madocsa)283, (Szekszárd)
426, (Tápé) 469 I Vas m. :
90, 277, 281 ; (Janosháza)
283,567, 568; (Ori-Sziget)
518, (Simonvi) 44, (Szom-
bathely; 567fVeszprém m. :
90, 186, 276,28o;(Csékut)
191, 229, 280, (Papa) 45,
(Sikátor) 1 40, (Veszprém)
568 I Zala m. : 44, 90, 276,
281, 469, 568; (Balaton-
Füred) 283, (Bókaháza^
336, 384, 570, (Dobronak)
i9^ 333> (Pölöskefö) 43, !
(Zala-Lövö) 276.

Dunáninnen:

a) Csallóköz: 279, 280, 281, i
329 ; (Duna-Szerdahelv)
228.

I b) Esztergom m. : 330; (Esz-
tergom vid.) 280, 281,

i (Muzsla) 187 I Nyitra m. :

j 170 I Pozsony m. : (Po-

I s:sony) 48.

Palóczság: 90 | Bars m. :

j (Zeliz vid.) 287 I Borsod

m. : 84 I Gömör m. : 44,

j 91, 230, 277, 283, 567;

(Rimaszombat) 279 | He-

; ves m. : (Kengyel) 480 |

Hont m. : (Ipolyságh kör--
nyéke) 470, 471, (Kemen-
cze)5i7,(Páld)575,(Szo-
kola) 281 1 Nógrád m.: 568.
D u n a-T i s z a-k ö z : Bács-Bod-
rog m.: (Baja) 23p, 240,
279, 315^ 530, (Újvidék)
187 I Pest-Pilis-Solt-Kis-
Kúnm. : 9 1 ; (Alsó-Németi)
187, (Bia, Baja vid.) 229,

279, 280, (Czegléd) 329,
(Kecskemét) 44, 229, 276,
278, 279, 280, 283, 329,
468, 568, (Kis -Kun -Fél-
egyháza) l8é, 228, 229,

280, 380, 426, (Kis-Kún-
Halas) 230, 236, 284, 331,
374, 383, 423,429, 471,
476, 516, 571, (Kis-Kún-
Laczháza) 91, (Kún-Szent-
Miklós) 229, (Nagy-Körös)
229,283, 468,(0 -Kecske)
280, (Rákos - Palota) 187,
TTápió - Györgye) 283,
(Tápió-Szele) 279, (Vácz)
426, (Vadkert) 187, (Val-
kó)44,(Virág-Pereg)283|
Kis-Kunság: 280, 330.

Tiszáninnen: Jász - Nagy-
Kún-Szolnok m. ; TDéva-
Ványa^ 232, 330, (Kisúj-
szállás) 45, 471 (Kunhe-
gy es)47 1 ,1^ Kún-Sz-Márton)
44, (Nagy-Kún-Karczag)

Digitized by VjOOQIC

590

471, (Nagy-Kún -Madaras)
471, 480 ; Nagy-Kunság
^69 I Zemplén m. : 576;
(Deregnyö) 567, (Szür-

"yeg) 43. 190. 523-

Tiszántúl: Arad m. : 28 1 ,
47 1 ; (Fazekas - Varsándi
470, (Szent - Leán^'falva)
470, (Zimánd-Újfalu) 471 |
Békés m. : 44, 277, 283 ;
(Gyoma) 469,470 I Bihar
m. : (Berettyó-Újfalu) 187,
rSarkad) 229, 230, 280,
(Nagy-Szalonta^ 283 | Csa-
nád m. : (Makó) 139, (Me-
zökovácsháza) 470 | Cson-
grád m. : (Dorozsma^ 229,
233, 280, 281 I Hajdú m. ;
(Debreczen) 190, 280,469,
(Hajdu-Szoboszló) 230,277,
280, 381, 422, 427, 468,
469, 474, 523|Márm.m.:
279, 280; (Visk) 91, 230,
277 I Szabolcs m. : 277 |
Szatmár m. : 189, 230,
277, 281, 329, 475; (Kö-
niörö) 90, 138, (Nagybá-
nya) 96, 143,234,237,328,

329. 330> 382, 427> 475>
5 24 , 572, (Patóháza)

188, 189, 232, 284, 425,

(Szatmár - Németi) 190,

277, 284, 328 I Szilágy m.

576; (Zilah) 44, 91, 286

IVi

430 I Toron-tál m.:

0 33^1 Ugocsa m.:

187; (Tamásváralja) 375.

Alföld: 95, 190, 478, 527 I

Kiinsag: 525 | Tisza-vidék :

277, 281.

Erdély: 187.

a) Székelység: 47, 276, 334 |
Barczaság 519 | Három-
szék m. : (Kezdi- Vasár hely)
239 I Maros-Torda m. :
96, 186, 187; (Maros- Vá-
sárhely) 229, 280, (Szová-
ta) 1^8 I Torda- Aranyos
m. : (Gerend) 470, (Ha-
rasztos) 470, 47 1 | Udvar-
hely m. : (Bardócz) 240,
(F.-Sófalva) 138, (Olasz-
telek) 89, 283, 288, 566.

b) Kis-KüküUö m. : 228, 281 ;
(Csapó) 480, (Szökefalva)
a6, 473, 574 I Kolozs m. :
(Szucsák) 187 I Szolnok-
Doboka m. : (Apanagyfalu)
525,(Deézs)329,330, (Do-
mokos) 42, 424.

Csángóság: 276 | Moldva:
(Klézse) 42.

Digitized by VjOOQIC

A MAGYAR NYELVŐR 188Ö. m dolgozótársai és gyűjtői.

Abri Mózes
Asbóth Oszkár
Babics Kálmán
Baksay Sándor
5 Balasssa József
Baráth Ferencz
Barbarits Róbert
Bartók Jenő
Bihari Kálmán

10 Bussay Kálmán
Chalupka Rezső
Csapodi István
Császár Lajos
Csatáry Lajos

15 Cseke Bálint
Cserép József
Csomár István
Damó^ István
Deák Farkas

20 Deézs Sándor
Fábián Károly
Fater József
Feleki Sándor
Frecskay János

25 Gaál Ferencz
Gajári Lajos
Gecser Béla
Goldziher Ignácz
Gyárfás I. T.

30 Halász János
ifj. Hegyi Mihály
Hermán Ottó

Hidy Hrnö
Hollósi Rupert

35 Horváth Antal
Horváth János
Jámbor József
Jánosi Béla
Joannovics György

40 Juhos Béla
Kaprinay István
Kardos Albert
Kardos Matild
Kárpáti Endre

45 Kárpáti Manó
Kartal Károly
Kasztner Géza
Katona Lajos
Kazay Gyula

50 Kertész A.
Kertész József
Király Károly
Kispál Mihály
Koliimbán Samu

J5 Korda Imre
Könnye Nándor
Körösi Sándor
Kulcsár Endre
Kunos Ignácz

éo Lehr Albert
Luka

Májer István
Malenszky Károly
Marki Albert

Digitized by VjOOQ LC

65 Martonfi Lajos
Mersich Jenő
MolnárJJózsef
Mórocz Emilián
Munkácsi Bernát

70 Nagy Sándor
Nagy Pál

Nagyszigethi Kálm.
Németh Gyula
M. Németh Sándor

75 Paszlavszky Sándor
Pilissy Gyözö
Rokonföldi
Samu József
Simon György

80 Simonyi Elek

Simonyi Zsigmond
Soltész Árpád
Spitzer Arnold
Steuer János

85 Sütő János
Szarvas Gábor
Szerelemhegyi
Szily Kálmán
Szinnyei József

90 Szívós Béla

Szoboszlai

Szvorényi József

P. Thewrewk Emil

Tolnai József
95 Tober József

Torkos László

Tömlő G}aila

Tömlő Lajos

Tömösközi Sándor
100 Török Aurél

Újhelyi Kálmán

Ungár Nándor

Varga Imre

Várkonyi Endre
105 Veres Ferencz

Verseghy N. Róbert

Versényi György

Viski K. Bálint

Vitéz József
1 1 o Volf György

Vozári Gyula

Wolf Vilmos

Zágonyi György

Zolnai Gyula.

v^^

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

ÜZENETEINK.

«
Általános értesítés, i. Ásbóth Oszkár. Ószlo-
vén és újszlovén. 2. Brassai Sámuel. A dativus ügye.
3.Simonyi Zsigmond. a) Visszaható ige tárggyal. b) Fejében,
c) A magyar névragozáshoz. 4. Albert József. Névutó és
névrag. 5. Halász János, ai Rábaközi nyelvsajátságok, b)
Tájszók. c) Állathivogató szók. 6 Kisp ál Mihály, a) Tájszók.
b) Szólásmódok. 7 . V e r e s F' e r e n c z. a) Népballada, b) Tájszók.
8. Harcsár Géza. Babona. 9. Halász Ignácz. Népmesék.
10. Soós Pál. Pünközsdjárás. 11. Hantos János, a) Szólás-
módok, b) Köszöntök, c) Tájszók.

Veres Ferencznek. Az tévedés lehet, hogy a Nyelvőr
nem közöl tájszavakat ; minden egyes füzete az ellenkezőről tesz
tanúbizonyságot. Csak küldje be gyűjteményét, mindenesetre
napvilágot látnak. A Barczaságból úgyis csak nagy ritkán
kapunk közleményeket.

Veress Ignácznak. A megrótt kifejezést mi nem
találjuk hibásnak; azért hogy a némettel egyezik, még nem
szükségkép germanizmus. A kérdésre igennéi válaszolunk;
csak a mikorra nézve nem szabhatunk határidőt. Sokan vannak
a kik régebben várakoznak; a mint lehet azonban, sorra kerül.

Ajtai Józsefnek. Minden hiteles közlemény becses s
bizton számíthat a megjelenésre. Csak arra kérjük, hogy a
gyűjtött anyagot a kiejtéshez híven másolva küldje be ; továbbá,
liogy a különnemű közlemények külön papirra, s a tájszók
ábéczérendben, s ha lehet, példák kíséretében legyenek leírva.

Kardos Albertnek. A Mondattani sajátságokat óhajtó
módba foglaltuk. Az említett két bírálat közül az egyik, a
sürgetett, oly művel foglalkozik, a mely komoly tárgyalást
épen nem érdemel.

M. Németh Sándornak. Csak folytassa kitartással ; a
csipkedésekért kárpótlást nyújt a méltatás, a melyben közle-
ményei részesülnek.

Halász Jánosnak. Érdekesek. Várjuk beküldésüket.

Digitized by VjOOQIC

ELŐFIZETÉS

a

Magyar ITyelvőr 1886. évi folyamára.

Az új év . közeledtével kérjük tisztelt előfizetőinket az
előfizetés szivBs megújítására.

A

MAGYAR NYELVŐR

áj'íi:
egész évre 5 frt,

t^S^ Fél érre nem fo^adniik ei elöflzetést. "lSS>k

\
A II — XIV, kötet egyszerre \inegrendelve 70 frt helyett
50 fpton kapható. Ez esetben a t. megrendelőket még abban
a kedvezményben is részesítjük, liogy az 50 frtnyi összegnek
égy év alatt négy részletben való fizetését is elfogadjuk.

-^j^lT Reklamácziókat csak egy hónap lefolytáig^ teljesítünk. ^^^

rr

ERIESITÉS.

A

MAGYAR NYELVŐR

első kötetének második kiadása.

niegjeUmt.
Ára fűzve 6 frt.

Megrendelések a Magyar Xyelvör kiad(» hivatídához
Bulyovszky-utcza o. sz.) inté/endök.

„MAGYAR NYELVŐR"

f

Digitized by

Goc^t^

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

Digitized by VjOOQIC

PERIODICAL

1

Digitized by LjOOQIC

U.C. BERKELEY UBRARIES

coosamso?